Main Page

<mediawiki xmlns="http://www.mediawiki.org/xml/export-0.3/" xmlns:xsi="http://www.w3.org/2001/XMLSchema-instance" xsi:schemaLocation="http://www.mediawiki.org/xml/export-0.3/ http://www.mediawiki.org/xml/export-0.3.xsd" version="0.3" xml:lang="hu">
  <siteinfo>
    <sitename>Wikiforrás</sitename>
    <base>http://hu.wikisource.org/wiki/Kezd%C5%91lap</base>
    <generator>MediaWiki 1.10alpha</generator>
    <case>first-letter</case>
      <namespaces>
      <namespace key="-2">Média</namespace>
      <namespace key="-1">Speciális</namespace>
      <namespace key="0" />
      <namespace key="1">Vita</namespace>
      <namespace key="2">User</namespace>
      <namespace key="3">User vita</namespace>
      <namespace key="4">Wikiforrás</namespace>
      <namespace key="5">Wikiforrás vita</namespace>
      <namespace key="6">Kép</namespace>
      <namespace key="7">Kép vita</namespace>
      <namespace key="8">MediaWiki</namespace>
      <namespace key="9">MediaWiki vita</namespace>
      <namespace key="10">Sablon</namespace>
      <namespace key="11">Sablon vita</namespace>
      <namespace key="12">Segítség</namespace>
      <namespace key="13">Segítség vita</namespace>
      <namespace key="14">Kategória</namespace>
      <namespace key="15">Kategória vita</namespace>
    </namespaces>
  </siteinfo>
  <page>
    <title>Main Page</title>
    <id>1</id>
    <revision>
      <id>225</id>
      <timestamp>2006-06-07T14:08:18Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>B jonas</username>
        <id>14</id>
      </contributor>
      <comment>átiránzít, mind minden más projektben</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Kezdőlap]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Kezdőlap</title>
    <id>9</id>
    <restrictions>edit=autoconfirmed:move=autoconfirmed</restrictions>
    <revision>
      <id>5271</id>
      <timestamp>2006-10-22T07:59:48Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>Levédte a(z) [[Kezdőlap]] lapot: Kezdőlap [edit=autoconfirmed:move=autoconfirmed]</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fejrész0}}
{|style=&quot;width: 100%;margin-bottom: 1em;padding:0;&quot; cellpadding=&quot;0&quot; cellspacing=&quot;0&quot;
| style=&quot;border: 1px solid #8898BF;width: 55%;vertical-algin:top&quot; valign=&quot;top&quot; |
&lt;div style=&quot;background-color:#CBD7F9;border-bottom:1px solid #AAAAAA; text-indent: 1em;top:0; text-align:center&quot;&gt;'''Üdvözlet'''&lt;/div&gt;
&lt;div style=&quot;padding:1em; text-align:left; border: 1px solid #; background:;&quot;&gt;	

{{Sablon:Üdvözlet}}

|}

{|style=&quot;width: 100%;margin-bottom: 1em;padding:0;&quot; cellpadding=&quot;0&quot; cellspacing=&quot;0&quot;
| style=&quot;border: 1px solid #8898BF;width: 50%;vertical-algin:top&quot; valign=&quot;top&quot; |
&lt;div style=&quot;background-color:#CBD7F9;border-bottom:1px solid #AAAAAA; text-indent: 1em;top:0&quot;&gt;'''Új könyvek, szövegek'''&lt;/div&gt;
&lt;div style=&quot;padding: 0.6em&quot;&gt;
{{Sablon:Új}}
| style=&quot;width: 1em&quot; |
| style=&quot;border: 1px solid #8898BF;vertical-align:top;&quot; valign=&quot;top&quot; |
	&lt;div style=&quot;background-color:#CBD7F9;border-bottom:1px solid #AAAAAA; text-indent: 1em;top:0&quot;&gt;'''Közösség'''&lt;/div&gt;
	&lt;div style=&quot;padding: 0.6em&quot;&gt;
{{Közösség}}
|}

&lt;div style=&quot;background-color:#CBD7F9;border:1px solid #AAAAAA; text-indent: 1em;&quot;&gt;'''Könyvespolcok'''&lt;/div&gt;
&lt;div style=&quot;border:1px solid #8898BF;border-top:0px solid white;padding:5px 5px 0 5px;margin-bottom:1em;&quot;&gt;
{| width=100% style=&quot;font-family: Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: 95%; background-color:#ffffff; &quot; background=&quot;#ffffff&quot;
{{KezdőlapKönyvespolcok}}
|}
&lt;/div&gt;
&lt;!--
&lt;div style=&quot;background-color:#CBD7F9;border:1px solid #AAAAAA; text-indent: 1em;&quot;&gt;'''Könyvek, szövegek más nyelveken''' &lt;/div&gt;
&lt;div style=&quot;border:1px solid #8898BF;border-top:0px solid white;padding:5px 5px 0 5px;margin-bottom:1em;&quot;&gt;
{{Wikisourcelang}}
&lt;/div&gt; --&gt;

&lt;div style=&quot;background-color:#CBD7F9;border:1px solid #AAAAAA; text-indent: 1em;&quot;&gt;'''Társoldalak''' &lt;/div&gt;
&lt;div style=&quot;border:1px solid #8898BF;border-top:0px solid white;padding:5px 5px 0 5px;margin-bottom:1em;&quot;&gt;
{{KezdőlapTárslapok}}
&lt;/div&gt;

&lt;div style=&quot;background-color:#CBD7F9;border:1px solid #AAAAAA; text-indent: 1em;&quot;&gt;'''Felhasználási feltételek''' &lt;/div&gt;
&lt;div style=&quot;border:1px solid #8898BF;border-top:0px solid white;padding:5px 5px 0 5px;margin-bottom:1em;&quot;&gt;
{{LegalNotice}}
&lt;/div&gt;
__NOTOC__
&lt;/div&gt;
[[ar:]]
[[bg:]]
[[cs:]]
[[da:]]
[[de:]]
[[el:]]
[[en:]]
[[eo:]]
[[es:]]
[[et:]]
[[fi:]]
[[fr:]]
[[gl:]]
[[it:]]
[[ja:]]
[[ko:]]
[[he:]]
[[ml:]]
[[mr:]]
[[nl:]]
[[no:]]
[[pl:]]
[[pt:]]
[[ro:]]
[[ru:]]
[[sk:]]
[[sr:]]
[[sv:]]
[[tr:]]
[[vi:]]
[[zh:]]

[[Kategória:Wikiforrás-adminisztráció]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Segítség/Hogyan szerkessz egy lapot</title>
    <id>12</id>
    <revision>
      <id>6163</id>
      <timestamp>2007-01-22T05:53:37Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>KeFe</username>
        <id>7</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>/* Karakterek színének, illetve a háttér színének megadása */</comment>
      <text xml:space="preserve">A [[Wikiforrás:Mi a Wikiforrás?|Wikiforrás]] [[w:WikiWiki|WikiWiki]] rendszerű [[w:webhely|webhely]], ami azt takarja, hogy a rajta található lapokat bárki szerkesztheti, és ezek a változások azonnal meg is jelennek. A szerkesztéshez általában egyszerűen használható és könnyen megtanulható szövegszerkesztési felületet, a [[Segítség:Wiki jelölőnyelv|Wiki jelölőnyelv]]et (Wiki markup) használunk.

Ha még nem létező lapot szeretnél készíteni, akkor az [[Wikiforrás:Az első lépések/Új szöveg|Első lépések]] vonatkozó útmutatóját használd.

Egy már létező Wiki lap szerkesztése igen egyszerű.  Csak kattints a „''Szerkeszt''” (más beállításnál „''Szerkeszd ezt a lapot''”) linkre felül (vagy alul, vagy az oldalsávon) magának a lap tartalmának a megváltoztatásához; vagy a „''Vita''” linkre és ott a „''Szerkeszt''”-re, hogy a laphoz tartozó [[Wikiforrás:Segítség/Vitalap|Vitalap]]ra írj!  Mindkét esetben egy olyan lapra kerülsz, melyen egy szerkesztőterületet &amp;ndash; szövegmezőt &amp;ndash; találsz, benne az adott Wiki lap szövegével.

Ezután csak annyi a dolgod, hogy leírd, amit akartál és '''''a szerkesztéshez mindenképp írj egy [[Wikiforrás:Segítség/Összefoglaló|összefoglalót]]''''' (a nagy szerkesztőmező alatt, amiben pár szóban írd le, hogy mit és miért változtattál). Amikor elkészültél, érdemes ellenőrizni, hogy minden úgy néz-e ki, ahogy szeretted volna, az „[[Wikiforrás:Segítség/Előnézet|Előnézet megtekintése]]” gomb segítségével. Ha minden megfelelő, akkor a „''Lap mentése''” gombbal mentheted el a művedet.

Ha szeretnéd látni az eredeti és a te változatod összehasonlítását, kattints a ''„Változtatások megtekintése”'' gombra.&lt;!--

Próbálj a dolgokra [[Wikiforrás:Irányelvek/Semleges nézőpont|semleges nézőpont]]ból tekinteni, és jó, ha a [[Wikiforrás:Irányelvek/Idézd forrásaidat|forrásaidat is közzéteszed]], így mások ellenőrizni és bővíteni tudják munkádat.--&gt;

Sokszor hasznos, ha a szöveget kimásolod a gépedre, és ott szerkeszted, ráereszted a helyesírás-ellenőrzőt, stb., majd visszamásolod a böngészőbe. Így mindig lesz egy helyi másolatod a munkádról, és Internet-elérés hiányában is könnyen szerkesztheted.

==Apró változtatások==

Amikor egy [[Wikiforrás:Segítség/Hogyan jelentkezz be|bejelentkezett]] felhasználó egy lapot szerkeszt, lehetősége van arra, hogy amit csinál „''apró változtatás''”-nak jelölje. Az, hogy ki mikor használja ezt a lehetőséget, teljesen az ő ízlésén múlik.  Az ökölszabály úgy szól, a változtatás apró, ha nem változtat lényegében a szöveg tartalmán, tehát helyesírási hibák javítása, a szöveg struktúrájának módosítása, ilyesmi. A jelentős változtatás pedig az, ami miatt érdemes lehet újra ránézni a szócikkre, tehát bármilyen „valódi” változás, legyen akár csak egy szó hozzáfűzése vagy elvétele. Ez az egész azért fontos, mert a felhasználók választhatják azt, hogy a [[Wikiforrás:Segítség/Friss változtatások|Friss változtatások]] között az aprók ''ne'' legyenek felsorolva.  Ezzel valamilyen szinten kordában lehet tartani a változtatások listáját.

Az indok, hogy a nem bejelentkezett felhasználókat nem engedjük „aprózni” az, hogy úgy a vandálkodást is könnyen aprónak tudnák jelölni és úgy hosszabb ideig maradhatna észrevétlen. Ez a megkötés is egy ok arra, hogy a felhasználók regisztrálják magukat, és jelentkezzenek be.

== Formázási lehetőségek ==

A Wikiforrás oldalain alapvetően háromféle lehetőség van arra, hogy a tartalmat megfelelő formába öntsük, azaz hogy az általunk írt szöveget megformázzuk, hogy jól olvasható, nyomtatható stb. legyen, és még ki is nézzen valahogy. E lehetőségek:
* A [[Segítség:Wiki jelölőnyelv|Wiki jelölőnyelv]] (markup) használata. A Wikiforrás oldalak alapvetően weboldalak, tehát a [[w:HTML|HTML]] nyelvre és [[w:fájlformátum|fájlformátum]]ra épülnek. Mielőtt még elkeseredne az, aki ezt nem ismeri, vagy éppenséggel túl jól is ismeri és nem szereti, azok kedvéért hozták létre a hagyományos szövegszerkesztő programok koncepciójához jobban illeszkedő, könnyen megtanulható és használható, és a HTML-t szinte teljesen megkerülhetővé tevő környezetet; részleteket a [[#A wiki jelölőnyelv|wiki jelölőnyelv]] részben találsz.
* Másik lehetőség bonyolultabb szerkesztések elvégzésére a [[w:HTML-parancs|HTML-parancs]]ok ('''tag'''ek) használata; lásd a [[w:HTML|HTML]] szócikket.
* Matematikai képletek készítésére és egyéb formális nyelvek bemutatására használható a Wiki [[w:formulaleíró nyelv|formulaleíró nyelv]]e is (azaz matematikai képleteket szerkesztő jelrendszere), amely egyértelműen a [[w:TeX|TeX]] szövegszerkesztő rendszerek parancsait utánozza; lásd a [[Wikiforrás:Segítség/Képletek szerkesztése|Képletek szerkesztése]] lapot.

==Karakterek színének, illetve a háttér színének megadása ==
[[w:HTML|HTML]] segítségével:

{| {{széptáblázat}}
 ! HTML kód
 ! Eredmény
 ! &lt;small&gt;Wiki jelölőnyelv segítségével&lt;/small&gt;
 |-
 | &lt;small&gt;&lt;nowiki&gt;&lt;font color=&quot;#FF0000&quot;&gt;piros&lt;/font&gt;&lt;/nowiki&gt;&lt;/small&gt;
 | &lt;small&gt;&lt;font color=&quot;#FF0000&quot;&gt;piros&lt;/font&gt;&lt;/small&gt;
 | ?
 |- 
 | &lt;small&gt;&lt;nowiki&gt;&lt;font color=&quot;#0000FF&quot;&gt;kék&lt;/font&gt;&lt;/nowiki&gt;&lt;/small&gt;
 | &lt;small&gt;&lt;font color=&quot;#0000FF&quot;&gt;kék&lt;/font&gt;&lt;/small&gt;
 | ?
 |- 
 | &lt;small&gt;&lt;nowiki&gt;&lt;font color=&quot;#00FF00&quot;&gt;zöld&lt;/font&gt;&lt;/nowiki&gt;&lt;/small&gt;
 | &lt;small&gt;&lt;font color=&quot;#00FF00&quot;&gt;zöld&lt;/font&gt;&lt;/small&gt;
 | ?
 |- 
 | &lt;small&gt;&lt;nowiki&gt;&lt;font color=&quot;#800000&quot;&gt;barna&lt;/font&gt;&lt;/nowiki&gt;&lt;/small&gt;
 | &lt;small&gt;&lt;font color=&quot;#800000&quot;&gt;barna&lt;/font&gt;&lt;/small&gt;
 | ?
 |- 
 | &lt;small&gt;&lt;nowiki&gt;&lt;font color=&quot;#FFFF00&quot;&gt;sárga&lt;/font&gt;&lt;/nowiki&gt;&lt;/small&gt;
 | &lt;small&gt;&lt;font color=&quot;#FFFF00&quot;&gt;sárga&lt;/font&gt;&lt;/small&gt;
 | ?
 |- 
 |}

Lásd még: [http://hu.wikisource.org/wiki/Wikiforr%C3%A1s:Seg%C3%ADts%C3%A9g/Sz%C3%ADnek Színek]
&lt;!--
===Háttérszínek===
--&gt;

==A wiki jelölőnyelv ==
A jelölőnyelvet a [[Wikiforrás:Segítség/Wiki jelölőnyelv]] lapon találod.

A fenti lapon a táblázat bal oszlopában a szövegformázási lehetőségeket fogjuk neked bemutatni. A jobb oszlopban láthatod azok kódját, vagyis azt, hogyan érheted el ezeket.

Nem rossz ötlet ezt a lapot egy másik böngészőablakban nyitva tartani, amikor szerkesztesz. Van kísérletezési lehetőség is a [[Wikiforrás:Homokozó|homokozóban]].

==Lásd még==

* '''[[Wikiforrás:Segítség/Képletek szerkesztése|Képletek szerkesztése]]''' (Képletek és bonyolult formázások leírására.)
* '''[[Wikiforrás:Védett lapok]]''' Azoknak a lapoknak a listája, melyekt átmenetileg nem lehet szerkeszteni
* [[w:UseModWiki|UseModWiki]] és [[Wikipédia:PHP script]].
* [[w:HTML tag|HTML tag]].

* '''[[Wikiforrás:Irányelvek|Irányelvek]]''' A Wikiforrás irányelvei és útmutatói...
* '''[[Wikiforrás:Segítség|Segítség]]''' Felhasználók munkáját segítő lapok...
* '''[[Wikiforrás:Wikiforrás|Wikiforrás]]''' Mi is a Wikiforrás, hogyan működik, egyéb lehetőségek és szabályok...
-----

[[Kategória:Segítség|Szerkesztés]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Segítség</title>
    <id>13</id>
    <revision>
      <id>5957</id>
      <timestamp>2007-01-11T15:56:28Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>hivatkozás az első lépésekre</comment>
      <text xml:space="preserve">__NOTOC__
__NOEDITSECTION__
&lt;div style=&quot;padding:1em; text-align:left; border: 1px solid #d2b48c; background: #5f9ea0;&quot;&gt; 
&lt;table cellspacing=&quot;0&quot; cellpadding=&quot;0&quot; border=&quot;0&quot;&gt;
&lt;tr&gt;
&lt;td style=&quot;border: 0px solid #dddddd; background: #f0fff0; padding:0.5em;&quot;&gt;&lt;div&gt;
{| style=&quot;display:block;width:99%;float:left;&quot;&gt;
&lt;div&gt;
{| style=&quot;width:99%;display:block;float:right;&quot;&gt;
{| style=&quot;display:block;border:1px solid #0000ff;vertical-align: top;width:99%; background-color:#f9f9ff;margin-bottom:10px;padding-bottom:5px;padding-left:5px;padding-right:4px;&quot;&gt;

&lt;h2 style=&quot;padding:3px; background:#5f9ea0; color:#ffffff; text-align:center; font-weight:bold; font-size:110%; margin-bottom:5px;margin-top:0;margin-left:-5px;margin-right:-4px;&quot;&gt;'''S E G Í T S É G '''&lt;/div&gt;&lt;/center&gt;&lt;br&gt;

* '''[[Wikiforrás:Irányelvek|Irányelvek]]''' A Wikiforrás irányelvei és útmutatói...
* '''[[Wikiforrás:Wikiforrás|Wikiforrás]]''' Mi is a Wikiforrás, működés,lehetőségek, szabályok
-----
Ha most kezdesz ismerkedni a Wikiforrás szerkesztésével, látogasd meg az [[Wikiforrás:Az első lépések|Első lépések]] lapot.

# [[Wikiforrás:Segítség/Böngészés]]
# [[Wikiforrás:Segítség/Hogyan jelentkezz be]]
# [[Wikiforrás:Segítség/Felhasználói lap]]
# [[Wikiforrás:Segítség/Allapok]]
# [[Wikiforrás:Segítség/Névtér]]
# [[Wikiforrás:Segítség/Keresés]]
# [[Wikiforrás:Segítség/Wikiforrás menü]]
# [[Wikiforrás:Segítség/Beállítások]]
# [[Wikiforrás:Segítség/Wiki jelölőnyelv]]
# [[Wikiforrás:Segítség/Hogyan írj egy új lapot]]
# [[Wikiforrás:Segítség/A könyved első lapja]]
# [[Wikiforrás:Segítség/Hogyan szerkessz egy lapot]]
# [[Wikiforrás:Segítség/Összefoglaló]]
# [[Wikiforrás:Segítség/Tervezés]]
# [[Wikiforrás:Segítség/Adminisztrátorok]]
# [[Wikiforrás:Segítség/Hivatkozások]]
# [[Wikiforrás:Segítség/Kategóriák]]
# [[Wikiforrás:Segítség/Média fájlok]]
# [[Wikiforrás:Segítség/Sablonok]]
# [[Wikiforrás:Segítség/Táblázatok]]
# [[Wikiforrás:Segítség/Átirányítás]]
# [[Wikiforrás:Segítség/Hogyan használd a hivatkozásokat|Hogyan használd a hivatkozásokat]].
# [[Wikiforrás:Segítség/Hogyan készíts difflinket]]
# [[Wikiforrás:Segítség/Archiválás|A vitalapok archiválása]]
# [[Wikiforrás:Segítség/Engedélykérő szabványlevelek]]


&lt;h2 style=&quot;padding:3px; background:#5f9ea0; color:#ffffff; text-align:center; font-weight:bold; font-size:100%; margin-bottom:5px;margin-top:0;margin-left:-5px;margin-right:-4px;&quot;&gt;Listák, szótárak, táblázatok&lt;/h2&gt;
* [[Wikiforrás:Segítség/Színek|Színek]]
* [[Wikiforrás:Segítség/ASCII|Különleges karakterek]]
* [[Wikiforrás:Segítség/Értelmező szótár|Értelmező szótár]] 
* [[Wikiforrás:Segítség/Idegen szavak|Idegen szavak]]
* [[Wikiforrás:Segítség/Sablonok listája|Gyakran használt sablonok listája]]
* [[Wikiforrás:Segítség/Bábel]] 

&lt;h2 style=&quot;padding:3px; background:#5f9ea0; color:#ffffff; text-align:center; font-weight:bold; font-size:100%; margin-bottom:5px;margin-top:0;margin-left:-5px;margin-right:-4px;&quot;&gt;Jogi&lt;/h2&gt;
# [[Wikiforrás:A GNU Szabad Dokumentációs Licenc szövege]]
# [[Wikiforrás:GNU jogosítvány]] 
# [[Sablon:Cc-gfdl]]
# [[Wikiforrás:Felhasználási szerződés]]
# [[Wikiforrás:GFDL]]
# [[Wikiforrás:GNU Szabad Dokumentációs Licenc]]
# [[Wikiforrás:Nyílt tartalom]]
# [[Wikiforrás:Jogi nyilatkozat]]
# [[Wikiforrás:Jogi tanács]]
# [[Wikikönyvek:Kockázatok kizárása]]
# [[Wikiforrás:Közkincs]]
# [[Wikiforrás:Licenc]]
# [[Wikiforrás:Nyílt tartalom]]
# [[Wikiforrás:Szabad licenc]]
# [[Wikiforrás:Szabad szoftver]]
# [[Wikiforrás:Zárt licenc]]
# [[Wikiforrás:Szabad források]]
&lt;/div&gt;
&lt;/div&gt;</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Segítség/Színek</title>
    <id>14</id>
    <revision>
      <id>4231</id>
      <timestamp>2006-08-04T16:29:10Z</timestamp>
      <contributor>
        <ip>80.99.141.166</ip>
      </contributor>
      <comment>/* Web-biztos színek */</comment>
      <text xml:space="preserve">:''Ez a szócikk a színek informatikában használt kódolásával foglalkozik. A '''[[w:szín|szín]]''' szócikk foglalkozik a látható [[w:fény|fény]] [[w:hullámhossz|hullámhossz]]beli csoportosításával.''
== Az alapszínek ==

Az alapszínek ([[w:angol nyelv|angolul]] ''standard colo(u)rs'') a következők (zárójelben az angol megfelelők):

{| border=&quot;0&quot;
!Szín
!6 számjegyű kód
!Szín
!6 számjegyű kód
|-
|fekete (black)
|style=&quot;background:#000000; color:#ffffff; font-family:monospace;&quot;|#000000
|ezüst (silver)
|style=&quot;background:#c0c0c0; color:#000000; font-family:monospace;&quot;|#c0c0c0
|-
|szürke (gray)
|style=&quot;background:#808080; color:#ffffff; font-family:monospace;&quot;|#808080
|fehér (white)
|style=&quot;background:#ffffff; color:#000000; font-family:monospace;&quot;|#ffffff
|-
|gesztenyeszín (maroon)
|style=&quot;background:#800000; color:#ffffff; font-family:monospace;&quot;|#800000
|vörös (red)
|style=&quot;background:#ff0000; color:#000000; font-family:monospace;&quot;|#ff0000
|-
|bíborszín (purple)
|style=&quot;background:#800080; color:#ffffff; font-family:monospace;&quot;|#800080
|fuchsia
|style=&quot;background:#ff00ff; color:#000000; font-family:monospace;&quot;|#ff00ff
|-
|zöld (green)
|style=&quot;background:#008000; color:#ffffff; font-family:monospace;&quot;|#008000
|lime
|style=&quot;background:#00ff00; color:#000000; font-family:monospace;&quot;|#00ff00
|-
|olajzöld (olive)
|style=&quot;background:#808000; color:#ffffff; font-family:monospace;&quot;|#808000
|sárga (yellow)
|style=&quot;background:#ffff00; color:#000000; font-family:monospace;&quot;|#ffff00
|-
|navy
|style=&quot;background:#000080; color:#ffffff; font-family:monospace;&quot;|#000080
|[[kék]] (blue)
|style=&quot;background:#0000ff; color:#000000; font-family:monospace;&quot;|#0000ff
|-
|teal
|style=&quot;background:#008080; color:#ffffff; font-family:monospace;&quot;|#008080
|aqua
|style=&quot;background:#00ffff; color:#000000; font-family:monospace;&quot;|#00ffff
|}

== Az árnyalatok gyártóktól független elnevezései ==

{| border=&quot;0&quot;
!Szín
!6 számjegyű kód
!Szín
!6 számjegyű kód
|-
|indianred
|style=&quot;background:#cd5c5c; color:#ffffff; font-family:monospace;&quot;|#cd5c5c
|darksalmon
|style=&quot;background:#e9967a; color:#ffffff; font-family:monospace;&quot;|#e9967a
|-
|lightcoral
|style=&quot;background:#f08080; color:#ffffff; font-family:monospace;&quot;|#f08080
|salmon
|style=&quot;background:#fa8072; color:#ffffff; font-family:monospace;&quot;|#fa8072
|-
|orangered
|style=&quot;background:#ff4500; color:#ffffff; font-family:monospace;&quot;|#ff4500
|red
|style=&quot;background:#ff0000; color:#ffffff; font-family:monospace;&quot;|#ff0000
|-
|crimson
|style=&quot;background:#dc143c; color:#ffffff; font-family:monospace;&quot;|#dc143c
|firebrick
|style=&quot;background:#b22222; color:#ffffff; font-family:monospace;&quot;|#b22222
|-
|darkred
|style=&quot;background:#8b0000; color:#ffffff; font-family:monospace;&quot;|#8b0000
|mediumvioletred
|style=&quot;background:#c71585; color:#ffffff; font-family:monospace;&quot;|#c71585
|-
|pink
|style=&quot;background:#ffc0cb; font-family:monospace;&quot;|#ffc0cb
|lightpink
|style=&quot;background:#ffb6c1; font-family:monospace;&quot;|#ffb6c1
|-
|hotpink
|style=&quot;background:#ff69b4; font-family:monospace;&quot;|#ff69b4
|deeppink
|style=&quot;background:#ff1493; font-family:monospace;&quot;|#ff1493
|-
|palevioletred
|style=&quot;background:#db7093; font-family:monospace;&quot;|#db7093
|darkkhaki
|style=&quot;background:#bdb76b; font-family:monospace;&quot;|#bdb76b
|-
|khaki
|style=&quot;background:#f0e68c; font-family:monospace;&quot;|#f0e68c
|palegoldenrod
|style=&quot;background:#eee8aa; font-family:monospace;&quot;|#eee8aa
|-
|lightgoldenrodyellow
|style=&quot;background:#fafad2; font-family:monospace;&quot;|#fafad2
|lightyellow
|style=&quot;background:#ffffe0; font-family:monospace;&quot;|#ffffe0
|-
|lemonchiffon
|style=&quot;background:#fffacd; font-family:monospace;&quot;|#fffacd
|yellow
|style=&quot;background:#ffff00; font-family:monospace;&quot;|#ffff00
|-
|gold
|style=&quot;background:#ffd700; font-family:monospace;&quot;|#ffd700
|papayawhip
|style=&quot;background:#ffefd5; font-family:monospace;&quot;|#ffefd5
|-
|moccasin
|style=&quot;background:#ffe4b5; font-family:monospace;&quot;|#ffe4b5
|peachpuff
|style=&quot;background:#ffdab9; font-family:monospace;&quot;|#ffdab9
|-
|cyan
|style=&quot;background:#00ffff; font-family:monospace;&quot;|#00ffff
|aqua
|style=&quot;background:#00ffff; font-family:monospace;&quot;|#00ffff
|-
|aquamarine
|style=&quot;background:#7fffd4; font-family:monospace;&quot;|#7fffd4
|turquoise
|style=&quot;background:#40e0d0; font-family:monospace;&quot;|#40e0d0
|-
|mediumturquoise
|style=&quot;background:#48d1cc; font-family:monospace;&quot;|#48d1cc
|darkturquoise
|style=&quot;background:#00ced1; font-family:monospace;&quot;|#00ced1
|-
|cadetblue
|style=&quot;background:#5f9ea0; color:#ffffff; font-family:monospace;&quot;|#5f9ea0
|slategray
|style=&quot;background:#708090; color:#ffffff; font-family:monospace;&quot;|#708090
|-
|lightcyan
|style=&quot;background:#e0ffff; font-family:monospace;&quot;|#e0ffff
|paleturquoise
|style=&quot;background:#afeeee; font-family:monospace;&quot;|#afeeee
|-
|powderblue
|style=&quot;background:#b0e0e6; font-family:monospace;&quot;|#b0e0e6
|lightsteelblue
|style=&quot;background:#b0c4de; font-family:monospace;&quot;|#b0c4de
|-
|steelblue
|style=&quot;background:#4682b4; color:#ffffff; font-family:monospace;&quot;|#4682b4
|lightblue
|style=&quot;background:#add8e6; font-family:monospace;&quot;|#add8e6
|-
|skyblue
|style=&quot;background:#87ceeb; font-family:monospace;&quot;|#87ceeb
|lightskyblue
|style=&quot;background:#87cefa; font-family:monospace;&quot;|#87cefa
|-
|deepskyblue
|style=&quot;background:#00bfff; font-family:monospace;&quot;|#00bfff
|cornflowerblue
|style=&quot;background:#6495ed; font-family:monospace;&quot;|#6495ed
|-
|royalblue
|style=&quot;background:#4169e1; font-family:monospace;&quot;|#4169e1
|mediumslateblue
|style=&quot;background:#7b68ee; font-family:monospace;&quot;|#7b68ee
|-
|dodgerblue
|style=&quot;background:#1e90ff; font-family:monospace;&quot;|#1e90ff
|blue
|style=&quot;background:#0000ff; color:#ffffff; font-family:monospace;&quot;|#0000ff
|-
|mediumblue
|style=&quot;background:#0000cd; color:#ffffff; font-family:monospace;&quot;|#0000cd
|darkblue
|style=&quot;background:#00008b; color:#ffffff; font-family:monospace;&quot;|#00008b
|-
|navy
|style=&quot;background:#000080; color:#ffffff; font-family:monospace;&quot;|#000080
|midnightblue
|style=&quot;background:#191970; color:#ffffff; font-family:monospace;&quot;|#191970
|-
|lightsalmon
|style=&quot;background:#ffa07a; font-family:monospace;&quot;|#ffa07a
|orange
|style=&quot;background:#ffa500; font-family:monospace;&quot;|#ffa500
|-
|darkorange
|style=&quot;background:#ff8c00; font-family:monospace;&quot;|#ff8c00
|coral
|style=&quot;background:#ff7f50; font-family:monospace;&quot;|#ff7f50
|-
|tomato
|style=&quot;background:#ff6347; font-family:monospace;&quot;|#ff6347
|orangered
|style=&quot;background:#ff4500; font-family:monospace;&quot;|#ff4500
|-
|aquamarine
|style=&quot;background:#7fffd4; font-family:monospace;&quot;|#7fffd4
|mediumspringgreen
|style=&quot;background:#00fa9a; font-family:monospace;&quot;|#00fa9a
|-
|springgreen
|style=&quot;background:#00ff7f; font-family:monospace;&quot;|#00ff7f
|palegreen
|style=&quot;background:#98fb98; font-family:monospace;&quot;|#98fb98
|-
|greenyellow
|style=&quot;background:#adff2f; font-family:monospace;&quot;|#adff2f
|chartreuse
|style=&quot;background:#7fff00; font-family:monospace;&quot;|#7fff00
|-
|lawngreen
|style=&quot;background:#7cfc00; font-family:monospace;&quot;|#7cfc00
|lime
|style=&quot;background:#00ff00; font-family:monospace;&quot;|#00ff00
|-
|lightgreen
|style=&quot;background:#90ee90; font-family:monospace;&quot;|#90ee90
|yellowgreen
|style=&quot;background:#9acd32; font-family:monospace;&quot;|#9acd32
|-
|limegreen
|style=&quot;background:#32cd32; font-family:monospace;&quot;|#32cd32
|mediumseagreen
|style=&quot;background:#3cb371; font-family:monospace;&quot;|#3cb371
|-
|darkseagreen
|style=&quot;background:#8fbc8f; font-family:monospace;&quot;|#8fbc8f
|forestgreen
|style=&quot;background:#228b22; color:#ffffff; font-family:monospace;&quot;|#228b22
|-
|seagreen
|style=&quot;background:#2e8b57; color:#ffffff; font-family:monospace;&quot;|#2e8b57
|green
|style=&quot;background:#008000; color:#ffffff; font-family:monospace;&quot;|#008000
|-
|olivedrab
|style=&quot;background:#6b8e23; color:#ffffff; font-family:monospace;&quot;|#6b8e23
|olive
|style=&quot;background:#808000; color:#ffffff; font-family:monospace;&quot;|#808000
|-
|darkolivegreen
|style=&quot;background:#556b2f; color:#ffffff; font-family:monospace;&quot;|#556b2f
|darkgreen
|style=&quot;background:#006400; color:#ffffff; font-family:monospace;&quot;|#006400
|-
|mediumaquamarine
|style=&quot;background:#66cdaa; font-family:monospace;&quot;|#66cdaa
|turquoise
|style=&quot;background:#40e0d0; font-family:monospace;&quot;|#40e0d0
|-
|lightseagreen
|style=&quot;background:#20b2aa; font-family:monospace;&quot;|#20b2aa
|darkcyan
|style=&quot;background:#008b8b; color:#ffffff; font-family:monospace;&quot;|#008b8b
|-
|teal
|style=&quot;background:#008080; color:#ffffff; font-family:monospace;&quot;|#008080
|lavender
|style=&quot;background:#e6e6fa; font-family:monospace;&quot;|#e6e6fa
|-
|thistle
|style=&quot;background:#d8bfd8; font-family:monospace;&quot;|#d8bfd8
|plum
|style=&quot;background:#dda0dd; font-family:monospace;&quot;|#dda0dd
|-
|violet
|style=&quot;background:#ee82ee; font-family:monospace;&quot;|#ee82ee
|fuchsia
|style=&quot;background:#ff00ff; font-family:monospace;&quot;|#ff00ff
|-
|magenta
|style=&quot;background:#ff00ff; font-family:monospace;&quot;|#ff00ff
|orchid
|style=&quot;background:#da70d6; font-family:monospace;&quot;|#da70d6
|-
|mediumorchid
|style=&quot;background:#ba55d3; font-family:monospace;&quot;|#ba55d3
|darkorchid
|style=&quot;background:#9932cc; color:#ffffff; font-family:monospace;&quot;|#9932cc
|-
|blueviolet
|style=&quot;background:#8a2be2; color:#ffffff; font-family:monospace;&quot;|#8a2be2
|darkviolet
|style=&quot;background:#9400d3; color:#ffffff; font-family:monospace;&quot;|#9400d3
|-
|mediumpurple
|style=&quot;background:#9370db; color:#ffffff; font-family:monospace;&quot;|#9370db
|slateblue
|style=&quot;background:#6a5acd; color:#ffffff; font-family:monospace;&quot;|#6a5acd
|-
|purple
|style=&quot;background:#800080; color:#ffffff; font-family:monospace;&quot;|#800080
|darkmagenta
|style=&quot;background:#8b008b; color:#ffffff; font-family:monospace;&quot;|#8b008b
|-
|darkslateblue
|style=&quot;background:#483d8b; color:#ffffff; font-family:monospace;&quot;|#483d8b
|indigo
|style=&quot;background:#4b0082; color:#ffffff; font-family:monospace;&quot;|#4b0082
|-
|honeydew
|style=&quot;background:#f0fff0; font-family:monospace;&quot;|#f0fff0
|mintcream
|style=&quot;background:#f5fffa; font-family:monospace;&quot;|#f5fffa
|-
|azure
|style=&quot;background:#f0ffff; font-family:monospace;&quot;|#f0ffff
|aliceblue
|style=&quot;background:#f0f8ff; font-family:monospace;&quot;|#f0f8ff
|-
|ghostwhite
|style=&quot;background:#f8f8ff; font-family:monospace;&quot;|#f8f8ff
|whitesmoke
|style=&quot;background:#f5f5f5; font-family:monospace;&quot;|#f5f5f5
|-
|lavenderblush
|style=&quot;background:#fff0f5; font-family:monospace;&quot;|#fff0f5
|mistyrose
|style=&quot;background:#ffe4e1; font-family:monospace;&quot;|#ffe4e1
|-
|antiquewhite
|style=&quot;background:#faebd7; font-family:monospace;&quot;|#faebd7
|seashell
|style=&quot;background:#fff5ee; font-family:monospace;&quot;|#fff5ee
|-
|snow
|style=&quot;background:#fffafa; font-family:monospace;&quot;|#fffafa
|white
|style=&quot;background:#ffffff; font-family:monospace;&quot;|#ffffff
|-
|beige
|style=&quot;background:#f5f5dc; font-family:monospace;&quot;|#f5f5dc
|linen
|style=&quot;background:#faf0e6; font-family:monospace;&quot;|#faf0e6
|-
|oldlace
|style=&quot;background:#fdf5e6; font-family:monospace;&quot;|#fdf5e6
|floralwhite
|style=&quot;background:#fffaf0; font-family:monospace;&quot;|#fffaf0
|-
|ivory
|style=&quot;background:#fffff0; font-family:monospace;&quot;|#fffff0
|gainsboro
|style=&quot;background:#dcdcdc; font-family:monospace;&quot;|#dcdcdc
|-
|lightgrey
|style=&quot;background:#d3d3d3; font-family:monospace;&quot;|#d3d3d3
|silver
|style=&quot;background:#c0c0c0; font-family:monospace;&quot;|#c0c0c0
|-
|darkgray
|style=&quot;background:#a9a9a9; font-family:monospace;&quot;|#a9a9a9
|gray
|style=&quot;background:#808080; color:#ffffff; font-family:monospace;&quot;|#808080
|-
|dimgray
|style=&quot;background:#696969; color:#ffffff; font-family:monospace;&quot;|#696969
|darkslategray
|style=&quot;background:#2f4f4f; color:#ffffff; font-family:monospace;&quot;|#2f4f4f
|-
|lightslategray
|style=&quot;background:#778899; color:#ffffff; font-family:monospace;&quot;|#778899
|slategray
|style=&quot;background:#708090; color:#ffffff; font-family:monospace;&quot;|#708090
|-
|cornsilk
|style=&quot;background:#fff8dc; font-family:monospace;&quot;|#fff8dc
|blanchedalmond
|style=&quot;background:#ffebcd; font-family:monospace;&quot;|#ffebcd
|-
|bisque
|style=&quot;background:#ffe4c4; font-family:monospace;&quot;|#ffe4c4
|navajowhite
|style=&quot;background:#ffdead; font-family:monospace;&quot;|#ffdead
|-
|wheat
|style=&quot;background:#f5deb3; font-family:monospace;&quot;|#f5deb3
|sandybrown
|style=&quot;background:#f4a460; font-family:monospace;&quot;|#f4a460
|-
|goldenrod
|style=&quot;background:#daa520; font-family:monospace;&quot;|#daa520
|darkgoldenrod
|style=&quot;background:#b8860b; font-family:monospace;&quot;|#b8860b
|-
|peru
|style=&quot;background:#cd853f; font-family:monospace;&quot;|#cd853f
|chocolate
|style=&quot;background:#d2691e; font-family:monospace;&quot;|#d2691e
|-
|maroon
|style=&quot;background:#800000; color:#ffffff; font-family:monospace;&quot;|#800000
|saddlebrown
|style=&quot;background:#8b4513; color:#ffffff; font-family:monospace;&quot;|#8b4513
|-
|brown
|style=&quot;background:#a52a2a; color:#ffffff; font-family:monospace;&quot;|#a52a2a
|sienna
|style=&quot;background:#a0522d; color:#ffffff; font-family:monospace;&quot;|#a0522d
|-
|darkred
|style=&quot;background:#8b0000; color:#ffffff; font-family:monospace;&quot;|#8b0000
|burlywood
|style=&quot;background:#deb887; font-family:monospace;&quot;|#deb887
|-
|tan
|style=&quot;background:#d2b48c; font-family:monospace;&quot;|#d2b48c
|rosybrown
|style=&quot;background:#bc8f8f; font-family:monospace;&quot;|#bc8f8f
|-
|black
|style=&quot;background:#000000; color:#ffffff; font-family:monospace;&quot;|#000000
|&amp;nbsp;
|&amp;nbsp;
|}

== Web-biztos színek==


{| border=&quot;0&quot; cellpadding=&quot;6&quot; cellspacing=&quot;2&quot; 
| style=&quot;background: #000; color: white;&quot;|&lt;u&gt;000&lt;/u&gt;
| style=&quot;background: #300; color: white;&quot;|300
| style=&quot;background: #600; color: white;&quot;|600
| style=&quot;background: #900; color: white;&quot;|900
| style=&quot;background: #C00; color: white;&quot;|C00
| style=&quot;background: #F00; color: white;&quot;|&lt;u&gt;F00&lt;/u&gt;
| style=&quot;background: #003; color: white;&quot;|&lt;u&gt;003&lt;/u&gt;
| style=&quot;background: #303; color: white;&quot;|303
| style=&quot;background: #603; color: white;&quot;|603
| style=&quot;background: #903; color: white;&quot;|903
| style=&quot;background: #C03; color: white;&quot;|C03
| style=&quot;background: #F03; color: white;&quot;|&lt;u&gt;F03&lt;/u&gt;
|----
| style=&quot;background: #006; color: white;&quot;|006
| style=&quot;background: #306; color: white;&quot;|306
| style=&quot;background: #606; color: white;&quot;|606
| style=&quot;background: #906; color: white;&quot;|906
| style=&quot;background: #C06; color: white;&quot;|C06
| style=&quot;background: #F06; color: white;&quot;|F06
| style=&quot;background: #009; color: white;&quot;|009
| style=&quot;background: #309; color: white;&quot;|309
| style=&quot;background: #609; color: white;&quot;|609
| style=&quot;background: #909; color: white;&quot;|909
| style=&quot;background: #C09; color: white;&quot;|C09
| style=&quot;background: #F09; color: white;&quot;|F09
|----
| style=&quot;background: #00C; color: white;&quot;|00C
| style=&quot;background: #30C; color: white;&quot;|30C
| style=&quot;background: #60C; color: white;&quot;|60C
| style=&quot;background: #90C; color: white;&quot;|90C
| style=&quot;background: #C0C; color: white;&quot;|C0C
| style=&quot;background: #F0C; color: white;&quot;|F0C
| style=&quot;background: #00F; color: white;&quot;|&lt;u&gt;00F&lt;/u&gt;
| style=&quot;background: #30F; color: white;&quot;|30F
| style=&quot;background: #60F; color: white;&quot;|60F
| style=&quot;background: #90F; color: white;&quot;|90F
| style=&quot;background: #C0F; color: white;&quot;|C0F
| style=&quot;background: #F0F; color: white;&quot;|&lt;u&gt;F0F&lt;/u&gt;
|----
| style=&quot;background: #030; color: white;&quot;|030
| style=&quot;background: #330; color: white;&quot;|330
| style=&quot;background: #630; color: white;&quot;|630
| style=&quot;background: #930; color: white;&quot;|930
| style=&quot;background: #C30; color: white;&quot;|C30
| style=&quot;background: #F30; color: white;&quot;|F30
| style=&quot;background: #033; color: white;&quot;|033
| style=&quot;background: #333; color: white;&quot;|333
| style=&quot;background: #633; color: white;&quot;|633
| style=&quot;background: #933; color: white;&quot;|933
| style=&quot;background: #C33; color: white;&quot;|C33
| style=&quot;background: #F33; color: white;&quot;|F33
|----
| style=&quot;background: #036; color: white;&quot;|036
| style=&quot;background: #336; color: white;&quot;|336
| style=&quot;background: #636; color: white;&quot;|636
| style=&quot;background: #936; color: white;&quot;|936
| style=&quot;background: #C36; color: white;&quot;|C36
| style=&quot;background: #F36; color: white;&quot;|F36
| style=&quot;background: #039; color: white;&quot;|039
| style=&quot;background: #339; color: white;&quot;|339
| style=&quot;background: #639; color: white;&quot;|639
| style=&quot;background: #939; color: white;&quot;|939
| style=&quot;background: #C39; color: white;&quot;|C39
| style=&quot;background: #F39; color: white;&quot;|F39
|----
| style=&quot;background: #03C; color: white;&quot;|03C
| style=&quot;background: #33C; color: white;&quot;|33C
| style=&quot;background: #63C; color: white;&quot;|63C
| style=&quot;background: #93C; color: white;&quot;|93C
| style=&quot;background: #C3C; color: white;&quot;|C3C
| style=&quot;background: #F3C; color: white;&quot;|F3C
| style=&quot;background: #03F; color: white;&quot;|03F
| style=&quot;background: #33F; color: white;&quot;|33F
| style=&quot;background: #63F; color: white;&quot;|63F
| style=&quot;background: #93F; color: white;&quot;|93F
| style=&quot;background: #C3F; color: white;&quot;|C3F
| style=&quot;background: #F3F; color: white;&quot;|F3F
|----
| style=&quot;background: #060; color: white;&quot;|060
| style=&quot;background: #360; color: white;&quot;|360
| style=&quot;background: #660; color: white;&quot;|660
| style=&quot;background: #960; color: white;&quot;|960
| style=&quot;background: #C60; color: white;&quot;|C60
| style=&quot;background: #F60; color: white;&quot;|F60
| style=&quot;background: #063; color: white;&quot;|063
| style=&quot;background: #363; color: white;&quot;|363
| style=&quot;background: #663; color: white;&quot;|663
| style=&quot;background: #963; color: white;&quot;|963
| style=&quot;background: #C63; color: white;&quot;|C63
| style=&quot;background: #F63; color: white;&quot;|F63
|----
| style=&quot;background: #066; color: white;&quot;|066
| style=&quot;background: #366; color: white;&quot;|366
| style=&quot;background: #666; color: white;&quot;|666
| style=&quot;background: #966; color: white;&quot;|966
| style=&quot;background: #C66; color: white;&quot;|C66
| style=&quot;background: #F66; color: white;&quot;|F66
| style=&quot;background: #069; color: white;&quot;|069
| style=&quot;background: #369; color: white;&quot;|369
| style=&quot;background: #669; color: white;&quot;|669
| style=&quot;background: #969; color: white;&quot;|969
| style=&quot;background: #C69; color: white;&quot;|C69
| style=&quot;background: #F69; color: white;&quot;|F69
|----
| style=&quot;background: #06C; color: white;&quot;|06C
| style=&quot;background: #36C; color: white;&quot;|36C
| style=&quot;background: #66C; color: white;&quot;|66C
| style=&quot;background: #96C; color: white;&quot;|96C
| style=&quot;background: #C6C; color: white;&quot;|C6C
| style=&quot;background: #F6C; color: white;&quot;|F6C
| style=&quot;background: #06F; color: white;&quot;|06F
| style=&quot;background: #36F; color: white;&quot;|36F
| style=&quot;background: #66F; color: white;&quot;|66F
| style=&quot;background: #96F; color: white;&quot;|96F
| style=&quot;background: #C6F; color: white;&quot;|C6F
| style=&quot;background: #F6F; color: white;&quot;|F6F
|----
| style=&quot;background: #090; color: white;&quot;|090
| style=&quot;background: #390; color: white;&quot;|390
| style=&quot;background: #690; color: white;&quot;|690
| style=&quot;background: #990; color: white;&quot;|990
| style=&quot;background: #C90; color: white;&quot;|C90
| style=&quot;background: #F90; color: white;&quot;|F90
| style=&quot;background: #093; color: white;&quot;|093
| style=&quot;background: #393; color: white;&quot;|393
| style=&quot;background: #693; color: white;&quot;|693
| style=&quot;background: #993; color: white;&quot;|993
| style=&quot;background: #C93; color: white;&quot;|C93
| style=&quot;background: #F93; color: white;&quot;|F93
|----
| style=&quot;background: #096; color: white;&quot;|096
| style=&quot;background: #396; color: white;&quot;|396
| style=&quot;background: #696; color: white;&quot;|696
| style=&quot;background: #996; color: white;&quot;|996
| style=&quot;background: #C96; color: white;&quot;|C96
| style=&quot;background: #F96; color: white;&quot;|F96
| style=&quot;background: #099; color: white;&quot;|099
| style=&quot;background: #399; color: white;&quot;|399
| style=&quot;background: #699; color: white;&quot;|699
| style=&quot;background: #999; color: white;&quot;|999
| style=&quot;background: #C99; color: white;&quot;|C99
| style=&quot;background: #F99; color: white;&quot;|F99
|----
| style=&quot;background: #09C; color: white;&quot;|09C
| style=&quot;background: #39C; color: white;&quot;|39C
| style=&quot;background: #69C; color: white;&quot;|69C
| style=&quot;background: #99C; color: white;&quot;|99C
| style=&quot;background: #C9C; color: white;&quot;|C9C
| style=&quot;background: #F9C; color: white;&quot;|F9C
| style=&quot;background: #09F; color: white;&quot;|09F
| style=&quot;background: #39F; color: white;&quot;|39F
| style=&quot;background: #69F; color: white;&quot;|69F
| style=&quot;background: #99F; color: white;&quot;|99F
| style=&quot;background: #C9F; color: white;&quot;|C9F
| style=&quot;background: #F9F; color: white;&quot;|F9F
|----
| style=&quot;background: #0C0; color: black;&quot;|0C0
| style=&quot;background: #3C0; color: black;&quot;|3C0
| style=&quot;background: #6C0; color: black;&quot;|6C0
| style=&quot;background: #9C0; color: black;&quot;|9C0
| style=&quot;background: #CC0; color: black;&quot;|CC0
| style=&quot;background: #FC0; color: black;&quot;|FC0
| style=&quot;background: #0C3; color: black;&quot;|0C3
| style=&quot;background: #3C3; color: black;&quot;|3C3
| style=&quot;background: #6C3; color: black;&quot;|6C3
| style=&quot;background: #9C3; color: black;&quot;|9C3
| style=&quot;background: #CC3; color: black;&quot;|CC3
| style=&quot;background: #FC3; color: black;&quot;|FC3
|----
| style=&quot;background: #0C6; color: black;&quot;|0C6
| style=&quot;background: #3C6; color: black;&quot;|3C6
| style=&quot;background: #6C6; color: black;&quot;|6C6
| style=&quot;background: #9C6; color: black;&quot;|9C6
| style=&quot;background: #CC6; color: black;&quot;|CC6
| style=&quot;background: #FC6; color: black;&quot;|FC6
| style=&quot;background: #0C9; color: black;&quot;|0C9
| style=&quot;background: #3C9; color: black;&quot;|3C9
| style=&quot;background: #6C9; color: black;&quot;|6C9
| style=&quot;background: #9C9; color: black;&quot;|9C9
| style=&quot;background: #CC9; color: black;&quot;|CC9
| style=&quot;background: #FC9; color: black;&quot;|FC9
|----
| style=&quot;background: #0CC; color: black;&quot;|0CC
| style=&quot;background: #3CC; color: black;&quot;|3CC
| style=&quot;background: #6CC; color: black;&quot;|6CC
| style=&quot;background: #9CC; color: black;&quot;|9CC
| style=&quot;background: #CCC; color: black;&quot;|CCC
| style=&quot;background: #FCC; color: black;&quot;|FCC
| style=&quot;background: #0CF; color: black;&quot;|0CF
| style=&quot;background: #3CF; color: black;&quot;|3CF
| style=&quot;background: #6CF; color: black;&quot;|6CF
| style=&quot;background: #9CF; color: black;&quot;|9CF
| style=&quot;background: #CCF; color: black;&quot;|CCF
| style=&quot;background: #FCF; color: black;&quot;|FCF
|----
| style=&quot;background: #0F0; color: black;&quot;|&lt;u&gt;0F0&lt;/u&gt;
| style=&quot;background: #3F0; color: black;&quot;|3F0
| style=&quot;background: #6F0; color: black;&quot;|&lt;u&gt;6F0&lt;/u&gt;
| style=&quot;background: #9F0; color: black;&quot;|9F0
| style=&quot;background: #CF0; color: black;&quot;|CF0
| style=&quot;background: #FF0; color: black;&quot;|&lt;u&gt;FF0&lt;/u&gt;
| style=&quot;background: #0F3; color: black;&quot;|0F3
| style=&quot;background: #3F3; color: black;&quot;|&lt;u&gt;3F3&lt;/u&gt;
| style=&quot;background: #6F3; color: black;&quot;|&lt;u&gt;6F3&lt;/u&gt;
| style=&quot;background: #9F3; color: black;&quot;|9F3
| style=&quot;background: #CF3; color: black;&quot;|CF3
| style=&quot;background: #FF3; color: black;&quot;|&lt;u&gt;FF3&lt;/u&gt;
|----
| style=&quot;background: #0F6; color: black;&quot;|&lt;u&gt;0F6&lt;/u&gt;
| style=&quot;background: #3F6; color: black;&quot;|&lt;u&gt;3F6&lt;/u&gt;
| style=&quot;background: #6F6; color: black;&quot;|6F6
| style=&quot;background: #9F6; color: black;&quot;|9F6
| style=&quot;background: #CF6; color: black;&quot;|&lt;u&gt;CF6&lt;/u&gt;
| style=&quot;background: #FF6; color: black;&quot;|&lt;u&gt;FF6&lt;/u&gt;
| style=&quot;background: #0F9; color: black;&quot;|0F9
| style=&quot;background: #3F9; color: black;&quot;|3F9
| style=&quot;background: #6F9; color: black;&quot;|6F9
| style=&quot;background: #9F9; color: black;&quot;|9F9
| style=&quot;background: #CF9; color: black;&quot;|CF9
| style=&quot;background: #FF9; color: black;&quot;|FF9
|----
| style=&quot;background: #0FC; color: black;&quot;|&lt;u&gt;0FC&lt;/u&gt;
| style=&quot;background: #3FC; color: black;&quot;|&lt;u&gt;3FC&lt;/u&gt;
| style=&quot;background: #6FC; color: black;&quot;|6FC
| style=&quot;background: #9FC; color: black;&quot;|9FC
| style=&quot;background: #CFC; color: black;&quot;|CFC
| style=&quot;background: #FFC; color: black;&quot;|FFC
| style=&quot;background: #0FF; color: black;&quot;|&lt;u&gt;0FF&lt;/u&gt;
| style=&quot;background: #3FF; color: black;&quot;|&lt;u&gt;3FF&lt;/u&gt;
| style=&quot;background: #6FF; color: black;&quot;|&lt;u&gt;6FF&lt;/u&gt;
| style=&quot;background: #9FF; color: black;&quot;|9FF
| style=&quot;background: #CFF; color: black;&quot;|CFF
| style=&quot;background: #FFF; color: black;&quot;|&lt;u&gt;FFF&lt;/u&gt;
|}

== Lásd még ==
* '''[[Wikiforrás:Irányelvek|Irányelvek]]''' A Wikiforrás irányelvei és útmutatói...
* '''[[Wikiforrás:Segítség|Segítség]]''' Felhasználók munkáját segítő lapok...
* '''[[Wikiforrás:Wikiforrás|Wikiforrás]]''' Mi is a Wikiforrás, hogyan működik, egyéb lehetőségek és szabályok...
-----
[[Kategória:Segítség|Színek]]
[[en:Web colors]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Segítség/Beállítások</title>
    <id>15</id>
    <revision>
      <id>5412</id>
      <timestamp>2006-11-01T22:04:28Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>/* Skin */ skin-&gt;felület</comment>
      <text xml:space="preserve">[[Kategória:Segítség lapok|{{PAGENAME}}]]

A '''beállítások''' menüpont belépésed után a jobb felső sarokban látható.

A beállítások lapjának tetején láthatod az azonosítódat és a sorszámodat, hogy hányadik regisztrált szerkesztő vagy.

=== Gyorsmenü ===
A '''gyorsmenü''' a bal oldalon (alapbeállításban) látható menüoszlop. Ennek lehetőségei:
* Nincs: ilyenkor csak az alsó és felső menük látszanak (és értelemszerűen minden leírás, ahol &quot;oldalsó menüt&quot; írtunk, alsó/felső menüként olvasandó),
* Fix baloldali: Az alapbeállítás; a menü a lap tetején, bal oldalon látszik
* Fix jobboldali: Ezt nem áruljuk el. A helyes megfejtők jutalmul a menüt a jobb oldalon láthatják.
* Lebegő baloldali: A menü szintén a bal oldalon van, de mindig látszik, &quot;követi&quot; a lefelé görgetett lapokat.

=== Jelszó ===
Itt változtatható meg a jelszavad.

=== Felület ===
Ha szerinted a Wikipédia nem elég jó bőr, akkor itt választhatsz egy másik kinézetet. Az alap az, amire általában hivatkozunk, a többi színekben, elrendezésben és betűtípusokban tér el, a tartalom minden esetben ugyanaz.

=== Mutassa a címdobozt ===
*	Mutassa a címdobozt a linkek fölött: az egérrel a linkekre mutatva megjelenik azok címe
*	Linkek aláhúzása: minden hivatkozás alá legyen-e húzva
*	Törött linkek így (alternatíva: így?): a nem létező szócikkekre mutató linkek pirosak legyenek, vagy pedig csak egy kérdőjel szerepeljen utánuk (&quot;?&quot;: nem létező cikk, &quot;!&quot;: csonk)
*	Bekezdések teljes szélességű tördelése: &quot;justification&quot; - a szöveg mind a két lapszélhez igazított.
*	Apró változtatások elrejtése a Friss változtatásokban: látszódjanak-e azok a változtatások, melyeket a beküldőjük &quot;Apró&quot;-nak jelölt; ezek legtöbbször a tartalmat nem érintő módosítások, mint pl. elírások, hivatkozások javítása.
*	Modern változások listája (nem minden böngészőre): a Friss változtatások &quot;modern&quot; változata nem egyenként mutatja az azonos cikkhez tartozó változásokat, hanem összevonva, amit kis nyilacskával lehet kinyitni. Javascript szükséges.
*	Címsorok automatikus számozása: a tartalomjegyzékben szereplő címek automatikus sorszámozása
*	Linkek az egyes szakaszok szerkesztéséhez: ha ez aktív, akkor minden egyes szakasz (két címsor közötti rész) külön is szerkeszthető
*	Egyes szakaszok szerkesztése a szakaszcímre klikkeléssel (Javascript): amit mond, azt engedélyezi. Isten bizony!
*	Három fejezetnél többel rendelkező cikkeknél mutasson tartalomjegyzéket: ha bekapcsolod, kapsz automatikusan egy csinos tartalomjegyzéket a cikk elején
*	Jelszó megjegyzése a használatok között: ha nem kapcsolod be, akkor pár óra nem használat után újra be kell lépned
*	Teljes szélességű szerkesztőterület: bekapcsolva a szerkesztőablak, amiben a cikket írod teljes képernyő szélességű lesz
*	Lapon duplakattintásra szerkesztés (JavaScript): hasonló a szakaszok szerkesztéséhez.
*	Figyelje az új és a megváltoztatott cikkeket: ha új cikket írsz vagy egyet módosítasz, akkor a &quot;tegye a figyelőlistába&quot; kapcsoló automatikusan be lesz alul kapcsolva
*	Alapból minden szerkesztést jelöljön aprónak: ez elég egyértelmű. Apró változtatás az, ami nem érinti a cikk tartalmát.
*	Előnézet a szerkesztőterület előtt és nem utána: Az előnézet felülre vagy alulra tegye az eredményét.
*	Lapok gyorstárazásának letiltása: ezt bekapcsolva a lapok mindenféle műszaki megoldással megpróbálják megakadályozni, hogy őket &quot;proxyk&quot; vagy &quot;cache-ek&quot; tárolják. Ezzel természetesen lassítod a lapok elérését, esetleg növeled az internetes forgalmadat. (A lapot mindig tudod úgy frissíteni, hogy SHIFT+Újratöltést nyomsz a böngésződben.)

=== Képletek ===
A matematikai képletek speciális megjelenítést igényelnek, ezt szabályozhatod itt.
* Mindig készítsen PNG-t: a képletek mindig képként jelennek meg (ez majdnem minden grafikus böngészőn működik)
* HTML ha nagyon egyszerű, egyébként PNG: amit mond, azt teszi; szintén biztos tipp. Az előzőnél picit gyorsabb egyszerű képletek esetében.
* HTML ha lehetséges, egyébként PNG: ez már nem minden böngészőn megy, viszont ahol igen, ott gyorsabb, mint az előzőek.
* Hagyja TeX formában (szöveges böngészőknek): ezt ne használd, ha nem tudod, mi az a T&lt;sub&gt;E&lt;/sub&gt;X.
* Modern böngészőknek ajánlott beállítás: ha a böngésződ nem Árpád-kori, akkor jó eséllyel ez a legjobb választás: ideális egyensúly a képek és a böngésző által kezelt képletek között.
	
=== Szövegdoboz ===
Itt adhatod meg a szerkesztésnél használt szövegdoboz méretét karakterekben.

=== A helyi idő ===
A server saját ideje mindig a [[UTC|Greenwich-i idő]] szerint jár, de lehetőséged van megadni a helyi időzónát, amiben vagy, hogy az időket helyi idő szerint lásd. Ez a beállítás minden időkijelzésre vonatkozik. Itt láthatod a server helyi idejét, valamint azt az időt, amit a megadott időzóna szerint számol a server. Ha nem jó, akkor korrigáld. Az automatikus kitöltés nem minden böngészőben működik, de elég egyszerű elenőrizni.

=== Email ===
Az emailed javasoljuk, hogy add meg - de nem kötelező. Ezt a címet '''sehol, senkinek''' nem mutatjuk meg! Ha megadod, akkor mások tudnak neked levelet írni anélkül, hogy az email címedet tudniuk kellene, valamint ha elfelejted a jelszavad, akkor ezen az email címen tud neked a server segíteni új jelszó megszerzésében. Az email küldést le is tilthatod, ha csak Wikipédia üzeneteket szeretnél kapni a [[Segítség:vitalap|vitalap]]odon.

=== Keresés ===
Amikor épp nincs letiltva a keresés, akkor az itteni beállítások alapján működik.

=== Egyebek ===
A beceneved a név, amin mindenki ismerni fog. Megadhatod a teljes nevedet is (pl: &quot;Dr. Algaszőrű Tehümér&quot;) vagy bármit, ami nem ütközik jóízlésbe vagy közhangulatba (pl. kerüld a trágár, leírhatatlan, törvényellenes, uszító, reklámozó vagy üzenetet sugalló neveket; ezeket sajnos törölni fogjuk). A neved nem változtatható meg, de természetesen létrehozhatsz új nevet, ha a régi nem tetszik.

* Címszavak száma a friss változtatásokban: hány bejegyzést akarsz látni alapesetben a '''Friss változtatások'''-ban
* Csonkok kijelzésének küszöbértéke: hány karakter (&quot;betű&quot;) alatt tekintesz egy cikket [[Wikipédia:Csonkok|csonknak]]? (500-1000 a szokásos érték.)

== Lásd még ==
* '''[[Wikiforrás:Irányelvek|Irányelvek]]''' A Wikiforrás irányelvei és útmutatói...
* '''[[Wikiforrás:Segítség|Segítség]]''' Felhasználók munkáját segítő lapok...
* '''[[Wikiforrás:Wikiforrás|Wikiforrás]]''' Mi is a Wikiforrás, hogyan működik, egyéb lehetőségek és szabályok...
-----</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Sablon:Fejrész</title>
    <id>16</id>
    <revision>
      <id>3950</id>
      <timestamp>2006-07-19T19:35:47Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>Nemo</username>
        <id>27</id>
      </contributor>
      <text xml:space="preserve">&lt;noinclude&gt;[[Kategória:Könyvek sablonjai]]&lt;/noinclude&gt;
&lt;noinclude&gt;[[Kategória:Sablonok|{{PAGENAME}}]]&lt;/noinclude&gt;
&lt;div style=&quot;padding:1em; text-align:left; border: 1px solid #f5f5dc; background:#f0f8ff;-moz-border-radius:15px&quot;&gt;</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Sablon:Stíluslap</title>
    <id>17</id>
    <revision>
      <id>3951</id>
      <timestamp>2006-07-19T19:36:50Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>Nemo</username>
        <id>27</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>Keret ki</comment>
      <text xml:space="preserve">&lt;noinclude&gt;[[Kategória:Könyvek sablonjai]]&lt;/noinclude&gt;
&lt;noinclude&gt;[[Kategória:Sablonok|{{PAGENAMEE}}]]&lt;/noinclude&gt;
&lt;/div&gt;
&lt;/div&gt;
&lt;div style=&quot;padding:1em; text-align:left; border: 1px solid #eedddd; background:#f5f5f5;-moz-border-radius:15px&quot;&gt;</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Segítség/ASCII</title>
    <id>18</id>
    <revision>
      <id>5665</id>
      <timestamp>2006-12-01T23:34:58Z</timestamp>
      <contributor>
        <ip>80.99.141.51</ip>
      </contributor>
      <comment>talán így érthetőbb</comment>
      <text xml:space="preserve">-----
* '''[[Wikiforrás:Irányelvek]]''' A Wikiforrás irányelvei és útmutatói...
* '''[[Wikiforrás:Segítség]]''' Felhasználók munkáját segítő lapok...
* '''[[Wikiforrás:Wikiforrás]]''' Mi is a Wikiforrás, hogyan működik, egyéb lehetőségek és szabályok...
-----
&lt;div style=&quot;padding:1em; text-align:left; border: 1px solid #eedddd; background:#fffff0;&quot;&gt;
__NOTOC__
__NOEDITSECTION__
&lt;big&gt;&lt;b&gt;ASCII táblázat &lt;/b&gt;&lt;/big&gt;&lt;br&gt;
Az '''ALT''' gomb nyomva tartása mellett írd be a kiválasztott számot, a gombok felengedésekor, az egyenlőség jel utáni karakter jelenik meg.&lt;br&gt;
---- 
&lt;div style=&quot;padding:1em; text-align:left; border: 1px solid #eedddd; background: #ebeeed;&quot;&gt; 
&lt;center&gt;
{|
|--
|&lt;font color=&quot;#0000cd&quot;&gt;alt+1,&lt;/font&gt; 257, 513, 1025='''☺'''||65, 321, 577, 1089='''A'''||129, 385, 641, 1153='''ü'''||193, 449, 705, 1217='''┴'''
|--
|&lt;font color=&quot;#0000cd&quot;&gt;alt+2&lt;/font&gt;, 258, 514, 1026='''☻'''||66, 322, 578, 1090='''B'''||130, 386, 642, 1154='''é'''||194, 450, 706, 1218='''┬'''
|--
|&lt;font color=&quot;#0000cd&quot;&gt;alt+3&lt;/font&gt;, 259, 515, 1027='''♥'''||67, 323, 579, 1091='''C'''||131, 387, 643, 1155='''â'''||195, 451, 707, 1219='''├'''
|--
|&lt;font color=&quot;#0000cd&quot;&gt;alt+4&lt;/font&gt;, 260, 516, 1028='''♦'''||68, 324, 580, 1092='''D'''||132, 388, 644, 1156='''ä'''||196, 452, 708, 1220='''─'''
|--
|&lt;font color=&quot;#0000cd&quot;&gt;alt+5&lt;/font&gt;, 261, 517, 1029='''♣'''||69, 325, 581, 1093='''E'''||133, 389, 645, 1157='''ů'''||197, 453, 706, 1221='''┼'''
|--
|&lt;font color=&quot;#0000cd&quot;&gt;alt+6&lt;/font&gt;, 262, 518, 1030='''♠'''||70, 326, 582, 1094='''F'''||134, 390, 646, 1158='''ć'''||198, 454, 710, 1222='''Ă'''
|--
|&lt;font color=&quot;#0000cd&quot;&gt;alt+7&lt;/font&gt;, 263, 519, 1031='''•'''||71, 327, 583, 1095='''G'''||135, 391, 647, 1159='''ç'''||199, 455, 711, 1223='''ă'''
|--
|&lt;font color=&quot;#0000cd&quot;&gt;alt+8&lt;/font&gt;, 264, 520, 1032='''◘'''||72, 328, 584, 1096='''H'''||136, 392, 648, 1160='''ł'''||200, 456, 712, 1224='''╚'''
|--
|&lt;font color=&quot;#0000cd&quot;&gt;alt+9&lt;/font&gt;, 265, 521, 1033='''○'''||73, 329, 585, 1097='''I'''||137, 393, 649, 1161='''ë'''||201, 457, 713, 1225='''╔'''
|--
|&lt;font color=&quot;#0000cd&quot;&gt;alt+10&lt;/font&gt;, 266, 522, 1034='''☺'''||74, 330, 586, 1098='''J'''||138, 394, 650, 1162='''Ő'''||202, 458, 714, 1226='''╩'''
|--
|&lt;font color=&quot;#0000cd&quot;&gt;alt+11&lt;/font&gt;, 267, 523, 1035='''♂'''||75, 331, 587, 1099='''K'''||139, 395, 651, 1163='''ő'''||203, 459, 715, 1227='''╦'''
|--
|&lt;font color=&quot;#0000cd&quot;&gt;alt+12&lt;/font&gt;, 268, 524, 1036='''♀'''||76, 332, 588, 1100='''L'''||140, 396, 652, 1164='''î'''||204, 460, 716, 1228='''╠'''
|--
|&lt;font color=&quot;#0000cd&quot;&gt;alt+13&lt;/font&gt;, 269, 525, 1037='''♪'''||77, 333, 589, 1101='''M'''||141, 396, 652, 1165='''Ź'''||205, 461, 717, 1229='''═'''
|--
|&lt;font color=&quot;#0000cd&quot;&gt;alt+14&lt;/font&gt;, 270, 526, 1038='''♫'''||78, 334, 590, 1102='''N'''||142, 398, 654, 1166='''Ä'''||206, 462, 718, 1230='''╬'''
|--
|&lt;font color=&quot;#0000cd&quot;&gt;alt+15&lt;/font&gt;, 271, 527, 1039='''☼'''||79, 335, 591, 1103='''O'''||143, 399, 655, 1167='''Ć'''||207, 463, 719, 1231='''¤'''
|--
|&lt;font color=&quot;#0000cd&quot;&gt;alt+16&lt;/font&gt;, 272, 528, 1040='''►'''||80, 336, 592, 1104='''P'''||144, 400, 656, 1168='''É'''||208, 464, 720, 1232='''đ'''
|--
|&lt;font color=&quot;#0000cd&quot;&gt;alt+17&lt;/font&gt;, 273, 529, 1041='''◄'''||81, 337, 593, 1105='''Q'''||145, 401, 657, 1169='''Ĺ'''||209, 465, 721, 1233='''Đ'''
|--
|&lt;font color=&quot;#0000cd&quot;&gt;alt+18&lt;/font&gt;, 274, 530, 1042='''↕'''||82, 338, 594, 1106='''R'''||146, 402, 658, 1170='''ĺ'''||210, 466, 722, 1234='''Ď'''
|--
|&lt;font color=&quot;#0000cd&quot;&gt;alt+19&lt;/font&gt;, 275, 531, 1043='''‼'''||83, 339, 595, 1107='''S'''||147, 403, 659, 1171='''ô'''||211, 467, 723, 1235='''Ë'''
|--
|&lt;font color=&quot;#0000cd&quot;&gt;alt+20&lt;/font&gt;, 276, 532, 1044='''¶'''||84, 340, 596, 1108='''T'''||148, 404, 660, 1172='''ö'''||212, 468, 724, 1236='''ď'''
|--
|&lt;font color=&quot;#0000cd&quot;&gt;alt+21&lt;/font&gt;, 277, 533, 1045='''§'''||85, 341, 597, 1109='''U'''||149, 405, 661, 1173='''Ľ'''||213, 469, 725, 1237='''Ň'''
|--
|&lt;font color=&quot;#0000cd&quot;&gt;alt+22&lt;/font&gt;, 278, 534, 1046='''▬'''||86, 342, 598, 1110='''V'''||150, 406, 662, 1174='''ľ'''||214, 470, 726, 1238='''Í'''
|--
|&lt;font color=&quot;#0000cd&quot;&gt;alt+23&lt;/font&gt;, 279, 535, 1047='''↨'''||87, 343, 599, 1111='''W'''||151, 407, 663, 1175='''Ś'''||215, 471, 727, 1239='''Î'''
|--
|&lt;font color=&quot;#0000cd&quot;&gt;alt+24&lt;/font&gt;, 280, 536, 1048='''↑'''||88, 344, 600, 1112='''X'''||152, 408, 664, 1176='''ś'''||216, 472, 728, 1240='''ě'''
|--
|&lt;font color=&quot;#0000cd&quot;&gt;alt+25&lt;/font&gt;, 281, 537, 1049='''↓'''||89, 345, 601, 1113='''Y'''||153, 409, 665, 1177='''Ö'''||217, 473, 729, 1241='''┘'''
|--
|&lt;font color=&quot;#0000cd&quot;&gt;alt+26&lt;/font&gt;, 282, 538, 1050='''→'''||90, 346, 602, 1114='''Z'''||154, 410, 666, 1178='''Ü'''||218, 474, 730, 1242='''┌'''
|--
|&lt;font color=&quot;#0000cd&quot;&gt;alt+27&lt;/font&gt;, 283, 539, 1051='''←'''||91, 347, 603, 1115='''['''||155, 411, 667, 1179='''Ť'''||219, 475, 731, 1243='''█'''
|--
|&lt;font color=&quot;#0000cd&quot;&gt;alt+28&lt;/font&gt;, 284, 540, 1052='''∟'''||92, 348, 604, 1116='''\'''||156, 412, 668, 1180='''ť'''||220, 476, 732, 1244='''▄'''
|--
|&lt;font color=&quot;#0000cd&quot;&gt;alt+29&lt;/font&gt;, 285, 541, 1053='''↔'''||93, 349, 605, 1117=''']'''||157, 413, 669, 1181='''Ł'''||221, 477, 733, 1245='''Ţ'''
|--
|&lt;font color=&quot;#0000cd&quot;&gt;alt+30&lt;/font&gt;, 286, 542, 1054='''▲'''||94, 350, 606, 1118='''^'''||158, 414, 670, 1182='''×'''||222, 478, 734, 1246='''Ů'''
|--
|&lt;font color=&quot;#0000cd&quot;&gt;alt+31&lt;/font&gt;, 287, 543, 1055='''▼'''||95, 351, 607, 1119='''_'''||159, 415, 671, 1183='''č'''||223, 479, 735, 1247='''▀'''
|--
|&lt;font color=&quot;#0000cd&quot;&gt;alt+32&lt;/font&gt;, 288, 544, 1056= ||96, 352, 608, 1120='''`'''||160, 416, 672, 1184='''á'''||224, 480, 736, 1248='''Ó'''
|--
|&lt;font color=&quot;#0000cd&quot;&gt;alt+33&lt;/font&gt;, 289, 545, 1057='''!'''||97, 353, 609, 1121='''a'''||161, 417, 673, 1185='''í'''||225, 481, 737, 1249='''ß'''
|--
|&lt;font color=&quot;#0000cd&quot;&gt;alt+34&lt;/font&gt;, 290, 546, 1058='''&quot;'''||98, 354, 610, 1122='''b'''||162, 418, 674, 1186='''ó'''||226, 482, 738, 1250='''Ô'''
|--
|&lt;font color=&quot;#0000cd&quot;&gt;alt+35&lt;/font&gt;, 291, 547, 1059='''#'''||99, 355, 611, 1123='''c'''||163, 419, 675, 1187='''ú'''||227, 483, 739, 1251='''Ń'''
|--
|&lt;font color=&quot;#0000cd&quot;&gt;alt+36&lt;/font&gt;, 292, 548, 1060='''$'''||100, 356, 612, 1124='''d'''||164, 420, 676, 1188='''Ą'''||228, 484, 740, 1252='''ń'''
|--
|&lt;font color=&quot;#0000cd&quot;&gt;alt+37&lt;/font&gt;, 293, 549, 1061='''%'''||101, 357, 613, 1125='''e'''||165, 421, 677, 1189='''ą'''||229, 485, 741, 1253='''ň'''
|--
|&lt;font color=&quot;#0000cd&quot;&gt;alt+38&lt;/font&gt;, 294, 550, 1062='''&amp;'''||102, 358, 614, 1126='''f'''||166, 422, 678, 1190='''Ž'''||230, 486, 742, 1254='''Š'''
|--
|&lt;font color=&quot;#0000cd&quot;&gt;alt+39&lt;/font&gt;, 295, 551, 1063='''''''||103, 359, 615, 1127='''g'''||167, 423, 679, 1191='''ž'''||231, 487, 743, 1255='''š'''
|--
|&lt;font color=&quot;#0000cd&quot;&gt;alt+40&lt;/font&gt;, 296, 552, 1064='''('''||104, 360, 616, 1128='''h'''||168, 424, 680, 1192='''Ę'''||232, 488, 744, 1256='''Ŕ'''
|--
|&lt;font color=&quot;#0000cd&quot;&gt;alt+41&lt;/font&gt;, 297, 553, 1065=''')'''||105, 361, 617, 1129='''i'''||169, 425, 681, 1193='''ę'''||233, 489, 745, 1257='''Ú'''
|--
|&lt;font color=&quot;#0000cd&quot;&gt;alt+42&lt;/font&gt;, 298, 554, 1066='''*'''||106, 362, 618, 1130='''j'''||170, 426, 682, 1194='''¬'''||234, 490, 746, 1258='''ŕ'''
|--
|&lt;font color=&quot;#0000cd&quot;&gt;alt+43&lt;/font&gt;, 299, 555, 1067='''+'''||107, 363, 619, 1131='''k'''||171, 427, 683, 1195='''ź'''||235, 491, 747, 1259='''Ű'''
|--
|&lt;font color=&quot;#0000cd&quot;&gt;alt+44&lt;/font&gt;, 300, 556, 1068=''','''||108, 364, 620, 1132='''l'''||172, 428, 684, 1196='''Č'''||236, 492, 748, 1260='''ý'''
|--
|&lt;font color=&quot;#0000cd&quot;&gt;alt+45&lt;/font&gt;, 301, 557, 1068='''-'''||109, 365, 621, 1133='''m'''||173, 429, 685, 1197='''ş'''||237, 493, 749, 1261='''Ý'''
|--
|&lt;font color=&quot;#0000cd&quot;&gt;alt+46&lt;/font&gt;, 302, 558, 1070='''.'''||110, 366, 622, 1134='''n'''||174, 430, 686, 1198='''«'''||238, 494, 750, 1262='''ţ'''
|--
|&lt;font color=&quot;#0000cd&quot;&gt;alt+47&lt;/font&gt;, 303, 559, 1071='''/'''||111, 367, 623, 1135='''o'''||175, 431, 687, 1199='''»'''||239, 495, 751, 1263='''´'''
|--
|&lt;font color=&quot;#0000cd&quot;&gt;alt+48&lt;/font&gt;, 304, 560, 1072='''0'''||112, 368, 624, 1136='''p'''||176, 432, 688, 1200='''░'''||240, 496, 752, 1264=­­­
|--
|&lt;font color=&quot;#0000cd&quot;&gt;alt+49&lt;/font&gt;, 305, 561, 1073='''1'''||113, 369, 625, 1137='''q'''||177, 433, 689, 1201='''▒'''||241, 497, 753, 1265='''˝'''
|--
|&lt;font color=&quot;#0000cd&quot;&gt;alt+50&lt;/font&gt;, 306, 562, 1074='''2'''||114, 370, 626, 1138='''r'''||178, 434, 690, 1202='''▓'''||242, 498, 754, 1266='''˛'''
|--
|&lt;font color=&quot;#0000cd&quot;&gt;alt+51&lt;/font&gt;, 307, 563, 1075='''3'''||115, 371, 627, 1139='''s'''||179, 435, 691, 1203='''│'''||243, 499, 755, 1267='''ˇ'''
|--
|&lt;font color=&quot;#0000cd&quot;&gt;alt+52&lt;/font&gt;, 308, 564, 1076='''4'''||116, 372, 628, 1140='''t'''||180, 436, 692, 1204='''┤'''||244, 500, 756, 1268='''˘'''
|--
|&lt;font color=&quot;#0000cd&quot;&gt;alt+53&lt;/font&gt;, 309, 565, 1077='''5'''||117, 373, 629, 1141='''u'''||181, 437, 693, 1205='''Á'''||245, 501, 757, 1269='''§'''
|--
|&lt;font color=&quot;#0000cd&quot;&gt;alt+54&lt;/font&gt;, 310, 566, 1078='''6'''||118, 374, 630, 1142='''v'''||182, 438, 694, 1206='''Â'''||246, 502, 758, 1270='''÷'''
|--
|&lt;font color=&quot;#0000cd&quot;&gt;alt+55&lt;/font&gt;, 311, 567, 1079='''7'''||119, 375, 631, 1143='''w'''||183, 439, 695, 1207='''Ě'''||247, 503, 759, 1271='''¸'''
|--
|&lt;font color=&quot;#0000cd&quot;&gt;alt+56&lt;/font&gt;, 312, 568, 1080='''8'''||120, 376, 632, 1144='''x'''||184, 440, 696, 1208='''Ě'''||248, 504, 760, 1272='''°'''
|--
|&lt;font color=&quot;#0000cd&quot;&gt;alt+57&lt;/font&gt;, 313, 569, 1081='''9'''||121, 377, 633, 1145='''y'''||185, 441, 697, 1209='''╣'''||249, 505, 761, 1273='''¨'''
|--
|&lt;font color=&quot;#0000cd&quot;&gt;alt+58&lt;/font&gt;, 314, 570, 1082=''':'''||122, 378, 634, 1146='''z'''||186, 442, 698, 1210='''║'''||250, 506, 762, 1274='''˙'''
|--
|&lt;font color=&quot;#0000cd&quot;&gt;alt+59&lt;/font&gt;, 315, 571, 1083=''';'''||123, 379, 635, 1147='''{'''||187, 443, 699, 1211='''╗'''||251, 507, 763, 1275='''ű'''
|--
|&lt;font color=&quot;#0000cd&quot;&gt;alt+60&lt;/font&gt;, 316, 572, 1084='''&lt;'''||124, 380, 636, 1148=| ||188, 444, 700, 1212='''╝'''||252, 508, 764, 1276='''Ř'''
|--
|&lt;font color=&quot;#0000cd&quot;&gt;alt+61&lt;/font&gt;, 317, 573, 1085='''='''||125, 381, 637, 1149='''}'''||189, 445, 701, 1213='''Ż'''||253, 509, 765, 1277='''ř'''
|--
|&lt;font color=&quot;#0000cd&quot;&gt;alt+62&lt;/font&gt;, 318, 574, 1086='''&gt;'''||126, 382, 638, 1150='''~'''||190, 446, 702, 1214='''ż'''||254, 510, 766, 1278='''■'''
|--
|&lt;font color=&quot;#0000cd&quot;&gt;alt+63&lt;/font&gt;, 319, 575, 1087='''?'''||127, 383, 639, 1151='''⌂'''||191, 447, 703, 1215='''┐'''||255, 511, 767, 1279= 
|--
|&lt;font color=&quot;#0000cd&quot;&gt;alt+64&lt;/font&gt;, 320, 576, 1088='''@'''||128, 384, 640, 1152='''Ç'''||192, 448, 704, 1216='''└'''||256, 512, 768, 1280=	
|--&lt;/center&gt;
|}
---- 
A 124, 380, 636, 1148='''|''' karakter nem jeleníthető meg a táblázatban, mert itt utasítást jelent. Ugyan úgy, ahogy a (155;411;667;1179) az sem üres. Ez DOS alatt egy, C-hez hasonló karaktert adnak, amelynek alul-felül egy kis függőleges vonalat is rajzoltak. Ugyan ez a Windows alatt egy kalapos Ť 
Ha ezt a fájlt a TW.EXE-vel nézed meg, ez a karakter nem jelenik meg, mert a TW fájlnézőt utasítja arra, hogy az utána következő karaktereket,- színkódként értelmezze, ezért ezt a karaktert a TW fájlnézővel megjeleníteni nem lehet. (DOS alatt F3-al nyisd meg a fájt, és akkor megláthatod.)

Ha az egyenlőségjelet követően nincs semilyen karakter, akkor azok a kódok kurzormozgatást, törlést, stb. végeznek, úgy gondolom nem lesz rá szükséged. ([[user:KeFe |  - Üdv. » KeFe «]]  [[user vita:KeFe| ✍ ]])

[[Kategória:Segítség]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Sablon:Azonnali</title>
    <id>19</id>
    <revision>
      <id>59</id>
      <timestamp>2006-06-05T05:43:45Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>KeFe</username>
        <id>7</id>
      </contributor>
      <minor />
      <text xml:space="preserve">{| align=&quot;center&quot; style=&quot;border-style:solid; border-width:1px; border-color:#a01010; background-color:transparent; width:75%;&quot;
|rowspan=2 style=&quot;border-right:solid 1px #a01010&quot;|[[Kép:Keeptidy.png|left|75px|szemetes]]
|align=&quot;center&quot; style=&quot;color:#f8fcff; background-color:#a01010&quot;|
'''Ez a szócikk hamarosan törlődik.'''
|----
|style=&quot;padding:3px&quot;|
Ez a szócikk szerepel az [[Wikiforrás:Azonnali törlés|azonnali törlés]] lapon, és hamarosan törlődik. A részleteket ott találod, valamint ott tudod jelezni, ha a törlést bármilyen okból nem helyesled.
|}
&lt;includeonly&gt;[[Kategória:Azonnali törlésre váró lapok|{{PAGENAME}}]]&lt;/includeonly&gt;
&lt;noinclude&gt;[[Kategória:Törléssel kapcsolatos sablonok|{{PAGENAME}}]]&lt;/noinclude&gt;
----</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Sablon:Azonnali-kép</title>
    <id>20</id>
    <revision>
      <id>5461</id>
      <timestamp>2006-11-02T18:36:35Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>ez ne legyen link</comment>
      <text xml:space="preserve">{| align=&quot;center&quot; style=&quot;border-style:solid; border-width:1px; border-color:steelblue; background-color:transparent; width:75%;&quot;
|rowspan=2 style=&quot;border-right:solid 1px steelblue&quot;|[[Kép:Keeptidy ask.png|left|75px|szemetes?]]
|align=&quot;center&quot; style=&quot;color:#f8fcff; background-color:steelblue&quot;|
'''Ez a kép hamarosan törlődik.'''
|----
|style=&quot;padding:3px&quot;|
Ez a kép '''{{PAGENAME}}''' néven szerepel, '''felküldője''' helytelen címzés, vagy egyéb okból a törlését kérte, és hamarosan [[Wikiforrás:Azonnali törlés|törlődik]].

'''A törlést kérőnek:''' A lapokon, amelyek ezt a képet használják, '''javítsd a hivatkozásokat'''. 
|}
&lt;includeonly&gt;[[Kategória:Törlésre váró képek|{{PAGENAME}}]]&lt;/includeonly&gt;
&lt;noinclude&gt;[[Kategória:Törléssel kapcsolatos sablonok|{{PAGENAME}}]]&lt;/noinclude&gt;</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Sablon:Jogsértőkép</title>
    <id>21</id>
    <revision>
      <id>5456</id>
      <timestamp>2006-11-02T18:25:16Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>linkjavítás</comment>
      <text xml:space="preserve">&lt;div style=&quot;border-style:solid; border-width:1px; border-color:#a01010; background-color:transparent; padding:3px&quot;&gt;
&lt;div align=&quot;center&quot; style=&quot;color:#f8fcff; background-color:#aa1051; padding:3px&quot;&gt;
'''A fentebb látható kép valószínűleg jogsértő, ezért kezdeményeztük az eltávolítását.'''
&lt;/div&gt;

[[Image:Copyright.svg|right|100px]]

Ez a kép szerepel a [[Wikiforrás:Szerzői jogok valószínű megsértése#{{PAGENAME}}|Szerzői jogok valószínű megsértése]] összesítő lapon.

'''Amíg a kép jogállása nem tisztázódik, kérjük ne használd a cikkekben!'''

A fentebb látható kép megegyezik az interneten, vagy más módon elérhető alábbi forrással, vagy forrásokkal, és nem állapítható meg, hogy a kép idemásolását, az alkotó engedélyezte-e:
:'''[{{{1}}} {{{1}}}]'''
&lt;hr style=&quot;color:#a01010; background-color:#a01010;&quot;&gt;

'''A kép feltöltőjének''': Ha van engedélyed a kép [[GFDL|GNU Szabad Dokumentációs Licenc]], vagy valamelyik [[w:Creative Commons|Creative Commons Licenc]] alatti publikálásához, vagy ha te vagy a szerzői jogok tulajdonosa, akkor kérjük, ezt jelezd itt, és a [[Wikiforrás:Szerzői jog valószínű megsértése#{{PAGENAME}}|Szerzői jog valószínű megsértése]] lapon is.

'''Ha nem rendelkezel engedéllyel''', akkor a kép helyett feltölthetsz egy ''saját készítésű'', vagy egy a Wikikönyvek követelményeinek megfelelő licencű változatot azonos néven, vagy hagyhatod a kép törlését, ami nagyjából a listázástól számított 7–14 napon belül történik meg.  Segíthet az is, ha bárki felveszi a kapcsolatot a tulajdonossal, és engedélyt kér tőle a kép felhasználásához.

'''Fontos tudni''', hogy olyan képek közzétételét, amelyek szerzői jogaival, vagy publikálási engedélyével nem rendelkezel, a ''szerzői jogi törvény tiltja'', valamint a [[Wikiforrás:Copyright|Wikiforrás irányelvek]] sem engedik meg. Azok, akik ismételten megsértik mások szerzői jogait, szerkesztési joguktól ideiglenesen [[Wikiforrás:Irányelvek/Kitiltási irányelvek|eltilthatóak]].  Kétség esetén saját alkotásod felküldésével biztosítható az, hogy ne legyenek problémák a szerzői engedéllyel.

Köszönjük.

&lt;small&gt;[[Kép:English language.png|18px]] This image appears to infringe on the copyright of [{{{1}}} this] source.&lt;/small&gt;
&lt;/div&gt;

&lt;includeonly&gt;[[Kategória:Szerzői jog valószínű megsértése]]&lt;/includeonly&gt;
&lt;noinclude&gt;[[Kategória:Törléssel kapcsolatos sablonok|{{PAGENAME}}]]&lt;/noinclude&gt;</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Sablon:Jogsértő</title>
    <id>22</id>
    <revision>
      <id>5459</id>
      <timestamp>2006-11-02T18:33:45Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>paraméternév javítása</comment>
      <text xml:space="preserve">&lt;div style=&quot;border-style:solid; border-width:1px; border-color:#a01010; background-color:transparent; padding:3px&quot;&gt;
&lt;div align=&quot;center&quot; style=&quot;color:#f8fcff; background-color:#aa1051; padding:3px&quot;&gt;
'''A korábban itt olvasható tartalom valószínűleg jogsértő volt, ezért eltávolítottuk.'''
&lt;/div&gt;

[[Image:Copyright.svg|right|100px]]

Ez a cikk szerepel a [[Wikiforrás:Szerzői jog valószínű megsértése#{{PAGENAME}}|Szerzői jog valószínű megsértése]] összesítő lapon.

Forrás: {{{1|}}} {{{url|}}}
&lt;!--A korábban itt olvasható szöveg megegyezett az interneten, vagy más módon elérhető forrással, vagy forrásokkal, és nem állapítható meg, hogy a szöveg idemásolását, a szerző engedélyezte-e.--&gt;
&lt;hr style=&quot;color:#a01010; background-color:#a01010;&quot; /&gt;

'''A cikk eredeti felköldőjének''': Ha van engedélyed a szöveg [[GFDL|GNU Szabad Dokumentációs Licenc]] alatti publikálásához, vagy ha te vagy a szerzői jogok tulajdonosa, akkor kérjük, ezt jelezd a [[Vita:{{PAGENAME}}|vitalapon]], és a [[Wikiforrás:Szerzői jog valószínű megsértése#{{PAGENAME}}|Szerzői jog valószínű megsértése]] lapon is.

'''Ha nem rendelkezel engedéllyel''', akkor próbáld meg felvenni a kapcsolatot a jogtulajdonossal, és engedélyt kérni tőle az ezen a lapon való közzétételhez.

Amíg ez az üzenet itt olvasható, addig az eredeti tartalom még elérhető a laptörténetben.

'''Fontos tudni''', hogy közkincsnek nem minősülő anyagok közzétételét, amelyek szerzői jogaival, vagy publikálási engedélyével nem rendelkezel, a ''szerzői jogi törvény tiltja'', valamint a [[Wikiforrás:Copyright|Wikiforrás irányelvek]] sem engedik meg. Azok, akik ismételten megsértik mások szerzői jogait, szerkesztési joguktól ideiglenesen [[Wikiforrás:Irányelvek/Kitiltási irányelvek|eltilthatóak]]. Kétség esetén saját alkotásod felküldésével biztosítható az, hogy ne legyenek problémák a szerzői engedéllyel.

Köszönjük.
&lt;/div&gt;
&lt;includeonly&gt;[[Kategória:Szerzői jog valószínű megsértése]]&lt;/includeonly&gt;&lt;noinclude&gt;

[[Kategória:Törléssel kapcsolatos sablonok|{{PAGENAME}}]]&lt;/noinclude&gt;</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Sablon:Reklám</title>
    <id>23</id>
    <revision>
      <id>3266</id>
      <timestamp>2006-07-13T09:47:56Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>Gubbubu</username>
        <id>3</id>
      </contributor>
      <minor />
      <text xml:space="preserve">{| align=&quot;center&quot; style=&quot;border-style:solid; border-width:1px; border-color:steelblue; background-color:transparent; width:100%;&quot;
|rowspan=2 style=&quot;border-right:solid 1px steelblue&quot;|[[Kép:Keeptidy ask.png|left|75px|szemetes?]]
|align=&quot;center&quot; style=&quot;color:#f8fcff; background-color:steelblue&quot;|
'''Ez a lap reklámot tartalmaz, a reklámot tartalmazó rész(ek) törlését, átírását javaslom.'''
|----
|style=&quot;padding:3px&quot;|
A vitatott részt indoklása a lap [[vita:{{PAGENAME}}|vitalapján]] található. Ha a  reklámot tartalmazó részlet(ek), nem kerülnek javításra, az(ok) 3 nap múlva eltávolítható(k). Kérlek, jelezd és indokold meg, ha a törlést bármilyen okból nem helyesled. &lt;br&gt; &lt;center&gt;&lt;b&gt;A reklámot tartalmazó rész(ek) eltávolításakor töröld ezt a sablont!&lt;/b&gt;&lt;/center&gt;
|}
&lt;includeonly&gt;[[Kategória:Reklám|laprészlet törlése{{PAGENAME}}]]&lt;/includeonly&gt;
&lt;noinclude&gt;[[Kategória:Törléssel kapcsolatos sablonok|{{PAGENAME}}]]&lt;/noinclude&gt;</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Sablon:Törlés</title>
    <id>24</id>
    <revision>
      <id>65</id>
      <timestamp>2006-06-05T05:52:20Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>KeFe</username>
        <id>7</id>
      </contributor>
      <minor />
      <text xml:space="preserve">{| align=&quot;center&quot; style=&quot;border-style:solid; border-width:1px; border-color:#a01010; background-color:transparent; width:75%;&quot;
|rowspan=2 style=&quot;border-right:solid 1px #a01010&quot;|[[Kép:Keeptidy ask.png|left|75px|szemetes?]]
|align=&quot;center&quot; style=&quot;color:#f8fcff; background-color:#a01010&quot;|
'''Ezen lap törléséről szavazás folyik.'''
|----
|style=&quot;padding:3px&quot;|
Ez a lap szerepel a [[Wikiforrás:Szavazás törlésről|szavazás törlésről]] lapon, és a szavazás eredményének függvényében hamarosan törlődhet. A részleteket a szavazás lapján találod, valamint [[Wikiforrás:Szavazás törlésről#{{PAGENAMEE}}|ott]] tudod jelezni, ha a törlést bármilyen okból nem helyesled.
|}
&lt;includeonly&gt;[[Kategória:Törlésre váró szócikkek|{{PAGENAME}}]]&lt;/includeonly&gt;
&lt;noinclude&gt;[[Kategória:Törléssel kapcsolatos sablonok|{{PAGENAME}}]]&lt;/noinclude&gt;</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Sablon:Nincslicenc</title>
    <id>25</id>
    <revision>
      <id>63</id>
      <timestamp>2006-06-05T05:50:41Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>KeFe</username>
        <id>7</id>
      </contributor>
      <minor />
      <text xml:space="preserve">&lt;br style=&quot;clear:both&quot; /&gt;
{| align=&quot;CENTER&quot; style=&quot;width:99%; background-color:#FFFFFF; border:5px solid #FF0000;  padding:5px;&quot;
|-
|style=&quot;text-align:center; width:130px&quot;|[[Image:Achtung.svg|80px|Figyelem!]]&lt;p style=&quot;margin-top:2em&quot;&gt;'''Hiányzó forrás vagy engedély.'''&lt;/p&gt;
|style=&quot;text-align:left; padding-left:1em&quot;|Ezt a képet – a felküldéskor is olvasható '''kiemelt szöveg''', valamint a [[Wikiforrás:Irányelvek/Képhasználati irányelvek|Képhasználati irányelvek]] '''''ellenére''''' – felküldője nem látta el forrásmegjelöléssel, illetve nem közölte, hogy a kép mely [[szabad licenc]] alapján publikálható. 

Mivel a kép forrása így megállapíthatatlan, használatának jogszerűsége sem dönthető el, így a kép szerepel a [[Wikiforrás:Törlendő képek|Törlendő képek]] listájában.

Amennyiben (kb. 7 napon belül) senki nem jelöli meg a kép '''pontos forrását és a szabad licencét''', a képet törölnünk kell. Minden ezzel kapcsolatos vita a [[Wikiforrás:Törlendő képek|törlendő képek lapján]] folyik.

Hogyha a felküldés tévedésből történt, a kép törlését a feltöltő a [[Wikiforrás:Azonnali törlés]] lapon kérheti.

&lt;small&gt;[[Kép:English language.png|18px]] For visitors from other countries: This image has an unknown copyright status. Unless the copyright status is provided and a source is given, the image may have to be deleted.&lt;/small&gt;
|}
&lt;includeonly&gt;[[Kategória:Ismeretlen forrású képek|{{PAGENAME}}]]&lt;/includeonly&gt;
&lt;noinclude&gt;[[Kategória:Képekkel kapcsolatos sablonok]]&lt;/noinclude&gt;
&lt;noinclude&gt;[[Kategória:Törléssel kapcsolatos sablonok]]&lt;/noinclude&gt;</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Sablon:Szavazás</title>
    <id>26</id>
    <revision>
      <id>5463</id>
      <timestamp>2006-11-02T19:12:07Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>{{törlés}}</comment>
      <text xml:space="preserve">&lt;noinclude&gt;{{törlés}}&lt;/noinclude&gt;
{| align=&quot;center&quot; style=&quot;border-style:solid; border-width:1px; border-color:#a01010; background-color:transparent; width:99%;&quot;
|rowspan=2 style=&quot;border-right:solid 1px #a01010&quot;|[[Kép:Keeptidy ask.png|left|75px|szemetes?]]
|align=&quot;center&quot; style=&quot;color:#fffff0; background-color:#008080|
'''Ezen lap törléséről szavazás folyik.'''
|----
|style=&quot;padding:3px&quot;|
Ez a lap szerepel a [[Wikiforrás:Szavazás törlésről|szavazás törlésről]] lapon, és a szavazás eredményének függvényében hamarosan törlődhet. A részleteket a szavazás lapján találod, valamint [[Wikiforrás:Szavazás törlésről#{{PAGENAMEE}}|ott]] tudod jelezni, ha a törlést bármilyen okból nem helyesled.
|}
&lt;includeonly&gt;[[Kategória:Törlésre váró szócikkek|{{PAGENAME}}]]&lt;/includeonly&gt;
&lt;noinclude&gt;[[Kategória:Törléssel kapcsolatos sablonok|{{PAGENAME}}]]&lt;/noinclude&gt;</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Sablon:Vitatható</title>
    <id>27</id>
    <revision>
      <id>38</id>
      <timestamp>2006-06-05T05:10:30Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>KeFe</username>
        <id>7</id>
      </contributor>
      <minor />
      <text xml:space="preserve">{| align=&quot;center&quot; style=&quot;border-style:solid; border-width:1px; border-color:#a01010; background-color:transparent; width:100%;&quot;
|rowspan=2 style=&quot;border-right:solid 1px #a01010&quot;|[[Kép:Keeptidy ask.png|left|75px|szemetes?]]
|align=&quot;center&quot; style=&quot;color:#f8fcff; background-color:#a01010&quot;|
'''Ez a laprészlet vitatható adatokat tartalmaz, a vitatható rész(ek) törlését, átírását javaslom.'''
|----
|style=&quot;padding:3px&quot;|
A vitatott részt indoklása a lap [[vita:{{PAGENAME}}|vitalapján]] található. Ha a  vitatott részlet(ek), nem kerülnek javításra, az(ok) 3 nap múlva eltávolítható(k). Kérlek jelezd és indokold meg, ha a törlést bármilyen okból nem helyesled. Ha egyetértesz, a vitatott rész(ek) eltávolításakor töröld ezt a sablont!
|}
&lt;includeonly&gt;[[Kategória:Laprészlet törlése|{{PAGENAME}}]]&lt;/includeonly&gt;
&lt;noinclude&gt;[[Kategória:Törléssel kapcsolatos sablonok|{{PAGENAME}}]]&lt;/noinclude&gt;</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Sablon:Újít</title>
    <id>28</id>
    <revision>
      <id>58</id>
      <timestamp>2006-06-05T05:42:54Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>KeFe</username>
        <id>7</id>
      </contributor>
      <minor />
      <text xml:space="preserve">&lt;div class=&quot;boilerplate metadata&quot; id=&quot;protected&quot; style=&quot;font-size: 95%; background-color: #FAC; border: 1px solid #CC9; margin: 3px auto; padding: 3px; text-align: center;&quot;&gt;''Ez a lap, egy újítást ajánl a figyelmedbe, '''csak javaslat''', a kidolgozása folyamatban van.''&lt;br /&gt;
Amíg a Wikiforrás közössége nem dönt az elfogadásáról, nem tekinthető mérvadónak. &lt;br /&gt;Ha változtatsz rajta, azt '''jelezd''' és '''indokold''' is meg a [[{{NAMESPACE}} vita:{{PAGENAME}}|vitalapján]].&lt;/div&gt;
-----
&lt;noinclude&gt;[[Kategória:Wikiforrás javaslat|{{PAGENAME}}]]&lt;/noinclude&gt;
&lt;noinclude&gt;[[Kategória:Rendezendő lapok sablonjai|{{PAGENAME}}]]&lt;/noinclude&gt;</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Sablon:Lektor</title>
    <id>30</id>
    <revision>
      <id>1204</id>
      <timestamp>2006-06-22T20:57:10Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>#redirect[[sablon:lektorálás]]</comment>
      <text xml:space="preserve">#redirect[[sablon:lektorálás]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Sablon:Lektorálás</title>
    <id>31</id>
    <revision>
      <id>1205</id>
      <timestamp>2006-06-22T21:05:15Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>szerintem felesleges a nagy Lektor! felirat. Ha vki nem ért egyet, lehet róla vitatkozni</comment>
      <text xml:space="preserve">&lt;div class=&quot;boilerplate metadata&quot; style=&quot;text-align: center; background: #ffffff; margin: .5em 2%; padding: 0.75em; border: 2px solid #A8A8A8&quot;&gt;
[[Kép:Korrektúra.png|left|60px]]
Ezt a lapot [[Wikiforrás:Korrektúrázás|át kellene olvasni]], ellenőrizni a szavak helyesírását és a szöveg nyelvhelyességét. 
&lt;/div&gt;
&lt;includeonly&gt;[[Kategória:Korrektúrázandó lapok|{{PAGENAME}}]]&lt;/includeonly&gt;
&lt;noinclude&gt;[[Kategória:Rendezendő lapok sablonjai|{{PAGENAME}}]]&lt;/noinclude&gt;</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Sablon:Lefordítandó</title>
    <id>32</id>
    <revision>
      <id>53</id>
      <timestamp>2006-06-05T05:39:52Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>KeFe</username>
        <id>7</id>
      </contributor>
      <minor />
      <text xml:space="preserve">&lt;br clear=&quot;both&quot; /&gt;&lt;div style=&quot;border:solid; border-color:#A8A8A8; background:white; border-width:3px 0px 3px 0px; text-align: center&quot;&gt;''(...a téma, vagy lap további része [[Wikiforrás:Lefordítandó|lefordítandó]]...)''&lt;/div&gt;

&lt;includeonly&gt;[[Kategória:Lefordítandó lapok|{{PAGENAME}}]]&lt;/includeonly&gt;
&lt;noinclude&gt;[[Kategória:Rendezendő lapok sablonjai|{{PAGENAME}}]]&lt;/noinclude&gt;</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Sablon:Pontatlan</title>
    <id>33</id>
    <revision>
      <id>56</id>
      <timestamp>2006-06-05T05:41:09Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>KeFe</username>
        <id>7</id>
      </contributor>
      <minor />
      <text xml:space="preserve">&lt;div style=&quot;border: solid 2px blue; background: #c0e0ff; text-color: black; text-align: center; margin: 2em; padding: 1em;&quot;&gt;&lt;b&gt;Figyelem!&lt;/b&gt; ''A lap tartalma [[Wikiforrás:Pontatlan tartalom|pontatlan]]. További részleteket, ennek a lapnak '''[[{{NAMESPACE}} vita:{{PAGENAME}}|vitalapján]]''' találhatsz.''&lt;/div&gt;

&lt;includeonly&gt;[[Kategória:Pontatlan tartalom|{{PAGENAME}}]]&lt;/includeonly&gt;
&lt;noinclude&gt;[[Kategória:Rendezendő lapok sablonjai|{{PAGENAME}}]]&lt;/noinclude&gt;</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Sablon:Összevon</title>
    <id>34</id>
    <revision>
      <id>5471</id>
      <timestamp>2006-11-02T22:35:45Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>név nélküli paraméterrel is működik</comment>
      <text xml:space="preserve">{| style=&quot;background:#FFEBCD; border:2px solid #DEB887; padding:5px 20px; text-align:center; margin-bottom:2em;&quot; align=center
|----
|style=&quot;padding-right:20px;&quot;|[[Kép:Road sign merging.png|left|40px]]
|Ez a lap összedolgozandó a(z) [[{{{cél|{{{1}}}}}}]] lappal,&lt;br /&gt;azután az egyik lap törlendő.
|}

&lt;includeonly&gt;[[Kategória:Összedolgozandó lapok|{{PAGENAME}}]]&lt;/includeonly&gt;
&lt;noinclude&gt;[[Kategória:Rendezendő lapok sablonjai|{{PAGENAME}}]]&lt;/noinclude&gt;</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Sablon:Korrekció</title>
    <id>35</id>
    <revision>
      <id>1194</id>
      <timestamp>2006-06-22T20:38:35Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>[[Sablon:Korr]] átmozgatva [[Sablon:Korrekció]] névre: A jelenlegi név rövidítés</comment>
      <text xml:space="preserve">&lt;div class=&quot;boilerplate metadata&quot; style=&quot;text-align: center; background: #ffffff; margin: .5em 2%; padding: 0 1em; border: 2px solid #A8A8A8&quot;&gt;
[[Kép:Korrektúra.png|60px]]
Ezt a lapot [[Wikiforrás:Korrektúrázás|át kellene olvasni]], ellenőrizni a szavak helyesírását és a szöveg nyelvhelyességét. 
&lt;/div&gt;
&lt;includeonly&gt;[[Kategória:Korrektúrázandó lapok|{{PAGENAME}}]]&lt;/includeonly&gt;
&lt;noinclude&gt;[[Kategória:Rendezendő lapok sablonjai|{{PAGENAME}}]]&lt;/noinclude&gt;</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Sablon:Javaslat szavazás</title>
    <id>36</id>
    <revision>
      <id>5121</id>
      <timestamp>2006-09-29T20:37:12Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>-üzenőfal</comment>
      <text xml:space="preserve">[[Kép:Urna.PNG|55px|left]]&lt;div class=&quot;boilerplate metadata&quot; id=&quot;protected&quot; style=&quot;font-size: 95%; background: #FFD; border: 1px solid #AA8; margin: 0 auto; padding: 3px; text-align: center;&quot;&gt;&lt;center&gt;'''Erről a javaslatról [[Wikiforrás:Szavazás#{{PAGENAME}}|szavazás folyik]]. '''A szavazás alatt az oldal szövegét már &lt;b&gt;ne változtasd&lt;/b&gt;.&lt;center&gt;&lt;br /&gt; A leírtakkal kapcsolatos meglátásaidat, a [[{{NAMESPACE}} vita:{{PAGENAME}}|vitalapján]], a [[Wikiforrás:Társalgó|Társalgó]]ban vagy [[Wikiforrás vita:Szavazás|a szavazóoldal vitalapján]] jelezheted.&lt;/div&gt;
&lt;includeonly&gt;[[Kategória:Wikiforrás javaslat|{{PAGENAME}}]]&lt;/includeonly&gt;
&lt;noinclude&gt;[[Kategória:Rendezendő lapok sablonjai|{{PAGENAME}}]]&lt;/noinclude&gt;</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Sablon:Javaslat szavazás alatt</title>
    <id>37</id>
    <revision>
      <id>5615</id>
      <timestamp>2006-11-18T11:50:19Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>KeFe</username>
        <id>7</id>
      </contributor>
      <minor />
      <text xml:space="preserve">{| align=&quot;center&quot; style=&quot;border-style:solid; border-width:1px; border-color:steelblue; background-color:transparent; width:75%;&quot;
|rowspan=2 style=&quot;border-right:solid 1px steelblue&quot;|[[Kép:urna2.png|left|75px|szemetes?]]
|align=&quot;center&quot; style=&quot;color:#f8fcff; background-color:steelblue&quot;|
'''Az alábbi javaslatról szavazás folyik.'''
|----
|style=&quot;padding:3px&quot;|
Erre a javaslatra, a '''[[Szavazás/{{PAGENAME}}]]''' lapon szavazhatsz. Kérünk, hogy szavazatodat egy-két mondattal indokold is meg, új ötletedet és annak leírását, indoklását a [[Vita:Szavazás|{{PAGENAME}}]] lapon teheted meg.
|}
&lt;noinclude&gt;[[Kategória:Wikiforrás javaslat|{{PAGENAME}}]]&lt;/noinclude&gt;
&lt;noinclude&gt;[[Kategória:Rendezendő lapok sablonjai|{{PAGENAME}}]]&lt;/noinclude&gt;</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Sablon:Leford</title>
    <id>38</id>
    <revision>
      <id>1203</id>
      <timestamp>2006-06-22T20:55:13Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>redirec[[Sablon:Lefordítandó]]</comment>
      <text xml:space="preserve">#redirect[[Sablon:Lefordítandó]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Sablon:Üdvözlet</title>
    <id>39</id>
    <restrictions>edit=autoconfirmed:move=autoconfirmed</restrictions>
    <revision>
      <id>6094</id>
      <timestamp>2007-01-13T19:45:23Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>linkcsere, most már használható a [[Wikiforrás:Az első lépések]]</comment>
      <text xml:space="preserve">&lt;div style=&quot;font-size: 125%; line-height: 1.3; text-align:center&quot;&gt;
'''[[Wikiforrás:Üdvözlünk, látogató!|Üdvözlünk]]''' a [[Wikiforrás:A Wikiforrásról|Wikiforrásban]], a [[Wikiforrás:Mi való a Wikiforrásba?|forrásszövegek]] szabad könyvtárában, amit [[Wikiforrás:Segítség/Hogyan szerkessz lapokat?|bárki szerkeszthet]]!
&lt;/div&gt;

&lt;div style=&quot;margin:0 0 0 3% ;text-align:center; font-size:95%&quot;&gt;
A '''Wikiforrás''' a [[Wikiforrás:A Wikiforrásról|Wikisource]] nevű [[:en:Wikisource portal|többnyelvű]] projekt magyar részlege. Célja, hogy [[w:szabad licenc|szabad]], [[w:nyílt tartalom|nyílt tartalmú]] forrásszövegeket gyűjtsünk, önkéntes és együttes munka keretében.
&lt;br /&gt;
Látogasd meg a [[Wikiforrás:Az első lépések|segítség]]et és gyakorolj a [[Wikiforrás:homokozó|homokozó]]ban, hogy megtanuld, hogyan tudsz Te is lapokat szerkeszteni. A [[Wikiforrás:Közösségi Portál|Közösségi Portál]] lapon megtalálod, hol tudnál bekapcsolódni a munkába.
&lt;br /&gt;
A magyar lapváltozat [[w:2006|2006]]. [[w:június 4|június 4]]-én indult; s benne jelenleg &lt;big&gt; '''[[Speciális:Statistics|{{NUMBEROFARTICLES}}]]''' &lt;/big&gt; [[Wikiforrás:Mi a Wikiforrás?|cikk]] található.
&lt;/div&gt;</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Homokozó</title>
    <id>40</id>
    <revision>
      <id>6136</id>
      <timestamp>2007-01-16T08:09:05Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>OsvátA</username>
        <id>12</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>/* sablonteszt */</comment>
      <text xml:space="preserve">{{Wikiforrás:Homokozó/***** Kérjük, hogy ezen a soron ne változtass! *****}}


A homokozó az a hely, ahol átélheted az építés örömét a tüzép-számla kifizetése nélkül.

==Ez egy próba cím==
{{lapozó}}
{{lapozó első fejezet}}
{{lapozó utolsó fejezet}}

===Ez egy próba alcím===
[[#Special:Listusers/sysop]]
[[#[[Special:Listusers/sysop]]]]
====Ez is egy próba alcím====

==Kedves Szerkesztő!==
{|cellpadding=&quot;4&quot; cellspacing=&quot;0&quot; style=&quot;border:1px solid #4682B4; background-color:#e1d1ff; -moz-border-radius:15px&quot; width=100%&lt;br&gt;
|&lt;br&gt;
{|style=&quot;border:1px solid black; background-color: #f5f5dc; margin-left:.1em; margin-top:2px; -moz-border-radius:15px;&quot; align=&quot;right&quot; width=&quot;200px&quot;&lt;br&gt;
'''Kedves Szerkesztő!'''&lt;br&gt;A hih lapra általad beírt szöveg egy másik weblapról származik. Az ilyen másolást a [[w:szerzői jog|szerzői jog]]i törvények és a [[Wikiforrás:Szerzői jogok|Wikiforrás szabályai]] nem engedélyezik. (Kivéve, ha rendelkezel a szabad felhasználás jogaival, vagy te vagy a bemásolt szöveg eredeti szerzője – ez esetben kérlek, jelezd ezt a lap [[Vita:hih|vitalapján]].) Kérlek, mielőtt újabb tartalmat töltesz fel, olvasd el a [[Wikiforrás:Irányelvek/Felküldési útmutató|felküldési útmutató]]t. Szeretném felhívni a figyelmedet, hogy jogsértő tartalom ismételt bemásolása a szerkesztői jogaid felfüggesztését vonhatja maga után. 

Megértésedet köszönöm. 
[[User:FBöbe|FBöbe]][[User vita:FBöbe|◗]][[Wikiforrás:Adminisztrátorok üzenőfala|◖]] 2006. június 22., 20:22 (UTC)
|}
|}


=====Ez is egy próba alcím=====

''Dőltbetűs''

'''Kiemelt szó'''

*Felsorolás 1

**Felsorolás 2

: behúzás 1
:: behúzás 2

[[Tézisek Feuerbachról]]
[[User:FBöbe|FBöbe]][[User vita:FBöbe|◖]][[Wikiforrás:Adminisztrátorok üzenőfala|◗]] 2006. június 17., 09:59 (UTC)

blabla

[[Wikiforrás:Leggyakoribb baklövések]]

== [[Special:Listusers/sysop]] ==
[http://hu.wikisource.org/wiki/Speci%C3%A1lis:Listusers]

== sablonteszt ==

{{Wikidézet|Wikidézet:Homokozó|Homokozó}}
{{Wikidézet|ez|az}}
{{Wikidézet|Franz Kafka}}

&lt;br clear=all /&gt;

== Div jobbraigazítva ==
&lt;div style=&quot;float: right; background-color: #f4f4ff; color: #000; margin: 0.25em; padding: .2em .6em; font-size: 130%; border: 1px solid #ccf;&quot;&gt;'''Készen állsz? Akkor [[Wikipédia:Az első lépések (szerkesztés)|kezdjük az alapvető szerkesztéssel]]!''' &lt;span style=&quot;font-size: larger; font-weight: bold;&quot;&gt;&amp;rarr;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;
{| align=right width=10% class=toc style=&quot;margin=0.25em&quot;
!bgcolor=#BFD7FF|Navigáció
|-
|align=center|
[[Wikiforrás:Az első lépések|Üdvözlet]]&lt;br /&gt;
[[Wikiforrás:Az első lépések/Olvasás|Olvasás]]&lt;br /&gt;
[[Wikiforrás:Az első lépések/Szerkesztés|Szerkesztés]]&lt;br /&gt;
[[Wikiforrás:Az első lépések/Névterek|Névterek]]&lt;br /&gt;
[[Wikiforrás:Az első lépések/Tartsd észben|Tartsd észben]]&lt;br /&gt;
[[Wikiforrás:Az első lépések/Új szöveg|Új szöveg]]&lt;br /&gt;
[[Wikiforrás:Az első lépések/Regisztráció|Regisztráció]]&lt;br /&gt;
[[Wikiforrás:Az első lépések/Merre tovább|Merre tovább]]&lt;br /&gt;
|-
!bgcolor=#BFD7FF|Lásd még
|-
|align=center|[[Wikiforrás:Segítség|Segítség]]
|-
|align=center|Kísérletezz a [[Wikiforrás:Homokozó|homokozóban]]!
|}
A nemi szelekció (szexuális szelekció vagy szexuális kiválasztódás) fogalmát Charles Darwin vezette be A fajok eredete című korszakalkotó művében a természetes szelekció mellett. Olyan, fajokon belüli eltéréseket próbált megmagyarázni vele, amelyek „nem járnak sem közvetlen, sem közvetett haszonnal” az egyedek számára. Darwin szerint a nemi szelekció a felelős a nemek közötti morfológiai különbségekért (pl. a pávakakasok díszesebb tollazata és a szarvasfélék hímjeinek agancsa). A természetes és a nemi szelekció között az a különbség, hogy míg az előbbinek a hajtóerejét az egyedek „létért folyó küzdelme” adja, addig az utóbbi viszont az egyedeknek a szaporodás jogáért folytatott küzdelmét jelenti.

&lt;br clear=all/&gt;
== aláírásteszt aktualizásás után ==
Nálunk már esik a hó! [[User:FBöbe|FBöbe]][[User vita:FBöbe|☃]] 2006. november 3., 10:30 (CET)

== tagteszt ==
&lt;poem&gt;
Sűrű setét az éj,
Süvít a déli szél.
Jó Budavár magas
Tornyán az érckakas,
  Csikorog élesen.

Ha teszek bele brt&lt;br /&gt;
akkor sort hagy ki&lt;br /&gt; a manóba, hát tényleg.

A felhő megszakad,
Nyilása tűz, patak.
...
&lt;/poem&gt;

== BlaBla ==
Teszt szrkesztés hogy visszavonjam.</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Azonnali törlés</title>
    <id>41</id>
    <revision>
      <id>5528</id>
      <timestamp>2006-11-08T17:23:26Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>/* 2006. június 22. */ ezek jobban fejleszthető verziók</comment>
      <text xml:space="preserve">__NEWSECTIONLINK__
[[Kategória:Wikiforrás-adminisztráció]]
[[en:Wikisource:Speedy deletion]]
&lt;!--&lt;div style=&quot;color:black; background-color:#f5faff; padding:0.5em; margin-bottom:1.5em; border:1px solid #cedff2; text-align:left;&quot;&gt;--&gt;
== Információk ==
{{Rövidítés|[[WF:AT]]}}
Ezen a lapon az '''azonnal (szavazás nélkül) törlendő''' cikkeket listázzuk.&lt;!--

(Ha nem törölni, hanem ''átnevezni'' szeretnél egy szócikket, akkor a ''[[Wikipédia:Hogyan nevezz át lapokat|hogyan nevezz át lapokat]]'' oldalt olvasd el.)--&gt;&lt;!--

&lt;big&gt;'''Légy szíves olvasd el és értsd meg a [[Wikipédia:Törlési irányelvek|törlési irányelveket]], mielőtt ezt a lapot szerkeszted!'''&lt;/big&gt;--&gt;
=== Mely cikkek valók ide?===
:''Ez csak egy rövid összefoglaló, a kritériumokat részletesen lásd a [[Wikiforrás:Irányelvek/Törlési irányelvek#Azonnali törlés|Törlési irányelvek]] lapon.''

#Elsődlegesen azok, '''melyek nem tartalmaznak (és nem is tartalmaztak) semmi hasznosat'''. &lt;small&gt;(Ezeket '''tesztelés'''nek nevezzük; sok ember így csodálkozik rá a [[w:WikiWiki|WikiWiki]]re)&lt;/small&gt;
#Néha előfordul, hogy készítesz véletlenül egy új cikket, majd rájössz, hogy az elnevezés hibás (például elírást tartalmaz). Ilyenkor érdemes a lapot [[Wikiforrás:Hogyan nevezz át lapokat|átnevezni]]. Ilyenkor a régi lap helyett egy átirányítás jön létre az új lapra. Ha úgy véled, hogy az [[Wikiforrás:Hogyan használd az átirányítást|átirányítás]] fölösleges, akkor az átirányítás törlését itt jelezheted.
#Ugyanez a helyzet akkor is, ha nyitsz egy új cikket, és amikor már valamit írtál bele rájössz, hogy mégsem kell. (pl: mert már van, csak más néven) Ekkor a törlést szintén itt kérheted.
Ha egy cikk nem felel meg egyik kritériumnak sem, de szerinted mégis törölni kéne, használd a [[Wikiforrás:Szavazás törlésről]] vagy a [[Wikiforrás:Szerzői jogok valószínű megsértése]] lapot.

=== Cikk jelölése ===
* ''Először'' helyezd ez az általad törlésre jelölt cikk legtetején az &lt;code&gt;&lt;nowiki&gt;{{&lt;/nowiki&gt;[[sablon:azonnali|azonnali]]}}&lt;/code&gt; sablont!
* Majd ezt a sablont töltsd ki, és másold be ezen a lapon a mai naphoz, a megfelelő részeket kicserélve. Amennyiben a mai nap még nem létezik, értelemszerűen hozd létre és az alá írd.
 *A csillag (*) mellé az [[azonnali törlésre jelölt szócikk&lt;nowiki&gt;]]&lt;/nowiki&gt; - rövid indoklás, [[WF:~|aláírás]] (&lt;nowiki&gt;~~~~&lt;/nowiki&gt;).

* Nem bejelentkezett felhasználók jelöléseit figyelmeztetés nélkül visszavonhatjuk.
&lt;!-- {{archívumdoboz|...}} --&gt;

__TOC__

== Törlésre váró cikkek listája ==
&lt;!-- emlékeztető: nap (3=), sor kezdése *, szócikkre link, indoklás, aláírás --&gt;
''Ide vezesd fel javaslatod indoklással, aláírással, dátummal.''

=== 2006. június 22. ===
* [[User:KeFe/Irányelvek]]
* [[User:KeFe/Jogi]]
* [[User:KeFe/Sablonok]]
* [[User:KeFe/üdvstíl]] 
* [[User vita:KeFe/Sablonok]]
[[user:KeFe| - Üdv. » KeFe «]] 2006. június 22., 03:26 (UTC)

* Ezeket egyelőre nem törlöm, ha nem ragaszkodsz hozzá. A [[User:KeFe/Jogi|Jogi]] pl. nem tudom, hogy hol máshol van ilyen jól összeszedve. [[User:FBöbe|FBöbe]][[User vita:FBöbe|◗]][[Wikiforrás:Adminisztrátorok üzenőfala|◖]] 2006. július 16., 00:42 (CEST)
: Ezek az userlapom alatti törölt -üres lapok, csak a törlés sablon van rajtuk, nyugodtan törölheted. Amire Te gondolsz azok a Wikiforrás névtérben vannak. [[user:KeFe| - Üdv. » KeFe «]] * [[user vita:KeFe| &lt;small&gt;vitalapom&lt;/small&gt; ]] 2006. november 8., 15:30 (CET)
* De a laptörténetben ott van az eredeti tartalmuk. Ha nagyon útban vannak neked, átrakhatom a saját userlapom alá, de amíg nincsenek készen az irányelvek és a segítség, még hasznosak lehetnek. A tartalmuk nagyrészt tényleg megvan a Wikiforrás névtér lapjain is, de azok nehezebben használhatók nagy átrendezéskor. Amit a Wikiforrás névtérben is könnyen megtalálok, azt töröltem, de a többi maradjon még egy ideig. Vitalapokat pedig általában nem törlünk, ezért [[User vita:KeFe/Sablonok]] is marad. [[User:FBöbe|FBöbe]][[User vita:FBöbe|☃]] 2006. november 8., 18:23 (CET)

== Lezárt kérések ==
* [[:/Danton halála]]

=== 2006. 07. 31. ===
* [[A száguldó matematikus]] sürgősen törlendő. [[User:Gubbubu|Gubb]] 2006. július 31., 17:09 (CEST)

=== 2006. június 19. ===
* [[User:FBöbe/elnevezési szokások]] saját allapom, (törölhetném most, de éjfélkor nem akarom, ráér holnap (azaz ma)). [[User:FBöbe|FBöbe]][[User vita:FBöbe|◗]][[Wikiforrás:Adminisztrátorok üzenőfala|◖]] 2006. június 19., 22:08 (UTC)

=== 2006. június 8. ===
*[[:/Személyek]] Hibás cím, valami rejtélyes okból az (alap) névtérven nem működik a / kezdetű allaphivatkozás. [[User:80.85.53.6|80.85.53.6]] 2006. június 8., 17:14 (UTC)

=== 2006. június 4. ===
* [[Wikiforrás:Hogyan szerkessz egy lapot]] Oka: a Wikiforrás:Segítség/Hogyan szerkessz egy lapot]] lenne a helyes név. [[User:KeFe|KeFe]] 2006. június 5., 06:37 (UTC)
**Szerintem maradjon átirányításként. A szerkesztésnél erre a lapra mutat a link. Ha valaki a linket kijavítja, lehet törölni a lapot. Átmozgatom, és áthozom a szöveget vmelyik wikiből. [[User:FBöbe|FBöbe]] 2006. június 5., 13:47 (UTC)</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Jelentkezés adminisztrátornak</title>
    <id>43</id>
    <revision>
      <id>6001</id>
      <timestamp>2007-01-11T20:53:09Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>kategóriaváltoztatás</comment>
      <text xml:space="preserve">[[Kategória:Wikiforrás-adminisztráció|{{PAGENAME}}]]

Ezen a lapon '''jelentkezhetsz adminisztrátornak'''. Mielőtt erre a lapra ''bármit'' írsz kérünk, hogy figyelmesen olvasd el az [[Wikiforrás:Segítség/Adminisztrátorok|adminisztrátorokról]] szóló lapot.

[[Kép:Wikiforrás-logo.PNG|left|tumbs]]A jelenlegi [[Wikiforrás:Irányelvek|Wikikönyvek irányelvek]] az, hogy mindenki kaphat adminisztrátori statust aki már egy ideje hasznos szerkesztéseket végzett és általában ismert és megbízható tagja a közösségnek. 

Ha adminisztrátorrá szeretnél válni, akkor add a nevedet (aláírásodat és a dátumot) a lenti listához. Bárki fűzhet megjegyzést a kérésedhez, vagy kifejezheti ellenkezését (például mert úgy érzi, hogy visszaélnél az újonnan szerzendő jogokkal), de remélhetőleg jóváhagyják kérésedet és kedves dolgokat írnak rólad.

Ha egyetértés mutatkozik abban, hogy valakiből adminisztrátor legyen, akkor a [[Wikiforrás:Segítség/Adminisztrátorok#Bürokraták|büroraták]] beállítják jogosultságait és itt jelzik azt.

Ha adminisztrátor lettél, ne felejtsd el beírni magad az [[Wikiforrás:Segítség/Adminisztrátorok|adminisztrátorok listájába]].&lt;/center&gt;&lt;/table&gt;&lt;/div&gt;

__TOC__
== Kérések ==
&lt;!-- ide ird a következőt. --&gt;
===[[User:FBöbe|FBöbe]]===
Jelentkezem adminnak. Még nem tettem meg, de ígérem, hogy végigolvasom az [http://en.wikipedia.org/wiki/Administrators%27_how-to_guide] lapról nyíló lapokat. [[User:FBöbe|FBöbe]] 2006. június 5., 19:20 (UTC)

* '''támogatom''' - Fiatal kora ellenére alkalmasnak találom az admin és bürokrata  feladatok ellátására, vitákban ugyan nem vett részt, de a vitalapokon bizonyítottnak látom a kompromisszum készségét, munkavégzésében pontos és állhatatos, vitalapokon nyilt. öszinte. Természetesen egy kis türelmi idővel, - valószínüleg a világ legfiatalabb hölgy-adminját köszönthetjük a személyében. [[User:KeFe|KeFe]] 2006. június 6., 04:39 (UTC)
* '''támogatom''' [[User:Adam78|Adam78]] 2006. június 6., 11:47 (UTC)
* '''támogatom''' --[[User:Teemeah|Teemeah]] 2006. június 6., 18:11 (UTC)
* '''támogatom''', a Wikibooksban bebizonyította, hogy alkalmas a munkára. [[User:Gubbubu|Gubb]] 2006. június 7., 05:50 (UTC)
* '''egyértelmű''' :) [[User:NCurse|NCurse]] 2006. június 7., 15:15 (UTC)
* '''támogatom''' [[User:KovacsUr|KovacsUr]] 2006. június 7., 20:03 (UTC)
* '''támogatom''' -[[User:Nagytibi|Nagytibi]] 2006. június 9., 07:58 (UTC)
* '''támogatom''' -[[User:Dubaduba|Dubaduba]] 2006. június 11., 17:00 (UTC)
* '''támogatom''' --[[User:Gandhi|Gandhi]] 2006. június 11., 17:23 (UTC)
* '''támogatom''' --[[User:Jógi|Jógi]] 2006. június 12., 22:10 (UTC)
* '''támogatom''' --[[User:István|István]] 2006. június 13., 13:31 (UTC)
** Köszönöm mindenkinek. Az admin jogot beállították. [[User:FBöbe|FBöbe]] 2006. június 13., 14:17 (UTC)
* '''támogatom''' --[[User:Valaki más|Valaki más]] 2006. június 14., 11:00 (UTC)
* '''támogatom''', ha jogosult vagyok (???) [[User:OsvátA|OsvátA]] 2006. június 15., 14:49 (UTC)

===[[User:Dubaduba|Dubaduba]]===
Jelentkezem adminnak. --[[User:Dubaduba|Dubaduba]] 2006. június 11., 17:01 (UTC)
* '''támogatom''' --[[User:Gandhi|Gandhi]] 2006. június 11., 17:23 (UTC)
** '''megjegyzés''' Érvényes ez a szavazat? 2006. június 11-én regisztrált, és a tizedik szerkesztése a szavazás. Azóta egyet sem szerkesztett. [[User:FBöbe|FBöbe]] 2006. június 13., 21:01 (UTC)
* '''Ellenzem''' - A Wikikönyvekben is kérte az admin jogot, de megszavaztuk a bürokrata jogot is, Ő azonban a mai napig egyetlen karaktert sem ütött le ilyen minőségében. [[user:KeFe| - Üdv. » KeFe «]] 2006. június 12., 03:58 (UTC)
&lt;small&gt;További magyarázat a vitalapon. [[user:KeFe| - Üdv. » KeFe «]]&lt;/small&gt;
* '''Tartózkodom''', hasonló okokból, mint KeFe. [[User:Gubbubu|Gubb]] 2006. június 12., 05:39 (UTC)
* '''Ellenzem''': A Wikikönyvekben is megkapta és azóta egy sort sem rakott át. Az admin jogot nem kérésre adják, hanem megbízásból. [[User:NCurse|NCurse]] 2006. június 12., 06:22 (UTC)
* '''támogatom''' Dubaduba user jelentős tevékenységet fejtett ki a wikiszótár projekten (már több mint 25000 szó), valamint különböző projektekben--[[User:Jógi|Jógi]] 2006. június 12., 22:10 (UTC)
Helyesbítek: &lt;small&gt;Az összes szerkesztése: 18 892. ebbe minden benne van. De admin jogot nem a szerkesztések száma, hanem a szerkesztők megalapozott bizalma adhat.&lt;/small&gt; [[user:KeFe| - Üdv. » KeFe «]]
**'''megjegyzés:''' Figyeljünk a szerkesztések tartalmára is. Nemrég láttam Dubaduba 20 olyan szerkesztését, amiben több mint 20-szor egy-egy kataktert változtatott egy lapon. Ez lényegében egy szerkesztés. (Kérésre mutatok difflinket.) Persze ha csak minden 20. szerkesztést számolunk, Dubadubának még úgy is sok van. [[User:FBöbe|FBöbe]] 2006. június 13., 21:01 (UTC)
* '''támogatom''' --[[User:István|István]] 2006. június 13., 13:31 (UTC)
* '''megjegyzés''' Érvényes [[User:István|István]] szavazata? Alig pár órája regisztrált, és csak néhány szerkesztése van. [[User:FBöbe|FBöbe]] 2006. június 13., 14:28 (UTC)
*:Akár zoknibáb is lehet. De amíg nincsenek kidolgozott irányelveink, milyen alapon mondjuk, h nem szavazhat. [[User:NCurse|NCurse]] 2006. június 13., 15:23 (UTC)
**Óvatosan a zoknibáb gyanúval. Átmásoltam a WP-ból a [[Wikiforrás:Irányelvek/Szavazás|szavazási irányelvet]]. Az vele a probléma, hogy magasak a határok, és még én sem szavazhatnék. Módosítsuk 50 szerkesztésre és 2 hete és/vagy a projekt első hetében történt regisztrációra. Szerintem a szerkesztésszám nem egy összehasonlítható adat, mert aki használ előnézetet, annak ugyanannyi munkával és tapasztalattal kevesebb szerkesztése szokott lenni. Egyébként szerintem [[User:Gandhi]] szavazata sem tekinthető érvényesnek. [[User:FBöbe|FBöbe]] 2006. június 13., 21:01 (UTC)
***Az elején nem kell ezt még annyira komolyna venni, úgyis kevesen vagyunk. A Wikidézetben kb. hárman szavaztunk meg mindent. Mi ismerjük egymást, tudjuk hogyan dolgozik a másik, ezért szavaztam én is rád. A stewardok állítják be a jogot ilyenkor, mert nincs saját bürokratánk. Ha szólna is valamelyikük a metán egy stewardnak (azok után, h éppen megadták a jogot két embernek is), látva az itt lévő nem egyetértést, nem fogják megkapni a jogot. Szal ez a szavazás igazából már érvényét vesztette azzal, h ti Grinnel megkaptátok, meg hogy vannak (nem is kevés) ellenkezések. Az irányelvet sztem nem kell módosítani, hanem hamarosan hozzűnövünk. [[User:NCurse|NCurse]] 2006. június 14., 07:47 (UTC)
* '''ellenzem''' Nem indokolta meg a jelentkezését, nem láttam annyi munkáját, hogy megbízzak nbenne,  [[User:FBöbe|FBöbe]] 2006. június 13., 14:24 (UTC)
* '''támogatom''' --[[User:Valaki más|Valaki más]] 2006. június 14., 11:00 (UTC) bár lehet hogy ez sem érvényes
* '''ellenzem''', a wikiszótáros improduktív tevékenysége miatt. --[[User:Grin|Grin]] 2006. június 18., 19:34 (UTC)

===[[User:Jógi|Jógi]]===
Jelentkezem adminnak.--[[User:Jógi|Jógi]] 2006. június 12., 22:14 (UTC)
* '''Ellenzem''' -&lt;small&gt;További magyarázat a vitalapon. [[user:KeFe| - Üdv. » KeFe «]]&lt;/small&gt;
* '''Ellenzem'''. Nincs szükség három admnra egy ilyen kezdeti projektben. A Wikidézet irányelves, hivatalos részét egymagam raktam renbde. [[User:NCurse|NCurse]] 2006. június 13., 08:26 (UTC)
* '''támogatom''' --[[User:István|István]] 2006. június 13., 13:31 (UTC)
* '''megjegyzés''' Érvényes [[User:István|István]] szavazata? Alig pár órája regisztrált, és csak néhány szerkesztése van. [[User:FBöbe|FBöbe]] 2006. június 13., 14:28 (UTC)
* '''ellenzem''' Nem indokolta meg a jelentkezését. [[User:FBöbe|FBöbe]] 2006. június 13., 14:24 (UTC)
* '''támogatom''' --[[User:Valaki más|Valaki más]] 2006. június 14., 11:00 (UTC) bár lehet hogy ez sem érvényes
* '''ellenzem''', nem ismerem. --[[User:Grin|Grin]] 2006. június 18., 19:35 (UTC)

== Lezárt kérések ==</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Társalgó</title>
    <id>44</id>
    <revision>
      <id>6116</id>
      <timestamp>2007-01-14T19:48:38Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>/* Irányelvek nevei */ átmozgattam őket</comment>
      <text xml:space="preserve">__NEWSECTIONLINK__
[[Kategória:Wikiforrás-adminisztráció|{{PAGENAME}}]]

Ez a '''Társalgó''' a virtuális Wikiforrás központja, ahova bárki felvésheti a Wikiforrással kapcsolatos kérdését, amire remélhetőleg valami helyi ember válaszolni is fog, ha tud. A konkrét cikkekkel kapcsolatban a cikk '''vitalapján''' is kérdezhetsz.

Ez a lap kérdésekre és válaszokra való &amp;ndash; '''játszani, falfirkálni a [[Wikiforrás:Homokozó|Homokozó]]ban lehet'''. Ha az adminisztrátorokhoz van kérdésed, használhatod az [[WF:AÜ|Adminisztrátorok üzenőfalát]].&lt;/table&gt;&lt;/div&gt;

&lt;div style=&quot;margin:2em;padding:1em;border: 3px groove blue;text-align:center&quot;&gt;
[{{SERVER}}{{localurl:Wikiforrás:Társalgó|action=edit&amp;section=new}} Új üzenet hagyása]
&lt;/div&gt;
__TOC__
&lt;!-- A kérdésed mindig legalulra írd. NE írj ezen sor fölé. Köszönjük! --&gt;
&lt;!-- == Archívum ==--&gt;
== Név ==

Kíváncsi lennék, miért lett &quot;Wikiforrás&quot; ennek a neve.  A &quot;Wikisource&quot; nevet a legtöbb idegen nyelven meghagyták, még franciául is.  (Persze a &quot;Wikiszúrsz&quot; nem hangzana jól.)  [[User:B jonas|B jonas]] 2006. június 7., 14:55 (UTC)
:Nem tudom, mielőtt beindult is sokan ''Wikiforrás'' néven emlegették, úgyhogy ez a név már beivódott a köztudatba. Különben meg szeretünk mindent lefordítani. [[User:FBöbe|FBöbe]] 2006. június 8., 11:17 (UTC)

== Kategória ==

A fő kategória sztem legyen Kategória:Wikiforrás. Nem kell Wikiforrás lapok. Felesleges. [[User:NCurse|NCurse]] 2006. június 9., 08:31 (UTC)

: Én úgy gondoltam, hogy a Kategória:Wikiforrás a Wikiforrás fő névterére, mig a wikiforrás lapok a Wikiforrás-könyv lapjaira - a segítő, szabálymagyarázó lapokra vonatkozna. De nekem mindegy. [[User:80.98.68.119|80.98.68.119]] 2006. június 9., 09:04 (UTC)

:De én nagyon nem támogatnám, h itt is könyveket hozzunk létre. Legyenek olyan lapok, mint a wikiben vagy a Wikidézetben. [[User:NCurse|NCurse]] 2006. június 9., 10:09 (UTC)

Talán mégis meggondolhatnád, hogy a Wikikönyvből FBöbe által összegyüjtött anyagok között vannak 300-400-700, és mégnagyobb kb-ot tartalmazó lapok, ezeket szét kell bontani. Az én 2x3GB os processzorommal is elég nehéz ezeket kezelni, egy gyengébb gépen, pedig még rosszabb a helyzet. Én ismételten ajánlom az átgondolást, már csak azért is, mert egyes írók, költők életműveit felrakva, sokkal áttekinthetőbb, könnyebben kezelhetők lehetnek. 

Ha a betöltés hosszabb ideig tart a megszokottnál, a legtöbb nettező kikapcsolja a betőltést, és más weboldalra tér át, én magam is voltam már így. Mi pedig nem önmagunknak írjuk ami ezekben a wikiprojektekben van.

Az általad kitalált kezdőlapok is tovább fejleszthetőek, és nagyon szép felületen kínálhatják, könnyű elérhetőséget biztosíthatnak itt is. Pont neked magyarázzam el, hogy miért volna mégis jó. Talán ma nem aludtad ki magad? :-)

Ha mégis szükségesnek tartod a további indoklást, csak szólj - elmagyarázom, mint ahogy azt megtettem már a Wikipédián is. Tehát kérlek, hogy gondold át ujra az álláspontodat, és inkább segíts új portálminták létrehozásában. De sürgösebb volna a lapok magyarosítása, a szerkesztőablak alatti karaktetábla beillesztése, stb, stb...  [[User:KeFe|KeFe]] 2006. június 9., 16:15 (UTC)

== Na amit gyorsan tisztázni kell ==

Nagyon nagy hiba lenne sztem itt is wikikönyvekesíteni a lapokat, értem ezalatt, hogy / jellel hozzuk létre a fontos lapokat (pl. Wikiforrás/valami). Legyen Wikiforrás névtér, oda kerüljön minden wikiforrás névterű lap. Ezt főleg KeFe-nek szánom, mert a Wikikönyvekben ez fantasztikus rendszer lett (hűen a projekt nevéhez), de sztem itt hiba lenne bevezetni. Ebben itt alkalmazkodjunk a wikihez és a wikidézethez. [[User:NCurse|NCurse]] 2006. június 10., 08:51 (UTC)

: Nem erre gondoltam. A Wikiforrás:xxxxx az így jó.
:Az alap névtér (amelynek neve ugyan nics, de itt találhatók ennek a projektnek a lapjai), itt lehet akár egyetlen lapot is létrehozni, mint a WP-ben. 
: Ha viszont a téma, vagy a mű terjedelme túl nagy (32 kb), akkor az már lehetne :Valaki szerző:Valami műve/Első fejezet/Alfejezet
: Vagyis FBöbe alanti javaslatát úgy módosítanám, hogy a fejezetek alfejetei is pervonalas címek legyenek. Vagyis könyv formátumú. Így nem kell lapozósablont használni, csak a lap alján. Ez a sablon pedig 2 részből áll, az 1. a lap tetejére visza, a 2.a következő fejezetet nyitja meg. Hiszen a lapok tetején ilyenkor a címlapra és/vagy az előző fejezetre mutató link adott/automatikus.

:A Portálok pedig feldobják a Wikiforrás esztétikai kinézetét, és nem nélkülözhetőek olyankor, ha egy szerző több művét, versét szándékozunk elhelyezni. (Miért volna jó, ha az egy szerzőhöz tartozó műveket keresni kellene az olvasónak, holott egy lapon megkaphatná bármelyik elérését.) Ilyen még a Biblia, Párhuzamos Biblia, de szerintem a klasszikus költők, írók művei is. Például a most felvitt Jókai:Arany embere 1 lapon több mint 1 000 kb, de Jókainak még több műve is érdemes volna arra, hogy a WF-ban szerepeljen. Külön - külön lapokon szétszórtságot, nehezen kikereshető módot, és nagyméretű lapokat, (amit a böngészők nehezen tudnak kezelni) eredményez. Ezzel szemben Lehetne egy Portál a Jókai műveknek [[Jókai Mór:Az aranyember]], majd ennek fejezetekre bontása már pervonalas, vagyis könyv szerű: [[Jókai Mór:Az aranyember/fejezet/alfejezet/alcím]]. Így mód van arra is, hogy utólag felvitt műveket beilesszünk amár meglévő anyagba: [[Jókai Mór:Sárga rózsa]]. 
: Az legyen a cél, hogy ha valaki keres egy szerzőt, annak minden elérhető művét  ott megtalálja. Vagyis a szerzőkről ismételten javaslok &quot;Kezdőlap&quot;ot készíteni. A kezdőlap fejrészében nagyon helyesen csak a szerzők neve (szül.év-halálozás éve) esetleg ezek helyei, de feltétlen legyen link a WP azonos cikkére. A könyvek pedig kezdődhenének, a mű történetével, ha az ismert, majd ezt egy tartalomjegyzék követné, végűl lehetne szólni a megjelentetés után figyelemre méltó kritikákról, a mű kiadásairól, kapcsolódásairól, jelentőségéről, stb...

: Ezért is javasoltam, hogy a Kezdőlapmintát - több féle változatban készítsük el, hogy ne legyen egyhangú. Ha mégsem én látom jól, akkor kérlek, hogy magyarázd el a vitalapomon, mi az ami szerinted helytelen, mi volna a helyes felépítési mód. És ha kérhetem röviden indokold is meg. Nem bántani akarlak ezzel a kérésemmel, vagy plusz munkát okozni, csupán nem értem, hogy miért nem lehet a WP és a WK módszereit ötvözni ebben a projektben. [[user:KeFe| - Üdv. » KeFe «]] 2006. június 12., 03:52 (UTC)


Szerintem ezt a kérdést több részre kell bontani. Nem néztem, hogy most milyen lapok vannak, azt írom hogy szerintem hogy lenne jó.
*''Irányelvek, segítség, közösségi lapok:'' Ez legyen a ''Wikiforrás:'' és a ''Segítség:'' névtérben. A névteren belül viszont jó lenne könyvként. ''Példák lapnevekre:'' [[Wikiforrás:Társalgó]], [[Wikiforrás:Irányelvek/Elnevezési szokások]]
*''(alap) névtér:'' Szerintem célszerű lenne a túl hosszú műveket (a korlát lehet a 32KB méret) külön lapokra szétrakosgatni. Tagolt szövegeknél egyértelműen jobb, tagolatlanoknál nem biztos. ''Például:'' A [[Hamlet]] lap igen hosszú, ezért elkezdtem kisebb darabokra szétszedni: [[Hamlet/Személyek]], [[Hamlet/Első felvonás, 1. szín]], stb.
--[[User:FBöbe|FBöbe]] 2006. június 11., 19:08 (UTC)

:''A hozzászólásokat lehetőleg időrendi sorrendben írjuk, hogy látni lehessen ki mire reagált. Köszönöm. [[User:FBöbe|FBöbe]] 2006. június 12., 19:48 (UTC)''

*''Lapozó'':
**Valami rejtélyes okból az (alap) névtérben nem ugyanúgy működnek az allapok, mint a többiben. A / jellel kezdődő hivatkozás nem allapra mutat, és nincs automatikus link visszafelé, ezért egyelőre nem alapja vitának a lapozó a lap tetjén. **Szerintem akkor sem, ha ezt kijavítják. Így egységesebb és van hivatkozás a következő lapra a tetején is.
**Az aljáról a tetejére hivatkozást nem szeretem. Komoly érvet nem tudok ellene mondani.
*''Perjeles lapok nagyobb mélységben:'' Szerintem &amp;ndash; ahol elkerülhető &amp;ndash; ne legyen túl mély allaprendszer. Ez sok felesleges lap létrehozásával járna. Például a [[Hamlet]]ben nincs szükség [[Hamlet/Első felvonás]] lapra, és ha allaposabbra csináljuk, mint amit én elkezdtem, akkor kézreáll ezt a lapot is létrehozni. Úgy 25-30 allap körül kezdődik a határ, ahonnét érdemes lehet nagyobb mélységben allapokat létrehozni.
*''Egy szerző&amp;ndash;egy könyv:'' Szerintem erre a kategóriák valók. Kategóriákkal bonyolultabb eseteket is kezelni lehet, amit allapokkal nem.
*''Portálok:'' Lehetnek. Enyhe fokban ellene vagyok, nem tudom, miért. Amit mint a portálok célját leírtál, mind meg lehet oldani kategóriákkal. [[User:FBöbe|FBöbe]] 2006. június 12., 19:48 (UTC)

===FBöbének===
&lt;small&gt;[Bocs hogy módosítottam a szakaszcímet, de így lehet egyben szerkeszteni ezt a szakaszt, [[User:FBöbe|FBöbe]] 2006. június 13., 14:57 (UTC)]&lt;/small&gt;
A kérdésem kifejezetten NCurse kollégának szólt, ezért voltam bátor arra kérni Őt, hogy a vitalapomon okosítson ki. Természetesen nincs ellenemre, hogy mások is okuljanak a kioktatásomból.

Annak is örülök, hohy Te is elmodtad a véleményedet, amelyekkel azonban nem értek egészen egyet. Tudni illik a kategóriákkal szvsz nem lehet megoldani a külcsint, kinézetet. De a Portálok lehetőséget nyujtanának arra is, (és ezt munkásságukkal kiérdemelték), hogy a szerzőknek legyen Portáljuk, (ezzel tiszteletünket, megbecsülésünket is megpróbáljuk kifejezésre juttatni), megkockáztatom, hogy azt a szerző fényképével is díszitsük.

A nagyobb mélységű könyvalak, nem tudom miért zavar. Rendezetteb és áttekinthetőbb lehet ezektől a Wiiforrás. Különösen a nagy kb számú lapok szétszedésével, pedig könnyebben kezelhetők.

Ezért aztán továbbra is várom NCurse válaszát, akár itt, akár a vitalapomon. [[user:KeFe| - Üdv. » KeFe «]] 2006. június 13., 04:06 (UTC)

Remélem, hogy mindent egybefoglalok most:
* Én ragaszkodnék hozzá, h a Wikiforrás névtér, mint olyan használva legyen (ezt szépen meg lettem mondva). Ebben térjünk el a Wikikönyvektől és alkalmazkodjunk a többi projekthez.
* A portálosítással sztem semmi gond sincs mindaddíg, míg valaki hajlandó vagy meg tudja csinálni. Azok tényleg rendkívül széppé teszik a lapokat.
* A lapozó ötlettel nem igazán értem, mi a gond. A Hamletnél láttam, és nem tudtam volna hirtelen jobb megoldást mondani. 
* A Segítség névteret nem értem, miért kell erőltetni, a wikiben sem jött be, itt sem fog.
* A sok allap tényleg nem jó, törekedjünk arra, h példa:
*:Hamlet cikk hivatkozzon kategóriaként Shakespeare-re, és allapként tartalmazza az egyes fejezeteket. Nem hiszem, h jó megoldás lenne a Shakespeare/Hamlet/Első szín...
Ha valamit kihagytam, koppintsatok rám és válaszolok. Addig is jó munkát az új adminnak. :) [[User:NCurse|NCurse]] 2006. június 13., 08:32 (UTC)

===Részletek===
Szerintem nagy vonalakban egyetértünk:
*''Névterhasználat:'' Úgy látom, abban mindenki egyetért, hogy az Irányelveket, segítséget, közösségi lapokat, homokozót, ilyeneket a ''Wikiforrás:'' névtérbe tegyük, ne az (alap) névtérbe. Ezen belül még el kell dönteni, hogy csináljunk-e allapokat a kettőspont után. Én úgy kezdtem el, hogy csináljunk, de nem ragaszkodom hozzá. A kérdés az, hogy [[Wikiforrás:Irányelvek/Szavazás]] vagy [[Wikiforrás:Szavazási irányelvek]] néven hozzuk létre a lapokat.

*''Portálok:'' Ezt elfogadottnak tekinthetjük, én nem ellenzem, és mindenki más támogatja. Fénykép jó ötlet, de lehetőleg a [[commons:|Commonsba]] töltsük fel. A portálon legyen hivatkozva az összes fentlevő műve a szerzőnek, de ne legyenek ezek a portál akllapjai. És a művekben is csináljunk hivatkozást a szerző portáljára.

*''allaposítás:'' Egyetértünk abban, hogy a hosszú műveket szét kell darabolni allapokra.
**Az egyik kérdés az, hogy minden lap legyen-e a szerzője lapjának (portáljának) allapja. Például: [[Shakespeare/Hamlet/...]] Ezt én is, és NCurse is ellenezzük. Szerintem azért nem jó, mert túl hosszúak lesznek az így is hosszú lapnevek.
**A másik kérdés, hogy egy mű főlapjának allapja közvetlen vagy az allapjának allapja legyen. Például: [[.../Hamlet/Első felvonás, 1. szín]] (közvetlen) vagy [[.../Hamlet/Első felvonás/1. szín]] (az allap allapja). Nekem az előbbi jobban tetszik, mert az utóbbinál logikusnak tűnik létrehozni felesleges lapokat (a [[.../Hamlet/Első felvonás]] lap felesleges szerintem)

*''lapozó:'' Egyetértünk, hogy használjunk lapozót, de abban nem, hogy pontosan hol éa hogy mi legyen rajta hivatkozva.
**Szerintem a fejezetlapok alján és tetején, az előző, következő és a címlapra hivatkozással.

--[[User:FBöbe|FBöbe]] 2006. június 13., 20:28 (UTC)

== kategóriák ==

Szerintem egyszűen át kell venni a [[w:|Wikipédia]] kategóriáinak első 2-3 szintjét. jó lenne a WP-hoz  minél hasonlóbban elnevezni a kategóriákat, hogy aki onnét ide téved, az se tévedjen el. [[User:FBöbe|FBöbe]][[User vita:FBöbe|◖]][[Wikiforrás:Adminisztrátorok üzenőfala|◗]] 2006. június 17., 23:02 (UTC)
Átnevezem a Wikiforrás lapok kategóriát (vagyis átrakosgatom a lapjait) Wikiforrás-adminisztráció kategóriára. Egyrészt, mert szerintem pontosabb név(, másrészt mert a WP-ban így hívják, és a wikipédisták így keresik). [[User:FBöbe|FBöbe]][[User vita:FBöbe|◗]][[Wikiforrás:Adminisztrátorok üzenőfala|◖]] 2006. június 18., 12:36 (UTC)

==BELÉPÉS==
Ki lehetne cserélni a lapon lévő képet, valamelyik WikiForráS felíratúra...
A szerkesztőablak alá, be kellene tenni a karaktereket tartalmazó keretet...
[[user:KeFe| - Üdv. » KeFe «]] 2006. június 18., 14:10 (UTC)
:Tudom, hogy kéne, de nem tudom hogy lehet megcsinálni. Meg fogom kérdezni a [[w:|Wikipédiában]]. [[User:FBöbe|FBöbe]][[User vita:FBöbe|◗]][[Wikiforrás:Adminisztrátorok üzenőfala|◖]] 2006. június 18., 14:38 (UTC)

== Irányelv-tervezet ==

Nézzétek meg: [[Wikiforrás:Irányelvek/Elnevezési irányelvek]] és véleményezzétek.

Szerintem könnyebb lesz laponként elfogadni, mint egyszerre az összeset. Az nem probléma, ha nem minden azon a lapon van, ahol végleg lesz, a felosztás és a tartalom független. Ebből elég csak a tartalmat elfogadni, az átrendetzéstől az elfogadás érvényes marad. [[User:FBöbe|FBöbe]][[User vita:FBöbe|◗]][[Wikiforrás:Adminisztrátorok üzenőfala|◖]] 2006. június 19., 21:55 (UTC)

Még egy segítséglap-javaslat. Nézzétek meg ezt: [[User:FBöbe/akármi]]. Szerintem a segítség-lapok köé kéne rakni, de nem tudom, milyen címmel, vagy melyik lapba kéne beolvasztani. [[User:FBöbe|FBöbe]][[User vita:FBöbe|◗]][[Wikiforrás:Adminisztrátorok üzenőfala|◖]] 2006. június 24., 14:00 (UTC)

== Kategorizálás ==

Jól elbeszélgetek itt magammal...

Én most ez alapján a lap alapján kategorizálok: [[User:FBöbe/kategorizálás]]. Ha bárkinek ellenvetése van, szóljon. [[User:FBöbe|FBöbe]][[User vita:FBöbe|◗]][[Wikiforrás:Adminisztrátorok üzenőfala|◖]] 2006. július 12., 23:34 (CEST)

== Szócikk szó &quot;fordítása&quot; ==

Nem tudom, hogyan fordítsam az angol ''article'' szót. A Wikipédiában ''szócikk''nek fordították, a Wikiforrásban ''könyv''nek vagy szövegmodulnak nevezném, de itt? Erre szeretnék valami ötletet kapni valakitől. Lap nem lehet, mert például a [[Wikiforrás:Homokozó]] is lap, de nem article szerintem. [[User:FBöbe|FBöbe]][[User vita:FBöbe|◗]][[Wikiforrás:Adminisztrátorok üzenőfala|◖]] 2006. július 13., 16:05 (CEST)

:Dokumentum? Cikk? Artikulum? ;-) --[[user:grin|grin]] [[user vita:grin|✎]] 2006. július 13., 16:29 (CEST)

== Életcél ==

=== Mi a wikisource ===
Aszongya a kezdőlap:
:''A Wikiforrás a Wikisource nevű többnyelvű projekt magyar részlege. Célja, hogy szabad, nyílt tartalmú könyveket és egyéb szövegeket fejlesszünk, önkéntes és együttes munka keretében.''

Már elnézést, de ez zöldség, avagy valótlanság. Álljon itt egy idézet:

:''The primary function of Wikisource is to collect source texts. These texts are verifiably published elsewhere, and are not created from scratch by Wikisource contributors (unlike many of our sister projects such as Wikipedia). Most texts should be published in a medium that includes peer review, such as a newspaper or published book; a Usenet posting or blog entry does not qualify, however other web pages such as a historical society, or a library site would.''
:''Examples of source texts:''
#''Books, short stories, and poems;''
#''Historically significant works, such as national anthems, constitutions, legal documents;''
#''Speeches;''
#''Songs and hymns;''
#''A thesis or dissertation approved by a recognized academic institution.''

'''''Ez''''' a wikisource! Remélem, senkinek sem törtem össze a lelkét, de ami nem idevaló, az nem idevaló. A ''saját fejlesztésű'' könyvek és egyéb szövegek helye a ''Wikibooks''.

=== Mi ne legyen ===
#Ne szerepeljen a lapok tartalmában formátumozás (hacsak az elengedhetetlenül nem szükséges), tehát semmi divek, táblák, színek, keretek, egyéb csicsák. Javaslom ezek eltávolítását. Szavazzatok. Köszönöm!

=== Mi legyen ===
Javaslom a tartalmak azonnali kettős licencelését GFDL és CC-BY-SA-2.5 alatt. A jelenlegi szerzők nyilatkozzanak. Jelöljük meg az egyedi licencelésű lapokat.

Az irányelveinket szinkronizáljuk az angol wikisource-cal, különös tekintettel az ottani official policy-re. Nem kötelező, de nagyon javasolt módon. Ezt is javaslom.

Egyelőre ennyi. Ha a csicsát sikerül kiirtani, az már főnyeremény, nekem ez lenne a prioritás. Ezután lefordítani a [[:en:WS:WWI]] lapot, és onnantól mehet a menet. Jöhet a „piros link ne legyen a kezdőlapon” mozgalom, meg az „ami a wikibooksba való az legyen ott” mozgalom. --[[user:grin|grin]] [[user vita:grin|✎]] 2006. július 13., 20:55 (CEST)

Azt hiszem, ezzel teljesen egyetértek. A Wikiforrás névtér lapjainak csicsáját többen ellenzik, szerintem a többség, de még nem szavaztuk meg. A jogi részekbe még nem ástam bele magam. Az angol szöveget le kéne fordítani, mert angolul nem tudó szerkesztőink (KeFe és Nemo) panaszkodni fognak. (Ha senki más nem csinálja meg, lefordítom, kivéve a harmadik mondatot és a 2. pontot, mert azokat csak részben értem.) [[User:FBöbe|FBöbe]][[User vita:FBöbe|◗]][[Wikiforrás:Adminisztrátorok üzenőfala|◖]] 2006. július 14., 00:02 (CEST)

Írd ki a szavazást; itt egy voks. [[User:OsvátA|OsvátA]] 2006. július 14., 09:14 (CEST)

Írtam valamit, de még nem az igazi. Nézzétek meg a [[Wikiforrás:Szavazás/Javaslatok]] lapon. [[User:FBöbe|FBöbe]][[User vita:FBöbe|◗]][[Wikiforrás:Adminisztrátorok üzenőfala|◖]] 2006. július 15., 21:12 (CEST)

Mindenki nézi a Társalgót, vagy írjak a szavazásra jogosultak vitalapjára is? Nem sok, úgy számoltam max. nyolcan lehetnek, minusz mi hárman és [[User:Nemo|Nemo]], akinek már írtam, az négy. Az már tényleg nem sok. [[User:FBöbe|FBöbe]][[User vita:FBöbe|◗]][[Wikiforrás:Adminisztrátorok üzenőfala|◖]] 2006. július 16., 00:28 (CEST)

A [[Wikiforrás:Szavazás/Javaslatok]] lapon kialakulni látszódó kompromisszum alapján beírtam a közös [[MediaWiki:Monobook.css]]-be a világoskék hátteret. A következő feladat leszedni a [[Sablon:Fejrész|Fejrész]] és a [[Sablon:Stíluslap|Stíluslap]] sablonokat a lapokról. Nem kis munka, mert úgy 60-80 lapon vannak a sablonok rajta. [[User:FBöbe|FBöbe]][[User vita:FBöbe|◗]][[Wikiforrás:Adminisztrátorok üzenőfala|◖]] 2006. július 27., 22:12 (CEST)

Na, lefordítottam, amennyire tudtam, mivel senki más nem fordította le:
:''A Wikiforrás elsődleges célja forrásszövegek gyűjtése. Ezeket a szövegeket már publikálták valahol, nem a Wikiforrás szerkesztői írták őket (ellentétben több testvérprojekttel, mint például a Wikipédia). A legtöbb szöveg publikálása különböző médiumokban történhetett,  például egy újságban vagy könyvben. Egy Usenet post vagy blog nem, azonban más weblapok, mint például egy történelmi társulat, vagy egy könyvtár site megfelelő médiumnak minősülhet.
:Példák forrásszövegekre:
#Regények, novellák és versek;
#Történelmileg jelentős munkák, mint például nemzeti himnuszok, alkotmányok, jogi dokumentumok &lt;!-- ? legal documents--&gt;;
#Beszédek;
#Dalok és himnuszok;
#Elismert akadémiai intézmény által jóváhagyott disszertációk.''

Ha valaki úgy érzi, valamit rosszul fordítottam, nyugodtan javítsa ki. [[User:FBöbe|FBöbe]][[User vita:FBöbe|◗]][[Wikiforrás:Adminisztrátorok üzenőfala|◖]] 2006. július 27., 22:35 (CEST)

Lefordítottam az egész [[en:WS:WWI]]-t, itt van: [[Wikiforrás:Mi való a Wikiforrásba?]]. Biztos van rajta javítanivaló, nem véletlenül van en-1 a userlapomon. [[User:FBöbe|FBöbe]] [[User:88.209.205.142|88.209.205.142]] 2006. szeptember 25., 21:17 (CEST)

== Kategóriák ==

:''Átvittem a [[Wikiforrás:Kategóriajavaslatok#Kategóriafa]] lapra. [[User:FBöbe|FBöbe]][[User vita:FBöbe|◗]][[Wikiforrás:Adminisztrátorok üzenőfala|◖]] 2006. július 22., 21:10 (CEST)''

== [[Sablon:Fej]] ==

Áthoztam az angol [[:en:Template:Header]] sablont [[sablon:Fej]] néven. A használatát egyelőre a [[Hamlet]] lapon lehet látni, majd le fogom írni a vitalapján. Még bele szeretnék írni egy ''fordító'' paramétert, ami, ha van szövege, akkor a szerző alatt mgjelenik. &lt;small&gt; Húsz perccel ezelőtt megtaláltam a szemüvegemet, egy hete kerestem, úgyhogy most már el tudom olvasni a betűket a monitoron külön variálás nélkül, ez sokat gyorsít a szerkesztésen:-)&lt;/small&gt; [[User:FBöbe|FBöbe]][[User vita:FBöbe|◗]][[Wikiforrás:Adminisztrátorok üzenőfala|◖]] 2006. augusztus 5., 21:41 (CEST)

== [[Wikiforrás:Üzenőfal|Üzenőfal]] ==

Már a Wikikönyvekben is felmerült, hogy meg kéne szüntetni az [[Wikiforrás:Üzenőfal|Üzenőfal]]at, mert felesleges, és redundáns a Társalgóval és az [[WF:AÜ|Adminok üzenőfalával]]. Ez a probléma itt is fennáll. Vélemények? [[User:FBöbe|FBöbe]][[User vita:FBöbe|◗]][[Wikiforrás:Adminisztrátorok üzenőfala|◖]] 2006. augusztus 31., 17:12 (CEST)

A Wikikönyvekben már megszüntettem (a Wikipédián meg a Portát szüntették meg nemrég, egybeolvasztva a Kocsmafallal). Meglehet, szüntetni itt is meg lehet. [[User:Gubbubu|Gubb]] 2006. szeptember 5., 14:20 (CEST)

Na jó, úgy látom nincs ellenkezés. Átmásolom ide azt a 2 üzenetet ami rajta van, aztán eldöntöm, hova irányítsam át. [[User:FBöbe|FBöbe]][[User vita:FBöbe|◗]][[Wikiforrás:Adminisztrátorok üzenőfala|◖]] 2006. szeptember 28., 20:18 (CEST)

== Im sorry! ==
:''Áthozva az [[Wikiforrás:Üzenőfal|Üzenőfal]]ről a megszüntetése miatt. [[User:FBöbe|FBöbe]][[User vita:FBöbe|◗]][[Wikiforrás:Adminisztrátorok üzenőfala|◖]] 2006. szeptember 28., 20:21 (CEST)''
Elnézést kérek minden regisztrált felhasználótól, mert amikor regisztráltatok, még nem létezett a &lt;nowiki&gt;{{userlap}}&lt;/nowiki&gt; sablon. Én hoztam át és javítottam, majd mindenkinek a lapjára beillesztettem. Tettem ezt azért, (mert nektek ez nem állt módotokban eddig), és mert logikus hogy ezért találták ki. 

Tudom, hogy mások userlapjára nem illik írni, de ez egy pontosan erre a célra kitalált sablon, és nem akartam vele senkinek sem rosszat. Aki nem tudja elviselni, vagy sérti az önérzetét, az nyugodtan törölje le. Üdv. [[User:KeFe|KeFe]] 2006. június 7., 07:52 (UTC)

*Én nem bántam, de írj összefoglalót! Ha máskor nem, legalább mikor egy userlapba belenyúlsz. [[User:FBöbe|FBöbe]] 2006. június 7., 08:44 (UTC)

== Regisztráció ==
:''Áthozva az [[Wikiforrás:Üzenőfal|Üzenőfal]]ről a megszüntetése miatt. [[User:FBöbe|FBöbe]][[User vita:FBöbe|◗]][[Wikiforrás:Adminisztrátorok üzenőfala|◖]] 2006. szeptember 28., 20:21 (CEST)''

Tisztelt adminisztrátorok,

Vajon mi lehet az oka annak, hogy nem tudok regisztrálni, mert a szükséges képet nem jeleníti meg a gépem, s ezért nem fogadja el sem a jelszavat, sem a nevet.
Ha tudnak valamiféle ötletet, szívesen venném.
tisztelettel

Frank54
outis kukac chello.hu

Válaszoltam az [[WF:AÜ|Adminok üzenőfalán]], mert ott láttam meg előbb a kérdést. Itt is belenyúltam az e-mail címedbe, mert eredetileg spammerveszélyes volt. [[User:FBöbe|FBöbe]][[User vita:FBöbe|◗]][[Wikiforrás:Adminisztrátorok üzenőfala|◖]] 2006. július 12., 20:25 (CEST)

== Irányelvek nevei ==

Erről a témáról már sokat beszéltünk, de most már tapasztalatok is vannak. Szeretném az irányelvek, útmutatók és segítő lapok neveit megváltoztatni.

Most ezek a nevek a következő séma szerint épülnek fel: [[Wikiforrás:Irányelvek/Akármi irányelv]] vagy [[Wikiforrás:Segítség/Hogyan használd az akármit]] vagy [[Wikiforrás:Irányelvek/Akármilyen útmutató]].

Ezek a nevek szerintem túl hosszúak, és túlbonyolítják a rendszert. Néha a szóismétlést is okoznak (pl. [[Wikiforrás:Irányelvek/Szavazási irányelvek]]).

Két előnyük volt, ha jól emlékszem:
* Így lesz egy automatikus hivatkozás minden lapon az irányelveket összegyűjtő főlapra, a [[Wikiforrás:Irányelvek]] lapra (és a segítő lapoknál hasonlóképpen). Ezt az előnyt szerintem valamilyen egységesített fejléccel ki lehet váltani (mint a cikkeknél a [[sablon:fej]], ehhez hasonlóra gondoltam).
* „Összefogják” az irányelveket (és a segítséget). Erre szerintem elegendő az, hogy a Wikiforrás nétérben vannak.

Ezért szeretném (első körben) az irányelvek (és később majd a segítő lapok) nevéből törölni az ''Irányelvek/'' részt.

Kinek mi a véleménye erről?
--[[User:FBöbe|FBöbe]][[User vita:FBöbe|☃]] 2007. január 12., 13:35 (CET)
-----
A magam részéről, bár értem amit tenni akarsz, a végkifejletet azonban nem látom. Nem is kellene kérdezned, hiszen már nem most kezdtél bele a lapok átalakításába, tartalmuk javításába. 

Tudod nem mindenben értek veled egyet, (pl.: abban nem, hogy a jelenlegi könnyen áttekinthető, és kezelhető lapokat ismét egy lapra hozod össze), de valójában te tudod, hogy mit és miért teszed. Az eddigi munkád, a lapok fordítása, javítása, rövidítése, vagy pontosítása arra utal, hogy jók az elképzeléseid, átlátod öket és következetesen dolgozol is rajtuk. Ezért ne kérdezz! Csináld nyugodtan! Én '''támogatom'''. (Aztán majd a végén vitatkozhatunk egy kicsit, hogy mit rontottál el.) :-))) [[user:KeFe]] nem vagyok bejelentkezve! [[User:80.99.141.51|80.99.141.51]] 2007. január 12., 16:10 (CET)

Átmozgattam őket, csak 12 volt kb, az nem olyan sok. [[User:FBöbe|FBöbe]][[User vita:FBöbe|☃]] 2007. január 14., 20:48 (CET)</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Különleges írásjelek</title>
    <id>47</id>
    <revision>
      <id>5956</id>
      <timestamp>2007-01-11T15:28:44Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>kategória a végére, kategóriacsere</comment>
      <text xml:space="preserve">== Jelek táblázata ==

{| class=&quot;wikitable&quot; style=&quot;font-family: Times; font-size: 120%; &quot;
|-
!magyar neve || angol neve || formája || embed kódja || windowsos bevitel || használata, megjegyzések
|--
|idézőjel || ''quotation mark'' || &lt;span style=&quot;font-size: 200%; font-family: serif&quot;&gt;„ ”&lt;/span&gt; || &amp;amp;#8222; &amp;amp;#8221; &lt;br&gt; &amp;amp;bdquo; &amp;amp;rdquo; || alt+0132, 0148 || magyar kezdő és záró idézőjel, a kezdő alsó, a záró felső állású, mindkettő 99-es alakú  
|--
|belső vagy másodlagos idézőjel || ''guillemet'' || &lt;span style=&quot;font-size: 200%; font-family: serif&quot;&gt;» «&lt;/span&gt; || &amp;amp;#187; &amp;amp;#171; &lt;br&gt; &amp;amp;raquo; &amp;amp;laquo; || alt+0187, 0171 || magyar belső kezdő és záró idézőjel
|--
|harmadlagos idézőjel || ''single quote'' || &lt;span style=&quot;font-size: 200%; font-family: serif&quot;&gt;’ ’&lt;/span&gt; || &amp;amp;rsquo; &amp;amp;#8217; || alt+0146 || ha az idézendő szöveg tartalmaz másodlagos idézőjelet is, ezenkívül nyelvészeti szakszövegekben használatos, '''nem ellentétes állású''', mindkettő felső, 9-es alakú. Az ellentétes alakú (felső 6-os és 9-es pár) idézőjelek az angol–amerikai tipográfiában használatosak
|--
|hiányjel, aposztróf || ''apostrophe'' || &lt;span style=&quot;font-size: 200%; font-family: serif&quot;&gt;&amp;rsquo;&lt;/span&gt; || &amp;amp;rsquo; &amp;amp;#8217; || alt+0146 || kihagyott szöveg jelölésére 
|--
|írógép-idézőjel || ''quotation mark'' || &lt;span style=&quot;font-size: 200%; font-family: serif&quot;&gt;&quot;&lt;/span&gt; || &amp;amp;quot; &amp;amp;#34; ||&quot; || az írógéppel írt és a tipográfiailag igénytelen szöveg idézőjele; „számítástechnikai” idézőjel, (program)kódokban, jelölőnyelvekben használatos, ezenkívül szokták a hüvelyk (inch) és a másodperc jelölésére is használni, e két utóbbi karakter tipográfiailag helyesebb kódját lásd lejjebb 
|--
|írógép-aposztróf || ''apostrophe'' || &lt;span style=&quot;font-size: 200%; font-family: serif&quot;&gt;'&lt;/span&gt; || &amp;amp;#39; || ' ||  az írógéppel írt és a tipográfiailag igénytelen szöveg másodlagos idézőjele, hiányjele; „számítástechnikai” másodlagos idézőjel, valamint a láb (foot) és a perc jelölésére használt karakter 
|--
|hüvelyk, másodperc || ''double prime'' || &lt;span style=&quot;font-size: 200%; font-family: serif&quot;&gt;&amp;Prime;&lt;/span&gt; || &amp;amp;Prime; &amp;amp;#8243; || alt+0189 || tipográfiailag helyesebb megjelenítés 
|--
|láb, perc || ''prime'' || &lt;span style=&quot;font-size: 200%; font-family: serif&quot;&gt;&amp;prime;&lt;/span&gt; || &amp;amp;prime; &amp;amp;#8242; || alt+0180 || tipográfiailag helyesebb megjelenítés 
|--
|[[zárójel]] || ''brackets, parentheses'' || &lt;span style=&quot;font-size: 200%; font-family: serif&quot;&gt;( )&lt;/span&gt; ||alt+40 alt+41 ||  || 
|--
|szögletes zárójel || ''square brackets'' || &lt;span style=&quot;font-size: 200%; font-family: serif&quot;&gt;[ ]&lt;/span&gt; ||alt+91, 93 || || 
|--
|kapcsos zárójel || ''curly brackets'' || &lt;span style=&quot;font-size: 200%; font-family: serif&quot;&gt;{ }&lt;/span&gt; ||alt+123, 125 || || 
|--
| [[kötőjel]], diviz, elválasztójel || ''dash, hyphen-minus, hyphen'' || &lt;span style=&quot;font-size: 200%; font-family: serif&quot;&gt;‐&lt;/span&gt; || &amp;amp;#45; Unicode-ban definiált helye: &amp;amp;#8208; || &lt;span style=&quot;font-size: 200%; font-family: serif&quot;&gt;-&lt;/span&gt; || kötőjel, elválasztójel; '''gondolatjelként, nagykötőjelként, mínuszjelként használata helytelen''' 
|--
| [[nagykötőjel]], [[gondolatjel]], félkvirtmínusz || ''en dash'' || &lt;span style=&quot;font-size: 200%; font-family: serif&quot;&gt;–&lt;/span&gt; || &amp;amp;ndash; &amp;amp;#8211; || alt+0150 || helyesírásunk által szabályozott esetekben, mínuszjelként a &amp;amp;minus; forma ajánlott
|--
| kvirtmínusz || ''em dash'' || &lt;span style=&quot;font-size: 200%; font-family: serif&quot;&gt;—&lt;/span&gt; || &amp;amp;mdash;  &amp;amp;#8212; || alt+0151 || angol nyelvű szövegek gondolatjele
|--
| mínuszjel || ''minus'' || &lt;span style=&quot;font-size: 200%; font-family: serif&quot;&gt;−&lt;/span&gt; || &amp;amp;minus;  &amp;amp;#8722; ||  || bár tipográfiailag megfelelő a nagykötőjel is, erősen ajánlott a használata, mert néhány böngészőben a nagykötőjel sorvégeken, táblázatcellákban elválhat a számtól, a mínuszjel ellenben nem törhető
|--
| három pont, hármaspont || ''ellipses'' || &lt;span style=&quot;font-size: 200%; font-family: serif&quot;&gt;…&lt;/span&gt; || &amp;amp;hellip;  &amp;amp;#8230; || alt+0133 || tipográfiailag is helyesebb a háromszor leírt pontnál, így leírva nem válhatnak el egymástól a karakterek
|--
| szorzásjel || || &lt;span style=&quot;font-size: 200%; font-family: serif&quot;&gt;&amp;sdot;&lt;/span&gt; || &amp;amp;sdot; || ||kimondottan a műveleti jel karaktere
|}

== Régi lista ==
Ezt a listát be kellene dolgozni a fenti táblázatba.

; [[aposztróf]] (''apostrophe'') ('''&amp;#39;'''), ('''&amp;rsquo;''')
; [[zárójel]] (''brackets, parentheses'') ('''(''', ''')'''), ('''[''', ''']'''), ('''{''', '''}'''), ('''&amp;#9001;''', '''&amp;#9002;''')
; [[kettőspont]] (''colon'') ('''&amp;#58;''')
; [[vessző]] (''comma'') (''',''')
; [[nagykötőjel]], [[gondolatjel]] (''dash'') ('''&amp;#8211;''' a szabványos magyar nagykötőjel), ('''&amp;#8210;'''), ('''&amp;#8212;'''), ('''&amp;#8213;''')
; [[aláhúzásjel]] (''underline'') ('''_ ''') alt+95
; [[három pont]] (''ellipsis'') ('''…''')
; [[felkiáltójel]] (''exclamation mark'') ('''!''', '''¡''') alt+33
; [[pont]] (''full stop, period'') ('''.''')
; [[kötőjel]] (''hyphen'') ('''-'''), ('''&amp;#8208;''')
; [[interpunct]] ('''·''')
; [[interrobang]] ('''&amp;#8253;''')
; [[kérdőjel]] (''question mark'') ('''?''', '''¿''')
; [[idézőjel]] (''quotation mark'') ('''„''', '''”'''), ('''»''', '''«'''),alt+174, 175 ('''&amp;#39;'''), ('''&quot;'''), ('''&amp;lsquo;''', '''&amp;rsquo;'''), ('''&amp;ldquo;''','''&amp;rdquo;'''), ('''&amp;lsaquo;''', '''&amp;rsaquo;'''), ('''&amp;sbquo;''', '''&amp;lsquo;'''), ('''&amp;bdquo;''', '''&amp;ldquo;''')&lt;!-- , ('''&amp;#12300;''', '''&amp;#12301;'''), ('''&amp;#12302;''', '''&amp;#12303;''') --&gt;
; [[pontosvessző]] (''semicolon'') (''';''')alt+59
; [[törtvonal]] vagy perjel (''slash'') ('''/''')
; [[szóköz]] (''space'') ( )
; [[függőleges vonal]] (''vertical bar'') ('''|''' ) alt+124
; [[paragrafusjel]] (''section sign'') ('''§''')
; [[fordított törvonal]] (''backslash'') ('''\''')alt+92
; [[csillag (karakter)|csillag]] (''asterisk'') ('''*''')
; [[angol és jel]] (''ampersand'') ('''&amp;''')alt+38
; [[kukac (jel)|kukac]] (''at sign'') ('''@''')alt+64
; [[egyenlőségjel]] (''equal sign'') ('''=''')alt+61
; [[kisebb mint jel]] (''less-than sign'') ('''&lt;''')
; [[nagyobb mint jel]] (''greater-than sign'') ('''&gt;''')
; [[százalékjel]] (''percent sign'') ('''%''')alt+37
; [[számjel]] (''number sign'') ('''#''')alt+35
; [[tilde jel]] (''tilde'') ('''~''')alt+126
; [[hatványjel]] (''caret'') ('''^''')
; [[pluszjel]] (''plus sign'') ('''+''')
; [[szorzójel]] (''multiplication sign'') ('''×''')
; [[osztásjel]] (''division sign'') ('''÷''')
; [[gyökjel]] (''square root'') ('''√''')
; [[fokjel]] (''degree sign'') ('''&amp;deg;''')
; [[bekezdés vége jel]] (''paragraph sign'') ('''&amp;para;''')
; [[kereszt]] (''dagger'') ('''†''')
; [[kettőskereszt]] (''double dagger'') ('''‡''')
; [[ezrelékjel]] (''per mile sign'') ('''‰''')
; [[copyright-jel]] (''copyright sign'') ('''©''')
; [[bejegyzettvédjegy-jel]] (''registered trademark'') ('''®''')
; [[logikai nem jel]] (''not sign'') ('''¬''')
; [[pluszmínusz-jel]] (''plus or minus'') ('''±''')
; [[éles ékezet]] (''acute accent'') (''´'')
; [[tompa ékezet]] (''grave accent'') ('''`''')
; [[dollárjel]] (''dollar sign'') ('''$''')
; [[centjel]] (''cent sign'') ('''¢''')
; [[fontjel]] (''pound sign'') ('''&amp;pound;''')
; [[jenjel]] (''yen sign'') ('''¥''')
; [[valutajel]] (''currency sign'') ('''¤''')
; [[eurójel]] (''euro sign'') ('''€''')

* [http://www.main.cz/slovniky/znaky.htm További jelek magyar, angol és cseh neve]

===Lásd még=== 
* [[Wikiforrás:Hogyan szerkessz lapokat#Formázás, különleges karakterek, képletek|Formázás, különleges karakterek, képletek]]
* [[Wikiforrás:Segítség/ASCII|ASCII táblázat]]

[[Kategória:Segítség|Írásjelek]]
[[en:Template:Punctuation marks]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Kép:KeFe-K4.PNG</title>
    <id>48</id>
    <revision>
      <id>4015</id>
      <timestamp>2006-07-21T10:52:47Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>kat</comment>
      <text xml:space="preserve">Kizárólag az userlapomon kívánom használni

[[Kategória:Szerkesztők képei]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Kép:Korrektúra.png</title>
    <id>49</id>
    <revision>
      <id>97</id>
      <timestamp>2006-06-05T09:53:32Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>KeFe</username>
        <id>7</id>
      </contributor>
      <comment>Sablonokba illesztett kép GFDL licenc alatt</comment>
      <text xml:space="preserve">Sablonokba illesztett kép GFDL licenc alatt</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Kép:Urna.PNG</title>
    <id>50</id>
    <revision>
      <id>98</id>
      <timestamp>2006-06-05T09:53:50Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>KeFe</username>
        <id>7</id>
      </contributor>
      <comment>Sablonokba illesztett kép GFDL licenc alatt</comment>
      <text xml:space="preserve">Sablonokba illesztett kép GFDL licenc alatt</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Kép:Smile01.PNG</title>
    <id>51</id>
    <revision>
      <id>99</id>
      <timestamp>2006-06-05T09:54:02Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>KeFe</username>
        <id>7</id>
      </contributor>
      <comment>Sablonokba illesztett kép GFDL licenc alatt</comment>
      <text xml:space="preserve">Sablonokba illesztett kép GFDL licenc alatt</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Kép:Smile02.PNG</title>
    <id>52</id>
    <revision>
      <id>100</id>
      <timestamp>2006-06-05T09:54:12Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>KeFe</username>
        <id>7</id>
      </contributor>
      <comment>Sablonokba illesztett kép GFDL licenc alatt</comment>
      <text xml:space="preserve">Sablonokba illesztett kép GFDL licenc alatt</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Kép:Wikidézet-01.PNG</title>
    <id>53</id>
    <revision>
      <id>101</id>
      <timestamp>2006-06-05T09:54:54Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>KeFe</username>
        <id>7</id>
      </contributor>
      <comment>Sablonokba illesztett kép GFDL licenc alatt</comment>
      <text xml:space="preserve">Sablonokba illesztett kép GFDL licenc alatt</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Kép:Wikikönyvek-01.PNG</title>
    <id>54</id>
    <revision>
      <id>102</id>
      <timestamp>2006-06-05T09:55:05Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>KeFe</username>
        <id>7</id>
      </contributor>
      <comment>Sablonokba illesztett kép GFDL licenc alatt</comment>
      <text xml:space="preserve">Sablonokba illesztett kép GFDL licenc alatt</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Kép:Wikipédia-01.PNG</title>
    <id>55</id>
    <revision>
      <id>103</id>
      <timestamp>2006-06-05T09:55:15Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>KeFe</username>
        <id>7</id>
      </contributor>
      <comment>Sablonokba illesztett kép GFDL licenc alatt</comment>
      <text xml:space="preserve">Sablonokba illesztett kép GFDL licenc alatt</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Segítség/Hogyan jelentkezz be</title>
    <id>56</id>
    <revision>
      <id>6152</id>
      <timestamp>2007-01-20T08:55:27Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>wikiforrásítás, pontosítások</comment>
      <text xml:space="preserve">{{Rövidítés|[[WF:LOGIN]]}}

== Miért érdemes bejelentkezni? ==
Nem kell bejelentkezned ahhoz, hogy olvasd a Wikiforrás cikkeit. Még ahhoz sem kell bejelentkezned, hogy cikkeket szerkessz: ''bárki'' tud (szinte) bármilyen cikket szerkeszteni, akár bejelentkezés nélkül is.

Ennek ellenére a bejelentkezés több okból hasznos:

* A többiek képesek lesznek a nevedet felismerni, amikor cikkeket módosítasz vagy írsz. Lehet saját ''[[Segítség:Felhasználói lap|felhasználói lap]]od'' ahol '''írhatsz magadról''', valamint saját ''[[Segítség:Vitalap|vitalap]]od'', ahol '''másokkal kommunikálni tudsz''', ahol neked '''üzenni''' tudnak.
* Képes leszel a változtatásaidat '''aprónak''' jelölni akkor, ha az tartalmi változtatást nem jelent a cikkben.
* Készíthetsz '''figyelőlistát''', ahol megadhatod azokat a cikkeket, amiknek a változásait figyelemmel szeretnéd kísérni.
* Ha megadsz egy email címet, mások levelet küldhetnek neked '''anélkül, hogy az email címedet megtudnák'''. Ha elfelejted a jelszavad, ezen email címre '''kérhetsz emlékeztetőt'''. Az email cím megadása nem kötelező (de ekkor ezen lehetőségeket nyilván nem tudod használni).
* Képes leszel lapokat '''átnevezni'''.
* Meg tudod adni a saját szájad íze szerinti '''beállításokat''', mint például:
** A ''[[Speciális:Recent changes|Friss változásokban]]'' látható lapok számát
** A Wikiforrás betűtípust, színeket, és a lapok kinézetét
** A még nem létező szócikkek jelzésének módját
* Ha nem vagy bejelentkezve, látszik mindenki számára, hogy '''honnan jöttél'''. Ha bejelentkezel, akkor ezt senki nem látja, csak a server operátorok, és ők az '''USA nyomozóhatóságok és bíróságok''' utasításain kívül '''senkinek''' nem adják meg ezen információt (kivéve, ha olyan cselekményről van szó, ahol nemzetközi egyezmények teszik lehetővé, hogy a nemzeti rendőrségek az amerikai hatóságokat nyomozásra felkérjék; ilyen például az [[w:Interpol|Interpol]]).

== Hogyan jelentkezz be ==

Először is győződj meg arról, hogy a [[w:HTTP cookie|cookie-k (sütik)]] engedélyezve vannak a böngésződben. (Ez sajnos szükséges hozzá, az erről szóló vitát (angolul) [[m:draft privacy policy|ezen a címen olvashatod]].)

Válaszd ki a [[Speciális:Userlogin|Belépés]] linket itt, vagy bármely lap tetején. Azon a lapon találsz egy linket a regisztrációhoz. 

Ezután meg kell adnod az azonosítódat és a jelszavadat. A jelszót &amp;ndash; ellenőrzésképp &amp;ndash; kétszer kell beírnod. (Az azonosítódnak azt válaszd, amivel magadat azonosítani szeretnéd a naplókban. Lehet becenév, mint pl. ''&quot;Kisjuci&quot;'', a hivatalos neved, mint pl. ''&quot;Dr. Piripócsy Tehümér&quot;'' vagy bármi, amivel magad azonosítani szeretnéd. Ez az azonosító később nem (pontosíbban igen nehezen) változtatható meg, és nem lehet két embernek ugyanaz az azonosítója.)

Érdemes megadni az email címedet, mert ha elfelejted a jelszavad, akkor tudsz segítséget kérni, valamint mások tudnak neked a Wikiforráson keresztül emailt küldeni úgy, hogy az email címedet nem tudják meg; de megadása nem kötelező.

A ''Jelszó megjegyzése használatok között'' kijelölésével a jelszavadat nem kell megadnod ismét, ha ugyanarról a számítógépről használod a Wikiforrást.

*Ha be vagy jelentkezve, akkor a jobb felső sarokban látható a neved, és utána zárójelben a &quot;Vita&quot; szó. Ezekre kattintva a saját magadról szóló lapot (&quot;felhasználói lap&quot;), illetve a személyedhez tartozó vita/üzenet lapot tudod elérni. 

*Ha be vagy jelentkezve, és a vitalapodon új üzeneted van, akkor erre a felső menü is felhívja a figyelmed, így segítve, hogy észrevedd, ha valaki üzenni szeretne neked valamit!

=== Belépési problémák ===
Ha megkapod a '''Sikeres belépés''' lapot, de utána látszólag ismét nem vagy belépve, akkor ez nagy valószínűséggel [[w:HTTP cookie|HTTP cookie]] probléma. Ha biztos vagy abban, hogy a ''cookie-kat'' engedélyezted, akkor ellenőrizd, hogy nincs-e esetleg olyan beállításod, ami a ''wikisource.org'' vagy ''hu.wikisource.org'' számára nem engedélyezi (vagy tiltja) a ''cookie'' felvételét vagy módosítását (ez a lehetőség számos böngészőben létezik, mint amilyen az Opera, Mozilla vagy az Internet Exploder v6). Azt is ellenőrizd, hogy a számítógéped órája helyesen jár-e, mivel a ''cookie''-k élete időtől függ, és nem szerencsés, ha a géped azt hiszi, hogy minden ''süti'' amit kap már eleve &quot;romlott&quot;.

==== Sütik engedélyezése ====

A sütik engedáéyezése nélkül nem tudsz bejelentkezni. Ez minden böngészőben más és más. Azt, hogy az általad használtban pontosan hogy kell, valószínűleg leírták a böngásző súgójában. Lehet, hogya lenti szöveg nem érvényes a te böngésződre.

A következő lépésekkel lehet ezt beállítani:

* 1. A böngésző (Internet Explorer, Mozilla Firefox, stb) bezárása, majd elindítása
* 2. Válasszd ki a felső menüsorból az Eszközök (Tools) - majd az Internet-beállítások... (Internet Options...) menüpontot
* 3. A megjelenő ablakban felül kattints a Biztonság (Security) felíratú fülre
* 4. Kattints az Egyéni szint... (Custom Level...) gombra
* 5. Keresd ki a &quot;A számítógépen tárolt cookie-k engedélyezése&quot; (&quot;Allow cookies that are stored on your computer&quot;) sort, majd jelöld be az Engedélyezés-t (Enable)
* 6. Keresd ki a &quot;Az egyes munkamenetekhez tartozó (nem a számítógépen tárolt) cookie-k engedélyezése&quot; (&quot;Allow per-session cookies (not stored)&quot;) sort, majd jelöld be az Engedélyezés-t (Enable)
* 7. OK gomb, megerősítés elfogadásához
* 8. OK gomb

== Hogyan változtass beállításaidon ==
Válaszd ki a jobb felső sarokban a '''[[Speciális:Preferences|Beállítások]]''' menüpontot ahhoz, hogy meg tudd változtatni például:
* A jelszavadat
* A Wikiforrás kinézetét (&quot;felület&quot;)
Lásd még a [[Wikiforrás:Segítség/Beállítások]] leírást.

== Hogyan tudsz kilépni ==
Nagyon egyszerű: a jobb felső sarok '''Kilépés''' menüjével.

[[Kategória:Segítség|Bejelentkezés]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Közösségi Portál</title>
    <id>57</id>
    <revision>
      <id>5497</id>
      <timestamp>2006-11-03T12:00:52Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>/* Feladatok */ linkjav</comment>
      <text xml:space="preserve">* [[Wikiforrás:Társalgó|Társalgó]]
* [[Wikiforrás:Kategóriajavaslatok|Kategóriajavaslatok]]
* [[Wikiforrás:Szavazás/Javaslatok|Szavazási javaslatok]], [[Wikiforrás:Szavazás|Szavazás]]

== Feladatok ==
* [[:Kategória:Összedolgozandó lapok]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Sablon:Abc</title>
    <id>58</id>
    <revision>
      <id>107</id>
      <timestamp>2006-06-05T10:47:13Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>KeFe</username>
        <id>7</id>
      </contributor>
      <minor />
      <text xml:space="preserve">{| id=&quot;toc&quot; class=&quot;plainlinks&quot; style=&quot;font-size:120%&quot;
| '''Ábécé szerinti tartalomjegyzék'''&lt;center&gt;'''[[#A|A]] [[#Á|Á]] [[#B|B]] [[#C|C]] [[#Cs|Cs]] [[#D|D]] [[#Dz|Dz]] [[#Dzs|Dzs]] [[#E|E]]  [[#É|É]] [[#F|F]] [[#G|G]] [[#Gy|Gy]] [[#H|H]] [[#I|I]] [[#Í|Í]] [[#J|J]] [[#K|K]] [[#L|L]] [[#Ly|Ly]] [[#M|M]] [[#N|N]] [[#Ny|Ny]] [[#O|O]] [[#Ó|Ó]] [[#Ö|Ö]] [[#Ő|Ő]] [[#P|P]] [[#Q|Q]] [[#R|R]] [[#S|S]] [[#Sz|Sz]] [[#T|T]] [[#Ty|Ty]] [[#U|U]] [[#Ú|Ú]] [[#Ü|Ü]] [[#Ű|Ű]] [[#V|V]] [[#W|W]] [[#X|X]] [[#Y|Y]] [[#Z|Z]] [[#Zs|Zs]] &lt;/center&gt;
|}
&lt;noinclude&gt;[[Kategória:Abc sablonok|{{PAGENAME}}]]&lt;/noinclude&gt;</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Sablon:Abc1</title>
    <id>59</id>
    <revision>
      <id>5600</id>
      <timestamp>2006-11-16T04:37:01Z</timestamp>
      <contributor>
        <ip>80.99.141.166</ip>
      </contributor>
      <comment>Cím jav.</comment>
      <text xml:space="preserve">{| id=&quot;toc&quot; class=&quot;plainlinks&quot; style=&quot;font-size:120%&quot;
! Ábécé szerinti tartalomjegyzék &lt;center&gt;'''[[#A, Á|A, Á]] [[#B|B]] [[#C|C]] [[#Cs|Cs]] [[#D|D]] [[#Dz|Dz]] [[#Dzs|Dzs]] [[#E, É|E, É]] [[#F|F]] [[#G|G]] [[#Gy|Gy]] [[#H|H]] [[#I, Í|I, Í]] [[#J|J]] [[#K|K]] [[#L|L]] [[#Ly|Ly]] [[#M|M]] [[#N|N]] [[#Ny|Ny]] [[#O, Ó|O, Ó]] [[#Ö, Ő|Ö, Ő]] [[#P|P]] [[#Q|Q]] [[#R|R]] [[#S|S]] [[#Sz|Sz]] [[#T|T]] [[#Ty|Ty]] [[#U, Ú|U, Ú]] [[#Ü, Ű|Ü, Ű]] [[#V|V]] [[#W|W]] [[#X|X]] [[#Y|Y]] [[#Z|Z]] [[#Zs|Zs]]'''&lt;/center&gt;
|}
&lt;noinclude&gt;[[Kategória:Abc sablonok|{{PAGENAME}}]]&lt;/noinclude&gt;</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Sablon:Abc2</title>
    <id>60</id>
    <revision>
      <id>109</id>
      <timestamp>2006-06-05T10:49:05Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>KeFe</username>
        <id>7</id>
      </contributor>
      <minor />
      <text xml:space="preserve">{| id=&quot;toc&quot; class=&quot;plainlinks&quot; style=&quot;font-size:120%&quot;
| '''Ábécé szerinti tartalomjegyzék'''
&lt;center&gt;'''[[#0|0]] │ [[#A|A]] │ [[#B|B]] │ [[#C|C]] │ [[#D|D]] │ [[#E|E]] │ [[#F|F]] │ [[#G|G]] │ [[#H|H]] │ [[#I|I]] │ [[#J|J]] │ [[#K|K]] │ [[#L|L]] │ [[#M|M]] │ [[#N|N]] │ [[#O|O]] │ [[#Ö|Ö]] │ [[#P|P]] │ [[#R|R]] │ [[#S|S]] │ [[#Sz|Sz]] │ [[#T|T]] │ [[#U|U]] │ [[#Ü|Ü]] │ [[#V|V]] │ [[#W|W]] │ [[#X|X]] │ [[#Y|Y]] │ [[#Z|Z]] │ [[#Zs|Zs]]'''&lt;/center&gt;
|}
&lt;noinclude&gt;[[Kategória:Abc sablonok|{{PAGENAME}}]]&lt;/noinclude&gt;</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Sablon:Abc3</title>
    <id>61</id>
    <revision>
      <id>5601</id>
      <timestamp>2006-11-16T04:51:50Z</timestamp>
      <contributor>
        <ip>80.99.141.166</ip>
      </contributor>
      <comment>Összevont magán és mássalhangzók Pl.: A, nincs Á, G, nincs Gy,  vagy  X,,Y</comment>
      <text xml:space="preserve">{| id=&quot;toc&quot; class=&quot;plainlinks&quot; style=&quot;font-size:120%&quot;
! &lt;small&gt; Ábécé szerinti tartalomjegyzék &lt;center&gt;'''[[#A|A]] | [[#B|B]] | [[#C|C]] | [[#D|D]] | [[#E|E]] | [[#F|F]] | [[#G|G]] | [[#H|H]] | [[#I|I]] | [[#J|J]] | [[#K|K]] | [[#L|L]] | [[#M|M]] | [[#N|N]] | [[#O|O]] | [[#P|P]] | [[#Q|Q]] | [[#R|R]] | [[#S|S]] | | [[#Sz|Sz]]  [[#T|T]] |  [[#U|U]] | [[#V|V]] | [[#W|W]] | [[#X, Y|X, Y]] | [[#Z|Z]] |[[#Zs|Zs]] '''&lt;/center&gt;&lt;small&gt;
|}
&lt;noinclude&gt;[[Kategória:Abc sablonok|{{PAGENAME}}]]&lt;/noinclude&gt;</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Sablon:Abc4</title>
    <id>62</id>
    <revision>
      <id>1425</id>
      <timestamp>2006-06-28T14:21:24Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>Nemo</username>
        <id>27</id>
      </contributor>
      <text xml:space="preserve">{| id=&quot;toc&quot; class=&quot;plainlinks&quot; 
|&lt;small&gt; '''Ábécé szerinti tartalomjegyzék'''
&lt;center&gt;'''[[#A|A]] │ [[#B|B]] │ [[#C|C]] │ [[#D|D]] │ [[#E|E]] │ [[#F|F]] │ [[#G|G]] │ [[#H|H]] │ [[#I|I]] │ [[#J|J]] │ [[#K|K]] │ [[#L|L]] │ [[#M|M]] │ [[#N|N]] │ [[#O|O]] │ [[#Ö|Ö]] │ [[#P|P]] │ [[#R|R]] │ [[#S|S]] │ [[#Sz|Sz]] │ [[#T|T]] │ [[#U|U]] │ [[#Ü|Ü]] │ [[#V|V]] │ [[#W|W]] │ [[#X|X]] │ [[#Y|Y]] │ [[#Z|Z]] │ [[#Zs|Zs]]'''&lt;/center&gt;&lt;/small&gt;
|}
&lt;noinclude&gt;[[Kategória:Abc sablonok|{{PAGENAME}}]]&lt;/noinclude&gt;</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Sablon:Abc5</title>
    <id>63</id>
    <revision>
      <id>112</id>
      <timestamp>2006-06-05T10:51:40Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>KeFe</username>
        <id>7</id>
      </contributor>
      <minor />
      <text xml:space="preserve">{| id=&quot;toc&quot; class=&quot;plainlinks&quot; style=&quot;font-size:120%&quot;
| '''Ábécé szerinti tartalomjegyzék'''&lt;center&gt;'''[[#A, Á|A, Á]] [[#B|B]] [[#C|C]] [[#D|D]] [[#E, É|E, É]] [[#F|F]] [[#G|G]] [[#H|H]] [[#I, Í|I, Í]] [[#J|J]] [[#K|K]] [[#L|L]] [[#M|M]] [[#N|N]] [[#O, Ó|O, Ó]] [[#Ö, Ő|Ö, Ő]] [[#P|P]] [[#Q|Q]] [[#R|R]] [[#S|S]]  [[#T|T]]  [[#U, Ú|U, Ú]] [[#Ü, Ű|Ü, Ű]] [[#V|V]] [[#X, Y|X, Y]] [[#Z|Z]] [[#Zs|Zs]]'''&lt;/center&gt;
|}
&lt;noinclude&gt;[[Kategória:Abc sablonok|{{PAGENAME}}]]&lt;/noinclude&gt;</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Sablon:Számok</title>
    <id>64</id>
    <revision>
      <id>113</id>
      <timestamp>2006-06-05T10:52:13Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>KeFe</username>
        <id>7</id>
      </contributor>
      <minor />
      <text xml:space="preserve">{| id=&quot;toc&quot; class=&quot;plainlinks&quot; style=&quot;font-size:120%&quot;
| '''Számok szerinti tartalomjegyzék'''
&lt;center&gt; '''[[#0|0]] | [[#1|1]] | [[#2|2]] | [[#3|3]] | [[#4|4]] | [[#5|5]] | [[#6|6]] | [[#7|7]] | [[#8|8]] | [[#9|9]]''' &lt;/center&gt;
|}
&lt;noinclude&gt;[[Kategória:Abc sablonok|{{PAGENAME}}]]&lt;/noinclude&gt;</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Sablon:Tartalomjegyzék</title>
    <id>65</id>
    <revision>
      <id>114</id>
      <timestamp>2006-06-05T10:53:16Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>KeFe</username>
        <id>7</id>
      </contributor>
      <minor />
      <text xml:space="preserve">{| id=&quot;toc&quot; class=&quot;plainlinks&quot; style=&quot;font-size:120%&quot;
| '''Ábécé szerinti tartalomjegyzék'''
|-
| 
[{{SERVER}}{{localurl:{{NAMESPACE}}:{{PAGENAME}}|from=A}} A] - 
[{{SERVER}}{{localurl:{{NAMESPACE}}:{{PAGENAME}}|from=A}} Á] - 
[{{SERVER}}{{localurl:{{NAMESPACE}}:{{PAGENAME}}|from=B}} B] - [{{SERVER}}{{localurl:{{NAMESPACE}}:{{PAGENAME}}|from=C}} C] - [{{SERVER}}{{localurl:{{NAMESPACE}}:{{PAGENAME}}|from=D}} D] - [{{SERVER}}{{localurl:{{NAMESPACE}}:{{PAGENAME}}|from=E}} E] - 
[{{SERVER}}{{localurl:{{NAMESPACE}}:{{PAGENAME}}|from=E}} É] - 
[{{SERVER}}{{localurl:{{NAMESPACE}}:{{PAGENAME}}|from=F}} F] - [{{SERVER}}{{localurl:{{NAMESPACE}}:{{PAGENAME}}|from=G}} G] - [{{SERVER}}{{localurl:{{NAMESPACE}}:{{PAGENAME}}|from=H}} H] - [{{SERVER}}{{localurl:{{NAMESPACE}}:{{PAGENAME}}|from=I}} I] - 
[{{SERVER}}{{localurl:{{NAMESPACE}}:{{PAGENAME}}|from=I}} Í] - [{{SERVER}}{{localurl:{{NAMESPACE}}:{{PAGENAME}}|from=J}} J] - [{{SERVER}}{{localurl:{{NAMESPACE}}:{{PAGENAME}}|from=K}} K] - [{{SERVER}}{{localurl:{{NAMESPACE}}:{{PAGENAME}}|from=L}} L] - [{{SERVER}}{{localurl:{{NAMESPACE}}:{{PAGENAME}}|from=M}} M] - [{{SERVER}}{{localurl:{{NAMESPACE}}:{{PAGENAME}}|from=N}} N] - [{{SERVER}}{{localurl:{{NAMESPACE}}:{{PAGENAME}}|from=O}} O] - 
[{{SERVER}}{{localurl:{{NAMESPACE}}:{{PAGENAME}}|from=O}} Ó] - 
[{{SERVER}}{{localurl:{{NAMESPACE}}:{{PAGENAME}}|from=O}} Ö] - 
[{{SERVER}}{{localurl:{{NAMESPACE}}:{{PAGENAME}}|from=O}} Ő] - 
[{{SERVER}}{{localurl:{{NAMESPACE}}:{{PAGENAME}}|from=P}} P] - [{{SERVER}}{{localurl:{{NAMESPACE}}:{{PAGENAME}}|from=Q}} Q] - [{{SERVER}}{{localurl:{{NAMESPACE}}:{{PAGENAME}}|from=R}} R] - [{{SERVER}}{{localurl:{{NAMESPACE}}:{{PAGENAME}}|from=S}} S] - [{{SERVER}}{{localurl:{{NAMESPACE}}:{{PAGENAME}}|from=T}} T] - [{{SERVER}}{{localurl:{{NAMESPACE}}:{{PAGENAME}}|from=U}} U] - 
[{{SERVER}}{{localurl:{{NAMESPACE}}:{{PAGENAME}}|from=U}} Ú] - 
[{{SERVER}}{{localurl:{{NAMESPACE}}:{{PAGENAME}}|from=U}} Ü] - 
[{{SERVER}}{{localurl:{{NAMESPACE}}:{{PAGENAME}}|from=U}} Ű] - 
[{{SERVER}}{{localurl:{{NAMESPACE}}:{{PAGENAME}}|from=V}} V] - [{{SERVER}}{{localurl:{{NAMESPACE}}:{{PAGENAME}}|from=W}} W] - [{{SERVER}}{{localurl:{{NAMESPACE}}:{{PAGENAME}}|from=X}} X] - [{{SERVER}}{{localurl:{{NAMESPACE}}:{{PAGENAME}}|from=Y}} Y] - [{{SERVER}}{{localurl:{{NAMESPACE}}:{{PAGENAME}}|from=Z}} Z]
|}

&lt;noinclude&gt;[[Kategória:Abc sablonok|{{PAGENAME}}]]&lt;/noinclude&gt;</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Sablon:Bábel</title>
    <id>66</id>
    <revision>
      <id>118</id>
      <timestamp>2006-06-05T12:16:34Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>KeFe</username>
        <id>7</id>
      </contributor>
      <minor />
      <text xml:space="preserve">{{Babel-{{{1}}}|{{{2}}}|{{{3}}}|{{{4}}}|{{{5}}}|{{{6}}}|{{{7}}}|{{{8}}}|{{{9}}}|{{{10}}}}}</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Bábel</title>
    <id>67</id>
    <revision>
      <id>1445</id>
      <timestamp>2006-06-28T20:38:10Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>redirect</comment>
      <text xml:space="preserve">#redirect [[Wikiforrás:Segítség/Bábel]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Sablon:User en-0</title>
    <id>68</id>
    <revision>
      <id>124</id>
      <timestamp>2006-06-05T13:03:52Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>KeFe</username>
        <id>7</id>
      </contributor>
      <minor />
      <text xml:space="preserve">{{user gen|en|0|This user |does not| understand |English| (or understands it with considerable difficulties).|language=6|level=4}}</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Sablon:User en-1</title>
    <id>69</id>
    <revision>
      <id>125</id>
      <timestamp>2006-06-05T13:06:10Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>KeFe</username>
        <id>7</id>
      </contributor>
      <minor />
      <text xml:space="preserve">{{user gen|en|1|This user is able to contribute with a |basic| level of |English|.|language=6|level=4}}</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Hogyan szerkessz egy lapot</title>
    <id>70</id>
    <revision>
      <id>128</id>
      <timestamp>2006-06-05T13:48:24Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>[[Wikiforrás:Hogyan szerkessz egy lapot]] moved to [[Wikiforrás:Segítség/Hogyan szerkessz egy lapot]]: beillesztés a [[Wikiforrás/Segítség]] könyvbe</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Wikiforrás:Segítség/Hogyan szerkessz egy lapot]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Sablon:Széptáblázat</title>
    <id>71</id>
    <revision>
      <id>129</id>
      <timestamp>2006-06-05T15:12:33Z</timestamp>
      <contributor>
        <ip>88.209.192.190</ip>
      </contributor>
      <comment>széptáblázat sablon a Wikipédiából</comment>
      <text xml:space="preserve">class=&quot;prettytable&quot; &lt;noinclude&gt;[[Kategória:Sablonok|{{PAGENAME}}]]&lt;/noinclude&gt;</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Kategória:Sablonok</title>
    <id>72</id>
    <revision>
      <id>1250</id>
      <timestamp>2006-06-24T18:50:29Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>kat</comment>
      <text xml:space="preserve">Ide jönnek a [[Wikiforrás:Segítség/Sablonok|sablonok]]. A sablonok tematikus listája a [[[[Wikiforrás:Segítség/Sablonok listája]] lapon található.

[[kategória:Kategóriák]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Kategória:Abc sablonok</title>
    <id>73</id>
    <revision>
      <id>5346</id>
      <timestamp>2006-10-30T20:25:41Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>kat módosítás</comment>
      <text xml:space="preserve">Ide kerülnek az abc szerinti tartalomjegyzék-sablonok
[[Kategória:Navigációs sablonok]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Segítség/Adminisztrátorok</title>
    <id>74</id>
    <revision>
      <id>5638</id>
      <timestamp>2006-11-26T09:53:54Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>/* Kapcsolatfelvétel */ linkjav</comment>
      <text xml:space="preserve">Az '''adminisztrátor''' speciális feladatkörrel és jogokkal felruházott szerkesztő, akinek a Wikiforrás technikai karbantartásával és a viták rendezésével kapcsolatban bizonyos kiemelt (de egy „közrendű” szerkesztőétől nem sokkal nagyobb) jog- és feladatköre és felelőssége van.

== Kapcsolatfelvétel ==
Ha egy adminisztrátorral akarod felvenni a kapcsolatot, akkor látogasd meg a lentebb felsorolt felhasználói lapok egyikét.
Az adminisztrátoroknak emailt tudsz küldeni az &quot;email küldése a felhasználónak&quot; menüpont segítségével amennyiben be vagy jelentkezve és megadtál egy érvényes email címet saját magadnak.

Adminisztrátoroknak üzenhetsz az [[Wikiforrás:Adminisztrátorok üzenőfala|Adminisztrátorok üzenőfalán]].

== Adminisztrátorok  ==
(''sysop-ok listája'')

Az adminisztrátorokat listázó speciális lapot [[Special:Listusers/sysop|ide]] kattintva érheted el.

{| {{széptáblázat}} cellpadding=&quot;2&quot; style=&quot;text-align: center; width: 95%; margin: 1em auto; padding: 0&quot;
!Név
!Jogosultságok
!Vitalap
!E-mail
!Megjegyzés
|-
![[User:FBöbe|FBöbe]]
|admin
|[[User vita:FBöbe|üzenet]]
|[[Speciális:Emailuser/FBöbe|levél]]
|&lt;small&gt;&lt;/small&gt;
|-
![[User:grin|grin]]
|admin, bürokrata
|[[w:User vita:grin|üzenet]]
|[[Speciális:Emailuser/grin|levél]]
|[[w:user:grin/Contact|Elérhetőségek listája]]
|}

== Miről szól a dolog? ==
&lt;!-- 
Ami a lapok tartalmával és a cikkek szerkesztésével kapcsolatos felelősséget illeti, a Sysopok nem rendelkeznek ezzel kapcsolatos speciális hatalommal és felelősséggel; e szempontból egyenlők minden más szerkesztővel. A cikkírás szempontjából az adminisztrátor tehát nem számít moderátornak. 
--&gt;
A közösség az adminisztrátorokhoz fordul számos karbantartási tevékenység esetében, melyekhez a számukra biztosított elérési jogok szükségesek. Ezek között szerepel a [[WF:T|törlésről szóló szavazások]] figyelemmel kísérése és az egyetértés elérése olyan szempontból, hogy a cikkek törlésre kerüljenek vagy nem; az újonnan megjelenő cikkek figyelése és gyors törlése, amennyiben azok [[Wikiforrás:Vandalizmus|vandalizmus]]nak bizonyulnak és általában a szerkesztők olyan kéréseinek teljesítése, melyekhez sysop hozzáférés szükséges. A sysopok a közösség tapasztalt tagjai, és a szerkesztők és érdeklődők gyakran hozzájuk tudnak fordulni tanácsért vagy információért.

A Wiki programnak kevés olyan része van, melyeket nem tud bárki használni, azonban ezek fontos részét képezik a Wikiforrás működőképességének. A sysopok különleges lehetőségei az alábbiakat takarják:

=== Védett lapok ===
* A [[kezdőlap]] és a [[Wikiforrás:Védett lapok|Védett lapok]] szerkesztése. Mivel a kezdőlap a nyilvánvaló célpont a vandálok számára, ennek szerkesztése közvetlenül nem lehetséges; a változtatási kérelmeket a [[Vita:kezdőlap|vitalapján]] lehet jelezni, melyet a sysopok át tudnak vezetni az „éles” lapra.
* Lapok védelme és a védelem feloldása. A lapok lezárásáról a [[Wikiforrás:irányelvek/Lapvédelmi irányelvek|Lapvédelmi irányelvek]] lapon olvashatsz.

=== Törlés és újraélesztés ===
* Lapok törlése teljes történetükkel együtt. Erről részletesebben a [[Wikiforrás:Irányelvek/Törlési irányelvek|törlési irányelvek]] szól. A lapok teljes törlését a [[Wikiforrás:Törlési irányelvek|törlési irányelvek]] teljes elolvasása után lehet javasolni a [[WF:T|Szavazás törlésről]] lapon. A törlés néha csak egy technikai feladat, például egy átnevezett vagy elírt lap után maradó átirányítás eltávolítását jelenti, vagy átnevezés előtt egy üres lap törlését. Máskor törlésre kerülhetnek lapok amiatt, mert a tartalmuk egyszerűen krix-kraxot tartalmaz vagy pedig a bevágott anyagok [[Wikiforrás:Szerzői jogok|jogsértőek]].
* Törölt lapok megnézése és esetlegesen visszaálításuk. Ez a legritkább esetben fordul elő, egy már törölt lapot a [[Wikiforrás:Szavazás törlésről|Szavazás törlésről]] lapon lehet visszaállításra kezdeményezni.
* Képek végleges törlése. Ez a törlés visszafordíthatatlan: ha egyszer törlődött, a kép elveszett. Ennek szabályairól a [[Wikiforrás:Irányelvek/Képhasználati irányelvek|Képhasználati irányelvek]] szól. A képek törlését a [[WF:T|szavazás törlésről]] lapon kérheted. A képek visszaállítását a már említett [[Wikiforrás:Szavazás törlésről|Szavazás törlésről]] lapon kérheted, de ennek csak akkor van értelme, ha rendelkezel a kép egy lemásolt példányával.

=== Helyreállítás ===
* [[Wikiforrás:Revert|Lapok gyors helyreállítása]]. Amikor egy sysop megnézi a szerkesztéseket, akkor van egy linkje, ami így néz ki:[&lt;u&gt;&lt;font color=blue&gt;rollback&lt;/font&gt;&lt;/u&gt;]. Ennek segítségével a szócikk állapotát visszaálíthatja az utolsó, nem a jelzett szerkesztő (vagy anonim IP) által készített változatra, az [[Wikiforrás:Összefoglaló|összefoglalóban]] a ''([[Special:Contributions/XY|XY]] ([[User talk:XY|vita]]) szerkesztései visszaállítva [[User:YZ|YZ]] utolsó változatára)'' üzenettel. Ez meggyorsítja a névtelen vandálok által összerondított lapok helyreállítását. Természetesen ez csak egy egyszerűsítés, hiszen bárki képes lapokat azok előző állapotára [[Wikiforrás:Helyreállítás|visszaállítani]].

===Az Egyeztető Tanács döntéseinek végrehajtása ===
Az adminisztrátoroknak joguk van az Egyeztető Tanács döntéseit betartatni. Ez főként nagy létszámú Wikiforrásokon található, a magyar Wikiforrás egyelőre nem igényel(t) ilyen jellegű szerkesztők közötti egyeztetést. Az angol Wikipédia leírása az [[:en:w:Wikipedia:Arbitration Committee|Arbitration Committee]] cikkben, illetve az [[:en:w:Wikipedia:Requests for arbitration/Admin enforcement requested|w:Wikipedia:Requests for arbitration/Admin enforcement requested]] lapokon található.

=== A vandalizmus eltüntetése a Friss változtatásokból ===
* A sysopok tudnak úgy változtatást végezni, hogy az ne látszódjon alapesetben a [[Speciális:Recentchanges|Friss változtatások]] között. Ehhez a &lt;tt&gt;&amp;bot=1&lt;/tt&gt; stringet adják meg, például &lt;nowiki&gt;http://en.wikipedia.org/w/wiki.phtml?title=Special:Contributions&amp;target=Firk&amp;bot=1&lt;/nowiki&gt;. Ha így állítanak vissza valamit, akkor sem az eredeti változtatás, sem a visszaállítás nem jelenik meg a változtatások listájában, hogy az ne zavarja azokat, akik figyelik. Ezek a változtatások a &quot;látható robotok&quot; link segítségével láthatóak ugyanúgy, mint a robotok által készített változtatások. Ezt a megoldást csak a masszív vandalizmus esetében szokás használni, egyszerű szerkesztéseknél nem.

=== Blokkolás és engedélyezés ===
* A sysopok tudnak blokkolni IP címeket, címtartományokat, szerkesztőket; adott ideig vagy visszavonásig, akik így nem tudják a Wikiforrás lapjait szerkeszteni.
* Engedélyezni tudnak blokkolt címeket és szerkesztőket.
** A blokkolásról a [[Wikiforrás:Irányelvek/Blokkolási irányelvek|blokkolási irányelvek]] szól, hogy a blokkolás mikor helyénvaló és mikor nem. A blokkolt címeket a [[Speciális:Ipblocklist|tiltólista]] mutatja.

&lt;!-- === Adatbázis lekérések ===
* A [[speciális:asksql|asksql]] joggal rendelkező sysopok tudnak a Wikiforrás adatbázisában közvetlen SQL parancsokat futtatni. Az ilyen kéréseket a [[Wikiforrás:SQL futtatási kérések|SQL futtatási kérések]] lapon lehet kérni, de általában a 10 másodpercnél tovább tartó kéréseket nem az éles Wikiforráson, hanem egy [http://download.wikisource.org/ helyi másolaton] és egy [[w:MySQL|]] adatbáziskezelő segítségével lehet végrehajtani. --&gt;

=== Felület kinézete és szövege ===
* 2003. [[w:december 6|december 6]] óta a sysopok meg tudják változtatni a felület szövegeit a [[Wikiforrás:Segítség/Névtér|MediaWiki névtér]] segítségével.
* 2004. [[w:június 3|június 3]] óta a sysopok a felület kinézetét is meg tudják változtatni a [[w:Stíluslapok|CSS]] segítségével, a [[MediaWiki:Monobook.css]] megváltoztatásával.

== Adminisztrátorrá válás ==
Ha adminisztrátori hozzáférésre van szükséged, akkor ezt a [[Wikiforrás:Jelentkezés adminisztrátornak|Jelentkezés adminisztrátornak]] lapon teheted meg, az ott részletezett elvek alapján, és a többi szerkesztő szavazással fogja eldönteni, hogy kapj-e adminisztrátori jogosultságot.

Érdemes csak azután jelentkezni, ha a többiek már megismerik a nevedet számos szerkesztésed alapján, és úgy véled, hogy ismernek annyira hogy dönteni tudjanak. Vedd figyelembe, hogy az adminisztrátori jogok ''egy adott nyelvű Wikiforrásra'' vonatkoznak: más wikiforrásoknak eltérő szabályai lehetnek az adminisztrátorokkal kapcsolatosan.

''Légy óvatos!''

Ha adminisztrátori jogot kaptál akkor arra kérünk, hogy kiemelt figyelemmel és gondossággal alkalmazd ezeket, különösen a lapok és képek törlését (ez utóbbi visszaállíthatatlan!) és a címek kitiltását. Mielőtt bármit teszel, mindenképpen olvasd el a [[:w:en:Wikipedia:Administrators' how-to guide]] lapot és a [[:w:en:Wikipedia:Administrators' reading list|Administrators' reading list]] lapról nyíló linkeket.

== Egyéb hozzáférési jogosultságok ==

=== Bejelentkezett szerkesztők ===
Az általános jogokkal rendelkező szerkesztők – beleértve azokat, akik nem [[Segítség:Hogyan jelentkezz be|jelentkeztek be]] – képesek a legtöbb dolgot végrehajtani, legfontosabbként szócikkeket szerkeszteni és segítséget nyújtani a karbantartási munkálatokban ([[:en:Wikipedia:Wikipedia maintenance]]).

Azonban csak a bejelentkezett szerkesztők tudnak [[Wikiforrás:Képhasználati irányelvek|file-okat felküldeni]] vagy [[Wikiforrás:Hogyan mozgass egy lapot|lapokat átnevezni]].

=== Bürokraták ===
A bürokrata jogokkal rendelkező szerkesztők tudnak más szerkesztőket adminisztrátorokká kinevezni (de nem tudják ezen jogokat elvenni). A bürokratákat más bürokraták jogosítják fel ott, ahol már vannak; helytartók ott, ahol nincsenek. A sysop jogok változásai a [[Speciális:Logs/rights|rendszernapló]]ban olvashatóak.

=== Helytartók ===
A [[m:stewards|helytartók]] (vagy ''stewardok'') meg tudják bármely Wikipédia projektben szereplő bejelentkezett szerkesztő jogait változtatni. Ebben benne foglaltatik a sysop jog adása és visszavonása, és a robotokként való jelzés. A tevékenységüket a [[Special:Log/rights|naplóbejegyzésük]] mutatja. Általában nem hajtanak végre olyat, amit a helyi bürokrata is meg tud tenni.

=== Fejlesztők ===
A műszaki hozzáférés legközvetlenebb szintje (pontosabban szintjei, bár ez a szerkesztők szempontjából nem fontos) a fejlesztőké, azoké, akik a Wikiforrás software-ben közvetlen változtatásokat tudnak végrehajtani. Ezek az emberek nagyon ritkán foglalkoznak adminisztratív feladatokkal, eltekintve a hamis vagy dupla bejelentkezések kiszűrésétől és a szerkesztők esetleges átnevezésétől. Velük a kapcsolatot a [[:en:Wikitech-L|Wikitech-L]] listán lehet felvenni. Lásd még a [[m:Developer|fejlesztők listáját]] a MetaWikipédián.

==Adminisztrátori visszaélések==
Az adminisztrátori jogok visszavonhatóak, ha annak lehtőségeivel valaki visszaél. A jelenlegi helyzet szerint a jogok visszavonhatóak vagy [[:en:user:Jimbo Wales|Jimbo Wales]] kérésére vagy a [[:en:Wikipedia:Arbitration committee|Arbitration committee]] (egyeztetési tanács) határozatára. Esetenként lehetőség van más rendszabályozási módszerek alkalmazására is, mint amilyen a jogok részleges korlátozása.

== Sérelmek kezelése ==
Ha úgy érzed, hogy egy adminisztrátor visszaélt jogaival veled vagy egy más szerkesztőtársaddal szemben, akkor a problémádat közvetlenül az adminisztrátorral beszéld meg. Próbálj rendes és civilizált módon eljutni a megoldáshoz. Ha ezt megpróbáltad, azonban nem vezettett eredményre, akkor ezután cselekedj a [[Wikiforrás:Viták rendezése|Viták rendezése]] lap alapján.

== Lásd még ==

* [[Wikiforrás:Jelentkezés adminisztrátornak]]
* [[Wikiforrás:Adminisztrátorok üzenőfala]]

* '''[[Wikiforrás:Irányelvek|Irányelvek]]''' A Wikiforrás irányelvei és útmutatói...
* '''[[Wikiforrás:Segítség|Segítség]]''' Felhasználók munkáját segítő lapok...
* '''[[Wikiforrás:Wikiforrás|Wikiforrás]]''' Mi is a Wikiforrás, hogyan működik, egyéb lehetőségek és szabályok...
-----
[[Kategória:Segítség|Adminisztrátorok]]

[[en:Wikipedia:Administrators]]
[[bg:&amp;#1059;&amp;#1080;&amp;#1082;&amp;#1080;&amp;#1087;&amp;#1077;&amp;#1076;&amp;#1080;&amp;#1103;:&amp;#1040;&amp;#1076;&amp;#1084;&amp;#1080;&amp;#1085;&amp;#1080;&amp;#1089;&amp;#1090;&amp;#1088;&amp;#1072;&amp;#1090;&amp;#1086;&amp;#1088;&amp;#1080;]]
[[ca:Viquip&amp;#232;dia:Administradors]]
[[da:Wikipedia:Administratorer]]
[[de:Wikipedia:Administratoren]]
[[el:Wikipedia:&amp;#916;&amp;#953;&amp;#945;&amp;#967;&amp;#949;&amp;#953;&amp;#961;&amp;#953;&amp;#963;&amp;#964;&amp;#941;&amp;#962;]]
[[eo:Vikipedio:Administrantoj]]
[[es:Wikipedia:Administradores]]
[[eu:Wikipedia:Administratzaileak]]
[[fi:Wikipedia:Yll&amp;#228;pit&amp;#228;j&amp;#228;t]]
[[fo:Wikipedia:Umboðsstjóri]]
[[fr:Wikipédia:Administrateurs]]
[[ga:Vicipéid:Riarthóirí]]
[[he:&amp;#1493;&amp;#1497;&amp;#1511;&amp;#1497;&amp;#1508;&amp;#1491;&amp;#1497;&amp;#1492;:&amp;#1502;&amp;#1508;&amp;#1506;&amp;#1497;&amp;#1500; &amp;#1502;&amp;#1506;&amp;#1512;&amp;#1499;&amp;#1514;]]
[[id:Wikipedia:Pengurus]]
[[is:Wikipedia:Stjórnendur]]
[[it:Wikipedia:Amministratori]]
[[ja:Wikipedia:&amp;#31649;&amp;#29702;&amp;#32773;]]
[[lb:Wikipedia:Administrators]]
[[nl:wikipedia:systeembeheerders]]
[[no:Wikipedia:Administratorer]]
[[pl:Wikipedia:Administratorzy]]
[[pt:Wikipedia:Administradores]]
[[ru:&amp;#1042;&amp;#1080;&amp;#1082;&amp;#1080;&amp;#1087;&amp;#1077;&amp;#1076;&amp;#1080;&amp;#1103;:Administrators]]
[[simple:Wikipedia:Administrators]]
[[sl:Wikipedija:Administratorji]]
[[sr:%D0%92%D0%B8%D0%BA%D0%B8%D0%BF%D0%B5%D0%B4%D0%B8%D1%98%D0%B0:%D0%90%D0%B4%D0%BC%D0%B8%D0%BD%D0%B8%D1%81%D1%82%D1%80%D0%B0%D1%82%D0%BE%D1%80%D0%B8]]
[[sv:Wikipedia:Administrat%F6rer]]
[[vi:Wikipedia:Ng&amp;#432;&amp;#7901;i qu&amp;#7843;n lý]]
[[zh:Wikipedia:&amp;#31649;&amp;#29702;&amp;#21592;]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Üzenőfal</title>
    <id>75</id>
    <revision>
      <id>5112</id>
      <timestamp>2006-09-28T18:22:25Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>#redirect [[Wikiforrás:Adminisztrátorok üzenőfala]]</comment>
      <text xml:space="preserve">#redirect [[Wikiforrás:Adminisztrátorok üzenőfala]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Segítség/Felhasználói lap</title>
    <id>76</id>
    <revision>
      <id>6133</id>
      <timestamp>2007-01-14T20:36:27Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>kategória az aljára, katváltoztatás</comment>
      <text xml:space="preserve">A '''Felhasználói lap''' (vagy rövidebb nevén '''userlap''') az a [[Wikiforrás]] lap, melyen magadról írhatsz másoknak. Ez a lehetőség '''csak''' akkor használható, ha már [[Wikiforrás:Segítség/Hogyan jelentkezz be|bejelentkeztél]].

Nem kötelező magadról írni, de ha szeretnéd, hogy a többi szerkesztő, vagy a látogatók tudjanak rólad valamit, akkor ezen a lapon, szabadon írhatsz, amit jónak látsz. 
*Készíthetsz linkeket más weblapjaidra, 
*megírhatod az email címedet (noha ezt nem érdemes a spamek miatt: ha a Wikiforrás regisztrációban megadod az email címedet, akkor lehet neked e-mailt küldeni anélkül, hogy a spammerek azt megtalálnák!), vagy 
*akár képet is küldhetsz magadról, ha akarsz.

A saját felhasználói lapodra a legegyszerűbben úgy juthatsz, hogy a jobb felső sarokban a nevedet mutató linket kiválasztod.

Természetesen van saját [[Wikiforrás:Segítség/Vitalap|vitalapod]] is, amelyen neked tudnak mások üzenni, ezt szintén a jobb felső sarokban látható '''(Vita)''' linken érheted el. Ha üzenetet hagyott neked valaki, akkor ezt a felső menü is jelezni fogja.

Ha egy felhasználó lapjára szeretnél lépni, akkor megteheted, hogy ráböksz a nevére ott, ahol az látszik. Például a [[Speciális:Recentchanges|Friss változtatásokban]] vagy a Figyelőlistában, vagy akár a neked hagyott üzeneteiben, ha azt [[WF:~|aláírta]] (például a '''&lt;nowiki&gt;~~~&lt;/nowiki&gt;''' vagy a '''&lt;nowiki&gt;~~~~&lt;/nowiki&gt;''' használatával).

* Tanács: '''Nem illik más felhasználók lapjába, vitalapjába belemódosítani azon túl, hogy a vitalapjukon üzenetet hagysz vagy válaszolsz.'''
A felhasználói lapok ugyanolyan [[w:Wiki|WikiWiki]] lapok, mint bármely más lap, csak az a &amp;ndash; felhasználóhoz, az ő rendelkezésük alá tartoznak.

Gyakran érdemes a saját felhasználói lapod alatt [[Wikiforrás:Segítsgé/Allapok|allapokat]] készíteni, hogy a munkád anyagait rendszerezetten tárold, vagy másoknak betekintést engedj munkáidba. Erre példa: [[w:User:FBöbe/segítségkezdőlap]]. Mint látod, az allap választott címét a perjel után kell írni.

== A felhasználói lapok ==
Egy szerkesztő ''„felhasználói lapjai”'' vagy ''„userlapjai”'' az alábbi részekből állnak:
* a felhasználói lap, ami '''&lt;nowiki&gt;[[user:&lt;/nowiki&gt;'''felhasználó''']]''' formájú, ezen szokás a szerkesztőnek önmagáról írni pár szót
* a felhasználói vitalap, ami '''&lt;nowiki&gt;[[user vita:&lt;/nowiki&gt;'''felhasználó''']]''' formájú, itt szokás az adott szerkesztővel megbeszélni dolgokat, neki üzenni
* a felhasználói [[Wikiforrás:Segítség/Allapok|allapok]], amik '''&lt;nowiki&gt;[[user:&lt;/nowiki&gt;'''felhasználó'''/allap]]''' vagy '''&lt;nowiki&gt;[[user vita:&lt;/nowiki&gt;'''felhasználó'''/allap]]''' formájúak (az allapok tetszőleges mélységben folytathatóak), ezeken szokás az adott szerkesztőhöz kapcsolódó, vagy általa készített (de legtöbbször a Wikiforrás tartalmakkal kapcsolatos) lapokat tartani, azokat tagolni vagy tartalmilag elválasztani a többitől.
Ezen lapok összességét nevezzük felhasználói-, vagy userlapoknak.

== Lásd még ==
* '''[[Wikiforrás:Irányelvek|Irányelvek]]''' A Wikiforrás irányelvei és útmutatói...
* '''[[Wikiforrás:Segítség|Segítség]]''' Felhasználók munkáját segítő lapok...
* '''[[Wikiforrás:Wikiforrás|Wikiforrás]]''' Mi is a Wikiforrás, hogyan működik, egyéb lehetőségek és szabályok...
-----

[[Kategória:Segítség|Felhasználói lap]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Segítség/Összefoglaló</title>
    <id>77</id>
    <revision>
      <id>6151</id>
      <timestamp>2007-01-20T08:33:54Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>kategória a végére, kategóriacsere</comment>
      <text xml:space="preserve">Biztos láttad, hogy amikor új cikket írsz, vagy régit szerkesztesz, akkor a szöveg alatt, amit szerkesztettél látható egy '''Összefoglaló''' című sor. 

Ennek a célja az, hogy röviden (pár szóban, esetleg 1-2 mondatban) összefoglald azt, hogy mit is csináltál: ha egy régi cikket szerkesztettél, akkor itt írd le röviden, hogy mit változtattál és miért; ha új cikket írtál, akkor itt adhatod meg az esetleges megjegyzéseidet, megjelölheted a forrást, stb.

Ezek az összefoglalók látszanak az összes olyan listában, ami a változásokat mutatja: a [[Speciális:Recentchanges|Friss változtatásokban]] éppúgy, mint a ''Laptörténetben''; mellette a dátummal és a neveddel.

== Miért fontos ez? ==
Sok szerkesztő rendszeresen figyeli azt, hogy milyen változtatások történnek a cikkekben (balra, a ''[[Special:Recent changes|Friss változtatások]]'' menüpont segítségével). Ha szépen leírod, hogy az adott esetben mit, miért változtattál, akkor nem kell a többieknek egyesével kikeresni az adott lap változásaiból, hogy mi változott, és utána kitalálni, hogy ennek a változtatásnak mi volt az oka és a célja. Ha leírod pár szóval, mindenkinek segítesz.

Ez segíthet neked is: ha a kedvenc témádban valami megváltozott, akkor érdemes a ''Laptörténet'' menü alatt megnézni, hogy kik és mit változtattak: ha rendesen írták az összefoglalókat, akkor nem csak azt látod, hogy ''mit'' változtattak, hanem azt is sokszor, hogy ''miért''.&lt;!--

== Előnézet ==
Használd a szerkesztéseid ellenőrzésére az &quot;Előnézet megtekintése&quot; gombot

== Változások megtekintése ==
A &quot;Show changes&quot; gombra kattintva
 
== A lap mentése ==
A &quot;Lap mentése&quot; gombra kattintva, vagy az alt+S gombok egyidejű lenyomásával mentheted a lapot
--&gt;
== Lásd még ==
* [[Segítség:Hogyan szerkessz lapokat]]
* '''[[Wikiforrás:Irányelvek|Irányelvek]]''' A Wikiforrás irányelvei és útmutatói...
* '''[[Wikiforrás:Segítség|Segítség]]''' Felhasználók munkáját segítő lapok...
* '''[[Wikiforrás:Wikiforrás|Wikiforrás]]''' Mi is a Wikiforrás, hogyan működik, egyéb lehetőségek és szabályok...
-----

[[Kategória:Segítség|Összefoglaló]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Segítség/Böngészés</title>
    <id>84</id>
    <revision>
      <id>6097</id>
      <timestamp>2007-01-14T06:55:39Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>wikiforrásítás</comment>
      <text xml:space="preserve">:''Az itt található linkek közül néhány csak akkor jelenik meg egy lapon ha be vagy jelentkezve, ezért ha nem találod az oldalon, akkor [[Speciális:Userlogin|jelentkezz be]] vagy nézd meg a [[Speciális:Preferences|beállítások]] oldalt!''

Több lehetőség is van ha meg akarsz keresni egy számodra érdekes szócikket, publikációt vagy egyszerűen csak böngészni akarsz a [[Wikiforrás:Mi az a Wikiforrás?|Wikiforrásban]]:
* A Wikiforrás [[Kezdőlap]]ján lévő hivatkozásokra kattintva választhatsz a készülő és a már elkészült könyvek közül.
* Ugrás egy lapról a másik lapra: ehhez nem kell mást tenned mint rákattintani egy kék szóra az éppen nyitvalévő lapon. 
* Egyszerűen használd a keresőboxot, amit minden oldal szélén megtalálhatsz. (Lásd még: [[Wikiforrás:Keresés|Keresés]].)
* Tallózz a Wikiforrás „listák listájában&quot;, ahol a nagyobb témaköröket [[Wikiforrás:Hivatkozási táblák listája|listában]] részletesen csoportokra bontva megtalálhatod.
* Amennyiben olvasgatni szeretnél vagy csak véletlenszerűen megnézni bármilyen már elkészült lapot, akkor kattins a [[Speciális:Randompage|Lap találomra]] linkre, melyet minden oldalon megtalálhatsz (alapbeállításként) a bal oldali menüben, de előfordul hogy a lap tetején vagy alján (ez utóbbi attól függ, hogy a [[Speciális:Preferences|beállításokban]] milyen nézetet választottál).
* Kattints a [[Speciális:Recentchanges|Friss változtatások]] linkre (ezt minden oldal bal szélén vagy a tetején vagy  az alján lévő menülistában megtalálhatod) ha szeretnéd megnézni a legfrissebb (legutóbbi) változásokat. Itt pontosan láthatod hogy ki, mikor, milyen lapot készített vagy szerkesztett. A ''Friss változtatások'' képének beállításaival kapcsolatban a [[Wikiforrás:Megjelenítési beállítások|Megjelenítési beállítások]] oldalt nézheted meg.
* Kattints a [[Speciális:Watchlist|Figyelőlistám]] linkre ha meg akarod nézni azt, hogy a figyelőlistádba felvett szócikkek közül melyik változott. Bővebben információ a [[Wikiforrás:Figyelőlista segítség|Figyelőlista segítségben]] olvasható.
* A bal oldalon lévő [[Speciális:Whatlinkshere|Mi hivatkozik erre]] menüpontra kattintva megtudhatod, hogy mely más oldalak illetve cikkek hivatkoznak az adott oldalra vagy lapra.
* [[Speciális:Specialpages|Speciális lapok]]: ezen az oldalon egy listába gyűjtve találod meg az összes olyan linket, amely a szerkesztéssel, beállítással, lapokkal stb. kapcsolatban fontos lehet. Itt többek között megtalálható az:
**[[Speciális:Newpages|Újonnan készült lapok]] listája, vagy
**[[Speciális:Allpages|Az összes lap cím szerint]] (ABC sorrendbe szedve.)

== Lásd még ==
* [[Wikiforrás:Az első lépések/Olvasás|Első lépések]]
* '''[[Wikiforrás:Irányelvek|Irányelvek]]''' A Wikiforrás irányelvei és útmutatói...
* '''[[Wikiforrás:Segítség|Segítség]]''' Felhasználók munkáját segítő lapok...
* '''[[Wikiforrás:Wikiforrás|Wikiforrás]]''' Mi is a Wikiforrás, hogyan működik, egyéb lehetőségek és szabályok...
-----

[[Kategória:Segítség|Böngészés]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Segítség/Allapok</title>
    <id>85</id>
    <revision>
      <id>4222</id>
      <timestamp>2006-08-04T16:21:18Z</timestamp>
      <contributor>
        <ip>80.99.141.166</ip>
      </contributor>
      <comment>/* Példa a használatukra */</comment>
      <text xml:space="preserve">[[Kategória:Segítség lapok|{{PAGENAME}}]]

Az '''allapok''' (angolul subpages) olyan lapok, melyek egy adott lap alá tartoznak. Rendszerint tartalmilag az adott laphoz kapcsolódnak.

&lt;big&gt;&lt;b&gt; Allapok elnevezése, létrehozása &lt;/b&gt;&lt;/big&gt;&lt;br&gt;
Egy allap neve ilyen alakú: ''[[Szakácskönyv/Sütemények]]''. Ez a lap a ''[[Szakácskönyv]]'' lap allapja lesz.

Az allapok tetszőleges mélységben folytathatók: [[Szakácskönyv/Sütemények/Diós]]

Allapokra lehet abszolút és relatív módon hivatkozni. Ha egy hivatkozást / jellel kezdünk, a hivatkozás annak a lapnak az allapjaként fog értelmeződni, amelyikre beírtuk. Például: ezen a lapon a [[/példák]] egyenértékű a [[Wikiforrás:Segítség/Allapok/példák]] címmel.

Az allapokon automatikus hivatkozás jön létre a fölé tartozó lap(ok)ra.
:''A hivatkozások használatáról részletesen lásd: [[Wikiforrás:Segítség/Hogyan használd a hivatkozásokat]]''

==Az allapok használata==
Az allapokat alapvetően két helyen használjuk: a felhasználói lapokon és a könyvekben.

===Könyvlapok===
:''Részletesen lásd: [[Wikiforrás:Irányelvek/Elnevezési irányelvek]]''
A Wikipédiával ellentétben az szócikk [[Segítség/Névtér|névtérben]] is használunk allapokat. A könyvek lapjait a címlap allapjaként hozzuk létre. Például a [[Szakácskönyv]] néhány lapja: [[Szakácskönyv/Sütemények]], [[Szakácskönyv/Húsok]], [[Szakácskönyv/Növények]].

===Felhasználói allapok===
:''Részletesen lásd: [[Wikiforrás:Segítség/Felhasználói lap]]''

==Az allap nevét visszaadó szavak==
&lt;!-- Tud valaki jobb szakaszcímet? --&gt;
A &lt;nowiki&gt;{{SUBPAGENAME}}&lt;/nowiki&gt; az allapnevet adja vissza. Ezen a lapon például: {{SUBPAGENAME}}

A &lt;nowiki&gt;{{BASEPAGENAME}}&lt;/nowiki&gt; azt a lapot, aminek az allapja az a lap, ahová beírod. Itt: {{BASEPAGENAME}}

== Példa a használatukra ==
Tegyük fel, hogy '''Példa''' nevű szerkesztőnk a &lt;nowiki&gt;[[user:Példa/Italok]]&lt;/nowiki&gt; lapon kezd el dolgozni a Italok lapon. Logikusan a ''Italok'' lapján fel akarja sorolni a készülő könyvének lapjait, amelyek ezen „Italok” könyv ''allapjain'' vannak. Ezt így tudja megtenni:
* &lt;nowiki&gt;[[/Italok/Tea]]&lt;/nowiki&gt;
* &lt;nowiki&gt;[[/Italok/Tej|Tej]]&lt;/nowiki&gt;
* stb
És ugyanígy a ''Italok'' allapra (ami a saját felhasználói lapjának allapja) a legegyszerűbben úgy tud hivatkozni, hogy:
* &lt;nowiki&gt;[[/Italok]]&lt;/nowiki&gt;
* &lt;nowiki&gt;[[/Italok/Jelentősége]]&lt;/nowiki&gt;
* &lt;nowiki&gt;[[/Italok/Története]]&lt;/nowiki&gt;
* &lt;nowiki&gt;[[/Italok/Tej]]&lt;/nowiki&gt; 
* &lt;nowiki&gt;[[/Italok/Üdítők]]&lt;/nowiki&gt; 
* &lt;nowiki&gt;[[/Italok/Alkoholos italok]]&lt;/nowiki&gt; 
* &lt;nowiki&gt;[[/Italok/Alkoholos italok/Borok]]&lt;/nowiki&gt; 
* &lt;nowiki&gt;[[/Italok/Alkoholos italok/Borok/Egri borok]]&lt;/nowiki&gt; 
* &lt;nowiki&gt;[[/Italok/Alkoholos italok/Borok/Villányi borok]]&lt;/nowiki&gt;

== Lásd még ==
* '''[[Wikiforrás:Irányelvek|Irányelvek]]''' A Wikiforrás irányelvei és útmutatói...
* '''[[Wikiforrás:Segítség|Segítség]]''' Felhasználók munkáját segítő lapok...
* '''[[Wikiforrás:Wikiforrás|Wikiforrás]]''' Mi is a Wikiforrás, hogyan működik, egyéb lehetőségek és szabályok...
-----
[[en:Wikipedia:Subpages]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Segítség/Keresés</title>
    <id>86</id>
    <revision>
      <id>6139</id>
      <timestamp>2007-01-17T19:15:09Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>/* Kategóriák */ így már wikiforrás</comment>
      <text xml:space="preserve">A Wikiforrás [[w:weblap|weblap]]jain lehetőséged van egy belső, Wikiforráshoz tartozó [[w:keresőrendszer|keresőrendszer]] használatára (lásd [[#A gyorskeresés|gyorskeresés]]). Ennek hátránya, hogy a pontos címet kell beírnod, különben nem biztos, hogy talál valamit &amp;ndash; pontosabban kellene, de ez a funkció a karbantartások idején, vagy ha nagyon leterhelt a [[w:szerver|szerver]], nem mindig működik. Ilyenkor a Wiki keresője megadja neked a lehetőséget, hogy [[#Külső webes keresők|külső]], [[w:web|web]]es keresőrendszereket használj.	
A Wikiforrás fokozatosan növekvő információ-halmazában nem mindig egyszerű megtalálnod azt, amit keresel. „Van már ilyen cikk?” „Keresek egy cikket, de nem tudom, mi lehet a neve!” Ezekre a kérdésekre próbál ez a lap válaszokat adni.

== Keresési lehetőségek a Wikiforrásban ==

=== Kezdőlap ===
A [[Kezdőlap]]on linkeket találsz a szerzőket és a műveket csoportosító főkategóriákra.

=== A gyorskeresés ===	
Minden lapon (a bal oldal közepén, vagy jobb oldalt felül) látható a gyorskereső mező és mellette két gomb: &quot;Menj&quot; és &quot;Keresés&quot;. 
Ha tudod a szócikk nevét, amit meg szeretnél nézni (például &quot;Mama&quot;), akkor, ha azt beírod a keresőmezőbe és megnyomod a '''Menj''' gombot (vagy az '''ENTER''' billentyűt), akkor a Wikiforrás azonnal előkeresi neked a megadott nevű lapot. Ha nincs ilyen cikk, akkor a &quot;Menj&quot; automatikusan &quot;átalakul&quot; a &quot;Keresés&quot; gombbá:
A '''Keresés''' a mezőben szereplő szöveget keresi a cikkek címeiben és szövegében: ha csak egy részére emlékszel a címnek, vagy ha a szövegben keresel egy jellemző szót, akkor ez a keresés meg fogja neked találni azt. Először az egyező ''című'' cikkeket, utána pedig azokat látod, amiknek a szövegében fordul elő a megadott szó. Ha ez sem járt sikerrel (vagy ha a server terhelés miatt épp nem engedélyezi a keresést), akkor automatikusan átkerülsz a ''webes keresők'' oldalára.
&lt;!-- == Listák ==
A Wikikönyvekben sok [[:kategória:listák|listát]] találsz, amik egy adott szempont szerint sorolnak fel cikkeket. Ezeket a listákat a [[Kezdőlap]] alján is megtalálod: kategorizálások különbféle szempontok szerint, sőt, maga a kezdőlap is egyfajta tematikus lista, ami alapján megpróbálhatsz egy adott témában megtalálni egy szócikket.
--&gt;

== Kategóriák ==
A Wikiforrás automatikus betűrendes [[Segítség:Kategóriák|kategóriákat]] használ, amik egyre népszerűbbek, mert könnyű, tematikus osztályozást tesznek lehetővé. A kategóriák bizonyos szempontból automatizált listák, más szempontból viszont azoknál kevesebbet tudnak, mert míg a listák tetszőleges szempontból osztályozhatják a cikkeket, és a lapok nevein túl egyéb adatokat is felsorolhatnak addig a kategóriák ezt csak betűrendben, a cikkek neveit felsorolva tudják megtenni.

A kategóriák rendszere [[Wikiforrás:Kategóriajavaslatok|egyelőre még kialakulóban van]], és ezért még nincs egy pont, ahonnan biztosan el lehet indulni kategóriákban keresgélni. 
*Az egyik ilyen lehetőség a ''Speciális'' menü ''Kategóriák listája'', ami a kategóriákat betűrend szerint, ömlesztve sorolja fel. 
*A másik ilyen lehetőség a [[:Kategória:Kategóriák|Kategóriák kategóriája]], ami majd egyszer tartalmazhatja a kategóriákat hierarchikusan. 
*A harmadik lehetőség az, hogy valaki elkészíti a „legkeresettebb kategóriák listáját”, amiből ki lehet majd egyszer indulni.
*A negyedik lehetőség – egyben talán a legbiztosabb – az, ha keresel egy cikket, ami szerinted egy kategória része (például ha verseket keresel, akkor kiválasztasz egy ismert verset, mondjuk a [[Pató Pál úr]] címűt), és valószínűleg a lap alján megtalálod azt, hogy az adott lap mely kategóriáknak tagja, és azok neveire kattintva máris megnézheted az ugyanide tartozó többi cikket.

==Saját keresők==
Ha bejelentkezett felhasználó vagy, helyezd el az userlapodon az alábbi hivatkozást, amelynek segítségével több kategória átvizsgálását is elvégezheted.
* [[special:Prefixindex|Kereső]]

== Porta ==
Ha végleg nem találsz valamit, akkor a [[Wikiforrás:Társalgó|Társalgó]]ban meg tudod kérdezni, hogy az a bizonyos hol lehet, vagy mi a neve, és remélhetőleg valaki tud neked segíteni.

== Külső webes keresők ==
==== Google ====
Lehetőség van a [[w:Google|Google]] keresővel a lapokon keresni [http://www.google.co.hu/advanced_search?q=+site:hu.wikisource.org&amp;hl=hu&amp;lr=lang_hu&amp;ie=UTF-8 ezt a linket kiválasztva], ahol a google minden komplex keresési módszere használható. Figyelembe kell azonban venni, hogy a Google csak bizonyos időszakonként frissít (hetente-havonta), ezért a találatok sokszor hiányosak, pontatlanok vagy megváltozott tartalomra mutatnak.

==== Yahoo! ====	
A [[w:Yahoo!|Yahoo!]] kereső is lehetőséget ad arra, hogy csak a Wikiforráson keress vele, a Google-hoz hasonlóan, például [http://search.yahoo.com/search?x=op&amp;va_vt=any&amp;va=&amp;vs=hu.wikisource.org ezt a linket kiválasztva]. Ugyanaz igaz rá, mint az előbbire: gazdagabb keresési lehetőségek, de nem teljesen friss oldalakon keres.


== Lásd még ==
* '''[[Wikiforrás:Irányelvek|Irányelvek]]''' A Wikiforrás irányelvei és útmutatói...
* '''[[Wikiforrás:Segítség|Segítség]]''' Felhasználók munkáját segítő lapok...
* '''[[Wikiforrás:Wikiforrás|Wikiforrás]]''' Mi is a Wikiforrás, hogyan működik, egyéb lehetőségek és szabályok...
-----

[[Kategória:Segítség|Keresés]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Segítség/Wikiforrás menü</title>
    <id>87</id>
    <revision>
      <id>6130</id>
      <timestamp>2007-01-14T20:28:13Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>kategóriaváltoztatás, kat az aljára</comment>
      <text xml:space="preserve">A '''Wikimenü''' a Wikiforrást működtető [[w:szoftver|szoftver]], a [[w:MediaWiki|MediaWiki]] menüje, melyet minden lapján  megjelenít. Ez a menü lap bal szélén, és/vagy a lap tetején jelenik meg a személyes [[Wikiforrás:Segítség/Beállítás|beállítások]]tól függően.

== A menü részei ==
A wikimenü jól elkülöníthető csoportokra van osztva, melyek bemutatása itt következik.

=== Navigáció ===
:'''Kezdőlap''': link a [[Kezdőlap]]ra
:'''Közösségi Portál''': a Wikiforrás önkéntes szerkesztőiről szóló oldal
:'''Friss események''': Itt vannak felsorolva azok az események, melyek jelentősek a Wikiforrás életében
:'''Friss változások''': A Wikiforrás lapjain történt legutóbbi szerkesztések tekinthetők meg 
:'''Lap találomra''': Véletlenszerűen mutat egy cikket
:'''Segítség''': A Wikiforrás használatával kapcsolatos tájékoztatások találhatók itt.
:'''Adományok''': A Wikiforrást fenntartó, nonprofit '''Wikimedia Foundation''' támogatható

=== Keresés ===
:'''Szövegbeviteli mező''': Ide lehet beírni a keresendő szót, kifejezést
:'''Menj''' gomb: Amennyiben a szó egyezik egy cikk nevével, megmutatja azt, ha ilyet nem talál, felajánlja, hogy készíts ilyen néven egy új lapot.
:'''Keresés''' gomb: Az adott szó előfordulásait keresi a Wikiforrás cikkekben.

=== Eszközök ===
:'''Mi hivatkozik erre''': Azokat a lapokat mutatja meg, amelyeken szerepel az aktuális cikk linkje
:'''Kapcsolódó változtatások''': A szócikkre belinkelt oldalak [[Speciális:Recent changes|friss változtatásait]] megmutatja.
:'''File felküldése''': A Wikiforrásban szereplő hang és kép anyagok ezen keresztül tölthetők fel.
:'''Speciális lapok''': Statisztikák és karbantartást segítő lapok
:'''Nyomtatható változat''': A lapot olyan formában jeleníti meg, hogy a nyomtatásban is helyükön maradnak a grafikai elemek
:'''Link erre a változatra''':

=== Egyéb nyelvek ===
Itt azon nyelvek listája található, melyeken az éppen megjelenített cikk elérhető. (Ezek hivatkozások más nyelvű Wikiforrások lapjaira, melyeken ugyanaz a mű található a helyi nyelvre fordítva)

=== Belépés/Beállítás ===
Amennyiben csak látogató vagy, lehetőséged van [[Wikiforrás:Segítség/Hogyan jelentkezz be| felhasználóként belépni]], és ezután meghatározhatod saját [[Wikiforrás:Segítség/Beállítások|beállításaidat]].

== Wiki lapfülek ==

* '''névtér''': Az aktuális cikket megjelenítve a fül az adott névtér nevét mutatja
* '''vitalap''': A tárgylaphoz kapcsolódó megjegyzések, kiegészítések feljegyzésére szolgál
* '''szerkeszt''': Az aktuális oldal szerkeszthető, a wikikódok megjelenítésével. Ekkor egy kiegészítő eszköztár is megjelenik a szerkesztés ablak fölött.
* '''lapforrás''': Védett lap esetén a wikikód megtekinthető
* '''laptörténet''': Az aktuális oldal szerkesztései tekinthetők meg fordított időrendben, lehetőség van bármely két szerkesztés közötti eltérést megtekinteni.
* '''átmozgat''': A tárgylap nevének megváltoztatása lehetséges ezzel.
* '''lap figyelése''': Egy szócikk szerkesztései megjeleníthetőek a „[[Speciá1lis:Watchlist|figyelőlistám]]”-ban, illetve megvastagítva látható a „[[Speciális:Recent changes|Friss változtatások]]”-ban
* '''lapfigyelés vége''': Ha egy szócikk &quot;figyelése&quot; be lett állítva, akkor az erre kattintással ez visszavonható
* '''speciális lap''': ezek karbantartást szolgáló, automatikus lapok, melyek nem szerkeszthetők
== Lásd még ==
* '''[[Wikiforrás:Irányelvek|Irányelvek]]''' A Wikiforrás irányelvei és útmutatói...
* '''[[Wikiforrás:Segítség|Segítség]]''' Felhasználók munkáját segítő lapok...
* '''[[Wikiforrás:Wikiforrás|Wikiforrás]]''' Mi is a Wikiforrás, hogyan működik, egyéb lehetőségek és szabályok...
-----

[[Kategória:Segítség|Wikimenü]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Segítség/Wiki jelölőnyelv</title>
    <id>88</id>
    <revision>
      <id>4122</id>
      <timestamp>2006-07-30T09:20:26Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>-formázósablonok</comment>
      <text xml:space="preserve">[[Kategória:Segítség lapok|{{PAGENAME}}]]

&lt;center&gt;&lt;big&gt;&lt;b&gt; A wiki jelölőnyelv &lt;/b&gt;&lt;/big&gt;&lt;/center&gt;&lt;br&gt;

Az alábbi táblázat bal oszlopában a szövegformázási lehetőségeket fogjuk neked bemutatni.  A jobb oszlopban láthatod azok kódját, vagyis azt, hogyan érheted el ezeket.

Nem rossz ötlet ezt a lapot egy másik böngészőablakban nyitva tartani, amikor szerkesztesz.  Van kísérletezési lehetőség is a [[Wikiforrás:Homokozó|homokozóban]].

=== Címsorok, bekezdések, listák, vonalak ===
{| border=&quot;1&quot; cellpadding=&quot;2&quot; cellspacing=&quot;0&quot;
|-----
! Ahogy kinéz
! amit írsz
|-----
|
A különböző részeket kezdd ''[[fejezet]]ekkel''&lt;!-- IGEN, FELZET. Ne &quot;javítsd&quot; át. --&gt;, vagyis címsorokkal:

== Főcím ==
=== Cím ===
==== Alcím ====
| 
 == Főcím ==
 
 === Cím ===
 
 ==== Alcím ====
|-----
|
Egy [[újsor]]nak semmi
hatása nincs a szöveg kinézetére.
Ez arra lehet jó, hogy a bekezdések
mondatait elkülönítsük.
Néhányak szerint így könnyebb
a szerkesztés és hatásosabbá teszi
a ''változások megtekintése'' funkciót.

Viszont egy üres sor
új bekezdést indít.
|
&lt;pre&gt;&lt;nowiki&gt;Egy [[újsor]]nak semmi
hatása nincs a szöveg kinézetére.
Ez arra lehet jó, hogy a bekezdések
mondatait elkülönítsük.
Néhányak szerint így könnyebb
a szerkesztés és hatásosabbá teszi
a ''változások megtekintése'' funkciót.

Viszont egy üres sor
új bekezdést indít.&lt;/nowiki&gt;&lt;/pre&gt;
|----- valign=&quot;top&quot;
| A sorokat megtörheted&lt;br&gt;
anélkül, hogy új bekezdést nyitnál.
| &lt;pre&gt;&lt;nowiki&gt;A sorokat megtörheted&lt;br&gt;
anélkül, hogy új bekezdést nyitnál.&lt;/nowiki&gt;&lt;/pre&gt;
|-----
|
* Listák készítése egyszerű:
** Minden sort kezdj csillaggal
** több csillag mélyebb szintet jelöl
| &lt;pre&gt;&lt;nowiki&gt;* Listák készítése egyszerű:
** Minden sort kezdj csillaggal
** több csillag mélyebb szintet jelöl
&lt;/nowiki&gt;&lt;/pre&gt;
|-----
|
# A számozott listák is jók
## rendezettek
## könnyű őket követni
| &lt;pre&gt;&lt;nowiki&gt;# A számozott listák is jók
## rendezettek
## könnyű őket követni&lt;/nowiki&gt;&lt;/pre&gt;
|-----
|
* Mi több, még kevert listákat is csinálhatsz
*# valahogy így
*#* egymásba ágyazva
*#* az elemeket.
| &lt;pre&gt;&lt;nowiki&gt;* Mi több, még kevert listákat is csinálhatsz
*# valahogy így
*#* egymásba ágyazva
*#* az elemeket.&lt;/nowiki&gt;&lt;/pre&gt;
|-----
|
Definíció lista
; összetevők
: négy tojás
: két kanál só
: egy kis petrezselyem

Természetesen lehet halmozni is!

; Tétel
: Minden egyértelműen dekódolható kódhoz létezik legalább olyan rövid prefix kód
; Bizonyítás
:; McMillan-lemma
:: minden egyért. dek. kód blabla
:: Mert…
:; Kraft-lemma
:: Ha l1..ln olyan, hogy…
:: Mert…

Fontos viszont, hogy ugyanúgy mint a többi listánál, itt is véget ér az elem, ha valamit új sorba kezdesz írni.

| &lt;pre&gt;&lt;nowiki&gt;; összetevők
: négy tojás
: két kanál só
: egy kis petrezselyem


; Tétel
: Minden egyértelműen dekódolható…
; Bizonyítás
:; McMillan-lemma
:: minden egyért. dek. kód blabla
:: Mert…
:; Kraft-lemma
:: Ha l1..ln olyan, hogy…
:: Mert…
&lt;/nowiki&gt;&lt;/pre&gt;
|-----
|
: A kettőspont beljebb húzza a sort vagy a bekezdést.
Egyszeri újsor utána új bekezdést nyit.

: Egy kettőspont egy egységnyit
:: Kettő kettőnyit
::: Három…

* Ezt főleg a [[Segítség:Vitalap|vitalap]]okon használják.
| &lt;pre&gt;&lt;nowiki&gt;: A kettőspont beljebb húzza a sort vagy a bekezdést.
Egyszeri újsor utána új bekezdést nyit.

: Egy kettőspont egy egységnyit
:: Kettő kettőnyit
::: Három…

&lt;/nowiki&gt;&lt;/pre&gt;
|----- valign=&quot;top&quot;
|
&lt;pre&gt;&lt;nowiki&gt;HA egy sort szóközzel kezdesz AKKOR
  pontosan úgy fog kinézni
    ahogy gépelted;
  rögzített szélességű betűvel;
  a sorok nem törnek;
AH
ez hasznos, amikor:
  * előformázott szöveget másolsz;
  * algoritmusok leírásánál;
  * program forráskódjánál;
  * ascii art esetén;&lt;/nowiki&gt;&lt;/pre&gt;

[[Wikiforrás:Segítség:Szójegyzék#Primitív szóköz|FIGYELEM]]! Ha szélesre csinálod, a lap [[lapszélesedés|szélesebb]] és
természetesen nehezebben olvasható lesz.
Soha ne kezdj közönséges sorokat szóközzel!
| &lt;pre&gt;&lt;nowiki&gt; HA egy sort szóközzel kezdesz AKKOR
   pontosan úgy fog kinézni
     ahogy gépelted;
   rögzített szélességű betűvel;
   a sorok nem törnek;
 AH
 ez hasznos, amikor:
   * előformázott szöveget másolsz;
   * algoritmusok leírásánál;
   * program forráskódjánál;
   * ascii art esetén;&lt;/nowiki&gt;&lt;/pre&gt;
|----- valign=&quot;top&quot;
| &lt;center&gt;középre zárt szöveg&lt;/center&gt;
| &lt;pre&gt;&lt;nowiki&gt;&lt;center&gt;középre zárt szöveg&lt;/center&gt;&lt;/nowiki&gt;&lt;/pre&gt;
|-----
| Vízszintes választóvonal fölött
----

és alatt.

Leginkább a vitafonalak elválasztására jó.
| &lt;pre&gt;&lt;nowiki&gt;Vízszintes választóvonal fölött
----
és alatt.&lt;/nowiki&gt;&lt;/pre&gt;
|}

=== Linkek, URL-ek, képek ===

(Lásd még a [[Wikiforrás:Segítség:Hogyan használd a hivatkozásokat|Hogyan használd a hivatkozásokat]] szócikket.)

{| border=&quot;1&quot; cellpadding=&quot;2&quot; cellspacing=&quot;0&quot;
|-----
! Ahogy kinéz
! amit írsz
|----- valign=&quot;top&quot;
| A magyar főváros egyik ékessége a [[budai vár]].
* A cél első betűje automatikusan nagybetűre lesz cserélve.
* A belső szóközöket pedig aláhúzásokra cseréljük, ellenben a szövegben továbbra is szóközként jelenik meg, amiért az aláhúzásjel (_) kézi alkalmazása kerülendő.

A fenti link tehát a &lt;nowiki&gt;http://hu.wikipedia.org/wiki/Budai_vár&lt;/nowiki&gt; címre vezet, ami pedig a „Budai vár” című szócikk.
| &lt;pre&gt;&lt;nowiki&gt;A magyar főváros egyik ékessége a [[budai vár]].&lt;/nowiki&gt;&lt;/pre&gt;
|----- valign=&quot;top&quot;
| Egy célpont, csak más névvel (ún. „fűzött link”): [[Segítség:GyIK|FAQ válaszok]].
| &lt;pre&gt;&lt;nowiki&gt;Egy célpont, csak más névvel: [[Segítség:GyIK|FAQ válaszok]].&lt;/nowiki&gt;&lt;/pre&gt;
|----- valign=&quot;top&quot;
| A szóvégeket egyesítjük a linkkel, de ez persze a célponton nem változtat: Pécs [[közbiztonság]]a, [[gén]]ek.
|
&lt;pre&gt;&lt;nowiki&gt;Pécs [[közbiztonság]]a, [[gén]]ek.&lt;/nowiki&gt;&lt;/pre&gt;
|----- valign=&quot;top&quot;
|
A zárójeles dolgok elrejtése: [[család (biológia)|család]].&lt;br&gt;
Névtér automatikus rejtése: [[Wikiforrás:Segítség|Segítség]].&lt;br&gt;
A szerver magától kitölti a | utáni részt amikor elmented a lapot.&lt;br&gt;
|
&lt;pre&gt;&lt;nowiki&gt;A zárójeles dolgok elrejtése: [[család (biológia)|]].&lt;/nowiki&gt;&lt;/pre&gt;

&lt;pre&gt;&lt;nowiki&gt;Névtér automatikus rejtése: [[Wikiforrás:Segítség|]].&lt;/nowiki&gt;&lt;/pre&gt;
|-----
| Amikor egy vitalaphoz hozzászólsz, illik,
hogy valamilyen módon aláírd.  Ennek megkönnyítésére
találtuk ki a három ill. négy hullám jelet.(Alt+126)
A három csak egy linket ad a saját lapodra mutatva.
: [[User:Ralesk|Ralesk]]
Négy ugyanez, plusz időbélyeg:
: [[User:Ralesk|Ralesk]] 03:38 10 Júl 2003 (UTC)
| &lt;pre&gt;&lt;nowiki&gt;Amikor egy vitalaphoz hozzászólsz, illik,
hogy valamilyen módon aláírd.  Ennek megkönnyítésére
találtuk ki a három ill. négy hullám jelet.
A három csak egy linket ad a saját lapomra mutatva.
: ~~~
Négy ugyanez, plusz időbélyeg:
: ~~~~&lt;/nowiki&gt;&lt;/pre&gt;
|----- valign=&quot;top&quot;
| A [[petrovichi-i időjárás]] egy
olyan lap ami még nem létezik.

* Rákattintva elkészítheted (de itt és most ne tedd!).
* Egy új lap készítéséhez a következők kellenek:
*# Egy utalás az új lapra, valamelyik másik lapról.
*# (Azt a lapot persze el is kell menteni ^_~)
*# Kattints a linkre amit most készítettél: egy szerkesztőlap fog megnyílni.
* Érdemes elolvasni a [[Wikiforrás:Segítség:Hogyan írj új lapot|Hogyan írj új lapot]] és a [[Wikiforrás:Elnevezési szokások|Elnevezési szokások]] lapokat.
* A lap megírása után keress rá a nevére és győződj meg róla, hogy mások helyesen utalnak-e rá.
| &lt;pre&gt;&lt;nowiki&gt;A [[petrovichi-i időjárás]] egy
olyan lap ami még nem létezik.&lt;/nowiki&gt;&lt;/pre&gt;
|----- valign=&quot;top&quot;
|
Egy szócikktől egy másikhoz át is lehet irányítani, úgy, hogy ilyen szöveget írsz a lap első sorába.  Győződj meg arról, hogy más szöveg nem követi ezt a sort, különben az átirányítás nem biztos, hogy működni fog.  Lásd még: [[Wikiforrás:Segítség:Hogyan használd az átirányítást]].
| &lt;pre&gt;&lt;nowiki&gt;#REDIRECT [[Magyarország]]&lt;/nowiki&gt;&lt;/pre&gt;
|----- valign=&quot;top&quot;
|
Az országkód eléhelyezésével más nyelvű szócikkekre is tudsz utalni.  Erről többet a [[Wikiforrás:Segítség:Nyelvközi linkek]] lapon olvashatsz.
|&lt;pre&gt;&lt;nowiki&gt;[[en:Wikipedia:Interlanguage links]]&lt;/nowiki&gt;&lt;/pre&gt;
|----- valign=&quot;top&quot;
| Külső link: [http://www.nupedia.com/ Nupedia]
| &lt;pre&gt;&lt;nowiki&gt;Külső link: [http://www.nupedia.com/ Nupedia]&lt;/nowiki&gt;&lt;/pre&gt;
|----- valign=&quot;top&quot;
| Sokszor elég az URL is: http://www.nupedia.com/.

*A [[webcím]]ben az összes karakternek a következők közül kell lennie: A-Z a-z 0-9 ._\/~%-+&amp;amp;#?!=()@ \x80-\xFF. Más karaktereket át kell konvertálni, például a ^ az %5E formában kell szerepeljen. További információk az [[ASCII]] alatt.
| &lt;pre&gt;&lt;nowiki&gt;Sokszor elég az URL is: http://www.nupedia.com/.&lt;/nowiki&gt;&lt;/pre&gt;
|----- valign=&quot;top&quot;
| Egy kép: [[Kép:Wikipedia.png|Wikikönyvek - A szabad lexikon]]

* Csak olyan képek használhatók, melyeket feltöltöttek a Wikipédiára.  Képek feltöltéséhez használd a [[Speciális:Upload]] lapot.  A feltöltött képet a [[Speciális:Imagelist]] lapon találhatod meg.  '''Olvasd el a [[Wikiforrás:Képhasználati irányelvek|Képhasználati irányelvek]]et is!'''.
* Mindig, ''mindig'' használd az alternatív szöveget a képeknél!  Ez nagyon fontos, akkor jelenik meg, amikor valamilyen oknál fogva a kép nem jelenik vagy nem jeleníthető meg: szöveges böngészőknél, szövegfelolvasóknál.  Lásd még: [[Wikiforrás:Képek alternatív szövege]].
|
&lt;pre&gt;&lt;nowiki&gt;Egy kép: [[Kép:Wikipedia.png|Wikipédia - A szabad lexikon]]&lt;/nowiki&gt;&lt;/pre&gt;

|---- valign=&quot;top&quot;
|
[[Kép:Wikipedia.png|thumb|right|77px|Wikipédia logo]]
Kiterjesztett formátumot is használhatsz képeknél, ezzel kis mintaképet (''thumbnail'') készíthatsz, a képet jobb- vagy baloldalra csúsztathatod, vagy megadhatod a kicsinyítésének méretét.

A formátuma: ''&lt;nowiki&gt;[[Kép:Képnév|opció|opció|...|Leírás]]&lt;/nowiki&gt;''. A használható opciók: 
*thumbnail, thumb: Automatikus mintakép (thumbnail) készítése, alapesetben jobboldalra tolva, a kép leírásával a kép alatt. A &quot;nagyít&quot; ikon automatikusan mellé kerül,
*right: Kép jobbra tolása, thumbnail nélkül is használható,
*left: Kép balra tolása. 
*none: A kép beilleszkedik a szövegbe még akkor is, ha a thumbnail opció meg volt adva. 
*SZÁMpx: A SZÁM-nak megfelelő szélességű mintakép készítése (pl: &quot;150px&quot;). A magasság a kép arányaiból adódik.
|
&lt;nowiki&gt;[[Kép:Wikipedia.png|thumb|right|77px|Wikipédia logo]]&lt;/nowiki&gt;

|-----
|
Egy képre kattintva annak leírása jelenik meg.  Ez egy külön lap, lehet rá utalni: [[:Kép:Wikipedia.png]]
| &lt;pre&gt;&lt;nowiki&gt;


[[:Kép:Wikipedia.png]]
&lt;/nowiki&gt;&lt;/pre&gt;
|-----
|
Olyan linkek megjelenítésére, melyek vagy feltöltött nem-képek (pl. hang, videó) vagy képek melyeket nem szeretnél közvetlenül megjeleníteni a lapon, használd a „media” utalásokat!

&lt;br&gt;[[media:Sg_mrob.ogg|Hang]]
&lt;br&gt;
&lt;br&gt;[[media:Tornado.jpg|Kép egy tornádóról]]

(Még jobb, ha elolvasod az erről szóló [[Wikikönyvek:Hanganyagok használata|Hanganyagok használata]] lapot.)
|
&lt;pre&gt;
&lt;nowiki&gt;

[[media:Sg_mrob.ogg|Hang]]

[[media:Tornado.jpg|Kép egy tornádóról]]

&lt;/nowiki&gt;&lt;/pre&gt;
|-----
|
Könyvekre utaláshoz használhatod az [[Wikikönyvek:ISBN|ISBN]] linkeket.

ISBN 0123456789X
|
&lt;nowiki&gt;ISBN 0123456789X&lt;/nowiki&gt;
|}

=== Formázás, különleges karakterek, képletek ===
{| border=&quot;1&quot; cellpadding=&quot;2&quot; cellspacing=&quot;0&quot;
|-----
! Ahogy kinéz
! amit írsz
|----- valign=&quot;top&quot;
| |
''Nyomaték'', '''erősebben''', '''''nagyon erősen'''''.
*Ezek dupla ill. tripla aposztrófok (') és nem idézőjelek.
|
&lt;pre&gt;&lt;nowiki&gt;''Nyomaték'', '''erősebben''', '''''nagyon erősen'''''.&lt;/nowiki&gt;&lt;/pre&gt;
|----- valign=&quot;top&quot;
|
Írhatsz &lt;i&gt;dőlt&lt;/i&gt; vagy &lt;b&gt;félkövér&lt;/b&gt;
betűkkel is, ha a célod egy betűstílus,
és nem nyomaték, például egy egyenletben:

:&lt;b&gt;F&lt;/b&gt; = &lt;i&gt;m&lt;/i&gt;&lt;b&gt;a&lt;/b&gt;

*A különbség a két módszer között nem jelentős a grafikus böngészőkön, ezért sajnos sokan figyelmen kívül hagyják őket.
|
&lt;pre&gt;&lt;nowiki&gt;Írhatsz &lt;i&gt;dőlt&lt;/i&gt; vagy &lt;b&gt;félkövér&lt;/b&gt;
betűkkel is, ha a célod egy betűstílus,
és nem nyomaték, például egy egyenletben:

:&lt;b&gt;F&lt;/b&gt; = &lt;i&gt;m&lt;/i&gt;&lt;b&gt;a&lt;/b&gt;&lt;/nowiki&gt;&lt;/pre&gt;
|----- valign=&quot;top&quot;
| Vagy van például &lt;tt&gt;írógép betűtípus&lt;/tt&gt; is.
| &lt;pre&gt;&lt;nowiki&gt;Vagy van például &lt;tt&gt;írógép betűtípus&lt;/tt&gt; is.&lt;/nowiki&gt;&lt;/pre&gt;
|----- valign=&quot;top&quot;
| Képaláírásokhoz, stb. használj
&lt;small&gt;kisebb betűket&lt;/small&gt;!
| &lt;pre&gt;&lt;nowiki&gt;Képaláírásokhoz, stb. használj
&lt;small&gt;kisebb betűket&lt;/small&gt;!&lt;/nowiki&gt;&lt;/pre&gt;
|----- valign=&quot;top&quot;
| Lehetséges a
&lt;strike&gt;törölt vagy törlendő részek áthúzása&lt;/strike&gt;
valamint az &lt;u&gt;új anyag aláhúzása&lt;/u&gt;.
| &lt;pre&gt;&lt;nowiki&gt;Lehetséges a
&lt;strike&gt;törölt vagy törlendő részek áthúzása&lt;/strike&gt;
valamint az &lt;u&gt;új anyag aláhúzása&lt;/u&gt;.&lt;/nowiki&gt;&lt;/pre&gt;
|----- valign=&quot;top&quot;
|
'''Nyugati ékezetes betűk''' (Ld. még [[Wikiforrás:Segítség/Különleges karakterek]]):&lt;br&gt;
&amp;Agrave; &amp;Aacute; &amp;Acirc; &amp;Atilde; &amp;Auml; &amp;Aring; &lt;br&gt;
&amp;AElig; &amp;Ccedil; &amp;Egrave; &amp;Eacute; &amp;Ecirc; &amp;Euml; &lt;br&gt;
&amp;Igrave; &amp;Iacute;
&amp;Icirc; &amp;Iuml; &amp;Ntilde; &amp;Ograve; &lt;br&gt;
&amp;Oacute; &amp;Ocirc; &amp;Otilde;
&amp;Ouml; &amp;Oslash; &amp;Ugrave; &lt;br&gt;
&amp;Uacute; &amp;Ucirc; &amp;Uuml; &amp;szlig;
&amp;agrave; &amp;aacute; &lt;br&gt;
&amp;acirc; &amp;atilde; &amp;auml; &amp;aring; &amp;aelig;
&amp;ccedil; &lt;br&gt;
&amp;egrave; &amp;eacute; &amp;ecirc; &amp;euml; &amp;igrave; &amp;iacute;&lt;br&gt;
&amp;icirc; &amp;iuml; &amp;ntilde; &amp;ograve; &amp;oacute; &amp;ocirc; &lt;br&gt;
&amp;oelig; &amp;otilde;
&amp;ouml; &amp;oslash; &amp;ugrave; &amp;uacute; &lt;br&gt;
&amp;ucirc; &amp;uuml; &amp;yuml;
| &lt;pre&gt;&lt;nowiki&gt;


&amp;amp;Agrave; &amp;amp;Aacute; &amp;amp;Acirc; &amp;amp;Atilde; &amp;amp;Auml; &amp;amp;Aring;
&amp;amp;AElig; &amp;amp;Ccedil; &amp;amp;Egrave; &amp;amp;Eacute; &amp;amp;Ecirc; &amp;amp;Euml; 
&amp;amp;Igrave; &amp;amp;Iacute; &amp;amp;Icirc; &amp;amp;Iuml; &amp;amp;Ntilde; &amp;amp;Ograve;
&amp;amp;Oacute; &amp;amp;Ocirc; &amp;amp;Otilde; &amp;amp;Ouml; &amp;amp;Oslash; &amp;amp;Ugrave; 
&amp;amp;Uacute; &amp;amp;Ucirc; &amp;amp;Uuml; &amp;amp;szlig; &amp;amp;agrave; &amp;amp;aacute;
&amp;amp;acirc; &amp;amp;atilde; &amp;amp;auml; &amp;amp;aring; &amp;amp;aelig; &amp;amp;ccedil; 
&amp;amp;egrave; &amp;amp;eacute; &amp;amp;ecirc; &amp;amp;euml; &amp;amp;igrave; &amp;amp;iacute;
&amp;amp;icirc; &amp;amp;iuml; &amp;amp;ntilde; &amp;amp;ograve; &amp;amp;oacute; &amp;amp;ocirc;
&amp;amp;oelig; &amp;amp;otilde; &amp;amp;ouml; &amp;amp;oslash; &amp;amp;ugrave; &amp;amp;uacute; 
&amp;amp;ucirc; &amp;amp;uuml; &amp;amp;yuml;&lt;/nowiki&gt;&lt;/pre&gt;
|----- valign=&quot;top&quot;
|
'''Központozás:'''&lt;br&gt;
&amp;iquest; &amp;iexcl; &amp;laquo; &amp;raquo; &amp;sect; &amp;para;&lt;br&gt;
&amp;dagger; &amp;Dagger; &amp;bull; &amp;mdash;
| &lt;pre&gt;&lt;nowiki&gt;

&amp;amp;iquest; &amp;amp;iexcl; &amp;amp;laquo; &amp;amp;raquo; &amp;amp;sect; &amp;amp;para;
&amp;amp;dagger; &amp;amp;Dagger; &amp;amp;bull; &amp;amp;mdash;&lt;/nowiki&gt;&lt;/pre&gt;
|----- valign=&quot;top&quot;
|
'''Kereskedelmi szimbólumok:'''&lt;br&gt;
&amp;trade; &amp;copy; &amp;reg; &amp;cent; &amp;euro; &amp;yen; &lt;br&gt;
&amp;pound; &amp;curren;
| &lt;pre&gt;&lt;nowiki&gt;

&amp;amp;trade; &amp;amp;copy; &amp;amp;reg; &amp;amp;cent; &amp;amp;euro; &amp;amp;yen;
&amp;amp;pound; &amp;amp;curren;
&lt;/nowiki&gt;&lt;/pre&gt;
|----- valign=&quot;top&quot;
| Ejtett betűk: x&lt;sub&gt;2&lt;/sub&gt;&lt;br&gt;
Emelt betűk: x&lt;sup&gt;2&lt;/sup&gt; vagy x&amp;sup2;
*Az utóbbi módszer emelt betűkre nem használható általánosan, de előnyben részesített (pl. mértékegységeknél), mert a különböző böngészőknek kevesebb bajuk van vele.
&amp;epsilon;&lt;sub&gt;0&lt;/sub&gt; =
8.85 &amp;times; 10&lt;sup&gt;&amp;minus;12&lt;/sup&gt;
C&amp;sup2; / J m.
| &lt;pre&gt;&lt;nowiki&gt;Ejtett betűk: x&lt;sub&gt;2&lt;/sub&gt;
Emelt betűk: x&lt;sup&gt;2&lt;/sup&gt; vagy x&amp;amp;sup2;

&amp;amp;epsilon;&lt;sub&gt;0&lt;/sub&gt; =
8.85 &amp;amp;times; 10&lt;sup&gt;&amp;amp;minus;12&lt;/sup&gt;
C&amp;amp;sup2; / J m.&lt;/nowiki&gt;&lt;/pre&gt;
|----- valign=&quot;top&quot;
| '''Görög betűk:''' &lt;br&gt;
&amp;alpha; &amp;beta; &amp;gamma; &amp;delta; &amp;epsilon; &amp;zeta; &lt;br&gt;
&amp;eta; &amp;theta; &amp;iota; &amp;kappa; &amp;lambda; &amp;mu; &amp;nu; &lt;br&gt;
&amp;xi; &amp;omicron; &amp;pi; &amp;rho;  &amp;sigma; &amp;sigmaf; &lt;br&gt;
&amp;tau; &amp;upsilon; &amp;phi; &amp;chi; &amp;psi; &amp;omega;&lt;br&gt;
&amp;Gamma; &amp;Delta; &amp;Theta; &amp;Lambda; &amp;Xi; &amp;Pi; &lt;br&gt;
&amp;Sigma; &amp;Phi; &amp;Psi; &amp;Omega;
| &lt;pre&gt;&lt;nowiki&gt;

&amp;amp;alpha; &amp;amp;beta; &amp;amp;gamma; &amp;amp;delta; &amp;amp;epsilon; &amp;amp;zeta;
&amp;amp;eta; &amp;amp;theta; &amp;amp;iota; &amp;amp;kappa; &amp;amp;lambda; &amp;amp;mu; &amp;amp;nu; 
&amp;amp;xi; &amp;amp;omicron; &amp;amp;pi; &amp;amp;rho;  &amp;amp;sigma; &amp;amp;sigmaf;
&amp;amp;tau; &amp;amp;upsilon; &amp;amp;phi; &amp;amp;chi; &amp;amp;psi; &amp;amp;omega;
&amp;amp;Gamma; &amp;amp;Delta; &amp;amp;Theta; &amp;amp;Lambda; &amp;amp;Xi; &amp;amp;Pi;
&amp;amp;Sigma; &amp;amp;Phi; &amp;amp;Psi; &amp;amp;Omega;
&lt;/nowiki&gt;&lt;/pre&gt;
|----- valign=&quot;top&quot;
|
'''Néhány matematikai jel:''' &lt;br&gt;
&amp;int; &amp;sum; &amp;prod; &amp;radic; &amp;minus; &amp;plusmn; &amp;infin;&lt;br&gt;
&amp;asymp; &amp;prop; &amp;equiv; &amp;ne; &amp;le; &amp;ge; &amp;rarr;&lt;br&gt;
&amp;times; &amp;middot; &amp;divide; &amp;part; &amp;prime; &amp;Prime;&lt;br&gt;
&amp;nabla; &amp;permil; &amp;deg; &amp;there4; &amp;alefsym; &amp;oslash;&lt;br&gt;
&amp;isin; &amp;notin; &amp;cap; &amp;cup; &amp;sub; &amp;sup; &amp;sube; &amp;supe;&lt;br&gt;
&amp;not; &amp;and; &amp;or; &amp;exist; &amp;forall; &amp;rArr; &amp;hArr;&lt;br&gt;
&amp;rarr; &amp;harr;&lt;br&gt;
(Ld. még [[Wikiforrás:Matematika WikiProjekt]])
| valign=&quot;middle&quot; | &lt;pre&gt;&lt;nowiki&gt;
&amp;amp;int; &amp;amp;sum; &amp;amp;prod; &amp;amp;radic; &amp;amp;minus; &amp;amp;plusmn; &amp;amp;infin;
&amp;amp;asymp; &amp;amp;prop; &amp;amp;equiv; &amp;amp;ne; &amp;amp;le; &amp;amp;ge; &amp;amp;rarr;
&amp;amp;times; &amp;amp;middot; &amp;amp;divide; &amp;amp;part; &amp;amp;prime; &amp;amp;Prime;
&amp;amp;nabla; &amp;amp;permil; &amp;amp;deg; &amp;amp;there4; &amp;amp;alefsym; &amp;amp;oslash;
&amp;amp;isin; &amp;amp;notin; &amp;amp;cap; &amp;amp;cup; &amp;amp;sub; &amp;amp;sup; &amp;amp;sube; &amp;amp;supe;
&amp;amp;not; &amp;amp;and; &amp;amp;or; &amp;amp;exist; &amp;amp;forall; &amp;amp;rArr; &amp;amp;hArr;
&amp;amp;rarr; &amp;amp;harr;&lt;/nowiki&gt;&lt;/pre&gt;
|----- valign=&quot;top&quot;
| &lt;i&gt;x&lt;/i&gt;&lt;sup&gt;2&lt;/sup&gt;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;ge;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;0 igaz.
*Nagyobb közökért használhatsz nem törő szóközöket: &lt;tt&gt;&amp;amp;nbsp;&lt;/tt&gt;.
*&lt;tt&gt;&amp;amp;nbsp;&lt;/tt&gt; mindig megjelenik mint szóköz (a sima szóköz karakterből ha több van egymás mellett, csak egy látszik), valamint nem törik, tehát a sorok nem tudnak eltörni egy nbsp-n. Ez nagyon jó képleteknél, hiszen ott nem szeretnénk, hogy a képlet eleje és vége külön sorban legyen.
| &lt;pre&gt;&lt;nowiki&gt;
&lt;i&gt;x&lt;/i&gt;&lt;sup&gt;2&lt;/sup&gt;&amp;amp;nbsp;&amp;amp;nbsp;&amp;amp;ge;&amp;amp;nbsp;&amp;amp;nbsp;0 igaz.
&lt;/nowiki&gt;&lt;/pre&gt;
|-----
|
'''Bonyolultabb képletek:'''&lt;br&gt;
&amp;nbsp;&amp;nbsp;&lt;math&gt;\sum_{n=0}^\infty \frac{x^n}{n!}&lt;/math&gt;
* Lásd még: [[Wikiforrás:Segítség/Formula leírónyelv|Formula leírónyelv]]
| &lt;pre&gt;&lt;nowiki&gt; 
&lt;math&gt;\sum_{n=0}^\infty \frac{x^n}{n!}&lt;/math&gt;
&lt;/nowiki&gt;&lt;/pre&gt;
|-----
|
'''Jelölőnyelv figyelmen kívül hagyása:'''&lt;br&gt;
&lt;nowiki&gt;Link &amp;rarr; (&lt;i&gt;a&lt;/i&gt;) [[Wikiforrás:GyIK]]hez&lt;/nowiki&gt;
* Így meg lehet mutatni a valódi adatot, a kódot, akkor is, ha annak különleges jelentése van a Wiki számára.
* Minden Wiki jelölést figyelmen kívül hagyat, azokat is, amik úgy néznek ki, mintha HTML tag-ek lennének.
* A HTML ''entitások'' ettől még ugyanúgy értelmezve lesznek.
|
&lt;pre&gt;&lt;nowiki&gt;&lt;nowiki&gt;Link &amp;amp;rarr; (&lt;i&gt;a&lt;/i&gt;) [[Wikiforrás:GyIK]]hez&lt;/nowiki&gt;&lt;/nowiki&gt;&lt;/pre&gt;
|-----
|
'''Lap forráskódjának kommentezése:'''&lt;br&gt;
''nem jelenik meg a lapon''
* Arra jó, hogy a későbbi szerkesztőknek üzeneteket hagyj.
|
&lt;pre&gt;&lt;nowiki&gt;&lt;!-- kéne több infó a germán istenekről --&gt;&lt;/nowiki&gt;&lt;/pre&gt;
|}

=== Táblázatok ===

HTML táblázatok használata egész hasznos lehet.  Részletek arról, hogyan és mikor jó őket használni, a [[Wikiforrás:Hogyan használd a táblázatokat|Hogyan használd a táblázatokat]] lapon.

=== Keretes írások ===
&lt;div class=&quot;keretjobb&quot;&gt;Ha jobbra vagy balra csúsztatott keretben szeretnél valamit megírni, akkor ezt a DIV és a ''keretjobb'' / ''keretbal'' segítségével teheted meg.&lt;/div&gt;

'''&lt;nowiki&gt;&lt;div class=&quot;keretjobb&quot;&gt;&lt;/nowiki&gt;'''Ha jobbra vagy balra csúsztatott keretben szeretnél valamit megírni, akkor ezt a DIV és a ''keretjobb'' / ''keretbal'' segítségével teheted meg.'''&lt;nowiki&gt;&lt;/div&gt;&lt;/nowiki&gt;'''

=== Matematikai Formulák és TeX ===
Lásd a [[Wikiforrás:Formula leírónyelv|Formula leírónyelv]] cikket.

=== Lásd még ===

-----
* '''[[Wikiforrás:Irányelvek|Irányelvek]]''' A Wikiforrás irányelvei és útmutatói...
* '''[[Wikiforrás:Segítség|Segítség]]''' Felhasználók munkáját segítő lapok...
* '''[[Wikiforrás:Wikiforrásról]]''' Mi is a Wikiforrás, hogyan működik, egyéb lehetőségek és szabályok...
-----


[[en:Wikipedia:How to edit a page]]
[[ar:&amp;#1608;&amp;#1610;&amp;#1603;&amp;#1610;&amp;#1576;&amp;#1610;&amp;#1583;&amp;#1610;&amp;#1575;:&amp;#1605;&amp;#1587;&amp;#1575;&amp;#1593;&amp;#1583;&amp;#1577; &amp;#1575;&amp;#1604;&amp;#1578;&amp;#1581;&amp;#1585;&amp;#1610;&amp;#1585;]]
[[be:&amp;#1042;&amp;#1110;&amp;#1082;&amp;#1110;&amp;#1087;&amp;#1101;&amp;#1076;&amp;#1099;&amp;#1103;:&amp;#1071;&amp;#1082; &amp;#1088;&amp;#1101;&amp;#1076;&amp;#1072;&amp;#1075;&amp;#1072;&amp;#1074;&amp;#1072;&amp;#1094;&amp;#1100; &amp;#1110;&amp;#1089;&amp;#1085;&amp;#1091;&amp;#1102;&amp;#1095;&amp;#1099; &amp;#1072;&amp;#1088;&amp;#1090;&amp;#1099;&amp;#1082;&amp;#1091;&amp;#1083;]][[bg:&amp;#1059;&amp;#1080;&amp;#1082;&amp;#1080;&amp;#1087;&amp;#1077;&amp;#1076;&amp;#1080;&amp;#1103;:&amp;#1050;&amp;#1072;&amp;#1082; &amp;#1089;&amp;#1077; &amp;#1088;&amp;#1077;&amp;#1076;&amp;#1072;&amp;#1082;&amp;#1090;&amp;#1080;&amp;#1088;&amp;#1072;&amp;#1090; &amp;#1089;&amp;#1090;&amp;#1088;&amp;#1072;&amp;#1085;&amp;#1080;&amp;#1094;&amp;#1080;]]
[[ca:Viquipèdia:Com s'edita una pàgina]]
[[cs:Wikipedie:Jak editovat stránku]]
[[da:Wikipedia:Hvordan redigerer jeg en side]]
[[de:Wikipedia:Handbuch - Artikel bearbeiten]]
[[el:Wikipedia:&amp;#928;&amp;#974;&amp;#962; &amp;#957;&amp;#945; &amp;#949;&amp;#960;&amp;#949;&amp;#958;&amp;#949;&amp;#961;&amp;#947;&amp;#945;&amp;#963;&amp;#964;&amp;#949;&amp;#943;&amp;#964;&amp;#949; &amp;#956;&amp;#953;&amp;#945; &amp;#963;&amp;#949;&amp;#955;&amp;#943;&amp;#948;&amp;#945;]]
[[eo:Vikipedio:Kiel redakti pagxon]]
[[es:Wikipedia:Cómo se edita una página]]
[[fi:Wikipedia:Kuinka_sivuja_muokataan]]
[[fr:Wikikönyv:Syntaxe Wikikönyv]]
[[ga:Vicipéid:Conas a cuirtear leathanach in eagar]]
[[he:&amp;#1493;&amp;#1497;&amp;#1511;&amp;#1497;&amp;#1508;&amp;#1491;&amp;#1497;&amp;#1492;:&amp;#1488;&amp;#1497;&amp;#1498; &amp;#1500;&amp;#1506;&amp;#1512;&amp;#1493;&amp;#1498; &amp;#1491;&amp;#1507;]]
[[hi:&amp;#2354;&amp;#2375;&amp;#2326; &amp;#2325;&amp;#2379; &amp;#2325;&amp;#2376;&amp;#2360;&amp;#2375; &amp;#2348;&amp;#2342;&amp;#2354;&amp;#2375;&amp;#2306;]]
[[id:Wikipedia:Menyunting_sebuah_halaman]]
[[it:Wikipedia:Guida_essenziale]]
[[lt:Wikipedia:Kaip_Redaguoti_Puslap%C4%AF]]
[[ja:Wikipedia:&amp;#32232;&amp;#38598;&amp;#12398;&amp;#20181;&amp;#26041;]]
[[no:Wikipedia:Hvordan man redigerer en side]]
[[nn:Hjelp:Redigering]]
[[pt:Wikipedia:Como_editar_uma_p%C3%A1gina]]
[[ro:Wikipedia:Cum s&amp;#259; editezi o pagin&amp;#259;]]
[[ru:&amp;#1050;&amp;#1072;&amp;#1082; &amp;#1088;&amp;#1077;&amp;#1076;&amp;#1072;&amp;#1082;&amp;#1090;&amp;#1080;&amp;#1088;&amp;#1086;&amp;#1074;&amp;#1072;&amp;#1090;&amp;#1100; &amp;#1089;&amp;#1090;&amp;#1088;&amp;#1072;&amp;#1085;&amp;#1080;&amp;#1094;&amp;#1091;]]
[[simple:Wikipedia:How to edit]]
[[sl:Wikipedija:Urejevanje slovenskih strani]]
[[sr:%D0%92%D0%B8%D0%BA%D0%B8%D0%BF%D0%B5%D0%B4%D0%B8%D1%98%D0%B0:%D0%9A%D0%B0%D0%BA%D0%BE_%D1%81%D0%B5_%D0%BC%D0%B5%D1%9A%D0%B0_%D1%81%D1%82%D1%80%D0%B0%D0%BD%D0%B0]]
[[sv:Wikipedia:Hur man redigerar en sida]]
[[th:Wikipedia:&amp;#3585;&amp;#3634;&amp;#3619;&amp;#3649;&amp;#3585;&amp;#3657;&amp;#3652;&amp;#3586;&amp;#3627;&amp;#3609;&amp;#3657;&amp;#3634;]]
[[tr:Wikipedia:Sayfa_nas%C4%B1l_de%C4%9Fi%C5%9Ftirilir]]
[[ur:%D8%B5%D9%81%D8%AD%DB%81_%DA%A9%D8%B3_%D8%B7%D8%B1%D8%AD_%D8%AA%D8%B1%D9%85%D9%8A%D9%85_%DA%A9%D8%B1%D9%8A%DA%BA]]
[[vi:Wikipedia:C%C3%A1ch_ch%E1%BB%8Dn_l%E1%BB%8Dc_trang]]
[[zh-cn:Wikipedia:%E5%A6%82%E4%BD%95%E7%BC%96%E8%BE%91%E9%A1%B5%E9%9D%A2]]
[[zh-tw:Wikipedia:&amp;#22914;&amp;#20309;&amp;#32232;&amp;#36655;&amp;#38913;&amp;#38754;]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Segítség/Hogyan írj egy új lapot</title>
    <id>89</id>
    <revision>
      <id>4227</id>
      <timestamp>2006-08-04T16:24:28Z</timestamp>
      <contributor>
        <ip>80.99.141.166</ip>
      </contributor>
      <comment>/* Lásd még: */</comment>
      <text xml:space="preserve">[[Kategória:Segítség lapok|{{PAGENAME}}]]

Ha ismered a [[w:|Wikipédiát]], akkor a lapok szerkesztése semmi szokatlant nem fog jelenteni számodra. Ha nem ismered, akkor a lapok szerkesztéséről a [[Wikiforrás:Segítség/Hogyan szerkessz egy lapot|Hogyan szerkessz egy lapot]] mesél neked, és gyakorolni a [[Wikiforrás:Homokozó|homokozóban]] tudsz anélkül, hogy bármi kárt okoznál.

Ha új könyvet akarsz elkezdeni, vagy új fejezeteket szeretnél létrehozni egy könyvben, akkor legelsőnek az alábbiakat olvasd el:
* [[Wikiforrás:Irányelvek/Elnevezési irányelvek|Elnevezési irányelvek]] (avagy hogyan nézzen ki egy új Wikikönyv)
* [[Wikiforrás:Irányelvek/Formai irányelvek|Formai irányelvek]] (avagy hogyan nézzenek ki az új Wikikönyv lapjai)

''Szépen kérünk'', hogy ne kezdj el új lapot szerkeszteni úgy, hogy nem tudsz bele legalább valami '''minimális, formailag is elfogadható könyv-kezdeményt''' írni! Ne készíts '''egy szavas''', vagy '''félmondatos''' cikkeket, mert ezzel csak nekünk okozol kellemetlenséget.
Ez egyrészt nem megfelelő tartalom egy könyv témájának, másrészt azt az alapvető kritériumot nem teljesíti, hogy egy lap önmagában is teljes és értelmes mondatokat tartalmazzon. Nézd meg a [[Wikiforrás:Csonkok|csonkok]] lapon a '''Mi hivatkozik erre''' menüpontot, hogy lásd, hogy néznek ki a '''minimálisan''' elfogadható lapok.

Mielőtt megírod első szócikkedet, érdemes elolvasnod egy [[Wikiforrás:A könyved első lapja|rövid iránymutatást]]


== Általános irányelvek ==
* '''[[Wikiforrás:Segítség/Keresés|Keress rá]]''' a szócikkre, hátha már létezik, kicsit másképp írva.
* Mindenképp ajánlott egy '''már létező linkről''' indulva írni a lapot. (Ezek az úgynevezett „kísértet-” vagy „vörös” hivatkozások  - olyanok, melyekre a szöveg hivatkozik, de még nincs hozzájuk szócikk elkészítve.)
* Ne felejtsd el, hogy a szócikk '''önmagában is legyen teljes''', vagyis lehetőleg egy rövid leírással kezdődjön. Legyen a szócikk önmagában is érthető, ne feltételezze, hogy előtte más cikkeket is olvasott az, aki nézi.
* Mielőtt új cikket készítesz, ismerkedj meg a [[Wikiforrás:Mi nem való a Wikiforrásba|Mi nem való a Wikiforrásba]] lappal, ami segíthet abban, hogy ne kezdj el olyan dologról írni, ami nem a Wikiforrásba  (és megírás után esetleg törli valaki).
* Nézd át az '''[[Wikiforrás:Elnevezési irányelvek|Elnevezési szokásokat]]''' mielőtt új lapot vagy hivatkozást készítesz. A helyes elnevezés elősegíti a szócikk megtalálását, a rá való helyes hivatkozásokat, és így megelőzi a későbbi átnevezést.
* A szócikk teljes, kerek mondattal kezdődjön, és ne szótári definícióval. '''Vastagítsd ki''' a címszót vagy a fontos címszavakat.
* Ne feledd el: '''Soha ne küldj be olyan anyagot, melynek [[GFDL|szabad felhasználhatóságáról]] nem győződtél meg!'''

== Új lap készítésének módjai ==
# Új lap készítése egy már létező hivatkozást kiválasztva,
# Új lap készítése a saját [[Wikikönyvek/Felhasználói lap|felhasználói lapodon]] készített hivatkozást követve,
# Új lap készítése a [[Wikiforrás:Homokozó|homokozóból]],
# Új lap készítése a [[webcím]] szerkesztésével,

=== Új lap készítése egy már létező hivatkozást kiválasztva ===

Úgy is készíthetsz új lapot, hogy egyszerűen követsz egy linket, ami az új lap címére hivatkozik. A Wikiforrás szócikkeit olvasva még meg nem írt lapokra mutató linkeket is találhatsz (mint ez: [[Példa szócikk cím]] -- de kérlek, ''NE KATTINTS ERRE A PÉLDA LINKRE''). A meg nem írt szócikkre mutató link vörös színű (ha [[Wikiforrás:Segítség/Hogyan jelentkezz be|bejelentkeztél]], akkor az ilyen linket egy kis kérdőjelre változtathatod, a [[Wikiforrás:Segítség/Beállítások|beállítások]] között). Kattints a linkre, és egy olyan lapra érkezel, ami a következőt mondja:

:''Egy olyan lapra jutottál, ami még nem létezik. A lap létrehozásához kezdd el írni a szövegét lenti keretbe''

Gépeld be a szócikket a szerkesztőablakba, és ha kész vagy, az „Előnézet megtekintése” gombbal megnézheted, hogy hogyan fog kinézni a lap, mielőtt elmentenéd. Érdemes használni a „Lap mentése” ''előtt''! Ha mindent rendben találtál, nyomd meg a „Lap mentése” gombot!

====Más lapra mutató link készítése====

Miközben egy szócikket szerkesztesz, és úgy gondolod, hogy egy szó vagy kifejezés megérdemel egy külön szócikket, akkor egyszerűen tedd azt dupla szögletes zárójelbe, &lt;code&gt;&lt;nowiki&gt;[[mint ezt itt]]&lt;/nowiki&gt;&lt;/code&gt;! Mikor elmented a szerkesztett szócikket, és már létezik a szócikk, amire a hivatkozásod mutathat, akkor automatikusan rá is fog mutatni. Ellenkező esetben ez is egy „vörös” link lesz, amire kattintva új szócikket hozhatsz létre. Bővebb információt a [[Wikiforrás:Hogyan szerkessz egy lapot|Hogyan szerkessz egy lapot]] oldalon találsz.

=== Új lap készítése a saját ''felhasználói lapodon'' készített hivatkozást követve ===

Ha [[Wikiforrás:Segítség/Hogyan jelentkezz be|bejelentkeztél]], akkor a jobb felső sarokban megjelenik egy, a nevedet viselő link, ami a [[Wikiforrás:Segítség/Felhasználói lap|felhasználói lapodra]] mutat. Ebben nyugodtan létrehozhatsz új szócikkre mutató linkeket az előbb említett módon, és ezekre kattintva már írhatod is azokat.

=== Új lap készítése a homokozóból ===

Bejelentkezés nélkül is használhatod a [[Wikiforrás:Homokozó|homokozót]], amiben a „felhasználói laphoz” hasonlóan hozhatsz létre új cikket.

Ne feledd, hogy a homokozó rendszeres időközönként törlődik, tehát ha később is szerkeszteni akarod az új szócikket, akkor vedd fel a böngésződ könyvjelzői vagy a kedvencek közé! Ha regisztrált felhasználó vagy, akkor az új szócikked a „Közreműködéseim” linket követve is elérhető.

===Új lap készítése az URL szerkesztésével===

Úgy is készíthetsz új lapot, hogy egyszerűen beírod a nevét a böngésződ címsorába, valahogy így:

:&lt;nowiki&gt;http://hu.wikipedia.org/wiki/Valami&lt;/nowiki&gt;

Ahol „Valami” helyére a kívánt szócikk címét írod. Mivel a [[webcím]]ben nem szerepelhet akármilyen karakter, a szóközöket aláhúzásjellel (_) kell helyettesíteni, az ékezetes betűket pedig hexadecimális kifejtésükkel, ami például az ''„é”'' betű esetén a &lt;code&gt;%C3%A9&lt;/code&gt;. 

Ezt a lapot betöltve egy egyszerű oldalra jutsz, ami arról tudósít, hogy ilyen címmel még nincs szócikk. Kattints tehát a „Szerkeszd ezt a lapot” linkre, és máris írhatod az új szócikket. 

Ám az ezzel a módszerrel készített lapot ''árvának'' hívjuk, mivel egyetlen link sem mutat rá. Ha kész az új szócikked, akkor [[Wikiforrás:Segítség/Keresés|keress rá]], hogy a címe mely más szócikkek szövegében szerepel, és ha indokoltnak látszik, akkor ezeket az említéseket alakítsd át linkekké: egyszerűen tedd őket dupla szögletes zárójelbe!

== További információ ==

Új lap készítése esetén nem árt, ha a szövegen lefuttatsz egy helyesírás-ellenőrzést, mielőtt elmented. Praktikus lehet továbbá, ha az eredeti szöveget átmásolod egy szövegszerkesztőbe, ott írod át, és a kész munkát másolod vissza. 

'''Figyelem:''' A Wikiforrás egy [[nyílt tartalmú]] [[könyvtár]]. Egy bárki által használható információs adatbázishoz járulsz hozzá. Amivel hozzájárulsz, az automatikusan a [[GFDL|GNU Szabad Dokumentáció Licenc]] hatálya alá esik; ez csak akkor lehetséges, ha az anyag szerzői joga a tiéd (ez teljesül, ha te készítetted), vagy ha [[közkincs]]. Olvasd el a [[Wikiforrás:Copyright|Szerzői jogok]] fejezetet a részletekért! '''''Sohase adjál le jogvédett anyagot a jogtulajdonos engedélye nélkül!'''''


== Lásd még ==
* '''[[Wikiforrás:Irányelvek|Irányelvek]]''' A Wikiforrás irányelvei és útmutatói...
* '''[[Wikiforrás:Segítség|Segítség]]''' Felhasználók munkáját segítő lapok...
* '''[[Wikiforrás:Wikiforrás|Wikiforrás]]''' Mi is a Wikiforrás, hogyan működik, egyéb lehetőségek és szabályok...
-----</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Segítség/Sablonok listája</title>
    <id>90</id>
    <revision>
      <id>5507</id>
      <timestamp>2006-11-03T18:12:12Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>KeFe</username>
        <id>7</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>/* Wikiforrás */</comment>
      <text xml:space="preserve">[[Kategória:Segítség lapok|{{PAGENAME}}]]
-----
* '''[[Wikiforrás:Irányelvek]]''' A Wikiforrás irányelvei és útmutatói...
* '''[[Wikiforrás:Segítség]]''' Felhasználók munkáját segítő lapok...
* '''[[Wikiforrás:Wikiforrás]]''' Mi is a Wikiforrás, hogyan működik, egyéb lehetőségek és szabályok...
-----

:''Ez a lap felsorolja, és bemutatja, valamint hozzáférést biztosít a leggyakrabban használt sablonokhoz. A sablonok használatáról a [[Wikiforrás:Segítség/Hogyan használd a sablonokat]] lapon olvashatsz.''
== ABC sablonok ==
===számok=== 
* Tartalma:0-9
* Elérhetősége:[[Sablon:számok]]
* Kinézete:
{{számok}}

----

===Abc===
* Tartalma: 44 betű
* Elérhetősége:[[Sablon:Abc]]
* Kinézete:
{{Abc}}


----

===Abc1=== 
* Tartalma:Összevont magánhangzók A,Á...
* Elérhetősége:[[Sablon:Abc1]]
* Kinézete:
{{Abc1}}

----

===Abc2===
* Tartalma:Összevont magánhangzók A,Á... + számok 0-9
* Elérhetősége:[[Sablon:Abc2]]
* Kinézete:
{{Abc2}}


----

===Abc3===
* Tartalma:Rövid abc 26 betű összevont az X,Y
* Elérhetősége:[[Sablon:Abc3]]
* Kinézete:
{{Abc3}}

----

===Abc4===
* Tartalma: Alegjobban használható 29 betűs hiányzik a: Q
* Elérhetősége:[[Sablon:Abc4]]
* Kinézete:
{{Abc4}}


----

===Abc5=== 
* Tartalma:28 betű A,Á van Q 
* Elérhetősége:[[Sablon:Abc5]]
* Kinézete:
{{Abc5}}

----

===Tartalomjegyzék===
* Tartalma:
* Elérhetősége:[[Sablon:Tartalomjegyzék]]
* Kinézete:
{{tartalomjegyzék}}

----

== Irányelv sablonok ==
===irányelv===
* Mikor használd: Ha egy irányelv javaslatot a közösség elfogadott.
* Elérhetősége:[[Sablon:irányelv]]
* Kinézete:
{{irányelv|}}

----

===útmutató===
* Mikor használd: 
* Elérhetősége:[[Sablon:útmutató]]
* Kinézete:
{{útmutató}}

----

===átvett irányelv===
* Mikor használd: Ha más projektből átvett irányelvet szeretnél a Wikikönyvekben is felhasználni.
* Elérhetősége:[[Sablon:átvett irányelv]]
* Kinézete:
{{átvett irányelv|}}

----

===átvett útmutató===
* Mikor használd: Ha más projektből átvett útmutatót szeretnél a Wikikönyvekben is felhasználni.
* Elérhetősége:[[Sablon:átvett útmutató]]
* Kinézete:
{{átvett útmutató}}

----

===javaslat===
* Mikor használd: Új javaslat megírásakor, még a szavazás előtt használd.
* Elérhetősége:[[Sablon:javaslat]]
* Kinézete:
{{javaslat}}

----

===újít===
* Mikor használd: Valamely technikai, formai újítás kezdeményezésére használható.
* Elérhetősége:[[Sablon:újít]]
* Kinézete:
{{újít}}

----

===javaslat szavazás alatt===
* Mikor használd: Ha a javaslat már szavazás alatt van, ilyenkor nem módosítható a tartalma.
* Elérhetősége:[[Sablon:javaslat szavazás alatt]]
* Kinézete:
{{javaslat szavazás alatt|}}

----

===elutasított javaslat===
* Mikor használd: Ha a szavazás nemleges eredménnyel zárult.
* Elérhetősége:[[Sablon:elutasított javaslat]]
* Kinézete:
{{elutasított javaslat}}

----

== Üzenet sablonok ==

===cselekmény===
* Mikor használd:
* Elérhetősége:[[Sablon:cselekmény]]
* Kinézete:
{{cselekmény}}

----

===egyért===
* Mikor használd: Azonos nevű lapok esetén
* Elérhetősége:[[Sablon:egyért]]
* Kinézete:
{{egyért}}

----

===comment===
* Mikor használd: Megjegyzés, vagy üzenet beíllesztése valamely lapra.
* Elérhetősége:[[Sablon:comment]]
* Kinézete:
{{comment}}

----
===nem IE===
* Mikor használd: 
* Elérhetősége:[[Sablon:nem IE]]
* Kinézete:
{{nem IE}}

----

== Rendezendő sablonok ==
===lektor===
* Mikor használd:
* Elérhetősége:[[Sablon:lektor]]
* Kinézete:
{{lektor}}

----

===lektorálás===
* Mikor használd:
* Elérhetősége:[[Sablon:lektorálás]]
* Kinézete:
{{lektorálás}}

----

===összevon===
* Mikor használd:
* Elérhetősége:[[Sablon:összevon]]
* Kinézete:
{{összevon}}

----

===pontatlan===
* Mikor használd:
* Elérhetősége:[[Sablon:pontatlan]]
* Kinézete:
{{pontatlan}}

----

===vitatható===
* Mikor használd:
* Elérhetősége:[[Sablon:vitatható]]
* Kinézete:
{{vitatható}}

----

===leford===
* Mikor használd:
* Elérhetősége:[[Sablon:leford]]
* Kinézete:
{{leford}}

----

===lefordítandó===
* Mikor használd:
* Elérhetősége:[[Sablon:lefordítandó]]
* Kinézete:
{{lefordítandó}}

----

== Törlés sablonok ==

===azonnali===
* Mikor használd: Általában a sajátkészítésű, hibás elnevezésű, vagy egyéb okból felesleges lapok.
* Elérhetősége:[[Sablon:azonnali]]
* Kinézete:
{{azonnali}}

----

===törlés===
* Mikor használd: A közösség szavazata alapján törlésre javasolt lapok.
* Elérhetősége:[[Sablon:törlés]]
* Kinézete:
{{törlés}}

----

===jogsértő===
* Mikor használd: Ha jogsértő tartalmat találsz bármely lapon.
* Elérhetősége:[[Sablon:jogsértő]]
* Kinézete:
{{jogsértő}}

----

===reklám===
* Mikor használd: A Wikikönyvekben meg nem engedett reklám(ok) eltávolítására.
* Elérhetősége:[[Sablon:reklám]]
* Kinézete:
{{reklám}}

----

===jogsértőkép===
* Mikor használd: Licenc nélküli, vagy copy/paste képek
* Elérhetősége:[[Sablon:jogsértőkép]]
* Kinézete:
{{jogsértőkép}}

----

===azonnali-kép===
* Mikor használd: Általában a saját, feleslegessé vált képek törlésére.
* Elérhetősége:[[Sablon:azonnali-kép]]
* Kinézete:
{{azonnali-kép}}

----

===nincslicenc===
* Mikor használd: Licenc nélküli, vagy copy/paste képeket, törölnünk kell. 
* Elérhetősége:[[Sablon:nincslicenc]]
* Kinézete:
{{nincslicenc}}

----

== Wiki sablonok ==
===Wikibooks===
* Mikor használd:Más projektekből utalás hasonló témájú Wikikönyvre
* Elérhetősége:[[Sablon:Wikibooks]] 
* Kinézete:{{Wikibooks}}


----

===Wikikönyvek===
* Mikor használd: Más projektekből utalás hasonló témájú Wikikönyvre
* Elérhetősége:[[Sablon:Wikikönyvek]]
* Kinézete:{{Wikikönyvek}}


----

===Wikiforrás===
* Mikor használd: Más projektekből utalás hasonló témájú Wikiforrásra
* Elérhetősége:[[Sablon:Wikiforrás]]
* Kinézete:{{Wikiforrás}}


&lt;br /&gt;
----

===Wikidézet===
* Mikor használd: Utalás hasonló témájú Wikidézetre
* Elérhetősége:[[Sablon:Wikidézet]]
* Kinézete:{{Wikidézet}}


&lt;br /&gt;
----

===Wikipédia===
* Mikor használd: Utalás hasonló témájú magyar Wikipédia cikkre
* Elérhetősége:[[Sablon:Wikipédia]]
* Kinézete:{{Wikipédia}}


----

===Commons===
* Mikor használd:
* Elérhetősége:[[Sablon:Commons]]
* Kinézete:{{Commons}}


&lt;/div&gt;

&lt;br /&gt;
----

&lt;/div&gt;
&lt;/div&gt;

===Archívum===
* Mikor használd: archívumok ehlyelyezésére egy vitalapon
* Elérhetősége:[[Sablon:Archívum]]
* Kinézete:
{{Archívum}}


&lt;br /&gt;

=== Archív vitalap ===
* Mikor használd: archív vitalapokon
* Elérhetősége:[[Sablon:Vitalap archívum]]
* Kinézete: 
{| class=&quot;messagebox&quot;
|-
| [[Image:Vista-file-manager.png|50px|Archive]]
| Ez egy korábbi vitákat és beszélgetéseket tartalmazó '''[[Wikiforrás:Segítség/Archiválás|archív vitalap]]'''. Ne változtasd meg a lap tartalmát. Ha fel akarsz éleszteni egy itt szereplő vitát, az [[{{TALKSPACE}}:{{BASEPAGENAME}}|aktuális vitalapon]] tedd.
|}
*:''Megjegyzés: a sablon kódja be van illesztve, és a sablon ezen a lapon problémákat okozó részeit kitöröltük.''

===userlap===
* Mikor használd: Tedd ki a felhasználói lapod aljára 
* Elérhetősége:[[sablon:userlap]]
* Kinézete: {{userlap}}


----


===közkincs===
* Mikor használd: 
* Elérhetősége:[[sablon:Közkincs]]
* Kinézete:
{{közkincs}}
----


===  ===
* Mikor használd: 
* Elérhetősége:[[]]
* Kinézete: {{}}</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Sablon:Userlap</title>
    <id>92</id>
    <revision>
      <id>881</id>
      <timestamp>2006-06-15T16:56:27Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>KeFe</username>
        <id>7</id>
      </contributor>
      <minor />
      <text xml:space="preserve">&lt;div style=&quot;margin-left:auto; margin-right:auto; padding: 0em; text-align:center; border: 1px solid #ffc9c9; background-color:#FFFFF3; font-size: 85%; display:table;-moz-border-radius:15px&quot;&gt;
&lt;div style=&quot;display:table-row;&quot;&gt;
&lt;div style=&quot;display:table-cell; vertical-align:middle; padding:0.5em;&quot;&gt;'''Ez a Wikiforrás egyik felhasználói lapja.'''&lt;br /&gt;
Ha ezt a lapot nem a Wikiforrásban olvasod, akkor egy tükrözést látsz. Légy tudatában annak, hogy a lap elavult lehet, és hogy ezen felhasználónak valószínűleg nincs kapcsolata a Wikiforráson kívül semmilyen más, ezt a lapot tartalmazó weboldallal. Az eredeti felhasználói lapot a http://hu.wikisource.org/wiki/{{NAMESPACE}}:{{PAGENAMEE}} címen találod meg.&lt;/div&gt;
&lt;div style=&quot;display:table-cell; vertical-align:middle; padding:.5em;&quot;&gt;[[Image:Wikimedia.png|60px|none|Wiki&lt;!----&gt;media Alapítvány]]&lt;/div&gt;
&lt;/div&gt;
&lt;/div&gt;
&lt;noinclude&gt;[[Kategória:Sablonok|{{PAGENAME}}]]&lt;/noinclude&gt;</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Sablon:Uselap</title>
    <id>93</id>
    <revision>
      <id>172</id>
      <timestamp>2006-06-06T04:20:01Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>KeFe</username>
        <id>7</id>
      </contributor>
      <comment>[[Sablon:Uselap]] moved to [[Sablon:Userlap]]: elütés miatt</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Sablon:Userlap]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:A GNU Szabad Dokumentációs Licenc szövege</title>
    <id>95</id>
    <revision>
      <id>543</id>
      <timestamp>2006-06-11T04:34:10Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>KeFe</username>
        <id>7</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>[[A GNU Szabad Dokumentációs Licenc szövege]] moved to [[Wikiforrás:A GNU Szabad Dokumentációs Licenc szövege]]: Helyre mozgatás</comment>
      <text xml:space="preserve">[[Kategória:Jogi lapok|{{PAGENAME}}]]
'''Figyelem!'''

Ez a szöveg az [http://www.gnu.org/copyleft/fdl.html eredeti angol változat (http://www.gnu.org/copyleft/fdl.html)] fordítása. Mivel nem jogászok által készített hiteles fordítás, jogi szempontból csak az eredeti, angol nyelvű licenc a mérvadó.

== GNU Szabad Dokumentációs Licenc ==


:::1.2 verzió, 2002 november


::Copyright (C) 2000,2001,2002 [[Free Software Foundation]], Inc.
::59 Temple Place, Suite 330, Boston, MA 02111-1307 USA
::Jelen licenc szó szerinti sokszorosítása és terjesztése bárki
::számára megengedett, változtatni rajta ugyanakkor nem lehet.


This is an unofficial translation of the GNU Free Documentation License into Hungarian. It was not published by the Free Software Foundation, and does not legally state the distribution terms for documentation that uses the GNU FDL--only the original English text of the GNU FDL does that. However, we hope that this translation will help Hungarian speakers understand the GNU FDL better.


Ez a GNU Szabad Dokumentációs Licencének nem hivatalos magyar fordítása. Nem a Szabad Szoftver Alapítvány hozta nyilvánosságra, és nem tekinthető a GNU Szabad Dokumentációs Licencet használó dokumentáció terjesztésének jogi feltételének -- erre csak a GNU FDL eredeti angol nyelvű szövege hivatott. Ugyanakkor azt reméljük, hogy ez a fordítás segítséget nyújt majd a magyar anyanyelvűek számára a GNU FDL jobb megértésében. [forrás: http://www.gnu.org/licenses/licenses.html#TOCTranslations]


=== 0. ELŐSZÓ ===


Jelen Licenc célja egy tetszőleges kézikönyv, tankönyv, vagy effajta felhasználható és hasznos dokumentum a szó szoros értelmében „szabaddá” tétele: annak érdekében, hogy mindenkinek biztosítsa a szöveg sokszorosításának és terjesztésének teljes szabadságát, módosításokkal, vagy anélkül, akár kereskedelmi, akár nem-kereskedelmi úton. Másfelől, e Licenc megőrzi a szerző, vagy kiadó munkája elismeréséhez fűződő jogát, s egyúttal mentesíti őt a mások által beiktatott módosítások következményei alól.


Jelen Licenc egyfajta „etalonnak” tekinthető, ami nem jelent mást, mint hogy a dokumentumból származtatott munkák maguk is szabad minősítést kell, hogy kapjanak. E dokumentum egyben a GNU Általános Felhasználói Licenc kiegészítőjeként is szolgál, mely egy a szabad szoftverekre vonatkozó etalon licenc.


E Licenc-t a szabad szoftverek kézikönyveiben való használatra alkottuk, hiszen a szabad szoftver egyben szabad dokumentációt is igényel: egy szabad programot olyan kézikönyvvel kell ellátni, mely ugyanazon szabadságokat biztosítja, mint maga a program. Jelen Licenc, mindazonáltal, nem korlátozódik pusztán kézikönyvekre; feltételei tetszőleges tárgykörű írott dokumentumra alkalmazhatók, függetlenül attól, hogy az könyvformában valaha megjelent-e. Mindamellett e Licencet főként olyan munkákhoz ajánljuk, melyek elsődleges célja az útmutatás, vagy a tájékoztatás.

=== 1. ALKALMAZHATÓSÁG ÉS DEFINÍCIÓK ===


E Licenc minden olyan kézikönyvre, vagy más jellegű, bármilyen médiumon hordozott munkára vonatkozik, melyen megtalálható a szerzői jogtulajdonos által feltüntetett figyelmeztetés, miszerint a dokumentum terjesztése jelen Licenc feltételei alapján lehetséges. Ez a figyelmeztetés nemzetközi, jogdíjmentes, határozatlan idejű licencet biztosít a mű benne meghatározott felhasználhatóságára vonatkozóan.  A „Dokumentum” alább bármely ilyen jellegű kézikönyvre, vagy egyéb munkára vonatkozik. A lakosság minden tagja potenciális licenctulajdonosnak tekinthető, és mindegyikük megszólítása egyaránt „ön”. Ön elfogadja a licenc feltételeit amennyiben a művet lemásolja, módosítja vagy terjeszti oly módon, mely a szerzői jogok alapján engedélyhez kötött.


A Dokumentum „Módosított Változata” bármely olyan munkára vonatkozik, mely tartalmazza a Dokumentumot, vagy annak elemeit akár szó szerint, akár módosításokkal, és/vagy más nyelvre lefordítva.


A „Másodlagos Szakasz” egy egyedi névvel bíró függelék, esetleg a Dokumentum egy megelőző szakasza, mely kizárólag a kiadóknak, vagy az alkotóknak a Dokumentum átfogó tárgyköréhez (vagy kapcsolódó témákhoz) fűződő viszonyáról szól, és nem tartalmaz semmi olyat, ami közvetlenül ezen átfogó témakör alá eshet. (Így ha a Dokumentum részben egy matematika tankönyv, úgy a Másodlagos Szakaszban nincs lehetőség matematikai tárgyú magyarázatokra). A fenti kapcsolat tárgya lehet a témakörrel, vagy a kapcsolódó témákkal való történelmi viszony, illetve az azokra vonatkozó jogi, kereskedelmi, filozófiai, etikai, vagy politikai felfogás.


A „Nem Változtatható Szakaszok” olyan speciális Másodlagos Szakasznak számítanak, melyek ilyetén való meghatározását az a közlemény tartalmazza, miszerint a Dokumentum jelen Licenc hatálya alatt lett kiadva. Ha egy szakasz nem felel meg a fenti Másodlagos definíciónak akkor az nem lehet Nem Változtatható. A Dokumentum tartalmazhat nulla darab Nem Változtatható Szakaszt. ha a Dokumentum nem jelöl ki Nem Változtatható Szakaszt akkor ilyet nem tartalmaz.


A „Borítószövegek” olyan rövid szövegrészek, melyek Címlap-szövegként, illetve Hátlap-szövegként kerülnek felsorolásra abban a közleményben, miszerint a Dokumentum jelen Licenc hatálya alatt lett kiadva. A Címlap-szöveg nem állhat több, mint 5 szóból és a Hátlap-szöveg nem állhat több, mint 25 szóból.


A Dokumentum „Átlátszó” példánya olyan géppel-olvasható változatot jelöl, mely a nyilvánosság számára hozzáférhető formátumban kerül terjesztésre, továbbá melynek tartalma alkalmas a szokványos szövegszerkesztő-programokkal, illetve (pixelekből álló képek esetén) szokványos képmegjelenítő-programokkal, vagy (rajzok esetén) általánosan hozzáférhető rajzprogramok segítségével azonnali és közvetlen változtatásokra; továbbá olyan formátumban mely alkalmas a szövegszerkesztőkbe való bevitelre, vagy a szövegszerkesztők által kezelt formátumokba való automatikus átalakításra. Egy olyan, egyébként Átlátszó formátumban készült példány, melynek markupja, vagy ennek hiánya úgy lett kialakítva, hogy megakadályozza, vagy eltántorítsa az olvasókat minden további módosítástól, nem tekinthető Átlátszónak. A nem „Átlátszó” példányok az „Átlátszatlan” megnevezést kapják.


Az Átlátszóság kritériumainak megfelelő formátumok között megtalálható például a markup nélküli egyszerű ASCII, a Texinfo beviteli formátum, a LaTeX beviteli formátum, az SGML vagy az XML egy általánosan hozzáférhető DTD használatával, és a standardnak megfelelő, emberi módosításra tervezett egyszerű HTML, PostScript vagy PDF. Átlátszó képformátumokra példa a PNG, XCF és a JPG. Az Átlátszatlan formátumok közé sorolhatóak a szabadalmaztatott és csak fizetős szövegszerkesztőkkel olvasható formátumok, az olyan SGML vagy XML, melyhez a szükséges DTD és/vagy egyéb feldolgozó eszközök nem általánosan hozzáférhetők, és az olyan gépileg-generált HTML, PostScript vagy PDF formátum, melyet egyes szövegszerkesztők hoznak létre, kizárólag kiviteli célra.


Egy nyomtatott könyv esetében a „Címlap” magát a címlapot, illetve bármely azt kiegészítő további oldalt jelöl, amely a jelen Licencben definiált címlap-tartalmak közzétételéhez szükséges. Az olyan formátumú munkáknál, melyek nem rendelkeznek effajta címlappal, a „Címlap” a munka címéhez legközelebb eső, ám a szöveg törzsét megelőző szövegrészeket jelöli.

Egy „XYZ Elnevezésű” szakasz a Dokumentum azon alegységét jelenti aminek címe pontosan XYZ, vagy zárójelek között tartalmazza XYZ-t, amit XYZ más nyelvre való fordítása követ. (Az XYZ itt egy lentebb megjelölt szakasz nevet helyettesít, mint például „Köszönetnyilvánítás” „Ajánlások”, „Jóváhagyás” vagy „Előzmények”.) Egy ilyen szakasz „Címét Megőrizni” a Dokumentum módosítása során azt jelenti, hogy a szakasz „XYZ Elnevezésű” marad ezen definíció szerint.

A Dokumentum tartalmazhat Garanciák Kizárását azon figyelmeztetés mellett, mely kijelenti hogy ez a Licenc érvényes a Dokumentumra. A Kizárások ezen licenc mellékleteiként kezelendőek, azonban csak a garanciák kizárásainak tekintetében: minden egyéb állítás, melyet ezen Kizárások esetleg tartalmaznak érvénytelen és nincs hatással ezen Licenc tartalmára.


=== 2. SZÓ SZERINTI SOKSZOROSÍTÁS ===


Önnek lehetősége van a dokumentum kereskedelmi, vagy nem-kereskedelmi jellegű sokszorosítására és terjesztésére, bármely médiumon keresztül, feltéve, hogy jelen Licenc, a szerzői jogi figyelmeztetés, továbbá a Dokumentumot jelen Licenc hatálya alá rendelő közlemény minden példányban egyaránt megjelenik, és hogy e feltételeken kívül semmi mást nem tesz hozzá a szöveghez. Nem alkothat olyan technikai korlátokat, melyek megakadályozhatják, vagy szabályozhatják az ön által terjesztett példányok elolvasását, vagy sokszorosítását. Mindazonáltal elfogadhat bizonyos összeget a másolatok fejében. Amennyiben az ön által terjesztett példányok száma meghalad egy bizonyos mennyiséget, úgy a 3. szakasz feltételeinek is eleget kell tennie.


A fenti kritériumok alapján kölcsönbe adhat egyes példányokat, de akár nyilvánosan is közzéteheti a szöveget.


=== 3. SOKSZOROSÍTÁS NAGYOBB MENNYISÉGBEN ===


Amennyiben 100-nál több nyomtatott változatot (vagy olyan médián készült másolatokat, melyek általában nyomtatott fedőlappal rendelkeznek) tesz közzé a Dokumentumból, és annak Licence feltételül szabja a Borítószövegek meglétét, úgy minden egyes példányt köteles ellátni olyan borítólapokkal, melyeken a következő Borítószövegek tisztán és olvashatóan fel vannak tüntetve: Címlap-szövegek a címlapon, illetve Hátlap-szövegek a hátlapon. Mindkét borítólapra egyértelműen és olvashatóan rá kell vezetnie a kiadó, vagyis jelen esetben az ön nevét. A címlapon a Dokumentum teljes címének jól láthatóan, továbbá minden egyes szónak azonos szedésben kell megjelennie. Ezen felül, belátása szerint, további részleteket is hozzáadhat a borítólapokhoz. Amennyiben az esetleges módosítások kizárólag a borítólapokat érintik, és feltéve, hogy a Dokumentum címe változatlan marad, továbbá a borítólapok megfelelnek minden egyéb követelménynek, úgy a sokszorosítás ettől eltekintve szó szerinti reprodukciónak minősül.


Abban az esetben, ha a borítólapok bármelyikén megkövetelt szövegrészek túl hosszúnak bizonyulnának az olvasható közzétételhez, úgy csak az elsőként felsoroltakat kell feltüntetnie (amennyi józan belátás szerint elfér) a tényleges borítón, a továbbiak pedig átkerülhetnek a következő oldalakra.


Amennyiben 100-nál több Átlátszatlan példányt tesz közzé, vagy terjeszt a Dokumentumból, úgy köteles vagy egy géppel-olvasható Átlátszó példányt mellékelni minden egyes Átlátszatlan példányhoz, vagy leírni minden egyes Átlátszatlan példányban egy a módosítatlan Átlátszó példányt tartalmazó olyan számítógép-hálózat elérhetőségét, mely elérhető az általános hálózati felhasználók számára és onnan nyilvános-szabványú hálózati protokollok segítségével a Dokumentum hozzáadott anyagok nélküli, teljes változata letölthető. Ha az utóbbi lehetőséget választja, köteles gondoskodni arról, hogy attól a naptól kezdve, amikor az utolsó Átlátszatlan példány is terjesztésre került (akár közvetlenül ön által, akár kiskereskedelmi forgalomban), a fenti helyen közzétett Átlátszó példány még legalább egy évig hozzáférhető legyen a felhasználók számára.


Megkérjük, ámde nem kötelezzük önt arra, hogy minden esetben, amikor nagyobb példányszámú terjesztésbe kezd, már jóval ezt megelőzően lépjen kapcsolatba a Dokumentum szerzőivel, annak érdekében, hogy megkaphassa tőlük a Dokumentum esetleges felújított változatát.


=== 4. MÓDOSÍTÁS ===


Önnek lehetősége van a Dokumentum Módosított Változatának sokszorosítására és terjesztésére a 2. és 3. szakaszok fenti rendelkezései alapján, feltéve, hogy a Módosított Változatot kizárólag jelen Licenc feltételeivel összhangban teszi közzé, ahol a Módosított Változat a Dokumentum szerepét tölti be, ezáltal lehetőséget biztosítva annak terjesztésére és módosítására bárkinek, aki csak hozzájut egy példányához. Mindezen felül, a Módosított Változat az alábbi követelményeknek is meg kell, hogy feleljen:


#A Címlapon (és ha van, a borítókon) tüntessen fel egy a Dokumentumétól, illetve bármely korábbi változatétól eltérő címet (melyeknek, ha vannak, a Dokumentum Előzmények szakaszában kell szerepelniük). Egy korábbi változat címét csak akkor használhatja, ha annak szerzője engedélyezte azt.
#A Címlapon szerzőkként sorolja fel a Módosított Változatban elvégzett változtatásokért felelős személyeket, vagy entitásokat, továbbá a Dokumentum fő szerzői közül legkevesebb ötöt (vagy mindet, ha ötnél kevesebben vannak) kivéve, ha ezen feltétel alól ők Önt felmentik.
#A Címlapon a Módosított Változat közzétételéért felelős személyt tüntesse fel kiadóként.
#A Dokumentum összes szerzői jogi figyelmeztetését hagyja érintetlenül.
#Saját módosításaira vonatkozóan is tegyen közzé egy szerzői jogi megjegyzést, a többi ilyen jellegű figyelmeztetés mellett.
#Rögtön a szerzői jogi figyelmeztetéseket követően tüntessen fel egy közleményt, az alábbi Függelék mintájára, melyben engedélyezi a Módosított Változat felhasználását jelen Licenc feltételei alapján.
#A fenti közleményben hagyja érintetlenül a Nem Változtatható Szakaszok és a szükséges Borítószövegek jelen Dokumentum licencében előírt teljes listáját.
#Mellékelje jelen Licenc egy eredeti példányát.
#Az „Előzmények” elnevezésű szakaszt, illetve annak címét szintén hagyja érintetlenül, emellett adjon hozzá egy új elemet, amely minimálisan tartalmazza a Módosított Változat címét, kiadási évét, továbbá az új szerzők, illetve a kiadó nevét, a Címlapon láthatókhoz hasonlóan. Amennyiben a Dokumentum nem tartalmaz semmiféle „Előzmények” elnevezésű szakaszt, úgy hozzon létre egyet, mely tartalmazza a Dokumentum címét, kiadási évét, továbbá a szerzők, illetve a kiadó nevét, a Címlapon láthatókhoz hasonlóan; majd ezt követően adjon hozzá egy új, a Módosított Változatra vonatkozó elemet, a fentiekkel összhangban.
#Ne tegyen változtatásokat a Dokumentumban megadott Átlátszó példány nyilvános hálózati elérhetőségét (ha van ilyen) illetően, vagy hasonlóképp, a Dokumentum alapjául szolgáló korábbi változatok hálózati helyére vonatkozóan. Ezek az „Előzmények” szakaszban is szerepelhetnek. Csak abban az esetben hagyhatja el egyes korábbi változatok hálózati elérhetőségét, ha azok legkevesebb négy évvel a Dokumentum előtt készültek, vagy ha maga az alkotó engedélyezi azt.
#Bármely „Köszönetnyilvánítás”, vagy „Ajánlások” elnevezésű szakasz címét hagyja érintetlenül, továbbá gondoskodjon arról, hogy azok tartalma és hangvétele az egyes hozzájárulókat, és/vagy az ajánlásokat illetően változatlan maradjon.
#A Dokumentum összes Nem Változtatható Szakaszát hagyja érintetlenül, úgy címüket, mint tartalmukat illetően. A szakaszok számozása, vagy bármely azzal egyenértékű jelölés nem tartozik a szakaszcímek közé.
#Töröljön minden „Jóváhagyás” elnevezésű szakaszt. Effajta szakaszok nem képezhetik részét a Módosított Változatnak.
#Ne nevezzen át semmilyen létező szakaszt „Jóváhagyás” elnevezésűre, vagy olyasmire, mely címében a Nem Változtatható Szakaszokkal ütközhet.
#Tartson meg minden Garancia Kizárást.


Ha a Módosított Változat új megelőző szakaszokat tartalmaz, vagy olyan függelékeket, melyek Másodlagos Szakasznak minősülnek, ám nem tartalmaznak a Dokumentumból származó anyagot, abban az esetben, belátása szerint, e szakaszok némelyikét, vagy akár az összeset nem változtathatóként sorolhatja be. Ehhez nem kell mást tennie, mint felsorolni a szóban forgó címeket a Módosított Változat licencének Nem Változtatható Szakaszok listájában. E címeknek határozottan el kell különülnie minden egyéb szakaszcímtől.


„Jóváhagyás” elnevezésű szakaszt csak akkor adhat a Dokumentumhoz, ha az kizárólag a Módosított Változatra utaló megjegyzéseket tartalmaz – például mások recenzióira vonatkozóan, vagy hogy egy szervezet a szöveget egy standard mérvadó definíciójaként ismerte el.


Címlap-szöveg gyanánt egy legfeljebb öt szóból álló szövegrészt adhat meg, a Hátlap-szöveg esetén pedig 25 szót fűzhet a Módosított Változat Borítószövegeinek végéhez. Bármely entitás csak és kizárólag egy Címlap- és egy Hátlap-szövegrészt adhat (akár közvetítőn keresztül) a Dokumentumhoz. Ha a dokumentum már eleve rendelkezik Borítószöveggel, akár azért, mert azt korábban ön adta hozzá, vagy mert valaki más önön keresztül gondoskodott erről, abban az esetben nincs lehetőség újabb Borítószöveg hozzáadására; a régit mindazonáltal lecserélheti, abban az esetben, ha annak kiadója egyértelműen engedélyezi azt.


A Dokumentum szerzője/i és kiadója/i jelen Licenc alapján nem teszik lehetővé nevük nyilvános felhasználását egyetlen Módosított Változat támogatása, vagy támogatottsága érdekében sem.


=== 5. KOMBINÁLT DOKUMENTUMOK ===


Önnek lehetősége van a Dokumentum egyéb, e Licenc hatálya alatt kiadott dokumentumokkal való kombinálására a 4. szakasz módosított változatokra vonatkozó rendelkezései alapján, feltéve, hogy a kombináció módosítás nélkül tartalmazza az eredeti dokumentumok összes Nem Változtatható Szakaszát, és hogy azok mind Nem Változtatható Szakaszként kerülnek felsorolásra a kombinált munka licencében, és tartalmazzák a hozzájuk tartozó Garanciák Kizárásait is.


A kombinált munkának jelen Licenc mindössze egy példányát kell tartalmaznia, az egymással átfedésben lévő Nem Változtatható Szakaszok pedig kiválthatók egy összegzett példánnyal. Amennyiben több Nem Változtatható Szakasz szerepelne ugyanazon címmel, ám eltérő tartalommal, úgy alakítsa át minden egyes szakasz címét olyan módon, hogy mögéírja zárójelben az eredeti szerző és kiadó nevét (ha ismeri), vagy egy egyedi sorszámot. Ha szükséges, a Nem Változtatható Szakaszok címeivel is végezze el a fenti módosításokat a kombinált munka licencében.


A kombinált munkában az eredeti dokumentumok összes „Előzmények” elnevezésű szakaszát össze kell olvasztania, miáltal egy összefüggő „Előzmények” elnevezésű szakasz jön létre; hasonlóképp kell eljárnia a „Köszönetnyilvánítás”, illetve az „Ajánlások” elnevezésű szakaszok tekintetében. Ugyanakkor minden „Jóváhagyás” elnevezésű szakaszt törölnie kell.


=== 6. DOKUMENTUMGYŰJTEMÉNYEK ===


Önnek lehetősége van a Dokumentumból, illetve bármely egyéb, e Licenc hatálya alatt kiadott dokumentumból gyűjteményt létrehozni, és az egyes dokumentumokban található licenceket egyetlen példánnyal kiváltani, feltéve, hogy a gyűjteményben szereplő összes dokumentum esetén minden más tekintetben követi jelen Licenc feltételeit, azok szó szerinti sokszorosítására vonatkozóan.


Tetszése szerint ki is emelhet egy meghatározott dokumentumot a gyűjteményből, továbbá terjesztheti azt jelen Licenc feltételei alapján, feltéve, hogy a szóban forgó dokumentumhoz mellékeli e Licenc egy példányát, és minden egyéb tekintetben betartja jelen Licenc előírásait a dokumentum szó szerinti sokszorosítására vonatkozóan.


=== 7. ÖSSZEFŰZÉS FÜGGETLEN MUNKÁKKAL ===


A Dokumentum és annak származékainak különálló, vagy független dokumentumokkal, illetve munkákkal való összefűzése egy közös tárolási, vagy terjesztési egységen „gyűjteménynek” nevezendő, amennyiben az összefűzés eredményeképp érvényes szerzői jogi feltételek nem korlátozzák jobban az öszefűzés felhasználóinak jogait, mint amennyire azt az egyes összetevők teszik. Amikor a Dokumentum része egy gyűjteménynek akkor ezen Licenc nem érvényes a gyűjtemény azon részeire melyek nem a Dokumentumból származtatott munkák.


Amennyiben a 3. szakasz Borítószövegekre vonatkozó rendelkezései alkalmazhatók a Dokumentum e példányaira, és a Dokumentum a teljes összegzésnek kevesebb, mint felét teszi ki, úgy a Dokumentum Borítószövegeit olyan módon is el lehet helyezni a borítókon, hogy azok csak magát a Dokumentumot fogják közre, vagy a borítóknak megfelelő elektronikus formában, amennyiben a Dokumentum elektronikus formában található. Minden más esetben a teljes összegzés borítólapjain kell feltüntetni a fenti szövegeket.


=== 8. FORDÍTÁS ===


A fordítás egyfajta módosításnak tekinthető, így hát a Dokumentum lefordított példányai a 4. szakasz rendelkezései alapján terjeszthetők. A Nem Változtatható Szakaszok lefordítása külön engedélyt igényel a szerzői jogtulajdonostól, mindazonáltal közzéteheti a lefordított változatokat is abban az esetben, ha az eredeti Nem Változtatható Szakaszokat is belefoglalja a munkába. E Licenc lefordítására, valamint minden, a Dokumentumhoz tartozó Licenc mellékletre, illetve az esetleges Garanciák Kizárásaira ugyanezek a feltételek érvényesek, vagyis a lefordított változat csak akkor jelenhet meg, ha mellette ott van az eredeti, angol nyelvű Licenc, a mellékletek és kizárások szövege is. Amennyiben eltérés mutatkozna az eredeti változat, illetve a fordítás között, úgy a Licenc angol nyelvű eredetije tekintendő mérvadónak.

Ha a Dokumentum egy szakasza „Köszönetnyilvánítások”, „Ajánlások” vagy „Előzmények” elnevezésű akkor a Cím Megőrzésének (1. szakasz) feltétele (4. szakasz) általában a konkrét cím megváltoztatását jelenti.


=== 9. MEGSZŰNÉS ===


A jelen Licencben egyértelműen kijelölt kereteken kívül tilos a Dokumentum bárminemű sokszorosítása, módosítása, allicencelése, vagy terjesztése. Minden ezzel szembeni sokszorosítási, módosítási, allicencelési, vagy terjesztési kísérlet a jelen Licencben meghatározott jogok automatikus megszűnését vonja maga után. Azok a felek, ugyanakkor, akik önön keresztül jutottak másolathoz, vagy jogosultságokhoz, nem veszítik el azokat, amíg maradéktalanul betartják e Licenc előírásait.


=== 10. JELEN LICENC JÖVŐBENI JAVÍTÁSAI ===


Megtörténhet, hogy a Szabad Szoftver Alapítvány időről időre felülvizsgált és/vagy új verziókat bocsát ki a GNU Szabad Dokumentációs Licencből. E verziók szellemisége hasonló lesz jelen változatéhoz, ám részleteikben eltérhetnek, új problémák, új aggályok felmerülése okán. Vö.: http://www.gnu.org/copyleft/


A Licenc minden változata egyedi verziószámmal van ellátva. Ha a Dokumentum jelen Licenc egy konkrét, számozott verziójára, „vagy bármely újabb verzióra” hivatkozik, úgy önnek a szóban forgó változat, vagy bármely újabb a Szabad Szoftver Alapítvány által (nem vázlatként) publikált verzió feltételeinek követésére lehetősége van. Ha a Dokumentum nem ad meg semmilyen verziószámot, úgy bármely a Szabad Szoftver Alapítvány által valaha (nem vázlatként) publikált változat megfelel.

== FÜGGELÉK: A Licenc alkalmazása saját dokumentumaira ==


Ha e Licencet egy ön által írt dokumentumban kívánja használni, akkor mellékelje hozzá a Licenc egy példányát, továbbá vezesse rá az alábbi szerzői jogi és licenc közleményeket, rögtön a címlapot követően:


 '''Copyright (C) ÉV ''AZ ÖN NEVE.'''''

 E közlemény felhatalmazást ad önnek jelen dokumentum sokszorosítására, 
 terjesztésére és/vagy módosítására a Szabad Szoftver Alapítvány által kiadott 
 GNU Szabad Dokumentációs Licenc 1.2-es, vagy bármely azt követő verziójának 
 feltételei alapján. 
 Nincs Nem Változtatható Szakasz, nincs Címlap-szöveg, nincs Hátlap-szöveg. 
 E licenc egy példányát a „GNU Szabad Dokumentációs Licenc” elnevezésű 
 szakasz alatt találja.


Ha a szövegben vannak Nem Változtatható Szakaszok, Címlap Szövegek vagy Hátlap szövegek, akkor a „Nincs ... nincs Hátlap-szöveg” részt az alábbira cserélje:

 Nem Változtatható szakaszok ITT SOROLJA FEL A CÍMEIKET, 
 a Címlap-szövegek FELSOROLÁS és Hátlap-szövegek FELSOROLÁS.

Ha vannak Nem Változtatható szakaszok de nincsenek Címlap-szövegek, vagy ezen három lehetőség egyéb kombinációinak esetén ezen két változatból szerkessze meg a helyzetnek megfelelő szöveget.

Amennyiben a dokumentum haladó programkód-példákat is tartalmaz, úgy azt javasoljuk, hogy e példákat egy választása szerinti szabad szoftver licenc alatt közölje – mint például a GNU Általános Felhasználói Licenc –, hogy lehetővé tegye a kódok szabad szoftverekben való alkalmazását.

==Korábbi változat szövege==
[[GFDL v1.1]]
== Eredeti változat ==
* http://www.gnu.org/copyleft/fdl.html

[[Kategória:Szabad licencek]]

[[en:GFDL]] [[ca:GNU Free Documentation License]] [[cy:GNU FDL]] [[da:GNU Free Documentation License]] [[de:GNU Freie Dokumentationslizenz]] [[eo:GFDL]] [[es:Licencia de Documentación Libre GNU]] [[fr:Licence de documentation libre GNU]] [[it:GNU Free Documentation License]] [[ja:GNU FDL]] [[nl:GNU/FDL]] [[pl:GNU Free Documentation License]] [[pt:GNU FDL]] [[simple:Simple English GFDL]] [[sv:GNU FDL]] [[zh:GNU自由文档协议证书]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>GNU jogosítvány</title>
    <id>96</id>
    <revision>
      <id>5562</id>
      <timestamp>2006-11-10T18:17:55Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>KeFe</username>
        <id>7</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>kat:jogi lapok</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     = | nincsszerző =
| cím        = GNU jogosítvány
| szakasz    =
| előző      =
| következő  =
| megjegyzés =
}}

[[Kategória:Jogi lapok]]

&lt;center&gt;&lt;b&gt;GNU KÖNYVTÁRI ÁLTALÁNOS NYILVÁNOS JOGOSÍTVÁNY&lt;/b&gt;&lt;/center&gt;

''Bárki terjesztheti, másolhatja a dokumentumot, de módosítása nem megengedett. Ez a fordítás csak tájékoztató jellegű és jogi szempontból csakis az [http://www.gnu.org/licenses/lgpl.html angol eredeti] a mérvadó.''

· Verzió, 1991 június &lt;b&gt;Copyright (C) 1989, 1991 [[Free Software Foundation]], Inc.&lt;/b&gt; 675 Mass Ave, Cambridge, MA 02139, USA

Bárki számára megengedett ezen licenc dokumentum szó szerinti kópiáinak másolása és terjesztése, de nem engedélyezett ennek megváltoztatása.

[Ez a könyvtári ÁNYJ első kiadott változata. 2-nek azért van nevezve, mert együtt jelenik meg a közönséges ÁNYJ 2-es verziójával.]

==Bevezetés==

A legtöbb szoftver licencét arra tervezték, hogy megvonja az ön szabadságát a szoftver megváltoztatására és terjesztésére. Ezzel ellentétben, a GNU Általános Nyilvános Jogosítvány azért jött létre, hogy garantálja az ön szabadságát szabad szoftver megváltoztatására és terjesztésére – bizonyossá tegye, hogy a szoftver szabad minden felhasználója számára.

Ez a jogosítvány, a Kevésbé Általános Nyilvános Jogosítvány számos, külön a Szabad Szoftver Alapítvány által kijelölt szoftvercsomagokra (jellemzően könyvtárakra), valamint más, e licenc használata mellett döntő szerzők szoftvereire vonatkozik. Ezt ön is használhatja, de javasoljuk, hogy az alábbi bővebb kifejtés alapján fontolja meg, hogy ez a licenc, vagy a normál Általános Nyilvános Jogosítvány ([[w:GPL|GPL]]) a megfelelőbb az ön esetében.

==Szabad szoftver==
Amikor szabad szoftverről beszélünk, akkor a használat szabadságára utalunk, nem az árra. A mi Általános Nyilvános Jogosítványainkat arra terveztük, hogy biztosítsa önnek a szovtver felhasználását, másolását, terjesztését, amelyek forráskódját elérhetővé tettük az ön számára, azt szétszedheti, megváltoztathatja, vagy darabjait használhatja új szabad programokban: még akkor is, ha a terjesztést, vagy továbbadásért költséget kíván felszámítani. A GNU licenc alatt megteheti ezeket a dolgokat.

Jogainak védelmére szükségesnek tartjuk korlátozások megtételét, melyek megtiltják, hogy bárki megtagadja öntől ezeket a jogokat, vagy önt ezekről a jogokról lemondásra kérje. Ezek a korlátozások az ön bizonyos kötelezettségeire vannak értelmezve, ha a könyvtárak másolatait terjeszti, vagy módosítja azokat.

Például, ha a könyvtárak másolatait terjeszti, akár ingyen, akár díjazásért, a címzetteknek meg kell adnia mindazokat a jogokat, amelyeket mi megadtunk önnek. Ha összekapcsol egy programot a könyvtárral, át kell adnia a címzetteknek a fájlok teljes tárgykódját úgy, hogy lehetőségük legyen szétkapcsolni, változtatás után visszakapcsolni a könyvtárhoz és újraszerkeszteni azt. És ismertetnie kell velük ezeket a kikötéseket, hogy ők is megismerhessék és élhessenek a jogaikkal.

==A jogait két lépéssel védjük: ==
(1) szerzői jogot tartunk fenn, és 
(2) átadjuk önnek ezt a jogosítványt, amely jogos engedélyt ad a szoftver másolására, terjesztésére és/vagy módosítására.

Továbbá minden szerző védelmére biztosítani akarjuk, hogy bárki megértse, nincs szavatosság ezekre a szabad könyvtárakra. Ha a könyvtárat valaki módosította és tovább adta, azt akarjuk, hogy a címzett tudja, amije van, az nem az eredeti verzió, így egy mások által bevitt bármilyen probléma nem vet rossz fényt az eredeti szerzők jó hírnevére.

Végül, egy szabad program állandóan fenyegetve van szoftverszabadalmaktól. El akarjuk kerülni azt a veszélyt, hogy szabad program elosztó társaságok egyedileg szabadalmi jogosultsághoz jussanak, így valójában szabadalmazott programmá alakítsák. Ennek megelőzésére kinyilvánítjuk, hogy bármely szabadalom, amelyet valaki védeni kíván, szabad használatú és egyáltalán nem védett.
{{lektor}}
A legtöbb, valamilyen könyvtár által tartalmazott GNU szoftver a közönséges GNU Általános Nyilvános Jogosítvánnyal van lefedve, amely utility programok számára van tervezve. Ez a jogosítvány, a GNU Könyvtári Általános nyilvános Jogosítvány bizonyos, erre szánt könyvtárakra vonatkozik. Ez a jogosítvány alig különbözik a közönséges másiktól: feltétlenül olvassa el teljes egészében, és ne tételezze fel, hogy bármi, ami ebben van, ugyanaz, mint a közönséges jogosítványban.

Az ok, amiért külön nyilvános jogosítványunk van számos könyvtárra, az, hogy az emberek általában elhomályosítják a megkülönböztetést, amit mi megteszünk egy program módosítása vagy hozzátétele és annak egyszerű használata között. Egy program hozzáfűzése egy könyvtárhoz, a könyvtár megváltoztatása nélkül számos vélemény szerint egyszerűen a könyvtár használata, és analóg egy utility vagy alkalmazói program futatásával. Azonban szöveg szerinti és jogi értelemben a hozzáfűzött végrehajtható program egy kombinált munka, egy származéka az eredeti könyvtárnak, és a közönséges Általános Nyilvános Jogosítvány így is kezeli azt.

Ennek az elhomályosított megkülönböztetésnek a következtében a közönséges Általános Nyilvános Jogosítvány használata a könyvtárakra nem segítette eredményesen a szoftver megosztást, mivel a fejlesztők legtöbbje nem használta a könyvtárakat. Arra a következtetésre jutottunk, hogy gyengébb feltételek jobban elősegíthetik a megosztást.

Azonban a nem-szabad programok korlátlan csatlakoztatása megfosztaná azoknak a programoknak a használóit minden jótéteménytől, amely maguknak a könyvtárak-nak a szabad státusából ered. Ez a Könyvtári Általános Nyilvános Jogosítvány arra van tervezve, hogy lehetővé tegye nem-szabad programok fejlesztőinek szabad könyvtárak használatát, mialatt ilyen programok használójaként megőrzik az ön szabadságát az azokat befoglaló könyvtárak megváltoztatására. (Még nem láttuk, hogyan érhető ez el fejléc fájlok megváltoztatása vonatkozásában - de megvalósítottuk ezt a könyvtárak tényleges működése megváltoztatásának vonatkozásában). Reméljük, hogy ez a szabad könyvtárak gyorsabb fejlesztését fogja kezdeményezni.

A másolás, terjesztés és módosítás pontos követelményei és feltételei következnek. Fordítson alapos figyelmet a „könyvtáron alapuló mű” és a „könyvtárat használó mű” közötti különbségre. Az előbbi a könyvtárból származó kódot tartalmaz, míg az utóbbi csak együttműködik a könyvtárral.

Megjegyezzük, lehetséges egy könyvtár számára, hogy inkább a közönséges Általános Nyilvános Jogosítvánnyal legyen lefedve, mint ezzel a speciálissal.

==GNU KÖNYVTÁRI ÁLTALÁNOS NYILVÁNOS JOGOSÍTVÁNY KIKÖTÉSEK ÉS FELTÉTELEK MÁSOLÁSHOZ, TERJESZTÉSHEZ ÉS MÓDOSÍTÁSHOZ==

· Ez a Jogosítvány Egyezmény olyan szoftver könyvtárra vonatkozik, amelyek tartalmaz a szerzői jog tulajdonos, vagy másik jogosult fél által elhelyezett közleményt, amely kijelenti, hogy az terjeszthető ennek a Könyvtári Általános Nyilvános Jogosítványnak („ezen Jogosítvány''-nak is nevezett) követelményei alatt. Minden jogosultat „ön''-nek címezünk.

A „könyvtár'' szoftver funkciók és/vagy adatok gyűjteményét jelenti, melyek úgy vannak előkészítve, hogy alkalmasan hozzáfűzhetők legyenek alkalmazói programokhoz (amelyek használják annak funkcióit és adatait) végrehajtható program kialakítására.

A „Könyvtár'' az alábbiakban olyan szoftver könyvtárat vagy munkát jelent, amely ezen követelmények alatt terjeszthető. A „Könyvtáron alapuló munka'' jelenti, vagy a Könyvtárat, vagy a szerzői jog alá tartozó származékos munkát: azt mondhatjuk, egy munkát, amely tartalmazza a Könyvtárat vagy annak egy részét, vagy szó szerint vagy módosulatként és/vagy lefordítva közvetlenül más nyelvre. (A továbbiakban a fordítást beleértjük korlátozás nélkül a „módosítás'' kifejezésbe.)

„Forráskód'' egy munka számára, a munka bemutatott formáját jelenti, annak módosítása elkészítéséhez. Egy könyvtár esetére a teljes forráskód jelenti az összes forráskódot minden tartalmazott modulra, plusz valamennyi interfész definiáló fájlt, valamint a könyvtárba szerkesztés és beiktatás irányításához használt leírást.

A másoláson, terjesztésen és módosításon túli tevékenységek nincsenek lefedve ezen Jogosítvánnyal, ezek kivülesnek annak hatókörén. A Könyvtárat használó program tevékenysége nincs korlátozva, és egy ilyen program kimenete csak akkor van lefedve, ha annak tartalma a Könyvtáron alapuló munkát képez (függetlenül a Könyvtár használatától az azt író eszközben). Hogy ez mikor igaz, az függ attól, hogy mit csinál a Könyvtár, és mit a program, amely a Könyvtárat használja.

· Másolhatja és terjesztheti a Könyvtár teljes forráskódjának szó szerinti másolatait, ahogy megkapta azt, valamilyen hordozón, feltéve, hogy feltűnően és alkalmasan mindegyik másolaton közzétesz egy szerzői jogi közleményt és a szavatosság kizárását: érintetlenül hagy minden közleményt, amely erre a Jogosítványra és a szavatosság hiányára vonatkozik: és ennek a Jogosítványnak a másolatát a Könyvtárral együtt terjeszti.

Felszámíthat díjazást egy másolat átvitelének fizikai közreműködéséért, és választásként felajánlhat szavatossági védelmet díjazásért cserébe.

· Módosíthatja a Könyvtár vagy annak egy részmásolatát vagy másolatait, így egy, a Könyvtáron alapuló munkát kialakítva, és másolhatja, terjesztheti az ilyen módosulatokat, vagy munkákat a fenti 1. Szakasz követelményei szerint, feltéve, hogy eleget tesz az alábbi feltételek mindegyikének:

· Magának a módosított munkának szoftver könyvtárnak kell lennie.

· Úgy kell létrehoznia a módosított fájlokat, hogy szembetűnő bejegyzést viseljenek kijelentve, hogy ön megváltoztatta a fájlokat és közölve a változtatás szerint.

· Úgy kell létrehoznia a jogosítandó munka egészét, hogy az díjazás nélkül rendelkezésre álljon minden harmadik fél részére ezen Jogosítvány követelményei szerint.

· Ha egy módosított könyvtárban egy szolgáltatás, egy olyan alkalmazói program által átadandó függvényre, vagy adat táblázatra hivatkozik, amely használja a szolgáltatást, és egy argumentumon kívül más is átadásra kerül a szolgáltatás meghívásakor, akkor jóhiszemű erőfeszítést kell tennie annak biztosítására, hogy abban az esetben, ha az alkalmazás nem ad át ilyen függvényt vagy táblázatot, a szolgáltatás még működjön, és hajtsa végre feladatának bármely részét, amelynek értelme marad.

(például egy négyzetgyök kiszámító függvénynek egy könyvtárban olyan feladata van, amely teljesen jól-definiált az alkalmazástól függetlenül. Ezért a 2d alszakasz megköveteli, hogy ezen függvény által használt alkalmazásból átadott függvénynek, vagy táblázatnak opcionálisnak kell lennie: ha az alkalmazás nem adja azt át, a négyzetgyök függvénynek még kell négyzetgyököt számolnia.)

Mindössze ezek a követelmények vonatkoznak a módosított munkára. Ha annak a munkának azonosítható részei nem származnak a Könyvtárból, és indokoltan tekintetbe vehetők független és önmagukban elkülöníthető munkák, akkor ezen Jogosítványt és követelményeit nem kell alkalmazni azokra a részekre, amelyeket elkülönített munkáként terjeszt. De ha ön ugyanezeket a részeket úgy forgalmazza, mint az egész könyvtáron alapuló munka egy részét, az egész terjesztésének meg kell felelnie ezen Jogosítvány követelményeinek, amely megengedi más jogosultaknak a kiterjesztését a teljes egészre, és így mindenkinek és minden részre, attól függetlenül, hogy ki írta azt.

Tehát nem célja ennek a szakasznak, hogy jogokat igényeljen vagy a teljes egészében ön által írt munkákra küzdjön az ön jogáért: inkább az a célja, hogy gyakorolja a könyvtáron alapuló közös munkák terjesztésének és származtatásának ellenőrzési jogát.

Mindamellett, a Könyvtárral (vagy a Könyvtáron alapuló munkával) a nem a Könyvtáron alapuló más munkák puszta felhalmozása a tároló vagy a forgalmazási közegek tömegében nem eredményezi a más munkák ezen Jogosítvány hatókörébe tartozását.

· Választhatja a közönséges GNU Általános Nyilvános Jogosítvány követelményeinek alkalmazását ezen Jogosítvány helyett a Könyvtár egy másolatához. Ennek megtételéhez meg kell változtatnia minden közleményt, amely ennek a Jogosítványnak felel meg úgy, hogy az a közönséges GNU Általános Nyilvános Jogosítvány 2. verziójának feleljen meg ezen Jogosítvány helyett. (Ha a közönséges GNU Általános Nyilvános Jogosítvány 2. verziójánál újabb verzió jelenik meg, megadhatja azt a verziót ehelyett, ha akarja.) Ne végezzen más változtatást ezekben a közleményekben.

Ha ez a változtatás egy adott másolatra megtörténik, az visszafordíthatatlan arra a másolatra nézve, így a közönséges GNU Általános Nyilvános Jogosítvány vonatkozik az ennek a másolatnak minden további másolatára és származékára.

Ez a választás akkor hasznos, ha a Könyvtár kódjának egy részét be akarja másolni egy programba, amely nem könyvtár.

· Másolhatja és terjesztheti a Könyvtárat (vagy annak egy részét vagy származékát, a 2. szakasz szerint) tárgykódban vagy végrehajtható formában a fenti 1. és 2. szakasz követelményei szerint, feltéve, hogy ellátja azt a megfelelő géppelolvasható forráskóddal, melyet a fenti 1. és 2. szakasz követelményei szerint kell terjeszteni a kereskedelemben szokásos szoftver csere adathordozókon.

Ha a tárgykód terjesztése egy megnevezett helyről történő másolási elérhetőség ajánlása alapján készült, akkor a forráskód egyenértékű másolási elérhetőség ajánlása alapján készült, akkor a forráskód egyenértékű másolási elérhetőségének ajánlása ugyanarról a helyről kielégíti a forráskód terjesztésének követelményét, ámbár a harmadik felet nem kötelezi a forráskód lemásolására a tárgykóddal együtt.

· Egy programot, amely a Könyvtár valamilyen részének módosulatát nem tartalmazza, de arra tervezték, hogy a Könyvtárral működjék, lévén azzal szerkesztve vagy összefűzve, „a Könyvtárat használó munkának'' nevezzük. Az ilyen munka, elkülönítésben, nem a Könyvtár származékos munkája, és ezért kivülesik ezen Jogosítvány hatókörén.

Azonban összefűzve egy, „ a Könyvtárat használó'' egy, a Könyvtár által létrehozott végrehajtható programmal, amely a Könyvtár származéka ( mivel tartalmazza a Könyvtár részét), inkább, mint egy „könyvtárat használó munka''. A végrehajtható program ezért le van fedve ezzel a Jogosítvánnyal. A 6. szakasz közli a követelményeket az ilyen végrehajtható programok terjesztéséhez.

Mikor „a Könyvtárat használó'' egy fejléc fájlból használ anyagot, amely a Könyvtár része, a tárgykód a munka számára lehet a Könyvtár száma- zékos munkája még akkor is, ha a forráskód nem. Hogy ez igaz-e, az különösen fontos, ha a munka összefűzhető a Könyvtáron kívül, vagy a munka maga egy könyvtár. Annak a küszöbe, hogy ez igaz legyen, nincs a törvényben pontosan meghatározva.

Ha egy ilyen tárgy fájl csak numerikus paramétereket, adat struktúra elrendezéseket és tartozékokat használ, és kis makrókat és kis inline függvényeket (tíz soros vagy kisebb hosszúságút), akkor a tárgy fájl használata nem korlátozott, tekintet nélkül ara, hogy az egy legálisan származékos munka-e. (Azok a végrehajtható programok, melyek ilyen tárgykódot tartalmaznak plusz a Könyvtár részét, még a 6. szakasz hatálya alá esnek.)

Egyébként, ha a munka a Könyvtárnak egy származéka, akkor a munkához a tárgykódot a 6. szakasz kikötései szerint terjesztheti. Egy ilyen munkát tartalmazó végrehajtható program szinten a 6. szakasz hatálya alá esik, akár hozzá van fűzve közvetlenül magához a Könyvtárhoz, akár nem.

· Kivételként a fenti szakaszhoz, egy „Könyvtárat használó munkát'' szerkeszthet és össze is fűzhet a Könyvtárral olyan munka létrehozására, mely tartalmazza a Könyvtár részeit, és terjesztheti ezeket a munkákat az ön által választott követelmények szerint, feltéve, hogy ezek a követelmények megengedik a munka módosítását az átvevő saját használatára és a konstruálás megfordítását az ilyen módosulatok visszafejtésére.

Ennek a munkának minden másolatával együtt feltűnő közleményt kell adnia arról, hogy a munka, amely a Könyvtárat használja és ez a Könyvtár le van fedve ezzel a Jogosítvánnyal. Mellékelnie kell ennek a Jogosítványnak egy másolatát. Ha a munka végrehajtás alatt szerzői jogi nyilatkozatot jelenít meg, akkor a szerzői jogi nyilatkozatot hozzá kell számítania ehhez a Könyv- tárhoz, épp úgy, mint a hivatkozást a használó utasítására, hogy másolja le ezt a Jogosítványt. Továbbá meg kell tennie a következő dolgokat:

· El kell látnia a munkát a teljes, annak megfelelő géppel-olvasható forráskóddal a Könyvtárhoz, amely tartalmaz minden, a munkában használt változtatást (amelyet a fenti 1. és 2. szakasz követelményei szerint kell terjeszteni): és, ha a munka egy, a Könyvtárral összefűzött végrehajtható program, a teljes, géppel-olvasható „a Könyvtárat használó munkával'', tárgykódként és/vagy forráskódként, úgy, hogy a használó módosítani tudja a Könyvtárat és újra össze tudja fűzni, hogy létrehozhasson egy olyan végre- hajtható programot, amely a módosított Könyvtárat tartalmazza. (Magától értetődő, hogy az a használó, aki a Könyvtáron megváltoztatja a definíciós fájlok tartalmát, nem lesz szükségszerűen képes visszaszerkeszteni az alkalmazást a módosított definíciók használatához.)

· Mellékelnie kell a munkához egy legalább három évig érvényes írásos ajánlatot arról, hogy átadja ugyanennek a használónak a fenti 6 alszakaszban meghatározott anyagokat a terjesztés megvalósítási költségét meg nem haladó díjazásért.

· Ha a munka terjesztése egy megnevezett helyről történő másolási elérhetőség ajánlása alapján

készült, akkor az ajánlat egyenértékű a fentiekben meghatározott anyagok ugyanazon helyről

történő másolási elérhetőségével.

· Ellenőrizze, hogy a használó már megkapta ezeket az anyagokat, vagy már elküldött egy

másolatot ennek a használónak.

Végrehajtható program esetén „a Könyvtárat használó munka'' szükséges formájába bele kell érteni annyi adatot és utility programot, amennyi abból a végrehajtható program reprodukálásához szükséges. Azonban, speciális kivétel- ként, a terjesztett forráskódnak nem kell semmi olyan tartalmaznia, amit rendes körülmények között az operációs rendszerek fő elemeiként (compiler, kernel, stb.) terjesztenek (akár forrás, akár bináris formában), amelyek alatt végrehajtható program fut, tekintet nélkül arra, hogy maguk az elemek velejárói a végrehajtható programnak.

Megtörténhet, hogy ez a követelmény ellentmond más tulajdonú könyvtárak jogosítványi korlátozásainak, amelyek nincsenek általános esetben az operációs rendszerhez mellékelve. Ilyen ellentmondás azt jelenti, hogy nem használhatja mindkettőt és vele együtt a Könyvtárat a végrehajtható programban, amelyet terjeszt.

7. Elhelyezhet olyan könyvtári szolgáltatásokat, amelyek egymás mellett egy Könyvtáron alapuló munka egy egyszerű könyvtárban együtt másik könyvtári szolgáltatással, amely nincs lefedve ezzel a Jogosítvánnyal, és terjesztheti ilyen kombinált könyvtárként, feltéve, hogy ezt a két dolgot megteszi:

· Ellátja a kombinált könyvtárat ugyanennek a Könyvtáron alapuló munkának egy másolatával, kombinálatlanul egy másik könyvtári szolgáltatással. Ezt a fenti szakasz követelményei szerint kell terjeszteni.

b) Adjon szembetűnő nyilatkozatot a könyvtárral arról a tényről, hogy annak egy része a Könyvtáron alapuló munka, és elmagyarázva, hogy hol lehet meg- találni a vele járó kombinálatlan formáját ugyanennek a munkának.

8. Nem szabad másolnia, módosítania, aljogosítvánnyal ellátnia, mással összeszerkesztenie, vagy terjesztenie a Könyvtárat, kivéve, ha ez kifejezetten így rendelkezik ezen Jogosítvány szerint. Bármely kísérlet egyébként a Könyvtár másolására, módosítására, aljogosítvánnyal ellátására, mással összeszerkeszté- sére érvénytelen, és automatikusan megszünteti az ön jogait erre a Jogosítvány- ra vonatkozóan. Továbbá, azok a felek, akik kaptak a másolatokból, vagy jogokból, amelyek önt ezen Jogosítvány szerint már nem illették meg, az ő jogosultságuk is megszűnik mindaddig, míg az ilyen partnerségben szolgálat- készek maradnak.

9. Ön nincs ennek a Jogosítványnak a elfogadására kötelezve, mivel nem írta azt alá. Azonban semmi más egyéb nem adhat engedélyt a Könyvtár vagy származékos munkáinak módosítására vagy terjesztésére. Ezeket a műveleteket a törvény tiltja, ha nem fogadja el ezt a Jogosítványt. Ennek okáért, a Könyvtár (vagy a Könyvtáron alapuló valamely munka) módosítása vagy terjesztése esetén fel kell tüntetnie ezen Jogosítvány ön általi elfogadását, és ezzel annak minden követelményét és feltételét a Könyvtár vagy azon alapuló munkák terjesztésére vagy módosítására.

10. Mindenkor, amikor újra elosztja a Könyvtárat (vagy a Könyvtáron alapuló valamilyen munkát), a címzett automatikusan elnyeri az eredeti jogosult jogosítványát az ezen a kikötések és feltételek tárgyát képező Könyvtár másolására, terjesztésére, mással összeszerkesztésére vagy módosítására. Nem köthet ki bármilyen egyéb korlátozást a címzett gyakorlatában, mint amit ebben a törvények megengednek. Nem felelőssége engedékenysége kényszeríteni harmadik felet ezen Jogosítvány iránt.

11. Ha bírósági határozat vagy szabadalom sértés okán vagy egyéb (szabadalom kiadással nem korlátozott) egyéb ok következményeként feltételek vannak önre kiróva (akár bírói rendelkezéssel, megegyezéssel, akár egyéb módon), amelyek ellentmondanak ezen Jogosítvány feltételeinek, ezek nem nyújtanak felmentést önnek ezen Jogosítvány feltételei alól. Ha ön nem tud úgy terjeszteni, hogy együttesen eleget tegyen ezen Jogosítványból eredő kötelezettségeinek és más ide vonatkozó kötelezettségeinek, akkor ennek következményeként a Könyvtárat egyáltalán nem terjesztheti. Például, ha egy szabadalmi jogosítvány nem engedi meg szerzői jogdíj-mentesen a Könyvtár újraelosztását bárki által, aki közvet- lenül vagy közvetetten az ön révén másolathoz jutott, akkor az egyetlen lehetőség, hogy eleget tehessen ennek és a Jogosítványnak az, hogy teljesen tartózkodik a Könyvtár terjesztésétől.

Ha ennek a szakasznak valamely részét érvénytelennek vagy érvényesíthetetlennek tartja sajátos körülmények között, a szakasz maradéka van alkalmazásra szánva, és a szakasz egésze más körülmények közötti alkalmazásra van szánva.

Nem célja ennek a szakasznak rábírni önt valamely szabadalom vagy tulajdonjogi

igény megsértésére vagy ilyen igény érvényességéért küzdeni: ennek a szakasznak

egyetlen célja, hogy megvédje a szabad szoftverek terjesztési rendszerének

sértetlenségét, amely a nyilvános jogosítvány gyakorlatában teljesül. Sok ember

adott nagylelkű hozzájárulást az ezzel a rendszerrel terjesztett szoftverek

széles sokaságához bizalommal a rendszerrel terjesztett szoftverek

széles sokaságához bizalommal a rendszer következetes alkalmazása iránt: a

szerzőn/adományozón múlik a döntés, hogy kész szoftvert terjeszteni egy más

rendszerben és az engedélyesre nem hárulhat ez a választás.

Ez a szakasz arra van szánva, hogy teljesen tisztázza, mi a nézetünk ezen Jogosítvány adta támasz fontosságáról.

12. Ha a Könyvtár terjesztése és/vagy használata bizonyos országokban korlátozva van akár szabadalmakkal, akár szerzői jogi egyezményekkel eredeti szerzői jog tulajdonos, aki a Könyvtárat ezen Jogosítvány hatálya alá helyezte, hozzátehet egy határozott földrajzi terjesztési határolást, amely kizárja ezeket az országokat, így a terjesztés csak az így ki nem zárt országokban engedélyezett. Ilyen esetben ez a Jogosítvány magába foglalja a határolást, mintha a törzsszövegébe lenne írva.

13. A Szabad Szoftver Alapítvány időről-időre közzéteheti a Könyvtári Általános Nyilvános Jogosítvány javított vagy új változatait. Az ilyen új változatok szellemükben hasonlóak a jelenlegi változathoz, de részletekben eltérhetnek, hogy új problémákat és vonatkozásokat célozzanak meg.

· Ha be akarja foglalni a Könyvtár részeit más szabad programba, amelynek a terjesztési feltételei eltérőek, írásban kérje a szerző engedélyét. Amely szoftver esetében a szerzői jogot a Szabad Szoftver Alapítvány létesítette, írjon a Szabad Szoftver Alapítványnak: mi olykor ezért kivételt teszünk. Döntésünket kettős cél vezeti, szabad szoftvereink minden származéka szabad státusnak megőrzése és általában a szoftverek megosztásának és újrahaszno- sításának előmozdítása.

==NINCS SZAVATOSSÁG==

15. MIVEL A KÖNYVTÁR DÍJMENTESSÉGRE VAN JOGOSÍTVA, A KÖNYVTÁRRA NINCS SZAVATOSSÁG AZ ALKALMAZHATÓ TÖRVÉNY MÉRTÉKÉIG. KIVÉVE, AMIKOR A SZERZŐI JOG TULAJDONOS ÉS/ VAGY MÁSIK FÉL ÍRÁSBELI KIJELENTÉSE FELTÉTELEZI A KÖNYVTÁRRÓL „AHOGY VAN'', BÁRMILYEN SZAVATOSSÁG NÉLKÜL, AKÁR NYILTAN, AKÁR BURKOLTAN,

BELEÉRTVE, DE ARRA NEM KORLÁTOZVA, A FORGALOMMKÉPESSÉG ÉS HELYESSÉG SZAVATOSSÁGÁT EGY SAJÁTSÁGOS HASZNÁLATRA. EZZEL A KÖNYVTÁR MINŐSÉGÉT ÉS TELJESÍTMÉNYÉT ILLETŐEN A TELJES KOCKÁZAT AZ ÖNÉ. AMENNYIBEN A KÖNYVTÁR HIBÁSNAK BIZONYULNA, MINDEN SZÜKSÉGES SZOLGÁLTATÁS, JAVÍTÁS ÉS HELYESBÍTÉS KÖLTSÉGÉT ÖN VÁLLALJA.

· CSAK HA AZ ALKALMAZHATÓ TÖRVÉNY VAGY ÍRÁSBELI EGYEZSÉG KÖTELEZI, AKKOR TARTOZIK ÖNNEK FELELŐSSÉGGEL A SZERZŐI JOG TULAJDONOS VAGY MÁSIK FÉL, AKI A KÖNYVTÁRAT MÓDOSÍTHATTA VAGY ÚJRA ELOSZTHATTA A FENT ENGEDÉLYEZETT MÓDON, A KÁROKÉRT, BELEÉRTVE BÁRMELY ÁLTALÁNOS, SPECIÁLIS, ESETLEGES VAGY KÖVETKEZMÉNYES KÁRT, AMELY HASZNÁLATON KÍVÜL VAGY A KÖNYVTÁR ALKALMATLANSÁGA RÉVÉN KELETKEZIK (BELEÉRTVE DE ARRA NEM KORLÁTOZVA ADATOK ELVESZTÉSÉT VAGY A PONTATLANSÁGÁT VAGY AZ ÖN ÁLTAL VAGY HARMADIK FÉL ÁLTAL FENNTARTOTT ADATOK ELVESZTÉSÉT VAGY A PONTATLANSÁGÁT VAGY A KÖNYVTÁRNAK MÁSIK SZOFTVERREL VALÓ EGYÜTTMŰKÖDÉSE SIKERTELENSÉGÉT), MÉG AKKOR IS, HA AZ ILYEN TULAJDONOS VAGY MÁSIK FÉL TÁJÉKOZTATÁST ADOTT AZ ILYEN VESZÉLYEK LEHETŐSÉGÉRŐL.

KIKÖTÉSEK ÉS FELTÉTELEK VÉGE

==Függelék: hogy alkalmazhatja ezeket a kikötéseket és feltételeket új Könyvtáraihoz==

Ha fejleszt egy új könyvtárat, és azt akarja, hogy a közönségnek a legnagyobb lehetősége legyen a használatára, akkor ajánljuk, hogy szabad szoftverként készítse el azt, amelyet bárki újra eloszthat és változtathat. Ezt így megteheti az újraelosztásnak az engedélyezésével az itteni feltételek szerint (vagy választhatóan a közönséges Általános Nyilvános Jogosítvány követelményei szerint).

Ehhez, csatolja a következő közleményeket a könyvtárhoz. Legbiztosabb ezeket minden forrás fájl kezdetéhez csatolni, hogy a leghatásosabban közvetítse a szavatosság kizárását: és minden fájlban lennie kell legalább „copyright „ sornak és egy mutatónak, hogy hol található a teljes szöveg.

&lt;egy sor megadni a program nevét és egy rövid terv arról, hogy mit csinál. &gt;

Copyright (C) &lt;év&gt; &lt;szerző neve&gt;

Ez a könyvtár szabad szoftver, újra eloszthatja és módosíthatja a GNU Könyvtári Általános Nyilvános Jogosítvány követelményei szerint, melyet a Szabad Szoftver Alapítvány tett közzé, vagy a Jogosítvány 2. vagy (választása szerint) későbbi verziója alapján.

Ez a könyvtár abban a reményben van terjesztve, hogy hasznos lesz, de MINDEN SZAVATOSSÁG NÉLKÜL: ideértve a FORGALOMKÉPESSÉG ÉS EGYEDI HASZNÁLHATÓSÁG HELYESSÉGÉNEK szavatosságát is. Lásd a GNU Könyvtári Általános Nyilvános Jogosítványt a részletekről.

Meg kell kapnia egy másolatát a GNU Könyvtári Általános Nyilvános Jogosítványnak ezzel a programmal: ha nem, írjon a Szabad Szoftver Alapítvány Inc.-nak 675 Mass Ave, Cambridge, MA 02139, USA

Adjon arról is információt, hogyan tudnak önnel kapcsolatba lépni elektronikus vagy hagyományos posta útján.

Meg kell adni a munkáltatóját is (ha programozóként dolgozik) vagy iskolai végzettségét, ha van, jelezni a „szerzői jogról lemondást'' a könyvtárról, ha szükséges. Íme egy példa, megváltoztatott nevekkel:

Yoyodyne, Inc., ezennel lemond minden szerzői jogi érdekeltségéről

Random Hacker János által írt „Frob'' könyvtárban (egy könyvtár forgató

gombokhoz).

&lt;Ravasz Tibor aláírása &gt;, 1989. április 1.

Ravasz Tibor, az elnök helyett

ez minden amit meg kell tennie!

[[Kategória:Licencek]]
[[Kategória:Szabad licencek]]

[[en:GNU Lesser General Public License]] [[ca:LGPL]] [[cs:LGPL]] [[da:GNU Lesser General Public License]] [[de:GNU Lesser General Public License]] [[es:GNU LGPL]] [[eu:GNU Lesser General Public License]] [[fi:LGPL]] [[fr:Licence publique générale limitée GNU]] [[id:LGPL]] [[it:GNU Lesser General Public License]] [[ja:GNU Lesser General Public License]] [[lt:LGPL]] [[nl:GNU Lesser General Public License]] [[pl:GNU LGPL]] [[pt:LGPL]] [[ru:GNU Lesser General Public License]] [[sv:LGPL]] [[zh:GNU宽通用公共许可证]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Jogi tanács</title>
    <id>97</id>
    <revision>
      <id>4482</id>
      <timestamp>2006-08-28T11:50:20Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>-{{fejrész}}</comment>
      <text xml:space="preserve">[[Kategória:Jogi lapok|{{PAGENAME}}]]

&lt;font face=&quot;Sans&quot;&gt; 
&lt;center&gt; '''KÉRÜNK, HOGY A LENTI KIJELENTÉST ALAPOSAN OLVASD EL, MIELŐTT TOVÁBB LÉPSZ''' 
&lt;/center&gt;
&lt;/font&gt;

A '''''Wikiforrás''''' számos [[jogi témák listája|jogi témájú]] cikket tartalmazhat, azonban &lt;u&gt;'''semmiféle garanciát nem nyújtunk'''&lt;/U&gt; azon tekintetben, hogy ezen cikkek pontosak. Semmiképpen nem szavatolhatjuk azt, hogy ezen cikkek tartalma jogi szempontból igaz, pontos és/vagy helyes. A jogszabályok jelentős része országról országra más és más, továbbá  esetenként változhat - néha igen gyorsan. Még akkor is, Ha egy kijelentés a jogszabályokról ''pontos'', még akkor is előfordulhat, hogy  csak az adott jogi környezetben (''helyen'') vagy az információt közlő személy esetében helytálló; lehetséges az is, hogy az információ közlése óta a jogszabályok ''megváltoztak'', azokat ''módosították'', ''hatályon kívül helyezték'', esetleg más jogszabályokkal ''helyettesítették'' azóta, amióta a közlés a '''''Wikipédiában''''' megjelent.

A '''''Wikiforrásban''''' megjelenő információ a legjobb esetben is általános esetekre vonatkozik és semmiképpen sem helyettesítheti egy &lt;u&gt;'''hivatásos jogász'''&lt;/u&gt; jogtanácsát, vagyis egy olyan illetékes, az adott témában jártas szakemberét, aki az adott eset körülményeit pontosan figyelembe véve képes jogi tájékoztatást adni. Ajánljuk, vedd fel a kapcsolatot jogi szaktanácsadásra szakosodott személlyel vagy céggel annak érdekében, hogy megfelelő jogi tanácsot kaphass.

A '''''Wikiforrás''''' egyes szerkesztői és résztvevői, rendszergazdái és üzemeltetői, fejlesztői, szponzorai vagy bárki más, aki kapcsolatban van a '''''Wikiforrással''''', semmiféle felelősséget nem vállalnak azért, ha a cikkekben vagy a kapcsolódó webhelyen található információk vagy helytelen információk felhasználása miatt bárkinek bármilyen jellegű hátránya vagy kára származik.

'''''Semmilyen a Wikisource.org-on, illetve a [[Wikimedia Alapítvány]] bármely projektjének lapján található információ nem használható fel arra, hogy az alapján jogi tanácsot, jogi véleményt nyújtsanak, vagy az alapján bármilyen módon [[jogi tevékenység]]et folytassanak.'''''

Természetesen arra bíztatunk, hogy minél több [[jog]]gal kapcsolatos szócikket írj, illetve a joggal kapcsolatos szócikkek tartalmát segíts pontosítani és aktualizálni bármilyen [[GNU Szabad Dokumentációs Licenc]]nek megfelelő anyag felhasználásával.

----

Ezt a lapot hivatkozásként érdemes berakni minden joggal, jogi fogalmakkal kapcsolatos szócikk elejére, egy vonallal (&quot;----&quot;) elválasztva a cikk többi részétől, az alábbi formát használva:

&lt;nowiki&gt;{{jog}}&lt;/nowiki&gt;

[[en:Wikipedia:Legal disclaimer]] [[da:Wikipedia:Juridiske forbehold]] [[es:Wikipedia:Aviso legal]] [[pt:Wikipedia:Aviso Legal]] [[sv:Wikipedia:Juridiska förbehåll]] [[vi:Wikipedia:Phủ nhận về luật pháp]] [[zh:Wikipedia:法律声明]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Közkincs</title>
    <id>98</id>
    <revision>
      <id>352</id>
      <timestamp>2006-06-08T07:21:43Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>KeFe</username>
        <id>7</id>
      </contributor>
      <minor />
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Wikiforrás:Közkincs]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Licenc</title>
    <id>99</id>
    <revision>
      <id>4743</id>
      <timestamp>2006-08-29T16:27:09Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <text xml:space="preserve">{{összevon|cél=Wikiforrás:Licenc}}

&lt;!-- Kategóriák --&gt;
[[Kategória:Licencek]]
[[Kategória:Jogi lapok|{{PAGENAME}}]]

A '''licenc''' szó a [[latin nyelv|latin]]/[[német nyelv|német]] és [[angol nyelv|angol]] licence/license szavakból két alakban került a [[magyar nyelv]]be:

*''licenc'' ([[kereskedelem]]ben és [[jog]]ban) amely [[védjegy|védjeggyel]] ellátott, [[szabadalom|szabadalmazott]] termék gyártásának, illetve gyártási eljárásának (know-how) megszerzett joga, engedélye.
*''licencia''. Ugyanaz mint a licenc fent. Régebben kiviteli és behozatali [[engedély]]t is jelölt.

Azonban ismert okoknál fogva nem mindenki szokta lefordítani az [[angol nyelv|angol]]/amerikai szavakat, hanem megtartja, sőt elkezdi önkényes jelentéssel használni. Ez történt a license [[angol nyelv|angol]]/amerikai szó esetében is, ami miatt a licence-t nem főleg engedélynek, a licensing-et, licensed-et nem engedélyezésnek és engedélyezettnek fordították a megfelelő helyeken, hanem jognak, belekeverve ebbe a [[szerzői jog]]ot (copyright).


==Licencszerződés==

A szerző bizonyos feltételekkel engedélyt adhat arra, hogy a művét mások használják (to license the use under copyright). Erről szól az adott műre vonatkozó License Agreement, vagyis a [[licencszerződés]] (vö. a licenc szóval fent). Ez azt írja elő, hogy bár a [[szerző]] marad a mű tulajdonosa, bizonyos emberek, például vevők, felhasználók, stb. bizonyos ellenszolgáltatás fejében használhatják a művet, illetve annak másolatait, sokszorosított példányait. E használati engedély azonban általában nem terjed ki a másolás engedélyezésére.


== Lásd még ==

* [[Wikiforrás:Felhasználási szerződés]]
* [[Wikiforrás:Szabad licenc]]
* [[Wikiforrás:zárt licenc]]
* [[Wikiforrás:közkincs]]
* [[Wikiforrás:szabad szoftver]]


&lt;!-- InterWiki --&gt;
[[en:License]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Nyílt tartalom</title>
    <id>100</id>
    <revision>
      <id>4477</id>
      <timestamp>2006-08-28T11:46:10Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>#redirect[[Wikiforrás:Nyílt tartalom]]</comment>
      <text xml:space="preserve">#redirect[[Wikiforrás:Nyílt tartalom]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Szabad licenc</title>
    <id>101</id>
    <revision>
      <id>4148</id>
      <timestamp>2006-07-30T22:06:50Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>-formázósablonok</comment>
      <text xml:space="preserve">[[Kategória:Jogi lapok|{{PAGENAME}}]]

A '''szabad licenc''' kifejezés olyan [[licenc]]szerződési formákat jelent, melyek biztosítják, hogy a licencelt [[szellemi termék]] szabadon felhasználható. A leggyakoribb formája a [[számítástechnika|számítástechniká]]ban használatos [[szoftver]]ek licencelése.

A fogalmat a ''szerzői jogilag védett'', ''zárt forráskódú'', ''kereskedelmi'', ''védjegyoltalom alá eső'' licencekkel szemben használjuk, azoktól való megkülönböztetésre.

A „szabad” értelmezése ebben a környezetben fontos: szabad az, amit bárki jelentős korlátozások nélkül:
*felhasználhat, (program esetén pl. futtathat);
*tanulmányozhat; működését (forráskódját) megvizsgálhatja;
*lemásolhat;
*módosíthat;
*a módosított változatokat publikálhatja.

A szabad licenceknek három fő irányát különböztetjük meg:
* [[Közkincs]] - amiknek a szerzői oltalmi ideje lejárt, vagy a készítőjük azt közkincsnek nyilvánította.
* [[BSD licenc|BSD-jellegű licencek]] - melyek az eredeti [[BSD]] rendszerről kapták nevüket; lényegük, hogy a szerző megtartja szerzői jogát azon célból, hogy kijelenthesse azt, hogy nem felelős a szoftver életéért, valamint hogy joga legyen nevének feltüntetéséhez; lehetővé teszi a licencelt szoftver akár zárt forráskódú felhasználását is.
* [[Copyleft]] - ezen licencek legismertebbike a [[GPL|GNU nyilvános licenc]]. ezen licencek szintén megőrzik a készítő jogait azon célból, hogy biztosítsák, hogy a software minden változata szabad maradjon.

== Creative Commons ==
A [[Creative Commons]] kezdeményezés lényege az, hogy bármilyen igényre nyújtson egy egyszerűen érthető, mégis jogilag stabil licencet. A CC licencek igyekeznek lefedni a szabad licencek minden irányzatát.

== Lásd még ==
*[[:kategória:szabad licencek]] listája
*[[Wikiforrás:Szabad szoftver]]
*[[Wikiforrás:Licenc]]
*[[Wikiforrás:Zárt licenc]]

[[Kategória:Szabad licencek|*]]
[[Kategória:Informatika]]

[[en:Free content]]
[[bg:Свободно съдържание]]
[[de:Freie Inhalte]]
[[es:Contenido libre]]
[[fa:محتویات آزاد]]
[[fr:Contenu libre]]
[[ko:자유 문서]]
[[is:Frjálst efni]]
[[it:Contenuto libero]]
[[he:תוכן חופשי]]
[[nl:Vrije inhoud]]
[[ja:フリーコンテント]]
[[pt:Free content]]
[[ru:Википедия:Свободное содержание]]
[[zh:自由內容]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Szabad szoftver</title>
    <id>102</id>
    <revision>
      <id>4149</id>
      <timestamp>2006-07-30T22:06:53Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>-formázósablonok</comment>
      <text xml:space="preserve">[[Kategória:Jogi lapok|{{PAGENAME}}]]


A '''szabad szoftver''' kifejezés olyan [[számítástechnika]]i dolgokat (általában [[program]]okat) jelent, melyek szabadon felhasználhatóak.

A fogalmat [[licenc]] fogalmával kapcsolatban, a ''[[szerzői jog]]ilag védett'', ''[[zárt licenc|zárt forráskódú]]''  szoftverekkel szemben használjuk, azoktól való megkülönböztetésre.

A szabad programok szabadságát a [[szabad licenc]]ek biztosítják.

=== Szabad szoftver ===
A „szabad szoftver” elnevezés a felhasználók szabadságára utal. Ez a szabadság az alábbi négy pontban foglalható össze:

# A felhasználóknak szabad tetszőleges célra, teszőleges számú számítógépen futtatni a szoftvert, azaz a felhasználást semmi nem korlátozza.
# A felhasználó szabadon másolhatja és terjesztheti, illetve közzéteheti a szoftvert.
# A felhasználó szabadon módosíthatja, testreszabhatja, javíthatja, tökéletesítheti a szoftvert.
# A felhasználó szabadon közzéteheti a szoftver általa módosított verzióját.

A 3. és 4. pont előfeltétele a forráskód hozzáférhetősége.

A [[Free Software Foundation]] („Szabad Szoftver Alapítvány”) vezeti azon [[:Kategória:Szabad licencek|licencek listáját]], amely megfelelnek a fenti elveknek.

Gyakori hivatkozás a [[DFSG|Debian szabad szoftver irányelvek]] is, ami a szabad licencekkel szembeni követelményeket sorolja fel.

A „szabad” nem feltétlenül jelent „ingyenest”: bárki bármennyiért árusíthatja a kérdéses programokat; az egyetlen feltétel, hogy a fenti négy alapjogot garantálja vevői számra. Miért venné meg bárki is? Azért, mert például nem képes azt magának lefordítani, szüksége van kézikönyvre, CD-n vagy DVD-n szeretné a programokat megkapni, vagy mert támogatásra van szüksége. Az is elképzelhető, hogy valaki egyedi fejlesztést, testreszabást, adott hiba kijavítását, adott funkció beépítését végezteti el pénzért egy programozóval.

Felsorolásukat a [[:Kategória:Szabad licencek|Szabad licencek]] kategória tartalmazza.


=== A szoftver szabadsága és ingyenessége nem ugyanazt jelenti. ===
Richard Stallman a szoftver szabad voltát a szólásszabadsághoz hasonlítja az ingyen sörhöz helyett. („Free as in Free Speach not Free Beer.”) Tehát, ami szabad az nem feltétlenül ingyenes.

Vannak ingyenesen letölthető szoftverek, ezeket Freeware-nek nevezzük. Az ilyen szoftverek javarészt reklám célját szolgálják. Fejlesztőjük egy-egy nagyobb szoftverház, aki közvetlenül e szoftverek eladásától nem várhat különösen jelentős hasznot, de ez a terjesztése által népszerűbbé válik, és áttételesen piaci előnyökhöz juttatja. (Például Adobe: Acrobat Reader ill. Microsoft: Internet Explorer). A felhasználó nem nyer jogosultságot sem a forráskód megismerésére, sem a program bármiféle megváltoztatására.

Egy másik – bizonyos feltételek mellett lehet ez cél, meghatározott felhasználói kör vagy időbeli korlát, időtartam vagy meghatározott naptári nap. A shareware szoftverek is szabadon másolhatóak és terjeszthetőek (akár on-line, akár CD-ROM változatban), éppen ezért – sajnálatos módon – gyakorta összetévesztik őket a szabad szoftverekkel. Az előállító itt is arra törekszik, hogy ismertségre tegyen szert. A módszer működik, hiszen mindannyian hallottunk már a WinZIP tömörítő programról.

Amennyiben időbeli korláthoz kötötték a szoftver használatát, annak lejártát követően a program további használatához szükséges a felhasználási jog elnyerése, melyhez megfelelő regisztráció és díj megfizetését követően juthatunk hozzá.

A szabad szoftverek Stallman megfogalmazása szerint:“Free software is a matter of the users’ freedom to run, copy, distribute, study, change and improve the software.” Értelmezése szerint a szabadságnak a következő négy foka van:
* 1. a program bármilyen céllal való futtatása; 
* 2. a program működésének tanulmányozása, kiegészítése – ehhez elengedhetetlen kellékként a forráskód ismerete; 
* 3. másolatok terjesztése felebaráti szeretetből; 
* 4. a program tökéletesítése, majd ezen javított kiadás - az egész közösség javát szolgálandó – közzététele. 

Amennyiben ezek együtt jellemzőek egy szoftverre, akkor mondhatjuk el, hogy a program „szabad szoftver.”
The Free Software Definition: http://www.gnu.org/philosophy/free-sw.html 
magyarul: [http://www.gnu.org/philosophy/free-sw.hu.html Részletesebben (magyarul) itt.]

=== Nyílt forráskód ===
Ezen kategória licenceinek lényege a forráskód nyíltsága.

A [[nyílt forráskódú licenc]]eket az [[Open Source Initiative]] tartja nyilván.

Fesorolásukat a [[:Kategória:Nyílt forráskódú licencek|Nyílt forráskódú licencek]] kategória tartalmazza.

==Külső hivatkozások==
* Az itt lévő anyag egy része a [http://www.hup.hu/wiki/wiki.phtml HUP Wiki] webhelyről származik, amely rengeteg szabad szoftverrel kapcsolatos magyar nyelvű szócikket tartalmaz.
* [http://www.gnu.org/home.hu.html GNU.org kezdőlap]
* [http://www.gnu.org/philosophy/free-sw.hu.html GNU.org: Mi a szabad szoftver?]
* [http://www.fsfeurope.org/ Szabad Szoftver Alapítvány Európa]
* [http://www.szszi.hu/ Szabad Szoftver Intézet]
* [http://www.fsf.hu/ FSF.hu Alapítvány]
[[Kategória:Informatika]] [[Kategória:Szabad szoftverek]]

[[en:Free software]] [[ar:برامج حرة]] [[ca:Programari Lliure]] [[cs:Svobodný software]] [[da:Fri software]] [[de:Freie Software]] [[eo:Libera programaro]] [[es:Software libre]] [[fi:Vapaa ohjelmisto]] [[fr:Logiciel libre]] [[he:תוכנה חופשית]] [[ia:Software libere]] [[id:Perangkat lunak bebas]] [[it:Software libero]] [[ja:フリーソフトウェア]] [[ko:자유 소프트웨어]] [[ku:Nivîsbariya azad]] [[nl:Vrije software]] [[no:Fri programvare]] [[pl:Wolne oprogramowanie]] [[pt:Software livre]] [[ro:Software liber]] [[ru:Свободное программное обеспечение]] [[sv:Fri programvara]] [[th:ซอฟต์แวร์เสรี]] [[tr:Özgür yazılım]] [[zh:自由软件]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Zárt licenc</title>
    <id>103</id>
    <revision>
      <id>4481</id>
      <timestamp>2006-08-28T11:49:11Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>linkjav</comment>
      <text xml:space="preserve">[[Kategória:Jogi lapok|{{PAGENAME}}]]
[[Kategória:Informatika]]

A programfejlesztésnek két stílusa van. Az egyik az ún. nyílt forráskódú („open source”), a másik pedig a zárt kódú („closed source”) fejlesztés.

Lássuk mit mond erről Eric S. Raymond:

&quot;Az egyik stílus – amelyet ma zárt kódú („closed source”) fejlesztésnek hívunk – hagyományos gyári modell, amikor is a vevő egy lepecsételt bithalmot kap, amelyet nem tanulmányozhat, nem módosíthat vagy fejleszthet tovább. A zászlóvivő ebben a megközelítésben a Microsoft.&quot;

==Külső hivatkozások==

* [[w:Eric S. Raymond|Eric S. Raymond]] - Maradjunk nyíltak!</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Irányelvek</title>
    <id>104</id>
    <revision>
      <id>5985</id>
      <timestamp>2007-01-11T18:43:15Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>haszontalan útmutatókat nem tartunk :)</comment>
      <text xml:space="preserve">__NOTOC__
__NOEDITSECTION__
&lt;div style=&quot;padding:1em; text-align:left; border: 1px solid #d2b48c; background: #5f9ea0;&quot;&gt; 
&lt;table cellspacing=&quot;0&quot; cellpadding=&quot;0&quot; border=&quot;0&quot;&gt;
&lt;tr&gt;
&lt;td style=&quot;border: 0px solid #dddddd; background: #f0fff0; padding:0.5em;&quot;&gt;&lt;div&gt;
{| style=&quot;display:block;width:99%;float:left;&quot;&gt;
&lt;div&gt;
{| style=&quot;width:99%;display:block;float:right;&quot;&gt;
{| style=&quot;display:block;border:1px solid #0000ff;vertical-align: top;width:99%; background-color:#f9f9ff;margin-bottom:10px;padding-bottom:5px;padding-left:5px;padding-right:4px;&quot;&gt;

&lt;h2 style=&quot;padding:3px; background:#5f9ea0; color:#ffffff; text-align:center; font-weight:bold; font-size:110%; margin-bottom:5px;margin-top:0;margin-left:-5px;margin-right:-4px;&quot;&gt;'''IRÁNYELVEK'''&lt;/div&gt;&lt;/center&gt;&lt;br&gt;

* '''[[Wikiforrás:Segítség|Segítség]]''' A Wikiforrás segítő lapjai és útmutatói...
* '''[[Wikiforrás|Wikiforrás]]''' Mi is a Wikiforrás, működése, lehetőségek,szabályok.
-----
* [[Wikiforrás:Irányelvek/Viselkedési irányelvek]]
* [[Wikiforrás:Irányelvek/Civilizált viselkedés]]
* [[Wikiforrás:Irányelvek/Wikietikett]]
* [[Wikiforrás:Irányelvek/Bátran szerkeszd a lapokat]]
* [[Wikiforrás:Irányelvek/Elnevezési irányelvek]]
* [[Wikiforrás:Irányelvek/Hogyan használd a kategóriákat]]
* [[Wikiforrás:Irányelvek/Képhasználati irányelvek]]
* [[Wikiforrás:Irányelvek/Adatvédelmi irányelvek]]
* [[Wikiforrás:Irányelvek/Törlési irányelvek]]
* [[Wikiforrás:Irányelvek/A három visszaállítás szabálya]]
* [[Wikiforrás:Irányelvek/Semleges nézőpont]]
* [[Wikiforrás:Irányelvek/Lapvédelmi irányelvek]]
* [[Wikiforrás:Irányelvek/Blokkolási irányelvek]]
* [[Wikiforrás:Irányelvek/Kitiltási irányelvek]]
* [[Wikiforrás:Irányelvek/Szavazási irányelvek]]

&lt;h2 style=&quot;padding:3px; background:#5f9ea0; color:#ffffff; text-align:center; font-weight:bold; font-size:100%; margin-bottom:5px;margin-top:0;margin-left:-5px;margin-right:-4px;&quot;&gt;Útmutatók&lt;/h2&gt;

* [[Wikiforrás:Formai útmutató]]
* [[Wikiforrás:Irányelvek/Elnevezési útmutató]]
* [[Wikiforrás:Irányelvek/Fordítási útmutató]]
* [[Wikiforrás:Irányelvek/Felküldési útmutató]]
&lt;h2 style=&quot;padding:3px; background:#5f9ea0; color:#ffffff; text-align:center; font-weight:bold; font-size:100%; margin-bottom:5px;margin-top:0;margin-left:-5px;margin-right:-4px;&quot;&gt;Jogi&lt;/h2&gt;

&lt;/div&gt;
&lt;/div&gt;</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Sablon:KezdőlapTárslapok</title>
    <id>110</id>
    <revision>
      <id>220</id>
      <timestamp>2006-06-07T12:39:25Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>B jonas</username>
        <id>14</id>
      </contributor>
      <comment>másol [[w:]]-ről, adaptál</comment>
      <text xml:space="preserve">A Wikiforrást a nonprofit [[Wikimedia Alapítvány|Wikimedia Alapítvány]] üzemelteti. A Wikimedia számtalan [[:en:Multilingual coordination|többnyelvű]] és [[Nyílt tartalom|nyílt tartalmú]] társlapot üzemeltet:

{| align=&quot;center&quot; cellpadding=&quot;2&quot; border=&quot;0&quot;
| [[image:Wikipedia-logo.png|35px|Wikipédia logo]]
|   [[w:|'''Wikipédia''']] &lt;br /&gt; Szabad lexikon
| [[image:Wikiquote-logo.png|35px|Wikiquote logo]]
|   [[q:|'''Wikidézet''']] &lt;br /&gt; Többnyelvű idézet- és szólásgyűjtemény
| [[image:Wiktionary-logo-en.png|35px|Wiktionary logo]]
|   [[wikt:|'''Wikiszótár''']] &lt;br /&gt; Többnyelvű szótár és szinonimaszótár
| [[image:Wikibooks-logo.png|35px|Wikibooks logo]]
|   [[b:|'''Wikikönyv''']] &lt;br /&gt; Szabad kézikönyvek és útmutatók
|-
| [[image:Wikispecies-logo.png|35px|Wikimedia logo]]
|   [[Wikispecies:Main Page|'''Wikispecies''']] &lt;br /&gt; A fajok jegyzéke (angol)
| [[image:Wikinews-logo.png|35px|Wikimedia logo]]
|   [[:en:n:Main Page|'''Wikinews''']] &lt;br /&gt; Szabad hírforrás (angol)
| [[image:Commons-logo.svg|35px|Wikimedia logo]]
|   [[commons:Kezdőlap|'''Commons''']] &lt;br /&gt; Szabad médiaállományok gyűjteménye
| [[image:Wikimedia-logo.png|35px|Wikimedia logo]]
|   [[m:|'''Meta-Wiki''']] &lt;br /&gt; A Wikimedia projektek koordinációja (angol)
|}</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Írd alá a hozzászólásaidat</title>
    <id>111</id>
    <revision>
      <id>6105</id>
      <timestamp>2007-01-14T16:19:30Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>a ceruza tényleg ceruza, elütés jav</comment>
      <text xml:space="preserve">{{Útmutató}}
{{Rövidítés|[[WF:~]]}}

A [[Wikiforrás:Wikikett|wikietikett]] szerint az a helyes, ha a [[Wikiforrás:Segítség/Vitalap|vitalapokon]] (és az egyéb nem cikkekhez tartozó lapokon, mint amilyenek például a Wikiforrás [[Wikiforrás:Névtér|névtér]] közösségi lapjai) tett megjegyzéseidet aláírod. Ez a Wikiforrás kommunikáció nagyon fontos része: segít minden résztvevőnek követni a hozzászólásokat, és a dialógus megértését.

Emiatt a Wikiforrásban van egy lehetőség arra, hogy nagyon egyszerűen elhelyezd aláírásodat. Ahhoz, hogy a neved automatikusan a hozzászólásod végére kerüljön egy pontos időbélyeggel együtt mindössze annyit kell tenned, hogy négy darab &quot;tilde&quot; karaktert (ez a &quot;~&quot;, a hullámvonal neve) írsz a szöveg végére, így: &lt;nowiki&gt;~~~~&lt;/nowiki&gt;; vagy ha ''csak a nevedet'' szeretnéd beilleszteni dátum nélkül, akkor három tilde karaktert: &lt;nowiki&gt;~~~&lt;/nowiki&gt;. Ehhez [[Wikiforrás:Hogyan jelentkezz be|be kell jelentkezned]], hiszen csak ekkor van saját neved. A szerkesztő ablak alatt található &quot;karakterek&quot; utolsó ábrájára kattinva, &lt;nowiki&gt;~~~~&lt;/nowiki&gt; a szerkesztő ablakba, - a kurzor helyére illeszti be. &lt;br /&gt;Az aláírások teljes eszköztára az alábbi:

{|{{széptáblázat}}
!Amit beírsz
!Ami a lapra kerül
!Ami megtekintéskor látszik
|-
|&lt;code&gt;&lt;nowiki&gt;~~~&lt;/nowiki&gt;&lt;/code&gt;
|&lt;code&gt;&lt;nowiki&gt;[[User:grin|grin]]&lt;/nowiki&gt;&lt;/code&gt;
|[[User:grin|grin]]
|-
|&lt;code&gt;&lt;nowiki&gt;~~~~&lt;/nowiki&gt;&lt;/code&gt;
|&lt;code&gt;&lt;nowiki&gt;[[User:grin|grin]] 2004. október 22., 11:54 (CEST)&lt;/nowiki&gt;&lt;/code&gt;
|[[User:grin|grin]] 2004. október 22., 11:54 (CEST)
|-
|&lt;code&gt;&lt;nowiki&gt;~~~~~&lt;/nowiki&gt;&lt;/code&gt;
|&lt;code&gt;&lt;nowiki&gt;2004. október 22., 11:54 (CEST)&lt;/nowiki&gt;&lt;/code&gt;
|2004. október 22., 11:54 (CEST)
|}

(Lásd még angolul a [[m:Help:Automatic conversion of wikitext]] cikket.)

Ha úgy döntenél, hogy bejelentkezés nélkül veszel részt a Wikiforrás beszélgetésekben, akkor kézzel írd alá a neved (például ''--töhötöm &lt;nowiki&gt;~~~~~&lt;/nowiki&gt;'' formában).

Ha az aláírásod esetleg nem magyar betűket vagy jeleket tartalmaz, akkor érdemes magyar betűkkel ''is'' beleírni azt, mert ha valaki nem tudja kijelezni a speciális jeleket, akkor neki minden ilyen név üres kockákként, vagy szóközökként fog &quot;látszani&quot;.

A bejelentkezett felhasználók tetszés szerint meg tudják változtatni az aláírásuk formáját a [[Speciális:Preferences|Beállításaik]] között. A ''&quot;beceneved&quot;'' rész tartalma egy-az-egyben bekerül a &lt;nowiki&gt;&quot;[[user:&lt;sajátneved&gt;|&quot; és a &quot;]]&quot;&lt;/nowiki&gt; közé, bármit is tartalmaz, és így tudsz &quot;színes-szagos&quot; aláírást is készíteni (mint amilyen például [[User:Grin|grin]] [[user_vita:grin|✎]] aláírása a kis ceruzával, ami így néz ki a beálításokban: ''&quot;grin]] [[user_vita:grin|✎&quot;'').

Egyedi aláírás készítésekor célszerűbb az '''Aláírás automatikus hivatkozás nélkül''' jelölőnégyzetbe kattintva pipát tenni, mert nem mindig működik tökéletesen, és a teljes aláírást beírni: &lt;nowiki&gt;[[User:Grin|grin]] [[user_vita:grin|✎]]&lt;/nowiki&gt;

Lásd a [[Wikiforrás:Segítség/Vitalap|vitalapokról]] szóló cikket azok használatáról.

[[Kategória:Útmutatók|Írd alá]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Sablon:Útmutató</title>
    <id>112</id>
    <revision>
      <id>5115</id>
      <timestamp>2006-09-28T18:30:21Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>- Üzenőfal</comment>
      <text xml:space="preserve">&lt;div class=&quot;notice metadata&quot; id=&quot;policy&quot; style=&quot;border-top:2px solid #ddd; border-bottom:2px solid; background:#f5f5dc;&quot;&gt; &lt;center&gt;'''Ezen az oldalon a Wikiforrás egyik [[Wikiforrás:Irányelvek#Útmutatók|útmutató]]ját olvashatod.''' Az itt leírtak a [[wikipédisták]] tapasztalatait foglalják össze.&lt;br /&gt;&lt;center&gt; Komolyabb változtatások előtt '''kérd ki mások véleményét''', az oldal [[{{NAMESPACE}} vita:{{PAGENAME}}|vitalapján]] vagy a [[Wikiforrás:Társalgó|Társalgó]]ban.&lt;/div&gt;
&lt;noinclude&gt;[[Kategória:Irányelvek sablonjai|{{PAGENAME}}]]&lt;/noinclude&gt;</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Sablon:Rövidítés</title>
    <id>113</id>
    <revision>
      <id>5430</id>
      <timestamp>2006-11-02T14:57:30Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>&lt;noinclude&gt; rögtön a sablon tartalma végére, hogy ne tegyen be 2 üres sort</comment>
      <text xml:space="preserve">&lt;div id=&quot;shortcut&quot; style=&quot;border: 1px dashed blue; margin: 0em 1em 0em 1em; text-align: center; padding:5px; float: right; clear: both;&quot;&gt;
[[Wikiforrás:WF|Rövidítés]]:&lt;br /&gt;{{{1}}}&lt;/div&gt;&lt;noinclude&gt;

[[Kategória:sablonok|{{PAGENAME}}]]&lt;/noinclude&gt;</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:WF</title>
    <id>114</id>
    <revision>
      <id>6077</id>
      <timestamp>2007-01-12T16:12:56Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>átmozgatottak javítása</comment>
      <text xml:space="preserve">{{Rövidítés|[[WF:WF]]}}
[[Kategória:Segítség|{{PAGENAME}}]]

Ez a lap tartalmazza a ''Wikiforrás:'' [[Wikiforrás:névtér|névtér]]ben szereplő lapok rövidített neveit, melyekkel egyszerűbben lehet rájuk hivatkozni.

{|{{széptáblázat}}
!Rövid név
!Hosszú név
|---
| [[WF:3VSZ]] || [[Wikiforrás:A három visszaállítás szabálya]] 
|---
| [[WF:AT]] || [[Wikiforrás:Azonnali törlés]] 
|---
| [[WF:AÜ]] || [[Wikiforrás:Segítség/Adminisztrátorok]] 
|---
| [[WF:BLOKK]] || [[Wikiforrás:Blokkolási irányelvek]] 
|---
| [[WF:BSZ]] || [[Wikiforrás:Bátran szerkeszd a lapokat]] 
|--- 
| [[WF:C]] || [[Wikiforrás:Valószínű szerzői jog megsértése]]&lt;br&gt; ('''C'''opyright-probléma)
|---
| [[WF:CIV]] || [[Wikiforrás:Civilizált viselkedés]]
|---
| [[WF:COMM]] || [[Wikiforrás:Wikimedia Commons használata]] 
|---
| [[WF:CSONK]] || [[Wikiforrás:Csonkok]]
|---
| [[WF:ENGEDÉLY]] || [[Wikiforrás:Engedélykérő szabványlevelek]]
|---
| [[WF:ELAP]] || [[Wikiforrás:Segítség/A könyved első lapja]] 
|---
| [[WF:IELV]] || [[Wikiforrás:Irányelvek]] 
|---
| [[WF:FK]] || [[Wikiforrás:Felhasználók kitiltása]]
|---
| [[WF:FÚ]] || [[Wikiforrás:Felküldési útmutató]] 
|---
| [[WF:HARAP]] || [[Wikiforrás:Ne harapd le az újoncok fejét]]
|---
| [[WF:HIDEG]] || [[Wikiforrás:Őrizd meg a hidegvéred]]
|---
| [[WF:MIÉRT]] || [[Wikiforrás:Miért nem javítja valaki ezt a lapot]]
|---
| [[WF:ÉRT]] || [[Wikiforrás:Segítség/Értelmező szótár]]
|---
| [[WF:KAT]] || [[Wikiforrás:Segítség/Hogyan használd a kategóriákat]]
|---
| [[WF:KC]] || [[Wikiforrás:Kért cikkek]]
|---
| [[WF:KÉP]] || [[Wikiforrás:Irányelvek/Képhasználati irányelvek]] 
|---
| [[WF:KÉPLIC]] || [[Wikiforrás:Képek licenceinek megadása]] 
|---
| [[WF:TÁRS]] || [[Wikiforrás:Társalgó]] 
|---
| [[WF:KSZT]] || [[Wikiforrás:Kerüld a személyes támadásokat]] 
|---
| [[WF:LOGIN]] || [[Wikiforrás:Segítség/Hogyan jelentkezz be]]
|---
| [[WF:NÉV]] || [[Wikiforrás:Elnevezési szokások]]
|---
| [[WF:NPOV]], [[WK:SN]] || [[Wikiforrás:Semleges nézőpont]]
|---
| [[WF:PM]] || [[Wikiforrás:Portálminta]]
|---
| [[WF:SABLON]] || [[Wikiforrás:Segítség/Hogyan használd a sablonokat]]
|---
| [[WF:SEGÍT]] || [[Wikiforrás:Segítség]] 
|---
| [[WF:SZABAD]] || [[Wikiforrás:Megosztott források]]
|---
| [[WF:SZH]] || [[Wikiforrás:Szerkesztési háború]]
|---
| [[WF:T]] || [[Wikiforrás:Szavazás törlésről]]
|---
| [[WF:TILT]] || [[Wikiforrás:Kitiltási irányelvek]]
|---
| [[WF:TK]] || [[Wikiforrás:Törlendő képek]]
|---
| [[WF:ÚJ]] || [[Wikiforrás:Segítség/Hogyan szerkessz új lapot]]
|---
| [[WF:ÜDV]] || [[Wikiforrás:Üdvözlünk, látogató!]]
|---
| [[WF:VITA]] || [[Wikiforrás:Vitarendezés]]
|---
| [[WF:VK]] || [[Wikiforrás:Véleménykérés]]
|---
| [[WF:WF]] || [[Wikiforrás:WF]] (ez a lap)
|---
| [[WF:ZAVAR]] || [[Wikiforrás:Ne kelts zavart]]
|---
| [[WF:ZOKNI]] || [[Wikiforrás:Zoknibáb]]
|---
| [[WF:~]] || [[Wikiforrás:Írd alá a hozzászólásaidat]]
|---
|}

== Példa a használatukra ==
„... &lt;nowiki&gt;köszönöm a kiigazítást, de legközelebb [[WF:~|írd alá a hozzászólásodat]], ugye, megteszed? A bejelentkezésről [[WF:LOGIN|ez a lap]] ír! ...&lt;/nowiki&gt;”</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>WF:3VSZ</title>
    <id>115</id>
    <revision>
      <id>6065</id>
      <timestamp>2007-01-12T16:05:32Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>kettős átirányítás javítása</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Wikiforrás:A három visszaállítás szabálya]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>WF:AT</title>
    <id>116</id>
    <revision>
      <id>284</id>
      <timestamp>2006-06-07T15:18:40Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>KeFe</username>
        <id>7</id>
      </contributor>
      <minor />
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT  [[Wikiforrás:Azonnali törlés]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>WF:AÜ</title>
    <id>117</id>
    <revision>
      <id>4917</id>
      <timestamp>2006-08-30T17:47:44Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>redirect máshova</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT  [[Wikiforrás:Adminisztrátorok üzenőfala]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>WF:BLOKK</title>
    <id>118</id>
    <revision>
      <id>6048</id>
      <timestamp>2007-01-12T15:43:16Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>kettős átirányítás javítása</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Wikiforrás:Blokkolási irányelvek]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>WF:BSZ</title>
    <id>119</id>
    <revision>
      <id>287</id>
      <timestamp>2006-06-07T15:21:10Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>KeFe</username>
        <id>7</id>
      </contributor>
      <minor />
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Wikiforrás:Bátran szerkeszd a lapokat]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>WF:C</title>
    <id>120</id>
    <revision>
      <id>5451</id>
      <timestamp>2006-11-02T18:04:56Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>linkjav</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Wikiforrás:Szerzői jogok valószínű megsértése]]&lt;br&gt; ('''C'''opyright-probléma)</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>WF:CIV</title>
    <id>121</id>
    <revision>
      <id>6068</id>
      <timestamp>2007-01-12T16:06:47Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>kettős átirányítás javítása</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Wikiforrás:Civilizált viselkedés]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>WF:COMM</title>
    <id>122</id>
    <revision>
      <id>3743</id>
      <timestamp>2006-07-14T14:46:05Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>dupla redirect javítása</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Wikiforrás:Segítség/Wikimedia Commons használata]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>WF:CSONK</title>
    <id>123</id>
    <revision>
      <id>291</id>
      <timestamp>2006-06-07T15:23:44Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>KeFe</username>
        <id>7</id>
      </contributor>
      <minor />
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Wikiforrás:Csonkok]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>WF:ENGEDÉLY</title>
    <id>124</id>
    <revision>
      <id>292</id>
      <timestamp>2006-06-07T15:24:18Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>KeFe</username>
        <id>7</id>
      </contributor>
      <minor />
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Wikiforrás:Engedélykérő szabványlevelek]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>WF:ELAP</title>
    <id>125</id>
    <revision>
      <id>293</id>
      <timestamp>2006-06-07T15:24:55Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>KeFe</username>
        <id>7</id>
      </contributor>
      <minor />
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT  [[Wikiforrás:Segítség/A könyved első lapja]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>WF:IELV</title>
    <id>126</id>
    <revision>
      <id>294</id>
      <timestamp>2006-06-07T15:25:34Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>KeFe</username>
        <id>7</id>
      </contributor>
      <minor />
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Wikiforrás:Irányelvek]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>WF:FK</title>
    <id>127</id>
    <revision>
      <id>295</id>
      <timestamp>2006-06-07T15:26:22Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>KeFe</username>
        <id>7</id>
      </contributor>
      <minor />
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Wikiforrás:Felhasználók kitiltása]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>WF:FÚ</title>
    <id>128</id>
    <revision>
      <id>6059</id>
      <timestamp>2007-01-12T16:02:07Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>kettős átirányítás javítása</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Wikiforrás:Felküldési útmutató]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>WF:HARAP</title>
    <id>129</id>
    <revision>
      <id>297</id>
      <timestamp>2006-06-07T15:27:37Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>KeFe</username>
        <id>7</id>
      </contributor>
      <minor />
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Wikiforrás:Ne harapd le az újoncok fejét]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>WF:HIDEG</title>
    <id>130</id>
    <revision>
      <id>298</id>
      <timestamp>2006-06-07T15:28:20Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>KeFe</username>
        <id>7</id>
      </contributor>
      <minor />
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Wikiforrás:Őrizd meg a hidegvéred]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>WF:MIÉRT</title>
    <id>131</id>
    <revision>
      <id>299</id>
      <timestamp>2006-06-07T15:29:00Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>KeFe</username>
        <id>7</id>
      </contributor>
      <minor />
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT  [[Wikiforrás:Miért nem javítja valaki ezt a lapot]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>WF:ÉRT</title>
    <id>132</id>
    <revision>
      <id>300</id>
      <timestamp>2006-06-07T15:29:32Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>KeFe</username>
        <id>7</id>
      </contributor>
      <minor />
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Wikiforrás:Segítség/Értelmező szótár]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>WF:KAT</title>
    <id>133</id>
    <revision>
      <id>301</id>
      <timestamp>2006-06-07T15:30:18Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>KeFe</username>
        <id>7</id>
      </contributor>
      <minor />
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Wikiforrás:Segítség/Hogyan használd a kategóriákat]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>WF:KC</title>
    <id>134</id>
    <revision>
      <id>302</id>
      <timestamp>2006-06-07T15:30:52Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>KeFe</username>
        <id>7</id>
      </contributor>
      <minor />
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Wikiforrás:Kért cikkek]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>WF:KÉP</title>
    <id>135</id>
    <revision>
      <id>303</id>
      <timestamp>2006-06-07T15:31:55Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>KeFe</username>
        <id>7</id>
      </contributor>
      <minor />
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Wikiforrás:Irányelvek/Képhasználati irányelvek]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>WF:KÉPLIC</title>
    <id>136</id>
    <revision>
      <id>304</id>
      <timestamp>2006-06-07T15:32:36Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>KeFe</username>
        <id>7</id>
      </contributor>
      <minor />
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Wikiforrás:Képek licenceinek megadása]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>WF:TÁRS</title>
    <id>137</id>
    <revision>
      <id>305</id>
      <timestamp>2006-06-07T15:33:03Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>KeFe</username>
        <id>7</id>
      </contributor>
      <minor />
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Wikiforrás:Társalgó]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>WF:KSZT</title>
    <id>138</id>
    <revision>
      <id>306</id>
      <timestamp>2006-06-07T15:33:36Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>KeFe</username>
        <id>7</id>
      </contributor>
      <minor />
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT  [[Wikiforrás:Kerüld a személyes támadásokat]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>WF:LOGIN</title>
    <id>139</id>
    <revision>
      <id>307</id>
      <timestamp>2006-06-07T15:34:11Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>KeFe</username>
        <id>7</id>
      </contributor>
      <minor />
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Wikiforrás:Segítség/Hogyan jelentkezz be]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>WF:NÉV</title>
    <id>140</id>
    <revision>
      <id>6042</id>
      <timestamp>2007-01-12T15:37:45Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>kettős redir jav</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Wikiforrás:Elnevezési szokások]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>WF:NPOV</title>
    <id>141</id>
    <revision>
      <id>309</id>
      <timestamp>2006-06-07T15:35:17Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>KeFe</username>
        <id>7</id>
      </contributor>
      <minor />
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Wikiforrás:Semleges nézőpont]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>WF:PM</title>
    <id>142</id>
    <revision>
      <id>4336</id>
      <timestamp>2006-08-07T15:02:23Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>kettős átirányítás jav.</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Wikiforrás:Címlapminta]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>WF:SABLON</title>
    <id>143</id>
    <revision>
      <id>3742</id>
      <timestamp>2006-07-14T14:46:03Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>dupla redirect javítása</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Wikiforrás:Segítség/Sablonok]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>WF:SEGÍT</title>
    <id>144</id>
    <revision>
      <id>315</id>
      <timestamp>2006-06-07T15:39:55Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>KeFe</username>
        <id>7</id>
      </contributor>
      <minor />
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Wikiforrás:Segítség]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>WF:SZABAD</title>
    <id>145</id>
    <revision>
      <id>316</id>
      <timestamp>2006-06-07T15:40:29Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>KeFe</username>
        <id>7</id>
      </contributor>
      <minor />
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Wikiforrás:Megosztott források]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>WF:SZH</title>
    <id>146</id>
    <revision>
      <id>317</id>
      <timestamp>2006-06-07T15:40:56Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>KeFe</username>
        <id>7</id>
      </contributor>
      <minor />
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Wikiforrás:Szerkesztési háború]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>WF:T</title>
    <id>147</id>
    <revision>
      <id>318</id>
      <timestamp>2006-06-07T15:41:21Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>KeFe</username>
        <id>7</id>
      </contributor>
      <minor />
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Wikiforrás:Szavazás törlésről]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>WF:TILT</title>
    <id>148</id>
    <revision>
      <id>6045</id>
      <timestamp>2007-01-12T15:41:31Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>kettős átirányítás javítása</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Wikiforrás:Kitiltási irányelvek]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>WF:TK</title>
    <id>149</id>
    <revision>
      <id>319</id>
      <timestamp>2006-06-07T15:41:58Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>KeFe</username>
        <id>7</id>
      </contributor>
      <minor />
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Wikiforrás:Törlendő képek]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>WF:ÚJ</title>
    <id>150</id>
    <revision>
      <id>321</id>
      <timestamp>2006-06-07T15:42:51Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>KeFe</username>
        <id>7</id>
      </contributor>
      <minor />
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Wikiforrás:Segítség/Hogyan szerkessz új lapot]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>WF:ÜDV</title>
    <id>151</id>
    <revision>
      <id>322</id>
      <timestamp>2006-06-07T15:43:18Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>KeFe</username>
        <id>7</id>
      </contributor>
      <minor />
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Wikiforrás:Üdvözlünk, látogató!]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>WF:VITA</title>
    <id>152</id>
    <revision>
      <id>3740</id>
      <timestamp>2006-07-14T14:45:57Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>dupla redirect javítása</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Wikiforrás:Irányelvek/Vitarendezés]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>WF:VK</title>
    <id>153</id>
    <revision>
      <id>324</id>
      <timestamp>2006-06-07T15:44:05Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>KeFe</username>
        <id>7</id>
      </contributor>
      <minor />
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT  [[Wikiforrás:Véleménykérés]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>WF:WF</title>
    <id>154</id>
    <revision>
      <id>325</id>
      <timestamp>2006-06-07T15:44:39Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>KeFe</username>
        <id>7</id>
      </contributor>
      <minor />
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Wikiforrás:WF]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>WF:ZAVAR</title>
    <id>155</id>
    <revision>
      <id>326</id>
      <timestamp>2006-06-07T15:45:37Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>KeFe</username>
        <id>7</id>
      </contributor>
      <minor />
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Wikiforrás:Ne kelts zavart]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>WF:ZOKNI</title>
    <id>156</id>
    <revision>
      <id>4375</id>
      <timestamp>2006-08-08T18:27:43Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>redirect</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT[[Wikiforrás:Irányelvek/Zoknibáb]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>WF:~</title>
    <id>157</id>
    <revision>
      <id>6062</id>
      <timestamp>2007-01-12T16:03:54Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>kettős átirányítás javítása</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Wikiforrás:Írd alá a hozzászólásaidat]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>WK:SN</title>
    <id>158</id>
    <revision>
      <id>310</id>
      <timestamp>2006-06-07T15:35:42Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>KeFe</username>
        <id>7</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>Redirecting to [[Wikiforrás:Semleges nézőpont]]</comment>
      <text xml:space="preserve">#redirect [[Wikiforrás:Semleges nézőpont]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Wiki</title>
    <id>161</id>
    <revision>
      <id>4195</id>
      <timestamp>2006-08-02T20:18:35Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>-formázósablonok</comment>
      <text xml:space="preserve">{{lektor}}

A '''wiki''' (illetve '''WikiWiki''', [[w:IPA|kiejtése]] {{IPA|[w&amp;#618;ki]}}, {{IPA|[wiki]}} vagy {{IPA|[viki]}}) egyik speciális fajtája a [[w:hipertext|hipertext]] rendszereknek, illetve így nevezik magát a [[w:szoftver|szoftvert]] is, ami ennek készítését lehetővé teszi. A '''wikiwikiweb''' olyan [[w:webhely]], amely ''wiki'' rendszer szerint, ennek felhasználásával működik, vagyis lehetővé teszi azt, hogy a felhasználók (vagy általános esetben bárki) a laphoz új tartalmakat adjanak, vagy azon tartalmat módosítsanak. Másszóval a wiki egy olyan [[w:tartalomkezelő rendszer|tartalomkezelő rendszer]], amelynek számos különböző megvalósítása (implementációja) létezik. Segítségével egész weboldalak is működtethetők (gyakorlatilag tetszőleges mondanivalóval és tartalommal), de alkalmazható a hagyományos fórumok helyett is a látogatók tapasztalatainak, véleményeinek strukturáltabb megjelenítésére.

A ''Wiki'' (nagy W-betűvel) és a ''WikiWikiWeb'' megnevezésen általában az első wiki rendszert, a [[w:Portland Pattern Repository|Portland Pattern Repository]]-t értjük, ezért sokan azt javasolják, hogy általában a wikiket kis kezdőbetűvel írjuk. Néhol a ''wiki'' helyett a ''wikiwiki'' vagy ''WikiWiki'' forma is használatos.

A név maga a [[w:Hawaii nyelv|hawaii]] ''wiki wiki'' kifejezésből ered, ami „fürgét” vagy „nagyon gyorsat” jelent. A Honolulu Repülőtéren a terminálok közötti járatokat nevezik ''Wiki Wiki Bus''-nak, azt szándékozván jelezni, hogy e járatok gyorsan közlekednek. 

A '''Wiki''' ezen túl egy elterjedt [[w:maori|maori]] és [[w:Új-Zéland|új-zélandi]] keresztnév.

== Jellemzők ==

Egy WikiWikiWeb lehetővé teszi olyan [[w:internet|internet]]en elérhető dokumentumok létrehozását, melyeket egymással közreműködő emberek tudnak fejleszteni egy egyszerű [[w:leíró nyelv (számítástechnika)|leíró nyelv]] segítségével, és ezen lapok egyszerű web-böngészővel megtekinthetőek vagy szerkeszthetőek. Mivel a legtöbb wiki [[w:World Wide Web|web]] alapú, ezért a „wiki” szóval általában a „WikiWikiWeb”-ekre gondolunk. Az egyes lapok neve „wikilap”, míg a teljes, kereszthivatkozásokkal teli laphalmazt „a wiki”-nek nevezzük 

A „wiki wiki” [[w:hawaii nyelv|hawaii nyelv]]en „gyors”-at jelent, és a lapok létrehozásának és javításának gyorsasága, egyszerűsége a wiki technológia egyik legfontosabb jellemzője. Általában a módosításokat nem ellenőrzi senki megjelenésük előtt, és a legtöbb wiki vagy mindenki számára nyitott, vagy pedig egy nagyobb, az adott wikiben regisztrált közösség számára szerkeszthető. A legtöbb esetben még a regisztráció sem szükséges 

=== Lapok és szerkesztés ===

=== Hivatkozás és lapok készítése ===
Az eredeti [[w:Ward's wiki|Ward's wiki]]ben más wikilapra hivatkozásokat az úgynevezett ''TeveKezdőbetűk''kel lehetett készíteni: minden szó, ami nagy kezdőbetűvel kezdődik és legalább még egy nagybetűt tartalmaz az automatikusan hivatkozás lett a szóval megegyező nevű wikilapra. (Azért „teve”, mert a szónak legalább „két púpja van”.) Tehát ha a szövegben a TeveBetű szó szerepelt, akkor az automatikusan a „TeveBetű” wikilapra hivatkozott. Mivel normális esetben egy szó közepén nem használunk nagybetűt, ezért ez egy jól, gyorsan, egyértelműen használható hivatkozási módszernek bizonyult.

Azonban a TeveKezdőbetűknek vannak hátrányai:
* vizuálisan nem szép, hiszen egybeírunk szavakat
* bizonyos esetekben szeretnénk a hivatkozásba szóközt, speciális jeleket (pl. kötőjelet) tenni
* bizonyos esetekben valamit TeveKezdőbetűkkel kell írnunk (pl. [[w:programozási nyelv]]ekben néhány változót), pedig nem akarjuk, hogy hivatkozás legyen belőle.

Emiatt kialakult egy alternatív hivatkozási forma, melyet már a [http://hu.wikipedia.org/w/index.php? Wikipédia] is használ, ez pedig a dupla szögletes zárójelek közé zárt wikilapnév: &lt;nowiki&gt;[[w:Teve kezdőbetűk]]&lt;/nowiki&gt;.

=== A tartalom kordában tartása ===
A Wiki lapjainak túlnyomó többségét '''''bárki''''' szerkesztheti; a legtöbb esetben bejelentkezés sem szükséges.

Sok ember első gondolata az, amikor meglátja a „szerkesztés” hivatkozást a lapon, hogy valaki ''hibázott'', és véletlenül az egész világ szerkeszteni tudja a lapot. Valójában azonban ez ''szándékos'', és ez a Wiki lényege: mindenkinek gyors és egyszerű lehetőséget ad arra, hogy a lap tartalmát ''javítsa, fejlessze''.

Természetesen nem minden ember elég okos és jólnevelt, és előfordul, hogy a változtatás rosszindulatú. A Wiki rendszerek egyik lényege azonban az ilyen rosszindulatú változtatások egyszerű eltávolítása: általában 1 művelettel megállapítható egy változtatás pontos tartalma, és ugyanígy 1 művelettel visszaállítható a tartalom a módosítás előtti állapotra, ha a módosítás nem segítő szándékúnak bizonyul.

A másik folyamat, ami a rosszindulatú (vagy ellenőrizetlen) módosításokat „gyógyítja” az pont az, hogy bárki javíthatja a lapot. A rosszindulatú módosítást észrevéve azt bárki javíthatja, és mivel azt feltételezzük, hogy sokkal több értelmes, jóakaratú ember van mint ostoba és rosszindulatú, ezért feltételezzük azt is, hogy még az esetleg észre nem vett nem megfelelő tartalmat is egy idő után valaki javítani fogja (és ezt a tapasztalat, illetve a [[Wikipédia]] létezése is alátámasztja).

=== A résztvevők kordában tartása ===

=== Keresés ===

=== Wiki programok ===

==== Magyar nyelvű kezelőfelülettel ====

* [http://wikipedia.sourceforge.net/ MediaWiki] - jelen oldal tartalomkezelője
* [[Zwiki]] - [[Zope]] alapú wiki
* [http://innen.hu/MagyarTiddlyWiki MagyarTiddlyWiki] - [[JavaScript]] alapú wiki, az egész rendszer egyetlen [[HTML]] fájlból áll

== Történelem ==
Az első wiki rendszert, a [[w:Portland Pattern Repository]]-t egy informatikus dolgozta ki a célból, hogy informatikusok számára nyilvános szakmai publikációs lehetőséget teremtsen (a faxolást és egyéb kötöttebb lehetőséget helyettesítendő), illetve megkönnyítse és kollektívvá tegye az adatok rögzítését, tárolását, karbantartását és fejlesztését.

== Wiki közösségek, oldalak ==
=== Magyar ===
* [http://wiki.hup.hu/ HUPWiki] - [[nyílt forrás]]ú és/vagy [[w:szabad szoftver]]ek
* [http://gowiki.hu/ GO wiki] 
* [http://hu.gentoo-wiki.com hu.Gentoo-Wiki.com] - A [[Gentoo]] [[Linux]]-hoz tartozó [http://www.gentoo-wiki.com Gentoo-wiki.com] magyar nyelvű változata
* [http://www.indymedia.hu/labor/index.php/Kezd%C5%91lap IndyMedia]
* [http://webni.innen.hu/ Webni! Webni!] - példa wiki felhasználására pusztán [[Tartalomkezelő rendszer]]ként
* [http://hu.tikiwiki.org/ TikiWiki] -
* [http://hu.tudoda wiki.org/ Tudoda Wiki] - 
* [http://ralesk.technoweyr.co.uk/wiki VoIPWiki] – magyar [[VoIP]] wiki
* [http://www.nettasoft.hu/wiki/index.php/Kezd%C5%91lap Nikon D70 Wiki oldal]

=== Angol ===
*[http://www.usemod.com/cgi-bin/mb.pl?BiggestWiki#Biggest_wikis_by_page_count_on_Aug_2_2003 Biggest wikis (angol)]
*[http://www.worldwidewiki.net/wiki/OneBigWikiAlphabeticalIndexA WorldWideWiki: SwitchWiki - Most complete index (angol)]
*[[OpenFacts]]
*[[Personal Telco]]
*[[This Might Be A Wiki]]
*[[WhyClublet]]
*[[Wikiquote]] - idézetgyűjtemény
*[[Wikitravel]] - [[útikalauz]]
*[[Wiktionary]] - [[szótár]]

Lásd még: [[Wikipedia:MediaWikit használó oldalak]], [[PHP Wiki]], [[social software]]

== Wiki-szerű rendszerek ==
*[[EditMe]] [http://www.editme.com]
*[[Everything2]]
*[[Halfbakery]]
*[[Eksi Sozluk]] ([[török nyelv]]ű)
*[[SnipSnap]]
*[[Seedwiki]] [http://www.seedwiki.com]

{{leford}}
&lt;!--

==English==
=== Pages and editing ===

In traditional wikis, every page has two representations: the form in which it is displayed (usually [[HTML]] which is rendered by a web browser) and the form in which it is edited (a simplified markup language, the style and syntax of which varies from wiki to wiki).

The reasoning behind this design is that HTML, with its large library of nested tags, is too complicated to allow fast-paced editing, and distracts from the actual content of the pages. It is also sometimes viewed as beneficial that users cannot use all the functionality that HTML allows, such as [[JavaScript]] and [[Cascading Style Sheets]], because of the consistency in look and feel that is thereby enforced.

{| border=1
|'''Wiki syntax (Wikipedia)'''
|'''HTML'''
|'''Rendered output'''
|---- valign=&quot;top&quot;
|&lt;nowiki&gt;&quot;''Doctor''? No other title? A ''scholar''? And he rates above the civil authority?&quot;&lt;/nowiki&gt;
&lt;br&gt;&lt;br&gt;
&quot;Why, certainly,&quot; replied Hardin, amiably. &quot;We're all scholars more or less. After all, we're not so much a world as a scientific foundation &amp;#8211; under the direct control of the Emperor.&quot;
|&amp;lt;P&gt;&amp;lt;br&gt;
&quot;&amp;lt;I&gt;Doctor&amp;lt;/I&gt;? No other title? A &amp;lt;I&gt;scholar&amp;lt;/I&gt;? And he rates above the civil authority?&quot;&amp;lt;br&gt;
&amp;lt;/P&gt;&amp;lt;br&gt;&amp;lt;P&gt;&amp;lt;br&gt;
&quot;Why, certainly,&quot; replied Hardin, amiably. &quot;We're all scholars more or less. After all, we're not so much a world as a scientific foundation &amp;#8211; under the direct control of the Emperor.&quot;&amp;lt;br&gt;
&amp;lt;/P&gt;
|&quot;''Doctor''? No other title? A ''scholar''? And he rates above the civil authority?&quot;
&lt;br&gt;&lt;br&gt;
&quot;Why, certainly,&quot; replied Hardin, amiably. &quot;We're all scholars more or less. After all, we're not so much a world as a scientific foundation &amp;#8211; under the direct control of the Emperor.&quot;
|}
''A wiki page has two representation forms, the wiki syntax used by the wiki engine and the HTML rendered from it and sent to the user's browser, which in turn uses it to render a formatted page.''

Nevertheless, some recent wiki engines provide &quot;[[WYSIWYG]]&quot; editing, usually requiring some [[ActiveX]] control or plugin that translates graphically entered formatting instructions like &quot;bold&quot; and &quot;italics&quot; into HTML tags that are then [[transparency (computing)|transparently]] submitted to the server. In these cases, users who do not have the necessary plugin can only edit the page in its HTML source.

The formatting instructions allowed by a wiki vary considerably depending on the wiki engine that is used. Simple wikis only allow basic text formatting, whereas more complex ones have support for tables, images, formulas, or even interactive elements like polls and games. Because of that, there is now an effort trying to define a [http://www.usemod.com/cgi-bin/mb.pl?WikiMarkupStandard Wiki Markup Standard].

=== Linking and creating pages ===

Wikis are a true hypertext medium, with non-linear navigational structures. Each page typically contains a large number of links to other pages; hierarchical navigation pages often exist in larger wikis, but do not have to be used. Links are created using a specific syntax, the so-called &quot;link pattern&quot;. 

Originally most wikis used [[CamelCase]] as a link pattern, produced by capitalizing words in a phrase and removing the spaces between them (the word &quot;CamelCase&quot; is itself an example of CamelCase). While CamelCase makes linking very easy, it also leads to links which are written in a form that deviates from the standard spelling. CamelCase-based wikis are instantly recognizable from the large number of links with names such as &quot;TableOfContents&quot; and &quot;BeginnerQuestions&quot;.

CamelCase has many critics, and it was the switch of the large [[Wikipedia]] wiki to so-called &quot;free links&quot;, words that are put in &lt;nowiki&gt;[[double square brackets]]&lt;/nowiki&gt;, which encouraged wiki developers to look for alternative solutions. Various wiki engines use single brackets, curly brackets, underscores, slashes or other characters as a link pattern. Links across different wiki communities are possible using a special link pattern called [[InterWiki]].

Creating a new page in a wiki is usually done strictly through the same process as linking to it: a link is created on a topically related page; if the link does not exist, it is in some way emphasized as a &quot;broken&quot; link. Following that link opens an editor window, which then allows the user to enter the text for the new page. This mechanism ensures that so-called &quot;orphan&quot; pages (which have no links pointing to them) are rarely created, and a generally high level of connectedness is retained.

=== Controlling content ===

Wikis generally follow a philosophy of making it easy to fix mistakes instead of making it hard to make them. Thus, while wikis are very open, they also provide various means to verify the validity of recent additions to the body of pages.

The most prominent one on almost every wiki is the so-called &quot;Recent changes&quot; page. It is simply a list of either a specific number of recent edits or a list of all edits that have been made within a given timeframe. Some wikis allow filtering the list to exclude edits that have been marked &quot;minor&quot; or which were made by automatic importing scripts (&quot;bots&quot;).

From the change log, two other functions are accessible in most wikis: the revision history, which shows previous versions of the page, and the [[diff]] feature, which can highlight the changes between two revisions. The revision history allows opening and saving a previous version of the page and thereby restoring the original content. The diff feature can be used to decide whether this is necessary or not: A regular user of the wiki can show the diff of a change listed on the &quot;Recent changes&quot; page and, if it is an unacceptable edit, load the history to restore a previous revision. This process is more or less streamlined, depending on the wiki software that is used.

[[Image:Diff.jpg]]&lt;br&gt;
''diff-reports highlight the changes between two revisions of a page.''

In case unacceptable edits are missed on the &quot;Recent changes&quot; page, some wikis provide additional control over content. [[Wikipedia]] was the first wiki to introduce &quot;watchlists&quot;, a form of internal [[bookmark]]ing that is used to generate a list of recent changes to a set of specific pages only. Wikipedia also allows highlighting links to pages which are below a given size, thereby making small pages, so-called &quot;stubs&quot;, noticeable on all pages that link to them.

In extreme cases, many wikis allow protecting pages from being edited. Protected pages on Wikipedia, for example, can only be edited by so-called administrators, who can also revoke the protection. This is generally considered to violate  the basic philosophy of WikiWiki and therefore avoided.

=== Controlling users ===

While most wikis shun mandatory registration procedures, virtually all large wiki engines provide some way to restrict users who consistently violate community rules. The most common form of doing so is by banning a user from editing, which can be accomplished by banning their particular [[IP address]]. Many Internet Service Providers assign a new IP address for each login, though, so that bans can often be circumvented relatively easily. 

For small wikis, a common defense against a persistent &quot;vandal&quot; is to simply let them deface as many pages as they want to, and to then quickly revert the pages after the vandal has left. This tactic is often considered unacceptable in the context of larger communities, where more drastic and quick action is preferred. To deal with the problem of changing IP addresses, self-expiring bans are sometimes used and extended to all IP addresses in a particular range, thereby ensuring that the vandal cannot edit pages within a given timeframe, the underlying assumption being that this is often sufficient as a deterrent.

As an emergency measure, some wikis allow switching the database to read-only mode, or letting only users registered up to a cutoff date continue editing. Generally speaking, however, any damage that is done by a &quot;vandal&quot; can be reverted rather quickly. More problematic are subtle errors inserted into pages which go undetected.


=== Searching ===

Most wikis offer at least a title search, if not a full text search. The scalability of the search depends highly on whether the wiki engine uses a database or not; the indexed access of a database is necessary for high speed searches on large wikis. On Wikipedia, the so-called &quot;Go button&quot; allows readers to directly view a page that matches the entered search criteria as closely as possible. To search several wikis at once, the [[MetaWiki]] search engine has been created.

=== Wiki engines ===

Given the relative simplicity of the wiki concept, a large number of implementations exist, ranging from very simple &quot;[[hack]]s&quot; implementing only the very basic functionality to highly sophisticated content management systems. The majority of wiki engines are [[open source]] software, large projects like [[TWiki]] and the Wikipedia software are developed collaboratively. Many wikis are highly modular, providing [[API]]s to allow programmers the development of new features without familiarity with the entire codebase.

It is hard to determine which wiki engines are the most popular, although the leading candidates would probably be the very simple to set up [[UseMod]] wiki, [[TWiki]], [[MoinMoin]] and the Wikipedia software. See '''[[Wiki software]]''' for a list of wiki engines.

=== See also ===

[[Editor war#Edit war|Edit war]]

== History ==

Wiki software originated in the [[design pattern]] community for writing [[pattern language]]s. The [[Portland Pattern Repository]] was the first wiki, established by [[Ward Cunningham]] in 1995 [http://c2.com/cgi/wiki?WikiHistory]. Cunningham invented and named the wiki concept, and produced the first implementation of a wiki engine.  Some people maintain that only the original wiki should be called Wiki (upper case) or the WikiWikiWeb. Ward's Wiki remains one of the most popular Wiki sites. 

In the final years of the 20th century, wikis were increasingly recognized as a promising technology to develop private and public knowledge bases, and it was this potential that inspired the founders of the [[Nupedia]] encyclopedia project, Jimbo Wales and Larry Sanger, to use wiki technology as a basis for an electronic encyclopedia: &quot;Wikipedia&quot; was launched in January 2001. It was originally based on the UseMod software, but later switched to its own open source codebase which has now been adopted by many other wikis.

Today, the English Wikipedia is by far the world's largest wiki, and the non-English Wikipedias fill many of the other places. The second largest wiki, however, is [[Susning.nu]], a Swedish language knowledge base, running the UseMod software. The all-encompassing nature of Wikipedia has been a significant factor in its growth, while many other wikis are highly specialized. Some have also attributed Wikipedia's rapid growth to the decision not to use CamelCase.

== Wiki bus tours ==
There are virtual guided &quot;bus tours&quot; taking visitors to various wiki sites. These consist simply of a page on each participating wiki called &quot;TourBusStop&quot;, which gives the link to the next bus stop -- basically, a type of [[web ring]]. Each bus stop page gives some info about that wiki, and one can choose to explore that particular wiki (thus &quot;getting off the bus&quot;), or continue to the next wiki in the tour.

== Wiki communities ==
By far the largest wiki is the English Wikipedia.

*[http://www.usemod.com/cgi-bin/mb.pl?BiggestWiki#Biggest_wikis_by_page_count_on_Aug_2_2003 Biggest wikis]
*[http://www.worldwidewiki.net/wiki/OneBigWikiAlphabeticalIndexA WorldWideWiki: SwitchWiki - Most complete index]

See also [[Wiki communities by type]] and [[Wiki communities by topic]].

*[[Asian Open Source Centre]]
*[[CapitanCook.com - The free travel guide|CapitanCook]]
*[[Cunnan]]
*[[DarwinWiki]] - [[Darwinism]]
*[[Disinfopedia]] - ''about'' [[propaganda]]
*[http://wiki.cotch.net/ EvoWiki] - [[Evolution]]
*[[GreenCheese]]
*[[Green Light Wiki]]
*[[Grubstreet]] - the Open Community Guide to London [http://grault.net/grubstreet/index.pl]
*[[infoAnarchy wiki]] - [[Intellectual property]], [[Anarchism]], [[Politics]]
*[[Javapedia]]
*[[Know-how Wiki]]
*[[MeatballWiki]]
*[[OpenFacts]]
*[[Personal Telco]]
*[[This Might Be A Wiki]]
*[[WhyClublet]]
*[[Wikipedia]] - [[Encyclopaedia]]
*[[Wikiquote]] - Quote repository
*[[Wikitravel]]
*[[Wiktionary]] - [[Dictionary]]
--&gt;

== Külső hivatkozások ==
*[http://www.usemod.com/cgi-bin/mb.pl?TourBusStop &quot;Tour bus stop&quot; at MeatballWiki]
*[[Wiki:WelcomeVisitors|WikiWikiWeb]] (the first wiki)
*[[MeatBall:WikiCommunityList]]
*[[MeatBall:BiggestWiki]]

Aronsson, Lars (2002). Operation of a Large Scale, General Purpose Wiki Website: Experience from susning.nu's first nine months in service. Paper presented at the 6th International ICCC/IFIP Conference on Electronic Publishing, November 6 - 8, 2002, Karlovy Vary, Czech Republic. Available at: http://aronsson.se/wikipaper.html

Benkler, Yochai (2002). Coase's penguin, or, Linux and The Nature of the Firm. The Yale Law Jounal. v.112, n.3,  pp.369-446. 

Cunningham, Ward and Leuf, Bo (2001): The Wiki Way. Quick Collaboration on the Web. Addison-Wesley, ISBN 0-201-71499-X.

Delacroix, Jérôme (2005): Les wikis, espaces de l'intelligence collective M2 Editions, Paris, ISBN 2-9520514-4-5. Web site: http://www.leswikis.com

Jansson, Kurt (2002): &quot;Wikipedia. Die Freie Enzyklopädie.&quot; Lecture at the 19th Chaos Communications Congress (19C3), December 27, Berlin. Online description: http://de.wikipedia.org/wiki/Benutzer:Kurt_Jansson/Vortrag_auf_dem_19C3

Möller, Erik (2003). Loud and clear: How Internet media can work. 
Presentation at Open Cultures conference, June 5 - 6, Vienna.
Available at: http://opencultures.t0.or.at/oc/participants/moeller

Möller, Erik (2003). Tanz der Gehirne. ''Telepolis'', May 9-30. Four parts: &quot;Das Wiki-Prinzip&quot;, &quot;Alle gegen Brockhaus&quot;, &quot;Diderots Traumtagebuch&quot;, &quot;Diesen Artikel bearbeiten&quot;. Summary and table of contents: http://www.heise.de/newsticker/data/fr-30.05.03-000/

Remy, Melanie (2002). Wikipedia: The Free Encyclopedia. Online Information Review. v.26, n.6, pp.434.


[[Kategória:Szoftver]]
[[Kategória:Internet]]

'''!'''

[[en:Wiki]] [[af:Wiki]] [[an:Portalada]] [[ar:ويكي]] [[bg:Уики]] [[bm:Wiki]] [[ca:Wiki]] [[cs:Wiki]] [[da:WikiWiki]] [[de:Wiki]] [[el:Wiki]] [[eo:Vikio]] [[es:Wiki]] [[et:Wiki]] [[eu:Zer da wiki bat?]] [[fa:ویکی‌ویکی]] [[fi:Wiki]] [[fo:WikiWiki]] [[fr:Wiki]] [[ga:Vicí]] [[gl:Wiki]] [[he:ויקי]] [[hr:Wiki]] [[ia:Wiki]] [[id:Wiki]] [[it:Wiki]] [[ja:ウィキ]] [[ka:ვიკი]] [[ko:위키위키]] [[lb:Wiki]] [[li:Wiki]] [[lt:Wiki]] [[lv:Wiki]] [[ml:വിക്കി]] [[ms:Wiki]] [[mt:Wiki]] [[nl:WikiWiki]] [[nn:Wiki]] [[no:Wiki]] [[pl:Wiki]] [[pt:Wiki]] [[ru:Вики]] [[simple:Wiki]] [[sk:Wiki]] [[sl:Wiki]] [[sq:Wiki]] [[sr:Вики]] [[sv:Wiki]] [[th:วิกิ]] [[tl:Wiki]] [[tr:Wiki]] [[tt:Wiki]] [[uk:Вікі]] [[vi:Wiki]] [[zh:Wiki]] [[zh-min-nan:Wiki]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Hamlet</title>
    <id>164</id>
    <revision>
      <id>4942</id>
      <timestamp>2006-08-31T11:12:17Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>-szerző kategóriája, a szerzők kategóriáit megszünetetem</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
 | cím       = Hamlet, dán királyfi
 | szerző    = William Shakespeare
 | szakasz   =
 | előző     =
 | következő =
 | megjegyzés= (1600-1602)
''Fordította:'' [[Szerző:Arany János|Arany János]]
}}

== Fejezetek ==
*[[/Személyek|Személyek]]
===Felvonások===
*Első felvonás
**[[Hamlet/Első felvonás, 1. szín|1. szín]]
**[[Hamlet/Első felvonás, 2. szín|2. szín]]
**[[Hamlet/Első felvonás, 3. szín|3. szín]]
**[[Hamlet/Első felvonás, 4. szín|4. szín]]
**[[Hamlet/Első felvonás, 5. szín|5. szín]]
*Második felvonás
**[[Hamlet/Második felvonás, 1. szín|1. szín]]
**[[Hamlet/Második felvonás, 2. szín|2. szín]]
*Harmadik felvonás
**[[Hamlet/Harmadik felvonás, 1. szín|1. szín]]
**[[Hamlet/Harmadik felvonás, 2. szín|2. szín]]
**[[Hamlet/Harmadik felvonás, 3. szín|3. szín]]
**[[Hamlet/Harmadik felvonás, 4. szín|4. szín]]
*Negyedik felvonás
**[[Hamlet/Negyedik felvonás, 1. szín|1. szín]]
**[[Hamlet/Negyedik felvonás, 2. szín|2. szín]]
**[[Hamlet/Negyedik felvonás, 3. szín|3. szín]]
**[[Hamlet/Negyedik felvonás, 4. szín|4. szín]]
**[[Hamlet/Negyedik felvonás, 5. szín|5. szín]]
**[[Hamlet/Negyedik felvonás, 6. szín|6. szín]]
**[[Hamlet/Negyedik felvonás, 7. szín|7. szín]]
*Ötödik felvonás
**[[Hamlet/Ötödik felvonás, 1. szín|1. szín]]
**[[Hamlet/Ötödik felvonás, 2. szín|2. szín]]


[[Kategória:Színdarabok]]
[[Kategória:Hamlet| ]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Sablon:Állapotok</title>
    <id>165</id>
    <revision>
      <id>338</id>
      <timestamp>2006-06-08T05:42:29Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>KeFe</username>
        <id>7</id>
      </contributor>
      <minor />
      <text xml:space="preserve">{| align=center style=&quot;background-color: #f2fff2; border: 1px solid #bfffbf;&quot;
!colspan=5 style=&quot;background-color: #bfffbf; text-align: center;&quot;|Wikiforrás állapotok
|-
|style=&quot;border-right: 1px solid #CCCCCC; padding: 0px 3px;&quot;| Terv állapot: [[Image:00%.png]]
|style=&quot;border-right: 1px solid #CCCCCC; padding: 0px 3px;&quot;| Kezdeti: [[Image:25%.png]]
|style=&quot;border-right: 1px solid #CCCCCC; padding: 0px 3px;&quot;| Fejlődő: [[Image:50%.png]]
|style=&quot;border-right: 1px solid #CCCCCC; padding: 0px 3px;&quot;| Fejlett: [[Image:75%.png]]
|style=&quot;padding: 0px 3px;&quot;| Teljes: [[Image:100%.png]]
|}
&lt;noinclude&gt;[[Kategória:sablonok|{{PAGENAME}}]]&lt;/noinclude&gt;</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Nyílt tartalom</title>
    <id>167</id>
    <revision>
      <id>4479</id>
      <timestamp>2006-08-28T11:48:07Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>kategória az aljára</comment>
      <text xml:space="preserve">A '''nyílt tartalom''' kifejezés a [[nyílt forráskód]]hoz hasonlóan olyan kreatív alkotásokat ír le (például cikkek, képek, hanganyagok, mozgófilmek), amik olyan nem megszorító szerzői jogi feltételekkel (licenccel) és formában kerülnek publikálásra, amik kifejezetten engedélyezik az információ másolását. (Egy példa a [[GFDL|GNU Szabad dokumentáció licenc]], amit a [[http://hu.wikipedia.org/w/index.php Wikipédia]] is használ.) 

A „nyílt tartalom” kifejezést gyakran használják az olyan tartalom leírására is, melyet bárki módosíthat. Erre azonban újabban a pontosabb „szabadon módosítható”, vagy „[[szabad szerkesztés]]ű” kifejezés terjedt el. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy bárki bármit (pl. törvénysértő dolgot) írhat, hanem azt, hogy nincs egy előre meghatározott zárt csoport - mint például egy lexikon kiadója - aki minden szerkesztésért felelős.

Mint ahogy a nyílt forráskódot gyakran egyszerűen [[szabad szoftver]]nek nevezik (nem összekeverendő az [[Ingyenes szoftver]]rel „(freeware)”) úgy a nyílt tartalmú anyagokat is szokás röviden szabad/nyílt anyagoknak nevezni. Azonban nem minden nyílt tartalom „szabad” a [[GPL|GNU GPL]] értelmezését követve (ilyen például a [[Mozilla Open Directory]]). Lásd még a [[közkincs]], [[szabad szoftver mozgalom]] szócikkeket.

[[Kategória:Jogi lapok|{{PAGENAME}}]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Közkincs</title>
    <id>168</id>
    <revision>
      <id>4196</id>
      <timestamp>2006-08-02T20:18:36Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>-formázósablonok</comment>
      <text xml:space="preserve">[[Kategória:Jogi lapok|{{PAGENAME}}]]

A '''közkincs''' (angolul [[w:Public Domain|public domain]]) egy [[szerzői jog]]i fogalom, mely olyan művet, alkotást jelent, amely korlátozás nélkül felhasználható, másolható, vagy átdolgozható.

Közkincs lehet egy alkotás, amennyiben a szerzője azt közkincsnek minősíti; valamint akkor, ha annak szerzői jogi [[Wikiforrás:Szabad források|védelmi ideje]] lejárt.

A közkincs a [[Wikiforrás:licenc]]ek egy formája, vagy tekinthető a ''licenc hiányának'' is, vagyis amikor a felhasználást semmilyen licenc feltétel nem korlátozza.


== Lásd még ==
* [[Wikiforrás:Szabad licenc]]
* [[Wikiforrás:Zárt licenc]]
* [[Wikiforrás:Szabad szoftver]]
* [[Wikiforrás:Szerzői jog]]


[[en:Public domain]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Sablon:Közkincs</title>
    <id>169</id>
    <revision>
      <id>1202</id>
      <timestamp>2006-06-22T20:53:53Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>/* Jogi nyilatkozat */ hiányzó szóköz</comment>
      <text xml:space="preserve">=== Jogi nyilatkozat ===
&lt;br style=&quot;clear:both&quot; /&gt;
{| align=&quot;CENTER&quot;  style=&quot;width:90%; background-color:#F1F1DE; border:2px solid #CC9; padding:5px;&quot;
| [[Kép:PD-icon.png|48px|Public domain]] 
|&lt;small&gt; &lt;center&gt;[[Kép:Flag of Hungary.svg|24px|Trikolor]] ''Ezt a könyvet, (dokumentumot), vagy az itt található képet [[wikiforrás:Szerzői jog|&lt;b&gt;szerzője&lt;/b&gt;]] ''[[közkincs|&lt;b&gt;közkinccsé&lt;/b&gt;]]'' nyilvánította,&lt;br&gt; '''lemondott''', vagy már nem jogosult szerzői jogi védelemre.''&lt;/small&gt;

&lt;small&gt;[[Kép:English language.png|18px]] For visitors from other countries: This image is in the public domain.&lt;/small&gt;
&lt;/center&gt;
|}
&lt;includeonly&gt;[[Kategória:Közkincs|{{PAGENAME}}]]&lt;/includeonly&gt;
&lt;noinclude&gt;[[Kategória:licenc sablonok|{{PAGENAME}}]]&lt;/noinclude&gt;</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Licenc</title>
    <id>171</id>
    <revision>
      <id>4197</id>
      <timestamp>2006-08-02T20:18:39Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>-formázósablonok</comment>
      <text xml:space="preserve">&lt;!-- Kategóriák --&gt;
[[Kategória:Licencek]]
[[Kategória:Jogi lapok|{{PAGENAME}}]]

A '''licenc''' szó a [[latin nyelv|latin]]/[[német nyelv|német]] és [[angol nyelv|angol]] licence/license szavakból két alakban került a [[magyar nyelv]]be:

*''licenc'' ([[kereskedelem]]ben és [[jog]]ban) amely [[védjegy|védjeggyel]] ellátott, [[szabadalom|szabadalmazott]] termék gyártásának, illetve gyártási eljárásának (know-how) megszerzett joga, engedélye.
*''licencia''. Ugyanaz mint a licenc fent. Régebben kiviteli és behozatali [[engedély]]t is jelölt.

Azonban ismert okoknál fogva nem mindenki szokta lefordítani az [[angol nyelv|angol]]/amerikai szavakat, hanem megtartja, sőt elkezdi önkényes jelentéssel használni. Ez történt a license [[angol nyelv|angol]]/amerikai szó esetében is, ami miatt a licence-t nem főleg engedélynek, a licensing-et, licensed-et nem engedélyezésnek és engedélyezettnek fordították a megfelelő helyeken, hanem jognak, belekeverve ebbe a [[szerzői jog]]ot (copyright).


==Licencszerződés==

A szerző bizonyos feltételekkel engedélyt adhat arra, hogy a művét mások használják (to license the use under copyright). Erről szól az adott műre vonatkozó License Agreement, vagyis a [[licencszerződés]] (vö. a licenc szóval fent). Ez azt írja elő, hogy bár a [[szerző]] marad a mű tulajdonosa, bizonyos emberek, például vevők, felhasználók, stb. bizonyos ellenszolgáltatás fejében használhatják a művet, illetve annak másolatait, sokszorosított példányait. E használati engedély azonban általában nem terjed ki a másolás engedélyezésére.


== Lásd még ==
* [[Szerzői jog]]
* [[Felhasználási szerződés]]
* [[Szabad licenc]]
* [[zárt licenc]]
* [[közkincs]]
* [[szabad szoftver]]

&lt;!-- InterWiki --&gt;

[[en:License]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Szerzői jog</title>
    <id>172</id>
    <revision>
      <id>4198</id>
      <timestamp>2006-08-02T20:18:43Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>-formázósablonok</comment>
      <text xml:space="preserve">[[Kategória:Jogi lapok|{{PAGENAME}}]]

A [[szerzői jog]] lényegét tekintve kizárólagos [[tulajdonjog]], azt biztosítja, hogy az alkotó (másképpen a jogtulajdonos), tulajdonként, vagyontárgyként (property) rendelkezhet a saját alkotásával (work), azaz joga van azt másolni és terjeszteni, illetve másokat felhatalmazni, pl. a következőkre: a művet reprodukálni, abból újabb műveket készíteni, forgalmazni, nyilvános helyen megmutatni, előadni, stb.

Ez a jog akkor keletkezik, amikor a [[műalkotás|mű]] megszületik, és nem függ a mű publikálásától. Általában az a szokás, hogy a megfelelő [[hivatal]]t erről a tényről értesíti a szerző, amely a mű eredeti példányát átveszi megőrzésre, hogy [[jogvita|jogviták]] esetén legyen [[bizonyíték]]. Magán a művön pedig feltüntetik a [[jogtulajdonos]] nevét, és a jogviszony időbeli hatályának kezdőévét.


==A jog megszerzése==

Az, hogy minek lehet az ember szerzője, az változó [[ország]]onként, ahogy a [[szerzői jog]] sem [[nemzetközi jog]], hanem [[nemzet]]i. [[Amerikai Egyesült Államok|Amerikában]] például a szerzői ([[személy]]hez kötődő) jogok olyan mértékben tágulnak ki, hogy pl. egy [[film]] kapcsán „örök időkre” „az egész univerzumban”, „minden jelenleg létező és a jövőben megszülető [[média|médiára]]”, és a filmhez kapcsolódó mindenféle [[reklám]]cikkre (merchandise) vonatkozóan fenntartja magának a szerző az őt megillető (egyébként élete végéig plusz hetven évig megkapott) copyright-ot. 

[[Amerikai Egyesült Államok|Amerikában]], de máshol is, erős törekvés van arra, hogy jogokat szerezzenek az emberek szinte mindenben, a névhasználattól kezdve a szennyezési kvótákon át a [[világűr]] [[gyarmatosítás]]áig bezárólag, hogy e furcsa jogok átengedése, engedélyezése révén később könnyű bevételekhez jussanak. Ezzel szemben állnak azok, akik [[altruista]] módon inkább meg akarják osztani javaikat, különösen az [[ismeret]]üket és [[tudás]]ukat, amelyet közkincsként szeretnének látni, és ellenszolgáltatás nélkül adnak engedélyt saját munkáik, alkotásaik felhasználására. Természetesen ez az érdeke az összes ifjú, újítani vágyó [[nemzedék]]nek.

== Lásd még ==
* [[Wikiforrás:Felhasználási szerződés]]
* [[Wikiforrás:Licenc]]
* [[Wikiforrás:Szabad licenc]]
* [[Wikiforrás:zárt licenc]]
* [[Wikiforrás:közkincs]]
* [[Wikiforrás:szabad szoftver]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Felhasználási szerződés</title>
    <id>173</id>
    <revision>
      <id>4204</id>
      <timestamp>2006-08-04T13:03:16Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>-formázósablonok</comment>
      <text xml:space="preserve">[[Kategória:Jogi lapok|{{PAGENAME}}]]

A '''felhasználási szerződés''' a szerzői alkotás felhasználásra irányuló olyan [[szerzői jog]]i [[szerződés]]fajta, amelynek [[diszpozitív szabály]]ait Magyarországon a szerzői jogról szóló  1999. évi LXXVI. törvény V. fejezete  határozza meg. 

== A felhasználási szerződések a magyar jogban ==

A felhasználási szerződések általános szabályai

42. § (1) Felhasználási szerződés alapján a szerző engedélyt ad művének a felhasználására, a felhasználó pedig köteles ennek fejében díjat fizetni.

(2) A felhasználási szerződés tartalmát a felek szabadon állapítják meg. A felhasználási szerződésre vonatkozó rendelkezésektől egyező akarattal eltérhetnek, ha e törvény vagy más jogszabály az eltérést nem tiltja. 

(3) Ha a felhasználási szerződés tartalma nem állapítható meg egyértelműen, a szerző számára kedvezőbb értelmezést kell elfogadni.

43. § (1) A felhasználási szerződés csak kifejezett kikötés esetén ad kizárólagos jogot. Kizárólagos felhasználási engedély alapján csak a jogszerző használhatja fel a művet, a szerző további felhasználási engedélyt nem adhat, és maga is csak akkor marad jogosult a mű felhasználására, ha ezt a szerződésben kikötötték.

(2) A kizárólagos felhasználási engedélyt tartalmazó szerződés megkötése előtt adott nem kizárólagos felhasználási engedély fennmarad, kivéve, ha a szerző és a felhasználásra nem kizárólagos jogot szerző felhasználó közötti szerződés eltérően rendelkezik.

(3) A felhasználási engedély korlátozható valamely területre, időtartamra, felhasználási módra és a felhasználás meghatározott mértékére.

(4) Jogszabály vagy a szerződés eltérő rendelkezése hiányában a felhasználási engedély a Magyar Köztársaság területére terjed ki és időtartama a szerződés tárgyát képező műhöz hasonló művek felhasználására kötött szerződések szokásos időtartamához igazodik.

(5) Ha a szerződés nem jelöli meg azokat a felhasználási módokat, amelyekre az engedély vonatkozik, illetve nem határozza meg a felhasználás megengedett mértékét, az engedély a szerződés céljának megvalósításához elengedhetetlenül szükséges felhasználási módra és mértékre korlátozódik.

44. § (1) Semmis a felhasználási szerződésnek az a kikötése, amellyel a szerző meghatározatlan számú jövőbeli művének felhasználására ad engedélyt.

(2) A szerződés megkötésekor ismeretlen felhasználási módra vonatkozó felhasználási engedély érvényesen nem adható. A felhasználásnak a szerződés megkötését követően kialakuló módszere nem tekinthető a szerződés megkötésekor még ismeretlen felhasználási módnak pusztán azért, mert a korábban is ismert felhasználási mód megvalósítását hatékonyabban, kedvezőbb feltételekkel vagy jobb minőségben teszi lehetővé.

45. § (1) A felhasználási szerződést - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - írásba kell foglalni.

(2) Nem kötelező a szerződés írásba foglalása napilapban vagy folyóiratban történő közzétételre kötött szerződés esetén.

46. § (1) A felhasználó az engedélyt harmadik személyre csak akkor ruházhatja át, illetve csak akkor adhat harmadik személynek további engedélyt a mű felhasználására, ha azt a szerző kifejezetten megengedte.

(2) A felhasználási engedély a felhasználó gazdálkodó szervezet megszűnése vagy szervezeti egységének kiválása esetén a szerző beleegyezése nélkül átszáll a jogutódra.

(3) Ha a felhasználó a szerző beleegyezése nélkül ruházza át a jogait, illetve ad további felhasználási engedélyt, vagy ha a felhasználási engedély a szerző beleegyezése nélkül száll át, a felhasználó és a jogszerző egyetemlegesen felelnek a felhasználási szerződés teljesítéséért.

47. § (1) A felhasználási engedély csak kifejezett kikötés esetén terjed ki a mű átdolgozására.

(2) A mű többszörözésére adott engedély csak kifejezett kikötés esetén ad a felhasználónak jogot arra, hogy a művet kép- vagy hangfelvételen rögzítse, illetve, hogy azt számítógéppel vagy elektronikus adathordozóra másolja.

(3) A mű terjesztésére adott engedély csak kifejezett kikötés esetén ad a felhasználónak jogot arra, hogy a műpéldányokat forgalomba hozatal céljából behozza az országba.

(4) A mű többszörözésére adott engedély - kétség esetén - kiterjed a többszörözött műpéldányok terjesztésére is. Ez nem vonatkozik a műpéldányoknak az országba forgalomba hozatal céljából történő behozatalára.

48. § A polgári jog általános szabályai szerint a bíróság akkor is módosíthatja a felhasználási szerződést, ha az a szerzőnek a felhasználás eredményéből való arányos részesedéshez fűződő lényeges jogos érdekét azért sérti, mert a mű felhasználása iránti igénynek a szerződéskötést követően bekövetkezett jelentős növekedése miatt feltűnően naggyá válik a felek szolgáltatásai közötti értékkülönbség.

49. § (1) A jövőben megalkotandó műre vonatkozó szerződés alapján átadott mű elfogadásáról a felhasználó a mű átadásától számított két hónapon belül köteles nyilatkozni. Ha a művet a felhasználó kijavításra visszaadta, a határidő a kijavított mű átadásától számít. Ha a felhasználó az elfogadásra nyitva álló határidőn belül nem nyilatkozik, a művet elfogadottnak kell tekinteni.

(2) Ha a szerződés jövőben megalkotandó műre szól, a felhasználó jogosult az elkészült művet indokolt esetben - megfelelő határidő tűzésével - a szerzőnek kijavítás végett ismételten is visszaadni.

(3) Ha a szerző a kijavítást alapos ok nélkül megtagadja vagy határidőre nem végzi el, a felhasználó a szerződéstől díjfizetés kötelezettsége nélkül elállhat.

(4) Ha a mű javítás után sem alkalmas a felhasználásra, a szerzőt csak mérsékelt díjazás illeti meg.

50. § Ha a szerző a mű felhasználásához hozzájárult, a felhasználáshoz elengedhetetlen vagy nyilvánvalóan szükséges, a mű lényegét nem érintő változtatásokat köteles végrehajtani. Ha e kötelezettségének nem tesz eleget, vagy nem tud eleget tenni, a felhasználó a változtatásokat hozzájárulása nélkül is végrehajthatja.

51. § (1) A szerző felmondhatja a kizárólagos felhasználási engedélyt tartalmazó szerződést, ha

a) a felhasználó nem kezdi meg a mű felhasználását a szerződésben meghatározott vagy - ennek hiányában - az adott helyzetben általában elvárható időn belül; vagy

b) a felhasználó a szerződéssel megszerzett jogait nyilvánvalóan a szerződés céljának megvalósítására alkalmatlan módon vagy nem rendeltetésszerűen gyakorolja.

(2) Ha a felhasználási szerződést határozatlan vagy öt évnél hosszabb időtartamra kötötték, a szerző az (1) bekezdésben szabályozott felmondási jogát csak a szerződés megkötésétől számított két év eltelte után gyakorolhatja.

(3) A felmondás jogát a szerző csak azt követően gyakorolhatja, hogy a teljesítésre a felhasználónak megfelelő határidőt szabott és az eredménytelenül telt el.

(4) Az (1) bekezdésben szabályozott felmondási jogáról a szerző előzetesen nem mondhat le; gyakorlását szerződéssel csak a szerződéskötést vagy - ha ez a későbbi - a mű átadását követő legfeljebb ötéves időtartamra lehet kizárni.

(5) Felmondás helyett a szerző - a felhasználásért fizetendő díj arányos csökkentése mellett - megszüntetheti az engedély kizárólagosságát.

52. § (1) Ha a felhasználási szerződést jövőben megalkotandó művekre úgy kötik meg, hogy a jövőbeli műveket csak fajtájuk vagy jellegük szerint jelölik meg, a szerződés megkötésétől számított öt év elteltével és azt követően újabb öt-öt év elteltével bármelyik fél hat hónapra felmondhatja a szerződést.

(2) A szerző az (1) bekezdésben szabályozott felmondási jogról előzetesen nem mondhat le.

53. § (1) Ha a szerző alapos okból visszavonja a mű nyilvánosságra hozatalához adott engedélyét vagy a már nyilvánosságra hozott művének további felhasználását ilyen okból megtiltja, a felhasználási szerződést felmondhatja.

(2) A felmondási jog gyakorlásának feltétele, hogy a szerző adjon biztosítékot a nyilatkozat időpontjáig felmerült kár megtérítésére.

(3) Ha a felhasználási szerződésnek az (1) bekezdésben szabályozott okból történő felmondását követően a szerző ismét hozzá kíván járulni a mű nyilvánosságra hozatalához vagy további felhasználásához, a korábbi felhasználót előfelhasználói jog illeti meg.

(4) Az előfelhasználási jogra az [[elővásárlási jog]]ra irányadó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.

54. § A felhasználási szerződés a jövőre nézve megszűnik a szerződésben megállapított idő elteltével vagy a szerződésben meghatározott körülmények bekövetkeztével, valamint akkor is, ha a védelmi idő eltelt.

55. § A felhasználási szerződésre vonatkozó rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell a szerzői vagyoni jogok átruházására irányuló szerződésekre, valamint az előadóművészi teljesítmények felhasználására vonatkozó szerződésekre is.

== Licenc és felhasználási szerződés ==

A hétköznapi szóhasználatban a felhasználási szerződést gyakran ''[[licenc]]ként'' említik, aminek a hátránya az a gyakori tévedés, hogy a 'licencet' egyoldalú nyilatkozatnak és nem szerződésnek tekintik - a hatósági engedélyek mintájára, amelyet angolul gyakran 'licence' szóval illetnek.

== Lásd még ==
* [[Wikiforrás:Licenc]]
* [[Wikiforrás:Szabad licenc]]
* [[Wikiforrás:zárt licenc]]
* [[Wikiforrás:közkincs]]
* [[Wikiforrás:szabad szoftver]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Szerzői jog</title>
    <id>174</id>
    <revision>
      <id>358</id>
      <timestamp>2006-06-08T08:08:12Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>KeFe</username>
        <id>7</id>
      </contributor>
      <comment>[[Szerzői jog]] moved to [[Wikiforrás:Szerzői jog]]: Helyre mozgatás</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Wikiforrás:Szerzői jog]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Segítség/Sablonok</title>
    <id>175</id>
    <revision>
      <id>4219</id>
      <timestamp>2006-08-04T16:17:35Z</timestamp>
      <contributor>
        <ip>80.99.141.166</ip>
      </contributor>
      <comment>/* Lásd még */</comment>
      <text xml:space="preserve">{{Rövidítés|[[WF:SABLON]]}}
[[Kategória:Segítség lapok|{{PAGENAME}}]]

&lt;center&gt;&lt;big&gt;&lt;b&gt; A sablonok célja &lt;/b&gt;&lt;/big&gt;&lt;/center&gt;&lt;br&gt;
:''Ez a lap szól azokról az egyénileg testre szabott üzenetekről (''&quot;sablonokról&quot;''), melyeket a [[Wikiforrás:Névtér|Sablon névtér]] tartalmaz későbbi beillesztésre. A sablonokat tematikusan a [[Wikiforrás:Segítség/Sablonok listája]] lap sorolja fel.''

A sablonok célja az, hogy '''gyakran használt''' változatlan (vagy ritkán változó) szövegeket ne kelljen újra és újra begépelni, hanem azokat egy hivatkozás segítségével lehessen a cikkekbe illeszteni.

Új Sablont tehát csak olyan esetben érdemes létrehozni, ha
* a sablon hivatkozás jelentősen rövidebb, mint a sablon tartalma (vagyis ''spórolunk'' helyet és időt),
* a sablonszöveget várhatóan ''sok szócikk fogja használni'' (a &quot;sok&quot; relatív fogalom, 5 szócikk alatti szám valószínűleg nem számít soknak semmilyen szempontból).

Sablonokat használunk egyes lapok feldarabolására, például a [[Kezdőlap]]on.

__TOC__
== Új sablon készítése==
Egy új üzenet létrehozásához egyszerűen hozz létre egy Sablon névtér hivatkozást, mint például &lt;nowiki&gt;[[Sablon:Teszt]]&lt;/nowiki&gt; és szerkeszd a lapot úgy, hogy az általad kívánt szöveget tartalmazza. Ha adminisztrátor vagy, akkor le is védheted a lapot, de ha nem tartod ezt feltétlenül fontosnak, akkor inkább hagyd nyíltan. 

'''Ha új bejegyzést hozol létre, akkor ne felejtsd el azt a lenti listába (betűrendnek megfelelően) beilleszteni!'''

Mielőtt létrehozol egy új sablont '''jól gondold át annak elnevezését''', hogy az a lehető legrövidebben és legpontosabban mutassa, hogy mire való a sablon. Az elnevezés legyen rövid, de egyértelmű.

== Sablon használata ==
A sablonok javasolt használata: '''&lt;nowiki&gt;{{sablonnév}}&lt;/nowiki&gt;'''.

Ez a sablonhivatkozást minden egyes alkalommal az éppen aktuális sablonszöveggel helyettesíti a beillesztés helyén, és így nagyon könnyen lehet folyamatosan változó vagy aktualizálódó szövegekre hivatkozni. (Más szavakkal: nem szükséges minden szócikket megváltoztatni, ami a szövegre hivatkozik, hanem elég csupán a Sablon szöveget átírni.)

Ha a sablon nem a Sablon [[Wikiforrás:Segítség:névtér|névtér]]ben van (például tesztverzió, és még egy felhasználói [[Wikiforrás:Segítség:allap|allap]]on van), akkor a névteret is meg kell adni: &lt;nowiki&gt;{{User:Gipsz Jakab/teszt sablon}}&lt;/nowiki&gt;

== Paraméteres sablonok ==
Egyes sablonok paraméterezhetőek, a sablon nevén kívül néhány további adatot is meg kell adni, amik a sablon működését befolyásolják. A paramétereket függőleges vonallal (magyar billentyűzeteken AltGr+W) kell elválasztani egymástól és a sablonnévtől. Például: &lt;nowiki&gt;{{&lt;/nowiki&gt;naptár|2005}}.

A bonyolultabb, több paraméteres sablonoknál az egyes paramétereket gyakran név szerint lehet megadni, ''név=érték'' formában. Például: &lt;nowiki&gt;{{&lt;/nowiki&gt;naptár|év=2005|hónap=május|nap=21}}.

=== Speciális használati módok ===

&lt;nowiki&gt;{{&lt;/nowiki&gt;subst:[[Sablon:Teszt|teszt]]}} – a hivatkozás kicserélődik a sablon szövegére. Ezt érdemes akkor elkalmazni, ha a sablon csak rövid ideig létezik, vagy olyan módon változhat, amit nem akarsz, hogy a cikkben megjelenjen. Ekkor a cikk a végleges, állandó formájában fogja tartalmazni a beillesztett szöveget.

&lt;nowiki&gt;{{&lt;/nowiki&gt;msgnw:[[Sablon:Teszt|teszt]]}} – a szövegben a sablon forrása jelenik meg (mintha nowiki tag hatása alatt lenne).

&lt;nowiki&gt;{{&lt;/nowiki&gt;msg:[[Sablon:Teszt|teszt]]}} – Régen (a [[MediaWiki]] szoftver 1.2-es verziójáig) minden sablont így kellett használni, de most már elavult. A későbbi verziókban valószínűleg már egyáltalán nem fog működni. Ha ilyet látsz, töröld ki az ''msg:'' részt!

== Lásd még ==
* A sablonok részletes leírása [[m:Help:Template|a meta-wikin]]
* A sablonok valamivel áttekinthetőbb listája: [[Wikiforrás:Segítség/Sablonok listája]] (feltöltés alatt)

== Az összes sablon ==
Az összes sablon listája [http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Speci%C3%A1lis%3AAllpages&amp;from=&amp;namespace=10 itt] található meg.

A sablonok csoportosítva a [[Wikiforrás:Segítség/Sablonok listája|Sablonok listája]] lapon találhatók.
== További üzenetek ==
* [[Wikiforrás:MediaWiki testre szabott üzenetek/Kezdőlap]]

== Lásd még ==
* '''[[Wikiforrás:Irányelvek|Irányelvek]]''' A Wikiforrás irányelvei és útmutatói...
* '''[[Wikiforrás:Segítség|Segítség]]''' Felhasználók munkáját segítő lapok...
* '''[[Wikiforrás:Wikiforrás|Wikiforrás]]''' Mi is a Wikiforrás, hogyan működik, egyéb lehetőségek és szabályok...
-----


[[en:Wikipedia:Template messages]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Felhasználási szerződés</title>
    <id>176</id>
    <revision>
      <id>366</id>
      <timestamp>2006-06-08T08:34:20Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>KeFe</username>
        <id>7</id>
      </contributor>
      <comment>[[Felhasználási szerződés]] moved to [[Wikiforrás:Felhasználási szerződés]]: Helyre mozgatás</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Wikiforrás:Felhasználási szerződés]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Szabad szoftver</title>
    <id>177</id>
    <revision>
      <id>370</id>
      <timestamp>2006-06-08T08:41:50Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>KeFe</username>
        <id>7</id>
      </contributor>
      <comment>[[Szabad szoftver]] moved to [[Wikiforrás:Szabad szoftver]]: Helyre mozgatás</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Wikiforrás:Szabad szoftver]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Szabad licenc</title>
    <id>178</id>
    <revision>
      <id>372</id>
      <timestamp>2006-06-08T08:42:26Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>KeFe</username>
        <id>7</id>
      </contributor>
      <comment>[[Szabad licenc]] moved to [[Wikiforrás:Szabad licenc]]: Helyre mozgatás</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Wikiforrás:Szabad licenc]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Zárt licenc</title>
    <id>179</id>
    <revision>
      <id>374</id>
      <timestamp>2006-06-08T08:45:37Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>KeFe</username>
        <id>7</id>
      </contributor>
      <comment>[[Zárt licenc]] moved to [[Wikiforrás:Zárt licenc]]: Helyre mozgatás</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Wikiforrás:Zárt licenc]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wiki</title>
    <id>180</id>
    <revision>
      <id>380</id>
      <timestamp>2006-06-08T09:11:05Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>KeFe</username>
        <id>7</id>
      </contributor>
      <comment>[[Wiki]] moved to [[Wikiforrás:Wiki]]: Helyre mozgatás</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Wikiforrás:Wiki]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Sablon:Üdvstíl</title>
    <id>182</id>
    <revision>
      <id>1162</id>
      <timestamp>2006-06-21T22:02:42Z</timestamp>
      <contributor>
        <ip>88.209.196.117</ip>
      </contributor>
      <comment>kat jav</comment>
      <text xml:space="preserve">&lt;noinclude&gt;[[Kategória:Sablonok|{{PAGENAME}}]]&lt;/noinclude&gt;
&lt;div style=&quot;padding:1em; text-align:left; border: 1px solid #eedddd; background:#e0e0ef;-moz-border-radius:15px&quot; &gt;
&lt;div style=&quot;padding:1em; text-align:left; border: 1px solid #eedddd; background:#f5f5f5;-moz-border-radius:15px&quot; &gt;</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás</title>
    <id>183</id>
    <revision>
      <id>1570</id>
      <timestamp>2006-06-30T07:38:48Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>KeFe</username>
        <id>7</id>
      </contributor>
      <minor />
      <text xml:space="preserve">{{összevon|cél=Wikiforrás:Wikiforrás}}

__NOTOC__
__NOEDITSECTION__
&lt;div style=&quot;padding:1em; text-align:left; border: 1px solid #d2b48c; background: #5f9ea0;&quot;&gt; 
&lt;table cellspacing=&quot;0&quot; cellpadding=&quot;0&quot; border=&quot;0&quot;&gt;
&lt;tr&gt;
&lt;td style=&quot;border: 0px solid #dddddd; background: #f0fff0; padding:0.5em;&quot;&gt;&lt;div&gt;
{| style=&quot;display:block;width:99%;float:left;&quot;&gt;
&lt;div&gt;
{| style=&quot;width:99%;display:block;float:right;&quot;&gt;
{| style=&quot;display:block;border:1px solid #0000ff;vertical-align: top;width:99%; background-color:#f9f9ff;margin-bottom:10px;padding-bottom:5px;padding-left:5px;padding-right:4px;&quot;&gt;

&lt;h2 style=&quot;padding:3px; background:#5f9ea0; color:#ffffff; text-align:center; font-weight:bold; font-size:110%; margin-bottom:5px;margin-top:0;margin-left:-5px;margin-right:-4px;&quot;&gt;'''W i k i f o r r á s '''&lt;/div&gt;&lt;/center&gt;&lt;br&gt;

* '''[[Wikiforrás:Irányelvek|Irányelvek]]''' A Wikiforrás irányelvei és útmutatói...
* '''[[Wikiforrás:Segítség|Segítség]]''' A szerkesztők munkáját segítő lapok...
-----

&lt;h2 style=&quot;padding:3px; background:#5f9ea0; color:#ffffff; text-align:center; font-weight:bold; font-size:100%; margin-bottom:5px;margin-top:0;margin-left:-5px;margin-right:-4px;&quot;&gt;Kezdő felhasználók részére&lt;/h2&gt;
# [[Wikiforrás]] Ez a lap!
# [[Wikiforrás:Üdvözlünk, látogató!]]
# [[Wikiforrás:Wikiforrásról]]
# [[Wikiforrás:Wiki]]
# [[Wikiforrás:Mérföldkövek]]
# [[Wikiforrás:GyIK]]
# [[Wikiforrás:Homokozó]]
# [[Wikiforrás:Wikiforrás szerkesztői]]
# [[Wikiforrás:Adminisztrátorok]]
# [[Wikiforrás:Adminisztrátorok üzenőfala]]
# [[Wikiforrás:Üzenőfal]]
# [[Wikiforrás:Társalgó]]
# [[Wikiforrás:A szavazás módja]]
# [[Wikiforrás:Azonnali törlés]]
# [[Wikiforrás:Copyright]]
# [[Wikiforrás:Csonkok]]
# [[Wikiforrás:Eltiltott felhasználók]]
# [[Wikiforrás:Felhasználók kitiltása]]
# [[Wikiforrás:Felküldési útmutató]]
# [[Wikiforrás:Helyreállítás]]
# [[Wikiforrás:Idézd a forrásaidat]]
# [[Wikiforrás:Jelentkezés adminisztrátornak]]
# [[Wikiforrás:Kategóriajavaslatok]]
# [[Wikiforrás:Képek licenceinek megadása]]
# [[Wikiforrás:Képletek szerkesztése]]
# [[Wikiforrás:Kért cikkek]]
# [[Wikiforrás:Kezdőlapminta]]
# [[Wikiforrás:Közösségi portál]]
# [[Wikiforrás:Lektorálandó]]
# [[Wikiforrás:Levelezőlisták]]
# [[Wikiforrás:Mi  a Wikiforrás?]]
# [[Wikiforrás:Mi nem a Wikiforrás]]
# [[Wikiforrás:Miért nagyszerű a Wikiforrás]]
# [[Wikiforrás:Miért nem javítja valaki ezt a lapot]]
# [[Wikiforrás:Miért nem nagyszerű a Wikiforrás]]
# [[Wikiforrás:Portálminta]]
# [[Wikiforrás:Regisztráció]]
# [[Wikiforrás:Sablon]]
# [[Wikiforrás:Sablonok]]
# [[Wikiforrás:Szavazás törlésről/idegen nyelv]]
# [[Wikiforrás:Szavazás törlésről]]
# [[Wikiforrás:Szavazás]]
# [[Wikiforrás:Szerkesztési háború]]
# [[Wikiforrás:Többnyelvű koordináció]]
# [[Wikiforrás:Törlendő képek]]
# [[Wikiforrás:Válaszok a gyakori kritikákra]]
# [[Wikiforrás:Valószínű jogsértés]]
# [[Wikiforrás:Védett lapok]]
# [[Wikiforrás:Wikikönyv változat]]
# [[Wikiforrás:Vitarendezés]]
# [[Wikiforrás:WF]]
# [[Wikiforrás:Wikimedia Commons használata]]
# [[Wikiforrás:Szerzői jogok valószínű megsértése]]
# [[Wikiforrás:Jogi nyilatkozat]]
# [[Wikimedia]]

&lt;h2 style=&quot;padding:3px; background:#5f9ea0; color:#ffffff; text-align:center; font-weight:bold; font-size:100%; margin-bottom:5px;margin-top:0;margin-left:-5px;margin-right:-4px;&quot;&gt;További wikiforrás lapok&lt;/h2&gt;


&lt;/div&gt;
&lt;/div&gt;</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Wikiforrás</title>
    <id>184</id>
    <revision>
      <id>1097</id>
      <timestamp>2006-06-19T04:37:15Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>KeFe</username>
        <id>7</id>
      </contributor>
      <minor />
      <text xml:space="preserve">__NOTOC__
__NOEDITSECTION__
&lt;div style=&quot;padding:1em; text-align:left; border: 1px solid #d2b48c; background: #5f9ea0;&quot;&gt; 
&lt;table cellspacing=&quot;0&quot; cellpadding=&quot;0&quot; border=&quot;0&quot;&gt;
&lt;tr&gt;
&lt;td style=&quot;border: 0px solid #dddddd; background: #f0fff0; padding:0.5em;&quot;&gt;&lt;div&gt;
{| style=&quot;display:block;width:99%;float:left;&quot;&gt;
&lt;div&gt;
{| style=&quot;width:99%;display:block;float:right;&quot;&gt;
{| style=&quot;display:block;border:1px solid #0000ff;vertical-align: top;width:99%; background-color:#f9f9ff;margin-bottom:10px;padding-bottom:5px;padding-left:5px;padding-right:4px;&quot;&gt;

&lt;h2 style=&quot;padding:3px; background:#5f9ea0; color:#ffffff; text-align:center; font-weight:bold; font-size:110%; margin-bottom:5px;margin-top:0;margin-left:-5px;margin-right:-4px;&quot;&gt;'''W i k i f o r r á s '''&lt;/div&gt;&lt;/center&gt;&lt;br&gt;

* '''[[Wikiforrás:Irányelvek|Irányelvek]]''' A Wikiforrás irányelvei és útmutatói...
* '''[[Wikiforrás:Segítség|Segítség]]''' A szerkesztők munkáját segítő lapok...
-----

&lt;h2 style=&quot;padding:3px; background:#5f9ea0; color:#ffffff; text-align:center; font-weight:bold; font-size:100%; margin-bottom:5px;margin-top:0;margin-left:-5px;margin-right:-4px;&quot;&gt;Kezdő felhasználók részére&lt;/h2&gt;
# [[Wikiforrás:Wikiforrás|Wikiforrás]] Ez a lap!
# [[Wikiforrás:Üdvözlünk, látogató!]]
# [[Wikiforrás:Wikiforrásról]]
# [[Wikiforrás:Wiki]]
# [[Wikiforrás:Mérföldkövek]]
# [[Wikiforrás:Regisztráció]]
# [[Wikiforrás:GyIK]]
# [[Wikiforrás:Homokozó]]
# [[Wikiforrás:Wikiforrás szerkesztői]]
# [[Wikiforrás:Adminisztrátorok]]
# [[Wikiforrás:Adminisztrátorok üzenőfala]]
# [[Wikiforrás:Üzenőfal]]
# [[Wikiforrás:Társalgó]]
# [[Wikiforrás:Mi a Wikiforrás?]]
# [[Wikiforrás:Mi nem a Wikiforrás]]
# [[Wikiforrás:Miért nagyszerű a Wikiforrás]]
# [[Wikiforrás:Miért nem javítja valaki ezt a lapot]]
# [[Wikiforrás:Miért nem nagyszerű a Wikiforrás]]

&lt;/div&gt;
&lt;/div&gt;

&lt;h2 style=&quot;padding:3px; background:#5f9ea0; color:#ffffff; text-align:center; font-weight:bold; font-size:100%; margin-bottom:5px;margin-top:0;margin-left:-5px;margin-right:-4px;&quot;&gt;Haladóknak&lt;/h2&gt;
# [[Wikiforrás:Copyright]]
# [[Wikiforrás:Ellenőrizhetőség]]
# [[Wikiforrás:Kezdőlapminta]]
# [[Wikiforrás:Portálminta]]
# [[Wikiforrás:Wikikönyv változat]]
# [[Wikiforrás:A szavazás módja]]
# [[Wikiforrás:Szavazás]]
# [[Wikiforrás:Szavazás törlésről]]
# [[Wikiforrás:Szavazás törlésről/idegen nyelv]]
# [[Wikiforrás:Szavazás visszaállításról]]
# [[Wikiforrás:Azonnali törlés]]
# [[Wikiforrás:Törlendő képek]]
# [[Wikiforrás:Felküldési útmutató]]
# [[Wikiforrás:Képek licenceinek megadása]]
# [[Wikiforrás:Idézd a forrásaidat]]
# [[Wikiforrás:Valószínű jogsértés]]
# [[Wikiforrás:Lektorálandó]]
# [[Wikiforrás:Helyreállítás]]
# [[Wikiforrás:Csonkok]]
# [[Wikiforrás:Kategóriajavaslatok]]
# [[Wikiforrás:Sablon]]
# [[Wikiforrás:Sablonok]]
# [[Wikiforrás:Vitarendezés]]
# [[Wikiforrás:WF]]
# [[Wikiforrás:Képletek szerkesztése]]
# [[Wikiforrás:Szerzői jogok valószínű megsértése]]

&lt;/div&gt;
&lt;/div&gt;

&lt;h2 style=&quot;padding:3px; background:#5f9ea0; color:#ffffff; text-align:center; font-weight:bold; font-size:100%; margin-bottom:5px;margin-top:0;margin-left:-5px;margin-right:-4px;&quot;&gt;További wikiforrás lapok&lt;/h2&gt;

# [[Wikiforrás:Jelentkezés adminisztrátornak]]
# [[Wikiforrás:Kért cikkek]]
# [[Wikiforrás:Közösségi portál]]
# [[Wikiforrás:Válaszok a gyakori kritikákra]]
# [[Wikiforrás:Felhasználók kitiltása]]
# [[Wikiforrás:Eltiltott felhasználók]]
# [[Wikiforrás:Védett lapok]]
&lt;/div&gt;
&lt;/div&gt;


&lt;h2 style=&quot;padding:3px; background:#5f9ea0; color:#ffffff; text-align:center; font-weight:bold; font-size:100%; margin-bottom:5px;margin-top:0;margin-left:-5px;margin-right:-4px;&quot;&gt;Egyéb lapok&lt;/h2&gt;
# [[Wikiforrás:Levelezőlisták]]
# [[Wikiforrás:Wikimedia Alapítvány]]
# [[Wikiforrás:Wikimedia-Commons]]
# [[Wikiforrás:Adatbázis lekérdezések]]
# [[Wikiforrás:Bot-ok készítése]]
# [[Wikiforrás:Többnyelvű koordináció]]
# [[Wikiforrás:Wikimedia Commons használata]]
# [[Wikiforrás:Jogi nyilatkozat]]
# [[Wikimedia]]

&lt;/div&gt;
&lt;/div&gt;</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Sablon:50</title>
    <id>186</id>
    <revision>
      <id>409</id>
      <timestamp>2006-06-08T12:18:48Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>KeFe</username>
        <id>7</id>
      </contributor>
      <minor />
      <text xml:space="preserve">cellpadding=7
|-
| width=50% valign=&quot;top&quot; | &amp;nbsp;
| width=50% valign=&quot;top&quot; | &amp;nbsp;
|-  valign=&quot;top&quot;</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Sablon:Lapozó</title>
    <id>187</id>
    <revision>
      <id>413</id>
      <timestamp>2006-06-08T12:49:56Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <text xml:space="preserve">&lt;div style=&quot;margin:2em; padding:0.5em; border: 3px groove #33a; border-style: groove none groove none;  text-align: center;&quot;&gt;
[[{{{cím}}}/{{{előző}}}|Előző lap ({{{előző}}})]] *
[[{{{cím}}}/{{{köv}}}|Következő lap ({{{köv}}})]] *
[[{{{cím}}}|Címlap ({{{cím}}})]]
&lt;/div&gt;

&lt;noinclude&gt;[[Kategória:lapozósablonok|{{PAGENAME}}]]&lt;/noinclude&gt;</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Sablon:Lapozó első fejezet</title>
    <id>188</id>
    <revision>
      <id>414</id>
      <timestamp>2006-06-08T12:52:27Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>lapozó az első lapozandóhoz</comment>
      <text xml:space="preserve">&lt;div style=&quot;margin:2em; padding:0.5em; border: 3px groove #33a; border-style: groove none groove none; text-align: center;&quot;&gt;
[[{{{cím}}}/{{{köv}}}|Következő lap ({{{köv}}})]] *
[[{{{cím}}}|Címlap ({{{cím}}})]]
&lt;/div&gt;
&lt;noinclude&gt;[[Kategória:lapozósablonok|{{PAGENAME}}]]&lt;/noinclude&gt;</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Sablon:Lapozó utolsó fejezet</title>
    <id>189</id>
    <revision>
      <id>415</id>
      <timestamp>2006-06-08T12:52:53Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>lapozó</comment>
      <text xml:space="preserve">&lt;div style=&quot;margin:2em; padding:0.5em; border: 3px groove #33a; border-style: groove none groove none;  text-align: center;&quot;&gt;
[[{{{cím}}}/{{{előző}}}|Előző lap ({{{előző}}})]] *
[[{{{cím}}}|Címlap ({{{cím}}})]]
&lt;/div&gt;

&lt;noinclude&gt;[[Kategória:lapozósablonok|{{PAGENAME}}]]&lt;/noinclude&gt;</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Hamlet/Személyek</title>
    <id>190</id>
    <revision>
      <id>4470</id>
      <timestamp>2006-08-27T20:29:53Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>lapozó helyett fej sablon</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     = William Shakespeare
| cím        = [[../]]
| szakasz    = (Személyek)
| előző      =
| következő  = [[../Első felvonás, 1. szín|Első felvonás, 1. szín]] →
| megjegyzés =
}}

{| {{sztdr}}
| valign=top width=50% |'''SZEMÉLYEK'''
:'''CLAUDIUS''', Dánia királya
:'''HAMLET''', az előbbi király fia, a mostaninak unokaöccse
:'''HORATIO''', Hamlet barátja
:'''POLONIUS''', főkamarás
:'''LAERTES''', fia
:'''VOLTIMAND''',
:'''CORNELIUS''',
:'''ROSENCRANTZ''',
:'''GUILDENSTERN''', udvarfiak
:'''OSRICK''', udvaronc
:'''MÁS UDVARONC'''
:'''PAP'''
:'''MARCELLUS''',
:'''BERNARDO''', tisztek
:'''FRANCISCO''', katona
:'''RAJNÁLD''', Polonius embere
:Egy '''SZÁZADOS'''
:'''KÖVETEK'''
:Hamlet atyja '''SZELLEME'''
:'''FORTINBRAS''', norvég királyfi
:Két '''SÍRÁSÓ'''
:'''GERTRUD''', dán királyné, Hamlet anyja
:'''OPHELIA''', Polonius leánya
:Urak, úrnők, tisztek, katonák, színészek, hajósok; híradók és kíséret
| valign=top | '''Dramatis Personae:'''
:'''Claudius''', king of Denmark
:'''Hamlet''', son to the late, and nephew to the present king
:'''Polonius''', lord chamberlain
:'''Horatio''', friend to Hamlet
:'''Laertes''', son to Polonius
:'''Lucianus''', nephew to the king
''Courtiers''
:'''Voltimand'''
:'''Cornelius'''
:'''Rosencrantz'''
:'''Guildenstern'''
:'''Osric'''
:'''A Gentleman'''
:'''A Priest'''
''Officers''
:'''Marcellus'''
:'''Bernardo'''
:'''Francisco''', a soldier
:'''Reynaldo''', servant to Polonius
:'''Players'''
:'''Two Clowns''', grave-diggers
:'''Fortinbras''', prince of Norway
:'''A Captain'''
:'''English Ambassadors'''
:'''Gertrude''', queen of Denmark, and mother to Hamlet
:'''Ophelia''', daughter to Polonius
:'''Lords''', Ladies, Officers, Soldiers, Sailors, Messengers, and other Attendants
:'''Ghost of Hamlet's Father'''
|}

{{láb
| cím       = [[../]]
| szakasz   = (Személyek)
| előző     =
| következő = [[../Első felvonás, 1. szín|Első felvonás, 1. szín]] →
}}
[[Kategória:Hamlet]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Hamlet/Első felvonás, 1. szín</title>
    <id>192</id>
    <revision>
      <id>4491</id>
      <timestamp>2006-08-28T18:25:30Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>{{lapozó}} helyett {{fej}} és {{láb}}</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
|szerző = William Shakespeare
|cím = [[../]]
|szakasz = (Első felvonás, 1. szín)
|előző = ← [[../Személyek|Személyek]]
|következő = [[../Első felvonás, 2. szín|Első felvonás, 2. szín]] →
|megjegyzés =
}}

:''Szín: Helsingőr''
{| {{sztdr}}
| width=50% |  
:''Helsingőr. Emelt tér a kastély előtt.''
:''Francisco őrt áll. Bernardo jő szembe.'' 
|
:''  Elsinore. A platform before the castle.''
:''FRANCISCO at his post. Enter to him BERNARDO''
|-
| valign=top | '''BERNARDO'''
:Ki az? 
| valign=top | '''Bernardo'''
:Who's there?
|-
| valign=top | '''FRANCISCO'''
:Nem úgy: ''te'' állj s felelj: ki vagy? 
| valign=top | '''Francisco'''
:Nay, answer me: stand, and unfold yourself.
|-
| valign=top | '''BERNARDO'''
:Sokáig éljen a király! 
| valign=top | '''Bernardo'''
:Long live the king!
|-
| valign=top | '''FRANCISCO'''
:Bernardo? 
| valign=top | '''Francisco'''
:Bernardo?
|-
| valign=top | '''BERNARDO'''
:Az vagyok. 
| valign=top | '''Bernardo'''
:He.
|-
| valign=top | '''FRANCISCO'''
:Órádra pontosan jössz. 
| valign=top | '''Francisco'''
:You come most carefully upon your hour.
|-
| valign=top | '''BERNARDO'''
:Most veré
:Az éjfelet: menj, Francisco, fekünni. 
| valign=top | '''Bernardo'''
:'Tis now struck twelve; get thee to bed, Francisco.
|-
| valign=top | '''FRANCISCO'''
:Köszönöm, hogy felváltasz. Kemény hideg van,
:S nem jól vagyok. 
| valign=top | '''Francisco'''
:For this relief much thanks: 'tis bitter cold,
:And I am sick at heart.
|-
| valign=top | '''BERNARDO'''
:Nyugodtan őrködél? 
| valign=top | '''Bernardo'''
:Have you had quiet guard?
|-
| valign=top | '''FRANCISCO'''
:Egér se moccant. 
| valign=top | '''Francisco'''
:Not a mouse stirring.
|-
| valign=top | '''BERNARDO'''
:No, jó éjszakát.
:Ha Marcellust, Horatiót találod,
:Őrtársimat: mondd, hogy siessenek.
:''Horatio és Marcellus jőnek.'' 
| valign=top | '''Bernardo'''
:Well, good night.
:If you do meet Horatio and Marcellus,
:The rivals of my watch, bid them make haste.
|-
| valign=top | '''FRANCISCO'''
:Úgy tetszik, hallom is már. – Állj! Ki az? 
| valign=top | '''Francisco'''
:I think I hear them. Stand, ho! Who's there?
:''Enter HORATIO and MARCELLUS''
|-
| valign=top | '''HORATIO'''
:Honnak baráti. 
| valign=top | '''Horatio'''
:Friends to this ground.
|-
| valign=top | '''MARCELLUS'''
:S dán alattvalók. 
| valign=top | '''Marcellus'''
:And liegemen to the Dane.
|-
| valign=top | '''FRANCISCO'''
:Jó éjszakát. 
| valign=top | '''Francisco'''
:Give you good night.
|-
| valign=top | '''MARCELLUS'''
:Isten veled, becsületes vitéz
:Ki válta fel? 
| valign=top | '''Marcellus'''
:O, farewell, honest soldier
:Who hath relieved you?
|-
| valign=top | '''FRANCISCO'''
:Bernardo van helyettem.
:Jó éjt.
:''Francisco el.'' 
| valign=top | '''Francisco'''
:Bernardo has my place.
:Give you good night.
:''Exit''
|-
| valign=top | '''MARCELLUS'''
:Hahó! Bernardo! 
| valign=top | '''Marcellus'''
:Holla! Bernardo!
|-
| valign=top | '''BERNARDO'''
:Nos? Ki az?
:Horatio, nemde? 
| valign=top | '''Bernardo'''
:Say,
:What, is Horatio there?
|-
| valign=top | '''HORATIO'''
:Teste, lelke az. 
| valign=top | '''Horatio'''
:A piece of him.
|-
| valign=top | '''BERNARDO'''
:Hozott Isten, Horatio; téged is,
:Jó Marcellus. 
| valign=top | '''Bernardo'''
:Welcome, Horatio: welcome, good Marcellus.
|-
| valign=top | '''HORATIO'''
:No, hát ma-éjjel is járt az ''izé''? 
| valign=top | '''Marcellus'''
:What, has this thing appear'd again to-night?
|-
| valign=top | '''BERNARDO'''
:Semmit se láttam. 
| valign=top | '''Bernardo'''
:I have seen nothing.
|-
| valign=top | '''MARCELLUS'''
:Horatio azt mondja, képzelődünk,
:És nem fog rajta hit, ez általunk
:Két ízbe látott rémlátvány felől
:Én hát magammal hívtam őt, virassza
:Velünk ez éjnek perceit;
:S ha jő megint a tünemény, legyen
:Szemünk tanúja, és szólítsa meg. 
| valign=top | '''Marcellus'''
:Horatio says 'tis but our fantasy,
:And will not let belief take hold of him
:Touching this dreaded sight, twice seen of us
:Therefore I have entreated him along
:With us to watch the minutes of this night;
:That if again this apparition come,
:He may approve our eyes and speak to it.
|-
| valign=top | '''HORATIO'''
:Aj, aj! sosem jő. 
| valign=top | '''Horatio'''
:Tush, tush, 'twill not appear.
|-
| valign=top | '''BERNARDO'''
:Ülj le hát elébb;
:Hadd ostromoljuk ismét a füled,
:Mely e csodának úgy el van falazva,
:Amit mi kétszer láttunk. 
| valign=top | '''Bernardo'''
:Sit down awhile;
:And let us once again assail your ears,
:That are so fortified against our story
:What we have two nights seen.
|-
| valign=top | '''HORATIO'''
:Jó, leűlök.
:Bernardo mondja el, miképp esett. 
| valign=top | '''Horatio'''
:Well, sit we down,
:And let us hear Bernardo speak of this.
|-
| valign=top | '''BERNARDO'''
:Mult éjszaka,
:Midőn ama csillag, mely a saroktól
:Nyugotra ég, a mennynek épp azon
:Részén világolt, Marcellus meg én,
:Az óra egyet ütvén – 
| valign=top | '''Bernardo'''
:Last night of all,
:When yond same star that's westward from the pole
:Had made his course to illume that part of heaven
:Where now it burns, Marcellus and myself,
:The bell then beating one,–
:''Enter Ghost''
|-
| valign=top | '''MARCELLUS'''
:Csitt! szó se több: ahol jő már megint!
:''Szellem jő.'' 
| valign=top | '''Marcellus'''
:Peace, break thee off; look, where it comes again!
|-
| valign=top | '''BERNARDO'''
:Alakra épen a megholt király. 
| valign=top | '''Bernardo'''
:In the same figure, like the king that's dead.
|-
| valign=top | '''MARCELLUS'''
:Te tudsz latinul: szólítsd meg Horatio. 
| valign=top | '''Marcellus'''
:Thou art a scholar; speak to it, Horatio.
|-
| valign=top | '''BERNARDO'''
:Nem a király? Nézd csak, Horatio. 
| valign=top | '''Bernardo'''
:Looks it not like the king?  mark it, Horatio.
|-
| valign=top | '''HORATIO'''
:Egy ízig: átver félelem, csodálat. 
| valign=top | '''Horatio'''
:Most like: it harrows me with fear and wonder.
|-
| valign=top | '''BERNARDO'''
:Szót várna. 
| valign=top | '''Bernardo'''
:It would be spoke to.
|-
| valign=top | '''MARCELLUS'''
:Tégy kérdést, Horatio. 
| valign=top | '''Marcellus'''
:Question it, Horatio.
|-
| valign=top | '''HORATIO'''
:Mi vagy te, mely az éjfelet bitorlod,
:Együtt ama szép, harcias idommal;
:Amelyben egykor elhunyt Dánia
:Fölsége járt? Az égre kényszerítlek
:Szólj! 
| valign=top | '''Horatio'''
:What art thou that usurp'st this time of night,
:Together with that fair and warlike form
:In which the majesty of buried Denmark
:Did sometimes march? by heaven I charge thee, speak!
|-
| valign=top | '''MARCELLUS'''
:Lám, neheztel. 
| valign=top | '''Marcellus'''
:It is offended.
|-
| valign=top | '''BERNARDO'''
:És halad tovább.
:''Szellem el.'' 
| valign=top | '''Bernardo'''
:See, it stalks away!
|-
|  
| valign=top | '''Horatio'''
:Stay! speak, speak! I charge thee, speak!
:''Exit Ghost''
|-
| valign=top | '''MARCELLUS'''
:Elment, felelni kedve nincs. 
| valign=top | '''Marcellus'''
:'Tis gone, and will not answer.
|-
| valign=top | '''BERNARDO'''
:No hát? Horatio! sápadsz, remegsz.
:Nem több-e hát, mint puszta képzelet?
:Mit vélsz felőle? 
| valign=top | '''Bernardo'''
:How now, Horatio! you tremble and look pale
:Is not this something more than fantasy?
:What think you on't?
|-
| valign=top | '''HORATIO'''
:Az Isten látja, nem hinném soha
:Érzéki és hű vallomása nélkül
:Saját szememnek. 
| valign=top | '''Horatio'''
:Before my God, I might not this believe
:Without the sensible and true avouch
:Of mine own eyes.
|-
| valign=top | '''MARCELLUS'''
:Ugyebár hasonlít? 
| valign=top | '''Marcellus'''
:Is it not like the king?
|-
| valign=top | '''HORATIO'''
:Mint te, magadhoz.
:Még harcmez is e volt királyomon,
:Midőn a büszke norvégit legyőzte;
:S bosszús vitában ily zord képe volt,
:Midőn a szánas lengyelt a jegen
:Megverte. Különös. 
| valign=top | '''Horatio'''
:As thou art to thyself
:Such was the very armour he had on
:When he the ambitious Norway combated;
:So frown'd he once, when, in an angry parle,
:He smote the sledded Polacks on the ice.
:'Tis strange.
|-
| valign=top | '''MARCELLUS'''
:Két ízbe már, s pont e halotti órán,
:Járt őrhelyünk előtt ily harcilag. 
| valign=top | '''Marcellus'''
:Thus twice before, and jump at this dead hour,
:With martial stalk hath he gone by our watch.
|-
| valign=top | '''HORATIO'''
:Mi részben árt sajátlag, nem tudom;
:De általános véleményem az,
:Hogy ez honunkra nagy csapást jelent. 
| valign=top | '''Horatio'''
:In what particular thought to work I know not;
:But in the gross and scope of my opinion,
:This bodes some strange eruption to our state.
|-
| valign=top | '''MARCELLUS'''
:Üljünk le; s aki tudja, mondja meg,
:Mért e szoros, e pontos őrvigyázat,
:Gyötörni éjjel az alattvalót?
:Mért öntik e réz álgyukat naponta,
:S veszik külföldön a sok harci szert;
:Mért a hajóácsok nagy fogdosása,
:Kiknél vasárnap, köznap egyre mén?
:Mi készül, hogy ez izzadó sietség
:Munkába fog mind éjet, mind napot?
:Ki fejti ezt meg? 
| valign=top | '''Marcellus'''
:Good now, sit down, and tell me, he that knows,
:Why this same strict and most observant watch
:So nightly toils the subject of the land,
:And why such daily cast of brazen cannon,
:And foreign mart for implements of war;
:Why such impress of shipwrights, whose sore task
:Does not divide the Sunday from the week;
:What might be toward, that this sweaty haste
:Doth make the night joint-labourer with the day
:Who is't that can inform me?
|-
| valign=top | '''HORATIO'''
:Én megmondhatom;
:Legalább ez a hír. Az elhúnyt királyt,
:Kinek képmása feltűnt az elébb,
:Tudjátok, a norvégi Fortinbras,
:Izgatva büszke verseny viszketegtől,
:Párbajra készté: ám hős Hamletünk
:(Mert így becsülte az ösmert világrész)
:Megölte Fortinbrast; pecsétes alku,
:Törvény- s lovagszokással szentesült,
:Levén közöttük, mely szerint amaz
:Éltével együtt minden birtokát,
:Mely pör alatt volt, a győzőre hagyja;
:S mellyel fölérőt szintén lekötött
:A mi királyunk. Most, ha győz vala
:Fortinbras, ő örökli e vagyont;
:És így viszontag az övé, csere-
:Kötésök egy kitűzött pontja által,
:Hamletre szállt. No most, az ifjú Fortinbras,
:Tapasztalatlan harcvággyal tele,
:Norvégia szélein, itt és amott,
:Egy csőcselék, elszánt hadat toborza,
:Mely, puszta étiért, kész nyaktörő
:Nagy vállalatra; és ez nem kisebb
:(Hisz kormányunk előtt már nem titok),
:Mint visszavenni tőlünk fegyver által
:Az apja elvesztette földeket.
:Ez inditója mind e készületnek,
:Úgy sejtem én, ez őrségünk oka,
:S az országos hű-hónak kútfeje. 
| valign=top | '''Horatio'''
:That can I;
:At least, the whisper goes so. Our last king,
:Whose image even but now appear'd to us,
:Was, as you know, by Fortinbras of Norway,
:Thereto prick'd on by a most emulate pride,
:Dared to the combat; in which our valiant Hamlet–
:For so this side of our known world esteem'd him–
:Did slay this Fortinbras; who by a seal'd compact,
:Well ratified by law and heraldry,
:Did forfeit, with his life, all those his lands
:Which he stood seized of, to the conqueror
:Against the which, a moiety competent
:Was gaged by our king; which had return'd
:To the inheritance of Fortinbras,
:Had he been vanquisher; as, by the same covenant,
:And carriage of the article design'd,
:His fell to Hamlet. Now, sir, young Fortinbras,
:Of unimproved mettle hot and full,
:Hath in the skirts of Norway here and there
:Shark'd up a list of lawless resolutes,
:For food and diet, to some enterprise
:That hath a stomach in't; which is no other–
:As it doth well appear unto our state–
:But to recover of us, by strong hand
:And terms compulsatory, those foresaid lands
:So by his father lost: and this, I take it,
:Is the main motive of our preparations,
:The source of this our watch and the chief head
:Of this post-haste and romage in the land.
|-
| valign=top | '''BERNARDO'''
:Nem más, csupán ez, én is úgy hiszem
:S jól összevág, hogy e csodás alak
:Fegyverbe' jár itt; oly hasonlatos
:Ama királyhoz, akiért e harc. 
| valign=top | '''Bernardo'''
:I think it be no other but e'en so
:Well may it sort that this portentous figure
:Comes armed through our watch; so like the king
:That was and is the question of these wars.
|-
| valign=top | '''HORATIO'''
:Egy porszem ő, az ész szemét zavarni.
:Így Róma fönt-virágzó napjain,
:A leghatalmasb Julius bukása
:Előtt kevéssel, gazdátlan maradt
:Sok sír, s belőle a leples halott
:Makogva, nyíva járt mind útcaszerte;
:Tűzfarku csillag, vérharmat, homály
:A napban; és a nyirkos égitest,
:Mely Neptun országán uralkodik,
:Kórrá fogyott, majd mint a végnapon.
:S ím, zord jövők hasonló gyászjelét,
:Mintegy a balsors száguldó futárit,
:S előbeszédét ránk törő gonosznak
:Tüntet föl együtt a menny s föld; hazánk
:Éghajlatán és honosink előtt.
:''Szellem visszajő.''
:De halkan! ím! ehol jő már megint!
:Útját szelem, ha megront is. Megállj,
:Káprázat! –
:Ha van beszélni hangod, vagy szavad
:Felelj!
:Ha képes ember tenni jót veled,
:Mi néked enyhes, nékem üdvhozó
:Felelj!
:Ha tán belátsz honod sorsába, mely
:Előre tudva elkerűlhető
:Ó, hát felelj!
:S ha életedben zsarlott kincseket
:Raktál halomra mélyen föld alatt,
:Miér' ti holtak visszajárni szoktok
:''Kakasszó.'' 
| valign=top | '''Horatio'''
:A mote it is to trouble the mind's eye.
:In the most high and palmy state of Rome,
:A little ere the mightiest Julius fell,
:The graves stood tenantless and the sheeted dead
:Did squeak and gibber in the Roman streets
:As stars with trains of fire and dews of blood,
:Disasters in the sun; and the moist star
:Upon whose influence Neptune's empire stands
:Was sick almost to doomsday with eclipse
:And even the like precurse of fierce events,
:As harbingers preceding still the fates
:And prologue to the omen coming on,
:Have heaven and earth together demonstrated
:Unto our climatures and countrymen.–
:But soft, behold! lo, where it comes again!
:''Re-enter Ghost''
:I'll cross it, though it blast me. Stay, illusion!
:If thou hast any sound, or use of voice,
:Speak to me
:If there be any good thing to be done,
:That may to thee do ease and grace to me,
:Speak to me:
:''Cock crows''
:If thou art privy to thy country's fate,
:Which, happily, foreknowing may avoid, O, speak!
:Or if thou hast uphoarded in thy life
:Extorted treasure in the womb of earth,
:For which, they say, you spirits oft walk in death,
:Speak of it: stay, and speak! Stop it, Marcellus.
|-
| valign=top | '''MARCELLUS'''
:Ne üssek hozzá a lándzsámmal? 
| valign=top | '''Marcellus'''
:Shall I strike at it with my partisan?
|-
| valign=top | '''HORATIO'''
:Üss,
:Ha nem akar megállni. 
| valign=top | '''Horatio'''
:Do, if it will not stand.
|-
| valign=top | '''BERNARDO'''
:Itt van! 
| valign=top | '''Bernardo'''
:'Tis here!
|-
| valign=top | '''HORATIO'''
:Itt van!
:''Szellem el.'' 
| valign=top | '''Horatio'''
:'Tis here!
|-
| valign=top | '''MARCELLUS'''
:Elment!
:Megbántjuk, amily fönséges, midőn
:Erőszak látszatával fenyegetjük;
:Mert sérthetetlen, mint a levegő,
:S hiú ütésink vásott gúny neki. 
| valign=top | '''Marcellus'''
:'Tis gone!
:''Exit Ghost''
:We do it wrong, being so majestical,
:To offer it the show of violence;
:For it is, as the air, invulnerable,
:And our vain blows malicious mockery.
|-
| valign=top | '''BERNARDO'''
:Szólt volna már, hogy a kakas kiálta. 
| valign=top | '''Bernardo'''
:It was about to speak, when the cock crew.
|-
| valign=top | '''HORATIO'''
:S hogy felriadt! mint bűn sujtotta lény
:A rettentő hivásra. Úgy beszélik,
:Hogy a kakas, a reggel harsonája,
:Metsző, hegyes torkával fölveri
:A napnak istenét; s az ő jelére,
:Ha tűz-, ha vízben, földön vagy egen
:Csatangol a bolygó lélek, siet
:Mesgyéi közzé; s hogy van benn' igaz,
:Arról ez a jelen tárgy is bizonyság. 
| valign=top | '''Horatio'''
:And then it started like a guilty thing
:Upon a fearful summons. I have heard,
:The cock, that is the trumpet to the morn,
:Doth with his lofty and shrill-sounding throat
:Awake the god of day; and, at his warning,
:Whether in sea or fire, in earth or air,
:The extravagant and erring spirit hies
:To his confine: and of the truth herein
:This present object made probation.
|-
| valign=top | '''MARCELLUS'''
:Aztán csak elmúlt a kakas szavára.
:Mondják, valahányszor az idő közelg,
:Melyben Urunk születését innepeljük;
:Egész éjjel zeng e hajnal-madár;
:S hogy akkor egy se mér mozdulni szellem;
:Az éj ártalmatlan; planéta nem ver,
:Tündér nem ígéz, nem bűvöl boszorkány,
:Oly üdvös, oly szentelt azon idő. 
| valign=top | '''Marcellus'''
:It faded on the crowing of the cock.
:Some say that ever 'gainst that season comes
:Wherein our Saviour's birth is celebrated,
:The bird of dawning singeth all night long
:And then, they say, no spirit dares stir abroad;
:The nights are wholesome; then no planets strike,
:No fairy takes, nor witch hath power to charm,
:So hallow'd and so gracious is the time.
|-
| valign=top | '''HORATIO'''
:Hallottam én is, hiszek is belőle.
:De ím, a reggel, öltve bíborát,
:Ott járdal a domb harmatján, keletre
:Menjünk, letelt az őr; s azt mondom én,
:Tudassuk mindez éji látomást
:Az ifjú Hamlettel; mert, a fejem rá!
:Hogy e nekünk oly néma szellem ő-
:Hozzá beszélni fog. Rálesztek, úgye,
:Hogy értesítsük, mint a szeretet
:Kivánja, s illik hű tisztünk szerint? 
| valign=top | '''Horatio'''
:So have I heard and do in part believe it.
:But, look, the morn, in russet mantle clad,
:Walks o'er the dew of yon high eastward hill
:Break we our watch up; and by my advice,
:Let us impart what we have seen to-night
:Unto young Hamlet; for, upon my life,
:This spirit, dumb to us, will speak to him.
:Do you consent we shall acquaint him with it,
:As needful in our loves, fitting our duty?
|-
| valign=top | '''MARCELLUS'''
:Rá, rá; közöljük; én tudom, ma reggel
:Legalkalmasban hol találni őt.
:''Elmennek.''
:; 
| valign=top | '''Marcellus'''
:Let's do't, I pray; and I this morning know
:Where we shall find him most conveniently.
:''Exeunt''
|}

{{láb
|cím = [[../]]
|szakasz = (Első felvonás, 1. szín)
|előző = ← [[../Személyek|Személyek]]
|következő = [[../Első felvonás, 2. szín|Első felvonás, 2. szín]] →
}}
[[Kategória:Hamlet]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Hamlet/Első felvonás, 2. szín</title>
    <id>193</id>
    <revision>
      <id>433</id>
      <timestamp>2006-06-08T17:23:36Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>kat</comment>
      <text xml:space="preserve">{{lapozó|előző=Első felvonás, 1. szín|köv=Első felvonás, 3. szín|cím=Hamlet}}

{| {{sztdr}}
| width=50% | 
:''Ugyanott. Trónterem.''
| 
:''Scene  2.  A room of state in the castle.''
|-
| 
:''Király, Királyné, Hamlet, Polonius, Laertes, Voltimand,''
:''Cornelius, urak és kísérők jőnek.'' 
| 
:''Enter KING CLAUDIUS, QUEEN GERTRUDE, HAMLET, POLONIUS, LAERTES, VOLTIMAND, CORNELIUS, Lords, and Attendants''
|-
| valign=top | '''KIRÁLY'''
:Bár Hamlet, édes testvérünk, halála
:Emléke még új, és úgy illenék,
:Hogy gyászba' hordjuk szívünket, s egész
:Országunk egy bús homlokká boruljon
:De annyiban már a természeten
:Győzött az ész, hogy míg bölcs fájdalommal
:Siratjuk őt, megemlékszünk magunkról.
:Azért ángyunkat egykor, most királynénk',
:E harcos állam trónja özvegyét,
:Mintegy kopár örömmel – a szemünk
:Mosolygva egyik, a másik könyezve,
:Kéjjel koporsók, gyásszal nász között,
:Egyensulyozva bánatot s gyönyört –
:Nőül vevők; nem ellenkezve bölcs
:Tanácsitokkal, melyeket nekünk.
:Szabadon adátok ez iránt; köszönjük. –
:Már most, az ifjú Fortinbras, miképp
:Tudjátok is, nem adva ránk sokat,
:Vagy oly hiszemben, hogy bátyánk halála
:Miatt ez ország összevissza van,
:Kalandos álmakkal szövetkezék,
:S követséggel sem átalt háborítni,
:Az atyja elvesztette földeket
:Kiadni kérvén, melyek jog szerint
:Bátyámra szálltak. Ennyit róla. Most
:Magunkra térve, s hogy mért e gyülés
:Igy áll az ügy: mi a norvég királynak,
:Az ifjú Fortinbras bátyjának – aki
:Mint ágybafekvő és erőtlen agg,
:Aligha sejti öccse szándokát –
:Írtunk, ne hagyja többre menni ezt,
:Holott csak úgyis népéből telik
:Újonc, csapatszám s minden, ami kell.
:Most hát, jó Voltimand, Cornelius,
:Ti lesztek üdvözlésem átvivői
:Az agg királyhoz; nem szabván nagyobb
:Kört számotokra, mint itt írva van.
:Jó útat; és a gyorsaság legyen
:Legjobb ajánlat hűségtek felől. 
| valign=top | '''King Claudius
:Though yet of Hamlet our dear brother's death
:The memory be green, and that it us befitted
:To bear our hearts in grief and our whole kingdom
:To be contracted in one brow of woe,
:Yet so far hath discretion fought with nature
:That we with wisest sorrow think on him,
:Together with remembrance of ourselves.
:Therefore our sometime sister, now our queen,
:The imperial jointress to this warlike state,
:Have we, as 'twere with a defeated joy,–
:With an auspicious and a dropping eye,
:With mirth in funeral and with dirge in marriage,
:In equal scale weighing delight and dole,–
:Taken to wife: nor have we herein barr'd
:Your better wisdoms, which have freely gone
:With this affair along. For all, our thanks.
:Now follows, that you know, young Fortinbras,
:Holding a weak supposal of our worth,
:Or thinking by our late dear brother's death
:Our state to be disjoint and out of frame,
:Colleagued with the dream of his advantage,
:He hath not fail'd to pester us with message,
:Importing the surrender of those lands
:Lost by his father, with all bonds of law,
:To our most valiant brother. So much for him.
:Now for ourself and for this time of meeting
:Thus much the business is: we have here writ
:To Norway, uncle of young Fortinbras,–
:Who, impotent and bed-rid, scarcely hears
:Of this his nephew's purpose,–to suppress
:His further gait herein; in that the levies,
:The lists and full proportions, are all made
:Out of his subject: and we here dispatch
:You, good Cornelius, and you, Voltimand,
:For bearers of this greeting to old Norway;
:Giving to you no further personal power
:To business with the king, more than the scope
:Of these delated articles allow.
:Farewell, and let your haste commend your duty.
|-
| valign=top | '''CORNELIUS és VOLTIMAND'''
:Most, mint egyébkor, tettünk szólni fog. 
| valign=top | '''Cornelius and Voltimand'''
:In that and all things will we show our duty.
|-
| valign=top | '''KIRÁLY'''
:Nem kétkedünk; jó útat, híveim.
:''Voltimand és Cornelius el.''
:Nos hát, Laertes, mondd, mi jóba' jársz?
:Kérésed volna: szólj, mi az, Laertes?
:A dán király előtt okos beszéd
:Nem vész hiába; mit kérnél, Laertes,
:Hogy kérve lenne s nem megadva is?
:A szívvel a fő nem közelb rokon,
:A száj iránt kéz nem szolgálatosb,
:Mint e királyi-szék atyád iránt.
:Mit kérsz, Laertes? 
| valign=top | '''King Claudius
:We doubt it nothing: heartily farewell.
:''Exeunt VOLTIMAND and CORNELIUS''
:And now, Laertes, what's the news with you?
:You told us of some suit; what is't, Laertes?
:You cannot speak of reason to the Dane,
:And loose your voice: what wouldst thou beg, Laertes,
:That shall not be my offer, not thy asking?
:The head is not more native to the heart,
:The hand more instrumental to the mouth,
:Than is the throne of Denmark to thy father.
:What wouldst thou have, Laertes?
|-
| valign=top | '''LAERTES'''
:Fölséges királyom
:Kegyét, s szabadságot; hogy Francia-
:Országba visszatérhessek, ki onnan
:Koronázásra vágytam volt haza;
:Hűség jeléül. Most, végezve tisztem,
:Frankhonba szállnak vágyaim, s hajolva
:Fogadnák a kegyes bocsánatot. 
| valign=top | '''Laertes'''
:My dread lord,
:Your leave and favour to return to France;
:From whence though willingly I came to Denmark,
:To show my duty in your coronation,
:Yet now, I must confess, that duty done,
:My thoughts and wishes bend again toward France
:And bow them to your gracious leave and pardon.
|-
| valign=top | '''KIRÁLY'''
:S atyád ereszt? Mit szól Polonius? 
| valign=top | '''King Claudius
:Have you your father's leave? What says Polonius?
|-
| valign=top | '''POLONIUS'''
:Igen, királyom; zaklatásival
:A lassú engedélyt kicsikará,
:S én szándokát nehéz jóváhagyással
:Pecsételém; már most bocsássa, kérem. 
| valign=top | '''Lord Polonius
:He hath, my lord, wrung from me my slow leave
:By laboursome petition, and at last
:Upon his will I seal'd my hard consent
:I do beseech you, give him leave to go.
|-
| valign=top | '''KIRÁLY'''
:Éld hát, Laertes szép világodat;
:Sajátod a kor s kéj: élvezd örömmel. –
:De hát te, Hamlet, jó öcsém s fiam – 
| valign=top | '''King Claudius
:Take thy fair hour, Laertes; time be thine,
:And thy best graces spend it at thy will!
:But now, my cousin Hamlet, and my son,–
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:''félre.''
:Több mint rokonság, s nem éppen rokonszenv. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:''Aside''  A little more than kin, and less than kind.
|-
| valign=top | '''KIRÁLY'''
:Még rajtad egyre felhők csüngenek? 
| valign=top | '''King Claudius
:How is it that the clouds still hang on you?
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Dehogy; nagyon is bánt a nap, uram. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Not so, my lord; I am too much i' the sun.
|-
| valign=top | '''KIRÁLYNÉ'''
:Jó Hamlet, ezt az éjszínt dobd le már,
:S a dán királyra vess nyájasb szemet.
:Nehéz pillád ne süsd alá örökké,
:Keresve mintegy a por közt atyádat.
:Tudod, közös, hogy meghal, aki él,
:S természet útján szebb valóra kél. 
| valign=top | '''Queen Gertrude
:Good Hamlet, cast thy nighted colour off,
:And let thine eye look like a friend on Denmark.
:Do not for ever with thy vailed lids
:Seek for thy noble father in the dust
:Thou know'st 'tis common; all that lives must die,
:Passing through nature to eternity.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Igen, asszonyom, közös. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Ay, madam, it is common.
|-
| valign=top | '''KIRÁLYNÉ'''
:Ha az: miért
:Látszik tehát előtted annyira
:Különösnek? 
| valign=top | '''Queen Gertrude
:If it be,
:Why seems it so particular with thee?
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Látszik, asszonyom! az is
:Valóban; látszik-ot nem ismerek.
:Nem e sötétszín köntös, jó anyám,
:Sem a szokott gyászöltözet, sem az
:Erőltetett mell zúgó sóhaja,
:Nem a szemekben duzzadó patak,
:A csüggedő tartásu arc, meg a
:Bú többi módja, színe és alakja
:Jelölhet engem voltaképp: ezek,
:Valóban, látszanak, mert játszhatók;
:Az enyém belül van, és nem látja szem,
:Csak dísze és boglára gyászmezem. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Seems, madam! nay it is; I know not 'seems.'
:'Tis not alone my inky cloak, good mother,
:Nor customary suits of solemn black,
:Nor windy suspiration of forced breath,
:No, nor the fruitful river in the eye,
:Nor the dejected 'havior of the visage,
:Together with all forms, moods, shapes of grief,
:That can denote me truly: these indeed seem,
:For they are actions that a man might play
:But I have that within which passeth show;
:These but the trappings and the suits of woe.
|-
| valign=top | '''KIRÁLY'''
:Szép tőled, és ajánlja szíved, Hamlet;
:Leróni mind e gyász-adót atyádnak.
:De lásd, atyád is vesztett egy atyát,
:A vesztő újra mást meg mást; s az élő
:Siratta egykorig fiúi tiszte
:Szerint. De így megátalkodni a
:Bánatban: ez vétkes nyakaskodás,
:Nem férfias bú; Isten elleni
:Rugódozás, mely gyarló szívet és
:Nem béketűrő elmét árul el,
:És bárdolatlan, együgyű eszet.
:Mert ami, tudjuk, meg kell hogy legyen,
:És oly közös, mint érzékink alá
:Eső akármi: mért izgága daccal
:Szívünkre venni? Fúj! Ez bűn az ég,
:Bűn a halott, bűn a természet ellen,
:Fonák az észnek, melynél az atyák
:Halála közhely, s szüntelen kiáltja;
:Az első hullától a ''ma'' kimúltig,
:Hogy: »így kell lenni.« Vágd földhöz tehát,
:Kérünk, e gyáva bút, s tekints atyádul;
:Mert a világgal éreztetni kell,
:Hogy trónusunkhoz legközelb te állsz;
:S mi nem kevésbé gyöngéden fogunk
:Szeretni, mint legjobb nemző atya
:Édes fiát. Mi célod illeti,
:Hogy Wittenbergbe visszamenj tanulni,
:Ez óhajtásunk ellen van nagyon
:Tégy is le, kérlek, erről, és maradj
:Nyájas szemünk előtt, szíves körünkben,
:Mint első udvaronc, öcsénk s fiunk. 
| valign=top | '''King Claudius
:'Tis sweet and commendable in your nature, Hamlet,
:To give these mourning duties to your father
:But, you must know, your father lost a father;
:That father lost, lost his, and the survivor bound
:In filial obligation for some term
:To do obsequious sorrow: but to persever
:In obstinate condolement is a course
:Of impious stubbornness; 'tis unmanly grief;
:It shows a will most incorrect to heaven,
:A heart unfortified, a mind impatient,
:An understanding simple and unschool'd
:For what we know must be and is as common
:As any the most vulgar thing to sense,
:Why should we in our peevish opposition
:Take it to heart? Fie! 'tis a fault to heaven,
:A fault against the dead, a fault to nature,
:To reason most absurd: whose common theme
:Is death of fathers, and who still hath cried,
:From the first corse till he that died to-day,
:'This must be so.' We pray you, throw to earth
:This unprevailing woe, and think of us
:As of a father: for let the world take note,
:You are the most immediate to our throne;
:And with no less nobility of love
:Than that which dearest father bears his son,
:Do I impart toward you. For your intent
:In going back to school in Wittenberg,
:It is most retrograde to our desire
:And we beseech you, bend you to remain
:Here, in the cheer and comfort of our eye,
:Our chiefest courtier, cousin, and our son.
|-
| valign=top | '''KIRÁLYNÉ'''
:Ne hagyd hiába kérni jó anyádat
:Maradj, ne menj Wittenbergába, Hamlet. 
| valign=top | '''Queen Gertrude
:Let not thy mother lose her prayers, Hamlet
:I pray thee, stay with us; go not to Wittenberg.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Úgy engedelmes lészek, asszonyom. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:I shall in all my best obey you, madam.
|-
| valign=top | '''KIRÁLY'''
:Ez már fiúi szép válasz: maradj
:S légy a mi másunk. – Asszonyom, jerünk;
:Hamlet szelíd és kész megegyezése
:Mosoly gyanánt ül szívemen; minek
:Örömére ma ne csengjen billikom,
:Hogy a felhőknek ágyú meg ne mondja;
:Az ég is a királyi áldomást,
:A földi dörgést zengje vissza. Jertek.
:''Harsonák.''
:''Király, Királyné, urak stb. Polonius és Laertes el.'' 
| valign=top | '''King Claudius
:Why, 'tis a loving and a fair reply
:Be as ourself in Denmark. Madam, come;
:This gentle and unforced accord of Hamlet
:Sits smiling to my heart: in grace whereof,
:No jocund health that Denmark drinks to-day,
:But the great cannon to the clouds shall tell,
:And the king's rouse the heavens all bruit again,
:Re-speaking earthly thunder. Come away.
:''Exeunt all but HAMLET''
 
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Ó, hogy nem olvad, nem hígul s enyész
:Harmattá e nagyon, nagyon merő hús!
:Vagy mért szegezte az Örökkévaló
:Az öngyilkosság ellen kánonát?
:Ó Isten, Isten! mily unott, üres,
:Nyomasztó nékem e világi üzlet!
:Phi! rút világ! gyomos kert, mely tenyész,
:Hogy magva hulljon; dudva és üszög
:Kövér tanyája. Ó, megérni ezt!
:Két-hónapos halott! – nem, annyi sincs még,
:S egy oly király, kihez e mostani
:Hyperion mellett szatír; ki úgy
:Élt-halt anyámér, hogy kímélte még a
:Fúvó szelektül is. Ég és pokol!
:Eszembe kelle jutni? Szenvedéllyel
:Csüggött anyám is férjén, mintha vágyát
:Növelte volna tápja: s ímhol egy
:Hó múlva már – de jobb feledni ezt.
:Gyarlóság, asszony a neved! – Csak egy
:Rövid hó: még cipője sem szakadt el,
:Melyben atyám testét kisérte ki,
:Niobe módra könnyé válva; – s ím
:(Ó, Isten! egy barom, egy oktalan
:Tovább gyászolna) ím, ő, éppen ő,
:Atyám öccsével egybekél, ki úgy
:Sem húz atyámra, mint én Herculesre.
:Egy hó alatt – még tettetett könyének
:Kisírt szeméből el se tűnt sava,
:S ő újra házas. Ó, gonosz hamarság;
:Vérnászi ágyba így sietnie!
:Ez jóra nem visz, nem vihet soha;
:De törj meg, szívem, mert nem szólhat a száj.
:''Horatio, Bernardo és Marcellus jőnek.'' 
| valign=top | '''Hamlet'''
:O, that this too too solid flesh would melt
:Thaw and resolve itself into a dew!
:Or that the Everlasting had not fix'd
:His canon 'gainst self-slaughter! O God! God!
:How weary, stale, flat and unprofitable,
:Seem to me all the uses of this world!
:Fie on't! ah fie! 'tis an unweeded garden,
:That grows to seed; things rank and gross in nature
:Possess it merely. That it should come to this!
:But two months dead: nay, not so much, not two
:So excellent a king; that was, to this,
:Hyperion to a satyr; so loving to my mother
:That he might not beteem the winds of heaven
:Visit her face too roughly. Heaven and earth!
:Must I remember? why, she would hang on him,
:As if increase of appetite had grown
:By what it fed on: and yet, within a month–
:Let me not think on't–Frailty, thy name is woman!–
:A little month, or ere those shoes were old
:With which she follow'd my poor father's body,
:Like Niobe, all tears:–why she, even she–
:O, God! a beast, that wants discourse of reason,
:Would have mourn'd longer–married with my uncle,
:My father's brother, but no more like my father
:Than I to Hercules: within a month
:Ere yet the salt of most unrighteous tears
:Had left the flushing in her galled eyes,
:She married. O, most wicked speed, to post
:With such dexterity to incestuous sheets!
:It is not nor it cannot come to good
:But break, my heart; for I must hold my tongue.
:''Enter HORATIO, MARCELLUS, and BERNARDO''
|-
| valign=top | '''HORATIO'''
:Üdv, jó királyfi. 
| valign=top | '''Horatio'''
:Hail to your lordship!
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Örvendek látásodon
:Horatio, – vagy tévedek? 
| valign=top | '''Hamlet'''
:I am glad to see you well
:Horatio,–or I do forget myself.
|-
| valign=top | '''HORATIO'''
:De az,
:Szegény s örökké hű szolgád, uram. 
| valign=top | '''Horatio'''
:The same, my lord, and your poor servant ever.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Nem úgy: »barátom«; váltsunk ily nevet,
:S mi hoz Wittenbergből haza, Horatio? –
:Marcellus, nemde? 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Sir, my good friend; I'll change that name with you
:And what make you from Wittenberg, Horatio? Marcellus?
|-
| valign=top | '''MARCELLUS'''
:Jó uram – 
| valign=top | '''Marcellus'''
:My good lord–
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Örvendve látlak; jó estét. – No de
:Igazán, mi hoz Wittenbergből haza? 
| valign=top | '''Hamlet'''
:I am very glad to see you. Good even, sir.
:But what, in faith, make you from Wittenberg?
|-
| valign=top | '''HORATIO'''
:Korhelykedési hajlam, jó uram. 
| valign=top | '''Horatio'''
:A truant disposition, good my lord.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Rossz emberedtől nem tűrném el ezt;
:Magad se tégy fülemen erőszakot,
:Hogy elhitesd ez önvádat velem.
:Korhely te nem vagy, én tudom. De hát
:Mi dolgod Helsingőrben? Na, ne félj,
:Majd megtanítunk inni emberül. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:I would not hear your enemy say so,
:Nor shall you do mine ear that violence,
:To make it truster of your own report
:Against yourself: I know you are no truant.
:But what is your affair in Elsinore?
:We'll teach you to drink deep ere you depart.
|-
| valign=top | '''HORATIO'''
:Atyád végtisztességét látni jöttem. 
| valign=top | '''Horatio'''
:My lord, I came to see your father's funeral.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Kérlek, tanúló-pajtásom, ne csúfolj;
:Inkább anyám nászára, gondolom. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:I pray thee, do not mock me, fellow-student;
:I think it was to see my mother's wedding.
|-
| valign=top | '''HORATIO'''
:Igazán, uram, az is meglett hamar. 
| valign=top | '''Horatio'''
:Indeed, my lord, it follow'd hard upon.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Gazdálkodás, Horatio, gazdálkodás!
:Torról maradt hidegsültből kiállt
:A nászi asztal. Ó, Horatio,
:Inkább halálos ellenségemet
:A mennybe' láttam volna, mint megérjem
:Azt a napot. – Atyám – ni, mintha látnám
:Atyámat. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Thrift, thrift, Horatio! the funeral baked meats
:Did coldly furnish forth the marriage tables.
:Would I had met my dearest foe in heaven
:Or ever I had seen that day, Horatio!
:My father!–methinks I see my father.
|-
| valign=top | '''HORATIO'''
:Hol, uram? 
| valign=top | '''Horatio'''
:Where, my lord?
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Lelkem szemében. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:In my mind's eye, Horatio.
|-
| valign=top | '''HORATIO'''
:Én láttam egyszer: oly derék király volt. 
| valign=top | '''Horatio'''
:I saw him once; he was a goodly king.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Ő volt az ember, vedd akármi részben,
:Mását e földön nem látok soha. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:He was a man, take him for all in all,
:I shall not look upon his like again.
|-
| valign=top | '''HORATIO'''
:Ugy tartom, a múlt éjjel láttam is. 
| valign=top | '''Horatio'''
:My lord, I think I saw him yesternight.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Láttad? Kit? 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Saw? who?
|-
| valign=top | '''HORATIO'''
:A királyt, uram, atyádat. 
| valign=top | '''Horatio'''
:My lord, the king your father.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Atyámat, a királyt! 
| valign=top | '''Hamlet'''
:The king my father!
|-
| valign=top | '''HORATIO'''
:Enyhítse kissé
:Füled figyelme az álmélkodást,
:Míg elbeszélem a csodát, mire
:Tanúm e két úr is. 
| valign=top | '''Horatio'''
:Season your admiration for awhile
:With an attent ear, till I may deliver,
:Upon the witness of these gentlemen,
:This marvel to you.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Az Istenért!
:Halljam tehát. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:For God's love, let me hear.
|-
| valign=top | '''HORATIO'''
:Egymás utáni két
:Éjjel, hogy őrsön álltak ez urak,
:Marcellus és Bernard, mélységes éjfél
:Halotti csendjén, ez történt velök.
:Tetőtül talpig ércbe öltözött
:Alak, hasonló idvezült atyádhoz,
:Termett eléjök, s méltóságosan,
:Lassan tovább ment; háromszor haladt el
:Ijedve káprázó szemeik előtt,
:Csak mint pálcája hossza; míg ezek,
:Kocsonyává fagyva szinte félsz miatt,
:Némán álltak, nem merve szólni hozzá.
:Rémes titokban ezt közlik velem,
:Én harmad éjjel őrt állok velök;
:S ahogy leírták, pontban, az időt,
:A tárgy alakját, minden szó igaz lesz,
:A tűnemény jő. Ismerém atyádat
:A két kezem nem egyformább. 
| valign=top | '''Horatio'''
:Two nights together had these gentlemen,
:Marcellus and Bernardo, on their watch,
:In the dead vast and middle of the night,
:Been thus encounter'd. A figure like your father,
:Armed at point exactly, cap-a-pe,
:Appears before them, and with solemn march
:Goes slow and stately by them: thrice he walk'd
:By their oppress'd and fear-surprised eyes,
:Within his truncheon's length; whilst they, distilled
:Almost to jelly with the act of fear,
:Stand dumb and speak not to him. This to me
:In dreadful secrecy impart they did;
:And I with them the third night kept the watch;
:Where, as they had deliver'd, both in time,
:Form of the thing, each word made true and good,
:The apparition comes: I knew your father;
:These hands are not more like.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:De hol
:Esett ez? 
| valign=top | '''Hamlet'''
:But where was this?
|-
| valign=top | '''MARCELLUS'''
:A teren, hol őrködénk. 
| valign=top | '''Marcellus'''
:My lord, upon the platform where we watch'd.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Hozzá se szóltatok? 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Did you not speak to it?
|-
| valign=top | '''HORATIO'''
:Szólottam én,
:De nem felelt; egy ízbe' mintha már
:Fejét emelte s úgy tett volna, mint
:Ki szólni készül: ám az éjkakas
:Harsányt kiálta, s ennek hallatára
:Csak elhanyatlott és nagy-hirtelen
:Eltűnt szemünk elől. 
| valign=top | '''Horatio'''
:My lord, I did;
:But answer made it none: yet once methought
:It lifted up its head and did address
:Itself to motion, like as it would speak;
:But even then the morning cock crew loud,
:And at the sound it shrunk in haste away,
:And vanish'd from our sight.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Megfoghatatlan. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:'Tis very strange.
|-
| valign=top | '''HORATIO'''
:De mint hogy élek, oly való, uram;
:S veled közölni tisztünknek hivők. 
| valign=top | '''Horatio'''
:As I do live, my honour'd lord, 'tis true;
:And we did think it writ down in our duty
:To let you know of it.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Igazán, urak, nagy szög fejemben ez.
:Őrködtök-é ma? 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Indeed, indeed, sirs, but this troubles me.
:Hold you the watch to-night?
|-
| valign=top | '''MIND'''
:Őrködünk, uram. 
| valign=top | '''Marcellus and Bernardo
:We do, my lord.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Páncélosan volt? 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Arm'd, say you?
|-
| valign=top | '''MIND'''
:Úgy, uram. 
| valign=top | '''Marcellus and Bernardo
:Arm'd, my lord.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Tetőtül'''
:Talpig? 
| valign=top | '''Hamlet'''
:From top to toe?
|-
| valign=top | '''MIND'''
:Fejtől bokáig úgy, uram. 
| valign=top | '''Marcellus and Bernardo
:My lord, from head to foot.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Akkor nem is láttátok arcát? 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Then saw you not his face?
|-
| valign=top | '''HORATIO'''
:Tisztán, uram! rostélya nyitva volt. 
| valign=top | '''Horatio'''
:O, yes, my lord; he wore his beaver up.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:No! és mogorva volt? 
| valign=top | '''Hamlet'''
:What, look'd he frowningly?
|-
| valign=top | '''HORATIO'''
:Ábrázatán'''
:Inkább bú, mint harag. 
| valign=top | '''Horatio'''
:A countenance more in sorrow than in anger.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Halvány? piros? 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Pale or red?
|-
| valign=top | '''HORATIO'''
:Fölötte halvány. 
| valign=top | '''Horatio'''
:Nay, very pale.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:És szemét reátok
:Szegezte? 
| valign=top | '''Hamlet'''
:And fix'd his eyes upon you?
|-
| valign=top | '''HORATIO'''
:Mindig. 
| valign=top | '''Horatio'''
:Most constantly.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Hogy nem voltam ott! 
| valign=top | '''Hamlet'''
:I would I had been there.
|-
| valign=top | '''HORATIO'''
:Szörnyen leverte voln' fenségedet. 
| valign=top | '''Horatio'''
:It would have much amazed you.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Lehet, lehet. Soká időzött? 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Very like, very like. Stay'd it long?
|-
| valign=top | '''HORATIO'''
:Míg halkan százig olvas valaki. 
| valign=top | '''Horatio'''
:While one with moderate haste might tell a hundred.
|-
| valign=top | '''MARCELLUS és BERNARDO
:Tovább, tovább. 
| valign=top | '''Marcellus and Bernardo
:Longer, longer.
|-
| valign=top | '''HORATIO'''
:Az én láttomra, nem. 
| valign=top | '''Horatio'''
:Not when I saw't.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Szakálla szürkés, nemde? 
| valign=top | '''Hamlet'''
:His beard was grizzled–no?
|-
| valign=top | '''HORATIO'''
:Aminőnek'''
:Éltébe' láttam: oly ezüst-deres 
| valign=top | '''Horatio'''
:It was, as I have seen it in his life,
:A sable silver'd.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Ma éjjel én is őrt állok: talán
:Eljő megint. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:I will watch to-night;
:Perchance 'twill walk again.
|-
| valign=top | '''HORATIO'''
:El, én kezeskedem. 
| valign=top | '''Horatio'''
:I warrant it will.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Ha hős atyám alakját vészi föl,
:Megszólítom, ha mindjárt a pokol
:Tátong reám s parancsol hallgatást.
:Kérlek, ha eddig e látvány titok,
:Tartsátok azt tovább is rejtve még;
:S akármi olyas történjék ez éjjel,
:Vegyétek észre bár, de nyelvre ne.
:Jóságtok díja meglesz. Járjatok
:Békével. Úgy éjfél előtt, az őrsön
:Találkozunk. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:If it assume my noble father's person,
:I'll speak to it, though hell itself should gape
:And bid me hold my peace. I pray you all,
:If you have hitherto conceal'd this sight,
:Let it be tenable in your silence still;
:And whatsoever else shall hap to-night,
:Give it an understanding, but no tongue
:I will requite your loves. So, fare you well
:Upon the platform, 'twixt eleven and twelve,
:I'll visit you.
|-
| valign=top | '''MIND'''
:Tisztünk fönségedé. 
| valign=top | '''All'''
:Our duty to your honour.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Barátságtok, s viszont. Most áldjon Isten.
:''Horatio, Marcellus és Bernardo el.''
:Atyám árnyéka fegyverben! Gonosz,
:Rút cselt gyanítok: bár éj volna már!
:Csitt, lélek, addig. Rút csiny nem marad,
:Borítsa bár egész föld, föld alatt.
:''El.''
:; 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Your loves, as mine to you: farewell.
:''Exeunt all but HAMLET''
:My father's spirit in arms! all is not well;
:I doubt some foul play: would the night were come!
:Till then sit still, my soul: foul deeds will rise,
:Though all the earth o'erwhelm them, to men's eyes.
:''Exit''
|}

{{lapozó|előző=Első felvonás, 1. szín|köv=Első felvonás, 3. szín|cím=Hamlet}}[[Kategória:Hamlet]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Hamlet/Első felvonás, 3. szín</title>
    <id>195</id>
    <revision>
      <id>4351</id>
      <timestamp>2006-08-07T22:50:55Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>kat jav</comment>
      <text xml:space="preserve">{{lapozó|előző=Első felvonás, 2. szín|köv=Első felvonás, 4. szín|cím=Hamlet}}


{| {{sztdr}}
| width=50% |
:''Szoba Polonius házában.''
| 
:''Scene  3.  A room in Polonius' house.''
|-
|
:''Laertes és Ophelia jőnek.'' 
| 
:''Enter LAERTES and OPHELIA''
|-
| valign=top | '''LAERTES'''
:Poggyászom a hajón; Isten veled
:Aztán, ha kedvező szél lesz; hugom,
:S indul hajó: ne szunnyadj ám, hanem
:Halljak felőled. 
| valign=top | '''Laertes'''
:My necessaries are embark'd: farewell
:And, sister, as the winds give benefit
:And convoy is assistant, do not sleep,
:But let me hear from you.
|-
| valign=top | '''OPHELIA'''
:Kétkednél azon? 
| valign=top | '''Ophelia'''
:Do you doubt that?
|-
| valign=top | '''LAERTES'''
:Mi nézi Hamlet bíbelő kegyét
:Vedd azt divatnak s játszi vér gyanánt;
:Vedd ibolyának az ifjú tavasztól.
:– Korán nyit, elhull, kedves; de mulékony,
:Illatja, színe pillanatnyi élv –
:Ne többnek. 
| valign=top | '''Laertes'''
:For Hamlet and the trifling of his favour,
:Hold it a fashion and a toy in blood,
:A violet in the youth of primy nature,
:Forward, not permanent, sweet, not lasting,
:The perfume and suppliance of a minute; No more.
|-
| valign=top | '''OPHELIA'''
:Ó, ne? 
| valign=top | '''Ophelia'''
:No more but so?
|-
| valign=top | '''LAERTES'''
:Mondom; annyinak.
:Mert nem csupán idomra és tömegben
:Nő a természet; e templommal együtt
:Az elme, lélek belszolgálata
:Szintén öregbül. Most talán szeret;
:Tán ronda célzat még nem szennyezi
:Szándéka értékét; de óvakodjál
:Amily nagy ő, szándéka nem övé,
:Mert szűletése rabja maga is.
:Nem kérhet ő, mint közsorsú személy,
:Leányt magának; mert egész haza
:Jólléte, üdve, lépésén forog.
:Azért e lépésnek határt ama
:Test szavazatja s engedélye szab,
:Amelynek ő feje. Ha hát szeret;
:Mint mondja, illő hinned józanul
:Amennyiben saját állása, rangja
:Be hagyja tettel a szót váltani
:Azaz, míg Dánia is mellé szavaz.
:Vedd fontolóra hát, mily csorba éri
:Becsűleted, ha túl-bízó fülekkel
:Dalára hallgatsz, vagy szívet veszítsz,
:Vagy szenvedélye zaklatásinak,
:Melyen nem úr, szűz kincsed megnyitod.
:Vigyázz, Ophelia, szép hugom, vigyázz;
:Állj tartalékban vonzalmad megett,
:Vágyak s veszély lőtávolán kivűl.
:A legszemérmesb lányka is pazar,
:Kecseit habár a holdnak fölfedi.
:Erény se ment a rágalmas fulánktól,
:Üszög senyveszti a tavasz szülöttit
:Gyakran előbb, mint bimbajok fesel;
:S az ifjúság harmatdús hajnalán
:A mételyes kór legjárványosabb.
:Óvd hát magad, legbiztosb a vigyázat;
:Az ifjú, ha más nincs, magára lázad. 
| valign=top | '''Laertes'''
:Think it no more;
:For nature, crescent, does not grow alone
:In thews and bulk, but, as this temple waxes,
:The inward service of the mind and soul
:Grows wide withal. Perhaps he loves you now,
:And now no soil nor cautel doth besmirch
:The virtue of his will: but you must fear,
:His greatness weigh'd, his will is not his own;
:For he himself is subject to his birth
:He may not, as unvalued persons do,
:Carve for himself; for on his choice depends
:The safety and health of this whole state;
:And therefore must his choice be circumscribed
:Unto the voice and yielding of that body
:Whereof he is the head. Then if he says he loves you,
:It fits your wisdom so far to believe it
:As he in his particular act and place
:May give his saying deed; which is no further
:Than the main voice of Denmark goes withal.
:Then weigh what loss your honour may sustain,
:If with too credent ear you list his songs,
:Or lose your heart, or your chaste treasure open
:To his unmaster'd importunity.
:Fear it, Ophelia, fear it, my dear sister,
:And keep you in the rear of your affection,
:Out of the shot and danger of desire.
:The chariest maid is prodigal enough,
:If she unmask her beauty to the moon
:Virtue itself 'scapes not calumnious strokes
:The canker galls the infants of the spring,
:Too oft before their buttons be disclosed,
:And in the morn and liquid dew of youth
:Contagious blastments are most imminent.
:Be wary then; best safety lies in fear
:Youth to itself rebels, though none else near.
|-
| valign=top | '''OPHELIA'''
:Megtartom e szép lecke bényomásit
:Őrül szivemnek. De, jó bácsikám,
:Magad se tégy úgy, mint rossz pap, nekem
:Az égbe tüskés, zord ösvényt mutatván,
:Míg ő szeles, hiú kéjenc gyanánt
:Az élvek rózsás útjain halad,
:Feledve, mit papolt. 
| valign=top | '''Ophelia'''
:I shall the effect of this good lesson keep,
:As watchman to my heart. But, good my brother,
:Do not, as some ungracious pastors do,
:Show me the steep and thorny way to heaven;
:Whiles, like a puff'd and reckless libertine,
:Himself the primrose path of dalliance treads,
:And recks not his own rede.
|-
| valign=top | '''LAERTES'''
:Attól ne félj.
:De késem is már; – itt jő az atyám.
:''Polonius jő.''
:Két üdv, az áldást kétszer venni el;
:Másod bucsúra alkalom mosolyg. 
| valign=top | '''Laertes'''
:O, fear me not.
:I stay too long: but here my father comes.
:''Enter POLONIUS''
:A double blessing is a double grace,
:Occasion smiles upon a second leave.
|-
| valign=top | '''POLONIUS'''
:Még itt, Laertes? Ejh! siess, siess.
:A szél vitorlád vállán ül; hajóra!
:Várnak. Ne, még ez, – áldásom veled;
:''Kezét Laertes fejére teszi.''
:S elmédbe vésd jól e nehány szabályt.
:A gondolatnak nyelve sose keljen
:Nálad, se tettre ferde gondolat.
:Légy nyájas ámbár, de ne köznapi;
:Kémlelve rostáld meg barátidat,
:Aztán szorítsd lelkedhez érckapoccsal;
:De minden első jöttment cimbora
:Üdvözletén ne koptasd tenyered.
:Kerüld a patvart; de, ha benne vagy,
:Végezd, hogy ellened másszor kerüljön,
:Füled mindenki bírja, szód kevés;
:Itéletet hallj bárkitől, ne mondj.
:Öltözz, miképp erszényedtől telik,
:Drágán, ne torzul; gazdagon, ne cifrán,
:Mert a ruha jellemzi emberét,
:S a franciák közt a jobb rangbeli
:Legválasztékosabb főmester ebben.
:Kölcsönt ne végy, ne adj: mert a hitel
:Elveszti önmagát, el a barátot;
:Viszont, adósság a gazdálkodás
:Hegyét tompítja. Mindenek fölött
:Légy hű magadhoz: így, mint napra éj,
:Következik, hogy ál máshoz se léssz.
:Isten veled: áldásom benned ezt
:Érlelje meg majd. 
| valign=top | '''Lord Polonius
:Yet here, Laertes! aboard, aboard, for shame!
:The wind sits in the shoulder of your sail,
:And you are stay'd for. There; my blessing with thee!
:And these few precepts in thy memory
:See thou character. Give thy thoughts no tongue,
:Nor any unproportioned thought his act.
:Be thou familiar, but by no means vulgar.
:Those friends thou hast, and their adoption tried,
:Grapple them to thy soul with hoops of steel;
:But do not dull thy palm with entertainment
:Of each new-hatch'd, unfledged comrade. Beware
:Of entrance to a quarrel, but being in,
:Bear't that the opposed may beware of thee.
:Give every man thy ear, but few thy voice;
:Take each man's censure, but reserve thy judgment.
:Costly thy habit as thy purse can buy,
:But not express'd in fancy; rich, not gaudy;
:For the apparel oft proclaims the man,
:And they in France of the best rank and station
:Are of a most select and generous chief in that.
:Neither a borrower nor a lender be;
:For loan oft loses both itself and friend,
:And borrowing dulls the edge of husbandry.
:This above all: to thine ownself be true,
:And it must follow, as the night the day,
:Thou canst not then be false to any man.
:Farewell: my blessing season this in thee!
|-
| valign=top | '''LAERTES'''
:Én alázatos
:Bucsút veszek hát, jó uram. 
| valign=top | '''Laertes'''
:Most humbly do I take my leave, my lord.
|-
| valign=top | '''POLONIUS'''
:Menj, az idő hí; várnak a cselédid. 
| valign=top | '''Lord Polonius
:The time invites you; go; your servants tend.
|-
| valign=top | '''LAERTES'''
:Élj boldogul, Ophelia;
:Eszedbe jusson, mit mondtam. 
| valign=top | '''Laertes'''
:Farewell, Ophelia; and remember well
:What I have said to you.
|-
| valign=top | '''OPHELIA'''
:Bezárva
:Elmémben őrzöm, s kulcsa nálad áll. 
| valign=top | '''Ophelia'''
:'Tis in my memory lock'd,
:And you yourself shall keep the key of it.
|-
| valign=top | '''LAERTES'''
:Élj boldogul.
:''Laertes el.'' 
| valign=top | '''Laertes'''
:Farewell.
:''Exit''
|-
| valign=top | '''POLONIUS'''
:Mi az? Mit mondott ő, Ophelia? 
| valign=top | '''Lord Polonius
:What is't, Ophelia, be hath said to you?
|-
| valign=top | '''OPHELIA'''
:Könyörgök, Hamlet úrról ejte szót. 
| valign=top | '''Ophelia'''
:So please you, something touching the Lord Hamlet.
|-
| valign=top | '''POLONIUS'''
:Igen! Jó, hogy eszembe jut.
:Úgy hallom, ő gyakran bizalmas órát
:Áldoz neked mostanság, s hogy te is
:Nagyon szabad s kész voltál elfogadni.
:Ha így van (és ezt így sugák nekem,
:Intés gyanánt, be), meg kell mondanom
:Nem érted oly tisztán magad, miképp
:Lányomhoz illik, és becsűletedhez.
:Mennyire vagytok? Mondd ki a valót. 
| valign=top | '''Lord Polonius
:Marry, well bethought
:'Tis told me, he hath very oft of late
:Given private time to you; and you yourself
:Have of your audience been most free and bounteous
:If it be so, as so 'tis put on me,
:And that in way of caution, I must tell you,
:You do not understand yourself so clearly
:As it behoves my daughter and your honour.
:What is between you? give me up the truth.
|-
| valign=top | '''OPHELIA'''
:Több ízben árult már vonzalmat el
:Irántam mostanság, uram. 
| valign=top | '''Ophelia'''
:He hath, my lord, of late made many tenders
:Of his affection to me.
|-
| valign=top | '''POLONIUS'''
:Mit! Vonzalom! Gyermekleány beszéd,
:Járatlané az ily veszélyes ügyben.
:S hiszed, amit ''árul''? vagy minek hivod. 
| valign=top | '''Lord Polonius
:Affection! pooh! you speak like a green girl,
:Unsifted in such perilous circumstance.
:Do you believe his tenders, as you call them?
|-
| valign=top | '''OPHELIA'''
:Én nem tudom, mit gondoljak, uram. 
| valign=top | '''Ophelia'''
:I do not know, my lord, what I should think.
|-
| valign=top | '''POLONIUS'''
:No, megtanítlak: gondold, csecsemő vagy,
:Minthogy valódi árunak vevéd
:A semmi-árut. Több árt szabj magadnak,
:Különben (hogy ne törjük e szegény szó
:Nyakát tovább) elárulsz engem is. 
| valign=top | '''Lord Polonius
:Marry, I'll teach you: think yourself a baby;
:That you have ta'en these tenders for true pay,
:Which are not sterling. Tender yourself more dearly;
:Or–not to crack the wind of the poor phrase,
:Running it thus–you'll tender me a fool.
|-
| valign=top | '''OPHELIA'''
:Atyám, szerelmét úgy ajánlta, mint
:Becsűlet és szokás. 
| valign=top | '''Ophelia'''
:My lord, he hath importuned me with love
:In honourable fashion.
|-
| valign=top | '''POLONIUS'''
:Az! az! szokás, jól mondod; ejh, eredj. 
| valign=top | '''Lord Polonius
:Ay, fashion you may call it; go to, go to.
|-
| valign=top | '''OPHELIA'''
:És szentesíté ajka vallomását
:Az ég majd minden fogadásival. 
| valign=top | '''Ophelia'''
:And hath given countenance to his speech, my lord,
:With almost all the holy vows of heaven.
|-
| valign=top | '''POLONIUS'''
:Lép a rigónak; úgy, igen. Tudom,
:Ha lángol a vér, mily pazérul ad
:A nyelvnek a sziv ilyen fogadást.
:E fényt, leányom – több világa, mint
:Melegje, és kialszik, míg rakod –
:Tűznek ne vedd ám. Légy jövőre szűzi
:Jelenléteddel kissé fukarabb;
:Szabd múlatásid értékét magasbra,
:Mint hogy parancsra állj. Hamletre nézve
:Higgy benne annyit: ő ifjú, s nagyobb
:Körben csaponghat, mint neked lehet.
:Rövídeden, ne bízz, Ophelia,
:Fogadásiban, mert mind alkusz-fogás,
:Nem oly szinű, mint a burok mutatja,
:Csak vétkes üzlet szóvivője mind,
:Bár színre jámbor, istenes kötés,
:Rászedni jobban. Egy szó mint ezer,
:Nyiltan kimondva, én nem akarom,
:Hogy többet oly olcsó perced legyen,
:Hogy Hamlet úrral szót válts vagy beszélj.
:Légy rajta, kérlek; most járj útadon. 
| valign=top | '''Lord Polonius
:Ay, springes to catch woodcocks. I do know,
:When the blood burns, how prodigal the soul
:Lends the tongue vows: these blazes, daughter,
:Giving more light than heat, extinct in both,
:Even in their promise, as it is a-making,
:You must not take for fire. From this time
:Be somewhat scanter of your maiden presence;
:Set your entreatments at a higher rate
:Than a command to parley. For Lord Hamlet,
:Believe so much in him, that he is young
:And with a larger tether may he walk
:Than may be given you: in few, Ophelia,
:Do not believe his vows; for they are brokers,
:Not of that dye which their investments show,
:But mere implorators of unholy suits,
:Breathing like sanctified and pious bawds,
:The better to beguile. This is for all
:I would not, in plain terms, from this time forth,
:Have you so slander any moment leisure,
:As to give words or talk with the Lord Hamlet.
:Look to't, I charge you: come your ways.
|-
| valign=top | '''OPHELIA'''
:Szót fogadok, uram.
:''Mind el.''
:; 
| valign=top | '''Ophelia'''
:I shall obey, my lord.
:''Exeunt''
|}

{{lapozó|előző=Első felvonás, 2. szín|köv=Első felvonás, 4. szín|cím=Hamlet}}

[[Kategória:Hamlet]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Címlapminta</title>
    <id>196</id>
    <revision>
      <id>3897</id>
      <timestamp>2006-07-18T06:38:58Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>Nemo</username>
        <id>27</id>
      </contributor>
      <text xml:space="preserve">-----
[[Kategória:Wikiforrás lapok|{{PAGENAME}}]]
&lt;div style=&quot;padding:1em; text-align:left; border: 1px solid #eedddd; background:#fffff0;&quot;&gt;
&lt;nowiki&gt;__NOTOC__&lt;/nowiki&gt;
&lt;nowiki&gt;__NOEDITSECTION__&lt;/nowiki&gt;
&lt;div style=&quot;padding:1em; text-align:left; border: 1px solid #eedddd; background: #ebeeed;&quot;&gt; 
&lt;table cellspacing=&quot;0&quot; cellpadding=&quot;0&quot; border=&quot;0&quot;&gt;
&lt;tr&gt;
&lt;td style=&quot;border: 0px solid #dddddd; background: #e0e0ef; padding:0.5em;&quot;&gt; &lt;p align=&quot;center&quot;&gt;&lt;center&gt;&lt;b&gt; Wikikönyvek - Kezdőlap minta &lt;/b&gt;&lt;/center&gt;
Az alábbi &quot;Kezdőlap&quot; mintát, (a vonal alatt mindent) másold át a felhasználói lapod alatt létrehozott al-lapra. Ezt követően megváltoztathatod a lap-, fejlécek-, vagy a betűszíneket. A főcím alatt található '''[[Wikiforrás:Segítség/Színek|Színek kiválasztása]]''' hivatkozásra kattintva szinesben mutatja a színeket és azok kódjait. Ez a kezdőlap , mint az az alábiakban látható, sablonokra épül, melyeket neked kell létrehozni, kategorizálni, de ez nem követelmény, - sablon nélkül is beírhatók a könyved jellemzői, és a sablon hivatkozások törölhetők. Természetesen a felesleges boxokat törölheted, vagy átírhatod a másolást követően.
Jó munkát, jó szerkesztést kívánok a Wikikönyvek szerkesztőinek nevében is.&lt;/center&gt;&lt;/table&gt;&lt;/div&gt;&lt;br&gt;
-----
&lt;!-- Ennek a lapnak, az alábbi részét másold át! --&gt;
[[Kategória:Címlapok|{{PAGENAME}}]]
&lt;nowiki&gt;__NOTOC__&lt;/nowiki&gt;
&lt;nowiki&gt;__NOEDITSECTION__&lt;/nowiki&gt;
&lt;div style=&quot;display:block;border:1px solid #aaa;vertical-align: top;width:99%; background-color:#ffffff;margin-bottom:8px;margin-top:5px;padding-left:5px;padding-right:4px;&quot;&gt;
&lt;h2 style=&quot;padding:3px; background:#d3d3d3; color:#000; text-align:center; font-weight:bold; font-size:150%; margin-bottom:5px;margin-top:0;margin-left:-5px;margin-right:-4px;&quot;&gt;Könyvem címlapja&lt;/h2&gt;
&lt;div style=&quot;float:left;margin-left:0.7em;margin-right:0.7em&quot;&gt;
[[Kép:Wikiforrás-02.PNG|100px|left|A ''Wikiforrás'' logó.]]

-----
;■ &lt;!-- Ide jöhet a bevezető szöveg, a könyved ismertetése, előszava, stb. --&gt;

;■ A (■) jellel kezdődő sorokat feltétlenül törölni kell, csak a kezdő portáltervezők tájékoztatására szolgál...
;■ A &quot;Könyvem portálterve&quot; címszót helyettesítsd be a könyved címével..., egyben ez lesz a könyved kategóriája is.
;■ A Kategóriákat így addmeg a lap tetején, vagy a lap alján: &lt;nowiki&gt;&lt;noinclude&gt;[[Kategória:Könyvcíme|{{PAGENAME}}]]&lt;/noinclude&gt;&lt;/nowiki&gt;, és a könyved minden egyes lapjára helyezd el.
;■ Természetesen ez a fenti kép sem kötelező, jöhet a helyére más, de üresen is hagyhatod. Egy jó kép beillesztése viszont szebbé, érdekesebbé teheti a lapot. 
;■ Ha segítségre van szükséged, olvasd el a [[Wikiforrás:Segítség]] lapokat, vagy fordulj bármelyik éppen aktív szerkesztőhöz a vítalapján.
;■ A címlap színeit a &quot;Színek kiválasztása&quot; linkre kattinva változtathatod meg.
;■ A könnyebb kezelés miatt, a részletek jelenleg szerkeszhetők, de ezt a portál elkészítése után javasolt megszüntetni... a &lt;nowiki&gt;__NOEDITSECTION__&lt;/nowiki&gt; sorban a (''nowiki'' eltávolításával)
;■ Ezt a szöveget is töröld ki, az alatta lévő pedig egy sortörést generál, ha nem kell törölhető  
;■ &lt;br&gt;
&lt;/div&gt;


&lt;div style=&quot;text-align:right;margin-right:10px;margin-bottom:4px;&quot;&gt;'''[[Wikiforrás:Segítség/Színek|Színek kiválasztása]]'''&lt;/div&gt;
&lt;/div&gt;

&lt;div style=&quot;display:block;width:99%;float:left&quot;&gt;
&lt;div style=&quot;width:100%;display:block;float:left;&quot;&gt;
&lt;div style=&quot;display:block;border:1px solid #aaa;vertical-align: top;width:100%; background-color:#ffffff;margin-bottom:10px;padding-bottom:5px;padding-left:5px;padding-right:4px;&quot;&gt;
&lt;h2 style=&quot;padding:3px; background:#d3d3d3; color:#000; text-align:center; font-weight:bold; font-size:100%; margin-bottom:5px;margin-top:0;margin-left:-5px;margin-right:-4px;&quot;&gt;Tartalomjegyzék&lt;/h2&gt;
&lt;nowiki&gt;{{Sablon:tartalom/Fontos lapok}}&lt;/nowiki&gt;
&lt;/div&gt;

&lt;div style=&quot;display:block;border:1px solid #aaa;vertical-align: top;width:100%; background-color:#ffffff;margin-bottom:10px;padding-bottom:5px;padding-left:5px;padding-right:4px;&quot;&gt;
&lt;h2 style=&quot;padding:3px; background:#d3d3d3; color:#000; text-align:center; font-weight:bold; font-size:100%; margin-bottom:5px;margin-top:0;margin-left:-5px;margin-right:-4px;&quot;&gt;Ajánlott könyvek&lt;/h2&gt;
&lt;nowiki&gt;{{Sablon:ajánlom/Fontos könyvek}}&lt;/nowiki&gt;

&lt;/div&gt;

&lt;div style=&quot;width:43%;display:block;float:left;&quot;&gt;
&lt;div style=&quot;display:block;border:1px solid #aaa;vertical-align: top;width:100; background-color:#ffffff;margin-bottom:10px;padding-bottom:5px;padding-left:5px;padding-right:4px;&quot;&gt;
&lt;h2 style=&quot;padding:3px; background:#d3d3d3; color:#000; text-align:center; font-weight:bold; font-size:100%; margin-bottom:5px;margin-top:0;margin-left:-5px;margin-right:-4px;&quot;&gt;Külső hivatkozások&lt;/h2&gt;
&lt;nowiki&gt;{{Sablon:témanet/Interneten elérhetők}}&lt;/nowiki&gt;

&lt;/div&gt;

&lt;div style=&quot;display:block;border:1px solid #aaa;vertical-align: top;width:100%; background-color:#ffffff;margin-bottom:10px;padding-bottom:5px;padding-left:5px;padding-right:4px;&quot;&gt;
&lt;h2 style=&quot;padding:3px; background:#d3d3d3; color:#000; text-align:center; font-weight:bold; font-size:100%; margin-bottom:5px;margin-top:0;margin-left:-5px;margin-right:-4px;&quot;&gt;És a többi&lt;/h2&gt;
&lt;nowiki&gt;{{Sablon:stb/a megjelenítendő sablon}}&lt;/nowiki&gt;
&lt;/div&gt;
&lt;/div&gt;

&lt;div style=&quot;width:43%;display:block;float:right;&quot;&gt;
&lt;div style=&quot;display:block;border:1px solid #aaa;text-align:center;vertical-align: top;width:100%; background-color:#ffffff;margin-bottom:10px;padding-bottom:5px;padding-left:5px;padding-right:4px;&quot;&gt;
&lt;h2 style=&quot;padding:3px; background:#d3d3d3; color:#000; text-align:center; font-weight:bold; font-size:100%; margin-bottom:5px;margin-top:0;margin-left:-5px;margin-right:-4px;&quot;&gt;És a többi&lt;/h2&gt;
&lt;nowiki&gt;{{Sablon:stb/a megjelenítendő sablon}}&lt;/nowiki&gt;

&lt;/div&gt;

&lt;div style=&quot;display:block;border:1px solid #aaa;vertical-align: top;width:100%; background-color:#ffffff;margin-bottom:10px;padding-bottom:5px;padding-left:5px;padding-right:4px;&quot;&gt;
&lt;h2 style=&quot;padding:3px; background:#d3d3d3; color:#000; text-align:center; font-weight:bold; font-size:100%; margin-bottom:5px;margin-top:0;margin-left:-5px;margin-right:-4px;&quot;&gt;És a többi&lt;/h2&gt;
&lt;nowiki&gt;{{Sablon:stb/a megjelenítendő sablon}}&lt;/nowiki&gt;
&lt;/div&gt;
&lt;/div&gt;

&lt;/div&gt;
&lt;div style=&quot;display:block;float:left;width:100%;&quot;&gt;
{| align=&quot;center&quot; border=&quot;0&quot; cellpadding=&quot;4&quot; cellspacing=&quot;4&quot; style=&quot;border: 1px solid #CCCC99; background-color: #e0ffff&quot;
|-
|'''[http://hu.wikisource.org/w/wiki.phtml?title=vita:{{PAGENAME}}&amp;action=edit&amp;section=new Üzenet hagyásához, kattints ide]'''&lt;/div&gt;&lt;br&gt;
|}
&lt;/div&gt;
&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
&lt;/div&gt;


&lt;div style=&quot;display:block;border:1px solid #aaa;vertical-align: top;width:100%; background-color:#ffffff;margin-bottom:10px;padding-bottom:5px;padding-left:5px;padding-right:4px;&quot;&gt;
&lt;h2 style=&quot;padding:3px; background:#eee8aa; color:#000; text-align:center; font-weight:bold;font-size:100%;margin-bottom:5px;margin-top:0;margin-left:-5px;margin-right:-4px;&quot;&gt;
Jogi nyilatkozat&lt;/h2&gt;
{{GFDL}}
&lt;/div&gt;
&lt;/div&gt;</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Hamlet/Első felvonás, 4. szín</title>
    <id>197</id>
    <revision>
      <id>436</id>
      <timestamp>2006-06-08T17:27:07Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>szakaszokra bontás, lapozó, kat</comment>
      <text xml:space="preserve">{{lapozó||előző=Első felvonás, 3. szín|köv=Első felvonás, 5. szín|cím=Hamlet}}

{| {{sztdr}}
| width=50% | 
:''Az emelt tér.''
| 
:''Scene 4.  The platform.''
|-
|
:''Hamlet, Horatio és Marcellus jőnek.'' 
| 
:''Enter HAMLET, HORATIO, and MARCELLUS''
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:A lég erősen mar; bizony hideg van. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:The air bites shrewdly; it is very cold.
|-
| valign=top | '''HORATIO'''
:Csípős, kegyetlen éles levegő. 
| valign=top | '''Horatio'''
:It is a nipping and an eager air.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Hány óra most? 
| valign=top | '''Hamlet'''
:What hour now?
|-
| valign=top | '''HORATIO'''
:Tizenkettő felé. 
| valign=top | '''Horatio'''
:I think it lacks of twelve.
|-
| valign=top | '''MARCELLUS'''
:De már elverte. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:No, it is struck.
|-
| valign=top | '''HORATIO'''
:El?
:No nem hallám: igy hát közelg a szellem
:Szokott sétái rendes ideje.
:''Kívülről harsonák és üdvlövés.''
:Mi ez, uram? 
| valign=top | '''Horatio'''
:Indeed? I heard it not: then it draws near the season
:Wherein the spirit held his wont to walk.
:''A flourish of trumpets, and ordnance shot off, within''
:What does this mean, my lord?
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Ma éjjel fent van s dőzsöl a király,
:Nagy dáridóján bősz tánc tántorog;
:S amint leönti Rajna kortyait,
:Az üst-dob és rézkürtök így riadnak
:Reá dicső tust. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:The king doth wake to-night and takes his rouse,
:Keeps wassail, and the swaggering up-spring reels;
:And, as he drains his draughts of Rhenish down,
:The kettle-drum and trumpet thus bray out
:The triumph of his pledge.
|-
| valign=top | '''HORATIO'''
:Hát ez a szokás? 
| valign=top | '''Horatio'''
:Is it a custom?
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Ez ám bizony
:De szerintem – ámbár én honos vagyok
:S belészülettem – oly szokás, melyet
:Megtörni tisztesb, mint megtartani.
:E kába lagzi, mind kelet- s nyugatra,
:Más nemzeteknél csúnya hírbe hoz
:Iszákos a nevünk s utána disznó
:Cím is ragad még; s e szokás, valóban,
:Bár tetteink megütnék a tökélyt,
:Jó hírnevünk savát, ízét veszi.
:Mint egyes ember – gyakran megesik –
:Természet ütvén rá csúf bélyeget
:Születésekor (miben pedig nem ok
:Mintákhoz a természet kötve nincs);
:Vagy szerfölötti vér-vegyűlet által,
:Mely romboló az ész bástyáinak;
:Vagy csak szokásból, mely túl-erjedőleg
:Elsavanyítá a tetszetős modort
:Ily ember is, mondám, ez egy hibáért
:– Viselje bár, mint természet jegyét,
:Vagy vakszerencse foltját, és különben
:Erénye lenne tiszta, mint az üdv,
:S oly végtelen, mint embertől telik –
:Ez egy hibáért a közvéleményben
:Süllyedni, veszni tér: a cseppnyi rossz
:Eloltja benne a nemesb valót,
:Önnön gyalázatára.
:''Szellem jő.'' 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Ay, marry, is't
:But to my mind, though I am native here
:And to the manner born, it is a custom
:More honour'd in the breach than the observance.
:This heavy-headed revel east and west
:Makes us traduced and tax'd of other nations
:They clepe us drunkards, and with swinish phrase
:Soil our addition; and indeed it takes
:From our achievements, though perform'd at height,
:The pith and marrow of our attribute.
:So, oft it chances in particular men,
:That for some vicious mole of nature in them,
:As, in their birth–wherein they are not guilty,
:Since nature cannot choose his origin–
:By the o'ergrowth of some complexion,
:Oft breaking down the pales and forts of reason,
:Or by some habit that too much o'er-leavens
:The form of plausive manners, that these men,
:Carrying, I say, the stamp of one defect,
:Being nature's livery, or fortune's star,–
:Their virtues else–be they as pure as grace,
:As infinite as man may undergo–
:Shall in the general censure take corruption
:From that particular fault: the dram of eale
:Doth all the noble substance of a doubt
:To his own scandal.
|-
| valign=top | '''HORATIO'''
:Ní, uram, jő! 
| valign=top | '''Horatio'''
:Look, my lord, it comes!
:''Enter Ghost''
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Ó, irgalomnak minden angyali
:S ti égi szolgák, most őrizzetek!
:Légy üdvezült lény – kárhozott manó,
:Hozd ég fuvalmát, vagy pokol lehét,
:Gonosz legyen bár célod, vagy kegyes
:De oly kérdéses alakban jelensz meg,
:Hogy szólnom kell veled. Idézlek, Hamlet,
:Király, atyám, fejedelmi dán: felelj!
:Ne hagyj tudatlanságban szétrepednem,
:Ó, mondd, miérthogy szentelt csontjaid
:Elszaggaták viaszpóláikat?
:Miérthogy a sír, melybe csöndesen
:Láttunk betéve, megnyitá nehéz
:Márvány inyét, hogy így kivessen újra?
:Szólj, mit jelent ez, hogy te, holt tetem,
:Egész acélban így feljársz a hold
:Fakó fényére, borzasztván az éjt?
:S mi, természet bohói, annyira
:Megrázkódunk sok rémes gondolattól,
:Mely túlhaladja értelmünk körét?
:Szólj, mit jelent ez? mért van? mit tegyünk?
:''A Szellem int Hamletnek.'' 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Angels and ministers of grace defend us!
:Be thou a spirit of health or goblin damn'd,
:Bring with thee airs from heaven or blasts from hell,
:Be thy intents wicked or charitable,
:Thou comest in such a questionable shape
:That I will speak to thee: I'll call thee Hamlet,
:King, father, royal Dane: O, answer me!
:Let me not burst in ignorance; but tell
:Why thy canonized bones, hearsed in death,
:Have burst their cerements; why the sepulchre,
:Wherein we saw thee quietly inurn'd,
:Hath oped his ponderous and marble jaws,
:To cast thee up again. What may this mean,
:That thou, dead corse, again in complete steel
:Revisit'st thus the glimpses of the moon,
:Making night hideous; and we fools of nature
:So horridly to shake our disposition
:With thoughts beyond the reaches of our souls?
:Say, why is this? wherefore? what should we do?
:''Ghost beckons HAMLET''
|-
| valign=top | '''HORATIO'''
:Int, hogy kövessed, mintha közleni
:Akarna fontos valamit veled,
:Csupán magaddal. 
| valign=top | '''Horatio'''
:It beckons you to go away with it,
:As if it some impartment did desire
:To you alone.
|-
| valign=top | '''MARCELLUS'''
:Ím, mily nyájasan
:Lendíti karját félrébb hely felé
:De mégse menj. 
| valign=top | '''Marcellus'''
:Look, with what courteous action
:It waves you to a more removed ground
:But do not go with it.
|-
| valign=top | '''HORATIO'''
:Ne, semmi szín alatt. 
| valign=top | '''Horatio'''
:No, by no means.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Itt nem beszél: tehát megyek vele. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:It will not speak; then I will follow it.
|-
| valign=top | '''HORATIO'''
:Ne tedd, uram! 
| valign=top | '''Horatio'''
:Do not, my lord.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:De mit félnék, ugyan?
:Egy tű-fokát nem ér az életem;
:S a lelkem – abban ő mi kárt tehet,
:Mely halhatatlan lény, mint ő maga?
:Lám, egyre int karjával: – én megyek. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Why, what should be the fear?
:I do not set my life in a pin's fee;
:And for my soul, what can it do to that,
:Being a thing immortal as itself?
:It waves me forth again: I'll follow it.
|-
| valign=top | '''HORATIO'''
:De hátha kísért: a folyamba csal,
:Vagy borzadályos sziklacsúcsra, mely
:Tengerbe bókol, talpánál kiebb?
:S ott más iszonytatóbb alakra válva,
:Eszétől fosztja meg fönségedet,
:És őrületbe ránt? Gondold meg ezt;
:Kétségbeejtő már a hely maga,
:Bősz képzetet szül attól minden agy,
:Látván a tengert oly sok ölnyire
:S hallván alatta zúgni. 
| valign=top | '''Horatio'''
:What if it tempt you toward the flood, my lord,
:Or to the dreadful summit of the cliff
:That beetles o'er his base into the sea,
:And there assume some other horrible form,
:Which might deprive your sovereignty of reason
:And draw you into madness? think of it
:The very place puts toys of desperation,
:Without more motive, into every brain
:That looks so many fathoms to the sea
:And hears it roar beneath.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Egyre int
:Csak menj! követlek. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:It waves me still.
:Go on; I'll follow thee.
|-
| valign=top | '''MARCELLUS'''
:De nem méssz, uram! 
| valign=top | '''Marcellus'''
:You shall not go, my lord.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Bocsássatok. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Hold off your hands.
|-
| valign=top | '''HORATIO'''
:Fogadj szót: nem hagyunk. 
| valign=top | '''Horatio'''
:Be ruled; you shall not go.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Sorsom kiált, és minden kis inat
:E testben oly rugós keményre edz,
:Mint a neméai oroszlán idegje.
:''Szellem int.''
:Mindegyre int. – Le a kezet, urak –
:''Kitépve magát.''
:Mert Isten engem! szellemet csinálok
:Abból, ki nem bocsát. Félrébb, ha mondom!
:Csak menj! követlek.
:''Szellem és Hamlet el.'' 
| valign=top | '''Hamlet'''
:My fate cries out,
:And makes each petty artery in this body
:As hardy as the Nemean lion's nerve.
:Still am I call'd. Unhand me, gentlemen.
:By heaven, I'll make a ghost of him that lets me!
:I say, away! Go on; I'll follow thee.
:''Exeunt Ghost and HAMLET''
|-
| valign=top | '''HORATIO'''
:A képzelődés bőszültté teszi. 
| valign=top | '''Horatio'''
:He waxes desperate with imagination.
|-
| valign=top | '''MARCELLUS'''
:Kövessük! nem jó így magára hagyni. 
| valign=top | '''Marcellus'''
:Let's follow; 'tis not fit thus to obey him.
|-
| valign=top | '''HORATIO'''
:Utána hát. Mi lesz ebből, öcsém? 
| valign=top | '''Horatio'''
:Have after. To what issue will this come?
|-
| valign=top | '''MARCELLUS'''
:Rohadt az államgépben valami. 
| valign=top | '''Marcellus'''
:Something is rotten in the state of Denmark.
|-
| valign=top | '''HORATIO'''
:Ég hozza jóra. 
| valign=top | '''Horatio'''
:Heaven will direct it.
|-
| valign=top | '''MARCELLUS'''
:Menjünk hát, kövessük.
:''Elmennek.''
:; 
| valign=top | '''Marcellus'''
:Nay, let's follow him.
:''Exeunt''
|}


{{lapozó||előző=Első felvonás, 3. szín|köv=Első felvonás, 5. szín|cím=Hamlet}}
[[Kategória:Hamlet]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Hamlet/Első felvonás, 5. szín</title>
    <id>198</id>
    <revision>
      <id>440</id>
      <timestamp>2006-06-08T17:34:32Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>szakaszokra bontás, lapozó, kat</comment>
      <text xml:space="preserve">{{lapozó|előző=Első felvonás, 4. szín|köv=Második felvonás, 1. szín|cím=Hamlet}}

{| {{sztdr}}
| width=50% | 
:''Az emelt térnek egy félrébb eső része.''
| 
:''Scene 5.  Another part of the platform.''
|-
| 
:''Szellem és Hamlet jőnek.'' 
| 
:''Enter GHOST and HAMLET''
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Hová vezetsz? szólj! nem megyek tovább. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Where wilt thou lead me? speak; I'll go no further.
|-
| valign=top | '''SZELLEM'''
:Figyelj. 
| valign=top | '''Ghost'''
:Mark me.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Fogok. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:I will.
|-
| valign=top | '''SZELLEM'''
:Az én órám közel,
:Hogy visszatérjek gyötrő kénköves
:Lángok közé. 
| valign=top | '''Ghost'''
:My hour is almost come,
:When I to sulphurous and tormenting flames
:Must render up myself.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Ó, jaj, szegény szellem! 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Alas, poor ghost!
|-
| valign=top | '''SZELLEM'''
:Ne szánj; figyelmezz arra komolyan
:Amit beszélek. 
| valign=top | '''Ghost'''
:Pity me not, but lend thy serious hearing
:To what I shall unfold.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Szólj, meghallani
:Köteles vagyok. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Speak; I am bound to hear.
|-
| valign=top | '''SZELLEM'''
:Az, megbosszulni is,
:Ha meghallottad. 
| valign=top | '''Ghost'''
:So art thou to revenge, when thou shalt hear.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Mit? 
| valign=top | '''Hamlet'''
:What?
|-
| valign=top | '''SZELLEM'''
:Én atyádnak szelleme vagyok;
:Kárhozva, éjjel bolygnom egy korig,
:S nappal bezárva lenni láng között,
:Míg földi létem undok bűne mind
:Kiég s letisztul. Csak ne voln' tilos,
:Börtönlakom titkát elmondani
:Olyat fedeznék föl, hogy legkisebb
:Szavára lelked hánytorogna fel,
:Megfagyna ifju véred, s két szemed,
:Köréből, mint csillag szökellne ki,
:Szétválna fürtbe kondorult hajad
:S élére állna minden szál külön,
:Mint tüske-állat zörgő tollai
:De ily örök jelentés nem való
:Hús-vér füleknek. – Ó, figyelj, figyelj! –
:Ha szeretted édes atyádat valaha – 
| valign=top | '''Ghost'''
:I am thy father's spirit,
:Doom'd for a certain term to walk the night,
:And for the day confined to fast in fires,
:Till the foul crimes done in my days of nature
:Are burnt and purged away. But that I am forbid
:To tell the secrets of my prison-house,
:I could a tale unfold whose lightest word
:Would harrow up thy soul, freeze thy young blood,
:Make thy two eyes, like stars, start from their spheres,
:Thy knotted and combined locks to part
:And each particular hair to stand on end,
:Like quills upon the fretful porpentine
:But this eternal blazon must not be
:To ears of flesh and blood. List, list, O, list!
:If thou didst ever thy dear father love–
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Ó, Isten! 
| valign=top | '''Hamlet'''
:O God!
|-
| valign=top | '''SZELLEM'''
:Bosszúld meg rút, erőszakos halálát. 
| valign=top | '''Ghost'''
:Revenge his foul and most unnatural murder.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Erőszakos? 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Murder!
|-
| valign=top | '''SZELLEM'''
:Rút és erőszakos – nincs rá egyéb szó,
:De szörnyű rút, s természet elleni. 
| valign=top | '''Ghost'''
:Murder most foul, as in the best it is;
:But this most foul, strange and unnatural.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Ó, hadd tudom hát, s oly gyors szárnyakon,
:Mint a fohász s szerelmi gondolat,
:Szálljak bosszúmra. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Haste me to know't, that I, with wings as swift
:As meditation or the thoughts of love,
:May sweep to my revenge.
|-
| valign=top | '''SZELLEM'''
:Képesnek talállak.
:Butább is volnál, mint a buja gyom,
:Mely Léthe partján lustán gyökerez,
:Ha erre meg nem indulnál. Figyelj hát.
:Kertemben alvám – így adják elő –
:S megmart a kígyó: ily koholt mesével
:Dugák be csúfra Dánország fülét
:Vesztem felől; de tudd meg, lelkes ifjú,
:Amely kigyó atyád halálra marta,
:Most koronáját viseli. 
| valign=top | '''Ghost'''
:I find thee apt;
:And duller shouldst thou be than the fat weed
:That roots itself in ease on Lethe wharf,
:Wouldst thou not stir in this. Now, Hamlet, hear
:'Tis given out that, sleeping in my orchard,
:A serpent stung me; so the whole ear of Denmark
:Is by a forged process of my death
:Rankly abused: but know, thou noble youth,
:The serpent that did sting thy father's life
:Now wears his crown.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Nagybátyám! Ó, az én próféta lelkem! 
| valign=top | '''Hamlet'''
:O my prophetic soul! My uncle!
|-
| valign=top | '''SZELLEM'''
:Az, a parázna, vérnősző barom;
:Ki bűvös ésszel, csáb ajándokokkal
:(Ó, átkos ész, ajándék, melyek így
:Szédítni bírtok!) megnyeré gyalázatos
:Kéjére színleg feddhetlen királyném
:Kedvét. Ó, Hamlet, ez volt a bukás!
:Tőlem, kinek szerelme oly nemes volt,
:Hogy még karöltve járt a mátkai
:Szent fogadással; egy cudarhoz esni,
:Kit, hozzám mérve, koldusan hagyott
:Már a természet is.
:De, míg a szűz erény nem tántorul,
:Bár égi képben űzze bujaság
:Ellenben a kéj, bárha fényes angyal
:A társa, égi ággyal eltelik
:S ganajba duszkál.
:De halkan! érzem a hajnal lehét;
:Rövid legyünk. Amint kertemben alvám
:– Ez volt szokásom minden délután –
:Meglopta bátyád ezt a biztos órát,
:Üvegben átkos csalmatok levével,
:S fülhézagomba ömté e nedű
:Bélpoklos csöppjeit, melynek hatása
:A vérnek oly halálos ellene,
:Hogy gyorsan átfut, mint a kéneső,
:A testbe' minden ösvényt és kaput,
:S mint tejbe csöppent oltó a tejet,
:Megoltja, összerántja hirtelen
:A híg, az ép vért: így történt velem
:Egyszerre undok ótvar kérgezé,
:Csömörletes héjjal, Lázár gyanánt;
:Szép síma testemet.
:Így lettem én el, hajh! testvérem által,
:Éltem, királyném, koronám nekül;
:Levágva épen bűneim virágján,
:Nem gyónva, kenve, nem áldozva meg,
:Nem vetve számot, sőt számolni küldve
:Minden hamisságimmal fejemen
:Irtóztató! irtóztató! irtóztató! –
:Ha van belőlem benned vér, ne tűrd ezt;
:Ne engedd Dánia királyi ágyát
:Vérbujaságnak átkos fekhelyűl.
:De, bárhogyan látsz e boszú müvéhez,
:Elméd maradjon tiszta, és ne törjön
:Anyádra lelked: bízd az égre őt
:S mind a tövisre, mely keblében él
:Az csípje, szúrja. Most Isten veled;
:A fénybogár jelenti, hogy virrad,
:Halványodik hatástalan tüze.
:Isten veled, Hamlet! Eszedbe jussak.
:''El.'' 
| valign=top | '''Ghost'''
:Ay, that incestuous, that adulterate beast,
:With witchcraft of his wit, with traitorous gifts,–
:O wicked wit and gifts, that have the power
:So to seduce!–won to his shameful lust
:The will of my most seeming-virtuous queen
:O Hamlet, what a falling-off was there!
:From me, whose love was of that dignity
:That it went hand in hand even with the vow
:I made to her in marriage, and to decline
:Upon a wretch whose natural gifts were poor
:To those of mine!
:But virtue, as it never will be moved,
:Though lewdness court it in a shape of heaven,
:So lust, though to a radiant angel link'd,
:Will sate itself in a celestial bed,
:And prey on garbage.
:But, soft! methinks I scent the morning air;
:Brief let me be. Sleeping within my orchard,
:My custom always of the afternoon,
:Upon my secure hour thy uncle stole,
:With juice of cursed hebenon in a vial,
:And in the porches of my ears did pour
:The leperous distilment; whose effect
:Holds such an enmity with blood of man
:That swift as quicksilver it courses through
:The natural gates and alleys of the body,
:And with a sudden vigour doth posset
:And curd, like eager droppings into milk,
:The thin and wholesome blood: so did it mine;
:And a most instant tetter bark'd about,
:Most lazar-like, with vile and loathsome crust,
:All my smooth body.
:Thus was I, sleeping, by a brother's hand
:Of life, of crown, of queen, at once dispatch'd
:Cut off even in the blossoms of my sin,
:Unhousel'd, disappointed, unanel'd,
:No reckoning made, but sent to my account
:With all my imperfections on my head
:O, horrible! O, horrible! most horrible!
:If thou hast nature in thee, bear it not;
:Let not the royal bed of Denmark be
:A couch for luxury and damned incest.
:But, howsoever thou pursuest this act,
:Taint not thy mind, nor let thy soul contrive
:Against thy mother aught: leave her to heaven
:And to those thorns that in her bosom lodge,
:To prick and sting her. Fare thee well at once!
:The glow-worm shows the matin to be near,
:And 'gins to pale his uneffectual fire
:Adieu, adieu! Hamlet, remember me.
:''Exit''
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Ó, ég minden lakói! Föld! S mi még?
:A poklot is mondjam? Csitt, csitt, szivem.
:Ne váljatok tüstént vénné, inak!
:De tartsatok merőn. Eszembe juss?
:Igen, szegény szellem, míg e zavart
:Golyóban székel az emlékezet.
:Eszembe juss?
:Igen, letörlök emlékezetem
:Lapjáról minden léha jegyzetet,
:Könyvek tanácsit, képet, benyomást,
:Mit vizsga ifjú-kor másolt reá;
:És csak parancsod éljen egyedűl
:Agyam könyvében, nem vegyülve más
:Alábbvalókkal; úgy van, esküszöm.
:Ó, jaj! rémséges asszony!
:Ó, gaz – mosolygó, átkozott gazember!
:Hol a tárcám – leírom, hadd irom le
:Hogy ember úgy mosolyghat s gaz lehet;
:Legalább a dán király bizonnyal az.
:''Ír.''
:No, bátya, itt vagy. Most a jelszavam
:És az: »Isten veled! Eszedbe jussak.«
:Esküm van arra már. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:O all you host of heaven! O earth! what else?
:And shall I couple hell? O, fie! Hold, hold, my heart;
:And you, my sinews, grow not instant old,
:But bear me stiffly up. Remember thee!
:Ay, thou poor ghost, while memory holds a seat
:In this distracted globe. Remember thee!
:Yea, from the table of my memory
:I'll wipe away all trivial fond records,
:All saws of books, all forms, all pressures past,
:That youth and observation copied there;
:And thy commandment all alone shall live
:Within the book and volume of my brain,
:Unmix'd with baser matter: yes, by heaven!
:O most pernicious woman!
:O villain, villain, smiling, damned villain!
:My tables,–meet it is I set it down,
:That one may smile, and smile, and be a villain;
:At least I'm sure it may be so in Denmark:
:''Writing''
:So, uncle, there you are. Now to my word;
:It is 'Adieu, adieu! remember me.'
:I have sworn 't.
|-
| valign=top | '''HORATIO'''
:''Künn.''
:Uram! uram! 
| valign=top | '''Marcellus and Horatio
:''Within''  My lord, my lord,–
|-
| valign=top | '''MARCELLUS'''
:''Künn.''
:Hamlet királyfi! 
| valign=top | '''Marcellus'''
:''Within'' Lord Hamlet,–
|-
| valign=top | '''HORATIO'''
:''Künn.''
:Óvja őt az ég! 
| valign=top | '''Horatio'''
:''Within'' Heaven secure him!
|-
| valign=top | '''MARCELLUS'''
:''Künn.''
:Úgy adja Isten! 
| valign=top | '''Hamlet'''
:So be it!
|-
| valign=top | '''HORATIO'''
:''Künn.''
:Ha hó! Uram! Fönséges úr! hahó! 
| valign=top | '''Horatio'''
:''Within''  Hillo, ho, ho, my lord!
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Hahó! csak erre, szolgám, erre! erre!
:''Horatio és Marcellus jőnek.'' 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Hillo, ho, ho, boy! come, bird, come.
:''Enter HORATIO and MARCELLUS''
|-
| valign=top | '''MARCELLUS'''
:Nos, hercegem? 
| valign=top | '''Marcellus'''
:How is't, my noble lord?
|-
| valign=top | '''HORATIO'''
:Mi újság, jó uram? 
| valign=top | '''Horatio'''
:What news, my lord?
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Ó, rendkivűli! 
| valign=top | '''Hamlet'''
:O, wonderful!
|-
| valign=top | '''HORATIO'''
:Mondd el, jó uram. 
| valign=top | '''Horatio'''
:Good my lord, tell it.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Nem, mert tovább adnátok. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:No; you'll reveal it.
|-
| valign=top | '''HORATIO'''
:Én, uram?
:Nem én, az égre! 
| valign=top | '''Horatio'''
:Not I, my lord, by heaven.
|-
| valign=top | '''MARCELLUS'''
:Én se, hercegem. 
| valign=top | '''Marcellus'''
:Nor I, my lord.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Mit szólatok hát: emberelme csak
:Fel bírja-é gondolni ezt? – Hanem
:Hallgatni fogtok? 
| valign=top | '''Hamlet'''
:How say you, then; would heart of man once think it?
:But you'll be secret?
|-
| valign=top | '''HORATIO és MARCELLUS
:Esküszünk, uram. 
| valign=top | '''Horatio and Marcellus
:Ay, by heaven, my lord.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Nincs oly gazember széles Dániában  – 
:Ki megrögzött cinkos ne volna. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:There's ne'er a villain dwelling in all Denmark
:But he's an arrant knave.
|-
| valign=top | '''HORATIO'''
:Ezt
:Tudtunkra adni, nincs szükség, uram,
:Sírból jövő szellemre. 
| valign=top | '''Horatio'''
:There needs no ghost, my lord, come from the grave
:To tell us this.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:No, igaz;
:Igazatok van; így hát, gondolom,
:Minden további formaság nekül
:Rázzunk kezet, s váljunk el, uraim.
:Ti, merre dolgotok hí s kedvetek,
:Mert dolga, kedve van mindenkinek,
:Amilyen, olyan; én, szegény fejem,
:Lássátok, én megyek könyörgeni. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Why, right; you are i' the right;
:And so, without more circumstance at all,
:I hold it fit that we shake hands and part
:You, as your business and desire shall point you;
:For every man has business and desire,
:Such as it is; and for mine own poor part,
:Look you, I'll go pray.
|-
| valign=top | '''HORATIO'''
:Ez csak hiú, zavart beszéd, uram. 
| valign=top | '''Horatio'''
:These are but wild and whirling words, my lord.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Sajnálom, hogyha sért; bizony, szivemből,
:Bizony! 
| valign=top | '''Hamlet'''
:I'm sorry they offend you, heartily;
:Yes, 'faith heartily.
|-
| valign=top | '''HORATIO'''
:Nincs benne sértés, jó uram. 
| valign=top | '''Horatio'''
:There's no offence, my lord.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Szent-Patrik-úgyse, van! Horatio,
:Még sok. Mi ezt a látványt illeti
:Becsűletes kisértet, mondhatom;
:Köztünk mi történt, ezt ha tudni vágytok,
:Barátim, e vágyat nyomjátok el;
:S most, mint barátok, iskolás, vitézi
:Bajtársak, egy hitvány kérést nekem
:Megtesztek, úgye? 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Yes, by Saint Patrick, but there is, Horatio,
:And much offence too. Touching this vision here,
:It is an honest ghost, that let me tell you
:For your desire to know what is between us,
:O'ermaster 't as you may. And now, good friends,
:As you are friends, scholars and soldiers,
:Give me one poor request.
|-
| valign=top | '''HORATIO'''
:Meg, uram; mi az? 
| valign=top | '''Horatio'''
:What is't, my lord? we will.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Amit ez éjjel láttatok, soha
:Ki nem beszélni. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Never make known what you have seen to-night.
|-
| valign=top | '''HORATIO és MARCELLUS
:Nem, nem, jó uram. 
| valign=top | '''Horatio and Marcellus
:My lord, we will not.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:De hát esküdjetek. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Nay, but swear't.
|-
| valign=top | '''HORATIO'''
:Hitem reá,
:Hogy én nem. 
| valign=top | '''Horatio'''
:In faith,
:My lord, not I.
|-
| valign=top | '''MARCELLUS'''
:Én se, jó uram; hitem rá. 
| valign=top | '''Marcellus'''
:Nor I, my lord, in faith.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Kardomra! 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Upon my sword.
|-
| valign=top | '''MARCELLUS'''
:Már megesküvénk, uram. 
| valign=top | '''Marcellus'''
:We have sworn, my lord, already.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:De a kardomra kell! kardomra kell! 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Indeed, upon my sword, indeed.
|-
| valign=top | '''SZELLEM'''
:''Alant.''
:Esküdjetek. 
| valign=top | '''Ghost'''
:''Beneath''  Swear.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Ha, ha! te mondod, hé? ott vagy, te jópénz?
:– Halljátok e fickót a pincelyukban? –
:Lássunk a hithez. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Ah, ha, boy! say'st thou so? art thou there,
:truepenny?
:Come on–you hear this fellow in the cellarage–
:Consent to swear.
|-
| valign=top | '''HORATIO'''
:Tedd fel hát, uram. 
| valign=top | '''Horatio'''
:Propose the oath, my lord.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Ki nem beszélni, amit láttatok, soha,
:Kardomra esküsztök. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Never to speak of this that you have seen,
:Swear by my sword.
|-
| valign=top | '''SZELLEM'''
:''Alant.''
:Esküdjetek. 
| valign=top | '''Ghost'''
:''Beneath''  Swear.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:''Hic et ubique?'' Úgy váltsunk helyet.
:Jerünk idébb, urak.
:Szablyámra ismét a kezeket,
:S hogy a halottról nem szóltok soha,
:Kardomra esküsztök. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Hic et ubique? then we'll shift our ground.
:Come hither, gentlemen,
:And lay your hands again upon my sword
:Never to speak of this that you have heard,
:Swear by my sword.
|-
| valign=top | '''SZELLEM'''
:''Alant.''
:Esküdjetek. 
| valign=top | '''Ghost'''
:''Beneath''  Swear.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Jól mondád, vén vakand! oly gyorsan áskálsz?
:Derék egy árkász! Másuvá, barátim. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Well said, old mole! canst work i' the earth so fast?
:A worthy pioner! Once more remove, good friends.
|-
| valign=top | '''HORATIO'''
:Ó, boldog Isten!
:De mindez oly csudás, oly idegen. 
| valign=top | '''Horatio'''
:O day and night, but this is wondrous strange!
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Hát üdvözöld, mint idegent szokás.
:Több dolgok vannak földön és egen,
:Horatio, mintsem bölcselmetek
:Álmodni képes. De jerünk tovább
:Itt, mint elébb: az Isten úgy segéljen,
:Bármily fonákul viselem magam
:– Minthogy talán, úgy látom, ildomos lesz
:Ezentúl furcsa álcát öltenem –
:Hogy, látva engem ilyenkor, soha
:Nem fontok ''így'' kart, nem ráztok fejet,
:Se kétesen ily szót nem ejtetek
:»Jó, jó, mi tudjuk;« vagy: »ha mi akarnók;«
:Vagy: »szólhatnánk mi;« vagy: »lehetne csak!«
:Vagy bármi oly kétértelmű jelet,
:Hogy dolgaimban tudtok valamit.
:Ezt hogy nem tészitek: az Isten úgy
:Legyen irgalmas, kegyelmes legnagyobb
:Szükségetekben. Most esküdjetek. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:And therefore as a stranger give it welcome.
:There are more things in heaven and earth, Horatio,
:Than are dreamt of in your philosophy. But come;
:Here, as before, never, so help you mercy,
:How strange or odd soe'er I bear myself,
:As I perchance hereafter shall think meet
:To put an antic disposition on,
:That you, at such times seeing me, never shall,
:With arms encumber'd thus, or this headshake,
:Or by pronouncing of some doubtful phrase,
:As 'Well, well, we know,' or 'We could, an if we would,'
:Or 'If we list to speak,' or 'There be, an if they might,'
:Or such ambiguous giving out, to note
:That you know aught of me: this not to do,
:So grace and mercy at your most need help you, Swear.
|-
| valign=top | '''SZELLEM'''
:''Alant.''
:Esküdjetek. 
| valign=top | '''Ghost'''
:''Beneath''  Swear.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Nyugodj, felháborult szellem, nyugodj?
:Most hát, egész szivemmel, jó urak,
:Magamat ajánlom, s ha mi oly szegény egy
:Embertől, aminő Hamlet, telik,
:Szives barátságát hogy megmutassa
:Isten segélyivel, meglesz. Jerünk;
:De, kérlek, ujjotok mindég az ajkon. –
:Kizökkent az idő; – ó, kárhozat!
:Hogy én születtem helyre tolni azt.
:No, jertek együtt.
:''Mind el.''
| valign=top | '''Hamlet'''
:Rest, rest, perturbed spirit!
:''They swear''
:So, gentlemen,
:With all my love I do commend me to you
:And what so poor a man as Hamlet is
:May do, to express his love and friending to you,
:God willing, shall not lack. Let us go in together;
:And still your fingers on your lips, I pray.
:The time is out of joint: O cursed spite,
:That ever I was born to set it right!
:Nay, come, let's go together.
:''Exeunt''
|}

{{lapozó|előző=Első felvonás, 4. szín|köv=Második felvonás, 1. szín|cím=Hamlet}}
[[Kategória:Hamlet]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Sablon:GFDL</title>
    <id>199</id>
    <revision>
      <id>441</id>
      <timestamp>2006-06-08T17:34:33Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>KeFe</username>
        <id>7</id>
      </contributor>
      <minor />
      <text xml:space="preserve">&lt;!-- line break --&gt;
{| align=center border=0 cellpadding=4 cellspacing=4 style=&quot;border: 1px solid #CC9; background-color: #F1F1DE&quot;
|- 
| [[Kép:The GNU logo.png|70px|center|]]
| style=&quot;font-size: 80%&quot; | Ez a dokumentum szabadon másolható, terjeszthető és/vagy módosítható a [[w:GNU Szabad Dokumentációs Licenc|GNU Szabad Dokumentációs Licenc]] feltételei alapján, az 1.2 vagy későbbi, a [[w:FSF|Free Software Foundation]] által publikált változat szerint; nincs Nem Változtatható Szakasz, nincs Címlap-szöveg, nincs Hátlap-szöveg. &lt;br /&gt;
E licenc fordításának egy példánya „[[w:a GNU Szabad Dokumentációs Licenc szövege|a GNU Szabad Dokumentációs Licenc szövege]]” elnevezésű szócikkben olvasható. A dokumentumra érvényes a Wikipédia [[w:Wikipédia:Jogi nyilatkozat|Jogi nyilatkozat]]a.

&lt;small&gt;[[Kép:English language.png|18px]] For visitors from other countries: This image has been released under the ''''[[:en:Wikipedia:Text of the GNU Free Documentation License|GNU Free Documentation License]]''''&lt;/small&gt;
|}
&lt;includeonly&gt;[[Kategória:GFDL|{{PAGENAME}}]]&lt;/includeonly&gt;
&lt;noinclude&gt;[[Kategória:Licenc sablonok|{{PAGENAME}}]]&lt;/noinclude&gt;</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Sablon:LegalNotice</title>
    <id>204</id>
    <restrictions>edit=autoconfirmed:move=autoconfirmed</restrictions>
    <revision>
      <id>5275</id>
      <timestamp>2006-10-22T08:02:37Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>Levédte a(z) [[Sablon:LegalNotice]] lapot: Kezdőlapsablon [edit=autoconfirmed:move=autoconfirmed]</comment>
      <text xml:space="preserve">{| 
|[[Image:Heckert GNU white.png|left|60px]] 
|A Wikiforrásban található szövegekre a [[w:GNU Szabad Dokumentációs Licenc|GNU Szabad Dokumentum Licenc]] vonatkozik. Minden változtatás, szerkesztés vagy új cikk beküldése ezen licenc elfogadását és alkalmazását jelenti.
&lt;div style=&quot;text-align:center&quot;&gt;'''[[w:Wikipédia:Jogi nyilatkozat|Jogi nyilatkozat]]'''&lt;/div&gt;
|}</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Szerző:Csontváry Kosztka Tivadar</title>
    <id>205</id>
    <revision>
      <id>4914</id>
      <timestamp>2006-08-30T17:43:56Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>a szerzőknek nem kell saját kategória</comment>
      <text xml:space="preserve">[[w:hu:Csontváry Kosztka Tivadar|Csontváry Kosztka Tivadar]] ([[w:hu:1853|1853]]-[[w:hu:1919|1919]]), magyar [[:w:hu:Kategória:Magyar festők|magyar festő]]. 

== Művei: ==
* [[Önéletrajz]]
* [[A Túlvilág]]
* [[A Pozitívum]]

== Kapcsolódó lapok ==
* [[w:hu:Csontváry Kosztka Tivadar|Csontváry Kosztka Tivadar a Magyar Wikipédiában]]
* [[q:hu:Csontváry Kosztka Tivadar|Csontváry Kosztka Tivadar a Magyar Wikidézetekben]]

[[Kategória:Szerzők|Csontváry Kosztka Tivadar]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Önéletrajz</title>
    <id>206</id>
    <revision>
      <id>4915</id>
      <timestamp>2006-08-30T17:44:26Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>a szerzőknek nem kell saját kategória</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     = Csontváry Kosztka Tivadar
| cím        = Önéletrajz
| szakasz    =
| előző      =
| következő  =
| megjegyzés =
A szerző [[w:hu:1919|1919]] óta, tehát több mint hetven éve halott, ezért [[w:hu:Wikipédia:Copyright|tudomásunk szerint]] e dokumentum [http://www.hpo.hu/jogforras/shlaw.html?9976:31pC a magyar szerzői jogi törvények] alapján szabadon felhasználható.

E lapon [[w:hu:Csontváry Kosztka Tivadar|Csontváry Kosztka Tivadar]] ([[w:hu:1853|1853]]-[[w:hu:1919|1919]]), magyar [[:w:hu:Kategória:Magyar festők|magyar festő]] egyik (legteljesebb) önéletrajzi írását adjuk közre. Az eredeti, sok helyütt régies szöveg helyesírásán nem változtattunk. A szövegben szerepel néhány betoldott magyarázat, ezeket [ ] jelek közé tettük.
}}

1853. július 5-én Kis-Szeben szabad kir. városban születtem a posztupici dr. Kostka-Kosztka László orvos gyógyszerész és Ungh-megyei daróci Hajczelmajer Franciska fia lettem.

Atyám tiszteletből a rendőrkapitányi és postai teendőket is végezte, szabad idejét pedig vadászattal és tűzijátékkal töltötte.

Középtermetű, hízásra nem hajlamított természetű, szeszesitalokkal, dohányzás és kártyázással nem törődő egyszerű, de energikus ember volt; a vadászat kedvéért állandóan tartott egy ügyes vadász laboránst - s ez abban az időben Pirics Jancsi volt.

A Jancsi teendői közé tartozott; az agarak, kopók-vizslák etetése, farkas, rókakölykök nevelése; a fogoly kihallgatása, figyelése, a farkasles fűtése, a gyermekhinta, kuglizó ellenőrzése s a négy fiú kívánságának a kielégítése is.

E szórakozáshoz járult a sárkányok és a rakéták készítése, a tűzijáték rendezése, s télen a farkasoknak közszemlére való kitevése.

Emlékszem jól arra az időre, amikor még járni nem tudtam, a földön csúsztam s a róka meg a kutyakölykökkel játszottam. Emlékszem jól a kétéves koromra, egykori huszárlábaimra, hátulgomboló hozentrageres nadrágomra, amelyből kifityegett rendesen az ingem csóvája.

Így kerültem az utcára Kis-Szebenben nevezett promenádé labirintba. Egyik kezemben krumplicukor, másik kézben pige, avagy gomb volt; a szerint, mit akartam játszani, kiléptem a járdára - utánam sompolygott a pajtások hosszú sora. Ám de mikor egy-egy ablak betörött, avagy a városi lámpa csörömpölt s a pige a kofa hátába ütődött: megvolt a társaság szeppenve - dacára annak, hogy Burkus volta nevem s a fiúk között mint bíró szerepeltem : mégis a verebek szétrebbentek s az anyai szárnyak alá menekültek - ahonnan azonban rendesen egyenkint a lábszíjra kerültek. llyenkor rendesen találkozott egy kárörvendő banda, ezeket atyánk szeretettel fogadta - a végén azonban a sötét pincébe záratta. Ilyenképen rend volt minálunk, változatosságból néha térdepeltünk: de ha nagy csintalanságba keveredtünk - borsóra kerültünk. A borsóra való térdeplés akkor következett be, ha a bodolaki Lyompával összejöttünk: az idegen szatócsnak macskazenét adtunk, avagy a Babarcsikot esik-esik-kel ingereltük. Ebből rendesen a piacon olyan kavarodás támadt, hogy a hetivásár is megakadt. Lyompa Babarcsik dühösen utánunk szaladt; a sátrakat feldöntötte, a hajdúkat felkőtötte s amikor a kavarodás tetőpontját érte, a Burkus-had a padlásablakból azt nevette. Ez volt szülővárosomnak gyermekkori színielőadása - melyről tanúskodik még ma is a plakátja: a nagy kőből faragott búzamérő - mely a városházán korec néven volt mint színházi rendező.    

Itt a korecben ülésezett a Burkusok hada, jobbról-balról pedig a hajdúk mogyorófa pálcája. A mogyorófa pálca volt az. egyedüli óvszer abban az időben a cigányok betörésével, a lopás, csalás, Isten-káromlás jóvátevődött huszonöttel.

Így csendesen éltünk Kis-Szebenben, különösen a hatvanas években, ahol még az ökör is zeneszóval a városon végigsétálhatott s csak azután a pecsenye tálra juthatott. A borjú hátulja pedig minden vasárnap a falusi zsidóktól kínálva volt. Baromfi, hízott liba, sertés, fejőstehén egy házban sem hiányzott, gyümölcs, zöldség mindenkinek termett, s a híres barackból még a galíciaiaknak is tellett.

A búza mosva volt, napon szárítva került a városi vízimalomba. A házikenyér minden házban kovászolva, külön kemencében sütve volt; a hordó káposzta a pincében, a krumpli a veremben; a daráló kézimalom, a ruhamángorló az volt minden helyen, cukrászbolt nem volt, de cukrászsütemény nem hiányzott sehol sem. Otthon készült minden - a fehérnemű horgolás-hímzés, harisnyakötés, ez napi szórakozása volt nőknek; a cselédek lent és kendert fontak; a gyerekek pedig esténkint, hogy ébren legyenek, lószőrt és tollat fosztottak.

A városban volt takács, kékfestő, pokróc- és gyapjúszövet készítő, kalapos, tímár, asztalos, kötélverő, csizmadia, cipész és szabó, kályhás, gyertyaöntő, mézeskalácsos, mészés téglaégető, és két ví2í papírmalom - ebből állotta Kisszebeni forgalom. A városban sem cukrászda, sem kávéház, sem borbély, sem bordély, sem szobás vendéglő nem volt. Mindössze két korcsma volt, egy a városházán és egy az eperjesi úton, ahol a fuvarosokat kiszolgálták, mert a ρolgárság korcsmába nem járt, még a svablyufkának neνezett kénfürdőben sem νοlt szokásban az ivás és a dohányzás.

Α városban ittas embert nem lehetett látni, kihágás, lοpás nem νοlt, mert minden háznak volt egy munkaképtelen örege, vagy fiatalja, aki az asztalmaradékkal meg νοlt elégedνe. Az életnek tehát νolt kellemes, patriarchalis zamatja, amely már a megszólításban kifejezését találta; amice barátom wie gehtes braviska.

De a magyar nyelv tökéletes megtanulására mégis csak az Alföldre kellett mennünk atyánk rokonaihoz, ezzel azután az iskolában is hozzájutottunk a magyar szóhoz. De hozzájuttottunk az iskola útján a fertőző betegségekhez is; nevezetesen a szamárköhögéshez, vörheny- és νáltóláz-félékhez, amelyeket a Kosztka gyerekek könnyen kihevertek.

A kisgyermekkori élményeimet kiegészíti az óriási nagy üstökös, mely nyáron, 1856. vagy 57-ben a Kis-szebeni óratorony fölött képződött, de éjfél felé a világító csóvája az égbolton νégighúzódott, s fényes csiilaga pedig házunk fölött ragyogott. E tünemény álmaimat soha nem látott tájakkal ébrentartotta, a νalóságot pedig az éghez irányította. De mert gyermekésszel az égbe hatolni nem tudtam, a természetet tanulmányoztam. A természetből a növényt, a rovart, a pillét, a kőzetet és a madarakat válogattam ki.

Az asztalunkon nyitva volt egész nap a nagy képes biblia, ahol láttam a tüzesfarkú rókáknak mi a célja; mi célból harcol a csatában a teve álla, láttam az aszsonyok harcát, a Salamon koponyájának a ráncát, látttam Noe beszámíthatatlanságát s Mózes koponyájának a szarvát s amikor a nagy biblia képeit ismertem, a kis biblia tót igazságait nem szerettem.

A hatvanas években Kis-Szebenben tót és német iskolák voltak, én kerültem az iskolát, ahol rendszeresen a nadrágjainkat porolták. Ki-kimaradoztam az iskolából, a pozamuri város fala között a természethez jártam tanulni, a rovarokkal, pillékkel, dongókkal, méhekkel beszélgettem; s nem egyszer egy aranyos futonc kedvéért a sáncdombon a napnál ebédeltem. De egy-egy apolló pilléért Jancsival elmentünk az őserdőkben lakó szénégető kukához gombát pirítani, málnát ebédelni s közben pedig a császármadarat s az apolló pillét ejteni. A természet iránti szeretetem korán bontakozott s e réven a gymnáziumi igazgatóval a sors összehozott, ki a napi sétáinál engem soha ki nem hagyott: séták közben fejlődött ki a Kis-szebeni gymnáziumí múzeum létesítésének eszméje, a természetrajzi gyűjteménnyel való megkezdése. Gyűjtöttünk mindent szeretettel, mindennek nevét ismertük rendszeresen: s amikor már az anyag együtt volt - atyám a Kis-szebeni gyógyszertárat eladta, közbejött tűzvész következtében elpusztult nővéremet siratta: elment felejteni anyám rokonaihoz Ung-megyébe, pihenni.

Szerednyén húzódott meg, s itt földműveléssel és vadászattal szórakozott. E szokatlan változatba bele kellett törődnünk, az életet más alapon újból kezdenünk.

Ungváran a tanároknál laktunk, a feladott leckét szóról szóra fel kellett mondanunk, azután mehettünk labdázni, az Ungba fürödni, télen pedig korcsolyázni: más szórakozás nem volt, mint a neveletlen sihederek tilos pipatóriuma s az összejövetelekből csak hátrány származott az iskolára és az ifjúság erkölcsi világára, mert más kicsapongásra is vezetett.

Már Ungváron a selyemtenyésztéssel nagyobb arányban foglalkoztam, csókát, baglyot idomítottam és ezeket Szerednyén a szünidő alatt is folytattam. Szerednyén a vadászaton kívül, amely a darurétre, saját gazdaságunk területére és az őserdőkre terjedt, nem volt más szórakozásunk, mint a selyemtenyésztés, bagoly idomítása és az esteli összejöveteleknél a dalárda gyakorlata. De közben kiütött a porosz háború, Jancsi bevonult katonának. Én 12 éves koromban nagyban törtem a fejem. Nagypénteken a daruréten egy madarat megsebeztem s a csatornán át kellett kelnem, de ugrás közben a havas partról lecsúsztam a feneketlen csatornába s csak halálos erőlködéssel vergődtem ki a partra. Hideg sötét lett, napfogyatkozás közeledett. A másik szerednyei könnyelműségem az volt, hogy fáért menő kocsisainkkal kirándultam az erdőre: de amint az erdő szélére értünk, gyönyörű érett szilva kínálkozott előttünk; én a kocsiról leszálltam, az ágat a puskaravasszal lehajtottam, de a puska elsült s a töltés a lábam között eltűnt.

A harmadik könnyelműség pedig az almáskerti kunyhóban történt, ahol öcsémmel éjszakáztam s egy éjjel idegen kutyára bukkantam. A kutyát nem bírtuk eltávolítani, atyánkat és Jancsit kellett felébreszteni s ártalmatlanná tenni, mert a kutya veszett volt.

E három végzetessé válható körülménnyel szemben csak a selyemtenyésztés érdemel komoly említést, s mint kuriózum említést érdemel a széles fatalp, amit télen a nagy hóban használtunk a vaddisznó és őzvadászatoknál.

A háromévi szerednyei élmények után egy szünidői napon bátyámék Kis-Szebenbe rándultak s engem is felpakkoltak: de Eperjesen egy ismert nagykereskedő gyárosnál, ahol néhány napi vendégségben voltunk, engem otthagytak.

Három szép leányka volt a háznál. Szelíd, mosolygó arccal. Későn vettem észre a cselt, mely csecsemőkoromat érte - engem elválasztottak örökre. Így lettem kereskedő három és fél évig, ahol gyorsan megtanultam németül és pontosan számolni, mert a forgalom nagy volt: Bártfán volt egy fűszeres fiók, két üveggyárral, az anyaüzletben pedig a férfinői cikkek mellett üveg, porcellán, nürnbergi áru lerakattat. Mindez nagy munkát és szakértelmet igényelt, a munkát bírtam, a szakértelmet egy éven belül már annyira elsajátítottam, hogy önállóan már a főnököt, aki a takarékban elfoglalva volt, helyettesítve pótoltam. Az anyag beszerzését és továbbítását én irányítottam.

A hűségi próba pedig akként történt, hogy kaptam kisimítás és megolvasás céljából mindjárt első napokban egy csomó 500-1000 drb. tízkrajcáros bankjegyet, de rendesen eggyel többet találtam - ezzel igazoltam, hogy kleptomániában nem szenvedek.

Jól emlékszem arra, hogy a selyem remek színezése reám rendkívül kellemesen hatott, a különböző színárnyalatnak az ismerete az áru osztályozásánál előnyöket biztosított, a személyzet élére kerültem, s az üzlet menetére befolyást gyakoroltam.

Kb. 17 éves koromban egyszerre csak azon vettem magam észre, hogy egy sejtelem fejlődött ki bennem, amely azt súgta nekem, hogy a kereskedelmi pályán nincs mit keresnem. Közbejött az önkéntesség kérdése is, mely a kereskedőknél három évet vett igénybe, de közbejött, hogy atyám a szerednyei állapotot megelégelte, gyógyszertárat vett s átköltözött Szabolcs-megyébe.

Ebben a gyógyszertárban töltöttem el a gyakornoki éveimet, a kereskedelmi tapasztalataimat itt értékesítettem. De értékesítettem a Kis-szebeni természettudományaimat is, mert azok a tapasztalatok, amelyeket ott szereztem, még ma is élnek bennem. A Tisza mentén a szikes talajon ott találtam kocsiszámra az illatos székfűvirágot, ott találtam a fehér mályvát, az ökörfarkkórót, a pipacsot, az ezerjófüvet és a pemetefüvet, s ott volta kőrisfákon a sok kőrisbogár. Ezeket már gyermekkoromból ismerem. Itt összegyűjtve lényegesen szaporítottam atyám gyógyszertárának jövedelmét, sőt lehetővé tettem, hogy az 1873-iki bécsi világkiállítást is megtekinthettem.

A világkiállításon láttam és tapasztaltam, micsoda előnyöket szereztem azzal, hogy kereskedő lettem, micsoda szakértelmes szemmel hasonlítottam össze árukat, országokat, világrészeket a világ versenyében. Már itt feltűnt a gyárak kiszámíthatatlan teljesítménye, szemben ezzel a keleti népnek a kézi szerénysége. Engem a nagy gépek óriási teljesítményei gondolkozóba ejtettek, de fiatal voltam, világraszóló problémákkal még nem foglalkoztam. Nem ismertem a világ gazdasági statisztikáját, mely nélkül a világ kereskedelmét bírálni nem lehetett. Meg kellett elégednem a látottakkal s tapasztalataimat kiegészítettem a tanulmányokkal.

Az első tanulmányutam gyújtogatással kezdődött. Történt pedig ez olyképpen, hogy 1873. december 1-én kellett volna a Lévai gyógyszertárba belépnem. Én kocsit rendeltem Léváról Párkánynánára, de fogat hiányában utalva voltam a lisztszállító fuvarosokra. Amíg a nap sütött, jól éreztük magunkat a liszteszsákokon, de amikor a nap eltávozott, fáztunk, a bakokról leszállottunk s gyalogoltunk. Közben nem ettünk semmit, mert pálinkánál egyebet nem kaphattunk; a kocsisok bepálinkáztak - én meg a lóval fázva, éhezve gyalogoltam. Éjfélfelé a kerekek is megunták a hideget, nyikorogva jeleztek. Zúzmarás hideg, a ruházatunk, hajunk már merevedett. Dideregve jöttünk Zselizre, a Hunyadi-grófok fészkébe, ahol a korcsmáros nem akart kinyitni, mi pedig nem bírtuk a hideget elviselni: megfenyegettük a korcsmárost, hogy felgyújtjuk a boglya szalmát, de ő erre sem reagált. A boglyát tehát felgyújtottuk, fagyos testünket átmelegítettük s azután, mintha semmi sem történt volna, tovább vonultunk éhes lovainkkal Kálnóig, ahol tisztességes házra akadtunk, amelynek gazdája az imént a Nyitrához vidralesre ment. Itt szereztem pompás meleg kávét, a kocsisaim számára is - meleg szobát s meleg istállót a lovaknak, amelyek egész nap húzták a nagy terhét, de nem ettek, nem ittak szegények, hanem csendesen, kötelességszerűen meneteltek.

Ezután a szíveslátás után Kálnóból a napsütéses úton kezdtünk kibontakozni s déltájban Lévára vonulni.

Lévai tartózkodásom jelentősége abban domborodik ki, hogy Nagysarlón sorozás alá kerültem, ahol kilátásba helyeződött az egyéves önkéntességem, amit 1875-76-ban szolgáltam le mint járulnok.

A másik kiemelkedő része az volt Léván, hogy ott egy általános gyógyszerkönyvet írtam, s így behatoltam a gyógyszerek ismeretébe, a legszélesebb rétegeibe.

1874 nyarán a Magas Tátrába vágytam, s e célból Iglón gyógyszertár vezetésére vállalkoztam.

Ugyanabban az időben Budapesten az egyetembe iratkoztam be, ahol nagy szeretettel foglalkoztam a górcsői tanulmányokkal (preparátumokkal), amelyeket a gyógyszer isménél a növénysejtek megfigyelésénél a rajzó spóráknál magam készítettem.

De behatóan foglalkoztam a vegytannal, az ásvány- és földtannal, a krisztallografia és a napszínelemzéssel, továbbá az ismeretlen vegyületek meghatározásával is.

Ez ismeretekhez járult a Margó-féle összehasonlító bonctan, mely Darwin elméletére támaszkodott s ezzel engem a világ minden ismeretére buzdított. Ott ültem Margónál az első padsorban s vártam - szemben a tanárral - nap-nap után mikor pattan ki a szikra a világ fejlődéséről - s mert Margó ki nem pattantotta - hát neki estem a kutatásnak, elsősorban az egyetemi könyvtárnak; s amint a különféle szakmák könyveit éjjel-nappal forgatom: a világ statisztikája kerül a kezembe és ott hazánk szegénysége ötlik a szemembe. Az ország pénzügyi helyzete a bécsi krach után a csőd szélén állott, hitel nem volt, a napilapok szomorú vallomásai után a magból, mely bennem csírázott, kipattant egy kisebb szikra - nem a világ fejlődésének a szikrája, hanem hazánk anyagi helyzetének a javítása, egy új monopólium, a selyemtenyésztés iskolák útján való meghonosítására. A beadványom már 40 éve, hogy várja a miniszteriumokban az elintézést. Csodálatos, hogy egyetlen egy nagyszabású miniszternek sem adatott meg a megértéssel járó kezdeményezés.

1876-ban mint okleveles gyógyszerész egyéves önkéntes voltam. Vasárnapi szolgálatra a központba beosztva, szabad időmet felhasználva beiratkoztam a jogegyetemen hallgatónak s a közigazgatás tanulmányozása céljából a főváros II. ker. elöljáróságánál dolgoztam fel a hátralékot (restanciákat), azután a tiszti főorvosi hivatalban helyettesítettem a szabadságra ment orvost, utána pedig a kiadóban körmöltem, s végül az elnöki ügyosztályban állapodtam meg. Márkus és Hentallerrel egy asztalnál dolgoztam, de gondolatban mással foglalkoztam, mert lehetetlennek tartottam azt, hogy meg ne győzzem az embereket az igazságról.

A sors ezt máskép oldotta meg. A szegedi árvízkatasztrófa engem az egyetemi hallgatók élére állított, akikkel kivonultam Szegedre; de a nagy viharban a hallgatókat az Ölthalmon kellett hagynom éjjelre: magam pedig két legénnyel átkeltem a háborgó tengeren és kikötöttem a vasúti indóház kötelében a nagy töltésen. A csónakot a töltésről lesodorta az árvíz, én pedig ott álltam a két legénnyel sokáig, ázva fázva s vártam a katonai pontonra.

Tavasz volt, jeges eső zuhogott alá, a hideg hullám oldalazott, csapkodott, a ponton soká megvárakoztatott.

Amikor a városházára értem s ott éjjelre inspekciós lettem: egy új kép tárult fel előttem: százával hevertek az emberek a nagyterem padlózatán. Öreg-ifjú, asszony-férfi, szegény-gazdag, leány-gyermek különböző változatban.

Már láttam a sors csapását a nagy természetben, a falánk hernyók elpusztítását, a kántevő pockok elszaporodását, de tömeges embereknek a büntetését még nem láttam. E komor éjszakán mély gondolatok foglalkoztattak, s magamban kérdem magamat, ugyan mit vétettek ezek az emberek, hogy a sors kivétel nélkül a vízzel lepte meg? Mélyebb tapasztalataim még nem voltak az emberismeretről, mert hisz az önismerettel is csak a kezdet kezdetén állottam s így mélyebben a dolgok eseményeibe bele nem hatolhattam. Meg kellett elégednem azzal, hogy a Tisza áttörte a gátat s kizavarta otthonukból a polgárokat.

De hajnalodott, jött a nappali valóság. A gazdag Szeged városában nekem mint inspekciós orvosnak is behozták a reggelit, amely állott ehetetlen sárga avas szalonnából és szurkos szalonnás fekete kenyérből - más nem volt. A menekülő nép remegő kézzel utána nyúlt. Engem ugyan az éhség nem bántott, habár 24 órája semmit sem ettem. Az eféléhez már szokva voltam. Eszembe jutott az Alföld híres búzatermő kalácsa, mely a veszedelem pillanatában a ropogós paprikás szalonnával eltűnt, senki sem gondolhatott reája, mert a riadás, menekülés sötét éjjel történt.

Egy kávéház elszigetelve volt nyitva, ahol egy kis reggelit szedtem magamba, azután siettem menteni, ami menthető volt. Utamban láttam szegényt-gazdagot egy-egy kenyérért küzdeni, fázni, dideregni, mert legtöbbnek ruhája s mindene ottveszett; különösen a földszintes házak lakóinak csak a koldusbot maradta kezében.

llyen tapasztalatok után kedvetlenül kerültem vissza Budapestre, meg egy meghűléssel is, mely nem volt alkalmas az írás-olvasásra, a tanulmányok folytatására.

Testem-lelkem pihenésre szorult, sorsom azt kívánta, hοgy keressek üdülést a gyógyszertárban. Így kerültem Iglóra, ahol a főnököm a legnagyobb szeretettel fogadott s különböző, jövőm illető tervekkel alkalmazott.

Szabad időmet a Kárpátok alján tölthettem, fenyvesillat, szamóca, málna, áfonya körében. Búzaföldeken a pacsirta hangját, a csalitban a fülemüle dallamát hallgattam, fent a magasban a sasokat fütyülve vonulni láttam.
Itt ebben a csendes magányban eltűnt az árvíz réme, a háborgó elem végzete. Itt örül mindennek a lelke, amott könnyezik az emberek szeme. Itt látni az isteni természet szépségeit, amott a háborgó vesedelem intelmét. Itt vendégszeretettel, a fülemüle dallamával fogadja az embert az isteni természet amott háborgó morajjal éjjel költi fel a végzet.
Keresem a különös különbözet okát és kutatom az intelem forrásának a titkát. Megkönnyebbülve, de még mindig terhesen távozom a gyönyörű természet látlatából. A szegedi rémes napok lassan elmosódnak lelkemben, s én visszavágyom gyönyörködni a természetben. A gyönyörhöz járul a Tátra pírja, ez a nap gyönyörű hajnala.

Hajnalban nap-nap után a lángoló Kárpátokat figyelem s egy délután csendesen bubiskoló tinós szekeren megakadt a szemem. Egy kifejezhetetlen mozdulat kezembe adja a rajzónt s egy vénypapírra kezdem rajzolni a motívumot.

A principálisom nesztelenül hátul sompolyog, a rajz elkészültével a vállamra ütött. „''Mit csinál: hisz maga festőnek született''.” Meglepődve álltunk, egymásra néztünk s csak ekkor tudtam és eszméltem, amikor magam is az eredményt láttam, hogy valami különös eset történt, amely kifejezhetetlen boldog érzésben nyilvánult meg. A rajzot oldalzsebbe tettem s e perctől fogva a világ legboldogabb embere lettem. Principálisom távoztával kiléptem az utcára, a rajzot elővettem tanulmányozásra: s ahogy a rajzban gyönyörködöm, egy háromszögletű kis fekete magot pillantok meg balkezemben, mely figyelmemet lekötötte. E lekötöttségben fejem fölött hátulról hallom : Te leszel a világ legnagyobb ''&lt;sup&gt;&lt;big&gt;napút&lt;/big&gt;&lt;/sup&gt;'' festője [Cs.K.T. utólagos betoldása a szövegbe, ld. köv. bek.], nagyobb Raffaelnél.

A legnagyobb szó után a következő szót nem értettem meg, kértem az ismétlését, de ez nem ismétlődött meg.

A kinyilatkoztatás -az egy szón kívül értelmes magyar nyelven szólott; rendkívül komoly hangsúlyozással, mely arról győzött meg, hogy bizonyos magasabb hatalommal, avagy akaraterővel állok összeköttetésben, talán a világteremtő hatalommal, azzal a pozitívummal, amit mi sorsnak, láthatatlan mesternek, talán Istennek nevezünk, avagy a természet erejének véljük, ami egyremegy, mert tisztában voltam azzal, hogy elképzelhetetlen és kifejezhetetlen felelősség hárul reám, amikor egy olyan helyre jelölt ki a sors, amelyre én magamat késznek, gyakorlottnak nem találtam.

A t. Olvasó nekem fog adni igazat, amikor ezt a titkot, ezt a misztikumot a nyilvánosságra nem hoztam; mert amint látni fogjuk, a nyilvánosság úgy sem segíthetett volna rajtam ebben a teljesen ismeretlen dologban. A teljesítmény nemcsak azt kívánja, hogy a munka a világot túlszárnyalja, hanem nagyobb legyen Raffaelnél; hogy miért kell Raffaelnél nagyobbat alkotnom, azt csak a sors tudná megmondani.

Éppen ezért, mert emberfölötti munkára kellett vállalkoznom, amihez nemcsak a természet szeretete, a szép iránti érzék, a színérzés teljes fokozata szükséges: de szükséges a levegőtávlat élethű perspektívája, olyan energia, amilyen még nem volt ezen a világon kifejezve. Erről tanúskodott a tinós rajz és szimbólumként a pici kis mag, melyből fejlődik a fa, tehát nekem is a fejlődés volt kijelölve, ez volt a kis magnak az értelme.

Az első rajz a tinókkal, amelyre hivatkozom, Kelety Gusztáv Reáltanoda-utcai rajziskola igazgató hagyatékában maradt mint bemutat rajzom, amelyet eddigelé visszaszerezni nem tudtam.

E rajzon kívül semmi egyéb pozitív támasztékom nem νοlt a világraszóló feladattal szemben, így hát ez nekem némi gondot okozott.

A principálisom jólelkű idősebb ember volt, úgy segített a dolgon, hogy hozott egy csomó Hermes-féle füzetet másolás céljából, amelyeket oly hűen másoltam le, hogy az eredetitől meg sem lehetett különböztetni. Ezt azonban hamar megelégeltem s a természetbe vágyódtam. A természetben, miután a szén előttem ismeretlen volt, a nagyarányú dolgot rajzónnal nem csinálhattam. Amint így a nagy rajztáblával járom a vidéket s keresem az alkalmas felvételeket, befordultam Csütörtökfalvára, a híres Rákóczi-klastromba. A klastromban X gvardian atya szívesen fogadott, ő néhány esztendeig Rómában magyar gyóntató volt.

Ebéd közben ráterelődött a beszéd Rómára s Raffael munkáira. X atya Szoldaticshoz ajánlott Bauer német gyóntató felkeresésével, noteszomba pedig a következőket írá bele: ''io inviarlo questo bravo pittore nome Theodoro Kostka in vostro bono mani''.

Erre főnököm azzal állott elő, írjak Kelety Gusztáv felső rajziskolai igazgatónak, s a rajzok alapján kérjem a felvételt az iskolába gyakorlatozónak. A válasz az volt: maradjak csak ott abban az aranybányában, ahol jó a dolgom s nem kívánkozzam a göröngyös pályára, amelyen a megélhetés sincs biztosítva. Erre nem estem kétségbe, hanem meghozattam az Önsegély című munkát, azt hiszem, Schmilestől, amelyből megtudtam azt, hogy minden nagy munkához nagy idő kell, s hogy a nagy időhöz csak pénz kell, amely nem állott rendelkezésemre.

Egyébként pedig meg kell vallanom, hogy az anyagi rész, dacára annak, hogy nem volt készletem, gondot nem okozott és nem hátrált az sem, hogy 56 forinttal Rómába induljak el.

1881-ben húsvét szombatján a Castello s'Angelo tűzijátékánál már jelen is voltam, s másnap Bauer gyóntató atyával is tanácskoztam. Ugyanaz nap már azt is tudtam, hogy az osztrák-magyar zarándokhelyen magyarokat föl nem vesznek, mert a magyar püspöki kar az intézetet nem. támogatja kellőképen. Ugyanaznap megtudtam Bauertől, hogy Szoldatics Egerben van; s a Collegie Austro-Hungaricoban pedig meggyőződtem arról, hogy ott egyetlen egy magyar Prohászka nevű kispap tanul, aki szívesen, de félénken fogadott, és egy tányér supát belém is csúsztatott.

Az első napi délelőtti élményem után kiléptem az utcára lakás után nézni, mert a Hotel Veneciában napi három lírát kellett fizetni s én ezt a közelben levő Piazza St. Aggatan úgy oldottam meg, hogy öt líráért egész hónapra való lakást konyhával és fürdőhasználattal szereztem, ennél többet nem is vártam a Jó Istentől, mert a házban volt még egy bolt is, ahol egy soldóért egy nagy cipót kaptam, mely 30 dekának megfelelt, egy soldóért a legnagyobb fürt szöllőt választhattam, és egy soldóért egy tenyérnagyságú kecskesajtot kaphattam, s ha még ez sem volt elég, akkor egy soldóért rántott halat vettem frissen készítve, ez azután az étlapot teljesen kiegészítette.

Került tehát havonta az első római tartózkodásom 1881-ben nyolc koronába a mi pénzünk szerint, mert az akkori olasz pénzen 30% aggio is volt, így hát az én 56 forintom 150 lírára gyarapodott. Az útiköltségem nem egészen negyven lírát fogyasztott, maradt tehát Rómában száztíz lírám, amiből havonta csak tizenöt lírát kellett költenem. A műkincsekhez a követségünk útján szabadjegyet kaptam. Ambro attasé honfitársunk volt az egyedüli magyar, akivel én nap-nap után a korzón találkoztam s magyarul elbeszélgettem.

E bevezetés után elindultam a Vatikánba, a műkincsek birodalmába, széjjeltekinteni, a reám várakozó munkát kibetűzni. A szobroknál kezdtem, ahol nem bírtam felmelegedni, nem a hűvös, zárt levegő okozta hideg miatt, hanem kevesellem a munkákban az életenergiát, mert arról, hogy művészi energia is létezik, akkor még nem tudtam semmit sem: de mert a természetet nagyon jól ismertem s az életet tisztán éreztem, tehát a munkákban elsősorban ezt kerestem.

Átmentem a Raffael Loggiáiba, ott sem borultam lázba. Megnéztem a nagy csata falfestményét és a többit mind együttvéve, de élő természetet nem találtam. Ezzel a tudattal már az első látogatásnál felülemelkedtem az egész Vatikánon, csupán azt irigyeltem a mesterektől, hogy ők sokat és szépet is alkottak; de az isteni természetet hűségesen nem szolgálták, - idegen szellemnek voltak hirdetői és ez nem volt az Igazi Isteni.

A sorsommal tehát kibékültem, mert most már elméletileg is tudtam miről van szó, miért kell nekem nagyobbnak lennem Raffaelnél. E perctől fogva lelohadt bennem a bizonytalanság utolsó fokozata, olyan voltam, mint egy nagy hadvezér, aki csatát nyert, s csak másnap vonul ki széjjeltekinteni, a nagy zsákmány eredményéről meggyőződni. Magam is úgy jöttem-mentem a Vatikánban s a zsákmányra nézve tanakodtam egymagamban.

Hol és hogyan kezdjem el? Rómában csupán az időre történt megállapodás, mely húsz évre tervezve volt.

(Ezek után haza is indulhattam volna mint győztes teoretikus, mint nagy kakas kukorékolhattam volna valamely szemétdombon, írhattam volna néhány regényt, elöl kezdve, hátul végezve, és hátul kezdve és elöl végezve, mert a papiros türelmes, s a közönség kíváncsi minden misztikummal szemben.)

Rómában maradtam, a műkincseket végigtanulmányoztam, a vidékre is kirándultam, amíg pénzem tellett, azután amikor már a pénzem fogytán volt - útrakeltem Firenze-Bolognán át a magyar határra, ahonnan utánvéttel kerültem haza.

De amikor hazakerültem, senkinek sem mondtam, mi járatban voltam Rómában, hanem azonnal, mintha semmi sem történt volna, elmentem Eszékre kondícióba.

De kinek is mondhattam volna azt a hihetetlen történetet, mely nem regény, hanem isteni csodát rejtegetett? Kinek? Mikor a leközelebb állók is bizalmatlanok voltak velem szemben, a titkot tehát magamba zártam, s mosolygós arccal jártam-keltem a nagyvilágban s mindenkiben csak modellt láttam. Olyan voltam, mint az a kis mag; amikor a földbe kerül, ki törődik vele, miképen él a fold alatt, s fejlődik-e tovább? Ki törődött velem, amikor azon tűnődtem, hogyan és hol kezdjem? De mikor már a fa koronával bontakozik s ízes gyümölccsel rendelkezik - akadt bámulója, vevője és fogyasztója is bőven. Ugyanez történik az emberrel is - tessék észrevétlenül kifejlődni, nem törődik azzal senki sem; ki törődik a hernyóval, mikor kutyatejjel él, avagy csalánnal táplálkozik, de amikor mint fecskefarkú pillévé kifejlődik - az már más valami.

Már most az ne hátráltasson senkit sem, micsoda kutyatejen vagy csolaminon rágódtam, a fő, hogy kibontakoztam, s olyan pillévé váltam, amilyen nem volt és nem lesz ezen a világon. De jött Munkácsy Krisztus Pilátusa.

Az eszéki állomáson voltam, havonta ötven forintot megtakarítottam, és egy év után ezer frankkal Párizsba utaztam azzal a szándékkal, hogy Munkácsyval megbeszélem a dolgomat. Ott Bruck Lajos műtermében tudtam meg, hogy Munkácsy hosszabb időre távol nyaral: de kezembe került az ''Egyetértés'', amelyben olvastam Tisza belügyminiszter rendeletét a gyógyszertárak felállításáról s az okleveles gyógyszerészek jogosítványáról. Oly eseményesen hatott ez reám, hogy teljesen tisztában állott előttem az anyagi helyzetem megalapozása. Ezzel elesett Munkácsyval való értekezésem szándéka, elesett minden közvetítésnek a játéka, mert saját lábaimon haladhattam tova. Visszatértem Budapestre s onnan Szentesre kerültem, ahol megtudtam azt, hogy Gács alkalmas hely egy gyógyszertár felállítására, s amikor erről személyesen is meggyőződtem, a jogosítványt 1884. október 15-én meg is szereztem.

Egy cimbalmom volt, melynek értékesítéséből indultam Gácsra, a szükséges kézi gyógyszereket pedig táviratilag rendeltem meg; addig, míg az állványok, felszerelések elkészültek, már a kiadásokat a napi bevételek fedezték, úgyhogy a gyógyszertár még az évben a forgalomnak átadható volt.

Tíz évi szorgalmas idő után az összes kiadások fedezve, ház és kert állott rendelkezésemre és a gyógyszertár bérlete.

A gyógyszertárt 1894-ben bérbeadtam, és Stetka Gyula barátom tanácsára Münchenbe utaztam.

A Gácson töltött tíz esztendőt, mely a magyar közművelődésre is befolyással volt s azt a küzdelmet sem ecsetelem, mely az anyag megszerzésénél előállott, csupán azt írom ide, hogy amikor a szűkös jövedelem napi négy koronát már elérte, vállalkoztam a festői terv keresztülvitelére, és Münchenben a Hollósy-féle festőiskolába léptem be.
Az első rajzom koponyarajz volt, amihez a híres Wertmüller Mihály állta a modellt : aki a rajz befejezése után magából kikelve mondó: „''Sie lieber Herr, ich stehe 17 Jahre modell, aber so kräftig hat mich noch niemand gemacht wie Sie''.”

Ez volt az első nagy meglepetés, amit a kinyilatkoztató ígéretnek tulajdonítottam és az eredménnyel az egész iskolát felvillanyoztam, - mert napról-napra mint a fa, fejlődésnek indultam. De nemcsak a rajzban, hanem a színelemzés terén is nagyot haladtam, mert Münchenben nyáron már a napszíneket kerestem és elemeztem oly nagy arányban, hogy az Hollósynak is feltűnt. Komolyan Hollósy a festőiskoláját kezembe adta, nemcsak szellemi, hanem anyagilag is obmanja voltam az iskolának, úgy hogy mikor Münchenből Lietzenmayer Sándor barátom tanácsára Karlsruhéba utaztam, az iskolát Hollósy tőlem a legszebb virágzásban vehette át.
Karlsruhéban Kallmorgen tanár festővel ismerkedtem meg, háromhavi ottlétem után Zárában kötöttem ki, ahol télen a hűvös színek ki nem elégítettek; visszavágytam a modellokhoz s Düsseldorfban kétheti utánjárással sem tehettem szert modellre. Párizsban a Julien akadémiába iratkoztam be - de vesztemre, mert az akadémián a nagyarányú rajzolás nem volt megengedve.

E kényszer késztetett Párizs elhagyására s az akadémiákkal való teljes szakításra.

Előbb Svájcba utaztam, de az idő már zimankós volt, továbbutaztam Genuába, azután Rómába. Rómában kisebb dolgokat festettem, s átkeltem Nápolyba s a telet Pompejiben a Hotel del Soléban töltöttem.
Itt találkoztam dán tanárral és tanítónőkkel, akik nyíltan egyenesen Bismarck számlájára készítették a talajt a társadalmak felforgatására.

Pompejiben festettem a „porta principalét”, a Haνe-t [Háborgó Vezúv, Cs.K.T. röv.-e] napút-színekkel, s egy nagyarányú naplementét is gyakorlatnak kiszemeltem.
Innen rándultam ki Capri szigetére, a kék barlang megtekintésére - Vico, Sorrento, Amalfi, Posilio szépségeinek megfigyelésére, s mikor mindezeket végig tanulmányoztam, tavasszal Spalato, Salome s Trau vidékére rándultam, ahol a napút-motívumokban válogathattam; a nyarat Selmecbányán töltöttem; a város megfestése után a budapesti keleti pályaudvar éjjeli világítása kötötte le figyelmemet,  azután Bosznia-Hercegovinát kellett elővennem. Mosztárban a római hidat a smaragd színű Neretvával, a virágos kerteket pedig tavasszal. Utána következett a jajcei Pli'va vízesése a szivárványos színekkel, az éjjeli villanytelep üzeme és a villannyal világított platánok naplementéje.
Jajcéból útrakeltem Woboj tuzlánát [...?] a Woinánál kerestem a sasfészkeket. A nyarat a Magas Tátrában töltöttem s a Tarajkán a Szilágyi Dezső emlékénél állapodtam meg. Innen gyönyörködtem a nagy tarpataki vízesésben, a Lomnici csúcs és társainak büszkeségében; a középormon levő eleven sziklak világítása és a mélységnek kifejezhetetlen távlata hatott rám.

Nem rajzoltam, nem festettem, hanem csak figyeltem és bámultam a természet monumentális szépségét, a hangulat csendes mély ütemét, a gyönyörnek a legszebb természet zenéjét.

Kirándulásokat tettem minden irányban, s kerestem a szépet, gyönyörködtem a nagyarányú távlatok mérhetetlenségében. Innen ősszel egyenesen Nápoly vidékén Castellammare di Stabiába rándultam, ahol a telet festői tanulmányokkal töltöttem el.

Castellammaréból tavasszal Scardonéban a Kerka vízesést festettem s nyáron ismét a Tátrában vagyok s kiszépítem az első rajzot, a Tarajkáról nézve a nagy vízesést; háttérben az összes ormokkal s a kiálló sziklákkal, de az egyméteres rajz ki nem elégített. Egyenesen Siciliába utaztam, ahol Syracusa, Gyrgenti, Palermo, Messina, Catania, Caltanisetta, Francaville, a St. Giovanni megtekintésével Taorminában állapodtam meg.

De mert a taorminai görög színház az Etnával rendkívül nagy távlatot követelt, nagyobbat a tátrai vízesésnél, hosszabb tanulmányozás miatt évi lakást béreltem ki, de kisebb részletek megfestése után, - a nagy motívumhoz hozzá nem nyúlhattam, nyáron visszakívánkoztam a Tátrába, a nagy-tarpataki völgynek újbóli tanulmányozására.

De hiába tanulmányoztam - a nagy monumentális feladatra még gyenge voltam.

Visszavágytam Taorminába, s amikor ott is arról győződtem meg, hogy egy két méter hosszúságú napkeltében készült festménnyel célt nem érek s ezzel a világ elébe nem léphetek; a vászon megsemmisítésével szembekerültem a pozitívummal, és kértem a további felvilágosítást: e szóvita közben az a meggyőződés kristályosodott ki az egészből, hogy világkörüli útra kell mennem, s amit még nem láttam, meg kell néznem.

Kétezer korona segélyre volt szükségem s ezt a kultuszminisztérium útján gondoltam kivihetőnek „sürgős esetben” kölcsönképen, de onnan felelet nem jött; én kénytelen voltam hazautazni s a pénz kérdését drogistám útján a Credit Lyonais bankkal csekkekkel nyélbe ütni.

Ugyanakkor nyáron a Hortobágyon egy csíkós-jelenetet festettem, s onnét Amsterdamba készültem: de a rajnai nagy vízesésnél maradtam. A nagy rajnai vízesés megfestése után Basel, Amsterdam, Haarlem, Hága, Rotterdam hosszabb tanulmányozásával Antwerpen, London, Brüssel, Paris, azután Madrid, Toledo, Sevilla, Granada, Cordova, Malaga s Gibraltár volt a végpont a tengerrel. Gibraltárból angol hajón viharban tengerre szálltam, azzal az elhatározással, hogy Betlehemben a Jézus születése-éjszakát a helyszínen figyelem meg és ez impresszió alapján festek egy világraszóló képet: a sors azonban máskép intézkedett - a tenger naplementén már dagadni kezdett, a hullámok lesodortak mindent a fedélzetről; a fedélzeten kifeszített függőágyam tele lett vízzel, s azután a hajó is ittasan oldalra dőlt. Fönt nem maradhatott semmi és senki sem, az árbocok recsegése után a hajót remegés fogta el, az oldalra való dőlése kényszerített mindenkit a menekülésre.

A kabinba a víz ki- és behatolt, minden tárgy összetörött; beállott az éj sötétsége, toronymagas hullámok rémes vergődése.

Ekkor kerültem a sorssal ismét szembe, s megkérdeztem, vajjon azért kellett nekem az életemet megszakítanom, hogy itt ebben a rettenetes viharban nyomtalanul tűnjek el? Ha ezt kívánta tőlem a sors, a láthatatlan isteni akaraterő, ám legyen.

Háborgás nélkül lecsillapítám szívem érzését, festőszekrényemet magamhoz csatolva elaludtam - s álmomból felébredve a sötétben hallom a gép csendes zakatolását; hallom a tenger morajló zúgását; a vihar üvöltését - ismét újból és még mélyebben aludtam el: s föl sem ébredtem, amíg Maltába nem értünk, ahol több napi bolyongás után tudtam meg, hogy dinamitot, lydittet szállítottunk.

Váltott hajón tovább utaztam Alexandriába s onnan Kairóba.

Kairóban a helyi viszonyokkal s a gyönyörű naplementékkel megismerkedve, tovább utaztam Suezbe, a Vörös-tenger szűk öblének megtekintésére, ahol a zsidóknak a Szinai-hegy felé át kellett a homokpadkán kelnie. Suezből Porte Saidon át Jaffába, Jaffából pedig vasúton Jeruzsálemben voltam december közepén, ahonnan Jerichót, a Holttengert s a Jordánt meglátogattam, s a Karácsony éjszakát Betlehemben a klastromban töltöttem.

Azοn a helyen, ahol állítólag a Jézus születése történt, pinceszerű lemenettől balra van egy húsz centiméter átmérőjű nyílás, a kőről sárgaréz lemezen kivésve az van írva: ''in questo loco Nata Maria Jesu Cristo'', ez tehát a földön van, s így a jászolban való születés csak az európai szegény festők, akik Betlehemben nem jártak, fantáziájában született meg, különben itt jászol nem is lehetett, mert itt nincs jászolra szükség, itt nincs szénahalma s eféle etetni való, az csak Európában van bőven. A másik hiba az, amely engem zavart, ezt a mesefestő Rubensnek tulajdonítom, aki minden harangozást ki tudott színesíteni, de a természetet s egy szivárványt sem tudott festeni, a hátteret nem ismerte, így hát nem is ismerhette azt a nehézséget, amely az egyiptomi menekülésnek útjában állott, mert Betlehemből a homoksivatagon át nem menekülhetett; a homokon nincsenek festői ligetek, pihenőre alkalmas források és árnyékos helyek: az a gyermekmészárlás is elmaradhatott volna, mert a festőnek ha isteni, akkor a valót kell festeni, ha pedig színész és komédiás, azt Rubensnek mint II.-od rendű csillagnak illendő lett volna tudnia, mert ezekkel a mókákkal az emberek nem lettek okosabbak és nem közeledtek a valósághoz, hanem eltávolodtak.

A mostani háborúban Rubensnek is szerepe van, de nemcsak Rubensnek, hanem a többi utánérző utánzónak, aki kenyérkeresetből, νagy hiúságból festett valótlanságokat. A háború után ezeket a valótlanságokat el kell távolítani és kuriózumként külön kiállítani νagy mint értékteleneket megsemmisíteni.

Betlehemben a Salamon nyaralójában gondolkozom, micsoda nyomorban élhetett az a szegény bölcs Salamon - három medencét készített a pici forrás körül, melyek vízzel sohasem teltek meg, a pici forrás nyáron ujjnyi vastagságú vizet eregetett magából s mert elvezetve nem volt, a közelben tócsát képezett s a Salamoni tavak elnevezése is ebből keletkezett.

Ma ez a víz vékony csővel Jeruzsálembe folyik, a törökök szent kútjaiba lábmosáshoz gyülemlik.

A másik szegénység, ami Betlehemben szembeötlött, az a városon kívül az országút mentén Ábrahám feleségének: Rachel sírja volt. Magában Jeruzsálemben sem csatorna, sem ivóvíz nem volt, sem régen, sem most nincsen, pénzt nem verettek, a görögök-rómaiak pénzével, egyiptomiakkal csak a levegőbe, százzal hadakozhattak, de azért még ma is vannak szentírások, amelyek Nablusban készülnek s Jeschiba nevű császár hadai az egyiptomiakkal küzdenek. Még mulatságnak sem mulattat, ha a XX. században, tehát még ma is ilyen mesékkel terheljük a fiatalságot, amelynek nincs módja, hogy ezekről személyesen, a helyszínen meggyőződjék s arról a nyomorról magának fogalmat alkosson, hogy küzdöttek, de soha nem éltek a régi zsidók, s hogy küzdenek és alamizsnából tengődnek a mostani zsidók Jeruzsálemben.

Alkalomadtán erről majd bővebben írhatok.

Most azonban menjünk Kairóba vissza, a naplemente tanulmányozására. Tanulmányozás közben ráakadtam a sokat keresett napút színeinek világító fokozatára.

E felfedezésemről úgy a kultuszministeriumot, mint Hollósy festőt Münchenben táviratilag tudósítottam, amint tehát az új, felfedett színekkel a festménnyel elkészültem, Jeruzsálembe rándultam s ott 67 életnagyságú alakkal megfestettem a vallásdisputát, az imát a panaszfal körül, s ahogy ezt gyorsan befejeztem, máris útrakelve a Tátrában vagyok; de már a Tarajkán nem gondolkozom azon, hogyan festem meg a nagy Tátra látképét a vízeséssel. Még csak rajzpróbára sem került a dolog, hanem egyenesen a nagy vásznat távirati úton rendeltem meg. A festmény megvolt alapozva s a felkai parkban télire. elraktározva.

A Kárpátokból szeptemberben távoznom kellett, az utam Athénbe vezetett. Athénbe érkezett atyám halálának híre, aki 88 évet élt és csak 65 éves korában egyetemen orvostudor lett...

Athénben igazi szobrászati munkára akadtam, vagyis igazi emberi érzésre bukkantam, ahol arról győződtem meg, hogy a szép Galathea nem mese, hanem valóság; a görögök kezében a hideg kövek megelevenedtek, kar és fejnélküli torzók beszédesek lettek; holott a rómaiaknál a híres Mózes még ma is néma, a mestere hiába nógatta, hogy parla!

Ezért dühösködik még ma is Róma, levegő után kapkod, mert érzi, hogy közeledik az Istennek teljes valósága. És ez alatt a benyomás alatt mondá az athéni kritikus, amikor a Jupiter templomfestménnyel kész voltam; végre valahára van egy külföldi, aki az athéni levegőt meg tudja festeni, nyitva az útja.

Athénból Taorminába siettem, ahol reám várt egy olyan naplemente, amellyel tisztában voltam, hogy az lesz a világnak a legszínesebb napút-festménye. Itt sem kellett gondolkoznom sokáig a kivitelre nézve, mindennel tisztában voltam - nem maradt egyéb, mint a vászon sürgős megrendelése. Meg kell jegyeznem, hogy a húsz négyzetméteres festmény, mikor a műterem ajtaját megnyitottam, a közönségre oly hatással volt, hogy tombolt meglepetésében: az utca tele volt: ''il maestro, ungherese trovasto, nostro antico, theatro greco''. Már itt nagyobb összeggel a festményt ott akarták tartani.

Ezzel az eredménnyel búcsúztam el a hosszú vajúdás után Taorminától, fel a Tátrába az elraktározott munka folytatására, s ahogy ezzel is készen lettem, észre vettem, hogy e két nagy munkával a világot már meglephetem.

E célból terveztem azt, hogy az irányadókat Budapestről különvonaton meginvitálom magamhoz egy villásreggelire, s a festményeket a parkban mutatom be meglepetésre.

Amit én a sors beleegyezésével kieszeltem szépen, az a politikai helyzet miatt vált kivihetetlenné.

Szeptemberben Damaszkuszba utaztam, Budapestet érintettem s néhány napra a városligeti nagy iparcsarnokban állítottam ki a nagy vásznakat keretek nélkül. Eltekintve a helyi érdeklődéstől, két érdekes esetet kell felemlítenem: az egyik egy Kaukázusból jött művész odanyilatkozott, hogy Európa a japánoktól sokat tanult, de Öntől uram még többet fog tanulni.

A másik eset: két berlini tanár azzal a kéréssel fordult hozzám, engedjem meg, hogy a kiállításra meghívhassák Wilhelm Ostwald dr. híres tudós tanárt, aki nemrég a császár előtt olyan felolvasást tartott, hogy hagyjunk fel az olajfestészettel, mert nem tudjuk a régiek technikáját utánozni, nem tudunk fehéret festeni, nem tudjuk a világító színeket előállítani s nem tudunk tartós színekkel festeni, mert festményeink idővel barna „szósszá” válnak s a művészetnek kárt okoznak. Minthogy ezen a kiállításon épp az ellenkezője van igazolva, itt fehér színek pompáznak, világító színek ragyognak s az évekkel előbb festett vásznak olyanok, mintha tegnap lettek volna festve.

Ezzel az eredménnyel tehát, ha ez átutalható „übertragbar” az egész festői technikát meg lehet menteni a csődtől, amelyre a tudós tanár a világot figyelmeztette.

A levél Berlinbe ment, de onnan visszakerült azzal, hogy a tanár Lipcsében lakik, tehát oda lett újból címezve. Időözben nekem utaznom kellett Damaszkuszba, s a levélre a feleletet - ha jól tudom - Beyruthban kaptam meg, mely a látogatást januárra kitolta.

Amint Damaszkusz utcáit járom, s a vidéken is szorgalmasan kutatom a nagy motívumot, előáll görögnek látszó ember s olasz nyelven mondja: Ön uram nemde egy nagy festményhez, keresi a motívumot, de ezt Damaszkuszban nem találja, most jövök Baalbekből, ahol a templomot a legszebb világításban láttam, siessen oda, most van az ideje, a keresett motívumot ott találja.

Másnap hajnalban a naptemplommal szemben levő Hotel Viktoriában álmomból felriasztott egy fény, mely tűzvörösben húzódott le a magas Libanonról, belángolta a Hellios oszlopait aranylehelettel s átkarolta a Bachus, Antonius és Vesta templomait világító színekkel. Önmagától előállott az 1880-iki kinyilatkoztatás tartalma, vagyis a világ legnagyobb napút plein air motívuma.

A motívum, helyesebben a látlat 350 méter hosszú volt; ehhez járult a kőbányában fekvő 21 méteres áldozó kő, mely a festményt költőileg kiegészítette, így került Pórisba a nagy kristálypalotába, a közönség elébe, s a kritika röviden - ez a munka a világot túlszárnyalta.

Ez az értelme annak a parányi kis magnak, mely kezembe adatott: hogy a világot egy szellemi akaraterő fejleszti és semmiből életre kelti.

A kinyilatkoztatás világfejlesztő szelleme nem ismétli magát, ezért úgy a természetben, mint az emberművelődés történelmében csak elvétve találkozunk maradandó monumentális képpel: ilyen különböző három pont a természetben: az egyik a Tátrában, a másik Szicíliában és a harmadik Siriában van megörökítve. A három világraszóló motívum lett a XX. század emberművelődés korszakára fenntartva, egyben pedig a világfejlesztő nagymester igazolására odaállítva.

E munkák befejeztével a nyarat a libanoni cédrusoknál töltöttem, ahol cédrusokat festettem. Később hosszabb tartózkodásra Aleppo városát kerestem fel, ahonnan két hónapi tartózkodásom után egy kígyó zavart el Innen egyenesen Budapestre jöttem, ahol egy irányadó helyen kétkézzel, de csillogó szemmel azzal fogadtak: talán a Jó Isten küldte hozzánk, hogy segítsen mirajtunk, mert ebben a rettenetes helyzetben mi már tovább nem élhetünk.

E beismerés után nagyobb figyelemmel kísértem a közállapotokat, a politikai, írói és a művészi mozgalmakat, ahol rövidesen meggyőződtem arról, hogy kisebb-nagyobb körök (klikkek) lefoglaltak minden helyet, - uralják a helyzetet, ahová idegen be sem léphetett, s amidőn egy nagyobb társaságban megfeleltem arra, hogyan éltem 1880. óta egy felsőbb szellemi akarat szolgálatában, s Budapesten nyáron gyümölcsön és zöldségen; télen sültkrumplin vajjal s almával húsz fillérből megvacsoráztam, hihetetlenül hangzott s az étrendem ellenőrizve volt.

Ezért írá Sz. Z. a Pesti Hírlapban Csontváry próféta címen, hogy karalábén éldegél, alkohol, nikotinnak dühös ellensége, szeretné kipusztítani a föld színéről: de elkésett vele; háromezer évvel előbb bevált volna prófétának: de ma - szelíd józan gondolkozásán - mi megromlott kulturált emberek csak mosolyogni tudunk, különben kedves Csontváry bácsi nemcsak prófétai bölcselő, hanem tulajdonképpen festő s nem minden mag nélkül tartogat raktáron 20-30 méteres vásznakat, mi kívánjuk, hogy tervei sikerüljenek.

...Én feláldoztam az életemet megtudandó, mi a való, hogy fejlődik ki a világ és hogy fejlődik tovább, mert minden ami van a pozitívum akaratából fejlődött ki s ami lesz a pozitívum kinyilatkoztatása alapján fog kifejlődni.

----

&lt;center&gt; Vége. &lt;/center&gt;

[[Kategória:Szövegek]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>A Túlvilág</title>
    <id>207</id>
    <revision>
      <id>4550</id>
      <timestamp>2006-08-29T08:01:27Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>{{fej}}</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     = Csontváry Kosztka Tivadar
| cím        = A Túlvilág
| szakasz    =
| előző      =
| következő  =
| megjegyzés =
E lapon [[w:hu:Csontváry Kosztka Tivadar|Csontváry Kosztka Tivadar]] ([[w:hu:1853|1853]]-[[w:hu:1919|1919]]), magyar [[:w:hu:Kategória:Magyar festők|magyar festő]] egyik rövid írását adjuk közre. Az eredeti, sok helyütt régies szöveg helyesírásán nem változtattunk. A szövegben szerepel néhány betoldott magyarázat, ezeket [ ] jelek közé tettük.

Megjegyzés: A szerző [[w:hu:1919|1919]] óta, tehát több mint hetven éve halott, ezért [[w:hu:Wikipédia:Copyright|tudomásunk szerint]] e dokumentum [http://www.hpo.hu/jogforras/shlaw.html?9976:31pC a magyar szerzői jogi törvények] alapján szabadon felhasználható.
}}

„Ismerem az utat, amerre mennem kell. Ismerem a szellemi hatalmat, világteremtő energiát, mellyel számolnom kell; semmi kétség, hogy egy még legjobb világrészbe kerülünk, és kiapaszthatatlan szépségekben gyönyörködünk.”

----

&lt;center&gt; Vége &lt;/center&gt;

[[Kategória:Szövegek]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>A Pozitívum</title>
    <id>208</id>
    <revision>
      <id>4549</id>
      <timestamp>2006-08-29T07:57:50Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>{{fej}}</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     = Csontváry Kosztka Tivadar
| cím        = A Pozitívum
| szakasz    =
| előző      =
| következő  =
| megjegyzés = 
E lapon [[Szerző:Csontváry Kosztka Tivadar|Csontváry Kosztka Tivadar]] ([[w:hu:1853|1853]]-[[w:hu:1919|1919]]), magyar [[:w:hu:Kategória:Magyar festők|magyar festő]] egyik önéletrajzi ill. [[w:hu:filozófia|filozófiai]] írását adjuk közre. Az eredeti, sok helyütt régies szöveg helyesírásán nem változtattunk. A szövegben szerepel néhány betoldott magyarázat, ezeket [ ] jelek közé tettük.

A szerző [[w:hu:1919|1919]] óta, tehát több mint hetven éve halott, ezért [[w:hu:Wikipédia:Copyright|tudomásunk szerint]] e dokumentum [http://www.hpo.hu/jogforras/shlaw.html?9976:31pC a magyar szerzői jogi törvények] alapján szabadon felhasználható.
}}

[[A Lángész]] című kis füzetben sejtve jeleztem, hogy egy nagyarányú kibontakozás előtt állunk, a sejtelmet támogatta az, hogy engem 1880-ban a pozitívum megszólított és bizonyos munkakörrel felruházott, melynek befejezésére várnom és hallgatnom kellett.

A nagyarányú munka egyik cyklusa Párisban a világot túlszárnyalta, ezzel igazolva volt, hogy akadémiákon túl is van valami, amihez az embereknek hozzá lehet férni s ez a pozitívum. A Pozitívum kinyilatkoztatással érintkezik az emberrel s felvilágosítja s oktatja oly dolgokról, amiről semmiféle akadémiának tudomása nincsen és nem lehet. Ebből tehát az következik, hogy nekünk embereknek nem kell kétségbe esni, ha stagnáció vagyis megállás áll be az emberművelődés történelmében. Az emberművelődés történelme csak nagy ritkán lesz igénybe véve különösen - és ez a fajkibontakozás alkalmával megy végbe.

A körülöttünk közelebb élő nemzetek közül fajtulajdonsággal kibontakoztak már a napimádók, ide tartoznak az őseink, az arabok és a görögök. A görögök után uralomra jutottak a rómaiak, de ezek már két ezer évvel előbb Bacchus-imádók voltak, így hát a pozitívummal semmiféle összeköttetésben nem állottak, ezt igazolja az a Bacchus templom, amit a rómaiak Baalbekben felállítottak.

Jóllehet e hitetlen állapot megszüntetésére a sors a Bacchus-templomot földrengéssel sújtotta s az erkölcstelen államot tűzzel is pusztította, később még Attilával is megostoroztatta, de anyagi érdek, a hitetlen, beszámíthatatlan állapot állami züllést is hozott létre, s e züllésből menekült Róma a kereszténységbe.

Ma, amikor az európai felfordulást a merkantil órával mérik, s bűnbakul Vilmos császárt emlegetik, ez csak arra vall, hogy egyetlenegy ember sincsen, aki látná s aki az európai kultúrának alapjait vizsgálná, s amikor a virágokat szemléli, az elvetett magra is gondolna. Igen, az európai kultúrvilágnak a magja Rómában lett pácolva, s hogy e pácból mi került ki, azt igazolja a „parla”! &lt;!-- „Beszélj!” (olaszul) --&gt;

Ma már nem titok, hogy a görögök érzéke az Isteni ihlettel összeköttetésben volt, de az sem titok, hogy a rómaiak Bacchussal összeköttetésben állottak, a perspektívát nem érzéssel, hanem számozással pótolták. Még a XV. században is Leonardo mérnöki távlatával szemben egyetlen egy Raffael volt az, akit a pozitívum ihlete meglátogatott és a plein air távlatba beavatott, de a legmagasabb fokot ő sem érte el. Ellenben az ógörögök összeköttetése oly tiszta volt, hogy a hideg követ is képesek voltak megszólaltatni. Mnesikles Nike torza felolvadása igazolja! - De igazolja azt is, hogy a rómaiak alkotásai a görögök utánérzéséből, utánzatából, főleg pedig a kiszámított távlatból táplálkoztak. Ez alkalmat adott a gyenge tehetségűeknek arra, hogy számítással alkossanak oly munkát, amire ihlet hiányában képtelenek voltak.

Innen kezdődött a sok apró csillag csillogása, amit betetőzött manapság a photographia; amely nemzetnek nincs eredeti művészete, nincs fajtulajdonságának jelleme, amely országban a művészet utánérzés, utánzatokból fejlődik, ott az állam törvényeit nem tisztelik, amely országban a művészetek élén utánérző, utánzó egyedek állanak, ott más pályán is tehetségtelen, protekciós egyedek uralkodnak. Tehetséges művész az, aki az élő perspektívát meg tudja csinálni. És ez a minimum az, amit ma a mozgó képekkel szemben lehet követelni.

De nemcsak a szobrászat és a festészet terén, hanem minden téren, ahol újat kell teremteni, tehát még a politikai és hadászati téren is művekre van szükség, aki Isten ihletével újat képes teremteni, a hideg számító holt távlattal szemben pedig felül tud kerekedni. Ezt igazolja a mazúri tavak hősének az eljárása, ki minden lépésnél az Isten útját, a pozitívumot látja.

Nézni nézhet mindenki, de látni csak az láthat, akit az Isteni gondviselés ezzel a képességgel különösen megáldott. És ezek a különös képességgel megáldott emberek vannak hivatva az ember művelődéstörténelmét gyarapítani, vagyis az adott esetben az Isteni bölcsességet igazolni.

Én, Kosztka Tivadar, ki a világ megújhodásáért ifjúságomról lemondottam, amikor a láthatatlan Szellem meghívását elfogadtam, akkor már rendes polgári foglalkozásban, kényelem és bőségben volt részem. De elhagytam hazámat, mert el kellett hagynom, és csak azért, hogy életem alkonyán gazdagnak és dicsőnek lássam. E cél elérése miatt évek hosszú során át Európát, Afrikát és Ázsiát utaztam be, hogy a megjövendöit igazságot megtaláljam és a gyakorlatban festményben átvihessem, s mikor már megvolt a szükséges hadseregem, Párisnak tartva 1907-ben milliókkal szemben álltam egyedül az isteni gondviselés eredményével, s az egész világ hiúságát pocsékká zúztam; egy napon Párist kapitulációra bírtam s a világot túlszárnyaltam, de tíz millió embert el nem pusztítottam, csupán kijózanítottam őket, a dolgokból reklámot nem csináltam, mert a kufárok sajtójával nem törődtem, hanem elvonultam a Libanon tetejére s ott cédrusokat festettem. Így a magányban szép csendesen, ma már őszbe borult fejjel azon gondolkozom, mi célja volt ennek a nagy háborúságnak, mikor hatalommal, anyaggal terhelten a mennyországba úgysem juthat senki sem. Istentelenül pedig, kérdem, mi célja van az embernek a földön?

Miért nem vesszük észre, hogy százféle nyavalya van, mely a testet rágja, ami tulajdonképpen speciális európai betegség, ahol az emberek sarlatánok után indulnak, salvarsanokban keresik a gyógyulást, és napi eledelül használják az Isten káromlását és tagadását. Isten tagadásával már kétezer évvel előbb a Rómaiak Baalbekben Bacchus, Antonius és Veszta-szűznek templomot emeltek, s ezek a rómaiak voltak később egész Európának urai és valláserkölcsi téren elöljárói. Innen áradt szét a nagy Istentelen káosz minden téren. Körül lett vonalazva először az Isten, hamis vonal alá került a közerkölcs, az anyagelosztás kötve lett a római joghoz, a pazar, szertelen élvvágy határokat nem ismert, s habár mindezt az isteni végzet földrengéssel sújtotta, intelmül Herkulaneum és Pompejit elpusztította. Attilát a közerkölcs helyreállítására mozgósította.

Ma a XX. században élűnk, az Isteni végzetnek tudtommal más a kívánsága. Egészséges ember, egészséges szívvel és érzéssel fejlődjék tovább az ember művelődéstörténelmének igazolására.

Uram! A világ megújhodásában és kialakulásában részt akarok venni azzal a teljesítménnyel, mely 1880-ban Égi jóslat szerint 1907-ben jött létre. Az idemellékelt párisi katalógussal is igazolom, hogy ez a munka Párisban be lett mutatva; mikor a New York Herald kritikusa ezt igazolta, hogy ez az eredmény a világ minden munkáját túlszárnyalta.
Később kísérlet történt, hogy Bécs és Berlinben ez a dolog méltó helyen kiállítható legyen, de ez a terv a vállalkozó hűtlensége miatt abba maradt. Ránkszakadt a háború, s ebben a veszedelmes állapothoz hozzájárult súlyos betegségem, mely korlátozta minden cselekvésem, sőt még a koronázás alkalmával sem volt módomban a koronázási jelenetet végig tekinteni, és ez csökkentette a lehetőséget egy nagyarányú festmény megörökítéséhez. Ma cselekvési szabadságomat az Isten visszaadta, erőteljes egészséget is adott e sorok megírására. Kérem Nagyméltóságodat, felségénél haladéktalanul bejelenteni azt, hogy ilyen esemény az ezredek alatt is a legritkább esetben fordul elő, legutóbb pedig csak Raffael volt némileg ezzel felruházva, ami a jóslatban különösen volt hangoztatva. Méltóztassék előadni továbbá azt is, hogy a teljesítmény világraszóló perspektívát is tartalmaz, vagyis az iskolák számára új rajz vonalat, melynek segítségével ki fog alakulni az érzés távlata, a festészetben pedig a napút színárnyalata. De ezzel még nem merül ki az isteni kapcsolat nagyarányú koncepciója.

:a háború
:asszony leányaink a kóbor dámákkal szálltak síkra, &lt;br&gt; ezzel tetőzve volt a divat hóbortja.
:festő szobrászaink elmerültek az utánzatokba, &lt;br&gt; ezzel a művészet ki lett szolgáltatva.
:keleti fantáziával készült a biblia,&lt;br&gt; a természet ismeretből megyünk a moziba.
:Titkos társulatok bérletbe vették az Isten imádását&lt;br&gt; s csengős perselyekbe gyűjtötték a magját.
:Titkos társulatok alakultak az Isten tagadására,&lt;br&gt; a tekintély lerombolására.
:Titkos társulatok alakultak a fajok elhomályosítására,&lt;br&gt; az egyéni képesség megakadályozására.
:Titkos társulatok alakultak az anyag felhalmozására,&lt;br&gt; a hatalom megbénítására.
:Titkos társulatok alakultak a történelem meghamisítására,&lt;br&gt; a fajbeli erény elpusztítására.
:Titkos társulatok alakultak a nemes fajok kiirtására,&lt;br&gt; a fajtulajdonságok megbénítására.
:Titkos társulatok alakultak a tehetetlenek fenntartására,&lt;br&gt; az anyagi jónak megosztására.
:Titkos társulatok alakultak a szeszes italok pártolására,&lt;br&gt; az ember egészségének megrontására.
:Titkos társulatok alakultak a dohányzás meghonosítására,&lt;br&gt; a nagymérvű húsevés fogyasztására.
:Titkos társulatok alakultak a tea, kávé, ópium, cocain és morphium forgalmára, a telhetetlen kalmárok gazdagítására.
De alakultak titkos társulatok az arany, gyémánt s minden érték lefoglalására és a kőszén elpusztítására. De alakultak társulatok emberhús vásárlására, az Isteni teremtmény meggyalázására.
Társulatok alakultak a fajtalanságra, a testi élvezet kihasználására.
Társulatok alakultak a kenyér, zsiradék, a tej hamisítására s a liszt értéktelen osztályozására.

De kialakultak társulatok mindennek a hamisítására, csak nem az Isten imádatára.

Miért kötötte határokhoz az Isteni bölcselet ezen a világon mindent, ami fajtulajdonságot jelent?

Fajtalan nemzetközösséget, fajtalan közös szerelmet nem ismer el a természet.

Ti, hibás emberek, nem elég, hogy a sarlatánok útjain eltévedtetek, hanem az isteni természettel szemben támadásba mentetek. Ti nem voltatok megelégedve az egészséges tiszta levegővel, megrontottátok füsttel, bűzzel, ti nem voltatok megelégedve a legjobb forrásvízzel, teli tettétek magatokat különféle szesszel, tinektek hiába sütött a nap - ti nem vettétek észre, tielőttek hiába zúgnak a patakok, rohannak a folyók, megtermékenyíteni őket, ti nem voltatok arra valók.

Ám menjetek az ócsárolt barbárokhoz, akárcsak a Földközi-tenger partokhoz, mit művelnek ott az emberi kezek kis folyó vízzel, mentén letelepszenek. Milliók számára különfélét termelnek. Ők nem zúgolódnak a kis forrás, patak mentén, addig mi az egyik határban a kimaradt eső miatt zúgolódunk, a másik határban a bő eső miatt káromkodunk, a nagy vihar közeledtére a korcsmában pipára gyújtunk.

Ezek a hibák, melyek általánosan feltűnnek a világlátott egyén szemében, lehetetlen, hogy uralkodjanak a természetben. Éppen azért, mert az Isteni természet ezeket nem tűri, az emberi nem fajtulajdonságát elveszti. Fajtulajdonság nélkül a családfa nem fejleszthető, fejlesztés nélkül az élet ezen a földön nem folytatható.

----

&lt;center&gt; Vége. &lt;/center&gt;

[[Kategória:Szövegek]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Műhely</title>
    <id>210</id>
    <revision>
      <id>5809</id>
      <timestamp>2006-12-19T05:26:21Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>KeFe</username>
        <id>7</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>elütés jav...</comment>
      <text xml:space="preserve">[[Kategória:Műhely|{{PAGENAME}}]]
__NOTOC__
&lt;nowiki&gt; __NOEDITSECTION__&lt;/nowiki&gt;
&lt;div style=&quot;display:block;border:1px solid #aaa;vertical-align: top;width:99%; background-color:#ffffff;margin-bottom:8px;margin-top:5px;padding-left:5px;padding-right:4px;&quot;&gt;
&lt;h2 style=&quot;padding:3px; background:#87cefa; color:#000; text-align:center; font-weight:bold; font-size:150%; margin-bottom:5px;margin-top:0;margin-left:-5px;margin-right:-4px;&quot;&gt;A MŰHELY célja
&lt;div style=&quot;float:left;margin-left:0.7em;margin-right:0.7em&quot;&gt;
[[Kép:Wikiforrás-02.PNG|100px|left|A ''Wikiforrás'' logó.]]
'''Műhelyeknek''' azokat a fejlesztési elképzeléseket nevezzük, amely egy hosszabb távú, jelentős vagy új tartalmi területet érintő változtatások elveit, módszereit foglalja magába.

A műhelyek tehát szerkesztői munkacsoportok, akik elveiket, módszereiket a Wikikönyvek irányelvei betartásával maguk határozzák meg.&lt;/h2&gt;

&lt;center&gt;&lt;big&gt;&lt;b&gt;Jelenleg működő műhelyek&lt;/b&gt;&lt;/big&gt;&lt;/center&gt;&lt;br&gt;
* Névtér műhely      
* Kategória műhely


-----


&lt;div style=&quot;text-align:right;margin-right:10px;margin-bottom:4px;&quot;&gt;'''[[Wikiforrás:Segítség/Színek|Színek kiválasztása]]'''&lt;/div&gt;
&lt;/div&gt;

&lt;div style=&quot;display:block;width:99%;float:left&quot;&gt;
&lt;div style=&quot;width:100%;display:block;float:left;&quot;&gt;
&lt;div style=&quot;display:block;border:1px solid #aaa;vertical-align: top;width:100%; background-color:#ffffff;margin-bottom:10px;padding-bottom:5px;padding-left:5px;padding-right:4px;&quot;&gt;

&lt;h2 style=&quot;padding:3px; background:#87cefa; color:#000; text-align:center; font-weight:bold; font-size:100%; margin-bottom:5px;margin-top:0;margin-left:-5px;margin-right:-4px;&quot;&gt;Műhely indítása&lt;/h2&gt;

Ha egy műhelyt szeretnél indítani, azt először az [[Wikiforrás:Segítség/Felhasználói lap|'''Userlapod''']] alatt készíts vázlatot, a jelenlegi műhelyek lapjai segítséget nyújthatnak ebben.

A műhely lapján érdemes legalább a következőket feltüntetni:
*Műhely célja:
*Tagjai, későbbi csatlakozók
*A kívánatos állapot felvázolása
*Mire kell ügyelni a munka során

Az új műhelyterveket érdemes kihirdetni a  [[Wikiforrás:Társalgó|Társalgóban]]. Keress társakat, például a [[Wikiforrás:Wikipédisták szakterületek szerint|Wikipédisták szakterületek szerint]] listában, ilyenkor osszátok be, ki mit vállal. Ha mindezeken túljutottál, akkor mozgasd át a vázlatod a '''Műhely/Xxxxx műhely''' névre, és nyugodtan dolgozhatsz.


&lt;/div&gt;
&lt;div style=&quot;display:block;border:1px solid #aaa;vertical-align: top;width:100%; background-color:#ffffff;margin-bottom:10px;padding-bottom:5px;padding-left:5px;padding-right:4px;&quot;&gt;

&lt;h2 style=&quot;padding:3px; background:#87cefa; color:#000; text-align:center; font-weight:bold; font-size:100%; margin-bottom:5px;margin-top:0;margin-left:-5px;margin-right:-4px;&quot;&gt;Névtér műhely&lt;/h2&gt;
A [[Wikiforrás:Műhely/Névtér|Névtér műhely]] célja, hogy a jelenleg kaotikus állapotokat mutató Wikiforrás lapokat 3 csoportba ([[Wikiforrás:Wikiforrás]], [[Wikiforrás:Segítség]], [[Wikiforrás:Irányelvek]]) allapjaiként sorolja be: 


&lt;/div&gt;

&lt;div style=&quot;display:block;border:1px solid #aaa;vertical-align: top;width:100; background-color:#ffffff;margin-bottom:10px;padding-bottom:5px;padding-left:5px;padding-right:4px;&quot;&gt;

&lt;h2 style=&quot;padding:3px; background:#87cefa; color:#000; text-align:center; font-weight:bold; font-size:100%; margin-bottom:5px;margin-top:0;margin-left:-5px;margin-right:-4px;&quot;&gt;Kategória műhely&lt;/h2&gt;
*[[Wikiforrás:Kategóriajavaslatok|Kategóriajavaslatok]]


&lt;/div&gt;

&lt;div style=&quot;display:block;border:1px solid #aaa;vertical-align: top;width:100%; background-color:#ffffff;margin-bottom:10px;padding-bottom:5px;padding-left:5px;padding-right:4px;&quot;&gt;

&lt;h2 style=&quot;padding:3px; background:#87cefa; color:#000; text-align:center; font-weight:bold; font-size:100%; margin-bottom:5px;margin-top:0;margin-left:-5px;margin-right:-4px;&quot;&gt;Sablonok műhely&lt;/h2&gt;
[[/Sablonok műhely]]

&lt;/div&gt;
&lt;/div&gt;

&lt;div style=&quot;width:43%;display:block;float:right;&quot;&gt;
&lt;div style=&quot;display:block;border:1px solid #aaa;text-align:center;vertical-align: top;width:100%; background-color:#ffffff;margin-bottom:10px;padding-bottom:5px;padding-left:5px;padding-right:4px;&quot;&gt;

&lt;h2 style=&quot;padding:3px; background:#87cefa; color:#000; text-align:center; font-weight:bold; font-size:100%; margin-bottom:5px;margin-top:0;margin-left:-5px;margin-right:-4px;&quot;&gt;És a többi&lt;/h2&gt;
&lt;nowiki&gt;{{Sablon:stb/a megjelenítendő sablon}}&lt;/nowiki&gt;

&lt;/div&gt;

&lt;div style=&quot;display:block;border:1px solid #aaa;vertical-align: top;width:100%; background-color:#ffffff;margin-bottom:10px;padding-bottom:5px;padding-left:5px;padding-right:4px;&quot;&gt;
&lt;h2 style=&quot;padding:3px; background:#87cefa; color:#000; text-align:center; font-weight:bold; font-size:100%; margin-bottom:5px;margin-top:0;margin-left:-5px;margin-right:-4px;&quot;&gt;És a többi&lt;/h2&gt;
&lt;nowiki&gt;{{Sablon:stb/a megjelenítendő sablon}}&lt;/nowiki&gt;
&lt;/div&gt;
&lt;/div&gt;

&lt;/div&gt;
&lt;div style=&quot;display:block;float:left;width:100%;&quot;&gt;
{| align=&quot;center&quot; border=&quot;0&quot; cellpadding=&quot;4&quot; cellspacing=&quot;4&quot; style=&quot;border: 1px solid #CCCC99; background-color: #e0ffff&quot;
|-
|'''[http://hu.wikiforrás.org/w/wiki.phtml?title=vita:{{PAGENAME}}&amp;action=edit&amp;section=new Üzenet hagyásához, kattints ide]'''&lt;/div&gt;&lt;br&gt;
|}
&lt;/div&gt;
&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
&lt;/div&gt;</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Kategóriajavaslatok</title>
    <id>211</id>
    <revision>
      <id>4533</id>
      <timestamp>2006-08-29T06:55:13Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>/* [[:Kategória:Vallási szövegek]] vagy [[:Kategória:Vallás]] */ linkjav</comment>
      <text xml:space="preserve">__NEWSECTIONLINK__
A [[Wikiforrás:Segítség/Hogyan használd a kategóriákat|Hogyan használd a kategóriákat]] lapon olvashattad, hogy milyen elveket szeretnénk követni a kategóriáknál. Ez nem könnyű, főleg, ha még nem terveztél ilyen hierarchiát. Ez a lap segíteni próbál neked abban, hogy az általad kívánt kategória jól illeszkedjen a Wikikönyvek céljaiba (amik az ''áttekinthetőség'' és ''könnyű használhatóság'', legfőképp). Nem kell természetesen semmit sem követned, ami itt (vagy bárhol) olvasható, hiszen a többiek ki tudják javítani a logikátlanul nyitott kategóriákat. Ha ezen a lapon megbeszéled előre, akkor csupán időt spórolsz meg mindenki másnak.

A ''Hogyan használd a kategóriákat'' lapon olvasható elveket könnyebb úgy követni, ha előtte az általad tervezett kategóriák struktúráját (vagy csak egy adott kategóriát) itt leírsz, mint javaslatot, és hagysz rá 3 napot, hogy mások azt kommentálják, javaslatokat tegyenek. Így mások fel tudják hívni a figyelmed a problémákra (melyeket a már említett „Hogyan használd a kategóriákat” lapon olvashattál).
Ezen a lapon lehet folytatni általánosabb vitákat is a kategóriákkal kapcsolatban.
&lt;div style=&quot;margin:2em;padding:1em;border: 3px groove blue;text-align:center&quot;&gt;
[{{SERVER}}{{localurl:Wikiforrás:Kategóriajavaslatok|action=edit&amp;section=new}} Új kategóriajavaslat]
&lt;/div&gt;
:: A javaslatok a javaslat időpontja szerint rendezve kerülnek fel, legfelül a legrégebbi javaslattal.
# Kattints az &quot;Új kategóriajavaslat&quot; feliratra, 
# a megjelenő szerkesztő lap címsorába írd be az új kategóriát,
# és a címsor alatt indokold meg... 
# Javaslatodat, vagy hozzászólásodat a 4 kötőjellel (----) zárd le.
* Észrevételeidet, javaslatodat a kategória nevére hivatkozva a vitalapon teheted meg...
== Archívum ==
A lap régebbi tartalmát az alábbiak tartalmazzák:

__TOC__
== Kategóriajavaslatok ==
Javaslom, hogy kategóriát csak akkor hozzunk létre (a jelenlegi és még szükségeseken túl), ha valaki elkezdi egy könyvének kialakításását, megtervezését. A könyv tervezése során minden képpen kérdezzünk rá, hogy Ő milyen kategóriákat javasol. Mert a Könyvének lehet olyan címe is, hogy az nem alkalmas kategória névnek, és a fejezetek, sőt egyes esetekben a lapok is kerülhetnek &quot;külön&quot; kategóriába, Vagyis a Könyv kategóriáját hívjuk gyüjtő kategóriának..., amibe beletartoznak a fejezetek és azok alatti lapok kategóriái. Így nem csak rendezett lesz, hanem a kategóriák lapról is kiválasztható egy - egy belső téma. [[user:KeFe |  - Üdv. » KeFe «]]  [[user vita:KeFe| ✍ ]] 2006. január 6., 11:39 (CET)

Egyetértek. Igazából kategóriát - ritka kivétellel - csak szavazás után lehet létrehozni, ahogy a wikipédiában is. [[User:Gubbubu|Gubb]]_[[User_vita:Gubbubu| ✍]] 2006. január 7., 08:57 (CET)+

Azt hiszem én is egyetértek KeFével. Azzal viszont nem, hogy csak szavazás után. Szerintem aki létrehoz egy új könyvet, szavazás nélkül létrehozhatja a könyv saját kategóriáját is, és a könyvhöz tartozó alkategóriákat is, amik alkategóriái a könyv gyűjtőkategóriájának. Ez lene a ritka kivétel? A nevekkel vigyázni kell, hogy ne legyen szüksége két könyvnek ugyanazon nevű kategóriára. Szerintem olyan nevet kell adni a könyvnek, hogy az jó legyen gyűjtő kategórianévnek is. Aztán valahogy ebből kéne képezni a többit. És hasonlóan eljárni a sablonokkal is, bár ott nincs gyűjtősablon. [[User:FBöbe|FBöbe]] 2006. március 4., 17:15 (CET)

=== Ószövetség ===

* A biblia első részének kategóriája lenne
* Alkategóriát nem igényel
* Tágabb kategória: '''Biblia'''
* Gyüjtő kategória:'''Vallás'''

=== Újszövetség ===
* A biblia második részének kategóriája lenne
* Alkategóriát nem igényel
* Tágabb kategória: '''Biblia'''
* Gyüjtő kategória:'''Vallás'''

=== Tóra ===

* Alkategóriát nem igényel
* Tágabb kategória: '''Biblia'''
* Gyüjtő kategória:'''Vallás'''
[[user:KeFe |  - Üdv. » KeFe «]]  [[user vita:KeFe| ✍ ]] 2006. április 26., 12:52 (CEST)

=== Kategóriafa ===
:''A [[Wikiforrás:Társalgó]] lapról áthozva. [[User:FBöbe|FBöbe]][[User vita:FBöbe|◗]][[Wikiforrás:Adminisztrátorok üzenőfala|◖]] 2006. július 22., 21:10 (CEST)''

Nézelődtem az angol Wikiforrásban, és megtetszett a kategóriafájuk. Néhány dolog, amiben követni kéne őket:
* A [[:Kategória:Kategóriák]] alkategóriái legyenek ezek:
** [[:Kategória:Szerzők]]
** [[:Kategória:Szövegek]]
** [[:Kategória:Wikiforrás-adminisztráció]]
** [[:Kategória:Szerkesztők]] (Ide jönnek a user sablnok, szerkesztők nyelvek szerint és ilyenek.)
** [[:Kategória:Képek]]
*** [[:Kategória:Szerkesztők képei]] az alkategóriája
* Ne legyen külön kategóriája minden egyes szerzőnek. Ebbe a duplázásba előbb-utóbb bele fogunk bolondulni.
* Minden szerző legyen a [[:Kategória:Szerzők|Szerzők]] kategóriában, a különböző szerzőcsoporosítások ennek alkategóriái:
*# [[:Kategória:Szerzők korszakok szerint]]
*## [[:Kategória:Antik szerzők]]
*## [[:Kategória:Középkori szerzők]]
*## [[:Kategória:Reneszánsz szerzők]]
*## stb.
*# [[:Kategória:Szerzők szakma szerint]]
*## [[:Kategória:Matematikus szerzők]]
*## [[:Kategória:Fizikus szerzők]]
*## stb.
*# stb.

A javasolt főkategóriákat létrehozom. A szerzők kategóriáinak megszüntetésével megvárom a véleményeiteket. A szerző kategória alkategóriáira is javaslatokat várok. [[User:FBöbe|FBöbe]][[User vita:FBöbe|◗]][[Wikiforrás:Adminisztrátorok üzenőfala|◖]] 2006. július 20., 20:18 (CEST)

Itt egy tervezet a kategóriarendszer aljára: [[User:FBöbe/kategóriafa]] Én ezt fogom követni a lapok kategorizálásánál, amíg nincs tiltakozás. [[User:FBöbe|FBöbe]][[User vita:FBöbe|◗]][[Wikiforrás:Adminisztrátorok üzenőfala|◖]] 2006. július 27., 19:24 (CEST)

Ha senkinek semmi véleménye, akkor elkezdem megszüntetni a szerzők kategóriáit. [[User:FBöbe|FBöbe]][[User vita:FBöbe|◗]][[Wikiforrás:Adminisztrátorok üzenőfala|◖]] 2006. augusztus 29., 08:54 (CEST)

== [[:Kategória:Vallási szövegek]] vagy [[:Kategória:Vallás]] ==
Az a kérdés, hogy a szövegek téma szerinti kategóriáiban benne legyen-e a szöveg szó. A kategóriafának ez a része így néz ki:
# [[:Kategória:Kategóriák]]
## [[:Kategória:Szövegek]]
### [[:Kategória:Szövegek téma szerint]]
#### [[:Kategória:Vallási szövegek]] vagy [[:Kategória:Vallás]]
#### [[:Kategória.Szépirodalmi szövegek]] vagy [[:Kategória:Szépirodalom]]
#### stb. szövegek vagy stb.

Amíg nincs ellenvélemény, addig a második variáció, vagyis &quot;szövegek&quot; szó nélkül írom a kategóriákat a kategóriafába, és ilyen néven hozom is létre. [[User:FBöbe|FBöbe]][[User vita:FBöbe|◗]][[Wikiforrás:Adminisztrátorok üzenőfala|◖]] 2006. július 30., 21:27 (CEST)

[[Kategória:Wikiforrás-adminisztráció|{{PAGENAME}}]]

== kategorizáló allap ==

Engem már most kezd fárasztani a kétszeres könyvelés, mikor egy olyan szöveget kell másik kategóriába rakni, amelynek saját kategóriája van. Példa erre a [[Hamlet]] és [[:Kategória:Hamlet]]. Arra gondoltam, hogy leheten egy kategorizáló allapot létrehozni, mondjuk itt [[Hamlet/kategória]] néven, amit sablonként beillesztenénk a kategória lapjára és a könyv címlapjára is. Ezt a lapot kategorizálnánk, így egy helyen lehetne változtatni a kategóriákat. Az allapot belinkelnénk a cikk címlapjának vitalapjára, hogy valahogy meg lehessen találni.

Mit szóltok hozzá? [[User:FBöbe|FBöbe]][[User vita:FBöbe|◗]][[Wikiforrás:Adminisztrátorok üzenőfala|◖]] 2006. július 30., 22:32 (CEST)</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Műhely/Névtér</title>
    <id>212</id>
    <revision>
      <id>907</id>
      <timestamp>2006-06-16T08:19:32Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>KeFe</username>
        <id>7</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>/* Résztvevők */</comment>
      <text xml:space="preserve">[[Kategória:Műhely]]
{{műhely stíl}}
&lt;h2 style=&quot;padding:3px; background:#d2b48c; color:#000; text-align:center; font-weight:bold; font-size:100%; margin-bottom:5px;margin-top:0;margin-left:-5px;margin-right:-4px;&quot;&gt;Névtér műhely&lt;/h2&gt;
[[Műhely/Névtér|Névtér műhely]] [[Wikiforrás:Segítség/Színek|Színek kiválasztása]]
A névtér műhely célja, hogy a jelenleg kaotikus állapotokat mutató Wikiforrás lapokat 3 csoportba sorolja be: 
* 1. [[Wikiforrás:Segítség]] 
* 2. [[Wikiforrás:Irányelvek]]
* 3. [[Wikiforrás:Wikiforrás]]
* 4. [[Sablon]] névtér feltöltése sablonokkal  
Mindhárom könyv egyforma Portál-lal kezdődik, mely tartalmazza az alatta lévő lapokat, és a 3 könyvbe be nem sorolt lapok linkjét is. A lapok besorolását, szövegek rendezését, javítását követően, Grin által javasolt könyvformátumba elkészíteni.
----&lt;h2 style=&quot;padding:3px; background:#d2b48c; color:#000; text-align:center; font-weight:bold; font-size:100%; margin-bottom:5px;margin-top:0;margin-left:-5px;margin-right:-4px;&quot;&gt;Elvégzendő feladatok&lt;/h2&gt;

# A kezdőlap karbantartása, 
# A gyakran használt sablonok átvétele, beillesztése
# Bábel sablonjai
# Irányelvek lapjainak átvétele, javítása, beillesztése
# Segíség lapok átvétele, ...
# Wikiforrás lapok átvétele, ...
(folytasd)...
----

==Résztvevők==
{|
!Nickneve: !! Min dolgozik
|-
|[[user:KeFe|KeFe]]||Gyakran használt sablonok, a segítő lapok áthozása, javítása besorolása... 
|-
|[[user:FBöbe|FBöbe]]||Kezdőlap karbantartása,Hamlet 
|-
|[[user:NCurse|NCurse]]||Kritizál :-)
|}
&lt;nowiki&gt;{{Sablon:ajánlom/Fontos könyvek}}&lt;/nowiki&gt;

&lt;/div&gt;</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Sablon:Műhely stíl</title>
    <id>214</id>
    <revision>
      <id>493</id>
      <timestamp>2006-06-10T05:12:35Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>KeFe</username>
        <id>7</id>
      </contributor>
      <minor />
      <text xml:space="preserve">&lt;noinclude&gt;[[Kategória:Könyvek sablonjai]]&lt;/noinclude&gt;
&lt;noinclude&gt;[[Kategória:Sablonok|{{PAGENAMEE}}]]&lt;/noinclude&gt;
----
&lt;div style=&quot;padding:1em; text-align:left; border: 1px solid #eedddd; background:#d2b48c;&quot;&gt;
&lt;div style=&quot;padding:1em; text-align:left; border: 1px solid #f5f5dc; background:#faf0e6;&quot;&gt;</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Felhasználói lap</title>
    <id>217</id>
    <revision>
      <id>1446</id>
      <timestamp>2006-06-28T20:41:40Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>redirect</comment>
      <text xml:space="preserve">#redirect [[Wikiforrás:Segítség/Felhasználói lap]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Segítség/Értelmező szótár</title>
    <id>218</id>
    <revision>
      <id>6026</id>
      <timestamp>2007-01-12T09:49:13Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>kategóriaváltoztatás, tartalmi pontosítás is kell</comment>
      <text xml:space="preserve">{{rövidítés|[[WF:ÉRT]]}}
[[Kategória:Segítség|Ertelmezo szotar]]
__NOTOC__

Ez a lap, a [[Wikiforrás]]-ban, de általában a magyar wiki projektekben is gyakrabban használt kifejezések jegyzéke. További segítséget az [[Idegen szavak]] és kifejezések szótárában kereshetsz.&lt;/div&gt;


{{abc4}}

== A ==

=== Adminisztrátor ===
Az '''adminisztrátor''' (admin, sysop) a Wikiforrás karbantásával foglalkozó, speciális feladatokkal és jogosultságokkal felruházott szerkesztő, aki a szavazások eredményeinek figyelembe vételével végrehajtja az olyan speciális döntéseket, mint pl. egyes lapok törlése.

:Lásd még: [[Wikiforrás:Segítség/Adminisztrátorok]].

=== Allap ===
'''[[Wikiforrás:Segítség/Allapok|Allap]]'''nak (subpage) azokat a lapokat nevezzük, amiknek a nevében / (perjel) van. Az ilyen lapok bizonyos [[#Névtér|névterekben]] (például a [[#Felhasználói lap|felhasználói lapokon]]) speciálisan viselkednek, és egyfajta csoportosításí funkciót látnak el. A fő névtérben viszont kerülendőek. A részletes leírást [[Wikiforrás:Segítség/Allapok|ezen a lapon olvashatod]].

=== Árva cikk ===
'''Árva cikk''' (orphan page): Olyan [[szócikk]], melyhez egyetlen -&gt;''Wikiforrás'' lapon sem található [[Wikiforrás:Szójegyzék#Belső hivatkozás|belső hivatkozás]]. Az ilyen lapok gyakorlatilag csak a [[keresőrendszer (informatika)|keresőrendszer]]rel érhetőek el és olvashatóak, más lapokról nem. [http://hu.wikibooks.org/wiki/Speci%C3%A1lis:Lonelypages Az árva szócikkek listája...].

=== Átirányítás ===
Az '''átirányítás''' (redirect) szót a köznapi netes zsargontól kissé eltérően használjuk. Az átirányításnak a Wikipédiában akkor van szerepe, ha egy szócikk ugyanazon tartalommal, de több elnevezéssel is megírható (pl. [[#Worldwideweb]] és [[#Világháló]]). Ilyenkor a gyakrabban használt név alatt megírjuk a szócikket, a ritkábban használt név alá pedig csak egy átírányító parancsot szerkesztünk be, mely a következőképp fest: &lt;nowiki&gt;#REDIRECT [[szócikknév]]&lt;/nowiki&gt;  Az átirányítást a Wikiforrás-lapokat kiszolgáló szerver automatikusan elvégzi, és a lap főcíme alatt megjelenő apróbetűs üzenettel tájékoztat róla.  Például:

&lt;div style=&quot;border: 1px solid blue; margin: 1em; padding: 1ex; background: white&quot;&gt;
&lt;div style=&quot;border-bottom:1px solid #aaaaaa; margin-bottom:.2em; padding-top:.5em; padding-bottom: .17em; font-size:188%; font-spacing:1.5&quot;&gt;Világháló&lt;/div&gt;
&lt;div id=&quot;siteSub&quot;&gt;&lt;small&gt;A szabad lexikonból.&lt;/small&gt;&lt;/div&gt;&lt;div id=&quot;contentSub&quot;&gt;(Átirányítva [{{SERVER}}{{localurl:Worldwideweb|redirect=no}} Worldwideweb] cikkből)&lt;/div&gt;
&lt;/div&gt;

A hivatkozásra klikkelve eljutunk az átirányító laphoz, és így szükség esetén törölhető vagy módosítható az átirányítás.

=== Átmozgatás ===
Az '''átmozgatás''' (move) egy szócikk nevének megváltoztatása, bejelentkezett szerkesztők számára az &quot;átmozgat&quot; fülön át elérhető. Az átmozgatás eredményeképp a régi néven [[#Átirányítás|átirányítás]] jön létre.

{{abc4}}

== B ==

=== Belső hivatkozás ===
'''Belső hivatkozás''' (belső link, internal link): Olyan [[#Link|link]], amely kattintásra az épp olvasott oldalról egy másik Wikiforrás szócikkre ugrik, ellentétben a külső linkkel, melyek a Wikiforráshoz nem tartozó weblapokra mutatnak. A Wikiforrásban a linkek alá vannak húzva, és normál esetben [[kék]] színűek. Akkor [[pirosak]], ha a célpontjuk (még) nem létezik. Szerkesztés közben így néz ki: &lt;nowiki&gt;[[Link célpontja|szövege]]&lt;/nowiki&gt; Mód van arra is, hogy egy laponn belül is készítsünk hivatkozásokat, melyek egyes szakaszcímekre mutatnak. Ez így néz ki: &lt;nowiki&gt;[[#Szakaszcím|megjelenő szöveg]]&lt;/nowiki&gt;. (Itt csak a szakaszcímmel egyező szókép fog működni, ezért vigyázni kell a kis és nagybetűk használatára). A belső linkek közé tartoznak a [[#Nyelvközi link|nyelvközi link]]ek és a [[#Kategória|kategória]]címkék is.
Lásd még: [[Wikiforrás:Segítség/Hogyan használd a hivatkozásokat|Hogyan használd a hivatkozásokat]].

=== Blokkolás ===
A '''blokkolás''' (block) egy technikai eszköz, amivel meg lehet akadályozni, hogy egy adott felhasználónévről vagy IP címről szerkeszteni lehessen a Wikiforráset. A blokkolt felhasználó a szerkesztés gombra kattintva a szerkesztőablak helyett egy üzenetet kap, ami értesíti a blokkolásról, és elmagyarázza annak okát. Részletesebben lásd: [[Wikiforrás:Irányelvek/Blokkolási irányelvek]]

=== Bot ===
A '''bot''' egy számítógépes program, ami bizonyos feladatok automatizálására szolgál. Pl. [[User:GrinBot|GrinBot]] a [[#Nyelvközi link|nyelvközi link]]eket tartja karban.

=== Bürokrata ===
A '''bürokrata''' (bureaucrat) jogokkal rendelkező szerkesztők ki tudnak nevezni más szerkesztőket [[#Adminisztrátor|adminisztrátorokká]] vagy bürokratákká (de nem tudják ezen jogokat elvenni). Lásd még [[Wikiforrás:Adminisztrátorok#Bürokraták]].

{{abc4}}

== C ==

=== Csonk ===
'''Csonk''' (stub): Olyan lap vagy fejezet, amelybe még nem került elfogadhatóan elég tartalom. A ''csonk''ok sokszor 1-2 soros bejegyzések egy fogalomról, melyeket vagy a létrehozójuk akar hamarosan kifejteni vagy másokat akar erre buzdítani. '''A csonkok készítése általában ellenjavallt, mert növeli a cikkek számát a tartalom igazi növelése nélkül, azonkívül a korrektoroknak pluszmunkát jelent elfogadható állapotba hozni őket'''. Ha mindenképp csonkot tudsz csak készíteni, lehetőleg olyan témakörben tedd, melynek sok szerkesztője van (lásd [[w:Wikipédia:Wikipédisták szakterületek szerint]]). Lásd még [[w:Segítség:Csonkok]]; [[:Kategória:Csonkok|Csonkok listája]]; [[w:Wikipédia:Fejlessz tovább egy csonkot]].

{{abc4}}

== D ==

=== Difflink ===
A '''[[Wikiforrás:Segítség/Difflink|difflink]]''' olyan link, ami a hagyományos linkekkel ellentétben nem egy lapra, vagy annak egy alcímére, hanem a lapon korábban történt változtatás(ok)ra mutat.

{{abc4}}

== E ==
=== Egyértelműsítő lap ===
'''Egyértelműsítő lap''': (disambiguation page): Olyan lap, ami az azonos nevű, de eltérő tartalmú szócikkek közötti választást segíti. Lásd még: [[Wikiforrás:Egyértelműsítő lapok]]


=== Elölnézet ===

=== Esztétika ===


{{abc4}}

== F ==
=== Felhasználói lap ===
A '''[[Wikiforrás:Segítség/Felhasználói lap|felhasználói lap]]''' (user page) a [[Wikiforrás:Wikipédisták]] személyes oldala. A legtöbben bemutatkozásra, különböző személyes feljegyzésekre illetve egymással való kommunikálásra használják ezt az oldalt. A felhasználói lapok a ''User'' [[#Névtér|névtér]]ben vannak. Lásd még: [[#Vitalap|Vitalap]]

=== Fejezetcím ===
A Wikiforrásban fejezetcímeket úgy készíthetsz egy általad írt sorból vagy szóból, hogy többszörös egyenlőségjelek közé zárod:
* &lt;nowiki&gt; == Fejezet 1. == &lt;/nowiki&gt;
* &lt;nowiki&gt; === Fejezet 2. === &lt;/nowiki&gt;
* &lt;nowiki&gt; ==== Fejezet 3. ==== &lt;/nowiki&gt;

Lásd még: [[#Felzet|felzet]]. 

=== Felzet ===
A '''felzet''' [[w:Tipográfia|Tipográfiai]] fogalom, lényegében '''felső lapot''', a tipográfiai ezközökkel (pl.:keret, iniciálé, stb.) díszitett '''fejezetcímzés'''t jelent. Használják még kérvények '''külső (felső) lapjának''' megnevezésére is. A helyes elnevezés a Wikipédiában, és a Wikiforrásban:'''fejezetcím'''.

=== Fejlesztő ===
A '''fejlesztő''' (developer) a Wikiprojekteket működtető [[szoftver]], a [[MediaWiki]] programozóinak egyike. A fejlesztők közvetlenül hozzáférnek az [[adatbázis]]hoz, gyakorlatilag bármire képesek.

=== Friss változtatások ===
A '''[[Speciális:Recentchanges|Friss változtatások]]''' (Recent changes) egy speciális oldal, ami a legutolsó [[#Szerkesztés|szerkesztés]]ek listáját tartalmazza. Lásd még: [[Wikiforrás:Friss változtatások]].

{{abc4}}

== G ==

=== GFDL ===
A '''[[GFDL]]''' a '''GNU Szabad Dokumentációs Licenc''' (GNU Free Documentation License) rövidítése. A Wikiforrásben található &quot;könyv&quot; és mindenlapra ez a licensz vonatkozik. Ezért azok, bizonyos feltételek betartása mellett szabadon másolhatóak, módosíthatóak és felhasználhatóak (akár üzleti célokra is), de az eredménynek is GFDL licensz alatt kell lennie.


{{abc4}}

== H ==

=== Helytartó ===
A '''helytartó''' (steward) a [[#Bürokrata|bürokratához]] hasonló funkció, de a helytartónak ''minden'' [[Wikimedia]] projektben helytartói képességei vannak.

=== HTML ===
A HTML dokumentum-formátumot tekinthetjük az ún. hyper-text egyik megvalósítási formájának is. A HTML formátumú dokumentumok megtekintése egy ún. &quot;World Wide Web böngészőprogrammal&quot; lehetséges. Hogy miért? 
 
A HTML dokumentum egy olyan szövegfájl, amely a szövegen kívül tartalmaz ún. &quot;HTML-tag&quot;-eket - formázó utasításokat -, valamint megjelenítendő objektumokra történő hivatkozásokat is. Ezek a HTML formázóutasítások (más szóval: parancsok, elemek) befolyásolják a dokumentum megjelenítését, kapcsolatait. Ezeket az utasításokat a böngészőprogram értelmezi és végrehajtja. Ezen okból a formázóutasítás mindig megelőzi azt a részét a dokumentumnak, amelyre vonatkozik. 
A dokumentumkészítéshez használható HTML utasítások köre állandóan bővül, a nyelv fejlődik. A szabványosítás csak lassan követi a fejlődést. Ezért nem minden böngészőprogram tudja a HTML utasítások mindegyikét értelmezni. Egy böngésző, ha számára értelmetlen utasítással találkozik, akkor kihagyja, így nem okoznak problémát az újabb keletű - még szabványosítatlan - utasítások a régebbi kiadású WWW-böngészőknek sem. 
Sajnos a fentiek miatt ugyanazt a dokumentumot két különböző program nem biztos, hogy azonos formában fogja megjeleníteni. Más oka is van ennek. A WWW-n kalandozónál kicsi a valószínűsége annak, hogy rendelkezésére áll ugyanaz a betűtípus, mint a WWW-oldalt fejlesztőnek. Vagy képek esetén semmi garancia nincs arra, hogy minden böngészőprogram ugyanazon felbontásban és színszámmal tudja megjeleníteni a képet. És így tovább... 
A HTML-ben mégis az a nagyszerű, hogy nagymértékben megközelíti a platformfüggetlenséget. Egy HTML dokumentum - ha nem is azonos módon - mindenki számára megtekinthető.

{{abc4}}

== I ==

=== Irreleváns ===
A '''[[#Releváns]]''' szó tagadó formája az '''Irreleváns''' jelentése: nem a tárgyhoz tartozó ('''nem idevágó'''), jelentéktelen, '''lényegtelen''', nem helytálló, vagyis nem kell számolni vele.

=== Interwiki ===
Az '''interwiki''' (rövidítve '''iw''') olyan speciális [[#Belső hivatkozás|belső hivatkozás]], ami nem a magyar Wikiforrásban, hanem valamelyik másik [[Wikimedia]] projektben (például a [[http://hu.wikibooks.org/w/index.php?|Wikibooks]]ban, vagy valamelyik másik nemzet Wikipediájában) levő szócikkre hivatkozik. Az interwiki leggyakrabban használt fajtája a [[#Nyelvközi link|nyelvközi link]].

Lásd még: [[Wikiforrás:Segítség/Hogyan használd a hivatkozásokat#Hivatkozás más Wikimedia projektek szócikkeire|Hivatkozás más Wikimedia projektek szócikkeire]].


{{abc4}}

== K ==

=== Kategória ===
A '''kategória''' (category) olyan nagyobb témakör, amelybe egy adott szócikk beletartozhat; például az [[imádkozó sáska]] szócikk beletartozhat a [[:Kategória:Magyarország védett állatai|Magyarország védett állatai]] kategóriába, de a [[:Kategória:Rovarok|Rovarok]] és a [[:Kategória:Biológia|Biológia]] kategóriákba is. Az adott kategóriába tartozó szócikkekről automatikusan létrejön egy betűrendes lista. A kategórialapok a ''Kategória'' [[#Névtér|névtér]]ben vannak. Kategórialap készítése előtt kérjük olvasd el a [[Wikiforrás:Segítség/Hogyan használd a kategóriákat]] súgólapot, mert az indokolatlan és meggondolatlan kategorizálás nagyobb káoszt okozhat, mint amekkora rendet teremthet.

=== Kitiltás ===
A '''kitiltás''' (ban) a szerkesztői jogok megvonása. Lehet időleges vagy végleges is. Együtt járhat [[#Blokkolás|blokkolással]], de az is előfordulhat, hogy a betartatását a közösségre bízzák: a kitiltott felhasználó szerkesztéseit a többiek azonnal [[#Visszaállítás|visszaállítják]]. Részletesebben lásd: [[Wikiforrás:Irányelv/Kitiltási irányelvek]].

=== Közkincs ===
A '''közkincs''' (angolul [[w:Public Domain|public domain]]) egy [[Wikiforrás:szerzői jog]]i fogalom, mely olyan művet, alkotást jelent, amely korlátozás nélkül felhasználható, másolható, vagy átdolgozható.

Közkincs lehet egy alkotás, amennyiben a szerzője azt közkincsnek minősíti; valamint akkor, ha annak szerzői jogi [[hu:w:Wikipédia:Szabad források|védelmi ideje]] lejárt.

A közkincs a [[licenc]]ek egy formája, vagy tekinthető a ''licenc hiányának'' is, vagyis amikor a felhasználást semmilyen licenc feltétel nem korlátozza.
Lásd még: [[#Szabad licenc]]; [[#Zárt licenc]]; [[#Szabad szoftver]]

{{abc4}}

== L ==

===Laptörténet===
A szócikkek tetején látható '''laptörténet''' (history) fül választásával megtekinthetjük a szócikken történt változtatások minden részletét. Ugyanis a Wikiforrásban nem csak a szócikkek, de azok minden szerkesztése-változtatása is dokumentálva van.

=== Lektorálás ===
A Wikiforrásban e szót egyedi értelemben használjuk, mégpedig a cikkek ellenőrzését, kiegészítő helyesbítését értjük alatta. Azokat a lapokat, melyek ezt igénylik, meg lehet jelölni a &lt;nowiki&gt;{{&lt;/nowiki&gt;[[Sablon:Lektor|lektor]]&lt;nowiki&gt;}}&lt;/nowiki&gt; , vagy a &lt;nowiki&gt;{{&lt;/nowiki&gt;[[Sablon:Korrekció|korrekció]]&lt;nowiki&gt;}}&lt;/nowiki&gt;  [[#Sablon|sablon]]nal, s ezek megjelennek a [http://hu.wikibooks.org/wiki/Kateg%C3%B3ria:Rendezendő_lapok Kategória:Rendezendő lapok] listájában.
Többféle lektorálási tevékenység képzelhető el:
* Nyelvi lektorálás:
** Durvalektorálás: a súlyosabb helyesírási, vagy nyelvi hibák kijavítása;
** Finomlektorálás: apróbb elírások, elgépelések javítása; zárójelezés-helyesbítés; 
* Formai lektorálás: a szócikk formájának, szövegstruktúrájának vagy médiaelemeinek pofozgatása; két fő fajtája:
** Hipertextszemantikai (röviden szemantikai) lektorálás: linkek, a helytelenül használt [[HTML]]- vagy Wiki jelölőnyelvi elemek helyesbítése; ld. még [[#Wikisítés|wikisítés]];
** [[Esztétika]]i lektorálás: a csúnyának ítélt díszítőelemek (ha vannak), sablonok javítása, a cikk tördelése stb.;
* Tartalmi lektorálás: a tartalmi tévedések, pontatlanságok, kétértelműségek kiigazítása; az [[#Semleges nézőpont|NPOV]] biztosítása; stb.

=== Lexikon ===
A '''lexikonok''' (más formában '''enciklopédia''', '''encyclopædia''') az emberi [[tudás]] írásos gyűjteményei.

A lexikon szó a görög és később a latin &quot;szavakról&quot;-jelentésű szóból (lexis=szó) eredeztethető.
Az enciklopédia a görög ἐγκύκλιος παιδεία, enkyklios paideia (&quot;útmutatások körében&quot;) kifejezésből ered, ahol ἐγκύκλιος jelentése &quot;kör alakú&quot; (ami a κύκλος, kör szóból ered), valamint a παιδεία, ami utasítást, útmutatást jelent. 

A lexikonok lehetnek általánosak, amikor minden témában tartalmaznak szócikkeket (az [[Encyclopedia Britannica|Encyclopædia Britannica]] vagy a [[Pallas Nagy Lexikona]] két ismert példa), vagy egy adott témakörben specializáltak (mint az orvosi, vagy filozófiai lexikonok). (Az általános, főként régebben készült lexikonokat szokás az ''enciklopédia'' szóval jelölni, míg a specializált, illetve &quot;modern&quot; gyűjteményeket inkább ''lexikonként'' ismerjük.)

Vannak ezen túl lexikonok, melyek széles skálájú témákat tartalmaznak egy adott nemzeti vagy kulturális nézőpontból, mint például a ''Nagy Szovjet Enciklopédia''.

=== Link ===
Magyarul '''hivatkozás''' (jelentése kapocs), az interneten alapvető szövegtípus, melyre kattintással egy másik, beállított lap tartalma jeleníthető meg. Ezt a tulajdonságot eltérő színnel, néha aláhúzással is jelölik.
:Lásd még: [[#Belső hivatkozás|Belső hivatkozás]], [[Wikiforrás:Segítség/Hogyan használd a hivatkozásokat|Hogyan használd a hivatkozásokat]] összefoglaló lap.

{{abc4}}

== M ==

=== Magányos lap ===
Lásd [[#Árva cikk|árva cikk]]

=== Megjegyzés ===
A '''komment''' vagy ''rejtett szöveg'' (comment) olyan szövegrész, mely része a cikknek, azonban annak mentett formájában nem jelenik meg, csak ha a szócikket megnyitjuk szerkesztésre. Ha kommentbe akarunk egy szövegrészt tenni, akkor &lt;nowiki&gt; &lt;!-- ... --&gt; &lt;/nowiki&gt; jelek közé tegyük (a ... jelképezi az illető szövegrészt).
A kommentezés céljai lehetnek pl.:
* megjegyzések a jövendő szerkesztők részére adatok pontatlanságáról, bizonytalanságáról, vagy annak megindoklásáról, hogy valami furcsa szövegrész egyáltalán miért került a cikkbe és pont abba a részbe, ahol van;
* a nem semleges nézőpontúnak vélt vagy bizonytalan pontosságú részeket gyakran kommentbe tesszük, amíg a [[#Vitalap|vitalapokon]] eldöntjük, marad-e vagy töröljük, megállja-e a helyét.
* nyers, még nem lektorált vagy nyomdailag formázatlan (pl. bekezdések nélküli) szövegrészeket is lehetséges kommentbe tenni, ha az ilyen részek eltüntetése nem sérti a tartalom integritását;

A kommentezés alkalmas még:
* idétlen megjegyzések (afféle [[easter egg]]ek) vagy viccek elhelyezésére a szövegben. Kérjük, ettől lehetőleg tartózkodj, különösen a hosszasan kifejtett irreleváns szövegrészektől. Ezzel megnehezíted a többi szerkesztő dolgát. Az irónia, ha nem sérti a semlegességi követelményt, elfér ugyan egy ilyen fiatalos lexikonban, mint a Wikiforrás, de kérjük,
# ne váljon többé, mint néhány szórványos eset;
# ne menjen a tartalom rovására, hanem támogassa azt;
# mint mondtuk, tartsa tiszteletben a semleges nézőpont irányelvét; végül
# semmiképp se váljon öncéllá, mert az ilyesmi nem komoly lexikonba való.
Az ilyesfajta, tréfás lexikoncikkek írására megvannak a külön wikiwiki webek.

=== Műhely ===
'''Műhelyek'''nek azokat a szerkesztői munkacsoportokat nevezzük, amelyek egy fejlesztési elképzelés alapján, hosszabb távú, jelentős vagy új tartalmi területet érintő változtatásokat végeznek. Elveiket, módszereiket a Wikiforrás irányelvei betartásával maguk határozzák meg. A Műhelyeket részleteit itt nézheted meg: [[Wikiforrás:Műhely|Műhely]]

{{abc4}}

== N ==

=== Névtér ===
A '''[[Wikiforrás:Segítség/Névtér|névtér]]''' (namespace) a lapok osztályozásának egy eszköze. A Wikiforrásben megkülönböztetünk &quot;Könyveket&quot;, a ''Wikiforrásről'' szóló lapokat (ezen lapok nevei ''Wikiforrás:'' kezdetűek), a felhasználók lapjait (''User:'' előtaggal), az információkat, útmutatókat adó lapokat (''Segítség:'' előtaggal), a speciális lapokat, mint amilyen például a statisztika vagy az automatikusan készülő [[#Friss változtatások|friss változtatások]] (''Speciális:''), és a minden lapokhoz hozzátartozó vita- vagy megbeszéléslapokat (''Vita:, Wikiforrás vita:, User vita:'').

=== NPOV ===
Az '''NPOV''' a [[#Semleges nézőpont|semleges nézőpont]] rövidítése (az angol ''Neutral Point of View'' szóból).

=== Nyelvközi link ===
A '''[[Wikiforrás:Segítség:Nyelvközi linkek|nyelvközi link]]''' (interlang, interlanguage link) olyan [[#Interwiki|interwiki]] [[#Link|link]], ami a különböző nyelvű wikipédiák azonos témájú szócikkeit kapcsolja össze. A nyelvközi linkek alapesetben nem a szövegben, hanem a böngészőablak bal oldalán, az ''egyéb nyelvek'' felirat alatt jelennek meg.

{{abc4}}

== Ö ==

=== Összefoglaló ===
Lásd [[#Szerkesztési összefoglaló|Szerkesztési összefoglaló]].


{{abc4}}

== P ==

=== POV ===
A '''POV''' a nézőpont rövidítése (az angol ''Point of View'' szóból). Néha arra is használjuk, ha valami nem egyeztethető össze a [[#Semleges nézőpont|semleges nézőpont]]tal.

=== Primitív szóköz ===
Ha egy lapot szerkesztésre megnyitsz, és egy sort szóközzel kezdesz, akkor a sor úgy jelenik meg, ahogy beírtad. Ez a sorkezdő vagy '''primitív szóköz'''. Ennek káros mellékhatásai is vannak: például ha nagyon hosszú sorokat írsz be, akkor ezek hatására a lapok - böngésző- és wikibeállításoktól függően - vagy megnyúlnak szélességben, és nagyon nehéz lesz őket olvasni és áttekinteni, vagy pedig a sor „lelóg” a lap központi mezőjéről, és ekkor is rosszul olvasható. Ezért primitív szóközt csak kivételes esetekben használunk, például informatikai programkódok leírására. A primitív szóköz különböző haladóbb wiki- és HTML-szintaktikai eszközökkel helyettesíthető.

{{abc4}}

== U ==

=== Az UTF-8 === 
(8 bites Unicode átalakítási formátum) lényege, hogy a különböző karakterek Unicode szabványon alapuló kódolásakor változó hosszúságú egységet használ. A leggyakoribb, ékezet nélküli betűk és egyéb alap írásjelek esetén csak egy bájtot használ fel, míg például az európai nyelvek által használt ékezetes betűk esetén két bájtban tárolja el az információt. 

Az UTF-8 kódolás használata lehetővé teszi több, különböző kódlapot használó nyelv együttes használatát ugyanabban a dokumentumban. Ez nemcsak azon ritka esetekben nélkülözhetetlen, amikor például kínai írásjeleket szeretnénk magyar szövegbe illeszteni, hanem például egyes nyugat-európai karakterek és magyar karakterek együttes használatakor is elengedhetetlen, ezért egy modern magyar nyelvű weboldal létrehozásakor tanácsos ilyen karakterkódolást választani.

Ha azt látjuk egy dokumentumban, hogy az ékezet nélküli betűk jól mutatnak míg az ékezetes betűk helyett két furcsa karakter jelenik meg (például így: ĂrvĂztĹ±rĹ‘ tĂĽkĂrfĂşrĂłgĂ©p), akkor át kell váltani a karakterkódolást UTF-8-ra. (Sajnos, néhány alkalmazás nem, vagy nem megfelelően támogatja ezt a szabványt.)


{{abc4}}

== R ==

=== Redirect ===
Lásd [[#Átirányítás|Átirányítás]].

=== Relevál ===
'''relevál''' = Beszéd közben kiemel valamit, vagy fontosságot tulajdonít valaminek.
Lásd még a [[w:Hír#A hír minőségéről|hír]] szócikk &quot;A hír minőségéről&quot; bekezdés 4. pontját.

=== Releváns ===
A '''releváns''' szó leggyakoribb jelentése: a tárgyhoz tartozó, vagy kapcsolódó dolog, röviden: '''idevágó'''.
Jelenthet még '''fontos''', '''lényeges''' dolgot, mint például jogi környezetben releváns bizonyíték a perdöntő. Másképpen magyarázva ha 100 szemtanú látta ugyanazt az esetet és a bírósági tárgyaláson mindannyian nagyjából ugyanazt mondanák el, úgy vallomásuk egyformán releváns, de fölösleges lenne mindegyiküket meghallgatni. Gyakran használt még a szó ellentettje az '''[[#Irreleváns]]'''.

=== Relevancia ===
A '''releváncia''' latin szó jelentése: fontosság, jelentősség, jelentékenység.

=== Reinkarnáció ===
A '''[[Wikiforrás:Irányelvek/Kitiltási irányelvek#Reinkarnációk|reinkarnáció]]''' egy [[#Kitiltás|kitiltott]] felhasználó által regisztrált új azonosító. Az ilyen azonosítók örökre [[#Blokkolás|blokkolhatóak]], és bármely szerkesztésük [[#Visszaállítás|visszaállítható]].

=== Revert ===
Lásd:[[#Visszaállítás|Visszaállítás]]
{{abc4}}

== S ==

=== Sablon ===
A '''sablon''' (template) révén előre elkészített feliratokat illeszthetünk be más szövegekbe. A gyakran használt, változatlan (vagy ritkán változó) szövegeket ezáltal nem kell újra és újra begépelni, hanem egy kulcsszóval (a sablon nevével) lehet őket beilleszteni a cikkekbe.
:Így lehet használni a sablonokat: '''&lt;nowiki&gt;{{sablonnév}}&lt;/nowiki&gt;'''.
További részletek: [[Wikiforrás:Segítség/Hogyan használd a sablonokat]], [[Wikiforrás:Segítség/Sablonok listája]]

=== Sysop ===
Lásd [[#Adminisztrátor|Adminisztrátor]].

=== Semleges nézőpont ===
A '''[[Wikiforrás:Semleges nézőpont|semleges nézőpont]]''' (gyakran [[#NPOV|NPOV]] néven is hivatkozunk rá) a Wikiforrás egyik alapelve, amely szerint a cikkeket elfogulatlanul és részrehajlás nélkül, minden nézetet igazságosan megjelenítve kell írni, hogy azokat lehetőleg senki ne érezhesse ellenségesnek a személyével vagy nézeteivel szemben.
{{abc4}}

== Sz ==

=== Szerkeszt ===
A [[Wikiforrás]] [[WikiWiki]] rendszerű [[webhely]], ami azt takarja, hogy a rajta található [[tárgylap]]okat bárki szerkesztheti, és ezek a változások azonnal meg is jelennek. A szerkesztéshez általában egyszerűen használható és könnyen megtanulható szövegszerkesztési felületet, a '''Wiki jelölőnyelv'''et (Wiki markup) használunk. Ez a lap a jelölőnyelv használatához ad segítséget.  Csak kattints a „'''Szerkeszd ezt a lapot'''” linkre felül (vagy alul, vagy az oldalsávon) magának a lap tartalmának a megváltoztatásához; vagy a „'''Lap megbeszélése'''” linkre és ott a „Szerkeszd ezt a lapot”-ra, hogy a laphoz tartozó [[Wikiforrás:Segítség/Vitalap|Vitalap]]ra írj!  Mindkét esetben egy olyan lapra kerülsz, melyen egy szerkesztőterületet - szövegmezőt -  találsz, benne az adott Wiki lap szövegével.

Ezután csak annyi a dolgod, hogy leírd, amit akartál és '''''a szerkesztéshez mindenképp írj egy [[Wikiforrás:Segítség/Összefoglaló|összefoglalót]]''''' (a nagy szerkesztőmező alatt, amiben pár szóban írd le, hogy mit és miért változtattál). Amikor elkészültél, érdemes ellenőrizni, hogy minden úgy néz-e ki, ahogy szeretted volna, az „[[Wikiforrás:Segítség/Összefoglaló#Előnézet|Előnézet megtekintése]]” gomb segítségével. Ha minden megfelelő, akkor a „Lap mentése” gombbal mentheted el a művedet.

Sokszor hasznos, ha a szöveget kimásolod a gépedre, és ott szerkeszted, ráereszted a helyesírás-ellenőrzőt, stb., majd visszamásolod a böngészőbe.  Így mindig lesz egy helyi másolatod a munkádról, és Internet-elérés hiányában is könnyen szerkesztheted.

=== Szabad licenc ===


=== Szabad szoftver ===
A '''szabad szoftver''' kifejezés olyan [[számítástechnika]]i dolgokat (általában [[program]]okat) jelent, melyek szabadon felhasználhatóak.

A fogalmat [[licenc]] fogalmával kapcsolatban, a ''[[szerzői jog]]ilag védett'', ''[[zárt licenc|zárt forráskódú]]''  szoftverekkel szemben használjuk, azoktól való megkülönböztetésre.

A szabad programok szabadságát a [[szabad licenc]]ek biztosítják.


A „szabad szoftver” elnevezés a felhasználók szabadságára utal. Ez a szabadság az alábbi négy pontban foglalható össze:
* 1. a program bármilyen céllal való futtatása; 
* 2. a program működésének tanulmányozása, kiegészítése – ehhez elengedhetetlen kellékként a forráskód ismerete; 
* 3. másolatok terjesztése felebaráti szeretetből; 
* 4. a program tökéletesítése, majd ezen javított kiadás - az egész közösség javát szolgálandó – közzététele. 
Amennyiben ezek együtt jellemzőek egy szoftverre, akkor mondhatjuk el, hogy a program „szabad szoftver.”

Tehát, ami szabad az nem feltétlenül ingyenes. Vannak ingyenesen letölthető szoftverek, ezeket Freeware-nek nevezzük. Az ilyen szoftverek javarészt reklám célját szolgálják. Fejlesztőjük egy-egy nagyobb szoftverház, aki közvetlenül e szoftverek eladásától nem várhat különösen jelentős hasznot, de ez a terjesztése által népszerűbbé válik, és áttételesen piaci előnyökhöz juttatja. (Például Adobe: Acrobat Reader ill. Microsoft: Internet Explorer). A felhasználó nem nyer jogosultságot sem a forráskód megismerésére, sem a program bármiféle megváltoztatására.

Egy másik – bizonyos feltételek mellett lehet ez cél, meghatározott felhasználói kör vagy időbeli korlát, időtartam vagy meghatározott naptári nap. A shareware szoftverek is szabadon másolhatóak és terjeszthetőek (akár on-line, akár CD-ROM változatban), éppen ezért – sajnálatos módon – gyakorta összetévesztik őket a szabad szoftverekkel. Az előállító itt is arra törekszik, hogy ismertségre tegyen szert. A módszer működik, hiszen mindannyian hallottunk már a WinZIP tömörítő programról.

Amennyiben időbeli korláthoz kötötték a szoftver használatát, annak lejártát követően a program további használatához szükséges a felhasználási jog elnyerése, melyhez megfelelő regisztráció és díj megfizetését követően juthatunk hozzá.

=== Szerkesztési háború ===
'''[[Wikiforrás:Szerkesztési háború|Szerkesztési háború]]''' (edit war): Két (vagy több) szerkesztő szerkesztési háborút folytat, ha az egyik által végrehajtott változtatásokat a másik folyamatosan törli vagy átírja, és viszont. Általában vitatott tartalmú cikkeknél fordulhat elő ez a helyzet. Figyelem: egy cikk egy részének törlése vagy átírása még nem szerkesztési háború, bár persze annak kezdete lehet. A szerkesztési háború eredményeképp a lap nem fejlődik, hanem az ellentétes vélemények közt váltakozik, rosszabb esetben (a konfliktus elmérgesedésekor) „anyázások” színterévé válik. Kerüljük lehetőleg a szerkesztési háborúkat, és véleményünket akár hevesen, akár – és még inkább – kulturált módon, a cikkek [[Wikiforrás:Vitalap|vitalapján]] fejtsük ki. Másik óvintézkedés, hogy a napi politikáról lehetőleg ne ejtsünk szót a cikkekben.

A magyar Wikipédiában az első igazi szerkesztési háború 2004. novemberének közepén indult el, a [[w:magyar nyelv]] vitatott finnugor eredetének témájában; elsősorban az [[w:uráli nyelvcsalád]] cikket érintette; két-három napig tartott, és a felek békés megegyezésével végződött (2004. nov. 19.).lásd még: [[Wikiforrás:Irányelvek/A három visszaállítás szabálya|A három visszaállítás szabálya]]

=== Szerkesztési összefoglaló ===
A '''[[Wikiforrás:Segítség/Összefoglaló|szerkesztési összefoglaló]]''' (edit summary) a [[#Szerkesztés|szerkesztés]]hez fűzött megjegyzés, amit rendszerint a változtatások összefoglalására és/vagy megindokolására használunk. A szerkesztési összefoglalók láthatók többek között a [[#Friss változtatások|Friss változtatások]]ban és a [[#Laptörténet|laptörténet]]ben.

=== Szerkesztési ütközés ===
'''Szerkesztési ütközés'''nek (edit conflict) nevezzük azt, amikor valaki el szeretne menteni egy lapot, de mialatt szerkesztette, a lap tartalma megváltozott. Ilyenkor a Wikiforrás szoftvere „szerkesztési ütközés” hibaüzenetet küld a szerkesztőnek, és két szerkesztőablak jelenik meg, az alsóban az általa végzett módosításokkal, a felsőben a cikk aktuális verziójával. A módosításokat az alsó ablakból manuálisan kell átvezetni a felső ablakba (copy+paste), ami általában meglehetősen hálátlan feladat. Ezért vigyázzunk, ha bizonyos jelek arra utalnak, hogy más is szerkeszti ugyanazt a lapot (pl. percről percre módosul, megjelenik a [[Speciális:Recentchanges|„friss változtatások”]] listán), akkor ne kezdjünk mi is azonnal a szerkesztésébe.

=== Szócikk ===
'''Szócikk'''nek (article) vagy '''cikk'''nek azoknak a lapokat hívjuk, amik a [[lexikon]] részei. (Nem szócikkek például a [[#Felhasználói lap|felhasználói lap]]ok, vagy a [[#Vitalap|vitalap]]ok.) Lásd még a [[Segítség:Mi az a szócikk]] lapot.

{{abc4}}
== T ==
=== Tárgylap ===
'''Tárgylap''': Olyan Wikiforrás-weboldal, amely közérdekű, egyének, sőt a Wikiforrás-közösség érdekein túli tartalommal bír. Tárgycikknek számítanak például a semlegesnek elismert nézőpontból íródott, tudományos jellegű [[Wikiforrás:Segítség/Mi az a szócikk|lapok]], vagy a [[Segítség|Segítség]] névtér tájékoztató cikkei; 

*jellegzetes nem-tárgycikkek a''[[Segítség/Felhasználói lap|Felhasználói lap]]ok'', a ''[[Wikiforrás:Segítség/Vitalap|Vitalap]]ok'', lapok bizonyos szempontok szerinti listázását végző ''Speciális'' [[#Névtér|névtérbe]] tartozó lapok és a Wikiforrás névtér egyes cikkei.

=== Teszt ===
Tesztnek (newbie test) nevezzük azt, amikor valaki, aki még nem ismeri a Wikiforrást, nyilvánvalóan nem odavaló dolgokat ír egy szócikkbe (leggyakrabban egy újonnan létrehozott lapba), csak hogy kipróbálja, tényleg működik-e a „szerkesztés” funkció.

=== Troll ===
A '''[[Wikiforrás:Troll|troll]]''' olyan felhasználó, aki a szerkesztőket, adminisztrátorokat, fejlesztőket és a közösség egyéb tagjait próbálja akadályozni, méghozzá ''szándékos és előre megfontolt módon''.

{{abc4}}

== Ü ==

=== Üzenet ===
Két különböző értelemben használjuk.
# Személyes üzenet: melyet a szerkesztők egymásnak hagynak a vitalapjaikon.
# Rendszerüzenet: azok a szövegek, melyeket a MediaWiki szoftver a szerkesztők általi kommunikáció céljából megjelenít. Ezek listáját a [[Speci%C3%A1lis:Allmessages]] lap tartalmazza, magukat az üzeneteket a MediaWiki [[#névtér|névtér]] tartalmazza.

{{abc4}}

== V ==

=== Vandalizmus ===
'''[[Wikiforrás:Vandalizmus|Vandalizmus]]'''nak (vandalism) nevezzük a Wikiprojektekben azt, amikor valaki egy, vagy több szócikkben olyan változtatást, szerkesztést végez, ami '''nyilvánvalóan''' nem való a szócikkbe. A vandalizmus szó (értelmetlen) rombolást jelent (a szó eredete amúgy a [[vandál]]ok neve). (Részletesebben lásd a [[w:Vandalizmus|Vandalizmus]] szócikket a Wikipédiában.)

=== Védett lap ===
A '''védett lap''' (protected page) olyan lap, amit egy adminisztrátor „befagyasztott”. Az ilyen lapokat csak az adminisztrátorok módosíthatják. Részletek: [[Wikiforrás:Védett lapok]]

=== Véleménykérés ===
A '''[[Wikiforrás:Véleménykérés|Véleménykérés]]''' (Request for Comment, RfC) a [[#Vitarendezés|vitarendezés]] része, egy eljárás a vélemények szélesebb körének megismerésére.

=== Visszaállítás ===
A '''[[Wikiforrás:Visszaállítás|visszaállítás]]''' (revert) egy lap olyan változtatása vagy szerkesztése, amely semmissé teszi ugyanannak a lapnak egy korábbi változtatását, vagy szerkesztését.
=== Világháló ===
Lásd:[[#WorldWideWeb]]

=== Vitalap ===
'''Vitalap''' (talk page): Olyan Wikiforrás weboldal, mely egy-egy cikk megbeszélésére van fenntartva. Minden Wikiforrás oldalnak van [[Vitalap]]ja (kivéve a vitalapokat). Lehet, hogy a ''Vita'' nem a legszerencsésebb elnevezés (az oka az, hogy rövid, és eléggé pontosan kifejezi azt, ami ezeken a lapokon általában történik): ezek a lapok a ''megbeszélés'' lapjai. A vitalapokon lehet a szócikkekhez &quot;jegyzeteket&quot; fűzni, a tartalmukkal kapcsolatos kérdéseket vagy megjegyzéseket írni, vagy új, javasolt változtatásokat kérni vagy felvetni. Alkalmas még arra is, ha egy képhasználati engedélyt kértél, akkor az arra kapott választ itt helyezd el.
A vitalapok ugyanolyan [[Wiki|WikiWiki]] lapok, mint bármely más lap, csak épp az adott szócikkhez, felhasználóhoz tartoznak.

'''Vita''' illetve a '''Vitalap''' a neve azoknak a lapoknak, melyek minden egyes [[lap]]hoz tartoznak, és arra valóak, hogy azon a szócikkekkel kapcsolatos beszélgetések folyjanak.

A másik feladata a '''vitalapoknak''' a [[Wikiforrás:Segítség/Felhasználói lap|felhasználói lap]]hoz tartozó viták helyének biztosítása, vagy más szavakkal: itt lehet az egyes [[Wikiforrás:Segítség/Hogyan jelentkezz be|bejelentkezett]] felhasználókkal beszélgetni, nekik üzenetet hagyni. Itt hagyhatnak neked is üzenetet. (Ha neked hagynak üzenetet - természetesen csak ha bejelentkezel - akkor a Wikipédia automatikusan jelzi, hogy új üzeneted van!)

Ezekre a lapokra úgy jutsz, hogy amikor a szócikket (vagy az adott felhasználó lapját) látod, akkor a fenti fülek közül kiválasztod a '''&quot;vitalap&quot;'''-ot. 

Ha egy felhasználó vitalapjára szeretnél lépni, akkor az előbi módszer mellett azt is megteheted, hogy ráböksz a '''(Vita)''' linkre a neve mellett ott, ahol az látszik, például a '''Friss változtatásokban''' vagy a '''Figyelőlistában'''.

A saját vitalapodra a legegyszerűbben úgy juthatsz, hogy a jobb felső sarokban a neved utáni '''(Vita)''' linket, vagy a bal/jobboldali menüből a &quot;'''Vitám'''&quot; menüpontot kiválasztod (természetesen ehhez is be kell jelentkezned).

=== Vitarendezés ===
A '''[[Wikiforrás:Vitarendezés|vitarendezés]]''' (dispute resolution) azoknak az eljárásoknak a gyűjtőneve, amik a nézetkülönbségek kezelésére szolgálnak.


{{abc4}}

== W ==

=== Wiki ===
A '''wiki''' (illetve '''WikiWiki''', az egyik speciális fajtája a [[w:hipertext|hipertext]] rendszereknek, illetve így nevezik magát a [[w:szoftver|szoftvert]] is, ami ennek készítését lehetővé teszi. A '''wikiwikiweb''' olyan [[w:webhely]], amely ''wiki'' rendszer szerint, ennek felhasználásával működik, vagyis lehetővé teszi azt, hogy a felhasználók (vagy általános esetben bárki) a laphoz új tartalmakat adjanak, vagy azon tartalmat módosítsanak. Másszóval a wiki egy olyan [[w:tartalomkezelő rendszer|tartalomkezelő rendszer]], amelynek számos különböző megvalósítása (implementációja) létezik. Segítségével egész weboldalak is működtethetők (gyakorlatilag tetszőleges mondanivalóval és tartalommal), de alkalmazható a hagyományos fórumok helyett is a látogatók tapasztalatainak, véleményeinek strukturáltabb megjelenítésére.

A ''Wiki'' (nagy W-betűvel) és a ''WikiWikiWeb'' megnevezésen általában az első wiki rendszert, a [[w:Portland Pattern Repository|Portland Pattern Repository]]-t értjük, ezért sokan azt javasolják, hogy általában a wikiket kis kezdőbetűvel írjuk. Néhol a ''wiki'' helyett a ''wikiwiki'' vagy ''WikiWiki'' forma is használatos.

A név maga a [[w:Hawaii nyelv|hawaii]] ''wiki wiki'' kifejezésből ered, ami „fürgét” vagy „nagyon gyorsat” jelent. A Honolulu Repülőtéren a terminálok közötti járatokat nevezik ''Wiki Wiki Bus''-nak, azt szándékozván jelezni, hogy e járatok gyorsan közlekednek. 
A '''Wiki''' ezen túl egy elterjedt [[w:maori|maori]] és [[w:Új-Zéland|új-zélandi]] keresztnév is.

=== Wikisítés ===
A '''wikisítés''' valamilyen szöveg vagy [[Wikiforrás:HTML]] oldal a [[Wikiforrás]] formátumára szerkesztése a [[Wiki]] [[leíró nyelv (számítástechnika)|leíró nyelve]] és esetleges külső hivatkozások segítségével.

=== Wikistressz ===
A '''[[Wikiforrás:Wikistressz|wikistressz]]''' a Wikipédiában és a testvér-projektekben való részvétel során a [[Wikiforrás:Vandalizmus|vandál]]ok, [[Wikiforrás:Troll|trollok]], [[Wikiforrás:Szerkesztési háború|szerkesztési háborúk]] és a [[Wikiforrás:Irányelvek/Civilizált viselkedés|civilizálatlanság]] által kiváltott [[stressz]].

=== Wikipédista ===
'''Wikipédista''': Olyan ember, aki a Wikiprojektek szócikkeit szerkeszti (rendszeresen). Lásd  [[Wikiforrás:Wikipédisták|Wikipédisták]], [[Wikiforrás:Wikipédisták szakterületek szerint|Wikipédisták szakterületek szerint]].

=== WorldWideWeb ===
A WEB megalkotója Tim Berners-Lee, aki 1989-ben az Európai Részecskegyorsító Intézetben (CERN) dolgozva azt javasolta, hogy a földrajzilag egymástól távol lévő kutatók közötti kommunikációt egy ,,hypertext rendszer'' alkalmazásával oldják meg. Kollégái számára ez lehetővé tette, hogy az egymás kutatási eredményeit tartalmazó dokumentumokat összekapcsolhassák. A CERN támogatta a WEB létrehozását és helyiből világméretű hálózattá fejlesztette.

A WEB első nyilvános használatára 1992 januárjában, Genfben került sor, amikor is a kutatók a CERN WEB helyén férhettek hozzá WEB-adatokhoz.

Berners-Lee WEB-terve az adatokat egy vagy több WEB-kiszolgálón tárolta, a kutatók pedig egy különleges program, a böngésző segítségével férhettek hozzá az adatokhoz. 
{{abc4}}

== Z ==

=== Zárt licenc===


=== Zárolt lap ===
Lásd: [[#Védett lap|Védett lap]].

=== Zoknibáb ===
'''[[Wikiforrás:Zoknibáb|Zoknibábnak]]''' (sock puppet) egy olyan bejelentkezett felhasználó felhasználói neveit és „személyiségeit” nevezzük, aki több különböző felhasználónéven regisztrálja magát. Ilyenkor az elsőként regisztrált felhasználói neve tekintendő eredetinek, a többi zoknibábnak. A zoknibábok használata nem tiltott, de ellenjavallt - és gyakorta ellenszenvet vált ki, mivel alkalmas bizonyos tisztességtelen visszaélésekre.

== Zs ==
=== Zsákutca lap ===
A '''zsákutca szócikk'''ek vagy '''zsákutca lap'''ok (dead-end pages) olyan lapok, amelyekre hivatkoznak ugyan, de belőlük nem vezet tovább egyetlen hivatkozás sem. Ez néha nem hiba, főként rövidebb cikkek esetén, de gyakran azt jelzi, hogy a cikk vagy érdektelen, semmihez sem kapcsolható dolgokról szól, vagy leggyakrabban azt, hogy ideje átnézni, és a szükséges hivatkozásokat beleírni.

{{abc4}}
== Lásd még ==
* '''[[Wikiforrás:Irányelvek|Irányelvek]]''' A Wikiforrás irányelvei és útmutatói...
* '''[[Wikiforrás:Segítség|Segítség]]''' Felhasználók munkáját segítő lapok...
* '''[[Wikiforrás:Wikiforrás|Wikiforrás]]''' Mi is a Wikiforrás, hogyan működik, egyéb lehetőségek és szabályok...
-----</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Segítség/Értelmező szótár</title>
    <id>219</id>
    <revision>
      <id>506</id>
      <timestamp>2006-06-10T07:20:36Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>KeFe</username>
        <id>7</id>
      </contributor>
      <comment>[[Segítség/Értelmező szótár]] moved to [[Wikiforrás:Segítség/Értelmező szótár]]: helyre mozgatás</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Wikiforrás:Segítség/Értelmező szótár]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Wikimedia-Commons</title>
    <id>220</id>
    <revision>
      <id>5156</id>
      <timestamp>2006-10-04T05:02:31Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>KeFe</username>
        <id>7</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>/* Lásd még */</comment>
      <text xml:space="preserve">[[Kép:Commons-logo-en.png|right]]
A '''Wikimedia Commons''' (röviden ''Commons'', vagy ''Wikicommons'') ingyenes és szabadon felhasználható képeket, hangfelvételeket és egyéb multimédia fájlokat tartalmazó katalógus, a [[Wikimedia Alapítvány]] projektjeinek egyike. A Wikimedia Commons-ba feltöltött fájlok elérhetőek valamennyi, a Wikimedia szervereken üzemelő projekt számára, mint például a [[Wikipédia]], a  [[Wikikönyvek]],(hu.Wikibooks), [[Wikiforrás]], (hu.Wikisource), vagy a [[Wikinews]].

A projekt [[2004]]. [[szeptember 7]]-én indult, és a feltöltött médiaállományok száma már ugyanazon év novemberében elérte a tízezret. Ez a projekt használta először a [[Mediawiki]] szoftver 1.4-es verzióját.

A Commons wiki fő nyelve az [[angol nyelv|angol]], de a felületen használt nyelv átállítható a felhasználói beállításokban és a lapok egy részét már más nyelvekre, így magyarra is, lefordították.

== Szerzői jogvédelem ==
Jelenleg (2005-ben), a Wikimedia Commons nem engedi meg nem szabad felhasználású anyagok felküldését, beleértve az olyan anyagokat, amelyek kereskedelmi célú használata korlátozott vagy ún. „[[fair use]]” alá esnek. Az elfogadható [[licenc]]ek többek közt a [[GFDL]], a [[Creative Commons]] bizonyos változatai és a [[közkincs]].

==Lásd még==
*[[Wikiforrás:Irányelvek/Felküldési útmutató|Wikimedia Commons használata]]

==Külső hivatkozások==
*[http://commons.wikimedia.org/wiki/Kezd%C5%91lap Wikimedia Commons]

[[Kategória:Licencek]]

[[en:Wikimedia Commons]] [[af:Wikimedia Commons]] [[als:Wikimedia Commons]] [[ar:ويكيميديا كومونز]] [[bg:Общомедия]] [[ca:Wikimedia Commons]] [[cs:Wikimedia Commons]] [[cy:Cyffredin Wikimedia]] [[da:Wikimedia Commons]] [[de:Wikimedia Commons]] [[es:Wikimedia Commons]] [[et:Wikimedia Commons]] [[fa:ویکی‌انبار]] [[fi:Wikimedia Commons]] [[fr:Wikimedia Commons]] [[gu:વિકિમીડિયા કૉમન્સ]] [[he:ויקישיתוף]] [[id:Wikimedia Commons]] [[it:Wikimedia Commons]] [[ja:ウィキメディア・コモンズ]] [[ko:위키미디어 공용]] [[lt:Vikiteka]] [[mi:Wikimedia Commons]] [[nds:Wikimedia Commons]] [[nl:Wikimedia Commons]] [[nn:Wikimedia Commons]] [[no:Wikimedia Commons]] [[pl:Commons]] [[pt:Wikimedia Commons]] [[ro:Wikimedia Commons]] [[ru:Викисклад]] [[sco:Wikimedia Commons]] [[simple:Wikimedia Commons]] [[sk:Wikimedia Commons]] [[sl:Wikimedijina Zbirka]] [[sq:Commons]] [[su:Wikimedia Commons]] [[sv:Wikimedia Commons]] [[tl:Wikimedia Commons]] [[tr:Wikimedia Commons]] [[vi:Wikimedia Commons]] [[war:Wikimedia Commons]] [[zh:维基共享资源]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Adatbázis lekérdezések</title>
    <id>221</id>
    <revision>
      <id>520</id>
      <timestamp>2006-06-10T12:31:57Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>NCurse</username>
        <id>5</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>[[Adatbázis lekérdezések]] moved to [[Wikiforrás:Adatbázis lekérdezések]]</comment>
      <text xml:space="preserve">==Lehetőségek SQL lekérdezés futtatására==
* Letöltheted az adatbázist a [http://download.wikipedia.org download.wikipedia.org] és a saját gépeden futtathatod a lekérdezéseket. (A [[GFDL]] licenc az adatbázisra is vonatkozik!)
* A [http://www.wikisign.org/index.php?wsLang=hu www.wikisign.org] oldalon keresztül telepítés nélkül is tudsz lekérdezéseket futtatni.
* Egyes [[m:developers|fejlesztők]] tudnak lekérdezéseket futtatni az éles adatbázison. (Kellően indokolt esetben) a [[m:Requests for queries]] oldalon kérheted meg őket, hogy futtassák le a lekérdezésedet.
* Ha nem tudsz egyedül megfogalmazni vagy futtatni egy lekérdezést, a [[Wikipédia:SQL futtatási kérések]] oldalon kérhetsz segítséget.

==Megjegyzések==
* Ha a [[vágólap]] segítségével másolsz ki egy lekérdezést erről az oldalról, bizonyos böngészők az elejére egy * jelet tesznek. Ezt ki kell törölni! (A lekérdezésnek a ''SELECT'' szóval kell kezdődnie.)
* A legtöbb lenti lekérdezés szócikkek címeit adja vissza. Ezek '''nem''' tartalmazzák a [[Wikipédia:Névtér|névteret]]! A névtér az adatbázisban egy numerikus kódként szerepel, a cur_namespace mezőben. A kódokat [[:en:Help:Namespace#List of namespaces|itt találod meg]].
* Windows alatt a Mysql által visszaadott listát a legegyszerűbben úgy tudod sima szöveggé alakítani, hogy elmented (exportálod) az eredményt [[Excel]] fájlba, betöltöd Excel alá, és ott elmented [[Unicode]] text formátumban.
* Egy [[regexp]] a sima szöveg wiki listává alakítására:
 s/(\ |\|)//g;s/^/*\[\[/;s/$/\]\]/

== Gyorstalpaló lekérdezések futtatásához MySQL-en Windows alatt ==
Az előkészületek körülbelül egy órát vesznek igénybe [[szélessáv]]ú kapcsolattal. Ezeket csak egyszer, a legelső alkalommal kell elvégezni:
* Töltsd le a [[MySQL]]-t is a [http://dev.mysql.com/downloads mysql.com]-ról. Az ajánlott változat jelenleg ([[2005]]. [[július 19]].) a 4.1-es változat Essential csomagja.
* Telepítsd a MySQL-t.
* Töltsd le és telepítsd a [http://www.mysql.com/products/query-browser/ MySQL Query Browser]t (ez nem kötelező, de hasznos). A Query Browser egy [[grafikus felhasználói felület]] a MySQL lekérdezésekhez. A szerver címének 'localhost'-ot adj meg, semmi mást nem kell átállítani.
* Töltsd le az [http://download.wikimedia.org/tools/mwdumper.jar mwdumper] programot.
* (Bízz benne, hogy van JRE a gépen... itt egyszer majd részletes leírás lesz.)

A továbbiakat minden alkalommal meg kell ismételni, amikor frissíteni akarod az adatbázist:
* Hozd létre a '''wikipedia''' adatbázist (például add ki a következő parancsot a MySQL parancssorából, vagy, ha telepítetted, a MySQL Query Browserből):
 &lt;nowiki&gt;CREATE DATABASE wikipedia;&lt;/nowiki&gt;
:(Ha már létezik ilyen néven adatbázis, töröld ki előbb, vagy válassz más nevet.)
* [[Letöltés|Töltsd le]] azt az [[adatbázis]] [[dump]]ot a [http://download.wikimedia.org/huwiki/ download.wikimedia.org]-ról, amin az [[SQL]] [[lekérdezés]]eket futtatni akarod. (Ez általában a legfrissebb ''pages_current'' fájl, ha csak a lapok aktuális állapotaira vagy kíváncsi; és a legfrissebb ''pages_full'', ha a korábbiakra is.)
* Tömörítsd ki a letöltött adatbázist vagy adatbázisokat. A '''gz''' és a '''7z''' kiterjesztésűekhez a [http://www.7-zip.org/ 7-zip]-et. A '''bz2''' kiterjesztésű fájlokat nem szükséges kitömörítened; ha valamiért mégis szeretnéd, használd a [http://www.bzip.org/downloads.html bzip] tömörítőt. A gz és bz2 fájlokat a WinZip programmal vagy (a megfelelő pluginek birtokában) Total Commanderrel is kitömörítheted. '''VIGYÁZAT''': a kitömörített fájl '''sokkal''' nagyobb lesz, mint az eredeti. Az aktuális verzióhoz néhány száz mega, a teljes laptörténethez több giga hely kell!)
* Ha a kitömörített fájl nem sql, hanem xml kiterjesztésű, konvertáld sql-lé az alábbi paranccsal:
 mwdumper ''fájlnév''.xml --output=file:''fájlnév''.sql --format=sql:1.4
:Ahol ''fájlnév'' a fájl neve (pl. ''pages_full''). Ha a fájl bzip tömörítésű, kitömörítés nélkül is konvertálhatod:
 mwdumper ''fájlnév''.bz2 --output=file:''fájlnév''.sql --format=sql:1.4
* Állítsd vissza az adatbázist a letöltött SQL fájlból. Indítsd el a Windows parancssort (például '''Start Menü &gt; Futtatás... &gt; cmd''' vagy '''[[Windows billentyű]]+R &gt; cmd'''), majd add ki a következő parancsot:
 mysql -uroot -p''jelszavad'' -D wikipedia --default-character-set=utf8 &lt;''C:\ahol\van\fájlnév.sql''
''C:\ahol\van\fájlnév.sql'' helyett értelemszerűen a letöltött és kicsomagolt dump fájl elérési útját és nevét, ''jelszavad'' helyett a MySQL root (adminisztrátori) jelszavát (amit telepítéskor megadtál) használd.
* Várd meg, amíg a MySQL végrehajtja az adatbázis visszaállítását (ez jó néhány percbe beletelhet).
* Ha a MySQL elkészült a visszaállítással, kezdheted futtatni a lekérdezéseket. Kezdetnek próbálkozz meg néhány példával erről az oldalról. Egyszerűen csak gépeld be őket soronként, a sorok végén entert ütve. A legutolsó sort pontosvesszővel zárd.

''Ha bármi problémád vagy kérdésed van az itt leírtakkal, jelezd a [[Wikipédia vita:{{PAGENAME}}|vitalapon]].''

== A lekérdezések szintaxisa ==

Egy egyszerű lekérdezés az alábbi formájú:
: SELECT ''oszlopnevek'' FROM ''táblanév'';
A ''táblanév'' többnyire ''cur''; az ''oszlopnevek'' az oszlopnevek vesszőkkel elválasztott listája (ha minden oszlopra kíváncsiak vagyunk, írhatunk *-ot a helyükre).

A legegyszerűbb lekérdezés tehát így néz ki:
 SELECT * FROM cur;

Az összes szócikk címének és névterének lekérdezése:
 SELECT cur_namespace, cur_title FROM cur;

=== Korlátozás ===
Az eredmények számának korlátozása:
 SELECT * FROM cur LIMIT 20;

[[Ofszet]]et is megadhatsz:
 SELECT * FROM cur LIMIT 100, 20;
a 101.-120. [[rekord]]okat fogja visszaadni.

=== Rendezés ===
Az eredmények rendezése:
 SELECT * FROM cur ORDER BY cur_title ASC LIMIT 20;
cím szerint növekvő abc-sorrendbe rendezi az eredményeket. (ASC helyett DESC-et írva a rendezés csökkenő lesz.)

=== Feltételek ===
Keresési feltételeket a WHERE kulcsszóval adhatunk meg. 

Azok a cikkek, amiket [[User:Példa|Példa]] felhasználó szerkesztett utoljára:
 SELECT cur_id, cur_namespace, cur_title FROM cur WHERE cur_user_text = 'Példa';

A feltételben használhatóak a szokásos matematikai jelölések és az AND (és) és OR (vagy) műveletek.
 SELECT cur_id FROM cur WHERE cur_restrictions &lt;nowiki&gt;&lt;&gt;&lt;/nowiki&gt; 0 AND cur_namespace=4;
kilistázza a Wikipédia névtérbeli védett cikkeket.

A szövegben a LIKE kulcsszóval lehet keresni:
 &lt;nowiki&gt;SELECT cur_id FROM cur WHERE cur_text LIKE '%{{azonnali}}%';&lt;/nowiki&gt;
kilistázza az azonnali törlés sablont tartalmazó cikkeket.

=== Sorrend ===
A fentieket az alábbi sorrendben (és csak abban) lehet összekombinálni:
: SELECT ... FROM ... WHERE ... ORDER BY ... LIMIT ...

== Fontosabb táblák és oszlopok ==
Részletesen lásd: [[m:Help:Database layout]] vagy [http://cvs.sourceforge.net/cgi-bin/viewcvs.cgi/%2Acheckout%2A/wikipedia/phpwiki/newcodebase/docs/schema.doc?rev=HEAD&amp;content-type=text/plain Wikipedia database schema]

=== cur ===
A  cikkek (a [[dump]] készítésének pillanatában) aktuális állapotát tartalmazza.

* cur_id - az [[elsődleges kulcs]], egy sorszám, ami egyértelműen azonosítja a cikket.
* cur_name - a cikk címe. (Nem egyértelmű: pl. a [[Szavazás]], [[Vita:Szavazás]], [[Wikipédia:Szavazás]], [[Wikipédia vita:Szavazás]] oldalak mindegyikének &quot;Szavazás&quot; a címe.)
* cur_namespace - a [[Segítség:Névtér|névtér]] kódja, amiben a cikk van.
* cur_text - a cikk szövege.
* cur_user - a cikk utolsó szerkesztését végző felhasználó sorszáma.
* cur_user_text - a cikk utolsó szerkesztését végző felhasználó neve.
* cur_timestamp - a cikk utolsó szerkesztésének ideje
* cur_restricitions - ha nem nulla, a cikk [[Wikipédia:Védett lap|le van védve]].
* cur_is_redirect - ha nem nulla, a cikk [[Wikipédia:Szójegyzék#Átirányítás|átirányítás]].

=== image ===
A képeket és más feltöltött médiafájlokat tartalmazza. (Az összes adat a fájl legutolsó változatára vonatkozik!)

* img_name - a feltöltött fájl neve.
* img_size - a fájl mérete.
* img_description - a kép leírása.
* img_user - a feltöltő sorszáma.
* img_user_text - a feltöltő neve.
* img_timestamp - a feltöltés időpontja.

=== links, brokenlinks, categorylinks, imagelinks ===
Rendre a létező, illetve a nemlétező cikkekre mutató redirekteket, a kategória- és a képhivatkozásokat tartalmazzák.
(Megjegyzés: a &lt;nowiki&gt;[[:Kategória:abc]]&lt;/nowiki&gt; alakú hivatkozás sima linknek számít.)

* l_from, bl_from, cl_from, il_from - a cikk azonosítója (cur_id), amiben a redirekt van.
* l_to, bl_to, cl_to, il_to - a cikk azonosítója, amire a redirekt mutat.

== Példa lekérdezések ==
{{leford}}
=== Queries to find new users ===

Here's a couple of queries to find the 20 most newly created users - useful 
to find people to give welcome messages.  It only counts users that have made edits (most users 
who create a login never make a single contribution and are just passing by, 
so it's not really worth welcoming them).

*&lt;nowiki&gt;SELECT user_name, COUNT(*) FROM user, cur WHERE user_id=cur_user 
GROUP BY user_id ORDER BY user_id DESC LIMIT 20&lt;/nowiki&gt;

The above query gives the user names of the 20 most recently created users 
and the number of edits they have made.  The query is not perfect - only 
edits that have not been 'overwritten' by other edits are counted here.  To 
do the same thing looking only at 'overwritten' edits use:

*&lt;nowiki&gt;SELECT user_name, COUNT(*) FROM user, old WHERE user_id=old_user 
GROUP BY user_id ORDER BY user_id DESC LIMIT 20&lt;/nowiki&gt;

=== Queries to find stub articles ===

For short pages containing &quot;see&quot; (takes about 2 seconds):
*&lt;nowiki&gt;SELECT cur_title FROM cur WHERE cur_is_redirect=0 AND LENGTH(cur_text)&lt;50 AND cur_text LIKE '%see%'&lt;/nowiki&gt;
finds all pages with less than 50 chars.

=== Queries to find articles with one edit (new) ===

&lt;nowiki&gt;SELECT cur_title FROM cur WHERE cur_is_new AND cur_namespace=0;&lt;/nowiki&gt;

Finds all pages that have only been edited once.

=== Queries to find inappropriate links ===

==== Double Redirects ====

'''Article namespace:'''
* SELECT ca.cur_namespace, ca.cur_title FROM cur ca, cur cb, links l WHERE ca.cur_is_redirect=1 AND cb.cur_is_redirect=1 AND l.l_from=ca.cur_title AND l.l_to=cb.cur_id AND ca.cur_namespace=0 LIMIT 250

'''Talk namespace:'''
* SELECT ca.cur_namespace, ca.cur_title, FROM cur ca, cur cb, links l WHERE ca.cur_is_redirect=1 AND cb.cur_is_redirect=1 AND l.l_from=CONCAT(&quot;Talk:&quot;,ca.cur_title) AND l.l_to=cb.cur_id AND ca.cur_namespace=1 LIMIT 250

'''''These queries are slow.''''' You may have to reduce the limit for them to work.

==== Other ====

List all articles that link to a file on http://meta.wikipedia.com (takes 2-3 seconds):
*&lt;nowiki&gt;SELECT cur_title FROM cur WHERE cur_text LIKE &quot;%http://meta.wikipedia.com/upload/%&quot; AND cur_namespace=0&lt;/nowiki&gt;

To find articles that link to jpegs, both external and internal, with the old non-&lt;nowiki&gt;[[Image:]]&lt;/nowiki&gt; style (this isn't perfect, it also finds a few other pages):
*&lt;nowiki&gt;SELECT cur_title FROM cur WHERE cur_text LIKE &quot;%http://%.jp%g%&quot; AND cur_namespace=0&lt;/nowiki&gt;

For articles containing a link to itself (!!24 seconds!!)
* SELECT cur_title FROM cur,links WHERE cur_is_redirect=0 AND cur_namespace=0 AND l_from=cur_title AND l_to=cur_id LIMIT 20

For redirects to non-existing pages (note: when a page is found that is redirecting correctly, it usually means that there is text going with the redirect, 2-4 seconds):
* SELECT cur_title FROM cur,brokenlinks WHERE bl_from=cur_id AND cur_is_redirect=1

=== Query to find articles without bold markings ===
Which means they don't have bold titles in the first sentence!
:&lt;nowiki&gt;SELECT cur_title FROM cur WHERE cur_namespace=0 AND cur_is_redirect=0 AND cur_text NOT LIKE &quot;%'''%&quot; AND cur_text NOT LIKE &quot;%&lt;b&gt;%&quot; LIMIT 50&lt;/nowiki&gt;

=== Query to find articles without bold markings that are not disambiguation pages ===
Same as above only removes disambiguation pages which don't need bolds.&lt;nowiki&gt;
SELECT cur_title FROM cur WHERE cur_namespace=0 AND cur_is_redirect=0 AND cur_text NOT LIKE &quot;%'''%&quot; AND cur_text NOT LIKE &quot;%&lt;b&gt;%&quot; AND cur_text NOT LIKE &quot;%disambig%&quot; LIMIT 50&lt;/nowiki&gt;

=== Query to find sub-page articles ===

This finds all articles containing a &quot;/&quot; character; most of these are subpages.

* &lt;nowiki&gt;SELECT cur_title FROM cur WHERE cur_namespace=0 and cur_title like &quot;%/%&quot; and cur_is_redirect=0&lt;/nowiki&gt;

=== Queries to give statistics ===

For a count of how many articles are more than 1500 characters long, use:
*&lt;nowiki&gt;SELECT COUNT(*) FROM cur WHERE LENGTH(cur_text)&gt;1500 AND cur_namespace=0&lt;/nowiki&gt;

=== Queries about blocked users ===

* &lt;nowiki&gt;SELECT DISTINCT ipb_address, COUNT(*) AS times, MIN(ipb_reason) AS reason, user_name AS blocker,  DATE_FORMAT(MIN(ipb_timestamp), '%b %e %Y %k:%i') AS date  FROM ipblocks, user WHERE user_id=ipb_by GROUP BY ipb_address ORDER BY ipb_timestamp&lt;/nowiki&gt;

returns the blocked IP addresses, and the first entry for the blocking (some IP addresses have been blocked by multiple people), ordered by date.

This is mostly unnecessary (but may be of interest as an example query), as the [[Special:Ipblocklist]] returns similar information. 

=== [[Monty Python's Flying Circus|it's...]] ===
Find all pages with &quot;it's&quot; for spellchecking purposes. WARNING: takes a long time. May want to apply a limit (see above)


* &lt;nowiki&gt;SELECT cur_title from cur where cur_namespace=0 and cur_text regexp &quot;[[:&lt;:]]it's[[:&gt;:]]&quot;&lt;/nowiki&gt;

=== Vandalism ===
When a certain IP-number or user has been found to be vandalising, it might be that some of their problems may already have been solved by someone else and others not. The following query shows those pages which the vandal (or otherwise problematic user) was the '''last''' to edit:

* &lt;nowiki&gt;SELECT cur_title FROM cur WHERE cur_user_text=&quot;name&quot; LIMIT 100&lt;/nowiki&gt;

If the vandal is a registered user, use their Username for name, if not, use their IP-number.

=== Query to find sysops/developers ===

* SELECT user_name, user_rights from user where user_rights != &quot;&quot; and user_rights != &quot;bot&quot; ORDER BY user_name LIMIT 100

===Images===
The queries here produce valid links when the results are copied and pasted into a page. Not very pretty, but functional. With 70,000 images in en, these take about 60 seconds to run the first time.

====All images by a given contributor (including old versions)====
&lt;pre&gt;
select distinct concat('&lt;br&gt;[[:Image:', img_name, ']]') as name
from image where img_user_text='USER_NAME_HERE'
union
select distinct concat('&lt;br&gt;[[:Image:', oi_name , ']]') as name
from oldimage where oi_user_text='USER_NAME_HERE'
order by name asc;
&lt;/pre&gt;
====All images by a given contributor (only current version)====
&lt;pre&gt;
select distinct concat('&lt;br&gt;[[:Image:', img_name, ']]') as name
from image where img_user_text='USER_NAME_HERE'
order by name asc;
&lt;/pre&gt;
====All image pages edited by a given contributor====
&lt;pre&gt;
select distinct concat('&lt;br&gt;[[:Image:', cur_title, ']]') as title
from cur where cur_namespace=6 and cur_user_text='USER_NAME_HERE'
union
select distinct concat('&lt;br&gt;[[:Image:', old_title , ']]') as title
from old where old_namespace=6 and old_user_text='USER_NAME_HERE'
order by title asc;
&lt;/pre&gt;

== Külső hivatkozások ==
* [[m:Data dumps]]
* [http://www.mysql.com/doc/en/index.html MySQL manual]
* [http://cvs.sourceforge.net/cgi-bin/viewcvs.cgi/%2Acheckout%2A/wikipedia/phpwiki/newcodebase/docs/schema.doc?rev=HEAD&amp;content-type=text/plain Az adatbázisséma részletes leírása]
* [[:en:Database layout]]

[[Kategória:Segítség|{{PAGENAME}}]]

[[en:Wikipedia:Database queries]] [[de:Wikipedia:Datenbank-Abfragen]] [[fr:Wikipédia:Requêtes SQL]] [[ja:Wikipedia:データーベースクエリ]] [[nl:Wikipedia:SQL opdrachten]] [[zh:Help:数据库查询]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Segítség/Bot-ok készítése</title>
    <id>222</id>
    <revision>
      <id>4896</id>
      <timestamp>2006-08-30T15:12:52Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>kat jav</comment>
      <text xml:space="preserve">{{rövidítés|[[WP:BOT]]}}

A Wikipédia '''botok''' olyan programok, melyek a [[világháló]]n keresztül automatikus szerkesztéseket végeznek a Wikipédiában. Az [[:en:Wikipedia:Policies and guidelines|angol Wikipédiában érvényes irányelvek]] ellenjavallják és  szigorú feltételekhez kötik a botok használatát, a magyar Wikipédiában azonban egyelőre nincsenek erre vonatkozó szabályok.

Botok használatakor mindig nagy körültekintéssel járjunk el. Egy gondatlanul elkészített vagy használt bot alapos felfordulást tud okozni rövid idő alatt, amelynek rendberakása a szerkesztőknek több idejét emésztheti fel, mint amennyit az eredeti munka igényelt volna. És habár igaz, hogy egy átgondolt bot sok mechanikus munkától képes megszabadítani a szerkesztőket, ha nem vagyunk elég óvatosak, túlterhelhetjük a Wikimedia Alapítvány szervereit.

== Saját bot létrehozása ==

Noha egyelőre nincsenek erre vonatkozó irányelvek, kérjük, hogyha botot tervezel futtatni a magyar wikiben, erről előbb [[Wikipédia:Adminisztrátorok üzenőfala|értesítsd az adminisztrátorokat]], és ismertesd velük, hogy a bot milyen munkát fog végezni, milyen rendszerességgel, a felügyeleted mellett vagy automatizáltan, s.í.t.

Mindenképpen érdemes a leendő botnak egy külön [[Wikipédia:Hogyan jelentkezz be|felhasználót létrehozni]]. Javasoljuk, hogy olyan nevet válassz, amely utal a saját felhasználói nevedre, valamint arra, hogy botról van szó. A bot felhasználói lapján hivatkozz a saját lapodra, illetve ismertesd, hogy mire használod. A vitalapon érdemes egy hivatkozást elhelyezni a saját vitalapodra, hogyha bárkinek panasza vagy kérése adódna, tudja, kihez kell fordulni.

Ha a bot még új, gondoskodj róla, hogy az általa végzett szerkesztések között legalább 30-60 másodperc elteljen, így probléma esetén még időben közbe lehet lépni. Ha már biztos vagy a dolgodban, akkor is hagyj legalább 10 másodperces késleltetést, csúcsidőben többet is, hogy a szervereket a bot működése ne terhelje túl.

Az adminisztrátorok bármikor [[Wikipédia:Blokkolás|blokkolhatják]] a botot, ha úgy látják, hogy hibás szerkesztéseket végez vagy túl gyors iramban dolgozik. Ha a botodat blokkolták, az [[Wikipédia:Adminisztrátorok üzenőfala|adminisztrátorok üzenőfalán]] érdeklődhetsz az okáról, illetve kérheted megfelelő magyarázattal a blokk feloldását.

Lehetőség van a bot felhasználójának botként való megjelölésére (ezt kérésre, indokolt esetben a [[Wikipédia:Adminisztrátorok#Helytartók|helytartók]] tudják elvégezni), ilyenkor a szerkesztéseinek megjelenítése a [[Speciális:Recentchanges|friss változásokban]] egy külön kapcsolóval állítható.

Saját magad által írt program esetén javasoljuk, hogy a bot forráskódját tedd közzé a bot felhasználói lapján, annak allapjaként.

== Jelenleg bejegyzett botok ==

Az alábbi lista a jelenleg nyilvántartott botok listája, az operátoruk felhasználói nevével és egy rövid ismertetővel együtt.

* [[User:GrinBot|GrinBot]] - [[User:Grin|Grin]] botja, elsősorban interwiki linkek menedzselését végzi
* [[User:Kovácsinas|Kovácsinas]] - [[User:KovacsUr|KovacsUr]] botja, kategorizálás, lapok átnevezése, egyéb automatizálható teendők
* [[User:NyenyecBot|NyenyecBot]] - [[User:Nyenyec|Nyenyec]] botja, kategorizálás, automatizálható adminisztratív teendők
* [[User:DhanakBot|DhanakBot]] - [[User:Dhanak|Dhanak]] botja, [[Segítség:Szubcsonk|szubcsonkok]] és életrajzi lapok karbantartásához, adminisztrátori teendők megkönnyítéséhez

== Hasznos külső hivatkozások == Az alábbi angol nyelvű lapok segítséget jelenthetnek botok létrehozásakor:
* [http://sourceforge.net/projects/pywikipediabot/ Python Wikipedia Robot Framework]
* [http://openfacts.berlios.de/index-en.phtml?title=Anura Anura] -- Perl interfész a MediaWikihez a libwww-perl könyvtár használatával
* [http://search.cpan.org/~markj/WWW-Mediawiki-Client-0.27/ WWW::Mediawiki::Client] -- perl modul / parancssori kliens
* [[meta:Using the python wikipediabot|A python wikipediabot használata a MetaWiki-n]]

[[Kategória:Wikiforrás-adminisztráció|{{PAGENAME}}]]

[[en:Wikipedia:Bots]] [[als:Wikipedia:Bötli]] [[ar:ويكيبيديا:بوت]] [[bg:Уикипедия:Бот]] [[ca:Viquipèdia:Bots]] [[cs:Wikipedie:Bot]] [[de:Wikipedia:Bots]] [[el:Βικιπαίδεια:Bots]] [[eo:Vikipedio:Roboto]] [[es:Wikipedia:Bot]] [[fa:ویکی‌پدیا:اتحادیهٔ کارگری ربات‌ها]] [[fi:Wikipedia:Botit]] [[fr:Wikipédia:Bot]] [[gl:Wikipedia:Bots]] [[he:ויקיפדיה:בוט]] [[id:Wikipedia:Bot]] [[it:Wikipedia:Bot]] [[ja:Wikipedia:Bot]] [[jv:Wikipedia:Bot]] [[ko:위키백과:봇]] [[lb:Wikipedia:Bot]] [[ln:Wikipedia:Bot]] [[lt:Wikipedia:Botai]] [[mo:Wikipedia:Бот]] [[ms:Wikipedia:Bot]] [[nds:Wikipedia:Bots]] [[nl:Wikipedia:Bots]] [[no:Wikipedia:Roboter]] [[pl:Wikipedia:Boty]] [[pt:Wikipedia:Coordenação robótica]] [[ro:Wikipedia:Bot]] [[ru:Википедия:Бот]] [[simple:Wikipedia:Bots]] [[sk:Wikipédia:Bot]] [[sl:Wikipedija:Boti]] [[sr:Википедија:Бот]] [[sv:Wikipedia:Robotar]] [[th:วิกิพีเดีย:บอต]] [[tr:Vikipedi:Botlar]] [[uk:Довідка:Роботи]] [[vi:Wikipedia:Robot]] [[zh:Help:机器人]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Wikimedia Alapítvány</title>
    <id>223</id>
    <revision>
      <id>531</id>
      <timestamp>2006-06-11T03:44:11Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>KeFe</username>
        <id>7</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>[[Wikimedia Alapítvány]] moved to [[Wikiforrás:Wikimedia Alapítvány]]: Helyre mozgatás</comment>
      <text xml:space="preserve">[[Image:Wikimedia.png|framed|right|200px|''A Wikimedia Alapítvány logója, tervezte: „Neolux”'']]
A '''Wikimedia Alapítvány''' az a szervezet, ami a [[Wikipédia|Wikipédiát]]-/lexikon/, és annak testvér projektjeit ([[Wiktionary]]-/szótár/, [[Wikiquote]]-/idézet gyüjtemény/, [[Wikibooks]]-/könyv gyüjtemény/, [[Wikisource]]-/forrásanyagok/, [[Wikimedia Commons]]-/képek és hangok gyüjtőhelye/, [http://sep11.wikipedia.org/ In Memoriam 9/11] és [[Nupedia]]) üzemelteti és fejleszti. Az alapítvány egy [[non-profit]] szervezet, mely [[Florida]] ([[USA]]) jogterületén került bejegyzésre. A létrejöttét hivatalosan [[Jimbo Wales]], a [[Bomis]] cég vezetője és a Wikipédia társ-alapítója jelentette be [[2003]]. [[június 20]]-án.

Az alapítvány célja [[nyílt tartalom|nyílt tartalmú]], [[wiki]]-alapú projektek fenntartása és fejlesztése és ezek teljes tartamát [[ingyenes]]en a közösség rendelkezésére bocsájtani. A már kialakult rendszerű, többnyelvű Wikipédia [[lexikon]]okon kívül elérhető még a többnyelvű [[szótár]] és rokonértelmű szavak tára (Wiktionary), az [[idézet]]ek gyűjteményét tartalmazó Wikiquote, a több nyelven forrásként használható szövegeket tartalmazó Wikisource és a főként tanulókat megcélzó elektronikus könyveket tartalmazó Wikibooks. Az alapítvány gondozza továbbá a szeptember 11-iki amerikai támadással kapcsolatos „In memoriam sept.11.” wikit valamint a Nupediát, ami egy nem wiki alapú lexikon projekt. A Wikimedia alapítvány bevételeit alternatív forrásokból biztosítja, úgy mint adományokból és állami pályázatokból.

Az alapítvány létrejöttének bejelentésekor Wales átruházta a Wikipedia, Wiktionary és Nupedia [[domain]]ek használati jogait valamint az említett projektekkel kapcsolatos anyagok szerzői jogait, melyeket a Bomis alkalmazottai vagy Wales személyesen készített. A projekteket futattó számítástechnikai rendszereket szintén Wales adományozta az alapítványnak. A [http://wikimedia.org/ wikimedia.org] és [http://wikimediafoundation.org/ wikimediafoundation.org] domaineket Daniel Mayer szerkesztő adományozta az alapítványnak 2004. júniusában, és a rendelkezésre álló [[sávszélesség]]et és áramot szintén a Bomis adományozza.

2004. januárban Jimmy Wales Tim Shellt és Michael Davist jelölte a Wikimedia alapítvány kuratóriumába. 2004. júniusban választás zajlott a két szerkesztőket reprezentáló tagról, melynek eredményeképp Angela Beesley-t és Florence Nibart-Devouard-ot választották be a kuratóriumba.

A „Wikimedia” nevet Sheldon Rampton ötlötte ki 2003. márciusában a Wikipedia egyik levelezőlistáján.


== Külső hivatkozások angolul ==
* [http://wikimediafoundation.org/ Wikimedia Foundation website]
* [http://www.wikimediafoundation.org/bylaws.pdf Wikimedia Foundation bylaws] ([[PDF]] file)
* [http://www.sunbiz.org/COR/2003/0620/90039369.tif Corporate Charter of Wikimedia Foundation Inc.] two page [[Tagged Image File Format|TIFF]] file located on Florida Department of State, Divisions of Corporations web site
* [http://www.sunbiz.org/scripts/cordet.exe?a1=DETFIL&amp;n1=N03000005323&amp;n2=NAMFWD&amp;n3=0000&amp;n4=N&amp;r1=&amp;r2=&amp;r3=&amp;r4=WIKIMEDIA&amp;r5= Public Record for Wikimedia Foundation Inc.] from Florida Department of State web site
* [http://mail.wikipedia.org/pipermail/wikipedia-l/2003-June/010690.html Announcement of Wikimedia's founding]
* [[m:Wikimedia|Wikimedia's meta page]]
* [http://mail.wikipedia.org/pipermail/wikien-l/2003-March/001878.html Sheldon Rampton's WikiEN-l post]

[[Kategória:Wikimedia| ]]


[[en:Wikimedia Foundation]] [[als:Wikimedia]] [[ast:Wikimedia]] [[ca:Wikimedia]] [[cs:Wikimedia]] [[csb:Wikimedia]] [[da:Wikimedia]] [[de:Wikimedia]] [[el:Wikimedia]] [[eo:Wikimedia]] [[es:Fundación Wikimedia]] [[eu:Wikimedia]] [[fi:Wikimedia]] [[fo:Wikimedia]] [[fr:Wikimedia]] [[gl:Wikimedia]] [[he:קרן ויקימדיה]] [[ia:Wikimedia]] [[id:Wikimedia]] [[it:Wikimedia Foundation]] [[ja:ウィキメディア]] [[jv:Wikimedia]] [[ko:위키미디어 재단]] [[lb:Wikimedia]] [[li:Wikimedia Foundation]] [[mk:Викимедија]] [[mo:Викимедия]] [[nl:Wikimedia Foundation]] [[nn:Wikimedia]] [[no:Wikimedia]] [[pl:Wikimedia]] [[pt:Wikimedia]] [[ro:Wikimedia]] [[ru:Фонд Викимедиа]] [[simple:Wikimedia Foundation]] [[sq:Wikimedia]] [[sv:Wikimedia]] [[th:มูลนิธิวิกิมีเดีย]] [[vi:Wikimedia]] [[zh:维基媒体基金会]] [[zh-min-nan:Wikimedia]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Szerző:Berzsenyi Dániel</title>
    <id>225</id>
    <revision>
      <id>4931</id>
      <timestamp>2006-08-30T22:37:56Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>szerzőknek  nincs saját kategóriája</comment>
      <text xml:space="preserve">[[w:hu:Berzsenyi Dániel|Berzsenyi Dániel]] ([[w:hu:1776|1776]]-[[w:hu:1836|1836]]) [[w:hu:magyar|magyar]] [[w:hu:költő|költő]].

* [[Kesergés]]
* [[A felkölt nemességhez]]
* [[Vandal bölcsesség]]

== Külső hivatkozások ==

* [http://mek.oszk.hu/00600/00614/html/ Összes versei] (MEK)

[[Kategória:Írók, költők|Berzsenyi Dűániel]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>A felkölt nemességhez</title>
    <id>226</id>
    <revision>
      <id>524</id>
      <timestamp>2006-06-10T18:12:12Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>Gubbubu</username>
        <id>3</id>
      </contributor>
      <text xml:space="preserve">{{vers|Berzsenyi Dániel|A felkölt nemességhez|
: Mint majd midőn lángszárnyakon eljövend
: A nagy Birónak cherubi angyala,
: És kürtje harsány hangja a mély
: Sírba leszáll hidegűlt porunkhoz:

: Mindenfelé dob s tárogató riad.
: Úgy tetszik, elhúnyt párducos őseink
: Támadtanak fel hamvaikból
: Véreiket fedező karokkal.

: Toldulva jőnek bajnoki népeink:
: Erdély kegyetlen székelyi, a fene
: Hajdúk az áldott térmezőkben
: Megfeketült haragos kunokkal;

: Az ütközet közt állni tudó, kemény
: Horvátok és vad rácok erős hada
: Táborba szállott, hogy kövesse
: A magyarok rohanó lovagját.

: Örvendj hazám! nézd: mennyi jeles sereg
: Kész érted önként ontani életét.
: Oh, bátran örvendj! mert megőrzik
: Hantjaidat született vitézid,

: Magyar nemes vér bére, jutalma vagy,
: Vérző magyar kar tarta meg eddig is,
: Csak hív szülöttid vérpatakja
: Áradozand ezután is érted.

: Nézd, mint buzognak szép deli ifjaid:
: Mindannyi hérót s Marst mutató vitéz
: Tüzelg szemökből; felkelend még
: Báthory, s él Kinizsink ezekben!

: Tud győzni e nép! Attila magva ez!
: Ez dúlta Árpád hajdani harcain
: A föld legelső tartományit,
: S láncra füzé sok ezer vitézit.

: E nép csatázott nagy Hunyadink alatt,
: Mikor kevély Bécs tornya lerontatott,
: S roppant Budának győzhetetlen
: Ormai közt diadalmi kürt szólt.

: Hát bölcs királynénk, Trézia! trónusod
: Nem a magyar szív vívta ki Pálfyval?
: Nem a magyar s Nádasdy kardja
: Tette dicső koronád fejedre?

: Hat nagy királyok fegyvere omla rád,
: Tűzláng borítá Austria tájait,
: S nem volt ki terhed Herkulesként
: Tartsa: egész birodalmad ingott.

: S ím, mint midőn bús Aeolus éktelen
: Barlangja torkát Kaukazus oldalin
: Feltárja, s ádáz szélveszekkel
: Fellegeket hasogatva pusztít:

: Felkél az ébren szunnyadozó magyar,
: S elszórja villámkardja eged ködét;
: Megtörte, földhöz verte, mint egy
: Bellerophon, hatagyú Chimaerád!

: Menj most, vitéz faj! nézd, mikor a vadak
: Királya felkél Júba vadonjain,
: Szavára megréműl az erdő,
: S futnak ezer vadak odvaikba!
|1805|}}</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Sablon:Vers</title>
    <id>227</id>
    <revision>
      <id>5171</id>
      <timestamp>2006-10-05T23:27:51Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>Adam78</username>
        <id>8</id>
      </contributor>
      <comment>&quot;Category&quot; helyett &quot;Kategória:</comment>
      <text xml:space="preserve">&lt;div class=&quot;ws_vers&quot;&gt;
{| align=center
|-
||
{{{nincsszerző|&lt;p align=&quot;center&quot; class=&quot;ws_vers_szerzo&quot; style=&quot;margin: 0; font-size: 120%; font-weight: bold&quot;&gt;[[Szerző:{{{1}}}|{{{1}}}]]&lt;/p&gt;&lt;br&gt;}}}
{{{nincscím|&lt;p align=&quot;center&quot; class=&quot;ws_vers_cim&quot; style=&quot;margin: 0; font-size: 150%; font-style: italic&quot;&gt;{{{2}}}&lt;/p&gt;}}}
&lt;div align: left; class=&quot;ws_vers_torzs&quot; style=&quot;margin: 1.25em 0&quot;&gt;{{{3}}}&lt;/div&gt;
&lt;p align=&quot;right&quot; class=&quot;ws_vers_datum&quot; style=&quot;font-size: 86%; font-style: italic&quot;&gt;[[w:hu:{{{4}}}|{{{4}}}]] {{{5}}}&lt;/p&gt;
&lt;/div&gt;
|}

&lt;includeonly&gt;[[Kategória:Versek|{{{nincscím|{{{2}}}}}}]]&lt;/includeonly&gt;
&lt;noinclude&gt;
----
[[Kategória:Sablonok]]

Használat: Ezt a sablont &amp;ndash; mily meglepő &amp;ndash; versek megjelenítéséhez használjuk. Ha mindenki ezt használja, egységesen fognak kinézni a versek. Két oszlopba rendezendő versekhez használd a [[Sablon:vers2|vers2]] sablont.

''Használat:''
&lt;pre&gt;
{{vers|Szerző Neve|Cím|

A vers sorai&lt;br /&gt;
Külön sorokba tördelve&lt;br /&gt;
Új sor valami szöveggel&lt;br /&gt;
Hejmiakő&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Új versszak első sora&lt;br /&gt;
Lehet egy sorba is&lt;br /&gt;Újsor&lt;br /&gt; Újsor&lt;br /&gt;
Stb, stb.&lt;br /&gt;
A vers utolsó sora&lt;br /&gt;
|évszám|egyéb (hónap, megjegyzés, stb.)}}
&lt;/pre&gt;

Ha nem akarsz évszámot vagy megjegyzést írni, egy szóközzel helyettesítsd. Erre példát a [[Ha...]] lapon is láthasz.

Ha egy lapon ugyanaz a vers többször is szerepel (például különböző fordítások), a szerzőt és a címet csak az elsőben kell megjeleníteni, a többiben nem. Erre példa a [[Ha...]] lap.

&lt;pre&gt;
{{vers|||

A vers szövege&lt;br/&gt;stb&lt;br /&gt;
|évszám|egyéb|nincsszerző= |nincscím= }}
&lt;/pre&gt;
&lt;/noinclude&gt;</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Szerző:Kölcsey Ferenc</title>
    <id>228</id>
    <revision>
      <id>4926</id>
      <timestamp>2006-08-30T22:37:28Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>szerzőknek  nincs saját kategóriája</comment>
      <text xml:space="preserve">'''[[w:hu:Kölcsey Ferenc|Kölcsey Ferenc]]''' ([[w:hu:Sződemeter|Sződemeter]], [[w:hu:1790|1790]] [[w:hu:augusztus 8|augusztus 8]]. - [[w:hu:Szatmárcseke|Szatmárcseke]], [[w:hu:1838|1838]] [[w:hu:augusztus 24|augusztus 24]].) – magyar költő.

* [[Zrínyi második éneke]]

[[Kategória:Írók, költők|Kölcsey Ferenc]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Zrínyi második éneke</title>
    <id>229</id>
    <revision>
      <id>528</id>
      <timestamp>2006-06-10T18:14:30Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>Gubbubu</username>
        <id>3</id>
      </contributor>
      <text xml:space="preserve">{{vers|Kölcsey Ferenc|Zrínyi második éneke|
&amp;nbsp; &lt;br&gt;
Te lásd meg, ó sors, szenvedő hazámat, &lt;br&gt;
Vérkönnyel ázva nyög feléd! &lt;br&gt;
Mert kánya, kígyó, féreg egyre támad, &lt;br&gt;
És marja, rágja kebelét. &lt;br&gt;
A méreg ég, és ömlik mély sebére, &lt;br&gt;
S ő védtelen küzd egyedűl, &lt;br&gt;
Hatalmas, ó légy gyámja, légy vezére, &lt;br&gt;
Vagy itt az óra, s végveszélybe dűl!  &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
Áldást adék, sok magzatot honodnak, &lt;br&gt;
Mellén kiket táplál vala; &lt;br&gt;
S másokra vársz, hogy érte vívni fognak? &lt;br&gt;
Önnépe nem lesz védfala? &lt;br&gt;
Szív, lélek el van vesztegetve rátok; &lt;br&gt;
Szent harcra nyitva várt az út, &lt;br&gt;
S ti védfalat körűle nem vonátok; &lt;br&gt;
Ő gyáva fajt szült, s érte sírba jut. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
De szánjad, ó sors, szenvedő hazámat! &lt;br&gt;
Te rendelél áldást neki: &lt;br&gt;
S a vad csoport, mely rá dühödve támad, &lt;br&gt;
Kiket nevelt, öngyermeki. &lt;br&gt;
Taposd el a fajt, rút szennyét nememnek; &lt;br&gt;
S míg hamvokon majd átok űl, &lt;br&gt;
Ah tartsd meg őt, a hűv anyát, teremnek &lt;br&gt;
Tán jobb fiak, s védvén állják körűl.  &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
Törvényem él. Hazád őrcsillagzatja &lt;br&gt;
Szülötti bűnein leszáll; &lt;br&gt;
Szelíd sugárit többé nem nyugtatja &lt;br&gt;
Az ősz apák sírhalminál. &lt;br&gt;
És más hon áll a négy folyam partjára, &lt;br&gt;
Más szózat és más keblü nép; &lt;br&gt;
S szebb arcot ölt e föld kies határa, &lt;br&gt;
Hogy kedvre gyúl, ki bájkörébe lép. &lt;br&gt;
|1838|}}</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Szerző:Petőfi Sándor</title>
    <id>230</id>
    <revision>
      <id>4933</id>
      <timestamp>2006-08-30T22:40:33Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>szerzőknek  nincs saját kategóriája</comment>
      <text xml:space="preserve">'''[[w:hu:Petőfi Sándor|Petőfi Sándor]]''' ([[w:hu:Kiskőrös|Kiskőrös]], [[w:hu:1823|1823]]. [[w:hu:január 1|január 1]]. – [[w:hu:1849|1849]]. [[w:hu:július 31|július 31]]), magyar költő, forradalmár, nemzeti hős. Rengeteg utca, könyvtár, iskolai intézmény, sőt rádió is viseli nevét.

* [[Pató Pál úr]]

[[Kategória:Írók, költők|Petőfi Sándor]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Pató Pál úr</title>
    <id>231</id>
    <revision>
      <id>830</id>
      <timestamp>2006-06-15T04:03:16Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>KeFe</username>
        <id>7</id>
      </contributor>
      <minor />
      <text xml:space="preserve">{{vers|Petőfi Sándor|Pató Pál Úr| 

Mint elátkozott királyfi &lt;br&gt;
Túl az Óperencián, &lt;br&gt;
Él magában falujában &lt;br&gt;
Pató Pál úr mogorván. &lt;br&gt;
Be más lenne itt az élet, &lt;br&gt;
Ha egy ifjú feleség... &lt;br&gt;
Közbevágott Pató Pál úr: &lt;br&gt;
„Ej, ráérünk arra még!” &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
Roskadófélben van a ház, &lt;br&gt;
Hámlik le a vakolat, &lt;br&gt;
S a szél egy darab födéllel &lt;br&gt;
Már tudj’ isten hol szalad; &lt;br&gt;
Javítsuk ki, mert maholnap &lt;br&gt;
Pallásról néz be az ég... &lt;br&gt;
Közbevágott Pató Pál úr: &lt;br&gt;
„Ej, ráérünk arra még!” &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
Puszta a kert, e helyett a &lt;br&gt;
Szántóföld szépen virít, &lt;br&gt;
Termi bőven a pipacsnak &lt;br&gt;
Mindenféle nemeit. &lt;br&gt;
Mit henyél az a sok béres? &lt;br&gt;
Mit henyélnek az ekék?... &lt;br&gt;
Közbevágott Pató Pál úr: &lt;br&gt;
„Ej, ráérünk arra még!” &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
Hát a mente, hát a nadrág, &lt;br&gt;
Ugy megritkult, olyan ó, &lt;br&gt;
Hogy szunyoghálónak is már &lt;br&gt;
Csak szükségből volna jó; &lt;br&gt;
Híni kell csak a szabót, a &lt;br&gt;
Posztó meg van véve rég... &lt;br&gt;
Közbevágott Pató Pál úr: &lt;br&gt;
„Ej, ráérünk arra még!” &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
Életét így tengi által; &lt;br&gt;
Bár apái nékie &lt;br&gt;
Mindent oly bőven hagyának, &lt;br&gt;
Soha sincsen semmije. &lt;br&gt;
De ez nem az ő hibája; &lt;br&gt;
Ő magyarnak születék, &lt;br&gt;
S hazájában ősi jelszó: &lt;br&gt;
„Ej, ráérünk arra még!” &lt;br&gt;
|1847|november}}</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikimedia Alapítvány</title>
    <id>232</id>
    <revision>
      <id>532</id>
      <timestamp>2006-06-11T03:44:11Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>KeFe</username>
        <id>7</id>
      </contributor>
      <comment>[[Wikimedia Alapítvány]] moved to [[Wikiforrás:Wikimedia Alapítvány]]: Helyre mozgatás</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Wikiforrás:Wikimedia Alapítvány]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Bot-ok készítése</title>
    <id>233</id>
    <revision>
      <id>1441</id>
      <timestamp>2006-06-28T19:46:11Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>redirect jav</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Wikiforrás:Segítség/Bot-ok készítése]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikimedia-Commons</title>
    <id>234</id>
    <revision>
      <id>536</id>
      <timestamp>2006-06-11T03:45:19Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>KeFe</username>
        <id>7</id>
      </contributor>
      <comment>[[Wikimedia-Commons]] moved to [[Wikiforrás:Wikimedia-Commons]]: Helyre mozgatás</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Wikiforrás:Wikimedia-Commons]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Segítség/Wikimedia Commons használata</title>
    <id>235</id>
    <revision>
      <id>4218</id>
      <timestamp>2006-08-04T16:16:19Z</timestamp>
      <contributor>
        <ip>80.99.141.166</ip>
      </contributor>
      <comment>/* Lásd még */</comment>
      <text xml:space="preserve">{{Rövidítés|[[WF:COMM]]}}
[[Kategória:Wikifoorás lapok|{{PAGENAME}}]]
-----
* '''[[Wikiforrás:Irányelvek|Irányelvek]]''' A Wikiforrás irányelvei és útmutatói...
* '''[[Wikiforrás:Segítség|Segítség]]''' Felhasználók munkáját segítő lapok...
* '''[[Wikiforrás:Wikiforrás|Wikiforrás]]''' Mi is a Wikiforrás, hogyan működik, egyéb lehetőségek és szabályok...
-----
__NOTOC__
A [[commons:Kezdőlap|Wikimedia Commons]] a [[Wikiforrás:Wikimedia Alapítvány]] egy projektje, melynek célja a szabadon felhasználható média-anyagok (képek, hanganyagok, zenék, mozgóképek, felolvasott szövegek, ...) összegyűjtése, valamint ezek elérhetővé tétele minden Wikimedia projekt számára. A ''Commonsra'' felküldött képek automatikusan minden egyes projektben ugyanúgy elérhetőek, mint a helyben felküldöttek.

A ''Commons'' leggyakoribb használata a nyelvek közötti közös képek elérhetővé tétele, hogy ne kelljen minden képet minden egyes nemzeti Wikipédiára, Wikikönyvekre, Wikidézetekre felküldeni. A közös „tárolóból” érkező képek lapjain egy rövid üzenet jelzi, hogy azokat nem helyben tároljuk, hanem a ''Commons'' készletéből használjuk; példa erre a [[:Kép:Balaton.jpeg]] kép.

== A képek beillesztése ==
[[Kép:Balaton.jpeg|thumb|right|Balaton a ''Commonsból'']]

A [[commons:Kezd%C5%91lap#Tartalom|Commons főlapjának kategóriái]] segítenek megtalálni a megfelelő képet, de létezik [[commons:Category:Hungary|Hungary kategória]] is a magyar anyagok összegyűjtéséhez.

''A ''Commons'' képeit tehát egyszerűen úgy lehet használni, mintha azok a magyar Wikiforrásban lennének.''

Például az ezen a lapon látható kép beillesztéséhez szükséges szövegrészlet:

&lt;!-- &lt;pre&gt; és &lt;nowiki&gt; nélkül --&gt;
&lt;pre&gt;&lt;nowiki&gt;[[Kép:Balaton.jpeg|thumb|right|Balaton a ''Commonsból'']]&lt;/nowiki&gt;&lt;/pre&gt;

* Ha több kép is van a commosban, elhelyezhetsz egy sablont az alábbi módon:

&lt;pre&gt;&lt;nowiki&gt;{{commons}}&lt;/nowiki&gt;&lt;/pre&gt;
ami így jelenik meg
{{commons}}


== A Commons használata ==
A ''Commons'' felületének nagy része jelenleg angol nyelvű, és így a projekt szabályai is. Fájlt feltölteni csak regisztrálás után lehet. Feltöltésnél fontos figyelembe venni, hogy a ''Commons'' nemzetközi projekt, és így problémák adódhatnak abból, ha a képek elnevezése nem megfelelő. Tehát:
*A fájl neve
** legyen angolul, németül, esetleg franciául
** legyen tömör, jellemző
*A kísérőszöveg tartalmazza 
**a kép témájának leírását,
**a kép készítőjét,
**a felhasználás feltételeinek sablonját (licensz [[commons:Commons:Image_copyright_tags]]),
**legalább egy létező kategóriát, melybe tartozik.

Alapvető az, hogy a ''Commons'' – ellentétben például az ''angol Wikikönyvekkel'' – '''csak szabadon elérhető anyagokat tartalmaz''' (tehát nem tartalmaz úgynevezett „fair use” (szabad-felhasználás körébe tartozó anyagokat), és minden egyes képnek (vagy média-anyagnak) pontosan tartalmaznia kell a licencet, melynek feltételei mellett használható.

:''Ez a lap – mint a ''Wikimedia Commons'' irányelvei is – változhat.''

== Lásd még ==
* '''[[Wikiforrás:Irányelvek|Irányelvek]]''' A Wikiforrás irányelvei és útmutatói...
* '''[[Wikiforrás:Segítség|Segítség]]''' Felhasználók munkáját segítő lapok...
* '''[[Wikiforrás:Wikiforrás|Wikiforrás]]''' Mi is a Wikiforrás, hogyan működik, egyéb lehetőségek és szabályok...
-----
*[http://commons.wikimedia.org/ http://commons.wikimedia.org/]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Engedélykérő szabványlevelek</title>
    <id>236</id>
    <revision>
      <id>4216</id>
      <timestamp>2006-08-04T15:57:05Z</timestamp>
      <contributor>
        <ip>80.99.141.166</ip>
      </contributor>
      <comment>linkhiba</comment>
      <text xml:space="preserve">{{rövidítés|[[WF:ENGEDÉLY]]}}
[[Kategória:Segítség lapok|{{PAGENAME}}]]
-----
* '''[[Wikiforrás:Irányelvek|Irányelvek]]''' A Wikiforrás irányelvei és útmutatói...
* '''[[Wikiforrás:Segítség|Segítség]]''' Felhasználók munkáját segítő lapok...
* '''[[Wikiforrás:Wikiforrás|Wikiforrás]]''' Mi is a Wikiforrás, hogyan működik, egyéb lehetőségek és szabályok...
-----

Ezen a lapon gyüjtjük az engedélyt kérő leveleket, akár képre, könyvre, vagy csupán egy újságcikkre vonatkozik is az. Ha új engedélytkérő levelet írsz, annak másolatát itt helyezd el. Ezzel megkönnyíted a hasonló témában engedélyért folyamodók munkáját. Köszönjük.&lt;/div&gt;&lt;br&gt;
[[Kép:Wikiforrás-02.PNG|35px|left]]&lt;div style=&quot;align: center; text-align: center; padding: 1em; border: solid 2px lightblue; background-color: cian;&quot;&gt;
'''[http://hu.wikisource.org/w/wiki.phtml?title=Wikiforrás:Segítség/Engedélykérő_szabványlevelek&amp;action=edit&amp;section=new Új levél beírásához, kattints ide]'''&lt;/div&gt;
&lt;/div&gt;&lt;br&gt;

== Engedélyt kérő levelek==
Az alábbiakban egy mintalevelet találsz, melyet akár e-mail, vagy levél útján is elküldhetsz a kép tulajdonosának. Másold ki, majd az aktuális képhez igazítva küld el. A tulajdonos válaszát, ha a képet engedélyezi, az engedélyező sor(okat), és a tulajdonos aláírását, tedd fel a kép, vagy a képet tartalmazó lap vitalapjára. Így az bármikor előkereshető marad.

== Képhasználati engedély ==
Tisztelt cím!

Ezúton szeretnék Öntől engedélyt kérni arra, hogy egy weblapján
szereplő képet felhasználhassak.

A kép címe: 
&lt;nowiki&gt;http://www.example.hu/pikcsorz/image002.jpg&lt;/nowiki&gt;

(Amennyiben nem Ön a kép jogtulajdonosa, de azt valamilyen módon
engedéllyel használja, legyen szíves megmondani a képtulajdonos
címét, vagy továbbítani neki ezen levelet. Amennyiben Ön a képet
engedély nélkül használja, legyen szíves ezt is jelezni, a további
levelezést elkerülendő.)

A képet a Wikipédia szabad lexikon (http://hu.wikipedia.org/) weblapjain
szeretnénk felhasználni. A lexikont bárki szerkesztheti, és a tartalma
garantáltan szabadon felhasználható bárki számára; célunk a pontos,
objektív szócikkek létrehozása minden fontosnak tartott témában.
A Wikipédia jelenleg az internet legnagyobb közösségi tudásbázisa,
több, mint 100 nyelven összesen csaknem 2 000 000 szócikkel.

A képeket illusztrációként használjuk cikkeinkhez. Erre akkor van 
lehetőségünk, ha Ön mint ezen kép jogtulajdonosa a kép szabad 
felhasználásához hozzájárul.

A projekt csak törvényesen elérhető, szabad képeket használ. A szabad 
felhasználás alapja az, hogy a képet a tulajdonosa egy szabad 
licenc-szerződés keretében engedje publikálni. 

Szeretnénk arra megkérni, hogy tegye lehetővé ezen kép szabad licenc
alapján való felhasználását. Projektünk erre a &quot;Creative Commons&quot;
(http://creativecommons.org/) szervezet licenceit javasolja, melyek 
közül a &quot;CC-BY-SA-2.5&quot; nevű kifejezetten arra jó, hogy a képeket 
szabadon fel lehessen használni, de a forrást mindig meg kelljen jelölni. 
Ennek rövid, illetve hosszú szövege a 
http://creativecommons.org/licenses/by-sa/2.5/ linken olvasható.

Amennyiben Ön támogatni szeretné a Wikiforrás kezdeményezését, vagy
csupán elfogadhatónak tartja, hogy képét a fentiek alapján publikálni
engedje, akkor kérem, hogy ezen levélre válaszoljon, akár csak 
annyit, hogy: 

&quot;Hozzájárulok, hogy az XY kép a &quot;cc-by-sa-2.5&quot; szabad licenc alapján 
felhasználható legyen.&quot;

Ha további kérdései lennének, szívesen állok (vagy állunk, a Wikipédia
lapjain) rendelkezésére.

Tisztelettel,
X Y
Wikipédia szerkesztő
----

== Próbalevél akadémikusoknak, tanároknak ==

&lt;div class=&quot;boilerplate metadata&quot; style=&quot;background-color:#E6E6FA;border: 1px solid #7D00B3; margin: 0.5em; padding: 0.5em;width:90%;float:center&quot;&gt;Tisztelt ...!

A Wikiforrás többnyelvű projekt, melynek célja egy teljes és pontos, nyílt tartalmú enciklopédia elkészítése. Szócikket készítettünk a ...-ról, melyet a &lt;nowiki&gt;http://hu.wikisource.org/wiki/...&lt;/nowiki&gt; címen találhat meg.

Megtiszteltetésnek vennénk, ha átnézné a cikket, mivel törekszünk a minőségre és a pontosságra. Kérem jelezze, ha időt tud szakítani erre, vagy ha gondolja, nyugodtan kérje meg egy kollegáját, aki Ön szerint kompetens a témában. 

Tisztelettel,

(aláírás)
XY Wikiforrás szerkesztő
&lt;/div&gt;

[[User:NCurse|NCurse]]&lt;sub&gt; [[User vita:NCurse|üzenet]]&lt;/sub&gt; 2006. május 31., 22:33 (CEST)
----</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>A GNU Szabad Dokumentációs Licenc szövege</title>
    <id>237</id>
    <revision>
      <id>544</id>
      <timestamp>2006-06-11T04:34:10Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>KeFe</username>
        <id>7</id>
      </contributor>
      <comment>[[A GNU Szabad Dokumentációs Licenc szövege]] moved to [[Wikiforrás:A GNU Szabad Dokumentációs Licenc szövege]]: Helyre mozgatás</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Wikiforrás:A GNU Szabad Dokumentációs Licenc szövege]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Segítség/Archiválás</title>
    <id>238</id>
    <revision>
      <id>5527</id>
      <timestamp>2006-11-08T14:37:12Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>KeFe</username>
        <id>7</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>/* Vitalap egyszerű archiválása */</comment>
      <text xml:space="preserve">[[Kategória:Segítség lapok|{{PAGENAME}}]]
-----
* '''[[Wikiforrás:Irányelvek]]''' A Wikiforrás irányelvei és útmutatói...
* '''[[Wikiforrás:Segítség]]''' Felhasználók munkáját segítő lapok...
* '''[[Wikiforrás:Wikiforrás]]''' Mi is a Wikiforrás, hogyan működik, egyéb lehetőségek és szabályok...
-----


Ki kell jelentenünk, hogy nincs kifejezett szabály, hogyan kell a Wikiforrásban archiválni. Néhány különösen nagy forgalmú lap, mint például a [[Wikiforrás:Társalgó]] saját archiválási módszert használhat.

A külön létrehozott archívumoknak az az előnye az egyetlen fájlt (laptörténettel) használókkal, hogy indexeltek és kereshetők. Ezt érdemes figyelembe venni azoknál a lapoknál, ahol rendszeresen lehet arra számítani, hogy az embereknek visszatérő kérdései vannak, és keresésre van szükségük.

==A vitalapod archiválása ==

Kivágni és beilleszteni az archiválásra szánt szöveget egy új lapra összességében a legjobb megoldás a vitalap régebbi részeinek leválasztásához.
Amikor archiválunk, szokásosan meghagyjuk a folyó, aktuális témákat a meglévő lapon. Érdemes még meghagyni a másodszintű címekre való hivatkozásokat, hogy láthassák a szerkesztők azokat a témákat, amik már ki lettek vesézve.

===Vitalap egyszerű archiválása===
&lt;!-- Egy új egyszerű archiválást fogok ide írni ---&gt;
'''1.''' Az userlapod, vagy a vitalapod alatt hozz létre egy &quot;Archív (dátum)&quot; nevű lapot..., Így néz ki:
* &lt;nowiki&gt;[[user:XY/Archív1 (06.06.06.)]]&lt;/nowiki&gt;, vagy a vitalapod alatt: 
* &lt;nowiki&gt;[[user vita:XY/Archív1 (06.06.06.)]]&lt;/nowiki&gt;

'''2.''' Dupla kapcsos zárójelek között írd be &quot;archívum&quot;, &lt;nowiki&gt;{{archívum}}&lt;/nowiki&gt; 

'''3.''' Mentsd le 

'''4.''' Menj vissza az archiválandó lapra, és jelőldki, majd másold át az arcíválandó részt.

'''5.''' Mentsd le a lapot...  

Az archíválás sablon berak egy figyelmeztetést, és a lap alapszínével is felhívja a figyelmet, hogy egy archivált lap.
* Így néz ki:
{{archívum|Íde kerül az archívumok címe, dátuma.}} 

&lt;br /&gt;

&lt;br /&gt;

&lt;br /&gt;

&lt;br /&gt;

&lt;br /&gt;

&lt;br /&gt;
&lt;/div&gt;&lt;/div&gt;
----

&lt;/div&gt;

== Az első archív lap létrehozása ==

Vegyük például azt, hogy a Foo szócikk vitalapját archiváljuk.

'''1.''' Lépj a Foo cikk vitalapjára.

'''2.''' Kattints a ''szerkeszt'' fülre.

'''3.''' A szerkesztési terület tetejére másold be ezt a szöveget, cseréld le a ''DÁTUM'' szótt az archiválás időpontjára, és a ''Foo''-t a valódi címre:

&lt;pre&gt;&lt;nowiki&gt;
Because of their length, the previous discussions on this page have been archived.
If further archiving is needed, see [[Wikiforrás:Segítség/Arhiválás]].

'''Previous discussions:'''

*[[Vitalap:Foo/archívum(DÁTUM)]]:
*[[Vitalap:Foo|Archive 2 (next to start)]]:
&lt;!-- Amikor másolgatod a sorokat, ne feledd legelőször átírni a Foo -t az igazi szócikk címre --&gt;
&lt;!-- melynek a vitalapját archiválod, és a DÁTUMOT is aktualizálni. --&gt;
&lt;!-- ez után töröld ezt a három sort. --&gt;
----
&lt;/nowiki&gt;&lt;/pre&gt;

'''4.''' Kattints a szerkeszési terület alatti ''[[Wikiforrás:Segítség/Előnézet|Előnézet megtekintése]]'' gombra.

'''5.''' Amint az előnézet megjelenik a képernyődön, a szerkesztési dobozban jelöld ki az archiválandó részt. Vágd ki a kijelölt részt a ctrl+X billentyűk, vagy a böngészőprogram Kivágás (Szerkesztés menüben) parancsának használatával.

'''6.''' A vágólap tartalmának biztos megőrzése érdekében mentsd el egy fáljba, egy tetszőleges szövegszerkesztőben, a ctrl+V gombokat, vagy a szerkesztő Beillesztés parancsát használva. Ez még jól jöhet a 13. lépésnél.

'''7.''' A böngésző nézethez való visszatéréshez kattints a lap mentése gombra.

'''8.''' Kattints a piros színű linkre (''Archív_DÁTUM''), mely már a vitalap tetején található. Ez megnyit egy új lapot, (''Vitalap:Foo/Archív_DÁTUM''), egy üres szerkesztési területtel. (Emlékezz: ahelyett, hogy a ''Vitalap:Foo''-t látnád, ''Vitalap:Archív_DÁTUM szerkesztés alatt''-ot kell látnod. ha mégsem, térj vissza a 3. ponthoz)
{{leford}}
'''9.''' A ctrl+V gombokat, vagy a böngésző Beillesztés parancsát használva illeszd be az archiválandó szöveget az új lap szerkesztési területére. (In case you've managed to stuff up your computer's clipboard contents after step 5, here's where the separate text file created in step 6 comes in handy.)

'''10.''' Szúrd be a következő szöveget a szerkesztési terület tetejére, közben ügyelj a DÁTUM szó aktuális dátumra való javítására, és a Foo valós névre való cserélésére:

&lt;pre&gt;&lt;nowiki&gt;
'''EZ A LAP EGY ARCHÍVUM. NE SZERKESZD, NE REAGÁLJ EZEKRE A HOZZÁSZÓLÁSOKRA.'''

Ez az archív lap DÁTUM-ig tartalmazza a hozzászólásokat.

Hozzászóláshoz használd az [[Vitalap:Foo|aktuális vitalap]]ot, az itt található témaindító másolásával, ha szükséges.

A további archiválást kérünk új lapra készítsd, az aktuális dátummal. (részleteket lásd:[[Segítség/Arhíválás]].) köszönettel: ~~~~
&lt;!-- Amikor másolgatod a sorokat, ne feledd legelőször átírni a Foo -t az igazi szócikk címre --&gt;
&lt;!-- melynek a vitalapját archiválod, és a DÁTUMOT is aktualizálni. --&gt;
&lt;!-- ez után töröld ezt a három sort. --&gt;

----
&lt;/nowiki&gt;&lt;/pre&gt;

'''11.''' Kattints a ''Lap mentése'' gombra.
A további lépések választhatóak, a témákra való hivatkozások készítéséhez.

'''12.''' Kattints a &quot;main talk page&quot; link on top of the page. On the main talk page, click on the Edit this page button.

'''13.''' The text file you saved in step 6 now becomes useful again, for copying the the second-level headings (==Such as this==) of the page you just archived. Assuming that the just-archived talk page's second-level headings are &quot;Bar&quot;, &quot;Faz&quot;, and &quot;Bleh&quot;, add links in the following manner:

&lt;pre&gt;&lt;nowiki&gt;
*[[Talk:Foo/Archive01|Archive 1 (DATE to DATE)]]:
&lt;small&gt;
: [[Talk:Foo/Archive01#Bar|Bar]], [[Talk:Foo/Archive01#Faz|Faz]],
: [[Talk:Foo/Archive01#Bleh|Bleh]]
&lt;/small&gt;

*[[Talk:Foo/Archive02|Archive 2 (next to start)]]:
&lt;/nowiki&gt;&lt;/pre&gt;

14. Kattints az ''Előnézet megtekintése'' gombra, make sure the links came out right, and edit if necessary.

15. Kattints a ''Lap mentése'' gombra.

{{leford}}

===További archív lapok létrehozása===

Use the instructions above, except
* in step 3, replace the text '''next to start''' by the dates the newly created archive page covers;
* in step 3, add one new line with a new link number, for the next archive page to be created; and
* in step 10, increase the number in the „next to start” link by one, to point to the ''next'' archive page to be created.

In due time, you will end up with a sequence of archives files named ''Archive 1'', ''Archive 2'', ''Archive 3'', and so forth, all linked to from the main talk page.

If the set of links from the main talk page to the archived pages grows unwieldy, you may want to consider deleting the second-level heading links to some of the older archive pages.

== Al-témák archiválása ==

To complement or replace a series of sequential archives, consider organising archives by sub-topic. This is less appropriate for personal Talk pages than for Talk pages in the article or Wikipedia namespace, where it may be desirable to be able to refer to earlier discussions quickly.

Good examples of sequential archives can be found at [[Wikipedia talk:Deletion policy]] and [[Wikipedia talk:Naming conventions]] 

Sometimes subpages under the given Talk page are appropriate. Other times, it may be best to move comments to the Talk page of a logically related article. So, for example, a discussion of French politics at [[Talk:France]] could be moved to the talk page of the [[Politics of France]] article.

In general, if you have two or more sequential archives, organising archives by topic may be a better alternative.

==Egyetlen vitalap korábbi változata==

For certain discussion pages, particularly those concerned with policy, which don't lend themselves to organising by topic, the following alternative archiving strategy may be preferable.

In this method, texts are simply deleted from a page and not moved to a different file. To reference an earlier discussion, you simply provide a link to an earlier version of the page. All discussions remain in one monolithic page file. One small caveat: it is not possible to link to an earlier version of a page with a Wikipedia style link. You have to supply the full [[URL]].

To create a link to an earlier version of a Talk page:

*Open the Page History of the page
*Open the relevant earlier version of the page which still contains the discussion.
*Copy the complete URL from the navigation bar of your browser.
*Paste this into the latest version of the Talk page. It will look something like this:
:&lt;nowiki&gt;http://www.wikipedia.org/w/wiki.phtml?title=Wikipedia_talk:How_to_archive_a_Talk_page&amp;oldid=1709131&lt;/nowiki&gt;

You would then format this like this:

:&lt;nowiki&gt;Also see this [http://www.wikipedia.org/w/wiki.phtml?title=Wikipedia_talk:How_to_archive_a_Talk_page&amp;oldid=1709131 earlier discussion].&lt;/nowiki&gt;

:''Note: because this is an URL and not a Wikilink, you use single square brackets ([ ]) rather than double ([[ ]]) and you use a space rather than a vertical bar (|) to separate the URL from the label.

The final result will look like this::

:Also see this [http://www.wikipedia.org/w/wiki.phtml?title=Wikipedia_talk:How_to_archive_a_Talk_page&amp;oldid=1709131 earlier discussion].

This archiving strategy can be particularly useful for ''summarising'' discussions; you provide a succinct overview of the various points of view and a link to the complete discussion.


[[en:Wikipedia:How to archive a talk page]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Szerző:Ady Endre</title>
    <id>239</id>
    <revision>
      <id>5035</id>
      <timestamp>2006-09-08T10:20:48Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>Gubbubu</username>
        <id>3</id>
      </contributor>
      <text xml:space="preserve">[[w:hu:Ady Endre|Ady Endre]] ([[w:hu:1877|1877]]-[[w:hu:1919|1919]]) [[:w:hu:Kategória:Magyar írók, költők|magyar költő]].

* [[Héja-nász az avaron]]
* [[A fekete zongora]]
* [[Jó Csönd-herceg előtt]]
* [[Négy-öt magyar összehajol]]
* [[Október 6|Október 6.]]
* [[A magyar Messiások]]
* [[Nekünk Mohács kell]]

----

* [[A Mikádó diákjai]]

[[Kategória:Írók, költők|Ady Endre]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Héja-nász az avaron</title>
    <id>240</id>
    <revision>
      <id>549</id>
      <timestamp>2006-06-11T12:30:10Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>Gubbubu</username>
        <id>3</id>
      </contributor>
      <text xml:space="preserve">{{vers|Ady Endre|Héja-nász az avaron|
Útra kelünk. Megyünk az Őszbe,&lt;br&gt;
Vijjogva, sírva, kergetőzve,&lt;br&gt;
Két lankadt szárnyú héja-madár.

Új rablói vannak a Nyárnak,&lt;br&gt;
Csattognak az új héja-szárnyak,&lt;br&gt;
Dúlnak a csókos ütközetek.

Szállunk a Nyárból, űzve szállunk,&lt;br&gt;
Valahol az Őszben megállunk,&lt;br&gt;
Fölborzolt tollal, szerelmesen.

Ez az utolsó nászunk nékünk:&lt;br&gt;
Egymás husába beletépünk&lt;br&gt;
S lehullunk az őszi avaron.
|1905|}}</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>A fekete zongora</title>
    <id>241</id>
    <revision>
      <id>4551</id>
      <timestamp>2006-08-29T08:11:31Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>{{fej}}</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     = Ady Endre
| cím        = A fekete zongora
| szakasz    =
| előző      =
| következő  =
| megjegyzés =
}}


{| align=center
||
{{vers|Ady Endre|A fekete zongora|
Bolond hangszer: sír, nyerit és búg.&lt;br&gt;
Fusson, akinek nincs bora,&lt;br&gt;
Ez a fekete zongora.&lt;br&gt;
Vak mestere tépi, cibálja,&lt;br&gt;
Ez az Élet melódiája.&lt;br&gt;
Ez a fekete zongora.

Fejem zúgása, szemem könnye,&lt;br&gt;
Tornázó vágyaim tora,&lt;br&gt;
Ez mind, mind: ez a zongora.&lt;br&gt;
Boros, bolond szivemnek vére&lt;br&gt;
Kiömlik az ő ütemére.&lt;br&gt;
Ez a fekete zongora.
|1907|}}
|}</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Jó Csönd-herceg előtt</title>
    <id>242</id>
    <revision>
      <id>552</id>
      <timestamp>2006-06-11T12:32:09Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>Gubbubu</username>
        <id>3</id>
      </contributor>
      <text xml:space="preserve">{{vers|Ady Endre|Jó Csönd-herceg előtt|
Holdfény alatt járom az erdőt.&lt;br&gt;
Vacog a fogam s fütyörészek.&lt;br&gt;
Hátam mögött jön tíz-öles,&lt;br&gt;
Jó Csönd-herceg&lt;br&gt;
És jaj nekem, ha visszanézek.

Óh, jaj nekem, ha elnémulnék,&lt;br&gt;
Vagy fölbámulnék, föl a Holdra:&lt;br&gt;
Egy jajgatás, egy roppanás.&lt;br&gt;
Jó Csönd-herceg&lt;br&gt;
Nagyot lépne és eltiporna.
|1906|}}</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Négy-öt magyar összehajol</title>
    <id>243</id>
    <revision>
      <id>553</id>
      <timestamp>2006-06-11T12:32:38Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>Gubbubu</username>
        <id>3</id>
      </contributor>
      <text xml:space="preserve">{{vers|Ady Endre|Négy-öt magyar összehajol| 

&lt;br&gt;
Itt valahol, ott valahol &lt;br&gt;
Esett, szép, szomorú fejekkel &lt;br&gt; 
Négy-öt magyar összehajol &lt;br&gt;
S kicsordul gúnyos fájdalmukból &lt;br&gt; 
Egy ifjú-osi könny, magyar könny: &lt;br&gt;
Miért is? &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
És utána, mint a zápor &lt;br&gt;
Jön a többi könny: &lt;br&gt;
Miért is, miért is, miért is? &lt;br&gt;
S nincs vége könnynek és miértnek. &lt;br&gt;
Fölöttük hahota köszön, &lt;br&gt;
Hahotája, akik nem értnek &lt;br&gt;
S akik sohase kérdik s kérdték: &lt;br&gt;
Miért is? &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
És csöpög a könny: &lt;br&gt;
Miért is, miért is, miért is? &lt;br&gt;
És hömpölyög fönt a hahota, &lt;br&gt;
Hogy soha, soha, soha. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
Ennyi búsulással fényesen &lt;br&gt;
Nyílnék meg az Ég, &lt;br&gt;
Ahol csak Ég és okos üdvösség van &lt;br&gt;
S itt nem elég. &lt;br&gt;
Itt nem kell csak a könny &lt;br&gt;
S itt valahol, ott valahol &lt;br&gt;
Esett, szép, szomorú fejekkel &lt;br&gt;
Négy-öt magyar összehajol. &lt;br&gt;
Miért is, miért is, miért is? &lt;br&gt;
|&amp;nbsp;|}}</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Október 6</title>
    <id>244</id>
    <revision>
      <id>977</id>
      <timestamp>2006-06-17T23:07:58Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>[[Ady Endre:Október 6]] átmozgatva [[Október 6]] névre: A lapcímbe nem szoktuk a szerzőt beírni</comment>
      <text xml:space="preserve">{{Vers|Ady Endre|Október 6|
&amp;nbsp; &lt;br&gt;
Őszi napnak mosolygása, &lt;br&gt;
Őszi rózsa hervadása, &lt;br&gt;
Őszi szélnek bús keserve &lt;br&gt;
Egy-egy könny a szentelt helyre, &lt;br&gt;
Hol megváltott - hősi áron - &lt;br&gt;
Becsületet, dicsőséget &lt;br&gt;
Az aradi tizenhárom. &lt;br&gt;
Az aradi Golgotára &lt;br&gt;
Ráragyog a nap sugára, &lt;br&gt;
Oda hull az őszi Rózsa, &lt;br&gt;
Hulló levél búcsú-csókja; &lt;br&gt;
Bánat sír a száraz ágon, &lt;br&gt;
Ott alussza csendes álmát &lt;br&gt;
Az aradi tizenhárom. &lt;br&gt;
Őszi napnak csendes fénye, &lt;br&gt;
Tűzz reá a fényes égre. &lt;br&gt;
Bús szívünknek enyhe fényed &lt;br&gt;
Adjon nyugvást, békességet; &lt;br&gt;
Sugáridon szellem járjon &lt;br&gt;
S keressen fel küzdelminkben &lt;br&gt;
Az aradi tizenhárom. &lt;br&gt;
|&amp;nbsp;|}}</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>A magyar Messiások</title>
    <id>245</id>
    <revision>
      <id>560</id>
      <timestamp>2006-06-11T12:42:42Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>Gubbubu</username>
        <id>3</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>[[A magyar messiások]] moved to [[A magyar Messiások]]</comment>
      <text xml:space="preserve">{{Vers|Ady Endre|A magyar Messiások|
&amp;nbsp; &lt;br&gt;
Sósabbak itt a könnyek, &lt;br&gt;
S a fájdalmak is mások. &lt;br&gt;
Ezerszer Messiások &lt;br&gt;
A magyar Messiások. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
Ezerszer is meghalnak, &lt;br&gt;
S üdve nincs a keresztnek, &lt;br&gt;
Mert semmit sem tehettek. &lt;br&gt;
Jaj, semmit sem tehettek.  
|1907|}}</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>A magyar messiások</title>
    <id>246</id>
    <revision>
      <id>561</id>
      <timestamp>2006-06-11T12:42:42Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>Gubbubu</username>
        <id>3</id>
      </contributor>
      <comment>[[A magyar messiások]] moved to [[A magyar Messiások]]</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[A magyar Messiások]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Kép:Wikiforráslogo.PNG</title>
    <id>247</id>
    <revision>
      <id>562</id>
      <timestamp>2006-06-11T14:06:05Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>KeFe</username>
        <id>7</id>
      </contributor>
      <comment>Magyar Wikiforrás logo GFDL licenc alatt</comment>
      <text xml:space="preserve">Magyar Wikiforrás logo GFDL licenc alatt</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Kép:Wikiforrás-logo.PNG</title>
    <id>248</id>
    <revision>
      <id>563</id>
      <timestamp>2006-06-11T14:06:39Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>KeFe</username>
        <id>7</id>
      </contributor>
      <comment>Magyar Wikiforrás logo GFDL licenc alatt</comment>
      <text xml:space="preserve">Magyar Wikiforrás logo GFDL licenc alatt</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Current events</title>
    <id>249</id>
    <revision>
      <id>4356</id>
      <timestamp>2006-08-07T22:53:47Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>kat</comment>
      <text xml:space="preserve">[[Kép:Wikiforráslogo.PNG|left|tumbs]]

[[Kategória:Wikiforrás-adminisztráció]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Site support</title>
    <id>250</id>
    <revision>
      <id>570</id>
      <timestamp>2006-06-11T15:30:33Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>KeFe</username>
        <id>7</id>
      </contributor>
      <minor />
      <text xml:space="preserve">[[Kép:Wikiforrás-logo.PNG|left|tumbs]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Sablon:Szt</title>
    <id>254</id>
    <revision>
      <id>578</id>
      <timestamp>2006-06-11T17:09:54Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>Gandhi</username>
        <id>20</id>
      </contributor>
      <text xml:space="preserve">border=&quot;2&quot; cellpadding=&quot;4&quot; cellspacing=&quot;0&quot; style=&quot;margin: 1em 1em 1em 0; background: #f9f9f9; border: 1px #aaa solid; border-collapse: collapse; font-size: 95%;&quot;</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Az arany ember</title>
    <id>255</id>
    <revision>
      <id>4753</id>
      <timestamp>2006-08-29T16:35:23Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>[[Jókai Mór/Az arany ember]] átmozgatva [[Az arany ember]] névre: szerző neve a címben</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     = Jókai Mór
| cím        = Az arany ember
| szakasz    =
| előző      =
| következő  =
| megjegyzés =
}}

==A SZENT BORBÁLA==

==A VASKAPU==

Egy hegylánc közepén keresztültörve tetejéről talapjáig, négymértföldnyi messzeségben; kétoldalt hatszáz lábtól háromezerig emelkedő magas, egyenes sziklafalak, közepett az óvilág óriás folyama, az Ister: a Duna.

A ránehezülő víztömeg törte-e magának e kaput, vagy a föld alatti tűz repeszté kétfelé a hegyláncot? Neptun alkotta-e ezt, vagy Volcán? Vagy ketten együtt? A mű Istené! Ahhoz hasonlót még a mai istenutánzó kor vaskezű emberei sem bírnak alkotni.

Az egyik isten keze nyomait hirdetik a Fruska Gora hegy tetején elszórt tengercsigák kövületei, a Veterani-barlang ásatag tengerlakó saurusai; a másik istenről beszélnek a bazaltok a Piatra Detonatán; a harmadikat, a vaskezű embert hirdeti a sziklába vágott hosszú padmalypart, egy országút, melynek boltozata is van; az óriási kőhíd oszlopmaradványai, az emléktábla a szikla oldalába domborműként vésve, s a meder közepébe vágott százlábnyi széles csatorna, melyen nagyobb hajók járhatnak.

A Vaskapunak kétezer éves históriája van, s négy nemzet nyelvén nevezik azt.

Mintha egy templom közelednék felénk, melyet óriások építettek, pillérekkel, melyek kőszálak, és oszlopokkal, melyek toronymagasak, csodálatos kolossz-alakokat emelve a felmagasló párkányokra, mikben a képzelem szentek szobrait látja, s e templom csarnoka négymértföldnyi távolba mélyed, fordul, kanyarodik, új templomot mutat, más falcsoportokkal, más csodaalakokkal; egyik fal sima, mint a csiszolt gránit, vörös és fehér erek cikáznak végig rajta: rejtelmes istenírás betűi; másutt rozsdavörös az egész hegylap, mintha igazán vasból volna, néhol a gránit rézsút dűlt rétegei mutogatják a titánok merész építkezésmódját; s az új fordulónál már egy gót templom porticusa jő elénk, hegyes toronycsúcsaival, karcsú, egymáshoz tömött bazaltpilléreivel, a kormos fal közepéből egy-egy aranysárga folt világít ki, mint a frigyláda lapja: ott a kén virágzik. Ércvirág az. De élő virággal is díszlenek a falak; párkányaikról, repedéseikben mintha kegyeletes kezek zöld koszorúi függnének alá. Azok óriási lombfák, fenyők, miknek komor tömegét az őszi dércsípte bokrok sárga és piros füzérei tarkítják.

Egyszer-egyszer megszakítja a végtelen, a szédületes kettős falazatot egy benyíló völgykebel, melyen keresztül egy rejtett, emberlaktalan paradicsomba látni. Itt a két sziklafal között mély, komor árny borong, s a nappali sötétbe, mint valami tündérvilág mosolyg be a napsütötte völgy képe, vadszőlő erdejével, melynek érett, apró, piros bogyói színt adnak a fáknak; tarka leveleik szőnyeget vonnak rájuk. Emberlak nem látszik a völgyben, keskeny patak kanyarog tisztásán végig, abból gyanútlan szarvasok isznak; a patak aztán mint egy ezüst sugár omlik alá a sziklamartról. Ezeren és ezeren elhaladnak e völgy előtt, s mindenki azt gondolja magában: vajon mi lakhatik ebben?

Aztán elmarad a völgy, s ismét más templomi kép következik, a többinél még nagyobb, még rettenetesebb: a két fal száznegyven ölnyire közeledik már egymáshoz s háromezer lábnyira az éghez: az a messze kiálló szikla a tetőn a Gropa lui Petro: a Szent Péter sírja, mellette kétfelől a másik két titáni kőalak két apostoltársa.

S e két fal között foly alant a kőmederben a Duna.

A nagy, fenséges folyam-ős, mely megszokta a magyar sík lapályon ezerölnyi mederben haladni méltóságos csenddel, partjain a belehajló fűzfákkal enyelegni, kilátogatni a szép virágos mezőkre s csendesen keleplő malmokkal beszélgetni; itt összeszorítva száznegyven ölnyi sziklagátba, hah, mily haraggal tör rajta keresztül! Akik idáig jöttek vele, nem ismernek reá. Az ősz óriás szilaj hőssé ifjul, hullámai szökellnek a sziklás meder felett, egy-egy roppant bérctömeg ül ki néhol medre közepébe, mint valami rémoltár; az óriási Babagáj, a koronás Kaszán szikla; azokat fenséges haraggal ostromolja, rájuk zúdulva elöl, s mély forgatagokat örvényítve mögöttük, feneketlen árkot vájva a sziklamederben; s aztán csattogva, zúgva rohan alá a kőlépcsőkön, mik egyik sziklafaltól a másikig nyúlnak keresztül.

Néhol már legyőzte az útját álló torlaszt, s a széttört sziklákon keresztülomlik tajtékozva, másutt megtorlik a kanyarodó szoros bércfalánál, s a ráhajló szikla alá ásta magát örök habjaival. Néhol szigeteket rakott le a legyőzhetetlen sziklák mögé, új földalkotásokat, mik semmi régi térképen nincsenek; azokat benőtte vad fa és bokor, azok nem tartoznak semmi államhoz, sem magyarhoz, törökhöz, sem szerbhez; a senki országa az, adót nem fizető, urat nem ismerő, világon kívül eső, meg nem nevezett föld! Másunnan meg elhordta a kikezdett szigetet bokraival, erdőivel, kunyhóival együtt, s letörülte alakjaikat a térképről.

A sziklák, a szigetek több ágra osztják a folyamot, mely Ogradina és Plaviszovica között már óránkint tízmértföldnyi sebességgel rohan, s a szűk folyamágakat ismerni kell a hajósnak; mert az emberi vaskéz csak egy csatornát vágott a meder sziklapadjaiban, melyen nagyobb hajók járhatnak, a parthoz közel csak apró hajók számára van út.

Az apróbb szigetek mentében, a szűkebb Duna-ágak között sajátszerű emberi művek szakítják félbe a természet nagyszerű alkotását: kettős cölöpzetek erős fatörzsekből, mik V betű alakban mennek össze, nyílt öbleikkel víz mentének fordulva. Ezek a vizafogók. A tenger vendégei felfelé úsznak a folyón: fejüket vakartatják a vízzel, csiklandó parasytok miatt; aztán belejutnak a kelepcébe; visszafordulni nem szokásuk, mindig előbbre haladnak a szűkülő fogdában; míg a legvégén belejutnak a „halottas kamrába”, ahonnan nincs menekülésük.

S e fenséges helynek hangja is oly isteni. Egy örökké tartó egyetemes zúgás, mely hasonlít a némasághoz, oly egyforma, s az Isten szavához: oly érthető. Amint az óriás folyam a kőzátonyokon végighömpölyög, ahogy a sziklafalakat korbácsolja, ahogy a szigetoltárokra harsogva rohan, ahogy az örvényekben fuldokolva elmerül, ahogy a zuhatagok hanglépcsőin végigjátszik, s ahogy ez örök hullámcsattogást az örök visszhang e kettős fal között a túlvilági zene felségéig emeli, mely csupa orgona és harangszó és elhaló mennydörgés, az ember elnémul, és saját szavát meghallani retteg e titáni zengés közepett. A hajósok csak jelekkel integetnek, a halászok babonás hite tiltja e helyt a szót: a veszély tudata mindenkit magában imádkozni készt.

Mert valóban, aki itt végighalad, amíg e sötét falakat látja itt maga mellett kétfelől, mintha saját kriptája falai között evezne végig.

Kivált mikor még a hajósok félelme, a bóra megjelen.

A kitartó hetes vihar. Ez járhatlanná teszi a Dunát a Vaskapu között.

Ha csak egy bércfal volna, az védene ellene; de a kettő között megszoruló légnyomás oly szeszélyessé válik, mint egy nagy város utcáiban kódorgó szél: majd elöl, majd hátul támad, minden kanyarodónál más irányból tör ki; egyszer-egyszer tökéletesen megszűnik, aztán megint egyszerre valamely völgyzugolyból, mint a lesből rohan elő, megkapja a hajót, kicsavarja a kormányt, dolgot ád minden kéznek, belerántja az egész vontató lócsapatot az alattságnál fogva a vízbe; aztán megint egyet fordul, s oly sebesen tolja előre a megkapott faalkotmányt, mintha az víz mentében úsznék; a hullám úgy porzik előtte, mint az országút, mikor végigsöpör rajta.

A templomi zengés oly ítéletnapi zajjá magasodik fel ilyenkor, hogy az elmerülő halálkiáltása nem hallik ki belőle.


==A SZENT BORBÁLA ÉS UTASAI==

Történetünk idejében még nem jártak a Dunán gőzhajók. Galactól elkezdve fel a Majna-csatornáig kilencezer ló járta a partokat, a hajók felvontatásával fáradva; a török Dunán a vitorlát is használták, a magyar Dunán nem. Azonkívül a csempészhajók egész raja járt-kelt a két ország közötti víz hátán, csupán izmos karú evezők által hajtatva. A sócsempészetnek volt ott divatja. Az állam eladta másfél forintért a török parton azt a sót, aminek az ára itthon hatodfél forint; a török partról visszahozta azt a csempész, s eladta a magyar parton negyedfél forintért. S így aztán mindenki nyert rajta, az állam is, a csempész is, a vevő is. Ennél barátságosabb viszonyt képzelni sem lehet. Hanem aki legkevésbé volt megelégedve a nyereségével, az az állam volt, mely a saját védelmére a hosszú határparton végig őrházakat állított fel, azokba a közel falvak férfilakosságát állítá be puskával, hogy a határ fölött őrködjenek. Minden falu adott határőröket, s minden falunak voltak saját csempészei. Minélfogva csak aziránt volt szükséges intézkedni, hogy amely falu ifjai éppen az őrségen vannak, annak a falunak a vénei járjanak ugyanakkor a csempészhajókkal; ami ismét igen szép családi vonás. Azonban az államnak még egyéb magas céljai is voltak e szigorú határőrzéssel. A'' pestis ''meggátlása.

A rettenetes keleti pestis!

Mi ugyan meg nem tudjuk mondani, hogy mi az és milyen az, mert hazánkban éppen százötven esztendeje, hogy az utolsó hiú özvegyasszony felvette a pestises sált Zimonyban, s mire a templomba ment vele, szörnyethalt; de mivel minden esztendőben olvassuk a hírlapokból, hogy majd Syrában, majd Brussában, majd Perában kiütött a keleti pestis, el kell hinnünk, hogy az csakugyan létezik, s hálával viseltetnünk a kormány iránt, amiért ajtót, ablakot elzár előtte, hogy be ne jöhessen hozzánk.

Mert minden idegen néppel való érintkezésünk valami új, eddig ismeretlen ragállyal ajándékozott meg bennünket. Kínától kaptuk a vörhenyt, a szaracénoktól a himlőt, az oroszoktól a grippét, a dél-amerikaiaktól a sárgalázt, s a kelet-indusoktól a kolerát - a törököktől pedig a pestist.

Azért az egész part hosszában a vizaví lakozóknak csak elővigyázati rendszabályok mellett szabad és lehet egymással érintkezniök, ami nagyon érdekessé és mulatságossá teheti rájuk nézve az életet.

S e rendszabályok igen szigorúak. Mikor Brussában kiüt a pestis, a török-szerb parton minden élő és nem élő tárgy azonnal pestisesnek nyilváníttatik hivatalosan, s aki azokhoz hozzáér, az „kevert”, az vándorol a vesztegintézetbe tíz, húsz, negyven napra. Ha egy bal parti hajó vontatókötele a fordulóknál hozzáér egy jobb parti hajó köteléhez, az egész hajó személyzete „kevert”, s a Duna közepén marad tíz napig; mert az egyik hajókötélről a másikra elragadhatott a pestis, s arról az egész hajószemélyzetre.

S mindez szigorú felügyelet alá esik. Minden hajón ott ül egy hivatalos orgánum: a „tisztító”. Rettenetes személy. Kinek kötelessége mindenkire felügyelni, mihez ér hozzá, kivel érintkezik, s aki az utazót, ha a török-szerb parton csak a köpenye szegletével érintett is egy idegent vagy egy szőrből, gyapjúból, kenderből készült tárgyat (ezek terjesztik a pestist), azonnal kevertnek nyilatkoztatja, s mihelyt Orsovára értek, kiszakítja családja karjai közül, s átadja a vesztegintézetnek. Ezért hívják a „tisztítónak”.

S jaj a tisztítónak, ha egy ilyen esetet eltitkol. A legkisebb mulasztás büntetése tizenöt évi várfogság.

Hanem a csempészeken, úgy látszik, hogy nem fog a pestis, mert ők nem hordanak magukkal tisztítót, s akárhogy dúl Brussában a keleti dögvész, ők éjjel-nappal közlekednek a két part között. Jó lesz feljegyezni, hogy szent Prokop a patrónusuk.

Csupán a bóra szokta megzavarni a detailüzletet mert a Vaskapu közötti sebes árban kiveri a déli partra a hajókat, amiket csak evezők mozdítanak előre.

Igaz, hogy vontatóval haladó hajón is lehet csempészni, s ez már en gros üzlet; hanem ez azután többe is kerül, mint atyafiságos jó barátságba, s nem szegény embernek való. Ez már nem só. Dohány és kávé.

A bóra bizony tisztára fújja a Dunát a hajóktól, s három-négy napra úgy helyreállítja a jó erkölcsöket s az állam iránti hűséget, hogy semmi bűnbocsánatra nincsen szükség. A hajók iparkodtak előle révbe menekülni, vagy horgonyt vetni a Duna közepén, s a határőrök alhatnak nyugton, amíg ez a szél nyikorogtatja faházaik ereszeit. Hajó nem jár most.

Az ogradinai őrállomás káplárjának mégis úgy tetszik, mintha reggel óta többször áthangzanék a szélzúgáson s a folyam zengésén keresztül az a sajátságos tutuló bőgés, amit a hajóstülök kétmértföldnyi messzeségre elküld, s ami a mennydörgésből is kiválik. Valami különös, visszatetsző, szomorú üvöltés az egyik hosszú facsövön keresztül.

Hajó jön-e most, s vontatóinak ad jelt a tülökkel? Vagy szerencsétlenül járt a sziklák között, s segélyért üvölt?

Az a hajó „jön”.

Egy tíz-tizenkétezer mérős tölgyfa hajó; mint látszik, egészen megterhelve, mert kétoldalt párkányain végigsöpör a hullám.

Az öblös jármű egészen feketére van festve; hanem az eleje ezüstszínű s magasra felnyúló csigafejű ormányban végződik, mely szép fényes bádoggal van kiverve. A tetőzet háztető alakú, kétoldalt lefelé vezető keskeny lépcsőkkel s fenn egy lapos járdával, mely egyik kormánytól a másikig vezet. Az ormány felőli része a tetőnek végződik a kettős kabineten, mely két szobácskából áll, jobbra-balra nyíló ajtókkal. A harmadik oldala a kabinetnek két-két zöldre festett redőnyű ablakot mutat, s e két ablak közötti téren látható a mártírhalált szenvedett Szent Borbála szűzi alakja életnagyságban lefestve; rózsaszínű köntösben, világoskék palástban s delipiros főtakaróval, körös-körül arany alapon, kezében fehér liliom.

Azon a kis téren pedig, ami a kabinet és a hajó orrát elfoglaló vastag kötéltekercsek között fennmaradt, van egy két láb széles és öt láb hosszú zöldre festett deszkaláda, abban fekete föld, s ez teleültetve a legszebb dupla szekfűkkel, teljes ibolyákkal. A képet és a kis kertet vasrács fedi három láb magasan, s e rács tele van aggatva mezeivirág-koszorúkkal, közepén gömbölyű piros üvegben ég egy mécses, s a mellé van feltűzve egy csomó rozmarin és szentelt fűzbarka.

A hajó első részére fel van emelve az árboc, s annak a derékkampójára van kifeszítve az alattság, a háromhüvelyknyi vastag hajókötél, melynél fogva a parton hetvenkét ló igyekszik a nehéz járművet víz ellenében vontatni. Más időben felényi is elég lett volna itt, s a felső Dunán tizenkét ló is elhúzza, de itt és a szél ellen küzdve a hetvenkettőnek is sok biztatás kell.

Az a kürtölés a lóhajcsárok vezetőjének szól.

Emberhangot hiába volna most itt vesztegetni. A hajóról a partig ha elhatna is az, a sokszerű visszhang úgy összezavarja azt, hogy ember meg nem érti.

Ellenben a tülök hangját a ló is megérti: annak a vontatott vagy megszaggatott, ijesztő vagy biztató üvöltéséből megtudja ember és állat, hogy no most sebesebben kell menni, most lassítani a lépést, most egyszerre megállni.

Mert a hajónak változatos sorsa van e sziklacsatornában: küzdenie kell a féloldalt verő széllel, a folyam rejtélyes folyásával, saját terhével, sziklák és örvények kerülgetésével.

Két ember kezében van a sorsa. Az egyik a kormányos, aki a timonrudat tartja; a másik a hajóbiztos, aki a tülökhanggal jelzi az elemek ordítása közepett a vontatók feladatát. Ha valamelyik rosszul érti a dolgát, a hajó vagy felfut valami sziklapadra, vagy belesikamlik a forgóba, vagy átverődik a túlpartra, vagy felakad valami zátonyon, s akkor el van veszve emberestül, egerestül.

Hanem ennek a két embernek az arcán nem látszik meg, hogy tudnának valamit a félelemről.

A kormányos ölnyi termetű kemény férfi volt, erősen rezes arcszínnel, a két orcáján a pirosság vékony hajszálerek szövevényében fejezte ki magát, miktől a szeme fehére is recés volt. Hangja örökösen rekedt, s csak kétféle változatot ismert: vagy erős kiabálást, vagy kopott dörmögést. Valószínűleg ez kényszeríti, hogy torkának kettős gondját viselje: előlegesen egy vastagon átpóláló veres gyapotkendővel, utólagosan a pálinkás butykossal, ami állandó helyén van a mándlija zsebében.

A hajóbiztos egy harminc év körüli férfi, szőke hajjal, mélázó kék szemekkel, hosszú bajusszal és másutt simára borotvált arccal, középszerű termet, első tekintetre gyönge alkatúnak látszó; a hangja is hozzá való, csaknem nőies, mikor halkan beszél.

A kormányost Fabula Jánosnak híják; a hajóbiztos neve Timár Mihály.

A hivatalos „tisztító” a kormányos timonpadlója szélén ül, fejére húzva daróckámzsáját; ennek csak az orrát látjuk meg a bajuszát, mind a kettő veres. Ennek a nevét nem jegyezte fel a történelem. Jelenleg éppen bagót rág.

A nehéz tölgyfa hajóhoz van kapcsolva a dereglye, abban ül hat hajóslegény, akik ütenyre eveznek; minden nyomásnál egyszerre felugranak helyeikről, két lépést felszaladnak egy zsámolyos emelvényre, akkor megkapják az evezőrudat, beleakasztják a Dunába a lapátot, s aztán hanyatt vetik magukat a padjaikra; a vontatón kívül ez is segíti a hajót, ahol erősebb a víznyomás.

Egy kisebb csónakforma a dereglyéhez kötve úszik.

A kettős kabinet ajtajában áll egy ötven év körüli férfi, s török dohányt szí csibukból. Keleties vonások; de inkább török, mint görög jelleggel, pedig külseje egészen görög szerbet akar mutatni, prémes kaftánjával, gömbölyű veres süvegével. A figyelmes szemlélőnek azonban fel fog tűnni, hogy arcának borotvált része a többihez nézve nagyon világos, mint szokott azoknál lenni, akik nemrég vágták le onnan a sűrű körszakállt.

Ez az úr Trikalisz Euthym név alatt van bejegyezve a hajókönyvbe, s a hajóteher tulajdonosa. A hajó maga Brazovics Athanáz, komáromi kereskedő sajátja.

A kabinet egyik ablakából végre egy fiatal leányarc tekint ki, s ezáltal szomszédjává lesz Szent Borbálának.

Mintha ez is szent volna.

Ez arc nem halavány, de fehér; a márvány, a kristály önerejű fehérsége az, olyan jogos sajátja a fehér szín, mint az abyssininak a fekete, a malájinak a sárga. Semmi idegen színvegyülettől nem háborított fehérség. Melyre nem idéz pírt sem a szemközt fúvó szél, sem a szemébe néző férfitekintet.

Igaz, hogy még gyermek, alig több tizenhárom évesnél; de magas, nyúlánk alak és komoly, szoborszerű arc, tökéletes antik vonásokkal, mintha anyja a milói Venusl arcán feledte volna szemeit valaha.

Sűrű, fekete haja valami érces fénnyel bír, minő a fekete hattyú tolla. De szemei sötétkékek. Két hosszú, vékonyan rajzolt szemölde csaknem összeér homlokán; az ilyen összeérő szemöldök valami varázshatalmat kölcsönöznek az arcnak. Ez a két vékony szemöld együtt mintha valami fekete aureole volna egy szentkép homlokán.

A leány neve Timéa.

Ezek a Szent Borbála utasai.

A hajóbiztos, mikor a tülköt leteszi a kezéből, mikor a fenékmérő ónnal megvizsgálta, hány lábnyi vízben haladnak most, időt vesz magának, hogy a szentkép rácsozatához fordulva, a leánykával beszélgessen.

Timéa csupán újgörögül ért, s a biztos azt a nyelvet is folyékonyan beszéli.

A táj szépségeit magyarázza a lánynak: az ijesztő, a borzalmas szépségeket.

A fehér arc, a sötétkék szemek mozdulatlanul figyelnek beszédére, de nagyon figyelnek.

A biztosnak mégis úgy tetszik, mintha ezek a szemek nem őrá figyelnének, hanem azokra a violákra, amik Szent Borbála lábai előtt illatoznak. Egyet leszakít közülök, s odanyújtja a gyermeknek, hadd hallgassa közelebbről, mint beszélnek a virágok.

A kormányos látja ezt mind onnan a timonállványról, s nem tetszik neki.

- Pedig jobb volna - hadarja ráspolyzegésű hangjával -, ahelyett, hogy a szent elől letépi a virágokat, s annak a gyereknek adogatja, ha egy szentelt barkát meggyújtana a lámpásnál; mert ha a Jézus nekivisz bennünket annak a kőbálványnak ott, a Krisztus sem ment meg bennünket. Jézus, segíts!

Ezt az áldást, ha maga lett volna is, elmondta volna Fabula János; de minthogy a tisztító éppen ott ült, az is hallotta, s párbeszéd lett belőle.

- De hát miért kell kegyelmeteknek éppen ilyen nagy viharban átkelni a Vaskapun?

- Miért hát? - felelt Fabula János, megtartva azt a jó szokását, hogy a kellő meggondolás végett előbb egyet húzzon a szalmás butykosból -, csak azért, mert sietős az utunk. Tízezer mérő tiszta búza van a hajónkon. A Bánátban nem termett, Oláhországban meg nagy volt a termés. Azt visszük fel Komáromig. Ma Szent Mihály napja van; ha nem sietünk, itt kap bennünket a november, s odafagyunk valahol az útban.

- S hogyan hiszi azt kegyelmed, hogy novemberben befagy a Duna?

- Nem hiszem, hanem tudom. Megmondja azt a komáromi kalendárium. Nézze csak meg a szobámban: ott van felakasztva az ágyam fölé.

A tisztító még mélyebben húzta be az orrát a kámzsájába, s nagyot köpött a Dunába a rágott bagótul.

- De pedig ne köpködjön a Dunába ilyenkor, mert azt a Duna nem szereti. Amit pedig a komáromi kalendárium mond, az szent. Most tíz esztendeje éppen így megjövendölte, hogy novemberben beáll a fagy. Én siettem is haza a hajómmal; akkor is a Szent Borbálán voltam. A többiek kinevettek. Aztán november huszonharmadikán egyszerre beállt a hideg, fele odafagyott a hajóknak, ki Apatinnál, ki Földvárnál, akkor aztán én nevettem. - Jézus, segíts! Szorítsd azt a lapátot, héééj!

A vihar ismét dühösen nekifeküdt a hajónak. A kormányos arcán kövér izzadságcseppek csorogtak végig, amint a kormányrudat visszatartani erőködött; de nem kellett neki segítség. Megjutalmazta magát érte egy korty pálinkával, amitől a szeme még veresebb lett.

- No csak a mellett a kőláb mellett segítsen el bennünket a Jézus! - fohászkodék nagy erőködés közben. - Feszítsd azt a lapátot, te gyerek! Csak ezt a követ elkerüljük szerencsésen.

- Aztán majd jön a másik.

- No meg a harmadik, meg a tizenharmadik, és mindig készen tarthatjuk a harangozópénzt a szánkban, mert minden órában hatszor esünk át a koporsó födelén.

- Hallja kegyelmed - szólal meg a tisztító, az egész rágdohánycsomaszt kivéve a szájábul -, én azt hiszem, hogy ez a kegyelmetek hajója nem csupán búzát szállít.

Fabula uram odanézett a csuklya alá, aztán vállat vont.

- Bánom is én. Ha dugáru van a hajónkon, legalább nem maradunk a vesztegzárban: hamar odább mehetünk.

- Hogyan?

A kormányos a markával egy kanyarító mozdulatot tett a háta mögé, amire aztán a tisztító nagyot röhögött. Megértette, mit jelent az.

- No most nézze, kend - szólt Fabula János -, amióta itt jártam, már megint változott a vízjárás; ha most szél hosszában nem eresztem a hajót, belekerülünk ebbe az új forgóba, ami a „szeretők sziklája” alatt támadt. Látja, hogy úszik itt a hajónk mellett ez a pokolbeli szörnyeteg folyvást. Egy öreg viza. Legalább van ötmázsás. Mikor ez a gonosz állat így versenyt úszik a hajóval, mindig valami szerencsétlenség támad. Jézus segíts! Csak olyan közel járna, hogy a szigonyt a hátába dobhatnám. Jézus segíts! Az a biztos meg egyre azzal a görög leánnyal kalatyol oda elöl, ahelyett, hogy a fullajtároknak tutulna. Azt a leányt is a veszedelem hozta ide. Amióta a hajómra lépett, mindig felszél fúj. Nem is lehet az valami jó. Olyan fehér, mint valami lélek, s összeérnek a szemöldökei, mint a boszorkánynak. Timár uram, tutuljon annak a fullajtárnak, hohooó!

Timár uram pedig nem nyúlt a tülökhöz, hanem a fehér leánynak mesélte a sziklák és zuhatagok tündérregéit.

Mert a Vaskaputól elkezdve föl egész Klisszuráig mind a két part minden sziklaormának, barlangjának, a meder minden sziklájának, szigetének, forgatagának van története, tündérregéje, népmondája vagy zsiványkalandja, mikről beszélnek a világtörténet könyvei, vagy a sziklákba vágott betűk, vagy népénekesek danái, vagy a hajósok szájhagyományai. Egy kővé vált könyvtár az; a sziklák nevei a kifelé fordított könyvek sarkai, aki azokat ki tudja nyitni, egy-egy regényt olvashat belőlük.

Timár Mihály nagyon jártas volt már ebben a könyvtárban, sokszor megjárta az utat a rá bízott hajóval a Vaskapun keresztül; minden kő és sziget ismeretes volt előtte.

Talán egyéb oka is lehetett az apró regék elbeszélésére az ismeretterjesztési vágynál? Talán az a jóakaratú törekvés vezette, hogy mikor egy gyönge szívű teremtésnek valami nagy veszélyen kell keresztülhatolni, mely még az erős férfiak edzett szívét is megremegteti, olyankor ezek, kik a borzasztóval már megbarátkoztak, az ismeretlen figyelmét a mesék világába félrecsalogassák.

Amíg Timéa azt a regét hallgatta, hogyan menekült fel a hős Mirkó kedvesével, a hű Milievával a Ljubigája szikla tetejére ott a Duna közepén; hogyan védelmezte ott menedéke nyaktörő feljárását egyedül egymaga az üldöző Asszán minden zsoldharcosa ellen; hogyan táplálta ott hosszú időn át mindkettőjüket egy kőszáli sas, mely fészkébe ott a sziklatetőn fiainak kecskegödölyéket hordott, s a martalékot a szeretők megosztották: ... azalatt a gyermek figyelmét kikerülte a tomboló zaj, mit a rohanó hullám a félelmesen közelítő Ljubigája szikla körül támaszt; nem ért rá előre borzadozni a fehér tajtékot túró hullámok felett, miket a megszorult folyam hány az örvény körül; a hajósok „kecskék”-nek híják a gyapjas hátú hullámokat.

„Pedig jobb volna, ha az orrunk elé nézegetnénk, nem hátrafelé!”, dörmögé a kormányos, s egyszerre nagy hangú kiáltásra erőszakolta hangját.

- Hahooó! Biztos úr! Mi jön ott ránk szemközt?

A biztos hátratekintett, a hajó orra felé fordulva, s akkor ő is meglátta azt, amire a kormányos figyelmezteté.

A Tatalia-szoros közepett jártak éppen, ahol a Duna már csak kétszáz ölnyi széles, s a legmeredekebb esést képezi. Olyan ott a folyam, mint egy zuhogó patak; csakhogy a Duna van benne.

S még azt a folyamot is két részre osztja egy nagy sziklatömeg, melynek homloka felül mohos és cserjés; a nyugati oldalánál megtorlik a víz, s két ágra szakad, az egyik ága a szerb parthoz közel meredek sziklapadról rohan alá, a másik ágának van egy ötvenöles csatorna vágva a kőgerincbe, azon lehet föl és le közlekedni a nagyobb hajóknak. Jövőnek és menőnek itt ezen a helyen összetalálkozni nem tanácsos, mert a kikerülés sok veszedelemmel jár. Északnak számos szirtfok rejlik a víz tükre alatt, miken föl lehet akadni, délnek pedig képződik a nagy örvény, melyet a kőszigeten alul ismét összeömlő két folyamág képez, s ha az magához ragadja a hajót, nincs emberi hatalom, mely megszabadítsa.

Tehát az igen komoly veszély volt, amit a kormányos jelzett: „Mi jön reánk ott szemközt?”

Egy szemközt jövő jármű a Tatalia-szorosban ilyen magas vízállás mellett, s ekkora szélnyomás alatt.

Timár Mihály visszakérte távcsövét Timéa kezéből, melyet az imént adott át neki, hogy jobban megláthassa rajta, hol volt az a tanya, melyből Mirkó védelmezte a szép Milievát.

A Duna nyugati kanyarodásánál látszott egy fekete tömeg a víz közepén.

Timár Mihály szemügyre vette azt messzelátójával, s aztán visszakiáltott a kormányosra:

- Egy malom!

- Akkor megvert bennünket a Jézus!

Egy dunai malom jött a sebes árban szemközt, melyet a nagy vihar szakított le láncáról; tehát előreláthatólag egy olyan jármű, melynek se kormányosa, se legénysége nincs már, azok elmenekültek róla; az pedig rohan magára hagyva bomlottul, vaktában, s söpri el maga előtt sorszámra az útba akadó malmokat, s kergeti zátonyra a szemközt jövő terhes hajókat, amik nem tudnak előle elég gyorsan félreállni.

Itt pedig nincs hová félreállni. Kétfelől a Scylla és Charybdis.

Timár Mihály nem szólt semmit, visszaadta Timéának a távcsövet, utasítva őt, hogy hol láthatja meg vele legjobban a sasok fészkeit, miknek ősapja a szeretőket oly híven táplálta; aztán hirtelen levetette a kabátját, leugrott az evező legények közé a dereglyébe, s parancsot adott nekik, hogy öten szálljanak át vele a ladikba; vegyék fel a kis horgonyt és a vékony alattságot, s aztán eresszék el a ladikot.

Trikalisz és Timéa nem érthették rendeleteit, mert magyarul beszélt, s ők e nyelvet nem bírták. Így azt sem érthették, hogy a hajóbiztos minő rendeletet ád a kormányosnak.

- A vontató csak hadd menjen folyvást, a hajó ne térjen se jobbra, se balra!

Nehány perc múlva azonban Trikalisz már megérthette látásbul is, hogy minő veszélyben forognak. Az elszabadult malom sebesen közeledett aláfele a zúgó mederben, s ki lehetett venni puszta szemmel is kelepelő keréklapátjait, mellyel széltében elfoglalta a járható csatornát. Ha az összecsap a terhes hajóval, egyszerre el lesz süllyesztve mind a kettő.

A ladik a hat férfival nagy erőfeszítéssel igyekezett a rohanó ár ellenében haladni. Négyen eveztek, az ötödik kormányzott, a biztos a ladik orrában állt összefont karokkal.

Mire fognak ezek mehetni? Egy ladikkal egy malom ellen. Emberi izmokkal a folyam ellen, a vihar ellen?

Ha mind Sámsonok volnának is, a hydrostatica törvénye meghiúsítja erőködésüket. Amennyit fognak taszítani a malmon; annyit fognak lökni saját ladikjukon. Ha megragadják is a malmot, az fogja őket magával vinni. Olyan, mintha a pók el akarná fogni hálójával a szarvasbogarat.

A ladik azonban nem is tartotta magát a Duna közepén, hanem igyekezett a sziklasziget nyugati ormát elérni.

A folyam olyan hullámokat hányt e helyen, hogy az öt férfi el-eltűnt a hullámvölgyben, s a másik percben ismét fenn libegett a szilaj habgerinc tetején, ingatva, hányatva a megbomlott ár által, mely habzott alatta, mint a forró, bugyborékoló víz!


==A FEHÉR MACSKA==

Az öt hajóslegény a hullámhányta ladikban tanakodott, hogy mit kellene tenni.

Az egyik azt mondta, be kell ütni fejszével a malom oldalát vízszín alatt, hogy elsüllyedjen.

Ez nem menekülés. Azért a sebes ár az elsüllyesztett malmot is csak nekiviszi a terhes hajónak.

A másik azt mondta, bele kell fogózni csáklyákkal, s akkor aztán a ladikról adni a kormánnyal olyan irányt a malomnak, hogy az a forgóba belekerüljön.

Ez is rossz tanács, mert a forgó aztán a ladikot is magával ragadná.

Timár azt a parancsot adta a kormányosnak, hogy tartson a Perigrada-sziget orma felé, melynek koronáját képezi a „szeretők sziklája”.

Mikor a zuhogóhoz közel értek, fölemelte a mázsányi horgonyt, s kilökte azt a vízbe, anélkül, hogy a ladikot megingatta volna. Ekkor tűnt ki, hogy vékony testalkatának szívós izmai vannak.

A horgony nagy tekercset rántott maga után a kötélből; ott mély a víz.

Akkor parancsot adott Timár a kormányosnak, hogy siessenek a malom felé.

Most már értették a szándékát. El akarja fogni a malmot a horgonnyal.

- Rossz gondolat! - mondák a hajósok. - Akkor éppen keresztbe fog feküdni a malom a járható csatornán, s elállja a hajó útját, a kötél pedig oly hosszú, hogy vékonysága mellett hamar el fogja szakítani az a nehéz jármű.

Trikalisz Euthym, amint a hajórul észrevette ezt a szándékát Timárnak, ijedten hajítá el kezéből a csibukot, s a hajógerincen végigfutva, rákiálta a kormányosra, hogy vágja el a vontatókötelet, s bocsássa vissza a hajót víz mentében.

A kormányos nem értett görögül; de a kézmozdulatokból megérté, hogy mit kívánnak tőle.

Nagy nyugalommal felelt, vállát a timonrúdnak vetve:

- Nem kell mozogni; tudja Timár, mit csinál!

Trikalisz a rémület dühével rántotta ki handzsárját öve mellől, hogy maga vágja el a kötelet; hanem a kormányos akkor a háta mögé mutatott. S amit Trikalisz Euthym ott látott, az megváltoztatta a szándékát.

Az Al-Duna felől a folyam közepén jött fel egy jármű. Mértföldnyi távolból is kiismeri a gyakorlott szem. Vitorlás árboca van, melyen a vitorla össze van most húzva, magas hátulja és huszonnégy evezője.

Ez török ágyúnaszád.

Amint ezt meglátta Trikalisz Euthym, visszadugta a handzsárt az övébe. Az első látványtól, mely a hajó orra előtt mutatkozott, veres lett az arca; a másodiktól elsárgult.

Odasietett Timéához.

Az a Perigrada sziklaormot nézte a távcsővel.

- Add ide a távcsövet! - szólt Euthym rémülettől rekedten.

- Ah! be kedves! - monda Timéa, mikor a távcsövet átadta.

- Mi az?

- Azon a sziklán apró marmotácskák laknak, s úgy játszanak egymással, mint a mókusok.

Euthym odairányzá a távcsövet az alulról jövő járműre, s szemöldei még jobban összehúzódtak, arca halálsápadt lett.

Timéa visszavette tőle a távcsövet, s újra fölkereste vele a sziklalakó marmotákat. Euthym átölelte jobb karjával a leány derekát.

- Hogy táncolnak, hogy ugrálnak! Egy kergeti a többit. Ah! be kedves.

És Timéa közel volt ahhoz, hogy az az ölelő kar hirtelen felkapja a levegőbe, s a hajómellvéden keresztül behajítsa a tajtékzó hullámba.

Hanem amit ezután a másik oldalon látott Euthym, az ismét visszaadá arcának eltűnt életszínét.

Timár, amint olyan közel jutott a malomhoz, hogy egy hajítással elérheté, egy hosszú tekercset fogott jobbjába a horgonykötélből. Annak végén volt egy vaskampó.

A kormánytalan malom jött sebesen közeledve, mint valami özönvízi szörnyeteg az áramlat közepén. Nagy lapátkereke forgott sebesen a rohanó árban, s az üres garad alatt kelepelve dolgozott a pitlén őrölő korong, mintha egész moltert járatna le.

Senki sem volt a veszendőbe menő alkotmányon; csak egy fehér macska ült a pirosra festett zsindelytetőn, s onnan nyávogott kétségbeesett hangon.

Timár, a malomhoz érve, hirtelen megcsóválta a feje fölött a vaskampós végű kötelet, s ráhajítá a lapátkerékre. Amint a vaskampó beleakadt az egyik lapátba, a víztől hajtott kerék elkezdte szépen felgombolyítani a horgonykötelet, s ennélfogva csendes eltérő irányt adott a malomnak a perigradai sziget felé; saját gépezetével hajtva végre azt az öngyilkos munkát, hogy a szirthez csapja magát.

- Mondtam, hogy tudja Timár, mit csinál! - dörmögé Fabula János, míg Euthym örömkitöréssel kiálta fel: „Jól van, fiam!” s oly erősen megszorítá Timéa kezét, hogy az felijedt, s abbahagyta a marmotákat.

- Nézd!

Timéa most már a malmot kezdte nézni. Ahhoz már nem kellett távcső, mert a malom és hajó oly közel jöttek már egymáshoz, hogy a szűk, ötvenöles csatornában alig tízölnyi távolság maradhatott köztük.

Éppen elég, hogy a hajó sértetlenül elmehessen veszedelmes pokolgépe mellett.

Timéa nem látta sem a veszélyt, sem a megmenekülést; csupán a magára hagyott fehér macskát.

Az a nyavalyás, most, hogy egy emberlakta hajót látott maga felé közeledni, felszökött helyéből, s elkezdett a tető párkányán végigszaladgálni, sírva, nyivákolva, s méregetve a tért a hajó és a malom között, ha át bírná-e ugrani?

- Ah! A szegény kis cica! - szepegett Timéa. - Bárcsak olyan közel jönne hozzánk, hogy átjöhetne a hajónkra.

Ettől a szerencsétől ugyan megőrizte a Szent Borbálát védszentje meg az a kötél, mely egyre rövidebbre húzódva a motolláló kerék lapátain, a malmot közelebb vontatta a sziklaszigethez, s távolabb a hajó útjától.

- Szegény szép fehér cica!

- Ne féltsd azt, gyermekem - vigasztalá őt Euthym -, ha a sziklához ér a malom, majd kiszökik a partra, s ha ott marmoták laknak, elélhet úri módon.

Csakhogy a fehér cica nem akarta meglátni a szigetet a malom túlsó oldala felől; folyvást az innenső párkányon szaladgált. Timéa integetett neki kendőjével, mikor hajójuk már szerencsésen elhaladt a megbűvölt malom mellett, s kiáltozott rá majd görögül, majd a minden macskák nyelvén; „eredj! fordulj meg! ki a partra! sicc! szaladj!” de a kétségbeesett állat csak nem értette azt meg.

Abban a pillanatban aztán, amint a hajó hátulja elhaladt a malom mellett, ezen egyet fordított a zuhogó, s ezáltal visszafelé tekerintve a lapátkereket, az arra felgombolyított kötél hirtelen leszaladt róla; mire az elszabadult malom vágtatva rohant előre a part melletti ártorlatban.

A fehér cica a rémülettől tüszkölve szaladt föl a tetőgerincre.

- Ah!

A malom pedig rohant a maga veszedelmébe.

A szikla mögött a forgó!

Egyike a legnevezetesebb örvényeknek, miket folyamóriások képeznek. Minden hajóstérképen meg van jelölve ez a hely, két, egymással szemközt irányzott meghajló nyíllal. Jaj a járműnek, amelyik e nyilak irányába beletéved: az óriási örvénytölcsér körül úgy habzik a vízár, mintha tűzkatlan forralná, s a rétes alakú körforgó ölnyi mélyedéssel tűnik ki a hullám közül. Ez örvény százhúsz lábnyi mélységet vájt a sziklában, s amit e mély sírba leragad magával, azt ember nem szedi többet össze, s ha ember volt, dolga lesz vele a feltámadásnak!

Az áradat most ennek az örvénynek vitte neki az elszabadult malmot.

Amíg odáig ért, fenekén törést kapott, féloldalt megmerült, a lapátkereke gerendelyével egyenesen állt az ég felé, a fehér cica annak a végére futott fel, s ott állt meg, felgörbített háttal; a forgó megkapta a deszkaalkotványt, egy nagyot lódított rajta széles körben, az négyszer-ötször megfordult saját maga körül, recsegett, ropogott minden gerendája, s aztán eltűnt a víz alatt.

A fehér cica is.

Timéa ideges borzadállyal takarta el arcát vékony sáljába.

Hanem a Szent Borbála meg volt mentve.

A visszatérő hajósoknak mind egyenkint megszorongatta a kezeit Euthym. Timárt meg is ölelte.

Timár azt hitte, hogy talán Timéa is fog neki mondani valamit.

Timéa azt kérdezé tőle:

- Most mi lesz abból a malomból?

S rémült képpel mutatott az örvényre.

- Forgács és pozdorja.

- S a szegény cicából?

A leány ajkai remegtek, és szemeibe könny gyűlt.

- Annak bizony vége.

- De hisz az a malom más szegény emberé volt! - szólt Timéa.

- Igaz; de nekünk a magunk hajóját s a magunk életét kellett megvédelmeznünk; különben mi süllyedünk el, s minket sodor le az örvény a mélységbe, s minket hány ki majd a partra szétszaggatva.

Timéa ránézett a szemeiben ülő könnyek prizmáján keresztül a férfira, aki ezt mondá.

Egy idegen, előtte érthetetlen világba pillantott be e könnyeken át:

„Hogy nekünk szabad a más szegény ember malmát az örvénynek taszítanunk azért, hogy a magunk hajóját megmentsük, s szabad egy macskát a vízbe fojtanunk azért, hogy magunk ne vesszünk a vízbe.”

Ezt ő nem akarta megérteni.

S e perctől fogva nem hallgatott Timár tündérmeséire, hanem kikerülte őt, ha meglátta.


==A SALTO MORTALE EGY MAMMUTTÓL==

De nem is volt kedve Timárnak ezúttal a mesemondáshoz; mert még jóformán ki sem fújhatta magát a halálveszélyes küzdelemtől, midőn Euthym a kezébe adta a távcsövet, s mutatta neki a háta mögött, hogy hová nézzen vele.

Timár odanézett a távolban látott hajóra, s azt mondá csendesen, elmorzsolgatva szájában a szót:

- Ágyúnaszád... Huszonnégy evezős... „Szaloniki” a neve.

Azután le sem tette a távcsövet mindaddig, míg a Perigrada-sziget ormai egészen el nem takarták előle azt a másik hajót.

Akkor hirtelen letette a távcsövet, s a tülköt szájához illesztve, rövid taszító hangokban először hármat, azután hatot kürtölt vele, mire a hajcsárok elkezdték lovaikat gyorsabban hajtani.

A Perigrada sziklaszigetet két ágban folyja körül a Duna. A szerb part felőli ág az, melyen a terhes hajók fölfelé mehetnek a Dunán. Ez a kényelmesebb, biztosabb és olcsóbb út, mert itt még felényi vontatóerővel lehet a hajót előremozdítani. A román part mentében szintén van a parti sziklák hosszában egy oly keskeny sziklaárok vágva, hogy egy hajó éppen elfér benne; de már itt ökrökkel lehet csak a hajót vontatni, s néha százhúszat is eléje fognak. A Duna másik ága a Perigrada-sziget túlfelén meg egy éppen keresztben álló kisebb sziget által szoríttatik össze. Ennek a neve Reszkivál. (Jelenleg ez a sziget már félig fel van vettetve; történetünk idejében még egészen megvolt.) E két sziget okozta szoroson nyílsebességgel rohan át a folyam; e szoroson felül pedig szélesen elterülve, a két sziklafal közét mint egy nagy tó tölti be.

Csakhogy ennek a tónak nincsen ''tükre; ''az szüntelen hullámzik, s a legkeményebb télben sem fagy be soha. Ennek a tónak a feneke tele van sziklákkal; némelyik szikla egészen el van rejtőzve a víz alá, másik több ölnyire emeli ki idomtalan torzalakját, s igyekezik megérdemelni jó vagy rossz nevét a ferdeségével.

Ott néz farkasszemet egymással a Golubacska mare és mika vadgalamb lakta odúival; ott nyúlik ki előrehajolva a fenyegető Rasbojnik; a Horan Mare csak a fejét emeli ki, a két vállán átzuhan a hullám; hanem a Piatra Klimyere egészen visszafordulni kényszeríti a nekirohanó árt, s egy csoport meg nem nevezett szirt árulja el magát szerteszéjjel a csillámló víz által, mely rajta megtörik.

Ez a legveszélyesebb hely a világ minden hajósára nézve. Edzett tengerészek, angolok, törökök, olaszok, kik a tenger minden vészeit megszokták, remegve közelítenek e sziklameder felé még most is.

Itt ezen a helyen süllyed el a legtöbb hajó. Itt jutott tönkre a török kormány gyönyörű vas hadihajója is, a „Silistria”, mely Belgrád alá volt rendelve, s mely talán egészen új korszakba rántotta volna a keleti ügyeket, ha a Reszkivál-sziget, egy békeszerető bölcs politikus szirthegye olyan élesen ki nem vágta volna az oldalát, hogy ott maradjon.

És e veszélyes szirtfenekű tavon keresztül mégis van egy átjárás, hanem azt kevés hajós ismeri, s még kevesebb merte valaha felhasználni.

Ez az átjárás arra való, hogy a szerb partról át lehessen menni a terhes hajóval a romániai part sziklacsatornájába.

Ezt az utóbbi csatornát egész hosszában folytonos sziklapad zárja el a nagy Dunától, s belemenni csak Szvinicánál lehet, kijönni belőle csak Szkela Gládovánál.

Hanem akik tudják a módját, ahol a Piatra Kalugera fölött a Duna nyugvót képez, ott azon a helyen, egy rézsút vonalon át tudnak vágni terhes hajóval a szerb csatornából a román csatornába.

Ez a salto mortale egy úszó mammuttal.

A tülök hármat kurjant, azután hatot, a hajcsárok tudják már, mit jelent ez; a fullajtár is leszáll a lováról, van oka rá, s akkor nagy lármával, ostorpattogással kezdik űzni a lovakat. A hajó sebesen nyomul a víz ellenében.

A tülök kilencet üvölt.

A hajcsárok ütik a lovakat egész a dühödésig, a szegény pára érti a szót, s érzi az ütést, vágtat előre a megszakadásig. Ötpercnyi ilyen munka több neki az egész napi húzásnál.

Most a kürt tizenkettőt bömböl. Amire ember és állat képes, előveszi most; a végső erőfeszítés az összerogyásig megy; a hajókötél, három ujjnyi vastag alattság megfeszült már, mint a felvont kézíj, s az a vashenger, amelyen a hajó orrán keresztül van vonva, oly forró tőle, mint a tűztől; a hajóbiztos ott áll a kötél előtt, kezében egy éles hajósszekerce.

S mikor legsebesebben vágtat előre a hajó, a szekercének egy csapásával kettévágja a hajó orrán a kötelet.

A kifeszített kötél mint valami óriási húr bőg végig a levegőben, magasan felcsapva; a vontató lovak mind rakásra esnek, a legelső lónak nyaka törik, azért szállt le róla a lovásza jó előre; a köteléről elszabadult hajó pedig egyszerre sebesen megváltoztatja irányát, s orrával az északi partnak fordulva elkezd víz ellenében rézsút keresztülvágni a folyamon.

A hajósok ''„átvádolás”''-nak nevezik ezt a merész műveletet.

A nehéz hajót akkor semmi sem hajtja; sem gőz, sem evező; a hullám is ellene jő: csak a kapott mozdulat folytonossága az, mely a túlsó partra átviszi.

Ezt a mozderőt kiszámítani, ezt arányba helyezni a távollal, az erőfogyasztó ellenerővel, bármely képzett gépésznek is becsületére válnék: a paraszt hajós megtanulta azt a tapasztalatból.

Attól a perctől fogva, amelyben Timár elvágta a hajókötelet, minden rajta levőnek az élete egyedül egy ember kezébe volt adva: a kormányoséba.

Fabula János ekkor mutatta meg, hogy mit tud.

- Segíts, Jézus! Uram Jézus! - dörmögé, hanem maga is hozzálátott. Eleinte a hajó sebesen vágtatott a Duna képezte tóba befelé; a kormányrúdhoz most két ember kellett, az is alig bírta a szaladásnak indult szörnyeteget fékezni.

Timár azalatt a hajó orrán állt, s a fenékmérő ónnal kémlelte a medret, fél kezével a zsineget tartva, másik kezét a levegőbe emelve, s ujjaival mutogatva percenkint a kormányosnak, hány láb víz van a hajófenék alatt még.

- Segíts, Jézus!

A kormányos úgy ismerte azokat a sziklákat, amik mellette elmaradoztak, hogy azt is meg tudta volna becsülni, hány lábnyit áradt körülöttük a Duna a múlt hét óta. Bizton van az ő kezében a kormányrúd; és ha csak egy arasznyi mozdulatot tévesztene, ha csak egy lökést kapna a hajója, csak annyit, amennyi annak rohamát egy percre megakasztja, a hajó és utazói mind utána mennének a perigradai húszöles örvénybe az eltűnt malomnak, s a szép fehér gyermek is a szép fehér cicának.

Már átfutottak szerencsésen a Reszkivál kataraktáit megelőző sekélyen is. Ez a leggonoszabb hely, a hajó futása már lassul, a mozderő hatását elfogyasztá az ellenár, s a vízfenék hegyes sziklacsúcsokkal van tele.

Timéa a mellvédről kihajolva nézett alá a vízbe. Az átlátszó hullám fénytörésében oly közel látszottak a sziklatömegek, szép eleven tarka színeikkel, zöld, sárga, vörös kődarabok, mint egy óriási mozaik; közöttük fürgén evickélt végig egy-egy ezüstfényű hal piros ússzárnyaival. Úgy gyönyörködött ebben!

Mély hallgatásnak való jelenet volt az; mindenki tudta, hogy most temetője fölött úszik; csak az Isten irgalma őrzi, ha sírkövét meg nem találja ott alant a sok között. Csak a gyermek nem félt még semmitől.

Most egy öbölszerű sziklakör közepébe jutottak. A hajósok, puskás szikláknak nevezik azokat, talán azért, mert a bennük megtörő hullám hangja hasonlít a folytonos fegyvertüzelés robajához.

Itt a fő Duna-ág megtorlik, s mély medencét képez. A fenék sziklái nem veszélyesek, mert mélyen feküsznek; a zöld homályban ott a fenéken látni az óriási lomha tömegeket, mik csak néha mozdulnak meg, a tenger vendégeit, a vizákat, s látni, amint a vizek farkasa, a mázsányi csuka szétriasztja megjelenésével a pihenő halak tarka seregét.

Timéa elbámult a víz alatt lakók játékain, olyan volt az, mint egy amfiteátrum - madártávlatból.

Egyszer aztán azon vette észre, hogy Timár megragadja karjánál fogva, elszakítja a mellvédtől, s betaszítja a kajütbe, erőszakosan rácsapva az ajtót.

- Vigyázz, hahóóó! - hangzik az egész hajósnép szava egyszerre.

Timéa nem tudta, mi történt, miért bánnak vele ilyen durván, s a kajüt ablakához futott, hogy kinézzen rajta. Csak az történt, hogy a hajó szerencsésen áthaladt a puskás sziklák öblén is, s készült a román csatornába befutni, hanem az öböl medencéjéből, kivált nagy szél mellett, a csatornába oly sebesen ömlik át a hullám, hogy valódi zuhatagot képez, s itt a salto mortale leghalálosabb pillanata.

Amint Timéa kitekintett a kis ablakon, csak annyit látott, hogy Timár a hajó orrán áll egy csáklyával kezében, s azután rettentő nagy harsogás támad, egy óriási hullámhegy fehér tajtékot túrva keresztülcsap a hajó orrán, odavágva az ablak üvegtábláihoz zöld kristálytömegét, mely egy percre Timéát elvakítja. A másik percben, amint kitekint, már nem látja a hajó orrán a biztost.

Künn nagy kiabálás van; Timéa kirohan az ajtón: ott atyjával találkozik.

- Elsüllyedünk-e? - kérdi tőle.

- Nem. A hajó megmenekült, hanem a biztos a vízbe esett.

Látta azt Timéa, hiszen a szeme előtt sodorta őt le a hajó orráról a hullám.

Hanem azért a szíve meg sem dobbant e szóra.

Csodálatos az!

Mikor a fehér cicát a hullámok közé veszni látta, akkor kétségbe volt esve, akkor nem tudta könnyeit visszatartóztatni, s most, mikor a hajóbiztost elnyelte a hullám, azt sem mondta rá, hogy „szegény”!

Igen, mert a fehér cica oly keservesen könyörgött mindenkinek, az az ember pedig úgy dacolt mindenkivel! Aztán a fehér cica egy kedves kis szeretni való állat volt, a hajóbiztos pedig egy csúf ''férfi. ''És mert elvégre a szegény kis fehér cica nem tudott magán segíteni, a hajóbiztos pedig erős, ügyes ember, bizonyosan kiszabadítja magát a bajból: hiszen azért férfi.

A hajó az utolsó salto mortale után meg volt mentve, s biztos helyen úszott a csatornában; a legénység csáklyákkal futott a dereglyéhez, az eltűnt biztost keresni. Euthym magasra emelt erszényét mutogatá nekik jutalmul, ha Timárt megszabadítják. „Száz arany a jutalma annak, aki élve felhozza a vízből!”

- Csak tartsa ön meg a száz aranyát, uram! - hangzék a hajó túlsó oldalán a keresett férfi szava. - Itt vagyok magamtól is.

Ő a hajó hátulján a horgonykötélen felkapaszkodott a vízből. Nem kell azt félteni: nem vesz az el olyan könnyen.

S azzal, mintha semmi sem történt volna, hozzákezdett a rendelkezéshez.

- Le kell ereszteni a vasmacskákat.

A hárommázsás horgonyt bocsáták le a vízbe, s arra a hajó a csatorna közepén megállt, a Duna felől a sziklák által teljesen eltakarva.

- S most ki a ladikkal a partra! - parancsolá Timár három legénynek.

- Váltson ön száraz öltönyt! - tanácsolá neki Euthym.

- Nagy pazarlás volna! - mondá Timár. - Még ma többször is lesz ilyen keresztelő. Legalább már most vízmentes vagyok. Sietnünk kell.

Ez utóbbi szót súgva ejté Euthymhoz.

Annak helyeslően villantak a szemei.

S a hajóbiztos sietve szökött a ladikba, maga kormányzott, hogy gyorsabban jussanak a révházig, ahol a vontatókat lehet találni, ott nagyhamar összetoborzott nyolcvan igásbarmot, a hajón ezalatt felvonták az új alattságot, az ökröket hozzákötötték: nem telt bele másfél óra, hogy a Szent Borbála folytatta az útját a Vaskapun keresztül, mégpedig az ellenkező part mentében, mint amelyen megkezdé.

Mire Timár visszatért a hajóra, minden öltöny meg volt a testén száradva a nagy fáradságtól.

A hajó meg volt mentve, talán ''kétszer ''is megmentve, s vele együtt az egész hajóteher, Euthym és Timéa. Bizony Timár menté meg őket.

Pedig hát mi köze neki ezekhez? Miért így törnie magát? Hisz ő csak egy biztos a hajón, csak egy ''„schreiber”, ''akinek évi fizetése jár, elég szűken, s akire nézve mindegy, akár búzával van tele a hajó, akár csempészett dohánnyal, akár igazgyönggyel: az ő díja csak egy marad.

Ilyenformát gondolt magában a „tisztító” is, mikor a román csatornába érve, újra megkezdé a beszélgetést a kormányossal, amire egy darab ideig nem volt jó idő.

- Vallja meg kegyelmed, hogy sohasem voltunk közelebb ahhoz, hogy együtt valamennyien a pokolra menjünk, mint a mai napon.

- Ami igaz, az igaz! - felelt rá Fabula János.

- De hát mi szükségünk volt nekünk megkísérlenünk, hogy vajon Szent Mihály napján belefullad-e az ember a vízbe?

- Hm! - monda Fabula János, s egy rövidet szítt a butykosból. - Mi lénungja van kendnek egy napra?

- Húsz krajcár! - felelt a tisztító.

- Hát az ördög hozta kendet ide húsz krajcárért meghalni! Én nem híttam kendet ide. Nekem egy forintom van egy napra, meg a szabad koszt. Nekem negyven krajcárral több okom van a nyakamat kockáztatni, mint kendnek. Hát mi baja mármost?

A tisztító a fejét csóválta, s aztán letolta a sipkájáról a csuklyát, hogy jobban érthetővé tegye magát.

- Hallja kegyelmed, én azt hiszem, hogy ezt a kegyelmetek hajóját az a török hajó, ami ott a hátunk mögött jön, üldözőbe fogta, s most a Szent Borbála az elől menekül.

- Hm! - A kormányos nagyot dörmögött, s egyszerre úgy berekedt, hogy nem tudott hangot adni.

- No! Nekem semmi közöm hozzá - szólt vállvonva a tisztító -, én osztrák granicsár vagyok; semmi dolgom a törökökkel, hanem amit tudok, azt tudom.

- No hát tudja meg kend, amit még nem tud! - monda Fabula János - Persze hogy üldöz bennünket az a török hajó, persze hogy az elől vesztettünk most utat, mert hát az a baj van, hogy ezt a fehér képű leányt, ott ni, el akarták vinni a szultán háremébe; aztán az apja nem engedte, inkább elszökött vele Törökországból, s most az a dolgunk, hogy mentül elébb magyar földre léphessünk, ahol nem üldözheti őket többé a szultán. No mármost tud kend mindent, hát ne kérdezzen kend többet, hanem menjen oda a Szent Borbála dicsőséges szent képe elé, s ha a hullám el találta előtte oltani a lámpást, gyújtsa meg kend újra, s ne felejtsen el kend három szentelt barkát megégetni előtte, ha igazhitű katolikus ember kend.

A tisztító felcihelődött, s előkeresgélte a tűzszerszámát, lassú hangon dörmögve a kormányoshoz:

- Én csak igazhitű katolikus ember vagyok, de kendről azt beszélik, hogy csak a hajón pápista, amint a szárazföldre lép, mindjárt kálvinista, mikor a vízen van, akkor imádkozik, de alig várhatja, hogy amint a szárazra lép, kikáromkodhassa magát. Aztán meg azt is mondják, hogy a kend neve Fabula János, s hogy Fabula deákul azt jelenti, hogy mese. Hanem azért elhiszek mindent, amit kendtől hallottam, csak ne haragudjék.

- Azt bölcsen teszi. Mármost hát csak menjen, s addig ide ne jöjjön, amíg nem hívom.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

A huszonnégy evezősnek három óráig tartott feljönni arról a pontról, ahol a Szent Borbáláról legelébb meglátták, a perigradai szigetig, ahol a Duna két ágra válik. Ennek a szigetnek a sziklatömegei eltakarták előle az egész Duna-öblöt, az ágyúnaszádról nem lehetett látni, mi történt a sziklák mögött.

A szigeten alul már találkozott a naszád egyes úszó hajóroncsokkal, miket az örvény sodra felhányt a víz színére. Ezek az elmerült malom töredékei voltak. Nem lehetett már felismerni, hogy malomhoz tartoznak-e vagy hajóhoz.

Amint a Perigradát elhagyta az ágyúnaszád, a Duna előtte állt másfél mértföldnyi hosszúságban, végig lehetett rajta tekinteni.

Egyetlenegy terhes hajó sem látszott sem a folyamon, sem a parthoz kötve. Amik a part mellett libegtek, apró halászladikok s kisszerű burdzsellák voltak.

Az ágyúnaszád még előbbre hatolt, s a Duna közepéig cirkált némely helyen, azután visszatért a parthoz. A török hajónagy a partőröktől tudakozódott az előtte haladt terhes hajó felől. Azok nem láttak semmit, odáig már nem jött a hajó.

Még feljebb haladva, utolérte a Szent Borbála vontató hajcsárait.

A hajónagy azokat is kérdezte.

Azok derék, jó szerbek voltak. Azok aztán jól felvilágosították a törököt, hogy hol keresse a Szent Borbála hajót.

„Elnyelte azt a perigradai örvény, zsákostul, emberestül, íme a hajókötél is elszakadt.”

A török ágyúnaszád hagyta a szerb hajcsárokat nagy lamentával odább vonulni, hogy ki fizeti meg mármost az ő díjaikat? (Majd Orsovánál összetalálkoznak, s ők vontatják a hajót megint odább.) Maga pedig visszafordult, s víz mentében ereszkedett aláfelé.

Amint ismét a perigradai sziget elé ért, a hajósok egy szál deszkát láttak a hullámokon táncolni, mely nem haladt a vízzel odább. Azt kihorgászták, a deszkához egy kötél volt akasztva vaskampónál fogva: az a deszka pedig az elsüllyedt malom lapátkerekéből való volt.

A kötelet felvontatták, annak a végén meglelték a horgonyt, azt is felhúzták: annak a keresztdorongjára be volt égetve nagy betűkkel a Szent Borbála neve.

Világos volt az egész katasztrófa. A Szent Borbála vontatókötele elszakadt, azután horgonyt vetettek, az nem bírta meg a terhet, a hajó belekerült az örvénybe, s most annak a deszkái úsznak a víz színén, emberei ott hallgatnak a mély kősírban.

- Mash Allah! Oda nem mehetünk utánuk.


==A SZIGORÚ VIZSGÁLAT==

Két veszedelmét már kikerülte a Szent Borbála, a Vaskapu szikláit s a török ágyúnaszádot; még kettő hátravolt: az egyik a bóra, a másik az orsovai vesztegzár.

A Vaskapu öblén felül a két part sziklameredélye százölnyi szűk torkolatba szorítja össze az óriás folyót, a kettős fal között rohan alá a veszedelmes ár, néhol huszonnyolc lábnyi eséssel. A bércfalak rétegekre látszanak osztva, mik sárga, vörös, zöld színekben váltakoznak, s legfelső párkányaikon, mint bozontos zöld üstök, koronázza őket az őserdő minden fája.

Fenn, a háromezer lábnyi sziklafokon is felül, a bérci sasok fenségesen nyugodt körrepülése látszik a szűkre szorított égen, melynek tiszta kékje mint egy üvegboltozat tűnik fel a halotti mélységből. S a sziklák tömege odább még egyre emelkedik.

S valóban egy minden ördögöket bosszantó látvány az, hogy úszik előre e szűk sziklamederben egy tehetetlen hajó, egy túlterhelt dióhéj, melynek se keze, se lába, se uszánya nincsen, mégis halad víz ellen, és rajta egy csoport ember, aki eszére, kincsére, erejére, szépségére büszke.

S a bóra nem árthat nekik itten, mert a kettős sziklafal elfogja a szelet. Könnyebb a munkája most mind a kormányosnak, mind a vontatónak.

Hanem a bóra nem alszik!

Délután volt már az idő. A kormányos átadta a kormányrudat a másodkormányosnak; ő maga letelepedett a hajó hátulján rakott tűzhely mellé; tüzet rakott, s hozzákezdett a „zsiványpecsenye” készítéséhez, aminek a tudománya az, hogy egy hosszú fanyársra egy darab marhahús, egy darab szalonna, egy darab disznóhús s aztán megint ugyanez a sorrend szorosan felhúzatik, s mindaz együtt a szabadon lángoló tűzön forgattatik, míg megehetővé lesz. Ekkor egyszerre elsötétült az a szűk égboltozat odafenn a két összehajlani látszó szikla között.

A bóra nem hagyja magát kigúnyolni.

Egyszerre oly fergeteget támaszt maga előtt, mely egy pillanat alatt elfogja a két bércfal közti kék boltozatot, s éjjeli sötétség lesz idelenn a völgyben. Odafenn tolongó felhők, kétfelől sötét sziklák. Néha átcikázik a magasban a zöld fényű villám, hirtelen megdördülő s hirtelen kettészakadó csattanással, amint a szűk sziklaverem csak egy akkordot képes elfogni a szörnyű orgonahangból; egyszer aztán egyenesen lecsap a Dunába, a hajó orra előtt, iszonyú tűzsugarával pillanatra lángpokollá gyújtja fel az egész bérctemplomot, s csattanása mint a világomlás harsog végig a visszhangos titánfolyosón. A zápor szakad.

A hajónak pedig mégis előre kell menni.

Mennie kell, hogy az éjszaka Orsován ne találja többé.

Látni nem lehet, csak a villámlobbanásnál; a tülök szavával jelt adni nem szabad többé, mert azt nemcsak a román parton hallanák meg. Hanem a furfangos ember még itt is tud segíteni magán.

A hajóbiztos kiáll a hajó orrára, s elővéve a tűzkövet és acélt, elkezd vele csiholni.

Ezt a tüzet nem olthatja ki a zápor. Ezt a záporon keresztül is meglátják a vontatók, s ahányszor szikrát vet az acél, értik már a jelből, mit kell tenniök. A partról szintén hasonló tűzkőcsiholás villanásai adnak feleletet. Ez a Vaskapu hajósainak, csempészeinek titkos távírászata. A néma nyelvet a két egymástól különzárt part népei nagy tökélyre vitték.

Timéának tetszett ez a zivatar.

Török kámzsáját fejére húzva, kinézett kajütje ablakán, s megszólítá a hajóbiztost:

- Sírboltban járunk-e?

- Nem - monda Timár -, hanem sír előtt. Amott az a magas kőszál, ami a villámfénynél úgy ragyog, mint a tűzhegy, a Szent Péter sírja, a Gropa lui Petro. S az a két másik kőbálvány mellette a két vénasszony.

- Miféle vénasszony?

- A népmonda szerint egy magyar meg egy oláh asszony perlekedett azon, hogy melyiknek az országához tartozik Szent Péter sírja. Az apostol nem tudott tőlök aludni a sírban, s haragjában mind a kettőt kővé változtatta.

Timéa nem nevetett e tréfás adatán a népmítosznak. Hisz ő még azt sem tudta, hogy mi abban a tréfa.

- S honnan tudják, hogy az egy apostolnak a sírja? - kérdezé a leány.

- Mert azon a helyen számos gyógyfű terem, amit mindenféle betegség ellen szoktak gyűjteni, s messze földre elhordják.

- Tehát apostolnak nevezik azt, aki még a sírjában is jót tesz másokkal? - kérdezé Timéa.

- Timéa! - hangzott a kajütben Euthym parancsoló szava.

Erre a leány behúzta fejét az ablakból, s becsukta a kerek redőnyt. Mire Timár ismét hátranézett, már csak a szentképet látta egyedül.

A hajó haladt a zivatar dacára tovább.

S egyszer aztán kijutott a sötét sziklasírból.

S amint a kettős sziklafal széttágult, a sötét boltozat is eltűnt a magasból. A bóra, amily gyorsan hozta, oly gyorsan tovakorbácsolta a barna fergeteget, s az utazók előtt egyszerre kitárult a gyönyörű Cserna-völgy. A két part hegyei szőlőkkel, gyümölcsligetekkel fedve a tetőig; az alkonynap melegítette zöld távolban fehér házak, karcsú tornyok, pirosra festett tetőkkel, s átlátszó kristályesőcseppeken keresztül tündökölt a szivárvány.

A Duna megszűnt félelmes lenni; méltóságos terjedelmében foglalta el ismét a megillető medret, s a nyugat felé elterülő zafírkék víztükörben meglátszott az utazók előtt a szigetre épült Orsova.

...Ez volt rájuk nézve a negyedik, ez volt a ''legnagyobb ''rém!...

A nap lement már, mikor a Szent Borbála Orsova alá megérkezett.

- Holnap még nagyobb szél lesz, mint ma volt - dörmögé a kormányos, a vörös égre tekintve.

Odafenn olyan volt az alkonyati ég, mintha lávatömegek hömpölyögnének egymáson keresztül, minden színezeteiben a tűznek és vérnek, s ahogy középen az izzó felhőkárpit egy helyen szétbomlott, azon keresztül a derült ég nem kéknek, hanem smaragdzöldnek látszott. Alant aztán hegy, völgy, erdő és falu mind az ég tűzfényével volt kifestve: e kínzó ragyogvánnyal, mely árnyékot nem vet; középett a Duna, mint a lángoló Phlegeton, s annak a közepén egy sziget tornyokkal és nagy, tömör épületekkel, mik mind úgy izzanak, mintha csupa egyetlen olvasztókemencét képeznének, amin keresztül kell menni, mint a purgatóriumon, minden emberi teremtésnek, aki a dögvészes keletről a tiszta nyugat határvonalán átlép.

De ami e széljósló tűzfényben legbántóbban hatott az idegekre, az egy kis sárga-feketére festett csónak volt, mely a hajó felé közeledett a Szkela felől.

A Szkela az a kettős rostély, amelyen keresztül beszélhetnek, alkudhatnak, szerződhetnek egymással a Duna két partjáról egymást felkereső szomszédországi lakosok.

A Szent Borbála horgonyt vetett a sziget előtt, s várta a közeledő csónakot. Abban három fegyveres ember ült; kettő szuronyos puskával; azonkívül a két evezőlegény és a kormányos.

Euthym nyugtalanul járt alá s fel azon a kis téren, amit a kajüt eleje képez. Timár odalépett hozzá, s halkan jelenté:

- A vizsgáló őrség jön.

Euthym kivonta bőrtüszőjéből selyemerszényét, s abból két göngyöleget adott át Timárnak.

Mindenik göngyölegben száz-száz arany volt.

A csónak nemsokára odaért a hajóhoz, s a három fegyveres férfi átlépett a hajópárkányra.

Az egyik a vámfelügyelő, az inspiciens, akinek feladata a hajóterhet átvizsgálni, nincs-e közte dugáru vagy tiltott fegyverszállítmány; a másik kettő pénzügyőr, akik fegyveres segélyül vannak, s egyúttal ellenőrzik az inspicienst, hogy rendben hajtotta-e végre a vizsgálatot; a tisztító a félhivatalos kém, aki leskelődik a két pénzügyőrre, hogy jól ellenőrizték-e az inspicienst. Amazok hárman viszont együtt a hivatalos tribunál, akik kivallatják a tisztítót, hogy nem találta-e az utasokat valami dögvészes keveredésben.

Nagyon rendszeresen van az elintézve: egyik hivatalbeli ember ellenőrzi a másikat, s valamennyien egymást.

E hivatalos eljárásért rendes illetmény az inspiciens számára száz váltókrajcár, a két pénzügyőrnek egyenkint huszonöt, a tisztítónak ötven - ami elég mérsékelt díj .

Mikor az inspiciens a hajópárkányra lép, a tisztító szemközt jő rá. Az inspiciens a fülét vakarja, a tisztító az orrát vakarja. Többet nem értekeznek egymással.

Az inspiciens ekkor a hajóbiztos felé fordul, a két pénzügyőr felplántálja szuronyait a puska végére. Még most háromlépésnyire a testtől! Nem tudhatni, hogy nem ragályos-e amaz ember.

Kezdődik a kikérdezés.

- Honnan? - Galacból. - Hajótulajdonos? - Brazovics Athanáz. - Hajóteher-birtokos? - Trikalisz Euthym. - Igazoló papírok?

Azoknak az átadása már aztán nagyobb elővigyázattal jár.

Szenes serpenyőt hoznak elő, s arra fenyőmagot és ürmöt hintenek; az előmutatott papírok azon a füstön elébb megforgattatnak, azután egy vascsíptetővel az inspiciens részéről átvétetnek, jó távolról elolvastatnak, és ismét visszaadatnak.

A hajópapírokra nem mondatik egyelőre semmi.

A serpenyőt elviszik, annak helyébe előhozzák a vizeskorsót.

Egy nagy cserépkanta az, akkora szájjal, hogy mindenféle ököl beleférjen.

Ez a felveendő járadék eszközlője.

Mivelhogy semmiről sem ragad el olyan könnyen a keleti pestis, mint az ércpénzről, annálfogva azt a keletről érkező hajósnak elébb bele kell tenni a vízzel telt korsóba, s a nyugati tisztaság őre onnan veszi azt ki már megtisztultan, éppen úgy, ahogy a Szkelánál szükséges minden adott pénzt a vízmedencéből kihalászni.

Timár beledugja az öklét a korsó vízbe, marokra fogva, s kihúzza szétnyílva.

Azután az inspiciens dugja bele a kezét a korsóba, s kihúzza belőle marokra szorítva, s onnan a zsebébe dugja.

Óh! nem kell azt neki a tüzes ég fényénél megnézni, hogy micsoda pénz. Érzi a fogásáról, érzi a súlyáról. A vak is megismeri az aranyat. Nem mozdul az arca.

Következnek a pénzügyőrök. Azok is kihalásszák hivatalos komolysággal a víz fenekén levő illetményt.

Most elősompolyog a tisztító. Arca szigorú és fenyegető. Egyetlen szavától függ, hogy a hajó tíz vagy húsz napra ott maradjon a vesztegzárban minden utasával együtt. Ennek sem mutat megváltozást az arca a korsóba menetel s a korsóból kijövet alatt.

Ezek mind hidegvérű emberek, kiket csak az eléjük írt kötelesség érdekel.

Az inspiciens fölöttébb szigorú hangon követeli, hogy a hajófödél bejárata előtte kinyittassék. E kívánatának elég tétetik. Bemennek hárman a hajó belsejébe; velük menni senkinek nem szabad a hajósnép közül. Mikor egyedül vannak, egymás szeme közé vigyorint a három szigorú férfi, a tisztító kinn marad, az csak a kámzsája alatt mosolyog magának.

Egy zsákot a sok közül kioldanak, abban bizony búza van.

- Elég konkolyos búza! - ez az észrevétele rá az inspiciensnek.

Valószínűleg a többiben is búza van, s elhihető, hogy a többi is mind olyan konkolyos.

A vizsgálatnál protokollum vétetik fel, az egyik fegyveres úrnál van a tintatartó és íróeszköz, a másiknál a jegyzőkönyv. Minden pontosan följegyeztetik. Azonkívül az inspiciens még egy cédulára ír valamit, azt összehajtja, és ostyával, hivatalos pecséttel lezárja, de címet nem ír rá.

Azután minden zeget-zugot jól megvizsgálva, ahol nem lehet semmi gyanús tárgyra találni, ismét napvilágra kerül a három vizsgáló.

Tulajdonképpen holdvilágra, mert a nap már leáldozott, s a rongyos felhőkön keresztül valami ferde képű hold világít alá, úgy tűnve fel, mintha ő szaladna legjobban a lomha felhők között el-elbújva meg kivilágítva.

Az inspiciens maga elé idézi a hajóbiztost, s kemény, hivatalos hangon tudtára adja, hogy a hajón semmi tiltott áru nem találtatott; hasonló feszes hangon szólítja fel a tisztítót, hogy nyilatkozzék a hajó egészségi ügyeiről.

A tisztító hivatalos esküjének felemlítése mellett bizonyítja, hogy a hajónak minden népe és egyéb rajtavalója tiszta.

Ekkor kiadatik a bizonyítvány afelől, hogy a papírok rendben találtattak. Egyúttal a nyugták is kiállíttatnak a felvett illetmények felől: száz krajcár az inspiciensnek, kétszer huszonöt a pénzügyőröknek, ötven a tisztítónak. Egy krajcár sem hiányzott. E nyugták beküldetnek a hajóteher-tulajdonosnak, aki ez idő alatt kabinetjéből elő sem jött. Éppen vacsorál. Őtőle viszont ellennyugták kívántatnak az átadott összegekről.

Nyugtából, ellennyugtából aztán megtudja a hajótulajdonos is meg az illető szigorú férfiak is, hogy a hajóbiztos valóban annyi krajcárt adott át, amennyi rá volt bízva; egy sem ragadt az ujjai közé.

Krajcárt hát - de aranyból!

Bizony fordult meg Timár agyában egyszer az a gondolat, hogy ha ő például abból az ötven aranyból, amit annak a szurtos granicsárnak kell kihalászni a korsóból (sok is az annak!), csak negyvenet tenne a korsóba, hát azt sohasem tudná meg senki, hogy tízet magának tartott. Felét is bízvást megtarthatná az egész összegnek, ki ellenőrzi azt? Akiknek szánva van, még a felével is jól meg vannak - - - jutalmazva.

Hanem aztán egy másik gondolat ezt felelte rá odabenn:

- Amit te most mívelsz, az bizony vesztegetés. Nem a magadéból vesztegetsz. Trikalisz pénze fogy, az ő érdeke parancsol. Te átadod a pénzt, s olyan ártatlan vagy benne, mint ez a vizeskorsó. Hogy miért vesztegeti meg a vizsgálókat Trikalisz? Te nem tudod. Dugáruval van-e rakva a hajó, vagy politikai menekült, vagy regényes kaland üldözött hőse az, aki a siettetett szabadulásért marokkal szórja a pénzt? Az nem a te gondod. Hanem ha egyetlenegy pénz ebből a kezedhez ragad, akkor részese vagy mindannak, ami teher netán a más lelkét nyomja. Ne tarts meg belőle semmit.

Az inspiciens kiadta az engedélyt a hajónak a továbbmehetésre, minek jeléül egy fehér-vörös zászló egy fekete sassal húzatott fel a hajó árbocára.

Akkor aztán, hivatalosan el levén ismerve, hogy a keletről jött hajó egészen ragálymentes, minden vízbemártás nélkül kezet szorított az inspiciens a hajóbiztossal, s azt mondá neki:

- Ön komáromi lakos. Ismerni fogja ott a seregellátási osztálynál működő főnököt, Kacsuka urat. Igen! Adja át neki ezt a levelet, ha hazaér. Nincs rajta a cím; az nem szükség. Ön nem felejti el a nevét. Olyan spanyoltánc-forma neve van. Csak vigye el azt hozzá, amint hazaér. Nem fogja ön megbánni.

És aztán nagyon kegyesen megveregette a hajóbiztos vállát, mintha az lenne örök hálára lekötelezve iránta, s azzal mind a négyen kotródtak a hajóról, visszatérve a sárga-fekete sávos csónakon a Szkelához.

A Szent Borbála haladhatott tovább, s ha fenekétől a padlásáig minden zsákja tömve volt is sóval, kávéval, török dohánnyal, s minden utazója a haja szálától a körme hegyéig meglepve fekete haláltól és bélpokoltól, többé senki sem tartóztatta fel őket a Dunán.

Hanem hát nem volt azon a hajón sem dugáru, sem dögvész, hanem - valami más.

Timár eltette tárcájába a címtelen levelet, s gondolta magában: vajon mi lehet benne írva? Abba pedig az volt írva:

„Sógor! Ajánlom e levél átadóját különös figyelmedbe. Ez egy ''arany ember!”''


==A „SENKI” SZIGETE==

A szerb parton elhagyott hajcsárok vontatólovaikkal még azon az éjjel átkerültek a magyar partra a szállítókompokon az elvágott vontatókötéllel együtt, útközben mindenütt azt a hírt terjesztve, hogy a kötél a vontatásban magától szakadt el a perigradai veszélyes forgónál, s a vontatott hajó mindenestül odaveszett.

Reggelre aztán híre sem volt a Szent Borbálának az orsovai kikötőben. Ha történetesen a török ágyúnaszád parancsnoka arra a gondolatra jött volna, hogy a Vaskapu középcsatornáján egész Orsováig fölevezzen, itt már nem találta volna, amit keres, s Orsován túl Belgrádig már csak a fele Duna az övé; a magyar parton nem parancsol. Az új-orsovai sziget erőssége még a töröké.

A Szent Borbála éjfél után két órakor megindult Orsova alul. A szél éjfél után rendesen szünetet szokott tartani, használni kellett a kedvező időt. A legénység kettős adag pálinkát kapott, hogy jobb kedvvel dolgozzék, s Orsován felül megint hangzott a hajótülök melankolikus üvöltése a reggeli csendben.

A kiindulás egész csendben történt, az új-orsovai szigeterődben hangzottak a török őrszemek hosszan vont kiáltásai a sáncfalakról. A hajóstülök csak akkor adott jelt, mikor már az Allion-hegy csúcsa is eltűnt az új bércóriások mögött.

A kürtszóra Timéa előjött a kabinból, hol nehány óráig aludt, s magára véve fehér burnuszát, kijött a hajó orrára, Euthymot keresni, ki egész éjjel nem feküdt le, sem a kabinba be nem ment, és ami legkülönösebb volt, még nem is pipázott. Nem volt szabad éjjel semmi tűznek látszani a hajón, hogy az új-orsovai szigeten figyelmet ne keltsenek.

Timéa érezte, hogy valami hibáját jóvá kell tenni valaki ellenében, mert most maga szólítá meg Timárt, kérdezősködve a két part nevezetességei felől. A gyermekszív ösztöne megsúgta neki, hogy ő ennek az embernek valami hálával tartozik.

A szürkület Ogradina táján találta a hajót, ott figyelmezteté Timéát a biztos a tizennyolc százados történelmi emlékre. Traján táblája az, a meredek sziklafalba vágva, két szárnyas angyal tartja, s sarkait delfinek veszik körül, a táblán az isteni császár emberi művének emléksorai.

Timár odanyújtá Timéának a távcsövet, hogy olvassa el vele a sziklába vésett írást.

- Nem ismerem ezeket a betűket! - mondá Timéa.

Azok latin betűk.

Mikor a nagy Sterbec hegytető a szerb parton eltűnik, következik ismét egy új sziklafolyosó, mely a Dunát ötszáztíz lábnyi mederbe szorítja össze. E bércfolyosó neve a „Kaszán”. Két-háromezer lábnyi meredek sziklafalak mind a két oldalon, miknek kanyarulatai opálszín ködökbe mélyednek el. Az egyik meredek fal oldalából ezerlábnyi magasról esik alá egy barlangból kilövellő patak, mint vékony ezüstsugár, mely köddé törve ér alá, mire a Dunába jut. A két sziklafal szakadatlan; csak egy helyen válik kétfelé a bérc, s az alpesi völgyborongásból e szakadékon át egy virányos táj dereng keresztül, a távolban egy karcsú fehér toronnyal. Az ott Dubova tornya, az ott Magyarország.

Timéa le nem vette a szemeit e látványról, míg a hajó el nem haladt előtte, s a bércek megint összecsukódtak a szép táj fölött, s ismét az alpesek árnya takarta be a mély szakadékot.

- Úgy képzelem - szólt Timéa a biztoshoz -, mintha egy hosszú-hosszú börtönfolyosón keresztül mennénk be egy országba, amelyből nem lehet visszajönni többé.

A két fal egyre magasabb, alant a Duna tükre egyre sötétebb lesz; s hogy a zord panorámát befejezze, az északi meredélyen előtűnik egy barlang, melynek szádához mellvédek vannak ragasztva; azokon lőrések ágyúk számára.

- Ez a Veterani-barlang! - mondja a biztos Timéának. - Itt harcolt száznegyven évvel ezelőtt háromszáz ember öt ágyúval egy egész török sereg ellen, s negyven napig védte magát.

Timéa a fejét rázta.

A biztos még többet is tudott pedig e barlangról felhozni.

- Most negyven éve, a miéink e barlangot véres harcban védték meg a törökök ellen. Az ozmanlik többet vesztettek kétezer embernél e sziklák alatt.

Timéa összevonta vékony szemöldeit, s oly jéghidegen nézett az elbeszélőre, hogy annak félbeszakadt a szájában a további dicsekedés. S azzal Timéa eltakarva száját a burnusszal, elfordult tőle, bement a kajütbe, és ki sem jött onnan estig.

Csak a kis kabin ablakából nézte, hogy vonulnak el egymás után a part mentében az omladozó vártornyok, az ódon, tömör, magányos őrlakok, a Klisszura-völgy erdős sziklái, hogy jönnek szembe a Duna közepén felmeredő sziklaóriások, a zuhatagképző treszkováci kő, a harmincöles Babagáj hasogatott oldalaival. Azt se kérdi, mi története van annak a nyolcszegű vártoronynak, három kisebb torony szomszédjában, miket párkányzatos bástyafal fut körül. Pedig meghallaná akkor a szép Rozgonyi Cicelle történetét, magyarok királya Zsigmond veszedelmét, magyarok romlását. Az ott a galambóci vár.

Végtül végig egy egész történet az a két sziklapart, két nemzet története, kiket a bolond sors arra választott ki, hogy egymást pusztítsák, s akiknek itt volt minden harc kezdetén a legelső találkozójuk. Az egy hosszú katakomba, mely száz- meg százezernyi hősnek csontját őrzi.

Timéa nem jött elő többé sem aznap, sem másnap a kabinból, hogy Timárral szóba álljon. Vázlatoskönyvébe rajzolgatott egyes képeket, amiket a csendesen haladó hajóról szépen levehetett.

Három nap telt bele, hogy a hajó eljutott odáig, ahol a Morava a Dunába szakad.

A folyam torkolatánál fekszik Szendrő. Ennek a harminchat tornyán is sokszor lobogott majd a Szűz Máriá-s, majd a félholdas zászló, s barna körfalait mindenféle nemzet vére festé.

A Morava másik torkolatánál már csak puszta falai korhadnak a régi Kulics várnak, s az osztrovai szigeten túl merednek föl egy hegytetőn Ráma várromjai. Csupa sírkő.

Hanem most ezeket bámulni nincs idő. Ma nem ér rá senki hanyatló nemzetek elmúlt dicsőségén borongani, mert nagyobb baj van annál.

A felszél, amint a magyar síkság nyílni kezd, oly erővel támadja meg a hajót, hogy a vontatók nem képesek azt többé fenntartani, a szél kiveri azt a túlsó partra.

Nem lehet előrehaladni. Ki van mondva.

Trikalisz nehány szót vált titokban Timárral, s azzal Timár a kormányoshoz megy.

Fabula uram megköti a kormányrudat kötéllel, s otthagyja.

Azután felhívja a legénységet a dereglyéből, s átkiált a partra a vontatókhoz, hogy álljanak meg. Nem segít itt most sem evezés, sem vontatás.

A hajó előtt áll az osztrovai sziget; abból egy hosszú, hegyes földnyelv nyúlik be a Dunába, északi oldala meredek és szakadékos, roppant, ős vénségű fűzfákkal benőve.

A feladat az, hogy annak a szigetnek arra a déli oldalára lehessen eljutni a hajóval, ahol azután a Szent Borbála mind az északi széltől ment kikötőben védve megpihenhet, mind az emberi kíváncsi szemektől eltakarva marad. Mert az a szélesebb ága a Dunának, mely Szerbia felé övezi a szigetet, nincs a hajójárás útjában, tele van az zátonyokkal és „kopaszokkal”.

Most az a mesterség, hogy e sziget déli oldalára lehessen elkerülni.

Vontatni oda nem lehet: a szigetnek nincsen vontatók számára való parti útja, átvádolni sem lehet, mert a szél miatt a hajó nem mehet víz ellenében. Egyedüli segítség a „gugarozás”.

A hajó horgonyt vet a Duna közepén, s a vontatókötelet eloldják a lovakról, és behúzzák a hajóba.

Akkor a vontatókötél végére rákötik a második horgonyt; azt felveszik a dereglyére; az evezős legények elviszik azt az osztrovai sziget felé, s mikor a kötél véget ér, akkor kivetik a horgonyt a dereglyéből, s visszatérnek a hajóhoz.

Akkor aztán felveszik az első horgonyt, s az előrevitt horgony kötelét a csavarkorongra kötve, négy férfi elkezdi azt a korongon átdugott dorongokkal felcsavarni.

A kötél lassú tekerődéssel gombolyodik fel a korongra, s a hajó kezd előrehaladni a folyam medrébe kapaszkodott horgonya felé.

Emberkínzó munka!

Mikor a hajó elérte a kivetett horgonyt, akkor ismét a másik vasmacskát teszik dereglyére, azzal eveznek előre, azt vetik ki ismét a Dunába, s annak a kötelét csavarják fel újból a korongra. Így haladnak izzasztó fáradsággal nyomot nyom után, víz ellenében, vihar ellenében; ez a'' gugarozás.''

Eltart fél napig, míg a Duna közepétől a nagy sziget orma mellé puszta emberi erőhatalommal elvontatják a nagy terhes hajót.

Ez a nap fáradságos lesz azoknak, akik dolgoznak, unalmas azoknak, akik nézik.

Ilyenkor a terhes hajó olyan vigasztalan hely.

A járt Duna-ágat elhagyta, ahol legalább ősromok jöttek eléje, ahol találkozott más hajókkal, ahol hosszú sorban álló malmok kelepeltek útjában, s ahelyett kitért a járatlan Duna-ág öblébe, ahol jobbról elfedi egy hosszú, kietlen sziget, melyet csupa nyár- és fűzfa látszik belepni; sehol egy emberi lak a partján, balról pedig a Duna vize egy sötét nádasban látszik elenyészni, melynek egy foltján emelkedik csak ki valami szárazföldet jelző növényzet: magasra felnyúlt ezüstlevelű nyárfák.

Ez emberlaktalan csend tanyáján pihent meg a Szent Borbála.

És aztán még egy új baj jelentkezett. Elfogyott minden élelmiszer. A kiindulásnál Galacról arra számítottak, hogy majd szokás szerint Orsovánál nagy pihenőt tartanak, s ott a friss élelmiszert bevásárolják. Onnan azonban éjszaka és hirtelen távozva, az osztrovai sziget mellett már nem volt a hajón más, mint valami kevés kávé és cukor, meg egy skatulya török dulcsásza Timéa birtokában, amit azonban ő nem akart felbontani, mert azt valakinek ajándékba szánta.

- Hiszen semmi baj - monda Timár -, valamerre a két parton csak lakik valami emberféle; birka vagy kecskegödölye mindenütt akad, pénzért itt is kapható lesz minden.

És még egy más baj is volt. Amint a hajó a horgonyhoz kötve maradt, a szél zúdította óriás folyam elkezdte azt úgy himbálni, hogy Timéa valóságos tengeribetegséget kapott, rosszul lett, és ijedezett.

Talán még hajlékot is lehet itt találni valahol, ahol Timéa atyjával együtt nyugodtan tölthesse az éjt. Timár éles szeme észrevette, hogy a nádas közül felmagasló fák teteje fölött valami vékony füst emelkedik ki. Ott emberi lakás van.

- Odamegyek, megnézem, mi lakik ott?

A hajón volt egy kicsiny lélekvesztő, amit a biztos vadászatra szokott használni, ha valahol vesztegelni kellett dologtalan, amikor ráért vadkacsákat lődözni a sás közt.

A csónakot vízbe ereszteté, vette a puskáját, vadásztarisznyáját és egy összefűzhető hálót; az ember nem tudja, hogy mit szerezhet, vadat-e vagy halat; s aztán egyedül nekiindult a nádasnak, egy lapáttal hajtva is, kormányozva is a csónakot.

Mint tapasztalt vadász és vízjáró hamar rátalált a törésre, amin keresztül a nádasba lehet hatolni, s ott azután a vízi növényzet megmondta neki mindig, hogy hol jár. Ahol a víz színén a nagy nymféa-levelek libegnek zöldesfehér teljes tulipánvirágaikkal, ott mély víz van, ott a talajt növénytörmelékkel hordja meg a víz sodroma; másutt a tórongy zöld szőnyeget képez a víz fölött, e libegő bársonyon guggol, mint a növényvilág boszorkánya, a „métely torzsa”, alakja olyan, mint a kalaráb, kék, gömbölyű, puffadt; minden állatnak halálos méreg. Olyan, mint a pöfeteg; amint Timár egyet szétütött a lapátjával, abból mintha kék láng csapott volna elő, amint a mérges penészport szétlövellte egyszerre; ennek a gyökere bűzhödt iszapba mélyed le, mely embert és állatot elnyel, aki beletévedt. A növényvilág gyilkos varázslójának olyan helyet rendelt a természet, ahol legjobban rejtve van. Ahol pedig a vízi perkáta fut fel a nád buzogányos száraira, ahol az elecs (butomus) szép, ernyős virágai hajladoznak a gyékény zöldje között, ott már kavicsos talaj van, mely nem szokott mindig víz alatt lenni. Végre ahol a harmatkását termő cikkszár (polygonum) kezd sűrű bozótot képezni, melyen keresztültörve a hajós kalapkarimája megtelik azzal az apró növénymaggal, mely a szegények eledele, a pusztai manna, ott már emelkedő földegnek kell lenni, hol csak a növény lába van a vízben.

Ha a csónakos útmutató növényeit nem érti, úgy belebódulhat a nádberekbe, hogy egész nap sem talál ki belőle.

Amint e bozóton, mely testszín virágú fürteivel egész rengeteget képez, keresztülverhette magát, egyszerre maga előtt látta Timár, amit keresett, egy szigetet.

Az valóban új alluviális alkotás volt, melynek a legutóbb készült térképeken még nyoma sincsen.

A Duna jobb ágának medrében volt sok ideig egy sziklatömeg, melynek alsó felén a lomhán kanyarodó ár zátonyt rakott le. Egy nagy téli áradás alkalmával aztán nekiment a jeges zaj az Osztrova-szigetnek, s annak egy csúcsát leszakította, magával ragadva földet, követ, derékfákat erdőszámra; akkor azzal a jéggel, sziklával, faderékkal vegyes özönvízi gomollyal megtorlott a szikla mögötti zátonyon. A gomoly ott maradt. És aztán félszázadig évről évre az új áradás új iszapréteget hordott föléje, új kavicstorlattal terjeszté ki körületét, az elkorhadt fatörzsek földéből ősnövényzet burjánzott elő, gyors növéssel, minő az újvilági természet alkotása, s lett ott azon a helyen egy névtelen sziget. Mely senkié sem; melynek nincs sem földesura, sem királya, sem hatósága, sem papja, mely nem tartozik semmi országhoz, semmi vármegyéhez, semmi diöcoesishez. A török-szerb határon sok ilyen paradicsomi hely van, melyen nem szánt, nem kaszál, nem legeltet senki. Egyedül a vadvirágnak és a vadállatnak hazája. S ki tudja, még kinek?

A sziget északi partja nyilván tanúsítá annak keletkezését. A kavics egész torlaszokban volt mellette felhalmozva, emberfőnyi és hordó nagyságú darabokban néhol; aközt nádgyökér és korhatag fatörmelék; a sekélyebb zátony zöld és barna héjú dunai kagylókkal fedve, az iszapos partoldalban pedig katlanszerű lyukak vannak vájva, mikbe a közeledő léptek hangjára százai a teknősbékáknak sietnek elrejtőzni.

A partot egész hosszában a vörös fűz törpe bokrai lepik be. Azokat minden jéginduláskor tövig letarolja a zajló jég. Itt kihúzta csónakját Timár a partra, s megköté egy fűztörzshöz.

Beljebb haladva, óriási füzek és jegenyék irtatlan erdején kell áthatolni, miket sok helyütt halomra döntögetett a vihar, s ott tövises bozótot képez a szigetek gyümölcstermő folyondára, a földi szeder, a korhadó talajból magasra nőtt valeriana fűszerillatot vegyít a nyárfák gyógyszaga közé.

Egy mélyen fekvő lapályos térségen, hol nem tenyészik fa és bokor, tocsogó víz körül, melyet buja fű takar, kövér ernyős növények magaslanak föl, a baraboly és a fahéjillatú Sison Amomum; egy csoportban, mint egy különvált növényarisztokrácia, büszkélkednek a fekete zászpák (Veratrum), öles növények, tűzpiros virágokkal; a fű közt buján tenyész a nefelejcs s az orvosi nadálytő mézterhes piros virága. Nem csoda, ha a korhadt fűzfák odúiban annyi vadméh rajzik. S a virágok közt csodálatos zöld, barna, vörös gyümölcs alakú gumók emelkednek ki, miket nem is ismer minden ember; tavasszal virított hagymás növények érett magtokjai azok.

A virányon túl megint következik a bozót, de már a fűz és nyárfa vadalmával keverve, s az aljat galagonya lepi be. Itt már magasabb a sziget talaja.

Timár megállt és hallgatózott. Semmi nesz. Emlősállatja nincs a szigetnek. Az árvíz elpusztítja azt. Csak madár lakik rajta, és repülő rovar és hüllők.

A madarak közül sem jön ide a pacsirta, sem a vadgalamb; azok a szigeten nem élnek meg. Azoknak mind olyan hely kell, ahol ember lakik, magot vet.

Hanem két állat mégis van, mely a szigeten is elárulja az emberi lény közellétét. Az egyik a darázs, a másik a sárgarigó. Mind a kettőnek szenvedélye a nemesített gyümölcs.

Ahol ezek az óriási darázsfészkek függnek alá a fákról, ahol a sárgarigó hallatja a pagonyban hívogató füttyét, ott gyümölcsnek kell lenni.

Timár megindult a rigófütty után.

S amint keresztülvergődött a tüskés galagonya- és vörösgyűrűbozóton, amik hegyes tőreikkel összevissza szurkálták ruháin keresztül, egyszerre a bámulattól megigézve állt meg.

Amit maga előtt látott, az a paradicsom volt.

Egy rendezett kert, valami öt-hát holdra terjedő, nem sorba, de szabályosan csoportokba ültetett gyümölcsfákkal, amiknek ágait földig húzza édes terhük. Aranyló, pirosló gyümölccsel rakva alma- és körtefák; a szilvafák minden faja, mintha rózsa- vagy liliomcsokor volna a ragyogó gyümölcstől; a fűben a láb előtt terítve hever a lehullott fölösleg fölszedetlen. Közbe egész bozótot képez a málna, ribiszke és köszméte, s a terebély fák hézagait aranyszínű lecsüggő gyümölcságaival tölti be a cidoni alma, a birs.

Ösvény nincs a gyümölcsfa-labyrinthban; fűvel van a fák alja benőve egészen.

Hanem ahol a fák közül kilátni, ott egy virágos kert hívogat a közelebb jövésre, az is csodálatos mezei virágokból összegyűjtve, miket a szokott kertekben nem találni, a sötétkék csengettyűkék csoportjai, a selyemtermő krepin fényes gubanctokja, pettyes turbánliliomok; az alkermes vérfürtei, a gyönyörű ophrisok pillangótermő virágaikkal, valami csudálatos úton kerti virággá nemesítve, tanúskodnak emberi lény közellétéről. Elárulja azt végre maga a lakhely, amelyből a füst előjön.

Az is sajátszerű kis szeszélyes menedék. Hátul van egy óriási szikla; annak van egy mélyedése; ott áll bizonyosan a tűzhely, s onnan megy le egy másik odú, ahol a pince van. A szikla tetején van a kürtő, melyen a füst kijő. Azután a sziklához van ragasztva kőből, vályogból egy hajlék, annak van két ablaka, két szobája. Az egyik ablak kisebb, mint a másik, s az egyik szoba alacsonyabb, mint a másik, náddal van födve mind a kettő. Azután a kettőhöz oldalt van hozzátákolva egy tornác fából, mely nyílt folyosót képez, szeszélyesen diribdarab fákból összetákolt cifrázattal.

De sem a kő-, sem a vályog-, sem a faépületen nem látszik, hogy miből van építve, mert az olyan sűrűen be van futtatva dél felöl szőlővel, aminek ezernyi piros és kék fürtei a dér festette levél közt mosolyognak, északra pedig komlóval, melynek érett tobozai, mint a zöld arany fedik még a magas szikla homlokát is, aminek legkopárabb teteje be van ültetve rózsás fülfűvel, hogy semmi se maradjon rajta, ami nem zöld.

Itt asszonyok laknak.


==ALMIRA ÉS NARCISSZA==

Timár a rejtett tanya felé irányozta lépteit. A virágoskerten keresztül már látszott valami út, mely a lakhoz vezet, csakhogy azt is úgy belepte a fű, hogy a rajta járó lépése nem okozott dobajt; egész nesztelenül juthatott el a kis verandáig.

Semmi emberi lényt nem látott se távol, se közel.

A veranda előtt azonban feküdt egy nagy fekete kutya. Abból a derék newfoundlandi fajból való, amely olyan okos és tekintélyes állat, hogy az ember nem meri tegezni, hanem első találkozásra per „ön” kénytelen szólítani.

A fent címzett négylábú úr még azonfelül egyike volt faja legszebb példányainak, óriási izmos állat; aki amint szétnyúlt a veranda előtt, termetével az egyik oszloptól a másikig teljesen elfogta a tért. A fekete őr méltóztatott úgy tenni, mint aki alszik, s sem a közeledő idegenről nem látszott tudomást venni, sem arról a másik állatról, mely vakmerőségében minden impertinenciát elkövetett, hogy a nagy állat méltóságos türelmét próbára tegye. Az pedig egy fehér cica volt, mely elég arcátlan volt a végignyúlt hatalmasságon keresztül-kasul bukfencezni, talpacskáival annak az orrát bosszantani, sőt utoljára hanyatt feküdt eléje, s a roppant állat széles úszhártyás első lábát négy macskatalpa közé fogva, azzal, mint valami bábuval, macska módjára játszott. A nagy fekete úrnak mikor nagyon csiklandott már a talpa, visszarántotta az egyiket, s odanyújtotta neki a másik lábát, játsszék azzal.

És Timárnak nem az jutott eszébe, hogy héj, ha ez a nagy fekete valaki megfogja a nyakamat, ugyan pórul járok vele, hanem az, hogy héj, ha Timéa meglátja majd azt a kis fehér cicát, hogy meg fog majd annak örülni!

Azonban a kutyától nem lehetett bemenni a hajlékba; egészen az útban feküdt. Timár köhögéssel akarta észrevétetni, hogy itt valaki jár. Arra a nagy állat fölemelte csendesen a fejét, végignézett a jövevényen azokkal a nagy dióbarna okos szemeivel, amik úgy néznek éppen, mint az emberi szem, tudnak sírni és nevetni, haragudni és hízelegni; s aztán megint letette a fejét a földre, mintha azt mondaná: csak „egy” ember! Azért fel se kelünk.

Timár pedig úgy okoskodott, hogy ahol a kémény füstöl, ott a konyhában tüzel valaki. Ő tehát onnan kívülről elkezdett sűrű jónapokat kívánni annak a nem látott valakinek odabenn, háromféle nyelven, magyarul, szerbül és románul.

Mire aztán egy női hang kiszólt onnan belülről magyarul:

- Jó napot! No hát jöjjön be! Ki az?

- Mennék, de a kutya itt fekszik az útban.

- Lépjen át rajta.

- Nem fog meg?

- Nem bántja az a jó embereket.

Timár bátorságot vett magának keresztüllépni az útban fekvő roppant állaton; az meg sem mozdult, csak a farkát emelintette meg egyszer, mintha üdvözlőleg csóválná.

Amint a veranda alá belépett, két ajtót látott maga előtt Timár, az egyik a kőből rakott, a másik a kőből vájt odúba vezetett. Ez az utóbbi volt a konyha. Ott látott a tűzhely előtt állni egy nőt, aki egy rostát tartott kezében, s azt a tűz fölött forgatta. Timár tudta már, hogy ez nem valami boszorkánymesterség bűvészi műtétele, hanem kukoricapattogtatás. Ezt bizony a jövevény kedvéért nem lehetett félbenhagyni.

Ez a pattogatott kukorica igen szépszerű eledel itt Magyarországon, s úgy hiszem, nálunk senkinek sem kell azt hosszasan magyarázni, hogy milyen; a New York-i világipartárlaton azonban nehány év előtt aranyérmet adtak annak a jenkinek, aki Amerikában a pattogtatott kukoricakészítést fölfedezte. Ezek az amerikaiak mindent is kitalálnak! Áldott jó eledel. Az ember igen jóízűt ehetik belőle, anélkül, hogy valaha jóllaknék vele; mert mire eleget evett belőle, már akkorra megint megéhezett.

A nő, aki a tűzhelynél a nagy szakácsművészettel foglalkozott, szikár termetű, barna, erős, ideges alak volt, kemény kifejezésű, összeszorított ajkakkal, de szelíd, biztató szemekkel. Napbarnította arca a harmincas évek elejét vallotta életkorául. Viselete nem volt olyan, mint az e vidékbeli pórasszonyoké; ment volt az minden tarkaságtól; hanem azért úrias sem volt.

- No jöjjön közelebb, uram, s üljön le! - szólt a nő sajátszerű rideg hangon, mely amellett egészen nyugodt volt; s aztán kiöntötte a hófehérre pattogtatott kukoricát egy fonott kosárkába, s megkínálta vele. Kóstolja meg. Azután egy kancsót vett fel a földről, s odanyújtá azt is: „Meggybor.” Most készült az is frissiben.

Timár leült a székre, mellyel kínálva volt, az is sajátságos, mindenféle vesszőkből mesterségesen kanyargatott ülőhely volt, aminőt másutt nem látni. Arra a hatalmas fekete ajtónálló is felállt fektéből, s odament a jövevényhez, és leült vele szemközt.

A nő egy marokkal adott a fekete állatnak is a sült csemegéből, mit az egész műértéssel ropogtatott meg; amit a fehér cica is követni akart; hanem a legelső pattogatott málé úgy beleragadt a fogába, hogy nem kellett neki több belőle, csak az első lábát rázogatta tőle, mintha azzal hágott volna bele; fel is ugrott aztán a tűzhelyre, s nagy érdekeltséggel pislogott bele egy mázatlan fazékba, mely a tűz mellett pöfögött; abban nyilván valami ínye szerintibb étel főhetett.

- Pompás egy állat! - monda Timár a nagy kutyára. - Csodálom, hogy olyan szelíd, még csak rám sem mordult.

- Nem bántja az a jó embert soha, uram; ilyen szelíd az, mikor bárminő idegen jön ide, aki jó ember; megismeri, s nem ugatja meg; de próbáljon csak egy tolvaj jönni! Azt már a sziget túlsó végén megérzi, s jaj annak, ha a foga közé kerül. Borzasztó állat! A múlt télen egy ordas farkas jött át a jégen; a kecskéinkre éhezett. Ott van kiterítve a bőre a szobában. Azt neki egy perc volt megfojtani. Hanem a jó ember a hátára ülhet, mégsem bántja.

Timárnak nagy vigasztalására szolgált ily hitelesen bebizonyítva látni, hogy ő jó ember. Talán ha azokból a minapi aranyokból egypár a zsebében maradt volna, az a nagy kutya egészen más képpel fogadta volna.

- Nos hát, uram, honnan jött ön, és mit kíván tőlem?

- Hát legelőször is bocsánatot kérek öntől, asszonyom, hogy így tüskön-bokron keresztül idetörtem az ön kertjébe. A hajómat kiverte a nagy szél a túlsó partról, ide kellett menekülnöm vele az osztrovai sziget mellé.

- Igaz! A zúgásról hallom, hogy nagy szélnek kell lenni.

Ezt a helyet oly sűrűen fogta körül az ősrengeteg, hogy a szelet csak a hangjáról lehetett megtudni, ha fú.

- Most aztán itt kell vesztegelnünk, míg a szél odább ereszt. Az élelmiszereink pedig elfogytak, s annálfogva kénytelen vagyok a legelső tanyát felkeresni, ahol a kéményt füstölni látom, s szépen megkérni a ház gazdáját, hogy nem adhatna-e valami élelmiszert a hajósnépünknek, illő fizetésért.

- Igenis adhatok, uram; s a fizetést is elveszem, mert abból élek. Van kecskegödölyének, málélisztünk, sajtunk és gyümölcsünk. Amit kíván ön, azt választhat. Azért termesztjük. Innen rendesen el szokták hordani a terményeinket a szomszéd vidékből jövő kufárok hajóval. Mi kertészek vagyunk.

(Még ugyan az egy nőnél több embert nem látott Timár; de minthogy az többesben beszél, tehát többnek is kell itt lenni.)

- Először is nagyon köszönök mindent, és mindabból fogok kérni. A hajótól majd elküldöm a kormányost egypár legénnyel, hogy szállítsa el a holmit; ön pedig mondja meg, asszonyom, hogy mit fizessek. Hét emberemnek van szüksége háromnapi eledelre.

- Ne nyúljon ön a tárcájához, uram; nálam nem fizetnek pénzzel. Mit csinálnék én itt ezen a szigeten a pénzzel? Legfölebb zsiványok törnének rám, s megölnének érte; így pedig minden ember tudja, hogy ezen a szigeten egy félkrajcár sincsen soha, azért nyugton alszunk itten. Nálam cserevásár foly. Én adok gyümölcsöt, mézet, viaszkot, gyógyfüveket, s nekem hoznak érte búzát, sót, gúnyának való kelmét, edényt, vaseszközöket.

- Mint az ausztráliai szigeteken.

- Éppen úgy.

- Jól van, asszonyom, tehát a mi hajónkon van búza is, só is, bízza ön rám, majd én kiszámítom, mi ára van annak, amit ön ád, s mennyi ára annak, amit mi hozunk vissza. Nem fogom önt megcsalni.

- Elhiszem, uram!

- De most még egy kérésem van. A hajómon van egy utazó uraság is, fiatal leányával. A lányka nincs szokva a viharos hajón lételhez, s beteg lett bele. Nem adhatna ön utazóimnak szállást, míg a vihar megszűnik?

A nő e kívánatra sem jött zavarba.

- Azt is adhatok, uram! Nézzen ide, két szűk kis szobánk van: egyben magunk húzódunk meg, a másikban, ha jó ember kér szállást, megtalálja azt, amit keres: nyugalmat, bár nem sok kényelmet. Ön maga, ha szintén itt akar maradni, miután önre nézve idegen nő foglalja el mind az egyik, mind a másik szobát, a padlásra szorul majd fel; hanem ott jó friss széna van, s a hajósok nem kényes emberek.

Timár nem bírta kitalálni, miféle nő lehet az, aki szavait megválogatva, ily tisztes modorban adja elő nézeteit. Ez a félig barlang kunyhó, az a körül vadon sziget nem adott hozzá semmi tájékozó eszmét.

- Én igen köszönöm önnek, asszonyom, szíves készségét, s azonnal sietek vissza a hajóra, utasaimat idehozni.

- Igen jó lesz. Hanem hát most ne arra térjen ön vissza a csónakjához, amerről jött, ott a süppedékes semlyéken meg a tüskés bozótokon keresztül bajos volna önnek idevezetni egy úri kisasszonyt. Van itt egy járható ösvény végig a part mentében; biz az be van nőve fűvel, mert kevés ember tapossa, s az a föld mindjárt begyepesedik; hanem majd elvezettetem odáig, ahol ön a csónakjára rátalál, majd visszatéret aztán közelebb köthet ki, ha nagyobb ladikkal jön. Majd mindjárt elvezettetem önt. Almira!

Timár szétnézett, hogy melyik zugából a háznak, vagy melyik bokrából a kertnek jön elő az az Almira, aki őket a járt útra vezesse. A nagy fekete newfoundlandi pedig felállt, s elkezdte a farkát csóválni, olyanokat ütve vele a nyitott ajtón, mintha öreg dobot verne.

- No, Almira, vezesd el ezt az urat a partra! - mondá neki a nő; mire a megszólított valamit mormogott Timárnak kutyanyelven, s aztán megfogva a köpenye szegletét a fogaival, egyet rántott rajta, hogy no jöjjön hát.

- Ah! tehát ő az az Almira, aki engemet el fog vezetni! Nagyon le vagyok érte kötelezve, Almira kisasszony! - szólt Timár nevetve, s vette a kalapját és puskáját; Istennek ajánlá a ház asszonyát, s ment a kutya után.

Almira folyvást a köpenye szegleténél fogva vezette a vendég urat, egész finom barátsággal, keresztül a gyümölcsösön, ahol vigyázni kellett az embernek, hogy a sok lehullott szilvát agyon ne gázolja.

A fehér cica sem maradt el, annak is tudnia kellett, hogy Almira hova viszi az idegent. Hol előtte, hol utána szaladgált a puha fűben.

A gyümölcsös széléhez érve, valahonnan valami magasból egy csengő hang kiálta le:

„Narcissza!”

A hang leányé volt, benne valami szemrehányás, sok szeretet és igen sok félénkség. Rokonszenvteljes hang.

Timár széttekintett; először azt nézte, hogy ki szólt itten; azután meg azt, hogy kinek szóltak.

Azt, hogy kit szólítottak, mindjárt megtudhatta, mert a hívásra egyszerre félreugrott a fehér cica, s farkát gömbölyűvé borzolva szaladt fel egyenesen egy terebélyes körtefára, melynek sűrű lombjain keresztül valami fehér női ruhát látott Timár kivillanni; de tovább vizsgálódnia nem lehetett, hogy ki lehet az, aki Narcisszát magához hívta; mert Almira valami mély torokhangokat hallatott, amik négylábú nyelven annyit jelenthetnek, hogy „mi szükség önnek oda kémlelődni?”, s követni volt kénytelen a vezetőjét, ha azt nem akarta, hogy a köpenyének egy darabja a foga közt maradjon.

Almira igen szép útifüves ösvényen vezette őt aztán a part mentében végig, míg arra a helyre rátalált, ahol csónakját elhagyta.

Abban a percben nagy süvítéssel húz végig a levegőn két mocsári szalonka a sziget felé.

Timárnál egy perc műve volt meggondolva, hogy az minő finom estebédet adna Timéának, aztán lekapni a válláról a puskáját, a két szalonkát két lövéssel leszedni a levegőből.

Hanem a másik percben ő maga sem állt többé a lábán.

Almira abban a pillanatban, amelyben a fegyverét kilőtte, megragadta a gallérjánál fogva, s mintha a villám csapta volna le, úgy vágta le a földre. Fel akart kelni; de tapasztalá, hogy túlnyomó ellenféllel van dolga, akivel nem lehet tréfálni. Nem bántotta őt Almira, csak fogta szépen a gallérját, s nem engedte felkelni.

Timár váltig iparkodott őt kiengesztelni, nevezte Almira kisasszonynak, jó barátnőjének, magyarázta neki, hogy hisz ez vadászat! Az ördög látott olyan kutyát, amelyik a vadászt apportírozza; jobb lenne, ha a szalonkát keresné elő a bokorból; de az nem hajlott semmi szóra.

Veszedelmes helyzetének azzal szakadt vége, hogy a szigetlakó nő futva jött oda a lövés hangjára, s messziről kiáltozta Almira nevét; mire aztán elereszté gallérját a furcsa jó barát.

- Jaj, uram! - sopánkodék a nő, árkon-bokron keresztültörve magát a veszedelem színhelyére. - Elfeledtem önnek megmondani, hogy ne lövöldözzön ám, mert akkor Almira lefogja. A lövésért borzasztóan haragszik. Ej, de ostoba voltam, hogy ezt önnel nem tudattam.

- Nem tesz semmit, asszonyom! - szólt Timár nevetve. - Ebből ugyan hatalmas erdőkerülő vált volna, mondhatom. De hát lássa ön, egy pár szalonkát lőttem, azt hiszem, jó lesz az estebédre a vendégeknek.

- Majd megkeresem őket; ön csak menjen már a ladikjába; és ha visszajön, a puskáját hagyja otthon; mert higgye el nekem, hogy már ezentúl, amint Almira meglátja önnek a kezében a fegyvert, rögtön el fogja azt öntől venni. Nem lehet vele tréfálni.

- Dejsz azt tapasztaltam. Hatalmas egy derék kutya! Mire meggondoltam, hogy védelmezzem magamat, már a földön voltam, jó, hogy a nyakamat le nem harapta.

- Óh, harapni embert sohasem szokott; hanem ha valaki védni akarja ellene magát, annak a karját úgy átfogja a fogaival, mintha vasbilincsbe volna téve, s aztán úgy tartja, míg érte nem jövünk. No, uram, a viszontlátásig!

Nem telt bele egy óra, hogy a nagyobbik csónak kikötött a sziget partján új vendégeivel.

Timár a hajótól a partig folyvást Almiráról és Narcisszáról beszélt Timéának, hogy feledtesse a gyermekkel testi szenvedését, s a hullámoktóli félelmét. Egyszerre vége lett mindkettőnek, amint a partra szálltak.

Timár előrement útmutatónak, Timéa Euthym karjába kapaszkodva követte; a két hajóslegény és a kormányos vitte utánuk a cserevásár megfelelő egyenértékét zsákokban, saraglyára téve.

Már messziről hallatszott Almira csaholása. Az az üdvözlő hang volt az, amivel az eb jó ismerős közeledtét szokta jelenteni. Olyankor eléje szalad a közeledőnek.

Almira feleúton érte a kiszállókat, először körülcsaholta az egész társaságot, azután egyenkint váltott szót a kormányossal, a hajóslegényekkel meg Timárral. Majd Timéához sompolygott, s szerét tette, hogy kezet csókoljon neki; hanem amint Euthymhoz ért, elcsendesült, elkezdte azt a lába száraitól felfelé végigszaglálni, és aztán el nem maradt a sarkából, egyre szimatolt, és közbe nagyokat rázott a fején, két fülét úgy verve össze, hogy csak úgy csattogott. Ennél a pontnál bizonyos észrevételei voltak.

A szigeti lak asszonya tornácába kiállva várta az érkezőket, s amint kibukkantak a fák közül, erőteljes hangon e nevet kiáltá:

„Noémi!”

E hívásra valaki közelített a kert belsejéből. Két sor sűrű magas málnabokor közül, mely mint zöld fal fölül szinte egymásba borult, jött ki egy fiatal leány. Gyermekarc, gyermekidomok a kifejlődés korszakában, fehér ing és szoknya rajta, a felső szoknyájának szélét felfogva tartja, s abban valami gyümölcsöt hoz, amit éppen a fáról szedett.

A zöld pagonyból előjövő alak olyan, mint egy idilli tünemény. Arcának finom incarnatja a fehér rózsa gyöngéd testszínét leste el, mikor komolyan néz, s a piros rózsáét veszi fel, mikor elpirul, s akkor aztán a homloka is elpirul. S az a gömbölyűen boltozott tiszta homlok kifejezése a jóság maga, összhangzó a finoman hajlott selyem szemöldökkel s a kifejezésteljes kék szemek ártatlan tekintetével, vékony ajkain figyelmezés és szemérmesség. Dús hajfonadékai az aranyozott diószín ritka pompájában természetes göndörséget árulnak el, s az egyik hátravetett fonadék a legparányibb kis fület engedi láttatni. Az egész arc kifejezése az öntudatlan szelídség. Talán az egyes vonások külön nem volnának a szobrász ideáljai, talán ha márványból volna, nem is találnák szépnek; de az egész főt és alakot, úgy, ahogy van, valami rokonszenves sugárzat derengi körül, mely első tekintetre megigéz, és mentől tovább nézik, annál jobban megnyer.

Egyik válláról le van csúszva az ing, de hogy az se maradjon fedetlen, egy fehér macska áll rajta, fejével odatörlészkedve a leány arcához.

A leány finom, kicsiny fehér lábai födetlenek; hiszen szőnyegen jár, a legpompásabb fejedelmi bársonyszőnyegen; az őszi pázsit ki van hímezve most kék veronikával és piros gerániummal.

Euthym, Timéa és Timár megálltak a málnalugas végén, hogy a közeledő alakot bevárják.

A gyermek azzal gondolta vendégeit legszívesebben üdvözölhetni, ha megkínálja őket az ölében hozott gyümölccsel. Szép piros csíkos bergamotte-körte volt az. Timárhoz fordult vele legelébb is.

Timár kiválasztotta a legérettebbet a gyümölcsök közől, s Timéának nyújtá azt.

Amiért aztán mind a két leány egyszerre bosszúsan vállat vont. Timéa azért, mert e percben a fehér cicát irigyelte annak a másik leánynak a vállán; Noémi pedig azért, mert ő nem Timéát kínálta a gyümölccsel.

- Ejh, te ügyetlen leány! - kiálta reá a kunyhó asszonya -, hát nem tudod elébb kosárba tenni a gyümölcsöt? Úgy kell kínálnod a ruhád aljából! Te balga, te!

Erre aztán a leány lángrózsává pirult, s odafutott az anyjához, ki suttogva, csendesen feddé meg, hogy mások ne hallják; aztán megcsókolta a homlokát, s ismét fennhangon mondá neki:

- Mármost eredj; vedd át a hajósoktól, amit hoztak, rakasd le a kamarába, azután töltsd meg a zsákjukat máléliszttel, a fazekaikat mézzel, a kosaraikat érett gyümölccsel; s válassz ki a számukra kettőt a kecskegödölyékből.

- Én nem választok - suttogá a leány -, válasszanak ők.

- Bohó leány! - monda nyájas nehezteléssel a nő. - Ez bizony valamennyi kecskegidót megtartana, soha egyet le nem engedve vágatni. No hát csak válasszanak ők. Ne legyen senkinek panasza. Addig én az estebéd után látok.

Noémi magával hívta a hajósokat, s felnyitogatá előttük a kamrát és gyümölcsraktárt. Ez mindenik egy külön odú volt a sziklában, külön ajtóval elzárva. Az a szikla, mely a sziget ormát képezte, egyike volt azon „jövevény” köveknek, miket a geologok „erraticus” (téveteg) szirteknek, az olaszok „trovanti”-knak (lelenceknek), a skandinávok ázárnak neveznek, messze fekvő hegyláncból letört rokontalan szikla; egy darab mészkő a dolomitsziklák völgyében, a kavicsok medrében. Ez a szikla tele volt apróbb-nagyobb üregekkel, miket az első elfoglaló leleményesen felhasznált: a legnagyobbat, a felfelé menő kürtővel konyhának, a legmélyebbet pincének, a legmagasbat galambháznak, a többit téli vagy nyári raktáraknak. Beköltözött az istentől ideküldött sziklába, mint a vadmadár, s fészket rakott benne magának.

A gyermek elvégezte a hajósokkal a cserevásárt okosan és igazságosan. Áldomásul még egy ital meggybort is adott mindenkinek, s jó szokás szerint felkérte őket, hogy ha megint erre járnak, megint őnáluk vásároljanak; azután visszatért a kunyhóhoz.

Nem is várt semmi utasítást, hozzálátott a terítéshez. A veranda alatti kis asztalra felteríté a finom szalmagyékényt, arra négy tányért tett kés, villa és cinkalánnal. Hát az ötödiknek?

Az a macskaasztalnál fog ülni. Igazán macskaasztalnál. A veranda lépcsője előtt van egy alacsony fapad; annak a közepére jön Noémi számára egy cseréptányér, pici kis kés, villa, kanál hozzá, a két végére pedig egy-egy fatányér Almirának és Narcisszának. Azok nem kapnak kést, villát hozzá. S mikor a három vendég a ház asszonyával együtt az asztalnál körüladta egymásnak a tálat, akkor a macskaasztalhoz kerül az le; Noémi igazságosan oszt a maga vendégeinek; a könnyebben elkölthető falatokat Narcissza tálára, a jobban megrágni valókat Almirának, utoljára vesz magának. És azoknak addig hozzányúlni nem szabad, míg ő meg nem fújja az ételüket, hogy meleg ne legyen; akárhogy emelgeti is a füleit Almira, s akárhogy törleszkedik is asszonya vállához Narcissza. A gyerekeknek szót kell fogadni.

A sziget asszonya, jó vagy rossz magyar szokásból, ki akart tenni magáért vendégei előtt, különösen Timárnak be akará bizonyítani, hogy nem volt rászorulva a konyha az ő vadászzsákmányára. A két szalonkát elkészíté nekik haricskával; de Timárnak előre megsúgá, hogy az csak kisasszonyoknak való eledel, a férfiak számára jó malacpörköltet készített. Timár meg is felelt annak becsületesen; hanem Euthym nem nyúlt hozzá, azt állítá, hogy már jóllakott, s Timéa rögtön felkelt az asztaltól. De az olyan természetesen jött neki. Eddig is sokat nézegetett hátra arra a másik vendégeskedő társaságra nagy kíváncsisággal: semmi felötlő sem volt benne, hogy egyszer csak felkerekedett az asztaltul, s odakuporodott Noémi mellé a lépcsőre. Hiszen a gyermekleányok mindig könnyen barátkoznak.

Timéa ugyan nem értett magyarul, Noémi pedig nem értett görögül; hanem ott volt kettőjök között Narcissza; az értett magyarul is, görögül is.

A kis fehér cica megérté, hogy mit tesz az, mikor Timéa azt mondja, hogy „horaion gation!”, s fehér kezével végigsimítja a hátát, s arra Noémi öléből áttörleszkedik Timéa ölébe; a fejét fölemeli Timéa arcához, s odadörzsölgeti gyöngéden fehér pofáját a fehér archoz, szép piros száját azokkal a hegyes fogaival felnyitva s hamis foszforfényű szemeivel felkacsingatva reá; azután fellép a vállára, körülkerüli a nyakát, s megint átvándorol Noémihoz, és onnét ismét vissza.

Noémi örül annak, hogy az idegen kisasszony úgy szereti az ő kedvencét.

Hanem ez a jó kedve keseredni indul, mikor arra a tudatra kezd jönni, hogy az idegen leány már nagyon is szereti az ő kedvencét; egészen megtartja magának, meg is csókolgatja; s hogy keserűsége még nagyobb legyen, azt is tapasztalni kénytelen, hogy Narcissza milyen könnyen hűtelen lesz; milyen hamar elfogadja az idegen leány gyügyögtetését, hogy hízeleg neki vissza, s mikor Noémi híja nevénél: Narcissza, még csak rá sem ügyel. Azt inkább érti, hogy horaion gation (szép cica).

Noémi megneheztelt Narcisszára, s megfogta a farkát, hogy visszahúzza őt magához. Ezért meg Narcissza éppen hozzákapott a körmével, s végigkarcolta a kezét.

Timéa kézcsuklóját egy kígyó alakú, kékre zománcolt arany karperec fonta körül. Mikor Narcissza megkarcolá Noémit, Timéa levonta kezén át azt a hajlós karperecet, s Noémi kezére akarta azt fonni, bizonyosan azért, hogy fájdalmát enyhítse vele.

Noémi pedig félreérté a dolgot, azt hitte, hogy az idegen kisasszony azért a karperecért meg akarja tőle venni a Narcisszát. Az pedig nem eladó.

- Nem kell a karperec! Nem adom érte a Narcisszát. Tartsa meg a karperecét. A Narcissza az enyém marad. Jer ide, Narcissza!

S hogy Narcissza mégsem akarta megérteni a hívást, Noémi hirtelen egy jó kis pofont adott neki a fejére, mire a felriadt cica keresztülugrott a padon, s tüszkölve, köpködve futott fel egy diófára, onnan morgott le aztán nagy nehezteléssel.

Timéa és Noémi e percben egymás szemébe tekintettek, s mind a ketten valami álomszerű sejtelmet láttak ki egymás szemeiből. Mint mikor az ember egy percre a szemét behunyja, s e rövid perc alatt éveket álmodik keresztül, s midőn fölébred, mindent elfelejtett, csak arra emlékezik, hogy álma hosszú volt.

A két leány e pillanatnyi összesugárzásából szemeiknek megérzé, hogy ők valaha egymás sorsának rejtelmes intézői lesznek, hogy lesz közöttük valami közös, vagy öröm, vagy fájdalom; és talán sohasem fognak arról többet tudni, mint egy elfeledett álomról, hogy ők okozták azt egymásnak.

Timéa felszökött Noémi mellől, s a lehúzott karperecet a házinőnek adta át, s aztán odaült Euthym mellé, annak vállára téve fejét.

Timár tolmácsolá az ajándékot.

A kisasszony adja azt emlékül a kisleánynak. Aranyból van.

Amint azt kimondta, hogy aranyból van, ijedten ejté azt ki kezéből a nő; mintha igazi kígyó volna, s zavarodottan tekinte Noémire, azt sem bírta neki mondani, hogy „köszönd meg szépen”.

Ekkor egyszerre Almira vonta magára a figyelmet. Hirtelen felugrott fektéből, s elébb egy hosszat üvöltve, magasra felnyújtott fejjel elkezdett mély, dörgő hangon ugatni; volt hangjában valami az oroszlán ordításából, heves, taszítva adott hangok voltak azok, a támadás kihívó szavai, s eközben nem futott előre, hanem ott maradt a veranda előtt, első lábait előrefeszítve s a hátulsókkal a földet tépve.

A nő elsápadt. A gyalogút felől a fák közt egy alak közelített.

- Így csak egy embert szokott megugatni az eb! - dörmögé a nő. - Ott jön. Ő az!


==AZ ÉJ HANGJAI==

Az, aki a part felől közelített, egy fiatal korú férfi volt; bő zubbony és pantallon, vörös gyapot nyakkendő, vörös török fez volt a viselete.

Arca szép; ha nyugodtan állna a festő előtt, másolatára mindenki azt mondaná, hogy ez egy hős; de mikor elevenen jő eléje, mindenkinek a legelső gondolatja az, hogy ez egy kém! Szabályos vonások, nagy fekete szemek, sűrű göndör haj, szép ajkak; hanem azok a ráncok a szemek körül, az a bevágás az ajkszegleten, az a mindig izzadt homlok és tétova tekintetű szemek azt hirdetik, hogy ez nem más, mint egy rabszolga, ki csak saját érdekeit szolgálja.

Almira dühösen ugatott a közeledőre, ki lanyha hetykeséggel hányta előre kezeit-lábait, mint aki tudja jól, hogy másnak a gondja őt megvédelmezni. Noémi csitította az ebet, amire az nem akart hallgatni; akkor aztán megfogta az egyik kezével mind a két fülét, annál fogva húzta őt vissza; a kutya nyöszörgött, nyikorgott a kínpadra feszített fülei miatt; hanem azért csak mégsem hagyhatta abba az ugatást. Utoljára Noémi rátette a lábát a fejére, s úgy nyomta le az ebet a földre. Annak azután megadta magát, lefeküdt nagy morogva, s engedte a leányka lábát a nagy fekete fején nyugodni, mintha az valami lerázhatatlan teher volna rajta.

A jövevény pedig fütyörészve jött közelébb.

Már messziről elkezdett beszélni.

- Ah! Még most is megvan ez az átkozott nagy kutyátok? Hát mégsem emésztettétek el? Utóbb is én magam pusztítom el. Ostoba szelindek!

Mikor pedig Noémihez közel ért az ifjú ember, bizalmas mosollyal nyújtá kezét a lány arca felé, mintha egy csípcsókot akarna neki adni a két ujjával, amitől Noémi annál gyorsabban elkapta az arcát.

- No, hát te kis menyasszonyom, még mindig olyan vad vagy? Ejh, de megnőttél, amióta nem láttalak.

Noémi hátrahúzott fejjel nézett a megszólítóra. Olyan csúnya arcot tudott csinálni egyszerre! Szemöldeit összeráncolá, ajkait durcásan kicsücsöríté; szemeivel dacosan, szúrón nézett fölfelé, még az arcszíne is elváltozott. A rózsaszín egyszerre földfakóvá lett rajta. Valóban csúnya tudott lenni, mikor maga akarta.

A jövevény pedig azt mondá neki:

- Ah! be megszépültél azóta!

A leány a kutyának válaszolt:

- Sunyj le, Almira!

A jövevény otthonias biztonsággal lépett aztán be a veranda alá, ahol első dolga volt kezet csókolni a ház asszonyának, azután szíves leereszkedéssel üdvözölte Timárt, végre Euthym és Timéa előtt udvarias bókkal hajtotta meg magát, s azután folyt belőle a beszéd szakadatlanul.

- Jó estét, kedves napamasszony! Alásszolgája, biztos uram! Üdvözlöm önöket, uram és úrhölgyem. Én Krisztyán Tódor vagyok, lovag és kapitány, ennek a tisztelt asszonyságnak jövendőbeli veje. Az apáink testi-lelki jó barátok voltak; még éltükben eljegyeztek bennünket egymással: Noémit és engemet. Én minden évben meg szoktam látogatni az én kedveseimet a nyári mulató helyükön, hogy meglássam, mekkorát nőtt már a menyasszonyom. Nagyon örülök rajta, hogy önöket is itt találhatom. Uraságodhoz, akit úgy hiszem, hogy Timár úrnak hínak, már egyszer volt szerencsém. Úgy tetszik, mintha e másik úr...

- Csak görögül ért! - vágott a szavába Timár, s olyan mélyen dugta el zsebeibe a két kezét, mintha teljesen lehetetlenné akarná tenni a jövevényre nézve azt, hogy vele kezet szorítson az egyszeri találkozás öröme fejében. Biz ővele nem volt olyan nehéz találkozni: egy utazó kereskedelmi biztossal.

Nem is foglalkozott aztán ővele Krisztyán Tódor, hanem gyakorlatibb oldaláról fogta fel az életet.

- Ah! hisz itt mintha csak vártak volna! Pompás vacsora; negyedik teríték üresen. Malacpörkölt! Ez az én gyönge oldalam. Köszönöm, köszönöm, kedves jó mamácska, tisztelt uraim és kisasszony. Én becsületére fogok válni a vacsorának. Igen köszönöm!

Őt ugyan senki az elszámláltak közül egy szóval sem kínálta, hogy üljön le, és tartson velük; hanem ő mindent és mindenkinek megköszönt, s azzal leült Timéa üresen hagyott helyére, és hozzálátott a malacpörkölthöz, Euthymot is kínálva azzal egypárszor, s nagyon csodálkozva rajta, hogy lehet keresztyén ember a világon, aki azt nem szereti.

Timár fölkelt az asztaltól, s a ház asszonyának azt mondá:

- Az utas úr és kisasszonya el vannak törődve. Inkább nyugalomra, mint ételre van szükségük. Nem lenne ön szíves fekhelyüket elkészíteni?

- Mindjárt készen lesz! - mondá a nő. - Noémi! Segíts a kisasszonyt levetkőztetni.

Noémi fölkelt, s követte anyját és a két vendéget a hátulsó kis szobába. Timár is otthagyta az asztalt, ahol az egyedül maradt új vendég nagy mohósággal takarított el mindent, ami még az asztalon ennivaló volt, s aközben folyvást beszélt hátra Timárhoz, s hajigálta a vállán keresztül a leszopott csontokat Almirának.

- Átkozott útjok lehetett önöknek, uram, ebben a nagy szélben! Csodálom, hogy vergődhettek át a Demir-kapun meg a Tatalián? - Nesze, Almira! Aztán ne haragudjál rám, te ostoba! - Hát emlékezik ön még rá, uram, hogy egyszer Galacon találkoztunk? - No még ez is a tied, te fekete fenevad.

Egyszer aztán, amint hátranézett; úgy találta, hogy se Timár nincs ott, se Almira. Otthagyták mind a ketten. Timár felment a padlásra aludni, s ezóta megágyazott magának az illatos szénában; Almira pedig elbújt valami odújában a nagy vándorbércnek.

Akkor aztán ő is megfordította a székét; kiitta, ami a korsóban és a többi vendégek poharában maradt, az utolsó cseppig, s lehasítva egy forgácsot arról a székről, amelyen ült, elkezdé a fogait piszkálni, mint aki legjobban megérdemlé a mai vacsorát.

Este volt már; a sokat hányatott és kifáradt utasoknak talán nem is kellett ringatás.

Timár végigheveredett a legédesebb fűszerillatú szénában a padláson, s azt hitte, hogy ma nagyon jól fog aludni.

De csalódott. Sok fáradság, változatos küzdelem után legnehezebb az elalvás; az egymást felváltó képek egyszerre rohanták meg agyát, mint egy zűrzavaros látvány, keverve üldöző alakokkal, fenyegető sziklákkal, vízesésekkel, váromladékokkal, idegen nőkkel, fekete kutyákkal, fehér macskákkal, a szél zúg, a tülök bömböl, az ostor pattog, az eb üvölt, arany esik, ember kacag, suttog, kiabál összevissza.

Hasztalan hunyta be a szemeit, annál többet látott és hallott.

S egyszer csak elkezdtek ott az alatta levő szobában beszélni.

Felismerte a hangokat. A ház asszonya és az utóbbi jövevény beszéltek.

A padlás deszkázata vékony volt, minden szót úgy meg kellett hallania, mintha a fülébe susogták volna. Halk, lefojtott hangon beszéltek, csak néha-néha emelte fel a férfi a szavát.

- Hát Teréza mama, van-e sok pénzed? - ezen kezdé a férfi.

- Tudod, hogy nincs. Tudod, hogy amit eladok, cserébe adom, pénzt nem fogadok el.

- Azt ostobául teszed. Az nekem nem tetszik. Azt én nem is hiszem.

- Bizony mondom. Aki hozzám jön gyümölcsért, egyúttal másvalami árut hoz, aminek meg én vehetem hasznát. Mit csinálnék én a pénzzel?

- Én tudnám, mit. Nekem adnád. Te nem gondolsz énrám soha. Pedig ha Noémit elveszem, hát akkor nem fizethetsz ki aszalt szilvával. Te rossz anya vagy. Nem gondolsz a leányod boldogságára. Te nem segítesz engem előre, hogy jó állást biztosíthassak magamnak. Most kaptam meg a kinevezést az első dragománi állomásra a követségnél; de útiköltségem nincs, hogy odáig utazhassak, mert a pénzemet kilopták a zsebemből, s most emiatt elvesztem a hivatalomat.

A nő nyugodt hangon felelt neki:

- Én nem hiszem, hogy tégedet valami hivatalba kineveztek volna, amit elveszíthetsz; hanem hogy valami hivatalban vagy, amit el nem veszíthetsz, azt elhiszem. Én elhiszem, hogy pénzed nincs; hanem hogy azt ellopta volna tőled valaki, azt nem hiszem.

- No hát ne higgy semmit. Én sem hiszem, hogy neked nincs pénzed. Kell lenni. Itt csempészek szoktak kikötni, s azok jól fizetnek.

- Csak hangosan beszélj! Igaz, hogy e szigeten csempészek is kötnek ki néha, hanem azok vagy nem jönnek a kunyhó tájára, vagy ha jönnek, gyümölcsöt vesznek, s adnak érte cserébe sót. Kell só?

- Ne bolondozzál velem. Hát az ilyen gazdag utazók, mint amilyenek most hálnak itten.

- Én nem tudom, hogy gazdagok-e.

- Kérj azoktól pénzt. Követelj! Ne csinálj nekem olyan szent képeket. Nekem pénzt teremts, akárhonnan! Nekem hagyj fel ezzel az ostoba ausztráliai cserevásárral. Szerezz aranyat, ha velem békében akarsz maradni. Különben ha egy szót szólok ott, ahol kell, akkor tudod, hogy semmivé vagy téve!

- Halkan szólj, te szerencsétlen!

- No ugye, kérsz már, hogy halkan beszéljek? No hát hallgattass el egészen. Légy jó hozzám, Teréza! Adj egy kis pénzt.

- Nincs a háznál. Ne kínozz! Egy fillérem sincs. Nem is akarom, hogy legyen. Átkozott előttem minden, ami pénz. Itt van, keresd össze minden ládámat, s ha találsz benne valamit, vidd el.

A férfi, úgy tetszik, hogy megfogadta a felhatalmazást, mert egy kis idő múlva felkiáltott:

- Ahá! Hát ez micsoda? Egy arany karperec.

- Az. Most ajándékozta amaz idegen kisasszony Noéminak. Ha kell, vidd el azt.

- Megér tíz aranyat! No ez is jobb a semminél. Ne félj, Noémi! Mikor nőül veszlek, ehelyett harminc aranyat nyomó karperecet veszek neked mind a két kezedre. Közepében lesz egy zafír. Nem, egy smaragd. Mit szeretsz jobban, a zafírt vagy a smaragdot?

Erre aztán nevetett magamagának a fiatalember. Senki sem felelt a kérdésére.

- Nos hát mármost kedves Teréza mama, vess ágyat a te kedves jövendőbeli vejecskédnek, a te drága kis Tódorkádnak, hadd álmodjék valami szépet az ő kedves Noémijáról.

- Én nem vethetek ágyat neked sehova. A mellékszobában, a padláson vendégeink vannak; itt velünk egy szobában nem alhatol. Én nem akarom. Noémi nem gyerek már. Eredj ki a tornác alá, ott a hárságy, aludjál azon.

- Ejh, te kegyetlen, rossz szívű Teréza! Te a kemény hárságyra száműzöd a te kedves egyetlen jövendőbeli vejedet.

- Noémi, add oda neki fejed alól a vánkost. Nesze! itt a saját pokrócom, takaróm. Aludjál jól.

- Igen. De odakinn az az átkozott nagy dög, az a csúf szelindek megesz.

- Ne félj tőle, majd láncra kötöm. Szegény pára! Soha sincs láncra kötve, csak mikor te a szigeten vagy.

Teréza asszony alig bírta előcsalogatni odújából Almirát. Szegény állat tudta már előre, hogy ilyenkor az következik, hogy az ő nyakára ráteszik a láncos örvöt; hanem hát hozzá volt szokva az engedelmeskedéshez, s meg hagyta magát asszonya által köttetni.

Az tette aztán még csak igazán elkeseredetté fogságának indító oka ellen.

Amint Teréza visszament a szobájába, s Tódor egyedül maradt künn a tornácon, elkezdett az eb bőszülten ugatni rá, s alá s fel táncolt azon a szűk téren, amit lánca átért, neki-nekirugaszkodva egyszer, hogy ha el tudná szakítani vagy az örvet, vagy a láncot, vagy azt a bodzafát kirántani gyökeréből, amihez a lánc karikája volt kötve.

Tódor pedig annál jobban ingerkedett vele. Tetszett neki, hogy egy állatot bosszanthat, mely őt el nem érheti, s mely amiatt a dühtől tajtékzik.

Odament hozzá közel, egy lábnyomnyira ahhoz a ponthoz, ameddig a kutyát a lánca ereszté, ott négykézlábra állt előtte, s elkezdett a kutyára torzképeket fintorgatni. Orrokat csinált neki, nyelvét öltögette rá, szeme közé köpködött, és utánozta a kutya ugatását.

- Hau, hau! Szeretnél, ugye, megkapni, ha lehetne? Hau, hau! No itt az orrom, harapd le. Ugye nem lehet? Hej, de szép kis kutya vagy. Te csúf dög. Hau, hau! Szakítsd el azt a láncot, no! Gyere birkózni. Kapd el az ujjamat, nézd, itt van az orrod előtt. Tessék!

Almira egyszerre a legnagyobb düh közepett megállt. Abbahagyta az ugatást. Eszére tért. Gondolta magában: az okosabb enged. Magasra fölemelte a fejét, mintha le akarná nézni azt a négykézláb álló másik állatot; azzal megfordult, s két hátulsó lábával, kutyák szokása szerint, kettőt nagyot rúgott hátrafelé, annak a másik állatnak szemét-száját teleszórva homokkal, amivel azt hozta abba a helyzetbe, hogy káromkodásra fakadjon, erre az „emberi ugatásra”. Ő maga pedig visszament láncostól együtt a bodzafa tövében levő odújába, s onnan elő nem jött többet, és elhallgatott, csupán hideglelős nyöszörgését lehetett hallani még sokáig.

Timár is hallotta azt. Nem tudott aludni. A padlás ajtaját nyitva hagyta, hogy világosság legyen odabenn. Holdvilágos éjszaka volt, s azután, hogy a kutya elhallgatott, mély csendesség lett a vidéken. Csodálatos csend, melynek mélaságát az éjjel és a magány csendes hangjai még andalítóbbá teszik.

Kocsizörej, malomkelepelés, emberszó nem hallik itt. Mocsarak, szigetek, zátonyok országa ez. Egy-egy mély búgás kiált bele néha az égbe: a bölömbika hangja az, a mocsárlakó madáré. Éjjel járó szárnyasok röpte húz végig elhaló akkordokat a légben, s az elpihenő szél csinál eolhárfát a jegenyesudarakból, végig-végigfuvallva zengő ágaik között. A vízikutya sikolt egyet a nádasban, síró gyermek hangját utánozva, s a zúgó szarvasbogár koppan nagyokat a kunyhó fehér falán. Körül a rengeteg oly sötét; mélyében mintha tündérek tartanának fáklyatáncot, a sömlyéklakó lidérctűz ugrál a reves fák alatt csoportban, egymást kergetve; a virágoskertet pedig teljes ezüstfényével árasztja el a hold, s a magas mályvák rózsafüzéres jogarait ezüstszárnyú, pávaszemröpű éjpillangók csoportjai rajongják körül.

Milyen csodálatos otthon ez! Az álmatlan ember egészen elveszti benne a lelkét. Olyan fenséges, olyan isteni magány!

Csak emberhang ne vegyüljön az éj hangjai közé.

De az is vegyül.

Ott alant, a kunyhó két kis odújában szintén álmatlan emberek faküsznek, kiknek feje alól valami rossz szellem ellopta a nyugalmat, s az éj hangjai nehéz sóhajtásaikkal szaporodnak.

Az egyik szobából Timár e fohászt hallja elsusogni az éjben: „Édes Jézusom!”... a másik szobából e sóhaj nyög fel: „Óh! Allah!”

Nem lehet aludni itt!

Mi van oda alant, amitől nem lehet aludni?

Amint gondolatait egymás után fűzi Timár, egy eszmére ötlik, mely arra készteti, hogy elhagyja fekhelyét, s hirtelen felöltse maga alá terített kabátját, s leszálljon a padlásajtóhoz támasztott hágcsón a földre.

És ugyanaz a gondolatja támadt ugyanabban a percben valakinek másnak is odalenn az egyik szobában.

S amint Timár a ház szögletén megállva, lenyomott hangon e szót hallatá: „Almira?”, ugyanakkor suttogá egy másik hang is Almira nevét a tornácra nyíló ajtóból, mintha egyik hang a másiknak kísértő visszhangja volna.

S erre mind a ketten meglepetve léptek egymás elé. A másik alak Teréza volt.

- Ön lejött fekhelyéről? - kérdé a nő.

- Nem tudok aludni.

- Mit akar Almirával?

- Megvallom igazán, az a gondolatom támadt, hogy vajon az az... ember nem mérgezte-e őt meg, hogy úgy elhallgatott egyszerre?

- Nézze ön, engem is ez a gondolat keltett fel. Almira!

A hívásra előjött odújából az eb, s a farkát csóválta.

- Nem. Semmi baja sincs! - szólt Teréza. - Az az ember nincs itt többé; ágya a tornác alatt leheveretlen. Jer, Almira, hadd oldjalak fel.

A nagy állat odalapult úrnője ölébe, s csendesen engedé lecsatoltatni bőrnyaklóját, s aztán nyakába ugrott, és nyelvével végignyalta az orcáját; majd meg Timárhoz fordult, s nagy toppancs lábát felemelve, kutyabecsülettudással szépen paccsot adott a markába. Ismerte barátait. Azután megrázta a bőrét, hanyatt heveredett; kétszer az egyik oldaláról a másikra átdobta magát, s aztán nyugodtan megágyazott magának a puha homokban. Nem ugatott többet.

Bizonyos lehet felőle mindenki, hogy nincs többé a szigeten az a gyűlölt jövevény.

Teréza közel lépett Timárhoz.

- Ismeri ön azt az embert?

- Egyszer találkoztam vele Galacon. A hajómra jött, s ott úgy viselte magát, hogy nem tudtam tisztába jönni felőle, hogy kém-e vagy csempész. Utoljára kilöktem a hajómból. Ebből áll az egész barátságunk.

- S honnan jött ön arra a gondolatra, hogy az az ember megmérgezhetné Almirát?

- Megmondom igazán. Minden szó, amit ide alant a szobákban beszélnek, felhangzik a padlásra, ahol feküdtem; én kénytelen voltam mindent hallani, ami szóváltás önök között oda alant végbement.

- Azt is hallotta ön, amivel engem az az ember fenyegetett? Hogy ha ki nem elégítem, akkor ő csak egy szót szól felőlünk, s akkor mi veszve vagyunk?

- Hallottam.

- És most mit gondol ön felőlünk? Ugyebár azt, hogy minket valami nagy, megnevezhetetlen bűn terhe száműzött erre a világból kieső szigetre? Vagy hogy mi itt valami napvilágot kerülő keresetet folytatunk, melynek szüksége van a hallgatásra és nem ismertetésre? Vagy hogy mi itt valami hírhedett név bujdokló örökösei vagyunk, kik rejtőzünk a hatalmasok szemei elől? Mit gondol ön felőlünk?

- Én bizony semmit sem, asszonyom! Nem töröm rajta a fejemet. Nekem vendégszerető hajlékot nyitott ön egy éjszakára. Ezért köszönettel tartozom. A szél megállt; holnap odább megyek, és soha többet nem gondolok arra, amit ezen a szigeten láttam és hallottam.

- De én nem akarom azt, hogy ön úgy menjen el innen. Ön akarata ellen meghallott olyan dolgokat, amik felől önnek felvilágosítatlan maradni nem szabad. Én, nem tudom okát adni, miért, de az első szembenézés óta valami kimondhatatlan becsülést éreztem ön iránt; engem kínozna az a gondolat, hogy ön mitőlünk gyanúval, megvetéssel távozik. Ezzel a gyanúval ön sem tud aludni e hajlék alatt, én sem. Az éj csendes, éppen arra való, hogy egy keserű élet titkai elmondassanak. Aztán gondolkozzék ön felőlük. Én mindent elmondok önnek, ami igaz; és csak azt, ami igaz. És azután, ha meghallotta ön, hogy mi története van e puszta szigetnek, s e sárkunyhónak itten, akkor nem fogja ön azt mondani, hogy holnap odább megyek, s soha rájuk nem gondolok többet; hanem vissza fog jönni ide évről évre, mikor hivatása erre vezérli, és meg fog pihenni egy éjszakán át e csendes födél alatt. Tehát üljön ön le mellém a tornác lépcsőjére, és hallgassa meg a mi kunyhónk történetét.


==A SZIGETLAKÓK TÖRTÉNETE==

Ezelőtt tizenkét évvel Pancsován laktunk, hol férjem városi hivatalnok volt. Bellovárynak hívták. Jó, fiatal, szép, derék ember volt, s mi nagyon szerettük egymást. Én huszonkét éves voltam, ő harminc. Egy kisleányunk született, azt Noéminek kereszteltettük. Nem voltunk gazdagok; de tehetősek. Neki volt hivatala, szép háza, gyönyörű gyümölcsöskertje, szántóföldjei; én árva leány voltam, mikor elvett, s kész vagyont hoztam a házhoz, megélhettünk tisztességesen.

Férjemnek volt egy igen kedves barátja, Krisztyán Maxim. Ennek a fia az az ember, aki most itt volt. Akkor ez tizenhárom éves volt; szép, kedves, eleven fiú; olyan esze volt, mint a tűz. A két férfi, mikor én a kisleányomat ölben hordoztam, azt mondá: ezeket a gyermekeket összeházasítjuk. S én úgy örültem neki, mikor a fiú annak a kis ártatlannak parányi kezét kezébe vette, s azt kérdezé tőle: hát hozzám jössz-e? s erre a gyermek olyan vígan nevetett.

Krisztyán kereskedő volt. De nem olyan igazi kereskedő, aki érti a maga hivatását, hanem csak amolyan helyben ülő kisvárosi kereskedő, aki megy a nagyobbak után, kockáztat vaktában; ha nyer, jól járt vele, ha veszt, elbukik.

Ő folyvást nyert, s azért azt hitte, hogy ennél egyszerűbb tudomány nincsen. Tavasszal körülnézte a vidéket, hogyan állnak a vetések, s azután aszerint kötött szerződést a nagyban kereskedőkkel aratás után kiadandó gabonára.

Volt egy állandó megrendelője, Brazovics Athanáz nagykereskedő Komáromból. Ez tavasszal nagy összeg pénzeket előlegezett neki rendesen az ősszel átadandó gabonára, s azért Krisztyán kötelezve volt ugyanazt neki a megállapított árban hajóira szállítani. Ez az üzlet jól jövedelmezett Krisztyánnak; de én azóta is sokat gondolkoztam rajta, hogy ez nem kereskedés, hanem kockajáték, mikor valaki elad valamit, ami még nincs is a világon. Brazovics sok pénzt szokott előlegezni Krisztyánnak, s minthogy annak házán kívül semmi fekvő vagyona nem volt, kezességet kívánt érte. Férjem elvállalta a kezességet szívesen: ő birtokos volt, s Krisztyánnak jó barátja. Krisztyán nagyon könnyű életet élt; míg férjem szegény naphosszant az íróasztalnál görnyedett, ó egész nap a kávéház előtt pipázott, és feleselt a hozzá hasonló kalmárokkal. Hanem egyszer aztán jött az Isten ostora: az 1816-i rettenetes év. Tavasszal gyönyörűen állt országszerte minden vetés. Olcsó gabonaárakra lehetett számítani. A Bánátban boldog volt az a kereskedő, aki négyforintos búzára szerződést köthetett. Akkor nekijött egy esős nyár, esett szakadatlanul tizenhat hétig egyfolytában mindennap. Minden gabona lerohadt a lábán; éhínség állt be a Kánaánnak csúfolt vidéken, s ősszel húsz forint volt egy mérő búzának az ára; az sem volt kapható a kereskedésre, mert a földmívelők lefoglalták vetőmagnak.

- Emlékszem rá - szólt bele Timár -, akkor voltam kezdő kereskedőbiztos.

- Tehát abban az évben történt az, hogy Krisztyán Maxim nem bírt a szerződésnek megfelelni, amit Brazovics Athanázzal kötött. Iszonyú, kimondhatatlan összeg volt a különbség, amit meg kellett volna térítenie. És ekkor Krisztyán Maxim azt tette, hogy összeszedé, ami csak kinnlevő pénze volt másoknál, felvett jóhiszemű emberektől még kölcsön is sok pénzt, s egy éjjel hírmondatlanul megszökött Pancsováról, magával vitt minden pénzt, s itt hagyta még az egyetlenegy fiát is.

Tehette, mert minden értéke pénzben volt; s nem ragaszkodott semmihez, amit itt hágy.

De hát mire való akkor a pénz a világon, ha ilyen kárt lehet vele tenni egy embernek, aki nem szeret semmit, csak a pénzt?

Adósságai, kötelezettségei itt maradtak azoknak a vállára, akik jó barátai voltak, akik jótálltak érte. Azok között volt férjem is.

S akkor előjött Brazovics Athanáz, s követelte szerződése beváltását a kezesektől.

Hiszen igaz, hogy ő pénzt előlegezett a megszökött adósnak, s mi ajánlkoztunk, hogy a pénzét visszatérítjük. Felét jószágainknak eladtuk volna, s abból kitelhetett az adósság. De ő nem irgalmazott. Az egész szerződést akarta beváltani. Nem volt kérdés, hogy mennyi pénzt adott ő, hanem hogy mennyi pénzérőt tartoznak őneki adni. Ötszörös nyereséget követelt. S az írás jogot adott neki hozzá. Kértük, könyörögtünk előtte: elégedjék meg kisebb nyereséggel; hiszen csak arról van szó, hogy kevesebbet nyerjen. Hajthatatlan volt. Minden követelését ki akarta elégíttetni a kelepcébe jutott jótállókkal.

De hát mire való akkor a vallás, a hit, a keresztyének és zsidók minden hitágazata, ha ilyen követelést tenni szabad?

Törvényre ment a dolog; a bíró ítélt, s minekünk házunkat, földünket, utolsó falatunkat elfoglalták, lepecsételték, dobra ütötték.

De hát mire való akkor a törvény, az emberi társaság, ha szabad megtörténni annak, hogy valakit a koldustarisznyáig levetkőztessenek olyan tartozásért, mellyel ő maga soha adós nem volt? Hogy nyomorulttá tegyenek egy harmadik emberért, aki nevetve áll odább?

Mindent elkövettünk, hogy a végveszedelemtől megmentsük magunkat; férjem maga felment Budára, Bécsbe, kihallgatást kérni. Az álnok csaló, ki pénzével megszökött, itt élt Törökországban, kitudtuk; folyamodtunk, hogy tartóztassák le, és hozzák vissza; elégítse ő ki azt, ki ellene követeléssel fellép. És azt felelték mindenütt, hogy ez nincs hatalmukban.

De hát mire valók akkor a császárok, a miniszterek, a nagyhatalmak, ha egymás nyomorult jobbágyait meg nem bírják védelmezni?

E rettentő csapásra, mely mindnyájunkat koldusbotra juttatott, szegény férjem egy éjszaka szíven keresztüllőtte magát.

Nem akarta látni családja nyomorát, hitvese könnyeit, gyermeke ínségét, inkább elszökött előlük a föld alá.

Óh, a föld alá mielőlünk!

De hát mire való akkor a férfi a világon, ha nagy baj idején nem talál más segítséget, mint magára hagyni asszonyt és gyermeket s szétzúzni saját szívét?

S még mindig nem volt vége a borzalomnak. Koldussá, földönfutóvá voltam már téve, még istentagadóvá is akartak tenni. Az öngyilkos neje hasztalan könyörgött a papnak, hogy temesse el szerencsétlen férjét. Az esperes szigorú férfi, ő nagyon szent ember, ki a vallásra sokat ád; ő megtagadta férjemtől a tisztességes eltemetést, s nekem látnom kellett, hogy azt az alakot, akit a bálványozásig imádtam, hogy hurcolja ki a városi nyúzó a hullahordó szekéren, s hogy kaparja be a temetőárokba egy simára letaposott gödörbe.

De hát mire való akkor a pap a világon, ha ilyen szenvedést nem tud megorvosolni?

Mire való az egész világ?

Még egy volt hátra, hogy öngyilkossá és gyermekgyilkossá tegyenek. Egyszerre gyermekgyilkossá és öngyilkossá. Kendőmmel odaszorítám keblemhez kisgyermekemet, s kimentem vele a Duna-partra.

Egyedül voltam, semmi emberi teremtés nem kísért.

Végigmentem kétszer-háromszor a parton, azt nézve, hogy hol lesz legmélyebb a víz.

Ekkor valaki megfogta a ruhámat hátulról, és visszarántott.

Hátranéztem: ki az?

Ez a kutya volt az.

Utolsó jó barátom minden élő teremtés közül.

Az osztrovai sziget partja volt az, ahol ez történt velem. Azon a szigeten volt szép gyümölcsöskertünk, kis nyári mulató-lakkal. Ennek is minden szobája le volt már pecsételve bírói pecséttel, s nekem csak a konyhában és a fák között volt még szabad járnom.

Akkor leültem a Duna-partra, s gondolkozni kezdtem. Mi vagyok én? Ember? Nő? Rosszabb vagyok-e, mint egy állat? Látott már valaha valaki egy kutyát, mely kölykét a vízbe fojtja, s magát is elöli? Azért sem ölöm el magamat, azért sem ölöm meg a gyermekemet! Azért is élni fogok; azért is fölnevelem őt! Hogyan fogok élni? Ahogy megélnek a farkasok; meg a cigányasszonyok, akiknek se házuk, se kenyerük. Koldulni fogok a földtől, koldulni fogok a vízfenéktől, koldulni a fák ágaitól; de emberektől nem fogok koldulni soha!

Szegény férjem sokat beszélt egy kis szigetről, melyet ötven év óta alkotott a Duna az Osztrova-sziget melletti nádasban. Ő vadászni járt oda őszi napokban, s sokat emlegetett egy odvas sziklát, melyben zivatar elől meghúzta magát. Azt mondá, hogy ez a sziget senkié. A Duna építette - senkinek. Semmi kormánynak sincs még róla tudomása; egyik országnak sincs még joga azt a maga területéhez számítani. Ott nem szánt, nem vet senki. Föld, fa, fű senkié. Ha senkié, hát miért ne foglalhatnám én el? Elkérem azt az Istentől. Elkérem a Dunától. Miért ne adhatnák nekem? Termesztek rajta kenyeret. Hogyan termesztek? Miféle kenyeret? Azt még nem tudom. A szükség majd megtanít rá.

Egy csónakom maradt még. Ezt nem vette észre a bíró, hogy lefoglalhatta volna. Abba beleültünk, Noémi, én és Almira. Áteveztem a senki szigetére. Nem próbáltam soha az evezést; de megtanított rá a szükség.

Amint erre a földre kiléptem, csodálatos érzés fogott el. Mintha egyszerre elfeledtem volna mindent, ami künn a világban történt velem. Valami hívogató, megnyugtató csendesség fogadott itten. Amint bejártam a ligetet, a pagonyt, a mezőt, már tudtam, hogy mit fogok itt csinálni. A ligetben döngtek a méhek, a pagonyban virágzott a földimogyoró, a víz színén libegett a sulyom virága, a partoldalban teknősbékák sütkéreztek, a fák oldalait csigák lepték el, a mocsári bozótban a harmatkása érett. Uram, Istenem, ez a te terített asztalod! És a geszt teli volt fiatal gyümölcsvadoncokkal. Sárgarigók hordták át annak a magját a szomszéd szigetről, s a vadalma sárgult már a fákon, s a málnabokor még tartogatta elkésett gyümölcseit. Tudtam már, hogy mit csinálok ezen a szigeten. Paradicsomot csinálok belőle. Én, magam, egyedül. Olyan munkát teszek itten, amit egy ember keze, egy asszonykéz is bevégezhet. És aztán élni fogok itt, mint az ősember élt a paradicsomban.

Rátaláltam a sziklára, és annak természet alkotta odúira. A legnagyobb odvában szénahalmaz volt ágynak vetve. Ez szegény férjem nyughelye volt egykor. Jogos örököm. Özvegyi jogom ez. Ott megszoptattam kisgyermekemet, s azután elaltattam, és lefektettem a szénába, nagykendőmmel leterítve. Almirának azt mondtam: „Te itt maradsz, és őrt állsz Noémi fölött, míg visszatérek”. Akkor újra áteveztem a nagy szigetre. Fölkerestem még egyszer kertünket. A nyári lak verandáját nagy ponyvaernyő födte; azt leoldottam. Ez jó lesz nekünk sátornak, takarónak, talán majd téli öltözetnek is. Abba azután becsomagoltam, ami szerteszét hevert még, konyha- és kertészeszköz, s egy nagy batyut kötöttem belőle, akkorát, hogy a hátamon el bírjam vinni. Gazdagon, négylovas hintón jöttem a férjem házához, s batyuval a hátamon megyek ki belőle; pedig nem voltam pazarló, nem voltam rossz. És meglehet, hogy ez a batyu is lopott jószág már; sajátom ugyan mind, ami benne van; de hogy elviszem azt magammal, mégis tolvajság. Nem tudom. Össze volt zavarva fejemben az igaz és nem igaz, a szabad és nem szabad felőli fogalom egészen. Menekültem a batyuval saját hajlékomból. A kerten végighaladva, gyönyörű szép gyümölcsfáimnak mindegyikéről vágtam le nehány ágat, és a fügefákról, a gyümölcstermő bokrokról sarjakat, felszedtem kötényembe az elhullott magvakat a földről, s aztán - megcsókoltam a szomorúfűz ágát, mely alatt annyiszor aludtam boldog álmokat. Vége volt. Soha többet arra a helyre nem tértem vissza. A csónak utoljára járta meg velem a Dunát. Míg ismét visszaeveztem, két dolog aggasztott. Egyik az, hogy a szigetnek nem szeretett lakói is vannak: a kígyók. Bizonyosan a kőodúban is laknak azok, s én irtózom tőlük, s féltem Noémit. A másik meg az, hogy ha én magam évekig meg tudok is élni vadmézzel, sulyommal és harmatkásával, s ha Noémit táplálja azalatt saját keblem: de mivel tartom el Almirát. Ez a hű nagy állat nem él azzal, ami engem táplál. Pedig nekem szükségem van rá; nála nélkül a félelem ölne meg e magányban. Mikor batyummal visszakerültem a sziklaodúhoz, a bejárat előtt egy nagy kígyófarkat láttam ugrálni, távolabb feküdt tőle a leharapott fej . Ami a fej és fark közül hiányzott, azt Almira ette meg. Az okos állat ott feküdt a gyermek előtt, farkát csóválva és száját nyalogatva, mintha mondaná: én már megebédeltem. Attól fogva folyvást kígyókra vadászott. Az volt mindennapi eledele. Télen kiásta őket a lyukaikból. Az én barátom - annak szoktam hívni - talált magának e szigeten életmódot, s engem megszabadított irtózatom tárgyaitól.

Óh! uram, az valami leírhatatlan érzés volt, mikor az első éjszakát itt töltöttük egyedül. Mikor nem volt velem más, mint egy Isten, egy gyermek és egy eb. Nem merem azt fájdalomnak nevezni: közelebb volt az a gyönyörhöz. Az elhozott ponyvával takaróztunk mind a hárman, s akkor ébredtünk fel, mikor a madarak elkezdtek szólni.

Kezdődik a munka. A vademberek munkája. Megtanított rá a szükség. Hajnal előtt kell szedni a harmatkását, ezért híják úgy. A szegény asszonyok kimennek az ingovány bozótjába, hol ez édes magot termő növény burjánzik; felsőruháikat fölemelik, két kézzel szétterjesztve, körülforognak a bozótban, s az érett mag belehull öltönyükbe. Az a manna! Az istenadta ingyenkenyér, amit a „senki cselédei” esznek.

Uram! Két évig éltem én e kenyérrel, s mindennap térden állva adtam hálát annak, aki gondoskodik a mezők madarairól!

Vad gyümölcs, erdei méhek méze, földimogyoró, tekenősbéka, vadkácsák tojása, télire eltett sulyom, csigabiga és aszalt gomba volt mindennapi eledelem. Áldassék Isten, ki a maga szegényeinek ilyen gazdag asztalt terített!

És azalatt éjjel-nappal küzdöttem föltett dolgommal. A geszt vadoncaiba beojtogattam a nemes gyümölcsök ágait, a feltört földbe gyümölcsbokrokat, szőlőt, hasznos növényeket ültettem. Gyapotnövényt és selyemkrepint vetettem a szikla déli oldala mellé; termékéből durva szövetet készítettem fűzfa szövőszéken, s azt viseltük. Gyékényből, sásból méhköpűket fontam, vad méhrajokat gyűjtöttem bele; s az első évben már volt méz és viaszk csereárum. Molnárok, dugárusok jöttek néha a szigetre; azok segítettek a nehezebb munkánál, s nem bántott senki. Tudták, hogy pénzem nincsen, s fizettek munkával, szükséges eszközökkel, tudták, hogy pénzt nem veszek el. Mikor aztán egyszer gyümölcsfáim elkezdtek teremni, ah! akkor már gazdag voltam. S e sziget televényföldében kétszeres buján nő minden fa. Vannak körtefáim, amik egy évben kétszer érlelnek gyümölcsöt; s minden fiatal fa újra hajt Szent Iván-nap után. És nálam minden évben teremnek a fák. Mindig az ő titkaikat tanultam, s rájöttem, hogy nem szabad a kertész keze alatt se túltermő, se meddő évnek lenni. Az állat megérti, ha úgy beszélünk hozzá, mint az emberhez, s én azt hiszem, hogy a fák is hallgatják és nézik azt, aki őket szeretve ápolja, s megértik titkos óhajtásait, és büszkék rá, ha ők is örömet szerezhetnek annak. Óh! a fák oly okos lények! Azokban lélek lakik. Én gyilkosnak tartom, aki egy nemes fát kivág.

Ezek az én barátaim itt!

Szeretem őket! bennük élek! és általuk élek!

Amit évről évre adnak, azért eljönnek szigetemre a szomszéd falvakból, a malmokból, s hoznak érte cserébe azt, amit az én háztartásomhoz kell. Pénzért nem adok semmit! Irtózom a pénztől. Az átkozott pénztől, mely engemet kiűzött a világból, és férjemet az életből. Nem akarok pénzt látni soha.

De azért nem vagyok oly ostoba, hogy készen ne legyek arra, hogy jöhetnek egyszer mostoha évek, mik minden emberi szorgalmat meghiúsítanak, jöhet késői fagy, jégverés; elpusztulhat az év áldása. Gondoskodtam a rossz időkről is. Sziklám pinceodújában és szellős rovátkái közt el van téve, ami eltartható árucikk, hordókban annyi bor, döbözökben viaszk, csomagokban gyapjú és gyapot, amennyi elég lenne arra, hogy egy ínséges évben, talán kettőig is, bennünket a szükségtől megszabadítson. - Tehát takaréktáram is van; de pénzem nincsen. Gazdagnak mondom magamat - és egy fillér nem volt a kezemben tizenkét év óta!

Mert tizenkét év óta lakom ezt a szigetet, uram: - egyedül, harmadmagammal. Almirát mindig emberszámba veszem. Noémi ugyan azt mondja, hogy négyen vagyunk. Nála Narcissza is számít. Bohó gyermek.

Tudnak igen sokan ittlétünk felől, de ezen a vidéken az árulkodást nem ismerik. Az a mesterséges zár, mely a két ország határán fenntartatik, valami örökös titkolózást honosít meg az itt lakó emberek között. Senki sem kutatja a más dolgát, s ösztönszerűleg rejti mindenki a titkot. Bécsbe, Budára, Sztambulba nem hat el innen semmi.

Aztán miért is jelentenének fel? Hiszen nem bántok semmit, nem ártok senkinek. Egy darab puszta földön gyümölcsöt termesztek, amely föld senkié. Az Úristen és a királyi Duna adták azt nekem, s én azt őnekik mindennap megköszönöm. Hála neked, én Istenem, hála neked, én királyom!

Nem is tudom, hogy van-e valami vallásom. Tizenkét év óta nem láttam sem papot, sem templomot. Noémi nem tud arról semmit. Én tanítottam olvasni, írni; én beszéltem neki Istenről, Jézusról, Mózesről, ahogy én ismerem őket. Arról a jóságos, minden teremtését szerető, véghetetlen irgalmú, bűnbocsátó, mindenütt közel levő Istenről, arról az alázatosságában felséges, szenvedéseiben tündöklő, emberiségében isteni Jézusról, s arról a népszabadság vezéréről Mózesről, a pusztában éhen-szomjan bujdosó, de a szabadságot a kövér szolgálatért fel nem cserélő, a jótékonyságot, a testvérszeretetet hirdető Mózesről, akinek én ismerem őket; - de arról a kegyetlen, bosszúálló Istenről, arról a személyválogató Istenről, arról az áldozatot követelő, cifra templomokban lakó Istenről - és arról a kiváltságos Jézusról, arról a vakhitet követelő Jézusról, arról az adófizettető, testvérüldöztető Jézusról - és arról a pénzzsaroló Mózesről, arról a gyűlölethirdető Mózesről, arról az önző Mózesről, akiről a könyvek és a szószékek és a harangok és az énekek beszélnek, ő nem tud semmit!

Most már tudja ön, hogy kik vagyunk mi, és mit csinálunk itten. Tudja meg tehát azt is, hogy mi az, amivel bennünket ez az ember fenyeget.

Ez annak az embernek a fia, kiért férjem jótállt, aki miatt öngyilkossá lett, akiért a világot, az emberi társaságot elhagytuk.

Ő akkor tizenhárom éves gyermek volt, mikor így elpusztultunk, s a csapás őt is érte; mert apja őt is elhagyta.

Igazán nem csodálom, hogy e fiúból ilyen nyomorult ember lett.

Elhagyatva, kilöketve a világba, a szemétre tulajdon apjától, idegen emberek kegyelemfalatjára szorulva, megcsalatva, meglopatva attól, akit fiúi tisztelettel bálványoznia kellett volna, gyönge növendék korában megbélyegezve, mint egy csaló fia; csoda-e, ha ő is arra volt kényszerülve, hogy azzá legyen, amivé lett?

Pedig egészen még én sem tudom, hogy mi ő; de tudok felőle sokat.

Akik itt a szigeten keresztülmennek, sokan tudnak felőle valamit!

Nem sok időre apja megszökése után ő is kiment Törökországba. Azt mondta, apját fölkeresni megy. Egyik ember azt állítja, hogy föltalálta, a másik azt, hogy nem jött nyomára soha. Némelyek azt mondják felőle, hogy apját is meglopta, pénzével elszökött, s azt hirtelen elprédálta. Ezt nem tudni bizonyosan. Őtőle hiába kérdezné valaki, mert ő nem mond igazat soha. Hol járt, mit tett? Arról csak meséket szokott mondani, miket oly leleményesen tud előadni, hogy aki szemeivel látta az ellenkezőt, még azt is zavarba hozza, hogy vajon nem igaz-e, amit mond. Ma itt látják, holnap amott. Találkoznak vele Törökországban, Oláhországban, Lengyelországban, Magyarországban, s nincs nevezetes embere ez országnak, akit ne ismerne, s akivel egyszer összejön, azt bizonyosan megcsalja, s akit egyszer megcsalt, bizonyos lehet felőle, hogy még egyszer visszajön hozzá, s újra megcsalja. Tízféle nyelven beszél, s amiféle nemzetbelinek kiadja magát, annak fogadják el. Egyszer előjön mint kereskedő, másszor mint katona, majd mint tengerész, ma török, holnap görög. Látták már lengyel grófnak is, orosz hercegasszony vőlegényének és német csodadoktornak, ki minden betegséget meggyógyító labdacsokat árult. Mi dolga van valóban a világon? Arra nem lehet rájönni. Hanem egy dolga bizonyos. Ő fizetett kém. Kinek a kéme? A töröknek? Az osztráknak? Az orosznak? Mind a háromnak! Talán még többnek is. Valamennyinek szolgál, s megcsalja valamennyit. Évenkint több ízben megfordul ezen a szigeten. Egy csónakkal jön át a török partról, s ugyanazzal megy át a magyar partra. Mi dolga van neki itt és amott? Azt én nem sejthetem. Hogy azt a keserűséget, amit megjelenésével nekem okoz, csak magánkedvtelésből idézi elő, azt nagyon hiszem. Azt is tudom felőle, hogy ínyenc és kéjsóvár. S nálam jóízű étel van, és fiatal, serdülő leány, kit ő szeret azzal bosszantani, hogy menyasszonyának nevezi. Noémi gyűlöli őt. Pedig nem is sejti, hogy gyűlölete milyen jogosult. De én nem hiszem, hogy Krisztyán Tódor csupán azért járna e szigetre. E szigetnek más titkai is lehetnek, amikhez nekem semmi közöm. Ő fizetett kém. Amellett rossz-szívű ember. A haja szálától a körme hegyéig meg van romolva. Minden rossz kitelik tőle. Ő tudja azt, hogy én leányommal együtt ezt a szigetet csak bitorlom: semmi emberi jogom nincsen hozzá. Ennek a titoknak a birtokában zsarol, bosszant, kínoz mind a kettőnket. Azzal fenyeget, hogy ha neki nem adunk és meg nem teszünk mindent, amit kíván, feljelent bennünket az osztrák kormánynál s a török kormánynál, s amint azok megtudják, hogy a Duna közepén támadt egy új terület, mely az eddigi békekötésekben nincs jelezve, azonnal országos vitát támasztanak belőle, s amíg az el nem dől, kiparancsolnak belőle minden rajta lakót, mint ahogy történt az Allion-hegy s a Cserna folyam közötti térrel, ami a „senki” földének van kinyilatkoztatva. Egy szavába kerül ennek az embernek, hogy mindazt, amit én a puszta szigeten tizenkét évi keserves fáradsággal létrehoztam, semmivé tegyen, hogy ezt az édent, melyben oly boldogok vagyunk, ismét vadonná alakítsa át, és bennünket ismét földönfutókká tegyen. És még több! Nekünk nemcsak a császárok hivatalszolgáinak felfedezésétől kell remegnünk, hanem még a papokétól is. Ha megtudják az érsekek, a pátriárkák, az archimandriták és az esperesek, hogy itt e szigeten egy leány növekedik, aki még templomot nem látott keresztelője óta, elveszik őt tőlem erővel, és beteszik valamely kolostorba. Érti ön már, uram, azt a keserves sóhajtást - ami önt aludni nem engedé ez éjjel?

Timár a hold tányérába bámult, mely a jegenyék sudarai között kezdett alászállni.

„Miért nem vagyok most hatalmas úr?” - gondolá magában.

- Ez az ember nyomorulttá tehet bennünket mindennap - folytatá Teréza. - Nem kell tőle egyéb, mint hírüladni vagy Bécsben, vagy Sztambulban, hogy itt egy új terület van a Dunán, s azzal mi semmivé vagyunk téve. Senki e vidéken el nem fog árulni bennünket soha, egyedül ő. De én el vagyok készülve mindenre. Hogy ez a sziget létezik, annak egyedüli oka ez a szikla itt a sziget ormán. Ez tartóztatja fel a Duna-ág kanyarulatát. - Egy évben, mikor a törökök verekedtek a szerb Milossal, szerb csempészek három láda lőport rejtettek el e sziget rekettyebokrai között. Azután sohasem jött azokért senki. Talán elfogták, meg is ölték azokat, akik a lőport ide rejték. Én rátaláltam. Idehoztam e nagy szikla legmélyebb üregébe. - Uram! - Ha e szigetből, mely most senkié, engem ki akarnak űzni, én e lőporba kanócot vetek, a sziklát mindnyájunkkal együtt a levegőbe röpítem, s a következő tavasszal, a jégzajlás után nem fogja senki e szigetnek még csak nyomát sem találni itten! - Mármost tudja ön, hogy miért nem bírt elaludni ezen a helyen?

Timár tenyerébe nyugtatá fejét, úgy bámult maga elé.

- Még egyet mondok önnek! - szólt Teréza asszony, közelebb hajolva Timárhoz, hogy suttogásig lenyomott hangját hallhatóvá tegye. - Én most is azt hiszem, hogy ez embernek más oka is volt e szigeten éppen ma megjelenni, s hirtelen megint eltűnni, mint az, hogy a legutolsó csárdában minden pénzét elkártyázta, s tőlem akart valamit zsarolni. Ez a látogatás vagy önnek szólt, vagy ennek a másik úrnak. Vigyázzon magára, akinek féltő titka van!

A hold letűnt a jegenyék mögé, s keleten derengni kezdett az ég. A sárgarigók füttye megszólalt a pagonyban. Reggeledett.

Az Osztrova-sziget mellől hosszan vontatott tülökhang üvöltött szét a tájon. Ébresztő a hajósoknak.

Léptek hangzottak a porondon. Egy hajóslegény jött a part felől, jelenteni, hogy a hajó indulásra készen áll már, a szél megállt, menni lehet.

A kis lakból előjött a vendég Trikalisz Euthym és leánya, a szép fehér arcú Timéa.

Noémi is készen volt már, s a konyhán friss kecsketejből főzött reggelit a vendégeknek, mihez pörkölt málé szolgáltatta a kávét s lépesméz a cukrot. Timéa nem ivott belőle. A maga részét Narcisszával itatta meg, s az elfogadta az idegen leány ajándékát, Noémi nagy bánatára.

Trikalisz Euthym azt kérdezé Timártól, hogy hát az a másik úr hová lett, aki az este érkezett ide? Timár értesíté, hogy az még az éjjel odább ment.

Erre Trikalisz Euthym arca még jobban elkomorodott.

Azután búcsút vettek háziasszonyuktól mindannyian. Timéa ízetlen volt; panaszkodott, hogy még most is rosszul érzi magát. Timár legutol maradt, s elváláskor egy török gyártmányú tarka selyemkendőt adott át Terézának, Noémi számára, mit az megköszönt neki, s megígérte, hogy azt Noémi viselni fogja.

- Visszajövök még ide! - monda Timár, megszorítva Teréza kezét.

Aztán eltávoztak a gyepes úton csónakjukhoz. Teréza és Almira a partig kísérték őket.

Noémi pedig felment a téveteg szikla tetejére, s ott leülve a sűrű mohvirágok, a kövér levelű szakák (sedum) közé, ábrándos kék szemeivel elbámulva merengett az eltávozó csónak után.

Narcissza odasompolygott hozzá, s az ölébe kuporodott, hajlékony nyakával kebléhez törlészkedve.

- Eredj, te hűtelen! hát így szeretsz te engem? Hát el kellett pártolnod tőlem ahhoz a másik leányhoz? Csak azért, mert az szép, én pedig nem vagyok az. Most aztán hozzám jössz megint, ugye, mikor az elment, most már én is jó vagyok neked? Menj! Nem szeretlek többet!

S azzal odaölelé mind a két karjával kebléhez a hízelgő kis bolond állatot, és sima állával magához szorítá annak hízelgő fehér fejét - s a csónak után nézett. Mind a két szemében ragyogott a könny.


==ALI CSORBADZSI==

Másnap a Szent Borbála kedvező idővel haladt egész nap a Duna magyar ágán fölfelé. Estig nem történt semmi nevezetes.

Este jókor feküdni ment mindenki. Abban mind megegyeztek, hogy a múlt éjjel keveset lehetett aludni.

De Timárnak még ez az éjszaka sem volt nyugalomra rendelve. A hajón csend volt, amint horgonyán pihent, csak az oldalaihoz verődő habok egyhangú loccsanása tartá ébren az éjt; hanem e csenden keresztül is úgy tetszék neki, mintha szomszédjai valami nagy, üdvtelen munkával volnának elfoglalva. A mellékkabinból, melyet csak egy deszkafal választott el az övétől, mindenféle hangok tévedeztek át hozzá, mint hogyha pénz csörög, mint mikor dugót húznak ki egy üvegből, mintha kalánnal forgatnak valamit egy pohárban, mint ha valaki a kezeit összecsapja, mint ha éjjel mosdani kezdenek; és aztán ismét ez a sóhaj a múlt éjről: „óh Allah!”

Végre halk kocogtatást hallott a szobáját elválasztó közfalon.

Trikalisz Euthym hívta őt.

- Uram, jöjj át hozzám!

Timár hirtelen felöltözött, s átsietett a szomszéd kabinba.

Abban két ágy volt, s a kettő között egy asztalka. Az egyik ágy függönnyel volt eltakarva, a másikon feküdt Euthym. Az asztalkán állt egy szekrény és két üvegcse.

- Parancsol, uram? - szólt Timár.

- Nem parancsolok: kérek.

- Valami baj van?

- Mindjárt nem lesz semmi. Én meghalok. - Magam akarom. Mérget vettem be. Ne csinálj zajt. Ülj le mellém, és hallgasd végig, amit beszélek. Timéa nem ébredhet fel; mákonyt itattam vele, hogy mélyen aludjék. Mert ebben az órában nem szabad neki ébren lenni. Ne szólj közbe. Annak, amit te mondasz nekem, én már egy óra múlva semmi hasznát sem veszem; neked pedig nagyon sokat kell elmondanom, s időm rövid, ez a méreg gyorsan öl. Ne kapkodj semmihez. Itt van kezemben az ellenméreg, ha megbántam volna, visszatérhetnék. De nem akarok. És igazam van. Tehát ülj le, és figyelj szavaimra.

Az én nevem nem Trikalisz Euthym, hanem Ali Csorbadzsi, egykor Kandia kormányzója, utóbb khazniár Sztambulban. Te tudod, mi történik most Törökországban. A szultán újít, s az ulémák, a dere-bégek és szandzsák-bégek lázongnak. Ilyenkor az emberélet olcsó. Az egyik fél ezerével öleti le azokat, akik nem értenek vele egyet, a másik fél ezerével gyújtogatja fel a hatalmon levők házait, s nincs olyan magasan álló fő, ki uralkodója kezétől és rabszolgája kezétől bizton nyughatnék. A sztambuli kajmakám nemrég hatszáz előkelő török urat fojtatott meg Sztambulban, s őt magát tulajdon rabszolgája gyilkolta le a Sofia-mecsetben. Magát a szultánt a galatai hídon megtámadta Sejk Szatsi dervis, és halállal fenyegeté. Minden újítás embervérbe kerül; a legelső angol gőzös megjelenését a Boszporuszon kétszáz kaikdzsi (csónakász) levágott feje üdvözölte. Mikor Edrenét meglátogatta a szultán, huszonhat előkelő férfit fogtak el, húszat lefejeztek, hatot kínpadra vontak; azok rémmeséket vallottak az ország nagyjai ellen. Aztán megfojtották őket. Akkor üldözőbe vétettek azok, akikre rávallottak: ulémák, főtisztek, basák, miniszterek; nem volt az üldözés nyilvános. A gyanús országnagyok eltűntek hírmondás nélkül. A szultán titkárja, Vaffát efendi elküldetett Szíriába, s útközben a drúzok agyonverték; Pertev basát az edrenei kormányzó, Emin basa ebédre hívta magához, s mikor az ebéd végén hozták a feketekávét, tudtára adá, hogy a szultán kívánatára neki a findzsában mérget kell meginni. Pertev csak azt kérte, hogy a saját magával hordott mérget keverhesse kávéjába, mert az biztosabban öl; azzal megáldotta a szultánt, megmosakodott, imádkozott, és meghalt. Mai nap minden török főúr ott hordja pecsétnyomó gyűrűjében a mérget, hogy mikor rákerül a sor, készen legyen.

Én jókor megtudtam, hogy most rajtam a sor.

Nem voltam összeesküvő; de volt két nagy okom rá, hogy a halálra meg legyek érve. Az egyik a pénzem, a másik a leányom.

A pénzem kellett a khaznénak, a leányom kellett a szerájnak.

Meghalni nem nehéz, arra kész vagyok; de leányomat nem adom a szerájnak, sem koldussá tenni nem engedem.

Elhatároztam magamat, hogy kijátszom ellenségeimet, s megszököm leányommal és vagyonommal.

A tenger felé nem szökhettem, mert ott az új kerekes hajókkal utolérnek. Készen tartottam útlevelemet Magyarországba; mint görög kereskedő, hosszú körszakállamat levágtam, s álutakon eljutottam Galacig. Ott lehetetlen volt szárazföldön tovább menekülnöm. Ezért fogadtam fel hajódat, s pénzemen búzát vásárolva, ily alakban hoztam azt magammal, így legkevésbé lophatták el tőlem. - Mikor hajótulajdonosod nevét megmondád, nagyon megörültem rajta. Brazovics Athanáz nekem rokonom; Timéa anyja görög leány volt, az ő családjából való. Sokszor tettem jó szolgálatokat ennek az embernek, s most azoknak viszonzását kérem. Allah nagy és bölcs! Sorsát senki ki nem kerülheti. Te sejtetted már, hogy én menekülő vagyok, bár nem voltál tisztában felőle, hogy gonosztevő-e vagy politikai üldözött; hanem azért kötelességedhez képest, mint hajóvezető a rábízott utast, elősegítél gyors menekülésemben. Csodamódon átjutottunk a Vaskapu szikláin és örvényein; vakmerően elmenekültünk az üldöző ágyúnaszád elől; játszva kerültük ki az orsovai vesztegzárt és vizsgálatot, s mikor már a rémek óriásai hátunk mögött voltak, akkor egy utamba akadt szalmaszálon át beleesem a sírba.

Az az ember, ki tegnap este utánunk jött a rejtett szigetre, a török kormány kéme. Én ismerem őt, s ő is rám ismert bizonnyal. Senki nem bírta nyomomat kiszaglászni, egyedül ő. Most elém került, s már Pancsovánál készen várnak rám. - Ne szólj közbe. Tudom, mit akarsz mondani. Azt, hogy ez már magyar föld, s egyik ország kormánya sem szolgáltatja ki a másiknak politikai menekültjét. Csakhogy engem nem úgy fognak üldözni, mint politikai menekültet; hanem mint tolvajt. Nincs igazuk. Csak a magamét hoztam el, s ha az államnak követelése van rajtam, ott hagytam huszonhét házamat Galatában, abból megveheti; de azért mégis azt fogják utánam kiáltani, hogy tolvaj vagyok, a khazné pénzét raboltam el, s a szökevény tolvajokat Ausztria is ki szokta adni Törökországnak, ha a török kémek rájuk akadhatnak. Ez az ember engem megismert, s azzal végem van.

(A beszélőnek nehéz veríték gyöngyözött elsárguló homlokán. Arca olyan volt, mint a viaszk.)

- Adj egy ital vizet, hogy tovább beszélhessek.

Még sok mondanivalóm van.

Magamat meg nem menthetem többé, de azáltal, hogy meghalok, megmentem leányomat és az ő vagyonát. Allah akarta így, s ki futhat ki az ő árnyékából?

Azért fogadd meg énnekem a te hitedre és becsületszavadra, hogy végrehajtod mindazt, amit rád bízok.

Legelőször is, mikor halva leszek, nem temettetsz el sehol a parton. Nem is kívánhatja muzulmán, hogy őt keresztényi módon temessék el; hanem eltemettetsz hajós szokás szerint, ponyvába varrva s nehéz köveket kötve lábamhoz és fejemhez, s ahol legmélyebb a Duna, oda lebocsátasz. Ezt cselekedd, fiam, velem.

És azután a hajót okosan vezéreld Komáromig. Timéának jól gondját viseld.

Itt e szekrénykében van készpénzem. Ezer arany az egész. A többi vagyonom a zsákokban fekszik, búza alakban. Egy írást hagytam asztalomon, melyet te tégy el; mert abban bizonyítom és elismerem először azt, hogy sok dinnyeevéstől dysenteriát kaptam, s abban halok meg, másodszor azt, hogy készpénzem csupán ezer arany; nehogy téged vádoljon valaki, vagy azzal, hogy halálomat okoztad, vagy hogy pénzemből eltettél.

Neked nem ajándékozok semmit. Te a magad jó szívéből cselekszel, s azért megjutalmaz téged a te Istened. Jobb adósnak nem hitelezhetnél.

S azután Timéát elviszed Brazovics Athanázhoz, és megkéred, hogy fogadja őt leányának. Egy leánya már van; hadd legyen ez annak testvére. Add át neki a pénzt, fordítsa a gyermek javára. És add át neki a hajóterhet, és kérd meg, hogy legyen ő maga jelen, mikor a zsákokat kiürítik, mert én jó tiszta búzát hoztam, hogy ki ne cseréljék. Érted?

(A haldokló égő szemekkel tekinte Timár szemeibe, és magában küzdött.)

- Mert...

(Megint elhallgatott.)

- Mondtam valamit? Valamit akartam mondani, de agyam zavarodik. Milyen vörös ez az éjszaka. Milyen vörös ez a hold az égen. Igen. A'' „vörös félhold”.''..

(Itt egy mély nyöszörgés ragadta meg figyelmét, mely Timéa ágya felől jött, s egyszerre másfelé ragadta gondolatait. Ijedten emelkedett fel ágyából, s valamit keresett vánkosa alatt reszkető kezekkel, és szemei üvegfényben ragyogva meredtek elő.)

- Ah! ezt majd elfeledém, Timéa! - Hiszen Timéának álomitalt adtam; ha fel nem ébreszted jókor, örökre elalszik. Itt ez üvegcsében valami ellenszer. Amint én meghalok, vedd ezt, és homlokát, halántékait és a szívgödrét dörzsöld be vele erősen, míg fölébred! Ah! szinte magammal vittem őt is. Pedig nem akarom. Neki élni kell. Ugye fogadod hitedre, becsületedre, hogy fölébreszted őt, hogy életre hozod, hogy nem hagyod örökre elaludni?

A haldokló görcsösen szorítá melléhez Timár kezét; a halálküzdelem látszott már eltorzult vonásain.

- Miről is szóltam az elébb? Mit akartam még mondani? Mi volt az utolsó szavam? Úgy? Igen, a ''„veres félhold”!''

A nyitott ablakon át a fogyó hold féltányéra sütött be veresen a ködöktől, amikből kiemelkedék.

Vajon erről beszélt a haldokló delíriumában!

Vagy erről jutott valami eszébe?

- Igen: a'' „veres félhold”! - ''suttogá még egyszer, Timárt odavonva magához, s aztán a halálgörcs örökre becsukta ajkait; röviden kínlódott, és meghalt.


==AZ ÉLŐ ALABÁSTROM==

Timár egyedül maradt egy halottal, egy halálosan alvóval s egy eltemetett titokkal.

Mindnyájukat takarta a csendes éjszaka.

S az éjszaka árnyai így susogtak:

Nézd! Ha te most nem teszed azt, ami rád van bízva, ha e halottat a Dunába nem dobod; ha azt az alvót fel nem költöd, hanem engeded csendesen átaludni a másvilágra, mi lesz akkor? Az áruló már följelenté azóta Pancsován a szökevény Csorbadzsit; ha te megelőznéd, s Pancsova helyett Belgrádon kötnél ki, ott jelentenéd fel; a szökevény kincseinek egyharmada törvény szerint a tied lenne. Úgyis senkié az már, az apa meghalt, a leány, ha te fel nem ébreszted, alszik örökre. Egyszerre milyen gazdag ember lennél! A gazdag ember derék ember, a szegény ember pedig csak komisz ember!”

Timár azt felelé vissza az éj árnyainak: „tehát csak hadd legyek én ilyen komisz ember”, s hogy elnémítsa a suttogó árnyakat, betette a kabin ablakát. Valami félelem fogta el, ha arra a vörös holdra tekintett. Azt hitte, ettől jönnek azok a rossz suttogások. Mintha az magyarázná meg a holt ember végszavait arról a „vörös holdról”.

Félrehúzta a függönyt Timéa fekhelye felől.

Mint egy élő alabástrom szobor feküdt ott a leány, keble lassú pihegéssel szállt és emelkedett, ajkai félig nyílva, szemei lezárva, arcán a halál túlvilági komolysága.

Fél keze feje körül elomlott fürteihez volt emelve, a másikkal éji öltönye ráncait tartá keblén összeszorítva.

Timár remegve nyúlt hozzá, mintha egy elbűvölt tündéralakot tapintana, kinek érintésétől a szegény halandó életvesztő szívfájdalmakat kap. Az üvegcsében levő illó szesszel elkezdé az alvó halántékait bedörzsölni. És aközben folyvást figyelt arcára, és gondolá magában:

„Téged hagynálak én meghalni, te gyönyörű alak? Hát ha igazgyöngyökkel volna telve ez a hajó, s az mind az enyim lenne, ha te meghalnál, mégsem engedném, hogy örökre alva maradj. Nincs akkora gyémánt a világon, amit örömestebb lássak, mint a te két szemedet, mikor az fel fog nyílni.”

Az alvó arc pedig semmit sem változott a homlokán és halántékain tett bedörzsölésre; két összeérő vékony szemöldöke ráncot sem vont homlokán, midőn az idegen férfi kezei érinték.

Az utasítás azt mondá, hogy szívgödrét is be kell az ellenszerrel dörzsölni.

Timár kénytelen volt a leány kezéhez nyúlni, hogy azt kebléről elvonja.

A kéz legkisebb ellenállást nem tett. Zsibbadt volt az és hideg.

Olyan hideg volt az egész alak. Szép és hideg, mint az alabástrom.

Az éjszaka árnyai ezt susogták:

„Nézd, minő gyönyörű idomok! Ajk nem érintett ezeknél szebbeket soha. Ki tudná meg, ha megcsókolnád?”

De Timár azt felelé az éj árnyai közt saját magának: „Nem, te nem loptál még életedben soha semmit: ez a csók pedig tolvajság volna.” S azzal odavonta a perzsa szőnyegtakarót, mit a leány álmában lehajított magáról, s azzal válláig betakargatva az egész alakot, a szőnyeg alatt dörzsölé be ujjaival a szeszt az alvó alak szívgödrébe, s hogy ment legyen minden kísértettől, folyvást a lány arcát nézte azalatt. Olyan volt az, mintha egy oltárképet nézne, melyről a hideg sugárzik.

Egyszer aztán felnyíltak a sötét szempillák, s a két szem sötéten, ragyogástalanul tekintett elő. Az álomlihegés megszűnt, s Timár érzé, hogy a szív keze alatt erősebben ver.

Akkor visszahúzta kezét.

Az erős szeszt az üvegben odatartá a leánynak, hogy szagolja.

Timéa ébredezett, mert fejét elfordítá az üvegtől, és szemöldeit összevonta.

Timár halkan szólítá őt nevén.

Arra hirtelen felszökött fektéből a leány; s felkiáltva: atyám! ágya szélén ülve maradt. És azután maga elé bámult mereven.

A szőnyegtakaró ölébe lecsúszott, s az éji öltöny lehullott vállairól; olyan volt, mint egy antik mellszobor.

- Timéa! - szólítá őt Timár, s felhúzta meztelen vállaira a lecsúszott csalánszövetet. A leány nem vette azt észre.

- Timéa, önnek az atyja meghalt! - monda neki Timár, s a leány arca, alakja nem mozdult sem ettől a szótól, sem attól, hogy öltönye fedetlenül hagyta keblét. Nem érezett semmit.

Timár átfutott kabinjába, s rögtön sietett vissza kávéfőző gépével; lázas sietséggel erős feketekávét főzött; össze is égette a kezeit vele, s mikor az készen volt, odament vele a leányhoz, karjával magához szorította a fejét, ujjaival erőszakosan kinyitotta a száját, s fejét hátravonva, kényszeríté őt a kávét lenyelni.

Addig csak a merevség ellenállásával volt küzdelme; de amint a leány a keserű, meleg italt lenyelte, egyszerre oly erővel taszítá el magától, hogy a csésze is kihullott kezéből, s akkor ágyára veté magát a leány, magára rántá takaróját, s elkezdtek a fogai hangosan vacogni.

- No, hála Istennek, most már él, mert a hideg leli! - fohászkodék Timár. - Most már lássunk hozzá a hajóstemetéshez.


==A HAJÓSTEMETÉS==

Az óceánon ez természtesen megy. Aki meghal, ponyvába varrják, golyót kötnek a lábára, s kidobják a vízbe. A korallok majd benövik sírját.

Hanem a dunai hajón meghalt embert kidobni a Dunába egy kis felelősséggel jár. Hiszen ott van a part; a parton falvak, városok, azokban pap és harang arra való, hogy a megholtat szentelt földbe eltemessék, elharangozzák; azt nem szabad csak úgy saját kívánsága szerint a vízbe vetni.

Pedig Timár értette azt nagyon jól, hogy miért kell annak mégis úgy történni.

Nem jött miatta zavarba.

Mielőtt a hajó fölszedte volna a horgonyt, tudatta kormányosával, hogy halott van a hajón. Trikalisz meghalt.

- Tudtam, hogy valami veszedelem jön - monda Fabula János -, amint a viza versenyt úszott a hajónkkal, az halált jelent.

- Szálljunk ki itt a falu alatt a partra, s kérjük meg a papot, hogy temesse el. A holtat tovább nem vihetjük a hajón, mert úgyis pestises hírben állunk.

Fabula uram nagyot köhintett rá, s azt mondta, hogy meg lehet próbálni.

Az a falu ottan Pleszkovác, amelyet a hajóról legközelebb érnek, gazdag helység; esperese van és kéttornyú temploma. Az esperes szép, deli termetes férfi, hosszú rengő fekete szakállal, ujjnyi vastag szemöldökkel s igen szép éneklő hanggal.

Ez is ismerte Timárt. Sokszor járt hozzá búzát vásárlani; az esperesnek sok eladó terméke volt.

- No fiam, most rosszkor jöttél! - kiálta rá az esperes, mikor az udvaron meglátta. - Rossz termés volt, s azt is mind eladtam régen. (Pedig akkor is ott csépeltek még az udvaron és szérűn.)

- Ezúttal én hozom a termést! - monda Timár. - Halottunk van a hajón; kérjük főtisztelendőségedet, hogy jöjjön oda, s temesse el szokott szertartással.

- Hja fiam, az nem addig van! - veté ellen az esperes. - Meggyónt-e az a keresztyén ember? Fölvette-e az utolsó szentségeket? Bizonyos vagy-e róla, hogy nem volt unitus? Mert én különben el nem temetem.

- Ezekből bizony mind semmi sincs. A hajón mi nem hordunk gyóntató papot; meghalt a jámbor csak úgy a maga emberségéből, minden segítség nélkül, ahogy a hajósok szoktak. Hanem hát ha nem akarja egész szertartással eltemetni főtisztelendőséged, hát legalább adja ki azt nekem írásban, hogy én igazolhassam magamat az elhunyt rokonai előtt, hogy miért nem adtam meg neki a kellő végtisztességet; mi aztán majd eltemetjük magunk itt valahol a parton.

Az esperes kiadta neki a bizonyítványt a temetés megtagadásról; hanem erre meg aztán a cséplő és nyomtató parasztok fogtak neszt.

„Micsoda? Eltemetni egy beszenteletlen halottat itt az ő határukban? Hisz olyan bizonyos, hogy azt a határt elveri akkor a jégeső, mint a tízparancsolat. De iszen halottat ne próbáljon valaki más falunak ajándékozni, akárhonnan hozta, mert az senkinek sem kell. Először jégesőt hoz az idénre, pedig éppen most közelget a szüret, ez az utolsó reménysége a gazdának; másodszor jövő esztendőre vámpír lesz az ily módon eltemetettből, aki mind magához szívja az esőt és a harmatot.”

De még azzal biztatták Timárt, hogy agyonverik, ha kihozza a halottját abból a hajóból.

S nehogy orozva eltemesse valahol a parton, négy markos legényt kiválasztottak, hogy üljenek fel a hajójára, s kísérjék el egynapi járóföldig, míg a határukon túl lesz, ott azután csináljon a maga halottjával, amit akar.

Timár úgy tett, mint aki dühösködik, s engedte a négy kísérőt hajójára felszállni.

Az ott maradt hajóslegények azalatt már összeácsoltak egy koporsót, s a halottat belefektették; csak a födelet kellett rászegezni.

Timárnak első dolga volt Timéát megtekinteni. Azon egészen kitört a láz; forró volt a homloka, de arca még akkor is fehér. Nem volt öntudatánál. Az egész temetkezési előkészületekből nem tudott semmit.

- Így már jól van! - monda Timár, s azzal fogta a festékesbögrét, és nekiállt a koporsófödélnek, ráfesteni Trikalisz Euthym nevét és halála napját szép cirill betűkkel. A négy szerb legény ott állt a háta mögött, és szótagolta, amit ír.

- No, fess rá te is egy betűt, míg én dolgom után látok! - kínálá a pamacsot az egyik bámészkodónak. Az kapott rajta, hogy tudományát bebizonyíthatja, s olyan X-et pingált a deszkára; amilyent csak valaha S-nek olvastak a szerbek.

- Látod, milyen szépen tudsz - magasztalá a betűfestőt Timár, s aztán egy másikat kínált meg vele. - Derék fiú vagy te is. Mi a neved?

- Berkics Józó.

- Hát téged hogy hínak?

- Jaksics Mirko.

- No, isten éltessen sokáig. Igyunk együtt egy pohár sligovicát.

Az megtörtént akadály nélkül.

- Engem pedig Mihálynak hínak, a másik nevem hozzá „Timár”. Jó név, ha akarom, magyar, ha akarom, török, ha akarom, görög. Csak híjatok Mihálynak.

- Zbogom Mihály!

Tehát Mihály minden percben befutott a kajütbe, megnézni, hogy Timéa hogy van. Annak láza volt, önkívületben volt. Timárt ez nem ejté kétségbe; azt tartá, hogy aki a Dunán jár, az egész patikát magával hordja, mert a hideg víz mindent meggyógyít. Egyszerű tudománya abból állt, hogy hideg vizes kendőket rakott a leány homlokára s lábszáraira, szorgalmatosan felváltva azokat, mikor átmelegedtek. Már Priessnitz előtt tudták azt a hajósok.

A Szent Borbála aztán haladt csendesen fölfelé a magyar part mentében egész naphosszant. A szerb legények hamar megbarátkoztak a hajóslegényekkel, segítettek nekik az evezőt húzni, ezek viszont sütöttek nekik a hajó tűzhelyén zsiványpecsenyét.

A halott kinn feküdt a födözeten, leterítve egy tiszta lepedővel; ez volt a szemfödél.

Estefelé azt mondá Mihály az embereinek, hogy ő most feküdni megy, mert már két éjjel nem aludt; a hajót csak vontassák, amíg tökéletesen be nem sötétedik, akkor vessenek horgonyt.

Pedig még ezen az éjszakán sem aludt; ahelyett, hogy saját kabinjába ment volna, Timéa lakrekeszébe lopózott, s az éji lámpát elrejtve egy üres ládába, hogy a világa ki ne lássék, egész éjjel ott ült a leány ágya mellett, és leste annak lázálmait, s az előre elkészített hideg vízzel borongatá forró tagjait. A szemeit le nem hunyta egy percre.

Jól hallotta, mikor a horgonyt levetették, s a hajó megállt, s azután elkezdett a hullám ismét locsogni a hajó párkányai körül. A födélzeten még sokáig dödörögtek a férfiak, s aztán lassankint lefeküdtek aludni.

Hanem éjféltájon hallá, mintha valami tompa tárgyat ütnének kalapáccsal.

- Ez egy szeg feje, amire egy darab posztót tettek! - mondá magában.

Aztán egy nehéz zuhanás következett, valami vízbe hulló nagy tárgy loccsanása.

Azután elcsendesült minden.

Mihály megvárta ébren, míg megreggeledett, s a hajó ismét megindult. Mikor egy órányira haladtak, akkor előjött a kabinból. A leány csendesen aludt, s forrósága megszűnt.

- Hová lett a koporsó? - ez volt Mihály első szava, amint kilépett.

A szerb legények dacosan léptek eléje.

- Azt megterheltük kővel, s a halottal együtt a vízbe dobtuk, hogy nekünk azt sehol a mi partunkon el ne temethessétek, senkit szerencsétlenné ne tegyetek.

- Mit tettetek, gonosztevők! Hisz ezért most engemet majd előfog a vármegye; számon kérik az eltűnt utazót; még rám fogják, hogy én sikkasztottam el. Most nekem erről adjatok írást, hogy ti tettétek. Melyiketek tud írni?

Persze hogy egyik sem tudott írni.

- Hiszen te, Berkics meg te, Jaksics, még segítettetek is nekem a koporsófödélre betűket írni.

Kiderült az önvallomásokból, hogy ki-ki csak éppen azt az egy betűt tudja leírni, azt is csak éppen deszkára és pamaccsal.

- No jól van. Akkor elviszlek benneteket magammal Pancsovára, s majd ott az óbester előtt élőszóval tanúskodhattok mellettem. Az majd kivallat, ne féljetek!

Erre a fenyegetésre rögtön megtanult írni nemcsak ez a kettő, de még a másik kettő is. Azt mondták, hogy inkább adnak bizonyítványt, csak ne vigye őket Pancsovára.

Mihály tintát, tollat, papírt hozott elő, s a hajófödélnek nekihasaltatva az egyik írástudót, tollába mondta a bizonyítványt, melyben elismerik, hogy ők a meghalt Trikalisz Euthymot éjjel, mikor a hajósszemélyzet aludt, annak tudta és hozzájárulása nélkül, a jégesőtől féltükben, a Dunába vetették.

- Írjátok alá a neveiteket. S ki hol lakik? Hogy ha bírói vizsgát küldenek ki, rátok találhasson a hadnagy.

Az egyik tanú odaírta, hogy ő „Karakaszalovics Ixa”, lakik „Gunerovácon”; a másik, hogy ő „Stiriopica Nyego”, lakik „Medvelincen”.

S azzal nagy komolysággal elváltak egymástól; Mihály is megállta, meg az a négy is, hogy egymás szeme közé nem nevettek.

Azzal kitétette őket Mihály a partra.

...Ali Csorbadzsi ott nyugodott már a Duna fenekén, ahova maga kívánkozott.


==A NEVETNI VALÓ TRÉFA==

Reggel, mikor Timéa felébredt, nem érzett az elmúlt betegségből semmit. Az ifjú természet győzelmes maradt.

Felöltözött magában, s aztán kijött a kabinból, s Timárt ott találva a hajó orrán, azt kérdezé tőle:

- Hol van az atyám?

- Kisasszony, önnek az atyja meghalt.

Timéa rábámult nagy, méla szemeivel; arca nem lehetett már fehérebb, mint addig volt.

- És hová tették?

- Kisasszony, önnek az atyja itt fekszik a Duna fenekén.

Ekkor Timéa leült a hajómellvéd mellé, s elkezdett némán a vízbe bámulni. Nem szólt, nem sírt, csak nézett mereven a vízbe.

Timár azt hitte, hogy jót tesz vele, ha vigasztalja.

- Míg ön beteg volt, öntudatlanul feküdt, addig önnek az atyját hirtelen magához szólítá az Isten. Én voltam nála utolsó órájában. Önről beszélt nekem; önnek küldé általam utolsó áldását. Az ő kívánatára én önt el fogom vinni atyjának egy régi barátjához, ki önhöz anyjáról rokon. Az leányának fogadja önt, s lesz önnek atyja. Van egy szép fiatal leánya, önnél kevéssel idősebb, az lesz önnek testvére. Ott igen jól fognak önnel bánni. És ami itt ezen a hajón van, az mind önnek a vagyona, amit az atyja önnek hagyott; ön gazdag lesz, és mindig hálával fog ön emlékezni arról a jó atyáról, aki önről ilyen jól gondoskodott.

Timárnak megszorult a torka, mikor arra gondolt: „és aki meghalt azért, hogy téged megszabadítson, aki halált vett magának, hogy teneked odaadhassa az egész életet!”

És aztán bámulva nézett a leány arcára. Az nem mozdult meg az egész beszéd alatt, még csak egy könnye sem fakadt. Mihály azt hitte, hogy szégyell sírni idegen előtt, s félrevonult tőle; de a leány azután sem sírt, hogy egyedül maradt.

Különös ez! Mikor a fehér macskát a vízbe fulladni látta, hogy omlottak utána a könnyei, s most, mikor azt mondják neki, hogy az apja ott fekszik a Duna fenekén, egy könnye sem ered?

Vagy tán úgy van az, hogy akik apró érzékenykedésnél könnyen tudnak sírni, azok valami nagy fájdalomnál nem tudnak mást, csak hallgatni és bámulni.

Meglehet. Timárnak most más dolga akadt, mint lélektani feladványokon törni a fejét. Pancsova tornyai kezdtek északnyugat felől kiemelkedni, s a folyamon egy cs. kir. sajka úszott alá, egyenesen a Szent Borbála felé, rajta nyolc fegyveres csajkás meg egy csajkás kapitány és egy porkoláb.

Azok a hajóhoz érve, minden kínálás nélkül csáklyát akasztottak a hajópárkányba, s felugráltak rá a csónakból.

A kapitány Timárhoz sietett, ki a kabinajtó előtt várt rá.

- Ön a hajóbiztos?

- Szolgálatjára önnek.

- E hajón utazik egy Trikalisz Euthym álnév alatt menekülő török khazniár basa, lopott kincseivel.

- E hajón utazott egy Trikalisz Euthym nevű görög búzakereskedő, semmi lopott kincsekkel, hanem tiszta búzával, ahogy ez Orsován megvizsgáltatott hivatalosan, amiről bizonyítványaim szólnak, itt ez az első írás, tessék elolvasni. Török basáról nem tudok semmit.

- Hol van ő?

- Ha görög volt, Ábrahámnál; ha török volt, Mahomednél.

- Csak nem halt meg?

- Biz azt tette. Itt ez a második írás a végrendelete, melyben utolsó akaratát megírja; dysenteriában halt meg.

A kapitány végigolvasta az írást, oldalpillantásokat vetve Timéára, ki csak ült azon az egy helyen, ahol atyja halálhírét maghallá. Nem érté, hogy miről beszélnek; az idegen nyelv volt előtte.

- Hat hajóslegényem és a kormányosom tanúk rá, hogy meghalt.

- No az baj neki; de nem nekünk. Ha meghalt, eltemették. Ön meg fogja mondani, hová; mi felásatjuk a hullát. Itt van azon ember, ki rá fog ismerni, s az azonosságot bebizonyítandja Trikalisz és Ali Csorbadzsi között, s legalább a lopott kincseit lefoglalhatjuk. Hová temették el őt?

- A Duna fenekére.

- Ah! Ez erős dolog! És miért oda?

- Csak csendesen! Itt a harmadik írás, ez a pleszkovácai esperestől van, akinek határában történt Trikalisz kimúlása, s aki nemcsak megtagadta a tisztességes eltakarítást, de meg is tiltotta a hulla kihozatalát a partra; a nép azt mondta, hogy vessük a vízbe.

A kapitány mérgesen csapott a kardja markolatára.

- Teringettét! Átkozott papok! Ezekkel örökösen baj van. De azt legalább tudni fogja ön, hogy mely tájon vetették a vízbe?

- Tartsunk rendet, kapitány úr. A pleszkováciak négy őrt küldtek a hajómra, akik megakadályozzanak, hogy a hullát szárazföldre találjam kitenni, s azok éjjel, mikor mindnyájan aludtunk, a hajószemélyzet tudta nélkül a Dunába veték a koporsót, kövekkel megterhelve. Itt van az írott bizonyítványuk maguknak a tetteseknek, vegye ön át, keresse fel őket, vallassa ki, és büntesse meg, ahogy megérdemlik.

A kapitány toporzékolt, és kolerikus kacagással köhögött dühében, mikor azt az írást elolvasta, visszadobva azt Timárnak.

- No ez átkozottul szép dolog! A felfedezett szökevény meghalt, azzal beszélni nem lehet; a pap nem engedi földbe tenni; a parasztok belelökik a vízbe, s akkor adnak egy bizonyítványt, aláírva két olyan nevet, amit soha ember nem viselt, két olyan falu nevével, ami soha nem volt a világon. A szökevény elvész a Duna fenekén, s most én akár nekiálljak Pancsovától Szendrőig egy gereblyével végigkaparászni az egész Dunát, akár elinduljak keresni két gazembert, akik közül az egyiket Karakaszalovicsnak, a másikat Stiriopicának csúfolják. A hajóterhet pedig a szökevény azonosságának bebizonyítása nélkül le nem foglalhatom. No, ezt jól adta ön, biztos úr! Ezt jól csinálta ön ki! És mindenről írást hozott. Egy, kettő, három, négy. Fogadom, hogy ha annak a kisasszonynak a keresztlevelét kérném, még azt is elő tudná adni!

- Ha parancsolni fogja.

Azt ugyan nem tudta volna előadni Timár; de tudott egy olyan bamba birkapofát csinálni a kapitány előtt, hogy a kapitány nagyot csóvált a fején; kegyetlenül felkacagott, s aztán megveregette Timár vállát.

- Arany ember ön, biztos úr! Ennek a kisasszonynak megmentette a vagyonát; mert az apja nélkül sem őt, sem a jószágot le nem tartóztathatom. Mehetnek önök útjokra. Arany ember ön!

Azzal megfordult, a leghátulsó csajkást, aki nem fordult eléggé gyorsan, úgy ütötte pofon, hogy majd a vízbe esett, s parancsolá, hogy mindenki takarodjék a hajóról.

Hanem amint a csónakba leszállt, még egyszer visszatekintett nagy figyelemmel.

A hajóbiztos még mindig azzal a semmit nem értő birkapofával tekintett utána.

A Szent Borbála hajóterhe most már meg volt mentve.


==A SZENT BORBÁLA VÉGZETE==

A Szent Borbála most már akadálytalanul haladt a maga útján fölfelé, s Timárnak nem volt egyéb baja a mindennapi vesződségen kívül a vontatókkal.

A dunai út az alföldi magyar rónán egészen unalmassá válik; nincsenek már sem sziklái, sem vízesései, sem történelmi romjai; semmi egyéb, mint folyton-folyvást a fűzfa, nyárfa lepte partok mind a két oldalon.

Ezekről nem sok érdekest lehetett mondani Timéának.

A leány néha egész nap sem jött ki kabinjából, s szavát nem lehetett venni. Ott elült egyedül; s néha az ételt olyan érintetlenül hozták ki szobájából, mint ahogy bevitték hozzá.

Az esték is hosszúk kezdtek már lenni, s október vége felé a derült őszi idő átcsapott az esősbe; a leány egészen bezárkózott magányos szobájába, s Mihály nem tudott róla többet, mint azt, hogy éjszakánként a vékony deszka közfalon áthangzik nehéz sóhajtozása. De sírni nem hallotta soha.

Az a nagy csapás talán örökre megfagyasztotta szívét.

Vajon mekkora melegségnek kellene annak lenni, mely azt megolvadásra bírja?

Ejh, szegény barátom, minek neked arra gondolnod?

Mit álmodol ébren és behunyt szemmel erről a fehér arcról? Ha olyan szép nem volna is, de olyan gazdag; te pedig szegény ördög vagy. Mire való egy ilyen fickónak, mint te vagy, egy olyan gazdag úrleány arcával megtölteni minden gondolatját?

Ha mégis megfordítva volna, s te volnál olyan gazdag, mint ő, s ő volna szegény.

- Milyen gazdag lehet Timéa? - számítgatja a hajóbiztos, hogy saját magát kétségbe ejtse, s elszoktassa hiú ábrándozásáról.

Hagyott neki az atyja ezer arany készpénzt és a hajóterhet, ami megér mostani világban tízezer aranyat. Talán ékszerei is vannak, s így a leány váltópénzben értve a százezresek közé tartozik. Ezek már a gazdag eladó leányok sorába tartoznak magyar kisvárosban.

Itt azután egy talány jött Timár elé, melyet nem tudott megfejteni.

Ha Ali Csorbadzsi megmentett vagyona tizenegyezer arany volt, az súlyra nézve nem több hatvanhat fontnál: az arany tériméje minden érc között a legkisebb. Hatvanhat font aranyat el lehet dugni egy iszákba, azt egy ember a vállára vetve gyalog is elviheti. Mi szükség volt Ali Csorbadzsinak ezt búzára felváltani, aminek egy egész tölgyfa hajó kell, s amivel másfél hónapig kell utazni, amit szél, örvény, szikla, zátony fenyeget; vesztegzár, motozó őrség feltartóztat; holott ugyanezzel a kinccsel egy tarisznyába téve, hegyen, folyón keresztül két hét alatt bízvást Magyarországba lehetett volna jutni?

Ennek a kérdésnek nem bírt a kulcsára akadni.

Azután ezzel még egy másik talány is függött össze.

Ha Ali Csorbadzsi kincse (s már akár igaz keresménye az, akár nem) mindössze tizenegy-tizenkétezer aranyat tesz, ugyan mit csap abból ilyen nagy hajtóvadászatot a török kormány? Hogy nem röstell azért egy huszonnégy evezős ágyúnaszádot a Dunán végigfuttatni, kémeket, futárokat nyargaltatni a nyomába? Hiszen ami egy szegény hajóbiztosra nézve nagy pénz, az a fényes padisának csak alamizsna; ha azt a tízezer arany értéket mindjárt elkobozták volna is, amíg az a feladók, lefoglalók s mindenféle hivatalos zsebmetszők kezén keresztül visszakerül, nem marad abból a szultánnak egy pipa dohányra való.

Hogyan nem röstelltek ilyen kevés prédáért olyan nagy gépezetet mozgásba hozni?

Vagy talán Timéa lett volna a fő cél? Timárban volt annyi hajlam a regényességre, hogy ezt a nézetet elfogadja; bár a hajóbiztos kétszerkettője mindig kimutatta a számtani lehetetlenséget.

Egy este elverte a szél a felhőket, s amint Timár kabinja ablakából kitekintett, meglátta a nyugati láthatáron az újholdat.

A „vörös holdat”.

Az izzó fénysarló a Duna tükrét érte.

Timárnak úgy tetszék, mintha az a hold valóban emberi arc volna, mint ahogy a naptárakban festik, s ferde szájával valamit beszélne hozzá.

Csakhogy a hold beszédét még mindig nem lehet érteni; az idegen nyelv.

A holdkórosak már értik, mert utána mennek, csakhogy mikor fölébrednek, ők is elfelejtik, hogy mit beszéltek vele.

Timár mintha válaszokat kapna kérdéseire. Melyikre? Valamennyire. A szívdobogására-e vagy a kiszámítására? Mindenikre.

Csakhogy nem lehet még a feleleteket kibetűzni.

A vörös félhold lassankint alámerült a Duna tükrébe, egész a hajó orráig elküldve a hullámban tükröző visszfényét, mintha mondaná: mégsem értesz?

Lassan a végső fénycsúcsát is lehúzta a víz alá, mintha mondaná: holnap visszajövök, akkor majd megértesz.

A kormányos azon a véleményen volt, hogy fel kell használni a naplement utáni derült időt, s előrehaladni, míg beesteledik. Hiszen Komáromhoz közel jártak már, Almáson túl. Ezen a tájon olyan ismerős volt már előtte a Duna, hogy bekötött szemmel is elkormányozhatta volna a hajót. Egész a „győri Duna”-ágig nincs már semmi félelmes tárgy az útban.

De van!

Füzitőn alul egy gyenge kis roppanás hangzott a víz alatt; de erre a roppanásra rémülten ordíta a kormányos a vontatóknak: „megállj!”

Timár is elhalaványodott, és megmeredve állt egy percig. A rémület először tükröződött az útban arcvonásain.

- Tőkére mentünk! - kiálta a kormányosnak.

A nagy erős ember, a kormányos, eszét veszítve hagyta ott a kormányt, s sírva, mint egy gyermek, futott végig a hajófödözeten a kabin felé.

- Tőkére mentünk!

Igenis, az történt. A Duna, mikor megárad, elszaggatja a partjait, s az onnan letépett nagy fákat behömpölygeti a medrébe; azokat a gyökereikhez tapadt földtömegek a víz alá húzzák, s a felfelé vontatott terhes hajó nekimegy a tuskónak, s kilyukasztja a fenekét.

A szikláktól, a zátonyoktól megőrizheti hajóját a kormányos; de a víz alatt ólálkodó tőkétől se tudomány, se tapasztalat, se ügyesség meg nem oltalmaz: a legtöbb dunai hajó az ilyen lappangó fatuskók miatt vész el.

- Végünk van! - ordítá kormányos, hajóslegény egyszerre valamennyi; s mindannyi elhagyta a helyét, s futott batyuját, ládáját a dereglyébe menteni.

A hajó keresztbe fordult ár ellenében, s elkezdett az elejénél lefelé süllyedni.

Mentésre gondolni sem lehetett. Az tiszta képtelenség. A hajó zsákokkal van tele, mire azokat odáig felszednék, ahol a fenéken a lék támadt, hogy azt betömjék, akkorra rég elsüllyedt az egész.

Timár felszakítá Timéa kabinjának ajtaját.

- Kisasszony! vegye fel gyorsan öltönyét, nyalábolja fel azt a ládikót ott az asztalon; hajónk elsüllyed. Menekülni kell.

Azzal a megrettent leányra ő maga felsegíté meleg kaftánját, s utasítá, hogy szálljon le a dereglyébe, majd a kormányos segélyére leend.

Ő maga futott saját kabinjába, a hajóokmányokat s hajópénztárt tartalmazó ládát megmenteni.

Hanem Fabula János ugyan nem volt segélyére Timéának. Inkább nagyon dühös lett, mikor a leányt meglátta.

- Mondtam, hogy ez a fehér képű, összenőtt szemöldökű boszorkány hoz ránk minden veszedelmet. Ezt kellett volna legelébb is a vízbe dobni.

Timéa nem értette a kormányos szavait, de annak vérben forgó szemeitől úgy megrettent, hogy inkább visszament a kabinba, s ott felfeküdt az ágyára, és nézte, hogy jön be a víz a kabin ajtaján, hogy emelkedik lassankint ágya széléig, s aztán arra gondolt, hogy ha most őt a víz innen elviszi, addig viszi majd lefelé, míg oda eljut, ahol az atyja fekszik a Duna fenekén, s akkor aztán megint együtt lesznek.

Timár maga is térdig gázolta már a vizet, mire kabinjából minden szükséges tárgyat egy ládába összeszedett, s aztán azt vállára kapva, a dereglyéhez sietett.

- Hát Timéa hol van? - kiálta, midőn a leány távollétét észrevette.

- Tudja a pokol! - hörgé a kormányos. - Bár a világon se lett volna!

Timár visszarohant Timéa kabinjához az övig érő vízben, s felnyalábolta őt mindenestől az ölébe.

- Hozza ön a ládikót?

- Igen! - rebegé a leány.

Azzal nem kérdezett tőle többet, hanem rohant vele ki a födözetre, onnan ölébe vitte le a dereglyébe, s a középpadra leülteté.

A Szent Borbála végzete iszonyú gyorsan tölt be.

A hajó orrával lefelé elmerült, s nehány perc múlva csak a födélzete meg az árbocfa a lelankadt vontatókötéllel látszott ki a vízből.

- Induljunk! - parancsolá Timár az evezőknek, s a dereglye elkezdett a part felé haladni.

- Hol van önnek a ládikója? - kérdé Timár a leánytól, mikor már jót haladtak.

- Itt van! - mutatá Timéa a magával hozott dobozt.

- Szerencsétlen! Hisz ez a török dulcsászás doboz, nem a ládikó.

Timéa bizony azt a csemegés dobozt menté meg, amit új testvérének, annak a másik leánynak hozott ajándékba, s ott hagyta helyette a ládikót, melyben minden vagyona volt. Az ott maradt az elmerült kabinban.

- Vissza a hajóhoz! - kiálta Timár a kormányosra.

- Csak nem bolondult meg valaki, hogy a víz alá menjen valamit keresni? - morgá Fabula János.

- Fordíts! ne szólj! én parancsolok!

A dereglye visszatért az elsüllyedt hajóhoz.

Timár nem biztatgatott senkit, kiugrott maga a hajófödélzetre, s annak hágcsóin lement a víz alá merült kajütba.

Timéa nagy, sötét szemeit utána mereszté, amint a hullám alatt eltűnt, mintha mondaná:

- Hát már te is a víz alá mégy előlem?

Timár elérte a víz alatt a hajópárkányt, de nagyon vigyáznia kellett, mert a hajó féloldalt volt dűlve s arrafelé hajolva, amerre Timéa kabinja nyílt; kapaszkodnia kellett a födélzet deszkáiba, hogy le ne csússzék a sima párkányzatról.

Megtalálta a kabin ajtaját; jó szerencse, hogy nem csukta be azt a hullám, mert kinyitásával sok idő veszett volna.

Benn sötét volt. A víztömeg a padlásig állt. Tapogatózva közelített az asztalhoz. Ott nem lelte a ládikát. Talán az ágyon felejtette azt a leány? Az ágy fel volt már emelve a víz által a padlásig. Azt le kellett húznia. A ládikó nem volt benne. Talán a hajó félredűlésével lecsúszott? Kezei nem találták sehol. Végre megtalálták a lábai. Belebotlott. Csakugyan a földre esett az le. Azt nyalábra fogta, s igyekezett az ellenkező oldalon a hajópárkányra kerülni, ahol nem kellett megkapaszkodnia.

Timéa egy örökkévalóságnak hitte azt a percet, melyet Timár a víz alatt töltött. Egy egész percig volt ott. Ő is visszatartá lélegzetét azalatt, mintha meg akarná tudni, meddig állhatni ki lélegzetvétel nélkül.

Akkor aztán nagyot sóhajtott, mikor Mihály fejét ismét kiemelkedni látta a vízből.

És arca elmosolyodott, mikor Timár odanyújtá neki a megmentett szekrénykét. Nem a szekrénykeért.

- No biztos úr - kiálta a kormányos, mikor Timárt felsegíté a dereglyébe -, ön már háromszor ázott el ezekért az összenőtt szemöldökökért! Háromszor!

Timéa azt kérdé Mihálytól halkan: mit jelent görögül az a szó, „háromszor”?

Mihály megmondta neki görögül.

És akkor Timéa ránézett hosszan, és ismétlé halkan e szót:

„háromszor”.

A dereglye haladt a part felé, Almásnak tartva. Az esti fénytől acélszínű folyam tükrén egy hosszú fekete vonal látszott; egy jajszó felkiáltójele vagy egy élethossziglan való gondolatjel - az elsüllyedt Szent Borbála tetőgerince...


==TIMÉA==

==A FOGADOTT APA==

Este hat óra tájon hagyták el a Szent Borbála hajósai az elsüllyedt járművet, s már fél nyolcra Timár Komáromban volt Timéával. Az almási gyorsparaszt jól ismerte a Brazovics-házat, s kegyetlen ostorpattogással vágtatott végig a Rác utcán csengős négy lovával a piacig, nagy borravaló levén neki ígérve a sietségért.

Mihály leemelte a leányt a parasztszekérből, s mondá neki, hogy itthon vannak.

Azzal a pénzes szekrénykét köpenye alá véve, felvezeté a leányt a lépcsőkön.

Brazovics Athanáznak emeletes háza volt; ami nagy ritkaság Komáromban, hol a múlt századbeli pusztító földrengés emléke miatt csak földszinti házakat építenek.

A földszintet egy nagy kávéház foglalta el; ott volt a gyűldéje a helybeli kereskedőknek, az emeletet egészen a kereskedő családja lakta; két külön bejárat volt a lépcsőről, s egy harmadik a konyha felől.

Brazovics Athanáz ez órában nem szokott otthon lenni, amit Timár jól tudott; azért Timéát egyenesen a jobb oldali ajtón vezette be, melyből az úrhölgyek termeibe lehetett jutni.

Ezekben a szobákban mindenütt divatos pompa uralgott, s az előszobában inas ácsorgott. Azt felkérte Timár, hogy híja fel a nagyurat a kávéházból.

Tudni való, hogy ez a szó: „nagyúr” címezésre használtatik Komáromban, valamint hogy Sztambulban is, csakhogy amíg az utóbbi helyen kizárólag a szultánt részeltetik abban, addig nálunk és a mi időnkben ez a kereskedők s mindazon honoratiorok címzete szokott lenni, akiket a „tekintetes” cím meg nem illet.

Timár addig bevezette a leányt a hölgyekhez.

Ő maga ugyan nem volt valami nagyon szalonképes öltözetben, ha elgondoljuk, hogy milyen vízen-sáron gázolt keresztül, hanem ő a házhoz tartozó személy volt, akit minden időben és alakban el szoktak fogadni, s nem tekintik másnak, mint fizetett emberüknek. Ennél nem járják az etikett-szabályok.

A bejelentést pótolja az a jó szokása a háziasszonyságnak, hogy amint a külső ajtót nyílni hallja, a belső szoba ajtaján rögtön kidugja a fejét, megnézni, hogy ki jött.

Zófia asszony ehhez hozzászokott szobaleány korában. (Bocsánat! ez bizony kiszaladt a tollunkból!) No igenis. Őt alacsony sorsból emelte föl magához Athanáz úr: hajlamházasság volt. Nem kell azért senkit megszólni.

Nem is emberszólásképpen, csak jellemzés végett hozzuk fel, hogy Zófia asszony még úrnő korában sem bírt korábbi modorairól leszokni. A ruhája mindig úgy állt rajta, mintha az asszonyától ajándékba kapottat viselne, a hajából elöl is, hátul is lógott ki egy elszabadult tincs, a legdíszesebb ruha mellett is kellett rajta valami gyűrődöttnek lenni; s ha egyébbel nem, legalább egy pár rossz papuccsal kellett neki hajlamait kielégítve látni. Kíváncsiság és pletykálkodás volt társalgásának alapja, keverve olyan rosszul alkalmazott idegen szavakkal, hogy mikor azokat nagy társaságban közrebocsátá, a vendégek majd lefordultak székeikről (már akik ti. ültek) a nevetésvágytól. S amellett az a jó szokása volt, hogy nem tudott halkan beszélni; amit mondott, az nem is kiabálás, de folytonos sikoltás volt, mintha késekkel hasogatnák, s segítségért kiáltana.

- Jaj, maga az, Mihály? - sikolta az úrnő, pedig még csak a feje volt kinn az ajtón. - Hát azt a szép kisasszonyt hol vette? Hát az a hóna alatt micsoda szekrény? No, jöjjön be a szobába. Nézd, csak nézd, te Athalie, miket hozott a Timár!

Mihály előrebocsátá Timéát, és ő is belépett utána, illedelmesen jó estét kívánva a bennlevőknek.

Timéa az első találkozás félénk remegésével tekinte körül.

A háziasszonyon kívül volt a szobában még egy leány és egy férfi.

A leány kifejlett idomú, büszke szépség, kinek karcsúságát még előbbre segíti a vállfűző; magas cipősark és hajdísz emelik termetét, kezein félkesztyűket visel, s körmei hosszúra és hegyesre vannak eresztve. Arca a rendbe szedett báj, piros, felvetett élveteg ajkak, rózsás arcszín, szívesen mutogatott fehér fogsorok, mosolygó gödröcskék az állon és orcákon, hajlott, finom orr, fekete szemöldök és villogó szemek, amiknek ragyogását még emeli az, hogy erősen kiülnek, mintegy támadólag. A szép alak oly büszkén tudja magát tartani hátravetett fejével s dacoló keblével.

Ez Athalie kisasszony.

A férfi pedig egy fiatal katonatiszt, a harmincas évek elején, vidám, nyílt arccal, tüzes fekete szemekkel; akkori katonai szabályzat szerint egész arca simára borotválva, egy kis félhold alakú pofaszakáll kivételével. A hadfi violaszín frakkot visel, rózsaszín bársonygallérral és karhajtókával. Ez a geniecorps egyenruhája.

Ezt is ismeri Timár. Kacsuka úr, főhadnagy a fortificatiónál és élelmezési közeg is egyúttal. Kissé szokatlan hybridum, de úgy van.

A főhadnagy azzal a kellemes mulatsággal foglalkozik, hogy az előtte ülő szép kisasszonyt arcképezi pasztellrajzban. Már egy arcképét elkészítette reggeli világításban, most lámpafénynél kísérli meg újra.

Timéa belépte megzavarja a művészi foglalkozást.

A karcsú, nyúlánk gyermek arca és alakja valami lélekjelenésszerű e pillanatban. Mintha valami szellem, valami jóslat, valami álomlátás lépett volna elő a sötétből.

Amint Kacsuka úr hátratekinte rá a rajztáblája mellől, a sárkányvér-pasztellal olyat húzott az arckép homlokán keresztül, hogy lesz dolga a lágy kenyérnek, míg azt onnan ki tudja venni. S aztán ő is önkénytelenül felállt Timéa előtt.

Mindenki felállt a leány láttára, még Athalie is.

De hát ki ez?

Timár görögül súgott Timéa fülébe, mire a leány Zófia asszonynak készséggel csókolt kezet, s amiért azután Zófia asszony összevissza csókolá az arcát.

Azután ismét mondott neki valamit Timár, mire a leány félénk engedelmeskedéssel közelített Athalie felé, és figyelmesen tekinte fel annak arcára. Vajon megcsókolja-e azt? Vajon nyakába boruljon-e ennek az új testvérnek? Athalie még magasabbra látszott emelni fejét; Timéa aztán lehajolt kezéhez, és megcsókolá azt. Az ellenszenves szarvasbőrt a kezén. Athalie engedé azt, szemei egyet villámlottak Timéa arcára, másikat a katonatisztre, s ajkait még jobban kipittyeszté. Kacsuka úr egészen el volt veszve Timéa bámulatában.

Hanem Timéa arca sem a bámulattól, sem a villámoktól nem lett melegebb. Fehér maradt az, mintha lélek volna.

Timár volt pedig legjobban megakadva. Hogyan mutassa most be ezen leányt, s hogy mondja el, miként jutott hozzá, ez előtt a katonatiszt előtt?

Segített rajta Brazovics úr.

Nagy robajjal törte magát be a szobába.

Mert éppen akkor olvasta odalenn a kávéházban, fennhangon, valamennyi törzsvendég bámulatára az „Allgemeine Zeitung”-ból azt a hírt, miszerint a megszökött Ali Csorbadzsi basa és khazniár, leányával együtt a Szent Borbála című gabonahajóra menekülve kijátszotta a török üldözők figyelmét, s bemenekült Magyarországba.

A Szent Borbála az ő hajója! Ali Csorbadzsi az ő régi jó ismerőse; sőt női ágon rokona. Ez nevezetes esemény a világban!

El lehet gondolni, hogy rúgta ki maga alul a széket Athanáz úr, mikor az inas azzal a jelentéssel jött le hozzá, hogy éppen most érkezett meg Timár úr egy szép kisasszonnyal meg egy rézládával.

- Csakugyan igaz! - rikkantott fel Athanáz úr, s azzal rohant haza, egypár útban eső kártyázót feldöntve székestül.

Brazovics úr kövér, túlhízott ember volt, potroha mindig előtte járt fél lépéssel; arca, mikor halavány volt, akkor rézvörös volt, és mikor piros volt, akkor kék volt; borotvált szakálla estefelé már borostát vert rajta, bozontos bajusza pedig nyirkos volt dohánytól, burnóttól és változatos spirituosumoktól, szemöldei kiálló sövényt képeztek mindig véres kiülő szemei fölött. (Borzasztó gondolat, hogy szép Athalie-nak a szemei is éppen ilyenek lesznek, ha megvénül!)

Ha aztán Brazovics urat beszélni hallotta az ember, akkor tökéletesen megértette, hogy miért sikoltoz oly hangosan Zófia asszony. Ez sem tudott másként beszélni, mint kiabálva. Csakhogy az ő hangja mély volt, mint a víziló szava. Természetes, hogy Zófia asszonynak, ha e hang mellett a saját magáét érvényesíteni akarta, a sikoltozásig fel kellett azt fokoznia. Úgy volt ez a két ember egymással, mintha fogadást tettek volna, hogy melyik bírja elébb a másikat gégecsősorvadásba belekiabálni vagy a gutával megüttetni? A harc kimenetele kétes. Hanem Brazovics úr fülei szüntelen be vannak dugva gyapottal. Zófia asszony nyaka pedig mindig körül van csavarva vászonkendővel.

Brazovics úr sietségtől lihegve tört be az asszonyok szobájába, s dörgő ordítását messziről küldé előre.

- Itt van Mihály a kisasszonnyal? Hol van a kisasszony? Hol van Mihály?

Mihály eléje sietett, hogy feltartóztassa az ajtóban. Talán magát Brazovics urat el is foghatta volna; de azt a hast, mely előtte megy, azt lehetetlen feltartóztatni, ha az egyszer megindult valahová.

Mihály aztán a szemével intett neki, hogy itt mások is vannak.

- Ah, nem tesz semmit! - mondta Brazovics úr. - Az előtt beszélhetsz. Mind egy família vagyunk. A főhadnagy úr is a családunkhoz tartozik. Haha! No ne haragudj, Athalie. Hisz tudja már az egész világ. Beszélhetsz, Mihály! Benne van már az újságban.

- Mi van benne? - kiálta ingerülten Athalie.

- No, nem te vagy benne; hanem az, hogy Ali Csorbadzsi basa barátom, testi-lelki atyámfia, a khazniár az én hajómon, a Szent Borbálán menekült Magyarországra leányával, kincseivel! Ugye, ez a leánya? Ez a gyönyörű teremtés!

Azzal Brazovics úr hirtelen átnyalábolta Timéát, két csókot nyomott fehér orcáira: hangos, bűzös és nyirkos csókot, amin a leány nagyon elcsodálkozott.

- Derék gyerek vagy, Mihály, hogy el tudtad hozni baj nélkül! Adtatok-e már neki egy pohár bort? Zófia, szaladj egy pohár borért!

Zófia asszony nem hallotta ezt a parancsot, Brazovics úr pedig leveté magát egy karszékbe, s odavonta térdei közé Timéát, mindig zsíros tenyereivel nyájasan simogatva ennek haját.

- Hát az én kedves barátom, a derék khazniár basa, hol van?

- Az meghalt útközben - felelt halkan Timár.

- Mi? Ez már baj! - szólt Brazovics úr, s igyekezett gömbölyű arcát ötszegletűre húzni, s hirtelen levette a kezét a gyermek fejéről. - De csak nem történt valami egyéb baja is?

Furcsa kérdés!

Hanem Timár elértette azt.

- Vagyonát rám bízta, hogy adjam át önnek leányával együtt; legyen fogadott apja leányának, s gondnoka vagyonának.

E szóra ismét elérzékenyült Brazovics úr, mindkét kezével megfogta Timéa fejét, és kebléhez szorítá.

- Mintha saját gyermekem lenne! Tulajdon édes leányomnak fogom tekinteni.

S azzal cupp, cupp! megint agyba-főbe csókolta az ártatlan áldozatot.

- S mi van abban a szekrényben?

- A rám bízott készpénz, amit át kell adnom.

- Ah! Mihály, ez nagyon jól van. Mennyi van benne?

- Ezer arany.

- Micsoda? - kiálta Brazovics úr, s eltolta térdei közül Timéát - csak ezer arany? Mihály, te elloptad a többit!

Timár arcán valami vonaglott végig.

- Itt van a meghalt saját kezűleg írt végintézkedése. Maga megírja, hogy ezer arany készpénzt ad át, a többi vagyona a hajóteherben volt, s ez tízezer mérő tiszta búza.

- Ah! Az már más! Tízezer mérő tiszta búza tizenkét forint harminc krajcárjával: százhuszonötezer forint. Gyere ide, kisleányom, ülj a térdemre szépen, elfáradtál, ugye? Parancsolt nekem valamit az én kedves, felejthetetlen jó barátom?

- Azt bízta rám, hogy mondjam meg önnek, hogy a zsákok kiürítésénél személyesen legyen jelen, hogy el ne cseréljék a gabonát, mert ő tiszta búzát hozott.

- Óh, ott leszek, személyesen; magam! Hogyne lennék! S hol van a hajó a búzával?

- Almás alatt, a Duna fenekén.

- Micsoda? Mit beszélsz te? Mihály! Te?

- A hajó tőkére ment, és elsüllyedt.

Most már eltaszítá Timéát magától Brazovics úr, s dühösen ugrott fel a székről.

- Az én szép hajóm elsüllyedt a tízezer mérő tiszta búzával! Óh! ti akasztófáravalók, óh! ti gazemberek! Részegek voltatok bizonyosan mind! Elcsaplak benneteket mind! A kormányost vasra veretem! Benn fogom a bérit valamennyinek. Teneked pedig elkobzom a tízezer forint biztosítékodat; nem kapod meg, ha nem perelsz!

Timár nyugodtan felelt neki:

- Önnek a hajója ugyan csak hatezer forintot ért, s teljes értékeig biztosítva volt a trieszti biztosító társulatnál. Ön nem károsult.

- Az nem a kutyák gondja! Azért én mégis kárpótlást követelek rajtad a lucrum cessans miatt! Tudod, mi az a lucrum cessans? No ha tudod, hát majd megérted, hogy a tízezer forint biztosítékod egy krajcárig felmegy rá.

- No, ez hát az én bajom! - szólt Timár nyugodtan. - Erről majd máskor beszéljünk. Ráérünk vele. De az meg sietős dolog, hogy mi történjék az elsüllyedt hajóteherrel, mert az mentül tovább a víz alatt marad, annál inkább semmivé lesz.

- Hát bánom is én, akármi lesz belőle!

- Tehát nem akarja ön átvenni? Nem akar ön személyesen jelen lenni a kiürítésénél?

- Akar az ördög! Kell a frányának! Mit csináljak én tízezer mérő nedves búzával? Csak nem állhatok be keményítőt csinálni tízezer mérő búzából, vagy csíramálét köleszteni belőle! Add az ördögnek, akinek kell.

- Annak bajosan kell; hanem a búzát mindenesetre el kell árverezni; a közeli molnárok, gyárosok, hizlalók s a parasztok vetőmagnak valami áron csak megveszik, a hajót úgyis ki kell üríttetni. S legalább valami pénz hajlik belőle vissza.

- Pénz! (Ez a szó mégiscsak áthatott a gyapotdugaszon a kalmár fülébe.) Jól van. Én adok neked meghatalmazást holnap reggel, hogy árvereztesd el az egészet egy csomóban.

- Még ma kell; holnapig is romlik az áru.

- Én este az apád lelkének sem írok.

- Itt van nálam a kész meghatalmazás; gondoskodtam előre; csak alá kell írni. Van nálam tinta is, toll is.

Ennél a szónál már Zófia asszony is közbesikoltott:

- Itt az én szobámat be nem tintázzátok! Itt szőnyeg van a padlón! Eredj a magad szobájába, ha írni akarsz! Az én szobámban ne veszekedjél a cselédeiddel. Én itt cselédveszekedést nem tűrök. Ez az én szobám.

- De ez az én házam! - ordíta rá a nagyúr. - „De az én szobám!” - „Itt én vagyok az úr!” - „De én vagyok az asszony!”

Az ordításnak és sikoltozásnak az a haszna lett Timárra nézve, hogy Brazovics úr, most dühében, csak azért, hogy megmutassa, mennyire ő az úr a háznál, fogta a kalamust, s aláírta az árverezési meghatalmazást.

Hanem akkor aztán, mikor ezt megkapta Timár, mind a ketten nekiestek, s egyik mély, másik magas hangon annyi szitkot-mocskot vertek árva fejéhez, hogy akár újra visszamehetett a Dunába megmosdani.

Zófia asszony ugyan csak közvetve szidta Timárt, mintha a férjére perelne, hogyan tud meghatalmazást adni egy ilyen piszkos, rongyos embernek? egy ilyen részegesnek, korhelynek, koldusnak? Miért nem küldi a másik vagy harmadik biztosát? Hisz ez elszökik majd a behajtott pénzzel, beissza, elkártyázza, hogy tudja rábízni?

Timár pedig éppen olyan nyugodt arccal állt ott e zivatar közepett, mint mikor a Vaskapunál dacolt a sikoltozó széllel s a bömbölő hullámmal.

Egyszer aztán megszólalt ő is:

- Akarja-e az úr átvenni a készpénzt, ami az árva leányt illeti, avagy átadjam a városi gyámhivatalnak? (Ettől megijedt Brazovics úr.) No ha akarja, hát jöjjön velem a hivatalszobájába, végezzünk ott; - mert én sem szeretem a'' cselédveszekedést.''

E százhatvan fontos gorombaságra egyszerre elnémult az úr is, meg az asszonyság is. Az ilyen nagyon lármázó embereknél rendesen teljes sikerrel működő gyógyhatású szer az, ha valami nagyon nagy gorombaságot adnak be nekik. Egyszerre elcsendesült mind a kettő. Brazovics fogott egy gyertyatartót, s azt mondá Timárnak: „No jól van, hozd utánam azt a pénzt.” Zófia asszony pedig úgy akart tenni, mint akit nagyon jó kedvében találtak, s azt mondá Timárnak: „No hát, Mihály, nem iszik elébb egy pohár bort?”

Timéa ámolyogva nézte ezen jelenetet, melynek társalgási nyelvét nem értette; a hozzá való taglejtéseket és arckifejezéseket aztán meg éppen nem volt képes magának megmagyarázni.

Hogy öleli, csókolja egy percben fogadott apja őt, az árvát? s hogy taszítja el a másik percben? hogy vonja megint az ölébe? hogy löki félre ismét? Hogy ordítanak ketten együtt arra az emberre, kit ő vészben, viharban éppen ily nyugodtan látott állni, s aki aztán csak egyet szól: azt is harag nélkül, csendesen, s a két dühös ember egyszerre megszelídül és elhallgat, nem bántja őt, mint nem bántották az örvények, a sziklák s a fegyveres katona urak.

És ő mindabból, amit beszélnek, nem ért semmit. És mármost az az ember, aki hónapok óta oly hű kísérője volt, aki „háromszor” megjárta érte a víz mélyét, akivel egyedül tudott saját nyelvén beszélni, végképp el fog távozni, és ő bizonyosan a szavát sem hallja többé.

De még egyszer meghallotta.

Timár, mielőtt az ajtó küszöbét átlépte volna, visszafordult Timéához, s megszólítá görögül:

- Timéa kisasszony. Ez még az ön hozománya.

S azzal köpenye zsebéből elővonta a dulcsászás dobozkát.

Timéa odafutott hozzá, s átvevé a dobozt; s aztán odasietett Athalie-hoz, kedves mosolygással nyújtva neki az ajándékot, mit számára messze földről hozott.

Athalie felnyitá a dobozt, s azt mondá rá:

- Fi donc! hisz ennek rózsavízszaga van; éppen olyan szagú, mint mikor a szolgálók vasárnap templomba menetelkor a zsebkendőiket megrózsavizezik.

A szavakat nem értette Timéa; hanem az ajkpittyesztést, az orrfintorítást, azt megértette - s aztán nagyon elszomorodott. Zófia asszonyt próbálta megkínálni a török csemegével. Az meg azt mondá neki, hogy rosszak a fogai, nem eheti az édességet. Ekkor aztán egészen elszomorodva fordult a főhadnagyhoz a csemegével. Ah! az pompásnak találta ezt, s három kockát három falatra lenyelt belőle; amiért aztán Timéa olyan háladatosan mosolygott a szemébe.

Timár pedig ott állt az ajtóban, s nézte, hogy Timéa hogy mosolyog.

Egyszer aztán Timéának eszébe jutott, hogy Timárt is meg kellene kínálnia török édeskéjével. De már akkor Timár nem állt többé az ajtóban.

Azután nemsokára a főhadnagy is búcsút vett, és eltávozott.

Ügyes, udvarias ember lévén, Timéa előtt is maghajtá magát, ami annak nagyon jólesett.

Nemsokára visszajött Brazovics úr, s négyen voltak a szobában.

Brazovics úr Zófia asszonnyal valami görögforma nyelven kezdett el feleselni. Értett abból Timéa néha egy-egy szót; de az egész még idegenebb volt rá nézve, mint azok a nyelvek, amiknek egy szavához sem hajazott.

Arról beszéltek egymás közt, hogy mármost mit csináljanak ezzel a nyakukra hozott leánnyal. Az egész öröksége tesz tizenkétezer forintot aranyban, meg ha valamit még a nedves hajóáruért be lehet kapni. Ez nem elég arra, hogy valakit olyan kisasszonynak neveljenek, mint Athalie. Zófia asszony azt véleményezte, hogy egészen cseléd módjára kell szoktatni; szokjék a konyhához, a söpréshez, a mosáshoz, vasaláshoz: annak veszi hasznát. Úgysem veheti el más olyan kevés pénz mellett, mint valami „schreiber”, egy hajóbiztos; arra nézve pedig sokkal jobb, ha a felesége szolgálónak volt szoktatva, mint kisasszonynak. De Brazovics úr ebbe nem egyezett, mert mit mondana a világ? Utoljára megegyeztek abban a középútban, hogy Timéa nem fog ugyan a közönséges cselédek sorába számíttatni, hanem megáll a fogadott leány ranglépcsőjén. Az asztalnál a családdal fog együtt enni, de a felszolgálásnál segíteni fog. Nem állítják oda a mosóteknő mellé, de a saját ruháit meg Athalie finom fehér hímzéseit ő fogja gondozni. Varrni fog, ami a háznál szükséges, hanem az úri szobákban, nem a szobaleányéban. Athalie-nak segít a toalettjénél; hisz azt még mulatságból is megteheti. És nem fog a cselédszobában hálni, hanem Athalieval egy szobában. Úgyis szüksége van Athalie-nak valakire, akivel bizalmasabban rendelkezhessék. Ezért aztán azokat az öltönyöket, amiket nem akar már Athalie viselni, Timéa fogja megkapni.

Tizenkétezer forintos leány bizony adjon hálákat az egeknek, ha ilyen jó sorba juthatott.

S Timéa meg volt elégedve sorsával.

Mint magára hagyott gyermek, azon nagy, előtte érthetetlen katasztrófa után, mely őt ez idegen földre vetette, úgy ragaszkodott mindenkihez, akinek közelébe jutott. Gyanútlan volt és szolgálatkész. A török leányok sorsa ez.

Nagyon meg volt elégedve azzal, hogy vacsoránál Athalie mellé lehetett ülnie, s nem volt szükség őt szólítani: magától is felkelt, hogy tányért váltson, evőeszközt tisztogasson; s tette azt jó kedvvel, nyájas figyelemmel. Tartózkodott tőle fogadott családját valahogy megbántani azzal, hogy szomorú arcot mutasson, pedig oka lehetett volna rá elég. S különösen igyekezett Athalie-nak kedvében járni. Minden pillantásával elárulta azt az őszinte bámulatot, amivel egy gyermekleány egy kifejlett női szépség iránt viseltetni szokott. Hogy ott feledte tekintetét Athalie rózsás arcán, ragyogó szemein!

Ezek a gyermekleányok azt képzelik, hogy aki olyan nagyon szép, az aztán nagyon jó is.

Szavait még nem értheté, mert Athalie nem beszélt semmiféle görögöt; hanem igyekezett intéséből, szemjárásából ellesni, hogy mire van szüksége.

A vacsora után, melynél Timéa alig evett egyebet, mint kenyeret és gyümölcsöt, a zsíros ételekhez nem volt szokva, átmentek a szalonba, ott Athalie leült zongorázni. Timéa odakuporodott mellé a lábzsámolyra, s oly áhítattal bámult fel annak sebesen mozgó ujjaira.

Azután megmutatá neki Athalie az arcképet, melyet a főhadnagy festett. Timéa összecsapta kezeit, úgy bámult rajta.

- Te még sohasem láttál ilyet?

Brazovics úr felelt rá:

- Már hogy látott volna? Törököknek vallásuk tiltja valakinek az arcát lefesteni. Hisz éppen amiatt lázadtak fel most, mert a szultán lefestette magát, s arcképét felakasztatta a dívánban. Szegény Ali Csorbadzsi is azért keveredett a lázadásba; azért kellett neki megszökni. Hej, de nagy bolond voltál, szegény Ali Csorbadzsi!

Timéa apja nevét hallva, háladatosan csókolá meg Brazovics úr kezét. Azt hitte, valami jámbor búcsúszót mondott a megholt után.

Athalie aztán aludni ment, Timéa vitte előtte a gyertyát.

Athalie leült pipereasztala elé, s tükrébe nézve egy nagyot sóhajtott, és arca elkomorult, fáradtan, hanyagul dűlt végig karszékében. Timéa úgy szerette volna tudni, hogy miért lehet ez a szép arc szomorú.

Kivette Athalie fésűjét a hajából, s hajfonadékait ügyes kezekkel szétbontá, s aztán a szétbontott sűrű gesztenyeszín hajat egész gyönyörűséggel fonta újra éjszakára hármas fonadékba. Kikapcsolá füleiből a függőket, s közben saját arca oly közel jutott Athalie arcához, hogy annak meg kellett látnia a tükörből ezt a két ellentétes képet. Az egyik oly ragyogó, oly rózsás, oly hódító; a másik oly halavány, oly szelíd. És mégis Athalie bosszúsan ugrott fel székéből, s lábával félretaszítá tükrét. „Menjünk feküdni!” - Ez a fehér arc árnyékot vetett az övére. Timéa szépen felszedte Athalie leszórt öltönydarabjait, és ösztönszerű csínnal rendbe rakta.

Azután letérdelt eléje, hogy lehúzza a harisnyáit.

Athalie engedte azt tenni.

És mikor Timéa a finom selyemharisnyát lefordította, s a szobrász remekének illő hófehér lábat ölében tartá, odahajolt hozzá az arcával, és megcsókolta ezt a szép lábat.

...És Athalie engedte azt tenni.


==A JÓ TANÁCS==

Kacsuka főhadnagy a kávéházon ment keresztül, s ott találta Timárt, amint egy csésze feketekávét szürcsölt.

- Át vagyok ázva, fázva, s még ma nagy utat kell tennem! - monda Timár, kezet szorítva a tiszttel, ki szívélyesen sietett oda hozzá.

- Hát jer el hozzám egy pohár puncsra.

- Köszönöm, nem érek rá, mert rögtön sietnem kell a biztosító társasághoz, hogy küldjenek segítséget a hajóterhet kihordatnom; mert annál nagyobb az ő káruk, mentől tovább van víz alatt a hajó. Onnan el kell szaladnom a főbíróhoz, hogy korán reggel küldjön ki valakit Almásra az árverés megtételére, azután szaladhatok a disznókereskedőkhöz meg a szekeresgazdákhoz, hogy jöjjenek el árverezni, s még az éjjel gyorsparaszttal vágtatok Tatára a keményítőgyároshoz; az legtöbb hasznát veheti az ázott búzának; hogy legalább ennek a szegény leánynak a vagyonából valami töredéket megmenthessek. Neked pedig egy levelet kell átadnom, amit Orsován adtak a kezembe.

Kacsuka úr átolvasta a levelet, s aztán azt mondá Timárnak:

- Jól van, pajtás! Hát csak járd el a városban, ami dolgod van; hanem azért eljöhetsz hozzám egy félórára, ha itt elvégeztél mindent; itt lakom az „Anglia” mellett; egy nagy kétfejű sas van kifestve a kapumra. Amíg a gyorsparaszt etet, addig iszunk egy pohár puncsot, s beszélünk valami okos dologról; de okvetlen eljöjj!

Timár megígérte, hogy elmegy hozzá, s aztán sietett dolgára.

Tizenegy óra felé lehetett az idő, mikor a városi sétakert mellett, amit Komáromban Angliának neveznek, a kétfejű sasos kapun benyitott.

Kacsuka úr várt reá, a privatdiener vezette egyenesen a szobájába.

- Hát én már azt hittem, hogy te régen el is vetted Athalie kisasszonyt, amíg én odajártam! - kezdé Timár.

- Tudja kő, pajtás, nem megy össze a dolog. Hol az egyikünk, hol a másikunk halasztja. Úgy tetszik, mintha valakinek közülünk nem volna egész kedve hozzá.

- Óh! Athalie kisasszonynak van, arról bizonyos lehetsz.

- Semmi sem bizonyos a világon, legkevésbé az asszonyszív. Én csak azt mondom, hogy nem jó az embernek sokáig jegyben járni, mert nemhogy közelednék, hanem jobban eltávozik egymástól. Az ember kiismeri egymásnak az apró hibáit, amiket ha a házasság után ismer meg, azt mondja rá, hogy isten neki; már benne vagyunk! Azt tanácsolom, pajtás, hogy ha valaha házasodni akarsz, s belebotlasz valakibe, ne studírozd sokáig a dolgot, mert ha kalkulálni kezdesz, csupa törtszámokon végzed.

- De itt, úgy hiszem, hogy a kalkulálás sem háládatlan dolog, ahol olyan gazdag leányról van szó.

- Gazdagság, barátom, az egészen relatív dolog. Hidd el, hogy minden asszony el tudja költeni annak a kamatját, amit a férjéhez hozott. Aztán Brazovics úr gazdagságával nincsen az ember tisztában. Ő folytonosan olyan vállalatokat tart, amikhez nem ért, s amiknek utána nem néz. Iszonyú sok pénz jön a kezébe, hanem hogy ő év végén rendes kereskedői mérlegben ki tudná mutatni, hogy nyert-e vagy vesztett az összes vállalatain, arra nem képes.

- Én azt hiszem, hogy ő nagyon jól áll. S Athalie igen szép és művelt hölgy.

- Jó, jó; de mi szükség itt most teneked Athalie-t úgy rám dicsérned, mint az eladó lovat? Beszéljünk inkább a te dolgodról.

Hiszen csak láthatott volna Kacsuka úr Timár szívébe; majd megtudta volna, hogy ez is az ő dolga. Azért beszélt ő Athalie-ról, mert - Timéa arcáról irigylette azt a mosolyt a tiszt úrtól. Ne mosolyogjon terád Timéa! Vedd el Athalie-t, az a tied!

- Hanem hát beszéljünk okosabb dologról! Nekem az írja a pajtásom Orsováról, hogy vegyelek pártfogásom alá. Jól van. Megkísérlem. Te most meglehetősen kellemetlen helyzetben vagy. A rád bízott hajó elsüllyedt; nem a te hibád, de a te szerencsétlenséged, mert most mindenki félni fog más hajót rád bízni. A főnököd lefoglalja a biztosítékodat, s ki tudja, hogy pörölöd ki a kezéből? Ezen a szegény árva leányon is szeretnél segíteni. Látom a szemedből, hogy azért fáj legjobban a szíved, hogy ez annyi vagyonát elveszté. No hát hogy lehetne ezen a sok bajon egyszerre segíteni?

- Azt én sem tudom.

- De tudom én. Hát ide hallgass. A jövő héten kezdődik a szokott évi hadsereg-összpontosítás itt Komárom alatt. Valami húszezer ember tart hadműveleteket három hétig. A kenyérszállításra árlejtő csőd van kihirdetve. Nagy összegek fizettetnek, s okos ember szépen takaríthat meg rajtuk valamit. Minden írásbeli ajánlat az én kezemen megy keresztül, s előre meg tudom mondani, hogy ki kapja meg a vállalatot; mert az, nem attól függ, ami írva van, hanem attól, ami nincs írva. Eddigelé Brazovicsnak az ajánlata a legkevesebb. Ő ígérkezik a kenyérszállítást elvállalni száznegyvenezer forintért, s az „illető” személyzetnek ígér húszezer forintot.

- Patvar! Az illető személyzetnek?

- No hát természetes. Ilyen nagy vállalatnál, aki azt megkapja, illő, hogy valamit adjon annak, aki neki megszerzi. Ez, amióta a világ áll, mindig így volt. Hát miből élnénk? Tudod te azt jól.

- Tudom. De magam javára nem próbáltam.

- Hát hisz ez a bolondság. Te másnak a kedvéért feketíted be a körmeidet, holott egyúttal magad számára kaparhatnád ki a gesztenyét, ha már az útját tudod. Adj be te most egy offertet, amelyben vállald el a kenyérszállítást százharmincezer forintért, s ígérj az „illetőknek” harmincezer forint nyereményosztalékot.

- Azt én több oknál fogva nem tehetem. Először nincs bánatpénzem, amit ajánlatomhoz mellékeljek, sem tőkém, amin annyi gabonát, lisztet vásároljak, sem kedvem a vesztegetéshez, sem eléggé rossz számító nem vagyok, hogy százharmincezer forintból a felvállalt szállítást és a harmincezer forintnyi barátságos osztalékot is fedezni hihessem.

Kacsuka úr nevette azt a dolgot.

- Jaj, Miska, milyen rossz kereskedő lesz belőled! Nem megy az minálunk másképpen. Nyomorúság itt úgy akarni kereskedni, hogy az ember a maga forintján az egy garasát megnyerje. Ez csak szatócskodás. Protekció a fődolog, s ez neked lesz. Arról jótállok én. Jó pajtások voltunk iskolás diák korunktól fogva. Bízd rám magadat. Hogyne volna bánatpénzed? Mellékeld a nyugtádat a Brazovicsnál letett tízezer forintodról. Az biztosítékul elfogadtatik. Azután megmondom, hogy mit csinálj. Nyargalj vissza Almásra, s árverezz magad az elsüllyedt hajó gabonájára. Az a százezer forint értékű búza bizonyosan rajtad marad tízezer forintban. Akkor van tízezer mérő búzád. Brazovicsot kifizeted azzal a saját letartóztatott tízezer forintoddal, s ezzel perpatvar nélkül quitteltél vele. Akkor dupla vámot ígérsz az almási, neszmélyi, füzitői, izsai molnároknak, hogy a búzádat siessenek megőrölni rögtön. Azalatt kemencéket állíttatsz fel, amikben a lisztet azonnal prófuntnak sütik. Három hét alatt elfogyott az egész, ha itt-ott egy-egy csomó selejtesebb lesz a többi között, azt elsimítani a jó barátok dolga. S három hét múlva hetvenezer forint tiszta nyereséged marad legalább a vállalaton. Hidd el, hogy ha ezt a főnöködnek mondanám el, hát két kézzel kapna rajta. Csodálom, hogy magától odáig nem terjed az esze.

Timár elgondolkozott a dolgon.

Ez bizony kecsegtető egy ajánlat.

Három hét alatt hatvan-hetvenezer forintot nyerni, nagy fáradság nélkül, egész biztonsággal. Az első héten egy kicsit édesebb volna a prófunt íze, mint a szokotté, a másodikon egy kicsit keserűbb, a harmadikon egy kicsit dohosabb; de hát ki veszi azt olyan szigorúan a katonáknál? Hozzá vannak azok már ahhoz szokva.

Mégiscsak összerázkódott ettől a keserű pohártól.

- Óh, Imre - szólt, kezét hajdani iskolatársa kezére téve. - Hol tanultad te ezt a tudományt?

- Hm! - szólt az elkomolyodva - ott, ahol tanítják. Csudálkozol rajtam, ugye? Én már mindent természetesnek találok. Mikor a katonai pályára léptem, tele voltam ábrándos illúziókkal. Azoknak most hamva sincs már. Azt hittem, hogy a hőstettek, a lovagiasság pályája az, ami lelkemet fölhevíté; s aztán láttam, hogy csupa spekulációból áll a világ, s minden országos dolgot valami magányérdek mozgat. A mérnökkarnál végeztem tanulmányaimat, fényes, kitűnő sikerrel. Mikor Komáromba áttettek, a keblem dagadt a büszkeségtől, minő tere fog itt nyílni hadépítészeti tudományomnak. Az ám: a spekulációnak. A legelső tervemet, melyet az erődítésre nézve felterjesztettem, a szakértők remekműnek mondták, hanem azért nem az lett elfogadva, hanem tudtomra adatott, hogy készítsek olyat, mely a város egyes utcáinak kisajátítását igényli. Hát én azt is elkészítettem. Emlékezhetel arra a városrészre, amelyiknek a helyén nagy puszta tér van. Az egy félmillióba került. Főnöködnek is voltak ott rozzant házai, miket úgy adott el, mintha paloták lettek volna. S ezt nevezik fortificatiónak! Ezért tanultam én a hadmérnökséget! Az ember lassan kiábrándul, s hozzászokik a helyzetéhez. Talán hallottad már azt az adomát, közszájon forog, hogy mikor a múlt évben őfensége Ferdinánd trónörökös meglátogatott bennünket, azt mondá a várkormányzónak: „Én azt hittem, hogy ez a vár ''fekete!” - ''„Miért kellene ennek a várnak feketének lennie, fenség?” - „Azért, mert a fortificatio költségvetésében évenkint tízezer forint van föltéve - ''tintára. ''Én azt hittem, hogy tintával meszelik a várfalakat!” - Nevetett mindenki. Ez a vége a dolognak. Ha ki nem sül, hallgatnak róla; ha kisül, nevetnek rajta. - Hát miért ne nevetnék én is? - Nevess te is! - Vagy jobb szereted szidni a világot a szatócsbolt ajtajából s taplót árulni két krajcár nyereségért naponkint? Én már megjöttem az ábrándok világából. Eredj, pajtás, Almásra, s vedd meg az elsüllyedt búzát. Holnap este tíz óráig ráérsz beadni a vállalat iránti ajánlatodat. No, a gyorsparaszt pattog, készülj, eredj. S aztán siess vissza.

- Majd meggondolom - szólt Timár elgondolkozva.

- Te! Lásd, azzal a szegény leánnyal is jót fogsz tenni, ha a kárba veszett vagyonáért tízezer forintot fordítasz neki vissza. Máskülönben annyi száz forintja sem marad belőle, ha a kihordás költségeit levonják.

Ez a gondolat megmaradt Timár fülében.

Valami kéz tolta előre. Fata nolentem trahunt. (A nem akarót húzza a végzet.)

Nemsokára ismét köpenyébe burkoltan ült a parasztszekeren, melyet sebes vágtatva vitt négy nyergesújfalusi paripa a döcögős utcán végig. Minden jó lélek aludt már a városban. Csak az éji őr kiáltása hangzott a városház előtt: „Nincsen írva homlokodra, mire virradsz fel holnapra!” S a bástyákon kiáltoztak sorban az őszi esőben előőrsön álló katonák: „Ki vagy? Őrjárat! Haladj!”

Vajon milyen kenyeret kaphattak ma?


==A VÖRÖS FÉLHOLD==

Másnap Timár csakugyan együtt árverezett az elsüllyedt gabonára a többi kupecekkel és molnárokkal.

Azok potom árakat ígértek: nehány garast mérőnként. Timár megunta a garasozást, belekiáltott, hogy tízezer forintot megád az egész hajóteherért; arra a szóra aztán úgy szétfutottak a többi kótyavetyélők, hogy vissza sem lehetett volna híni őket többet. Az árverező bíró elütötte Timárra a vételt, s átadta neki az egész hajóterhet mint tulajdonát.

Minden ember azt mondta Timárra, hogy bolond; mit fog ő kezdeni annyi nagy tömeg ázott gabonával.

Ő pedig aztán két dereglyét egymáshoz köttetve s azokat az elsüllyedt hajó tetőzetéhez kapcsokkal megerősítve, hozzákezdett a hajóteher kihordatásához.

A hajó helyzetében tegnap óta az a változás történt, hogy a hátulja lejjebb süllyedt, s ezáltal az eleje kiemelkedett a vízből; a két kabin közül az egyik egészen szárazon áll most.

Timár beleköltözött abba a kabinba, és aztán hozzálátott a nehéz munkához.

A hajó födelét felszakíták, s az emelődaru segélyével egyenkint húzgálták fel a zsákokat, miket elébb a kabin mellé leraktak, hogy a víz kicsorogjon belőlük, s azután onnan egy harmadik dereglyébe rakták azokat, kiszállították a partra, ott gyékényeket terítettek széjjel, azokra a búzát kiöntötték, széthárították. Timár azalatt alkudozott a molnárokkal a rögtöni őrlés iránt.

Az idő kedvezett, szél fújt, a búza hamar száradt. Csak elég gyorsan menne a munka.

És azután számolgatott magában. Ami kevés készpénze volt, azt most mind abba öli bele, hogy a munkásokat fizesse, és azután ha nem sikerül a vállalat, akkor igazán koldussá van téve.

Fabula János meg is mondta előre, hogy nem vár a biztosra egyéb, mint ilyen bolond vásár után az utolsó zsákot a fejére rántani s aztán beleugrani a Dunába.

Timárnak mindenféle gondolatok jártak keresztül-kasul az agyában. Ezerféle nyugtalan gondolat, melynek se kezdete, se vége.

Elnézte napestig, hogy egyik zsákot a másik után hogy támogatják a kabin falához. Minden zsáknak egyforma bélyege van. Egy kerék, öt küllővel, fekete festékkel a zsákra nyomva.

Mégis okosabb lett volna annak a menekvőnek ennyi búzaértéket a táskájába rejteni aranyképpen. De hát valóban ennyiért üldözték volna őt oly szívósan? Érdemes volt ezért szökni, mérget venni?

Késő délutánig folyt így a munka, s még nem volt több szárazra mentve háromezer zsáknál.

Timár kettős bért ígérgetett a munkásoknak, ha megtoldják a napot. Ami búza még éjszaka a víz alatt hál, abból már alig lesz kenyér. Azok megfeszített buzgalommal láttak a munkához.

A szél elsöpörte a felhőket, s a félhold megint ott állt az alkonyégen. Vörös volt az ég is, a hold is.

Mit kísértesz te engem? - mondá magában Timár, s hátat fordított a holdnak, hogy ne lássa.

S amint a holdnak háttal fordulva, a víz alul kihúzott zsákokat számlálja, ismét megjelenik előtte a vörös hold.

Ezúttal a vörös félhold, egy zsák oldalára festve.

Ahol a többinél az a kerék volt az öt küllővel, ott volt ezen a kereskedelmi billog: a félhold, cinóberral festve.

Timárnak egész teste összeborzadt. Lelke, teste, szíve fázott.

Ez volt az!

Ezt értette a haldokló utolsó szavával.

De nem volt vagy bizalma, vagy ideje végig elmondani, amit akart.

Mi van hát ez alatt a félhold alatt?

Timár, mikor a teherhordók odább mentek, megfogta azt a zsákot, s bevitte azt a kabinba.

Senki sem vette észre.

És azután bezárta a kabin ajtaját.

A munkások még két óra hosszat dolgoztak, de már akkor ki voltak fáradva, átázva, fázva víztől, széltől; nem győzték tovább a munkát. A többi marad holnapra.

A fáradt emberek siettek a közel fekvő csárdába, ahol meleget és ételt-italt kapni. Timár egyedül maradt a hajón. Azt mondá, összeszámolja a partra mentett zsákokat; a kis ladikon majd kievez egyedül.

A hold ismét elérte már a víz színét alsó szarvával, s besütött a kabin ablakán.

Timárnak a keze reszketett a láztól.

Midőn kését kinyitotta, saját kezét metszette meg vele legelőször is, s akkor aztán saját vérével még vörös csillagokat is festett a vörös félhold mellé a zsákra.

Felvágta a zsák kötőjét a nyílásnál; - mélyen belemarkolt; szép tiszta búza volt benne.

Aztán kifejté az alsó szegleteit. Szép tiszta búza ömlött ki belőle. Akkor végighasítá az egész zsákot; s a szétomló búza közül egy hosszúkás bőrzacskó esett lábai elé.

A zacskón lakat volt. Azt letörte.

És aztán kiönté annak tartalmát az ágyra. Ugyanazon ágyra, melyen amaz élő alabástromszobor feküdt előtte egyszer.

Minő látvány volt az a hold világossága mellett!

Egész füzérek szíjra húzott gyűrűkből, miknek kövei brilliantok, zafirok, smaragdok; - karperecek opállal, türkizzel rakva; gyöngyfüzérek mogyoró nagyságú szemekből, egy nyaklánc csupa gyémánt-solitairekből, és azután egy achátszelence, melyet midőn felnyitott, egy egész halmaz gyémánt és rubin villogott eléje; boglárok, lánckötő csatok egész halommal s azokba foglaltan az ékszerészet ritkaságai, amiket a műszeretők egymásra árvereznek, a macskaszemfényű ''syderitek, ''kameának faragott ''plasmák, ''tűzopálok, ''keleti aquamarinok ''sötétkék fénnyel, vörös topázok, a ritka ''rózsaszín pyrop, ''a ''napkőnek ''nevezett gyöngyházfényű ''adulár, ''a színváltoztató ''labrador, ''a karmazsinpiros ''spinel, ''antik remek vésművek, korall, borostyánkő, s pietra d’Egittóból. Fejedelmi gyűjtemény! Egy kristálydobozban voltak példányai azoknak a ritkán mutogatott platinatalléroknak, miket az orosz cár az Unkiars Skellesz-i békekötéskor küldött Sztambulba. Végül négy tekercs gördült ki a zsák fenekéről; egyet felnyitott Timár; ötszáz louis d’or volt egyben.

Egy kincs volt ott. Egymilliónyi érték!

Ezért már érdemes volt ágyúnaszádokat, szagláló kémeket utána futtatni a menekvőnek! Ezért már érdemes volt annak a Duna fenekére menekülni, hogy üldözői kezére ne jusson az!

Ezért lehetett vihar közepett átvándorolni a Vaskapun.

Egymilliót vitt magával a Szent Borbála.

Ez nem káprázat, nem álom; ez való. Ali Csorbadzsi kincsei ott hevernek a nedves szőnyegen, mellyel egykor Timéa takaródzott. Aki ismeri gyöngynek, drágakőnek értékét, az hozzávethet, hogy Ali Csorbadzsi nem volt hiába Kandia kormányzója s a khazné őre!

Timár elkábultan ült le az ágy szélére, reszkető kezében tartva az achátszelencét, melynek gyémánthalmaza a holdsugárban villogott.

Mereven bámult ki az ablakon besütő holdra.

Annak ismét mintha szeme, szája volna, ahogy a naptárban festik, s mintha beszélgetésbe elegyednék a halandó emberrel.

„Kié most ez a sok kincs?”

„Hát kié volna, mint a tied? Megvetted az elsüllyedt hajóterhet úgy, ahogy áll, zsákostól, búzástól. Kockáztattad, hogy nyakadon vesz, s lesz belőle rothadt szemét, bűzhödt trágya. Lett belőle arany és drágakő.”

„Amit megvettél, az a tied. Te jóhiszeműleg árvereztél. Te nem tudhattad, hogy mit rejt még magában az a hajó.”

„Beszélt neked ugyan valamit a haldokló a vörös félholdról, s te találgattad, mi az; magad is töprengtél rajta, hogy mint lehet csak ennyi vagyona az üldözöttnek, amennyi látható. Most már érted is az összefüggést sejtelmeid között; de hisz akkor, mikor a hajóterhet megvetted, még nem értetted azt. Egészen más célból vetted meg azt a sok ázott búzát. Szegény katonáknak akartál belőle édes és keserű kenyeret süttetni. A sors másra fordította a dolgot. Látod, hogy ez a sors intése? A sors nem akarta engedni, hogy húszezer szegény katona rovására nyomorúságos nyereségen kapkodj; mást hozott eléd. Tehát amidőn a rosszat a sors megakadályozta, akkor okvetlenül jó az, amit előidézett.”

„Kié is lehetnének ezek a kincsek?”

„A szultán bizonyosan sanyargató hadjáratokban rabolta azokat össze.”

„A kincstárnok hihetőleg elrabolta azokat a szultántól.”

„A Duna elrabolta mind a kettőtől.”

„Most a »senkié« azok.”

„A tieid.”

„Csak olyan jogon a te kincseid, mint a szultáné, a khazniáré, meg a Dunáé.”

„Hát Timéáé?”

Ennél a kérdésnél egy fekete hosszú vékony felhő állt a hold előtt keresztül, mintha kétfelé vágta volna azt.

Timár sokáig elgondolkozott.

A hold kibújt a felhővonal alul.

„Annál jobb rád nézve!”

„Ugye, hogy a szegény ember milyen komisz ember?”

„Azt leszidják, ha kötelességét végezte, azt gazembernek nevezik, ha szerencsétlenség éri; annak engedik, hogy magát a fára kösse, ha élni nem tud; azt nem gyógyítják meg a szép leányok, ha fáj a szíve. A szegény ember komisz ember.”

„S milyen dicső a gazdag ember. Hogy áldják! hogy keresik a barátságát! hogy kérnek tanácsot az eszétől! hogy bízzák rá az ország sorsát, hogy bolondulnak utána a nők!”

„Ugye, hogy egy »köszönöm szépen«-t sem hallottál az ajkairól soha?”

„Mi lenne abból, ha most te ezt a kincset, ahogy megtaláltad, odavinnéd, letennéd a lábaihoz, s azt mondanád neki: íme ez a tied, most hoztam a víz fenekéről neked!”

„Legelőször is nem értené meg, hogy mi ez. Mit tud ő arról, hogy egy doboz gyémánt ér-e többet, vagy egy doboz cukros sütemény? Hiszen gyermek.”

„Azután nem is jutna az ő kezébe, mert azt rögtön lefoglalná a gyámapja, az majd elharácsolná, elsikkasztaná kilenctized részét, hiszen senki sem ellenőrizheti, titokban értékesíthető kincs ez.”

„S végre ha mind Timéa kapná is meg, mi lenne a vége? Ő gazdag úrhölgy lenne, aki téged a maga fényes polcáról még csak meg sem fog látni soha; te pedig maradsz szegény, kopott hajós-schreiber, akinek még csak álmodnod is őrültség lenne őfelőle.”

„Most pedig megfordítva lesz a dolog. Te fogsz gazdag ember lenni, és ő lesz a szegény.”

„Nem így kívántad-e magad is a sorstul?”

„No hát így történt.”

„Te hoztad a hajó útjába a veszedelmes tőkét, amitől az elsüllyedt?”

„Nem.”

„Rosszat akarsz-e te Timéával?”

„Nem!”

„Hiszen nem akarod te megtartani a kincseket magadnak, amikre rátaláltál. Értékesíteni akarod azokat, szaporítani, még többre növelni, s majd mikor ezeknek alapján a második, a harmadik milliót is megszerezted, akkor odaléphetsz a szegény leányhoz, s azt mondod neki: legyen ez mind a tied - és én is vele!”

„Hát rosszat akarsz-e te ezzel?”

„Csak azért akarsz gazdaggá lenni, hogy őt boldoggá tehesd.”

„Alhatol nyugodt lelkiismerettel ezen a jó szándékodon.”

A hold félig alásüllyedt már a Dunába, csak az egyik ága állt ki a vízből, mint egy tűztorony; sugár képe a habokban egész a hajó orráig elnyúlt, s minden sugár, minden hullám Timárhoz beszélt.

És mind azt beszélte neki, hogy „itt a szerencse a kezedben, ragadd meg; tedd el. Senki nem tud erről semmit. Az egyetlen ember, aki tudta, fekszik a Duna fenekén.”

Timár hallgatá a hold szavait, a habok beszédét s azt a titkos szózatot, ami odabenn dobog - és homlokán a hideg veríték csurgott alá.

A hold utolsó tűzcsúcsát is lehúzta a víztükör alá, s végsugarával ezt mondá Timárnak:

„Gazdag vagy! Úr vagy!”

Hanem amint egészen sötét lett, egy hang a hallgató sötétség közepett, egy hang onnan belül e szót súgá fülébe:

„Tolvaj vagy!”

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Egy óra múlva a négylovas gyorsszekér vágtatott lóhalálában végig a szőnyi országúton, s mikor a Szent András tornya a tizenegyet verte, a gyorsszekér ott állt meg az „Anglia” mellett a kétfejű sasos kapu előtt. Timár sebesen ugrott le róla, s sietett be a házba.

Várták.


==AZ ARANYBÁNYA==

...Egyszer voltam a Csetátye Máréban.

Ha rágondolok e látványra, a keblem elszorul annál az eszménél, hogy leírjam, amit láttam. A fantázia összeroskad, mikor mindazt fel akarja emelni, amit az élő látás hozott eléje, s felakad a kifejezés, mikor érthetővé készül tenni azt, ami valóság.

Csak egy hasonlatot találok reá a fogalmak terén.

Képzeljük magunkat egyikébe azoknak az óriási hegyüregeknek, amiket a hold felszíne mutat elénk, miknek nagy távcsöveken keresztül mély, éles árnyakkal körülgyűrűzött aknáiba letekinthetünk. Ezekbe a kietlen, lakhatlan éjszakai puszta várakba. Képzeljük, hogy a Plutarch fenekén vagyunk, melyről azt hiszik, hogy valaha tűzhányó volt.

A Csetátye Máre egy ilyen óriási üres hegy. Egy rettenetes dóm, melynek csak kupolája hiányzik. A sziklák, mik körfalait képezik, titáni tömegekben egymásnak támogatva, mintha tornyok volnának keresztül-kasul döntve egymásra. Az iszonytató kráter egész fel a száz- meg százölnyi párkányáig, s le az ezeröles kerületű fenekéig egyetlen fűnek vagy bokornak nem ad helyet; nincs ott egyéb, mint kő. Kolosszok és obeliszkok, gúlák és kockák. Egy-egy kőszál egyenesen függ alá a meredélyről, mintha minden percben leszakadni készülne; századok óta függ ott már. Egy-egy tátongó szakadék végighasítja a falat, s alant mélységes üregben vész el. S az egyik oldalán e szörnyű szikladómnak van egy félredűlt kapunyílás; méltó bejárat a gigászok palotatermébe. Ezen a kapun kitekintve látunk az alant mélyedő völgyből kiemelkedni egy csúcsos hegyet, melyen szinte nincs semmi zöld, csupa kő. De ez a kő mind olyan apróra megtörött darabokból áll, hogy legnagyobb közöttük a felcsillámló ametiszt.

Ez a Csetátye Máre.

S ez a tűz nélküli vulkán, ez a hold körhegyeit utánzó sziklaüreg nem a természet munkája: ez egy emberi alkotás. A rómaiak műve ez. Ez a hegy aranyat tartalmazott; a római hódítók nekihajták a leigázott dák jobbágyokat, s ilyen üreggé vágatták ki a hegyet. A bejáratnál még most is látszanak a véső és kalapács művei, s látszanak a falakon a tűz nyomai. Még akkor lőpor nem volt, a sziklákat megtüzesíték, s aztán ecettel locsolták meg, így repeszték széjjel.

Az a csúcsos hegy, ami ott a völgyből kiemelkedik, mind a széttört kövekből támadt, mikből az aranyat kiszedték. Egy porrá tört hegy.

Egyszer aztán beszakadt a Csetátye Máre csúcsa, s eltemette a bányát. Azt mondják, hogy alant még egyszer olyan mélyre terjed az, mint amennyit a napvilág bejár belőle.

Az eltemetett sziklafolyosókban most is találnak római emlékeket. Az aranyásó rabszolga szabadon bocsátásáról szóló tabula ceramicát, melynek két viaszlapja közé odaszorítva volt még a rabszolga kedvesének hat ágra font emlékhajfürtje.

A körül lakó nép most is aranyat ás, aranyat tör a kőből.

Rettenetes munka az!

Az arany: király! nagyon megszolgáltatja magát. A szikla maga „süket kő”, s csak egyes rétegét híják „érnek”; abban az arany úgy van beszórva, mint a porszem, mint a csillám. Néha évekig kell a süket kőben vágni, míg az ér fel hagyja magát találni, s néha elvész az, nincsen folytatása, s újra kell kezdeni a munkát. Az arany bújósdit játszik: a kereső törhet utána - a sziklán keresztül.

Az ér kövét aztán különválogatják, osztályozzák, a dúsabb a száraz kallóba kerül, a soványabb a nedves kallóba; azt lisztté törik, rostálják, szitálják; egész Verespatak hosszában ott kótognak a víz hajtotta gépek, mik az aranyat a kőtől elválasztják; hosszú teknők, válúk fenekén marad lenn a drága érc, a tört iszapot vermekbe csalogatják; „csapda”, „tűzhely”, „színpad” a neveik, amiken keresztül kell mennie; még ekkor sem hisznek neki, higany közé bocsátják, nagy hordókban aranyőrlő malmok azt a higannyal összekeverik, míg a higany az utolsó aranyporszemet is felveszi magába. Akkor a higanyt nagy szarvasbőr zacskóba töltik, kipréselik, a higany keresztülhatol a bőr pórusain, s az arany ott marad a zacskó fenekén, mint fénytelen sárga por. Azt viszi minden szombaton beváltani Gyula-Fehérvárra a Csetátye Máre körül aranyásó munkás.

Ezt nevezik tehát aranybányának.

De ne higgyetek a szónak! Nem aranybánya; az éhség tornya ez. Akik itt törik az aranyért a követ, rongydarócban járnak, málékenyeret esznek, fakunyhókban laknak, korán elhalnak; a világ legszegényebb emberei azok.

Másutt van az aranybánya!

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

A komáromi hadsereg-összpontosítás után Timár egyszerre tehetős ember lett, házat is vett a komáromi kereskedők cityjében, a Rác utcán.

Senki sem találta ezt különösnek.

Dicsőült I. Ferenc császárunk arany szavai, úgy hiszem, minden liferáns emlékkönyvébe fel lesznek jegyezve, miket őfelsége egy szegényen maradt élelmezési biztosnak mondott: „az ökör a jászolhoz volt kötve, miért nem evett?”

Hogy mennyit nyert Timár az élelmezésen? azt nem tudhatni, hanem hogy egyszerre nagy úrrá lett, azt látni rajta. Mindenhez hozzáfog, s van pénze elég.

Kereskedőnél, vállalkozónál ez nem tűnik fel. Itt csak az első alapkő letétele nehéz. Az első százezer forintot nehéz megszerezni, ha az megvan, a többi önkényt kínálkozik. Van hitele.

Hanem Brazovics úr egy dologban mégis hitetlen volt.

Azt jól sejté, hogy Timár busásabb osztalékot adott a nyereményből az „illetőknek”, mint amennyit ő szokott, azért nyerte el a szállítmányi kövér vállalatot, amin rendesen ő szokott gazdagodni. De olyan nagyon sokat mégis hogy nyerhetett?

Brazovics úr azóta, hogy Timár felkapott, s önálló úr lett, kereste hajdani hajóbiztosa barátságát, elhívta magához estélyekre, miken Timár igen szívesen szokott megjelenni. Olyankor láthatta Timéát is, ki már nehány szót értett a társalgási nyelvből.

Most már Zófia asszony is szívesen látta Timárt, sőt egyszer félig súgva, félig sikoltva azt mondá Athalie-nak, hogy bizony nem ártana, ha ő is nyájasabb képeket fintorgatna Timárra; mert ez most már gazdag úr, nem megvetendő parti; többet ér három katonatisztnél, akinek semmije egyebe, mint a cifra uniformisa meg az adóssága. Amire aztán Athalie kisasszony azt felelte, hogy „...még nem következik, hogy az apám szolgájához menjek férjhez”. Érthette belőle Zófia asszony a mondat elejét: „abból, hogy az apám a szolgálóját vette el!”, ami jól megérdemlett szemrehányás volt Zófia asszonyra nézve: hogyan mert ilyen előkelő kisasszony édesanyjává feltolakodni?

Brazovics úr aztán vacsora végén, mikor egyedül maradtak az asztalnál, elkezdett Timárral poharazgatni. Brazovics úr virtuóz volt az ivásban, ez a szegény fickó pedig sohasem látott még eleget a borból.

Mikor aztán jól benne voltak a barátkozásban, akkor előhozta neki a dolgot nagy mulatságosan.

- Ugyan te, Miska, csak mondd meg igaz lelkedre, hogy tudtál annyit nyerni ezen a prófuntszállításon? Hiszen én is csak próbáltam, és tudom, hogy mit lehet belőle kifacsarni. Én is közé kevertettem a lisztnek a dercét, korpát, malomport; magam is tudom, hogyan kell az ocsút tiszta búza helyett megőröltetni; azt is értem, hogy mi különbség van a rozsliszt meg a búzaliszt között, hanem ennyit, mint te, mégsem tudtam nyerni soha. Micsoda ördögséged volt? Valld meg! Hiszen már megvan.

Timár mélyeket pislantott, mint mikor már az ittas embernek hat lóerő kell, hogy a szeme pilláit fel tudja emelni, s tréfásan, akadozó nyelvvel válaszolt:

- Hát tudja az úr...

- Tegezz már, ha mondom, híjj a keresztnevemen.

- Hát, tudod, Tanaszi, a bizony nem volt ördögség. Emlékezel rá, hogy megvettem a Szent Borbála ázott búzaterhét, potom áron, egy forintért mérőjét. Azt biz én akkor nem osztottam szét garasos nyereséggel molnároknak, hizlalóknak, parasztoknak, ahogy a világ hitte, hanem megőröltettem hirtelen, kisüttettem hirtelen, nem került fele pénzembe, mintha a legolcsóbb, legkomiszabb gabonát használtam volna fel hozzá.

- Ejnye, de derék! Mit nem tanulok vénségemre tőled! Te Miska! De hát aztán nem volt rossz az a prófunt a katonáknak?

Mihály nevetett, majd szétprüsszentette a szájába vett bort.

- Hát persze hogy rossz volt, mint a vesztés! A bizony átkozott rossz volt.

- Hát aztán nem tettek panaszt a Verpflegscommissiónál?

- Mi haszna tettek? Az egész Verpflegscommissio mind a zsebemben volt.

- Hát a várkommendánsnál, a Feldzeugmeisternél?

- Az is mind a zsebemben volt - szólt Mihály, kevélyen ütve zsebeire, amikben annyi nagy úr elfér.

Brazovics úr szemei különös módon szikráztak. Mintha most még veresebbek volnának, mint máskor.

- S az ázott búzából készült kenyeret megetetted a katonákkal?

- Az ám. S a lenyelt kenyér nem beszél!

- Jól van, Miska, jól van; hanem mármost te se beszélj ám; mert még énnekem csak elmondhattad ezt a dolgot, én jóakaród vagyok, hanem ha valami ellenséged meg találja tudni, ugyan megütheted a talpadat érette. Utánamegy ám annak a Rác utcai házad is. Hát erről senki másnak ne beszélj!

Erre Timár, mint a hirtelen felijedt részeg ember, elkezdett rimánkodni Brazovics úrnak, még a kezét is megcsókolta, hogy el ne árulja a titkát, ne tegye szerencsétlenné. Brazovics megnyugtatta szépen, ő nem fog szólni senkinek, felőle nyugodt lehet, csak másnak is el ne mondja a titkát.

Azután előhívta az inasát, rábízta, hogy Timár urat vezesse haza lámpással; ügyeljen rá, hogy valami baja ne történjék az úton, fogja meg a karját, ha szédülni talál.

Az inas azzal jött vissza, hogy Timár urat alig tudta hazavinni, nem ismert rá a maga ajtajára, egy kicsit danolni is kezdett az úton. Otthon aztán lefektették szépen az ágyába, s rögtön elaludt a jó úr.

Timár pedig, amint Brazovics inasa elhagyta, felkelt az ágyból, s egész reggelig leveleket írt. Nem volt ő ittas.

Olyan bizonyos volt afelől Timár, mint a kalendáriomban következő napról, hogy Brazovics nyomban fel fogja adni ezt az egész történetet, s azt is előre tudta, hogy kinek.

Abban az időben, talán most már nem, az volt az államgazdászati főelv, hogy „stehlen und stehlen lassen”. Lopni és lopni hagyni.

Nyugodalmas, békeszerető irányelv.

Hanem ennek a jó szisztémának is volt egy ellensége, egy francia irányelv. Hiába, az a francia csak mindenben ellensége a németnek.

Ez pedig az, hogy „ôte toi, que je m’y mette”.

Szabadon fordítva: „Eredj onnan, hadd lopok már én is!”

Az egyes kormányzati udvari rangok versenytársai voltak egymásnak, s aszerint, amint egyik-másik a fejőstehenet maga felé fordítá, iparkodtak annak a szarvaival a fejőt megökleltetni s visszavitatni a bona vaccát a maguk reszortjának.

Ott volt a három udvari kancellária - azután az allgemeine Hofkammer für Finanz- und Handelsangelegenheiten, azután az oberste Justizstelle, azután a Hofkriegsrath, azután a Censur- und Polizeihofstelle, azután a geheime Haus-, Hof- und Staatskanzlei, végül a Generalrechnungsdirectorium.

Mármost azután csak az volt a bölcsek köve, kitudni, hogy az egymásba bonyolult maschineriának melyik kerekét kell megmozdítani, hogy az a láda felnyíljék, amelyikbe bele szabad markolni a becsületes állampolgárnak. Mi van kapni való? és hol? és kinél? és mi segítséggel, és mi oknál fogva, és mi módon és mikor? És hogy ki barátja és ki ellensége ott a másiknak? és hogy kinek mi szenvedélye van? és hogy ki az, akin egyben meg másban minden megfordul.

Ez a fő-fő tudomány.

Az sem volt tehát Timárra nézve meglepetés, midőn nehány nap múlva a Brazovicsnál töltött estélyezés után felhívatták a várba, s ott egy úr, aki magát Oberstfinanzgeheimrathnak címezte, azt adá tudtára, hogy itt fog maradni egyelőre szigorú vizsgálati fogságban, a kulcsait pedig adja át, hogy iratai és könyvei lefoglaltassanak.

Nagy esemény lett ebből.

Timár titka az allgemeine Hofkammer für Finanzennek lett beárulva. Ez mindig versengésben volt a Hofkriegsrath vezetőivel. Most csatányos alkalom kínálkozott felderíteni a titkos borzalmakat, amik e testület keblében elkövettetnek, s elragadni tőle az egész katonaélelmezési reszortot. Pártolta a támadást a három udvari kancellária is, a Hofkriegsrathot csak a Polizeihofstelle védelmezte, végre eldönté ellene az ügyet a Staatskanzlei, s rögtön ki lett küldve egy commissio, melynek utasításul adatott, senkit nem kímélni, az egész Verpflegscommisiót felfüggeszteni, kommendánst, tábornagyot maga elé idézni, liferánst elfogatni, kriminál-inquirálni és mindent kideríteni. Hiszen a följelentésben olyan világosan adatolva volt minden körülmény.

Ha csak egy harapás dohos kenyér kisül Timárra, jaj neki örökre.

De nem sült ám ki semmi.

Nyolc napig dolgozott a commissio éjjel-nappal. Tanúkat hallgattak ki, esküdtettek, vallattak, segítségül hívták a vármegyét; senki sem vallott Timár ellen.

Minden vizsgálatból az derült ki, hogy Timár az egész ázott hajóterhet szétosztotta a molnároknak, a földészeknek, gyárosoknak, hizlalóknak; hogy egy kanálnyi abból a katonák számára készült kenyérbe nem keveredett. Elővették magukat a katonákat, azok is mind azt vallották, hogy soha jobb kenyeret nem kaptak, mint amivel Timár tartotta őket két hétig. Egyetlenegy vádoló, egy terhelő tanú nem állt elő ellene, annál kevésbé lehetett azután a katonai hatóságokat megvesztegetéssel gyanúsítani. Hisz ők annak adták a vállalatot, ki legolcsóbb áron legjobbat adott. Utóbb még ezeknek állt följebb. Sértve érezték magukat e vizsgálat által, fenyegetőztek, kardjaikkal csörömpöltek, utoljára a kelepcébe jutott commissio ijedtében revocált, rehabilitált, és szökve szökött Komáromból; Timárt pedig nagy bocsánatkéréssel ereszték szabadon, s kimondták rá, hogy hiszen ez arany ember!

Mikor szabadon bocsáták, Kacsuka úr volt a legelső, aki sietett őt üdvözölni, s mindenki előtt nagy tüntetéssel szoríta vele kezet.

- Barátom! Most ezt a dolgot nem szabad abbahagynod! Ezért neked fényes elégtételt kell nyerned. Képzeld, még engem is gyanúsítottak, hogy meg voltam vesztegetve. Eredj fel Bécsbe, s követelj elégtételt. A feladót példásan meg kell büntetni. - S ezentúl (ezt már súgva mondá) biztos lehetsz felőle, hogy minálunk ugyan senki többet ki nem fog ütni a nyeregből. Most üsd a vasat!

Timár azt mondta, hogy fogja tenni.

És mikor Brazovics úrral összejött, annak is azt mondta.

Brazovics úr szörnyen sopánkodott azon a méltatlanságon, ami Miska barátját érte. Ugyan ki lehetett az a gonosz ember, aki őt így bevádolta?

- Már hiszen akárki volt - fenyegetőzék Timár -, az meg fogja ütni a talpát! S fogadom, hogy ha háza van Komáromban, az utána megy ennek a tréfának. Holnapután megyek fel magam Bécsbe, s elégtételt követelek az udvari kancelláriánál.

- Eredj, eredj! - monda neki Brazovics, s utána gondolá: - én is ott leszek!

S egy nappal hamarább felment Bécsbe, mint Timár.

S ott aztán régi összeköttetéseinél fogva úgy elkészítette számára az utat (igaz, hogy pogány pénzébe került!), hogy Timárnak csak bele kellett lépni a labirintusba, és soha ki nem találni belőle többet. Az udvari kancelláriától fogják utasítani a Hofkammerbe, onnan átteszik a dolgát az oberste Justizstellehez, az belekeveri a Polizeihofstellet, az belekergeti a geheime Staatskanzleibe; a vigyázatlan ember lassankint dühbe jön, meggondolatlan szavakat ejteget el; még majd talán ki is nyomatja az esetet, akkor nyakon csípi a Hof-Censurstelle; elvégre ő fog könyörögni, hogy eresszék el, és soha többet egyik Hofstellenek is az ajtókilincséhez ez életben hozzá nem nyúl.

Hát csak hadd menjen a maga igazságát keresni, ha bolond.

De Timár nem volt már bolond.

Rég túljárt ő már tanácsadóinak az eszén. Mind a kettőén.

Az első lépéssel fel volt szabadítva a kedélyében rejlő furfang.

Ravasz lett, amióta azt az első lépést magára hagyta erőltetni, s tudta már, hogy sohasem azt kell mondania, amit tenni akar.

Olyan az, mint a női szemérem. Az első bukásig tiszta, tudatlan, ártatlan az egész kedélye mind fenékig; hanem amint azon általesett, akkor egyszerre megelevenül benne a kristály átlátszó kedély, s nem kell neki többé tanító; tud már mindent; sőt újakat is tud kitalálni.

Timár akkor is engedé már sejtetni, hogy milyen talentum lakik kedélyében, midőn a hivatalos üldözést kijátszotta Pancsovánál; csakhogy ez még akkor egy más ember érdekében történt, neki semmi haszna nem kínálkozott abból. Tette, ami rá volt bízva. Rászedte az üldözőket.

Most már saját érdekében tett.

A talált kincsek birtokában, kellett magának jogcímeket szereznie, amik mellett a világ előtt mint gazdag ember megjelenhessen. Azt kellett színlelnie, hogy ő szerencsés vállalkozó.

Az első vállalatánál már roppant pénzösszeget nyert.

Ha a világ azt hiszi, hogy csempészet volt a nyeresége: az a kisebbik baj. Bebizonyítani nem lehet, mert nem igaz. Ő annyit költött az élelmezési vállalatra, hogy alig maradt rajta haszna. De házakat, hajókat vehetett, s arannyal fizethetett: és mindenki azt hitte, a vállalatán nyeré azokat.

Neki ürügy, cím, látszat kellett arra, hogy Ali Csorbadzsi kincseivel lassankint a világ elé jöhessen.

Mit tett tehát, mikor Bécsbe felment?

Timárnak elégtételt kelle követelni a Hofkammeren; s e tekintetben számíthatott a Hofkriegsrath gyámolítására. Komáromi pártfogóitól voltak ajánlólevelei a legbefolyásosabb urakhoz.

Ő tehát azt tette, hogy a ládája fenekén hagyta az ajánlóleveleket mind, s elment egyenesen a Hofkammer főnökéhez, attól kért kihallgatást.

A miniszternek tetszett az, hogy ez az ember nem kerül az ablakra, hanem mindjárt az ajtón jön be. Bebocsáttatá.

A miniszter úr simára borotvált arcú, magas férfi volt, tiszteletgerjesztő kettős állal, szigorú szemöldökkel és kopasz tarkóval; mellén nagyszámú érdemjelek voltak; két kezét hátratette a frakkja szárnyai alá, mikor azt a halandó embert azzal a hosszú bajusszal maga elé bocsátá. Timár egyszerű fekete magyar ruhát viselt.

Az első kérdése őexcellenciájának Timárhoz ez volt:

- Miért nem köt az úr kardot, mikor audienciára jön?

- Nem vagyok nemesember, kegyelmes uram.

- Úgy? - Ön azért jött hozzám ugyebár, hogy az ön ellen elrendelt befogatás és vizsgálat miatt elégtételt kérjen?

- Távol van tőlem, kegyelmes uram - felelt Timár. - A kormány kötelességét teljesítette, amidőn egy alaposnak látszó feladás miatt egész szigorával lépett fel nemcsak énellenem, hanem nálamnál nagyobb urak ellen is. Minthogy nemesember nem vagyok, még a primae nonus megsértése miatt sincs okom gravaminálni. Ellenben nagy köszönettel tartozom mind a feladónak, mind a vizsgáló bíróságnak azért, hogy e szigorú vizsgálat által kiderítette azt, hogy tiszta kézzel bántam a rám bízott vállalattal.

- Ah! tehát ön nem szándékozik elégtételt keresni feladója ellenében?

- Sőt károsnak tartanám azt, mert ezáltal elriasztatnék más igaz ember is, ki valódi visszaéléseket jelent föl. Az én becsületem helyre van állítva; a bosszúállás nem természetem. Azonfelül is se időm, se kedvem hozzá. Ami megtörtént, az legyen elfeledve.

Már erre a szóra az egyik kezét elővette az excellenciás úr a frakkszárny alul, hogy Timár vállát megveregesse vele.

- No, hallja ön, ez öntől igen praktikus nézet. Ön azt tartja, hogy nincs ideje megtorlási processzusokban ide-oda szaladgálni. Egészen okos felfogás. Tehát mi célból jött ön hozzám?

- Egy ajánlattal.

- Ah, egy ajánlattal?

- Melyhez kegyelmes uram pártfogása szükséges rám nézve.

A kegyelmes úr ismét eldugta a kezét a frakkszárny alá.

- Van a koronának egy uradalma az illír határőrvidéken, Levetincen.

- Ah; hum! - hápogott a magas úr, s nagyon összeráncolta a homlokát. - Mit akar ön ezzel?

- Azon a tájon szoktam járni mint gabonabevásárló biztos, s így jutottam a helyzet ismeretéhez. Az uradalom áll harmincezer holdból, melyet holdankint negyven krajcár haszonbérért Silbermann bécsi bankár bérelt ki a kormánytól. A szerződés kötése a Hofkammer jogaihoz tartozik, a befolyó haszonbérrel pedig a Hofkriegsrath rendelkezik. Ez húszezer forint. Silbermann az uradalmat három részre osztva albérlőknek adta ki, akik holdankint egy forintot fizettek neki.

- No igen. Hiszen őneki is kellett nyerni valamit.

- Természetes. Az albérlők viszont a környékbeli lakosoknak osztották ki apróbb részletekben a földeket természetben fizetett osztalékért. Most azonban két egymás után következett rossz évben, különösen az ideiben a nagy aszály miatt a bánáti föld nem adta meg a vetőmagot. A földészeknek nem termett semmi; azok az albérlőknek nem adhattak semmit, az albérlők a főbérlőnek nem fizettek semmit, s a főbérlő, hogy szerződésétől meneküljön, kridát mondott, s az idei bérlettel adós maradt.

Már erre a szóra mind a két keze előjött a kegyelmes úrnak a frakkszárny alul, elkezdett magyarázni a tíz ujján.

- Igen, mert olyan fényt űzött, mint egy fejedelem, a semmirekellő! Kérem, nyolcezer forintos lovakat tartott, azokon kucsírozott. Most licitálják őket. Én excellenciás úr vagyok, de nem vagyok képes nyolcezer forintos lovakat tartani.

Timár úgy tett, mintha nem jegyzett volna meg semmit. Folytatá:

- A Hofkammer most nem kapja meg a haszonbért, mert nincs miből egzekválni; bérlőnek, albérlőknek feleségeik vannak, s minden vagyonuk az asszonyuk hozománya. A hiányzó húszezer forint pedig a Hofkriegsrath pénztárából hiányzik. S úgy tudom, hogy a Hofkriegsrath most azt a Hofkammerrel akarja megfizettetni.

Őexcellenciája most a burnótszelencéjét nyitá fel, s amíg két ujja hegyével belenyúlt, fél szemmel a beszélőn igyekezett keresztülnézni.

- Az én legalázatosabb ajánlatom tehát ez - folytatá Timár, elővonva zsebéből egy összehajtott iratot. - Én kibérelem tíz évre a levetinci uradalmat azért az árért, amit az albérlők fizettek a főbérlőnek, tehát egy forintért holdanként.

- Hm! Ez szép.

- Az új bérlet, mivelhogy most november végén vagyunk, már egy évet elvesztett; a földek mind ugaron maradtak. Én azonban ajánlkozom nemcsak azt a kárba veszett évet felvenni a bérletidőbe, hanem kötelezem magamat az elmúlt év behajthatlan bérletösszegét is megtéríteni.

A kegyelmes úr kettőt peccentett két ujjával arany burnótszelencéje födelére, s ajkait erősen összeszorítá.

„Hm! - gondolá magában - ez arany ember! Ez többet tud, mint amennyit az ostoba képe elárul. Ez sejti azt, hogy a Hofkammer ki akarja venni a Hofkriegsrath kezéből a katonaélelmezés reszortját, s a komáromi vizsgálat erre volt célozva. Hogy az csúful megbukott, a Hofkriegsrath s annak a kardcsörtető úri pártfogói kerültek felül, s most meg azok akarják a Hofkammer kezéből kiásni a katonai határőrvidéki haszonbérletek kezelését. Az is bona vacca! S erre ismét igen jó ürügy a levetinci uradalom bukott haszonbérlője által okozott hiány. És most ez az ember, aki a Hofkammer által üldöztetett, aztán megmenekült, nem a Hofkammer ellenségéhez szegődik, hanem éppen ahhoz fordul, hogy kisegítse azt a zavarból, s megerősítse a helyzetét. Arany ember! Ezt meg kell becsülni!”

- Jól van! - monda a kegyelmes úr. - Ön derék ember, azt látom; ön meg volt általunk sértve, sérelmét feláldozta; tapasztalni fogja, hogy ez a helyes út, melyet egy okos állampolgárnak követnie kell. Csupán azért, hogy megmutassam, miszerint az állam az ilyen józan eszű állampolgárait meg tudja jutalmazni, biztosítom önt, hogy ajánlata el lesz fogadva. Jöjjön ön vissza még ma estefelé a hivatalomba. Biztosítom önt az eredmény felől.

Timár átadta a kegyelmes úrnak az írott ajánlatot, s mély főhajtással ajánlá magát, és eltávozott.

A kegyelmes úrnak megtetszett ez ember.

Legelőször is egy nagy méltatlanságot, ami nagy kellemetlenkedést vonhatott volna maga után, ha tovább űzik-fűzik, odaajándékoz és megbocsát a kormánynak. Másodszor az államnak előnyös szerződést ajánl, mely ötven százalékkal jobb az eddiginél. Harmadszor nagylelkű áldozattal segítségére jön a zavarba hozott Hofkammernek, s képessé teszi azt a Hofkriegsrath támadását diadalmasan visszautasítani. Háromszor arany ember!

De még negyedszer is az! Ezt nem tudhatá a kegyelmes úr. Ezt csak akkor tudta meg, mikor palotájába hazatért ebédelni, s a lovásza tudósítá, hogy az a bizonyos magyar ember, akire őkegyelmessége rábízta, hogy Silbermann nyolcezer forintos lovaira árverezzen őhelyette, a lovakat elhozta, s az ár iránt majd személyesen fog előterjesztést tenni.

Négyszeresen arany ember!

Mikor estefelé Timár a kegyelmes urat hivatalszobájában felkereste, már minden szemközt jövő arcán észreveheté a nyájas mosolygást. Az arany visszfénye az!

S őkegyelmessége az ajtóig eléje jött, és ott fogadta.

Íróasztalához vezeté. Ott volt kiterítve a szerződés, készen, minden aláírással, hivatalbélyeggel, nagy pecséttel ellátva.

- Olvassa el ön, hogy tetszeni fog-e önnek?

Az első, ami meglepé Timárt, az volt, hogy nem tíz évre, de húszra volt téve a szerződés ideje.

- Tetszik önnek ez az időtartam?

Hogyne tetszett volna?

A másik, ami meglepte Timárt, a saját neve volt, mely ekként hangzott: „Nemes ''Levetinczy ''Timár Mihály”.

- Tetszik önnek ez a predikátum?

„Nemes Levetinczy Timár Mihály.” Ez bizony elég szépen hangzik.

- Az armális majd utána fog önnek küldetni! - szólt kegyragyogású arccal a magas úr.

Timár a predikátummal együtt jegyzé alá a nevét a szerződésnek.

- Ne siessen ön még - szólt az excellenciás úr, midőn az is megvolt -, még egyet akarok önnek mondani. A kormánynak kötelessége az oly derék polgárokat, kik magukat a haza iránti kötelességek teljesítésében érdemesekké tették, kitüntetni. Fő figyelem fordíttatik e tekintetben azokra, kik nemzetgazdászati és kereskedelmi téren a közbecsülést kivívták. Nem tudna-e ön nekem valakit megnevezni, akit például a vaskoronarend általi feldíszíttetésre legmagasabb helyen felterjeszthetnék?

Őexcellenciája semmit sem tartott bizonyosabbnak, mint azt a feleletet, hogy: „Itt a saját gomblyukam, kegyelmes uram, nem találsz annál jobb helyet az érdemrended számára. Ha csak derék ember kell, az vagyok én”.

Hát hiszen így is volt értve a felszólítás.

Annál nagyobb volt tehát a magas úr bámulata, midőn Levetinczy Timár Mihály rövid gondolkozás után ezt felelé kérdésére:

- Igenis, kegyelmes uram, bátor leszek egy ilyen derék emberre ujjal mutatni, ki régóta köztiszteletben részesül, ki titokban jóltevője a környékbeli népnek - ez pedig a pleszkováci esperes, Sándorovics Cyrill, aki fölöttébb megérdemelné e kitüntetést.

A miniszter hátrahőkölt. Még ilyen ember nem került a szeme elé, aki arra a kérdésre, hogy „kinek adjuk ezt az érdemrendet?”, ne a tükörnek forduljon, s rámutasson saját magára: „ennek a derék embernek ni!” - hanem ahelyett lemenjen a mappa szélére, s ott a legszélső faluban fedezzen fel egy papot, ki neki se sógora, se komája, még csak nem is hitbeli papja, s azt mondja, hogy „ezt tartom én még magamnál is derekabb embernek”.

No ez már nagyon is arany ember! E közé legalábbis három karát ezüstöt kell vegyíteni az ötvösnek, hogy feldolgozható legyen.

Hanem a felszólítás már meg volt téve, s azt komolyan kellett venni.

- Jó, jó - monda a magas úr -; csakhogy az érdemrenddel való feldíszíttetésnek némi szertartásos előzményei vannak. A korona nem teheti ki magát a visszautasítás esélyének; annálfogva annak, aki ily kitüntetésben részesíttetik, előleges formalitásból saját kezűleg kell azért folyamodnia.

- A főtisztelendő úr fölöttébb szerény ember, ő azt csak akkor fogná tenni, ha magasabb helyről buzdítást kap rá.

- Úgy? értem. Tehát nehány sor saját kezűleg tőlem kielégítő lenne. Jól van. Minthogy ön ajánlotta, megteszem. Az államnak fel kell ismerni a titokban rejtező érdemet.

S a főúr saját kezűleg megírta a nehány buzdító sort Sándorovics Cyrill esperes úrnak, biztosítva arról, hogy eddigi kitűnő érdemeiért, ha kívánni fogja, a vaskoronarenddel fog feldíszíttetni.

Timár mélyen megköszönte a kegyet a magas úrnak, ki viszont biztosítá őt mindenkorra kiterjedő magas pártfogása felől.

És végig valamennyi hivatalszobán, ahol még tízféle expeditionalis tortúra várakozik a halandó emberre, mindenki sietett Timárnak azonnal szolgálatára lenni, s amit más hetekig nem bírna keresztülkergetni a hivatallabyrinthon: ő átrepült vele egy óra alatt.

Az orsovai tisztító vizeskorsó ott volt láthatatlan alakban.

Este volt, mire a rendbe hozott szerződési okiratokat mind a bőrtáskájába csomagolta.

És ekkor sietett.

De nem vacsorálni, se nem aludni; hanem vágtatott az „Arany Bárány”-hoz, ahol a nyergesújfalusi gyorsszekerészek szoktak állomásozni. A korcsmában vett egy zsemlyét meg egy knakkwurstot, s azt a zsebébe dugta; majd előveszi az úton.

S azzal előkiáltá a fuvarost.

- Rögtön indulunk. Nem kímélsz se ostort, se lovat. Egy forint borravaló minden mérföldre. Dupla fuvarbér a sietésért.

A fuvaros értette a többit.

Két perc múlva nagy ostorcsattogással vágtatott végig a szekér Bécs utcáin. Kiabálhatott utána a policei, hogy nem szabad Bécsben az ostorral pattogatni!

A gyors közlekedést akkoriban a gyorsparasztok rendszere tartá fenn, mely láncolatot képezett Bécstől Zimonyig. A fuvarosgazdák lovai éjjel-nappal készen álltak a befogásra, s mikor a falu végén hangzott az ostorkongás, már hozta ki a pihent négy lovat a felváltó gazda, s két perc alatt a megérkező szekér elé új fogat lett csatolva, s robogott a vonat tovább, esőben-sárban egyformán vágtatva, hegynek fel, hegynek alá, sohasem lassítva; ha két gyorsszekér összetalálkozott az út felén, mind a kettő kifogott, lovaikat átcserélték, s így csak fele utat tett mindegyik. A gyorsaság minőségét a fizetés mennyisége határozta meg.

Timár két nap, két éjjel ült a szekéren, soha enni sem szállt le, s aludni lehetett a kocsiban is, akárhogy verte a fejét a saraglyához, lőcshöz, szekér oldalához. Megszokta ő azt már.

A másodnap estéjén már, Zimonyban volt Timár, onnan éjszaka áthajtatott a levetinci uradalom legelső falujába.

Szép, enyhe idők jártak. És aznap már december elseje volt.

Timár a helység házához hajtatott, s odahívatta a bírót. Elmondta neki, hogy ő az uradalom új bérlője, megbízta, hogy hirdesse ki a gazdák között, hogy a földeket jövő évre is megkapják felébe. Két éven át nem volt termés: annyi, mintha ugarolt volna a földre; jövő évre dús aratásnak kell következni. Az idő kedvez, az ősz hosszúra nyúlik, még el lehet szántani-vetni, ha szorgalmasan hozzálátnak. - Ez mind jó volna, mondák neki, a szántással csak elkészülnének, de a fődolog az, hogy nincsen vetőmag. Drága pénzért sincsen. A gazdanép a saját földeit is tíl-túl vetette el őszivel. A köznép málén fog az idén kitelelni. - Lesz vetőmag is, biztatá a földészeket Timár, ő fog gondoskodni arról. - S így járta végig a többi falvakat is, amikben a felesgazdák laktak, s biztatására rögtön nekiakasztották az ekét az ugarnak, s elkezdték széltében-hosszában szántani a roppant területet, mely már arra volt szánva, hogy egy egész évig parlagon maradjon, s ne teremjen mást, mint bogácskórót.

De hát a vetőmag honnan kerül elő? Oláhországból hajóval fölhozni már késő; itt a közelben nem kapható.

De Timár tudta azt, hogy kapható az valahol.

December másodikán este érkezett meg Pleszkovácra, ahol kora ősszel még agyon akarták verni. Ott felkereste főtisztelendő Sándorovics Cyrill urat, aki ugyanakkor kikergette a házából.

- No, fiam, hát megint itt vagy? - e szókkal fogadá őt a főtisztelendő úr, ki oly nagy barátja és jóltevője a népnek, hogy rég megérdemlette volna a vaskoronarendet, ha olyan szerény nem volna. - Mit akarsz megint? Búzát akarsz tőlem venni? Mondtam már ezelőtt két hónappal, hogy nincs; nem adok; mit akarsz mondani? Ne hazudj, mert nem hiszek semmit. Görög neved van, hosszú bajuszod van; nem hiszek a pofádnak.

Timár mosolygott.

- No, ezúttal igazmondással jövök.

- Nem lehet az! ti felsővidéki kereskedők mindig megcsaltok bennünket, elhitetitek, hogy bő termés volt odafenn, hogy a búza árát leverjétek. Mikor zabot akartok venni tőlünk, elhíresztelitek, hogy a kormány minden lovát eladja. Hamis a lelketek.

- Most pedig igazat mondok. Én a kormány megbízásából jöttem, s annak a nevében instálom meg főtisztelendőségedet, hogy nyissa meg számunkra magtárát. A kormány megtudva, hogy a vidékbeli népnek nincsen vetőmagja, kölcsönképp akar azt nekik kiosztani. Szent cél és nagy jótékonyság a népre nézve, s jó szolgálat a kormány előtt, aki abban segítségére lesz. A búzát nem én veszem által, hanem maguk a parasztgazdák, akik azt vetőmagnak kapják.

- Hja, fiam, ez mind igaz, én magam is sajnálom szegény népet, de hát nekem sincs. Honnan vettem volna? Magamnak sem termett. Itt a nagy bolond kontignációs magazin, de üres mind a három emelete.

- Nem üres az, főtisztelendő atyám, tudom én, hogy még a harmadévi termés is benne van, kapok én ott még legalább tízezer mérő búzát.

- Kapsz kutyát! Biz oda nem mégy. Öt forintért sem adom. Tavaszra hét forint lesz az ára, akkor majd odadom. Hazudsz, nem a kormány keresteti. Te akarod magad elcsípni. Egy szemet sem adok. Tud is a kormány arról valamit, hogy te vagy a világon, meg hogy én vagyok a világon. Békák vagyunk mi annak mind a ketten.

A bástya állta keményen a kis ágyútüzet. Timár a zsebébe nyúlt, s előhúzta a huszonnégy fontost, a miniszter levelét.

A főtisztelendő úr, mikor azt a levelet elolvasá, nem tudta egyhirtelen, hogy szemeinek ne higgyen-e, vagy Timárnak.

Azonban a nagy kétfejű sasos pecsét kívül, belül pedig a Hofkammer hivatalos stampigliája tökéletesen meggyőzték afelől, hogy ez nem csalás, ez élő valóság.

Ez volt pedig az ő álmainak netovábbja. Egy olyan fényes keresztet viselhetni a mellén. Ismerte ezt az ő gyengéjét Timár jól; mert sokszor hallotta tőle, mikor megkötött alku után együtt maradtak poharazgatni, azokat a keserves panaszokat, hogy milyen helytelenül cselekszik a kormány, midőn a karlócai pátriárka mellére annyi érdemrendet felaggat; minek egy embernek olyan sok, másnak meg semmi?

Ez volt a főtisztelendő úr legmagasabb vágya. Feltűzhetni azt az érdemrendet, hadd bámuljon el rajta a paraszt, s hadd irigykedjék a csajkás őrnagy, akinek még olyan nincsen. A pátriárka is mindjárt egy fokkal nyájasabb leend iránta.

De egészen át is változott egyszerre minden indulata Timár iránt.

- Ülj le, kedves öcsém! (Eddig még székkel sem kínálta.) Hát mondd meg, hogy jutottál te ilyen excellenciás úrnak az ismeretségéhez? Hogy bízták rád ezt a levelet?

Timár aztán mondott neki egy mesét, mintha nyomtatásban olvasta volna. Hogy ő elhagyta Brazovicsot, s kormányszolgálatba állott, a miniszter úrnál nagy befolyása van; e kitüntetésre is ő ajánlotta régi derék ismerősét, a főtisztelendő urat.

- Mindjárt tudtam én, hogy nem vagy te olyan bolond ember, mint amilyennek látszol! Ezért szerettelek mindig olyan nagyon. No, fiam, minthogy olyan görögforma neved van, meg hogy olyan jó, becsületes képed van, hát adok búzát. Mennyi kell? Tízezer, tizenkétezer mérő? Amennyi van, mind odadom. Nem a miniszternek a kedvéért, azt ne hidd, hanem a te jó képedért; meg hogy a szegény néppel jót tegyek. Mit mondtam? Öt forintért adom? No teneked odadom négy forintért és tizenkilenc garasért. De kifizeted mindjárt? Vagy fölmenjek érte Bécsbe? Egyúttal azt is elvégezhetem. Mert magam is felmegyek, személyesen megköszönöm ezt a gráciát őexcellenciájának. Te is eljössz velem, ugye? elviszesz odáig? No te kívül maradsz a pitvarban. Mondsza csak, milyen ember a miniszter úr? Magas? Alacsony? Nyájas? Haragos? Mindjárt ideadja azt a keresztet? Szereti-e a jó karlócai ürmös bort? No azt te is megkóstolod mindjárt.

Hasztalan volt Timárnak minden szabadkozása, hogy ő még az éjjel vissza akar menni Levetincre, utasítani a sáfárokat, hogy küldjék a felesbérlőket a vetőmagért rögtön; nem eresztette a szíves házigazda, inkább maga állított elé lovas legényeket, kik által Timár mindenfelé elküldözte az üzeneteket, s Miskának ott kellett nála maradni éjszakára.

A főtisztelendő úrnak voltak olyan gömbölyű, talpatlan poharai, amiket nem lehet a kézből letenni, hacsak ki nem itta belőlük az ember a bort, mert feldűlnek. Azokból egyet odaadott Timár kezébe, másikat fogta a magáéba, s reggelig elbeszélgettek ilyenformán. Timáron meg sem látszott, hogy bort ivott. Tudott ő már ahhoz. Sokat járt ő a Bácskában.

Másnap már jöttek a parasztgazdák szekereikkel az esperes udvarára.

Mikor meglátták, hogy csakugyan ki vannak nyitva a háromemeletes gabonatár kapui, akkor azt mondták Timárnak, hogy de már ezentúl ő lesz a csodatevő szent. Volt abban a magtárban annyi harmadévi gabona, amennyit csak őszi alá el bírtak vetni.

Timár addig el nem mozdult a bérlett uradalomból, míg a kemény fagyok be nem következtek, amik az őszi búzavetésnek aztán határt szabtak. De elég volt ez az idénre. A többi marad tavaszi alá, vagy ugarnak, kaszálónak. A harmincezer holdas birtokban alig volt nehány száz hold legelő, a többi mind első osztályú búzatermő televény sík föld. Ha itt a jövő év áldást hoz, irtóztató lesz a termés. A vetés pedig éppen jókor történt. Az egész ősz október végéig száraz volt és szeles; akik azalatt vetettek, azoknak megint rossz termésük lesz jövő évre is, mert a százezernyi vándor hörcsök kiette a ki nem kelt gabonát. Akik novemberben vetettek, sárba, azoknak viszont ártott a korán leesett hó, mert a kikelt vetés kipállott a hó alatt a lágy földben; hanem amint ez a hó hirtelen elolvadt, hosszú enyhe idő jött, ami eltartott egész karácsonyig, akik azalatt vetettek, igen jól jártak: a hörcsök elpusztult már, a fagy elébb jött, mint a hó, s ez a szép fehér takaró aztán elfödte a kincseiket minden pusztító ellenség elől a tavaszig.

Nagy hazárdjáték a földmívelés! Vagy hatot, vagy vakot!

Timárnak hatot vetett.

Olyan áldott év következett, hogy aki szerencsésen vethetett el, annak a Bánátban húsz magot fizetett az aratás.

A levetinci földészek áldották az új bérlőt, aki nem engedte elveszni ezt az évet. A saját földeik rossz, gazos, üszögös terményt adtak, a feles földek pedig ontották a tiszta búzát.

És abban az évben Timár harminc hajóval vontatta fel Komáromba, Győrbe a legszebb gabonaneműeket, s a harminc hajó terhe annyi pénzében volt neki, mint másnak három.

Tőle függött meghatározni, hogy félmilliót nyerjen-e abban az egy évben, vagy megtoldja azt még százezerrel? vagy leengedjen egy százezeret abból a félmillióból? talán azért, hogy a szegény népnek olcsóbbá tegye a kenyeret? vagy talán azért, hogy a szegény versenytársaknak a torkukra tegye a kést?

Hiszen úgy játszhatott velük, mint a macska az egérrel. Úgy lenyomhatta a gabona árát, ahogy neki tetszett.

A Brazovics-kávéházban minden este dühös jelenetek folytak az egybegyűlt gabonakereskedők között. Ez az egy év óta felcseperedett Timár minden kereskedőt letipor. Nincs mód mellette megállhatni a piacon. Annyi a pénze, mint a polyva, s úgy vesztegeti az áruját, mintha lopta volna. Bizony torkon ragadnák, ha odamenne közéjük.

De sohasem megy.

Nem látja azt soha senki, hogy valakivel ismeretségkötés végett szóba állna. Senkivel sem közli, amihez kezdeni akar. És akármihez kezd, az mind arannyá válik a kezében. Új meg új vállalatok indulnak meg általa, amiket más ember is kitalálhatott volna; amik ott feküdtek a tenyerén minden embernek, csak a markát kellett volna összeszorítania; de csak akkor vették észre, mikor már ez az ember felmarkolta előlük. És sohasem nyugszik; mindig kocsin ül, utazik, jön-megy; az a csoda, hogy minek lakik még ebben a városban? Miért nem megy Bécsbe? Minek ilyen gazdag embernek Komáromban tartani főüzletét? (Bárha akkor fontos kereskedelmi piac volt az.)

Timár tudta, hogy mi köti őt oda. Ő tudta, hogy miért lakik abban a városban, ahol minden kereskedőtársa halálos ellensége, ahol a Brazovics-kávéház ajtaja előtt, mikor végighajtat, mindig az az áldás hangzik utána: „törjön ki a nyakad!” Ennek a háznak is az ő markába kell még kerülni minden benne levővel együtt!

Ez tartotta őt Komáromhoz kötve, mikor már másfél milliomos volt; mégis ott maradt, ahol őt még mindig Timárnak hítták, s nehezen akartak hozzászokni az új nemesi névhez: „Levetinczy”.

Pedig a nemesi névhez nemesi tetteket is tudott csatolni. A város szegényei számára kórházat alapított, a protestáns tanodában ösztöndíjakat tűzött ki, még az áldozó kehely is arannyá vált a kezében; a régi ezüst helyett aranyat csináltatott az egyháznak. Kapuja mindig nyitva volt a szegénynek, s péntek napon utca hosszat állt házáig a koldusnép, aki a maga pénzeért jött, a legnagyobb rézpénzért a világon, amit vargatallérnak neveznek. S nagy híre járt, hogy amely hajóslegénye a vízbe fulladt, annak az árváit ő nevelteti fel, s özvegyének évdíjt fizet. Arany ember! arany ember!

Csak egy hang odabenn mondta mindig: „Ez nem igaz! Ez mind nem igaz!”


==LEÁNYTRÉFA==

Brazovics úr ebéd után a feketekávéját a felesége szobájában szokta meginni, irgalmatlan latakia-dohányfüstöt árasztva maga körül.

Kacsuka úr Athalie-val sugdosott egy kis asztal mellett ülve, melynek egyik szögleténél Zófia asszony tett úgy, mintha varrna valamit. (Már egy év óta folyvást nagy tüntetéssel volt annál a kis asztalnál varrás, hímzés kiterítve, hogy lássa minden látogató, hogy a stafírungot készítik.)

Kacsuka úr most már csaknem ott lakott a háznál; délelőtt jött, ebédre ott marasztották, s a késő est vetette haza.

Úgy látszik, hogy nagyon meg lehetett már erősítve Komárom vára, hogy a mérnöktisztnek egész nap Athalie kisasszonnyal lehetett foglalkozni.

Hanem annál inkább roskadoztak Kacsuka úr saját várának erődítményei. Itt volt az idő, hogy megházasodjék. Pedig úgy védte magát, mint egy Zrínyi. Ha elősáncaiból kiszorították, bevonult a fellegvárba. Mindig volt valami elfogadható ürügye, amivel a házasságot elnapolja. De már az utolsó aknákat is felrobbantották ellene; már a kauciót is betábláztatták a Brazovics-házra, s a Hofkriegsrath elfogadta azt készpénz helyett: már szállást is találtak az új pár számára, s jött az utolsó csapás: Kacsuka úr megkapta a kapitányi előléptetést. Ez volt a véghatár. Az utolsó mentség tölténye is ki volt lőve, nem volt hátra más, mint kapitulálni s elvenni a szép, gazdag leányt.

Brazovics úr pedig napról napra mérgesebb lett, mikor a feketekávéját itta a nők szobájában, és aki ezt a mérget itatta vele, az mindig Timár volt.

Ez volt az ő mindennapi Karthágója!

- Már micsoda istentelenséget gondol ki megint ez az ember? Más becsületes gabonakereskedő, ha beáll a tél, örül, hogy megpihenhet: ez meg nekifog olyan dolognak, aminek soha más ember nem hallotta a hírét. Kibérli a Balatont, s télen a jég alatt halásztat benne! A múltkor egyetlenegy fogásra háromszáz mázsa halat húztak ki neki a kenesei foknál. Hisz ez valóságos rablás! Tavaszra úgy kipusztítja a Balatont, hogy nem marad abban egy bökle, egy babaj, egy sügér, egy garda, egy őn, egy kűsz sem, nemhogy fogas. S aztán mind viszi fel Bécsbe. Hát azért terem a Balaton fogast, hogy azt a német egye meg? Átkozott veszekedett ember! Ezt igazán közköltségen kellene elpusztíttatni. Én előbb-utóbb is megölöm ezt az embert, az bizonyos. Mikor a hídon átjön, megfogatom két hajóslegénnyel, s beledobatom a Dunába. Adok egy silbaknak száz forintot, hogy mikor éjjel elmegy a várta előtt, véletlenségből lője agyon. Bedobok az udvarára egy veszett kutyát, hogy mikor reggel kijön, harapja meg. Hiszen megérdemli az, hogy fölakasszák! Jobban megérdemli, mint Angyal Bandi meg Zöld Marci. Mert Zöld Marci csak azt a pénzt veszi el tőlem, amit nálam talál, de ez a tolvaj még a házamat is ellopja a fejem fölül. Rágyújtatom egyszer a házát, hogy beleégjen! S még nemesemberré teszik! S még a vármegyegyűlésen kinevezik assessornak, s ott ül a gézengúz velem egy sorban. Velem, akinek tősgyökeres magyar nemes volt az öregapám is, egy ilyen jöttment! De iszen jöjjön csak még egyszer a restauráció, s merje odahozni a pofáját, felbiztatok egy csoport gibernyúzi nemest, kidobatom velük az ablakon, hogy a nyaka kitörik! Csak egyszer valami ebéden összejönnék vele, tudom, hogy megpaprikáznám a levesét úgy gebulával, hogy hanyatt fordulna tőle, mint a döglött hal. S még azt hallom, hogy úri kisasszonyokhoz is eljár látogatóba a semmiházi. Ez a Timár! Ez a hajós-schreiber! Akinek csak „iszaptaposó” a címe. Ej, de szeretném, ha egyszer valami olyan házhoz vetődnék, ahova valami derék vitéz katonatiszt jár, s az kihíná duellumra, s aztán felspékelné, mint a békát, így ni!

Brazovics úr világos célzással tekintett Kacsuka úrra, az azonban úgy tett, mintha nem is hallgatott volna rá.

Hallgatott biz az; de amit Brazovics úr beszédéből megértett, az volt, hogy ez a felcseperedett milliomos itt a városban Brazovics úr gazdagságán aligha nagy csorbát nem ejtett, s ez a düh ellene nemcsak Brazovics urat, hanem emeletes házát is rázkódtatja, s ennek a meggondolása nemigen szaporítá Kacsuka örömét a közeledő menyegzői nap vártában.

- Dejszen nem várom én azt, hogy valaki más ölje meg ezt a fickót! - szólt végre Brazovics úr, fölkelve kávéja mellől, s letéve a csibukját, s előkeresve cukornád botját a szegletből. - Van nekem egy stilétes botom. Azóta vettem, hogy ez az ember itten grasszál; egyenesen őérte vettem. (S hogy valóban elhiggyék, ki is húzta a cukornádból a hegyes pálcatőrt.) Itt van ni! Amint egyszer összetalálkozom vele, csak egyszer magunk legyünk ketten! Ezt a gyilkot idáig verem a testébe, ni! Odaszegezem vele a falhoz, mint a bőregeret, azt fogadom!

S fogadását véres szemei forgatásával igyekezett nyomatékossá tenni.

Azután kiitta a kávémaradékot, s felöltve télikabátját, azt mondá, hogy mármost megy a gschäftbe. Igen: ferblizni. Majd megjön jókor. Azaz, hogy jókor reggel.

Hagyta menni mindenki.

Amint aztán Brazovics úr házának szűk csigalépcsőjén alálépegetne: nagy óvatossággal, mert nehéz termetének nem volt rendeltetése a lépcsőn alászaladva sietni, ki jön rá alulról szemközt? Timár...

No most itt van a keze között! Egy késdöfésnyire egymás közelében. Egy szűk, sötét helyen, ahol senki sem látja őket. A legtöbb orgyilkosságot lépcsőkön hajtották véghez. Timárnál semmi fegyver, még csak egy pálca sincs, Athanáz úrnál pedig két láb hosszú pálcakard.

Athanáz úr, amint Timárt megpillantja, a jobbjában levő tőrbotot csapja a hóna alá, s nagy lármás hangon kiált eléje, kalapját levéve: „Alászolgája, jó napot kívánok, tekintetes Levetinczy úr!”

Mire Timár azzal viszonz, hogy: „szervusz, Tanaszi! hát már mégy a gschäftbe?”

- Hehehe! - nevet kedélyesen Athanáz úr, mint a tréfás csínyen kapott gyermek. - Hát te, Miska, nem jössz egyszer oda közénk?

- Nem biz én. Ha parancsoljátok, hogy egypár száz forintot elveszítsek, azt inkább előre kifizetem: de hogy én egész éjjel ott lessem a „sántát”, s izzadjak mellette, az nem nekem való mulatság.

- Hehehe! No hát csak eredj fel az asszonyokhoz, odafenn vannak. Jó mulatást! Én már nem látlak ma.

Azzal szívélyes kézszorítással elváltak egymástól.

Mert nem kell ám Athanáz úr fenyegetéseit komolyan venni. Csak a hangja rettenetes annak, meg a termete. Nem is igen fél tőle senki. Még a felesége sem. Az meg éppen nem.

Tudja azt Athanáz úr nagyon jól, hogy Mihály sokat jár az ő házához; és úgy csinálja ki a dolgot, hogy olyankor ő már ne legyen otthon. Azt is sejteti vele Zófia asszony, hogy alighanem Athalie szép szemeiért jár oda. Ez Kacsuka úr dolga. Ha Kacsuka úr nem spékeli fel Timárt, mint a békát, ez az ő hibája. Az avisót megkapta rá. És úgy látszik, hogy mégsem spékeli fel; pedig Timárral elégszer találkozik Athalie-nál.

Dehogy hítta ki párbajra Timárt a kapitány! Olyan jó barátok voltak, mint valaha.

Soha olyan egymást szerető társaságot a világ nem látott, mint ennek a háznak a lakói és látogatói.

Brazovics úr sejtette azt, sőt összeköttetéseinél fogva bizonyos lehetett felőle, hogy aki Timárnak a legelső ajtót kinyitotta a mostani nagy uraságához, az senki sem más, mint Kacsuka kapitány. Azt is kiészlelhette, hogy ezt miért tevé. Mert menekülni szeretne Athalie-val kötött viszonyától. Milyen jó volna neki, ha Brazovics úr beleveszne, s kitiltaná a házából. Mármost hát csak azért is szereti a kapitányt, mint édes fiát, egész atyai szívével; most már el kell annak venni Athalie-t; nincs menekülése.

Kacsuka kapitány régi vőlegénye Athalie kisasszonynak, s ahogy mindennap látja, annak egy veszélyes vetélytárs udvarol. Egy gazdag ember, akit neki már azért is gyűlölnie kellene, mert jól tudja, hogy a Hofkriegsrath vitájában a Hofkammerrel hogyan hagyta cserben előbbi pártolóit, és azért mégis úgy szereti a kapitány régi jó pajtását, hogy képes volna neki megbocsátani, ha az menyasszonyát elhódítaná a kezéről.

Athalie lenézi Timárt, apjának hajdani írnokát, hanem azért nyájasan bánik vele; a kapitányt szenvedélyesen szereti, hanem azért az ő jelenlétében Timárt tünteti ki, hogy kedvesét féltékennyé tegye.

Zófia asszony gyűlöli Timárt, s azért oly édeskés arccal fogadja, mintha azt kívánná, hogy bárcsak napaasszonya lehetne neki egyszer, s aztán laknának csak egy födél alatt!

Timár pedig vesztére esküdt mind valamennyinek. Nagyurat, vénasszonyt, szép leányt, vőlegényt, mind ki akarja tenni ebből a házból; mégis ellátogat oda, kezet csókol a hölgyeknek, kezet szorít a férfiakkal, és igyekezik kellemes társalgó lenni.

Azok is mind igen szívesen fogadják; Athalie kisasszony zongorához ül a kedvéért, Zófia asszony pedig ozsonnára marasztja; kávé és befőtt gyümölcs járja. És Timár megissza a kávét azzal a gondolattal, hogy ebben patkányméreg is lehet.

Mikor az ozsonnaasztalt terítik, olyankor Timéa is megjelenik, és segít a rendezésnél. Olyankor aztán Timár nem hallja, hogy Athalie kisasszony miről beszél, mi nótát ver; csak őt látja.

De van is rajta mit megnézni.

A leány már a tizenötödik évében jár, s egész kifejlett hajadon. Hanem tekintete, naiv ügyetlensége még a gyermekről tanúskodnak.

Beszél már magyarul, hanem idegenszerű kiejtéssel, s néha elferdíti vagy rosszul alkalmazza a szót, amiért nálunk rettenetesen kinevetik az embert. (Még az országgyűlésen is, a legkomolyabb viták alkalmával.)

Athalie jól járt Timéával nagyon. Van neki, akiből bolondot űzzön.

Szegény gyermek egész tréfa tárgya rá nézve.

Athalie odaadja neki viselni saját ruháit, amik négy év előtt voltak divatban. S a divatnak minálunk, művelt nemzeteknél őrült változandósága van; milyen kacaj támadna ma az utcán, ha valaki egy terjedelmes krinolinban jelenne meg fényes nappal; pedig az nemrég uralkodó divat volt.

Egy időben pedig a krinolint nem a csípőre, hanem a vállra kötötték. A szoknyaujjak voltak olyan bőre szabva, hogy azokat széles abroncsok tartották széjjel, mint a kast, s hogy az öltöny ráncot ne vessen, kitöltötték azt fosztott tollal, mint a vánkost; a ruha pedig bokán felül ért, fodrokkal szegélyezve; s kiegészíté e divatot egy magasra felnyúló s onnan megint aláhajló fésű, melyre a hajat felfeszítették, s a kontyra óriási széles szalagcsokrot tűztek.

Az ilyen viselet nagyon szép volt, amikor divat volt, hanem négy év múlva, amikor már senki sem viselte, tiszta maskara volt, aki még felvette.

Hát Athalie-nak tetszett az, hogy ő ilyen maskarát csináljon Timéából.

Ez a szegény leány, ki soha európai divatot nem látott, úgy volt a piperével, mint minden vad nép nőneme: a felötlő tetszett neki. Úgy megörült, mikor Athalie felöltözteté divatból kiment rikító selyemruháiba; hát még, mikor azt a nagy fésűt a hajába dugta, s a tarka szalagcsokrot a kontyába tűzte. Azt hitte, hogy ő most attól nagyon szép lett. S mikor minden ember mosolygott rá, aki meglátta, azt annak vette, hogy őt most minden ember nagyon csodálja; aztán úgy futott az utcán, hogy ne csodálják. Nem is hítták másnak, mint „a bolond török leány”-nak.

Aztán minden bolondot lehetett vele csinálni, nem neheztelt érte. Nagyon gyermeteg volt még arra, hogy észrevegye, amiért neheztelni kell. A legérthetőbb gúnyt is komolyan vette.

És Athalie különösen szerette gúny tárgyává tenni a gyermeket, kivált férfiak előtt. Ha fiatal látogatók voltak a háznál, azokat biztatta, hogy udvaroljanak Timéának. Nagyon mulattatta őt az, hogy Timéa az udvarlást milyen komolyan veszi, hogy tetszik neki az, ha őt kisasszonynak nézik; ha táncestélyek alkalmával őt is előkeresik valahonnan, s a táncba beviszik; ha bohó udvarlók óriási virágcsokrokat nyújtanak neki összeválogatott, de nem viselni való kerti virágokból, s ha aztán valami furcsát mondatnak vele, amin az egész társaság kacajra fakad. Ah! hogy hangzik ki a kacagás közül magasan Athalie gyönyörű csengő hangja.

Zófia asszony pedig komolyabb szempontból indul ki Timéa irányában. Ő mindig szidja.

Akármit tesz-vesz a leány, azért megkorholja. Az pedig, növendék leánykák szokása szerint, már magától is ügyetlen, s mentül jobban szidják, annál több ügyetlenséget követ el.

- Így kell ezt a csészét feladni, felfordítva? Te bárgyú! Még most sem ismered meg Athalie kanalát? Hát ebből a cukorsüteményből ki torkoskodott? Nem te? Csak próbálj nyalánkodni! Mivel piszkoltad már megint össze a ruhádat? Azt gondolod, mindennap újat kapsz? Így kellett ezt a kést megtörülgetni, he? Ki törte le ennek az ibriknek a fülét? Te, ugye? Csak azért mondod magadra, hogy le ne húzzam a cselédnek a béréből; a tiedből meg nem húzhatom le, mert neked nincs béred.

Athalie kisasszony aztán védelmére kél Timéának.

- De ugyan, mama, ne veszekedj mindig azzal a leánnyal! Te úgy bánsz vele, mintha cseléd volna; tudod pedig, hogy Timéa nem cseléd; azt én nem szeretem, hogy így lármázol reá.

Timéa aztán kezet csókol Zófia asszonynak, hogy ne haragudjék rá, s Athalie-nak, amiért védelmébe vette, azután ismét mind a kettőnek, hogy őmiatta össze ne vesszenek.

Olyan alázatos, olyan háladatos kedély.

Zófia asszony pedig csak azt várja, hogy Timéa egy percre kimenjen a szobából, s ő elmondhassa, ami a nyelvén van, leányának; de hogy a vendégek is hallják: Timár és Kacsuka kapitány.

- De bizony jó lesz őtet úgy szoktatni, mintha cseléd volna. Tudod, hogy milyen szerencsétlenség érte. Ami pénzt Timár... akarom mondani Levetinczy úr megmentett a számára, kivette kamatra egy földesuraság, az pedig megbukott, minden pénze odaveszett; most egyebe sincs, mint a rajtavalója.

(Ah! tehát már egészen szegénnyé tették! - gondolá utána Timár, s olyan könnyebbülést érzett, mintha egyesztendei tanfolyamot elengedtek volna a tanpályájából.)

- Engem csak az bosszant - mondá Athalie -, hogy mindenre olyan érzéketlen marad. Ha szidják, ha kinevetik, az arca el nem pirulna soha.

- Ez a görög fajnak a sajátsága! - jegyzé meg Timár.

- Ah! bizony nem az! - szólt fitymálva Athalie. - Az betegség jele. Ilyen erőtetett fehér arcszínt, mikor a nevelőben voltunk, akárhány leány tudott produkálni, aki krétát evett és nyers pörkölt kávét.

Athalie Timárhoz beszélt, de szemeivel Kacsuka úrra nézett.

Kacsuka úr pedig egy nagy falitükörbe nézett, ahonnan meg lehetett látni, mikor Timéa ismét bejön az ajtón. Athalie észrevette azt.

És Timár is azt vette észre.

Timéa újra bejött, egy tálcát hozva tele csörömpölő poharakkal, s egész figyelme arra volt fordítva, hogy valahogy azokból egyet el ne ejtsen. Minélfogva aztán, amint Zófia asszony rásikoltott: „vigyázz, el ne ejts valamit!”, csakugyan kiejtette kezéből az egész tálcát; szerencsére puha szőnyegre estek a poharak, egy sem törött el, de mind szétgurult.

Zófia asszony sárkánykígyóvá akart lenni rögtön; de Athalie bevágta az útját: „Most ennek te vagy az oka! minek kiáltottál rá? Timéa idebenn marad nálam; hordja fel az ozsonnát a cseléd!”

Ezért aztán Zófia asszony elkeseredett, kiment maga a konyhába, s ő maga hordott fel azután mindent.

Kacsuka úr pedig abban a pillanatban, amidőn Timéa elejté a poharakat, katonai ügyességgel szökött oda, s egy perc alatt összeszedte a poharakat, s felrakta a tálcára, mit Timéa reszkető kezeiben tartott.

A leány nagy, sötét szemeinek hálás tekintete nem kerülé ki sem Athalie, sem Timár figyelmét.

- Ugyan, kapitány úr - súgá Athalie vőlegényének -, csináljon egy kis tréfát; bolondítsa el egy kicsit ezt a gyereket. Kezdjen el neki udvarolni. Az sok mulatságra fog alkalmat adni nekünk. Timéa, te velünk ozsonnázol; ide ülsz a kapitány úr mellé.

Ez lehetett keserű tréfa, lehetett gúnyos kötődés, lehetett hiú féltékenység, lehetett gonoszság. Meglátjuk, mi lesz belőle?

Lázas félénkséggel s rosszul rejtett örömmel ült le az asztalhoz a gyermek, szemközt a hódító szép Athalie-val, ki, midőn azt mondá vőlegényének, hogy vessen oda egy bókot Timéának is, úgy tett, mint mikor egy királynő egy koldusgyermeknek egy aranyat ád. Ez boldog lesz vele - egy napra, ő pedig meg sem érzi.

A kapitány cukorral kínálta Timéát; az ezüstcsíptető nem akart szót fogadni Timéa kezében.

- Vegyen szép kis fehér kezével! - biztatá őt a kapitány.

Mire aztán Timéa olyan zavarba jött, hogy a kivett cukrot a kávésfindzsa helyett a vizespoharába tette.

Azt még sohasem mondta neki senki, hogy szép fehér keze van.

Pedig meglehet, hogy nem is udvarlási szándékból mondta neki azt a kapitány, csak hogy éppen felszabadítsa rá, hogy vegyen az ujjaival a cukorból, hiszen nem anaesthetikus dolog az, ha ilyen tiszta gyermekkéz nyúl hozzá.

Hanem a gyermek fejében megmaradt ez a szó, s gyakran nézegetett lopva a kezeire; ha csakugyan olyan szépek és fehérek-e azok?

Athalie alig tudta visszafojtani nevetését. Élvezetet talált benne, a kötődést folytatni a gyermekkel.

- Timéa, kínáld meg a kapitány urat azzal a cukorsüteménnyel.

A leány leemelte az ezüstállványról a kristálytálcát, s odanyújtá azt Kacsuka úrnak.

- No, válassz ki a számára valamit.

Timéa történetesen valami szív alakú cukorsüteményt választott. Ez a gyermek bizony még azt sem tudta, hogy azt szívnek hívják, sem azt, hogy hát mi az a szív valósággal?

- Ah! ez nekem nagyon sok lesz! - tréfálkozék a kapitány. - Hanem ha ön, szép Timéa kisasszony, meg akarja azt velem osztani?

S azzal kétfelé törte a cukorszívet, s felét visszanyújtá Timéának.

A gyermek otthagyta azt a tányérján, s a világért meg nem ette volna. Ott őrzé féltékenyen a szemeivel, s nem várt, míg Zófia asszony vagy a szobaleány bejön tányért váltani; ő maga sietett összeszedni a csemegés tányérkákat, s eltűnni velük a szobából. Azt a fél szívet bizonyosan meg fogják nála találni. Milyen nagy nevetés lesz abból!

Hiszen semmi sem könnyebb, mint egy tizenöt éves leányt elbolondítani.

Az még mindent elhisz, és hisz a legelső embernek, aki azt mondja neki: de szép fehér kezei vannak!

Kacsuka úr pedig éppen az az ember volt, aki nem bocsáthatná meg magának, ha egy szép leány közelébe jut, annak valami bókot ne mondana. Még az öreg asszonyságoknak is szokott udvarolni. No hisz azoknak már udvarolhat. De nem engedi el magának, hogy még a lépcsőn levilágító szobaleánynak is ne mondjon valami lekötelezőt. Ambícióját találja benne, hogy az ő kék egyenruhájának láttára minden leányszív sebesebben dobogjon. Azért Athalie bizonyos lehet felőle, hogy ő az uralkodó planéta. Hanem Timéával foglalkozni sem kárba veszett fáradság. Most még gyermek ugyan, de előreláthatólag igen szép alak lesz belőle. Aztán árva gyermek, aztán török leány, még meg sincs keresztelve, aztán egy kicsit hóbortos is; ami mind ok arra, hogy az ember lelkiismeret-mardosás nélkül mondjon neki szépeket.

Kacsuka úr nem mulasztott el semmi alkalmat. S menyasszonyának nagy gyönyörűséget okozott vele.

Egyszer azt mondá Athalie Timéának, mikor aludni akart menni:

- Te Timéa, tégedet a kapitány megkért nőül. Hozzámégy-e?

A gyermek ijedten tekinte Athalie-ra, s azzal az ágyához futott, és takaróját a fejére rántá; úgy elbújt, hogy ne lássa senki.

Athalie aztán sokáig gyönyörködött benne, hogy a gyermek nem tud elaludni attól a szótól, amit neki mondott, hogy forog nyugtalanul fekhelyén, és sóhajtoz álmatlanul fél éjen át.

Ez a leánytréfa sikerült.

Másnap Timéa szokatlanul komoly volt, a gyermeteg szeleskedést elhagyta modorából; valami gondolkodó mélaság látszott meg arcán, s egyszerre nagyon kevés szavú lett.

Az arcanum jól hatott.

Athalie az egész háznépet beavatta a tréfába. Timéával úgy bánjanak ezentúl, mint leendő menyasszonnyal, Kacsuka úr jegyesével. A cselédek, a nagyasszony mind kezére játszottak.

De ne mondja senki, hogy ez pogány tréfa volt. Ellenkezőleg. Ez keresztyén tréfa volt.

Athalie azt mondá Timéának:

- No lássad, a jegygyűrűt is elküldé számodra a kapitány. De ezt nem húzhatod az ujjadra, amíg pogány vagy. Elébb keresztyénné kell lenned. Akarod-e, hogy megkereszteljenek?

Timéa keblére tette kezeit, és lehajtá fejét.

- Tehát meg fognak elébb keresztelni. Hanem ahhoz megint szükséges, hogy elébb meg kell tanulnod a vallás hitágazatait, s katekizmust és a bibliai történeteket, meg a zsoltárokat és az imádságokat; el kell járnod a paphoz meg a kántorhoz, aki tanítani fog. Akarod-e?

Timéa csak a fejével inte.

És azután eljárt mindennap a paphoz meg a kántorhoz, és hordta a hóna alatt az énekes- és imádságoskönyveket, mint a kis iskolás leányok, s este későn, mikor már mindenki lefeküdt, kivette magát az üres előszobába, ott tanulta fél éjszakákon át az egyiptomi tíz csapást, a Sámson és Delila, a József és Putifárné. Istent dicsérő és szívnemesítő történeteit fennhangon. Nehezen tanult, mert sohasem volt hozzászoktatva. Rettenetes munka volt neki az absztrakt, érthetetlen katecheticus tételeket betanulnia. De hát mit meg nem tett volna azért, hogy meg lehessen keresztelve.

- No lássák! - mondta Athalie, olyankor, mikor Timár is ott volt. - E nélkül a biztatás nélkül soha rá nem lehetett volna venni, hogy megtérjen, s tanuljon valamit, s hogy megkeresztelhessék. Így pedig hogy iparkodik mentül hamarább készen lenni.

Tehát még egészen kegyes munka volt a gyermek fejét így elkábítani azzal, hogy ő már menyasszony.

És Timár látta azt, hogy milyen kegyetlen játékot űznek a szegény gyermekből, és nem szólhatott neki. Mit is mondhatott volna? Nem értette volna az azt meg.

Még rontott a dolgán az, hogy ő a házhoz járt, mert Timéa előtt kiegészíté a mesét. A gyermek mindenkitől azt hallá, még a komoly öreg Athanáz úr is elejtett néha egy olyan példálózást, hogy ez a gazdag Levetinczy úr Athalie miatt jár a házhoz. És azt igen természetesnek is találta. A gazdag úr gazdag leányt keres. Hozzá is illik mindkettő egymáshoz. Hát akkor a szegény magyar katonatiszthez ki illenék más jobban, mint egy éppen olyan szegény leánya egy török katonának? Ezt így tartotta ő legtermészetesebbnek.

Tehát tanult éjjel-nappal.

Káté, zsoltár, biblia végit járta már; ekkor egy új tréfát találtak ki számára. Elmondták neki, hogy ki van tűzve már a menyegző napja; hanem addig a napig el kell készülni sok-sok köntösnek. A sok fehérnemű, a sok pipere, cicoma hátráltatja a napokat. Hát még a menyasszonyi köntös, amiben esküvőre fog menni! Azt magának a menyasszonynak kell saját kezűleg kihímezni. Ezt már értette Timéa: ez törökül is így van. És gyönyörűen tudott hímezni selyemmel, ezüsttel és arannyal. Arra tanították meg otthon a háremben legjobban.

Hát aztán odaadták neki Athalie menyasszonyruháját, hogy varrjon rá oly pompás hímet, aminőre otthon tanították. Azt mondták, hogy ez az ő saját menyasszonyi köntöse lesz. Timéa telides-tele rajzolta annak uszályát, széleit gyönyörű arabeszkekkel, s aztán hozzáfogott azoknak kihímezéséhez. Remekmű készült ujjai alatt. Korán reggeltől késő estig dolgozott rajta; mikor a látogatók jöttek is, nem tette le kezéből a munkát; dolgozva beszélgetett velük, s jó volt, hogy szemeit örökösen a hímzésre lesütve tarthatá; nem kellett senkinek a szemébe néznie.

És azért is jó volt, hogy nem láthatta, hogy kigúnyolják a háta mögött. A némberek integetnek egymásnak s a látogatóba jött férfiaknak, hogy ez most azért siet oly szorgalmasan a hímzéssel, mert azt hiszi, hogy a saját köntösét varrja. A kis bolond! Timár látta ezt mind.

Óh! hányszor távozott el e háztól oly keserűséggel szívében, hogy mikor a lépcső alján azt a két márványoszlopot két kezével megfogta, Sámson jutott eszébe, aki magára dönti a filiszteusok házát.

Mikor dönti hát már?

Az a nap pedig, amelynek közeledtét oly titokteljes remegéssel várta Timéa, csakugyan Kacsuka úr esküvőjének napja volt, de Athalie kisasszonnyal.

Hanem annak a napnak sajátságos akadályai voltak még a világon. Nem az égi aspektusokban, nem is a szeretők szíveiben (mert hiszen szeretik azok egymást, amennyire éppen szükséges), hanem - Brazovics úr pénzviszonyaiban.

Kacsuka úr, mikor Brazovics úr leánya kezét megkérte, igen őszintén feltárta előtte a sorsát. Ő szegény legény, ami jövedelme van, az éppen arra elég, hogy mint magános ember, katonai rangjához illően megjelenhessen a világ előtt; de egy nőt abból eltartani nem lehet, s különösen egy nőt, aki minden kényelemhez és fényűzéshez van szokva; azért tisztán és világosan megmondta az apának, hogy ő csak azon esetben nősülhet, ha feleségének hozománya azt képessé teszi a háztartás fedezésére. No, ez ellen Brazovics úrnak sem volt semmi kifogása. Ő nem fukarkodik ily kérdésben. Ő leányával a menyegző napján százezer forintot ád készpénzben nászhozományul, s azzal tehetnek, amit akarnak.

És akkor, amikor ezt megígérte Brazovics úr, képes is volt azt teljesíteni. Hanem azóta közbejött ez a Timár. Ez mindenféle hallatlan utakon és módokon annyi zavart csinált Brazovics úr spekulációiban, úgy megrontotta legbiztosabb számításait, úgy megtörte a gabonapiacon, úgy kitúrta a versenyzéseknél, úgy betette előtte az ajtót a hajdani befolyásos köröknél, hogy Brazovics úr ez idő szerint lehetetlenségnek találta akárhonnan is százezer forintot előteremteni.

Az is igaz volt, amit Kacsuka úr Timárnak mondott, hogy Brazovics úr maga sohasem tudja, hogyan áll az üzlete; vajon víz fölött úszik-e vagy víz alatt? Úgy össze vannak abban bonyolítva új vállalatok a régiekkel, hasznosak a károsakkal, úgy másznak egymás hátára abban a képzelt nyereségek, behajthatlan követelések az önmagától eltitkolt tartozásokkal, a lerázhatatlan szerződésekkel, per alatt levő kétséges ügyekkel, hogy Brazovics úrról senki sem tudhatja, ő maga legkevésbé, hogy mikor Krőzus, mikor Irus. Azért akinek igénybe vehető százezer forintja van nála, az okos ember lesz, ha ezt inkább ma akarja látni, mint holnap.

És Kacsuka úr volt ennyire okos ember.

Athanáz úr egypárszor elővette, hogy megközelítse a hadmérnök sáncait; tett neki kedvezőbb ajánlatokat: minek az ő kezébe az a százezer forint, az asszony majd eltékozolja azt; annak a kamatja csak hatezer forint. Nem jobb lenne-e, ha Athanáz úr évenkénti nyolcezer forint segéllyel váltaná fel azt, s a tőke maradna nála? Nem jobb lenne-e, ha egy fekvő birtokát engedné át az új párnak, mely hétezer forintot jövedelmez? De a hadmérnök nem engedte az utolsó redoute-ját bevétetni. Rögtön betömte a víárkokat, s azzal fenyegetőzött, hogy a levegőbe röpíti az egész házassági citadellát, ha őneki a százezer forintot esküvő előtt le nem fizetik.

Brazovics úr tehát nagyon meg volt akadva, s ha volt valaki, aki még nagyobb elkeseredéssel nézte a Timéa ujjai alatt készülő nászruhát, mint Timár, úgy az bizonyosan Brazovics úr volt.

De ad vocem Timár! Egy mentő gondolat támadt Brazovics úr fejében.

Ezt a Timárt ő gyűlöli nagyon. Elvesztené egy kanál vízben. Vajon nem jó volna, ha a leányát hozzá adná feleségül?

Hiszen nincsen ő Kacsuka úrhoz hozzávarrva. Ha nem akar a kapitány házasodni, hát menjen sáncot ásatni; itt az a kérdés, hogy Athalie férjhez menjen.

És a csere nem volna rossz. Ez a Timár ugyan egy megvetésre méltó gézengúz, egy felakasztani való rabló, de mindjárt nem lenne az, mihelyt Athalie-t nőül venné. Lám, még az is egyszerre becsületes emberré lenne általa. Megszűnnék az ellenségeskedés, a versenyzés; társ lenne az üzletben; minden újra rendben lenne.

És a dolog egészen valószínű. Timár sokat jár a házhoz. Csak nem a szolgálók kedvéért jár? Csak az a hiba nála, hogy olyan szemérmetes. Nem mer nyilatkozni, hogy hajdani főnöke kisasszonyáig merte légyen emelni a szemeit. Meg ettől a katonatiszttől is tart; fél, hogy levágja a nyakát. No, ezen a félénk emberen segíteni kell.

Egy délután Athanáz úr dupla porció ánizsszeszt töltött a feketekávéja közé (ami a bátorságot növeli), azt saját szobájába vitette, meghagyva az asszonyoknak, hogy ha Timár jön, küldjék át hozzá egy szóra.

Azzal rágyújtott szobájában a török dohányra, s olyan ötödik elementumot csinált maga körül füstből, hogy amint abban alá s fel járkált, el-eltűnt benne, s megint úgy merült ki belőle kiülő nagy vörös szemeivel, mint az óriás tintahal, aki lesi a tengerbe eső prédát, hogy kiszíja a vérét.

Nemsokára jött a préda.

Timár, amint megérté Zófia asszonytól, hogy Athanáz úr akar vele beszélni, sietett át hozzá.

A nagy tintahal odaúszott eléje a füsttengeren keresztül, rámeresztve polypusi két ijesztő szemét, s a tengerbeli szörnyeteg módjára rögtön megrohanta ragadmányát, s egyenesen a szájába kiáltott:

- Hallja az úr! Miért jár az úr ehhez a házhoz? Mi célja van az úrnak az én leányommal?

Ez a legjobb mód az ilyen gyáva legényt nyilatkozatra bírni. Az ilyen szótul az ember megijed: forogni kezd vele a világ; mire észreveszi, elesett, s hova esett? bele a szent házasságba!

Borzasztó dolog az ilyen kérdésre megfelelni.

Timár legelőször is azt tudta meg Athanáz úr szavából, hogy az most nagyon sok anisette-et ivott. Attól ilyen vitéz.

- Uram - monda neki nyugodt hangon -, énnekem az ön kisasszonyával semmi célom sincsen. S annál kevésbé is lehetne, minthogy a kisasszonynak már vőlegénye van, s az nekem jó barátom. Hogy miért járok én önnek a házához, azt megmondom. Ha nem kérdezte volna ön, nem szóltam volna; de mert kérdezte, hát tudja meg. Én azért járok ide, mert megfogadtam az ön szerencsétlenül elhalt barátjának és rokonának, hogy árva gyermekére ügyelni fogok. Én jártam ide azért, hogy meglássam, mint bánnak önök a kezükre bízott szegény gyermekkel. Cudarul bánnak önök vele, Brazovics uram, cudarul! Ezt én önnek szemébe mondom, és a saját házánál. Ön elsinkófálta az árvának minden vagyonát! Igenis! elsinkófálta: ez rá az igazi szó. S önnek az egész családja átkozott gúnyt űz a szegény gyermekből. Megmérgezik a lelkét egész életére. Megveri önöket az Isten! És most utoljára találkoztunk ketten együtt ennél a háznál, Brazovics uram, s ne kívánja ön megérni azt az órát, amikor még egyszer ide visszajövök!

Timár megfordult a sarkán, s becsapta az ajtót. A tintahal pedig visszasüllyedt dohányfüst iszapja homályos mélyébe, s kihörpentve a harmadik pohár anisette-et, gondolá magában, hogy erre ugyan kellett volna valamit mondani, de mit?

Timár pedig visszament a látogatási terembe. Nemcsak a kalapjáért, amit otthagyott, hanem egyébért is.

A teremben nem volt más, mint Timéa. Athalie és vőlegénye a mellékszobában voltak.

Timár kigyulladt arcán Timéa észrevette a nagy változást. A mindig szelíd, alázatos arc most büszke volt és indulattól átszellemült, ami azt egyszerre széppé tette. Sok arc megszépül, ha a szenvedély átlobog rajta.

Egyenesen odament Timéához, ki a nászruhára aranyrózsákat hímzett ezüstlevelekkel.

- Timéa kisasszony! - szólt forró, mély hangon. - Én most kegyedtől búcsút veszek. Legyen ön boldog: legyen ön még sokáig gyermek. De ha egyszer eljön egy olyan óra, amelyben ön boldogtalannak fogja magát érezni, gondoljon rá, hogy van egy jó ember, aki önért...

Nem tudta tovább kimondani. Hangja elakadt, szíve elszorult.

Timéa kiegészíté az elakadt szót.

- Háromszor...

Timár megszorítá kezét, s súgva rebegé:

- Örökké.

Azzal meghajtá magát, s eltávozott, anélkül, hogy a mellékszobában levőknek alkalmatlankodott volna.

Nem jött ki a száján a szó, hogy „Isten önökkel!”. Óh! hisz e percben arra gondolt: hogy Isten elvegye a kezét erről a házról.

Timéa kiejté kezéből a hímzést, s mereven nézett maga elé, még egyszer sóhajtva: „háromszor”. Az aranyfonál kicsúszott a tű fokából.

Mikor Timár lement a lépcsőn, megint elhaladt ama két márványoszlop mellett, amik a lépcsőpadmalyt tartották.

Minő dühvel ütött rá az oszlopra öklével!

Vajon megérezték-e azok odafenn azt az ütést? Nem mondta meg nekik a megrázkódó épület, hogy siessenek imádkozni, mert a fejükre szakad a tető? Azok nevetnek a megtréfált gyermek fölött, ki oly sietve hímzi menyasszonyi köntösét.


==EZ IS EGY TRÉFA==

Az új nemes Levetinczynek nagy híre volt már nemcsak Magyarországon, de Bécsben is.

Azt mondták róla, hogy „arany ember”! Amihez hozzányúl, az arannyá válik! amit ő megkezd, az aranybánya. Itt van az aranybánya, nem a Csetátye Máréban, nem Selmec alatt, nem Vöröspatakon.

Fő tudomány az, hogy „előbb” megtudja az aranybányász, mint üzlettársai, hogy a magas kormány minő nagy vállalathoz szándékozik hozzákezdeni. Ebben a tudományban volt Timár tökéletes.

Ha Timár valami vállalkozáshoz kezdett, mint a raj, tódult utána az üzérek serege, azt tudta mindenki, hogy ott arany van, csak fel kell venni.

De nemcsak ezért hítták Timárt arany embernek, hanem még másért is.

Azért, hogy sohasem csalt, nem csempészett.

Nagy vállalatoknál elég nagy a tisztességes nyereség is; aki lop, csal még azon felül, az bolond ember, mert bevágja az aranytermő bánya útját, s elveszti a kirabolt eret. Aki egy garas nyereséggel beéri egy forint után, az derék, becsületes ember; de egymilliónál az ötvenezer forint, s hozza maga után a másik milliót. Csak nem kell vele csúnyául bánni. A szerencse istennője úgyis elég decolletirozva jön elénk, nem kell még azt az utolsó kis tunique-t is lehúzni róla, mert akkor megapprehendál.

S ebben volt Timárnak a helyes tapintata. Nagy pénzeket nyert, mert nagyokra vállalkozott; de nem csalt, nem lopott soha, mert nem is kockáztatott soha. Nyereségéből azoknak is bő részt juttatott, akiktől függött, hogy egy vállalatot megkapjon, és jutányos föltételeket kapjon, s ezáltal nyitva tartá maga előtt folytonosan az aranybányát.

Sőt néha valóságos nyereséget is hozott az államnak olyan cselszövények által, mikben az állam pénztára ellen összeesküvő versenytársai lettek kijátszva. Ebben aztán a versenytársak romlása is egyik haszon volt. No azok nem is mondták arany embernek; de a kormánykörökben az volt a neve, s a szegény köznépnél szintén.

Egyszer elkezdett szőlőket vásárolni a Monostoron.

A Monostor egy magas domb Új-Szőny fölött, melyet az újabb kori német hadászok „Sandhügel”-nek neveznek: homokdomb. Innen is sejtheti mindenki, hogy nem valami pompás bor teremhet rajta. Valami közönséges bort termő szőlő pedig úrfélének nem való, mert nem fizeti ki a munkáltatást. És Timár mégis összevásárolt belőle valami tíz holdat.

Az üzletvilágban ez szemet szúrt. Mit akar ez ott? Ott valami aranybánya lesz?

Brazovics úr azt hitte, hogy helyes nyomra akadt; megrohanta Kacsuka urat saját odújában.

- No, fiamuram, most mutassa meg, hogy igazán hű emberem, hogy igazán apjának tekint. Vallja meg, hogy a kormány a Monostoron várat akar építeni. No, ne ellenkezzék. Én tudom, hogy ön a hivatalát kockáztatja, ha ilyen titkokat elárul. Én tudom, hogy ez becsületbeli dolog. De én becsületem szentségére esküszöm, hogy el nem árulok senkinek semmit. Csak nekem mondja meg igazán. Tüzes harapófogóval sem hagyom kicsikartatni magamból a titkot. Látja, ez a gazember Timár most ott vásárol telkeket nyakra-főre, ennek már elárulta valaki. Ne engedjük neki oda egészen a kövér falatot. No, ugye, hogy várat fognak építeni a Monostorra?

Kacsuka úr aztán csak ki hagyta magából szorongattatni, hogy hát igen. El van határozva a Hofkriegsrathban, hogy Komárom erődítéseit odáig kiterjesztik.

Óh! be kedves tudomány volt ez Athanáz úrnak. De sok szép százezer forintot besöpört ő hasonló alkalommal, mikor előre összevásárolta a kisajátítandó vityillókat, s eladta őket a kormánynak mint palotákat.

Csak még az erődítési tervet szerette volna látni; azért könyörgött nagyon szépen leendő veje urának, csak azt mutassa meg, csak egy pillanatra.

No hát meg hagyta neki nézni azt is Kacsuka úr.

Athanáz úr mindent megtudott aztán abból. Milyen darabot fog kisajátítani a kormány? mely telkek esnek az erődítési vonalba? Ez a gézengúz Timár csakugyan kikereste magának azt a helyet, ahová a fellegvár jön.

„És minő kulcs van megállapítva a kisajátítási árra nézve?”

Ez ám a fő kérdés.

De már ennek az elárulása Kacsuka úrtól csakugyan kriminalitás volt. Azt is elmondta Athanáz úrnak.

Az van megállapítva kulcs gyanánt, hogy a legutolsó vételárnak kétszeres összegét fizeti a kormány.

- Elég! - kiálta Athanáz úr, megcsókolva leendő veje urát. - Elég! A többi az én dolgom! A százezer forint itt lesz az asztalon esküvő napján. Elég!

Azzal rohant a munkának.

Pedig nem volt „elég”, amit megtudott, még valamit jó lett volna megtudakolnia Kacsuka úrtól; s azt a valamit Kacsuka úr el is mondta volna neki, ha már ennyit elmondott; de hát Athanáz úr nem kérdezte tőle, s így tudatlan maradt felőle, s aztán úgy járt, mint a vak légy, amelyik az ablaknak repül. A Kacsuka úr pedig nem kívánta már a százezer forintot sem, és ami vele jár sem. Ha meglesz, nem bánja, de ha nem lesz, sem bánja.

Brazovics úr azonnal vágtatott Új-Szőnybe, s járta sorba a szőlősgazdákat, hogy ki adja el a szőlőjét? Vette tőlük, ahogy adták, aki nem akarta adni, annak háromszoros árakat ígért. Hiszen annál jobb rá nézve, mentül drágábban veszi; a kisajátítási kulcs szerint ugyanannyi a saját nyeresége.

Hanem ez azután a többi spekulánsok figyelmét is megragadta. Jöttek a versenytársak is a szőlőkért árverezni; a szegény monostori sárfehér és juhfarkú soha el nem tudta gondolni, hogy lett őbelőle olyan híres bor, hogy még szüret előtt lefoglalózzák? A szőlőárfolyam végre ott állt meg, hogy amely telkekért a terv elárulása előtt legfeljebb százezer forintot fizetett volna a kormány, az új bevásárlók kezéből azokat most már ötszázezerért kaphatta meg. Maga Brazovics úr százezer forintig vásárolt belőle, pedig ugyan nagy kínnal szerezte a pénzt: potom árért adta a gabonáját; hajóin túladott, nagy kamatot fizetett, rábízott idegen pénzekhez hozzányúlt. Hanem hiszen ezúttal bizonyosra játszott. Timár is benne van a dologban! Az ugyan legrosszabbul járt, mert még ő nagyon olcsón vásárolt; keveset fog nyerni. De, mivel ő is benne van, a dolog bizonyos, s a spekulánsok még ez évben megkapják az egész nyereséget. Hisz az állam fizeti, annak pedig mi adjuk a pénzt; tehát tulajdonképpen csak a magunk pénzét vesszük vissza.

Timár pedig ezúttal is ravaszkodott. Ez egy kimért csapás volt tőle Brazovics Athanáz fejére.

Timár azt is tudta, amit Athanáz úr elmulasztott Kacsuka úrtól megkérdezni.

Mert az mind igaz volt, hogy a kormány a komáromi várerődítést nagy mérvben szándékozik kiterjeszteni, s ahhoz még ez évben hozzáfognak. Csak az volt a nagy kérdés, hogy hol kezdik el.

Mert az harmincévi munka!

Timár nagyon gonoszul tréfálta fel a versenytársait. Azok ugyan meg fogják átkozni.

Hanem mint jó kereskedőnek mindig gondja volt rá, hogy mikor valami olyan dolgot mível, amiért sokan elátkozzák, ugyanakkor egy másik olyant kövessen el, amiért még többen áldani fogják, úgy, hogy az átok és áldás mérlegének egyenlősítése után még mindig maradjon a részére egy kis „Saldo-Vortrag” az „áldás”-táblázatra.

Timár odahívatta magához Fabula Jánost.

- János! - monda neki - kend öreg legény már, meg van törve a sok fáradságtól; nem jó volna-e már valami pihenésre gondolni?

Fabula János egészen rekedt volt már, úgy beszélt, mintha a súgólyukból valami darabot súgna a színészeknek.

- Bizony, nagyuram, magam is azon gondolkozom már, hogy odahagyom a vizet, s valami földi foglalatossághoz látok. Nem jók már a szemeim. Legjobb szeretném, ha betenne nagyuram az uradalmába valami sáfárnak vagy kulcsárnak.

- Én jobbat tudok annál kend részére, János! Nem él kend meg már abban a rác világban odalenn. Itt meg hozzá van szokva a komáromi fehér cipóhoz. Legyen kend szekeresgazda.

- Az volna nekem jó; hanem hát kettő hiányzik belőle: a szekér meg a gazdaság.

- Majd megjön mind a kettő. Valami jutott eszembe. A város most árverezteti a Vág-Duna melletti régi marhalegelőt. Menjen oda kend, és vegye meg az egészet.

- Hohó! nagyuram! - szólt rekedt nevetéssel Fabula János. - Hiszen ha én azt megvenném, soha akkora kétszarvú állat azon a legelőn nem járt, mint amekkora én lennék. Hiszen puszta föld az, nem terem azon más, mint széki fű, herbaté; én pedig azt a patikában nem árulom; aztán meg iszonyú darab föld az; sok ezer forint kell ahhoz.

- No csak ne okoskodjék kend, hanem tegye azt, amit én mondok. Menjen oda. Itt van kétezer forint bánatpénz; ezt tegye le az árverésnél; aztán ígérjen rá, míg rajta marad; de senkinek másnak azt a darab földet át ne engedje; amennyiért rajta hagyják, annyiért tartsa meg; senkivel meg ne ossza, akárki ajánlkozik hozzá társnak. Amit majd fizetni kell érte, azt én kölcsönadom kendnek; megadhatja nekem, majd ha lesz, nem kérek tőle kamatot, sem a kölcsönről nem kérek írást; becsületre megy az egész alku. No hát csapjon a tenyerembe.

Fabula János nagyon csóválta a fejét.

- Semmi kamat; semmi írás; tenger sok pénz, rossz parlag föld! Mégiscsak az lesz ennek a vége, hogy engem elébb-utóbb becsuknak, s lehúzzák a lábamról a csizmát.

- Ne féljen kend semmit, János. Egy esztendeig kendé lesz az a föld, ami haszon lesz rajta azalatt, az minden bizonnyal a kendé marad.

- De hát mivel szántsam fel, s mit vessek bele?

- Sehogy sem szántja fel, s nem vet bele semmit; hanem most menjen, és végezze, amit mondtam. Azért lesz azon aratás. De ezt ne mondja senkinek.

Fabula János hozzá volt szokva, hogy Timárnak minden tettét és mondását a legnagyobb ostobaságnak tartsa a priori; de amellett mindent végrehajtson föltétlen engedelmeskedéssel, mivelhogy a posteriori arról kell meggyőződnie, hogy ezek a hallatlan ostobaságok mind válogatott bölcsesség következményeit szülik magukból. Azért ugyan ostobaságok maradnak; hanem hát ennek az embernek valami spiritusa van.

Annálfogva cselekedett úgy, ahogy Timár tanácsolta.

S mármost nyissunk tért e sajátságos eljárás magyarázatának.

Az egész erődítési terv a komáromi vár körül igaz és való volt.

Az udvari haditanács elhatározá e várnak nagyszerű táborhellyé átalakítását. S e célból kimerítő tervek készültek, amik magukban foglalák a monostori fellegvár építését, s azt a hosszú erődvonalat, mely a Vág-Dunát a győri Duna-ággal összekötendő volt, amit most Nádor-vonalnak hínak, s melynek homlokzata a monostori körönd ágyúival összeműködve, az egész várat és várost egy erődített gyűrűbe foglalná bele.

A munka bevégzése harminc-negyven évi időre lett kiszámítva. A költség ugyanannyi millióra.

A terv létesítése minden bizonnyal el lett már határozva az összes kormánytanácsban. Erre föltétlenül lehetett már számítani.

Csak egy esély forgott fenn, amit a Hofkammernek adott a szájába valami besúgó.

Az, hogy ha nem egyszerre fognak hozzá az erődítés minden szakaszához, akkor fölösleges lesz egyszerre kisajátítani a tervbe eső valamennyi telket. Elég lesz egyelőre a két Duna-ág közötti Nádor-vonal számára szükséges helyek kisajátítása, a monostori kisajátítás maradhat még húsz esztendeig is.

Csakhogy az üzérek, akik ez új erődítéseknek neszét vették, éppen a monostori homokdombra vetették minden iparkodásukat, a két Duna közötti térre nem gondolt senki; ott egy roppant területet, melyet a város árvereztetett, Fabula János uram vehetett meg húszezer forintért.

Mármost ha a monostori kisajátítás elmarad, akkor majd csak húsz év múlva kerül rá a sor, s ez idő alatt a semmi hasznot nem hajtó szőlőkbe vert pénzük a spekulálóknak másfélszer föleszi magát kárba veszett kamatokban.

Ezt a tréfát szerezte meg Timár versenytársainak s azok között a legdühösebbnek, Brazovics Athanáznak; mert amint ő a monostori telkeket megvette, azonnal elkezdett minden eszközt megmozgatni, hogy a bécsi kormányban érvényre ne jusson a Hofkriegsrathnak az a szándoka, hogy az erődítési tervet egyszerre minden ponton megkezdjék.

Így állt ez az ügy három nappal Athalie menyegzőjének határnapja előtt.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Két nappal a menyegzői nap előtt Fabula János uram röpült be Timár úr folyosójára.

Igenis, röpült. Köpönyeg volt rajta, ami röptében beillett neki szárnynak.

„Tízezer! Húszezer! Negyvenezer! Commissio! Fizetés! A császár, a király! Puszta legelő! Aratás!”

Ez így dűlt belőle; összefüggés nélküli szavak, miket végre Timár ekként szedett neki rendbe:

- Jól van, János. Tudom, mit akar mondani. Ma volt kinn a bizottság megszabni a földek értékét, amik az új erődítési vonalba esnek. A kend birtokát, amit vett húszezer forinton, kisajátították negyvenezer forintért. Most a fölösleg a kend haszna. Ez volt az aratás. Ugye, így mondtam?

- Így mondtad, uram, eszem azt az „Aranyszájú Szent János-i” beszélődet. Hiszen így van ez, mármost látom. Húszezer forintot kapok most ingyen, azt is látom; soha életemben annyi pénzt nem kerestem a két tenyeremmel. Húszezer forint! Meg vagyok bolondulva! Az eszem tótágast áll bennem. Engedje meg nagyuram, hogy egy cigánykereket vessek.

Timár megengedte.

Fabula János vetett aztán nem egy cigánykereket, hanem hármat, végig a folyosón. Aztán vissza megint három cigánykereket, mely után ismét talpra állt egyenesen Timár előtt.

- Így ni! Mármost értem a dolgot. Tehát az a sok pénz most az enyim! Megyek. Megveszem a zsidó templomot.

(S nehogy valaki azt higgye, hogy ez utóbbi mondat valami rossz élc volt Fabula Jánostól, meg kell mondanunk, hogy az akkori viszonyok között az Izrael vallását követő lakosok egy új imaházat kényszerülvén építeni a gróf Zichy-féle ''nemesi ''telken, a régibb héber imaház csakugyan árverés alá volt bocsátva, s az Fabula Jánosnak különösen megtetszett.)

De minekelőtte azt megvette volna, még aznap hatszor ellátogatott Timár úrhoz; egyszer a feleségét hozta el, másodszor az eladó leányát, harmadszor a menyecske leányát, negyedszer az iskolából kikerült fiát, ötödször az iskolába járó fiát; a felesége hozott Timár úrnak pompás domború barnapiros hátú komáromi fehér cipót, mosolygó aranyszín gyürkével az oldalán, a menyecske leánya hozott neki egy tál felséges mézédes csíramálét; az eladó leánya egy mézeskalácsból, piros tojásból, aranyfüstös diókból s különféle cifra papirosokból mesterségesen összeállított „mátkatálat”; a nagy suhanc híres madarász volt, az hozott neki egy kalickát, tele stigliccel meg vörösbeggyel, az iskolás gyerek pedig hozott neki egy verses köszöntőt. Egész nap ott hálálkodtak neki, s este későn mind a hatan odajöttek az ablaka alá elénekelni: „óh! mely boldog az oly ember éltében!”

...De hát még majd a versenytársak - és azok közt Brazovics úr - mit fognak neki hozni és énekelni, ha megtudják, hogy mibe mártotta őket bele a monostori vásárlással!


==A MENYASSZONYKÖNTÖS==

Csak három nap volt még hátra a menyegzőig.

Vasárnap délután Athalie kisasszony elment sorba látogatni leánykori barátnőit. Ilyenkor az a kiváltságuk van a kisasszonyoknak, hogy egyedül tehetnek látogatást, anyai kíséret nélkül; hisz annyi titkos mondanivalójuk lehet egymás között - utoljára leánykorukban.

Tehát Zófia asszony is otthon maradhatott. Ő örült annak legjobban, hogy van valahára egy nap az esztendőben, amikor nem kell látogatóba menni, látogatást várni, leányt strázsálni, német társalgást hallgatni, amiből ő egy szót sem értett, hanem otthon lehet maradni, s visszagondolni boldog szobaleány korára, mikor egy ilyen szabad vasárnapi délután teleszedte kötényét főtt kukoricával, aztán kiült a lócára, s egész estig hámozta a kukoricát, és eszegette szemenkint, s közben pletykázott vidám cselédpajtásnőkkel.

A szabad nap, a főtt kukorica most is csak megvolna, csupán a cselédpajtás hiányzik a konyhalócáról. Zófia asszony még a szobaleányt és a szakácsnőt is elbocsátotta sétálni, hogy egyedül maradhasson a konyhában; mert főtt kukoricát szobában enni nem lehet, az elszórandó héjak miatt.

Aztán csak került rangjához illő társaság is. Odasompolygott hozzá Timéa. Annak sem volt már semmi dolga; a hímzet elkészült a menyasszonyi ruhán, most már a szabónál van az, aki azt bizonyosan el fogja készíteni az utolsó napnak az utolsó órájára.

Timéa éppen odaillett Zófia asszony mellé a lócára. Ez is olyan eltűrt lény a háznál, mint ő. A különbség kettőjük között csak az, hogy Timéa azt hiszi magáról, hogy ő kisasszony, míg mindenki tudja róla, hogy ő csak cseléd; Zófia asszonyról pedig mindenki tudja, hogy ő úrasszony; de ő maga azt hiszi magáról, hogy ő csak cseléd.

Tehát Timéa odabújt Zófia asszony mellé a kis padra, mint ahogy szoktak pesztonka és szakácsnő, akik egész héten mindig teszik és tűrik a veszekedést, vasárnap aztán egymás mellé ülnek, és pletykáznak.

Csak három nap volt még hátra a menyegzőig.

Timéa széttekintett félénk figyelemmel, ha nem hallgatózik-e valaki?, s aztán azt kérdé súgva Zófia asszonytól:

- Zófia mama, mondja meg nekem: ''milyen az az'' ''esküvő?''

Zófia asszony vállai közé húzta a fejét, döncölő rázogatással, mint mikor valaki ''befelé ''nevet, s ravasz szemeivel a kérdő gyermekre sandított. Igazi vén cselédi rosszalkodással kapott a kis cseléd nevetséges gyöngéjén, hogy azt azután megtódítsa.

- Hjaj, te Timéa - kezdé mesemondó ájtatossággal -, az nagyon szép dolog; hiszen majd meglátod.

- Egyszer már meg akartam lesni a templomajtóból - gyóná meg őszintén a leány -, odalopóztam, mikor egy olyan esküvő készült odabenn; de nem láthattam többet, mint mikor a vőlegény meg a menyasszony odamentek egy szép aranyos almáriom elé.

- Az az oltár!

- Akkor egy rossz gyerek észrevett, s kikergetett a templomból: „Kimégy innen, te török leány!” Én aztán elszaladtam.

- Hát tudod - kezdé a magyarázatot Zófia asszony, szemenkint hámozgatva s rakva a szájába a főtt kukoricát -, azután azt csinálják, hogy előjön a tisztelendő úr, a pópa, a fején van egy aranysüveg, a vállán nagy aranycsatos hímzett köpönyeg selyemből; kezében egy nagy kapcsos könyv. Abból olvas és énekel gyönyörűségesen. A vőlegény meg a menyasszony letérdelnek az oltár zsámolyára. Akkor aztán megkérdi a vőlegénytől meg a menyasszonytól, hogy szeretik-e egymást.

- S azután felelni kell?

- Hát persze! Nemcsak azt kell megmondani, hogy szeretem, hanem azután még abból a könyvből felolvassa a pap először a vőlegény előtt, azután a menyasszony előtt az esküvést, hogy ők egymást ezután is mindig szeretni fogják, soha el nem hagyják, holtig egymáséi maradnak, s megesküsznek az atya-, fiú-, szentlélekre, a boldogságos szűzre és minden szentekre, örökkön-örökké Amen. Az egész kórus énekli utána az Ament.

Timéa fázósan borzongott össze.

- Akkor azután a pap előveszi egy ezüsttálcáról a két jegygyűrűt, s az egyiket a menyasszonynak, a másikat a vőlegénynek az ujjára húzza, s azután a kezeiket egymásba teszi, azokat egy aranyos övvel bepólálja. Azalatt a kántor meg a kórus orgonaszó mellett éneklik, hogy „Goszpodi Pomiluj, Goszpodi Pomiluj”.

Ah! milyen bűbájosan hangzó szónak tetszett ez Timéa előtt! Goszpodi Pomiluj! ez bizonyosan valami áldást hozó bűvige lehet.

- Azután leterítik a vőlegényt is, a menyasszonyt is egy vég nehéz virágos selyemmel, tetőtől talpig, s azalatt, míg a pap rájuk olvassa az áldást, a két násznagy két ezüstkoronát tart a fejük fölött.

- Ah!

Zófia asszony kapott a gyermek érdekeltségén, s hozzálátott annak a képzeletét felgyújtogatni - az oltári gyertyákkal.

- Ezalatt folyvást énekli a kórus a „Goszpodi Pomiluj”-t. Akkor a pópa kezébe veszi az egyik ezüstkoronát, s odanyújtja azt a vőlegénynek, hogy csókolja meg. Mikor azt megcsókolta, szépen a fejére teszi, s ezt mondja hozzá: „Én tégedet, Istennek szolgáját megkoronázlak ezen Isten szolgálójának urává!” Azután pedig veszi a másik ezüstkoronát, s azt megcsókoltatja a menyasszonnyal.

- Azt is megkoronázza?

- Azt is.

- Hát annak mit mond?

- Annak meg azt mondja: „Én tégedet, Istennek szolgálóját megkoronázlak ezen Isten szolgájának asszonyává.”

- Nagyon szép! Az igen szép!

- Akkor azután a diakónus elkezd imádkozni az új párért, s azalatt a pópa megfogja a kezeiket, s háromszor körülkerüli velük az oltárt. Mikor az megvan, akkor a násznagyok leveszik róluk a selyemterítőt, amivel le voltak takarva mind a ketten. A tenger sokaság ott a templomban ezt mind nézi, s úgy suttogják az emberek: „Jaj, de drágalátos szép menyasszony! Jaj, de gyönyörű egy pár!”

Timéa szűzies ábránddal bólingatta fejét, mintha úgy találná, hogy ez jól is van így, s nagyon szép lehet.

Zófia asszony nagy lélegzetet vett a tovább mondandókhoz.

- Akkor aztán a pópa egy aranypoharat hoz elő, abban bor van. A vőlegény és a menyasszony isznak abból egymás után.

- Igazi bor van abban? - kérdé Timéa ijedten. A hajadoni irtózat a bortól, összekerült a mohamedán bortilalom emlékével egyszerre.

- Hát persze, igazi bor. Azt ki kell nekik inniok. A vőfélyek és nyoszolyólányok azalatt mézben főtt búzát hintenek reájuk. Abban van az áldás. Jaj, hallod-e, nagyon szép ez!

Timéa szemei a delejes álom látnoki tüzével ragyogtak. Végigképzelte ezt a titokteljes jelenetet, mely félig vallási misztérium, félig szívbeli talány, s egész alakja remegett tőle.

Zófia asszony pedig úgy nevetett magába befelé, s fojtogatta a nevetés vágyát főtt kukoricával.

Jó mulatság volt ez nagyon.

Kár, hogy félbeszakítást szenvedett. A konyhaajtóhoz férfiléptek közeledtek, s egyenesen benyitott valaki.

Minő rémület! Ez a valaki Kacsuka úr volt.

Huh, be megijedt Zófia asszony. Merthogy csak papucs volt a lábán, s a köténye tele kukoricával. Mit rejtsen el hamarább?

De jobban megijedt Timéa; pedig neki nem kellett semmit elrejteni.

- Bocsánat! - szólt Kacsuka úr családias otthonossággal -, oda elöl minden ajtót zárva találtam, azért kerültem a konyha felé.

- Igen ám! - sikoltozék Zófia asszony -, a leányom elment vizitába a barátnéihoz. A cselédeket eleresztettem a templomba; csak magunk vagyunk itthon ketten. Azért ülünk itt a konyhában, amíg a cselédek visszajönnek. Engedelmet kérünk a kapitány úrtól, hogy ilyen neglizsében vagyunk.

- Nem tesz semmit, Zófi mama - szólt a kapitány nyájasan -; hát akkor én is itt maradok a konyhában.

- Óh! kérem, azt meg nem engedhetem. Itt a konyhában! Az sincs, ahová leültessük a kapitány urat...

Zófia asszony igazán nagy zavarban volt. A vizitszobába nem vezetheti a kapitányt, mert ő maga nagyon konyhához van öltözve, Timéát nem küldheti be vele, amíg maga átöltözködik, mert az nem illenék; hanem a kapitány ügyes hadfi volt, minden helyzetbe beletalálta magát.

- Sohase ceremóniázzon velem, Zófi mama, itt van, leülök erre a kannára, nagyon jó hely ez.

S leült a kannára Timéával szemközt.

De mármost még a kukorica volt a nagy baj . Abból is kisegítette Zófia asszonyt a kapitány.

- Zófi mama tán bizony kukoricát majszol? So’hse restellje. Jó az vasárnap délután. Adjon nekem is ide a sipkámba egy marokkal, én is szeretem.

Zófia asszony tökéletesen le volt főzve a kapitány által, mikor azt látta, hogy ez a sipkájába töltött népies csemegét csakugyan megeszi, mégpedig hámozatlan és egész marokszámra. Ez egészen népszerűvé tette a kapitányt a nagyasszony előtt.

- Hát éppen arról beszéltem Timéának - kezdé a társalgást Zófia asszony -, hogy Timéa azt akarta tőlem megtudni, hogy vajon milyen lehet az a - keresztelés.

Timéa már futni akart, ha Zófia asszony az igazat megmondja; hanem Zófia asszony nem azért volt eladó leány mamája, hogy a véletlenül belépő látogató előtt ex tempore másra ne bírja fordítani a beszédet.

- Azt magyaráztam neki, hogy milyen az a keresztelés. Attól van most megijedve. Nézze, hogy remeg! Mert azzal ijesztgettem, hogy bepólálják őtet is egészen, mint a kisbabákat, mikor keresztelni viszik, s azután sírni kell neki is. No ne félj no, nem úgy lesz. Csak tréfából mondtam. Azért van legjobban megijedve, mert azt tudja, hogy a kereszteléssel egészen elrontják a frizuráját.

Jó lesz egy szóval megemlékezni Timéa frizurájáról is.

Gyönyörű haja volt, hosszú és tömött. Athalie-nak az a tréfás mulatsága volt ezzel a szép hajjal, hogy a fodrásznőjével mindenféle csodásnál csodásabb csavarítmányokat készíttetett belőle. Egyszer magasra felfeszíttette az egész haját Timéának, simára kent halántékokkal, s felül tornyot építtetett belőle; másszor széthúzatta kétfelől, szárnyformára, denevéralakra, majd meg kétfelől kosszarvakat csavartatott hajából, hátul kuszán hagyva a fejét s minden haját a füleire tapasztva; hordatott a gyermekkel olyan hajdivatokat, aminőket soha senki sem viselt, nevetséges, furcsa, felötlő ékítményeket, és ezeknek létrehozásában nem kímélték a forró vasat, a sodronytekercset, a papillot-kart, a kefét, a viaszkenőcsöt. Ez mind rokoni szeretet fejében ment, s a gyermek nem tudta azt, hogy ez neki mind rosszul illik.

Kacsuka úr felvilágosította őt róla.

- Ugyan, Timéa kisasszony, ne féltse olyan nagyon ezt a frizurát. Sokkal szebben illenék kegyednek, ha egészen egyszerűen viselné a haját. Kegyednek olyan szép haja van, hogy Isten ellen való vétek azt vassal sütögetni, viasszal feldudorítani. Ne engedje azt többet. Kár ennek a szép hajnak minden száláért, ami elvész. Pedig ettől a hajkínzástól, amit kegyetek piperének neveznek, csak romlik a haj. Elveszti fényét, a haj a hegyén meghasadozik, könnyen elszakad, és hamar hullani kezd. Mind nincs erre a mesterséges fonadékra kegyednek szüksége. Hisz olyan gyönyörű tömött hajzata van, hogy ha azt egész egyszerű fonadékban tűzi föl a fejére, annál szebb fejdíszt nem kívánhat magának.

Meglehet, hogy Kacsuka úr mindezt csupán egy kínzott szép hajzat iránti emberbaráti rokonszenvből mondta, s semmi egyéb szándoka nem volt vele, mint Timéa gyönyörű haját megszabadítani a ráerőszakolt furcsaságoktól, hanem a hatás, amit szavai előidéztek, mélyebb volt, mint ő maga hitte.

E perctől fogva Timéa úgy érezte, mintha ez a fejébe dugott fésű az egész fejét akarná kiszakítani a helyéből, s alig várhatta, hogy Kacsuka úr eltávozzék.

A kapitány nem is időzött ott sokáig; könyörületes volt Zófia asszony iránt, ki ottléte alatt folyvást küzdött azzal a nehéz feladattal, hogy rongyos papucsokba bújtatott lábait ide-amoda eldugdossa; Kacsuka úr megígérte, hogy még ma egyszer el fog jönni, és aztán búcsút vett, és eltávozott. Zófi mamának kezet csókolt, Timéa előtt pedig mélyen meghajtá magát.

Alig húzta ki lábát a kapitány a konyhából, Timéa leszakítá fejéről a magas fésűt, letépte a feltornyozott hajfonadékokat, egy perc alatt szétbontotta egész frizuráját, s azzal nekiállt a vizesdézsának, s elkezdte haját és egész fejét tisztára mosni.

- Mit csinálsz, te leány? - sikoltozott rá Zófia asszony. - Abbahagyod mindjárt. Úgy hagyod a hajadat, ahogy van! Hogy meg fog haragudni Athalie, ha hazajön, és meglátja.

- Hát haragudjék! - szólt a gyermek dacosan, kifacsarva áztatott haját, s azután leült a padra Zófia asszony mögé, s elkezdte szétzilált hajzatát egyszerű hármas fonatba idomítani.

A dac már megszületett szívében. Kezdett nem félni. A kapitány szavai erőt költöttek lelkében. Az ő kívánsága, az ő ízlése törvény volt rá nézve. Összefonta egyszerű tekercsbe a haját, s úgy akasztotta azt fel természetes kontyban a fejére, ahogy az mondta.

Zófia asszony kacagott magában, befelé fordított nevetéssel. Ez a leánygyermek egészen bolonddá van téve!

Amíg az a haját fonta, Zófia asszony közelebb simult hozzája, s iparkodott kedvét keresni.

- No hát hadd mondom el végig, milyen az az esküvő. Hol szakította félbe az a bohó Kacsuka? Hej, ha tudná, hogy miről beszéltünk! No hát ott hagytam el, hogy a menyasszony és a vőlegény egy pohárból isznak. A kórus meg a diakón ezalatt folyvást éneklik, hogy „Goszpodi Pomiluj!”. Akkor a pópa felolvassa az evangéliumot, s azalatt a násznagyok tartják a koronát az új házaspár feje fölött. Akkor azután a pópa átveszi a koronákat, visszateszi az ezüsttálcára, s így szól a vőlegényhez: „Légy dicsőítve, mint Ábrahám, megáldva, mint Izsák, és megszaporodva, mint Jákob!” Azután a menyasszonyhoz fordul, s azt mondja: „Légy magasztalva, mint Sára, örvendj, mint Rebeka, és szaporodjál, mint Ráchel!” S ez áldás után a menyasszony és a vőlegény egymást a násznép előtt s az oltár előtt háromszor megcsókolják...

Timéa lehunyta szemeit, hogy ne lássa azt a jelenetet.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Athalie csak elbámult, mikor hazaérkezett, s meglátta Timéát lebontott hajával.

- Hát teneked ki engedte meg, hogy a hajadat lebontsd? Hol a giraff fésűd? Hol a csokrod? Feltűzöd mindjárt!

Timéa összeszorítá az ajkait, s megrázta a fejét.

- Teszed mindjárt, amit mondok?

- Nem!

Athalie elbámult e szokatlan makacsságon. Ez valami hallatlan volt előtte, hogy ellent merjen valaki mondani! És még hozzá ez a kegyelemkenyérre fogadott gyermek, aki olyan alázatos volt mindig, aki a lábát csókolta egyszer.

- Nem? - kérdezé odalépve Timéa elé, s dühtől kikelt arcát annak fehér arcához közelítve, mintha el akarná azt égetni.

Zófia asszony egy szögletből nézte azt nagy kárörömmel.

- Mondtam ugye, hogy majd kikapsz, ha Athalie megjön?

Timéa pedig odanézett Athalie szikrázó szemeibe, s még egyszer ismétlé:

- Nem!

- Miért nem? - kiálta Athalie (most már az anyjához hasonlított a hangja, s az apjáéhoz a szemei).

- Mert így szebb vagyok! - felelt Timéa.

- Ki mondta azt neked?

- Ő...

Athalie két kezének minden ujja saskörömmé görbült, összeszorított fogai kivillantak szép ajkai közül. Most mindjárt széttépi ezt a leányt!

Akkor aztán elnevette magát.

Gúnyos kacajba csapott át féktelen dühe. Otthagyta Timéát, s eltávozott a szobájába.

Még aznap este ellátogatott a házhoz Kacsuka úr. Ott maraszták vacsorára. Az asztalnál Athalie szokatlan nyájassággal halmozta el Timéát.

- Nem látja, kapitány úr, mennyivel szebb így lebontott hajjal Timéa?

- Igaz! - erősíté a kapitány.

Athalie mosolygott.

Most már nem tréfa, de fenyítés volt az, amit a gyermeken ki kellett elégítenie.

Csak két nap volt hátra a menyegzőig.

E két nap alatt Athalie csupa figyelmesség és gyöngédség volt Timéa irányában. Nem bocsátotta ki a cselédekhez, s a szolgálóknak meg volt hagyva, hogy mikor bejönnek a szobába, Timéának is kezet csókoljanak.

Zófia asszony többször nevezte őt úgy, hogy kis menyasszony.

A szabó is hazahozta a menyasszonyi köntöst.

Minő gyermekes öröme volt Timéának, mikor azt meglátta!

Hogy táncolt, hogy tapsolt a tenyereivel!

- No jer, próbáld fel a menyasszonyi köntösödet! - monda Athalie kegyetlen mosolygással.

A lányka fel hagyta magára adni a pompás menyasszonyi köntöst, saját keze hímezte azt. Ő nem viselt vállfűzőt, s termete korához képest eléggé ki volt fejlődve; az öltöny egészen ráillett.

Minő szemérmes önelégültséggel nézte magát körül a nagy állótükörben. Ah! minő szép fog lenni a menyasszonyruhában. Talán még arra is gondolt, hogy szeretni fogják? Talán dobogott is a szíve. Talán égett is ott valami láng, ami kéjt és fájdalmat ád?

Óh! erre nem gondoltak azok, akik játékot űztek vele.

A szobaleány, aki öltöztette, az ajkát harapta, hogy el ne nevesse magát.

Athalie pedig kegyetlen színleléssel piperézte az örömét rejteni nem tudó gyermeket, ki meg volt lepve új érzelmektől, s azok meglátszottak márványfehér arcán.

Athalie előhozta a menyasszonykoszorút is, azt is felpróbálta Timéa fejére. A mirtusz és a fehér jázmin olyan szépen illett arra.

- Ah be szép fogsz lenni holnapután!

Aztán leveteték Timéával a menyasszonyruhát.

- Most már én próbálom fel - szólt Athalie -, hát énrám hogyan illenék?

Nála már vállfűző segélyével ment a vállderék felillesztése, s büszke szép alakján határozottabb kifejezést nyert az öltönyidom. Az ő fejére is feltették a menyasszonykoszorút; ő is körülnézte magát az állótükör előtt.

Timéa nagyot sóhajtott, és a hazudatlan bámulat hangján súgá Athalie-nak:

- Óh! te nagyon szép vagy! Igen szép vagy!

Talán be is lehetett volna már fejezni a tréfát?

Nem! Egészen meg kell neki lakolnia; azért, hogy olyan vakmerő, azért, hogy olyan ostoba, meg kell neki büntetve lennie.

A gúnyos ámítást egész nap folytatta vele mindenki. A gyermek egészen meg volt már háborodva a sok példálózás által. Az ajtóban leste Kacsuka urat, s elfutott előle, ha jönni látta. Reszketett, ha a nevét kimondták előtte, s visszás feleleteket adott a kérdésekre. Mindenki mulatta magát a rovására.

Sejtett ebből Kacsuka úr valamit?

Talán sejtett.

Bánta azt? Talán nem is bánta.

Talán sejtett ő még olyan dolgokat is, amiket a nevetők nem álmodtak meg, s nagyon hidegvérrel várta azt a végzetes napot.

Az utolsó napon, mely a menyegzőt megelőzte, azt mondá Athalie Timéának:

- A mai napon böjtöt kell tartanod. Holnap szent és ünnepélyes napod lesz. Oltár elé visznek; megkeresztelnek, aztán megesketnek. Azért előtte való nap böjtöt kell tartanod, hogy tisztán lépj az oltár elé.

Timéa megfogadta az utasítást, s egész nap nem evett egy falatot.

Pedig az ilyen növendék leánynak igen jó étvágya van. A működő természet követeli jogait: a jól evés nála az egyedüli ismeretes vágy, aminek kielégítéséről tud már valamit. És Timéa leküzdte azt a vágyat. Végignézte az asztalnál az ebédet, a vacsorát. Pedig szándékosan olyan ételeket hordtak fel, amiket ő nagyon szeretett. Az előszobában a szolgálók, a szakácsnő ingerelték, hogy titokban egyék a számára félretett jókból; hiszen meg szabad csalni a böjtöt; nem tudja azt meg senki. Nem engedte magát megejtetni; kiállta a koplalást. A holnapi lakodalomra ott segíté ő is készíteni a tortákat, kocsonyákat, az étvágyingerlő, csábító csemegék egész halmaza hevert előtte, bele sem kóstolt egybe is. Pedig láthatta Athalie-ról, ki maga is részt vett a lakoma előkészületeiben, hogy ilyenkor nyalánkodni szabad. Neki böjtölni kellett! Este jókor lefeküdt, azt mondta, hogy fázik. Igaz volt. Reszketett, didergett a takaró alatt is, s nem bírt elaludni. Athalie hallá, mikor aludni ment, mint remeg, mint vacognak össze fogai, s még elég kegyetlen volt azt súgni fülébe: „Holnap ilyenkor hol fogsz már lenni”.

Szegény gyermek! Hogy tudott volna elaludni, mikor minden alvó érzés, ami ily időben még bábálmát alussza, idő előtti ébredésre volt felriasztva gyermekszívében?

Óra hosszat nem találta nyugtát fekhelyén; félelmek, amik hasonlítanak az örömhöz; vágyak, melyek a titkos irtózat álarcát hordozzák, kísértének lehunyt szemei előtt. Imádkozni akart, s kétségbeestében a sok szent könyvből nem tudta kiválasztani, hogy melyik az igazi imádság, mert arról senki sem világosította fel (hiszen ez is csak tréfa volt), hanem elkezdte fennhangon mondani az egyiptomi tíz istencsapásról írott verset, mely rettentő költemény kezdődik azon, hogy „Elsőbben a vizek vérré változának”, s végződik azzal, hogy „Végre mind meghala, ki elöl született”!

És Athalie elég szívtelen volt magában kacagni a gyermeken; és elég szívtelen volt nem igazítani helyre tévedését, hogy megmondta volna neki: „Nem ez az imádság, hanem az a másik, mely e szóval kezdődik: »Atyánk«, jer, imádkozzuk el azt együtt!” és imádkozta volna azt végig a gyermekkel együtt, odáig, hogy „szabadíts meg a gonosztól”. Mert bizonyára az „ő” menyegzőjének előestéje volt ma, és olyankor felfér az imádság, ha még olyan szép és gazdag menyasszony is valaki.

Timéának egész hajnalig lázban volt minden idege; nem jött szemére álom; hajnal felé aztán annál mélyebben elaludt, dermesztő mély álom szállt idegeire; nem ébredt fel a reggeli neszre sem, mely körüle támadt.

Pedig ez volt a menyegző napja!

Athalie azt parancsolá a cselédeknek, hogy hagyják Timéát aludni, még a függönyöket is lehúzatá az ablakra, hogy a hálószobában sötét legyen; ne ébresszék fel őt hamarább, mint mikor már Athalie készen lesz a menyasszonyi öltözékével.

Az pedig jó időt vett igénybe. Athalie ma szépsége egész hadfelszerelésével akart megjelenni. Erre a napra messze földről jött össze a tömérdek rokon, üzletbarát, hogy a gazdag Brazovics egyetlen leányának esküvőjén együtt ünnepeljen: a legszebb leányén hét vármegyében.

A násznép seregleni kezdett már a lakodalmas házhoz. Az örömanya, Zófia asszony is új ruhába volt már préselve, s ami nagyobb baj, új cipőkbe is, amik növelték azt az óhajtását, hogy bárcsak vége volna már ennek a mai napnak!

A vőlegény is előjött már; derült arccal, udvariasan, mint mindig, de amely derült arc sohasem tanúsított semmit; s az udvariasság csak kifejezési modor volt nála.

Elhozta magával a menyasszonyi virágbokrétát is. Még akkor a kamélia nem volt ismeretes: a menyasszonyi bokréta sokszínű rózsákból volt összeállítva. Kacsuka úr azt mondá, hogy rózsákat hozott a rózsának; miért jutalmul egy büszke mosolyt kapott e ragyogó arctól.

Csak ketten hiányzottak még: Timéa és Brazovics úr.

Timéát senki sem sürgette, utána nem kérdezősködtek; de annál nyugtalanabbul várta mindenki Brazovics urat.

Azt mondták, hogy a várba kocsizott a kormányzóhoz, még korán reggel, s türelmetlenül várták visszatértét. Még a menyasszony is többször az ablakhoz lépett, kitekinteni, ha nem jön-e még a hintó atyjával?

Csak a vőlegény nem látszott nyugtalannak.

De hová is lehetett Brazovics úr?

Tegnap este igen jó kedve volt. Együtt mulatott barátaival, s minden ismerősét meghítta a lakodalomra; még késő este bezörgetett Kacsuka úr ablakán, s azt kiáltotta be neki az üvegen át „jó éjszaka” fejében: „a százezer forint holnap készen áll!”

És nem volt jókedve alaptalan.

A várkormányzó tudatá vele, hogy az erődítési terv a minisztertanács által egészben elfogadtatott, a kisajátítások el vannak rendelve; sőt a csallóközi részre esőkért már ki is vannak fizetve az összegek; a többi is utalványozva van már, az éjjel vissza kell érkezni az utalványoknak a miniszter aláírásával. Ez annyi, mintha zsebben volna a pénz.

Reggel Brazovics úr alig várhatta a szabályszerű látogatási órát, még valamivel korábban is megjelent a kormányzó előszobájában, nehogy mások lefoglalják annak idejét.

A kormányzó nem váratta sokáig, azonnal maga elé hívatta.

- Egy kis baj van - monda a belépőnek.

- No csak nagy ne legyen.

- Hallotta ön valaha hírét a Staatsrathnak?

- Nem én soha.

- Magam sem. Tizenöt év óta nem hallottam, hogy beszélt volna róla valaki. Hanem hát ez a valami mindennek a dacára létezik, és éppen most adja lételének jelét. Mint mondám, a minisztertanács már elhatározá az összes erődítések foganatba vételét s a vele együtt járó kisajátításokat. Ekkor egy feljelentés érkezett ismeretlen kútfőből, mely az államra nézve káros körülményeket fedezett fel. A minisztertanácsot már kompromittálni nem lehetett. Tehát összehívatott a Staatsrath, amiről már tizenöt év óta nem tudott senki többet, mint hogy tagjai megkapják az évdíjukat s az irodai átalányt. Ehhez lett utasítva a kérdéses ügy. S az olyan bölcsen oldá azt meg, hogy elvben meghagyta a kormány határozatát, hanem gyakorlatban kétfelé osztá azt. A csallóközi erődítmények telkei rögtön kisajátíttatnak, a monostori erődítmények telkei pedig csak akkor, ha az az első elkészül; az pedig tizennyolc-húsz évig eltart. Tehát a birtokosok addig várhatnak az utalványaikra. Jó reggelt, Brazovics úr.

Brazovics úr egy szót sem tudott szólni erre. Ugyan kinek juthatott volna eszébe, hogy mikor már minden miniszter meg van hódítva, még egy Staatsrath is legyen a világon; s mikor mindenkinek érdekében van az államon eret vágni, egyvalaki lehessen, aki a saját érdeke ellen vádaskodjék?

Ez ellen nem volt semmi segedelem!

A bizonyosra várt százezer forint odavan; de oda még azonkívül a másik százezer forint is, amely haszontalan, keresetlen parlag szőlőföldekbe lett belepocsékolva, amik ez órában érdektelenné váltak. S e remény füstté váltára Brazovics úr minden fellegépítményét összeroskadni látta. A pompás emeletes úri lak, a Dunán evező terhes hajók, a kivilágított templom a fényes násznéppel, mind, mind délibáb csak, mely a monostori vár ködképével együtt csak egy szellőre vár, mely az szétfújja, csak egy felhőre, mely a napot eltakarja, s semmi sincs belőle többé!

Brazovics úrnak úgy tetszett, mikor a kormányzó szobájából kilépett, mintha az őrt álló silbaknak két csákó volna a fejében, két puska a karján, mintha a pavilon ablakai táncolnának, s az a hosszú folyó ott meredek hegyi lejtőnek magasodnék fel előtte, s a falak rá akarnának dűlni...

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Ah! itt, jön Timéa!

Végre-valahára kialudta magát; a lefüggönyözött szoba félhomályában nagy sokára fölébredt, s mint aki mély lázálomtól ittas még, gondatlanul felszedte ruháit, s azután, hogy senkit nem talált a közel levő szobákban, kitámolygott abba a terembe, ahol Athalie-t öltöztették.

Mikor a fényes szobába belépett, mely teli volt virágedényekkel, nászajándékokkal, akkor tért egyszerre magához, hogy hisz ma van az esküvő napja.

Mikor Kacsuka urat megpillantá a menyasszonyi bokrétával kezében, akkor villant át szívén, hogy hisz ez a vőlegény.

És aztán mikor Athalie-re tekintett, azt gondolá, hogy íme az az ő menyasszonyi köntöse.

Elbámulásában, nyitva feledt szemei, ajkai kifejezésében volt valami kinevetni- s valami megsiratnivaló.

A cselédek, a vendégek, Zófia asszony nem bírták visszafojtani jókedvüket.

Athalie pedig tündérnői fölénnyel lépett eléje, s a kisleány finom állát megfogta fehér kesztyűs kezével, azt mondá neki mosolyogva:

- Már mai nap, kedves kicsikém, majd csak én leszek az, aki az esküvőre megy, te pedig még járhatsz iskolába, s várhatsz még öt esztendeig, s akkor majd férjhez mehetsz, ha valaki elvesz.

De már e szónál a nők nem bírták visszatartani a kacajt. Hogy vihogott ifja, véne a rászedett bohó gyermeken, ki így meg hagyta tréfálni magát!

Timéa pedig ott állt elzsibbadtan, s két kezét összefonva ölébe csüggeszté. Se nem pirult, se haloványabb nem lett. Nevét sem tudta annak, amit most érez.

Athalie érzett olyasmit, hogy nem válik szépségének emelésére ez a kegyetlen tréfa; most már enyhíteni akarta azt.

- No jer ide, Timéa! - szólt a gyermekhez. - Látod, rád vártam. Jer, tűzd fel a fátyolomat a fejemre.

A menyasszonyi fátyolt!

Timéa megfogá zsibbatag kezével a fátyolt, s odalépett vele Athalie-hoz. Egy aranynyíllal kellett azt odatűzni Athalie kontyán keresztül.

Timéának reszketett a keze: a nyíl maga is ügyetlen szerszám volt. Nem akart a kontyon keresztülmenni. Egy türelmetlen mozdulatánál Athalie-nak a nyíl tompa hegyével könnyedén meg találta szúrni Timéa a szép menyasszony fejét.

- ''Ejh, te ügyetlen! - ''kiáltott izgatott kedéllyel Athalie, s hirtelenkedő kézzel ráütött Timéa kezére.

Timéa szemöldei e percben összehúzódtak. Megszidatni, megüttetni ezen a mai napon, és éppen ez előtt az ember előtt! Két nehéz könnycsepp tolult szemébe. A könnycsepp végiggördült fehér arcán.

És bizonyára ez a két csepp könny alányomta azt a mérlegserpenyőt, melyet egy igazságosztó kéz tart, és méri rajta a boldogságot és a szerencsétlenséget.

Athalie heveskedését lázas izgatottságával akarta érthetővé tenni. Az utolsó órában a menyasszony lehet szeszélyes, ingerült. Íme a násznagyok, a nyoszolyók már itt vannak, és az örömapa még késik.

Mindenki nyugtalan már, csak a vőlegény bír elég önmérséklettel.

A templomból is ideüzentek már, hogy a pópa készen várja az esküvőket; be is harangoztak már, mint szokták nagy patrónus tiszteletére. Athalie keble liheg az ingerültségtől, hogy atyja mégsem érkezik. Egyik futárt a másik után küldik a várba Brazovics úrért.

Végre meglátják az ablakból közeledni üveges hintaját. Itt van végre.

A menyasszony még egyszer a tükör elé áll, megtekinteni, jól állanak-e fátyola redői; megigazítja karpereceit, a gyöngysorokat junói nyakán. Azalatt a lépcsőkön sajátszerű dübörgés támad, mintha sok ember jönne fel egyszerre nehéz tappogással. Arra odakinn a teremben ijedelmes hangok hallatszanak, minőkben az elfojtott elszörnyedés hal el, mielőtt kitört volna; az emberek nyugtalanul tódulnak kifelé.

Athalie szobájából is kisietnek a nyoszolyók, a barátnők, megtekinteni, mi van odakünn. És csodálatos, hogy egy sem jön vissza hírt mondani.

Athalie sikoltozni hallja Zófia asszonyt odakünn. No de hisz ez mindig sikoltozik, mikor csendesen beszél is.

- Nézze meg ön, mi baj van? - szól Athalie vőlegényének.

A kapitány is kimegy, s a menyasszony egyedül marad a szobájában Timéával.

A titkolt, fojtott rémsuttogás odakinn egyre növekedik. Athalie-t nyugtalanítja ez már.

A vőlegény visszaérkezik.

A kinyitott ajtóban megáll, és onnan szól a menyasszonyának:

- Brazovics úr meghalt!...

A menyasszony rémülten kap kezeivel a légbe, s azzal eszméletlenül vágja magát hanyatt. Ha Timéa fel nem fogja estében, fejét szétzúzza a márvány mozaik asztalon.

A büszke szép menyasszony arca most fehérebb, mint Timéáé.

És Timéa, midőn Athalie fejét ölében tartja, azt gondolja: „No lám, a menyasszonyköntös hogy hever a porban!”

A vőlegény ott marad az ajtóban állva, és nézi sokáig Timéa arcát, s aztán megfordul, s a támadt zűrzavarban elhagyja a házat.

Még csak fel sem emelte menyasszonyát a földről.


==TIMÉA==

„Hogy hever a porban a menyasszonyi köntös!...”

A menyegző helyett következett a halotti tor.

S a menyasszonyi hímzett öltöny helyett jött a gyászruha.

Az a fekete szín, amiben a szegény és a gazdag egyenlővé lesz. Athalie és Timéa egyforma ruhát kapnak: feketét.

S ha még a fekete ruha viseléséből állna a gyász!

De Athanáz rögtöni halálával a balsors egész vészmadárserege lepte meg a házat, mint ahogy nagy téli zivatar előestéjén végig ülnek a háztetőn a fekete varjak...

A legelső hollókárogás az volt, hogy a vőlegény visszaküldte a jegygyűrűt; még csak a temetési szertartáson sem jelent meg, hogy az ájuldozó menyasszonynak karját nyújtotta volna, mikor az a koporsót a temetőig kíséri; mert ebben a kis városban megkívánják a gyászolóktól, hogy akár úr, akár szegény: alázatos, fedetlen fővel kísérje gyalog a temetőig a maga halottját.

Akadtak is, akik ezért Kacsuka urat nagyon megrótták, és nem tartották golyómentes mentségnek azt a praktikus indokolást, miszerint Brazovics úr nem tartván meg a maga feltételét, a százezer forintnyi hozomány előre átadását, a vőlegény is jogosan föloldva érezheté magát kötelezettségei alul. Az emberek elég szűklelkűek ilyen visszalépésre nem fogadni el semminemű mentséget.

A hollók pedig egyre jöttek a Brazovics-ház tetejére. Hitelezők követelték vissza kölcsöneiket.

S akkor az egész kártyavár összeomlott.

A legelső hitelező szavára, aki a per útjára vetemedett, semmivé volt téve az egész Brazovics-ház. A hógörgeteg megindult, és meg nem állt a lejtő aljáig. Kiderült, hogy igaz volt, amit a menekülő vőlegény sejtett: Brazovics úr üzlete úgy össze volt bonyolítva hasznosnak látszó s kárt vető vállalatokkal, hibás számításokkal, titkolt tartozásokkal és képzelt nyereségekkel, hogy a rendbe szedés alkalmával nemcsak elégtelen volt az összes vagyona az igények kielégítésére, de kiderült, hogy még olyan összegeket is elköltött, amik hitbuzgalmára, becsületére voltak bízva: árvák vagyonát, eklézsia alapítványtőkéit, kórházak pénzét, biztosai kaucióösszegét, községi hitbizományokat; még a ház tetején is túlcsapott az ár, s ez az ár tele volt sárral, iszappal - gyalázattal.

Timéa is elveszté minden vagyonát. Az árva bizománya nem volt betáblázva semmi fekvő birtokra.

Akkor aztán jöttek mindennap a prókátorok, a szenátorok, a foglaló bírák; lepecsételtek minden szekrényt, bútort a háznál, és nem kérdezősködtek a finnyás úrhölgyektől, mikor szabad látogatást tenni, hanem berontottak a napnak minden órájában, keresztül-kasul gázoltak a szobában, és szidták, átkozták az elhunytat a gyászoló hölgyek hallatára, nem kérdezve, hogy szabad-e itt fennhangon beszélni. És sorba vették, amit a háznál találtak, becsülgették, mit ér ez meg amaz: a képek rámástól vagy ráma nélkül, s a menyasszonyruha a menyasszony nélkül.

És aztán kitűzték a határidőt, még a kapura is kiragaszták, amikor hatóságilag el fognak árverezni mindent, bizony mindent, még azt a szép hímzett menyasszonyi ruhát is. És aztán a házat magát, s mikor az el lesz adva, akkor az eddigi lakók mehetnek, amerre látnak, és a szép Athalie nézhet fel az égre, és kérdezheti, hogy hová fogja ő ezentúl a fejét lehajtani.

De hová is hajtsa le a fejét Athalie?

Egy bukott csalónak az árva leánya, akinek mindenét elvették, még a jó hírnevét is, s akinek nem maradt egy jóakarója a világon; még saját maga sem.

Mindabból, ami kincse volt, csak két becses értéke maradt meg, miket elrejtett a lefoglalás elől: egy kalcedonszelence és a visszaküldött jegygyűrű.

Azt a kalcedonszelencét eldugta öltönye zsebébe, s aztán éjszaka, mikor egyedül maradt, elővette azt, és nézegette a benne levő kincseket.

Azok a kincsek mindenféle mérgek voltak. Az egész gyűjteményt egyszer olaszországi útjában szerezte Athalie, bizarr szeszélyből. E kincs birtokában dacos lett. Azt képzelte magában, hogy a legkisebb megkeserítésre képes volna magát megölni. Ez a képzelet zsarnokká tette szülői és szeretője irányában. Ha mindent kedvére nem tesznek, itt a méregszelence, csak válogatni kell belőle, melyik öl hamarább; őt halva fogják találni.

Most azután itt volt a nagy kísértet! Előtte állt a kétségbeejtő élet egész vigasztalan sivatagával. Az apa koldussá tette gyermekét, s a szerető elhagyá menyasszonyát.

Athalie ágyából fölkelve nézegeté a fölnyitott szelencét, s válogatott a különféle mérgekben.

És akkor tudta meg magáról, hogy fél meghalni!

Nincs még szívében az az erő, ami a sírba elvezet.

Elnézi magát merengve a tükörben. Milyen szép! Nincsen bátorsága annyi szépséget elpusztítani.

Becsukja a szelencét, s eldugja újra. Nem képes ő azon mérgek közül egyet is bevenni.

Előveszi a másik drágaságot: a jegygyűrűt. És abban is méreg van.

Még pusztítóbb méreg. Ez lelkét öli meg. És azt a mérget az ittasságig meri felszívni. Ő szerette azt az embert, akinek ezt a gyűrűt adta. Nemcsak szerette: szerelmes volt bele.

A méregszelence rossz tanácsokat ád, a gyűrű még rosszabbakat.

Athalie elkezdi öltönyeit fölszedni. Senki sincs már, aki segítsen öltözködésében, minden cseléd otthagyta már a házat. Zófia asszony és Timéa a cselédszobában alusznak; a dísztermek ajtaján a bíróság pecsétje van. Az alvókat nem költi fel Athalie, hanem felöltözik egyedül.

Mennyire haladhatott az éj, nem tudja; a pompás állóórákat senki sem húzza már fel, amióta tudva van, hogy azokat is árverezni fogják. Ki reggelt, ki délutánt mutat.

Mindegy, akárhány az óra, Athalie megkeresi a kapukulcsot, s kilopózik egyedül a házból; nyitva hágy maga után minden ajtót. Kit lopnak meg?

És azután nekiindul egyedül a sötét utcának. Pedig a komáromi utca akkori időben becsületesen sötét utca. A Szentháromság szobra előtt pislog egy lámpa, a másik meg a városháza kapujában, harmadik a főőrhelyen: több nincs.

Athalie az „Anglia” felé siet. Az pedig rossz hírben álló hely. Egy sötét liget a város és a vár között, hol éjente hajléktalan némberek festett arccal, kuszált hajjal bujdokolnak, ha a „kis piaci” lebujokból kiverték őket. Athalie bizonyosan fog ilyen némberekkel találkozni, ha az „Anglia” mellett elhalad. Nem irtózik ő most azoktól. Az a méreg, amit abból az aranykarikából átszítt, félelmetlenné tette a találkozást e tisztátalan alakokkal. A sártól csak addig fél az ember, amíg ''egyszer ''bele nem lépett.

Az „Anglia” szögleténél katona őr áll. Annak a figyelmét ki kell kerülni, hogy rá ne kiáltson a közeledőre: ki vagy?

A szögletháznak oszlopos folyosója van a piac felől; az ott nappal a kenyéráruló kofák helye. E folyosó oltalmában halad végig Athalie. Siettében megbotlott valamiben. Egy rongyos némber feküdt keresztben a folyosón: részeg volt. A megrúgott félállat csúnya káromkodással fogadta Athalie-t. Ő pedig keresztüllépett rajta, s nem törődött vele.

Könnyebben érezte magát, mikor a szögleten bekanyarodott az „Angliá”-ba, s eltűnt előle a főőrhely lámpája is, s a fák sötétjében találta magát.

Az orgonabokrok közül egy ablak világa csillámlott elő. Athalie-t e csillám vezette. Az volt a kapitány lakása.

Athalie megragadta az oroszlánfejű kopogtatót a kétfejű sasos kapu kisajtaján; reszketett a keze, mielőtt halk koccintást tett volna vele. Megtette.

A zörgetésre előjött a tiszt szolgája, s kinyitá az ajtót.

- Itthon a kapitány? - kérdé Athalie.

A fickó vigyorogva inte, hogy odabenn van. Sokszor látta ő Athalie-t. Sok szép húszas érte a tenyerét e szép kezekből, mikor ura nevében virágcsokrot, korai gyümölcsöt vitt ajándékba a szép kisasszonynak.

A kapitány fenn volt még, és dolgozott.

Szerény bútorzatú szobája volt, semmi fényűzés benne. A falakon térképek, asztalain könyvek és mérnöki eszközök; rideg katonás egyszerűség lepi meg a belépőt, s azonfelül az a pipafüstillat, ami bevette már magát bútorba, könyvekbe, még a padlóba is, s akkor is kesereg, mikor már nem pipáznak.

Athalie sohasem látta még a kapitány szobáját. Az a szállás, amelybe a menyegző napján kellett volna őt a vőlegénynek vinnie, az bizony másképpen volt berendezve, de azt még aznap lefoglalták a benne levő bútorral együtt a hitelezők. Ide csak néha az ablakon át tekintett be Athalie, mikor délutánonkint a Platzmusik alatt anyja kíséretében ezen végigsétált.

Kacsuka úr nagyon meg volt lepetve. Nem várt női látogatást; ibolyaszín egyenruháján fölül három gomb a katonai szabályok ellenére ki volt gombolva, sőt még lószőr kravátliját is levetette, úgy dolgozott.

Athalie megállt az ajtóban, és lecsüggeszté karjait, és aláhajtá fejét.

A kapitány odasietett hozzá.

- Az istenért, kisasszony! Mit tesz ön? Hogy jön ide?

Athalie nem tudott szólni; hanem odaborult a keblére, és zokogott keservesen.

A kapitány pedig nem ölelte őt meg.

- Üljön le, kisasszony - szólt, Athalie-t az egyszerű bőrpamlaghoz vezetve, s azután legelső gondja volt a kapitánynak a levetett lószőr kravátlit felkötni nyakára, s a nyitva maradt egyenruhát állig begombolni. Azután egy széket vont a pamlag elé, arra ült le Athalie-val szemközt.

- Mit tesz ön, kisasszony?

Athalie letörlé könnyeit, s ragyogó szemeivel hosszasan nézett a kapitány szemeibe, mintha előbb azt kísérlené meg, hogy szemeivel mondja el neki, miért jött ide. Vajon nem érti-e meg?

Nem, az nem értette meg.

S mikor aztán meg kellett szólalnia, olyan reszketés fogta elő, hogy alig lehetett megkülönböztetni hangján, mi a nyögés, mi a szó.

- Uram! Míg boldog voltam, ön nagyon jó volt hozzám. Maradt még önnél e jóságból valami?

- Igen, kisasszony - szólt Kacsuka hideg udvariassággal. - Én önnek örökké tisztelője, barátja maradok. A szerencsétlenség, mely önt érte, engem is ért, mert együtt vesztettünk el mindent. Én is kétségbe vagyok esve amiatt, mert nem találok egy mentő gondolatot, mely porrá lett reményeim újra megvalósultához elvezessen. Életpályám, melyen előmenetelemet várom, olyan szigorú föltételeket ír elém, amiket teljesíteni nem tudok. Nálunk szegény embereknek nősülni nem szabad.

- Tudom - szólt Athalie -, nem is arra akartam önt emlékeztetni. Mi most nagyon szegények vagyunk, de sorsunk fordulhat még jobbra. Atyámnak van egy gazdag nagybátyja Belgrádban, akit örökölni fogunk, s akkor ismét gazdagok leszünk. Én várni fogok önre addig, várjon ön is énrám. Vegye vissza jegygyűrűjét, vigyen el az anyjához, hagyjon nála mint jegyesét; én várni fogok önre, amíg ön értem jöhet, s addig engedelmes leánya leszek az ön anyjának.

Kacsuka úr akkorát fohászkodott, majd elfújta a gyertyát, s az asztalra letett cirkalmat vette kezébe.

- Hja, kisasszony, az lehetetlen. Ön az én anyámat nem ismeri. Az egy nagyravágyó nő, összeférhetetlen természet. Maga is szűk nyugdíjából él, és nem szeret senkit. Ön nem is sejti, mennyi viszálykodásom volt nekem az anyámmal szívviszonyom miatt. Ő egy született baronesse, s ez összeköttetésbe nem egyezett soha. Esküvőnk napjára sem jött el. Őhozzá én kegyedet nem vihetem. Én kegyed miatt dacoltam az anyámmal.

Athalie keble lázasan lihegett; arca ki volt gyulladva; most mindkét kezével megragadá hűtlen vőlegénye bal kezét, melyről a jegygyűrű hiányzott, s ezt súgá neki, nehogy a falak meghallják, s a könyvek tovább susogják:

- Ha ön dacolt énmiattam az anyjával, dacolok én ön miatt az egész világgal.

Kacsuka úr nem nézett a szép hölgy mindent mondó szemeibe; hanem a kezébe vett cirkalommal csinált mértani ábrákat az asztalon, mintha a sinusok és cosinusok feladványaiból akarná megtudni, mi különbség van az őrültség és a szerelem között.

A leány tovább suttogott:

- Én már oly mélyen vagyok megalázva, hogy semmi gyalázat nem süllyeszthet alább. Nincs semmi vesztenivalóm többé a világon, egyedül ön. Már megöltem volna magamat, ha ön nem volna. Nem vagyok a magamé, az öné vagyok. Parancsoljon velem, hogy mi legyek önre nézve. Elvesztettem az eszemet, és nem bánom. Öljön meg, ha akar, és én nem fogok szisszenni.

Kacsuka úr e szenvedélyes szavak alatt kicirkalmozta, hogy mit feleljen.

- Athalie kisasszony, én egy őszinte szót fogok kegyednek mondani. Ön tudja, hogy én becsületes ember vagyok.

Ezt nem kérdezte tőle Athalie.

- Becsületes, lovagias ember egy hölgy balsorsát nem használhatja fel alacsony szenvedélyek kielégítésére. Én kész vagyok kegyednek egy jó tanácsot adni, mint jó barátja, mint véghetetlen tisztelője. Kegyed azt mondá, hogy van Belgrádban egy nagybátyja. Menjen le ahhoz. A vér szerinti rokona kell hogy szívesen fogadja. Én lovagi szavamat adom, hogy nősülni nem fogok, s ha ismét találkozni fogok kegyeddel, mindig azt az érzelmet fogom kegyed iránt táplálni keblemben, amit most és évek óta.

Kacsuka úr nem hazudott, amikor ezt a fogadást tette.

Hanem abból, amit az arca mutatott e percben, Athalie azt olvasá ki, amit nem mondott el: azt, hogy most és évek óta nem szereti őt a kapitány, hanem valaki mást szeret; s ha az a más is szegény, koldussá tett leány, akkor a kapitánynak elég oka van lovagi szavát adni, hogy nem nősül meg.

Ezt olvasá ki Athalie egykori vőlegénye hideg tekintetéből.

És akkor valami villant át agyán. A szemei is villámlottak, hozzá. Azt kérdezé a férfitól:

- El fog ön holnap jönni hozzám, hogy elkísérjen Belgrádig nagybátyámhoz?

Kacsuka úr sietett válaszolni:

- Elmegyek. De most távozzék ön haza. Kísérte önt idáig valaki?

- Egyedül jöttem.

- Minő merészség! Ki fogja visszakísérni?

- Ön nem teheti azt! - szólt Athalie keserűen. - Ha valaki meglátna bennünket ez órában együtt, minő gyalázat volna az - önre nézve! Nem félek. Hiszen nincs már semmim, amit elvegyenek tőlem.

- Inasom fogja követni.

- Ne tegye. Az őrjárat elfoghatná szegényt, közkatona nem járhat a takarodó után az utcán. Majd hazatalálok egyedül. Tehát holnap!

- Reggel nyolc órakor ott leszek.

Athalie magára burkolta fekete köpenyét, s elsietett, mielőtt Kacsuka úr kinyithatta volna előtte az ajtót.

Úgy tetszett neki, mintha a kapitány, azután, hogy ő az ajtón kilépett, kardját felkötni sietett volna; talán messziről akarja kísérni? Az Anglia szögletén megállt; nem jött utána senki.

Sietett a sötétben hazafelé.

És siettében egy tervet főzött agyában. Csak egyszer egy kocsin üljön vele a kapitány, csak egyszer Belgrádig elmenjen vele, akkor azután látni fogja, hogy semmi hatalom meg nem szabadítja őt többé.

Az oszlopos ház hosszú folyosóján végighaladva ismét megbotlott abban a némberben, aki ott feküdt a kövön. Most már fel sem ébredt az rá, nem is káromkodott. Milyen jó álma van a nyomorultnak.

Hanem amint házuk ajtajához ért Athalie, ott az a gondolat zsibbasztá meg egyszerre lángoló lelkét, hogy hátha a kapitány csak azért sietett megígérni a Belgrádba kísérést, hogy meneküljön jelenlététől; hátha el sem fog jönni holnap, se nyolc órakor, se később?

E gondolat denevérei röpködtek feje körül, amint a sötét lépcsőn felbotorkázott, amint a sötét tornácon végigtapogatózott. „Hátha nem jön el!”

Kínzó féltés izgatta idegeit.

Az előszobába érve keresé a sötétben az asztalon hagyott gyertyát és gyújtószert. Ahelyett egy kés akadt a kezébe.

Egy csontnyelű, éles konyhakés.

Az is jó világosság a sötétben.

A kést szorította marokra, s úgy ment végig a sötét szobákban.

Fogai összeverődtek.

Az járt a fejében, hogy ha ő most azt a kést annak a fehér arcú leánynak, amint az ott alszik mellette a másik ágyban, a szívébe verné, akkor aztán otthon volnának mind a ketten. Őt is kivégeznék, s megtalálná a kijárást a világból.

Ah! csak egy döfés kellene azzal a késsel, oda, ahol az a fehér alak azon a fehér vánkoson alszik.

Csakhogy az nem alszik ott.

Athalie akkor tért magához, mikor hálószobájába lépve, Timéa ágyához lépett, s eszébe jutott, hogy hisz az kinn alszik most a cselédszobában Zófia asszonnyal együtt.

Ekkor aztán kiejté a kést kezéből, és utolérte a rettegés.

Most kezdé érezni, hogy milyen egyedül van; és milyen sötét van körös-körül, és lelkében is olyan sötétség.

Leveté magát ruhástól az ágyára, és azt akarta, hogy imádkozzék.

De az imádság helyett az az egyiptomi istencsapásokról írt vers jutott eszébe, melyet a gyermek mondott el félelmében a menyegzőnap előtti éjszakán, s melyért őt úgy kinevette. Annak a versei csengtek a fülében: vértavak, hideg békák, sáskasereg, kőeső, dögvész, fekélyek!

„Sűrű sötétséggel ég, föld befedetett.”

„Végre mind meghala, ki elöl született.”

S ha behunyta is a szemeit, ugyanazok a képek jöttek eléje, s mikor elnyomta is a kábító álom, ugyanazok az álomképek gomolyogtak körülötte: vértavak, hideg békák, sáskafelhők, kőeső, dögvész, fekélyek, nyúló, tapadó, ólomnehéz sötétség, elsőszülöttek legyilkoltatása!...

A mély, bágyasztó álomból dobpörgés ébreszté fel Athalie-t.

Éppen az volt az álma, hogy egy ifjú hölgyet, ki vágytársnőjét meggyilkolta, a vesztőhelyre visznek, ott térdel már a vérpadon, a pallos ki van már húzva ellene, a bíró az ítéletet olvassa fel: „Istennél a kegyelem!”, s aztán pördül a dob... Erre fölébredt.

Az árverési dobszó volt az.

Kezdődött a hivatalos kótyavetye.

Ah! ez még a pallosütésre jelt adó hangnál is szomorúbb.

Hallani azt, hogy kiáltják ki utca hallatára egymás után az ismerős, a megszokott, a megszeretett tárgyakat, miket még tegnap sajátjának nevezett: „először, másodszor! ki ád többet érte?”. S aztán „harmadszor!” a dob rápördül, s már leütött a pallos!

S újra következik a másik: „Először, másodszor! ki ád többet érte?”

Athalie felvette gyászruháját, csak azt az egyet hagyták meg neki, s ment - valakit keresni. Az egész háznál csak anyja és Timéa voltak még, akiket fölkereshetett. Azok a konyhában lehettek most.

Azok rég ébren voltak, rég felöltöztek már.

Zófia asszony vastag volt, mint egy kád.

Azt tudva, hogy a rajta levő ruháját senkitől sem kobozzák el, felvett magára valami tizenkét öltözetet, egynehány szalvétát és ezüstkanalat is eldugott a zsebébe. Alig tudott tőle mozogni. Timéa mindennapos öltözetében volt, egyszerű, de szegényes viseletben. Tejet és kávét forralt a tűzhelyen a család számára.

Zófia asszony, mikor meglátta Athalie-t, nagy sikoltozásra fakadt, és nyakába borult.

- Jaj, édes kedves szép leányom! Mivé lettünk, mi lesz belőlünk! Bárcsak soha meg ne értük volna ezt a napot! Ugye, erre a csúnya dobszóra ébredtél fel?

- Nincs még nyolc óra? - kérdezé Athalie. A konyhaóra még járt.

- Dehogy nincs, dehogy nincs! Hiszen kilenc órakor kezdődik a licitáció; hát nem hallod?

- Nem keresett bennünket valaki?

- Dehogy keresett, dehogy keresett! Ugyan ki keresne bennünket ilyenkor?

Akkor aztán Athalie leült a konyhapadra. Ugyanarra a kis falócára, amelyiken Zófia asszony mesélt Timéának a szép menyegzői szertartásról.

Timéa elkészítette a reggelit, megpirította parázsnál a zsemlyeszeletkéket, s megterített a konyhaasztalon a két úrnő számára.

Athalie rá sem hallgatott a kínálásra, pedig Zófia asszony ugyan szívesen kínálta.

- Igyál, kedves egyetlen szép leányom! Ki tudja, holnap ki ád nekünk kávét? Minden ember ellenségünk lett; minden ismerősünk szid, átkoz bennünket. Hová leszünk, hová leszünk?

Hanem azért ő csak megitta a maga csésze kávéját.

Athalie pedig a belgrádi útra gondolt s a várt útitársra.

Zófia asszonynak sajátszerű öngyilkolási és könnyen meghalási gondolatai voltak.

„Bárcsak ennek a kávénak a fenekén egy gombostű volna, az a torkomon fennakadna, s megfulladnék bele.”

Majd meg az a kívánsága jött, hogy bárcsak az a vasaló onnan a polcról leesnék, mikor ő éppen alatta megy, s éppen az ő feje búbjára esnék. Azt is igen szívesen vette volna, ha most jönne az a híres földindulás, hogy a ház összeomlana, s minden embert, akit ott kap, agyoncsapna.

De miután ezek a halál nemei nem következtek be, s Athalie sem volt megszólalásra bírható, kénytelen volt abban állapodni meg, hogy Timéán töltse ki bosszúságát.

- Ez csak könnyen veszi a dolgot! A háládatlan. Még csak nem is sír. Persze, neki könnyű. Elmehet szolgálni, s abból megél. Be is állhat masamódnénak. Még örül neki, hogy innen megszabadul, maga kényére jut, s vígan élheti világát! No, no! Majd megemlegetsz te még minket, csak várj! Majd megbánod te még azt. Majd megbánod te még azt egytül egyig.

Timéa ugyan még semmit sem tett, amit meg kellene bánnia, hanem Zófia asszony előre látta azt már mind, s ezen való elbúsulását csak Athalie fölötti keserve múlta fölül.

- De mi lesz tebelőled, édes gyönyörű szép leányom? Ki fog téged pártul? Mi lesz a te szép fehér kezeidből?

- Eredj, hagyj békét! - szólt Athalie, lerázva a nyakáról sopánkodó anyját. - Nézz ki inkább az ablakon, nem keres-e bennünket valaki?

- Senki, senki. Ugyan ki keresne minket?

Az idő pedig egyre telt, és a dobszó és a kikiáltás egymást váltogatták; a konyhaóra minden ütésénél felrezzent Athalie, s aztán ismét tenyerébe hajtá arcát, és a semmibe bámult. A szép arc pírja szederjesre vált, és ajkai elkékültek; zöldes, ónfakó, epés szín homályosítá el ragyogó szépségét, a merev szemek ónkarikáikkal, a duzmadt ajkak, a kígyóvá görbülő szemöldök, mik mély ráncokat vontak a sápadt homlokon, fenyegető torzképpé ferdíték az eszményi szépet. Úgy ült ott, mint egy bukott angyal, kit az égből a pusztába kiűztek.

Az idő dél felé járt már, és akit várt, mégsem jött el.

A szomorú kótyavetyélő hangok pedig egyre közelebb jöttek. Az árverezés szobáról szobára ment. Elkezdték az utcai szobákon, s úgy jöttek az udvari szobák felé, amiknek a sorát bezárta a konyha.

Zófia asszonynak minden kétségbeesése mellett volt annyi figyelő érzéke, hogy észrevegye, milyen gyorsan megy az árverezés. Alig kiáltanak ki valamit, már ráütik a dobot: „senki többet?”. Az árverezésre csődült emberek csoportokba állva lármáznak: „Hisz itt nem lehet semmit venni, hisz ez bolond ember!”

De ki lehet az a bolond ember?

Most már csak a konyhafelszerelés van hátra; oda be sem nyitnak. Az előszobában ráütik a dobot. „Senki többet?” Azt megvette látatlanban - valami bolond ember.

És az is felötlik Zófia asszonynak, hogy a megvett tárgyakat nem sietnek a szobákból elvitetni, ahogy az más árverésnél szokás, hogy amint egy ágyat megvett valaki, rögtön szedik széjjel, s futnak vele odább. Itt semmi sem mozdul még a helyéből.

Most következik a fő dolog. Lemennek az udvarra mind. A házat árverezik. A venni kívánók oda tolongnak az árverező tanácsnok asztalához. A kikiáltási ár hangzék. Arra valaki csendesen egy ajánlatot mond. Arra a tömeg között szörnyűködés, kacagás, szitkozódás zűrzavaros zsibaja támad; az emberek futnak széjjel, s megint azt kiabálják: „hisz ez bolond ember!”, s azzal menekül mindenki nagy zúgolódások közt. „Először! Másodszor! Senki többet? Harmadszor!” A dob rápördül utoljára; a ház is vevőjére akadt.

- No édes szép leányom, most már mehetünk innen. Nézzünk ki utoljára az ablakunkból, mert sohasem nézünk ki innen többet. Bárcsak a Szent János templomának a tornya most éppen ledűlne, s idecsapna mindnyájunkat, amíg itt vagyunk.

Athalie pedig csak ott ült a falócán, és még várt, és nézte a faliórát. Pedig az már tizenkettőt mutatott.

Még egy halavány reménysugár csábította az egyiptomi sötétségben. Lehet, hogy a kapitány nem akart, szégyenlett az árverező tömeg között átfurakodni; megvárta, míg vége lesz a szomorú temetkezésnek; s talán most jön majd, mikor kiürült az udvar.

- Nem hallod, hogy valaki közelít?

- Nem hallok én semmit, édes szép leányom.

- De igen. A folyosó felől. Csendesen, lábhegyen lépve jön valaki, én hallom.

Csakugyan halk léptek közelednek, s valaki kopogtatni kezd a konyhaajtón, udvariasan, ahogy vendég szokta, aki engedelmet kér a bennlevőktől jeladásával, s megvárja, míg odabenn azt mondják neki, hogy „tessék!”, s csak azután nyit ajtót csendesen, s belép, előre levett kalappal és tiszteletadó főhajtással - Levetinczy Timár Mihály.

Timár Mihály tisztelettel hajtá meg magát a hölgyek előtt, s az ajtónál megállt.

Athalie a csalódás és a gyűlölet rossz tekintetével állt fel előtte, Zófia asszony kezeit tördelve nézett rá félelemmel és tétova reménykedéssel, Timéa nyugodtan, szelíden tekinte szemébe.

- Én - kezdé Timár, előre bocsátva az „én”-t, mint valami római pápa a bullában -, én most a bírói árverésen megvettem ezt a házat és mindent, ami benne eladó volt. Nem azért vettem, hogy magamnak tartsam, hanem azért, hogy odaadjam annak, aki e házban egyedül nem megvehető, nekem pedig egyedüli kincs a világon. Timéa kisasszony, kegyed mától fogva ennek a háznak az úrnője. Minden az öné, ahogy áll. Ruhák, ékszerek a szekrényekben, a lovak az istállóban, értékpapírok a pénztárban, ahogy a bírói lefoglalás itt találta. Minden az ön nevére van írva, s a Brazovics-ház hitelezői ki vannak elégítve mind. Mától fogva ön e ház úrnője. Fogadja el ön azt tőlem... S ha volna e házban egy kicsiny kis hely, amelyben egy olyan csendes ember, mint én, elfér, ki önnek csak bámulatával, csak tiszteletével alkalmatlankodik, s azt a helyet ön nekem engedné; s ha volna az ön szívében számomra egy kis menedék, s ha kezemet ön meg nem vetné, úgy én végtelenül boldog lennék, s fogadom, hogy egész életemnek nem volna más célja, mint hogy önt oly boldoggá tegyem, mint ön engem.

Timéa arca e szavak alatt sugárzott a szűzi dicsfénytől.

A mondhatatlan fájdalom, a hajadoni szemérem, a nemes hálaérzet, a szentséges áldozatra készség minden szép sugára egyesült ez arcon.

„Háromszor... háromszor...” rebegék ajkai, de hangtalanul, csak belül értették meg azt a visszhangzó idegek, mit mondott magában. Ez az ember volt annyiszor megszabadítója. Ez mindig olyan jó volt hozzá. Ez nem űzött belőle csúfot soha. Nem is hízelgett soha. És most mindent odaád neki, amit a szív óhajt.

Mindent? Óh! csak egyet nem.

De hisz az úgyis el van veszve. Az a másé.

Timár nyugodtan várt szavai után, Timéa hosszasan hallgatott.

- Ne siessen ön válaszával, Timéa kisasszony! - monda Timár. - Én várni fogok, míg ön elhatározza magát. Eljövök holnap vagy egy hét múlva, amikor ön megengedi, hogy kérésemre választ nyerjek. Ön úrnője marad mindannak, amit önnek átadtam; nem kötöttem hozzá semmi föltételt, már az mind az ön nevére van átírva. Ön szabad, és senkitől nem függ többé. Ha nem akar engem e házban többé látni, csak egy szavába kerül. Gondolja ön meg, ha kívánja, egy hétig, egy hónapig, vagy akár egy évig, hogy mit válaszoljon nekem.

Most Timéa határozott tekintettel előlépett a tűzhely mellől, hová eddig a másik két nő szorította, s közelebb jött Mihályhoz. Tekintetében volt valami érett komolyság, mely arcának női méltóságot adott. Ama végzetes menyegzői nap óta megszűnt gyermek lenni. Komoly és hallgatag lett, odanézett nyugodtan Mihály szemébe, és azt mondá:

- Már meggondoltam.

Zófia asszony irigy kárvággyal leste Timéa szavait. Hejh, ha azt mondaná Timárnak: „nem kellesz, elmehetsz”! Pedig kitelik az ilyen szó az efféle bolond leánytól, akinek egy más szép férfival telebeszélték a fejét! S ha akkor Timár egyszerre azt mondaná bosszúból: „No hát akkor maradj magadnak, se a ház, se a kezem nem a tied; adom mind a kettőt Athalie kisasszonynak!” S nőül venné Athalie-t. Hiszen történt ilyen eset akárhányszor, hogy a derék kérőt elutasítá a fennhéjázó kisasszony, s arra az bosszúból rögtön megkérte a gouvernante vagy a komorna kezét, s azt vette nőül.

Ez a reménye azonban nem teljesült Zófia asszonynak.

Timéa odanyújtá Mihálynak a kezét, és ezt mondá halkan, de biztos hangon:

- Én nőül megyek önhöz.

Mihály megragadá a neki nyújtott kezet, nem egy ifjú szerelmes hevével, hanem egy férfi hódolatával, és hosszasan nézett a leány túlvilágian szép szemeibe. A leány engedé őt lelkébe nézni.

Timéa ismétlé szavait:

- Én nőül megyek önhöz, és leszek önnek hűséges, engedelmes felesége. Csupán egyet kérek öntől. Igen kérem, ne tagadja azt meg.

Mihályt önfeledtté tette a boldogság; elfeledé, hogy kereskedőnek nem szabad fehér papiros alá írni a nevét.

- Óh szóljon ön! Amit kigondolt, már teljesítve van.

- Én arra kérem önt - szólt Timéa -, hogy ha engemet elvesz ön nejének, s ez lesz az ön háza, s én leszek az ön házában a nő: engedje ön, hogy az én nevelőanyám, ki engem, árvát, eddig ápolt, és fogadott testvérem, ki mellett felnőttem, itt maradjanak velünk. Tekintse ön őket az én anyámnak és az én testvéremnek, s bánjék velük jól...

Timárnak önkénytelenül szemébe szökött a könny erre a szóra.

Timéa észrevette az áruló könnyet, s mindkét kezével megfogta Timár kezét, hevesen ostromolta annak meglepett szívét.

- Ugye ön megteszi azt, amire kértem? És visszaadja Athalie-nak, ami az övé? A szép ruhákat, az ékszereket? És együtt fog ő velünk lakni, és ön olyan jó lesz őhozzá, mint édes testvéremhez? És Zófi mamát is úgy fogja ön nevezni, ahogy én?

Zófia asszony erre a szóra elkezdett hangosan sivalkodni, s térdre borulva Timéa előtt, megakadályozhatatlanul végigcsókolá annak ruháját, térdeit, le egészen a lábáig, érthetlen, szótagolatlan kiabálással.

Timár letörlé szeméből a könnyet, s a másik percben már helyén volt józan esze, az a messze belátó, előre vigyázó, óvakodó tekintet, mely őt minden válságos fordulatnál vezérelte és versenytársai fölé emelte. Segélyére jött az a gyors leleményesség, mely egy pillanat alatt megsúgja, mit kell tenni messze idők megelőzésére.

Összefogta két kezével Timéa kezét.

- Ön nemes szívű, Timéa! Engedje, hogy röviden nevén hívjam ezentúl; jól lesz? Én nem akarok az ön szívének szégyenére válni. Keljen fel, Zófi mama; ne sírjon; szóljon Athalie-nak, hogy jöjjön hozzám közelebb. Én még többet akarok tenni, mint amit Timéa kívánt, őérte és önökért. Én nem ''menedéket, ''de boldog ''otthont ''akarok szerezni Athalie-nak. Én leteszem a házassági biztosítékot vőlegénye számára, s amit néhai atyja nászhozományul ígért neki, én megadom. Legyenek egymással boldogok!

Timár a láthatáron is alul eső tájakat látott be tekintetével, és arra gondolt, hogy semmi áldozat nem lesz részéről elég nagy azért, hogy ez a két némber házától és Timéától eltávozzék, s hogy ''a daliás kapitány a szép Athalie-t nőül vegye!''

Most azután őrajta volt a sor, hogy Zófia asszony tetőtül talpig végigárassza hálakitörése csókjaival.

- Óh! Levetinczy úr, óh! drága, kedves, nagylelkű Levetinczy úr, hadd csókoljam meg a kezét, a lábát, azt az okos fejét! - És meg is tette, amit programjában ígért, még a vállát, a gallérját, a hátát is megcsókolá Timárnak, utoljára egymáshoz ölelte Mihályt és Timéát, rájuk adva forró áldását: „Legyetek boldogok!”

Lehetetlen volt el nem mosolyodni szegény asszony örömkitörésein.

Hanem Athalie elrontotta valamennyinek az örömét.

Büszkén, mint egy megtérésre hívott rossz angyal, aki inkább választja a kárhozatot, mint büszkesége megtörését, fordult el Timártól, s indulattól elfojtott hangon így szólt:

- Köszönöm, uram. De énnekem Kacsuka úr sem ez életben, sem a másvilágon nem kell többé! Én hozzá nőül nem megyek; hanem itt maradok Timéánál - cselédnek.


==A SENKI SZIGETE==

==AZ ALABÁSTROMSZOBOR MENYEGZŐJE==

Timár túl boldog volt, hogy Timéát eljegyezheté.

A leány tündéri szépsége az első találkozás óta meghódítva tartá lelkét. Bámulta őt. A szelíd kedély, melyet később ismerni tanult nála, megnyerte tiszteletét. A gúnyos játék, melyet Brazovicsék űztek a leány szívével, lovagias rokonszenvét költé fel. S a szép kapitánynak könnyelmű udvarlása szította féltékenységét. Ez mind hozzátartozik a szerelemhez.

Most végre eljutott vágyai céljához. A szép leány az övé. Neje lesz.

És még egy nagy tehertől menekül meg lelke: az önvádtól.

Mert attól a naptól kezdve, amidőn Timár az elsüllyedt hajóban megtalálta Ali Csorbadzsi kincseit, odavolt lelkének nyugalma; minden fényes siker után, mely vállalatait kísérte, felemelte szavát a belső vádló: ez mind nem a tied! Ez egy árva leánynak a vagyona volt, amit te bitorolsz. Szerencsés ember vagy? Nem igaz! Szegények jóltevője vagy? Nem igaz! Arany ember vagy? Nem igaz! - Tolvaj vagy!

Most ez a per el van döntve. A belső bíró kimondja felmentő ítéletét. A meglopott árva visszakapja vagyonát. Megkétszerezve kapja vissza. Ami férjeé, az az övé is. Nem fogja soha megtudni, hogy ennek a nagy vagyonnak az alapja valaha az övé volt; csak azt tudja, hogy most már az övé. És ezzel ki van engesztelve a fátum.

De vajon ki van-e engesztelve?

A szofizmára nem gondolt Timár. Hogy a Timéának visszaadott kincsekre ráadást is kínált: saját magát; s cserét kért értük: a leány szívét. S hogy ez csalás, ez erőszak.

Timár siettetni akarta az összekelést. Nála nem volt azon időfogyasztó akadály, hogy még a kiházasítási készleteket kell beszerezni. Ő készen vett mindent Bécsben, s Timéa menyasszonyi köntösét a leghíresebb párizsi divatművész állítá ki, nem kellett azon magának a menyasszonynak hat hétig hímezni - mint azon a másikon. Az a másik, kétszeresen szerencsétlen araköntös el lett téve egy olyan falszekrénybe, amelyet sohasem nyitogat senki. Azt onnan sohasem fogja elővenni senki.

Hanem más szent akadályok álltak megint elő.

Timéa még mindig nem volt megkeresztelve.

Timár igen természetesen kívánta, hogy ha már Timéa a török vallásból a keresztyénbe tér át, hát egyúttal legyen protestáns, mint férje, hogy egy templomba járjanak.

Hanem most meg a protestáns lelkész állt elő, hogy az áttéréshez múlhatatlanul megkívántatik, hogy a neofita megismerkedjék azzal a confessióval, amelynek keblébe felvétetni óhajt. S miután itt nem elég, mint a görög egyháznál, a látás és hallás, hanem ezt meg is kell érteni, mert ez a vallás az értelmen, az okoskodáson alapul, tehát szükségképpen kell a hajadonnak egy ideig tanításokat kapni a megismerendő tanokból: hogy meggyőződhessék felőle, mennyivel okosabb, rationabilisabb és elfogadhatóbb dogmák azok, amiket ezentúl fog követni, mint aminőkön eddig tévedezett.

Hanem itt egy nagy baj volt. Az, hogy a mohamedán vallás a nők számára semmiféle dogmákat sem készített. A mohamedán nők nem tagjai az eklézsiának; jelen sem szabad lenniök a férfiak istentiszteletén, számukra nincs értelme a Mekkát mutató Mehráb-táblának, őket nem kötelezik sem az „Abdésztán”, sem a „Güzül”, sem a „Thüharet” mosakodásai; sem a Ramazan-böjt, sem a Bejrám-ünnep; ők nem zarándokolnak Mekkába a Kábához, nem csókolják a bűnbocsátó követ, nem isznak a Zenzemet-kútból, őket a pap nem esketi, nem tanítja, nem konfirmálja, nem gyóntatja, nekik még csak lélek sincsen adva; számukra nincsen másvilág; őértük nem jön el a halál óráján a lelket a testtől elválasztó Azrael angyal, őket nem vallatja ki a halál után a Monkár és Nakir angyal, mi jót, mi rosszat tettek e testi életben; őket nem fürösztik meg az Izmail kútjában, nem lökik be a Morhut vermébe, őket nem támasztja fel a halálból az Izrafil angyal trombitája; az ő homlokukra nincs írva e szó: „múmem” (hívő), ők nem futnak át az Alsirát-hídon, nem is esnek le róla a hétféle pokolba, mik közül legemberségesebb temperatúrájú pokol még a „Gyehenna”, az utána következők pedig: a Ladhána, Hotáma, Száir, Szakár, Jahim és Al-Haviját fokozatosan melegebbek. Ettől a nőknek mind nincs miért félni, de viszont nem is jutnak el a paradicsomba a nagy Tubafa árnyéka alá, mert ott a férfiaknak őrájuk semmi szükségük nincs: azokra ott az örök ifjúságú „hurik” várnak, minden férfira hetvenhét. A mohamedán nő semmi sem, csak egy virág, lehull és elmúlik, lelke virágillat, elfújja a szél, és nincs többé.

Azért a nagytiszteletű úrnak fölöttébb megnehezült a feladata, amidőn Timéát az ésszerű vallás felfogására akarta bírni. Zsidót, pápistát eleget convertált ő már, de török leánnyal még nem próbálkozott.

Az első nap, mikor a másvilág gyönyörűségét magyarázta a nagytiszteletű úr Timéának, elmondva, hogy ott az égben majdan mindazok, kik egymáséi voltak, és egymást szerették ide alant, ismét találkozni fognak, s egymáséi lesznek - a leány ezt a kérdést intézte hozzá:

- Vajon azt fogja-e a másvilágon minden ember újra feltalálni, akit szeretett, vagy azt, akivel a pap összeeskette?

Ez fogas kérdés volt; de a nagytiszteletű úr puritán állást foglalván el, igen jól megfelelt rá: „miután nem lehető, hogy valaki mást szeressen, mint akivel a pap összeeskette, s viszont nem lehető, hogy akivel a pap összeeskette, azt ne szeresse, annálfogva az ígéret tana egészen korrekt”.

Hanem ezt a kérdést nem közölte a nagytiszteletű úr Timárral.

A másodnapi tanításon megint azt kérdezte tőle Timéa, vajon Ali Csorbadzsi, az ő apja, szintén oda jut-e a másvilágon, ahova ő?

A nagytiszteletű úr erre a kényes kérdésre bizony nem bírt kielégítő választ adni.

- De ugye, én ott megint Levetinczy úr neje leszek? - kérdezé Timéa mohó kíváncsisággal.

Már erre a kérdésre kegyes örvendezéssel viszonzá az esperes úr, hogy minden bizonnyal úgy lesz.

- Akkor én meg fogom kérni Levetinczy urat, hogy ha együtt leszünk a mennyországban, akkor az én szegény apámnak is adjon egy kis helyet, hogy az is velünk legyen; s ő azt nekem nem fogja megtagadhatni, ugye?

Az esperes úr szörnyen vakarta a füle környékét erre a kérdésre, s azt mondta, hogy ezt a skrupulózus dolgot az egyetemes egyházi zsinat elé fogja terjeszteni.

Harmadnap azután azt mondta Timárnak, hogy jó lesz már a kisasszonyt megkeresztelni s megesketni, a további dogmákról világosítsa fel majd a férje.

Végbe is ment a legközelebbi vasárnapon a szent szertartás. Timéa akkor került először protestáns templomba.

Ez az egyszerű épület fehérre meszelt falaival, aranyozatlan szószékével, egészen más hatást gyakorolt kedélyére, mint az a másik templom, melyből a rossz gyerekek kikergették, mikor egyszer beleskelődött. Ott aranyos oltár volt, nagy viaszgyertyák égtek ezüst kartartókban, képekkel voltak tele a falak, tömjénillat párolgott, titokteljes éneklés hangzott, csengettyűszóra térdre hullott a nép; képzelmet izgató képek és hangok. Itt pedig leülnek hosszú padokba külön a férfiak, külön az asszonyok, zsoltárt vesz ki-ki maga elé, s mikor a kántor elkezdi, ráriad az egész gyülekezet, és végigénekli az egész zsoltárt.

És akkor elhallgat minden ember; a magas szószékre fellépdel a lelkész, és elkezd beszélni minden ceremónia nélkül, sem énekel, sem iszik, se nem mutogat semmit, csak egyre beszél. Timéa nem ért abból semmit. Csak azon bámul, hogy amint abban a templomban három sűrű padnégyszög tömve van asszonynéppel, az az ezernyi asszonynép két óra hosszat meg nem szólal, ki nem nyitja a száját, még csak szomszédjához, suttogni sem fordul. Rettenetes szertartás! Három légió asszony, aki két óráig meg van némulva. Bárcsak legalább egy „amen”-t volna szabad kiáltaniok, mikor a prédikációnak vége van.

Timéa a szószék melletti első sorban ül a főkurátorné mellett, ki neki keresztanyja fog lenni: az vezeti őt ki a keresztelő medencéig, keresztapa pedig a főkurátor úr.

Ismét semmi képzelemizgató szertartás: a nagytiszteletű úr beszél okos dolgokat a vízmedence előtt; egyszer annak is csak vége szakad; a neofita meghajtja a fejét a vízmedence előtt, a lelkész a Szentháromság nevében megkereszteli őt „Zsuzsánnának”. Ezt a nevet választották neki a keresztszülők.

Azután tart egy intést az esperes úr a keresztszülőknek, elszámlálva az ő kötelességeiket, s akkor a keresztanya ismét visszavezeti a felavatott hajadont a padjába, akkor minden ember feláll és imádkozik; de csak a pap fennhangon, a többi némán, Timéa pedig azon gondolkozik, hogy miért keresztelték őtet éppen Zsuzsánnának, mikor az eddigi nevével úgy meg volt elégedve?

Az imádkozás után megint leülnek, s a kántor ez alkalomra nekizendíti a LXXXIII. zsoltárt: „Óh! Izraelnek Istene!” amiből Timéának az a gyenge kétsége támad, hogy őtet most talán izraelitának keresztelték meg.

Minden aggodalmát eloszlatja végre az a másik tiszteletes úr; ez már fiatalabb, aki másodiknak jő fel a katedrára, s igen szép szónoklatot tartván, elvégre egy írást vesz ki a könyvéből, s abból felolvassa, hogy ezennel kihirdettetik, miszerint tekintetes nemes, nemzetes és vitézlő Levetinczy Timár Mihály úr, helvéciai hitvallású keresztyén atyánkfia eljegyzette magának hitvestársul néhai tekintetes, nemes, nemzetes és vitézlett Csorbaffy Ali úrnak árva hajadon leányát, nemes Csorbaffy Timéa Zsuzsánna kisasszonyt, helvéciai hitvallású keresztyén leányzót.

És az a három légió asszony még erre sem szól egy szót is.

Timéa megnyugodott a történtekben.

Az első kihirdetéstől a menyegzőig két hetet kellett elvárni, azalatt Mihály mindennapos volt Timéánál. A leány őszinte nyájassággal fogadta mindig. Mihály boldog volt a jövendő előérzetében.

Valahányszor Timéát látogatni jött, menyasszonyát Athalie társaságában lelte. Athalie rendesen ürügyet talált, hogy a szobát elhagyhassa, s őhelyette azután Zófia asszony jelent meg.

Zófi mama aztán tartotta Mihályt válogatott magasztalásokkal, hogy milyen kedves leány az ő menyasszonya; hogy mennyit emlegeti a kedves jó Mihályt, aki őróla olyan jól gondoskodott, mikor a Szent Borbálán jöttek, hogy mentette meg a hajótöréstől, a törökök általi elfogatástól; hogy esett miatta a vízbe, hogy vitte ki a süllyedő hajóból, hogy ment vissza a víz alá az ott feledt vagyonért; hogy tartotta tündér mesemondással, mikor a veszélyes helyeken jártak, s hogy keresett számára nyughelyet egy puszta szigeten. Aztán hogy ápolta betegségében a hajón! Nélküle bizonyosan meghalt volna.

Zófi mama a legapróbb körülményekről is értesülve volt, miket nem tudhatott más, csak Timéa, s Mihály boldog volt, hogy Timéa azokra még emlékezik. Hitte, hogy a leány, ki ezeket Zófia asszonynak elmondja, ezáltal tanúsítja, hogy őt mégis szereti.

- Óh! ha tudná, kedves Levetinczy, mennyire ragaszkodik önhöz ez a leány!

S Timéa nem jött zavarba, mikor ezt hallá mondani. Nem szenvelgett szemérmetes tiltakozással, de nem is bizonyított az állítás mellett szemérmes elpirulással. Szerény, komoly és engedelmes volt Mihály iránt. Engedte kezét kezébe venni; engedte hosszasan szemeibe nézni, s ha jött, ha távozott, megszorítá kezét, és mosolygott rá.

És Zófi asszony mindennap tudott valami új dolgot mondani Mihálynak, amit Timéa regélt el neki felőle.

Timár elhitte, hogy ő az a boldog ember, akit e nő szeretni fog.

A menyegzői nap is eljött.

Messze földről összecsődült vendégsereg hosszú hintósora állt végig az utcán, miként ama boldogtalan napon; de ezúttal semmi szerencsétlenség nem történt.

A menyasszonyt a hajdani Brazovics-háztól, mely most már sajátja volt, vitte el a vőlegény a templomba; a menyegzői lakoma pedig a vőlegény házánál volt rendezve. Zófi mama el nem engedé, hogy a lakoma rendezésére ő ügyeljen fel. Athalie pedig otthon maradt, egyedül, a hajdani apai háznál, s ugyanabból az ablakból nézte, elrejtőzve egy függöny mögé, hogy indul meg a hintók hosszú sora a nyoszolyókkal, násznagyokkal, a vőfélyekkel, a menyasszonnyal, a vőlegénnyel egymás után, amely ablakból ama végzetes napon várta saját vőlegénye megérkeztét.

És azután ott várt, míg a hintók visszarobogtak, el a Brazovics-ház előtt, most már vőlegény és menyasszony egy kocsiban, s nézett utánuk. S ha imádkozott ez idő alatt az új párért az egész gyülekezet, óh! bizonyosan ő is imádkozott valamit rájuk!

Timéa nem találta olyan gyönyörűségesnek az esküvőt, mint ahogy azt Zófi mama leírta előtte. A lelkészen nem volt semmi aranyköntös, aranysüveg; nem is hozott az új pár elé ezüstkoronákat, hogy megkoronázza őket egymás urává, asszonyává; nem is énekeltek nekik semmit. A vőlegény nemesi bársonyruhát viselt boglárokkal, hattyúprémmel, s elég délceg alak volt, csakhogy a fejét mindig meghajtva tartá; nem tudta azt olyan büszkén fenn hordani, ahogy kell a nemesi díszruha mellé.

Az a bűbájos szertartás sem következett be, mikor a vőlegényt és menyasszonyt letakarják együtt egy selyemlepellel, s legelőször e szentséges árnyban találkoznak egyedül, s a pap megfogja kezeiket, és az oltár körül vezeti őket háromszor. Ez is elmaradt most. El a közös pohárból ivás és a szent csók az oltár előtt: oltár sincs itt. Semmi sincs itt, csak egy fekete ruhás pap, aki beszél igen okos dolgokat, de miknél mind igézetesebben hangzik az, hogy „goszpodi pomiluj”. Még csak le sem térdepelnek egymás mellé, úgy esküsznek. A felizgató keleti képzelmet nagyon hidegen hagyta a szertartás nélküli protestáns esküvő. Hiszen Timéa az egészből nem értett még egyebet, mint a szertartást.

Talán idővel?

A fényes lakodalom véget ért, a vendégek hazamentek, a menyasszony ott maradt vőlegénye házánál.

Mikor Mihály végre egyedül maradt Timéával, mikor leült melléje, és kezét kezébe vette, úgy érzé, hogy szíve reszket, s ez a remegés elterjed egész valóján.

Az a véghetetlen kincs, amit bírni úgy óhajtott, most már birtokában van. Csak karját kell kitárnia, hogy őt keblére vonja. Nem meri. Varázs alatt van.

A nő, a feleség - nem tud az ő közellétéről semmit. Nem remeg, és nem hevül.

Ha csak egyszer lesütné szemeit ijedten, midőn Mihály ujjai vállát érintik, ha egy szemérmes elpirulás tűzárnya futna egyszer végig fehér arcán, meg volna törve a varázs, mely a közeledőt megdermeszti; de ő hideg marad és nyugodt és szenvtelen, mint egy álomjáró.

Mihály ugyanazt az alakot látja maga előtt, akit ama végzetes éjszakán a halálból felébresztett, aki ott ült előtte ágya szélén, mint egy oltárkép, melyről a ránézőre hideg sugárzik; akinek arca nem változik el sem akkor, midőn éji öltönye válláról lecsúszik, sem akkor, midőn azt mondják neki, hogy atyja meghalt.

És most sem, midőn azt súgják fülébe: „kedvesem”.

Egy alabástromszobor az. Egy szobor, mely hajlik, simul, enged, de nem él. Néz, de nem biztat, és nem tilt. Teheti vele, amit akar, tűr mindent. Lebonthatja szép fényes haját, s elszórhatja vállain; megközelítheti ajkaival fehér arcát, s tüzet lehelhet rá, nem gyújtja meg vele.

Mihály azt hiszi, hogy ha keblére fogja vonni e jéghideg alakot, akkor meg lesz törve a varázs; de akkor még nagyobb reszketés fogja el. Úgy rémlik, mintha valami bűnt követne el, amely ellen természet, őrangyal és minden érző ideg fellázad.

- Timéa! - szól hozzá hízelgő suttogással. - Tudod-e, hogy te az én nőm vagy?

Timéa szemébe néz, és nyugodtan felel:

- Az vagyok.

- Szeretsz-e engem?

Ekkor bámulva nyitja fel nagy, sötétkék szemét reá a hölgy, s e szemek tekintetéből annyit tanul meg a kérdező, mintha a csillagos ég minden titkaiba adatott volna meg egy pillanatot vethetnie. Azután bezárja szemeit hosszú selyem szempilláival a hölgy.

- Nem érzesz hozzám szerelmet? - eseng a férj epedő sóhajjal.

Még egyszer e tekintet! A fehér arcú nő azt kérdezi:

- Mi az?

Mi az? Mi az? Világ minden bölcse meg nem tudja azt magyarázni annak, aki azt nem érti.

Mi az? Mi az? Egy szó nem kell annak ahhoz, aki azt meg tudja magyarázni.

- Óh, te gyermek! - sóhajta Timár, felállva neje mellől. Timéa is felállt.

- Nem, uram, én nem vagyok gyermek. Én tudom, hogy mi vagyok: önnek neje. Önnek fogadtam ezt, s Istennek megesküdtem rá. Hűséges, engedelmes neje leszek önnek. Ez a sorsom. Ön velem annyi jót tett, hogy egész életem önnek van lekötve. Ön nekem uram. És én mindig tenni fogom azt, amit ön kíván, amit ön parancsol.

Mihály félrefordult, és eltakarta arcát.

Ez a minden fájdalmát eltagadó, lemondásteljes tekintet megfagyasztá vérének minden vágyát. Kinek volna bátorsága megölelni egy mártírnőt? a szentkép szobrát a pálmaággal és a töviskoszorúval? kinek a vére forrna fel egy visszatérő halott menyasszonyért?

„Tenni fogom, amit ön parancsol!”

Mihály most kezdé sejteni, hogy minő rossz diadalt szerzett!

Nőül vett egy csodaszép alabástromszobrot.


==A VÉDÖRDÖG==

Talán máskor is megtörtént az, hogy egy férj nem találta meg a neje szívét?

S talán más is úgy tett azzal, hogy bízta az időre az orvoslatot. Mit lehet tenni a tél ellen? várni kell a tavaszt.

A mohamedán szülők leánya úgy volt már nevelve odahaza, hogy aki nőül fogja venni, annak az arcát se lássa a menyegzőnapig. Azt nem is kérdezik tőle: szeret-e, nem szeret-e? Se szülők, se pap, se férj. Engedelmeskedés a dolga. A férj meg fogja becsülni, s ha hűtlenségen kapja, megöli. Fő dolog, hogy szép arca, eleven szemei, tömött haja s egészséges lehelete legyen; a szíve után nem kérdezősködik senki.

Fogadott apja házánál aztán mást tanult a leány. Azt, hogy a keresztyéneknél az ábrándozás meg van ugyan engedve, sőt arra minden alkalom meg van adva; hanem azért aki abba beleesik, azt nem úgy gyógyítják, mint egy beteget, de úgy büntetik, mint egy bűnöst. Ő kiszenvedett ezért.

Timéa úgy ment nőül Timárhoz, mint aki minden csepp vérét tilalom alá vetette, hogy másról beszéljen neki, mint a női kötelességekről; mert ha megengedte volna, hogy ábrándjairól beszéljen, akkor minden csepp vére azt mondta volna, hogy - azon az úton menjen, amelyen az a másik leány sötét éjjel kétszer megbotlott az útjában alvó örömleány testén - az ő botlása halála lett volna lelkének. Eltemette, megfagyasztá azt az érzést. S nőül ment egy férjhez, kit tisztelt, kinek hálával tartozott, s kinek hű társa akart maradni.

Mindennapi történet ez. S akiken megtörténik, azzal biztatják magukat, hogy majd jön a tavasz, s az a szíveket átmelegíti.

Mihály a menyegzői nap után elvitte ifjú nejét magával utazni. Bejárták Svájcot, Olaszországot. Úgy jöttek vissza, ahogy elmentek. Se Helvécia andalító völgyei, se Itália fűszeres ligetei nem termettek az ő számára írt.

Elhalmozá ifjú nejét mindazzal, amin asszonyok kapni szoktak, piperével, ékszerekkel; megismerteté a nagy városok mulatságaival. Hatástalan volt rá minden. A holdsugár nem ad meleget a gyújtótükörben sem.

A nő szelíd volt, gyöngéd, figyelmes, háladatos, engedelmes, de szívét nem találta sehol; se otthon, se útban, se örömben, se szomorúságban. A szíve el volt temetve.

Timár egy holt nőt vett feleségül.

Ezzel a tudattal jött vissza külföldi útjából.

Egy ideig azon gondolkozott, hogy Komáromot végképp elhagyja, s elköltözzék Bécsbe. Talán ott más élet kezdődik.

Hanem azután mást gondolt.

Elhatárzá, hogy ott fog maradni Komáromban, s lakásul a Brazovics-házat rendezi be. Ott fog nejével együtt lakni, Saját házát pedig berendezi üzleti ügyei számára, hogy abba a házba, hol neje lakik, semmi se jöjjön azokból. Így azután egész nap távol lehet hazulról, s nem tűnik fel senkinek, hogy neje egyedül van.

A világ előtt mindig együtt jelennek meg. Társaságokba a nő férjével együtt jár; ő figyelmezteti férjét, ha már itt az idő, hogy haza kell menni, s karjába öltve kezét, távozik el. Mindenki magasztalja a férj sorsát, milyen boldog ember! Mi szép és mi hű neje van!

S bár olyan hű ne volna, bár olyan jó ne volna. Bárcsak gyűlölni lehetne!

De nem férhet hozzá semmi rágalom.

És a tavasz mégsem olvasztja fel a szív jegeit. A napok csak magasabbra emelik a jéghegyeket.

Mihály átkozza a sorsot.

Minden kincseinek árán nem képes megvenni saját neje szerelmét. Még rosszabb rá nézve, hogy gazdag. A pompa, a birtok még tágítja a távolt közöttük. A szegény ember szűk négy fala jobban összeszorítja azokat, akik egymáshoz tartoznak. A napszámos, a hajóslegény, akinek egy szobája, egy ágya, egy asztala van: boldogabb ember. A favágó, aki mikor fűrészel, az egyik végét a fűrésznek a feleség fogja, az boldog ember; azok, mikor elvégezték a munkát, leülnek a földre, s esznek egy szilkéből bablevest, s megcsókolják egymást utána.

Tehát legyünk szegény emberek.

Timár meggyűlölte a gazdagságát, s hozzáfogott, hogy túladjon rajta. Ha szerencsétlen lesz, ha elszegényül, akkor közelebb fog jutni nejéhez. Azt képzelte.

Nem sikerült neki az elszegényedés. A szerencse hódol annak, aki őt megveti. Akármihez fogott hozzá, amibe más ember bizton belebukott volna, az fényes sikerrel végződött; minden képtelenség lehetővé és valóvá lett a kezében: a kocka mindig hatot fordult; s ha szerencsejátékban akarta elveszteni a pénzét, szétrobbantotta a bankot. A pénz özönlött oda, ahol ő megállt, s ha elfutott, ha elbújt előle, utána ment, és fölkereste.

És azt mind odaadta volna nejének egy édes csókjáért.

Pedig hiszen a pénz mindenható. Mennyi szerelmet lehetne kapni érte! Hamis, hazudott szerelmet, mosolygó arcok ragyogását, kik azt nem érzik; tiltott, bűnös szerelmet, kik azt titkolják; csak ennek az egynek a szerelmét nem, aki igazán, híven, boldogan szerethet.

Timár óhajtotta volna már, ha gyűlölhetné inkább nejét. Ha elhitethetné szívével, hogy az mást szeret, hogy hűtelen, hogy női kötelességeit megtöri.

De nem talál a gyűlöletre okot. Soha senki sem látja a nőt másként, mint férje karján megjelenni. Társaságokban oly méltóságteljes állást tud foglalni, mely minden merész közeledést visszatilt. Vigalmakban nem táncol. Meg is mondja az okát, miért nem. Nem tanították táncolni, s asszonyfejjel már nem akar tanulni. Csak az éltes asszonyságok társaságát keresi. S ha férje egy hétig távol van a várostól, akkor ő egy hétig nem hagyja el a házat.

Igen, de benn a házban? Mert hisz a világ átlátszó, de a ház falai nem!

Óh! erre a kérdésre volt még Mihálynak legsúlyosabb felelete.

Abban a házban együtt lakott Timéával Athalie.

Athalie, az ő becsületének nem védangyala, hanem védördöge.

Hiszen annak a nőnek minden léptét, szavát, tettét, minden gondolatját, minden sóhajtását, minden könnyhullatását, de még álomlátásainak téveteg hangjait is folyton kíséri egy másik nő, aki gyűlöli a férjet is, a nőt is, s aki bizony sietne mind a kettőt szerencsétlenné tenni, ha egy árnyékát a bűnnek elleshetné e falak között.

Ha Timéa abban a percben, amidőn Mihályt felkérte, hogy engedje Athalie-t és Zófiát vele ezentúl is együtt egy házban lakni, az érzelmes jó szív sugallatán kívül még egyébre is hallgathatott volna: akkor sem gondolhatott volna ki önvédelmére tökéletesebbet, mint azt, hogy maga mellett tartá azt a leányt, aki menyasszonya volt annak a férfinak, akivel őneki találkozni sem szabad soha.

Ez a két kegyetlen gyűlölő szem őt mindenüvé kíséri.

Amíg a védördög hallgat, addig Timéát az Isten sem ítéli meg.

Athalie pedig hallgat.

Athalie valódi házi ördöge volt Timéának nemcsak nagyban, hanem kicsinyben is.

Semmi aprólékos körülmény ki nem kerülte figyelmét, hogy a kínálkozó alkalmat felhasználja Timéának valamit ellenére tenni.

Kitalálta, hogy Timéa ragyogni akar azzal a nagylelkűségével, hogy ő a ház egykori kisasszonyát most is testvéreként, mint úrhölgyet tartja a háznál. Athalie csak azért is azt akarta mindenki előtt kitüntetni, hogy ő csak cseléd.

Timéa mindennap erővel vette ki a kezéből a seprőt, mikor szobáját takarítani jött, s mire körülnézett, már megint azon kapta, hogy az úrnő ruháit tisztogatja, s különösen, ha vendégek jöttek a házhoz ebédre, nem győzte őt a konyhából előidézni.

Athalie minden piperéhez és öltözékhez tartozó egész hajdani arzenálját visszakapta Timéától: voltak thübet, merino, gros de Neaples ruhái szekrényszámra, hanem ő azok közül kiválasztotta a legkopottabb, a legpiszkosabb öltözékét, amit hajdan csak fésülködéshez vett fel, s abban járt; s azon is, könnyebb volt a lelkének, mikor egy lyukat égethetett a konyhában, vagy egy olajpecsétet ejthetett a lámpaelkészítésnél. Tudta, hogy Timéa mennyire bosszankodik ezért. Visszakapta ékszereit is, amik ezreket értek; de ő azokat nem viselte, hanem vett magának tíz krajcárért egy üveg mellboglárt, azt tűzte fel.

Timéa aztán azt tette, hogy ellopta tőle a boglárt, üveg helyett nemes opált tétetett bele; a piszkos, kopott öltözeteket pedig egyszer mind a tűzbe dobta, s ugyanazon kelméből varratott öltönyt Athalie-nak, amit maga viselt.

Óh! Timéát lehetett megkeseríteni, de haragba hozni nem.

És társalgási modorában is valami olyan kiállhatatlan alázatosságot tüntetett Timéa előtt Athalie, amilyenről tudta, hogy azt bántani fogja. Ha az valamit kért tőle, oly szolgálatkészséggel ugrott a parancsot teljesíteni, mint egy néger rabnő, akit korbáccsal kergetnek. Még a hangját is elváltoztatta, mikor Timéával beszélt. Nem szólt a maga természetes hangján soha; hanem valami vékony, magas kappanhanggal, mely mindig tele van alázatossággal és hízelkedéssel, kínozta Timéát, s kényeztető gyöngédséggel selypített, mikor Timéával beszélt: „s”-nek ejtve az „sz” betűt „Sép Timéa!” „Serelmem Timéa.” „Sívem Timéa!”

Arra nem volt rávehető, hogy tegezze valaha Timéát.

S ami legfinomultabb neme volt a bosszantásnak, az, hogy kifogyhatatlan volt a házastársaknak egymás előtt való magasztalásában.

Mikor Timéával volt egyedül, nagyokat sóhajtott: „óh! milyen boldog ön, Timéa; milyen derék férje van; mennyire szereti önt”. Ha pedig Timár jött meg, annak tett naiv szemrehányásokat: „olyan soká el kell maradni? Timéa már kétségbe van esve, óh! milyen epedve várja önt. Lassan menjen be hozzá, lepje meg. Fogja be a szemét kezével, vajon kitalálja-e, ki jött?”

És azoknak tűrniök kellett a gúnyt, mely alázatosság, hízelkedés, gyöngédség álarca alatt sérté őket szívig. Hisz ők nem voltak boldogok. És Athalie-nak tudnia kellett azt legjobban.

Ez a szembe hízelgő arc mint egy irónia találkozott velük saját házukban mindenütt, s odalépett eléjük legbensőbb rejtekükbe, tolakodó hízelkedéssel, bosszantó alázatossággal, gúnyolódó szolgálatkészséggel.

És ők tűrték azt.

Mikor pedig aztán magára maradt Athalie, mikor letehette a magát és másokat kínzó álarcot, hah! minő elégtételt engedett visszafojtott dühének!

Mikor egyedül maradt saját szobájában, hogy verte a földhöz azt a seprűt, amit Timéától nem engedett kivenni a kezéből; s aztán nekiállt a seprű nyelével ütni a székeket és pamlagokat; azt mondta: porol, pedig a dühét töltötte rajtuk. Mikor valami ajtón ki- vagy bement, vagy az uszálya szorult az ajtó alá, vagy a ruhaujja akadt a kilincsbe, akkor fogcsikorgatva rántott egyet rajta, s vagy ruha szakadt, vagy kilincs törött bele, s az neki jólesett. Tört edények, csorba poharak, sánta bútorok seregestől tanúskodtak azon szerencsétlen órákról, amelyekben egyedül találkoztak össze Athalie-val.

S volt különösen egy néma tárgya, kire cseppenkint összegyűjtött dühét egyszerre ki szokta önteni; nem azért néma, mintha nem tudna beszélni, hanem azért, mert édesanyja. Szegény Zófi mama bújt a leánya elől, s rettegett négyszemközt maradni vele. Egyedül ő volt az, aki Athelie-nak igazi hangját hallá a háznál, akinek Athalie mindennap meg merte mutatni, mily feneketlen örvény az, amit az ő gyűlölete képez. Zófi asszony rettegett egy szobában hálni a leányával, s a hűséges szakácsnőnek egy bizalmas órában megmutogatá a kék és zöld foltokat karjain, amik a szép Athalie kezének a nyomai. Mikor Athalie elfojtott dühével estenden Zófi asszonyhoz került, nagyokat csípett rajta, fülébe súgva: „Miért szültél a világra!”

Hah! milyen jólesett neki, ha egy kutyát megrúghatott, ami asszonyának kedvence volt!

És milyen jólesett neki, ha Timéának hírt hordhatott, milyen rosszak a cselédei, mi kárt tettek ma megint, mi pletykát csináltak újra? Ebből Timéa mindennap kapott.

És aztán, mikor a napot bevégezé Athalie nyílt hízelkedéssel, titkos dühöngéssel, végre aludni ment; nem kellett neki, hogy segítsen valaki a vetkőztetésnél, letépte magáról a ruhákat; csombókra akadt zsinórnak szakadni kellett, szétbontott haj fonadékainak szenvedni kellett, tépte fésűvel, cibálta marokkal a szegény hajat, mintha a másé volna, vagy mintha oka volna ez valaminek; aztán nagyot rúgott földre vetett ruháin; elfújta a gyertyáját, bűzölni hagyva az izzó faggyús kanócot, hadd töltse be az fojtó zsírfüsttel az egész szobáját, s aztán ágyába vetve magát, beleharapott a vánkosba, azt tépte a fogaival, és gondolkozott pokolbeli kínszenvedésekről. S csak akkor érte utol az álom, mikor az éj csendében egy ajtót hallott csukódni a háznál. A férj megy magányos szobájába aludni. Ennek örült. Ezen elaludt.

Neki tudnia kellett azt jól, hogy az ifjú férj és az ifjú nő - nem boldogok.

Várta kárörömmel, mi fejlődik ki e boldogtalanságból.

Egyik fél sem árulja el magát.

Nincsenek közöttük heves szóváltások; semmi civódás. Még csak egy meg nem óvott sóhaj sem hangzik el.

Timéa állandóan az, aki volt: csupán a férj kezd napról napra jobban elkomorodni. Óra hosszant elül neje mellett, néha a kezét is kezében tartja; de szemébe nem néz, s fölkel, eltávozik anélkül, hogy valamit szólt volna. A férfiak utoljára is nem tudnak annyira uralkodni titkaik fölött, mint a nők.

Egy időben Timár azt a szokást veszi fel, hogy útra távozik, megmondja, mikorra várják, és aztán a mondott napnál hamarább hazajön. Máskor szokatlan órákban lepi meg nejét, mikor éppen nem várt rá senki. Úgy tesz, mintha a véletlen hozta volna haza, s nem akarja mutatni, mit keres. De a homlokára van írva. Gyanakodik. Félt.

Egy napon azt mondta Mihály odahaza, hogy le kell mennie Levetincre, ahonnan csak egy hónap múlva kerül majd elő. Minden úti készület úgy volt intézve, hogy hosszú időre távol marad.

Mikor a házastársak búcsúcsókot váltottak egymással: hideg, látszólagos, szerződéses csókot, Athalie is jelen volt.

Athalie mosolygott.

Más talán észre se vette volna e mosolyt, más talán nem is érezte volna ki belőle azt a gúnyt, amit Mihály megérzett.

A káröröm, a bolondul járt embert lenéző gúny volt abban.

Ez a mosoly volt az, mely azt mondja: „csak te eredj!”

Mihály magával vitte e kárvágyó gúnymosoly fullánkját az útra.

Délig utazott e fullánkkal Levetinc felé, délben visszafordítá a kocsiját, s éjszakára hazakerült Komáromba.

Lakásának külön bejárása volt az ő szobájába, s annak a kulcsát mindig zsebében hordá. Bemehetett anélkül, hogy valakivel tudatta volna visszaérkeztét. Saját szobájából aztán egy közös előszobán keresztül eljuthatott Timéa hálószobájába.

Neje sohasem szokta zárva tartani hálószobája ajtaját. Sokáig szokott olvasni lefekvés után, s a komornának rendesen be kellett hozzá nézni, hogy nem maradt-e égve a gyertyája.

Timéa hálószobáján túl volt Athalie és Zófia asszonyé.

Mihály nesztelenül közelített az ajtóhoz, s óvatosan nyitá fel azt.

Csend volt, aludtak.

Az éji lámpa tejfehér ernyője mögül halavány világot derengetett a szobában.

Mihály félrevonta az ágy függönyét: ugyanaz az alvó szent szobra feküdt előtte, akit a Szent Borbála kajütjében oly nehéz szívdobogások között keltett életre egykor. Most is olyan mélyen látszott aludni. Nem érezte meg, hogy Mihály közel van; nem látta őt meg lecsukott szempilláin keresztül. Pedig az alvó nő meglátja álmában is, zárt szemmel is azt, akit szeret.

Mihály odahajolt keble fölé, s számlálta szívdobbanásait. Nyugodtan, rendesen vert a szív.

Semmi áruló jelenség... Semmi tápszer annak az éhes szörnyetegnek, aki martalékát keresi.

Sokáig állt ott, és nézte az alvó alakot.

Egyszer aztán felrezzent - s Athalie-t látta maga előtt.

Athalie fel volt öltözve, s egy viasztekercs volt a kezében.

Megint az a bántó gúnymosoly az arcán.

- Ön itthon feledt valamit? - kérdé suttogva Mihálytól.

Mihály reszketett, mint a tetten kapott tolvaj .

- Pszt! - inte Athalie-nak, az alvóra mutatva, s elsietett az ágy mellől. - Irataimat feledtem itthon.

- Felköltsem Timéát, hogy adja elő?

Timár bosszús volt, hogy először életében rajta hagyta magát kapatni alakoskodáson. Hiszen iratai nem álltak Timéánál, hanem saját szobájában.

- Ne költse fel. Nálam vannak. Csak kulcsaimat kerestem itt.

- S már megtalálta? - kérdé gúnyosan Athalie, s aztán meggyújtá a viasztekercset, s szolgálatkészen világított Mihálynak a szobájáig, ott letette a viasztekercset az asztalra, és - nem távozott el.

Mihály zavarodott tekintettel hányt-vetett iratai között, nem találta, amit keresett; - hiszen nem is tudta, hogy mit keres. Utoljára bezárta íróasztalát, anélkül, hogy kivett volna belőle valamit.

Ismét találkozott azzal a gúnymosollyal, mely Athalie ajkain koronkint elvonaglott.

- Parancsol ön valamit? - kérdezé Athalie, felfogva a rászögezett kérdő tekintetet.

Mihály nem szólt semmit.

- Akarja ön, hogy beszéljek valamit?

Mihály körül zúgott a világ erre a szóra. Nem tudott szólni.

- Akarja ön, hogy ''Timéáról ''beszéljek? - súgá Athalie, közelebb hajolva hozzá, szép kígyószemeivel igézete bűvkörébe hódítva a kábult férfit.

- Mit tud ön? - kérdé hevesen Mihály.

- Mindent. Akarja ön, hogy beszéljek?

Mihály habozott.

- De előre mondom, hogy ön akkor nagyon szerencsétlen lesz, ha azt megtudja, amit én tudok.

- Beszéljen!

- Jó. Tehát hallja meg tőlem. Én olyan jól tudom, mint ön maga, hogy Timéa önt nem szereti. S ön olyan jól tudja, mint én, hogy Timéa kit szeret. De egyet nem tud ön, csupán én: azt, hogy Timéa olyan hű önhöz, mint egy angyal.

Timár összerezzent e szóra.

- Ugye, mást várt ön tőlem? Ugye, jólesett volna hallania tőlem, hogy neje megvetésre méltó, hogy azt gyűlölheti, eltaszíthatja magától? Nem, uram. Ön egy alabástromszobrot vett el, aki önt nem szereti, de aki önt meg nem csalja. Ezt csak én tudom, de én jól tudom. Óh! önnek a férji becsülete jól meg van őrizve. Ha a mesék százszemű Árgusát fogadta volna ön meg, nem volna jobban megőrizve, mint általam. Amit ez a nő tesz, szól, kigondol: én mind megtudom azt, és nem érezhet a szíve mélységében olyan titkos érzést, amit én ott meg ne találjak. Ön jót tett a becsületével, mikor engem a házához fogadott. És ön nem fog innen engem elűzni, pedig gyűlöl, mert jól tudja, hogy amíg én itt vagyok, az az ember, aki önre nézve rettegés, az ön családi kincseihez nem fog közelíthetni. Én vagyok a gyémántzár az ön házán. Tudjon ön meg mindent. Mikor ön elmegy a városból, addig az ideig, amíg ön ismét visszatér, az ön háza egy kolostor. Semmi látogatást itt el nem fogadnak, se férfit, se asszonyt. Ami levelek az asszonyhoz érkeznek, azokat ön ott találhatja íróasztalán - felbontatlanul. Elolvashatja vagy tűzbe vetheti, ahogy tetszik. Önnek neje az utcára ki nem megy azalatt, míg ön távol van, csupán kocsin és velem. Egyedüli sétája a sziget, s ott én mindig vele vagyok. Én látom őt szenvedni, de nem hallom panaszkodni. Hogy is panaszkodhatnék nekem? Nekem, aki ugyanazt a poklot szenvedem, amit ő. És őmiatta szenvedem. Mert amióta az ő szellemarca e házban megjelent, azóta vagyok szerencsétlen. Addig boldog voltam. Szerettek. Ne féljen ön, nem fakadok sírva. Nem szeretek már, csak gyűlölök, nagyon gyűlölök. Rám bízhatja a házát. És ön járhat e világba szerteszét, és nyugodt lehet: itthon hagyott engem. És amíg ön visszatértében nejét élve találja, addig tudhatja, hogy az önhöz hű maradt. Mert én, uram, ha azzal az emberrel csak egy édes szót váltana valaha, ha csak egy nyájas mosolygást viszonozna neki, ha csak egy levelét elolvasná: nem várnék önre, hanem megölném őt magam, s ön csak a temetésére jönne haza. Mármost tudja ön, hogy mit hágy idehaza. A kifent gyilkot, melyet a szerelemféltő düh az ön felesége szívének tart szegezve. S ön e gyiloknak az árnyékában fogja mégis mindennap a fejét nyugalomra hajtani, s ugyanakkor, mikor irtózik tőlem, kénytelen hozzám kétségbeesetten ragaszkodni.

Timár lelkének minden erélyét zsibbadni érzé e baljóslatú szenvedély kitörése alatt.

- Én elmondtam önnek mindent, amit Timéáról és önről és magamról tudok. Még egyszer elmondom. Ön nőül vett egy leányt, aki mást szeret; az a más az enyém volt. Ön elvette tőlem ezt a házat, apám, vagyonom mind az ön keze alatt hullott a porba; s aztán úrnővé tette ön e házban Timéát. És most láthatja, hogy mit tett; önnek a neje nem nő, hanem mártír. És önnek nem elég az, hogy maga szenved, hanem még amellett azt is kell tudnia, hogy akinek elnyeréseért annyit küzdött, azt is szerencsétlenné tette, hogy Timéa boldogtalan fog lenni addig, amíg ön él. Ezzel a fullánkkal hagyhatja ön el a házát, Levetinczy úr, és nem fog e fájdalmára írt találni sehol; és ennek én örülök, szívemből örülök.

A hölgy lángoló arccal, csikorgatott fogakkal, villogó szemekkel hajolt a férfi fölé, ki lankadtan roskadt egy karszékbe, s a leány összeszorított ökle mintha egy láthatatlan tőrt döfne annak szívébe.

- És most... űzzön el ön házából, ha tud.

A leány arcáról eltűnt minden nőiség. Az álcázott alázatosság helyett a féktelen indulat kihívó dölyfe uralgott azon.

„Űzzön el ön innen, ha tud!”

S büszkén, mint egy győzelmes démon, hagyta el Mihály szobáját. Még az égő viasztekercset is fölvette az asztalról, és elvitte magával, otthagyva a sötétben a lesújtott férjet. Hiszen megmondta már neki, hogy ő nem alázatos szolgálója, hanem védördöge ennek a háznak.

És Mihálynak úgy súgta valami, mikor azt a leányt az égő viasztekerccsel kezében Timéa hálószobájának ajtaja felé közeledni látta, hogy felugorjék helyéből, megragadja a hölgy karját, keresztbe tegye a lábát azon ajtó előtt és azt mondja neki:

„Tehát maradjon ön magára itt ez elátkozott házban, ahogy ígéretem kötelez; de nem együtt velünk!”

S aztán berohanjon Timéához, miként ama végzetes estén, midőn a hajó elsüllyedt, s felkarolva őt fekhelyéről e rémkiáltással: „süllyed a ház! meneküljünk!” fusson vele ki e házból, és vigye őt olyan helyre, ahol nem őrzi senki...

Ez a gondolat zúgott agyában... Így kellene most tenni.

A hálószoba ajtaja felnyílt, Athalie még egyszer visszatekintett reá; ezután belépett a hálószobába, az ajtó bezárult, s Mihály ott maradt a sötétben.

Óh milyen nagy sötétben!

Aztán hallá, hogy a hálószoba zárában kettőt fordul a kulcs.

Az ő sorsa el volt ítélve.

A sötétben fölállt. Tapogatózva kereste össze útiszereit, nem gyújtott világot, nem csinált nagy neszezést, hogy föl ne ébresszen még valakit a háznál, meg ne tudják, hogy itthon járt. Mikor a sötétben mindent összeszedett, csendesen kilopózott az ajtaján, halkan zárt a kulccsal, mint a tolvaj, mint a szökevény, s nesztelenül osonva hagyta el a házat. Kiűzte őt abból az a leány!

Künn az utcán az áprilisi zivatar hózáporral fogadta. Jó idő az olyan embernek, aki nem akar észrevétetni.

A szél süvöltött az utcákon, a hó szemközt vágott, s Timár Mihály útra kelt egy födetlen szekéren, olyan időben, amikor egy jó kutyát nem kellene kiverni a házból.


==TAVASZVIRÁNY==

A zord utótéli idő egész Bajáig kísérte az utazót. Néhol még frissen hullott hó lepte a mezőket, s az erdők még kopárak voltak.

A viharos hideg időhöz hozzáillett az is, amiről gondolkozott.

Annak a kegyetlen leánynak igaza volt.

Nemcsak a férj szerencsétlen, hanem az asszony is.

Csakhogy a férj kétszeresen az, mert ő szerezte azt a balsorsot mindkettőjüknek.

Az első megbotlás követeli bűnhődését.

Mikor ő Timéa kincseit meglelte, azzal a szándékkal tartotta azokat magánál, hogy majd egyszer megnyeri velük Timéát.

Megnyerte, s most abban bűnhődik.

A szegény ember komisz ember; hanem azért a szegény ember lehet boldog; a gazdag ember dicső ember, hanem azért a gazdag ember boldogtalan.

De hát miért kell neki boldogtalannak lenni?

Hát nincs őrajta mit szeretni? Nincsenek meg azok a nemes tulajdonok benne, amikért egy férfit szerethet a nő? Arcának összhangzatos vonásai, kifejezésteljes szemei, ép, erőteljes termete, egészséges vére, szeretni képes szíve? Nem szerethetné-e őt egy asszony még akkor is, ha földhözragadt szegény volna, egyedül önmagáért?

Mégsem szereti.

Ez az örökké visszatérő válasz.

A legkeserűbb önvád egy férfi lelkében, még a bűntudatnál is súlyosabb: „Engem nem tud a nő szeretni!”

De hát mire való akkor az élet? Mi célja van a napok sorának még azután?

Szántani, vetni, üzérkedni, pénzt halomra gyűjteni? S aztán megint kezdeni szántást, vetést, üzérkedést, pénzgarmadolást?

Talán emberekkel is jót tenni?

Hm! Ez az utolsó menedék.

Akit nem szeretnek otthon, az keresi, hogy szeressék az utcán.

Akit már nem szeretnek otthon, az fákat ültet, pomológ lesz. Ez az első stádium.

A második stádium aztán, hogy tyúkot, baromfit nemesít.

Az utolsó stádium pedig, hogy emberbaráti, jótékonysági vállalatokba mélyed.

S mit nyer vele? Érdemes valakivel jót tenni?

Egész Bajáig e keserű, e sivár, ez önkínzó gondolatok üldözték Mihályt, ott pihenőt tartott.

Baján is volt üzleti állomása, s mikor az Alföldön járt, leveleit ide utasíttatá a kereskedelmi telepére. Már ott várt reá egy csomó.

Nagy fásultan bontotta fel azokat; bizony bánta is ő, ha kifagyott vagy nem fagyott a repce; ha fölemelték is a vámot az angol határon; ha emelkedtek is a metalique-ok.

De talált mégis az érkezett levelek között kettőt, ami megörvendezteté. Egyiket bécsi, másikat sztambuli ügynöke küldé.

E levelek tartalmának nagyon megörült. Mind a kettőt zsebébe tette, s azontúl idáig hozott szenvtelensége múlni kezdett. Ismét szokott gyors erélyességével adta ki rendeleteit ügynökeinek, figyelemmel jegyezte fel a tudósításokat, s amint végzett, sietett továbbutazni.

Volt már valami célja az útjának.

Csekély cél; nem is valami magas, de legalább cél. Egypár szegény embernek az öröme. De igazi öröm.

Az idő megváltozott, egyszerre derült ég jött, meleg nappal, ahogy nálunk szokott, ahol a telet mindjárt a nyár váltja fel. S Baján alul megváltozott már a táj is.

Amint Mihály váltott gyorslovakon haladt délirányban, mintha egy nap alatt heteket sietett volna a természet, már Mohácsnál világoszöld erdők fogadták, Zombor körül már sötétzöld bársonnyal volt bevonva a mező; Újvidéknél már tarka volt a vidék a tavasz virágaitól, s Pancsova tájékán a repcevetések arany táblái mosolyogtak a síkon, s a halmokat mintha rózsaszínű hó fedné, a mandula és barack virágzik. Olyan az a kétnapi út, mint egy álomkép. Még tegnapelőtt Komáromban a hófehér mező, s ma már az Al-Dunán a virágzó erdők!

Mihály éjszakára levetinci kastélyában szállt meg, ahol még aznap kiadta rendeleteit tiszttartójának, s másnap korán hajnalban fölkelt, kocsira ült, hogy a Dunán rakodó hajóit megtekintse.

Ott mindent rendben talált. Fabula János uram volt az összes hajóraj felügyelője; nem volt ott semmi baj.

- Mehet a tekintetes úr kacsázni!

El is ment Levetinczy úr kacsázni, ahogy Fabula uram utasítá. Előhozatá a kis ladikot, belerakatott egy hétre való eleséget; egy kétcsövű puskát, elégséges lőszert; senki sem fogja megcsodálni, ha egy hétig elő nem kerül a nádasból, ami tele van ilyenkor drága szárnyas vaddal; seregestől jár a vadruca, kapóra jön a mocsári szalonka, a gójzer szalonka, a kócsag, amit csak a tolláért lőnek; még pelikán is akad, sőt egyiptomi íbiszt is lőttek már e nádasban; hátha flamingó is akad benne! Szenvedélyes vadász ha egyszer oda beveheti magát, ugyan várhatnak rá, amíg visszakerül! S Timár Mihály szeretett vadászni, hajós embernek ez a mulatsága.

Hanem Mihály ezúttal meg sem töltötte azt a puskát.

Csendesen leeresztette a ladikját víz mentében, míg az Osztrova-sziget farkáig elért; ott aztán marokra kapta a kettős evezőt, s átvágott a Dunán.

Amint a sziget végét megkerülte, gyorsan tájékozta magát.

A délnek elterülő nádas közepéből magasan tűntek ki az ismerős nyárfák hegyei, arra tartott.

A nádas között járt út volt már törve, girbegurba, ahogy szükséges; de hozzáértő embernek az a jó. Ahol egyszer már volt Mihály, sötétben is odatalál.

...Vajon mit csinál most Almira és Narcissza?

Hát mit csinálnának ilyen szép tavaszi időben? Aki úr, az vadászik.

Csakhogy a vadászatnak korlátai is vannak. Az egér éjszakai vadászatra való, s abban Almira nem vehet részt; a madarakra vadászni szigorúan meg van tiltva Narcisszának; viszont Almirára nézve a marmoták vannak tilalom alá vetve, mik harmadéve honosultak meg a szigeten, mikor a Duna befagyott, s a jégen átjöttek. Azokra nem szabad vadászni.

No hát vadásznak a víziállatokra. Az is szép sport!

Almira begázol a szép tiszta vízbe, a halomban fekvő nagy kavicsok közé, s nagy óvatosan bedugja az egyik lábát egy olyan üregbe, ahol valami sötétlik. Egyszer aztán nagyot ugrik, kikapja a bedugott lábát, s három lábon, szűkölve, nyihogva ugrál ki a vízből, a negyedik lábára egy fekete rák csimpajkozik, keményen odacsípve ollójánál fogva. Almira kétségbeesetten szűköl, míg kinn a parton le tudja rázni a lábáról a félelmes szörnyeteget, akkor aztán közrekapják ketten Narcisszával, s elkezdik a rákot vallatni, hogy mennyiért engedné a csontjábul kiszedetni a húsát. A retrográd fenevad persze nem alkuszik, hanem mindenáron vissza akar hátrálni a vízbe. A két vadász aztán előre-hátra pofozza a talpaival, míg egyszer hanyatt fordítják, s akkor aztán mind a hárman meg vannak akadva, hogy mit csináljanak mármost? Almira is, Narcissza is, meg a rák is.

Most Almira figyelme egyszerre másfelé fordul, valami neszt hall, s valakit érez. Ismerős közelít a vízen.

Nem ugat eléje, csak mélyen dörmög. Valami kedélyes, öreguras kacagásforma az nála. Megismeri a csónakászt.

Mihály kiszökik csónakából a partra, s megköti a fűzcölöphöz a csónakot, azután megcirógatja Almira fejét, s azt kérdi tőle: „No hát hogy vagytok idehaza? nincs semmi baj?”

Felel neki arra a kutya mindenfélét, csakhogy persze newfoundlandi kutyanyelven. A hangzásából ítélve a válasz megnyugtató.

Most egyszerre rémületes jajveszékelés zavarja meg a kedélyes találkozási jelenetet. Az előre látható katasztrófa bekövetkezett. Narcissza olyan közel ment a hanyatt fekve kalimpáló szörnyeteghez, hogy az az egyik ollójával belekapott a fülébe, aztán a hat horgas lábával meg a pofájába.

Timár rögtön a vész színhelyén termett, s szokott lélekjelenlétével azonnal felfogva a veszély nagyságát, ott ragadá meg a páncélos gonosztevőt, ahová annak fegyverei el nem érnek, s erős ujjaival összenyomva annak a fejét, kényszeríté őt áldozatának szabadon bocsátására, azután pedig úgy vágta a szörnyet a parthoz, hogy rögtön elterült, átadva fekete lelkét a pokolnak. Mire Narcissza hálateljesen szökött fel lovagias megmentőjének vállára, még onnan is mérgesen kurrogva le megölt ellenfelére.

E bevezető hőstett után, mely úgy hiszem, minden regényben előfordul, Timár hozzálátott, hogy a ladikban hozott holmikat kiszállítsa. Hiszen az mind tarisznyába van csomagolva. Könnyen vállára veheti. De a puska, a puska! Azt Almira nem szereti a kézben látni. Itt hagyni pedig nem lehet, mert valaki erre jár, s elviszi.

Hát a puskával azt gondolta ki Timár, hogy odaadta Almira szájába, s az aztán keresztbe fogva azt oroszláni nagy állkapcájával, vitte előre, mint valami diadaljelt, mint a kis pudli a gazdája pálcáját.

A Narcissza csak maradt Mihály vállán, s dorombolt a fülébe.

Mihály haladt Almira vezetése után.

Mintha kicserélték volna lelkét, mikor e sziget pázsitos útjára lépett! Méla nyugalom van itt, andalító egyedüllét.

A paradicsom gyümölcsfái most virágoznak, fehér és rózsaszín virágpyramidok, köztük virágbarlangok, földig hajló csipkerózsákból, s a fűszőnyeg pompás zöldje kihímezve ibolyakékkel, szironták arannyal; az arany napsugár kihívja a virág szerelmét, az illatot, attól terhes a lég; az ember minden lélegzetvételnél aranyat és szerelmet lehel be. A virágok erdejét mély zsongás zúgja át, s e titokszerű zsongásban, a virágok szemeiben Isten beszél, Isten néz...

Templom ez...

S hogy énekese is legyen a templomnak, a fülemile énekli Szent Dávid zsoltáraiból a panaszt, a pacsirta a dicséretet; csakhogy szebben, mint Dávid király!

Mikor a sűrű orgonabokrok lila színnel koszorúzott lombjai egy helyütt szétnyílnak, s meglátszik a kis szigeti lak, Mihály önkénytelenül megáll, mintegy leigézve.

A kis lak lángban áll; de nem tűzlángban, hanem rózsalángban; felfutó rózsa borítja egész tetejéig, s körülötte kétholdnyi területen csupa rózsa minden. Ezernyi bokor, öles fa, gúla, sövény, lugas, csupa rózsából. Liget az, berek, labyrinth, rózsafákból, miknek pompája elvakít, s már messziről terjed üdítő illatárja, mint egy túlvilági légkör.

Alig lépett be e rózsaliget tekervényes útjába Mihály, midőn egy hangos örömkiáltás hangzott eléje; nevét kiálták.

- Ah, Timár úr!

S aki nevét kiáltá, eléje futott. Timár a hangjáról is ráismere: Noémi volt az.

A kis Noémi, akit már harmadfél év óta nem látott.

Azóta milyen szépen megnőtt, kifejlett, átalakult. Arcán egészséges pír ragyog át, szemei mélyében szelíd oltártűz lobog. Viselete nem pongyola többé, de otthonosan csinos; aranyszínű gazdag hajzatába egy fejlő rózsabimbó tűzve.

- Ah, Timár úr! - kiált, a lyánka az érkező elé szaladva, s messziről nyújtja eléje kezét, és aztán őszintén, igazán, meleg kézszorítással üdvözli az érkezőt.

Mihály viszonozza a kézszorítást, és szemeit egy percig ott feledi a leány arcán.

Íme egy arc, amelyen öröm sugárzik akkor, ha őt jönni látja.

- Milyen régen láttuk önt - szól a leány.

- Mint megszépült ön azóta! - szól Timár, s nyilatkozatában éppoly természetes a gyöngédség, mint a durvaság.

A leány valóban sokat nyert az elmúlt évek alatt.

Sajátszerű fiziológiája az a leányarcoknak, hogy némely ideálszép gyermeknek, mikor a hajadoni átalakuláson átmegy, vonásai elszélesednek, elvastagodnak, tömör kifejezést nyernek, míg más arc ugyanazon idő alatt az észrevétlen bájakat nem sejtett tökélyre fejti, s ideálszéppé lesz.

Talán van ennek egy természetes magyarázata? Talán a fejlő érzelmek idomítják át a fejlő arcot, s a tartós jó és rossz indulat, a bánat és az öröm, a nyugtalanság és a béke idomítja át a vonásokat, mint a tengeri csiga a csigaházat.

Noémi arcáról sugárzott a rokonszenv.

- Hát emlékezik ön még rám? - kérdezé Timár, kezében felejtve az odanyújtott kis kezet.

- Mi önt nagyon sokat emlegettük.

- Teréza mama egészséges?

- Ott jön elénk.

Teréza asszonyt Almira idézte elő a házikóból, hová előreszaladt a rábízott puskával, amiről Teréza megtudta azt, hogy valami kedves vendég érkezett, s aztán ő is elősietett a házból.

Amint Mihályt meglátta, kettőzteté sietését, messziről ráismert a hajdani hajóbiztosra, ki most is egy szürke kabátban, vállára vetett tarisznyával közelített kunyhójához, miként hajdan.

- Hozta Isten! De rég vártuk! - kiálta a nő vendége elé. - Mégis megemlékezett ön rólunk! - S azzal minden ceremónia nélkül megölelte Mihályt, miközben szemébe tűnt a dobasz tarisznya. - Almira! - kiálta az utána sompolygó kutyának -, fogd ezt a táskát, és vidd be a házba.

- Holmi sültféle van benne! - jegyzé meg Mihály.

- Az-é? Hát akkor jól vigyázz rá, Almira, hogy a Narcissza ne bántsa.

Ezért megint Noémi duzmadt fel.

- Ah bizony, Narcissza nem oly neveletlen.

Teréza asszony aztán megcsókolgatta a leányát, hogy megengesztelje. Az meg hagyta magát engesztelni.

- No mármost jerünk be hozzánk! - monda Teréza, bizalmasan megfogva Mihály karját. - Jöjj, Noémi, te is.

- Mindjárt, a kosaramat is beviszem, már teli van.

Egy óriási nagy, csónaknyi, fehér vesszőkosár volt az útban, fehér lepedővel leterítve az, ami benne tetézve állt. Noémi annak állt neki, hogy majd két fülénél fogva fölemeli.

Mihály odaugrott hozzá.

- Majd én segítek bevinni, hisz az nehéz lesz.

Noémi kacagott; vidám, gyermeteg, csattogó kacaj volt az, s aztán felhajtá a fehér lepelt a kosár tartalmáról. Tele volt az rózsalevéllel.

Hanem azért Mihály mégiscsak megfogta a kosár egyik fülét, s úgy vitték együtt a nagy kosarat, tetézve rózsalevéllel, a levendulával szegélyezett úton végig.

- Önök rózsavizet főznek ebből? - kérdezé Timár.

Teréza odavágott a szemével Noémi szemébe.

- Lám, hogy kitalál mindent.

- Nálunk Komáromban is nagy divatja van a rózsavízfőzésnek. Sok szegény asszonynak az a keresete.

- No ugye? Hát másutt is Isten áldása a rózsa? Ez a drága szép virág, ami maga elég arra, hogy az emberrel a világot megszerettesse. Aztán nemcsak gyönyörűséget ád, hanem még kenyeret is. Lássa ön, tavaly rossz esztendőnk volt; a késői fagy elvett gyümölcsöt, szőlőt, mindent; a nedves, hideg nyár megrontotta a méhekét; baromfi, lábasjószág elhullott; a kész megtakarítotthoz kellett volna nyúlnunk, ha ki nem segített volna bennünket a rózsa. De a rózsa minden évben virágzik, az mindig hű marad hozzánk. Nekünk tavaly a rózsafáink adtak enni. Háromszáz itce rózsavizet főztünk, mind elvitték Szerbiába, búzát adtak érte. Óh, ti áldott szép rózsáim, életadó virágaim!

A kis házikó megszaporodott azóta, hogy Timár utoljára itt járt, egy aszaló lett hozzá toldva, azután meg egy rózsavízfőző konyha. Abban volt a tűzhely a rézüsttel, melyből csendesen hullott cseppenkint az első főzet, a tűzhely mellett nagy kádban a már összecsomaszolt rózsatörköly, egy széles padon pedig a friss rózsaszüret, melynek elébb meg kell fülledni ott.

Mihály segíté Noéminak kidönteni a nagy öblös kosár tartalmát a padra; ah az részegeskedés, az dobzódás volt az illatárban.

Noémi letette a fejét e puha rózsahalomra, s azt mondá:

- Ah! milyen jó volna egy ilyen rózsalevél ágyban egyszer aludni.

- Te bohó ! - feddé őt Teréza -, sohasem ébrednél fel többé, a rózsaillat megölne.

- Hát az szép halál volna.

Erre aztán Teréza szemrehányást tett neki.

- Hát te meg akarnál halni? Hát te itt hagynál engem, te rossz leány!

Akkor aztán Noémi átkarolta az anyját, és csókolá, kérlelé.

- Nem, nem, te drágám, te szerelmem. Nem téged soha. Te egyetlenem!

- No hát minek tréfálsz velem így? Ugye Timár úr, nem illik egy kisleánynak így tréfálni az anyjával? Egy ilyen kicsi kis leánynak, aki még tegnap bubával játszott.

Mihály igazat adott Terézának, hogy az bizony semmi körülmény között nem menthető, ha egy fiatal leány azt mondja az anyjának, hogy valami halál nemét szépnek találja.

- No mármost te maradj itten, és őrizd a lombikot; vigyázz szépen, hogy kozmát ne kapjon a zucsma; én megyek a konyhába vendégünknek jó lakomát főzni. Ugye, itt marad ön nálunk ma egész nap?

- Itt maradok ma is, holnap is, ha adnak valami dolgot, amiben segítsek. Amíg dolgot adnak, addig itt maradok.

- Óh! akkor itt marad ön egy hétig - szólt bele Noémi -, mert én önnek annyi dolgot adok.

- Óh! ugyan mi dolgot tudnál te adni Timár úrnak, te bohó? - szólt nevetve Teréza asszony.

- Hát a rózsaleveleket összetörni a kölyűben!

- Ah! Talán nem is tudja, hogyan kell.

- Hogyne tudnám? - monda Timár. - Sokszor végeztem azt odahaza az anyám házánál.

- Ugye, az ön anyja is olyan jó asszony volt? - kérdé Noémi.

- Nagyon jó.

- Ön is nagyon szerette?

- Igen nagyon.

- Él még?

- Régen meghalt.

- Hát már most önnek senkije sincs?

Timár elgondolkozott, s aztán szomorúan lecsüggeszté fejét.

- Senkim...

...Igazat mondott...

Noémi részvevő szánalommal tekinte Mihály szemébe e szókra: „senkim sincs”. - Veszedelmes szó az!

Mihály észrevette, hogy Teréza asszony megáll az ajtóban, s látszik rajta, hogy menne is, nem is. Valamit gondolt ki hirtelen.

- Tudja mit, Teréza mama? Ne menjen most a konyhába az én kedvemért friss estebédet főzni; hoztam én a tarisznyámban annyi mindenfélét, hogy csak fel kell hozzá teríteni, mindannyian megelégszünk vele.

- De hát ki gondoskodott önről? - kérdezé Noémi. - Ki látta el útravalóval?

- Fabula János uram biz az.

- Ah! az a derék kormányos! Ő is itt van?

- A hajót tölteti a túlsó parton.

Teréza asszony is észrevette, hová gondolt Timár; de ő sem maradt mögötte a jó szív kimutatásában. Be akarta bizonyítani, hogy ő meg nem félti tőle Noémit.

- Nem úgy lesz az. Majd én ügyelek a konyhára is, a kazánra is, te pedig, Noémi, addig vezesd körül a szigeten Timár urat, hadd lássa meg, minő változások történtek azóta itten!

Noémi szófogadó leány volt; ellenmondás nélkül szokta tenni, amit az anyja mondott neki. Feje körül köté tarka török selyemkendőjét, ami olyan kedves keretül szolgál az arcának. Timár megismerte benne egykori ajándékát.

- A viszontlátásig, kedves! - A viszontlátásig! - mondák egymásnak az anya és leány, egymást megcsókolva. Úgy látszik, hogy ők, valahányszor valamelyik a házból kimegy, mindig úgy szoktak egymástól búcsút venni, mint akik messze földre távoznak, s mikor egy óra múlva összejönnek, megint úgy ölelkeznek, csókolóznak, mint akik esztendők óta nem látták egymást. De hiszen szegényeknek senkijük sincsen, csak ők ketten egymásnak.

Noémi még egy kérdő tekintetet vetett anyjára, Teréza a fejével inte neki, amivel azt mondta, hogy „menj!”.

Azzal megindult Noémi és Timár a szigetet végigjárni.

Az út olyan szűk, hogy közel kellett egymáshoz maradniok; hanem Almirának volt annyi esze, hogy a nagy fejével odafurakodjék közéjük, s természetes válaszfalat képezzen közöttük. A kis szigeten három év óta ismét nagyot haladt a tenyészet. A mívelő kéz nyomai végigterjedtek egész a csúcsáig. Járható út volt vágva a sűrű geszten keresztül; az ősbozót ki volt irtva a szálas pagony alul, melynek jegenyés fái oly vastagra nőttek már, hogy két ember át nem érte; a vad csemeték mind be voltak már ojtogatva nemes gyümölcsökkel; a törpe alanyból mesterséges sövényeket alakított a műértő kéz; ahol a gyümölcsös végződött, összefont eleven sövény zárta el a ligetet, s azon túl volt elkerítve a füves rét, hol kecskék és bárányok legelésztek; egy kis fehér báránykának piros szalag volt a nyakára kötve, az bizonyosan Noémi választottja.

Mikor meglátták a legelésző állatok a leányt, odaszaladtak eléje, s valami üdvözlést bégettek, amit ő megértett; s aztán elkísérték, míg a mező túlsó széléig haladt Timárral, hol egy másik eleven sövény következett.

Azon túl látszott egy gyönyörű diófaliget, roppant vastag, ép terebély fákból; miknek félöles átmérőjük mellett oly sima volt a héjuk, mint a selyem.

- Nézze ön - szólt Noémi -, ezek a diófák anyámnak legnagyobb büszkesége. Csak tizenöt évesek. Egy évvel fiatalabbak, mint én.

És az oly természetesen volt mondva.

A diófapagonytól jobbra süppedékes volt a sziget talaja. Emlékezett arra Timár, hogy mikor legelőször itt járt, ezen törtetett keresztül; most vízinövények, sárga liliom s nagy gyöngyvirág alakú fehér virágok lepték el azt a lapályt, s a közepén két gólya állt csendesen elmerülve a természet szemléletében.

Timár kinyitá a sövényen túl vezető ajtót is; kedves emlék volt neki e félvadont újra láthatni. Azonban úgy vette észre, mintha vezetőnője valami félelmet árulna el e helyen.

- Önök is oly egyedül vannak még mindig e szigeten? - kérdé Timár.

- Ketten egyedül. Rendes időkben, vásárok alkalmával eljönnek, akik cserélni akarnak; s télen át favágók jönnek ide, kik nekünk az irtásnál segítenek; fizetésbe veszik át azt a fát, amit kivágnak. Más egyéb munkát könnyen meggyőzünk magunk.

- Pedig a gyümölcstermelés sok fáradsággal jár, különösen a hernyók miatt.

- Óh, azzal minekünk nincsen nagy bajunk, azt a munkát megkönnyítik nekünk ezek a mi barátaink, akik idefenn énekelnek a fákon. Látja ön a bokrokban azt a sok fészket? Azok mind a mi napszámosainkkal vannak tele. Itt nem bántja őket senki, s ők azt nekünk nagyon jól megszolgálják. Hallja ön, hogy énekelnek?

A liget valóban zengett a paradicsomi hangversenytől: estefelé minden madár siet a fészkére, s akkor legbeszédesebb; közbe a kakukk nem győzi az erdők óráját verni, s a rigó görög verseket fütyöl.

Egyszerre nagyot sikoltott Noémi, s ideges rémülettel kapott a szívéhez: elsápadva tántorodott vissza, úgyhogy Timár kötelességének tartotta kezét megfogni, hogy el ne essék.

- Mi az?

Noémi eltakarta az arcát, s mint egy gyermek, félig nevetve, félig sírva az undor és a panasz hangján mondá:

- Nézze ön, ott jön...

- Mi jön?

- Az ott ni!

Hát biz az egy tekintélyes nagy varangyos béka volt, aki csendesen lépegetve mászott végig a fűben; fél szemével a közeledőket kémlelve, s készen tartva magát akkorát ugrani szükség esetén, hogy a legközelebb levő vízárokban eltűnhessen.

Noémi szaladni sem bírt előle, úgy meg volt rémülve.

- Hát ön fél a békától? - kérdezé tőle Timár.

- Irtózom tőle. Meghalok, ha egy rám talál ugrani.

- Ilyenek a leányok. A cicát szeretik, mert az szépen tud hízelkedni, a békától pedig irtóznak, mert az olyan rút. Pedig lássa ön, ezek minekünk éppen olyan jó barátaink, mint a madarak. Ez a megvetett, ez az irtózott állat a kertészeknek a legfőbb szövetségese. Ön tudja azt, hogy olyan lepkék, bogarak, hernyók is vannak, amik éjjel jönnek elő. Éjjel minden énekesmadár alszik, s nem véd minket. De előjön földhasadékaiból az undok béka, s a sötétben harcol a mi ellenségeinkkel. Ez emészti el az éjjel járó hernyókat, lepkéket, az esőférget, a cserebogár bábjait, a gyümölcsfapusztító csigákat. Gyönyörű azt elnézni, ahogy a béka vadászik a bogarakra. Maradjon ön csendesen - nézze csak, ez a rút varangy nem azért csúszik ott a fűben, hogy önt megrémítse. Távol van tőle. Szelíd, jó lelkiismeretű állat ez, aki önt nem tekinti ellenségének. Nézze ön, amott legyez a szárnyaival egy kék bogár, a legveszedelmesebb rovar a pagonyban, ez a fafúró, aminek egyetlen hernyója elég egy fiatal fát megölni. Ez a mi ripacsos barátunk azt szemelte ki magának. Ne zavarjuk meg. Nézze, most összehúzza magát, ugráshoz készül; vigyázzon oda. Most nagyot ugrik, hosszú nyelvét sebesen kiölti: a fadarázs el van nyelve, csak a szárnyai állnak ki a varangy szájából. No, ugye, hogy nem megutálni való állat ez a mi jó barátunk azért, hogy a csuhája olyan kopott?

Noémi kedvtelten csapta össze a kezeit, s már nem borzadt a varangytól annyira. Engedte Mihálynak, hogy megfogja a kezét, s odavezesse a vízpartra, és magyarázza neki, milyen elmés állatok azok a békák, mennyi tréfa lakik bennük, milyen rendkívüliségeik vannak. Beszélt neki az égszínkék szurinámi békáról, minőt a porosz király egyet négyezerötszáz talléron vett meg; azután a világító békáról, mely éjjel villó fényt terjeszt maga körül, szeret a házakba belopózni, a gerendák közé elbújik, s éjjel kegyetlenül énekel; Brazíliában sokszor az operaházban elnyomja az énekeseket és a zenekart, mikor rákezdi a sok világító béka a színházban a maga nótáját.

Noémi most már nevetett a borzasztó ellenség fölött. A nevetés már fele út a gyűlölés és megszeretés között.

- Csak olyan rútul ne kiáltanának!

- De lássa ön, ez az ő kiáltásuk az ő hízelkedő szavuk hölgyeikhez: a békának csak a hímje tud szólni, a nője néma. A békahím egész éjen át azt mondja a maga párjának: óh mi szép vagy! óh! mi bájos vagy! Hát lehet-e gyöngédebb lényt képzelni a világon, mint a béka?

Noémi már kezdte érzékenyül venni a dolgot.

- Azután a béka tudós állat is. Lássa ön, a levelibéka megérzi az időjárást; mikor esős idő jön, azt előre sejti; olyankor hangot ád, s feljön a vízből; ha szárazságot érez, akkor lemegy a vízbe.

- Ah! - Noémi kíváncsi kezdett lenni.

- Mindjárt fogok egyet! - ajánlkozék Timár. - Itt hallok egyet brekegni a mogyoróbokron. - S nemsokára visszatért, két tenyere között fogva a foglyul esett martalékot.

Noémi reszketett és hevült; arca hol elpirult, hol elhalványult.

- No nézzen ön ide! - szólt hozzá Timár, tenyereit félig szétnyitva. - Hát lehet ennél kedvesebb állatot képzelni? Olyan szép zöld, mint a fű, apró lábacskái olyanok, mint egy miniatűr emberkéz. - Hogy piheg a szíve! Hogy néz ránk azokkal az okos fekete szép szemeivel, amiket aranykarika fog körül. Ő nem fél tőlünk.

Noémi a kíváncsiság és félelem tétovázásával nyújtá felé repeső kezét, s meg csak visszakapta.

- No fogja meg ön. Nyúljon hozzá. Ez a legártatlanabb lény a világon. Tartsa a tenyerét.

Noémi félve is, nevetve is tartá oda a tenyerét, de nem a békára nézett, hanem Mihály szemeibe, s megrezzent, midőn az a hideg állat legelőször érintkezett visszaborzadó idegeivel. Hanem azután egyszerre jókedvűen nevetett, mint a gyermek, aki sokáig fél a vízbe menni. S aztán úgy örül, ha benne van.

- No lássa ön, hogy meg sem mozdul a kezében: egészen jól találja ott magát. Majd elvigyük haza, egy befőttesüvegbe vizet teszünk, abba kis lajtorját faragunk, a fogoly békát beleeresztjük, s az feljön a létrafokon, ha esőt érez. Adja ide, majd én viszem.

- Nem, nem! - mondá Noémi. - Nálam marad. Én viszem haza.

- De hát akkor szorítsa össze a markát, hogy el ne ugorjék. Hanem gyöngéden. S mármost térjünk vissza, mert harmatos kezd lenni a fű.

Azzal visszatértek a házhoz; Noémi előreszaladt, s messziről kiabált az anyjának:

- Anyám, anyám! Nézd, mit fogtunk. Szép madarat.

Teréza mama bölcs szigorral feddé a lyánt.

- Te tudod, hogy a madarat nem szabad elfogni.

- De ez igen szép madár; Timár úr fogta; nekem adta; nézd csak, nézz csak ide a markomba.

Teréza asszony összecsapta a kezeit, mikor a zöld levelibékát meglátta Noémi kezében.

- Nézd, hogy pislog a szép szemeivel! - szólt Noémi ragyogó arccal. - Eltesszük üvegbe, majd fogunk neki legyeket, s ő nekünk időt fog jóslani. Óh! te kedves, óh! te kedves kis jószágom!

S gyöngéden arcához simogatá a kis levelibékát.

Teréza ámulva fordult Timárhoz.

- Uram, ön bűvész. Még tegnap ezt a leányt ki lehetett volna kergetni a világból egy ilyen állattal...

Noémi pedig egészen enthuziálva volt a békák iránt; amíg az asztalt a verandán az estebédhez megteríté, egész batrachológiai értekezést tartott Teréza mamának azokból a tudományokból, amiket Timártól hallott, hogy a békák milyen hasznos állatok; milyen okos, tréfás, mulatságos teremtések; nem igaz, amit rájuk fognak, hogy mérget fecskendenek magukból, hogy az alvó embernek a szájába másznak, hogy a teheneket kiszopják, hogy ha pókot tartanak föléjük, mérgükben szétpukkadnak: ez mind paraszt rágalom. Ők a mi leghívebb barátaink, akik éjszaka körülöttünk virrasztanak; azok a sűrű apró lábnyomocskák, amikkel tele van a simára sepert porond a ház körül, mind az ő éjjeli patrolírozásuknak megnyugtató tanújele; azoktól hát félni hálátlanság.

Timár azalatt fűzvesszőkből pici hágcsót faragott a zöld hátú meteorolog számára, akit egy széles szájú, félig vízzel telt üvegbe helyezett el, felül lekötve papírral az üveg száját, s a papíron egy szellentyűt szakítva, amin keresztül legyeket lehessen bebocsátani a fogoly próféta számára. Az természetesen lehúzta magát a víz fenekére, s nem kellett neki se légy, se énekszó; Noémi pedig örült neki, hogy eszerint tartós jó idő lesz.

- No uram - monda Teréza asszony, midőn az estebédet kihozta a kis asztalkára, mely mellett hárman helyet foglaltak -, ön nemcsak nagy csodát követett el Noémivel, hanem nagy jót is tett vele. Paradicsom volna a szigetünk, ha Noémi úgy nem félt volna a békáktól; de ha egyet meglátott, elsápadt, s a hideg lelte féltében. Arra pedig, hogy a kerített sövényen túlmenjen, ahol az ingoványban az a tömérdek béka kuruttyol, semmi emberi hatalom rá nem bírta volna venni. Most ön új embert csinált belőle, s visszaadta őt az otthonának.

- Kedves otthon - jegyzé meg Timár.

Teréza nagyot sóhajtott.

- Miért sóhajtottál olyan nagyot? - kérdezé Noémi.

- Tudod te azt jól.

Tudta azt Timár is jól, kinek szólt az a sóhaj.

Noémi vissza akarta vinni a beszélgetést a mulatságosabb tárgyra.

- Azóta borzadtam én oly nagyon a békáktól, amikor egy rettenetes nagy kenyérhéjszínű békát vert föl egyszer előttem egy rossz fiú. Aztán azt mondta, hogy ezt ökörbékának híják; ha ennek árvacsalánnal megverik a hátát, úgy bömböl, mint az ökör. És aztán megverte árvacsalánnal azt a szegény állatot; és arra az elkezdett oly kínosan bőgni, hogy én azt soha el nem felejtem, mintha egész nemzetségét bosszúra hívta volna fel ellenünk, és egész alakját belepte a fehér tajték. Azóta azt képzeltem mindig, hogy az egész nemzetsége azért csúsz, mász, ólálkodik körülöttem, hogy mérgével lefecskendjen. Az a rossz fiú pedig úgy nevetett, mikor az állat ezt a kísértetes jajgatást hallatá.

- Ki volt az a rossz fiú? - kérdezé Mihály.

Noémi némán intett a kezével elvetőleg. Timár kitalálta a nevet; Teréza asszonyra nézett; az helyeslőleg inte fejével. Ők már ki tudták találni egymás gondolatait.

- Nem volt itt azóta? - kérdezé Mihály.

- Óh! Minden évben eljön, és egyre gyötör. Most már kitalálta a módját, hogyan fosztogasson ki. Dereglyét hoz magával, s hogy pénzt nem tudok neki adni, elvisz mézet, viaszkot, gyapjút, aztán eladja. Én odaadom neki, csak hogy meneküljek tőle.

- Az idén még nem volt itt - monda Noémi.

- Óh! ez az ember nem vész el. Mindennap várom, hogy itt lesz.

- Bárcsak most jönne el! - monda Noémi.

- Miért? te kis bohó.

Noémi arca egy percre kigyulladt.

- Csak. Én szeretném.

Timár pedig azt gondolá magában, hogy ezt a két embert milyen boldoggá lehetne tenni egyetlenegy szóval.

Ő még fösvénykedett azzal a szóval, mint a gyermek, aki valamely kedvenc ételéhez jutott, s elébb csak a morzsákat szedegeti fel belőle.

Valami arra ösztönzé; hogy egészen élje bele magát ezeknek a szigetlakóknak az örömeibe és bajaiba.

Az estebéd el lett költve, a nap lealkonyodott, gyönyörű, csendes, meleg tavaszi est szállt alá. Az egész ég egy átlátszó aranyharang. Egy levél sem mozdul a fákon.

A két hölgy vendégével egy falépcsőn fölment a téveteg szikla tetejére. Onnan messze ellehetett látni: a fák tetején, a nádason túl, ki a Dunára.

A sziget úgy terült el alant, mint egy tündér tengerfolt, melynek minden hulláma más színű: rózsapiros az almafa, vérvörös a barack új sarjaitól, aranysárga a nyár, fehér a körtefa és rézzöld a szilvafák hullámzó teteje; közülök, mint egy égő kúp, emelkedik ki a lángrózsával befuttatott szikla, melynek tetején sűrű bozótot képezett a cserjévé aggott levendula.

- Gyönyörű! - szólt Timár elragadtatva a méla tájképtől.

- De akkor lássa ön majd meg - szólt Noémi hévvel -, mikor nyáron a rózsa helyett a sarkantyúvirág futja be végig ezt a sziklát, mintha aranyba volna öltöztetve; ez a levendula pedig itt fenn virágzik fölötte, mint egy kék koszorú.

- Eljövök, és látni fogom! - monda Timár.

- Igazán? - A leány örömtelten nyújtá kezét Mihálynak, s ez érezé a forró szorítást, minőt még nő kezétől soha nem érezett.

Azután odaborult Noémi Teréza vállára, karjait nyaka körül fonva.

Mély, emberhangtalan nyugalom volt a természetben. Csak a millió béka egyhangú zenéje tartá ébren a leszálló árnyékos éjt. Az eget két, keletről szétsugárzó küllő két részre osztá. Az egyik része mélykék volt, a másik opálszínű. Még a derült ég is meg tud hasonlani önmagával.

- Hallod, mit zengnek a békák? - suttogá Noémi Terézának. - Tudod, mit mondanak ilyenkor? „Óh, mi kedves vagy! Óh, mi édes vagy!” Ezt mondják egész éjjel. Óh, te kedves! Óh, te édes!

És ugyanannyiszor megcsókolá anyját.

Mihály elfeledve önmagát és az egész világot, állt ott a sziklatetőn, két kezét egymásba fogva. Az újhold ott csillámlott a jegenyefák rezgő levelei között. Most tiszta ezüst volt a színe.

Valami csodaszerű új érzés lepte el a férfi szívét. Vágy volt-e az vagy félelem? Emlékezés-e, mely riaszt, vagy remény, mely csalogat? Keletkező öröm vagy haldokló bánat? Istenhez, emberhez vagy állathoz közelítő érzés? Ösztön vagy sejtelem? Holdkór vagy tavaszi gerjelem, ami meglep fát, füvet, meleg és hideg vérű állatot?

Így bámult akkor is a lehanyatló holdba, mikor az az elsüllyedt hajóig veté hullámzó visszfényét. Öntudatlan gondolatai beszéltek a delejárasztó kísértetfénnyel, és az vissza hozzájuk.

„Mégsem értesz? Majd holnap visszajövök, akkor megértesz!”


==A PÓK A RÓZSÁK KÖZÖTT==

Hanem hát dolog után élő embereknek nem sok idejük van onnan a sziklatetőről a holdvilágba bámulni s a természet szépségeiről elmélkedni; hazatérő birkák, kecskék várják, hogy tejüket átadják a gazdasszonynak; a fejés Teréza asszony dolga; füvet sarlózni a tejelőknek Noémi kötelessége. Timár aztán az akolajtónak vetve vállát, folytatja a beszélgetést, rágyújtva a pipára, mint mikor parasztlegény udvarol parasztleánynak.

Végre még éjszakára egyszer feltöltik a lefőtt rózsavizet az üstbe; s azután nyugodni mennek.

Timár a méhest kérte magának alvóhelyül, oda Teréza asszony friss szénából vetett neki fekhelyet, Noémi igazította a feje alját, nem is kellett neki sok ringatás. Amint letette a fejét, elnyomta az álom, s egész éjjel arról álmodott, hogy kertészlegénynek állt be, s rózsavizet főz tengerszámra.

Mikor fölébredt, már bizony magasan járt a nap. Jól elalhatott. A méhek teljes munkájukban zsongtak már körülötte. Hogy valaki járt itt már reggel, azt tapasztalá abból, hogy fekhelye mellé oda volt készítve a reggeli férfitoaletthez való minden szerszám, amit táskájában magával hozott. Mert a szegény szánandó férfi, ki az állát borotválni szokta, szerencsétlenné van téve arra a napra, amelyen nem borotválkozhatott meg. Azért nagy figyelem, ha rossz sorsát gyöngéd gondoskodással enyhíteni törekszenek, mikor idegen háznál száll meg, s aztán reggelre kelve nyugtalanul keresi, hogy hol kaphatna egy falatnyi szappant, egy maroknyi meleg vizet meg egy csipetnyi tükröt, amiből saját magára torzképeket hunyorgasson; mert az az átkozott szakálltarló, mint ezer lelkiismeret-szúrás, nyugtalanítja a kedélyét. Milyen boldog aztán, ha áteshetett rajta, s állát gyöngéden végigsimíthatja.

Mire elkészült, a hölgyek már kész reggelivel várták, friss tejjel és vajjal, s azután kezdődött a napi munka, a rózsaszüret.

Mihály kívánságához képest a rózsatörő külyűhöz jutott, Noémi a letépett rózsafejekről szedte le a leveleket, Teréza asszony az üsttel foglalkozott.

Timár beszélt Noéminak a rózsákról. Nem azt beszélte neki a rózsákról, hogy azok milyen nagyon hasonlítanak az ő piros orcáihoz, amiért Noémi bizonyosan kinevette volna, hanem elmondta neki, amit utazásaiban tapasztalt a rózsák felől; tanulságos dolgokat, amikre Noémi nagyon figyelt, s amikért Timárt még magasabbra kezdte becsülni. Fiatal, ártatlan lyányoknál még a tudós, okos embernek nagy előnye van.

- Törökországban a rózsavizet az ételhez, italhoz is használják. Ott is egész erdőszámra termesztik a rózsát. Olvasót is készítenek belőle. Az összetört leveleket golyómintában összesajtolják. Ezért nevezik az olvasót rózsakoszorúnak. De van a keleten egy igen szép rózsafaj, amiből a rózsaolajat nyerik: ez a balzsamrózsa; magas, kétöles fának nevelik ott, aminek ágait egész csoportokban vonják alá a hófehér virágok. Ezeknek az illata felülmúlja a rózsáét; mikor a leveleit vízbe vetik, s a napra kiteszik, rövid idő múlva a víz színe szivárványos lesz az olajtól, amit a levelek kibocsátottak. Éppen ilyen az örökzöld rózsa is, mely télen át sem hullatja el a leveleit. A ceyloni rózsa, a Rose del Rio sárgára festi a hajat és szakállt, mégpedig oly tartósan, hogy évekig el nem veszti a színét; ezért egész kereskedést űznek a keleten a szárított leveleivel. A moggori rózsa levele pedig mámorít, az illatától oly ittassá lesz az ember, mintha bort ivott volna. A vilmorin rózsának van egy bogara, mely ha azt megszúrja, ökölnyi nagyságú bozontok nőnek tőle a virágai helyén. Az ilyen rózsagubancokról azt tartják, hogy a síró gyermek feje alá téve, azt édesen elaltatja.

- Ön mind járt azokon a helyeken, ahol ezek otthon vannak? - kérdezé Noémi.

- Óh! igen, én sok messze földet beutaztam. Voltam Bécsben, Párizsban, Konstantinápolyban.

- Messze vannak azok ide?

- Ha az ember elindulna gyalog, harminc nap alatt érne Bécsbe, negyven nap alatt Konstantinápolyba.

- De ön hajóval járt ott.

- Az még hosszabb út, mert útközben terhet kellett felszedni.

- Kinek a számára?

- A gazdámnak, aki küldött.

- Önnek most is Brazovics úr a gazdája?

- Ki mondta azt önnek?

- A kormányos, mikor itt jártak.

- Már nem az, mert meghalt.ű

Most Teréza kiálta közbe hevesen.

- Meghalt! Tehát meghalt! És felesége? És leánya?

- Minden vagyonukat elveszték az ő halálával.

- Ah! Igazságos Isten! Hát beteljesítéd rajtuk?

- Anyám! Jó anyám! - szólt szelíd, kérlelő hangon Noémi.

- Uram! Amit már önnek elmondtam, ahhoz még tudja meg azt is, hogy mikor bennünket az a végveszedelem ért, mikor hiába könyörögtem Brazovicsnak, hogy ne tegyen bennünket végképpen koldusokká, akkor azt gondoltam, hogy ennek az embernek van neje, gyermeke, odamegyek, könyörögni fogok a nőnek: az megért, az megszán. Karomra vettem gyermekemet, s égető hőségben felutaztam Komáromba. Felkerestem az ő pompás emeletes házukat. Ott vártam künn a folyosón, nem eresztettek be. Végre előjött az asszony ötesztendős leányával. Én lábaihoz borultam, Isten nevére kértem, szánjon meg, és legyen szószólóm férje előtt. És akkor amaz asszony megfogta a karomat, és letaszított a lépcsőn. Én két karommal gyermekemet védtem, hogy estemben őneki ne legyen baja; és amellett saját fejemet beleütöttem abba az oszlopba, ami a lépcsőboltot tartja. Itt a sebhely a homlokomon most is. És az ötéves gyermek odafenn úgy kacagott utánunk, mikor sántikálva odább menni látott, és gyermekemet sírni hallotta. Azért most azt mondom, hogy hozsánna! És áldott legyen a kéz, mely őket is letaszította azon a lépcsőn, amelyen engem levertek!

- Óh! anyám, ne beszélj így!

- Nyomorúságra jutottak hát? A szemétre kerültek hát? A cifra, dölyfös had! Rongyban járnak, ugye? És hiába koldulnak régi ismerőseik ajtaján, ugye?

- Nem, asszonyom - szólt Mihály -, akadt, ki pártul fogta őket, ki gondoskodik róluk.

- Az őrült! - kiálta fel, indulattól felgerjedten, Teréza. - Mit áll útjába a sorsnak? Hogy meri házába fogadni az átkot, mely őtet is megrontja?

Noémi odaszökött anyjához, s mindkét kezével befogta a száját. Azután meg odaborult a keblére, s csókjaival zárta le ajkait.

- Nem, te! Nem, te kedves! Ne szólj úgy! Ne átkozódjál! Én nem szeretem azt tőled hallani. Vond vissza. Hadd csókolom le szádról ezeket a rossz szavakat.

Teréza magához tért Noémi csókjaitól.

- Ne félj! ne félj, te kis bohó! - szólt fejét megsimogatva. - Üres beszéd az átkozódás. Csak régi rossz babonás szokás az nálunk vénasszonyoknál. Nincs arra gondja az Istennek, hogy a megtaposott férgek átkait feljegyezgesse, s tartogassa bosszúállás napjáig. Nem fog meg az én átkom senkit.

Timár gondolá magában: „engem már meg is fogott; én vagyok az az őrült, ki őket házamhoz fogadtam”.

Noémi vissza akarta vinni a beszédet a rózsákra.

- Mondja ön nekem, hogyan lehetne kapni olyan moggori rózsát, aminek az illata mámorít?

- Ha akarja ön, én hozok önnek olyat.

- Hol terem az?

- Brazíliában.

- Messze van az?

- A földnek a túlsó oldalán.

- Oda tengeren kell menni.

- Hat hónapig folyvást tengeren.

- S miért kell önnek odamenni?

- Üzlet miatt, meg hogy önnek moggori rózsát hozzak.

- Inkább ne hozzon ön nekem moggori rózsát.

Noémi elhagyta a konyhát, s Mihály észrevette, hogy a leány szemei könnyeznek.

Noémi azután nem is jött vissza a szeszfőzdébe, csak mikor a kosara megtelt rózsalevéllel; azt mindannyiszor kiönté a gyékényre, hol az egész halmot képezett.

Délig a tegnap megérett rózsazucsma ki lett főzve, ebéd után Teréza asszony azt mondá vendégének, hogy ma nem lesz több dolog, ráérnek a szigetet körüljárni. Az ilyen messze földet bejárt utazó tán tanácsot is adhat a szigetlakóknak, mi növényeket lehetne haszonnal meghonosítaniok kis édenükben.

Almirának megparancsolta Teréza asszony, hogy „te itthon maradsz addig, s őrzöd a házat, ide lefekszel a veranda elé, és innen meg nem mozdulsz”.

Almira megértette azt, és akként cselekedék. Mihály a két hölggyel a sziget pagonyaiba távozott. Alig tűntek el, midőn Almira nyugtalanul kezdte a füleit emelgetni, s bosszúsan mormogott magában. Valamit érzett.

Kedvetlenül rázta a fejét. Fel-felállt, meg csak lefeküdt.

Valami férfihang kezdett egy német nótára, aminek ez volt a refrénje: „Sie trägt, wenn ich nicht irre, ein schwarzes Camisol.”

Az, aki a part felől közelít, bizonyosan azért énekel, hogy a házlakókat figyelmeztesse. Fél a nagy kutyától.

Az pedig még csak nem is ugat.

A közeledő kibukkan az utat árnyazó rózsalugasok közül.

Ő az. Krisztyán Tódor.

Ezúttal divaturacsnak van öltözve, sötétkék frakkja van sárga gombokkal; felsőkabátja a karjára vetve.

Almira meg sem moccan közeledtére. Almira philosoph. Így okoskodik: mikor én ezt az embert nagyon megtámadom, akkor mindig az következik, hogy engem kötnek meg, nem ezt az embert. Jobb lesz tehát, ha a véleményemet felőle magamnak tartom, és fegyveres semlegességben maradva, nézem, hogy mit csinál.

Tódor bizalmasan fütyörészve közelít a nagy fekete ellenséghez.

- Szervusz! Almira, kedves Almira. Ide, ide, kedves kutyácskám. Hát hol vannak az asszonyaid? Ugass egyet a kedvemért, kérlek! Hol van a kedves Teréza mama?

Almira nem volt feleletre bírható.

- Szép kis Almira, nézd, mit hoztam neked. Egy darab sültet. Nesze, vedd el. No hát nem kell? Azt hiszed, meg van mérgezve. Ah! de bohó vagy. No edd meg, szép Almira.

Almira pedig oda sem szagolt a lába elé vetett sülthöz, amíg egyszer Narcissza oda nem sompolygott (a macska nem bír oly erős karakterrel). Akkor aztán megharagudott Almira, nekiállt egy nagy lyukat kaparni a földben; abba beletemette a sültet, ahogy szokták előre gondoskodó ebek a megmaradt fölösleget szűkebb napokra eltakarítani.

- Héj, milyen gyanakodó ez a fenevad! - mormogá magában Tódor. - No hát szabad bemennem a házba?

De már az nem volt szabad.

Azt sem adta tudtul szóval Almira, csak az ínyét húzta fel egy kicsit, s megmutatta Tódornak, hogy milyen szép fehér fogakkal rendelkezik.

- Ejh, te bolond. Csak meg ne harapj. Hát hol vannak az asszonyok? Talán a szeszfőzdében?

Tódor oda is elment, benézett; nem talált senkit. A párolgó rózsavízbe belemosta az arcát meg a kezeit; jólesett neki, hogy összepiszkolhatta egy egész napi fáradság terményét.

Hanem aztán mikor ki akart jönni a szeszfőzdéből, úgy találta, hogy el van állva az útja. Almira most már a főzde ajtaja elé feküdt, s onnan vicsorgatá fogait a kijönni akaróra.

- No, most meg már nem eresztesz ki? Ejnye, de goromba vagy. Jól van hát, no. Megvárom itten, míg előjönnek az asszonyok. Én is ráérek pihenni.

Azzal végigfeküdt a Noémi által szedett friss rózsalevélhalmazban.

- Ejh, de jó ágyra tettem most szert! Lucullusi egy fekhely. Hahaha!

A hölgyek visszatértek Mihállyal a sziget belsejéből.

Teréza meglepetve látta, hogy Almira nem a veranda előtt fekszik, hanem a szeszfőzde ajtaját őrzi.

- Mi van ott, Almira?

Tódor, amint Teréza hangját meghallotta, egy jó tréfát gondolt ki, eltemette magát egészen a tömérdek rózsalevél közé, hogy nem látszott ki belőle; s mikor aztán Noémi betekintett a konyha ajtaján e szóval: „mi van itt, Almira?”, akkor kiemelkedék vigyorgó arcával a rózsahalmaz közül.

- A te kedves egyetlen vőlegényed van itt, szép Noémi!

Noémi nagyot sikoltva tántorodott vissza.

- Na mi az? - kérdé az odasiető anya.

- A rózsa közt... - hebegé Noémi.

- Mi van a rózsa közt? Egy pók?

- Igen. Egy pók...

Tódor nevetve ugrott ki rózsás fekhelyéből, s mint aki egy igen jó tréfával lepte meg kedveseit, amin kacagni kell mindenkinek, nagy hahotával rohant Teréza mama nyakába, nem törődve annak haragos tekintetével, sem Noémi ijedt arcával, összevissza csókolá Terézát.

- Hahaha! Ugye megleptelek benneteket! Te kedves Teréza mama. Szerelmes, édes, drága jó mama. Itt van a te vejecskéd. Hahaha! Mint egy tündér a rózsatengerből merülök fel. Hahaha!

Azután Noémihez fordult; de az hirtelen félresiklott ölelése elől, s Krisztyán Tódor akkor vette észre, hogy még egy harmadik valaki is van itt: Timár Mihály.

Ez a találkozás kissé lehűtötte erőtetett jókedvét, ami ugyan csak kicsinált bolondozás volt nála; de éppen azért nem szerette azt az embert látni maga előtt, akivel olyan kellemetlen emlékei voltak összekötve.

- Ah! Szervusz, schreiber uram! - köszönté Timárt. - Megint itt találkozunk össze. Talán csak nincs önnek a hajóján megint egy török basa? Hehehe! Ne féljen semmit, schreiber uram.

Timár vállat vont, s nem szólt neki semmit.

Akkor aztán Noémihez fordult Tódor, nyájas barátsággal ölelve át a leány derekát, amit az úgy viszonzott, hogy eltolta magától, s félrefordította tőle az arcát.

- No hagyj békét annak a leánynak! - szólítá őt meg rideg, száraz hangon Teréza. - Miért jöttél megint?

- Jól van, jól no. Csak ne kergess ki, még le sem szálltam. Mintha bizony nem volna szabad nekem Noémit megölelnem? Az én egyetlenegy kis mátkámat. Tán biz eltörik tőle, ha ránézek? Hogy féltek tőlem!

- Van okunk rá - szólt Teréza mogorván.

- No ne haragudjál, Teréza mama. Ezúttal nem azért jöttem, hogy kérjek tőled valamit. Ellenkezőleg. Én hozok neked sok-sok pénzt. Hohó! Iszonyú sok pénzt. Annyit, hogy visszaszerezheted rajta hajdani szép házadat, jószágodat, kertedet az Osztrován, mindent, amit elvesztettél. Azt mind visszanyered azért a sok pénzért. Hiszen tudod, énnekem fiúi kötelességem azt a hibát helyrehozni, amit szegény atyám vétett teellened.

Most meg már a könnyhullatásig elérzékenyedett Krisztyán Tódor, hanem ez is hidegen hagyta a jelenlevőket; nem hittek se nevetésének, se sírásának.

- No de gyerünk be innen, gyerünk be a szobába - monda Tódor -, mert amiket közölni akarok veletek, azt nem lehet az egész világ előtt elmondani.

- Óh, te bolond! - monda Teréza asszony. - Hát hisz hol itt az egész világ, ezen a puszta szigeten? Timár úr előtt pedig beszélhetsz akármit, ő nekünk régi jó ismerősünk. Hanem hát gyere be no. Tudom, hogy éhes vagy: ez a vége a dolognak.

- Hahaha! Te kedves, okos mama! Milyen jól ismered a Tódorkádnak a gyengéjét, hogy mindig kitűnő étvágyam van. Aztán amilyen pompás rác béleseket te tudsz készíteni! Az ember szeretne egészen gyomorrá válni, mikor azt meglátja. Nincs olyan gazdasszony a világon több, mint te vagy. Én ültem a török szultán asztalánál is, de olyan szakácsa annak sincs, mint te vagy.

Teréza asszonynak most is gyönge oldala volt, ha vendégszeretetét magasztalták. Az ennivalót nem kímélte semmi jövevénytől, s még halálos ellenségét sem bocsátotta el éhen.

Krisztyán Tódornak divatos figaró volt a fején, azt ő kiszámított hetykeséggel úgy intézte, hogy mikor belép a kis kunyhó ajtaján, az ajtóragasztó leüsse a fejéről, hogy aztán elmondhassa:

- Ah! Az átkozott divatos kalap! Mikor az ember olyan magas ajtókhoz van szokva. Az új szállásomon csupa szárnyajtók vannak. Gyönyörű kilátás a tengerre!

- Hát van neked igazán valahol lakásod? - kérdezé Teréza, felterítve az étkezéshez az asztalt a kis lakszobában.

- Meghiszem azt! Triesztben, a legszebb palotában. A legelső hajóépítőnek az ügynöke vagyok...

- Triesztben? - szólt bele Timár. - Hogy híják?

- Tengeri hajókat épít - szólt lenéző arcfintorulattal Tódor -, nem holmi „Schuper”, nem burdzsellákat készít... Egyébiránt signore Scaramelli a neve.

Timár elhallgatott. Nem tartá szükségesnek elárulni, hogy signore Scaramellinál ő is éppen egy tengeri hajót építtet.

- Hja, most én csak úgy vájkálok a pénzben! - hencegett Tódor. - Milliók meg milliók fordulnak meg a kezemen. Ha olyan tisztakezű ember nem volnék, ezereket tehetnék félre. El is hoztam az én kedves Noémimnek, amit ígértem. Nos, mit ígértem? Egy gyűrűt. Micsoda kő legyen benne? Rubin? Smaragd? - Brilliánt van benne, három és fél karátos brilliánt. Ez lesz az én kis Noémimnek a jegygyűrűje. Itt van ni.

Tódor belenyúlt a pantallon zsebébe, sokáig kotorászott benne, utoljára ijedt arcot csinált, elmeresztette a szemeit, „elveszett!”, hörgé csinált rémülettel, s kifordítva a zsebjét, láthatóvá tette azon a perfid lyukat, melyen keresztül a jegygyűrű a három karátos brilliánttal elveszett.

Noémi erre hangos kacajban tört ki. Olyan gyönyörű csengő hangja volt, mikor kacagott, s olyan ritkaság volt ezt az ő kacagó hangját hallani!

- No hát azért sem veszett el! - kiálta Tódor -, sohase tessék kacagni, szép menyasszonykám! - S azzal hozzáfogott a csizmáját lehúzni; valóban a megrázott csizmaszárból kihullott az asztalra a szökevény gyűrű. - Itt van! Igaz jószág nem vész el. Az én Noémim jegygyűrűje nem hagy el engem. Itt van. No nézd, Teréza mama. Ezt hozta a te jövendőbeli vejed a menyasszonyának. Nos, mit szólsz hozzá? Hát maga, schreiber úr, ha tud hozzá, mire becsüli ezt a brilliántot?

Timár megnézte a drágaságot, s azt mondá:

- Pierre de Strass; testvérek között is megér öt garast.

- Hallgasson! Maga schreiber! Mit ért maga ahhoz? Maga csak kukoricához ért, meg zabhoz; látott is maga gyémántot valaha.

S azzal a diffamált gyűrűt, miután Noémi semmiképpen sem engedte az ujjára felvonni, saját kisujjára húzta fel Tódor, s evés-ivás közben mindig gondja volt rá, hogy azt a gyűrűs ujját magasan felemelve tartsa.

Étvágya jó volt az ifjúnak.

Evés közben hosszat beszélt arról, hogy milyen szörnyű vállalat a hajóépítés; elmondta, hány millió kubik láb fát fogyaszt el a gyár évenkint. Hogy a közelben már nincs olyan erdő, melyből hajóépítéshez alkalmas fát lehetne vágatni. Idestova Amerikából kell azt is hozatni. Csak Szlavóniában kaphatni még.

Végre jóllakott. Akkor aztán rátért a dolognak az érdemére.

- No de mármost, kedves édes jó Teréza mama, elmondom hát, hogy miért jöttem ide.

Teréza gyanakodó aggállyal tekinte Tódorra.

- Most egyszerre boldoggá teszlek tégedet is, Noémit is, magamat is; s azonfelül signore Scaramellinél egyszerre „felcsapom az égót”. Hát hallgass csak ide! Múltkor egy ízben Scaramelli úr azt mondja nekem: „Hallja ön, Krisztyán barátom, önnek el kell menni Brazíliába.”

- Bárcsak elmentél volna! - sóhajtja Teréza asszony.

Tódor megértette azt, és mosolygott.

- Mert tudod, onnan hozzák a hajóépítéshez legszükségesebb fákat, a macayát és murumurut, amiből a hajófenék készül; a paripou-t, meg a patavouát, amit az oldalpalánkokhoz használnak, a mangrove-, a royocmeg a gratgalfákat, amik a vízben sohasem rohadnak el, a „mort aux rats”-fát, aminek a szagát a patkányok ki nem állhatják, a vasfát, amiből a kormányt készítik, s a sourgum-tree-fát, amiből az evezőlapátok lesznek, a fernambucfát, meg a manchinelfát, meg a sárkányvérfát, meg a casuárfát, meg az ördögkávéfát, aztán a teák-fát, a santálfát, a mahagónifát, amit a finom hajóbútorzathoz használnak, meg a cascarillát, a tacamahacát, a voladort, amibe nem esik a szú, meg a maoufát, amit nem fúrnak ki a teredo navalisok.

- Hagyd el már, kérlek, a sok bolond indus nevet! - szakítá félbe Teréza asszony. - Azt gondolod, hogy majd engem bolonddá teszesz, ha egy egész botanikai lajstromot elmondasz előttem, s majd én a sok fától nem látom meg az erdőt? Mondd el hát, hogy ha ilyen sok szép fa terem Brazíliában, miért nem mentél oda?

- Hja! Éppen ez a felséges ötlet tőlem. Micsoda, mondék signore Scaramellinek; minek mennénk mi Brazíliába, mikor az ott termő fáknál itt a mi közelünkben sokkal jobb fák találhatók? Tudok én egy szigetet a Duna közepén, ami egy ősrengeteggel van benőve, ott vannak szebbnél szebb fák, amik a dél-amerikaiakkal versenyeznek.

- Gondoltam! - dörmögött közbe Teréza.

- A jegenyék tökéletesen pótolják a patavouát, a diófák levetik a nyeregből a mahagónit. S ilyenek százával vannak a mi szigetünkön.

- Az én diófáim?

- A cascarillánál sokkal jobb az almafa.

- Hát az almafákról is gondoskodtál?

- A szilvafák pedig a legjobb teákfával vetekednek.

- S te ezeket mind kivágatod, és eladod Scaramelli úrnak? - szólt nyugodt hangon Teréza asszony.

- Rengeteg pénzt fogunk érte kapni. Legalább tíz forintot minden fáért. Signore Scaramelli carte blanche-t adott nekem. Szabadon köthetem meg veled a szerződést; itt van a zsebemben készen, csak alá kell írnod, s gazdaggá vagyunk téve. S ha egyszer az a sok haszontalan fa ki lesz innen pusztítva, akkor magunk úgysem maradunk itten, elmegyünk Triesztbe lakni; ezt a szigetet pedig beültetjük mind prunus mahalebbel; tudod, abból készülnek azok a híres jó szagú török meggyfa pipaszárak. Annak mívelés sem kell, csak egy számtartót kell itten tartanunk, aki a várnai kereskedőknek eladja az évenkint levágott meggyfa pipaszárakat; és mi holdankint ötszáz aranyat fogunk bevenni meggyfa pipaszárból: tíz holdtól ötezer aranyat.

Timár nem állhatta meg, hogy ne mosolyogjon. Ilyen merész spekulációknak még ő sem hallotta hírét.

- No hát mit mosolyog az úr? - förmedt rá Tódor. - Én értem a dolgot.

Teréza felelt neki.

- Én is értem. Valahányszor téged idehoz a balsors, olyan vagy nekem, mint a halálmadár: tudom, hogy valami kétségbeejtő terved van ellenem. Azt te tudod, hogy nekem pénzem nincs, nem is lesz soha. Jól van. Eddig azt tetted, hogy dereglyével jöttél, s amit kettőnk számára megtakarítottam, azt elcipelted, eladtad. Odaadtam, az Isten áldjon meg érte. Most már nem éred be a gyümölccsel, amiből gonoszabb dézsmát szedesz tőlem, mintha török basa sarcolna meg; hanem magukat a fákat akarod a fejem fölül eladni. Az én kedves, egyedüli jó barátaimat, amiket magam ültettem, magam ápoltam, amikből élek, amik alatt nyugszom. Eredj, szégyelld magadat. Ilyen meséket mondani énnekem! Hogy te kincseket kapnál a fákért, amikből valaki tengeri hajókat építtetne. Igen bizony, kivágatnád őket, hogy elprédáld potom árért, a legközelebbi mészégetőnek, ez a te furfangos terved. Kit akarsz vele bolonddá tenni? Engem, te? Elmenj az ilyen ostoba tréfákkal, mert majd én is megtanítom neked, hogy mire jó még a török meggyfának a szára!

- No, no, Teréza mama, én nem tréfálok. Ok nélkül nem jöttem ide, azt gondolhatod. Gondold meg, hogy micsoda ünnepélyes nap van ma. Ma van az én nevem napja. Ezen a napon született az én kedves kis Noémim. Tudod, hogy szegény megboldogult szülőink bennünket még hajdan eljegyeztek, s azt hagyták meg, hogy mikor Noémi tizenhat esztendős lesz, akkor belőlünk egy pár legyen. Én eljöttem volna a világ végéről is e napra tihozzátok. Itt vagyok, szívem egész forró hevével. Hanem a szerelmen kívül egyéb is kell az embernek. Nagy fizetésem van, az igaz, signore Scaramellinél; de azt kiadtam pompás bútorzatra. Hát csak neked is kell valamit adnod Noémivel, hogy rangjához illően léphessen a világba. Csak kell menyasszonyi készlet neki is. Ezt joga van tőled követelni. Ő a te egyetlen leányod. Követelheti tőled, hogy őt kiházasítsd.

Noémi haragosan ült le a szögletbe; s hátat fordított az egész társaságnak, homlokát a falnak támasztva.

- Igen! Teneked kell valamit adnod a Noémi számára. Ne légy oly önző. Nem bánom hát, tartsd meg fáid felét, de a másik felét add át nekem, majd azután az én gondom lesz, hogy kinek és hogyan tudom eladni. Add ide Noémi hozományául a diófákat, azoknak komolyan mondom, hogy van szilárd vevőjük.

Teréza türelmének fogytára jutott.

- Hallod-e Tódor; én nem tudom, hogy van-e neked neved napja ma, vagy nincs; hanem hogy Noémi nem ezen a napon született, azt tudom... De még jobban tudom azt, hogy Noémi téged, ha egyedül volnál férfi a világon, még akkor sem választana férjeül.

- Hahaha! Azt már csak bízzad te rám. Az már az én gondom.

- Hát legyen a te gondod. - Hanem mármost igen röviden végzek veled. Én az én kedves gyönyörű diófáimat neked nem adom, ha mindjárt a Noé bárkáját kellene is azokból építeni. Egyetlenegy fát adhatok neked, s azt használhatod arra a célra, amit elébb-utóbb el fogsz érni; ma éppen neved napja van, ez jó nap hozzá.

Erre a szóra Krisztyán Tódor felállt a székről, de nem azért, hogy elmenjen, hanem azért, hogy a széket keresztbe fordítsa, s aztán úgy üljön rá, mint a lóra, két könyökét a szék támlájára téve s kötekedő hetykeséggel nézve Teréza szemébe.

- Nagyon kedves vagy hozzám, Teréza mama. Hanem jut-e eszedbe, hogy ha csak egy szót szólok...

- Hát szólj. Ez előtt az úr előtt szólhatsz, ő már mindent tud.

- Hogy ez a sziget nem a tied.

- Igaz.

- S nekem csak egy följelentésbe kerül akár Bécsben, akár Sztambulban.

- Hogy minket koldusokká és földönfutókká tégy.

- Igenis, azt tehetem! - szólt most, igazi arcát megmutatva, Krisztyán Tódor; és kapzsi, villogó szemeivel Teréza arcába nézve, elővonta zsebéből a papírt, aminek túlfelére egy szerződés kezdete volt írva, s odamutatott a másik oldalon levő keletre. - És azt meg is fogom tenni, ha a neved ide nem írod rögtön. Én azt tehetem, és meg is fogom tenni!

Teréza reszketett.

Ekkor Timár Mihály a kezével csöndesen megnyomta Tódor vállát.

- Ön azt nem teheti, uram.

- Mit? - kérdezé az, vadul hátravetve fejét.

- Azt, hogy följelentse valahol e sziget létezését és azt, hogy azt önkényt elfoglalta valaki.

- Miért ne tehetném?

- Mert már följelentette valaki más.

- Kicsoda?

- Én jelentettem fel.

- Ön? - kiálta fel Tódor, öklét Mihályra emelve.

- Ön! - sikolta fel Teréza, két összekulcsolt kezét fájdalmasan feszítve feje fölé.

- Igenis, én följelentém mind Bécsben, mind Sztambulban, hogy itt egy névtelen puszta sziget van az Osztrova-sziget mellett, mely ötven év óta alakult! - szólt Timár csendesen, szilárdan. - És egyúttal fölkértem mind a bécsi, mind a sztambuli kormányt, hogy e szigetet nekem kilencven évre használatul engedjék által; a hűbériség elismeréseül a magyar kormánynak évenként egy zsák dió, a sztambuli kormánynak egy doboz aszalt gyümölcs fizettetik. Most kaptam meg a pátenst és a fermánt mind a két helyről.

Timár elővonta zsebéből azt a két levelet, amiket bajai telepén kapott, s amiknek úgy megörült. Mikor nagy úrrá lett, gondja volt rá e szegény sors üldözte családnak megszerezni a nyugalmat. Sok pénzébe került neki az a zsák diós és aszalt gyümölcsös bérlet.

- Én pedig rögtön átírattam a legmagasabb engedélyek által nekem adott jogot e sziget mostani lakóira és telepítőire. Íme, itt a hivatalos átengedési okmány.

Teréza csak úgy odaesett Mihály lábaihoz szótlanul. Csak zokogni tudott és kezeit csókolni a férfinak, ki az élő kárhozatból őt kiszabadítá, ki éjjeli, nappali kísértetét örökre elenyészteté.

Noémi két kezét szívére szorítva tartá, mintha attól félne, hogy ha szája hallgat, a szíve fog megszólalni.

- Mármost uram, Krisztyán Tódor úr - szólt Mihály -, láthatja ön, hogy kilencven esztendeig önnek ezen a szigeten semmi keresnivalója nincsen.

Krisztyán Tódor a dühtől elsápadtan, tajtékzó ajakkal rikácsolt fel:

- De hát kicsoda ön? Mi joga van önnek magát ezen háznép ügyeibe beleártani?

- ''Az'', ''hogy én őt szeretem! - ''kiálta föl Noémi egész kitörő szenvedéllyel, s odaveté magát Mihály keblére, és átfonta nyakát karjaival.

Tódor nem szólt többet. Néma dühében megfenyegeté Timárt öklével, s ezzel kirohant a szobából. De néma tekintetében minden fenyegetés benne volt, ami fegyver után nyúl, és mérget kever.

A leány pedig még azután is ott maradt Mihály kebléhez tapadva.


==A VILÁGON KÍVÜL==

A leány még azután is ott maradt a férfi kebléhez tapadva, mikor már az eltávozott, akitől őt öntestével védnie kellett.

Miért tette azt, hogy keblére vesse magát, hogy azt mondja: „én szeretem őt”?

El akarta ezzel űzni végképpen azt az embert, kinek jelenlététől iszonyodott? Lehetetlenné akarta tenni, hogy az őt még nejének óhajtsa?

Nem voltak-e a vadonban nevelt gyermeknek fogalmai arról, hogy mi a világi illem, mi a jó erkölcs, s titoktartó szemérem? mik a társadalmi szabályok? a nő és férfi viszonya egymáshoz, miket állam és egyház erős törvényekkel rendeztek?

Összetévesztette-e a szerelmet a hálaérzettel szívében azon ember iránt, ki őt és anyját örök aggodalmaiktól megszabadítá; ki ezt a kis paradicsomot holtig tartó lakhelyül megszerezte, ki evégett bizonyosan sokat fáradt értük, s aközben sokat gondolkozott róluk?

Megrémült-e, mikor üldözőjüket fegyvere után keblébe nyúlni látta, s ösztönszerű volt nála a védett jóltevő keblére rohanni, s azt a megtámadás ellen megvédeni?

Azt gondolta-e: hisz e szegény hajóbiztos, akinek az anyja éppen olyan szegény asszony volt, mint az én anyám, maga mondta azt, hogy neki nincs senkije, miért ne lehetnék én rá nézve „valaki”? Miért jött volna vissza ide erre a puszta szigetre, ha nem vonzotta volna őt ide valami? S ha ő szeret engem, miért ne szerethetném én őtet?

Nem, nem, nincs itt semmi magyarázat, semmi okoskodás, semmi mentség. Nincs itt semmi, csak puszta merő szeretet.

Nem tudta ő, miért, mi oka van rá? csak szeretett.

Nem tudta, szabad-e? istenek, emberek engedik-e? öröm vagy bánat lesz-e belőle? csak szeretett.

Nem kívánt boldog lenni, büszke lenni, az ő urának úrnője lenni, ezüstkoronával megkoronáztatni, megáldatni mind a három isten nevében, csak szeretett.

Nem készült magát védeni világ és ítélőbírák előtt; nem gondolt mentségére alázattal meghajtott fejének; nem kérte a férfi védelmét, az emberek kegyelmét, az Isten irgalmazását, csak szeretett.

Ez volt Noémi.

Szegény Noémi! Mennyit kell majd ezért szenvednie!

...Mihály először hallotta életében azt a szót, hogy őt szereti valaki.

Szereti szerelemből; szereti mint szegény, másnak szolgáló hajóbiztost, érdektelenül, megérdemeletlenül: szereti önmagáért!

Valami csodatevő melegség járta át idegeit.

Az a melegség, ami a halottat fölkelti örök álmából, s feltámadásra bírja.

Félve, tétovázva emelte kezét a leány vállaihoz, hogy magához szorítsa őt, és halk, suttogó szóval kérdezé tőle:

- De hát igaz-e ez?

A leány keblére nyugtatott fejét ingatva, inte, hogy való az.

Mihály Terézára tekintett.

Teréza odalépett hozzájuk, s kezét Noémi fejére tette, mintha mondaná: „hát szeresd”.

Egy hosszú, néma, hallgató jelenet volt az, melyben mindenki egymás szívdobbanásainak beszédét hallhatá.

Teréza törte meg a hallgatást. Leánya helyett beszélt.

- Óh! Ha tudná ön, mennyi könnye hullott e leánynak ön miatt! Ha látta volna őt esténkint a sziklára fölmenni s órákig elnézni a csendes tájat, mely önt szemei elől eltakarta! Ha hallotta volna álmában nevének suttogva kiejtését!

Noémi tiltó mozdulattal nyújtá kezét anyja felé, mintha kérné, hogy ne árulja el jobban.

Mihály pedig azon vette észre magát, hogy egyre erősebben szorítja őt magához.

Íme egy lény valahára a széles világon, aki őt szeretni tudja.

Akinek az „arany ember”-ből nem kell az arany, csak az ember!

Ő is úgy érezte magát, mint aki addig bujdosott, amíg kívül ment a világ határán, s most egy új földet, új eget lát maga előtt, s abban új életet.

Lehajolt a leány homlokához, hogy azt megcsókolja. És érzé annak szívét dobogni keblén.

És körös-körül az egész világon nem volt más körülöttük, mint nyíló virágok, illatlehelő bokrok, döngő méhek, zengő madarak, amik mind azt taníták: „Szeretni kell!”

A szótlan, ámuló gyönyör kivitte őket a szabadba: oda is egymást átölelve mentek, s ha egymás szemébe néztek hosszasan, mindkettő arra gondolt: „neked is olyan színű szemed van éppen, mint nekem!”.

S ha a ragyogó ég, az illatozó föld összeesküdött, hogy őket elbűvölje, a kelő érzelem kiegészíté a varázst: egy gyermek, ki soha nem szeretett senkit, s egy férfi, kit soha nem szeretett senki, mi lesz azokból, ha egymást föltalálják?

A nap letelt, és ők még egymás örömével nem tudtak betelni.

Az est leszállt, a hold feljött; Noémi fölvezette magával Mihályt a téveteg szikla ormára, ahonnan könnyes szemekkel nézett egykor az eltávozó után.

Timár leült a gyopárfödte sziklára, az illatos levendulabokrok közé; Noémi odaült melléje, s dús aranyfürtű fejét odanyugtatá a férfi karjára, átszellemült arcát az ég felé emelve.

Teréza ott állt fölöttük, és mosolyogva tekinte le rájuk.

Az ezüst hold ragyogva világolt alá az aranyhomályú égről.

S a csába égi kísértet így beszélt:

Nézd: ez a kincs mind a tied. Találtad; önkényt adta magát neked: tiéd lett. Mindent megnyertél már: csak a szerelem nem volt még számodra sehol; most azt is megtaláltad. - Vedd el. - Élvezd. - Ürítsd fenékig. - Neked termett az. - Új ember léssz! - Félisten az, akit a nő szeret! - Boldog vagy. - Szeretve vagy.

...Csak egy hang suttogta ott belül: „Tolvaj vagy!”

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Az első csók egy új világot teremtett Mihály előtt.

Fölébreszté szívében mindazt az ifjúkori ábrándot, azt a hajlamot a regényesség után, amit hosszas, magános üzleti utazásaiban mindenütt magával hordott, s amiket később a pénzszerző pálya rideg üzelmei száraz számítások, mindennapi gondok alá eltakartak; amik vágyait egy óhajtott boldogság paradicsoma felé vezették; amelybe midőn eljutott, akkor látta, hogy e paradicsom fáin számára csak zúzmaráz van virág helyett. Megfagyasztva, elfásulva, meg nem értve, az élet minden célját elvesztve maga felől, a véletlen egy oázt hoz eléje a pusztában. Az oázon megtalálja azt, amit hasztalan keresett az egész világban: egy szívet, mely őt szereti!

Csodálatos átalakulás történt lelkében.

Legelső érzése, ami idegein úrrá lett, valami titokszerű borzalom volt: félelem a boldogságtól. Elfogadja-e azt, vagy fusson előle? Jó-e az, vagy rossz? Élet-e az, vagy halál? Mi jő mögötte? Mi lesz utána? Hol az Isten, aki e kérdésre felel? Felel ő a virágnak, mely kelyhét kitárja; felel a rovarnak, mely szárnyaival zönög; felel a madárnak, mely fészkét rakja; csak az embernek nem, mikor azt kérdezi: hát én üdvömet találom-e vagy kárhozatomat, ha szívem dobogására hallgatok?

Aztán hallgatott szíve dobogására.

Az a szívdobogás pedig azt mondta neki: nézz a szemébe! Hiszen abban semmi vétek nincsen: egy szem sugarától megittasodni.

Csakhogy ez ittasság mámora hosszan tartó. Akik úgy egymás szemeibe néznek, ott marad a lelkük fogva, ott marad kicserélve egymás szemeiben.

Mihály elfeledte az egész világot, mikor e szemekbe nézett, s egy másik világot látott megteremtve azokban, tele gyönyörrel, kéjjel, földi üdvösséggel.

Elkábítá ez a mámorító előérzet.

Ifjúkora óta nem szerette senki. Egyszer mert boldogságot remélni, azért sokat fáradt, küzdött, s mikor eljutott hozzá, egy semmivé zúzó csalódás hamuvá tette várt életüdvét.

S most itt szemébe mondják, hogy szeretve van. Mindenki mondja, a fák virága, mely fejére hull, az állatok, mik kezét nyalják, az ajk, mely a szív titkát elárulja, s a pirulás s a szemsugár, mely többet árul el, mint az ajk.

Még az is, akinek félteni, rejteni kellene e titkot, a szerető leány anyja, még az is elárulja őt: „nagyon szeret, úgy szeret, hogy meg fog halni bele”.

...Ne haljon meg...

Timár egy olyan napot töltött a szigeten, mely felért egy örökkévalósággal. Tele volt az érzelmekkel, amiknek nincsen vége.

Az önfeledés, az ébren álmodás napja volt az. Olyan álom, melyben amit megkíván az álmodó, már előtte áll.

Hanem aztán mikor a harmadik éjt tölté e szigeten, s egy gyönyörteljes, ábrándos együttlét után a csábító holdvilágról sötét fekhelyére tért, akkor elővette az, aki nem alszik soha, egy hang odabenn, egy el nem hallgató vád.

„Mit teszesz te most itt? Tudod-e, hogy mit csinálsz te most? Lopsz, gyújtogatsz, gyilkolsz. Egy szegény asszonyt kiüldöztek a világból; mindenét elvették, száműzték egy puszta szigetre kicsi gyermekével, ifjú férjét eltemették az öngyilkosok gödrébe, embergyűlölővé, istentagadóvá tették. S te most ide lopod magadat, elrablod tőle utolsó, egyetlen, legdrágább kincsét; halált, gyászt, kárhozatot hozasz a nyomorultaknak utolsó menhelyére. Rosszabb vagy mindazoknál, akik a megtiport féreg átkával szétfutottak a világba, s akiket egytől egyig utolért az átok. Te a lélek nyugalmát gyilkolod meg itten. Te ellopod az ártatlan szívet, s cserében nem hagyod érte a magadét. Te őrült vagy, vagy őrültté fogsz lenni! Menekülj innen!”

Az üldöző szó nem hagyta magát elaltatni. Egész éje nyugtalan volt. A hajnal már ott találta őt a fák alatt.

El volt határozva. El fog innen távozni, és aztán - sokáig nem fog visszatérni ide. Amíg majd elfelejtik. Amíg majd ő is elfelejté, hogy három napig azt hitte, hogy neki is szabad boldognak lenni a világon.

Ő már körül is járta a szigetet, mire a nap fölkelt, s visszatérve bolyongásaiból, a kis lak előtt ott találta Teréza asszonyt és leányát, kik a reggelihez készíték az asztalt.

- Nekem el kell ma innen mennem! - monda Mihály Terézának.

- Ilyen hamar! - súgá Noémi.

- Neki sok dolga van! - szólt Teréza asszony leányához.

- Vissza kell mennem a hajókhoz! - monda Mihály.

Hisz az olyan természetes volt. A hajóbiztos csak egy cseléd. Akinek olyan szorgos dolga van, nem lophatja az időt, melyet gazdája bérbe vett tőle.

Nem is unszolták, hogy maradjon; egészen rendén volt, hogy búcsút vegyen már; hiszen majd visszajön ismét; ráérnek rá várni egy évig, két évig - halál órájáig - örökké...

De Noémi nem tudta megízlelni a csészét a friss tejjel, amióta azt meghallá.

Nem volt szabad Mihályt marasztani. Ha dolga van, hadd menjen utána.

Teréza maga előhozta neki fegyverét, táskáját, amit eltett idejövetelekor.

- Meg van-e a puska töltve? - kérdezé a gondos anya.

- Nincs biz az! - monda Mihály.

- Jó lesz, ha megtölti ön - unszolá Teréza -, mégpedig öreg göbecsre, a berek túlsó parton nem biztos, ott farkasok járnak, és talán még rosszabb állatok is.

És addig nem hagyott Mihálynak békét, míg fegyverét meg nem töltötte szatymára; ő maga porozta fel a serpenyőket; még akkor a gyutacsot nem ismerték.

S azután azt mondta Teréza Noéminek:

- Vidd magaddal a fegyverét, hogy Almira meg ne támadja érte. Eredj, kísérd el a csónakáig.

Ő biztatta még, hogy kísérje el Mihályt a csónakáig.

Nem ment velük, hagyta őket egyedül menni a rózsák útján.

Timár szótlanul ment Noémi mellett; a leány keze ott nyugodott kezében.

Egyszer csak megállt a leány menés közben. Mihály is megállt vele, és szemébe nézett.

- Akarsz nekem valamit mondani? - kérdé tőle.

A leány hosszan elgondolkozott, s ezután azt mondá:

- Nem, semmit.

És Timár tudott már a leány szemeiből olvasni. Kitalálta gondolatját is. Noémi azt akarta tőle kérdezni:

„Ugyan mondd meg nekem én kedvesem, szerelmem, üdvöm, boldogságom, mi lett abból a fehér arcú leányból, aki egyszer itt járt veled, akinek neve Timéa?”

Csak nem szólt semmit, csak ment hallgatva, és Mihály kezét kezében tartá.

Mikor el kellett tőle válni, olyan nehéz volt Mihálynak a szíve!

Mikor átadta neki a leány a fegyvert, azt súgá:

- Vigyázzon magára, valami baj ne érje.

És mikor megszorította kezét, még egyszer szemébe nézett azokkal a lelket kicserélő égvilágú szemeivel, s azt mondá neki édesen könyörgő hangon:

- Vissza fog ön térni ismét?

Mihály meg volt bűvölve ez esdő hang által.

Még egyszer keblére szorítá a gyermeket, s azt súgá neki:

- Mért nem mondod: „vissza fogsz-e térni?”, mért nem mondod nekem, hogy „te”?

A leány lesüté szempilláit, és fejét szelíden tagadólag ingatta.

- Mondd nekem, hogy „te!” - súgá Mihály.

A leány elrejté arcát Mihály keblére, és nem mondta azt.

- Hát nem tudod, nem akarod nekem azt mondani, hogy „te”? Egyetlen szótag az. Nem tudod kimondani? Félsz azt mondani?

A leány eltakarta kezével arcát, és nem mondta azt.

- Noémi, kérlek, mondd nekem e kis szót, s én boldog leszek tőle. Ne félj nekem azt mondani. Mondd suttogva, titokban. Ne bocsáss el anélkül.

A leány némán ingatta fejét, és nem tudta neki azt mondani, hogy „te”.

- No hát Isten ''önnel, ''kedves Noémi! - rebegé Mihály, s csónakába ugrott. A mocsár nádasa nemsokára eltakarta előle a kis szigetet. De amíg annak bokrait látta, ott látta egy ákácfához támaszkodni a gyermeket, ki tenyerébe hajtott fejjel nézett utána bánatosan, de mégsem kiáltotta utána ezt a szót: „te!”


==TROPICUS CAPRICORNI==

A túlpartra átevezve, egy halásznak átadta csónakját Mihály, hogy viselje gondját addig, amíg ő visszatér.

De fog-e még egyszer visszatérni?

Gyalog szándékozott a révtanyáig eljutni, hol Fabula uram fáradozik hajói teherrakodásával. Víz ellenében csónakázni fáradságos mulatság, s neki most nem az a kedélyállapota volt, hogy a tornázást óhajtsa.

Erősebb hullámáradat volt az, ami ellen most egész erejével küzdenie kellett.

A vidék, melyen át kellett haladni, nagy messzeségben egyike a legújabb Duna-áradás alkotásainak, minők az Al-Duna vidékén láthatók. A szeszélyes folyam valahol egy gátat elszakít, s akkor meg-megváltoztatja kanyarulását, egyik partját évről évre odább tépi, a másik parton megint évről évre új területet rak le, amikben a vele hordott jegenyékből új csalit nő. Minden újabb év alkotását meg lehet ismerni a jegenyékről, amik lépcsőzetesen következnek egymás után.

Ez irtatlan, gazdátlan bozóton keresztül téveteg gyalogösvények bujdosnak át, rőzsét vágó szegény emberek, halászok útjai. Néhol egy-egy elhagyott kunyhó is terpeszkedik a bozótban, aminek kontyát félrecsapta a zivatar, oldalai befutva szederindával és földi tökkel. Lehet az ilyen kunyhó szalonkaleső vadász, bujdosó zsivány vagy fiadzó farkas tanyája.

Timár gondolataiban elmélyedve ballagott végig e hosszú bozóton, fegyverét szíjánál fogva vállára akasztva.

...Nem szabad, nem lehet teneked ide többé visszajönnöd. „Egy” hazugságot is nehéz következetesen keresztülvinni az életen, hát még kettőt. Két egymásnak ellenmondó hazugságot. Térj eszedre! Nem vagy már gyermek, hogy szenvedélyeid játsszanak veled. S talán nem is szenvedély az, amit érzesz? Múló vágy, vagy ami még annál is rosszabb: hiúság. Hízeleg férfiúi hiúságodnak az, hogy van egy ifjú leány, kit amidőn egy fiatal szép, deli férfi nőül kér, az ezt eltaszítja magától, s kebledre veti magát, és azt mondja: én ezt szeretem! Csillapítsd hiúságodat: a leány nem szereti azt a szép ifjút, mert az egy silány ember; téged imád, mert félistennek képzel. De hát ha tudná, amit te magad tudsz, hogy te is csak egy csaló vagy. Csakhogy szerencsésebb csaló, mint a másik. Vajon szeretne-e akkor?

...És hátha csakugyan halálosan szeretne? Mi lesz a te életed, s mi lesz az ő élete, ha te e szerelmet elfogadod? Nem válhatsz meg tőle soha többé. Kétfelé kell osztanod életedet. Hazugsággal töltened meg mind a kettőt. Két helyre akarod-e lekötni a sorsodat? Akárhonnan eltávozol, a féltékenységet hordani magaddal? Egyik helyen félteni a szerelmedet, másik helyen félteni a becsületedet.

...Nőd nem szeret, de hű hozzád, mint egy angyal; s ha szenvedsz te, szenved ő is; ha egymás miatt szenvedtek mindketten, nem az ő hibája, egyedül a tied. Elloptad tőle a kincseit, elloptad tőle a szabadságát, most el akarod tőle lopni zálogba tett hűségedet?

...Ő nem tudja meg azt soha, neki nem fog az fájni. Hiszen az év felét házadtól távol töltötted eddig is; kereskedő sorsa: üzlete érdekében más országrész, más világrész tájain bujdokolni. Tavasztól őszig itt lehetsz, senkinek sem tűnik az fel. Hol jártál? Kereskedni voltál?... De mi lesz ezzel a leánnyal?

...Ez nem az a könnyelmű teremtés, akit ma vágyaidnak feláldozol, s ha holnapután meguntad, nagylelkűen megjutalmazod, s ő keres magának másutt vigasztalást. Ennek az apja már mint öngyilkos halt meg. Ennek a szívével nem jó játszani.

...És hátha az az áldás, amit a szerető párok várnak az égtől, rád nézve ott száll le, ahova nem hívtad! Mi lesz a nőből, mi lesz a'' családból, ''melyhez nincsen jogod, melynek nincsen joga tehozzád - emberi törvények szerint?

...Ez a leány nem közönséges lélek; nem játszhatol vele kényed szerint. Ez magának foglalja a lelkedet, s neked adja az egész lelkét; hogy felelsz meg róla? - Hogy hozod ki őt azon balsorsból, melybe beleviszed?

...Egy ''gyermekgyilkosnak ''vagy egy öngyilkosnak kísértő rémét akarod-e megszerezni álmaid számára?

...És még egy akadályt hogy fogsz elhárítani az utadból: a megvetett vőlegényt? Az egy agyafúrt kalandor, akinél egy bajjal több vagy kevesebb nem jön számba. Az téged képes lesz a világ végére is elüldözni. Az utadba fog állni, mikor életpályádon fölfelé törekszel. Az titkaidnak utána fog járni; az üldözni, az gyötörni, az fenyegetni fog egész életeden keresztül. Attól meg nem szabadulsz semmi áron, semmi áldozattal. Az hűségesebb lesz hozzád az üldözésben, mint akit a templomban megeskettek veled, a szeretetben. Hogy menekülsz meg tőle? Vagy te ölöd meg, vagy ő öl meg téged. Szép atyafiság, ami a vesztőhelynél végződik! És te, az arany ember, akit mindenki tisztel, kitüntet, az erény és jótékonyság apostolának nevez, szerzesz magadnak egy olyan helyzetet, melyben a törvényszék előtt mint egy bűnvádi per részesének kell majd helyet foglalnod.

Timár izzadt homlokát törülgeté. A kalap lekívánkozott fejéről; jobban esett halántékainak, ha a tavaszi langy szellő lehízelegheté róluk a kínos verítéket.

Menteni próbálta magát a súlyos vádszózat alul.

...Hát nekem nem szabad az életnek örülnöm soha? Közel negyven éve, hogy egyebet nem teszek, mint korán kelek, későn fekszem, egész nap fáradok... miért? Hogy másoknak nyugalmuk legyen, mikor lefekszenek, egyedül nekem ne legyen?

...Miért vagyok én saját házamban boldogtalan?

...Érdemetlen vagyok-e arra, hogy egy nő szeretni tudjon? Nem forró szerelmet hoztam-e én az elé, kit nőül vettem? Nem imádtam-e nőmet? Nem lettem-e kétségbeejtve hidegsége által? Nem szeret!

...Vagyonát vettem el? Nem igaz. Megmentettem azt számára. Ha gyámjának átadom akkor, midőn megtaláltam, most az is mind veszve van, s ő mehet koldulni. Most pedig minden az övé, ami az övé volt. Hisz magamnak nem tartottam meg egyebet, mint a ruhát, mely testemet fedi. Hát mért volnék én tolvaj?!

...Noémi szeret engem. Ezt már megváltoztatni nem lehet. Szeret azóta, hogy legelőször meglátott.

...Boldog lesz-e, ha többé nem jövök el hozzá?

...Nem akkor ölöm-e meg, ha tőle örökre eltávozom? Nem azzal teszem-e őt öngyilkossá, ha soha nem jövök hozzá többet?

...Itt, e világtól különvált szigeten, ahol nem uralkodnak a társadalmi törvények, a vallásos fogalmak, egyedül a természet igaz, meleg érzelmei, nem lakik-e az igaz boldogság, melyet a balga világ száműzött?

...És ez az ostoba fickó, aki közöttünk áll, mit háborít ez engem? Nem kell ennek egyéb, csak pénz; - az pedig nekem van. Megfizetem, és eltűnik előlem. Mit félek én ettől?

A tavaszi szellő végigsuhogott az ifjú jegenyefák sudarai között.

A kanyargó ösvény mellett egy rőzsekötegekből összeállított kunyhó állt, melynek nyílását a keresztülomló szederindák takarták.

Timár megtörülte homlokát, s föltette fejére a kalapját.

Békítő nemtője megszólalt újra:

...Igaz, hogy most semmi örömed nincsen a földön. Rideg, sivár az életed. Hanem nyugodt. Mikor estenkint lehajtod a fejedet fekhelyedre, azt gondolod: „íme, egy örömtelen nap múlt”, de utána gondolod: „csendes nap volt.” „Nem vétettem senkinek”. Odaadod-e e nyugalmat cserébe álmatlan örömekért?

Az ellenmondás nemtője visszafelelt:

...De hát ki mondja azt, hogy szeretni vétek, s hogy szenvedni erény? Ki látta azt a két angyalt, akiknek egyike az Isten jobbján ül, s jegyzi azoknak a neveit, akik szenvedtek és elhervadtak, a másik pedig bal felől írja a fekete könyvbe azokat, kik szerettek, és el merték fogadni a boldogságot?

Két lövés dördült el a közelből, s két golyó süvöltött el Mihály feje fölött, azzal a balhangzatú döngéssel, mely olyan, mint a közeledő darázs zöngése, mint a halálhárfa hangja, s Mihály fejéről a kalap, két golyótul átfúrva, repült le a bokrok közé.

Mind a két lövés a rozzant kunyhóból jött.

Az első pillanatban az ijedség zsibbasztá meg Mihály tagjait; úgy jött rá ez a két lövés, mint két felelet titkos gondolataira. Egész teste végigborzadt; hanem a következő percben felváltotta a rémületet a kitörő düh: lekapta fegyverét válláról, felrántotta sárkányait, s bőszülten rohant a kunyhónak, melyből még szűrődött ki a lövés füstje.

Egy reszkető ember állt fegyverének csöve előtt: Krisztyán Tódor. A kilőtt dupla pisztoly még kezében volt, azt most védelmül tartá, feje elé, s úgy remegett, hogy minden tagja rázkódott bele.

- Te vagy az? - rivallt rá Mihály - Te!

- Kegyelem! - rebegé az ember, elejtve kezéből a fegyvert s mind a két kezét könyörgésre kulcsolva tartá Mihály felé; térdei összeverődtek, lábai alig akarták tartani, arca halálsápadt volt, és szemeinek nem volt már fénye; félholt volt.

Timár magához tért. Elmúlt idegeiről a rémület is, a düh is. Leereszté fegyverét.

- Jöjj közelebb! - monda nyugodtan az orgyilkosnak.

- Nem merek - rebegé az, a kunyhó rőzsekötegeihez lapulva. - Ön megöl engem.

- Ne félj, nem öllek meg! - Azzal kilőtte fegyverét a levegőbe. - Most már én is fegyvertelen vagyok. Nem félhetsz.

Tódor elővánszorgott a kunyhóból.

- Te engem meg akartál ölni! - monda neki Mihály. - Szerencsétlen ember! Én szánlak.

A fiatal gonosztevő nem mert rá fölnézni.

- Krisztyán Tódor! Te még fiatal vagy, s már gyilkos akartál lenni. Nem sikerült. Fordulj vissza. Te nem születtél rossz embernek: azzá mérgesítettek el. Én ismerem életed történetét, én mentelek. Neked szép tehetségeid vannak, amiket rosszul használsz. Csavargó, országcsaló vagy. Tetszik neked ez az élet? Az lehetetlen! Kezdj másikat. Akarod-e, hogy én számodra szerezzek valami olyan állomást, ahol tehetségeid által becsületesen megélhess? Nekem sok összeköttetésem van, tehetem azt. Kezet reá!

A gyilkos térdre esett az előtt, kit meg akart gyilkolni, s a felé nyújtott kezet két kézzel ragadá meg, és csókjaival halmozá el, hevesen zokogva.

- Óh! uram, ön az első ember, ki hozzám így beszél. Engedje, hadd térdeljek itten. Engem gyermekkoromtól fogva, mint gazdátlan kutyát, kergetnek egyik ajtótól a másikhoz; minden falatomat csalva, lopva, hízelkedve kellett megszereznem; nem adta kezét nekem soha senki más, csak aki nálamnál is rosszabb volt, s rossz útra vezetett. Gyalázatos, undok életmódot folytattam; tele csalással, árulással, s rettegnem kell minden ismerős arctól. És ön kezét nyújtja nekem; ön, akire napok óta leskelődöm, mint orgyilkos! Ön meg akar engem szabadítani önmagamtól. Engedjen lábainál térdelnem, és úgy hallgatnom parancsait.

- Álljon ön fel! Nem szeretek semmi érzelgést. A férfikönny gyanús előttem.

- Igaza van! - szólt Krisztyán Tódor. - Különösen az én könnyem. Hisz én híres komédiás vagyok, akinek ha azt mondták, nesze egy garas, sírj érte egyet: megtettem. Nem hiszik már, ha igazán teszem is. El fogom fojtani.

- Annyival inkább, mert én sem szándékozom önnek semmiféle erkölcsi prédikációt tartani itten, hanem egy igen száraz üzleti ügyről fogok beszélni. Ön Scaramelli bankárházzal való összeköttetéseiről s brazíliai útról beszélt.

- Uram, abból egy szó sem igaz.

- Tudom. Önnek nincsenek azzal összeköttetései.

- Voltak, de, megszakadtak.

- Elszökött ön, vagy elkergették?

- Az előbbi.

- Rábízott pénzzel?

- Három-négyszáz forinttal.

- Mondjuk, hogy ötszáz forint volt. Volna önnek kedve ezt visszavinni Scaramelliékhez? Nekem igazán vannak velük összeköttetéseim.

- Náluk maradni nem akarok.

- És a brazíliai út?

- Egy szó sem igaz belőle; onnan nem hoznak ide hajóépítéshez fákat.

- Kivált olyanokat, amiket ön előszámlált; azok között orvosi és festőfák is vannak.

Tódor elmosolyodott.

- Igaz. Én csak egy mészégetőnek akartam eladni a senki szigetéről a fákat, hogy pénzt kapjak. Teréza kitalálta a gondolatomat.

- Tehát nem Noémi kedvéért jött ön a szigetre?

- Óh! Hiszen minden országban van már egy feleségem.

- Hm! Én tudok egy igen jó állomást az ön számára Brazíliában. Ügynökség egy keletkező vállalatnál, melyhez szükséges a magyar, német, olasz, angol, francia és spanyol nyelvek ismerete.

- Azokon én mind írok és beszélek.

- Tudom. És görögül és törökül és lengyelül, oroszul. Ön lángeszű ember. Hát én önnek megszerzem azt az állomást, ahol tehetségeit meg fogják jutalmazni. Az ügynökség, melyet önnek említék, jár háromezer dollár rendes fizetéssel és esetleges százalékkal a nyereményből. Öntől függ, hogy az mentül több legyen.

Krisztyán Tódor elámult e szókra. De már annyira hozzá volt szokva a komédiajátszáshoz, hogy mikor igazán meglepte a hálaérzet, azt nem bírta kifejezni; félt, hogy azt is komédiának veszik.

- Uram! Nem tréfa ez, amit ön mond?

- Semmi okom sincs rá, hogy itt és most és önnel tréfáljak. Ön meg akart engem ölni - nekem biztosítanom kell az életemet. Meg nem ölhetem önt, mert azt nem veszi a lelkem magára. Jó embert kell önből csinálnom. Ez az önvédelmem. Ha ön boldog ember lesz, én is nyugodtan járhatok az erdőben. Mármost ért ön engem. Hogy komolyan tettem önnek ez ajánlatot, azt bebizonyítom. Itt a tárcám. Vegye ön el. Benne találja útiköltségét Triesztig és valószínűleg még annyi összeget, amennyivel Scaramellit kárpótolhatja. Mire ön Triesztbe ér, már akkorra ott lesz az én levelem Scaramellinél, s az majd tudatni fogja önnel további teendőit. S mármost egyikünk jobbra, másikunk balra mehet.

Tódor kezében reszketett az átvett pénzes tárca.

Mihály felvette átlőtt kalapját a földről.

- És most vegye ön ezt a két lövést úgy, ahogy önnek tetszik. Ha ezek egy orgyilkos lövései voltak, akkor önnek nagy okai vannak velem nem találkozni többé olyan helyen, ahol törvények uralkodnak; ha pedig egy sértett lovag lövései voltak, akkor tudnia kell önnek, hogy a legelső találkozásnál a lövés sora rajtam van...

Krisztyán Tódor felszakítá mellén ruháit két kezével, s heves kitöréssel kiálta:

- Ide lőjön ön, ha még egyszer szeme elé kerülök önnek! Lőjön agyon, mint egy veszett ebet! - Azzal felkapta kilőtt pisztolyát a földről, s odaerőteté azt Mihály kezébe. - Tulajdon pisztolyommal lőjön főbe, ha még egyszer valahol útjában talál bárhol a világon. Ne is kérdezzen, ne is szóljon semmit, csak lőjön agyon!

És nem hagyott békét addig, míg az el nem fogadta a pisztolyt, s vadásztáskája zsebébe nem tette.

- Isten önnel! - monda neki Timár, s azzal otthagyta őt, és odább ment.

Tódor ott állt egy ideig, és utána nézett; aztán utána szaladt, és megállítá.

- Uram! Még egy szóra. Ön engem új emberré teremtett. Engedje nekem, hogy ha önnek valaha levelet írok, e szóval kezdhessem: „Atyám!” Borzalom és undorodás volt eddig előttem ez a szó; hadd legyen ezután gyönyörűség és bizalom. Atyám! Atyám!

Tódor megcsókolá Mihály kezét hevesen, s azzal elrohant tőle, s a legelső bokornál, mely őt eltakarta előle, hogy nem láthatá többé, leveté magát arccal a fűbe, és sírt. Igazán sírt.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Szegény kis Noémi csak ott állt óra hosszat az akácfa alatt, ahol Mihálytól búcsút vett. Teréza utána ment már, hogy fölkeresse, aztán ő is leült leánya mellé a fűbe, s elővette kötését, hogy dolgozzék valamit.

Egyszer Noémi felriadt.

- Hallottad, anyám?... Két lövés a túlsó parton!

Hallgatóztak. Nagy csend volt a rekkenő melegben.

- Most újra két lövés! Anyám, mi volt ez?

Teréza megnyugtatólag biztatá:

- Vadászok lövöldöznek odaát, gyermekem.

De Noémi sápadt lett, mint az ákácvirágok ott feje fölött, s kezeit nyugtalan szívére szorítva, rebegé:

- Óh nem! Óh nem! Ő nem fog visszatérni soha.

És aztán olyan nagyon fájt a szívének, hogy mért nem mondta neki azt a rövid kis szócskát: „te!”, mikor olyan nagyon kérte?

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

- Fabula uram! - mondá Timár hűséges sáfárjának - az idén nem viszik fel a búzát se Győrbe, se Komáromba.

- Hát mit csinálunk vele?

- Megőröltetjük itt helyben lisztnek. Van két patakmalom az uradalomban; ehhez kibérlünk még harminc dunai malmot, azok meggyőzik a dolgot.

- De iszonyú nagy lisztes bolt kell ahhoz, ahol annyi lisztet eladjunk.

- Az is meglesz. Kis hajókra fogjuk rakni a terhet zsákokban, azokat felvontatjuk Károlyvárig. Ott ökrösszekerekre rakjuk, s elszállítjuk Triesztbe. Triesztben készen áll a hajóm, mely a lisztet tonnákra rakva elviszi Brazíliába.

- Brazíliába? - kiálta felijedten Fabula. - De már oda nem megyek.

- Nem is szándékozom odaküldeni Fabula uramat; oda más ember fog menni. Ön csak azt hajtja végre, ami Triesztig tart; az őrletést és a szállítást. A kasznároknak, molnároknak még ma kiadom a rendeletet, s ön távollétemben úgy fog intézkedni, mintha én magam volnék jelen.

- Köszönöm alássan! - monda Fabula uram, s nagyon lógott a feje, mikor Levetinczy úr irodájából eltávozott.

- Ez most megint valami óriási nagy bolondság lesz! - mondogatá magában, de úgy, hogy más is meghallhatta - Brazíliába lisztet küldeni Magyarországból. Hiszen tudom én, hogy mi az a Brazília! Tiszteletes Ónody uram alatt tanultam én geográfiát. Brazília fővárosa Rio-Janeiro. Onnan hozzák a gyapotot meg a dohányt, a cukrot meg a kávét; ott vannak a leghíresebb gyémántbányák. Lakosai indusok, portugallok, hollandusok, anglusok meg németek. Most tessék ennyi furfangos nép közé még egy magyarnak is elegyedni. És méghozzá lisztet vinni oda! Egy olyan országba, ahol erdőszámra teremnek az olyan fák, amiket csak ki kell vágni, s a belseje tele van kész liszttel meg darával. A másik erdőben meg már a kész kenyerek függnek a fákon, csak le kell szedni az érett cipókat az ágról és megsütni. S ilyen országba lisztet küldeni a tengeren keresztül! Először is: mind megdohosodik, mire odaér. Másodszor: nem veszi azt ott meg senki. Harmadszor: sohase látja az a pénzét, akinek Brazíliából kell azt megkapni! Nem megy oda se fiskális, se vicispán. Egyszóval ez most megint valami hallatlan nagy bolondság Levetinczy uramtól, hanem azért meglássa mindenki, ez is valami csodálatos jóra fog fordulni, mint minden bolondság, amihez Levetinczy uram eddig hozzáfogott, s az a lisztes hajó aranyporral megterhelve fog visszatérni Brazíliából. Hanem azért mégiscsak nagy bolondság biz az!...

Tökéletes igaza volt Fabula uramnak. Timár maga is körülbelül egy véleményen volt vele.

Ő ezzel a szállítmánnyal mintegy százezer forint árú vagyont kockáztat.

Nem új ötlet ez nála. Rég küzdött ő azzal a vággyal, hogy miért ne lehetne egy magyar kereskedőnek valami nagyobb feladatot is választani, mint örökösen hajót vontatni, búzára alkudni, kedvezőbb alkalom esetén a magas minisztériumok megbízásait elnyerni, országos kiadások csatornáját a maga telkére vezetni, potom árért kamarai jószágokat bérelni, s úgy mellékesen, nobel passzióból, megszorult mágnás uraknak ötven percentre pénzt kölcsönözgetni s ilyenformán egyik nyomorult milliócskát a másik után koldusmódra összekapargatni? Hátha egy merészebb, nagyobb, szabadabb pálya is volna egy magyar kereskedőre nézve e kisszerű kalmárkodásnál? Hátha lehetne valami hazai nevezetes árucikknek, amiben iparunk kiállja a versenyt, piacot nyitni a világkereskedelem nagy bazárjában?

Ez a külkereskedés már régi terve volt. Előre tökéletesítteté műmalmait, s építtetett Triesztben egy kereskedelmi hajót. De a gyors elhatározásnak mégiscsak Noémi volt az oka. Arra, hogy rögtön hozzákezdjen a tervéhez, Krisztyán Tódorral találkozása dönté el határozatát.

A lisztkivitel mellékes volt már; fő dolog volt az, hogy Timár az egész földtekét tegye maga és ez ember közé.

Akik látták, hogy heteken át micsoda sietséges munkát végzetett Timár, hogy utazott egyik malomtól a másikig, onnan megint a hajóihoz, hogy sietteté azokat, amint meg voltak terhelve, rögtön a továbbmenetelre, hogy ügyelt fel saját maga minden szállítmányra, azt mondák: ez aztán a mintaképe egy kereskedőnek! Milyen gazdag úr! Vannak igazgatói, ügynökei, biztosai, sáfárjai, felügyelői, ispánjai, és ő mégis mindenütt maga lát a dologhoz, mint a legközönségesebb vállalkozó. Ez érti aztán a kereskedést!

(Tudták volna csak, hogy miben kereskedik!)

Három hét telt bele, hogy az első hajó, tonnára vert magyar liszttel megrakodva, készen állt a trieszti kikötőben, horgonyait felszedni. A hajó neve volt „Pannonia”.

Szép, háromárbocos galliote volt. Még Fabula uram is magasztalta, mert ő ott volt a hajórakodásnál.

De Timár nem látta azt a hajót. Még csak el sem ment Triesztbe, hogy megnézze a hajóját, mikor az útnak indul. E nehány hét alatt folyvást Pancsován vagy Levetincen tartózkodott. Az egész vállalat a Scaramelli-cég neve alatt indult meg. Timárnak oka volt saját nevét nem kötni hozzá.

Csak levélben értekezett a megbízott Scaramelli-céggel.

Egy napon aztán levelet kapott Krisztyán Tódortól, melynek fölbontásakor legelőször is az lepte meg, hogy a levélben pénz van. Egy százas bankjegy. Az írott tartalom pedig ez volt:

''Atyám!''

''Midőn ön e levelemet olvassa, én már a magas tengeren vagyok, a gyönyörű Pannonia födözetén, mint a Scaramelli-ház brazíliai ügynöke. Hálás köszönetemet küldöm önnek szíves ajánlatáért. A bankárház kéthavi fizetésemet előre kiadta. Ebből én száz forintot küldök önnek azon szíves kéréssel: legyen szíves ez összeget a pancsovai vendéglősnek a „Fehér Hajó”-hoz átadni. E szegény becsületes embernek ottjártamban adósa maradtam ezzel, most köszönettel megfizetem. Az ég áldja meg önt, amiért hozzám ilyen jó volt!''

Timár könnyebbülten lélegzett fel. Ez az ember megjavult. Visszaemlékezik régi adósságaira, s azokat megtakarított pénzéből fizeti.

Milyen jó érzés egy elveszett embert megszabadíthatni!

Megmenteni az ellenséget, ki életedre tört. Visszaadni őt az életnek, a világnak, a becsületnek. Egy világcsalóból becsületes embert alakítani át, a sárba esett gyöngyszemet megtisztítani. Az őskeresztyének korszakába illő erény ez. Nemes lélek vagy!

Csak az a vádló szó odabenn mást ne mondana:

„Gyilkos vagy!”

„Nem annak örülsz te most, hogy egy embert megszabadítottál, hanem hogy egy embertől megszabadultál! És ha annak fogod hírét venni, hogy hajódat az óceánon előfogta egy tavaszutói tornádó, és pozdorjává törve lisztestől, emberestől a tenger fenekére süllyesztette, annak fognál még csak szörnyen örülni. Nem gondolsz te most a lisztiparra, nem a nyereségre és veszteségre, hanem arra gondolsz, hogy ott a La Plata és az Amazon folyók mocsáraiból minden nyáron elővánszorog a rettenetes pusztító rém, a sárgaláz, mely mint a tigris leskelődik az újon érkező idegenre; száz közül hatvan áldozatul esik neki. Hátha ez is közöttük lesz?”

„Gyilkos vagy!”

„Vagy még inkább megtörténhetik az vele, hogy a könnyelmű, heves vérű ember, abban az országban, ahol a szenvedélyek oly uralkodók, a játékbarlangoknak s a kreol nők szép szemeinek áldozatául esik, meglopja, elvesztegeti a rábízott sok pénzt, bűnös lesz, szökni fog, s akkor is meg van halva rád nézve, meg az egész ismeretes világra nézve. Ez az, aminek te előre örülsz!”

„Gyilkos vagy!”

Timár olyan örömet érzett, mint akinek sikerült valakit megölni. Önvádaktól, távol aggodalmaktól izgatóan nyugtalanított örömet.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Attól a naptól fogva mintha kicserélték volna Timárt; alig lehetett ráismerni.

A máskor oly higgadt kedélyű ember minden tettében elárult valami nem szokott nyugtalanságot; egymással ellenkező rendeleteket adott ki, s elfeledte egy óra múlva, amit elrendelt; ha valahová elindult, fele útról visszatért; majd meg kerülni kezdte az üzletét, s úgy tett, mint aki nem törődik semmi nagy dologgal; máskor megint oly ingerült volt, hogy mindenkibe beleveszett a legcsekélyebb mulasztásért.

Sokszor látták őt a Duna-parton fél napon át fejét lecsüggesztve sétálni, mint mikor valaki az őrüléshez közelít, s azon kezdi, hogy házától elfut. Máskor meg ''egész ''nap bezárkózott szobájába, s nem eresztett magához senkit.

Levelei pedig, amiket az ország minden részéből küldöztek utána, ott hevertek halommal az asztalán - felbontatlanul.

Az okos ember nem tudott egyébről gondolkozni, mint arról az aranyhajú leányról, akit ott látott a szigetparton utoljára, karját egy fatörzsre támasztva s fejét karjára csüggesztve.

Egyik nap azt határozta el, hogy visszamegy hozzá; a másik nap megint azt, hogy el fogja őt felejteni örökre.

Babonás kezdett lenni. Jeleket várt az égtől, az álomlátásból, amik elhatározzák, mit tegyen. Óh az álomlátások mindig azt az alakot hozzák eléje: boldogan és szenvedve, átadva és elveszítve; azoktól csak még őrültebb lett. Az égből pedig nem jött semmi jel számára.

Egy napon aztán rávette magát, hogy megtér okos embernek, dolgai, üzletei után lát, majd azok lecsillapítják lelke háborgását.

Odaült levelei halmazához, s elkezdte azokat egyenként felbontogatni.

Az lett belőle, hogy mire végigolvasott egyet, elfelejtette, hogy mi volt az elején.

Mindig csak azokból a kék szemekbül akarta olvasni, hogy mi van azokba írva.

Egyszer aztán nagyot dobbant a szíve, mikor egy levél akadt a kezébe, mely súlyosabb volt a többinél. Annak a címiratán megismerte a kéz írását.

Az'' Timéa ''írása volt...

Valami józan hidegség futott át erein.

Ez az égből jött jeladás!

Ez a levél eldönti lelke harcát.

Timéa ír, az angyali jóságú teremtés, a tiszta, hű nő. Egyetlen gyöngéd szava úgy fog hatni a férfi kedélyére, mint az ébresztő szózat a mámorálomban alvóra. Ez ismerős vonások eléje fogják idézni a tündöklő mártírarcot, s megtérítik őt újra.

Valami súlyos van a levélben. Az valami gyöngéd meglepetés lesz, valami emlék? Igen, igen! Holnap lesz a férj születésnapja. Óh! ez kedves levél, kedves emlék fog lenni.

Mihály gyöngéden nyitá fel a borítékot, felvágta a pecsétet rajta.

Legelőször is az lepte meg, hogy íróasztala kulcsa hullott ki belőle. Ez volt az a súlyos tárgy benne.

A levélben pedig ez volt:

''Kedves uram!''

''Ön íróasztala fiókjában feledte a kulcsot. Nehogy nyugtalankodjék miatta, utána küldöm. Isten áldja önt!''

''Timéa''

Semmi egyéb.

Timár ezt a kulcsot akkor feledte íróasztala fiókjában, mikor éjjel titokban hazatért, s Athalie szavai úgy megzavarták agyát.

Tehát semmi egyéb, csak ez a kulcs! Semmi más hozzá, csak e nehány hideg szó!

Timár lehangoltan tette maga elé a levelet.

Most egyszerre valami rémületes eszme villant az agyán keresztül.

Ha Timéa ott találta íróasztala fiókjában azt a kulcsot, akkor meglehet, hogy kutatott is a fiókban. A nők kíváncsiak, s szokták ezt tenni!... És ha kutatott, akkor talált ott valamit, amit ismernie kell... Mikor Timár Ali Csorbadzsi kincseit értékesíté, oly előrevigyázó volt, hogy egyes műremekeket nem bocsátott áruba, amik ha a piacra kerülnek, nyomra vezethetnek. Leginkább a gyémántokat adta el foglalat nélkül. Volt a kincsek közt egy gyémántokkal kirakott medaillon, ami egy miniatűrképet rejtett magában. E kép egy fiatal hölgy arca volt, kinek vonásai feltűnően hasonlítottak Timéa vonásaihoz. Ez bizonyosan az ő anyja, ki görög nő volt. Ha Timéa e medaillont megtalálta férje fiókjában, akkor megtudott mindent. Megismerte anyja arcképét; abból megtudta, hogy ez ékszer az apjáé volt; arról rájött, hogy apja kincsei Timár kezébe kerültek, s arról aztán az egész történetet legombolyíthatá: hogy lett Timár gazdag emberré, s hogy vette meg Timéát a saját kincsei árán.

Ha kíváncsi volt Timéa, akkor mindent tud - s akkor megveti férjét.

S nem azt bizonyítják-e a levél szavai? Nem azt mutatja-e maga a kulcs elküldése? Nem azt akarta-e a nő ezáltal tudatni férjével: „ismerlek”.

Ez a gondolat határozott Mihálynál: fölfelé induljon-e vagy lefelé a lejtőn? - Lefelé!

Mindegy már. Azt hitte. A nő előtt már le van álcázva. Ott többé az „arany embert” játszani nem lehet. A nagylelkűt, a bőkezűt, a jóltevőt! Ott már el van árulva, hogy kicsoda.

- Mármost lehet rohanni lefelé.

Most már el volt határozva, hogy vissza fog menni a szigetre.

De mégsem úgy akart elvonulni, mint vert fél.

Levelet írt Timéának, melyben fölkérte őt, hogy minden levelét, mely hosszas távollétében komáromi házához lesz utasítva ezentúl, vegye át, bontsa fel, közölje ügyvédjével vagy biztosával, ha szükségét látja, s ahol intézkedni kell, rendelkezzék teljhatalommal férje nevében: utalványozzon, vegyen át és adjon ki pénzeket saját belátása szerint; egyúttal visszaküldte neki íróasztala kulcsát, hogy ha okmányokat, szerződéseket kell kikeresni, kéznél legyen az.

Ez volt a tromf.

Mikor azt érezte, hogy titkához közel járnak, sietett egészen rávezetni a titokra; így talán nem fog az kiderülni. A gyanú szemének homály kell és sötétség, mint a bagoly szemének; az a világosságban nem jól lát.

Azzal kiadta utasításait telepbiztosainak, mindegyiknek megmondva, hogy hosszú időre el fog utazni, de azt nem, hogy hová. Minden őt érdeklő levelet intézzenek Komáromba a nejéhez.

Levetincről késő délután indult el egy fogadott parasztszekéren. Azt akarta, hogy nyomát veszítsék, azért nem utazott saját lovain.

Még nehány nap előtt babonás volt; az égtől, az elemektől várt titkos jeleket, amik megtérítsék. Most már azokra sem ügyelt; el volt határozva, hogy a szigetre átmegy.

Pedig az égi jelek, az elementumok nagyon is siettek őt baljóslataikkal visszariasztani, sőt erőhatalommal megakadályozni.

Estefelé, amint a Duna-part hosszú jegenyecsalitja már látható volt, egyszerre valami fakóvörös felhőfolt támad az égen, s jön sebesen gomolyogva errefelé. A fuvaros bunyevác eleintén csak imádkozik nagyokat sóhajtva; de amint közeledik a füstfellegforma, káromkodásra fordítja az áhítatos szót.

„A galambóci szúnyogok jőnek!”

Azok az ördög teremtményei, amiknek száma trillió, amik ott laknak a galambóci sziklák odúiban; egyszer-egyszer fölkerekednek, felhőszámra lecsapnak a síkságra, s jaj akkor minden baromnak, melyet a szabadban találnak.

A szúnyogfelhő elborítá a síkságot, melyen Timárnak át kellett volna utazni; az apró, fullánkos szörnyek meglepték mind a két lovat, füleikbe, szemeikbe, orrlyukaikba tódulva. A megriadt állatok nem voltak fékezhetők többé, bőszülten fordultak vissza a szekérrel, s vágtattak feltartóztathatlanul északnyugat felé. Timár kockáztatta a szekérből kiugrást, ügyes is volt és szerencsés, nem törött sem keze, sem lába; a lovak a szekérrel elfutottak a világba.

Ha adott volna valamit az előjelekre, ez már elég ok lett volna arra, hogy visszaforduljon maga is.

De most már makacs volt. Hiszen olyan úton járt, amelyre az ember nem kéri többé az Isten segítségét. Most már akart menni. Noémi arra vonta, Timéa arra taszította előre. Az indulat éjsarka és délsarka s az akarat vitte most már előre.

Hogy lemaradt szekeréről, megindult gyalog a Dunaparti jegenyés felé. Pedig fegyvere is ott maradt a szekéren, ő puszta kézzel menekült meg róla. Egy vastag fűzhusángot metszett magának a csalitban, ez volt a fegyvere. Azzal elkezdett utat keresni a bozótban. Ott aztán eltévedt. Az éjszaka ott lepte; mentül tovább bolyongott, annál kevésbé talált ki a bozótból, utoljára rábukkant egy rőzsekunyhóra, s elhatározta, hogy ott megmarad éjszakára. Tüzet rakott a szerteszét heverő rőzsekévékből, szerencséjére vadásztáskája a nyakában volt, mikor a szekérről leszökött, abban volt kenyér, szalonna; azt elővette, s a parázsnál kenyeret, szalonnát pirított.

Még valami mást is talált vadásztáskájában: azt a dupla pisztolyt, amellyel Tódor reálőtt a kunyhóból. Talán éppen ez a kunyhó volt az. Az bizony meglehet.

Hasznát nem vehette a pisztolynak, mert lőporszaruját is a kocsin hagyta. Hanem arra mégis szolgált az a pisztoly, hogy fatalizmusában megerősítse. Akire hasztalan lövöldöznek, annak kell még valami dolgának lenni a világban.

Erre a biztatásra nagy szüksége is volt, mert amint az éj leszállt, elkezdett a bozót félelmes tanyává lenni. A farkasok vonítottak a közelben. Timár láthatá zöld fényű szemeiket villogni a sűrű berek közül. Egy-egy vén ordas a kunyhó hátáig lopózkodott, s ott ordítá el magát rémségesen.

Timárnak egész éjjel nem volt szabad a tüzet el hagyni aludni. Ez tartá csak a fenevadakat vissza.

Ha a kunyhóba bement, ott meg olyan borzadályos sziszegés hangjai riaszták, aminőkkel a kígyók fogadják az embert, s lomha tömegek mozdultak meg a lába alatt; tán valami teknősbékára lépett.

Timár egész éjjel éleszté a tüzet, s a hosszú rőzsekaró tüzes végével képzelmes ábrákat rajzolt a levegőbe. Talán saját gondolatainak tűzhieroglifjai voltak azok.

Milyen szomorú éj! Akinek nyugalmas házai vannak, kényelmes fekhelye otthon; fiatal, szép nő a háznál, akit feleségének nevezhet; aztán most egy dohos, gomba benőtte kunyhóban tölti az éjszakát, egyedül! A farkasok vonítnak körülötte, s feje fölött a rőzsében lomhán csúszik végig a vízikígyó.

Pedig ez a nap születésnapja.

Kedélyes családi ünnepély ez itten.

És akarja, hogy így legyen; most már akarja.

Mihálynak kegyes, ájtatos kedélye volt. Gyermekkorától ahhoz volt szokva, hogy minden reggel, minden este magában imádkozzék. Ezt a szokást el nem hagyta soha, s minden veszélyben, nyomorúságban, amin küzdelmes életében annyiszor keresztülment, az volt a menedéke, hogy imádkozott. Hitt az Istenben, és megmenekült, és amihez kezdett, az sikerült.

És ezen a félelmes estén nem tudott imádkozni. Nem akart beszélni Istennel. „Ne láss meg, hol járok!”

Ezen a születésnapján túl nem tudott imádkozni többé. Dacolt a sorssal.

Mikor a hajnal szürkülni kezdett, az éjszaka fenevadai behúzódtak berkeik mélyébe; Timár fölkerekedett éjjeli tanyájáról, s nemsokára rátalált az ösvényre, mely egyenesen a Duna-partra vezetett.

Itt várt azután reá az új rémület.

A Duna szertelenül meg volt áradva.

A tavaszutói hóolvadások ideje volt ez; a folyamős sárga iszapos hullámai nádgyökérrel, elsodort fűzfákkal voltak tele; a halászkunyhó, melyet Timár keresett, máskor magas dombtetőn állt, most a küszöbéig ért a víz, s a csónak, mit hátrahagyott, a kunyhó melletti vén fűzfa törzséhez volt kötve.

A kunyhóban nem talált senkit. Ilyen áradás mellett halászni nem lehet. A halászeszközöket is mind elvitték az elmenekült halászok.

Ha kellett égi jel, ha kellett isteni nyilatkozat: ez már az volt. A megáradt folyam állt az útjában egész fenséges erőhatalmával.

Senki sem jár ilyenkor a folyón.

Itt a csodaszerű intés - vissza kell innen fordulni.

„Nem többé!” monda Timár. „Elindultam, odamegyek.”

A kunyhó ajtaja be volt zárva, azt betörte, hogy hozzájusson az evezőihez és csáklyájához. Látta a hasadékon át, hogy azok oda vannak betéve.

Azután beleült a csónakjába; zsebkendőivel hozzákötözte a lábszárait a kormánypadhoz, eloldotta a csónak kötelét, s betaszította azt egy lökéssel a hullám közé.

Akkor azután elkapta az ár, és vitte magával.

A Duna rettenetes úr volt akkor, ki haragjában erdőket szaggatott ki gyökereikből; a hátára szállott ember csak egy féreg, mely egy szalmaszálon úszik. Hanem ez a féreg dacolt vele.

Egymaga evezett két evezővel, az volt egyúttal a kormány. A sebesen rohanó ár táncoltatta ladikját, mint egy dióhéjat, az ellenkező szél is azt akarta, hogy visszakergesse a partra, ahonnan elindult. De már nem engedett sem szélnek, sem hullámnak.

Fövegét ledobta lábaihoz, izzadságtól csapzott haját lobogtatta a szél, a csónakja orrán átcsapó hullám hideg zuhannyal csapkodta arcát, de az sem hűtötte le. Melege volt. Melege volt attól a gondolattól, hogy talán Noémi most veszélyben van a kis szigeten. Ez a gondolat nem engedte karjait kifáradni.

A Duna, a szél erőszakos két hatalom, hanem az emberi szenvedély és akarat még erősebb. Timár itt ismert magára. Mennyi akaraterő lakik szívében, milyen szívósság karjaiban. Emberfölötti munka volt, amit végzett: ár ellenében eljutni az Osztrova-sziget végcsúcsáig.

Itt aztán megpihenhetett.

Az Osztrova-szigetet egészen elborította az ár, a fák között foly a víz. Most már csáklyával könnyebb volt a csónakot előrehajtani a fák között. Magasra fel kellett hatolnia, hogy onnan azután víz mentében ereszkedve juthasson a „senki szigetére”.

Mikor aztán kellő messzeségre felvontatta csónakját, s azután kihatolt a sziget pagonyából, egy új, meglepő látvány állt előtte.

Máskor a senki szigete el volt takarva egy széles nádas által, s csak a fák koronái látszottak ki; most pedig a nádas nem volt sehol, s a sziget egész alakjában szabadon állt a Duna-ág közepén. Az áradat a nádas felett hömpölygött, s a sziget fái úsztak benne; csak a téveteg szikla és környéke zöldült ki egy folton.

Timár lázas türelmetlenséggel bocsátá az árnak csónakját. Minden evezőnyomás közelebb hozta hozzá a téveteg sziklát, melynek koronája égszínkék volt a virító levendulától, oldala aranyos a sarkantyúvirág felfutó lugosától.

S mentül közelebb látszott a szikla, annál türelmetlenebb volt a közelítő.

Már láthatta a gyümölcsöst, melynek fái derékig vízben álltak; de a rózsakert szárazon maradt, a kecskék, juhok oda szorultak fel.

Most hallhatja Almira örvendő ugatását. A fekete állat kirohan a partra, ismét visszafut, megint előjön, beleveti magát a vízbe, s eléje úszik a közeledőnek, onnan megint vissza.

Hát azt a rózsaszínű alakot látja-e Mihály ott egy virító jázminbokor aljában, ki egész a lábai alatt hömpölygő víz széléig eléje jő?

Még egy evezőnyomás: a csónak partot ér. Mihály kiszökik belőle, a csónakot elviszi a hullám: nincs rá szükség többé, nem ügyel rá senki, hogy kivonja a partra. Ők csak egymást látják.

Körös-körül az ős paradicsom; gyümölcstermő fák, virágzó föld, szelíd állatok, körülzárva hullámkerítéssel és abban - Ádám és Éva.

A leány remegve, sápadva áll a közelítő előtt, s midőn az odarohan eléje, midőn maga előtt látja, akkor egyszerre kitörő indulattal veti magát keblére, s önfeledő örömmel kiált:

- Visszajöttél! Te! Te! Te! - És ajkai, midőn megnémulnak is, még akkor is mondják, hogy „te, te, te!”.

Körül az ősparadicsom. Fejeikre a jázminbokor hullatja ezüstkoronáját, s a sárgarigók és fülemilék kórusa énekli a „goszpodi pomiluj”-t...


==AZ ÉDES OTTHON==

A csónakot elragadta a hullám; a szigetlakók ladikja, melyen ide jöttek, rég elkorhadt már, újat nem szereztek: a jövevénynek nem lehetett e szigetről eltávozni, míg a legelső gyümölcsvásárlók meg nem érkeznek; abba pedig hetek és hónapok fognak telni.

Boldog hetek és boldog hónapok!

Számlálatlan napjai a panaszatlan örömnek.

A senki szigete Timárnak otthona lett. Ott talált magának munkát és nyugalmat.

Az árvíz leapadta után nagy munkája lett a sziget lapályain megrekedt vizek lecsapolásával. Egész nap levezető árkokat ásott; a két tenyere úgy felkérgesedett, mint egy napszámosé; hanem aztán mikor este későn a vállára vetett ásóval, kapával visszatért a kis tanyához, messziről várták, szeretve fogadták.

Eleintén az asszonyok is segíteni akartak neki e fáradságos munkában, de Mihály gyöngéden elutasította őket: lássanak inkább a gazdaság után; a földtúrás férfinak való munka.

És mikor készen volt a csatornával, melyen át a szigeten rekedt mocsár vizét lebocsátotta, olyan büszkén nézett végig munkáján, mintha ez volna az egyedüli és egyetlen műve egész életének, melyet jónak nevezhet, amelyre belső bírája előtt hivatkozhatik. A csatorna megnyitásának napja ünnep volt a kis szigeten. Nekik nem voltak sátoros ünnepeik, ők nem számították a vasárnapokat; ünnep volt náluk az, mikor az Isten elhozta rájuk az ő örömeiket.

S a szigetlakók nagyon kevés beszédű emberek voltak. Amit Szent Dávid százötven zsoltárban mondott el, azt őnáluk egy fohász fejezte ki, s ami szerelemvallomást a költők versbe szedtek, azt őnáluk elmondta egy szembenézés. Megtanulták egymás arcáról leolvasni a gondolatokat, megtanulták egymás gondolatait követni, együtt eszmélni.

Mihály napról napra jobban bámulta Noémit. Hűséges, háladatos kedély volt az, szeszély, követelés nélkül. Nem ismert bánatot, aggodalmat a jövendő miatt. Boldog volt, és boldogított. S nem kérdezte tőle soha: „Mi lesz belőlem, ha te elmégy? Itt hagysz-e vagy elviszesz magaddal? Áldás lesz-e rajtam azért, hogy téged szeretlek? Micsoda vallás papja az, aki téged megáld? Enyém lehetsz-e? Nincs-e másnak joga hozzád? Mi vagy te odakinn a világban? Micsoda világ az, amiben te élsz?” Még arcáról, még szemeiből sem olvashatta ki e kétségeket soha; csupán csak azt az egyetlen örök kérdést: „Szeretsz-e?”

Teréza asszony néhanapján fölemlíté Timár előtt, hogy sok dolga múlhatik most; de Mihály megnyugtatá őt afelől: elvégzi azt mind Fabula János uram; s ha azután Teréza Noémire tekintett, ki szelídkék szemeivel, mint a napraforgó a napot, úgy kereste Timár arcát, akkor nagyot sóhajtott: „Mennyire szereti őt!”

Timárnak nagy szüksége volt arra, hogy egész nap árkot ásson, cölöpöket verjen le, rőzseburkolatokat fonjon; a nehéz testi munka küzdött lelke még nehezebb munkájával.

Mi történik ezalatt odakinn a világban?

Harminc hajója úszik a Dunán, egy gályája a tengeren, egész gazdasága, milliókra menő vagyona egy asszony kezében.

S ha most ez asszony könnyelmű szeszélyében ezt az egész vagyont szélnek szórja, szétzilálja, csapodár kedvtelésben férjét, házát, tönkrejuttatja, fog-e valakinek a férj szemrehányást tehetni érte? Nem így következett-e?

Boldog volt itthon, és szerette volna tudni, mi történik otthon.

Két helyen élt a lelke, kétfelé volt szakítva: ott vagyona, becsülete, világi állása, itt szerelme tartóztatta le.

Hiszen mehetett volna innen. A Duna nem tenger, ő jó úszó volt, akármikor átúszhatott volna a túlsó partra, s senki sem mondta volna neki itten, hogy ne menjen el; hiszen tudták, hogy dolga van odakünn a világban; de mikor aztán Noémivel találkozott, akkor megint elfelejtett mindent, ami körös-körül van a világon, akkor csak szeretett, csak boldog volt, elveszett mámorában. - „Óh! ne szeress olyan nagyon!” - súgá a lyány.

S így telt nap nap után.

A gyümölcstermő időszak is eljött, a sziget fáinak gallyait földig húzta az édes teher. Gyönyörűség azt mindennap nézni. A gyümölcsöt, mely fejlődik. Mindennap előbbre halad. Körték, almák családi jelszíneiket kezdik fölvenni; a zöld szín bőrfakóra barnul, vagy sárga és piros sávokat vesz föl; a barna alapszín napos oldalán bíbor színezetet kap, az aranyszínbe kárminpettyek, a karmazsinpirosba zöld pontocskák vegyülnek; és minden gyümölcs úgy mosolyog az emberre, mint egy nevető gyermekarc.

Timár segített a nőknek gyümölcsöt szedni. Nagy kosarak teltek meg az istenadta drágasággal. Ő számlálta darabonkint, amiket a kosarakba rakott: hány száz, hány ezer darab? Mennyi kincs! Igazi arany!

Egy délután aztán, mikor a telt kosarat segített Noéminek a tanyára vinni, idegen embereket látott a kunyhó előtt. A gyümölcskufárok érkeztek meg.

Hónapok óta az első emberarcok, mik a külvilágból hírt mondani jöttek.

Éppen a gyümölcs felett alkudtak Teréza asszonnyal.

A szokott cserekereskedés volt az.

Teréza asszony szokás szerint búzát akart kapni a gyümölcsökért; hanem a kufárok az idén sokkal kevesebbet akartak neki adni cserébe, mint más évben. Azt mondták, megdrágult a búza nagyon. Komáromi kereskedők nagyon vásárolják, felverték az árát; mind lisztet őrletnek belőle, úgy viszik a tengerre.

Ezt persze Teréza nem akarta elhinni; ez csak olyan kufárbeszéd.

Hanem Timár annál jobban figyelt rá. Ez az ő ötlete volt. Vajon mi következett belőle annyi ismeretlen idő óta?

Most már nem volt nyugta; az üzlet, a birtok gondolatai háborgatni kezdték. Olyan volt neki ez a tudósítás, mint a nyugalomra tért katonának a trombitaszó: visszavágyik a harcmezőre még szeretője karjai közül is.

A szigetlakók természetesnek találták, hogy Mihály elkészüljön már a szigetről. Hiszen hivatala hívja. Hiszen vissza fog jőni jövő tavasszal ismét. Noémi csak arra kérte, hogy azokat a ruhákat, amiket ő maga szőtt, maga varrt Mihály számára, s amiket Mihály e szigeten viselt, ha innen elmegy, el ne dobja.

- Ereklyének fogom őket, tartogatni.

- Aztán a szegény Noémire néha visszaemlékezzék.

Erre nem tudott neki szavakkal felelni.

Megvesztegette a gyümölcskufárokat, hogy maradjanak ott még egy napig.

Ezen a napon egyebet sem tett, mint Noémivel karöltve bejárta a sziget minden boldog csalitját, mely tündérörömeiknek tanúja volt; itt egy falevelet, ott egy virágszirmot tett el emlékül; falevélre, virágsziromra egész tündérregék voltak írva, miket csak két ember tudott elolvasni.

- Fogsz-e szeretni, ha soká nem látsz?

Az az utolsó nap olyan gyorsan elmúlt! A dereglyések este akartak elindulni, hogy hűssel utazhassanak odább. Mihálynak búcsúzni kellett.

Noémi okos volt; nem sírt. Hiszen tudta, hogy Mihály visszajő. Inkább arra volt gondja, hogy eleséget készítsen számára az útra, s azzal útitáskáját megrakja.

- Éjszaka lesz, mire a túlsó partra átérsz - monda Mihálynak gyöngéd aggodalommal. - Nincs fegyvered?

- Nincs. Nem bánt engem senki.

- De igen: itt egy pisztoly van táskádban - monda Noémi, s kíváncsian elővonta a fegyvert.

És akkor elsápadt.

Ráismert Tódor pisztolyára, amit az ittjártában gyakran fitogtatott előtte, azzal fenyegetve Almirát, hogy meglövi.

- Ez az ő fegyvere!

Timár megdöbbent ez arckifejezéstől.

- Mikor innen elmentél - szólt a leány heveskedve -, ő rád lesett a túlparton, s rád lőtt e fegyverrel.

- Hogy hiszed azt?

- Hallottam a két lövést s utána a te lövéseidet. Úgy van, ezt tőle vetted el!

Timár elbámult. Hogy akik szeretnek, a láthatatlant is meglátják! Nem tudta tagadni.

- Megölted őt? - kérdé a leány.

- Nem.

- Hát hová tetted?

- Ne félj tőle többé. Ő Brazíliába ment. Az egész földteke van közöttünk.

- Jobb szeretném, ha háromlábnyi föld volna közöttünk! - kiálta indulatosan Noémi, megragadva Mihály kezét.

Mihály csodálkozva tekinte Noémi arcába.

- Te? Te? Ily gyilkos gondolattal; ki egy háziállatot nem tudsz megölni, ki egy pókot nem tudsz eltaposni, sem egy lepkét tűre szúrni.

- De aki téged el akar tőlem venni, azt meg tudnám ölni: ha ember, ha ördög, ha tündér!...

És aztán szenvedélyesen ölelé mind a két karjával magához a férfit. Az reszketett, és hevült.


==A CSALÁDI ÉKSZER==

A túlparton ismét fölkereste Mihály a halászkunyhót.

Két dologgal volt tele a feje; az egyik az a kép, ami az est ködében szemei elől eltűnt, a lomb övezte szikla a Duna közepén s a karcsú alak a sziklatetőn, ki kendőjével búcsúköszöntést lobogtat utána, míg láthatja; a másik a képzelet alkotta kép, mi van odahaza a komáromi háznál? No hiszen ezt ráér kirajzolni hosszú útjában az Al-Dunától hazáig.

Amint az öreg halász meglátta Timárt, elkezdett sopánkodni (a halászok nem káromkodnak soha).

- Nézze, uram, az árvíz alatt valami gaz tolvaj ellopta önnek a csónakját innen; még a kunyhót is feltörte, s az evezőket is elrabolta. Óh! milyen nagy tolvajok vannak a világon.

Timárnak olyan jólesett, hogy valahára szemtől szembe tolvajnak nevezik. Igaz az. S ha még csak csónakot lopott volna!

- De mindamellett is ne átkozzuk azt az embert! - monda a halásznak. - Ki tudja, milyen nagy szüksége lehetett a csónakomra abban a veszedelemben? Majd szerezzünk más csónakot. Most pedig, jó öreg, üljünk bele a kend ladikjába, s igyekezzünk az éjjel a révig eljutni.

A halász jó fizetésért rászánta magát az utazásra. Hajnalra a révig jutottak, hol a hajók szoktak rakodni. Az idő nagyon korán volt még, s Timár nem akarta senkivel tudatni, hogy honnan és milyen úton érkezett meg. A révcsárdában fuvarosok voltak, azok közül egyet felfogadott, hogy szállítsa el Levetincre. Az volt az eszmejárása, hogy Levetincen tiszttartójától felvilágosításokat fog nyerni az öt hónap óta történtekről (annyi időt töltött a szigeten!); semmi sem lesz rá nézve új és meglepő, ha Komáromba hazajut.

Levetincen volt egy emeletes úri lak, melynek egyik szárnyát az öreg tiszttartó és felesége lakta, a másik szárnya Timár számára volt berendezve, annak egyik lépcsőzete a hajdani vadaskertbe vezetett le, e lépcsőn lehetett feljutni abba a szobába, melyet Timár irodájául választott ki.

Mihály figyelmének minden aprólékos körülményre ki kellett terjedni, hogy egy hosszú hazugságot következetesen keresztül tudjon vinni.

Öt hónap óta távol van: tehát hosszú utat tett. Azonban semmi úti poggyásza nincsen. Vadásztáskájában semmi egyéb, mint az a csíkos vászonöltöny, amit Noémi varrt a számára; mert ami öltözetben odaérkezett, az még a hűsebb időszaknak volt szánva, s az is tépett, kopott volt már; csizmái foltosak. Külsejét nehéz volna igazolnia.

Ha a vadaskerten s a külön lépcsőn keresztül irodájába juthat, melynek kulcsát magával hordá, ott majd hirtelen átöltözik, előveszi úti bőröndjét, s miután a látszatot előkészíté, mintha nagy útról érkezett volna, akkor fogja behívni a tiszttartót.

Egész terve sikerült; senki sem vette észre; a lépcsőn feljutott írószobája ajtajáig.

Hanem amint azt fel akarta nyitni a kulccsal, megdöbbenve észlelé, hogy belülről a zárban már van egy másik kulcs.

Itt valaki van a szobában.

Pedig ebben állnak irományai, üzleti könyvei; ide senkinek nem szabad belépni. Ki az a vakmerő?

Hevesen nyitá fel az ajtót, és betoppant a szobába.

És akkor rajta volt a sor, hogy megrémüljön.

Íróasztala előtt ült valaki, akit nem gondolt itt találni.

Az Timéa volt.

A túlvilágról megjelent lélek nem lett volna rettentőbb rá nézve, mint ez a szelíd alak, fehér arcával, nyugodt tekintetével, midőn jöttére felállt az íróasztal mellől, s a tollat letette kezéből.

A nagy kereskedelmi mérlegkönyv állt előtte, abban ''dolgozott.''

Mihályt egyszerre rohanta meg az érzések minden ellentéte. Az ijedelem, hogy titkos útja végén éppen nejét találja legelőször; az öröm, hogy őt itt találja egyedül, s a bámulat, hogy ez a nő itt dolgozik!

Timéa elébb nagy szemeit bámulatra nyitá fel, midőn Mihályt belépni látta, azután eléje sietett, s kezét nyújtá neki - szótlanul.

Ez a fehér arc még mindig talány volt férje előtt; nem olvashatá ki belőle, tud-e mindent ez a nő? sejt-e valamit? vagy semmit sem? mi rejlik e hideg közöny mögött? az elhallgatott megvetés-e vagy a feláldozott, eltemetett szerelem? vagy csak a lymphatikus véralkat élő dermedtsége az?

Ő sem tudott Timéának mit mondani.

A nő úgy tett, mintha észre sem venné Mihály öltözetének szakadozott voltát; a nők tudnak látni, anélkül, hogy odanéznének.

- Örülök, hogy megjött ön már! - szólt halkan Timéa. - Mindennap vártam. A másik szobában találja öltözékeit. Azután majd kérem, jöjjön vissza. Addig én is készen leszek.

És azzal keresztbe fogta szájában a tollat.

Mihály megcsókolta Timéá kezét. Az a keresztbe fogott toll nem invitálta őt, hogy még az ajkát is csókolja meg.

Átment a másik szobába. Az öltözőszobája volt.

Ott találta elkészítve mosdótálát friss vízzel, tiszta ingét, öltönydarabjait, fénymázas csizmáit, ahogy otthon. Mivelhogy föl nem teheté, hogy megérkezése napját tudhatta volna Timéa, azt kellett sejtenie, hogy a nő mindennap így várta őt - és ki tudja, mióta?

De hogy jön ez a nő ide? De mit csinál ez itt?

Sietett átöltözni. Levetett ruháit elrejté ruhatára fenekébe. Valaki még megkérdezhetné: de miben szakadhatott ki ennek a kabátnak a könyöke? Hát még azok a vászonöltönydarabok, azokkal a tarka hímzetekkel! Nem kitalálna-e azokból valamit egy asszony? A nők a hímzésöltések hieroglifjait tudják olvasni. El kell dugni azokat.

Volt dolga a szappannak, hogy kezeit lemossa. Vajon nem fogja-e valaki megkérdezni: mit dolgozott ön ezekkel a kezekkel, hogy így megbarnultak, megkérgesedtek?

Mikor készen volt, s ismét átment írószobájába, már az ajtóban várta Timéa. Kezét karjába ölté, s azt mondá neki:

- Menjünk reggelizni.

Az írószobából az öltözőn keresztül kellett az étkezőbe átmenni. Mihályra ott is meglepetés várt. A kerek asztal fel volt terítve, és azon három teríték. Kire vár ez mind?

Timéa csengetett, s arra a terem egyik ajtaján bejött a komorna, a másik ajtón pedig belépett Athalie.

Ezé volt a harmadik teríték.

Athalie arcán eltitkolhatlan harag gyulladt ki, amint Timárt meglátta.

- Ah! Levetinczy úr, mégiscsak hazakerült ön valahára. Ez igazán szeretetre méltó ötlet öntől! Azt mondani a feleségének: „Itt a kulcsaim, a könyveim, asszony, vezesd helyettem az üzletet”, s aztán öt hónapig még csak azt sem tudatni, hogy hol jár!

- Kérlek, Athalie! - csitítá őt Timéa.

- Hiszen én nem azért veszekedem Levetinczy úrral, hogy olyan soká távol volt. Az igen szeretetreméltó dolog egy férjtől. Azt más is megteszi, hogy az egyik elmegy Karlsbadba, a másik Emsbe, s nem zavarja egymás mulatságát. De köszönjük mi az ilyen mulatságot! Tavasztól őszig itt ülni Levetincen, ahol paraszton meg szúnyogon kívül más élő állat nincsen; reggeltől estig molnárokkal, hajósokkal perlekedni; bezárkózni az irodába s nagy könyveket számokkal írni tele, a világ minden részébe leveleket küldözni, éjszaka késő éjfélig angol, spanyol nyelvtant magolni, hogy az angol, spanyol ügynökökkel tudjon az ember értekezni, ez, uram, nem fiatal nőknek való mulatság!

- Athalie! - szólt szigorúan Timéa.

Mihály némán ült le a terítékhez, melynél ismerős étszerei és szokott pohara voltak föltéve. Itt őt mindennap várták. Itt az asztal mindennap meg volt számára terítve.

Alig várta, hogy a villásreggelinek vége legyen. Athalie nem szólt többet; de valahányszor rátekintett, mindannyiszor a legőszintébb neheztelést olvashatá ki szemeiből Timár.

Ez biztató előjel volt rá nézve.

Mikor készen voltak az étkezéssel, akkor Timéa ismét felkérte Timárt, hogy menjen át vele az irodába. Mihály azon gondolkozott, hogy minő mesét gondoljon ki, ha azt fogja tőle kérdezni, hol utazott?

Egy olyan mesét, amilyet Krisztyán Tódor szokott közrebocsátani, nemde?

De Timéa egy szóval sem kérdezte azt.

Két széket húzott az íróasztalhoz, s leülve férje mellé, a felnyitott üzletkönyvre tette kezét.

- Itt van, uram, az ön üzletének állása azon idő óta, hogy ön annak vezetését rám bízta.

- S ön azt maga vezette?

- Én úgy értettem, hogy ön ezt kívánta tőlem. Megértettem önnek a leveléből, hogy ön egy nagyszerű új vállalatot indított meg: a magyar liszttel való kereskedést külföldre. Úgy láttam, hogy itt önnek nemcsak a vagyona, de kereskedői hitele és becsülete is kockára van téve; sőt e vállalat jó sikerétől egy nevezetes iparág felemelése is függ. Én nem értettem az üzlethez; hanem azt gondoltam, hogy itt minden tudománynál többet ér a hű felügyelés. Ezt tehát nem bízhattam másra. Rögtön lejöttem Levetincre az ön levelének vétele után. Ahogy ön meghagyta, magam vettem kezembe az üzlet vezetését. Tanulmányoztam a kereskedelmi könyveket, beletanultam a számadásokba. Ezeket, úgy hiszem, rendben fogja ön találni. A könyvek és a pénztár állapota pontosan összeegyeznek.

Mihály bámulva nézte ezt a nőt, ki a kezén megfordult milliókat oly hideg nyugalommal tudta rendeltetésük helyére juttatni, bevenni, újra kiadni; a veszélyben forgó pénzt gyors kézzel megmenteni, és még többet is tudott annál!

- A szerencse kedvezett az idén - folytatá Timéa -, s ami nálam kellő tudományban hiányzott, azt helyrepótolta. A tiszta jövedelem ez öt hónap alatt ötszázezer forintra megy. Ez összeg nem hever; én azt az ön meghatalmazása szerint beruházásokra fordítottam.

Vajon mi beruházások tudnak egy asszonynak eszébe jutni?

- Önnek az első kísérlete a Brazíliába küldött liszttel tökéletesen sikerült. A magyarországi liszt egyszerre kedvence lett a dél-amerikai piacnak. Ezt írják önnek a bizományosai Rio-Janeiróból, s mindannyian egyhangúlag elismerik az ön főügynökének, Krisztyán Tódornak ügyességét és becsületességét.

Timár gondolá magában: hát már én akármi rosszat teszek, abból mind jó lesz, s akármi esztelenséget gondolok ki, abból mind bölcsesség válik? Hol végződik ez egyszer?

- E tudósítások után én azt gondoltam, hogy ön ezt tenné. Meg kell ragadni a feltalált alkalmat, s el kell foglalni teljes erővel a megnyílt piacot. Én rögtön több malmot béreltem ki, új hajókat szereztem, azokat megrakattam, s jelenleg félmillió forint ára lisztszállítmánya megy önnek Dél-Amerikába, amivel minden versenyt le fog egyszerre szorítani.

Mihály elbámult. Ebben az asszonyban több merészség lakik, mint egy férfiban. Más asszony bezárta volna azt a megnyert nagy pénzt, hogy el ne szökjék tőle, s ez meri folytatni a férje által megkezdett vállalatot, megtízszerezve.

- Én azt hittem, hogy ön is így cselekedett volna! - szólt Timéa.

- Igen, igen - susogá Mihály.

- Különben az is igazolja intézkedésem helyességét, hogy amint mi e vállalathoz nagyobb erővel hozzáfogtunk, azonnal egész serege a versenytársaknak tódult utánunk, s most nyakra-főre őrletik a lisztet, és tömik vele a tonnákat, s jönnek utánunk mind Brazíliába. Hanem azért ne legyen önnek aggodalma. Mi azokat mind meg fogjuk verni. Azok közül egyik sem érti a magyar liszt előnyének a titkát.

- Hogyan?

- Talán ha valamelyik megkérdezte volna a feleségétől, az meg tudta volna neki mondani. Én ezt így találtam ki. Az amerikai gabonapiac árjegyzékében sehol sem találok olyan nehézségű búzát, mint a magyarországi, tehát nekünk itt a nehéz búzából kell készítenünk a lisztet, hogy az amerikait legyőzzük. Én a legnehezebb árut használtattam hozzá. Itteni versenytársaink pedig mind a legkönnyebbet használják; ezért ők csalódni fognak, és mi maradunk felül.

Mihály egyik bámulatból a másikba esett. Míg ő hónapokon át a paradicsom tiltott gyümölcseinek érését leste, azalatt ez a gyönge nő éjt-napot áldozott, hogy roppant üzletének terhével megküzdjön; foglalkozott a száraz, lélekfárasztó munkával, férje nevének új hírt, fényt, becsületet szerzett, vagyonát gyarapítá, magától minden élvet megtagadott; fiatal, szép alakját elrejté a mocsárvidék gabonatermő pusztáiba; tűrt, fáradt, tanult; új nyelveket sajátított el, levelezett, alkudott, felügyelt; - még annál is többet tett: az üzlet titkaiba mélyeszté női lelkét, melynek csak az élet örömeit kellene keresni, és - most nem kérdezi a hazatérő férjtől: „hát te mit tettél azalatt?”.

Mihály azzal a félelemmel csókolta meg Timéa kezét, amivel egy kedves halottat csókolnak meg, aki már másé, a földé, aki már nem érzi a csókot.

Azalatt, míg ő a szigeten mámoros önfeledésben tölté a napokat, ha Timéára gondolt, azt képzelé: ő most keres magának mulatságot, utazhatik, tán fürdőre ment; pénz van kezében elég, azt teheti vele, amit akar; most azután látta, hogy miből állt Timéának a mulatsága. Számlákat vezetni, irodában ülni, levelezni és két idegen nyelvet megtanulni nyelvmester nélkül; - és mindezt a férjétől kapott utasítás lélek szerinti fölfogása következtében.

A nő egymás után értesíté őt a nagy kiterjedésű üzlet minden ágazatáról. Kiterjedt az a börzeüzletre, a földiparra, a szállítmányüzletre, a gyáriparra, a leszámítolásra, és ezeknek minden fejlődményeiről rendes és pontos számadást tárt a nő férje elé. Consol, rente, metallique papírok árapálya, bérlet, albérlet, felesföld, regále, dézsma és robot, nehéz áru, könnyű áru, usance búza, speditőrköltség, calo, manco, tara, hajóteher, tonnasúly, külföldi mértékek és pénznemek rettenetes tömkelegében olyan biztosan járt-kelt, mint aki mindig azt tanulta. Gyakran pereket is kellett folytatnia, terhes szerződéseket kötnie, mik nagy tanulmányozást követeltek. Az mind a legrendesebben történt. - Mikor végiggondolt ezen a munkán Timár, akkor meggyőződött róla, hogy ha őneki magának kellett volna azt végeznie öt hónap alatt, reggeltől estig minden órája igénybe lett volna véve: mibe kerülhetett hát még ez a munka egy fiatal nőnek, akinek még elébb mindent tanulnia kellett? Hisz annak nem lehetett arra ideje, hogy kinyugodhassa magát.

- De hisz az borzasztó munka, amit ön helyettem végzett, Timéa.

- Igaz, hogy a kezdet nehezen ment, hanem azután belejöttem, s nem volt terhemre. A munka jólesik.

Milyen szomorú szemrehányás. Egy fiatal nő, kinek a munka a vigasz.

Mihály magához vonta Timéa kezét. Arcát mély szomorúság árnyékozá. Szíve olyan nehéz volt. - Csak azt lehetne tudni, mit gondol most Timéa?

Az a fiókkulcs nem ment ki Timár fejéből.

Ha Timéa titkát fölfedezte, akkor mostani magaviselete férje iránt nem egyéb, mint egy rettenetes ítélőszék, mely megmutatja a különbséget a vádló és a vádlott között.

- Hát Komáromban nem volt ön azóta? - kérdé Timéától.

- Csupán egyszer, amidőn önnek a szerződését Scaramellivel kellett előkeresnem íróasztalából.

Timár a vért érzé zsibbadni ereiben.

Timéa arca nem árult el semmit.

- Most vissza fogunk menni Komáromba - monda Timár -, a lisztüzlet rendben van; a lengő áru sorsáról be kell várnunk a tudósítást, s az nem jön meg a télnél hamarább.

- Jó lesz.

- Vagy talán jobb szeretne ön egy utazást tenni Svájcba, Olaszországba? Ahhoz ez az idő legkedvezőbb.

- Nem, Mihály; elég sokáig voltunk egymástól távol; most már maradjunk együtt.

Hanem egy kézszorítás sem magyarázta, hogy „minek maradjunk együtt?”.

Mihálynak nem volt bátorsága egy hízelgő szót mondani Timéának. Még hazudni is!

Pedig mennyit kellett előtte hazudnia! Reggeltől estig. Még maga a hallgatás is hazugság volt tőle, mikor Timéával szemközt állt.

Az üzleti iratok áttekintése a késő ebéd idejéig tartott.

Az ebédhez két vendég is volt hivatalos: a tiszttartó és a nagytiszteletű esperes úr.

Az esperes úr régen kikérte magának azt a szerencsét, hogy amint Levetinczy úr megérkezik, őt rögtön értesítsék róla, hogy tiszteletét tehesse nála. Sietett a kastélyba az értesítés vétele után. Az érdemrendje is fel volt tűzve a mellére.

Amint belépett; azonnal rágyújtott egy ünnepélyes szónoklatra, melynek folyamában felmagasztalá Timárt mint az egész környék jóltevőjét. Megtette őt Noénak, ki a bárkát építteté, Józsefnek, ki a népet az éhhaláltól megmenté, és Mózesnek, ki mannát imádkozott le az égből; elmondá, hogy ez a lisztüzlet, amit ő ily nagyban megindított, nagyobbszerű vállalat mindennél, ami valaha Európából kiindult. Éljen a lánglisztből keletkezett lángész!

Timárnak meg kellett köszönnie az üdvözletet. Nagyon akadozva beszélt, és sületlenségeket. Valami úgy csiklandá belül, hogy nevessen fel hangosan, s mondja ezt a felköszöntő úrnak: „Hahaha! hiszen nem azért jöttem én erre az ötletre, hogy titeket boldoggá tegyelek, hanem hogy egy ostoba fickót eltávolítsak egy szép kisleány mellől, s ha e bolondságból valami okos dolog lett, ez ennek az asszonynak az érdeme itt mellettem. Nevessünk egy nagyot!”

Az ebéd fölött aztán megjött a jókedv. Az esperes úr és a tiszttartó egyformán szerette a jó bort. Az esperes úr kalugyer volt, özvegy pópa, hanem azért szerette a szépet, s nem volt fukar a bókokban Timéa és Athalie iránt, emiatt az élces tiszttartó gúnynyilainak téve ki magát céltáblául.

A két jókedvű öregúr élcelése, adomázása megnevetteté Timárt is; de mindannyiszor, midőn Timéa jéghideg arcára tévedt tekintete, félbeszakadt ajkán a kacaj.

Ő zálogban hagyta a jókedvét valahol másutt.

Bealkonyodott, mire az ebédnek vége volt; a két öregúr csintalan célzással sürgeté egymást, hogy ideje lesz már elmenni: a férj most érkezett meg hosszú útról, a feleség fiatal, vajmi sok beszélnivalójuk lehet egymással.

- Bizony jól teszik már, ha elmennek! - súgá Athalie Timárnak. - Timéának esténkint olyan erős főfájása szokott lenni, hogy fél éjszakán át nem alhatik bele. Nézze ön, milyen halavány.

- Timéa, ön beteg? - szólt Timár gyöngéden.

- Nincs semmi bajom! - felelt Timéa.

- Ne higgyen ön neki. Amióta Levetincen vagyunk, borzasztó főfájásai vannak. Idegbaj. A feszült agymunkától van, meg az itteni rossz levegőtől. A minap már ősz hajszálakat találtam a fején. Hanem ő tagadja a baját, míg össze nem roskad, s akkor sem panaszkodik senkinek.

Timár a kínpadra vont bűnös tortúráját érzé lelkében.

És nem volt bátorsága azt mondani nejének: „Ha szenvedsz, engedd, hogy ott háljak szobádban, hogy melletted legyek, hogy ápolhassalak!”

Nem, nem! Attól félt, hogy álmában ezt a nevet találja kimondani: „Noémi!”, s azt meghallja az a nő, ki fél éjszakán át nem alszik eltagadott gyötrelmek miatt.

Neki kerülnie kellett nászágyát...

Másnap útra keltek haza Komárom felé. Postakocsival utaztak. Első nap Mihály benn ült a két hölggyel szemközt a hintóban. Unalmas utazás volt: az egész Bánátban minden le volt már aratva, csak a tengeri zöldült még meg az éktelen hosszú nádasok. Az egész úton senki sem szólt a másikhoz egy szót is. Mind a hárman úgy vigyáztak magukra, hogy le ne találják álomra hunyni a szemeiket.

Délután már nem tudta kiállni Timár neje néma tekintetét, ezt a titokrejtő, semmit el nem áruló arcot; azt mondta: dohányozni akar, s kiült a kalauz mellé a nyitott szakaszba. Azontúl mindig ott maradt.

Ha valahol megszálltak, volt mit hallgatnia Athalie-től a rossz utak, a rekkenő hőség, a számtalan sok légy, a nagy por s egyéb úti kellemetlenségek leckéjéből. A csárda ronda, az ételek csömörletesek, az ágyak kényelmetlenek, a bor ecetes, a víz szemetes, az emberarcok ijesztők, ő az egész úton halálos beteg, émelyeg, láza van, a feje majd szétszakad; hát még Timéának mit kell szenvednie, aki olyan ideges?

Ezt az egész úton kellett Timárnak hallani. De Timéától nem hallott egy panaszhangot.

Mikor hazaértek Komáromba, Zófi asszony azzal fogadta őket, hogy ő már megőszült az egyedüllétben. Pedig dehogy őszült meg; inkább nagyon jó dolga volt: egész nap járhatott házalni, pletykázni.

Timár olyan szorongást érzett, mikor házába lépett. Az az otthon vagy pokol, vagy mennyország. Most mindjárt meg fogja tudni, mit rejt ez a hallgató arc márványhidegsége alatt.

Mikor nejét szobájába kísérte, Timéa átadá neki íróasztala fiókjának kulcsát.

Azt már tudta Mihály, hogy Timéa a fiókot felnyitotta, hogy egy szerződést kikeressen iratai közül.

Az íróasztal egy régi művű bútordarab volt, melynek felső részét egy gömbölyű redőnyszerű födél zárta le, amit fel lehetett tolni, s ez alatt voltak a kisebb és nagyobb fiókok. A nagyobbakban álltak a szerződések, a kisebbekben az értékpapírok és ékszerek. Az egész szekrény mahagóni színre festett vasból készült, s zárának volt egy titka, mely abból állt, hogy a kulcsot jobbra is, balra is lehetett benne forgatni, nem nyitott, ha csak azt nem tudta a kezelő, hogy mely ponton kell a nyitást félbehagyni. Timéának meg volt magyarázva ez a fogás: ő tehát szabadon járhatott minden fiókba, s azokat nem volt mesterség kinyitni.

Timár nyugtalanul dobogó szívvel húzta ki ékszeres fiókját, melyben azok a drágaságok álltak, amiket nem volt tanácsos piacra vinni. Ilyen ékszereknek ismerőik vannak; egész tudomány az, melynek tanárai, tanítványai vannak, akik ráismernek a rendkívüliségekre: ez a kő, ez a kámea erről a helyről való! S aztán következik a kérdés: hogy jutottál hozzá? Azt a „megszerzőnek” csak a harmadik ivadéka veheti elő, akinek mindegy már, a nagyapja akárhogy jutott hozzá.

Ha Timéa kíváncsi volt e fiókot is kihúzni, akkor ő is meglátta az ékszereket. Ha meglátta, akkor egyre bizonyosan ráismert közülök: arra a gyémántos ékszerre, melybe az ő arcához annyira hasonló kép van foglalva. Az anyja képe lehet. És akkor tudni fog mindent.

Tudni fogja azt, hogy Timár az ő apjának kincseit megkapta. Akárhogy jutott hozzá, az nem volt igaz út. S e homályos, talán bűnös út vezette őt a mesés gazdagsághoz, mely által Timéa kezét megnyerte, játszva a nagylelkűt azzal szemközt, akit megfosztott.

Talán még rosszabbat is fog gondolni a valónál. Atyjának titokszerű halála, rejtélyes eltemetése még azt a gyanút is költheti lelkében, hogy itt is Timár keze működött.

És ha ily tudattal, ily gyanúval töltötte el lelkét, akkor mint jelent az az önfeláldozó hűség, az a szorgalom, az a féltékenység a férj hitelére, becsületére, amit Timéa tanúsít? Egy fennkölt léleknek mély megvetését egy porban csúszó ember irányában, kinek nevét viseli, akinek kezére esküdött, s esküjét megtartani, nevét megbecsülni büszke!

Ez elviselhetetlen volna a férjre nézve.

Bizonyosságot kellett magának szereznie efelől.

Még egy hazugságot kellett segítségül hívni.

Kivette fiókjából a gyémántkeretes arcképet, s átment vele Timéához.

- Kedves Timéa! - szólt Mihály, neje mellé leülve. - Én e hosszú idő alatt Törökországban jártam. Hogy mit tettem ott, azt majd megtudja ön később. Mikor Scutariban voltam, egy örmény ékszerész egy gyémántos foglalványú arcképpel kínált meg engem, mely nagyon hasonlít önhöz; én ezt az ékszert megszereztem, és elhoztam önnek.

Minden kockára volt téve.

Ha Timéa arca ez ékszer láttára is a régi hideg egykedvűségben marad, ha feddő, sötét szemei szárazon villannak az ékszerről a férj arcára vissza, akkor ez azt fogja olvashatni azokból: „Te nem vetted az ékszert Scutariban - itt hever az fiókodban régen; ki tudja, hol vetted? ki tudja, hol jártál; ki tudja, mely sötétség vesz téged körül?”

És akkor Timár el van veszve...

De nem az történt.

Amint Timéa meglátta azt az arcképet, egyszerre átváltozott az arca. Oly indulat, minőt nem lehet tettetni, de nem lehet eltitkolni sem, jelent meg márványvonásain; két kézzel kapott az arcképhez, s azt hévvel szorítá ajkaihoz, és mind a két szeme megtelt könnyel. Ez érzelem volt, mely elárulá magát. Timéa arca elkezdett ''élni!''

Mihály meg volt mentve.

Timéa kebléből kitört a rég fojtva tartott érzelem, elkezdett hevesen zokogni.

Athalie belépett a mellékszobából a zokogásra; bámult; sohasem hallotta ő azt Timéától.

Ez pedig, amint meglátta azt a másik nőt, önfeledten, mint egy gyermek futott oda hozzá, és sírással, kacagással vegyült hangon mondá neki:

- Nézd, nézd! Az én anyám! Ez az én anyám... Ő megszerezte ezt nekem!

És azzal visszasietett Mihályhoz, s két karját annak nyaka körül fonva, forró hangon suttogá:

- Köszönöm... Óh! nagyon köszönöm.

És Timárnak úgy jött, mintha itt volna az idő, hogy ezt a hálarebegő ajkat megcsókolja, és aztán örökké csókolja.

Hanem a szívdobogás azt mondá neki; „Ne lopj!”

Most már rablás volna ez ajkról a csók. A „senki szigetén” történtek után.

Mást gondolt.

Visszament szobájába, s mindazon rejtett ékszereket, amik még fiókjában voltak, előszedte.

(Csodálatos egy asszony ez, hogy mikor kezében volt a kulcs, mely minden rejteket feltárt előtte, nem kutatott azokban; nem keresett fel mást, mint az iratot, melyre szüksége volt!)

Aztán mindazon ékszereket belerakta abba a vadásztáskába, melyet Levetincre érkeztében viselt. Azzal visszament nejéhez.

- Még nem mondtam el mindent! - szólt Timéához. - Ugyanott, ahol az arcképet találtam, fedeztem fel még ez ékszereket is. Mind megszereztem azokat az ön számára. Fogadja el tőlem.

És ezzel egyenkint ölébe rakta Timéának a szemvakító drágaságokat, miknek villogó halmaza egészen elborítá a hímzett köténykét. Ezeregyéjszakai tündérajándék volt az.

Athalie az irigységtől sápadtan állt ott, bosszúállásra szorított öklökkel. (Mindez az övé lehetett volna tán!) Timéa pedig elkomorult; arca ismét márványhideg lett, egykedvűen tekintett az ölébe halmozott drágakövekre: gyémántok, rubintok tüze nem melegítette azt fel!


==NOÉMI==

==EGY ÚJ VENDÉG==

A hosszú télszakot ismét az üzleti ügyek töltötték be. Legalább a gazdag üzérek úgy nevezik azt egymás között, hogy üzleti ügy.

Levetinczy úr kezdte magát beletalálni helyzetébe. A nagy vagyon igen jó álmokat ád. Sokat járt Bécsbe, s részt vett a nagy pénzemberek mulatságaiban. Sok jó példát látott maga előtt. Aki egyszer milliók ura, az megengedheti magának, hogy mikor az ékszerárusboltba megy újévi ajándékot vásárolni, egyszerre két darabot vegyen mindenből, mert két szívet kell az embernek megörvendeztetni: egyiket azét a nőét, aki otthon ül, a vendégeket elfogadja, mikor az uraság estélyt ád, máskor pedig a család bajával foglalkozik; a másikat pedig a másik nőét, aki táncol vagy énekel, de mindenesetre pompás hotelt, úri fogatot, ékszereket és csipkéket vesz igénybe. Timárnak volt szerencséje azokon az estélyeken is jelen lehetni, miket üzletbarátai, a pénzbárók odahaza adtak, hol komoly asszonyságok töltögetik a teát, s kérdezősködnek az embernek az otthon maradt családjáról; aztán meg azokon a másforma estélyeken is, hol igen szabadelvű hölgytársaság kitűnő kedvvel fogyasztja a pezsgőt, s hol a jó Timárt mindenki azzal faggatja, hogy hát neki van-e már valami ismerősnője az operaháztól?

A jó Timár elpiruló arccal fogadja e célzásokat, amin aztán mindenki kacag. Óh, dehogy! Levetinczy úr példánya az erényes férjeknek!, mond az egyik milliomos komoly arccal. És méltán, mond a másik, oly szép és szellemdús neje van, amilyen nincs egész Bécsben, könnyű neki hű férjnek lenni. Fösvény biz az, mondja a harmadik a háta mögött; borsózik a háta attól, ha felszámítja, micsoda pénzbe kerül egy ilyen selyem- és csipkefogyasztó szép állat a földön. Némelyek azután összesúgnak, s tovább adják a titkot, hogy Timár azon szerencsétlen férfiak közé tartozik, akiknek a szíve hidegen marad: tegye őt bárki próbára. Tesznek is vele kísérletet szép és szellemdús hölgyek, kiknek tudomány és művészet a hódítás; de Timáron nem fog a csáb; meg nem hódol semmi bájnak. Érzéketlen marad.

- Példánya a hű férjeknek! - kiáltják róla magasztalói. - Élhetetlen ember! - dörmögik ócsárlói.

Ő pedig hallgat, és - Noémira gondol.

Milyen hosszú idő: hat hónapig nem látni őtet! És mindennap róla gondolkodni. És mindabból, amit róla gondol, senkinek egy szót el nem mondhatni.

Gyakran azon kapja rajta magát, hogy szinte elárulta, miről gondolkozik. Mikor ebédnél ül odahaza, az a szó akar kiszaladni a száján: nézd, éppen ilyen almák teremnek a szigeten, hol Noémi lakik. Mikor Timéa szemei elárulják, hogy főfájásban szenved, azt akarja neki mondani: lásd, Noémi főfájása elmúlt, ha kezemet homlokára tettem, s mikor Timéa kedvencét, a kis fehér cicát meglátja, szinte megszólítja: ah, Narcissza, hol hagytad asszonyodat?

Pedig nagyon vigyáznia kell magára: van egy lény a házánál, aki nemcsak Timéát kísérte figyelemmel, hanem őt is.

Athalie előtt nem maradhat észrevétlen az, hogy Timár, amióta visszaérkezett, nem olyan búskomor, mint azelőtt volt. Mindenkinek feltűnik, hogy milyen jó színben van. Ennek valami titkának kell lenni. És Athalie nem tűrheti azt, hogy valaki boldog legyen ennél a háznál. Hol lopta azt a boldogságot? Mért nem szenved úgy, ahogy ő akarná?

Az üzlet igen jól megy. Új év első havában megérkezik a tudósítás a tengerentúlról. Az elküldött lisztszállítmány szerencsésen megérkezett, és most már a siker tökéletes. A magyar liszt annyira kivívta magának a jó hírnevet Dél-Amerikában, hogy most még a benn termelt lisztet is magyar liszt cége alatt árulják. A brazíliai osztrák konzul is sietett e fontos vívmányról értesíteni kormányát, mely által a külkereskedelem egy igen fontos kiviteli cikkel gyarapodott. Ennek a következése megint az lett, hogy Timár megkapta a királyi tanácsosi címet, és egyúttal a Szent István-rend kiskeresztjét, a kereskedelmi és nemzetgazdászati téren hazájának tett szolgálatokért.

Hogy nevetett az a gúnyolódó démon ott belül, mikor az érdemkeresztet mellére akaszták, s „nagyságos úr”-nak szólíták: „te ezt két asszonynak köszönheted: Noéminek és Timéának!”

No de mindegy! a bíbort is úgy találták fel, hogy egy szerelmes pásztor kedvesének kiskutyája megette a bíborcsigát, s azzal veresre festette az állát, azért mégis világhírű árucikk lett a bíbor.

Most aztán már Komáromban is igen nagyra becsülték Levetinczy urat. Gazdagnak lenni még nem elég. Hanem ha valaki királyi tanácsos, már akkor nem tagadhatjuk meg tőle hódolatunkat.

Mindenki sietett hozzá gratulálni: tisztviselők, céhek, magisztrátus, presbyterium, papi méltóságok. Ő fogadta mindazokat kegyes alázatossággal.

Eljött hozzá üdvözölni Fabula János uram is mint a hajóscéh szónoka. Rangjához illő díszben jelent meg, sötétkék selyemposztó kurta dolmány volt rajta, azon három sor dió nagyságú, csiga alakú ezüstgomb, s egyik vállától a másikig érő tenyérnyi széles ezüstlánc verte mellét, melynek közepén az összefoglaló nagy medaillonra Julius Caesar mellképét verte ki a komáromi ezüstműves. A küldöttség többi tagja is mind hasonlóul voltak öltözve. A komáromi hajósok ezüstben jártak akkor. A felköszöntőket szokás szerint ott marasztották ebédre is. Fabula uramat is e nagy megtiszteltetés érte.

Fabula uram igen őszinte, egyenes lelkű ember volt. Amint a bor feloldotta a nyelvét, nem állhatá meg, hogy el ne mondja a nagyságos asszonynak, hogy biz ő, mikor legelőször látta mint kisasszonyt, sohase hitte volna, hogy ilyen derék asszonyság váljék belőle, s még valaha Levetinczy úr neje legyen. Sőt inkább rettegett tőle. S íme, milyen csodálatos az isteni gondviselés, s milyen véges az emberi elme! Hogy jóra fordult minden! Milyen boldogság van a háznál! Csak már még a mennyei gondviselés azoknak a fohászkodásait is meghallgatná, akik a véghetetlen jóságú Levetinczy úrra azt a legnagyobb boldogságot imádkozzák alá az égből, hogy számára valami új vendéget küldjön alá az égből, egy kis angyalka képében!

Timár ijedten takarta le tenyerével a poharát. Ha ez a bor olyan bor, amitől az ember mindent kibeszél, amit elgondolt: akkor ő egy cseppet se igyék abból! Valami villámlott a lelkén keresztül.

„Egy ilyen imádság nem várt meghallgattatást is nyerhetne!”

Fabula uram pedig nem találta elégnek a jó kívánságot, még gyakorlati tanácsokat is óhajtott hozzá adni.

- Hja bizony, a nagyságos úr nagyon sokat strapacírozza magát. Az nem ér semmit. Az ember csak egyszer él, és aztán minek él? Én bizony nem hagynék el olyan hosszú időre egy ilyen gyönyörű szép, finom feleséget. Hanem hát ki tehet róla, hogy a nagyságos úrnak tűz van a sarkában? Mindig valami új dolgon töri a fejét, s mindenütt maga szeret ott lenni. Azért is van igaz láttatja mindennek, amit megindít. Már ki jött volna arra a gondolatra, hogy Brazíliába lisztet küldjön Magyarországról? Én bizony megvallom az igazat, mikor azt meghallottam, már engedelmet kérek a gorombaságért, de csak kimondom, azt mondtam magamban: de már megbolondult ez a mi urunk, hogy lisztet küld a föld túlsó oldalára; hiszen mind csiriz lesz abból odáig; aholott pedig erdőszámra terem a kenyér a nagy fákon, a kis fákon persze zsemlye. S ihol van ni! Micsoda dicsőség lett belőle! Hanem hát persze, aminek az ember maga lát utána!

De ez már olyan önkénytelen irónia volt Mihály számára, hogy nem hagyhatta szó nélkül.

- Akkor az asszonyt illeti meg minden magasztalás, édes Jánosom, mert bizonnyal ő látott az egész üzlet után.

- Megtisztelem és elismerem őnagysága méltó virtusait - monda János -, de már megkövetem a nagyságos urat, én is tudom, amit tudok. Én tudom jól, hogy a nagyságos úr hol volt az egész nyáron azalatt, amíg nem láttuk.

Mihálynak egyszerre a körmei hegyéig nyilallt az ijedség. Tudná ez az ember, hogy ő hol volt? Az rettenetes volna!

János fél szemével hamisan hunyorgatva nézett feléje fölemelt pohara szélén át.

- Nos, hát megmondjam a nagyságos asszonynak, hogy hol volt a nyáron a nagyságos úr? Eláruljam?

Timár ájító zsibbadást érzett minden tagjában. Athalie szemei oda voltak szegődve arcához, annak egy vonásával nem volt szabad elárulnia, hogy őt az ittas fecsegő szavai zavarba hozták.

- Hát mondja meg, hol voltam, János! - szólt teljes nyugalmat erőszakolva.

- Hát megmondom, s bevádolom a nagyságos asszony előtt! - kiálta Fabula János, letéve a poharat az asztalra. - Megszökött a nagyságos úr tőlünk, nem szólt senkinek semmit. Titokban hajóra ült, s átkelt Brazíliába! - Igenis; maga járta meg Amerikát, maga hagyott ott mindent rendben. Azért megy a dolog olyan jól.

Timár nagyot lélegzett.

- Nagy bolond maga, János barátom! Kérem Athalie, adjon Fabula úrnak feketekávét.

- De úgy van az, ahogy én mondom! - erősködék János -, tudom én, amit tudok. Kitaláltam én ezt, akármilyen titokban volt főzve. A nagyságos úr megjárta Brazíliát, háromezer mérföldet tett a tengeren. Hány tengeri vihart állt ki! Mennyi emberevő vademberrel harcolt, azt csak az Isten tudná elmondani! De mi mindnyájan tudjuk ezt jól. Én nem bánom. Elárultam a nagyságos asszonynak a nagyságos urat, mármost büntesse meg a dezentort, és máskor ne engedje neki, hogy akkora vargabetűt tegyen az átlanti óceánuson.

Timár a két nő arcára nézett. Timéa vonásai az őszinte ijedséget és bámulatot tanúsítják; Athalie arca a bosszús elízetlenedést árulá el. Ezek éppúgy elhitték Fabula uram meséjét, mint ahogy ő maga szentül hitte azt, és a fejét merte volna rátenni, hogy igaz.

Ekkor aztán Timár is mosolygott a meséhez, titokrejtegető arccal.

Most aztán már ő hazudott, nem Fabula János.

Az arany embernek hazudni kellett, mindig hazudni.

Timárnak jó segítségére jött Fabula uramnak ez a meséje. Szokása a magyar köznépnek a maga nagy embereiről, akiket oka volt bámulni, mintha nem elégelné meg a bámulat rendes okait, még meséket is költeni, amiket a kigondoló maga is elhisz, s végül a közhit a valószínűség vonalára emel.

Már ezentúlra volt Timárnak ürügye a titokteljes eltűnésre; s ha ez elrejtőzés alatti idejéről netaláni kérdezősködésekre olynemű ámításokkal áll majd elő, amiknek valótlansága kiderülhet, mindenki oda fogja magyarázni titkolózását, hogy a kegyes hazugságok egy gyöngédséget takarnak el: nem akarja Timéát búsítani azzal, hogy ő oly veszélyes útra vállalkozik, minő a gőzhajózás első korszakában volt még az Amerikába átrándulás.

A mesét lehetett olyan valószínűvé tenni, hogy még Athalie is higgyen benne.

Senkit jobban meg nem csalt Timár, mint Athalie-t.

Ez a nő ismerte a női szívet. Tudta jól, hogy Timéa mit érez, mivel küzd ott belül. És folyton figyelte e lélekharc fejlődéseit. A nő ezzel a fájó szívvel elbujdosik annak a közeléből, aki miatt a szíve fáj, olyan helyre, ahol egy rokonszenves alak nincs körülötte, ahol nincs minek örülni, ahol nem ébreszti fel semmi a szenvedélyt, az alföldi pusztára. Ott rideg számvető könyvek közé temeti kedélyét, száraz üzlettel öli el érzelmeit; olyan munkába fog, mely minden szenvedélyt leront, a pénzszerzésbe. Így tesz a nő, hogy szerencsétlen szenvedélyét elkábítsa.

Ha a nő képes erre, hogyne tenne hasonlót a férfi? Nem sokkal inkább illik-e ahhoz, hogy fájó szívével ő is egy másik pusztára menjen, a tengerre - s ő is a pénzszerzés jégvermébe temesse el mindazt, ami lelkének meleget ád?

Hogy jöhetett volna Athalie arra a vakmerő gondolatra, hogy éppen a férfi volt az, ki szíve halálos betegségének már gyógyszerére talált, s mikor itthon nincs, akkor boldog.

Mit adott volna érte Athalie, ha ezt a titkot tudhatta volna!

Hanem hát a senki szigete körüli nádas nem beszél, mint Midás király borbélyának nádja.

Athalie-t a sárga irigység epeszté, mikor e megoldhatlan talányon évődött.

Timár és Timéa otthon is a világpéldányai voltak a boldog házastársaknak.

Timár kincseket érő drága ékszerekkel halmozta el Timéát, és Timéa felrakta azokat, mikor a világ előtt megjelentek; akart ragyogni velük.

Mi hirdetheti fényesebben a férj szerelmét, mint a nő gyémántjai?

Athalie elmerengett rajta.

Vajon valóban azon emberek közé tartoznának Timár és Timéa, akiknél abból áll a szerelem, hogy gyémántokat adnak, s azokat elfogadják? Vagy vannak emberek a világon, akik tudnak nem szeretni s mégis boldogok lenni?

Athalie még folyvást Timéára gyanakodott, és nem Timárra.

Timár pedig alig várta már, hogy a tél elmúljék, s nyíljék a tavasz.

No természetesen, hogy a malmok ismét megkezdhessék működésüket; hisz az üzlet emberének mindig ezen jár az esze.

A lisztüzlet az első évi siker után még nagyobb erővel lesz folytatva.

Hanem ez évben már rábeszélte Mihály Timéát, hogy ne rontsa az egészségét az üzlet vezetésével; azt majd ügynökeire fogja bízni, Timéa pedig menjen el a nyári idény alatt valami tengeri fürdőbe, ahol idegbántalmai enyhülni fognak.

Hát ő hova megy? azt nem kérdezte tőle senki. Hihető volt, hogy ismét átmegy Dél-Amerikába, s ismét valami olyan kegyes hazugságot fog mondani, hogy Egyiptomban vagy Oroszországban volt.

Ő pedig sietett le az Al-Dunára.

Amint a nyárfák hímvirágai fakadni kezdtek, már nem volt otthon maradása; a csábító kép minden álmát betöltötte, minden gondolatját fogva tartá.

Meg sem pihent Levetincen, ügynökének, tiszttartójának adott olyan általános utasításokat, amik felől azok tehettek, amit akartak. Éjszakára lement Golovácra, hol érdemrend díszítette esperesje lakott; ahhoz szállásolta be magát.

Késő este érkezett meg az esperes lakához; a konyhán keresztül ment be hozzá; a konyhában a pattogó tűz mellett csinos fiatal hölgyalak sütött-főzött, a szobában pedig, hol a kalugyert egyedül találta, két teríték volt föltéve az asztalra.

A tisztelendő úr nagyon barátságosan fogadta úri vendégét, s sietett neki legelőször is az érdemrendéhez gratulálni; azután engedelmet kért tőle, hogy kinézhessen a konyhába, s érdemes vendége kedveért intézkedéseket tehessen.

- Mert „mi” különben igen takarékosan élünk.

- „Mi?” - kérdezé Timár tréfásan.

- Ej, ej, ej, ej, ej! - monda a kalugyer, megfenyegetve ujjával vendégét. Ne légy hát olyan gonosz ember.

A házigazda megtette intézkedéseit, visszajött; hozott jóféle szerémi bort vendégének, s addig is, míg a vacsora elkészül, biztatta a kvaterkázásra.

De csak minden kvaterkánál újból megfenyegette őt az ujjával, mintha valami arcáról leolvasott gondolatáért feddené meg.

- Hej, hej, hej; ilyen rossz a világ! Mindjárt szót tesznek mindenért. Pedig hát az ember csak ember! Az ember nem tuskó, nem kődarab, nem kapubálvány.

Timár menté magát, hogy ő egy szóval sem állította az ellenkezőt.

De a házigazda csak egyre csóválta a fejét; s mentül többet ivott, pedig a jó vacsora közben nagyon sokat ivott, annál beszédesebb lett.

A jó, ízletes vacsorát a csinos fiatal hölgy hordogatá fel, s valahányszor Timár rápillantott, a házigazda mindannyiszor megfenyegeté, és azt mondá, hogy rossz a világ.

- Pedig hát mutassa meg énnekem valaki a bibliából, hogy a rossz világnak igaza van.

Timár egy püspökségért sem vállalkozott volna rá, hogy azt kimutassa.

- Nem volt-e Ábrahám a legkegyesebb és tiszteletreméltóbb patriarcha a világon? Nem volt-e az ő Sárájának hűséges férje? No mondd! És mégis ismerjük Hágár történetét, ugyebár? No már pedig csak Ábrahám szent ember volt.

Mihály is bizonyítá, hogy az volt.

- Vagy vegyük Jákób patriarchát. Először elveszi Leát, akkor beleszeret Rachelbe, azt is feleségül veszi, s kinek jutott valaha eszébe őt bigámiáért beperelni? Menjünk tovább! Lássuk Szent Dávid királyt. Hány felesége volt neki? Hat. Mind egyszerre. Az sem volt neki elég; elválasztotta Mikhált Paltieltől, még azt is elvette; beleszeretett Bethsabéba, akinek már férje volt, Uriás, ezt megölette, az asszonyt elvette! s mind succedált neki! Pedig hát százötven zsoltáron keresztül énekli, hogy ő milyen szent ember! Hát még bölcs Salamon! Az meg éppen négyszáz feleséget tartott. Hát aztán ki kívánhatja azt, hogy valaki bölcsebb legyen bölcs Salamonnál, és szentebb legyen Szent Dávidnál?

A jószívű kalugyer éppen nem sejtette azt, hogy ő most útleveleket oszt vendégének, amikkel az - átúszhatja a Dunát.

Timár csak félnapi járásra volt már Noémihoz.

Fél éve múlt, hogy nem látta őt.

Minden gondolatja el volt telve a viszonttalálkozás képzelmeivel. Égő vágyak üldözték ébren és álmában.

Alig várta, hogy megvirradjon, felkelt már szürkületkor, fegyverét, vadásztáskáját vállára vetette, nem várta meg, míg vendégszerető gazdája felébred; elhagyta a paplakot búcsúzatlanul, s sietett a Duna-parti pagony felé.

Az nagyon jó munka a Dunától, hogy ezt a pagonyt úgy szélesíti évről évre, messze hagyva régi partját; mert ezáltal az elhagyott parttal együtt a huszonöt év előtt odaépített határőrkunyhók is hátul maradtak. Az olyan ember, aki útlevél nélkül akar a Dunán átkelni, az új ligetben barátságos neutrális államra talál.

Timár előreküldé új sandolinját az ismerős halászkunyhóig, ahová gyalog szokott leballagni; ott megtalálta azt, s aztán mint szoká, egyedül megindult a nádas felé.

A sandolin, mint a viza, úgy sikamlott a víz fölött, s ha oly gyorsan röpült, az nem a sandolin hibája volt.

Aprilban járt az idő, tavasz volt már, a fák zöldültek, virágoztak az Osztrova-szigeten. Annál jobban megdöbbenté Mihályt az a látvány, mely az Osztrova-szigeten túl közeledett felé. A senki szigete úgy tetszett, mintha nem volna zöld; mintha le volna égve.

Mentül jobban közeledett felé, annál világosabban láthatta. A sziget északi oldalán rőtbarna volt minden fa.

A sandolin sietve nyomult a nádason keresztül; mikor a parthoz ért, akkor világosan látta Mihály, hogy ott egy egész hosszú facsoport ki van száradva. A diófák azok; éppen Teréza asszony kedvencei. Egytül egyig kiszáradva mind.

Mihályt lehangolta e látvány. Tavaly ilyenkor virágzó erdő, rózsaberek fogadta itten, most egy kiszáradt erdő. Ez baljós jel!

Megindult a sziget belseje felé, s várta az üdvözlő kutyaugatást. Semmi nesz nem volt.

Aggó kedéllyel bandukolt előre. Az utak el voltak hanyagolva, tele őszi hullott lombbal, s úgy tetszett, mintha madár sem szólna már a szigeten.

Mikor a kunyhó közelébe érkezett, szorongó érzés fogta el szívét. Mi történt az itt lakókkal? Őfelőle történhetett velük akármi. Meg is halhattak, temetetlen is maradhattak; neki fél évig másutt volt dolga; országos ügyeket végezni, szép feleségével ragyogni, pénzt halmozni. A szigetlakókat őrizte addig az ég, ha tetszett őriznie.

Amint a tornác alá lépett, kinyílt az ajtó, s kijött rajta Teréza asszony.

Első tekintete komor volt, ijedség látszott rajta, azután valami keserű mosoly jelent meg arcán.

- Ah! megérkezett ön már? - monda Mihálynak, és eléje sietett kezét megszorítani. S még azután ő kérdezé, hogy miért hozza magával ezt a komor arcot.

- Nincs semmi baj? - sietett viszont Timár kérdezni.

- Semmi sincs! - szólt jámbor mosolygással Teréza.

- Olyan rosszul esett, mikor azokat a kiszáradt diófákat megláttam! - szólt Mihály, hogy komorságát igazolja.

- A tavalyi nyári árvíz ölte ki őket - felelt Teréza -, a diófa attól elvész.

- Hát önök jól vannak mind a ketten? - kérdezé Mihály nyugtalanul.

Teréza szelíden felelt:

- Mi jól vagyunk - mind a hárman.

- Micsoda?

Teréza mosolygott, sóhajtott, és ismét mosolygott. Aztán Mihály vállára tette kezét, s azt mondá neki:

- Egy szegény csempésznek a felesége itt betegedett le nálunk. A nő meghalt, a gyermek itt maradt. Ez a harmadik.

Timár rohant be a házba.

A szoba hátuljában volt egy vesszőből font bölcső, amellett ült az egyik oldalon Almira, a másikon Noémi. Noémi ringatta a bölcsőt, és megvárta, hogy Timár odasiessen.

A bölcsőben feküdt egy kisgyermek; két arca oly piros, hogy cseresznyeajkait középen összecsücsöríti; alszik, de csak félig behunyt szemmel, két kis kezét arcához emelve.

Mihály mint a megbűvölt, állt meg a bölcső előtt. Noémire tekintett; talányoldás volt nézésében, s a talány Noémi arca volt. Valami édes boldogság, valami mennyei öröm látszott ez arcon, felmagasztalva egymással kibékült szeméremtől és szerelemtől. Mosolygott, és lesüté szemeit.

Mihály azt hitte, hogy most mindjárt megőrül.

Teréza karjára tette kezét.

- Nos, nem haragszik ön érte, hogy a szegény csempésznő árváját felfogadtuk? Az Isten küldte őt nekünk.

Hogy haragszik-e érte? De leveté magát a földre; odatérdelt a bölcső mellé; átkarolta azt mind a két karjával, s bölcsőstől együtt szorítá magához a benne lakót, s elkezdett hevesen sírni, zokogni, ahogy csak egy férfi könnye omolhat, aki egy tengerét tartogatta szívében a fájdalomnak, s az most egyszerre gátját törte! És ahol érte, összecsókolá az ég küldte jövevényt; kis kezeit, kis lábait; ruhácskája szegleteit, két piros orcáját. A gyermek angyaltorzképet csinált a csókok miatt, de nem akart fölébredni; egyszer aztán mégis felnyitá szemeit, nagy kék szemeit, s akkor egy percig odabámult a férfi szemei közé, mintha azt mondaná: „hogy kérdez tőlem ez ember valamit!”, aztán egyet kacagott, nagyot kiáltva; tán azt mondá: „ugyan mit kérded azt?”, s aztán megint lehunyta a szemeit, s aludt tovább, és mosolygott tovább, és nem bánta a zápor csókokat arcán.

Teréza nevetve mondá:

- Szegény csempésznő árvája! Még ez sem hitte volna ezt!

És aztán félrefordult a szemeit törülni.

- Nos, hát énnekem már nem is jut? - szólt Noémi boldog nehezteléssel.

Mihály a térdein csúszott oda hozzá. Nem szólt neki semmit, csak a kezét szorítá ajkához, és arcát odanyugtatá ölébe, és hallgatott.

Olyan hosszan hallgatott, amint a gyermek aludt.

Mikor aztán fölébredt a kis lélek, elkezdett a maga nyelvén beszélni. Biz azt sírásnak nevezik. Szerencse, hogy vannak, akik megértik azt a beszédet is.

Megéhezett.

Akkor aztán azt mondta Noémi Mihálynak, hogy most már menjen ki a szobából, mert neki nem szabad megtudnia, hogy a szegény csempésznő árvája mivel él.

Mihály kiment a ház elé. Egész lelke el volt kábulva a mámortól. Egy új csillagzatban képzelte magát, ahonnan az ember, mint egy idegen világgömböt, látja maga alatt az elhagyott földet.

Mindaz, amije ezen a földgömbön volt, ott van már elhagyva, s nem is érzi már a szédületet, mely őt oda visszavonja.

Az az egész kör, melyben eddig életpályája forgott, ki van ütve a sarkából; más központ ragadta azt magához.

Új cél, új élet áll előtte; - csak azt az egyet nem tudja, hogy lehetne a régi világból kihalni. Egy más világba átjutni, mielőtt ezt az élő földet elhagyta volna; egyszerre két külön planétán lakni, feljárni a földről az égbe, s az égből visszajárni a földre, ott angyalokkal édelegni, emitt pénzt számlálni. Ah! ez nem emberi idegek számára való feladat.

Ebben meg kell tébolyodni!

A kisgyermeket nemhiába nevezik angyalkának. „Angelosz” eredetiben azt teszi, hogy „küldött”. Egy más világ küldötte az. Egy más világé, melynek ismeretlen delejes hatása sugárzik a gyermekarcból, gyermekszemből, azokra, akikhez küldve lett. A gyermekek szemében van néha bizonyos kék sugárzat, amely bűvölő erővel bír; mely beszélni tud; s azt a színt elveszti a szem, mikor beszélni megtanult az ajk; ez a sajátszerű kék szivárvány csak a gyermekszemekben észlelhető.

Óh! mennyi hosszú órán át elbámulta e kék szivárványokat Mihály, mikor a gyermeket a fűbe leterített kecskebőrre lefektetve maga is odaheveredett mellé, s nézte annak első játékait, leszakított neki egy-egy virágot, ami után esengett: „nesze: virág!”, s aztán volt dolga, míg visszakönyöröghette tőle; mert a gyermek mindent a szájába akar tenni, amit megszeret. És találgatta az első szótagokat, amiket az új ember ajka kimond, mit jelentenek azok? És hagyta neki a bajuszát tépni. És dalolta neki a dajkaéneket, mikor elaltatá.

Egészen mást érzett Noémi iránt most, mint mikor idejött.

Ennek az érzelemnek nem voltak vágyai, csak boldogsága. A szenvedély hevét valami édes, hűs nyugalom váltotta fel. Olyan az, mint a láz után a meggyógyulás gyönyörérzete.

Maga Noémi is egészen megváltozott, mióta legutóbb látta. Más kifejezése volt arcán a gyöngédségnek, a vonzalomnak; valami türelmes szelídség volt kedélyében, amit nem lehet sem eltanulni, sem eltagadni; valami méltóság, mely a szemérmes tartózkodással párosul, s a nőt mint egy tiszteletet parancsoló bűvkör sugározza körül.

Timár nem tudott betelni örömével. Napok kellettek neki hozzá, míg elhitte, hogy ez nem álom. Hogy ez a kis kunyhó, félig fából, félig sárból, és benne az a mosolygó nő azzal a gagyogó angyalkával ölében, mind valóság és nem álom!

És azután gondolkozott róla, hogy mi lesz ebből.

Körüljárta az egész szigetet, és töprengett magában a jövendő felől.

„Mit adhatsz te ennek a gyermeknek? - Sok pénzt? - A pénzt itt nem ismerik. - Nagy földeket, uradalmakat? - Ehhez a szigethez semmi földet nem toldhatsz hozzá. - Elviszed magaddal, nagy urat, nevezetes embert fogsz belőle neveltetni? - De nem adják oda ezek a nők. - Őket is elviszed magaddal? - Ha mennének, sem tehetnéd. - Hisz akkor megtudnák, hogy ki vagy, s megvetnének érte. - Ezek csak itt lehetnek boldogok; ez a gyermek csak itt járhat fölemelt fővel, ahol senki sem kérdi a nevét.

A nők egy nevet adtak neki: Adeodat (Istenadta), több neve nincs. Hát te mit adsz neki?”

Egy nap, mikor így töprengve járt céltalan bolyongással a szigeten, bozóton, vadvirágon keresztülgázolva, egyszer egy olyan helyre jutott, ahol a targally recsegett léptei alatt. Körülnézett. A kiszáradt diófák szomorú erdejében találta magát. A szép nemes szálfák meg voltak halva, s a tavasz egyetlen lombot nem hozott ágaikra; azok száraz hulladékkal lepték el a földet.

Mihálynak egy eszméje támadt a halott fák sírkertjében.

Rögtön sietett vissza a kunyhóhoz.

- Teréza, megvannak-e még az ácsszerszámok, amiket a házépítéshez használtatok?

- Itt vannak a kamrában.

- Add elő. Egyet gondoltam. Kivágom a kiszáradt diófákat; és azokból építek egy szép házat Dódi számára.

Teréza bámulva csapta össze a kezeit; Noémi pedig azzal felelt, hogy összecsókolta a kis Dódi arcát, mintha mondaná neki: „Hallod ezt?”

Mihály Teréza arcán a bámulat kifejezését csendes kétkedésnek magyarázta.

- Igen, igen! - erősíté szavait - magam egyes-egyedül fogom ezt a házat felépíteni, senki segítsége nélkül; ahogy a székelyek, az oláhok építenek szép tölgyfákból olyan házakat, mint egy skatulya; a miénk diófából lesz; fejedelmi kastély; az utolsó szeget is magam fogom készíteni, s az lesz majd a Dódi háza, ha megnő.

Teréza csak mosolygott.

- Jól van, Mihály, jól van; hiszen én is próbáltam kunyhót rakni egyedül, mint a fecske. Magam vertem össze a falat sárból; magam tetőztem be náddal; hanem már az ácsmunka nem egy embernek való: tudja, hogy az öreg fűrésznek két nyele van, azzal ön egymaga nem tud bánni.

- Hát nem vagyunk-e hozzá ketten? - kiálta föl hévvel Noémi. - Hát nem segíthetek-e én neki? Azt hiszitek, hogy nekem nincs erős karom?

S azzal feltűrte inge ujját egész vállig, hogy karjával eldicsekedhessék. Szép, gömbölyű Diána-kar volt az, domború, idegteljes izmokkal.

Mihály végigcsókolta azt vállától körme hegyéig, s aztán azt mondta, hogy „jó lesz”.

- Óh! mi együtt fogunk dolgozni - monda Noémi, kinek eleven képzelme egyszerre megragadta a Mihálytól adott eszmét. Noémi lelkében Mihály gondolatja egyszerre megfogamzott. - Kimegyünk majd együtt az erdőre; a kis Dódinak csinálunk függőágyat egy fa ágára; egész nap fogunk dolgozni, te, anyám, kihozod utánunk szilkében az ebédet, s ott eszünk a faragott fára leülve egy szilkéből. Milyen jól fog az esni!

És úgy lett.

Mihály rögtön vette a fejszét, s ment ki a diósba, s hozzákezdett a munkához. Mire egy diófát ledöntött, s azt az ágaitól letisztogatta, csupa hólyag lett tőle a tenyere. Noémi azzal vigasztalta, hogy az asszonyoknak sohasem törik fel a tenyerük.

Amint aztán három fa le volt vágva, hogy egyiket a más kettőre lehetett tenni, akkor már szüksége volt Noémi segítségére. Noémi nem vette tréfára, amit ígért. Hozzálátott a nehéz dologhoz; karcsú termetében el nem pazarolt erő volt és kitartó szívósság. A nagy fűrészt olyan ügyesen tartotta, mintha tanították volna rá.

Mihály megérte hát, hogy megtanulja, mi sorsa van a favágónak és a favágónénak, akik korán reggel egymásnak segítenek a fát fűrészelni, s mikor a nap delel, akkor kihozzák számukra a szilkében az ételt; a fatörzsre egymás mellé telepednek, a drága jó bablevest az utolsó cseppig elköltik; egy közös korsóból jó friss vizet isznak utána, aztán egy órai pihenést engednek maguknak; a favágóné letelepedik a puha forgácshalomra, a favágó végigheveredik a földön, a favágóné letakarja a férj arcát kötényével, hogy a legyek ne háborgassák, amíg alszik, s addig ölébe veszi a kisgyermeket, s mindenféle csodadolgot elkövet vele, mivel kieszközli nála, hogy ne sírjon addig, míg a favágó szunnyad...

S este együtt mennek haza; a favágó viszi a vállán a szerszámjait, a favágóné viszi a gyermeket az ölében haza. Otthon már lobog a tűz a konyhában, a rántásszag messziről üdvözli őket. A gyermeket lefektetik, a napszámosné előkeresi a favágó pipáját, tüzet is hoz rá a konyhából; mikor a gőzölgő tálat behozzák, mellé ülnek, fenekéig iparkodnak, hogy jó idő legyen holnap, s aztán elbeszélik egymásnak, hogy mit csinált ma egész nap a gyerek.

S aztán - nem kérdezik egymástól, hogy „szeretsz-e?”.

Mihály belejött lassanként a diófa gerendák kifaragásába. Jól szolgált kezében az ácsszekerce.

Noémi bámulta ezt nagyon.

- Ugyan Mihály - kérdé egyszer -, mondd meg nekem, nem voltál te valamikor ácslegény?

- De az voltam, mégpedig hajóács.

- S ugyan mondd meg, hogyan lett belőled ilyen nagy úr, hogy nyaratszaka elmaradhatsz a munkádtól, s úgy töltöd az időt másutt? Mert most a magad ura vagy, ugye? Nem parancsol veled senki?

- Majd elmesélem azt neked egyszer! - monda rá Mihály. De nem mesélte el neki aztán, hogy mi módon lett őbelőle olyan nagy úr, hogy itt most fát fűrészelhet hétszámra.

Mesélt Noéminek tapasztalatteljes utazásairól szerteszét a világban; de odáig nem ment a mesemondásban soha, hogy saját magáról beszélt volna neki valamit. Elütötte a sürgetőbb kíváncsiságot azzal, hogy a dologhoz látott, s ha egyszer lefeküdt, akkor nem lehetett őt kikérdezni, ahogy asszonyszokás, a menekülni nem tudót ilyenkor kérdőre vonni. Szerencsére a férfinak is adott a Gondviselés ez ellen védelmet, azt, hogy ha lefeküdt, elalszik, s nem hagyja magát kivallatni.

Timár a hosszú idő alatt, amit a névtelen szigeten töltött, lassankint rájött, hogy az még sincsen annyira elrejtve az emberek elől, hogy senki se tudna róla.

Egy egész osztálya a társadalomnak ismeri annak létezését; de az nem fedezi azt fel a világnak.

Ez osztály a civilizáció vadembereinek osztálya.

Status extra statum!

Melynek határainál elszakadnak a társadalom törvényeinek, az egyház szabályainak fonalai.

Lakhelyük a két országnak egymástól elzárt határa, Magyarország és Szerbia végvidéke. Kedvező tér. Egy szabályozatlan ősfolyam, bozótos szigeteivel, annak a két partja nagy messzeségben ős rengeteggel szegélyezve, melynek törzsei a folyam medrébe düledeznek. Szabad átjárás, csinált országút csak nagy távolban egymástól; a falvak messze elszórva, semmi nagyváros a közelben. A felszínen katonai fegyelem, a fenéken ős szabadság. A lakosság feladata érthetetlen; egy intézmény, melynek indoka századok óta elmúlt: a határ őrzése. Ki ellen? Az ellenség, a török rég messze tűnt már onnan. Most aztán csak a határvámnak szolgál még a fegyver. Azért aztán a csempészet valódi polgári életmódot képez. Van saját rendszere, iskolája, titkos kormánya: állam az államon kívül.

Timárt gyakran meglepé, hogy egy-egy csónakot, dereglyét talált a sziget fűzfabokrai menedékében kikötve, amit senki sem őrzött. Ha fél nap múlva visszakerült arra a helyre, a jármű már nem volt ott. Máskor egész málha csomagokra bukkant a rekettye között; azok is eltűntek, mire más ízben oda visszatévedt. De mindazok a rejtélyes emberek, akik e szigetet pihenőül választották, szándékosan kerülni látszottak a kunyhó környékét. Jöttek és mentek, anélkül, hogy ösvényt tapostak volna a fűben.

De voltak mégis bizonyos esetek, amikor ellátogattak a kunyhóhoz. Olyankor egyenesen Terézát keresték.

Mikor Almira jelt adott, hogy idegen közelít, olyankor Timár félbehagyta a munkát, sietett a kunyhóhoz, bevonult a belső szobába: idegennek nem volt szabad őt meglátni. Szakállt növelt ugyan, mi arcát elváltoztatá, de mégis jöhetett volna valaki, ki őt már látta a világban.

A társadalom vademberei olyankor látogatták meg Terézát, mikor valami bajuk volt.

Ezek az emberek gyakran járnak olyan helyeken, ahol sebeket lehet kapni: gonosz, mély, fegyver ejtette sebeket. Azokkal nem mehetnek az ezredorvosokhoz, mert vallatás lenne a vége. A sziget asszonya pedig ért azokhoz a szerekhez, amik sebeket gyógyítanak, össze tudja illeszteni a törött csontokat, a tátongó sebeket, s ad rájuk hegesztő írt. Azon a vidéken, kivált a török oldalon, nagyon uralkodnak a rosszindulatú fekélyek, pokolvarok; azokat Teréza egyszerű füvekkel tudja orvosolni, miknek titkát a szükség fedezte fel előtte. Ezért felkeresik gyakran a szenvedők, s megőrzik titkát, mert tudják, hogy a tábororvos, gyógyszerész a kuruzslókat üldözni szereti.

A társadalom vadembereinek gyakran peres ügyeik is vannak egymással. Azzal ők nem mehetnek a bíróhoz. Tudják jól, hogy ott vádlót, vádlottat kalodába tennék. Eljönnek peres ügyeikkel a sziget bölcs asszonyához, előadják neki az ügyöket: s amit az mond benne, az rájuk nézve ítélet, abban megnyugosznak. Legtöbbször vérbosszú a perpatvar tárgya. Teréza ki tudja békíteni a dühöngő pártfeleket, s azok megtartják a kezébe letett békeszövetséget.

Néha egy-egy marcona alak vetődik kunyhójába, emberarckerülő vad tekintettel. Bűnös, kit lelki mardosás üldöz, de aki retteg a papjához menni lelki malasztért, mert fél a pokoltól, s fél a börtöntől. A sziget asszonya azt is meg tudja gyógyítani. Ád szívére olyan hűsítő balzsamot, az istenirgalom gyógyító tudatát, hogy kibékíti őt önmagával.

Néha jön küszöbére üldözött, kifáradt ember, szomjtól, éhségtől tikkadtan: ő nem kérdi tőle, honnan jön, hová megy. Jóltartja, pihenten, üdülten odább bocsátja eleséggel megrakva iszákját.

Sok ember ismeri őt, akinek hitvallása a hallgatás, s nincs az a titkos szövetség, mely erősebben fűzné mesteréhez a tanítványokat, mint ezeket őhozzá.

Azt is tudja mindenki, hogy pénzt nem talál nála, még a kapzsiságnak sincs oka rá, hogy ellensége legyen.

Timár meggyőződött róla, hogy olyan helyre jutott, mely körül századoknak kell lejárni, új eszméket ültető munkáikkal, amíg annak és a rajta lakóknak története bele lesz vonva abba a nagy káoszba, aminek világ a neve.

Ő folytathatta faragómunkáját, nem tartva attól, hogy egyszer megtudja valaki odakünn, hogy Levetinczy Timár Mihály, a királyi tanácsos, a földesúr, a milliomos üzér ácsmunkával kontárkodik valami ismeretlen szigeten, s mikor nagy munkájában pihenést tart, akkor meg tollkését veszi elő, hogy fűzvesszőből ernyőt faragjon egy kis féreg számára, egy árva gyermek számára, akinek se apja, se anyja, még csak igazi neve sincsen.

S micsoda örömei vannak itten! Hogy lesi el a legelső szót, amit a gyermek megtanul kimondani. Mint illesztgeti hozzá a parányi ember kicsi kis ügyetlen ajkait, hogy ezt a szót eltalálja:

„Apa!”

Persze hogy ezt a szót tanulja meg leghamarább.

Azt gondolja, hogy ennek úgy kell lenni. Hogy ez az ember, aki őrá mosolyog, nem is lehet más.

Mit tudhat ő arról, hogy ő szegény csempésznek fia, szegény árva, kinek apja, anyja meghalt?

Azután kezdi a gyermek az életet megismerni a szomorúbb oldaláról is. Kezdődnek a gyermekszenvedések. Mikor a foga jön, mennyi aggodalom, mennyi álmatlan éjszaka van miatta! Noémi otthon marad vele a szobában, s Mihály minden órában odavágja a tuskóba a fejszét, s fut haza megnézni, nem lett-e nagyobb baja a kis Dódinak. Aztán kiveszi Noémi kezéből, s eljárkál vele óra hosszant, és danol neki altató dajkadalt:

''Az én babám kis kunyhója&lt;br&gt;Többet ér, mint Buda vára...''

S ha elaltatta, ha meggyógyította, micsoda nagy diadal ez aztán!

Egyszer aztán annyira volt Mihály a vállalatával, hogy a diófa gerendákat öregéből mind kifaragta már. Eddig csak értette a dolgot; de tovább már nem. Hja biz az ácsmesterség is tudomány, s ő nem mondott igazat, mikor Noéminek azt válaszolta, hogy ért hozzá. Nem tudta, hogy mit csináljon tovább.

Az ősz közelgett. Teréza és Noémi már egészen természetes dolognak találták, hogy ilyenkor Timárnak őket el kell hagynia. Hiszen neki is kenyérkeresete után kell látni. Olyan üzlete van, ami nyáron át megy magától, vagy pihen; télen pedig ugyan utána kell látni teljes erővel. Hiszen más kereskedőnél is megszokták már azt. Aztán meg más háznál is megszokták már Timárt így képzelni. Timéa is azt hitte, hogy Mihálynak olyan üzlete van, mely nyáron át távol lenni kényszeríti, akkor lát teljes tudományával az ipar, gazdászat, üzérkedés, kereskedelem után.

Ősztől tavaszig ámította Timéát, tavasztól őszig Noémit. Azzal nem vádolhatta magát, hogy ne lett volna következetes.

Az idén még korábban elhagyta a szigetet, mint tavaly. Sietett haza Komáromba.

Távolléte alatt ismét reményen felül sikerült minden üzlete. Még egy nagy államsorsjátékban is neki kellett megkapnia az első nyereményt. Valahol ott hevert a fiókja fenekén a rég elfeledett sorsjegy, s ő csak három hónappal a húzás után jött elő vele, hogy a véletlen százezeret felvegye, mint aki ilyen csekélységeket számba sem vesz; ami ismét növelte a világ bámulatát. Ennek nem is kell már a pénz, olyan sok van neki.

Mit is kezdjen vele?

Azt kezdte, hogy hozatott a Székelyföldről meg Zaránd vidékéről híres faragó mestereket, akik azokat a gyönyörű faházakat tudják készíteni keményfából, amik századokig tartanak; paloták! Olyanokban laknak a székely és oláh nemes birtokos urak; a belsejük gyönyörűen kifaragva. Ház, bútor, székek, szekrények mind ugyanazon faragómester munkája, tölgyfából, diófából, gyertyánfából; csupa fa minden; egyetlen darab vas nincsen az egészben.


==A FARAGÓEMBER==

Mihály Timéát kissé szenvedőnek találta, mikor hazaérkezett.

Ez alkalmat adott neki arra, hogy egypár híres bécsi orvost lehívasson, s neje egészsége fölött orvosi tanácskozást tartasson velük.

Azok a diagnózis nyomán abban állapodtak meg, hogy itt éghajlat-változtatásra lesz szükség, s tanácsolák, hogy Timéa a telet Meránban töltse.

Mihály maga kísérte el nejét Athalie-val együtt odáig. Az enyhe, szélmentes völgykebelben egy olyan lakházat keresett ki Timéa számára, amelynek kertjében egy csinos svájci modorú mulatólak volt. Tudta, hogy az ilyenekben Timéának öröme telik.

A tél folytán is többször meglátogatta Timéát, többnyire egy koros ember kíséretében, s csakugyan úgy találta, hogy Timéának legkedvencebb helye volt a kerti mulatólak.

Mikor aztán Mihály Komáromba visszatért, akkor hozzáfogott, hogy a télen át egy éppen olyan mulatólakot készíttessen, mint aminő a meráni. A magával hordott székely műfaragó nagy mester volt az ilyenekben. Lerajzolta a legapróbb részletekig azt a meráni faházat, külső-belső szerkezetével; azután Timárnak Rác utcai földszinti házában egy nagy műhelyt alakított, s ott hozzáfogott a munkához. De nem volt szabad azt senkinek elárulni, hogy meglepetés legyen belőle. Ámde a faragóembernek legény is kell, aki segítsen a munkában. Titoktartó legényt pedig nem lehet kapni. Hogyan segítettek hát a bajon? Odaállt mellé maga Timár faragólegénynek, s reggeltől estig fúrt, faragott, vésett, gyalult, esztergályozott versenyt a mesterrel.

A faragómester azután, ha mindjárt Salamon király pecsétjével lett volna is lezárva a szája, nem állta volna a titok, hogy ő azt vasárnap esténkint bizalmas embereinek el ne beszélgesse, micsoda meglepetést készít Levetinczy úr a maga hitvese számára. Elébb minden darabot megfaragnak, összeillesztenek; az egészet, amint elkészül, a monostori szép nagy kertben fogják felállítani. És aztán ő maga, a dúsgazdag nem restell naphosszant dolgozni, mint egy faragólegény, úgy illik a kezébe minden szerszám, hogy beválnék öreg legénynek. Nem törődik az most üzletével; azt intézik az ügynökei, ő egész nap a műhelyben van, gyalul, fűrészel, farag. És mindezt azért, hogy a feleségét meglepje vele. El ne mondja senki, hadd legyen meglepetés a szép asszonynak, ha hazajön.

Annálfogva meg is tudta azt az egész város, s eszerint megtudta Zófia asszony is, az pedig megírta Athalienak, Athalie meg elbeszélte Timéának, úgyhogy Timéa előre tudta már, hogy mikor haza fog érkezni Komáromba, Mihály a legelső szép napon kikocsikáztatja őt a monostori dombra, hol szép gyümölcsöskertjük van, s ő ott fogja találni a Dunára néző domboldalban a meráni kis kedves lakot, hű utánzatban, kis asztalát a hímzőkosárral az ablaknál, kedvenc olvasmányait a gyertyánfa állványon, nyírágakból összetákolt karosszékét a veranda alatt, és mindennek rá nézve majd meglepetésnek kell lenni, és azután majd mosolyognia kell, mint aki ennek nagyon örül, és majd mikor a faragómestert meg fogja dicsérni, hogy ez milyen derék, mennyire meglepő, akkor attól azt fogja hallani: „De ne engem dicsérjen a nagyságos asszony, hanem a legényemet, aki a házon a legszebb faragásokat mívelte. Ezt a párkányzatot, ezt a cifra korlátot, ezeket az oszlopfőket ki csinálta? A legényem. S ki volt a legényem? Maga a nagyságos Levetinczy úr! Az ő munkája itt a legtöbb, nagyságos asszonyom.”

És ezért ismét mosolyogni kell majd Timéának, és keresni a szavakat, amikkel háláját kifejezze.

Csak szavakat! Mert hiszen minden hiába. Ha kincsekkel halmozza is el a nőt, vagy fekete kenyeret ád neki, amit napszámmal keresett számára - szerelmet nem vehet azon.

Úgy is történt minden. Tavasszal Timéa hazakerült; a monostori meglepetés egész tervszerűen volt rendezve, pompás lakomával vendégsereg mellett, megvolt Timéa arcán a szomorú mosolygás, Timárén az alázatos nagylelkűség s a vendégekén az üdvrivalgó irigység.

A nővendégek azt mondták, hogy ilyen férjet, mint Timár, nem lehet nőnek megérdemelni; ez ideálja a férjeknek; a férfiak pedig azt mondták, hogy nem jó jel az, mikor egy férj ajándékokkal, hízelkedésekkel keresi kedvét az asszonyának. Nem jó jel az, mikor a férj esztergályozni kezd.

Csak Athalie hallgatott. Ő kereste a titok Ariadne-fonalát - és nem találta.

Timéával tisztában volt. Az állhatatosan szenved, és haldoklik. Az a méreg öli lassan, mely nem a testen, hanem a lelken kezdi el a gyilkolást. Soká öl meg, de bizonyosan. De mi történt Mihállyal? Ennek az arca valami boldogságot árul el. Hol lopta azt? Hízelkedik, mindenütt keresi Timéa kedvét. Mit titkol ezáltal? A világ előtt a leggyöngédebb, a legboldogabb férjnek mutatja magát. Mi érdeke van ebben? A társaságokban tréfás, jókedvű; és Athalie irányában egész a jószívűségig közönyös; mintha már el is feledte volna mindazt, amit hallott tőle, ami akkor szívéig sérté, mintha nem fájna neki többé Athalie gúnymosolygása. Még azt is megteszi, hogy a cotillonban elviszi Athalie-t táncolni.

Boldog-e ez most? Vagy hazudja a boldogságot? Vagy elfásult már? Vagy erőszakolni akarja a lehetetlent? Meg akarja nyerni Timéa szívét? De hisz ez képtelenség! Athalie magáról tudja azt. Hiszen őneki is akadt már kérője több is, jámbor kisvárosi emberek, kik el tudnának tartani egy asszonyt; de ő nem fogadja el senki kezét. Közönyös rá nézve minden férfi; szeretni csak azt az egyet tudná, akit gyűlöl. Timéát csak Athalie érti.

És ha ezt érti, akkor Mihályt nem érti. Ezen ember előtte talány marad mosolygó arcával, hízelgő szavával, jóltevő kedélyével. Arany ember, akin rozsdafoltot nem lehet találni.

Mihály sokszor vette észre a titokkereső szemek tekintetét, s olyankor valami úgy kacagott belül lelke sötétében.

„Keresheted azt! Sohasem tudod meg azt, se te, se más, hogy amit a télen csináltam, faragómunkát, azt azért tettem, hogy megtanuljam, hogyan kell egy ismeretlen rejtekén a földnek, egy névtelen teremtés számára hasonló kunyhót faragnom. Ott van egy lény, akinek a kedvéért két tenyerem ilyen kérges lett. Találd ki, hogy híják azt, te védördöge ennek a háznak!”

Timár ismét összehívatta az orvosi nevezetességeket, hogy Timéa egészsége fölött tanácskozzanak. Azok ezúttal a biarritzi fürdőket hozták javaslatba. Mihály oda is maga kísérte el Timéát, lakását a legnagyobb kényelemmel berendezé; gondoskodott róla, hogy Timéa toalettje és úri fogata az angol ladyk és orosz hercegasszonyokéval versenyezzen, s telt pénztárt hagyott kezében, arra kérve, hogy azt üresen hozza haza. Athalie iránt is bőkezű volt. A vendégkönyvbe mint unokatestvér volt Athalie bejegyezve, s neki is naponkint háromszor kellett öltözni, mint Timéának.

Lehet-e ennél hívebben teljesíteni a családfői kötelességeket?

Akkor aztán sietett, nem is haza, hanem Bécsbe. Ott egy egész ács-, asztalosműhelyt összevásárolt, ládákba pakoltatta, és leküldte Pancsovára.

Most még egy furfangot kellett kigondolnia: hogy ezeket a ládákat a senki szigetére hogyan juttassa át.

Különben is óvatosnak kellett lennie. Azok a halászok a Duna bal partján, kik többször látták őt az Osztrova-sziget felé csónakkal elindulni és aztán csak hónapok múlva visszakerülni, rég tanakodhatnak magukban: ki ez az ember? s miért jár ez itt annyiszor?

Mikor a ládái leérkeztek Pancsovára, szekérre rakatta azokat, s elszállíttatá a Duna-parti jegenyésbe, ott lerakatta. Akkor azután odahívta a halászokat, s azt mondá nekik, hogy szállítsák ezeket át a puszta szigetre. Fegyver van azokban.

Ezzel a szóval el volt a tenger fenekére temetve a titka.

Járhatott, kelhetett azontúl nappal és holdvilágnál: senki nem is suttogott felőle. Mindenki tudta már, hogy ez a szerb és a cernagorca szabadsághősök ügynöke, s azontúl semmi kínzással nem lehetett volna egy szót kivenni felőle azokból, akikkel találkozott. Szent ember lett rájuk nézve.

Megcsalt ő minden embert, akivel csak egy szót váltott, hogy maga körül homályt borítson.

Éjszaka szállították át deszkamálháit a halászok, ő is velük volt. A szigethez érve, azok, mintha legjobban értenék a dolgot, kikerestek egy partszakadékot, ahol legsűrűbb volt a bozót, oda kihordták a ládákat. Mihály ki akarta őket fizetni: nem fogadtak el tőle egy garast sem; csak a kezét szorongatták meg: „Zbogom!”

Ő ott maradt a szigeten, a halászok visszatértek.

Szép holdvilágos éjszaka volt, a fülemile énekelt fészke fölött.

Mihály a parton végighaladt, hogy a házhoz vezető ösvényre rátaláljon. Rábukkant az ácstanyára, hol az ősszel félbenhagyta a munkáját. A faragott fák be voltak takargatva gondosan nádkévékkel, hogy a téli nedvesség meg ne rongálja azokat.

Innen a rózsaligethez vezetett az út. A rózsák rég elnyíltak már, azt az időt Mihály a monostori lakban tölté, s később a tengeri fürdőn Timéával. Ez idén elkésett a rózsaszüretről. Pedig bizonyosan szívszakadva vártak reá! De hát először meg kellett neki csinálni azt, hogy „köd előttem, köd utánam!”.

Lábhegyen közeledett a kis lak felé. Hogy semmi neszt nem hallott, azt jó jelnek vette. Hogy Almira nem ugat, ennek az oka az, hogy benn hál a konyhában, s ez ismét azt jelenti, hogy gond van rá, nehogy az alvó gyermeket éjszaka felköltse. És eszerint mindenki él és egészséges a háznál.

Óh! Mennyiszer álmodta ő meg ezt a házat! Mennyiszer képzelte maga elé ébren! Mennyiszer látta magát a tanyához közelíteni.

Majd úgy látta, hogy a ház leégett, a kormos gerendák hevernek a küszöbben, s a falakon kizöldült a dudva; lakói hová lettek, nem mondja meg senki. Majd meg azt látta, hogy amint annak ajtaján belép, fegyveres marcona alakok ugranak eléje, torkon ragadják; „éppen terád vártunk!”, megkötözik, száját betömik, s ledobják a pinceodúba. Majd meg az a rémlátása volt, hogy mikor a kunyhóba lép, kedveseinek véres hulláit látja maga előtt, Noémi hosszú aranyhaja elterülve a földön, keblén a szétzúzott fejű gyermek. Óh! milyen kínt gyűjtött magának, mikor ezeket az alakokat szívének megszerezte, akiket olyan hosszú időre magukra kellett hagynia. Néha meg az a kép állt előtte talán álmodva, talán kigondolva, hogy mikor Noémi elé fog lépni, a szelíd, mosolygó arc helyett itt is egy hideg alabástromarcot fog maga előtt találni, aki azt fogja tőle kérdezni: „Hol volt ön oly sokáig - Levetinczy úr?”

Most aztán, hogy a kis lak előtt állt, minden rémképe elmúlt. Itt most is minden úgy van, ahogy máskor volt; itt most is azok laknak, akik őt szeretik. Hogy tudassa velük megérkeztét? Hogy lepje meg őket?

Megállt a kis, alacsony ablak előtt, melyet a felfutó rózsa indái fedtek félig, s elkezdé dalolni az ismeretes nótát:

''Az én rózsám kis kunyhója&lt;br&gt;Többet ér, mint Buda vára!...''

Jól sejtett; egy pillanat múlva fel volt nyitva a kis ablak, s azon Noémi örömtől, boldogságtól sugárzó arca tekintett ki.

- Mihályom! - rebegé szegény.

- A tied! - súgá Timár, s két kezébe fogta az ablakon kitekintő kedves főt. - Hát Dódi? - Ez volt a másik szava.

- Ő alszik.

- Csendesen! Föl ne keltsük.

És azután, amit ajkaik egymásnak mondtak, az nagyon csendesen volt mondva.

- De jöjj be hát!

- Fel találjuk őt költeni, s majd sírni fog.

- Óh! már nem olyan síró gyermek. Hiszen elmúlt egyéves.

- Egy egész éves? Hiszen már nagy ember!

- Már a nevedet ki tudja mondani.

- Hogyan? Hát már beszél!

- Már lépni is tanul.

- Tehát már fut!

- Mindent eszik már.

- Az lehetetlen! Az még korán van.

- Mit értesz te ahhoz? Ha látnád!

- Húzd félre a függönyt; hadd süssön rá a holdvilág, hadd lássak rá.

- Nem, a holdvilág rossz, ha az alvó gyermekre süt: attól beteg lesz.

- Bohó vagy!

- A gyermekkel sok babona jár. Azt mind el kell hinni. Azért vannak ők asszonyokra bízva, akik hisznek mindent. Jöjj be, és nézd meg idebenn.

- Nem megyek be, míg alszik; felkölteném. Jöjj inkább te ki énhozzám.

- Az nem lehet. Ő mindjárt felébredne, ha én kimennék, s anyám mélyen alszik.

- No hát eredj vissza hozzá; én idekinn maradok addig.

- Nem akarsz lefeküdni?

- Hiszen mindjárt reggel lesz. Eredj hozzá vissza; de hagyd nyitva az ablakot.

És aztán ott maradt a nyitott ablaknál, beleskelődve a kis szobába, melynek padlatára ezüstkockákat rajzolt a holdvilág, s iparkodott elfogni a neszt, ami a csendes tanyából kihangzik; egy-egy rövid, nyüzsgő nyöszörgés, minő az ébredező gyermeké, azután halkan dúdoló hang, mely a kedvenc dajkadanát hangoztatja, csendesen, mint egy álom: „az én babám kis kunyhója”, azután egy csókcuppanás, aminőt jutalmul kap az a jó gyermek, ki a danára szépen elalszik.

És azután úgy virradt meg Timár, a nyitott ablakban könyökölve s az alvók suttogásait hallgatva, míg a hajnal világossá nem kezdte tenni a kis alvószobát.

A hajnalsugárra aztán a gyermek volt a legelső, aki fölébredt, világra visszakerültét hangos kacagással adva tudtul, melytől azután senkinek sem lehetett tovább alva maradni. A gyermek lármázott, fecsegett: hogy mit? azt csak ők értették ketten: ő maga és Noémi.

Mikor aztán ölébe kaphatta a gyermeket, azt mondá neki:

- Most már aztán itt maradok, amíg fölépítem neked azt a házat. Mi az, Dódi?

A gyermek mondott rá valamit, ami Noémi tolmácslata szerint annyit jelentett, hogy „nagyon jól van”.


==NOÉMI==

Timár legboldogabb napjait tölté kettős életének.

Semmi sem zavarta boldogsága teljességét, csak az az egy, hogy még egy másik élete is van, amibe mindig vissza kell térnie.

Ha tudna rá valami utat-módot, hogy ettől a másik élettől el tudja szakítani magát, milyen békében élhetne itten.

Pedig azt igen egyszerűen elérhetné. Csak nem kellene innen többet eltávoznia. Keresnék egy évig, gyászolnák két évig, emlegetnék három évig, azután elfeledné a világ, ő is a világot, s megmaradna neki Noémi.

És Noémi kincs!

A nőiségből mindaz egyesülve van benne, ami kedves, és hiányzik nála mindaz, ami bántó. Szépsége nem az az egyhangú szépség, amit a tetszelgés oly hamar megunottá tesz; ez minden kedélyváltozatnál új varázsban tűnik fel. Gyöngédség, szelídség és hév egyesült kedélyében. Együtt és összhangzatban él benne a szűz, a tündér és a nő. Szerelmének semmi önzése nincs; egész lénye el van veszve, át van olvadva abban, akit szeret. Nincs külön búja, külön öröme, csupán az övé. Otthon aprólékos figyelmével minden kényelméről gondoskodik; munkájában segít neki fáradhatatlan kézzel. Mindig derült, mindig friss, s ha valami betegség kerülgeti, egy csók a fájó homlokra meggyógyítja őt. Alázatos az iránt, akiről tudja, hogy őt imádja. És midőn azt a gyermeket ölébe veszi, s vele játszik, akkor meg kell őrülnie annak, aki őt magáévá tette, és mégsem tette azzá.

De Timár még nem volt egészen megőrülve.

Még alkudozott a sorssal.

Az ár igen nagy! Még ehhez a kincshez mérve is nagy.

„Egy ifjú nő egy mosolygó gyermekkel az ölében.”

De az ár egy egész világ! Otthagyni abban milliókra menő vagyont, társadalmi állást, magas rangot, főúri barátokat; megkezdett nagy vállalatokat, mik világra szólanak, miknek eredményétől nagy hazai iparágak jövendője függ. És ráadásul még Timéát!

Tán azzal a gondolattal még meg tudott volna barátkozni, hogy kincseit odavesse a világnak; a víz fenekéről jöttek, menjenek a víz fenekére vissza megint! De azzal a gondolattal nem tudott kibékülni hiúsága, hogy ez a fehér arcú nő, ki az ő hitvesi lángjától nem tudott felmelegedni, még ez életben boldog legyen - egy más ember által.

Maga sem tudta tán, milyen ördögöt rejteget szívében.

A nő, ki szeretni nem tud, elhervad szeme láttára.

Ő pedig éli a boldog napokat ott, ahol szeretni tudnak.

S a boldog napok alatt egyre emelkedett a ház, amit a kitanult pallér most már gyakorlott kézzel illesztett eresztékeibe. Már fel voltak emelve a falak, szép simára gyalult diófa derekakból, olyan szépen összeillesztve, hogy azokat a szél sem járhatta. Fel lett rakva a tetőzet is, s befödelezve székely módra halpikkely alakúra faragott széles zsindelyekkel. Az ácsmunka egészen elkészült. Következett az asztalosmunka. Ezt már egészen egyedül végezte Mihály, s napestig lehetett hallani danáját a műhelyül használt új házban a gyalulás, fűrészelés közben.

Mint a legszorgalmasabb kézművest, csak a sötét est szólította el műhelyéből. Akkor aztán megtért a kunyhóhoz, hol ízletes estebéd várta, s vacsora után kiült a kunyhó előtti kis padra, rágyújtott a cseréppipára, Noémi mellé ült, felállította térdeire a kis Dódit, és iparkodott vele előadatni, hogy mit tanult ma megint. Egy szót.

A világ minden bölcsességénél nem nagyobb tudomány-e az az egy szó?

- Mennyiért adnád oda Dódit? - kérdezé egyszer tréfás enyelgéssel Noémi. - Ezért az egész földért, tele gyémántokkal?

- Nem, ezért az égért, tele angyalokkal.

A kis Dódi pedig nagyon jó kedvében volt akkor, pajkos kézzel megfogta Mihály szájában a pipát, és addig rángatta a száránál fogva, míg kivette a fogai közül, s akkor aztán nagyhamar eldobta a kezéből. A pipa bizony cserépből volt, és eltörött.

Timár hirtelenkedett az igazságszolgáltatásban, ráütött könnyedén a kárt tevő gyermek kezére, amitől az szörnyen rábámult, s aztán elbújt Noémi keblére, és elkezdett pityeregni.

- Látod - szólt Noémi szomorúan -, egy pipáért is odaadnád; pedig az csak cserépből volt...

Mihály nagyon megbánta, hogy ráütött a Dódi kezére. Kérlelte is aztán hízelkedő szóval, meg is csókolta azt a megütött kis kezet; de a gyermek csak egyre szepegett, s eltakarta az arcát Noémi mellkendőjébe.

A gyerek aztán egész éjjel rossz volt. Nem akart aludni; sírt. Timár megharagudott rá; azt mondta: akaratos rossz természet lesz benne, amit idejekorán ki kell belőle irtani. Noémi oly szelíd feddő tekintetet tudott azért a szóért rá vetni.

Másnap szokottnál korábban elhagyta a tanyát Timár, s ment a műhelyébe, de dalolni nem hallották egész nap. A munkát is félbehagyta kora délután, s mikor a tanyára érkezett, láthatá Noémi tekintetén, hogy az egészen meg van rémülve láttára. Timár arca egészen ki volt kelve színéből, alakjából.

- Valami bajom van! - monda Noéminak. - A fejem olyan nehéz, a lábaim alig bírnak; minden tagomban valami fájást érzek. Le kell feküdnöm.

Noémi sietett a belső szobában ágyat vetni Mihálynak, s segített neki a levetkőzésnél. Aggódva vette észre, hogy Mihály kezei oly hidegek, és lélegzete oly forró.

Teréza asszony odasietett, megtapintá homlokát, kezeit, s azt tanácsolá neki, hogy csak takarózzék be erősen, mert hideglelést fog kapni.

Mihály pedig úgy érzé, hogy annál valami rosszabb közelít rá. Azon a vidéken akkor nagyon dühöngött a hagymáz: a Duna nyári kiöntései terjeszték azt szokatlan mérvben.

Még mikor a fejét letette a vánkosra, annyira eszméleténél volt, hogy elgondolja, mi lesz abból, ha ő most itt a forrólázt megkapja; orvos nincs közel, ki rendszeres segélyt tudjon nyújtani, itt meghalhat. Sohasem tudják meg, hová lett. Mi lesz Timéából? De mi lesz Noémiból?

Ki fogja majd pártját az elhagyott Noéminak, ki özvegy lesz, mielőtt asszony lett volna? Ki neveli fel majd a kis Dódit? Mi sors vár rá, ha megnő, ha Mihály a földben lesz már?

Hát Timéának ki mondja meg, mikor tegye fel, mikor vesse le az özvegyi fátyolt? Halála napjáig várjon-e az ő visszatértére?

Hogy fog két asszony holtig boldogtalan lenni őmiatta!

És azután még arra is tudott eszmélni, hogy majd ha ő hagymázos önkívületbe jut: miket fog ő akkor kibeszélni ezen nők előtt, kik éjjel-nappal virrasztanak majd fölötte? Hogy fog előttük rémledezni kincseinek számáról, hivatalnokairól, palotáiról; halavány arcú feleségéről, hogy fogja Timéát látni, maga előtt, őt néven szólítani, feleségének nevezni! És Noémi ezt a nevet ismeri már.

Irtózat volt Timárra nézve még tiszta ésszel arra gondolni, hogy majd nemsokára fog rá jőni olyan állapot, amiben akarata ellen minden titok elhagyja szíve rejtekhelyét, s mást uraló ajka el fogja mondani lázrohamában, hogy ő kicsoda.

A testi fájdalmakon kívül még egy bántotta: az, hogy Dódit miért ütötte meg tegnap. Ez a csekélység most, mint egy bűnsúly nehezedett lelkére.

Mikor lefeküdt, oda akarta magához vitetni a gyermeket, hogy megcsókolja.

- Noémi! - rebegé forró lélegzettel.

- Mit kívánsz? - suttogá Noémi.

De már akkor nem tudta, hogy mit akar.

Amint az ágyba feküdt Mihály, rögtön teljes erejével kitört rajta a láz. Erős testalkata volt, az ilyent leghamarább ledönti, s legjobban megkínozza ez a hóhérlegénye a csontembernek.

Ettől a perctől kezdve szüntelen félrebeszélt.

És minden szót, amit beszélt, hallani kellett Noéminak.

A kór maga nem tudott magáról semmit.

Az, aki ajkával beszélt, az az idegen ember volt, az az igazi ember volt, akinek nincsenek titkai; aki azt beszéli ki, amit tud.

A hagymázbeteg álomlátásainak van valami hasonlatosságuk az őrültség képzelgéseihez. Makacsul forognak egy rögeszme körül; akárhogy változnak az álomképek, az az egy központot képező alak mindig újra előjön képleteikből.

Timár lázálmainak is volt egy ilyen uralgó alakja: egy nő. De az a nő nem Timéa volt, hanem Noémi. Őróla beszélt mindig. Timéa nevét ki nem mondá soha. Az nem foglalta el lelkét.

És lázszavait borzalom és gyönyör volt Noéminak hallani.

Borzalom, mert oly idegen dolgokat beszélt, oly ismeretlen világokban hordta magával, hogy rettegnie kellett a láztól, mely ily csodákat látni késztet; de gyönyör volt azokat hallani mégis, mert örökké és örökké csak őróla beszélt.

Egyszer excellenciás urak palotájában járt, s beszélt egy nagy úrhoz.

„Kinek adja excellenciád ezt az érdemkeresztet? Én ismerek a senki szigetén egy leányt, senki sem érdemli meg úgy, mint ő. Adja annak. Noéminek híják. Hát a másik neve micsoda? Másik neve? Hát szokott a királynéknak másik nevük is lenni?”

„Első Noémi: Isten kegyelméből a senki szigetének s a rózsák berkének királynéja.”

Aztán tovább alakította az eszme képét:

„Ha én király leszek a senki szigetén, minisztériumot alakítok; a húsra felügyelőnek megteszem Almirát; a tejre felügyelőnek megteszem Narcisszát. Sohasem kérek tőlük számot, s úgy fogom őket nevezni, hogy »híveim«.”

Azután meg palotáiról kezdett beszélni:

„Hogy tetszenek teneked, Noémi, ezek a tervek? Ez az aranyozás a padmalyon? az aranylapra festett táncoló gyermekek? olyanok, mint a kis Dódi. Ugye, olyanok? Kár, hogy olyan magasan vannak. Te fázol ebben a nagy teremben? Én is. Ugye, mennyivel jobb abban a mi kis kunyhónkban a tűzhely mellett? Jere, menjünk oda! Én nem szeretem ezeket a magas palotákat. Ezt a várost a földindulás szokta látogatni. Félek, hogy ránk szakad a boltozat. Onnan a kisajtóból valaki leskelődik ránk. Egy irigy nőarc van ott. Ne nézz rá, Noémi. Megver a szemével. Valaha övé volt e ház, s most ide jár kísérteni. Nézd, gyilok van a kezében, téged akar megölni vele. Siessünk innen!”

De a sietésnek ott volt az akadálya; a roppant sok pénz.

„Nem tudok felkelni! Agyonnyom ez a sok arany. Mind itt fekszik a mellemen. Vegyétek el rólam. Ah! besüllyedek az aranyba. A tető beszakadt, s a padlásról mind rám ömlik az arany. Megfulladok. Noémi, nyújtsd kezedet; húzz ki ez iszonyú aranyhalom közül!”

Keze akkor is Noémi kezében volt, s Noémi rettegve gondolta el, minő szörnyű hatalom lehet az, mely a ''szegény ''hajóst ily kínzó aranyálmokba erőszakolja!

Azután megint csak Noémi jött elő.

„Te nem szereted, Noémi, a gyémántokat? Bohó vagy. Azt hiszed, hogy az, ami a gyémántokban tűz, az éget? Ne félj tőle! Hah! Igazad van. Valóban éget. Ezt én eddig nem tudtam. Hisz ez a pokol tüze. A neveik is rokonok: diamant, diabolus! Beledobjuk őket a vízbe, ugye? Rakd le magadról. Beledobjuk a vízbe, ugye? Én tudom, honnan kerültek elő. Visszaviszem oda. Ne félj, nem maradok a víz alatt. Fojtsd vissza a lélegzetedet, és imádkozzál. Amíg kibírod, hogy újra lélegzetet végy, én is kibírom oda alant. Csak az elsüllyedt hajóba megyek, annak a kabinjába. - Hah, ki fekszik itt ezen az ágyon?”

Akkor olyan rettegés fogta elő, hogy felugrott fekhelyéről, és futni akart. Noémi alig bírta őt visszaerőszakolni fekhelyére.

„Valaki fekszik ott azon az ágyon!”

„De nem szabad a nevét kimondani.”

„Nézd, hogy süt be az ablakon a vörös hold! Csukd ki innen a holdvilágot. Nem akarom, hogy szemembe nézzen. Hogy közelít egyre felénk! Húzz függönyt az ablak elé!”

Pedig úgyis le volt függönyözve az ablak, s ott künn sötét az éjszaka.

Azután, mikor enyhült az agy forrósága, akkor azt mondá Noéminek:

„Óh, milyen szép vagy gyémántok nélkül, Noémi!”

Majd megint másfelé tért rémlátása.

''„Az az ember ''talppal áll felénk a föld másik oldalán. Ha a föld üvegből volna, éppen idelátna reánk. De ahogy én látom őtet, úgy lát ő is engem. Mit csinál odaát? Csörgőkígyókat szed. Minek szedi a csörgőkígyókat? Hogy majd mikor visszajön, itt ezen a szigeten eleregesse. Ne eresszétek ide! Ne hagyjátok visszajönni. Almira, Almira! Ébredj! Tépd össze! Aha! Most egy óriáskígyóra bukkant, az megkapja őt, elnyeli. Huh! milyen borzasztó az arca! Csak ne látnám, mikor a kígyó elnyeli! Csak ne nézne rám így! Már csak a feje van kinn, és mégis egyre rám néz. Óh! Noémi, takard el az arcomat, hogy ne lássam!”

Újra változott a rémlátvány.

„Egy egész flotta úszik a tengeren. Mivel van tele? Liszttel. Most jön a forgószél, a tornádó, megkapja a hajókat, felragadja a felhőkbe, összetöri pozdorjává. A liszt mind szétömlik. Az egész világ fehér lesz tőle. Fehér a tenger, fehér az ég, fehér a szél; a hold kibukkan a felhők közül, s nézd, hogy festi be vörös pofáját a szél egyszerre liszttel. Nézd, olyan mint egy rezes képű vén banya, aki hajporozza az arcát. Noémi, nevess.”

Noémi pedig kezeit tördelte, és reszketett.

Óh! a szegény teremtés éjjel-nappal ott volt Mihály ágya mellett. Nappal ott ült mellette egy széken; éjszakára a hárságyat odahúzta az ő fekhelye mellé, s ott hált a közelében, nem gondolva arra, hogy a hagymáz ragályos. Gyakran odatette a fejét Mihály vánkosára, annak izzó homlokát arcához szorítva és száraz ajkairól lecsókolva a forró lázsóhajtást.

Teréza asszony ártatlan háziszerekkel igyekezett a lázat enyhíteni, s az ablakokat leszedé, hogy a szabad lég járhassa a kis szobát: a hagymáznak legjobb gyógyítója.

Megmondá Noéminek, hogy a láz emberi számítás szerint tizenharmadik napon eléri válságát, akkor fordul meg vagy életre vagy halálra.

Óh! mennyit térdelt e napokon, e hosszú éjszakákon át Noémi a beteg ágya előtt, imádkozva a látogató Istenhez, hogy legyen irgalommal szegény szíve iránt! Adja vissza az életnek Mihályt; inkább ha áldozat kell a sírnak, itt van ő, vegye őtet el cserébe. Hadd haljon ő meg Mihály helyett.

S a sorsnak tetszik néha az irónia!

Noémi az egész világot kínálta cserébe a rettenetes halálnak, saját magát is beletudva, hogy Mihály megmaradjon. Azt hitte, jó emberrel van dolga, aki alkudni enged magával.

Hát a rettenetes angyal elfogadta az alkut.

A tizenharmadik napon Mihálynak elmúltak a lázálomlátásai, fejének forrósága; az eddigi ideges felmagasztaltság helyet adott a bágyadt kimerülésnek: a betegség jobbra fordultának kórjele; ami jelentheti az életre térést, gondos ápolás mellett, ha a betegre jól és szeretetteljesen ügyelnek, ha kedélyét fel tudják vidítani, ha bánattól, indulatrohamoktól megőrzik; s a beteg ilyenkor oly ingerlékeny. Pedig felgyógyulása attól függ, hogy kedélye nyugton maradjon; egy felgerjedés halála lehet.

A tizennegyedik nap egész éjjelén ébren virrasztott Noémi Timár kórágya mellett; még a kis Dódihoz sem ment ki, hogy egyszer megtekintse. Az ott aludt ez idő alatt Teréza asszony mellett.

A tizennegyedik nap reggelén azt súgá Teréza Noémi fülébe, mikor Mihály mély álomba szenderült, hogy „a kis Dódi nagyon beteg”.

Most meg a gyermek is!

Szegény Noémi!

A kis Dódinak torokgyíkja kezdődött. A legveszélyesebb betegségük a gyermekeknek, amelyből az orvosi tudomány is keveset tud megmenteni.

Mihály éppen aludt, mikor Teréza ezt megmondta Noéminek.

Noémi rémülten sietett ki a gyermekhez. A kis ártatlan teremtés arca egészen el volt változva. Nem sírt az; ennek a betegségnek nincsen panaszhangja, de annál rettenetesebbek a kínjai!

Óh! az borzasztó, egy gyermek, aki panaszkodni nem tud, s akin az emberek segíteni nem tudnak!

Noémi elmerevült tekintettel bámult anyjára; mintha kérdezné: „Hát itt nincsenek szereid?”

Teréza nem állhatta ki ezt a tekintetet.

„Annyi nyomorulton, szenvedőn, haldoklón tudtál segíteni; egyedül ennek a számára nincsen semmi tudományod?”

Nincsen.

Noémi leborult a gyermek ágyacskája mellé, odaérteté ajkát ajkához, s suttogva rebegé:

- Mi bajod, kedvesem? parányim? angyalkám? Nézz rám a te szép szemeiddel!

A gyermek pedig nem akart a szép szemeivel nézni. És mikor aztán a sok csókra, könyörgésre feltekintett, valami oly ijesztő volt e szemsugárban. Egy gyermek nézése, aki már megtanult a haláltól félni.

- Óh! ne nézz rám így, ne nézz rám.

A gyermek nem sírt, csak rekedten köhögött.

Jaj, csak az a másik beteg odabenn meg ne hallja ezt!

Noémi reszketve tartá karjai közt a gyermeket, s aközben arra hallgatott, hogy a másik szobában alvó nem ébredt-e még fel.

Mikor maghallá a szavát, akkor otthagyta a gyermekét, és átment Mihályhoz.

Mihály az idegláz forró rohamának elmúltával a visszahatás lankadtsága alatt szenvedt. Ingerlékeny volt és haragos.

- Hol jártál? - förmedt Noémire. - Egészen magamra hagysz. Sohasem vagy itt, mikor valamire szükségem van.

- Óh! ne neheztelj! - kérlelé őt Noémi. - Friss vízért voltam neked.

- Mért nem megy Teréza? Egyéb dolga sincsen. Itt nyitva az ablak; valami patkány bejöhet, mikor alszom. Nem látsz valahol egy patkányt?

Az ideglázasnak olyan megrögzött réme a patkánylátás.

- Nem jöhet be, kedvesem, szúnyogháló van az ablakon.

- Úgy? Hát hol van az a friss víz?

Noémi adott neki vizet. Azért megint megharagudott: hisz ez nem friss víz, ez már meleg. Hát meg akarsz szomjan ölni?

Noémi tűrte szelíden a szidást.

És aztán, mikor Mihály elaludt, ismét kiszökött Dódihoz.

Úgy váltották fel egymást, hogy amíg aludt Mihály, addig Teréza ült az ágya mellett, s mikor ébredezni kezdett, akkor neszt adott Noéminek, hogy mire felébredt, már ismét otthagyhatta Noémi a beteg gyermeket, s ott lehetett Mihály mellett.

Ez így ment aztán a hosszú éjszakán keresztül. Noémi untalan költözött egyik beteg ágyától a másikéhoz.

És Mihályt folyton hazugságokkal kellett tartania, hogy hol járt most.

Mert a betegek oly gyanakodók! Meg vannak felőle győződve, hogy az egész környezetük össze van esküdve, hogy valami hallatlan, égrekiáltó csalást kövessen el ellenük.

Mentül gyöngébbek az idegeik, annál indulatosabbak. S egy kitörése a szenvedélynek, egy ijedség, egy felgerjedés elég a meghalásra.

Aki velük bánik, el kell szánva lennie, hogy mártír legyen.

Noémi az volt.

A gyermek egyre rosszabbul lett. Teréza nem tudott segíteni rajta. És Noéminek nem volt szabad sírnia.

Nem volt szabad sírnia, hogy Mihály a szemein meg ne lássa, hogy sírt, s azt ne kérdezze tőle: miért sírtál?

Másnap reggel Timár már könnyebbülten érezte magát; azt mondta, hogy valami húslevest szeretne enni.

Noémi sietett neki előhozni; készen volt tartva. A beteg felszürcsölte azt, s azt mondá, hogy jólesett.

Noémi mutatta, hogy örül.

Akkor aztán Mihály azt kérdezte tőle: „Hát a kis Dódi mit csinál?”

Noémi megijedt: azt hitte, Timár észre fogja venni, hogy a szíve milyen nagyot dobbant erre a szóra.

- Alszik - felelé Mihálynak.

- Alszik? De hát miért alszik ilyenkor? Talán beteg.

- Óh nem. Ő jól van.

- Hát mért nem hozod ide hozzám, mikor ébren van?

- Mert olyankor meg te alszol.

- Igaz. Hát majd egyszer, mikor én is ébren leszek, meg ő is, akkor hozd ide, hadd lássam.

- Jó lesz, Mihály!

És a gyermek egyre rosszabbul lett.

És Noéminek folyvást el kellett titkolnia Mihály előtt, hogy Dódi beteg, s hazudozni neki a gyermekről mindenféle meséket; mert Mihály folyvást csak róla tudakozódott.

- Játszik-e Dódi azzal a kis faemberrel?

- Óh nagyon játszik (...azzal a szörnyű csontemberrel!).

- Beszél-e rólam?

- Igen sokat beszél (...nemsokára odafenn az Istennel!).

- Vidd oda neki tőlem ezt a csókot.

S Noémi elvitte neki a búcsúcsókot.

Megint egy nap telt.

Reggel az ébredő beteg ismét egyedül találta magát szobájában.

Noémi azt az éjszakát a gyermek mellett virrasztá át. És nézte annak halálküzdelmét, és visszafojtotta a könnyeit szívébe. Hogy nem szakadt meg bele a szíve?

Mikor Mihályhoz belépett, ismét mosolygott.

- A kis Dódinál voltál? - kérdezé a beteg.

- Őnála voltam.

- Most is alszik?

- Igen, alszik.

- Óh! nem igaz.

- Igazán mondom, alszik.

...Óh, hiszen éppen akkor fogta be Noémi a szemeit az örök álomra!

És nem volt neki szabad a fájdalmat elárulnia. Mosolyognia kellett a beteg előtt.

Délután ismét érzékeny kedélyben volt Mihály; amint a nap lefelé haladt, idegbántalmai súlyosbodtak. Noémit szólítá, ki a másik szobában volt.

Noémi sietett be hozzá, s szeretetteljes arccal tekinte reá.

Hanem a beteg rosszkedvű volt és gyanakodó.

Észrevette, hogy Noémi ruhájába elöl egy varrótű van tűzve, belefűzött selyemszállal.

- Ah! te már varrsz is? Ráérsz most? Miféle piperét varrsz magadnak?

Noémi rátekintett, és gondolá magában:

(„A kis Dódi halotti ingecskéjét varrom.”)

És aztán azt mondá neki:

- Magamnak varrok ingfodrot.

Mihály ízetlen fanyalgással monda rá:

- Hiúság, asszony a neved!

És Noémi mosolyra vonta arcát, s azt felelé rá: „Igaz!”

Ismét új reggel virradt.

Mihályt most már az álmatlanság kezdte el gyötörni. Nem bírta szemeit álomra erőszakolni. És ezalatt folyvást azzal vesződött, hogy mit csinál a kis Dódi. És egyre küldözte ki hozzá Noémit, hogy nincs-e valami baja.

És Noémi valahányszor kiment; megcsókolá ravatalon fekvő kis halottját, és beszélt hozzá nyájas, hízelgő szavakat, hogy Mihályt elámítsa velük: „Kis Dódim, kedves Dódim! Alszol-e még? Szeretsz-e még?”

S aztán visszajött Mihálynak mondani, hogy nincs a kis Dódinak semmi baja.

- Olyan sokat alszik az a gyermek! - monda Mihály. - Mért nem költöd fel?

- Majd felköltöm! - szólt Noémi szelíden.

Azután egy percre elszunnyadt Mihály, csak egy percnyi álom volt az, melyből hirtelen felriadt. Azt sem tudta, hogy aludt volt.

- Te Noémi - monda -, a Dódi énekelt! Én hallottam, hogy ő énekelt. De milyen szépen tud énekelni.

Noémi szívére szorítá két kezét, s emberfölötti erővel fojtá el fájdalma kitörését.

Az égben énekel ő már, az angyalok kardalában, a milliónyi szeráfimok között, ott hallottad őt énekelni!

Estefelé kiküldte Mihály Noémit.

- Eredj, fektesd le a Dódit. Csókold meg helyettem is.

Noémi úgyis azt tette.

- Mit mondott Dódi? - kérdezé a visszatérőtől.

Noémi nem tudott neki felelni, csak odaborult rá, és ajkaira nyomta csókját.

- Ezt mondta? - szólt Mihály. - A kedves! - S ettől a csóktól aztán elaludt. A maga álmából küldött neki a gyermek.

Másnap reggel megint csak a gyermekről beszélt Mihály.

- Vigyétek ki a kis Dódit a szabadba; nem jó neki a szobában lenni mindig. Vigyétek ki a kertbe.

Hiszen éppen ahhoz készültek.

Teréza még az éjjel megásta a sírt egy szomorúfűzfa tövében.

- Eredj ki te is vele; maradj odakinn vele! - biztatá Mihály Noémit. - Én majd addig szendergek itt benn. Olyan jól érzem már magamat.

Noémi kiment a beteg szobájából, ráfordítva a kulcsot az ajtóra, s azután kivitték a kis hazatért angyalt, és átadták az ő örök anyjának, a földnek.

Noémi nem akarta, hogy dombot emeljenek föléje. Ha azt Mihály meglátja, mindig ott fog fölötte búslakodni, s azzal egészségének árt majd. A sírhalom helyett sima virágágyat körített a fa tövében, s annak a közepébe odaültetett egy rózsafát, egyet azok közül, miket Mihály maga oltott, tiszta fehér virágú rózsát, amibe semmi más szín nem vegyült.

Azután visszament a beteghez.

Mihálynak az volt az első szava hozzá: „Hol hagytad Dódit?”

- Kinn a kertben.

- Mi van rajta?

- Kis fehér zubbonykája kék szalagokkal.

- Az nagyon jól illik neki. Jól be van takarva?

- Igen, jól.

(Háromlábnyi földdel.)

- Hozd ide azután, ha ismét kimégy.

Ennél a szónál nem todott Noémi tovább a szobában maradni, kiment az udvarra, Teréza nyakába borult, hevesen magához szorítá anyját, de mégsem sírt. Nem volt szabad.

Azután tovább ődöngött. Elment ''ahhoz ''a szomorúfűzfához, leszakított egy félig nyílt bimbót ''arról ''a fehér rózsáról, s visszatért Mihályhoz. Teréza követte.

- Nos, hát hol van Dódi? - kérdé Mihály türelmetlenül.

Noémi pedig odatérdelt az ágyához, s negédesen, mosolyogva nyújtá oda neki - azt a fehér rózsát.

Mihály elvette a rózsát, s szagolni kezdé.

- Milyen különös! - mondá. - Ennek a rózsának semmi szaga nincsen; olyan, mintha valami halottnak a sírján termett volna.

Noémi fölkelt az ágy mellől, és kiment.

- Nos? - szólt Timár Terézához fordulva.

- Ne nehezteljen rá! - szólt Teréza nyugodt, engesztelő hangon. - Ön veszélyes beteg volt; hála az égnek, már túl van rajta; de betegsége ragályos, s leginkább az, mikor múlófélben van. Én mondottam azt Noéminek, hogy amíg fel nem gyógyul ön, a gyermeket ne hozza az ön közelébe. Hibáztam, de jót akartam.

Mihály megszorítá Teréza kezét.

- Nagyon jól tette ön. - És lám, én olyan ostoba voltam, hogy ez magamtól nem jutott eszembe! - Ez igazán okos gondolat volt. Talán nincsen is itt a mellékszobában.

- Nincsen. A kertben csináltunk neki egy kis lakást.

Nem is hazudott - szegény.

- Ön nagyon jó, Teréza. Hát menjen ki a gyermekhez most, s küldje vissza Noémit. Nem fogom tőle kívánni többé, hogy hozza ide Dódit. Szegény Noémi! De mihelyt felkelhetek, mihelyt járhatok, odavezetnek hozzá, ugye?

- Oda, Mihály!

Ezzel a kegyes ámítással aztán el hagyta magát csendesíteni Mihály mindaddig, míg végre fölkelhetett a kórágyból, mikor már betegségén egészen átesett.

De még nagyon gyönge volt akkor is; alig volt jártányi ereje.

Noémi segített neki a felöltözésnél. Az ő vállára támaszkodva hagyta el a szobát, s azután Noémi odavezette a ház előtti kis padhoz, oda leülteté, és maga is mellé ült, karjával átszorította Mihály karját, és fejét odanyugtatva vállára.

Szép, meleg nyári délután volt. Mihály úgy érzé mindig, mintha minden falevél susogna, zúgna, beszélne a fülébe, mintha a döngő méhek tudósításokat hoznának felé, mintha a fűszálak zengenének lába előtt; minden úgy zúgott az agyában.

Egy gondolat zúgott legjobban.

Amint Noémi arcára tekintett; egy fájó sejtelem kezdett lelkében támadni. Mi van Noémi arcában, ami oly érthetetlen?

Meg akarta azt tudni.

- Noémi!

- Mit kívánsz, Mihályom?

- Kedves Noémi, nézz reám!

Noémi felemelte hozzá szemeit.

- Hol van a kis Dódi?

A szegény teremtés ennél a szónál nem bírta tovább szenvedéseit, fölemelé mártírarcát az égre, s két kezét a magas menny felé terjesztve, rebegé:

- Ott van... ott van!...

- Meghalt! - suttogá Mihály.

Erre a szóra odaborult keblére Noémi, s nem bírta többé könnyeit visszatartani, zokogott hevesen, végeszakadatlan.

Mihály odaölelte őt magához, és hagyta sírni.

Szentségtörés lett volna e könnyekből csak egyet is ki nem hagyni hullani.

Ő maga nem sírt; nem: meg volt rettenve.

Meg volt rettenve attól a léleknagyságtól, ami e nyomorult, elvetett teremtést oly végtelen magasba emelé föléje.

Hogy ez el tudott titkolni akkora fájdalmat azért, akit szeret!

Milyen nagynak kell lenni akkor ennek a szeretetnek?!

Mikor aztán kisírta magát szegény teremtés, akkor mosolyogva tekinte fel Timárra, mint a napsugár a szivárványból.

- S te el tudtad ezt előttem titkolni?

- Féltettelek.

- Te nem mertél könnyezni, hogy meg ne lássam, ha sírtál!

- Vártam, míg szabad lesz.

- Mikor nálam nem voltál, akkor őt ápoltad, s én szidtalak érte!

- Nem szóltál semmi rosszat, Mihály.

- Mikor átadtad neki a csókomat, tudtad, hogy a búcsúcsók volt. Mikor azt mondtad, hogy piperét varrsz magadnak, az ő halottruháját varrtad! S mikor szemembe mosolyogtál, akkor az istenanya hét tőre volt a szívedbe verve! Óh! Noémi, mennyire imádlak én téged!

Pedig szegény teremtés csak azt kívánta tőle, hogy szeresse.

Mihály odavonta őt az ölébe.

A falevelek, a fűszálak, a dongó méhek már nem susogtak olyan értelmetlenül agyában: kezdett érteni feje zúgásából.

Hosszú, méla hallgatás után megszólalt újra:

- Hová tettétek őt? Vezess el hozzá.

- Ma még nem - monda Noémi -, az még messze út volna neked; majd holnap.

És másnap és harmadnap és sohasem vezette el Noémi oda Mihályt, ahol a kis Dódi fekszik.

- Mindig ott laknál a sírja mellett; újra beteg lennél bele. Azért nem is emeltem neki halmot, sem fejfát nem tettem a fejéhez, hogy te ne járj oda hozzá szomorkodni.

Pedig Timár azért csak szomorú maradt.

Mikor már annyira erejéhez tért, hogy magában elsétálhatott a szigeten, folyvást azt kutatta, amit nem akartak neki megmondani.

Egyszer aztán derült arccal tért vissza a kunyhóhoz. Egy félig nyílt rózsabimbó volt a kezében abból a tiszta fehér rózsából, aminek semmi illata nincs.

- Ez az? - mondá kérdve Noéminek.

Noémi bámulva inte fejével. Hogy nem lehetett azt előle eltitkolni! A fehér rózsa rávezette. Rájött, hogy ezt most ültették oda.

És akkor aztán meg volt nyugodva, mint aki mindent elvégzett, ami az életben kitűzött feladata volt.

Egész naphosszant elüldögélt a kis padon a ház előtt, és pálcájával a sima kavicsok közt turkált, és suttogta magában:

„Nem adnád oda egy egész földért tele gyémántokkal; nem egy egész égért tele angyalokkal: hanem egy rossz cseréppipáért ráütöttél a kezére.”

Ott állhatott már félig készen a szép diófa kastély, a nagy nárdus virágok körülnőtték mind a négy oldalát; Mihály feléje sem ment többé.

Aki lábadozó életerejét, megtört kedélyét fel tudta még tartani az összeroskadástól, az csak egyedül Noémi volt.


==MELANKÓLIA==

Egyik bimbó a másik után nyílt a fehér rózsatőn. Timár egész nap azt tette, hogy e rózsabimbók kifejlését és kinyílását leste. Mikor egy kinyílt, azt leszakította, és eltette tárcájába, ott szárította meg a keblén.

Szomorú időtöltés volt ez.

Noéminek minden gyöngédsége, amivel Mihályt elhalmozta, nem bírta őt búskomor kedélyéből kigyógyítani. Terhére volt a női édes hízelgés.

Pedig Noémi tudta volna őt megvigasztalni; csak egy szavába került volna az. Hanem ezt a szót a szemérem tiltotta kimondani. S Mihálynak nem jutott eszébe, hogy kérdezzen.

A kedélybetegségnek az a jelleme, hogy csak a múltat látja; és azt mindig látja.

Egyszer azt mondá Noémi Timárnak:

- Mihály, neked jó lenne innen elmenni.

- Hová?

- Ki a világba. Téged bánt itt minden. Eredj innen meggyógyulni. Én ma összekeresem útiszereidet; a gyümölcsárusok holnap átvisznek.

Mihály nem felelt semmit, csak a fejével inté a jóváhagyást.

A kiállt nagy betegség idegeit túlizgatottakká tette, s a helyzet, amit szerzett magának, a csapás, ami érte, ez izgatott idegekre oly kínzólag hatott, hogy maga is átlátta, ha itt marad, vagy megőrül, vagy öngyilkos lesz.

Öngyilkosság? Nincs is annál könnyebb mód egy balhelyzetből kiszabadulni. A balsors, a szorongattatás, a kétségbeesés, a lélekküzdelem, az emberek üldözése, az igaztalanság, a csalódások, a tört remények, a szívfájdalmak, a testi szenvedések, a lélek rémei, a veszteség emléke, a kedves halottak visszatérő arca - ez mind csak egy rossz ''álom; - ''egy nyomás a pisztoly ravaszán, s megvan a'' fölébredés. ''Aki itt marad, folytassa az álmot!

Az utolsó estén Mihály, Noémi és Teréza kiültek a kunyhó elé estebéd után; mind a hárman arra a kis padra, és Mihály arra gondolt, hogy ültek már azon egyszer ''négyen ''is!

A hold teljes gömbalakja ott bujkált az ezüstfelhők között.

Noémi Timár kezét ölébe vonva tartá két keze közt.

- Vajon mi lehet ez a hold? - kérdezé Noémi.

Mihály keze görcsösen szorult ökölre Noémi két kezében. Mondá magában: „Az én rossz csillagzatom! Bár soha ne láttam volna azt a vörös félholdat!”

Teréza felelt leánya kérdésére.

- Az egy kiégett, kihűlt földgömb, amin nincs se fa, se virág, se állat, se lég, se hang, se szín.

- Semmi sincs? - ismétlé Noémi. - Hát ez a nagy csillag maga van egészen? Senki sem lakja?

- Azt senki sem tudja! - felelt Teréza. - Leány koromban a növeldében sokszor néztük ezt távcsővel, csupa üregekből áll; azt mondják, azok tűzhányók voltak, most már azok is hidegek. Olyan nagy távcsövek nincsenek, hogy élő alakot lehessen rajta észrevenni; de a tudományos emberek már annyit bizonyosan tudnak felőle, hogy sem víz, sem levegő nincsen rajta: anélkül pedig testtel bíró állat nem élhet, és így ember sem lakhatik ott.

- Hátha mégis lakik valami? - monda Noémi.

- Ugyan mit gondolsz?

- Elmondom, hogy mit gondolok. Sokszor, régebben, mikor egyedül voltam, úgy elfogott valami nehéz gondolat; kivált mikor a parton ültem, s a vízbe néztem. Úgy hívogatott: milyen jó lehet odalenn! Milyen csendesen lehetne nyugodni ottan. No ne félj, Mihály! régen volt; még „azelőtt”. Hanem aztán azt a kérdést tettem magamhoz: „Jól van; a tested odalenn fog feküdni a Duna fenekén; de hát a lelked hová lesz? annak valahová menni kell.” S akkor aztán arra a gondolatra jöttem, hogy az a lélek, ami így erőszakosan hagyja el önkényt földi testét, nem mehet máshová, mint a holdba. Most aztán még jobban hiszem azt. Ha ott nincs se fa, se virág, se lég, se víz, se hang, se szín: akkor az a hely azoknak a számára van rendelve, akiknek nem tetszett az, hogy testük van; ott azután találnak egy világot, ahol nincs semmi, ahol nem bántja őket semmi, de nincs is örömük semmi!

Teréza és Mihály egyszerre keltek fel háborodottan Noémi mellől, ki nem értette, miért indultak fel ezek az ő szavára így. Ő nem tudta, hogy saját atyja is öngyilkos volt, s az, akinek kezét fogja, közel van ahhoz, hogy azzá legyen.

Mihály azt mondta, hogy hűvös az éj, menjenek be a házba.

Most még eggyel több rémgondolatja volt a hold felől.

Egyet Timéától örökölt, a másikat Noémitől.

Rettenetes bűnhődés, hogy az ember mindig ott lásson az égen egy fénylő jelt, mely örökkön-örökké első bűnét, elhibázott életének első végzetteljes botlását juttassa eszébe!

Másnap elment Mihály a szigetről.

Úgy haladt el a félbenhagyott diófa ház mellett, hogy egy tekintetet sem vetett rá.

- Aztán tavasszal eljöjj ismét - súgá fülébe gyöngéden Noémi.

Szegény teremtés, olyan természetesnek találta már, hogy az esztendő egyik felében Mihály ne legyen az övé!

(„De hát kié olyankor”, erre a kérdésre nem jött soha.)

Mire Komáromba visszakerült Mihály, a hosszú út még jobban megviselte.

Timéa megrettent tőle, mikor meglátta. Alig ismerhetett rá.

Még Athalie is megijedt. Volt oka rá.

- Ön beteg volt? - kérdezé Timéa férje keblére simulva.

- Nagy beteg voltam.

- Valahol az utazásban?

- Igen! - felelt Timár, akinek a kikérdezés úgy tetszett, mintha vallatás volna. Vigyáznia kellett minden feleletére.

- Hosszasan feküdt?

- Hetekig.

- Istenem! És volt, aki önt ápolja az idegenek közt?

Timárnak majd kiszaladt az ajkán: „Óh! az egy angyal volt!”

Hamar észrevette magát, s ahelyett ezt felelte:

- Pénzért mindent kap az ember.

Timéa nem tudta mutatni, ha valamin szomorkodik; s Mihálynak nem volt semmi oka változást találni ez örökké szenvtelen arcon. Hiszen máskor is csak ilyen volt ő.

A viszontlátás hideg csókja nem hozta őket közelebb.

Athalie odasúgott Mihály fülébe:

- Az istenért, uram, vigyázzon ön az életére!

Timár elértette a gúnyos jókívánságot. Neki élni kell azért, hogy Timéa szenvedjen; mert ha Timéa özveggyé találna lenni, akkor nem állna boldogsága előtt semmi. S az volna Athalie-ra nézve a pokol.

Timár eddigi nézeteit ehhez a gyűlölt élethez szaporította most még az a gondolat, hogy ez a démon, aki mindkettőjüket úgy gyűlöli, most az ő életéért imádkozik, hogy az sokáig tartson, hogy mind a kettőjük szenvedése sokáig tartson!

Mindenki észrevehette Timáron a nagy változást, melyen tavasztól őszig keresztülment. Akkor életerős, vidám tekintetű jelenség volt, most egy összeesett, hallgatag árnyék.

Otthon megérkezése első napját írószobájába vonulva töltötte. És délutan a titkárja ugyanazon a lapon találta felütve a főkönyvet íróasztalán, amelyen délelőtt elkezdé. Bele se nézett abba.

Biztosai, megtudva honnlétét, siettek hozzá egész nyaláb értesítésekkel; mindenre azt mondta, hogy „jól van”; aláírta, amit eléje tettek, némelyiket rossz helyen; másikat meg kétszer is.

Utoljára kicsukott minden embert a szobájából, azt mondta, hogy aludni akar, s aztán mindenki hallotta, hogy óra hosszant szakadatlanul járt fel s alá a szobájában.

Mikor az étkezésnél összekerült az asszonyokkal, oly komor tekintete volt, hogy senki nem merte megszólítani. Hallgatva költék el az étkeket. Ő alig nyúlt azokhoz, s bort nem is ízlelt.

Egy óra múlva az ebéd után pedig inasát sürgette, hogy miért nem ebédelnek már. Elfeledte, hogy már délután van, s hogy már el is mosogatták a tányérokat.

Este nem tudott fennmaradni, olyan bágyadt volt; ha leült, rögtön elaludt; mikor levetkőzött és ágyba feküdt, akkor meg egyszerre kiment minden álom a szeméből.

„Óh! milyen hideg ez az ágy!”

Minden olyan hideg itthon! Minden bútordarab, minden kép a falon, maguk a régi freskófestmények a padmalyon mind azt mondják neki: „Mit jössz te ide? Nem vagy te itthon. Idegen ember!”

Óh! milyen hideg ez az ágy!

A cseléd, ki vacsorára hívni jött az urat, már fekve találta őt. Annak a hírére Timéa is bejött hozzá, s megkérdezé tőle, hogy valami baja van tán?

- Nincsen semmi - felelt Mihály -, csak fáradt vagyok az úttól.

- Hívassam az orvost?

- Ne tegye, kérem. Nem vagyok beteg.

Timéa aztán jó éjt kívánt neki, s eltávozott, anélkül, hogy kezét homlokára tette volna.

Timár aztán akkor, mikor lefeküdt, nem tudott aludni. Minden neszt hallott a háznál. Hallotta, hogy mindenki suttogva beszél, csoszogva jár, ha ajtaja előtt elmegy; nem akarják felébreszteni.

Ő pedig azon gondolkodott, hogy hová lehetne az embernek saját maga elől elfutni. Az álmok országába. Az jó volna; csak olyan könnyen lehetne abba is átlépni az embernek, mint a halál országába. De az álomvilágba nem lehet erőszakkal bejutni.

Mákony? Ez jó szer. Az álom öngyilkossága.

És azután leste, hogyan sötétül el szobája lassankint, az est árnyai behomályosítanak minden tárgyat; az éj egyre feketébb lesz; utoljára olyan sötétség van körül, aminő a sűrű lomha köd, a föld alatti mélység s a megvakulás sötétsége; ilyen sötétet már csak álmában „lát” az ember.

És Mihály tudta azt, hogy ő most aluszik, s ez a vakság, ami szemeit meglepte, ez az álom vaksága.

És teljes tudatával bírt annak, hogy ő hol álmodik most. Itt fekszik az ágyában komáromi lakásán - ágya mellett az éjszekrény, azon a kínai antik bronz mécstartó, porcelán festett fényernyővel, ágya fölött a falon egy nagy óra zenélőművel; a selyemfüggönyök földig eresztve. A nehéz, ódon készítésű ágynak van egy kihúzható fiókja, egy másik ágy. Remekműnek készült ez, minőt még most is látni régi házaknál, hogy egy ágyban egész család ellakhatott éjszakára.

Timár azt is jól tudta, hogy a szobája ajtaját nem zárta be, bejöhet hozzá akárki. Ha most valaki bejönne azért, hogy megölje? És aztán mi különbség volna a között, hogy alszik vagy meghalt?

Ezt meg akarta tudni álmában.

Egyszer aztán úgy álmodá, hogy az ajtaját csendesen felnyitják, valaki bejő; női léptek. Ágyfüggönye halkan suhog; valaki odahajol föléje. Egy női arc.

Te vagy az Noémi? - gondolja álmában Mihály, s aztán megretten. - Hogy jössz te ide. Ha valaki meglátna!

Sötét van, nem láthat semmit, de azt hallja, hogy valaki leült az ágya szélére, és hallgatja lélegzetvételét.

Így hallgatta azt Noémi hosszú éjszakákon keresztül a kis kunyhóban.

Hát ide is eljöttél utánam, hogy ápolj? Az nagyon szép tőled, Noémi. De reggelre megint visszamenj, a napvilág itt ne találjon.

A nagy óra üt; mély harangzengésű ütése késő éjszakát jelez. Az ágy szélén ülő alak feláll, hogy az óra ingáját megállítsa, nehogy felébressze az óraütés és zenemű az alvót, s eközben keresztül kell hajolnia az ágyon, úgy, hogy Mihály a hozzáérő alaknak a szívverését hallhatja.

„Milyen halkan ver most a szíved!” - mondja álmában.

Azután úgy tetszik, mintha egy kéz hálószekrényén a vegytani gyújtószert keresné.

„Csak nem akarsz tán világot gyújtani? Az nagy gondatlanság volna! Valaki a folyosóról benézhetne az ablakon, s meglátna itt.”

A gyújtó platinatapló izzásba jött, egy szál forgáccsal az éji lámpa meg lett gyújtva. Egy nőalak volt ott.

Az arcát nem látta Mihály; de tudta jól, hogy az Noémi. Ki lehetne őmellette más?

A nőalak óvatosan fordítja a fényernyőt Mihály arca felé, hogy az éji lámpa szemébe ne süssön.

„Óh! Noémi, hát te megint át akarod virrasztani az éjszakát? Hát magad mikor alszol?”

A nőalak mintha válaszolna a kérdésre, letérdel az ágy mellé, s az alsó ágyfiókot kihúzza.

Mihály gyönyört és rettegést érez egyszerre szívében.

„Te itt akarsz lefeküdni ágyam mellé? Óh! mint szeretlek! óh! mint rettegek!”

És aztán a nőalak megveti magának az ágyat a kihúzó fiókban, s oda lefekszik.

A gyönyör és rettegés folyvást küzd az álmodó lelkében.

Szeretne odahajolni hozzá, hogy megölelje, megcsókolja, szeretne rákiáltani: „eredj innen, meglátnak!” De minden tagja, nyelve ólom.

És aztán a nőalak is elalszik.

S azzal Mihály álma még mélyebb lesz. Álomlátásai végigjárnak a múltban, a jövőben, a képtelenségek országában, s mindannyiszor visszatérnek oda, ahhoz az alvó nőalakhoz. Többször álmodja azt, hogy fölébredett, s a fantom még mindig ott van.

Egyszer aztán hajnalodik már, a nap besüt az ablakon. Olyan csodálatos fénnyel süt, mint még soha.

„Ébredj már, ébredj már!” suttogja álmában Mihály. „Eredj már haza. A napvilág itt ne találjon. Hagyj el már!”

Küzd az álommal.

„Hiszen nem vagy te itt! mert ez csak álom!”

S azzal erőszakot téve idegein, széttépi az álom bilincseit, s valóban fölébred.

Csakugyan reggel van, a napsugár az ablakfüggönyökön átszűrődik; a meggyújtott mécs még pislog a színes ernyő mögött: a kihúzó ágyfiókban ott fekszik egy alvó nő, karjára nyugtatott arccal.

- Noémi! - sikolt fel Mihály.

A kiáltásra felébred az alvó nő, s feltekint.

Timéa az...

- Kíván ön valamit? - kérdezé a nő, fektéből gyorsan fölemelkedve.

Csak a'' hangra ''ébredt fel, nem a ''névre.''

Mihály még mindig az álom benyomása alatt volt. Bámulva nézte e csodálatos átváltozást: Noémiről Timéára.

- Timéa! - hebegé álomittasan.

- Én vagyok itt! - monda a nő, kezét ágya szélére téve.

- Hogy lehet az? - monda Mihály, takaróját ijedten rántva álláig, mintha rettegne az arctól, mely előtte felemelkedik.

Timéa pedig a legnagyobb nyugalommal felelt neki:

- Aggódtam ön miatt; féltem, hogy valami baja lesz az éjjel: itt akartam lenni az ön közelében.

Timéa hangjában, tekintetében valami oly gyanútlan, őszinte gyöngédség tanúskodott, aminőt nem lehet tettetni. A nőnek ösztöne a hűség.

Mihály magához tért. Első érzelme volt a rémület, második az önvád.

Ez a szegény asszony itt fekszik az ő ágya mellett; özvegye egy élő férjnek! Soha semmi öröme nem volt, mely férjével közös lett volna; most, hogy a férj szenved, ezt a szenvedést eljön vele megosztani.

És aztán következett az örök hazugság. Ezt a gyöngédséget nem szabad elfogadni; vissza kell azt utasítani.

Mihály nyugodt tekintetet erőltetett.

- Timéa, kérem, ne tegye ön ezt többet. Ne jöjjön ide fekhelyem mellé. Én ragályos betegségben szenvedtem: a keleti pestis lepett meg utazásomban. Én féltem önt magamtól. Maradjon tőlem távol, kérem. Én egyedül akarok lenni - éjjel, nappal. Nincs már semmi bajom. De azt hiszem, hogy kerülnöm kell azokat, akik hozzám ragaszkodnak. Azért nagyon kérem önt, ne tegye ezt többet, ne tegye ezt!

Timéa nagyot sóhajtott, lesüté szemeit, s aztán fölkelt az ágyból, és elhagyta a szobát. Le sem volt vetkőzve: öltözetestül feküdt férje lábainál.

Amint kiment a szobából, Mihály is felkelt, felöltözött. Egész lelke fel volt háborodva. Minél tovább haladt e kettős életben, annál jobban érezte a kettős kötelesség ellenmondásokkal terhes zűrzavarát. Egyszerre két nemes, önfeláldozó lélek sorsáért tette magát felelőssé. Szerencsétlenné tette mind a kettőt, s önmagát a legszerencsétlenebbé a kettő között. Hová meneküljön?

Ha egyik a kettő közül valami mindennapi lélek volna, hogy azt gyűlölni, megvetni, pénzzel kifizetni lehetne! De egyik magasabb, nemesebb lélek, mint a másik, s a kettőnek sorsa együtt egy olyan súlyos vád annak okozója ellen, amelyre nincsen védelem.

Hogy mondja meg Timéának, hogy ki az a Noémi? s hogy mondja meg Noéminek, hogy ki az a Timéa?

Ha minden kincseit feloszthatná a kettő között? Vagy ha az egyiknek odaadhatná minden kincseit, a másiknak a szívét?

De mikor mind a kettő lehetetlen!

Mért nem hűtelen, mért nem megvetésre méltó az egyik, hogy eltaszíthatná magától? Mért olyan nemes, olyan szép lélek mind a kettő?

Mihályt még betegebbé tette az itthonlét.

Egész nap nem hagyta el szobáját, nem szólt senkihez, s aztán elült napestig egy helyben, anélkül hogy valamivel foglalkozott volna.

Nem lehetett kitudni, mi baja van.

Ha kérdezte valaki, miért oly szomorú, azt felelte; a keleti pestis utóhatása ez.

Végre Timéa orvoshoz folyamodott.

Az orvosi tanácskozmány eredménye az volt, hogy Mihálynak el kell menni valahová tengeri fürdőkre, hogy a hullám adja neki vissza, amit a szárazföld elvett tőle.

Ez orvosi tanácsra azt mondta Mihály: „nem szeretek embereket látni”.

Ekkor aztán azt tanácsolták neki, hogy válasszon valami olyan hideg fürdőt, ahol már vége az idénynek, a vendégek eloszlottak: Tátrafüredet, Előpatakot vagy Balaton-Füredet, ott elég magányt fog találni. Fődolog a hideg hab.

Arra eszébe jutott, hogy hiszen van neki egy kis nyári kastélya a Balaton melletti völgyek egyikében; ezt akkor szerezte, mikor évek előtt kibérlette a balatoni halászatot, de alig volt benne kétszer-háromszor azóta. Most hát azt mondá, hogy majd ott fogja tölteni a késő őszt.

Orvosai helyeselték a választást. A Balaton veszprém-zalai partja valóságos Tempe vidéke, egy tizennégy mértföldnyi szakadatlan kertláncolat, egymást érő boldog falvakkal, elszórt úri lakházakkal, a méltóságteljes tó maga egy barátságos tenger, kisszerű zivatarával, de nagyszerű andalgásával; levegője olaszországi, népe szívélyes, forrásai gyógyerejűek; ott legjobb lesz a búskomor szenvedőnek az őszi hónapokat eltölteni. Ilyenkor már nehány köhögős professzoron és gyomorhurutos plébánoson kívül úgy sincs Füreden más vendég, aki a sötétkedélyű ember magányvágyát megháborítsa. Helyettük ott van a dicső természet; a Balaton mellett ősz táján második tavasz van.

Tehát elküldték Mihályt a Balatonhoz.

Hanem egyet nem tudtak az orvosok, ennek elfeledtek utánajárni: - azt, hogy a nyár végén az egész Balaton környékét elverte a jég.

És aztán az ilyen jégverte vidéknél nincs melankolikusabb látvány.

A szőlők, miket máskor szüret táján a szőlőszedők vidám zaja vesz föl, magukra vannak hagyva, az új hajtású indák összegubancolódva tüskés, rőt folyondárokkal, mik bűzterjesztő bozótot képeznek a bezárt kolnák körül. A gyümölcsfák másodlombja rézzöld vagy rozsdavörös; búcsúzik a jövő kikelettől. A szántóföldeken a lepaskolt kalászok helyét felverte az irthatlan burján; minden tövis, lapu, bojtorján, iszalag odatelepedett az aranykalász helyébe, és senki nem jön azt onnan lekaszálni. Csendes és szomorú minden. A szekérutakat belepte a porcsfű: nem jár azokon senki.

Ilyen időben jött kastélyába a Balaton mellett Mihály.

Az a kastély egy régi épület volt. Valami előkelő uraság építtette saját gyönyörűségére, akinek megtetszett a szép kilátás, s pénze is volt elég, hogy tetszését kielégítse. Kis emeletre volt véve az épület tömör falakkal, a Balatonra néző verandával, nagy fügefákkal és törökszederfákkal lépcsőzete alatt, és erősen körülrakva szent szobrokkal.

Az első építtető örökösei később potom áron adtak túl a magányos kastélyon, melynek csak arra nézve van értéke, aki történetesen annyira megbolondul, hogy oda megy lakni.

Negyedórányi távolban nincs hozzá közel emberi lak.

És amik közel vannak is hozzá, azok is lakatlanok. A kolnák, a pinceházak az idén fel sem fognak nyílni, mert szüret nem lesz, s a balaton-füredi nagy épületekben már csukva vannak mind a redőnyök: az utolsó vendég is elköltözött; ez idő szerint még gőzhajó sincs ott; a savanyúvíz-forrás oszlopcsarnoka látogatatlanul áll, s a sétányon a platánlevelek zörögnek a végighaladó lába alatt, senki sem söpri már azokat el onnan.

Se ember, se gólya nincs már a vidéken; csak a méltóságos Balaton mormog titokteljes szavakat, mikor felháborodik; és azt sem tudja senki, hogy miért.

S a Balaton közepén ott áll egy kopár hegy, és azon egy kéttornyú kolostor, amelyben hét szerzetes lakik. Felül és alant fejedelmi csontok kriptája.

Erre a helyre jött meggyógyulni Timár.

Mihály a Balaton melletti lakba csak egy férficselédet vitt magával, nehány nap múlva azt is hazaküldte, azon ürügy alatt, hogy elég neki szolgálattételre a házra felügyelő vincellér. Az pedig vén ember volt, és hozzá még süket is.

Valami kevés emberi nesz még maradt a közeli fürdő vidékén. Az ottani egyetlen nagy bérház tulajdonosa ott lakott családostul, azonkívül nehány uradalmi hivatalnoknak volt ott állandó lakhelye, s a kápolnában minden reggel beharangoztak a misére. Egy este aztán a bérház tulajdonosa leánya névnapján nagy dáridót csapott, sütöttek, főztek, a zsírláng kicsapott a kéményen, a bérház kigyulladt, fürdőház, uradalmi tiszti lak, kápolna, minden leégett; úgy is maradt aztán egész tavaszig; a füstös romok közül minden ember elköltözött.

Most azután nem hallatszott a völgyi lak körül emberhang sem, harangszó sem, csak a roppant tó titokteljes mormogása.

Timár naphosszant elült e tó partján, hallgatva annak rejtelmes beszédét; néha a legcsöndesebb időben elkezd az zajlani, színe smaragdzöldre változik egész a végtelen messzeségig olyankor, s a méla zöld hullámszín fölött egyetlen vitorla nem jár; semmi hajó, komp, dereglye: mintha ő volna a holt tenger.

Csodálatos kettős ereje van e tónak: a testet megedzi, s a lelket elkomorítja. A mell felszabadul, az étvágy kegyetlenül követelő lesz; hanem amellett valami méla, bánatos érzés lepi meg a kedélyt, mely a regevilágba andalít vissza.

A festői hegycsoportok a tó partján még koronázva vannak a közelmúlt hőskor várromjaival; Szigliget, Csobánc várkertjeiben még zöldül a zsálya és levendula, miket az elmúlt családok asszonyai ültettek oda; de a falak évről évre roskadoznak, egy-egy torony meredek fala dacol még csoda módon a zivatarral. És amit élők laknak, az is a mulandósághoz közelít. Maga a tihanyi hegyoldal folyton omladozik keleti oldalán, vén emberek még arra emlékeznek, hogy a kolostort társzekerekkel lehetett körülkerülni; később már csak gyalogút járt el fala mellett; ma már éppen a meredély szélén áll, s a görgeteg kő egyre hull alá Endre király tömör épülete alul. A hegytetőn fenn két tengerszem volt: már az is elenyészett; az út mellett puszta templom düledez; a falu helyén legelő van. S a nagy tó a belehulló kövekért özönvíz előtti csigakövületekkel fizet; kecskeköröm alakú kagylókat hányt ki a partjaira; és minden, ami benne lakik, oly idegen, oly különböző más vizek lakóitól, mintha ez a tó csakugyan egy elmaradt leánya volna az egykor itt úrkodott tengernek, s még most is tartogatná emlékeit messze távozott anyja, a tenger után. Halai, csigái, kígyói, még rákjai közt is uralkodó szín a fehér: azok más vízben nem laknak, iszapja kristálytűkkel van tele, miknek érintése éget és gyógyít; spongyája hólyagot húz a bőrön, s egész vize édes és iható. Sok embert ismerek, aki valósággal szerelmes a Balatonba.

Timár is az volt.

Óra hosszant elúszkált a csendesen ringató hullámban, s fél napon át járta alá s fel a partjait, s este későn alig tudott megválni tőle.

Nem kereste mulatságát se vadászatban, se halászatban. Egyszer magával vitte a fegyverét, s ott felejtette valami fára felakasztva, másszor meg a horogjára akadt fogas elvitte a horgot pálcástól együtt. Nem volt figyelmes a közel levő tárgyak iránt. Lelke és szemei a messzeséget járták.

A hosszú ősz is vége felé járt már; a víz nagyon áthűlt a hosszú éjszakákon, a fürdést rövidebbre kellett szabni; hanem a hosszú éjszakáknak is megvoltak a saját méla gyönyöreik: a csillagos ég, a hullócsillagok, a hold.

Timár egy hatalmas refraktort hozatott magának, s éjféleken túl elnézegette az ég csodáit, a bolygókat, mik holdakat, gyűrűket hordanak maguk körül, miken látható fehér foltokat támaszt a tél, miket vörös fénybe borít a nyár; és azután azt a nagy égi talányt, a változatlan holdat, mely a távcsövön át mint egy fénylő lávadarab tűnik elő, szétsugárzó hegygerinceivel, mély körszikláival, fényes mezőivel és sötét árnyaival. Egy egész világ, amelyen semmi sincs!

Csak azoknak a lelkei, akik erőszakkal eldobták maguktól a testet, hogy ne legyen rajtuk semmi.

Azok vannak odaküldve a semmibe.

Ott nem bántja őket semmi, nem éreznek semmit, nem tehetnek semmit, nem fáj nekik, nem gyönyör nekik semmi, nincs nyereség, nincs veszteség semmi; ott nincs hang, nincs lég, nincs víz, nincs szél, nincs vihar, nincs virág, nincs élő állat, nincs harc, nincs csók, nincs szívverés, nincs születés, nincs halál: csak a semmi az, aki van, és tán az emlékezet?!

Az rettenetesebb volna a pokolnál: ott élni a holdban, mint testtelen lélek a semmi világában, s emlékezni a földre, ahol van zöld fű és piros vér, villámcsattogás és csókcsattanás, van élet, van halál.

Mit mondott Noémi?

És Mihálynak valami untalan azt súgá, hogy neki mégis oda kell menni a semmi világának lakói közé.

Ebből az ő szerencsétlen életéből nincs más kijárás.

Maga szerezte magának azt.

Két egymásnak ellenmondó életet. Két nőt, akik közül egyiket sem tudja elhagyni, egyiktől sem tudja magát elszakítani.

Ilyenkor, mikor mind a kettőtől egyformán távol van, mikor egészen egyedül van, érzi csak egész rettenetes nagyságában balhelyzete súlyát.

Hisz ő Timéát imádja!

És Noémi egész lelke.

Azzal együtt szenved, ezzel együtt örül.

Az egy valódi szent, ez egy valódi nő.

Vissza-visszagondolt elmúlt életére: hol hibázta azt el?

Mikor Timéa kincseit megtartotta magának?

Vagy mikor nőül vette Timéát?

Vagy mikor kétségbeesetten elhagyta őt, s ily szétzúzott kedéllyel talált Noémire, és ott lelt boldogságot?

Az első vád nem terhelé.

Timéa úrnője már az egész vagyonnak, mit Timár a Duna fenekéről mentett meg, vissza van az neki adva.

A második vádnak is van mentsége.

Ő szerelemből vette el Timéát, s Timéa önkényt ment hozzá, forró kézszorítással fogadta el ajánlatát. Mint férfi, ki egy nőt megérdemel, úgy lépett eléje Mihály. Azt nem tudhatta, hogy Timéa mást szeret. Azt nem tudhatta, hogy annyira szeret, hogy a szerelmet megismerni sem akarja!

Hanem a harmadik vád alul nem talált menekülést.

Mikor megtudtad, hogy nem szeret a nő, mert egy harmadik alak áll kettőtök szíve között, nem kellett volna gyáván elfutnod, hanem oda kellett volna menned ahhoz a harmadik emberhez, és azt mondanod neki: „Barátom, ifjúkori bajtársam, kettőnk közül egyikünknek ezen a világon nincs helye; szeretlek, ölellek, hanem mármost jerünk ki egy szép csendes szigetre, s ott lövöldözzünk egymásra addig, amíg egyikünk halva nem marad.”

Ez lett volna a dolgod.

Majd akkor a nő megismerte volna benned a férfit.

Azt a másikat az tette eszményképpé a nő előtt, hogy bátor, férfias alaknak tűnik fel; miért nem mutattad meg, hogy te is az vagy? Egy éles kard a kezedben jobban megnyerte volna őt számodra, mint minden aranyad és gyémántod. A nő szerelmét nem szokás koldulni, hanem meghódítani.

És aztán lettél volna rajta, hogy kiérdemeld, kivívd, s ha kell, kierőszakold ezt a szerelmet. Tudtál volna zsarnok lenni, lettél volna szultánja a nőnek, kit rabul megvettél, verted volna végig korbáccsal, míg meg nem szelídül, most mégis ura volnál, bírnád, tied volna; így pedig áldozatoddá tetted, és mindennapi kísérteted lett belőle, ki a sírból jár fel élő arccal, hogy tégedet vádoljon.

És te nem tudsz tőle megválni!

Csak volna hát annyi bátorságod, hogy most eléje lépj, és azt mondd neki: „Timéa, én önnek rossz angyala vagyok, oldjuk fel frigyünket.”

De te félsz valamitől.

Attól, hogy Timéa így fog felelni:

„Én nem válok el öntől. Én nem szenvedek. Én megesküdtem, hogy önhöz hű maradok. Én vissza nem esküszöm.”

Az őszi éjszakák egyre hosszabbak, a napok rövidebbek kezdtek lenni, s a rövidülő napokkal a tó is lassanként áthűlt. Hanem Timárnak még annál inkább tetszett a fürdés. Aki úszik, az nem fázik. Teste egészen visszanyerte elébbi edzett ruganyosságát, betegségének minden nyoma elmúlt már, idegei, izmai acéllá lettek. És ekkor volt legbetegebb.

Mert a lépkóros, a spleenes embernek a hipochondriája még kigyógyítható: ha a testi baj szűnik, a lélek sem szenved többé. De mikor az ép, edzett férfi lelkét lepi meg a búskomorság - az már halálos baj.

A hipochondria betege meleg kabátot húz; fejétől sarkáig betakarja magát; ablakait beragasztja a szél ellen; ételét latszámra veszi, orvosi tanács szerint válogatja; nyűgösködik az orvosok nyakán, s titokban kuruzslószereket használ, és orvosi könyveket olvas; hévmérő után fűti szobáját, s érverését órája szerint számítgatja; fél a haláltól. A melankólia betege pedig széttárja keblét a viharnak, s födetlen fővel megy vele szemközt, kitárt ablaknál alszik, s nem keresi az élet hosszabbítását.

Az őszi éjszakák folyvást derültek voltak, ilyenkor olyan gazdag az ég csillagokban; Timár egész éjeken át ott ült szobája nyitott ablakánál, a távcsővel sorra járta a végtelen űr fénylő pontjait. Mihelyt a hold lement, azonnal távcsöve elé ült. A holdat gyűlölte már, mint ahogy tud az ember gyűlölni egy az unalomig megismert vidéket, aminek lassankint minden lakosával haragba jött már; mint ahogy tud gyűlölni egy képviselőjelölt egy választókerületet, amelyben ezerféle ok miatt megbukott, s amiről tudja, hogy mégis ott kell neki lakni.

Ez égvizsgálás alatt azon rendkívüli szerencsében részesült, hogy tanúja lehetett egy égi jelenetnek, ami a csillagászok évkönyveiben mint egyedülálló van följegyezve.

Egyike a rendes időközökben visszatérő üstökösöknek jelent meg az égen.

Timár azt mondta magában: „Ez az én csillagom. Éppen olyan elszórt csillag, mint az én lelkem; éppen oly céltalan járása-kelése, mint az enyim, éppen olyan látszat az egész létele, mint az enyim, semmi valóság!”

És azután egész éjszakákon át kísérte a csodafény járását.

Az üstökössel egyenlő irányban haladt a Jupiter, a maga négy holdjával; útjaiknak át kellett szelni egymást.

Amint az üstökös a nagy bolygó közelébe jutott, egyszerre csak a fény sörénye elkezdett kétfelé válni. A Jupiter vonzereje gyakorolt rá hatást. A nagy csillag merészkedett az ő urától, a naptól elvitatni a lángcsillagot.

A földlakók szeme láttára ment ez végbe.

A következő éjjel már kétfelé volt válva az üstökös fénykévéje, s két irány felé meredt szét.

Ekkor a Jupiternek legnagyobb s legtávolabb eső holdja közeledett gyorsan felé.

„Mi lesz az én csillagomból?” - kérdezé Timár.

A harmadik éjjel az üstökös fejét képező fénymag homályosodni és szétterülni kezdett. A Jupiter holdja ekkor legközelebb állt hozzá.

A negyedik éjjel kétfelé volt szakítva az üstökös; két külön fényfarkkal és világló fővel, s a két csillagrém éles szöget képző két külön parabolában kezdette el céltalan futását a végtelenben. Hát még az égben is megtörténhetik „ez”?!

Timár kísérte a csodalátványt távcsövével, míg el nem veszett az az áttörhetetlen űrben.

Ez a látvány gyakorolt lelkére legmélyebb benyomást.

Most már egészen készen volt a világgal.

Százféle indoka van az öngyilkosságnak, azok között a legmakacsabb, a leggyőzhetlenebb az, mely a hosszas világnézetből ered. Vigyázzatok arra, aki nem tudományos szakértelemből vizsgálja az eget, búvárkodja a természet titkait; az elől tegyétek el éjszakánkint az éles kést meg a pisztolyt, s kutassátok ki öltönye zugait, nem rejteget-e bennük mérget?

Igen, Timár el volt rá szánva, hogy megöli magát. Nem jön az a gondolat erős jellemeknél egyszerre, hanem megérik. Évekkel előre tudják ők azt már, s nagy furfanggal mesterkedik ki a módjait a kivitelnek.

Timárnál meg volt érve a gondolat.

Egész rendszerrel fogott hozzá.

Amint a zord napok beálltak a Balaton vidékén, hazament Komáromba. Minden ember, aki először találkozott vele, azzal fogadta, hogy mennyire magához jött, milyen jó színben van.

És Timár jókedvet is mutatott hozzá.

Csak Timéa szemei vették észre arcán azt a rejtegetett mély elhatározást, csak Timéa kérdezé tőle aggódva: „Mi bajod, férjem?”

Nagy betegsége óta csupa gyöngédség volt iránta a nő. Mihályt csak sietteté ez a gyöngédség az éles kés hegye felé.

Minden öngyilkosság őrültség, s minden őrültségben van valami, ami elárulja magát. Sok ember tudja már, hogy ő őrült, az öngyilkos is tudja azt mind. Takargatni akarja a titkát, hogy meg ne tudják. Éppen azzal árulja el. Fölteszi magában, hogy okos dolgokat fog beszélni, hogy meg ne tudja senki, hogy ő bolond; de azok az okos beszédek mind nincsenek rendes helyen és időben alkalmazva, s felköltik a gyanút; túlságos jókedvet mutat, vigad, tréfál; de vígsága oly aggasztó, oly rendkívüli, hogy aki látja, borzadva mondja magában: „Ez vesztit érzi!”

Úgy csinálta ki Timár, hogy nem fog „az” itthon végbemenni.

Megírta végrendeletét.

Minden vagyonát Timéának és a szegényeknek hagyta; és még olyan gyöngédséggel és előrelátó furfanggal bírt, hogy egy külön alapítványt tett, mely arra való volt, hogy ha Timéa az ő holta után férjhez fog menni, s ha Timéa utódai egykor szegénységre jutnának, az alapítványból ezer forint évdíj legyen számukra biztosítva.

És azután ez volt a terve:

Amint az évszak engedi, el fog utazni - híresztelés szerint Egyiptomba - voltaképpen pedig a senki szigetére.

Ott akar meghalni.

Ha Noémit is rábírhatja, hogy haljon meg vele, akkor ketten együtt.

Óh! Noémi bizonyosan rá fog arra állni. Hiszen mit csinálna ezen a világon Mihály nélkül?

Mit ér ez az egész világ már így, ahogy van?

Mind a ketten oda Dódi mellé.

A telet hol Komáromban, hol Győrben, hol Bécsben töltötte Timár; mindenütt terhére volt a világ.

A búkórban szenvedő embernek legnagyobb szerencsétlensége az, hogy mindenki arcáról azt véli leolvasni, hogy az most ezt gondolja magában: „ni! egy búkóros ember!”. Észreveszi minden ismerőse arcán és szavain, hogy valami változást sejtenek őrajta magán; hallja, hogy suttognak a háta mögött, hogy integetnek titkos jelekkel, mikor valahol megjelen; hogy remegnek tőle az asszonyok; hogy iparkodnak nyugalmat erőtetni a férfiak; és aztán megtörténik vele, hogy szórakozottságában olyan dolgokat tesz, mond, amik lelke bomlottságáról tanúskodnak, nevetséges dolgokat, s bosszantja végtelenül, hogy miért nem nevetnek hát azon az emberek. - Már félnek nevetni.

Pedig hiszen ne féljenek tőle. Még nincsen annyira, hogy felugorjék a helyéből, s a paprikát a szemközt ülők szeme közé szórja; ámbár valóban egyszer-egyszer előveszik olyanforma vágyak, hogy mikor például Fabula János uram meglátogatja, s mint egyházi vicekurátor komoly dolgokról kezd el perorálni előtte, mereven állva, mintha nyársat nyelt volna, olyankor úgy csiklandja valami Timárt, alig bír a vágynak ellenállni, hogy a két kezét hirtelen a vicekurátor úr vállára téve, annak a fején keresztülugorjék!

Volt a tekintetében valami, amitől az ember háta végigborzongott.

Ezzel a tekintettel találkozott Athalie is.

Gyakran, midőn szemközt ültek a családi asztalnál, Timár szemei folyvást Athalie arcára és termetére voltak éhezve.

Az ilyen kedélybeteg emberek tekintete úgy ki tudja fejezni az éhszomjat a női bájak iránt.

S Athalie rendkívüli szépség volt. Igazi Ariadne-nyak és -kebel. Mihály szemei e szép hófehér nyaktól meg nem tudtak válni, úgyhogy Athalie nyugtalanítva érezé magát e kecseinek tett néma hódolat által.

Igen, Mihály arra gondolt, hogy csak egyetlenegyszer lehetnél birtokomban te szép hófehér nyak, te bársonysima gyönyörű kebel - hogy egy szorításával acélmarkomnak beléd fojthatnám a lelket!

Ez a vágya volt, mikor Athalie bacchánsnői szép termetére bámult.

Csak Timéa nem félt tőle.

Timéa nem félt soha, mert nem volt semmije, amit féltsen.

Timár megunta végre a késedelmes tavaszt várni. Mi szüksége van a virágnyílásra annak, aki a fű gyökere alatt akar aludni?

Elindulása napján nagy dáridót csapott.

Összehítt magához boldogot-boldogtalant, akinek csak valaha hírét hallotta; egész háza megtelt vendégekkel.

A dínomdánom kezdete előtt azt mondá Fabula Jánosnak:

- Atyámfia az Úrban. Legyen itt mellettem, s majd ha reggel felé teljesen eláztam, s öntudaton kívül leszek, vitessen le a szekerembe, fektessenek az ülésbe, s aztán fogják be a lovakat, s hajtsanak el velem.

Úgy akart öntudatlanul eltávozni házától, szülővárosától.

Aztán reggel valamennyi vendég ki erre, ki arra dűlt el, Fabula János uram is horkolt édesdeden hátraszegett fejjel egy karszékben ülve, csak Timár maga maradt elázatlan.

A lélekkór úgy van a borral, mint Mithridat volt a méreggel: nem tudja magát megölni vele.

Csak magának kellett megindulnia, hogy szekerét fölkeresse, és útra keljen.

Fejében össze volt zavarva az élet és az álom; a képzelet és a mámor; az emlékezet és a hallucináció.

Úgy tetszék, mintha egy alvó, fehér arcú szent fekhelye előtt állt volna meg. Úgy tetszék, mintha e fehér szobor ajkát megcsókolta volna, s a szobor e csókra sem ébredt volna fel.

Talán csak mámor vagy képzelet volt az is.

Azután az a jelenet is jött eléje, hogy egy sötét folyosón egy ajtó mögött egy szép maenade-arc, buján göndörített hajfürtökkel, leskelődött elé; olyan ragyogó szemei voltak, piros ajkai közül tündökölt a gyöngy fogsor, amint az égő viasztekercset feje fölé tartá, s azt kérdezé a tántorgótól: „Hová készül ön, uram?”

S erre ő ezt súgá a bűbájos tündéralak fülébe:

- Megyek, Timéából boldog nőt csinálni...

Erre a tündérarc egyszerre Medúza-fővé torzult el, a göndör hajfürtök, hah! hogy alakultak át kígyókká!

Talán ez is csak hallucináció volt.

Timár csak délfelé ébredt fel szekerén, mikor új lovakat fogott be a gyorsparaszt. Már akkor messze volt Komáromtól.

Elhatározását mi sem változtatá meg.

Késő éjjel érkezett meg az Al-Dunára, hol a halásztanyán az előre megrendelt csempészbárka várt reá. Még éjjel átkelt a szigetre.

Egy gondolat kecsegtette. Hátha Noémi meghalt ezalatt!

Miért ne tehette volna azt? Most milyen tehertől volna ő megszabadítva. A szörnyű rábeszéléstől!

Ami az embernek kedvenc rögeszméje lesz, azt követeli a sorstól, hogy ne is lehessen másképp: annak már úgy kell történni, ahogy ő gondolta.

A fehér rózsabokor mellett már ezóta van egy másik rózsabokor, mely tavasszal pirosat fog virágzani: az Noémi. Most még egy harmadik jön a kettő mellé: az lesz sárga rózsa, az arany ember virága.

Ezzel az ábránddal szállt ki a sziget partjára.

Még éjjel volt, mikor megérkezett; a holdvilág sütött.

A félbenhagyott ház, mint egy kripta, állt a fűvel benőtt téren, ajtaja-ablakai be voltak takarva gyékénnyel, hogy hó, eső be ne verjen.

Mihály sietett a kis lak felé. Almira eléje jött, megnyalta a kezét, és nem ugatta meg, hanem megfogta a köpenye szárnyát, s odavezette az ablakhoz.

A kis lak ablakán besütött a holdvilág. Mihály benézett: a szoba egészen világos volt.

Láthatta jól, hogy csak egy ágy van a szobában, a másik hiányzik onnan. Azon az ágyon alszik Teréza.

Úgy van, ahogy ő kigondolta. Noémi a rózsafa alatt van már. Így van az jól.

Bezörgetett az ablakon.

- Én vagyok itt, Teréza!

A hívásra előjött a nő a veranda alá.

- Egyedül alszik ön, Teréza? - monda neki Timár.

- Egyedül.

- Noémi felment Dódihoz?

- Nem. Dódi jött le Noémihez.

Timár bámulva tekinte Teréza arcába.

Erre a nő megfogta a kezét, s ravasz komolykodással elvezeté a ház háta mögé, hol a kis lak másik szobájának ablaka volt.

Ez a szoba is világos volt; éji mécs égett benne.

Timár benézett az ablakon, s a fehér ágyon látta Noémit feküdni, fél karjával egy kebléhez simuló aranyhajú angyalfőt ölelve.

- Ki ez? - szólt Timár egyszerre suttogássá lenyomott kiáltó hangon.

Teréza szelíden mosolygott.

- Hát nem látja ön? A kis Dódi. Visszakívánkozott hozzánk. Azt mondta, hogy jobb itt, mint az égben. Azt mondta az Úrnak: „Neked úgyis sok angyalkád van; eressz vissza azokhoz, akiknek csak egy volt.” S az Úr visszabocsátá.

- Hogyan?

- Hm, hm! Hát a régi történet. Egy szegény csempésznő ismét meghalt, a gyermeke árván maradt, s mi magunkhoz fogadtuk. Hát bánja ön azt?

Timárnak egész teste úgy reszketett, mintha forrólázban volna.

- Ne költse őket fel reggelig! - monda Teréza. - A gyermeknek árt az, ha álmát félbeszakítják; s a gyermekéletnek sok titka van. Legyen ön türelemmel. Nemde?

Dehogy szólt Timár egy szót is. Elhajította süvegét, leveté köpenyét, felsőkabátját, egy ingre vetkőzött, ingujjait felgyűrte karjairól. Teréza azt hitte róla, hogy megőrült. Óh! dehogy őrült meg! Odarohant a diófából épített házhoz, letépte annak ajtajáról, ablakáról a gyékényt, előrántotta asztalosműhelyét, odaszorítá a csavar közé a félbenhagyott ajtó deszkáját, felvette a gyalut, s elkezdett dolgozni.

Éppen hajnalodott.

Noémi azt álmodta, hogy valaki az új házban asztalosmunkát dolgozik, a gyalu harsog a keményfa deszkán, s a jókedvű dolgozó danája hangzik pihenés közben: „Az én babám kis kunyhója Többet ér, mint Buda vára!”

És mikor felnyitotta a szemeit, akkor is hangzott a gyaluharsogás és a dal.


==TERÉZA==

Timárnak sikerült már meglopni az egész világot.

Ellopta Timéától apja millióját, azután ellopta tőle szíve férfiideálját, végre ellopta tőle hitvesi hűségét.

Ellopta Noémitől szíve szerelmét, női gyöngédségét, ellopta őt magát egészen.

Ellopta Teréza bizalmát, az embergyűlölő utolsó hitét az egyetlen igaz emberben, ellopta tőle a senki szigetét, hogy azt megint visszaadja neki, s azzal ellopja háladatosságát.

Ellopta Krisztyán Tódortól az egész óvilágot, száműzve őt ravaszul a másik hemisphaeriumra.

Ellopta Athalie-tól apját, anyját, házát, vőlegényét, égi, földi üdvösségét.

Ellopta Kacsukától a boldoggá létel reményét.

Lopta a tiszteletet, mellyel az egész ismerős világ környezé; a szegény könnyeit, az árva gyermekek kézcsókjait, a királytól az érdemrendet, ez mind lopott jószág volt. Lopta a csempészektől a titoktartó hűségét, a tolvajokat meglopta!

Meglopta az Istent magát, lelopott tőle az égből egy kis angyalt.

A lelke sem volt már az övé: azt is elzálogosította már a holdnak, ezt is megcsalta vele: nem adta át, amit ígért. Meglopta a holdat!

Már el volt készítve a méreg, mely elszállítsa őt a semmi csillagába; hah, hogy örült, hogy vigyorgott minden ördög, hogy tartotta a lehulló elé a körmeit. Aztán bolonddá tette azokat is, nem ölte meg magát. - Meglopta magát az ördögöt.

Kilopott a világ közepéből magának egy paradicsomot, s e paradicsom tiltott fájáról lelopta a gyümölcsöket, míg az őriző arkangyal hátat fordított; s a rejtett édenben kijátszott mindent, ami emberi törvény: papot, királyt, bírót, hadparancsnokot, adószedőt, rendőrt. Ezek mind meg voltak általa lopva.

És minden sikerült neki.

De vajon meddig tart ez a siker?

Mindenkit meg tudott csalni, csak egyet nem: saját magát.

A mosolytól ragyogó arc belül olyan szomorú volt mindig.

Ő tudta jól, hogy mi az ő neve!

És szeretett volna az lenni, aminek látszik.

És az lehetetlenség volt.

A végtelen gazdagság... az általános tisztelet... a boldogító szerelem... bárcsak egy volna ezek közől megérdemlett, igaz keresmény! Lelkületének alapja, életlevegője volt az őszinteség, becsületesség, emberszeretet, szigor, önfeláldozás; rendkívüli, szokatlan nagyságú kísértetek azzal merőben ellenkező áramlatba ragadták; s most itt áll előtte egy ember, akit mindenki szeret, becsül, tisztel, csak ő egyedül gyűlöli, vádolja magát.

S még hozzá a sors legutóbbi betegsége óta oly vasegészséggel áldotta meg, hogy semmi meg nem ártott neki. Ahelyett hogy vénült volna, fiatalodott. Nyaranta sok kézmunkával volt elfoglalva.

Azt a kis házat, amit a múlt évben összeácsolt, mint asztalos egészen fölszerelte; azután következett az esztergályos, a képfaragó; még a múzsákat is meglopta, alakító tehetséget orozott tőlük. Gyönyörűség volt a kis faházat látni, amely vésője alatt lassankint műremekké alakult át. Timárban egy művész veszett el.

A kis ház tornácát emelő oszlopok mindegyike más alakot mutatott: az egyik két összefonódott kígyó volt, fejeik az oszlopfő; a másik egy pálmatörzs, melyet folyondár körít, a harmadik összetekergőzött szőlővenyigéket mutatott leskelődő gyíkokkal, mókusokkal, a negyedik volt egy levelei közül kiemelkedő nádcsoport.

És belül is a falak táblázata csupa eszményi faragvány, tarka mozaik; asztalok, székek művészi összeállítással készültek, a hófehér gyertyán, a habos gyökérfa, mikből szekrény, óratok lett faragva, a barna diófa alapot barátságosan igyekezett tarkítani; a mennyezetes nyoszolya kirakott superlátjával művészi ízlést árult el. És azonkívül ajtók és ablaktáblák nyitja eredeti ötletekről tanúskodott. Azok mind a falba tűntek el, ki oldalt, ki fölfelé volt tolható, furfangos fakilincsekkel zárható, nyitható, miután azt előre kimondta Timár, hogy ezen a házon egyetlenegy szegnek sem szabad lenni, amit nem maga készített; nem is volt benne egy vasdarab sem. Egészen a maga erejéből, egészen e sziget terményéből akarta azt kiállítani. Csak az ablakokkal volt még megakadva; mivel pótolja az üveget? Eleintén szúnyoghálót feszített ki a rámákba; hanem így a ház csak nyári laknak volt használható, az eső is beleesett, ha a táblákat be nem tették; aztán hólyagból készített ablaktáblákat, mint az eszkimók; az meg nem illett a többi pompához. Végre addig kutatott, míg a téveteg szikla egyik oldalában fölfedezett egy réteg macskaezüstöt, amit csillámnak, „Mária-üveg”-nek is neveznek. Azt nagy gonddal kiemelte a kőből; a finom, átlátszó ásványt széthasogatta vékony rétegeire, s azután vékony finom lécecskékből valami rostélyt állított össze, aminek a közeit az istenadta üveggel kitöltögeté. Már az rabnak való munka volt. És a hatalmas, gazdag úrnak volt türelme vesződni vele.

Az volt aztán az öröm, mikor készen volt a ház, mikor belevezethette kedveseit. Nézzétek, ez mind az én kezeim munkája. Ilyet nem adhat a király sem a királynénak!

Dódi (a második) már akkor négyéves volt, mikor ez a ház elkészült. „Dódi háza!”

Azontúl más dolog várt Mihályra. Dódit olvasni tanítani.

Dódi eleven fiú volt. Egészséges, eszes, jókedvű gyermek. Timár azt mondta, hogy maga fogja őt mindenre megtanítani. Olvasni, írni, aztán úszni, tornázni; majd kertészkedni, gyalut, vésüt kezelni. A faragó embernek akárhol a világon mindig van kenyere. Dódi mindent meg fog tanulni.

Timár azt hitte már, hogy ez mindig így fog menni, hogy az egészen így van rendén; s hogy ezt az életet csak folytatni kell a napok végeig.

Egyszer aztán a sors azt mondta neki: „Megállj!”

Nem is a sors volt az, aki ezt mondta, hanem Teréza.

Nyolc éve múlt már annak, hogy Timár legelőször a kis szigetre vetődött. Noémi és Timéa még akkor gyermekek voltak; most Noémi huszonkét, Timéa huszonegy esztendős; Athalie huszonötben jár; Teréza negyvenöt évet haladt meg; Timár maga negyvenkettő, a kis Dódi az ötödikbe lépett.

Ezek közül egynek el kell már menni haza: mert kitöltötte az idejét. Igazán kitöltötte egy egész hosszú életre való szenvedéssel - ez Teréza.

Teréza egy nyári délután, mikor Noémi odakünn járt a gyermekkel, így szólt Timárhoz:

- Mihály, én mondok neked valamit. Engemet ez az ősz elvisz magával. Én tudom, hogy meghalok. Húsz éve már, hogy szenvedek abban a bajban, ami elvisz: a szívem beteg. Nem szólásmód ez tőlem. Halálos baj ez. Titkoltam mindig, nem panaszkodtam soha. Gyógyítottam türelemmel, gyógyítottátok ti szeretettel és örömekkel. Ha azt nem tettétek volna, rég a földben volnék. De már nem vihetem sokáig. Egy egész éve már, hogy nem alszom; semmit sem. A szememet le nem hunyom éjjel: ahogy lefekszem, úgy virradok fel. Úgy hiszem, erre hosszú álom következik - és nagyon csendes álom. Meg van szolgálva. Egész nap a szívem dobogását hallgatom. Sebesen üt hármat, négyet, mintha megrettent volna, azután egy felet; azután elhallgat, mintha meghalt volna, azután várakozva egyet-egyet dobban, megint sebesen rákezdi, ismét hosszú csend. Ez már a vége felé közelít. Gyakran szédülök, csak az erős akarat tart, hogy le nem roskadok. Ezen a nyáron túl nem fog ez tartani. Nem bánom, megnyugszom benne. Semmi sem nyugtalanít. Noéminek van már, akit helyettem szeressen. Nem kérdezek tőled semmit, Mihály. Nem kívánok tőled semmi fogadást. A mondott szó üres beszéd; az érzett szó az igazi. Te érzed, hogy mi vagy Noéminek, s hogy Noémi rád nézve kicsoda. Mi nyugtalaníthatna engem? Meghalhatok anélkül, hogy imádsággal alkalmatlankodnám a bölcs mindenhatónak. Hisz amit kérhetnék tőle, azt már megadta. Ugye igaz ez, Mihály?

Mihály lecsüggeszté fejét. Ez volt az a gondolat, ami az ő álmait háborította mindig. Ő látta, hogy Teréza egészsége hanyatlik. Észrevette arcáról, mint küzd egy eltitkolt szörnyű bajjal, mely az embert ott támadja meg, ahol legközelebb van a test a lélekhez, a szívében, s rettegve gondolt arra a lehetségre, hogy ha egyszer Teréza meg találna halni, mi lenne akkor Noémiből?

Hogy hagyná akkor itt, mint szokta, egész hosszú télen át ezt a gyönge leányt egyes-egyedül a vadonban, azzal a kicsiny gyermekkel?

Ki védi, ki biztatja, ki segíti meg akkor őket?

Mindig kerülte ezt a gondolatot. Most azután előtte állt: nem térhetett félre neki.

Teréza igazat mondott. Még aznap délután egy ismerős gyümölcsvásárló kofa érkezett a szigetre, s mikor Teréza annak a barackkal rakott kosarakat átszámlálta, egyszerre csak ájultan esett le a földre.

Akkor fölélesztették. Harmadnap a kofa visszajött. Teréza erőtetni akarta a dolgot, s ismét elájult. A kofa sopánkodott azon nagyon.

Pár nap múlva ismét visszajött a kofa gyümölcsért. Akkor már Mihály és Noémi nem eresztették ki Terézát, maguk adták át a gyümölcsöt.

A kofa azt az észrevételt tette, hogy bizony talán jó volna annak a szegény asszonynak, ha már olyan nagyon beteg - meggyónni.

Mihály mélyen elgondolkozott azon, amit Terézától hallott.

Nemcsak arra gondolt, hogy ez a nő Noémi anyja, s egyedüli gyámola, mikor ő távol van; hanem arra is, hogy az a nő egy nagy lélek volt, kit a sors kiválasztott magának, hogy mint Jób prófétán, gyötrelmeinek egész fegyvertárát kipróbálja rajta, s akinek lelke annyi szenvedés alatt meg nem törött, aki nem esett kétségbe, nem alázta meg magát; tűrt, hallgatott és tett.

Élete és halála bizonyítja, hogy mit tett, és mit szenvedett.

És azután arra a gondolatra jött Timár, hogy talán azért hozta őt össze e nővel a sors, hogy kárpótolja azt nagy szenvedéseiért éppen őáltala, és hogy mindazon nagy botlásainak, gyötrelmeinek, bűneinek tömege, ami a nagyvilágban oly fényes hazugságok pyramidjai alá van eltemetve, itt e kis szigeten találja vezeklését: ami erény, ami igazság, ami maradandó jótett volt életében, ezen a kis folton van az.

Amint Teréza, fájdalmait némán tűrve, roskadozott előtte, az intő szó annál erősebben hangzott lelkében, mely azt mondá, hogy egy nagy örökség száll reá e nőnek halálával: a terhek, amiket e nő viselt, s a lélekerő, amivel azokat viselte.

Noémi még nem tudta, hogy anyja halálos beteg. Teréza ájulásaiért a meleg napokat okolták. Teréza azt mondá neki, hogy szokott baj ez nőknél, kik a fiatalság korából a hajlott korba lépnek.

Timár annál gyöngédebb volt ez idő óta Terézához. Nem engedte munka után látni, óvta nyugalmát, csitította a gyermeket, ha fecsegett, pedig Teréza még mindig nem tudott aludni.

Így telt el a nyár, a meleg napok enyhülést látszottak hozni, hanem az csak látszat volt; az ősz kezdetén ismét előjöttek az ájulási rohamok, s a gyümölcskufárnő nem győzött sóhajtani, hogy már csak ideje volna igazán meggyónni s az utolsó szentségek felvételéről gondoskodni.

Egyszer ismét ebédnél ültek mind a négyen a külső szobában, midőn Almira ugatása jelenté, hogy idegen közeledik. Teréza kitekintett az ablakon, s azzal ijedten szólt Mihálynak: „Siess a benyílóba, ez ne lásson téged itt!”

Timár is kinézett az ablakon, s ő is úgy találta a maga részéről, hogy azzal, aki most jön, neki éppen nem lesz jó találkoznia, mert az Sándorovics úr, az érdemrendes esperes, aki őbenne rögtön megismerné Levetinczy urat, és azzal együtt szép dolgokat fedezhetne aztán itt fel.

- Takarítsátok félre az asztalt, s hagyjatok mind magamra! - monda Teréza, Noémit és Dódit is felköltve; s mintha egyszerre visszatért volna minden ereje, ő segített legjobban az asztalt áttolni a másik szobába; úgy, hogy mire a főtisztelendő úr kopogtatása hangzott az ajtón, már Teréza egyedül volt a szobában. Nyoszolyáját odavoná keresztbe a benyíló ajtaja elé, s annak szélére leült. Ezzel a benyíló be volt zárva.

A derék főpapnak azóta még hosszabb lett a szakálla, és szürkével volt már erősen vegyülve; de orcái pirosak voltak, s a termete sámsoni.

A ministráns fiú és a sekrestyés, kik idáig kísérték, odakinn maradtak a veranda alatt, s a nagy kutyával eredtek barátságos beszélgetésbe; a nagytiszteletű úr egyedül lépett be a házba, kezét olyanformán emelve előre, mintha alkalmat akarna valakinek nyújtani, hogy azt megcsókolja. Teréza bizony felhasználatlanul hagyta ezt az alkalmat elveszni, ami az érkezőt nem hozta kedvezőbb hangulatba.

- No hát nem ismersz talán, te bűnös asszony?

- Ismerlek, jó uram, s hogy bűnös vagyok, azt is tudom. Mi hozott e helyre?

- Mi hozott e helyre, te fecsegő vén banya? Azt kérded, hogy mi hozott e helyre? Te Istentől elvetemedett pogány némber. Hát nem ismersz?

- Mondtam már, hogy ismerlek. Te vagy az a pap, ki megholt férjemet nem akartad eltemetni.

- Igen, mert gonosz módon halt meg, gyónatlan és bűnbánatlan. Azért érte a sors, hogy halála után, mint a kutya, úgy temettétek el; ha tehát azt nem akarod, hogy téged is, mint a kutyát, úgy temessenek el, térj meg, bánd meg a te bűneidet, és gyónjál meg, míg időd van rá. Maholnap meg kell halnod. Kegyes asszonyi állatok hozták hírül hozzám, hogy halálodon vagy, könyörögtek, hogy jöjjek ide, oldjalak fel; azoknak köszönheted.

- Halkan beszélj, uram, a mellékszobában van leányom; ne szomorítsd meg.

- A lányod, ugye? Aztán meg egy férfi, meg egy gyermek?

- Úgy van!

- S ez a férfi hitvese a te leányodnak?

- Az!

- Ki kötötte őket össze?

- Az, aki Ádámot és Évát, az Isten.

- Bolond vagy, asszony! Az egyszer történt meg a világon. Akkor még nem volt se pap, se oltár. De most már nem megy az olyan könnyen. Annak törvénye van.

- Tudom. Hisz az a törvény kergetett ide e puszta szigetre. De itt nem parancsol az a törvény.

- Hát pogány vagy?

- Békében élek, békében halok meg.

- Erre tanítottad egyetlen leányodat, hogy gyalázatban éljen?

- Mi az a gyalázat?

- Mi a gyalázat? Minden becsületes embereknek megvetése.

- Hideget okoz-e az nekem vagy meleget?

- Érzéketlen sáralkotmány! Hát neked csak a testi fájdalom okoz szenvedést? Hát lelked üdvösségére mit sem gondolsz? Én meg akarom neked mutatni az utat a mennyek országába, s te önkényt a pokolra akarsz jutni? Hiszed-e a feltámadást? Hiszed-e a mennyországot?

- Nem hiszem. Nem is kívánom. Nem akarok újra élni. Akarok csendesen aludni a falevél alatt. Porrá fogok válni, s a fa gyökere fölszíja poromat, lesz belőlem falevél; más életmódot nem óhajtok. A zöld fa ereiben akarok élni, melyet magam ültettem. Nem is hiszek olyan kegyetlen Istent, aki nyomorult teremtéseit még az életen túl is szenvedni parancsolja. Az én Istenem kegyelmes úr, aki a halálban fűnek, fának, embernek pihenést ád.

- De nem az olyan megátalkodott gonosznak, aminő te vagy! Te poklok tüzére jutsz, az ördög marcangoló fogai közé.

- Mutasd meg nekem a szentírásból, hogy az Isten mikor teremtett poklot és ördögöt, akkor elhiszem.

- Óh! te istenkáromló asszony! Tüzet a nyelvedre! Hát még az ördögöt is el akarod tagadni?

- El is tagadom. Sohasem teremtett az Isten ödögöt. Ti teremtettétek azt magatok, akik ijesztgettek vele. De az ördögöt is rosszul alkottátok meg. Két szarvval és hasított patákkal. Hisz az ilyen állat fűvel él: az embert nem eszik soha.

- Uram, ne vígy a kísértetbe! Most mindjárt megreped alattunk a föld, s elnyeli ezt a szitkozódót, mint Dáthánt és Abirámot. Ilyen hitre tanítod te azt a kisgyermeket is?

- Azt tanítja az, aki fiának fogadta.

- Kicsoda?

- Az, akit a gyermek atyjának nevez.

- S hogy híják azt az embert?

- Mihálynak.

- De hát a másik neve?

- Azt nem kérdeztem tőle soha.

- Nem kérdezted a nevét? Hát mit tudsz felőle?

- Azt tudom, hogy becsületes ember, és Noémit szereti.

- De micsoda? úr? paraszt? mesterember? hajóslegény? vagy dugárus?

- Hozzánk illő szegény ember.

- Hát aztán? Nekem mindent tudnom kell, mert ez énrám tartozik. Micsoda az az ember? Pápista, kálvinista, lutheránus, socinianus, unitus, disunitus vagy zsidó?

- Arra semmi gondom sem volt.

- Szoktál böjtöt tartani?

- Egyszer két esztendeig nem ettem húst, mert nem volt.

- Hát a gyermeket ki keresztelte meg?

- Az Isten. Mikor nagy zápor volt, s ő ott ült a szivárvány közepett.

- Óh! ti pogányok!

- Pogányok? - szólt keserűn Teréza. - Miért pogányok? hisz nem vagyunk sem bálványimádók, sem istentagadók. Ezen a szigeten még csak pénzre nyomtatott képet sem találsz, amit másutt a világban imádnak. Ugye, te is imádod a kétfejű sast, csak ezüstre vagy aranyra legyen nyomtatva? Nem úgy hívja-e minden ember a pénzt, hogy „Krisztus”; ha elfogyott a pénz, nincs „Krisztus!”.

- Isten nélkül való boszorkány, még tréfálni mersz ilyen szent dolgokkal?

- Igen komolyan beszélek. Engem Istennek legnagyobb csapásai értek, a legnagyobb boldogságból a legnagyobb ínségbe estem. Özvegy lettem és koldus egy napon. Nem tagadtam meg az Istent; nem dobtam el magamtól, amit ő adott, az életet. Eljöttem a pusztába, itt kerestem fel az Istent, és megtaláltam. Az én Istenem nem kíván cifra imádságot, énekszót, áldozatot, templomot harangokkal; csupán rendeleteiben megnyugvó szívet. Az én penitenciám nem az olvasóforgatás hanem a munka. Úgy maradtam a földön, hogy semmit sem hagytak számomra az emberek, s én azért nem mentem a föld alá erőszakkal, hanem csináltam a semmi földéből virányt. Minden ember megcsalt, kirabolt, kinevetett; kifosztott a törvényhatóság, megloptak a jó barátok, kinevettek a lelkipásztorok, és én azért nem gyűlöltem meg az embereket; itt élek idegenek, bujdosók útjában, s ápolom, táplálom, gyógyítom, aki hozzám folyamodik, s alszom nyitott ajtók mellett télen-nyáron; nem félek rossz emberektől. Óh, uram! én nem vagyok pogány.

- Jaj de sok hiábavalóságot össze tudsz darálni, te nyelves asszony. Nem kérdezem én ezt tőled, hanem azt kérdezem, hogy ki az az ember, aki itt lakik a kunyhódban, igazhívő-e vagy eretnek, s miért nincs megkeresztelve az a gyermek? Lehetetlen, hogy ne tudnád annak az embernek a nevét.

- Igen. Legyen! Nem akarok hazudni. Tudom a nevét, de egyebet semmit. Azt sem mondom meg senkinek. Az ő életének is lehetnek titkai, mint voltak az enyimnek. Az enyéimet elmondtam őelőtte, az övéi után nem fürkésztem soha. Nagy okai lehetnek rá, hogy azokat őrizze. De én őt jószívű, becsületes embernek ismerem, s nem gyanakodom benne. Emberek, jó barátok voltak, kik mindenemet elvették, nemesemberek és előkelő urak, csak a kis síró gyermekemet hagyták meg nekem. Én azt a kisgyermeket fölneveltem, s mikor ő volt az egyedüli kincsem, drágaságom, életem világa, akkor el hagytam őt venni egy embernek, akiről nem tudok egyebet, mint hogy szeret, és szerettetik. Hát nincs-e énnekem erős hitem az Istenben?

- Ne papolj te énnekem minduntalan a te hitedről. Az ilyen hitért a régi időkben ciherre vetették a boszorkányokat, s úgy égették meg az egész keresztyén világban.

- Jó szerencse, hogy ezt a szigetet a'' török szultán ''fermánjánál fogva bírom.

- A török szultán fermánjánál fogva? - kiálta föl elbámulva az esperes. - S ki hozta neked ide helyedbe azt a fermánt?

- Ez a férfi, akinek a nevét nem fogod megtudni.

- De meg fogom tudni azonnal, mégpedig igen rövid úton. Beszólítom a sekrestyést meg a templomszolgát, félrelöketem velük innen a nyoszolyádat veled együtt, s bemegyek az ajtón; hiszen zár sincs rajta.

Timár a mellékszobában minden szót hallott. A vér zúgott agyában annál a gondolatnál, hogy ez a főpap eléje fog lépni, s azt fogja mondani: „Ah! ön az, nagyságos Levetinczy Mihály, királyi tanácsos úr!”

Az esperes kinyitotta a külső ajtót, s beszólította a két szolgálattevő markos legényt.

Teréza szorongatott helyzetében azt a török szövetű tarka gyapotszőnyeget vonta keblére, mely ágytakarójául szolgált.

- Uram! - szólt kérlelő hangon az espereshez. - Hallgass meg még egy szót, hogy meggyőzzelek, mennyire erős az én hitem az Istenben, hogy nem vagyok pogány; nézzed: e gyapotszőnyeg, mellyel takarózom, Brussából való. Most hozta azt egy átutazó palikár, s nekem ajándékozta. Lásd, énnekem olyan nagy a hitem az Istenben, hogy éjente ezzel a szőnyeggel takarózom; pedig tudva van, hogy Brussában négy hét óta dühöng a keleti dögvész. Vajon közületek van-e valakinek ilyen erős hite? Ki mer hozzányúlni ehhez a nyoszolyához?

De már erre a kérdésre nem volt, aki válaszoljon. Arra a felfedezésre, hogy az a gyapotszőnyeg Brussából való, ahol a pestis pusztít, egymás hátán rohant ki a kunyhóból a három istenfélő ember, otthagyva a pokolnak és az ördögnek martalékul az egész puszta szigetet és veszendő lakóit. Az elátkozott helynek egy rossz hírével több akadt, ami a sokáig élni akaró embereket távol tartsa tőle.

Teréza kibocsátá a mellékszobából elrejtett családját.

Timár megcsókolá a kezét, s azt mondá neki: „Anyám!”

Teréza halkan suttogá: „Fiam”, és mélyen a szemébe nézett. E szemek azt mondák: „Ráemlékezzél arra, amit ebben az órában hallottál!”

És mármost készüljünk a mi utunkra!

Teréza úgy beszélt közelgő haláláról, mint egy elutazásról.

„A szép október hónapban fogok elköltözni, abban a kedves időben, amit úgy hínak, hogy »vénasszonyok nyara«. A bogarak is akkor mennek aludni téli álmukat, a fák is akkor hullatják le leveleiket.”

Kiválasztotta magának az öltönyt, amiben eltemessék, s a szemfödelet, amiben eltakarják. Koporsó nem kell neki. Közelebb éri az édes anyaföld.

Kivezetteté magát Timár és Noémi karjába kapaszkodva a szép sík mezőre, s kiválasztotta magának a helyet, ahova eltemessék.

- Ide a sík róna közepére! - monda Timárnak, s kivette kezéből az ásót, s maga kihantolta előtte a négyszögű helyet. - Dódi házát már elkészítetted, most készítsd el az enyimet. Aztán ne rakjatok fölém dombot, ne tegyetek oda fejfát: se zöld fát, se bokrot ne ültessetek fölém. Szépen azt a helyet takarjátok be eleven pázsittal újra. Legyen a többi mezővel egyenlő. Én úgy kívánom. Én nem akarom, hogy mikor valakinek öröme van, belébotoljék a síromba, s elszomorodjék.”

S Timár elkészítette Teréza házát.

És Teréza sohasem kérdezte tőle: „De hát ki vagy te mégis? Én már rövid napok múlva megválok ettől a világtól, s még nem tudom, hogy Noémit kire hagytam itt.”

Egy este aztán elaludt örökre.

Úgy temették el, ahogy ő kívánta.

Szép fehér gyolcsba takarva, ágyát ott lenn megvetve illatos diófalevelekből.

És azután betakarták a helyet zöld pázsittal simára, ahogy elébb volt.

Mikor másnap reggel Timár és Noémi a kis Dódit kézen fogva kimentek a mezőre, a sík rónán nem látszott semmi jel. Az őszi pókfonál mint egy ezüst szemfödél vonta be azt egyformán mindenütt. S az ezüst szemfödélen milliárd gyémántként ragyogott a napban az őszi harmat.

De az ezüstös zöld róna közepén mégis rátaláltak arra a helyre.

Elöl ment Almira. Egy helyen lefeküdt, s fejét a földre letette. Ott volt a hely.

Timár azon gondolkozott, hogy most már ezzel a sírral őelőtte is be van zárva a világ. Neki is készülni kell az útra. Vagy „ide”, vagy „oda”!


==ATHALIE==

==A KETTÉTÖRT KARD==

Timár ott várta meg a szigeten, amíg a zöld mezőt belepte a dér, azután még azt is, amíg lehullottak a falevelek, amíg fülemülék, rigók mind elköltöztek fészkeikről.

Akkor határozta el rá magát, hogy visszatérjen a világba. Az igazi világba.

És Noémit itt hagyja egyedül a senki szigetén. Egyedül egy kisgyermekkel.

„De visszatérek még a télen.”

E szóval vált meg tőle.

Noémi nem is tudta, hogy mi az a tél abban a hazában, ahol Mihály lakik. A sziget körül ritkán fagy be már a Duna; délszaki enyhe tél van ott, két fok a legnagyobb hideg; a borostyán, a babérfa a szabadban zöldül egész télen.

Hanem Mihálynak zord útja volt. A Duna mellékén már havazott, s egész hétbe telt, míg a hófuvatos utakon Komáromig el tudott vergődni. Ott megint egy napot kellett időznie Új-Szőnynél. A Duna úgy zajlott, hogy nem lehetett rajta átkelni.

Hajh, egykor a kiáradt Dunán egyedül át mert hatolni egy kis csónakon! Hanem a parton Noémi várt akkor. Most pedig csak Timéához siet.

Hiszen őhozzá is „siet”. Amint beáll a jég a Dunán, ő a legelső, aki gyalog átmegy rajta.

Hiszen Timéához siet. Azért, hogy elváljék tőle.

El van határozva. Nekik el kell válniok. Noémi nem maradhat többé egyedül az emberlakatlan szigeten. E nőnek igazságot kell szolgáltatni hűségeért s szerelmeért, átkozott volna, aki őt martalékul hagyná ott a rémek pusztájában, miután testét-lelkét sajátjává tette.

És azután Timéa is hadd legyen boldog.

Ez a gondolat bántotta mégis nagyon. Hogy Timéa boldog legyen.

Bár tudná őt gyűlölni; bár tudna ellene valami vádat felhozni, hogy úgy taszíthatná el magától, mint akit megvetett, akit el tud felejteni.

Kocsiját kénytelen volt Új-Szőnyön hagyni, mert szekeret még nem bocsátottak a jégre; gyalog érkezett haza.

Mikor házába belépett, úgy tetszett neki, mintha láttára Timéa megijedt volna. Mintha keze reszketett volna, midőn azt eléje nyújtá. A hangja is reszketett, midőn köszöntését fogadta. Nem nyújtá eléje fehér arcát, hogy csókolja meg.

Timár azzal szobájába sietett, hogy úti köntöseit felcserélje.

Ah! ha ez ijedtségnek valami oka volna!

Még más jelenséget is látott Mihály, Athalie arcát.

E nő szemeiben valami démoni diadal tüze ragyogott: a káröröm lidércfénye volt az.

Ha Athalie tudna valamit!

Ebédnél ismét összejött a két nővel. Szótlanul ültek egymás mellett, egymással szemben. Három egymást találgató tekintet.

Ebéd végével csak annyit mondott Timéa Mihálynak:

- Ön nagyon sokáig oda volt most...

Timár nem akarta neki azt mondani: „még majd örökre is eltávozom tőled!”, de azt gondolta.

Ügyvédével akart elébb tanácskozni, hogy miként kezdhessen válópert neje ellen. Semmi indokot nem bírt rá fölfedezni.

Marad egyedül „az engesztelhetlen gyűlölet”.

Csakhogy ebbe mind a két félnek bele kell egyezni: akár igaz, akár nem.

De vajon fog-e a nő is beleegyezni? Minden őtőle függ.

Timár egész délután ez eszmével tépelődött. Meghagyta cselédeinek, hogy mindenki előtt tartsák titokban hazaérkeztét, ma nem akar senkivel semmiről értekezni.

Estefelé mégis rányitotta valaki az ajtót.

Bosszús arccal tekintett oda, s már fogta a kilincset, hogy akárki jön, azt még az ajtóból elutasítja; hanem aztán megdöbbenve hátrált vissza: Athalie állt előtte.

Ugyanaz a kárörvendő villogás szemeiben, az a diadalmas gúnymosoly ajkain.

Megdöbbenve húzódott hátra Mihály e megigéző tekintet elől.

- Mit akar ön, Athalie? - kérdé tőle zavarodottan.

- Hm, Levetinczy úr. Mit gondol ön, mit akarok?

- Azt nem tudhatom.

- Én pedig tudom, hogy ön mit akar.

- Én?

- Nem akar ön tőlem valamit megtudni?

- Mit? - suttogá hevesen Mihály, betéve az ajtót s kerekre felnyílt szemekkel tekintve Athalie arcába.

- Hogy mit akar ön tőlem megtudni, Levetinczy úr? - szólt folyvást mosolyogva a szép hölgy. - Ugyan nehéz kitalálni. Hány éve már annak, hogy az ön házánál vagyok?

- Az én házamnál?

- No igen. Amióta ez a ház az öné. Hat esztendeje annak. Minden évben láttam önt hazatérni. Minden évben más kifejezést láttam az arcán. Az első évben a kínzó féltést, azután a könnyelmű jókedvet, majd meg a tettetett nyugalmat: egyszer éppen a bárgyú filiszteri elfoglaltságot! - mindez tanulmányom volt nekem. Most egy éve már azt hittem, hogy a szomorújátéknak vége. S ez engem megijesztett. Ön úgy tudott maga elé nézni, mint aki a sírja fenekére néz le folyvást. S ön tudhatja jól, hogy senki a kerek földön nem imádkozik oly igazán az ön életéért, mint én!

Mihály összeráncolta e szóra a homlokát, s Athalie talán olvasni tudott e homlokredőkből.

- Nem! - ismétlé szenvedélyesen. - Mert ha van a világon ''valaki, ''aki önt ''szereti, ''az nem kívánhatja úgy, hogy ön sokáig éljen, miként én. Most ismét azt a tekintetet látom önnek az arcán, amit a legelső évben. Ez az igazi. Szeretne ön tőlem valamit megtudni Timéa felől, ugye?

- Tud ön valamit? - kérdé hevesen Timár, hátát szobája ajtajának vetve, mintha foglyul akarná tartani Athalie-t.

Athalie gúnyosan nevetett. Hiszen Mihály volt az ő foglya.

- Sokat. Mindent - felelt rá.

- Mindent?

- Igen. Eleget arra, hogy elkárhozzunk mind a hárman; én is, ő is, ön is!

Mihály ereiben forrni kezdett a vér.

- Elmondhat ön nekem mindent?

- Hiszen azért jöttem ide. Hanem hallgasson ön mindent végig nyugodtan, mint ahogy én nyugodtan fogok önnek elmondani oly dolgokat, amiknek végiggondolása is őrültté tesz, ha meg nem fog ölni.

- Kérem önt. Csak egy szót előbb - Timéa hűtlen-e?

- Az.

- Ah!

- Még egyszer mondom: az! S ön meg fog győződni felőle bizonnyal.

Timár szívében egy nemesebb érzés tiltakozott e gyanú ellen.

- De kisasszony, gondolja ön meg jól, amit kimond.

- Csak tényeket fogok önnek elmondani, s ha azután látni akar ön, látni fog saját szemeivel, s azután civakodhatik majd a saját öt érzékeivel, hogy minek rágalmazzák az oltári szentképet.

- Hallgatok, de nem hiszek.

- S én mégis beszélni fogok. Az ön szentképe mégiscsak leszállt végre az oltárrámából a földre, hogy meghallgasson egy városi mendemondát, mely azt kürtölé, hogy a délceg őrnagy párbajt vívott őmiatta egy idegen katonatiszttel: azt kegyetlenül megsebesítette, a kardja is kettétörött ellenfele fején. A szentkép meghallgatta ezt a mesét. Zófi asszony maga mondta el azt neki, s a szentkép szemei könnyeztek a hír hallatára. Eh, mit? Hisz ön eretnek, aki nem hiszen a könnyező szentképekben. Hanem ez már mégis igaz, és Zófi asszony másnap elmondta ezt a délceg őrnagynak. Zófi asszony szereti a hírhordást, a hízelkedést, a cselszövést, Zófi asszonynak kedves mulatság a titkon szerető szíveket összehozni, békés családtagokat meg összeveszíteni, valakinek úgy szerezni örömet, hogy abból másnak nagy keserűsége legyen; másnak a titkaiba beleásni magát, s azután kínozni őt bizalmasságával. Zófi asszony az én anyám.

Athalie megtörülte az ajkát a szó után: „anyám”, mintha valami keserűséget törülne le onnan.

- A besúgott könnyeknek az lett a következése, hogy Zófi asszony egy skatulyát hozott az őrnagytól a szentképnek, és egy levelet.

- Mi volt a dobozban?

- Hogy mi volt a dobozban, az nem olyan érdekes önre nézve, mint hogy mi lehetett a levélben. A dobozban volt annak az eltört kardnak a féldarabja a markolattal együtt, mellyel az őrnagy vívott. Ez egy emlék.

- Jó - monda Mihály, nyugalmat erőtetve. - Ebben semmi rossz nincs.

- Nincs. De a levél?

- Olvasta ön azt?

- Nem. De tudom, mi volt benne.

- Hogy tudja ön?

- Mert a szent alak válaszolt reá; s levelét megint Zófi asszony vitte el.

- Az a válasz lehetett visszautasítás is.

- De nem volt visszautasítás. Zófi asszony nekem mindent elmond - mert tudja jól, hogy azzal, amit nekem elmond, nekem pokolbeli kínokat okoz. Aztán ő nekem nem cselédem, csak anyám. Szolgálni a szent asszonynak tartozik; nekem pedig, cselédtársának, elmondani, hogy mi rosszat mível az asszonya. A cselédszobában nincs anya és leány, csak szolgálók vannak, egymásra irigykedők, asszonyukat elárulók. Nem szégyenli ön még magát, uram, hogy velem itt suttog?

- Szóljon tovább!

- Igen. Tovább, mert hiszen még vége nincs a történetnek. A küldött levél nem volt sem illatos, sem rózsaszínű, itt lett az megírva önnek a saját íróasztalán, saját pecsétjével lezárva; s tartalma az is lehetett, hogy a kérdező örökre elutasíttatik. De nem az volt.

- Ki tudhatja azt?

- Zófi asszony és én. S ön lesz mindjárt a harmadik. Ahogy ön ma véletlenül megérkezett... Ejh, de hogy is jöhetett ily alkalmatlan időben? Körös-körül a Dunának minden ága zajlik; jég tolul jég hátára; élő teremtés nem mer egyik partról a másikra menni. Az ember azt hihetné, hogy egy ilyen napon olyan biztosan el van zárolva a város, hogy abba még egy nyughatatlan férj sem képes behatolni, aki egyszer kívül rekedt. Hogy tudott ön éppen ma általjönni?

- Ne kínozzon, Athalie!

- Nem vette ön észre a megdöbbenést a szentkép arcán, mikor őt meglepte? Nem érezte, hogy reszkettek a kezei az ön kezeiben? Ön nagyon rossz időben talált érkezni. Zófi asszony megint elvándorolt a délceg őrnagyhoz ezzel a rövid üzenettel: „ma nem lehet!”.

Timár arcát a harag és ijedtség rossz indulatai torzíták el e szóknál.

Azután csüggedten rogyott karszékébe, s azt mondá: „nem hiszek önnek”.

- Nem is kívánom - szólt vállvonva Athalie. - De adok önnek egy rossz tanácsot, hogy hihessen majd saját szemeinek. Ma nem lehet, mert ön hazaérkezett. De ami ma nem lehet, az lehetne holnap, ha ön eltávoznék. Ön minden évben le szokott rándulni télen a Balatonra, mikor a tó befagy, s a jég alatti halászat megkezdődik. Az érdekes sport. Ön holnap azt mondhatná: „amíg a hideg tart, elutazom Füredre, megnézem, mit csinálnak a fogasaim?” s azután bezárkóznék Rác utcai házába, és ott várna csendesen, mindaddig, míg valaki megzörgetné az ablakát, s azt mondaná: „már lehet!”. Akkor visszatérne ide.

- Én tegyem azt? - szörnyedt fel iszonyodva Timár.

Athalie megvetően nézett végig rajta.

- Azt hittem, hogy ön férfi. S mikor önnek valaki azt mondja: nézd, itt fog lenni ma az a másik férfi, akit feleséged szeret, akiért hozzád jéghideg, akiben meg vagy alázva, akkor ön a legelső vas után fog kapni, s nem kérdezi, ki az; hanem megöli elébb, ha testvére volt is! Csalódtam. Ön megrémült szavaimtól. Bocsásson meg, ha rossz helyen szóltam. Nem fogom többet tenni. Kérem, ne áruljon el asszonyomnak. Nem rágalmazom őt ön előtt többet. Mindig csak jót fogok felőle mondani. Most is csak hazudtam. Nem igaz. Ő nem hűtlen önhöz.

Athalie egyszerre oly alázatos arccal, oly könyörgő szavakkal fordult Timárhoz, hogy az már kételkedni kezdett benne, s kezdte hinni, hogy amit hallott, az csak mese; de alig árulta el bámuló arcával hiszékenységét, midőn Athalie a szeme közé nevetett, s arcába vágta ezt a szót:

- Ön gyáva!

S azzal indulni készült.

De Mihály utánaszökött, és megfogta a kezét.

- Maradjon ön. Én megfogadom az ön tanácsát, és mindent úgy teszek, ahogy ön mondja.

- Akkor hallgasson rám - monda Athalie, s olyan közel simult Mihályhoz, hogy keble annak vállát érte, s ajkai olyan közel voltak arcához, hogy lélegzete forróságát érezheté; aki távolból leste volna őket, azt hitte volna, suttogó szerelmesek.

Amit pedig Athalie suttogott Timárnak, ez volt:

- Mikor Brazovics úr ezt a házat építette, akkor ez a szoba, mely most Timéáé, volt a vendégek szobája. Kik voltak Brazovics úr szokott vendégei? Üzértársak, ügyfelek, alkuvó kereskedők és termelők. Annak a szobának a lépcső felőli falában egy üreg van, ahol a csigalépcső fala gömbölyűen hajlik, a belső fal pedig szögletet képez. Ebbe az üregbe a folyosó felől lehet bejutni. Egy faliszekrény van ott, melyben régi, megcsorbult edények állanak, ritkán van az nyitva. De ha mindig tárva állana is, akkor sem jutna eszébe senkinek, hogy a szekrény polcai alá illesztett csavarokat sorba próbálgassa. A harmadik polc középső csavarja pedig kijár. Még ha azt kihúzza is valaki, nem tud meg belőle semmit. Egyszerű szeg az, semmi más. Hanem aki birtokában van egy sajátszerű kulcsnak, mely e szeg helyébe illeszthető, annak a kulcs fejét meg kell nyomni, s akkor abból egy toll kiugrik; a kulcsnak egy fordítására aztán az egész szekrény nesztelenül félretolható lesz. Onnan abba a rejtekbe lehet jutni, mely világosságot és levegőt a háztetőn kijáró kürtőn keresztül kap. Ez a falban járó üreg egész addig a szobáig vezet, mely most Timéa belső szobája, s melyben azelőtt Brazovics úr vendégei voltak elszállásolva. E rejtett folyosó egy ajtóüregen végződik. Belül azt egy kép takarja, gyöngyház mozaik. Szent Györgyöt ábrázolja a sárkánnyal. Úgy látszik, mintha fogadalmi kép volna, a falba illesztve. Ön sokszor el akarta távolíttatni onnan azt a képet, de Timéa nem engedte, s ott maradt. Ennek a képnek egyik mozaikdarabja félrefordítható, s akkor a támadt résen keresztül mindent lehet látni és hallani, ami a szobában történik, amit ott beszélnek.

- Mire való volt e rejtek az ön atyjának?

- Úgy hiszem, ez üzletéhez tartozott. Neki sok dolga volt ügyfelekkel, versenytársakkal, hivatalos ügyvezetőkkel. Jó konyhát tartott és jó borokat. Mikor aztán vendégeit jó kedvbe hozta, magukra hagyta őket; nesztelenül ide került e titkos lesbe, s kihallgatta, hogy mit beszélnek azok egymás között. Ezen az úton igen egyszerűn és biztosan megtudta mindig, a termelők mit határoztak egymás között utolsó árnak, a versenyzők mit tartanak maguk részéről legmagasabb ajánlatnak? Az élelmezési kormánybiztosok, a várerődítés vezetői minő vállalatokat terveznek? A borozó emberek nyelve eljár, s azt nem tudhatták, hogy titkaikat az érdekelt fél olyan közelről hallhatja. Ezen az úton Brazovics úr sok, üzletéhez szükséges adat birtokába jutott, s azoknak tudta hasznát venni. Egyszer ő maga nagyon elgyöngült az asztal áldásai alatt, s akkor engemet küldött hallgatózni a rejtekbe, onnan ismerem e titkot. A rejtek kulcsa most is nálam van. Íme lássa ön! Ha akartam volna, mikor Brazovics úr vagyonát hivatalosan lefoglalták, szobáit lezárolták, ezen a rejteken keresztül sok mindent elhordhattam volna a szobából. De én kevély voltam arra, hogy lopjak!

- Tehát abból a rejtekből a szobába is be lehet jutni?

- A Szent György-képnek sarkai vannak; a rejtek felől, mint az ajtószárny, kinyílik.

- Tehát ön bármikor Timéa hálószobájába juthat ez úton? - kérdé Mihály valami leküzdhetlen borzadállyal.

Athalie büszkén mosolygott.

- Nem volt rá szükségem soha, hogy rejtekúton lépjek be hozzá. Timéa nyitott ajtóknál aluszik, s ön tudja jól, hogy én keresztüljárhatok a szobáján. S ő mélyen alszik.

- Adja ön ide nekem azt a kulcsot.

Athalie kivette zsebéből a titkos zárószert, melynek vége olyan volt, mint egy csavar, s csak a fogantyú megnyomására ugrott ki belőle a toll. Megmagyarázta Timárnak, hogyan kell vele bánni.

Timárnak úgy súgta valami, tán védangyala, hogy ezt a kulcsot dobja bele az udvaron a mély kútba. Nem hallgatott rá; arra figyelt, amit Athalie suttogott fülébe.

- Ha ön holnap eltávozik hazulról, s aztán mikor a jeladást meghallja, visszajön, s rejtekhelyét elfoglalja, mindent meg fog ön tudni, amit tudni akart. Eljön-e?

- Itt leszek.

- Szokott ön magával fegyvert hordani? Pisztolyt vagy tőrbotot? Ön nem tudhatja, hogy mi fog történni. A Szent György-kép jobb kézről gömbölyű fogantyú nyomására nyílik fel. S mikor kinyílik, Timéa ágyát eltakarja. Ért ön engem?

A hölgy szenvedélyesen szorítá meg Mihály kezét, kárhozatos dühvel tekintve szemébe; s azután még valamit beszélt hozzá, de az nem volt hallható beszéd, csak az ajkai mozogtak, csak a fogai verődtek össze, csak a szemei forogtak; szavak voltak azok hang nélkül. Vajon mit mondhatott?

Timár maga elé merengett elkábultan, mint egy álomjáró: egyszer aztán felveté a fejét, hogy még valamit kérdezzen Athalie-tól.

Egyedül volt, nem állt előtte senki. Csak a kezébe szorított rejtélyes kulcs bizonyítá, hogy nem álmodott.

Ilyen kínt még nem állt ki Timár soha, mint e hosszú idő alatt, mely a másnap estétől elválasztá.

Úgy tett, ahogy Athalie tanácsolá. Otthon maradt délig; ebéd után azt mondta, hogy a Balatonra megy le, a halászatot, melyet bérben tartott, megtekinteni. Ahogy gyalog jött át a Duna jegén, úti poggyász nélkül, úgy vissza is mehetett. Utazókocsija ott várt a túlparton, azt még nem eresztették át a jégen; előbb a szekérútnak el kell készülni.

Szóba sem állt ügynökeivel; bele sem tekintett üzleti könyveibe. Pénztárából kivett egy csomó bankjegyet találomra, azt tárcájába tette, s azzal szökött hazulról.

Még mikor a lépcsőn lejött, a postakihordó elfogta az úton. Levelet hozott neki, melynek vevényét alá kellett írnia. Annak a kedveért sem tért vissza a szobájába. Mindig hordott a zsebében egy mesterséges szerkezetű tollat, melynek szára egyúttal tintatartó is volt; azt elővette, a recepissét a postás hátára tette, s úgy írta alá a nevét.

Aztán megnézte a levelet. Tengerentúlról jött az, rio-janeirói ügynöke küldé. Fel sem bontotta, eltette a zsebébe olvasatlanul. Mit gondolt ő most az egész világ lisztkereskedésével!

Rác utcai házában is volt egy külön szoba fenntartva a számára, melyet, amint a hideg napok beálltak, folytonosan fűtve tartottak. Ebbe a szobába külön, elzárt folyosóról volt a bejárás, s azt több üres szoba választotta el az üzleti irodának és hivatalnoki termeknek használt többi lakosztálytól.

Timár észrevétlenül jutott el az utcai szobába, s aztán leült az ablak elé, és várakozott.

A hideg téli szél, mely odakünn végigsüvöltött, cifra jégvirágokat rajzolt az üvegtáblákra, se ki, se be nem lehetett rajtuk látni.

Előtte volt tehát, amit keresett, Timéa hűtlenségének bizonyítványa. Rég kívánta azt. Hogy lelkét megnyugtassa, hogy elmondhassa: most már kölcsönösen vétettünk egymás ellen, most már nem tartozunk egymásnak semmivel! Hogy meg tudja vetni, utálni, gyűlölni azt a nőt, kinek eddig a tisztelet homágiumával kellett adóznia, mint ahogy adózik a jobbágy az uralkodójának. Most már elűzheti őt e trónról, amelyről egy nő csak egyszer szállhat le. És azután, ha ily erős indoknál fogva elvált tőle, akkor magához emelheti Noémit, megadhatja neki azt a rangot, mely őt megilleti: boldog nővé, asszonnyá teheti őt, ahogy érdemes rá.

És mégis - és mégis úgy kínozta ez a gondolat!

Ha kiszínezte képzeletében az első, tanútalan találkozást e nő és a férfi között, vérének minden salakja felszínre került, s elhomályosította lelke világát.

A szégyen, a bosszúvágy, az irigység pokolbeli szomja epeszté.

A gyalázatot, a megcsalatást nehéz tűrni még a hasznáért is.

Most kezdte érezni, hogy Timéa milyen nagy kincs. E kincsről önkényt lemondani, azt visszaajándékozni önmagának, ehhez volt kedve; de ellopatni hagyni! ez fellázítá.

Mit fog tenni, azon tusakodott.

Ha Athalie mérge szívéig hatott volna, akkor annál a gondolatnál állapodnék meg, hogy gyilokkal kezében, orozva lépjen ki a szentkép mögül, s a hűtlen nőt a legforróbb csók közepett gyilkolja le kedvese karjai közt. Athalie-nak Timéa vére kell.

Hanem aztán a sértett férfi bosszúja mást beszél. Annak férfivér kell. Nem orozva, hanem szemtől szembe kiontott vér. Kard mind a kettő kezében, s aztán életre és halálra!

Mikor pedig a nyugodtan számító ember, a hidegvérű bölcs kerül felül, az azt mondja: „Minek volna itt bármi vérontás? Neked nem a bosszúra van szükséged, hanem botrányra. Előrohansz a rejtekből, összekiáltod cselédeidet, kiűzöd a házból a házasságtörő asszonyt csábítójával együtt. Ez az okos ember eljárása. Nem vagy te katona, aki karddal egyenlítse ki sérelmeit. Ott a bíró, ott a törvény!”

Hanem azért mégsem tagadhatta meg magától, hogy azt a tőrbotot meg azt a zsebpisztolyt, amit Athalie ajánlott, készen ne tartsa az asztalán. Ki tudja, mire kerülhet a dolog? A pillanat hevélye határozza majd el azt, melyik kerül felül; az orgyilkos bosszúálló-e, vagy a büszke férj, vagy a bölcs üzér, ki a „soll” rubrikába hidegvérrel jegyzi be a botrányos gyalázatot, ha a „haben” rovatába annak megfelelő nyereséget róhat?

Eközben beesteledett.

A sötét utcák lámpái megszaporodtak már. Levetinczy úr saját költségén tartotta fenn utcájában a világosságot. A jövő-menők árnyékai rajzolódtak futólag a jeges ablakon.

Egyszer egy ilyen árnyék megállt az ablak előtt, s halk kopogtatás hangzott az ablaktáblán.

Timárnak úgy tetszék, mintha a jégvirágok, amik a zörgetésre megrázkódnak, a tündérerdő zengő fái volnának, amik azt mondják: „ne menj!”

Gondolkozott. A kopogtatás ismétlődött. „Megyek”, suttogá az ablak felé, s pisztolyát és tőrbotját magához véve, kiosont a házból.

Csak egy futamodás a másik házig, amelyben fény és gazdagság van felhalmozva, s annak közepette a szép, halavány asszony.

Az egész úton nem talált szembe senkit. Üres volt már az utca.

De egy sötét árnyat vett néha észre, mintha előtte futna, el-eltűnve a félhomályban, s végre az utcaszegletnél besuhanva. Azt követte.

Nyitva talált maga előtt minden ajtót. Valami segítő kéz kinyitogatott előtte utcaajtót, lépcsőrácsot, még a falszekrény szőnyegajtóját is.

Legkisebb nesz nélkül jöhetett be.

Megtalálta a kihúzható csavart a polc alatt, helyébe tolta a kulcsot, a rejtélyes ajtó felnyílt előtte, becsukódott mögötte. Timár ott volt a rejtett üregben. Kém a saját házában.

Tehát még „kém” is!

Micsoda alacsonyság van még, amit el nem követett?

És mindezt azért, „mert a szegény ember komisz ember, a gazdag ember pedig oly dicső ember”. Itt volt a dicsősége.

Jó, hogy föld alatti sötétség van ezen a helyen.

Botorkázva, tapogatózva haladt fal mentében, míg egy helyre talált, ahol vékony világosság szűrődött valahonnan keresztül. Ott volt a Szent György-kép. A lámpafény rémlett át a szobából a mozaik üvegragasztékain.

Megtalálta a félretolható kagylókockát; annak a helyén egy vékony üveglemez maradt.

Betekintett a szobába.

A tejüveggel födött lámpa az asztalon állt; Timéa a szobájában járt alá s fel.

Fehér, hímzett öltöny hullámzott alá termetéről, kezei összekulcsolva csüggtek alá ölébe.

A folyosó felőli ajtó nyílt, Zófi asszony lépett be rajta. Valamit súgott Timéának.

De Timár még ezt a súgást is maghallá. Az a fülke ott a szögletben olyan volt, mint „Dionysius kőfüle” minden hangot fölfogott.

- Jöhet-e már? - kérdezé Zófi asszony.

- Várok rá - monda Timéa.

Azután Zófi asszony elment.

Timéa pedig kihúzott szekrényéből egy fiókot, s abból egy dobozt vett elő.

Odalépett vele a lámpa elé. Úgy állt Timárral szemközt, hogy a lámpa teljes fényét arcára vetette; a lesben ülő minden változását megfigyelhette e vonásoknak.

Timéa felnyitotta a dobozt. Mi volt abban? Egy kardmarkolat, az eltört pengével.

Az első tekintetre összerázkódott a nő, szemöldei összehúzódása az iszonyt fejezte ki. Azután lassan kiderült az arca, s ismét olyan lett az, összeérő két vékony, fekete szemöldével, mint egy szentkép, fekete glóriával homloka körül.

Majd édes gyöngédség derengett át méla vonásain, felvette a dobozt, s olyan közel emelte ajkaihoz a kardot, hogy Timár rettegni kezdett: most mindjárt megcsókolja!

Az a kard is vetélytársa volt már.

S mentül tovább nézte a tört kardot Timéa, szemei annál élénkebb ragyogásra nyíltak; egyszer aztán annyira vitte a bátorságot, hogy meg merte fogni e kard markolatát, kivette a tört fegyvert a dobozból, s férfi módjára próbált vele a levegőben védni, vágni... Ah! ha tudta volna, hogy valaki van itt a közelben, akinek halálkínokat kell szenvednie minden ily vágás után!

Most kopogtattak az ajtón, Timéa ijedten helyezé vissza a tört kardot a dobozba, s azután tétovázva rebegé: „szabad!”. De elébb öltönye hosszú ujjfodrait, mik fel voltak csúszva, végigsimítá keze csuklójáig.

Ő jött be. Az őrnagy.

Délceg férfi volt. Szép, daliás arc.

Timéa nem ment eléje, még mindig a lámpa előtt állt. Timár őreá figyelt.

Pokol! Mit kellett látnia?

Amint az őrnagy belépett a szobába, Timéa arca mélyen ''elpirult.''

Igen, az alabástromszobor tudott hajnalfényt ragyogni, a szentkép arca megmozdult, és a szűzfehérség rózsákkal párosult.

A fehér arc megtalálta azt, aki előtt lángba boruljon.

Kell-e még több bizonyság is, kellenek-e még szavak is ezentúl?

Timár közel volt hozzá, hogy kirúgja maga elől a szentképet, s mint a felül került sárkány, aki legázolta Szent György angyalt, odarohanjon közéjük, mielőtt Timéának az ajkai is mondhatták volna azt, amit az arca elárult...

De nem. Talán csak álom volt, amit láttál. Nézz oda ismét. Timéa arca oly fehér, mint máskor. Hideg méltósággal int az őrnagynak, hogy foglaljon helyet egy széken. Ő maga tőle távol ül le a pamlagra, s tekintete oly szigorú, oly hideg, oly tiszteletparancsoló.

Az őrnagy egyik kezében tartá aranypaszomántos csákóját, a másikban arany fegyverbojtos kardját, s feszesen ült, mintha tábornoka előtt volna.

Sokáig hallgatva néztek egymásra. Szorongó érzésekkel küzdött nő és férfi.

Timéa szólalt meg elébb:

- Uram! Ön egy rejtélyes levelet küldött nekem, még megdöbbentőbb ajándék kíséretében. Ez ajándék egy kettétört kard.

Timéa ezzel levevé a dobozról a födélt, s kivette abból az odarejtette levelét.

- Önnek a levele így szól: „Asszonyom! Én ma egy emberrel párbajt vívtam, s csak kardom kettétörésén múlt, hogy ezt meg nem öltem. E párbajnak oly rejtélyes körülményei vannak, melyek egyenesen önt, és még inkább ''önnek a férjét ''érdeklik. Engedjen ön nekem néhány percnyi találkozást, hogy önnek mindent elmondhassak, amit önnek tudnia szükséges.” E levélben kétszer is alá van húzva ''„önnek a férjét”. ''Ez volt az az ok, uram, mely engemet rábírt arra, hogy önnek alkalmat adjak vélem beszélhetni. Szóljon ön; mi összefüggése van az ön párbajának Levetinczy úr személyes ügyével? Hallgatni fogok önre, amíg Levetinczy úrról beszél: amint másra tér át, eltávozom.

Az őrnagy meghajtá magát gondolatteljes komolysággal.

- Tehát ott kezdem, asszonyom, hogy nehány nap óta jár itt a városban egy ismeretlen ember, aki tengerésztiszti egyenruhát visel, s egyenruhája előjogánál fogva mindenüvé bejáratos, ahol katonatisztek vannak. Úgy látszik, hogy nagy világfi s mulatságos társalgó. Hogy ki ez ember, azt közelebbről nem tudom, mert kémkedni nem szokásom. Nem tűnt fel önnek is ez ember, asszonyom? Láthatta őt nehányszor a színházban, zöld egyenruha, arany és vörös hajtókával.

- Láttam.

- S nem emlékszik rá, hogy valaha azelőtt látta volna valahol?

- Nem figyeltem az arcára.

- Igaz, hisz ön nem néz idegen férfi arcába soha.

- Tovább, uram. Rólam ne beszéljünk.

- Ez az ember együtt szokott mulatni velünk már hetek óta. Pénze, úgy látszott, hogy volt elég. Ittlétének indokát elmondta mindenkinek. Levetinczy úrra vár. Hozzá van küldetése, személyesen elintézendő igen fontos ügy. A dolog kezdett előttünk lassankint unalmassá válni. Az ember mindennap tudakozódott Levetinczy úr felől, s hozzá a legtitkolózóbb pofákat vágta, míg utóbb mindenki arra a gyanúra kezdett jönni, hogy ez egy kalandor. Egy este sarokba szorítottuk ezt az embert. Meg kellett tudnunk, hogy egy ember, aki társaságunkba jár, mi járatban van itt. Én vettem őt kérdőre. Ismét a szokott mondatával állt elő, hogy őneki Levetinczy úrral vannak elintézendő ügyei. - Miért nem fordul azokkal Levetinczy úr ügyvezetőjéhez? - Mert azok nagyon kényes természetű ügyek, miket csak személyesen lehet elintézni. - Erre a válaszra én arra szántam magamat, hogy egészen kíméletlenül fogok az emberemmel bánni. - Hallja ön, mondám neki, én nem hiszem, és itt mi valamennyien kétkedünk benne méltán, hogy Levetinczy úrnak önnel bármi személyes ügyei lehetnének, amik kényes természetűek. Hogy ön kicsoda, azt nem tudjuk; hanem az bizonyos, hogy Levetinczy úr egy derék, jellemteljes ember, akinek vagyona, jó híre, esze, világi állása elismert nagyság mind. Aki azonfelül mint családfő feddhetlen életet él, mint honpolgár fejedelméhez hűséges; akinek tehát semmi oka sem lehet titokteljes összeköttetésekre olyan emberekkel, aminőnek ön látszik.

Ezen szavak alatt Timéa lassan felkelt helyéről, odalépett az őrnagyhoz, és kezét nyújtá neki:

- Köszönöm!

És Timár újra látta a fehér arcon fellobogni amaz ismeretlen rózsapírt, és most már tartósan ott maradt az. A nő úgy hevült annál a gondolatnál, hogy íme a férfi, kit szíve imád, úgy védi azt a másik férfit, ki neki esküdt férje, ki szíveik között áll.

Az őrnagy folytatá, ki hogy Timéa arcát ne sértse tekintetével, valami más tárgyat keresett ki a szobában, melyre szemeit függessze, ahogy szoktak egy álló pontot kiválasztani azok, kik egy indulatfeszítő elbeszélésbe vannak elmélyedve. Ez a tárgy éppen a Szent György képen levő sárkány feje volt. E sárkányfő szeme volt a les, melyen keresztül Timár a szobába kémlelt, s aztán úgy tetszék neki, mintha az az ember minden szót egyenesen őhozzá intézne.

Pedig hiszen ott sötét volt, ahol állt, oda nem láthatott senki.

- Ekkor egészen átváltozott annak az embernek az arca, mint mikor az ember egy hunyászkodó ebnek hirtelen a farkára tapos. „Mit? - kiálta fel mindnyájunk hallatára -, hát önök azt hiszik Levetinczyről, hogy az egy gazdag ember, hogy híre nagy, esze csodálatos, hogy boldog családapa, hogy hű alattvaló? No hát én megmutatom önöknek, hogy ez az ember, ez a Levetinczy, harmadnapra, amikor én rátalálok, szökni fog innen, szökni fog a házától, a szép feleségétől, szökni az országától, szökni fog Európából, és soha hírét nem fogják hallani többet!”

Timéa keze akaratlanul a törött kard markolatára tévedt.

- Én válasz helyett azt az embert pofon ütöttem.

Timár félrekapta a fejét a leslyuktól; azt hitte, az ő arca kapja meg az ütést.

- Mindjárt láttam, hogy ez az ember megbánta, amit beszélt, s szeretett volna a pofon következménye elől akárhova elmenekülni; de nem bocsátottam. Elálltam az útját. - Ön katona, kard van az oldalán, tudja, hogy mit szokás egy ilyen találkozás után kezdeni. Odafenn a vendéglőben a tágas táncterem, meggyújtatjuk a gyertyákat, s aztán választ ön magának közülünk két segédet, én is kettőt, s elvégezzük a dolgunkat. - Egy percnyi haladékot sem engedtünk neki. A párbaj megkezdődött. Az ember úgy vívott, mint egy pirata egypárszor el akarta kapni a kardomat a bal kezével, akkor aztán megharagudtam, s olyat vágtam a fejére, hogy összerogyott. Szerencséjére a kardom lapjára fordult csapás közben, s ez okozta, hogy eltörött. Másnap, mint orvosunktól megtudtam, az ember elhagyta a várost; sebe nem lehetett veszélyes.

Timéa ismét fölvette a törött kardot, s megnézte annak lapjait; azután visszatette azt az asztalra, s némán nyújtá kezét az őrnagynak.

Az őrnagy gyöngéden fogta két kezébe, s ajkához emelte azt; alig volt észrevehető, hogy megcsókolta. Timéa nem vonta vissza kezét.

- Köszönöm! - suttogá halkan az őrnagy. Timár talán nem is hallá a szót rejtekodújában, de a nedves szemek is ugyanazt mondák: „köszönöm!”.

Azután hosszú percei következtek a hallgatásnak. Timéa visszaült kerevetére, s fejét tenyerébe hajtá.

Az őrnagy megszólalt:

- De én nem azért kértem öntől e találkozást, asszonyom, hogy itt ön előtt eldicsekedjem egy hőstettel, mely önre nézve kellemetlen, rám nézve pedig csak baráti kötelesség; nem is azért, hogy jutalmamat kérjem, amit ön oly jó volt nekem egy kézszorításban megadni. Ez sok volt, ez nekem igen nagy jutalom. De nem azért kerestem ily szokatlan módon, ezzel a törött kard küldésével, ami határos a nevetségessel, az önnel való beszélhetést, hanem egy igen komoly kérdés miatt. Asszonyom! Lehető-e, hogy abban, amit amaz ember mondott, valami igaz legyen?

Timéa mint egy villanyütésre rezzent fel erre a szóra. És azt a villanyütést megérezte Timár is, őbenne is összerándult minden ideg erre a kérdésre.

- Mit gondol ön, uram? - szólt Timéa indulatosan.

- Kimondtam, és feleletet akarok rá öntől nyerni, asszonyom! - szólt az őrnagy, felállva helyéből. - Ha ez az ember egyben hazudott, úgy mindenben hazudott; de ha egy igaz lehet szavaiból, akkor minden igaz lehet. Ezért jöttem önhöz. Őszintén, egyenesen, nyílt arccal intézem önhöz a kérdést, lehető-e az, hogy csak egy igaz szó is volt ebben a rágalomban? Nem mondtam el mindent, amit az az ember Levetinczyre szórt, minden cím benne volt abban, ami férfira nézve sértő. Van ezekben valami lehetőség? Hogy Timár élete azt a rettenetes fordulatot vehesse, amelyet e szerencsétlen ház egykori tulajdonosa halálával előzött meg? Mert ha az lehető, akkor nem tarthat vissza semmi tekintet, hogy az Isten irgalmára ne kérjem önt, siessen az összeomló ház alul menekülni, asszonyom! Hisz én nem engedhetem azt, hogy ön megsemmisüljön, én nem nézhetem azt hidegvérrel, hogy önt magával ragadja együtt az örvénybe valaki!

A forró szavak Timéa keblét is áthevíték. Timár sóváran leste a nő lelki küzdelmét. Timéa győztes maradt. Összeszedte lelkierejét, s nyugalommal felelt:

- Ne legyen önnek aggodalma, uram! Én biztosíthatom önt róla, hogy az az ember, akárki volt, akárhonnan jött, hazudott, és rágalmainak semmi alapja nincs. Levetinczy úrnak vagyoni állását én alaposan ismerem, mert távollétében magam vezetem ügyeit, s minden iránt teljes felvilágosítással bírok. Vagyona rendben van; amit kockáztat belőle, az, ha mind elveszne is bármi véletlen baleset miatt, az házának egy oszlopát sem döntené ki. Azt is nyugodt lélekkel mondhatom önnek, hogy Levetinczy úr vagyona között nincs egy fillér, mely igaz úton ne lett volna szerezve; senki vagyonát el nem vette soha, hogy valakinek szemrehányásától rettegni legyen kénytelen valaha, hogy valami szerzeményének eredetét titkolni legyen kénytelen Isten és emberek előtt. Levetinczy úr gazdag ember, ki gazdagságáért nem tartozik pirulni...

Ah! mint égett Timárnak az arca ott a sötétben!

Az őrnagy felsóhajtott.

- Ön mindenről meggyőzött engem, asszonyom. Ezt hittem is. Amaz ismeretlen ember minden szava rágalom volt, mellyel Timárt mint üzlet emberét vádolá. De ő olyan szókat is ejtett ki, melyek önnek férjét mint családfőt gyanúsíták. Egy szót engedjen ön kérdenem: boldog ön?

Timéa mondhatlan fájdalommal tekinte rá, s tekintetében e válasz szólt: „Látsz, és mégis kérdezesz?”

- Kényelem, fény, gazdagság veszi önt körül - folytatá merész hangon az őrnagy -; de ha való az, amit én, becsületemre mondom, nem kérdeztem soha senkitől, de amit hívatlanul mondtak ki előttem, amire azt mondtam: „hazudsz”, s amiért a kimondón bosszút álltam: ha való volna az, hogy ön szenved, hogy ön nem boldog, akkor nem volnék férfi, ha bátorságom nem lenne önhöz így szólani: „Asszonyom, van még egy ember a világon, aki éppen úgy szenved, éppen oly boldogtalan, mint ön; - dobja el ön magától e szerencsétlen gazdagságot, s szüntesse meg ''két ember ''szenvedését, oly szenvedést, mely egy harmadikat, ennek okozóját, még a másvilágon is vádolni fogja az Isten előtt. Váljék el!”

Timéa keblére szorítá kezeit, s szemeivel, mint egy kínhalálra menő mártír, fájdalommal tekinte fel a magasba. Szívének minden fájdalma felébredt ebben a pillanatban.

Timár, midőn így látta őt, csüggedten üté homlokát öklével, s elfordítá arcát a Júdás-lyuktól, melyen leskelődött.

Nehány percig nem látott és nem hallott semmit.

Midőn a kínzó tudvágy újra visszavonta őt a sötétbe bevilágló fénysugárhoz, s a szobába áttekintett: már akkor nem látta maga előtt a mártírt; Timéa arca ismét nyugodt volt.

- Uram - szólt szelíd, lágy hangon az őrnagyhoz -, hogy önnek szavait végighallgatám, bizonyítja azt, hogy önt tisztelem. Hagyja meg nálam ezt az érzést, és ne kérdje tőlem soha azt, amit ma kérdezett. Fölhívom az egész világot, tudja-e valaki, hogy egy szavam, egy könnyem valaha panaszt árult volna el? Ki ellen? Férjem ellen, aki a legjobb, a legnemesebb ember a világon? Ő engem mint idegent, mint gyermeket megszabadított a haláltól; háromszor járta meg a vizek mélyét, a halál országát, hogy engem megmentsen. Mint bohó, mindenkitől kigúnyolt teremtést, ő védelmezett; miattam halálos ellensége házához naponkint eljárt, féltett, vigyázott rám. Mikor koldussá, földönfutóvá lettem, mint szolgálóleányt kezével, vagyonával megajándékozott, házában úrnővé tett. És midőn kezét nyújtotta, ezt komolyan tette, nem játszott velem.

Timéa ezzel egy faliszekrényhez sietett, s annak ajtaját hevesen felszakította.

- Nézzen ön ide, uram! - szólt az őrnagyhoz, egy szekrénybe felakasztott öltöny hímzett uszályát terjesztve szét előtte. - Ismeri ön ezt az öltönyt? Ez azon köntös, melyet én hímeztem. Ön látta azt hosszú heteken át, midőn a hímzés mellett ültem; minden öltés rajta egy eltemetett ábránd, egy szomorú emlék énnekem. Azt hitették el velem, ez az én menyasszonyi köntösöm lesz. S mikor elkészült, azt mondták: „Mármost vesd le, ez más menyasszonynak készült!” Ah! uram, ez a tőrdöfés halálos volt az én szívemen. Ezzel a gyógyíthatatlan sebbel a lelkemben kínlódom azóta éveken keresztül. És most váljak meg attól a nemes, nagy jellemtől, ki nem jött elém hízelegve, csábítgatva, hanem megvárta, míg más eltép, elgázol, a földön fekve hagy, s akkor jött oda, hogy fölvegyen, keblére tűzzön; ki azóta nem tett egyebet, mint emberfölötti, angyalhoz méltó türelemmel törekedett gyógyítani halálos bajomat, és osztozott szenvedéseimben. Én váljak meg attól az embertől, akinek rajtam kívül nincs senkije, akit szeressen; akire nézve egy egész világ vagyok, az egyetlen lény, mely őt az élethez köti; az egyetlen arc, melynek láttára búskomor arca felderül? Én váljak meg attól az embertől, akit mindenki tisztel, szeret? Én mondjam azt, hogy gyűlölöm? Én, aki mindenemet neki köszönöm, s aki nászhozományul nem hoztam mást, mint egy szeretet nélküli beteg szívet?

Az őrnagy eltakarta kezével arcát ez indulat sugallta szavára az asszonynak. Hát az a másik férfi ott a Szent György-kép háta mögött, hát az nem érezte-e magát úgy, mint az a sárkány, melynek az arkangyal dárdáját torkába verve tartja?

És még nem volt elég a torkába vert dárda, még ki is rántották a sebből a beleakadt szigonyvéget.

- De uram - folytatá Timéa a női méltóság ellenállhatlan varázsával tiszta arcán -, ha mindannak ellenkezője állna is, amit Timárról tart a világ; ha ő bukott ember volna is, ha koldussá lenne, én el nem hagynám őt akkor sem. Akkor éppen nem. És ha gyalázat tetézné nevét, én el nem dobnám magamtól ezt a nevet, osztoznám a szennyében, mint osztoztam a ragyogásában. Ha megvetné az egész világ, én örök tisztelettel tartoznám neki. Ha földönfutóvá lenne, kísérő társa lennék. Ha rabló volna, az erdőn laknám vele. Ha meg akarna halni, vele együtt ölném meg magamat...

(Mi az? Sír az a sárkány ott azon a képen!?)

Timéa még mindig tudott mit mondani.

- És végül, uram, ha azt tudnám meg, ami minden nőre nézve a legérzékenyebb, a legkeserítőbb bántalom, hogy férjem hozzám hűtelen volt, hogy mást szeretett, azt mondanám: „az Isten áldja meg azt, aki őneki megadta azt a boldogságot, amitől én őt megfosztottam!”, és nem válnék el tőle. Nem válnék el tőle, még ha ő maga kívánná is; nem válnék el tőle soha; mert én tudom, hogy mivel tartozom esküvésemnek, és mivel tartozom saját lelkemnek idebenn.

Az őrnagy „is” zokogott.

Timéa elhallgatott, hogy nyugalmát visszanyerhesse. Akkor aztán ismét halk, szelíd hangon szólt hozzá:

- És most hagyjon ön el engemet örökre. A tőrdöfést, mit ön lelkemen ejtett évek előtt, ez a kardcsapás kiegyenlítette; azért ezt a tört kardot emlékül megtartom. Valahányszor rátekintek, azt fogom gondolni, hogy ön nemes lélek, s gyógyulni fogok általa. Hogy ön hosszú évek óta nem szólt, s nem közelített hozzám, azzal kiengesztelte azt, hogy egykor miért szólt, miért közelített.

(A Szent György lovag-kép mintha távozó dobogást hangoztatna!)

Timár, midőn a szekrényes rejtekajtón a folyosóra kirohant, valami sötét alak állotta útját. Árnyék a sötétségben? fantom? vagy rossz lélek?

- Mit hallott? Mit látott ön?

Athalie volt az.

Timár félretolta a sötét alakot maga elől, s fél kezével vállánál fogva a falhoz szorítva, ezt súgá fülébe:

- Legyen ön átkozott! És átkozott legyen ez a ház! És átkozott legyen annak a hamva, aki ezt építette!

Azzal, mint egy őrült rohant le a lépcsőn.

Timéa ajtaja nyílt, a belső szobából világosság derengett elő. A távozó őrnagy alakja tűnt ki e világban. Timéa csengetett. Zófi asszony sikoltozó szava hangzott, szitkozódva, hogy ki oltotta el a lépcsőházban a lámpást? Aztán egy gyertyával a lépcsőn levilágított a távozó őrnagynak. Athalie a rejtett fülke ajtaja mellé húzódott. S midőn mindenki eltávozott, és ismét sötét lett, sokáig beszélt még hang nélküli szavakat; csak ajkai mozogtak, csak fogai verődtek össze, csak szemei forogtak, és összeszorított öklei fenyegetőztek.

Ki tudja, mit mondhatott?


==AZ ELSŐ VESZTESÉG==

Futni, de hová? Ez most a kérdés.

Az órák tízet vernek a városban, a sorompók le vannak már eresztve a dobogó híd előtt, mely a Duna keskenyebb ágán a szigetbe vezet, ahonnan azután a szélesebb Duna-ágon a jég háta most a híd. De most oda el nem lehet jutni anélkül, hogy az ember valamennyi jegyszedőt a hídon s egypár drabantot a parton fel ne lármázzon, akiknek mind szigorúan meg van parancsolva a városkapitánytól, hogy este nyolc órától reggeli hétig még magát a szentséges római pápát se eresszék át a jégen.

Az ugyan meglehet, hogy amit amaz egyházfejedelem bullái ki nem vinnének, azt egypár vörös szemű bankó Levetinczy úr tárcájából kieszközölné; de másnap aztán el is volna terjedve a városban, hogy az arany ember késő éjjel egyedül, nagy sietve szökött ki a városból a veszedelmes jégen keresztül. Ez éppen jó illusztráció volna ahhoz a mendemondához, amiből ama párbaj eredt. Minden ember azt mondaná: kezd már szökni Amerikába. Timéa is megtudná ezt.

Timéa!

Óh! milyen nehéz ez elől a név elől elmenekülni! Mindenütt utána hangzik.

Nem lehet egyebet tenni, mint visszatérni a Rác utcai házba, s ott bevárni, míg megvirrad.

Ez kínos éjszaka lesz.

Mint a tolvaj, oly vigyázva nyitogatta fel a szobájához vezető ajtókat. A ház többi lakói alusznak már ilyenkor.

Szobájába érve, nem gyújtott gyertyát. Ledűlt a pamlagra. Pedig a sötétben még jobban rátalálnak az üldöző rémek.

''Hogy elpirult az alabástromarc!''

Tehát mégis van ott a jég alatt élet, csak napja hiányzik.

A házasság az örök tél rá nézve, az örök éjsarki tél.

És e szerencsétlen jégországból nincsen menekülés. A nő hű.

És a vetélytárs is hű barát, aki kardját összetöri annak a fején, ki az imádott nő férjét rágalmazni merte.

Még ez előtt is meg kell hajolnia. Még odáig le kell aláznia fejét, hogy azt az embert, kit gyűlölt mint szerencsés vetélytársat, kit lenézett mint szerencsétlen éhenkórászt, aki felszedegeti az élelmezési ügyekben elhullott morzsákat, most mint nagy jellemet lássa maga fölött. Maga fölött! Anélkül, hogy az emelkedett volna.

És Timéa szereti ezt az embert, és boldogtalan az is, ő is.

Mind a kettőjük boldogtalanságának egy oka van: az, hogy Timár „arany ember”.

Bálványozzák, akik nem szeretik.

Nem tud senki arra gondolni, hogy őt megcsalja, meglopja, meggyalázza, hogy becsülete gyémántjából egy darabot letörjön, úgy őrzik azt, mint valami ereklyét.

S ha valaki azt mondaná nekik: mindez nem igaz!

Mily hévvel magasztalá őt a feleség!

„Szolgálóleányból úrnővé tett engem.”

Nem igaz! Te voltál az úrnő, ő volt a szolga. A te vagyonoddal tette magát úrrá, azt adta neked.

„Nincs senkije rajtam kívül! Én vagyok az egyedüli arc, melynek láttára búskomor arca felderül.”

Nem igaz! Szerelme, boldogsága van neki a világ rejtett zugában, hol téged megcsal, esküjét megszegi, hűségedet kigúnyolja!

„Én vessem meg azt, kit mindenki tisztel?”

De hát miért tiszteli mindenki? Mert nem ismeri!

Ha megismerné, ha felfedezné, mi lakik benne belül, mondaná-e ismét a nő: „Én viselném neve gyalázatát, mint viseltem ragyogását?”

Mondaná.

Timéa nem válik el soha.

Azt mondaná: „Ha boldogtalanná tettél, mármost szenvedj együtt velem!” Ez az angyalok kegyetlensége.

S ha valaki felfedezné előtte a senki szigetének titkát! Noémi történetét!

Azt mondaná rá: „Isten áldja meg, ki megadta neki azt a boldogságot, melytől én őt megfosztottam.”

Ez Timéa.

De hát Noémi!

Mit csinál most az a puszta, lakatlan szigeten, ahonnan nem lehet neki eljönni Timéa nagylelkűsége miatt? Egyedül a hangtalan téli kietlenben, egy kis félénk gyermekkel az ölében, miről gondolkozik az most? Nincs, aki egy vigasztaló szót szóljon hozzá; mint retteghet a sivár magányban rossz emberektől, rémektől, vadállatoktól! Mily szívnyomást kell éreznie, ha távol kedvesére gondol, és találgatja magában, hol jár ő most?

Óh! ha tudná!

Óh! ha tudná mind a két nő, mily átkozottul bűnös az, aki mindkettőjüknek ily szenvedést okozott!

Ha volna valaki, aki ezt nekik megmondaná.

Igaz!

Ki lehetett amaz idegen, aki mondott is ilyeneket már, akit az őrnagy ezért arcul ütött, főbe vágott? Idegen tengerésztiszt? Ki lehet ez az ő ellensége? Nem lehet megtudni, mert a kapott sebbel együtt eltűnt a városból.

Valami azt súgja neki, hogy ez elől az ember elől jó volna elfutni.

Futni! Hiszen ez az ő folytonos ösztöne. Nincs kényelmetlenebb érzés rá nézve, mint egy helyben maradni. Amint a senki szigetét elhagyja, azontúl nincs sehol maradása. Mikor utazás közben delelőre megállapodik, nem bír a vendéglőben várni, míg a lovakat etetik, elindul gyalog előre az országúton. Úgy sarkantyúzza valami.

Majd arra gondol, hogy elviszi Noémit Dódival együtt, fölül velük egy tengeri hajóra, s körülhajókázza a világot. El együtt minden ismeretlen világrészbe!

De hát Timéa!

Ez a név a hajótörés rá nézve.

Az óceánban egy meleg folyamár tódul fel az egyenlítőtől a sarkvidékig, s a sarkvidéktől jéghegyek úsznak alá az egyenlítőig: Timár arra gondolt, hogy nagy őrültség volt tőle egy ilyen óceánt fogadni be a keblébe.

És álom nem jött szemére. Zsebórája tizenkettőt vert. Még hét hosszú óra van reggelig. Azt végigtöprenkedni!

Mégis rátért, hogy gyertyát fog gyújtani. A szívháborgásnak van egy csillapító szere. Hatályosabb a mákony, a gyűszűvirág kivonatainál: a prózai elfoglaltság.

Akinek sok dolga van, annak nem ér rá a szíve fájni.

Kereskedők ritkán lesznek öngyilkosok szerelmi bú miatt. Az üzleti gond az az áldott lábvíz; mely elvonja a vért a nemesebb részektől.

Timár elővette a leveleket, mik asztalán egy bronzsárkány által lefoglalva álltak. Ide szokta főügynöke mindazon leveleket felhalmozni, melyek vagy tudomásul veendők voltak, vagy személyes elintézést igényeltek Timár részéről. Némelyike e leveleknek beutazta már Baját, Levetincet, Bécset, Triesztet, minden telepén megkeresvén a gazdáját, s úgy került megint vissza komáromi fő lakhelyére; tanúskodva afelől; hogy Timár fél év alatt egyik telepén sem fordult meg.

Ha csupa merő becsületes emberekkel nem lett volna körülvéve, keservesen meglophatták, megcsalhatták volna mindenütt. Némely levélre Timéa írta fel, hogy ő már intézkedett e tárgyban.

Ismét Timéa!

Mihály egymás után bontogatta fel és olvasta végig az üzleti leveleket. Mind szerencsés tudósításokat tartalmaztak. Eszébe jutott Polycrates, aki nem tud veszíteni, s végre rettegni kezd nagy szerencséjétől.

Gazdagsága folyvást növekedőben. Kezd terméketlenül heverni a megtorlott pénztömeg. A jótékonysági rovatok nem merítik ki a várakozáson fölüli túlnyereményt.

Minden, amihez kezd, sikerül. Minden, amire a nevét odaadja, arannyá válik. Az üres papiros értékessé lesz, ha cége rá van nyomtatva.

És mindennek a roppant sikernek mi az alapja?

Egy titok, amiről nem tud senki, egyedül ő!

Ki látta Ali Csorbadzsi kincseit a sötét kabinban szétomlani?

Csak ő maga - és a hold. Ez pedig jó cimbora. Látott az egyebet is.

Tehát a világrendnek az a hypomocliona, hogy az elkövetett bűn ne legyen tudva. Akkor aztán ami következik belőle, lehet mind fény, nagyság, erény.

Lehetetlen az!

Mihály érezte azt, mert mélyen gondolkodó, gyöngéd alapú kedély volt, hogy e túlságos szerencséjének, melynek magva oly rohadt, hamuvá kell lenni, mert ez az igazság a nap alatt! És örömest látta volna kincsei felét semmivé lenni; odaadta volna az egészet, azért, hogy azt hihesse, hogy számadása a sorssal be van fejezve. De érezte, hogy bűnhődése éppen abban áll, hogy ennyi gazdagság, hatalom, nagy hír és látszatos családi boldogság csak kegyetlen iróniája a sorsnak. El van ő azok alá temetve, hogy fel ne bírjon kelni arra az egyedül boldogító életre, melynek célja Noémi - és a kis Dódi. Mikor az első kis Dódi meghalt, akkor megtudta, hogy mi volt az rá nézve. Most a másodiknál még jobban érzi azt. És nem teheti őket magáévá. El van temetve egy aranyhalom alá, mely alul nem tud szabadulni; érzi azt ébren, amit a szigeten, mikor hagymázban volt, lázálmában látott; hogy elevenen eltemetve fekszik egy sírban, mely arannyal van megtöltve, a sír fejénél egy márvány, mely nagy tetteit hirdeti; a márványon egy alabástromszobor, mely nem mozdul onnan, az Timéa. Koldusasszony kisgyermekével jön a thymiánvirágot tépni a sírról: ez Noémi. Az élve eltemetett úgy erőlködik, és nem tudja e kiáltást hangoztatni: „Noémi, add kezedet, s vonj ki ez aranysírból engem!”

Timár folytatta a levelezések áttekintését.

Egy levél volt ottan brazíliai ügynökétől is. Kedvenc eszméje, a magyarhoni lisztipar, fényesen valósult meg. Becsület és gazdagság alapja lett az is.

Most jutott eszébe, hogy mikor a lépcsőn lejött, a postakihordó egy levelet adott kezébe, tengerentúli kelettel. Azt ő akkor zsebébe tette; egészen más gondolatok főttek akkor agyában. Most előkereste oldalzsebéből e levelet.

Ugyanazon brazíliai üzletfőnök írta azt is, ki az elébbi kedvező tudósítást.

A levélben ez volt:

''Uram!''

''Legutóbbi levelem óta egy igen súlyos balvégzet érte üzletünket. Önnek pártfogoltja, Krisztyán Tódor galádul megcsalt és megkárosított bennünket. Nem tehetünk róla. Az ember éveken át oly hűségesnek, okosnak, szorgalmasnak mutatta magát, hogy a legnagyobb bizalmat kellett iránta gyakorolnunk. Fizetése és tantičme-je is oly nagy volt, hogy abból nemcsak megélhetett, sőt félre is tett belőle, s tőkéjét nálunk hagyta kamatoztatni. Ez ez az ember a legnagyobb csaló és veszedelmes imposztor, aki csak valaha a világon létezett. Amíg nálunk látszólagos megtakarításból apró tőkéket hevertetett, addig üzletünket borzasztóan meglopta, pénzküldeményeket elsikkasztott, a számlákat meghamisította, nagyszámú váltókat hamisított cégünkre, ön által fel levén hatalmazva a prokuravezetéssel, úgyhogy az eddig kiderült kár felmegy tízmillió reisre.''

Timár kiejté kezéből a levelet.

Tízmillió reis! Ez mintegy százezer forint.

Íme a Polycrates gyűrűje, amit a tengerbe hajított.

Tovább olvasá a levelet:

''De ami a veszteségnél sokkal érzékenyebb, az azon általa elkövetett csalás, hogy az utóbbi években az ön által küldött lisztet a sokkal könnyebb louisianai liszttel hamisította meg, hogy a forgalmat ezáltal nagyobbítsa, s e yankeetrickkel évekre megrontotta a magyarországi lisztiparnak a hitelét, úgyhogy nem tudom, hogyan fogjuk azt még valaha visszaszerezni.''

Ez hát az első csapás, gondolá magában Timár. És a legérzékenyebb az üzletek nagy emberére nézve. Éppen ott töretett meg, ahol legbüszkébb volt! Amiben igazán kevélykedett. Amiért királyi tanácsosi rangját kapta.

Az a fényes épület omlott össze, amit Timéa épített.

Ismét Timéa!

Timár sietett tovább olvasni a levelet:

''A fiatal gonosztevőt könnyelmű asszonyokkal való ismeretség vitte erre az útra. Idegenekre nézve ez a legveszélyesebb betegség a mi éghajlatunkban. Mi rögtön elfogattuk őt, azonban az ellopott pénzből semmit sem találtunk nála; annak egy része a kártyabarlangokban veszett el, más része a kreolnőkre lett elpazarolva; valószínűleg egy csomót el is rejtett belőle a gonosztevő, remélve, hogy kiszabadulásakor majd előveszi: - amire ugyan sokáig fog várhatni; mert az itteni törvényszék tizenöt évi gályarabságra ítélte őt.''

Timár nem bírta tovább olvasni a levelet; ledobta az asztalára. S aztán felkelt, s elkezdett nyugtalanul alá s fel járni szobájában.

„Tizenöt évi gályarabság!” Tizenöt évig oda lenni láncolva a gályapadhoz, és azalatt nem látni egyebet, mint eget és vizet! Reménytelenül, vigasztalanul tűrni tizenöt évig az égető örök napot, és szidalmazni a háborgó örök tengert, és átkozni a kegyetlen örök emberiséget! Vén ember lesz, mire megszabadul! És miért kell ennek így lenni? Azért, hogy Levetinczy Timár Mihály úr ne legyen háborítva a senki szigetén tiltott örömei közepett. Hogy ne legyen egy ember, aki elárulhatja Timéának Noémit, és Noéminek Timéát.

Nem gondoltál arra, mikor Tódort elküldted Brazíliába, hogy ez így fog következni? De igen! Számítottál rá, hogy ezt az embert az alkalom gonosztevővé fogja tenni.

Nem ölted őt meg rögtön egy golyóval, ahogy igazi férfi megöli párbajban ellenfelét, ki szerelme útjában áll; atyai gondoskodást hazudtál neki, elküldted háromezer mértföldnyi útra, s most tizenöt évig fogod látni, hogy haldoklik előtted. Mert látni fogod őt a földön és annak minden tengerein keresztül!

Nem volt az a szoba éjszakára fűtve: hideg volt benne, az ablakokon zúzmarás jégvirág, és Timár mégis nehéz verítéket törült homlokáról, mikor végigjárta szobája szűk terét.

Tehát minden ember szerencsétlenné lesz, aki felé ő kinyújtja kezét.

Ez a kéz meg van átkozva!

Egyszer azzal áltatá magát, tetsző önhízelgéssel, hogy akihez ő hozzáér, az mind boldoggá lesz: még a bűnösök is megjavulnak.

És most jön a rettenetes cáfolat.

Átok és szenvedés terem az ő öt ujjának a helyén!

Szerencsétlenné lesz miatta a nő, akit imádott, és ennek szenvedéseiben osztozik a barát, kitől őt elragadta csalárdul.

Szenved és nyomorult az a másik nő, kinek szerelmét meglopta, s kinek számára most nem tud helyet találni a világon.

És ez az ember tizenöt évig fogja bilincsei csörgését hallgatni!

Óh! milyen rémekkel teljes éjszaka ez!

Hát nem fog-e már soha megvirradni?

Ő maga is úgy érezte magát a szobában, mintha börtönben, mintha kriptában volna.

De ama szomorú levélnek még utóirata is van.

Timár visszatért asztalához, hogy végigolvassa a tudósítást.

Az utóirat egy nappal későbbi kelettel így szólt:

''Éppen most kapok egy levelet Port-au-Prince-ből, melyben arról tudósítanak, hogy azon gályáról, melyen fegyencünk volt, három gályarab a múlt éjjel megszökött, egy csónakot magukkal vittek. A hatóság üldözi őket. Tartok tőle, hogy a mi emberünk is közöttük volt.''

Timárt e sorok olvasása után egyszerre valami névtelen ijedtség szállta meg. Eddig izzadt, most reszketni kezdett; a visszafordított láz ez!

Félve tekintett maga körül. Mitől félt?

Egyedül volt a szobában, és félt, mint egy gyermek, kinek zsiványkalandokat meséltek.

Nem volt maradása szobájában többé.

Előkereste zsebpisztolyait bekecse zsebéből; megnézte, fel vannak-e porozva? Megpróbálta tőrbotját, könnyen jár-e benne a gyilok?

El innen!

Még éjszaka van, az éji őr odakinn egy órát kiált éjfél után. Nem lehet itt a reggelt megvárni.

Hiszen át lehet menni a szőnyi partra híd nélkül is; a szigeten fölül egészen be van fagyva a Duna. Csak egy olyan ember kell hozzá, aki nem fél úgy a sötét éjszakától és az ismeretlen jéghídtól, mint ettől a lobogó gyertyától s ettől a kísértő levéltől itten!

A levelet a gyertya fölé tartja, s elégeti. Azután elfújja a gyertyát.

Azok se rémítsék többé.

Azután kibotorkázik szobájából.

Mikor ajtaját becsukja, akkor eszébe jut, hogy nem gyújtott-e meg valamit az eldobott levéllel. Visszatér. A nagy sötétségben a hamvadó levélpapíron fénylő szikrák mint rémgondolatok járnak alá s fel kígyózó bolygással. Megvárja, míg a legutolsó is eltűnik, s egészen sötét lesz. Akkor indul neki az éjszakának. Míg előszobáján, míg folyosóján végigmegy, az a névtelen rém jár előtte, körüle. Bal kezét feje elé tartja, jobbjában a kivont tőrt szorítja. Pedig senki sem jő rá szemközt, senki sem lappang nyomában.

Csak akkor érzi keblét könnyebbülve, mikor az utcára kijutott.

Itt visszatér férfias bátorsága.

Friss hó esett azalatt. Léptei alatt csikorog az, amint a Duna-part felé siet, végig a Rác utcán, ki a malomrév felé.


==A JÉG==

A Duna be volt fagyva egész fel Pozsonyig, át lehetett mindenütt kelni rajta. Hogy Komáromból Új-Szőnyre át lehessen jutni, fel kellett messze kerülni a sziget orrán felül, mert ott zátonyok vannak, mikben nyáron aranyat mosnak, s a felturkált zátonyokon rendesen megtorlik a jég, s a torlaszokon nehéz áthatolni.

Timár úgy számította ki az átkelési tervét, hogy amint a Monostort megpillantja, annak a tetején meglátszik az ő nyaralója; egyenesen annak veszi az irányát.

Csakhogy jött valaki, aki ezt a számítását megrontotta: az volt a köd. Ő csillagos éjre számított, s mire a Dunához ért, köd ereszkedett alá. Még akkor csak vékony átlátszó párázat, de amint a jégen elindult utat keresni, oly sűrű lett az, hogy nem látott háromlépésnyire.

Ha józan eszének csak egy szavára hallgatott volna még, hát rögtön visszafordul, s igyekszik az elhagyott partot újra megtalálni; de már azzal a józan ésszel ő végleg leszámolt, nem volt vele semmi dolga többé: át akart jutni a túlsó partra.

Az éj különben is sötét volt; a Duna pedig a szigeten fölül legszélesebb, s ott a jég legkevésbé járni való. Egymás hátára tolt jéghasábok hosszú torlaszokat képeznek keresztben-hosszában, egy-egy helyen szeszélyes hegylánc alakot ölt a jég, öles táblákban meredezve fel a hátahoporjás alapból.

Amint ezeket a torlaszokat kerülgette Timár, azon vette észre magát, hogy a ködben eltévedt. Már több egy órájánál, hogy jár; zsebórája háromnegyedet üt háromra; rég a túlsó parton kellene lennie: bizonyosan irányt tévesztett.

Hallgatózott. Semmi neszt nem vehetett ki az éjszakában. Kétségtelen volt, hogy nemhogy közeledett volna a túlparti faluhoz, sőt eltávozott tőle.

Még kutyaugatást sem hallott.

Azt hitte, hogy ő most ahelyett, hogy a Dunán keresztbe haladna, hosszában jár rajta végig, s arra határozta magát, hogy félirányt fog változtatni. A Duna kétezer lépésnél sehol sem szélesebb, valahol csak partra kell akadnia, ha folytonosan egy irányba megy.

Csakhogy a sötétben és a ködben az ember éppen azt nem tudja, hogy egy irányban megy-e. Egy jégtorlasz, melyet ki kell kerülnie, minden kiszámítása dacára félretéríti az egyenes vonalból, zeg-zug utat csinál, visszakerül arra a helyre, amelyen már egyszer áthaladt; egyszer-egyszer eltalálja a jó irányt, s csak még pár száz lépésig kellene kitartania, s partot érne, akkor megint mást gondol, s eltér ferde irányban, s újra beletéved a megboszorkányozott jéglabyrinthba.

Már öt óra is elmúlt: négy órája, hogy folytonosan a Duna fölött jár. Érzi, hogy fárad. Az éjjel nem aludt, s egész nap nem evett; ahelyett idegrontó gyötrelmekkel kínozta agyon magát.

Megáll hallgatózni. Ez idő tájon rorátéra szoktak harangozni. Vagy a városból, vagy a faluból kell, hogy harangszót halljon.

Szép irónia az is a sorstól, hogy az istenes harangszó, amely szól az igazhívőknek, még a pogány és eretnek számára is kívánatos, s a szökevény, az istenkerülő úgy hallgatózik utána vágyakozva.

Végre meghallotta, amire várt. A komáromi harangok voltak azok.

A harangszó egészen a háta mögül jött.

Eszerint a leghelyesebb kiszámítás, hogy féljobbot csinálva folytassa az előrehaladást, mert akkor szemközt kell lenni a szőnyi partnak.

Hanem a harangok ezúttal megtréfálták. Még beljebb küldték a Duna hosszában. Beletévedt egy oly jégmezőbe, mely csupa egymásra tolt jégtáblákból állott, mik ferdén, egyenesen meredeztek elő; azok között bukdácsolva, kapaszkodva, iszamodva, néhol négykézláb mászva kellett előretörtetnie, s partot csak nem talált sehol.

Kiáltani nem mert.

Kiáltást nem hallott egyebet, mint a varjakét, mik látatlanul röpködtek el fölötte.

Az volt az utolsó reménysége, hogy majd ha megvirrad, akkor csak megtudja a napról, hogy merre van kelet. Arról azután hajós létére majd tájékozza magát, hogy merre van a Duna folyása.

Ha valahol léket talált volna a jégen, akkor a víz folyásáról is megtudhatta volna, merre menjen; de a jégkéreg szilárd volt mindenütt, s áttörni fejsze nélkül nem lehetett.

Meg is virradt, legalább világos kezdett lenni, de a sűrű ködön át napot nem lehetett látni.

Menni pedig kellett, mert a pihenés a jégen veszedelmes.

Kilenc óra is elmúlt; még mindig nem talált partot.

Akkor egy pillanatra ritkulni kezdett a köd; a nap fénytányérja láthatóvá lett, mint egy fehér, fénytelen arc az égen, mint a nap árnyéka. A lég mintha számtalan ragyogó jégtűkkel volna tele, amik szikrázva gomolyognak össze egy szemvakító homállyá.

Most tehát tájékozhatja magát.

Ámde a nap magasan áll már, nem mutatja a keletet.

Hanem mutat valami mást.

Amint Timár a szikrázó köd félhomályában széttekintett, úgy tetszett neki, mintha jobbra a távolban egy háztető körrajzait engedné láttatni a félig átlátszó köd.

Ahol ház van, ott föld van. Elindult arra.

Hanem a derű csak pillanatokig tartott; újabb sűrű ködgomoly szállt alá a jégre, s Timár újra vak volt.

De most már nagyon jól vigyázott, hogy el ne tévessze a kitűzött irányt. Haladt egyenesen. S ezúttal jól számította ki az irányt; nemsokára a sűrű ködfátyolon keresztül újra megjelent előtte a háztető. Alig volt már tőle harminclépésnyire. Végre megtalálta hát a házat.

Mikor aztán tízlépésnyire ért hozzá, akkor látta, hogy az egy malom.

A jégtorlasz valahonnan elszakította téli menedékéből, vagy ott lepte a láncon a késlekedőt, s aztán lehozta magával idáig. A hajóoldal olyan szépen el volt fűrészelve a jég éles lapjai által, mintha ácsremekben vágták volna ketté, a kerekek forgáccsá törve s a malomház odaékelve egy jégsánc közé, melynek táblái mint mellvédek foglalták körül.

Timár megriadva állt meg a malom előtt. Feje kábult volt már, ahogy a kísértetlátóknál szokott lenni.

A perigradai örvénybe elsüllyesztett malom jutott egyszerre eszébe.

Nem annak a malomnak a kísértete ez, mely őt futása végén ijeszteni s tán elfogadni jő?

Elfogadni? Magába fogadni? Egy pusztulásnak induló ház, egy malomroncs a jég közepén?

Timárt valami kínzó ösztön arra vette, hogy menjen be ebbe a malomba. Az ajtaján fel volt pattanva a zár, bizonyosan a jégtorlat rázkódásától, s az ajtó tárva-nyitva állt. Belépett rajta. A malomgép olyan épen állt még, hogy Timár minden percben azt várta, hogy előlép egy fehér molnárkísértet, s felönti a garatra a gabonát.

A malom tetejét, gerendát, minden kis párkányát teleülték a varjak, egy-egy tovalebbent a közeledő alak láttára, s rögtön más ült a helyébe. A többi tudomást sem vett róla.

Timár el volt fáradva halálba. Nyolc óra folyásán keresztül jár folyvást a jégen, fáradságát szaporították az út akadályai; gyomra üres, idegei felzaklatva, a kemény hideg zsibbasztja tagjait.

Fáradtan ül le a malomban egy gerendára.

És amint leül, azonnal lezáródnak a szemei.

És amint szemeit lezárja, ott áll a Szent Borbála hajóorrán, kezében a csáklyával; mellette áll a fehér arcú leány. „El innen!”, kiált neki; a hajó a zuhatagba rohan alá, a habtorlat jön szemközt, „be a kabinba!”. De a leány nem mozdul. Most alárohan a hajó mindenestől.

Timár leesett a földre, arra ébredt föl.

Csak most kezdett eszmélni a veszedelemre, melyben forog.

Ha ő itt most elalszik, bizonyosan meg fog fagyni.

Kétségtelenül a legkényelmesebb neme az öngyilkosságnak. De neki még tennivalója van ezen a világon. Még az ő órája nem jöhetett el.

Mit mondanának az emberek, ha másnap itt találnák Levetinczy Timár Mihályt megfagyva a jég közé szorult malomban? Hogy jött ide? Minő rejtély maradna utána!

Nem, ilyen ostoba halállal nem akart meghalni.

Kijött a malomból.

A köd olyan sűrű volt, hogy nem látott semmit. Nem volt ez nappal, hanem éjszaka. A sóhajt, mely az égre szállna, elnyeli a nehéz, sötét felleg, s nem bocsátja odább.

Az ember el van hagyatva minden élőlénytől; el van temetve - a felhőben.

Hát nincs semmi élő közel, ki őt megszabadítsa?

Van.

A malomban egerek is voltak, mikor a jég elragadta; azok megvárták, míg a jég megáll, akkor kiszöktek a malomból, s ők kitaláltak a partra. Apró lábnyomaik hosszú vonalai meglátszanak a vékony hóesésben.

Ezek a nyomokat észrevette Timár. Az emlősök legparányibbja kivezette a bölcs, hatalmas embert a partra.

Félórányi távolban Új-Szőny fölött jutott ki a partra.

Ott azután rátalált az országútra, s azon át a fogadóra, ahol szekerét elhagyta. Köd előtte, köd utána: senki sem látta, merről jött.

A vendéglőben megevett egy tál, kocsisok számára készült, marhalábkocsonyát, megivott rá egy kupa bort, azzal befogatott, lefeküdt a szekerébe, s aludt egész estig, folyvást a jégen álmodva magát, s ha nagyot zökkent a kocsi, arra ébredve, hogy beszakadt alatta a jég, s ő hull alá a végtelenbe.

Későn indulva Szőnyről, csak másnap éjszaka jutott el füredi kastélyába.

A köd egészen idáig kísérte, a Balatont sem láthatta tőle.

Még éjszaka felhívatta halászait magához, s azoktól megtudta, hogy éppen másnap reggelre készülnek az első fogáshoz a jégen. Vincellérjét utasította, hogy bort, törkölypálinkát, amennyi kell, tartson készen.

Galambos, az öreg halászmester igen jó fogással biztatott. Timár azt kérdezte tőle, hogy mi előjele van e kecsegtetésnek?

Az egyik jó jel az volt, hogy a Balaton korán befagyott, ilyenkor az ívás előtti időkben a halak nagy tömeggel jönnek az öbölbe. A még jobb jel pedig az, hogy Levetinczy úr maga is megérkezett. Hisz ővele a szerencse jár.

„A szerencse jár velem!...”, ismétlé magában Timár, nagyot sóhajtva.

- Mernék rá fogadni - monda Galambos -, hogy holnap kifogjuk magát a fogaskirályt is.

- Mi az a fogaskirály?

- Az egy vén fogas, amit minden halász ismer már a Balatonon; mert akárhánynak volt a hálójában, de senki sem bírja kihúzni; mert amint veszi észre, hogy a pirityébe került, egyszerre elkezd a Balaton fenekén a homokban farkával lyukat ásni, abba belehúzza magát, s a háló alatt kicsúszik. Iszonyú kitanult gonosztevő. Pedig jutalmat is tűztünk már a fejére, mert egymaga annyi fiatal halat elpusztít, mint három halász. Iszonyú nagy állat. Mikor a víz színén úszik, az ember azt gondolná, hogy viza. Ezt is megfogjuk holnap.

Timár ráhagyta. Aztán hazaküldött minden embert, és lefeküdt.

Most érezte még csak, mennyire ki van fáradva.

És aztán aludt hosszú, egészséges álmot, álomlátások nélkül. Mikor fölébredt, egészen kiépülve érzé magát. Még lelke gondjai is mintha egy évet vénültek volna már. Végtelen időnek látszott a tegnapelőtt és a ma közötti haladék.

Még nem volt reggel: de meglepé, hogy a jégvirágos ablakokon besüt a hold. Tehát az idő kitisztult.

Gyorsan fölkelt, szokása szerint a jéghideg vízben egész testét megmosta, azzal felöltözött, s kisietett a Balatont meglátni.

A befagyott Balaton megragadó látvány, kivált az első napokban.

Az óriási tó nem úgy szokott befagyni, mint a folyamok, miken töredékes jégtorlaszok csoportosulnak össze; ez egy csendes pillanatában a víztükörnek egyszerre áll meg, mint a kristály, s reggelre ott van az egész vízen a sima, tündöklő tükör.

Ezüsttükör, mikor a hold fénye bevilágítja. Nincs rajta semmi törés: egy darabból van öntve.

Csak a szekérutak látszanak meg rajta, amint a két part sűrűn fekvő falvaiból átvonulnak, egymást keresztezik, mintha mértani vonalak volnának egy nagy üvegtáblán.

A tihanyi hegyfok kettős tornyú templomával oly tisztán látszik most meg a tükörben, tornyaival lefelé fordítva, mint maga a valóság.

Timár oly hosszan el tudott andalogni e csodaszép látvány előtt.

Mélázásából a közelgő halászok verték ki; azok jöttek hálóikkal, rúdjaikkal, jégvágó eszközeikkel; azt mondták, hogy napfölkeltekor kell megkezdeni a fogást.

Mikor egy csoportban voltak, körbe álltak, az öreg halászmester rákezdé a kegyes éneket: „Uram, ki légyen lakója a te szentséges hajlékodnak?”, a többiek utána énekelték. Timár elment tőlük messze; ő nem tudott Istenhez fohászkodni. Hogy énekeljen ő annak, aki mindent tud, akit nem lehet énekszóval megcsalni?

Pedig az az ének kétmértföldnyire is elhallik a sima jégen; s a parti visszhang visszazengi a zsoltárokat.

Timár messze behaladt a jégtükrön.

Most virradni kezdett, a hold elsápadt, s az ég egész hosszában rózsaszínűvé kezdett lenni, mire az óriási jégtükör is csodálatos színt változtatott, mintha élesen kétfelé volna osztva, az egyik része violaszín és rézvörös fényt vesz fel, míg a napkelet felé eső, tehát a rózsaszín éggel érintkező fele azúrkék marad.

A tünemény pompája növekedik, amíg az ég egyre világosul; a skarlát, az arany az égen megkétszereződik a tiszta tükörben, s mikor a nap fénytelen izzó gömbje feljön a látkör violabarna ködei közül, tűzszínű páráktól körülragyogva, s letekint e ragyogó jéglapra, ilyen varázsképet semmi tenger nem mutat, semmi mozgó hullámtükör; mert az olyan, mintha két igazi nap kelne fel egyszerre két igazi égen.

Egyszerre szétlövelli a nap sugárait, amint a barna ködök közül kiemelkedett.

Galambos halászmester a távolból odakiált Timárra:

- Most mindjárt fogunk valamit hallani, de meg nem kell ijedni tőle! hahó!

„Megijedni?”, mondá magában Timár, s hitetlenül vállat vont.

Mi ijesztené őt meg már a világon?

Megtudta nemsokára.

Mikor a beállott Balaton jegére legelőször rásüt a nap, először valami csodálatos zengés támad a jégben: mintha ezer meg ezernyi érchúrok pattognának le egy tündéri hárfáról; emlékeztet az a Memnon-szobrok zengő sziklájára, csakhogy ez nem hagyja abba. A titkos zing-zöngés egyre hangosabb lesz, a tündérek ott a víz alatt már tele marokkal ragadnak hárfáik húrjaiba, éles pattanások kezdenek hangzani, mik folyvást emelkedő erővel a lövések hangjáig fokozódnak; és minden pattanásnál, minden durranásnál egy-egy csillámló repedés támad az eddig üveg módra átlátszó jég tömegében; minden irányban összevissza pattog az egész óriási jégtábla, míg utóbb olyanná válik, mintha apró kockák, ötszegek s minden alakú prizmák milliárdjaiból volna egy óriási mozaikká összetömörítve, melynek felszíne tükör.

Ez okozza ama hangokat.

Aki azokat először hallja, a szíve bizony hevesen kezd dobogni.

Az egész jéglap szól, beszél, zeng lábai alatt. Mennydörgést és citerapengést hall összekeverve. Egy-egy pattanás az ágyúdörejhez hasonlít, s mértföldekre elhangzik.

S a halászok nyugodtan látnak hálóik szétbontásához a mennydörgő jég hátán; s a távolban szénásszekereket látni, amint a jégen csendesen végighaladnak négy ökörrel. Itt már ember és állat megbarátkozott a jég haragos perlekedésével, mely azután folytonosan tart, míg a nap ismét le nem áldozik.

Mihály kedélyére különösen hatott ez ismeretlen tünemény.

Mindig sejtette, mindig imádta azt, ami „nagy élet” a természetben. Érzelgő kedélyében helyet talált az a gondolat, hogy ami él, az öntudattal is bír. A szél, a vihar, a villám, maga a föld, hold, a csillagok. Ha volna, aki értené, hogy mit beszél most ez a jéglap itt a lábaink alatt!

Most egyszerre egy olyan rettentő dördülés hangzik, mintha száz ágyút sütöttek volna el egyszerre, vagy mintha föld alatti tűzaknát vetettek volna fel. Az egész jégtábla megrendül és összerázkódik. S a dördülés munkája iszonyú; a füredi parttól rézsút egész Tihanyig, háromezer lépésnyi hosszúságban végigrepedt a jégtábla, s a kétfelé nyílt tömeg között egy ölnyi széles tátongó nyílás maradt.

''„A rianás! A rianás!”, ''kiáltoznak a halászok, s otthagyva hálóikat, szaladnak arrafelé.

Timár alig kétölnyi távolban állt a rianástól. Látta azt, mikor támadt. Térdeit megreszketteté a szörnyű erőhatalom, mely a jégtömeget kétfelé hasítani bírta. Megbénultan állt ott a hatalmas természettünemény kábító hatása alatt.

Az odaérkező halászok zavarták fel néma elmerengéséből.

Azok magyarázták meg neki, hogy ennek a támadt résnek a neve a nép ajkán „rianás”, ami szót sehol másutt nem ismernek; hogy ez nagy veszedelem a keresztülutazókra nézve, mert messziről nem veszik észre, s ez be nem fagy soha, mert a víz szüntelen hullámzik közte; azért a legelső dolguk volt a jó embereknek azokra a helyekre, ahol útnyomok szelték át a rianást, a két veszélyes partra póznákat tűzni ki a jégbe, azokra szalmacsutakot téve keresztbe, hogy a jövő-menők jókor meglássák a veszélyt.

- De még veszélyesebb lesz ez - magyarázá a vén halász Timárnak -, ha egyszer egy szélnyomásra a kétfelé vált jég megint összecsukódik. Az is éppen ilyen zengéssel, ropogással megy végbe. De gyakran olyan nagy a szél ereje, hogy az elvált jég két szélét harántosan feltolja, s akkor a fölemelt jég alatt üresség támad. Aki aztán azt észre nem veszi, s szekérrel ráhajt, Isten legyen irgalmas szegény lelkének; leszakad alatta a jég, amely nem éri a víz színét.

Délre járt az idő, mire a halászathoz hozzáfogtak.

A halászat a Balaton jege alatt igen tiszta munka.

Először is abban az öbölben, melybe a halászok tapasztalatai nyomán a halak ez idő tájon seregestül össze szoktak gyűlni, kivágnak egymástól ötvenölnyi távolban két, ölnyi átmérőjű léket, s azután egy négyszögöt alakítanak apróbb, két láb átmérőjű lyukakból úgy, hogy a két nagy nyílás a trapezium két átellenes szögletét képezi.

Minden jéglapot, melyet e négyszöglyukakból kivágtak, oda támasztanak fel élével a lyuk elé, hogy a jégen járók észrevegyék azt, s bele ne botoljanak a veszedelembe.

Mikor aztán a nap rásüt ezekre a nagy jégtükrön mindenfelé elszórt jégkockákra, az olyan, mintha ezernyi gyémántóriás ragyogna szét a messze távolba.

A halászok a hosszú, erős hálót a tó belseje felé eső öreg lékhez viszik, s akkor a két végét szétbontva, rákötik azokat két hosszú póznára. Mindkét pózna harmadfél öles. Egy halászlegény elkezdi azt a jég alatt előbbre tolni a rákötött hálóval együtt, a másik ott várja azt a kisebb léknél, s amint a pózna vége odaérkezik, megint odább tolja azt a harmadik lékhez, ahol a harmadik legény áll, s ugyanezt az utat teszi meg a négyszög másik oldalán a másik rúd a háló túlsó szárnyaival, míg mind a két rúd s mind a két hálóvég összeérkezik a part felőli nagy léknél.

Ekkor a háló, melyet az alsó végén levő ónsúlyok a fenékre húzva, s a felső piritye a jég lapjáig emelve tart, egy tökéletes börtön mindazokra nézve, akik e négyszögben bennszorultak.

Pedig ilyenkor sokan szoktak ott lenni. A fogas, a süllő, a harcsa elhagyja mély iszaplakását, s feljön a vágott lékhez levegőt színi; ilyenkor családi ünnepjük van a halaknak: ilyenkor van a hidegvérűeknél a szerelem bűbájos korszaka; hisz a kemény jégboltozat most tartja őket elzárva az idegen elemtől, de nem annak lakóitól, az emberektől.

A jég csak vesztükre szolgál most.

Mikor észreveszik, hogy a háló összébb szorítja őket, nincs hova menekülniök. Kiugrani nem lehet, mert a jég nem engedi. A megszorult fogasnak nincs módja többé szokott ravaszságával befúrni magát izmos farkával az iszapba, hogy a háló alatt elosonhasson, mert társainak vickándó tömege magával sodorja.

A halászok pedig odafenn húszan belekapaszkodva a háló kötelébe, csendesen vontatják azt kifelé.

Húsz embernek megfeszített erőködése mutatja, minő terhet vontatnak fel onnan alulról. Súlyáról ítélve, több száz mázsára lehet azt becsülni.

A nagy lék szája lassankint megelevenül.

A nyugtalanított, összeszorított haltömeg törekszik az egyedüli nyílás felé. Az a halála.

Mindenféle alakú szájak és fejek bukdácsolnak fel a vízből, átlátszó úszszárnyak, halfarkak, pikkelyes, kék, zöld, ezüst színű hátak merülnek fel egymást törtetve, s közülök ki-kibámul egyszer-egyszer a Balaton cápája, a mázsányi harcsa, tátogó nagy szájával, patkányfark-bajuszával, s megint visszairamodik fejtetővel lefelé, mintha volna odalenn menekülés.

Három halászlegény az öreg halászmesterrel nagy merítő szákkal lapátolja ki a lék szájára tolt eleven tömeget, kihányva azt egyenesen a jégre, ahol egymás hegyén-hátán fickándozva táncol örege-apraja. Onnan nincs hova menekülni, mert a lékek mind be vannak már téve a beleillő jégkockákkal. Ez aztán a boszorkánytánc!

Tátott szájú pontyok félöles szökéssel peckelik magukat szerteszét, a kétségbeesett csuka kígyóként kúszik a sügérek, kárászok bizsergő tömege közepett. Egy-egy hatalmas harcsát rántanak ki kopoltyújánál fogva, s kilökik a jégre, ahol aztán az idomtalan test meztelen fejét lomhán lefektetve, izmos farkcsapással söpri maga körül szét fogolytársait.

A jéglap a négyszeg körül már messze terítve van halakkal. A potyka úgy nyargal azon, mint a cickány. Senki sem kergeti; nem szökhetik el. A lomhább halak egész határral hevernek a lék két oldalán.

- Mondtam, hogy nagy fogás lesz ma! - dörmögi a vén halász. - Ahová a nagyságos úr lép, szerencsének kell ott lenni. Csak még a fogaskirályt megcsíphetnők.

- Pedig aligha benne nincs - mond a szélső legény, ki a vízhez legközelebb húzza a pirityét. - Valami nagy állat akkorákat lök a hálón, hogy mind a két karom megérzi.

- Ahol van ni! - kiált a másik legény, akinek éppen tele volt a merítő szákja hallal, amint egy roppant nagyságú fő, mint egy ezüst krokodil nyomult fel a vízből; tiszta ezüstfehér az egész, szétnyitott torkában két sor éles fog, mint a kajmánnak, de azonkívül négy egymásba fogódó görbe agyar, minő a tigrisé. Tiszteletparancsoló egy fej. Méltán királynak nevezhető abban a tóban, ahol nincs olyan állat, mely vele megmérkőzzék; még saját fajából sem.

- Ott van ni! - kiálták egyszerre hárman is; hanem a nagy állat a másik percben már újra lebukott a víz alá, s akkor kezdődött aztán a küzdelme a halásznak.

Mintha a tőrbe jutott fejedelem egyszerre kiadta volna oda alant a rendeletet maradék testőrseregének, hogy a végső tusában keresztül kell magukat törniök, oly veszedelmes rugdalózás keletkezett a hálóban. Csukák, potykák, harcsák voltigeur csapatja rohant fejjel a feszes hálónak, a felmerülő góliátokat bunkóval kellett agyba-főbe verni, hogy leküzdessenek. A hal tűzbe jött, a hidegvér hősi gerjedelemre lett képes, s fellázadt a bitorló ellenség ellen, s valóságos ütközetet harcolt vele. Az ütközet ugyan mind a hal veszedelmével végződött. A harcsák főbe veretten rántattak ki a jégre, a háló öntötte a felszínre szorított szép fehér fogasokat, süllőket; hanem a fogaskirály nem akart előkerülni.

- Már megint megmenekült! - dörmögé a vén halász.

- Még a hálóban van - monda fogait összeszorítva a kötélhúzó. - Érzi a kezem a rángatását; hacsak keresztül nem töri a hálót.

Tömérdek volt a préda, ami szerteszét hevert már; nem lehetett hova állni tőle, hogy az ember el ne csússzék bennük.

- No most kiszakadt a háló! - riadt fel a halászlegény. - Érzem a roppanásáról.

Csak a közepe volt még lenn.

- Húzd rá! - ordíta a vén halász, s azzal teljes erejéből rárántotta a legénység a kötelet. A hátramaradt haltömeg csak kifordult a hálóval együtt. Ott volt a fogaskirály is. Gyönyörű példánya fajának. Több volt negyvenfontosnál, aminőt minden húsz évben fogtak egyszer, azt is csak régen. Erős fejével csakugyan keresztülszakította a hálót; hanem tüskés úszszárnyaival beleakadt a bogokba, s nem tudott elmenekülni. Mikor kirántották, pofon vágta a farkával azt az egyik legényt úgy, hogy hanyatt esett a jégen; hanem ez volt aztán utolsó hőstette. A másik percben már halva volt. Eleven fogast még nem tartott senki a kezében. Azt tartják, hogy amint a vízből kiveszik, a léghólyagja megreped, s akkor megszűnt élni.

Ennek az egynek a kézre kerítése nagyobb öröm volt a halászok közt, mint az egész gazdag fogás. Régen üldözték már. Ismerőse volt mindegyiknek s gonosz halpusztító. Az a rossz szokása, hogy csak a saját nemzetbelit szereti megenni. Azért ő fogaskirály. Mikor felbontották, akkor is két szép nagy fogast találtak a gyomrában, amiket nemrég nyelhetett le. Olyan vastag hája volt, mint a süldőnek; gyönyörű arany színű, s a húsa fehér, mint a gyolcs.

- No, nagyságos uram, ezt az egyet elküldjük a nagyságos asszonynak! - monda a vén halász. - Becsomagoljuk egy ládába jég közé. Egymaga lesz egy szekérrel. Nagyságos uram ír hozzá egy levelet, s megírja benne, hogy ez volt a fogaskirály. Aki ebből eszik, királyhúst eszik.

Mihály megdicsérte az ötletet, s biztatást adott, hogy meglesz érte az áldomás.

Mire a fogással készen voltak, a rövid téli napnak is vége volt már, de csak az égen, de nem a jégen.

A jégen most kezdődött még az élet.

A szomszéd falvakból, Siófokból, Szántódról, Zamárdiból, Füredről, Arácsról, Csopakról jött a népség szekerekkel a jégre, kosárral, tarisznyával, kulaccsal; a kulacsban bor, a tarisznyában malacpecsenye, a kosár halat vinni való.

Mire a halászok hozzákezdtek a kifogott zsákmány osztályozásához, egész sokadalom támadt körülöttük.

Ha lement a nap, nádból fáklyát csináltak, tüzet raktak a jégen; vásárt ütöttek a halra. Potyka, csuka, harcsa, kárász mind szegény embernek való. Bécsbe, Pestre csak a fogast meg a süllőt viszik, amit drágán megfizetnek; a többit potom áron adják. Még így is nyereségük van. Ezzel az egy húzással valami háromszáz mázsa halat rántottak ki. Ez a Timár igazán szerencse fia.

Ami halat most el nem hordanak, azt kosarakba garmadolva beviszik a raktárba, s onnan hordják el majd szekereken a veszprémi vásárba.

Timár egy jó estét akart szerezni az összegyűlt népségnek. Lehozatott egy tízakós hordót a jégre, azt csapra üttette, s felszólította a halászmestert, hogy csináljon halászlevet, amihez csak a mestere ért.

Egy roppant, akónyi bográcsba beleaprítják a kiválogatott halat, aminek nem szabad sem kövérnek, sem szálkásnak lenni; nem jön abba egyéb, mint a halnak a saját vére, paprika marokszámra, meg vöröshagyma. Hanem aztán van annak a keverésmódjában valami mesterség, amit csak az ért, akinek tudománya van hozzá, hogy azt utánacsinálni sem lehet.

Ebből a jóból még Timár úr is bámulatos sokat elfogyasztott.

S ahol jó bor foly, és halászlé készül, ugyan a cigány hogy maradna el onnan?

Egyszer csak ott terem egy barna sereg, helyet csinál egy kosár tetején a cimbalmának, s rárántja az uraság nótáját:

''„Jaj, de szakad ez a húr!&lt;br&gt;Majd megfizet ez az úr?”''

S ahol cigány van, virgonc menyecske és tüzes legények, a tánc hogy maradna el onnan? A jég hátán egyszerre csak olyan dáridó támad, hogy hét falura szól. A nádtüzek mellett nyalka párok rikkontgatva járják a Szent Dávid táncát. Egyszer Timár azon veszi észre, hogy őtet is elkapja egy kackiás menyecske, beviszi a táncba, s úgy megforgatja, ahogy csak illik.

Timár táncolt.

A szép téli éjben messze világlottak a jégtükrön az örömtüzek.

A mulatság a jég hátán majd éjfélig tartott.

A halászok akkorra lettek készen a fogott hal behordásával a raktárba.

Akkor aztán a jókedvű népség is hazaoszlott, sűrű rikoltozással éltetve a mulatság gazdáját, a bőkezű Levetinczy urat.

Timár még azután is fennmaradt addig, míg Galambos a fogaskirályt becsomagolta a deszkaládába jég és széna közé, s a ládát leszegezte. Azt feltették a szekérre, melyen Timár idejött, s a kocsisnak meg lett mondva, hogy legyen készen, mert rögtön indulni fog haza Komáromba; a halküldeménnyel sietni kell.

Ő maga azalatt levelet írt Timéának; a levél gyöngéd, sőt itt-ott kedélyes hangon volt tartva. Kedves feleségének nevezte Timéát. Leírta előtte a nagyszerű látványt a Balaton jegén, a megrendítő jégropogást; elhallgatta, hogy milyen közel történt hozzá a rianás; elregélte a mai nap történt fogást minden apró részletével együtt; végezte az esti mulatság leírásával; elmondta, hogy milyen jól mulatott, hogy milyen kedvére „kivolt”. Még azt is megírta neki, hogy egy szép parasztmenyecske megtáncoltatta a jégen.

Ilyen vidám leveleket szoktak azok írni, akik az öngyilkosság tervével vajúdoznak.

Mikor a levél készen volt, levitte azt a kocsisnak.

Az öreg halász még akkor is ott volt.

- Menjen már haza, Galambos - küldé őt Mihály. - El lehet fáradva.

- De bizony még egyszer megrakom a jégen a tüzeket - monda az öreg, pipáját meggyújtva -, mert most erre a nagy halszagra ami csak róka van a berekben, de még a csúnya toportyánféreg is, mind előjön, s körülhasalja az öreg lékünket, s ott halászik a maga szakállára, lesi a felvetődő halat, s kikapja a vízből; azzal meg mind elriasztja előlünk a többit.

- Sose csináljon már több tüzet! - monda neki Mihály. - Majd kivigyázok én, éjjel úgyis sokszor felébredek. Olyankor majd kilépek az erkélyre, s kilövöm a puskámat; a lövésre majd hazaszaladnak a mi négylábú halászaink.

Ebben hát megnyugodott a halász is, s istennek ajánlva az urat, hazakullogott.

A süket vincellér, Timáron kívül az egyedüli élőlény e háznál, rég aludt már. Azonfelül, hogy süket volt, most még a jó borból annyit be talált venni, hogy egészen biztosítva volt ez éjszakai nyugalmának megháboríthatlansága felől.

Timár is felment a szobájába, s megrakta a tüzet a kandallóban.

Ő éppen nem volt álmos.

Izgatott lelkének nem kellett a lomha nyugalom.

Másforma pihenést keresett.

Hisz az is pihenés, ha az ember téli hideg éjszakán kiül a nyitott erkélyre nyitva hagyott ajtónál, s aztán a hallgató világot nézi.

A hold még nem jött fel; csak a csillagok ragyognak, s minden csillagnak a fénye ott tündöklik a sima jégtükrön is, mint egy nagy acéllapra elszórt karbunkulusok, mint azok a gyertyák halottak napján a temetőben. Ott a Saturnus, a Vega, a Hattyú, a korona Arcturus, a Kalászos Szűz és Berenice, a hű feleség!

Az ember bámul, és nem gondolkozik. Lát, és nem érez. Sem hideget, sem szívdobbanást, sem kül-, sem belvilágot. Csak bámul. Úgy pihen.


==A RÉM==

A csillagok ragyogtak az égen, a csillagok ragyogtak a jégtükörben, szellő sem zavarta a csendet.

Ekkor Timár Mihályt egy hang üdvözli a háta mögül.

- Jó estét, uram!

A hang, a véletlen szó felriasztja tompa merengéséből, a nyitott erkélyről visszatér szobájába, hol lámpáját égve s a kandallót felszítva hagyta. A lámpa és a tűz még világítanak ott benn.

A terem lépcsőre nyíló ajtaja előtt a kettős világításban egy alak áll, melynek láttára Timárnak minden idege elzsibbad.

Nem ismeri az előtte álló alakot...

...És mégis tudja, hogy ki az.

Hideg éjszakán, a vak köd közepett, a Duna jegén keresztül szökött ő e rémalak elől...

Egy tengerészruhába öltözött férfi. A tengerészöltönyt a tél és a zivatarok ugyan erősen megviselték. A gallér aranyszegélyzete kibomladozott, mintha nem valami tisztességes kormány parancsára, hanem csak valami színpadi látvány kedvéért lett volna az odavarrva. A posztó zöld színe a vállakon megfakult, s egypár gomb le volt róla már szakadva. A jobb karján pedig egy jókora szakadás fehér cérnával volt összevarrva. A tengerészcipők sem voltak jobb állapotban. Elöl az orraiknál szétvált a varrás, s a meztelen lábujjakat engedte láttatni; egyik éppen valami pokróccal volt bekötve.

A rongyos hüvelyhez éppen hozzá való volt a gazdája is.

Naptól rezesült arc, elhanyagolt szakállal, leborotvált bajusz helyén feltarlózott borosta, aztán egy fekete selyemkendő keresztülkötve a fél homlokon, mely a fél szemet eltakarja.

Ez az alak mondta Timárnak azt, hogy: „Jó estét, uram!”.

- Ki az? - kiálta rá Timár.

- Ej, ej, édes apuska, hát nem ismer ön már rám? - szólt gúnyos nyájaskodással az idegen.

- Krisztyán! -, suttogá Timár.

- Az, az! A maga kedves Tódorkája. Az egyetlenegy Krisztyán Tódor. A maga kedves kis fogadott fia. Mégis hogy rám ismert szépen.

- Mit akarsz?

- Amit leghamarább akarok - szólt az ágrólszakadt -, ezt a dupla puskát a kezembe keríteni. Mert nehogy eszébe jusson önnek az a szavam, amivel legutolsó találkozásunkkor elváltunk: „ha még egyszer ön elé lépek, lőjön keresztül!”. Mivelhogy megmásítottam már a véleményemet.

Ezzel a jövevény felvette Timárnak a fegyverét, mely a szögletbe volt támasztva, s annak mind a két sárkányát felhúzva, leveté magát a kandalló elé egy karszékbe, a fegyvert lövésre készen fektetve végig a térdein.

- Így ni! Mármost beszélhetünk egymással nyugodtan. Átkozottul elfáradtam, s messziről jövök. Az ekvipázsom cserbenhagyott, s egy részét az útnak gyalog kellett hátrahagynom.

- Mit akar ön itt? - szólt hozzá Timár.

- Legelőször is - egy tisztességes öltöző ruhát; mert ez a mostani már nagyon magán viseli az időjárás viszontagságainak nyomait.

Timár odalépett a szekrényhez, kivette onnan saját asztrakánprémes bekecsét, és a hozzá tartozó egyéb öltönydarabokat, s mindazokat lerakva a padlóra kettőjük közé, némán rámutatott.

A csavargó fél kezében tartotta a puskát, ujját szüntelen annak ravaszán nyugtatva, másik kezével egyenkint fölemelgeté az öltönydarabokat, s műbíráló arcfintorgatással vizsgálta azokat sorba.

- Jó, jó, hanem ebből a kabátból még valami hiányzik. Mit gondol ön? Mi szokott vele együtt járni? A pénztárca. No hát nem igaz?

Timár szótlanul kivette fiókjából oda eltett tárcáját, s azt is odaveté neki.

Az országkerülő elkapta azt fél kézzel; fel is nyitá a fogai segélyével, s aztán végigszámlálta a benne levő pénzt, ezreseket és százasokat.

- No, ez is csak valami! - szólt, odadugva a tárcát a bekecs zsebébe. - Szabad még egy kis fehérneműt is kérnem? Mert biz a mostanit már két hét óta viselem, s attól tartok, hogy már majd nem lesz szalonképes.

Timár adott neki szekrényéből fehér alsóruhákat.

- No mármost el vagyok annyira látva, hogy hozzákezdhetek a toalettemhez! - monda cinikus enyelgéssel. - Hanem elébb egy kis magyarázatot kell önnek adnom, hogy majd egyet-mást, amit meg fog ön látni, mikor levetkőzöm, érthetővé tegyek nagyságod előtt. De hát mi az ördögért nagyságoljuk mi egymást, mikor olyan régi jó cimborák vagyunk? Legyünk pertu!

Timár szótlanul ült le asztala mellé.

- Hát kedves pajtásom - kezdé a szökevény, szemére kötött kendőjét megigazítva -, emlékezel rá, ugye, hogy te engemet nehány esztendő előtt elküldtél Brazíliába, ugye? Ej, hogy el voltam lágyulva akkor, akár egy szivacs! Édesapámnak fogadtalak, s felfogadtam, hogy ezentúl becsületes ember leszek. De te nem azért küldtél engemet Brazíliába, hogy én ott becsületes emberré legyek, hanem azért, hogy ne legyek utadban ezen a hemisphaeriumon. Nagyon bölcsen kiszámítottad, hogy ha egy ilyen romlott vérű fickó, akiben nincs már egy csepp jóindulat, elmegy oda abba a világrészbe, ahonnan az „asszonymérget” idehozták Európába, s beójtották a fehér bőrűekbe, hát okvetlen el kell neki pusztulni. Vagy eldöglik, vagy zsivány lesz belőle; vagy a tenger elnyeli, vagy agyonütik; valahogy csak el lesz téve az útból.

Timár csüggedten hajtotta tenyerébe a fejét, s nem tudott a rémnek arcába nézni, hogy ellentmondjon neki.

Az a felülkerült gonosztevő dölyfös gúnyjával folytatá:

- Hát ugye: rám bíztad a sok pénzedet? Mi volt az neked? Polyva! Számítottál rá, hogy majd lopni fogok belőle, akkor megfogatsz, becsukatsz? Egészen úgy történt, ahogy akartad. Egypárszor ugyan megtehettem volna azt is a kedvedért, hogy meggebedjek azokban a drága betegségekben, amiket az Indiákon a fájáról lehet szedni; de csak kilábaltam belőlük - a te örömödre. Egyszer aztán hozzáláttam teljes erővel a szolgálattételhez; elloptam a pénztáradból tízmillió reist. Hahaha! Tízmillió reis! Azok a tolvaj spanyolok félkrajcárokban beszélnek, hogy annál nagyobbnak lássék az összeg. Az egész alig tesz százezer forintot. Hüh, ha tudnád, minő szép szemeik vannak ott az asszonyoknak, nem is sokallnád értük. Azok nem is akarnak viselni egyebet, mint igazgyöngyöt. De illik is a nyakukra! Hanem hát már ennek vége van. Most itthon vagyunk, s be kell érnünk olyannal, amilyen van. Ha nincs ananász, jó a krumpli.

A fickó még érzékeny ömledezésekhez kezdett.

- Hanem hát az a te ostoba ügynököd odaát, a spanyol, más szempontból fogta fel a dolgot, s engem elcsípetett, a gaz törvénybírák elé állíttatott, s ezek a gézengúzok elítéltek engem ezért az ifjúkori botlásomért, képzeld, tizenöt esztendei gályarabságra. No már mondjad, nem barbarizmus ez?

Timár reszketett.

- Azt tették velem, hogy levetkőztettek szép gavallér ruháimból, s nehogy el találjak tőlük valahogy veszni, egy tüzes vassal a lapockámra sütötték az akasztófa bélyegét.

A szökevény e szónál leveté tengerészkabátját, s szennyes ingét lerántva bal válláról, megmutatá Timárnak a még égő vörös bélyegnyomot lapockáján, keserű humorral nevetve hozzá.

- Látod, elbillogoztak a számodra, mintha csikód vagy tinód volnék, hogy el ne veszhessek tőled. Pedig hiszen én úgysem szököm el tőled, ne félj!

Timár lélekkínzó kíváncsisággal nézte az égetett bélyegnyomot a nyomorult vállán, s nem bírta szemeit elfordítani róla.

- No, ez is megvolt. Akkor odavittek a nyakamnál fogva a gályára, s egy tízfontos vassal a lábamat odavasalták a gályapadhoz. Nézd csak, annak is itt van a helye.

Ezzel lerúgta lábáról a rongyos bakancsot, s megmutatta Timárnak a bokáján támadt véres törést, mely hegedő sebbé mérgesült el.

- Ezt is tőled kapott emlékül viselem - kötekedék a szökött fegyenc.

Timár szemei oda voltak bűvölve a seb rongálta lábhoz.

- De hát képzeld, kedves cimborám, milyen jó a sors! Micsoda csodálatosak a mennyei gondviselés utai! Hogy vezeti a szegény szerencsétlen szenvedőt véletlenül a nem várt boldogság örömei közé. Éppen arra a padra, ahova engem ilyen kegyesen kipányváztak, volt egy öreg, tüskés szakállú érdemes férfiú szintén levasalva. Ez lett volna nekem tizenöt esztendőre való hálótársam. Csak illő, hogy az ember ilyen hosszú időre eljegyzett mátkájának jól a szeme közé nézzen. Rábámulok, s azt mondom neki spanyolul: „Seńor! Nekem úgy tetszik, mintha én uraságodat láttam volna már valaha.”

„Láthattál biz engem, vakulj meg!”, felelt rá az öreg.

Ekkor megszólítom törökül:

„Effendim. Nem kószáltál te Törökországban valaha?”

„Voltam én ott is. Hát mi bajod vele?”

Ekkor szólok hozzá magyarul:

„Nem úgy híttak téged eredetileg, hogy Krisztyán?”

Az öreg rám bámult iszonyúan, s azt mondá: „Igen!”

„Akkor én vagyok a te fiad, Tódor! A te kedves kis Tódorkád, a te egyetlen magzatod!”

- Hahaha! Képzeld, cimborám! Feltaláltam az apámat, az én rég elveszett apámat a föld túlsó oldalán, a gályarabpadon! A mennyei gondviselés ily csodálatos utakon vezérelte az egymástól rég elszakított apát és fiút egymás ölelő karjaiba vissza. Hahaha! Hanem kérlek, adj egy kancsó bort meg valami harapnivalót, mert éhes és szomjas vagyok, s még igen sok érdekes történetet kell elmondanom, ami téged mind nagyon fog mulattatni.

Timár teljesítette a kívánságát, adott neki sonkát, kenyeret és bort.

A vendég odaült az asztalhoz, térdei közé fogta a puskát, s elkezdett falatozni. Oly mohón evett, mint egy kiéhezett kutya, s nagyokat ivott rá, pattintva a szájával az ivás után, mint ínyencek szokták, kiknek nagyon jólesett az a korty. És aztán beszélt teletömött pofával:

- Hát mikor így átélveztük a viszonttalálkozás örömeit, azt kérdé tőlem a kedves papa, gyöngéden fejemre ütve az öklével: „Hát te, akasztófáravaló, hogy kerülsz ide?” Nekem, természetesen, tiltotta a fiúi tisztelet, hogy hasonló kérdést intézzek az én életem okozójához. Mondám neki, hogy elvettem tízmillió reist egy Timár nevű uraság pénzéből. „Hát az hol lopta ezt a sok pénzt?”, volt rá az öregem megjegyzése. Mondám neki, hogy az nem lopja a pénzét, mert az igen derék, nagy birtokú uraság, kereskedő, földesúr, hajótulajdonos. Az öregem nézete e tárgyban javíthatatlan maradt. „Az mindegy! Akinek pénze van, az azt mind lopta. Akinek sok van, sokat lopott, akinek kevés van, keveset lopott; aki nem maga lopta, annak az apja, a nagyapja lopott. Éppen százharminchárom neme van a lopásnak, s azok közül csak huszonhárom olyan, amiért az ember a gályára kerül.” Látva, hogy az öregemet nem bírom jobb nézetekre vezérelni, nem vitatkoztam vele e tárgy fölött tovább. Akkor aztán ő kérdezte:

„De hát hogy hozott téged az ördög össze ezzel a Timárral?”

Elbeszéltem neki a dolgot.

„Ismertem ezt az urat, mikor még szegény hajóbiztos volt, s maga hámozta a burgonyát a hajókonyha előtt a gulyáshúshoz. Egyszer egy szökevény basát kellett felszaglásznom a török rendőrség megbízásából, s az éppen Timár hajóján szökött Magyarországba.”

Ennél a szónál az öregem felhúzta a koponyája bőrét. Hahaha! Olyan mozgékony fejbőre volt, csupa nevetség volt nézni, mikor alá s fel mozgatta; mikor felhúzta, a rövidre vágott serték úgy álltak az ég felé, mint a majom szőre.

„Hogy hítták azt a basát?”, mordult rám az öreg.

„Ali Csorbadzsinak.”

„Ali Csorbadzsi!”, ordított fel, nagyot ütve az öklével a térdemre: azt hittem, erre a szóra beleugrik a tengerbe. - Hahaha! Nem lehetett ám a vastól.

„Te is ismered őt talán?”

Erre megrázta az öreg a fejét haragosan, lehúzta a feje bőrét a homlokára, s azt mondta, hogy „folytasd, mi lett Ali Csorbadzsiból?”.

Elmondtam neki a dolgot.

„Az ogradinai szigetnél ráakadtam; akkor egy vargabetűvel eléje kerültem a hajónak, s Pancsovánál készen vártuk, hogy elcsípjük; hanem a hajó basa nélkül érkezett meg. Az útközben hirtelen meghalt, s mert sehol a parton nem engedték eltemetni, utoljára is a vízbe temették el. Ezt mind okmányokkal bizonyította be Timár.”

„S az a Timár akkor szegény ember volt?”, kérdezé az öregem.

„Akár magam.”

„Mostan pedig milliói vannak?”

„Azokból voltam én szerencsés tízmillió reist elkölthetni.”

„No hát lásd, te ostoba, hogy igazat mondtam; lopta a kincseit. Kitől lopta? Ali Csorbadzsitól. Megölte a basát az úton, s eldugta magának a kincseit.”

Nekem csak szemem-szám elállt erre a szóra. Olyan sápadt lettem - mint amilyen te vagy most, kedves cimborám.

„No nézd, én erre a gondolatra sohase jöttem volna!”

„Hát ide hallgass - dörmögött az öreg; s azzal a fejét a két térdére fektette; mintha most is látnám, hogy sandított felém azokkal a hiúzszemeivel. - Mármost majd én mesélek neked valamit. Én ismertem Ali Csorbadzsit. Nagyon ismertem. Tolvaj volt az is, mint minden ember, természetesen, akinek sok pénze van. Százhuszonkettedik és százhuszonharmadik tolvaj volt. Ezen sorszám alatt jönnek a kormányzók és kincstárőrök. Rá voltak bízva egy másik tolvajnak a kincsei. Ez a Nro százharminchárom, a szultán. Egyszer én megtudtam, hogy a Nro százharminckettedik tolvaj: a nagyvezér, ki akarja tekerni a nyakát a khazniárnak, hogy amit az innen-onnan összelopott, ő visszalopja magának. Én is a török titkosrendőrségnél voltam. Csak olyan Nro tíz, bukott, szökött kalmár. Valami jó gondolatom támadt. Ha én egyszerre a Nro ötvenig fel tudnék avandzsírozni! Odamentem a basához, fölfedeztem neki a titkot, hogy ő is benne van már a lajstromban, ami egy csoport gazdag embert foglalt magában, akiket a miniszterek mint összeesküvőket meg fognak zsinegeltetni, s aztán a pénzeiket beseprik szépen; hanem hát mit adsz, ha megmentelek kincseiddel együtt? Ali Csorbadzsi azt mondta, hogy minden kincseinek odaadja egy negyedrészét, ha egyszer biztos helyen leszünk. „Hja, mondtam neki, én szeretném tudni, hogy mi az a »minden«, mert én bekötött szemmel nem alkuszom. Én családapa vagyok, nekem fiam van, annak a sorsát akarom biztosítani.”

Hahaha! Az öreg olyan komolyan mondta azt, hogy még most is nevetnem kell rajta.

„Fiad van? - kérdé akkor a basa apámtól. - No jó; ha megmenekülök, neki adom az egyetlen leányomat, s akkor minden vagyonom a családban marad. Még ma küldd el hozzám a fiadat, hadd ismerem meg. (Teringettét, ha én azt akkor tudtam volna, hogy az a gyönyörű szép fehér arcú hölgy, azokkal az egymást érő szemöldökkel nekem van szánva! Hallod ezt, cimbora? De már erre innom kell egyet bú-elfelejtésül. Megengeded, hogy ezt a poharat őnagysága, a legbájosabb úrhölgy tiszteletére ürítsem ki.)

A martalóc zsivány udvariassággal hörpenté ki poharát, felállva.

Azután ismét visszahelyezkedett a karszékbe, s közbe a fogait szívogatta cuppanós hanggal, mint aki már jóllakott.

- Hát az én apám szépen ráállt erre az alkura. „Abban egyeztünk meg, mondta az öreg, hogy Ali Csorbadzsi legdrágább értékeit berakjuk egy bőrzsákba, azt én magammal viszem egy angol hajóra, s mint gyanútalan ember a málhával együtt akadálytalanul eljutok Máltáig, ott bevárom Ali Csorbadzsit, ki leányával együtt minden málha nélkül távozik el Sztambulból, mintha sétakocsizásra menne, s majd aztán álutakon a pyraeusi öbölben a hidrioták hajóin elmenekül Máltába. A basa legnagyobb bizalmát ruházta rám. Odaeresztett a kincstárába, egyedül, hogy fel ne tűnjék, ha ő maga megy oda, s rám bízta, hogy válogassam ki, amiket legértékesebbeknek tartok, s azokat rakjam a zsákba. Még most is el tudnám számlálni sorba azokat a drágáságokat, amik kezem alatt lettek kiválogatva. A drága kaméák, az igazgyöngysorok, a gyűrűk és boglárok: egy achátszelence, csupa merő solitair gyémántokkal tele!”

„Nem tudtál magadnak egyet eldugni belőlük?”, mondám az öregnek.

„Te marha! - förmedt rám -; minek loptam volna el egy gyémántot, Nro tizennyolc tolvaj: mikor az egészet módomban volt ellopni?”

„Ahá! Derék gyerek voltál, öreg.”

„Voltam ördögöt! Marha voltam. Úgy kellett volna tennem, ahogy te mondod. Bár legalább azt az egy klenódiumot zsebre dugtam volna, ami legjobban megtetszett valamennyi között; a basa feleségének az arcképe, két sor brilliánt közé keretezve...”

...Timárnak az arca a hyppocratesi halálmerevedést fejezte ki e szavak hallatára. A senkitől nem ismert titok egy embernek mégis kezébe jutott. S ettől az embertől nem várhatni irgalmat...

Apám folytatá az elbeszélést.

„Én megtömtem a bőrzsákot, s kihoztam a basához, anélkül, hogy gyanút költöttem volna. Ő még nehány louis d’or-tekercset tett a kincsek közé. Azután egy mesterséges zárral belakatolta az egészet, a zsák négy szegletét pedig ólompecsétekkel foglalá össze. Engem azután elküldött egy gyaloghintóért, hogy látatlanul távozhassam el a bőrzsákkal. Nem telt bele egy negyedóra, hogy visszatértem hozzá. Akkor átadta a zsákot a mesterséges angol acéllakattal, négy ólompecséttel, én köpenyem alá vettem azt, s a kertajtón át kiosontam vele a hordszékig. Még útközben is megtapogattam kezemmel a zsák tartalmát, s jól éreztem benne a boglárokat, a gyöngysorokat, az achátszelencét s a louis d’or-os tekercseket. Egy óra múlva az angol hajón voltam, s aztán felszedtük a horgonyt, és indultunk ki az Aranyszarv-öbölbül.”

„És engemet nem vittél magaddal Máltába - feddém én fiúi elkeseredéssel az öreget. - Hát aztán a basa szép leányát ki vette volna el?”

„Eredj, bolond! - kiálta az öreg -, kellettél is nekem, akár a basád meg a szép leánya! Nem akartalak én benneteket megvárni Máltában; hanem azzal az útiköltséggel, amit a basától kaptam, áthajóztam egyenesen Amerikába, s a bőrtarisznya is velem jött. De képzeld: az átkozott! Mikor már biztos helyre értem vele, ahol senki az ördög rám nem találhatott, s ott fogom a bicsakot, s kihasítom a bőrzsák oldalát, hát mi dől ki belőle? rézgombok, rozsdás vaspatkók! az achátszelence helyett, tele gyémántokkal, egy cserép tintatartó, s a louis d’or-tekercsek mind megannyi rézpara-göngyölegek voltak, amilyenekkel a káplároknak fizetik a közkatonák számára való heti pénzt. A gazember tolvaj még engem is meglopott. Ez nem fordult még elő a rubrikámban a Nro százharminchárom között. Ennek még numerusa sincs.”

- Az öreg dühös volt, csaknem sírt!

„Így rá hagyni magamat szedni a töröktől! A tolvaj azalatt, míg én a gyaloghintóért jártam, egy egészen hasonló zsákot tömött meg mindenféle kacattal, azzal eresztett engem a tengerre. Ő meg azalatt elfutott másfelé az igazi kincseivel, s elvitte a tőlem nyert titkot ingyen. De lám, hogy van igazság nemcsak a földön, hanem még a vízen is; mert a nagy tolvaj egy magánál még nagyobb tolvajra akadt, aki őt útközben megölte és kifosztotta!”

- S ez a rendkívüli ember, a nagy tolvajtól kergetett, kis tolvajt meglopott főtolvajnak agyontolvajlója, te vagy, az „arany ember”, Levetinczy Timár Mihály, kedves cimborám! - szólt a szökevény felállva és gúnyosan meghajtva magát.

Timár nem mondott neki ellent.

- És mármost beszéljünk egymással más hangon! - szólt Krisztyán Tódor; - de mindig háromlépésnyi távolból; és meggondolva részedről, hogy a puska csöve feléd van irányozva.

Timár hidegvérrel nézett a cső űrébe. Ő maga töltötte meg azt golyóra.

- Ez a fölfedezés egészen elvette a kedvemet a gályarabságtól - folytatá a kalandor. - Sehogy sem tudtam megbékülni azzal a gondolattal, hogy mi joga van a nagy tolvajnak ideláncoltatni a gályapadhoz a kis tolvajt. Lám, ha Ali Csorbadzsi kincseit nem Timár Mihály, hanem az én apám kaparinthatja el, most én gazdag gentleman vagyok, egyetlen majoresco, s a kutya sem ugat rám azért, hogy az őseim hogy szerezték a nagy vagyont. Csak úgy, mint a mostani bárók, grófok ősei, a raubritterek. És ahelyett most nekem itt kell megveszekednem a büdös tengervízen. És mindezt miért? Azért, mert Timár Mihály nemcsak azokat a kincseket kapta el az orrom elől, amik nekem voltak szánva, hanem még azt a leányt is, akit nekem kellett volna elvennem: azt a kis pöszke, vad teremtést, aki a puszta szigeten nevelkedett a számomra. Még ezt is Timárnak kellett elkapni előlem, akinek szüksége volt egy szeretőre; mert hiszen azzal a feleséggel csak nem lehetett boldog, akinek az apját megölte, tehát kellett neki mellette szerető. Nehogy arany hírének megártson vele, mert az egész világ tiszteli benne az erény mintaképét: hát nem választott magának barátnőt a balett, a cirkusz szépségei közül, amiket magamforma jó ízlésű ember az ő helyzetében praeferálna, hanem kikeresett magának egy olyan szegény leányt, aki nem tud semmit a világról, aki nem jön soha az emberek közé, akiről ki nem sül soha, hogy Timár úr örömeit osztja. Pfuj, Timár úr! És ezért kellett engem tizenöt esztendőre a gályapadhoz láncoltatni?

Csapás csapásra hullott Timár megalázott fejére.

A vádnak sújtó pontjai hiszen egyenkint nem voltak igazak: ő nem „ölte meg” Timéa apját, nem „lopta el” kincseit, nem „csábította el” Noémit, nem „láncoltatta meg” Tódort... és az egész vád a maga összességében mégis oly elbírhatatlan!

Ő álszínt játszott. S most minden bűnbe belekeveredett emiatt.

A szökevény tovább beszélt.

- Mikor a Barra do Rio do Grande do Sul öblében időztünk, kiütött a hajónkon a sárgaláz. Az apám is megkapta. Ott halódott mellettem a padon; nem vitték el. Az nem szokás. A gályarabnak ott kell meghalni, ahova levasalták. Az nekem nagyon kellemetlen helyzet volt. Az öreget egész nap rázta a hideg, káromkodott, s a fogai vacogtak hozzá. Kiállhatatlan volt az öreg a maga káromkodásával, mindig a Szűz Máriát szidta, és magyarul káromkodott. Már miért nem káromkodott spanyolul, az is igen szépen hangzik, hogy a többi társak is érthették volna? S miért szidta a Madonnát? Azt én nem tűrhetem; hiszen vannak férfi szentek elegen, szidja azokat; de egy hölgyet megsérteni jó nevelésben részesült embertől nem gentlemanhez illő magaviselet. Emiatt egészen meghasonlottam az öreggel. Nem azért, mintha azt restelltem volna nézni, hogy haldoklik ott mellettem sárgalázban, ami holnap rám ragadhat róla, s ami nem tartozik a legkellemesebb megdöglési módok közé, de egyenesen csúf szitkozódásai miatt elhatároztam, hogy megszököm tőle. Bárha oly erős kötelékek kapcsolnak is bennünket egymáshoz, mint minket, apát és fiút, én azokat el fogom szakítani. El is szakítottam szerencsésen, három más társammal összebeszélve. Csak azt az időt kellett bevárnunk, mikor az öregem már a halálos agónia félrebeszélési időszakába esik, mert különben azzal fenyegetőzött, hogy ha meg akarok szökni mellőle, hát fellármázza az őröket. Akkor lefűrészeltük éjszaka a láncainkat; a porkolábot, aki észrevette szökésünket, mielőtt kiálthatott volna, beledobtuk a vízbe; azzal eloldtuk a kis csónakot, s nekiereszkedtünk a tengernek. A hullám nagyon magasan járt, a parthoz közel felfordította a csónakunkat. Az egyik társam nem tudott úszni, ez belefulladt a vízbe; a másik tudott úszni, de nem olyan jól, mint a cápa, mely utánaúszott. Annak csak a halálordítását hallottam még, amint a „tengeri angyal” egy kapással derékig feltolta a vízből. Magam kiúsztam a partra. Ebből is láthatod, hogy énnekem még van valami dolgom a világon. Te, mint jó kálvinista, én, mint jó müzülmán, mind a ketten hiszünk a predesztinációban. Nem volt kevesebb szándékom, mint hogy visszakerüljek Európába. Tégedet akartalak látni. Most már te vagy az egyedüli apám; a másikat ezóta elnyelte a cápa, s legalább annak a hasában biztosítva van, hogy nem jut a pokolba, mert onnan nem veheti ki az ördög. - Hogy mint jutottam ehhez a tengerészgúnyához, azután meg mindenféle útlevélhez, útiköltséghez, ami mind szükséges az óceánon járáshoz? azt majd elmesélem neked egyszer egy pohár bor mellett, ha ráérünk, hanem elébb végezzük el az üzletünket. Mert hiszen tudod, számadásunk van egymással.

A kalandor megtapogatta a bal szemére kötött selyemkendőt. A rosszul hegedő seb kellemetlen emlék lehetett rá nézve. A nagy hidegben nem volt jó azzal ennyit járni odakinn.

- Tehát én legegyenesebben ide jöttem Komáromba, ahol rendes lakásodat tudtam, hogy majd ott fölkereslek. Nem jöttél még meg a „külföldről”, mondák ügynökeid. Hogy melyik pontján járhatsz a külföldnek, azt nem tudta megmondani senki. Jó, megvárlak, míg hazajössz. S hogy az idő ne teljék hiába, eljártam a kávéházakba, ott megismerkedtem a katonatisztekkel, akiknél egyenruhámnál fogva rögtön kész volt a barátság: aztán eljártam a színházba. Ott megláttam azt a gyönyörű szép úrhölgyet azzal az alabástrom fehérségű arccal, azzal a szenvedő, méla tekintettel: talán kitalálod, hogy kicsoda? Társaságában egy másik szép hölgy szokott mindig lenni. Huh, be gyilkos szemei vannak! Valóságos tengeri kalóz, szoknyában. Ajh, de szeretnék egy olyan zsiványbandának a tagja lenni, amelyiknek ő volna a kapitánya, s nem bánnám, ha vagy öt évre egymás mellé láncolnának bennünket a gályapadra. No de félre az érzelgéssel! Beszéljünk üzletünkről. Én hozzáfogtam a „terrenum sondirozásához”. Egyszer kicsináltam, hogy az öldöklő angyal mellé jussak a zártszéken. Udvaroltam neki, szívesen vette. Kértem, hogy legyen szabad látogatást tennem; akkor úrnőjére utalt, attól függ minden. Én nagy magasztalással szóltam a tiszteletgerjesztő madonnáról, s megemlítém, hogy volt szerencsém családját ismerni Törökországban, s hogy meglepően hasonlít az anyjához.

„Hogyan? - kérdé a szép kisasszony -, ön ismerte az asszonyság anyját? Az nagyon fiatalon halt meg.”

„Csak arcképét láttam - felelém - édesatyjánál, ki nekem igen jó emberem volt. Egy csaknem ily halavány, mélázó arc, két sor brilliántból alakított kerettel, ami megért százezeret.”

„Ah! ön is látta e szép ékszert? - monda a szép kisasszony. - Nekem is megmutatá azt úrnőm, mikor Levetinczy úrtól ajándékba kapta...”

Timár ökleit szorítá össze tehetlen dühében.

- Ahá! Tehát mármost itthon vagyunk! - folytatá a kalandor, kegyetlen mosolygással fordulva a kínzott férfihoz. - Tehát te ajándékba adtad neki, Ali Csorbadzsi leányának az apjától lopott ékszert!... Akkor a többi is a te kezedbe jutott, mert egy helyen voltak. Akkor nem tagadhatsz semmit... És mármost tehát egyenlő rangunk van, s ha tetszik, tegezzük, ha tetszik, nagyságoljuk egymást; de semmi esetre ne zsenírozzuk magunkat úgy beszélni egymással, ahogy illik!

Timár egész testében bénultan ült ez ember előtt, kinek kezébe adta a sors. Nem volt annak szükség a fegyvert rászegezve tartani: nem volt Timárnak a székről felkelni való ereje sem.

- Hanem te sokáig várattál magadra, barátom - s én kezdtem nyugtalan lenni miattad. A költségem is elfogyott. Pénzesleveleim, miket gazdag nagynénémtől, az admiralitástól, jószágigazgatómtól és bankáraimtól mindennap kerestem a postán, megfogható okoknál fogva csak nem akartak megérkezni. S amellett akárhová mentem, mindenütt téged magasztaltak. Lángeszű kereskedő, óriási talentum, szegények jóltevője volt a neved. Arról is hírhedett voltál, hogy milyen példás családi életet élsz. Mustrája vagy a férjeknek, akit halála után megégetnek az asszonyok, s porodból minden férjnek adnak be egy szemérnyit... Hahaha!

Timár elfordította arcát a világosságtól.

- De talán untatlak is már? No hiszen mindjárt rátérek az üzletünkre. Egy napon nagyon rossz kedvem volt, amiatt, hogy mégsem jöttél haza, s a tiszti kávéházban, hol valaki előhozta a nevedet, bátor voltam némi szerény kétkedésemet fejezni ki az iránt, hogy egy emberben ennyi tökéletesség lehessen felhalmozva. Erre egy goromba fickó pofon ütött. Megvallom, erre az egyre nem számítottam. Úgy kellett a pofámnak, minek járt el a szám? Meg is bántam, mint a kutya, hogy felőled egy tisztelettelen szót ejtettem, s a kapott leckét meg fogom becsülni. Többé nem rágalmazlak. Hanem hát jó lett volna, ha csak a pofon mellett maradunk; azt én nem szoktam magamnak feljegyezni. Hanem a goromba fickó még azon felül arra is kényszerített, hogy verekedjem meg vele, a te megsértett jó hírnevedért. Mint megtudtam, ez a bolond ember éppen a fehér arcú madonna imádója volt leány korában, s most az verekszik meg a madonna férjének becsületeért. Ez is olyan ritka szerencse, ami csak teveled történhetik meg az életben, arany ember. Hanem én köszönöm a szerencsédet. Annak megint csak én adtam meg az árát, kaptam a fejemre egy vágást, végig egész le a szemöldökömig. Tessék megnézni.

A szökevény felhúzta a homlokáról a fekete selyemköteléket, mely alatt egy hosszú sebhely látszott meg, elpiszkult tapasszal összefoglalva. A tapasz szélein túlterjedő mérges vörösség mutatta, hogy a seb most is gyulladásban van. Timár borzadva nézett rá.

Krisztyán Tódor újra szemére húzta a takaró kendőt, s cinikus humorral mondá:

- Ez az emlék a Nro három, amit a bőrömön viselek a te barátságodért. No de jól van. Annál több áll a tabella „Haben”-en a számomra. Komáromban ez eset után többé nem maradhattam. A dolog feltűnést okozott, s én könnyen kellemetlen kérdezősködéseknek lehettem volna kitéve, ámbár a mi becsületes táblabíráink felől világ végeig ellappanghat az ember ez országban, amire élő példák vagyunk - mi ketten.

A szökevény büszke volt erre a jó ötletére.

- De hát különben is el akartam menni Komáromból, mert már meguntam, hogy hazavárjalak. Megállj, mondám, tudom én, hogy hol vagy te! Én tudom azt, hogy miféle külföld az, ahol te az ország sorsát intézed. Nincs az semmi ismeretes világrészben, mert az a senki szigetén van. Megyek utánad oda.

Timár ennél a szónál indulatosan kiáltott fel:

- Te ott voltál a szigeten!

Reszketett a haragtól és az ijedelemtől.

- Ne ugrálj, barátom! - csitítá őt a kalandor. - Ez a fegyver meg van töltve, s ha mozdulsz, el talál sülni, és aztán nem leszek az oka. Különben is nyugtasd meg magadat. Az én bajom lett az is, nem a tied, hogy odamentem. Óh! mindig én fizetem meg helyetted a táncmulatságban a belépti díjat. Ez már olyan, mint a tízparancsolat. Te táncolsz, én meg fizetek. Te lefekszel énhelyettem az ágyra, engem meg kidobnak tehelyetted az ajtón. Hogy minek mentem én a senki szigetére? Hát annak, hogy téged ott találjalak. Te pedig már akkor eljöttél onnan. Én nem találtam ott egyebet, mint Noémit - meg egy kis porontyot. Ej, ej, Mihály barátom, ki nézné ki belőled ezt a hamisságot? De csitt! Ne szóljunk felőle senkinek. Dódikának híják, ugye? Kedves kis okos gyermek. Hogy félt tőlem azért, hogy a fél szemem így be van kötve. Noémi is nagyon megijedt tőlem, az igaz. Csak kettecskén voltak az egész szigeten. Mennyire sajnáltam, mikor megtudtam, hogy a jó Teréza mama meghalt. Áldott jó teremtés volt. Bezzeg, ha ő még otthon lett volna, majd engemet is másképpen fogadtak volna. De képzeld, az a Noémi még csak le sem engedett ülni a háznál. Azt mondta, hogy fél tőlem ő is, és Dódi még jobban: csak ketten vannak ez egész tanyán. „No hisz éppen azért jöttem én, hogy legyen valaki, aki megőriz benneteket, egy férfi a háznál.” Közbevetőleg mondva, mit adtál te ennek a leánynak inni, hogy olyan szép lett? Igazán olyan gyönyörű teremtés lett belőle, hogy az embernek a szíve megmozdul rá. Ezt nem is késtem neki megmondani. Ekkor aztán igyekezett csúnya képet csinálni. Én tréfálni akartam vele. Azt mondtam neki, hogy illik-e a vőlegényére ilyen vasvillaszemeket vetni? Akkor csavargónak nevezett, s azt mondta, hogy takarodjam a házából. Én azt mondtam neki, hogy elmegyek, de ekkor őt is magammal viszem, s valahogy át találtam karolni a derekát.

Timár szemei szikrákat szórtak.

- Csak maradj ülve, pajtás: nem a te bajod ez, hanem az enyém; akkor ez a leány egy akkora pofont adott az ábrázatomra, hogy az őrnagytól kapottal kétszer felért; de a históriai igazság kedvéért meg kell mondanom, hogy a másik pofámra adott, mint az őrnagy, s így a szimmetria helyre lett ütve.

Timár arca nem bírta megtagadni valami derengését az örömnek.

- Ago gratias! Ez is az enyim volt. Hanem ekkor komolyan megharagudtam ám. Asszonyokkal verekedni nem szokásom. El van ismerve felőlem, hogy a nőnemnek feltétlen tisztelője vagyok. De bosszú és elégtétel után vágytam. „No hát megmutatom, hogy azért is velem fogsz jönni, ha itt nem engedsz maradni; majd követni fogod ezt.” Azzal megkaptam a kis Dódit kezénél fogva, hogy magammal viszem.

- Átkozott! - kiálta fel Timár.

- Nonono, barátom! Egyszerre csak egyikünk beszéljen! Majd mindjárt rád kerül a sor, s akkor beszélhetsz még sokat is; de elébb hallgasd végig, amit én mondok. Nem jól adtam elő, hogy csak ketten voltak a háznál, mert hárman voltak; az az átkozott fenevad, az Almira is ott volt, ott feküdt az ágy alatt, s az egész idő alatt úgy tett, mintha rám sem ügyelne. Mikor a gyermek sikoltani kezdett, a cudar dög egyszerre előrohant az ágy alul, anélkül, hogy valaki hívta volna, s nekem ugrott. Hanem én is szemmel tartottam a fickót, s kirántva zsebemből a pisztolyomat, keresztüllőttem ő nagy kutyaságát.

- Gyilkos! - hörgé Timár.

- Hjaj, pajtás! Ha csak ez az egy kutyavér terhelné a lelkemet. Aztán a gaz szelindek nem döglött ám meg rögtön attól az egy golyótól. Fel sem vette. Annál dühösebben ugrott rám, keresztülharapta a bal karomat, lerántott a földre, s akkor leszorított, hogy nem bírtam moccanni alóla. Hasztalan igyekeztem a másik pisztolyomhoz hozzájutni; úgy tartott a fogai közt, mint egy tigris. Utoljára Noéminek kezdtem könyörögni, hogy szabadítson meg. Noémi megszánt, el akarta rólam vonni a fenevadat. Az annál dühösebben szorította a karomat fogai közé. Végre azt mondta Noémi: könyörögj a gyermeknek, őrá hallgat az eb. Én aztán Dódinak könyörögtem. A gyermek jószívű, megszánt, odajött, átölelte Almira nyakát karjaival. Arra a kutya föleresztett, s engedte magát a gyermektől csókoltatni.

Timár szemeit elfutotta a könny.

- Én tehát itt is meg lettem csúfolva! - szólt Krisztyán Tódor, s azzal felgyűrte szennyes, véres ingujját bal karjáról. - Nézd, itt a kutyaharapás sebei a karomon. Mind a négy kutyafog, ahogy keresztülharapta az izmaimat a csontig. Ez a Numero negyedik emlék tetőled. Egy eleven album az én bőröm, tele a teérted kapott sebekkel; bélyegsütés, lánctörés, kardvágás, kutyaharapás, mind, mind a te baráti emlékjeleid a testemen. Most mondd, hogy mit csináljak én teveled, hogy ki legyünk egymással egyenlítve?

Mikor azt mondta a szökött fegyenc Timárnak: „mármost mondd meg, mit csináljak én most teveled?” akkor egészen le volt vetkőzve előtte. És Timárnak látnia kellett őt azokkal a borzasztó sebekkel, mikkel fejétől bokájáig meg volt bélyegezve. Ezeket a sebeket őmiatta hordja.

És a lelke is éppen olyan meztelenül állt előtte, az is tele utálatos sebhelyekkel, és azokat is az ő keze verte rajta.

Ez az ember tudja azt jól, hogy Timár ővele csak játszott, mikor Brazíliába oly nagylelkű ajánlattal elküldé; - hogy számított az ő rossz hajlamaira, mikor pénzében sáfárrá tette; - hogy csak el akarta őt tenni lába alul. Ez az ember tudja azt, hogy Timár hogyan gazdagodott meg, s irigy rá érte. Ez az ember tudja azt, hogy Timár megcsalta Noémit, s megcsalta Timéát, elvette mind a kettőt, s ez az ember most féltékeny és dühös mind a kettő miatt. Minden emberi rossz indulat elmérgesült kelevényként rágódik lelkén. És most ő ennek az embernek a kezében van, kényre-kegyre. Még csak anyagi, testi védelemre sem érzi magát képesnek vele szemben. Olyan gyöngeség állta el tagjait, mint egy álmában üldözöttét. Ez összesebzett alaknak látása varázsló rontást követett el rajta.

A kalandor tudja ezt jól. Már nem is használja ellenében óvakodó rendszabályait. Felkel, a puskát odatámasztja a kandallóhoz, s félvállról beszél Timárhoz, visszafordított arccal.

- No, most toalettemhez fogok látni. Amíg ezzel elkészülök, addig gondolkozzál felőle, hogy mit felelj nekem arra a kérdésre, hogy mit csináljak én most teveled?

Azzal magával hozott kopott öltönydarabjait egyenkint behajigálta a kandallóba, azok süstörögve lobogtak fel, lángot vetve a kürtőbe, s azután felöltögette egész kényelemmel a Timártól kapottakat. A kandalló párkányán megtalálta Timár óráját, azt a mellényzsebébe tette, s inggombját az ingelőbe kapcsolgatta. Még arra is ráért, hogy a szakállát megfésülje, a tükör elé állva. S amint készen volt, úgy felvágta a fejét, mint aki meg van vele elégedve, hogy no most már egész gentlemannek néz ki.

S azután két lábát szétvetve s karjait mellén összefonva, a kandalló elé állt.

- Nos, barátom, cimborám?

Timár megszólalt:

- Mit kíván ön?

- Ahán, megszólalsz már! Furcsa volna ugye, ha azt mondanám, hogy „fogat fogért, szemet szemért”! Eredj oda, süttesd a hátadra te is az akasztófajegyet, vasaltasd oda magadat a gályapadhoz, kergettesd magadat földön, vízen, erdőn, városon keresztül: menekülve cápák elől, indiánok, jaguárok, csörgőkígyók elől, rendőrök elől; aztán vágasd magadat fejbe a feleséged imádója által karddal párbajban; aztán haraptasd keresztül a karodat a szeretőd kutyája által; akkor aztán - osztozzunk meg a maradékon. No látod, én nem vagyok ilyen kegyetlen. Nem beszélek többet előtted a sebeimről: ebcsont beforr! Kegyelmesebb akarok hozzád lenni. Alkudjunk meg.

- Kell pénz? - kérdé Timár.

- Az is kell; de arról majd később szóljunk. Egyelőre beszéljünk arról, ami neked is, nekem is közös érdekem. Nekem szükséges egy időre eltűnnöm az ismeretes világból; mert most már nem azért üldöznek, hogy a te pénzedet elköltöttem. A gályapadról való elszökésemet nem engedik ám el, sem, vízbe dobott porkolábot. Azért most engemet egy ideig a te pénzed nem üdvözít, míg a hátamról ezt a bélyeget s a bokámról ezt a békótörést valahogy el nem pusztítom. Az elsőt majd föletetem kis-sár-fűvel, az utolsón segítenek ásványos lábvizek. Attól nem félek, hogy te üldözőimet nyomomba igazítsd. Annál több eszed van. Sőt szívesen rejtegetnél, eltagadnál, ha keresnének; kiadnál legközelebbi rokonodnak, ha nálad találnának. Ismerlek. Arany ember vagy. Hanem kötve hiszek a komának. Az mégis megeshetnék rajtam minden jó barátságunk mellett, hogy egyszer véletlenül valaki főbe kólint az utcán, vagy az útfélen holmi jószívű zsiványok agyonlőnek, vagy egy barátságos pohár borral arra az útra küld el valaki - amelyen Ali Csorbadzsi eltávozott. Nem, kedves barátom, én nem mernélek felkérni, hogy tölsd meg még egyszer a számomra ezt a kancsót, még ha magad innál is belőle elébb. Nagyon fogok magamra vigyázni.

- Tehát mi kell önnek?

- „Önnek”, ugye? Csak nem akarsz velem pertu lenni? Derogál a társaság! Hogy mi kell nekem? Kérdezzük elébb, hogy mi kell a nagyságos úrnak? Tehát a nagyságos úrnak az kell, ugyebár, hogy én hallgassak el mindazokkal a titkokkal, amiket megtudtam? Képes volna nekem ezért százezer frank rente-ot biztosítani francia állampapírokban.

Timár nem is gondolkozott a feleleten.

- Igen.

A kalandor nevetett.

- Nekem nem kell ilyen nagy áldozat, nagyságos úr! Mondtam már, hogy pusztán pénzzel énrajtam segítve nincs. Ilyen bélyegzett embert, ilyen rossz szokásokkal akárhol elcsípnek, s akkor mit ér nekem a százezer franknyi apanázs? Nekem, mint mondám, nyugalom kell és búvóhely, mégpedig jó hosszú időre, s ott kényelmes és gondatlan élet. No hát, nem olcsó kívánság ez?

- Végezze ön, mit akar?

- No hát, elvégzem. Látom, hogy a nagyságos úr türelmetlen. Talán aludni is mehetnék már?

E szónál ismét kezébe vette a puskát a kalandor, s a székbe leülve, úgy fogta a fegyvert két kezébe, mintha minden percre készen akarna lenni vele a lövésre.

- Tehát nem kérek én most a nagyságos úrtól százezer frank rente-ot, hanem kérem a nagyságos úrtól - a senki szigetét.

Timárt mintha villanyütés érte volna. Ez a szó felzavarta kedélytompulását.

- Mit akar ön azzal?

- Legelőször is egy menedéket, ahova énnekem semmiféle nemzet szaglászó kopói nem járhatnak. Azután természetesen azt, hogy nagyságod engemet azon a szigeten mindaddig az ideig, amíg nekem is, nagyságodnak is kívánatosnak látszik, ott időzésem alatt ellásson mindennel, amit a testem megkíván; mindennel, ami drága és jó.

Timárt most már bosszantotta ez az ízetlen kívánság.

- Ah! ne ügyetlenkedjék ön velem. Kérjen tőlem összeget, bármilyen nagyot. Menjen vele, ahová akar. Használja fel, ahogy tetszik. De azt a szigetet nem adom. Az ostoba kívánság.

- Nem ostoba kívánság az, méltóságos uram. Lássa, annak a szigetnek olyan kiváló jó levegője van, s ez az én Dél-Amerikában megrongált egészségemnek annyira kívánatos. A kedves megboldogult Teréza mamától hallottam, hogy ott olyan füvek teremnek, amik minden sebet begyógyítanak. Diószegi füvészkönyvében olvastam, hogy még a fazékban fövő húst is képesek összeforrasztani! Aztán nekem a sok izgalom után csendes, kontemplatív életre van szükségem. A szibarita életmód után az aranykorbeli ruralis élvezetek után vágyom. Adja ön nekem, excellenciás úr, a senki szigetét. Kegyelmes úr! Serenissime!

A kalandor a felvont puskával a kezében olyan gúnyosan könyörgött.

- Ejh, ön bolond! - monda Timár, kit bosszantott az ingerkedés, s egyet taszítva a székén, hátat fordított Krisztyán Tódornak.

- Ah! ne fordítson ön nekem hátat, kegyelmes uram. Seńor! Eccelenza, Mylord, Durchlauchtigster Herr, Pan welkomozsnye, Mynheer, Monseigneur, Goszpodine! Effendim! Micsoda nyelven hajlandó ön meghallgatni egy szegény földönfutó instantiáját?

Ez az ízetlen gúnyolódás nem volt előnyére a támadónak. Kisebbítette a rossz igézet benyomását Timárra. Ez kezdett felocsúdni kábulatából. Ahhoz a gondolathoz menekült, hogy itt egy megfélemlett emberrel van dolga, aki csakugyan félti a saját bőrét. Bosszúsan szólt oda neki:

- Végezze ön. Nem akarok önnel hosszasan értekezni. Mondjon valami összeget, megkapja. Ha sziget kell önnek, vegyen magának egyet a görög archipelagusban vagy Kínában. Ha üldözéstől fél, menjen Rómába, Nápolyba, Szicíliába, adja ki magát márkinak, legyen jól a Camorrával, s nem fogja bántani senki. Pénzt adok önnek. A szigetet nem adom.

- Úgy? Hát már olyan büszkén beszél velem, kegyelmes úr? A vízbe bukott cimbora kezd magához térni az első ijedtségből, s ki akar úszni. No megállj, hát majd még egyszer lebuktatlak. Azt gondolod magadban, ugye: „hát csak eredj, te rongyos; keress magadnak valakit, akinek elmondd, amit rólam megtudtál. A legelső tréfa az lesz, hogy elcsípnek, becsuknak, ott felejtenek a kutyalyukban; úgy megnémítanak, hogy senkivel sem beszélsz többet. Más emberi dolog is történhetik rajtad. Ki fog róla tehetni, ha az útban valaki hátba lő, mikor ártatlanul ballagsz? Ki keresi, ha a kadáveredet kivetette a Duna, magad ugrottál a vízbe, vagy úgy taszítottak bele? És a legrosszabb esetben ki fogja a te mesédet elhinni, te ágrólszakadt, ha én, az arany ember, magasra emelt arccal azt mondom: »nem igaz!« Nekem van pénzem sok. Ha a tanú, ha a vádló olyan bolond, hogy pénzért meg nem engedi magát vásároltatni, majd a bíró, a törvényszék okosabb lesz. Az aranyat a sárból is fölveszik.” - Te ilyesmit gondolsz, látom. De hát hallgasd meg, hogy milyen furfangos emberrel van dolgod! Értsd meg végig jól, hogy tetőtől talpig meg vagy kötözve, s tehetetlenül heversz előttem, mint a zsiványoktól megkötözött fösvény, akinek tűrnie kell, hogy töviseket vernek a körmei alá, kitépik szálankint a szakállát, forró faggyút csepegtetnek a bőrére, míg előadja eldugott kincseit. Én is így fogok veled tenni. Majd ha nem állhatod, hát ordíts fel, hogy „elég!”.

Timár a kínzott ember halálos kíváncsiságával figyelt a fegyenc szavaira.

- Én még eddig senkinek egy szót sem szóltam afelől, amit rólad megtudtam. Becsületemre mondhatom. Azon a kis pletykálkodáson kívül, amit Komáromban kiszalasztottam a számon, semmit sem beszéltem felőled, annak meg nem volt se húsa, se csontja. Hanem mindazt, amit felőled tudok, megírtam, s itt van a zsebemben, mégpedig négy különböző cím alatt s négyféleképp fogalmazva. Az egyik denunciatio a török kormányhoz van címezve, melyben fölfedezem előtte, hogy Ali Csorbadzsi miket hozott magával Sztambulból, ami egy összeesküvő konfiskálásra szánt vagyona, a szultán khaznéját illeti, sőt talán onnan is való; s hogy ezek a kincsek, apám leírása nyomán darabról darabra megnevezve, kinél kaphatók, s hogy jutottak annak a kezébe. A második levélben följelentelek a bécsi kormánynak mint Ali Csorbadzsi gyilkosát és kincseinek elrablóját. Ne felejtsd el, hogy hirtelen meggazdagult embernek mindig sok ellensége van. A harmadik iratom szól Levetinczyné asszonyságnak Komáromba. Őneki is megírom, mit tettél az apjával, hogy jutottál anyjának gyémántos keretű arcképéhez és a többi drágaságokhoz, miket neki ajándékoztál. De neki egyúttal még többet is megírtam. Azt, hogy hol vagy te olyankor, mikor otthon nem vagy. A senki szigetének titkos örömeit. A másik nővel folytatott szerelmedet. A csalást, amit rajta elkövetsz. Beszélek neki Noémiról és Dódiról. - Nos, verjek még több tövist a körmeid alá?

Timár melle nyugtalanul zihált.

- No hát, ha nem szólsz, folytassuk! - szólt kegyetlenül a szökevény. - A negyedik levél pedig szól Noéminek. Ebben aztán el van mondva minden, amit ő még felőled nem tud; hogy itt a világban nőd van, hogy te előkelő úr vagy. Hogy őt meggyaláztad, hogy soha övé nem lehetsz, hogy csak kéjeidnek áldozod őt fel, és gonosztevő vagy. Hát mégsem ordítasz kegyelemért? No hát vegyük elő a forró faggyút. Én olyan bolond nem vagyok, hogy ezeket a leveleket a zsebemben hordozzam, s azokat teneked valami brávód, ha egyszer lekólinthatott valami félreeső helyen, elvegye, és kezedbe adja. Amint te azt mondod, hogy nem alkuszol, azt mondom: „Alászolgája, örülök, hogy volt szerencsém, ajánlom magamat!”, s itt hagylak egész tisztelettel. Hanem innen egyenesen megyek át oda, ni! Látod azt a kettős tornyot. Az ott Tihany. Ott becsületes barátok laknak. Az egy konvent. Ott leteszem biztos és hiteles helyre a leveleket, s arra fogom kérni a perjelt, hogy ha én egy hét múlva e levelekért vissza nem jönnék, juttassa el őket címzeteik helyére. Eszerint engemet hiába tennél el láb alul: a levelek eljutnak rendeltetésük helyére. S akkor azután neked nincs többé maradásod ebben az országban. Haza nem mehetsz, mert feleséged, még ha az apja haláláért megbocsátana is, nem bocsátana meg Noémiért. A törvényszék vizsgálatot fog ellened rendelni, s elő kell állanod rejtelmes gazdagságod keletkezésének történetével. A török kormány is be fog perelni, az osztrák kormány is. Az egész világ megismer. Amilyen arany ember voltál eddig, olyan sár ember fogsz lenni ezentúl. És nem menekülhetsz a senki szigetére sem, mert ott meg Noémi fog előtted ajtót zárni. Ez a nő büszke, és hamar átváltozik nála a szerelem gyűlöletté. - Nem, nem! Semmi sem marad fenn számodra más, mint szökni az ismerős világból úgy, miként én; eltagadni a nevedet, úgy, miként én; lappangva bujdokolni városról városra, úgy, miként én, és rettegni az ajtóhoz közelítő lépések zajától, úgy, miként nekem! - Nos, hát menjek, vagy itt maradjak?

- Maradj! - nyögé a kínzott ember.

- Ahán, előadod már! - szólt a fegyenc. - No hát üljünk le még egyszer. S kezdjük megint elöl. Tehát legelőször is ideadod a senki szigetét.

Timárnak egy gyönge ellenérve akadt, melyet oltalmára fordított.

- De hiszen a senki szigete nem az enyim, hanem Noémié!

- Nagyon helyes az észrevétel. Hanem az én kívánságom megint egészen alapos. A sziget Noémié, hanem Noémi meg a tied.

- Mi akarsz? - kérdé vadul rátekintve Timár.

- No, no, csak ne forgasd a szemeidet olyan nagyon! Hát nem tudod, hogy meg vagy kötözve? Menjünk rendében és sorjában. A dolog így lesz: te egy levelet írsz Noéminek, amit én magam viszek el neki. Ezóta az a csúf fekete dög meggebedt már, s bátran járhatok a szigetre. A levélben szépen elbúcsúzol tőle: elmondod neki, hogy el nem veheted, mert tégedet már korábbi családi viszony kötelez felbonthatatlanul; feleséged van, a szép Timéa, akire Noémi bizonyosan emlékezni fog. De megírod neki, hogy sorsáról tisztességesen gondoskodtál, visszahozattad messze más világból egykori eljegyzett vőlegényét, aki igen derék, kitűnő és szép deli ifjú, s aki őt most is kész elvenni, szemet hunyva az eddig történtek fölött. Minden jóval el fogod őket ezentúl is látni; rájuk adod áldásodat, éljenek egymással boldogul.

- Mit? Te Noémit is akarod?

- Hát mi az ördög? Csak nem gondoltad tán, hogy Robinsonnak akarok beállni a te rongyos szigetedre? Nekem kell valaki abban a magányban, aki az életemet megédesítse. Odaát a csömörig jóllaktam a fekete szemű, fekete hajú asszonyokkal: most, hogy Noémi aranyhaját, kék szemeit megláttam, egészen bele vagyok bolondulva. Aztán ő engem pofon ütött, kikergetett: nekem ezt meg kell torolnom. Hát lehet nemesebb viszontorlás, mint csókkal bosszulni meg a pofont? Én ura akarok lenni ennek a makrancos tündérnek! Ez a caprice-om most. S hát aztán te mi jogon tagadhatnád meg őt tőlem? Nem vagyok-e én eljegyzett vőlegénye Noéminek, aki őt törvényes nőmmé tehetem, aki becsületét visszaadhatom; míg te el nem veheted őt soha, csak szerencsétlenné teszed.

Óh! ez az ember egyenesen a szívére csepegtette Timárnak a forró faggyút!

- Kívánd tőlem minden vagyonomat! - rebegé könyörgő szóval a kalandornak.

- Hagyjuk azt későbbre. Még rákerülhet a sor. De most legelőször ezt kívánom. Semmit egyebet, csupán Noémit. Nem is a tiedet kívánom, csupán a magamét.

Timár a kezeit tördelte kínjában.

- No hát írod azt a levelet Noémihez? vagy elmenjek Tihanyba ezzel a négy levéllel?

Timárnak a fájdalom e szót hozta ajkára:

- Óh! a kis Dódi!...

A szökevény hetyke gúnnyal nevetett rá.

- Leszek neki apja; nagyon jó apja fogok lenni!...

...Abban a percben Timár Mihály egy ülő helyéből, mint a jaguár, egy szökéssel odaveté magát a kalandorra, s mielőtt az a fegyvert használhatta volna, megragadta őt a két karjánál fogva, egyet rántott rajta előre, egyet taszított rajta hátra, s ettől a lódítástól az ember kirepült a nyitott ajtón keresztül a folyosóra, ott hanyatt vágta magát; feltápászkodott, s mintha még mindig ama veszedelmes lökés mozdereje alatt tántorogna, elbotlott a legelső lépcsőben, s úgy kalimpázott alá hörögve és káromkodva a lépcső aljáig.

Odalenn sötét volt, és csendes éjszaka. Az egyetlen ember, aki kettőjükön kívül még e téli kastélyban lakott, süket volt, és részegen aludt.


==MIT BESZÉL A HOLD? MIT BESZÉL A JÉG?==

Timár megölhette volna ezt az embert. Keze között volt. És kezeinek izmaiban az őrültek erejét érzé. Megfojthatta volna, a puska agyával szétzúzhatta volna fejét; ha már sajnálta rá vesztegetni a nemes ólmot. De Timár nem öl embert. Nem öli meg még gyilkosát sem, hogy önmagát védelmezze. Timár Mihály „most már” az igaz arany ember, midőn mindene veszendőben, midőn vagyona, becsülete, mint a polyva, a szélbe van szórva.

Ő futni hagyja azt az embert, aki őt semmivé teheti, aki semmivé fogja tenni.

Még megölhetné. Hiszen másik töltött fegyver is van hálószobájában, ablakából lelőhetné, mikor a kastély ajtaján kijön, mikor a nagy udvaron végigmegy. Zsivány volt, szökött gályarab volt; ki venné tőle számon ezt a kioltott életet? Még vérdíjt kapna tán érte a brazíliai kormánytól.

De Timár nem öli meg ezt az embert. Timár azt mondja: ennek az embernek igaza van! S a sorsnak be kell teljesülni. Timár nem gonosztevő, ki egy bűnét a másikkal takarja el, hanem nagy jellem. Ki, ha vétett, azért bűnhődni kész.

Kimegy a kastély erkélyére, s karjait mellén összefonva nézi, mikor az az ember kijön a kastély ajtaján, s végigmegy a kapuig.

A hold akkor jön fel a somogyi partok mögül, s odavilágít a kastély falára. Egy sötét alak ott az erkélyen igen jó célpont valakire nézve, aki őt le akarja lőni.

Krisztyán Tódor ott halad el az erkély alatt, s feltekint rá.

A bukfencezéstől felszakadt a hegedés homlokán, s egész arca véres tőle.

Timár tán azért állt oda, hogy tán majd ez a dühös ember most bosszúból meg fogja őt lőni?

De az megáll előtte, és elkezd hozzá hang nélküli szavakat beszélni. Éppen mint Athalie. Hogy illenék egymáshoz ez a két alak! Csak taglejtéssel beszél. Egyik lába sántít az eséstől. Bal kezével ráütöget a jobbjában tartott puskára, s aztán tagadólag rázza a fegyvert, s öklével sújt Timár felé, s mutatóujjával fenyeget. E néma beszéd azt mondja: „Nem így öllek meg! Más halált tartottam fenn a számodra. Elvárj!”

Timár elnézi, hogy távozik ez ember udvaráról. Elkíséri őt szemeivel a hólepte úton egész a nagy tó jégtükréig. Utánabámul, mikor már csak egy fekete pontot lát előrehaladni az ezüst jéglapon a magas hegyorom kettős tornya irányában.

Észre sem veszi a vihart, mely a zalai hegyek felől jő.

Gyakran a Balaton vidékén, mikor legcsendesebb a lég, minden előjel nélkül felzúdul ez a sajátszerű orkán; a halászoknak, kik meghallják a fák zúgását a távolban, már nincs annyi idejük, hogy a zalai partra visszasiessenek; a szélcsapás egyszerre felforgatja a hullámot, s a csónakokat beragadja a Balatonba, s kihányja a túlsó partra. S néha félóra múlva már vége van a viharnak; a szélmenyasszony csak egy fordulót akart táncolni. S azután ismét csendes lesz minden.

A hegyek mögül rohanó zivatar egy hófelhőt korbácsolt előre. Abból olyan élesen, mint a tű hegye, vágott alá a szitáló hókristály. A felhő maga sem volt nagyobb, mint hogy a nagy panoráma felét eltakarja, sötétségbe burkolva a tihanyi tájképet, sziklafoltos félszigetével, komor templomával, míg a keleti agyagpartok tündököltek a holdvilágban.

A vihar harsogva üvöltött alá az arácsi völgy ős fáinak sudarai között. Az ódon nyári kastély szélvitorlái nyikorogtak, mintha elkárhozott szellemek sírnának földi emlékeikért, s mikor az erős szél végigsöpört a Balaton jegén, az ott felállított jéglapokon valami olyan túlvilági zenehangot idézett elő, hogy az ember látni vélte a szellemeket, akik így sírnak, egymást kergetik, s röptükben nagyokat sikoltanak. Egy-egy haragosan bömböl közöttük. Az űzi tán a többit?

E rémséges éjjeli zene közepett úgy tetszik Timárnak, mintha a távolból egy ijedelmes ordítás üvöltene a szélzúgás közé. Olyan ordítás, amilyenre csak emberajk képes: kétségbeesés, vészkiáltás, istenkáromlás hangja, az éjszakát felverő, alvókat felébresztő, csillagokat megreszkettető kiáltás. Nehány pillanat múlva a kiáltás újra rémlik, de rövidebb, halkabb már, s azután újra csak a vihar zenéje szól.

Az is tovaenyészik. A fergeteg csak végigfutott a tájon. Csupán azt az egy hófelhőt kergette. Az arácsi völgy fái nem zúgnak többé, s a jéglapon s a jégtáblákon fütyölő szél hangja egy enyészetes harmóniában vész el a távolban. Az ég kitisztul, és csendes lesz minden.

Timár szívében is csendes volt már minden.

Itt a vég. Tovább nincs hová menni. Sem előre, sem hátrafelé.

Futott, amíg futhatott; most már a mélység előtt áll, melynek túlpartja nincsen.

Egész élete végigfutott előtte, mint egy álom, s tudta, hogy most már fel fog ébredni belőle.

Az első vágy: ''a csodaszép, a gazdag úrleányt ''elérhetni, volt balsorsának alapja. Erre épített egész életpályája olyan, mint a szfinx rejtélye, amint ki van találva, meghal az...

Hogyan élhessen tovább, fölfedezve a világ előtt, fölfedezve Timéa előtt - és Noémi előtt!

Letaszítva arról a magaslatról, hol bel- és külföld látta éveken át, uralkodója kegyétől s honfitársai tiszteletétől körülragyogva.

Hogy lássa még egyszer azt a nőt, ki őt vetélytársa előtt oly szent fájdalommal felmagasztalá, azon pillanaton túl, amelyben az a nő megtudja, hogy ő ellenkezője volt mindannak, amit férjében tisztelt? Hogy egész élete egy nagy hazugság volt?

S hogy lássa még egyszer Noémit, mikor az már tudni fogja azt, hogy ő Timéának férje? Hogy vegye ölébe még valaha Dódit?

Nincs, nincs neki az egész világon hová menekülni! Úgy van, ahogy az az ember mondá: szökni az ismerős világból, miként ő; eltagadni nevét, miként ő; lappangva bujdokolni városról városra, miként ő! Körülfutni a földet.

De Timár tudott még egy más helyet is. Itt van a hold. Ez a hideg csillag. Hogyan is mondta Noémi? Oda mennek lakni majd azok, akik erőszakkal dobták el maguktól az életet; kiknek nem kell többé semmi. Oda mennek, ahol nincsen semmi! És ha majd ez az ember fel fogja keresni a senki szigetét, s az egyedül maradt nőt üldözésével kétségbe fogja ejteni, akkor bizonyosan Noémi is utána fog jönni oda, erre a hideg csillagra.

Timár olyan nyugodt volt ebben a gondolatban, hogy képes volt távcsövét a fogytán levő holdra irányozni, melyben fényes pontok s nagy kerek ürességek váltogatják egymást, s kiválasztott magának egyet e rengeteg sírhegyek közül: „Ott fogok én majd lakni, ott várom majd Noémit!”

Azután visszatért szobájába, hol az imént a kalandorral beszélt.

A kandalló még tartogatta annak elégett öltönymaradványait, a kiégett szövet alakja hamvában is megmaradt. Timár új hasábokat rakott a tűzre, hogy e maradványokat elrombolja. Azután fölvette köpenyét, és kiment a házból.

A Balaton felé vette útját.

A félhold bevilágította az óriási jégtükröt. A jégmezőre sütő jégnap...

„Jövök, jövök! - mondta Timár. - Nemsokára megtudom, mit beszéltél hozzám. Ha hívtál, ott leszek.”

Egyenesen a rianás felé vette útját.

Könnyen rátalálhatott a távolból. A jószívű halászok által felállított jelek, a póznák a szalmacsutakokkal messziről figyelmeztettek rá minden jámbor lelket, hogy ezt a helyet ''kerülje. ''Timár ezt ''kereste.''

Mikor egyikéhez e vészt jelző szalmacsutakoknak eljutott, ott megállt, és kalapját levéve; feltekintett az égre.

Évek múltak, hogy nem imádkozott. Ez órában eszébe jutott az a nagy lény, aki a csillagokat forgatja, s a férgeket kikölti; s aki egy lényt teremtett, mely vele dacol: embert.

Ez órában eszébe jutott, hogy lelkét fölemelje hozzá.

„Örök hatalom! Előled futok, s tehozzád jutok ez órában én. Nem panaszkodom előtted. Te vezettél, de én másfelé mentem; te intettél, de én mást akartam; s most ide juték. Vak engedelmességgel megyek át a túlvilágba. Hideg lesz a lelkem, s tűrni fog ott. Bűnhődöm azért, mert annyit boldogtalanná tettem, akik engem szerettek, s akiket én enyéimmé tettem. Vedd őket a te oltalmadba, örök igazság! Én vétkeztem, én haljak meg, én kárhozzam el! Senki sem oka az ő szenvedéseiknek: egyedül én. Te örök igazság, ki engem ide hoztál, légy igaz őhozzájuk is. Védelmezd, vigasztald meg a gyönge nőket, a gyönge gyermeket. Engem pedig adj át a te bosszúálló angyalaidnak. Én elkárhozom, és elhallgatok!”

Letérdelt.

A Balaton élő hulláma zajlott a rianás partjai között. A mélázó tó sokszor fel szokott riadni szélcsendben is, s mikor a jég borítja felszínét, olyankor is felháborog, és zajlik a rianások közt, mint a tenger.

Timár lehajolt a hullámhoz, hogy megcsókolja azt, mint ahogy megcsókolja az ember édesanyját, mikor hosszú útra készül - mint ahogy megcsókolja a puska csövét, mielőtt fejét szétzúzná véle.

S amint a hullámhoz lehajol, íme, egy emberfő emelkedik ki eléje a hab közül.

Egy emberfő arccal fölfelé fordulva...

A fölfelé fordult arcnak homlokán, a jobb szemen keresztül egy fekete kendő volt átkötve, a másik szem vérszínűen, mereven, kőhidegen bámult maga elé; a nyitott szájon ki- s bejárt a hullám.

A fantom ismét visszasüllyedt a víz alá.

Két perc múlva újra feldagadt a hullám, s a rémséges arc újra felmerült a hab közül, véres kőszemével Timárra meredezve.

Azután még egyszer föltetszett a rianás széléhez közel, s akkor végképpen eltűnt a jég alá a fő, s akkor egy halott kéz görcsösen begörbült ujjakkal merült föl egy percre a víz alul.

Timár félőrülten szökött föl térdéről, a rémlátás után bámulva.

Úgy tetszett neki, mintha az maga után hívná!

A rianás két partja közt harsogott az élő hullám.

És ismét hangzott a kísértetiesen harsogó orgonaszó, amit az éjjeli futó vihar küld maga előtt, mikor az erdők sudarai fölött végigrohan; a süvöltő vihadarban, mely a jéglapokon megtörik, úgy sírnak, sikoltanak azok a láthatatlan szellemek, úgy zúg közöttük némelyik; a kísértetek énekkara folyvást magasabbra emeli hangját.

És újra hangzik az egész jégegyetemen végig az a túlvilági zöngés, mintha ezernyi hárfa húrja szakadna szét ott alant, míg a zöngés fokozatosan átmegy a rivalgó harsogásba; még feljebb, mintha villámok száguldanának oda alant a vizekben, bűbájos kábító melódiát keltve a hangadó hullámban; a jég alatt a mennydörgés orgonaszava bömböl felségesen, s az istenkiáltás rettentő roppanása közben reszketve mozdul meg az álló jégegyetem, s a szörnyű légnyomásra a rianás hasadéka ismét összecsukódik.

Timár reszketve omol arcra a rengő jégtükör fölött.


==KI JÖN?==

A zúzmaráz ezüsterdőt csinált a senki szigetéből. A tartós köd minden gallyra hóvirágokat fűzött; azután jöttek a verőfényes napok, azok meg jéggé olvaszták a fákon a zúzt, minden gally kristályborítékba szorult, mintha az egész liget üvegből volna; a gallyakat, mint a szomorúfűz ágait, aláhúzta a jégdíszítmény, s ha a szellő végigfuvall a kristályerdőn, az összevert ágak úgy csilingelnek, mint a tündérmesék üvegkertje.

A vastag dérlepte pázsiton keresztül csak egy útnyom vezet a kunyhótól. Az is oda vezet, ahol Teréza nyugszik. Ez Noéminek mindennapi útja a kis Dódival.

Csak ketten járnak már oda. A harmadik, Almira, a kunyhóban fekszik, s haldoklik. A golyó nemes részbe hatolt, s el kell bele vesznie.

Este van. Noémi meggyújtja a szövétneket, előveszi kerekes guzsalyát, és fonni kezd. Kis Dódi odaül mellé, s szalmaszálat tartva a rokka orsószárnyára, szélkeleplőt játszik. Almira a szögletben fekszik, s nyög, mint egy ember.

- Anyám - szól egyszer a gyermek -, hajtsd ide a fejedet, súgni akarok valamit, hogy Almira meg ne hallja.

- Nem érti az azt, Dódikám.

- Óh, megérti bizony. Mindent megért. Hát mondd csak, meg fog Almira halni?

- Bizony meg, kedves kicsikém.

- Hát aztán, ha Almira meghal, ki védelmez meg bennünket?

- Az Isten.

- Erős az az Isten?

- Mindenkinél erősebb.

- Még apánál is?

- Apának is ő adja az erőt.

- Meg annak a rossz embernek is, azzal a bekötött szemmel? Minek adott annak erőt az Isten? Én félek attól az embertől, ha vissza talál jönni. El akar vinni magával.

- Ne félj, én nem engedlek elvinni.

- Hátha megöl mind a kettőnket?

- Akkor mind a ketten a mennyországba jutunk.

- Almira is?

- Az nem.

- Miért nem?

- Mert ő állat.

- Hát az én kis pacsirtám?

- Az sem.

- Ah, ne mondd! Hisz az jobban tud repülni az ég felé, mint mi.

- De a mennyország magasabb, mint ahová ő tud repülni.

- Hát ott nincsenek se állatok, se madarak? Akkor én inkább idelenn maradok az apánál, meg a pacsirtámnál.

- Maradj, szívem, maradj.

- Ugye, ha apa itt volna, azt a rossz embert majd megverné?

- A rossz ember elfutna őelőle.

- De hát mikor jön vissza apa?

- Még a télen.

- Honnan tudod?

- Ő mondta.

- S amit apa mond, az mind igaz? Apa nem hazudik soha?

- Nem, fiam, az mind igaz, amit ő mond.

- De hiszen már itt van a tél.

- Ő el is fog jönni nemsokára.

- Óh! csak Almira meg ne halna addig!

A gyermek fölkelt a kis zsámolyról, s odament a nyögő ebhez.

- Kedves Almira, ne halj meg, ne hagyj itt minket. Látod, a mennyországba nem jöhetsz velünk; te csak itt lehetsz a mienk. Maradj itt. Csinálok neked majd szép házat a nyáron diófából; amilyet apa csinált minekünk. Minden ételből, amit kapok, meghagyom a felét neked. Tedd ide a fejedet az ölembe, aztán nézz rám szépen. Ne félj, nem eresztem be többet azt a rossz embert, aki téged meglőtt. Ha hallom, hogy jön, bekötözöm a kilincset zsineggel; ha benyúl a kezével, elvágom a kezét a kis baltámmal. Megvédelmezlek én téged, Almira.

Az okos állat fölemelé szép szemeit a gyermekhez, s farkával csendesen verte a földet. Aztán egy nagyot sóhajtott, mintha mindazt jól értette volna, amit hozzá beszéltek.

Noémi abbahagyta a fonást, s tenyerébe hajtva fejét, a mécsvilágba mélázott.

Az a rettenetes ember, mikor dühösen eltávozott innen, még e szókat kiáltá be ablakán:

„Még egyszer visszajövök, s majd akkor megmondom neked, hogy ki az az ember, akit te szeretsz!”

Az, hogy még egyszer visszajön, magában is elég fenyegetés; de mit jelentsen az, hogy majd megmondja, ki az az ember, akit ő szeret?

Hát ki lehet Mihály? Lehet-e ő más, mint aminek látszik? Mit fog felőle mondhatni amaz ijesztő kísértet, aki előkerült a föld túlsó oldaláról? Ah! miért nem tett vele úgy Mihály inkább, ahogy Noémi mondá: „Jobb szeretném, ha'' háromlábnyi ''föld volna közöttük!”

Noémi nem gyönge szívű. Vadonban növekedett, önerejében bízni megszoktatott. A világi kényeskedés nem rontotta meg idegeit. Holofernesnek, Siserának jó lett volna azt tudni, hogy az asszony kezében veszedelmes a vas!

A nőfarkas meg fogja tudni védelmezni fészkét a berekben - a kutya ellen! Van körme, van foga hozzá.

Noémi ama rémletes találkozás óta mindig ott viseli mellkendője alatt Mihály asztali kését, s a kés ki van köszörülve élesre!

Éjszakára pedig az ajtót egy erős keresztrúddal szokta elzárni, s a rúd kötéllel van az ajtófélhez hurkolva.

Ahogy a sors akarja!

Ha az egyik fog hamarább érkezni: lesz belőle boldog asszony, idvezült nő; ha a másik jő előbb: lesz belőle gyilkos, elkárhozott lélek!

- Almira, mért nyögsz oly nagyon?

A szegény haldokló állat kínlódva emelte föl fejét a gyermek öléből, s nyakát felnyújtva, szimatolni kezdett; nyugtalanul szűkölt, nyihogott, s körmeivel kaparta a földet; de ami hangot tudott adni, az csak egy rekedt hörgés volt már: örömnek vagy haragnak hangja-e?

Az állat valakinek közeledtét érzi.

Ki jön?

A jó ember-e, vagy a rossz ember? Az életadó, vagy a gyilkos?

Künn az éji csendben a deres füvet taposó léptek hangzanak. Erre közelednek.

Ki jön?

Almira kínosan hörög; fel akar állni lábaira, de visszaesik; ugatni akar, de nem bír; Noémi felszökik a lócáról, jobbjával mellkendője alá nyúl, s a kés markolatát kezébe szorítja.

Ki jön?

Mind a hárman némán hallgatóznak: Noémi, Dódi és az eb.

Most a lépések gyorsan közelítenek. Ah, a léptek hangját most már megismeri mind a három. „Apa!” kiált fel Dódi kacagva. Noémi az éles késsel kettévágja sietve az ajtót elzáró kötelet, s Almira feláll két lábára, és üdvözlő ugatása hangját hallatja még egyszer.

A jövő percben egymás ölében vannak.

Mihály, Noémi, Dódi.

Almira odavánszorog kedves gazdájához, fölemeli még egyszer a fejét hozzá, megnyalja a kezét, s aztán összerogyik, és meghal.

- Nem hagysz el bennünket többé! - rebegi Noémi.

- Ne hagyj itt bennünket többé! - könyörög a kis Dódi.

Mihály odaszorítja mindkettőt szívéhez, s könnyei csorognak a szeretett arcokra.

- Soha - soha - soha!...


==A HULLA==

A késő márciusi napok vetették végit ez évben a szigorú télnek. Egy meleg, esős déli szél felporhanyította a Balaton jegét, s azután egy erős északi szél felszaggatta azt, és áttorlasztotta a somogyi partokra.

Az olvadó jég között a halászok egy hullát találtak.

Az egész a legnagyobb mértékben feloszlásnak indult már, arcvonásokat nem lehetett már rajta megkülönböztetni, hanem azért a legnagyobb biztossággal lehetett következtetni kilétére.

Ez a Levetinczy Timár Mihály földi maradványa, ki amaz emlékezetes balatoni halászat óta, melyen a fogaskirályt is kifogták, oly rögtön eltűnt, s akinek visszatértére oly régen vártak már odahaza.

A hullán megismerhetők az eltűnt úr öltönyei, asztrakánprémes bekecse: inggombjai s a névelőbetűk az ingbe hímezve. Ismétlőórája ott van mellénye zsebében; azon egész neve van zománccal beégetve. De ami legjobban bizonyít azonossága felől, tárcája is ott van belső zsebében; a tárcában százas és ezeres bankjegyek, ahogy egy csomóban voltak, még jól felismerhető rajtuk a nyomtatás, s belsejében a gyöngyös hímzés: hit, remény, szeretet, Timéa saját kézmunkája.

Még négy levél is van egyik oldalzsebében, szalaggal összekötve; hanem azokról már lemosott minden írást a víz. Hiszen négy hónap óta volt a vizek alatt.

Egyidejűleg megtalálták a füredi révben a halászok Levetinczy úr kétcsövű fegyverét is, ami hálójukba beléakadt. S ez azután tökéletesen kimagyarázta az egész esetet.

Az öreg Galambos jól emlékezett már most mindenre.

Őneki magának mondta a nagyságos úr, hogy majd mikor éjjel a rókák és farkasok előjönnek a berekből a lékre, akkor ő a puskával kimegy, és meglő közülök egynehányat.

Most már arra is emlékeztek többen igen jól, hogy azon az éjszakán egy rövid ideig tartó havas zivatar vonult át a Balatonon; kétségtelenül ez volt az oka a nemes úr balesetének; a hó arcába vert, nem vette észre a rianást, s szerencsétlenül belebukott.

Az öreg Galambos, ki keveset alszik éjjel, azt is mondá, hogy ő hallotta is azt a rémséges halálordítást e vihar közepett, kétszer egymás után.

Hogy ilyen véletlenül kellett elveszni olyan derék, nevezetes embernek!

Timéa, amint az első hírt vette ez esetről, azonnal leutazott személyesen Siófokra, s jelen volt a hivatalos tárgyalásnál.

Mikor férje öltönyeit meglátta, kétszer elájult, alig bírták magához téríteni. Azért mégis helytállt. Jelen volt, mikor a roncsolt maradványokat az ón koporsóba beletették, s sokat tudakozódott jegygyűrűje felől, hanem azt nem tudták neki előadni. Ujjai hiányzottak a tetemnek.

Timéa Komáromba vitette a drága maradványokat, s ott temették el azokat a pompás családi sírboltba, minthogy protestáns volt, minden, a felekezettől kitelő egyházi pompával. Mind a négy egyházkerület képviselve volt küldöttségek által, a dunántúli superintendens tartotta az egyházi szónoklatot, a komáromi lelkész a búcsúztatót a fekete posztóval bevont s a címerekkel ékesített templomban. A pápai főtanoda énekkara zengé a halotti dalokat. A fekete bársonnyal bevont koporsóra ezüstszegekkel volt kiverve az évszám és a név. A koporsót városi szenátorok és megyei táblabírák emelték a gyászszekérig. Felül rá volt téve a nemesi kard és babérkoszorú, a magyar Szent István-rend, az olasz Szent Móric-rend s a brazíliai Annunziata-rend jelkeresztjei. A szemfödél ezüstbojtjait az alispánok vitték, a címeres fáklyákat a gyászszekér két oldalán előkelő uraságok, a koporsó előtt vonult az összes iskolai fiatalság, a papok és teológusok, a céhek zászlóikkal, a magyar és német egyenruhás polgárság, fegyverben, letakart dobok tompa dübörgésére lépve; a koporsót pedig követték a város minden úrasszonyai feketében, közöttük a gyászoló özvegy fehér arcával, kisírt szemeivel, az országbeli és bécsi celebritások, katonai méltóságok, még őfelsége is küldött egy megbízottat, ki a nevezetes halott utolsó kíséretében részt vegyen. És azután a végeláthatatlan népség. A menet végigvonult a városon, valamennyi egyház harangjainak zúgása mellett. És minden harang és minden embercsoport azt zúgta felőle, hogy most egy olyan nagy embert temetnek el ebben a városban, amilyen nem fog itten születni tán soha több: jóltevője a népnek, dicsője nemzetének, hű férje nejének, alapítója sok nagy intézetnek.

Az „arany ember” száll alá a földbe.

Végig a városon a távol temetőig gyalog kíséri őt ki asszony, férfi, gyermek.

Athalie is ott van a kíséretben.

Mikor a koporsót a nyitott kriptaajtón leviszik, a legközelebbi jó barátok, rokonok, tisztelők oda is lemennek a megsiratott férfi után.

Ott van Kacsuka úr is, az őrnagy.

A szűk lépcsőn olyan közel szorul össze Timéával és - Athalie-val.

Mikor a kísérők visszatérnek a sírboltlépcsőn, Athalie leveti magát a koporsót rejtő fülke elé, és azt kívánja, hogy temessék el most már őtet is.

Szerencsére ott van Fabula János uram is, aki felkarolja a földről a szép hölgyet, s felviszi az ölében a napvilágra, s aztán megmagyarázza a bámuló népségnek, hogy nagyon szerette ám a kisasszony a megboldogult urat, az ő valóságos második édesatyját.

Fél év múlva elkészül a pompás síremlék, gránittalapzattal, melyre aranybetűkkel van felvésve az emlékirat: „Itt nyugszik. Nagyságos. nemes. és. vitézlett. Levetinczy. Timár. Mihály. úr. kir. tanácsos. több. tek. vármegyék. táblabírája. a. Sz. István. Sz. Móric. és. Annunziata. rendek. lovagja. a. nagy. hazafi. igaz. keresztyén. példás. erényű. férj. szegények. atyja. árvák. gyámola. iskolák. fenntartója. egyház. oszlopa. siratják. mind. kik. ismerték. gyászolja. örökké. hű. hitvese. Zsuzsánna...”

A gránittalapon áll egy alabástromszobor, egy nő, ki egy hamvvedert ölel át karjával. Mindenki azt mondja rá, hogy az a szobor Timéa hasonmása.

És Timéa mindennap kijár a temetőbe, friss koszorút akasztani a sírkő párkányára, s saját maga öntözi meg a virágokat, mik a sírkő rácsozatán belül oly szépen illatoznak. - Megöntözi permeteg hűs vízzel - megöntözi forró könnyeivel...

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Krisztyán Tódor sem hitte volna, hogy valaha ilyen nagy tisztesség éri holta után...

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .


==ZÓFI ASSZONY==

A szép özvegy nagyon komolyan vette a gyászt. Nem ment sehova társaságokba, s nem fogadott házánál társaságot. Csak fekete öltönyben lehetett látni az utcán, sűrű fátyollal az arca előtt.

A komáromi közvélemény kiszámította, meddig kell ennek tartani. Mely napon volt Timár úr szerencsétlen halála? Onnantul egy esztendeig. Az éppen télre esik. Aztán jön a farsang. De bizony Timéa csak azután is megtartotta a gyászt, s nem ment el a táncvigalmakba. Ekkor azután más évfordulót tűzött ki a komáromi közvélemény. Bizonyosan Timár úr temetése napjától számítja Timéa a gyászévet, mert hiszen akkor kezdődött özvegysége. Ez a határidő is elmúlt; már a tavasz is eljött, és Timéa még mindig nem tette le a gyászruhát, és nem fogadott magánál társaságot.

A közvélemény ekkor aztán türelmetlenkedett: hát meddig fog ez már így tartani?

Legnagyobb botrány volt az, hogy férfilátogatókat éppen nem fogad el.

Egyszer korán reggel a hetivásáros néptömeg közt Zófi asszony őgyeleg alá s fel, karján egy nagy füles kosárral, s csirkére alkuszik a kofákkal. Azaz, hogy úgy tesz, mintha csirkére alkudnék, voltaképpen pedig nem vásárol semmit, nagyon drágáll mindent; hanem azon mesterkedik, hogy a nagy alkudozás közben hogyan osonhasson be az Angliába észrevétetés nélkül. Az Angliából azután, a barátságos lyciumkerítés oltalma alatt egy nagyot kerül, folyvást szanaszét tekingetve, ha nem látja-e meg valaki, míg végre egyik kijárónál hirtelen átsurran, s besompolyodik egy kis magánosan álló háznak a kapuján, amire nagy kétfejű sas van festve.

Ott még mindig Kacsuka úr lakik. Őrnagy korában sem hagyta el hadnagykori szállását: nem volt nagyobbra szüksége.

A kapu is nyitva van, a kis szoba ajtaja, ablaka mind nyitva van. A katonatisztek nem szoktak félni a tolvajoktól, amire két okuk van.

Zófi asszony egyedül találja Kacsuka urat, ki éppen nagyszerű erődítvényi munkálatok átvizsgálásával foglalkozik.

- Szerencsés jó reggelt kívánok a major úrnak. Engedelmet kérek, hogy olyan goromba voltam, hogy bejöttem. Véletlenül ezen jártam: láttam, hogy nyitva van ajtó, ablak; ejnye, mondok, még valami tolvaj bejön; beszólok a privatdinernek, hogy zárja be az ajtót, hát a major urat találom. Köszönöm a szívességit: hát hiszen, hogy el ne vigyem az álmát, egy kicsit leülök. Úgyis ezer esztendeje már, hogy beszéltünk a major úrral. Óh, a major úr nagyon kegyes! Hogy ide üljek a pamlagra, maga mellé? Csak ezt a kosarat leteszem elébb. Nincs benne semmi, csak egy kis tojás; magam vásárolok be mindent, mert ha cselédre bízza az ember, mindent drágábbra számít. Aztán ezek a mai világbeli cselédek olyan rátartiak! egy sem akarja a kosarat vinni az asszony után. Ez már derogál nekik. Hát azért csak magam viszem a kosarat, s megyek bevásárolni. Nem szégyenlem én azt. Azért aki ismer, tudja, hogy ki vagyok! Ugye major úr sem szól meg érte? Dehogy szól, hiszen mink olyan régen ismerjük már egymást. Emlékezik még rá, mikor a konyhában ott ült a major úr a vizeskannán, aztán főtt kukoricát evett a sipkájából? Mikor annak a bohó leánynak arról beszéltem, hogy milyen lesz az a keresztelés? De nem arról beszéltünk ám, hanem egészen másról, mikor az őrnagy úr, még akkor csak hadnagy úr, betoppant. Hej, ha tudná, hogy miről beszéltünk! Hanem annak már éppen egyezeregyszáz esztendeje, s azóta sok nagy dolog történt a világban! No már micsoda nagy rettenetes eset volt ennek a Levetinczy úrnak a halála! Szegény Timéának azóta se éjjele, se nappala. Én azt hiszem, ez az asszony utána megy a férjének; pedig de kár érte, de áldott jó teremtés. Nem fogad el semmi férfilátogatót. Napjában százszor is odaáll Levetinczy úr nagy arcképe elé, s elnézi sokáig; azután meg előveszi a legutolsó levelét, amit azzal a nagy hallal küldött, s végigolvassa. Néha nekem is elolvassa. S aztán azt kérdezi tőlem: „Te Zófi mama, nem találsz te abban valami különöst, hogy ez a levél olyan víg hangon van írva? Még azt is megírja, hogy táncolt!” Jaj, szegény szép fiatal asszony, de sokat töprenkedik miatta. Úgy szánom szegény asszonykát, úgy kívánnám neki, hogy szánná el magát valami jó, becsületes férjnek kezét adni. Tessék elhinni, magamnak is van egy kis érdekem benne. Tudja, major úr, az Athalie leányom mindig azt mondja, hogy ha Timéa ahhoz az emberhez találna férjhez menni, akit ő gondol, hát ő akkor egy napig sem maradna ennél a háznál, hanem férjhez menne a legelső emberhez, aki megkéri. Nem nézné, úr-e vagy paraszt? fiatal-e vagy vén? nyalka-e vagy ripacsos? Egyszerre hozzámenne. Jaj, de senki se kívánná azt jobban, mint én! Nem azért, mintha akkor én is elmennék a leányommal, nem én, mert én akkor is Timéával maradnék. És ha Athalie lenne még egyszer valaha gazdag, és Timéa lenne szegény, én még akkor is Timéával maradnék. Mert tessék elhinni, nem tudom már kiállni tovább a leányommal az együttlételt. Nem szép ugyan, hogy egy anya panaszkodik a tulajdon leányára, de én tudom, hogy ki előtt beszélek. Igaz, hogy én vagyok az anyja, én hoztam őt a világra. Jó gyerek is volt, míg a kezemből ki nem vették, míg az apja el nem kényeztette, míg a világ el nem forgatta a fejét. De most már csak olyan az életem vele, mintha a pokolban volnék. Minthogy senkije sincsen a világon rajtam kívül, akin a mérgét kiönthesse, engem üldöz egész nap. Csíp, rúg, üt, ahol rám talál, alig merek már a konyhából előjönni miatta. Ha szólok hozzá akármilyen szépen, úgy tesz, mintha nem hallaná. Az asztalnál kinézi a számból a falatot, úgyhogy leejtem a villáról az ételt, mikor a szemét rám veti. Egész nap varrnom kell, amit a ruháin készakarva eltép, hogy rongyosnak lássék. Éjjel meg nem hagy aludni. Odateszi a szemembe a gyertyát, s reggelig olvas. Aztán nem hogy egyszerre kimetélné a könyvet, hanem minden lapot külön vág ki, úgyhogy ha én százszor elszundítok, százszor fölébredek a papirossercegésre. S ha könyörgök neki, még kiölti rám a nyelvét. Egyszer aztán bedugtam a fülemet pamukkal, hogy alhassam tőle; akkor meg kapta magát, s a reszelt tormát, amit magának csináltatott a migrén ellen, ahelyett, hogy a saját nyakára tette volna, felkötötte az én talpamra, úgyhogy csupa hólyag lett, mire felébredtem rá. De még mást is tett velem. Reggelre hol az egyik, hol a másik cipőmnek az orrába egy csomó csepűt dugott, úgyhogy estére már majd a körmöm esett le, csak úgy sántítottam. El nem tudtam gondolni, hogy vándorol a sántítás az egyik lábamból a másikba, míg rájöttem az okára. Ő meg csak nevetett. Aztán tudja jól, hogy én félek a kísértetektől; azért este felöltözteti a porolófát, a seprőnyelet ijesztő alakoknak, odaállítja az ajtó mögé, hogy engem majd a nyavalya tör ki, mikor benyitok. A cselédek előtt úgy bánik velem, hogy azoknak semmi respektusok nem lehet irányomban. Mindig a szakácsnénak fogja pártját ellenemben. Óh, mennyi mindent kell nekem kiállanom! Legkeservesebben esik, mikor egy-egy nagy ünnepnapon előveszem az imádságoskönyvemet, hogy majd imádkozom belőle; ő meg aztán odaül az asztalhoz átellenben, felteszi a két könyökét, s az imádkozásom közé ilyeneket mond: „Ördög, pokoltűz, gyehenna, döghalál, mirigy, pokolvar, rákfene, tűzvész, orgyilok, méreg, pusztulás, gyalázat, veszedelem, kárhozat, éjjeli kísértet szálljon le erre a házra, ámen!” Ez az ő imádsága az ő jótevőiért. És azután mikor szemben van Timéával, akkor meg olyan édes, olyan hízelkedő, úgy selypít, mikor vele beszél, olyan alázatos. Uram, én félek már Athalie-val egy szobában aludni. Szeretném már, ha beteljesülne egyszer az, hogy férjhez megy a legelső emberhez, aki megkéri. S most éppen volna neki egy szerencséje. Biz az csak Fabula János uram, akinek tavaly meghalt a felesége, s most özvegyember. Biz az már nem valami fiatal ember, de derék, jómódú férfi, most vicecurator lett; van negyvenezer forint értéke, el tud tartani egy asszonyt tisztességesen; a gyerekei mind nagyok már, egy sincs a háznál. Azzal bizony meglehetne Athalie nagyon jól; olyan szép háza van a Megyercsi utcán, mint akárkinek. Aztán esztendőn át nyolc hónapig nincsen odahaza. Bizonyos vagyok felőle, hogy Athalie rögtön hozzámenne csak bosszúból is, ha Timéa ahhoz menne, akit én gondolok. Hej, de megnyugodnám akkor magam is! Én Timéánál maradnék. Hanem hát ebből persze nem lesz semmi, ha az „egyik” nem jön ki a házból, a „másik” meg nem jön oda a házhoz; az egyik ott szomorkodik, a másik itt búslakodik. No már hiszen én nem azért jöttem ide, hogy hírt hordjak, Isten mentsen, az nekem nem szokásom. De valamit, amit a napokban megtudtam, mégsem hallgathatok el. Tetszik tudni, én vetem meg minden reggel Timéának az ágyát. Ezt nem engedem másnak, azokat a szép, csipkés vánkosokat dehogy engedném cselédkéznek érinteni. Hát valamelyik nap reggel, mikor a legalsó vánkost felemelem, mit találok alatta? Egy kardmarkolatot, az eltört pengével. Timéa ezúttal bizonyosan ottfeledte azt. Bizonyosan minden éjjel ott van az az eltört kard a feje alatt. Ott aluszik vele. Mikor Athalie-nak ezt elbeszéltem, olyat csípett a karomon, hogy most is kék a helye, s azt mondta, hogy megöl, ha ezt valakinek elmondom. Dehogy is mondom el, nem mondom én ezt senkinek. Hanem csak annyit mondok, hogy héj, ha annak a kardnak a volt tulajdonosa tudná, hogy mit kellene most neki tennie!

Ezt a hosszú magánybeszédet Zófi asszony végig elmondta, anélkül hogy megpihent volna közben, vagy az őrnagy által félbe hagyta volna magát szakítani.

Kacsuka úr végighallgatá a mondottakat, s akkor így szólt Zófi asszonynak:

- Zófi mama, annak a kardnak a hajdani gazdája tudja, hogy mit kell neki tenni. Ha Levetinczyné asszony férjétől elvált volna, s szegényül, vagyontalanul maradt volna a világon, annak a kardnak a volt gazdája sietett volna neki kezét ''nyújtani. ''Most azonban Levetinczyné asszony gazdag özvegy, férje után milliókat örökölt, most annak a kardnak a volt gazdája, aki szegény ember, nem mehet oda a gazdag hölgy kezét ''megkérni.''

''- ''Hej, de megváltozott hát akkor annak az úrnak a természete! - sóhajta fel Zófi asszony. - Mikor Athalieval járt jegyben, addig meg sem akart esküdni, amíg a százezer forint le nincs számlálva az asztalára.

- Hm! Nem Athalie-nak az anyja volt-e az, ki azt mondta, ha Timéa szegénnyé lenne, Athalie pedig dúsgazdaggá, akkor is Timéával maradnék? Pedig ő Athalie anyja!

- Igaz. Én az anyja vagyok, mégis azt mondtam. Igaza van a major úrnak. No de hát, ha a kard hajdani gazdája nem tudja, hogy mit kell neki tennie, majd tudni fogja a mostani tulajdonosa.

Azzal Zófi asszony ezer bocsánatot kért, hogy ilyen sokáig itt alkalmatlankodott, s másik ezeret azért, hogy tovább nem maradhat itten, mert még százfélét kell bevásárolnia a piacon.

Aztán vette a kosarát, kiosont a sasos kapun, s egyfélét sem vásárolt a piacon, hanem egyenesen hazasietett.


==DÓDI LEVELE==

Másfél év tölt már bele, hogy Mihály otthon volt a senki szigetén. Egy napra sem távozott el onnan.

Nagy dolga volt másfél év alatt. Dódit megtanította írni.

Gyönyörűségteljes munka az. Mikor a kis tudatlan a legelső ákombákot krétával a padlóra írja; diktálják neki a betűket: „Írj egy L-et, aztán egy Ó-t, olvasd össze!” Milyet bámul rajta, hogy ebből ki lehet találni azt, hogy „ló”, pedig ő nem rajzolt oda semmi lovat! És aztán mikor másfél év múlva már egy szépen meglineázott papíron egymásra dűlő betűkkel írt névnapi köszöntőt nyújt át az anyjának.

Nagyobb mű ez, mint Kleopátra obeliszkje, teleírva hieroglifokkal.

Mikor az első névnapi köszöntője Dódinak ott remegett Noémi kezében, Noémi szemében könny csillogott; azt mondta Mihálynak:

- Éppen olyan írása lesz, mint neked.

- Hol láttad te az írásomat? - kérdé bámulva Mihály.

- Először is a Dódi elé írt mintákon. Azután meg a nekünk adott engedélylevelen, melyben a szigetet nekünk adtad; már elfeledéd?

- Igaz; hisz oly régen volt.

- És te most nem írsz levelet senkinek?

- Senkinek.

- Már másfél év óta nem voltál ki a szigetből. Nincs semmi dolgod ott künn a világban?

- Nincs; és nem is lesz.

- Hát ami dolgaid eddig voltak, azokkal mi lett?

- Meg akarod tudni?

- Szeretném tudni. Elszomorít az a gondolat, hogy ilyen eszes ember, aminő te vagy, itt van most bezárva e szűk helyre, e szigetbe, csak azért, mert minket szeret. Ha neked csak az az okod van, mindig itt lenni a szigeten, hogy minket nagyon szeretsz, úgy nekem fáj a te szerelmed.

- Jól van, Noémi. Én tehát el fogom neked mondani, hogy ki voltam én odakinn a világban; mit tettem ott; s miért akarok itt lenni. Tudj meg mindent. Majd ha a gyermeket lefektetéd, jöjj ki hozzám a veranda alá: ott el fogok mindent mondani. Fogsz borzadni is, fogsz ámulni azokon, amiket hallani fogsz. De végül mégis meg fogsz bocsátani nekem, mint ahogy megbocsátott Isten, midőn ideküldött.

Noémi az estebéd után lefektette Dódit, s aztán kijött Mihályhoz, és leült melléje a nyírfából tákolt lócára, kezét Mihály karjába akasztva.

A telehold odavilágított a lugas levelei közül reájuk: most már nem a kísértő csillag, nem az öngyilkosok jégparadicsoma, hanem egy ismerős jó barát.

És azután Mihály elmondott mindent Noéminek, ami vele történt a világban.

A rejtélyes vendég hirtelen halálát a hajón: a hajó elsüllyedését, a megtalált kincseket.

Elmondá neki, mily végtelen gazdag ember, mily hatalmas úr lett ő a világban; hogy hordták kincseit a hajók a föld egyik oldaláról a másikra! Hány hajója, hány háza volt, milyen nagyra volt becsülve!

Hogyan vette el Timéát?

Lerajzolá azután előtte Timéa szenvedéseit s a bánatot, mik e szenvedésekért az ő osztályrészeül jutottak. Úgy szólt Noémi előtt Timéáról, mint egy szentről. És mikor elmondta előtte igaz őszinteséggel azt az esteli jelenetet, amelyen ő Timéára a házi rejtekből rálesett, hogy védte férjét a nő a rágalom ellen, hogy védte kedvese ellen, hogy védte saját szíve ellen: ah! akkor Noémi úgy zokogott, úgy siratta Timéát...

És azután elmondta neki Mihály, miket kellett szenvednie önmagának e szörnyű helyzetben, melytől nem tudott szabadulni, leláncolva egy helyen világi állása, vagyona, Timéa hűsége által; vonzatva máshova szerelme, boldogsága, lelke ábrándjai által, ah, akkor úgy vigasztalta őt Noémi szelíd csókjaival.

És végül mikor elbeszélte előtte azt a rettenetes éjszakát, melyen a kalandor megjelent puszta kastélyában, egész odáig, ahol a kétségbeesés a sír partjára vitte, amidőn már lenézett a hullámba, s amidőn a víztükörből egyszerre saját képe helyett üldözője halott arca tekintett rá szemközt, s az istenkéz egyszerre összecsukta előtte a nagy jégsír nyílását, ah, akkor Noémi oly erőszakkal ölelte őt keblére, mintha vissza akarná őt tartani, hogy a sírba bele ne essék...

- Tudod már most, hogy mit hagytam ott a világban, s mit találtam itt? Megbocsáthatsz-e nekem azért, amit szenvedtél miattam, amit vétettem ellened?

Noémi csókjai, könnyei feleltek.

Az elbeszélés sokáig tartott, a rövid nyári éj el is múlt azalatt, egészen megvirradt, midőn Mihály elvégzé élte történetének meggyónását.

Feloldoztatott!

- Ezzel kifizettem minden adósságomat! - monda Mihály. - Timéa megkapta birtokomat, s megkapta szabadságát. A kalandor az én öltönyeimet viselte, tárcám is nála volt; azt helyettem fogják eltemetni, s Timéa özvegy lesz. Tehozzád pedig elhoztam a lelkemet, s te elfogadtad azt. Most már ki van egyenlítve minden.

Noémi karját Mihály karjába öltve, bevitte őt a szobába, s odavezette az alvó gyermekhez.

A gyermek felébredt a csókokra, felnyitá a szemeit, s amint azt látta, hogy reggel van, első dolga az volt, hogy térdre állt, s kezeit összetéve elkezdé reggeli imáját:

„Isten, áldd meg jó apát, jó anyát!”

...Minden ki van már fizetve, Mihály!...

Egyik angyal a sírod fölött, másik angyal az ágyad fölött imádkozik, hogy boldog légy...

Noémi felöltöztette a kis Dódit, s aztán hosszasan mélázva tekinte Mihályra. Idő kell ahhoz, amíg azt fel bírja fogni, amiket tőle hallott.

Pedig a nőknek olyan gyors elméjük van.

Egyszer azt mondá Noémi - férjének:

- Mihály! te eggyel mégis adós maradtál a világban.

- Mivel? És kinek?

- Timéának maradtál adósa azzal a titokkal, amit az a másik nő fedezett föl előtted.

- Minő titokkal?

- Azzal, hogy az ő szobájába egy rejtekajtó nyílik. Ezt tudatnod kellett volna vele. Hisz azon a rejteken akárki bejuthat hozzá - mikor alszik, mikor egyedül van.

- De hisz azt a rejteket nem ismeri senki Athalie-n kívül.

- Hát nem elég az?

- Mire gondolsz?

- Mihály! Te nem ismersz minket. Te nem tudod, hogy ki az az Athalie; de én tudom. Most megsirattam Timéát, mert szenved; mert téged nem szeret; mert te az enyim vagy; de ha azt érezné irántad, amit ama másik férfi iránt, s ha te engem megvetnél őmiatta, mint az a férfi azt a másik leányt: óh! akkor az Isten őrizzen attól a gondolattól, hogy valaha alva lássam őt magam előtt.

- Noémi, te engem megrettentesz.

- Ilyenek vagyunk. Hát te ezt nem tudtad? Siess tudósítani Timéát erről a titokról. Én azt akarom, hogy Timéa boldog legyen.

Mihály megcsókolta Noémi homlokát.

- Kedves jó gyermek te! Én nem írhatok Timéának, hisz írásom megismerné, s akkor ő nem lehet az én özvegyem, s én nem lehetek a te feltámadott halottad, a te paradicsomod üdvözültje.

- Megírom neki én.

- Nem! Nem! Nem! A te írásod nem megy őhozzá. Arannyal, gyémánttal elárasztottam őt; de tetőled egy betűt sem szabad neki kapni. Azok már az én drágaságaim. Timéától nem hoztam el Noéminek semmit. Noémitől sem adok Timéának semmit. Te nem szólíthatod meg ezt az asszonyt.

- Jól van - szólt Noémi mosolyogva. - Tudok én még egy harmadik embert, aki írhat Timéának. Megírja a levelet Dódi.

Timárt elővette a nevetés erre a szóra.

Annyi tréfa, annyi gyönyör, annyi gyermekes bohóság, annyi fennkölt dicsekedés, annyi komoly, méla gondolat volt ebben a szóban: írja meg a kis Dódi Timéának, hogy őrizze magát a veszélytől!

A kis Dódi... Timéának!

Timár nevet; a könnyei csorognak.

S Noémi komolyan vette a dolgot. Ő maga eléje írta Dódinak a lemásolandó levelet, s a komoly sorokat szépen leírta a gyermek a vonalazott papírra, egy hibát nem ejtett benne. A tartalmát nem is értette még.

Noémi szép sötét violaszín tintát adott neki a levélíráshoz: fekete mályvalevélből volt az főzve, s a levelet lepecsételte fehér szűzviasszal, s minthogy címeres pecsétnyomó nincsen a háznál, sem pénz, amivel a viaszt lenyomtassák, Dódi fogott egy szép aranyzöld bogárkát, azt ragasztá oda a viasz közepébe: ez volt a címer.

A levelet rábízták a gyümölcsárusra, hogy tegye postára.

A kis Dódi levele elment Timéához.


==TE ÜGYETLEN!...==

Timéának még egy másik naptári neve is volt: Zsuzsánna. Az elsőt anyjától kapta, ki görög nő volt, a másodikat a keresztségben nyerte. Ezt használta hivatalos okmányokon mint névaláírást, s ezt tartotta fel mint neve napját.

Vidéki városainkban a névnapokat meg szokták ünnepelni. Rokonok, ismerősök hívatlanul, sőt kötelességszerűen sereglenek a megtisztelt névünneplő házához, ahol kész vendégség vár mindenkire. Nehány előkelőbb ház azonban azt a szokást hozta be, hogy a megünnepelt családi névnapok estélyeire nyomtatott meghívókat küldözött szét. Ez már egy kis arisztokrácia; mert ezáltal ki volt mondva az, hogy akik meghívót nem kaptak, azok a jókívánságaikat tartsák meg maguknak.

Zsuzsánna napja kétszer is esik egy esztendőben; Timéa a télit tartotta fel, mert akkor férje is otthon volt. A meghívók előtte egy héttel szétküldettek.

A másik nevének a napjára senki sem tartott számot. „Timéa” benne sincs a komáromi naptárban, sem a Trattner-Károlyi nemzeti kalendáriumában, egyéb naptár pedig abban az időben még nem termett ezen a vidéken. Nagyon utána kellett annak járni, aki meg akarta tudni, micsoda napjára esik az évnek „Timéa”.

A szép május hóban esett az. Mikor már Mihály úr régen távol volt.

És Timéa azért mégis minden májusban kapott egy szép virágbokrétát csupa fehér rózsákból Szent Timéa napján. Ki küldte azt, nem volt mondva. A postán érkezett, katulyába pakolva.

A Zsuzsánna-napi estélyekre, míg Timár „élt”, Kacsuka úr is rendesen kapott meghívót, amit ő azután rendesen a kapusnál átadott névjegyével szokott viszonozni. Az estélyre nem ment soha.

Ebben az évben a Zsuzsánna-napi estély is elmaradt. A hű Zsuzsánna gyászolt.

Hanem azon a szép májusi nap reggelén, amelyen Timéa fehér rózsái meg szoktak érkezni, a Levetinczyek talpig gyászba öltözött inasa egy levélkét hozott Kacsuka úrnak, melyet az őrnagy felbontva, a szokott fényes papírra nyomtatott meghívót találta benne; de nagy bámulatára nem Levetinczy Zsuzsánna, hanem Levetinczy Timéa volt a meghívóra felülírva, s a névnapi meghívás a mai napi estélyre szólt.

Kacsuka úr nem értette ezt a dolgot. Micsoda ötlet ez Timéától? Az egész komáromi világot felháborítani azzal, hogy a jó kálvinista Zsuzsánna helyett a régi görög Timéát ünnepli meg ez idén, de még sokkal inkább azzal, hogy az ünnepély reggelén hívja meg magához aznap estére az egész társaságot. Hisz ez minden civilizált fogalommal diametraliter ellenkezik.

Kacsuka úr úgy vélekedett, hogy ezúttal erre a meghívásra el kell menni.

Este úgy intézte a dolgot, hogy ne legyen a legelső vendégek között, fél kilencre volt híva, fél tízig várt; akkor ment oda.

Mikor az előszobában az inasnak átadta a kardját és köpenyét, azt kérdezte tőle, hogy vannak-e már itt sokan? Az inas azt felelte rá, hogy senki sincs.

Az őrnagy megdöbbent. A többi meghívott vendégek bizonyosan megnehezteltek, összebeszéltek, hogy senki se jöjjön el.

Ezt az aggodalmát még jobban megerősítette az, hogy mikor az előszobából a terembe belépett, a csillárokat mind meggyújtva találta, minden szobát végig ünnepélyesen kivilágítva, mint mikor nagy társaságot várnak.

A szemközt jövő komorna utasítá, hogy úrnője legbelső szobájában van.

- Ki van nála?

- Egyedül van. Athalie kisasszony mamájával mai nap kikocsikázott Fabula úr jószágára, az most nagy halebédet ád.

Most meg már éppen nem értette, hányadán van Kacsuka úr. A névestélyen nemhogy vendégek volnának, de még a háziak is itt hagyták az úrnőt.

De még több talányon is keresztül kellett mennie.

Timéa elfogadó-szobájában várt reá. S ehhez a vidám estélyhez, ehhez a körülvevő pompához Timéa most is feketébe volt öltözve.

Gyászol, és névestélyét üli. Fekete ruha, aranyos csillárok, ezüst kargyertyatartók fénye közepette.

Hanem az úrnő arca ismét nem felelt meg a gyászruhának. Timéa arcán üde mosoly volt és halvány pír. Nyájasan fogadá egyetlen vendégét.

- Ah! ön ugyan soká váratott magára! - szólt kezét nyújtva.

Az őrnagy hódolattal csókolá meg e kezet.

- Én ellenkezőleg attól tartok; hogy első vendég vagyok.

- Ah, dehogy! Mindenki itt van már, akit meghívtam.

- Hol? - kérdé az őrnagy elámulva.

- Itt az étteremben; már mind az asztalnál vannak, csupán önre vártak.

Azzal a bámuló férfi karjába akasztva kezét, odavezette őt az étterem szárnyajtajához, s felnyitá az ajtót előtte.

Most azután igazán nem tudta az őrnagy, hogy mit gondoljon.

Az étterem is ragyogott az asztalon meggyújtott viaszgyertyáktól, mik pompás ezüst ágbogas tartókban égtek, s egy hosszú asztal végig meg volt terítve, tizenegy teríték ugyanannyi rokokó támlás székkel; hanem az asztalnál nem ült senki.

Egy ember sem.

Hanem amint az őrnagy az asztalon végignézett - akkor aztán értett mindent, s mentül jobban megértette a rejtélyt, szemeit annál jobban ellepte a könny.

Kilenc teríték előtt a pompásan feldíszített asztalon egy-egy fehér rózsabokréta állt, üvegharanggal letakarva; a legutolsó még friss, ma szakított virág, a többiek aszú, halavány, száraz rózsacsokrok.

- Íme itt vannak azok mind, akik engem Timéa napján meg szoktak köszönteni, évről évre; ezek az én Timéa-napi vendégeim. Kilencen vannak. Akar ön tizedik lenni közöttük? Akkor mind együtt lesznek, akiket erre a napra meghívtam.

Az őrnagy szótlan boldogsággal szorítá a szép kezet ajkaihoz. Aztán eltakarta kezével szemeit.

- Az én szegény rózsáim!...

Timéa nem tiltotta neki, hogy ismételve megcsókolja kezét: tán többet is engedett volna. De az a gyászfőkötő olyan nagy akadály. Timéa vette azt észre.

- Akarja ön, hogy ezt a gyászfőkötőt felcseréljem mással?

- Attól a naptól kezdjek el élni.

- Mondjuk, hogy majd igazi névnapomon, amit mindenki tud.

- Ah! az végtelen messzeség.

- Ne ijedjen meg. Van nyáron is Zsuzsánna-nap; azt fogjuk megtartani.

- Még az is távol van.

- De nem örökkévalóság már. Nem tanult ön tűrni? Lássa, nekem idő kell rá, hogy hozzá tudjak szokni az örömhöz. Az nem megy egyszerre. Elébb meg kell tanulnom, hogyan kell a boldogságot reményleni. Elébb álmodnom kell róla. Addig is mindennap láthatjuk egymást; elébb csak egy percre, azután kettőre, végül örökké. Ugye, jól lesz így?

Az őrnagy nem mondhatott ellent, olyan szépen kérték.

- No és most vége van a vendégségnek - súgá Timéa. - Ugye, meg van ön elégedve? A többi vendégek már aludni akarnak menni. Térjen ön is haza. De várjon elébb. Utolsó névnapi köszöntőjéből egy szót visszaadok.

Azzal leszakított az üde rózsabokrétából egy félig nyílt virágot, azt alig láttatva, ajkaihoz érinté, s az imádott férfi gomblyukába tűzte. Hanem az elébb odaszorítá ajkaihoz azt a rózsát, azt az egy szót, s hogy rím legyen belőle, ő is megcsókolta azt...

Mikor az őrnagy eltávozott, s visszatekintett az utcáról a Levetinczy-ház ablakaira, már akkor azok mind sötétek voltak. Ő volt az utolsó vendég...

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Timéa tanulta lassan azt a nagy tudományt, hozzászokni a boldogság reményéhez.

Jó tanítója volt. E naptól fogva Kacsuka úr mindennapos volt a háznál; de biz az őrnagy nemigen tartotta meg a rendeletet az először egy perc, azután két perc számtani haladásáról.

A menyegző napja augusztus havi Zsuzsánna-napra volt kitűzve.

Athalie is úgy látszott, hogy megnyugodott már sorsában; elfogadta Fabula uram jegygyűrűjét. Hát biz az nem első eset, hogy derék özvegyemberek szép fiatal leányt kapnak feleségül. Sőt inkább az ilyenről már be van bizonyítva, hogy jó „asszonytartó” ember, s inkább nőül lehet hozzá menni, mint holmi incifinci ifjú gavallérhoz, aki még nem tette le a rigorosumot.

Áldás legyen a frigyükön!

Timéa föltette magában, hogy Athalie-nak nászhozományul azt az összeget fogja adni, amit Mihály kínált neki, s amit az akkor visszautasított.

Zófi asszony nagyon meg volt elégedve az életpályáknak ilyetén találkozásával. „Ki-ki párjával.” Azt hitte, hogy ez az ő munkája volt. Igyekezett is a kötelékeket majd szorítani, majd tágítani ott, ahol kellett.

Timéa előtt magasztalta az őrnagyot, Athalie előtt pedig leszólta.

Mikor Athalie elfogadta Fabula János uram jegygyűrűjét, az ugyan csak olyan ujjra való abroncs volt, mint minden más karikagyűrű, de Zófi asszony azt állította, hogy ő annál szebb jegygyűrűt soha nem látott életében.

Meg is cirógatta Athalie-t szépen.

- Ez bizony elég szép szerencse teneked, kedves leányom. Bizony jobban jártál vele, mint ha az a másik vett volna el, akinek egyebe sincs, mint egy rozsdás kardja meg egy rozsdás cirkalma. Fogadom, hogy most is kontóra hordatja az ételt a vendégfogadóból. Énelőttem bizony még embernek is sokkal különb Fabula uram, mint a másik. Mikor ő azt a szép hosszú bajuszát kipödri, s aztán az ezüstláncos mentéjét felölti! Ugye, hát pödörje ki a bajuszát a major, ha tudja! Ugye, de nincs neki. No én meg nem tudnék csókolni egy ilyen nyúzott pofájú embert, akinek bajusza, szakálla mind le van borotválva. Biz az nem is valami fiatal ember már; tán nem észrevenni, hogy húzza át a haját egyik oldalról a másikra, hogy azt a terjedő holdvilágot ott a feje tetején eltakargassa vele? Aztán micsoda tiszteletben részesül Fabula uram a városban! Minden ember köszön neki az utcán. A papok is megsüvegelik. Vicecurator! Levetinczy úr volt a fűcurator. Úgy állt a rangjuk, mint a főispán meg a vicispán egymás mellett. Levetinczy úr volt a „Nádasdy”, Fabula úr volt a „Kürthy”. Igaz, hogy nem nemesember, de „hatvan személy”, és csak a kisujját mozdítsa, hát megválasztják „kamarásnak”, s te kamarásné asszony fogsz lenni! „Nagyasszony” lesz a neved, mint az enyim.

Hatvan személy, kamarás pedig akkoriban nevezetes méltóságok voltak Komáromban: az egyik a külső tanács tagja, a másik a város minden ökreinek és lovainak teljhatalmú parancsnoka.

Athalie engedte magát ilyen gyámoltalan vigasztalásokkal dédelgettetni. Mióta Kacsuka úr a házhoz járt, annyira tudta erőszakolni a természetét, hogy még az anyjával is nyájasan bánt. Minden este teát főzött neki, amit Zófi asszony nagyon rumosan szeretett. Athalie maga készítette el azt a számára. A cselédekhez is igen jó volt, azokat is traktálta teával, ami a férficselédeknél, inasnál, kocsisnál, kapusnál a puncs kategóriájáig erősödött. A cselédek (Zófi asszony legelöl) nem győzték a kisasszony jóvoltát magasztalni.

Zófi asszony ennek a nagy nyájasságnak is kitalálta az okát. Az olyan cselédtermészet mindig keresni szokta az okát, ha a háziak kedveznek neki, s gyanakodással fizet érte.

„Ez az én leányom azért kedvez most úgy énnekem, hogy majd mikor férjhez megy, én is menjek el vele, mert ő maga nem ért a gazdasághoz; egy rántást sem tud megcsinálni. Azért vagyok most neki olyan kedves mama. Azért van tea minden este. Hej, tudom én jól, hogy mi lakik az én Athalie leányom szívében!”

...Hiszen majd nemsokára meg fogja tudni még jobban.

Timéa és az őrnagy irányában pedig egész a cselédi szolgálatkészségig vitte Athalie az alázatosságot. Nem árult el se arca, se magaviselete régi igényeket. Az érkező őrnagynak mosolyogva nyitott ajtót, nyájasan vezette be Timéához, részt vett a társalgásban, s ha elhagyta a szobát, vidám dúdolása hangzott a mellékszobákban.

Azt a szolgálós modort, amit affektált, művészileg el bírta sajátítani. Egyszer Timéa arra szólította fel, hogy zongorázzék vele négykézre, mire Athalie naiv szégyenkedéssel mondá az őrnagy hallatára, hogy ő már egészen elfelejtett zongorázni; az egyedüli hangszer, amin még játszik, a „Hackbrett”, tudniillik nem az, amit magyarul cimbalomnak hínak, hanem amin a kolbásztölteléket aprítják. Athalie a nagy átváltozás óta csak olyankor zongorázott, ha senki sem hallhatta.

Mindenki azt hitte, hogy készül Fabula uramhoz méltó és hozzáillő feleséggé átalakulni.

Csak Kacsuka urat nem csalta meg. Az ő szemei beleláttak Athalie lelkének sötétségeibe. Ő tudta, hogy mivel adósa ő Athalie-nak. Ő tudta, hogy mi számadása van Athalie-nak Timéával.

S az adósságokat nem szokta a sors elengedni.

Vajon? Te szép, fehér arcú asszony, nem gondolsz arra, hogy mielőtt te ehhez a házhoz jöttél, ez a másik leány úrnő volt ebben a házban: gazdag volt, ragyogott, menyasszony volt, szeretve a férfitól és irigyelve a nőktől? És attól a perctől kezdve, amikor téged a víz kidobott ide a partra, elkezdődött teveled az ő balsorsa? Koldus lett, megvetésbe, gyalázatba süllyedt, vőlegényétől elhagyatott, kicsúfoltatott?

Nem a te ''bűnöd, ''hogy így történt, de'' miattad ''történt; magaddal hoztad ezt a balsorsot. Ott ül a fehér arcodon, egymást csókoló fekete szemöldeiden; s elsüllyed hajó és ház, amelybe lépsz. Nem tehetsz róla: de veled hordod. Elvész, aki üldöz, s elvész, aki megszabadít. Nem vagy oka, hogy úgy szeretnek; s nem vagy oka, hogy úgy gyűlölnek; de bírod mind a kettőt...

S te mersz egy födél alatt aludni Athalie-val! „Ez alatt” a födél alatt!

Nem borzad össze minden ideged, mikor ezt a leányt szemedbe mosolyogni látod? nem érzesz jéghidegséget végigfutni ereidben, mikor ez lehajol, hogy a kezedet megcsókolja? Mikor a cipőszalagot összefonja lábaidon, nem érzed-e, mintha kígyó tekergőznék fel azokon hideg gyűrűivel? s mikor poharadat teletölti, nem jut-e eszedbe, hogy a pohár fenekére tekints?

Nem, nem! Timéa nem gyanakodik. Hisz ő olyan jó. Athalie-val úgy bánik, mint édes testvérével. Nászhozományul százezer forintot tart készen a számára. Ezt Athalie-nak megmondta. Ennyit szánt neki Mihály is. Ő meg akarja alapítani Athalie szerencséjét. Azt hiszi, hogy az elvesztett vőlegénynek az árát ki lehet fizetni! És hogyne hinné? Hisz Athalie maga mondott le önkényt róla. Ő szólt így, mikor Timár a nászhozománnyal megkínálta: ''„Nekem ez az'' ''ember sem ezen a világon, sem a másvilágon nem kell többé!” ''Timéa nem tud arról az éjjeli jelenetről semmit, amikor Athalie titokban látogatta meg elvált vőlegényét, s egyedül, szerettelenül lett tőle elbocsátva. És Timéa nem tudja azt, hogy a férfit, akit gyűlöl a nő, még kevésbé engedi oda másnak, mint azt, akit szeret. Hogy a nő gyűlölete csak a méreggé vált szerelem; de még akkor is szerelem.

Hanem Kacsuka úr jól emlékezik arra az éji találkozásra, azért retteg Timéa miatt, és nem meri azt neki megmondani.

Csak egy nap volt még a nyári Zsuzsánna-nap előtt. Timéa ezalatt apródonkint hagyogatta el a gyászt; mintha rosszulesnék attól egyszerre megválnia, mintha lassan akarná magát hozzászoktatni az örömhöz. Elébb a fekete öltönyhöz fehér csipkefodrokat engedett meg magának; azután felváltotta a feketét a hamuszín, a szőrkelmét a fényes selyem; utóbb a szürke színbe fehér kockák vegyültek; végre nem maradt más, csak a fekete csipkefőkötő, mely még Levetinczy Timár Mihályt gyászolta.

Zsuzsánna napján ennek is az ereklyék tárába kell vándorolni majd. A szép új főkötő, drága valenciennes csipkéből, itthon is van már, s csak fel kellene azt próbálni.

Valami szerencsétlen hiúság azt sugallta Timéának, hogy az új főkötő felpróbálásával várja meg az őrnagyot. Hisz a fehér csipkefőkötő az ifjú özvegyre nézve az, ami a hajadonnak a menyasszonykoszorú.

Az őrnagy pedig sokáig váratott magára e napon. Oka volt rá. A Bécsből megrendelt fehér rózsacsokor későn érkezett meg. Ez évben már a második névnapi bokréta. Hisz most már Zsuzsánna napján is szabad neki üdvözölnie Timéát.

A névnapot megelőző napon pedig özönlenek levelek és levélkék Timéához. Tömérdek az ismerős távol és közel: hivatalos és önkéntes tisztelők. Azon levelek közül egyet sem bont fel most Timéa, mind egy ezüstkosárkába halmoztatnak azok fel az asztalon.

A levelek közt sok gyermekírás szemlélhető. Timéának százhuszonnégy keresztfia, leánya van a városban és a vidéken. Azoknak a primitív gratulációi ezek. Máskor mulatta is magát a naiv köszöntőkön, gyönyörködött bennük. De most minden gondolatját lefoglalja az, aki még hátravan.

- Nézd; milyen furcsa levél ez! - mond Athalie, egyikét az érkezett leveleknek kezébe véve. - A pecsétjére címer helyett egy aranyos bogár van ragasztva.

- És milyen különös színű tintával van írva a címzet - szól Timéa. - Tedd a többi közé, majd holnap elolvassuk.

Pedig valami úgy súgta Timéának, hogy azt a levelet jó lenne még ma elolvasni!

A kis Dódi levele volt az.

Odadobták a többi közé.

De ím az őrnagy érkezik, s azzal mind a százhuszonnégy keresztgyermek köszöntője azonnal feledve van. Timéa eléje siet.

A boldog vőlegény ezelőtt kilenc évvel tán éppen ebben a szobában nyújtott át egy díszbokrétát, égő piros rózsákból egy másik menyasszonynak.

És az is jelen van most.

S tán éppen ott állt a nagy oszlopos tükör, amelyben Athalie még egyszer körülnézte magát, hogy jól áll-e rajta a menyasszonyöltöny, ahol most.

Timéa a szép fehér rózsabokrétát elvéve az őrnagytól, beilleszti azt a pompás sčvres-i porcelánvázába, s aztán azt súgja neki:

- És mármost én is fogok önnek ajándékozni valamit, ami nem lesz az öné soha, hanem az enyim, és mégis az öné lesz.

A kedves talány előkerült a rejtő dobozból: az új főkötő volt az.

- Ah! minő kedves! - szólt az őrnagy, kezébe véve a főkötőt.

- Akarja ön, hogy felpróbáljam?

Az őrnagy ajkán megfagyott a szó. Athalie-ra nézett.

Timéa gyermeteg jókedvvel állt a tükör elé, s levette fejéről a gyászfőkötőt; aztán megint elkomorodott, ajkához emelte a gyászcsipkéket, s csendesen megcsókolta azt, halkan rebegve: „Szegény Mihályom!...”

S azzal letette özvegysége utolsó jelvényét.

Kacsuka úr még mindig kezében tartotta a fehér főkötőt.

- Nos, adja ide, hadd próbáljam fel.

- Nem segíthetnék én?...

Timéának az akkori magas hajfonadékú divat mellett szüksége volt a segítségre.

- Ah! ön ahhoz nem ért. Majd Athalie lesz olyan jó.

Timéa egész gyanútalanul ejtette ki ezt a szót; de az őrnagy megdöbbent attól a halaványságtól, ami e szónál Athalie arcán megjelent, s eszébe jutott, hogy valaha éppen így mondta Athalie Timéának: ''„Jer'', ''tűzd fejemre menyasszonyfátyolomat.” ''És talán Athalie sem gondolt akkor arra, hogy minő vérfagylaló méreg van szavaiban.

Athalie odalépett Timéához, hogy magas kontyára felillessze a fehér főkötőt.

Azt meg kellett tűzni jobbról-balról mindenféle hajtűkkel.

Athalie keze reszketett. Az egyik hajtűvel érzékenyen megszúrta Timéa fejét.

- ''„Ah,'' ''te ügyetlen!” - ''kiálta Timéa, fejét hirtelen félrekapva.

Ugyanaz a szó... Ugyanazon ember előtt...

Timéa nem látta, de Kacsuka látta jól azt a villámot, mely e szónál Athalie arcát bevilágította.

A pokoli düh vulkánkitörése, az elkeseredés vésztűzfénye, a szégyen felhőpirulása volt az!

Minden vonása vonaglott, mintha egy kígyófészek volna ez arc, melyet vesszővel megütöttek. Minő öldöklő szemek! Minő összeszorított ajkak! Mily feneketlen mélysége az örvénylő indulatnak ez egyetlen ránézésben!...

Timéa, amint kimondta ezt a szót, már megbánta azt; sietett az engeszteléssel. Visszafordult Athalie-hez, megölelte őt, és megcsókolá.

- Ne haragudjál, kedves Tálim; elfelejtkeztem magamról. Megbocsátasz, ugye? Nem haragszol rám?

Már abban a percben Athalie ismét alázatos volt, mint egy kárt tett cseléd, s elkezdett hízelegve és selypítve beszélni.

- Óh! kedves sép Timéa, csak te ne nehestelj rám. Nem akartam a kisz fejeckéd megsúrni. Óh! be sép vagy ezzsel a főkötővel. Mint egy tündér!

És csókolta Timéának a vállait.

Az őrnagy idegein valami borzadály reszketett végig...


==ATHALJA==


A névnap előestéje egyszersmind a mennyegző előestéje is volt.

Izgalmas éj.

A vőlegény és a menyasszony a legbenső szobában ülnek együtt. Annyi elmondanivalójuk lehet egymásnak!

Ki tudja, mi?

A virágok beszédét csak a virágok értik, a szférák beszédét csak a csillagok, az egyik Memnon-szobor beszédét csak a társszobor, a valkűrok beszédét csak az üdvözültek, a hold beszédét csak az álomjárók - s a szerelem beszédét csak a szerelmesek. S aki hallott, aki értett valaha e szentséges szent suttogásokból, az nem fogja azokat profanálni, megőrzi, mint a gyónás titkát. Nincsenek azok elmondva bölcs Salamon Énekek Énekében, nincsenek elmondva Ovid Amorum Liberében, sem Hafiz énekeiben, sem Heine költeményeiben, sem Petőfi „Szerelem gyöngyei”-ben, azok titkok örökkön-örökké.

A ház túlsó részében pedig zajos társaság mulat. A házi cselédek.

Nagy munkanap volt ez a mai! Konyhai előkészület a holnapi nagy ünnepélyhez. Az egy hadjárat.

Zófi asszony volt a vezér. Nem engedett sem cifra szakácsot, sem cukrászt hívatni a házhoz; ő jobban érti azt a tudományt valamennyinél. Büszke rá, hogy olyan sütő-főzőt nem találni messze földön, mint ő. Még az anyjától örökölte ő is ezt a tudományt, aki nélkül nem történhetett meg a környékben lakodalom, úri mulatság.

A konyha mellékszobái, a pincék, az éléskamrák mind rakva vannak már elkészített tortákkal, cukorsüteményekkel, mandulahajtás, spanyolszél, krisztuslába, marcafánk, töltött csók, apácaposz, tálszámra felhalmozva, mint ágyútelepek, a tátongó üregű dorongos fánkok, ostromra váró pástétomok bástyái közelében. Míg a jégveremmel ellátott pincébe áldozatul esett szelíd és vad pecsenyék vándorolnak alá, szalonnával kizsinórozva a mellényük.

A sürgős munka késő tizenegy óráig eltart; akkor aztán, mikor már aminek sülni kellett, az megsült, aminek fagyni kellett, az megfagyott, Zófi asszony is idején látja nagylelkűséget gyakorolni; összehívja a cselédszobába az egész jól iparkodott táborkart, s megvendégeli őket azzal a sok drágasággal, ami így előkészület közben valahogy kárba ment. Mert biz az megtörténik. Aminek fel kellett volna fúvódnia, az lepénnyé lapul össze, aminek meg kellett volna kocsonyává aludni, az lének maradt; más meg odapörkölődött a rézmintához, nem lehetett kivenni egy darabban; itt is, ott is elmaradt egy kis vakarcs, egy kis körömfaladék, felszeletelt sonkák konca, nyulak eleje, fácánok hátulja, mind drága gyönyörűség az a cselédnépnek, azért ha az úri asztalra fel nem adható is, még a papirost is elviszik megnyalni, amire a sütemények önnyomatú képmása odasült, s büszkék rá, hogy ők elébb ettek mindenből, mint az uraságok.

Zófi asszony ma nagyon bőkezű. Nemcsak bőkezű, de bőbeszédű is. Van publikuma, aki hallgatja, és háladatos érte. Kivált miután veszett bor is akad a lakomához. Valami pépfélét elébb asztalkendőbe téve vörösborban kellett kifőzni: most az a vörösbor is elpocsékolni való. Annál jobbat képzelni sem lehet. Zófi asszony szerecsendió-virágot, gyömbért, fahéjat és cukrot is tesz bele, úgy szürcsöli; ami felséges. Inas, házmester leveseskanállal habzsolja a vaníliás cukorlevet, s a kocsis kenyérrel mártogatja a csokoládéhabot. Hiszen lakodalom előestéje van ma!

Hát Athalie hol van?

Sem itt, sem ott.

A suttogó szeretők azt hiszik, tán ő is anyjánál van, s ''mulatja ''magát az asszonyi gyönyörűséggel a konyhán. A konyhán pedig azt hiszik, tán ő is a szerető pár mellett van, s élvezi azt a gyönyört, hogy harmadik lehessen két epedő szerelmes között. Vagy tán nem gondol rá senki, sem itt, sem ott? Azt sem tudja senki, hogy van-e ő a világon?

Pedig jó volna, ha egy percre félbeszakítaná a beszédet mindenki itt és amott, és azt kérdezné: „Hol van Athalie?”

Athalie egyedül van abban a teremben, amelyben legelőször megpillantotta Timéát. A hajdani bútorzat rég újnak adott már helyet, csak egy hímzett tabourette maradt meg a régiek közül emlékül; Athalie azon ült akkor, mikor a fehér arcú leány Timár kíséretében e szobába lépett. Ezen a széken ülve festette őt le Kacsuka úr, mikor a kezében hordott pasztellel olyan nagy tévvonást rántott a regálpapíron Timéára elbámulva.

Athalie most is ezen a széken ül.

Az arckép régen a lomtárba vándorolt már, de Athalie most is ott látja maga előtt a fiatal hadnagyot, hízelgő arcával, amint könyörögve kéri, hogy legyen egy kissé mosolygós, ne nézzen rá olyan büszkén...

A teremben sötét van; senki sem gyújtott gyertyát; csak a holdvilág süt be az ablakon, az is nemsokára el fog tűnni a Szent András komor födélorma mögött.

Athalie itt a sötétben végigálmodja azt a rettenetes álmot, aminek neve élet.

Fény, boldogság, büszkeség lakik idebenn. A legszebb hölgyet királynénak csúfolják a hízelgők, s elhitetik vele, hogy imádják.

Akkor egy gyermek vetődik a házhoz. Egy ágrólszakadt, nevetséges váz; egy élettelen kísértet; egy hideg béka! Feltréfálni, kigúnyolni, csúffá tenni, ide-oda rugdalni való tárgy.

S két év múlva ez a lidérc, ez a fehér árnyék, ez a hüllő! úrnője lesz e háznak! és elfoglalja magának a szíveket; csinál igéző fehér arca varázslatával egy szolgájából az úri családnak hatalmas ellenséget, milliomost, s csinál a menyasszony vőlegényéből egy hitszegőt!

Minő menyegzői nap volt az!

Hogy találta magát egyedül az ájultából felocsúdó menyasszony, a földön fekve. Senki sem volt mellette.

S ha vége volt a fénynek, az imádtatásnak, legalább szeretve akart lenni: szerettetve titokban, homályban, elrejtőzve. Attól is el lett utasítva. Minő emlék volt az az út, amit egykori vőlegénye lakáig tett amaz éjszakán, s onnan vissza, kétszer végig-végig a félelmetes sötét utcán!

Hogy várt a férfira másnap hasztalanul! Hogy számlálta az óraütéseket, mik közben a kótyavetyélés dobpergése hangzott! S ő nem jött el!

És aztán a hosszú évei a kínos tettetésnek, az eltitkolt megaláztatásnak!

Egyetlen ember volt a világon, aki őt megértette; aki tudta, hogy e szívnek egyetlen gyönyöre az, hogy vágytársnőjét szenvedni, elhervadni látja. S az az egy ember, aki őt szívének irtózatában kellő értékére becsülni tudta: a boldogság egyedüli akadálya, a minden szerencsétlenséget előidéző bölcsek kövének feltalálója, elmegy a jég alá, egy ostoba félrelépéssel! És most hazajön a boldogság ez alá a tető alá, s nem marad itt szerencsétlennek senki más, egyedül ő!

Óh! sok álmatlan éjszakán csepegett teli e keserű pohár!

Csak az utolsó csepp kellett hozzá, hogy kiömöljön.

Ez az utolsó csepp volt a mostani megalázó szó:

„Ah, te ügyetlen!”

Mikor menyasszonyi főkötőjét tűzte fel fejére, vonagló ujjaival!

Megszidatni, mint egy cseléd! Megaláztatni azon ember előtt!

Athalie tagjai reszketnek a láztól!

Mit csinálnak most ennél a háznál?

A holnapi menyegzőre készülnek.

A budoárban a jegyesek suttognak, a konyhából a viháncoló cselédhang rikoltozása hangzik át annyi hajón keresztül.

De Athalie nem hallja azt a víg rikongatást; Athalie csak azt a suttogást hallja...

És neki is van valami dolga erre az éjre...

A szoba sötét; hanem a holdvilág besüt.

A holdvilág elég fényes arra, hogy egy szelencét felnyisson Athalie, s az abból kiszedegetett mérgek neveit elolvashassa nála.

Kitűnő szerek!

Keleti vegyész csalhatlan arcanumai.

Athalie válogat közöttük.

Egyet nevet magában.

Haha! Milyen mulatság lenne az, ha holnap, mikor a legnagyobb áldomásra emelik a poharakat, a vidám lakmározó sereg ajkán egyszerre csak elfagyna a szó: minden ember zöldnek látná szomszédjai arcát; a vendégek segélyt ordítva ugrálnának fel az asztaloktól, s kezdenének egy olyan pokoli táncot, hogy az ördög maga megveszne nevettében; a szép menyasszony arca hogy válna igazi márvánnyá, s a büszke vőlegény hogy fintorgatna torzképet a halál csontpofájával versenyt!

„Dzinnnn!”

Egy húr pattant le a zongoráról.

Athalie úgy összerezzent, hogy mindent kihullatott a kezéből, s elkezdettek a kezei görcsösen reszketni.

Csak egy húr volt az, te gyáva szív!

Még nem vagy erős?

Ismét beletömte a szelencébe a mérgeket. Csak egyet hagyott kinn. De az nem halálos méreg: az csak álompor.

Ez a gondolat nem töltötte be az ő lelkét. Ez nem elég diadal. Ez nem elég bosszú azért a szóért, hogy „te ügyetlen!” - A tigris nem tépi meg a hullát: annak meleg vér kell.

Valakit meg kell mérgeznie. De az saját maga. Azt a mérget pedig nem árulják a vegyészeknél. Az ő halálos mérge ott van a Szent György lovag sárkánya szemében!

Nesztelenül kioson, hogy a rejteket fölkeresse, melyből Timéa hálószobájába lehet látni.

Azok az édes suttogások, azok az epedő pillantások, azok lesznek az a méreg, amit még szívébe kell szívnia, hogy el legyen készülve.

Az őrnagy búcsúzni készül már: Timéa kezét kezében tartja.

És Timéa arca olyan ''piros!''

Ah! kell-e még gyilkolóbb méreg?

Nem beszélnek szerelemről, de mégsem volna szabad azt hallani másnak.

A vőlegény kérdéseket tesz, mik csak neki vannak megengedve.

- Ön egyedül alszik itt? - kérdi, édes kíváncsisággal lebbentve meg a mennyezetes ágy brokátfüggönyét.

- Mióta özvegy vagyok.

(„És azelőtt is!” - súgja a sárkány mögött Athalie.)

A vőlegény tovább megy a szabadalmas kutatással menyasszonya hálószobájában.

- Hová vezet ez az ajtó itt az ágy mögött?

- Az egy előszobába, hol nővendégeim felső öltönyeiket le szokták vetni. Ezen át jött be ön hozzám, mikor legelőször meglátogatott.

- És az a másik kis ajtó?

- Azt hagyja ön! Az egy kis kabin ajtaja, mosdókészletekkel.

- S abból hova van kijárás?

- Sehova. A vizet egy csapon eresztik le a földszintre, s egy rézcsövön hajtják fel a konyhából.

- Hát az a harmadik ajtó?

- Hiszen jól ismeri ön, ez ruhatárszobámba vezet, s innen a látogatóterembe, a fő bejáráshoz.

- Hát cselédei hol vannak éjjel?

- A nőcselédek a konyha melletti szobában, a férfi cselédek földszint. Két csengettyűszalag van ágyam mellett, egyik a nők, másik a férfiak szobájába szolgál, ha fel akarom őket kelteni.

- Hát itt a mellékszobában senki sem szokott lenni?

- De igen, Athalie néném alszik ott Zófi mamával.

- Zófi asszony is?

- No igen. Ejh, de mindent meg akar ön tudni. Holnap már másképpen lesz rendezve minden.

(„...Holnap!...?”)

- S be szokta ön zárni az ajtajait, mikor aludni megy?

- Sohasem. Ki elől zárnám? Minden cselédem szeret, és hűséges hozzám. Az utcakapu jól be van zárva; idebenn bizton vagyunk.

- És nincsen ebbe a szobába sehonnan másvalami titkos bejárás?

- Haha! ön az én házamat valami rejtélyes velencei kastélynak nézi!

(„...Hát a te házad ez?... Te építtetted?”)

- De hát tegye meg az én kedvemért, hogy ezen az éjszakán zárja be minden ajtaját, mikor aludni megy.

(Mi az? - Kacag az a sárkány ott az angyal lába alatt?)

(„...Hahaha!... Ez sejti, miről fogunk az éjszaka álmodni ennél a háznál!”)

Timéa mosolygott, s megsimogatá vőlegénye komor arcát.

- Jól van. Az ön kedvéért megteszem, hogy az éjjel bezárom minden ajtómat.

(„...Csak zárd be jól! ...” - suttogá a sárkány.)

Most egy gyöngéd ölelés következik - s még egy suttogó szó.

- Szoktál-e imádkozni, kedvesem?

- Soha.

- Ah! Miért soha?

- Az az Isten, akiben én hiszek, mindig ébren van...

(„...Hátha ma alszik...?”)

- Bocsásson meg, kedves Timéa, a nőt nem ékesíti a filozófia. Mienk a szkepszisz, önöké a pietász. Imádkozzék ön ez éjszakán!

- Tudja ön, hogy én mohamedán nő voltam, akiket nem tanítanak imádkozni.

- De most már keresztyén ön, s a keresztyén imák nagyon szépek. Vegye ön elő az éjjel imakönyvét.

- Jó. Önért megtanulok imádkozni.

Az őrnagy aztán előkereste Timéa imakönyvéből, melyet Timár ajándékozott neki egykor ''újév'' napján, a „férjhezmenendő hölgyek imáját”.

- Jó. Meg fogom azt tanulni az éjjel könyv nélkül.

- Úgy, úgy. Tegye azt: tegye azt!

Timéa végigolvasta az imát fennhangon.

(„...Ördög, pokoltűz, földrengés, méreg, orgyilok, fekély, dögvész, pokolvar, kétségbeesés, őrjöngés, nyavalyatörés, tűzvész, gyalázat, hazajáró kísértő lélek szállja meg ezt a házat... Ámen!”)

A sárkány ott az angyal dárdájával a torkában, mondta ezt az ima alatt...

Athalie a pokol dühét érezte szívében.

Ez az ember kitalálja a kővel lenyomtatott titkot. Ráveszi Timéát, hogy az reggelig ébren maradjon az imakönyv mellett!

Átok, átok! Még az imakönyvre is!

Mikor az őrnagy az előszobába kijött, már akkor Athalie is ott volt.

A hálószobából Timéa parancsoló hangja szólt:

- Világítsanak a folyosón az őrnagy úrnak.

Azt hitte, hogy egy cselédje csak lesz ott, hisz oly hűségesek mind. Azok bizony valamennyien a holnapi vendégség előkóstolásában voltak éppen.

Athalie fogta az előszoba asztalán levő gyertyatartót, s elővilágított vele a sötét folyosón az őrnagynak.

A boldog vőlegénynek nem volt ezúttal szeme más női arc számára; csak Timéát látta. Azt hitte, hogy a szobaleány az, ki az ajtót nyitja, s eléje világít. Nagylelkű akart lenni, s egy szép ezüsttallért nyomott Athalie markába.

Csak akkor riadt aztán fel, mikor megismeré a suttogó hangot.

- Csókolom a kezeit, nagyságos úr!...

- Ah! Az istenért, kisasszony! Bocsásson meg. Nem ismertem meg a félhomályban.

- Nem tesz semmit, őrnagy úr.

- Bocsásson meg vakságomért, s adja vissza, kérem, sértő ajándékomat.

Athalie gúnyos bókolással húzódott hátra, eldugva kezét a kapott tallérral háta mögé.

- Majd holnap visszaadom, őrnagy úr; addig hadd legyen az enyim; hiszen megszolgáltam.

Kacsuka úr átkozta az ügyetlenségét, s úgy érzé, hogy az a megmagyarázhatatlan alpes-nehézség; amit keblén visel, ezzel az egy tallérral még egyszer oly súlyossá növekedett.

Amint kiért az utcára, nem bírt lakására menni, félrekanyarodot a főőrhelyre; ott a szolgálattevő főhadnagynak azt mondá:

- Te, bajtárs, én téged meghívlak a holnapi menyegzőmre; hanem te meg ezért oszd meg velem e ma éjszakai mulatságodat, hadd járjam veled együtt az éjjeli körjáratot.

A cselédszobában nagyon vígan voltak már.

Mikor az eltávozó őrnagy csengetett a kapusnak, arról megtudták, hogy az úrnő egyedül maradt; akkor a szobaleány bement hozzá megtudni, hogy nem parancsol-e valamit.

Timéa azt hitte, ez a szobaleány volt az, aki az őrnagynak világított a folyosón. Azt mondta neki, hogy menjen aludni, ő egyedül fog levetkőzni.

A szobaleány aztán visszatért a cselédtársakhoz.

- „Urak a papok!” - kiálta jókedvében az inas.

- „Hal szamár, hal barát, változik az apátúrság!” - viszonza rá a kapus, zsebébe dugva a kapukulcsot.

- Minden jó volna már, csak egy kis puncsot kapnánk még! - hencegett a kocsis.

Mint a kívánság, nyílt az ajtó, s jött Athalie kisasszony, kezében egy tálcával, melyen párolgó puncsos poharak csörömpöltek egymáshoz verődve, mint egy kísértetes harangjáték.

A mindennapi kedvezés ez, mely különösen a mai örvendetes estére nagyon fölillik.

„Éljen a mi drágalátos kisasszonyunk!” - rivall a cselédsereg.

Athalie mosolyogva helyezi le az asztalra a puncsost. A tálcán egy porcelánvederkében felhalmozott cukor van, mely túlságos gyöngédségből narancshéjhoz dörzsöltetett, attól olyan sárga és illatos.

Zófi asszony így szereti a teát legjobban. Sok rumot hozzá, és még több narancshéj látta cukrot.

- Hát te nem tartasz velünk? - kérdi leányától.

- Köszönöm; én már teáztam az urasággal. A fejem fáj, megyek lefeküdni.

Azzal jó éjt kívánt anyjának, s a cselédeknek meghagyta, hogy jókor lefeküdjenek, mert holnap korán kelnek.

Azok mohón estek neki a puncsnak meg a cukornak, s pompásnak találták az éjt berekesztő nektárt.

Csak Zófi asszony nem találta olyannak.

Amint a legelső kávéskanállal megízlelt belőle, elfintorította az orrát.

„Ennek a puncsnak valami olyan szaga van, mint annak az italnak szokott lenni, amit nyűgös gyermekek számára bosszankodó anyák szoktak főzni - ''mákhéjakból.”''

Ilyen szagot érzett rajta.

S úgy megundorodott tőle, hogy nem bírta a poharat többé ajkához közel vinni. Odaadta a kuktának, az még sohasem ivott ilyet, annak jólesett.

Maga pedig azt mondá, hogy nagyon el van törődve az egész napi fáradságtól, s ő is lelkére kötötte a cselédségnek, hogy korán lefeküdjék minden ember, s jól körülnézzék a kamrát, hogy macska ne lopózzék be a drága sültek közé, azzal Athalie után sietett.

Mikor közös hálószobájukba érkezett, Athalie már feküdt. Az ágyfüggönyök szét voltak húzva: láthatta őt, háttal kifelé fordulva s fejéig betakarózva.

Ő is sietett lefeküdni. De annak az egykanálnyi puncsnak a szaga még itt is üldözte; azt hitte, az egész mai vacsora kárba vesz miatta.

Mikor lefeküdt, s eloltotta a gyertyát, még sokáig könyökére támaszkodva nézte azt a fekvő alakot. És addig nézte, míg szempillái leragadtak, s elaludt.

S amint elaludt, odaálmodta magát vissza a cselédszobába. Mindenki alszik. A kocsis a hosszú lócán hanyatt fekve, az inas az asztalra leborulva, a házmester a padlón elnyúlva a fejét egy feldöntött szék támlájára nyugtatva, a szakácsnő a cselédágyon, a szobaleány a tűzhelyen, a feje alácsügg a tűzhely széléről, s a kukta az asztal alatt. És mindenik előtt ott hever az üres puncsospohár. Csak ő nem itta még ki a magáét.

S azt álmodja, hogy Athalie mezítláb, egy hálóingben odalopódzik a háta mögé, s azt súgja fülébe: „Hát te miért nem iszod ki a puncsot, kedves mama? kell bele több cukor még? Nesze cukor!” S színültig rakja poharát cukorral. És ő folyvást érzi azt az undorító bűzt rajta.

„Nem kell, nem kell!” - mondja álmában Zófi asszony; de Athalie odaérteti ajkaihoz a párolgó poharat, melynek illatától borzad, émelyeg. Küzd, nem akarja meginni, végre erőszakkal eltaszítja magától a puncsos serleget, s azzal az ütéssel leveri az éji szekrényről az odakészített vizespoharat, az egész vizet magára öntve.

Erre aztán felébred.

Még ébren is maga előtt véli látni Athalie-t azokkal a fenyegető szép szemeivel.

- Athalie, ébren vagy? - szól nyugtalankodva.

Nem hall választ.

Hallgatózik; nem hallja az alvó lélegzetvételét a másik ágyban.

Fölkel remegve, s odamegy Athalie ágyához. Az ágy üres.

Nem hisz a sötétségben szemeinek, kezeivel tapogatja végig az ágyat. Nincs ott senki.

- Athalie, Athalie, hol vagy? - suttogja félelmesen. S azután, hogy nem kap választ, valami névtelen borzalom állja el tagjait. Úgy tetszik, mintha megvakult és megmerevedett volna. Nem tud mozdulni, nem tud kiáltani. Csak hallgat, s akkor meg úgy érzi, mintha megsüketült volna. Sem a házban, sem az utcán semmi nesz.

Hol van Athalie?

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Athalie ott van a leskelődés rejtekében.

Már hosszú ideje, hogy ott van.

Hogy ez az asszony olyan sokáig tudja azt az imádságot könyv nélkül megtanulni!

Végre beteszi Timéa a könyvet, s nagyot fohászkodik. Azután felveszi kézi gyertyatartóját, s megvizsgálja az ajtókat, ha jól vannak-e bezárva? A leeresztett ablakfüggönyök mögé is betekint. Vőlegénye szavai már szívébe oltották a félelmet.

A gyertyát fölemelve, körülnéz a falakon: nem lehet-e itt valahol bejönni?

Nem lát senkit. Pedig éppen a szeme közé néz annak, aki rá leskelődik...

Most a pipereasztalához megy, s hajfonadékait lebontva, azokat feje körül csavarja, s egy recés főkötővel leszorítja, hogy fel ne bomoljanak.

Egy kis hiúság is van a nőben. Hogy kezei és karjai fehérek és gyöngédek maradjanak, bekeni azokat illatos kenőccsel, s azután könyökig érő szarvasbőr kesztyűket húz fel rájuk.

Akkor levetkőzik, s hálóöltönyét felveszi. De még mielőtt lefeküdnék, ágya mögé lép, ott egy szekrénykét fölnyit, s annak fiókjából elővesz egy kardmarkolatot, ami egy eltört pengét tart. Azt gyöngéden megnézi. Odaszorítja kebléhez. Aztán megcsókolja. Végre odadugja vánkosa alá. Azzal szokott aludni.

Athalie látja ezt mind!

Azután eloltja Timéa a gyertyát, s Athalie nem lát többé semmit.

Csak az óra ütését hallgatja még.

Egy órát üt ez és háromnegyedet.

Van türelme várni.

Kiszámítja, mikor jő a szemekre az előálom; akkor van itt az ideje!... Pedig egy óranegyed most egy örökkévalóság.

Végre üti az óra a kettőt éjfél után...

A Szent György-kép elmozdul helyéből sárkányával együtt (ki soha sincs megölve!). Athalie kilép rejtekéből. Mezítláb jár, nem hallja lépteit a föld sem.

A szobában sötét van, ablaktáblák zárva, függönyök leeresztve.

Lassan, tapogatózva jő előre.

Timéa mély álomlélegzete vezeti el az ágyig.

Tapogatózó keze megtalálja a vánkost, melyen Timéa fekszik.

A vánkos alá nyúl, ott egy hideg tárgy akad kezébe: a kardmarkolat.

Ah! de e hideg vastól pokoli hőség lobog át erein. Öklébe szorítja azt.

Végighúzza az ajkai közt a kardnak az élét. Érzi, hogy ki van az fenve.

Hanem sötét van, az alvót nem látni.

Most oly nesztelenül alszik, hogy lélegzetét sem hallani.

Pedig a csapásnak jól kell kimérve lenni...

Athalie odatartja közel hozzá a fejét, úgy hallgatózik.

Most egyet mozdul az alvó, s álmában felsóhajt:

„Óh! édes Istenem...”

Akkor lecsap a kardvas oda, ahonnan ez a sóhajtás jött.

De a csapás nem volt halálos, Timéa jobb karjával fejét eltakarta álmában, s a kardcsapás keze fejét érte.

Az éles vas a szarvasbőr kesztyűn keresztülvágott, és Timéa kezét megsebesíté.

E vágásra felriadt az alvó, s térdre emelkedett ágyában.

Most egy másik csapás érte a fejét, hanem a vastag hajtekercsek felfogták azt, s a lecsúszó kard csak a homlokát sebzé végig a halántékáig.

Ekkor megkapta Timéa bal kezével a kardvasat.

- Gyilkos! - kiálta, ágyából kiszökve, s amíg az éles kardvas tenyerét metélte össze, addig sebesült jobbjával ellenfele hajába markolt.

Érzé, hogy azok egy nő hajfürtei.

Akkor aztán tudta, hogy ki az.

Vannak olyan veszélyes pillanatok, amikben a lélek villámgyorsasággal fut végig a gondolatok láncán.

Ez itt Athalie. A másik szobában Athalie anyja. Bosszú, szerelemféltés, amiért meg akarják ölni. Hasztalan segélyért kiáltani. Itt küzdeni kell.

Timéa nem kiáltott többet, hanem egész erejét összeszedte, hogy sebzett kezével ellenfele fejét a földre húzza, s a megmarkolt gyilkos vasat kicsavarja kezéből.

Timéa erős volt, s a gyilkos mindig fél erővel küzd.

Szótlanul tusakodtak a sötétben, a padló szőnyege tompította dobogásaik zaját.

Most egy rémséges sikoltás hangzik a mellékszobában.

„Gyilkos!” - ordítja egy rikácsoló hang kétségbeesetten.

Zófi asszony hangja az.

E kiáltásra Athalie tagjait tompa zsibbadás állja el.

Áldozatának meleg vérét érzi arcára ömleni.

A mellékszobában ablakcsörömpölés hallik, s a kitört ablakon át Zófi asszony rikács hangja sikolt végig a csendes utcán.

- Gyilkos! Gyilkos!

Athalie ijedten ereszti el a kardot e rémhangra, s mindkét kezét arra fordítja, hogy Timéa kezéből kiszabadítsa hajzatát: most már ő a megtámadott, most már ő van megrémülve. Amint Timéa kezéből kiszabadul, félretaszítja őt maga elől, s visszafut a rejtek nyílásához, s csendesen behúzza maga után a szentképes rámát.

Timéa még nehány lépést tántorog előre a kezében maradt karddal, aztán ő is kiejti azt kezéből, s ájultan rogy le a szőnyegre.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Zófi asszony rémkiáltására rohanó léptek hangzanak az utcán.

Az őrjárat közelít.

Az őrnagy az első, ki a ház elé ér. Zófi asszony megismeri őt, s lekiált rá:

- Siessen ön, Timéát meggyilkolják.

Az őrnagy csenget, dörömböz az ajtón, de senki sem jön azt kinyitni. A katonák be akarják azt törni; de az ajtó nagyon erős, nem enged.

- Asszonyom! - kiált fel az őrnagy -, költse ön fel a cselédeket, s nyittassa ki az ajtót.

Zófi asszony azzal a merészséggel, melyet a nagy rémület szokott felkölteni, rohant végig a sötét szobákon, az ablaktalan folyosókon, bútorokba, ajtófelekbe verve magát, míg a cselédszobába kitalált.

Ott volt megint az elébbi álma. A cselédek ott aludtak mind szanaszét eldülöngélve: a kocsis a lócán hanyatt, az inas az asztalra borulva, a házmester elnyúlva a padlón, a szobaleány a tűzhelyen, fejével alácsüggve. Egy csonkig leégett gyertya lobogott a tartóban, rémséges világot lüktetve a groteszk alvó csoportra.

„Gyilkos van a háznál” - kiálta reszketéstől didergő hangon Zófi asszony az alvók közé. Csak egy félemlítő álomhorkolás felelt szavaira.

Felráncigálta az egyes alvókat, neveiket kiáltá füleikbe; azok visszaestek a helyeikre megint, s nem ébredtek föl.

Az utcaajtón pedig hangzott az erőszakos dörömbözés.

A házmester sem volt felkölthető.

De zsebében volt a kapukulcs.

Zófi asszony összeszedte minden lélekerejét, s elvette tőle a kulcsot, s elindult vele a sötét folyosón, a sötét lépcsőn, a sötét kaputornácon keresztül, hogy az utcaajtót felnyissa, folyvást azon borzasztó gondolattal szeme előtt, hogy ha most a gyilkossal összetalálkoznék a sötétben! S egy még borzasztóbb kérdéstől üldözve: és ha ráismerne a gyilkosra: „Óh, ki lehet az?”

Végre rátalált az utcaajtóra, meglelé a zárt is, felnyitá az ajtót.

Künn világosság volt, őrjárat, városi drabantok voltak ott lámpásokkal. Megérkezett a városkapitány is, s a legközelebb lakó katonaorvos, ki-ki félig öltözötten, hirtelen felkapkodott ruhákban, fokossal, meztelen karddal kezében.

Kacsuka úr rohant fel a lépcsőkön, ahhoz az ajtóhoz, mely az előszobából egyenesen Timéa hálótermébe szolgált. Az zárva volt belülről. Nekifeszíté a vállát, s kiszakította azt a zárából.

Timéa ott feküdt előtte a földön, vérétől ellepve, eszméletlenül.

Az őrnagy felvette őt karjaira, s ágyára fekteté.

A tábori orvos megvizsgálta a sebeket, s azt mondá, hogy egy sem életveszélyes; a nő csak el van ájulva.

Ekkor aztán, mikor a kedveseérti aggodalom csillapult, felébredt az őrnagyban a bosszúvágy. De hát hol van a gyilkos?

„Különös ez! - monda a városkapitány. - Itt minden ajtó belülről zárva volt; hol jöhetett be ide valaki, s hol mehetett ki innen?”

Semmi áruló nyom. Maga a gyilkoló eszköz, a kettétört kard, Timéának saját őrizte ereklyéje, mely bársonytokban szokott állni, most ott hever véresen a földön.

Ekkor a városi orvos is megérkezett.

„Lássuk a házi cselédséget!”

Azok mind felzavarhatlan álomban alusznak.

Az orvosok megvizsgálják őket. Egy sem tetteti az álmot; mind mákonyitallal vannak elkábítva.

Ki van még ennél a háznál? Ki tette ezt?

- Hol van Athalie? - kérdi az őrnagy Zófi asszonytól.

Az anya rábámul némán, és nem tud felelni.

Hisz ezt ő sem tudja.

A városkapitány felnyitja az Athalie hálószobájához vezető ajtót, s belépnek rajta. Zófi asszony ájuldozva követi őket. Hisz ő tudja, hogy Athalie ágya üres.

Athalie ott fekszik az ágyán - és alszik.

Szép, fehér patyolat hálóköntösének fodrai egész nyakáig begombolva, haja hímzett hálófőkötőbe szorítva, s szép ''„fehér” ''kezei, miket csuklóig takar az ingujjak fodra, kirakva a takaróra.

Arca, kezei ''tiszták - ''és ő'' alszik.''

Zófi asszony zsibbadtan támaszkodik a falnak, mikor Athalie-t meglátja.

„Ez is mélyen alszik”, mondja a városi orvos. „Ennek is mákonyt adtak!”

A tábori orvos is odalép, az is megtapintja Athalie üterét.

Nyugodtan ver az.

„Mélyen alszik!”

Egy vonás nem mozdul arcán, midőn érütését vizsgálják. Egy reszketés nem árulja el, hogy tudja, mi történik körülötte.

Mindenkit meg tud csalni bámulatos önuralkodásával.

Csak egy embert nem. Azt a férfit, akinek a kedvesét meg akarta ölni.

„De valóban alszik-e?” - kérdi az őrnagy.

„Tapintsa ön meg a kezét - szól az orvos -, egészen hideg az és nyugodt.”

Athalie érzi, hogy most kezét az őrnagy fogja meg.

„De nézze ön, orvos úr - szól az őrnagy -, ha közelről vizsgáljuk, e szép fehér kéznek körmei alatt - ''friss vér ''van...”

Erre a szóra görcsösen rándulnak össze Athalie ujjai, s az őrnagy úgy érzi, mintha egy sas körmei mélyednének egyszerre a kezébe.

Akkor felkacag a leány, ledobja magáról a takarót; fel van öltözve egészen; kiszáll ágyából, és végignéz démoni daccal, kevélységgel a bámuló férfiakon, diadalmas dühvel tekint az őrnagy szemébe, és aztán szemrehányó haraggal anyjára. A jámbor nő nem bírja el e tekintetet, ájultan esik le lábairól.


==AZ UTOLSÓ TŐRDÖFÉS==

Komárom megye levéltárában egyike a legérdekesebb bűnvádi pereknek az, melynek hősnője Brazovics ''Athalja.''

Ez a nő mesterileg védte magát.

Mindent tagadott, mindent meg tudott cáfolni, s mikor utolérni vélték, olyan homályt tudott maga körül támasztani, hogy a bírák nem bírtak kiigazodni belőle.

Miért akarta volna ő Timéát megölni? Hisz ő maga is menyasszony, kire tisztességes házasság vár; s Timéa neki jóltevője, ki gazdag nászhozományáról gondoskodik.

Aztán a gyilkosságnak semmi nyoma nem látszott Timéa szobáján kívül. Egy véres rongydarab, egy törülköző nem volt található sehol; sem a tűzhelyen valami öltöny hamva, amit elégettek volna.

Ki altatta el a cselédeket álomporral?, az sem volt kideríthető. Aznap este a cselédség mindenfélét összeevett-ivott, a sok festett cukornemű között, a sok idegen fűszer között olyan is lehetett, ami altató. A cselédszobában a gyanús puncsból egy csepp sem volt található; még a poharak is ki voltak öblítve, amikből a cselédek ittak, mikor az őrök rájuk törtek; minden el volt téve kéz alul. Athalie azt állítá, hogy ő maga is ízlelt azon este valami gyanús szert, s attól aludt olyan mélyen, hogy sem Zófi asszony sikoltozásaira, sem a későbbi lármára nem ébredt fel; csupán arra, mikor az őrnagy megszorította a kezét.

Az egyetlen élő lény, ki látta az ágyát félórával előbb üresen, az anyja volt, az nem tanúskodhatott ellene.

Ami legerősebb védelme volt, az, hogy Timéának minden ajtaját zárva találták, s őt magát eszméletlenül. Hogy juthatott be ebbe a szobába, s hogy juthatott ki ebből a szobából a gyilkos?

Ha mégis megtörtént a merénylet, miért keresik annak a rejtélyét éppen őnála, miért nem a többi háziakon?

Az őrnagy volt késő éjszakáig Timéánál.

Nem lopózhatott-e valaki a szobába akkor, mikor ő eltávozott?

Hiszen azt sem tudja még senki bizonyosan, hogy férfi volt-e az orgyilkos, vagy nő.

Aki bizonyosan tudja azt; Timéa, nem árulja el senkinek.

Állhatatosan megmarad annál a nyilatkozatánál, hogy nem emlékezik semmire, ami vele történt. Oly nagy volt a borzalma, hogy elfelejtett mindent, mint egy álmot.

Ő nem jő Athalie-t vádolni.

Még nem is szembesítették vele.

Timéa még mindig fekszik sebei miatt, és nehezen gyógyul.

A lelki rázkódás még súlyosabban gyötri, mint a kapott sebek.

Retteg Athalie sorsa miatt.

E rémeset óta sohasem hagyják egyedül; egy orvos, egy ápolónő mindig ott van szobájában felváltva; nappal az őrnagy is ott időz mellette, s gyakran az alispán is meglátogatja, hogy beszéd közben kérdezősködjék tőle; de Timéa, amint észreveszi, hogy Athalie-ra tér át a beszéd, elhallgat, és többet egy szót sem lehet belőle kivenni.

Egyszer az orvos azt tanácsolja, hogy valami felderítő olvasmányról kellene gondoskodni Timéa számára.

Timéa már akkor elhagyta az ágyat, s karszékben ülve fogadja látogatóit.

Kacsuka úr azt indítványozta, hogy „olvassuk fel a névnapi köszöntőket, amik amaz emlékezetes napon érkeztek”.

Ez legjobb is lesz; e keresztgyermekek ártatlan, naiv jókívánatai, egy a haláltól csoda módon megmenekültnek. Hogy mégis van, aki azokat a gyermeki jókívánatokat meghallgatja!

Timéa kezei még mindig be vannak kötve; Kacsuka úrnak kell a levelkéket felbontogatni: ő olvassa fel azokat Timéa előtt. Az alispán is jelen van.

A beteg arca felderül az olvasmányon. Olyan jólesik az most neki!

- Minő furcsa pecsét ez! - szól egyszer az őrnagy, mikor egy levél akad kezébe, melynek címere egy aranyos bogár.

- Az ám - mond Timéa -, nekem is feltűnt az.

Az őrnagy felbontja, s amint az első sort olvassa:

„Asszonyom, önnek a szobájában van egy Szent György-kép a falon”, elhal ajkán a szó, szemei vadul kimerednek, amint tovább olvas, most már csak magának; ajkai elkékülnek, homlokán veríték tör ki; egyszerre eldobja a levelet magától, s mint egy őrült, rohan a Szent György-képnek, betöri azt az öklével, s aztán megragadva két kézzel, kiszakítja azt a falból, nehéz rámájával együtt.

Ott sötétlik a rejtek.

Az őrnagy berohan a sötétbe, s perc múlva megjelen, kezében tartva a gyilkosság tanújeleit, Athalie véres öltönyeit.

Timéa iszonyodva takarja el arcát karjai közé.

Az alispán felveszi az eldobott levelet, s ráteszi kezét a tanújelekre.

Az a rejtek még mást is előád: a mérgekkel tölt szelencét s Athalie naplóját, a szörnyű önvallomásokat, mik lelke örvényeibe levilágítanak, mint a villó-puhányok a tenger korallerdejei közé. Minő szörnyek laknak ott!...

És Timéa elfelejti, hogy kezei össze vannak vagdalva; könyörögve kulcsolja össze ujjait, úgy kéri az urakat, az orvost, az alispánt és vőlegényét, hogy ne szóljanak erről senkinek, tartsák ezt titokban...

Az lehetetlen.

Bíró kezében vannak a tanújelek, s Athalie-nak nincs többé kegyelem, csak az Istennél.

És Timéának is be kell tölteni a törvény parancsolatát, hogy amint lábain állni bír, megjelenjék a törvényszék előtt személyesen, s Athalie-val szembesíttesse magát.

Óh! ez kegyetlen kényszerítés reá nézve!

Hisz ő most sem mondhat egyebet, mint amit eddig, hogy nem emlékezik semmire, ami a gyilkos merénylet alatt történt.

Most már azután siettetnie kell az összekelést az őrnaggyal; a törvényszék előtt Timéa a perben csak mint Kacsuka neje jelenhet meg.

Amint Timéa annyira felüdül, végbemegy az esküvő, egész csendben ott a háznál, minden énekszó, pompa, vendégsereg, lakmározás nélkül. Csak a pap meg a két násznagy van jelen. Egyik az alispán, másik a háziorvos. Más még nem is látogatja Timéát.

Mihelyt azután annyira képes a nő, hogy a vármegyeházáig kocsin elmehet, most már férje kíséretében hívatik fel a törvényszékhez, hogy Athalie-val szembesíttessék.

Az emberi igazság nem engedi el neki azt a kínos jelenetet, hogy gyilkosával szemtől szembe álljon még egyszer.

Óh, Athalie nem retteg e pillanattól! Ő türelmetlenül várja már, hogy mikor hozzák eléje áldozatát. Ha mással nem, szemeinek tekintetével óhajt a szívébe szúrni még egyszer!

Athalie egész gyászban jelent meg a törvényszék előtt; arca halovány, de szemeiben dacoló tűz lobog. Gúnyosan nézi végig bíráinak arcait.

De akkor mégis összerezzen, mikor az elnök azt mondja:

- Hívják be Kacsuka Imréné asszonyságot!

Kacsuka Imréné asszony! Tehát mégis az ő neje már!

Hanem aztán rejthetlen elégültség árulja el magát vonásain, mikor belép Timéa, és Athalie látja ezt az arcot, szoborfehéren, mint valaha, és e fehér homlokon a halántékig egy piros vonalat, a gyilkos vágás sebhelyét. Ez az ő emléke.

És akkor is gyönyörtől dagad büszke, szép keble, mikor az elnök felszólítja Timéát, hogy esküdjék meg az élő Istenre, hogy a bírák kérdéseire igazat fog mondani, s amit eddig mondott, igazak voltak: s midőn ekkor Timéa lehúzza kesztyűjét, s égre emeli kezét, melyet egy szörnyű vágás összeforrt hege éktelenít. Ez is Athalie menyegzői ajándéka.

És Timéa ezzel a reszkető, sebzett kézzel esküszik az élő Istenre, hogy ''elfelejtett mindent, ''nem emlékezik arra sem, hogy férfi volt-e vagy nő, akivel küzdött.

„Nyomorult!” suttogja fogait összeszorítva Athalie. (Hiszen test testhez érve küzdöttek egymással.) „Te vádolni sem mersz azzal, amit én meg mertem tenni!”

- Erről nem kérdezősködtünk most! - szól az elnök. - Csupán azokat a kérdéseket intézzük önhöz: vajon ez a gyermekkéz által írott levél, ezzel a rovaros pecséttel, valóban postán érkezett-e önhöz a merénylet napján? Nem volt-e felbontva addig? Nem volt-e senkinek tudomása ennek tartalmáról?

Timéa mindenik kérdésre nyugodtan felel: igent vagy nemet.

Akkor az elnök Athalie-hoz fordul.

- S mármost hallgassa meg, Brazovics Athalie kisasszony, mi van ebben a levélben írva.

''Asszonyom. Önnek a szobájában van egy Szent György-kép a falon. Ez a kép egy rejteküreget takar el, melybe az edényes szekrényből van bejárás. Falaztassa ön be azt az üreget, s vigyázzon kedves életére, amit az Isten tegyen hosszúvá és boldoggá! Dódi.''

S azzal egy szőnyeget emel fel az asztalról az elnök; az alatt vannak Athalie vádolói: a véres hálóöltöny, a méregszelence, a napló.

Athalie felsikolt erre, mint egy halálra sebzett keselyű, s két kezével eltakarja arcát.

És amidőn kezeit leveszi arcáról, ez arc nem halavány többé, hanem tűzpiros.

Nyakán egy széles fekete szalag van csokorra kötve, ezt a csokrot letépi két kezével, s a földre dobja: mintha a hóhér számára akarná már lemezteleníteni szép fehér nyakát, vagy talán azért, hogy szabadabban mondhassa el azt, ami most szívéből kitör.

- Igen! Úgy van! Én voltam az, aki meg akartalak ölni! S bánom csak azt, hogy mért nem találtalak jobban! Te voltál életemnek átka - te fehér arcú kísértet! Miattad lettem nyomorult, elkárhozott. Meg akartalak ölni! Tartoztam vele a sorsnak. Nem volna nyugtom a másvilágon, ha ezt meg nem kísérlettem volna. Nézd, ott van méreg elég, hogy akár egész nászseregedet megölhettem volna vele. De énnekem a véred kellett. Nem haltál meg, de én szomjamat kielégítettem, s mármost meghalok én! De még mielőtt a pallos lecsapna a fejemre, adok a szívednek egy tőrdöfést, ami soha meg nem gyógyul; aminek a sebe kínozni fog a legboldogabb ölelés közben is! Most én esküszöm! Ide hallgass, Isten! Szentek, angyalok, ördögök, akik vagytok az égben és a pokolban! Úgy legyetek irgalommal hozzám, ahogy igaz az, amit mondok.

Az őrjöngő némber térdre bocsátkozék, s két kezét úgy rázta feje fölött, tanúnak híva az égieket és a föld alattiakat:

- Esküszöm! Esküszöm, hogy azt a titkot, a rejtekajtó titkát rajtam kívül csak egy ember tudta még: az az ember volt ''Levetinczy Timár Mihály. ''Másnap, ahogy ezt a titkot megtudta tőlem, eltűnt. Ha tehát neked e titkot most valaki megírta, akkor Levetinczy Timár Mihály ''nem halhatott meg másnap. ''Akkor Levetinczy Timár Mihály él, és te várhatod első férjed visszatértét. Úgy legyen nekem irgalmas az Isten, amilyen igaz, hogy Timár most is él! s akit eltemettél, az egy tolvaj volt, ki Timár ruháit ellopta!... Mármost élj ezzel a döféssel a szívedben tovább!

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .


==A MÁRIANOSTRAI NŐ==

Athalie-t a törvényszék halálra ítélte hétszeres mérgezési kísérlet s kiszámított orgyilkos merénylet miatt. A király kegyelme élethosszú fogságra változtatta e büntetést.

Athalie még most is él.

Csak negyven év múlt el azóta, s ő most hatvanhét éves lehet.

Még most sem tört meg a lelke.

Keményszívű, hallgatag, bűnbánatlan.

Mikor a többi nőfoglyok a templomba mennek vasárnaponkint, ezt a nőt azalatt magánbörtönbe zárják, mert képes a többiek ájtatosságát megzavarni.

Midőn eleinte kényszerítették a templombajárásra, belekiáltott a pap ájtatos szónoklata közepébe: „hazudsz!”, s odaköpött az oltár elé.

Többször volt ez idő alatt nagy kegyelemosztás. Országos öröm napján százával bocsátá szabadon az uralkodói kegyelem a börtönök lakóit. De ezt az egyet sohasem ajánlották a felügyelők a szabadon bocsáttatásra.

Akik megtérésre inték, hogy kegyelmet nyerjenek, azoknak megmondta:

„Engem úgy bocsássanak el innen, hogy amint én kiszabadulok, megölöm azt az asszonyt!”

Még most is ezt mondja...

Pedig az az asszony régen porrá lett már, miután sok évig szenvedett az utolsó tőrdöfés miatt szegény beteg szívével.

Nem tudott igazán boldog lenni soha ettől a szótól: „Timár most is él!” Mint hideg kísértet állt ez mindig örömei mögött. Meg volt vele mérgezve örökre a hitvesi csók. S mikor halálát közelegni érzé, leviteté magát Levetincre, nehogy ha meghal, ama sírboltba temessék, ahol ki tudja, ki porladozik Timár címere alatt. Ott keresett ki magának egy csendes fűzfás partot a Duna mellett, azon a tájon, ahol atyját elveszté, ahol Ali Csorbadzsi a Duna fenekén nyugszik; olyan közel a „senki szigetéhez”, mintha vonzotta volna őt oda valami titkos sejtés... Az ő sírköve s a sziget téveteg sziklája láthatják egymást szemközt.

És a kincseken, miket Timár neki hagyott, nem volt áldás. Egyetlen fia volt Timéának második férjétől, az nagy tékozló lett; a roppant birtok épp olyan mesésen elpusztult a keze alatt, mint ahogy előtámadt. Timéa unokája már abból a kegyadományból él, amit Timár alapítványul hagyott elszegényült rokonok számára. Ez az egy maradt meg utána.

A komáromi palota helyén is más épület van már; a Levetinczy-sírbolt helyén erődítményeket hánytak fel. Semmi nyoma a hajdani fénynek, gazdagságnak.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Hát a „senki szigetén” mit csinálnak most?!


==A „SENKI”==

Negyven év múlt el azóta, hogy Timár eltűnt Komáromból. Ábécetanuló gyermek voltam akkor, mikor annak a gazdag úrnak a temetésére kirukkoltattak bennünket, akiről később azt beszélték, hogy talán nem is halt meg, csak elbujdosott; a nép azt hitte erősen, hogy Timár még él, és valamikor ismét elő fog jönni. Talán Athalie-nak a fenyegető szavai költötték ezt a hitet. A közvélemény ragaszkodott hozzá.

A csodaszép úrhölgy arca is előttem van még, akit minden vasárnap reggel bámultam az orgona melletti karzatról. Ő a szószékhez közeli padsor elején ült: olyan ragyogó volt, és olyan szelíd.

Emlékszem a nagy rémületre, mely mint egy lázroham futott végig az egész városon, mikor azt a szép hölgyet meg akarta gyilkolni éjjel a társalkodónője; minő nagy esemény volt az!

Láttam azt is, mikor halálra ítélt gyilkosát nyitott szekéren vitték a vesztőhelyre; azt mondták, hogy lefejezik. Szürke öltöny volt rajta fekete szalagokkal. Ő háttal ült a szekérben a kocsis felé, s vele szemközt a pópa, kezében a feszülettel. A kofák a piacon végig szidták, s ujjaikkal a nyálat hányták feléje; ő pedig hidegen nézett maga elé, s nem ügyelt semmire.

A nép törte magát a kocsija után, pákosz gyermekek csoportostól siettek megnézni a véres színjátékot, hol egy ilyen szép fej legördül. Én a becsukott ablakon át néztem utána félve. Hah! ha rám találna nézni!

Egy óra múlva aztán zúgolódva jött vissza a népség. Nem volt megelégedve, hogy a szép elítélt kegyelmet kapott. Csak a vérpadig vitték, ott tudatták vele a kegyelmet.

Azt beszélték róla, hogy mikor a kegyelem kihirdetésekor a pópa odatartá ajkaihoz a feszületet, a dühös némber csók helyett beleharapott a szent jelvénybe, úgyhogy a mi urunk, megváltónk orcáján kétfelől ott maradtak a foga helyei.

S még azután sokáig láttam azt a másik szép, halavány úrhölgyet vasárnaponkint a templomban; most már vörös vonallal a homlokán, és évről évre szomorúbb, halaványabb arccal.

Beszéltek róla sok mindenféle mondát; a gyermekek meghallják az ilyet otthon anyjaiktól, s az iskolában elbeszélik egymásnak.

Azután - elmosták az idők az egész történet emlékét.

A múlt években egy öreg természettudós barátom, ki füvészi és rovargyűjtői nevezetesség volt nemcsak hazánkban, de az egész tudós világban, beszélt előttem azokról a kivételes földterületekről, amik a magyar és török birodalmak között találhatók meg, s minthogy egyik félhez sem tartoznak, magántulajdont sem képeznek; és emiatt valóságos Kaliforniái a szenvedélyes természetbúvárnak, ki ott a legritkább flórát és faunát találja együtt. Az én öreg barátom minden évben meg szokta e helyeket látogatni, s heteket tölt ott szenvedélyes búvárlatai közt.

Egy ősszel rábeszélt, hogy menjek el vele én is. Magam is műkedvelő vagyok e szakban. Üres időm volt, elkísértem az öreg tudóst az Al-Dunára.

Ő vezetett el a senki szigetére.

Tudós barátom már huszonöt év óta ismerte e helyet, mikor még az nagy részben vadon volt, s benne minden kezdetleges.

Most már, leszámítva a nádast, mely azt most is körülfogja s elrejtve tartja, azon helyen egy valódi mintagazdaság van.

Maga a sziget cölöpös töltéssel körülvéve, most egészen meg van védve az árvizektől s amellett vízcsatornákkal átszelve, miket lóerővel hajtott gép lát el öntöző vízzel.

Ha egy igazi kertész meglátja ezt a helyet, alig tud megválni tőle: Gyümölcsfáin, dísznövényein, haszonhajtó terményein paradicsomi áldás látszik. Minden kis darab föld hasznot hajt vagy gyönyört ád. A muskotály dohány, amit itt termesztenek, a legzamatosabb, s a hozzáértő kezelés mellett elsőrendű árucikk. A sziget méhese messziről olyannak látszik, mint egy kis város, mely liliputi lakók számára épült, mindenféle alakú kunyhóival, emeletes házaival. Egy elrekesztett pagonyban a nemes háziszárnyasok legritkább fajai vannak együtt; irigység tárgyai a tyúkbarátra nézve: azok a pompás houdamok, fejeiket elborító tollbokrétáikkal, a hófehér kokinkínaiak, az ördögi szép fekete crčve coeurök kettős tarajaikkal, a bagolyszínű prince Albertek, s falkái az ezüstszín pulykáknak, az aranyos és fehér pávák, s a mesterséges tóban egymást kerülgető tarka kácsák, ludak, hattyúk válogatott ritka példányai. A buja mezőkön szarv nélküli tehenek, angórakecskék, hosszú fényes fekete szőrű lámák.

Az egész szigeten meglátszik, hogy itt egy úr lakik, aki ismeri a fényűzést.

Pedig ennek az úrnak egy fillérje sincs soha.

Pénz nem jön erre a szigetre.

Akiknek szükségük van e sziget terményeire, azok tudják már, hogy viszont mire van szükségük a sziget lakóinak, s azt hoznak nekik cserébe: gabonát, ruhakelmét, szerszámokat, festett fonalat.

Az én tudós barátom kertészeti újdonságok magvait, új házi madarak tojásait szokta idehozni, s azért cserébe ritka rovarokat és szárított növények példányait nyerte, amiket ő azután ismét külföldi múzeumoknak és természettani gyűjteményeknek adott el, s volt tisztességes haszna rajta; mert a tudomány nemcsak szenvedélynek való, hanem életmódnak is.

Ami legkedvesebben lepett meg e szigeten, az, hogy lakóitól magyar szót hallani, ami a végvidéken bizony már ritkaság.

Egyetlen család képezi az egész telepet, s annálfogva ott az embereknek csak keresztneveik vannak. Az első foglalónak hat fia a környékből hozott magának nőt, s az unokák száma a dédunokákkal együtt már negyven körül jár.

És mind valamennyit eltartja ez a sziget, s itt nem tudja senki, hogy mi a szükség. Fölöslegük van.

Mindenki tud valami munkát tenni, s ha még tízannyian lesznek is, mint most, a munka eltartja valamennyit.

A szépapó és a szépanyó tanítja most is a munkára utódait: az a férfiakat, ez a nőket.

A férfiak tanulnak kertészkedni, faragni, edényeket csinálni, dohányt tenyészteni, barmot nevelni; belőlük telik ki ács és molnár; a nők török szőnyegeket szőnek és festenek, hímeznek, csipkét kötnek, mézzel, sajttal, rózsavízzel bánnak. És minden munka úgy megy, hogy azt senkinek sem kell mondani, hogy mit tegyen. Ki-ki tudja a maga teendőjét, s utánalát szólongatás nélkül, és öröme van abban, amit dolgozik.

Egész házsort képeznek már a lakások, mikben a szaporodó családok letelepedtek. Minden házikót egyesült erővel építenek fel, s az új házasokról gondoskodnak az öregek.

A szigetre jövő idegeneket a család jelenlegi feje szokta fogadni, kit a többiek mind „apá”-nak neveznek; a jövevények Deodát néven ismerik. Erőteljes testalkatú, szép, nemes arcvonású férfi, a negyvenes években. Ez szokta a cserealkukat megkötni s az idegeneknek a telepet megmutogatni.

Odaérkeztünkkor Deodát azzal a nyájas szívességgel fogadott bennünket, amivel régi jó ismerősök szoktak találkozni; természettudós barátom évenkinti rendes látogató volt itt.

Beszédünk tárgya volt a pomologia, oinologia, horticultura, botanica, entomologia, mikben Deodát mind alapos ismeretekkel látszott bírni. A kertmívelés, állattenyésztés dolgában a legelőhaladottabb álláspontot foglalta el. Én nem bírtam elrejteni efölötti csodálkozásomat. Hol tanulta ezeket?

- Az öregünktől! - felelte Deodát, kegyeletteljes főhajtással.

- Ki az?

- Majd meglátja ön, ha este összejövünk.

Akkor éppen almaszüret volt: az egész népség apraja s az asszonyféle a gyönyörű aranyszín, bőrbarna, karmazsinpiros gyümölcsök szedésével volt elfoglalva; mint ágyúgolyó-piramidok a várlakok udvarain, úgy voltak a szép gyümölcsök felgarmadolva a zöld pázsiton. Vidám zsivaj hangzott az egész szigetben.

Mikor aztán az őszi nap leáldozott, a sziget orma felől csengettyűhang jelenté, hogy vége van a munkának. Arra aztán sietett mindenki a szedett gyümölcsöt, ami még hátravolt, kosaraiba rakni, s ketten belekapaszkodva, vitték azokat a tanya felé.

Mi is arra tartottunk Deodáttal, ahonnan a csengettyűszó hangzott.

Egy kis faépület tornyocskájában volt ez a csengettyű. Házat, tornyot mind befutotta már a repkény, de a tornác oszlopain, mik képzelmes alakokat mutogattak, ki lehetett venni, hogy aki azt a házat építette, sok ábrándos vágyát, örömét, gondolatát belefaraghatta ezekbe a fákba.

Ez előtt a kis ház előtt volt egy kerek tér, s azon asztalok és lócák. Ide igyekezett mindenki a munka végezte után.

- Itt laknak az öregeink! - súgá Deodát.

Nemsokára előjöttek a házból. Szép pár volt.

A nő lehetett hatvanéves, a férj nyolcvan.

A szépapó azon jellemtartó arckifejezéssel bírt, mely még negyven év után is visszaemlékeztet valami rég látott képre. Én megdöbbentem tőle. Feje kopasz volt már, de kevés haja és bajusza alig látszott ősznek, és vonásaiban valami vasnyugalom tartá fenn a változatlanságot. A mérsékletes élet, a jó kedély tartja el ily épen az arcvonásokat.

A szépanya tekintete pedig valóban vonzó látvány volt. Hajdani aranyhaja közé most már ezüst is szövődött, de szemei még most is egy hajadon szemei, és arca elpirul, midőn öregének csókja éri, miként egy menyasszonyé.

S mind a kettőnek arcán a boldogság sugárzik, midőn előttük látják az egész nagy családot; s egyenkint neveiken szólítva, sorba csókolják őket.

Ez az ő boldogságuk, ez az ő imádkozásuk, ez az ő hálaadásuk.

Csak azután került ránk a sor. Deodát, a legidősb fiú volt a legutolsó, kit az öregek megöleltek.

Velünk is kezet szorítottak mind a ketten, s azután meghívtak estebédjükhöz.

A szépanyó még most is fenntartja magának azt a hivatalt, hogy a konyhára ő ügyel fel, s ő tálal ily nagy családnak; hanem a szépapó a maga szabadságára hagy mindenkit, hogy azokkal, akiket legjobban szeret, az asztalok egyikénél helyet foglaljon, s ott étkezzék. Ő maga velünk ült le egy asztalhoz, meg Deodáttal; egy kis szöszke, göndör fürtű, angyalfejű leányka kéredzkedett fel az ölébe, akit Noéminek híttak, annak volt szabadalma a komoly beszédeket bámulva hallgatni, amiket mi folytattunk.

Mikor a szépapónak megmondták a nevemet, rám nézett sokáig, és arcát észrevehető pír futotta el.

Tudós barátom azt kérdé tőle, hogy talán hallotta is már valaha a nevemet. Az öreg hallgatott.

Deodát sietett megmondani, hogy az öreg negyven év óta nem olvasott semmit azokból, amik a világon történnek, egyedüli olvasmánya gazdasági, kertészeti könyvek.

Én tehát azon emberek szokása szerint, kik sokáig foglalkoztak azzal a hivatással, hogy amit maguk megtudtak, siessenek azonnal minél több emberrel tudatni, kaptam az alkalmon, hogy tudományomat kellő helyen értékesíthessem, s beszéltem neki a világban történtekről.

Elmondtam neki a hazai eseményeket, hogyan lett Magyarország Ausztriával egy „és” szócska segélyével összekötve.

Nagy füstfelleget fújt pipájából; a füst azt mondta: „Az én szigetem nem tartozik oda!”

Beszéltem neki a terhekről, amik bennünket nyomnak.

A füstfelleg azt mondta rá: „Az én szigetemen nem fizetnek adót!”

Elmondtam neki, mily óriási harcok folytak le azóta hazánkban és a széles világon.

A füstfelleg azt veté rá: „Mi nem harcolunk senki ellen.”

Éppen akkor nagy romlás volt nálunk a pénzpiacon; előkelő házak buktak rendre; azt is érthetővé igyekeztem előtte tenni.

Az ő füstgomolya azt felelte erre: „Lám, minálunk nincsen pénz!”

Azután megmagyaráztam neki, minő keserves tusákat küzdenek most nálunk a pártok egymással!, vallás, nemzetiség, hatalomvágy mennyi keserűséget okoz.

Az öreg kiverte pipájából a hamvat: „Nálunk nincs se püspök, se kortes, se miniszter.”

És végül elmondtam neki, hogy milyen hatalmas lesz egykor ez a mi országunk, ha az mind valósul, amit mi óhajtunk.

...A kis Noémi elaludt szépapja ölében, azt be kellett vinni és lefektetni. Nagyobb dolog volt ez azoknál, amikről én beszéltem. Az alvó gyermek szépapja öléből szépanyjáéba vándorolt. Mikor a nő elhagyott bennünket, az öreg azt kérdé tőlem:

- Hol született ön?

Megmondtam neki.

- Mi az ön mestersége vagy hivatala?

Mondtam neki, hogy regényíró vagyok.

- Mi az?

- Az egy olyan ember, aki egy történetnek a végéből ki tudja találni annak a történetnek az egész összességét.

- No hát találja ön ki az én történetemet! - szólt, megragadva kezemet. - Volt egyszer egy ember, aki odahagyta a világot, amelyben bámulták, és csinált magának egy másik világot, ahol szeretik.

- Szabad a nevét kérdenem?

Az aggastyán e szóra egy fejjel magasabbra látszott kiegyenesedni; reszkető kezét fölemelte, és a fejemre tevé. És nekem e percben úgy tetszett, mintha valaha, régen, régen, már lett volna egyszer ez a kéz az én fejemre téve, mikor azt még gyermeki szőke lenhaj födte, s láttam volna ez arcot valahol.

A kérdésre pedig ezt felelé:

- Az én nevem a „Senki!”

Azzal megfordult, nem szólt többet, bement a lakába, és egész ottlétünk alatt nem jött elő.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Ez a senki szigetének a jelen állapotja.

A két országtól adott szabadalom, mely e folt földecskét minden határon kívül létezni engedi, még ötven évig tart.

S ötven év alatt - ki tudja, mi lesz a világból?!


==UTÓHANGOK AZ „ARANY EMBER”-HEZ==

Be kell vallanom, hogy nekem magamnak ez a legkedvesebb regényem. Az olvasóközönségnél is ez van legjobban elterjedve: ezt fordították le a legtöbb nyelvre: angolul két kiadásban is megjelent: a londoni fordításban mint „Timars two worlds” (Timár két világa), a New York-iban mint „Modern Midas”. (Az a Midás, akinek a kezében minden arannyá válik.) Németországban pör is folyt miatta két kiadó cég között a tulajdonjog miatt. Színdarabot is írtam belőle, s ez az egyetlen színművem, mely húsz éven át fenntartotta magát, s német színpadokon is sikert aratott. De egyéb is van, amiért szeretem ezt a művemet. Ennek az alakjai mind olyan jó ismerőseim nekem: ki korábbrul, ki későbbrül.

Rokonságomnál fogva nagy összeköttetéssel bírtam.

A Jókay családnak a birtokviszonyait a múlt századnak az elején külön törvénycikk rendezte, deputációt küldve ki annak a Maholányi bárókkal folytatott perében az eldöntésre. Egyszer megkérdeztem a Károly bátyámtól, aki maga egy élő krónika, hogyan történhetett az, hogy amíg a dédapáink olyan nagy urak voltak, mink már, az apánkon elkezdve, olyan kis urakká lettünk, akik munkájuk után élnek?

A bátyám aztán megmagyarázta.

- Megvan az a nagy birtok most is. Vedd a kezedbe a krétát, és számíts utána. A szépapánknak volt egy fia és öt leánya. Az öt leánynak a virtualitását felvásárolta a híres pécsi püspök, aki szintén családunkhoz tartozott, s az iskolákra, jótékony alapítványokra fordította. Nagyapánk már csak egy hatodrészt örökölt. Annak megint volt két fia és két leánya. És így édesapánkra már csak egy huszonnegyedrésze jutott az ősi birtoknak. Mi pedig hárman vagyunk testvérek: mindegyikünkre jutott az ősbirtokbul egy hetvenkettedrész. Azt megkaptad: most is megvan nálad.

Az anyai ágról való dédapám már nem volt olyan gazdag; de annál híresebb: ő volt II. Rákóczi Ferenc fejedelemnek titoknoka, Pulay, ki a külhatalmasságokkal fenntartá az összeköttetést a fejedelem részéről.

De nagyanyai ágról ismét egy nagy vagyonú családból volt közös eredetünk: a ''Szűcsök''-éből.

Szűcs Lajosné még a hetvenes években mindenkitől ismert alakja volt a budapesti társaságnak. Nagy háza volt a Múzeum körúton, villája Balaton-Füreden: az idény alatt minden este ott lehetett látni a Nemzeti Színházban, szögletpáholyában. Jótékonyságáról beszélt minden közintézet. Szép öregasszony volt.

Én is kaptam tőle valamit: ennek a regénynek az alapeszméjét.

Egy délután összehozott vele a véletlen. Együtt utaztunk át a Kisfaludy gőzösön Balaton-Füredről Siófokig.

A feleútban kegyetlen nagy vihar fogta elő a hajót: a veszedelmes Bakony szele egyszerre háborgó tengert alakított a kedves tóbul: az utazók férfia, nője mind tengeribetegséget kapott, s menekült a kabinokba. Csak mi ketten: nagynéném és én maradtunk a födélzeten, föl sem véve az egész hajótáncoltató zivatart.

- ''Csak fenntartja mibennünk az erejét az ősi Szűcs vér - ''mondá a nagynéném; ki maga is Szűcs családból született: nagyanyámnak nővére volt: férje után lett gazdag.

S aztán odaültetett maga mellé, s azalatt, amíg a hullám dobálta a hajót, hogy annak az egyik lapátkereke folyvást a levegőben kalimpált, elregélte nekem azt a történetet, ami az „Arany ember” regényemnek a végét képezi, a fiatal özvegy, annak a vőlegénye: a katonatiszt, társalkodónője, a tiszt korábbi kedvese és annak az anyja között, kiket ő mind személyesen ismert. Ez volt az alapeszme, a végkatasztrófa, amihez aztán nekem a megelőző történetet, mely e végzethez elvezet, hozzá kellett építenem, s a szereplő alakokat, helyzeteket mind összeválogatnom: hihetővé tennem. De azok az alakok és helyzetek mind megvoltak valósággal.

A „Senki szigetének” a létezéséről pedig Frivaldszky Imre nagynevű természettudósunk által értesültem, s az a hatvanas években még a maga kivételes állapotában megvolt, mint egy se Magyar-, se Törökországhoz nem tartozó új alkotású terület.

Ennyit jónak láttam elmondani.


Dr. Jókai Mór

[[Kategória:Regények]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Buddha beszédei</title>
    <id>256</id>
    <revision>
      <id>4621</id>
      <timestamp>2006-08-29T11:11:27Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>{{fej}}</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     = |nincsszerző=
| cím        = Buddha beszédei
| szakasz    =
| előző      =
| következő  =
| megjegyzés =
}}


==BUDDHA SZÜLETÉSE==

[NIDÁNAKATHÁ II.]

Egy alkalommal Kapilavatthu városban kihirdették a nyári holdtölteünnepséget. Nagy tömeg mulatozott az ünnepségen. Májá királyné a holdtöltét megelőző hetedik naptól kezdve megtartóztatta magát a részegítő italoktól, s virágfüzérekkel és illatos kenetekkel ékesen vett részt a holdtölte-ünnepségen. A hetedik nap reggelén felkelt, illatos vízben megfürdött, bőkezű adakozás során négyszázezer pénzt szétosztott, minden ékszerével felékesítette magát, a legfinomabb ételeket fogyasztotta, elvégezte az ünnepi szertartásokat, majd ünnepi öltözetben hálóházába lépett, lepihent fényes nyoszolyájára, álomra szenderedett, és ezt az álmot álmodta:

Négy mahárádzsa nyoszolyástul felemelte, a Himálajára vitte, a hatvan mérföld széles Manószilá-fennsíkon letették egy hét mérföld magas szálafa tövében, és távolabb léptek. Ekkor megjelentek a mahárádzsák hitvesei, az Anótatta-tóhoz vezették a királynét, megfürösztötték minden emberi vétket lemosó vizében, égi köntösbe öltöztették, illatszerekkel hintették be, égi virágokkal ékesítették, majd a közelben lévő Ezüst-hegyen, a hegy belsejében, egy aranypalotában égi ágyat vetettek kelet felé fordított fejrésszel, arra fektették a királynét.

Eközben a Bódhiszattva pompás fehér elefánt alakjában a közeli Arany-hegyen legelészett. Onnét leereszkedve, fellépkedett az Ezüst-hegyre, s észak felől közeledve, ezüstfonadék-színű ormányában fehér lótuszt tartva, elefánttrombitálást hallatva, belépett az aranypalotába, háromszor jobbról megkerülte anyja nyoszolyáját, majd megbökte jobb oldalát, és úgy tűnt, hogy behatol méhébe. Így öltött újra testet a nyári holdtölte ünnepén.

Reggel a királyné felébredt, és elmondta a királynak, hogy mit álmodott. A király magához hívatta hatvannégy legbölcsebb papját, zöld levelekkel és virágokkal behintett földön kényelmes ülőhelyeket készíttetett nékik ünnepélyes szertartással, s mikor a papok helyet foglaltak, arany- és ezüstedényeket töltetett meg vajban-mézben-cukorban főtt tejberizzsel, arany- és ezüstfedővel fedve nyújtotta át nekik, viseletlen ruhákkal, barna tehenekkel és egyéb ajándékokkal tisztelte meg őket. Miután mindennémű kívánatos dologgal megtisztelte őket, elmondta az álmot, és megkérdezte - Mi fog történni?

A papok így szóltak:

- Ne aggódj, mahárádzsa ! Magzat fogant királynéd méhében, és a magzat fiú lesz, nem lány. Fiad fog születni, s ha otthonában marad, világhódító császár lesz belőle. Ha elhagyja otthonát, és remeteségbe távozik, világot megvilágosító Buddha lesz belőle.

…

Májá királyné tíz hónapig hordozta méhében a Bódhiszattvát, mint edényben a szézámolajat. Mikor terhességének végéhez közeledett, szülei házába kívánkozott, és szólt Szuddhódana mahárádzsának:

- Felség, rokonaimhoz szeretnék menni Dévadaha városba.

- Rendben van - egyezett bele a király, és a Kapilavatthuból Dévadaha városba vezető utat elegyengette, zászlókkal, lobogókkal és hordókba ültetett platánfákkal felékesítette, a királynét aranyos hintóba ültette, ezer tanácsosát mellé rendelte, és nagy kísérettel útnak indította.

A két város között, mindkét város lakóinak tulajdonában, volt egy Lumbiní-liget nevű, kies szálafaerdő. Ebben az időben minden fa virágpompában állt, tövétől az ágak hegyéig, s az ágak között és a virágok körül ötszínű méhek raja és mindenféle madársereg röpködött, édes daluk zsongott. Az egész Lumbiní-liget olyan volt, mint Indra isten égi kertje, mint nagy hatalmú király vigalomra felkészített mulató csarnoka. Amikor a királyné megpillantotta, kedve támadt sétálni a szálaerdőben. A tanácsosok lesegítették a királynét, és bementek vele a szálaerdőbe. A királyné egy hatalmas szálafa tövéhez lépett, és le akart törni egy gallyat. A szálafa ága lehajlott, mint egy nádszál meghajló vége, úgyhogy a királyné kézzel elérte. Kinyújtotta kezét, és megfogta az ágat. Eközben rájöttek a szülési fájdalmak. A kísérő sokaság legelt vont köré, és visszalépett. A szálafa ágába kapaszkodva, álló helyzetben hozta világra a magzatot.

Ekkor négy szentséges világteremtő Brahmá jelent meg, kezükben aranyhálóval. A Bódhiszattvát felfogták az aranyhálóba, anyja elé helyezték, és így szóltak:

- Örvendezz, királyné, dicsőséges fiad született!

==BUDDHA TÁVOZÁSA OTTHONÁBÓL==

[NIDÁNAKATHÁ II.] 

Egy napon a Bódhiszattvának kedve támadt kikocsikázni a palotája melletti parkba. Hívatta kocsisát, szólt neki:

- Fogj be a kocsiba!

- Igen, uram - válaszolta engedelmesen. Minden ékességgel felékesítette a legszebbik, pompás kocsit, befogott négy, lótuszszirom színű fehér paripát, és jelentkezett a Bódhiszattvánál. A Bódhiszattva felült az istenek hintóihoz hasonló kocsira, és elindult a parkba.

- Elérkezett Sziddhattha királyfi megvilágosodásának ideje, mutassunk neki jelet! - szóltak az istenek. Egy istenfiút átváltoztattak vénségtől roskatag, csorba fogú, ősz hajú, görnyedt, botorkáló, botra támaszkodó, reszketeg aggastyánná, és elébe küldték. A Bódhiszattva és kocsisa megpillantotta. Ekkor a Bódhiszattva - a Mahápadána-szuttában megőrzött hagyomány szerint - megkérdezte kocsisától:

- Kedvesem, ki ez az ember? A haja sem olyan, mint másnak! Amikor a választ meghallotta, összeszorult a szíve:

- Óh jaj, átkozott a születés, ha a megszületőnek az öregséget is meg kell ismernie !

Megfordult, és visszatért palotájába. A király megkérdezte: - Mi történt, hogy fiam ilyen hamar visszafordult?

- Roskatag aggastyánt látott, felség, roskatag aggastyánt látott, és remeteségbe fog vonulni - szóltak.

- Miért akartok megölni? Tüstént rendezzetek fiamnak színjátékokat! Ha szórakozásokban leli kedvét, nem gondol a remeteségre - szólt a király, és megerősítette az őrséget. Minden irányban fél mérföldenként őrszemeket állított.

Egy napon ismét kiment a parkba a Bódhiszattva. Megpillantott egy beteget, akit az istenek varázsoltak elé. Érdeklődött, mint előzőleg. Összeszorult szívvel fordult vissza, és bement a palotába. A király tudakozódott, s ismét az említett módon rendelkezett. Megerősítette az őrséget, minden háromnegyed mérföldre őrszemeket állított.

Ezután egy napon ismét kiment a parkba a Bódhiszattva. Megpillantott egy halottat, akit az istenek varázsoltak elé. Érdeklődött, mint előzőleg. Összeszorult szívvel fordult vissza, és bement a palotába. A király tudakozódott, s ismét az említett módon rendelkezett. Megerősítette az őrséget, minden mérföldre őrszemeket állított.

Ezután egy napon ismét kiment a parkba a Bódhiszattva. Megpillantott egy remetét, egyszerű ruhában, hagyományos öltözetében, akit az istenek varázsoltak elé. Megkérdezte kocsisától:

- Kedvesem, ki ez az ember?

Bár a kocsis a Buddha fellépése előtt nem volt tisztában a remeteséggel és a remeteség érdemével, az istenek sugallatára így válaszolt:

- Felség, ez remete - és kifejtette a remeteség érdemét.

A Bódhiszattvában feltámadt az érdeklődés a remeteség iránt, és azon a napon a parkban maradt.

…

Ebben az időben történt, hogy Szuddhódana mahárádzsa értesült róla, hogy [menye,] Ráhula anyja, fiat szült.

- Közöljétek az örömhírt fiammal! - adta ki a parancsot. Amikor a Bódhiszattva meghallotta, így szólt:

- Ráhula született, bilincsem született! A király megérdeklődte:

- Mit mondott a fiam?

Fia szavait meghallva, így szólt:

- Nos, akkor mostantól fogva legyen unokám neve Ráhula!

Ebben az időben történt, hogy egy Kiszágótamí nevű, nemes származású hölgy palotája tetőteraszáról csodálta a várost körbejáró Bódhiszattva szépségét és méltóságát, s gyönyörűségében és lelkesedésében ezt a kinyilatkoztatást tette:

Boldog az apja és anyja, akiknek ő a gyermekük, 

és az az asszony is boldog, akinek ő a hitvese.

Ennek hallatán a Bódhiszattva így gondolkozott:

- Ez a nő azt mondja, hogy e szép külső láttára megnyugszik az anya szíve, megnyugszik az apa szíve, megnyugszik a hitves szíve. De vajon minek kell elnyugodnia ahhoz, hogy saját szívem is megnyugodjék?

Ekkor vágyaktól megcsömörlött lelkében ez a gondolat támadt:

- A szenvedélyek tüzének elnyugodtával nyugalom támad, a bűnök tüzének és balgaság tüzének elnyugodtával nyugalom támad, gőg és tévhitek elnyugodtával, minden vágy és kín elnyugodtával nyugalom támad. Ettől a nőtől bölcs tanítást tanultam. Hiszen én megnyugvást keresve bolyongok. Most feladom a házban lakást; elmegyek, remeteségbe távozom, hogy megnyugvást találjak. Ennek a nőnek pedig ezzel a fizetséggel fizetek tanításáért.

Ekkor leakasztotta nyakából százezret érő gyöngyfüzérét, és odaküldte Kiszágótamínak. Annak lelkét boldogság töltötte el:

- Sziddhattha királyfi ajándékot küld nekem, mert szíve felém fordult! 

A Bódhiszattva nagy pompával és fénnyel visszatért palotájába, és lehevert fényes nyoszolyájára. Eközben köréje sereglettek tündérleány szépségű, tánchoz és énekhez mesterien értő, minden ékszerrel felékesített asszonyai. Különféle zeneszerszámokat fogtak kezükbe, és tánccal, énekkel, zenével igyekeztek szórakoztatni. De a Bódhiszattva vágyaktól megcsömörlött lelkének nem szerzett örömet sem tánc, sem semmi más, és rövid időre elszenderedett.

- Akinek kedvéért táncba és énekbe fogtunk, az álomba merült. Minek fárasszuk magunkat tovább? - szóltak a nők, földre dobálták a kezükben tartott zeneszerszámokat, és lefeküdtek. Az illatos olajjal töltött mécsesek kihamvadtak. A Bódhiszattva felébredt, felült nyoszolyáján, és ültében végignézett az asszonyokon, amint zeneszerszámaikat szanaszét dobálva aludtak. Egyesek szájából nyál folyt, testüket váladék szennyezte be, egyesek fogukat csikorgatták, egyesek horkoltak, egyesek álmukban beszéltek, egyesek szája tátva volt, egyesekről lecsúszott a ruha, és fedetlenül hagyta takarandó testrészeiket. Visszataszító megjelenésük láttán még inkább elment a kedve minden gyönyörűségtől. Felékesített, díszes palotája, Indra égi lakának hasonmása, olybá tűnt szemében, mintha szanaszét heverő hullákkal borított dögtemető volna, és a lét minden formáját olyannak látta, mintha lángokban álló ház volna.

- Ó jaj, minden undorító ! Ó jaj, minden visszataszító ! -ejtette ki az igét, és végleg eltökélte, hogy remeteségbe vonul.

- Még ma távoznom kell a nagy eltávozásra - gondolta, felkelt fekhelyéről, az ajtóhoz lépett, és kiszólt:

- Ki van itt?

Fejét a küszöbre hajtva, ott feküdt kocsisa, Cshanna. - Én vagyok itt, uram, Cshanna - szólt.

- Még ma távozni akarok a nagy eltávozásra. Nyergelj fel egy lovat! - Igen, felség - szólt, fogta a lószerszámot, kiment az istállóba, és az illatos olajjal telt mécsesek fényénél megpillantotta a virághímes baldachin alatt, ékes hídláson álló Kanthaka paripát.

- Ma ezt a lovat kell felnyergelnem - gondolta, és Kanthakát nyergelte fel. A ló nyergelés közben észrevette:

- Ez a heveder igen szoros. Más napokon, amikor a parkba mentünk sétalovaglásra, mintha nem is lett volna rajtam heveder. Ma a nagy eltávozásra készül távozni rajtam gazdám!

Örvendezésében hangos nyerítéssel nyerített fel. A hang az egész városon végigharsogott, az istenek azonban elfojtották a hangot, és nem engedték, hogy valaki is meghallja.

A Bódhiszattva, miután Cshannának utasítást adott, ezt gondolta: - Közben megnézem fiamat.

Leszállt a kerevetről, Ráhula anyjának lakosztályába ment, és kinyitotta a hálószoba ajtaját. A hálószobában égett az illatos olajjal telt mécses. Ráhula anyja jázminvirághímes takaróval borított nyoszolyáján aludt, kezét fia fején nyugtatva. A Bódhiszattva a küszöbre lépett, megállt, elnézte őket:

- Ha elmozdítom a királyné kezét, és ölembe veszem fiamat, a királyné felébred, és megnehezíti távozásomat. Majd ha Buddha leszek, visszatérek, és megnézem őket.

Ezzel távozott a palotából.

==BUDDHA MEGVILÁGOSODÁSA==

[MADDZSHIMA-NIKÁJA 36.]

[Buddha szól:

- És ekkor, Aggivesszana, még megvilágosodásom előtt, mielőtt még megvilágosodtam volna, mikor még csak bódhiszattva voltam, ez a gondolatom támadt: &quot;Az otthon rabság, szemétgödör. A remeteség szabad levegő. Aki a házban marad, nem képes a teljesen megigazult, teljesen megtisztult aszkétaéletnek eleget tenni. Jobb lesz, ha most hajamat és szakállamat lenyírva, sárga ruhát öltve, otthonomból az otthontalanságba távozom.&quot;

És egy idő múltán, még ifjúkorom virágában, fejemen fényes fekete hajjal, boldog fiatalság gyönyörét élvezve, férfikorom elején, síró és jajveszékelő szüleim akarata ellenére, hajamat és szakállamat lenyírva, sárga ruhát öltve, otthonomból az otthontalanságba távoztam. Remete lettem, s az igaz üdvöt keresve, a páratlan, legmagasabb rendű nyugalom ösvényét kutatva, felkerestem Alára Kálámát. Alára Kálámához érkezve, így szólítottam meg:

- Álára Káláma testvér, ezt a tant és életmódot követve szeretnék aszkétaéletet élni.

Álára Káláma így válaszolt szavaimra:

- Maradj itt, tiszteletreméltó úr! Ez a tan olyan, hogy értelmes ember rövid idő alatt felfogja, megérti és magáévá teheti.

És én rövid idő alatt, igen hamar felfogtam ezt a tant. Meggyőződtem róla, hogy mindent megtanultam, megismertem és megértettem, amit a száj és beszéd közölhet: a tudás igéit és a régiek igéit, én magam is, a többiek is.

Ekkor azonban ez a gondolatom támadt: &quot;Álára Káláma nem közölte velünk a teljes tant, ilyen meggondolással : &quot;Én felfogtam és megértettem, és egyedül magamévá tettem.&quot; Álára Káláma bizonyára többet is tud erről a tanról.&quot; Álára Káláma elé járultam, és elébe járulva, megkérdeztem:

- Káláma testvér, mennyiben közölted velünk ezt a tant, úgy, ahogyan te magad felfogtad, megértetted és magadévá tetted?

Ekkor Álára Káláma feltárta a semmiség birodalmát. Ekkor azonban ez a gondolatom támadt : &quot;Nemcsak Álára Káláma tett szert bizonyosságra, én is szert tettem bizonyosságra. Nemcsak Álára Káláma tett szert szilárdságra, én is szert tettem szilárdságra. Nemcsak Álára Káláma tett szert felfogóképességre, én is szert tettem felfogóképességre. Nemcsak Álára Káláma tett szert elmélyedésre, én is szert tettem elmélyedésre. Nemcsak Álára Káláma tett szert bölcsességre, én is szert tettem bölcsességre. Jobb lesz, ha ezt a tant, amelyről Álára Káláma így beszél: &quot;Én felfogtam és megértettem, és egyedül magamévá tettem&quot;, megpróbálom saját erőmből elsajátítani.&quot; És rövid idő alatt, igen hamar felfogtam, megértettem és magamévá tettem ezt a tant.

Ekkor ismét Álára Káláma elé járultam, és elébe járulva, megkérdeztem

- Káláma testvér, ebben áll ez a tan, ahogyan te felfogtad, megértetted és magadévá tetted?

- Testvér, valóban ebben áll ez a tan, ahogyan én felfogtam, megértettem és magamévá tettem.

- Testvér, ezt a tant most én is ugyanúgy felfogtam, megértettem és magamévá tettem.

- Boldog vagyok, testvér, szerencsés vagyok, testvér, hogy ilyen kiváló személyt tisztelhetek aszkétatársamként. Ahogyan én felfogtam, megértettem, magamévá tettem és hirdetem a tant, úgy fogtad fel, értetted meg és tetted magadévá te is; ahogyan te felfogtad, megértetted és magadévá tetted a tant, úgy fogtam fel, értettem meg, tettem magamévá és hirdetem én is. Ahogyan én ismerem a tant, úgy ismered te is; ahogyan te ismered a tant, úgy ismerem én is. Amilyen én vagyok, olyan vagy te is; amilyen te vagy, olyan vagyok én is. Jöjj, testvér, irányítsuk ketten a tanítványokat!

Így tanítóm, Álára Káláma, engem, tanítványát, magával egyenlőnek ismert el, és nagy tiszteletben részesített. Ekkor azonban ez a gondolatom támadt : &quot;Ez a tan nem vezet lemondáshoz, vágytalansághoz, csillapodáshoz, megnyugváshoz, felismeréshez, megvilágosodáshoz, nirvánához, csupán a semmiség birodalmába jutáshoz.&quot; És elégtelennek találtam ezt a tant, elfordultam ettől a tantól, és távoztam.

Ekkor az igaz üdvöt keresve, a páratlan, legmagasabb rendű nyugalom ösvényét kutatva, felkerestem Uddaka Rámaputtát. [Megismétlődik a szöveg; &quot;semmiség birodalma&quot; helyett most &quot;sem tudat, sem öntudatlanság birodalma&quot; szerepel.] ... És elégtelennek találtam ezt a tant, elfordultam ettől a tantól, és távoztam.

Ekkor az igaz üdvöt keresve, a páratlan, legmagasabb rendű nyugalom ösvényét kutatva, egyik helyről a másikra vándoroltam Magadha tartományban, és Uruvélá település közelébe értem. Ott gyönyörűséges tájra bukkantam, kies erdőségre, tiszta vizű, fürdésre alkalmas, szívderítő folyóra, körös-körül mezökre és szántóföldekre. Ekkor ez a gondolatom támadt : &quot;Valóban gyönyörűséges ez a táj : kies erdőség, tiszta vizű, fürdésre alkalmas, szívderítő folyó, körös-körül mezők és szántóföldek. Ennyi elég a tisztes családból származó, elmélyedésre vágyó embernek az elmélyedésre.&quot; És ott maradtam, mondván : &quot;Ennyi elég az elmélyedésre.&quot; [ . . . ]

És ekkor ez a gondolatom támadt: &quot;Mi volna, ha fogaimat fogaimra szorítva, nyelvemet szájpadlásomhoz tapasztva, elmém erejével visszafognám, elfojtanám, megbénítanám gondolkozásomat?&quot;

És ekkor fogaimat fogaimra szorítva, nyelvemet szájpadlásomhoz tapasztva, elmém erejével visszafogtam, elfojtottam, megbénítottam gondolkozásomat. És amikor fogaimat fogaimra szorítva, nyelvemet szájpadlásomhoz tapasztva, elmém erejével visszafogtam, elfojtottam, megbénítottam gondolkozásomat, veríték borította el hónom alját. Mint amikor egy erős ember a gyengébb embert fejénél fogva megragadja, vagy vállánál fogva megragadja, lefogja, fojtogatja, megbénítja, ugyanúgy elborította a veríték hónom alját, amikor fogaimat fogaimra szorítva, nyelvemet szájpadlásomhoz tapasztva, elmém erejével visszafogtam, elfojtottam, megbénítottam gondolkozásomat. Akaratom ugyan szilárd és hajlíthatatlan volt, felfogóképességem zavartalan és megingathatatlan, de testem ingatag maradt, nem jutott nyugalomra ettől a fájdalmas önfegyelmezéstől. És az így keletkező fájdalmas érzés nem tudta megkötni gondolkozásomat. [ . . . ]

Ekkor ez a gondolatom támadt : &quot;Mi volna, ha most lélegzetvétel nélküli révületbe merülnék?&quot;

És visszatartottam a be- és kilélegzést szájamon, orromon, fülemen át. És amikor visszatartottam a be- és kilélegzést szájamon, orromon, fülemen át, őrjítő fájdalom támadt a fejemben. Mintha egy erős ember kemény szíjköteggel korbácsolná a fejemet, olyan őrjítő fájdalom támadt a fejemben, mikor visszatartottam a be- és kilélegzést szájamon, orromon, fülemen át. Akaratom ugyan szilárd és hajlíthatatlan volt, felfogóképességem zavartalan és megingathatatlan, de testem ingatag maradt, nem jutott nyugalomra ettől a fájdalmas önfegyelmezéstől. És így a keletkező fájdalmas érzés nem tudta megkötni gondolkozásomat. [ . . . ]

Ekkor ez a gondolatom támadt: &quot;Mi volna, ha csak kevés, kevés táplálékot vennék magamhoz, egy-egy maroknyit, hol babpépet, hol borsópépet, hol lencsepépet?&quot; És csak kevés, kevés táplálékot vettem magamhoz, egy-egy maroknyit, hol babpépet, hol borsópépet, hol lencsepépet. És amikor csak kevés, kevés táplálékot vettem magamhoz, egy-egy maroknyit, hol babpépet, hol borsópépet, hol lencsepépet, testem rendkívül lesoványodott. Karom és lábszáram olyan lett ettől a szűkös táplálkozástól, mint a nádszál, vagy lián szára. Ülepem olyan lett ettől a szűkös táplálkozástól, mint a teve patája. Hátgerincem kiugró csigolyáival olyan lett ettől a szűkös táplálkozástól, mint golyók füzére. Bordáim úgy meredtek ettől a szűkös táplálkozástól, mint rozzant ház tetőgerendái meredeznek. Szemüregem mélyén a beesett szemgolyók úgy ültek ettől a szűkös táplálkozástól, mint mély kút fenekén megcsillanó víztükör. Fejbőröm ráncos és aszott lett ettől a szűkös táplálkozástól, ahogyan a száráról levágott tök megráncosodik és összeaszik a széltől és a nap hevétől. És amikor a hasamat megtapintottam, a gerincemet érintettem, és amikor a gerincemet megtapintottam, a hasamat érintettem, olyan közel került egymáshoz a hasam és a gerincem ettől a szűkös táplálkozástól. És amikor vizeletemet és székletemet akartam üríteni, előrebuktam ettől a szűkös táplálkozástól. Hogy testemet erősítsem, kezemmel dörzsöltem tagjaimat; és miközben kezemmel dörzsöltem tagjaimat, elcsenevészedett szőrzetem kihullott a dörzsöléstől ettől a szűkös táplálkozástól.

Amikor az emberek láttak, így szóltak: &quot;Megkékült Gótama remete!&quot; Mások így szóltak: &quot;Nem megkékült Gótama remete, megbarnult Gótama remete!&quot; Ismét mások így szóltak: &quot;Nem megkékült Gótama remete, és nem megbarnult Gótama remete, megsárgult Gótama remete!&quot; Ennyire kikezdte tiszta, világos testszínemet ez a rendkívül szűkös táplálkozás.

Ekkor ez a gondolatom támadt: &quot;Minden fájdalmas, gyötrő, keserű érzés közül, amelyet remeték és papok a múltban átéltek, ez a legnagyobb; tovább nem fokozható. És minden fájdalmas, gyötrő, keserű érzés közül, amelyet remeték és papok a jövőben át fognak élni, ez a legnagyobb; tovább nem fokozható. És minden fájdalmas, gyötrő, keserű érzés közül, amelyet remeték és papok a jelenben átélnek, ez a legnagyobb; tovább nem fokozható. Mégis e keserves önsanyargatás nem segít hozzá a nemes megismerés és tisztánlátás földöntúli üdvéhez. Bizonyára más út vezet a megvilágosodáshoz.&quot;

Ekkor ez a gondolatom támadt: &quot;Emlékszem, hogy egyszer, miközben atyám, Szakka, mezei munkában szorgoskodott, én egy gránátalmafa hűs árnyékában ültem, és minden vágytól távol, minden bajtól távol, eltávolodásom szülte, elmélkedve elgondolkozó, boldog örömben az első révület (dzshána) állapotába jutottam. Bizonyára ez az út vezet a megvilágosodáshoz.&quot; [ . . . ]

Ekkor ez a gondolatom támadt : &quot;Ezt a boldogságot nem könnyen lehet elérni ilyen mérhetetlenül legyengült testtel. Jobb lesz, ha ismét elegendő táplálékot veszek magamhoz, főtt rizst fogyasztok.&quot; Ekkor ismét elegendő táplálékot vettem magamhoz, főtt rizst fogyasztottam.

Ebben az időben öt szerzetes volt, akik követőimül szegődtek, mondván: &quot;Ha Gótama remete valamilyen felismerésre jut, közölni fogja velünk.&quot; De amikor ismét elegendő táplálékot vettem magamhoz, főtt rizst fogyasztottam, akkor ez az öt szerzetes elfordult tőlem és otthagyott: &quot;Gótama remete falánk lett, felhagyott az igyekezettel, falánkságbá merült.&quot;

Amikor ismét elegendő táplálékot vettem magamhoz, megerősödtem, és minden vágytól távol, minden bajtól távol, eltávolodásom szülte, elmélkedve elgondolkozó, boldog örömben az első révület állapotába jutottam. És az így keletkező boldogság érzése nem kötötte meg gondolkozásomat.

Az elmélkedést és gondolkozást feladva, elértem a belső nyugalmat, az érzések egybeolvadását, az elmélkedés és gondolkozás nélküli, feloldódásból fakadó, boldog örömet; a második révület állapotába jutottam. És az így keletkező boldogság érzése nem kötötte meg gondolkozásomat.

Az örömről is lemondva, egykedvűen, az emlékezést és tudatot összpontosítva azt a boldogságot éreztem testemben, amelyről az igaz emberek ezt mondják : &quot;Az egykedvűen emlékező boldogan él.&quot; Így a harmadik révület állapotába jutottam. És az így keletkező boldogság érzése nem kötötte meg gondolkozásomat.

A boldogságon és a szenvedésen túllépve, az egykori vidámság és bánat megsemmisítése után elértem a szenvedés nélküli, boldogság nélküli, egykedvű és tiszta emlékezést; a negyedik révület állapotába jutottam. És az így keletkező boldogság érzése nem kötötte meg gondolkozásomat.

Ebben a feloldódott elmeállapotban, megtisztultan, tisztán, gondoktól menten, szelíd, készséges, szilárd, nyugodt lélekkel, korábbi létezéseim visszaemlékező felismerésére irányítottam gondolataimat. Visszaemlékeztem sok különböző korábbi létezésemre, ilyeténképpen : egy életre, két életre, három életre, négy életre, öt életre, tíz életre, húsz életre, harminc életre, negyven életre, ötven életre, száz életre, ezer életre, százezer életre, majd világkorok keletkezésének időszakaira, majd világkorok pusztulásának időszakaira, majd világkorok pusztulása és keletkezése közötti időszakokra. &quot;Ott voltam, ez volt a nevem, ebben a családban, ebben a kasztban születtem, ez volt a foglalkozásom, ilyen örömet és bánatot értem, így végeztem életemet, onnan távozva amott születtem újra.&quot; Így emlékeztem vissza sok különböző korábbi létezésemre, azok formájára és jellegére. Először ez a tudás világosodott meg bennem az éjszaka első óráiban. Lankadatlan buzgalmam nyomán eloszlott a tudatlanság, megjelent a tudás, eloszlott a homály, megjelent a világosság. És az így keletkező boldogság érzése nem kötötte meg gondolkozásomat.

Ebben a feloldódott elmeállapotban, megtisztultan, tisztán, gondoktól menten, szelíd, készséges, szilárd, nyugodt lélekkel az élőlények távozásának és újraszületésének felismerésére irányítottam gondolataimat. Emberi korlátokon túlpillantó, megtisztult, égi látásommal láttam távozni és újraszületni az élőlényeket, közönségeseket és kiválókat, szépeket és rútakat, boldogokat és boldogtalanokat, amint tetteiknek megfelelően térnek vissza : &quot;Ezek a kedves lények tetteikben a rosszat követik, szavaikban a rosszat követik, gondolataikban a rosszat követik, a helyeset ócsárolják, helytelen nézeteket táplálnak, helytelen nézetek szerint cselekszenek. Testük pusztulása után, haláluk után rossz útra kerülnek, gonosz ösvényre, mélységbe, pokolra buknak. Amazok a kedves lények viszont tetteikben a jót követik, szavaikban a jót követik, gondolataikban a jót követik, nem ócsárolják a helyeset, helyes nézeteket táplálnak, helyes nézetek szerint cselekszenek. Testük pusztulása után, haláluk után jó útra kerülnek, égi világba jutnak.&quot; Emberi korlátokon túlpillantó, megtisztult, égi látásommal így láttam távozni és újraszületni az élőlényeket, közönségeseket és kiválókat, szépeket és rútakat, boldogokat és boldogtalanokat, amint tetteiknek megfelelően térnek vissza. Másodszorra ez a tudás világosodott meg bennem az éjszaka középső óráiban. Lankadatlan buzgalmam nyomán eloszlott a tudatlanság, megjelent a tudás, eloszlott a homály, megjelent a világosság. És az így keletkező boldogság érzése nem kötötte meg gondolkozásomat.

Ebben a feloldódott elmeállapotban, megtisztultan, tisztán, gondoktól menten, szelíd, készséges, szilárd, nyugodt lélekkel, az indulatok legyőzésére irányítottam gondolataimat. &quot;Ez a szenvedés&quot; - értettem meg a valóságnak megfelelően. &quot;Ez a szenvedés oka&quot; - értettem meg a valóságnak megfelelően. &quot;Ez a szenvedés megszüntetése&quot; -értettem meg a valóságnak megfelelően. &quot;Ez a szenvedés megszüntetéséhez vezető út&quot; - értettem meg a valóságnak megfelelően. &quot;Ezek az indulatok&quot; - értettem meg a valóságnak megfelelően. &quot;Ez az indulatok oka&quot; - értettem meg a valóságnak megfelelően. &quot;Ez az indulatok megszüntetése&quot; - értettem meg a valóságnak megfelelően. &quot;Ez az indulatok megszüntetéséhez vezető út&quot;-értettem meg a valóságnak megfelelően.

Amikor ezt felismertem, amikor ezt megláttam, gondolataim megszabadultak a kívánságok indulatától, megszabadultak a létezés indulatától, megszabadultak a tudatlanság indulatától. Felismertem: &quot;A megváltás a megváltottban van.&quot; Megértettem: &quot;Legyőztem a születést, beteljesítettem az aszkétaéletet, elvégeztem munkámat, többé nem kell e világra kerülnöm.&quot; Harmadszorra ez a tudás világosodott meg bennem az éjszaka utolsó óráiban. Lankadatlan buzgalmam nyomán eloszlott a tudatlanság, megjelent a tudás, eloszlott a homály, megjelent a világosság. És az így keletkező boldogság érzése nem kötötte meg gondolkozásomat, Aggivesszaná.

==BUDDHA TANÍTÓ ÚTJÁNAK KEZDETE==

[MAHÁVAGGA I. 1, 5-8.]

Ebben az időben a magasztos Buddha Uruvélában, a Nérandzsará folyó partján, a bódhifa tövében ült, miután a megvilágosodása bekövetkezett. És a Magasztos keresztbe tett lábbal ült a bódhifa tövében hét napig egyfolytában, a megvilágosodás boldogságában. [...]

Hét nap elmúltával a Magasztos visszatért révületéből, és a fa tövéből átment egy adzsapála vadfügefa alá. Odaérve, leült az adzsapála vadfügefa tövében.

Miközben a Magasztos egyedül, magában ült ott, ez a gondolata támadt:

- Ez a tan mély, nehezen felfogható, nehezen érthető, nyugalmat adó, magasrendű, ésszel fel nem érhető, titkos, csak bölcseknek szóló. Számomra világos lett. Ám az emberek vágyaik rabjai, vágyaikon csüggenek, vágyaikat élvezik. Ezért az emberek, akik vágyaik rabjai, vágyaikon csüggenek, vágyaikat élvezik, nem fogják megérteni az okok és okozatok láncolatának összefüggését, nem fogják megérteni a létcsírák kioltását, az érzelmek elvetését, a létszomj elfojtását, a szenvedély eltávoztatását, a nyugalmat, a nirvánát. Ha tehát hirdetni fogom a tant, és a többi ember nem érti meg tanításomat, csak baj háramlik belőle rám, fölösleges fáradság háramlik belőle rám.

És ekkor ez az addig nem hallott vers ötlött fel a Magasztos előtt:

Nehezen jöttem én is rá, másnak hiába mondanám. 

A gonoszság, a gyűlölség elzárja más elől a Tant.

Ár ellen úszó, mély, titkos, alig látszó szikrányi fény; 

a gonoszság sötétsége nem hagyja megpillantani.

Mikor a Magasztos mindezt végiggondolta, úgy döntött, hogy megmarad magányában, és nem fogja hirdetni a Tant. Ám ekkor Brahmá, a Teremtő, gondolata erejével meglátta a Magasztos elhatározását, és ezt gondolta:

- Óh jaj, a világra romlás vár, a világra pusztulás vár, ha a Beérkezett, a Szentséges, a Tökéletesen Megvilágosult úgy dönt, hogy megmarad magányában, és nem fogja hirdetni a Tant!

Ekkor Brahmá, a Teremtő, elhagyta a brahmanvilágot, és megjelent a Magasztos előtt, annyi idő alatt, ameddig egy erős ember kinyújtja behajlított karját, vagy behajlítja kinyújtott karját. És Brahmá, a Teremtő, felső ruháját fél vállán átvetve, összetett kézzel meghajolt a Magasztos felé, és így szólította meg a Magasztost:

- Uraim, a Magasztosnak hirdetnie kell a Tant! A Megvilágosultnak hirdetnie kell a Tant! Vannak lények, akiknek lelki szemeit alig fedi por, de ha nem hallják a Tant, akkor nem érik el a megváltást. Ezek meg fogják érteni a Tant.

Így beszélt Brahmá, a Teremtő, majd így folytatta:

Magadha földjén ezelőtt a tiszta Tant 

gyarló személyek tanították tévesen. 

Halhatatlanság kapuját te tárd ki most! 

Hallják világosan a tiszta, szent igét!

Ki hegytetőre, fel a sziklabércre jut, 

fentről körülnéz az alanti tájakon. 

Te mindent-látó, te is így tekints alá 

az igazság várfokáról a szenvedő, 

szakadatlanul születő-kiszenvedő 

lényekre, mert te legyőzted a szenvedést.

Kelj fel, te nagy csata vitézi győztese! 

Járd a világot, seregek vezére! 

Tanítsd a Tant, magasztos Szent! 

Lesznek, akik megértenek.

És másodszor is így beszélt Brahmá, a Teremtő [megismételve]. És harmadszor is így beszélt Brahmá, a Teremtő [megismételve].

Ekkor Brahmá buzdítása hallatán a Magasztos végigtekintett a világon Buddha-pillantással, az élőlények iránti részvéttől eltelve. És amikor a Magasztos végigtekintett a világon Buddha-pillantással, látott olyanokat, akiknek szemeit alig fedte por, és látott olyanokat, akiknek szemeit sűrű por fedte. Látott éles elméjű lényeket és tompa elméjű lényeket, jóakaratú lényeket és rosszakaratú lényeket, könnyen taníthatókat és nehezen taníthatókat, akik közül némelyik látta az eljövendő életek és a bűn veszedelmét. Éppúgy, mint ahogy kék lótuszok vagy fehér lótuszok vagy rózsaszín lótuszok tavában némelyik kék lótusz vagy fehér lótusz vagy rózsaszín lótusz a víz fenekén gyökerezik, a vízben nyúlik fel, de nem emelkedik a víz színe fölé, hanem a víz alatt rejtve növekszik; és némely más kék lótusz vagy fehér lótusz vagy rózsaszín lótusz a víz fenekén gyökerezik, a vízben nyúlik fel és a víz színéig emelkedik; és némely más kék lótusz vagy fehér lótusz vagy rózsaszín lótusz a víz fenekén gyökerezik, a vízben nyúlik fel, és kiemelkedik a vízből, és virágával nem érinti a vizet - ugyanúgy látott a Magasztos olyanokat, amikor végigtekintett a világon Buddha-pillantással, akiknek szemeit alig fedte por, és látott olyanokat, akiknek szemeit sűrű por fedte; látott éles elméjű lényeket és tompa elméjű lényeket, jóakaratú lényeket és rosszakaratú lényeket, könnyen taníthatókat és nehezen taníthatókat, akik közül némelyik látta az eljövendő életek és a bűn veszedelmét. És amikor a Magasztos mindezt látta, így válaszolt Brahmának, a Teremtőnek:

Halhatatlanság kapuja kitárva. 

Kinek füle van, fogadja be hittel. 

Azért vártam a Tan igéivel, hogy 

fölös vesződség ne legyen szavamból.

Ekkor Brahmá, a Teremtő, megértette:

- A Magasztos eleget tesz kérésemnek, hirdetni fogja a Tant. Meghajolt a Magasztos előtt, jobb kéz felől megkerülte, és eltűnt.

Ekkor a Magasztos így gondolkozott:

- Kinek hirdessem először a Tant? Ki fogja könnyűszerrel megérteni ezt a tanítást?

És a Magasztos ezt gondolta:

- Itt van Álára Káláma, aki okos, bölcs, tudós. Elméje szemeit régóta alig fedi por. Mi volna, ha először Álára Kálámának hirdetném a Tant? Ő könnyűszerrel meg fogja érteni ezt a tanítást.

Ekkor egy láthatatlan istenség így szólt a Magasztoshoz: - Uram, Alára Káláma hét nappal ezelőtt meghalt.

Ekkor a Magasztos felfogta elméjében: &quot;Álára Káláma hét nappal ezelőtt meghalt.&quot; És a Magasztos ezt gondolta:

- Álára Káláma fennkölt lelkű személy volt. Ha hallotta volna tanításomat, könnyűszerrel megértette volna.

Ekkor a Magasztos így gondolkozott:

- Kinek hirdessem először a Tant? Ki fogja könnyűszerrel megérteni ezt a tanítást?

És a Magasztos ezt gondolta:

- Itt van Uddaka Rámaputta, aki okos, bölcs, tudós. Elméje szemeit régóta alig fedi por. Mi volna, ha először Uddaka Rámaputtának hirdetném a Tant? Ő könnyűszerrel meg fogja érteni ezt a tanítást.

Ekkor egy láthatatlan istenség így szólt a Magasztoshoz: - Uram, Uddaka Rámaputta tegnap este meghalt.

Ekkor a Magasztos felfogta elméjében: &quot;Uddaka Rámaputta tegnap este meghalt.&quot; És a Magasztos ezt gondolta:

- Uddaka Rámaputta fennkölt lelkű személy volt. Ha hallotta volna tanításomat, könnyűszerrel megértette volna.

Ekkor a Magasztos így gondolkozott:

- Kinek hirdessem először a Tant? Ki fogja könnyűszerrel megérteni ezt a tanítást?

És a Magasztos ezt gondolta:

- Az öt szerzetes szolgálatomra volt, gondoskodtak rólam önsanyargatásom idején. Mi volna, ha először az öt szerzetesnek hirdetném a Tant? Ekkor a Magasztos így gondolkozott:

- Vajon hol tartózkodik most az öt szerzetes?

És a Magasztos emberfeletti, isteni, világos látásával meglátta, hogy az öt szerzetes Benáresz mellett, az Iszipatana vadaskertben tartózkodik. És amikor a Magasztos elegendőnek látta az Uruvélában töltött időt, elindult Benáreszbe. Félúton a bódhifa és Gajá között találkozott egy Upaka nevű meztelen remetével. Amikor megpillantotta a Magasztost, megszólította:

- Testvérem, vonásaid nyugalomról tanúskodnak, arcszíned derült, tiszta. Kinek indítására távoztál a remeteségbe, testvérem? Ki a mestered? Kinek a tanítását követed?

A Magasztos így válaszolt Upaka szavaira:

Mindent legyőztem, felismertem mindent. 

Lepergett rólam a világ hatalma. 

Elhagytam mindent, el az élet szomját, 

segítő nélkül, a saját erőmből.

Nincs szükségem tanítóra. Hozzám hasonló senki sincs. 

Istenek és halandók közt vetélytársat nem ismerek.

Én vagyok a világ szentje. A legfőbb mester én vagyok. 

Világosságra ébredtem, lehűltem és kihamvadtam.

Benáreszbe megyek, s útnak indítom a Tan kerekét. 

A vak világban döndüljön halhatatlanság dobszava!

- Testvér, ezek szerint azt vallod magadról, hogy te vagy a Szent, a Győztes?

- A győztes az, aki, mint én, úrrá lett indulatain.

Legyőztem minden bajt és bűnt; így, Upaka, Győztes vagyok.

E szavakra így válaszolt Upaka, a meztelen remete: 

- Ám legyen, testvér!

Megcsóválta a fejét, és másik úton indult tovább.

A Magasztos egyik helyről a másik helyre vándorolva, megérkezett Benáreszbe, az Iszipatana vadaskertbe, ahol az öt szerzetes tartózkodott. Az öt szerzetes messziről megpillantotta a közeledő Magasztost. Amikor megpillantották, megtárgyalták egymással:

- Testvérek, ott jön Gótama remete, aki bőségben él, feladta az önmegtartóztatást, és bővelkedő életre tért át. Ne üdvözöljük, és ne álljunk fel ültünkből, amikor közelünkbe ér, és ne vegyük át kezéből alamizsnás szilkéjét és felsőruháját. Csupán egy széket tegyünk ide, és ha akarja, leülhet.

Ám amikor a Magasztos közelebb ért az öt szerzeteshez, az öt szerzetes nem tartotta be megállapodását. Elébe mentek a Magasztosnak, hogy fogadják. Egyikük alamizsnás szilkéjét és felsőruháját vette át, másik ülőhelyet készített neki, harmadik lábmosáshoz hozott vizet, zsámolyt és törülközőt. Ekkor a Magasztos leült az odakészített székre, és miután leült, megmosta lábát. Ekkor a szerzetesek nevén szólították a Magasztost, és Testvérnek nevezték. Ám amikor így szólították meg, a Magasztos ezt mondta az öt szerzetesnek

- Szerzetesek, ne szólítsátok nevén a Beérkezettet, és ne nevezzétek Testvérnek. Szerzetesek, a Beérkezett maga a tökéletes, szentséges Megvilágosult. Halljátok meg, szerzetesek! Megtaláltam a halhatatlanságot, és megismertetem veletek; hirdetem nektek a Tant. Ha az általam kijelölt útra léptek, hamarosan eljuttok az igazsághoz, magatoktól megismeritek, és szemtől szembe láthatjátok. Eléritek a szent élet legmagasabb célkitűzését, amelynek kedvéért tisztes családok fiai remeteségbe és otthontalanságba távoznak.

Amikor a Magasztos így beszélt, az öt szerzetes így szólt hozzá:

- Gótama testvér, önsanyargatásoddal, megtartóztatásoddal, fogadalmaiddal nem tudtál szert tenni emberfölötti erőre, vagy tökéletes és szentséges ismeret és látás hatalmára. Most, amikor feladtad az önmegtartóztatást és bőségben élsz, bővelkedő életre tértél át, hogyan tudnál szert tenni emberfölötti erőre, vagy tökéletes és szentséges ismeret és látás hatalmára?

Amikor az öt szerzetes így beszélt, a Magasztos így szólt hozzájuk:

- Szerzetesek, a Beérkezett nem él bőségben, nem adta fel az önmegtartóztatást, nem tért át bővelkedő életre. A Beérkezett maga a tökéletes, szentséges Megvilágosult. Halljátok meg, szerzetesek ! Megtaláltam a halhatatlanságot, és megismertetem veletek; hirdetem nektek a Tant. Ha az általam kijelölt útra léptek, hamarosan eljuttok az igazsághoz, magatoktól megismeritek, és szemtől szembe láthatjátok. Eléritek a szent élet legmagasabb célkitűzését, amelynek kedvéért tisztes családok fiai remeteségbe és otthontalanságba távoznak.

[A párbeszéd még kétszer megismétlődik.]

- És én erre a belátásra, erre a felismerésre jutottam: &quot;Gondolataim felszabadulása nem mehet veszendőbe. Ez az utolsó születésem; többször nem fogok újjászületni.&quot;

Így beszélt a Magasztos, és az öt szerzetes örömmel és egyetértéssel hallgatta meg a Magasztos beszédét. [ . . .]

És a Magasztos így szólt:

- Jöjjetek, szerzetesek! A Tant világosan kinyilatkoztattam. Járjatok a szentség útján, hogy minden szenvedésnek véget vessetek!

Így történt e tiszteletreméltó személyek tanítvánnyá avatása. Így ebben az időben hat Tökéletes volt a földön.

Ebben az időben élt Benáreszben egy Jasza nevű, tisztes családból származó, jó nevelésű ifjú, egy kereskedő céhmester fia. Három palotája volt, egy téli, egy nyári és egy az esős évszakra. Az esős évszakra szolgáló palotából, ahol zeneszerszámokhoz értő nők vették körül, négy hónapon keresztül nem mozdult ki. Egyszer azonban Jasza nemesifjú, akinek az öt érzékszerv minden gyönyörűsége rendelkezésére állott, birtokában volt, szórakozására szolgált, a megszokottnál hamarabb tért nyugovóra. Utána környezete is nyugovóra tért. Egész éjszaka égett egy olajmécses.

Ekkor azonban Jasza nemesifjú a megszokottnál hamarabb ébredt fel, és alva találta környezetét. Egyik nőnek hóna alatt volt a lant, annak a nyaka alatt volt a dob, annak a hóna alatt volt a csörgőtányér, annak a haja szétzilálódott, annak a nyála folyt, némelyek álmukban beszéltek. Mintha dögtemetőbe vetődött volna. A látvány feltárta előtte a lét nyomorát, és csömör fogta el szívét. És ekkor Jasza nemesifjú ezt a kijelentést tette:

- Óh jaj, minden undorító! Óh jaj, minden visszataszító!

Ekkor Jasza nemesifjú felhúzta aranysaruját, és lakosztálya ajtaja felé indult. Emberfölötti lények kitárták előtte az ajtót, hogy senki se tartsa vissza Jasza nemesifjút, amikor otthonából az otthontalanságba készül távozni. Ekkor Jasza nemesifjú a városkapu felé indult. Emberfölötti lények kitárták előtte a kaput, hogy senki se tartsa vissza Jasza nemesifjút, amikor otthonából az otthontalanságba készül távozni.

Ekkor Jasza nemesifjú az Iszipatana vadaskert felé indult. Ez idő tájt a Magasztos kora hajnalban felkelt, és a szabadban sétált. A Magasztos messziről megpillantotta a közeledő Jasza nemesifjút. Amikor meglátta, félbeszakította sétáját, és leült az odakészített székre. Ekkor Jasza nemesifjú a Magasztos közelében megismételte a mondást:

- Óh jaj, minden undorító! Óh jaj, minden visszataszító! Ekkor a Magasztos így szólt Jasza nemesifjúhoz:

- Jasza, itt semmi sem undorító, itt semmi sem visszataszító. Jöjj, Jasza, ülj le, oktatni foglak a tanra.

Jasza nemesifjú megörvendett, és megnyugodott: &quot;Itt semmi sem undorító, itt semmi sem visszataszító!&quot; Levetette aranysaruját, és a Magasztos elé járult. Odaérve, köszöntötte a Magasztost, és leült előtte. A Magasztos sorjában beszélt a dolgokról az előtte ülő Jasza nemesifjúnak, következőképpen: beszélt az adakozásról, az erkölcsösségről, az égről, a vágyak terhéről, ürességéről, gyötrelmességéről, a vágytalanság üdvéről. Amikor a Magasztos látta, hogy Jasza nemesifjú elméje tiszta, befogadóképes, előítéletmentes, érdeklődő, jószándékú, akkor feltárta előtte azt, ami a Buddhák alapvető tanítása : a szenvedést, annak okát, megszüntetését, az ahhoz vezető utat. És miként a tiszta, folttalan szövet könnyen magába szívja a festéket, éppolyan tisztán, világosan megnyílt a szeme Jasza nemesifjúnak a Tan befogadására ott ültében : &quot;Mindennek, ami keletkezik, meg is kell szűnnie.&quot;

Eközben azonban Jasza nemesifjú anyja felment a palotába, és nem találta Jasza nemesifjút. Indult a családapához, a céhmesterhez, s odaérve, szólt a családapának, a céhmesternek:

- Családapa, nem találom a fiadat, Jaszát!

Ekkor a családapa, a céhmester, lovas küldöncöket indított a négy égtáj felé, ő maga pedig Iszipatana felé indult. Itt a családapa, a céhmester, észrevette az aranysaru nyomát, s amint észrevette, elindult a nyomokon.

A Magasztos messziről megpillantotta a közeledő családapát, a céhmestert. Amikor meglátta, ezt gondolta:

- Jobb lesz, ha most olyan varázslatot művelek, hogy a családapa, a céhmester, itt ültében ne lássa a szintén itt ülő Jasza nemesifjút.

Ekkor a Magasztos ilyen varázslatot művelt.

És a családapa, a céhmester, a Magasztos elé járult. Odaérve, megszólította a Magasztost:

- Uram, nem látta-e a Magasztos Jasza nemesifjút?

- Ülj le, családapa! Lehetséges, hogy itt ültödben meglátod a szintén itt ülő Jasza nemesifjút.

A családapa, a céhmester, megörvendett és megnyugodott:

- Talán itt ültömben meglátom a szintén itt ülő Jasza nemesifjút! Köszöntötte a Magasztost, és leült előtte. A Magasztos sorjában beszélt a dolgokról az előtte ülő családapának, a céhmesternek, következőképpen: beszélt az adakozásról, az erkölcsösségről, az égről, a vágyak terhéről, ürességéről, gyötrelmességéről, a vágytalanság üdvéről. És a családapa, a céhmester, megismerte a Tant, felfogta a Tant, megértette a Tant, átkelt a kételyeken, bizonytalansága elmúlt, tudása bővült, semmi másban nem bízott, és így beszélt a Magasztoshoz:

- Pompás, uram! Pompás, uram! Uram, mint hogyha valaki talpára állítaná a megfordítottat, kitakarná a letakartat, útba igazítaná az eltévedtet, mécsest tartana a sötétségben, hogy akinek van szeme a látásra, lásson - úgy világosította meg a Tant minden oldalról a Magasztos. Uram, én most a Magasztoshoz folyamodom oltalomért, és a Tanhoz, és a szerzetesek gyülekezetéhez. Fogadjon el a Magasztos a mai naptól életem végéig világi tisztelőjéül, aki hozzá folyamodik oltalomért!

Így ő volt az első világi hívő, aki a hármas fogadalmat kimondta. Miközben a Magasztos az atyát a Tanra oktatta, Jasza nemesifjú a meglátott, megismert felemelkedésről elmélkedett, és elméje megszabadult az indulatoktól, lemondva a ragaszkodásról. Ekkor a Magasztos ezt gondolta:

- Miközben az atyát a Tanra oktattam, Jasza nemesifjú a meglátott, megismert felemelkedésről elmélkedett, és elméje megszabadult az indulatoktól, lemondva a ragaszkodásról. Lehetetlen, hogy ezek után Jasza nemesifjú visszatérjen a hívságokhoz, és élvezze az életet, mint ezelőtt, amíg otthonában élt. Nos, most inkább feloldom a varázslatot.

Ekkor a Magasztos feloldotta a varázslatot. A családapa, a céhmester, meglátta az ott ülő Jasza nemesifjút. Amikor meglátta, így szólt Jasza nemesifjúhoz:

- Jasza, édes fiam, anyádat elemészti a szomorúság, bánat. Add vissza anyádnak életét!

Ekkor Jasza nemesifjú a Magasztosra tekintett. A Magasztos így beszélt a családapához, a céhmesterhez:

- Családapa, azt gondolod, hogy Jasza a kívülállók tudásával, a kívülállók látásával fogta fel a Tant, úgy, mint te? Mialatt ő a meglátott, megismert felemelkedésről elmélkedett, azalatt elméje megszabadult az indulatoktól, lemondva a ragaszkodásról. Lehetséges-e, hogy ezek után Jasza visszatérjen a hívságokhoz, és élvezze az életet, mint ezelőtt, míg otthonában élt?

- Nem lehetséges, uram.

- Valóban, családapa, Jasza nemesifjú először a kívülállók tudásával, a kívülállók látásával fogta fel a Tant, úgy, mint te, de mialatt a meglátott, megismert felemelkedésről elmélkedett, azalatt elméje megszabadult az indulatoktól, lemondva a ragaszkodásról. Lehetetlen, hogy ezek után Jasza nemesifjú visszatérjen a hívságokhoz, és élvezze az életet, mint ezelőtt, amíg otthonában élt.

- Uram, nyereség Jasza nemesifjúnak, nagy szerencse Jasza nemesifjúnak, hogy Jasza nemesifjú elméje megszabadult az indulatoktól, lemondva a ragaszkodásról. Fogadja el meghívásomat a Magasztos ma ebédre Jasza nemesifjúval, mint kísérő szerzetessel!

A Magasztos hallgatással fejezte ki beleegyezését.

Amikor a családapa céhmester megértette a Magasztos beleegyezését, felállt ültéből, elköszönt a Magasztostól, jobb kéz felöl megkerülte, és távozott. Röviddel a családapa céhmester távozása után Jasza nemesifjú a Magasztoshoz fordult:

- Szeretném a Magasztostól elnyerni a felavatást és a felvételt a Rendbe. - Jöjj, szerzetes ! - szólt a Magasztos. - A Tant teljességében kifejtettem neked. Élj önmegtartóztató életet, hogy örökre véget vess a szenvedésnek !

Így történt a tiszteletreméltó Jasza felvétele a rendbe. Így ebben az időben hét Tökéletes volt a földön.

Délelőtt a Magasztos felöltözött, magához vette felsőruháját és alamizsnás szilkéjét, és a tiszteletreméltó Jaszával, mint kísérő szerzetessel, elindult a családapa céhmester házába. Odaérve, leült az előkészített székre. Ekkor a tiszteletreméltó Jasza anyja és volt felesége a Magasztos elé járult. Odaérve, köszöntötték a Magasztost, és leültek előtte. A Magasztos sorjában beszélt nekik a dolgokról, a következőképpen: beszélt az adakozásról, az erkölcsösségről, az égről, a vágyak terhéről, ürességéről, gyötrelmességéről, a vágytalanság üdvéről. És tisztán, világosan megnyílt a szemük a Tan befogadására ott ültükben. És így szóltak a Magasztoshoz:

- [...] Uram, mi most a Magasztoshoz folyamodunk oltalomért, és a Tanhoz, és a szerzetesek gyülekezetéhez. Fogadjon el a Magasztos a mai naptól életünk végéig világi tisztelőiül, akik hozzá folyamodunk oltalomért !

Így ők voltak az első női világi hívők, akik a hármas fogadalmat kimondták.

==BUDDHA ELLENFELEI==

[CSULLAVAGGA VII. 3.]

Ebben az időben a Magasztos népes gyülekezet körében ült, és a Tant fejtegette a királynak és kíséretének. Ekkor Dévadatta felállt ülőhelyéről, és felsőruháját fél vállán átvetve, összetett kézzel meghajolt a Magasztos felé, és így szólt a Magasztoshoz:

- Uram, a Magasztos már elgyengült, megöregedett, megvénült, útját végigjárta, életét leélte. Uram, a Magasztos most már ne törődjék semmivel, élvezze az e világon elért nyugalmat, bízza reám a szerzetesek gyülekezetét, én fogom vezetni a szerzetesek gyülekezetét.

- Elég, Dévadatta! Ne kívánd vezetni a szerzetesek gyülekezetét! Dévadatta másodszor is így beszélt a Magasztoshoz.

[A párbeszéd kétszer megismétlődik.]

- Dévadatta, még Száriputtára és Moggallánára sem akarom rábízni a szerzetesek gyülekezetét, nemhogy reád, hitvány, jellemtelen emberre. Dévadatta megharagudott:

- A Magasztos a király és egész kísérete előtt jellemtelennek nevezett, és megszégyenített, Száriputtát és Moggallánát pedig felmagasztalta. Elköszönt a Magasztostól, jobb kéz felől körüljárta, és elégedetlenül távozott. Ez volt Dévadatta első sértődése a Magasztossal szembén. A Magasztos pedig így szólt a szerzetesekhez:

- Szerzetesek, a gyülekezet tegye közzé Rádzsagahában Dévadattáról, hogy Dévadatta erkölcse valaha más volt, és most más lett, és amit tettekben vagy szavakban elkövet, abban sem a Buddha, sem a Tan, sem a gyülekezet nem nyilatkozik meg. [ . . . ]

Ekkor Dévadatta felkereste Adzsátaszattu királyfit. Adzsátaszattu királyfi elé járulva, így szólította meg:

- Királyfi, régebben az emberek sokáig éltek, most azonban rövidre van szabva életük ideje. Lehetséges, hogy a te időd is lejár, miközben csak trónörökös maradsz. Öld meg atyádat, királyfi, és légy te a király! Én pedig megölöm a Magasztost, és én leszek a Buddha.

Adzsátaszattu királyfi ezt gondolta:

- Az érdemes Dévadattának nagy az ereje és hatalma; ő jobban tudja. Ezzel tőrt övezett combja mellé, és szokatlan napszakban berontott a király szobájába, félve, ijedten, rettegve, felindultan. Amikor a király szobájánál szolgálatot teljesítő tanácsosok meglátták, feltartóztatták. Megmotozták, és megtalálták a combja mellé övezett tőrt. Megkérdezték:

- Mire készültél, királyfi?

- Meg akartam ölni atyámat. - Ki beszélt rá?

- Az érdemes Dévadatta.

Ekkor némelyik tanácsos ezt javasolta:

- Ki kell végezni a királyfit, Dévadattát, és minden szerzetest. Mások ezt javasolták:

- A szerzeteseket nem kell kivégezni, mert ők nem vétettek, csak a királyfit és Dévadattát.

Mások viszont ezt javasolták:

- Sem a királyfit, sem Dévadattát, sem a szerzeteseket nem kell kivégezni, hanem jelenteni kell az ügyet a királynak, és a király parancsa szerint kell eljárni.

Ekkor a tanácsosok a királyfival Magadba királyához, Széníja Bimbiszárához mentek, és jelentették a történteket. [ . . . ] És Magadba királya, Széníja Bimbiszára, megkérdezte Adzsátaszattu királyfitól

- Miért akartál megölni, királyfi? 

- A királyságot akartam, király.

- Ha a királyságot akarod, királyfi, legyen a tiéd ez a királyság! Ezzel átruházta a királyságot Adzsátaszattu királyfira.

Ekkor Dévadatta felkereste Adzsátaszattu királyfit. Adzsátaszattu királyfi elé járulva, így szólította meg:

- Mahárádzsa, adj parancsot embereidnek, hogy oltsák ki Gótama remete életét!

Ekkor Adzsátaszattu királyfi kiadta a parancsot embereinek:

- Mondom: amint az érdemes Dévadatta rendelkezik, úgy cselekedjetek! Ekkor Dévadatta parancsot adott egy férfinak:

- Barátom, indulj ! Gótama remete itt és itt tartózkodik. Oltsd ki életét, azután ezen az úton térj vissza!

Ezután két embert állított arra az útra:

- Ha ezen az úton közeledik egy ember, oltsátok ki életét, azután ezen az úton térjetek vissza!

Ezután négy embert állított arra az útra:

- Ha ezen az úton közeledik két ember, oltsátok ki az életüket, azután ezen az úton térjetek vissza!

Ezután nyolc embert állított arra az útra:

- Ha ezen az úton közeledik négy ember, oltsátok ki az életüket, azután ezen az úton térjetek vissza!

Ezután tizenhat embert állított arra az útra:

- Ha ezen az úton közeledik nyolc ember, oltsátok ki az életüket, azután térjetek vissza!

Ekkor az első ember kardot és pajzsot fogott, íjat és tegezt vetett vállára, és elindult a Magasztoshoz. Odaérve, a Magasztos közelében félelem fogta el, megijedt, megrettent, felindult. Mozdulatlanná dermedt testtel megállott. A Magasztos megpillantotta a félő, ijedt, rettegő, felindult, mozdulatlanná dermedt testtel álló embert, és megpillantva, megszólította:

- Jöjj ide, barátom, ne félj !

Ekkor a férfi letette kardját és pajzsát, ledobta íját és tegezét, és a Magasztos elé járult. Odaérve, fejével a Magasztos lábához borult, és így szólt a Magasztoshoz:

- Uram, bűnös szándék fogott el balgaságomban, esztelenségemben, tudatlanságomban, mert gonosz szándékkal, gyilkos szándékkal indultam ide. Uram, fogadja el a Magasztos bűnvallomásomat bűnbánatul, hogy a jövőben tartózkodjam tőle!

- Valóban, barátom, bűnös szándék fogott el balgaságodban, esztelenségedben, tudatlanságodban, mert gonosz szándékkal, gyilkos szándékkal indultál ide. De mivel, barátom, bűnnek tekinted bűnödet, és illő megbánást tanúsítasz, elfogadom. [ . . . ]

És a Magasztos ezt mondta a férfinak:

- Barátom, ne ezen az úton távozzál; menj amazon az úton! És így másik úton bocsátotta el. [ . . . ]

Ekkor az elsö ember visszatért Dévadattához. Odaérve, így szólt Dévadattához:

- Uram, nem vagyok képes a Magasztos életét kioltani. Nagy a Magasztos hatalma, nagy az ő szentsége.

- Rendben van, barátom. Ne te oltsd ki Gótama remete életét. Én fogom kioltani Gótama remete életét.

Ez idő tájt a Magasztos a Keselyű-szikla hegycsúcs alján sétált. Ekkor Dévadatta felmászott a Keselyű-szikla hegycsúcsra, és lezúdított egy hatalmas sziklatömböt:

- Ezzel oltom ki Gótama remete életét!

Két hegycsúcs összehajolt, és felfogta a sziklatömböt. Egy szilánk lepattant róla, és véresre sebezte a Magasztos lábát. Ekkor a Magasztos felnézett, és így szólt Dévadattához:

- Balgatag ember, nagy vétket követtél el, hogy gonosz szándékkal, gyilkos szándékkal véresre sebezted a Beérkezettet.

Ezután a Magasztos a szerzetesekhez fordult:

- Szerzetesek, ez volt az első olyan tette Dévadattának, amelyért már ebben az életben el kell nyernie büntetését, amiért gonosz szándékkal, gyilkos szándékkal véresre sebezte a Beérkezettet.

Mikor a szerzetesek értesültek róla, hogy Dévadatta a Magasztos életére tör, nagy zajjal és kiáltozással körjáratba kezdtek a kolostor körül a Magasztos védelmére. A zaj hallatára a Magasztos megkérdezte a tiszteletreméltó Ánandát, hogy mi az. Ánanda válaszára a Magasztos így szólt

- Hívd össze nevemben a szerzeteseket: &quot;A Mester kéreti a tisztelendőket!&quot;

Erre azok összegyűltek, köszöntötték a Magasztost, és leültek előtte. Amikor leültek, a Magasztos így beszélt a szerzetesekhez:

- Szerzetesek, nem lehetséges és nem történhetik meg, hogy a Beérkezettek életét erőszakkal kioltsák. A Beérkezettek kellő időben, természetes halállal múlnak ki.

==BUDDHA HALÁLA==

[MAHÁPARINIBBÁNA-SZUTTA, RÉSZLETEK]

. . . Amikor a Magasztos elegendőnek látta a Nádikában töltött időt, szólt a tiszteletreméltó Anandának:

- Induljunk, Ánanda, menjünk Vészálíba!

- Igen, uram - válaszolta engedelmesen a Magasztosnak a tiszteletreméltó Ánanda. Ekkor a Magasztos nagyszámú szerzetes kíséretében útra kelt Vészáliba. Ott egy ideig Vészáliban tartózkodott a Magasztos, Ambapálí ligetében. [... ] Ambapálí táncosnő hírét vette:

- A Magasztos Vészálíba érkezett, Vészálíban tartózkodik, az én mangóligetemben!

Ekkor Ambapálí táncosnő befogatott pompásnál pompásabb kocsikba, maga is felszállt az egyik pompás kocsira, és pompásnál pompásabb kocsikon kihajtatott Vészálíból, mangóligetébe hajtatott. Ameddig kocsiút volt, kocsin ment, majd leszállt a kocsiról, és gyalog ment tovább a Magasztoshoz. Odaérkezve, köszöntötte a Magasztost, és leült előtte. A Magasztos a Tanról szóló beszédekkel oktatta, buzdította, serkentette, örvendeztette az előtte ülő Ambapálí táncosnőt. Ezután Ambapálí táncosnő, akit a Magasztos a Tanról szóló beszédekkel oktatott, buzdított, serkentett, örvendeztetett, így szólt a Magasztoshoz:

- Fogadja el meghívásomat a Magasztos holnap ebédre a szerzetesek gyülekezetével együtt!

A Magasztos hallgatással fejezte ki beleegyezését. [ . . . ]

Miután a Magasztos evett, és befejezte az étkezést, Ambapálí táncosnő fogott egy alacsony széket, és leült előtte. Amikor leült, így szólt a Magasztoshoz Ambapálí táncosnő:

- Uram, ezt a ligetet Buddhának és a szerzetesek közösségének ajándékozom.

A Magasztos elfogadta a ligetet. [ . . . ]

Amikor a Magasztos elegendőnek látta az Ambapálí ligetében töltött időt, szólt a tiszteletreméltó Ánandának:

- Induljunk, Ánanda, menjünk Béluva faluba!

- Igen, uram - válaszolta engedelmesen a Magasztosnak a tiszteletreméltó Ánanda. Ekkor a Magasztos nagyszámú szerzetes kíséretében útra kelt Béluva faluba. Ott egy ideig Béluvában tartózkodott a Magasztos. Itt a Magasztos a szerzetesekhez fordult:

- Szerzetesek, induljatok Vészálí vidékére, és igyekezzetek barátságos, kellemes, tetszetős helyet keresni az esős évszakra. Én itt, Béluva faluban akarom eltölteni az esős évszakot.

- Igen, urunk - válaszolták engedelmesen a Magasztosnak a szerzetesek, és Vészálí vidékén igyekeztek barátságos, kellemes, tetszetős helyet keresni az esős évszakra. A Magasztos Béluva faluban töltötte az esős évszakot.

Az esős évszak idején súlyos rosszullét fogta el a Magasztost. Halálos, heves fájdalmai támadtak. A Magasztos mindezt eszméleténél maradva, világos tudattal, panasz nélkül viselte el, és így szólt magában:

- Nem volna helyes, ha az engem kiszolgálók értesítése nélkül, ha a szerzetesek közösségének megtekintése nélkül távoznám a nirvánába. Inkább erővel eltávoztatom magamtól ezt a betegséget, és az életerőt visszatartva magamban, várakozom.

Ekkor a Magasztos erővel eltávoztatta magától a betegséget, és az életerőt visszatartva magában, várakozott. Ekkor elmúlt a Magasztos betegsége.

Amikor elmúlt a Magasztos betegsége, és megszűntek fájdalmai, kilépett az épületből, és az épület árnyékos oldalán leült az odakészített ülőhelyre. Ekkor a tiszteletreméltó Ánanda a Magasztos elé járult, köszöntötte a Magasztost, és leült előtte. Előtte ülve, így szólt a Magasztoshoz a tiszteletreméltó Ánanda:

- Uram, örvendetes, hogy a Magasztos jobban van ! Uram, öröm, hogy a Magasztos jobban érzi magát! Uram, a Magasztos rosszullétekor az én testem is mintha részegítő italtól ittasodott volna meg. Nem láttam az égtájakat, és a tanításokra sem tudtam gondolni. Csupán egyben bizakodtam, uram : &quot;Nem fog a Magasztos a nirvánába távozni, mielőtt a szerzetesek közösségéről még egyszer rendelkeznék.&quot;

- Mit várhat még tőlem a szerzetesek közössége, Ánanda? Feltártam a Tant, Ánanda, és nem tettem különbséget belső és külső között. A Beérkezett nem szorította markába tanításait, Ánanda. Ha valaki ezt gondolja: &quot;Nekem kell a szerzetesek közösségét vezetnem&quot;, vagy &quot;Reám van bízva a szerzetesek közössége&quot;, az esetleg rendelkezhetik a szerzetesek közösségéről. A Beérkezett nem gondolja ezt: &quot;Nekem kell a szerzetesek közösségét vezetnem&quot;, vagy &quot;Reám van bízva a szerzetesek közössége&quot;. Így tehát, Ánanda, milyen vonatkozásban rendelkezhetnék még a Beérkezett a szerzetesek közösségéről? Én most már megtört, koros, öreg ember vagyok, életutam végét járom, nyolcvanadik évemet töltöm. Mint ahogyan, Ánanda, a rozoga szekér akadozva vonszolja magát, ugyanolyan akadozva vonszolja magát a Beérkezett teste. [ . . . ]

Önmagatokban keressetek tehát világosságot, Ánanda, önmagatokban keressetek menedéket, más menedék nélkül. A Tanban keressetek világosságot, a Tanban keressetek menedéket, más menedék nélkül. [ . . . ]

Az a szerzetes, Ánanda, aki akár most, akár távozásom után önmagában keres világosságot, önmagában keres menedéket, más menedék nélkül, és a Tanban keres világosságot, a Tanban keres menedéket, más menedék nélkül, az ilyen tanulni vágyó szerzetes méltó a szerzetesi névre. [ . . . ]

Ánanda, az imént odajött hozzám a Gonosz, a kísértő, és megállt előttem. Előttem állva, így beszélt hozzám a Gonosz, a kísértő:

- Most távozzék a nirvánába a Magasztos, most távozzék a nirvánába a Beérkezett! Eljött az ideje, hogy a kialvásba távozzék a Magasztos. Hiszen egykor ezt a kijelentést tette a Magasztos : &quot;Mindaddig nem távozom a nirvánába, Gonosz, amíg szerzetesek nem szegődtek tanítványaimul, amíg apácák nem szegődtek tanítványaimul, amíg irányításom alatt a szerzetesrend meg nem erősödött, mindenfelé el nem terjedt a népek között, mindenki számára elérhetően, mindenki számára nyilvánvalóan.&quot; Most azonban a szerzetesrend már megerősödött a Magasztos irányítása alatt, mindenfelé elterjedt a népek között, mindenki számára elérhetően, mindenki számára nyilvánvalóan. Most távozzék a nirvánába a Magasztos, most távozzék a nirvánába a Beérkezett! Eljött az ideje, hogy a kialvásba távozzék a Magasztos! - Amikor a Gonosz, a kísértő, így beszélt hozzám, én ezt válaszoltam neki, Ánanda:

- Légy nyugodt, Gonosz: hamarosan elérkezik a Magasztos kialvásának ideje. Három hónap múlva a nirvánába távozik a Magasztos. Ánanda, az imént Pávában világos tudattal elbocsátotta magától az életerőt a Magasztos.

Ekkor a tiszteletreméltó Ánanda így szólt a Magasztoshoz:

- Maradjon életben a Magasztos ebben az egész világkorban, maradjon életben a Beérkezett ebben az egész világkorban, sokaknak üdvére, sokaknak javára, a világ iránti könyörületből, istenek és emberek hasznára, üdvére, javára!

- Hagyd el, Ánanda, ne kérleld a Magasztost ! Elmúlt az ideje a Magasztos kérlelésének.

Azonban Ánanda másodszor is ( . . . harmadszor is) így szólt a Magasztoshoz:

- Maradjon életben a Magasztos ebben az egész világkorban, maradjon életben a Beérkezett ebben az egész világkorban, sokaknak üdvére, sokaknak javára, a világ iránti könyörületből, istenek és emberek hasznára, üdvére, javára!

- Ánanda, nem mondtam-e neked már régen, hogy minden, ami kedves és kellemes, megváltozik, megszűnik és elmúlik? Hogyan is volna lehetséges, Ánanda, hogy az, ami született, keletkezett, összetevődött és elmúlásnak van alávetve, ne múljék el? Ez nem képzelhető el. [. . . ]

Ezután egyik reggelen a Magasztos felöltözött, magához vette felsőruháját és alamizsnás szilkéjét, és elindult Vészálíba alamizsnáért. Miután végigjárta alamizsnáért Vészálít, leült az előkészített ülőhelyre, elfogyasztotta az ételt, majd elefántpillantást vetett Vészálíra, és így szólt a tiszteletreméltó Ánandához:

- Utoljára látta Vészálít a Beérkezett, Ánanda. [ . . . ]

Ezután a Magasztos nagyszámú szerzetes kíséretében útra kelt Pávába. Pávába érkezve, Csunda nevű aranyműves mangóligetében állt meg a Magasztos. Csunda aranyműves hírét vette:

- A Magasztos Pávába érkezett, Pávában tartózkodik, az én mangóligetemben.

Ekkor Csunda aranyműves felkereste a Magasztost. Odaérve, köszöntötte a Magasztost, és leült előtte. A Magasztos a Tanról szóló beszédekkel oktatta, buzdította, serkentette, örvendeztette az előtte ülő Csunda aranyművest. Ezután Csunda aranyműves, akit a Magasztos a Tanról szóló beszédekkel oktatott, buzdított, serkentett, örvendeztetett, így szólt a Magasztoshoz:

- Fogadja el meghívásomat a Magasztos holnap ebédre a szerzetesek gyülekezetével együtt!

A Magasztos hallgatással fejezte ki beleegyezését.

Csunda aranyműves a Magasztos beleegyezése láttán felkelt ülőhelyéről, elköszönt a Magasztostól, jobb kéz felől tisztelettel megkerülte, és távozott. Ezután Csunda aranyműves másnap virradattól kezdve válogatott ételeket sütött-főzött házában, egyebek között nagy mennyiségben vaddisznógombát [vagy: vaddisznó kövérjét]. Majd megüzente az időt a Magasztosnak:

- Itt az idő, uram! Elkészült az ebéd.

Ekkor a Magasztos a délelőtti időben felöltözött, magához vette felsőruháját és alamizsnás szilkéjét, és a szerzetesek gyülekezetével együtt elindult Csunda aranyműves házába. Odaérve, leült a számára készített ülőhelyre. Amikor leült, így szólt Csunda aranyműveshez:

- Csunda, a vaddisznógombát, amit készítettél, nekem tálald fel. A többi sült és főtt ételt, amit készítettél, a szerzetesek gyülekezetének tálald fel. - Úgy lesz, uram - válaszolta engedelmesen a Magasztosnak Csunda aranyműves, és a vaddisznógombát, amit készített, a Magasztosnak tálalta fel, a többi sült és főtt ételt, amit készített, a szerzetesek gyülekezetének tálalta fel. Ekkor a Magasztos így szólt Csunda aranyműveshez:

- Csunda, ami a vaddisznógombából megmaradt, ásd el gödörbe. Nem látok senkit a világon, sem az isteneket, sem Brahmát, sem az ördögöt, sem remetéket, sem papokat, sem égieket, sem földieket, aki meg tudná emészteni, ha eszik belőle, a Beérkezett kivételével.

- Úgy lesz, uram - válaszolta engedelmesen a Magasztosnak Csunda aranyműves, és ami a vaddisznógombából megmaradt, elásta gödörbe. Ezután a Magasztos elé járult. Odaérve, leült előtte. A Magasztos a Tanról szóló beszédekkel oktatta, buzdította, serkentette, örvendeztette az előtte ülő Csunda aranyművest. Ezután felkelt ülőhelyéről, és távozott.

Ekkor Csunda aranyműves ételének elfogyasztása után súlyos rosszullét fogta el a Magasztost. Halálos kimenetelű, véres hasmenése támadt, heves fájdalmak kíséretében. A Magasztos mindezt eszméleténél maradva, világos tudattal, panasz nélkül viselte el. Majd így szólt Ánandához a Magasztos:

- Induljunk, Ánanda, menjünk Kuszínárába!

- Igen, uram - válaszolta engedelmesen a Magasztosnak a tiszteletreméltó Ananda.

Így hallottam: mikor a Szent megette Csunda ételét, 

elfogta kínzó rosszullét, halálos végű gyötrelem.

Mikor a vaddisznógombát megette, 

súlyos betegségbe esett a Mester. 

Kiürült testtel a Magasztos így szólt: 

- Induljunk Kuszínárá városába! [ . . . ]

Ekkor a Magasztos nagyszámú szerzetes kíséretében útra kelt a Hirannyavatí folyó túlpartján fekvő Kuszínárá vidékére, a Mallák szálaerdejébe. Amikor odaérkeztek, szólt a tiszteletreméltó Ánandának:

- Kedves Ánanda, készíts fekhelyet, fejjel észak felé, két egymás mellett nőtt szálafa között. Fáradt vagyok, Ánanda, le akarok feküdni.

- Igen, uram - válaszolta engedelmesen a Magasztosnak a tiszteletreméltó Ánanda, és két egymás mellett nőtt szálafa között fekhelyet készített, fejjel észak felé. A Magasztos lefeküdt jobb oldalára, két lábát egymásra helyezve, mint az oroszlán, teljes öntudatban. A két szálafa teljes virágpompában állt, bár nem volt virágzás ideje. Viráguk behintette, beszórta, beborította a Beérkezett testét, a Beérkezett tiszteletére. [...]

- Ne foglalkozzatok a Beérkezett halotti szertartásával, Ánanda. Inkább saját üdvötökre gondoljatok, saját üdvötökön munkálkodjatok, saját üdvötöket szolgáljátok ernyedetlenül, kitartó buzgalommal. Vannak bölcs nemesek, bölcs papok, bölcs családapák, igaz hívei a Beérkezettnek, azok fogják intézni a Beérkezett halotti szertartását, Ánanda [...]

Ekkor a tiszteletreméltó Ánanda bement a hajlékba, az ajtófélfára borult, és ott állva zokogott:

- Tovább kell küzdenem, tovább kell törekednem, míg mesteremnek, aki könyörülettel volt irántam, végső kialvása közeledik.

A Magasztos azonban megszólította a szerzeteseket: 

- Szerzetesek, hol van Ánanda?

- Uram, a tiszteletreméltó Ánanda bement a hajlékba, az ajtófélfára borult, és ott állva zokog: &quot;Tovább kell küzdenem, tovább kell törekednem, míg mesteremnek, aki könyörülettel volt irántam, végső kialvása közeledik.&quot;

Ekkor a Magasztos az egyik szerzetest szólította:

- Menj, szerzetes, és közöld nevemben Ánandával: &quot;A Mester hívat, Ánanda testvér!&quot;

- Igen, uram - válaszolta engedelmesen a Magasztosnak a szerzetes, felkereste a tiszteletreméltó Ánandát, és szólt neki:

- A Mester hívat, Ánanda testvér!

- Úgy legyen, testvér - válaszolta a szerzetesnek a tiszteletreméltó Ánanda, a Magasztos elé járult, köszöntötte a Magasztost, és leült előtte. A Magasztos így szólt az előtte ülő Ánandához:

- Hagyd el, Ánanda, ne búslakodjál, ne siránkozzál. Nem mondtam-e neked már régen, hogy minden, ami kedves és kellemes, megváltozik, megszűnik, elmúlik? Hogyan is volna lehetséges, Ánanda, hogy az, ami született, keletkezett, összetevődött és elmúlásnak van alávetve, ne múljék el? Ez nem képzelhető el. Sokáig szolgáltad a Beérkezettet, Ánanda, szerető tettekkel, határtalan barátsággal és odaadással, szerető szavakkal, határtalan barátsággal és odaadással, szerető gondolatokkal, határtalan barátsággal és odaadással. Te jót cselekedtél, Ánanda. Folytasd tovább elmélkedésedet, nemsokára megszabadulsz minden indulattól. [ . . . ]

Ezután a Magasztos így szólt a tiszteletreméltó Ánandához:

- Lehetséges, Ánanda, hogy valamelyikőtök ezt gondolja: &quot;Tanítóját veszítette a tanítás, nincs többé mesterünk.&quot; Azonban nem szabad így gondolkoznotok, Ánanda. A Tan és a szerzetesi fegyelem, amelyre oktattalak és tanítottalak, az legyen mesteretek eltávoztom után, Ánanda. [ . . . ]

Ekkor a Magasztos megszólította a szerzeteseket:

- Lehetséges, szerzetesek, hogy valamelyik szerzetesnek kétségei vannak, vagy eltérő véleménye van a Buddháról, vagy a Tanról, vagy a gyülekezetről, vagy az útról vagy az elindulásról. Kérdezzetek, szerzetesek, hogy utólag meg ne bánjátok: &quot;Jelen volt előttünk a Mester, és mi nem tudtuk a Magasztostól jelenlétében megkérdezni.&quot;

A megszólított szerzetesek azonban hallgattak.

A Magasztos másodszor is ( . . . harmadszor is) megszólította a szerzeteseket

- Lehetséges, szerzetesek, hogy valamelyik szerzetesnek kétségei vannak, vagy eltérő véleménye van a Buddháról, vagy a Tanról, vagy a gyülekezetről, vagy az útról, vagy az elindulásról. Kérdezzetek, szerzetesek, hogy utólag meg ne bánjátok: &quot;Jelen volt előttünk a Mester, és mi nem tudtuk a Magasztostól jelenlétében megkérdezni.&quot;

A megszólított szerzetesek azonban másodszor is (... harmadszor is) hallgattak. Ekkor a Magasztos így szólt a szerzetesekhez:

- Lehetséges, szerzetesek, hogy a Mester iránti tiszteletből nem mertek kérdezni. Akkor kérdezzen a barát a barátja helyett, szerzetesek.

A megszólított szerzetesek azonban hallgattak. Ekkor a tiszteletreméltó Ánanda így szólt a Magasztoshoz:

- Uram, csodálatos dolog, uram, bámulatos dolog ez! Meg vagyok győződve, uram, hogy ebben a közösségben nincs egyetlen szerzetes sem, akinek kétségei volnának, vagy eltérő véleménye volna a Buddháról, vagy a Tanról, vagy a gyülekezetről, vagy az útról, vagy az elindulásról.

- Meggyőződésből beszéltél, Ánanda. A Beérkezett ellenben tudja, Ánanda, hogy ebben a közösségben nincs egyetlen szerzetes sem, akinek kétségei volnának vagy eltérő véleménye volna a Buddháról vagy a Tanról vagy a gyülekezetről vagy az útról vagy az elindulásról. Mert az itt lévő ötszáz szerzetes közül a legutolsó szerzetes is belépett a folyamba, nem fog alacsonyabb létben születni, biztos irányban halad, minden gondja a megvilágosodás.

Ezután a Magasztos a szerzetesekhez fordult:

- Szerzetesek, még egyszer figyelmeztetlek: a létező dolgok elmúlók; ernyedetlenül törekedjetek!

Ezek voltak a Beérkezett utolsó szavai.

Ekkor a Magasztos az első révületbe emelkedett. Az első révületből kiemelkedve a második révületbe emelkedett. A második révületből kiemelkedve a harmadik révületbe emelkedett. A harmadik révületből kiemelkedve a negyedik révületbe emelkedett. A negyedik révületből kiemelkedve a tér végtelenségének állapotába emelkedett. A tér végtelensége állapotába olvadásból kiemelkedve a tudat végtelenségének állapotába emelkedett. A tudat végtelensége állapotába olvadásból kiemelkedve a semmiség állapotába emelkedett. A semmiség állapotába olvadásból kiemelkedve a sem érzékelés, sem érzéketlenség állapotába emelkedett. A sem érzékelés, sem érzéketlenség állapotába olvadásból kiemelkedve az érzékelés és észlelés megszüntetésébe emelkedett.

Ekkor a tiszteletreméltó Ánanda így szólt a tiszteletreméltó Anuruddhához:

- Anuruddha úr, elkövetkezett a Magasztos végső kialvása.

- Nem, Ánanda testvér, még nem következett el a Magasztos végső kialvása, csak az érzékelés és észlelés megszüntetésébe emelkedett. Ekkor a Magasztos az érzékelés és észlelés megszüntetésébe olvadásból kiemelkedve a sem érzékelés, sem érzéketlenség állapotába emelkedett. A sem érzékelés, sem érzéketlenség állapotába olvadásból kiemelkedve a semmiség állapotába emelkedett. A semmiség állapotába olvadásból kiemelkedve a tudat végtelenségének állapotába emelkedett. A tudat végtelensége állapotába olvadásból kiemelkedve a tér végtelensége állapotába emelkedett. A tér végtelensége állapotába olvadásból kiemelkedve a negyedik révületbe emelkedett. A negyedik révületből kiemelkedve a harmadik révületbe emelkedett. A harmadik révületből kiemelkedve a második révületbe emelkedett. A második révületből kiemelkedve az első révületbe emelkedett. Az első révületből kiemelkedve a második révületbe emelkedett. A második révületből kiemelkedve a harmadik révületbe emelkedett. A harmadik révületből kiemelkedve a negyedik révületbe emelkedett. A negyedik révületből kiemelkedve közvetlenül elkövetkezett a Magasztos végső kialvása [nirvánája].

A Magasztos végső kialvásakor, a kialvás pillanatában, nagy földrengés támadt, félelmes, rémítő; és mennydörgés dübörgött.

A Magasztos végső kialvásakor, a kialvás pillanatában, Brahmá, a Teremtő, ezt a verset mondta:

A testi lét ruhájából minden élő kivetkezik,

úgy, amiként kihunyt végleg a bölcs, a megvilágosult, 

páratlan tanító mester, az önmagán uralkodó.

A Magasztos végső kialvásakor, a kialvás pillanatában, Indra, az istenek királya, ezt a verset mondta:

Keletkezik s el is múlik, nem örök, ami létezik; 

és ha a lét feloldódik, fő boldogság a megszűnés.

A Magasztos végső kialvásakor, a kialvás pillanatában, a tiszteletreméltó Ánanda ezt a verset mondta:

A Mindenséget átjárta a borzadály, a félelem, 

mikor a Megvilágosult a nirvánába távozott.

…

Ekkor a kuszínárái Mallák megkérdezték a tiszteletreméltó Ánandától: 

- Ánanda úr, mit kell tennünk a Beérkezett holttestével?

- Amit világuralkodó királyok holttestével, azt kell tenni a Beérkezett testével is.

- Ánanda úr, mit szokás tenni a világuralkodó királyok testével?

- A világuralkodó király holttestét vadonatúj lepelbe csavarják, a vadonatúj lepelbe csavart testet tépett gyapotba burkolják, a tépett gyapotba burkolt testet vadonatúj lepelbe csavarják. Ötszázszor így burkolják be kétszeresen a világuralkodó királyok holttestét, ezután olajjal töltött vasládába helyezik, vasfedéllel lefedik, illatos fákból máglyát raknak, és elhamvasztják a világuralkodó király holttestét. Négy út kereszteződésénél emlékhalmot emelnek a világuralkodó király fölé. Ez a teendő a világuralkodó király holttestével. Amit a világuralkodó királyok holttestével, azt kell tenni a Beérkezett testével is. Négy út kereszteződésénél emlékhalmot kell emelni a Beérkezett fölé. És aki koszorút, vagy virágot, vagy szantálport helyez rá, vagy tiszteletet tesz előtte, vagy áhítatos szívvel fordul felé, hosszú ideig üdvére és örömére fog szolgálni. [ . . . ]

…

Amikor a Magasztos teste elhamvadt, zápor zúdult a levegőből, és kioltotta a Magasztos máglyáját. A szálafákról is víz csöpögött, és kioltotta a Magasztos máglyáját. A kuszínárái Mallák is illatos vizet hoztak, és kioltották a Magasztos máglyáját. [ . . . ]

Ekkor a kuszínárái Mallák kijelentették az egybegyűltek előtt:

- A Magasztos a mi földünkön hunyt el; a Magasztos maradványaiból senki másnak nem adunk.

E kijelentés után azonban Dóna pap így beszélt az egybegyűltekhez:

Urak, halljátok meg az én tanácsom. 

Buddha örökké szeretetre intett. 

Nem volna illő, hogy a Mester teste 

fölött kitörjön a vetélkedés most.

Az összesek közt, akik egybegyűltek, 

elosztom nyolc részre a csontmaradványt. 

Minden égtájon egy sírhalom álljon, 

hiszen minden nép tiszteli a Látót.

[...]

Így tehát nyolc emlékhalom van a maradványok fölött, kilencedik a hamvveder fölött, tizedik a máglya hamuja fölött.

Így történt egykoron.

Hódolat annak a Magasztosnak, Szentségesnek, tökéletesen Megvilágosultnak!

==A tan kerekének elindítása==

[MAHÁVAGGA I.6.]

- Szerzetesek, két véglettől kell távol tartania magát annak, aki remeteségbe távozik. Milyen két véglettől? Az egyik az, amely elmerül a gyönyörökben, a gyönyörök élvezetében; ez üres, hitvány, közönséges, nemtelen, értéktelen. A másik az, amely elmerül az önkínzásban; ez fájdalmas, nemtelen, értéktelen. Szerzetesek, a Beérkezett mindkét végletet elkerülve rátalált a középútra, amely megnyitja a szemeket és megvilágosítja az elmét, amely nyugalomra, megismerésre, megvilágosodásra, kialvásra [nirvánára] vezet.

És mi az a középút, szerzetesek, amelyre a Beérkezett rátalált, amely megnyitja a szemeket és megvilágosítja az elmét, amely nyugalomra, megismerésre, megvilágosodásra, kialvásra vezet?

Ez a nemes nyolcrétű ösvény, úgymint: helyes nézetek, helyes elhatározás, helyes beszéd, helyes viselkedés, helyes életmód, helyes törekvés, helyes gondolkozás, helyes elmélyedés. Ez az a középút, szerzetesek, amelyre a Beérkezett rátalált, amely megnyitja a szemeket és megvilágosítja az elmét, amely nyugalomra, megismerésre, megvilágosodásra, kialvásra vezet.

És ez a szenvedés nemes igazsága, szerzetesek: a születés is szenvedés, az öregség is szenvedés, a betegség is szenvedés, a halál is szenvedés, kötve lenni ahhoz, akit nem szeretünk, az is szenvedés, elveszíteni azt, akit szeretünk, az is szenvedés, ha a kívánság nem teljesül, az is szenvedés; röviden: minden, ami a léthez köt, szenvedés.

És ez a szenvedés okának nemes igazsága, szerzetesek: az ok a Szomj [vágy], amely újjászületéshez vezet, élvezet és szenvedély kíséri, örömet talál különböző dolgokban. Ez [a szomj] a következő: gyönyörök szomja, lét szomja, birtok szomja.

És ez a szenvedés megszüntetésének nemes igazsága, szerzetesek: a szomjnak teljes vágytalanság révén történő megszüntetése, elvetése, feladása, elhagyása, elutasítása.

És ez a szenvedés megszüntetéséhez vezető út nemes igazsága, szerzetesek : ez a nemes nyolcágú ösvény, úgymint: helyes nézetek, helyes elhatározás, helyes beszéd, helyes viselkedés, helyes életmód, helyes törekvés, helyes gondolkozás, helyes elmélyedés.

==A tűzbeszéd==

[MAHÁVAGGA I.21.]

Amikor a Magasztos elegendőnek látta az Uruvélában eltöltött időt, továbbvándorolt Gajászísza felé, nagyszámú szerzetes kíséretében. Ezer szerzetes kísérte, akik előzőleg mindannyian remeték voltak. Ott Gajá városa mellett, a Gajászísza hegyen tartózkodott a magasztos az ezer szerzetes társaságában. Ekkor a magasztos így beszélt a szerzetesekhez

- Minden lángban áll, szerzetesek. Mi minden áll lángban szerzetesek? Lángban áll a szem, szerzetesek. Lángban állnak a jelenségek, lángban áll a látás, lángban állnak a látványok, lángban állnak a látványok okozta érzések, akár kellemesek, akár fájdalmasak, akár sem kellemesek, sem fájdalmasak. Mi gyújtotta lángra? A szenvedély tüze, a harag tüze, a balgaság tüze gyújtotta lángra; a születés, az öregség, a halál, a bánat, a fájdalom, a szenvedés, a szomorúság, a gyötrelem gyújtotta lángra, mondom nektek.

Lángban áll a fül szerzetesek. Lángban állnak a hangok, lángban áll a hallás, lángban állnak a hallomások. Lángban állnak a hallomások okozta érzések, akár kellemesek, akár fájdalmasak, akár sem kellemesek, sem fájdalmasak. Mi gyújtotta lángra? A szenvedély tüze, a harag tüze, a balgaság tüze gyújtotta lángra; a születés, az öregség, a halál, a bánat, a fájdalom, a szenvedés, a szomorúság, a gyötrelem gyújtotta lángra, mondom nektek.

Lángban áll az orr, szerzetesek. Lángban állnak a szagok, lángban áll a szaglás, lángban állnak az illatok, lángban állnak a illatok okozta érzések, akár kellemesek, akár fájdalmasak, akár sem kellemesek, sem fájdalmasak. Mi gyújtotta lángra? A szenvedély tüze, a harag tüze, a balgaság tüze gyújtotta lángra; a születés, az öregség, a halál, a bánat, a fájdalom, a szenvedés, a szomorúság, a gyötrelem gyújtotta lángra, mondom nektek.

Lángban áll a nyelv, szerzetesek. Lángban állnak az ízek, lángban áll az ízlelés, lángban állnak az ízlelés okozta érzések, akár kellemesek, akár fájdalmasak, akár sem kellemesek, sem fájdalmasak. Mi gyújtotta lángra? A szenvedély tüze, a harag tüze, a balgaság tüze gyújtotta lángra; a születés, az öregség, a halál, a bánat, a fájdalom, a szenvedés, a szomorúság, a gyötrelem gyújtotta lángra, mondom nektek.

Lángban áll a test, szerzetesek. Lángban állnak a tárgyak, lángban áll az érintés, lángban állnak az érintkezések, lángban állnak az érintkezések okozta érzések, akár kellemesek, akár fájdalmasak, akár sem kellemesek, sem fájdalmasak. Mi gyújtotta lángra? A szenvedély tüze, a harag tüze, a balgaság tüze gyújtotta lángra; a születés, az öregség, a halál, a bánat, a fájdalom, a szenvedés, a szomorúság, a gyötrelem gyújtotta lángra, mondom nektek.

Lángban áll az értelem, szerzetesek. Lángban állnak az igazságok, lángban áll a gondolkozás, lángban állnak a gondolatok, lángban állnak a gondolatok okozta érzések, akár kellemesek, akár fájdalmasak, akár sem kellemesek, sem fájdalmasak. Mi gyújtotta lángra? A szenvedély tüze, a harag tüze, a balgaság tüze gyújtotta lángra; a születés, az öregség, a halál, a bánat, a fájdalom, a szenvedés, a szomorúság, a gyötrelem gyújtotta lángra, mondom nektek.

Ha egy okos, nemes tanítvány ezt belátja, akkor elfordul a szemtől, elfordul a jelenségektől, elfordul a látástól, elfordul a látványoktól, elfordul a látványok okozta érzésektől, akár kellemesek, akár fájdalmasak, akár sem kellemesek, sem fájdalmasak.

Elfordul a fültől is, elfordul a hangoktól, elfordul a hallástól[...]

Elfordul az orrtól is, elfordul a szagoktól, elfordul a szaglástól[...]

Elfordul a nyelvtől is, elfordul az ízektől, elfordul az ízleléstől[...]

Elfordul a testtől is, elfordul a tárgyaktól, elfordul az érintéstől[...]

Elfordul az értelemtől is, elfordul az igazságoktól, elfordul a gondolkozástól, elfordul a gondolatoktól[...]

Ha mindezektől elfordult, eléri a vágytalanságot. A vágytalanság révén megszabadul. Ha megszabadult, tudatára ébred: &quot;Megszabadultam&quot;, s felismeri, hogy megszűntek a születések, elérte a célt, cselekvését befejezte.

==A SZERZETESI ÉLET SZABÁLYAI==

(MAHÁVAGGA I. 56, 60.)

A szerzetesnövendékek körében felmerült a kérdés:

- Hány szabályt kell megtartanunk, hányban kell gyakorolnunk magunkat?

A Magasztoshoz fordultak a kérdéssel.

- Szerzetesek, tíz szabályt írok elő a szerzetesnövendékek számára, ezekben kell gyakorolniuk magukat:

Tartózkodás élet kioltásától.

Tartózkodás annak elvételétől, amit nem adtak. 

Tartózkodás a nemi élettől.

Tartózkodás a hazugságtól.

Tartózkodás a részegítő italoktól, amelyek mámort okoznak. 

Tartózkodás meg nem engedett időben evéstől.

Tartózkodás tánctól, énektől, zenétől, színjátékok nézésétől. 

Tartózkodás koszorúk, illatszerek, kenetek használatától, ékszerek viselésétől.

Tartózkodás magas és széles ágytól. 

Tartózkodás arany és ezüst elfogadásától.

......

- Szerzetesek, előírom, hogy a következő tíz esetben zárjátok ki a növendéket a szerzetből:

Ha életet olt ki. Ha lop. Ha tisztátalan életet él. Ha hazudik. Ha részegítő italt iszik. Ha a Buddhát szidalmazza. Ha a Tant szidalmazza. Ha a Közösséget szidalmazza. Ha tévtanokat hirdet. Ha apácával viszonya van.

==Az indulatok megsemmisítése==

[MADDZSHIMA-NIKÁJA 2.]

Így hallottam.

Egy alkalommal a Magasztos Szávatthi mellett, a Dzsétavana ligetben, Anáthapindika kertjében tartózkodott. Itt a Magasztos a szerzetesekhez fordult:

- Szerzetesek!

- Hallgatjuk, urunk - válaszolták tisztelettudóan a Magasztosnak a szerzetesek. A Magasztos így beszélt:

- Szerzetesek, feltárom előttetek a különféle indulatok megfékezésének módját. Hallgassátok meg, fontoljátok meg jól, elmondom.

- Úgy lesz, urunk - válaszolták tisztelettudóan a Magasztosnak a szerzetesek. A Magasztos így beszélt:

- Szerzetesek, mondom nektek, az indulatokat az tudja kiirtani, aki ismeri őket, látja őket, nem pedig az, aki nem ismeri őket, nem látja őket. Ám aki ismeri őket, aki látja őket, kiirtásukat megkísérelheti okos elgondolással, vagy oktalan elgondolással. Aki oktalan elgondolással kíséreli meg, abban feltámadnak a még fel nem támadt indulatok, a már feltámadt indulatok pedig erősödnek. Aki viszont okos elgondolással kíséreli meg, abban nem támadnak fel a még fel nem támadt indulatok, a már feltámadt indulatok pedig megsemmisülnek.

Szerzetesek, vannak indulatok, amelyeket megfontolással lehet megsemmisíteni. Vannak indulatok, amelyeket megfékezéssel lehet megsemmisíteni. Vannak indulatok, amelyeket megfelelő használattal lehet megsemmisíteni. Vannak indulatok, amelyeket tűréssel lehet megsemmisíteni. Vannak indulatok, amelyeket kerüléssel lehet megsemmisíteni. Vannak indulatok, amelyeket elűzéssel lehet megsemmisíteni. Vannak indulatok, amelyeket gyakorlással lehet megsemmisíteni.

Melyek azok az indulatok, szerzetesek, amelyeket megfontolással lehet megsemmisíteni?

Szerzetesek, vannak tanulatlan, közönséges emberek, akik nem gondolnak a nemes dolgokkal, nem hallottak a nemes tanról, járatlanok a nemes tanban; nem gondolnak az igaz emberekkel, nem hallottak az igaz emberek viselkedéséről, járatlanok az igaz ember viselkedésében. Az ilyenek nem ismerik fel a fontos tanokat, nem ismerik fel a fölösleges tanokat. Mivel nem ismerik fel a fontos tanokat, és nem ismerik fel a fölösleges tanokat, a fölösleges tanokkal foglalkoznak, és a fontos tanokkal nem foglalkoznak.

Melyek azok a fölösleges tanok, szerzetesek, amelyekkel foglalkoznak? Ha egy tannal való foglalkozás következtében feltámad a még fel nem támadt örömvágy indulata, a már feltámadt örömvágy indulata pedig erősödik, feltámad a még fel nem támadt létezni vágyás indulata, a már feltámadt létezni vágyás indulata pedig erősödik, feltámad a még fel nem támadt balgaság indulata, a már feltámadt balgaság indulata pedig erősödik, az ilyen tan fölösleges, és ők ezzel foglalkoznak.

Melyek azok a fontos tanok, szerzetesek, amelyekkel nem foglalkoznak? Ha egy tannal való foglalkozás következtében nem támad fel a még fel nem támadt örömvágy indulata, a már feltámadt örömvágy indulata pedig megsemmisül, nem támad fel a még fel nem támadt létezni vágyás indulata, a már feltámadt létezni vágyás indulata pedig megsemmisül, nem támad fel a még fel nem támadt balgaság indulata, a már feltámadt balgaság indulata pedig megsemmisül, az ilyen tan fontos, és ezzel nem foglalkoznak.

És mivel a fölösleges tanokkal foglalkoznak, a fontos tanokkal viszont nem foglalkoznak, feltámadnak bennük a még fel nem támadt indulatok, a már feltámadt indulatok pedig erősödnek.

Az ilyen ember ostobán ezt fontolgatja: &quot;Léteztem én régebbi korokban, vagy nem léteztem régebbi korokban? Mi voltam régebbi korokban? Hogyan léteztem régebbi korokban? Miből mivé lettem régebbi korokban? Létezni fogok-e jövendő korokban, vagy nem fogok létezni jövendő korokban? Mi leszek jövendő korokban? Hogyan fogok létezni jövendő korokban? Miből mivé leszek jövendő korokban?&quot; És a jelenben is kétségei támadnak saját maga felől: &quot;Létezem-e én, vagy nem létezem? Mi vagyok? Hogyan létezem? Ezek az élőlények honnét jöttek, és hová fognak távozni?&quot;

Miközben az ilyen ember ostobán ezt fontolgatja, a következő hat tévhit valamelyike alakul ki benne: &quot;Van énem&quot; - alakul ki benne szilárd meggyőződésként a tévhit. Vagy: &quot;Nincs énem&quot; - alakul ki benne szilárd meggyőződésként a tévhit. Vagy: &quot;Énemmel ismerem meg önmagamat&quot; - alakul ki benne szilárd meggyőződésként a tévhit. Vagy: &quot;Énemmel ismerem meg azt, ami nem én vagyok&quot; - alakul ki benne szilárd meggyőződésként a tévhit. Vagy: &quot;Azzal ismerem meg önmagamat, ami nem én vagyok&quot; - alakul ki benne szilárd meggyőződésként a tévhit. Vagy pedig ez a tévhit alakul ki benne: &quot;Jelenlegi énem itt és itt el fogja nyerni jó és rossz cselekedeteim jutalmát, és ez az énem állandó, szilárd, örökkévaló, változatlan, mindenkor ugyanaz marad.&quot;

Ezt nevezik, szerzetesek, tévhitek útvesztőjének, tévhitek sűrűjének, tévhitek bozótjának, tévhitek szemfényvesztésének, tévhitek zűrzavarának, tévhitek béklyójának. A tévhitek béklyójába bonyolódó, tanulatlan, közönséges ember nem szabadul meg a születéstől, öregségtől, haláltól, bánattól, szomorúságtól, fájdalomtól, keserűségtől, kétségbeeséstől, nem szabadul meg a szenvedéstől, mondom nektek.

Ám a tanult, nemes lelkű ember, aki ismeri a nemes dolgokat, hallotta a nemes tant, járatos a nemes tanban, ismeri az igaz embereket, hallotta az igaz emberek tanítását, járatos az igaz emberek tanításában, az ilyen ember felismeri a fontos tanokat, felismeri a fölösleges tanokat. Mivel felismeri a fontos tanokat és felismeri a fölösleges tanokat, a fölösleges tanokkal nem foglalkozik, a fontos tanokkal foglalkozik. [ . . .] És mivel a fölösleges tanokkal nem foglalkozik és a fontos tanokkal foglalkozik, nem támadnak fel benne a még fel nem támadt indulatok, a már feltámadt indulatok pedig megszűnnek. Bölcsen megfontolja: &quot;Ez a szenvedés.&quot; Bölcsen megfontolja : &quot;Ez a szenvedés oka.&quot; Bölcsen megfontolja : &quot;Ez a szenvedés megszüntetése.&quot; Bölcsen megfontolja: &quot;Ez a szenvedés megszüntetéséhez vezető út.&quot; Ha ezt megfontolja, három béklyója leoldódik: egyénisége létezésének tévhite, kétkedés, jótettekbe és szertartásokba vetett hit.

Ezek azok az indulatok, szerzetesek, amelyeket megfontolással lehet megsemmisíteni.

És melyek azok az indulatok, szerzetesek, amelyeket megfékezéssel lehet megsemmisíteni?

Vannak, szerzetesek, akik meggondoltan, bölcsen megfékezik és féken tartják látásukat. Mert aki nem fékezi meg és nem tartja féken látását, annak pusztító, perzselő indulatai támadnak. De aki megfékezi és féken tartja látását, azon nem uralkodnak a pusztító, perzselő indulatok.

Meggondoltan, bölcsen megfékezik és féken tartják hallásukat ( ~ szaglásukat, ~ ízlelésüket, ~ tapintásukat, ~ gondolkozásukat). Mert aki nem fékezi meg és nem tartja féken hallását (~ szaglását, ~ ízlelését, ~ tapintását, ~ gondolkozását), annak pusztító, perzselő indulatai támadnak. De aki megfékezi és féken tartja hallását (~ szaglását, ~ ízlelését, ~ tapintását, ~ gondolkozását), azon nem uralkodnak a pusztító, perzselő indulatok. Mert aki nem fékezi meg önmagát, szerzetesek, annak pusztító, perzselő indulatai támadnak. De aki megfékezi önmagát, azon nem uralkodnak a pusztító, perzselő indulatok.

Ezek azok az indulatok, szerzetesek, amelyeket megfékezéssel lehet megsemmisíteni.

És melyek azok az indulatok, szerzetesek, amelyeket megfelelő használattal lehet megsemmisíteni?

Vannak, szerzetesek, akik meggondoltan, bölcsen arra használják felsőruhájukat, hogy védjék magukat a hidegtől, védjék magukat a hőségtől, védjék magukat legyektől, szúnyogoktól, forró széltől, rovarok csípésétől, hogy eltakarják szemérmüket. Meggondoltan, bölcsen arra használják az alamizsnát, hogy táplálják és fenntartsák testüket, megóvják a pusztulástól, alkalmassá tegyék az aszkétaéletre, nem pedig arra, hogy dőzsöljenek és élvezzenek, dísztárgyaik és ékszereik legyenek. &quot;Ezáltal régebbi érzéseimet megszüntetem, és újabb érzéseim nem születnek; megélhetésem meglesz, gáncs nem ér, nyugodtan élem az életet.&quot; Meggondoltan, bölcsen arra használják a hajlékot, hogy védjék magukat a hidegtől, védjék magukat a hőségtől, védjék magukat legyektől, szúnyogoktól, forró széltől, rovarok csípésétől, az időjárás viszontagságaitól, élvezzék a magány nyugalmát. Meggondoltan, bölcsen arra használják a betegek ápolására szolgáló orvosságot, hogy a fellépő fájdalmakat csillapítsák, a betegséget megszüntessék. Mert aki mindezeket nem megfelelően használja, szerzetesek, annak pusztító, perzselő indulatai támadnak. De aki megfelelően használja, azon nem uralkodnak a pusztító, perzselő indulatok.

Ezek azok az indulatok, szerzetesek, amelyeket megfelelő használattal lehet megsemmisíteni.

És melyek azok az indulatok, szerzetesek, amelyeket tűréssel lehet megsemmisíteni?

Vannak, szerzetesek, akik meggondoltan, bölcsen tűrik a hideget, meleget, éhséget, szomjúságot, legyeket, szúnyogokat, forró szelet, rovarok csípését, szidalmakat, gyalázkodó beszédet. Elviselik a testükben fellépő, fájdalmas, gyötrő, kínzó, keserves, bántó, kellemetlen, életet kioltó érzéseket. Mert aki mindezeket nem tűri el, szerzetesek, annak pusztító, perzselő indulatai támadnak. De aki eltűri, azon nem uralkodnak a pusztító, perzselő indulatok.

Ezek azok az indulatok, szerzetesek, amelyeket tűréssel lehet megsemmisíteni.

És melyek azok az indulatok, szerzetesek, amelyeket kerüléssel lehet megsemmisíteni?

Vannak, szerzetesek, akik meggondoltan, bölcsen elkerülik a megvadult elefántot, elkerülik a megvadult lovat, elkerülik a megvadult bikát, elkerülik a megvadult kutyát, a kígyót, tönköt, tövisbozótot, szakadékot, vermet, pocsolyát, mocsarat. Ha tapasztalt rendtársaik óvják őket alkalmatlan ülőhelyre üléstől, járhatatlan úton járástól, hamis barátokkal barátkozástól, akkor meggondoltan, bölcsen kerülik azt az alkalmatlan ülőhelyet, járhatatlan utat, hamis barátokat. Mert aki mindezeket nem kerüli el, szerzetesek, annak pusztító, perzselő indulatai támadnak. De aki elkerüli, azon nem uralkodnak a pusztító, perzselő indulatok.

Ezek azok az indulatok, szerzetesek, amelyeket kerüléssel lehet megsemmisíteni.

És melyek azok az indulatok, szerzetesek, amelyeket elűzéssel lehet megsemmisíteni?

Vannak, szerzetesek, akik meggondoltan, bölcsen feladják, elűzik, eltávolítják, megsemmisítik, nem hagyják megerősödni a bennük feltámadó kívánság gondolatát. Feladják, elűzik, eltávolítják, megsemmisítik, nem hagyják megerősödni a bennük feltámadó ártás gondolatát (~ gyűlölet gondolatát, ~ bármely feltámadó bűnös, gonosz elgondolást). Mert aki mindezeket nem űzi el, szerzetesek, annak pusztító, perzselő indulatai támadnak. De aki elűzi, azon nem uralkodnak a pusztító, perzselő indulatok.

Ezek azok az indulatok, szerzetesek, amelyeket elűzéssel lehet megsemmisíteni.

És melyek azok az indulatok, szerzetesek, amelyeket gyakorlással lehet megsemmisíteni?

Vannak, szerzetesek, akik meggondoltan, bölcsen gyakorolják magukat az emlékezet képességében, amelyhez magány szükséges, vágytalanság szükséges, lemondás szükséges, s amely az elfordulást érleli. Meggondoltan, bölcsen gyakorolják magukat a helyes és helytelen megkülönböztetésének képességében (... az akaraterő képességében, ~ a lelki derű képességében, -•. a közöny képességében), amelyhez magány szükséges, vágytalanság szükséges, lemondás szükséges, s amely az elfordulást érleli. Mert aki mindezeket nem gyakorolja, szerzetesek, annak pusztító, perzselő indulatai támadnak. De aki gyakorolja, azon nem uralkodnak a pusztító, perzselő indulatok.

Ezek azok az indulatok, szerzetesek, amelyeket gyakorlással lehet megsemmisíteni.

Ha tehát egy szerzetes megfontolással megsemmisítette a megfontolással megsemmisítendő indulatokat, megfékezéssel megsemmisítette a megfékezéssel megsemmisítendő indulatokat, megfelelő használattal megsemmisítette a megfelelő használattal megsemmisítendő indulatokat, tűréssel megsemmisítette a tűréssel megsemmisítendő indulatokat, kerüléssel megsemmisítette a kerüléssel megsemmisítendő indulatokat, elűzéssel megsemmisítette az elűzéssel megsemmisítendő indulatokat, gyakorlással megsemmisítette a gyakorlással megsemmisítendő indulatokat, az ilyen szerzetesről mondják, hogy minden indulat megfékezésével bástyázta magát körül, elmetszette a létszomjat, letépte a bilincseket, úrrá lett a tévelygéseken, és véget vetett a szenvedésnek.

Így beszélt a Magasztos. A szerzetesek örömmel és elégedetten hallgatták a Magasztos szavait.

==FÉLELEM ÉS RETTEGÉS==

[ MN 4.]

Így hallottam.

Egy alkalommal a Magasztos Szávatthi mellett, a Dzsétavana ligetben, Anáthapindika kertjében tartózkodott. Itt Dzsánusszóni pap felkereste a Magasztost. Odaérve, üdvözletet váltott a Magasztossal, és illendő üdvözlő szavak után leült előtte. Előtte ülve, így szólította meg a Magasztost Dzsánusszóni pap:

- Gótama, ezek a tisztes családból származó ifjak Gótama úr kedvéért, benne bízva távoztak otthonukból az otthontalanságba. Gótama úr a vezetőjük, Gótama úr a gondviselőjük, Gótama úr a serkentőjük, és ez a csapat Gótama úr nézeteit vallja.

- Úgy van, pap, úgy van, pap. Ezek a tisztes családból származó ifjak az én kedvemért, bennem bízva távoztak otthonukból az otthontalanságba. Én vagyok a vezetőjük, én vagyok a gondviselőjük, én vagyok a serkentőjük, és ez a csapat az én nézeteimet vallja.

- Igen, Gótama, de nem könnyű az erdő sűrűjében, magánosan élni az életet; nehéz az egyedüllétet elviselni, szorongató a magány. Bizonyára elcsüggeszti a szerzetes szívét az erdő, ha nem tud elmélyedésbe merülni.

- Úgy van, pap, úgy van, pap. Nem könnyű az erdő sűrűjében, magánosan élni az életet; nehéz az egyedüllétet elviselni, szorongató a magány. Bizonyára elcsüggeszti a szerzetes szívét az erdő, ha nem tud elmélyedésbe merülni. Megvilágosodásom előtt, mielőtt még megvilágosodtam volna, amikor még csak bódhiszattva voltam, én is így gondoltam : &quot;Nem könnyű az erdő sűrűjében, magánosan élni az életet; nehéz az egyedüllétet elviselni, szorongató a magány. Bizonyára elcsüggeszti a szerzetes szívét az erdő, ha nem tud elmélyedésbe merülni.&quot; Ekkor azonban ez a gondolatom támadt: &quot;Mindazokat a remetéket és papokat, akik nem tisztultak meg testi tevékenységükben (~ beszédükben, ~ gondolataikban, ~ életmódjukban), mielőtt az erdő sűrűjében magános életre szánták magukat, mindezeket a tiszteletreméltó remetéket és papokat szorongató félelem és rettegés fogja el, éppen azért, mert még nem tisztultak meg testi tevékenységükben (~ beszédükben, ~ gondolataikban, ~ életmódjukban). Én viszont már nem voltam megtisztulatlan testi tevékenységemben (~ beszédemben, ~ gondolataimban, ~ életmódomban), amikor az erdő sűrűjében magános életre szántam magamat. Testi tevékenységemben ( ~ beszédemben, ~ gondolataimban, ~ életmódomban) már megtisztultam, és azok közé az igaz emberek közé tartozom, akik testi tevékenységükben (~ beszédükben, ~ gondolataikban, ~ életmódjukban) megtisztulva szánták magukat magános életre az erdő sűrűjében.&quot; Amikor felismertem, pap, hogy testi tevékenységemben (~ beszédemben, ~ gondolataimban, ~ életmódomban) megtisztultam, még inkább örömet találtam az erdei életben.

Ekkor, pap, ez a gondolatom támadt: &quot;Mindazokat a remetéket és papokat, akik mohó vágyak és vad szenvedélyek rabjai (~ rosszindulatúak és gyűlölködők, ~ lomhaságban és restségben henyélnek, ~ ingerültek és nyugtalanok, ~ kétkedők és határozatlanok, ~ önteltek és másokat lenéznek, ~ félénkek és ijedősek, ~ ajándékra, tiszteletre, hírnévre vágynak, ~ lusták és erélytelenek, ~ zavaros fejűek és figyelmetlenek, ~ összpontosításra képtelenek, és gondolataik elkószálnak, ~ balgák és tudatlanok), miközben az erdő sűrűjében magános életre szánják magukat, mindezeket a tiszteletreméltó remetéket és papokat szorongató félelem és rettegés fogja el, éppen azért, mert mohó vágyak és vad szenvedélyek rabjai (~rosszindulatúak és gyűlölködők stb.). Én viszont nem voltam mohó vágyak és vad szenvedélyek rabja (~ rosszindulatú és gyűlölködő stb.), amikor az erdő sűrűjében magános életre szántam magamat. Levetkőztem a mohóságot (~ rosszindulatot stb.), és azok közé az igaz emberek közé tartozom, akik mohóság nélkül ( ~ jóindulattal eltelve stb.) szánták magukat magános életre az erdő sűrűjében. Amikor felismertem, pap, hogy levetkőztem a mohóságot (~ rosszindulatot stb.), még inkább örömet találtam az erdei életben.

Ekkor, pap, ez a gondolatom támadt: &quot;Mi volna, ha baljós csillagállású éjszakákon, holdfogytakor, újholdkor és holdnegyedkor, ilyen éjszakákon félelmes, borzongató helyeken erdei sírhalmokat, fák tövében emelt sírhalmokat, parkokban emelt sírhalmokat keresnék fel, és ott tanyáznék? Akkor talán megismerném a félelmet és rettegést.&quot; És következő alkalommal baljós csillagállású éjszakákon, holdfogytakor, újholdkor és holdnegyedkor, ilyen éjszakákon félelmes, borzongató helyeken erdei sírhalmokat, fák tövében emelt sírhalmokat, parkokban emelt sírhalmokat kerestem fel, és ott tanyáztam. És miközben ott tanyáztam, olykor egy őz közeledett felém, olykor egy páva alatt tört le a gally, olykor a szél kavarta fel az avart. Én pedig azt gondoltam, hogy most fogom átélni a félelmet és rettegést.

Ekkor azután ez a gondolatom támadt: &quot;Miért töltsem szüntelenül azzal az időt, hogy a félelemre várakozom? Nem volna-e jobb, ha amikor és ahogyan rám tör az a félelem és rettegés, akkor és azon módon oszlatnám el azt a félelmet és rettegést?&quot; És előfordult, hogy miközben járkáltam, azalatt tört rám az a félelem és rettegés. Ekkor nem álltam meg, nem is ültem le, nem is feküdtem le, amíg azt a félelmet és rettegést jártomban el nem oszlattam. És előfordult, hogy miközben álltam, azalatt tört rám az a félelem és rettegés. Ekkor nem indultam el, nem is ültem le, nem is feküdtem le, amíg azt a félelmet és rettegést álltomban el nem oszlattam. És előfordult, hogy miközben ültem, azalatt tört rám az a félelem és rettegés. Ekkor nem feküdtem le, nem is álltam fel, nem is indultam el, amíg azt a félelmet és rettegést ültömben el nem oszlattam. És előfordult, hogy fektemben tört rám az a félelem és rettegés. Ekkor nem ültem fel, nem is álltam fel, nem is indultam el, amíg azt a félelmet és rettegést fektemben el nem oszlattam.

Vannak egyes remeték és papok, akik az éjszakát nappalnak tartják, és a nappalt éjszakának tartják. Én azonban azt mondom, hogy az ilyen remeték és papok összezavarják a dolgokat. Én az éjszakát éjszakának tartom, és a nappalt nappalnak tartom.

Lehetséges, pap, hogy úgy gondolod: &quot;Gótama remete még most sem szabadult meg a szenvedélyektől, gyűlölettől, balgaságtól, ezért van az, hogy az erdő sűrűjében magános életre szánja magát.&quot; Ezt azonban nem szabad feltételezned, pap. Két okból szántam magamat az erdő sűrűjében magános életre: mert saját jelenlegi létemben nyugalmat találok benne, és mert részvétet érzek az eljövendő nemzedékek iránt.

- A tiszteletreméltó Gótama részvétet tanúsít az eljövendő nemzedékek iránt, ahogyan a tökéletesen megvilágosult szenttől várható! Pompás, Gótama, pompás, Gótama! Gótama, mint hogyha valaki talpára állítaná a megfordítottat, kitakarná a letakartat, útba igazítaná az eltévedtet, mécsest tartana a sötétségben, hogy akinek van szeme a látásra, lásson - úgy világosította meg a Tant minden oldalról Gótama úr. Én most Gótama úrhoz, és a Tanhoz, és a szerzetesek gyülekezetéhez folyamodom oltalomért. Fogadjon el Gótama úr a mai naptól életem végéig világi tisztelőjéül, aki hozzá folyamodik oltalomért!

==MEGTISZTULÁS==

[MN 8.]

Így hallottam.

Egy alkalommal a Magasztos Szávatthi mellett, a Dzsétavana-ligetben, Anáthapindika kertjében tartózkodott. Itt a tiszteletreméltó Mahácsunda egyik este áhítatos elmélkedése befejeztével felállt, és felkereste a Magasztost. Odaérve, köszöntötte a Magasztost, és leült előtte. Előtte ülve, így szólította meg a Magasztost a tiszteletreméltó Mahácsunda:

- Uram, a sok különböző nézetből, amelyek az egyén létére vonatkozólag vagy a külvilágra vonatkozólag a közvéleményben kialakulnak, a szerzetesnek ugyebár elegendő, ha a kezdetüket teszi megfontolás tárgyává, és ilyen módon tud elfordulni ezektől a nézetektől, ilyen módon tudja elvetni ezeket a nézeteket?

- Csunda, a sok különböző nézetről, amelyek az egyén létére vonatkozólag vagy a külvilágra vonatkozólag a közvéleményben kialakulnak, amikor ezek a nézetek kialakulnak, és meggyökereznek, és elterjednek, a valóságnak megfelelően fel kell ismerni és helyesen kell tudni: &quot;Ez nem az enyém, ez nem én vagyok, ez nem az én egyéniségem.&quot; Ilyen módon lehet elfordulni ezektől a nézetektől, ilyen módon lehet elvetni ezeket a nézeteket.

Előfordul, Csunda, hogy egyik vagy másik szerzetes minden vágytól távol, minden bajtól távol, eltávolodása szülte, elmélkedve elgondolkozó, boldog örömben az első révület állapotába jut, és így gondolkozik : &quot;Elértem a megtisztulást.&quot;

Ám ezt a nemes rendi fegyelemben nem megtisztulásnak nevezik, Csunda, hanem a jelen világban elért boldogságnak nevezik a nemes rendi fegyelemben.

Előfordul, Csunda, hogy egyik vagy másik szerzetes az elmélkedést és gondolkozást feladva, eléri a belső nyugalmat, az érzések egybeolvadását, az elmélkedés és gondolkozás nélküli, feloldódásból fakadó, boldog örömet, a második révület állapotát, és így gondolkozik : &quot;Elértem a megtisztulást.&quot; Azonban ezt a nemes rendi fegyelemben nem megtisztulásnak nevezik, Csunda, hanem a jelen világban elért boldogságnak nevezik a nemes rendi fegyelemben.

Előfordul, Csunda, hogy egyik vagy másik szerzetes az örömről lemondva, egykedvűen, az emlékezést és tudatot összpontosítva azt a boldogságot érzi testében, amelyről az igaz emberek ezt mondják: &quot;Az egykedvűen emlékező boldogan él.&quot; Így a harmadik révület állapotába jut, és így gondolkozik : &quot;Elértem a megtisztulást.&quot; Azonban ezt a nemes rendi fegyelemben nem megtisztulásnak nevezik, Csunda, hanem a jelen világban elért boldogságnak nevezik a nemes rendi fegyelemben.

Előfordul, Csunda, hogy egyik vagy másik szerzetes a boldogságon és a szenvedésen túllépve, az egykori vidámság és bánat megsemmisítése után eléri a szenvedés nélküli, boldogság nélküli, egykedvű és tiszta emlékezést. Így a negyedik révület állapotába jut, és így gondolkozik: &quot;Elértem a megtisztulást.&quot; Azonban ezt a nemes rendi fegyelemben nem megtisztulásnak nevezik, Csunda, hanem a jelen világban elért boldogságnak nevezik a nemes rendi fegyelemben.

Előfordul, Csunda, hogy egyik vagy másik szerzetes túllép az alakok észlelésén, megszünteti a benyomások észlelését, eltörli a dolgok különbözőségének észlelését, és eléri a tér végtelenségének állapotát, (~ a tudat végtelenségének állapotát, ~ a semmiség állapotát, ~ a sem érzékelés, sem érzéketlenség állapotát), és így gondolkozik: &quot;Elértem a megtisztulást.&quot; Ám ezt a nemes rendi fegyelemben nem megtisztulásnak nevezik, Csunda, hanem a nyugalom elérésének nevezik a nemes rendi fegyelemben.

A megtisztulást így kell megvalósítanotok, Csunda : &quot;Mások erőszakosak, mi viszont nem vagyunk erőszakosak&quot; ; így kell megvalósítanotok a megtisztulást. &quot;Mások életet oltanak ki, mi viszont tartózkodunk az élet kioltásától&quot;; így kell megvalósítanotok a megtisztulást. &quot;Mások elveszik azt, amit nem adtak nekik (~ kicsapongók, ~ hazugok, ~ rágalmazók, ~ szitkozódók, ~ fecsegők, ~ önzők, ~ álnokok, ~ téves nézeteket vallanak, ~ téves célokat követnek, ~ tévesen szólnak, ~ tévesen cselekesznek, , ~ téves megélhetést folytatnak, ~ téves erőfeszítéseket tesznek, ~ tévesen emlékeznek, ~ téves révületbe esnek, ~ téves tudással rendelkeznek, ~ téves megváltást érnek el, ~ fáradtak és restek, ~ fennhéjázók, ~ ingatagok, ~ haragvók, ~ kötözködők, ~ képmutatók, ~ irigyek, ~ kapzsik, ~ fukarok, ~ álnokok, ~ csalók, ~ durvák, ~ dölyfösek, ~ akaratosak, ~ gonoszokkal barátkoznak, ~ hanyagok, ~ bizalmatlanok ~ szemérmetlenek, ~ lelkiismeretlenek, ~ tanulatlanok, ~ lomhák, ~ feledékenyek, ~ ostobák), . . . amit megpillantanak, azt megkívánják, megragadják, nem eresztik el; mi viszont nem kívánjuk meg, nem ragadjuk meg, eleresztjük, amit megpillantunk.&quot; Így kell megvalósítanotok a megtisztulást. [ . . . ]

Mint ahogyan egy járhatatlan utat egy másik, járható úton meg lehet kerülni, mint ahogyan egy járhatatlan gázlót egy másik, járható gázlón meg lehet kerülni, ugyanígy, Csunda, az erőszakos egyént meg lehet kerülni az erőszaktól tartózkodással, az életet kioltó egyént meg lehet kerülni az élet kímélésével [stb.], az olyan egyént, aki megkívánja, megragadja, nem ereszti el, amit megpillant, meg lehet kerülni azzal, hogy nem kívánjuk meg, nem ragadjuk meg, eleresztjük, amit megpillantunk.

Mint ahogyan minden rossz tulajdonság alacsonyabb létformába juttat, minden jó tulajdonság magasabb létformába juttat, ugyanígy, Csunda, az erőszakos egyént az erőszaktól tartózkodás juttatja magasabb létformába, az életet kioltó egyént az élet kímélése juttatja magasabb létformába [stb.], az olyan egyént, aki megkívánja, megragadja, nem ereszti el, amit megpillant, az juttatja magasabb létformába, ha nem kívánja meg, nem ragadja meg, elereszti, amit megpillant.

Nincs olyan eset, Csunda, hogy aki maga is mocsárba süllyedt, ki tudja húzni a mocsárba süllyedt másik embert. Ám olyan eset előfordul, Csunda, hogy aki maga nem süllyedt mocsárba, ki tudja húzni a mocsárba süllyedt másik embert. Nincs olyan eset, Csunda, hogy aki maga is féktelen, fegyelmezetlen, nem jutott el a nirvánához, az meg tudja fékezni, fegyelmezni, a nirvánához eljuttatni a másik embert. Ám olyan eset előfordul, Csunda, hogy aki maga megfékezett, fegyelmezett, eljutott a nirvánához, az meg tudja fékezni, fegyelmezni, a nirvánához eljuttatni a másik embert. Ugyanígy, Csunda, az erőszakos egyént az erőszaktól tartózkodás juttatja el a nirvánához, az életet kioltó egyént az élet kímélése juttatja el a nirvánához [stb.].

Nos, Csunda, ezzel megmutattam a megtisztulás útját, megmutattam a helyes eltökéltség útját, megmutattam a megkerülés útját, megmutattam a magasabb létformába jutás útját, megmutattam a kialvásba (nirvánába) jutás útját. Amit a tanítványai javát akaró, együttérző tanítónak kell nyújtania, azt nyújtottam én nektek együttérzésből. Itt van előttetek a fák töve, itt vannak előttetek a magános hajlékok. Mélyedjetek el, Csunda, ne lankadjatok, hogy ne kelljen később megbánnotok; erre tanítalak benneteket.

Így beszélt a Magasztos. A tiszteletreméltó Mahácsunda örömmel és elégedetten hallgatta a Magasztos szavait.

==A SZENVEDÉSEK LÁNCOLATA==

Hosszabb beszéd [MN 13.]

Így hallottam.

Egy alkalommal a Magasztos Szávatthi mellett, a Dzsétavana-ligetben, Anáthapindika kertjében tartózkodott. Itt egyik reggelen számos szerzetes felöltözött, magukra öltötték felsőruhájukat, fogták alamizsnagyűjtő szilkéjüket, és elindultak Szávatthiba alamizsnáért. Ekkor azonban a szerzeteseknek ez a gondolatuk támadt

- Túlságosan korán van még alamizsnagyűjtő útra indulni Szávatthiba. Jobb lesz, ha inkább a más nézeteket valló remeték szállását keressük fel. Ekkor a szerzetesek a más nézeteket valló remeték szállását keresték fel.

Odaérve, üdvözletet váltottak azokkal a más nézeteket valló remetékkel, és illendő üdvözlő szavak után leültek velük szemben. Amikor leültek velük szemben, a más nézeteket valló remeték így szóltak a szerzetesekhez

- A tiszteletreméltó Gótama remete az élvezetek helyes felismerését tanítja; mi is az élvezetek helyes felismerését tanítjuk. A tiszteletreméltó Gótama remete az alakok helyes felismerését tanítja; mi is az alakok helyes felismerését tanítjuk. A tiszteletreméltó Gótama remete az érzetek helyes felismerését tanítja; mi is az érzetek helyes felismerését tanítjuk. Ilyeténképpen mi a különbség, mi az eltérés, mi a változtatás Gótama remete véleménye és a miénk között, tiszteletreméltó urak, akár a tanok tanításában, akár az életszabályok megszabásában?

Ekkor a szerzetesek a más nézeteket valló remeték beszédére sem igenlő választ nem adtak, sem elutasító választ nem adtak, hanem igenlő válasz nélkül és elutasító válasz nélkül felálltak ülőhelyükről, és eltávoztak:

- A Magasztostól fogjuk megtudakolni, mi a helyzet ebben a kérdésben - határoztak.

Ezután a szerzetesek bejárták Szávatthit alamizsnáért, majd az étel elfogyasztása után visszatértek alamizsnagyűjtő útjukról, és a Magasztos elé járultak. Elébe járulva, üdvözölték a Magasztost, és leültek előtte. Előtte ülve, így szóltak a Magasztoshoz a szerzetesek:

- Urunk, ma reggel felöltöztünk, magunkra öltöttük felsőruhánkat, fogtuk alamizsnagyűjtő szilkénket, és elindultunk Szávatthiba alamizsnáért. Ekkor azonban ez a gondolatunk támadt: &quot;Túlságosan korán van még alamizsnagyűjtő útra indulni Szávatthiba. Jobb lesz, ha inkább a más nézeteket valló remeték szállását keressük fel.&quot; Ekkor a más nézeteket valló remeték szállását kerestük fel. Odaérve, üdvözletet váltottunk azokkal a más nézeteket valló remetékkel, és illendő üdvözlő szavak után leültünk velük szemben. Amikor leültünk velük szemben, a más nézeteket valló remeték így szóltak hozzánk : &quot;A tiszteletreméltó Gótama remete az élvezetek helyes felismerését tanítja; mi is az élvezetek helyes felismerését tanítjuk. A tiszteletreméltó Gótama remete az alakok helyes felismerését tanítja; mi is az alakok helyes felismerését tanítjuk. A tiszteletreméltó Gótama remete az érzetek helyes felismerését tanítja; mi is az érzetek helyes felismerését tanítjuk. Ilyeténképpen mi a különbség, mi az eltérés, mi a változtatás Gótama remete véleménye és a miénk között, tiszteletreméltó urak, akár a tanok tanításában, akár az életszabályok szabályozásában?&quot; Ekkor mi a más nézeteket valló remeték beszédére sem igenlő választ nem adtunk, sem elutasító választ nem adtunk, hanem igenlő válasz nélkül és elutasító válasz nélkül felálltunk ülőhelyünkről, és eltávoztunk. &quot;A Magasztostól fogjuk megtudakolni, mi a helyzet ebben a kérdésben&quot; - így határoztunk.

- Szerzetesek, a más nézeteket valló remeték beszédére így kellett volna válaszolnotok : &quot;Tiszteletreméltó urak, miben áll az élvezetek gyönyörűsége, nyomorúsága, és a menekvés tőlük? Miben áll az alakok gyönyörűsége, nyomorúsága, és a menekvés tőlük? Miben áll az érzetek gyönyörűsége, nyomorúsága, és a menekvés tőlük?&quot; Ha ezt kérdeztétek volna, szerzetesek, akkor a más nézeteket valló remeték nem tudtak volna válaszolni, és zavarba jöttek volna. Miért? Azért, mert ez túlhaladja ismereteiket. Szerzetesek, nem látok senkit a halhatatlanok és halandók között, az egész teremtett világban, sem remetét, sem papot, sem istent, sem embert, aki e kérdésekre kielégítő felelettel tudna szolgálni, csupán a Beérkezett, vagy a Beérkezett tanítványai, vagy aki tőlük hallotta.

Miben áll az élvezetek gyönyörűsége, szerzetesek? Ötféle élvezet létezik, szerzetesek. Mi ez az öt? A szemmel érzékelt kívánatos, kellemes, élvezetes, gyönyörködtető, csábos, elragadó alakok. A füllel érzékelt kívánatos, kellemes, élvezetes, gyönyörködtető, csábos, elragadó hangok. Az orral érzékelt kívánatos, kellemes, élvezetes, gyönyörködtető, csábos, elragadó szagok. A nyelvvel érzékelt kívánatos, kellemes, élvezetes, gyönyörködtető, csábos, elragadó ízek. A testtel érzékelt kívánatos, kellemes, élvezetes, gyönyörködtető, csábos, elragadó tapintások. Ez az ötféle élvezet létezik, szerzetesek. Az élvezetek gyönyörűsége abban a boldogságban és örömben áll, amely ennek az ötféle élvezetnek a nyomán támad.

És miben áll az élvezetek nyomorúsága, szerzetesek? Ha egy tisztes családból származó ember valamilyen foglalkozással tartja fenn magát, mint írnok, tiszttartó, számvevő, földműves, kereskedő, állattenyésztő, katona, királyi tisztviselő, vagy bármi más foglalkozás folytatója, akkor ki van téve a hidegnek, ki van téve a hőségnek; legyek és darazsak csípése, kígyók és férgek csípése gyötri, szél és perzselő napsütés kínozza, éhség és szomjúság epeszti. Ez az élvezetek nyomorúsága, a szenvedésnek ebben a létben megvalósuló láncolata, amelynek oka az élvezet, gyökere az élvezet, fenntartója az élvezet, és újabb élvezetek gerjesztője lesz.

És ha ez a tisztes családból származó ember így fáradozik, iparkodik, töri magát, és mégsem tudja megszerezni a kívánt javakat, akkor elkeseredik, emészti magát, bánkódik, mellét veri, kétségbeesik: &quot;Hiábavaló volt a fáradozásom, eredménytelen maradt az iparkodásom!&quot; Ez az élvezetek nyomorúsága, a szenvedésnek ebben a létben megvalósuló láncolata, amelynek oka az élvezet, gyökere az élvezet, fenntartója az élvezet, és újabb élvezetek gerjesztője lesz.

És ha ez a tisztes családból származó ember így fáradozik, iparkodik, töri magát, és megszerzi a kívánt javakat, akkor ezeknek a javaknak a megőrzése és felhasználása szenvedést és keserűséget okoz neki : &quot;Nehogy javaimat a királyok elragadják, tolvajok ellopják, tűz eleméssze, víz elsodorja, gonosz rokonok elorozzák!&quot; És hiába őrzi és védi javait, a királyok elragadják, tolvajok ellopják, tűz elemészti, víz elsodorja, gonosz rokonok elorozzák. Ekkor elkeseredik, emészti magát, bánkódik, mellét veri, kétségbeesik: &quot;Amim volt, most nincs!&quot; Ez az élvezetek nyomorúsága [stb.].

Továbbá, szerzetesek, élvezetek miatt, élvezetek okából, élvezetek céljából, élvezetek érdekében viszálykodnak királyok királyokkal, viszálykodnak harcosok harcosokkal, viszálykodnak papok papokkal, viszálykodnak családapák családapákkal, viszálykodik anya a fiával, viszálykodik fiú az anyjával, viszálykodik apa a fiával, viszálykodik fiú az apjával, viszálykodik testvér a testvérrel, viszálykodik fivér a nővérrel, viszálykodik nővér a fivérrel, viszálykodik barát a barátjával. És így viszályba, vitába, tusára kelve, ököllel támadnak egymásra, kövekkel támadnak egymásra, bottal támadnak egymásra, fegyverrel támadnak egymásra. [ . . . ] És kardot és pajzsot ragadnak, íjjal és tegezzel övezik fel magukat, csatába rohannak, nyilak és gerelyek repülnek, kardok villognak. És nyíllal döfik át egymást, gerellyel döfik át egymást, és égő anyaggal öntik le és hajítófegyverrel dobják meg egymást, és karddal széthasítják egymás fejét. És végül halált vagy halálos fájdalmakat szenvednek. Ez az élvezetek nyomorúsága [stb.].

Továbbá, szerzetesek, élvezetek miatt, élvezetek okából, élvezetek céljából, élvezetek érdekében szegnek szerződést, fosztogatnak, rabolnak, vetnek cselt, környékezik meg más feleségét. Az ilyen embert azután a királyok elfogatják, és különböző büntetésekkel sújtják: korbáccsal verik, bottal verik, vesszővel verik, levágatják a kezüket, levágatják a lábukat, levágatják kezüket és lábukat, levágatják a fülüket, levágatják az orrukat, levágatják fülüket és orrukat, [...] forró olajjal öntik le, kutyákkal tépetik szét, elevenen karóba húzatják, karddal lefejeztetik. És ezek így végül halált vagy halálos fájdalmakat szenvednek. Ez az élvezetek nyomorúsága [stb.].

Továbbá, szerzetesek, élvezetek miatt, élvezetek okából, élvezetek céljából, élvezetek érdekében vétkeznek testtel, vétkeznek beszéddel, vétkeznek gondolattal. És mivel vétkeztek testtel, vétkeztek beszéddel, vétkeztek gondolattal, testük pusztulása után, haláluk után mélyre buknak, rossz útra, nyomorúságba, pokolba kerülnek. Ez az élvezetek nyomorúsága [stb.].

És miben áll a menekvés az élvezetektől, szerzetesek? Az élvezetek kapcsán a kéjeket és szenvedélyeket féken tartani, a kéjekről és szenvedélyekről lemondani, ebben áll a menekvés az élvezetektől, szerzetesek.

Szerzetesek, nincs rá példa, hogy egy remete vagy pap, ha nem ismerte fel helyesen az élvezetek gyönyörűségét mint gyönyörűséget, nyomorúságukat mint nyomorúságot, a menekvést tőlük mint menekvést, enélkül akár saját maga tisztába kerülhetne az élvezetekkel, akár másokat hozzásegíthetne ahhoz, hogy tanítása nyomán tisztába kerüljenek az élvezetekkel. Arra viszont van példa, hogy ha egy remete vagy pap helyesen felismerte az élvezetek gyönyörűségét mint gyönyörűséget, nyomorúságukat mint nyomorúságot, a menekvést tőlük mint menekvést, akkor akár saját maga tisztába kerülhet az élvezetekkel, akár másokat hozzásegíthet ahhoz, hogy tanítása nyomán tisztába kerüljenek az élvezetekkel.

Miben áll az alak gyönyörűsége, szerzetesek? Például egy nemesúr leánya, vagy egy pap leánya, vagy egy polgár leánya, tizenöt vagy tizenhat éves korú, nem túl magas és nem túl alacsony termetű, nem túl sovány és nem túl kövér, nem túl sötét bőrű és nem túl sápadt, ugyebár, szerzetesek, ebben a korában szépsége és bája teljében van?

- Úgy van, urunk.

- Szerzetesek, az alak gyönyörűsége abban a boldogságban és örömben áll, amely ennek a szépségnek és bájnak a nyomán támad.

És miben áll az alak nyomorúsága, szerzetesek? Ha ugyanezt a nővért idő múltával, nyolcvanéves, vagy kilencvenéves, vagy százéves korában látnátok, összeaszottan, kétrét görnyedve, roskatagon, botra támaszkodva, reszketegen botorkálva, sorvadtan, fonnyadtan, fogatlanul, megőszülve, kihullott hajjal, remegő fejjel, ráncosan, bőrén foltokkal - nemde, azt gondolnátok, szerzetesek: &quot;Aki valaha szép és bájos volt, annak szépsége eltűnt, és nyomorúság lépett helyére?&quot;

- Úgy van, urunk.

- Ebben áll az alak nyomorúsága, szerzetesek.

Továbbá, szerzetesek, ha ugyanezt a nővért nagybetegen, kínlódva, szenvedve, saját vizeletében és ürülékében fetrengve látnátok, amint mások emelik, mások látják el - nemde, azt gondolnátok, szerzetesek : &quot;Aki valaha szép és bájos volt, annak szépsége eltűnt, és nyomorúság lépett helyére?&quot;

- Úgy van, urunk.

- Ebben áll az alak nyomorúsága, szerzetesek.

Továbbá, szerzetesek, ha ugyanezt a nővért holtan látnátok a földön, mint egynapos, vagy kétnapos, vagy háromnapos hullát, felpüffedve, megkékülve, oszlásnak indulva, [...] vagy amint varjak tépdesik, vagy hollók tépdesik, vagy keselyűk tépdesik, vagy kutyák szaggatják, vagy sakálok szaggatják, vagy mindenféle férgek rágják, [. . .] vagy amint csontvázán hús, vér és inak tapadnak, vagy vérfoltos csontvázáról lefoszlott a hús és inak fedik, vagy hústalan és vértelen csontvázát inak tartják össze, vagy az inak is lefoszlottak csontvázáról, és a csontváz szanaszét hullott, itt egy kézfej csontja, ott egy lábfej csontja, amott egy lábszárcsont, ott egy combcsont, ott a medencecsont, ott a gerinc, ott a koponya- nemde, azt gondolnátok, szerzetesek : &quot;Aki valaha szép és bájos volt, annak szépsége eltűnt, és nyomorúság lépett helyére?&quot;

- Úgy van, urunk.

- Ebben áll az alak nyomorúsága, szerzetesek.

És miben áll a menekvés az alaktól, szerzetesek? Az alak kapcsán a kéjeket és szenvedélyeket féken tartani, a kéjekről és szenvedélyekről lemondani, ebben áll a menekvés az alaktól, szerzetesek.

Szerzetesek, nincs rá példa, hogy egy remete vagy pap, ha nem ismerte fel helyesen az alak gyönyörűségét... [stb.].

Miben áll az érzetek gyönyörűsége, szerzetesek? Például egy szerzetes minden vágytól távol, minden bajtól távol, eltávolodása szülte, elmélkedve elgondolkozó, boldog örömben az első révület (-.. második révület, -.. harmadik révület, -.. negyedik révület) állapotába jut, és abban marad. Miközben ez a szerzetes minden vágytól távol, minden bajtól távol, eltávolodása szülte, elmélkedve elgondolkozó, boldog örömben az első (-.. második, -.. harmadik, -.. negyedik) révület állapotába jut, és abban marad, aközben nincs olyan gondolata, amellyel önmagát bántaná, nincs olyan gondolata, amellyel másokat bántana, nincs olyan gondolata, amellyel mindkettőt bántaná. Eközben tehát a nem bántás érzetét érzi. A nem bántás érzetét nevezem az érzetek gyönyörűségének, szerzetesek.

És miben áll az érzetek nyomorúsága, szerzetesek? Az érzetek elmúlók, fájdalommal teljesek, tünékenyek; ebben áll az érzetek nyomorúsága, szerzetesek. És miben áll a menekvés az érzetektől, szerzetesek? Az érzetek kapcsán a kéjeket és szenvedélyeket féken tartani, a kéjekről és szenvedélyekről lemondani, ebben áll a menekvés az érzetektől, szerzetesek.

Szerzetesek, nincs rá példa, hogy egy remete vagy pap, ha nem ismerte fel helyesen az érzetek gyönyörűségét mint gyönyörűséget, nyomorúságukat mint nyomorúságot, a menekvést tőlük mint menekvést, enélkül akár saját maga tisztába kerülhetne az érzetekkel, akár másokat hozzásegíthetne ahhoz, hogy tanítása nyomán tisztába kerüljenek az érzetekkel. Arra viszont van példa, hogy ha egy remete vagy pap helyesen felismerte az érzetek gyönyörűségét mint gyönyörűséget, nyomorúságukat mint nyomorúságot, a menekvést tőlük mint menekvést, akkor akár saját maga tisztába kerülhet az érzetekkel, akár másokat hozzásegíthet ahhoz, hogy tanítása nyomán tisztába kerüljenek az érzetekkel.

Így beszélt a Magasztos. A szerzetesek örömmel és elégedetten hallgatták a Magasztos szavait.

==A SZENVEDÉSEK LÁNCOLATA==

Rövidebb beszéd [MN 14.]

Így hallottam.

Egy alkalommal a Magasztos Szakka-földön, Kapilavatthuban, a Fügefa-ligetben tartózkodott. Itt a Szakka-nemzetségbeli Mahánáma felkereste a Magasztost. Odaérve, üdvözölte a Magasztost, és leült előtte. Előtte ülve, így szólította meg a Magasztost a Szakka-nemzetségbeli Mahánáma - Uram, régóta elfogadom a Tant, ahogyan a Magasztos hirdeti : &quot;A mohóság az elme gyötrelme, a gyűlölet az elme gyötrelme, a tévedés az elme gyötrelme.&quot; Ám noha elfogadom a Tant, ahogyan a Magasztos hirdeti: &quot;A mohóság az elme gyötrelme, a gyűlölet az elme gyötrelme, a tévedés az elme gyötrelme&quot;, mégis olykor mohóság keríti hatalmába elmémet, gyűlölet keríti hatalmába elmémet, tévedés keríti hatalmába elmémet. Emiatt ezen töprengek, uram: vajon mi az, amitől még nem szabadult meg a lelkem, hogy olykor mohóság keríti hatalmába elmémet, gyűlölet keríti hatalmába elmémet, tévedés keríti hatalmába elmémet?

- Éppen ez az, Mahánáma, amitől még nem szabadult meg a lelked, hogy tudniillik olykor mohóság keríti hatalmába elmédet, gyűlölet keríti hatalmába elmédet, tévedés keríti hatalmába elmédet. Mert ha ettől megszabadult volna a lelked, Mahánáma, nem laknál többé házadban, nem gyönyörködnél az élvezetekben. De mivel ettől még nem szabadult meg a lelked, azért laksz házadban, és gyönyörködsz az élvezetekben.

Ha egy nemes tanítvány felismeri és belátja a valóságot: &quot;Az élvezetek rövid gyönyörűséget nyújtanak, sok szenvedést, sok gyötrelmet okoznak, túlteng bennük a nyomorúság&quot;, ám az élvezeteken kívül, a káros dolgokon kívül nem talál örömet és boldogságot, vagy valami jobbat ezeknél, akkor még mindig nem mondott végleg búcsút az élvezeteknek. De ha egy nemes tanítvány felismeri és belátja a valóságot : &quot;Az élvezetek rövid gyönyörűséget nyújtanak, sok szenvedést, sok gyötrelmet okoznak, túlteng bennük a nyomorúság&quot;, és az élvezeteken kívül, a káros dolgokon kívül más örömet és boldogságot talál, vagy valami jobbat ezeknél, akkor végleg búcsút mondott az élvezeteknek, Mahánáma.&quot;

Egy alkalommal, Mahánáma, Rádzsagahában tartózkodtam, a Keselyűcsúcs-hegyen. Ez idő tájt az Iszigili-hegy lejtőjén, a Feketekő-sziklánál, nagyszámú dzsaina szerzetes folytatott önsanyargatást olyan módon, hogy lemondtak az ülésről, szüntelenül álltak, és ezáltal súlyos, kínos, gyötrő fájdalmat szenvedtek. Egyik este, miután befejeztem elmélkedésemet, felálltam, és felkerestem azokat a dzsaina szerzeteseket az Iszigili-hegy lejtőjén, a Feketekő-sziklánál. Odaérve, így szólítottam meg a szerzeteseket:

- Dzsaina szerzetes testvérek, miért folytattok önsanyargatást olyan módon, hogy lemondtok az ülésről, szüntelenül álltok, és ezáltal súlyos, kínos, gyötrő fájdalmat szenvedtek?

A dzsaina szerzetesek így válaszoltak szavaimra:

- Testvér, Náthaputta szerzetes mindent tud, mindent ismer, maradéktalan tudás és ismeret birtokosának vallja magát : &quot;Akár járok, akár állok, akár alszom, akár ébren vagyok, állandóan teljes tudás és ismeret birtokában vagyok.&quot; Márpedig ő mondta: &quot;Szerzetesek, ti előzőleg bűnös cselekedeteket követtetek el, azokat ezzel a gyötrelmes önsanyargatással kell levezekelnetek. Minthogy a jelenben megzabolázzátok testeteket, megzabolázzátok beszédeteket, megzabolázzátok gondolataitokat, a jövőre vonatkozólag nem halmoztok fel bűnös cselekedeteket. Így tehát ha a régebbi cselekedeteket vezekléssel megsemmisítitek, új cselekedeteket pedig nem halmoztok fel, a jövőben nem érvényesül hatás. Ha a jövőben nem érvényesül hatás, a cselekedetek következménye is megsemmisül. Ha a cselekedetek következménye megsemmisül, a szenvedés is megsemmisül. Ha a szenvedés megsemmisül, az érzetek is megsemmisülnek. Ha az érzetek megsemmisülnek, minden szenvedés véget fog érni.&quot; Ezzel mi egyetértünk, jónak látjuk, kielégít bennünket.

E beszéd hallatára így válaszoltam azoknak a dzsaina szerzeteseknek: - Dzsaina szerzetes testvérek, tudjátok-e: léteztetek-e korábban, vagy nem léteztetek?

- Nem tudjuk, testvér.

- Hát azt tudjátok-e, dzsaina szerzetes testvérek: elkövettetek-e korábban bűnös cselekedeteket, vagy nem követtetek el?

- Nem tudjuk, testvér.

- Hát azt tudjátok-e, dzsaina szerzetes testvérek: ilyen és ilyen bűnös cselekedetet követtetek el?

- Nem tudjuk, testvér.

- Hát azt tudjátok-e, dzsaina szerzetes testvérek: ennyi és ennyi szenvedésnek végére értetek, ennyi és ennyi szenvedésnek még végére kell érnetek, s ha ennyi és ennyi szenvedés véget ér, minden szenvedés véget fog érni?

- Nem tudjuk, testvér.

- Hát azt tudjátok-e, dzsaina szerzetes testvérek: hogyan lehet a jelen életben a káros dolgoktól megszabadulni, és az üdvös dolgokat elérni?

- Nem tudjuk, testvér.

- Tehát, dzsaina szerzetes testvérek, ti nem tudjátok: léteztetek-e korábban, vagy nem léteztetek? [stb.] Ha pedig ez így van, akkor a dzsaina szerzetesek bizonyára azok közül az egykori kegyetlen, véres kezű gonosztevők közül kerülnek ki, akik ismét emberek között születtek újjá?

- Gótama testvér, nem lehet boldogság árán nyerni el a boldogságot; szenvedés árán lehet elnyerni a boldogságot. Ha boldogság árán lehetne elnyerni a boldogságot, akkor Széníja Bimbiszára, Magadba királya nyerné el a boldogságot, mert Széníja Bimbiszára, Magadba királya boldogabban él, mint a tiszteletreméltó Gótama.

- A tiszteletreméltó dzsaina szerzetesek elhamarkodott és meggondolatlan szót szóltak, amikor ezt mondták : &quot;Gótama testvér, nem lehet boldogság árán nyerni el a boldogságot; szenvedés árán lehet elnyerni a boldogságot. Ha boldogság árán lehetne elnyerni a boldogságot, akkor Széníja Bimbiszára, Magadba királya, nyerné el a boldogságot, mert Széníja Bimbiszára, Magadba királya, boldogabban él, mint a tiszteletreméltó Gótama.&quot; Először ellenkérdést kellett volna hozzám intézni : A két tiszteletreméltó úr közül ki él boldogabban: Széníja Bimbiszára, Magadba királya, vagy a tiszteletreméltó Gótama?

- Igaz, Gótama testvér; elhamarkodott és meggondolatlan szót szóltunk, amikor ezt mondtuk : &quot;Gótama testvér, nem lehet boldogság árán nyerni el a boldogságot [stb.].&quot; Így állván a dolog, most csakugyan megkérdezzük a tiszteletreméltó Gótaurától: &quot;A két tiszteletreméltó úr közül ki él boldogabban: Széníja Bimbiszára, Magadba királya, vagy a tiszteletreméltó Gótama?&quot;

- Nos, dzsaina szerzetes testvérek, visszakérdezlek benneteket, s válaszoljatok legjobb belátásotok szerint. Mit gondoltok, dzsaina szerzetes testvérek: képes volna-e arra Széníja Bimbiszára, Magadba királya, hogy tökéletes boldogság állapotában töltsön el mozdulatlanul és szótlanul hét napot és éjszakát?

- Semmiképpen sem, testvér.

- Mit gondoltok, dzsaina szerzetes testvérek: képes volna-e arra Széníja Bimbiszára, Magadba királya, hogy tökéletes boldogság állapotában töltsön el mozdulatlanul és szótlanul hat napot és éjszakát, vagy öt napot és éjszakát, vagy négy napot és éjszakát, vagy három napot és éjszakát, vagy két napot és éjszakát, vagy akár egyetlen napot és éjszakát?

- Semmiképpen sem, testvér.

- Én viszont, dzsaina szerzetes testvérek, képes vagyok arra, hogy tökéletes boldogság állapotában töltsek el mozdulatlanul és szótlanul egy teljes napot és éjszakát. Képes vagyok arra, hogy tökéletes boldogság állapotában töltsek el mozdulatlanul és szótlanul két napot és éjszakát, három napot és éjszakát, négy napot és éjszakát, öt napot és éjszakát, hat napot és éjszakát, hét napot és éjszakát. Nos, mit gondoltok, dzsaina szerzetes testvérek: így állván a dolog, ki él boldogabban: Széníja Bimbiszára, Magadha királya, vagy én?

- Így állván a dolog, a tiszteletreméltó Gótama boldogabban él Széníja Bimbiszáránál, Magadha királyánál.

Így beszélt a Magasztos. A Szakka-nemzetségbeli Mahánáma örömmel és elégedetten hallgatta a Magasztos szavait.

==ERDEI REMETESÉG==

[MN 17.]

Így hallottam.

Egy alkalommal a Magasztos Szávatthi mellett, a Dzsétavana-ligetben, Anáthapindika kertjében tartózkodott. Itt a Magasztos a szerzetesekhez fordult

- Szerzetesek!

- Hallgatjuk, urunk - válaszolták a szerzetesek tisztelettudóan a Magasztosnak. A Magasztos így beszélt:

- Szerzetesek, feltárom előttetek az erdei remeteségben tartózkodás módját. Hallgassátok meg, fontoljátok meg jól; elmondom.

- Úgy lesz, urunk - válaszolták a szerzetesek tisztelettudóan a Magasztosnak. A Magasztos így beszélt:

- Szerzetesek, előfordul, hogy egy szerzetes erdei remeteségbe vonul el, és mialatt abban az erdei remeteségben tartózkodik, csapongó figyelme nem összpontosul, fegyelmezetlen gondolkozása nem fegyelmeződik, féktelen indulatai nem fékeződnek meg, az utolérhetetlen, páratlan nyugalmat nem éri el, és amire a remetének élete fenntartásához szüksége van: köntösre, alamizsnára, fekhelyre, betegség esetén orvosságra, abban csak szűkösen részesül. Szerzetesek, az ilyen szerzetes vegye fontolóra: &quot;Én ebbe az erdei remeteségbe vonultam el, és itt tartózkodom. És mialatt ebben az erdei remeteségben tartózkodom, csapongó figyelmem nem összpontosult, fegyelmezetlen gondolkozásom nem fegyelmeződött, féktelen indulataim nem fékeződtek meg, az utolérhetetlen, páratlan nyugalmat nem értem el, és amire a remetének élete fenntartásához szüksége van: köntösre, alamizsnára, fekhelyre, betegség esetén orvosságra, abban csak szűkösen részesülök.&quot; Szerzetesek, az ilyen szerzetes akár éjjel, akár nappal távozzék az erdei remeteségből, ne maradjon ott.

Az is előfordul szerzetesek, hogy egy szerzetes másik erdei remeteségbe vonul el, és ott tartózkodik. És mialatt abban az erdei remeteségben tartózkodik, csapongó figyelme nem összpontosul, fegyelmezetlen gondolkozása nem fegyelmeződik, féktelen indulatai nem fékeződnek meg, az utolérhetetlen, páratlan nyugalmat nem éri el, azonban amire a remetének élete fenntartásához szüksége van: köntösre, alamizsnára, fekhelyre, betegség esetén orvosságra, abban bőségesen részesül. Szerzetesek, az ilyen szerzetes vegye fontolóra: &quot;[...] Én nem köntös kedvéért távoztam otthonomból az otthontalanságba, nem alamizsna kedvéért távoztam otthonomból az otthontalanságba, nem fekhely kedvéért távoztam otthonomból az otthontalanságba, nem orvosság kedvéért távoztam otthonomból az otthontalanságba.&quot; Szerzetesek, az ilyen szerzetes e számvetés után távozzék az erdei remeteségből, ne maradjon ott.

Viszont előfordul, szerzetesek, hogy egy szerzetes másik erdei remeteségbe vonul el, és ott tartózkodik. És mialatt ott tartózkodik, csapongó figyelme összpontosul, fegyelmezetlen gondolkozása fegyelmeződik, féktelen indulatai megfékeződnek, az utolérhetetlen, páratlan nyugalmat eléri, de amire a remetének élete fenntartásához szüksége van: köntösre, alamizsnára, fekhelyre, betegség esetén orvosságra, abban csak szűkösen részesül. Szerzetesek, az ilyen szerzetes vegye fontolóra: &quot;Én ebbe az erdei remeteségbe vonultam el, és itt tartózkodom. És mialatt ebben az erdei remeteségben tartózkodom, csapongó figyelmem összpontosult, fegyelmezetlen gondolkozásom fegyelmeződött, féktelen indulataim megfékeződtek, az utolérhetetlen, páratlan nyugalmat elértem, de amire a remetének élete fenntartásához szüksége van: köntösre, alamizsnára, fekhelyre, betegség esetén orvosságra, abban csak szűkösen részesülök. Én azonban nem köntös kedvéért távoztam otthonomból az otthontalanságba, nem alamizsna kedvéért távoztam otthonomból az otthontalanságba, nem fekhely kedvéért távoztam otthonomból az otthontalanságba, nem orvosság kedvéért távoztam otthonomból az otthontalanságba.&quot; Szerzetesek, az ilyen szerzetes e számvetés után maradjon ott az erdei remeteségben, ne távozzék.

Az is előfordul, szerzetesek, hogy egy szerzetes másik erdei remeteségbe vonul el, és ott tartózkodik. És mialatt ott tartózkodik, csapongó figyelme összpontosul, fegyelmezetlen gondolkozása fegyelmeződik, féktelen indulatai megfékeződnek, az utolérhetetlen, páratlan nyugalmat eléri, és amire a remetének élete fenntartásához szüksége van: köntösre, alamizsnára, fekhelyre, betegség esetén orvosságra, abban bőségesen részesül. [. . .] Az ilyen szerzetes élete fogytáig maradjon ott az erdei remeteségben, ne távozzék.

Az is előfordul, szerzetesek, hogy egy szerzetes egy falu ( ~ egy település, egy város, ~ egy tartomány, ~ egy személy) közelébe vonul el, és ott tartózkodik. És mialatt annak a falunak ( ~ településnek, ~ városnak, ~ tartománynak, ~ személynek) a közelében tartózkodik, csapongó figyelme nem összpontosul [stb.]. Szerzetesek, az ilyen szerzetes akár éjjel, akár nappal távozzék a falu [stb.] mellől, ne maradjon ott. Viszont előfordul, szerzetesek, hogy egy szerzetes másik falu ( ~ település, stb.) közelébe vonul el, és ott tartózkodik. És mialatt annak a falunak (~ településnek stb.) a közelében tartózkodik, csapongó figyelme összpontosul [stb.]. Szerzetesek, az ilyen szerzetes élete fogytáig maradjon ott annak a falunak [stb.] a közelében, ne távozzék.

Így beszélt a Magasztos. A szerzetesek örömmel és elégedetten hallgatták a Magasztos szavait.

==A GONDOLATOK KORDÁBAN TARTÁSA==

[MN 20.]

Így hallottam.

Egy alkalommal a Magasztos Szávatthi mellett, a Dzsétavana-ligetben, Anáthapindika kertjében tartózkodott. Itt a Magasztos a szerzetesekhez fordult

- Szerzetesek !

- Hallgatjuk, urunk - válaszolták a szerzetesek tisztelettudóan a Magasztosnak. A Magasztos így beszélt:

- Szerzetesek, ha egy szerzetes magasabb rendű gondolkozásra törekszik, ötféle képzetet kell időről időre átgondolnia. Mi ez az öt? 

Előfordul, hogy miközben egy szerzetes valamely képzetet megjelenít magának, valamely képzetre gondol, aközben bűnös, gonosz gondolatai támadnak, mohóságot gerjesztők, gyűlöletet gerjesztők, tévelygést gerjesztők. Ilyenkor a szerzetes azzal a képzettel ellentétes, üdvös képzetre gondoljon. Hogyha azzal a képzettel ellentétes, üdvös képzetre gondol, akkor azok a bűnös, gonosz, mohóságot gerjesztő, gyűlöletet gerjesztő, tévelygést gerjesztő képzetek eltűnnek, elenyésznek. Ezek elenyésztével lelke és elméje megnyugszik, megszilárdul, összpontosul, elmélyed. Mint ahogyan az ügyes kőművesmester vagy kőművessegéd egy vékonyabb ékkel a durvább éket kiüti, kilöki, eltávolítja, ugyanúgy, szerzetesek, miközben egy szerzetes valamely képzetet megjelenít magának, valamely képzetre gondol, és aközben bűnös, gonosz gondolatai támadnak, mohóságot gerjesztők, gyűlöletet gerjesztők, tévelygést gerjesztők, ilyenkor a szerzetes azzal a képzettel ellentétes, üdvös képzetre gondoljon, s hogyha azzal a képzettel ellentétes, üdvös képzetre gondol, akkor azok a bűnös, gonosz, mohóságot gerjesztő, gyűlöletet gerjesztő, tévelygést gerjesztő képzetek eltűnnek, elenyésznek, és ezek elenyésztével lelke és elméje megnyugszik, megszilárdul, összpontosul, elmélyed.

És ha ennek a szerzetesnek, noha azzal a képzettel ellentétes, üdvös képzetre gondolt, mégis bűnös, gonosz gondolatai támadnak, mohóságot gerjesztők, gyűlöletet gerjesztők, tévelygést gerjesztők, akkor az a szerzetes vegye fontolóra azoknak a gondolatoknak a hitványságát : &quot;Óh, hiszen ezek a gondolatok gonoszak, szennyesek, ezek a gondolatok szenvedést teremnek!&quot; Hogyha fontolóra veszi azoknak a gondolatoknak a hitványságát, akkor azok a bűnös, gonosz, mohóságot gerjesztő, gyűlöletet gerjesztő, tévelygést gerjesztő gondolatok eltűnnek, elenyésznek. Mint hogyha egy asszonynak, vagy szépen öltözött, daliás, ifjú férfinak a nyakába döglött kígyót, vagy döglött kutyát, vagy emberi hullát akasztanának, akkor ő elszörnyedne, felháborodnék, undorodnék -ugyanúgy, szerzetesek, [. . .] a szerzetes vegye fontolóra ezeknek a gondolatoknak a hitványságát, [. . .] és akkor azok a bűnös, gonosz, mohóságot gerjesztő, gyűlöletet gerjesztő, tévelygést gerjesztő gondolatok eltűnnek, elenyésznek, és ezek elenyésztével lelke és elméje megnyugszik, megszilárdul, összpontosul, elmélyed.

És ha ennek a szerzetesnek, noha fontolóra vette azoknak a gondolatoknak a hitványságát, mégis bűnös, gonosz gondolatai támadnak, mohóságot gerjesztők, gyűlöletet gerjesztők, tévelygést gerjesztők, akkor az a szerzetes ne vegye figyelembe ezeket a gondolatokat, ne törődjék velük. Ha nem veszi figyelembe ezeket a gondolatokat, nem törődik velük, akkor ezek a bűnös, gonosz, mohóságot gerjesztő, gyűlöletet gerjesztő, tévelygést gerjesztő gondolatok eltűnnek, elenyésznek. Mint ahogyan a jószemű ember, ha nem akarja látni a szeme elé kerülő alakot, akkor behunyja a szemét, vagy másfelé fordítja tekintetét - ugyanúgy, szerzetesek, [...] a szerzetes ne vegye figyelembe ezeket a gondolatokat, ne törődjék velük

És ha ennek a szerzetesnek, noha nem vette figyelembe ezeket a gondolatokat, nem törődött velük, mégis bűnös, gonosz gondolatai támadnak, mohóságot gerjesztők, gyűlöletet gerjesztők, tévelygést gerjesztők, akkor az a szerzetes gondolja végig azt a gondolatsort, amely azoknak a gondolatoknak a megszületéséhez vezetett.&quot; [. . .] Mint hogyha egy ember gyorsan menne, és eszébe jutna: &quot;Miért menjek gyorsan? Mehetek lassan is&quot;, és lassan menne. Ekkor eszébe jutna: &quot;Miért menjek lassan? Meg is állhatok&quot;, és megállna. Ekkor eszébe jutna: &quot;Miért álljak? Le is ülhetek&quot;, és leülne. Ekkor eszébe jutna : &quot;Miért üljek? Le is fekhetek&quot;, és lefeküdne. Így ez az ember fokozatosan feladja a hevesebb mozdulatokat, és fokozatosan nyugodtabbakra tér át. Ugyanígy, szerzetesek, [...] a szerzetes gondolja végig azt a gondolatsort, amely azoknak a gondolatoknak a megszületéséhez vezetett. [. . .]

És ha ennek a szerzetesnek, noha végiggondolta azt a gondolatsort, amely azoknak a gondolatoknak a megszületéséhez vezetett, mégis bűnös, gonosz gondolatai támadnak, mohóságot gerjesztők, gyűlöletet gerjesztők, tévelygést gerjesztők, akkor az a szerzetes szorítsa össze a fogát, feszítse nyelvét szájpadlásához, gondolkozása erejével fékezze meg, bénítsa meg, gyűrje le elméjét. Ha összeszorítja fogát, nyelvét szájpadlásához feszíti, és gondolkozása erejével megfékezi, megbénítja, legyűri elméjét, akkor ezek a bűnös, gonosz, mohóságot gerjesztő, gyűlöletet gerjesztő, tévelygést gerjesztő gondolatok eltűnnek, elenyésznek. Mint ahogy az erős ember a gyengébb embert fejénél megragadva vagy vállánál megragadva megfékezi, megbénítja, legyűri - ugyanúgy, szerzetesek, [...] a szerzetes szorítsa össze a fogát, feszítse nyelvét szájpadlásához, gondolkozása erejével fékezze meg, bénítsa meg, gyűrje le elméjét, [. . .] és akkor azok a bűnös, gonosz, mohóságot gerjesztő, gyűlöletet gerjesztő, tévelygést gerjesztő gondolatok eltűnnek, elenyésznek, és ezek elenyésztével lelke és elméje megnyugszik, megszilárdul, összpontosul, elmélyed. [. . .]

Szerzetesek, az ilyen szerzetesről mondják, hogy uralkodik a gondolatok menetének útján. Amilyen gondolatra akar, olyan gondolatra gondol; amilyen gondolatra nem akar, olyan gondolatra nem gondol. Elmetszette a létszomjat, letépte a bilincseket, úrrá lett a tévelygéseken, és véget vetett a szenvedésnek.

Így beszélt a Magasztos. A szerzetesek örömmel és elégedetten hallgatták a Magasztos szavait.

==PÉLDÁZAT A FŰRÉSZRŐL==

[MN 21.]

Így hallottam.

Egy alkalommal a Magasztos Szávatthi mellett, a Dzsétavana-ligetben, Anáthapindika kertjében tartózkodott. Ekkortájt a tiszteletreméltó Mólijaphagguna túlságosan sok időt töltött meghitt együttlétben az apácákkal. Olyan meghitt együttlétben töltötte az időt az apácákkal a tiszteletreméltó Mólijaphagguna, hogy ha valamelyik szerzetes elmarasztaló szót ejtett az apácákról a tiszteletreméltó Mólijaphagguna jelenlétében, akkor a tiszteletreméltó Mólijaphagguna megharagudott, kikelt magából, és civakodásba kezdett. Ha pedig valamelyik szerzetes elmarasztaló szót ejtett a tiszteletreméltó Mólijaphaggunáról az apácák jelenlétében, akkor az apácák megharagudtak, kikeltek magukból, és civakodásba kezdtek. Ilyen meghitt együttlétben töltötte az időt az apácákkal a tiszteletreméltó Mólijaphagguna.

Ekkor az egyik szerzetes felkereste a Magasztost. Odaérve, üdvözölte a Magasztost, és leült előtte. Előtte ülve, így szólt a Magasztoshoz az a szerzetes:

- Uram, a tiszteletreméltó Mólijaphagguna túlságosan sok időt tölt meghitt együttlétben az apácákkal . . . [Megismételve.]

Ekkor a Magasztos odaszólított egy másik szerzetest:

- Eredj, szerzetes, hívd ide nevemben Mólijaphagguna szerzetest: &quot;A Mester hívat, Phagguna testvér!&quot;

- Igen, uram - válaszolta a szerzetes engedelmesen a Magasztosnak, és felkereste Mólijaphaggunát. Odaérve, így szólt a tiszteletreméltó Mólijaphaggunához:

- A Mester hívat, Phagguna testvér!

- Rendben van, testvér-mondott igent a szerzetesnek a tiszteletreméltó Mólijaphagguna, és a Magasztos elé járult. Odaérve, üdvözölte a Magasztost, és leült előtte. A Magasztos így szólította meg az előtte ülő Mólijaphaggunát

- Igaz-e, Phagguna, hogy te túlságosan sok időt töltesz meghitt együttlétben az apácákkal?... [Megismételve.]

- Úgy van, uram.

- Ugyebár, Phagguna, te mint tisztes család sarja, hitbuzgalomból távoztál otthonodból az otthontalanságba?

- Úgy van, uram.

- Akkor pedig, Phagguna, nem méltó hozzád, aki mint tisztes család sarja, hitbuzgalomból távoztál otthonodból az otthontalanságba, hogy most túlságosan sok időt töltesz meghitt együttlétben az apácákkal. Így tehát, Phagguna, ha jelenlétedben valaki elmarasztaló szót ejt az apácákról, akkor is távoztass el magadtól minden köznapi indulatot, minden köznapi gondolatot, Phagguna. Ilyenkor ezt kell erősítgetned magadban &quot;Elmém nem fog helytelen irányba tévedni, egyetlen rossz szót sem fogok kiejteni, kitartok a jóindulatban és együttérzésben, nem táplálok gyűlöletet szívemben.&quot; Ezt kell erősítgetned magadban, Phagguna. Ugyanígy, Phagguna, ha jelenlétedben valaki kézzel megütné az apácákat, kővel megdobná az apácákat, bottal megütné az apácákat, fegyverrel megütné az apácákat, akkor is el kell távoztatnod magadtól minden köznapi indulatot, minden köznapi gondolatot, Phagguna. Ilyenkor ezt kell erősítgetned magadban : &quot;Elmém nem fog helytelen irányba tévedni, egyetlen rossz szót sem fogok kiejteni, kitartok a jóindulatban és együttérzésben, nem táplálok gyűlöletet szívemben.&quot; [. . .]

Ezután a Magasztos a szerzetesekhez fordult:

- Szerzetesek, valaha megelégedéssel töltötte el elmémet a szerzetesek viselkedése. Akkoriban elég volt, ha e szavakkal fordultam a szerzetesekhez: &quot;Szerzetesek, én magánosan étkezem. Mivel magánosan étkezem, egészségesnek, frissnek, könnyűnek, erősnek, nyugodtnak érzem magamat. Ezért ti is magánosan étkezzetek. Ha magánosan étkeztek, szerzetesek, ti is egészségesnek, frissnek, könnyűnek, erősnek, nyugodtnak fogjátok érezni magatokat.&quot; Szerzetesek, akkoriban nem volt szükség rá, hogy szabályokat szabjak a szerzeteseknek; elég volt, ha felhívtam a figyelmüket.

Úgy van ez, szerzetesek, mint hogyha sima talajon, négy út találkozásánál pompás kocsi állna befogott lovakkal, oldalára akasztott ösztökével, és felszállna rá egy lovakhoz értő, gyakorlott kocsihajtó, bal kezébe fogná a gyeplőt, jobb kezébe fogná az ösztökét, és oda hajtana, ahová akarna. Ugyanígy, szerzetesek, nem volt szükség rá, hogy szabályokat szabjak a szerzeteseknek; elég volt, ha felhívtam a figyelmüket. Tehát, szerzetesek, távoztassátok el a rosszat, buzgólkodjatok a jóban, akkor ti is gyarapodni, erősödni, növekedni fogtok ebben a rendi fegyelemben.

Úgy van ez, szerzetesek, mint hogyha egy falu vagy város közelében volna egy nagy szálafaerdő, amelyet benőtt a bozót, és arra vetődne egy jó szándékú, jóindulatú, jóakaratú ember, és a görbe, burjánzó vadhajtásokat lemetszené, eltávolítaná, és az erdőt tisztára tisztogatná, viszont az egyenes, szépen nőtt szálahajtásokat gondosan gondozná, akkor ez a szálafaerdő gyarapodásnak, erősödésnek, növekedésnek indulna. Ugyanígy, szerzetesek, távoztassátok el a rosszat, buzgólkodjatok a jóban, akkor ti is gyarapodni, erősödni, növekedni fogtok ebben a rendi fegyelemben.

Szerzetesek, élt valaha itt Szávatthiban egy Védéhiká nevű háziasszony. Védéhiká háziasszony jó hírnek örvendett: &quot;Védéhiká háziasszony békés, Védéhiká háziasszony szelíd, Védéhiká háziasszony nyugodt.&quot; Védéhiká háziasszonynak volt egy Kálí nevű, szorgalmas, dolgos, ügyes kezű szolgálója. Egyszer Kálí szolgálónak ez a gondolata támadt: &quot;Úrnőm jó hírnek örvend: &quot;Védéhiká háziasszony békés, Védéhiká háziasszony szelíd, Védéhiká háziasszony nyugodt.&quot; Vajon úrnőm csupán eltitkolja belső haragját, vagy egyáltalán nem ismer haragot? Vagy pedig én végzem olyan jól dolgomat, hogy úrnőm kénytelen eltitkolni belső haragját, noha haragos? Mi volna, ha próbára tenném úrnőmet?&quot;

Ekkor Kálí szolgáló csak fényes nappal kelt fel. Ekkor Védéhiká háziasszony rászólt Kálí szolgálóra:

- Hé, te Kálí!

- Mi az, úrnőm?

- Mi az oka, hogy csak fényes nappal keltél fel? - Semmi különös, úrnőm.

- Mi az, hogy semmi különös, hitvány szolgáló? Fényes nappal kelsz fel?

Így szólt haragosan az úrnő, és indulatában összeráncolta a szemöldökét. Ekkor Kálí szolgáló így gondolkozott:

- Úrnőm csupán eltitkolja belső haragját, noha haragos. Én végzem olyan jól dolgomat, hogy úrnőm kénytelen eltitkolni belső haragját, noha haragos. Mi volna, ha még jobban próbára tenném úrnőmet?

Ekkor Kálí szolgáló még későbben kelt fel. Ekkor Védéhiká háziasszony rászólt Káli szolgálóra:

- Hé, te Kálí !

- Mi az, úrnőm?

- Mi az oka, hogy csak fényes nappal keltél fel? - Semmi különös, úrnőm.

- Mi az, hogy semmi különös, hitvány szolgáló? Fényes nappal kelsz fel?

Így szólt haragosan az úrnő, és indulatában haragos szavakat szalasztott ki a száján. Ekkor Kálí szolgáló így gondolkozott:

- Úrnőm csupán eltitkolja belső haragját, noha haragos. Én végzem olyan jól dolgomat, hogy úrnőm kénytelen eltitkolni belső haragját, noha haragos. Mi volna, ha még jobban próbára tenném úrnőmet?

Ekkor Kálí szolgáló még későbben kelt fel. Ekkor Védéhiká háziasszony rászólt Kálí szolgálóra:

- Hé, te Kálí!

- Mi az, úrnőm?

- Mi az oka, hogy csak fényes nappal keltél fel? - Semmi különös, úrnőm.

- Mi az, hogy semmi különös, hitvány szolgáló? Fényes nappal kelsz fel?

Így szólt haragosan az úrnő, és indulatában felkapta az ajtóreteszt, fejbe vágta vele, beszakította a fejét. Ekkor Kálí szolgáló beszakadt fejjel, ömlő vérrel fellármázta a szomszédságot:

- Nézzétek, mit tett a békés asszony, nézzétek, mit tett a szelíd asszony, nézzétek, mit tett a nyugodt asszony! Megharagudott egyetlen szolgálójára, mert nappal keltem fel, felkapta az ajtóreteszt, fejbe vágott vele, beszakította a fejemet!

Ettől fogva Védéhiká háziasszony rossz hírbe került: &quot;Indulatos Védéhiká háziasszony, durva Védéhiká háziasszony, veszekedős Védéhiká háziasszony.&quot;

Ugyanígy, szerzetesek, némelyik szerzetes csak addig béketűrő, csak addig marad szelíd, csak addig őrzi nyugalmát, amíg bántó szóval nem illetik. Ám amikor a szerzetest bántó szóval illetik, akkor bizonyítsa be béketűrését, akkor bizonyítsa be szelídségét, akkor bizonyítsa be nyugalmát. Nem azt a szerzetest nevezem szelíd szavúnak, aki csak akkor szelíd szavú, csak akkor szelíd viselkedésű, ha megkapja a szükséges ruházatot, táplálékot, fekhelyet, betegség esetén orvosságot. Miért mondom ezt? Mert az ilyen szerzetes nem marad szelíd szavú, nem marad szelíd viselkedésű, ha nem kapja meg a szükséges ruházatot, táplálékot, fekhelyet, betegség esetén orvosságot. Amelyik szerzetes a Tant tiszteli, a Tant becsüli, a Tant követi, és ezért szelíd szavú, ezért szelíd viselkedésű, azt nevezem valóban szelíd szavúnak. Ezért ezt véssétek elmétekbe, szerzetesek: &quot;A Tant tisztelve, a Tant becsülve, a Tant követve leszünk szelíd szavúak, szelíd viselkedésűek.&quot;

………………………………………………………………………………………………..

Szerzetesek, még hogyha rablók és útonállók kétélű fűrésszel fűrészelnék is le egyik tagotokat a másik után; amelyikőtök ettől haragra gerjedne lelkében, az nem követi az én tanításomat. Még ebben az esetben is ezt kell erősítgetnetek magatokban: &quot;Elménk nem fog helytelen irányba tévedni, egyetlen rossz szót sem fogunk kiejteni, jóindulatúak és együttérzők maradunk, nem táplálunk gyűlöletet szívünkben. Ezt a személyt barátságos érzülettel fogjuk áthatni, s tőle kiindulva az egész világot barátságos érzülettel, végtelen, határtalan, mérhetetlen barátság és szelídség érzületével fogjuk áthatni.&quot; Ezt kell erősítgetnetek magatokban, szerzetesek.

Ezt a fűrész hasonlatával megvilágított intelmet tartsátok állandóan emlékezetben, szerzetesek. Ismertek-e olyan beszédet, akár finomat, akár durvát, amelyet ne bírnátok elviselni?

- Nem ismerünk, urunk.

- Akkor tehát, szerzetesek, tartsátok állandóan emlékezetben ezt a fűrész hasonlatával megvilágított intelmet ; ez hosszú időre javatokra, üdvötökre fog szolgálni.

Így beszélt a Magasztos. A szerzetesek örömmel és elégedetten hallgatták a Magasztos szavait.

==PÉLDÁZAT A KÍGYÓRÓL==

[MN 22.]

Így hallottam.

Egy alkalommal a Magasztos Szávatthi mellett, a Dzsétavana-ligetben, Anáthapindika kertjében tartózkodott. Ez idő tájt egy Arittha nevű szerzetes, aki előzőleg keselyűvadász volt, ilyen téves nézeteket táplált

- Úgy értelmezem a Tant, amelyet a Magasztos hirdet, hogy azok a tényezők, amelyeket a Magasztos akadályozóknak nevez, nem szükségszerűen okozzák az elkövető akadályoztatását.

Számos szerzetes meghallotta, hogy Arittha szerzetes, aki előzőleg keselyűvadász volt, ilyen téves nézeteket táplál : &quot;Úgy értelmezem a Tant, amelyet a Magasztos hirdet, hogy azok a tényezők, amelyeket a Magasztos akadályozóknak nevez, nem szükségszerűen okozzák az elkövető akadályoztatását.&quot;

Ekkor azok a szerzetesek felkeresték Arittha szerzetest, az egykori keselyűvadászt. Odaérve, így szóltak Arittha szerzeteshez, az egykori keselyűvadászhoz

- Igaz-e, Arittha testvér, hogy ilyen téves nézeteket táplálsz : &quot;Úgy értelmezem a Tant, amelyet a Magasztos hirdet, hogy azok a tényezők, amelyeket a Magasztos akadályozóknak nevez, nem szükségszerven okozzák az elkövető akadályoztatását&quot;?

- Úgy van, testvérek, valóban így értelmezem a Tant . . . [Megismételve.] Ekkor azok a szerzetesek le akarták beszélni téves nézeteiről Arittha szerzetest, az egykori keselyűvadászt, és vitába szálltak vele, érveltek, magyaráztak:

- Ne beszélj így, Arittha testvér, ne magyarázd félre a Magasztos tanítását, mert nem helyes a Magasztos tanítását félremagyarázni, a Magasztos pedig nem állít ilyesmit. Arittha testvér, a Magasztos különböző vonatkozásokban szólt az akadályozó tényezőkről, amelyek szükségszerűen az elkövető akadályoztatását okozzák. A Magasztos azt mondta, hogy az élvezetek kevés örömmel és sok szenvedéssel, sok gyötrelemmel járnak, mindig túlteng bennük a nyomorúság. Puszta csontvázhoz hasonlította az élvezeteket a Magasztos, húscafatokhoz hasonlította az élvezeteket a Magasztos, szalmalánghoz hasonlította az élvezeteket a Magasztos, parázszsal telt gödörhöz hasonlította az élvezeteket a Magasztos, álomképekhez hasonlította az élvezeteket a Magasztos, kölcsönkapott javakhoz hasonlította az élvezeteket a Magasztos, fák gyümölcséhez hasonlította az élvezeteket a Magasztos, vágóhídhoz hasonlította az élvezeteket a Magasztos, lándzsahegyhez hasonlította az élvezeteket a Magasztos, kígyófejhez hasonlította az élvezeteket a Magasztos, amelyek kevés örömmel és sok szenvedéssel, sok gyötrelemmel járnak, túlteng bennük a nyomorúság.

Ám hiába szálltak vitába a szerzetesek Arittha szerzetessel, az egykori keselyűvadásszal, hiába érveltek, magyaráztak, ő makacsul kitartott téves nézetei mellett, ragaszkodott hozzájuk: &quot;Testvérek, én így értelmezem a Tant...&quot; [Megismételve.]

Amikor a szerzeteseknek nem sikerült lebeszélniük téves nézeteiről Arittha szerzetest, az egykori keselyűvadászt, felkeresték a Magasztost. Odaérve, üdvözölték a Magasztost, és leültek előtte. Előtte ülve, így szóltak a Magasztoshoz a szerzetesek:

- Urunk, Arittha szerzetes, az egykori keselyűvadász, ilyen téves nézeteket táplál : . . . [Megismételve a jelenet.] Urunk, amikor nem sikerült lebeszélnünk téves nézeteiről Arittha szerzetest, úgy gondoltuk, hogy jelentjük az ügyet a Magasztosnak.

Ekkor a Magasztos az egyik szerzetest szólította:

- Eredj, szerzetes, hívd ide nevemben Arittha szerzetest, az egykori keselyűvadászt: &quot;A Mester hívat, Arittha testvér!&quot;

- Igen, uram - válaszolta a szerzetes engedelmesen a Magasztosnak, és felkereste Arittha szerzetest. Odaérve, így szólt Arittha szerzeteshez:

- A Mester hívat, Arittha testvér!

- Rendben van, testvér - mondott igent a szerzetesnek Arittha szerzetes, és felkereste a Magasztost. Odaérve, üdvözölte a Magasztost, és leült előtte. A Magasztos így szólította meg az előtte ülő Arittha szerzetest:

- Igaz-e, Arittha, hogy ilyen téves nézeteket táplálsz: &quot;Úgy értelmezem a Tant, amelyet a Magasztos hirdet, hogy azok a tényezők, amelyeket a Magasztos akadályozóknak nevez, nem eredményezik szükségszerűen az elkövető akadályoztatását&quot;?

- Igen, uram, valóban így értelmezem a Tant... [Megismételve.]

- Balgatag ember, honnét veszed, hogy én ilyen tanítást hirdetek? Nem szóltam-e különböző vonatkozásokban az akadályozó tényezőkről, amelyek szükségszerűen az elkövető akadályoztatását eredményezik? Azt mondtam, hogy az élvezetek kevés örömmel és sok szenvedéssel, sok gyötrelemmel járnak, mindig túlteng bennük a nyomorúság. Te viszont, balgatag ember, értetlenségedben félremagyarázod az én tanításomat, pusztulásba kergeted önmagadat, és sok kárt okozol. Nyomorúságod, szenvedésed fog származni belőle hosszú időre, balgatag ember!

Ekkor a Magasztos a szerzetesekhez fordult:

- Mit gondoltok, szerzetesek: nem okozott-e forrongást a rendi fegyelemben ez az Arittha szerzetes, az egykori keselyűvadász?

- Hogyan történhetnék ilyesmi, urunk? Semmiképpen sem, urunk!

E szavak hallatára Arittha szerzetes némán, magába roskadva, görnyedt háttal, lesütött szemmel, lángvörös arccal, zavartan ült. Amikor a Magasztos látta, hogy Arittha szerzetes némán, magába roskadva, görnyedt háttal, lesütött szemmel, lángvörös arccal, zavartan ül, így szólt Arittha szerzeteshez

- Balgatag ember, le fogsz lepleződni egyéni téves nézeteiddel. Most rögtön megkérdezem a szerzetesek véleményét.

Ekkor a Magasztos a szerzetesekhez fordult:

- Szerzetesek, ti is úgy értelmezitek a Tant, amelyet hirdetek, mint ez az Arittha szerzetes, aki értetlenségében félremagyarázza az én tanításomat, pusztulásba kergeti önmagát, és sok kárt okoz?

- Semmiképpen sem, urunk! Hiszen a Magasztos különböző vonatkozásokban szólt az akadályozó tényezőkről, amelyek szükségszerűen az elkövető akadályoztatását eredményezik. A Magasztos azt mondta, hogy az élvezetek kevés örömmel és sok szenvedéssel, sok gyötrelemmel járnak... [Megismételve.]

- Helyes, szerzetesek ; helyesen értelmezitek a Tant, amelyet hirdetek. Különböző vonatkozásokban szóltam az akadályozó tényezőkről... [Megismételve.] Szerzetesek, elképzelhetetlen, hogy ez az Arittha szerzetes az élvezeteken túlmenőleg, az élvezetek észlelésén és elképzelésén túlmenőleg élvezetei beteljesülését élvezhesse.

Szerzetesek, vannak balgatag emberek, akik szó szerint megtanulják a Tant, azonban noha szó szerint megtanulták a Tant, a tanítások értelmét nem fogják fel. Minthogy a tanítások értelmét nem fogták fel, azok nem szolgálnak szellemi gyarapodásukra. Csupán ellentmondás kedvéért és vitatkozás kedvéért tanulják meg a Tant, de a lényeget, aminek kedvéért a Tant tanulni érdemes, a Tan lényegét nem értik. Az ilyen embereknek a helytelenül felfogott tanításokból nyomorúságuk és szenvedésük származik hosszú időre. És miért? Azért, mert helytelenül fogták fel a tanításokat, szerzetesek. Úgy van ez, szerzetesek, mint hogyha egy kígyót kereső, kígyófogásra induló kígyóvadász meglátna egy nagy kígyót, és a törzsénél vagy a farkánál fogva ragadná meg, s ekkor a kígyó rátekerőzne, és a kezébe vagy a karjába vagy más testrészébe marna, és ő belehalna a harapásba, vagy halálos kínokat szenvedne. És miért? Azért, mert helytelenül fogta meg a kígyót, szerzetesek [ . . . ].

Viszont vannak tisztes családból származó emberek, akik szó szerint megtanulják a Tant, és miután szó szerint megtanulták a Tant, a tanítások értelmét is felfogják. Minthogy a tanítások értelmét felfogták, azok szellemi gyarapodásukra szolgálnak. Ők nem ellentmondás kedvéért és vitatkozás kedvéért tanulják meg a Tant, és a lényeget, aminek kedvéért a Tant tanulni érdemes, a Tan lényegét megértik. Az ilyen embereknek a helyesen felfogott tanításokból üdvük és boldogságuk származik hosszú időre. És miért? Azért, mert helyesen fogták fel a tanításokat, szerzetesek. Úgy van ez, szerzetesek, mint hogyha egy kígyót kereső, kígyófogásra induló kígyóvadász meglátna egy nagy kígyót, és egy villás végű bottal erősen leszorítaná, majd a villás végű bottal erősen leszorítva, erősen megfogná a nyakánál. És ha a kígyó tekervényeivel rátekerőzne az ember kezére vagy karjára vagy más testrészére, ő ebbe nem halna bele, és nem szenvedne halálos kínokat. És miért? Azért, mert helyesen fogta meg a kígyót, szerzetesek. [ . . . ]

Ezért, szerzetesek, ha valamelyik beszédem értelmét felfogtátok, jegyezzétek meg jól. Ha viszont valamelyik beszédem értelmét nem fogtátok fel, engem kell újra megkérdeznetek, vagy valamelyik jól tájékozott szerzetest.

A tutaj hasonlatával világítom meg a Tant, szerzetesek, amely átkelésre szolgál, nem megőrzésre való. Hallgassátok meg, véssétek jól emlékezetbe, elmondom.

- Igen, urunk - válaszolták a szerzetesek tisztelettudóan a Magasztosnak. A Magasztos így beszélt:

- Szerzetesek, úgy van ez, mint amikor egy ember hosszú útra kel, és széles, megáradt vizet talál maga előtt. Az innenső part csupa veszély és félelem, a túlsó part biztonságos és nyugalmas, ám nincs hajó, amelyen átkelhetne, vagy híd, amelyen átjuthatna a túlpartra. Ekkor az az ember így gondolkozik: &quot;Ez itt széles, megáradt víz. Az innenső part csupa veszély és félelem, a túlsó part biztonságos és nyugalmas, ám nincs hajó, amelyen átkeljek, vagy híd, amelyen átjussak a túlpartra. Legjobb lesz, ha most nádat, fatörzseket, ágakat, leveleket gyűjtök, tutajjá kötöm össze, és a tutaj segítségével, kézzel-lábbal ügyeskedve, épségben átjutok a túlsó partra.&quot; Így ez az ember nádat, fatörzseket, ágakat, leveleket gyűjtene, tutajjá kötné össze, és a tutaj segítségével, kézzel-lábbal ügyeskedve, épségben átjutna a túlsó partra. A vízen átjutva, a túlsó partra érkezve, így gondolkoznék : &quot;Ennek a tutajnak nagy hasznát vettem; ennek a tutajnak a segítségével, kézzel-lábbal ügyeskedve, épségben átjutottam a túlsó partra. Legjobb lesz, ha most ezt a tutajt a fejemre téve, vagy a hátamra véve indulok tovább utamra.&quot; Mit gondoltok, szerzetesek: ha ez az ember így tenne, helyesen járna el a tutajjal?

- Semmiképpen sem, urunk.

- Hát hogyan járna el helyesen a tutajjal ez az ember, szerzetesek? Ha a vízen átjutva, a túlsó partra érkezve, így gondolkoznék: &quot;Ennek a tutajnak nagy hasznát vettem; ennek a tutajnak a segítségével, kézzel-lábbal ügyeskedve, épségben átjutottam a túlsó partra. Legjobb lesz, ha most ezt a tutajt kihúzom a szárazra, vagy pedig a vízre bocsátom, és tovább megyek utamra.&quot; Ha ez az ember így tenne, helyesen járna el a tutajjal.

Ugyanígy, szerzetesek, a tutajhoz hasonlóan tanítottalak benneteket a Tanra, amely átkelésre szolgál, nem megőrzésre való. Hogyha megértettétek a tutaj hasonlatát, a helyes tételeken is túl kell lépnetek, nemhogy a téveseken.

Idevonatkozólag hat téves nézet létezik, szerzetesek. Mi ez a hat? A tanulatlan, közönséges emberek, akik nem ismerik a nemes dolgokat, nem hallottak a nemes Tanról, járatlanok a nemes Tanban, nem ismerik az igaz embereket, nem hallottak az igaz emberek tanításáról, járatlanok az igaz emberek tanításában, ezek ezt gondolják a testről: &quot;Ez az enyém, ez én vagyok, ez az én Énem&quot;. Ezt gondolják az érzetekről : &quot;Ez az enyém, ez én vagyok, ez az én Énem&quot;. Ezt gondolják a tudatról: &quot;Ez az enyém, ez én vagyok, ez az én Énem&quot;. Ezt gondolják az adottságokról: &quot;Ez az enyém, ez én vagyok, ez az én Énem&quot;. Ezt gondolják arról, amit látnak, hallanak, gondolnak, megismernek, elérnek, kívánnak, elméjükben fontolgatnak: &quot;Ez az enyém, ez én vagyok, ez az én Énem&quot;. Ezt gondolják arról a téves nézetről, amely szerint a világ azonos az Énnel, s halálom után ezzé válok, állandó, örök, változatlan, nem mulandó leszek, mindörökre ugyanaz maradok: &quot;Ez az enyém, ez én vagyok, ez az én Énem.&quot;4'

Viszont a tanult, nemes lelkű ember, aki ismeri a nemes dolgokat, hallotta a nemes Tant, járatos a nemes Tanban, ismeri az igaz embereket, hallotta az igaz emberek tanítását, járatos az igaz emberek tanításában, az ezt gondolja a testről: &quot;Ez nem az enyém, ez nem én vagyok, ez nem az én Énem&quot;. Ezt gondolja az érzetekről : &quot;Ez nem az enyém, ez nem én vagyok, ez nem az én Énem&quot;. Ezt gondolja a tudatról: &quot;Ez nem az enyém, ez nem én vagyok, ez nem az én Énem&quot;. Ezt gondolja az adottságokról : &quot;Ez nem az enyém, ez nem én vagyok, ez nem az én Énem&quot;. Ezt gondolja arról, amit lát, hall, gondol, megismer, elér, kíván, elméjében fontolgat: &quot;Ez nem az enyém, ez nem én vagyok, ez nem az én Énem&quot;. Ezt gondolja arról a téves nézetről, amely szerint a világ azonos az Énnel, s halálom után ezzé válok, állandó, örök, változatlan, nem mulandó leszek, mindörökre ugyanaz maradok : &quot;Ez nem az enyém, ez nem én vagyok, ez nem az én Énem&quot;. Aki így gondolkozik, az nem bánkódik nem létező dolgok miatt.

E szavak hallatára az egyik szerzetes így szólt a Magasztoshoz: - Uram, lehetséges-e bánkódás nem létező külső dolgok miatt?

- Lehetséges, szerzetes - válaszolta a Magasztos. - Előfordul, hogy például így gondolkozik valaki : &quot;Megvolt nekem, de most már nincs meg; bárcsak megvolna, de nem fogom megkapni!&quot; Az ilyen ember szomorkodik, gyötrődik, jajveszékel, mellét veri, magán kívül van. Így lehetséges az, hogy valaki bánkódik nem létező külső dolgok miatt.

- Hát az lehetséges-e, uram, hogy valaki ne bánkódjék nem létező külső dolgok miatt?

- Lehetséges, szerzetes - válaszolta a Magasztos. - Előfordul, hogy például valaki nem gondolkozik így: &quot;Megvolt nekem, de most már nincs meg; bárcsak megvolna, de nem fogom megkapni.&quot; Az ilyen ember nem szomorkodik, nem gyötrődik, nem jajveszékel, nem veri a mellét, nincs magán kívül. Így lehetséges az, hogy valaki nem bánkódik nem létező külső dolgok miatt.

- Uram, lehetséges-e bánkódás nem létező belső dolgok miatt?

- Lehetséges, szerzetes - válaszolta a Magasztos. - Előfordul, hogy például ilyen nézeteket vall valaki : &quot;A világ azonos az Énnel, halálom után ezzé válok, állandó, örök, változatlan, nem mulandó leszek, mindörökre ugyanaz maradok.&quot; Ez az ember meghallja, hogy a Beérkezett vagy a Beérkezett valamelyik tanítványa a minden tévtant, elfogultságot és előítéletet eloszlató, minden előzetes adottságot megsemmisítő, minden ragaszkodást feloldó, a létszomjat kioltó, lemondáshoz, vágytalansághoz, kialváshoz (nirvánához) vezető Tant hirdeti. Ekkor ez a gondolata támad &quot;Óh, elpusztulok, óh, megsemmisülök, óh, nem fogok létezni!&quot; Az ilyen ember szomorkodik, gyötrődik, jajveszékel, mellét veri, kétségbe esik. Így lehetséges az, hogy valaki bánkódik nem létező belső dolgok miatt.

- Hát az lehetséges-e, uram, hogy valaki ne bánkódjék nem létező belső dolgok miatt?

- Lehetséges, szerzetes - válaszolta a Magasztos. - Előfordul, hogy például valaki nem vall ilyen nézeteket : &quot;A világ azonos az Énnel, halálom után ezzé válok, állandó, örök, változatlan, nem mulandó leszek, mindörökre ugyanaz maradok.&quot; . . . [stb.] Az ilyen ember nem szomorkodik, nem gyötrődik, nem jajveszékel, nem veri mellét, nem esik kétségbe. Így lehetséges az, hogy valaki nem bánkódik nem létező belső dolgok miatt.

Szerzetesek, esetleg szeretnétek olyan birtokot birtokba venni, amelynek birtoklása állandó, örök, változatlan, nem mulandó, mindörökre megmarad. Nos, szerzetesek, ismertek-e olyan birtokot, amelynek birtoklása állandó, örök, változatlan, nem mulandó, mindörökre megmarad? - Nem, urunk.

- Helyes, szerzetesek; én sem ismerek olyan birtokot, amelynek birtoklása állandó, örök, változatlan, nem mulandó, mindörökre megmarad. 

Szerzetesek, esetleg szeretnétek olyan egyéniségelméletet követni, amelynek követőjét nem éri bánat, szomorúság, szenvedés, keserűség, gyötrelem. Nos, szerzetesek, ismertek-e ilyen egyéniségelméletet? [. . .]

- Nem, urunk.

- Helyes, szerzetesek; én sem ismerek ilyen egyéniségelméletet. [...] Szerzetesek, esetleg szeretnétek olyan vallási nézeteket vallani, amelyeknek vallóját nem éri bánat, szomorúság, szenvedés, keserűség, gyötrelem. Nos, szerzetesek, ismertek-e ilyen vallási nézeteket? [ . . . ]

- Nem, urunk.

- Helyes, szerzetesek; én sem ismerek ilyen vallási nézeteket. [...] Szerzetesek, ha léteznék Én, akkor ugyebár Enyém is léteznék?

- Úgy van, urunk.

- És ha Enyém léteznék, akkor ugyebár az egyén Énje is léteznék, szerzetesek?

- Úgy van, urunk.

- De mivel, szerzetesek, valójában és ténylegesen nem észlelhető Én és Enyém, ez a tévtan: &quot;A világ azonos az Énnel, halálom után ezzé válok, állandó, örök, változatlan, nem mulandó leszek, mindörökre ugyanaz maradok&quot;, nemdebár, kizárólag és teljesen együgyűség?

- Mi más lehetne, urunk, mint kizárólag és teljesen együgyűség?

[...] - Szerzetesek, ezekért a beszédeimért, ezekért a tanításaimért, egyes remeték és papok igaztalanul, tévesen, valótlanul, alaptalanul ezzel vádolnak: &quot;Gótama remete nihilista, a létező lények pusztulását, megsemmisülését, nemlétét hirdeti.&quot; Szerzetesek, ezek a tiszteletreméltó remeték és papok igaztalanul, tévesen, valótlanul, alaptalanul azzal vádolnak, ami nem vagyok és amit nem állítok, amikor azt mondják, hogy Gótama remete nihilista, a létező lények pusztulását, megsemmisülését, nemlétét hirdeti. Ezelőtt is, most is, csak a szenvedést és a szenvedés megszüntetését hirdetem, szerzetesek.

Szerzetesek, ha egyesek a Beérkezettet szidják, támadják, gyűlölik, a Beérkezett nem bántódik meg, nem kedvetlenedik el, nem gerjed haragra. Szerzetesek, ha egyesek a Beérkezettet dicsérik, magasztalják, becsülik, tisztelik, a Beérkezett nem örül, nem támad jó kedve, nem érez elégedettséget. Amikor egyesek a Beérkezettet dicsérik, magasztalják, becsülik, tisztelik, akkor a Beérkezett ezt gondolja: &quot;Mivel mindezt hamarébb felismertem, azért ér most ez az elismerés.&quot; Ugyanígy, szerzetesek, ha egyesek titeket szidnak, támadnak, gyűlölnek, akkor ti se bántódjatok meg, ne kedvetlenedjetek el, ne gerjedjetek haragra. Ugyanígy, szerzetesek, ha egyesek titeket dicsérnek, magasztalnak, becsülnek, tisztelnek, akkor ti se örüljetek, ne támadjon jó kedvetek, ne érezzetek elégedettséget. Ugyanígy, szerzetesek, amikor egyesek titeket dicsérnek, magasztalnak, becsülnek, tisztelnek, akkor ti is gondoljátok ezt : &quot;Mivel mindezt hamarébb felismertük, azért ér most ez az elismerés.&quot; [ . . . ]

- Mi a véleményetek, szerzetesek : ha itt a Dzsétavana-ligetben az emberek elhordanák vagy felégetnék vagy elhasználnák az itt lévő füvet, fát, ágakat, leveleket, ezt gondolnátok-e: &quot;Bennünket hordanak el, égetnek fel, használnak el az emberek&quot;?

- Semmiképpen sem, urunk, hiszen ez nem a mi Énünk, nem is a miénk! - Ugyanígy, szerzetesek, mondjatok le arról, ami nem a tiétek. Ha lemondotok róla, üdvötök és boldogságotok származik belőle hosszú időre. Mi az, ami nem a tiétek? A test, szerzetesek, nem a tiétek. Mondjatok le róla, és ha lemondotok, üdvötök és boldogságotok származik belőle hosszú időre. Az érzetek (- a tudat, ~ az adottságok, ~ a megismerés) nem a tiétek. Mondjatok le róla, és ha lemondotok, üdvötök és boldogságotok származik belőle hosszú időre.

Íme, szerzetesek, előadtam, megmagyaráztam, kifejtettem, megvilágítottam, feltártam a Tant. Miután így előadtam, megmagyaráztam, kifejtettem, megvilágítottam, feltártam a Tant, mindazok a szerzetesek, akik a szentséget elérték, az indulatokat legyőzték, célba jutottak, cselekvésüket bevégezték, terhüket letették, az üdvöt elnyerték, a létezés kényszerétől megszabadultak és a megváltás birtokosaivá lettek, azok többé nem térnek vissza a lét forgatagába. [ . . .

Így beszélt a Magasztos. A szerzetesek örömmel és elégedetten hallgatták a Magasztos szavait.

==CSALÉTEK==

[MN 25.]

Így hallottam.

Egy alkalommal a Magasztos Szávatthi mellett, a Dzsétavana-ligetben, Anáthapindika kertjében tartózkodott. Itt a Magasztos a szerzetesekhez fordult

- Szerzetesek! 

- Hallgatjuk, urunk - válaszolták a szerzetesek tisztelettudóan a Magasztosnak. A Magasztos így beszélt:

- Szerzetesek, a vadfogó nem ezzel a szándékkal szórja a csalétket az erdei vadaknak: &quot;Fogyasszák el az erdei vadak ezt az eledelt, amelyet elébük szórtam, és legyenek tőle egészségesek, jól tápláltak, éljenek sokáig, hosszú ideig!&quot; A vadfogó ezzel a szándékkal szórja a csalétket az erdei vadaknak: &quot;Az erdei vadak rá fogják vetni magukat erre a csalétekre, amelyet elébük szórtam, és elcsábulva falni fogják a jó falatokat. Ha rávetik magukat, és elcsábulva falják a jó falatokat, megfeledkeznek az éberségről. Ha megfeledkeznek az éberségről, figyelmetlenekké válnak. Ha figyelmetlenekké válnak, kedvem szerint zsákmányul ejthetem őket a csalétek mellett.&quot;

Ekkor, szerzetesek, az első falka rávetette magát a csalétekre, amelyet a vadfogó elébük szórt, és elcsábulva falták a jó falatokat. Amikor rávetették magukat, és elcsábulva falták a jó falatokat, megfeledkeztek az éberségről. Megfeledkezve az éberségről, figyelmetlenekké váltak. Amikor figyelmetlenekké váltak, a vadfogó kedve szerint zsákmányul ejtette őket a csalétek mellett. Így az első falka a vadfogó hatalmába esett.

Ekkor a második falka így gondolkozott: &quot;Amikor az első falka rávetette magát a csalétekre, amelyet a vadfogó elébük szórt... [stb.], a vadfogó kedve szerint zsákmányul ejtette őket a csalétek mellett. Jobb lesz, ha mi most gondosan elkerüljük a csalétket, és a veszedelmes ételt elkerülve, az erdő mélyére rejtőzünk, és ott maradunk.&quot; Ezek gondosan elkerülték a csalétket, és a veszedelmes ételt elkerülve, az erdő mélyére rejtőztek, és ott maradtak. Azonban a nyár utolsó hónapjában, amikor fű és víz kiszáradt, testük rendkívül lesoványodott. Testük rendkívüli lesoványodása folytán ellenálló erejük kimerült. Ellenálló erejük kimerülte folytán visszatértek a csalétekhez, amelyet a vadfogó elébük szórt. Rávetették magukat, és elcsábulva falták a jó falatokat... [stb.]. Így a második falka is a vadfogó hatalmába esett. 

Ekkor a harmadik falka így gondolkozott: &quot;Amikor az első falka rávetette magát a csalétekre, [ . . . ] a vadfogó hatalmába esett. Amikor a második falka rávetette magát a csalétekre, [ . . . ] a vadfogó hatalmába esett. Jobb lesz, ha mi most letanyázunk a csalétek közelében, amelyet a vadfogó elébünk szórt. Ott letanyázunk, de nem vetjük rá magunkat a csalétekre, amelyet a vadfogó elébünk szórt. Ha nem vetjük rá magunkat, nem csábulunk el, miközben a jó falatokat faljuk. Ha nem csábulunk el, miközben a jó falatokat faljuk, nem feledkezünk meg az éberségről. Ha nem feledkezünk meg az éberségről, nem válunk figyelmetlenekké. Ha nem válunk figyelmetlenekké, nem ejt bennünket kedve szerint zsákmányul a vadfogó a csalétek mellett.&quot; Ezek letanyáztak a csalétek közelében, amelyet a vadfogó elébük szórt. Ott letanyázva, nem vetették rá magukat a csalétekre, [... ] nem ejtette őket kedve szerint zsákmányul a vadfogó a csalétek mellett.

Ekkor a vadfogónak és a vadfogó segédeinek ez az ötletük támadt: &quot;Ez a harmadik falka ravasz és óvatos. Talán varázstudománnyal rendelkezik ez az ördöngös harmadik falka, mert a kiszórt csalétekből fogyasztanak, de nem kapjuk rajta őket, amikor jönnek vagy mennek. Jobb lesz, ha most mindenfelől körülkerítjük nagy hálókkal az elébük szórt csalétket, akkor talán megtaláljuk ennek a harmadik falkának a tanyáját, ahol rejtőzködnek.&quot; Ekkor az elébük szórt csalétket mindenfelől körülkerítették nagy hálókkal. Ezután a vadfogó és segédei rátaláltak a harmadik falkának a tanyájára, ahol rejtőzködtek. Így a harmadik falka is a vadfogó hatalmába esett.

Ekkor a negyedik falka így gondolkozott: &quot;Amikor az első falka rávetette magát a csalétekre, [ . . . ] a vadfogó hatalmába esett. [ . . . ] Amikor a második falka rávetette magát a csalétekre, [ . . . ] a vadfogó hatalmába esett. [ . . . ] Amikor a harmadik falka letanyázott a csalétek közelében, [ . . . ] nem ejtette őket kedve szerint zsákmányul a vadfogó a csalétek mellett, [. . . ] mégis a vadfogó és segédei rátaláltak a harmadik falkának a tanyájára, ahol rejtőzködtek. Így a harmadik falka is a vadfogó hatalmába esett. Jobb lesz, ha mi most olyan helyen tanyázunk le, ahol nem tud elérni bennünket a vadfogó és a vadfogó segédei.&quot; [ . . . ] És olyan helyen tanyáztak le, ahol nem tudta elérni őket a vadfogó és segédei. Ott letanyázva, nem vetették rá magukat a csalétekre, [ . . . ] és nem ejtette őket kedve szerint zsákmányul a vadfogó a csalétek mellett.

Ekkor a vadfogónak és a vadfogó segédeinek ez az ötletük támadt: &quot;Ez a negyedik falka ravasz és óvatos. Talán varázstudománnyal rendelkezik ez az ördöngös negyedik falka, mert a kiszórt csalétekből fogyasztanak, de nem kapjuk rajta őket, amikor jönnek vagy mennek. Jobb lesz, ha most mindenfelől körülkerítjük nagy hálókkal az elébük szórt csalétket, akkor talán megtaláljuk ennek a negyedik falkának a tanyáját, ahol rejtőzködnek.&quot; Ekkor az elébük szórt csalétket mindenfelől körülkerítették nagy hálókkal. Azonban a vadfogó és segédei nem találtak rá a negyedik falka tanyájára, ahol rejtőzködtek.

Ekkor a vadfogónak és segédeinek ez az ötletük támadt : &quot;Ha elriasztjuk ezt a negyedik falkát, a felriadt falka a többieket is el fogja riasztani, és az összes erdei állat el fogja kerülni a kiszórt csalétket. Jobb lesz, ha lemondunk erről a negyedik falkáról.&quot; Ezzel a vadfogó és segédei lemondtak a negyedik falkáról. Így a negyedik falka nem esett a vadfogó hatalmába.

Ezt a hasonlatot, szerzetesek, az igazság feltárása kedvéért mondtam, és jelentése a következő. A csalétek az öt érzékszerv érzéki örömeit jelképezi. A vadfogó a Kísértőt, a Gonoszt jelképezi. A vadfogó segédei a Kísértő segédeit jelképezik. Az erdei vadak a remetéket és papokat jelképezik.

A remeték és papok első csoportja ráveti magát a világi gyönyörűségekre, amelyeket a Kísértő csalétekül elébük szór, és elcsábulva falják a jó falatokat. Ha rávetik magukat, és elcsábulva falják a jó falatokat, megfeledkeznek az éberségről. Ha megfeledkeznek az éberségről, figyelmetlenekké válnak. Ha figyelmetlenekké válnak, a Kísértő kedve szerint zsákmányul ejti őket a csalétekül szolgáló világi gyönyörűségek mellett. Így a remeték és papok első csoportja a Kísértő hatalmába esik. Az erdei vadak első falkájának hasonlatával a remetéknek és papoknak erre az első csoportjára céloztam.

A remeték és papok második csoportja így gondolkozik: &quot;Amikor a remeték és papok első csoportja rávetette magát a világi gyönyörűségekre, amelyeket a Kísértő csalétekül elébük szórt, [ . . . ] a Kísértő hatalmába estek. Jobb lesz, ha mi most gondosan elkerüljük a csalétekül szolgáló világi gyönyörűségeket, és a veszedelmes tápláléktól elfordulva, elvonulunk az erdő mélyére.&quot; Ezek gondosan elkerülik a csalétekül szolgáló világi gyönyörűségeket, és a veszedelmes tápláléktól elfordulva, elvonulnak az erdő mélyére. Ott vadnövényekkel táplálkoznak, kölessel, rizzsel, gabonaszemekkel, szittyóval, növények szárával és nedvével, szézámmaggal, fűvel, tehéntrágyával, gyökerekkel, bogyókkal, hullott gyümölccsel táplálkoznak. Azonban a nyár utolsó hónapjában, amikor fű és víz kiszárad, testük rendkívül lesoványodik. Testük rendkívüli lesoványodása folytán ellenálló erejük kimerül. Ellenálló erejük kimerülte folytán gondolataik fölötti uralmuk is megszűnik. Gondolataik fölötti uralmuk megszűnte folytán visszatérnek a csalétekhez, amelyet a Kísértő elébük szórt : a világi gyönyörűségekhez. [ . . . Így a remeték és papok második csoportja is a Kísértő hatalmába esik. Az erdei vadak második falkájának hasonlatával a remetéknek és papoknak erre a második csoportjára céloztam.

A remeték és papok harmadik csoportja így gondolkozik: &quot;Amikor a remeték és papok első csoportja... [stb.] Jobb lesz, ha mi most letanyázunk a csalétek mellett, amelyet a Kísértő elébünk szórt: a világi gyönyörűségek mellett. Ott letanyázunk, de nem vetjük rá magunkat a Kísértő csalétkére: a világi gyönyörűségekre.&quot; [... ] Ezek azonban fölösleges töprengésbe kezdenek: &quot;Vajon örökkévaló a világ?&quot; &quot;Vajon nem örökkévaló a világ?&quot; &quot;Véges-e a világ?&quot; &quot;Végtelen-e a világ?&quot; &quot;Azonos-e a lélek a testtel?&quot; &quot;Különbözik-e a lélek a testtől?&quot; &quot;Létezik-e a Beérkezett a halál után?&quot; &quot;Nem létezik a Beérkezett a halál után?&quot; &quot;Létezik is, nem is a Beérkezett a halál után?&quot; &quot;Az sem mondható, hogy létezik, és az sem mondható, hogy nem létezik a Beérkezett a halál után?&quot; Így a remeték és papok harmadik csoportja is a Kísértő hatalmába esik. Az erdei vadak harmadik falkájának hasonlatával a remetéknek és papoknak erre a harmadik csoportjára céloztam.

A remeték és papok negyedik csoportja így gondolkozik: &quot;Amikor a remeték és papok első csoportja... [stb.] Jobb lesz, ha mi most olyan helyen tanyázunk le, ahol nem tud elérni bennünket a Kísértő és a Kísértő segédei.&quot; [ . . . ] Így a remeték és papok negyedik csoportja nem esik a Kísértő hatalmába. Az erdei vadak negyedik falkájának hasonlatával a remetéknek és papoknak erre a negyedik csoportjára céloztam.

Mi ez a hely, ahol nem tudja elérni őket a Kísértő és a Kísértő segédei, szerzetesek? Ha a szerzetes minden vágytól távol, minden bajtól távol, eltávolodása szülte, elmélkedve elgondolkozó, boldog örömben az első révület állapotába jut. Az ilyen szerzetesről ezt mondják: &quot;Megvakította a Kísértőt, kioltotta a Kísértő szeme világát, láthatatlanná vált a Kísértő számára.&quot;

Utána pedig az elmélkedést és gondolkozást feladva, a szerzetes eléri a belső nyugalmat, az elmélkedés és gondolkozás nélküli, feloldódásból fakadó, boldog örömet: a második révület állapotába jut (~ harmadik révület állapotába, ~ negyedik révület állapotába, ~ a tér végtelenségének állapotába, ~ a tudat végtelenségének állapotába, ~ a semmiség állapotába, ~ a sem érzékelés, sem érzéketlenség állapotába, ~ az érzékelés és észlelés megszüntetésébe jut). Az ilyen szerzetesről ezt mondják: &quot;Megvakította a Kísértőt, kioltotta a Kísértő szemevilágát, láthatatlanná vált a Kísértő számára.&quot;

Így beszélt a Magasztos. A szerzetesek örömmel és elégedetten hallgatták a Magasztos szavait.

==PÉLDÁZAT A KEMÉNYFÁRÓL==

[MN 29.]

Így hallottam.

Egy alkalommal a Magasztos Rádzsagahában, a Keselyűcsúcs-hegyen tartózkodott, nem sokkal Dévadatta kilépése után. Ekkor a Magasztos így intette a szerzeteseket, Dévadattára utalva:

- Előfordul, szerzetesek, hogy egy tisztes családból származó ifjú hitbuzgalomtól indíttatva otthonából az otthontalanságba távozik. &quot;Elborít a születés, öregség, halál, bánat, keserűség, szenvedés, fájdalom, kín; elmerültem a szenvedésben, elsüllyedtem a szenvedésben. Bárcsak végét tudnám vetni ennek az egész szenvedésözönnek!&quot; Ezzel a gondolattal remeteségbe vonul, és mint ilyen, alamizsnát, megbecsülést és tiszteletet élvez. Az alamizsna, megbecsülés és tisztelet elégedetté és magabiztossá teszi. Az alamizsna, megbecsülés és tisztelet alapján saját magát nagyra tartja, a többieket lenézi: &quot;Engem ellátnak és tisztelnek, a többieket nem ismerik, nem becsülik.&quot; Az alamizsna, megbecsülés és tisztelet figyelmetlenné, könnyelművé és hanyaggá teszi, és hanyagsága következtében megreked a szenvedésben. 

Úgy van ez, szerzetesek, mint hogyha egy ember, akinek keményfára van szüksége, keményfát szeretne találni, keményfa keresésére indul, és meglát egy keményfa törzsű, terebélyes fát, és felmászik a törzsön, felmászik a fa vékonyabb részén, felmászik a kérgen, felmászik az ágakon, és letör egy leveles hajtást, gondolva, hogy keményfa, és azzal távozik. Egy jó szemű ember meglátja, s magában így szól: &quot;Ez az ember nyilván nem ismeri a keményfát, nem ismeri a vékony fát, nem ismeri a kérget, nem ismeri az ágat, nem ismeri a leveles hajtást. Így történhetett, hogy amikor keményfára volt szüksége, keményfát szeretett volna találni, keményfa keresésére indult, és meglátott egy keményfa törzsű, terebélyes fát, akkor felmászott a törzsön, felmászott a fa vékonyabb részén, felmászott a kérgen, felmászott az ágakon, és letört egy leveles hajtást, gondolva, hogy keményfa, és azzal távozott. Csakhogy azt, amihez keményfára lett volna szüksége, nem tudja elkészíteni belőle.&quot; Ugyanígy van, szerzetesek, ha egy tisztes családból származó ifjú hitbuzgalomtól indíttatva otthonából az otthontalanságba távozik, . . . [stb.] Az ilyen szerzetesről azt mondják, hogy a megtartóztató életnek csak leveles hajtását törte le, és megelégedett vele. Az is előfordul, szerzetesek, hogy egy tisztes családból származó ifjú hitbuzgalomtól indíttatva otthonából az otthontalanságba távozik, [...] az alamizsna, megbecsülés és tisztelet nem teszi elégedetté és önhitté, [ . . . ] és gondos igyekezete az erény tökéletességére juttatja. Erénye tökéletessége elégedetté és önhitté teszi, s erénye tökéletessége alapján saját magát nagyra tartja, a többieket lenézi. &quot;Én erényes és igaz vagyok, a többi szerzetes rossz erkölcsű és gonosz.&quot; Erénye tökéletessége figyelmetlenné, könnyelművé és hanyaggá teszi, és hanyagsága következtében megreked a szenvedésben.

Úgy van ez, szerzetesek, mint hogyha egy ember, akinek keményfára van szüksége, [ . . . ] letör egy ágat, gondolva, hogy keményfa, és azzal távozik. [ . . . ] Az ilyen szerzetesről azt mondják, hogy a megtartóztató életnek csak az ágát törte le, és megelégedett vele.

Az is előfordul, szerzetesek, hogy egy tisztes családból származó ifjú hitbuzgalomtól indíttatva otthonából az otthontalanságba távozik, [ . . . ] erénye tökéletessége elégedetté teszi, de nem teszi önhitté, erénye tökéletessége alapján nem tartja saját magát nagyra, nem nézi le a többieket, erénye tökéletessége nem teszi figyelmetlenné, könnyelművé és hanyaggá, és gondos igyekezete az elmélyedés tökéletességére juttatja. Elmélyedése tökéletessége elégedetté és egyben önhitté teszi, [ . . . ] figyelmetlenné, könnyelművé és hanyaggá teszi, és hanyagsága következtében megreked a szenvedésben.

Úgy van ez, szerzetesek, mint hogyha egy ember, akinek keményfára van szüksége, [ . . . ] letör egy darab kérget, gondolva, hogy keményfa, és azzal távozik. [ . . . ] Az ilyen szerzetesről azt mondják, hogy a megtartóztató életnek csak a kérgét törte le, és megelégedett vele.

Az is előfordul, szerzetesek, hogy egy tisztes családból származó ifjú hitbuzgalomtól indíttatva otthonából az otthontalanságba távozik, [...] elmélyedése tökéletessége elégedetté teszi, de nem teszi önhitté, elmélyedésének tökéletessége alapján nem tartja saját magát nagyra, nem nézi le a többieket, elmélyedésének tökéletessége nem teszi figyelmetlenné, könnyelművé és hanyaggá, és gondos igyekezete a tudás megismeréséhez juttatja. A tudás megismerése elégedetté és egyben önhitté teszi, figyelmetlenné, könnyelművé és hanyaggá teszi, és hanyagsága következtében megreked a szenvedésben.

Úgy van ez, szerzetesek, mint hogyha egy ember, akinek keményfára van szüksége, [ . . . ] letör egy darab vékonyabb fát, gondolva, hogy keményfa, és azzal távozik. [ . . . ] Az ilyen szerzetesről azt mondják, hogy a megtartóztató életnek csak a vékonyát törte le, és megelégedett vele.

Az is előfordul, szerzetesek, hogy egy tisztes családból származó ifjú hitbuzgalomtól indíttatva otthonából az otthontalanságba távozik, [ . . . ] a tudás megismerése elégedetté teszi, de nem teszi önhitté, a tudás megismerése alapján nem tartja saját magát nagyra, nem nézi le a többieket, a tudás megismerése nem teszi figyelmetlenné, könnyelművé és hanyaggá, és gondos igyekezete időleges megváltáshoz juttatja. Előfordul azonban, hogy ez a szerzetes újra elveszíti az időleges megváltást.

Úgy van ez, szerzetesek, mint hogyha egy ember, akinek keményfára van szüksége, keményfát szeretne találni, keményfa keresésére indul, és meglát egy keményfa törzsű, terebélyes fát, és kivágja a törzs keményét, és azzal távozik, tudva, hogy keményfa. Egy jó szemű ember meglátja, s magában így szól : &quot;Ez az ember nyilván ismeri a törzset, ismeri a fa vékonyabb részét, ismeri a kérget, ismeri az ágat, ismeri a leveles hajtást. Így történhetett, hogy amikor keményfára volt szüksége, keményfát szeretett volna találni, keményfa keresésére indult, és meglátott egy keményfa törzsű, terebélyes fát, akkor kivágta a törzs keményét, és azzal távozott, tudva, hogy keményfa. És azt, amihez keményfára volt szüksége, el is tudja készíteni belőle.&quot;

És az is előfordul, szerzetesek, hogy egy tisztes családból származó ifjú hitbuzgalomtól indíttatva otthonából az otthontalanságba távozik. &quot;Elborít a születés, öregség, halál, bánat, keserűség, szenvedés, fájdalom, kín; elmerültem a szenvedésben, elsüllyedtem a szenvedésben. Bárcsak végét tudnám vetni ennek az egész szenvedésözönnek!&quot; Ezzel a gondolattal remeteségbe vonul, és mint ilyen, alamizsnát, megbecsülést és tiszteletet élvez. Az alamizsna, megbecsülés és tisztelet nem teszi elégedetté és önhitté; az alamizsna, megbecsülés és tisztelet alapján nem tartja saját magát nagyra, nem nézi le a többieket; az alamizsna, megbecsülés és tisztelet nem teszi figyelmetlenné, könnyelművé és hanyaggá, és gondos igyekezete az erény tökéletességére juttatja. Erénye tökéletessége elégedetté teszi, de nem teszi önhitté; erénye tökéletessége alapján nem tartja saját magát nagyra, nem nézi le a többieket; erénye tökéletessége nem teszi figyelmetlenné, könnyelművé és hanyaggá, és gondos igyekezete az elmélyedés tökéletességére juttatja. Az elmélyedés tökéletessége elégedetté teszi, de nem teszi önhitté; elmélyedésének tökéletessége alapján nem tartja saját magát nagyra, nem nézi le a többieket; elmélyedésének tökéletessége nem teszi figyelmetlenné, könnyelművé és hanyaggá, és gondos igyekezete a tudás megismeréséhez juttatja. A tudás megismerése elégedetté teszi, de nem teszi önhitté; a tudás megismerése alapján nem tartja saját magát nagyra, nem nézi le a többieket; a tudás megismerése nem teszi figyelmetlenné, könnyelművé és hanyaggá, és gondos igyekezete időtlen megváltáshoz juttatja. Az pedig, szerzetesek, lehetetlen és nem történhetik meg, hogy ez a szerzetes újra elveszítse az időtlen megváltást.

Így tehát, szerzetesek, a megtartóztató élet haszna nem az alamizsna, megbecsülés és tisztelet, nem az erény tökéletessége, nem az elmélyedés tökéletessége, nem a tudás megismerése. Az elme végleges megváltása a megtartóztató élet célja, a megtartóztató élet lényege, a megtartóztató élet értelme.

Így beszélt a Magasztos. A szerzetesek örömmel és elégedetten hallgatták a Magasztos szavait.

==A CSORDAPÁSZTOR==

Hosszabb beszéd [MN 33.]

Így hallottam.

Egy alkalommal a Magasztos Szávatthi mellett, a Dzsétavana-ligetben, Anáthapindika kertjében tartózkodott. Itt a Magasztos a szerzetesekhez fordult:

- Szerzetesek!

- Hallgatjuk, urunk - válaszolták a szerzetesek tisztelettudóan a Magasztosnak. A Magasztos így beszélt:

- Tizenegy olyan tulajdonság van, szerzetesek, amelyek alkalmatlanná teszik a csordapásztort a marhacsorda őrzésére és felhizlalására. Mi ez a tizenegy? Ha a csordapásztor nem ismeri a tehenek testalkatát, nem ismeri jellegzetességeiket, nem tudja eltávolítani a férgeket, nem tud sebet bekötözni, nem ért a füstöléshez, nem ismeri a gázlót, nem ismeri az itatót, nem ismeri az ösvényt, nem ért a legeltetéshez, túlságosan kifeji a tejet, és nem tartja kellő becsben a bikákat, a csorda apaállatait és vezetőit. Ez az a tizenegy tulajdonság, szerzetesek, amelyek alkalmatlanná teszik a csordapásztort a marhacsorda őrzésére és felhizlalására.

Ugyanígy tizenegy olyan jellemvonás van, szerzetesek, amelyek alkalmatlanná teszik a szerzetest a gyarapodásra, előmenetelre, előrehaladásra a rendi fegyelemben. Mi ez a tizenegy? Ha a szerzetes nem ismeri a testet, nem ismeri a jellegzetességeket, nem tudja eltávolítani a férgeket, nem tud sebet bekötözni, nem ért a füstöléshez, nem ismeri a gázlót, nem ismeri az itatót, nem ismeri az ösvényt, nem ért a legeltetéshez, túlságosan kifeji a tejet, és nem tartja kellő becsben az idős szerzeteseket, akik régen csatlakoztak a rendhez, régóta tagjai a rendnek, a gyülekezet atyái és vezetői.

Mit jelent az, hogy egy szerzetes nem ismeri a testet? Előfordul, hogy egy szerzetes nem ismeri fel helyesen, hogy bármiféle test, minden test a négy anyagi elemből és a négy elem testi vonatkozásából áll. Ezt jelenti az, hogy egy szerzetes nem ismeri a testet.

Mit jelent az, hogy egy szerzetes nem ismeri a jellegzetességeket? Előfordul, hogy egy szerzetes nem ismeri fel helyesen, hogy a balgát tettei jellemzik, a bölcset tettei jellemzik. Ezt jelenti az, hogy egy szerzetes nem ismeri a jellegzetességeket.

Mit jelent az, hogy egy szerzetes nem tudja eltávolítani a férgeket? Elő fordul, hogy egy szerzetes a gondolataiban felbukkanó kívánságokat magáévá teszi, nem utasítja el, nem veti el, nem űzi el, nem semmisíti meg. A gondolataiban felbukkanó rosszindulatot (~ gyűlölséget, ~ gonosz, bűnös indulatokat) magáévá teszi, nem utasítja el, nem veti el, nem űzi el, nem semmisíti meg. Ezt jelenti az, hogy egy szerzetes nem tudja eltávolítani a férgeket.

Mit jelent az, hogy egy szerzetes nem tud sebet bekötözni? Előfordul, hogy egy szerzetes szemével alakot lát, és ekkor a jelenségekhez kötődik, a külsődlegességekhez kötődik, ennek következtében az ellenőrizetlenül hagyott látószervet bántó, leverő, gonosz, bűnös indulatok támadják meg, ő nem védekezik ellenük, nem őrzi látószervét, nem védi látószervét. Előfordul, hogy fülével hangot hall (~ orrával illatot érez, ~ nyelvével ízt érez, ~ testével tapintást érzékel, ~ gondolkozásával fogalmat fog fel), és ekkor a jelenségekhez kötődik, a külsődlegességekhez kötődik, ennek következtében az ellenőrizetlenül hagyott hallószervet (~ szaglószervet, ~ ízlelőszervet, ~ tapintószervet, ~ gondolkozószervet) bántó, leverő, gonosz, bűnös indulatok támadják meg, ő nem védekezik ellenük, nem őrzi hallószervét, nem védi hallószervét (~ szaglószervét, ~ ízlelőszervét, ~ tapintószervét, ~ gondolkozószervét). Ezt jelenti az, hogy egy szerzetes nem tud sebet bekötözni.

Mit jelent az, hogy egy szerzetes nem ért a füstöléshez? Előfordul, hogy egy szerzetes nem tudja úgy elmagyarázni másoknak a Tant, ahogy ő hallotta, ahogy ő értette. Ezt jelenti az, hogy egy szerzetes nem ért a füstöléshez.

Mit jelent az, hogy egy szerzetes nem ismeri a gázlót? Előfordul, hogy egy szerzetes nem keresi fel időről időre a tanításokban járatos, nagy tudományú, a Tant őrző, a rendi fegyelmet őrző, a szabályokat őrző szerzeteseket, és nem kérdez tőlük, nem érdeklődik tőlük: &quot;Tiszteletreméltó uram, ez hogyan van? Ennek mi a jelentése?&quot; Így azok a bölcs mesterek nem tárhatják fel, ami rejtve van előtte, nem világíthatják meg, ami homályos számára, nem oszlathatják el kételyeit a kétes tantételekben. Ezt jelenti az, hogy egy szerzetes nem ismeri a gázlót.

Mit jelent az, hogy egy szerzetes nem ismeri az itatót? Előfordul, hogy egy szerzetes nem fogja fel a Beérkezett tanítása alapján a Tannak és a rendi fegyelemnek a lényegét, nem fogja fel a Tant, nem fogja fel a Tanban rejlő boldogságot. Ezt jelenti az, hogy egy szerzetes nem ismeri az itatót.

Mit jelent az, hogy egy szerzetes nem ismeri az ösvényt? Előfordul, hogy egy szerzetes nem ismeri helyesen a nemes nyolcágú ösvényt. Ezt jelenti az, hogy egy szerzetes nem ismeri az ösvényt.

Mit jelent az, hogy egy szerzetes nem ért a legeltetéshez? Előfordul, hogy egy szerzetes nem ismeri helyesen a négy gondolkozásgyakorlatot. Ezt jelenti az, hogy egy szerzetes nem ért a legeltetéshez.

Mit jelent az, hogy egy szerzetes túlságosan kifeji a tejet? Előfordul, hogy egy szerzetest a világi hívők túlzott mértékben ellátnak ruhával, élelemmel, fekvőhellyel, betegség esetén orvosszerekkel, és a szerzetes nem tud mértéket tartani az elfogadásban. Ezt jelenti az, hogy egy szerzetes túlságosan kifeji a tejet.

Mit jelent az, hogy egy szerzetes nem tartja kellő becsben az idős szerzeteseket, akik régen csatlakoztak a rendhez, régóta tagjai a rendnek, a gyülekezet atyái és vezetői? Előfordul, hogy egy szerzetes az idős szerzeteseket, akik régen csatlakoztak a rendhez, régóta tagjai a rendnek, a gyülekezet atyái és vezetői, nem szolgálja nyíltan és titkon barátságos testi szolgálatokkal, nem szolgálja nyíltan és titkon barátságos beszéddel, nem szolgálja nyíltan és titkon barátságos gondolatokkal. Ezt jelenti az, hogy egy szerzetes nem tartja kellő becsben az idős szerzeteseket, akik régen csatlakoztak a rendhez, régóta tagjai a rendnek, a gyülekezet atyái és vezetői.

Ez az a tizenegy jellemvonás, szerzetesek, amely alkalmatlanná teszi a szerzetest a gyarapodásra, előmenetelre, előrehaladásra a rendi fegyelemben.

Tizenegy olyan tulajdonság van, szerzetesek, amelyek alkalmassá teszik a csordapásztort a. marhacsorda őrzésére és felhizlalására. Mi ez a tizenegy? Ha a csordapásztor ismeri a tehenek testalkatát, ismeri jellegzetességeiket . . . [stb.]

Ugyanígy tizenegy olyan jellemvonás van, szerzetesek, amelyek alkalmassá teszik a szerzetest a gyarapodásra, előmenetelre, előrehaladásra a rendi fegyelemben. Mi ez a tizenegy? Ha a szerzetes ismeri a testet, ismeri a jellegzetességeket... [stb.]

Így beszélt a Magasztos. A szerzetesek örömmel és elégedetten hallgatták a Magasztos szavait.

==A CSORDAPÁSZTOR==

Rövidebb beszéd [MN 34.]

Így hallottam.

Egy alkalommal a Magasztos Vaddzsí-földön, Ukkácsélá mellett, a Gangá folyó partján tartózkodott. Itt a Magasztos a szerzetesekhez fordult: - Szerzetesek!

- Hallgatjuk, urunk - válaszolták a szerzetesek tisztelettudóan a Magasztosnak. A Magasztos így beszélt:

- Szerzetesek, történt egyszer, hogy Magadha-földön egy balgatag pásztor az esős évszak utolsó hónapjában, őszi időben, gázló nélküli helyen akarta áthajtani a teheneket a Gangá folyó túlpartjára, Szuvidéha-földre, anélkül hogy a folyó innenső partját szemügyre vette volna, anélkül hogy a folyó túlsó partját szemügyre vette volna. Ekkor a tehenek a Gangá folyó közepén örvény sodrásába kerültek, veszedelembe kerültek, odavesztek. Ez lett a következménye annak, hogy a Magadha-földi balgatag pásztor az esős évszak utolsó hónapjában, őszi időben, gázló nélküli helyen akarta áthajtani a teheneket a Gangá folyó túlpartjára, Szuvidéha-földre, anélkül hogy a folyó innenső partját szemügyre vette volna, anélkül hogy a folyó túlsó partját szemügyre vette volna.

Ugyanez a helyzet azokkal a remetékkel és papokkal, akik nem ismerik ezt a világot és nem ismerik a túlvilágot, nem tudják, mi van alávetve a Kísértő hatalmának, és mi esik a Kísértő hatalmán kívül, nem tudják, mi van alávetve a halál hatalmának, és mi esik a halál hatalmán kívül. Akik úgy vélik, hogy rájuk kell hallgatni és bennük kell bízni, azoknak nyomorúságuk, szenvedésük származik belőle hosszú időre.

És történt egyszer, szerzetesek, hogy Magadha-földön egy okos pásztor az esős évszak utolsó hónapjában, őszi időben, gázlón akarta áthajtani a teheneket a Gangá folyó túlpartjára, Szuvidéha-földre, de előbb szemügyre vette a folyó innenső partját, szemügyre vette a folyó túlsó partját. Először a bikákat, a csorda apaállatait és vezetőit hajtotta át. Azok átszelték a Gangá sodrát, és épségben átjutottak a túlpartra. Ezután az erős, tapasztalt ökröket hajtotta át. Azok is átszelték a Gangá sodrát, és épségben átjutottak a túlpartra. Ezután a teheneket és üszőket hajtotta át. Azok is átszelték a Gangá sodrát, és épségben átjutottak a túlpartra. Ezután a gyenge borjakat hajtotta át. Azok is átszelték a Gangá sodrát, és épségben átjutottak a túlpartra. Utolsónak maradt egy fiatal, újszülött borjú. Az is ment anyja bőgése után, és az is átszelte a Gangá sodrát, és épségben átjutott a túlpartra. Ez lett a következménye annak, hogy a Magadhaföldi okos pásztor az esős évszak utolsó hónapjában, őszi időben, gázlón akarta.áthajtani a teheneket a Gangá folyó túlpartjára, Szuvidéha-földre, de előbb szemügyre vette a folyó innenső partját, szemügyre vette a folyó túlsó partját.

Ugyanez a helyzet azokkal a remetékkel és papokkal, akik ismerik ezt a világot és ismerik a túlvilágot, tudják, mi van alávetve a Kísértő hatalmának, és mi esik a Kísértő hatalmán kívül, tudják, mi van alávetve a halál hatalmának, és mi esik a halál hatalmán kívül. Akik úgy vélik, hogy rájuk kell hallgatni és bennük kell bízni, azoknak üdvük, boldogságuk származik belőle hosszú időre.

Szerzetesek, ahogyan a bikák, a csorda apaállatai és vezetői átszelték a Gangá sodrát és épségben átjutottak a túlpartra, ugyanúgy a szentséget elérő indulataikat megfékező, célba jutó, cselekvésüket befejező, terhüket letevő, az üdvöt elérő, a lét bilincseiből kiszabaduló, tökéletes bölcsességben megváltott szerzetesek is átszelték a Kísértő sodrát, és épségben átjutottak a túlpartra. Ahogyan az erős, tapasztalt ökrök átszelték a Gangá sodrát és épségben átjutottak a túlpartra, ugyanúgy a világhoz kapcsoló öt kötődést eltépő, magasabb létben születendő, onnan kialvásba (nirvánába) jutó, e világra többé vissza nem térő szerzetesek is át fogják szelni a Kísértő sodrát, és épségben át fognak jutni a túlpartra. Ahogyan a tehenek és üszők átszelték a Gangá sodrát és épségben átjutottak a túlpartra, ugyanúgy a három kötődést eltépő, mohóságot, gyűlöletet és balgaságot eltávoztató, egyszer visszatérő szerzetesek csak egyszer fognak még visszatérni a világra, és ezzel véget vetnek a szenvedésnek, át fogják szelni a Kísértő sodrát, és épségben át fognak jutni a túlpartra. Ahogyan a gyenge borjak átszelték a Gangá sodrát és épségben átjutottak a túlpartra, ugyanúgy a három kötődést eltépő, a sodrásba beálló, visszaéléstől nem fenyegetett szerzetesek, akiknek megvilágosodása bizonyos, szintén át fogják szelni a Kísértő sodrát, és épségben át fognak jutni a túlpartra. Ahogyan a fiatal, újszülött borjú anyja bőgése után menve átszelte a Gangá sodrát és épségben átjutott a túlpartra, ugyanúgy a Tant követő, hittel követő szerzetesek is át fogják szelni a Kísértő sodrát, és épségben át fognak jutni a túlpartra.

Szerzetesek én ismerem ezt a világot, és ismerem a túlvilágot. Tudom, mi van alávetve a Kísértő hatalmának, és mi esik a Kísértő hatalmán kívül. Tudom, mi van alávetve a halál hatalmának, és mi esik a halál hatalmán kívül. Akik úgy vélik, hogy rám kell hallgatni és bennem kell bízni, azoknak üdvük, boldogságuk származik belőle hosszú időre.

Így beszélt a Magasztos. Szavaihoz még hozzáfűzte a boldogságos Mester:

E világ s túlvilág titkát felfedte, aki ismeri,

s hogy hová ér el s hová nem a Kísértő és a halál.

A Megvilágosult látja, miben áll az egész világ, 

s kitárta a halál-mentes nirvána biztos kapuját.

Átszelve a Gonosz sodra, szétporladt, több hatalma nincs. 

Örvendjetek, elértétek a nyugalmat, szerzetesek!

==SZACCSAKA==

[MN 35.]

Így hallottam.

Egy alkalommal a Magasztos Vészálíban, a nagy erdőben, a Tornyos Csarnokban tartózkodott. Ugyanebben az időben Vészáliban időzött egy Szaccsaka nevű, szenvedélyesen vitatkozó, okosan beszélő, fiatal dzsaina szerzetes is, akire sok ember nagy tisztelettel tekintett. Ő Vészálí-szerte ezt híresztelte magáról:

- Nem ismerek olyan remetét vagy papot, nagyszámú tanítvány tanítóját és hívei vezetőjét, bárha szentként és tökéletesen megvilágosultként tisztelnék is, aki ne reszketne, remegne, inogna előttem, akinek hónalját ne borítaná el a veríték, ha velem vitába száll. Még ha egy élettelen áldozati cölöppel szállanék is vitába, az is reszketne, remegne, inogna előttem, ha vitába szállanék vele, nemhogy bármely emberi lény!

Történt, hogy egyik reggelen a tiszteletreméltó Asszadzsi felöltözött, magára öltötte felsőruháját, fogta alamizsnagyűjtő szilkéjét, és elindult Vészálíba alamizsnáért. A dzsaina Szaccsaka éppen Vészálíban járt-kelt, sétálgatott, és messziről megpillantotta a közeledő tiszteletreméltó Asszadzsit. Amikor megpillantotta, odament a tiszteletreméltó Asszadzsihoz. Odaérve, üdvözletet váltott a tiszteletreméltó Asszadzsival, és illendő üdvözlő szavak után megállt előtte. Előtte állva, így szólította meg a tiszteletreméltó Asszadzsit a dzsaina Szaccsaka

- Asszadzsi, mire oktatja tanítványait Gótama remete, és Gótama remete tanításának melyik részével foglalkoznak legtöbbet tanítványai?

- Aggivesszana, a Magasztos erre oktatja tanítványait, és a Magasztos tanításának ezzel a részével foglalkoznak legtöbbet tanítványai: &quot;Szerzetesek, a test mulandó, az érzetek mulandók, a tudat mulandó, az adottságok mulandók, a megismerés mulandó. Szerzetesek, a test nem azonos az Énnel, az érzetek nem azonosak az Énnel, a tudat nem azonos az Énnel, az adottságok nem azonosak az Énnel, a megismerés nem azonos az Énnel. Minden adottság mulandó, semmiféle jelenség sem azonos az Énnel.&quot; A Magasztos erre oktatja tanítványait, Aggivesszana, és a Magasztos tanításának ezzel a részével foglalkoznak legtöbbet tanítványai.

- Helytelen dolgot hallottam tőled, Asszadzsi, amikor Gótama remetének efféle tanításáról hallottam. Szeretnék valamikor, valahol azzal a nagyérdemű Gótamával találkozni, szeretnék egyszer vitatkozni vele, szeretném ezekről a téves nézeteiről lebeszélni.

Ekkortájt ötszáz liccshavi nemes gyülekezett össze a tanácsházban, valamilyen ügy megbeszélésére. Ekkor a dzsaina Szaccsaka felkereste a liccshavikat. Odaérve, így szólította meg a liccshavikat:

- Jöjjenek velem a liccshavi urak, jöjjenek velem a liccshavi urak! Ma vitára kerül sor köztem és Gótama remete között. Ha Gótama remete ugyanúgy szembeszáll velem, ahogy ismert tanítványa, Asszadzsi szerzetes szembeszállt velem, érveimmel úgy meghurcolom, megcibálom, ide-oda rángatom Gótaura remetét, ahogy egy erős férfi egy gyapjas bundájú kost a gyapjánál fogva húzgál, cibál, ide-oda rángat. Érveimmel úgy meghurcolom, megcibálom, ide-oda rángatom Gótama remetét, ahogy egy erős pálinkafőző-segéd a nagy pálinkaszűrőt mély tóba merítve a fülénél fogva húzgálja, cibálja, ide-oda rángatja. Érveimmel úgy lerázom, szétrázom, üresre rázom Gótama remetét, ahogy egy erős pálinkafőző a szitát a fülénél fogva lerázza, kirázza, üresre rázza. Úgy fogok játszani Gótama remetével, ahogy egy hatvanéves elefánt a lótuszos tóban a vizet fröcskölve játszik. Jöjjenek velem a liccshavi urak, jöjjenek velem a liccshavi urak! Ma vitára kerül sor köztem és Gótama remete között.

Ekkor némelyik liccshavi így beszélt:

- Vajon Gótama remete fogja megcáfolni a dzsaina Szaccsaka érveit, vagy esetleg a dzsaina Szaccsaka fogja megcáfolni Gótama remete érveit? Más liccshavik így beszéltek:

- Vajon ez az öntelt dzsaina Szaccsaka meg tudja a Magasztos érveit cáfolni, vagy inkább a Magasztos tudja a dzsaina Szaccsaka érveit megcáfolni?

Ekkor a dzsaina Szaccsaka ötszáz liccshavi kíséretében elindult a nagy erdőbe, a Tornyos Csarnokba.

Ekkortájt nagyszámú szerzetes sétált a szabadban. A dzsaina Szaccsaka odament a szerzetesekhez, s odaérve, megszólította őket:

- Mondjátok, hol tartózkodik jelenleg a nagyérdemű Gótama? Szeretnék találkozni a nagyérdemű Gótamával.

- Aggivesszana, a Magasztos visszavonult a nagy erdőbe, és egy fa tövében ülve tölti a napot.

Ekkor a dzsaina Szaccsaka a nagyszámú liccshavi kíséretében a nagy erdőbe indult, és megkereste a Magasztost. Odaérve, üdvözletet váltott a Magasztossal, és illendő üdvözlő szavak után leült előtte. A vele lévő liccshavik közül egyesek köszöntötték a Magasztost, és leültek előtte, egyesek üdvözletet váltottak a Magasztossal, és illendő üdvözlő szavak után leültek előtte, egyesek összetett kézzel meghajoltak a Magasztos felé, és leültek előtte, egyesek közölték a Magasztossal nevüket és nemzetségüket, és leültek előtte, egyesek szótlanul leültek előtte.

Előtte ülve, így szólította meg a Magasztost a dzsaina Szaccsaka:

- Szeretnék kérdést intézni Gótama úrhoz, ha Gótama úr hajlandó volna kérdésemre felelettel szolgálni.

- Kérdezz, Aggivesszana, amit akarsz.

- Mire oktatja tanítványait Gótama úr, és Gótama úr tanításának melyik részével foglalkoznak legtöbbet tanítványai?

- Aggivesszana, erre oktatom tanítványaimat, és tanításomnak ezzel a részével foglalkoznak legtöbbet tanítványaim: &quot;Szerzetesek, a test mulandó, az érzetek mulandók, a tudat mulandó, az adottságok mulandók, a megismerés mulandó. Szerzetesek, a test nem azonos az Énnel, az érzetek nem azonosak az Énnel, a tudat nem azonos az Énnel, az adottságok nem azonosak az Énnel, a megismerés nem azonos az Énnel. Minden adottság mulandó, semmiféle jelenség sem azonos az Énnel.&quot; Erre oktatom tanítványaimat, Aggiveszszana, és tanításomnak ezzel a részével foglalkoznak legtöbbet tanítványaim.

- Gótama úr, hasonlat jut eszembe.

- Mondd, ami eszedbe jutott, Aggivesszana - szólt a Magasztos.

- Gótama úr, mint ahogyan valamennyi növény és valamennyi állat, amely sarjad, növekszik és szaporodik, a földre támaszkodva, a föld segítségével sarjad, növekszik és szaporodik; s mint ahogyan mindenki, aki erőt igénylő tevékenységet fejt ki, a földre támaszkodva, a föld segítségével fejti ki erőt igénylő tevékenységét, ugyanúgy, Gótama úr, az ember testből áll, és a test segítségével fejt ki jót vagy rosszat; az ember érzetekből áll, és az érzetek segítségével fejt ki jót vagy rosszat; az ember tudatból áll, és a tudat segítségével fejt ki jót vagy rosszat; az ember adottságokból áll, és az adottságok segítségével fejt ki jót vagy rosszat; az ember megismerésből áll, és a megismerés segítségével fejt ki jót vagy rosszat.

- Tehát, Aggivesszana, te ezt állítod: a test az én Énem, az érzetek az én Énem, a tudat az én Énem, az adottságok az én Énem, a megismerés az én Énem.

- Úgy van, Gótama, én ezt állítom: a test az én Énem, az érzetek az én Énem, a tudat az én Énem, az adottságok az én Énem, a megismerés az én Énem, és ez a népes gyülekezet ugyanezt állítja.

- Mit érdekel téged ez a népes gyülekezet, Aggivesszana? Saját véleményedet fejtsd ki, Aggivesszana!

- Nos, Gótaura, én ezt állítom: a test az én Énem... [stb.]

- Akkor rákérdezek, Aggivesszana; válaszolj rá belátásod szerint. Mit gondolsz: hatalmában áll-e egy felkent fejű, vitéz királynak, mint például a kószalai Paszénadi királynak, vagy például Magadha királyának, Adzsátaszattunak, Védéhí fiának, saját birodalmában a kivégzésre ítéltet kivégeztetni, az elfogatásra ítéltet elfogatni, a száműzetésre ítéltet száműzetni?

- Igen, Gótama, egy felkent fejű, vitéz királynak, mint például a kószalai Paszénadi királynak, vagy például Magadha királyának, Adzsátaszattunak, Védéhí fiának hatalmában áll a saját birodalmában a kivégzésre ítéltet kivégeztetni, az elfogatásra ítéltet elfogatni, a száműzetésre ítéltet száműzetni. Hiszen még az ilyen elöljárói testületeknek is, mint például a vaddzsiknak és malláknak, hatalmukban áll a saját birodalmukban a kivégzésre ítéltet kivégeztetni, az elfogatásra ítéltet elfogatni, a száműzetésre ítéltet száműzetni, nemhogy az olyan felkent fejű, vitéz királyoknak, mint például a kószalai Paszénadi királynak, vagy például Magadha királyának, Adzsátaszattunak, Védéhí fiának. Álljon is hatalmukban, Gótama; ennek így kell lennie.

- Nos, mit gondolsz, Aggivesszana? Amikor ezt állítod: &quot;A test az én Énem&quot;, van-e hatalmad a tested fölött: &quot;Ilyen és ilyen legyen a testem, ne legyen ilyen és ilyen a testem&quot;?

E szavak hallatára a dzsaina Szaccsaka elhallgatott. A Magasztos másodszor is feltette a kérdést a dzsaina Szaccsakának:

- Mit gondolsz, Aggivesszana? Amikor ezt állítod: &quot;A test az én Énem&quot;, van-e hatalmad a tested fölött: &quot;Ilyen és ilyen legyen a testem, ne legyen ilyen és ilyen a testem&quot;?

A dzsaina Szaccsaka másodszor is hallgatott. Ekkor a Magasztos így szólt a dzsaina Szaccsakához

- Válaszolj, Aggivesszana, most nincs ideje a hallgatásnak! Ha valaki a Tannal kapcsolatos kérdésre harmadszor sem válaszol a Beérkezettnek, annak a feje azonnal hétfelé reped!

Ekkor a dzsaina Szaccsaka feje fölött, a levegőben megjelent egy szellem, kezében izzó, szikrázó, villogó villámkardot tartva : &quot;Ha ez a dzsaina Szaccsaka harmadszorra sem válaszol a Magasztosnak a Tannal kapcsolatos kérdésre, azonnal hétfelé hasítom a fejét!&quot;

Ezt a villámkardot tartó szellemet csak a Magasztos és a dzsaina Szaccsaka látta. Ekkor a dzsaina Szaccsaka megrémült, haja ég felé állt, és ijedtében a Magasztoshoz fordult mentségért, a Magasztoshoz fordult segedelemért, a Magasztoshoz fordult oltalomért, és így szólt:

- Kérdezzen, Gótama úr, válaszolni fogok.

- Tehát mit gondolsz, Aggivesszana? Amikor ezt állítod: &quot;A test az én Énem&quot;, van-e hatalmad a tested fölött : &quot;Ilyen és ilyen legyen a testem, ne legyen ilyen és ilyen a testem&quot;?

- Nem, ez nem áll fenn, Gótama. 

- Vedd fontolóra a dolgot, és megfontoltan válaszolj, mert az utóbbi nem egyeztethető össze az előbbivel, az előbbi az utóbbival. -Továbbá mit gondolsz, Aggivesszana? Amikor ezt állítod: &quot;Az érzetek (~ a tudat, , ~ az adottságok, ~ a megismerés) az én Énem&quot;, van-e hatalmad az érzetek ( ~ a tudat, ~ az adottságok, ~ a megismerés) fölött : &quot;Ilyenek és ilyenek legyenek érzeteim (~ tudatom, ~ adottságaim, ~ megismerésem), ne legyenek ilyenek és ilyenek érzeteim ( ~ tudatom, ~ adottságaim, ~ megismerésem)&quot; ?

- Nem, ez nem áll fenn, Gótama.

- Vedd fontolóra a dolgot, és megfontoltan válaszolj, mert az utóbbi nem egyeztethető össze az előbbivel, az előbbi az utóbbival. -Továbbá mit gondolsz, Aggivesszana? A test (~ érzetek, ~ tudat, ~ adottságok, ~ megismerés) örök vagy mulandó?

- Mulandó, Gótama.

- S ami mulandó, az szenvedés vagy boldogság? - Szenvedés, Gótama.

- Ami viszont mulandó, szenvedő, változó, arról indokolt-e ezt állítani &quot;Ez az enyém, én ez vagyok, ez az én Énem?&quot;

- Nem, ez nem áll fenn, Gótama.

- Mit gondolsz, Aggivesszana? Aki a szenvedéshez ragaszkodik, a szenvedésben merül el, a szenvedéshez tapad, és a szenvedésről ezt állítja: &quot;Ez az enyém, én ez vagyok, ez az én Énem&quot;, az vajon képes-e a szenvedést helyesen felismerni, és magát a szenvedéstől elhatárolni?

- Hogyan volna ilyesmi lehetséges? Nem, ez nem áll fenn, Gótama.

- Úgy vagy te, Aggivesszana, mint hogyha egy ember, akinek keményfára van szüksége, keményfát szeretne találni, keményfa keresésére indul, és fogna egy éles szekercét, kimenne az erdőbe, ott meglátna egy egyenes, fiatal, szálas növésű, magas pálmafatörzset, és tőből kidöntené. Miután kidöntötte, levágná a koronáját. Miután levágta a koronáját, lehántaná a külső rétegét. De miután a külső rétegét lehántotta, puhafát sem találna [az üreges törzsben], nemhogy keményfát. Ugyanígy vagy te, Aggivesszana: amikor vitába szálltál velem, a beszélgetés során, az érvelés során, a faggatás során üresnek, tartalmatlannak, semmitmondónak bizonyultál. [...]

E szavak hallatára a dzsaina Szaccsaka elnémult, zavarba jött, és magába roskadva, görnyedt háttal, lesütött szemmel, lángvörös arccal, szótlanul ült. A némán, zavartan, magába roskadva, görnyedt háttal, lesütött szemmel, lángvörös arccal, szótlanul ülő dzsaina Szaccsaka láttán az egyik liccshavi, Dummukha nevű, így szólt a Magasztoshoz:

- Hasonlat jut az eszembe, Magasztos. 

- Mondd a hasonlatot, Dummukha - szólt a Magasztos.

- Olyan ez, uram, mint hogyha egy falu vagy város határában volna egy tó, amelyben egy rák él. Egyszer sok fiú és lány indulna el a faluból vagy városból, és kimennének a tóhoz. Odaérve, fürdőznének a tóban, kihúznák a rákot a vízből, és a partra tennék. Valahányszor a rák kinyújtaná egyik lábát vagy ollóját, a fiúk és a lányok mindannyiszor fadarabokkal vagy kövekkel rávernének, összetörnék, összezúznák. Végül a ráknak minden tagját szétvernék, összetörnék, összezúznák, és nem tudna többé visszamászni a tóba, előző lakhelyére. Éppígy a dzsaina Szaccsaka minden akadékoskodását, kötözködését, ellenvetését szétverte, összetörte, összezúzta a Magasztos, és a dzsaina Szaccsaka nem képes többé a Magasztos elé állni, hogy vitába szálljon vele.

E beszéd hallatán a dzsaina Szaccsaka így szólt a liccshavi Dummukhához - Eredj, Dummukha, eredj, Dummukha, nem veled tanácskozom, Gótama úrral tanácskozom. Gótama, feledve legyen minden elmélkedés, amelyet én és a többi közönséges remete és pap fejtegettünk; üres fecsegésnek ítélem. Hogyan követik Gótama úr tanítását tanítványai, akik megszívlelik intelmeit, eltávoztatják kételyeiket, megszabadulnak bizonytalanságuktól, önmagukban van bizodalmuk, nem várnak mástól segedelmet, kitartanak mesterük tanítása mellett?

- Aggivesszana, az én tanítványaim a valóságnak megfelelően, tökéletes bölcsességgel így tekintenek minden testre (~ érzetre, ~ tudatra, ~ adottságokra, ~ megismerésre), múltbelire, jövőbelire, jelenlegire, belsőre vagy külsőre, nagyra vagy kicsire, hitványra vagy nemesre, távolira vagy közelire, egyszóval bármely testre: &quot;Ez nem az enyém, ez nem én vagyok, ez nem az én Énem&quot;. Így követik tanításaimat tanítványaim, akik megszívlelik intelmeimet, eltávoztatják kételyeiket, megszabadulnak bizonytalanságuktól, önmagukban van bizodalmuk, nem várnak mástól segedelmet, kitartanak mesterük tanítása mellett.

- És hogyan éri el a szentséget egy szerzetes, aki levetkőzte az indulatokat, elérte a tökéletességet, cselekvését befejezte, terhét letette, elnyerte az üdvöt, széttépte a lét kötelékét, és végérvényesen megszabadult?

- Aggivesszana, ha egy szerzetes a valóságnak megfelelően, tökéletes bölcsességgel így tekint minden testre (~ érzetre, ~ tudatra, ~ adottságokra, ~ megismerésre), múltbelire, jövőbelire, jelenlegire, belsőre vagy külsőre, nagyra vagy kicsire, hitványra vagy nemesre, távolira vagy közelire, egyszóval bármely testre : &quot;Ez nem az enyém, ez nem én vagyok, ez nem az én Énem&quot;, akkor tökéletesen megszabadul. Így éri el a szentséget a szerzetes, aki levetkőzte az indulatokat, elérte a tökéletességet, cselekvését befejezte, terhét letette, elnyerte az üdvöt, széttépte a lét kötelékét, és végérvényesen megszabadult. Az így megszabadult gondolkozású szerzetes három felülmúlhatatlan tökélyre tesz szert: a felismerés tökélyére, az út tökélyére, a megváltás tökélyére. Az így megváltozott szerzetes tiszteli, becsüli, nagyra tartja, hódolattal övezi a Beérkezettet: &quot;A Magasztos megvilágosult (buddha), a megvilágosodás tanítására tanít. A Magasztos uralkodik önmagán, az önuralom tanítására tanít. A Magasztos elérte a nyugalmat, a nyugalom tanítására tanít. A Magasztos célba jutott, a célbajutás tanítására tanít. A Magasztos elérte a nirvánát, a nirvánába jutás tanítására tanít.&quot;

E beszéd hallatára a dzsaina Szaccsaka így szólt a Magasztoshoz:

- Vakmerő voltam, Gótama, meggondolatlan voltam, amikor azt hittem, hogy vitában szembeszállhatok Gótama úrral. Megvadult elefánttal szembeszálló ember épségben maradhat, de a Gótama úrral szembeszálló ember nem maradhat épségben. Lobogó tűzzel szembeszálló ember épségben maradhat, de a Gótama úrral szembeszálló ember nem maradhat épségben. Halálos mérgű mérgeskígyóval szembeszálló ember épségben maradhat, de a Gótama úrral szembeszálló ember nem maradhat épségben. Vakmerő voltam, meggondolatlan voltam, amikor azt hittem, hogy vitában szembeszállhatok Gótama úrral. Fogadja el meghívásomat Gótama úr holnap ebédre a szerzetesek gyülekezetével együtt !

A Magasztos hallgatással fejezte ki beleegyezését.

A dzsaina Szaccsaka a Magasztos beleegyezését elnyerve, a liccshavikhoz fordult

- Hallgassanak meg a liccshavi urak! Holnapra meghívtam ebédre Gótama remetét a szerzetesek gyülekezetével együtt. Lássatok el azzal, amit illendőnek gondoltok!

A liccshavik az éjszaka elmúltával ötszáz tál főtt ételt küldtek a dzsaina Szaccsakának. Ekkor a dzsaina Szaccsaka feltálalta kertjében a válogatott főtt és sült ételeket, és jelezte az időt a Magasztosnak : &quot;Itt az idő, Gótama; az ebéd tálalva van.&quot; Ekkor a Magasztos a délelőtti időben felöltözött, magára öltötte felsőruháját, fogta alamizsnagyűjtő szilkéjét, és elindult a dzsaina Szaccsaka kertjébe. Odaérve, a szerzetesek gyülekezetével együtt leült a számukra készített ülőhelyekre. Ekkor a dzsaina Szaccsaka a szerzetesek gyülekezetét, élükön Buddhával, válogatott főtt és sült ételekkel vendégelte meg és szolgálta ki saját kezűleg. Amikor a Magasztos befejezte az étkezést, és félretette az ivóedényt, a dzsaina Szaccsaka fogott egy alacsony széket, és leült a Magasztos elé. Előtte ülve, így szólt a Magasztoshoz a dzsaina Szaccsaka:

- Az erényes cselekedet és érdem, ami ebben az adományban van, szolgáljon az adományozók üdvére, Gótama!

- Aggivesszana, ami az adományban irántad való tiszteletből származott, nem mentesen a szenvedélytől, bűntől, tévedéstől, az az adományozókra fog szállni. Ami az adományban irántam való tiszteletből származott, mentesen a szenvedélytől, bűntől, tévedéstől, az tereád fog szállni.

==A LÉTSZOMJ KIOLTÁSA==

[MN 38.]

Így hallottam.

Egy alkalommal a Magasztos Szávatthi mellett, a Dzsétavana-ligetben, Anáthapindika kertjében tartózkodott. Ez idő tájt egy Száti nevű szerzetes, egy halász fia, ilyen téves nézeteket táplált:

- Úgy értelmezem a Tant, amelyet a Magasztos hirdet, hogy jelenlegi megismeréseink velünk jönnek a lélekvándorlás során, nem változnak. [. . . ] Amikor a többi szerzetesnek nem sikerült lebeszélni téves nézeteiről Száti szerzetest, a halász fiát, felkeresték a Magasztost. [ . . . ] Ekkor a Magasztos az egyik szerzetest szólította:

- Eredj, szerzetes, hívd ide nevemben Száti szerzetest, a halász fiát: &quot;A Mester hívat, Száti testvér!&quot;

- Igen, uram - válaszolta a szerzetes engedelmesen a Magasztosnak, és felkereste Száti szerzetest. Odaérve, így szólt Száti szerzeteshez:

- A Mester hívat, Száti testvér!

- Rendben van, testvér - felelte a szerzetesnek Száti szerzetes, és felkereste a Magasztost. Odaérve, üdvözölte a Magasztost, és leült előtte. A Magasztos így szólította meg az előtte ülő Száti szerzetest:

- Igaz-e, Száti, hogy ilyen téves nézeteket táplálsz: &quot;Úgy értelmezem a Tant, amelyet a Magasztos hirdet, hogy jelenlegi megismeréseink velünk jönnek a lélekvándorlás során, nem változnak&quot;?

- Igen, uram, valóban úgy értelmezem a Tant, amelyet a Magasztos hirdet, hogy jelenlegi megismeréseink velünk jönnek a lélekvándorlás során, nem változnak.

- Milyen megismerésre gondolsz, Száti?

- Arra, amely megnyilatkozik és érzékel [?], és különböző helyekre kerülve, újra meg újra megtapasztalja jó és rossz tettei jutalmát.

- Balgatag ember, honnét veszed, hogy én ilyen tanítást hirdetek? Nem fejtettem-e ki különböző vonatkozásokban, balgatag ember, hogy a megismerés adott ok következményeként keletkezik, adott ok nélkül nem jön létre megismerés? Te viszont, balgatag ember, értetlenségedben félremagyarázod az én tanításomat, pusztulásba kergeted önmagadat, és sok kárt okozol. Nyomorúságod, szenvedésed fog származni belőle hosszú időre, balgatag ember!

Ekkor a Magasztos a szerzetesekhez fordult:

- Mit gondoltok, szerzetesek: nem okozott-e forrongást a rendi fegyelemben ez a Száti szerzetes, a halász fia?

- Hogyan történhetnék ilyesmi, urunk? Semmiképpen sem, urunk!

E szavak hallatára Száti szerzetes némán, magába roskadva, görnyedt háttal, lesütött szemmel, lángvörös arccal, zavartan ült. [...]

Ekkor a Magasztos a szerzetesekhez fordult:

- Szerzetesek, amilyen adott ok alapján keletkezik megismerés, arról nevezik el. Ha látás alapján és alak vonatkozásában keletkezik megismerés, látási megismerésnek nevezik. Ha hallás alapján és hang vonatkozásában keletkezik megismerés, hallási megismerésnek nevezik. Ha szaglás alapján és szag vonatkozásában keletkezik megismerés, szaglási megismerésnek nevezik. Ha nyelv alapján és íz vonatkozásában keletkezik megismerés, ízlelési megismerésnek nevezik. Ha test alapján és tapintás vonatkozásában keletkezik megismerés, testi megismerésnek nevezik. Ha gondolkozás alapján és állítások vonatkozásában keletkezik megismerés, gondolkozási megismerésnek nevezik. Ugyanúgy, szerzetesek, mint ahogy a tüzet arról az adott tényezőről nevezik el, amelynek alapján ég. Ha fa alapján ég a tűz, fatűznek nevezik. Ha rőzse alapján ég a tűz, rőzsetűznek nevezik. Ha széna alapján ég a tűz, szénatűznek nevezik. Ha trágya alapján ég a tűz, trágyatűznek nevezik. Ha polyva alapján ég a tűz, polyvatűznek nevezik. Ha hulladék alapján ég a tűz, hulladéktűznek nevezik. Ugyanígy, szerzetesek, aminek alapján keletkezik megismerés, arról nevezik el. [Megismételve.]

Adva van egy élőlény (vagy: Ez az élőlény létrejött); világos, szerzetesek?

- Igen, urunk.

- Tehát táplálékból tartja fenn magát; világos, szerzetesek? - Igen, urunk.

- Tehát a táplálék megszűnése esetén az élőlénynek is meg kell szűnnie; világos, szerzetesek?

- Igen, urunk.

- Ez esetleg nem élőlény (vagy: Ez az élőlény esetleg nem jött létre); ugyebár az ilyen bizonytalanságból kétség származik, szerzetesek?

- Igen, urunk.

- Így esetleg nem táplálékból tartja fenn magát; ugyebár az ilyen bizonytalanságból kétség származik, szerzetesek?

- Igen, urunk.

-Így a táplálék megszűnésével az élőlénynek esetleg nem kell megszűnnie; ugyebár az ilyen bizonytalanságból kétség származik, szerzetesek? 

- Igen, urunk.

- Aki a valóságnak megfelelően, világosan felismeri, hogy ez élőlény (vagy: hogy ez az élőlény létrejött), annak kétsége eloszlik; ugyebár, szerzetesek?

- Igen, urunk.

- Aki a valóságnak megfelelően, világosan felismeri, hogy tehát táplálékból tartja fenn magát, annak kétsége eloszlik; ugyebár, szerzetesek? - Igen, urunk.

- Aki a valóságnak megfelelően, világosan felismeri, hogy tehát a táplálék megszűnése esetén az élőlénynek is meg kell szűnnie, annak kétsége eloszlik; ugyebár, szerzetesek?

- Igen, urunk.

- Szerzetesek, ugyebár nincs kétségetek afelől, hogy ez élőlény (vagy: hogy ez az élőlény létrejött)?

- Nincs, urunk.

- Szerzetesek, ugyebár nincs kétségetek afelől, hogy tehát táplálékból tartja fenn magát?

- Nincs, urunk.

- Szerzetesek, ugyebár nincs kétségetek afelől, hogy tehát a táplálék megszűnése esetén az élőlénynek is meg kell szűnnie?

- Nincs, urunk.

- Aki a valóságnak megfelelően, világosan felismeri, hogy ez élőlény (vagy: hogy ez az élőlény létrejött), az helyesen gondolkozik; ugyebár, szerzetesek?

- Igen, urunk.

- Aki a valóságnak megfelelően, világosan felismeri, hogy tehát táplálékból tartja fenn magát, az helyesen gondolkozik; ugyebár, szerzetesek? - Igen, urunk.

- Aki a valóságnak megfelelően, világosan felismeri, hogy tehát a táplálék megszűnése esetén az élőlénynek is meg kell szűnnie, az helyesen gondolkozik; ugyebár, szerzetesek?

- Igen, urunk.

- Nos, szerzetesek, ha ezt a világos, letisztult nézetet elfogadjátok, magatokévá teszitek, elismeritek, követitek, akkor a kinyilatkoztatott Tant tutajhoz hasonlónak tekintitek-e, amely csak átkelésre való, nem megőrzésre. - Semmiképpen sem, urunk.

- Szerzetesek, ha ezt a világos, letisztult nézetet nem fogadjátok el, nem teszitek magatokévá, nem ismeritek el, nem követitek, akkor a kinyilatkoztatott Tant tutajhoz hasonlónak tekintitek-e, amely csak átkelésre való, nem megőrzésre?

- Igen, urunk.

- Szerzetesek, négyféle táplálék szolgál a megszületett élőlények életben tartására és a megszületendők létresegítésére. Mi ez a négy? Durva vagy finom anyagi táplálék, másodszor az érintkezés, harmadszor a gondolkodás, negyedszer a megismerés. Miből fakad, miből támad, miből születik, miből keletkezik ez a négy táplálék? Ez a négy táplálék a létszomjból fakad, a létszomjból támad, a létszomjból születik, a létszomjból keletkezik. Miből fakad, miből támad, miből születik, miből keletkezik a létszomj? A létszomj az érzetekből fakad [ . . . ]. Miből fakadnak [ . . . ] az érzetek ? Az érzetek az érintkezésből fakadnak [ . . . ]. Miből fakad [ . . . ] az érintkezés? Az érintkezés a hat érzékelési területből fakad [ . . . ]. Miből fakad [...] a hat érzékelési terület? A hat érzékelési terület a névből és alakból fakad [ . . . ]. Miből fakad [ . . . ] a név és alak? A név és alak a megismerésből fakad [ . . . ]. Miből fakad [ . . . ] a megismerés? A megismerés az adottságokból fakad [...]. Miből fakadnak [...] az adottságok? Az adottságok a tudatlanságból fakadnak[ . . . ]. Tehát, szerzetesek, a tudatlanság következményei az adottságok, az adottságok következménye a megismerés, a megismerés következménye a név és alak, a név és alak következménye a hat érzékelési terület, a hat érzékelési terület következménye az érintkezés, az érintkezés következményei az érzetek, az érzetek következménye a létszomj, a létszomj következménye a léthez kapcsolódás, a léthez kapcsolódás következménye a létezés, a létezés következménye a születés, a születés következménye az öregség és halál, bánat, fájdalom, szenvedés, szomorúság, gyötrelem. Így jön létre ez az egész egyetemes szenvedés.

Azt mondtam, hogy az öregség és halál a születés következménye. Nos, szerzetesek, valóban a születés következménye az öregség és halál, vagy nem? Mi a véleményetek erről?

- Urunk, az öregség és halál a születés következménye, ez a véleményünk. Az öregség és halál a születés következménye.

- Azt mondtam, hogy a születés a létezés következménye. Nos, szerzetesek, valóban a létezés következménye a születés? Mi a véleményetek erről? - Urunk, a születés a létezés következménye, ez a véleményünk. A születés a létezés következménye. [Stb].

- Jól van, szerzetesek. Tehát, szerzetesek, ti is így mondjátok, én is így mondom : ha ez van, akkor emez is van, ennek a keletkezése magával vonja emennek a keletkezését, azaz a tudatlanság következményei az adottságok [. . . stb.].

Viszont a tudatlanságnak teljes vágytalanság révén történő megszüntetésével megszűnnek az adottságok, az adottságok megszűntével megszűnik a megismerés, a megismerés megszűntével megszűnik a név és alak, a név és alak megszűntével megszűnik a hat érzékelési terület, a hat érzékelési terület megszűntével megszűnik az érintkezés, az érintkezés megszűntével megszűnnek az érzetek, az érzetek megszűntével megszűnik a létszomj, a létszomj megszűntével megszűnik a léthez kapcsolódás, a léthez kapcsolódás megszűntével megszűnik a létezés, a létezés megszűntével megszűnik a születés, a születés megszűntével megszűnik az öregség és halál, bánat, fájdalom, szenvedés, szomorúság, gyötrelem. Így szűnik meg ez az egész egyetemes szenvedés.

Azt mondtam, hogy a születés megszűntével megszűnik az öregség és halál. Nos, szerzetesek, valóban a születés megszűntével szűnik meg az öregség és halál? Mi a véleményetek erről?

- Urunk, a születés megszűntével megszűnik az öregség és halál, ez a véleményünk. A születés megszűntével megszűnik az öregség és halál.

- Azt mondtam, hogy a létezés megszűntével megszűnik a születés. Nos, szerzetesek, valóban a létezés megszűntével szűnik meg a születés? Mi a véleményetek erről?

- Urunk, a létezés megszűntével megszűnik a születés, ez a véleményünk. A létezés megszűntével megszűnik a születés. [Stb.]

- Jól van, szerzetesek. Tehát, szerzetesek, ti is így mondjátok, én is így mondom: ha ez nincs, akkor emez sincs, ennek a megszűnte magával vonja emennek a megszűntét, azaz a tudatlanság megszüntetésével megszűnnek az adottságok [ . . . stb.].

Ezek után, szerzetesek, ha ezt így tudjátok, így tartjátok, visszafordultok-e a múlthoz: &quot;Léteztünk-e mi már régebben, vagy nem léteztünk régebben? Mik voltunk régebben, hogyan léteztünk régebben, miből mivé lettünk régebben?&quot;

- Semmiképpen sem, urunk.

- Szerzetesek, ha ezt így tudjátok, így tartjátok, előre fordultok-e a jövőhöz: &quot;Fogunk-e mi majd létezni a jövendőben, vagy nem fogunk létezni a jövendőben? Mik leszünk a jövendőben, hogyan fogunk létezni a jövendőben, miből mivé leszünk a jövendőben?&quot;

- Semmiképpen sem, urunk.

- Szerzetesek, ha ezt így tudjátok, így tartjátok, töprengtek-e magatok felől a jelenben: &quot;Létezem-e én, vagy nem létezem? Mi vagyok? Hogyan létezem? Ez a mostani lényem honnét jött, hová fog menni?&quot;

- Semmiképpen sem, urunk.

- Szerzetesek, ha ezt így tudjátok, így tartjátok, fogtok-e így beszélni: &quot;Egy remete mondta ezt nekünk, remeték mondták, mi azonban nem mondjuk ezt&quot;?

- Semmiképpen sem, urunk.

- Szerzetesek, ha ezt így tudjátok, így tartjátok, fogtok-e másik mestert keresni magatoknak?

- Semmiképpen sem, urunk.

- Szerzetesek, ha ezt így tudjátok, így tartjátok, vissza fogtok-e térni a közönséges remeték és papok különböző fogadalmaihoz, hókuszpókuszaihoz, szertartásaihoz, remélve tőlük valamit?

- Semmiképpen sem, urunk.

- Nemdebár, szerzetesek, csak amit magatok megismertetek, magatok beláttatok, magatok felfogtatok, csakis azt valljátok?

- Úgy van, urunk.

- Jól van, szerzetesek. Beavattalak benneteket ebbe a világos, időtlen tanba, amely mindenki előtt nyitva áll, mindenkit szólít, s amelyet a bölcsek maguktól felfognak.

==AZ ASSZAPURAI BESZÉD==

[MN 40.]

Így hallottam.

Egy alkalommal a Magasztos Anga-földön tartózkodott. Anga-földön van egy Asszapura nevű város. Ennek közelében a Magasztos a szerzetesekhez fordult:

- Szerzetesek !

- Hallgatjuk, uram - válaszolták a szerzetesek tisztelettudóan a Magasztosnak. A Magasztos így beszélt:

- &quot;Remeték, remeték&quot; - így neveznek benneteket az emberek. És ha tőletek kérdezik : &quot;Kik vagytok?&quot;, ti is ezt valljátok magatokról : &quot;Remeték vagyunk.&quot; S ha így neveznek benneteket, és ti is ezt valljátok magatokról, akkor ehhez kell tartanotok magatokat: &quot;A remeteség egyenes útján fogunk járni, így lesz jogos a név, amellyel neveznek, és az, amit magunkról vallunk. És akik ruha, élelem, fekhely, betegség esetén orvosság adományában részesítenek, azok szolgálatai dús gyümölcsöt fognak teremni, és dicséretükre válnak. Bennünket pedig remeteségbe távozásunk eredményhez és célhoz juttat, nem marad meddő.&quot;

Szerzetesek, mikor nem jár a szerzetes a remeteség egyenes útján? Ha egy szerzetes irigy és nem szabadul meg az irigységtől, rosszindulatú és nem szabadul meg a rosszindulattól, haragos és nem szabadul meg a haragtól, gyűlölködő és nem szabadul meg a gyűlölettől, kétszínű és nem szabadul meg a kétszínűségtől, gonosz és nem szabadul meg a gonoszságtól, ármánykodó és nem szabadul meg az ármánykodástól, önző és nem szabadul meg az önzéstől, álnok és nem szabadul meg az álnokságtól, csalárd és nem szabadul meg a csalárdságtól, bűnös vágyai vannak és nem szabadul meg a bűnös vágyaktól, tévtanokban hisz és nem szabadul meg a tévtanoktól, akkor nem jár a remeteség egyenes útján, mivel nem szabadult meg a remeteséget beszennyező, a remeteséget meggyalázó, a remeteséget bemocskoló, tévútra vezető, alantas tulajdonságoktól, mondom nektek, szerzetesek. Mint hogyha egy élesre fent, kétélű tőrt, gyilkos fegyvert becsavarnának csuhába, eltakarnák vele, ehhez hasonlítom én az ilyen szerzetes remeteségét.

Szerzetesek, én nem nevezem remetének a csuha viselőjét pusztán azért, mert csuhát hord. Szerzetesek, én nem nevezem remetének a ruhátlanul járót pusztán azért, mert meztelenül jár, [ . . . ] a sárosan járót pusztán azért, mert sárosan jár, a vízben állót pusztán azért, mert vízben áll, a fák tövében ülőt pusztán azért, mert fák tövében ül, a szabad ég alatt tanyázót pusztán azért, mert szabad ég alatt tanyázik, a mozdulatlanul állót pusztán azért, mert mozdulatlanul áll, a böjtölőt pusztán azért, mert böjtöl, az imaszöveget ismételgetőt pusztán azért, mert imaszöveget ismétel, a haját varkocsba fonót pusztán azért, mert haját varkocsba fonja.

Ha pusztán a csuha viselése megszabadítaná az irigyet az irigységtől, a rosszindulatút a rosszindulattól [stb.], akkor az újszülöttet a barátok és rokonok csuhába öltöztetnék, csuha viselésére biztatnák: &quot;Jöjj, szerencse fia, ölts csuhát! Pusztán a csuha viselése megszabadít az irigységtől, ha irigy vagy, a rosszindulattól, ha rosszindulatú vagy [stb.]&quot;. De mivel, szerzetesek, csuhát viselők között is látok nem egy irigyet, rosszindulatút [stb.], ezért nem nevezem remetének a csuha viselőjét pusztán azért, mert csuhát hord. [...]

Szerzetesek, mikor jár a szerzetes a remeteség egyenes útján? Ha egy szerzetes irigy volt és megszabadul az irigységtől, rosszindulatú volt és megszabadul a rosszindulattól, haragos volt és megszabadul a haragtól, gyűlölködő volt és megszabadul a gyűlölettől, kétszínű volt és megszabadul a kétszínűségtől, gonosz volt és megszabadul a gonoszságtól, ármánykodó volt és megszabadul az ármánykodástól, önző volt és megszabadul az önzéstől, álnok volt és megszabadul az álnokságtól, csalárd volt és megszabadul a csalárdságtól, bűnös vágyai voltak és megszabadul a bűnös vágyaktól, tévtanokban hitt és megszabadul a tévtanoktól, akkor a remeteség egyenes útján jár, mivel megszabadult a remeteséget beszennyező, a remeteséget meggyalázó, a remeteséget bemocskoló, tévútra vezető, alantas tulajdonságoktól, mondom nektek, szerzetesek. Tisztának látja magát, szabadnak látja magát mindezektől a bűnös, gonosz tulajdonságoktól. Ha tisztának látja magát, szabadnak látja magát mindezektől a bűnös, gonosz tulajdonságoktól, elégedett lesz, elégedettsége örömet szül, az örvendő lelkűnek teste megnyugszik; ha teste megnyugodott, boldogságot érez, a boldogságban elméje összpontosul. Barátságos érzülettel hatja át az egyik égtájat, majd a másikat, majd a harmadikat, majd a negyediket, felfelé, lefelé, oldalt, minden irányban, az egész világot nagy, eláradó, mérhetetlen, jóindulatú, jó szándékú, barátságos érzülettel hatja át. Részvevő érzülettel hatja át az egyik égtájat, majd a másikat [ . . . stb.]. Örvendő érzülettel hatja át az egyik égtájat, majd a másikat [ . . . stb.]. Minden iránt közömbös érzülettel hatja át az egyik égtájat, majd a másikat [. . . stb.]. Mint hogyha volna valahol egy tiszta vizű, édes vizű, hűs vizű, átlátszó vizű, üde, kies partú lótuszos tó, és odaérkezne keletről egy hőségtől kiszikkadt, hőségtől eltikkadt, fáradt, elepedt, szomjas ember, s a lótuszos tóra rátalálva, szomját csillapítaná, hevét lehűtené; és odaérkeznék nyugatról (~ délről, ~ északról, ~ bárhonnét) egy hőségtől kiszikkadt, hőségtől eltikkadt, fáradt, elepedt, szomjas ember, s a lótuszos tóra rátalálva, szomját csillapítaná, hevét lehűtené - ugyanígy, szerzetesek, ha egy nemesi rendből származó ember ( ~ papi rendből származó ember, ~ közrendből származó ember, ~ szolgák rendjéből származó ember, ~ bármilyen rendből származó ember) otthonából az otthontalanságba távozik, és a Tant és a rendi fegyelmet követve, amelyet a Beérkezett hirdet, magáévá teszi a barátságot, részvétet, örömet, közönyt, akkor eléri a belső nyugalmat, s a belső nyugalom eredményeképpen rálép a remeteség egyenes útjára, mondom nektek, szerzetesek.

És ha egy nemesi rendből (~ papi rendből, ~ közrendből, ~ szolgák rendjéből, ~ bármilyen rendből) származó ember otthonából az otthontalanságba távozva, megsemmisíti az indulatokat, és már ebben az életben megismeri, megvalósítja, eléri gondolatainak és elméjének indulatoktól mentes megváltását, az indulatok megsemmisítése révén igazi remete lesz.

Így beszélt a Magasztos. A szerzetesek örömmel és elégedetten hallgatták a Magasztos szavait.

==ÉLETELVEK==

[MN 45.]

Így hallottam.

Egy alkalommal a Magasztos Szávatthi mellett, a Dzsétavana-ligetben, Anáthapindika kertjében tartózkodott. Itt a Magasztos a szerzetesekhez fordult

- Szerzetesek!

- Hallgatjuk, urunk - válaszolták a szerzetesek tisztelettudóan a Magasztosnak. A Magasztos így beszélt:

- Szerzetesek, négyféle életelv létezik. Mi ez a négy?

Van olyan életelv, amely a jelenben boldogít, a jövőben szenvedést okoz. Van olyan életelv, amely a jelenben is szenvedéssel jár, a jövőben is szenvedést okoz. Van olyan életelv, amely a jelenben szenvedéssel jár, a jövőben boldogságot okoz. Van olyan életelv, amely a jelenben is boldogít, a jövőben is boldogságot okoz.

Melyik az az életelv, amely a jelenben boldogít, a jövőben szenvedést okoz. Vannak olyan remeték és papok, akik ezt hirdetik, ezt vallják: &quot;Az élvezet nem bűn.&quot; Elmerülnek az élvezetekben, felkötött hajú apácák társaságában szórakoznak, és így beszélnek: &quot;Ugyan miért mondják azok a tiszteletreméltó remeték és papok, hogy át kell látni az élvezeteken, miért hirdetik a lemondást az élvezetekről, jövendőbeli veszedelmet sejtve az élvezetekben? Hiszen öröm ezt a fiatal, hajlékony, pihés apácát megölelni !&quot; Így beszélnek, és elmerülnek az élvezetekben. Ha elmerültek az élvezetekben, testük pusztulása után, haláluk után mélyre buknak, rossz útra, nyomorúságba, pokolba kerülnek. Ott fájdalmas, keserves, kínos gyötrelmeket szenvednek. Ekkor így szólnak: &quot;Azok a tiszteletreméltó remeték és papok ezért mondják hát, hogy át kell látni az élvezeteken, ezért hirdetik a lemondást az élvezetekről, ezt a jövendőbeli veszedelmet sejtik az élvezetekben! Íme, mi most az élvezetek miatt, az élvezetek következtében fájdalmas, keserves, kínzó gyötrelmeket szenvedünk.&quot;

Olyan ez, szerzetesek, mint hogyha a nyár utolsó hónapjában egy élősdi folyondár megérlelné termését, és magja egy szálafa tövébe hullana. Ekkor a szálafán lakozó szellem aggodalmában, ijedtében rémületbe esik. Azonban a szálafán lakozó szellem barátai és ismerősei, rokonai és hozzátartozói, a liget istenei, az erdei istenségek, a fák istenei, a bokrok, cserjék, füvek istenei összegyűlnek, köréje gyűlnek, és így nyugtatgatják: - Ne félj, kedvesem! Ne félj, kedvesem! Lehetséges, hogy ezt a folyondármagot egy páva bekapja, vagy egy őz megeszi, vagy erdőtűz elégeti, vagy favágók felszedik, vagy hangyák elviszik, vagy lehet, hogy nem csírázik ki.

Ám a folyondár magját nem kapta be páva, nem ette meg őz, nem égette el erdőtűz, nem szedték fel favágók, nem vitték el hangyák, és kicsírázott. Az esős évszak záporaitól kihajtott, a hajtás megerősödött, fiatal, hajlékony, pihés, lenge folyondár lett belőle, és felkapaszkodott a szálafára. Ekkor a szálafán lakozó szellem így gondolkozott:

- Miért is nyugtatgattak összegyűlve, körém gyűlve kedves barátaim és ismerőseim, rokonaim és hozzátartozóim, a liget istenei, az erdei istenségek, a fák istenei, a bokrok, cserjék, füvek istenei, jövendőbeli veszedelmet sejtve a folyondármagban: &quot;Ne félj, kedvesem! Ne félj, kedvesem! Lehetséges, hogy ezt a folyondármagot egy páva bekapja, vagy egy őz megeszi, vagy erdőtűz elégeti, vagy favágók felszedik, vagy hangyák elviszik, vagy lehet, hogy nem csírázik ki&quot;? Hiszen öröm ezt a fiatal, hajlékony, pihés, lenge folyondárt megölelni!

Az azonban körülfonja a szálafát, körülfonja, és fent elterebélyesedik rajta, elterebélyesedik rajta, és sűrűn behálózza, sűrűn behálózza, és a szálafa hatalmas törzsét kiszikkasztja. Ekkor a szálafán lakozó szellem észbe kap

- Hát ezért nyugtatgattak összegyűlve, körém gyűlve kedves barátaim és ismerőseim, rokonaim és hozzátartozóim, a liget istenei, az erdei istenségek, a fák istenei, a bokrok, cserjék, füvek istenei, jövendőbeli veszedelmet sejtve a folyondármagban! [... Stb.] Íme, én most a folyondármag miatt fájdalmas, keserves, kínzó gyötrelmeket szenvedek!

Ugyanígy vannak azok a remeték és papok, akik ezt hirdetik, ezt vallják: &quot;Az élvezet nem bűn&quot;, és elmerülnek az élvezetekben, felkötött hajú apácák társaságában szórakoznak [.. . stb.]. Erről az életelvről mondják, szerzetesek, hogy a jelenben boldogít, a jövőben szenvedést okoz.

Melyik az az életelv, amely a jelenben is szenvedéssel jár, a jövőben is szenvedést okoz? Vannak meztelenül járó remeték, akik rendszertelen életet élnek, kezüket nyelvükkel tisztogatják, nem fogadnak el meghívást, marasztalást, adományt, felajánlást, megvendégelést. Nem fogadnak el semmit kettesben étkezőktől, terhes asszonytól, szoptatós anyától, férfitól jövő nőtől, vagy onnét, ahol kutya van a közelben, ahol legyek röpdösnek. Nem esznek halat, húst, nem isznak bort, pálinkát. Egyetlen házba térnek be alamizsnáért, és egy marokkal fogadnak el; két házba térnek be alamizsnáért, és két marokkal fogadnak el ; [ . . . ] hét házba térnek be alamizsnáért, és hét marokkal fogadnak el. Egyetlen hívő adományaiból élnek, két hívő adományaiból élnek, (...] hét hívő adományaiból élnek. Napjában egyszer esznek, másodnaponként esznek, [ . . . ] hetednaponként esznek, félhavi böjtölésig menő, szigorú önmegtartóztatást folytatnak. Vadnövényekkel táplálkoznak, kölessel, rizzsel, gabonaszemekkel, szittyóval, növények szárával és nedvével táplálkoznak, szézámmaggal, fűvel, tehéntrágyával, gyökerekkel, bogyókkal, hullott gyümölccsel táplálkoznak. Kendervászon ruhába öltöznek, darócruhába öltöznek, hullákról lehúzott leplekbe öltöznek, szemétdombról felszedett rongyokba öltöznek, faháncs ruhába öltöznek, antilopbőrbe öltöznek, sásfonattal övezik magukat, hánccsal övezik magukat, fakéreggel övezik magukat, emberhajból szőtt köntöst viselnek, lószőrből szőtt köntöst viselnek, bagolyszárnyat öltenek magukra. Kitépik hajukat és szakállukat a haj- és szakállkitépés szertartása szerint. Mozdulatlanul állnak, lemondanak az ülésről, sarkukon guggolnak a sarkon guggolás szertartása szerint. Töviságyon feküsznek, tüskéken készítenek fekhelyet maguknak, minden este harmadszor is szertartásosan megmerítkeznek vízben. Így különböző módokon tesznek eleget a test gyötrése és sanyargatása szertartásának. Testük pusztulása után, haláluk után mélyre buknak, rossz útra, nyomorúságba, pokolba kerülnek. Erről az életelvről mondják, szerzetesek, hogy a jelenben is szenvedéssel jár, a jövőben is szenvedést okoz.

Melyik az az életelv, amely a jelenben szenvedéssel jár, a jövőben boldogságot okoz? Vannak olyanok, akik természetüktől fogva vad szenvedélyek rabjai, és szenvedélyük állandó szenvedést és bánatot okoz nekik. Természetüktől fogva vad gyűlölet rabjai, és gyűlöletük állandó szenvedést és bánatot okoz nekik. Természetüktől fogva vad tévelygések rabjai, és tévelygésük állandó szenvedést és bánatot okoz nekik. Ők azonban, bár kínlódva és szenvedve, bár könnyes arccal és jajgatva, de erényes, tiszta, önmegtartóztató életmódot folytatnak. Testük pusztulása után, haláluk után jó útra, égi világba kerülnek. Erről az életelvről mondják, szerzetesek, hogy a jelenben szenvedéssel jár, a jövőben boldogságot okoz.

Melyik az az életelv, amely a jelenben is boldogít, a jövőben is boldogságot okoz? Vannak olyanok, akik természetüktől fogva mentesek a vad szenvedélyektől, és nem okoz nekik állandó szenvedést és bánatot a szenvedély. Természetüktől fogva mentesek a vad gyűlölettől, és nem okoz nekik állandó szenvedést és bánatot a gyűlölet. Természetüktől fogva mentesek a vad tévelygésektől, és nem okoz nekik állandó szenvedést és bánatot a tévelygés. Minden vágytól távol, minden bajtól távol, e távolmaradásuk szülte, elmélkedve elgondolkozó, boldog örömben az első révület állapotába jutnak. Majd az elmélkedést és gondolkozást feladva, elérik a belső nyugalmat, az elmélkedés és gondolkozás nélküli, feloldódásból fakadó, boldog örömet: a második révület állapotába jutnak. Majd az örömről is lemondva, egykedvűen, az emlékezést és tudatot összpontosítva azt a boldogságot érzik testükben, amelyről az igaz emberek ezt mondják: &quot;Az egykedvűen emlékező boldogan él&quot;: a harmadik révület állapotába jutnak. Majd a boldogságon túljutva és a szenvedésen túljutva, az egykori vidámság és bánat megsemmisítése után elérik a szenvedés nélküli, boldogság nélküli, egykedvű és tiszta emlékezést: a negyedik révület állapotába jutnak. Testük pusztulása után, haláluk után jó útra, égi világba kerülnek. Erről az életelvről mondják, szerzetesek, hogy a jelenben is boldogít, a jövőben is boldogságot okoz.

Íme, szerzetesek, ez a négy életelv létezik.

Így beszélt a Magasztos. A szerzetesek örömmel és elégedetten hallgatták a Magasztos szavait.

==PÓTALIJA==

[MN 54.]

Így hallottam.

Egy alkalommal a Magasztos Anguttarápa-földön tartózkodott. Anguttarápa-földön van egy Ápana nevű város. Egyik reggelen a Magasztos felöltözött, magára öltötte felsőruháját, fogta alamizsnagyűjtő szilkéjét, és elindult Ápanába alamizsnáért. Bejárta Ápanát alamizsnáért, majd alamizsnagyűjtő útjáról visszatérve, elfogyasztotta az élelmet, és egy közeli erdőségbe indult a nap hátralévő részét eltölteni. Az erdő mélyén leült egy fa tövébe.

Egy Pótalija nevű házigazda, házias öltözékben, lábán saruval, kezében napernyővel, sétára indult, és sétája során ugyanahhoz az erdőséghez érkezett. Az erdő mélyén a Magasztos tartózkodóhelye felé haladt. Odaérve, üdvözletet váltott a Magasztossal, és illendő üdvözlő szavak után megállt előtte. A Magasztos így szólt az előtte álló Pótalija házigazdához:

- Házigazda, találsz itt ülőalkalmatosságokat; ha akarod, ülj le! Pótalija házigazda zokon vette a megszólítást: &quot;Gótama remete házigazdának minősített!&quot; és ingerülten hallgatott.

A Magasztos másodszor is így szólt Pótalija házigazdához:

- Házigazda, találsz itt ülőalkalmatosságokat; ha akarod, ülj le! Pótalija házigazda másodszor is zokon vette a megszólítást: &quot;Gótama remete házigazdának minősített!&quot;, és ingerülten hallgatott.

A Magasztos harmadszor is így szólt Pótalija házigazdához:

- Házigazda, találsz itt ülőalkalmatosságokat; ha akarod, ülj le! Pótalija házigazda ismét zokon vette a megszólítást: &quot;Gótama remete házigazdának minősített!&quot;, és ingerülten válaszolt Magasztosnak:

- Gótama, méltánytalan tőled, illetlenség tőled, hogy egyszerűen házigazdának minősítesz!

- De hiszen külsőd, megjelenésed, viselkedésed házigazdának bizonyít! - Igen, de minden foglalatossággal felhagytam, minden tevékenységemet megszüntettem, Gótama!

- Milyen formában hagytál fel minden foglalatossággal, milyen formában szüntetted meg minden tevékenységedet, házigazda?

- Úgy, Gótama, hogy ami vagyonom és jószágom, ezüstöm és aranyam volt, mindent örökül hagytam fiaimra, nem szólok bele, nem szólok hozzá, élelmen és öltözéken kívül semmit sem igénylek magamnak. Ilyen formában hagytam fel minden foglalatossággal, ilyen formában szüntettem meg minden tevékenységemet, Gótama.

- Házigazda, te másként értelmezed a tevékenység megszüntetését, mint ahogy a tevékenység megszüntetése a nemes szerzetesrendben megvalósul.

- Uram, milyen formában valósul meg a tevékenység megszüntetése a nemes szerzetesrendben? Uram, tanítson meg rá a Magasztos, hogyan valósul meg a tevékenység megszüntetése a nemes szerzetesrendben!

- Nos, házigazda, hallgasd meg, fontold meg jól; elmondom.

- Úgy lesz, uram - válaszolta Pótalija házigazda tisztelettudóan a Magasztosnak. A Magasztos így beszélt:

- Házigazda, nyolc szabály szolgál a nemes szerzetesrendben a tevékenység megszüntetésének megvalósítására. Mi ez a nyolc? Élet kioltásától tartózkodni, így feladni az élet kioltását. Csupán kapott dolgokat elvenni, így feladni a nem kapott dolgok elvevését. Igaz beszédet szólni, így feladni a hazug beszédet. Jóakaratú beszédet szólni, így feladni a rosszakaratú beszédet. Mohóságtól és kapzsiságtól tartózkodni, így feladni a mohóságot és kapzsiságot. Szitkozódástól és civakodástól tartózkodni, így feladni a szitkozódást és civakodást. Haragtól és mérgelődéstől tartózkodni, így feladni a haragot és mérgelődést. Gőgtől tartózkodni, így feladni a gőgösséget. Röviden összefoglalva, nem részletezve, ez a nyolc szabály szolgál a nemes szerzetesrendben a tevékenység megszüntetésének megvalósítására, házigazda.

- Uram, könyörületből fejtse ki részletesen a Magasztos ezt a röviden összefoglalt, nem részletezett nyolc szabályt, amelyek a nemes szerzetesrendben a tevékenység megszüntetésének megvalósítására szolgálnak!

- Nos, házigazda, hallgasd meg, fontold meg jól; elmondom.

- Úgy lesz, uram - válaszolta Pótalija házigazda tisztelettudóan a Magasztosnak. A Magasztos így beszélt:

- Azt mondtam, hogy élet kioltásától tartózkodni kell, így kell feladni az élet kioltását. Milyen értelemben mondtam ezt? A nemes tanítvány így gondolkozik: &quot;Én éppen azoknak a kötöttségeknek a feloldására, megszüntetésére törekszem, amely kötöttségek kedvéért életet oltanék. Ha életet oltanék, önmagam is elítélném magamat az élet kioltásáért, és ha mások rájönnének, akik tudnának róla, megvetnének az élet kioltásáért. Testem pusztulása után, halálom után rossz út várna rám az élet kioltásáért. Mert éppen az élet kioltása jelenti a köteléket, ez jelenti az akadályt utamon. És az élet kioltásából származó gyötrelmes, pusztító indulatok nem támadnak fel abban, aki távol tartja magát az élet kioltásától.&quot; Amikor azt mondtam, hogy élet kioltásától tartózkodni kell, így kell feladni az élet kioltását, ebben az értelemben mondtam. [ . . . ] (A felsorolás hétszer megismétlődik.)

- Házigazda, ez az a nyolc szabály, röviden összefoglalva és részletesen kifejtve, amelyek a nemes szerzetesrendben a tevékenység megszüntetésének megvalósítására szolgálnak. Ám ez még nem minden, aminek segítségével a tevékenység teljes megszüntetése teljes egészében megvalósul.

- Uram, minek segítségével valósul meg teljes egészében a nemes szerzetesrendben a tevékenység teljes megszüntetése? Uram, tanítson meg rá a Magasztos, hogyan valósul meg teljes egészében a nemes szerzetesrendben a tevékenység teljes megszüntetése!

- Ha egy kiéhezett, elerőtlenedett kutya megállna egy mészárszék előtt, és egy ügyes kezű mészáros vagy mészároslegény odavetne neki egy lefosztott, lecsupaszított, hústalan, vérfoltos, puszta csontot - mit gondolsz, házigazda: el tudná űzni éhségét és erőtlenségét az a kutya, bármeddig rágódna azon a lefosztott, lecsupaszított, hústalan, vérfoltos, puszta csonton?

- Semmiképpen, uram, hiszen az a puszta csont le van fosztva, le van csupaszítva, hústalan, vérfoltos; hiába vesződne, hiába kínlódna vele akármeddig az a kutya.

- Ugyanígy, házigazda, a nemes tanítvány így gondolkozik: &quot;A Magasztos puszta csonthoz hasonlította az érzéki örömöket, amelyek sok fájdalmat, sok gyötrelmet okoznak, és túlteng bennük a nyomorúság.&quot; Így látja ezt a valóságnak megfelelően, helyes értelemmel, és túllépve a sokféleségből fakadó, sokféleségen nyugvó közömbösségen, az egységből fakadó, egységen nyugvó közömbösséget táplálja magában [?], amelyben minden anyagi dologhoz ragaszkodás maradéktalanul megsemmisül.

Ha egy keselyű, vagy ölyv, vagy holló felkap egy darab húst, és felrepül vele, és a többi keselyű, vagy ölyv, vagy holló mind-mind utána repül, cibálja, el akarja venni tőle - mit gondolsz, házigazda: ha az a keselyű, vagy ölyv, vagy holló nem dobja el rögtön a húscafatot, nem fog-e halált vagy halálos gyötrelmeket szenvedni miatta?

- De igen, uram.

- Ugyanígy, házigazda, a nemes tanítvány így gondolkozik: &quot;A Magasztos húscafathoz hasonlította az érzéki örömöket.. .&quot; [stb.].

Ha egy ember lángoló fűcsomóval a kezében széllel szembe halad - mit gondolsz, házigazda : ha az az ember nem dobja el rögtön a lángoló fűcsomót, a lángoló fűcsomó nem fogja-e vagy a kezét megégetni, vagy a karját megégetni, vagy más testrészét megégetni, és ő nem fog-e halált vagy halálos gyötrelmeket szenvedni miatta?

- De igen, uram.

- Ugyanígy, házigazda, a nemes tanítvány így gondolkozik: &quot;A Magasztos lángoló fűcsomóhoz hasonlította az érzéki örömöket . . .&quot; [stb.].

Ha egy embermagasságnál mélyebb gödör volna, láng nélkül, füst nélkül izzó parázzsal tele, s arra haladna egy ember, aki élni akar, nem akar meghalni, örülni akar, nem akar kínlódni, és két erős ember két karjánál fogva megragadná, és a parázzsal telt gödör felé vonszolná - mit gondolsz, házigazda: nem kapálózna-e minden erejéből az az ember?

- De igen, uram, mert az az ember tisztában van vele: &quot;Ha beleesem ebbe a parázzsal telt gödörbe, halált vagy halálos gyötrelmeket fogok szenvedni.&quot;

- Ugyanígy, házigazda, a nemes tanítvány így gondolkozik: &quot;A Magasztos parázzsal telt gödörhöz hasonlította az érzéki örömöket . . .&quot; [stb.]. Ha egy ember álmában kies kertet lát, kies erdőt lát, kies tájat lát, kies lótuszos tavat lát, és ébredés után nem lát semmit - ugyanígy, házigazda, a nemes tanítvány így gondolkozik: &quot;A Magasztos álomképhez hasonlította az érzéki örömöket...&quot; [stb.].

Ha egy ember kölcsönkért tárgyakkal, értékes drágaköves gyűrűkkel megrakna egy szekeret, és ezeket a kölcsönkért tárgyakat magával víve, elmenne velük a vásárra, az emberek így szólnának, ha látnák : &quot;Haj, ez az ember csakugyan gazdag! A gazdagok így élvezhetik gazdagságukat!&quot; Ám ha a tulajdonosok észrevennék, azonnal visszavennék tőle a sajátjukat. Mit gondolsz, házigazda: nem változnék-e meg ekkor a vélemény arról az emberről?

- De igen, uram, hiszen a tulajdonosok visszavették tőle a sajátjukat. - Ugyanígy, házigazda, a nemes tanítvány így gondolkozik: &quot;A Magasztos kölcsönkért tárgyakhoz hasonlította az érzéki örömöket . . .&quot; [stb.].

Ha egy falu vagy város közelében sűrű erdő volna, benne egy fa, megrakva érett gyümölccsel, és egyetlen lehullott gyümölcs sem heverne a fa alatt, és arra járna egy ember, akinek gyümölcsre van szüksége, gyümölcsöt szeretne találni, gyümölcs keresésére indult, és az erdőben járva, meglátná a fát, megrakva érett gyümölccsel, és ekkor így gondolkoznék: &quot;Ez a fa rakva van érett gyümölccsel, és egyetlen lehullott gyümölcs sem hever a fa alatt. Tudok fára mászni; legjobb lesz, ha most felmászom a fára, eszem, amennyi belém fér, és a ruhám ölét is teleszedem.&quot; Ezzel felmászna a fára, enne, amennyi belé fér, és a ruhája ölét is teleszedné. De közben oda vetődnék egy másik ember, akinek szintén gyümölcsre van szüksége, gyümölcsöt szeretne találni, és éles fejszével a vállán gyümölcs keresésére indult, és az erdőben járva, meglátná a fát, megrakva érett gyümölccsel, és ekkor így gondolkoznék : &quot;Ez a fa rakva van érett gyümölccsel, és egyetlen lehullott gyümölcs sem hever a fa alatt. Nem tudok fára mászni; legjobb lesz, ha most gyökerestül kivágom ezt a fát, eszem, amennyi belém fér, és a ruhám ölét is teleszedem.&quot; Ezzel nekilátna, hogy gyökerestül kivágja a fát. Mit gondolsz, házigazda: ha az első ember, aki felmászott a fára, rögtön le nem mászik róla, nem fogja-e kezét törni, vagy lábát törni, vagy más testrészét eltörni, amikor a fa kidől, és nem fog-e halált vagy halálos gyötrelmeket szenvedni miatta?

- De igen, uram.

- Ugyanígy, házigazda, a nemes tanítvány így gondolkozik: &quot;A Magasztos fán termő gyümölcshöz hasonlította az érzéki örömöket . . .&quot; [stb.] Ha a nemes szerzetes elérte a mindenre közönnyel gondolásnak ezt a felülmúlhatatlan tökéletességét, az indulatok megsemmisülnek benne, és az indulatoktól megszabadulva, már ebben az életben megismeri, eléri, megvalósítja gondolkozása felszabadulását, értelme felszabadulását.

Így valósul meg teljes egészében a nemes szerzetesrendben a tevékenység teljes megszűntetése, házigazda. Mi a véleményed, házigazda? Úgy látod, hogy benned is ugyanúgy valósult meg a tevékenység megszűntetése, mint ahogyan a nemes szerzetesrendben valósul meg teljes egészében a tevékenység teljes megszüntetése?

- Hol vagyok én uram attól, ahogyan a nemes szerzetesrendben valósul meg teljes egészében a tevékenység teljes megszűntetése? Távol állok, uram, attól, ahogyan a nemes szerzetesrendben valósul meg teljes egészében a tevékenység teljes megszüntetése. Uram, ezelőtt a más tételeket tanító, jelentéktelen remetéket jelentőseknek hittem, s jelentéktelen voltuk ellenére jelentős alamizsnával tápláltam őket, jelentéktelen voltuk ellenére jelentőséget tulajdonítottam nekik. A jelentős szerzeteseket viszont jelentékteleneknek hittem, s jelentős voltuk ellenére jelentéktelen alamizsnával tápláltam őket, jelentős voltuk ellenére nem tulajdonítottam nekik jelentőséget. Mostantól fogva viszont a más tételeket tanító, jelentéktelen remetéket jelentékteleneknek fogom tartani, jelentéktelen voltuknak megfelelően jelentéktelen alamizsnával fogom táplálni őket, jelentéktelen voltuknak megfelelően nem fogok jelentőséget tulajdonítani nekik. A jelentős szerzeteseket viszont jelentőseknek fogom tartani, jelentős voltuknak megfelelően jelentős alamizsnával fogom táplálni őket, jelentős voltuknak megfelelően jelentőséget fogok tulajdonítani nekik.

Pompás, uram! Pompás, uram! Mint hogyha valaki talpra állítaná a megfordítottat, kitakarná a letakartat, útba igazítaná az eltévedtet, mécsest tartana a sötétségben, hogy akinek van szeme a látásra, lásson - úgy világosította meg a Tant minden oldalról a Magasztos. Uram, én most a Magasztoshoz folyamodom oltalomért, a Tanhoz és a szerzetesek gyülekezetéhez folyamodom oltalomért. Fogadjon el a Magasztos a mai naptól életem végéig világi tisztelőjéül, aki hozzá folyamodik oltalomért!

==DZSÍVAKA ==

[MN 55.]

Így hallottam.

Egy alkalommal a Magasztos Rádzsagahában, Dzsívaka gyermekorvos mangóligetében tartózkodott. Itt Dzsívaka felkereste a Magasztost. Odaérve, üdvözölte a Magasztost, és leült előtte. Előtte ülve, így szólította meg a Magasztost Dzsívaka gyermekorvos:

- Uram, azt hallottam, hogy Gótama remete kedvéért életet oltanak ki, és Gótama remete tudatosan elfogyasztja a kedvéért készített húst. Valóban a Magasztos tanítását idézik, akik azt állítják, hogy Gótama remete kedvéért életet oltanak ki, és Gótama remete tudatosan elfogyasztja a kedvéért készített húst? Nem igaztalanul rágalmazzák-e ezek a Magasztost? A Tannak megfelelően magyarázzák-e a Tant, s nem valami eretnek nézet ütötte-e fel a fejét?

- Dzsívaká, akik ezt mondják : &quot;Gótama remete kedvéért életet oltanak ki, és Gótama remete tudatosan elfogyasztja a kedvéért készített húst&quot;, azok nem az én tanításomat idézik, és igaztalanul, valótlansággal rágalmaznak. Én azt tanítom, hogy három esetben nem szabad elfogyasztani a húst: ha látták, hallották, sejtik. Ebben a három esetben nem szabad elfogyasztani a húst, így tanítom. És azt tanítom, hogy három esetben szabad elfogyasztani a húst: ha nem látták, nem hallották, nem sejtik. Ebben a három esetben szabad elfogyasztani a húst, így tanítom.

Előfordul, Dzsívaka, hogy egy szerzetes valamely falu vagy város közelében tartózkodik. Barátságos érzülettel hatja át az egyik égtájat, majd a másik égtájat, majd a harmadikat, majd a negyediket, felfelé, lefelé, oldalt, minden irányban az egész világot nagy, eláradó, mérhetetlen, jóindulatú, jószándékú, barátságos érzülettel hatja át. Felkeresi egy házigazda vagy házigazda fia, és meghívja másnapra ebédre. Ha a szerzetes jónak látja, elfogadja a meghívást. Az éjszaka elmúltával, másnap reggel felöltözik, magára ölti felsőruháját, fogja alamizsnás szilkéjét, elindul a házigazda vagy házigazda fia hajlékába. Odaérve, leül az előkészített ülőhelyre. A házigazda vagy házigazda fia válogatott ételekkel vendégeli meg alamizsnaként. A szerzetes nem gondolkozik így: &quot;Helyes, hogy ez a házigazda vagy házigazda fia válogatott ételekkel vendégel meg alamizsnaként.&quot; Ezt sem gondolja a szerzetes: &quot;Bárcsak ez a házigazda vagy házigazda fia máskor is megvendégelne ugyanilyen válogatott ételekkel alamizsna ként!&quot; Mohóság nélkül, balga falánkság nélkül fogyasztja el az alamizsnaként kapott ételt, a lét nyomorúságára gondolva, és a megváltást tartva eszében. Mi a véleményed, Dzsívaka: a szerzetes ebben az esetben saját megkárosítására törekszik, vagy mások megkárosítására törekszik, vagy mindkettő megkárosítására törekszik?

- Semmiképpen sem, uram.

- Tehát, Dzsívaka, a szerzetes ebben az esetben kifogástalan táplálékkal táplálkozik?

- Úgy van, uram. Hallottam egy mondást: &quot;Brahmá lényéből árad a barátság.&quot; Ezt most a Magasztosról saját szememmel láttam, mert a Magasztos lényéből árad a barátság.

- Dzsívaka, a szenvedélyt, a gyűlöletet, a balgaságot, amiből az ártó szándék születik, ezt a szenvedélyt, ezt a gyűlöletet, ezt a balgaságot a Beérkezett levetkőzte, gyökerét elmetszette, fatörzsként kidöntötte, megsemmisítette, soha többé nem hajthat ki. Ha erre céloztál szavaiddal, egyetértek veled.

- Igen, uram, éppen erre céloztam szavaimmal. [ . . . ]

- Dzsívaka, aki a Beérkezett kedvéért vagy a Beérkezett tanítványai kedvéért életet olt ki, ötszörös súlyos vétket követ el. Először azzal követ el súlyos vétket, hogy szól: &quot;Menjetek, hozzátok ide azt az állatot!&quot; Másodszor azzal követ el súlyos vétket, hogy a remegve, kapálózva vonszolt állat fájdalomtól, kíntól szenved. Harmadszor azzal követ el súlyos vétket, hogy szól : &quot;Menjetek, öljétek meg ezt az állatot!&quot; Negyedszer azzal követ el súlyos vétket, hogy az életét vesztő állat fájdalomtól, kíntól szenved. Ötödször azzal követ el súlyos vétket, hogy a Beérkezettet vagy a Beérkezett tanítványait nem illő módon fogadja. Ezt az öt súlyos vétket követi el az, aki a Beérkezett kedvéért vagy a Beérkezett tanítványai kedvéért életet olt ki, Dzsívaka.

E szavak hallatára Dzsívaka gyermekorvos így szólt a Magasztoshoz: - Uram, csodálatos! Uram, bámulatos! Uram, a szerzetesek valóban feddhetetlen táplálékkal táplálkoznak. [ . . . ] Fogadjon el a Magasztos a mai naptól életem végéig világi tisztelőjéül, aki hozzá folyamodik oltalomért !

==KUTYAUTÁNZÓ==

[MN 57.]

Így hallottam.

Egy alkalommal a Magasztos Kólija-földön tartózkodott. Kólija-földön van egy Haliddavaszana nevű város. Itt a tehénutánzó kólija Punna és a kutyautánzó Szénija meztelen szerzetes felkereste a Magasztost. Odaérve, a tehénutánzó Punna köszöntötte a Magasztost, és leült előtte. A kutyautánzó Szénija meztelen szerzetes viszont üdvözletet váltott a Magasztossal, és illendő üdvözlőszavak után kutya módjára összegubbaszkodott, és leheveredett előtte. Előtte ülve, a tehénutánzó kólija Punna így szólt a Magasztoshoz:

- Uram, ez a Szénija, a kutyautánzó meztelen szerzetes nehéz fogadalmat teljesít, földre dobott ételmaradékkal táplálkozik. Kutyautánzó fogadalmát régóta folytatja, régóta végzi. Halála után mi vár rá, hova kerül?

- Állj meg, Punna, hagyd ezt, ne kérdezz!

Ám a tehénutánzó kólija Punna másodszor is (... harmadszor is) így szólt a Magasztoshoz:

- Uram, ez a Szénija, a kutyautánzó meztelen szerzetes, nehéz fogadalmat teljesít, földre dobott ételmaradékkal táplálkozik. Kutyautánzó fogadalmát régóta folytatja, régóta végzi. Halála után mi vár rá, hová kerül?

- Látom, Punna, hiába mondom: &quot;Állj meg, Punna, hagyd ezt, ne kérdezz!&quot; Nos, felvilágosítalak. Előfordul, Punna, hogy valaki kutyafogadalmat teljesít folyamatosan és tökéletesen, kutyaerkölcsöket vesz fel folyamatosan és tökéletesen, kutya módjára gondolkozik folyamatosan és tökéletesen, kutya módjára viselkedik folyamatosan és tökéletesen. Teste pusztulása után, halála után kutyák között születik újjá. Ha pedig így gondolkozik: &quot;Ennek az erényemnek, ennek a fogadalmamnak, ennek az önsanyargatásomnak, ennek az önmegtartóztatásomnak jutalmául isten leszek vagy egy isten kísérője leszek&quot;, akkor helytelenül gondolkozik. Helytelen gondolkozása miatt két út közül az egyiket jövendölőm neki: vagy pokolba, vagy állat méhébe kerül. Így tehát, Punna, ha sikerül teljesítenie kutyafogadalmát, kutyák közé kerül, ha nem sikerül, pokolra jut.

E szavak hallatára Szénija, a kutyautánzó meztelen szerzetes, felzokogott, és könnyekre fakadt. Ekkor a Magasztos így szólt a tehénutánzó kólija Punnához:

- Látod, Punna, hiába mondtam: &quot;Állj meg, Punna, hagyd ezt, ne kérdezz!&quot;

- Uram, nem azért sírok [szólt Szénija], mert a Magasztos ezt mondta rólam, hanem mert ezt a kutyautánzó fogadalmat régóta folytatom, régóta végzem. Uram, ez a tehénutánzó kólija Punna tehénutánzó fogadalmát régóta folytatja, régóta végzi. Halála után mi vár rá, hová kerül?

- Állj meg, Szénija, hagyd ezt, ne kérdezz!

Ám Szénija, a kutyautánzó meztelen szerzetes, másodszor is (… harmadszor is) így szólt a Magasztoshoz:

- Uram, ez a tehénutánzó kólija Punna tehénutánzó fogadalmát régóta folytatja, régóta végzi. Halála után mi vár rá, hová kerül?

- Látom, Szénija, hiába mondom: &quot;Állj meg, Szénija, hagyd ezt, ne kérdezz!&quot; Nos, felvilágosítalak. Előfordul, Szénija, hogy valaki tehénfogadalmat teljesít folyamatosan és tökéletesen, tehénerkölcsöket vesz fel folyamatosan és tökéletesen, tehén módjára gondolkozik folyamatosan és tökéletesen, tehén módjára viselkedik folyamatosan és tökéletesen. Teste pusztulása után, halála után tehenek között születik újjá [stb.]. Ha sikerül teljesítenie tehénfogadalmát, tehenek közé kerül, ha nem sikerül, pokolra jut.

E szavak hallatára a tehénutánzó kólija Punna felzokogott, és könnyekre fakadt. Ekkor a Magasztos így szólt Szénijához, a kutyautánzó meztelen szerzeteshez:

- Látod, Szénija, hiába mondtam: &quot;Állj meg, Szénija, hagyd ezt, ne kérdezz!&quot;

- Uram, nem azért sírok [szólt Punna], mert a Magasztos ezt mondta rólam, hanem mert ezt a tehénutánzó fogadalmat régóta folytatom, régóta végzem. Most bizalommal fordulok a Magasztoshoz: a Magasztos ki tudja fejteni a Tant úgy, hogy felhagyjak ezzel a tehénfogadalommal, és Szénija, a kutyautánzó meztelen szerzetes, felhagyjon ezzel a kutyafogadalommal.

- Nos, Punna, hallgasd meg, fontold meg jól; elmondom.

- Úgy lesz, uram - ígérte a Magasztosnak a tehénutánzó kólija Punna. - Punna, négyféle cselekvést ismertem fel, éltem át és tanítok. Mi ez a négy? Van fekete cselekvés, fekete következménnyel. Van fehér cselekvés, fehér következménnyel. Van fekete-fehér cselekvés, fekete-fehér következménnyel. Van sem fekete, sem fehér cselekvés, fekete és fehér következmény nélkül, a tettek megsemmisítését eredményező cselekvés.

Milyen a fekete következménnyel járó, fekete cselekvés? Előfordul, hogy valaki rossz testi adottságokat halmoz fel magának a jövőre vonatkozólag, rossz beszédbeli adottságokat halmoz fel magának a jövőre vonatkozólag, rossz gondolkozási adottságokat halmoz fel magának a jövőre vonatkozólag. Miután rossz testi adottságokat halmozott fel magának, rossz beszédbeli adottságokat halmozott fel magának, rossz gondolkozási adottságokat halmozott fel magának, rossz világban születik új létre. Miután rossz világban született új létre, ott rossz benyomások érik. A rossz benyomások érintése rossz érzést kelt benne, rendkívül fájdalmasat, mintha pokolbeli lények között volna. Tehát minden lény újjászületése előző léte alapján történik: amit cselekszik, annak megfelelően születik újjá, és újjászületése után annak megfelelő benyomások érik. Ezért mondom, Punna: az élőlények saját tetteik örökösei. - Ezt nevezik fekete következménnyel járó, fekete cselekvésnek.

Milyen a fehér következménnyel járó, fehér cselekvés? Előfordul, hogy valaki jó testi adottságokat halmoz fel magának a jövőre vonatkozólag, jó beszédbeli adottságokat halmoz fel magának a jövőre vonatkozólag, jó gondolkozási adottságokat halmoz fel magának a jövőre vonatkozólag. Miután jó testi adottságokat halmozott fel magának, jó beszédbeli adottságokat halmozott fel magának, jó gondolkozási adottságokat halmozott fel magának, jó világban születik új létre. Miután jó világban született új létre, ott jó benyomások érik. A jó benyomások érintése jó érzést kelt benne, rendkívül kellemeset, mintha fényistenek között volna. Tehát minden lény újjászületése előző léte alapján történik: amit cselekszik, annak megfelelően születik újjá, és újjászületése után annak megfelelő benyomások érik. Ezért mondom, Punna: az élőlények saját tetteik örökösei. - Ezt nevezik fehér következménnyel járó, fehér cselekvésnek.

Milyen a fekete-fehér következménnyel járó, fekete-fehér cselekvés? Előfordul, hogy valaki rossz testi adottságokat is, jó testi adottságokat is felhalmoz magának a jövőre vonatkozólag, rossz beszédbeli adottságokat is, jó beszédbeli adottságokat is felhalmoz magának a jövőre vonatkozólag, rossz gondolkozási adottságokat is, jó gondolkozási adottságokat is felhalmoz magának a jövőre vonatkozólag. Miután rossz testi adottságokat is, jó testi adottságokat is felhalmozott magának, rossz beszédbeli adottságokat is, jó beszédbeli adottságokat is felhalmozott magának, rossz gondolkozási adottságokat is, jó gondolkozási adottságokat is felhalmozott magának, olyan világban születik új létre, amely rossz is, jó is. Miután olyan világban született új létre, amely rossz is, jó is, ott rossz benyomások is, jó benyomások is érik. A rossz és jó benyomások érintése rossz érzést is, jó érzést is kelt benne, vegyesen fájdalmasat és kellemeset, mintha emberek és hol istenek, hol pokolbeli lények között volna. Tehát minden lény újjászületése előző léte alapján történik: amit cselekszik, annak megfelelően születik újjá, és újjászületése után annak megfelelő benyomások érik. Ezért mondom, Punna: az élőlények saját tetteik örökösei. - Ezt nevezik fekete-fehér következménnyel járó, fekete-fehér cselekvésnek.

Milyen a fekete és fehér következmény nélküli, sem fekete, sem fehér cselekvés, a tettek megsemmisítését eredményező cselekvés? Eltökéltség a fekete következménnyel járó, fekete cselekvésről való lemondásra, eltökéltség a fehér következménnyel járó, fehér cselekvésről való lemondásra, eltökéltség a fekete-fehér következménnyel járó, fekete-fehér cselekvésről való lemondásra - ezt nevezik fekete és fehér következmény nélküli, sem fekete, sem fehér cselekvésnek, a tettek megsemmisítését eredményező cselekvésnek. Ezt a négyféle cselekvést ismertem fel, éltem át, és tanítom, Punna.

E szavak utána a tehénutánzó kólija Punna így szólt a Magasztoshoz: - Pompás, uram! Pompás, uram! [...] Fogadjon el a Magasztos a mai naptól életem végéig világi tisztelőjéül, aki hozzá folyamodik oltalomért!

Szénija viszont, a kutyautánzó meztelen szerzetes, így szólt a Magasztoshoz:

- Pompás, uram! Pompás, uram! [. . . ] Szeretnék a Magasztostól felvételt nyerni a rendbe, szeretnék felavatást nyerni.

- Szénija, ha valaki előzőleg más tantételeket vallott, és most ebbe a szerzetesrendbe kéri felvételét, kéri felavatását, először négy hónapot kell közöttünk töltenie. Négy hónap elteltével szilárd gondolkozású szerzetesek felveszik és felavatják szerzetesnek. Ám ez olykor másképpen is történhet.

- Uram, ha annak, aki előzőleg más tantételeket vallott, és most ebbe a szerzetesrendbe kéri felvételét, kéri felavatását, először négy hónapot kell eltöltenie, és négy hónap elteltével szilárd gondolkozású szerzetesek felveszik és felavatják szerzetesnek, akkor én először négy évet fogok itt eltölteni; négy év elteltével vegyenek fel és avassanak fel szerzetesnek a szilárd gondolkozású szerzetesek!

Szénija, a kutyautánzó meztelen szerzetes, a Magasztos színe előtt nyerte el a felvételt, a Magasztos színe előtt nyerte el a felavatást. Ezután a tiszteletreméltó Szénija, nem sokkal felavatása után, elvonultan, magányban, buzgón, ernyedetlenül, eltökélten élve életét, hamarosan magától felismerte, átélte, elérte már ebben az életben az önmegtartóztatás legfőbb célját, amelynek kedvéért tisztes családok sarjai otthonukból az otthontalanságba távoznak. Megértette: legyőzte a születést, megvalósította a megtartóztatást, befejezte cselekvését, többé nem kell e világra születnie. Így a tiszteletreméltó Szénija is a szentek sorába került.

==ABHAJA KIRÁLYFI==

[MN 58.]

Így hallottam.

Egy alkalommal a Magasztos Rádzsagahában, a Bambusz-erdőben, a Mókus-parkban tartózkodott. Ez idő tájt Abhaja királyfi felkereste a dzsaina Nátaputtát. Odaérve, üdvözölte Nátaputtát, majd leült előtte. A dzsaina Nátaputta így szólította meg az előtte ülő Abhaja királyfit

- Eredj, királyfi, vond kérdőre Gótama remetét! Akkor jó híred fog elterjedni: &quot;Abhaja királyfi kérdőre vonta Gótama remetét, pedig Gótama remete olyan nagy erejű, olyan hatalmas!&quot;

- Uram, hogy vonhatnám kérdőre Gótama remetét, hiszen olyan nagy erejű, olyan hatalmas?

- Eredj, királyfi, keresd fel Gótama remetét, s odaérve, így szólítsd meg: &quot;Előfordulhat-e, uram, hogy a Beérkezett olyat mondjon, ami másoknak kellemetlen, ami másokat bánt?&quot; Ha Gótama remete így válaszol kérdésedre: &quot;Királyfi, előfordulhat, hogy a Beérkezett olyat mond, ami másoknak kellemetlen, ami másokat bánt&quot;, akkor így folytathatod: &quot;Ebben az esetben mi a különbség közötted, uram, és a közönséges emberek között, hiszen közönséges emberek is mondanak olyat, ami másoknak kellemetlen, ami másokat bánt?&quot; Ha viszont Gótama remete így válaszol kérdésedre: &quot;Királyfi, nem fordulhat elő, hogy a Beérkezett olyat mondjon, ami másoknak kellemetlen, ami másokat bánt&quot;, akkor így folytathatod: &quot;Ebben az esetben miért mondtad Dévadattáról, uram: &quot;Kárhozott Dévadatta, egy világkorig pokolra kerül Dévadatta, menthetetlen Dévadatta&quot;? Ezek a szavaid megharagították Dévadattát, elkeserítették Dévadattát.&quot; Ha ezt a kettős élű kérdést teszed fel Gótama remetének, sem felfelé, sem lefelé nem tud kibújni. Mint amikor egy embernek vasbilincset vetnek a nyakába, sem felfelé, sem lefelé nem tud kibújni belőle, ugyanúgy Gótama remete sem tud sem felfelé, sem lefelé kibújni, ha ezt a kettős élű kérdést teszed fel neki.

- Úgy lesz, uram - ígérte meg Abhaja királyfi a dzsaina Nátaputtának, és felállva ültéből, jobb kéz felől megkerülte a dzsaina Nátaputtát, elköszönt tőle, és elindult a Magasztoshoz. Odaérve, üdvözölte a Magasztost, és leült előtte. Miközben előtte ült, felpillantott a napra, és ez a gondolata támadt:

- Ma már nincs idő a Magasztos kérdőre vonására. Majd holnap saját házamban fogom kérdőre vonni a Magasztost -és így szólt a Magasztoshoz:

- Fogadja el meghívásomat a Magasztos holnap ebédre negyedmagával !

A Magasztos hallgatással fejezte ki beleegyezését.

A Magasztos beleegyezését elnyerve, Abhaja királyfi felállt ültéből, jobb kéz felől megkerülte a Magasztost, elköszönt tőle, és távozott. Az éjszaka elmúltával a Magasztos reggel felöltözött, magára öltötte felsőruháját, fogta alamizsnás szilkéjét, és elindult Abhaja királyfi házába. Odaérve, leült az előkészített ülőhelyre. Abhaja királyfi saját kezűleg szolgálta ki és látta el a Magasztost válogatott sült és főtt ételekkel. Amikor a Magasztos befejezte étkezését, Abhaja királyfi fogott egy alacsonyabb széket, és leült előtte. Előtte ülve, így szólította meg a Magasztost Abhaja királyfi

- Előfordulhat-e, uram, hogy a Beérkezett olyat mondjon, ami másoknak kellemetlen, ami másokat bánt?

- Semmi körülmények között sem, királyfi. - Akkor a dzsainák veszítettek, uram.

- Miért mondod, királyfi, hogy akkor a dzsainák veszítettek?

- Uram, felkerestem a dzsaina Nátaputtát. Odaérve, üdvözöltem Nátaputtát, és leültem előtte. Miközben előtte ültem, a dzsaina Nátaputta így szólított meg: &quot;Eredj, királyfi, vond kérdőre Gótama remetét! Akkor jó híred fog elterjedni: &quot;Abhaja királyfi kérdőre vonta Gótama remetét, pedig Gótama remete olyan nagy erejű, olyan hatalmas!&quot;&quot; [Megismételve.]

Eközben Abhaja királyfi egy zsenge kisgyermeket, ártatlan csecsemőt tartott az ölében. Ekkor a Magasztos így szólt Abhaja királyfihoz:

- Mi a véleményed, királyfi? Ha ez a kisgyermek a te hanyagságod folytán vagy a dajka hanyagsága folytán egy szilánkot vagy kavicsot venne a szájába, mit tennél vele?

- Elvenném tőle, uram. Ha nem sikerülne megelőzőleg elvennem tőle, bal kezemmel leszorítanám a fejét, és jobb kezem begörbített ujjával még akkor is kivenném a szájából, ha megvérezném vele. Mindezt azért tenném, mert sajnálnám a gyereket.

- Ugyanígy, királyfi: ha a Beérkezett tudja egy kijelentésről, hogy az valótlan, hamis és káros, és másoknak kellemetlen, másokat bánt, akkor azt nem mondja a Beérkezett. Ha a Beérkezett tudja egy kijelentésről, hogy az valóságos, igaz, de káros, és másoknak kellemetlen, másokat bánt, azt sem mondja a Beérkezett. Ha a Beérkezett tudja egy kijelentésről, hogy az valóságos, igaz és hasznos, de másoknak kellemetlen, másokat bánt, akkor a Beérkezett tudja, hogy mikor időszerű annak a kijelentésnek a megtétele. Ha a Beérkezett tudja egy kijelentésről, hogy az valótlan, hamis és káros, de másoknak kellemes, másoknak jólesik, akkor azt nem mondja a Beérkezett. Ha a Beérkezett tudja egy kijelentésről, hogy az valóságos, igaz, de káros, és másoknak kellemes, másoknak jólesik, azt sem mondja a Beérkezett. Ha a Beérkezett tudja egy kijelentésről, hogy az valóságos, igaz és hasznos, és másoknak kellemes, másoknak jólesik, akkor a Beérkezett tudja, hogy mikor időszerű annak a kijelentésnek a megtétele. Mindezt azért teszi a Beérkezett, mert sajnálja az élőlényeket.

- Uram, amikor nagy tudású nemesek vagy nagy tudású papok vagy nagy tudású házigazdák vagy nagy tudású remeték felkeresik a Beérkezettet, kigondolnak egy kérdést, és felteszik a Beérkezettnek, olyankor a Magasztos már előre átgondolja-e: &quot;Akik majd felkeresnek és ezt vagy ezt kérdezik tőlem, azoknak majd ezt válaszolom a kérdésre&quot;, vagy pedig abban a pillanatban jut a Beérkezettnek eszébe a válasz?

- Viszontkérdést teszek fel, királyfi; felelj rá belátásod szerint. Mit gondolsz, királyfi: jól ismered a kocsi minden részét?

- Igen, uram, jól ismerem a kocsi minden részét.

- Akkor mit gondolsz, királyfi? Ha felkeresnének, és megkérdeznék tőled: &quot;Milyen része ez a kocsinak?&quot;, ilyenkor már előre átgondolnád-e: &quot;Akik majd felkeresnek, és ezt vagy ezt kérdezik tőlem, azoknak majd ezt válaszolom a kérdésre&quot;, vagy pedig abban a pillanatban jutna eszedbe a válasz?

- Uram, én gyakorlott kocsihajtó vagyok, és jól ismerem a kocsi minden részét, tisztában vagyok a kocsi minden egyes részével. Abban a pillanatban eszembe fog jutni a válasz.

- Nos, királyfi, ugyanígy, amikor nagy tudású nemesek vagy nagy tudású papok, vagy nagy tudású házigazdák, vagy nagy tudású remeték felkeresik a Beérkezettet, kigondolnak egy kérdést, és felteszik a Beérkezettnek, olyankor abban a pillanatban eszébe jut a Beérkezettnek a válasz azért, mert a Beérkezett jól ismeri a Tan minden részletét, és mivel a Tan minden részletét jól ismeri, abban a pillanatban eszébe jut a válasz.

E szavak hallatára Abhaja királyfi így szólt a Magasztoshoz:

- Pompás, uram! Pompás, uram! Mint hogyha valaki talpra állítaná a megfordítottat [... stb.]. Fogadjon el a Magasztos a mai naptól életem végéig világi tisztelőjéül, aki hozzá folyamodik oltalomért!

==MÁLUNKJÁPUTTA==

[MN 63.]

Így hallottam.

Egy alkalommal a Magasztos Szávatthi mellett, a Dzsétavana-ligetben, Anáthapindika kertjében tartózkodott. Ekkor a tiszteletreméltó Málunkjáputtának magános elmélkedése során ilyen kétségei támadtak:

- Vannak olyan tanítások, amelyeket a Magasztos nem fejtett ki, elkerült, mellőzött, mint ezeket: &quot;A világ örökkévaló&quot;, vagy &quot;A világ nem örökkévaló&quot;, vagy &quot;A világ véges&quot;, vagy &quot;A világ végtelen&quot;, vagy &quot;A lélek azonos a testtel&quot;, vagy &quot;Más a lélek és más a test&quot;, vagy &quot;A Beérkezett létezni fog a halál után&quot;, vagy &quot;A Beérkezett nem fog létezni a halál után&quot;, vagy &quot;A Beérkezett létezni is fog, nem is a halál után&quot;, vagy &quot;A Beérkezett sem létezni, sem nem létezni nem fog a halál után&quot;. Mindezt nem fejtette ki nekem a Magasztos, és én nem tartom helyesnek, nem tartom jónak, hogy mindezt nem fejtette ki nekem a Magasztos. Felkeresem a Magasztost, és kérdést intézek hozzá ebben az ügyben. Ha a Magasztos kifejti, hogy a világ örökkévaló, vagy a világ nem örökkévaló, hogy a világ véges, vagy a világ végtelen, hogy a lélek azonos a testtel, vagy más a lélek és más a test, hogy a Beérkezett létezni fog a halál után, vagy a Beérkezett nem fog létezni a halál után, hogy a Beérkezett létezni is fog, nem is a halál után, vagy a Beérkezett sem létezni, sem nem létezni nem fog a halál után, akkor a Magasztosnál maradok szerzetesként. Ha a Magasztos nem fejti ki, hogy a világ örökkévaló, vagy a világ nem örökkévaló [ . . . stb.], akkor szakítok tanításai követésével, és visszatérek a világi életbe.

Amikor beesteledett, és a tiszteletreméltó Málunkjáputta befejezte elmélkedését, felállt ültéből, és felkereste a Magasztost. Odaérve, köszöntötte a Magasztost, és leült előtte. Előtte ülve, így szólt a Magasztoshoz a tiszteletreméltó Málunkjáputta:

- Uram, magános elmélkedésem során ilyen kétségeim támadtak: Vannak olyan tanítások, amelyeket a Magasztos nem fejtett ki, elkerült, mellőzött, mint ezeket: &quot;A világ örökkévaló&quot; [.. . stb.]. Ha a Magasztos kifejti, hogy a világ örökkévaló [ . . . stb.], akkor a Magasztosnál maradok szerzetesként. Ha a Magasztos nem fejti ki, hogy a világ örökkévaló [... stb.], akkor szakítok tanításai követésével, és visszatérek a világi életbe. Ha a Magasztos tudja, hogy a világ örökkévaló, fejtse ki nekem a Magasztos, hogy a világ örökkévaló. Ha a Magasztos tudja, hogy a világ nem örökkévaló, fejtse ki nekem a Magasztos, hogy a világ nem örökkévaló. Ha viszont a Magasztos nem tudja, hogy a világ örökkévaló vagy nem örökkévaló, akkor úgy illik, hogy aki nem tudja és nem látja, mondja meg őszintén: &quot;Nem tudom, nem látom&quot;. [... stb.J

- Málunkjáputta! Mondtam-e neked valaha is: &quot;Jöjj, Málunkjáputta, maradj nálam szerzetesként, és én kifejtem neked, hogy a világ örökkévaló vagy nem örökkévaló, hogy a világ végtelen vagy véges, hogy a lélek azonos a testtel, vagy más a lélek és más a test, hogy a Beérkezett létezni fog a halál után, vagy nem fog létezni, hogy a Beérkezett létezni is fog, nem is a halál után, hogy a Beérkezett sem létezni, sem nem létezni nem fog a halál után&quot;?

- Semmiképpen sem, uram.

- Vagy te mondtad-e nekem valaha is: &quot;Uram, a Magasztosnál maradok szerzetesként, de a Magasztos fejtse ki nekem, hogy a világ örökkévaló vagy nem örökkévaló [... stb.]&quot;?

- Semmiképpen sem, uram.

- Szóval, Málunkjáputta, én sem mondtam neked : &quot;Jöjj, Málunkjáputta, maradj nálam szerzetesként, és én kifejtem neked, hogy a világ örökkévaló vagy nem örökkévaló [. . . ]&quot;, te sem mondtad nekem: &quot;Uram, a Magasztosnál maradok szerzetesként, de a Magasztos fejtse ki nekem, hogy a világ örökkévaló vagy nem örökkévaló [...]&quot;. Ha pedig ez így van, ki vagy te, önhitt ember, és ki ellen emelsz panaszt? Hiszen, Málunkjáputta, ha valaki így beszélne: &quot;Addig nem maradok a Magasztosnál szerzetesként, amíg a Magasztos ki nem fejti nekem, hogy a világ örökkévaló vagy nem örökkévaló [ . . . ]&quot;, annak a Magasztos nem győzné mindezt kifejteni, mielőtt az illető élete lejárna.

Olyan ez, Málunkjáputta, mint hogyha valakit méreggel vastagon bekent nyílvessző sebezne meg, s barátai és ismerősei, rokonai és hozzátartozói sebekhez értő orvost hívatnának, ő azonban így kezdene beszélni: &quot;Addig nem engedem ezt a nyilat kihúzni, amíg nem tudom, ki volt az az ember, aki meglőtt : nemes volt-e, pap volt-e, közrendű volt-e, szolga volt-e?&quot; Továbbá így beszélne: &quot;Addig nem engedem ezt a nyilat kihúzni, amíg nem tudom, ki volt az az ember, aki meglőtt : mi a neve, milyen nemzetségből származik?&quot; Továbbá így beszélne: &quot;Addig nem engedem ezt a nyilat kihúzni, amíg nem tudom, ki volt az az ember, aki meglőtt: magas, alacsony, vagy középtermetű?&quot; Továbbá így beszélne : &quot;Addig nem engedem ezt a nyilat kihúzni, amíg nem tudom, ki volt az az ember, aki meglőtt: fekete, barna, vagy világos bőrű?&quot; Továbbá így beszélne: &quot;Addig nem engedem ezt a nyilat kihúzni, amíg nem tudom, ki volt az az ember, aki meglőtt: melyik faluban, városban vagy településen lakik?&quot; Továbbá így beszélne: &quot;Addig nem engedem ezt a nyilat kihúzni, amíg nem tudom, milyen volt az az íj, amelyből meglőttek: egyenes vagy görbe?&quot; Továbbá így beszélne: &quot;Addig nem engedem ezt a nyilat kihúzni, amíg nem tudom, miből volt az az íjhúr, amelyről meglőttek: liánból, kákából, ínból, kenderből, háncsból készült-e?&quot; Továbbá így beszélne : &quot;Addig nem engedem ezt a nyilat kihúzni, amíg nem tudom, miből volt az a nyílvessző, amellyel meglőttek: nádból. vagy vesszőből?&quot; Továbbá így beszélne: &quot;Addig nem engedem ezt a nyilat kihúzni, amíg nem tudom, milyen volt a nyílvessző, amellyel meglőttek: keselyűtollal, kócsagtollal, ölyvtollal, pávatollal, kakastollal volt-e feltollazva?&quot; Továbbá így beszélne : &quot;Addig nem engedem ezt a nyilat kihúzni, amíg nem tudom, milyen állat inával volt körültekerve a nyílvessző vége, amellyel meglőttek: ökör, vagy bivaly, vagy őz, vagy majomínnal?&quot; Továbbá így beszélne: &quot;Addig nem engedem ezt a nyilat kihúzni, amíg nem tudom, milyen volt a nyílhegy, amellyel meglőttek: hegyes, vagy éles, vagy horgas, vagy kampós, vagy borjúfog alakú, vagy levél alakú?&quot; Az illető nem győzné mindezt megtudakolni, mielőtt élete lejárna. Ugyanígy, Málunkjáputta, aki így beszélne: &quot;Addig nem maradok a Magasztosnál szerzetesként, amíg a Magasztos ki nem fejti nekem, hogy a világ örökkévaló vagy nem örökkévaló [ . . . stb.], annak a Magasztos nem győzne mindent kifejteni, mielőtt az illető élete lejárna.

&quot;Ha fennáll az a tétel, hogy a világ örökkévaló, akkor van értelme az önmegtartóztatásnak&quot;-ez így nem mondható, Málunkjáputta. &quot;Ha fennáll az a tétel, hogy a világ nem örökkévaló, akkor van értelme az önmegtartóztatásnak&quot; - ez sem mondható így, Málunkjáputta. Akár az a tétel áll fenn, hogy a világ örökkévaló, akár az a tétel áll fenn, hogy a világ nem örökkévaló, egy bizonyos: van születés, van öregség, van halál, van szomorúság, fájdalom, szenvedés, bánat, gyötrelem, és én csak azt hirdetem, hogy mindezeknek már ebben az életben végét lehet vetni.

&quot;Ha fennáll az a tétel, hogy a világ véges ( ~ hogy a lélek azonos a testtel, ~ a Beérkezett létezni fog a halál után, ~ a Beérkezett létezni is fog, nem is a halál után), akkor van értelme az önmegtartóztatásnak&quot; - ez így nem mondható, Málunkjáputta. &quot;Ha fennáll az a tétel, hogy a világ végtelen (~ hogy más a lélek és más a test, ~ a Beérkezett nem fog létezni a halál után, ~ a Beérkezett sem létezni, sem nem létezni nem fog a halál után), akkor van értelme az önmegtartóztatásnak&quot; - ez sem mondható így, Málunkjáputta. Akár az a tétel áll fenn, hogy a világ véges, akár az a tétel áll fenn, hogy a világ végtelen [ . . . stb.] egy bizonyos: van születés, van öregség, van halál, van szomorúság, fájdalom, szenvedés, bánat, gyötrelem, és én csak azt hirdetem, hogy mindezeknek már ebben az életben végét lehet vetni.

Ezért, Málunkjáputta, ha valamiről nem beszéltem, vegyétek tudomásul, hogy nem fejtettem ki; ha valamiről beszéltem, vegyétek tudomásul, hogy kifejtettem. És miről nem beszéltem, Málunkjáputta? Nem mondtam azt, hogy a világ örökkévaló. Nem mondtam azt, hogy a világ nem örökkévaló. Nem mondtam azt, hogy a világ véges. Nem mondtam azt, hogy a világ végtelen [... stb.]. Miért nem beszéltem mindezekről, Málunkjáputta? Azért, mert mindebből nem származik haszon, nem tartozik az önmegtartóztatás lényegéhez, nem vezet lemondáshoz, vágytalansághoz, önuralomhoz, megnyugváshoz, felismeréshez, megvilágosodáshoz, kialváshoz (nirvánához); ezért nem beszéltem minderről, Málunkjáputta.

És miről beszéltem, Málunkjáputta? Megmondtam : ez a szenvedés oka. Megmondtam: ez a szenvedés megszüntetése. Megmondtam: ez a szenvedés megszüntetéséhez vezető út. Miért beszéltem mindezekről, Málunkjáputta? Mert mindebből haszon származik, mert elősegíti az önmegtartóztatást, mert lemondáshoz, vágytalansághoz, önuralomhoz, megnyugváshoz, felismeréshez, megvilágosodáshoz, kialváshoz vezet; ezért beszéltem minderről, Málunkjáputta.

Ezért, Málunkjáputta, ha valamiről nem beszéltem, vegyétek tudomásul, hogy nem fejtettem ki; ha valamiről beszéltem, vegyétek tudomásul, hogy kifejtettem.

Így beszélt a Magasztos. A tiszteletreméltó Málunkjáputta örömmel és elégedetten hallgatta a Magasztos szavait.

==VACCSHAGOTTA; PÉLDÁZAT A TŰZRŐL==

[MN 72.]

Így hallottam.

Egy alkalommal a Magasztos Szávatthi mellett, a Dzsétavana-ligetben, Anáthapindika kertjében tartózkodott. Itt Vaccshagotta remete felkereste a Magasztost. Odaérve, üdvözletet váltott a Magasztossal, és illendő üdvözlő szavak után leült előtte. Előtte ülve, így szólította meg a Magasztost Vaccshagotta remete:

- Azt az elméletet vallja-e, Gótama úr, hogy a világ örökkévaló, ez az igazság, és minden más nézet téves?

- Nem vallom azt az elméletet, Vaccsha, hogy a világ örökkévaló, ez az igazság, és minden más nézet téves.

- Tehát azt az elméletet vallja Gótama úr, hogy a világ nem örökkévaló, ez az igazság, és minden más nézet téves?

- Nem vallom azt az elméletet, Vaccsha, hogy a világ nem örökkévaló, ez az igazság, és minden más nézet téves.

[Stb., 1. a 63. szuttát.]

- Vaccsha, az az elmélet, amely szerint a világ örökkévaló (~ nem örökkévaló stb.), pusztán tévhitek sűrűsége, tévhitek bozótja, tévhitek szemfényvesztése, tévhitek zűrzavara, tévhitek béklyója, és szenvedéssel, bajjal, kínnal, gyötrelemmel jár, nem vezet lemondáshoz, vágytalansághoz, önuralomhoz, megnyugváshoz, felismeréshez, megvilágosodáshoz, kialváshoz. Ezt a veszélyt látom benne, és ezért távol tartom magamat mindezektől az elméletektől.

- Van-e egyáltalán valamilyen elmélete Gótama úrnak?

- Vaccsha, a Beérkezettnek nem szokása, hogy elméleteket állítson fel. Mert a Beérkezett felismerte, mi a test,&quot; hogyan jön létre a test, hogyan szűnik meg a test; mik az érzetek, hogyan jönnek létre az érzetek, hogyan szűnnek meg az érzetek: mi a tudat, hogyan jön létre a tudat, hogyan szűnik meg a tudat; mik az adottságok, hogyan jönnek létre az adottságok, hogy szűnnek meg az adottságok; mi a megismerés, hogyan jön létre a megismerés, hogyan szűnik meg a megismerés. Ennek következtében a Beérkezett minden véleményt, minden feltevést, minden önzést, önösséget, önhittséget feladott, elvetett, legyőzött, elhagyott, visszautasított, eltávoztatott, és ezáltal felszabadult.

- Az ilyen felszabadult elméjű szerzetes hol születik újjá, Gótama?

- Nem lehet azt mondani, hogy újjászületik, Vaccsha. - Tehát nem születik újjá?

- Nem lehet azt mondani, hogy nem születik újjá. - Tehát újjászületik is, nem is?

- Nem lehet azt mondani, hogy újjászületik is, nem is. - Tehát sem újjászületik, sem nem születik újjá?

- Nem lehet azt mondani, hogy sem újjászületik, sem nem születik újjá. - Gótama, amikor azt kérdeztem, hogy az ilyen felszabadult elméjű szerzetes hol születik újjá, azt válaszoltad, hogy nem lehet azt mondani, hogy újjászületik, Vaccsha. Amikor azt kérdeztem, hogy ezek szerint nem születik újjá, azt válaszoltad, hogy nem lehet azt mondani, hogy nem születik újjá. Amikor azt kérdeztem, hogy ezek szerint újjászületik is, nem is, azt válaszoltad, hogy nem lehet azt mondani, hogy újjászületik is, nem is. Amikor azt kérdeztem, hogy ezek szerint sem újjászületik, sem nem születik újjá, azt válaszoltad, hogy nem lehet azt mondani, hogy sem újjászületik, sem nem születik újjá. Ezek után tudatlanságba kerültem, ezek után bizonytalanságba kerültem, Gótama, és azt a bizalmat, amely előző beszélgetésünk nyomán kialakult bennem Gótama úr iránt, ilyen körülmények között elveszítettem.

- Vaccsha, elég ebből a tudatlanságból, elég ebből a bizonytalanságból ! Vaccsha, ez a Tan mély értelmű, nehezen fogható fel, nehezen sajátítható el, túlhaladja az értelmet, fenséges, bölcs, csak tudósoknak való. Te nem értheted meg, mert más nézeteket vallasz, más felfogást követsz, mást hiszel, más szabályoknak veted alá magadat, más tanítóid vannak. Nos, viszontkérdést teszek fel, Vaccsha; felelj rá belátásod szerint. Mi a véleményed, Vaccsha: ha tűz égne előtted, tudnád-e: &quot;Itt előttem tűz ég&quot;?

- Ha tűz égne előttem, Gótama, tudnám: &quot;Itt előttem tűz ég.&quot;

- És ha megkérdeznék tőled : mitől ég ez a tűz, amelyik itt ég előtted, mit válaszolnál a kérdésre?

- Ha megkérdeznék tőlem : mitől ég ez a tűz, amelyik itt ég előttem, ezt válaszolnám a kérdésre: &quot;Ez a tűz, amelyik itt ég előttem, attól ég, hogy fűvel és fával táplálják.&quot;

- És ha kialudna előtted a tűz, tudnád-e: &quot;Kialudt előttem a tűz&quot;? - Ha kialudna előttem a tűz, tudnám: &quot;Kialudt előttem a tűz.&quot;

- És ha megkérdeznék tőled: ez a tűz, amelyik kialudt előtted, melyik égtáj felé távozott, keletre, nyugatra, északra vagy délre, mit válaszolnál a kérdésre?

-Nem lehet rá válaszolni, Gótama. Hiszen a tűz, amely attól égett, hogy fűvel és fával táplálták, annak felemésztése után, ha nem raktak rá újabbakat, táplálék nélkül maradt, és éppen ezért mondjuk róla, hogy kialudt.

- Ugyanígy, Vaccsha, a testet, amellyel a meghatározó a Beérkezettet meghatározhatná, a Beérkezett levetkőzte, gyökerét elmetszette, mint kidöntött fatörzset; megsemmisítette, soha többé létre nem támadhat. A Beérkezett megszabadult a testi vonatkozásoktól; mély, felmérhetetlen, megismerhetetlen, mint a nagy óceán. Nem lehet azt mondani róla, hogy újjászületik; nem lehet azt mondani róla, hogy nem születik újjá; nem lehet azt mondani róla, hogy újjászületik is, nem is ; nem lehet azt mondani róla, hogy sem újjászületik, sem nem születik újjá. Az érzeteket (~ értelmet, ~ adottságokat, ~ megismerést), amelyekkel a meghatározó a Beérkezettet meghatározhatná, a Beérkezett levetkőzte, gyökerüket elmetszette, mint kidöntött fatörzset; megsemmisítette őket, soha többé létre nem támadhatnak. A Beérkezett megszabadult az érzetek (~ értelem, ... adottságok, ~ megismerés) vonatkozásaitól; mély, felmérhetetlen, megismerhetetlen, mint a nagy óceán. Nem lehet azt mondani róla, hogy újjászületik; nem lehet azt mondani róla, hogy nem születik újjá [...stb.].

E szavak hallatára Vaccshagotta remete így szólt a Magasztoshoz:

- Gótama, mintha egy falu vagy város határában állna egy nagy szálafa, és a mulandóság törvénye szerint lefoszlana róla lomb és gally, lefoszlana róla kéreg és háncs, és idő múltán lomb és gally nélkül, kéreg és háncs nélkül, szárazon, tisztán állna a törzs, ugyanúgy lomb és gally nélkül, kéreg és háncs nélkül, szárazon, tisztán áll előttem Gótama úr magyarázata. Pompás, Gótama! Pompás, Gótama! [...] Fogadjon el Gótama úr a mai naptól életem végéig világi tisztelőjéül, aki hozzá folyamodik oltalomért !

==MÁGANDIJA==

[MN 75.]

Így hallottam.

Egy alkalommal a Magasztos Kuru-földön tartózkodott. A Kuru-földi Kammásszadhamma nevű városkában, egy Bháradvádzsa-nemzetségbeli pap házában, a tűzhely mellé leterített gyékényen feküdt. Egyik reggelen a Magasztos felöltözött, magára öltötte felsőruháját, fogta alamizsnagyűjtő szilkéjét, és elindult Kammásszadhammába alamizsnáért. Bejárta Kammászszadhammát alamizsnáért, majd alamizsnagyűjtő útjáról visszatérve, elfogyasztotta az élelmet, és elvonult egy közeli erdőségbe, a nap hátralévő részét eltölteni. Az erdő mélyén leült egy fa tövébe, hogy ott töltse a napot.

Eközben Mágandija vándor remete időtöltésül fel-alá sétálgatott, és elvetődött a Bháradvádzsa-nemzetségbeli pap házához. A Bháradvádzsa-nemzetségbeli pap házában meglátta a tűzhely mellé leterített gyékényt, és megkérdezte a paptól:

- Kinek van ez a gyékény a tűzhely mellé leterítve Bháradvádzsa úr házában? Úgy látom, remete fekhelyéül szolgál.

- Mágandija, a Szakja-nemzetségbeli Gótama remete van itt, aki a Szakja-házból remeteségbe vonult. A tiszteletreméltó Gótamát tekintély és hírnév övezi : &quot;Itt van a Magasztos, a szent, a tökéletesen megvilágosult, tudás és helyes élet mintaképe, igaz úton járó, világtudású, az emberi nyáj pásztora, istenek és emberek tanítója, a magasztos Buddha.&quot; Ennek a Gótama úrnak a fekhelye van ide terítve.

- Kellemetlen látványban volt részem, Bháradvádzsa, hogy annak a világcsaló Gótama úrnak a fekhelyét kellett látnom.

- Vigyázz, mit beszélsz, Mágandija! Vigyázz, mit beszélsz, Mágandija! Sok tudós nemes, tudós pap, tudós házigazda, tudós remete fogadja el és követi ennek a Gótama úrnak nemes bölcsességét, üdvös tanítását.

- Bháradvádzsa, ha szemtől szembe találkoznám azzal a Gótama úrral, a szemébe mondanám: &quot;Gótama remete világcsaló, mert beleüti az orrát a mi tanításainkba.&quot;

- Ha nincs kifogása ellene Mágandija úrnak, beszámolok erről Gótama remetének.

- Felőlem nyugodtan elmondhatja neki, Bháradvádzsa úr.

A Magasztos emberfölötti, tiszta, csodálatos hallásával végighallgatta Bháradvádzsa pap és Mágandija vándor remete beszélgetését. Estefelé a Magasztos befejezte elmélkedését, felkelt, elindult Bháradvádzsa pap házába. Odaérve, leült a leterített gyékényre. Ekkor Bháradvádzsa pap a Magasztos elé járult. Elébe érve, köszöntötte a Magasztost, üdvözlő szavakat váltott vele, és leült előtte. A Magasztos így szólította meg az előtte ülő Bháradvádzsa papot:

- Bháradvádzsa, ennek a gyékénynek kapcsán beszélgettél valamiről Mágandija vándor remetével?

E szavakra Bháradvádzsa pap megdöbbent, megdermedt, és így felelt a Magasztosnak

- Éppen erről akartam beszámolni Gótama úrnak, de Gótama úr kivette a számból a szót.

Mielőtt a Magasztos és Bháradvádzsa pap párbeszéde tovább folytatódott volna, Mágandija vándor remete, időtöltésül fel-alá sétálgatva, elvetődött a Bháradvádzsa-nemzetségbeli pap házához, ahol a Magasztos tartózkodott. Odaérve, köszöntötte a Magasztost, üdvözlő szavakat váltott vele, és leült előtte.

A Magasztos így szólította meg az előtte ülő Mágandija vándor remetét:

- Mágandija, a szem az alakokban gyönyörködik, az alakoknak örül, az alakokat élvezi; a Beérkezett a szemet megfékezte, megbilincselte, legyőzte, megkötötte, és megkötésének tanát hirdeti. Erre céloztál, Mágandija, amikor azt mondtad, hogy Gótama remete világcsaló?

- Igen, pontosan erre céloztam, Gótama, amikor azt mondtam, hogy Gótama remete világcsaló, mert beleüti az orrát a mi tanításainkba.

- Mágandija, a fül a hangokban gyönyörködik, a hangoknak örül, a hangokat élvezi; a Beérkezett a fület megfékezte, megbilincselte, legyőzte, megkötötte, és megkötésének tanát hirdeti. Erre céloztál, Mágandija, amikor azt mondtad, hogy Gótama remete világcsaló?

- Igen, pontosan erre céloztam, Gótama, amikor azt mondtam, hogy Gótama remete világcsaló, mert beleüti az orrát a mi tanításainkba.

- Mágandija, az orr az illatokban gyönyörködik (~ a nyelv az ízekben gyönyörködik, ~ a test a tapintásokban gyönyörködik, ~ az ész a gondolatokban gyönyörködik), az illatoknak [stb.] örül, az illatokat [stb.] élvezi ; a Beérkezett az orrot [stb.] megfékezte, megbilincselte, legyőzte, megkötötte, és megkötésének tanát hirdeti. Erre céloztál, Mágandija, amikor azt mondtad, hogy Gótama remete világcsaló?

- Igen, pontosan erre céloztam, Gótama, amikor azt mondtam, hogy Gótama remete világcsaló, mert beleüti az orrát a mi tanításainkba.

- Mi a véleményed, Mágandija? Tegyük fel, hogy valaki eleinte a szemmel érzékelhető kellemes, örvendetes, kívánatos, szépséges, vonzó, csábító alakokban gyönyörködött, később azonban a valóságnak megfelelően felismerte az alakok keletkezését és elmúlását, gyönyörét és nyomorúságát, és a menekvést tőlük, és ezután az alakok vágya kialudt benne, alakokért lángolása kihamvadt, szomja lecsillapult, belső nyugalmát elérte. Nos, Mágandija, találsz-e valami kivetnivalót az ilyen emberben?

- Egyáltalán semmit, Gótama.

- És mi a véleményed, Mágandija? Tegyük fel, hogy valaki eleinte a füllel érzékelhető hangokban (~ orral érzékelhető illatokban, ~ nyelvvel érzékelhető ízekben, ~ testtel érzékelhető tapintásokban, ... ésszel érzékelhető gondolatokban) gyönyörködött, később azonban a valóságnak megfelelően felismerte a hangok [stb.] keletkezését és elmúlását, gyönyörét és nyomorúságát, és a menekvést tőlük, és ezután a hangok vágya kialudt benne, hangokért lángolása kihamvadt, szomja lecsillapult, belső nyugalmát elérte. Nos, Mágandija, találsz-e valami kivetnivalót az ilyen emberben?

- Egyáltalán semmit, Gótama.

- Márpedig, Mágandija, eleinte én is otthonomban laktam, az öt érzékszerv minden örömét élveztem, a szemmel érzékelhető kellemes, örvendetes, kívánatos, szépséges, vonzó, csábító alakokban (~ hangokban, illatokban, ~ ízekben, ~ tapintásokban, ~ gondolatokban) gyönyörködtem. Három palotám volt, egy őszi, egy téli, egy nyári. A négy őszi hónapot az őszi palotában töltöttem, énekesnők társaságában, és ki sem léptem a palotából. Később azonban a valóságnak megfelelően felismertem az örömök keletkezését és elmúlását, gyönyörét és nyomorúságát, és a menekvést tőlük, és ezután az örömök vágya kialudt bennem, örömökért lángolásom kihamvadt, szomjam lecsillapult, a belső nyugalmat elértem. Látom a többi élőlényt, amelyek az érzéki örömökön csüggenek, érzéki örömök szomja emészti őket, érzéki örömök lázától sorvadnak, érzéki örömök rabjai, és nem irigylem érte őket, nem találok ezekben gyönyörűséget. Miért? Mert én azt a boldogságot élvezem, amely az érzéki örömökön túlemelkedve, káros kívánságokon túlemelkedve, az égi gyönyörűségeket is felülmúlja. Ezért az alsóbbrendűt nem irigylem, nem találok benne gyönyörűséget.

Úgy van ez, Mágandija, mint hogyha volna egy gazdag, jómódú, vagyonos házigazda vagy házigazda fia, aki az öt érzékszerv minden örömét élvezi, a szemmel érzékelhető kellemes, örvendetes, kívánatos, szépséges, vonzó, csábító alakokban (~ hangokban, ~ illatokban, ~ ízekben, ~ tapintásokban, ~ gondolatokban) gyönyörködik. Testével igaz életet él, beszédével igaz életet él, gondolataival igaz életet él, és teste pusztulása után, halála után jó útra jut, az égi világba kerül, a harminchárom isten közé. Ott az égi kéjkertben, égi örömleányok társaságában az öt érzékszerv minden örömét élvezi. Onnét megpillant egy házigazdát vagy házigazda fiát, aki az öt érzékszerv minden örömét élvezi. Mit gondolsz, Mágandija: az az istenfiú ott az égi kéjkertben, égi örömleányok társaságában, az öt érzékszerv minden égi örömét élvezve, megirigyli-e az öt érzékszerv földi örömeit, amelyet az a házigazda vagy házigazda fia élvez? Vissza akar-e térni az emberi gyönyörűségekhez?

- Semmiképpen sem, Gótama, hiszen az égi gyönyörűségek fölülmúlják, túlhaladják a földi gyönyörűségeket.

- Ugyanígy vagyok én is, Mágandija. Eleinte én is otthonomban laktam, az öt érzékszerv minden örömét élveztem [...]. Később azonban a valóságnak megfelelően felismertem az örömök keletkezését és elmúlását, gyönyörét és nyomorúságát, és a menekvést tőlük, és ezután az örömök vágya kialudt bennem, [ . . . ] nem találok benne gyönyörűséget.

Úgy van ez, Mágandija, mint hogyha volna egy leprás, akinek testét fekélyek borítják, tagjai elgennyedtek, férgek rágják, körmével véresre vakarja sebeit, és parázzsal telt gödör mellett próbálja szikkasztani testét. Barátai és ismerősei, rokonai és hozzátartozói tapasztalt orvost hívatnának, és az a tapasztalt orvos gyógyszert készítene neki. Ő a gyógyszer segítségével megszabadulna a leprától, meggyógyulna, egészséges lenne, magához térne, talpra állna, kedve szerint mehetne bárhova. Megpillantana egy másik leprást, akinek testét fekélyek borítják, tagjai elgennyedtek, férgek rágják, körmével véresre vakarja sebeit, és parázzsal telt gödör mellett próbálja szikkasztani testét. Mit gondolsz, Mágandija: irigyelné-e az első ember attól a leprástól a parázzsal telt gödröt, vagy az orvossággal történő kezelést?

- Semmiképpen sem, Gótama, mert orvosságra csak addig van szükség, amíg a betegség fennáll; ha a betegség elmúlik, nincs szükség orvosságra. - Ugyanígy vagyok én is, Mágandija. Eleinte én is otthonomban laktam, az öt érzékszerv minden örömét élveztem, [... ] később azonban az örömök vágya kialudt bennem, [ . . . ] nem találok benne gyönyörűséget. Úgy van ez, Mágandija, mint hogyha volna egy leprás, akinek testét fekélyek borítják, [ . . . ] és gyógyszer segítségével megszabadulna a leprától, meggyógyulna, egészséges lenne, magához térne, talpra állna, kedve szerint mehetne bárhova. Ekkor két erős férfi kétfelől karjánál fogva megragadná, és a parázzsal telt gödör mellé hurcolná. Mit gondolsz, Mágandija: nem próbálná-e ez az ember minden erővel kitépni magát kezeik közül?

- De igen, Gótama, mert annak a tűznek az érintése igen fájdalmas, perzselő, égető.

- Mit gondolsz, Mágandija: annak a tűznek az érintése csak most lett igen fájdalmas, perzselő, égető, vagy már előzőleg is igen fájdalmas, perzselő, égető volt annak a tűznek az érintése?

- Annak a tűznek az érintése most is igen fájdalmas, perzselő, égető, és előzőleg is igen fájdalmas, perzselő, égető volt annak a tűznek az érintése, Gótama. Ám annak a leprásnak testét fekélyek borították, tagjai elgennyedtek, férgek rágták, körmével véresre vakarta sebeit, ezért elveszítette ítélőképességét, és az volt a téveszméje, hogy a kínzó tűz jólesik.

- Ugyanígy, Mágandija, az érzéki örömök a múltban is igen fájdalmasak, perzselők, égetők voltak, a jövőben is igen fájdalmasak, perzselők, égetők lesznek, a jelenben is igen fájdalmasak, perzselők, égetők az érzéki örömök. Mégis az élők az érzéki örömökön csüggenek, érzéki örömök szomja emészti őket, érzéki örömök lázától sorvadnak, ezért elveszítik ítélőképességüket, és az a téveszméjük, hogy a kínzó érzéki örömök jólesnek.

Úgy van ez, Mágandija, mint hogyha volna egy leprás, akinek testét fekélyek borítják, tagjai elgennyedtek, férgek rágják, körmével véresre vakarja sebeit, és parázzsal telt gödör mellett próbálja szikkasztani testét. De minél inkább próbálja parázzsal telt gödör mellett szikkasztani testét a leprás, akinek testét fekélyek borítják, [.. . ] annál jobban elmérgesednek, elgennyednek, bűzhödnek sebei. Mégis bizonyos élvezetet, enyhülést talál abban, hogy viszkető sebeit vakarja. Ugyanígy vannak az élők, akik érzéki örömökön csüggenek, érzéki örömök szomja emészti őket, érzéki örömök lázától sorvadnak, és az érzéki örömök rabjai. De minél inkább rabul esnek az érzéki örömöknek az élők, akik érzéki örömökön csüggenek, érzéki örömök szomja emészti őket, érzéki örömök lázától sorvadnak, annál jobban fokozódik bennük az érzéki örömök szomja, annál jobban sorvadnak az érzéki örömök lázától. Mégis bizonyos élvezetet, enyhülést találnak abban, hogy az öt érzékszerv örömeit élvezik.

Mi a véleményed, Mágandija? Láttál-e már olyan királyt vagy főminisztert, vagy hallottál-e olyanról, aki az öt érzékszerv minden örömét élvezi, és anélkül, hogy az örömök vágya kialudt volna benne, anélkül, hogy örömökért lángolása kihamvadt volna, szomja mégis lecsillapult volna, vagy valaha lecsillapulna, a belső nyugalmat elérte volna, vagy valaha elérné?

- Semmiképpen sem, Gótama.

- Valóban, Mágandija; én sem láttam olyan királyt vagy főminisztert, én sem hallottam olyanról [ . . . ]. Viszont mindazok a remeték és papok, akiknek szomja lecsillapult vagy le fog csillapulni, akik a belső nyugalmat elérték vagy el fogják érni, azok mindannyian a valóságnak megfelelően felismerték az örömök keletkezését és elmúlását, gyönyörét és nyomorúságát, és a menekvést tőlük, és ezután az örömök vágya kialudt bennük, örömökért lángolásuk kihamvadt, szomjuk lecsillapult, a belső nyugalmat elérték vagy el fogják érni.

Ekkor a Magasztos ezt a kinyilatkoztatást tette:

Az egészség a legfőbb kincs, a kialvás a fő öröm, 

nyolcágú út a legszentebb, az örök üdvhöz ez vezet.

E szavak hallatára Mágandija vándor remete így szólt a Magasztoshoz: - Csodálatos, Gótama, bámulatos, Gótama, milyen találó Gótama úr mondása:

Az egészség a legfőbb kincs, a kialvás a fő öröm. Én is hallottam, Gótama, hogy régi idők zarándokai és tanítómesterei ezt hirdették:

Az egészség a legfőbb kincs, a kialvás a fő öröm. Ezzel megegyezik Gótama úr mondása.

- Mágandija, amikor hallottad, hogy régi idők zarándokai és tanítómesterei ezt hirdették:

Az egészség a legfőbb kincs, a kialvás a fő öröm, milyen egészségről, milyen kialvásról volt szó?

E szavak hallatára Mágandija vándor remete végigsimította testét kezével. - Itt van az egészség, Gótama, itt van a kialvás. Jelenleg egészséges vagyok, jól érzem magamat, elcsitult minden bajom.

- Úgy van ez, Mágandija, mint hogyha volna egy vakon született ember, aki nem látja a fekete és fehér tárgyakat, nem látja a kék tárgyakat, nem látja a sárga tárgyakat, nem látja a vörös tárgyakat, nem látja a rózsaszín tárgyakat, nem látja a simát és az egyenetlent, nem látja a csillagokat, nem látja a holdat és napot. Egyszer hallaná, amikor egy látó ember így beszél: &quot;Mindenkihez illik a szép, fehér, folttalan, tiszta ruha.&quot; Elindulna fehér ruhát keresni. Egy másik ember becsapná egy olajos, kormos, ócska köntössel: &quot;Tessék, kedves barátom, itt van egy szép, fehér, folttalan, tiszta ruha.&quot; Átvenné, felöltené, örömében elégedetten jelentené ki: &quot;Mindenkihez illik a szép, fehér, folttalan, tiszta ruha.&quot; Mit gondolsz, Mágandija: az a vakon született ember tudatosan és látva is átvenné és felöltené azt az olajos, kormos, ócska köntöst, és örömében elégedetten jelentené ki : &quot;Mindenkihez illik a szép, fehér, folttalan, tiszta ruha&quot;, vagy csak azért, mert hisz a látónak?

- Természetes, Gótama, hogy a vakon született ember csak azért venné át és öltené fel azt az olajos, kormos, ócska köntöst, és azért jelentené ki örömében elégedetten: &quot;Mindenkinek jól áll a szép, fehér, folttalan, tiszta ruha&quot;, mert nem tudja, nem látja, milyen, és hisz a látónak.

- Ugyanígy, Mágandija, a más nézeteket valló zarándokok vakok, világtalanok. Nem tudják, mi az egészség, nem látják, mi a kialvás, közben mégis ezt a verset mondják:

Az egészség a legfőbb kincs, a kialvás a fő öröm.

A tökéletesen megvilágosult régi szentek viszont így mondták ezt a verset:

Az egészség a legfőbb kincs, a kialvás a fő öröm, 

nyolcágú út a legszentebb, az örök üdvhöz ez vezet.

Ez a mondás azóta szállóigévé vált a köznép soraiban is. Ezt a testet viszont, Mágandija, betegség gyötri, fekélyek gyötrik, sebek gyötrik, kínok gyötrik, bajok gyötrik, és te mégis így beszélsz erről a betegség gyötörte, fekélyek gyötörte, sebek gyötörte, kínok gyötörte, bajok gyötörte testről: &quot;Itt van az egészség, Gótama, itt van a kialvás.&quot; Mágandija, te nem rendelkezel a nemes látással, hogy a nemes látás segítségével megtudhassad, mi az egészség, megláthassad, mi a kialvás.

- Éppen ezért fordulok bizalommal Gótama úrhoz : Gótama úr ki tudja nekem fejteni a Tant úgy, hogy megtudjam, mi az egészség, meglássam, mi a kialvás.

- Úgy van ez, Mágandija, mintha volna egy vakon született ember, [ . . . ] és barátai és ismerősei, rokonai és hozzátartozói tapasztalt orvost hívatnának, a tapasztalt orvos gyógyszert készítene neki, ő próbát tenne a gyógyszerrel, de látása nem jönne meg, látása nem tisztulna ki. Mit gondolsz, Mágandija: ugyebár csak baj háramlana belőle az orvosra, fölösleges fáradság háramlana belőle az orvosra?

- Kétségtelenül, Gótama.

- Ugyanígy, Mágandija, ha kifejteném neked a Tant: ez az egészség, ez a kialvás, te viszont nem értenéd meg, mi az egészség, nem látnád, mi a kialvás, csak baj háramlana belőle rám, csak fölösleges fáradság háramlana belőle rám.

- Éppen ezért fordulok bizalommal Gótama úrhoz: Gótama úr ki tudja nekem fejteni a Tant úgy, hogy megtudjam, mi az egészség, meglássam, mi a kialvás.

- Úgy van ez, Mágandija, mintha volna egy vakon született ember, [ . . . ] és egy másik ember becsapná egy olajos, kormos, ócska köntössel, [ . . . ] de barátai és ismerősei, rokonai és hozzátartozói tapasztalt orvost hívatnának, a tapasztalt orvos gyógyszert készítene, hánytatót, hashajtót, szemcsöppeket, kenőcsöt, orrtisztító olajat adna neki. Ő próbát tenne a gyógyszerrel, és látása megjönne, látása kitisztulna. Amint látása kitisztulna. elmenne a kedve attól az olajos, kormos, ócska köntöstől, és azt a másik embert ellenségének tekintené, rosszakarójának tekintené, sőt legszívesebben elpusztítaná: &quot;Ej, ez az ember hosszú ideig rászedett, megcsalt, becsapott ezzel az olajos, kormos, ócska köntössel, mondván: &quot;Tessék, kedves barátom, itt van egy szép, fehér, folttalan, tiszta ruha !&quot;&quot; Ugyanígy, Mágandija, ha kifejteném neked a Tant: ez az egészség, ez a kialvás, és te megértenéd, mi az egészség, meglátnád, mi a kialvás, akkor mihelyt látásod kitisztulna, elmenne a kedved a léthez ragaszkodás&quot; öt elemétől, és így gondolkoznál: &quot;Ej, ez az emberi elme hosszú ideig rászedett, megcsalt, becsapott, mert ragaszkodás rabjaként ragaszkodtam a testhez, ragaszkodás rabjaként ragaszkodtam az érzetekhez, ragaszkodás rabjaként ragaszkodtam a tudathoz, ragaszkodás rabjaként ragaszkodtam az adottságokhoz, ragaszkodás rabjaként ragaszkodtam a megismeréshez. Ragaszkodásom következménye lett a létezés, a létezés következménye lett a születés, a születés következménye lett az öregség és halál, bánat, fájdalom, szenvedés, szomorúság, gyötrelem. Így jött létre ez az egész egyetemes szenvedés.&quot;

- Éppen ezért fordulok bizalommal Gótama úrhoz: Gótama úr ki tudja nekem fejteni a Tant úgy, hogy látó szemmel keljek fel ültő helyemről!

- Akkor csatlakozzál igaz emberekhez, Mágandija! Ha igaz emberekhez csatlakozol, az igaz Tant fogod hallani tőlük. Ha az igaz Tant hallod, az igaz Tan szerint fogsz élni. Ha az igaz Tan szerint élsz, magadtól megérted, magadtól meglátod : mindez betegség, fekély, seb, ám a betegség, fekély, seb maradéktalanul megszüntethető. A ragaszkodás megszűntével megszűnik a létezés, a létezés megszűntével megszűnik a születés, a születés megszűntével megszűnik az öregség és halál, bánat, fájdalom, szenvedés, szomorúság, gyötrelem. Így szűnik meg számomra ez az egész egyetemes szenvedés.

E szavak hallatára Mágandija vándor remete így szólt a Magasztoshoz - Pompás, Gótama! Pompás, Gótama! Mint hogyha valaki talpra állítaná a megfordítottat, kitakarná a letakartat, útba igazítaná az eltévedtet, mécsest tartana a sötétségben, hogy akinek van szeme a látásra, lásson úgy világosította meg a Tant minden oldalról Gótama úr. Én most Gótama úrhoz folyamodom oltalomért, a Tanhoz és a szerzetesek gyülekezetéhez folyamodom oltalomért. Szeretnék Gótama úrtól felvételt nyerni a rendbe, szeretnék felavatást nyerni. [ . . . ]

Így a tiszteletreméltó Mágandija is a szentek sorába került.

==SZAKULUDÁJI==

[MN 77.]

Így hallottam.

Egy alkalommal a Magasztos Rádzsagaha mellett, a Bambusz-ligetben, a Mókus-parkban tartózkodott. Ez idő tájt számos nagy hírű, nagynevű vándor remete gyűlt össze a Páva-parkban, a Remete-kertben, többek között Anugára, Varadhara, Szakuludáji, és egyéb nagy hírű, nagynevű vándor remeték. A Magasztos pedig egyik reggelen felöltözött, magára öltötte felsőruháját, fogta alamizsnagyűjtő szilkéjét, és elindult Rádzsagahába alamizsnáért. Közben azonban a Magasztosnak ez a gondolata támadt:

- Túlságosan korán van még Rádzsagahába indulni alamizsnáért. Inkább felkeresem Szakuludájit, a vándor remetét a Páva-parkban, a Remete-kertben.

Ezzel a Magasztos elindult a Páva-park felé, a Remete-kertbe.

Ezalatt Szakuludáji vándor remete nagyszámú, zajongó remete körében ült, akik nagy zsivaj, hangos zsivaj közepette mindenféle alacsonyrendű dologról fecsegtek, például királyokról, rablókról, miniszterekről, hadvezérekről, veszedelmekről, háborúkról, ételekről, italokról, ruhákról, fekhelyekről, virágfüzérekről, illatszerekről, rokonságról, szekerekről, falvakról, telepekről, városokról, országokról, nőkről, úti történetekről, kút melletti pletykákról, kísértetekről, mindenféle szórakoztató esetről, tengeri kalandokról, hol volt, hol nem volt mesékről. Szakuludáji, a vándor remete, messziről észrevette a közeledő Magasztost, s mikor észrevette, csitítani kezdte a körülötte ülőket:

- Kedves uraim, maradjanak csendben, ne zajongjanak! Errefelé tart Gótama remete, és a tiszteletreméltó Gótama remete a csendet szereti, a csendet javallja. Talán a csendben ülő gyülekezet láttán kedve támad idejönni hozzánk.

Erre a vándor remeték elhallgattak. Ekkor a Magasztos Szakuludáji remete felé vette lépteit. Szakuludáji remete megszólította a Magasztost: - Lépjen körünkbe a Magasztos! Köszöntjük a Magasztost! Régóta nem járt erre a Magasztos szokásos körútja során. Foglaljon helyet a Magasztos; uraságodnak készítettük elő ezt az ülőhelyet.

A Magasztos leült a felajánlott ülőhelyre, Szakuludáji remete pedig fogott egy alacsonyabb ülőalkalmatosságot, és leült előtte. A Magasztos így szólította meg az előtte ülő Szakuludáji remetét:

- Milyen kérdés megbeszélésére gyűltetek jelenleg össze, Szakuludáji? Miről beszélgettetek, amikor félbeszakítottátok?

- Uram, hagyjuk azt a kérdést, amelynek megbeszélésére jelenleg összegyűltünk! Azt a kérdést később is bármikor könnyűszerrel meghallhatja a Magasztos. Viszont egyszer régebben, más alkalommal, különböző felekezetekhez tartozó remeték és papok verődtek össze, gyűltek össze a gyűlésteremben, és a következő kérdésről indult beszélgetés:

- Valóban nyeresége Anga és Magadha országnak, valóban szerencséje Anga és Magadha országnak, hogy ismert nevű, nagy hírű, gázlómutató, sok ember figyelmét magukra vonó remeték és szerzetesek, akiknek sok hívük, sok követőjük, sok tanítványuk van, itt gyűltek össze Rádzsagahában, hogy itt töltsék az esős évszakot. Itt van például Púrana Kasszapa, ismert nevű, nagy hírű, gázlómutató, sok ember figyelmét magára vonó remete, akinek sok híve, sok követője, sok tanítványa van, és ő is Rádzsagahában tölti az esős évszakot. Itt van például Makkhali Gószála, [ . . . ] Adzsita Készakambali, [ . . . ] Pakudha Kaccsájana, [ . . . ] Szandzsaja Bélatthiputta, [ . . . ] Nigantha Nátaputta, [ . . . ] és Gótama remete. Ezek közül az ismert nevű, nagy hírű, gázlómutató, sok ember figyelmét magukra vonó remeték és papok közül, akiknek sok hívük, sok követőjük, sok tanítványuk van, melyiket tisztelik legjobban tanítványai, melyiket becsülik, értékelik legtöbbre, melyiket tartják legnagyobbra, és hogyan tartanak ki mellettük tiszteletük, megbecsülésük jeléül?

Ekkor egyesek így beszéltek:

- Itt van ez a Púrana Kasszapa, ismert nevű, nagy hírű, gázlómutató, sok ember figyelmét magára vonó remete, akinek sok híve, sok követője, sok tanítványa van, tanítványai mégsem tisztelik, becsülik, értékelik, tartják nagyra, és nem tartanak ki Púrana Kasszapa mellett tiszteletük, megbecsülésük jeléül. Egy alkalommal Púrana Kasszapa több száz főből álló hallgatóság előtt fejtette ki tanításait. Ekkor Púrana Kasszapa egyik tanítványa közbekiáltott:

- Ne Púrana Kasszapához forduljanak kegyetek ezzel a kérdéssel! Ő nem ért hozzá; mi értünk hozzá. Forduljanak hozzánk kegyetek ezzel a kérdéssel, mi elmagyarázzuk kegyeteknek.

Púrana Kasszapa ég felé tárt karral jajveszékelt, de nem bírt velük:

- Csillapodjanak kegyetek, ne szóljanak közbe kegyetek! Nem kegyeteket kérdezték, engem kérdeztek; én magyarázom el nekik.

Ám Púrana Kasszapa sok tanítványa elvetette tanítását, és elpártolt tőle:

- Nem te ismered igazán a tant és a rendi fegyelmet, én ismerem igazán a tant és a rendi fegyelmet. Hogyan ismerhetnéd igazán a tant és a rendi fegyelmet? Rossz úton indultál, én indultam helyes úton. Én célba jutottam, te nem jutottál célba. Amit előbb kell mondani, azt utóbb mondtad, amit utóbb kell mondani, azt előbb mondtad. Elméleteid összeomlottak, tanításaidat elvetjük, zsákutcába jutottál. Add fel tanaidat, vagy védd meg őket, ha tudod!

Így tehát Púrana Kasszapát nem tisztelik, nem becsülik, nem értékelik, nem tartják nagyra tanítványai, és nem tartanak ki Púrana Kasszapa mellett tiszteletük, megbecsülésük jeléül. És gúny tárgya lett tanításaiért Púrana Kasszapa.

Mások így beszéltek:

- Itt van ez a Makkhali Gószála, [ . . . ] Adzsita Készakambali, [ . . . ] Pakudha Kaccsájana, [ . . . ] Szandzsaja Bélatthiputta, [ . . . ] Nigantha Nátaputta. [Mindannyiszor megismételve a jelenet.] És gúny tárgya lett tanításaiért Makkhali Gószála [... stb.].

Mások így beszéltek:

- Itt van ez a Gótama remete, ismert nevű, nagyhírű, gázlómutató, sok ember figyelmét magára vonó személy, akinek sok híve, sok követője, sok tanítványa van, és öt tisztelik, becsülik, értékelik, nagyra tartják tanítványai, és kitartanak mellette tiszteletük, megbecsülésük jeléül. Egy alkalommal Gótama remete több száz főből álló hallgatóság előtt fejtette ki tanításait. Ekkor Gótama remete egyik tanítványa elköhintette magát. Erre egy másik tanítvány meglökte a térdével:

- Maradjon csendben, tiszteletreméltó testvérem, ne zajongjon, tiszteletreméltó testvérem! Magasztos mesterünk fejti ki a Tant!

Amikor Gótama remete több száz főből álló hallgatóság előtt fejti ki tanításait, Gótama remete tanítványai soraiból tüsszentés vagy köhintés sem hallatszik. Az egész gyülekezet várakozva figyel rá: &quot;Meghalljuk a Tant, amelyet a Magasztos ad elő.&quot; Mint amikor egy ember a piactéren színmézet sajtol cseppenként, és az egész tömeg várakozva figyel rá, éppígy, amikor Gótama remete több száz főből álló hallgatóság előtt fejti ki tanításait, Gótama remete tanítványai soraiból tüsszentés vagy köhintés sem hallatszik. Az egész gyülekezet várakozva figyel rá: &quot;Meghalljuk a Tant, amelyet a Magasztos ad elő.&quot; Gótama remetének azok a tanítványai is, akik csatlakoztak követőihez, de később feladták a szerzetesi életet, és visszatértek a világi életbe, továbbra is dicsérik a Mestert, dicsérik a Tant, dicsérik a gyülekezetet, és csak önmagukat vádolják, nem vádolnak másokat: &quot;Hitványak vagyunk, erélytelenek vagyunk, mert a Tan és a rendi fegyelem megismerése után remeteségbe vonultunk ugyan, de nem bírtunk életünk végéig kitartani a tiszta, erényes megtartóztatásban.&quot; Továbbra is megmaradnak világi hívőnek vagy tisztelőnek, és megtartják az öt parancsolatot.

Így tehát Gótama remetét tisztelik, becsülik, értékelik, nagyra tartják tanítványai, és tiszteletük, megbecsülésük jeléül kitartanak Gótama remete mellett.

- Hát te, Udáji, hány olyan tulajdonságot találsz bennem, amelyekért tanítványaim tisztelnek, becsülnek, értékelnek, nagyra tartanak, és tiszteletük, megbecsülésük jeléül kitartanak mellettem?

- Uram, öt tulajdonságot találok a Magasztosban, amelyekért a Magasztost tisztelik, becsülik, értékelik, nagyra tartják tanítványai, és tiszteletük, megbecsülésük jeléül kitartanak mellette. Mi ez az öt? A Magasztos szűkösen táplálkozik, és dicséri a szűkös táplálkozást. Ez az első tulajdonsága a Magasztosnak, amelyért, úgy találom, tisztelik, becsülik, értékelik, nagyra tartják a Magasztost tanítványai, és tiszteletük, megbecsülésük jeléül kitartanak mellette, hogy tehát a Magasztos szűkösen táplálkozik, és dicséri a szűkös táplálkozást.

Továbbá a Magasztos megelégszik akármilyen ruházattal, [...] megelégszik akármilyen alamizsnával, [ . . . ] megelégszik akármilyen fekhellyel és ülőhellyel, [ . . . ] elvonultan él, és dicséri az elvonult életet. [ . . .]

- Udáji, ha tanítványaim azért tisztelnének, becsülnének, értékelnének, tartanának nagyra, és azért tartanának ki mellettem tiszteletük és megbecsülésük jeléül, mert úgy tartanák, hogy Gótama remete szűkösen táplálkozik -, nos, Udáji, vannak olyan tanítványaim is, akik csak egy csésze táplálékot, vagy fél csésze táplálékot, vagy egy béluvadióhéjnyi táplálékot, vagy fél béluvadióhéjnyi táplálékot fogyasztanak. Én viszont olykor egy teli alamizsnás szilkével is elfogyasztok, sőt többet is elfogyasztok. Ha tehát csupán azért tisztelnének, becsülnének, értékelnének, tartanának nagyra tanítványaim, és azért tartanának ki mellettem tiszteletük és megbecsülésük jeléül, mert Gótama remete szűkösen táplálkozik, és dicséri a szűkös táplálkozást, akkor azok a tanítványaim, akik csak egy csésze táplálékot, vagy fél csésze táplálékot, vagy egy béluvadióhéjnyi táplálékot, vagy fél béluvadióhéjnyi táplálékot fogyasztanak, pusztán ezért nem tisztelnének, becsülnének, értékelnének, tartanának nagyra, és nem tartanának ki mellettem tiszteletük, megbecsülésük jeléül.

[...] Vannak olyan tanítványaim is, akik rongyokba öltöznek, durva leplekbe öltöznek. Halottégető helyeket, szemétdombokat, árusok hulladékait túrják fel, onnan készítenek maguknak felsőruhát. Én viszont olykor házigazdák módjára öltözködöm erös, jól megvarrt, gyapjas köntösbe. [...]

[...] Vannak olyan tanítványaim is, akik házról házra járnak élelmet koldulni, kidobott maradéknak is örülnek, s ha belépnek egy házba, és ott ülőhellyel kínálják őket, nem ülnek le. Én viszont olykor meghívást is elfogadok, és fűszerekkel ízesített, mártásokkal körített, finomra hántolt rizst fogyasztok. [ . . . ]

[. . . ] Vannak olyan tanítványaim is, akik fák tövében tanyáznak, vagy szabad ég alatt tanyáznak, és nyolc hónapig nincs tető a fejük felett. Én viszont olykor vakolt és festett falú, szélvédett, zárható ajtajú, ablaktáblákkal ellátott csarnokokban tartózkodom. [...]

[ . . . ] Vannak olyan tanítványaim is, akik a rengetegben egyedül élnek, magánosan ülnek és feküsznek, az őserdő mélyén, magányba vonulva tanyáznak. Csak minden fél hónapban jelennek meg a gyülekezetben, amikor a szerzeteseket a rendi fegyelem szabályaira intik. Én viszont olykor szerzetesek és apácák, világi hívő férfiak és nők, királyok és udvari tanácsosok, más tanok hirdetői és azok tanítványai körében töltöm az időt. [ . . . ]

Így tehát, Udáji, tanítványaim nem ezért az öt tulajdonságomért tisztelnek [ . . . ]. Más öt tulajdonság az, amelyekért tanítványaim tisztelnek [ . . . ]. Mi ez az öt?

Először is, Udáji, magasabb rendű erkölcsömért tisztelnek tanítványaim: &quot;Gótama remete erkölcsös, a tökéletes erkölcsök teljességével rendelkezik.&quot; Ez az első olyan tulajdonságom, amelyért tanítványaim tisztelnek, becsülnek [ . . . ].

Továbbá tökéletes tisztánlátásomért tisztelnek tanítványaim: &quot;Gótama remete akkor mondja, hogy tudja, ha valóban tudja; Gótama remete akkor mondja, hogy látja, ha valóban látja. Gótama remete érti a tant, amelyet tanít, nem értetlenül tanítja. Gótama remete megindokolja a tant, amelyet tanít, nem hagyja indokolás nélkül.&quot; [ . . . ]

Továbbá magasabb rendű tudásomért tisztelnek tanítványaim: &quot;Gótama remete nagy tudású, a tökéletes tudás teljességével rendelkezik. Sohasem fordul elő, hogy ne látná előre a leendő véleményt, vagy ne tudná tanítása értelmében megcáfolni az elhangzó ellenvéleményt.&quot; [...]

Továbbá szenvedés sújtotta, szenvedés gyötörte tanítványaim a szenvedés miatt keresnek fel, és a szenvedésről szóló nemes igazságot kérdezik tőlem. Kérdésükre kifejtem a szenvedésről szóló nemes igazságot, és kérdésük megválaszolásával megvilágosítom elméjüket. A szenvedés okáról, a szenvedés megszüntetéséről, és a szenvedés megszüntetéséhez vezető útról szóló nemes igazságot kérdezik tőlem. Kérdésükre kifejtem a szenvedés megszüntetéséhez vezető útról szóló nemes igazságot, és kérdésük megválaszolásával megvilágosítom elméjüket. [ . . . ]

Továbbá megmutattam tanítványaimnak azt az utat, amelyen elindulva, az indulatok megsemmisítése révén tanítványaim saját erejükből már ebben az életben felismerhetik, megvalósíthatják, elérhetik gondolkozásuk indulatmentes felszabadulását, értelmük indulatmentes felszabadulását.

Ez az az öt tulajdonság, Udáji, amelyekért tanítványaim tisztelnek, becsülnek, értékelnek, nagyra tartanak, és tiszteletük, megbecsülésük jeléül kitartanak mellettem.

Így beszélt a Magasztos. Szakuludáji, a vándor remete, örömmel és elégedetten hallgatta a Magasztos szavait.

==AMIT SZERETÜNK==

[MN 87.]

Így hallottam.

Egy alkalommal a Magasztos Szávatthi mellett, a Dzsétavana-ligetben, Anáthapindika kertjében tartózkodott. Ez idő tájt egy családapa egyetlen, szeretett, kedves gyermeke meghalt. Halála után az apa nem gondolt munkájával, nem gondolt evéssel. Folyton a halottégető helyre járt, és jajgatott: &quot;Hol vagy, egyetlen gyermekem? Hol vagy, egyetlen gyermekem?&quot;

Egyszer ez a családapa felkereste a Magasztost. Odaérve, köszöntötte a Magasztost, és leült előtte. A Magasztos így szólította meg az előtte ülő családapát:

- Családapa, nem vagy ura gondolataidnak; gondolataid máshol járnak.

- Uram, hogyne járnának máshol gondolataim? Egyetlen, szeretett, kedves gyermekem meghalt. Halála óta nem gondolok munkámmal, nem gondolok evéssel. Folyton a halottégető helyre járok, és jajgatok: &quot;Hol vagy, egyetlen gyermekem? Hol vagy, egyetlen gyermekem?&quot;

- Így van ez, családapa. Amit szeretünk, az szomorúságot, fájdalmat, szenvedést, bánatot, gyötrelmet okoz azáltal, hogy szeretjük.

- Uram, ki értene egyet azzal, hogy amit szeretünk, az szomorúságot, fájdalmat, szenvedést, bánatot, gyötrelmet okoz azáltal, hogy szeretjük? Hiszen amit szeretünk, az örömet és gyönyörűséget okoz azáltal, hogy szeretjük, uram.

Ezzel a családapa felállt ültéből, és a Magasztos szavait helytelenítve, kelletlenül fogadva, eltávozott.

Ugyanebben az időben egy sereg kockajátékos a Magasztostól nem messze kockázott. A családapa odament a kockajátékosokhoz, és odaérve, így szólt hozzájuk:

- Uraim, az imént felkerestem Gótama remetét. Odaérve, köszöntöttem Gótama remetét, és leültem előtte. Amikor előtte ültem, Gótama remete így szólított meg: &quot;Családapa, nem vagy ura gondolataidnak; gondolataid máshol járnak.&quot; E szavak hallatára így válaszoltam Gótama remetének: &quot;Uram, hogyne járnának máshol gondolataim? Egyetlen, szeretett, kedves gyermekem meghalt. Halála óta nem gondolok munkámmal, nem gondolok evéssel. Folyton a halottégető helyre járok, és jajgatok: &quot;Hol vagy, egyetlen gyermekem? Hol vagy, egyetlen gyermekem?&quot;&quot; Erre ő : &quot;Így van ez, családapa. Amit szeretünk, az szomorúságot, fájdalmat, szenvedést, bánatot, gyötrelmet okoz azáltal, hogy szeretjük.&quot; &quot;Uram, ki értene egyet azzal, hogy amit szeretünk, az szomorúságot, fájdalmat, szenvedést, bánatot, gyötrelmet okoz azáltal, hogy szeretjük? Hiszen amit szeretünk, az örömet és gyönyörűséget okoz azáltal, hogy szeretjük, uram.&quot; Ezzel felálltam ültömből, és Gótama remete szavait helytelenítve, kelletlenül fogadva, eltávoztam.

- Úgy van, családapa; úgy van, családapa. Amit szeretünk, az örömet és gyönyörűséget okoz azáltal, hogy szeretjük.

- Egy véleményen vannak velem a kockajátékosok -gondolta a családapa, és távozott.

Ennek a beszélgetésnek híre ment, és végül a királyi palotába is eljutott. Kószala királya, Paszénadi, Malliká királynéhoz fordult:

- Malliká, a te Gótama remetéd ezt mondta: &quot;Amit szeretünk az szomorúságot, fájdalmat, szenvedést, bánatot, gyötrelmet okoz azáltal, hogy szeretjük.&quot;

- Mahárádzsa, ha a Magasztos ezt mondta, akkor úgy is van!

- Mindig így megy ez! Bármit mond Gótama remete, ez a Malliká mindig igazat ad neki: &quot;Mahárádzsa, ha a Magasztos ezt mondta, akkor úgy is van!&quot; Mint ahogy bármit mond a tanító, a tanítvány mindig igazat ad neki: &quot;Úgy van, mester, úgy van, mester!&quot;, ugyanúgy te is, Malliká, bármit mond Gótama remete, mindig igazat adsz neki: &quot;Mahárádzsa, ha a Magasztos ezt mondta, akkor úgy is van! Eredj, Malliká, tűnj el!

Ekkor Malliká királyné odaszólította Nálidzsangha papot:

- Eredj, pap, keresd fel a Magasztost! Odaérve, hajolj fejeddel lábához, s nevemben kérdezd meg, hogyan szolgál egészsége, jólléte, kényelme, ereje, nyugalma: &quot;Uram, Malliká királyné a Magasztos lábához hajtja fejét, és kérdezteti, hogyan szolgál egészsége, jólléte, kényelme, ereje, nyugalma.&quot; És érdeklődd meg: &quot;Uram, valóban mondta-e a Magasztos ezeket a szavakat: &quot;Amit szeretünk, az szomorúságot, fájdalmat, szenvedést, bánatot, gyötrelmet okoz azáltal, hogy szeretjük&quot;?&quot; A Magasztos válaszát jól jegyezd meg, és közöld velem. A Beérkezettek nem mondanak valótlant.

- Igen, úrnőm - válaszolta engedelmesen Nálidzsangha pap Malliká királynénak, és felkereste a Magasztost. Odaérve, köszöntötte a Magasztost, üdvözletet váltott vele, és illendő üdvözlő szavak után leült előtte. Előtte ülve, így szólt a Magasztoshoz Nálidzsangha pap:

- Gótama úr, Malliká királyné Gótama úr lábához hajtja fejét, és kérdezteti, hogyan szolgál egészsége, jólléte, kényelme, ereje, nyugalma. És érdeklődik: &quot;Uram, valóban mondta-e a Magasztos ezeket a szavakat: &quot;Amit szeretünk, az szomorúságot, fájdalmat, szenvedést, bánatot, gyötrelmet okoz azáltal, hogy szeretjük&quot;?&quot;

- Úgy van, pap, úgy van, pap. [Megismételve.] A következő esettel is szemléltethetjük, mit jelent az, hogy amit szeretünk, az szomorúságot, fájdalmat, szenvedést, bánatot, gyötrelmet okoz azáltal, hogy szeretjük.

Egyszer itt Szávatthiban egy asszonynak meghalt az anyja. Halála után az asszony magán kívül, eszelősen rohant utcáról utcára, keresztútról keresztútra, és kérdezgette. &quot;Nem láttátok anyámat? Nem láttátok anyámat?&quot; Ezzel az esettel is szemléltethetjük, pap, hogy amit szeretünk, az szomorúságot, fájdalmat, szenvedést, bánatot, gyötrelmet okoz azáltal, hogy szeretjük.

Egyszer itt Szávatthiban egy másik asszonynak meghalt az apja (~ bátyja, ~ húga, ~ fia, ~ lánya, ~ férje; egy embernek meghalt az anyja, ~ apja, ~ bátyja, ~ húga, ~ fia, ~ lánya, ~ felesége). Halála után az asszony (~ az ember) magánkívül, eszelősen rohant utcáról utcára, keresztútról keresztútra, és kérdezgette: &quot;Nem láttátok az apámat? Nem láttátok az apámat?&quot; (~ bátyámat, ~ húgomat, ~ fiamat, ~ lányomat, ~ férjemet, ~ feleségemet?)

Egyszer itt Szávatthiban egy asszony felkereste rokonait. Rokonai erőszakkal elválasztották férjétől, és máshoz akarták feleségül adni. Ő azonban nem akart ahhoz menni. Az asszony elmondta férjének : &quot;Uram, rokonaim erőszakkal elválasztottak tőled, és máshoz akarnak feleségül adni. Én azonban nem akarok ahhoz menni.&quot; Ekkor a férfi kettéhasította feleségét, és magát is megölte : &quot;Halálunk után együtt leszünk.&quot; Ezzel az esettel is szemléltethetjük, pap, hogy amit szeretünk, az szomorúságot, fájdalmat, szenvedést, bánatot, gyötrelmet okoz azáltal, hogy szeretjük.

Nálidzsangha pap örömmel és megelégedetten fogadta a Magasztos szavait, felkelt ülőhelyéről, és visszatért Malliká királynéhoz. Odaérve, mindenről beszámolt Malliká királynénak, ami a Magasztossal folytatott beszélgetésben elhangzott. Ekkor Malliká királyné felkereste Paszénadit, Kószala királyát. Odaérve, így szólt Paszénadihoz, Kószala királyához:

- Mi a véleményed, mahárádzsa? Szereted Vadzsíri királylányt? - Igen, Malliká, szeretem Vadzsíri királylányt.

- Mi a véleményed, mahárádzsa? Ha Vadzsíri királylányt valami csapás, szerencsétlenség érné, ez szomorúságot, fájdalmat, szenvedést, bánatot, gyötrelmet okozna neked?

- Malliká, ha Vadzsíri királylányt valami csapás, szerencsétlenség érné, az én életemnek is vége lenne. Hogyne okozna szomorúságot, fájdalmat, szenvedést, bánatot, gyötrelmet?!

- Mahárádzsa, a bölcs, a látó, a szent, a tökéletesen megvilágosult Magasztos erre célzott, amikor ezt mondta: &quot;Amit szeretünk, az szomorúságot, fájdalmat, szenvedést, bánatot, gyötrelmet okoz azáltal, hogy szeretjük.&quot;

Mi a véleményed, mahárádzsa? Szereted Vászabhá háremhölgyet (~ Vidúdabha fővezért, ~ engem, ~ Kászí városát és Kószala országot)? - Igen, Malliká, szeretem Vászabhá háremhölgyet (~ Vidúdabha fővezért, ~ téged, ~ Kászí városát és Kószala országot).

- Mi a véleményed, mahárádzsa? Ha Vászabhá háremhölgyet (~ Vidúdabha fővezért, ~ engem, ~ Kászí városát és Kószala országot) valami csapás, szerencsétlenség érné, ez szomorúságot, fájdalmat, szenvedést, bánatot, gyötrelmet okozna neked?

- Malliká, ha Vászabhá háremhölgyet (~ Vidúdabha fővezért, ~ téged, ~ Kászí városát és Kószala országot) valami csapás, szerencsétlenség érné, az én életemnek is vége lenne. Hogyne okozna szomorúságot, fájdalmat, szenvedést, bánatot, gyötrelmet?!

- Mahárádzsa, a bölcs, a látó, a szent, a tökéletesen megvilágosult Magasztos erre célzott, amikor ezt mondta : &quot;Amit szeretünk, az szomorúságot, fájdalmat, szenvedést, bánatot, gyötrelmet okoz azáltal, hogy szeretjük.&quot;

- Csodálatos, Malliká, bámulatos, Malliká, hogy a Magasztos bölcsessége milyen messzire hatol, milyen messzire lát! Jöjj, Malliká, tegyünk tiszteletet előtte!

Ezzel Paszénadi, Kószala királya, felkelt ülőhelyéről, köntösét fél vállán átvetette, és arca előtt összetett kézzel meghajolt arrafelé, ahol a Magasztos tartózkodott, és háromszor mondta dicséretét:

- Hódolat annak a Magasztosnak, szentségesnek, tökéletesen megvilágosultnak!

Hódolat annak a Magasztosnak, szentségesnek, tökéletesen megvilágosultnak !

Hódolat annak a Magasztosnak, szentségesnek, tökéletesen megvilágosultnak !

==ASSZALÁJANA==

[MN 93.]

Így hallottam.

Egy alkalommal a Magasztos Szávatthi mellett, a Dzsétavana-ligetben, Anáthapindika kertjében tartózkodott. Ebben az időben ötszáz pap gyülekezett össze Szávatthiban különböző tartományokból, valamilyen ügy elintézésére. A papok körében felmerült ez a gondolat:

- Ez a Gótama remete azt hirdeti, hogy mind a négy rend egyformán tiszta. Ki tudna vitába bocsátkozni Gótama remetével erről a kérdésről? Ez idő tájt Szávatthiban időzött egy Asszalájana nevű fiatal pap, kopaszra nyírt fejű, tizenhat éves ifjú, aki végigtanulta a három Védát a szófejtésekkel, szertartásmagyarázatokkal, kiejtési szabályokkal, nyelvtannal és legendákkal együtt, és a vitákban járatos bölcselkedők minden tulajdonságával rendelkezett. Ekkor a papoknak ez az elgondolásuk támadt:

- Szávatthiban időzik ez az Asszalájana nevű fiatal pap, kopaszra nyírt fejű, tizenhat éves ifjú, aki végigtanulta a három Védát a szófejtésekkel, szertartásmagyarázatokkal, kiejtési szabályokkal, nyelvtannal és legendákkal együtt, és a vitákban járatos bölcselkedők minden tulajdonságával rendelkezik. Ő alkalmas arra, hogy vitába bocsátkozzék Gótama remetével erről a kérdésről.

Ekkor a papok felkeresték Asszalájanát, a fiatal papot, s odaérve, így szóltak hozzá:

- Asszalájana, ez a Gótama remete azt hirdeti, hogy mind a négy rend egyformán tiszta. Menjen Asszalájana úr, bocsátkozzék vitába Gótama remetével erről a kérdésről!

E szavak hallatára Asszalájana, a fiatal pap, így válaszolt azoknak a papoknak:

- Gótama remete igaz szavú, és igaz szavú emberrel nem lehet vitába szállni. Nem tudok vitába bocsátkozni Gótama remetével erről a kérdésről.

A papok azonban másodszor is (~ harmadszor is) így szóltak Asszalájanához, a fiatal paphoz:

- Asszalájana, ez a Gótama remete azt hirdeti, hogy mind a négy rend egyformán tiszta. Menjen, Asszalájana úr, bocsátkozzék vitába Gótama remetével erről a kérdésről! Utóvégre Asszalájana úr is folytatott remeteéletet. Ne szenvedjen harc nélkül vereséget Asszalájana úr!

E szavak hallatára Asszalájana, a fiatal pap, így válaszolt azoknak a papoknak:

- Látom, kegyetek nem engednek. Pedig Gótama remete igaz szavú, és igaz szavú emberrel nem lehet vitába szállni. Nem tudok vitába bocsátkozni Gótama remetével erről a kérdésről. Ám kegyetek nevében felkeresem.

Ekkor Asszalájana, a fiatal pap, nagyszámú pap kíséretében felkereste a Magasztost. Odaérve, üdvözletet váltott a Magasztossal, és illendő üdvözlő szavak után leült előtte. Előtte ülve, így szólította meg a Magasztost Asszalájana, a fiatal pap:

- Gótama, a papok így beszélnek : &quot;A papság a legnemesebb rend, minden más rend hitvány. A papság fehér rend, minden más rend fekete. A papság tiszta, a többiek nem. A papok Brahmá édes gyermekei, Brahmá szájából születtek, Brahmá sarjai, Brahmá alkotásai, Brahmá örökösei.&quot; Gótama úr mit szól ehhez?

- Asszalájana, ismeretes, hogy a papoknak van feleségük, aki gyermeket fogan, kihordja, megszüli, szoptatja. Miért, hogy a papok, noha anyaméhből származnak, mégis így beszélnek: &quot;A papság a legnemesebb rend, minden más rend hitvány. A papság fehér rend, minden más rend fekete. A papság tiszta, a többiek nem. A papok Brahmá édes gyermekei, Brahmá szájából születtek, Brahmá sarjai, Brahmá alkotásai, Brahmá örökösei&quot;?

- Hiába mondja ezt Gótama úr, a papok mégis így tartják: &quot;A papság a legnemesebb rend [ . . . stb.].&quot;

- Mi a véleményed, Asszalájana: hallottál-e arról, hogy a görögöknél és perzsáknál és más szomszédos országokban csak két rend van, az urak és a szolgák rendje, és aki úrnak született, szolga is lehet belőle, és aki szolgának született, úr is lehet belőle?

- Igen, hallottam róla, hogy a görögöknél és perzsáknál és más szomszédos országokban csak két rend van, az urak és a szolgák rendje, és aki úrnak született, szolga is lehet belőle, és aki szolgának született, úr is lehet belőle.

- Hát akkor a papoknak mi ad alapot, mi ad jogcímet arra, hogy így beszéljenek : &quot;A papság a legnemesebb rend [ . . . stb.]&quot;?

- Hiába mondja ezt Gótama úr, a papok mégis így tartják: &quot;A papság a legnemesebb rend [ . . . stb.].&quot;

- Mi a véleményed, Asszalájana: ha egy nemes gyilkol, lop, kicsapongó életet él, hazug, rágalmazó, goromba, fecsegő, irigy, rosszindulatú, tévhiteket vall, akkor teste pusztulása után, halála után mélyre bukik, rossz útra, nyomorúságra, pokolba kerül, de a pap nem? És ugyanúgy a közrendű, ( ~ és ugyanúgy a szolga,) ha gyilkol, lop, kicsapongó életet él, hazug, rágalmazó, goromba, fecsegő, irigy, rosszindulatú, tévhiteket vall, akkor teste pusztulása után, halála után mélyre bukik, rossz útra, nyomorúságra, pokolba kerül, de a pap nem?

- Semmiképpen sem, Gótama. A nemes is (~ és ugyanúgy) a pap is, a közrendű is, a szolga is, mind a négy rend tagjai mélyre buknak, rossz útra, nyomorúságra, pokolba kerülnek testük pusztulása után, haláluk után, ha gyilkolnak, lopnak, kicsapongó életet élnek, hazugok, rágalmazók, gorombák, fecsegők, irigyek, rosszindulatúak, tévhiteket vallanak.

- Hát akkor a papoknak mi ad alapot, mi ad jogcímet arra, hogy így beszéljenek : &quot;A papság a legnemesebb rend [ . . . stb.]&quot;?

- Hiába mondja ezt Gótama úr, a papok mégis így tartják: &quot;A papság a legnemesebb rend [...stb.].&quot;

- Mi a véleményed, Asszalájana: ha egy pap tartózkodik a gyilkosságtól, tartózkodik a lopástól, tartózkodik a kicsapongástól, tartózkodik a hazugságtól, tartózkodik a rágalmazástól, tartózkodik a gorombaságtól, tartózkodik a fecsegéstől, nem irigy, jóindulatú, helyes hitet vall, akkor teste pusztulása után, halála után jó útra, mennybe kerül, de a nemes nem, a közrendű nem, a szolga nem?

- Semmiképpen sem, Gótama. A nemes is (~) a pap is, a közrendű is, a szolga is, mind a négy rend tagjai jó útra, mennybe kerülnek testük pusztulása után, haláluk után, ha tartózkodnak a gyilkosságtól, tartózkodnak a lopástól, tartózkodnak a kicsapongástól, tartózkodnak a hazugságtól, tartózkodnak a rágalmazástól, tartózkodnak a gorombaságtól, tartózkodnak a fecsegéstől, nem irigyek, jóindulatúak, helyes hitet vallanak.

- Hát akkor a papoknak mi ad alapot, mi ad jogcímet arra, hogy így beszéljenek: &quot;A papság a legnemesebb rend [...stb.]&quot;?

- Hiába mondja ezt, Gótama úr, a papok mégis így tartják: &quot;A papság a legnemesebb rend [ . . . stb.].&quot;

- Mi a véleményed, Asszalájana: ezen a vidéken csak a papok képesek szelíd, békés, barátságos érzületet táplálni, a nemesek nem, a közrendűek nem, a szolgák nem?

- Semmiképpen sem, Gótama. Ezen a vidéken a nemesek is (~ ) a papok is, a közrendűek is, a szolgák is, mind a négy rend tagjai képesek szelíd, békés, barátságos érzületet táplálni.

- Hát akkor a papoknak mi ad alapot, mi ad jogcímet arra, hogy így beszéljenek : &quot;A papság a legnemesebb rend [ . . . stb.]&quot;?

- Hiába mondja ezt Gótama úr, a papok mégis így tartják: &quot;A papság a legnemesebb rend [... stb.].&quot;

- Mi a véleményed, Asszalájana: csak a papok tehetik meg, hogy szappant és szivacsot fogjanak, és lemenjenek a folyóra, hogy lemossák magukról a port és szennyet, a nemesek nem, a közrendűek nem, a szolgák nem?

- Semmiképpen sem, Gótama. A nemesek is ( ~ ) a papok is, a közrendűek is, a szolgák is, mind a négy rend tagjai megtehetik, hogy szappant és szivacsot fogjanak, és lemenjenek a folyóra, hogy lemossák magukról a port és szennyet.

- Hát akkor a papoknak mi ad alapot, mi ad jogcímet arra, hogy így beszéljenek: &quot;A papság a legnemesebb rend [... stb.]&quot;?

- Hiába mondja ezt Gótama úr, a papok mégis így tartják: &quot;A papság a legnemesebb rend [... stb.].&quot;

- Mi a véleményed, Asszalájana? Tegyük fel, hogy egy felkent fejű, nemes származású király maga elé rendel száz embert különböző kasztokból: &quot;Jöjjetek, barátaim, akik nemes családból, papi családból, főtiszti családból származtok! Fogjatok dörzsölőpálcát szálafából, pálmafából, szantálfából, csiholjatok vele szikrát, gyújtsatok vele tüzet! Jöjjetek ti is, barátaim, akik páriacsaládból, vadászcsaládból, kosárfonó-családból, bognárcsaládból, szemételtakarító-családból származtok! Fogjatok dörzsölőpálcát kutyaitatóból, vagy disznóvályúból, vagy mosóteknőből, vagy ricinuscserjéből, csiholjatok vele szikrát, gyújtsatok vele tüzet!&quot; Mit gondolsz, Asszalájana: az a szikra, amelyet a nemes családból, papi családból, főtiszti családból származók szálafából, pálmafából, szantálfából hasított dörzsölőpálcával csiholnak, az a tűz, amelyet azzal gyújtanak, eléggé izzó, fényes, lángoló lesz ahhoz, hogy tüzet lehessen rakni vele, viszont az a szikra, amelyet a páriacsaládból, vadászcsaládból, kosárfonó-családból, bognárcsaládból, szemételtakarító-családból származók kutyaitatóból, disznóvályúból, mosóteknőből, ricinuscserjéből hasított dörzsölőpálcával csiholnak, az a tűz, amelyet azzal gyújtanak, nem lesz eléggé izzó, fényes, lángoló ahhoz, hogy tüzet lehessen rakni vele?

- Dehogynem, Gótama. [...] Mindegyik tűz egyformán eléggé izzó, fényes, lángoló lesz ahhoz, hogy tüzet lehessen rakni vele.

- Hát akkor a papoknak mi ad alapot, mi ad jogcímet arra, hogy így beszéljenek: &quot;A papság a legnemesebb rend [... stb.]&quot;?

- Hiába mondja ezt Gótama úr, a papok mégis így tartják: &quot;A papság a legnemesebb rend [... stb.].&quot;

- Mi a véleményed, Asszalájana? Tegyük fel, hogy egy nemes fia egy pap lányával hál, és együtthálásukból fiú születik. A nemes fiától és pap lányától származó gyermek anyjához is hasonlít, apjához is hasonlít, és anyja után is, apja után is nemesnek is minősíthető és papnak is minősíthető?

- A nemes fiától és pap lányától származó gyermek anyjához is hasonlít, apjához is hasonlít, és anyja után is nemesnek is minősíthető és papnak is minősíthető, Gótama.

- Mi a véleményed, Asszalájana? Tegyük fel, hogy egy pap fia egy nemes lányával hál, és együtthálásukból fiú születik. A pap fiától és nemes lányától származó gyermek anyjához is hasonlít, apjához is hasonlít, és anyja után is, apja után is nemesnek is minősíthető és papnak is minősíthető?

- A pap fiától és nemes lányától származó gyermek anyjához is hasonlít, apjához is hasonlít, és anyja után is, apja után is nemesnek is minősíthető és papnak is minősíthető, Gótama.

- Mi a véleményed, Asszalájana? Tegyük fel, hogy egy kancát egy szamárcsődörrel párosítanak. A párosodásból csikó születik. A kancától és szamárcsődörtől származó csikó az anyaállathoz is hasonlít, az apaállathoz is hasonlít, és az anyaállat után is, az apaállat után is lónak is minősíthető és szamárnak is minősíthető?

- A kereszteződés következtében öszvér lesz a csikó, Gótama. Ebben az esetben eltérést látok a szülőktől, az előbbieknél viszont semmiféle eltérést sem látok a szülőktől.

- Mi a véleményed, Asszalájana? Tegyük fel, hogy van két édestestvér papfiú. Az egyik tanult és jól nevelt, a másik tanulatlan és neveletlen. Melyiket fogják a papok elsőnek megvendégelni ünnepségeken, rizs felajánlásakor, áldozatbemutatáskor, vendéglátáskor?

- Amelyik fiú tanult és jól nevelt, azt fogják a papok elsőnek megvendégelni ünnepségeken, rizs felajánlásakor, áldozatbemutatáskor, vendéglátáskor. Milyen haszon származnék abból, amit tanulatlan és neveletlen embernek adnának?

- Mi a véleményed, Asszalájana? Tegyük fel, hogy van két édestestvér papfiú. Az egyik tanult, jól nevelt, de rossz erkölcsű, gonosz; a másik tanulatlan, neveletlen, de jó erkölcsű, becsületes. Melyiket fogják a papok elsőnek megvendégelni ünnepségeken, rizs felajánlásakor, áldozatbemutatáskor, vendéglátáskor?

- Amelyik fiú tanulatlan és neveletlen, de jó erkölcsű, becsületes, azt fogják a papok elsőnek megvendégelni ünnepségeken, rizs felajánlásakor, áldozatbemutatáskor, vendéglátáskor.

- Asszalájana, először eljutottál a születésig, a születéstől eljutottál a tanultságig, a tanultságtól visszajutottál a négy rend egyforma tisztaságának tételéhez, amelyet én hirdetek.

E szavak hallatára Asszalájana, a fiatal pap, elnémult, zavarba jött, és magába roskadva, lesütött szemmel, lángvörös arccal, szótlanul ült. Amikor a Magasztos látta, hogy Asszalájana, a fiatal pap, némán, zavartan, magába roskadva, lesütött szemmel, lángvörös arccal, szótlanul ül, így szólt hozzá

- Asszalájana, egykor a régmúltban a hét papi látnok erdei remeteségben, lombkunyhókban időzött, és ilyen téves nézeteik támadtak : &quot;A papság a legnemesebb rend, minden más rend hitvány. A papság fehér rend, minden más rend fekete. A papság tiszta, a többiek nem. A papok Brahmá édes gyermekei, Brahmá szájából születtek, Brahmá sarjai, Brahmá alkotásai, Brahmá örökösei.&quot; Meghallotta ezt Aszita Dévala látnok. [ . . . ] Haját és szakállát lesimította, bíborszínű köntöst vetett vállára, sarut öltött, aranyjogart fogott kezébe, és megjelent a hét papi látnok remetetanyáján. Körbesétált a remetetanyán, és így szólította meg a hét papi látnokot:

- Ej, mit keresnek itt kegyetek, papi látnokok? Mit keresnek itt kegyetek, papi látnokok?

A hét papi látnok így gondolkozott:

- Ki lehet ez, aki körbejár a hét papi látnok remetetanyáján, mint a nyomtató ökör, és így beszél : &quot;Ej, mit keresnek itt kegyetek, papi látnokok? Mit keresnek itt kegyetek, papi látnokok?&quot; Ej, átkozzuk meg!

Ekkor a hét papi látnok megátkozta Aszita Dévalát: - Hamvadj hamuvá, te hitvány!

De minél erősebben átkozta a hét papi látnok Aszita Dévalát, annál szebb, daliásabb, méltóságteljesebb lett. Ekkor a hét papi látnok erre a meggyőződésre jutott:

- Önsanyargatásunk hiábavaló volt, önmegtartóztatásunk eredménytelen maradt. Mert ha régebben megátkoztunk valakit: &quot;Hamvadj hamuvá, te hitvány!&quot; azonnal hamuvá hamvadt. Ezt viszont minél erősebben átkozzuk, annál szebb, daliásabb, méltóságteljesebb lesz.

- Nem volt hiábavaló kegyetek önsanyargatása, nem maradt eredménytelen önmegtartóztatásuk. Csupán hagyjanak fel kegyetek azzal a gyűlölettel, amelyet velem szemben táplálnak.

- Felhagyunk azzal a gyűlölettel, amelyet uraságoddal szemben táplálunk. De kicsoda uraságod?

- Hallottak kegyetek Aszita Dévala látnokról? - Igen.

- Nos, én vagyok az.

Ekkor a hét papi látnok Aszita Dévala látnok elé járult, hogy köszöntsék. Aszna Dévala látnok így szólt a hét papi látnokhoz:

- Úgy hallottam, hogy a hét papi látnok erdei remeteségben, lombkunyhókban időzik, és ilyen téves nézeteik támadtak: &quot;A papság a legnemesebb rend [ . . . stb.].&quot;

- Úgy van.

- Tudják-e kegyetek, hogy vajon nagyanyjuk pappal közösült-e, vagy nem pappal?

- Nem tudjuk.

- Tudják-e kegyetek, hogy vajon nagyanyjuk anyja vagy hetedik nagyanyjuk pappal közösült-e, vagy nem pappal?

- Nem tudjuk.

- Tudják-e kegyetek, hogy vajon nagyapjuk pap leányával közösült-e, vagy nem pap leányával?

- Nem tudjuk.

- Tudják-e kegyetek, hogy vajon nagyapjuk apja vagy hetedik nagyapjuk pap leányával közösült-e, vagy nem pap leányával?

- Nem tudjuk.

- Tudják-e kegyetek, hogyan fogamzik a magzat?

- Igen, azt tudjuk, hogyan fogamzik a magzat. Egyesül az anya és az apa, és az anya fogamzási időszakban van, és a megszületésre váró lélek is jelen van. E három tényező találkozása eredményeként fogamzik a magzat.

- Tudják-e kegyetek, hogy az a lélek nemes-e, pap-e, közrendű-e, vagy szolga-e?

- Nem, azt nem tudjuk, hogy az a lélek nemes-e, pap-e, közrendű-e, vagy szolga-e.

- Ha ez így áll, akkor tudják-e kegyetek, hogy kicsodák? - Ha ez így áll, akkor mi sem tudjuk, hogy kik vagyunk.

Lám, Asszalájana, az a hét papi látnok nem tudta megvédeni álláspontját a származás kérdésében, amikor Aszita Dévala látnok vallatóra fogta, faggatta, sarokba szorította őket. Hát akkor hogyan tudnád megvédeni álláspontodat a származás kérdésében, amikor vallatóra foglak, faggatlak, sarokba szorítalak, te, aki mestereddel együtt arra sem volnál méltó, hogy az áldozati kanalat odanyújtsd nekik?

E szavak hallatára Asszalájana, a fiatal pap, így szólt a Magasztoshoz: - Pompás, Gótama! Pompás, Gótama! Fogadjon el Gótama úr a mai naptól életem végéig világi tisztelőjéül, aki hozzá folyamodik oltalomért!

==ÉSZUKÁRÍ==

[MN 96.]

Így hallottam.

Egy alkalommal a Magasztos Szávatthi mellett, a Dzsétavana-ligetben, Anáthapindika kertjében tartózkodott. Itt Észukárí pap felkereste a Magasztost. Odaérve, üdvözletet váltott a Magasztossal, és illendő üdvözlőszavak után leült előtte. Előtte ülve, így szólította meg a Magasztost Észukárí pap:

- Gótama, a papok négyféle szolgálatról tanítanak: a papok szolgálatáról tanítanak, a nemesek szolgálatáról tanítanak, a közrendűek szolgálatáról tanítanak, a szolgák szolgálatáról tanítanak.

A papok szolgálatáról ezt tanítják a papok, Gótama: a pap szolgálhat papnak, a nemes szolgálhat papnak, a közrendű szolgálhat papnak, a szolga szolgálhat papnak. Ezt tanítják a papok a papok szolgálatáról, Gótama.

A nemesek szolgálatáról ezt tanítják a papok: a nemes szolgálhat nemesnek, a közrendű szolgálhat nemesnek, a szolga szolgálhat nemesnek. Ezt tanítják a papok a nemesek szolgálatáról, Gótama.

A közrendűek szolgálatáról ezt tanítják a papok: a közrendű szolgálhat közrendűnek, a szolga szolgálhat közrendűnek. Ezt tanítják a papok a közrendűek szolgálatáról, Gótama.

A szolgák szolgálatáról ezt tanítják a papok: a szolga szolgálhat szolgának, mert ki más szolgálhatna a szolgának? Ezt tanítják a papok a szolgák szolgálatáról, Gótama.

Erről a négyféle szolgálatról tanítanak a papok, Gótama. Mit szól ehhez Gótama úr?

- Mondd, pap: az egész világ elfogadja a papok tanítását erről a négyféle szolgálatról?

- Semmiképpen sem, Gótama.

- Olyan ez, pap, mint hogyha volna egy szegény, nyomorgó, magát eltartani képtelen ember, és akarata ellenére ráerőszakolnának egy falatot: &quot;Nesze, te ember, itt van ez a hús, edd meg, és fizesd meg az árát!&quot; Ugyanúgy a papok a többi remete és pap beleegyezése nélkül tanítják ezt a négyféle szolgálatot.

Pap, én nem mondom, hogy mindenkinek szolgálni kell. Azt sem mondom, pap, hogy senkinek sem kell szolgálni. Akinek a szolgálatában az ember a szolgálattól rosszabb lesz, nem jobb, annak nem kell szolgálni, ezt mondom. Akinek a szolgálatában viszont jobb lesz az ember a szolgálattól, nem rosszabb, annak szolgálni kell, ezt mondom.

Pap, ha egy nemestől megkérdeznék : &quot;Akinek a szolgálatában rosszabb lennél a szolgálattól, nem jobb, vagy akinek a szolgálatában jobb lennél a szolgálattól, nem rosszabb, a kettő közül melyiknek volnál hajlandó szolgálni?&quot; akkor a józan gondolkozású nemes így válaszolna: &quot;Akinek a szolgálatában rosszabb leszek a szolgálattól, nem jobb, azt nem vagyok hajlandó szolgálni. Akinek a szolgálatában viszont jobb leszek a szolgálattól, nem rosszabb, azt hajlandó vagyok szolgálni.&quot; És ha egy paptól (~ közrendűtől, ~ szolgától) megkérdeznék: &quot;Akinek a szolgálatában rosszabb lennél a szolgálattól, nem jobb, vagy akinek a szolgálatában jobb lennél a szolgálattól, nem rosszabb, a kettő közül melyiknek volnál hajlandó szolgálni?&quot; akkor a józan gondolkozású pap (~ közrendű, ~ szolga) így válaszolna: &quot;Akinek a szolgálatában rosszabb leszek a szolgálattól, nem jobb, azt nem vagyok hajlandó szolgálni. Akinek a szolgálatában viszont jobb leszek a szolgálattól, nem rosszabb, azt hajlandó vagyok szolgálni.&quot;

Pap, én nem mondom, hogy az előkelő származás jobb. Azt sem mondom, pap, hogy az előkelő származás rosszabb. Pap, én nem mondom, hogy a magasabb kasztba tartozás jobb. Azt sem mondom, pap, hogy a magasabb kasztba tartozás rosszabb. Pap, én nem mondom, hogy a nagy vagyon jobb. Azt sem mondom, pap, hogy a nagy vagyon rosszabb. Mert az előkelő származásúak között is akadnak gyilkosok, tolvajok, kicsapongók, hazugok; rágalmazók, gorombák, fecsegők, irigyek, rosszindulatúak, tévhitek követői. Ezért nem mondom, hogy az előkelő származás jobb. És az előkelő származásúak között akadnak olyanok is, akik tartózkodnak a gyilkosságtól, tartózkodnak a lopástól, tartózkodnak a kicsapongástól, tartózkodnak a hazugságtól, tartózkodnak a rágalmazástól, tartózkodnak a gorombaságtól, tartózkodnak a fecsegéstől, nem irigyek, jóindulatúak, helyes hitet vallanak. Ezért nem mondom, hogy az előkelő származás rosszabb.

A magasabb kasztba tartozók között is (~ a nagy vagyonúak között is) akadnak gyilkosok, tolvajok, kicsapongók, hazugok, rágalmazók, gorombák, fecsegők, irigyek, rosszindulatúak, tévhitek követői. Ezért nem mondom, hogy a magasabb kasztba tartozás (~ a nagy vagyon) jobb. És a magasabb kasztba tartozók között is (~ a nagy vagyonúak között is) akadnak olyanok, akik tartózkodnak a gyilkosságtól, tartózkodnak a lopástól, tartózkodnak a kicsapongástól, tartózkodnak a hazugságtól, tartózkodnak a rágalmazástól, tartózkodnak a gorombaságtól, tartózkodnak a fecsegéstől, nem irigyek, jóindulatúak, helyes hitet vallanak. Ezért nem mondom, hogy a magasabb kasztba tartozás (~ a nagy vagyon) rosszabb.

Pap, én nem mondom, hogy mindenkinek szolgálni kell. Azt sem mondom, pap, hogy senkinek sem kell szolgálni. Akinek a szolgálatában a hit gyarapodik, az erény gyarapodik, a tudás gyarapodik, az adakozókedv gyarapodik, az értelem gyarapodik a szolgálattól, azt kell szolgálni, ezt mondom.

E beszéd hallatára Észukárí pap így szólt a Magasztoshoz:

- Gótama, a papok négyféle tulajdonról tanítanak: a papok tulajdonáról tanítanak, a nemesek tulajdonáról tanítanak, a közrendűek tulajdonáról tanítanak, a szolgák tulajdonáról tanítanak.

A papok tulajdonáról azt tanítják a papok, Gótama, hogy az alamizsnára alapozott létfenntartásban testesül meg, és amelyik pap elutasítja az alamizsnára alapozott létfenntartást mint tulajdonát, az kötelességszegő, mint az őrző, aki eltulajdonítja a rábízottat. Ezt tanítják a papok a papok tulajdonáról, Gótama.

A nemesek tulajdonáról azt tanítják a papok, hogy az íjban és tegezben testesül meg, és amelyik nemes elutasítja az íjat és tegezt mint tulajdonát, az kötelességszegő, mint az őrző, aki eltulajdonítja a rábízottat. Ezt tanítják a papok a nemesek tulajdonáról, Gótama.

A közrendűek tulajdonáról azt tanítják a papok, hogy a földművelésben és jószágtartásban testesül meg, és amelyik közrendű elutasítja a földművelést és jószágtartást mint tulajdonát, az kötelességszegő, mint az őrző, aki eltulajdonítja a rábízottat. Ezt tanítják a papok a közrendűek tulajdonáról, Gótama.

A szolgák tulajdonáról azt tanítják a papok, hogy a sarlóban és teherhordó rúdban testesül meg, és amelyik szolga elutasítja a sarlót és teherhordó rudat mint tulajdonát, az kötelességszegő, mint az őrző, aki eltulajdonítja a rábízottat. Ezt tanítják a papok a szolgák tulajdonáról, Gótama.

Erről a négyféle tulajdonról tanítanak a papok, Gótama. Mit szól ehhez Gótama úr?

- Mondd, pap: az egész világ elfogadja a papok tanítását ezekről a tulajdonokról?

- Semmiképpen sem, Gótama.

- Olyan ez, pap, mint hogyha volna egy szegény, nyomorgó, magát eltartani képtelen ember, és akarata ellenére ráerőszakolnának egy falatot: &quot;Nesze, te ember, itt van ez a hús, edd meg, és fizesd meg az árát!&quot; Ugyanígy a papok a többi remete és pap beleegyezése nélkül tanítják ezt a négyféle tulajdont. Én viszont, pap, az ember tulajdonáról azt tanítom, hogy a nemes, magasrendű Tanban testesül meg.

Amíg valaki atyai és anyai őseinek nemzetségét tartja számon, amilyen családban ölt testet személyisége, arról nevezik el. Ha nemesi családban ölt testet személyisége, nemesnek nevezik. Ha papi családban ölt testet személyisége, papnak nevezik. Ha közrendű családban ölt testet személyisége, közrendűnek nevezik. Ha szolga családban ölt testet személyisége, szolgának nevezik. Ugyanúgy van ez, pap, ahogy a tüzet is arról nevezik el, amitől ég. Ha fától ég a tűz, fatűznek nevezik. Ha rőzsétől ég a tűz, rőzsetűznek nevezik. Ha szénától ég a tűz, szénatűznek nevezik. Ha trágyától ég a tűz, trágyatűznek nevezik. Ehhez hasonlóan, amíg valaki atyai és anyai őseinek nemzetségét tartja számon, amilyen családban ölt testet személyisége, arról nevezik el. [Megismételve.]

Ám ha egy nemesi családból származó ember otthonából az otthontalanságba távozik, és a Beérkezett hirdette Tant és rendi fegyelmet követve, tartózkodik a gyilkosságtól, tartózkodik a lopástól, tartózkodik a kicsapongástól, tartózkodik a hazugságtól, tartózkodik a rágalmazástól, tartózkodik a gorombaságtól, tartózkodik a fecsegéstől, nem irigy, jóindulatú, helyes hitet vall, akkor az ilyen ember megvalósította az igazságot, a Tant, a jámborságot. És ha egy papi családból (~ közrendű családból, szolga családból) származó ember otthonából az otthontalanságba távozik, és a Beérkezett hirdette Tant és rendi fegyelmet követve, tartózkodik a gyilkosságtól, tartózkodik a lopástól, tartózkodik a kicsapongástól, tartózkodik a gorombaságtól, tartózkodik a fecsegéstől, nem irigy, jóindulatú, helyes hitet vall, akkor az ilyen ember megvalósította az igazságot, a Tant, a jámborságot.

…

E szavak hallatára Észukárí pap így szólt a Magasztoshoz:

- Pompás, Gótama! Pompás, Gótama! Mint hogyha valaki talpra állítaná a megfordítottat, kitakarná a letakartat, útba igazítaná az eltévedtet, mécsest tartana a sötétségben, hogy akinek van szeme a látásra, lásson úgy világosította meg a Tant minden oldalról Gótama úr. Én most Gótama úrhoz folyamodom oltalomért, a Tanhoz és a szerzetesek gyülekezetéhez folyamodom oltalomért. Fogadjon el Gótama úr a mai naptól életem végéig világi tisztelőjéül, aki hozzá folyamodik oltalomért!

[[Kategória:Vallás]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Szellem és élet</title>
    <id>258</id>
    <revision>
      <id>4620</id>
      <timestamp>2006-08-29T11:09:53Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>{{fej}}</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     = Carl Gustav Jung
| cím        = Szellem és élet (Geist und Leben)
| szakasz    =
| előző      =
| következő  =
| megjegyzés = Elhangzott 1926. október 29-én az Augsburgi Irodalmi Egyesületben a &quot;Természet és szellem&quot; témáról szervezett előadássorozat keretében.

Fordította S. Nyírő József

A fordítást ellenőrizte Linczényi Adorján
}}

A szellem és az élet összefüggése azok közé a problémák közé tartozik, amelyek vizsgálata során rendkívül bonyolult tényezőkkel kell számolnunk. Éppen ezért vigyáznunk kell, nehogy magunk bonyolódjunk bele a szavak hálójába, amelyekkel meg akarjuk fejteni a nagy rejtvényt. Mert hiszen hogyan is tudnánk másképpen bevonni a gondolkodási folyamat áramába azt a csaknem végtelen távlatú ténykomplexust, amelyet &quot;szellemnek&quot; vagy &quot;élet­nek&quot; nevezünk, mint drámaian kifejezve szavak, fogalmak segítségével, amelyek puszta váltópénzei az intellektus­nak? Noha ez a szavakkal kapcsolatos kétely terhesnek tűnik, véleményem szerint nagyon is helyénvaló minden olyan esetben, amikor alapvető dolgokról szándékozunk beszélni. A &quot;szellem&quot; és a &quot;lélek&quot; szavak kétségtelenül közkeletű, sőt ősidők óta ismert figurák, amelyeket néhány évezrede ide-oda tologatnak a gondolkodó ember sakktábláján. A probléma nyilván a sötét őskorban kezdődött, amikor valamelyik ősünk azt a zavarba ejtő felfedezést tette, hogy az eleven levegő, amely a haldokló utolsó hörgésével elhagyja a testet, többet jelent, mint pusztán a mozgó levegőt Ezért aligha véletlen, hogy olyan hangutánzó szavak, mint ruach, ruch, roho (héber, arab, szuahéli) a szellemet is jelölik, nem kevésbé világosan, mint a görög pneuma és a latin spiritus.

Hiszen tudjuk valóban - bármennyire ismerjük is a szót -, mi is tulajdonképpen a szellem? Vagy biztosak vagyunk benne, hogy ha ezt a szót használjuk, mindannyian ugyanazt értjük rajta? Elvégre a &quot;szellem&quot; szó nem meghatározó, hanem kétes, sőt ijesztően többértelmű. Ugyanaz a szó - szellem - jelent egy átfogó jelentőségű elképzelhetetlen, transzcendens eszmét; banálisabban egy fogalmat, amely az angol mind-nak felel meg; egy intellektuális viccről is mondhatjuk, hogy &quot;szellemes&quot;, de létezik kísértetként megjelenő szellem is, továbbá olyan tudattalan komplexus vagy spiritiszta jelenség, amely asztaltáncoltatásban, automatikus írásban, kopogtató hangokban stb. nyilvánul meg, átvitt értelemben pedig beszélünk egy bizonyos társadalmi csoport uralkodó nézetrendszeréről - &quot;az ott uralkodó szellemről&quot;, és végül a német nyelv a Geist (szellem) szót anyagi értelemben is használja, amikor például Weingeist-et (borszeszt), Salmiakgeist-et (szalmiákszeszt) és általában geistige Getränke (szeszes italokat) fejez ki vele. Ez nem rossz tréfa, hanem egyfelől a német nyelv tiszteletre méltó ősi múltja, másfelől a gondolat bénító tehetetlensége, és tragikus akadály mindenki számára, aki tiszta eszmék távoli magaslatait szavak létrájával reméli elérni. Hiszen ha kimondom a &quot;szellem&quot; szót, nem korlátozom az adott pillanatban hangsúlyozott értelemre, nem teljesen zárom ki a szó többértelmű csillogását, színjátszását.

Ezért fel kell tennünk az alapvető kérdést: tulajdonképpen mit is jelent a &quot;szellem&quot; szó, ha az &quot;élet&quot; fogalmával összefüggésben használjuk? Semmiképpen sem szabad hallgatólagosan feltételeznünk, hogy alapjában véve mindenki pontosan tudja, mit értünk &quot;szellemen&quot; vagy &quot;életen&quot;.

Nem vagyok filozófus, hanem csak egyszerű empirikus, és hajlamos vagyok rá, hogy minden nehéz kérdésben a tapasztalatok alapján döntsek. Ahol azonban nincsen kézzelfogható tapasztalati bázis, inkább megválaszolatlanul hagyom a felvetett kérdéseket Ezért mindig igyekszem az absztrakt témákat visszavezetni tapasztalati tartalmukra, szeretnék ugyanis valamennyire biztos lenni benne, hogy tudom is, miről beszélek. Be kell vallanom, hogy nem tudom, valójában mi a szellem, és éppoly kevéssé tudom azt, hogy mi az élet Az &quot;életet&quot; csak mint élő testet ismerem; arról, hogy mi lehet önmagában, absztrakt állapotban egy puszta szón kívül, arról soha halvány sejtésem sem volt. Ezért kénytelen vagyok először élet helyett élő testekről, szellem helyett pedig a lelkiről mint jelenségről beszélni. Egyáltalán nem azért, hogy a feltett kérdést megkerülve a testről és a lélekről elmélkedjem; ellenkezőleg, azt remélem, hogy éppen a tapasztalati bázis segítségével juttathatom hozzá a szellemet valóság­hoz létéhez - és nem is az élet rovására.

Az élő test fogalma talán kevésbé nehezíti meg kérdésünk megvilágítását, mint az élet általános fogalma, mert hiszen a test látható és tapasztalható dolog, amely segítségére van a képzelőtehetségnek. Ezért könnyen meg tudunk egyezni abban, hogy a test anyagi egységek­nek az élet céljára alkalmazott, immanensen összefüggő rendszere, és mint ilyen az eleven lénynek érzékileg felfogható megjelenése, vagy egyszerűbben kifejezve: az anyagnak az eleven létezést lehetővé tevő, célszerű elrendeződése. Félreértések elkerülése végett szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a test definíciójába nem foglaltam bele egy bizonyos valamit, nevezetesen azt, amit homályosan eleven létnek, létezésnek, lénynek (Wesen) nevezek. Viszont e különválasztással, amelyet egyelőre sem védelmezni, sem bírálni nem óhajtok, azt szeretném hangsúlyozni, hogy a test nem pusztán mint anyagok béna halmaza értendő, hanem mint életre kész, az életet lehetővé tevő anyagi rendszer, azzal a feltétellel azonban, hogy egy életre hívó lendület csatlakozása nélkül minden készség ellenére nem élhetne. Hiszen - eltekintve ennek az életlendületnek a lehetséges jelentkezésétől - a puszta test híján volna valaminek, ami elengedhetetlen az élethez, nevezetesen a lelki komponens­nek. Ezt tudjuk elsősorban az önmagunkkal kapcsolatos közvetlen tapasztalásból, közvetve pedig az ember­társainkhoz fűződő tapasztalatok révén, valamint azokból a tudományos megállapításokból, amelyek a legmagasabb fejlettségű gerincesekre és - mivel semmi sem szól ez ellen - a legalacsonyabb rendű állatokra és a növényekre is vonatkoznak.

Mármost feltehetően egyenlővé kell tennem az &quot;életre hívó lendületet&quot;, amelyről az imént beszéltem, azzal a lelki komponenssel, amely az emberi tudatban úgyszólván közvetlenül felfogható, és ezzel rekonstruálnom kell a lélek és a test ismert ősrégi dichotómiáját, kettősségét. Vagy léteznek valahol okok, amelyek ennek az életre lendítésnek a lélektől való különválasztását igazolnák? Ezzel a lelket is úgy fognánk fel, mint valamilyen célszerű rendszert, mint nem pusztán életre kész, hanem éppenséggel valamilyen biomatériát vagy - még pontosabban - az életfolyamatok valamilyen elrendeződését. Egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy ez a nézet általános helyesléssel találkozik, mivel annyira hozzászoktunk ahhoz a felfogáshoz, amely szerint lélek és test eleven kettősséget alkot, hogy az emberek aligha hajlandók minden további nélkül a lelket a testben lejátszódó életfolyamatok puszta elrendeződésének tekinteni.

Amennyiben tapasztalásunk egyáltalán lehetővé tesz következtetéseket a lélek lényegére vonatkozóan, a lelki folyamat az idegrendszertől függő jelenség. Elégséges biztonsággal tudjuk, hogy bizonyos agyrészek sérülése valamilyen lelki kieséseket okoz. Az agyvelő és a gerincvelő lényegében véve a szenzoros és a motorikus pályák kapcsolódásait, az úgynevezett reflexíveket tartalmazza. Legjobb, ha egy egyszerű példával szemléltetem, mit értünk ezen. Ujjunkkal megérintünk egy forró tárgyat: a forróság rögtön izgalomba hozza a tapintóidegek végződéseit. Az izgalom az egész érzőpálya állapotát megváltoztatja a gerincvelőig és onnan az agyig. De a tapintási ingert felfogó ganglionsejtek már a gerincvelőben továbbítják az állapotváltozást a motoros ganglionsejtekhez, amelyek erre válaszul ingereket küldenek a karizmoknak, és ezáltal előidézik az izomzat hirtelen összehúzódását és a kéz visszarántását. Ez olyan gyorsan történik, hogy a tudatos fájdalomérzés csak akkor jelentkezik, amikor kezünket már elrántottuk. A reakció tehát automatikusan következett be, és csak utólag tudatosult.

Ami azonban a gerincvelőben történt, az fogalmakkal és nevekkel ábrázolt kép formájában jut el az érzékelő énhez. Mármost az ábrázolt reflexívek, tehát a kívülről befelé mozgó ingerek és a belülről kifelé történők alapján képet alkothatunk azokról a folyamatokról, amelyeken a lelki komponens alapul.

Nézzünk mármost egy kevésbé egyszerű esetet: hallunk egy bizonytalan eredetű hangot, amely egyelőre semmilyen más befolyást nem gyakorol ránk, mint hogy hallgatózunk, igyekszünk kitalálni, vajon mit jelent. Ebben az esetben a hanginger az agyban képzetek, képek egész sorát idézi elő, amelyek a hangingerhez kapcsolódnak. Ezek a képek részben hangokat, részben arcokat, részben érzelmeket továbbítanak. Itt a kép szót kifejezetten a képzet értelmében használom. Egy lelki valami természetesen csak akkor lehet tudattartalom, ha elképzelhető, ha képszerű; ezért minden tudattartalmat képnek nevezek, mert mindegyikük az agyban lejátszódó folyamatok képmása.

Mármost a hanginger által felidézett képsor hirtelen hangok, majd arcok emlékét juttatja eszünkbe. Rádöbbenünk, hogy csörgőkígyó csörgését halljuk. Ezzel közvetlen kapcsolatban riadójelzést kap a test egész izomzata. A reflexív tökéletes; de ebben az esetben különbözik előbbi állapotától, mert egy agyi folyamat, egy lelki képsor iktatódott be a szenzoros inger és a motoros ingerület közé. A test hirtelen feszültsége ekkor a szív és a véredények reakcióját idézi elő, és egyidejűleg olyan folyamatokat, amelyek lelkileg félelmet idéznek elő.

Így képzelhetjük el magunknak a lelki komponens létezését Ez az agyban lejátszódó egyszerű folyamatok képmásaiból és a csaknem végtelen sort alkotó, említett képmások átdolgozásából áll. Ezeknek a képmásoknak a tulajdonsága a tudat. A tudat lényege a rejtély, amelynek megfejtését nem ismerem. Merőben formai tekintetben azt mondhatjuk, hogy a lelki történés akkor tudatos, ha kapcsolatba kerül az énnel. Ha ez a kapcsolat hiányzik, akkor nem tudatos. A felejtés megmutatja, hogy tartalmak milyen gyakran és milyen könnyen elvesztik kapcsola­tukat az énnel. A tudatot ezért rendszerint a reflektor fényéhez hasonlítjuk. Csak a fénykévébe kerülő tárgyak jutnak el az észlelés szintjére. A véletlenül sötétben levő tárgy létezése azonban nem szűnik meg, csupán nem látjuk. A nem tudatos lelki komponens tehát valahol létezik, és nagyon valószínű, hogy ugyanolyan állapotban, mintha az én látókörömben lenne.

A tudat ezzel a magyarázattal, azaz az énnel való kapcsolattal eléggé érthetővé válhatna számunkra. Újabb kritikus pont azonban az én. Mit értsünk énen? Noha az én egységes, mégis rendkívül sokrétűen összetett. A kívülről és belülről érkező ingerületeket közvetítő érzékelő funkciók képmásaira, valamint lezajlott folyamatok képeinek iszonyúan nagy tömegére épül. Ezek a szerfelett különböző alkotórészek egy erős, összetartó tényezőt igényelnek, ezt pedig mint a tudatot ismertük fel. A tudat tehát az én elengedhetetlen előfeltételének tűnik. Én nélkül azonban tudat sem képzelhető el. Ez a látszólagos ellentmondás talán feloldódik azáltal, hogy az ént mint nem egyetlen, hanem nagyon sok folyamatnak és ezek összjátékának, vagyis az éntudatot alkotó összes folyamat és tartalom összességének fogjuk fel. Ezek sokasága ténylegesen egységet alkot, mégpedig azáltal, hogy a tudatkapcsolat afféle nehézkedési erőként egy, talán virtuális centrum irányában összehúzza az egyes részeket. Ezért nem pusztán az énről beszélek, hanem énkomplexusról, azzal az indokolt előfeltétellel, hogy az én változó összetételű, és ezért változékony, ebből következően pedig nem szoros értelemben vett alakzat. A klasszikus én-változásokra, amelyek elmebetegeknél vagy álmokban jelentkeznek, itt sajnos nem térhetek ki.

Ha az ént lelki elemek kompozíciójának fogjuk fel, logikusan következik az a kérdés: vajon az én centrális képe, kizárólagos képviselője-e az egész emberi lénynek? Vajon rá vonatkozik, benne fejeződik ki az összes tartalom és funkció?

Erre a kérdésre nemmel kell válaszolnunk. Az éntudat olyan komplexus, amely az emberi léleknek nem az egészét öleli fel: mindenekelőtt végtelenül többet felejt, mint amennyit tud. Végtelenül sok olyasmit hallott és látott, ami sohasem jutott el a tudatáig. Gondolatok csíráznak a tudatán túl, sőt válnak már teljesen éretté, és mégsem tudatosulnak. Az énnek halvány sejtelme sincs a belső testi folyamatok hihetetlenül fontos szabályozásáról, amelynek szolgálatában a szimpatikus idegrendszer áll. Amit kizárólag csak az én fog fel, talán a legkisebb rész abból, amit egy teljes tudatnak kellene tartalmaznia.

Az én ezért csak részkomplexus lehet. Talán az én az az egyedüli komplexus, amelynek belső koherenciája a tudatot jelenti? Talán más lelki rész teljes koherenciája nem volna éppúgy tudat? Nehezen látható be, hogy az érző funkciók bizonyos részének és az emlékanyag bizo­nyos részének koherenciája miért lenne tudat, más lelki részek koherenciája viszont miért nem. A látásból, a hallásból stb. eredő komplexusoknak erős és jól szervezett a belső koherenciájuk. Semmi okunk azt feltételezni, hogy ezek ne is tudatosulhassanak. Ámde a vak és süket Helen Keller esete azt mutatja, hogy elegendő a tapintóérzék és a testérzékelés ahhoz, hogy létrejöjjön vagy lehetővé váljon a tudat, természetesen eleinte ezekre az érzékekre korlátozódóan. Ezért az éntudatot mint különböző &quot;érzéktudatok&quot; kombinációját képzelem el, amelyen belül az egyes tudattartalmak önállósága a fölérendelt én egységébe integrálódik.

Mivel továbbá az éntudat egyáltalán nem fog át minden lelki tevékenységet és jelenséget, vagyis nem minden képmást tartalmaz, és a legnagyobb erőfeszítést kifejtő akarat sem képes behatolni bizonyos, előle elzárt régiókba, természetesen felvetődik a kérdés, hogy nem létezik az összes lelki tevékenységnek az éntudathoz hasonló koherenciája, valamiféle magasabb rendű másféle tudat, amelyben az énem bizonyos felismert tartalom volna, mint például a látás tevékenysége, és ez magasabb rendű összefüggésben egybeolvadt volna különben tudattalan tevékenységekkel. Éntudatunk esetleg úgy foglal helyet a teljes tudatban, illetőleg tudat­egészben, mint a kisebb kör a nagyobbikban.

Ahogyan a látás, a hallás stb. tevékenysége magáról képmást produkál, amely ha az énnel összefüggésbe kerül, az adott tevékenység tudatos voltát eredményezi, úgy, mint már említet­tem, az én is értelmezhető valamennyi általa felfogható tevékenység összessége képmásának. Csaknem nyilvánvalónak tarthatjuk, hogy valamennyi lelki tevékenység képmást teremt, sőt éppen ebben rejlik lényegi természete, máskülönben egyáltalán nem nevezhetnénk &quot;lelkinek&quot;. Miért ne lehetne hát a tudattalan lelki tevékenységeknek ugyanúgy sajátossága a képszerűség, mint a tudatom által elképzelhetőké? Sőt, mivel az ember önmagában zárt életegység, kézenfekvőnek látszana az a következtetés, hogy valamennyi lelki tevékenység képmása integrálódik az egész ember összképében, és az ember mint én ezt szemléli és raktározza el a tudatában.

E feltételezés ellen semmilyen lényeges ellenérvet nem hozhatok fel; de ez hiábavaló képzelődés lenne addig, amíg nincs szükség arra, hogy ezzel valamit megmagyarázzunk. Még ha bizonyos lelki tevékenységek magyarázatára felhasználhatnánk is egy fejlettebb tudat lehetőségét, ez akkor is csak puszta feltevés maradna, mivel az ész képességét messze meghaladja, hogy ezt a magasabb rendű tudatot mint ismeretet bebizonyítsa. Mindig fennállna az a lehetőség, hogy a tudatunkon túli sötétségben teljesen másként is lehetnek a dolgok, mint ahogy - akár a legmerészebb találékonysággal - elképzelésükre képesek vagyunk.

A továbbiakban még visszatérek erre a kérdésre. Egyelőre félreteszem, és visszakanyarodom az eredetihez, a lélek és a test kérdéséhez. Az előbb mondottak alapján hallgatóimnak az a benyomása támadhatott, hogy a lélek képszerű valami. A lélek képsorozat a szó legtágabb értelmében, de nem véletlen egymásmellettiség vagy egymásutániság, hanem mértéktelenül érzelemgazdag és célszerű építmény, az élettevékenységek képekben kifejezett szemléletessége. Éspedig éppen úgy, ahogy a test életre kész anyagának szüksége van a lelki komponensre, hogy életképes legyen, a léleknek is szüksége van az élő testre, hogy képei életre kelhessenek.

Noha lélek és test egy ellentétpár, és mint ilyen egy lénynek a kifejeződése, ez a természete nem ismerhető fel sem anyagi megjelenéséből, sem pedig a belsőnk közvetlen észleléséből. Mint tudjuk, ősi felfogás szerint az ember egy lélek és egy test egyesüléséből keletkezett. De talán helyesebb azt mondani, hogy megismerhetetlen élőlény - amelynek természetéről semmi többet nem tudunk mondani, mint hogy ezzel homályosan életvitele összességét jelöljük -; kívülről nézve anyagi testként, belülről szemlélve pedig mint a testben zajló élettevékenység képeinek sorozatát fogjuk be. Az egyik immanens a másikban, és elfog bennünket a kétely, hogy végül test és lélek különválasztása nem a tudatossá tétel céljából kitalált értelmezési akció-e, nem a megismeréshez elengedhetetlen megkülönböztetése-e egy és ugyanazon ténynek, amelynek jogosulatlanul önálló létezést tulajdonítottunk.

A tudománynak nem sikerült megtalálnia az élet rejtélyének nyitját - sem a szerves anyagban, sem pedig a lélek titokzatos képsorozatában, ennek folytán még mindig csak keresgéljük az eleven lényt, amelynek létezését kényszerűen a tapasztalhatóságon túli térben posztulálhatjuk csupán. Aki ismeri a fiziológia ijesztő mélységeit, megszédül e kérdés feltevésekor, aki pedig valamit is tud a lélekről, kétségbe vonja majd azt a gondolatot, hogy ez a különleges tükörlény valaha valamit akár csak megközelítőleg is &quot;megismerhet&quot;.

Ezt a szempontot mérlegelve az ember feladhatná minden reményét, hogy valami lényegeset állít hat arról a homályos, sok-sok színben játszó dologról, amelyet szellemnek nevezünk. Számomra csak egyvalami világos, nevezetesen a következő: amiként az &quot;éltető elem&quot; a testben lakozó élet, akként a &quot;szellem&quot; a lelki lét foglalata, ahogyan a közbeszédben is gyakorta összekeverik a szellem fogalmát a lélek fogalmával. A &quot;szellem&quot; mint olyan ugyanabban a tapasztalhatóságon túli térben leledzik, mint az &quot;éltető elem&quot;, vagyis ugyanabban a ködös, homályos megkülönböztethetetlenségben. Az a kétely pedig, hogy a lélek és a test végső soron nem egy és ugyanazon dolog, fennáll a szellem és az &quot;éltető elem&quot; közti látszólagos ellentétnél is. A szellem és az &quot;éltető elem&quot; voltaképpen szintén egy és ugyanaz a mozzanat.

Egyáltalán szükség van-e efféle fogalmakra? Nem érhetnénk be a lélek és a test már éppen eléggé titokzatos ellentétével? A természettudományos szempont itt határt kell hogy szabjon. De létezik másik szempont is, amely a megismerés moráljával függ össze, s amely nem csupán lehetővé teszi, hanem éppenséggel megköveteli tőlünk, hogy továbbhatolva a látszólag áthághatatlan határt átugorjuk; éspedig a pszichológiai szempont.

Az eddigi fejtegetésben ugyanis a természettudományos gondolkodás realista álláspontjára helyezkedtem, anélkül hogy kétségbe vonnám azt az alapzatot, amelyen állok. De hogy röviden megmagyarázhassam, mit értek pszichológiai szemponton, meg kell mutatnom, hogy komoly kétely lehetséges a realista álláspont kizárólagos jogosultságát illetően. Lássuk például azt, amit az egyszerű értelem a leginkább valóságosnak fog fel, nevezetesen az anyagot: az anyag természetéről csak homályos elméleti feltevéseink vannak, képek, amelye­ket lelkünk alkotott. A hullámmozgást vagy a napsugarat, ami a szememet éri, érzékelésem fényként fogja fel. Képekben dúskáló lelkem kölcsönöz a világnak színt és hangot, és ami azt a leginkább valóságos, racionális biztonságot, a tapasztalást illeti, annak legegyszerűbb formája is még mérhetetlenül komplikált építménye lelki képeknek. Vagyis bizonyos értelemben a közvetlen tapasztalás számára éppen csak maga a lelki komponens hozzáférhető. Mindent az közvetít, fordít le, szűr, allegorizál, torzít, sőt meghamisít. Annyira ellep bennünket a változó és végtelenül sok színben játszó képek délibábja, hogy nyelvünkre kívánkozik egy nagy kételkedő mondása: &quot;Semmi sem egészen igaz - és ez sem egészen igaz.&quot; Olyan sűrű és olyan csalóka ez a köd körülöttünk, hogy fel kellett találnunk az egzakt tudományokat, mert így legalább egy parányi szikráját megpillanthatjuk a dolgok úgynevezett &quot;valóságos&quot; természetének. Az egyszerű értelem számára ez a csaknem kézzelfogható világ természetesen egyáltalán nem képek ködös gomolygásaként jelenik meg, de merüljünk bele a primitívek lelkébe, vegyük szemügyre világképüket a kultúrember tudatával, és máris fogalmat alkothatunk magunknak arról a nagy homályról, amelyben még mi is létezünk.

Amit a világról tudunk, és aminek közvetlenül a tudatában vagyunk, az megannyi tudattartalom, amely távoli, homályos forrásokból származik. Nem szeretném vitatni sem a realista álláspontnak, az esse in re-nek, sem az idealista álláspontnak, az esse in intellectu solo-nak a relatív érvényességét, hanem egyesíteni szeretném ezeket a szélsőséges ellentéteket egy esse in anima, azaz pszichológiai szempont révén. Közvetlenül csak képvilágban, a képek világában élünk.

Ha ezt az álláspontot komolyan vesszük, sajátos következtetésekre jutunk, például arra, hogy a lelki tények érvényessége nem igazolható sem az ismeretelmélet, sem a természet­tudo­má­nyos tapasztalat által. Csak egyetlen kérdés nyom a latban: valamely tudattartalom adott-e vagy sem? Ha adott, úgy ez a körülmény önmagában véve érvényre juttatja. A természet­tudomány csak akkor kaphat szerepet, ha tartalma azzal az igénnyel lép fel, hogy kijelentéssel bírjon valamely dologról, amely a külső tapasztalásban megjelent; az ismeretelmélet pedig csak akkor, ha a megismerhetetlent megismerhetőnek tételezzük. Nézzünk egy példát, amelyet mindenki ismer: a természettudomány sehol sem fedezett fel Istent, az ismeretelmélet bebizonyítja Isten megismerésének lehetetlenségét, a lélek azonban előáll azzal a meg­állapítás­sal, hogy tapasztalja Istent. Isten közvetlenül tapasztalható lelki tény. Ha ez nem így volna, Istenről egyáltalán szó sem esne. A tény önmagában érvényes, anélkül hogy szüksége volna valamiféle nem pszichológiai bizonyításra, és egyszersmind hozzáférhetetlen a nem pszichológiai kritika minden formája számára. Sőt éppen ez a tény lehet a legközvetlenebb és legvalóságosabb tapasztalat, amelyet sem megmosolyogni, sem elutasítani nem lehet. Csak olyan emberek zárkózhatnak el ez elől az igazság elől, akiknek semmi érzékük nincsen a tényekhez, vagy akik babonák rabjai. Amíg az istentapasztalat nem támaszt igényt általános érvényre vagy arra, hogy elfogadtassa Isten abszolút létét, minden kritika lehetetlen, hiszen egy irracionális faktum, mint például az a tény, hogy léteznek elefántok, nem bírálható. Mindazonáltal az istentapasztalat a viszonylag általános érvényű tapasztalatok közé tartozik, úgy hogy csaknem mindenki tudja körülbelül, mit értünk az &quot;istentapasztalat&quot; kifejezésen. A tudományos pszichológiának ezt, mint viszonylag gyakran előforduló tényt el kell ismernie. Nem szabad kézlegyintéssel elintéznünk azt sem, ami mint babona keveredett rossz hírbe. Ha valaki azt állítja, hogy szellemeket lát, vagy hogy megrontotta egy boszorkány, és ez számára több mint üres fecsegés, akkor ismét tényről van szó, amely annyira általános, hogy mindenki tudja, mit értünk &quot;szellemen&quot; vagy megrontáson. Biztosak lehetünk tehát, hogy ebben az esetben is meghatározott pszichikai ténykomplexussal van dolgunk, amely ebben az értelem­ben ugyanúgy &quot;reális&quot;, mint a fény, amelyet látok. Habár nem tudom, hogyan mutat­hatnám ki a külső tapasztalatban egy elhunyt szellemét, de el tudom képzelni azokat a logikai eszközö­ket, amelyek segítségével meggyőzően következtethetnék az élet halál utáni folytatódására. Viszont nekem azzal a ténnyel kell foglalkoznom, hogy a lélek minden korban és minden helyen szellemek észlelését hangoztatja, és ugyanúgy tekintetbe kell vennem, hogy sokan kereken tagadják ezt a szubjektív tapasztalatot.

Ez után az inkább általános fejtegetés után most szeretnék visszakanyarodni a szellem fogal­mához, amelyet korábbi realista szemléletünkkel sehol sem tudtunk megragadni. A &quot;szellem&quot; (ugyanúgy, mint az Isten) a lelki tapasztalás olyan tárgyát jelöli, amely a külvilágban sehol sem mutatható ki és racionálisan nem ismerhető meg, amennyiben a szellem szót optimális értelmében alkalmazzuk. Ha megszabadulunk attól az előítélettől, hogy valamely fogalmat vissza kell vezetnünk vagy a külső tapasztalat tárgyaira, vagy pedig az ész a priori kategóriáira, akkor koncentrálhatjuk figyelmünket és kíváncsiságunkat teljesen arra a különös és még ismeretlen valamire, amit a szellem szóval jelölünk. Ilyen esetben mindig hasznos, ha egy pillantást vetünk a feltételezhető etimológiájára, mivel fölöttébb gyakran éppen a szó története meglepő felismerésekre vezet az alapjául szolgáló pszichológiai tárgy természetét illetően.

A &quot;szellem&quot; (Geist) nagyon régóta, már az ófelnémetben és azután az angolszász gâst-ban földön túli lényt jelentett, ellentétben a testtel. Kluge szerint a szó alapjelentése - nem okvetlenül hitelesen, de valószínűsíthetően - kapcsolatban van az óskandináv geisa - dühöng, a gót us-gasyan - sodrából kihoz, a svájci német ûf-gaista - kiborul, valamint az angol aghast - megrémül, megdöbben szavakkal. Ezt a kapcsolatot más nyelvi képződmények kiválóan alátá­maszt­ják. Azt mondjuk például, hogy &quot;belébújt az ördög&quot;, &quot;megszállta az ördög&quot;, &quot;meg­szállottja valaminek&quot; stb. A heves érzelmeket a pszichológia kialakulását megelőző időkben és még ma is a költői nyelvben - amely hatását még élő primitívségének köszönheti - szeretik démonokként megszemélyesíteni. A szerelmes emberről azt mondjuk, eltalálta Ámor nyila. Beszélünk Erisz almájáról, amely a viszályt jelképezi stb. Ha a &quot;dühtől magunkon kívül vagyunk&quot;, nyilvánvaló­an többé nem vagyunk azonosak önmagunkkal, hanem megszállt bennünket egy démon, egy szellem.

Az az őskori atmoszféra, amelyből valamikor a szellem szó származott, ma is bennünk él, természetesen tudattalanul. De miként a modern kor spiritizmusa mutatja, nagyon kevés kell ahhoz, hogy az ember a primitív szellemféleséget ismét felszínre hozza. Ha igaznak bizonyul az etimológiai levezetés (amely önmagában véve nagyon valószínű), akkor a &quot;szellem&quot; volta­képpen a perszonifikálódott affektus képmása. Amikor valaki elhamarkodott kijelen­té­sek­re ragadtatja magát, azt mondjuk róla, hogy hamar eljár a szája, amivel nyilván azt fejezzük ki, hogy szája önálló lénnyé változott, amely a beszélőtől függetlenül cselekszik. A pszichológia nyelvén azt mondanánk: minden affektus hajlamos rá, hogy autonóm komplexussá váljon, hogy elszakadjon a tudat hierarchiájától és lehetőleg az ént is magával rántsa. Ezért nem csodálható, ha a primitív ész ilyenkor valamilyen idegen, láthatatlan lény, szellem tevékenysé­gét látja. A szellem ebben az esetben az önállósult affektus képmása, amivel összhangban nevezték az ókori rómaiak a szellemeket imagines-nek, képeknek is.

De vegyük szemügyre a &quot;szellem&quot; fogalom másféle előfordulását Az &quot;apja szellemében cselekedett&quot; mondat még kétértelmű, hiszen a &quot;szellem&quot; szó ebben az esetben éppen úgy utal egy elhunyt szellemére, mint gondolkodásmódjára. Vagy másik példa: &quot;most más idő jár, más a szellem...&quot; - ami a gondolkodásmód megújulását, megváltozását fejezi ki. A tulajdonképpeni elképzelés lényege itt is az, hogy a közösséget megszállja egy szellem, amely például egy házban spiritus rector-rá vált. De ilyesmit is mondhatunk: &quot;Rossz szellem uralkodik a családban.&quot;

Itt már nem affektusok perszonifikációjáról van szó, hanem egy egész gondolkodásmód, viselkedési mód vagy - a pszichológia nyelvén szólva - egy beállítódás szemléltetéséről. Tehát a naiv felfogás szerint a rossz beállítódásnak, amelyet &quot;rossz szellemként&quot; emlegetnek, körülbelül ugyanaz a pszichológiai funkciója, mint egy perszonifikált affektusnak. Sokan meg­lepődnek ezen akkor, amikor &quot;beállítódáson&quot; rendszerint azt értik, hogy &quot;az ember beállítja magát valamire&quot;, vagyis valamilyen önálló tevékenységre, és ezzel szándékosságra gondol­nak. A beállítódás vagy gondolkodásmód azonban korántsem mindig akarat ered­ménye, terméke, hanem létrejöttét talán még gyakrabban szellemi hatásnak, a környezet példájának vagy befolyásának köszönheti. Mint ismeretes, vannak olyan emberek, akiknek rossz beállítódása, természete mérgezi a levegőt, rossz példájuk ragadós, kiállhatatlanságukkal borzolják a környezetükben élők idegeit. Az iskolában egyetlen komisz tanuló elronthatja az egész osztály szellemét, és más viszonylatban egy gyermek vidám és galamblelkű természete derűssé és kedélyessé teheti a család egyébként komor légkörét, ami természetesen csak akkor lehetséges, ha a jó példa kedvező hatással van a család minden tagjának beállítódására. A beállítódás képes áthatolni a tudatos akaraton is - &quot;az ember tönkremegy rossz társaságban&quot;. A legkifejezettebben ez a tömegszuggesztióban mutatkozik meg.

A beállítódás vagy gondolkodásmód tehát kívülről vagy belülről éppen úgy képes birtokba venni, megszállni a tudatot, mint az affektus, egy heves érzelem, és ily módon kifejezhető ugyanazokkal a metaforákkal. Első pillantásra úgy tűnik, hogy a beállítódás lényegesen komplikáltabb valami, mint az affektus. Ha azonban közelebbről szemügyre vesszük a dolgot, nem ez a helyzet, hiszen úgyszólván a legtöbb beállítódás tudatosan vagy nem tudatosan szentencián alapul, amely gyakran éppenséggel olyan, mint a közmondás. Vannak olyan beállítódások, amelyeknél a mögöttes szentenciát rögtön megérezzük, sőt azt is észrevesszük, hogy emberünk hol tanulta az adott bölcs mondást. A beállítódás gyakran egyetlen szóval, rendszerint egy eszménnyel, eszményképpel jellemezhető. Az is gyakori, hogy a beállítódás forrása nem szentencia, nem is eszmény, hanem tisztelt és utánzott személyiség.

A nevelés felhasználja a pszichológiai tényeket, és megpróbál szentenciákkal és eszményképek­kel szuggerálni megfelelő beállítódásokat, amelyek közül sok - mint tartós képződmény - az ember egész élete során hatásos marad. Megszállják az embert, mint a szellemek. Sőt primitívebb fokon megjelenik a tanító mester, a pásztor víziója, amely megszemélyesíti és képi megjelenítéssé konkretizálja az uralkodó eszményt.

Itt már közeledünk a &quot;szellem&quot; olyan fogalmához, amely sokkal tágabb, mint az animisztikus értelmezés. A bölcs mondás vagy szentencia rendszerint egyes emberek sok-sok tapaszta­latá­nak és fáradozásának eredménye, felismerések és következtetések kevés szóba sűrített összeg­ződé­se. Azok a szentenciák vagy eszményképek, amelyek a legátfogóbb élettapasztalatot és a legalaposabb megfontolást tartalmazzák, azt fejezik ki, amit a szó legjobb értelmében &quot;szellemnek&quot; nevezünk. Előfordul, hogy a vezérlő eszmény korlátlan uralomra tesz szert, és minél erőteljesebb ennek kényszerítő szerepe, annál inkább autonóm komplexusként nyilvánul meg, amely rendíthetetlen tényként száll szembe az éntudattal.

Ne tévesszük azonban szem elől, hogy az efféle szentenciák vagy eszményképek - a legjobbakat sem kivéve - nem feltétlenül varázsszavak, hanem csak meghatározott feltéte­lek­kel válhatnak uralkodóvá, nevezetesen akkor, ha belülről, a szubjektum részéről van irántuk érzelmi fogadókészség. Az eszme - vagy a mindenkori domináns eszmény - csak érzelmi befogadás révén válhat autonóm komplexussá; e nélkül a tudat belátásának alárendelt fogalom maradna, puszta intellektuális zseton minden meghatározó erő nélkül. Az eszmének mint pusztán intellektuális fogalomnak semmilyen hatása sincs ránk, mert ebben az állapotban nem több, mint üres szó. Ha viszont az eszme az autonóm komplexus jelentőségére tesz szert, az érzelmi befogadás révén hat az egyén életére.

Az ilyen autonóm beállítódások a tudatos akaratunk és a tudatos választásunk eredményei. Ha az imént azt mondtam, hogy ehhez szükség van az érzelmek segítségére, azt is hozzátettem, hogy a tudatos akaraton túl szükség van nem tudatos készségre is. Azt is mondhatnánk, hogy nem minden az akaraton múlik. Hiszen az, hogy milyen elveket választunk és igyekszünk megvalósítani, alá van rendelve belátásunknak és tudatunknak, itt tehát szerephez jut a tudatos önkény. Ezért valójában inkább a sors kérdése, hogy milyen elv vezérli beállítódásunkat.

Bizonyára elgondolkodnak rajta, hogy elvégre nincs is olyan ember, aki számára a saját szabad akarat a legfőbb elv, aki tehát szándéka szerint választja meg beállítódását. Nem hiszem, hogy létezik valaki, aki elérte vagy valaha is eléri az Istenhez való hasonlóságot, de azt tudom, hogy nagyon sokan törekednek ennek az eszménynek a követésére, mert megszállottjai az abszolút szabadság heroikus eszméjének. Valamilyen tekintetben minden ember függő, valamilyen mértékben mind befolyásolható, hiszen egyikőjük sem Isten.

Tudatunk az emberi totalitást éppenséggel nem fejezi ki, hanem csak egy részét alkotja annak. Bizonyára emlékeznek rá, bevezető fejtegetéseim során utaltam arra a lehetőségre, hogy éntudatunk bizonyosan nem az egyetlen tudatosság rendszerünkben, hanem - talán anélkül, hogy tudnánk - alárendelődik valamilyen további tudatosságnak, éppen úgy, ahogy az egyszerűbb komplexusok függenek az énkomplexustól.

Éppenséggel nem tudom, miként bizonyíthatnánk be, hogy létezik bennünk egy további, azaz az éntudatnál magasabb rendű tudatosság; de ha igen, akkor szükségképpen érezhetően zavarja az éntudatot. Egyszerű példával szeretném megvilágítani, mire gondolok. Tételezzük fel, hogy optikai rendszerünknek van saját tudata, ennélfogva ő maga sajátos személyiség, amelyet most elnevezünk &quot;szemszemélyiségnek&quot;. Mármost ez a szemszemélyiség megtorpan valahol, hogy a szép kilátásban gyönyörködjék. Ekkor az akusztikai rendszer váratlanul automobil kürtjét hallja. Az optikai rendszer erről az észlelésről nem vesz tudomást Az én ekkor - továbbra is anélkül, hogy az optikai rendszer tudna róla - parancsot ad az izmoknak, hogy a test a térben máshová kerülhessen. A mozgás tehát ekkor hirtelenül elvette az objektumot a szemszemélyiségtől. Ha a szem képes volna gondolkodni, alighanem arra a következtetésre jutna, hogy a fények világa tehetetlenül ki van szolgáltatva mindenféle ismeretlen, zavaró tényezőnek.

Bizonyára ilyesmi történne tudatunkkal, ha létezne egy további tudat, amely - mint korábban - az egész ember képmása lenne. Mármost valóban léteznek olyan ismeretlen, zavaró tényezők, amelyeken semmilyen akarat nem tud uralkodni, és amelyeket semmilyen szándék sem képes kiküszöbölni? És létezik bennünk valahol egy megközelíthetetlen réteg, amelyet azzal gyanúsíthatunk, hogy benne keresendő e zavarok forrása? Az első kérdésre minden további nélkül igennel válaszolhatunk. A neurotikus emberekről nem beszélve, már normális ember­nél is könnyen megfigyelhetünk más szférából érkező teljesen nyilvánvaló beavatkozásokat és zavarokat: hangulatunk hirtelen megváltozhat; megfájdulhat a fejünk; be akarjuk mutatni valakinek egy ismerősünket, de váratlanul nem jut eszünkbe a neve; egy dallam üldöz bennünket egész nap; szeretnénk valamit tenni, de megmagyarázhatatlan módon elmegy tőle a kedvünk; elfelejtünk valamit, amit semmilyen körülmények között sem akarunk elfelejteni; örülünk, hogy álom jön a szemünkre, és hirtelen éberré válunk, nem tudunk elaludni; vagy fantasztikus, nyugtalanító almok zavarják alvásunkat; keressük a szemüveget, ami ott van az orrunkon; fogalmunk sincs róla, hol tettük le a vadonatúj esernyőnket Ezt a listát a végtelen­ségig folytathatnánk. Ha meg éppen a neurotikusok lelkiállapotát vesszük szemügyre, a legparadoxabb zavaraik kellős közepét észlelhetjük. Elképesztő betegségekre utaló tünetek jelentkeznek náluk, miközben semmilyen szervük sem beteg. A test legenyhébb zavara nélkül hirtelen negyven fok fölé szökik a lázuk, minden ok nélkül fojtogató szorongásos állapotok fogják el őket, találkozunk kényszerképzeteikkel, amelyek értelmetlenségével maguk is tisztában vannak, vagy bőrükön kiütések keletkeznek, amelyek kialakulnak, majd elmúlnak, és ismét fogalmunk sincs sem az okáról, sem a terápiáról. Ez a lista is végtelen. Természe­tesen minden egyes esetre van alkalmas vagy alkalmatlan magyarázatunk, amely azonban már a következő esetet sem magyarázza meg. De semmi kétség sem lehet az iránt, hogy e zavarok léteznek.

Ami pedig a második kérdést, a zavarok eredetét illeti, fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy az orvosi pszichológia kidolgozta a tudattalan fogalmát, és bebizonyította, hogy ezek a zavarok tudattalan folyamatokon alapulnak. Az iménti példánknál maradva olyasmiről van szó, mintha személyiségünk felfedezné, hogy a látható dolgokon kívül minden bizonnyal léteznek láthatatlan, meghatározó tényezők is. Minden jel szerint a tudattalan folyamatoknál egyáltalán nem hiányzik az intelligencia. Kiváltképpen nem automatikus vagy mechanikus jellegűek. Szubtilitás, finomság tekintetében cseppet sem maradnak el a tudatos folyamatok mögött, ellenkezőleg, gyakran lényegesen fölényben vannak a tudatos belátással szemben.

Képzeletbeli optikai személyiségünk kételkedhet benne, hogy fényvilágának hirtelen támadt zavarai valamilyen tudatból erednek. Ugyanígy kételkedhetünk mi is egy további tudat létezésében, anélkül hogy több okunk lenne a kételkedésre, mint az optikai személyiségnek. De mivel nem tudunk átlépni ebbe a másik tudatállapotba, így ezt képtelenek vagyunk fogalmilag megragadni; ezt a sötét szférát jobb híján tudattalannak nevezzük.

Ezen a ponton visszakanyarodtam a magasabb tudat bevezetőmben vázolt kérdéséhez, mert a szellem létmeghatározó erejének bennünket foglalkoztató problémája összefügg az éntudaton túli folyamatokkal. Ugyancsak ott - mintegy mellesleg - megjegyeztem, hogy valamely eszme erős érzelem nélkül sohasem válhat létmeghatározó tényezővé. Emellett egy bizonyos szellem keletkezését sorskérdésnek is neveztem, amivel azt akartam kifejezni, hogy tudatunk nem képes önkényesen produkálni valamilyen autonóm komplexust. A szellem éppenséggel sohasem autonóm, ha nem késztet minket valamire, és nem bizonyítja fölényét tudatos akaratunkkal szemben. Ugyanis egyszersmind egyike azoknak a zavarásoknak, amelyek a sötét szférából erednek. Ha az előbb azt mondtam, hogy az eszme létrejöttét elő kell segítenie az érzelmek reakciójának, ezzel a tudattalan készségre utaltam, amely érzelmi úton lehatol a tudatunk számára hozzáférhetetlen mélységekbe. Tudatos értelmünk tehát sohasem képes elpusztítani az ideges szimptómák gyökereit; ehhez emocionális folyamatokra van szüksége, amelyek egyedül képesek arra, hogy befolyásolják a szimpatikus idegrendszert. Ezért azt is mondhatnánk, hogy ha a másik tudat alkalmasnak látja, valamilyen kényszerítő eszmét feltétlenül ráparancsol az éntudatra. Aki mindig tudatában van sorsdöntő elvének, jól tudja, milyen vitathatatlan hatalommal rendelkezik az életünk fölött. A tudat azonban rendszerint túlságosan el van foglalva a kitűzött cél elérésével, úgyhogy sohasem számol az ember életét meghatározó szellem természetével.

Pszichológiai szemszögből nézve a szellem - akárcsak minden autonóm komplexus - úgy jelenik meg, mint a tudattalannak az éntudat fölé vagy legalábbis mellé rendelt szándéka. Ha helyes véleményt akarunk alkotni a szellemnek nevezett jelenség lényegéről, tudattalan helyett inkább magasabb rendű tudatról kell beszélnünk, mivel a szellem fogalmába eleve beleértjük, hogy összekapcsoljuk vele az éntudattal szembeni fölény, fölérendeltség gondolatát. A szellem e fölénye nem tudatos okoskodás eredménye, hanem a fölény a szellem jelenségének lényeges tulajdonsága, miként ez nyilvánvaló minden kor dokumentumaiból - a Szentírástól kezdve Nietzsche Zarathusztrá-jáig. A szellem pszichológiai tekintetben olykor szinte mint látható valósággal bíró személyes lény jelenik meg. A keresztény dogmában éppenséggel a Szentháromság harmadik személye. Ezek a tények azt bizonyítják, hogy a szellem nem mindig csupán megfogalmazható eszme vagy szentencia, hanem legerőteljesebb és legközvetlenebb meg­nyilatkozásaiban sajátosan önálló életet él, amelyet tőlünk független létezőként érzéke­lünk. Mindaddig, amíg egy szellem érthető elvvel vagy kifejezett eszmével azonosítható, illetőleg körülírható, természetesen nem érzékeljük önálló létezőként. Ha azonban eszméje vagy elve felfoghatatlan, ha szándéka, indítéka és célja tekintetében homályossá válik, és mégis kényszerítő erővel megvalósul és érvényesül, akkor az ember szükségszerűen létezőként tapasztalja, mint egyfajta önálló létezőt, és felfoghatatlan, uralkodó természete nem fejezhető ki az emberi értelem fogalmaival. Kifejezőkészségünk ebben az esetben más eszközhöz folyamodik: szimbólumot teremt.

Szimbólumon egyáltalán nem allegóriát vagy pusztán jelet értek, hanem sokkal inkább olyan képet, amely a szellemnek csak homályosan sejtett természetét a legjobban szemlélteti. A szimbólum a szellemet nem ragadja meg fogalmilag és nem magyarázza meg, hanem önmagán túl egy még ősi, felfoghatatlan, homályosan sejthető értelemre utal, amely mai nyelvünk egyetlen szavával sem fejezhető ki kellőképpen. Az olyan szellem, amely fogalmilag megragadható, éntudatunk hatótávolságán belüli lelki komplexus. Ez nem hoz létre és nem tesz semmit, amit nem mi tápláltunk bele. Az a szellem viszont, amelynek kifejezéséhez szimbólumra van szükség, lelki komplexus, és ez beláthatatlan lehetőségek kreatív, teremtő magvát tartalmazza. Erre a legközelebbi és legjobb példa az őskeresztény szimbólumoknak a történelemből ismert hatása. Ha előítéletektől mentesen szemügyre vesszük, hogy az őskeresztény szellem milyen hatással volt a második évszázad egyszerű átlagemberére, az eredményen csak ámulhatunk. De ez a szellem olyan kreatív volt, hogy aligha ismerünk hozzáfoghatót. Nem csoda hát, hogy az emberek isteni hatalommal ruházták fel.

Ez a világosan érzékelt fölény, ez a hatalommal kitüntetettség a szellem jelenségének kinyilatkoztatásszerűséget és megfellebbezhetetlen tekintélyt kölcsönöz - és éppen ez a szellem veszélyes tulajdonsága; hiszen amit esetleg magasabb rendű tudatnak nevezhetünk, egyáltalán nem mindig &quot;magasabb rendű&quot; tudatunkkal kapcsolatos értékeink értelmében, hanem gyakran szöges ellentéte elismert ideáljainknak. Ezt a hipotetikus tudatot tulajdon­képpen egyszerűen &quot;egyéb&quot;, &quot;más&quot; jelzővel illethetnénk, nehogy olyan benyomást keltsünk, mintha intellektuális vagy morális vonatkozásban mindenkor magasrendűséget reprezentálna. Szellem sokféle van, van köztük világos és sötét. Ezért alighanem joggal feltételezhetjük, hogy a szellem sem abszolút, hanem relatív képződmény, és szüksége van rá, hogy az élet kiegészítse, és így teljessé váljon. Túlságosan sok példát említhetnénk ugyanis olyan esetekből, amikor egy szellem annyira megszállja az embert, hogy szinte már nem is az ember, hanem csak a szellem él, mégpedig nem is a számára gazdagabb és teljesebb élet céljából, hanem életellenes módon. Ezzel egyáltalán nem azt akarom mondani, hogy a keresztény mártírok halála értelmetlen és céltalan pusztulás volt - ellenkezőleg, az ilyen halál mindenki másénál teljesebb életet jelentett -, hanem inkább az életet minden áron tagadó bizonyos szekták szellemére gondolok. Mit ér a szellem, ha kiirtja a embereket? A szigorú ultramontán felfogás bizonyára összhangban állt kora legmagasabb rendű erkölcsi követelményeivel, de életellenes volt. Azt hiszem ezért, hogy a legnemesebb eszményeinkkel összhangban levő szellem is korlátok közé szorítható az élet érdekében. A szellem az élet számára bizonyosan elengedhetetlen szükséglet, hiszen a pusztán az énre koncentrálódó élet egyáltalán nem hasznos és nem kielégítő. Csak az olyan élet értékes, amelyet bizonyos szellemben élünk le. Figyelemre méltó tény, hogy a puszta én életét rendszerint nemcsak az érintett érzi nyomasztónak, hanem a kívülálló is. Az élet teljessége többet követel a puszta énnél. Szellemre van szüksége, vagyis egy független és felsőbbrendű komplexusra, mert nyilvánvalóan csakis ez képes mozgalmas életre kelteni a lélek mindazon lehetőségét, amelyhez az éntudat nem érhet el.

De ahogy létezik olyan szenvedély, amely féktelen, korlátlan életre törekszik, találkozunk olyan szenvedéllyel is, amely - éppen a szellem kreatív fölénye miatt - az egész életet szeretné feláldozni a szellem oltárán. Ez a szenvedély a szellemet rosszindulatú daganattá változtatja, amely értelmetlenül pusztítja az emberi életet.

Az élet a szellem igazságának kritériuma. Az a szellem, amely az embert kiragadja minden életlehetőségéből s csak önmagában keres kiteljesedést, ártó szellem. De létrejöttében vétkes az ember is, aki kézben tartja a döntést, hogy feladja magát, vagy sem.

Élet és szellem két hatalom vagy szükségszerűség, amelyek között van kijelölve az ember helye. A szellem adja az ember életének az értelmet és a legteljesebb kibontakozás lehetőségét. Az élet azonban elengedhetetlen a szellem számára, mivel semmire se megy az igazával, ha nem képes élni.

[[Kategória:Szövegek]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Nekünk Mohács kell</title>
    <id>260</id>
    <revision>
      <id>604</id>
      <timestamp>2006-06-11T20:50:32Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>Gubbubu</username>
        <id>3</id>
      </contributor>
      <text xml:space="preserve">{{Vers|Ady Endre|Nekünk Mohács kell|
&amp;nbsp; &lt;br&gt;
Ha van Isten, ne könyörüljön rajta: &lt;br&gt;
Veréshez szokott fajta, &lt;br&gt;
Cigány-népek langy szivű sihederje, &lt;br&gt;
Verje csak, verje, verje. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
Ha van Isten, meg ne sajnáljon engem: &lt;br&gt;
Én magyarnak születtem. &lt;br&gt;
Szent galambja nehogy zöld ágat hozzon, &lt;br&gt;
Üssön csak, ostorozzon. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
Ha van Isten, földtől a fényes égig &lt;br&gt;
Rángasson minket végig. &lt;br&gt;
Ne legyen egy félpercnyi békességünk, &lt;br&gt;
Mert akkor végünk, végünk.&lt;br&gt;
|&amp;nbsp;|}}</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>A fösvény</title>
    <id>262</id>
    <revision>
      <id>5704</id>
      <timestamp>2006-12-03T10:02:06Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>Gubbubu</username>
        <id>3</id>
      </contributor>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     = Molière
| cím        = A fösvény
| szakasz    =
| előző      =
| következő  =
| megjegyzés =
}}

:SZEMÉLYEK
:
:HARPAGON, Cléante és Eliz apja, Marianna széptevője
:CLÉANTE, Harpagon fia, Marianna szerelmese
:ELIZ, Harpagon leánya, Valér imádottja
:VALÉR, Anzelm fia, Eliz szerelmese
:MARIANNA, Cléante imádottja; Harpagon is szereti
:ANZELM, Valér és Marianna apja
:FRUZSINA, házasságszerző
:SIMON, pénzközvetítő
:JAKAB, Harpagon szakácsa és kocsisa
:FECSKE, Cléante inasa
:CLAUDE ASSZONY, Harpagon cselédje
:ZABSZÁR, Harpagon szolgája
:KESZEG, Harpagon inasa
:CSENDBIZTOS és ÍRNOKA 
''Történik Párizsban'' 


==ELSŐ FELVONÁS== 


;ELSŐ JELENET 
''Valér, Eliz'' 

;VALÉR
:De Eliz, angyalom, csak nem adja most búnak a fejét? Azután, hogy olyan kedvesen hitet tett, hogy örökre számíthatok magára! Én azt sem tudom, hova legyek örömömben, maga meg - látom - sóhajtozik. Csak nem bánta meg máris, hogy oly nagy boldogsághoz juttatott? Ezért szomorú? Sajnálja már, hogy - engedve végre lángoló unszolásomnak - elkötelezte magát nekem? 

;ELIZ
:Nem, Valér. Bármit teszek magáért, azt én már sose bánhatom meg. Édes, nagyon édes nekem az a kényszer, amelynek engedek. Még csak azt se kívánnám, hogy bár ne úgy történt volna minden, ahogy történt. De, hogy őszintén szóljak, aggaszt most: mire fordul mindez? És félek is nagyon; amiatt, hogy egy kicsit jobban szeretem a kelleténél. 

;VALÉR
:Ó, Eliz! Mi félnivalója lehet azért, hogy jó szívvel van hozzám? 

;ELIZ
:Jaj, egyszerre százféle is: apám haragja, rokonaim gáncsoskodása, a világ szája! S a legszörnyűbb, Valér, hogy változhat a maga szíve is. Milyen szörnyű hidegséggel fizetnek sokszor maguk, férfiak, a legforróbb, a legodaadóbb szerelmért is. 

;VALÉR
:Ne legyen hozzám olyan igazságtalan azzal, hogy mások után ítél meg, édes Eliz. Bármit inkább tegyen föl rólam, csak azt ne, hogy megfeledkezem arról, amivel magának tartozom. Nagyon is szeretem ahhoz, és szerelmemnek csak napjaimmal lesz múlása. 

;ELIZ
:Ó, a férfi, az mind így beszél, Valér... Szóra mind egyforma, csak amikor cselekedetre kerül a sor, akkor válik el, melyikben mi lakik. 

;VALÉR
:Akkor meg, ha cselekedeteink adnak képet rólunk, akkor meg igazán várjon legalább addig az ítélettel, és ne igyekezzék indokolatlan félelmében, amelyet csak a balsejtelem sugall, eleve bűnösnek látni. Nagyon kérem, ne sebezze halálra szívemet ily rettenetesen vágó gyanúsítással. Adjon időt, és ezer meg ezer bizonyítékkal fogom meggyőzni arról, hogy lángolásomnak nincsen salakja. 

;ELIZ
:Istenem, milyen könnyen hiszünk annak, akit szeretünk! Hiszek a szívének, Valér, képtelennek tartom álnokságra. Igen, elhiszem, hogy igaz szerelemmel szeret, és hogy hű marad hozzám. El is temetem hát örökre ezt a kételyemet. Most már csak a világ szájától tartok, a hírbe hozás aggaszt. 

;VALÉR
:De miért ez a nyugtalanság? 

;ELIZ
:Semmitől sem félnék, ha mindenki az én szememmel látná magát. Nekem a maga puszta mivolta igazolást és biztosítékot ad mindazért, amit elkövetek magáért. Szívem fölmentésére itt van a maga sok szép tulajdonsága, érdeme meg az a hála maga iránt, amelyre az ég is kötelez. Folyton előttem van annak a halálos, de különös fordulatú veszedelemnek a perce, amely összeismertetett bennünket, a maga bámulatos önfeláldozó viselkedése, ahogy életét az enyémért kockára dobta, hogy kimentsen a dühöngő habokból, az az elmondhatatlanul gyöngéd gondoskodás, amelyben már a parton részesített, aztán ahogy később hódolatával körülvett, az a kitartó, lobogó szerelem, amelyet sem idő, sem akadály nem lohasztott, amely feledtetve családot és hazát, máig itt tartja köztünk, s rábírta arra, hogy kedvemért rangját-módját eltitkolja, sőt odáig vitte, hogy apám szolgálatába álljon, csak azért, hogy naponta láthasson. Mindez énrám bámulatos hatással van, és ami engem illet, nekem bőségesen elég ahhoz, hogy helyesnek érezzem azt, amibe végül beleegyeztem, amire elköteleztem magam. De vajon elég-e arra, hogy mások is helyeseljék lépésemet? Nem vagyok bizonyos benne, hogy megértik érzéseimet. 

;VALÉR
:Mindabból, amit mond, én csak szerelemmel kívánok érdemet szerezni magánál. Hogy pedig aggályaira feleljek: édesapja mindent megtesz, hogy leánya viselkedését tartsa helyesnek a világ. Határtalan fösvénysége meg az a ridegség, ahogy gyermekeivel bánik, különb dolgokra is feljogosítana. Megbocsát, édes Eliz, hogy így beszélek róla: maga, angyalom, maga is tudja, hogy erről szólva nehéz jót mondani. De ha majd - ahogy remélem - föllelem szüleimet, akkor talán nem is lesz olyan bajos, hogy apját megenyhítsük irányunkban. Várom türelmetlenül szüleimről a hírt, és ha még soká késik, magam járok utána. 

;ELIZ
:Ne, ne mozduljon innen, Valér; inkább csak azzal törődjék, hogy apám kegyét és bizalmát megszerezze. 

;VALÉR
:Láthatta, hogyan kezdtem hozzá, milyen ügyeskedéshez, hízelgéshez kellett folyamodnom, amíg szolgálatába léphettem, s ma is milyen álarc alatt játszom meg, hogy természetem és gondolkodásom olyan, mint az övé; mennyit színészkedem, hogy tessem neki, hogy felém hajlítsam. Bámulatosan haladok. A tapasztalat vezet rá, hogy az emberek megnyerésére a legjobb út az, ha pontosan olyannak mutatkozunk előttük, amilyenek ők; ha szó szerint az ő elveiket visszhangozzuk; ha tömjénezzük a hibáikat, és csináljanak bármit - tapsolunk hozzá. Mese az a veszély, hogy a sok tán még a hízelgésből is megárt, és hogy vigyázni kell, ne legyen kirívó a játék; hízelgés dolgában néha épp a legeszesebbet lehet legegyszerűbben lépre csalni. Kellő magasztalással körítve, a legképtelenebb dolgot, a legbolondabb gombát is beveszik. Az őszinteség ugyan belesántul egy kicsit ebbe a mesterségbe, amelyet most űzök, de ha el akarunk érni valamit az embereknél, mégiscsak hozzájuk kell igazodnunk. S ha már csak így lehet megnyerni őket, ez nem azoknak a hibája, akik hízelegnek, hanem azoké, akik elvárják a hízelgést. 

;ELIZ
:De miért nem igyekszik megnyerni bátyám segítségét is, arra az esetre legalább, ha a házvezetőnő mégis elárulná titkunkat? 

;VALÉR
:Mert vagy tűz, vagy víz; az apa és a fiú lelkülete annyira elütő, hogy bajos volna egyszerre ennek is, annak is megadni a magáét. Vagy ezt indítom bizalomra, vagy azt. De maga, kedves Eliz, maga kezdjen dologba nála; használja föl a testvéri szeretetet, amely kettejük közt oly erős, és nyerje meg ügyünknek. Itt jön. Megyek. Beszéljen már most vele, de titkunkból csak annyit fedjen fel, amennyit alkalmasnak lát. 

;ELIZ
:Nem tudom, lesz-e erőm, hogy kiöntsem előtte szívemet. 


;MÁSODIK JELENET 
''Cléante, Eliz'' 

;CLÉANTE
:Örülök, húgocskám, hogy egyedül lellek. Éget a vágy, hogy beszélhessünk, hogy beavathassalak a titkomba. 

;ELIZ
:Alig várom, hogy halljam, bátyám. Mi az a nagy mondandó? 

;CLÉANTE
:Óriási, húgocskám! De egy kicsi szóba belefér. Szeretek. 

;ELIZ
:Szerelmes vagy? 

;CLÉANTE
:Az. De mielőtt folytatnám, tudatában vagyok, hogy atyám úr fölöttem, hogy pusztán azért, mert fiának nevezhet, meg kell hajolnom alázatosan akarata előtt. Nem köthetjük le magunkat egy életre azok beleegyezése nélkül, akiknek létünket köszönhetjük. Az ég reájuk ruházta vala vágyaink irányítását, nekünk pedig azt rendelé, hogy e vágyaknak is csak az ő útmutató tanácsuk szerint engedjünk. Mert őket nem befolyásolják bolond szenvedelmek, és így abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy ritkábban tévednek, mint mi, s ilyeténképpen jobban látják javunkat. Ekként inkább kell hinnünk az ő józan előrelátásuknak, mintsem a mi vak szenvedélyünknek, mivelhogy az ifjúi hév gyakorta végzetes szakadékba sodor. Mindezt azért mondom el, húgocskám, hogy ilyesmikkel ne is fáraszd a nyelved; siket vagyok a szerelemtől. Kérlek, bele se kezdj az óvásba és oktatásba. 

;ELIZ
:Meg is kérted, akit szeretsz? 

;CLÉANTE
:Nem; de már eltökéltem. Még egyszer könyörögve kérlek, ne is sorakoztass több érvet, hogy szándékomtól eltéríts. 

;ELIZ
:Olyan csudabogárnak tartasz, bátya? 

;CLÉANTE
:Nem, húgocskám. De nem vagy szerelmes. Fogalmad sincs arról a boldog szilajságról, amelybe az ilyen gyöngéd, édes szerelem a szívünket ejti. Félek az okosságodtól. 

;ELIZ
:Jaj, bátya, szóba se ejtsd az én okosságomat. Nincs teremtett lélek, akit életében legalább egyszer cserben ne hagyna az a híres okosság. Ha kitárom neked a szívem, könnyen kiderülhet, hogy kettőnk közül még mindig te vagy az okosabb. 

;CLÉANTE
:Ó, adná az ég, hogy a te szíved is éppúgy, mint az enyém... 

;ELIZ
:Lássuk először is a te dolgodat. Beszélj hát: ki az, akit szeretsz? 

;CLÉANTE
:Fiatal lány; nem régóta lakik a környékünkön. Mintha az ég csak arra teremtette volna, hogy szerelmet keltsen mindenkiben, aki megpillantja! Húgocskám, nincs a világon még egy olyan édes teremtés; az első pillantásra elragadott. Mariannának hívják. Betegeskedő, öreg édesanyjával él; a drága leány elképzelhetetlen szeretettel ragaszkodik hozzá. Gondozza, búslakodik miatta, vigasztalja olyan odaadással, hogy megindulna rajta a szíved. Bármihez nyúl, bármit csinál, a világ legbűbájosabb módján csinálja. Minden mozdulata csupa, de csupa kellem: maga a megtestesült finomság, kecsesség, a megindító jóság; az imádni való tisztaság, a ... ó, húgocskám, bár ismerhetnéd! 

;ELIZ
:Jól elképzelem azok után, amiket mondasz. Szereted, s nekem már ez is elég, hogy megérezzem, milyen lehet. 

;CLÉANTE
:Titokban kinyomoztam, hogy nem élnek valami nagy módban. Még szerény háztartásukhoz sem tudják megszerezni mindazt, ami kell. Képzeld el, húgocskám, milyen öröm lehet könnyíteni annak sorsán, akit szeretünk - tapintatosan, kisebb-nagyobb támogatással átsegíteni apró bajain egy derék családot. És gondold el, mennyire elkeserít, hogy apa fösvénysége miatt nem ízlelhetem meg azt az örömet, nem adhatom miatta semmiféle tanújelét a szerelmemnek. 

;ELIZ
:Nagyon jól megértem fájdalmadat, bátya. 

;CLÉANTE
:Fölülmúl az minden képzeletet, húgocskám. Mert ha jól megnézzük, van-e kegyetlenebb dolog annál a kérlelhetetlen szűkmarkúságnál, annál a keményszívűségnél, amely fogva tart, és napról napra senyveszt bennünket? Az ifjúság múltával mit ér majd a vagyon, ha már semmi jóra, semmi szépre nem használhatjuk? Mit, ha most mindenféle adósságba kell keverednem pusztán azért, hogy úgy-ahogy fenntartsam magam, ha - akárcsak te - a kereskedők segítségét kell könyörögnöm, hogy valamirevaló ruhában járhassak? Egyszóval azért akartam beszélni veled, állj mellém, puhatoljuk ki apa hangulatát ebben az én ügyemben. Ha nem enged, el vagyok szánva, elmegyek akárhová azzal a drága Mariannával, boldogan akarok élni; ha már az Isten is úgy akarja. Ezért mindenfelé máris kölcsönt kerestetek, és ha te is úgy vagy, húgocskám, mint én, és ha apánk most sem enged akaratunknak, itt hagyjuk mind a ketten, felszabadítjuk magunkat az alól a zsarnokság alól, amelyben oly régóta tart bennünket azzal az elviselhetetlen zsugoriságával. 

;ELIZ
:Bizony igaz, hogy napról napra többször megsirattatja velünk szegény édesanya halálát, és hogy... 

;CLÉANTE
:Az ő hangját hallom. Menjünk egy kicsit arrébb, hogy nyugodtan elmondhassuk egymásnak, ami szívünkön van. Aztán közös erővel majd csak szembeszállhatunk azzal a kemény természetével. 


;HARMADIK JELENET 
''Harpagon, Fecske'' 

;HARPAGON
:Ki innét, de tüstént, és egy mukkot se! Aló mars! Pusztulj a házamból, cégéres gazember, mintaakasztófavirág. 

;FECSKE
:''(félre) ''Életemben nem láttam ilyen gonosz csontot, mint ez az istenverte vénség. Tisztesség ne essék szólván, maga Belzebub bújt bele, azt hiszem. 

;HARPAGON
:Még morogsz? 

;FECSKE
:Miért akar kikergetni? 

;HARPAGON
:Miért? Még kérdeni mered, kötélrevaló? Takarodj, egy-kettő, mert itt csaplak agyon! 

;FECSKE
:Mi baja velem? Mit csináltam? 

;HARPAGON
:Azt csináltad, hogy azt akarom, hogy kotródj! 

;FECSKE
:Fiaura, a gazdám azt a parancsot adta, hogy itt várjam meg. 

;HARPAGON
:Lódulj, várd meg kint az utcán, és ne állongj itt a házamban, ideütve, mint valami cövek. Nekem itt ne bámészkodj, ne szaglásszál, mi folyik itt, hogy mi mindenből kaparinthatnál meg valamit. Nekem itt ne kémlelkedjék senki folyton a hátam mögött, ne ólálkodjék itt semmiféle fizetett áruló, aki minden dolgomba beleüti azt a pimasz orrát, s már a pillantásával is elnyelné, ami az enyém, és minden sarokban azt szimatolja, mit lehet elcsenni. 

;FECSKE
:Már hogy az ördögbe gondolja, hogy magától el lehetne csenni valamit? Maga aztán igazán nem a megcsenhető halandók közé tartozik, hisz úgy elzárja mindenét, s ráadásul még éjjel-nappal strázsálja is. 

;HARPAGON
:Azt zárok el, ami jólesik, és ott strázsálok, ahol akarok. Talán nem vagyok körülvéve csupa kémmel, bérencekkel; folyton a nyomomban leskelődnek! ''(Félre)''  Reszketek a gondolatra; csak nem sejtett meg valamit a pénzemről?  ''(Fenn)''  Nem ütnéd dobra még te is, hogy pénzt rejtegetek idehaza? 

;FECSKE
:Pénzt rejteget? 

;HARPAGON
:Nem azt mondtam, gazfickó!  ''(Félre)''  Meg kell veszni!  ''(Fenn)''  Azt kérdeztem, hogy csupa rosszakaratból nem terjeszted-e azt a hírt, hogy pénzt tartogatok. 

;FECSKE
:No, bánjuk is mi, hogy tartogat-e, nem tartogat-e. Nekünk így is, úgy is egyre megy. 

;HARPAGON
:Nagyon forgatod a nyelved! Majd a füleden át kötök csomót rá!  ''(Kezét emeli, hogy arcul üsse)''  Még egyszer mondom, ki innen! 

;FECSKE
:Hát jó, megyek. 

;HARPAGON
:Várj csak. Nem viszel el semmit? 

;FECSKE
:Mijét vihetném el? 

;HARPAGON
:Gyere csak, hadd lám, mutasd a két kezed. 

;FECSKE
:Tessék. 

;HARPAGON
:A másik kettőt. 

;FECSKE
:A másik kettőt? 

;HARPAGON
:Igenis. 

;FECSKE
:Tessék. 

;HARPAGON
:''(megtapogatja Fecske bugyogójának alját)'' Ezeket a bő bugyogókat az ördög is arra szánta, hogy a lopott holmik valóságos orgazdapincéi legyenek. Aki ilyet hord, már csak ezért megérdemelné az akasztófát. 

;FECSKE
:''(félre) ''Az ilyen ember aztán igazán megérdemelné, hogy megkapja, amitől szurkol. Igazán örömöm telnék benne, ha valamijét elcsaklizhatnám. 

;HARPAGON
:He? 

;FECSKE
:Mi? 

;HARPAGON
:Mit beszélsz itt a csaklizásról? 

;FECSKE
:Azt mondom, hogy képes mindenütt megmotozni, hogy lássa, nem sinkófáltam-e el valamit. 

;HARPAGON
:Jó, hogy mondod. ''(Átkutatja Fecske zsebeit) ''

;FECSKE
:''(félre)''  A fene essék a kapzsiságába meg az ilyen kapzsiakba. 

;HARPAGON
:Mi az? Mit mondasz? 

;FECSKE
:Hogy mit mondok? 

;HARPAGON
:Igen. Miféle kapzsiságról meg kapzsiakról beszélsz? 

;FECSKE
:Azt mondtam, hogy a fene essék a kapzsiságba meg a kapzsiakba. 

;HARPAGON
:És kikről mondtad? 

;FECSKE
:A kapzsiakról. 

;HARPAGON
:És kik azok a kapzsiak? 

;FECSKE
:A kuporiak meg a zsugoriak. 

;HARPAGON
:De kire érted? 

;FECSKE
:Mi baja van magának azzal? 

;HARPAGON
:Azzal van bajom, amivel kell. 

;FECSKE
:Azt hiszi, magáról beszéltem? 

;HARPAGON
:Hiszem, amit hiszek, de tudni akarom, kinek szól, amit mondasz. 

;FECSKE
:Kinek... csak úgy az orrom alá dörmögök. 

;HARPAGON
:Én meg majd mindjárt odadörgölök egyet az orrodnak! 

;FECSKE
:Már a kapzsiakat se lehet szidni? 

;HARPAGON
:Azt lehet. Csak rágalmazni meg pimaszkodni nem lehet. 

;FECSKE
:Nem mondtam nevet. 

;HARPAGON
:El is látnám a bajod! 

;FECSKE
:Ne vegye magára, kinek nem gatyája! 

;HARPAGON
:Befogod a szád végre? 

;FECSKE
:Ha muszáj. 

;HARPAGON
:Ajh! Hajh! 

;FECSKE
:''(zekéje egyik zsebét mutatja)''  Tessék, még itt is van egy zseb. Most már nyugodtan alszik? 

;HARPAGON
:No, add vissza anélkül, hogy kikutatnálak. 

;FECSKE
:Mit? 

;HARPAGON
:Amit elloptál tőlem. 

;FECSKE
:Nem csungáltam el én magától semmit. 

;HARPAGON
:Igazán? 

;FECSKE
:Igazán. 

;HARPAGON
:Jó napot. Lódulj a pokolba. 

;FECSKE
:Hát ez szép útnak indítás. 

;HARPAGON
:Isten előtt, ne félj, még felelni fogsz érte. Nincs álmom ettől a kötni való inastól; látni se tudom a sánta kutyáját. 


;NEGYEDIK JELENET 
''Harpagon, Eliz, Cléante'' 

;HARPAGON
:Annyi bizonyos, nem kis gond nagy summa pénzt tartani a háznál. Az a szerencsés, aki minden vagyonát jó kamatra adja ki, s csak annyit hagy magánál, amennyi épp a konyhára, miegymásra kell. Az ember igazán nem tudja, az egész házban hol találhatna valami biztos rejtekhelyet. Mert ami engem illet, a pénzesládákat én kétkedéssel nézem, nem bíznám soha rájuk magam. Valamennyi valóságos nyílt tolvajcsalétek, legelőször mindig azoknak esnek. De hány mégis a hab, okos dolog volt-e azt a tegnap visszakapott tízezer tallért a kertben elásnom. Tízezer tallér aranyban a háznál olyan összeg... ''(A két testvér halkan beszélgetve most lép be)'' Jóságos ég! Csak nem árultam el saját magamat! A buzgalom egészen elragadott, azt hiszem, nagyon is hangosan töprengtem itt magamban... Mi kell? 

;CLÉANTE
:Semmi, apám. 

;HARPAGON
:Régóta vagytok itt? 

;ELIZ
:Épp hogy ideértünk. 

;HARPAGON
:De hallottátok... 

;CLÉANTE
:Mit, apám? 

;HARPAGON
:No, csak... azt... 

;ELIZ
:Mit? 

;HARPAGON
:Amit az imént mondtam. 

;CLÉANTE
:Semmit sem hallottunk. 

;HARPAGON
:Dehogynem, dehogynem. 

;ELIZ
:Már tessék megnyugodni. 

;HARPAGON
:Látom én jól rajtatok, hogy egypár szó mégiscsak megütötte a fületeket. Merthogy épp azon füstölögtem, milyen bajos is manapság pénzhez jutni, és azt mondtam, az a szerencse fia, akinek tízezer tallérja is van a háznál. 

;CLÉANTE
:Nem akartuk megszólítani, attól tartottunk, hogy háborgatjuk. 

;HARPAGON
:Mégis, jó hogy megmondom ezt itt nektek, nehogy valamiképp félremagyarázzátok a dolgot, s a végén még azt képzeljétek, hogy azt mondtam, hogy nekem van tízezer tallérom. 

;CLÉANTE
:Mi hasznunk volna belőle? 

;HARPAGON
:Tízezer tallér: nekem igazi istenáldása volna! 

;CLÉANTE
:Kötve hiszem! 

;HARPAGON
:Nagyon kapóra jönne. 

;ELIZ
:Olyan dolog ez... 

;HARPAGON
:Nagyon rám férne. 

;CLÉANTE
:Szerintem... 

;HARPAGON
:Helyrehozna egy kicsit. 

;ELIZ
:De hisz... 

;HARPAGON
:Abbahagyhatnám végre a panaszt, hogy milyen nehéz idők járnak. 

;CLÉANTE
:Én istenem, apának nincs oka panaszra: mindenki tudja, hogy épp elég jómódú. 

;HARPAGON
:Micsoda? Jómódú, én? Hazudik, aki olyasmit beszél. Szemenszedett kitalálás, aljas gazemberek terjesztik. 

;ELIZ
:Ne ingerlődjék úgy fel. 

;HARPAGON
:Szép dolog, hogy saját gyermekeim árulnak el, és támadnak hátba. 

;CLÉANTE
:Micsoda hátbatámadás az, ha valaki azt mondja, hogy apa jómódú? 

;HARPAGON
:Az, az! Az effajta szóbeszéd, meg ahogy ti a pénzt szórjátok, az lesz az oka, ha egy szép napon majd betörnek hozzám, és abban a hiszemben, hogy a bőröm alatt is pénz van, elmetszik a torkomat. 

;CLÉANTE
:Hol szórom én a pénzt? 

;HARPAGON
:Hol? És ez a pompázatos, drága ruha, amelyben városszerte páváskodsz, valóságos botrány már ez is! A húgodat tegnap szidtam össze; de amit te művelsz, az még rosszabb. Ez már bosszúért kiált az égre. Csak ami rajtad van, ahogy nézem, tetőtől talpig, meg lehetne élni ebből a vagyonból, ha kamatra adná ki az ember. Százszor is megmondtam, fiam, mennyire nem tetszik az a mód, ahogy élsz. Szörnyen adod a grófot. Hogy ilyen ruhákba öltözködhess, engem kell mindenemből kivetkőztetned. 

;CLÉANTE
:Kivetkőztetni, én? Hogyhogy? 

;HARPAGON
:Mit tudom én! Hát honnan veszed a pénzt az ilyen ruha csináltatásához? 

;CLÉANTE
:Honnan, apám? Onnan, hogy játszom, s mivelhogy pártol a szerencse, a pénzt, amit nyerek, magamra költöm. 

;HARPAGON
:Nagyon rosszul teszed. Ha már pártol a szerencse a játékban, ki kellene használnod, a nyereséget rögtön ki kellene adnod megfelelő kamatra, hogy egy szép napon, amikor együtt van... Mert mi hasznod van, igazán szeretném tudni, hogy a többiről ne is beszéljek, ebből a rengeteg szalagból, amivel a fejed búbjáig tele vagy tűzve-fűzve, mintha bizony néhány darab madzaggal nem lehetne éppoly jól odakötni ezt a nadrágot az ujjashoz! S kell is parókára pazarolni a pénzt, amikor az embernek itt a saját, természetes haja ingyen! Fogadni mernék, hogy ebben a parókában és szalagokban legalább húsz arany fekszik; húsz arany pedig kamatra kiadva évenként tizennyolc frank hat garast hoz, ha csak nyolc százalékkal számítom. 

;CLÉANTE
:Nem vonom kétségbe. 

;HARPAGON
:Hagyjuk, beszéljünk másról. Ö-hő! ''(Halkan, félre) ''Mintha jeleket váltanának, hogy elcsenjék az erszényemet. ''(Fent)'' Mit akartok ezzel az integetéssel? 

;ELIZ
:Arra biztatjuk egymást, hogy ki beszéljen először; mert mindkettőnknek van mondanivalónk. 

;HARPAGON
:Épp nekem is van mondanivalóm mindkettőtöknek. 

;CLÉANTE
:Házasságról szeretnénk beszélgetni, apa. 

;HARPAGON
:Én is éppen házasságról szeretnék beszélgetni veletek. 

;ELIZ
:Ah! Papa! 

;HARPAGON
:Mit visongsz? A szó ijeszt meg, vagy maga a dolog? 

;CLÉANTE
:Mindketten okkal félhetünk a házasságtól azok után, ahogy apánk azt alkalmasint elképzeli. Attól tartunk, hogy szívünk nem hajlik majd apa választására. 

;HARPAGON
:Csak türelem, türelem. Nincs semmi okotok ijedezni. Tudom jól, mi kell mindkettőtöknek. Egyőtök sem fog panaszkodni, ha meghallja, mi a szándékom. De hogy az elején kezdjük, mondd csak ismersz valami Marianna nevű fiatal lányt? Itt lakik nem messze tőlünk. 

;CLÉANTE
:Ismerem, apa. 

;HARPAGON
:''(Elizhez)''  És te? 

;ELIZ
:Hallottam hírét. 

;HARPAGON
:Milyennek találod azt a lányt, fiam? 

;CLÉANTE
:Elragadó, kedves teremtés. 

;HARPAGON
:A külleme? 

;CLÉANTE
:Csak úgy árasztja az illedelmességet, az erényességet; ragyog róla a kellem-szellem. 

;HARPAGON
:Modora, viselkedése? 

;CLÉANTE
:Csak bámulni lehet, igazán. 

;HARPAGON
:Nem gondolod, hogy egy ilyen lány megérdemelné, hogy komolyan foglalkozzék vele az ember? 

;CLÉANTE
:De mennyire, apa. 

;HARPAGON
:Hogy alkalmatos feleség lenne? 

;CLÉANTE
:Nagyon alkalmatos. 

;HARPAGON
:Hogy minden jel szerint jó háziasszony lesz belőle? 

;CLÉANTE
:Semmi kétség. 

;HARPAGON
:Hogy aki elveszi, meg lehet majd elégedve vele? 

;CLÉANTE
:Bizonyára. 

;HARPAGON
:Van egy kis nehézség. Aggaszt, hogy hozomány dolgában nincs annyija, amennyit elvárhatna az ember. 

;CLÉANTE
:Ó, apám, mit számít a hozomány, ha derék leányról van szó. 

;HARPAGON
:Bocsánatot kérek, bocsánatot kérek. Mégis meg kell mondani, ha az ember nem kap is annyi hozományt, amennyit remélt, valahogy más módon még pótolhatja. 

;CLÉANTE
:Magától értetődik. 

;HARPAGON
:Hát örülök, hogy nincs ellentét köztünk, mert erényességével, kedvességével ez a lány egészen meghódította a szívemet, és elhatároztam, hogy ha valami hozományt mégis adnak vele, feleségül veszem. 

;CLÉANTE
:Ö... ü? 

;HARPAGON
:Tessék? 

;CLÉANTE
:Azt tetszett mondani, hogy... hogy elhatározta, hogy... 

;HARPAGON
:Hogy feleségül veszem Mariannát. 

;CLÉANTE
:Kit? Ki? Kicsoda? 

;HARPAGON
:Én, én, én, őt! Mi bajod van? 

;CLÉANTE
:Hirtelen szédülés fogott el; kimegyek. 

;HARPAGON
:Majd elmúlik. Eredj a konyhába, igyál gyorsan egy pohár jó friss vizet. Így vagyunk ezekkel a mi vékonydongájú ficsuracskáinkkal; olyan lábon állnak, mint a naposcsirkék! Hát ezt határoztam el, kedves leányom, ami az én dolgomat illeti. Bátyádat illetően épp ma reggel ajánlottak egy özvegyasszonyt, neki azt szánom. Téged pedig, téged Anzelm úrhoz adlak. 

;ELIZ
:Anzelm úrhoz? 

;HARPAGON
:Hozzá. Meglett, nyugodt, eszeérett ember, alig múlt ötven, legendákat beszélnek a vagyonáról. 

;ELIZ
:''(bókolva)''  Engedelmével, atyám, nem óhajtok férjhez menni. 

;HARPAGON
:''(visszabókol)''  Engedelmeddel, kislányom, angyalkám, én meg azt óhajtom, hogy férjhez menj. 

;ELIZ
:Bocsánatot kérek, apám. 

;HARPAGON
:Bocsánatot kérek, lányom. 

;ELIZ
:Tisztelem, becsülöm Anzelm urat, de, engedelmével, sose megyek hozzá feleségül. 

;HARPAGON
:Tisztellek, becsüllek, de, engedelmeddel, hozzá fogsz menni, mégpedig már ma este. 

;ELIZ
:Már ma este? 

;HARPAGON
:Már ma este. 

;ELIZ
:Nem fog megtörténni, atyám. 

;HARPAGON
:Meg fog történni, leányom. 

;ELIZ
:Nem. 

;HARPAGON
:De igen. 

;ELIZ
:Nem, ha mondom. 

;HARPAGON
:De, ha mondom. 

;ELIZ
:Ilyesmire nem kényszeríthet. 

;HARPAGON
:Ilyesmire is kényszeríthetlek. 

;ELIZ
:Inkább megölöm magam, de ilyen férj nem kell. 


;ÖTÖDIK JELENET 
''Valér, Harpagon, Eliz'' 

;HARPAGON
:Erre, csak ide, Valér! Téged választottunk, hogy eldöntsd, kinek van igaza, leányomnak-e vagy nekem. 

;VALÉR
:Nagyságodnak, feltétlenül. 

;HARPAGON
:Tudod már, miről van szó? 

;VALÉR
:Nem, de nagyságod nem tévedhet. Nagyságod a megtestesült bölcsesség. 

;HARPAGON
:Férjhez akarom adni ma este egy színig okos, egy színig gazdag emberhez, és ez a haszontalan szemembe vágja, hogy fütyül hozzámenni. Mit szólsz ehhez? 

;VALÉR
:Hogy mit szólok? 

;HARPAGON
:Mit szólsz? 

;VALÉR
:Hi! Há! Hu! Hő! 

;HARPAGON
:Tessék? 

;VALÉR
:Azt szólom, hogy alapjában együtt érzek nagyságoddal, nem lehetvén lehetséges, hogy nagyságodnak igaza ne lett légyen, mindazonáltal a kisasszonynak is lehet valami igaza, és... 

;HARPAGON
:Mi? Mi? Egy ilyen vőlegényjelölt esetében, aki annyi súllyal esik a latba, mint Anzelm úr! Egy báróféle, aki ráadásul még igazán nemes is! És kedves, okos, megállapodott, a vagyonáról nem is szólva, egy olyan közkedvelt özvegyember, akinek első házasságából való gyermekei közül egy se maradt meg. Számíthat valaha ennél jobbra ez a lány? 

;VALÉR
:Ez igaz. De a kisasszony mégis azt mondhatná, hogy nem kell elsietni a dolgot. Hogy nem ártana némi idő, hogy láthassa, vajon szíve hajlandósága elég nagy-e, hogy beletörődjék abba, hogy... 

;HARPAGON
:Üstökön kell ragadni az ilyen szerencsét! Mert van itt még egy olyan előnyösség, amilyenre másutt sose találnék. Hozomány nélkül is elveszi, erre kötelezi magát. 

;VALÉR
:Hozomány nélkül? 

;HARPAGON
:Igen. 

;VALÉR
:Ah! Akkor eláll a szavam. Ez, látja, már nyomós érv. Ez előtt meg kell hajolnom. 

;HARPAGON
:Nem kis megtakarítás ez nekem. 

;VALÉR
:Az bizonyos, az ellen senki sem szólhat. Épp csak kedves lánya vethetné ellen, hogy a házasságkötés mégis nagyobb dolog, mint gondolnánk; azon fordul meg, hogy egy életen át boldogok leszünk-e vagy boldogtalanok, s hogy ezért egy ilyen holtig tartó elkötelezettségre csak a legnagyobb óvatossággal szabad vállalkozni. 

;HARPAGON
:Hozomány nélkül! 

;VALÉR
:Igaza van. Ez aztán mindent eldönt, magától értetődik. Akadhatnának ugyan olyanok, akik azt mondhatnák, hogy ilyen alkalmakkor számba szokás venni a lány hajlandóságát, meg hogy a nagy korkülönbség, a kedélykülönbség és az érzelmek különbözősége miatt néha a házasságot igen-igen sok baj fenyegetheti. 

;HARPAGON
:Hozomány nélkül! 

;VALÉR
:Ó, tudom, erre nem lehet ellenvetés. Ki az ördögnek is jutna eszébe ilyesmi? Nem mintha nem volna rengeteg apa, akinek fontosabb az, hogy a lánya boldog legyen, mint az, hogy mennyi pénzt kell vele hozományba adnia, aki gyermekét a világ kincséért sem vetné oda áldozatul, sőt mindenképpen azon volna, hogy gyermeke házasságában meglegyen az az édes összhang, amelyből a békesség, az öröm, a tiszta élet fakad; és hogy... 

;HARPAGON
:Hozomány nélkül! 

;VALÉR
:Igaz! Ez elnémít mindent. ''Hozomány nélkül! ''Ez előtt az igazság előtt földre hull minden fegyver! 

;HARPAGON
:''(hirtelen a kert felé tekintve)''  Hű-haj! Mintha ebugatást hallanék! Csak nem a pénzemet kerülgetik?  ''(Valérhoz)''  Ne moccanjatok, jövök vissza rögtön!  ''(Ki)'' 

;ELIZ
:Micsoda tréfa ez, Valér, hogy így beszél vele? 

;VALÉR
:Csak azért, hogy föl ne ingerlődjék, hogy hamarabb zöld ágra vergődjünk. Ha szembeszállok vele, bizonyosan elrontok mindent. Vannak akiket csak oldalvást lehet megközelíteni, akiknek a természete nem bírja az ellentmondást, akik olyan makrancosak, hogy az igazságtól csak jobban megbokrosodnak, akik a józan ész egyenes útja előtt valóságos csökönyösségbe esnek, s akiket így csak kerülő úton lehet a cél felé vezetni. Tegyen úgy, mintha beleegyeznék abba, amit ő akar, így érheti el még legjobban a saját szándékát és... 

;ELIZ
:De ez a házasság, Valér? 

;VALÉR
:Találunk majd kitérő utat, hogy elkerüljük. 

;ELIZ
:De mit találhatunk ki, ha már ma este meg kell kötni? 

;VALÉR
:Halasztást kell kérni; eszeljen ki valami betegséget. 

;ELIZ
:De ha orvost hívnak, rögtön kiderül, hogy színlelés. 

;VALÉR
:Tréfadolog. Értenek is az orvosok ahhoz! Ugyan, ugyan, előttük olyan betegségbe eshet, amibe épp tetszik; még ők magyarázzák meg majd, hogy mitől kapta. 

;HARPAGON
:''(visszatérőben félre)''  Nem, hála az istennek, semmi. 

;VALÉR
:Aztán utolsó menekvésnek ott van a szökés, azzal még mindig kivághatjuk magunkat, és ha a maga szerelme, szépséges Elizem, olyan erős tud lenni ...  ''(Észreveszi Harpagont)''  Igen, a lány kötelessége a feltétlen engedelmesség. Ne azt nézze, de ne ám, hogy külsőre milyen az a férj. Ha pedig ezt a nyomós, varázslatos indoklást hallja, hogy ''hozomány nélkül'', fogadja boldogan, amivel kínálják. 

;HARPAGON
:Úgy van! Ez már helyes beszéd! 

;VALÉR
:Bocsánatot kérek, ha elfogott egy kicsit a hév, és ilyen hangon merészeltem beszélni a kisasszonnyal. 

;HARPAGON
:Ugyan! Szívemből beszéltél, és az a kívánságom, hogy a kisasszony mindenben, de mindenben alávesse magát neked.  ''(Elizhez) ''Igenis, hiába menekülsz innen, rá ruházom az ég adta apai hatalmamat fölötted, és elvárom, hogy mindenben engedelmeskedj neki. 

;VALÉR
:''(a távozó Elizhez)''  No, most tessék dacoskodni még, ha figyelmeztetem valamire!  ''(Harpagonhoz)''  Megyek utána, uram, még nem fejeztük be egészen a leckét. 

;HARPAGON
:Jól van, igen hálás leszek. Mert az bizonyos, hogy... 

;VALÉR
:Nem árt, ha egy kicsit szorosabbra fogjuk a gyeplőt. 

;HARPAGON
:Tökéletesen. Az kell itt, hogy... 

;VALÉR
:Ne is tessék törődni vele. Azt hiszem, egyedül is célhoz jutok. 

;HARPAGON
:Csak rajta, rajta. Fordulok egyet a városban, hamarosan visszajövök. 

;VALÉR
:''(Eliz után)''  Úgy van. A pénz a legdrágább dolog a földön, és a kisasszony hálát adhat az égnek, hogy ilyen feddhetetlen, talpig derék, jó embert rendelt atyjául. Ő tudja, mi az élet. Vége minden mérlegelgetésnek, ha a kérő egyszer hozomány nélkül is elviszi a lányt. Ez a dolog veleje, és az a ''hozomány nélkül'' pótol mindent: csinosságot, ifjúságot, jó származást, okosságot, megbízhatóságot, tisztességet! 

;HARPAGON
:Ez aztán a derék gyerek! Isteni kinyilatkoztatás, amit mond. Áldja szerencséjét, aki ilyen titkárral dicsekedhet. 
________________________________________

==MÁSODIK FELVONÁS ==


;ELSŐ JELENET 
''Cléante, Fecske'' 

;CLÉANTE
:Te, te gézengúz, hol az ördögbe tekeregtél? Nem megparancsoltam...? 

;FECSKE
:Igenis, kérem, és én itt is voltam, itt vártam, álltam, mint a kőszent, de ez a szerfölött gyalulatlan uraság, igen tisztelt atyjaura, véleményem megkérdezése nélkül kereken kitette a szűrömet, és kis híja, hogy helyben nem hagyott. 

;CLÉANTE
:Hogy állunk az ügyünkkel? A dolog sürgetőbb, mint valaha. Azóta, hogy nem láttalak, megtudtam, hogy az apám - vetélytársam. 

;FECSKE
:Atyjaura szerelmes? 

;CLÉANTE
:Az. Igazán alig tudtam erőt venni magamon, hogy ne áruljam el, mennyire felkavart ez az újság. 

;FECSKE
:Ő - szerelemre adja fejét? Mi a macska nem jut eszébe? Bolondra veszi a világot? Épp az olyan formájú embernek találták ki a szerelmet! 

;CLÉANTE
:Úgy látszik, vétkeimért ezzel büntet az ég, hogy még ez is eszébe jusson. 

;FECSKE
:De hát nagyságod miért is rejtegeti előtte szíve hajlandóságát? 

;CLÉANTE
:Hogy alkalma se legyen gyanakvásra, és hogy így szükség esetén annál könnyebben találhassak valami módot, hogy ennek a házasságnak útját szegjem. Te milyen választ kaptál? 

;FECSKE
:Egy a szavam, nagyságos uram; kálváriát jár, aki kölcsön után jár. Jó gyomra kell hogy legyen annak, aki ilyen félkézkalmár kamatszedők markába keveredik. 

;CLÉANTE
:Nem sikerül a dolog? 

;FECSKE
:Engedelmet. Az a mi Simon urunk, az a pénzfelhajtó, akit ajánlottak, nagyon élelmes, nagyon buzgó egy illető; azt mondja, megveszik nagyságodért, esküdözik, hogy nagyságodnak már a puszta tekintete megejtette a szívét. 

;CLÉANTE
:Így hát meglesz az a tizenötezer frank, amit kértem? 

;FECSKE
:Meg. De van néhány pici kikötés. Még csak azt kell elfogadnia, ha azt tetszik akarni, hogy a dolog nyélbe ütődjék. 

;CLÉANTE
:Bemutatott annak, aki a pénzt adja? 

;FECSKE
:Még mit nem! Nem ez az útja annak. Az a másik illető még, úgy látszik, nagyságodnál is jobban ügyel arra, hogy sötétben maradjon, nem is tetszene gondolni, milyen titkolózás folyik itten. A világon semmiért meg nem mondaná a nevét. Nem is a saját házában, hanem egy idegen helyen fog találkozni ma nagyságoddal. Nagyságod szájából akarja hallani a választ, hogy mije van nagyságodnak, ki a családja. Nyakamat teszem rá, mihelyt meghallja nagyságod apjának nevét, megy minden, mint a karikacsapás. 

;CLÉANTE
:Már csak azért is, mert édesanyám nem élvén, anyai jussomtól senki sem üthet el. 

;FECSKE
:Itt van az a néhány pont, amelyet az illető személy saját maga mondott tollba ennek a mi pénzszerzőnknek, hogy mutassuk meg nagyságodnak, mielőtt bármibe is belekezdene: &quot;Annak a föltételezésében, hogy hitelező számára kellő biztosíték nyújtatik, és hogy hitelkérő nagykorú, s oly család tagja, amely tekintélyes, megalapozott, perrel megtámadhatatlan, valamint mindenfajta követeléstől és betáblázástól mentes, szabad vagyonnal rendelkezik: világos és pontos szerződés fog köttetni egy lehető legbecsületesebb közjegyző előtt, akit e ténykedésre hitelező maga választ, tekintve, hogy legelsősorban az ő érdeke, miszerint fenti okmány szabályszerűen szerkesztessék meg.&quot; 

;CLÉANTE
:Ehhez nincs mit hozzászólni. 

;FECSKE
:Hitelező, hogy lelkét semmi aggály se terhelhesse, pénzét csupán öt és fél százalékos kamatra szándékozik kölcsönadni. 

;CLÉANTE
:Öt és fél százalékra? Szavamra, igazán tisztességes. Egy szóval sem panaszkodhatom. 

;FECSKE
:Szent igaz. &quot;Ám tekintve, hogy nevezett hitelező maga nem rendelkezik a szóban forgó összeggel, és mivel hitelkérő iránti előzékenységből maga is kénytelen mástól kölcsönt igényelni húszszázalékos kamatra, illőnek és jogosnak találtatik, hogy nevezett első hitelkérő fizesse ezen kamatot az előbbi kamatkötelezettség fenntartásával, mivelhogy nevezett hitelező pusztán hitelkérő kedvéért vállalkozik ezen összeg felvételére.&quot;

;CLÉANTE
:Mi a pokol! Hiszen ez több mint huszonöt százalék. 

;FECSKE
:Istenúgyse, ezt mondtam én is. Még meggondolhatja. 

;CLÉANTE
:Már hogy gondolhatnám meg? Kell a pénz, nincs más mód, igent kell mondanom mindenre. 

;FECSKE
:Épp ezt válaszoltam én is. 

;CLÉANTE
:Van még valami? 

;FECSKE
:Már csak egy aprócska záradék. 
&quot;A kért tizenötezer frank összegből hitelező készpénzben csak tizenkétezer frankot nyújthat át; a fentmaradó ezer tallér fejében hitelkérő kötelezi magát az alább felsorolt azon bútorzati tárgyak, ruházati kellékek és csecsebecsék átvételére, amelyek árát nevezett hitelező előzékenyen és jóhiszeműen lehető legjutányosabbra szabta.&quot; 

;CLÉANTE
:Ez mit jelent? 

;FECSKE
:A jegyzék mindjárt megmondja. 
&quot;Először: mennyezetes ágy, négylábú, olajzöld függönyének szegélyén igen előkelően odaillesztett, magyar módra készült lapos öltéssel, hozzá hat támlásszék és egy tűzött takaró hasonló anyagból, valamennyi igen jó elkészítésben, piros és kék színben játszó tafota béléssel.
Továbbá: finom neufchâteli zsávolyból készült, halvány rózsaszínű ágymennyezet selyemrojtokkal és -bojtokkal.&quot; 

;CLÉANTE
:Mit csináljak vele? 

;FECSKE
:Tessék csak várni. 
&quot;Továbbá: egy nyolcrészes faliszőnyeg, amelynek hímzése egy pásztor és pásztorlány - Gombaud és Macée - szerelmi históriáját ábrázolja.
Továbbá: tizenkét lábon, helyesebben tizenkét esztergályozott oszlopon álló, hatalmas, két végén kihúzható diófa asztal a hozzá való hat támlátlan székkel.&quot; 

;CLÉANTE
:De a keservét már, mit kezdjek vele? 

;FECSKE
:Tessék csak türelemmel lenni. 
&quot;Továbbá: három, gyöngyházzal egész hosszában kirakott nagy muskéta a hozzá való támasztóvillákkal.
Továbbá: egy olvasztókályha téglából, két retortával és három burával; a házi szeszpárolók gyönyöre.&quot; 

;CLÉANTE
:Meg kell bolondulni. 

;FECSKE
:Csak lassan. 
&quot;Továbbá: egy bolognai hárfa, valamennyi, illetve csaknem valamennyi húrjával.
Továbbá: egy kis asztali teketábla tizenhárom golyóval; egy ostábla görög rendszerű lúdjátékkal; üres órákban a legjobb időűző.
Továbbá: egy három és fél láb hosszú gyíkbőr, szénával kitömve; a szoba mennyezetére akasztva szemgyönyörködtető ritkaság. A fentiekben felsorolt valamennyi tárgy értékét, noha a hivatalos becslés szerint is többre rúg négyezer-ötszáz franknál, hitelező méltányossági okból ezer tallérra szállítja le.&quot; 

;CLÉANTE
:A fene egye meg a méltányosságával együtt, fulladjon meg ott, ahol van az az útonálló, az a hóhér! Ilyen uzsorát még életemben nem hallottam. Nem elég neki az az őrjítő kamat, amellyel sarokba szorít, még arra is rá akar kényszeríteni, hogy odadobjak neki háromezer frankot azért a mindenhonnan összeszedett kacatért. Kétszáz tallért se kapok majd érte; de mégis engednem kell neki; mert ő van felül; mert torkomon tartja a kést. 

;FECSKE
:Ne vegye zokon, de ahogy én látom, a nagyságos úr is épp azon az úton van a tönkrejutás felé, akár az egyszeri ember; kölcsönt kér, drágán vesz, olcsón ad; vetéskorában kaszálja a búzát. 

;CLÉANTE
:Mit tehetek mást? Ez már minden fiatalember sorsa, aki ilyen átkozottul zsugori apa kénye alá van vetve. És akkor még csodálkoznak, hogy akad fiú, aki apja halálát kívánja. 

;FECSKE
:Azt már el kell ismerni, hogy nagyságos úr apja a fukarságával a világ legjámborabb emberét is kihozná a sodrából. Hála az égnek, semmi hajlandóságom holmi akasztófa felé vezető dolgokra, és még ha a többi szolgapajtásom belekeveredik is egy s másba, akkor is szerét tudom ejteni, hogy az én pecsenyém ne égjen oda, vagyis hogy még idejében kivágom magam mindenféle kötélszagú históriából, de hogy szívem szerint mondjam, nagyságod édesatyjának mesterkedése sokszor már kísértésbe ejt, hogy elsurrintsak tőle valamit, és még azt se hinném, hogy ezzel a surrintással valami ocsmány dolgot mívelnék. 

;CLÉANTE
:Add csak ide, hadd nézzem meg még egyszer azt a lajstromot. 


;MÁSODIK JELENET 
''Simon, Harpagon, Cléante, Fecske'' 

;SIMON
:Igen, uram, fiatalembernek, annak kell a pénz. A föld alól is elő akarja keríteni. Harpagon úr nem köthet ki olyat, amit el ne fogadna. 

;HARPAGON
:De komolyan meggondolta, Simon úr, hogy semmi zátony nem fenyegeti a hajót? Tudja, hogy ki az illető, tudja, mije van, milyen családból való, akinek az ügyét egyengeti? 

;SIMON
:Sajnos egészen alapos felvilágosítással nem szolgálhatok. Véletlenül kerültünk összeköttetésbe. Majd ő maga felel meg mindenre. De az embere, aki hozzám jött, erősen fogadkozott, hogy nagyságod el lesz ragadtatva tőle, ha megismeri. Én mindössze csak annyit mondhatok, hogy a családja igen gazdag, hogy anyja már nem él, és hogy ha kívánni tetszik, vállalja, hogy nyolc hónap leforgása előtt apja sem lesz az élők sorában. 

;HARPAGON
:Ez már valami. A keresztényi könyörület azt kívánja, Simon úr, hogy ha módunk engedi, minden szívességet megtegyünk felebarátainknak. 

;SIMON
:Úgy van. 

;FECSKE
:''(halkan Cléante-hoz)''  Mire magyarázzam ezt? Simon úr nagyságod édesapjával beszélget. 

;CLÉANTE
:''(halkan Fecskéhez)''  Megtudta volna, ki vagyok? Te, csak nem árultál el bennünket? 

;SIMON
:''(Fecskéhez)''  Ó-hó! De nagyon tetszik sietni! Ki mondta uraságodnak, hogy idefáradjon?  ''(Harpagonhoz) ''Esküszöm, nem én árultam el nekik Harpagon úr nevét és címét. De szerintem ez sem olyan végzetes dolog. Hallgatni tudó, jól nevelt urak ezek. Itt is szépen szót érthetünk. 

;HARPAGON
:Micsoda? 

;SIMON
:Ez az úr az az úr, aki kölcsönbe venné az úrtól azt a tizenötezer frankot, amiről beszéltünk. 

;HARPAGON
:Hogyan! Te akasztófáravaló, te vagy képes ilyen feneketlen alávalóságra! 

;CLÉANTE
:Hogyan! Apám adja fejét ilyen szégyenletes dolgokra! 
''Simon ki, Fecske elbújik'' 

;HARPAGON
:Te, te, hát te akarod tönkretenni magad ilyen gyalázatos pénzszerzéssel? 

;CLÉANTE
:Maga, maga, maga akar pénzt szerezni ilyen bűnös uzsorával? 

;HARPAGON
:S ezek után még mersz a képem elé kerülni? 

;CLÉANTE
:S ezek után még mer az emberek képe elé kerülni? 

;HARPAGON
:Nem sül ki a szemed, hogy idáig jutottál a züllésben, hogy ilyen iszonyatos pénzpocsékolásba süllyedtél, hogy ilyen förtelmes módon ölöd a vagyont, amelyet szüleid arcuk verejtékével gyűjtöttek? 

;CLÉANTE
:S apám arcán nem sül meg a bőr, hogy effajta mesterkedéssel gyalázatot hoz polgári nevére, hogy telhetetlen mohóságában odavet jó hírt, megbecsülést csak azért, hogy tallért tallérra rakjon, és hogy kamatemelés dolgában a leghírhedtebb uzsorásokon is túltett, mert olyan hitvány fogásokat még azok sem tudtak kieszelni. 

;HARPAGON
:Pusztulj a szemem elől, gyalázatos, pusztulj, pusztulj, de rögtön! 

;CLÉANTE
:Ki hát a nagyobb bűnös, erre feleljen, az-e aki kölcsönképp is megszerzi a pénzt, ha szüksége van rá, vagy az, aki akkor is oroz, ha azt sem tudja, mihez kezdjen a lopott pénzzel? 

;HARPAGON
:Hordd el magad, ha mondom, és ne hozz ki a sodromból. ''(Magában)''  
Nem bánom, hogy úgy esett a dolog, jó figyelmeztetés, hogy ezentúl még jobban szemmel tartsam, mit csinál. 


;HARMADIK JELENET 
''Fruzsina, Harpagon'' 

;FRUZSINA
:Uram... 

;HARPAGON
:Várj egy percre. Jövök rögtön, akkor beszélünk.  ''(Félre)''  Itt az ideje, hogy forduljak egyet a pénzem körül. 


;NEGYEDIK JELENET 
''Fecske, Fruzsina'' 

;FECSKE
:''(magában)''  Furcsa egy história. Nem lehet másképp, mint hogy valahol egész ócskásboltja van, mert abban a lajstromban, ahogy néztem, egyetlen holmi sem való innen. 

;FRUZSINA
:Nicsak, te vagy az, drága Fecském? Mi szél sodor össze bennünket? 

;FECSKE
:No nézd, Fruzsina! Hát te mit keresel itt? 

;FRUZSINA
:Azt, amit bárhol másutt: közvetítgetek; itt is, ott is hasznossá teszem magam, már amennyire a kis eszem engedi, úgy persze, hogy azért nekem is cseppenjen valami. Tudhatod, hogy manapság ésszel kell élni, főképp az ilyen magamfajta árvának, akinek az Úr rendeléséből minden vagyonkája ez a kis leleményessége meg az, hogy ügyesen tudja bonyolítani a szálakat. 

;FECSKE
:A házigazdával van valami kis ügyed? 

;FRUZSINA
:Azzal; közvetítgetek neki is valamicskét, s remélem, itt majd csurran nekem is. 

;FECSKE
:Tőle? Hű, lelkemre, itt aztán igazán föl kell csavarnod az eszed, ha belőle ki akarsz húzni valamit. Jókor megmondom, nagy szeme van a pénznek. 

;FRUZSINA
:Vannak némi szívességtevések, amelyek mindig beütnek. 

;FECSKE
:Alázatos hódolatom! De Harpagon úr őnagyságát még nem ismered. Harpagon úr őnagysága minden ember közt a legembertelenebb ember, az élő lelkek közt a legfukarabb, leglelketlenebb lélek. Nincs a földön olyan szívesség, amely őt hálára, kezét pedig bukszanyitásra indítaná. Köszönet, dicséret, áradozás meg szép szavak - amennyi csak tetszik; de pénz, majd ha fagy! Kegyessége szikkadt, szikes föld, ennyit nem terem. Annyira fázik magától a szótól is, hogy ''adok,'' hogy még az adjon isten jó napot után is azt mormogja: de csak kölcsön. 

;FRUZSINA
:Istenkém, konyítok hozzá, hogyan lehet fejni embereket is. Értem a módját, hogyan tapintsak a puhájukra, hogyan birizgáljam meg a szívüket; megtalálom a gyönge oldalukat. 

;FECSKE
:Kárba veszett fáradság vele! Nyakamat teszem rá, hogy pénz irányában őkelmét ugyan hasztalan tapogatod. Mert ráadásul pogányul könyörtelen, de olyan könyörtelen, hogy beleborzad az ember; ott gebedhetsz meg a szeme előtt, egy kisujját sem mozdítja. Egy szó, mint száz, tisztesség, becsület, istenesség fölött egy szent neki, a pénz, csak azt imádja. Görcsbe esik csak a láttára is annak, ha valaki pénzért megy hozzá. Ez sebzi halálra, ez döfi a szívét, ez tépi ki a keblét, és ha... De jön már vissza. Lépek odébb. 


;ÖTÖDIK JELENET 
''Harpagon, Fruzsina'' 

;HARPAGON
:''(magában)''  Semmi hiba.  ''(Hangosan)''  Na, mi hír, Fruzsina? 

;FRUZSINA
:Ó, teremtőm, de jó színben tetszik lenni. Majd ki tetszik csattanni az egészségtől! 

;HARPAGON
:Kicsoda? Én? 

;FRUZSINA
:Sohase tetszett ilyen pirospozsgásnak lenni, ilyen legényesnek. 

;HARPAGON
:Komolyan? 

;FRUZSINA
:Komolyan-e? Világéletében nem tetszett ilyen fiatalosnak lenni. Huszonöt esztendős fiatalembereket ismerek - valóságos vének nagyságos úrhoz képest. 

;HARPAGON
:Pedig már a hatvanadikat is elütötte fölöttem. 

;FRUZSINA
:Hatvanat? És aztán? Az is valami? Az a virágkor! Most tetszik elérkezni a legszebb férfikorba. 

;HARPAGON
:Az igaz. De azért, azt hiszem, nem ártana, ha hússzal kevesebb volnék. 

;FRUZSINA
:Ne tessék már tréfálkozni! Semmi szükség rá. Akit ilyen fából faragtak, elél az száz esztendeig is. 

;HARPAGON
:Azt gondolod? 

;FRUZSINA
:Mérget veszek rá. Minden azt mutatja. Tessék csak kihúzni egy kicsit magát. Lám, itt van, ni, a két szeme között a hosszú élet jele. 

;HARPAGON
:Ehhez is tudsz? 

;FRUZSINA
:De mennyire! Mutassa a tenyerét. Ah, teremtőm! Ez aztán az életvonal! 

;HARPAGON
:Micsoda vonal? 

;FRUZSINA
:Nem tetszik látni, meddig húzódik itt ez a vonal? 

;HARPAGON
:És ez mit jelent? 

;FRUZSINA
:Az üdvösségemre, száz évről beszéltem, de meg tetszik érni a tíz tucatot is. 

;HARPAGON
:Lehetséges volna? 

;FRUZSINA
:Mondom, a végén majd úgy kell agyoncsapni a nagyságos urat. El tetszik temetni nemcsak kedves gyermekeit, hanem a kedves gyermekei gyermekeit is. 

;HARPAGON
:Adja isten. És az ügyünkben van valami újság? 

;FRUZSINA
:Fölösleges kérdés. Olyanba én még nem fogtam bele, ami végül ne sikerült volna. A házasságszerzést meg a jó Isten is nekem találta ki. Olyan pár nincs a világon, amelyiket én okkal-móddal előbb-utóbb össze nem boronálom. Azt hiszem, ha fejembe venném, még a Szultánt meg a Velencei Republikát is összeházasítanám. Ebben a dologban persze nincs annyi nehézség. Mivelhogy ismeretségben vagyok a lánnyal is, anyjával is; mind a kettővel töviről hegyire elbeszélgettem Harpagon úrról. Elmondottam az anyjának, milyen szándékot tetszett táplálni kezdeni Marianna irányában, amikor látni tetszett az utcán, meg ott az ablakban, ahogy szellőzködött. 

;HARPAGON
:Mit válaszolt rá?... 

;FRUZSINA
:Nagyon, megörült az ajánlatnak. Hát még amikor megmondtam, hogy igen óhajtani tetszene, ha Marianna is itt lenne ma este, amikor a házassági egyezséget elő tetszik adni, azon nyomban ráállt, és a lányt az én vigyázásomra bízta, hogy idevezessem. 

;HARPAGON
:Úgy fordult, hogy közben Anzelm urat kell estebédre vendégül látnom! Nagyon szeretném, Fruzsina, ha a díszlakomán egyúttal Marianna is részt venne. 

;FRUZSINA
:Igaza van. Délután Marianna az illendőség szerint meglátogatja nagyságod leányát, utána az a szándéka, hogy szétnéz a vásárban, s úgy jöjjünk vissza vacsorára. 

;HARPAGON
:Kitűnő. Akár együtt is mehetnek a lányommal. A hintómat szívesen odakölcsönzöm nekik. 

;FRUZSINA
:Így igazán minden egybevág. 

;HARPAGON
:De mondd csak, Fruzsina, ejtettél szót Marianna anyjával arról, hogy tud-e adni hozományt a leányával? Megértetted vele, hogy össze kell szednie egy kicsit magát, hogy egy ilyen alkalomkor ki kell ám tenni a bankót, ha nehezére esik is. Mert anélkül, hogy valamit hozzon, mégse veszik el a lányt. 

;FRUZSINA
:Ugyan, ez a lány tizenkétezer frank kész jövedelmet hoz nagyságodnak a házhoz. 

;HARPAGON
:Évi tizenkétezer frank jövedelmet? 

;FRUZSINA
:Annyit. Először is ezt a kislányt úgy nevelték, olyan koszton, hogy a gyomrára alig költ valamit. Ez a leány salátán, tejen, sajton, almán nőtt föl, neki csak az kell, következésképpen se pompázatosan megterített asztal, se finom húsleves, se az az örökös cukros árpakása meg az a többi csemege, ami nélkül más asszony nem lehet el, nála szóba sem esik, márpedig ez, akárhogy is számítjuk, évi háromezer frankra mindenképpen fölmegy. Azonkívül ez a lány csak a tisztaságra, az egyszerűségre ad, rá se néz azokra az agyoncicomázott ruhákra, drága ékszerekre, pompázatos bútorokra, melyek után a többi asszony annyira odavan, ezen a címen is beírhatunk szűken számítva évi négyezer frankot. S mi több: irtózik a kártyától, ami pedig asszonyról szólva, manapság igen-igen ritka dolog, tudok egyről a szomszédságunkban, aki huszonegyen húszezer frankot vesztett az idén. De vegyük ennek csak a negyedét. Ötezer frank évente a kártyára, négyezer frank ruha meg ékszer, ez már kilencezer; ezer tallért számítva a kosztra, nincs együtt máris nagyságod évi kerek tizenkétezer frankja? 

;HARPAGON
:Szó se róla, ez is nyom a latban. Épp csak a valóságos érték hiányzik ebből a számításból. 

;FRUZSINA
:Engedelmet kérek. Nem valóságos érték, ha egy asszony mértékletességet visz a házasságba? Ha valaki örökségül az egyszerűségre való hajlamot kapja? Nem óriási és biztos tőke, ha valaki szenvedni sem tudja a kártyát? 

;HARPAGON
:Nevetséges dolog azt kínálni itt hozományul nekem, azt a pénzt, amit úgysem fog elkölteni. Nyugtát én csak olyasmiről adhatok, amit kézbe kapok. Valamit tapintani is szeretnék. 

;FRUZSINA
:Teremtőm, majd tapintani is tapinthat eleget, emlegettek előttem valami helyet, ahol van valamijük, s annak nagyságod lesz a gazdája. 

;HARPAGON
:Látni kéne azt. De van még egyéb is, Fruzsina, ami nem hágy nyugton. Nézd, a lány fiatal, és az ilyenfajta fiatal teremtések többnyire a velük egyívásúakhoz vonzódnak, csak azok társaságát keresik. Tartok tőle, hogy egy ilyen magamkorú ember nem lesz nagyon ínyére, ami aztán még egy s más zavarokat idézhetne elő nálam, az pedig már nekem volna kényelmetlen. 

;FRUZSINA
:Hogy milyen rosszul ismeri őt! Még egy szép tulajdonságáról kell beszélnem. A bőre is borzad a fiatalabb emberektől. Csak az aggastyánok iránt érez ő hajlandóságot. 

;HARPAGON
:Ő? 

;FRUZSINA
:Ő, ő! Csak hallotta volna, miket mondott erről. Fiatalembernek a képét se láthatja. De semmitől nem lángol úgy fel, így mondta, mint amikor egy méltóságos szakállú, szép aggastyánon áll meg a szeme. Minél vénebb, őneki annál elragadóbb. Azért figyelmeztetem is, eszébe ne jusson valahogy fiatalabbnak mutatkozni, mint amilyennek tetszik lenni. A férfi nála csak a hatvannál kezdődik. Négy hónapja sincs, hogy már majdnem férjhez ment, közvetlenül az esküvő előtt szakított; akkor derült ki, hogy a vőlegény csak ötvenhat éves, pápaszem nélkül akarta aláírni a házassági egyezséget. 

;HARPAGON
:A pápaszem miatt szakított? 

;FRUZSINA
:Amiatt. Azt mondta, hogy őt nem elégíti ki ötvenhat esztendő. De főképp a pápaszemes orrokért van oda. 

;HARPAGON
:Hát ezzel új dolgot mondasz. 

;FRUZSINA
:Van még több is olyan, amit el se mondhatok. Van a szobájában jó néhány festmény és rajz. De mit tetszik gondolni mifélék? Adonisok, Apollók, Párisok, Cephalusok? Ugyan. Az öreg Nestor gyönyörű arcképét látni ott, Priamos királyét, Saturnusét meg a jó Anchises atyáét, ahogy a fia a nyakában viszi. 

;HARPAGON
:Gyönyörű! Erre igazán sose gondoltam. Boldogan hallom, hogy ilyen a természete. Nem tagadom, ha asszony volnék, én sem szeretném a fiatalembereket. 

;FRUZSINA
:Meghiszem. Van is szeretni való azokon a ringy-rongy fiatalokon! Azokon a drágalátos taknyosokon, azokon az üres fajankókon, ahogy azt a kinyalt bőrüket kelletik. Igazán szeretném tudni, mi is ízlik rajtuk némely nőszemélynek! 

;HARPAGON
:Nekem sem megy a fejembe. Nem is tudom, hogyan lehetnek olyan asszonyok, akiknek mégis ők tetszenek. 

;FRUZSINA
:Csak úgy, hogy teljesen elment a szép eszük. Szeretni való a fiatalokon! Hol van itt józan ész? Nem is emberek azok a nyápicok azzal a szőke parókájukkal! Mintha férgekkel kellene ölelődzni! 

;HARPAGON
:Ezt mondom én is szakadatlan. Arról a beteg csirkehangjukról, arról a macskabajsz módján szétálló három szál bajszukról, arról a csepűszínű parókájukról, a lötyögő bugyogójukról, a hasuknál kivetett ingükről! 

;FRUZSINA
:És azt mondják még kiállásnak a Harpagon úré mellett! Ez aztán a férfi a talpán! Ezen aztán elgyönyörködhet a szem! Ilyen termet, ilyen öltözködés kell, ha valaki szerelmet akar ébreszteni. 

;HARPAGON
:Szemrevalónak találsz? 

;FRUZSINA
:Szemrevalónak? Elragadónak, a képét festeni valónak! Tessék csak megfordulni egy kicsit. Különb már nem is lehetne. Tessék csak egy kicsit járni. Ez aztán a remekbe szabott, fesztelen, könnyed, előírásos termet. Egy szem hibája sincs. 

;HARPAGON
:Nem panaszkodhatom, hál'istennek, csak a hurutom vesz elő néha-néha. 

;FRUZSINA
:Az igazán csekélység. Az a kis hurut egyáltalán nem illik rosszul Harpagon úrnak. Igen kedvesen tetszik köhögni. 

;HARPAGON
:Mondd csak, Marianna még sohasem látott engem? Nem tűntem fel neki soha az utcán? 

;FRUZSINA
:Nem. De nagyon sokat beszélgettünk Harpagon úrról. Lefestettem neki a nagyságos úr személyét, és arról sem feledkeztem meg, hogy belső szép tulajdonságait ne dicsérgessem, meg hogy milyen szerencse éri, ha egy olyan embert kap férjül, mint amilyennek Harpagon úrnak tetszik lenni. 

;HARPAGON
:Azt jól tetted, köszönöm. 

;FRUZSINA
:Nagyságos uram, volna egy kis kérésem. ''(Harpagon elkomolyodik)'' Folyik egy pöröm, és pénzhiány miatt azon a ponton vagyok, hogy elveszítem. Nagyságod révén könnyen megnyerhetném a pört, ha egy kis jóakarattal tetszene irányomban lenni. Nem is tetszik hinni, hogy az a lány mennyire meg fog örülni a nagyságos úrnak! ''Harpagon felvidul) ''Ó, hogy tetszik majd neki tetszeni! Csudamód el lesz bájolva ettől az antikosan göndörített inggallértól! De kiváltképp ettől a szalag helyett madzagdarabokkal fölkötött bugyogójától lesz elragadtatva. Ettől egyszerűen belebolondul Harpagon úrba. Legszebb álma valósul meg, olyan vőlegénye lesz, aki madzaggal köti fel a bugyogóját. 

;HARPAGON
:Nem tagadom, engem is elragad, amit hallok. 

;FRUZSINA
:Úgy van, nagyságos uram, rengeteget jelent nekem az a pör. ''(Harpagon ismét elkomolyodik)'' Tönkremegyek, ha elvesztem. Valamicske segítség még rendbe tenné az ügyemet. Ha látta volna, milyen elbájoltan hallgatta, amit nagyságodról beszéltem. ''(Harpagon arca ismét felvidul)'' Csak úgy ragyogott a szeme az örömtől, amikor a nagyságos úr jó tulajdonságait részleteztem. Végtére olyan türelmetlenné tettem, hogy már alig várja, mikor ütődik teljesen nyélbe ez a házasság. 

;HARPAGON
:Nagy örömet szereztél nekem, Fruzsina, és meg kell vallanom, nincs olyan a világon, amit hálából meg ne tennék érted. 

;FRUZSINA
:Akkor igazán arra kérem, ne tessék megtagadni azt a csekély segítséget, amit kérek. ''(Harpagon ismét elkomolyodik)'' Az újra talpra állítana, és nagyságos úr örökre lekötelezne vele. 

;HARPAGON
:Isten veled. Megyek, sürgős leveleket kell befejeznem. 

;FRUZSINA
:Tessék elhinni, nagyságos úr, hogy soha nagyobb bajból nem tetszene tudni kisegíteni, mint ebből a mostaniból. 

;HARPAGON
:Rögtön elrendelem, hogy fogjanak be a hintómba, s elmehessetek a vásárba. 

;FRUZSINA
:Nem alkalmatlankodnék annyit, ha a szükség nem kényszerítene rá. 

;HARPAGON
:És majd lesz gondom, hogy a vacsora idejében elkészüljön, vigyázzatok az egészségetekre. 

;FRUZSINA
:Esedezem, tessék könyörületes szívvel lenni hozzám. Nem is tetszik hinni, nagyságos uram, milyen öröm volna, ha... 

;HARPAGON
:Megyek. Már hívnak. Addig is viszontlátásra. 

;FRUZSINA
:''(egyedül) ''Rázzon ki a kétnapos hideg, eredj a pokolba, koszos kutya! Hogy állta a sarat a vén zsugorija, de nem, nem, mégsem hagyom már abba ezt a szálszövést; a másik oldal még mindig megvan, mérget veszek rá, hogy onnan bőségesen megkapom a magamét. 
________________________________________


;==HARMADIK FELVONÁS ==


;ELSŐ JELENET 
''Harpagon, Cléante, Eliz, Valér, Claude asszony, Jakab, Zabszár, Keszeg'' 

;HARPAGON
:Gyerünk, gyerünk, ide elém mindannyian, hadd osszam ki a rendelkezést ma estére, hadd szabjam ki mindenkinek a maga dolgát. Jöjjön közelebb, Claude asszony. Kezdjük magán. Helyes, a fegyvere már a kezében. ''(Claude seprűt tart)''  Magára bízom, hogy mindenütt kitakarítson, de legelőször is arra ügyeljen, nehogy nagy erővel törölgesse a bútorokat, hamar el találnak kopni. Azonkívül magát teszem meg, hogy a vacsora alatt a borosüvegek gondját viselje. Ha csak egy is lábra kel, vagy ha valami is eltörik, magát veszem elő, lefogom a béréből. 

;JAKAB
:''(félre)''  Politikus egy büntetés. 

;HARPAGON
:Elmehet... Terád, Zabszár, meg terád, Keszeg, az a gond hárul, hogy kiöblítsétek a poharakat, és hogy bort töltsetek, de csak akkor, amikor látjátok, hogy valaki szomjazik, vagyis semmiképpen azoknak a neveletlen szolgáknak a szokása szerint, akik unos-untalan zaklatják a vendéget, és akkor is ivásra nógatják, amikor annak esze ágában sincs. Várjatok szépen, hogy a vendégek többször is szóljanak, és sohase felejtsétek, hogy mindig sok vizet hordjatok fel. 

;JAKAB
:''(félre)''  Úgy van, a tiszta bor a fejbe száll. 

;KESZEG
:A kötényünket letegyük, nagyságos úr? 

;HARPAGON
:Le, le; mihelyt észreveszitek a vendégeket jönni. De vigyázzatok a ruhátokra, nehogy tönkretegyétek. 

;ZABSZÁR
:Méltóztatik nagyon jól tudni, hogy elöl az ujjasom egyik szárnyára az olajlámpából egy nagy pecsét esett. 

;KESZEG
:Az én bugyogóm meg, nagyságos uram, hátul csupa lyuk, és tisztesség ne essék szólván, kilátszik a... 

;HARPAGON
:Csend legyen! Fordítsd mindig ügyesen a fal felé, és csak az elejét mutasd a vendégeknek. ''(Harpagon a kabátja elé teszi a kalapját: megmutatja Zabszárnak, hogyan takarja el az olajpecsétet)'' Te meg tartsad folyvást így a kalapodat, miközben felszolgálsz. Te pedig, leányom, te az ételek lehordását tartod szemmel, és ügyelsz rá, nehogy valaki kárt tegyen bennük. Lányoknak való munka. De addig is készülj fel, hogy méltón fogadd a jövendőbelimet; mindjárt idejön a látogatásodra, és elvisz majd magával vásárnézni. Megértetted, amit mondtam? 

;ELIZ
:Igenis, papa. 

;HARPAGON
:És neked, kedves ficsúr fiacskám, most hogy jószívűen megbocsátottam az iménti históriát, neked se jusson ám eszedbe, hogy barátságtalan arcot vágj rá. 

;CLÉANTE
:Nekem, apa? Barátságtalan arcot? S ugyan már miért? 

;HARPAGON
:Istenem, mindenki tudja, hogyan szoktak viselkedni néha a gyermekek, ha apjuk másodszor is megházasodik; tudjuk, milyen szemmel néznek az úgynevezett mostohaanyára. De ha azt akarod, hogy nyoma se maradjon bennem, hogy milyen fát tettél a tűzre, mindenekelőtt arra figyelmeztetlek, vedd elő a legjobb modorodat, fogadd kedves arccal azt a hölgyet, és légy olyan szíves és nyájas hozzá, ahogy csak kitelik tőled. 

;CLÉANTE
:Őszintén szólva, képtelen vagyok megígérni, hogy módfelett örülni fogok annak, ha ő lesz a második mamám. Hazudnék, ha mondanám. De ami azt illeti, hogy nyájas arccal fogadjam, hogy szíves és kedves legyek hozzá, azt megígérem, hogy ebben szóról szóra követni fogom apa parancsát. 

;HARPAGON
:Vagy legalábbis iparkodj. 

;CLÉANTE
:Nem lesz panaszra oka, majd meglátja. 

;HARPAGON
:Okosan teszed. Valér, segítenél egy kicsit? Hát igen, Jakab; téged, a főmindenest hagytalak utoljára. 

;JAKAB
:A kocsisával óhajt beszélni a nagyságos úr, vagy a szakácsával? Mert mind a kettő én volnék. 

;HARPAGON
:Mind a kettővel. 

;JAKAB
:De melyikkel előbb? 

;HARPAGON
:A szakáccsal. 

;JAKAB
:Akkor tessék várni egy kicsit.  ''(Leveti a kocsisköpenyt, és szakácsnak öltözve bújik ki alóla)'' 

;HARPAGON
:Micsoda buta komédia ez? 

;JAKAB
:Most már hallom a szót. 

;HARPAGON
:Jakab, rászántam magam, hogy ma este vacsorát adok. 

;JAKAB
:''(félre)''  Csoda történt! 

;HARPAGON
:Beszéljünk csak egy kicsit; elég jól ellátsz majd bennünket? 

;JAKAB
:El én, ha el tetszik elég pénzzel látni. 

;HARPAGON
:Eh, az ördögét! Mindig csak a pénzt! Mintha mást nem is tudnának mondani, csak: pénzt, pénzt, pénzt! Mindig csak erre az egyre fordul a nyelvök: pénzt! Folyton csak azt hajtogatják: pénzt! Ezzel feküsznek, ezzel kelnek, álmukból is ezzel riadnak: pénzt! 

;VALÉR
:Ilyen arcátlan választ sem hallottam még. Nagy mesterség, mondhatom, sok pénzzel jó tort csapni! Az a legegyszerűbb dolog a világon, azt akármelyik tökfilkó is megcsinálja: az ügyes ember ott kezdődik, hogy lássuk, fillérekből üss ki jó lakomát! 

;JAKAB
:Fillérekből jó lakomát? 

;VALÉR
:Azt hát. 

;JAKAB
:Lelkemre mondom, titkár, úr, nagyon lekötelez, ha elárulja ezt a titkot, ha átveszi tőlem a szakácsi hivatalt; hisz úgyis úton-útfélen beleüti az orrát az én dolgomba. 

;HARPAGON
:Hallgass. Hát mi is kellene? 

;JAKAB
:Itt van a titkár úr, majd ő csinál jó lakomát fillérekből is. 

;HARPAGON
:Arra felelj, amit kérdeztem. 

;JAKAB
:Hányan lesznek az asztalnál? 

;HARPAGON
:Nyolcan vagy tízen. De számítsunk csak nyolcat. Ahol nyolc  számára főznek, jut ott tíznek is. 

;VALÉR
:Magától értetődik. 

;JAKAB
:Hát... kell akkor négy nagy tál leves, aztán öt tál előétel. Egyszóval leves... szájízesítő ínyencség. 

;HARPAGON
:Egy ördögöt! Hisz ebből egy város jóllakik! 

;JAKAB
:Pecseny... 

;HARPAGON
:''(kezével befogja Jakab száját)''  Gazember, te! Fölfalod az egész vagyonomat! 

;JAKAB
:Pisztráng... 

;HARPAGON
:''(ismét befogja Jakab száját)''  Nem volt elég? 

;VALÉR
:Hát meg akar mindenkit pukkasztani. Tán ezért hív ide vendégeket a nagyságos úr, hogy mindenfélével agyontömve, halomra ölje őket? Nézzen csak egy kicsit bele az egészségügyi tanácsadókba, s kérdezze csak meg az orvosokat, hogy van-e ártalmasabb, mint a mértéktelen evés. 

;HARPAGON
:Igaza van. 

;VALÉR
:Tudja meg, tisztelt Jakab úr, és adja tudtára mindazoknak, akik a maga fejével gondolkodnak, hogy az étellel túltömött asztal veszedelmesebb hely, mint az, ahol gyilkosok ólálkodnak az emberre, s hogy akkor mutat igazi barátságot az ember a vendégei iránt, ha a tiszteletükre megterített asztal a nemes igénytelenséggel tündöklik, mert ahogy az ókori bölcs mondja, ''az ember azért eszik, hogy éljen, s nem azért él, hogy egyék.'' 

;HARPAGON
:Oh, micsoda bölcs igék! Gyere, hadd öleljelek meg ezért. A legszebb mondás, amelyet világ életemben hallottam. ''Az ember azért él, hogy egyék, s nem azért eszik, hogy él...'' Nem, nem így volt. Hogy is mondtad? 

;VALÉR
:''Az ember azért eszik, hogy éljen, s nem azért él, hogy egyék.'' 

;HARPAGON
:Úgy van. Megértetted? Melyik nagy férfiú mondta ezt? 

;VALÉR
:Hirtelenében nem jut eszembe a neve. 

;HARPAGON
:Ne feledd el fölírni számomra ezeket a szent szavakat. Aranybetűkkel vésetem ki ebédlőmben a kandalló fölé. 

;VALÉR
:Lesz rá gondom. A vacsorát pedig csak tessék rám bízni. Elintézem én, hogy jobban sem kell. 

;HARPAGON
:Csak csináld. 

;JAKAB
:Tőlem! Csak rajta. Annyival is kevesebb az én gondom. 

;HARPAGON
:Olyasmi lesz jó, amin nemigen kapnak, ami mégis azonnal jóllakat: valami jó tömős szárazbabfőzelék jó zsírosan, hozzá egy kis marhadarálék bő gesztenyekörítéssel. De abból minél többet. 

;VALÉR
:Tessék csak nyugodtan rám hagyni. 

;HARPAGON
:Most még a hintómat is rendbe kell tenni, Jakab. 

;JAKAB
:Tessék csak várni. Ez már a kocsisnak szól. ''(Fölveszi a köpenyt)'' Tetszett parancsolni... 

;HARPAGON
:Hogy rendbe kell tenni a hintómat, készen kell tartani a lovaimat, hogy vásárnézni mehessek. 

;JAKAB
:A lovai, nagyságos úr? Isten látja a lelkem, egy lépést se tudnak tenni, olyan állapotban vannak. Nem mondhatom, hogy alomra kerültek, mert szegény páráknak már alom sem került, így hát szót vétenék. De a nagyságos úr olyan szigorú böjtre vetette őket, hogy lóról szólva, azok már csak lóemlékek, lidércálmok a lóról, visszajáró kísértetei a lónak. 

;HARPAGON
:Mi bajuk lehet, hisz semmit sem csinálnak! 

;JAKAB
:És ha semmit sem csinálunk, vajon nem kell akkor is enni valamit? Jobban járnának a szegény párák, ha sokat dolgoznának, de enni is ugyanannyit ennének. Hasogat a szívem, ha látom, milyen ebsoron vannak, mert hát bizony a szívemhez nőttek szegény jószágaim, s ahogy szenvedni látom őket, éppolyan az nekem, mintha én magam szenvednék; napról napra szájamtól vonom el a falatot, hogy valamit juttassak nekik, mert nagyon kemény természet az, nagyságos uram, akinek szíve nem esik meg a felebarátjain. 

;HARPAGON
:Nem lesz olyan nagy megerőltetés nekik az a kis út a vásárig. 

;JAKAB
:Nem én, nagyságos uram, nekem nincs merszem hajtani őket; meg aztán, amilyen állapotban vannak, a lélek sem vinne rá, hogy hegyibük vágjak. Hogyan is akarhatja, hogy hintót húzzanak, amikor magukat is alig vonszolják. 

;VALÉR
:Majd elintézem Picard szomszéddal, hogy vállalja a hajtásukat; Jakabra úgyis szükség lesz a vacsora elkészítésénél. 

;JAKAB
:Tőlem! Könnyebben viselem el, ha más keze alatt lehelik ki a párájukat, mint az enyém alatt. 

;VALÉR
:Jakab barátunk nagyon sokat okoskodik. 

;JAKAB
:Titkár úr meg nagyon sokat fontoskodik. 

;HARPAGON
:Csitt! 

;JAKAB
:Nagyságos uram, nem szenvedhetem a hízelgőket! Látom én, miben sántikál azzal a folyvást való akadékoskodásával a kenyér meg a bor, a fa, a só meg a gyertya miatt; csak azt akarja kicsinálni, hogy a nagyságos úrnál benyalja magát az udvariaskodásával. Esz a méreg, és napszámra azt sem tudom, hová legyek, amikor mind csak azt hallom, miket beszélnek a nagyságos úrról; mert bárhogy berzenkedik is a természetem, mégiscsak hajlok én a nagyságos úrhoz: a lovaim után a nagyságos urat kedvelem a legjobban. 

;HARPAGON
:És megtudhatnám, mit beszélnek rólam? 

;JAKAB
:Elmondanám én, nagyságos uram, ha tudnám, hogy nem veszi zokon. 

;HARPAGON
:Dehogy veszem, semmiképpen. 

;JAKAB
:Engedelmet kérek, de tudom, én hogy fölingerlem vele. 

;HARPAGON
:Nem, ha mondom. Ellenkezőleg. Örömet szerzel. Boldog leszek, ha megtudom, miket beszélnek rólam. 

;JAKAB
:Hát, ha a nagyságos úr akarja, kimondom kertelés nélkül, hogy mindenütt pocskondiázzák. Csak úgy öntik ránk mindenfelől azt a sok csúfolódást a nagyságos úr miatt. Nincs nagyobb örömük, mint ha a nagyságos urat vehetik a nyelvükre, ha nagyságos úr szennyesét teregethetik, és megest-megest új mesét találhatnak ki a nagyságos úr zsugoriságáról. Az egyik azt mondja, hogy a nagyságos úr külön kalendáriumot nyomatott, amelyikben duflán van írva a kántorböjt meg a többi böjtnap, hogy a háznépét duflán böjtöltesse, s így a böjtön is nyerészkedjék. A másik meg azt beszéli, hogy mindig tetszik tartogatni valami okot az összekoccanásra úgy újév felé, vagy amikor a cselédek ideje kitelik, hogy legyen ürügy, miért nem ad semmit sem nekik. Azt is pletykálják, hogy egyszer törvénybe idéztette a szomszédék macskáját, mivelhogy az itt állítólag megevett egy kis maradék birkasültet. Meg azt is, hogy egyszer éjjel elkapták a nagyságos urat, amikor épp a saját lovai elől tetszett próbálni eldézsmálni a zabot, aztán a kocsisa, az, aki előttem volt itt helyben a sötétben már nem is tudom, hányat vágott botjával a nagyságos úrra, de arról azóta is hallgatni tetszik. Vagyis hogy szóval is kimondjam, az ember egy lépést sem tehet hogy ne hallja, mint szedik le a nagyságos úrról a keresztvizet. A nagyságos úrról cserfel, a nagyságos úron röhög mindenki. Másképp nem is tetszik emlegetve lenni, csak: az a fösvény, az a zsugori, az a fukar, az a faszari... 

;HARPAGON
:''(veri Jakabot)''  Te gügye, te pimasz, te lókötő, te sehonnai... 

;JAKAB
:Na, ugye? Hát nem megmondtam? Nem akarta elhinni. Előre megmondtam, hogy meg tetszik mérgesedni, ha megmondom az igazat. 

;VALÉR
:Tanulj szót. 


;MÁSODIK JELENET 
''Jakab, Valér'' 

;VALÉR
:Ahogy látom, Jakab barátom, ráfizetett az őszinteségére. 

;JAKAB
:Attól se a maga feje fájjon, tisztelt minden-lében-kanál úr, aki olyan nagyra van, aki olyan jól seper azzal az új seprűjével. Rájár még magára is a rúd, majd akkor nevessen. 

;VALÉR
:Ugyan, kedves Jakab ezermesterem, kérem, csak nem veszi zokon. 

;JAKAB
:''(félre)''  Most már komázna! De most majd én ülök magas lóra, s ha olyan pipogya, hogy megijed, majd még meg is kenegetem egy kicsit.  ''(Fenn)''  De azt tudja-e a tisztelt nagynevethetnék uraság, hogy nekem, énnekem most nincs nevethetnékem, és ha kihoz a sodromból, én úgy nevettetem meg, hogy nem köszöni meg. ''(Fenyegetve a színpad végéig űzi Valért)'' 

;VALÉR
:Na, csak csöndesen! 

;JAKAB
:Mit csöndesen? És ha nekem így tetszik? 

;VALÉR
:Csillapodjék. 

;JAKAB
:Maga szégyentelen! 

;VALÉR
:De Jakab úr! 

;JAKAB
:Semmi de és semmi úr, engem nem fizet ki olyan könnyen. Ha én botot fogok, helybenhagyom, de istenesen. 

;VALÉR
:Micsodát? Botot?  ''(Most Valér hátráltatja őt éppen úgy)'' 

;JAKAB
:Nana, nem így értettem. 

;VALÉR
:Hát azt tudja-e, tisztelt Fejetök uram, hogy vagyok én is elég ember ahhoz, hogy magát helybenhagyjam? 

;JAKAB
:Elhiszem. 

;VALÉR
:Hogy maga ilyen nagy fazékpöfögéssel is csak egy sületlen eszű kukta! 

;JAKAB
:Tudom! 

;VALÉR
:És hogy még nem ismer engem. 

;JAKAB
:Dehogynem, kérem. 

;VALÉR
:Hogy mondta, hogy helybenhagy? 

;JAKAB
:Csak tréfáltam. 

;VALÉR
:De nekem semmi étvágyam a maga tréfáira.  ''(Botozva Jakabot)''  Tanulja meg, hogy magának még a tréfái is sótalanok. 

;JAKAB
:''(egyedül) ''A fene essék az őszinteségbe! Ronda egy mesterség! Föl is hagyok vele. Mától fogva egy igaz szó nem hagyja el többé a szám. A gazdám, az még hagyján, neki még csak volna valami jussa, hogy eltángáljon; hanem ezen a titkáron, ha szerét ejthetem, még megveszem a magamét. 


;HARMADIK JELENET 
''Fruzsina, Marianna, Jakab'' 

;FRUZSINA
:Nem tudja véletlenül, kedves Jakab, itthon van-e a gazdája? 

;JAKAB
:Itthon van, itthon, tudom, de még mennyire tudom! 

;FRUZSINA
:Szóljon be hozzá, hogy itt vagyunk. 


;NEGYEDIK JELENET 
''Marianna, Fruzsina'' 

;MARIANNA
:Jaj, Fruzsina néni, olyan furcsa érzés fog el. Ha meg kell mondanom, mit is érzek; viszolygok ettől a találkozástól. 

;FRUZSINA
:De hát miért? Mi bánt? 

;MARIANNA
:Még kérdezi? Nem tudja elképzelni, milyen ijedelem lehet az, amikor az ember lánya már ott van a kínpad előtt, amelyre majd odalökik. 

;FRUZSINA
:Azt jól látom, hogy édes kínszenvedésről szólva, nem Harpagon úr az a kívánatos kínpad, amelyre odaterülnél; kiolvasom a szemedből, hogy az a szőke fiatalember, akiről beszéltél, egy kicsit még mindig a fejedben forog. 

;MARIANNA
:Igen, Fruzsina néni, és nem is védekezem ellene. Nem tagadom, hogy tisztelettudó látogatásai, amikor nálunk járt, nyomot hagytak a szívemben. 

;FRUZSINA
:De hát megtudtad-e már, hogy kicsoda-micsoda? 

;MARIANNA
:Nem, sejtelmem sincs, ki-mi lehet. Csak azt tudom, hogy minden nagyon szeretni való rajta, és ha tőlem függne a választás, inkább őt választanám ám, mint bárki mást, és hogy nem kis köze van ahhoz, hogy olyan rettenetes gyötrelemben várom ezt az embert, akihez férjhez akarnak adni. 

;FRUZSINA
:Teremtőm, jól tudom, kedvesek ezek a szőke legénykék, és értik is jól a maguk dolgát, de legtöbbjük biz' olyan szegény, mint a templom egere; így hát mégiscsak jobb, ha öreg, de jó pénzes férjet választasz. Elismerem, szerelem dolgában nem üt be valami fényesen a számítás, meg néhány apró gusztustalanságot is le kell nyelni az ilyen férj oldalán, de hát nem tart örökkétig; hamarosan, mihelyt meghal, hidd meg, épp ő ad módot, hogy kellemesebb férjet szerezz, olyat, aki aztán majd mindenért kárpótol. 

;MARIANNA
:Istenkém, Fruzsina néni, borzasztó, amikor a boldogságunkhoz más megboldogulását kell kívánnunk és várnunk; meg aztán a halál sem igazodik ám a mi terveinkhez. 

;FRUZSINA
:Ne nevettesd ki magad. Csak azzal a feltétellel mégysz hozzá, hogy rövidesen özvegyen hagy! Bele kell venni ezt is a házassági szerződésbe. Igazán nagy pimaszság lesz a részéről, ha nem patkol el három hónap leforgása előtt. Itt jön saját személyében. 

;MARIANNA
:Jaj, Fruzsina néni, micsoda egy alak! 


;ÖTÖDIK JELENET 
''Harpagon, Fruzsina, Marianna'' 

;HARPAGON
:Ne vegye zokon, szép kisasszony, hogy pápaszemmel járulok elébe. Tudom, hogy bájai úgyis szembeszökőek, hogy puszta szemmel is eléggé láthatók, és kifürkészésükhöz nincs szükség üvegre, de hát a csillagokat is üveggel fürkészik: én pedig állítom, sőt kezeskedem róla, hogy kegyed csillag, valódi csillag, a legszebb csillag azon a csillagos égen. ''(Fruzsinához)''  Egy kukkot sem szól, és mintha nem is örülne a látásomnak. 

;FRUZSINA
:Még a meglepetéstől van. Meg aztán a leányok röstellik is rögtön kimutatni, mi van szívükben. 

;HARPAGON
:Igazad van.  ''(Mariannához)''  Drága csillagom, leányom jön üdvözlésére. 


;HATODIK JELENET 
''Eliz, Harpagon, Marianna, Fruzsina'' 

;MARIANNA
:Nagy késéssel rovom le e látogatás kellemes kötelezettségét, kisasszony. 

;ELIZ
:Nekem kellett volna megtennem, amit kegyed most megtett, kisasszony. Kötelességem lett volna kegyedet megelőznöm. 

;HARPAGON
:Látja, már milyen nagy leány. Nől, mint a dudva. 

;MARIANNA
:''(halkan Fruzsinához)''  Jaj, de utálatos egy ember! 

;HARPAGON
:Mit mond a csillag? 

;FRUZSINA
:Hogy elragadónak találja a nagyságos urat. 

;HARPAGON
:Nagyon is megtisztel, imádandó drágaságom. 

;MARIANNA
:''(félre)''  Szörnyeteg! 

;HARPAGON
:Végtelenül lekötelez szeretetével. 

;MARIANNA
:Nem bírom tovább. 

;HARPAGON
:Itt van a fiam is; tisztelegni szeretne kegyed előtt. 

;MARIANNA
:''(halkan Fruzsinához) ''Jaj, Fruzsina néni, kit látok! Épp róla beszéltem az imént. 

;FRUZSINA
:Hát ez csodálatos egy véletlen. 

;HARPAGON
:Látom, meglepi, hogy ilyen nagy gyermekeim vannak; de nemsokára ettől is, attól is megszabadulok. 


;HETEDIK JELENET 
''Cléante, Harpagon, Eliz, Marianna, Fruzsina'' 

;CLÉANTE
:Kisasszony, igazat szólva nem voltam semmiképp sem fölkészülve a körülmények ilyen fordulatjára; nem kis meglepetésben volt részem az imént, amidőn apám értésemre adta, milyen tervvel foglalkozik. 

;MARIANNA
:Magam is ezt mondhatom. Ez a nem sejtett találkozás engem is meglepetésként ért; ilyen fordulatra én sem voltam felkészülve. 

;CLÉANTE
:Tagadhatatlan, kisasszony, hogy apám szebben nem választhatott volna, s végtelen öröm számomra, hogy kegyedet nálunk látni szerencséltetem; mindazonáltal a világért sem bizonykodhatom amellett, hogy kitörő örömre késztet az a terv, amelynek eredményeképpen kegyed mostohaanyámmá válhat. Szerencskívánat ehhez - nem titkolom - bajosan jön a számra. Ha nem neheztel meg érte, nem óhajtom mostohámnak szólítani. Lesz, aki otrombának ítéli e szavakat. De bizonyos vagyok, kegyed helyesen értelmezi. Kegyed, kisasszony, megérti, hogy én csak ellenszenvvel nézhetem ezt a házasságot, amely - ezt is tudnia kell, ha tudja, ki vagyok - sérti érdekeimet; végezetül legyen szabad apám engedelmével azt is kijelentenem: ha rajtam állna, ez a nász sose menne végbe. 

;HARPAGON
:Micsoda arcátlan gratuláció! Szép viszontvallomás jöhet rá. 

;MARIANNA
:Ami engem illet, válaszul azt tudathatom, hogy teljesen egyformán nézzük a dolgot. Amilyen ellenszenvvel fogadna kegyed mostohaanyjának engem, bizonyosra veheti, én sem fogadnám kevesebb ellenszenvvel mint mostohafiamat. Ne higgye, kérem, hogy én akarok fájdalmat okozni kegyednek. Nagyon bánt, hogy nem járhatok kedvében, és szavamat adom, ha föltétlen hatalom nem kényszerítene rá, sose egyeznék bele olyan házasságba, amely szenvedést szerez kegyednek. 

;HARPAGON
:Igaza van. Arra az ostoba üdvözlésre ilyen válasz illett. Bocsánatot kérek, szépséges drágaságom, fiam szemtelenségéért. Neveletlen tökfilkó, fogalma sincs, miket beszél. 

;MARIANNA
:Megnyugtatom, egyáltalában nem sértett meg azzal, amit mondott. Sőt örülök, hogy ilyen nyíltan kimondta, ami a lelkén volt. Hálás vagyok neki ezért a vallomásért. Ha másképp beszél, kevesebbre becsültem volna. 

;HARPAGON
:Túlságos jóságra vall így mentegetni a hibáit. Az idő majd meghozza az eszét, és meglátja, érzelmei is megváltoznak. 

;CLÉANTE
:Nem, apám, azokon, ha akarnám, se tudnék változtatni, és erősen kérem, hogy ezt a kisasszony is higgye el. 

;HARPAGON
:Látja, milyen hóbortos! Csak jobban belemelegszik. 

;CLÉANTE
:Ami a szívemen, az a számon; nem helyesli? 

;HARPAGON
:Már megint! Nem beszélnél végre másról? 

;CLÉANTE
:Úgy is jó. Mivel más hangot kívánnak tőlem, engedje meg, kisasszony, hogy apám helyébe képzeljem magam, és bevalljam, hogy kedvességben a kerek földön nem találtam kisasszonyom mását, hogy képzeletem számára nincs nagyobb boldogság, mint tetszését megnyernem; hogy kegyed férjének lenni a legnagyobb dicsőség, maga az üdvösség, amelyet a világ minden fejedelemségéért el nem cserélnék. Igen, kedves kisasszony, nincs az a kincs, amely felérne a boldog szerencsével, ha kegyedet enyémnek mondhatnám. Nincs más vágyam a földön: nincs, amit én e szent hódításért el ne követnék, és nincs akadály, és nincs hatalom, amely... 

;HARPAGON
:Lassabban, fiam, csak lassabban. 

;CLÉANTE
:Apám nevében bókoltam a kisasszonynak. 

;HARPAGON
:Azért még nekem is van nyelvem, ha éppen beszélni akarok, ebben nincs szükségem efféle közvetítőre. Gyerünk, székeket ide. 

;FRUZSINA
:Ne, ne. Jobb, ha innen egyenest kimegyünk a vásárba; legalább hamarabb visszatérünk, és aztán egyvégtében kedvünkre megbeszélhetjük a dolgot. 

;HARPAGON
:Hát akkor fogjanak be a hintóba. Kérem, bocsássa meg feledékenységemet, hogy indulás előtt nem kínáltam meg egy kis uzsonnával. 

;CLÉANTE
:Gondoltam én rá, apa; hozattam néhány kosár mandarint, meg narancsot, meg csemegét; izentem, hogy csak küldjék apa számlájára. 

;HARPAGON
:''(halkan Valérhoz) ''Valér! 

;VALÉR
:''(Harpagonhoz)''  Elment az esze. 

;CLÉANTE
:Apám talán keveselli. Megkérjük a kisasszonyt, legyen egy kis elnézéssel. 

;MARIANNA
:Igazán fölös fáradozás volt. 

;CLÉANTE
:Látja azt a gyűrűt apám ujján, kedves kisasszony? Látott valaha ennél tündöklőbb gyémántot? 

;MARIANNA
:Szép fénye van valóban. 

;CLÉANTE
:''(leveszi a gyűrűt apja ujjáról, és Mariannának adja) ''Közelebbről kell megnéznie. 

;MARIANNA
:Tagadhatatlan, igen szép. Csak úgy szórja a tüzet. 

;CLÉANTE
:''(Marianna elé áll, mert az a gyűrűt vissza akarja adni)''  Semmiképpen. Annál sokkal szebb kézben van. Apám ajándékul nyújtja. 

;MARIANNA
:Nekem? 

;CLÉANTE
:Ugye, hogy azt óhajtja, apám, hogy a kisasszony megtartsa emlékül? 

;HARPAGON
:''(halkan Cléante-hoz)''  Micsoda? 

;CLÉANTE
:Milyen tapintatosan kéri rá! Int, hogy csak fogadtassam el kegyeddel. 

;MARIANNA
:A világért sem... 

;CLÉANTE
:Csak nem mondja komolyan? Most már úgysem veszi vissza. 

;HARPAGON
:''(félre) ''Megrepedek a dühtől. 

;MARIANNA
:Ez azt jelentené... 

;CLÉANTE
:''(mind nem engedve, hogy Marianna visszaadja a gyűrűt)'' Ne, ne, mondom, halálosan megsértené. 

;MARIANNA
:De kérem... 

;CLÉANTE
:Semmi esetre... 

;HARPAGON
:''(félre)''  A fene egye meg... 

;CLÉANTE
:Látja, mennyire odavan amiatt, hogy visszautasítja. 

;HARPAGON
:''(halkan a fiához) ''Megállj, csirkefogó! 

;CLÉANTE
:Látja, magánkívül van a kétségbeeséstől. 

;HARPAGON
:''(fenyegetve, halkan)'' Megállj, hóhér! 

;CLÉANTE
:Ne vegye hibámul, papa. A lelkem teszem ki, hogy elfogadtassam vele, de ha egyszer nem akarja. 

;HARPAGON
:''(halkan, dühvel)''  Lógni fogsz! 

;CLÉANTE
:Kegyed az oka, kisasszony, hogy apám így nekem támad. 

;HARPAGON
:''(a fiához az előbbi arctorzulással)''  Gazember! 

;CLÉANTE
:Még belebetegszik. Könyörüljön rajta, kisasszony, ne ellenkezzék tovább. 

;FRUZSINA
:Teremtőm, mennyi teketória. Fogadd már el azt a gyűrűt, ha a nagyságos úr annyira akarja. 

;MARIANNA
:Hát hogy meg ne sértsem, egyelőre megtartom, majd más alkalommal adom vissza. 


;NYOLCADIK JELENET 
''Harpagon, Marianna, Fruzsina, Cléante, Zabszár, Eliz'' 

;ZABSZÁR
:Nagyságos úr, jött valaki, nagyságos úrral szeretne beszélni. 

;HARPAGON
:Mondd, most nem érek rá, jöjjön máskor. 

;ZABSZÁR
:Azt mondja, pénzt hozott. 

;HARPAGON
:Engedelmet kérek, azonnal itt vagyok. 


;KILENCEDIK JELENET 
''Cléante, Harpagon, Marianna, Fruzsina, Keszeg, Eliz'' 

;KESZEG
:''(futva jő, fellöki Harpagont)''  Nagyságos úr... 

;HARPAGON
:Jaj, meghaltam. 

;CLÉANTE
:Mi történt, apám? Megütötte magát? 

;HARPAGON
:A gazember! Bizonyosan megfizették az adósaim, hogy törje ki a nyakam. 

;VALÉR
:Nem lesz baj belőle. 

;KESZEG
:Bocsánatot kérek, nagyságos úr, okom volt sietni. 

;HARPAGON
:Mit akarsz hát, te bérgyilkos? 

;KESZEG
:Csak azt, hogy a lovak lábán nincs patkó. 

;HARPAGON
:Vezessétek rögtön a kovácshoz. 

;CLÉANTE
:Amíg a vasalás tart, apám, ellátom apa helyett a házigazda tisztségét, és kikísérem a kisasszonyt a kertbe, oda kéretem az uzsonnát is. 

;HARPAGON
:Valér, legyen szemed egy kicsit mindenre; iparkodj, amit csak tudsz, megmenteni, hogy aztán visszaküldhessük a fűszereshez. 

;VALÉR
:Meglesz. 

;HARPAGON
:Istentelen kölyke! Mindenáron tönkre akarsz juttatni? 
________________________________________


;==NEGYEDIK FELVONÁS ==


;ELSŐ JELENET 
''Cléante, Marianna, Eliz, Fruzsina'' 

;CLÉANTE
:Gyerünk vissza ide, itt sokkal jobb helyen leszünk. Nem látok már körülöttünk semmi gyanús képet, nyugodtan beszélhetünk. 

;ELIZ
:Igen, kisasszony, bátyám megvallotta, mily érzelemmel van kegyed iránt. Tudom magam is, hogy az akadályok mennyi bánatot és gyötrődést tudnak okozni, s igazán mondhatom, végtelen jóakarattal viseltetem sorsa iránt. 

;MARIANNA
:Nagyon jólesik és megvigasztal egy ilyen kedves leány érdeklődése. Kérem is, tartsa meg mindig irántam való jólelkűségét és barátságát; enyhíti viselnem a kegyetlen csapásokat. 

;FRUZSINA
:Szűzanyám, a legnagyobb baj mindkettőjükre csak abból származott, hogy egyikőjüknek sem jutott eszébe, hogy idejében nekem szóljon. Ennek az ijedt tanácstalanságnak mindenesetre elejét vettem volna, s nem engedem, hogy a dolgok idáig gabalyodjanak. 

;CLÉANTE
:Késő bánat. Nyilván rossz végzetem akarata volt. De kegyed, kedves Marianna, mit szándékozik most tenni? 

;MARIANNA
:Jaj istenkém, lehet nekem még egyáltalán szándékom? Úgy ki vagyok én szolgáltatva, hogy legfeljebb ha óhajtásom lehet. 

;CLÉANTE
:Csak ilyen gyönge óhaj fakad szívében irántam is? Semmi határozottabb érzésre nem számíthatok? Hogy részvéte elhatározásra is serkenti? Jósága segítésre? Vonzalma cselekedetre? 

;MARIANNA
:Ó, mit is felelhetnék? Képzelje magát az én helyzetembe, s majd megérti, mit tehetek. Tanácsoljon, parancsoljon maga; eleve elfogadom; hiszem annyira okosnak, megfontoltnak, hogy csak olyat kíván tőlem, amit a tisztesség és az illendőség is megenged. 

;CLÉANTE
:Istenem, hát arra akar kényszeríteni, hogy csak azt tehessem amit a szabványtisztesség és a szőrszálhasogató illendőség megenged? 

;MARIANNA
:De hát mit kíván, mit tegyek? Még ha semmibe venném is azt a rengeteg dolgot, amire egy lánynak figyelmezéssel kell lennie, anyámnak engedelmességgel tartozom. Babusgatva, dédelgetve nevelt; nem tudom rászánni magam, hogy szenvedést okozzak neki. Tán ha vele beszélne, nála próbálkoznék. Őt iparkodjék megnyerni, amennyire csak tudja. Teheti, mondhatja, amit jónak lát; én mindenre engedelmet adok. S ha csak azon fordul meg valami, hogy kegyed mellett nyilatkozom-e, kész örömest beleegyezem, hogy magam is megvalljam neki mindazt, amit kegyed iránt érzek. 

;CLÉANTE
:Fruzsina, drága Fruzsinám, segítenél rajtunk? 

;FRUZSINA
:No nézd, még kérdezi! Szíves örömest. Azt hitte, emberevő vagyok? Nem tett az Isten az én szívem helyére se követ; valósággal belelágyulok csak a gondolatába is, hogy egy s másban szolgálatára lehetek azoknak, akik annak rendje és módja szerint szeretik egymást. Hogy fogjunk hozzá? 

;CLÉANTE
:Kérlek, törd rajta egy kicsit a fejedet. 

;MARIANNA
:Süss ki valamit, Fruzsina néni. 

;ELIZ
:Valami megoldást arra, amit összeszőttél. 

;FRUZSINA
:Bajos, bajos.  ''(Mariannához)''  Ami anyádat illeti, az még csak értene a szóból, őt még talán meg lehetne nyerni, rá lehetne venni, hogy amit az atyának ígért, ruházza át egyszerűen a fiúra. ''(Cléante-hoz)'' A bibi ott van, hogy a nagyságos úr kedves apja épp a nagyságos úr apja. 

;CLÉANTE
:Tagadhatatlan. 

;FRUZSINA
:Úgy értem, ha ráeszmél, hogy kikosarazták, olyan mélységesen fölbosszankodik, hogy azután már a feszületért sem egyezik bele a nagyságos úr házasságába. Azt kellene valahogy kififikálni szépen, hogy azt a kosarat ő maga vegye vissza  ''(Mariannához)'', oda kellene kijutni, hogy neki menjen el a szája íze tőled. 

;CLÉANTE
:Igazad van. 

;FRUZSINA
:Azt én is tudom, hogy igazam van. Ez a teendő. De most jön a bökkenő, hogy zöld ágra már hogy az ördög segítségével vergődjünk. Hopp, hopp! Ha tudnánk keríteni valami hervadozgató, korombeli meg eszembeli asszonyságot, és az elég ügyesen eljátszaná egy előkelő hölgy szerepét, egy hirtelenében összeszedett kísérettel maga körül, valami elképesztő grófnői név alatt, mondjuk, egy alsó-bretagne-i márkinét; a többi már gyerekjáték lenne nekem, vagyis elhitetni Harpagon úrral, azt hogy az illető rettentően gazdag, a házain kívül százezer tallér készpénze van, és hogy épp őbele bolondult bele, de olyan iszonyúan, hogy hajlandó szerződésileg ráíratni minden vagyonát, csak hogy feleségül mehessen hozzá; lelkemet teszem rá, hogy Harpagon úr kapna az ajánlaton, mert hát bizonyos, hogy szeret téged, de a pénzt valamicskével mégiscsak jobban szereti. Ha aztán lenyelte a horgot, és ebben a dologban beadta a derekát, az már a legkisebb gond lenne, amikor a drága márkiné vagyoni körülményei után járva, végül ráébredne a valóságra a két szék közt a pad alatt. 

;CLÉANTE
:Remekül kieszelted. 

;FRUZSINA
:Tessék csak rám bízni. Már eszembe is jutott egyik komaasszonyom, épp nekünk való lesz. 

;CLÉANTE
:Hidd, el Fruzsina, nagyon hálás leszek, ha nyélbe ütöd a dolgot. De kedves Marianna, kérem, kezdjük azzal, hogy először is édesanyját nyerjük meg. Már azzal is jócskán előrejutunk, ha meghiúsítjuk ezt a házasságot. Esedezem, kövessen el a maga részéről mindent, amit csak tud. Éljen a hatalmával, azzal, amelyet abból meríthet, hogy édesanyja nagyon szereti. Használja fel bátran édes ékesszólását, mindenható bájosságát, mindazt, amivel szemét és ajkait Isten megáldotta. Ne takarékoskodjék a gyengéd szavakkal, az édes rimánkodással, azzal a megindító kedveskedéssel, amelynek, szentül hiszem, nem lehet ellenállni. 

;MARIANNA
:Mindent megteszek, semmit sem mulasztok el. 


;MÁSODIK JELENET 
''Harpagon, Cléante, Marianna, Eliz, Fruzsina'' 

;HARPAGON
:''(félre)''  Mit látok? A fiam a leendő mamája kezét csókolgatja, és a leendő mama nem is nagyon ellenkezik? Csak nincs itt valami rejtelem? 

;ELIZ
:Itt a papa. 

;HARPAGON
:A hintó előállt. Indulhattok, amikor tetszik. 

;CLÉANTE
:Mivelhogy apa nem megy, majd elkísérem én a hölgyeket. 

;HARPAGON
:Csak maradj. Kíséret nélkül is elmehetnek; dolgom van veled. 


;HARMADIK JELENET 
''Harpagon, Cléante'' 

;HARPAGON
:No, hát félretéve, hogy leendő anyádról van szó, mit szólsz úgy általában ehhez a leányhoz? 

;CLÉANTE
:Mit szólok hozzá? 

;HARPAGON
:No mit? A viselkedéséhez, a termetéhez, a szépségéhez, az eszéhez? 

;CLÉANTE
:Hát, hát. 

;HARPAGON
:De mégis. 

;CLÉANTE
:Őszintén megmondom, nem olyan, amilyennek hittem. Viselkedése több mint kacér; alakja esetlen, szépsége közepes; esze közönséges. Ne gondolja, apa, hogy kiábrándítani akarom, mert hát mostoha, mostoha: nekem egyik olyan, mint a másik. 

;HARPAGON
:Az imént mégis azt mondtad neki... 

;CLÉANTE
:Apa nevében mondtam neki néhány bókot, de csak apa kedvéért. 

;HARPAGON
:Vagyis eszerint semmi hajlandóságod iránta? 

;CLÉANTE
:Nekem? Egy porcikámnak sem. 

;HARPAGON
:Bosszant, mert elfújja egy jó gondolatomat; épp most forgattam a fejemben. Ahogy így elnéztem ezt a lányt, töprengésbe estem a korom fölött. Eszembe ötlött, mit szólna a világ, hogy ilyen fiatal lányt veszek feleségül. Addig tépelődtem, amíg végül le nem mondtam erről a házassági szándékomról. De mivel már megkérettem, és szóval elköteleztem magam, tehozzád adtam volna, ha nem viszolyognál ilyen láthatóan tőle. 

;CLÉANTE
:Hozzám? 

;HARPAGON
:Hozzád. 

;CLÉANTE
:Feleségül? 

;HARPAGON
:Feleségül. 

;CLÉANTE
:Hallgasson ide, apa. Igaz, hogy nincs valami nagyon az ízlésemre, de hogy magának, apa, örömet szerezzek, hajlandó vagyok elvenni, ha nagyon akarja. 

;HARPAGON
:Ha akarom? Sokkal megértőbb vagyok, mintsem gondolod. Dehogy erőltetem a hajlandóságodat. 

;CLÉANTE
:Bocsásson meg, apa kedvéért erőt veszek magamon. 

;HARPAGON
:Nem, nem. Szerelem nélkül nincs boldog házasság. 

;CLÉANTE
:Később is megjöhet. Mondják, hogy a szerelmet gyakran a házasság termi. 

;HARPAGON
:Nem, férfiról szólva sose szabad ilyesmit megkockáztatni. Gyászos következményei lehetnek; nem vállalnám értük a felelősséget. Ha valami hajlandósággal lettél volna iránta, áment mondok, elvétettem volna veled ahelyett, hogy én vegyem el, de ha már így van, megmaradok eredeti szándékomnál, és magam veszem feleségül. 

;CLÉANTE
:Egy szót, apa. Ha már így áll a dolog, őszintén fel kell tárnom a szívem, meg kell vallanom egy titkot. Az igazság az, hogy szeretem Mariannát attól a naptól fogva, hogy séta közben legelőször megpillantottam. Már azon voltam, hogy engedelmét kérem, hogy elvehessem. Csak az gátolt meg, hogy apa is kinyilvánította szándékát, s így nem akartam apát felingerelni. 

;HARPAGON
:Jártunk persze náluk is, mi? 

;CLÉANTE
:Igen. 

;HARPAGON
:Sokszor? 

;CLÉANTE
:Elég sokszor ahhoz képest, hogy mióta ismerem. 

;HARPAGON
:És a fogadtatás is szíves volt, mi? 

;CLÉANTE
:Nagyon szíves. De anélkül, hogy tudta volna, ki vagyok. Azért is lepődött meg Marianna olyan nagyon az imént. 

;HARPAGON
:És elhangzott a vallomás is, mi? És a szándék bejelentése a házasságot illetőleg, mi? 

;CLÉANTE
:Természetesen. Sőt édesanyjának is tettem egy kis nyilatkozatfélét. 

;HARPAGON
:És ő persze meghallgatta az ajánlatot. 

;CLÉANTE
:Meg. Igen barátságosan. 

;HARPAGON
:És persze a lány is viszonozta a szép érzelmeket. 

;CLÉANTE
:Ha lehet hinni a jeleknek: azok szerint meg vagyok győződve, hogy szíve nem idegenkedik tőlem. 

;HARPAGON
:''(halkan, félre)''  Nagyon örülök, hogy kivettem belőle; csak ezt akartam.  ''(Fenn) ''Nahát, most már csak rajta, fiatalúr, tudja, még mi van hátra? Az van hátra, kérem, hogy most aztán csak verjük ki egykettőre a fejünkből ezt a szerelmet, most már aztán tessék abbahagyni mindenfajta legyeskedést a körül a leány körül, mert arra én tartok számot, és tessék csak majd arról a másikról ábrándozni, akit kiszemeltem a fiatalúrnak! 

;CLÉANTE
:Szép csapdát vetett, apám, mondhatom! De jól van! Ha már így fordult a dolog, én is kijelentek valamit; azt, hogy nem mondok le Mariannáról; nem mondok le erről a szerelemről, és nincs olyan, amit meg ne tegyek, hogy megszerezzem maga elől azt a lányt; és ha az anyja magának ígérte is, majd találok én más eszközt, hogy harcolhassak érte. 

;HARPAGON
:Akasztófáravaló te, utamba mersz állni? 

;CLÉANTE
:Maga került az én utamba. Az elsőség az enyém! 

;HARPAGON
:És az, hogy az apád vagyok, te?! És a köteles tisztelet, mi?! 

;CLÉANTE
:Itt nincs helye a fiúi engedelmességnek. A szerelem előtt semmi sem szent. 

;HARPAGON
:Majd a botomtól tanulod meg, ki vagyok. 

;CLÉANTE
:A fenyegetés sem állít meg. 

;HARPAGON
:Lemondsz Mariannáról. 

;CLÉANTE
:Soha. 

;HARPAGON
:Botot ide, de tüstént! 


;NEGYEDIK JELENET 
''Jakab, Harpagon, Cléante'' 

;JAKAB
:Haj, haj, haj! Hát ez meg micsoda, gazduramék? Mi ütött magukhoz? 

;CLÉANTE
:Fütyülök mindenre. 

;JAKAB
:''(Cléante-hoz) ''Na, nagyságos úrfi, csak lassan, lassan. 

;HARPAGON
:Ilyen gyalázatosan beszélni velem. 

;JAKAB
:''(Harpagonhoz) ''Na, nagyságos úr, csöndesebben. 

;CLÉANTE
:Nem engedek. 

;JAKAB
:''(Cléante-hoz)''  Na de ilyet! A tulajdon apjának!? 

;HARPAGON
:Majd ellátom én a baját! 

;JAKAB
:''(Harpagonhoz)''  Na de ilyet! A tulajdon fiának? Ha még nekem ígérné. 

;HARPAGON
:Téged teszlek meg döntőbírónak, Jakab. Hadd lám, hogy nekem van igazam. 

;JAKAB
:Helyes.  ''(Cléante-hoz)''  Menjen egy kicsit arrébb. 

;HARPAGON
:Szeretek egy hajadont, el akarom venni. És ez az akasztófavirág olyan arcátlan, hogy ő is épp azt szereti, és noha megparancsoltam neki, hogy ne szeresse, de ő csak szereti. 

;JAKAB
:Na, azt rosszul teszi. 

;HARPAGON
:Hát nem förtelmes egy dolog, ha valaki a saját apjának akar a vetélytársa lenni? Nem kívánná meg már a tisztelet is, hogy ne ártsa magát az ilyen érzéseimbe? 

;JAKAB
:Úgy van. De tessék megengedni, hogy most vele is beszéljek. Tessék csak addig itt maradni.  ''(Cléante-hoz megy a színpad másik felére)'' 

;CLÉANTE
:Na jó, rendben van, ha már téged tett meg bírónak, ráhagyom; bíró, bíró, nekem mindegy, hadd mondom el hát én is, min különböztünk össze. 

;JAKAB
:Igen meg tetszik tisztelni vele. 

;CLÉANTE
:Halálosan szerelmes vagyok egy fiatal lányba, ő is viszonozza, amit iránta érzek: jó szívvel veszi az udvarlásom, és apám egyszerre tönkre akarja tenni a boldogságunkat; megkéreti ugyanazt a lányt. 

;JAKAB
:Azt bizony rosszul teszi. 

;CLÉANTE
:Hát nincs benne szégyenérzet, hogy az ő korában házasságra gondol? Hát illik még hozzá a szerelem? Nem kellene a fiatalokra hagynia? 

;JAKAB
:Ez az igazság. Bizonyára csak tréfál. Mindjárt beszélek is vele.  ''(Visszamegy Harpagonhoz) ''Egyszóval a fiatalúr nem is olyan kezelhetetlen, mint gondolni tetszik, hajt a szép szóra. Azt mondja, tudja ő, mi a fiúi tisztelet, csak a hirtelen indulat kapta el, de most már nem csökönyösködik, hanem azt teszi szépen, amit kívánni tetszik tőle, és csak azt kéri, tessék ezután majd jobban bánni vele, és tessék valami kedvére való feleséget szerezni. 

;HARPAGON
:Ó, mondd meg neki, Jakab, hogy ilyenképpen a legszebbeket remélheti tőlem, és megengedem neki, hogy Mariannán kívül azt vegyen el, akit akar. 

;JAKAB
:Mindjárt elintézem vele is. ''(Cléante-hoz megy)''  Egyszóval édesapja nem is olyan kiszámíthatatlan, mint gondolni tetszik. Tanúsága szerint csak a fiatalúr viselkedését nehezteli, és kész beleegyezni mindenbe, csak azt kérné, tessék megengesztelni őt, és tessék iránta azzal a tisztelettel és vonzódással, szófogadással lenni, amit már egy apa a fiától elvárhat. 

;CLÉANTE
:Ó, Jakab, megnyugtathatod, ha átengedi nekem Mariannát, nálam szófogadóbb fiú nem lesz a világon, mindent úgy csinálok, ahogy kívánja. 

;JAKAB
:''(Harpagonhoz) ''Kész. Elfogadja, amit üzenni tetszett. 

;HARPAGON
:Akkor semmi baj a földön. 

;JAKAB
:''(Cléante-hoz)'' Rendben van. Meg van elégedve azzal, amit ígérni tetszett. 

;CLÉANTE
:Hála az égnek. 

;JAKAB
:Nagyságos uramék, most már csak az van hátra, hogy tessenek szólani egymással. Lám, most már egy véleményen tetszenek lenni, pedig az imént majdnem hajba kaptak pusztán azért, mert nem értettek szót. 

;CLÉANTE
:Kedves Jakab bácsi, örök életemre hálássá tettél. 

;JAKAB
:Szóra sem érdemes, nagyságos úrfi. 

;HARPAGON
:Nagy örömet szereztél, Jakab fiam, és ez jutalmat érdemel. Isten veled. Bizonyos lehetsz, nem feledkezem meg erről. ''(Kiveszi zsebkendőjét, Jakab azt hiszi, hogy neki akar adni valamit, és nagy &quot;kezét csókolom&quot;-mal elköszön) ''


;ÖTÖDIK JELENET 
''Cléante, Harpagon'' 

;CLÉANTE
:Bocsásson meg, apa, hogy az imént olyan szeleverdiként viselkedtem. 

;HARPAGON
:Sebaj. 

;CLÉANTE
:Higgye el, végtelenül megbántam. 

;HARPAGON
:Én meg végtelenül örülök, hogy látom, visszatért az eszed. 

;CLÉANTE
:Mekkora jóság kell, hogy ilyen hamar elfeledi, amivel megbántottam. 

;HARPAGON
:Nem nehéz elfeledni a gyermekek rakoncátlanságát, mihelyt látjuk, hogy jó útra térnek. 

;CLÉANTE
:Igazán, nyoma sem maradt lelkében, hogy olyan szertelen voltam? 

;HARPAGON
:Te magad törlöd ki mostani jóravalóságoddal és illedelmességeddel. 

;CLÉANTE
:Megfogadom, apa, sírom zártáig emlékezni fogok jóságára. 

;HARPAGON
:Én pedig megígérem, nem kérhetsz tőlem olyat, amit meg ne adjak. 

;CLÉANTE
:Ó, apa, nem kérek én már semmit, épp eleget kaptam azzal, hogy megkaptam Mariannát. 

;HARPAGON
:Mit? Hogy? 

;CLÉANTE
:Azt mondom, már semmi kívánnivalóm nincs apától, mert az egész világot nekem adta, amikor olyan jóságosan átengedte Mariannát. 

;HARPAGON
:Ki beszél itt arról, hogy én átengedtem neked Mariannát? 

;CLÉANTE
:Apa. 

;HARPAGON
:Én? 

;CLÉANTE
:Természetesen. 

;HARPAGON
:Hogyan? Hisz te fogadkoztál, hogy lemondasz Mariannáról. 

;CLÉANTE
:Én, hogy lemondok? 

;HARPAGON
:Te, te. 

;CLÉANTE
:Soha. 

;HARPAGON
:Hát nem álltál elő, hogy nem ragaszkodsz többé hozzá? 

;CLÉANTE
:Ellenkezőleg. Jobban vonzódom hozzá, mint valaha. 

;HARPAGON
:Mi, kötélrevaló, újrakezded? 

;CLÉANTE
:Semmit sem változtattam meg. 

;HARPAGON
:Na megállj, gazember. 

;CLÉANTE
:Tehet, amit akar. 

;HARPAGON
:Ne kerülj többé a szemem elé. 

;CLÉANTE
:Ahogy parancsolja. 

;HARPAGON
:Leveszem rólad a kezem. 

;CLÉANTE
:Vegye. 

;HARPAGON
:Nem vagy a fiam többé! 

;CLÉANTE
:Nem vagyok. 

;HARPAGON
:Kitagadlak. 

;CLÉANTE
:Tessék. 

;HARPAGON
:Vedd átkomat. 

;CLÉANTE
:Végre kapok valamit. 


;HATODIK JELENET 
''Fecske, Cléante'' 

;FECSKE
:''(a kertből jön egy ládikával) ''Höh, épp jó, hogy találkozunk, nagyságos úr. 

;CLÉANTE
:Mi történt? 

;FECSKE
:Jöjjön csak, jöjjön, ha mondom. Most már rendben vagyunk. 

;CLÉANTE
:Hogyhogy? 

;FECSKE
:Megvan, ami kell! 

;CLÉANTE
:Micsoda? 

;FECSKE
:Ez után leskelődtem egész nap. 

;CLÉANTE
:Mi után? Mi ez? 

;FECSKE
:Az öreg nagyságos úr kincse. Megkaparintottam. 

;CLÉANTE
:Hogy csináltad? 

;FECSKE
:Elmondom majd apróra. Fussunk innen. Hallom a kiabálását. 


;HETEDIK JELENET 

;HARPAGON
:''(hajadonfőtt a kert felől jön tolvajt kiabálva)''  Tolvaj! Tolvaj! Gyilkos! Haramia! Törvényt! Igazságot, igazságos ég! Végem van, meggyilkoltak! Elmetszették a torkomat, ellopták a pénzemet! Ki lehetett? Hová lett? Hol van? Hova bújt? Hogy fogjam meg, mit csináljak? Merre fussak? Merre ne fussak? Igazán nincs ott? Nincs itt? Ki vagy? Megállj!  ''(Saját karját kapja el)''  Vissza a pénzem, gazember! Hű, hisz ez én vagyok! Hol a fejem? Azt sem tudom, hol vagyok, ki vagyok, mit teszek. Jajjaj, szegény pénzem, édes pénzem, egyetlen jó barátom, elszakítottak tőlem! Elragadtak. Oda veled a támogatóm, a vigaszom, a boldogságom. Végem van, végem, nincs mit keresnem  többé ezen a világon! Nem tudok én nálad nélkül élni. Befejeztetett, nem bírom tovább, meghalok, meghaltam, eltemettek. Senki sincs hát, aki föltámasztana azzal, hogy visszaadja szeretett pénzemet, vagy megmondaná, ki vette el? He, mit mondsz? Senki. Akárki mérte rám ezt a csapást, jól kikereste a percet. Épp azt az időt használta ki, amikor azzal az alávaló fiammal beszéltem. Gyerünk innen. Megyek a rendőrségre; kínpadra feszíttetem az egész házat; a cselédeket, az inasokat, a fiamat, a lányomat, még önmagamat is. Mennyi nép együtt! Akire csak nézek, rögtön gyanús, mindegyikben külön-külön a tolvajomat látom. Hé, mit beszéltek ott? Hogy ki volt, aki meglopott? Micsoda lárma az odafönt? Ott van talán a tolvaj? Istenre kérem, ha tudtok valamit felőle, esedezve könyörgök, mondjátok meg. Igazán nem oda közétek bújt? Csak néznek, néznek rám, és pufognak a nevetéstől. Ki fog derülni, hogy részük van a lopásban - cinkosok. Rajta hamar, rendőrt, csendőrt, ügyészt, bírát, kínzószerszámokat, akasztófát, hóhért! Mindenkit felköttetek, mindenkit, és ha nem lesz meg a pénzem, utoljára magamat kötöm fel! 
________________________________________


;==ÖTÖDIK FELVONÁS== 


;ELSŐ JELENET 
''Harpagon, csendbiztos, írnok'' 

;CSENDBIZTOS
:Méltóztassék csak rám bízni, hál' istennek, értem még a mesterségemet. Nem először vezetek nyomozást. Bár volna annyi ezerfrankos zacskóm, ahány embert már akasztófára juttattam. 

;HARPAGON
:Közérdek, minden köztisztviselő érdeke, hogy a lelkét tessék adni ehhez a dologhoz. Ha nem kerítik elő a pénzemet, a bíróságot viszem a bíróság elé. 

;CSENDBIZTOS
:Szigorúan a nyomozati szabályzat szerint kell eljárnunk. Uraságod állítása értelmében a kérdéses ládika tartalma tehát? 

;HARPAGON
:Kerek tízezer tallér. 

;CSENDBIZTOS
:Tízezer aranytallér? 

;HARPAGON
:Tízezer aranytallér. 

;CSENDBIZTOS
:Nem mindennapi bűntény. 

;HARPAGON
:Nincs az a büntetés, amely elég volna ezért a rettenetes bűnért. A legszentebb dolgok keverednek veszedelembe, ha ez megtorlatlan marad. 

;CSENDBIZTOS
:Milyen pénznemben volt az összeg? 

;HARPAGON
:Jó húsz- és tízfrankos aranyakban. 

;CSENDBIZTOS
:Méltóztatik valakire gondolni? 

;HARPAGON
:Mindenkire, az egész világra! Követelem, hogy tartóztassa le az egész várost a külvárosokkal egyetemben. 

;CSENDBIZTOS
:Ha tanácsomra hallgat, jobb, ha senkire sem ijesztünk rá. Tapintatosan, szép csendben próbálunk bizonyítékot szerezni, s csak amikor az már a kezünkben van, akkor csapunk le teljes szigorral, hogy az ellopott pénzt visszakerítsük. 


;MÁSODIK JELENET 
''Jakab, Harpagon, csendbiztos, írnok'' 

;JAKAB
:''(a színpad mélyén, visszafordul, ahonnan jött)''  Jövök rögvest. Addig is szúrjátok le nekem pörzsöljétek meg a lábát, forrázzátok le, és akasszátok kampóra! 

;HARPAGON
:Kit? A tolvajt? 

;JAKAB
:A malacot; a számtartó úr épp most küldötte hozzám; én leszek a böllére; a magam módszerével készítem el a nagyságos úrnak. 

;HARPAGON
:Ki kérdezett arról? Ez az úr majd egész másról fog számon kérni. 

;CSENDBIZTOS
:Csak semmi ijedség. Nem ártok én magának, nem az az ember vagyok. Egykettőre szépen elintézünk mindent. 

;JAKAB
:A vacsorára tetszett neki is jönni? 

;CSENDBIZTOS
:Jobb lesz, kedves barátom, ha semmit sem titkol el a gazdája előtt. 

;JAKAB
:Isten őrizz, nagyságos uram. Éppen azon vagyok, hogy megmutassam, ha rajtam áll, mi mindent tudok; úgy ellátom nagyságtokat, hogy az ujjukat is megnyalják. 

;HARPAGON
:Most nem arról van szó. 

;JAKAB
:És ha a vacsora mégsem lesz olyan, mint szeretném, a titkár lelkét nyomja az is, ő nyirbálta meg szárnyaimat a takarékosság ollójával. 

;HARPAGON
:Hagyd már azt a vacsorát, gazember. Hol van a pénzem, amit elloptak, arra felelj, de tüstént! 

;JAKAB
:Pénzt loptak a nagyságos úrtól? 

;HARPAGON
:Igen, zsivány és rögtön itt a saját kezemmel kötlek föl, ha elő nem adod. 

;CSENDBIZTOS
:Az istenért, csak ne bántsa. Képéről láttam, hogy tisztességes ember. Elmond ő nekünk sorjában mindent anélkül, hogy rács mögé tennénk. Úgy van, barátom, semmi baja sem lesz, ha szépen bevallja a dolgot; sőt gazdájától még illő jutalom is üti a markát. A mai napon ellopták a pénzét, lehetetlen, hogy maga ne tudjon róla valamit. 

;JAKAB
:''(félre)''  Hát ez kapóra jött, hogy megfizessek a tisztelt titkár úrnak; mióta betette a lábát, csak ő a kegyelt drágaság, minden az ő szava szerint forog; esz a méreg még az előbbi botcsípés miatt is. 

;HARPAGON
:Min kérődzöl ott? 

;CSENDBIZTOS
:Hagyja csak egy kicsit. Most szedi össze magát a vallomásra. Mondtam én mindjárt, hogy tisztességes ember. 

;JAKAB
:Hát, nagyságos úr, ha azt tetszik akarni, hogy mindent kivalljak, én abban vagyok, hogy nagyságos úr drágalátos titkára itt a ludas. 

;HARPAGON
:Valér? 

;JAKAB
:Az. 

;HARPAGON
:Ő! A hűség mintaképe? 

;JAKAB
:Ő, ő! Azt sajdítom, ő emelte el a pénzt. 

;HARPAGON
:És miből sejdíted? 

;JAKAB
:Miből? 

;HARPAGON
:Igen, miből? 

;JAKAB
:Hát abból sejdítem... amit sajdítok. 

;CSENDBIZTOS
:De bizonyíték is kell, azokról beszéljen. 

;HARPAGON
:Láttad arrafelé tekeregni, ahova a pénzemet tettem? 

;JAKAB
:Igen persze. Hova tetszett tenni a pénzét? 

;HARPAGON
:A kertbe. 

;JAKAB
:Megvan. Ott a kertben láttam tekeregni. Aztán miben volt az a pénz? 

;HARPAGON
:Egy ládikában. 

;JAKAB
:Minden világos. Egy ládikával láttam. 

;HARPAGON
:És miféle ládikával? Milyen volt? Mindjárt kiderül, az enyém-e. 

;JAKAB
:Hogy milyen volt? 

;HARPAGON
:Milyen? 

;JAKAB
:Olyan volt... olyan ládika formája volt. 

;CSENDBIZTOS
:Az természetes. Írja le egy kicsit pontosabban, hogy lássuk, az-e. 

;JAKAB
:Jó nagy láda volt. 

;HARPAGON
:Amit tőlem elloptak, kicsiny volt. 

;JAKAB
:Igen, igen, kicsiny volt, ha épp úgy vesszük; az érték volt nagy benne, arra mondtam. 

;CSENDBIZTOS
:És milyen színű volt? 

;JAKAB
:Hogy a színe milyen volt? 

;CSENDBIZTOS
:Igen. 

;JAKAB
:A színe az... no, hát az olyan izészínű... Tessék már eszembe juttatni! 

;HARPAGON
:He? 

;JAKAB
:Vörös, nem? 

;HARPAGON
:Nem, szürke. 

;JAKAB
:Persze! Szürkésvörös, ezt akartam mondani. 

;HARPAGON
:Semmi kétség... Az enyém biztosan. Kérem, tessék azonnal jegyzőkönyvbe írni, tessék csak írni, csendbiztos úr! Jóságos ég! Kiben bízzon ezek után az ember fia? Senkiben, semmiben nem hihet! Attól tartok, ezek után már én magam is meglopnám magamat. 

;JAKAB
:Nagyságos úr, épp itt is jön. De ne tessék ám megmondani neki, hogy én lepleztem le. 


;HARMADIK JELENET 
''Valér, Harpagon, csendbiztos, írnok, Jakab'' 

;HARPAGON
:Gyere csak. Gyere, és valld be azonnal azt a legocsmányabb gaztettet, azt a legelvetemültebb aljasságot, amelyhez foghatót ember még nem követett el a földön! 

;VALÉR
:Mi tetszik, uram? 

;HARPAGON
:Mi az, alávaló, még csak nem is pirulsz, hogy micsoda gaztettet vittél véghez? 

;VALÉR
:Miféle gaztettről méltóztatik beszélni? 

;HARPAGON
:Hogy miféle gaztettről beszélek, becstelen? Mintha nem tudnád, mire gondolok! Hiába is próbálnád letagadni; minden kisült, épp most tudtam meg mindent, de mindent. Hát így éltél vissza a jóságommal; szántszándékkal csak ezért furakodtál be a házamba, hogy így hátba támadj; ilyen szörnyűséget mívelj velem. 

;VALÉR
:Uram, mivelhogy mindent úgyis lelepleztek, nem keresek kibúvót, és nem tagadok semmit. 

;JAKAB
:''(félre) ''No nézd, tudtomon kívül is megsajdítottam? 

;VALÉR
:Szándékoztam is szót cserélni a dologról, épp csak a kedvező alkalmat vártam. Ám ha már így fordult, alázattal kérem, ne haragudjék, és legyen kegyes meghallgatni okaimat. 

;HARPAGON
:Miféle szépséges okaid lehetnek, hitszegő tolvaj? 

;VALÉR
:Megkövetem, uram, de erre a névre nem szolgáltam rá. Elismerem, hogy sérelmet okoztam Harpagon úrnak, de hibám végül is megbocsátható. 

;HARPAGON
:Hogyhogy megbocsátható? Egy ilyen útonállás, egy ilyen orgyilkosság? 

;VALÉR
:Esedezem, őrizze meg nyugalmát. Ha meghallgatja mondandómat, látni fogja, hogy a baj nem olyan nagy, mint amilyennek képzeli. 

;HARPAGON
:Nem olyan nagy baj, mint amilyennek képzelem? A szívem véréről van szó, a szemem világáról, akasztanivaló! 

;VALÉR
:Szíve vére, uram, nem került rossz kézbe. Rangom, születésem nem vet árnyat rá. S végül is semmi olyan nem esett, amit nem lehetne jóvátenni. 

;HARPAGON
:Épp azt is akarom, ide vissza mielőbb, amit elraboltál. 

;VALÉR
:Becsületének, uram, nem lesz semmi híja. 

;HARPAGON
:Nem a becsület híjáról van itt szó. De mondd csak, mi vitt rá? 

;VALÉR
:Ah, még kérdezi is tőlem? 

;HARPAGON
:Ah, igen, még kérdezem. 

;VALÉR
:Egy istenség, amely rögtön föl is ment az alól, amit elkövettet velünk: a szerelem. 

;HARPAGON
:A szerelem? 

;VALÉR
:A szerelem. 

;HARPAGON
:Szép egy szerelem, szép egy szerelem, mondhatom. Beleszeretett az aranyaimba! 

;VALÉR
:Nem, uram, nem a gazdagsága csábított, nem az igézett meg engem; ünnepélyesen kijelentem, nem igénylek semmit a kincseiből, föltéve, hogy meghagyja nekem, amit magaménak vallhatok. 

;HARPAGON
:Mi az ördög, még mit nem! Dehogy hagyom! Ilyen arcátlanságot! Hogy még megtartja, amit elcsent tőlem. 

;VALÉR
:Ezt csenésnek méltóztatik tartani? 

;HARPAGON
:Hogy annak tartom-e? Ilyen kincset, mint ez! 

;VALÉR
:Kincsnek kincs, az igaz, mégpedig a legdrágább valamennyi kincse között. De hisz akkor sem vész el, ha nálam hagyja. Térden állva esedezem, adja nekem ezt a gyönyörű kincset; ha jót akar vele, át kell engednie nekem. 

;HARPAGON
:Van eszemben! Mit jelentsen ez? 

;VALÉR
:Hitet vallottunk, és megesküdtünk, hogy sose hagyjuk el egymást. 

;HARPAGON
:Gyönyörű eskü, bájos fogadalom! 

;VALÉR
:Igen, megfogadtuk, hogy csak ásó-kapa választ el bennünket. 

;HARPAGON
:Nahát, abba még majd én is beleszólok, biztosítlak. 

;VALÉR
:Csak a halál ragadhat el bennünket egymástól. 

;HARPAGON
:Az ördög szállta meg a pénzemért. 

;VALÉR
:Ismétlem, uram, nem az érdek vitt rá arra, amit tettem. Szívemet egészen más érzelem dobogtatta, mint amire ön gondol. Tettemet sokkal nemesebb eszme sugallta. 

;HARPAGON
:Ki fog derülni, hogy merő keresztényi könyörületességből fáj a foga a pénzemre. De majd én segítek a baján. A törvény előtt veszek rajtad számot mindezért, gyalázatos gazember! 

;VALÉR
:Vitessen, ahová akar, kész vagyok minden szenvedésre, amivel sújtani akar, csupán arra kérem, legalább azt higgye el, ha történt is hiba, csak egyedül engem lehet felelősségre vonni érte: kedves leányát semmi vétek nem terheli. 

;HARPAGON
:Azt már elhiszem. Furcsaságnak is igazán sok volna, ha lányom belekeveredett volna ebbe a gaztettbe. De gyerünk csak vissza, ahol elhagytuk. Valld be, hova vitted. 

;VALÉR
:Én? Az égvilágon sehova se vittem. Itt van még a házban. 

;HARPAGON
:''(félre)'' Jaj, aranyos ládácskám! ''(Fenn)''  Ki se ment a házamból? 

;VALÉR
:Nem, uram. 

;HARPAGON
:És mondd csak, mondd: nem is nyúltál hozzá? 

;VALÉR
:Én, hozzányúlni? Ó, ez méltatlan gyanúsítás volt ellene is, ellenem is! A legtisztább, a legszentebb hévvel lángolok érte! 

;HARPAGON
:''(félre)''  Lángol a ládikámért. 

;VALÉR
:Meghalnék inkább, hogysem alantas gondolattal közeledjem hozzá: sokkal erényesebb és feddhetetlenebb. 

;HARPAGON
:''(félre)''  A ládika erényes. 

;VALÉR
:Vágyam csak addig terjedt, hogy tekintetem gyönyörködjék benne; semmi bűn sem szentségtelenítette meg azt a szenvedélyt, amelyet szívemben szép szeme ébresztett! 

;HARPAGON
:''(félre)''  A ládikám szép szeme! Úgy beszél róla, mint a szerelmes a szerelmeséről! 

;VALÉR
:Claude asszony is tanúságot tehet róla, uram; pontosan tudja, mi történt valóban. 

;HARPAGON
:Micsoda! Gazdasszonyom részes volt a bűnben? 

;VALÉR
:Igen, ő volt tanúja fogadalmunknak, uram. De csak azután, hogy meggyőződött szenvedélyem makulátlanságáról; csak azután segített rábeszélni Eliz kisasszonyt, hogy jegyet váltsunk. 

;HARPAGON
:''(félre) ''Meghőbörödött, ijedtében a törvénytől?'' (Valérhoz)''  Mit zagyválsz itt össze a lányomról? 

;VALÉR
:Azt mondtam, csak rengeteg unszolás árán tudtam rávenni, hogy szemérmetessége ne gátolja szívem leghőbb óhaját. 

;HARPAGON
:Kinek a szemérmetessége? 

;VALÉR
:Kedves leányáé. Csak tegnap tudta elszánni magát, hogy kölcsönösen aláírjuk a házassági kötelezvényt. 

;HARPAGON
:Lányom házassági kötelezvényt írt alá neked? 

;VALÉR
:Igen, uram; ahogy én is aláírtam neki egyet. 

;HARPAGON
:Nagy ég, még egy csapás! 

;JAKAB
:''(a csendbiztoshoz) ''Vegye csak, vegye a listába! 

;HARPAGON
:Ó, szaporodása a megpróbáltatásnak! Tetőzése a kétségbeesésnek! Rajta, uram, végezze tisztét, helyezze írással vád alá nekem mint betörőt és liliomtiprót. 

;VALÉR
:Tiltakozom a kifejezések ellen; ha majd megtudják, ki vagyok... 


;NEGYEDIK JELENET 
''Eliz, Marianna, Fruzsina, Harpagon, Valér, Jakab, csendbiztos, írnok'' 

;HARPAGON
:Ó, te szégyentelen! Te, te elfajzott, méltatlan gyermeke apádnak! Ezt tanultad a leckékből, melyeket adtam? Egy alávaló zsivánnyal csavartattad el a fejed, és beleegyezésem nélkül jegyet váltasz vele. De csalódni fogtok mind a ketten. (Elizhez)  Négy megszentelt fal áll majd jót a viselkedésedért;  ''(Valérhoz)''  egy jó bitó számoltat meg a vakmerőségedért. 

;VALÉR
:Nem az ön dühe mondja ki a bírói szót ebben a dologban; remélem, engem is meghallgatnak, mielőtt ítéletet mondanak fölöttem. 

;HARPAGON
:Tévedtem, amikor bitófát emlegettem. Elevenen fognak kerékbe törni. 

;ELIZ
:''(térden apja előtt)''  Ó, apám, esedezem, legyen egy kicsit emberségesebb, s ne folyamodjék az atyai hatalom legkegyetlenebb eszközeihez. Ne engedje elragadtatni magát indulata első hullámaitól, fontolja meg előbb, amit tenni akar. Legyen okos, és ismerje meg jobban azt, aki ellen haragja fordul. Nem olyan ő, amilyennek most apám látja, és kevésbé veszi zokon, hogy neki ígérkeztem, ha megtudja, nélküle már rég elvesztett volna. Igen, atyám, ő mentett ki abból a halálos veszedelemből, amelyben, emlékszik, a habok közt forogtam, neki kell megköszönnie lánya életét, neki, aki... 

;HARPAGON
:Lárifári, jobban elviselem, ha veszni hágy a vízben, mint azt, amit most elkövetett. 

;ELIZ
:Apai szeretetére kérem, rimánkodom, hogy ne... 

;HARPAGON
:Nem, nem, elég a szóból, be kell teljesednie a törvény akaratának! 

;JAKAB
:''(félre) ''Megkeserülöd, hogy megbotoztál! 

;FRUZSINA
:Ez aztán bonyodalom a javából. 


;ÖTÖDIK JELENET 
''Anzelm, Harpagon, Eliz, Marianna, Fruzsina, Valér, Jakab, csendbiztos, írnok'' 

;ANZELM
:Mi történt, Harpagon uram, hogy ilyen felindultan találom? 

;HARPAGON
:Haj, nagy jó uram, a világ legszerencsétlenebb emberét látja maga előtt. Azt sem tudom, hol kezdjem, annyi a baj, a zavar kegyelmed házassági szerződése körül is. Szétdúlták a vagyonomat, szétdúlták a becsületemet. Itt áll ez a kétszínű, ez a cudar fickó, aki lábbal tiporta a legszentebb jogokat, aki szolga képében beférkőzött hozzám, és elrabolta a pénzemet, elcsábította a leányomat. 

;VALÉR
:Ki gondol az ön pénzére; ne keverje folyton az én dolgomba. 

;HARPAGON
:Egyszóval írásos házassági kötelezvényt csináltak egymás közt. Ez a sértés Anzelm urat érinti. Emiatt kegyelmednek kell törvényesen föllépnie és az arcátlanság miatt elégtételt vennie. 

;ANZELM
:Semmi hajlamom, hogy valakit magamhoz kényszerítsek, és hogy bármily jogot formáljak olyan szívhez, amely máshoz vágyik; de ami egyéb értékét illeti, úgy tekintem, akár a magamét. 

;HARPAGON
:Bemutatom a csendbiztos urat, igen derék ember; ahogy mondta, a legnagyobb szigorúsággal fog tisztében eljárni. ''(A csendbiztoshoz)''  Helyezze, kérem, szabályszerűen vád alá, és kezelje a dolgot, mint súlyos bűnügyet. 

;VALÉR
:Nem látom át, mi a büntetendő abban, hogy szeretem a lányát, és hogy ítélhetnek ön szerint kínvallatásra az eljegyzésünk miatt; ha meg fogják tudni, hogy én... 

;HARPAGON
:Fütyülök ezekre a mesékre. Manapság csak úgy nyüzsögnek az ilyenféle nemes és nemzetes futóbetyárok, az ilyen széltolók; abból élnek, hogy senki sem tudja, honnan keveredtek elő; pimaszul magukra veszik az első fényes nevet, amely eszükbe jut. 

;VALÉR
:Vegye tudomásul, hogy sokkal rátartibb vagyok, hogysem olyasmivel kérkedjem, ami nem enyém; egész Nápoly tanúságot tehet származásomról. 

;ANZELM
:Csínján. Gondolja meg, amit mondani akar. Nem is sejti, mennyit kockáztat. Olyan ember előtt beszél, aki ismeri egész Nápolyt, s aki rögtön keresztüllát az esetleges koholmányon. 

;VALÉR
:''(hetykén fejére vágja kalapját)''  Semmi félnivalóm. Ha uraságod ismerős Nápolyban, nyilván tudja, ki volt Dom Thomas d'Alburcy. 

;ANZELM
:Valóban tudom; kevés ember ismerte jobban, mint én. 

;HARPAGON
:Hagyjanak békét nekem ezekkel a Dom Thomasokkal meg Dom Martinokkal.  ''(A két gyertya közül az egyiket elfújja)'' 

;ANZELM
:Kérem, engedje meg, hadd beszéljen. Lássuk, hova akar kilyukadni. 

;VALÉR
:Oda akarok kilyukadni, hogy ő az én apám. 

;ANZELM
:Ő? 

;VALÉR
:Ő. 

;ANZELM
:Ugyan ne ugrasson itt senkit. Eszeljen ki valami több sikerrel kecsegtető históriát. Ebbe belebukott. Ez a kalandorfogás nem menti meg. 

;VALÉR
:Válogassa meg jobban szavait. Nem vagyok kalandor. Nem állítok semmi olyat, amit ne tudnék könnyűszerrel igazolni. 

;ANZELM
:Csak nem meri még most is azt állítani, hogy Dom Thomas d'Alburcy fia? 

;VALÉR
:Igenis, merem, s kész vagyok bárkivel szemben ezt a tényt fenntartani. 

;ANZELM
:Kápráztató vakmerőség! Tudja meg, s piruljon belé, hogy az a férfi, akit emleget, feleségével és gyermekeivel együtt a tengerbe veszett jó tizenhat évvel, ezelőtt, amikor - hogy életét megmentse - több nemes családdal egyetemben elmenekült Nápolyból az akkori zavargások és kegyetlen üldözések elől. 

;VALÉR
:Úgy van. De tudja meg - s kegyelmed piruljon belé, hogy hétéves fiát egy szolgával együtt a hajótörés után egy spanyol hajó megmentette, és most az a fiú beszél önnel. Tudja meg, hogy a hajóskapitányt meghatotta sorsom, megszeretett, fiaként nevelt, s mihelyt elbírtam a kardot, a fegyverforgatás mesterségére oktatott. Nemrégiben vettem hírét hogy apám nem halt meg, mint ahogy eleddig hittem. Utána jártomban ország-világon át a Gondviselés úgy akarta, hogy itt meglássam a kedves Elizt. Szépsége rabjaként maradtam itt. Lángoló szerelmem és apjának ridegsége arra bírt, hogy beszegődjem házukba, és mást küldjek szüleim keresésére. 

;ANZELM
:De puszta szaván kívül mi más bizonyítéka van még, hogy amit mond - noha alapja valóság -, mégsem kitalálás? 

;VALÉR
:A spanyol kapitány, egy rubin pecsétgyűrű, amely apámé volt, egy agát karperec, amelyet anyám csatolt karomra, az öreg Pedro, aki velem együtt menekült meg a hajótörésből. 

;MARIANNA
:Istenkém, szavaihoz én, én is hozzáfűzhetem, hogy nem valótlanságot beszél. Mindabból, amit mond, világosan arra ismerek, hogy ön az én bátyám. 

;VALÉR
:Kegyed - húgom? 

;MARIANNA
:Igen. Szívem elszorult az első pillanattól fogva, hogy szóra nyitotta ajkát. Anyám - ó, mily boldog lesz önnel - ezerszer is elbeszélte családunk viszontagságait. Abból a gyászos hajótörésből a Gondviselés bennünket is kivezetett. De életünk ára szabadságunk lett. Kalózok vettek fel, anyámat és engem, hajónk egy roncsáról. Tízesztendei rabszolgaság után egy szerencsés véletlen visszaadta szabadságunkat. Elmentünk Nápolyba. Vagyonunkat eladták, atyánkról semmi hírt se hallottunk; Genovába költöztünk; anyám ott összeszedte elorzott örökségének valamicske törmelékét, de kegyetlen rokonainak erőszakoskodása miatt onnan is elmenekült; végre ebben a városban állapodott meg, de élete itt már csak lassú sorvadás. 

;ANZELM
:Ó, ég, íme, hatalmad jelei! Ímé, bizonyságát adod, csak rajtad áll, hogy csodák essenek! Öleljetek át, gyermekeim, egyesítsétek örömötöket apátok örömével. 

;VALÉR
:Kegyelmed - apánk? 

;MARIANNA
:Akit édesanyám annyiszor  elsiratott? 

;ANZELM
:Igen, leányom, igen, fiam, én vagyok Dom Thomas d'Alburcy, akit az ég kegye szintén kimentett a habokból minden nála levő vagyonával. Több mint tizenhat esztendeig mindnyájatokat halottnak hittelek, s hosszú bolyongásom után már azon voltam, hogy új családalapításban keresek vigaszt, nászra kelek egy bájos és erényes hajadonnal. Nápolyban életemet még mindig veszély fenyegette volna; lemondtam hát, hogy oda valaha is visszatérjek, s minthogy mód kínálkozott ottani vagyonom áruba bocsátására, itt telepedtem meg, Anzelmnek neveztetvén magam, hogy emlékét is távol tartsam tőlem annak a másik névnek, amelyet annyi gyász és viszontagság közt viseltem. 

;HARPAGON
:Ez itt a maga fia? 

;ANZELM
:Az enyém. 

;HARPAGON
:Akkor magán hajtatom be a törvénnyel azt a tízezer tallért, amit ellopott tőlem. 

;ANZELM
:Ő? Lopott? Magától? 

;HARPAGON
:Igenis, ő. 

;ANZELM
:Ki mondja ezt? 

;HARPAGON
:Jakab, a főzőmindenesem. 

;VALÉR
:Te mondtad? 

;JAKAB
:Tetszik látni, hogy semmit se mondok. 

;HARPAGON
:De igen. Itt a csendbiztos úr. Előtte vallotta. 

;VALÉR
:Képesnek tart ilyen alávalóságra? 

;HARPAGON
:Képes vagy nem képes, én vissza akarom a pénzem. 


;HATODIK JELENET 
''Cléante, Valér, Marianna, Eliz, Fruzsina, Harpagon, Anzelm, Jakab, Fecske, csendbiztos, írnok.'' 

;CLÉANTE
:Ne gyötrődjék, apa, és ne vádoljon senkit. Új hírt hozok ebben a dologban. Azért jöttem, hogy értésére adjam, ha nem ellenzi, hogy Mariannát elvegyem, visszakapja a pénzét. 

;HARPAGON
:Hol van? 

;CLÉANTE
:Azon ne kínlódjék. Jó helyen van, azért felelek. Minden csak tőlem függ. Csak azt mondja meg, mire határozza el magát. Választhat: vagy nekem adja Mariannát, vagy elveszti a ládikát. 

;HARPAGON
:Semmit sem vettek ki belőle? 

;CLÉANTE
:Semmit. Gondolja meg, hajlandó-e aláírni a szerződést, és csatlakozik-e Marianna édesanyjának beleegyezéséhez; mert ő szabad választást enged neki kettőnk között. 

;MARIANNA
:Maga még nem is tudja, hogy anyám beleegyezése már nem elegendő. A Gondviselés visszaadta itt álló bátyám mellé apámat is: tőle kell megkérnie. 

;ANZELM
:Gyermekeim, az ég bizonyára nem akadályul hozott vissza közétek. Harpagon uram, csak nem lepődik meg, hogy egy fiatal lány az apja helyett inkább annak fiát választja. Rajta, ne mondasson magának olyat, amit fölösleges hallania, kövesse példámat, s egyezzék bele a kettős nászba. 

;HARPAGON
:A ládikámtól akarok tanácsot kérni, előbb azt lássam. 

;CLÉANTE
:Mindjárt meglátja épen és hiánytalanul. 

;HARPAGON
:De se hozományra, se kiházasításra nincs semmi pénzem. 

;ANZELM
:Amiatt ne fájjon a feje, nálam majd akad rá. 

;HARPAGON
:Elvállalja a két házasság költségeit is? 

;ANZELM
:Elvállalom, el. Így már rendben van? 

;HARPAGON
:Rendben, föltéve ha az esküvőre csináltat nekem egy öltözet ruhát. 

;ANZELM
:Meglesz. És most örüljünk a boldogságnak, hogy ilyen szép napot értünk. 

;CSENDBIZTOS
:Hohó, uraim, hohó! Csak lassan, lassan, kérem! És az én írásaimért ki fizet? 

;HARPAGON
:Semmi szükségünk a maga írásaira. 

;CSENDBIZTOS
:Gondolom. De azért én sem dolgozhatom ingyen. 

;HARPAGON
:''(Jakabra mutatva)''  Fizetés fejében odaadom ezt: fölakaszthatja. 

;JAKAB
:Hajaj, itt igazodjék el az ember. Ha igazat mondok, megbotoznak, ha lódítok, föl akarnak akasztani! 

;ANZELM
:Harpagon uram, bocsássa meg neki ezt a botlást. 

;HARPAGON
:Akkor kifizeti a csendbiztost? 

;ANZELM
:Ki. De gyerünk végre anyátok látni, hadd osztozzon örömünkben. 

;HARPAGON
:Én meg hadd lássam végre kedves ládácskámat!

[[Kategória: Színdarabok]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Egri csillagok</title>
    <id>263</id>
    <revision>
      <id>4759</id>
      <timestamp>2006-08-29T17:39:17Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>{{fej}}</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     = Gárdonyi Géza
| cím        = Egri csillagok
| szakasz    =
| előző      =
| következő  =
| megjegyzés =
}}

==ELSŐ RÉSZ – HOL TEREM A MAGYAR VITÉZ?==

1

A patakban két gyermek fürdik: egy fiú meg egy leány. Nem illik tán, hogy együtt fürödnek, de ők ezt nem tudják: a fiú alig hétesztendős, a leány két évvel fiatalabb.

Az erdőben jártak, patakra találtak. A nap tüzesen sütött. A víz tetszett nekik.

Először csak a lábukat mártogatták bele, azután beleereszkedtek térdig. Gergelynek megvizesedett a gatyácskája, hát ledobta. Aztán az ingét is ledobta. Egyszer csak ott lubickol meztelenen mind a kettő.

Fürödhetnek: nem látja ott őket senki. A pécsi út jó messze van oda, s az erdő végtelen. Ha valaki meglátná őket, lenne is nemulass! Mert a fiúcska csak hagyján - az nem úrfi; de a leányka az a tekintetes Cecey Péter úr leánykája - kisasszony -, és úgy illant el hazulról, hogy senki se látta.

Még így csupaszon is látszik rajta, hogy úrileány: kövér, mint a galamb, és fehér, mint a tej. Ahogy ugrándozik a vízben, a két kis szöszke hajfonat ide-oda röppen a hátán.

- Derdő - mondja a fiúnak -, uttyunk.

A Gergőnek nevezett, soványka, barna fiú háttal fordul. A leányka belekapaszkodik a nyakába. Gergő megindul a part felé, a leányka meg a víz színén lebeg és rugódozik.

Azonban hogy a parthoz érnek, Gergő belefogódzik a kákabokor zöld üstökébe, és aggodalmasan néz körül.

- Jaj, a szürke!

Kilép a vízből, és ide-oda futkos, vizsgálódik a fák között.

- Várjon, Vicuska - kiáltja a leánynak -, várjon, mindjárt jövök!

S azon meztelenen elnyargal.

Néhány perc múlva egy vén, szürke lovon tér vissza. A ló fején hitvány madzag kötőfék. Össze volt az kötve a lábával, de eloldozódott.

A gyerek szótlanul csapkodja a lovat egy somfagallyal. Az arca sápadt. Hogy visszaérkezik a fürdőhelyre, a lónak a nyakába kapaszkodik, s lecsúszik, leugrik róla.

- Bújjunk el! - mondja dideregve. - Bújjunk el! Törököt láttam.

A lovat egy-két rántással fához köti. Felkapkodja a földről a ruháját. S fut a két meztelen kisgyerek egy galagonyabokornak. Megbújnak, meglapulnak a bokor mögött az avarban.

Abban az időben nem volt ritkaság a török az utakon. S te, kedves olvasóm, aki azt gondolod, hogy az a két gyerek most, ezen a nyáron fürdött a patakban, bizony csalódol. Hol van már az a két gyerek, hol? És hol vannak mindazok az emberek, akik ebben a könyvben eléd jönnek, mozognak, cselekszenek és beszélnek? Por az mind!

Hát csak tedd félre az idei kalendáriumot, tisztelt olvasóm, és vedd elő gondolatban az 1533-it. Annak az évnek a májusában élsz te mostan, s vagy János király az urad, vagy a török, vagy I. Ferdinánd.

Az a kis falu, ahova a két gyermek való, a Mecsek egy völgyében rejtőzködik. Valami harminc vályogház meg egy nagy kőház mindössze. Az ablakok olajos vászonból vannak minden házon. Az úri házon is. De máskülönben olyan házak, mint a mostaniak. A kis falut sűrű fák lombozzák körül, s a lakók azt gondolják, hogy a török sohase talál oda. Hogy is találna? Az út meredek, szekérnyom nincs. Torony sincs. Az emberek élnek, halnak a kis rejtekfaluban, mint az erdei bogarak.

A Gergő gyerek apja valamikor kovács volt Pécsett, de már meghalt. Az asszony Keresztesfalvára húzódott az apjával, egy ősz, öreg paraszttal, aki harcolt még a Dózsa György lázadásában. Azért is kapott menedéket a falu uránál, Ceceynél.

Az öreg néha átment az erdőn Pécsre, hogy kolduljon. Abból éltek télen is, amit az öreg koldult. Az uraság házából is csöppent olykor az asztalukra.

Hát azon a napon is a városból jött meg az öreg.

- Legeltesd meg a szürkét - mondotta az unokájának -, nem evett szegény reggel óta semmit.

Így indult ki Gergő a lóval az erdőbe. Útközben, ahogy elment az uraság háza mellett, a kis Éva kibújt a kertajtón, és könyörgött neki:

- Derdő, Derdő, hadd menjek veled!

Gergő nem merte azt mondani a kisasszonynak, hogy maradjon odahaza. Leszállt a lóról, és vezette Évát, amerre az kívánt menni. Éva arra kívánt menni, amerre a pillangók. A pillangók befelé röpültek az erdőnek, hát ők is arra futottak. Végre, hogy a patakot meglátták, Gergő fűre bocsátotta a lovat. Így kerültek ők az erdei patakba és a patakból a galagonyabokor mögé.

Lapulnak. Reszketnek a töröktől.

És a félelmük nem árnyéktól való. Egynéhány perc múlva ropogás hallatszik a harasztban, és mindjárt rá egy strucctollas, fehér török süveg meg egy barna lófej jelenik meg a fák alatt.

A török ide-oda forgatja a fejét. Ránéz a szürkére. A maga sötét pej kis lovát kantáron vezeti.

Most már látni, hogy a török csontos arcú, barna ember. A vállán diószínbarna köpönyeg. A fején tornyos, fehér süveg. A fél szeme be van kötve fehér kendővel. A másik szeme immáron a fa mellé kötött szürkét vizsgálja. Nem tetszik neki, az látszik az arca fintorgásán. De azért eloldja.

Jobban tetszene neki a gyerek, akit a lovon látott. A gyerek jobban kél, mint a ló. A konstantinápolyi rabvásáron háromszor annyit is adnak érte. De a gyerek nincsen sehol.

A török megnézi egynéhány fának a hátát, és felvizsgálódik a lombokra is.

Azután magyar szóval kiált:

- Hol vagy, fiúcska? Gyere elő, kis pajtás! Fügét adok! Gyere csak elő!

A gyerek nem jelentkezik.

- Gyere elő, te! Ne félj, nem bántalak! Nem jössz? Ha nem jössz, elviszem a lovadat!

És csakugyan összefogja egy kézbe a két ló vezetékét, és viszi magával el a fák között.

A két gyerek némán és sápadtan hallgatta eddig a törököt. A fügekínálás nem oldotta fel őket a rémület dermedtségéből. Sokkal többször hallották otthon a ''vigyen el a török'' szidást meg a hajmeresztő török meséket, hogysem akármiféle édesgetésre előbátorodtak volna. Hanem mikor azt mondta a török, hogy elviszi a szürkét, a Gergő gyerek megmozdult. Ránézett Évicára, mintha tőle várna tanácsot, s olyan arccal nézett rá, mint akinek tüske szúrja a talpát.

A szürkét viszik! Mit szólnak otthon, ha ő a szürke nélkül tér vissza?

A kis Éva mindezekre a gondolatokra nem felelt. Holtszínnel kucorgott mellette. Nagy, kék szeme megnedvesült a rémülettől.

Azonban a szürke ment. Gergő hallotta a lépéseit. Nagy, lomha lépései vannak a szürkének. A száraz haraszt egyenletesen csörög a lába alatt. Hát viszi a török, csakugyan viszi!

- A szürke... - hebegi Gergő síróra torzult szájjal.

És fölemeli a fejét.

Megy a szürke, megy. Csörög az erdei haraszt a lába alatt.

De most már elfeledkezik Gergő az egész világról: fölugrik, és utánairamodik azon csupaszon a szürkének.

- Bácsi - kiáltja reszketve -, török bácsi!

A török megáll, és elvigyorodik.

Jaj de csúnya ember! Úgy vigyorog, mintha harapni akarna!

- Bácsi, a szürke - rebegi sírva Gergő -, a szürke a miénk...

És megáll vagy húszlépésnyire.

- Gyere hát, ha a tietek - feleli a török -, nesze.

Azzal elveti a kezéből a szürke kantárszárát.

A gyerek most már csak a szürkét látja. Ahogy a szürke nagy lomhán megindul, odaszökik, és megfogja a kantárt.

Ebben a pillanatban ő is fogva van. A török nagy, erős ujjai átkapcsolják gyönge kis meztelen karját, s ő felrepül a másik lóra, a pejre, annak a nyergébe.

Gergő sivalkodik.

- Csitt! - mondja a török, előkapva a dákosát.

Gergő azonban tovább kiabál:

- Vicuska! Vicuska!

A török arra fordítja a fejét, amerre a fiú. Keze a tőrön.

Persze amint a másik kis meztelen gyerek fölemelkedik a fűből, visszadugja a dákost, és elmosolyodik.

- Gyere, gyere - mondja -, nem bántalak.

S megindul a két lóval a leányka felé.

Gergő le akar ereszkedni a lóról. Gergő hátán nagyot csattan a török tenyere. Gergő tehát bőg, és ültön marad, a török meg ott hagyja a két lovat, és fut a kislány után.

A szegény kis Vica menekülne mostan, de aprók a lábak, és magas a fű. Elbukik. Csakhamar ott rugódozik és sivalkodik a török ölében.

- Csitt! - szól a török, rácsapva a gömbölyűjére -, csitt, mert mindjárt megeszlek, ha el nem hallgatsz! Ham-ham!

A kislány elhallgat. Csak a szívecskéje ver, mint a marokba fogott verébé.

Azonban hogy a lovakhoz érnek, újra kiszakad belőle a sikoltás:

- Apuska! Apa!

Mert a kétségbeesés azt gondolja, hogy elhallatszik a kiáltása minden messzeségre.

A Gergő gyerek is bőg. Az öklét a szemén forgatva sírja:

- Hazamegyek, haza akarok menni!

- Hallgass, rongyos fattyú - rivall rá a török -, mindjárt kétfelé hasítlak!

És fenyegetően rázza az öklét Gergőre.

A két gyerek elhallgat. A leányka szinte ájult rémületében. Gergő csöndesen picsogva ül a pej hátán.

És mennek.

Kiérnek az erdőből. A Gergő gyerek látja, hogy a Mecsek útján fölfelé szekerező török nép tarkállik. Lovas akindzsik, gyalog aszabok, tarka öltözetű szabadkatonák. Virgonc kis lovakon ülve szállingóznak hazafelé.

Az a csoport, amelyik előttük megy, valami tíz megrakott kocsit és szekeret kísér. A szekereken fehér ágynemű, szekrények, ágyfák, hordók, vadbőrök, gabonás zsákok rendetlen összevisszaságban. A szekerek mellett megláncolt lábú, hátrakötött kezű, bús rabok ballagnak.

A mi janicsárunknak három szekere és hét rabja van. Öten vannak még kék nadrágos, piros csizmás, fehér süveges janicsárok, három pedig prémes sapkájú, nagy dárdájú aszab. A félszeműnek porral lepett, fehér strucctoll leng a süvege elejétől hátrahajoltan, csaknem a háta közepéig.

Míg bent időzött az erdőben, a három szekér félreállott oldalt az út szélén, és helyet engedett a többi hazavonulónak.

A janicsárok nevetve fogadják a két gyereket meg a szürkét.

Mit locsognak törökül, azt Gergő nem érti. Róluk beszélnek meg a lóról, az látszik rajtuk. Mikor őrá néznek meg Vicuskára, nevetnek. Mikor a lóra néznek, úgy integetnek, mint mikor valaki legyet kerget.

A török feldobja a két gyereket a kocsira, az ágynemű tetejére. Egy pufók hajadon ül ott, megláncolt lábú rableány, arra bízza őket. Azután egy szennyes zsákot old meg az egyik sapkás török, és mindenféle ruhát húzkod ki belőle. De az mind gyermekruha. Van közte kis szoknya, kis szűr, pitykés mellény, sapka, kalap, kis csizmák. A török előválaszt két kis inget meg egy kis szűrt, és feldobja a szekérre.

- Öltöztesd fel őket - mondja a félszemű a leánynak.

A leány körülbelül tizenhét éves. Parasztleány. Ahogy öltözteti a gyerekeket, megöleli és megcsókolja őket.

- Hogy hívnak, angyalkám?

- Vicuska.

- Hát téged, lelkecském?

- Gergő.

- Ne sírjatok, kedves. Velem lesztek.

- De én haza akarok menni - sírja Gergely.

- Én is - sírja a leányka.

A rableány magához öleli őket mind a két kezével.

- Majd hazavezet a jó Isten, csak ne sírjatok.

2

A falubeli kutyák mérges csaholással ugrálnak körül egy fehér szakállú és nagy hajú zarándokot. Le is húznák róla a csuhát bizonyára, ha nagy, keresztes végű botjával vitézül nem hadonászna maga körül.

Eleinte az út közepén ment, de hogy a nagy, bozontos kutyák mindegyre szaporodtak, óvatosan nekihátrált egy L alakban megszögellő sövénynek, és a hátát abban megvetve várta, hogy valaki előjön, és megszabadítja az ostromtól.

Azonban akik elő is jöttek a nagy ugatásra, azoknak a szeme a faluba vágtató öt magyar vitézre fordul. Egy piros köpenyeges, szőke dalia lovagol elöl. Darutoll a süvegén. Előtte a nyergen keresztbe fektetett puska. Könnyű, meggyszín zekéje alól páncéling csillog. Mögötte négy másik vitéz. Hogy beérkeznek a faluba, jobbra-balra forgatják a fejüket, mintha valami csoda volna annak a falunak minden háza.

A Cecey kapuja előtt egy dárdás parasztember ült. Kövön ült, és szunyókált. A robogásra fölhorkant az álmából. Sietve kitárta a kapu másik szárnyát is, és a lovagok beugrattak a hídon át az udvarra.

Cecey ott gubbaszkodott a szérű árnyékán, mint valami vén sas. Néhány jobbágya nyírt ott birkát. A kezükben olló, az oldalukon kard. Ilyen világ volt akkor Magyarországon!

Cecey meglátta a vitézeket. Fölkelt, és eléjük baktatott. Furcsa járása volt az öregúrnak: az egyik lába nem hajlott térdben, a másik nem hajlott bokában. De hogy is hajlott volna, mikor fából volt mind a kettő. És a jobb keze is hiányzott: a vászonzeke ujja csak lötyögött a csuklóján.

A darutollas vitéz leugrott a lóról, és a lova kantárát az egyik közvitéznek dobta. Ceceyhez sietett.

- Dobó István vagyok - mondotta a süvegét levéve, bokáját összeütve.

Hosszú, csontos legény, de csupa erő minden mozdulata. S a szeme hegyesen néző, erős szürke szem.

Cecey hátradugta a kezét.

- Kinek a hadában szolgálsz?

- Most a Török Bálintéban.

- Eszerint Ferdinánd híve vagy. Isten hozott, ecsém.

S kezet nyújtott neki. Egy pillantással végignézte a paripáját, másik pillantással a kardját.

- Hát mi szél hordoz erre?

- Mink bizony, bátyám, Palotáról jövünk.

- A Móré várából?

- Nem a Móré vára az már.

- Hát?

- Most éppen senkié. Meg várnak se vár az már, hanem kőhalom.

Az öreg falábú elbámult.

- Lerontottátok?

- Földig.

- Hála Istennek. No, gyere be a hűvösre, öcsém, ide a tornác alá. Nézd csak, anyjuk, vendégünk érkezett.

- Lerontottátok! - kiáltott újból elbámulva.

A kis, kövér úriasszony ott forgott már a tornácon: asztalt igazított az árnyékra egy cseléddel. A másik cseléd meg nyitotta már a pinceajtót.

- Hogy is hívnak, öcsém, Bodó vagy Dobó?

- Dobó István.

- Dobó Pista - szólt Cecey, bemutatva az ifjút a feleségének.

Aztán intézkedett, hogy a katonák is bort és ennivalót kapjanak, s egyben a papért is futtatott.

- Mielőtt leülnénk, bátyám - mondotta Dobó -, meg kell kérdeznem, hogy nincs-e itt Móré. Mert én őt keresem.

- Nem láttam a gézengúz haramiáját. De ne is lássam, csak az akasztófán.

Dobó a fejét csóválta.

- Akkor rossz nyomon járunk.

Aztán vizet kért.

- Hát várj, mindjárt hozzák a bort - mondotta Cecey.

- Vizet iszok, ha szomjazok - felelte Dobó.

S fölfogta a nagy csöcsös korsót, és a szájához emelte.

- Megengedi, bátyám, hogy estig itt pihenjek? - kérdezte a víz után szakadó, jóízű sóhajtással.

- De el sem eresztelek egynéhány napig! Hova gondolsz!

- Köszönöm. Nincs most farsang. Este továbbmegyünk. Hanem a vasingemet szeretném letenni. Kutya meleg ez ilyen időben, ha csupa lyukból varrták is.

Míg Dobó a szobában vetkeződött, beérkezett a kapun a zarándok is.

- Te a baráttól jössz! - szólalt rá Cecey, a fejét fölemelve.

- Attól - felelte bámulva a zarándok. - Honnan tetszik tudni?

- Nem boszorkányságból, elhiheted. A szakállad borzzsírtól fehér, azt az első szempillantással megösmertem.

- Igaz - felelte az ember.

- Ebből látom, hogy messziről jössz hozzám.

- Az is igaz.

- Nekem pedig messze földről nemigen izenget más, csak a sajóládi gvárdián,  aki atyámfia.

- Dejszen nem gvárdián az már régen, hanem a király barátja.

- Azt is tudom, üsse meg a mennykő a gazdájával együtt. Hogy hívnak?

- Varsányi Imrének.

- Hány esztendős vagy?

- Harminc.

- No, hát lássuk: mi hírt hoztál?

A zarándok leült a földre, és a csuhája bélését bontogatta.

- Istentelen melegség van erre - dünnyögött jókedvűen. - Oszt annyi a török, mint a légy.

- A barátnak köszönhetjük, meg a királyodnak. No, hova a pokolba varrtad úgy azt a levelet?

Varsányi elővonta végre a kis, vörös pecsétes levelet, és átadta.

- Adjatok enni-innivalót ennek az embernek, meg szállást is - szólt Cecey a feleségének.

És feltörte a pecsétet. Kibontotta a levelet.

- Az - szólt a levélbe belehunyorítva -, a barát írása. Tiszta, mint a nyomtatás, de igen apró. Én ugyan el nem olvasom.

A zarándok beljebb ült a diófának az árnyékában.

- Bizonyosan jót írt pedig - mondotta. - Mert nem noszított, hogy siessek. Mikor nagy pöcsétes levelet küld, mindig sietnem kell. Ez csak olyan kis pöcsétes; nem ország dolga.

S hogy ily bölcsen megkülönböztette a leveleket, elégedett arccal húzott egyet az eléje tett boros fazékból.

Az asszony is a kezébe vette a levelet. Nézte alul, felül, s nézte a széttöredezett pecsétet. A zarándokhoz fordult:

- Egészséges a Gyuri bácsi?

A zarándok sajtot evett. Nagyot nyelt.

- Nem beteg az soha.

Egy bikafejű, vállas és erős, vén pap fordult be a kapun. A jövevény felállott, és kezet akart neki csókolni.

- Pápista vagy, vagy újhitű? - kérdezte a pap.

És mellközépig érő fehér szakállát simogatta, hogy a zarándok kezet ne csókolhasson.

- Pápista vagyok - felelte a zarándok.

A pap akkor elfogadta a kézcsókot.

Bementek a szobába. Ott a pap az ablakhoz állott, és magyarul olvasta a deák levelet:

- ''Kedves sógorom...''

Különös, tompa hangja volt a papnak. A mássalhangzókat csak sejteni lehetett a beszédében. De azért akik megszokták, értették a beszédét.

Folytatta:

''- és kedves Juliska! Istentől jó egészséget és zavartalan életet kívánok mindnyájatoknak. Továbbá arról értesültem, hogy ott a ti vidékteken napról napra dúl hol Móré, hol a török, és hogy már csak a földhöz tapadt jobbágyság marad meg a helyén: aki teheti, fut, ki a Felvidékre, ki pediglen által a némethez. Hát ti, ha még életben vagytok, szerelmesim, és ha még ott vagytok Keresztesen, ti is mentsétek magatokat. Beszéltem őfelségével, hogy térítse meg a károtokat.''

- Ne olvasd tovább - pattant fel Cecey -, ebnek kell eb kegyelme!

- Csöndesen, kedvesem - csillapította az asszony. - György okos, György tudja, hogy mi Zápolyától nem fogadunk el semmit: hallgassa végig kegyelmed a levelet.

A pap összeráncolta bozontos szemöldökét, és tovább olvasott:

- ''A király ugyan nem adhatja vissza Sásodot, de van egy falu Nagyvárad közelében...''

- Hagyd abba, hagyd abba, Bálint! - szólt Cecey a haragtól kitüzesedve.

- Már más következik - felelt a pap.

És olvasott tovább:

- ''De ha már úgy beléd csontosodott volna az iránta való gyűlölség...''

- Belém, belém - kiáltotta az asztalra csapva Cecey -, sem ezen, sem a másvilágon! Vagy ha ottan, hát ott is csak fegyverrel!

A pap tovább olvasott:

- ''Itt Budán az én kis házam üresen áll, és mi nemsokára Nagyváradra költözünk. Csak egy íjgyártó lakik benne az alsóházban. A felházi három szoba üres.''

- Nem kell! - kiáltott Cecey fölkelve. - A Zápolya pénzén vetted, barát! Dűljön össze, ha belemegyek!

- Tudod is te, hogy azon vette! - szólt a pap bosszúsan. - Hátha örökség?

De Cecey már nem hallgatott rájuk. Dühösen kiektett-baktatott a szobából, és végigkopogott a tornácon.

A zarándok ott falatozott a tornác végén, a diófa alatt. Megállott előtte haragos peckesen.

- Mondd meg a barátnak, hogy tisztelem: amit írt, annyi, mintha nem írt volna semmit se.

- Hát nem viszek levelet?

- Nem.

Azzal tovább-baktatott, ki a szérűre. Föl és alá topogott a napon. Olykor jobbra-balra csapkodott a botjával a levegőben, és haragosan mormogta:

- A fejem még nem fa!

A parasztok buzgóbban nyírták a birkát.

A kutyák is távolabb húzódtak. Még a ház is mintha lejjebb csúszott volna a parton.

Az asszony a pappal a tornácon állott. A pap a vállát vonogatta.

- És ha nem örökség is - mondotta -, munkájából való szerzeménye a barátnak. Annak adja, akinek akarja. Hát Péternek adja. Akkor aztán Cecey-ház, és nem parancsol benne a király se.

Dobó kilépett a szobából. Az asszony bemutatta őt a papnak. Cecey is visszatért, és ráhörkent a papra:

- Te pap, te megfordultál! Te még utóbb beszegődsz Jánoshoz zászlótartónak.

- Te meg vénségedre leteszed a magyar nevet! - mordult vissza a pap.

- Te beállsz hóhérnak! - rikácsolt Cecey

- Te meg németnek! - bőszült fel a pap.

- Hóhér!

- Német!

- Sintér!

- Hazaáruló!

A két ősz ember szinte kék volt már a dühtől, ahogy egymásra ordítozott. Dobó csak azt várta már, hogy mikor kell őket széjjelválasztania.

- Ne veszekedjenek, az Isten áldja meg kegyelmeteket - mondotta nyugtalanul -, vagy inkább vesszenek össze a törökkel.

- Nem érted te ezt, öcsém - felelt Cecey a székre zöttyenve -, ennek a papnak a nyelvét vágatta le Szapolyai, nekem meg a jobb kezemet. Hát nem bolond ez, hogy a maradék nyelvével Szapolyait védi?

- Ha csak az én ellenségem volna - felelt a pap is megcsöndesült hangon -, régen megbocsátottam volna neki. De azért még így is azt mondom, hogy inkább ő legyen az ura a magyarnak, hogysem a német.

- De biz inkább a német, mintsem hogy a török! - kiáltott ismét Cecey.

Dobó közbeszólt, hogy a két ember megint össze ne horgoljon:

- Jónak egyik se jó, az igaz. Várnunk kell valameddig, hogy állít-e a német erőt a török ellen. Meg hogy csakugyan el akarja-e János adni az országot a töröknek.

- Eladta az már, öcsém, régen!

- Nem hiszem - felelte Dobó -, neki sohase kellett a török, neki csak a korona kellett.

Az asszony egy tál rántott csirkét tett az asztalra. Az illatos, piros sült csirke láttára eltűnt a méreg vörössége a két öreg arcáról.

- Hej, mikor olyan fiatal voltam, mint te, öcsém... - mondotta Cecey jókedvvel. - Hány esztendős vagy?

- Harmincegy - felelte Dobó -, bizony maholnap engemet se mond senki fiatalnak.

- Míg az ember meg nem házasodik, mindig fiatal. De hogy a manóba is nem házasodtál meg?

- Nem értem rá - felelte Dobó. - Én, bátyám, gyerekkorom óta mindig hadban vagyok.

- Hát így jó. Így él a magyar világ eleje óta. Azt hiszed tán, hogy én táncolásban sántultam meg mind a két lábamra? Én bizony, öcsém, Kinizsivel kezdtem. Mátyás király engem a nevemről szólított. Aztán végeztem Dózsával, aki, elhidd nekem, a hősök hőse volt.

Fölvette a színig töltött ónpoharat, és szólt jókedvűen:

- Isten szeresse a magyart, és téged, öcsém, kiválóképpen. Adjon győzelmet a kardodnak. Szép lány feleséget jó magadnak. Tudsz-e sakkozni?

- Nem tudok - felelte Dobó, elmosolyodva ezen a gondolatszökemlésen.

És kiürítette a poharát. Jó erős veresbor volt. Gondolta magában: most már értem, mitől olyan mérges ez a két öregúr.

- No, nem is leszel akkor jó hadvezér - mondotta Cecey.

- Nem, ha keletiesen harcolnánk: sereg sereg ellen. Mink csak magyarosan harcolunk: ember ember ellen. Erre pedig a sakktábla nem tanít.

- Eszerint mégis tudsz.

- Nem, csak éppen ismerem a játékot.

- Nohát, ha majd tudsz, másképpen ítélsz róla. Egyórai sakkban, öcsém, átéli az ember egy igazi csatának minden forgását, minden tüzét.

- Kegyelmetek talán mindig sakkoznak itthon?

- Mink? Soha. Két tüzes embernek nem szabad összeülnie sakkra. Ha sakkoznánk, összevesznénk rajta. Márpedig, öcsém, mink együtt tollasodtunk fel az öreggel, együtt éltünk, együtt harcoltunk.

- Együtt is fogunk meghalni - fejezte be a pap bólogatva.

S a két öreg barátságosan nézett egymásra, és összekoccintotta a poharát.

- De nini - szólt Cecey a bajuszát megtörülve -, mégis derék ember az a Ferdinánd, hogy azt a róka Mórét kiugratta a várából.

- Nemcsak Ferdinánd. A két király közösen. Kettejük hada volt. Sokallták már a gazságait, mert utóbb már a sírokat is felforgatta.

- De mégiscsak Ferdinánd küzdött jobban ellene.

- Nem: inkább János. Ferdinánd csak Török Bálintnak izent, hogy segítsen Jánosnak, meg ötven bányászt küldött.

- Faldöntésre?

- Arra. Török had is volt velünk valamelyes.

- Persze, a János zászlaja alatt.

- Az alatt, hogy vinné el az ördög az ilyen segítséget! Mindig rabolva mennek hazafelé.

- Azok a disznó akindzsik!

- Azok.

- Könnyen elbántatok avval a várral?

- Nem mondhatnám. Kemény falakból épült az. Faldöntő ágyút nem hozott egyik fél se. A sugárágyú meg mit ér?

- Jártam ottan - szólalt meg a pap -, sziklavár az, nem palánk. Hát nem adták meg a várat?

- Nem. Neki kellett állítanunk az ötven bányászt a sziklának. Nagy és nehéz munkájuk volt, mondhatom. A csákányok szikrát hánytak a kövön, és a vasrudak egy-egy lökésre alig egyujjnyit vertek a sziklaoldalba. De végre is sok kéznek még a kő is enged.

- Felrobbantottátok?

- Először is beizentünk Mórénak, hogy az akna tele van már porral. Akkor azt izente vissza, hogy várjunk reggelig. Vártunk. Mit tett azalatt a gonosz róka? Összehítta a vár népét, és biztatta őket, hogy csak tartsák a várat keményen, ő kioson, és elfut segítségért. - Jó - felelték azok -, de mi a biztosíték, hogy vissza is térsz? - Itt marad mind a két gyermekem - felelte a lator - és minden arany-, ezüstmarhám, mit kívántok többet? - És leereszkedett a kötélen a vár faláról. Elillant. Mink persze a nagy sötétségben nem láttuk. Mikor aztán a nap fölkelt, és se fehér zászló, se követ, se kapunyitás, felrobbantottuk az aknákat. Nem hallatszott ide? Hegyeket rázó dördülés volt. A falak ott leomlottak. Mink meg be a várba! A vitézeink olyan dühösek voltak, hogy Mórénak minden emberét leöldösték.

- A gyerekeit is?

- Azokat nem. Egy nagy boltozatban találtuk meg őket. Szép két kis barna fiú. Azóta ott vannak János királynál.

- Hát ti most Mórét keresitek?

- Csak egyet kanyarodtunk erre Móréért ezzel a négy emberemmel. Mert útközben egy csősszel beszéltünk, akinek a pincéjében hált. Azt mondta, hogy erre, Pécs felé tartott.

- Te Magda - szólt hátrafordulva az asszony az udvaron súroló cselédnek -, merre van Vicuska?

- Nem láttam - feleli a leány. - Ebéd után a kertben játszott.

- Szaladj csak, keresd meg!

- Az én kisleányom - magyarázta Cecey Dobónak. - Vénségemre ajándékozott meg az Isten vele. Majd meglátod, milyen kis Tündér Ilona.

- Fia nincsen, bátyám?

- Nincsen - felelte szomorúan Cecey. - Hiszen ha fiam volna, öcsém, még a kezem is kinőne, mint a ráké.

Azonban a gyerek nincsen. A nagy beszélgetésben, levélolvasásban mindenki megfeledkezett a kis Vicáról. A leánycselédeknek dehogyis volt rá gondjuk. Mind ott talált dolgot az udvaron. A vitézek a bajuszukat pödörgették. A lányok a szoknyájukat hedergették. Úgy mulattak, mintha valamennyi vitéz mind leánynézőbe jött volna Ceceyhez.

Csakhamar tűvé tesznek mindent a ház körül. Megkutatnak minden bokrot, minden játszóhelyet a faluban. Hol van Kató néne? Ő vigyázott rája. Meglehet, hogy elaludt, s azalatt kiment a faluból a gyerek. Ki látta? Senki se látta. Egy fiúcska a kert mögött beszélt vele délután. Ki ment el a kert mögött délután? Senki, csak a Gergő gyerek. Az öregapja lovát vitte fűre. De hát hol a Gergő? Az sincs sehol. Bizonyosan kiment a lóval az erdőbe. Ó, gyermeki meggondolatlanság! Hányszor megmondták neki, hogy a szedresen túl ne menjen a lóval!

Összekutatták a falu körül az erdőt. Már Dobóék is segítenek. Megnéznek minden fát, minden cserjét, árkot, völgyet és bozótot. A Gergely anyja is jajgatva keresett. Az öreg Katóra ráakadtak az erdőben. Az is keresett már régen, s rekedtté kiabálta a torkát azóta.

Végre estefelé az egyik cseléd megáll, és nagyot kiált:

- Megvannak!

- No, hál’ istennek! Hol vannak?

- A ruhájuk itt van!

A ruhájuk, bizony csak a ruhájuk: a patyolatingecske, piros karmazsincipőcske, sárga tafotaszoknyácska, meg a Gergő gyerek inge, gatyája, kalapja. Látszik, hogy fürödtek. A patak partján csakugyan ott a nyomuk a puha fövényben. A nagyobbik láb, amelyiknek széjjel vannak nyílva az ujjai, az a Gergő gyereké. A kisebbik lábnyom a Vicuskáé.

Bizonyosan belefulladtak valahol a vízbe.

3

- Az én nevem Margit. Szólítsatok csak Margit néninek - mondta a kocsin ülő rab leány. - Mesélek nektek. Sok mesét tudok. Hova valók vagytok, édeseim?

- A faluba - felelte könnyes szemmel Gergő.

- A paluba - felelte a kisleány is.

- Melyik faluba?

- Itt az erdőbe van.

- De mi a neve annak a falunak?

- A neve? A nevét nem tudom.

Kövér képű leány volt a magát Margitnak nevező, és mindig csókra álló szájú. Az arca itt-ott szeplős, és a nyakán kék üvegből való gyöngyöt viselt. A törökök egy Somogy megyei pusztáról ragadták magukkal.

A gyerekek feleletére elgondolkodott, aztán rongyokból bábut kötött Vicuskának.

- Ez lesz a Vicuska babája. Sárga a kendője, piros a szoknyája. Öltöztetjük, ringatgatjuk, táncoltatjuk, altatgatjuk.

Halad a rabkocsi csendesen.

A kocsi mellett egy széles mellű parasztlegény ballag, meg egy ragyás cigány. A cigányon sokszorosan foltozott kék nadrág és ugyanolyan dolmány van. A dolmánya belső zsebéből egy fasíp tölcsére áll ki. A kocsi másik oldalán egy fekete tógás pap vánszorog, meg egy nagy arcú parasztember, aki lehet már negyvenesztendős. A pap fiatalabb. Széles arcú, magas ember. Se szakálla, se bajusza, de még szemöldöke sincsen. És vörös, mint a cékla. Csak a két szeme bogara fekete. Őt bizony ezelőtt egynéhány nappal forró vízzel öntözgették a törökök, hogy adja elő a temploma kincseit.

Voltak is az ő templomának kincsei!

Hát mondom: mindezek rabok, szegények. A lábukon lánc. A kezük - kinek elöl, kinek hátul - szintén vasban. A legény a cigánnyal, a pap a paraszttal össze is van láncolva. A legény mezítláb. A bilincsét a lábán rongyokkal bélelte körül.

A rongyok már véresek.

- Álljunk meg - könyörgött hátrafordulva olykor -, hadd igazítsam meg a bilincsemet.

A janicsárok azonban rá se hederítettek. Törökül fecsegtek egymással, és legfeljebb csak egy bosszús tekintet volt a feleletük.

Gergelynek rátapadt a szeme a legényre. Milyen nagy a keze! És milyen veres lajbi van rajta! Nem fél. Ha a két keze nem volna hátraláncolva, tán mind elfutna tőle a török.

A legény csakugyan nem félt. Fölemelte a fejét, és ráordított a mellette lovagló, görbe hátú törökre:

- A tűz emésszen meg benneteket, pogány farkasok!

- Gáspár, Gáspár - szólott le Margit a kocsi tetejéről -, viselje békén a sorsát, amint csak lehet. A nap, látja, már nyugvóra hajlik, meg kell állaniuk.

Ahogy erre megtörülgette a szemét, a két gyerek is sírva fakadt.

- Haza akarok menni! - bömbölte Gergely.

- Apához! - sírta a kis Éva.

A törökök csakugyan megállottak. Leszálltak a lóról, és korsót vettek elő. Mosogatták a kezüket, lábukat, arcukat. Aztán letérdeltek egyenes sorban napkelet felé. Megcsókolták a földet, és imádkoztak.

Ezalatt csend volt.

A leány lemászott a kocsiról, és az inge széléből rongyot hasított. Körültekerte vele a legény lábát, s úgy tolta vissza jóságos vigyázattal a bilincseket.

- Áldjon meg az Isten, Margit - mondotta sóhajtva a legény.

- Az éjjelre, ha lehet, teszünk rá útilaput, Gáspár.

És sírásra fancsalodott az arca. Minden órában sírt egynéhány percet, de mindjárt dalolt is utána a gyerekeknek. Mert mikor ő sírt, azok is sírtak.

- Hej, de ihes vágyok - fakadt szóra a cigány, ahogy ott ült mellettük a porban. - Három kenyeret megennék egymágám, meg két oldal salonnát.

A kocsis - szintén láncolt lábú rab legény - elmosolyodott a cigány sóhajtására.

- Magam is éhes vagyok - felelte a törökökre megvetően pillantva -, de főzök is estére olyan paprikás húst, hogy mind nekünk marad.

- Hát te vágy á sákács?

A ''te'' szóra megrándult a kocsisnak a szemöldöke. De aztán mégis felelt:

- Csak este. Nappal rabolnak ezek maguknak ebédet is.

- Hát mióta solgáls á kontyos uráknál?

- Három napja.

- Nem lehetne elfistelegni váláhogy?

- Nem, ezektől soha. Nézd, milyen csizma van a lábamon.

Felvonta a lábát az ülésből. Nehéz, vastag láncok csördültek föl vele.

- De hátha ma nem főzsöl? - tűnődött aggódva a cigány.

- Bizonyosan főzök. Tegnap olyat főztem nekik, hogy úgy nyalták utána a szájukat, mint a kutyák.

- Bárcsak én is nyalhatnám már a sájamat. De már nem is tudnám, hogy van sájam, ha néha nem besélnék.

- Bort is raboltak délben. Itt van a saroglyában.

- Nem isik a terek, te!

- Dejszen nem török ez egy se, mikor bort lát.

- Na, akkor nekem innepem ván - ujjongott a cigány -, olyan nótát pikulázsok nekik, hogy még táncra is kerekednek tűle.

A félszemű janicsár az imádság végeztével nem indította meg a kocsikat. A hegytetőről már látszott a völgyben az esti szürkületbe befátyolozott város. Az magyar fészek. Darazsak laknak benne.

A törökök tanakodtak. Aztán a félszemű janicsár odaszólt a kocsisnak:

- Utánam! Be az erdőbe!

És bevitték a kocsikat, szekereket, jól be, valami öt percig tartó menéssel az erdőbe.

A nap eközben elsüllyedt a fák között. Az erdőre homály borult. A tiszta égen előtündökölt az első csillag.

A törökök egy alkalmas tisztáson kipányvázták a lovakat. A pap kezét feloldotta a janicsár, és rákiáltott:

- Tüzet raksz!

- Én azst jabban értem! - rikkant fel a cigány. - Nagyságos méltóságos terek úr, csókolom kezsit-lábát, hadd rakjak én tüzset, nekem azs a mesterségem!

- Hallgass! - böffent rája a török.

Három asszonyt is elszabadítottak, hogy segítsenek a tűz készítésében. Az asszonyok aztán a pappal harasztot és száraz ágat szedtek a közeli fák alatt. Acéllal, taplóval csakhamar tüzet gerjesztettek.

A kocsist is felszabadították az ülésről.

- Olyat, mint tegnap - mondta neki a félszemű török.

- Meglesz - felelte a kocsis.

Vizet tett fel egy nagy vaskondérban a tűzre, s hogy a pap a cigánnyal hamarosan megnyúzta az ürüt, értő kézzel aprózta bele a kondérba. Hullott a húsra vereshagyma is, meg paprika bőven, s bizonyára aprított volna burgonyát is a lébe, de ezt főképpen azért nem cselekedte, mert nem volt burgonyája. Tudták is abban az időben, mi a burgonya! Az urak ugyan már nagy ritkaságképpen kóstolgatták, de neve még nem volt. Csak ebéd után tették asztalra nagyuraknál csemegének.

A tűz körül valami húsz különféle török heveredett le. A kocsikat, szekereket kerítéskörbe állították. A lovakat kipányvázták kívül a szekereken.

A rabokat összehajtották egy csoportba. Tizennégyen voltak összesen: kilenc férfi meg öt nő, a két kisgyereket is beleszámítva. Csak eldűltek szegények a gyepen. Némelyikük mindjárt el is aludt.

A kis Vica is aludt már az ágynemű tetején. Fejét a Margit ölébe nyugasztva álmodott, és jobbjával a mellecskéjén tartotta hitvány kis bábuját. Gergő mellettük hasalt. A tenyerébe hajtotta az arcát, és álmosan nézett a törökökre. A félszemű janicsár rájuk pillantott néha. Ott hagyta őket a leánnyal a kocsi tetején.

A tűz magas lánggal égett. A törökök ölték a bárányt, a tyúkot, a libát. A rabok buzgón dolgoztak az étel elkészítésén, s alig negyedóra múlva már javában rotyogott az üstökben és kondérokban a hús, és pirultak a combok a nyárson. A török egy tarhonyás zsákocskát oldott meg.

Az erdei levegőbe étvágyindító ételszag vegyült.

4

Egy óra nem telt belé, s az András kocsis olyan pofont kapott, hogy két ölet repült a kalapja.

- Hogy a hetedik pokol emésszen el - ordított rá a félszemű janicsár -, mennyi paprikát tettél ebbe az ételbe?!

A paprikás a raboknak került, a cigánynak nem csekély örömére. Maguk a törökök a nyárson sült cobákokat osztották meg maguk között.

A hordók eközben csapot kaptak. Bögrékben és tülkökben itták a törökök a magyar bort. A cigány fölkelt. Megtörülte a száját a kezébe, a kezét meg a nadrágjába, aztán így csicsergett:

- Nagyságos, méltóságos Gyamarzsák úr, csókolom kezsit-lábát, hadd pikulázzsak egyet a tistelt vendégség eremére!

A Gyomorzsáknak nevezett félszemű - valójában Jumurdzsák - megfordult, és gúnyosan sunyorított:

- Idekukorikolnád a magyart, ugye?

A cigány kedvetlenül kutyorodott vissza az evők közé, és a fakanalat elgondolkodva forgatta.

A törökök is ettek, ittak. Közben csereberéltek, osztozkodtak is. Egy lelógó bajuszú, komor akindzsi kis vasszekrényt vett le a kocsiról. Fölfeszítették. Aranypénz, gyűrűk, fülbevalók dőltek ki belőle.

Osztozkodtak a tűz mellett.

Gergő álmos volt, de nem tudta levenni a szemét az ő törökjéről. Félelmetes, különös arc volt neki az a csupa bőr fej. Mert ahogy a süvegét letette, egybeolvadt a feje csupaszsága az arcának a csupaszságával. És furcsán nevetett. A foga ínye is kilátszott, mikor nevetett.

Vastag szarvasbőr övet húzott elő a dolmánya alól, hogy a pénzt megosztották. Az öv már duzzadt volt a pénztől. A török fölkelt, és a szekerek mögé ment, ahol a lovak legeltek.

Gergőnek rajta állt a tekintete. Látta, hogy a török hogyan húz ki hátul egy fapecket, és hogyan rakosgatja bele egy kis nyíláson át a pénzét a nyeregkápába.

- Hát te mért nem eszel? - szólt a pap Gáspárnak.

A legény a csoport szélén ült, és komoran nézett maga elé.

- Nem kell - felelte.

Kis idő múlva odaszólt a papnak:

- Ha tisztelendő uram elvégezte, egy kis beszédem volna, ha meghallgat.

A pap letette a fakanalat, és odacsörömbékelt Gáspár mellé.

- Hát mi kell, fiam?

- Tisztelendő uram - szólott a legény sötéten -, gyóntasson meg engem.

- Minek?

- Annak - felelte a legény -, hogy tisztán menjek a másvilágra.

- Messze vagy még te attól, Gáspár.

- Nem olyan messze, mint gondolja.

Pillantást vetett a törökök felé, s folytatta:

- Mikor elvégezik a vacsorát a rabok, idejön az a török, aki engemet megfogott. Idejön, hogy a kezünkre zárja a békót. Hát én azt megölöm.

- Ne tedd azt, fiam.

- Márpedig én megteszem, tisztelendő uram. Mikor idejön, elkapom az egyik kését, és beleszúrom! Bele a hasába a kutyának! Hát csak gyóntasson meg engem.

- Fiam - mondotta nyugodtan a pap -, én nem gyóntathatlak meg, mert én lutheránus vagyok.

- Újhitű?

- A neve új hit, fiam, de valójában ez az igazi régi hit, amit a názáreti Jézus ránk hagyott. Mink nem gyóntatunk, csak gyónunk. Mink azt tartjuk, hogy az Isten látja a lelkünket. De minek veszejtenéd el magadat? Látod, itt még magyar földön vagyunk, és Pécs itt van alattunk. Már sokszor megtörtént, hogy a magyar rabokat megszabadították.

- És ha nem szabadítanak meg?

- Isten jósága elkísérhet az utunkon. Van olyan ember nem egy, akit ott a török földön ér el az Isten szerencséje. Rabláncon megy oda, és úrrá válik ottan. Aztán csak hazakerül. Gyere, fiam, egyél. Az evés megcsillapít.

A legény komoran nézett maga elé.

A pap újból megszólalt:

- Minek hívtál, ha nem hallgatsz reám?

A legény erre fölkelt, és odavánszorgott a többi közé.

A rabok többnyire fiatal és erős emberek. A nők között van egy kis sovány, rongyos cigányasszony is. Annak a keze-lába cigány szokás szerint börzsönnyel  van bepirosítva, de még a haja is.

Időnkint hátraveti a fejét, mert a haja a szemébe lóg. És gyakorta szól cigány nyelven Sárközivel, a ragyás cigánnyal.

- Talán a feleséged? - kérdezik a rabok.

- Nem - feleli a cigány -, eddig még egyszer se volt a.

- Hát mit beszélgettek cigányul?

- Ast mondja ezs azs asszony, hogy ha a tűzs mellé erestenék, megmandaná a jevendőnket.

- A jövendő Isten kezében van - szólt rájuk a pap. - Ne cselekedjetek az ő nevében semmi komédiát!

A férfiak között két idős ember is ült. Az egyik egy sebhelyes arcú, szótalan, úrforma ember, akiről nem lehetett tudni, hogy úr-e vagy cigány, mert semmi kérdésre sem válaszolt. Az az ember égettpuskapor-szagot hordozott magával. A másik a terebélyes arcú paraszt, aki a pappal volt egybeláncolva. Mindig mereven néz, mintha csudálkozna, és úgy lógatja a fejét, mintha a feje sokkal nehezebb volna, mint más ember fiáé. Az igaz, hogy nagy is a feje.

A rabok, ahogy ott ették a paprikás ürühúst, csöndesen beszélgettek.

A szabaduláson kezdték persze, hogy hogyan lehetne a törököktől megszabadulni.

- Sehogyan - szólt röviden a nagy fejű paraszt.

Lenyelte a kanál húst, és folytatta:

- Én tudom. Én már kiszolgáltam egy rabságot.

- Konstantinápolyban? - kérdezték egyszerre hárman is.

- Ott - felelte a paraszt, mélyen belemártva a kanalát a vaskondérba -, tíz esztendeig söpörtem én a török földet.

- És hogyan szabadult meg?

- Hogyan? Hát ingyen. A Jézus palástja alatt. Egyszer felhoztak Belgrádba. Onnan szöktem meg: átúsztam a Dunát.

- És milyen az a rabság? - kérdezte egy tizenhat éves, savószemű legény.

- Bizony, öcsém - felelte búsan a paraszt -, nem sok tyúk múlt ki miattam a világból.

- Gazdagnál szolgált-e? - kérdezte egy hang a kocsi alól.

- Magánál a császárnál!

- A császárnál? Mi volt kend a császárnál?

- Főtisztogató.

- Micsoda főtisztogató? Hát mit tisztogatott kend?

- Az istállóját.

- Hát az asszonyokkal hogy bánnak? - kérdezte egy fekete hajú menyecske.

Az ember vállat vont:

- Amelyitek fiatal, ott is csak asszony, csakhogy török asszony. De jobbára csak cseléd.

- Verik az asszonyt is?

- Kit hogyan.

A pap fölkelt.

- Eszerint kend ösmeri az utat?

- Bár ne ösmerném - felelte az ember.

A pap föltette az egyik lábát a kerékagyra, és a tűz odasugárzó világosságánál a szemét hegyezve nézte a lába szárára lakatolt széles, sima vasat.

Apró karcolások látszottak azon. Valami rab följegyzései voltak: egy hosszú út szenvedései húsz szóban.

A pap olvasta a szavakat:

- Nándorfejérvártól ''Hizarlik''  egy nap. Aztán ''Baratina''.

- Nem - felelte az ember -, öt állomás is van addig.

- Eszerint ez az öt kereszt öt állomást jelent. Tehát öt állomás. Aztán következik ''Alopnica''.

Az ember bólintott.

- Aztán ''Nis''.

- Az már Rácország - sóhajtott az ember, s a térdét átfonta. - Ott kezdik vetni a rézkását. 

- Rézkását? - csudálkozott az egyik asszony.

Az ember nem felelt.

A pap tovább olvasta a bilincs karcolásait:

- Azután következik ''Kuri-Kezme''.

- Ott sok a korpió-férög. 

- ''Sárkövi''.

- Ott három malom őröl. Apadjon el a vize!

- ''Czaribród''.

- Ott engem igen megvertek.

- Miért? - kérdezték egyszerre hatan is.

- Mert eltörtem a lábam vasát.

- ''Dragomán'' - olvasta a pap tovább.

- Az már Bologárország - szólt az ember -, onnan érkezünk Zsófiába. Ott sok a torony. Nagy város. Égjen porrá!

A pap folytatta:

- ''Iktimán''.

Az ember bólintott.

- ''Kapiderven''.

- Ott havas vagyon. Nyáron is hó födi a hegyeket.

- ''Pozarki'' vagy micsoda.

- Az, az, Pozárki, hogy a főd nyelje el! Sok a szúnyog benne.

- ''Filippe''.

- Az is város. Dűljön össze!

- ''Kaladán''.

- Ott egy cimborámat eladták. Döghalál eméssze el őket!

- ''Uzonkova''.

- Sok gyümölcsöskert. Jó hely.

- ''Harmanli''.

- Ott egy török úr megvette Dávidka Antalt.

- ''Musztafa''-''basa''-''Köpri''.

- Kőhíd van ott jókora. Szakadjon össze!

- ''Drinápoly''.

- Nagy büdös város. Ott láttam egy élőfánkot. 

- Mi az? - kérdezték a rabok valamennyien.

- Az - felelte a paraszt - akkora nagy, eleven barom, mint ez a rakott szekér, de még ennél is nagyobb; oszt csupasz, mint a bihal.  Az orra meg akkora, hogy úgy bánik vele, mint más állat a farkával: mikor a legyek kénozzák, végiglődörgeti a derekán.

- ''Corli''.

- Onnan kezdve möglátjuk a tengört.

A rabok sóhajtottak. Némelyek a tenyerükbe hajtották az arcukat; mások könnyes szemmel bámultak maguk elé.

5

A sebhelyes arcú, puskaporszagú ember megszólalt. - Atyámfiai - mondta halk, érdes hangon  , ha meg tudnátok engem szabadítani, én valamennyiőtöket kiváltanálak.

A rabok ránéztek.

Az ember visszapillantott a törökökre, s folytatta még halkabban:

- Én úr vagyok. Van váram kettő; van pénzem, van katonaságom.

A rabságot élt paraszt vállat vont.

- Akkor úgyis megszabadulhat, mert kiváltják.

- Mi a neve, bátyám? - kérdezte a pap.

- Rab a nevem - felelt a sebhelyes arcú kedvetlenül.

S fölkelt. Sántikálva ment néhány lépést a török felé. Aztán leült, és figyelemmel vizsgálta a tűztől megvilágított arcokat.

- Nem is úr ez - szólt az egyik rab -, hanem valami cigány, talán éppen hóhér.

Gergő összeborzadt a hóhér szóra. Tekintete arra tapadt. Gyerekésszel úgy értette, hogy valósággal cigány-hóhér.

- Hiszen csak vasfű volna! - szólalt meg a feltört lábú Gáspár a kerék mellett.

A rabok csöndes és szomorú elmélázással ültek. Gáspár folytatta:

- A vasfű az olyan fű, hogy lehull tőle a bilincs.

A janicsárok között nagy örömordítás támadt. Az egyik hordóban aszúbort találtak. Azon ujjongtak. A hordót odagurították a tűz közelébe, és szürcsölgetve, csemcsegetve itták.

- Éljen Magyarország! - kiáltott Jumurdzsák, a rabok felé emelve kupáját. - Éljen Magyarország, hogy ihasson a török, ameddig meg nem hal!

- Honnan tudsz te magyarul? - kérdezte a sebhelyes arcú úr, aki előbb Rabnak nevezte magát.

- Mi közöd benne? - felelte félvállról Jumurdzsák.

Már akkor csillagos, holdas volt az ég. Cserebogarak brummogtak a harmatos falombok körül.

A rabok már jobbra-balra elfeküdtek a fűben, és álomban keresték tovább a szabadulást. A pap is aludt. A karja a feje alatt. Bizonyosan vánkoson szokott aludni. A cigány hanyatt fekve aludt, a kezét a mellén összekulcsoltan, s a két lábát Y-ként szétvetetten. Valamennyien mélyen aludtak. Csak Gáspár sóhajtott fel még egyszer álmos-panaszosan:

- Nem látom én többet szép Eger városát!

Gergő is szundikált már. Elszundikált azonképp, ahogy naptól égett, finom kis orcáját a tenyerében tartotta; csak éppen hogy a feje lejjebb süllyedt, a dunyha kihajló csücskére.

S már el is aludt volna teljesen, ha a Cecey névre ki nem nyílik magától a füle kis ajtója.

A cigány-hóhér rekedt hangja mondta ezt a nevet, és az ő törökje ismételte.

Ott beszélgettek a kocsi mellett.

- Nála van a Dózsa kincse, bizonyosan tudom - bizonygatta a magyar.

- És miféle kincsek azok?

- Aranykelyhek, aranykupák, gyémántos-gyöngyös karperecek, nyakláncok, násfák.  Minden, ami urak kincse szokott lenni. Ha ugyan be nem olvasztották rudakba. De akkor meg a rudakat találjuk nála.

- Itt az erdő alján?

- Itt. Azért is vonult félre a világtól.

- Fegyvere is van?

- Gyönyörű ezüstmívű kardok és páncélok. Lehet, hogy az egész padlása tele van. A szobájában tudom, hogy van valami hat nagy vasasláda. Azokban lehet a legértékesebb holmi.

- Cecey... Sohasem hallottam ezt a nevet.

- Mert nem hadakozik már. Ő volt Dózsának a kincstartója.

A török a fejét rázta.

- Kevesen vagyunk - mondotta elgondolkozva. - Itt kell maradnunk holnap estig. Össze kell várnunk egy jó csapatot.

- Minek oda annyi ember? Ha sokan vagytok, sokfelé kell osztozkodnotok. Öregember az már. És fából van keze-lába.

- Mikor jártál ott legutoljára?

- Esztendeje lehet.

- Esztendő sok idő. Jobb, ha többen megyünk. Ha igaz, amit beszélsz, elbocsátalak, sőt meg is jutalmazlak. Ha nem igaz, fölakasztatlak a Cecey kapujára.

A török visszatért a tűzhöz, és bizonyosan a rab beszédét mondta el ottan, mert a katonák figyelemmel hallgatták.

Gergőnek elnehezült a feje. Elaludt. De csupa irtózatot álmodott. Azt álmodta végül, hogy a törökök kivont karddal futkosnak a falujukban, megfogják az anyját, és kést szúrnak a mellébe.

Megrezzent és fölébredt.

Éji homály és fülemiledal mindenfelé. Száz fülemile! Ezer fülemile! Mintha a világnak minden fülemiléje abba az erdőbe szállott volna, hogy gyönyörűséget daloljon a rabok álmába!

Gergő fölnéz az égre. Szakadozott felhők. Itt-ott átragyog egy-egy csillag. Egy helyen a hold fehér sarlója átlóg a felhőn.

A tüzet a fa alatt már elborította a hamu. Csak középen vöröslik még egy ökölnyi parázs. A janicsárok ott hevernek szanaszéjjel a fűben, a tűz körül.

Jumurdzsák is ott hever. A feje alatt valami tarisznya; mellette valami kupa vagy bögre, nem lehet jól látni a homályban.

Haza kéne menni. Ez volt Gergőnek az első gondolata.

Nem szabad. Ez volt a másik.

Körülnézett. Csupa alvók. Ha ő átszökhetne köztük! De át kell szöknie, másképpen nem kerülhetnek vissza a faluba.

A kis Éva mellette aludt. Megrázta gyöngéden, és a fülébe súgta:

- Vicuska! Vicuska!

Évica fölébredt.

- Gyerünk haza - susogta Gergő.

Vicuskának egy pillanatra elgörbült a szája, de mindjárt vissza is igazította, és felült. Bámulva nézett Gergőre, mint a kismacska, mikor idegent lát. Majd az ölében heverő bábura fordult a tekintete, fölvette, és azt nézte kismacskás nézéssel.

- Gyerünk - mondotta Gergő.

Lemászott a kocsi külső oldalán, és leemelte a kislányt is.

Egy aszab ott ült éppen a kocsi mellett. Dárdája az ölében. Feje a kerékagyon. A csutora mellette.

Aludt az úgy, hogy akár az egész tábor elmehetett volna annak az egy keréknek a híján, amelyhez támaszkodott.

Gergő kézen fogta a kis Vicát, és vonta maga után.

Azonban ahogy a lovakat megpillantotta, megállott.

- A szürke... - rebegte. - A szürkét is haza kell vinnünk.

Azonban a szürke össze volt kötve a kis török lóval. A békót csak ki tudta nyitni Gergő valahogyan, de már a két kötőfék eloldozása lehetetlen volt az ő tudományának.

- A fene látott ilyet! - morogta a csomóra.

Bosszúságában sírva vakarta a fejét.

Próbálta újra meg újra, a fogával is. De csak nem bírta a csomót eloldani. Végre is megfogta a szürkét, és vezette.

Őr a lovak mellett is volt. De az is aludt. Ülve aludt, háttal egy görbe fára ráereszkedve. Tátott szájjal hortyogott. Gergő majdnem rávezette a két lovat.

A fűben elveszett a lovak lépésének a hangja. Mentek, mint az árnyék. Sem a szekereken belül, sem a szekereken kívül nem ébredt rájuk senki.

Egy alkalmas fatörzsöknél megállította Gergő a szürkét, és felmászott a hátára.

- Üljön fel maga is - szólt a kisleánynak.

Azonban a kis Éva nem tudott a törzsökre felmászni. Gergőnek újra le kellett szállania. Föl kellett segítenie a kis Évát először a törzsökre, aztán meg a ló hátára.

Ültek egymás mellett a szürkén. Elöl Gergely, mögötte a kis Éva. A kisleány még mindig tartogatta a piros szoknyás bábut. Az eszükbe se jutott, hogy a leányka a másik lovon üljön a nyeregbe. Az nem az övék. Évica belekapaszkodott a fiú vállába. A fiú megrántotta a kantárt, s a szürke megindult, ki az erdőből: vonta, vitte magával a török lovat is.

Csakhamar rajta voltak az úton. A szürke ott már ismerte a járást. Ballagott lomhán és álmosan.

Az út elhagyott volt. A hold csak homályosan világította meg. A fák fekete óriásokként álltak az út mellett. Gergő nem félt tőlük. Magyar fák azok mind.

6

A faluban azon éjjel nem aludt senki. Sötétedésig keresték a gyermekeket. Másnap virradóra hagyták, hogy átkutatják végig a patakot. Csak a vitézek tértek nyugalomra.

Bálint pap ott maradt Ceceynél, és vigasztalgatta a vigasztalhatatlan házaspárt.

Az asszony olyan volt, mint az őrült. Jajveszékelt, ájuldozott.

A falábú ember csak a fejét rázta a pap vigasztalására, s keserűen kiáltotta:

- Nincs Isten!

- Van! - kiáltotta vissza a pap.

- Nincs! - ismételte Cecey.

- Van!

- Nincs!

A pap egyet nyelt, aztán enyhére változott hangon folytatta:

- Amit az Isten ad, el is veheti; és amit elvesz, vissza is adhatja.

A vén nyomorék ember gyermekként zokogott.

A pap csak hajnal felé búcsúzott el tőlük.

Ahogy kilépett az ajtón, a zarándok fölemelkedik a tornácra vetett gyékényágyról.

- Tisztelendő uram - mondja halkan.

- Mit akarsz, atyámfia?

- Nem vízbe vesztek azok.

- Hát? Mit tudsz róluk?

- Azt, hogy a törökök vitték el őket.

A pap majdnem a falnak esett.

- Honnan tudod?

- Ahogy én is ott jártam a keresőkkel a patak partján, hát egy vakondtúráson láttam a töröknek a lába nyomát.

- Török lába nyomát?

- Sarkatlan csizmanyom volt. A magyarnak nincsen olyan.

- Hátha bocskornyom volt?

- Azon nincs sarkantyú. Jó az én szemem: török nyom volt. Meg a török lónak is ott a lába nyoma. Azt már csak tetszik tudni, hogy a török patkó milyen?

- Hát mért nem szóltál?

- Meggondoltam, hogy nem szólok. Ki tudja, hogy a török merre vitte őket? Szétszaladt volna az egész falu. Aztán mi haszna lett volna? A török sok, és mind fegyveres.

A pap meredező szemmel járt föl és alá. Egyszer az ajtónak lépett, de megállapodott, mielőtt a kilincsre tette volna a kezét. S megint visszatért.

- Igazat beszélsz - mondotta, a tenyerét a homlokára szorítva. - De hát mit cselekedjünk?

- Tegye azt, amit én - felelt vállat vonva Varsányi -, hallgasson.

- Borzasztó! Borzasztó!

- Az utakat járja a török most mindenfelé. Merre mentek volna? Keletnek? Nyugatnak? Csak verekedés meg halál lett volna belőle.

- Inkább haltak volna meg ők is! - szólt a pap fájdalmasan.

- Isten tudja, hol jártak már akkor azok, mikor mi utánuk kereskedtünk.

A pap búsan állott a tornácon. Keleten az ég halvány rózsaszínre vált. Hajnalodott.

A faluban ekkor nagy kiáltás hangzik:

- Emberek! Emberek! Megjöttek!

A pap figyel. Mi az?

A távolban mozgolódás. Összekeveredett kiáltozások. Néhány perc múlva dörömbölés a nagykapun:

- Eresszenek be! Nyissák ki! Megjöttek a gyermekek!

A pap berohant a házba:

- Van Isten, Péter! Kelj fel, mert van Isten.

A két gyermek ott várt a kapu előtt. Ültek a szürkén, álmosan és haloványan.

7

Az udvarra becsődült az egész falu: valami ötven ember és ugyanannyi asszony. Némelyik asszony csak éppen hogy szoknyát vetett magára; a férfiak is süveg nélkül, ahogy a kiáltozásra kifutottak.

Kapkodták a Gergő gyereket kézről kézre, meg Vicuskát; ahol érhették, ott csókolták.

- Gergő mától fogva az én fiam - mondotta Cecey, a kezét a fiú fejére téve.

A fiú anyja mezítláb, egy alsószoknyában, odaborult a Cecey lábához.

Dobó csodálkozó szemmel nézte a kis parasztfiút, aki lovat hozott a töröktől.

- Bátyám - szólt előlépve -, adja ide nekem ezt a gyereket. Hadd vigyem magammal a Felföldre. Vitézt nevelek belőle.

S fölemelte Gergőt.

- Szeretnél-e vitéz lenni, fiam?

- Szeretnék - felelte ragyogó szemmel a gyerek.

- Lovad már van - mondotta Dobó -, kardot is szerzünk a töröktől.

- Hát az enyim az a ló?

A kis török lovat ott futtatták, dicsérgették a Dobó vitézei az udvar tisztásán.

- Persze hogy a tiéd - felelte Dobó. - Hadban szerezted.

- Akkor a pénz is a miénk - szólt büszkén a gyerek.

- Micsoda pénz, te?

- Aki a nyeregbe van.

Leoldják a szép bársonynyerget. Rázzák. Zörög. Megtalálják a csaptatót a kápán, hát csak úgy dől az aranyeső a fájából.

- Tyű, kuttyázom adtát - kiált bámulva Cecey -, most már nem én fogadlak fiamnak, hanem te fogadj apádnak. Szedd össze, asszony! - kiáltott a gyereknek az anyjára.

A fiú anyja káprázó szemmel nézte a földre pergő aranyakat.

- Az enyim? - dadogta hol Ceceyre, hol Dobóra, hol a papra nézve.

- A tiéd - mondotta a pap. - Az Isten adta a fiadnak.

Az asszony a kötényét fogná. Nincs rajta. Egy ember odaadja neki a süvegét. Szedi az asszony az aranyat reszkető kézzel.

A fia nézi. Egyszerre csak megszólal:

- Jól eltegye, édesanyám, mert holnap idejönnek.

- Kik jönnek ide? - hörkent rá Cecey.

- A törökök.

- A törökök?

A fiú rábiccent:

- Hallottam, mikor a török mondta a hóhérnak.

- A hóhérnak?

- Cigány-hóhérnak. Egy csúnya ember.

- Hogy ide jönnek?

- Hogy ide jönnek, és az úr kincsét elveszik.

Ezt mondva rámutatott Ceceyre.

- Az én kincseimet? - szólt Cecey bámulva. - Megőrültél? Hát van énnekem kincsem?

A gyerek vállat vont.

- A vasasládákat is mondták, hogy hat van.

- Ez komoly sor - szólalt meg Dobó. - Gyerünk be a szobába.

Kézen fogta a gyermeket, és bevezette.

Kivallatják, kiszednek belőle mindent, amit a gyermek elméje megjegyzett.

- Sebhelyes arcú, barna ember. Milyen az a sebhely?

- A szájától a füléig egy vörös barázda.

Dobó felpattan a székéről.

- Móré!

- Hát ki is volna más! Meg akar szökni a zsivány, azért vezeti rám a törököt.

- De hát ismeri az itt a járást?

- Járt itt valami hat éve. Összeforgattak nálam mindent. Ötvennégy forintomat elvitték, meg a feleségem kis aranykeresztjét, meg hét tehenemet.

Dobó haragosan topogott fel és alá a szobában.

- Hány embere van, bátyám, fegyverforgató?

- Talán negyven mindössze. Azok is többnyire vének.

- Kevés - feleli Dobó. - Mi van ide legközelebb? Pécs, ugye? De ott Szerecsen János az úr, János-párti; minekünk ellenségünk.

- Futnunk kell, futnunk! - kiáltja elkeseredetten Cecey. - De hová fussunk?

- Az egész falu csak nem futhat el tán! Hogy hagynák itt a falut? Ej, mindegy. Mikor arról van szó, hogy a török ellen védekezzünk, csak magyar a magyar, akármilyen párti!

S kiment.

- Lóra, fiúk! - hangzott a kiáltása az udvarról.

- Megyek, Cecey uram, Szerecsenhez. Addig is dolgozzanak. Minden háztetőt locsoljanak meg csurgásig. A falu népe szedje össze, ami marhája van, és gyűljenek ide az udvarra. A kerítés mellé köveket rakjunk meg hordókat. Kasza, csákány vasvilla legyen az asszonyok kezében is! Két óra múlva visszatérek.

Felült a lovára, és elrobogott a vitézeivel.

8

A Cecey háza kőfallal kerített, nagy, négyszögletű telken épült. De a kőfal alig embernyi magasságú, és bizony már romladozott.

Az udvarra már délelőtt behurcolkodott az egész falu. Az ágynemű- és bútorhalmok között tehenek, kecskék és disznók futkostak, ludak gágogtak, kacsák bukdácsoltak, és tyúkok szaladgáltak. Egy ember kardokat, késeket és kaszákat köszörült a fészer mellett. A pap rengeteg szélességű, rozsdás kardot kötött fel, és az udvar közepén vagy hatot vágott a levegőbe. Próbálta az öreg, hogy érti-e még.

Egynéhány asszony meg üstökben ételt főzött az udvar sarkán.

Ceceynek valami hat egérrágta nyílszerszáma volt a padláson. Szétosztotta azoknak az öregeknek, akik vele a Dózsa-háborúban harcoltak.

Déltájban visszaérkezett Dobó. Mindössze harminc zsoldost hozott magával, de a falubeliek így is örömkiáltásokkal fogadták.

Dobó körüljárta az udvart. Itt-ott felhágókat, állványokat rakatott, köveket szedetett. Aztán magához szólította a falu fegyvereseit, szám szerint ötvenegy embert, és csoportokban a kerítésre osztotta őket.

Ő maga tíz jó puskással a kapu mellett helyezkedett el az állványon.

A falu két bejárójához két kürtöst küldött. Azoknak kell jelenteniük az ellenség megérkezését.

Nem kellett estig várakozniuk.

Délután három óra tájban megharsant a kürt a falu keleti bejáróján, és néhány perc múlva vágtatást tért vissza mind a két katona.

- Mind itt vagyunk? - kérdezte Cecey.

Csak a Gergely anyja hiányzott. A szegény asszony meg volt zavarodva az aranytól. Egyre azt ásta, dugdosta. Ceceynél nem merte hagyni, mert attól tartott, hogy a török elveszi.

- Mármost mindegy - szólt Cecey a sisakját föltéve. - Be a kaput! Zsákot, követ mögé! Csak annyi rést hagyjatok, amennyin egy lovas beférhet.

A katonák ezalatt odaérkeztek.

- Jönnek! - kiáltotta az egyik messziről.

- Sokan? - kérdezte Dobó.

- A fáktól nem lehetett látni, csak az elejét.

- Hát eredj vissza - dobbant rá Dobó haragosan -, aztán nézd meg, hogy hányan jönnek! Szaladni akkor is ráérsz, ha kergetnek.

A pécsi zsoldos elvörösödve fordult meg a lovával, és visszavágtatott az ellenség felé.

- Hát ilyen katonák vagytok ti? - kérdezte Dobó az egyik közelében álló pécsi zsoldost.

- Dehogyis - felelte az röstelkedve. - Ez csak a minap állott közibénk. Szabólegény volt. Nem próbált ez még harcot.

Néhány perc múlva megint robogott vissza a szabó, s a nyomában valami tizenöt piros sapkás akindzsi.

Most már csakugyan kergették.

- Nyissátok ki a kaput - mondotta Dobó.

És a puskásainak is szólott:

- Lőjetek!

A tíz puskás célzott. A lövések ropogva dördültek el. A törökök közül egy janicsár lefordult a lováról, és beleesett az árokba. A többi visszahőkölt.

Megfordultak, és visszaügettek.

A szabó benyargalt a nyitott kapun.

- Hát hányan vannak? - kérdezte Dobó mosolyogva.

- Ezren - felelte a szabó verejtékesen és lihegve -, talán többen is.

- Az semmi - felelte Dobó -, ha csak százan vannak, akkor ma még táncolunk is.

- Ezret mondtam, uram.

- Jól értettem - felelte Dobó. - Ha te ezret láttál, akkor csak százan vannak, vagy annyian se.

A falu végén füst gomolygott föl.

Az akindzsik már gyújtogattak.

- Jól meglocsolták a tetőket? - kérdezte Dobó.

- Széna, szalma az, ami ég - felelte Cecey.

És hozzápöngette a kardját a kapu tetejéhez.

Akkor előbukkant az úton a félszemű janicsár. A derekán páncél. Az övében tőrök és pisztolyok. Mellette szintén lovon az a magyar, akit Gergő cigány-hóhérnak nevezett. Mögöttük egy csapat akindzsi, s oldalt egynéhány gyalog futó aszab.

Égő csóva a kezükben.

- Móré László! - harsant fel Dobó, a lábával is dobbantva. - Te ország szégyene, te pokolravaló!

A janicsár meghökkenve nézett a mellette lovagló emberre.

- Ne higgy neki! - szólt az elsápadva. - Én nem vagyok Móré. Téged akar bolondítani.

A janicsár megállította a lovát, hogy a hátul jövőkkel csoportosuljon.

- Ismerlek téged is, Jumurdzsák! - kiáltotta Dobó. - Hát ez a török becsület, hogy azokat rablod, akikkel tegnap még harcoltál? Rabló vagy, zsivány vagy, mint a cinkosod!

A janicsár fölpillantott rá, de nem felelt.

- Gyere csak, gyere, te bolond! - kiáltotta Dobó. - Itt ugyan arany nincsen, hanem vasat, azt kaphatsz jófélét.

S rácélzott: eldurrantotta a puskáját.

Jumurdzsák meghanyatlott a lován. Lefordult, lehuppant a porba. Szinte egyszerre dördült a többi puska is s a török pisztolyok.

Móré hozzákapott a lehanyatló janicsárhoz, de csak a tőrt kapta el az övéből. A másik pillanatban a paripája vékonyába csapott a tőr lapjával. A paripa nagyot szökkenve indult futásnak. Móré, ahogyan csak bírta, csépelte.

- Ott fut az arany! - kiáltotta Dobó a törököknek.

Azok egy percre elhőköltek, de aztán dühös ordítással és ropogással rohantak Móré után.

És ahogy elrobogtak a ház előtt, Dobó olvasta őket:

- Tíz... húsz... negyven... ötven.

Várt még egy percet, aztán leugrott az emelvényről.

- Lóra, fiúk! Nincsenek ezek hatvanan se!

Lóra kaptak. Dobó a kapuból visszakiáltott Ceceynek:

- Azt a páncélos törököt, ha még él, zárjuk be! A falubeliek verjék agyon a gyújtogatókat!

És kiszáguldottak a kapun.

A falubelieknek nem kellett sok biztatás. A faluban már valami öt helyen kígyódzott a füst az ég felé. Kaszákat és fejszéket forgatva rohantak ki a kapun valamennyien.

Cecey a pappal meg két jobbágyával az útra sietett. Jumurdzsák már ült. Csak ájult volt. A Dobó golyója éppen a szíve fölött horpasztotta be a páncélját.

- Kötözzétek meg - mondotta Cecey -, és vezessétek az udvarra.

A török szótlanul engedte át magát a kötözésnek.

- Tudsz-e sakkozni? - harsant rá Cecey.

A janicsár igent intett a fejével, és azt mondta:

- Nem.

Ahogy ott kötözik a kezét, a másik török is fölemeli vértől elborított arcát az árokból.

- Kötözd csak - mondja az egyik paraszt -, míg amazt agyonütöm.

- Megállj - mondja Cecey.

Odabaktat a vérbe borult janicsárhoz, és a kardját a mellének szegezve kérdezi:

- Tudsz-e sakkozni?

- Kaplaman - feleli a török bágyadozva.

- Sakk?

- Sakk, sekk, matt? - kérdezi nyögve a török.

- Az, az, Mahomed rúgjon meg. Vigyétek ezt is az udvarra, ez az én rabom!

9

Dobóék csak este tértek vissza. Sok köpönyeget, páncélinget és mindenféle fegyvert hoztak magukkal. Meg egy rabot is: Móré Lászlót lovon, kötözötten.

- Ennek a farkasnak valami jó vermet! - mondotta Dobó a lováról leugorva.

Cecey szinte ugrált örömében.

- Hogy fogtátok el?

- Az akindzsik fogták el minekünk. Volt annyi eszük, hogy fiatal lovat nem adtak alája. Könnyen utolérték. Mikor aztán javában kötözték, mink meg ővelük bántunk el.

- Mind levágtátok?!

- Amennyit lehetett.

- Hamar a legszebbik tinómat! - kiáltotta Cecey vígan a szolgáinak. - Nyársra! De előbb bort ide! Azt a leghátulsót gurítsátok fel a pincéből!

- Még ne! - mondta Dobó, hogy utánatekintett a kamrába kísért Mórénak. - Hol az a Gergő gyerek?

- Mit akarsz vele? Amott játszik a tornácon a kislányommal.

És halkabban folytatta:

- Ne szólj róla, hogy az anyját megölték.

- Hát megölték?

- Meg ám. Valamelyik gazember ráakadt a gyújtogatás közben, és leszúrta.

- És az aranyak?

- Az asszony a szoba sarkában fekszik, arccal a földön. Bizonyosan oda ásta el az aranyait.

Dobó bosszúsan hümmentett. A gyerekhez fordult:

- Gergő! Bornemissza Gergő! Gyere csak, kis vitézem. Ülj hamar a jó kis paripádra, lelkem.

- Hova mentek még?

- A rabokért, bátyám, akikről ez a fiú beszélt.

- Hát egy kortyot igyatok legalább. Bort hamar! - kiáltott a cselédekre. - Él ám a törököd! Bent van a kamarában.

- Jumurdzsák?

- A manó tudja, hogy hívják: akit lelőttél.

- Az, az. Hát nem halt meg?

- Nem. Csak elájult. A másikat is behoztuk az árokból. Attól tartok, hogy az nem marad életben.

- Attól tart? Fára a cudart!

- Hohó - mondotta Cecey -, az az én rabom.

- Hát tegyen vele, amit akar. Hanem azt a Jumurdzsákot vezettesse elő, és adjon lovat alá.

A vitézek nagyokat húztak a kupákból. Jumurdzsákot elővezették.

- No, Jumurdzsák - mondotta Dobó -, hát kellett ez neked?

- Ma nekem, holnap neked - felelte mogorván a török.

S hogy meglátta a lovát meg a rajta ülő Gergő gyereket, a szája is elnyílott bámulatában.

Dobó maga mellé intette a gyereket, és kivágtatott a kapun. A törököt mögöttük a vitézek fogták közre.

- Tudod-e, hova megyünk, Gergő? - kérdezte Dobó.

- Nem tudom - felelte a gyerek.

- Most megyünk a kardért.

- A törökökhöz?

- Oda.

- Nekem?

- Neked. Félsz-e?

- Nem.

- Az az első, fiam, hogy ne féljen a legény. A többi aztán megjön magától is.

Nem beszéltek többet.

A lovak lába fehér felhőket kavart a Mecsek kocsiútján, s a lovasok robogása megkeményült a köves hegyoldalon.

Gergő fülében elhangzott harangszó búgásaként ismétlődött:

- Az a fő, hogy ne féljen a legény!

10

A rabokat ott találták az erdőben. Mindössze hat aszab őrizte őket.

Amint a magyar vitézek megjelentek a fák között, a rabok felugráltak, és örömrikoltozással tördelték, vonogatták a bilincseiket.

A hat aszab persze hatfelé szaladt.

A magyarok nem kergették őket. A rabokon volt az eszük. Azokat szabadították fel a láncokból.

Dobó legelőször is a papnak nyújtott kezet.

- Dobó István vagyok - mondotta.

- Somogyi Gábor a nevem - felelte a pap. - Áldja meg az Isten kegyelmedet.

A rabok is örömükben és hálaérzésükben könnyes szemmel borultak Dobó köré. Csókolták kezét-lábát a szabadítójuknak.

- Ne nekem hálálkodjatok - mondotta Dobó. - Ez a kisfiú mentett meg benneteket.

És Gergőre mutatott.

A Gergő gyerek persze egész életében nem kapott annyi csókot meg annyi áldást, mint ezen az egy napon. No de majd nem kap ezután; nem kap sok ideig.

Tizenöt rakott szekér meg sok mindenféle fegyver lett a zsákmány.

Dobó, mielőtt osztakoztak volna, megkérdezte a raboktól, hogy ki a legrégibb fogoly.

A fiatal jobbágylegény eléje lépett, s levette a süvegét:

- Én volnék.

- Mi a neved?

- Kocsis Gáspár, szolgálatjára.

- Hová való vagy?

- Egerbe, uram.

- Hol estél rabul?

- Fejérvár alatt, uram.

- Tudod-e, hogy ezeken a szekereken kiknek a holmija van?

- Egynéhány hordóról, ágybeliről tudom. Szedték ezt, uram, mindenütt ezek a rablók.

Dobó a törökhöz fordult:

- Jumurdzsák, beszélj!

- Szedtük, ahol Allah engedte szednünk. Ami a hitetleneké, az a miénk. Ahol találjuk, ott kapjuk.

- Akkor csak rakjatok szét mindent. El fogom osztani közöttetek.

Az egyik kocsiban egy halom mindenféle fegyver volt. Az is szedett-vedett zsákmány, java része a Móré várából való. De volt közötte egy könnyű kis meggyszín bársonyhüvelyű kard is. Dobó fölvette azt.

- Bornemissza Gergely, jer ide. Fogd ezt a kardot. A tiéd. Légy hű vitéze a hazának, jámbor szolgája az Istennek. Áldás és szerencse legyen a fegyvereden!

Felkötötte a kardot a gyerek derekára, és homlokon csókolta a kis vitézt.

A kisfiú komolyan fogadta a kitüntetést. Szinte belehalványult. Talán a jövendő idők fuvalma szállt át egy pillanatra a lelkén: megérezte, hogy nemcsak a kardot kötötték őhozzá, hanem őt is a kardhoz.

Dobó azután, ami a katonáknak nem kellett, a raboknak hagyta. Minden rabnak jutott kocsi is, ló is, fegyver is. Mert a vitézeknek a kocsiba fogott sovány parasztlovak nem kellettek.

Ki volt boldogabb a cigánynál! Nagyokat rikkantott. Körülugrálta a neki osztott lovat, szekeret.

Majd visszarohant a fegyverrakáshoz. Ami rozsdás, rossz fegyvert otthagytak a katonák, kincsek gyanánt kapdosta magára. Törökösen kendőt kötött a derekára, és úgy körültűzködte magát mindenféle késekkel, tőrökkel, hogy olyan volt, mint a sündisznó.

Egy tengerinádból font ócska, törött pajzs is hevert ottan. A karjára öltötte. Meztelen lábaira két nagy rozsdás sarkantyút kötött, a fejére meg sisakot tett. Volt annyi esze, hogy alatta hagyta a kalapját is. Azután egy hosszú dárdát kapott fel a földről, és mintha tojáson járna, olyan ünnepi lépésekkel odalejtett a törökhöz.

- Na, Gyamarzsák - mondta az orra alá piszkálva a dárdával -, hogy vagy, te bibas terek?

Hogy erre valamennyien nevetésre fakadtak, Dobó rászólt a cigányra:

- Ne hetvenkedjél, te! Hová való vagy?

A cigánynak egyszerre alázatossá lettyent a dereka.

- Mindenüvé, csókolom kezsit-lábát, ahol muzsikáltatnak.

- Puskát javítani tudsz-e?

- Hogyne, naccságos vitézs uram. A legrossabb puskát is úgy megreparálom én, hogy...

- Hát nézz el majd ezekben a napokban Szigetvárra, a Török Bálint úr udvarába. Ott most akad munkád bőven.

A sovány kis cigányasszony könyörgött Dobónak, hogy hadd mondjon jövendőt.

- A feleséged? - kérdezte Dobó a cigánytól.

- Azs - felelte a cigány -, ma reggel házsasodtunk össze.

A cigányasszony odaült a tűzhöz, összekotorta a parazsat, és fekete, apró magvakat szórt reá.

- Datura stramonium  - szólt a pap, a magvakra tekintve.

A parázsról kék füstoszlop szállt fel. A cigányasszony kőre ült, és beletartotta a füstbe az orcáját.

A vitézek meg a volt rabok kíváncsian állották körül.

- A kezét... - mondotta néhány perc múlva a cigányasszony Dobónak.

Dobó odanyújtotta.

A cigányasszony fölemelte az arcát az égnek. A szeme fehérével nézett fölfelé. És remegő ajkakkal beszélt:

- Vörös és fekete madarakat látok... Szállanak egymás után... Tíz... tizenöt... tizenhét... tizennyolc...

- Ezek az éveim - mondotta Dobó.

- A tizennyolcadik madárral egy angyal repül. Leszáll hozzád, és veled marad. Kendőt rak a homlokodra. A neve Sára.

- Eszerint Sára lesz a feleségem. No, szép vénlegény leszek, mikorra megtalálom Sárát!

- A tizenkilencedik madár vörös. Sötét, villámos felhőt hoz magával. A földön három nagy oszlop eldőlt.

- Buda? Temesvár? Fehérvár? - kérdezi Dobó tűnődve.

- A negyedik is lángol már, te fenntartod azt, noha kezedre, fejedre záporként hull a tűz.

- Szolnok? Eger?

- A huszadik madár aranyszínű. A nap sugaraiba van öltözködve. A fején korona. A korona egy gyémántja az öledbe hull.

- Ez jót jelent.

- Aztán megint vörös és fekete madarak szállanak egymás után. De sötétség következik... Nem látok többé semmit... Lánccsörgést hallok... A te sóhajtásodat...

Összerázkódott, és elbocsátotta Dobónak a kezét.

- Eszerint börtönben halok meg - szólt Dobó összeborzongva.

- Nincs ennek semmi értelme - szólt kedvetlenül a pap. - Mire való az ilyen ostobaság?

A cigányasszony már akkor a Gergely kezét fogta. Az arcát a füstbe mártotta, hallgatott egy percig. Azután ismét az égre nézett.

- Galamb kísér az egész életen... Fehér galamb, csak a szárnya rózsás. De tűz és tűz környékez. Kezedből is tüzes kerekek indulnak... A galamb aztán maga marad, és búsan keres egész életén át...

Egy percre elhallgatott. Arcát a megirtózás kígyóvonalai vonaglották át. Elbocsátotta a fiú kezét, és tenyereit is az ég felé tartva rebegte:

- Két csillag száll fel az égre. Egyik a börtönből. Másik a tengerparton... Ragyognak örökké...

S elirtózva takarta tenyerét a szemére.

- Bolondság - szólt ekkor bosszúsan Dobó. - Öntsetek erre az asszonyra vizet!

S elrántotta a Gergő gyereket. Vitte magával a paripák felé.

- Hát evvel a rablógyilkos haramiával mit csináljunk? - kiáltotta Dobó után a cigány. S a törökre mutatott.

- Akaszd fel! - válaszolta Dobó anélkül, hogy hátratekintene.

És a lovára fordult.


- No, kutya török - harsant fel Kocsis Gáspár -, meghalsz!

- Meghalsz! - kiáltották a volt rabok is.

És az öklüket rázták.

- Megdegles! - szólt dühben forgó szemmel a cigány is.

És az egyik hámfáról leoldotta a kötelet.

- A lábamat töretted a vassal! - kiáltotta Gáspár.

- Megölted apámat! - rikoltott rá egy asszony.

- Elhajtottad a tehenünket, feldúltad a házunkat!

S a törököt haragos arcok és öklök viharozták körül.

Néhányan mindjárt le is akarták szúrni, de a rabságot szolgált nagy fejű paraszt elébe állott a maga kardjával:

- Hogyisne! Hogy mindjárt vége legyen! Tüzet rakunk előbb a talpa alá!

- Tüzet alája! - kiáltották valamennyien. - Égessük meg az átkozottat!

A bosszúállás gondolata mindenkit hóhérrá változtatott. Az asszonyok tördelték a rőzsét, és tüzet gerjesztettek a fa alatt.

- Emberek - szólalt meg ekkor a pap -, ha ti most itten akasztással mulatoztok, megint jöhet egy kóbor török csapat, és megint rabul eshetünk valamennyien.

Az emberek ránéztek.

A pap egy csontmarkolatú török lándzsát tartott a kezében. Folytatta:

- Tudjátok, hogy ez a gonosz mit tett velem. A testem tetőtől talpig olyan, mint a főtt ráké. Melyiteknek van több joga arra, hogy markába fogja ennek az embernek az életét?

Erre a kérdésre nem felelt senki. Egynéhányan szemtanúi voltak, mikor a papot lekötözték egy padra, és forró vízzel vallatták.

A pap folytatta:

- Hát csak menjetek a vitézekkel, ameddig lehet, az ő oltalmuk alatt, aztán meg lehetőleg szanaszéjjel a járatlan, rossz utakon. Isten áldjon meg és vezessen haza benneteket.

És áldásra terjesztette ki a kezét.

A tűzrakás abbamaradt. A szájukban még ott volt a rabkenyér keserű íze. Valamennyinek a hazamenetelre fordult az esze. Egyik a másik után ugrott fel a neki osztott lovas szekérre.

- Gyí, Uram-Isten!

A cigány is felszökött a kocsijára, és hátraszólt az asszonyának:

- Utánam, Beske!

Gáspár összekötötte a maga kocsiját a Margitéval. Egymás mellé ültek. Ők talán az egész életükön át így mennek már: egy kocsin.

- Jól meggyötörje! - kiáltotta vissza a papnak.

- Ne sajnálja a tüzet tőle! - rikoltott vissza egy asszony is.

És sorra elhajtottak.

A kocsis maradt utolsónak, az a kocsis, akit szakácsságra fogtak a törökök.

- Addig nem megyek el, míg vissza nem adom a pofont! - szólott.

És aszerint cselekedett.

A pap maga maradt a törökkel.

11

Gergely azt hitte, álmodik. Ahogy ott poroszkált Dobó mellett a kis fürge török lovon, azon tűnődött, hogy hogyan került ő bele ebbe a nagy dicsőségbe.

Hol a lovat nézte, hol a szép kardot. A lovat meg-megsimogatta, a kardot ki-kihúzta. Ha véletlenül törökre bukkannak, és Dobó azt mondja neki: ''vágjad, Gergő!'' - hát az is bizonyos, hogy Gergő nekivág most akár egy hadseregnek!

Immáron alkonyodott. Az eget pikkelyes felhők borították, s ahogy a nap aranyozni kezdte az eget, olyanná vált az, mintha pikkelyes aranyból volna az egész égboltozat.

Ahogy lefelé ügetnek a kanyargós úton, a Dobó lova egyszer csak megáll. A fejét fölemeli. Fúj, és nyugtalanul kapálja a földet.

Dobó visszatekint.

- A lovam törököt érez - mondja a fejét rázva -, álljunk meg.

Induláskor két katonát bocsátott előre. Azokat várták. Néhány perc múlva mind a kettő vágtatást tért vissza.

- Lenn a völgyben egy török csapat jön az országúton - jelentette az egyik Dobónak.

- Katonai rendben jönnek - mondotta a másik.

- Messze? - kérdezte Dobó.

- Jó messze. Mikorra ideérnek, beletelik két óra is.

- Mennyien lehetnek?

- Vannak azok kétszázan is.

- Az országúton jönnek?

- Az országúton.

- Rabokkal azok is?

- Rabokkal és sok szekérrel.

- Az a Kászon utócsapata - felelte Dobó. - Mindegy: megtámadjuk őket.

Az országút szélesen kígyódzik fel a Mecsekre. Dobó kinézett a csapatának egy olyan helyet, ahol az út kanyarulatát kiálló szirt szegi meg. Ott jól elrejtőzködhetnek, s meglephetik a törököt.

- Nem vagyunk kevesen? - kérdezte egy szeplős, szőke, fiatal katona, akiről az első szempillantásra lehetett látni, hogy bársonyban nevelkedett.

- Dehogyis, Gyurka - felelte Dobó elmosolyodva. - Mikor ilyen hirtelen rájuk esik az áldás, nincs idejük olvasni, hogy hányan vagyunk. Be is sötétedik akkorra. Aztán, ha mind le nem vághatjuk is őket, hát elég lesz az, hogy széjjelfutnak. A falvakban aztán egyenkint majd elbánnak velük.

A volt rabok akkor tűntek elő egy kanyarodásnál hosszú kocsisorban.

Dobó hozzájuk futtatott egy katonát, és azt izente nekik, hogy forduljanak vissza Pécs felé; onnan tartsanak keletnek, nyugatnak, csak északnak meg délnek ne.

Látni lehetett, hogyan ér hozzájuk a katona, hogyan áll meg a kocsisor, és hogyan fordulnak meg egyenként, és hogyan fordul az egész sor visszafelé.

Dobó Gergelyre nézett.

- Az ördögbe is - mormogta kedvetlenül -, hova tegyem ezt a gyereket?

12

A pap magára maradt a törökkel.

A török állt a cserfánál, és a fűre bámult. A pap a lándzsára támaszkodva állt előtte tízlépésnyire.

A kocsizörgés darabig még hallatszott, aztán az erdei csendesség vette őket körül.

A török akkor fölemelte az arcát.

- Mielőtt megölnél - mondotta sápadtan -, hallgasd meg egy szavamat. A derekamon az öv tele van arannyal. Az ilyen nagy zsákmányért megteheted azt, hogy el is temess.

A pap nem felelt. Csak nézte a törököt egykedvűen.

- Ha felakasztottál - folytatta Jumurdzsák -, áss nekem sírt itt a fa alatt, és tégy belé ülőleg. Fordíts arcommal Mekka felé. A pénzemért megteheted.

Aztán nem beszélt többet. Várta a papot meg a kötelet.

- Jumurdzsák - szólalt meg végre a pap -, hallottam tegnap, mikor azt mondtad, hogy az anyád magyar nő volt.

- Az - felelte a török megelevenült nézéssel.

- Eszerint te félig-meddig magyar vagy?

- Az - felelte a török.

S a földre fordította a tekintetét.

- A törökök téged elraboltak gyermekkorodban?

- Eltaláltad, uram.

- Honnan?

- Már elfelejtettem.

- Hány éves voltál?

- Igen kicsi.

- Apádra nem emlékszel?

- Nem.

- Arra se, hogy mi volt a neved?

- Arra se.

- Semmiféle név nem jut eszedbe a gyermekkorodból?

- Nem.

- Különös, hogy a beszédet nem feledted el.

- A janicsárodában sok magyar fiú volt.

- Nem ismertél egy laki gyereket, Imre nevűt, Somogyi Imrét?

- Úgy rémlik, mintha ismertem volna ezt a nevet.

- Kerek fejű, fekete szemű, kis, testes fiú volt, mikor elrabolták, s mindössze ötesztendős. A bal mellén egy lóhere alakú anyajegy, mint nekem.

A pap széjjelvonta a mellén az inget: lóhere alakra csoportosult három lencsét mutatott a válla és a mellbimbó között.

- Ismerem azt a fiút - mondotta a török. - Gyakorta láttam ezt a jegyet, mikor mosdottunk. Csakhogy most más a neve: Ahmed vagy Kubát, valami ilyenféle török név.

- Hát nem jártok együtt?

- Néha együtt, néha nem. Ő most Perzsiában hadakozik.

A pap föl és alá járt a török előtt. Egyszer csak rákiáltott:

- Hazudsz!

És élesen a szemébe nézett.

A török lesütötte a szemét.

- Mindegy - szólt a pap ismét nyugodt hangon. - Én nem öllek meg.

- Ó, uram! - kiáltott a török térdre borulva. - Lehetséges ez?

- Lehetségesnek lehetséges, de hogy okosságnak nem ostobaság-e, az más kérdés.

- Irgalmazz, kegyelmezz meg nekem! Vedd el mindenemet, és tégy raboddá! Az eb nem olyan hű, mint én leszek hozzád!

- Csak az a kérdés - szólt a pap -, hogy ember vagy-e te vagy fenevad. Ha én téged elszabadítalak, ki kezeskedik arról, hogy megint nem ölöd és fosztogatod az én szegény nemzetemet?

- Allah verjen meg engem minden ostorával, ha valaha kardot fogok!

A pap a fejét rázta.

A török folytatta:

- Megesküszöm neked a legrettenetesebb esküvel, amit csak török mondhat.

A pap összefonta a karját, és a szemébe nézett a rabjának.

- Jumurdzsák, te itt a halál küszöbén térdelve diskurálsz velem, és engemet bolondnak gondolsz. Avagy azt véled, nem tudom én, mit mond a ''Korán'' a gyaurnak tett esküről?

A török homlokát kiverte a verejték.

- Hát mondj, uram, te valamit. Mondj akármit, az meg van téve.

A pap az állát a kezén nyugasztva gondolkozott. Aztán így szólt:

- Minden töröknél van valami amulett, ami védelmezi őt a harcokban, és segíti a jó szerencsében.

A töröknek lecsüggedt a feje.

- A pénzed nem kell - mondotta a pap. - Azt az amulettet kívánom tőled.

- Nyúlj a mellesem alá - rebegte a török -, a nyakamon lóg.

Fölemelte a fejét. A pap csakugyan ott találta a kis kék selyemzacskóba varrt amulettet. Leszakította az aranyláncról, és zsebre tette.

Azután a török háta mögé lépett, és elvágta a lábán, kezén és karján általcsomózott kötelet.

A török lerázta a két kezéről a köteleket, és hirtelen megfordult. Szeme a tigris sárgán égő tekintetével villant rá Gábor papra.

Azonban a pap már akkor nekitartotta heggyel a lándzsát, és mosolygott.

- Nono, Jumurdzsák! Vigyázz, bele ne szúrd az orrodat!

Jumurdzsák dühében szinte lángot fújva hátrált a pap előtt. Mikor már vagy húszlépésnyire volt tőle, gúnyosan rikoltott:

- Tudd meg, ki volt a markodban, ostoba gyaur! Én ama híres jaja pasi Oglu Mohamed fia vagyok. Kaphattál volna értem zsákkal az aranyból!

A pap nem felelt. Megvető pillantást vetett rája, s a lándzsáját a kocsijára dobta.

13

A nap éppen elsüllyedt az éghatáron, mikor Gábor pap a kocsijára ült, és rátért az országútra.

A rabtársak kocsisorának a végét még látta, amint lefelé mentek Pécsnek, de azt gondolta, hogy az csak az egyik rész; a többi északnak ment.

Az utat ismerte hazafelé. Nincs is más országút arra, csak az az egy: Pécstől Kaposváron át Székesfehérvárra, onnan meg Budára. De ő csak Lakig megyen rajta, a Bakics Pál kastélyáig. Ott egy kis keskeny kocsiúton nyugatnak fordul majd a Balaton felé. Ott az ő faluja egy nyírfaliget alatt.

Mennyire örülnek és csodálkoznak majd a hívei, ha meglátják, hogy megmenekült!

Leszállt, és kereket kötött. Jókedvűen megveregette mind a két lónak a pofáját, aztán újra felült, s nekiereszkedett a kocsival a lejtőnek.

Hanem az országutat a Dobó csapata állta el.

- Minek fordultál vissza? - kérdezte az egyik katona, mikor megismerte, hogy a rabok közül való.

A pap nem értette a kérdést.

- Jön a török - magyarázta a katona -, arra lesünk itt. Hát csak fordulj meg, és siess Pécsnek, mint a többi.

- Megállj, édes papom! - szólt Dobó.

S odalovagolt.

- Melyik a te falud?

- Kishida - felelte a pap.

- A Balaton mellett?

- Ott.

- Arra kérnélek, vidd el magaddal ezt a kisfiút, és mihelyest lehet, küldd át nekem Török Bálinthoz Sziget várába.

- Szívesen - felelte a pap.

- Attól tartok, hogy valami baja történik - magyarázta Dobó. - Mink itt szétriasztunk egy jókora török csapatot, aztán, látod, valamelyik megsebezheti.

A pap megfordította a kocsiját.

- Felülsz - kérdezte Gergőtől - vagy a lovadon maradsz?

- Majd a kocsi mellett megyek - felelte búsan a gyerek.

Mert ha várta is a véres küzdelmet, Dobó mellett biztonságban érezte magát. Hogy öldöklés lesz? A török nem ember, csak országpusztító fenevad. Gyermekszívvel is gyűlölte már őket.

Dobó lehajolt a lován, és megcsókolta Gergőt.

- Isten áldjon meg, kis katonám - szólott -, tudom, hogy szeretnél velünk lenni a harcban, de még csizmád sincsen. Hát csak eredj a tisztelendő úrral, aztán egynéhány nap múlva találkozunk.

A pap eloldotta a kerékkötőt, s közibe vágott a lovaknak.

Gergő búsan poroszkált a kocsi után.

14

Már jól beesteledett, mikor a kocsi elhaladt a pécsi vár mellett.

Nem szállottak meg. A pap azt akarta, hogy másnap délelőtt otthon legyenek.

Az egész Mecseket meg kellett kerülniük.

Éjfél felé kisütött a hold, és világított nekik a keskeny, agyagos kocsiúton.

Gergő akkor már mindenütt elöl lovagolt, és mikor rossz hidat értek, megkiáltotta a papnak.

Éjféltájon egy csárdaféle épület fehérlett előttük.

- Nézz be, fiam - mondotta a pap -, csárda-e vagy másféle ház! A lovakat itt megetetjük.

Gergő belovagolt az udvarra, s néhány perc múlva visszatért.

- Üres ház - mondotta -, az ajtaja sincs becsukva.

- Mindegy - felelte a pap -, itt megetetünk.

S befordult a kocsival az udvarra.

Egy fehér, kis, lompos kutya csahított eléjük. Kívüle senki sem jelentkezett.

A pap leugrott a kocsiról, s bejárta a házat.

- Adj’ isten! Ki van itthon? - kiáltozta be ajtón, ablakon.

A ház sötét volt. Senki se felelt. Az ajtók tártan-nyitottan. A küszöbön egy széttört szekrény. Itt bizony török járt.

- Hát biz itt magunk vagyunk - szólt a pap, hogy visszatért. - Legelsőbben is a kutat nézzük meg, mert nekem még ég a bőröm.

Lebocsátotta a vödröt, és vizet húzott fel. Azután keresgélésbe fogott a kocsiján.

Volt ott mindenféle: ágynemű, gabona, láda, faragott szék, egy hordó bor meg telt zsákok. Az egyik zsák puha volt. Azt kibontotta. Az volt benne, amit keresett: fehérnemű.

Egy kendőt meglocsolt a vödörből, és derékig levetkezett. Körülborogatta magát.

Gergő is leszállt. Odavezette lovát a vályúhoz. Megitatta.

A pap azután enni adott a lovaknak, s hogy az egyik zsákban kenyeret tapintott, azt maguknak bontotta fel. - Éhes vagy-e, fiam?

- Éhes vagyok - felelte a gyermek.

A pap kihúzta a kardját, de mielőtt megszegte volna a kenyeret, fölemelte az arcát az égre.

- Áldott a te neved, Uram! - kiáltotta meleg és hálás hangon. - Kiszabadítottál a láncokból, és megadtad a mi mai kenyerünket.

Az ég tiszta volt és csillagos. A hold fénnyel telt, fehér lámpagolyóként függött az égboltozat közepén, és világított a vacsorához.

A kút kávájára ültek, s ott falatoztak. A pap olykor a kutyának is vetett. Gergő meg a maga lovának törte és adta a kenyere felét.

A távolból ekkor halk dobogás hallatszott. A két evő felfigyelt. Szájuk megállott a mozgásban.

- Lovas jön - vélekedett a pap.

- Egy - felelte rá Gergely.

S tovább ettek.

A dobogás lassanként robogássá erősödött a száraz kocsiúton. Egynéhány perc múlva odaérkezett maga a lovas is.

Meglassította a lovát a csárda előtt, és belépett az udvarra.

- Mubarek olszun! - kiáltotta a papnak rekedt hollóhangon.

Töröknek nézte, hogy a fején ott fehérlett a vizes kendő.

- Magyar vagyok - felelte a pap fölemelkedve.

Megismerte Mórét.

Gergő is megismerte. Összeborzongott.

- Ki van itt? - kérdezte Móré, miközben lefordult a gőzölgő paripáról. - Hol a gazda?

- Nincs itt más, csak én meg ez a kisfiú - felelte a pap. - A ház gazdátlan.

- Nekem ló kell - szólt nyersen Móré. - Pihent ló.

A pap vállat vont.

- Itt bizony alig akad.

- Nekem sietős az utam. Pénzem nincs. Keresztények vagyunk. Ide a lovadat!

Egy pillantással végigmustrálta a két lovat. A harmadik, a Gergelyé, az árnyékban legelt. Kicsi ló volt: hitványnak látszott. Móré feleletet se várt, csak eloldotta a rudast a kocsitól.

- Hohó - szólalt meg a pap -, legalább azt mondd meg, miért futsz!

Móré nem felelt. Rávetette magát a parasztlóra, és tovaszáguldott.

- No - mormogta a pap -, ez ugyan rövidesen csinál lóvásárt.

Ahogy megmozdult, megérezte, hogy valami kicsúszott a zsebéből. Fölvette és megbámulta. Aztán, hogy rátapintott, eszébe jutott, hogy a török talizmánja az.

A kis selyemzacskóban valami keménykedett. Fölhasította a kardjával, hát egy gyűrű fordult ki belőle.

A gyűrű köve szokatlanul nagy, négyszögletes fekete kő, vagy sötét gránát vagy obszidián, nem lehetett megismerni a holdvilágnál. De azt tisztán lehetett látni, hogy valami halványsárga kőből hold van rajta meg körülötte öt apró gyémántcsillag.

A zacskó belsejében is tündöklött valami: ezüstfonalakból varrt török írás.

A pap értett törökül, de a török írásjegyeket nem ismerte.

Ránézett Gergőre. A fiúcska a fehér ruhás zsákon aludt már édesen.

15

Milyen vidáman, pompásan sugárzik le a nap az égről! Pedig a Balaton körül nem láthat egyebet, csak szenes háztetőket, szanaszét heverő holtakat, letiport vetéseket.

Ó, ha a nap az Isten arca volna, sugarak helyett könny hullana a földre!

A pap előre tudta, hogy az ő faluja is fel van dúlva. Mégis, ahogy fölértek a dombra, s a kerti fák lombjain túl előmeredt a kormos, tetőtlen torony, elvizesedett a szeme.

El volt pusztulva az egész falu. Sehol egy ép tető, sehol egy ép kapu. Az udvarokon bútortöredékek, hordódongák, liszthulladék, holt emberek és holt állatok.

És sehol egy élő ember. Csak néhány gyáva kutya, amely elinalt a veszedelemben, s visszatért a veszedelem után, és egynéhány baromfi, amely el tudott szárnyalni a rablók keze elől.

A pap leszállt a kocsijáról, és levette a süvegét.

- Vedd le te is a süvegedet, fiam - mondotta Gergelynek. - Halottak faluja ez, nem eleveneké.

Leszállt a kocsiról. A lovakat vezetve haladtak beljebb.

Egy nagy hajú, ősz paraszt égbe néző arccal, keresztben hevert az úton. Holt kezében még mindig tartotta a vasvillát.

- A bíró - mondotta a pap. - Szegény András bácsi!

Megfogta a halott karját, és elvonszolta az útból, hogy a lovak elmehessenek mellette.

Egy másik fiatal paraszt derékban megtörve lógatta holt fejét a kerítésen le az utcára. Mintha nézné a saját vérét, amely a fejéből a földre csurgott, s megfeketedett ottan.

A disznója ott legelt mögötte az ágytollal ellepett udvaron. A disznót nem bántja a török.

És egy meztelen csecsemőgyerek is ott hevert a közelében a kapu mellett. A mellecskéjén tátongó seb.

A pap fogta a lova kantárát, és vezette. Nem nézett már se jobbra, se balra, csak az utat nézte, amelynek a pora sárgállott a napfényben.


Végre a paplakhoz értek.

Annak sincs teteje. A megszenesedett, fekete ollófák nagy A betűket formálva meredeznek a tető araszos hamuján, s az utcai ablak fölött fekete a fal a láng nyomaitól.

Akkor gyújtották fel azt a házat, mikor őt forró vízzel öntözték, hogy adja elő a templom kincseit.

A pad még ott áll az udvar közepén. Körülötte a nagy diófa láda töredékei, könyvek, gabonahulladék, elgázolt szobai virágok, széklábak, edénycserepek. S a lábatörött asztal mellett egy fekete ruhás öregasszony, aki hanyatt fekszik, a két karját szétnyújtva. S fekete vértócsa van körülötte.

Az a papnak az édesanyja.

- Itthon vagyunk - mondotta a pap, Gergelyre fordítva könnyekben ázó orcáját.

16

Temettek két napon át szünet nélkül. A pap levette a kocsija oldalát, és három-négy halottat vitt egy-egy fordulóval ki a temetőbe.

Gergő mindig a kocsi előtt járt. Az oldalán a kard, amit Dobótól kapott, kezében a temetői kereszt. A pap hol énekelve, hol imádkozva vezette a lovakat. Neki is ott volt a kard az oldalán.

Odakünn betakarta a halottakat gyékénnyel, hogy a hollók vagy varjak ne férhessenek hozzájuk, s meg-meg visszatért.

A harmadik nap délelőttjén egy parasztasszony meg egy gyermek jelent meg, a faluban. Azok a Balaton nádasában bujdostak. Este meg két férfi tért haza.

Azok ásták aztán meg a sírokat, és velük ásott a pap is.

Csak mikor a halottakat eltakarították, akkor kezdett a pap ahhoz, hogy a hajlékát, ahogyan lehet, rendezze.

A házban három szoba volt, de mind beszakadt az égésben.

Az utcai szobát tetőzte be először a pap deszkával, hogy az eső ellen védve legyenek. Aztán egy szekrényt igazított össze, és Gergellyel hordatta bele az udvaron heverő könyveket.

Gergelynek a sok szomorú munka után tetszett a könyvhordás. Egyik-másik könyvet meg is forgatta, hogy képesek-e. Valami öt képes volt köztük. Az egyikben mindenféle bogár volt, a másik meg tele volt virágrajzzal.

Mindössze tán harminc pergamenkötésű könyv volt a papnak a könyvtára.

Az asszony ezalatt a konyhát is összerendezte, és főzött. Cukorborsót főzött hús nélkül, meg tojásos rántott levest.

Két tál étel egy egész falunak!

Ebéd után a pap kissé fölépült a bágyadt szomorúságból.

Kivezette Gergelyt a kertbe, ahol egy kis kápolnaforma méhes állott. Annak az ajtaját is felszakították a törökök, de mert nem láttak benne egyebet, csak lócát, egy kis tűzhelyet meg egy bakasztalt s holmi hosszúkás üvegeket, nem is romboltak benne semmit.

Az üvegek kémiai kísérletekhez valók voltak. A pap szinte csodálkozva nézett, hogy nincs bennük kártétel.

Akkor egy asszony lépett be a kertajtón. A kötényében hozott egy holt gyermeket - olyan egyévesformát. Az arca vörös volt a sírástól.

- A Jánoskám - mondotta sírásnak eredve.

- Eltemetjük - felelte a pap.

És föltette a süvegét.

Gergely is fölvette a keresztet, és megindult előttük.

- Elrejtettem őt - beszélte sírva az asszony -, elrejtettem ijedtemben a gabonaverembe. Aztán én is elfutottam. Éjjel vissza akartam jönni, de akkor egy másik pogány csapattal találkoztunk. Az egész nádast fölverték. Isten tudja, kiket vittek el, kiket öltek meg. Mikorra visszajöhettem, az én Jánoskámat így találtam. Ó, Isten, Isten! Mért vetted el tőlem?

- Ne kérdezd az Istent - felelte a pap a földet ásva. - Az Isten tudja, mit csinál, te pedig nem tudod.

- De hát mért született, ha így kellett meghalnia!

- Nem tudjuk, mért születünk; és nem tudjuk, mért halunk meg - szólt a pap tovább ásva. - Ne szólj többet az Istenről.

Az anya leoldotta a kötényét, és azzal együtt tette a gyermeket a földbe.

- Még ne! - szólt fuldokolva a papnak.

Füvet és virágot szaggatott. Azt szórta a gyermekére. Közben sírt, jajgatott:

- Ó, hogy a földnek kell tégedet adnom! Nem ölelsz meg többet kicsi kis kezeddel! Nem mondod többet ezt a szót: anyákám! Ó, hogy azok a piros rózsák elhervadtak gyönge kis arcodon! Ó, hogy azt a szép szöszke hajadat meg nem simogathatom többé!

És a paphoz fordulva siránkozott tovább:

- Milyen szép szeme volt! Ugye, milyen szép barna szeme volt! Hogy tudott vele nézni, milyen kedvesen! Ó, drága lelkem, nem nézel reám többé sohasem!

A pap eközben behányta a földet a sírba, és meghalmozta, körülveregette az ásóval. Aztán erős ágat tört a temető szélén egy bodzafáról, kereszt alakú ágat. Letűzte fejtől a halmocskára.

- Ó, hogy az Isten elvett téged tőlem! - sírta az asszony.

És átölelte a halmocskát.

- Az Isten elvette, az Isten vissza fogja adni - vigasztalta a pap.

Az ásót és kapát a vállára vetette. Bólogatva beszélt tovább:

- Némelyek előremennek, és várják azokat, akiknek dolguk van még a földön. Néha a gyermek megy előre, néha a szülő. De a Teremtő úgy osztotta be, hogy aki csillagok fölé kerül, legyen, aki várja őt ottan.

Hazaindultak.

Az asszony csöndesen sírdogálva követte a papot, s hogy a pap elhallgatott, újra zokogott:

- Milyen szép szeme volt! Ugye, tisztelendő uram, milyen szép barna szeme volt!

17

Másnap lóra ültek, és megindultak le délnek, Sziget várába.

Felhőtlen, meleg nap volt az. A feldúlt falvakban mindenütt temettek, és házakat zsúpoltak. Némelyik faluban csak egy-két ember lézengett, mint az övékben. Az olyan falvak népét elhajtották a törökök.

Mikor elérték a szigetvári nádast, a pap fölnézett.

- Az úr itthon van.

- Itthon? - kérdezte csodálkozva a gyerek. - Honnan tudja?

- Nem látod a zászlót?

- Ott a tornyon?

- Ott.

- Vörös és kék.

- Az úr színei. Azt jelentik, hogy az úr itthon van.

A náderdőbe értek, és egymás mellett lovagoltak tovább.

A pap ismét megszólalt:

- Te fiú, nem gondolod-e, hogy Dobó meghalt?

- A harcban?

- Ott.

Gergely nem gondolta. Dobó őszerinte legyőzhetetlen volt. Ha egymaga vág is neki a török hadnak, Gergely nem csodálkozik rajta.

- Ha meghalt volna - szólt a pap -, én szívesen fogadlak fiamnak.

Ráugratott az első fahídra, amely a vízen át magas cölöpökre épült, s a külső várba vitt. Átmentek az újvároson, aztán megint egy rövid fahidat értek. A fahíd az óvárosba nyúlott. Csak imitt-amott lézengett benne egy ember. A kettős tornyú templom előtt három gyümölcsöskofa üldögélt, s mind a három cseresznyét árult. A templom ajtaját vasalták.

Ott megint egy híd következett, de már az hosszú és széles híd volt, s a víz alatta mély.

- Most érünk a várba - mondotta a pap. - De ideje is.

És gondosan körültörölte az arcát a zsebkendőjével.

A várkapu tártan állt. A tágas udvaron egy porfelhőben veszettül robogó páncélos embert pillantottak meg, azután egy másodikat, amint szembe nyargalt.

A két páncél egyforma alkotású, a két ló szügyén is egyforma vért. Csak a két sisak különbözött: az egyik sima volt és gömbölyű, a másik tetején ezüstös medvefej csillogott.

- Az az úr - mondotta a pap -, az a medvefejes.

A két lovas karddal rohant egymásnak, s hogy összeroppantak, a két ló egymásnak ágaskodott.

A két páncélos meg úgy rácsattogott egymásra, hogy a kardok szikrát hánytak.

- Buzogányt! - kiáltotta a medvefejes, amint a lovak eltágultak egymástól.

Az arcát nem lehetett látni sem az egyiknek, sem a másiknak. Mert olyan sisak volt rajtuk, amely az arcot is takarta.

Az ajtóból a kiáltásra egy kék-veres ruhás apród futott elő, és két egyforma rézfejű buzogányt és két vaspajzsot nyújtott fel a hadakozóknak.

Azok újra egyet kanyarodtak a lovukkal, és az udvar közepén rontottak egymásnak.

S sima sisakos sújtott először.

A medvefejes a feje fölé kapta a pajzsot. Akkorát zördült az, mint a repedt harang.

Ugyanebben a pillanatban úgy sújtotta fejbe a medvefejes az ellenfelét, hogy a sisakja behorpadt.

Erre a sima sisakos visszarántotta a lovát, és eldobta a fegyvereit.

A medvefejes leemelte a sisakját. Nevetett.

Telt arcú, barna férfi volt. Hosszú, tömött, fekete bajusza mind a két arcához hozzá volt lapulva a sisak nyomásától, s a bajusza egyik szárnya felért a szemöldökéig, a másik lelógott a nyakáig.

- Bálint úr - mondotta a pap a fiúnak tisztelettel. - Ha ide néz, vedd le a süvegedet.

Azonban Török Bálint nem nézett feléjük.

Az ellenfelét nézte, akinek a fejéről a szolgák levonszolták a sisakot.

A lovas, amint nagy nehezen leráncigálták a fejéről a sisakot, legelőször is három fogát pökte ki az udvar kavicsos porondjára, aztán törökül káromkodott.

A kapu alól valami nyolc török rab bújt elő. Segítettek neki a páncélból való kibontakozásban.

Hát ez is csak olyan török rab volt, mint a többi.

- No, melyiteknek van még kedve a mérkőzésre? - kurjantott a lovát ugratva Török Bálint. - Aki legyőz, szabadság a jutalma.

- Én - szólt egy izmos, ritka szakállú török. - Ma talán szerencsésebb leszek.

Magára öltötte a nehéz vasruhát. A társai összeszíjazták rajta hátul a vasakat. Sisakot nyomtak a fejére, és másik lábvértet a lábára. Mert a lába nagy volt a töröknek.

Azután emelőrudakkal segítették fel a lóra. A kezébe pallost adtak.

- Bolond vagy te, Ahmed! - kiáltotta vígan Török Bálint. - A pallos nem páncélhoz való szerszám.

- Már én csak így szoktam - felelte a rab. - Ha így ''nem mersz, ''uram, másképp meg se próbálom.

Törökül beszéltek.

Bálint úr visszacsatolta a sisakot a fejére. Ő csak a könnyű karddal malmozott nyargaltában az udvar körül.

- Rajta! - kiáltotta aztán, a középnek rohanva.

A török előrehajolt a nyeregben. A pallost két kézre fogva rohant Bálint úrnak. Mikor összeértek, fölemelkedett, és iszonyú sújtásra huzakodott.

Azonban Bálint úr is értette ezt a mesterséget. A pajzsával fogta fel a török iszonyú vágását, s abban a pillanatban megkapta a török karját: lerántotta a lováról.

A török féloldalt zuhant a porondra, s porfelhő gomolygott körülötte.

- Elég volt - szólt Török Bálint, a sisakrostélyt felcsapva. - Holnap, ha itthon leszek, megint mérkőzhettek velem.

- Nem igazság! - kiáltotta a török, amint kimarjult kézzel föltápászkodott.

- Mért ne volna igazság? - kérdezte Bálint úr.

- Nem illő lovagtól, hogy kézzel rántsa le az ellenfelét!

- Hiszen te nem vagy lovag, ebadta pogánya. Majd bizony tőletek tanulok én lovagságot! Ordináré rablók!

A török duzzogva hallgatott.

- Csak nem nézitek tán lovagi mérkőzésnek, hogy én veletek kiállok - folytatta kiabálva Török Bálint. - Nézze meg az ember a sok rongyosát!

- Uram! - kiáltott egy sovány, szürke szakállú rab. - Ma megint mérkőznék veled!

Az udvaron állók nevetésre fakadtak.

- Persze, most az hiszed, elfáradtam. No de legyen meg az örömöd!

S újra a fejébe nyomta a sisakot, amelyet az imént már az ölébe eresztett.

- Hányadszor verekszel velem, Papagáj?

- Tizenhetedszer - felelte siralmasan a papagájorrú török rab.

Török Bálint fogta a sisakját, és eldobta.

- No - azt mondja -, ennyit a javadra az erőmből. - Lássuk!

Szembetűnő volt köztük az erőkülönbség: Bálint úr jól megtermett, javakorú ember; csupa izom és mozgékonyság. A török körülbelül ötvenéves, izomtalan, görbe hátú ember.

Kopjával csaptak össze. Bálint úr mindjárt az első összecsapásnál úgy kivetette a nyeregből, hogy a török bukfencet vetett a levegőben, s puff le a porba!

A szolgák, apródok és rabok egyaránt kacagtak.

Bálint úr lehajigálta magáról a pajzsot és vaskesztyűt, s leugrott a lováról, hogy az apródok a többi vastól is megszabadítsák.

Papagáj ezalatt feltápászkodott.

- Uram - sírta, Török Bálint felé fordítva véres orcáját -, bocsáss engem haza! Özvegyem, árvám két éve vár otthon!

- Miért nem maradtál otthon magad is, pogány! - felelte bosszúsan Török Bálint.

Mindig megbőszült, ha a rabok kegyelemért könyörögtek.

- Uram - kiáltotta a rab a kezét tördelve -, essék meg rajtam a szíved! Szép kis fekete szemű fiam van! Nem láttam két esztendeje.

És térden csúszott Bálint úr elé.

Leborult a lábánál a porba.

Bálint úr kendővel törülgette az orcáját.

- Bár minden gaz török itt volna láncon, a császártokkal együtt, rablógyilkos zsiványok!

S odább lépett.

A török port markolt föl a földről, és a port Bálint úr felé szórva üvöltötte:

- Hát verjen meg Allah, te rothadt szívű gyaur! Bilincsben őszülj meg! Özvegyed, árvád legyen, mielőtt meghalnál! Tanítson meg Allah háromszor úgy sírni, mint ahogy én sírok, mielőtt a pokolra löknék a lelkedet!

S hogy így átkozódott, a könny ömlött a szeméből, és vérré válva csurgott le zúzódott orcáján.

A szolgák elhurcolták a dühtől tajtékzó pogányt, és a kúthoz vitték, ahol irgalmatlanul megmosták.

Török Bálint hozzá volt már szokva az ilyen jelenetekhez. Bosszantotta. De sem a szép szó, sem az átkozódás nem oldott az ő várában láncot.

Elvégre is minden rab minden időben és minden helyen szabadságért sír, csakhogy az egyik hangosabban, mint a másik. Gyermekkora óta élt ilyen rabkönyörgések közt Török Bálint, és hát abban az időben a rabokat a belső gazdaság értékei közé számították. Kit pénzen váltottak ki, kit cserébe magyar foglyokért. Hát hogyan is lehessen azt gondolni, hogy egy ellenséges rabot csak úgy Isten nevében eleresszenek.

Tartotta a hátát, karját, hogy az apródok lekeféljék. Aztán a bajszát bosszús pirossággal sodorgatva lépegetett a paphoz.

- Kedves papom, az Isten hozott! - mondotta a kezét nyújtva. - Hallottam, micsoda forrázáson estél keresztül. Sebaj, páterkám, legalább új bőröd nyől, mint a hernyónak.

- Nagyságos uram - felelte a pap, a kezében tartva a süvegét -, az én bőröm az a legkisebb baj. Nagyobb baj az, hogy elvitték, leöldösték az eklézsiámat. Szegény anyámat is megölték.

- Hogy a kutya egye meg! - duhogta Török Bálint visszafordulva. - Az egyik átkoz, hogy nem eresztem el, a másik meg oktat, hogy mi a lovagiasság.

A pap hallgatott.

- Kiállok vele pallossal - folytatta a paphoz fordulva -, nekem ront, mint valami hóhér. Ez neki lovagi játék. Hanem mikor én lerántom, akkor még neki áll feljebb.

Bosszúsan húzott egyet a nadrágja szíján, s vörös volt, mint az a medve, amely címerként ágaskodott a kapuján.

Aztán a fiúra nézett.

- Hát ez az? - kérdezte csodálkozva.

- Szállj le hamar - szólt Gergőre a pap. - Vedd le a süvegedet.

A kis mezítlábas, kardos gyerek hasra feküdt a nyergen, és lecsúszott a lóról. Megállott Török Bálint előtt.

- Ezt a lovat szerezted te? - kérdezte Török Bálint.

- Ezt - felelte büszkén a gyerek.

Török Bálint kézen fogta, és olyan sebesen vitte a feleségéhez, hogy Gábor pap alig bírta őket követni.

Az asszony - patyolatarcú, szép, szőke teremtés - a belső vár kertjében ült egy malomkő asztal mellett. Befőtteket kötözött ott szilkékbe, csuprokba. Egy fehér kezű, reverendás pap is dolgozott velük, a várnak a plébánosa. Közelükben meg egy ötéves és egy hároméves fiúcska játszadozott.

- Kata lelkem, nézzed csak - kiáltott Török Bálint nevetve -, a Dobó apródja!

Gergő kezet csókolt. A kék szemű, kis sváb asszony mosolygó csodálkozással nézett rá. Aztán lehajolt, és megcsókolta az orcáját.

- Ez? - kérdezte a plébános is elbámulva. - Hiszen ez még szopik.

- Szopik ám, török vért - felelt a vár ura.

- Éhes vagy-e, kis katonám? - kérdezte az asszony.

- Éhes vagyok - felelte Gergő. - De előbb Dobó úrhoz szeretnék menni.

- Tyűh, fiam, az nem lehet - szólt Bálint elkomolyodva. - Az urad sebesülten fekszik...

S Gábor paphoz fordult:

- Még nem tudod? Nekirontott ötvenedmagával kétszáz töröknek. Egy török úgy belevágta a dárdáját a combjába, hogy a nyereg fájában állott meg a vasa.

- A dárda vasa.

- Az. Bele is törött.

- Én húztam ki! - dicsekedett a plébános.

- Te hát - szólt Török Bálint -, hanem úgy húztad, mint a répát szokás.

- Úgy húztam, úgy húztam... Hát hogy húztam volna másképp?

- És nem esett le? - kérdezte Gábor pap.

- Fenét esett - folytatta Bálint úr. - Levágta a törököt, és hazaügetett nyereghez szegezetten.

Gergő sápadtan hallgatta ezt. Bánta, hogy ő nem volt Dobó mellett. Ő levágta volna azt a törököt.

- Eredj - mondotta a plébános -, játsszál az úrfiakkal.

A két kis fekete hajú gyerek már akkor ott bámulta Gergőt a Kata asszony szoknyája mellől.

- No, mit féltek? - mondotta az anyjuk. - Magyar gyerek ez. Szeret benneteket.

Aztán Gergelyhez szólott:

- Ez a nagyobbik a Jancsi, a kisebbik meg Feri.

- Győjjenek - szólt Gergő -, megmutatom a kardomat.

A három fiú hamarosan összebarátkozott.

- Hát te, papom - szólt Török Bálint a padra ülve -, mi az istennyilát csinálsz most már eklézsia nélkül?

- Hát - felelte Gábor pap búsan - azért csak megélek ottan, ha egyébképpen nem, ahogy a remeték szoktak.

Török Bálint gondolkozva pödörgette a bajuszát.

- Értesz te törökül?

- Értek.

- Németül is?

- Két évet diákoskodtam német földön.

- Hát mondok valamit, papom: szedd össze a sátorfádat, és gyere ide Szigetre. Azaz ne Szigetre, hanem Somogyvárra, mert egynéhány nap múlva odaköltözünk. Hát ott légy. A feleségemnek van pápista papja, mért ne legyen nekem újhitű papom? Aztán hát egy-két év múlva megnőnek a gyerekek, rád bízom, hogy tanítsad őket.

- Nagyságos uram - szólt a plébános a befőtteket hirtelen otthagyva -, hát én?

- Hát te is tanítod: te tanítod őket latinul, ez meg tanítja őket törökül. Elhidd, jó pásztorom, hogy a török nyelv éppoly szükséges az üdvösségre, mint a latin.

A fiaira nézett, akik Gergellyel az almafa körül kergetőztek. Pirosak voltak mind a hárman, és nevettek.

- Elveszem ezt a gyereket Dobótól - szólt Török Bálint. - Meglehet, hogy ez beválik harmadik nevelőnek.


==MÁSODIK RÉSZ – ODA BUDA!==

1

János király meghalt. A fia csecsemő. A nemzetnek nincsen vezére. Az ország hasonlít most azokhoz a címerekhez, amelyekben egymásra mérgesen ágaskodó griffek nyúlnak a köztük lebegő koronáért.

A nemzet gondolkozása meg van zavarodva. Senki se tudja, hogy a pogány török uralmától féljen-e jobban vagy pedig a keresztény német uralmától.

A német Ferdinánd ráküldte Budára az ő vén totya generálisát: Roggendorfot. A török császár maga indult el, hogy feltűzze a félholdas zászlót a magyar királyi palotára.

Vala pedig akkor az idő az 1541. esztendőben.


A Mecsek országútján egy augusztusi holdfényes éjjelen két lovas üget fel a hegynek. Az egyik egy beretvált arcú, fekete köpenyeges, sovány ember, bizonyosan pap. A másik egy alig tizenhat éves, hosszú hajú úrifiú.

Mögöttük egy lovas szolga kocog az úton. A szolga nyereg helyett két tömött zsákon ül. A hátán is egy nagy bőrturba, vagy amint ma mondjuk: tarisznya. A turbából három nyélféle valami áll ki. Az egyik, hogy megvillanik olykor, láthatóképpen puska.

Egy vén, vastag vadkörtefa sötétlik az út mellett. Ott ugratnak be az útról a lovukkal.

- Hát ez az? - kérdezte a pap a fát végignézve.

- Ez - felelte a fiatalember. - Gyermekkoromban bagoly fészkelt benne, azóta az odúnak is meg kellett tágulnia: ha több nem, egy ember elfér benne.

A ló hátáról mindjárt felcsimpeszkedett a vadkörtefára, és egy ugrással ott termett a vastag, vén törzsökön.

Belekurkált a kardjával a pudvás faderékba. Nem röpült ki belőle semmi.

Beleereszkedett.

- Ketten is beleférünk! - kiáltotta vígan.

Újra kimászott, és leugrott a gyepre.

- Hát akkor dolgozzunk - szólt a pap.

És ledobta magáról a köpönyeget.

Gábor pap volt. A diák meg Bornemissza Gergely.

Azóta, hogy nem láttuk őket, nyolc esztendő telt el. A pap nem sokat változott. Mindössze a szemöldöke nőtt ki. Szakállát, bajuszát bizonyosan a forró víz nyomai miatt beretválta. És hát kissé megsoványodott.

Annál inkább változott a fiú. A nyolc év csaknem férfivá érlelte. De csak termetben. Az arca az a határozatlan se szép, se csúnya valami, amilyen a tizenöt esztendős fiúké szokott lenni. Csak az arca színe maradt meg, az a pirosasbarna, gyönge szín. A vállig érő, hullámos haj az akkori idők férfidivatja volt.

A szolga két ásót vett elő a tarisznyából. Az egyik ásót a pap vette a kezébe, a másikat a fiatalember.

Az országútra mentek, és az út közepén, a fa irányában gödörásásba fogtak.

A szolga letette a gödör mellé a két zsákot, s visszatért a lovakhoz. Levette róluk a kantárt. Békót vetett a lábukra. Hadd legeljenek a jó harmatos erdei fűben.

Aztán ő is munkába fogott. Az öblös bőrtarisznyából kirakott mindent: kenyeret, kulacsot, fegyvereket. A tarisznyába azt a köves földet kotorta bele, amit a két ásó kifordított. Széjjelszórta az árkokba. Visszatértében meg erős nagy köveket hordott a gödör mellé.

Nem telt belé egy óra, derékig állt már a két ember a gödörben.

- Elég - szólt akkor a pap. - János, most már a zsákot ide!

A szolga odacipelte a két zsákot.

- A puskát ne tedd a harmatba! - szólt rá a pap.

Aztán tovább parancsolgatott:

- Fogd ezt az ásót. Áss árkot a gödörtől addig a vadkörtefáig. Az árok itt az úton egy rőf mély legyen. A gyepen fele mély is elég. A gyepet úgy szedd fel, hogy visszarakhassuk. Semminek se szabad a munkánkból meglátszania.

Míg a szolga az árkot ásta, a két úriember beleeresztette a két zsákot a gödörbe.

A zsákokban puskapor volt.

A zsákokat megtiporták, és nagy köveket hordtak rájuk. A kövek közét betömködték apró kővel, földdel.

A szolga ezalatt megásta az árkot a fáig, s megfalazta kővel. A gyújtózsineg abban az árokban húzódott tovább. Lapos kövekkel födték be mindvégig, hogyha eső esik is, át ne vizesedjen.

- No - mondja vígan a szolga -, most már tudom, hogy mi készül itten.

- Hát micsoda, János?

- Valaki itt az égbe röpül.

- És mit gondolsz, kicsoda?

- Kicsoda? Hát biz azt könnyű kitalálni. Holnap jön erre a török császár.

- Ma - felelte a pap a pirkadó egekre tekintve.

Mikor a kelő nap megvilágította az országutat, nem volt már semmi nyoma sem a gödörnek, sem az ároknak.

A pap megtörülte a homlokát.

- Most már, János fiam, ülj lóra, és eredj föl a Mecsek tetejére. Menj mindaddig, míg csak oda nem érsz, ahol az utat végig lehet látni Pécsig.

- Értem, uram.

- Mink a diákkal itt lefekszünk a fa mögött húsz-harminc lépésnyire. Te pedig vigyázol, mikor jön a török. Mihelyt az első lovast meglátod, nyargalj vissza, és költs fel bennünket.

A pap ezzel befordult az erdőbe. Jó füves helyet kerestek a diákkal. Leterítették a köpönyegüket, és legott el is aludtak mind a ketten.

2

Délfelé sebes vágtatással tért vissza a szolga a hegytetőről.

- Jönnek! - kiáltotta. - Rémítő nagy had özönlik! Mint a tenger!

Aztán mikor odaért, folytatta:

- De mind szekéren ül az ebadta, mintha beteg volna.

A pap a diákhoz fordult.

- No, akkor elmehetünk ebédre ahhoz a te másik apádhoz.

- Cecey uramhoz?

- Oda.

A diák kérdőn nézett a papra. A szolga is.

A pap mosolygott.

- Egy nappal korábban jöttünk. Hát nem érted? Ezek a táborverők. Ezek elöl járnak, és leverik a sátorkarókat, felvonják a sátrakat, hogy mikorra a sereg Mohácsra érkezik, készen találja a fekvőhelyeket meg a vacsorát.

- Hát akkor gyerünk Cecey uramhoz! - mondta vígan a diák.

A pataknál leszállottak, és megmosakodtak derekasan. A diák egy csokor vadvirágot szedett.

- Kinek lesz az, Gergő?

- A feleségemnek - felelte Gergő mosolyogva.

- Feleségednek?

- Már mink csak úgy mondjuk. A kis Cecey Éva, az lesz az én feleségem. Együtt gyermekeskedtünk; aztán, hogy az apja fiának fogadott, valahányszor meglátogattam őket, mindig meg kellett csókolnom.

- Remélem, szívesen tetted.

- Meghiszem azt. Olyan az orcája, mint a fehér szegfű.

- De még ebből nem következik, hogy feleségednek tekintsd.

- Az öreg pap megmondta, hogy nekem szánták a lányt. Ceceynek a testamentoma szerint enyim lesz a lánnyal a falu is.

- Eszerint az öreg pap titkot árult el.

- Nem. Csak figyelmeztetett, hogy méltó igyekezzek lenni erre a szerencsére.

- De hát boldog leszel te avval a leánnyal?

A fiú elmosolyodott.

- Nézze meg őt, mester. Ha meglátja, nem kérdezi többet, hogy boldog leszek-e vele.

A ló megszökemlett a diák alatt, s néhány lépést előrefutott.

A diák megállította a lovát, és gyönyörűséges szemmel mondotta:

- Olyan ez a lány, mint valami kis fehér macska!

A pap mosolygott, és a fejét csóválta.

Sűrűbe értek. Le kellett szállniuk a lóról. Gergely ment elöl. Ő tudta, hogy az a sűrűség takarja a falut.

Mikor alárobogtak a völgybe, a házakból kifutottak az asszonyok.

- Gergő! Az a: Gergő! - kiáltozták örvendezve.

Gergely a süvegét lengette jobbra-balra.

- Jó napot, Juci néni! Jó napot, Panni asszony!

- Az úrék nincsenek ám itthon! - kiáltotta az egyik asszony.

Gergely meghökkent. Megállította a lovát.

- Mit mond, nénémasszony?

- Elmentek. Elköltöztek.

- Hova?

- Budára.

Gergely elámult.

- Mind?

Balga gyermekremény! Azt gondolta, így felelnek vissza:

- Nem, a kisasszony itthon maradt.

Pedig hát előrelátható volt, hogy egyenesen így felelnek:

- Mind bizony. Még a papunk is velük ment.

- Mikor?

- Szent György-nap után.

- De valaki csak van a háznál?

- A török.

Gergely kedvetlenül fordult a paphoz.

- Budára mentek. György barát már régen adott nekik ott egy házat. De nem értem, hogy nekem nem beszéltek erről, hiszen a farsangon itt jártam.

- Hát akkor nem kapunk ebédet.

- Dehogynem, hiszen itt a török.

- Micsoda török?

- A Cecey törökje: Tulipán. Az itt a mindenes. Hanem itt vagyunk a temetőnél. Engedje meg, hogy egy percre betérjek. Az anyám itt lakik.

Orgonabokrokkal kerített temető látszott a ház mögött, nem nagyobb egy házhelynél. Csupa fakereszt, az is mind csak kérges fából. Név egyiken se.

Átadta a lovát a szolgának, s ő maga besietett. Megállott egy immáron besüllyedt barna fakeresztnél. Rátette a sírra a vadvirágot. És letérdelt.

A pap is leszállott. Odatérdelt a fiú mellé, és arcát az ég felé emelve hangosan imádkozott:

- Élőknek és holtaknak ura, mennyben lakó Isten, adj csendes álmot az itt porladozó jó édesanyának, adj boldog életet az itt térdelő árva fiúnak. Ámen.

S magához ölelte a fiút, és megcsókolta.

Az úri ház csaknem szemben áll a temetővel. A kapu már akkor fel volt tárva, s egy tömzsi, piros asszony barátságos mosolygással nézett a jövevényekre.

- Jó napot, Tulipánné - szólt a diák -, hát hol az ura?

Mert Tulipánnak a dolga, hogy nyissa a kaput.

- Részeg - felelte bosszúsan az asszony.

- Részeg-e?

- Az. Mindennap ellopja a pincekulcsot a cudar, pedig mindennap máshova dugom. Ma már a mángorló alá tettem. Ott is ráakadt.

- Hát ne dugdossa. Ha rendesen ihatik, nem iszik annyit.

- Jaj, dehogynem. Úgy iszik ez, mint a gödény! Csak iszik meg danol. Nem akar dolgozni az átkozott!

A szederfa hűvösén csakugyan ott ült egy barna parasztember. Alatta gyékény, előtte zöld mázos kancsó. Még nem volt annyira részeg, hogy a kulcsot el lehetett volna tőle venni. A fiával ivott, egy hatéves kis mezítlábas gyerekkel, akinek a szeme szintén olyan fekete volt, mint az apjáé.

Az a török kapott kegyelmet azért Ceceytől, mert azt mondta, hogy tud sakkozni. Később kiviláglott, hogy sakkozni nem érdemes vele, hanem a ház körül minden munkára használható. Különösen főzni tudott jól. Szakács volt az apja valamelyik basánál. Az asszonyok megkedvelték, hogy megmutatta, hogy szokás piláfot, böreket, malebit meg szörbeteket főzni, és sokat bolondoztak vele. Cecey meg azért szerette meg, mert a török fakezet faragott neki, olyan fakezet, hogy ujjai is voltak. Ha kesztyűt húzott rá, senki se mondta volna, hogy fából van a keze. Az öreg legelőször is nyilazni próbált. Lehozatott a padlásról egy akkora íjat, mint ő maga. A fakézzel ki tudta feszíteni. S akkor az öreg megtette a törököt mindenesnek.

Az egyik magyar menyecskének elesett abban az időben az ura, hát a török összemelegedett vele, aztán elvette feleségül. Persze előbb megkeresztelkedett. Olyan jó magyarrá vált, mintha itt született volna.

Mikor megpillantotta a diákot meg a papot, fölkelt, és törökösen keresztbe tette a mellén a kezét. Meg is akart hajolni. De mert a meghajlás orra bukással végződött volna, mindössze egy előretántorodással fejezte ki a tiszteletét.

- No, Tulipán - szólt a fejét csóválva Gergely -, hát mindig iszunk?

- Kell inni - felelte Tulipán komolyan. - Huszonöt évig török lenni, nem inni, ezt helyre kell inni.

- De ha maga részeg, akkor hogy főz minekünk ebédet?

- Főz a feleségem - felelte Tulipán, a hüvelykujjával az asszony felé bökve. - Főz túrós csuszát is. Az ám a jó!

- De mink piláfot szeretnénk.

- Főz azt is. Tud.

- Hát az úr hol van?

- Budán. Jött levél. Ment uraság. Kapta ház. Szép kisasszony ül házban, mint rózsa kiskertben.

A diák aggódó arccal fordult a paphoz.

- Mi lesz velük, ha a török el találja foglalni a várat?

- Hohó! - felelte a pap. - Előbb elvész az egész ország, hogysem Buda vára.

S hogy Gergely még mindig aggodalommal nézett reá, folytatta:

- Az országot a nemzet őrzi, Buda várát maga az Isten.

Tulipán kinyitotta az ajtókat. A szobákból dohos levendulaillat dőlt kifelé. Kitárta az ablakokat is.

A pap belépett. Tekintete a falon függő arcképeken állt meg.

- Tán ez itt Cecey? - mondta a sisakos arcképre mutatva.

- Ez - felelte Gergely. - Csakhogy most már nem ilyen barna. Fehér.

- Hát ez a kancsal kisasszony?

- Ez a felesége. Nem tudom, kancsal volt-e akkor, mikor festették, most nem kancsal.

- Keserű asszony lehet.

- Nem. Inkább édes. Én úgy hívom őt, hogy: anyám.

A fiú, hogy otthon érezte magát, széket tett a pap elé, és boldog arccal mutogatta az ócska bútorokat.

- Nézze, mester: itt szokott ülni Vicuska, mikor varr. A lábát erre a zsámolyra teszi. Itt szokta nézni ebben az ablakban a napnyugovást, és olyankor a feje árnyékot vet a falra. Ezt a képet ő rajzolta. Szomorúfűzfa meg egy sír. A pillangókat én festettem bele. Aztán lássa, ahogy itt ül a széken, így szokott ülni. Így felkönyököl, a fejét féloldalt fordítja, és olyan pajkosan mosolyog, de olyan pajkosan, hogy olyat ember még nem látott!

- Jó, jó - felelte a pap fáradtan -, de sürgesd, fiam, az ebédet.

3

Este későn feküdtek le.

A pap azt mondta, hogy egynéhány levelet kell megírnia, hát nem hált egy szobában a diákkal.

A diák is levélírásnak ült. Megírta az ő kismacskájának, hogy mennyire meglepte az üres ház; kérdezi, hogy hogyan nem kapott levelet az elköltözésről. Ha értesítették, akkor bizony a levél eltévedt.

Mert abban az időben nem volt a magyar földön posta. Csak nagyurak levelezhettek egymással. Aki Budáról levelet akart küldeni Öreglakra, hát annak arról is kellett gondoskodnia, aki elvigye.

A diákot aztán elnehezítette az álom. Végigdőlt a farkasbőrös lócán, és elaludt.

És talán aludt volna napos reggelig, ha virradatkor egy tehén el nem bődül az ablaka alatt.

Immáron szokatlan volt neki. Se Somogyvárott, se Szigetvárott, se a Török Bálint egyéb kastélyaiban nem bőgött tehén az ablaka alatt. Inasok keltették fel mindig a Bálint úr gyermekeivel együtt, s a pap már a kertben várta őket a könyvvel.

A diák felült, és megdörzsölte a szemét. Eszébe jutott, hogy ma más lesz a lecke: a török császárt kell felröpíteni a paradicsomba.

Fölkelt, és kopogott a szomszéd szobának az ajtaján.

- Mester! - kiáltotta. - Hajnalodik! Indulhatunk!

Semmi felelet. A szoba sötét.

A diák kinyitja az egyik ablakdeszkát meg a máriaüvegből készült ablakot.

A pap ágya üres.

Az asztalon egynéhány levél fehérlik.

Gergely elbámul.

- Mi az ördög? - mormogja. - Az ágy érintetlen, ahogy megbontották.

Kisiet a szobából. Az udvaron Tulipánné egy alsószoknyában, mezítláb hajtja kifelé a disznaját.

- Tulipánné! - Hol az én mesterem?

- Elment még éjfélkor, holdvilágnál.

- János is vele ment?

- Nem. Az is itt van. A pap gyalog ment el, egymaga.

A diák zavarodott fejjel tért vissza a szobába. Sejtette már, hogy a pap mit akar. Egyenesen az asztalhoz sietett.

A levelek közül egy nyitottan hevert ott. Erős, vastag betűkkel volt a megszólítás írva:

''Kedves fiam, Gergely!''

Ez neki szólt. Az ablakhoz lépett vele. A tinta szinte nedves volt még a papiroson.

Gergely olvasta:

''A te gondolatod és érdemed, ha az a koronás fenevad ma a pokolba repül. De a te gondolatodnak veszedelme is van. Ezt már engedd át nekem, fiam.''

''Te szeretetben élsz, és fiatal vagy. Találékonyságod, tudásod és bátorságod nagy javára válhatik a nemzetnek.''

''Levelem mellett egy zacskót találsz, s abban egy török gyűrűt. Ez az egyetlen kincsem. Annak szántam, akit legjobban szeretek. A tiéd, fiam.''

''Ezenkívül legyen tiéd a könyvesházam is. Olvasgasd, ha egykor elvonulnak a felhők a haza egéről. Kard kell most a magyarnak, nem könyv!''

''Török Bálintnak add át a fegyvereimet, Jánosnak a kőgyűjteményemet, Ferinek a virággyűjteményt. A könyvekből válasszanak egy-egy kötetet emlékül, s mondd meg nekik, hogy legyenek olyan vitéz hazafiak, mint az apjuk, de ne legyenek soha a pogány hívei, hanem veled együtt a nemzeti királyság visszaállításán erősködjenek. Különben nekik is írok, s amit írok, mindhármatoknak az én háromfelé osztott lelkem maradjon.''

''Mikor elmentem, aludtál, fiam. Megcsókoltalak.''

''Gábor pap.''

Gergely kővé meredten bámult a levélre.

A halál? Tizenöt éves fiú nem érti még ezt a szót. Ő csak arra a látványosságra gondol, hogy egy török császár füst és lángok között darabokra szakad a szeme előtt.

És ettől a látványtól meg legyen fosztva?

Zsebre dugta a gyűrűs zacskót meg a levelet, és kilépett. Átsietett az udvaron Tulipánékhoz.

- Tulipán - szólt törökül az eresz alatt nyújtózkodó embernek -, megvan-e még a török ruhája?

- Nincs - felelte Tulipán -, mellest varrt belőle az asszony magának meg a gyerekeknek.

- A turbánja sincs meg?

- Abból meg kisinget varrt az asszony. Finom patyolat volt.

A diák bosszúsan járt föl és alá az eresz alatt.

- Hát mit cselekedjek? Tanácsoljon. A török had ma vonul el itt az országúton. A császár is velük jön. Látni akarom a császárt.

- A császárt?

- Azt.

- Hát azt megláthatja az úrfi.

Gergely szeme ragyogóra vált.

- Igazán? Hogyan?

- Van az országút mellett egy szikla. Nem is egy, hanem kettő egymással szemben. Annak a tetejére fölmászik. A fejét befödi falombbal, és végignézheti az egész hadat.

- Hát akkor öltözzön hamar, Tulipán, és jöjjön velem. Az asszony rakjon meg egy turbát ennivalóval. Kulacsot is hozhat.

A kulacs szóra Tulipán egyszerre megelevenült. Magára kapkodta ruháit, és átkiáltott a baromfiakat etető asszonynak:

- Juliskám, tubicám, gyere csak ide hamar, kedves holdvilágom.

Az asszony odavetette az ocsút mind a baromfiaknak, és sarkon fordult.

- Mi tetszik?

- A kulacsot, gyöngyöm - szólt Tulipán -, a kulacs kell.

- Mennydörgős istennyilát kendnek! Eddig csak délután szopta le magát, most már hajnalban kezdi?

- Nono, kis báránykám, sztambuli cukorkám - szólt Tulipán az asszony arcát megveregetve -, az úrfi akarja.

- Nem igaz. Az úrfi nem iszik bort.

- Én nem iszok - szólt Gergely -, de el kell mennünk, és oda leszünk talán estig is, hát nem akarom, hogy Tulipán szomjazzon.

- Elmennek? Hova mennek, úrfi?

- Megnézzük a török hadat, Juli néném. Ma jönnek át a Mecseken.

Az asszony megdöbbent.

- Török hadat. Édes úrfikám, ne menjenek oda!

- De bizony odamegyünk. Nekem azt látnom kell.

- Jaj, édes úrfikám, micsoda veszedelembe készül! Hova gondol?

- Egy szó, mint száz - szólt Gergely türelmetlenül -, nekünk mennünk kell!

S hogy erre toppantott is egyet, az asszony befutott a házba. Azonban csakhamar visszatért. Az arca durcás volt.

- Én nem bánom, menjen az úrfi, ahova akar. Én az úrfinak nem parancsolok. Hanem Tulipán nem megyen vele. Annak parancsolok.

- Olyan nincs - felelte Tulipán.

- Itthon marad kend, érti?!

- Tulipánnak velem kell jönnie - szólt Gergely röviden.

- Az elemózsiát elviszi az úrfi szolgája is. Hát mire való a szolga, ha nem arra, hogy szolgáljon?

János szolga maga is így gondolkozott. Mert immáron fel volt tarisznyázódva, és a lovakat itatta.

Tulipán, hogy megneszelte az asszony nyugtalanságát, kihuzakodott:

- Én pedig elmegyek, lelkem. Vakuljak meg, ha el nem megyek! Bort úgyis csak nagy imádkozásra adsz hébe-hóba. Nem vagy jó asszony.

Az asszony akkor elpityeredett:

- Elviszik kendet a törökök, ha meglátják. Aztán itt hagyná ezt a szép két gyereket meg engem is?

- De ha nem adsz bort. Meg aztán meg is vertél a múlt csütörtökön.

- Adok, édes jó uram, amennyi kell, csak ne hagyjon itt engem...

- Hát jó, el ne felejtsd, hogy az úrfi előtt mit fogadtál. Én elkísérem az úrfit, és estére visszatérek. Hát azt hiszed - szólt megölelgetve az asszonyt -, hogy van akkora gyémántja a szultánnak, amelyikért én téged odaadnálak? Csak innom engedj egy kicsit. Látod, ha békén engedsz innom, be se rúgok. Én mindig csak azért rúgok be, mert azt gondolom, hogy holnap már nem adsz innom.

A menyecske így valamiképpen megnyugodott. Összekészítette az élelmet. Könnyezve kísérte mégis az urát a kapuig, s még onnan is olyan aggódva nézett utánuk, hogy Tulipán hízott az örömtől.


János velük ment a sűrűig. Ott leszálltak a lóról. János visszavezette a három lovat a faluba, ők pedig gyalog igyekeztek tovább a szikláig.

A szikla az országút mellett ma is áll. Körülbelül öt ember magasságú, s a tetejéről végig lehet látni az országutat le a vadkörtefáig, ahol a pap immáron elrejtőzött.

A török egy nyaláb lombos ágat tört le a fáról, és a sziklát úgy bástyázta körül a lombokkal, hogy ők ketten mindent láthassanak onnan, de alulról senki se gyaníthassa, hogy ott emberek rejtőznek.

- Amoda is rakjunk lombot - mondotta Gergely -, észak felőlre.

- Minek?

- Hát ha a szultán erre elment, akkor megfordulunk, és utánanézünk.

A nap akkor kelt. Az erdőt harmat borította. A távolban felporzottak az első lovasok.

4

Egy paprikaszínvörös zászló jelent meg az országúton, aztán kettő, aztán meg öt és egyre több. A zászló alatt és utána arab paripákon tornyos turbánú katonák. A paripák olyan aprók, hogy némelyik katonának a lába csaknem a földet éri.

- Ezek a ''gurebák'' - magyarázza Tulipán -, mindig ezek jönnek elöl. Ezek nem tiszta törökök.

- Hát?

- Arabok, perzsák, egyiptomiak, mindenféle kevert nép.

Az látszott is rajtuk. A ruhájuk se volt egyforma. Az egyiknek óriási rézforgó ragyogott a fején, s hiányzott az orra. Az már járt Magyarországon.

A másik ezred, amely követte őket, zöld csíkos fehér zászlót lobogtatott. Naptól barna, kék bugyogós had. Látszott az arcukon, hogy az éjjel jól ettek-ittak.

- Ezek az ''ulufedzsik'' - szólt Tulipán. - Zsoldos katonák, tábori rendőrök. A hadipénztár mellett is ezek járnak. Látja azt a nagy hasú, szétütött homlokú embert? Nagy rézgombok a mellén...

- Látom.

- Turna a neve. Magyarul daru. De inkább disznónak neveznék.

- Miért?

- Láttam egyszer, mikor sündisznót evett.

Sárga zászlós ezred robog a nyomukban. Csillogóbb a fegyverük. Egy agának a lova is ezüstpikkelyes melldísszel büszkélkedik.

- Ezek a ''szilidárok'' - mondta Tulipán. - Hej, zsivány akasztófáravalók! Szolgáltam köztetek két esztendőt!

- Zsoldosok ezek is?

- Zsoldosok.

Következtek a piros zászlók, íjas, tegzes ''szpáhik'', tisztjeik páncélban; az oldalukon széles, görbe kard. Azután a csúcsos süvegű ''tatárok''. Csupa zsíros pofa, bőrdolmány, fanyereg.

- Ezer... kétezer... ötezer... tízezer - számlálta Gergely.

- Sose számlája őket - legyintett Tulipán -, vannak ezek tán húszezren is.

- No, csúnya, csontos pofájú nép.

- A török is utálja őket. Lófejet esznek.

- Lófejet?

- Hát ha mindnek nem is jut, de egyet bizonyosan tesznek az asztal közepére.

- Főtten vagy sülten?

- Hiszen ha sült vagy főtt volna, még hagyján, de nyersen. Aztán ezek a kutyák a ma született gyereknek se kegyelmeznek. Mert lássa, ezek az ember epéjét kiveszik.

- Ne beszéljen ilyen irtózatosságokat!

- De ha így van. Mert lássa, azt tartják, hogy ha emberepével dörzsölik meg a lovuk ínyét, akármilyen fáradt a ló, új erőre kap.

Gergely eliszonyodva vonta vissza a fejét a lombok közül.

- Nem nézem őket - mondotta -, hiszen ezek nem emberek, hanem vadállatok.

Tulipán azonban csak nézte őket tovább is.

- Már a ''nisandzsi bég'' jön - szólalt meg negyedóra múlva. - Ez szokta felrajzolni a padisah nevét a pöcsétes papirosokra.

Gergely alánézett. Egy csukafejű, hosszú bajuszú, méltóságos törököt látott, amint a kurta paripán begyesen ülve haladt a katonák között.

Aztán a ''defterdár'' következett, egy ősz, meggörnyedt arab, a törökök pénzügyi minisztere. Utána másik katonacsoportban a ''káziaszker'' hosszú, sárga köntösben, magas, tornyos, fehér süvegben. Az volt a főhadbíró. A ''csaznegírek'', vagyis főtálalók és egyéb ételfogók követték, s az udvari testőrség csapata. Azokon már csillogott a sok arany.

És szóltak már a török zenekarok. Trombiták harsogása és csincsák  csattogása között tűntek elő és haladtak tova a tarkabarka hadtestek: az ''udvari vadászok'', akiknek a lova sörénye pirosra volt festve, s ők maguk a karjukon sólymokat tartottak.

A vadászok után a császári ménes következett. Táncoló, tüzes paripák: némelyiken rajta a nyereg is. ''Szolakok'' és janicsárok vezették a lovakat.

A lovászok után magas, lófarkas zászlók lengettek elő az úton. Háromszáz ''kapudzsi'' jött, valamennyi egyforma aranyhímzéses, fehér sapkában. Azok otthon a szultán házőrzői.

A porfelhőkön át a ''janicsárok'' hosszú sora fehérlik fel az úton. Fehér süvegük csakhamar összetarkállik a piros tiszti süvegekkel s a kék posztóruhával, amelyet viselnek.

- Messze van-e még a szultán? - kérdezte Gergely.

- Bizony még jó messze lehet - felelte Tulipán. - A janicsárok legalábbis tízezren vannak. Azok után jönnek a ''csauszok'' meg mindenféle udvari méltóságok.

- Hát akkor húzódjunk hátra - szólt Gergely -, és falatozzunk.

A szikla eltakarta őket dél felől a seregtől. Az észak felé lejtő úton láthatták, mint ereszkedik le a völgynek a tömérdek katonaság.

- Akár alhatunk is egyet - szólt Tulipán.

És kibontotta a tarisznyáját.

A tarisznyából lánc csörrent elő.

- Hát ez mi? - kérdezte Gergely.

- Ez nekem jó pajtásom - felelte Tulipán. - Enélkül én soha nem lépek ki a faluból.

S hogy a diák értetlenül bámult rá, folytatta:

- Ez az én bilincsem. Mikor ki kell mennem a faluból, rácsatolom a lábamra. Lássa, így nem félek a töröktől. Mert a török ahelyett hogy elfogna, megszabadít. Éjjel meg én szabadítom meg tőle magamat. De jó lesz most már, ha felcsatolom. Itt a kulcsa. Tegye a zsebébe. Ha valami baj ér bennünket, azt fogjuk mondani, hogy a Török Bálint udvarából valók vagyunk. Én rab, maga diák. Bálint úr törökpárti, hát nem fognak szigorúan. Éjjel aztán én megszabadítom magát, és hazaszökünk.

- No, maga eszes ember! - szólt őszinte elismeréssel a diák.

- Meghiszem azt! - felelte Tulipán. - Túljárok én még a feleségem eszén is.

S jónak látta utánatenni:

- Mikor józan vagyok.

Egy frissen sült barna cipó, sonka és szalonna került elő a tarisznya belsejéből, meg egynéhány zöldpaprika. A diák a sonkába fogott, a szalonnát Tulipán vette a markába, s meghintette sóval, paprikával vastagon.

- Ha ezt látná ez a sereg! - szólt Tulipán a fejével oldalt intve.

- Hát aztán?

- A török megissza a bort - felelte Tulipán -, hanem a szalonnát úgy utálja, mint mink magyarok a patkányhúst.

Gergely nevetett.

- Pedig ha tudnák - folytatta Tulipán -, hogy a paprikás szalonna micsoda mennyei eledel! De azt hiszem, Mohamed sohase kóstolt paprikás szalonnát.

- Eszerint jobb magyarnak lenni, mint töröknek.

- Mindenki bolond, aki nem magyar!

Szétsimította fekete, selymes bajuszát, és ivott a kulacsból. Aztán átnyújtotta a diáknak.

- Nem kell - felelte a diák. - Talán később.

Benyúlt a zsebébe, és kivette a zacskót.

- Ismeri ezt a gyűrűt, Tulipán?

- Nem - felelte az ember -, de azt látom, hogy lovat ér. Mi ez az apró? Gyémánt?

- Az.

- Akkor ezt jó nézni. Sokszor hallottam, hogy a gyémánt nézése tisztítja a szemet.

- Hát ezt az írást el tudja-e olvasni?

- Hogyne. Janicsár voltam én. Végigtanultam a janicsáriskolát.

És olvasta:

- ''Ila masallah la hakk va la kuvvat il a billah el álijel ázim''. Magyarul: Amit az Isten akar: nincs igazság és erő a fenséges és magasztos Istenen kívül.

Bólintott rá:

- Így van. Ha az Isten nem akarta volna, nem lehettem volna magyarrá.

Egy percig elgondolkozva hallgattak. Aztán Tulipán szólalt meg:

- Majd meglátja a szultánt, micsoda derék ember! A népe cifra, de ő maga csak akkor öltözködik pompába, mikor ünnep van, vagy mikor vendéget fogad. A szultán után aranyos nagy zászlóerdő következik, főképpen lófarkak. Azok után száz trombitás. Mindeniknek a trombitája aranylánccal van a vállára akasztva. A trombitások után kétszáz üstdobos jön meg száz nagydobos, kétszáz csörgős, száz csincsás és sípos.

- Jó füle lehet a szultánnak, ha ezt a zenebonát napestig hallgatja.

- Hát biz az pokoli harsogás. Mikor pihennek, akkor hallgatnak csak el. De kell ez a töröknek, kivált csatában. Ha nincs muzsika, a török nem csatázik.

- És igaz, hogy a janicsárokat keresztény fiúkból nevelik?

- Felét se. De annyi bizonyos, hogy a rablott fiúkból válnak a legjobb janicsárok. Azoknak sem apjuk, sem anyjuk nincsen. Dicsőségüknek vélik, ha a harcban esnek el.

- A banda után mi következik?

- Egy sereg ringy-rongy nép. Aztán a kötéltáncosok, szemfényvesztők, kuruzslók, kereskedők, akik a tábori zsákmányra lesnek, és apróságokat árulnak. Vízhordót is sokat fog látni. Legalábbis ötszáz teve jön hátul. Tömlő van rajtuk. De a víz többnyire langyos.

- Aztán már nem jön semmi?

- Száz karaván rongyos cigány meg kutyák. Azok a hulladékból élnek. De azok majd csak holnap vagy holnapután érkeznek ide.

- És aztán?

Tulipán vállat vont.

- Keselyűk.

- Saskeselyűk?

- Mindenféle: sasok, hollók, varjak. Minden sereg után vonul az égen is egy fekete sereg. Néha több, mint az ember.

A déli nap melegen sütött. A diák levetette a zekéjét. Újra felkönyököltek a sziklapárkányra, és nézték az alant elvonuló fehér süvegű janicsárokat.

Tulipán sokat megnevezett közülük.

- Ez a barna itt velem járt iskolába is. A mellén szúrás van: akkora gödör, hogy egy gyermek ökle beleférne. Amaz a verejtékező, aki levette egy percre a turbánját, legalábbis száz embert ölt meg a perzsa háborúban. Őrajta nincs egy vágás se, hacsak azóta nem kapott. Az a sovány, nyápic ember: csodás tőrdobó. Huszonöt lépésről belesújtja a tőrét az ellenség mellébe. Tyapken a neve. Ilyen különben van több is. A janicsáriskolában van egy begyepezett földhányás. Ott tanulják a tőrsújtást. Van olyan, aki kétezerszer is elsújtja a tőrét mindennap.

- Hát ez a szerecsen?

- Nini, te is megvagy még, vén Keskin! Ez ám a fene úszó! Szájába veszi a kardját, és úgy ússza át a folyót, akármilyen széles is.

- No, ezt a magyarok is megcselekszik.

- Lehet. Csakhogy ez nem fárad el. Ez a víz alól is felhozza a pénzt. A szultán is mulatott egyszer vele a Duna partján. Aranyakat dobált a vízbe, és sokan ugráltak utánuk, de ez hozta fel a legtöbbet. Nini, a vén Kalen! Az a tülökorrú, nagy tagú ember! Látja azt a széles, barna pallost az oldalán? Ötvenfontos! A belgrádi csatában olyant vágott avval egy magyarra, hogy nemcsak a magyar fejét szelte le, hanem a lováét is. Pedig vasban volt mind a kettő.

- Persze akkor leszállott a magyar, hogy a fejét fölvegye.

- No, én nem láttam, csak hallottam - mentegetődzött Tulipán.

Egyszer csak visszahőkölt.

- Álmodom-e? - szólt összeborzadva. - Jumurdzsák!

Valóban, a feszült képű, félszemű arab janicsár léptetett velük szemben egy alacsony, erős szügyű pej paripán. Az öltözete ékesebb, mint a többié. Hosszú, fehér süvegén óriás strucctoll lengedez.

- Istenuccse az - szólt Gergely is elbámulva.

- De hiszen azt mondták, hogy a pap felakasztotta!

- Én is úgy tudom.

- Nem beszélt róla a pap?

- Nem.

- No, ez érthetetlen - hüledezett Tulipán.

S utánabámult a janicsárnak.

Aztán a két csodálkozónak a szeme egymásra fordult, mintha egyik a másiktól várna magyarázatot. Hallgattak.

Mintegy öt perc múlva megszólalt a diák:

- Mondja meg őszintén, Tulipán, nem kívánkozik vissza közibük?

- Nem én - felelte Tulipán határozottan. - Ha feleségem, gyermekem nem volna, még akkor se. De az én feleségem jó asszony; a két gyerekemet meg nem adnám Sztambulnak minden kincséért se. A kisebbik igen szép gyerek. A nagyobbik meg olyan okos, hogy a főmuftinak sincs több esze. A minap is azt kérdezte tőlem, hogy aszongya: miért nincs a lónak szarva?

- Tudja a tatár - felelte nevetve Gergely diák.

Aztán nem beszéltek többet. A diák egyre komolyabb arccal nézte a janicsároknak a hegyi úton való végtelen özönlését.

A levegő portengerré vált már. Fegyverzörgés, lórobogás morajlása töltötte be a csendet, mikor egy-egy zenekar elmerült a völgyi kanyarulatban.

A diák egyszer csak felkapta a fejét.

- Tulipán. Ez a sok ember nem jön hiába!

- Hát hiába nem jár soha.

- Ezek Budát akarják elfoglalni!

- Lehet - felelte Tulipán egykedvűen.

A diák színtelen arccal bámult reá.

- És ha a szultán véletlenül útközben meghal?

- Nem hal az meg.

- De ha mégis...

Tulipán vállat vont.

- Mindig magával hordja a fiait.

- Eszerint hétfejű sárkány.

- Mit mond?

A diák felelet helyett kérdezett:

- Mit gondol, mennyi idő alatt érkeznek Budára?

- Azt nem lehet tudni.

- Mégis mit gondol?

- Ha eső lesz, pihennek két-három napot; lehet, hogy egy hetet is.

- De hátha nem lesz eső?

- A forróság miatt is pihennek.

A diák nyugtalanul mozgott a helyén.

- Akkor én megelőzhetem őket - mormogta -, ha azt látom, hogy nem fordulnak vissza.

- Mit tetszik mondani?

- Azt, hogy ha ezek Buda alá mennek, akkor nekem vagy vissza kell hoznom Ceceyéket, vagy ott kell lennem mellettük.

A banda harsogása elnyomta a beszédüket. A janicsárok hosszú menete valahára véget ért, és egy sárga zászlós, strucctollas, pompás had következett. Egy méltóságos, ősz óriás magaslott ki a hadból. Előtte két hosszú, piros lófarkat vittek, s a lófarkas zászlók rúdja ragyogott az aranytól.

- Ez a szultán! - kiáltott megrendülve a diák.

- Dehogy az - felelte Tulipán. - Ez csak a janicsáraga. A sok cifra úr meg körülötte mind ''jaja basi''.

- Mi a pokol csudája az a jaja basi?

- Janicsártisztek.

Aranyos alabárdok között egy ragyogó csoport következett.

Két nyugodt arcú fiatalember lovagolt közöttük. Mind a kettő szürke lovon.

- A szultán fiai - magyarázta Tulipán tiszteletes hangon -, Mohamed és Szelim.

Azonban csakhamar vállat vont.

- Vigye el őket az ördög!

Két barna fiatalember volt a két szultánfi. Nem hasonlítottak egymáshoz, de látszott rajtuk, hogy szeretik egymást.

- Ni, ott megy jaja Oglu Mohamed! - Az a híres pasa?

- Az.

Egy méltóságos tekintetű, szürke szakállú pasa lötyögött a szultánfiak után. Előtte hét lófarkas zászlót vittek. A fején rengeteg fehér turbán.

- Ez - mondta Tulipán - a Jumurdzsák apja.

- Lehetetlen!

- De bizony. Az imént ment el a másik fia is. Arszlán bég.

- De hát micsoda név ez a Jumurdzsák?

- Csúfnév - felelte Tulipán.

S egy fűszálat szakított le. Azt rágogatta unalmában.

Egy csapat ezüst- és aranybuzogányos, ijesztően magas turbánú csapat következett. A diákot egész testében remegés fogta el. Érezte, hogy a szultán következik.

- Mindenható Istene a magyaroknak - fohászkodott -, légy velünk!

A sok arany- és ezüstfegyver, a csillogó köntösök összehullámzottak a szeme előtt. Rá is tapasztotta a két kezét a szemére, és egy percre befogta, hogy jobban lásson.

Tulipán oldalba bökte.

- Nézzen hát! - szólt remegő hangon. - Amott jön...

- Melyik?

- Aki előtt a dervis kereng.

Egy magánosan haladó, egyszerű köntösű lovas. Előtte egy dervis kereng gépiesen egyforma sebességgel. A dervis fején másfél könyök magas teveszőr süveg. A két keze széjjel. Egyik tenyere az ég felé, a másik a föld felé. A szoknyája harangként terüldözik a forgástól.

- Kerengő dervis - magyarázta Tulipán.

- Hogy bele nem szédül, vagy ő, vagy a ló!

- Megszokta mind a kettő.

A lónak csakugyan mindig szabad a menése. Másik hat fehér szoknyás dervis ott lépked kétoldalt, s várja, hogy fölválthassa a kerengőt.

- Ez a hét dervis így kereng a szultán előtt Konstantinápolytól Budáig - kiáltotta Tulipán a diáknak a fülébe.

Mert a trombiták, sípok, dobok, réztányérok zajától nem lehetett másképpen érteniük egymást.

A szultán gyönyörű kis arab pej lovon ült. Mögötte két félmeztelen szerecsen öles hosszú pávatoll árnyékvetővel igyekezett a felséges urat a nap szúró tüzétől megvédeni. A levegő különben is átfűlt volt a völgykanyarulatban, s őfelsége éppúgy szívta a port, mint a legrongyosabb katonája.

Ahogy a szikla alá ért, lehetett látni, hogy veres atlaszdolmány és ugyanolyan bugyogó van rajta. A turbánja zöld. Az arca sovány és horpadt. Hosszú, vékony, szinte lecsüngő orra alatt keskeny, ősz bajusz. Az állán rövidre nyírt, göndör, ősz szakáll. A szemei kiülő gurgula szemek.

Ahogy Gergely még jobban megszemlélné, egyszercsak ''bumm!'' eget-földet rázó dördülés. A szikla megremeg alattuk.

A lovak visszatorpannak. A szultán a visszaugrott ló nyakába zökken. A zene eláll. Őrült kavargás. Por és kődarabok, testtagok, fegyverek és vércseppek esőként hullnak az égből. Zavarodás és ordítás a völgy felé a seregben.

- Végünk! - kiáltja a kezét összecsapva Gergely diák.

És a völgy felé mereszti rémült két szemét.

A völgyben sötét füstoszlop emelkedik a fellegek közé. A levegőt elnehezíti a puskaporbüdösség.

- Mi történt? - kérdi ijedten Tulipán.

- Az - feleli lekókadó fejjel a diák -, hogy nem a janicsáraga a szultán!

5

A robbanást egypercnyi kábult csönd követte. Azután ezernyi ezerek kiáltozása, káromkodása zúdult fel összekeveredve. Mint a hangyazsombékok, mikor megzavarják, olyan volt a sereg kavargása. De mindenki arra tolongott, ahonnan a lángoszlop fölcsapott.

Az a hely holtakkal és sebesültekkel volt borítva.

A távolabb levők is megzavarodtak. Nem tudták, hogy valami elrejtett hadsereg öregágyúja szólalt-e meg, vagy hogy puskaporos szekér robbant fel az úton.

A janicsárság azonban tudta már, hogy aknarobbantást intéztek ellene.

Szétzúdult az erdőbe, mint a fölvert darázsraj.

Keresték az ellenséget.

De nem találtak mást az erdőben, csak a papot, a diákot meg Tulipánt.

A pap félholt volt. Az ajkán véres hab. A ruhája: mintha korpával hintették volna be. A farétől  volt olyan. A robbanás eldöntötte a fát, s kivetette őt az üregből.

A szultán maga elé vezettette a három elfogottat.

Leszállt a lováról. A katonák egy nagy rezesdobot tettek székül a földre. Egy főtiszt ráterítette szőnyegül a saját kék selyemkaftánját.

A szultán azonban nem ült le.

Tulipánra nézett.

- Kik vagytok?

Megismerte az arcáról meg a láncáról, hogy török rab.

- Én rab vagyok - felelte térden Tulipán -, láthatod, minden igazhívő atyja: itt a lánc a lábamon. Janicsár volnék különben. A nevem Tulipán.

- Hát ez a kölyök?

A diák csak állt, és a helyzetbe belezavarodottan nézett a diószemű, kifestett arcú, birkaorrú emberre, a népmilliók urára, akinek fel kellett volna az imént röpülnie a török mennyországba.

- Fogadott fia Török Bálintnak - felelte Tulipán.

- Az enyingi ebnek?

- Annak, felség.

- És ez az ember? - kérdezte a szultán a papra mutatva.

A papot két janicsár tartotta. A feje lelógott. A vér végigcsurgott a szájából a mellén. Nem lehetett tudni, hogy ájult-e, vagy hogy meg van halva.

Tulipán ránézett a papra.

Egy főtiszt belemarkolt hátulról a pap hajába, és felvonta a fejét, hogy Tulipán jobban láthassa.

A vér csepegett a félholtnak az álláról. A melle zihált.

- Nem ismerem - felelte Tulipán.

- A diák se ismeri?

Gergely a fejét rázta.

A szultán a fiúra pillantott, aztán ismét Tulipánhoz fordult.

- Micsoda robbanás volt ez? - kérdezte tovább. - Engem akartak megölni?

- Felséges uram - felelte Tulipán -, mink a diákkal gombát szedtünk erre. Meghallottuk a zenét. Idesiettünk. Én a te lábad méltatlan pora, csak azt vártam, hogy elhaladj, azután kiáltottam volna, hogy szabadítsanak meg.

- Eszerint nem tudsz semmit.

- Úgy üdvözüljek az igazak paradicsomában!

- Oldjátok el! - felelte a szultán, egy vércseppet utálattal törülve le a kabátja ujjáról. - A láncát kössétek át a diák lábára.

Aztán a papra nézett.

- Ezt az ebet az orvosok fogják gondozásba. Akarom, hogy vallomást kapjunk tőle!

A szultán azután újra lóra ült. A fiai melléje csatlakoztak, s a bosztandzsik és basák kíséretében a robbanás helyére lovagolt.

Míg a diák lábára a láncot verték, látta, hogy a papot lefektetik hanyatt a földre, és egy bőrtömlőből vizet csurgatnak az arcára és a mellére.

Mosták róla a vért.

Egy hamuszín kaftánba öltözött, komoly török időnként felvonta a pap szeme héját, és figyelemmel nézte.

A diák lábára eközben föllakatolták a bilincset, s elkísérték a foglyok közé.

Sápadt volt a fiú, és remegett, mint a nyárfalevél.

Negyedóra múlva ott termett Tulipán is. Kékbe volt öltözve, mint a janicsárok. A fején fehér süveg, a lábán vörös bakancs.

Az öklét rázta a diákra, és dühösen ordított a szemébe:

- Markomba kerültél, hitetlen kutya!

S Gergely mellől eltolta a janicsárt.

- Ez az én rabom - mondotta. - Eddig én voltam az ő rabja. Allah igaz és hatalmas.

A janicsár bólintott rá, és engedte Tulipánt Gergely mellé.

A fiú sápadt arccal bámult Tulipánra. Valóban megfordult-e Tulipánnak a lelke?

Nem telt bele két perc, Tulipán lopva intett neki, hogy ne nyugtalankodjon.

6

Gergely gyalograb lett egy csoport fáradt és poros rab gyermek között. Oldalt egy sor janicsár kísérte őket. Mögöttük az ágyús szekerek dübörögtek. Az egyik ágyú rengeteg nagy volt; ötven pár ökör húzta. A rövid köntösű, vörös ruhás topcsik serege kísérte.

A nap égető meleggel kínozta az egész sereget. Az út fehér pora is forró volt. Egy nyolcéves gyermek minden tizedik lépésnél nyöszörgött:

- Vizet adjanak! Vizet!...

Gergely odaszólt búsan Tulipánnak:

- Adjon neki.

- Nincs - felelte magyarul Tulipán. - A kulacs ott maradt.

- Hallod, fiam, hogy nincs - szólt hátra Gergely a gyermeknek. - Adnánk szívesen, ha volna, hát csak tűrj estig, ahogy lehet.

A lábán levő láncot hol az egyik, hol a másik kezével kellett vinnie, hogy léphessen, de a láncnak egyre nőtt a súlya. Alkonyatkor már úgy érezte, mintha mázsányi terhet cipelne magával.

A gyermekhad akkor már az ágyúkon és tevéken ült. Fölszedték a topcsik őket, mert elbukdostak a fáradtságtól.

- Messze vagyunk-e még? - kérdezte Gergely a jobbján haladó rongyos katonát.

- Nem - felelte az, nagyot nézve, hogy Gergelyt törökül hallja szólani.

Kerek arcú, fiatal óriás volt az a török. Szakadozott bőrmelles volt rajta, s abból meztelenen nyúltak ki a karjai. Micsoda karok! Combokul is szívesen látná más ember az ilyen tagokat. Fegyvere: két hosszú handzsár az övkendőjében. Az egyik szarvascsont nyelű, a másik sárga marhalábszárcsont, még a kettős bütyök is azonképp a csont végén, ahogy a természet megformálta. De a fő fegyvere az a hosszú, rozsdás hegyű dárda, amelyet a vállán hordoz magával. A szabadkatonák közül való, akik csupán a zsákmányért járnak. Parancsolni parancsol nekik mindenki, de már engedelmeskedni csak addig engedelmeskednek, míg a tarisznyájukat meg nem tömik. No, ennek jó nagy volt a tarisznyája, s ugyancsak lapos. A hátán lötyögött pedig a tarisznya, s az is afféle maga varrta készség. Rajta volt az ökörnek a szőre és bélyege is. A bélyeg egy négyfelé osztott, tenyérnyi kört ábrázolt.

- Török vagy? - kérdezte a katona.

- Nem - felelte büszkén a diák -, nem tartozom semmiféle olyan nemzethez, amelyik rabolni jár.

Az óriás vagy nem értette a sértő megjegyzést, vagy nem volt érzékeny. Ment egyforma nagy lépésekkel.

A diák, hogy ekkor végignézett rajta, tekintete az óriás bocskorán ragadt meg. A bocskor elöl meg volt nyílva a kopástól. Ahogy ott az országút fehér pora bement, hátul a lyukon mindig kilövődött.

- Tudsz-e olvasni? - kérdezte a török mintegy negyedóra múlva.

- Tudok - felelte Gergely.

- Írni is tudsz?

- Írni is.

- És nem akarsz török lenni?

- Nem.

A török egyet emelt a szemöldökén.

- Kár.

- Miért?

- Szolimán pasa is magyar volt. Tudott írni, olvasni. Most pasa.

- És harcol a hazája ellen.

- Harcol az igaz hitért.

- Ha neki az az igaz hit, amit a prófétátok hirdetett, hát harcoljon másutt.

- Ott harcol, ahol Allah akarja.

Aztán nem beszéltek többet. Tulipán intett a szemével Gergelynek, hogy hallgasson.

Az óriás elgondolkozva lődözte tovább a port a bocskorából.

7

Beesteledett. Az égen feltünedeztek a csillagok. Ahogy az út dombra kanyarodott, a mezőség sötétje is mintha egy darab ég volna: vörös csillagokkal behintett ég, amelyből a keleti szélen öt nagy vörös csillag ragyog ki a többi közül.

- Megérkeztünk - szólt az óriás.

De még negyedórát is mentek kiszáradt legelőkön, dombokon, tarlókon át.

Minden csapat megtalálta keresés nélkül a maga helyét, és minden ember a maga sátorát. A vörös csillagok tábori tüzek, amelyek mellett hagymaillatú birkahús gőzölög. Az öt nagy vörös csillag a szultán tornyos sátora előtt égő nagy viaszfáklya; az ötödik a nagy holdas aranygolyó a sátor tetején, amint a fáklyák fényében tündöklik.

Egy napraforgós föld végén a topcsi basi kétszer belefújt a sípjába. Megállottak.

A sátorok azon a helyen U alakban voltak fölállítva. A rabokat annak az U-nak az ölébe kísérték be.

Az óriás a napraforgók felé szagolt, és bement böngészni. A diák a fűre rogyott.

A katonák jöttek-mentek, zsivajogtak körülöttük. Némelyek a málháikat bontogatták, mások az üst körül tolongtak. Csupa kevergés, nyüzsgés volt a tábor.

Gergely Tulipánt kereste, de csak egy pillanatra láthatta, amint egy janicsár beszélt hozzá. Tulipán a vállát vonogatta, azután elment a janicsárral egy céklaszínű sátor mellett. Bizonyosan helyet jelöltek neki a janicsárok között valamelyik sátorban.

De mi lesz, ha Tulipánnak csupán csak azért kellett elmennie, mert ott akart őrködni a rabok mellett! Hiszen akkor nem térhet vissza; akkor mind a ketten rabok maradnak!

Ez a gondolat jegesen csúszott a hátán végig.

Valamennyi addig volt őrt felváltották. A táborverő katonák váltották fel őket. Csupa ismeretlen ember, akik ővele semmit se törődnek.

A táborban már akkor a vízhordó tevék is megjelentek.

- Szúdzsi! Szúdzsi! - hangzott mindenfelől a vízhordók kiáltozása.

És a katonák cserépedényekből, kürtökből, sapkákból, ónpoharakból itták a Duna-vizet.

Gergely is szomjas volt.

Behorpasztotta a posztósüvege tetejét, és odatartotta a tevés török tömlője alá.

A víz langyos volt, és nem is tiszta, de azért mohón ivott. Aztán a gyerekre gondolt, aki az egész úton vízért sírt. Körülnézett. Látta az ágyúk egy részét a homályban. A mellettük legelésző bivalyokat is látta. Az ágyúk mellett topcsik ültek és hevertek. A gyereket nem látta.

Megitta hát a maradék vizet is, és a süvegét kisuhintotta. Visszatette a fejére.

- Ennél jobbat iszunk otthon, igaz-e? - szólt az új őrhöz, egy hosszú nyakú, csupasz képű aszabhoz.

Barátságra akarta talán hangolni maga iránt.

- Hallgass, és dögölj le! - ordított az rá feleletül.

S egyet rántott a dzsidáján, és tovább járta a maga útját a rabok mellett.

Gergely kezdett rútul érezkedni a bilincsekben.

Szinte megörült, mikor Jumurdzsákot pillantotta meg. A váltakozó őröket rendezte, s kivont kard volt a kezében.

- Jumurdzsák! - kiáltott rája, mint ahogy valaki a régi ismerőseit üdvözli.

Mert az elhagyatottság kínos érzésétől akart szabadulni.

A török visszapillantott: honnan szólítják? A rabok csoportjából? Csodálkozóan pillogott Gergelyre.

- Ki vagy te?

A fiú fölkelt.

- Rab vagyok - felelte immár szűkellődve. - Csak azt akarom kérdezni, hogy izé... hogy van, hogy maga él?

- Mért ne élnék? - felelte vállat vonva a török. - Hát miért ne élnék?

Ahogy a kardját hüvelybe tette, látni lehetett, hogy a bal keze el van nyomorodva. Úgy álltak az ujjai, mintha egy csipet sót vett volna fel valamikor, s az ujjait nem bírta volna többé szétmozdítani.

- Azt hallottam, hogy magát fölakasztották.

- Engem?

- Magát bizony. Ezelőtt kilenc esztendővel, egy pap a Mecsek erdejében.

A török a ''pap'' szóra még kerekebbre nyitotta a szemét.

- Hol van az a pap? Mit tudsz róla? Hol lakik?

És mellen ragadta a diákot.

- Tán rosszat akar vele? - hebegte a diák.

- Dehogy akarok - felelte a török enyhültebb hangon -, inkább meg akarom neki köszönni, hogy nem bántott.

És a diáknak a vállára tette a kezét, mintha azt az előbbi mozdulatot is a barátság jelének akarná érteni.

- Hát akkor nem köszönte meg? - kérdezte Gergely.

- A dolog olyan hirtelen történt - felelte Jumurdzsák a kezét terjegetve -, nem is gondoltam rá, hogy megköszönjem. Azt hittem, tréfál.

- Hát ő ahelyett, hogy felakasztotta volna magát, elbocsátotta?

- El, keresztényileg. Én ezt akkor nem értettem. Azóta hallottam, hogy a keresztény hit szerint meg lehet az ellenségnek bocsátani.

- Hát jót akar vele tenni?

- Azt. Nem szeretek tartozni se pénzzel, se jósággal.

- Hát a pap is itt van - szólt bizalommal a diák.

- Itt? A táborban?

- Itt ám. Ő a szultán foglya. Azzal vádolják, hogy azt a robbanást a Mecseken ő követte el.

Jumurdzsák visszatántorodott. A szeme úgy karikázott, mint a kígyóé, amelyik prédára emelkedik.

- Honnan ismered te a papot?

- Ott lakunk egymás közelében - felelte a diák óvatosan.

- Nem mutatott neked a pap egy gyűrűt?

- Lehet, hogy mutatott.

- Egy török gyűrűt. Hold van rajta meg csillagok.

A diák a fejét rázta.

- Lehet, hogy másnak mutatott efféléket, nekem nem.

És a zsebébe dugta a kezét.

Jumurdzsák megvakarta a tarkóját. A nagy strucctoll ide-oda lengett a süvegén. Megfordult és ellépett.

Az őrök sorjában köszöntek neki. Később már csak az őrök dárdájának a mozgása mutatta, merre megy.


Gergely ismét magára maradt. Visszaült a gyöpre. A raboknak egy üstben levest hoztak, és hozzá otromba fakanalakat. A török, aki hozta, ott állt, míg ettek, s hogy egy rab susogva hozzászólt egy másikhoz, azt a rabot a török felrúgta.

A levesbe Gergely is belekóstolt. Lisztes leves volt, sótalan, zsírtalan. Reggel és este az a tábori rabok eledele. Hallott róla Gergely nemegyszer.

Letette a kanalat, és elfordult az evőktől. Lefeküdt a fűbe. A rabok is lassanként abbahagyták az evést, és lefeküdtek, el is aludtak.

Csak Gergely nem aludt. A szeme olykor könnyel telt meg, s a könny lecsordult az orcáján.

A hold egy kopjányira állt már az ég alján, és megvilágította a sátorok aranyos és lófarkas gombjait, a dzsidák hegyét és az ágyúkat.

A hosszú nyakú őr valahányszor elsétált mellette, mindig reápillantott.

Gergelyt bántották a pillantásai. Szinte megkönnyebbülten lélegzett, mikor az óriás török nagy, vállas alakját pillantotta meg újból, ahogy hozzájuk közeledett.

Egy tányér napraforgót rágott; úgy, mint ahogy a disznó rág. Ő nem volt őr, se rendes katona: lődöröghetett, ahol neki tetszett.

- Mind letördelték a táborverők előlünk - panaszkodott a hosszú nyakúnak. - Alig hogy ezt az egy tányért találtam.

- Vagy a hitetlenek takarították el - felelte az mogorván. - Mert olyan ez a nép, hogy ha megneszeli a törököt, mindent betakarít éretlenül is.

S tovább sétált a rabok körül.

Az óriás leette a szemet a napraforgóról, aztán a csutkájába harapott. Kiköpte.

- Te nem kapsz enni? - kérdezte Gergely.

- Kapok - felelte a török -, de előbb a janicsároknak adnak. Én most vagyok hadban először.

- Azelőtt mi voltál?

- Csordás. Elefántcsordás. Teheránban.

- Mi a neved?

- Hasszán.

Egy másik janicsár ült mellettük a fűben. A markában főtt gerincdarabot tartott. Bicskával faragta róla a húst. Az is megszólalt:

- Mi csak úgy hívjuk, hogy ''Hajván''. Mert marha.

- Miért volna marha? - kérdezte a diák.

- Azért - felelte a janicsár, a csontot a háta mögé dobva -, mert mindig azt álmodja, hogy ő a janicsárbasa.

8

A diák is végighevert a gyepen, és a feje alá tette a karját.

Fáradt volt, de csak a szeme aludt. Az elméje, mint kerék a tengelyen, a szabadulás gondolatán forgott.

Kedvetlenül látta, hogy Hajván ismét visszatér, és hogy melléje kuporodva csámcsog. Kapott valamelyik üstből egy cobákot.

- Hitetlen - szólott Hajván a diák térdét meglökve -, ha enni akarsz, hozok neked is.

- Köszönöm - felelte a diák. - Nem vagyok éhes.

- Mióta elfogtunk, nem ettél.

- Mondom, nem vagyok éhes.

Az óriásnak bizonyára szokatlan volt hallani, hogy valaki nem éhes. A fejét rázta.

- Én mindig éhes vagyok.

S tovább csámcsogott.

A diák visszahajolt a karjára, s a holdra bámult. A hold narancsszínű fénnyel emelkedett föl keleten, a sátorok fölött. Egy őr feje valami harminclépésnyire tőlük félig elfödte a holdat. Olyan volt, mint valami nagy süvegű püspökárnyék, s mintha a kezében álló dárda a holdnak a nyele volna.

- Ne aludj - szólt halkan Hajván -, valamit mondanék.

- Ráérünk holnap is.

- Nem. Még ma szeretném.

- Hát csak hamar.

- Várjunk kissé. Majd ha a hold jobban világít.

A téren, ahova be voltak kerítve, egyfelől mozgolódás támadt, s az őrök fegyveres árnyékából, öt másik árnyék vált elő.

Új rabok voltak. Öt férfi meg egy nő.

- Eresszenek engem a szultán elé! - kiabált magyarul, vastag medvehangon az egyik. - Én nem vagyok német! Német a kutya! Engem nem szabad bántani. A török most nem ellensége a magyarnak. Hogy mertek engem bántani?

Azonban a katonák nem értették a szavát. Ha megállt, továbbtaszították.

Gergelyék mellett akkora tisztás volt, amekkora helyen egy szekér megfordulhat. Oda telepítették a rabokat.

A magyar látta, hogy senki se hallgat a szavára, hát csak magának káromkodott.

- Istene ne legyen a disznó pogányának, még azt mondja, hogy a magyarok barátja. Barátja ám a fészkes fenének, de nem a magyarnak!

Kis szünet után folytatta:

- Az is bolond volt, aki először hitt nekik; az is, aki behívta őket! Hogy süllyedjenek el avval a zsivány császárukkal együtt!

A nőt ezalatt elvitték közülük az ágyúvontató ökrök és bivalyok felé. A többi négy férfi szótlanul ült a gyöpön. Német katonák voltak. Az egyiknek bádogpáncél fénylett a mellén. A fején nem volt semmi, csak az összekuszált, nagy haja.

Gergely odafordult a magyarhoz.

- Ugye - kérdezte -, ezek a németek Buda alól szöktek?

- Bizonyosan - felelte a magyar. - Én csak itt kerültem velük össze a szőlőben.

Akkor látta Gergely, hogy a vastag hangú magyar sovány kis, körszakállas ember, s hogy ingujjban ül a többi között.

- Miért estek rabságba? - kérdezte Gergely tovább.

- Én azért, mert egy pincébe rejtőztem. Lehet, hogy kémnek gondolnak a bolondok. Kém az ördög! Becsületes varga vagyok én. Örülök, ha nem látok törököt, nemhogy utánuk járnék.

- Budáról jött talán?

- Onnan hát. De bár otthon maradtam volna.

- Ismeri ott az öreg Ceceyt?

- A falábút? Hogyne ösmerném.

- Mit csinál az öreg?

- Mit csinál? Verekszik.

- Verekszik?

- De az ám! Lóra köttette magát, aztán kirohant Bálint úrral a németekre.

- De hiszen annak csak fél keze van!

- Mégis ráment az a németre. Mikor visszatértek, láttam őket. Bálint úr maga mellé vette, úgy vitte el a királynéhoz.

- Török Bálint?

- Az. Hej, fene sárkánytejen nőtt ember az is! Mindennap vállig véresen tért vissza a csatából.

- Aztán nem esett baja az öregnek?

- Dehogynem - felelte a varga nevetve -, levágták a fából való kezét a csatában.

- A lányát ismeri-e? - kérdezte félénken a diák.

- Hogyne ösmerném. Én varrtam neki egy pár cipellőt ezelőtt két héttel. Sárga karmazsinból valót, arannyal cafrangolt, szép alacsony szárút. Ilyet viselnek most az úri kisasszonyok; már aki teheti.

- Ugye, szép leány?

A varga vállat vont.

- Takaros.

Egy percre elhallgatott, és meghúzta a bajuszát.

- Istene ne legyen a pogányának - mondotta egyszerre hangot változtatva -, csak visszaadják tán a mentémet!

- Mikor jött el Budáról? - faggatta tovább a diák.

- Ezelőtt három nappal szöktem. De bár ne szöktem volna! Ennél rosszabb sorom nem lett volna. Ámbátor kutya a török. Nándorfejérvárnál is azt fogadta, hogy nem lesz bántódása senkinek, mégis felkoncolták az egész vár népét, igaz-e?

- Csak nem gondolja tán, hogy Buda török kézbe kerül?

- Bizonyos.

- Már hogy volna bizonyos?

- A templomban minden éjjel miséznek a török lelkek, már több egy heténél.

- Micsoda? Mit beszél?

- Minden éjfélkor kigyullad a világosság a Boldogasszony templomában, aztán kihallatszik a sok ''ilallah'', ahogy a törökök üvöltik-éneklik az istenüket.

- Nem lehet ez, bátyám!

- De isten-szentuccse igaz. Hát Nándorfejérvárott nem így volt? Ott is így hallatszott a török ének a templomból minden éjszaka, aztán egy hét múlva töröké lett a vár.

- Ez csak afféle babona - szólt Gergely összeborzongva.

- Már akármi, de én magam is láttam, hallottam. Különben nem jöttem volna ki a várból.

- Hát ezért szökött meg!

- Persze hogy ezért. A családomat még a német viaskodás előtt elküldtem Sopronba, az öreganyjukhoz. Én magam nem mehettem velük, mert jó keresetem volt. A nemesurak, tudhatja az úrfi, mikor Budára jönnek, az az első dolguk, hogy új csizmát szabatnak maguknak. Török Bálint úrnak is csináltam, Werbőczy nagyságos úrnak is én varrtam. Hát még Perényi nagyságos úr!

A csizmadia nem végezhette el, amit mondani akart, mert Hajván megfogta a mellénye gallérjánál, és fölemelte, mint a macskát. Eldobta a diáktól valami tízlépésnyire.

A csizmadia nagyot nyekkenve esett a gyöpre. A helyére Hajván ült le:

- Azt mondtad, hogy tudsz írni-olvasni, hát mutatok neked valamit.

Beletörölte mind a tíz ujját a bugyogójába, és elővonta a hátáról a fehér ökörbőr turbát.

Megint megtörölte az ujját az ökörszőrbe, és a turbából egy csomó összehajtogatott pergamenpapirost vett elő.

- Nézd - azt mondja -, ezt én egy holt dervisnek a csuhája alatt találtam. A dervist valami seb ölte meg. A derekán volt a seb. Vagy átszúrták, vagy átlőtték. De az mindegy. Pénz is volt nála: harminchat arany. Az is itt van a tarsolyomban. Hát ha te megmondod, hogy mik ezek az írások, akkor két arany a tiéd. Ha pedig nem mondod meg, akkor úgy ütlek kupán, hogy megdöglesz.

A hold erősen világított. Körülöttük mindenki aludt. A csizmadia is összekucorodott a gyepen, és iparkodott vigasztalást találni az álomban.

A diák kibontotta a papiroscsomót. Tenyérnyi nagyságú lapok voltak, s mindenféle négy-, öt- és hatszögletes rajzok a lapokon.

- Nem látok jól - szólott a diák. - A hold nem elég világosság az ilyen apró írás elolvasásához.

A török fölkelt, és karnyi vastag, lángoló ágat hozott a tűztől. Tartotta.

A diák nézte az írást meg a rajzokat figyelmesen és komoran. A tűz meleget langallt az arcára, de ő alig érezte.

Egyszer aztán fölemelte a fejét.

- Mutattad már valakinek ezeket az írásokat?

- Mutatni mutattam, de olvasni nem tudták.

A fa lángja ellobbant. A török letette.

- Nekem a te pénzed nem kell - folytatta a diák. - Az öklödtől sem félek. Mert én a szultán rabja vagyok: ha megütsz engem, a szultánnak számolsz érte. Hanem ha te azt kívánod, hogy megfejtsem ezt az írást, én is kívánhatok tőled valamit.

- Mit?

- Ez az írás neked sokat ér, mert egy szent dervistől való. Ezer szerencséd, hogy nekem mutattad meg, mert minden török elvenné tőled. Hanem én csak azzal a feltétellel magyarázom meg, ha te elmégy ahhoz a paphoz, aki ma délben a robbanást csinálta, vagy ha nem ő csinálta, ott találták.

- Bizonyosan ő csinálta.

- Hát mindegy. Megnézed, hogy él-e vagy meghalt.

A török az álla hegyét fogta, s gondolkodva nézett Gergelyre.

- Én addig, míg odajársz, átvizsgálom a papirosaidat - biztatta tovább a diák. - Most már nem kell a láng se. A hold eléggé világít.

S újra belemélyedt a rajzok szemlélésébe.

A rajzok magyarországi várak rajzai voltak. Ónnal készültek. Itt-ott törlés. Egy X alakú és egy O alakú jegy az egyik rajzon szembetűnő. A lap alján magyarázatul latin nyelven: X a vár leggyöngébb része, O az aknaásásra alkalmas hely. Néhol ez az O jegy nyíl alakú vonallal volt megtoldva, néhol hiányzott is.

A diák elkeseredetten rázta a fejét. Valami kém rajzai voltak a kezében. Több mint harminc magyarországi várnak a rajza.

Mit tegyen?

Ellopja?

Az lehetetlen.

Elégesse?

A török megfojtja érte.

Az izgalomtól sápadtan tartotta a kezében a papirost. Aztán a mellénye zsebébe nyúlt, és egy darabka ónt vett elő. Kitörülte minden rajzon a X-et meg az O-t is, és ugyanolyan vonással más helyre jegyezte.

Ez volt minden, amit tehetett.

Hogy a török még oda volt, az utolsó rajzot sokáig tartotta a kezében. Eger várát ábrázolta az, egy minden lábán csonka béka alakjában. Azért ragadta meg a figyelmét, mert négy föld alatti utat látott rajta, s az utak között termeket és egy négyszögletes vízmedencét. Milyen különös építmény! Mintha, akik építették, arra is számítottak volna, hogy a föld alatt folytatják a harcot, s ha ott nem sikerül, négy úton négyfelé menekülnek a várból, míg az üldözők belepusztulnak a medencébe.

Felpillantott, hogy jön-e a török.

Jött. Magas, óriás árnyékként közeledett az ágyúk mellett.

Gergely gyorsan golyóvá morzsolta azt az egy rajzot, és a mellénye zsebébe dugta. A zseben lyukat szakított az ujjával, s oda bocsátotta le. Azután újra a térdére kiterjesztett rajzok fölé hajolt.

- A pap él még - szólt lekuporodva a török -, de azt mondják, nem éri meg a reggelt.

- Láttad?

- Láttam. Minden orvos ott ül a sátor körül. A pap meg felpárnázott ágyon fekszik, és úgy hörög, mint a hasba szúrt ló.

Gergely a szemére takarta a kezét.

- Te cinkosa vagy! - szólt a török megrándulva.

- És ha az vagyok? A szerencséd a markomban van.

A török pislogott: egyszerre megjámborult.

- Szerencsével jár ez a papiros?

- Nem a papiros, hanem a titka. De csak töröknek.

S visszanyújtotta a papirost.

- Hát beszélj - szólt mély hangú suttogással az óriás. - Megtettem, amit kívántál.

- De ki is kell engem szabadítanod.

- Hohó! - mordult el a török.

- Ez a titok neked többet ér.

- Megtudom mástól.

- Török elveszi tőled. Keresztény? Mikor akadsz megint olyan keresztényre, aki ért latinul, törökül egyaránt, s akinek te olyasmivel szolgálhatsz, hogy neked viszonzásul megnyitja a szerencséd lakatját?

A török nyakon ragadta a diákot.

- Megfojtalak, ha meg nem mondod!

- Kikiáltom, hogy nálad egy szent áldása van.

Többet nem mondhatott. A török ujjai vaskapcsokként szorultak a nyakára.

A lélegzete elfulladt.

Azonban a török nem akarta megfojtani. Mi haszna lenne abból?

Ha megfojtja a diákot, megfojtja vele talán a maga szerencséjét is. És Hajván nem azért indult a hadba, hogy beveresse a fejét. Úr akart lenni, mint minden közkatona.

Ujjai eltágultak a diák nyakán.

- Hát jó - szólt komoran -, agyonüthetlek akkor is, ha bajba keversz. Hogyan gondolod, hogy kiszabadítsalak?

A diák nem bírt azonnal felelni. Levegőzni kellett a szorítás után.

- Legelőször is - szólott lihegve - lefűrészeled a lábamról a bilincset.

Az óriás megvetően mosolygott. Körülnézett, s nagy, vörös kezét lenyújtotta az egyik bilincsért. Kettőt roppantott rajta. A bilincs halk csörrenéssel omlott a fű közé.

- Azután? - kérdezte tovább kíváncsi szemmel.

- Szerzel nekem egy szpáhisüveget, szpáhiköpönyeget.

- Az már bajos.

- Valamelyik alvóról leveszed.

A török a nyakát vakarta.

- Ez még nem minden - folytatta a diák. - Lovat is kell szerezned; meg valami fegyvert. Akármi fegyvert, nem bánom.

- Ha egyéb nem lesz, megkapod az egyik handzsáromat.

- Elfogadom.

A török körülnézett. Mindenfelé alvók, csak az őrök tűntek fel imitt-amott, amint nesztelen árnyékokként jártak föl és alá.

A hosszú nyakú valami húszlépésnyire állott. A lándzsája le volt szúrva a földbe. Arra támaszkodott.

- Várj - szólt az óriás.

Fölkelt, és elcammogott kelet felé. Eltűnt a sátorok között.

9

Gergely eldőlt a fűben, mintha ő is aludna. De nem akart aludni, bármilyen fáradt volt is. Fél szemmel föl-fölvizsgálódott az égre, hogy összeérkezik-e a hold azzal a hosszú, tutajforma, szürke felhővel, amely mozdulatlanul látszik állani az ég közepén. (Ha összeérkezik, kedvező sötétség takarja a földet.) Másik szemével meg a vékony nyakú, goromba janicsárt vizsgálta, aki olyanformán állott, mint a csupasz nyakú sas a fogságban. Bizonyosan állva aludt. A naphosszat járt katonák állva is alszanak.

Az éj enyhe volt, s a levegő százezer ember halk horkolásától remegett. Mintha maga a föld mormolt volna mély, egyhangú mormolással, mint a macska, mikor fon. Csak olykor hangzott egy-egy kutyaugatás, egy-egy őrszó s a lovak legelésének halk ropogása.

Gergely is elálmosodott lassankint. A fáradtság elcsigázta a testét. Az aggodalom elbágyasztotta a lelkét. (Az elítéltek is mindig alszanak a kivégzésük előtt való éjszakán.) De ő nem akart aludni. Küzdött az álom nehéz levegője ellen, amely a táborra ránehezült. Küzdött. De végre is lecsukódott a szeme.

S íme, azt látja, ott van, ahonnan elindult: a somogyvári ókastély tanulószobájában, a Török Bálint két gyermeke mellett.

Az asztalnál ülnek, a nagy, festetlen tölgyfa asztalnál. Szemben velük Gábor pap egy nagy pergamenkötéses könyvre hajol. Balra az ablak, amelynek ónkarikás, kerek üvegein besüt a nap, és ráteríti sugarait az asztal sarkára. A falon két nagy földkép. Az egyik ábrázolja Magyarországot, a másik a három világrészt. (Akkor még nem rajzolták meg a tudósok a Kolumbusz földjét, csak éppen híre szállongott, hogy eddig ismeretlen világrészt találtak a portugálok. De hogy mi igaz benne, senki se tudta. Ausztráliáról meg nem is álmodtak.)

A magyarországi mappán ki voltak rajzolva a várak, egy-egy sátor alakú képben, az erdőkben meg ki voltak rajzolva a fák. Jó mappák voltak azok. Könnyen megértette az is, aki olvasni nem tudott. És abban az időben a címeres nagyurak között is sok volt, aki nem tudott sem írni, sem olvasni. De hát minek is? Arra való az íródiák, hogy írjon, ha írni kell; ha meg levél jön, olvassa el az urának.

A pap fölemeli a fejét, és megszólal:

- Mától kezdve nem tanulunk se szintakszist,  se geográfiát,  se históriát,  se botanikát,  csak éppen a török nyelvet meg a németet, meg a kémiából annyit, hogy hogyan csinálódik a puskapor.

Török Jancsi beletaszítja a lúdtollat a kalamárisba.

- Időpocsékolás már azt is tanulnunk, mester, hiszen akármelyik török rabbal tudunk már beszélni. A németnek meg már hátat fordított apámuram.

A kis tízéves Feri a fejének egy könnyű rántásával hátraveti vállig érő, mogyorószín haját, és közbeszól:

- Minek a kémia is? Van az én apámnak puskapora annyi, hogy soha el nem fogy, míg a világ!

- Hohó, úrfi - feleli a pap elmosolyodva -, te még olvasni se tudsz becsületesen. Tegnap is Kikerónak olvastad Cicerót. 

A szoba küszöbén Török Bálint daliás alakja jelenik meg. Az a kék bársonydolmány van rajta, amelyet János király hagyott rá a halálakor; derekán meg az a görbe, könnyű kard, amelyet csak ünnepi alkalommal szokott viselni.

- Vendég érkezett - szólt a papnak. - Öltözzetek át, fiúk. Gyertek le az udvarra.

Megsimogatja a Feri gyerek haját, és újra eltűnik.

Az udvaron egy nagy, bécsi vasas szekér. Amellett egy német a szolgájával. Ragyogó vérteket emelnek ki a szekérből, és leadogatják a török raboknak. A rabok az udvaron cölöpökre aggatják a vérteket.

A kocsi mellett négy előkelő úriember áll a Bálint úr társaságában. Bemutatják nekik a fiúkat. Az egyik rövid orrú, tüzes szemű, alacsony, barna ifjú. Fölemeli a kis Török Ferencet, és úgy csókolja meg. - Tudod-e még, ki vagyok én?

- Miklós bácsi - feleli a gyerek.

- És a másik nevem?

Ferkó gondolkozva néz Miklós bácsinak puha, fekete szakállára.

Helyette János szól:

- Zirinyi.

- Nem Zirinyi, te - igazítja az apja -, Zrínyi.

Mindez megtörtént egyszer. Néha visszaálmodjuk, ami elmúlt, és az álom nemigen változtat rajta.

Ahogy tovább történt annak a napnak a lefolyása, úgy álmodta Gergely is tovább.

Mikor a hat mellvért fel volt állítva a cölöpökre, az urak puskát vettek elő, és rálőttek. Az egyik vérten átment a golyó. Azt visszaadták a bécsi kereskedőnek. A többit, amelyik csak behorpadt a lövésektől, megvették, és megosztották maguk között.

Eközben beesteledett. Vacsorához ültek. Az asztalfőt Törökné foglalta el, az asztalvéget meg Bálint úr. A vendégek vacsora alatt kifaggatták a gyerekeket, hogy miből mit tudnak. Különösen a Bibliát meg a katekizmust  kérdezgették.

Török Bálint darabig csöndes mosolygással hallgatta a jámbor kérdéseket, aztán megrázta a fejét.

- Hát ti azt gondoljátok, hogy az én fiaim csak katekizmust tanulnak? Mondd el, Jancsi, hogyan szokás ágyút önteni!

- Hány mázsásat, édesapám?

- Százmázsásat, aki arkangyalát!

- Százmázsás ágyúnak - kezdte állva a fiú - kell kilencven mázsa réz meg tíz mázsa ólom, de szükség idején harangokból is lehet ágyút önteni, és akkor nem kell bele ólom. Mikor a matéria megvan, olyan mély gödröt ásunk, amekkorára az ágyút akarjuk csinálni. Legelőször is ragadós és tiszta agyagból rudat gyúratunk. Az agyagba csepűt keverünk, a közepébe meg vaspálcát szúrunk.

- Minek az a vaspálca? - kérdezte Bálint úr.

- Hogy az agyag megálljon, különben eldűlne vagy elgörbülne.

Aztán, okos szemét az apjára függesztve, folytatta:

- Az agyagot keményre kell gyúrni, és össze kell keverni csepűvel. Néha két napig is gyúrják szakadatlanul. Mikor az megvan, leállítják a gödör közepébe, és megméregetik, hogy egyenesen álljon. Aztán az ágyúöntő külső borítékot csinál hasonlóképpen tisztított és meggyúrt agyagból, s fölépíti az agyagból való rúd körül gondosan. Ötujjnyi hézagnak kell körös-körül maradnia, de ha bővében vagyunk a réznek, vastagabb is lehet az ágyú. Mikor ez is megvan, körülrakják az agyagot kővel és vastámasztókkal, oldalt meg két katlant megraknak tíz öl fával, és afölé rakják a rezet. Azután...

- Valamit kifelejtettél.

- Az ólmot - szólt közbe a kis Feri.

- Hiszen most akarom mondani - vágott vissza a fiú. - Az ólmot is beledarabolják. Aztán éjjel-nappal tüzelnek, míg csak a réz olvadásnak nem indul.

- Azt se mondtad, hogy mekkora legyen a kemence - szólt ismét az öcsike.

- Hát nagy meg vastag. Tudhatja, akinek esze van.

A vendégek nevettek. Jancsi pedig durcásan leült.

- Megállj csak - morogta, az öccsére villantva a szemét -, majd számolunk!

- Hát jó - felelte az apa -, ha te nem tudod elmondani, majd elmondja az öcséd. Mondd el, Ferike, ami még hiányzik.

- Mi hiányzik? - felelte vállat vonva a kisfiú. - Az ágyút, mikor kihűlt, kiveszik a földből.

- Az ám - szólt diadalmasan Jancsi -, hát a reszelés? Hát a simítás? Hát a három próbalövés?

Feri elvörösödött.

És a két gyerek menten összeverekedik ott az asztalnál, ha a vendégek el nem kapják őket, hogy összecsókolgassák.

- Az a legjobb - szólt nevetve Török Bálint -, hogy a gyújtólyukról mind a ketten megfeledkeztek.

Aztán mindenféle hadi ügyekről, törökről, németről beszélgettek az asztalnál.

Egyszer Gergelyhez is szóltak.

- Ebből jeles ember lesz - mondotta Török Bálint, a Gergely fejét megsimogatva. - Olyan az esze, mint a tűz. Csak a karja gyönge még.

- Ej - felelte Zrínyi -, nem a kar ereje a fő, hanem a szív ereje: a bátorság. Egy agár megkerget száz nyulat is.

A vacsora véget ért. Csak az ezüstkupák maradtak az asztalon.

- No, most búcsúzzatok el a vendégektől, és eredjetek az anyátok szárnya alá - szólt a gyerekeknek Török Bálint.

- Hát Sebők bácsi nem énekel? - kérdezte a kis Feri.

Egy szelíd, kis, szőrös képű ember megmozdult erre az asztalnál. Bálint úrra nézett.

- Az ám, jó Tinódi - szólt meleg tekintettel Zrínyi -, énekelj nekünk valamit szépet.

Tinódi Sebestyén fölkelt, és a terem szögletéből kobozt emelt elő.

- Hát jó - szólt az apa -, egy éneket végighallgathattok, de aztán takarodót fújunk.

Tinódi valamivel hátrább tolta a székét, és végigfuttatta az ujjait a koboz  öt húrján.

- Mit énekeljek? - kérdezte a gazdát.

- Hát a legújabbat, amit a múlt héten szerzettél.

- A mohácsit?

- Azt, ha ugyan a vendégeim mást nem kívánnak.

- Nem, nem - szóltak a vendégek. - Halljuk a legújabbat!

A terem elcsöndesült. A szolgák elkoppantották az asztalon álló viaszgyertyák hamvát, s az ajtózugba ültek. Tinódi még egyszer végigpöngette a húrjait. Egy kortyot ivott az előtte álló ezüstkupából, és mély, lágy férfihangon kezdte az énekét:

''Siralmát éneklem most Magyarországnak:&lt;br&gt;Vérrel ázott földjét mohácsi csatának;&lt;br&gt;Mint hullt el sok ezre nemzet virágának,&lt;br&gt;S lőn gyászos elveszte az ifjú királynak.''

Valami különös volt az éneklése. Inkább elbeszélés volt az éneke, mint dalolás. Néha végigénekelt egy sort, a másikat csak szóval mondta el, a kobozra hagyva a dallamot. Néha csak az utolsó sor végét fogta énekhangra.

A szeme az éneklés alatt maga elé merült, s olybá tűnt fel az előadása, mintha csak magát tudná a teremben, s magának énekelne.

De az ő együgyű versei, mint Gábor pap egyszer megjegyezte, ha olvasva darabosak és minden művészet nélkül valók is, az ő ajkán szívet indítóan szépen hangzottak. A szavaknak más értelme kelt az ő ajkán. Ha ő azt mondta: ''gyász'', akkor elsötétült minden a hallgatók szeme előtt. Ha azt mondta: ''harc'', látták az öldöklő dulakodást. Ha azt mondta: ''Isten'', a fején érezte mindenki az Isten fényességét.

A vendégek már az első versszaknál a szemükre tették a kezüket, amint az asztalnál könyököltek, s Török Bálint szeme is könnybe borult. A király mellett harcolt ő Mohácson, a király testőrei között. Négyezer szemtanúja élt még akkor a csatának, és az egész Magyarországot az erőtlenség, elveszettség érzete csüggesztette. Mintha gyászfátyol lebegett volna az egész országon!

Tinódi elénekelte a csata lefolyását, s a jelenlevők bús figyelemmel hallgatták. A hősi jeleneteknél felragyogott a szemük. Az ismerős neveket megkönnyezték.

Végül Tinódi a befejező vershez ért, és az éneke inkább sóhajtás volt, mint éneklés:

''Mohács mellett van egy kaszálatlan mező,&lt;br&gt;Az a világon a legnagyobb temető;&lt;br&gt;Egy egész nemzetre terül ott szemfedő...&lt;br&gt;Föl se támasztja tán az örök Teremtő!''

- Föltámasztja! - kiáltott Zrínyi a kardjára csapva.

És a jobbját fölemelte:

- Szent esküvést, urak, hogy életünk minden gondolatát a haza föltámasztásának szenteljük! Hogy addig nem alszunk puha párnán, míg a török egy lábnyomot mondhat magáénak a haza földjéből!

- Hát a német? - felelt keserűen Török Bálint. - Azért pusztuljon el megint huszonnégyezer magyar, hogy a német kerekedjen fölénk? Eb ura fakó! Százszor inkább a becsületes pogány, mint a hazugsággal bélelt német!

- A te apósod is német - csapta vissza Zrínyi fellobbanva. - A német mégiscsak keresztény.

- Ott az igazság - szólt csillapítóan a vendégek közül egy öregúr -, hogy a magyarnak nem szabad harcolnia legalább ötven esztendeig. Szaporodnunk kell, mielőtt harcolnánk.

- Köszönöm! - felelt Zrínyi az asztalra csapva. - Nem akarok ágyban heverni ötven esztendeig.

S hogy erre föl is kelt az asztaltól, a kardja megcsördült.

A csörrenésre Gergely fölnyitotta a szemét, s bámulva látta, hogy nem a Török Bálint asztalánál ül, hanem a csillagos ég alatt fekszik, s előtte nem Zrínyi áll, hanem egy széles vállú török.

Hajván volt. Az rúgta meg a lábát, hogy ébredjen föl.

- Itt a ruha.

Köpönyeget és turbánt vetett a diák elé.

- Lovat majd útközben szerzünk.

A diák magára kapta a szpáhiköpönyeget, és a fejére húzta a tornyos süveget. Kissé bő volt mind a kettő, de jobban örült neki a diák, mintha hercegi ruhát kapott volna.

Az óriás lehajolt, és egy-két roppantással letörte a diák lábáról a másik békót is. Aztán megindult előtte észak felé.

A köpönyeg hosszú volt a diáknak. Fel kellett szorítania a derekához. Szapora lépésekkel ment az óriás oldala mellett tovább.

A sátorokban és a sátorok előtt mindenütt aludtak. Egyik-másik rézgombos és lófarkas sátor előtt őr állott, de az is aludt.

A tábor végtelen hosszúnak tetszett. Mintha az egész világ csupa sátor volna.

Egy helyen aztán a tevék sokaságába jutottak. Ott kevés volt a sátor. A nép a gyöpön heverve aludt mindenfelé.

Hajván megállt egy kék vászondarabokkal foltozott sátor előtt.

- Öreg! - kiáltott be. - Kelj föl!

Alacsony, öreg emberke bújt ki a sátorból. A feje kopasz, a szakálla hosszú és fehér. Térdig érő ingben lépett ki, mezítláb.

- No, mi az? - kérdezte ijedten. - Te vagy, Hajván?

- Én vagyok - felelte a török. - Ezelőtt egy héttel erre a szürke lóra alkudtam nálad.

És a tevék között legelő otromba, nagy lóra mutatott.

- Adod úgy, ahogy kértem?

- Ezért költöttél fel? Húsz gurus, amint mondtam.

A török előkaparta az ezüstpénzt az övéből. Először megolvasta az egyik markában, aztán a másikban, végül pedig beleolvasta a kereskedőnek a tenyerébe.

- Sarkantyú is kell - szólt a diák, míg a kereskedő a lovat oldozta.

- Ráadásul egy pár sarkantyút adsz - mondotta Hajván.

- Majd holnap.

- Most, azonnal.

A kereskedő bement a sátorba. Ott csörgött, kotorászott a sötétben. Aztán egynéhány rozsdás sarkantyút hozott elő.

10

Ugyanabban az órában Jumurdzsák a betegek sátorai között bolyongott.

- Melyik az a rab, aki ma a paradicsomba akarta röpíteni a padisah felséges személyét? - kérdezte az egyik őrtől.

Az őr egy négyszögletű, fehér sátorra mutatott.

A sátor előtt öt fehér turbános, fekete kaftános vén guggolt a tűz körül. A szultán orvosai voltak. Komoly és bús volt mind az öt.

Jumurdzsák a sátor őre előtt állt meg.

- Beszélhetek-e a fogollyal?

- Kérdezd az orvosokat - felelte az őr tisztelettel.

Jumurdzsák az orvosok előtt meghajolt. Azok is bólintottak.

- Efendik, ha lehet a beteggel szólanom, kedves dolgot cselekedhetnék a padisahnak.

Az egyik vállat vont. A keze mozdulatát arra is lehetett érteni: ''Nem lehet''. Arra is, hogy: ''Eredj a sátorba''.

Jumurdzsák az utóbbi értelmet választotta.

A sátor kárpitja félig el volt vonva. Benn egy nagy olajlámpa égett. A pap félig nyílt szemmel, hanyatt feküdt az ágyon.

- Gyaur - szólt a török elébe lépve -, ismersz-e engem?

A pap nem felelt.

- Én az a Jumurdzsák vagyok, akit rád bíztak egyszer, hogy akassz fel. Te megszabadítottál az amulettem árán.

A pap nem felelt. A szeme pillája se rebbent.

- Most te vagy a rab - folytatta a török -, és semmi se bizonyosabb, mint az, hogy lefejeznek.

A pap nem szólott erre se.

- Az amulettemért jöttem - szólt a török alázatosan. - Neked az semmi. Nekem benne van minden erőm. Mióta nincs velem, szerencsétlen vagyok mindenben. Házam volt a Boszporusz partján: gyönyörű kis palotám. Azért vettem, hogy öregségemre oda telepedjek. A ház megégett. A benne volt kincseket ellopták. A karomat egy csatában átszúrták. Nézd a bal kezemet: talán örökre nyomorék.

És mutatta a vörös forradást, amely körülbelül három hónapos lehetett.

A pap hallgatott mozdulatlanul.

- Gyaur - szólt síróra lágyult hangon a török -, te jó ember vagy. Sokat gondolkoztam rólad: mindig az volt a vége, hogy példátlan a te szíved jósága. Add vissza az amulettemet!

A pap nem felelt.

Csak a lámpa sercegett mellettük.

- Megteszek mindent, amit kívánsz - folytatta kis szünet múlva a török. - Azt is megkísérlem, hogy megmentselek a hóhér kezétől. Az én apám hatalmas pasa. A bátyám Arszlán bég. Míg él az ember, él a reménysége is. Csak azt mondd meg, hol van az amulettem. 

A pap hallgatott.

- Az amulettem! - ismételte bosszúsan a török.

És megragadta a pap vállát:

- Az amulettem! - kiáltotta megrázva.

S hogy a pap feje lógott, fölrántotta ülőre.

A pap álla akkor leesett. Megüvegesedett szemmel, nyitott szájjal bámult a semmibe.

11

Mikor a legszélső őrt is elhagyták, Hajván megállt.

- Íme - mondotta -, megtettem, amit kívántál. Most már beszélj: mi az a titkos szerencse, amit magammal hordozok?

- Kabala  - felelte titokzatosan a diák.

- Kabala? - ismételte mormogva a török.

S összevonta a szemöldökét, mint aki bele iparkodik hatolni az olyan szó értelmébe, amely őneki homályos.

- Ha jobban megnézed - szólt a diák vállal a nyereghez támaszkodva -, látni fogod, hogy egy-egy csillagnak a képe. A szent dervis imádsággal írt körül minden jó csillagot. Jatagánt is ígértél.

A török mind a két jatagánját odanyújtotta a diáknak.

- Válassz!

A diák a kisebbiket vette el. Beletűzte az övébe.

- Ezek a képek - folytatta - arra valók, hogy a tested körül hordozd. Hétfelé kell metszened mindeniket, s bele kell varrnod a ruhád bélésébe. A turbánod belsejébe is tégy. Ahol ez a szent pergamen takar, ott nem ér a golyó.

A töröknek megcsillant a szeme.

- Nem ér a golyó?

- Nem. Hallottál bizonyosan már olyan hősökről, akiket nem fogott a golyó.

- Hogyne.

- Hát se pénzért, se jó szóért ne adj belőle senkinek. Még csak ne is mutasd, mert elveszik tőled, ellopják tőled, elcsalják tőled.

- Hohó! Van nekem eszem!

- De még ez nem minden. Az egyik papiros azt mondja, hogy gyermeket és nőt ne illess addig se kezeddel, se fegyvereddel, míg nagyúr nem leszel. Minden gondod a vitézség legyen.

- Az lesz.

- Mert nagyúr leszel ám: belőled Magyarország beglerbégje lesz.

A töröknek a szája is elnyílott bámulatában.

- Beglerbég?

- No, nem holnap reggel, az bizonyos, hanem idővel, mikor kitűnik a vitézséged. Aztán az is meg van írva, hogy a ''Korán'' szavai szerint élj. Légy buzgó az imádságban és a szent mosdásban. És aki jót cselekszik veled, te azzal rosszat ne cselekedjél.

A nagy, buta ember áhítattal nézett a diákra.

- Álmodtam sokszor - mondotta -, hogy úr leszek. Megálmodtam én azt. Hát hétfelé?

- Hétfelé. Nem baj, ha nem is egyforma nagy. Aszerint, hogy melyik testrészedet akarod legjobban takarni.

A török boldog elmerengéssel nézett maga elé.

- No - mondotta a fejét fölemelve -, ha úr leszek, megfogadlak téged íródeákomnak.

Gergely az ajkát harapdálta, hogy ki ne törjön belőle a nevetés.

- Ülj fel hát, barátom - szólt Hajván boldogan.

S tartotta a lovat, míg a diák felült.

A diák belenyúlt a zsebébe.

- Nézd, Hajván, ihol egy gyűrű. Tudod, a magyarnak az a szokása, hogy nem fogad el ingyen semmit.

Hajván elvette a gyűrűt, és rábámult.

A diák folytatta:

- Te nekem szabadságot és lovat adtál, én ezzel a gyűrűvel fizetek neked. Allah segítsen, kopasz!

S rácsapott a lovára.

Hajván megkapta a kantárt.

- Megállj csak! Török gyűrű ez, ugye?

- Az.

- Hol vetted?

- Mi közöd benne? Ha éppen tudni akarod, egy janicsáré volt.

Hajván egy percig bután nézett maga elé, aztán visszanyújtotta a gyűrűt.

- Nem kell. Te a lóért és a szabadságért eléggé megfizettél nekem.

S visszadugta a gyűrűt a diák zsebébe.


Gergely délnek fogta az irányát, hogy ha netalán üldözik, arrafelé üldözzék, s ne a budai úton.

A hold már nyugatnak ereszkedett a felhők között. Keleten derengett a hajnal.

A széles országutat egy helyen keskeny út szelte keresztbe. Gergely egy sebesen ügető lovast pillantott meg az úton.

Ha egyformán haladnak mind a ketten, éppen az út kereszteződésénél kell találkozniuk.

Gergely az első pillanatban lassúbb ügetésre fogta a lovát, de aztán, hogy amaz is meglassúdott, megint nyargalásnak eredt. Hamarább odaér így száz lépéssel.

A szeme egyre az idegen lovason. A növekvő reggeli világosságnál megdöbbenve látja, hogy egy hosszú süvegű janicsár igyekszik feléje.

Megrántja a lovát, és megáll.

Áll amaz is.

- A Luciferjét - mormogja -, ez a török megfog engem!

S elállt a lélegzete is ijedtében.

Ekkor azonban harangkondulásként üt a szívébe a Dobó István szava: Az a fő, hogy ne féljünk!

Gyermekkorától nem látta Dobót. Mióta Török Bálint elhagyta Ferdinándot, s a János király pártjára állt, azóta Dobó nem járt se Szigetvárott, se Somogyvárott, se Ozorán. De azért Gergely hálásan emlékezett reá, s ez az egy mondása megmaradt a fülében: Az a fő, fiam, hogy ne féljünk!

A török kis, alacsony lova újra elindult. Ő is megsarkantyúzta a lovát. Hát legyen: a keresztúton találkoznak. Lehet, hogy nem is őt üldözi a török. Odakiált neki egy ''jó reggelt''-et, aztán továbbvágtat.

Csakhogy az az út, amelyiken a török jön, éppen alkalmas lenne arra, hogy felkanyarodjon észak felé. Találkozniuk kell.

És ha a török fegyvert ránt?!

Gergely sohasem küzdött még. A Török Bálint udvarában Gábor pap is, Török Bálint is tanította vívni, s a török rabokkal mindennap verekedett. De az csak játék volt. Talpig vasba voltak öltözködve, és még csákánnyal is alig árthattak volna egymásnak.

Hiszen csak dzsidája vagy kardja volna, mint a janicsárnak! De a hitvány jatagán...

Az a fő, hogy ne féljünk! - csendült meg ismét a szívében.

Ment tovább, vágtatva, amerre megindult.

A török azonban nem vágtat. Áll.

Gergely nekitüzesedve kanyarodik rá az útra, amelyiken a török álldogál, s csaknem rikolt örömében, mikor látja, hogy a török megfordul, és ugyancsak iszkol ám előtte.

Ez nem lehet más, csak Tulipán!

- Tulipán! - kiáltja a diák.

A török a kiáltásra még inkább veri a lovát: száguld a keskeny kocsiúton.

A kis ló jó futó, de az úton tócsák vannak, agyag ott a föld. A török árkot akar ugratni, hogy letérjen a mezőre. A ló elcsúszik.

A török végighömpölyödik a földön.

Mikorra a diák odaér, már talpon áll a török, és a kezében tartja a lándzsáját.

- Tulipán! - kiáltja a diák kacagva. - Ne bolondozzon!

- Ó, fene teremtette! - mondja röstelkedve Tulipán. - Hát maga az, úrfi?

- No, maga ugyan vitéz katona! - kiáltja nevetve a diák.

És leugrik a lováról.

- Azt hittem, üldöznek - röstelkedett Tulipán. - Hát hogyan menekült meg?

- Ésszel, Tulipán. Darabig vártam, hogy maga szabadít ki.

- Lehetetlen volt - mentegetőzött Tulipán. - A rabokat a tábor közepére fogták, és annyi őr állott mindenfelé, hogy magam is alig bírtam elosonni.

Fölrángatta a lovát, és vakaródzott.

- Hogy a varjak egyék meg ezt a lovat! Hogyan jutok én ezen haza!

- Hát úgy, hogy vezeti.

- Az úrfi nem jön velem?

- Nem.

- Hát?

- Én Budára megyek.

- Akkor megint a török kezébe kerül.

- Hamarább ott leszek, mint ők. Aztán ha éppen baj lenne, ott van az én uram: az hatalmas ember. Király is lehetne, ha akarna.

Tulipán újra felült a lovára. A diák is. Gergely kezet nyújtott Tulipánnak.

- Tisztelem az otthonvalókat.

- Köszönöm - felelte Tulipán. - Én is tisztelem az uramat. Ne mondja meg, hogy részegen talált. A szolgák borát iszom.

- Jó, jó, Tulipán. Isten áldja meg!

Tulipán még egyszer visszafordult.

- Hát a pap úr?

A diáknak könnybe lábadt a szeme.

- Az szegény beteg. Nem beszélhettem vele.

Még valamit akart mondani, de vagy a könnyektől nem bírt, vagy hogy meggondolta. Egyet lebbentett a kantáron, és megindult kelet felé. A nappalt a diák az erdőben töltötte. Csak este mert továbbindulni nagy kerülővel Buda felé.

A nap akkor kelt, mikor a Gellért-hegy előtt elterülő nagy síkra érkezett. Ott már ledobta magáról a turbánt; a köpönyeget meg hátraakasztotta a nyeregfára.

A mező mindenfelé harmattól gyöngyözött. Gergely leszállt a lóról. Levetkezett derékig, s harmatot szedett a két tenyerébe: úgy mosdott ki a kétnapos porból.

A mosdás után megfrissült. A ló is legelt azalatt. A nap első sugaraiban melegedve siettek tovább az országúton.

Ott már tele volt az út környéke a budai csata nyomaival. Tört kopják, szétomlott ágyúszekerek, horpadt vállvasak, döglött lovak, vértek, kardok, feketére festett, üstforma, hitvány német sisakok hevertek mindenfelé.

És temetetlenül maradt holttestek.

Egy kökénybokor körül öt német hevert. Kettő hanyatt, egy összeguborodva, kettő szétroncsolt fejjel. Hármát talán golyó ölte meg. Ketteje tán odavánszorgott halálosan megsebesülten, s ott lehelte ki a lelkét.

Nehéz bűz terjengett a levegőben.

A lovas közeledésére hollók repültek fel a holttestekről, és egyet kanyarodtak néhány ölnyi magasságban a mező felett. Távolabb ültek le megint, hogy lakmározzanak.

Kürt rivallására emelte fel a bús látványról Gergely a fejét. Budáról egy piros ruhás csapat ereszkedett alá lassú lépésekben. Előttük valami öt díszbe öltözött főúr. Mögöttük valami sötétkék ruhás, hosszú gyalogsereg.

Gergely az elöl haladók között egy fehér csuhás papi embert látott.

Az a híres György barát - gondolta.

És a szíve megdobbant. György barátról kisgyerek korától kezdve annyit hallott beszélni! Nagyobb volt neki a királynál is.

A barát mellett egy vörös bársonymentés, kövektől messzire tündöklő lovas léptetett.

Gergely megismerte Török Bálintot.

Elfusson?

Gyanút kelthet a futása. Török Bálint utánaküld egy lovast, és akkor bűnösként hurcolják az ő szeretett urához.

Megmondja, hogy a pappal mit műveltek?

Akkor egyszeriben elkergeti a színe elől Török Bálint. Hiszen ő hítta be a törököt a német ellen. Azt hallgassa-e most, hogy az ő háza népe meg el akarta pusztítani a törököt?

Főtt a feje Gergelynek. Hazudni nem szeretett. Becstelen valaminek tartotta, hogy éppen annak hazudjon, aki fölnevelte.

Csak állt hát az országút mellett hajadonfővel, elvörösödött orcával. Aztán leszállt a lováról, és tartotta a kantárnál fogva.

Jöjjön, aminek jönnie kell!

A ló éhes volt. Amint azt látta, hogy szünetel a dolga, beleharapott a fűbe.

Hej, az Isten áldja meg ezt a lovat, de főképpen az éhségét! Micsoda jó munka most ide-oda rángatni, mintha akaratos volna! Micsoda szerencse, hogy aközben hátat lehet fordítani a beszélgetésbe hevült uraknak.

Már itt dobognak, már itt beszélnek. A vén lónak hol ide, hol oda kell fordulnia, s hol ő szalad egyet gazdája körül, hol a gazdája őkörülötte.

Aztán az ördög gondolná, hogy a szél is tud az embernek segíteni. Egy keletről szálló, gyenge fuvallat kárpitot emel az út sárga porából, s azon át csak annyit lehet látni, hogy valami fiatal legényke vesződik a gyepen egy otromba, szürke lóval. Bizonyosan a németek hagyták gazdátlanul. Legyen boldog vele!

Gergely megkönnyebbülten lélegzett, mikor látta, hogy a főurak már háttal vannak feléje, és senki se kiállja: ''Gergely fiam!''

Fölugrott újra a lóra, először csak hassal, aztán átvetette a lábát is, és arccal a menet felé fordult.

Akkor látta, hogy a sötétkék ruhába öltözött gyalogsereg mind láncra van fűzve. A ruhájuk rongyos, a hajuk sáros, az arcuk sápadt. Öreg ember nincs köztük egy se, de sebesült az van sok. Egy magas, rongyos rabnak merő kékvörösre dagadt seb az arca, csak éppen az egyik szeme látszik ki az összeroncsolt arcból.

Vajon nem éppen Török Bálint vágta-e azt orrba?

12

Gergely csak akkor látta Budát először.

A sok torony, a magas falak, a pesti oldalra hajló fás-lombos királyi kert, minden álomféle újság volt neki.

Hát ez a Mátyás király volt lakóhelye? Itt lakott Lajos király? És itt lakik, ezt látja mindig az ő kis Évája?

A kapun alabárdos őr állott, de a fejét se mozdította Gergely felé.

Gergely kérdezés nélkül haladt fel az úton. Fölbámult a királyi udvarba, az udvaron kereklő nagy márvány vízmedencére. Aztán a Szent György téren állt meg. Figyelmét az összevissza hányt ágyúcsoport kötötte le. Füstös, otromba ágyúk. Látszik a sáros kerekükön, hogy a németektől vették el, talán épp tegnap.

- Jó napot, vitéz uram - szólt egy ott álló őrkatonának -, ugye, ez német zsákmány?

- Az - felelte büszkén a katona.

Gergely újra a nagy ágyúkra bámult.

Volt köztük három is akkora, hogy húsz ökör se bírta volna őket megmozdítani.

És a sok ágyú bűzlött még a puskaportól.

- Vitéz uram - szólt ismét Gergely -, ismeri-e az öreg Ceceyt, a fakezűt?

- Hogyne ismerném.

- Hol lakik?

- Amarra le - szólt a katona a fejével északra intve. - A Szent János utcában.

- Nem ismerem ám én itt az utcákat.

- Hát csak eredj, öcskös, egyenesen, aztán kérdezősködjél. Egy kis, zöld házban lakik. A kapu fölött íj lóg. Íjas lakik ottan.

- Szagittárius? 

- Az.

Gergely még egy pillantást vetett az ágyúra, aztán az öreg szürkével elkocogott.


Sok kérdezősködés és mutogatás után rátalált végre a Szent János utcára és abban egy kis, zöldre festett, egyemeletes házikóra.

A házikón csak öt ablakocska látszott. Három az emeleten, és kettő a földszinten. Középett egy szobaajtónyi kapu volt a bejárat.

Afölött lógott a nagy, vörös bádogíj.

Ceceyék az emeleten laktak, s Gergely ahogy benyitott, az öregurat reggeli köntösben, papucsban találta, amint egy hosszú nyelű légycsapóval az almárium  oldalán csattogott.

- Ne, kutya! - mondotta akkorát csattintva, mint a puskalövés.

Aztán hogy lépéseket hallott, folytatta:

- Nincs ennél bátrabb állat a világon! Itt ütöm, verem őket egymás szeme láttára, aztán ahelyett, hogy menekülne, még ráül a szakállamra. Ne, kutya!

És a légycsapóval a levegőben suhant egyet.

- Édes apámuram - szólt Gergely mosolyogva -, jó reggelt!

Az öreg csak erre a hangra fordult meg.

- Nini! Gergely fiam! - szólt tágra meresztve öreg szemeit. - Te vagy az, lelkem?

S még az álla is leesett bámulatában.

Gergely maga is csodálatosnak érezte, hogy ott van, de mégis várta, hogy megöleljék, megcsókolják, mint otthon szokták, Keresztesen.

A szóra az asszony is kilépett a szomszéd szobából.

Az is éppúgy meghökkent, és éppúgy elbámult.

- Hogyan jöttél? - kérdezte. - Mi hozott ide, fiam?

S ő mégis megcsókolta, megsimogatta a haját.

De máskor mintha melegebben csókolta volna meg. Gergelynek csak éppen árnyékként átröppenő gondolata volt ez; inkább érzés, mint gondolat.

- Nem egyébért jöttem - felelte Gergely -, csak hogy térnének vissza Keresztesre.

- Ohó! - felelte az öreg.

Mintha azt mondta volna: micsoda ostoba beszéd ez!

- Láttam a török hadat - beszélte tovább Gergely. - Azok ám elfoglalják Budát.

- Ohó! - szólt még erősebben Cecey.

Mintha azt mondta volna: ez még nagyobb ostobaság!

Az asszony is úgy nézett a fiúra, olyan szánakozó arccal, mint ahogy az együgyűekre szokás nézni, akik a maguk kis eszével bolondságot gondolnak.

- Éhes vagy-e, lelkem? - kérdezte, a fiú vállára téve a kezét. - Talán nem is aludtál?

Gergely igent is, nemet is bólintott. Fél szemmel a nyitott ajtóra pillantgatott, s közben az asztalon álló sakktáblára bámult.

- Vicuskát várod, ugye? - szólt az asszony az urára pillantva. - Nincs itthon, fiam. Nem is jár haza. Bent van a királynénál, csak néha szökhetik meg. Akkor is hintón jön, udvari fullajtárral, azám!

S hogy sustorgás hallatszott, összecsapta a kezét:

- Jézus Mária! Fut a tejem!

Gergely arra várt, hogy Cecey folytatja a Vicáról való beszédet, azonban az öreg csak ült, pislogott és hallgatott.

- Hol a tisztelendő úr? - kérdezte nyomott szívvel Gergely.

- Temet - felelte unatkozó arccal Cecey. - Összeállt néhány baráttal: temetnek.

- Németet?

- Persze hogy németet. Mióta háború van, mindennap kijár temetni. Érdemes is a németet temetni!

- És nem lőttek rá?

- Fehér ingben vannak. Az olyant nem lövik.

- Én még sok temetetlent láttam.

- Elhiszem, ''öcsém''. Vágtunk jócskán.

Az öcsém szó megint kedvetlenül érintette Gergelyt. De már nem állhatta tovább: Vicára fordította a beszédet.

- Most is a királynénál van?

- Ott - felelte az öreg.

Fölkelt, és végigsétált a szobán. Az arca eközben valami komoly és méltóságos kifejezést öltött. Aztán nekifogott, és elmagyarázta, hogy a kis Vicát György barát elvitte a minap a királynéhoz, s bemutatta a Várkertben. A csecsemő királyfi egyszerre rámosolyodott Vicára, s feléje nyújtogatta a kezét. Vica se volt rest, az ölébe kapta, mint otthon a parasztgyereket szokás, és meghintázta a levegőben minden tisztelet nélkül. Még azt is mondta neki: ''Te kis mulya!'' Attól a naptól kezdve maga mellé szerette a királyné, és most már hálni se ereszti haza.

Gergely eleinte csak érdeklődve, de aztán ragyogó szemmel hallgatta az öreget.

Kissé furcsállta, hogy Cecey méltóságos arcot ölt, és hűvösen pillant őrá. Végül megint elkomolyodott.

- No, mi lelt? - szólt az öreg. - Mér nézel olyan ostobán?

- Álmos vagyok - felelte Gergely.

S alig bírta visszatartani a könnyeit.

Mert akkor már átértette, hogy a kis Éva nem lesz az ő felesége soha.

13

Hát mi is történt Budán?

Az, hogy a német szeretett volna beleülni. A királyné engedte volna is, de a magyar uraknak sehogy se tetszett az a gondolat, hogy Mátyás palotájában német tanyázzon.

Segítségül hívták a törököt, és addig is védekeztek. Mikorra a török segítség előhada megérkezett, már akkor fogyadozott a német.

S mikorra a szultán is megérkezett roppant táborával, Roggendorfnak  a hada szét volt verve.

A ''barát'' (csak így nevezték a híres Martinuzzi Györgyöt)  négyszáz német rabot vitt üdvözletül a szultán elé.

Vele ment Török Bálint és az ősz Petrovich Péter is.

A szultán Cserepesen állt a hadával; egy tábori állomásnyira Budától. Az urakat tornyos és tornácos selyemsátorában fogadta kegyesen. Mind a hármat ismerte már a nevéről. A barátról tudta, hogy annak a fejével gondolkozik a magyar nemzet. Török Bálintot meg abból az időből ismerte, mikor Bécs városára akarta kitűzni a félholdas lobogót. Bálint úr akkor lekaszabolta Kászon basát a seregével együtt, és úgy emlegették a törökök, mint a tüzes ördögöt.

Az öreg Petrovichról már előre megmagyarázta a tolmács, hogy rokona a csecsemő királynak, és hogy ő volt az, aki 1514-ben Dózsa Györgyöt letaszította a lováról, és rabul ejtette.

A három urat bevezették a sátorba. Mind a hárman meghajoltak. Azután, hogy a szultán eléjük lépett, és a kezét nyújtotta, a barát is lépett egyet, és megcsókolta a szultán kezét. Az öreg Petrovich is kezet csókolt.

Török Bálint kézcsók helyett ismét meghajolt, és elhalványodott arccal, de azért büszkén nézett a szultánra.

No, ez gorombaság volt! A barátban áthűlt még a csont is. Ha ezt tudta volna, egy szóval sem erőltette volna Bálint urat, hogy velük tartson.

A szultánnak a szeme pillája se rebbent meg. Kézcsókra nyújtott kezét kissé feljebb emelte, s föltette Török Bálintnak a vállára. Megölelte.

Mindez olyan családiasan, magyarosan történt, mintha másképp nem is történhetett volna.

A sátorban ott állt a két fiatal szultánfi is. Nyájasan szorítottak kezet a magyar urakkal. Bizonyosan előre megoktatták őket, hogyan viselkedjenek. Aztán megint az apjuk mögé állottak, s Török Bálintra függesztették a tekintetüket.

Hát lehetett is őt nézni. Micsoda méltóságos, szép magyar ember! Ahogy ott áll a vágott ujjú, vörös selyematlasz öltözetében, minden más méltóság elhitványodik mellette.

A szultán vén birkaszeme is gyakrabban fordult Török Bálintra, mint az előtte hajlongó barátra, aki körmönfont latin orációban  jelentette, hogy a német veszedelem el van hárítva, és hogy a magyar nemzet boldog, mikor ilyen hatalmas pártfogó szárnyát érzi maga fölött.

A tolmács Szulejmán pasa volt, egy beteges, sovány öregúr, aki surján legény korában került a magyar földről a törökök közé, és mind a két nyelvet hibátlanul beszélte.

Mondatról mondatra fordította a barát szónoklatát.

A szultán bólogatott. Aztán, hogy a beszéd egy mély meghajlással véget ért, a szultán elmosolyodott:

- Jól beszéltél. Azért is jöttem, mert János király barátom volt. Az ő népének sorsa nem idegen nép sorsa nekem. Az országba vissza kell térnie a békességnek. A magyar nemzet ezután nyugodtan alhatik: az én kardom fog fölötte őrködni mindenkoron.

A barát a boldogság kifejezésével hajolt meg. Az öreg Petrovich könnycseppet törölt el a szemében. Csupán Török Bálint nézett felhős homlokkal maga elé.

- Hát lássuk: miféle néppel küzdöttetek meg? - mondotta a szultán.

Lóra ült, és a magyar urak kíséretében lassú lépést végiglovagolt a rabok során. Ott álltak és térdeltek azok két hosszú sorban a homokon, közel a Dunához.

A szultán jobbján a barát lovagolt, bal felől Szulejmán pasa. Néha azonban a szultán hátra is fordult, és hol Petrovichhoz, hol Török Bálinthoz, hol a fiaihoz szólott.

A rabok mindnyájan leborultak a szultán előtt. Egyik-másik esdeklőn emelte feléje megláncolt két kezét.

- Rongy, zsoldos nép - mondotta törökül a szultán -, de erős testalkatúak.

- Voltak erősebbek is - mondta rá magyarul Török Bálint, hogy a szultán hozzája fordult. - Volt egynéhány száz, de azok nincsenek itt.

S hogy erre a szultán kérdő tekintettel nézett rája, Bálint úr nyugodtan válaszolt:

- Azokat én vágtam le.

Visszatértek a sátorhoz. A szultán nem ment be, hát tábori széket hoztak elő. De a küldöttségnek nem hoztak széket, sem a szultánfiaknak.

- Mi történjék a rabokkal, felség? - kérdezte Amhát pasa.

- Üssétek le a fejüket - felelte a szultán olyan egykedvűen, mintha azt mondta volna: keféljétek meg a kaftánomat.

Leült a sátora elé egy aranyos hímzésű párnára. Mögéje állott két pávatoll legyezős szolga, s nem is a pompa kedvéért, hanem valóban a legyek miatt. Mert augusztus végén járt az idő, és a táborral a legyek miriádja utazott.

A szultán mellett ott állott a két fia is. Előtte levett süveggel a magyar urak.

A szultán egy percig maga elé nézett, azután Török Bálinthoz fordult:

- Valami pap esett rabul az úton. A te vármegyédből való. Talán ismered?

Török Bálint megértette a szultánt, de azért meghallgatta a tolmácsot is.

És magyarul felelte:

- Az én vármegyéimből való papokat mind nem ismertem. Van a birtokaimon egynehány száz mindenféle hitű. De lehet, hogy azt a rabot ismerem.

- Hozzátok ide - parancsolá a szultán.

És a szemöldökét felholdazva, unalommal nézett maga elé.

A Duna-partról felhallatszott a fejezés zaja. Kiáltások, könyörgések, s mindez összevegyült a tábor zajgásával.

Két ember hozott aztán sietést egy lepedőbe burkolt alakot.

Lefektették a földre a szultán előtt, és levonták a fejéről a lepedőt.

- Ismered? - kérdezte a szultán, féloldalt nézve Török Bálintra.

- Hogyne ismerném - felelte megrendülve Török Bálint -, hiszen ez az én papom!

És körülnézett a jelenlevőkön, mintha magyarázatot várna.

De a török méltóságok arca hideg volt. Csak fagyosan rámeredő fekete szemekkel találkozott.

- Valami baja történt - szólt a szultán. - Már akkor is beteg volt, mikor a táboromba hozták. Temessétek el tisztességesen - szólt a szolgákhoz fordulva -, a keresztény vallás szertartásai szerint.

Azután ezüsttálcán, ezüstpoharakban frissítőket hordtak körül. Valami narancsléből és rózsavízből készült ital volt az, jeges és illatos.

A szultán nyájas mosolygással kínálta meg elsőnek Török Bálintot.

14

Gergelynek egy kis udvari szobában ágyat vetett Ceceyné. A fiúnak nem annyira az ágy esett jól, mint inkább az, hogy magára maradhatott a bánatával.

Hogy a királyné megszerette az ő kis Éváját, azon ő nem csodálkozott. Az ő véleménye szerint nincs a világon szeretnivalóbb teremtés Évánál. De az mégiscsak szívbeli fájdalom, hogy Ceceyék annyira büszkék reá! Vicuska a királyi udvarba emelkedett, ahol csak hercegek meg az ország nagyjai forognak. Hogyan lépjen fel hozzá most már egy ilyen semmi kis ember, akinek se háza, se címere, se kutyája nincsen?

Ledőlt a kopott medvebőr lócára, és a karjára fektette könnytől esőző orcáját.

Jó tulajdonsága az a szomorúságnak, hogy el is altatja az embert, meg is vigasztalja mindenféle kedvező álommal.

Gergely jó fél napot aludt a medvebőrön, és mosolyogva ébredt fel utána.

Csodálkozva nézett a kis szoba falára, a falon függő ferde lábú Szent Imre-képre, aztán elkomolyodott. Arcát a két tenyerébe fektetve könyökölt a térdén. A fejében sötét örvénylés forgatta egymásba a két nap történetét. A nagy török tábor, az elfogás, a pap halála, a menekülés, a budai Vár, az ő kis feleségének elröppenése, a mostohaszülők színeváltozása - mindez egymásba kavarogva örvénylett az elméjében. Aztán a lóra gondolt, a vén szürkére, hogy adtak-e neki ennie-innia. Hogyan fog ő azon megint hazaballagni Somogyvárra? Mit felel, ha kérdik, hogy hol a mester? Ki fogja őket tanítani ezután? Bizonyosan Tinódi Sebestyén, a béna kezű, jó lantos.

Fölkelt, és megrázkódott, mint aki rossz álomnak a nyűgeiből akar kibontakozni.

Átment Ceceyékhez.

- Édesanyám - mondotta az asszonynak -, én csak azért jöttem, hogy meghíreljem a török veszedelmet. Most már visszatérek.

Az asszony az ablaknál ült, és aranycérnával valami gyolcsot szegett. A nők akkoriban aranyozott inggallért viseltek. A leányának varrta.

- Hová sietnél? - felelte. - Hiszen még nem is beszélgettünk. Az uram nincs itthon. Ő is akar talán szólani veled. Hát Bálint úrnál voltál-e már?

- Nem - felelte a diák -, nem is megyek hozzá. Csak úgy ugrottam el hazulról, hogy nem is mondtam, hová megyek.

- Hát az öreg papunkkal nem akarsz beszélni?

- Hol lakik?

- Itt velünk. Hol lakna másutt? De most ő sincs itthon. Temet.

- Még mindig civakodnak?

- Most még többet, mint azelőtt. Most ő a Ferdinánd-párti, az uram meg a János-párti.

- Mondja meg neki ''kegyelmed'', hogy tisztelem.

Szándékosan nem szólította ''anyám''nak.

Az asszony egyet fordított a varráson, és csak egy-két percnyi hallgatás után válaszolt:

- Hát akkor nem tartóztatlak, Gergely fiam. Csak éppen egy kis ebéddel kínállak meg. Félretettem neked. Nem akartalak zavarni a nyugvásodban.

Gergely lehajtotta a fejét. Bizonyára azon gondolkozott, hogy elfogadja-e az ebédet. Végre is arra gondolt, hogy hátha megbántja őket: elfogadta.

Az asszony sárga bőrabroszt vetett az asztalra, és hideg sültet tett rá, meg bort is melléje.

Eközben Bálint pap is hazaérkezett. Máskor csak az est vetette haza az irgalmasság munkájából, aznap korábban tért haza, mert a hőség és a munka elfárasztotta.

A nyomában baktatott be Cecey.

Gergely kezet csókolt a papnak. Aztán, hogy az visszatolta az asztalhoz, evés közben felelgetett a kérdéseire.

- Hogy megnőttél! - bámuldozott a pap. - Embernyi ember vagy. Pedig mintha csak tegnap szakadtál volna el tőlünk!

És körülpillantott.

- Vica hol van?

- A palotában - felelte Cecey.

A pap tekintete magyarázatot kért. Cecey mentegetődzve felelte:

- A királyné igen megszerette. Nem ereszti.

- Mióta?

- Egynehány napja.

- Csak nem a ''gyerek'' mellett van? - hörkent föl a pap.

- Mellette van - felelte Cecey. - Csak nem gondolod, hogy pesztonka! Van ott pesztonka elég. Vica csak épp hogy ott van, no.

- A te leányod a Szapolyai fia mellett?! - kiáltotta a pap a színéből kikelve.

Cecey nyugtalanul baktatott végig a szobán.

- Hát mi van abban? - felelte megfordulva. - Nem te mondtad-e, hogy inkább a magyar, ha kutya is, mint a német, ha angyal is?

- De hogy a te leányod ringatja a Szapolyai fiát! - szólt a pap a haragtól kivörösödve. - S hirtelen felcsattant. Éktelen dühvel ordított Ceceyre: - Hát így meglágyul az ember esze, ha megvénül! Hát elfelejtetted-e, hogy annak a gyereknek az apja hóhér volt?! Elfelejtetted-e, hogy velem együtt ettél a Dózsa György húsából?!

S úgy vágta a széket a földhöz, hogy darabokra reccsent.

Gergely szájából kiesett a falat. Lefutott a lépcsőn, és elővezette a lovát. Elrohant anélkül, hogy búcsúzott volna.

15

A királyi palota előtt leszállt a lováról, és a kantárnál fogva tartotta.

A palota falán szekérkeréknyi nagy napórát pillantott meg. A nap akkor épp a fellegek mögött járt, és az aranyozott órarúd csak halvány árnyékvetéssel mutatta a római négyet.

Gergely az ablakokra vizsgálódott. Sorra nézte valamennyit: a földszintieket, az emeletieket, aztán a toronyablakokat.

A palota kapuján katonák jártak ki és be. Egy ősz szakállú, hajlott hátú, agg magyar úr két íródeákkal lépdegélt be a kapun. Nagy úr lehetett, mert mindenki köszönt neki, ő azonban nem köszönt vissza senkinek. A diákjai tekercsbe göngyölt papirosokat vittek. Posztósüvegük szélébe lúdtoll volt tűzve. Az övükön rézkalamáris  lógott. A nap ahogy rájuk tűzött, az árnyékuk is méltóságosan mozgott előre a palota falán.

Azután egy vékony lábú, szőke katonát pillantott meg Gergely. Csak a lábát látta, a piros csizmába, piros nadrágba foglalt vékony két lábát, de arról is megismerte, hogy a szigetvári őrségből való. Nagy Bálint a neve.

Megfordult, és a Szent György tér felé sietett a lovával. Nem akarta, hogy a Török Bálint emberei közül valaki megpillantsa.

Hanem odább megint csak ismerőssel találkozott. Egy mozgékony, kis, kerek szakállú ember volt az: Martonfalvi Imre, Török Bálintnak a deákja, sáfárja, hadnagya, szóval egy mindenképpen hasznos belső embere.

Gergely átugrott a lova túlsó oldalára, hogy az arcát eltakarja az elől az ember elől. Azonban Imre deák, az örökké fürkésző, szemes ember meglátta.

- Nini - kiáltotta -, Gergely öcsém!

Gergely fülig elvörösödötten emelte föl a fejét.

- Hogy kerülsz te ide? Az úrhoz jöttél? Hát ezt a lófejű ökröt hol szedted fel? Hiszen ez nem a mi lovainkból való!

Gergely szeretett volna elsüllyedni a kövezet alá az ökörnek nevezett érdemes állattal együtt.

Hanem hamar összeszedelőzködött.

- Az úrhoz jöttem - pislogott röstelkedve. - Hol van?

- Nem tudom, megjött-e már. A német rabokat kísérte a szultán elé. Haj, de vitéz ember a mi urunk! Láttad volna, hogyan aprította a németet! Ma egy hete is úgy jött vissza a csatából, hogy egy csurom vér volt a jobb karja. A királyné az ablakban ült. Ahogy ellovagolt előtte, felmutatta neki a jobbját, a karddal együtt. Nincs otthon marhaveszedelem?

- Nincs - felelte Gergely.

- Hát az öreg kutat kitisztították-e a rabok?

- Ki.

- A cséplők nem lopnak?

- Nem.

- Az úrfiak egészségesek?

- Egészségesek.

- És az asszonyunk?

- Az is.

- Remeteudvaron nem voltál?

- Nem.

- Nem tudod, hogy a szénát betakarították-e?

- Nem.

- No - azt mondja a deák, a süvegével legyezve magát -, hát most hova szállsz? Vagy van szállásod?

- Nincs.

- Hát gyere énhozzám. Valami nagy hírrel jöttél? Vagy levelet hoztál az úrnak?

- Nem. Csak úgy véletlenformán jöttem el.

- Hát várakozzál itt. Befordulok a palotába. Vagy gyere te is velem ide az udvarra. Aztán hazamegyünk, és átöltözöl. Vagy nincs ruhád? No, majd lesz. Aztán beszélhetsz az úrral.

Bevezette a diákot az udvarra, és elhelyezte az árnyékon.

Gergely utánanézett a bőbeszédű, eleven embernek. Látta, mint szalad fel a széles, vörös márványlépcsőn. Aztán azon gondolkozott, hogy ne szökjön-e meg a Bálint úr szidása elől.

Hej, nem lehet az elől megszökni! Hatalmas tekintetével messziről is magához horgozza az embert. Az igazat kell mondani. Meg kell vallani, hogy... jaj, azt sehogy se lehet megvallani!...

Vakarta a fülét. Gondolkodott, hogy szinte gőzölgött a feje belé, aztán megint csak bámulta az ablakokat.

Amint így tekinget, látja, hogy az udvar egy nyílásán a kert fái zöldellnek át. Mi lenne, ha ő oda besurranna? Csak úgy messziről megnézné az ő kis Éváját. Csak úgy messziről, mert a királynéhoz nem szabad közel mennie a magaszőrű mezei halandónak.

Vajon hol vannak? Bizonyosan a túlsó, árnyékos részen valahol, vagy a kertben, vagy valamelyik ablakban. Megismerné Évát messziről is. Megismerné azt a gyönge, fehér arcát, édes mosolygású macskaszemét. Intene neki egyet a süvegével. Aztán Éva találgathatná akár egy hétig is, hogy Gergely járt-e ott, vagy egy hozzá hasonló fiú, vagy hogy éppen Gergelynek a lelke.

A fal az udvaron tele volt nagy, nehéz vasgyűrűvel. A gyűrűk arra valók, hogy a lovat hozzájuk kössék, akik ott járnak.

Gergely is odakötötte a maga lovát, aztán csöndes andalgással átment a katonák között. Beosont abba a sikátorba, amelyikből a fák lombja kandikált kifelé.


Gergely azt gondolta, hogy ott van a kertnek a bejárata. No bizony éppen olyan keskeny sikátorba szokták csinálni a nagy kertek bejáratát! Nyoma sincs ott semmiféle ajtónak. A sikátor egyik oldala magas vasrács, a másik oldala épület. A Mátyás király tudósai és művészei laktak valamikor azon a részen, azután a lengyel papok és szolgák Ulászló idejében, később meg asszonycselédek.

Gergely azonban minderről nem tudott semmit. Ő csak a rácsot nézte. A rács zöld volt, s a vasrudak vége aranyozott. A lombok néhol áthajoltak a rácson.

Gergely be-benézett. Néhol kavicsos utat látott, meg egy-egy zöld mázas cseréptetővel fedett, kis kerti épületet. A rácsokon is itt-ott egy-egy vasholló ült, de némelyiknek már csak a lába volt meg. Gergely a lombokon át egynéhány rózsaszínű foltot látott. Női ruhák! Gergelynek a szíve kallómalomként dobogott.

Be-bekukucskált, ahogy lejjebb és lejjebb ment a kerítés mellett.

Végre egy öreg hársfa alatt női csoportot pillantott meg.

Bölcső körül ültek. Világos rózsaszín ruhába voltak öltözve. Csak egy volt közöttük feketében, egy hosszúkás arcú, vékony kezű nő. Annak az arca halavány volt és szomorú. Csak akkor mosolyodott el, amikor lehajolt, és a bölcsőbe nézett, de a mosolygása is szomorú volt annak.

Gergely nem látott a bölcsőbe. Egy fehér ruhás, kövér asszonynak a háta takarta a bölcsőt. A kövér asszony hársfalombocskákat lengetett a bölcső fölött.

Gergely ide-oda keresgélt a rácson, hogy jobban beláthasson. Látta már, hogy négy nő van összesen a bölcső körül, s egy ötödik ott hajladozik egy kehely alakú, nagy márványváza mellett.

A rács mentén ahhoz futott le. Csakugyan az ő kis Évája volt. De hogy megnőtt! Vadgesztenyét szedett a földről kosárba.

- Vicuska! Cicuska! - szólt be halkan a rácson.

A leányka húszlépésnyire lehetett. Valami nótát dúdolgatott. Az volt az oka, hogy nem hallotta meg Gergely szavát.

- Vicuska! Cicuska! - szólt be ismét Gergely.

A leány fölemelte a fejét. Komoly csodálkozással nézett a rács felé.

- Cicuska! - ismételte Gergely csaknem kacagva. - Cicus, Vicus, gyere hát ide!

A leány nem láthatta a tamariszkuszlomboktól Gergelyt, de megösmerte a hangját.

Jött, mint az őzike. Meg-megállva, meg-megiramodva, nagy, bámuló szemével még csak nem is pillantva csodálkozásában.

- Én vagyok itt, Vicuska - szólt Gergely újból.

Akkor a leány ott termett.

- Gergő! - mondotta a kezét összecsapva. - Hogyan kerülsz ide?

Az öröm ragyogása áradt el rajta, s a rács nyílásához tette az arcát, hogy Gergely megcsókolja. Gergely eközben valami kellemes illatot érzett rajta, hasonlót az áprilisban virágzó lonc illatához.

Azután mind a ketten fogták a rácsot, egymás keze mellett. A rács hideg volt. A kezük meleg. Az arca is mind a kettőnek kipirult.

A fiú elmondta röviden az odakerülése történetét, s közben a leány arcát, kezét és ruháját vizsgálta.

Hogy megnőtt, hogy megszépült! Csak a szeme, az a nyílt, ártatlan, szép macskaszeme a régi.

Más talán nem látta volna szépnek a leányt. Hiszen abban a korban volt, amelyben csak a kezek meg a lábak fejlődnek, s az arc valami éretlen, a mell még fiús, és a haj még rövid, de Gergelynek mindez mégis szép volt. A leány nagy keze tetszett neki, fehérnek és bársonyosnak érezte, s hogy a lábára formás cipő simult, oda is vetett egy gyönyörködő pillantást.

- Egy gyűrűt hoztam - mondotta Gergely.

S elővonta a zsebéből a nagy török gyűrűt.

- Az én jó mesterem hagyta ezt nekem. Én meg odaadom neked, Vicuska.

Vica a kezébe vette a gyűrűt, és tetszéssel nézte rajta a topáz félholdat, gyémántcsillagokat. Aztán beledugta az ujját, és mosolygott.

- Mekkora gyűrű! De szép!

És hogy egy ujján csak lötyögött a gyűrű, két ujját dugta bele.

- Jó lesz, ha megnövök - mondotta. - Addig csak legyen nálad.

Aztán gyermekes őszinteséggel mondta hozzá:

- Tudod, majd ha a feleséged leszek.

Gergelynek az arca elborult, és a szeme megnedvesedett.

- Nem leszel te az én feleségem, Vica.

- Nem-e? - kérdezte a leány megütődve.

- Te már csupa királyok meg hercegek között élsz. Nem adnak ilyen kurta embernek, mint én vagyok.

- Ó, hogyisne - felelte a leány. - Azt hiszed, hogy én valami nagyra nézem őket. A királyné is mondta egyszer, hogy csak szeressem a kis királyt, ha megnövök, majd szerez ő nekem ilyen-olyan vőlegényt. Van már nekem, azt feleltem vissza. Megmondtam a nevedet is, meg hogy Török Bálint a nevelőatyád.

- Megmondottad? Aztán mit szólt rá?

- Annyira nevetett, hogy majd leesett a székéről.

- Itt van ő is a kertben?

- Itt. Az a fekete ruhás.

- Az?

- Azám. Ugye, milyen szép?

- Szép, de én még szebbnek gondoltam.

- Szebbnek-e? Hát nem eléggé szép?

- Nem láttam a fején semmi koronát.

- Ha akarod, beszélhetsz vele. Igen jó asszony. Magyarul nem ért.

- Hát?

- Lengyelül, németül, diákul, olaszul, franciául, szóval mindenféle nyelven, csak magyarul nem. A te nevedet is úgy mondja ki, hogy: ''Kerkő''.

- Nem akarok vele beszélni - mondotta húzódozva Gergely. - Ámbátor egypár szót én is tudok németül. Hanem azt mondd meg, Vicuska, hogy ha máskor is eljövök Budára, hogyan beszélhetek veled?

- Hogyan? Hát majd én megmondom a királynénak, hogy eresztessen be.

- És beeresztet?

- Hogyne. Engem úgy szeret, hogy mindent megenged. Az illatvizéből is ád. Szagold meg csak a ruhám ujját. Ugye, jó szagú? A királynék mind ilyen jó szagúak! Aztán az imádságoskönyvét is megmutatta. Abban vannak csak szép képek! Van benne egy Mária kék selyemruhában, rózsák között. Azt látnád!

A hárs alól valami olyanféle nyekergés hallatszott, mint mikor a macskának rálépnek a farkára.

Éva összerezzent.

- Jaj! A királyka fölébredt. Várj itt, Gergő!

- Vicus, nem várhatlak, hanem holnap eljövök.

- Jó - felelte a leány. - Mindennap itt légy ebben az órában!

És elfutott a királykához.

16

Semmi sem úgy történik, ahogy előre elgondolgatjuk.

Mikor Török Bálint hazaérkezett, órákig nem lehetett vele beszélni.

Bezárkózott a szobájába, és fel-alá járt. Az alsó szobákban hallották nehéz, egyforma járását.

- Az úr haragszik - mondotta Martonfalvai aggodalmasan. - Talán csak nem énrám?!

Hát ha még engem meglát! - gondolta Gergely.

S vakart egyet a fején.

Martonfalvai háromszor is fölment a lépcsőn, míg végre be mert nyitni.

Török Bálint a Dunára néző ablaknál állott. Úgy volt öltözve, ahogy a török császárnál járt. Még a bársonyos díszkardot sem oldta le a derekáról.

- Mi az? - kérdezte visszafordulva. - Mit akarsz, Imre? Most nem akarok beszélni semmiről.

Megállt a tornácon, és zavartan vakarta a füle tövét. Mert az is baj lesz, ha szól. Bálint úr olyan, mikor haragszik, mint a zivatarfelleg: könnyen kilobban belőle a mennykő. De hátha az is baj, hogyha nem szól? Akárki jön hazulról, az úr mindig örömest látja.

Török Bálintnak a háza a Fejérvári kaput támasztotta. Egyfelől Pestre nyíltak az ablakai, másfelől a Gellért-hegyre. Martonfalvait végre az segítette ki a zavarából, hogy amint lenézett az ablakon, Werbőczyt látta a ház ajtaján belépni.

Visszasietett hát, és megint csak benyitott az ajtón.

- Nagyságos uram, Werbőczy úr jön.

- Itthon vagyok - felelte Török Bálint.

- Gergely is itt van - mondotta nagy lélegzettel a deák -, a kis Bornemissza fiú.

- Gergely? Egyedül?

- Egyedül.

- Hát hogy kerül az ide? Jöjjön be!

Gergely egyszerre érkezett az ajtóhoz az ősz szakállú, hajlott hátú Werbőczyvel.

Hogy Martonfalvai mélyen meghajolt, Gergely is utánozta.

Azzal az öregúrral találkozott ő az imént a királyi palotánál. Az előtt vitték a lúdtollas deákok a papírtekercset. (Hej, nagy hírű ember! Legénykorában látta Mátyás királyt.)

- Isten hozott, bátyám - hangzott ki a szobából Török Bálint mély, férfias hangja.

Megpillantotta Gergelyt.

- Engedd meg, bátyám, hogy a fogadott fiammal szóljak előbb. Gyere be, Gergely!

Gergely azt se tudta, élő-e vagy holt: állt cövekként a két úr előtt.

Bálint összevont szemöldökkel nézett reá.

- Valami baj van otthon?

- Nincs - felelte a diák.

- Te a pappal jöttél!!!

- Avval - felelte sápadtan a fiú.

- És hogy estetek rabul? Hiszen a pap meghalt. A fiaim is veletek voltak?

- Nem.

- Hát hogy kerültetek a törökök közé?

Az agg Werbőczy megszólalt.

- Nono, Bálint öcsém - mondotta jóságos, mély rezgésű hangon -, ne kiabálj úgy arra a szegény gyerekre, hiszen féltében se tud felelni.

És megsimogatta a fiú arcát, aztán leült a szoba közepén egy fekete bőr karosszékbe.

A fiú a ''féltében'' szóra észre tért, mintha vizet loccsantottak volna az arcára.

- Úgy - felelte egyszerre bátran -, hogy égbe akartuk röpíteni a török császárt.

- Per amorem  - szólt elszörnyedve Werbőczy.

Török Bálint maga is meghökkent.

A fiú - jöjjön, aminek jönnie kell - elmondotta, hogyan vitték a puskaport az országútra, és a pap hogyan tévesztette össze a császárt a basával.

Werbőczy összecsapta a kezét.

- Micsoda meggondolatlanság! Micsoda szamárságot eszeltetek ki, édes fiam!

- Nem ott a szamárság - felelte a kardját a padlóhoz ütve Török Bálint -, hanem ott, hogy a pap nem ismerte meg a szultánt.

És a két úr egymásnak fordult.

- A szultán barátunk! - szólt Werbőczy.

- Elvesztőnk! - felelte Török Bálint.

- Nemes gondolkodású úr!

- Koronás gazember!

- Én ismerem, de te nem ismered! Én jártam nála Konstantinápolyban...

- Töröknek a szava nem szentírás. És ha szentírás volna is, az ő szentírásuk nem a miénk, a miénk nem az övék. Az ő szentírásuk az, hogy a keresztényt le kell tiporni.

- Csalatkozol.

- Adja az Isten, bátyám, de én gonosz bűzét érzem ennek a látogatásnak. Hazamegyek innen. Fiam - szólt Gergelyhez fordulva -, megmenthettétek volna Magyarországot!

S hogy ezt mondta, a hangja fájdalmas volt. Másnap reggel azzal ébresztette fel Gergelyt Martonfalvai, hogy a ruhatárból egy vörös és kék selyem apródöltözetet tett az asztalára.

- Az úr parancsolja, hogy öltözzél fel. Tíz órakor állj készen az udvaron. Bemégy vele a királyi palotába.

Azzal előfogta Gergelyt, mint valami gondos anya. Megmosdatta, felöltöztette. A haját középen kétfelé fésülte. Az aranygombjait megtörülgette szarvasbőrrel. Még a meggyszínpiros dali-cipőket is ő akarta felhúzni a lábára.

- De már ezt nem engedem! - mondotta nevetve Gergely. - Nem vagyok én olyan gyámoltalan fráter, hogy még a cipőt se tudnám felhúzni.

- Hát nem félsz?

- Mitől félnék, deák uram? Hogy a királyné elé megyek? Nagyobb asszony az én nagyasszonyom annál, ha nincs is korona a fején!

- Abban is igaz a szavad - felelte a deák, tetszéssel nézve végig a fiún. - De tudod, mégiscsak királyné.

Ahogy Török Bálinttal mentek aztán a királyi palotába, az udvar egy szolgája sietett eléjük.

- Nagyságos uram - mondotta lihegve -, a királyné őfelsége küldött, hogy azonnal jöjjön. Valami basa érkezik. Annyi kincset hoznak, hogy szörnyűség!

Török Bálint a kísérő vitézeihez fordult.

- Nem ingyen hozzák, meglássátok!

A katonák az udvaron maradtak. Bálint úr Gergellyel felment a széles márványlépcsőn.

Az alabárdos ajtónálló tisztelgőre emelte a bárdot, s jobb felé mutatott:

- Őfelsége a trónterembe rendelte az urakat.

- Akkor velem jöhetsz - mondta Bálint úr Gergelynek. - Mindig a hátam mögött állj négy-öt lépésnyire. És katonásan állj! Senkivel ne beszélj! Ne krákogj, ne köpdöss, ne ásíts, illedelmes légy!

Magas ívű csarnokok, színes és faragott falak, mindenütt arannyal tündöklő és koronás címerek, magas, széles ajtók, ezüst csillagokkal ékesített kék mennyezetek, lépések zaját elnyelő vastag, vörös szőnyegek.

Gergely kábuldozott a pompától.

Úgy érezte, mintha minden sarokban egy koronás szellem állana, és suttogná:

- Királyok lába nyomán jártok! Ezt a levegőt királyok lehelték be itten!

A trónteremben már öt fényes öltözetű úr ácsorgott. Mögöttük apródok és tisztek. A trón mellett néhány alabárdos testőr. De a trónon nem ült még senki.

A terem boltozatos volt, mint a többi, s a katángszínkék selyemboltozat csillagai az eget abban az órájában ábrázolták, amelyikben a nemzet Mátyást királyának választotta.

A trónus mögött nagy bíborszőnyeg az ország aranyfonállal szőtt címerével. Az országos címer belsejében megint egy kis címer: koronás kígyó és hármasan koronás leopárd, fölül lengyel sas. A Szapolyai-család címere volt az.

Török Bálint elé egy palotás hadnagy lépett.

- Őfelsége hívja, nagyságos uram.

Gergely magára maradt az apródok és deákok között.

A mellette beszélgető két ifjúhoz fordult.

- Bornemissza Gergely a nevem. Török Bálint apródja vagyok.

Az egyik ifjú (vidám tekintetű, naptól barnult, szőke hajú) kezet nyújtott neki.

- Zoltay István vagyok, Batthyány uram hadában.

A másik, egy rövid nyakú, köpcös legény, csak összefonva tartotta a karjait, és elnézett a Gergely válla fölött.

Gergely megütődve bámult rá. (Ez a bikafejű úrfi bizony még megveti!)

- Bornemissza Gergely vagyok - ismételte a mellét kidomborítva.

A bikafejű ránézett félvállról.

- Mi közöm veled, öcsém? Apródnak ''hallgass'' a neve.

Gergely elpirult. A szeme rávillant a gőgös ifjúra.

- Nem a te apródod vagyok! Akié pedig vagyok, az nem úgy hí engem, hogy ''hallgass'', hanem úgy, hogy ''ne tűrj bántást!''

A bikafejű végignézett rajta.

- No, majd ha kint leszünk az udvaron, megmondom neked a nevemet.

S a tenyerét érthető mozdulattal emelte meg.

Zoltay közéjük lépett.

- Nono, Mekcsey, csak nem izéled ezt a gyereket!

- Nem vagyok gyerek, ha bántanak - felelte Gergely. - Engem Dobó István már hétéves koromban karddal övezett fel, és vitéznek nevezett.

A Dobó névre Zoltay megfordult, és Gergelynek a vállára tette a kezét.

- Nini - mondotta -, talán biz te vagy az a gyerek, aki egy janicsárnak a lovát elvitted?

- Én - felelte Gergely büszke örömmel.

- Pécs mellett valahol?

- A Mecseken.

- No, pajtáskám, akkor add ide még egyszer a kezedet!

Megrázta, megszorította a Gergely kezét, aztán magához ölelte.

Mekcsey ezalatt háttal volt fordulva hozzájuk.

- Ki ez a goromba fráter? - kérdezte Gergely Mekcseyre intve.

- Jó fiú - felelte Zoltay -, csak kissé tüskés.

- De én nem hagyom annyiba! - tüzeskedett Gergely.

Rácsapott Mekcseynek a vállára.

- Hallja az úr...

Mekcsey megfordult.

- Éjfélkor a Szent György téren megösmerkedhetünk.

És a kardjára csapott.

- Ott leszek - felelte röviden Mekcsey.

Zoltay a fejét csóválta.

A termen mintha szellő fuvallt volna át. Mozgolódás támadt. Két alabárdos testőr - vagy mint akkor mondták: ''palotás'' - lépett be az ajtón, aztán néhány udvari méltóság: udvarmester, kamarás, egy fekete pap - bizonyosan az udvari káplán; aztán négy kis apród, aztán a királyné; utána a barát, Török Bálint, Werbőczy, Batthyány Orbán meg az öreg Petrovich.

Gergely elpirosodva nézett az ajtóra. Még valakit várt, hogy jön. Bizonyosan azt gondolta, hogy amint a férfiaknak fiú apródjaik vannak, az ilyen nagyasszonyt is környezik leány apródok. De nem jött leány apród egy se.

A királyné fátyolos gyászruhában volt. Csak a fején ragyogott egy vékony, hold alakú, gyémántos korona. A trónba ült. Két testőr mögéje állott. A főurak melléje.

A királyné körülnézett a teremben. Még valamit kérdezett halkan a baráttól, aztán visszahelyezkedett a trónusába.

A barát intett az ajtónállóknak.

A török szultán küldötte lépett be: egy aranysallangos, fehér selyembe öltözött termetes ember.

Amint az ajtón belépett, földig meghajolt. Aztán futó sietéssel ment a trón szőnyegéig. Ott előrevetette a két kezét, és hasra feküdt.

Vele együtt tíz apródféle, citromszín ruhás, cirkászi barna fiú. Azok is úgy siettek be, mint az agájuk. Ketten-ketten egy-egy violaszín bársonnyal borított ládát cipeltek. Letették a ládákat kétfelől az aga mellé. S ők is a szőnyegre borultak.

- Isten hozott, Ali aga - szólalt meg ekkor a királyné latin nyelven.

Gyönge rebegés volt a hangja. Nem lehetett tudni, hogy a melle erőtlen-e, vagy hogy, mint afféle asszony, nyárfalevél-természetű lélek.

A török fölemelkedett. Csak akkor látszott, micsoda szép arcú arab ember. Lehetett negyvenéves.

- Felséges királyasszony - szólalt meg latinul s dercés, reggeli hangon -, a hatalmas padisah üdvözletét hoztam trónusod elé. Kér, hogy fogadd olyan szívesen, mint ahogy ő adja.

Intésére az apródok fölemelték a ládák tetejét, s az aga egyenként szedte elő a ragyogó aranyláncokat, karpereceket, selyem- és bársonykelméket, egy szép drágaköves kardot és buzogányt.

Odarakta a szőnyegre, a királyné lába elé.

A királyné halvány arcán az öröm gyönge rózsája pirosodott elő.

Az aga még egy kis, csipkézett, ezüstfoglalatú kristályszelencét nyitott fel és nyújtott át. Gyűrűk csillogtak abban, a mesés Kelet legszebb kincseiből valók. A királyné őszinte gyönyörködéssel nézett a gyűrűkre.

- A kardot és buzogányt, felség, a kis király őfelségének küldi az én uram - folytatta a szót Ali aga. - Továbbá lent az udvaron áll három telivér arabs ló. Azok kettejét a két szultánfi küldi. Ők is eljöttek, és testvéri csókjukat küldik a kis János Zsigmond őfelségének. Méltóztatna talán megtekinteni, felséges asszonyom: úgy állíttattam, hogy ablakból megtekinthető lehessen.

A királyné fölkelt, s a főurakkal az udvari ablakhoz sietett. Ahogy Gergely mellett elhaladt, Gergely érezte rajta azt a finom loncillatot, amelytől Vica is illatozott. Egy testőr félrevonta az ablak vastag kárpitját. A terembe napfény szállt be. A királyné a tenyerét a szemére árnyékozva nézett le az udvarra.

Ott állt a három gyönyörű kis paripa. Arannyal kivert, drága keleti szerszám rajtuk, s körülöttük a bámuló udvari nép.

A királyné néhány szót váltott a baráttal.

A barát a követhez fordult:

- Őfelsége mély meghatottsággal és hálával köszöni a kegyelmes szultán ajándékait, valamint a két főherceg ajándékát. Mondd meg uradnak, a kegyelmes szultánnak, hogy jelöljön meg egy órát a király és királyné őfelségük küldöttjeinek elfogadására, akik e köszönetet tolmácsolni fogják a kegyelmes padisahnak.

A királyné bólintott, és vissza akart vonulni a termeibe, azonban az aga még nem végzett.

- Mindezeket az ajándékokat - mondotta finom mosolygással - csupán annak jeleképpen küldi a hatalmas padisah, hogy ő János Zsigmond király őfelségét fiának tekinti, a felséges királyasszonyt pedig leányának. És az volna a legnagyobb öröme, ha elhunyt királyi barátjának fiát, a kis király őfelségét láthatná és atyai csókjával illethetné.

A királyné elhalványodott.

- Ez okból - folytatta a követ - kéreti felségedet a hatalmas padisah, méltóztassék a kis király őfelségét a dajkával együtt kocsiba ültetni, és méltó kísérettel hozzá bocsátani.

Ezen a ''méltó kísérettel'' szón hangsúly volt. Senki nem értette akkor. Mindenki megértette másnap.

A királyné fehér volt, mint a fal. Hátradőlt a trónusán, nehogy elájuljon.

A teremben az elszörnyülködés halk moraja futott át. Gergely fázott.

- Mit mondott? - kérdezte suttogva Mekcsey.

- Nem értettem tisztán - felelte Zoltay.

És Gergelyhez fordult:

- Értetted te? Te bizonyosan jobban tudsz latinul, mint mink.

- Én értettem - felelte Gergely -, és ''neked'' megmondom.

Azonban mielőtt szólhatott volna, a török hangja hallatszott megint:

- Nincs ok az aggodalomra. A hatalmas padisah csak az ellenségeinek félelmes, a jó barátok irányában ő is csak jó barát. Egyébiránt ő személyesen jött volna el, hogy tiszteletét és jóindulatát kifejezze, de a mi vallási törvényeink tiltják ezt, felséges királyné.

S megállt a beszédben. Várta, hogy vagy a baráttól, vagy a királynétól feleletet kap. Azonban senki se felelt.

- Továbbá - folytatta ekkor a török - az én uram és császárom azt óhajtja, hogy János Zsigmond őfelségét mindazok az urak kísérjék el, akik Buda védelmében kitüntették magukat. Ismerni óhajtja a magyar hősöket; valamennyit a maga hőseinek tekinti.

Hogy erre se feleltek, meghajolt:

- Ezzel elvégeztem a hatalmas padisah megbízását, s várom a kegyelmes választ.

- Délután három órakor megadjuk - felelte György barát a királyné helyett. - Őfelsége, a császár, meg lesz a mi válaszunkkal elégedve.

A királyné fölkelt. Intett Török Bálintnak, s hogy az erre a trónhoz lépett, belefűzte a karját a karjába. Látszott rajta, hogy alig bír a lábán megállani.

17

Ali aga délben a főurakat járta sorba: Fráter Györgyöt, Török Bálintot, Petrovich Pétert, aki a kis királynak nemcsak rokona volt, de gyámja is. Továbbá Werbőczynél járt, Batthyány Orbánnál is és Podmaniczky Jánosnál is.

Mindenüvé egy értékes kaftánt vitt, és mindenütt mézes szavakkal biztosította az urakat, hogy a szultán jóindulatú és bőkezű.

A kaftánok között Török Bálintnak jutott a legértékesebb. Bokáig érő, nehéz, sárga selyem volt az. A többi kaftán mind egyforma ibolyaszínű volt, és narancsszín sárga selyembélésű. Az az egy napraforgószínű selyem volt, és habos fehér selyem a bélése. Maga az aranyfonalakból szőtt öv olyan szálazott aprólék munka, hogy egy emberéletbe kerülhetett, míg elkészült. A gombok rajta, a nyaktól az övig, gyémánttal körözött aranygombok.

Hogy a házbeliek összefutottak az ajándék csodájára, Török Bálint mosolyogva rázta a fejét.

- Jó lesz paplannak.

Aztán elkomolyodott.

- Szedelődzködjetek! Délután hazaindulunk!

Három órakor átsétált megint a palotába. Ott a főurak a könyvtárteremben vártak már reá.

- A királyné nem enged - mondotta György barát -, kérlek, szólj vele.

Török Bálint vállat vont.

- Én búcsúzni jöttem.

A főurak elképedtek.

- Mi jut eszedbe?

- Érzem a szelet. Nem akarom, hogy kívül találjon az odúmon.

- Az ország sorsával játszol! - szólt rá Werbőczy.

- Rajtam fordulna meg?

- A szultánt nem szabad elkedvetlenítenünk - mondotta György barát.

- A fejemmel kedveskedjek-e neki?

- Meg van ez zavarodva! - szólt a vállát vonogatva Werbőczy. - Hát nem neked küldte-e a legszebb kaftánt? Nem téged ölelgetett-e legjobban?

Török Bálint rákönyökölt a nagy, kéklő földgömbnek a kávájára, és maga elé gondolkozva bólogatott:

- Az okos madarász annak a madárnak sípol legszebben, amelyikre legjobban fáj a foga.

Az ajtónálló feltárta az ajtót annak jeléül, hogy a királyné várja az urakat.

Hosszas és kínos disputa keletkezett odabenn. A királyné féltette a gyermekét. A főurak az ország és a nemzet sorsát vetették fel a kérés megtagadása ellenében.

- És te nem szólsz-e semmit? - fordult a királyné Török Bálinthoz, aki a falnak támaszkodva némán és komoran állott.

- Én csak búcsúzni jöttem ide, felség - felelt a királyné szavára előlépve.

- Búcsúzni? - kérdezte elámult szemmel a királyné.

- Még ma haza kell mennem. Olyan ügyek fordultak elő, hogy nem maradhatok egy percig se tovább. Beteges is vagyok...

A királyné idegesen tördelte a kezét.

- Várj. Ülj le, ha beteg vagy. Mondd meg, mit cselekedjünk?

Török Bálint vállat vont:

- Én nem bízok a törökben. A török ebnek néz minden keresztényt. Nem szabad a kezébe adnunk a királyi gyermeket. Mondjátok, hogy beteg.

Werbőczy megmordult:

- Azt fogja felelni: megvárom. S itt fog hetelni rajtunk. Etetnünk kell a hadát, a lovait...

A barát haragosan toppantott:

- Az országra is gondolj! A szultán itt áll egy nagy haddal. Magunk hívtuk be. Barátja volt a megboldogult királynak: a kívánságát teljesíteni kell! Ha azt látja, hogy bizalmatlanok vagyunk iránta, ki a kezes arról, hogy ellenünk nem bőszül? Akkor aztán nem fiának nevezi őfelségét, hanem rabjának.

A királyné a halántékára szorította a kezét, s hátrahanyatlott a székén.

- Ó, jaj nekem, nyomorult asszonynak!... Azt mondják, királyné vagyok, de a földön csúszó koldusnak is több az ereje!... A fának nem fáj, ha letörik a virágát, ó, de az anyai szívet fájdalomból gyúrta a Teremtő!

18

Míg ezek a teremben történtek, Gergely az előszobában ácsorgott.

Ahogy ott áll az öles, magas cserépkályha mellett, úgy érzi, mintha valami pók futna végig az arcán. Odakap. Hát egy pávatoll akad a kezébe.

A kályha két terem közt állt, s mellette át lehetett látni a másik terembe.

- Gergely! - hangzott halkan.

Gergely boldog megrezzenéssel fordult vissza.

A Vica arcát látta, az ő pajkos szemét, ahogy a szomszéd teremből átpillantott.

- Gyere ki a folyosóra - susogta a leány.

Gergely kisurrant. A leány már ott várta az ablakfülkében. Megragadta a kezét.

- Gyerünk le a kertbe!

S vezette. Négy vagy öt termen mentek át. Valamennyi vastagon be volt terítve szőnyeggel, s valamennyinek le volt eresztve a nap felől való oldalon a kárpitja. A falakon királyképek és szentképek. Egy helyen lovas csatakép is. A bútorokon és falakon aranyozások. Egyik szoba rákszín, a másik liliomszín, a harmadik kék, mint a levendula. Mind más és más színű. Bútor valamennyiben kevés.

Egy ajtón végre a kertbe léptek ki. Gergely megkönnyebbült.

- Magunk vagyunk - mondotta Vica.

Fehér ruhába volt öltözve, valami fátyolféle, könnyű szövetbe, amely a nyaka körül ki volt kanyarítva. A haja egy ágba fontan csüggött a hátán. A lábán sárga szattyáncipők. Állt az árnyékos homokúton, egy bokorcsoport mellett. Állt mosolyogva, hogy Gergely bámulta.

- Szép vagyok? - kérdezte azzal az őszinteséggel, amely még a gyermekkor ártatlanságából való.

- Szép - felelte Gergely. - Te mindig szép vagy. Fehér galamb vagy.

- A királyné varratta ezt a ruhát nekem.

S karját a Gergely karjába öltötte:

- Jer, üljünk amoda a hársfák alá. Sokat akarok neked mondani, és te is bizonyára nekem. Mindjárt megismertem a hangodat, mikor a vasrácson beszóltál, de nem hittem, hogy te vagy. Sokszor gondoltam rád. Az éjjel is felőled álmodtam. A királynénak is mondtam akkornap, hogy itt vagy. Azt mondta, mihelyt a török elmegy, látni akar.

Leültek a hársfa alá egy márványpadra, amelynek a karja két ülő oroszlán. Onnan le lehetett látni a Dunára s a Duna túlsó partján Pestre. Kicsi kis, piszkos város az a Pest. Magas kőfal keríti körül. A kőfalon belül apró házak. A kőfalon kívül sárga homokos mező. De Gergely nem nézte sem a Dunát, sem Pestet, ő csak Vicát nézte. Bámulta a leány arcának fehér mályvához hasonló tisztaságát, gyönyörű fogait, gömbölyű állát, fehér bársonynyakát, vidám, ártatlan két szemét.

- No, most már beszélj te is - mondotta a leány. - Hogy élsz Törökéknél? Tanulsz-e még sokat? Tudod-e, hogy én most festeni is tanulok? No, mit bámulsz úgy? Még egyet se szóltál!

- Téged bámullak, hogy milyen nagy vagy, és milyen szép vagy!

- Azt a királyné is mondta. Azt mondta, hogy most nagyleánnyá fejlődök. A kezem, lábam most már akkora, hogy nagyobb nem lesz. Mert a kéz és a láb csak tizenhárom éves korig nő a leányoknál. Te is szép vagy, Gergely.

Pirosság futott végig az arcán, és eltakarta a szemét a tenyerébe.

- Jaj, milyen bolondokat beszélek! Ne nézz rám! Szégyellem magamat.

De a fiú is zavart volt. Elvörösödött a füle hegyéig.

Egy-két percet hallgattak. A hársfán egy pihenő fecske csicsergett. Talán azt hallgatták. Dehogy azt hallgatták. Szebb zenét hallgattak ők. Azt, ami a szívükben zendült meg.

- Add ide a kezedet - mondotta a fiú.

A leány készséggel odanyújtotta.

A fiú fogta a leány kezét. Az várta, hogy mit akar Gergely. Gergely csak hallgatott és nézett.

Egyszer csak fölemelte szép lassan a leány kezét, és megcsókolta.

Éva elpirult.

- Szép ez a kert - mondotta Gergely, hogy valamit mondjon.

Megint hallgattak. Egy hársfalevél leesett az ágról, és eléjük hullott. Arra néztek mind a ketten, aztán a fiú megszólalt:

- Mindennek vége van.

Ezt olyan búsan mondotta, hogy a leány szinte ijedten nézett reá.

Gergely fölkelt.

- Gyerünk, Vica, mert hátha jön atyámuram.

Vica is fölkelt.

Újra karon fogta Gergelyt. Hozzá is simult. Így mentek némán tíz lépést. Akkor a leány megszólalt:

- Mért mondtad, hogy mindennek vége van?

- Mert vége van - felelte Gergely.

És még egynehány lépést mentek hallgatva. Gergely a fejét rázta:

- Érzem, hogy te nem leszel az én feleségem.

És sóhajtott.

- Én meg érzem, hogy az leszek - felelte vigasztalón a leány.

A fiú ránézett. A szemébe nézett.

- Ígéred nekem?

- Ígérem.

- Lelkedre?

- Lelkemre.

- És ha a szülőid mást akarnak? És ha a királyné mást akar?

- Megmondom nekik, hogy mink már megegyeztünk.

Végigmentek újra a szobákon. Mikor a folyosóra nyíló ajtóhoz értek, Vica megszólalt:

- Míg itt a török, nem találkozhatunk, csak ha Bálint úrral jössz. Akkor csak állj ide a kályha mellé. Azután kijövök majd érted.

Gergely fogta a leány kezét. A leány érezte, hogy a Gergely keze remeg.

- Megcsókolhatlak? - kérdezte Gergely.

Azelőtt mindig megcsókolták egymást kérdés nélkül is. De Gergely érezte, hogy ''ez a leány'' nem ''az a leány'' többé, akit otthon Keresztesen testvéreként szeretett. Több. A leány is érzett valami effélét, mert Gergely kérdésére elpirosodott.

- Hát csókolj meg - mondotta boldog-komolyan.

S nem az arcát nyújtotta, mint szokta, hanem az ajakát.

19

Délután négy órakor fel volt öltöztetve a kis királyfi. Az udvaron aranyozott hintó várta, hogy leszálljon vele az óbudai völgybe, ahol lesátorozott a török tábor.

A királyné azonban még az utolsó percekben sem akarta elbocsátani a gyermekét. A fejét a két kezébe fogta, és sírt.

- Nektek nincsen gyermeketek! - mondotta. - Neked nincs, György barát, Podmaniczkynek sincs. Petrovichnak sincsen. Nem tudjátok, mi az: tigris barlangjába bocsátani be egy kisdedet. Ki tudja: visszatérhet-e onnan? Török Bálint! Nem szabad elhagynod engem! Reád bízom a gyermekemet! Te magad is apa vagy: tudod, hogy mi az, mikor a szülői szív reszket a gyermekéért. Úgy őrizd őt, mintha a magadé volna!

És mikor ezt mondta: ''nem szabad elhagynod engem,'' megfeledkezett minden méltóságáról, és térdre omlott a szőnyegen Török Bálint előtt. A kezét könyörgőn nyújtotta feléje.

Ez a jelenet mindenkit megrendített.

- Az Isten szerelmére, felség! - szólt György barát. S fölemelte a királynét a földről.

- Felséges asszonyom - mondotta mély megindulással Török Bálint -, elkísérem a kisdedet. És esküszöm, hogy ha csak egy haja szála is meggörbül, akkor a kardom a szultán vérében fog ma megfürdeni!


A szultán Óbuda alatt táborozott. Pompás hármas sátora ott volt fölépítve a mai Császár fürdő helyén. Csak a neve sátor, valójában palotaféle fa- és kelmealkotmány. Belül termekre és fülkékre van osztva; kívülről ragyog az aranytól.

Délután öt óra tájban megindult a magyar hódoló küldöttség a királyi palota udvaráról. Elöl egy huszárszázad, utána a főurak katonasága, azok után a kincsvivő apródok. (A németekkel trafikált, hazaáruló Bornemissza Tamás kincseit vitték el a szultánnak ajándékul.) Ismét egy csapat királyi katona, palotások, egyéb udvari szolgák, majd a főurak válogatott daliái. Azután maguk a főurak, s köztük a fehér kámzsás György barát. Szép és méltóságos volt az a kámzsa, ahogy ott fehérlett Török Bálint virágos, kék, nyári atlaszruhája mellett. A főurak között a kis királyfi hatlovas, aranyos hintója. Két udvari hölgy ült benne meg a dajka. A dajka ölében a fehér selyembe öltözött, kis, pirospozsgás, térden táncoló királyka.

A lovakat oldalt egy-egy hosszú hajú, selyemsipkás apród vezette. A hintó mögött az ezüstsisakos belső testőrség. Azok mögött a budai ostromban vitézkedett tisztek hosszú sora lovagolt.

Gergely egy rézderes kis lovon Török Bálintot követte. Hogy az ura kedvetlen volt, maga is komolykodva ült a lován. Csak akkor derült föl, mikor hátrapillantott, és meglátta az öreg Ceceyt. Milyen furcsán ül az öreg a lovon! Az egyik lábát, amelyik fából van, meredten kinyújtva tartja, a másikat meg, amelyik csak térdig van fából, összehúzza. Aztán a jobb kezével tartja a kantárt, s a kardja is jobb felől van felkötve.

Gergely sohase látta őt se lovon, se fegyverben. Nevetésre fakadt.

No, furcsa is volt az öreg, hogy úgy kinyalakodott. A nagy sastollas posztósüveg félre volt ütve a fején, a bajusza meg - kicsit fehér bajusz - olyan hegyesre volt viaszolva, mint a legényeknek; s hogy immáron foga nem volt elöl, meg a szemei is mélyen ültek az öregségtől, a vén Ceceyt inkább valami díszmadárijesztőnek lehetett nevezni, hogysem díszmagyarnak.

Gergely hát megnevette. De mindjárt meg is restellte, s hogy igazítson a bűnén, megvárta. Köszönt neki:

- Jó napot, atyámuram! - mondotta vígan. - Hogyan nem láttam előbb kegyelmedet?

- Csak itt csatlakoztam a menethez - felelte az öreg bámulva. - Hát te micsoda angyalbőrben vagy?

Gergely gyönyörű, vörös és kék atlaszból való apródruháját és drága, gyöngyházas kardját kérdezte ezzel a szavával.

- Az uram apróddá tett - felelte Gergely. - Mindenüvé járok, ahová ő jár. A királyi palotában is forgok. Most meg a szultán sátorába megyek vele.

Dicsekedett. Fitogtatni akarta, hogy ő nem olyan semmi ember, mint amilyennek őt eddig nézték. Abban a körben forog ő, ahol Éva kisasszony.

A Szent György téren nyüzsgött a sokaság. Az utcákon ki voltak tárva ajtók, ablakok. A tetőkön és fákon vidám gyerekek ültek és csimpeszkedtek. De mindenki csak a királykát nézte. Milyen csepp, és máris választott király!

- Szakasztott olyan a feje tartása, mint az apjáé volt - mondotta egy asszony.

A kapuban ott piroslott egy rajban a Török Bálint háromszáz főnyi legénysége. Csupa somogyi fiú, s van közte egy, akinek a feje kiáll a csapatból, mint a búzatáblába tévedt rozsszál.

Hogy azokhoz értek, Török Bálint megfordította a lovát. A kardja az égnek villant: állót intett a menetnek.

- Vitézeim! Fiaim! - szólt mély rezgésű hangon a katonái előtt. - Emlékeztek rá, hogy alig egy hónapja itt, ennél a kapunál fogadta meg a szavamra minden főúr és minden katona, hogy Buda várát sem a németnek, sem a töröknek oda nem adjuk?

- Emlékszünk - morajlott a csapat.

Bálint úr folytatta:

- A németet elvertük. Most a török táborba megyünk a szultán elé. Isten a tanúm, és legyetek ti is tanúim rá, hogy én a tanácsban ezt a kimenetelt elleneztem.

Ezt dörgő hangon mondta. Aztán a hangja zengéstelenné vált:

- Én, édes fiaim, érzem, hogy nem látlak többé bennetek. Isten a tanúm, hogy csak a haza iránt való tekinteteknek engedelmeskedem. Az Ég áldjon meg, édes fiaim!

Nem tudott többet mondani: a hangja elcsuklott. Ahogy a kezét kinyújtotta, a katonák egyenként szorították meg. A szemek megteltek könnyekkel. Török Bálint lehajolt, és egy katonáját arcon csókolta.

- Ez az én búcsúcsókom, mindnyájatoké!

S megsarkantyúzta lovát: kilovagolt a várkapun.

- Ugyan, ugyan, Bálint öcsém - mondotta az agg Werbőczy -, mire való az ilyen ellágyulás?

Török Bálint megrántotta a lova kantárját, és bosszúsan felelte:

- Megmutattam én nemegyszer, hogy nem vagyok ólomból.

- Hát aki nem fázik, ne reszkessen.

- Nono, bátyám, majd meglátjuk, ki érzi meg jobban az időjárást.

- Ha nem mondta volna is a császár - szólt közbe György barát -, el kellett volna hozzá éppen így mennünk. Nem szabad hidegen bánnunk vele.

- György fráter - szólt Török Bálint komor pillantással -, te okos ember vagy, de Isten te se vagy. Ha az ember kívül a ruháján hordozná a szívét, a császár akkor is betakarná azt mielőttünk.

A barát nyugodtan felelte:

- Ha itt volna még a német a nyakunkon, te is másképpen beszélnél.

A kaputól a táborig a janicsárság állott sorfalként. Oly viharosan csokjasázták a magyar főurakat meg a kis királyt, hogy nem lehetett folytatniuk tovább a beszélgetést.

A katonák és sátorok tarkaságában haladtak tovább. Néhány perc múlva a bégek és pasák pompázó csoportját látták, amint eléjük jönnek a királyfi fogadására.

Ha valaki a magasból nézte volna azt a két menetet, bizonyára olyannak látja, mintha egy nagy virágos mezőn két sor mindenféle színű tulipán haladna egymással szembe. Mikor összeérnek, megállanak és bókolnak, aztán összevegyülten haladnak tovább a Duna partján észak felé, ahol egy palotaféle hármas sátor zöldellik ki a többi közül.

20

A szultán a sátora előtt állt. Az arca ki volt pirosítva, mint mindenkor. Mosolyogva bólintott, mikor György barát kiemelte a kocsiból a kék szemű, kövér kisgyermeket.

Bementek a sátorba. Az ura mögött Gergely is belépett. Kellemes hűvösség és rózsaillat csapta meg. A tábori nagy lóbűz, amely a forróságban szinte kábító volt, oda már nem hatott be. Az ajtónálló a kíséret többi tagját visszatartotta.

A szultán sarkig érő, cseresznyeszínű selyemkaftánba volt öltözve. A kaftánt a derekán fehér zsinór tartotta össze, de a kaftán olyan lenge patyolatselyemből volt, hogy a karja idomait látni lehetett benne. És azoktól a sovány karoktól reszketett akkor Európa!

A szultán odabent a kezébe vette a gyermeket, és tetszéssel nézte.

A gyermek rámosolygott, és belemarkolt a szakállába. A szultán erre megcsókolta a gyermeket.

A főurak megkönnyebbülten lélegzettek. Hiszen ez nem a vérengző Szolimán! Ez egy jólelkű családapa! A tekintete tiszta, mosolygása őszinte. Íme, a gyerek a turbánon ragyogó gyémántcsillaghoz nyúl. Odaadja neki játéknak. Aztán fiaihoz szól; Bálint is érti, Gergely is érti:

- Csókoljátok meg a kis magyar királyt!

És a két szultánfi megcsókolja. Mosolyog rá mind a kettő. A gyerek is visszanevet.

- Elfogadjátok-e testvéreteknek? - kérdi a szultán.

- Hogyne - feleli Szelim -, hiszen ez a gyerek olyan kedves, mintha Sztambulban szülték volna.

Gergely körülpillant a sátorban. Micsoda kéklő pompája a selyemnek! A földön is vastag, virágos, kék szőnyegek. A sátor falán kerek, üvegtelen ablakok. Az egyiken át lehet látni a Margitszigetet. Lent a sátor fala mellett meg vastag ülővánkosok hevernek.

A sátorban nem volt más, csak a három főúr: György fráter, Werbőczy meg Török Bálint, azután a dajka meg Gergely, akit díszes ruhájában talán a kis király apródjának vélt az ajtónálló. Aztán ott állt a két szultánfi, két pasa meg a tolmács.

A szultán visszaadta a királyfit a dajkának, és tovább is gyönyörködve nézte, orcáját veregette, kenderszőke haját simogatta.

- Milyen szép, milyen egészséges! - mondotta a tolmácsra pillantva.

Mire a tolmács latinul szólott:

- A kegyelmes szultán azt mondja, hogy a gyermek bájos, mint az angyalok, és egészséges, mint a ma hajnalban nyílott keleti rózsa.

- Örülök, hogy láttam őt - szólt tovább a szultán -, vigyétek vissza a királynénak, és mondjátok meg, hogy atyja leszek apja helyett, és hogy az én kardom őrködni fog rajta és az országán.

- Őfelsége úgy örül - mondta a tolmács -, mintha a saját gyermekét látná. Fiául fogadja őt, és világot uralgó hatalmának szárnyát kiterjeszti fölötte. Ezt mondjátok meg a királyné őfelségének, s adjátok át az ő legkegyelmesebb üdvözletét.

A szultán egy meggyszínvörös selyemerszényt vett elő a zsebéből, és kegyes mozdulattal a dajka kezébe csúsztatta.

Aztán még egyszer megcsókolta a gyermeket. A kezével búcsút integetett neki.

Jel volt ez arra, hogy a szultán teljesítettnek tudja a kívánságát, és hogy mehetnek.

Valamennyien boldogan lélegzettek. A dajka szinte futva vitte kifelé a gyermeket.

Kiléptek a sátorból. Ott a pasák körülfogták a főurakat, és nagy nyájasan kijelentették, hogy a szultán meg fogja őket vendégelni. A kíséret többi része is, amelyik visszaviszi a királyfit, forduljon meg, és térjen vissza.

- Kísérd vissza a királyfit! - szólt hátra Gergelynek Török Bálint.

S egy pasa karján eltűnt a sátorban.

A nap már akkor leáldozott a budai hegyek mögött, és az égről a felhők tüze világított alá.

A kis királyfi megint a hintóba került. Jobb kezével pát intett a pasáknak és a magyar főuraknak, aztán az aranyos hintó újra megindult a katonák csokjasát viharzó két során fel a budai Várba.

21

Gergely a hintó mögött lovagolt.

A fakezű Cecey elöl járt az öregekkel, a fiatalok hátul. Gergely ott lovagolt Zoltay és Mekcsey mögött egy hízásnak indult, vörösesszőke ifjúval, akinek még az induláskor bemutatkozott.

- Fürjes bátyám - szólt egyszer az ifjúnak. - Én csak most kerültem Budára, hát nem ismerek úgyszólván senkit.

- Mire van szükséged, öcsém? Szívesen adok, ha tudok.

Azt hitte, pénz kell a fiúnak.

- Valami kis dolgom lesz éjfélkor a Szent György téren.

- Miféle? - kérdezte amaz elmosolyodva.

Mert már azt vélte, hogy a fiúnak szerelmi találkozója lesz a György téren.

Megrázta nagy, vörösesszőke haját, és vígan kiáltott:

- No lám!

- A dolog nem éppen nevetnivaló - felelte Gergely -, de nem is valami komoly.

- Szóval: szív.

- Nem: kard.

- Csak nem verekszel tán?

- De bizony.

- Kivel?

Gergely az előtte lovagló, zöld selyematlaszba öltözött Mekcseyre mutatott.

Fürjes nagyot nézett. Elkomolyodott.

- Mekcseyvel?

- Vele.

- Hallod, ez fenegyerek ám!

- Én se vagyok tán birka.

- Ez már németet is vágott!

- Hát én majd őt vágom!

- Jól forgatod a kardot?

- Hétéves koromban kezdtem.

- Az már más.

Megtapogatta Gergely karján az izmokat. A fejét rázta:

- Jobb, ha megkérleled.

- Én? Már hogy kérlelném meg!

- Megver - mondotta Fürjes aggodalmasan.

- Hogy lehet ilyet előre tudni! - felelt hetykén Gergely.

A mellét kifeszítve pillantott az előtte lovagló Mekcseyre. Aztán ismét Fürjesnek fordult:

- Hát lesz tanúm, ugye, bátyám?

Fürjes a vállát vonogatta:

- Hiszen ha csak tanú kell, hát szívesen. De ha valami baj lesz...

- Mi lenne?

- Már akármi. De én aztán helyetted, miattad nem verekszem.

A menetben mozgolódás és zúgás támadt.

Értelmetlen kiáltások, paripák hánykolódása. A nyakak mintha megmerevedtek volna: mindenki a Várra bámult.

Akkor nézett fel Gergely is.

Hát lám, ott leng a budai kapun három nagy lófarkas zászló. A templomban, tornyokon is.

A kapuban pedig alabárdos török őrség turbánozik a magyar helyén.

- Elveszett Buda! - üvölti egy kísérteti hang.

S tőle, mint az átszálló széltől az erdő, megborzong a magyar sokaság.

A fakezű Cecey üvöltött.

Senki se felel. Az arcok sápadtak. És a némaságot még inkább átdermeszti egy müezzin éneke, aki a Boldogasszony temploma tornyáról messze szálló hangon énekli:

''Allahu akbár... Ashadu anna la iláha ill Allah...''


Gergely a sereg egy részével vágtatást rohant vissza a táborba.

- Hol vannak az urak?! Égbekiáltó gazság történt!

A sátornál azonban a vörös sapkás bosztandzsik útjukat állták.

- Be kell mennünk - ordította szinte lángot okádva Mekcsey -, vagy küldjétek ki az urakat!

A bosztandzsik nem feleltek. Csak tartották a mellüknek szegezve a dárdájukat.

Gergely törökül kiáltott rájuk:

- Török Bálint urat küldjék ki egy szóra!

- Nem lehet! - felelték a bosztandzsik.

A magyarok tanácstalanul állottak.

- Urak! - kiáltott egy vastag nyakú magyar. - Gyertek elő! Baj van!

Semmi válasz.

Gergely egyet került a lovával. Fölment a dombra a szpáhik közé, hogy talán onnan lekanyarodva hozzájuthat a vendégeskedő magyar urakhoz.

Egy sátor előtt magyar hang kiáltott rája:

- Te vagy-e, Gergely?

Gergely megismerte Martonfalvait.

Ott ült egy szpáhisátor előtt, és két törökkel sárgadinnyézett ottan.

- Mit keresel erre? - kiáltotta Martonfalvai.

- Az uramhoz akarok jutni.

- Nem férhetsz ahhoz mostan! Gyere, tarts velünk!

Belekanyarított a dinnyébe, és a szeletet Gergelynek nyújtotta.

Gergely a fejét rázta.

- Nem kell.

- No, csak gyere - szólt Martonfalvai -, ez a két török jó barátom nekem. Aztán majd ha meggyújtják a fáklyákat, lemegyünk mink is, és hozzácsatlakozunk az urunkhoz.

- Dzsere, madzsar testver! - szólt jókedvűen az egyik szpáhi, egy testes, vállas, barna ember.

És húsos kezével hívólag intett Gergelynek.

- Nem lehet - felelte mogorván a fiú.

És továbbléptetett.

Lekerült a sátor-utcán a pattantyúsok, vadászok és janicsárok közé. Végre ismét a szultán sátorához jutott. A bosztandzsik ott is őrt álltak. Onnanfelől se juthatott Török Bálinthoz.

A magyar ifjak még mindig ott kiabáltak, ahol előbb. A nagy sátorból kihangzott a török zene; pengedezett az érchúrú kánun, dörgött a sok koboz, és sivalkodtak a sípok.

- Gazemberek! - kiáltotta Mekcsey a fogát csikorgatva.

Fürjes csaknem sírt dühében.

- Ha az én uram a Várban marad, nem esik ez rajtunk.

A barát apródja volt ő. Mindenhatónak vélte a barátot.

S hogy a zene elhallgatott, valamennyien kiáltoztak:

- Urak odabent! Gyertek ki, uraink! A török megszállta a várat.

Azonban senki se jött elő. Az ég felhős volt. Egyszer csak megindult az eső, és esett körülbelül félóráig. Akkor elállott. Az égen úgy siettek a fekete felhők kelet felé, mint a menekülő hadak.

Végre az urak éjfél felé előbomlottak. Félrecsapott süveggel, vígan tolongtak ki a sátor kapuján. A táborban hosszú fáklyássor állt, hogy világítson nekik. A fáklyasor kettős tűzkígyóként kanyarodott fel Buda kapujáig. Az esőtől megtisztult levegőt a keleti fáklyák füstje megillatosította.

Már akkor Martonfalvai is ott állt, s a bosztandzsik összebocsátották a külső urakat a belsőkkel.

Martonfalvai név szerint kiáltotta elő a lovászokat.

Az urak egyenként hágtak fel a lovukra.

A fáklyák fényénél látni lehetett, mint komorulnak el a piros arcok, s mint válnak egyenként halovánnyá.

A barát úgy kiválott a fehérségével közülük, mint valami kísértet.

- Ne sírj! - szólt a mellette lovagló Fürjesre. - Nem illik a könny férfi szemébe!

Egyenként, páronként, hármanként robogtak el a fáklyások utcáján az urak fel Buda várának.

Gergely még mindig nem látta Bálint urat.

Martonfalvai ott állt mellette, és szintén aggodalmas arccal nézett a sátor kapujára, amelyből vöröses fény derengett kifelé.

Az utolsó úr, aki előjött, Podmaniczky volt. Tántorogva jött ki két török tiszt karján. Úgy kellett fölemelni a lovára.

Azután még egynehány tarkabarka szerecsen jött elő: a szolgák.

Azután senki.

A sátor kárpitja lehullt. Eltakarta a sátor világosságát is.

- Hát ti ketten mit vártok? - szólt rájuk egy strucctollas, nagy hasú török.

- Az urunkat, Török Bálint urat.

- Hát nem ment még el?

- Nem.

- Akkor ő az, akivel a kegyelmes padisah beszél.

- Megvárjuk - szólott Martonfalvai.

A török vállat vont. Elment.

- Én nem várhatom meg - szólt Gergely nyugtalanul. - Nekem éjfélkor fent kell lennem.

- Hát csak eredj, öcsém - felelte Martonfalvai. - Aztán ha valami törököt találsz az ágyamban, hát csak vesd ki belőle.

Tréfának mondta, de Gergely nem nevetett. Köszönt Martonfalvainak, és vágtatást ment fel Buda várába.


A hold már akkor újra kisütött, és megvilágította a budai utat.

A kapun álló lándzsás törökök rá se néztek Gergelyre. Még akkor jöhetett-mehetett az egyes ember szabadon. Ki tudja, holnap nem rekesztik-e ki a magyart végképpen a Várból?

A ló menése csattogásra vált a kövezeten. Gergely a házak előtt is lándzsás janicsárokat látott. Minden ház előtt janicsár. Minden tornyon félholdas lófarok. Csak a Boldogasszony templomán áll még az aranyos kereszt.

Gergely a Szent György térre ért. Nagy bámulatára nem látott ott senkit.

Körüllovagolta a kútmedencét, az ágyúkat. Senki, senki. Csak egy dárdás török, vélhetőleg őrálló az ágyúk mellett.

Gergely leszállt, és hozzákötötte a lovát egy ágyúnak a kerekéhez.

- Mit csinálsz itt? - kiáltott rája a török.

- Várok - felelte Gergely törökül. - Csak nem félsz tán, hogy elviszem az ágyút?

- Nono - felelte a topcsi barátságosan. - Hát török vagy te?

- Nem én.

- Hát akkor eredj haza.

- De nekem itt ma becsületbeli ügyem van. Légy, kérlek, türelmes.

A török akkor a fiúnak szegezte a dárdáját.

- Pusztulj innen!

Gergely eloldozta a lovát, és ráült.

A Fejérvári kapu felől gyalog és futva jött valaki. Gergely megismerte Fürjest, akinek a szőkesége szinte világított az éjszakában.

Eléje léptetett.

- Mekcsey a Bálint úr házában van - szólott Fürjes lihegve. - Jer, mert az utcán nem engednek beszélni a janicsárok.

Gergely leszállott a lováról, és gyalog ment tovább Fürjessel.

- Hogyan történt ez a gazság? - kérdezte Gergely.

Fürjes vállat vont.

- A lehető legravaszabbul volt kieszelve. Míg mink a kis királlyal lent jártunk a táborban, a janicsárság beszállingózott a kapun, mintha az épületeket akarná megnézni. Csak lézengtek, bámultak. De egyre többen. Mikor már minden utca megtelt velük, egy kürtszóra előrántották a fegyverüket, és mindenkit bekergettek a házakba.

- Gazemberek!

- Így könnyű várat foglalni.

- Megmondta az én uram...

A palota ablakai nyitva voltak. Az egyik emeleti ablakban két fej látszott.

A kapu előtt épp akkor váltakoztak az őrök, s a kapu alját egy nagy termetű janicsár állotta el.

- Mit akartok? - kérdezte félvállról.

- Idevalók vagyunk - felelte Gergely szárazon.

- Most kaptam a parancsot - szólt a török -, hogy: ki akárki, be senki!

- Én a Török Bálint háza népe vagyok - szólt Gergely hevesen.

- Eredj haza, fiam - szólt lenézően a török -, Szigetvárra.

- Eressz be! - kiáltotta Gergely dühösen. S a kardjára csapott.

A török kihúzta a kardját.

- Takarodsz?!

Gergely elbocsátotta a lova kantárát, és szintén kardot rántott. Talán abban bízott, hogy nem egyedül van.

Az óriás török egyet mozdult, és a kardját fölvillantotta. Gergely fejének csapott.

Gergely felfogta a vágást, s a kardja szikrát vetett a homályban. Ugyanabban a pillanatban előreszökkent, mint a macska, és vágott. Az arcába vágott.

- Allah! - bődült fel a török.

A falnak tántorodott. A háta alól ropogva hullt a vakolat.

Az emeletről kiáltás hangzott alá:

- Szúrd!

Gergely markolatig döfte a kardját a töröknek a mellébe.

Bámulva nézett az óriásra, mikor látta, hogy elejti a kardját, és zsákként dől el a fal mellett.

Gergely körülnézett. Fürjest kereste. Az bizony futott, sebesen futott a királyi palota felé.

Helyette három nagy süvegű janicsár közelített dühös rohanással és szitkozódva.

A fiú látta, hogy nincs veszteni való ideje. A kapura ugrott, és benyitotta. Azután gyorsan elreteszelte belülről.

A harctól izgatottan, remegő lábbal lépett még egynehányat, aztán hogy valaki dübörögve jött belülről a falépcsőn, leült a kapuboltozat alatt a padra, és lihegett.

Zoltay jött. Kard volt a kezében. Nyomában Mekcsey. Az is kardot rántott.

A kapualjban égő lámpás mind a kettőnek megdöbbent arcát világította meg, mikor őt meglátták.

- Itt vagy már? - kiáltott Zoltay. - Nem történt bajod?

Gergely a fejével intett, hogy nem.

- Leszúrtad a törököt?

Gergely a fejével intett, hogy le.

- Gyere a szívemre, te kis hős! - kiáltotta Zoltay lelkesen.

És összeölelgette a tizenöt esztendős fiút, aki az imént tette le a vitézség próbáját.

A kapun dörömböztek.

- Menekülnünk kell - szólt Mekcsey. - A janicsárok összefutottak. Hanem előbb kezet, fiú! Ne haragudj rám, hogy megbántottalak.

Gergely kezet nyújtott. Kábult volt. Azt se tudta, mi történik vele. Szótlanul engedte, hogy tovahurcolják. Csak akkor ocsúdott fel, mikor a két ifjú lepedőkből kötelet csavart össze. Mekcsey szólította, hogy ereszkedjen le elsőnek az ablakon.

Gergely lenézett.

Lent a holdvilágos mélységben a királyi konyhakertet látta maga alatt.

22

Másnap délelőtt ismét megjelent Ali aga a királynénál. És így szólt:

- A kegyelmes padisah jónak látja, hogy török katonaságot tegyen Buda várába, amíg a fiad föl nem nevelkedik. A gyermek nem védheti meg Buda várát a németek ellen. A kegyelmes padisah meg nem járhat minduntalan ide két-három hónapi távolságból. Addig az ideig elég lesz nektek, felség, Erdélyország meg az ezüst- és aranybányák meg a sóbányák, amelyek ott vannak.

A királyné már akkor minden rosszra el volt készülve. Megvető nyugalommal hallgatta a követet.

A követ folytatta:

- A kegyelmes padisah tehát oltalmába fogja Buda várát és Magyarországot, s néhány nap múlva írásban adja át császári ígéretét, hogy téged és fiadat meg fog védeni. Mihelyt pedig a gyermek nagykorú lesz, Budát és az országot visszaadja.

Az urak mind jelen voltak, csak Török Bálint hiányzott, meg Podmaniczky. A barát a szokottnál is színtelenebb volt. A fehér kámzsával szinte egybefolyt az arca. A követ folytatta:

- Budavár a Duna és Tisza vidékével együtt tehát a felséges padisah oltalma alá kerül, felségtek pedig Lippára költöznek, és onnan kormányozzák Erdélyt és a tiszántúli országrészt. Budán két kormányzó lészen: egy török és egy magyar. Ez utóbbi méltóságra a felséges úr Werbőczy István őnagyságát fogja kinevezni, s bírája és kormányzója lesz ő a tartomány magyar lakosainak.

Az urak mind csüggedt arccal, szomorúan állottak ott, mintha nem is királyi szék mellett állanának, hanem koporsó mellett.

Mikor a követ elment, egypercnyi csend maradt utána a teremben.

Akkor a királyné fölemelte a fejét, és rájuk nézett.

Werbőczy könnyekre fakadt.

A királyné arcán is könnycsepp gördült végig. Letörölte.

- Hol van Podmaniczky? - kérdezte bágyadtan.

- Elment - felelte Petrovich.

- Búcsúzás nélkül?

- Megszökött, felség. Paraszt kapásnak öltözött, s úgy ment ki ma hajnalban.

- Bálint még mindig nem tért haza?

- Nem.

A következő napon a törökök kidobálták a Boldogasszony templomából a harangokat. Az oltárképeket leszaggatták. Szent István király állószobrát ledöntötték. Az aranyozott és képekkel ékesített oltárokat kiszórták a templom elé, s kiszórták a márványból és fából faragott angyalszobrokat és a misekönyveket is. Az orgona is elpusztult. A cinsípokat két szekér vitte el a tábori golyóöntőknek.

Az ezüstsípokat és remekművű arany és ezüst gyertyatartókat, oltárszőnyegeket és oltárterítőket, miseruhákat három másik szekér vitte le a szultán kincstárosának. A templom gyönyörű falifestményeit bemeszelték. A toronyról leütötték a keresztet, s egy nagy, aranyozott réz félholdat vontak föl és tűztek a helyére.

Szeptember 2-án fellovagolt a szultán a pasák kíséretében a Várba.

A két fia is vele volt.

A Szombati kapuban díszbe öltözötten várták az agák, és trombitaharsogás között kísérték a templomba.

A szultán leborult a templom közepén, és hálálkodott a törökök istenének Buda váráért.

23

Szeptember 4-én negyven ökrös szekér kanyarodott le a királyi várból a dunai hajóhídra.

A királyné hurcolkodott.

A palota udvarán ott álltak már a hintók is, s körülötte összesereglettek a főurak. Valamennyien útra készen. Csak Werbőczy marad Budán, s vele a kedves tisztje, Mekcsey.

Gergely is ott állt az urak mögött, s egyszer csak megpillantotta Fürjest.

- No, Gergely - mondotta az leereszkedőn -, hát te nem jössz-e velünk?

Gergely megvetően nézte végig.

- Semmi ''te''. Nyulaknak öccse nem vagyok.

A szőke legény megrándult. De aztán, hogy Mekcseynek a szúró tekintetével is találkozott, vállat vont.

Az öreg Cecey is ott gubbaszkodott lóháton az urak sorában.

Gergely rátette a kezét a nyeregkápára.

- Apámuram.

- Jó napot, fiam.

- Kegyelmed is elmegy?

- Csak Hatvanig.

- Éva is?

- Őt is magával viszi a királyné. Eredj föl ma ebédre az asszonyhoz, és vigasztald.

- Miért eresztik el Évát?

- Werbőczy mondta, hogy eresszük el. A jövő évben, ne félj, visszatérünk sokezredmagunkkal...

Nem beszéltek többet. A testőrök megjelenése jelentette, hogy jön a királyné.

Jött. Gyászruhába volt öltözve. Loncillatot árasztott maga körül.

A hölgyei között ott volt Éva is.

Könnyű, diószínű csuklyás, selyem útiköpönyeg borult a vállára, de a csuklyát még nem vonta föl. Körülnézegetett, mintha keresne valakit.

Gergely átfurakodott az urak lovai között, és mellette termett.

- Te nem jössz-e velünk? - kérdezte a leány.

- Mennék - felelte búsan Gergely -, de az uram még nem tért vissza.

- Utánunk jöttök?

- Nem tudom.

A leányka arca is elborult.

- Ha nem jöttök utánunk, mikor látlak?

- Nem tudom.

S a fiú szeme megtelt egy könnycseppel.

A királyné már beült a terjedelmes födeles, ablakos bőrhintóba.

Vica kezét nyújtotta Gergelynek.

- Ugye, nem felejtesz el engem?

Gergely azt akarta mondani: Nem, Vica, nem, még a másvilágon se!

De hogy nem tudott szólani, csak a fejét rázta.

24

Tíz nap múlva a szultán is útra kelt.

Török Bálintot magával vitte rabláncon.


==HARMADIK RÉSZ – A RAB OROSZLÁN==

1

Lovas katona állt a Berettyó partján, kék köpönyeges, vörös süveges király-katonája.

Intett a partról a süvegével, s átkiáltott a fűzfabokrokon:

- Hahó! Itt a víz!

S leléptetett a napfénytől meleg, süppedékes parton a buján sárgálló gólyavirág közé.

A ló térdig ereszkedett a fűbe, amelynek alján szinte elveszett a víz. S lenyújtotta a nyakát, hogy igyék.

Azonban nem ivott.

Ahogy visszaemelte a fejét, orrából-szájából csurgott a víz. Visszafújta, és a fejét rázta.

- Mi lelte ezt a lovat? - dünnyögött a vitéz. - Hát miért nem iszol, ebadta?

A ló megint lenyújtotta a fejét. Megint kirázta a vizet orrából-szájából.

A mezőn át még tizennyolc különféle öltözetű magyar lovas ügetett oda, s köztük egy szálas, sovány ember, akinek sastoll volt a süvegébe tűzve, s köpönyeg helyett meggyszínű posztómente takarta a vállát.

- Hadnagy uram - szólt föl a vitéz a vízből -, férges vagy mi ez a víz; nem issza a lovam.

A sastollas ember beugratott a vízbe, és figyelmesen nézett a hullámokra.

- Véres a víz - mondta csodálkozón.

A part körös-körül fűzfabokrokkal volt besűrűzve. A bokrok barkától sárgállottak. A föld kéklett az ibolyától. A tavasz édes illatát köténnyel hordta onnan a délutáni szellő.

A hadnagy megcsapta a lovát: egynéhány lépést csobogott fölfelé a vízben. A bokrok közt, a parton egy ingre vetkőzött fiatalemberre bukkant. Az ember fűzfatörzsökön ült, és a fejét mosta a patakban. Nagy, buckós fej, mint a bikáé. A szeme is olyan: apró, fekete és erős. A bajuszkája két vasszögként hegyes. A dolmánya, két sárga csizmája, süvege, kardja mellette hevert a gyepen.

Hát attól a mosdástól vált véressé a Berettyó vize.

- Ki vagy te, öcsém? - szólt rá a hadnagy.

Az ifjú kedvetlenül felelt:

- Mekcsey István a nevem.

- Az enyém meg Dobó István - mondotta a hadnagy. - Hát mi bajod, öcsém?

- Megvágott egy török, az istenfáját neki.

S a tenyerét a fejére tapasztotta.

- Török - szólt Dobó megvillanó szemmel. - A pogány mindenit annak a töröknek, nem lehet még messze! Hányan vannak? Hé, fiúk! Kardra!

S kiugratott a vízből.

- Ne fáradjanak - szólt Mekcsey. - Én már agyonvágtam. Itt hever mögöttem.

- Hol?

- Itt van valahol nem messze.

Dobó leszólította a lóról a fegyverhordozóját.

- Vedd elő a tarisznyát - mondotta neki -, és lásd el az úrfit tépéssel, kötéssel.

- Amoda feljebb vannak még - szólt Mekcsey, a tenyerét ismét a fejére tapasztva.

- Törökök?

- Nem: egy öreg nemes meg a felesége.

A vér elöntötte az arcát.

Megint lehajolt a vízre.

Dobó felszöktette a paripáját, s néhány lépésre egy másik embert talált.

Az is ingre vetkezetten ült a patak partján. Piros hajú, vén ember. Egy kövér öregasszony mosta sírva a pirosságot a vén ember fejéről.

- Adjon isten! - kiáltotta Dobó. - Nagy-e a seb?

Az öreg fölnézett, és vígan legyintett.

- Török vágás...

Akkor látta Dobó, hogy az öregnek csak fél keze van.

- Ejnye, de ismerős! - mondotta a lováról leszállva.

Az öreg újból fölnézett.

- Lehet.

- Dobó István vagyok.

Az öreg tűnődött:

- Dobó? Nini! Te vagy, Pista öcsém!? Hát hogyne ismernél! Jártál is nálam, az öreg Ceceynél.

S a két ember melegen kezet fogott.

- Hát mi volt itt, bátyám? Hogy kerülnek ide a pusztába?

- Ej - szólt az öreg, újból átadva a fejét a feleségének -, a kutya pogány megtámadta a kocsimat. Még az volt a szerencsém, hogy az az ifjú éppen akkor ért utol bennünket, mikor a pogány nekünk esett. No, derék legény! Úgy vágta a törököt, mint a tököt. De magam is közibük csapkodtam ám a kocsiról.

- Hányan voltak?

- Tízen, a kutyák, hogy a gyehenna eméssze meg őket! Még szerencse, hogy nem bírtak velünk. Van vagy négyszáz arany nálam, ha nem több.

S rácsördített az oldalára.

- Nem halt meg az ifjú? - kérdezte az asszony.

- Nem, egy cseppet se - felelte Dobó. - Amoda alább mosakodik ő is.

A közelben pirosló török halottra pillantott.

- Megnézem már - mondotta -, miféle néppel volt dolguk.

És benyargalászta a patak mellékét meg az utat.

A füzesben hét holttestet talált: két magyart és öt törököt, az úton meg egy háromlovas kocsit, amely bele volt dőlve az árokba. Egy fiatal kocsisgyerek a ládák összerakásán erőlködött.

- Ne vesződj, öcsém - mondotta neki. - Mindjárt kapsz segítséget.

S visszatért Mekcseyhez.

- Nem egy török van itt, öcsém - mondotta neki -, hanem öt. Szép vágások! Becsületedre válnak.

- Még egynek kell lennie - felelte Mekcsey. - Az talán a vízben van. Az én katonáimat megtalálta-e, Dobó bátyám?

- Meg szegényeket. Az egyiknek kétfelé esett a feje.

- Csak hárman voltunk.

- És a török?

- Tízen voltak a kutyák.

- Akkor hát négy elfutott belőlük.

- El.

Dobó eközben leszállott a lováról, és megnézte az ifjú fejsebét.

- A vágás hosszú, de nem mély - szólt a sebet összenyomva.

Maga rakott rá tépést, és maga kötötte be szorosan egy gyolcsfoszlánnyal.

- Hát hova mégy, öcsém?

- Debrecenbe.

- Csak nem Törökékhez tán?

- De éppen oda.

- Ejnye, öcsém, van ott nekem egy kedves emberem: Bornemissza Gergely. Gyerek lehet még. Ismered?

- Éppen őérte megyek. Levelet írt, hogy szeretne hozzám jönni a hadba.

- Már akkora a fiú?

- Tizennyolc éves.

- Persze, a Bálint úr népe elszéledt.

- Biz azokat szétfújta a szél, mióta az úr raboskodik.

- Tinódi is elment?

- Ide-oda csavarog. De lehet, hogy most ő is Debrecenben van.

- Hát tisztelem, csókolom azt is, meg a két Török fiút.

Míg így beszélgettek, Dobó feltűrte a zekéje ujját, és rongyot fogott. Az arcát mosta meg Mekcseynek, Dobó egy katonája meg a ruháiról tisztogatta le a vérfoltokat.

- Az öreg ott van? - kérdezte Mekcsey, Ceceyék felé intve.

- Ott. Nincs nagy baja. Nem vagy éhes, öcsém?

- Nem, csak szomjazom.

Dobó a kulacsért intett. A többi katonát meg elküldte, hogy a kocsi rendbe szedésén segítsenek.

Aztán Ceceyékhez mentek. A kocsi mellett a gyepen ült már az öreg házaspár. Cecey kezében pulykacomb. Evett jóízűen.

- Tartsatok velünk! - kiáltotta vígan. - Csakhogy nem esett bajod, öcsém!

A katonák összeszedték a zsákmányt: öt török lovat, ugyanannyi köpönyeget és mindenféle török fegyvert.

Mekcsey a lovakra pillantott, azután a földön heverő fegyverekre.

- Válasszon, bátyám - szólt Ceceynek. - A zsákmány közös.

- Kell is nekem! - felelte az öreg nevetve. - Van énnekem elég lovam, elég fegyverem.

- Hát akkor Dobó bátyámat kínálom meg egy fegyverrel.

- Köszönöm - felelte Dobó. - Már hogy választanék? Nem harcoltam érte.

- De csak válasszon.

Dobó a fejét rázta.

- A zsákmány a tied az utolsó gombig. Ajándékot meg hogy fogadnék el tőled?

- Nem adom ingyen.

- Az már más beszéd - szólt Dobó, vágyó pillantást vetve egy remek művű kardra. - Hát mi az ára?

- Az, hogy ha várkapitány lesz kegyelmed, hát engem szólítson magához, ha szorul a csizma.

Dobó mosolygott.

- Bizonytalanra nem veszünk.

- Hát mást árt szabok: jöjjön velem Debrecenbe.

- Az se lehet most, öcsém. Én királyi biztos vagyok most. Bitang birtokon szedem a tizedet. Hacsak később nem lesz rá érkezésem...

- Hát válasszon úgy, hogy ajándékozzon meg cserébe a barátságával.

- Az már úgyis a tiéd. Hanem hogy meg ne haragudjál rám, elfogadok egyet, mert látom, hogy szívesen kínálod.

És a kardokat vizsgálva folytatta:

- Ezek úri törökök voltak. Az egyik bég. Vajon hova valók?

- Gondolom, fejérváriak.

Dobó fölvette a kardokat. Az egyik bársonytokos, türkizes volt; a markolata aranyozott kígyófej; a kígyófej két szeme két gyémánt.

- No, ez a tied, öcsém, ezt nem választom, mert ez vagyont ér.

Két olcsóbb művű, török vasú kard hevert még ottan. Dobó fölvette az egyiket, s karikába hajtotta.

- Ez aztán acél! - mondotta jókedvvel. - Hát ezt, ha nekem adod, megköszönöm.

- Szívesen - felelte Mekcsey.

- De mármost, ha ezt nekem adod, toldd meg azzal a szívességgel, hogy vidd el magaddal Debrecenbe, és ha ott van Tinódi, mondd meg neki, hogy írjon rá valami igét. Amit akar. Van ott aranyműves, aki beleégeti a vasba.

- Szívesen - felelte Mekcsey. - Magam is íratok vele erre a kígyós kardra.

Egyet suhintott a görbe karddal, és felkötötte a másik mellé.

- Találtatok-e pénzt a török tisztnél? - kérdezte a Dobó katonáit.

- Még nem motoztuk meg.

- Hát motozzátok meg.

A legény csakhamar magával hozta az egész törököt. Csak úgy a gallérjánál fogva húzta oda a gyepen.

Ott motozta meg.

A vörös bársonybugyogón nem volt zseb, hanem az övszíjában találtak egy zacskó aranyat meg mindenféle ezüstpénzt.

- Ez jó lesz költségre - szólt derülten Mekcsey. - Katonaembernél mindig elkél.

Még egy rubintos turbánforgó volt ott, meg egy aranylánc. Azt a bég az ingén belül viselte, s kókuszforgácsra csavart pergamentalizmánt hordozott rajta.

Mekcsey a tenyerére tette a két aranyszert, és odakínálta Ceceynek.

- Ebből már kell választania, bátyámuram.

- Tedd el, öcsém, azt is - szólt az öreg a kezével legyintve. - Csak nem tűzök forgót vén létemre.

- Vigyük el a lányunknak azt a láncot - szólalt meg az asszony. - Van egy szép kisasszony lányunk - mondotta magyarázón - a királyné udvarában.

- Gyertek el, öcsém, a lakodalomba! - rikoltotta Cecey a lábát rázva. - Még egyszer kitáncolom a kedvemet, mielőtt meghalnék.

Mekcsey beleeresztette a láncot az asszony tenyerébe.

- Ki veszi el?

- A királyné hadnagya. Fürjes Ádám. Ismeritek talán?

Mekcsey elkomolyodva intett nemet.

- Derék ifjú - mondotta az asszony. - A királyné adja férjhez a leányomat.

- Isten éltesse őket - mondotta Dobó.

Mekcsey a török ruhákat meg a dísztelen fegyvereket a Dobó katonáinak ajándékozta. Indulásra kászolódtak.

Mekcsey fölvette a süvegét, s bosszankodva forgatta a kezében. Be volt hasítva, csaknem kettéesett.

- Sose bosszankodjál - szólt Cecey. - Ha nem volna meghasítva, nem férne most a fejedre.

A ruhájuk még vizes volt. No, de estig majd megszárítja a nap meg a szellő.

- Válassz kettőt a katonáimból - mondotta Dobó -, hogy elkísérjenek. Cecey bátyámnak is adok kettőt.

- Nem tudom, együtt megyünk-e - kérdezte Mekcsey Ceceyékhez fordulva. - Együtt megyünk tán?

- Hova? - szólt az öreg.

- Debrecenbe.

- Együtt.

- No, akkor elég három katona is.

- Amennyit akarsz - felelte Dobó szívesen.

Míg az öreg házaspár a kocsiban rakodott, ők ketten bejárták a holtakat. A holtak közt egy harmincévesforma, nagy testű török kezét-lábát szétvetve, hanyatt feküdt. Kék posztóbugyogó volt rajta. A szemén érte a vágás.

- Ezt ismerem - mondotta Dobó. - Egyszer verekedtem is vele.

A két magyar katona csúnyán össze volt szabdalva; az egyiknek letakarták a fejét kendővel.

A törököket gyomron szúrták és belevetették a Dobó katonái a Berettyóba, a magyaroknak meg sírt kapartak a part puha földjében egy vén fűzfa alatt, és ruhástól belefektették őket. Betakarták a köpönyegükkel, behantolták, s kereszt helyett odatűzték a kardjukat.

2

Konstantinápoly déli sarkán egy régi vár áll. Falai magasak. A falakon belül hét köpcös torony, mint hét óriás szélmalom, ilyenforma rendben:

O

O                                O

O          O

O                   O

A vár falát felében a Márvány-tenger mossa, felében faházak környezik.

Ez a híres ''Jedikula'', magyarul ''Héttorony''.

A hét toronyba van berakva és betömve a szultánnak minden kincse.

A középső kettőben az arany és gyöngyös ékszerek. A tenger felől állókban az ostromszerek, kézifegyverek és ezüstkincsek. A másik kettőben a régi fegyverek és a régi okiratok, könyvek.

Ott a hét torony között őrzik a fejedelmi rabokat is. Mindenkit másképpen. Némelyiket láncon és sötét kőlyukban, másikat olyan kényben, szabadján, mintha otthon volna: járni engedik napestig a várkertben, a zöldségeskertben, a tornyok erkélyén, a fürdőben; szolgát tarthat hármat is; leveleket írhat, látogatókat fogadhat, muzsikálhat, ehetik, ihatik, csak éppen ki nem mehet.


Egy tavaszi napon két ősz ember üldögélt a Jedikula kertjében a padon. Mind a kettőnek könnyűfajta bilincs kígyózta körül a lábát.

Az egyik a térdén könyökölt. A másik a pad karján széjjelvetett kézzel hátratámaszkodott, s a felhőket nézte.

Az, aki az eget nézte, őszebb volt, mint a másik. Szakálla a melle közepéig ért, a haja meg fehér sörényként lengte körül a fejét.

Mind a kettőn magyar ruha. Haj, a magyar ruha sok rabon kopott a Héttoronyban!

Ültek szótlanul.

A tavaszi nap langyos melegséggel öntötte el a kertet. A cédrusok, tuják és babérfák között virágzott már a tulipán meg a pünkösdirózsa. Fejük fölött egy vén pizáng öles levelei itták a napsugarat.

A felhőket néző ember leemelte izmos karját a padról, és keresztbe fonta. Közben a társára tekintett.

- Min gondolkodol, Maylád barátom?

- A diófámon - felelt az előrehajló. - Fogarason van egy diófám...

A két ember megint hallgatott. Aztán egynehány perc múlva Maylád szólalt meg:

- A külső ága elfagyott. Kihajtott-e? Azon tűnődöm.

- Kihajtott bizonyosan. A fa elfagy, kihajt. A szőlő is kihajt a tövéről. Csak az ember nem hajt ki...

Megint hallgattak egyet.

Aztán Maylád szólalt meg ismét:

- Hát te, Bálint, min gondolkodol?

- Azon - felelte búsan Török Bálint -, hogy a kapi aga éppolyan rongy ember, mint a többi.

- Azon én sose kételkedtem.

- Azt mondták, hogy ravasz. Harmincezer aranyat küldött neki a feleségem, hogy ravaszkodja le ezt a láncot a lábamról. Ennek már három hónapja.

Megint hallgattak. Maylád lenyúlt egy pitypangért, amely kisárgállott a fű közül. Leszakította. Darabig morzsolgatta a kezében, aztán lehullatta a földre.

És megint megszólalt:

- Az éjjel arra gondoltam, hogy én még mindig nem tudom, miért ejtettek téged rabul. Sokszor elmondtad, hogyan hoztak a Dunán, hogyan csaptál egy őrt a hajó falához, hogyan vezettek ide. De a kezdetet, az igazi okot...

- Azt jóformán magam se tudom.

- Te elvégre is megvoltál a magad fészkén: rólad nem mondhatták, hogy királyságra vagy fejedelemségre áhítozol.

- Magam is sokszor tépelődtem ezen. A töröknek nem kell ugyan valami nagy ok, hanem hogy mégis a sok közül mi ártott nekem leginkább, azt magam is szeretném tudni.

Az udvaron egy csapat kapudzsi ment át dobszóval, azután ismét magukra maradtak.

Bálint folytatta:

- Azt gondolom, mégis az az éjjeli beszélgetés volt a fő ok. A szultán azt kérdezte tőlem, hogy miért jelentettem meg a németnek az ő jövetelét. „A németnek? - kérdeztem csodálkozva. - Nem a németnek jelentettem én meg, hanem Perényinek.” „Az egykutya - felelte a szultán -, Perényi a némettel tartott.” És a szultán dühösre kerekedett szemmel nézett reám. „Ha nem értesítetted volna őket, itt leptük volna meg a német tábort. Minden urat elfogtunk volna, és összetörtem volna Ferdinándnak minden erejét! Enyém volna Bécs is!” Hogy így kiabált rám a ronda török, bennem is felforrott a vér. Én, tudod, mindig úr voltam, teljes életemben: nem szoktam meg, hogy egyik gondolatomat a másikkal takargassam.

- Nekiágaskodtál?

- Nem voltam goromba, csak megmondtam neki, hogy éppen azért értesítettem őket a szultán jöveteléről, mert kímélni akartam a német táborban lévő magyarokat.

- Ez nagy hiba volt!

- Még akkor szabad voltam.

- Hát aztán mit szólt?

- Semmit. Fel és alá járkált előttem. Aztán egyszercsak a basájához fordult. Azt mondta neki, hogy adjanak egy jó sátort, ahol meghálhassak, mert holnap is beszélni akar velem.

- No, és mit beszéltetek másnap?

- Semmit. Nem is láttam többé a szultánt. Egy nagy sátort adtak, de ki nem eresztettek. Ahányszor ki akartam lépni, tíz dárda állt a mellemnek.

- És mikor vertek rád láncot?

- Csak akkor, mikor visszafelé indult a szultán.

- Nekem mindjárt láncot vertek a lábamra, mikor elfogtak, és dühömben úgy sírtam, mint a gyermek.

- Én nem tudok sírni. Nincsenek könnyeim. Nem sírtam én még az apám halálán se.

- A gyermekeidet se sirattad?

- Nem - felelte elsápadva Török Bálint. - De valahányszor eszembe jutnak, úgy érzem, mintha kardot forgatnának a mellemben.

Fájdalmasan sóhajtott. S a tenyerébe eresztette a homlokát.

- Egy rab jut sokszor az eszembe - szólt bús elmélázással. - Egy sovány, rossz török, akit a Duna partján ejtettem fogságba. Évekig ott tartottam a várban. Az egyszer engem szemtől szembe megátkozott.

Nem beszéltek többet.

A távolból trombitazene hangzott föl. Néha arra figyeltek, aztán megint elmélyedtek a gondolataikba.

Mikor a nap már megvörösítette a felhőket, a várnagy végigment a kerten, és hogy hozzájuk ért, odaszólt nekik félvállról:

- Uraim, kaput zárunk.

Napnyugta előtt félórával szokták a kaput bezárni, s akkor minden rabnak a maga szobájában volt a helye.

- Kapudzsi efendi - szólott Török Bálint -, mi van ma, hogy úgy trombitálnak?

- Tulipánünnep - felelte a várnagy. - A szerájban az éjjel nem alszanak.

S odább lépett.

A rabok tudták már, mi az. Tavaly tavasszal is volt olyan ünnep. Olyankor a szultán minden asszonya ott van a szerájkertben.

A szultán női sátorokat állíttat fel a tulipánágyak körül, és a sátorokban az alsórendű háremi nőkkel mindenféle csecsebecsét, gyöngyöket, selyemszöveteket, kesztyűt, harisnyát, cipőt, fátyolt és más efféléket árultat.

Az ő egynéhány száz asszonya sohase mehet ki a bazárba, hát esztendőben egyszer ott örülnek annak, hogy pénzt szórhatnak.

A kert olyankor zsibong a jókedvtől. A palotabeli papagájok, rigók, fülemilék és kanárimadarak kalitkástól fel vannak függesztve a fákra és bokrokra, s versenyt énekelnek a muzsikával.

Este aztán kigyulladnak a Boszporusz egy hajóján az illatos fáklyák és tarka papírlámpások, s az egész hárem zeneszóval hajókázik le a Márvány-tengerig.

A két rab kezet fogott a Vértorony alján.

- Jó éjszakát, Maylád István.

- Jó éjszakát, Török Bálint.


Mert nincs ott egyéb öröm, csak a jó éjszaka. Az alvó rab hazaálmodja magát.

Azonban Török Bálint nem érzett semmi álmosságot. Ebéd után szokása ellenére lefeküdt, és aludt egyet, hát este nem volt álmos. Kitárta az ablakát, és odaült.

Nézte a csillagos eget.

A Márvány-tenger sarkán a Jedikula alatt sétált a hajó. Az ég csillagos volt és holdvilágtalan. A csillagok szinte lobogva ragyogtak, s a tenger tükre második ragyogó ég. A lampionokkal világló hajó ott sétált a magasság és mélység csillagai között. Két magas kőfal takarta el a rab szemei elől.

De behallatszott hozzá a zene. Pengett a török cimbalom: a kánun, és csattogott a csincsa. Bármennyire is akarta hallgatni, gondolatai másfelé kószáltak.

Éjfélfelé elcsöndesült a lármás zene. A nők maguk énekeltek. Váltakozó más más hang és más zeneszerszám.

De Török Bálint azokból se hallott sokat. Az eget nézte, amely már el volt borítva lassan vándorló sötét és rongyos felhőkkel. A rongyokon áttünedeztek a csillagok.

Milyen más itt az ég is - gondolta. - Török ég, török sötétség.

Aztán, hogy hosszú szünet következett a hajón, folytatta a gondolatait:

Még a csöndesség is más itten: török csöndesség.

Arra gondolt, hogy lefekszik, de olyan jólesett neki az az álmos zsibbadtság, hogy időt várt, míg a tagjai megmozdulnak. Azt várta, hogy az akarata nélkül mozduljon meg a teste, s úgy menjen pihenni.

Akkor az éji csendben hárfa szólalt meg újból, s a lombokon át egyszerre csak magyar akkordok szállottak szét a sötétlő török éjszakában:

 
Török Bálinton valami fájdalmas-édes borzongás ömlött végig, a szívétől a sarkáig.

A hárfa elnémult egy percre. Aztán újra felszálltak a remegő akkordok, és halk zokogásként emelkedtek föl az éjszaka sötétségében:

 
Török Bálint fölemelte fejét. Így emel fejet olykor a ketrecben őrzött rab oroszlán a szél susogására, és néz elmeredő szemmel maga elé.

A hárfa akkordjai sóhajjá lágyultan enyésztek bele az éjjeli csöndességbe, aztán újra összependültek a húrok, és egy vékonyka, bús női hang dala hangzott föl tiszta magyar nyelven:

''Ki a Tisza vizét itta,&lt;br&gt;Vágyik annak szíve vissza...&lt;br&gt;	Hej! Én is ittam... belőle...''

Török Bálintnak elállt a lélegzete. Emelt fővel, merő szemekkel nézett a hangok felé.

Ősz fürtjei szinte szerteborzolódtak, arca szinte megmárványosodott.

És amint a vén oroszlán így elkövülten hallgatta a dalt, szeméből kigyöngyözött két nagy könnycsepp, és lecsordult az orcáján, szakállán.

3

Éjjel tizenkét óra tájban az inas zörgetett a Török úrfiak ajtaján.

- Gergely úrfi!

- No, mi baj? - kiáltott Gergely. - Bejöhetsz.

Nem aludt még. Gyertyánál olvasta Horatiust.

A másik két ágyban is fölébredtek a Török fiúk.

- A virrasztó küldött - mondotta az inas. - Egy úrféle áll a kapun.

- Hogy hívják?

- Valami Kecske vagy micsoda.

- Kecske? Ki a kutya lehet az a Kecske?

- Győrből jött, és ide akar szállani.

Gergely a Győr szó hallatára egyszerre kiugrott az ágyból.

Török Jancsi megszólalt a paplan alól:

- Ki az, te Gergely?

- Mekcsey! - kiáltotta vígan Gergely. - Eresszétek be tüstént a vitéz urat!

Az inas elrobogott.

Gergely bakancsot rántott, és köpönyeget kapott a vállára. A két fiú is kiszállt az ágyából. (Jancsi tizenhat éves, Feri tizennégy már.) Kíváncsiak voltak a vendégre, akinek csak a nevét ismerték.

- Rendeljetek bort meg ennivalót! - szólt vissza nekik Gergely az ajtóból.

S lerohant.

Mikorra leért, Mekcsey már ott állt az udvaron; mellette lámpással a virrasztó meg a várnagy.

Az emeletről is levillant egy lámpásnak a fénye. Darabig ide-oda lengett az udvaron, aztán a jövevényen állt meg, aki éppen egy-egy tallérral búcsúzott Dobónak a katonáitól.

- Csakhogy megérkeztem - mondotta Gergelyt megölelve -, már majd elaludtam a lovamon.

- De Pista bátyám, mi van a fejeden?

- Turbán, az irgalmát! Nem látod, hogy törökké lettem?

- Ne tréfálj, bátyám! Véres az a kendő!

- No, hát csak adj, öcsém, szobát meg mosdótálat, aztán majd elmondom, hogy milyen az út Győrtől Debrecenig.

A lépcsőn egy asszonycseléd jelent meg, és kérdőn nézett a jövevényre.

Gergely nemet intett neki. A cseléd eltűnt.

Gergely magyarázón fordult Mekcseyhez:

- Az asszonyunk nemigen alszik. Éjjel is az urát várja, vagy levelet az urától.


Háromnapi seblázt hevert végig Mekcsey a kastélyban. Azon idő alatt mindig ott ültek mellette a Török fiúk meg Gergely. Itatták a vitézt veresborral. És érdeklődéssel hallgatták az elbeszéléseit.

Az asszony is meg-meglátogatta. Mekcsey még azon betegen elmondta, hogy Gergelyért jött: viszi magával a király seregébe.

A fiúk megdöbbenve néztek Gergelyre, az asszony szemrehányó, bús arccal.

- Hát el tudnál minket hagyni? Nem voltam én anyád helyett anyád? És a fiaim nem voltak-e testvéreid?

Gergely lecsüggedt fővel felelte:

- Már tizennyolc éves vagyok. Itt élősködjek-e, itt haszontalankodjak-e, mikor az országnak katona kell?

A korához képest valóban érett ifjúnak látszott.

Leányosan finom, barna arcán már a szakáll is pelyhedzett. Csillogó fekete szeme csupa értelem és komolyság.

- Te kellesz éppen? - szólt Törökné. - Nem várhatod-e meg az én fiaimat? Mindenki elfordul tőlünk - bólogatott az asszony, előtolongó könnyeit törölve. - Ahonnan az Isten elfordult, elfordulnak az emberek is.

Gergely letérdelt az asszony elé, és megcsókolta a kezét:

- Édes jó anyámasszonyom, ha így érti az én elmenetelemet, akkor nem lesz belőle semmi.

Tinódi is ott ült a szobában. Aznap érkezett meg Érsekújvárról. Hírt hallani jött az uráról, de persze a kérdezés belérekedt, mikor a kastélyt zászló nélkül, az asszonyt félgyászban találta.

Az ablaknál ült egy medvebőrös ládán, és kardlapra rajzolt.

Gergely szavára abbahagyta a munkát.

- Nagyságos asszonyom, engedje meg, hogy belekottyanjak ebbe a beszédbe.

- Hát csak szóljon, Sebők.

- A madár mindig visszatér a fészkére, akárhova megyen is. Gergely is röpdösni akar egyet. Én is azt mondom, hogy jó lenne, ha forogna a világban. Mert, tetszik látni, János úrfi maholnap fölemberedik, aztán neki is jobb, ha tanult katona lesz mellette.

Nem volt semmi mosolyognivaló ezeken a szavakon, de mégis mosolyogtak. Mert Sebők deák mindig tréfás, mikor nem énekel, s ha komolyan beszél, akkor is azt sejtik már, hogy vidámság lappang a szava alatt.

- Hát majd meggondoljuk - bólintott rá az asszony.

És a deák munkájára fordult a szeme:

- Hát megvan-e a vers?

- Meg bizony. Nem tudom, tetszik-e nagyságodnak?

Fölvette a kígyós kardot, és olvasta róla:

''Aki bátor, az az erős.&lt;br&gt;Aki erős, könnyen is győz,&lt;br&gt;S aki győzve megy előre,&lt;br&gt;A halál is megfut tőle!''

- Ezt írja az én kardomra is! - mondta Török Jancsi.

- Nem - felelte a fejét rázva Tinódi -, arra mást fogunk írni.

Mekcsey megszólalt az ágyban:

- Dobónak a kardjára a király nevét is rá kellene írni. Valami olyanfélét, hogy: Istenért, hazáért, királyért.

- Az már avult mondás - felelte Tinódi. - Ki is múlik a divatból, mióta német fején a korona. Ha ő ezt akarta volna íratni a kardjára, magával vitte volna, és ráíratta volna ő maga.

- Van eszemben valami - mondta Gergely, a homlokára téve az ujját. - Mikor gyerek voltam, hallottam egy mondását. Azt kellene rámetszeni.

- Mi az?

- ''„Az a fő, hogy ne féljünk sohase.”''

- Ez jó - biccentett rá Tinódi. - De így bizony kopár a gondolat. Megálljatok csak...

Az állát a kezére támasztva nézett maga elé. A többiek hallgattak. Egy perc múlva megcsillant a szeme:

- ''Ha félsz, nem élsz!''

- Így jó! - kiáltotta Gergely.

Tinódi beleütötte a lúdtollat az ablak szélén álló fakalamárisba, és felrajzolta a kardigét.

Még egy kard volt ottan íratlan. A Dobóé párja. Azt Gergelynek adta Mekcsey.

- Hát erre mit írjunk? - kérdezte Tinódi. - Jó lesz-e ez: ''Bornemissza Gergely, szaporábban nyergelj!''

Nevettek. Gergely a fejét rázta.

- Nem. Nekem nem kell vers, csak egy szó. Abban az egy szóban benne van minden vers és minden gondolat. Ezt írja rá, Sebők bátyám: ''A hazáért!''


Az ötödik napon betoppant Dobó. Örömmel fogadták. Mióta a ház ura rabul esett, évek óta akkor történt először, hogy felrakták az asztalra az arany- és ezüstedényeket. A házat valami szokatlan derültség sugározta be.

Az asszony mégis a szokott gyászruhájában és ékszer nélkül jelent meg az asztalnál. A szokott helyére ült, az ajtóra néző helyre. Vele szemben is karosszék és teríték. Dobó azt vélte eleinte, hogy a papé, aki késik valahol, aztán eszmélkedett rá, hogy a Török Bálint helye az. Mindig terítenek a ház gazdájának is, mindennap, reggel, délben, este.

Törökné érdeklődéssel hallgatta a híreket, amiket Dobó Bécsből és az országban élő uraktól tudott.

Abban az időben nem voltak újságok, csak levelek útján meg egy-egy vendégtől lehetett megtudni, mi történik a világban, s hogy az úri családok fáján melyik ág törött le, melyik hajtott bimbót.

Csak egy ember neve nem fordult elő sokáig a beszélgetésben: a ház uráé. Gergely figyelmeztette Dobót, hogy ne említse, ne kérdezze.

De mikor a cselédek kitakarodtak az ebédlőből, maga az asszony kezdte:

- Hát az én szerelmes uramról hallott-e valamit kegyelmed?

S egyszerre elborította a könny az orcáját.

Dobó a fejét rázta.

- Míg ez a szultán meg nem hal, aligha szabadul ő haza.

Nyers őszinteséggel volt ez kimondva, de abban az időben úgy mondták ki az emberek a gondolatukat, ahogy a fejükben megszületett.

Az asszony feje lekókadt.

Dobó bosszúsan csapott az asztalra:

- De hát meddig akar élni? Az ilyen tirannusok nem szoktak tisztes vénségben kimúlni!

És vigasztalón folytatta:

- Ha valami basát rabul lehetne ejteni, kicserélnék érte.

Az asszony szomorúan ingatta a fejét:

- Nem hiszem, Dobó. Az én uramat nem kincstári szerzeményképpen tartják vasban, hanem mint az oroszlánt szokták: mert félnek tőle. Ígértem én már érte mindent - folytatta búsan -, azt mondtam: vegyék el minden jószágunkat; vegyék el minden arany- és ezüstmarhánkat. A basák zsebre teszik, ami pénzt küldök, a szultán meg nem is felel nekik.

- Vagy hogy elő se mernek vele hozakodni.

- Nem lehetne onnan valahogy másképpen kiszabadulni? - kérdezte Mekcsey.

Dobó felelt rá:

- A Héttoronyból? Sose hallottál a Héttoronyról, öcsém?

- Hallottam biz’ én. De azt is hallottam, hogy semmi se lehetetlen, ha valaki nagyon akarja.

- Édes Mekcsey öcsém - szólt az asszony -, gondolhatja-e, hogy az én uram meg az ő árván maradt családja nem akarja nagyon? Nem jártam-e érte a királyasszonynál, a barátnál, a budai basánál? Nem csúsztam-e föl térden még Ferdinánd királyhoz is? Meg se mertem írni ezt az én keserves uramnak.

S hogy az asszony szava könnyekbe fulladt, bús hallgatással néztek reá.

Azonban az asszony letörülte a könnyeit, és Tinódihoz fordult.

- Sebők deák - mondotta mosolyt erőltetve az arcára -, könnyekkel vendégeljük-e a házunk barátait? Nosza, vegye elő a lantot, és amiket az uram szeretett hallani, csak azokat, Sebők deák. Behunyjuk a szemünket, míg kegyelmed énekel, és azt képzeljük: ő is közöttünk ül.

Három év óta nem pendült meg a házban a Sebők deák lantja. A fiúk már előre megvidámultak az engedelemtől.

Sebők deák kiment a szobájába, és elővette a gitárforma hangszert.

A ''Judit asszony históriájá''-t mondta el csöndes, elbeszélő hangon, miközben a dallamot verte hozzá.

Ez jó vigasztalás volt. Holofernesben  mindenki a szultánt értette. De haj, hol van Judit asszony, aki elpusztítaná őt a föld színéről!

Azonban mikor Tinódi az ének közepére ért, egyszer csak megváltozott a dallam az ujjai alatt, s mélyen búgó, lágy hangon más énekbe fogott:

''Sírva veszíköl mast szegín Magyarország,&lt;br&gt;Mert tőle távozék hangosság, vigasság,&lt;br&gt;Belőle kikele sok fénös gazdagság,&lt;br&gt;	És fogságba esék egynéhány uraság.''

Az asztalnál ülőkön fájdalmas borzongás futott végig. Dobónak is kicsordult a könny a szeméből.

- Folytathatom-e? - kérdezte esdő hangon Tinódi.

Az asszony bólintott.

Tinódi aztán elénekelte, hogyan ejtette hálóba Bálint urat a török, hogyan vitte rabláncon magával először Nándorfehérvárra, azután Konstantinápolyba.

A hangja fájdalmas suttogássá változott, mikor az ének végére ért:

''Fohászkodik mostan sok gyakor sírással&lt;br&gt;Asszony feleségöd az két szép fiaddal,&lt;br&gt;Mert ők élnek mostan az nagy árvasággal,&lt;br&gt;Sok szomorúsággal, gyámoltalansággal.&lt;br&gt;Örömök sehol sincs te jó szolgáidnak,&lt;br&gt;Kik szívvel szeretnek, gyakran fohászkodnak,&lt;br&gt;Egynehány közülök tétova bujdosnak,&lt;br&gt;Ha megszabadulnál, mégis sokan várnak.''

Itt már maga a lantos is elfulladt a sírásban. Mert hiszen ő volt az tétova bujdosó szolga, aki legjobban siratta az urát.

A két gyermek az anyjára borulva zokogott, s az anya mind a kettőt átölelte.

Egynéhány perc telt így el a szomorú házban, aztán Dobó szólalt meg tompa, keserű hangon:

- Mért nem vagyok én szabad ember! Ha egy esztendőmbe kerülne is, lemennék oda abba a városba, legalább megnézném, hogy csakugyan olyan erős-e az a börtön.

Mekcsey fölugrott:

- Én szabad ember vagyok! És esküszöm a Mindenhatóra, hogy lemegyek! Le én! És, ha lehet, az életem árán is kiszabadítom Török Bálintot!

Gergely is fölpattant.

- Veled megyek! Veled tartok minden veszedelmen át az én uramért, atyámért!

- Anyám - szólt megrázkódva az ifjú Török János -, itthon maradjak-e, mikor van ember, aki apám szabadítására indul?

- Őrültség! - rebegte az özvegy.

- Ha őrültség, ha nem őrültség - tüzeskedett Mekcsey -, én amit mondtam, megteszem!

- Én is veled megyek - mondta Tinódi. - A karom béna, de talán az eszemmel használhatok.

- Mit akartok? - beszélt újból az özvegy. - Amit két király meg egy királyi gazdagság nem tudott megtenni, ti megtehetitek-e?

- Jól beszél asszonyunk őnagysága - szólt Dobó a nyugodtságát visszanyerve. - Se pénz, se mesterkedés nem használ, csupán a szultán jóakarata oldhatja meg a bilincset.

- De ha az a jóakarat sohase jön meg? - pattant vissza Mekcsey.


Másnap reggel Dobó továbbment. Nem marasztották. Tudták, hogy rövidre van szabva minden ideje. Mekcsey még ott maradt.

Behívta Gergelyt a szobájába:

- Megvártam, hogy alszunk egyet a tegnap esti beszélgetésünkre. Nem magamért, mert én akármennyit alszok is arra, amit gondoltam, én lemegyek arra a török földre.

- Én meg veled tartok - felelte Gergely határozottan.

- Elvégre is itthon most nincs háború. Aztán ki tudja, hátha találunk valami egérlyukat!

- Ha kudarcot vallunk is, nem lesz okunk szégyelleni.

- Tinódit elvigyük?

- Ahogy gondolod.

- Hát Jancsit?

- Nem ereszti azt el az asszonyunk.

- Hát akkor ketten megyünk. Tinódit hagyjuk itthon. Az öreg nem bírja a kardot, sem a lovaglást.

- Ahogy gondolod.

- Meg aztán mink a fejünkkel játszunk. Az öreget kár lenne a halál útjára vinni. Ő a legtöbbet érő emberek közül való most az országban. Az Isten is azt akarja, hogy ide-oda kóboroljon, és élessze a szívek kialvó tüzét. Ez az ember a nemzet lelkéből kizengő fájdalom.

Az ajtót Török Jancsi nyitotta rájuk. Lovaglóostor volt a kezében, és szarvasbőr salavári  sárgállott rajta. A fején széles karimájú debreceni posztósüveg. A lábán sárga csizma.

Mekcsey, mintha valami elbeszélést folytatna, csak éppen rápillantott Jancsira, aztán nevetve szólott:

- Azám: a vörös nyúl házasodik!

És Jancsinak magyarázta:

- Nem ismered, akiről beszélünk, de talán Gergely már emlegette.

- Kit? - kérdezte Jancsi egykedvűen.

- Fürjes Ádámot.

- És kit vesz el? - kérdezte Gergely mosolyogva.

- Egy fakezű vén embernek a leányát.

Gergely arcából egyszerre elszállott minden pirosság.

- Cecey Évát? - kérdezte csaknem kiáltva.

- Azt, azt. Ismered talán?

Gergely elkövült arccal nézett Mekcseyre.

- Ne komédiázzatok tovább - szólalt meg Jancsi, s a lába szárára csapott az ostorral. - Nem erről beszéltetek ti mostan. Azt gondoljátok, gyermek vagyok? Nem vagyok gyermek többé. Ezen az éjszakán nem aludtam. Van olyan gyümölcs, amelyik egy éjjel érik meg. Én az éjjel férfiúvá érlelődtem.

- Hát elbocsát édesanyád? - kérdezte Mekcsey.

- Nem szóltam neki, de mindegy. Hunyadon igazítanivalók vannak a várban. Azt mondom, hogy bízza énrám.

Mekcsey vállat vont:

- Eszerint indulunk.

- Akár még ma. Én arra öltöztem.

- Megálljatok! - szólt Gergely még mindig halaványan. - Te valamit említettél az imént, Pista. Igaz-e az, vagy csak úgy vaktában koholtad?

- Amit Fürjesről mondtam?

- Az.

- Igaz. Maga az anyja dicsekedett vele, hogy a királyné hadnagyához adja feleségül.

Gergely halványsága vörösre változott. Az erek duzzadoztak a homlokán.

- Mi lelt? - kérdezte Jancsi. - Ismered talán?

Gergely a színéből kikelten járt föl és alá a szobában.

- Hogyne ismerném, hiszen ő az én Évám!

- A te Évádat veszik el? - kérdezte bámulva Jancsi.

- Azt. De én nem hiszem.

És dühösen, szinte toporzékolva kiáltotta:

- Megölöm a bitangot!

Mekcsey a maga nyugalmával akarta csillapítani:

- Megölöd. De hátha az a leány szereti?

- Nem szereti!

- Gondolod, hogy kényszerítik?

- Bizonyosan!

- És te szereted?

- Kisgyerekkorom óta.

- Akkor - mondta Mekcsey - valamit kell tennünk.

És felkönyökölve folytatta:

- De ha teszünk is valamit, te nem veheted el. És hátha mégis összebarátkoztak?

- Hogy gondolsz ilyet! - felelte Gergely.

Mekcsey vállat vont.

- Leveleztetek?

- Hogy leveleztünk volna! Van énnekem szolgám, hogy ide-oda járassam?

Mekcsey megint vállat vont.

A tornácon szapora kopogás hallatszott.

Török Jancsi az ajtóhoz ugrott, és megfordította benne halkan a kulcsot.

A következő percben csattant a kilincs.

Jancsi csendet intett.

Mert az öccse volt a kopogó. Nem akarta, hogy tudjon valamit a vállalkozásról.

4

Izabella királyné Gyalun telelt, s még a tavasz is ott érte. A két ifjú, Gergely és Mekcsey, harmadnapra Gyaluban volt. Török Jancsi nem kísérte el őket, nehogy az anyja megsejtse az összebeszélést.

Törökné mindössze annyit tudott, hogy Gergely elment Mekcseyvel a Ferdinánd hadába, és hogy a nyarat a katonák közt tölti, Demeterkor pedig visszatér.

Azonban az ifjak szándéka akkor már meg volt szőve. Abban állapodtak meg, hogy Gergely megtudja: szereti-e a leány vagy nem? Ha szereti, Gergely nem tehet egyebet, csak azt, hogy búcsút mond az álmainak. Ha pedig nem szereti, akkor Gergely, mintha ott se járt volna, eltűnik. Mekcsey pedig megcsúfolja Fürjest, úgy, hogy ne legyen Erdélyben leány, aki kedvet kapjon arra, hogy hozzámenjen feleségül.

Ha aztán Gyaluban végeztek, a három ifjú Hunyadon találkozik, s indulnak Konstantinápolyba.

A határig lóháton mennek. Jancsi magánál tartja azt a pénzt, amit a vár tatarozására szántak, s még azonfölül is szerez, amennyit lehet, hogy ha kell, pénzzel is dolgozhassanak. Azután a határról vagy derviseknek vagy kereskedőknek vagy koldusoknak öltözve gyalog utaznak tovább, hogy a rablók és a kóbor török katonai csapatok figyelme mellett elcsúszhassanak. Akár sikerül a Bálint úr kiszabadítása, akár nem, két hónap alatt megfordulnak, de talán előbb is, és Törökné nem fog nyugtalankodni a fia miatt.


A két ifjú este érkezett Gyaluba. Egyetlen szolga kísérte őket, akit Mekcsey Debrecenben fogadott fel. Mátyásnak hívták a legényt. Csikós volt azelőtt a Hortobágyon. Azon a kis, deres, török lovon ült, amelyet Mekcsey megtartott az öt közül.

Mindjárt az első háznál megszólítottak egy oláht, hogy adna-e szállást.

Az oláh értett magyarul. Csodálkozva rázta a fejét és a fejével együtt nagy fekete süvegét:

- Nem a lakodalomra jöttetek-e, hogy hozzám akartok szállni?

- De éppen arra jöttünk.

- Hát ha arra jöttetek, miért nem szálltok a kastélyba?

A két ifjú összepillantott.

- Én - mondotta Gergely - nem szállok oda, mert megbetegedtem az úton.

S valóban halovány volt, mint aki beteg.

- Csak a társam száll oda - folytatta. - És ha az első szobád üres, megfizetem.

A fizetés szóra megszűnt az oláhban a csodálkozás: készséggel tárta fel a kapuját a lovasoknak.

- Hát nem késtünk el a lakodalomból? - kérdezte Mekcsey.

- Hogy késtetek volna el, szép úrfiak? - felelte az oláh. - Avagy nem tudjátok-e, hogy holnapután lesz az esküvő?

Mikor a két ifjú magára maradt a szobában, Gergely elcsüggedten nézett Mekcseyre.

- Elkéstünk.

- Magam is azt gondolom.

Gergely leült egy rossz szalmaszékre, és tanácstalanul nézett maga elé.

Mekcsey az ablakhoz állott, és a zöldülni kezdő orgonabokrokat bámulta.

- Azt tartom, legjobb lesz, ha visszatérünk - szólt végre megfordulva. - Egy álommal kevesebb, egy tapasztalással több.

Gergely fölkelt.

- Nem. Az üdvösségemet nem vetem ilyen könnyen a hátam mögé. Egy nap nagy idő. Arra gondoltam, hogy én itt maradok, te pedig fölmégy a kastélyba, és bevegyülsz a vendégek közé.

- És ha kérdeznek?

- Nem hívott-e meg Cecey? A fő az, hogy a leánnyal találkozzál, és megtudd, hogy a szíve szerint választotta-e Fürjest. De ez lehetetlen! Lehetetlen! Lehetetlen!

- Hát jó. Fölmegyek a kastélyba, és beszállok Matyival együtt, ha ugyan elfogadnak.

- Megmondod, hogy Cecey hítt. Az öregnek elvégre az életét mentetted meg.

- Az bizonyos. Magam is azt gondolom, hogy akármilyen orcával fogad is, a vége az lesz, hogy beszállok a kastélyba, és szólok a leánnyal. Ha lehet, még ma; ha nem lehet, akkor holnap. De nem jöhetnél-e velem valamiképpen? Talán mintha inasom volnál.

- Nem. Ha a leány azt mondja, hogy erőltették, akkor jobb, ha nem tudják, hogy itt vagyok.

- Akkor én Fürjest megpofozom!

- Addig ne cselekedj semmit, míg a leánnyal nem beszéltél. Akkor jer vissza azonnal, és majd meglátjuk...

Az oláh asszony puha ágyat vetett Gergelynek, és orvossággal, vizes kendővel kínálta. Hanem biz a beteg le nem feküdt, se virágfőzetet nem ivott, se kendőt nem tett a fejére. Csak föl és alá topogott a szobában, és nagyokat ütött öklével a levegőbe.

Mekcsey reggel visszatért. Gergelyt az asztalnál találta. A mécses égett előtte, s ő maga a két karjára borultan szendergett.

- Miért nem feküdtél le?

- Azt hittem, nem fogok aludni.

- Hát a leánnyal beszéltem. Jól sejtetted, hogy nem a szíve szerint megy Fürjeshez.

Gergely megrázkódott, mintha vízzel öntötték volna végig. A szemébe visszatért az élet tüze.

- Mondtad, hogy itt vagyok?

- Mondtam. Hozzád akart rohanni, de én tartottam vissza.

- Minek tartottad vissza? - pattant fel Gergely.

- Nono. Bizony még nekem ugrasz szép köszönetképpen.

- Ne haragudj! Nekem parázs ég a lábam alatt.

- Hát azért nem eresztettem hozzád, mert utánazúdult volna az egész udvar. Őneki szégyene kelt volna, minekünk meg bajunk.

- Hát mit mondtál neki?

- Azt, hogy én megcsúfolom Fürjest, ő meg adja vissza a gyűrűt.

- Mit felelt? - kérdezte égő szemmel Gergely.

- Azt, hogy őt a királyné késztette a menyasszonyságra, és hogy nem tud szabadulni, mert a szülői is erőltetik. Szóval ez a vén királyné itt a nagy téli unalmában házasításokkal mulatozik. Fürjes persze kap a lányon. A leány meg, hogy kedvében járjon a királynénak, tányérra teszi a szívét, és szép szűzi alázatossággal odanyújtja neki.

- De minek nyújtja neki! Ó, mégis elfelejtett! Elfelejtett.

- Dehogy felejtett. Én mondtam rosszul. Tudom is én, hogyan volt!

- Hát mit mondott? Mondta-e határozottan, hogy nem szereti Fürjest?

- Mondta.

- És velem akar szólni.

- Veled. Azt mondtam neki, hogy ma este odaviszlek.

Gergely föl-alá kerengett a szobában, aztán megint csüggedten roskadt a rossz szalmaszékre.

- Mi haszna, ha ki is vetjük a nyeregből Fürjest? Akkor sem adnák nekem, ha elvehetném. Ki vagyok én? Senki. Sem apám, sem anyám, sem egy kis házikóm. Törökék igaz, hogy úgy neveltek, mintha saját fiuk volnék, de annyira sohase voltam fiuk, hogy ekkora kérésre mertem volna nyitni a számat. És éppen most, mikor az ő fészkük is fel van dúlva!

Mekcsey összefont karral állt az ablaknál, és sajnálkozóan nézett Gergelyre.

- Nem tudom, mit beszélsz, de látom, hogy meg vagy zavarodva. Elvégre ha a leányt el akarod venni, nem kell oda sem apa, sem anya, csak egy kis hajlék. Ha éppen akarod, van nekem egy kis viskóm Zemplénben. Üresen áll. Lakhatod akár tíz esztendeig.

- A házba kemence is kell, a kemencébe kenyér!

- Nem vagy-e tudós? Többet tudsz, mint akármelyik, pap. Manapság keresve keresik a jó íródeákot.

Gergely újraéledt.

- Mondasz valamit!

- A fő most az, hogy Éva ne menjen férjhez. Te a táborba jössz velem, és nem telik bele egy év, lesz annyi fizetésed, hogy eltarthatod őt.

Gergely kapkodta magára a köpönyegét, kardját, süvegét.

- Megyek - mondotta - apjához, anyjához! Megmondom nekik, hogy istentelenség, amit cselekszenek! Hogy...

Mekcsey visszanyomta a szalmaszékre.

- Mégy ám a tüzes pokolba! Bezárnának valami dutyiba, míg az esküvő el nem múlik. Még az orrod hegyét se lássák, azt mondom!

A ház előtt lovasok robogtak el. Érkeztek már a vendégek Kolozsvárról.


Mikor a völgyre leszállt az esti sötétség, Gergely is fölment Mekcseyvel a kastélyba.

Nem kérdezte senki, hogy kicsoda. A kastély rajzott a vendégtől. Az ablakok világosak voltak. Az udvaron fáklyák világoltak, a folyosókon viaszgyertyák. Sötétnek csak az éj volt sötét.

A folyosón is jöttek-mentek, nyüzsögtek az emberek. Gergely szíve elszorult: ennyi ember között hogyan beszélhet Évával?

- Gyerünk a konyhaudvarra - mondta Mekcsey.

A kastélynak a hátulsó részére kerültek. Ott még nagyobb volt a világosság: öles vasnyárson ökröt forgattak a bőrkötényes konyhaszolgák, s bent a konyhán sürgött-forgott a sok fehér ruhás szakácsnép.

- Várj itt - mondotta Mekcsey. - Én be fogok tévedni az asszonyok folyosójára, és megtudom Évától, hogy hol találkozhattok.

Gergely abba a csoportba vegyült, amelyik az ökörsütést nézte. Jobbára kocsisnép volt biz az, de ott lebzselt köztük egynéhány apród is.

A kíváncsiság vitte oda őket. A királyi konyháról nagyokat álmodik a nép, de a vidéki urak maguk is szívesen hallgatják, hogy mi hogyan készül az ország legnagyobb konyháján.

Gyalun a kastély és a kert között állt a konyhaépület, s az ősz konyhamester rendeleteire tizenegy szakács és húsz szakácsinas forgolódott benne.

Csak asszony nem volt ott egy se.

A konyha udvarán egy nagy, hízott ökör forgott a nyárson, s jóízű illattal árasztotta el a levegőt.

A sütőmester csupán a botja intésével jelezte, hogy hol kell igazítani a tűzön, hogy egyenletes maradjon a melegség.

A pokoli tűzben és hőségben mozsarak csengettek, aprítókések kattogtak, húsverő buzogányok duhogtak, közben kásarotyogás és pecsenyesistergés, füst, gőz és ételillatok.

Egy nyúlánk apród kiabálva magyarázott a többinek:

- Én itt voltam elejétől, de még a göbölyt  sem úgy sütik itten, mint máshol.

A tűz forró lehelete elárasztotta a kis udvart, és megpirosította az arcokat.

Gergely is csakhamar kipirultan állt a többi között, és szórakozottan hallgatta az apród elbeszélését.

- Itt ám - folytatta a fiú - egy egész borjút varrtak a göbölybe, a borjúba hízott kan pulykát, a pulykába fogolymadarat tettek.

- Hát a fogolyba? - kérdezte egy sárga ruhás, bamba kis apród.

- Abba - felelte komolyan az előadó - gúnártojást. A legfiatalabb apródnak kell azt megennie.

Kacagtak. A kis apród szégyenkezve vonult hátrább, s ott is hagyta őket.

Félóra múlva csakugyan nekiállt a sütőmester: kibontotta az ökröt, és kivett belőle egy félig megsült pulykát.

Majoránnaillat áradt a nézők orra alá, s étvágyra gerjesztette a nem éheseket is.

Még nem sült meg. Visszatolták a parazsat a göböly alá, és tovább forgatták.

A konyháról hangzó mozsárcsengés, csattogás-kattogás, reszelés, húsdögönyözés megakasztotta a továbbmagyarázást.

De Gergelyt nem is érdekelte. Az urának nagyobb konyhája volt valamikor, s az ilyen ökörsütések gyakrabban történtek Bálint úr váraiban, mint az erdélyi királyasszonynál.

A konyhából egy hajdú friss, meleg cipót emelt ki. Az apródok elkapták tőle, és darabokra tépték. A nyúlánk ifjú, aki az imént magyarázott, Gergelynek is nyújtott egy darabot. Gergely elfogadta. Éhes volt.

A sütőmester, látva az apródok falatozását, megállította a nyársat; és végighúzta az acélt az övén lógó láncos késen. Lekanyarította nekik az ökörnek a két fülét.

Az apródok nagy vivátozással köszönték meg.

Gergely jó étvággyal evett. Oláhéknál bizony nem kapott délre egyebet, csak puliszkát.

Egy kupa bort is kerítettek az apródok.

Gergely is ivott. Aztán kezet nyújtott az apródnak, aki ismeretlenül megvendégelte.

- Bornemissza Gergely vagyok - mondotta a bajuszkáját megtörülve.

A másik is mondott valami nevet, de egyik sem értette a másikét. Eközben a kupa visszatért. Gergely szomjas volt még. Jót húzott belőle.

Mikor leveszi a kupát a szájáról, Mekcseyt látja maga előtt.

Mekcsey hívón intett.

Lementek a kertbe. Homály ült ott a fák és bokrok között. Az udvari zajgás kevéssé hallatszott oda.

Mekcsey megállt egy bodzafa alatt.

- Hát beszéltem a lánnyal. A szeme ki van sírva. Könyörgött anyjának, apjának, hogy ne adják férjhez, hanem majd tehozzád. Azok persze el vannak vakulva a fénytől, a királyné jóságától meg a barát bőkezűségétől. Azzal vigasztalták a leányukat, hogy ők se szerelemből kerültek együvé, mégis megszokták egymást.

Gergely elszorult lélegzettel hallgatott.

- Hát ezért sírt a leány - folytatta Mekcsey. - Hogy csak téged szeret, az már bizonyos.

- És Fürjessel esküszik.

- Nemigen. Azt mondja, hogy szólni akar veled, és szól majd a királynénak is.

- Miért nem szólt neki előbb?!

- Nem kérdezték. Az ilyen királynéféle megszokta, hogy amit ő jónak vél, arra senki nemet nem mond. Meg aztán te a füledet se billegtetted feléje. Azt se tudta, élsz-e vagy meghaltál.

- És ha a királyné nem enged?

- Akkor holnap az oltárnál mond nemet. Mindenre nemet mond. Szép zavarodás lesz. De mindegy: akkor legalább megharagszik rá a királyné, és hazakerül Budára. Te pedig idővel elveszed.

- Csakhogy akkor meg éppen nem adják hozzám.

- Dehogynem. De most ne arról beszéljünk, ami négy esztendő múlva lesz. A leány, ha előbb nem, éjfélkor idejön. Valami ház van itten, üvegház. Azt mondta, hogy abban várd meg. Addig nem fekszik le, míg veled nem beszélt.

A kertben csakhamar rátaláltak az üvegházra. Lámpás égett benne. Három kertész saláták és póréhagymák szedésén hajladozott. Egyik-másik fel is tekintett, de egyik se szólt: gondolták, érdeklődő idegenek.

- Hát, Gergely - mondotta Mekcsey -, én itt hagylak. Mondd, hogy megbetegedtél, vagy színlelj részegséget. Feküdj be valahová, és várd meg a menyasszonyt. Talán én is vele jövök.

S elment.

Gergely valóban úgy érezte, mintha részeg volna. A bor szállott-e a fejébe vagy az indulat? Forróságot érzett a szívében, fejében egyaránt, valami dühös forróságot, amely a kezet ökölbe szorítja.

Végigsétált az üvegházban a citromfák, múzák,  kaktuszok és fügefák között. Nyugtalanul és egyre sebesebben járt föl és alá. Egyszer csak kilódult az üvegházból. A süvegét a szemére vonta, kezét a kardjára szorította, és ment, rohant fel a kastélyba.

- Az örömszülék szobája melyik? - kérdezte a folyosókon.

Az inasok eligazították.

Fehér ajtós szoba volt az. Rajta, mint minden ajtón, fekete táblácska, és azon a vendég neve krétaírással.

Gergely bekopogott.

A fakezű öreg az asztal előtt ült ingujjban. A felesége éppen rozmaringolajat dörzsölt az ura ősz hajára.

Gergely nem csókolt nekik kezet, csak éppen meghajolt, és állta a két öreg ráfagyott tekintetét.

- Uramapám - kezdte Gergely.

Aztán, hogy az ''apám'' szót nem érezte alkalmasnak, újrakezdte:

- Tisztelt uram. Ne bosszankodjon, hogy itt vagyok. Nem a lakodalomra jöttem, és nem is fog belém botlani senki. Még csak azért se jöttem, hogy emlékeztessem kegyelmeteket egy régi ígéretükre, mikor a kis Évát a törököktől megszabadítottam.

- Mit akarsz! - hörkent rá az öreg Cecey.

- Csak azt akarom megkérdezni - felelte Gergely rendületlenül -, tudják-e, hogy Vica nem szereti a vőlegényét?

- Mi közöd benne! - fortyant rá az öreg. - Mit harsogsz itt nekem! Takarodj innen!

Gergely összefonta a karját:

- Boldogtalanná akarják-e tenni a tulajdon édesleányukat?

- Hogy mersz bennünket kérdőre vonni, te! Te cenk! Jobbágy kutya! - kiáltott az öreg a színéből kikelve.

És az asztalon heverő fakezet ragadta fel, hogy Gergelyhez vágja.

Az asszony azonban lefogta az öreget, és Gergelyhez fordult.

- Eredj, fiam, innen! Ne rontsd meg a lányunk szerencséjét! Tik gyerekésszel azt gondoljátok, hogy szeretitek egymást, de látod, az a fiatalember már hadnagy...

- Én is az leszek!

- Az már nem ''lesz'', hanem most az. A királyné akarja ezt a házasságot. Eredj innen, az Isten szerelmére kérlek!

- Fürjes csak gyáva tányérnyaló! Vica engem szeret. Vica csak velem lehet boldog! Ne törjék össze a szívét! Várjanak rám, míg elvehetem. Esküszöm, hogy érdemes ember lesz belőlem!

És könny csillogott a szemében. Letérdelt eléjük.

Az öreg bőszülten ordított rá:

- Takarodj, míg ki nem rúglak!

Gergely fölkelt. Megrázta a fejét, mint aki rossz álomból ébred.

- Cecey uram - szólott megkeményülten, komoran. - E pillanattól fogva nem ismerem kegyelmedet. Csak annyit fogok tudni, hogy azok az aranyak, amelyeken az anyám vére van, kegyelmednél vannak.

- Háromszáztizenöt - rikácsolta az öreg. - Fizesd meg neki, asszony. Ha semmi se marad is, fizesd meg!

Ezt mondva a derekához kapott. Előrántott onnan egy keskeny bőrövet, és kiöntötte az aranyakat Gergely elé.

Az asszony kiolvasta az asztalra Gergelynek az örökséget, jobban mondva: hadi szerzeményét. Gergely berakta a zsebeibe.

Pillanatig még állt. Azon gondolkozott tán, hogy van-e valami köszönnivalója? Hogy a pénzét őrizték? Nem neki őrizték, hanem a leányuknak.

Szótlanul meghajolt, és otthagyta őket.


Sápadtan kószált végig a folyosón. Imitt-amott egy díszes öltözetű úrba ütközött, majd a falhoz állott, hogy egy másodmagával közeledő kövér úrnak utat engedjen.

A szeme eközben az átellenes ajtóra esett, s azon a Mekcsey nevét olvasta.

Benyitott. A szobában nem volt senki. Az asztalon gyertya égett.

Gergely rávetette magát az ágyra, és sírt. Miért sírt? Maga se tudta. A zsebe tele volt pénzzel. Úrrá és szabad emberré lett abban az órában. És ő mégis árvaságot és elhagyatottságot érzett. Mennyi sértést, mennyi megvetést kellett eltűrnie!

- Te pogány vénember, fából van neked a szíved is!

A kastély falait kürthang rázta meg. Jel volt az arra, hogy gyülekezzenek a vendégek a vacsorára.

A folyosón mindenfelé nyiladoztak az ajtók, s egyik-másik be is csapódott. A folyosó márványkockáin sok csizma kopogott végig.

Aztán szünet következett, s a szünetben benyílott a szobának az ajtaja.

- Mekcsey - szólt halkan egy női hang.

Gergely fölugrott.

Éva állt előtte rózsaszínű selyemruhában.

Egy kis megdöbbenés, egy halk sikoltás, aztán a két fiatal egymás karjaiba omlott.

- Évicám! Évicám!

- Gergely!

- Eljössz-e velem, Éva?

- Akár a világ végére is!

Körülbelül hetvenen ültek a vacsoraasztalnál. Több mint fele udvari nép. A másik rész a vőlegénynek meghívott rokonai.

A királyné a fiával együtt az asztalfőn. Mind a ketten zöld bársonyban. Mögöttük koronát ábrázoló virágfüzérek a falon is. A királyné balján Fráter György, a kis király mellett a menyasszony s amellett az örömanya.

A menyasszonnyal szemben ült a vőlegény.

A vacsora csöndesen kezdődött. Az emberek csak itt-ott, suttogva beszéltek. A harmadik fogás után felkelt György barát, és köszöntőt mondott az új jegyespárra. A köszöntőben a királynét szerencsecsillagnak nevezte, a menyasszonyt liliomnak, a vőlegényt a szerencse kedveltjének. Ide is, oda is vetett egy virágot, egy cukrocskát a szavában, s még akik ellenségei voltak is, szívesen hallgatták.

Akkor már, hogy a java borok kerültek az asztalra, megindult a beszélgetés. Persze csak halkan beszélgettek, és ki-ki csak a szomszédjával.

- Miért nevezik ezt siratóestének? - kérdezte az egyik.

- A menyasszony siratja a leányságát.

- De hiszen nem sír. Olyan jókedvű, mintha örülne, hogy vége a leányságának.

- Csodálom, hogy elbocsátja a királyné.

- Nem bocsátja el. Csakhogy eddig palotás leány volt, ezután meg palotás asszony lesz.

Vacsora után egy új énekest mutattak be a társaságnak. Valahonnan Olaszországból jött, s a királynénak már bemutatta a művészetét.

Míg énekelt, a menyasszony odaszólt halkan, álmodozó arccal az édesanyjának:

- Anyám, mi lenne, ha én ma meghalnék?

Az asszony megdöbbenve pillantott a leányára, de hogy a leány elmosolyodott, csak feddéssel válaszolt:

- Hogyan beszélhetsz ilyent, leányom!

- De mégis...

- Ugyan, ugyan.

- Megsiratna?

- Utánad halnék apáddal együtt.

- De ha én egy hónap múlva feltámadnék, vagy talán kettő múlva, és betoppannék a budai házukba?

Az asszony bámulva nézett a leányára.

Éva mosolyogva folytatta:

- Hát lássa, akkor megbánnák a földben, hogy úgy siettek az utánamhalással.

S fölkelt. A királyné mögé került. A füléhez hajolt, és valamit sugdosott belé.

A leány kisietett a szobából.

A vendégek az énekesre figyeltek. Szép bariton hangja volt. Tetszett. Tapsoltak.

- Mást, mást is - mondta a királyné.

S az énekes félóránál is tovább mulattatta a vendégsereget.

Éva távozását csak az anya látta, és egyre nyugtalanabban forgatta elméjében a leánya szavait.


Mikor végre az olasz végezett, az ajtónálló bekiáltotta: - Új énekes! Névtelen!

Minden szem az ajtóra fordult, de csak egy karcsú, tizenötévesforma fiút láttak. Cseresznyeszínű atlaszruhába volt öltözve; köntöse fél combig ért. A derekán kis, aranyozott markolatú kard. A fejét lehajtva jött. Hosszú haja elfödte az arcát. A királyné előtt térdet hajtott.

Aztán fölemelkedett, s megrázta a haját, hogy az arca kitessék.

A vendégek kiáltottak meglepődésükben, mert az énekes maga a menyasszony volt.

A királyné egy apródja hárfát vitt utána, s a terem közepén átnyújtotta neki. A menyasszony gyakorlott kézzel pengette végig.

S énekelt.

A királyné iránt való figyelemből lengyel dalon kezdte, amit magától a királynétól tanult. Csodás ezüsthang. Még a lélegzet is elállt a hallgatókban.

Fölváltva énekelt azután magyar dalt, oláh kesergőt, olasz, francia, horvát és szerb dalokat.

A vendégek minden dal után lelkesülten tapsoltak.

- Nagy ördög ez! - szólalt meg a Mekcsey szomszédja, egy udvari méltóság. - Meglásd, öcsém, még táncolni is fog.

- És mindig ilyen víg? - kérdezte Mekcsey.

- Mindig. A királyné régen halálra búslakodik, ha ez a lány nincs mellette.

- Jól jár vele az a... Fürjes.

Azt akarta mondani: ''veres''.

A beszélő vállat vont:

- Anyámasszony ember. Meglásd, hogy ez megy helyette még a hadba is. Mert ez még hadakozni is jobban tud.

- Fegyvert is forgat?

- Micsoda? Olasz vívókat győzött le a nyáron. Aztán hogy lő, hogy lovagol! Hét férfi kitelnék ebből, s még mindig maradna benne egy tüzes ördög.

Az így megdicsért menyasszony ismét magyar nótába kezdett, amelynek az volt mindig a cifrája:

''Eriggy, legény, szaporán&lt;br&gt;Daruszőrű paripán&lt;br&gt;Kedvesedhez!''

A vendégek ismerték ezt a dalt, de a várt cifrát így hallották a menyasszonytól:

''Eriggy, legény, szaporán&lt;br&gt;Daruszőrű paripán&lt;br&gt;Gergelyedhez!''

S hogy a menyasszony ezt énekelte, a tekintete végigsiklott a vendégsoron, és Mekcseyn állapodott meg.

A vendégek nevettek. Azt gondolták, hogy a ''Gergelyedhez'' tréfás változtatás.

Mekcsey azonban megrezzent. Mikor a menyasszony a második szakasz végén is őrá pillantott, kihörpintette a borát, és elosont.

Lefutott a lépcsőn, és bekiáltott az istállóba:

- Matyi! Balogh Matyi!

Lélek se felelt. Föl kellett keresnie a szolganép között a kocsisokat. Ittak azok fakupából, cserépkantából, de még csizmából is a konyhaudvaron.

Valahogy ki tudta közülük választani a szolgáját. De haj, milyen állapotban! Matyi csak ember volt, míg az asztalnál ült, de amint fölállott, nem volt ember.

Valami tízen hevertek már az asztal alatt s a fal mellett. Aki az asztal alatt hevert, azt csak hagyták, de aki kívül bukott a padon, azt keresztül-kasul egy halomra húzgálták a fal mellé.

Matyi fölkelt, azaz csak fel akart kelni, amikor megismerte a gazdáját, de csakhamar vissza leült, mert érezte, hogy ő is átbukik a padon, s odakerül a fal mellé.

- Matyi! - ordított rá Mekcsey. - Az apád rézcsákányát, hol a lovam?!

Matyi újból felkelt, és az asztalra tenyerelt.

- Ott van.

- De hol?

- A lovak közt.

És a szeme héját emelgetve folytatta:

- Lónak lovak közt a helye.

Mekcsey mellen ragadta az embert:

- Beszélj okosan, mert mindjárt kirázom a lelkedet!

Rázhatta azt. Részeg volt annak a lelke is.

Mekcsey odalökte őt a többi közé, azután az istállóba sietett, hogy maga keresse meg a lovát.

Az istállómester is részeg volt, Mekcsey akár valamennyi lovat elvihette volna tőle.

Végigment hát a sötét istállón, és nagyot kiáltott:

- Muszta!

Az egyik sarokból nyerítés felelt a szavára. Ott zabozott a sárga, s mellette a Matyi lova. Mekcsey egy félrészeg szolga segítségével fölnyergelte mind a kettőt, s eltávozott, anélkül hogy valaki kérdezte volna, miért megy el ilyen korán, a vacsora vége előtt.

Gergely már az oláh házban, az udvaron várta. A lova fölnyergelten kapált a kerítés mellett.

Az éj hűvös volt. A felhők állani látszottak. A hold azonban, mint egy fél darab ezüsttányér, lassan szállt fellegről fellegre, és halvány világossággal árasztotta el a tájékot.

- Eljöttem - mondotta Mekcsey. - Úgy értettem, hogy iderendelt a menyasszony.

- Jól értetted - felelte Gergely. - Az éjjel megszökünk.

Alig félóra múlva köpönyeges, nyúlánk emberárnyék jelent meg a ház előtt. Gyorsan feltárta az ajtót, és beszökkent.

Vica volt.

Abban a cseresznyeszínű atlaszruhában szökött el, amelyikben énekelt.

5

A drinápolyi országút csakolyan poros, kerékvágásos országút, akár a gyöngyösi, akár a debreceni. Hanem ha az a sok könny, amely arra az útra lecsöppent, valami gyönggyé változna, de sok volna a világon abból a gyöngyből! S neveznék talán magyar gyöngynek!

A városok végén álló vendégfogadó egy-egy kis Bábel. A világ mindenféle nyelvén lehet benne beszélni. De hogy meg is értik-e egymást, az már más kérdés. S főképpen azt nem értik meg, mikor egy-egy úri élethez szokott ember különszobát, tiszta ágyat s más efféle különlegességeket kíván.

A fogadó, vagyis amint ott mondják: ''karavánszeráj'', egyforma a Kelet minden helységében. Nagy, ólmos tetejű épület; az udvarát embernyi magas kőfal keríti. A kőfal mellett belől egy másik kis alacsony és széles hátú, falféle kőépítmény van.

Azt mondanám róla, hogy ágy, de nem ágy, mert csak egy széles, lapos fal. De ha meg azt mondom, hogy fal, akkor mégiscsak inkább ágy, mert az utasok arra húzódnak fel, hogy a béka bele ne ugráljon éjjel a zsebükbe.

A töröknek azonban olyan nyugvóhely kell. Azon főzi meg a vacsoráját, ahhoz köti a lovát, s azon alszik. Ha éppen megesik, hogy a ló hozzáüti éjjel a fejét a gazdájáéhoz, hát pofon csapja a lovát, de egyúttal megnyugszik, hogy megvan a lova. A másik oldalára fordul, és alszik tovább.

Egy májusi estén két fiatal lovas török érkezett a drinápolyi karavánszerájba. Magyaros ruha volt rajtuk: szűk, kék nadrág, kék atilla, sárga kendőöv, az övükben handzsár; vállukon bő, rozsdaszínű teveszőr köpönyeg, amelynek csuklyája a fejükre volt húzva. Első szempillantásra is látszott, hogy ''delik'', akik csak háborúban szolgálják az igaz hit zászlaját, azontúl pedig rablásból élnek. A magyaros ruha voltaképpen török ruha: keleti nép mind a kettő. A delik mind törökök.

A karavánszerájban nem törődik velük senki. Legfeljebb a kocsijuk érdemes a megnézésre, mert két szép rab ifjú ült benne, s két szép vezeték ló van hozzákötve.

A kocsis is rab, és az is fiatal. A rabok vagy magyarok, vagy horvátok, de hogy ketteje úr, az látszik a kezükön, arcukon. No, akárhol zsákmányolt az a két deli, jól pénzelhet a rabokból!

A karavánszeráj udvarán mindenféle nép sokadozik. Török, bolgár, szerb, albán, görög és oláh; asszonyok, gyerekek, kereskedők és katonák, mind zajos kevergésben. Az az egy országút olyan, mint a Duna: minden abba ömlik. Nem csoda hát, hogy a karavánszerájok minden este és minden reggel a bábeli nyüzsgést és nyelvkavarodást ábrázolják.

A nap már leszállóban. Az emberek itatnak. Ki lovat itat, ki tevét. A kőfalon is mindenki siet biztosítani a maga helyét. Gyékényt vagy szőnyeget terít rá. Akinek meg nincs se gyékénye, se szőnyege, szénát, szalmát nyalábol oda, hogy a kő fel ne törje a derekát.

Ahogy a két deli megállapodott az udvaron, az egyik - egy alig tizennyolc éves, bátor tekintetű ifjú - a vendéglősért kiáltott:

- Mejhanedzsi!

Köpcös, turbános ember lépett ki a szóra a tornác alól, s kérdezte, hogy mivel szolgálhat.

- Van-e szobád, mejhanedzsi? Megfizetem.

- Ezelőtt egy órával foglalták el - felelte a vendéglős.

- Ki foglalta el? Megfizetek neki is, ha átengedi.

- Azt ugyan bajos lesz megfizetned. A jeles Altin aga szállott belé!

És tisztelettel intett a tornác felé, amelynek kövén kis szőnyegen egy hollóképű, fekete török ült. A lábát maga alá vonta törökösen.

Az öltözetéről látszott, hogy csakugyan úr. A turbánján két fehér strucctoll. Mellette szolga, aki legyezi. Másik szolga meg, aki italt kever neki. Az udvaron forgott még valami húsz olyan félpiros, félkék szolga. Ittak, főztek. Egyik az aga fehérneműjét mosta a kútnál, másik az ágynak való szőnyeget bontotta le a teve hátáról. Vastag és drága gyapjúszőnyeg.

No, ettől csakugyan bajos elkérni a szobát.

A két deli kedvetlenül fordult vissza a kocsihoz. A kocsis csakhamar leszerszámozott. A rabok kezéről leoldta a kötelet. A lovakat megitatta. Azután ő is tüzet rakott a kőfal tetején, és kondért állított oda, hogy vacsorát főzzön.

A két ifjú rabon nem látszik semmi szomorúság. Az igaz, hogy a két török meg is becsüli. Ott esznek együtt a bográcsból, s egy kobakból is isznak. No, előkelő rabok lehetnek.

Az aga is vacsorázik már. A rizskásás ürüt ezüsttálban tette eléje a szőnyegre a szakácsa. Csak az ujjával eszik, mert hát késsel és villával enni fölösleges is, illetlen is. Csak a tisztátalan, kutyahitű gyaurok esznek szerszámmal és asztalról.

A két deli mellé egy félszemű, mezítlábas dervis telepedik. Semmi más ruha nincs rajta, csak egy bokáig érő, rozsdaszínű szőrköpönyeg. A köpönyeg madzaggal van körülkötve a derekán, s a madzagon olvasó és kopott kókuszdiócsésze lóg. A fején nincs süveg. Hosszú, kócos haja csomóba van kötve. Az a süvege. A kezében rézholdas, hosszú bot. Ruhája szürke az úti portól.

A dervis odakutyorodik a falra, s végignéz a mellette vacsorázó társaságon.

- Nem vagytok-e a próféta hívei? - kérdi komolyan a deliktől.

Azok bosszúsan tekintenek rá.

- Tán jobban is, mint te - feleli a fiatalabbik, egy barna arcbőrű és csillogó fekete szemű ifjú. - Mert ugyan sok az olyan csavargó dervis, amelyik csak a hasával tiszteli a prófétát.

- Azért kérdem - feleli a dervis, az apadt szemét dörzsölgetve -, mert együtt esztek a tisztátalanokkal.

- Már ezek is igazhitűek, janicsár - válaszolja félvállról a deli.

A dervis rábámul a delire, és hosszúra nőtt, tizenhárom szál szakállát végiggereblyézi az öt ujjával.

- Honnan ismersz engem?

- Honnan ismerlek? - feleli mosolyogva az ifjú. - Vitéz korodból ismerlek, mikor még a padisah fegyverét viselted.

- Hát olyan régen forogsz te táborban?

- Öt éve.

- Nem emlékszem rád.

- De hát mért hagytad ott a dicsőség zászlaját?

Mielőtt a dervis felelhetett volna, éktelen nagy rikoltás hangzott a tornác felől, de olyan, hogy a lovak bokrot ugrottak tőle.

Az aga volt a rikoltó. Az ifjak odanéztek, hogy mi lelte. Nem láttak egyebet, csak azt, hogy az aga képe ki van vörösödve, és iszik.

- Mi lelte ezt az embert? - kérdezi a deli a dervist.

A dervis megvetően int a kezével.

- Nem látod-e, hogy bort iszik?

- Hogy látnám? Hiszen csutorából issza.

- Te talán nem vagy született muzulmán?

- Bizony, barátom, én dalmátnak születtem. Csak ezelőtt öt évvel ismertem meg az igaz hitet.

- Így már értem - felelte nyugodtan a dervis. - Hát tudd meg, hogy az aga azért rikolt, hogy a lélek lekotródjék a fejéből a lábába, amíg iszik. Mert a lélek a fejben lakik, és a másvilágra száll, mikor meghalunk. Ott pedig, tudod, hogy a borivásért megbüntetik az igazhívőt.

- De ha nem bűnös a lélek?

- Hát ez is azt gondolja, hogy a lelkét nem érinti a bűn, ha elriasztja egy percre. De már én csak azt gondolom, hogy nem jó az efféle mesterkedés.

Sóhajtott:

- Az imént azt kérdezted tőlem, hogy miért hagytam oda a szent zászlót.

- Azt ám. Mert hiszen te vitéz katona voltál, és hát fiatal is vagy még: harmincöt éves ha vagy.

A dervis elégedetten pillantott. De aztán megint csak búsra vált az arca. Legyintett.

- A vitézség szerencse nélkül nem ér semmit. Én mindaddig vitéz voltam, míg megvolt az amulettem. Egy haldokló, öreg bégtől kaptam én azt, csatatéren. Valami hősnek a lelke van benne. Az a hős a próféta mellett harcolt. De a lelke most is harcol azzal, akinél a gyűrűje van. Azután rabul estem, és egy pap elvette tőlem. Míg az velem volt, nem fogott engem se golyó, se kard. Mihelyt az nem volt velem, egyik seb a másik után ért! A tisztjeim gyűlöltek. Apám, a híres Oglu Mohamed budai pasa, elkergetett. Bátyám, a híres Arszlán bég, összeveszett velem. A társaim megloptak. Rabságba is kerültem egypárszor. Elhagyott engem minden szerencse.

A deli a dervis bal kezére nézett, amelyen a mutatóujj hosszában nagy sebforradás vöröslött. Mintha valamikor levágták volna a mutatóujját, le hosszában csuklóig, s megint visszaforrasztották volna.

- A kezeden is van forradás.

- Van. Egy évig nem is tudtam mozgatni. Végre egy szent dervis azt ajánlotta, hogy forduljak meg Mekkában háromszor. Hát lásd, már az első fordulásnál meggyógyult.

- Eszerint dervis maradsz.

- Nem tudom. Azt hiszem, visszatér mégis a szerencsém, és ha még kétszer megjárom a szent utat, ismét beállhatok a seregbe. De haj, míg az amulettemet meg nem találom, minden bizonytalan.

- Hát reméled, hogy megtalálod?

- Ha kitöltöttem az ezeregy napot, minden lehetséges.

- Ezeregy napot vezekelsz?

- Ezeregy napot.

- És a mecseteket járod.

- Nem, csak az utat Pécstől Mekkáig. És mindennap elmondom az olvasót s ezeregyszer az Allah nevet.

- Bámulatos, hogy ilyen okos ember, mint te vagy...

- Allah előtt senki sem okos. Férgek vagyunk.

A dervisnek már akkor a kezében volt a hosszú, kilencvenkilenc szemű olvasó. Imádkozásba fogott. A kocsis eltakarította a vacsorát, és szőnyegeket szedett elő. Kettőt a falra terített. A harmadikkal a kocsiborítót takarta be. A legfiatalabb rab foglalta el ágynak a kocsit. A kocsi rúdját felvonták a falra. Az egyik deli odafeküdt a rúd mellé, s vánkosul nyerget tett a feje alá.

Az őrködni fog, míg a többi aluszik.

A hold szinte nappali világossággal árasztotta el a karavánszerájt. Látni lehetett, mint fekszenek az emberek keresztül-kasul a falon, s mint készülnek az éjjeli nyugovásra. Csak a lószag és hagymaszag összevegyült bűze nem nyugodott el, meg egy denevér, amely ide-oda illant az udvar fölött.

Egy vörös hajtókás szolga lépkedett át az udvaron, s a nyugodni készülő deli előtt állt meg.

- Az aga hívat. Szólni akar veled.

A másik deli nyugtalanul emelkedett fel az ágyáról, s hogy a társa szótlanul engedett az aga hívásának, utánanézett. Felkötötte a kardját, amely leoldottan hevert mellette.

Az aga még mindig ott ült a tornácon. De már nem rikoltozott. Vörös képpel bámult a holdvilágra.

A deli meghajolt előtte.

- Honnan jössz, fiam? - kérdezte az aga.

- Budáról, uram - felelte a deli. - A pasának mostanában nem kellünk.

- Olyan gyönyörű lovakat hoztál, hogy nem győztem nézni. Eladod?

- Nem uram.

Az aga dühös pillantást vetett az ifjúra.

- Láttad az én lovaimat?

- Nem néztem, uram.

- Hát holnap nézd meg. Ha valamelyik megtetszik, talán cserélhetünk.

- Lehet, uram. Parancsolsz még valamit?

- Mehetsz.

És az aga összevont szemöldökkel nézett a deli után.


Már mindenki aludt. Az aga is a szobájába tért, és lefeküdt a fehér fátyolos ablakok mögé. A fogadó udvarát emberhorkolás és lovak zabropogtatása töltötte be. Minden percben hallatszott egy lódobbanás, de mindez nem zavarta az alvókat. Az utazók fáradtak, és úgy alszanak, mintha csendben és selyemágyban aludnának.

A hold lassan emelkedett az égen, mint egy kettétört aranytálnak a fele.

Mikor már nem mutatkozott senki ébren, az idősebbik deli fölemelte a fejét. Körülnézett. A rab ifjú is fölmozdult.

És összedugták mind a hárman a fejüket.

- Mit akart az aga? - kérdezte magyarul az idősebbik deli.

- A lovaink tetszettek meg neki. Meg akarta venni.

- És te mit mondtál?

- Azt, hogy nem eladó.

- Persze hogy nem eladó.

- Azzal váltunk el, hogy holnap cserélünk. Valamelyik lovával elcseréljük a mienket.

A kocsi szőnyege szétvált, és a legfiatalabbik rab szép metszetű arca hajolt ki belőle.

- Gergely...

- Pszt - felelt a harmadik deli. - Mit akarsz, Vicuskám? Nincs semmi baj. Aludjál.

- Mit akart az aga?

- Csak a lovunkat kérdezte. Aludjál, kedves.

És ahogy közel volt a két arc, halk csókban érintkezett.

Aztán a három ifjú még egypár szót váltott.

- Nincs mit félnünk - bizakodott Gergely. - Mihelyt virrad, továbbindulunk, és itt hagyjuk az agát a lovaival együtt.

- Hanem én holnap nem leszek rab - mondta Török Jancsi. - Legyen Mekcsey holnap a rab. Unalmas így összekötözött kézzel kocsikázni. Aztán ez a sok arany rettenetesen nyom. Mégis okosabb volna a kocsiba rejteni.

- Jó, jó - felelte Gergely -, hát leszek én holnap rab szívesen, de mikor öltözzünk át? Az éjjel nem lehet, mert hátha az aga mégis korábban ébred.

- Hát akkor holnap, Gergely, majd útközben. Ördög hurcolja el ezt az agát!

Mekcsey a fejét rázta.

- Nekem se tetszik. Az ilyen urak nincsenek arra szokva, hogy holmi rongyos deli megtagadja a kívánságukat.

- Csak arra vigyázzatok - mondotta Gergely -, hogy ha valaki közelünkben van, magyarul ne beszéljetek. Ez a dervis is ért magyarul.

A dervis mellettük feküdt.

Össze volt guborodva, mint a sündisznó.


Reggel, mikor a nap éppen kelt, az aga kilépett az ajtón, és óriási ásításban eresztette ki a maradék álmot a fejéből.

- Bandzsal - szólt az előtte hajlongó szolgának -, hol az a két deli?

A szolga kereső pillantással fordult az udvar felé.

Az ajtó mellett ott guggolt a dervis. Az aga szavára fölkelt a helyéről.

- Elmentek, uram.

- Elmentek? - hördült el az aga. - Elmentek?

- El.

- Hogy mertek elmenni?

- Éppen azért várlak, uram. Az a két deli nem rendes járatú ember.

- Honnan tudod?

- Az éjjel kihallgattam őket.

- Mit beszéltek?

- Mindent összevissza. De főképpen azt, hogy a magadfajta emberrel nem jó találkozniuk.

Az aga szeme elmeredt.

- Akkor el kell venni tőlük a lovakat, a rabokat, a kocsit, mindent.

És ahogy ezt mondta, a hangja minden szónál emelkedett. Az utolsó szónál már ordított.

- Pénzük is van - folytatta a dervis. - Az egyik rab azt mondja, hogy az aranyat nem bírja cipelni.

- Arany? Hé, szpáhik! Lóra valamennyien! Utána a két delinek! Idehozzátok őket akár holtan, akár elevenen! De főképpen a kocsijukat.

A következő percben huszonkét lovas szpáhi robogott ki a szeráj kapuján.

Az aga utánuk tekintett. Aztán a dervishez fordult:

- Mit beszéltek még?

- Nem értettem mindent. Halkan beszéltek. Annyi bizonyos, hogy magyarul beszéltek, és hogy az egyik rabjuk nő.

- Nő? Azt nem is láttam.

- Férfiruhába öltöztették.

- Szép?

- Bűbájos.

Az aga szeme élénken pislogott.

- A zsákmányból megkapod a részedet.

S befelé indult.

- Uram - kiáltotta utána a dervis -, én janicsár voltam. Nem engednéd-e meg, hogy lóra üljek?

- De magam is megyek - mondta a feltüzesedett aga. - Hát csak nyergeltess nekem is!

Kardot kötött, és csakhamar lóra fordult.

A konstantinápolyi országúton utolérték a huszonkét fegyveres szolgát. Azok meglátták, hogy az uruk utánuk vágtat. Visszatekingettek. Az aga intett nekik, hogy csak előre!

Az országút fehéren porzott a lovak patkója alatt.

Két óra nem telt belé, a csapat ujjongó ordítása hírelte az agának, hogy a szolgái látják már a kocsit.

A szolgák akkor már a dombtetőn jártak, s hogy az országút lejtőre hajlott, eltűntek az aga szeme elől.

Az aga alig várta, hogy ő is felérjen az országút magasára.

Megsarkantyúzta a lovát, és a dús zsákmány érzetétől lobogva vágtatott. Mögötte a dervis mint valami szőrös ördög ült a lovon. Szorította és verte a lovát. A haja kibomlott a csomóból, és olyanná vált a feje, mint valami nagy, kócos pemet. Az agától hirtelenében kapott kardot nem is volt még ideje felkötni, csak a kezében tartotta, s azzal ütötte a lovat, hol elöl, hol hátul.

A dombon aztán látta az aga, hogy az üldözöttek még jó távol járnak, de már megszimatolták a veszedelmet.

Íme, a két rab is lóra pattan, s fegyvert kap elő a saroglyából. A kocsis holmi apróságot kapkod ki a kocsiból: szétosztja a lovasok között. Azok a nyeregkápába és elejébe rakodnak. Azután lekutyorodik a kocsis a kocsi alá. A kocsi alól fehér füst száll fel. Akkor a kocsis lóra kap, és elvágtat a négy lovas után.

Az aga ámuldozik.

- Micsoda rabok ezek - kiáltja hátra a dervisnek -, hogy nem akarnak szabadulni?

- Mondtam, hogy kutyák! - üvölti a dervis.

A tűz már belekap a kocsiba. A katonák zavartan állnak körülötte.

- Oltsátok! - kiáltja az aga. - Verjétek szét a kocsit!

Aztán ismét kiált:

- Csak három maradjon. A többi utána az ebeknek!

Abban a pillanatban nagyot lobban a kocsi, és nagy dördüléssel veti szét a lángot.

Nem marad a téren se kocsi, se ember, csak az egy borzas dervis, aki a levegő rúgásától és robbanásától megsiketülve áll, mint a boszorkánymacska a kémény tetején.


- Mi volt ez? - bődült el az aga az országút porában, ahova a lova levetette.

A dervis le akart szállni a lováról, azonban az ő lova is meg volt zavarodva. Hátrafelé táncolt, s két lábra állott.

Majd őrült iramodással vágtatott neki a mezőnek. A dervist a levegőbe dobálva ugrált árkon-bokron át, miközben fehér tajtékot szórt a szájából.

Az aga feltápászkodott. Kiköpte a port, és pogány káromkodással mérgelődött.

Körülnézett.

Az országút mint valami csatatér: vonagló lovak és heverő szpáhik; a kocsi helyén egy nagy semmi; az út felett széles, diószínű, barna felhő, amely az imént a kocsi volt.

Az aga lova is elszaladt. A hollóképű úr azt se tudta, mihez kapjon.

Végre megindult sántikálva a katonáihoz.

Hát biz azokat szétvetette a robbanás. Kinek a feje, kinek a lába hevert a porban; aki meg egészben maradt, arra se volt jó ránézni.

Az aga látta, hogy egyik se mozdul, hát leült az árokpartra, és nézett bután maga elé. Talán azt hallgatta, hogy hol és miért harangoznak olyan nagy zúgással? Persze nem harangoztak sehol, csak a füle zúgott.

Abban a siket tyúk állapotban találta őt félóra múlva a dervis, aki a maga vad paripáját csurgó vizesre nyargalta, s visszatért.

Odakötötte a reszkető paripát egy útszéli bükkfához, és az agához sietett.

- Mi bajod, uram?

Az aga a fejét rázta.

Semmi.

- De valamidet csak megütötted!

- A tomporomat.

- Áldott legyen Allah, aki megszabadított ebből a veszedelemből!

- Legyen áldott! - ismételte gépiesen az aga.

A dervis sorra járta az úton és út mellett heverő lovakat: hogy lábra állíthatná-e még valamelyiket. No nem. Amelyik élt is, úgy meg volt nyomorodva, hogy csak a hollók becsülhették még valamire.

Visszatért az agához.

- Uram - mondotta -, vissza tudsz-e jönni a magad lábán? Vagy feltegyelek erre a lóra?

Az aga a lába szárát, térdét dörzsölte.

- Ezt megbosszulom! De honnan szerezzek lovat és katonát?

És bután nézett a dervisre.

- Azok az átkozottak bizonyosan Sztambulba igyekeznek. Ott megtalálhatjuk őket - vélekedett a dervis.

Az aga föltápászkodott. Nyögött. Tapogatta a tomporát.

- Gyere. Segíts föl a lóra, és vezess vissza a fogadóba. Szegődj mellém szolgának. Te jó lovas vagy.

- Szolgának? - kérdezte megütődve a dervis.

De aztán alázatosan lehajtotta a fejét.

- Ahogy parancsolod.

- Mi a neved?

- Jumurdzsák.

6

Az öt magyar lovas ezalatt tovaszáguldott a konstantinápolyi országúton. A robbanás az ő lovaikat is megvadította, de biz ők nemigen bánták. Annál jobban repültek. Egyik a másikat előzgette a veszett rohanásban, s az útonjárók már messziről kitértek nekik. El nem tudták gondolni, hogy versenyt futnak-e, vagy hogy üldözik őket.

De hogyan került közéjük Cecey Éva?

Azon az ünnepi estén, mikor Gergellyel találkozott, fölébredt benne a régi érzés: hogy egy ő Gergellyel. Gondolt ő előbb is rá, de hogy mindenfelől kényszerítették, nem bírt szabadulni. Gergelynek se háza, se földje, se maga asztala; gyámság alá kötött, fiatal legény. Még csak levelezniük se lehet. Kezdett meghajolni a sorsának.

De Gergely megjelenése minden más erőt lerontott.

A nő a szívével gondolkodik. Évának azt mondta a szíve: Ez a te igazi párod! Ha az egész világ ellene beszél is, neki vagy teremtve!

És ő kitépte magát az okoskodásokból, és követte azt a belső szót, amely hatalmasabb volt a királyné szavánál, hatalmasabb az anyja szavánál is.

A Gyalui-havasokon át menekültek, s a reggeli napfény már az Aranyos vize mellett sütött rájuk.

Az erdő új lombok halvány zöldjében pompázott. Mindenfelé az ibolya nyílt, s a völgyben a pimpó, pitypang és kikirics virága sárgállt mindenfelé. A levegő fenyvesek balzsamával teljes.

- Most értem, miért nevezik ezt a patakot Aranyosnak - mondotta Gergely. - Nézd, Éva, mintha arannyal volna behintve a partja mindenfelé. De te gondolkodol. Nem bántad meg, ugye, hogy velem jöttél?

- Nem - felelte Éva. - Csak valami búsít.

S fiatal, üde arca szomorú volt, a szeme komoly.

- Az - folytatta -, hogy én mégiscsak leány vagyok, és azt gondolom, erkölcstelen az én cselekedetem. Te ma örülsz annak, hogy a szívem sugallatát követtem, de talán évek múlva, talán öregségünkben eszedbe jut, hogy nem a templomból vezettél ki engem, hanem egy vacsorázószobából.

Mekcsey elöl haladt az oláh paraszttal, aki kalauzolta őket a hegyi úton. Ők ketten egymás mellett lovagoltak.

- Te fiatal vagy - folytatta Éva -, s nincs pap a világon, aki bennünket összeesketne.

- Éva - mondotta Gergely szemrehányó hangon. - Nem éreztél-e engem mindig testvérednek? Nem azt érzed-e most is mellettem? Idegen vagyok én neked? És ha téged a pap hiányzása búsít, nem bízol-e bennem, hogy addig, míg megesküdhetünk, úgy oltalmazlak, hogy a galambszárnyú Szentlélek se jobban. Ha te akarod, én a kezedet se fogom meg, és az arcodat se csókolom meg, amíg a pap el nem mondja ránk a szent áldást.

Éva elmosolyodott.

- Fogd meg a kezemet: a tiéd. Csókold meg az arcomat: a tiéd!

És ahogy ott lovagoltak egymás mellett, odanyújtotta a kezét, és odanyújtotta az arcát.

- A katekizmus beszélt belőled az imént - mondta Gergely megkönnyebbülten. - Látod, én is pápista vagyok, de az én tanítómesterem nem a katekizmusból tanított engem Isten-ismeretre, hanem az ég csillagaiból.

- Gábor pap?

- Ő. Lutheránus volt, de sohasem akart senkit lutheránussá fordítani. Ő azt mondta nekem: Nem az az igazi Isten, akiről a képek és írások beszélnek. Nem az a szakállas, mindenkit fenyegető, hisztériás, vén zsidó. Az igazi Isten személyéről nekünk gondolatunk sem lehet. Csak az értelmét és szeretetét láthatjuk. Az igazi Isten velünk van, Éva. Az igazi Isten nem haragszik senkire. Nincs haragja. Ha fölemeled a tekintetedet az égre, s azt mondod: Istenem, Atyám, én ezt a Gergelyt élettársamnak választom, és ha én is ezt mondom a te neveddel, akkor, édes Évám, mi már Isten előtt házastársak vagyunk.

Éva boldogan nézett Gergelyre, míg az halkan, félig magába merülten beszélt. Ó, az árvaságban nőtt gyermek korán érik komollyá!

A fiú folytatta:

- A papi ceremónia, Éva, az már csak a világ számára való. Dokumentálni kell a világnak, hogy lelkünk és szívünk szándéka szerint keltünk egybe, s nem ötletesen és nem időre, alkalomra, mint az állatok. A házasságot, édes lelkem, mink már kicsi korunkban megkötöttük.

Mekcsey egy füves dombra ért. Megállt és visszafordult. Megvárta őket.

- Egy kis pihenés nem ártana - mondotta.

- Jó - felelte Gergely. - Szálljunk le. Látom, amoda lent víz is van. Az oláh itassa meg a lovakat.

Leugrott a lóról, és lesegítette Évát.

Leterítette a köpönyegét a fűre, s leheveredtek.

Mekcsey kibontotta az iszákot. Kenyeret és sót vett elő. Levágta a kenyér szárazát, és odakínálta a kenyeret elsőbben Évának.

- Várjunk - mondotta Gergely.

És Évához fordult.

- Mielőtt egy kenyéren lennénk, ne kössük-e meg, Éva, a mi szívünk szövetségét szóval is az Isten színe előtt?

Éva fölkelt. Nem tudta, hogy Gergely mit akar, de érezte a hangja rezgéséből, hogy a gondolata szent és ünnepies. Odanyújtotta a kezét Gergelynek.

És amint ott álltak egymás mellett, egymás kezét fogva, Gergely levette a süvegét, és az égre nézett. Áhítattal remegő hangon imádkozott:

- Istenünk, Atyánk! A te templomodban vagyunk. Nem kőből rakott emberi épületben, hanem a te eged alatt, a te fáid között! Az erdőből a te leheleted árad felénk! A hegyekről a te napod süt reánk! És a magasságból a te szemed néz bennünket. Ez a leány kicsi koromtól fogva kedves volt nekem, legkedvesebb a föld minden leányai között. Csak őt szeretem. Csak őt fogom szeretni, síromig, síromon túl is. Az emberek akarata nem engedte, hogy a szokott formában keljünk egybe, engedd, hogy legyen a feleségem a te áldásoddal.

És a leányra fordította nedves szemeit:

- Térdeljünk le. Leány, én ezennel az Isten színe előtt feleségemnek nyilvánítalak!

Éva könnyes szemmel rebegte:

- És én a férjemnek...

És Gergelynek a vállára hajtotta a fejét.

Gergely fölemelte az ujját:

- Esküszöm, hogy soha el nem hagylak, semmi bajodban, semmi nyomorúságodban! Holtodig. Holtomig. Isten engem úgy segéljen!

- Ámen! - szólt Mekcsey meghatottan.

Éva is fölemelte a kezét:

- Esküszöm, amire te esküdtél. Holtodig. Holtomig. Isten úgy segéljen!

- Ámen! - szólt ismét Mekcsey.

S a fiatal pár összeölelkezett. Megcsókolták egymást olyan áhítattal, mintha Isten áldó kezét éreznék a fejükön.

Mekcsey visszaült a kenyér mellé, és a szemét törölgette.

- No - azt mondja -, én ilyen házasságot még sose láttam. De érzem, hogy ez szentebb és erősebb házasságkötés, mint az lett volna, amit Gyaluban kötött volna kilenc pap előtt a tekintetes asszony.

Erre elmosolyodtak. Leültek, és hozzáláttak a falatozáshoz.

Este Hunyad várába érkeztek. Jancsi vacsorával várta őket. (Mindennap várta őket, hol ebéddel, hol vacsorával.)

Az utasok átöltözködtek. Évának női ruhát szedtek össze. Azután vacsorához ültek.

A vacsorán ott volt a vár plébánosa is, egy beteges, hosszú bajszú öregúr, aki ott vénhedett meg a vár csöndességében, mint a hársfák.

- A tisztelendő urat azért hívattam be - mondotta Török Jancsi -, hogy összeeskessen benneteket.

- Mi már azon túl vagyunk - felelte Gergely.

- Hogyhogy?

- Fölvettük a házasság szentségét az Isten színe előtt.

- Hol? Mikor? - kérdezte a pap.

- Az erdőben.

- Az erdőben?

- Ott. Úgy, ahogy Ádám és Éva. Talán biz az nem volt törvényes házasság?

A pap elszörnyülködve nézett rájuk.

- Micsoda? - szólt Mekcsey felhörkenve. - Az Istennek nincs szüksége papra, ha valakit meg akar áldani!

A pap megint a fejét rázta.

- Istennek lehet, hogy nincs szüksége papra, de embernek igenis. Aztán hát a mennybéli jó Isten nem adogat házassági bizonyítványt senkinek.

Gergely vállat vont.

- Tudjuk mi bizonyítvány nélkül is, hogy házasok vagyunk.

- Az is igaz - dünnyögte a pap. - De majd az ''unokáitok'' nem tudják.

Éva elpirult.

Gergely vakart egyet a füle tövén. Évára pillantott. Aztán a paphoz fordult.

- Hát összeesketne bennünket, tisztelendő úr?

- Össze hát.

- Szülői engedelem nélkül?

- Anélkül is. Elvégre a ''Bibliá''-ban nincsen benne, hogy szülői engedelem kell a házasságra.

- Hát akkor - mondotta Gergely -, tegyük meg, Éva, a ''bizonyítványért''.

Átmentek a kápolnába, s egynéhány perc alatt megtörtént az esküvő. A pap beírta a nevüket az egyházi könyvbe. Tanúknak odaíratta a Török János meg a Mekcsey nevét.

- A szülőknek megküldöm az írást - mondotta aztán a pap, mikor visszaültek az asztalhoz. - Béküljetek meg velük.

- Azt akarjuk is - felelte Éva. - De kell egy-két hónap, hogy a haragjuk elcsillapodjon.

És Gergelyhez fordult.

- Hol töltjük azt a két hónapot, kedves férjuram?

- Hát, édes feleségem, te itt, Hunyadon, én meg valahol másutt.

Ezt mondva a társaira nézett.

- Megmondhatjuk neki - szólott Török Jancsi. - Elvégre is egyek vagytok, s nincs titok ezentúl köztetek. A papunk is jobb, ha tudja. Legalább ha valami baj ér bennünket, hát értesíti róla két hónap múlva édesanyámasszonyt is.

- Hát akkor tudd meg, édes, ifjú párom - szólott Gergely -, hogy mink már indultunk volna Konstantinápolyba, mikor, meghallottam, hogy te menyasszony vagy. Mink hárman megfogadtuk szent erős fogadással, hogy kiszabadítjuk Bálint urat, a mi nagyságos apánkat.

- Ha lehet - tette hozzá Török Jancsi.

A menyasszony komolyan és figyelemmel hallgatta az urát, aztán elmosolyodott:

- Bezzeg megjárta velem kegyelmed, édes uram. - Hol tegezte, hol magázta Gergelyt, mióta megesküdtek. - Mert én ugyan szívesen elhűselnék itt két hónapig is ebben a gyönyörű várban, de nem azt fogadtam-e ma két helyen is, hogy soha kegyelmedet el nem hagyom?

- Csak nem akarsz tán velünk jönni?

- Nem tudok-e úgy lovagolni, mint akármelyikük?

- De ez nemcsak lovaglás lesz, angyalom, hanem veszedelmeknek útja is.

- Vívni is tudok. Olasz mestertől tanultam. Nyíllal lelövöm a nyulat. Puskával akár a fecskét is.

- Gyöngy asszony! - kiáltotta Mekcsey a poharát fölemelve. - Irigyed vagyok, Gergely!

- Jó, jó - szólt Gergely aggodalmasan -, de hát az ilyen asszonyféle csipkés ágyban szokott ám hálni.

- Az úton nem leszek asszony - felelte Éva. - Ide is férfiruhában jöttem, oda is férfiruhában megyek. De hamar megbánta kegyelmed, hogy elvett! Tisztelendő atyánk, válasszon széjjel bennünket üstöllést,  mert bizony megcsúfol ez az ember: elhagy mindjárt az első napon!

A pap azonban inkább a kappanmellet iparkodott már leválasztani a csontról.

- De hát te törökül se tudsz - szólt utolsó ellenvetésül Gergely.

- Majd megtanulok az úton.

- Jól beszél - mondta Jancsi. - Én is tanítom, meg aztán nem is olyan nehéz az.

- Mondjon egypár szót! - szólt az egyórás menyecske.

- Hát például: ''elma'' = alma; ''benim'' = enyim; ''bapa'' = papa; ''pabucs'' = papucs; ''sarompo'' = sorompó; ''daduk'' = duda; ''cságána''...

- Csákány! - kiáltotta Éva tapsolva. - Nem is gondoltam, hogy tudok törökül is!

Az inas, aki felszolgált nekik, azt mondja halkan Mekcseynek, hogy egy ember mindenképpen be akar jönni.

- Micsoda ember?

- Azt mondja: Mátyás.

- Mátyás? Micsoda Mátyás?

- Más nevet nem mondott.

- Úr vagy paraszt?

- Olyan szolgaféle.

Mekcsey nevetésre fakadt.

- Matyi az, hogy az ördög vigye el. Hát csak ereszd be: mit akar?

A megmátyásodott Matyi rákszínvörös képpel állított be, és Mekcseyre pislogott:

- Itt vagyok, hadnagy uram, szolgálatjára.

- Azt látom. De hol voltál az este?

- Az este is rendben voltam én mindjárt. De olyan hamar el tetszett sietni, hogy nem értem utol hadnagy uramat.

- De hiszen részeg voltál, mint a csap!

- Nemigen, instállom.

- És hát hogyan jöttél el? Hiszen én elhoztam a lovadat.

Matyi megemelgette a vállát, szemöldökét:

- Volt ott ló elég.

- Loptál, akasztófáravaló!

- Nem én. Csak ahogy az úrfi elment, feltétettem magamat egy lóra. A lovásztársaim tettek föl, mert magam nem bírtam felülni. Hát tehetek én arról, ha nem a magam lovára tettek?

Hogy a társaság ezen felvidámodott, Matyi teljes bocsánatban részesült, s ez a részegen történt elszökése, éppen ez tetszett meg Gergelynek.

- Hova való vagy, te Matyi? - kérdezte nevetve.

- Keresztesre - felelte a legény.

- Hol a pokolban van az a Keresztes?

Milyen furcsa volna, ha most a kocsis így felelne a kérdésre: Hej, szegény Gergely úrfi, majd megtudja egyszer tekegyelmed, hogy hol van az a Keresztes. Majd mikor szép szakállas ember lesz kegyelmed, majd mikor nagyságos úr lesz tekegyelmed, ott ejti tőrbe a gonosz török, ott verik majd a vasat kezére-lábára! S le nem bontja azt a vasat, csak a halál...


Három nap múlva útra keltek. Matyi volt a kocsis. Ők négyen felváltva rabok és delik. A kocsi egyúttal Évának volt az éjjeli nyugvóhelye.

7

Mi az ott az erdőn? Tábor-e vagy falu? Rablótanya-e vagy bélpoklosok községe? Temetés van-e benne vagy lakodalom?

Hát biz az se nem tábor, se nem falu, se nem rablótanya, se pedig bélpoklosok községe, hanem egy nagy cigánykaraván.

A sziklák árnyékán, a fák között rongyos, kormos sátorok. Egyikből-másikból füst kígyódzik az égnek. A tisztáson meg szól a hegedű, és dübög a dob: táncolnak a leányok.

Vén cigányasszony tanítja őket. Ismeretlen nyelven rikácsol egyikre-másikra. Kikapja a kezéből a tamburint, és vén tagjait a tizenöt éves leány bájos lejtéseivel mozgatva mutatja, hogyan kell kéznek és lábnak lengő könnyűvé változnia a tánc művészetében.

A cigánylányokkal már szinte velük születik ez a művészet, de köztük is találkozik azért, aki vagy nagyobb lábat, vagy lustább vért örökölt a szüleitől. Az olyannak kell a tanítás.

A táncosok különben mind fátyolos ruhába vannak öltözve. Fátyol nélkül nincs tánc. Lengései meghosszabbítják a tagok kerek mozdulatait. Táncban az a fő, hogy könnyű legyen.

A cigányok egy része a táncolók körül ült. A purdék meg azon meztelen utánozták a forgásokat. Még a két-három esztendős kis purdék is füstös angyalkákként forogtok és lejtettek a fűben. Tamburin helyett kókuszhéjat vertek, és fátyol helyett pókhálót lengettek a karjukon.

Egyszerre, mint a bokorról felburranó verébsereg, úgy riadt fel valamennyi gyerek, és rohant az erdő egy nyílása felé.

A mi öt lovasunk érkezett oda fáradtan, a lovat kantáron vezetve. A purdésereg éktelen nagy csicsergéssel rajozta őket körül. Baksisért nyújtották a tenyérkéjüket.

- Hol a vajda? - kérdezte Gergely törökül. - Kaptok baksist valamennyien, de csak a vajdának adom oda.

De biz azok nem szaladtak a vajdáért, hanem tovább is ott tolakodtak és visítoztak a lovagok körül.

Éva már benyúlt a zsebébe, hogy egynéhány rézpénzt vessen nekik, azonban Gergely intett neki, hogy ne tegye.

- Hajde! - kiáltotta rájuk a kardját is fölemelve.

A verebek ijedten röppentek széjjel.

De az idős cigányok is megrémültek. Ki a sátorba ugrott, ki a bokrok közé. Csak a nők maradtak ott. Várakozóan bámultak az idegenekre.

- Ne féljetek - mondotta Gergely törökül. - Nem bántunk benneteket. Csak épp a gyerekeket riasztottam szét, hogy ne lármázzanak. Hol a vajda?

Az egyik sátorból vén cigány lépett elő. Török kaftán volt rajta, és magas perzsa süveg a fején. A dolmányán nagy ezüstgombok. A nyakában aranylánc. A kezében a vajdai nagybot.

- Mi nyelven beszélsz? - kérdezte Gergely törökül.

- Hát - felelte a vajda - törökül főképpen. De ha szolgálatotokra lehetek, tudok oláhul, perzsául, görögül, bosnyákul, rácul, horvátul, olaszul, magyarul, németül, csehül, franciául és spanyolul. Muszkául is beszélek valamicskét.

- Hát egyelőre csak beszéljünk törökül. Mitől rémült meg annyira a néped?

- Egy görög rablóbanda garázdálkodik erre. Azt mondják, ötvenen vannak. A múlt héten ebben az erdőben öltek meg egy kereskedőt.

- Mi nem vagyunk rablók, csak eltévedt utasok. Albániából jövünk. Mi is hallottuk azt a rablótörténetet, s éppen azért tértünk le az országútról. Hát csak azt akarjuk, hogy adj nekünk vezetőt, aki elkísérjen bennünket Sztambulba, és néhány napig velünk maradjon.

- Akár tízet is - felelte a vajda. - Hiszen nincs messze.

- Nekünk csak egy kell. Egy olyanféle ember, aki ismeri a járást a fővárosban; fegyvert igazítani és lovat gyógyítani is tud.

A vajda gondolkozva nézett maga elé, aztán egy füstös sátor felé fordult, és kiáltott:

- Sárközi!

Az öt lovag szinte megrezzent a magyar név hallatára.

A sátorból egy körülbelül negyvenöt éves, szurtos cigány bújt elő. Oláh nadrág volt rajta és kék ing. Az oláh nadrág térde vörös posztóval volt foltozva. A hóna alatt magyar dolmány. Jöttében öltötte magára. Mikorra a vajdához ért, már be is gombolta, a port is leverte a nadrágjáról, meg meg is fésülködött a tíz ujjával. Ragyás volt.

- Elkíséred a vitéz urakat a városba, és szolgálsz ott nekik.

Gergely egy ezüstpénzt nyújtott a vajdának.

- Oszd szét a purdék között! Köszönöm a szívességedet.

- Mit hozzak magammal? - kérdezte Sárközi törökül és alázatosan.

- Csak egypár szerszámot puska- vagy patkóigazításra, meg ha van valami sebre való jó íred, embernek és lónak való.

- Hozom, uraim.

S visszafutott a sátorba.

- Nem vagytok-e fáradtak, ifjú uraim? - kérdezte a vajda. - Jertek beljebb, és pihenjetek le. Ettetek-e ma?

És megindult az idegenek előtt a maga sátora felé, amely egy terebélyes bükkfa alatt vöröslött ki a többi közül.

A vajdáné három kis tarka szőnyeget terített a fűre. A leánya azon fátyolosan, ahogy előbb táncolt, segítségül szegődött az anyjához.

- Hát van túrónk, tojásunk, rizsünk, vajunk, kenyerünk - mondta az asszony. - Csirkét is süthetek, ha megvárjátok, szép ifjú vitézlő uraim.

- Megvárjuk - felelte Gergely. - Mert bizony éhesek vagyunk. Az utunk nem éppen sietős.

A cigánynép körülrajozta őket. Minden asszony jövendőt akart mondani. Némelyik már oda is guggolt, és rázta a tarkababot a rostában.

- Kérlek, rezzentsd szét őket - mondta Gergely a vajdának. - Semmi kedvünk nincs arra, hogy jövendöltessünk.

A vajda fölemelte a botját, s rákurjantott a népére.

A botot tisztelték-e jobban vagy a vajdát, nincs kiderítve a történelemben. De az bizonyos, hogy gyorsan szétoszlottak. Az öt vándor nyugodtan telepedhetett a gyöpre a sokféle ennivaló mellé, amit a vajdáné eléjük rakott.

- Ti hát vígan éltek - beszélgetett Gergely a vajdával, miközben nagyot húzott a vizeskancsóból. - Ünnep van ma, vagy mindig így táncolnak a leányok?

- Holnap péntek - felelte a vajda. - Valamennyi leány ott lesz az Édesvizeknél.

Gergely hasznára igyekezett fordítani minden szót.

- Mi még sohasem jártunk Konstantinápolyban - mondotta. - Most azért megyünk, hogy beálljunk a hadseregbe. Mi az az Édesvíz?

- A törökök mulatóhelye, az Aranyszarv-öböl végén. Pénteken odacsónakázik minden török család. Olyankor cseppen a cigánynak is egynéhány piaszter. A lányok táncolnak. A vénasszonyok jövendölnek.

- És nem féltitek a leányaitokat?

- Mitől? Ha rabul esnek, csak jól járnak vele. De hát fehér képű nő kell a töröknek, főképpen magyar. A leányaink bizony bejárnak olykor a háremek udvarába is. Most is azért táncolnak együttesen, mert be akarnak kéredzeni a szerájba.

Éva odaszólt Gergelynek:

- Hogy van törökül: ''víz?''

- ''Szú'', lelkem.

Éva bement a sátorba, és a vajda lányához fordult:

- ''Szú'', ''szú'', angyalom.

A cigányleány félrevonta a sátor hátulsó lepedőjét. Tágas és hűs barlang volt ottan. A sziklából víz szivárgott, és cseppekben hullt alá. A vízcseppek mendencét vájtak a sziklában.

- Fürödj meg, ha akarsz - mondta kézmozdulatokkal is a cigányleány.

És egy négyszögletes kis agyagot nyújtott át Évának szappanul.

Éva ránézett. A cigányleány félig lehunyt szemmel nézte vissza. A nézése ezt mondta:

- Te fiú, de szép vagy!

Éva elmosolyodott, és megsimogatta a leány arcát. Sima volt az és forró. A cigányleány elkapta az Éva kezét, és megcsókolta. S kifutott.

Mikor már jól behaladtak az erdőbe, Gergely megszólította a cigány kovácsot:

- Sárközi barátom! Volt-e már valaha tíz aranyad?

A cigány meglepődve nézett a magyar szóra.

- Volt már tebb is. De csak álmomba, instálom.

- Hát valóságban?

- Valóságban kettő volt egyser. Azs egyiket két estendeig tartogattam. Egy kisgyereknek akartam adni. Azstán lovat vettem rajta. A ló megdeglett. Most se ló, se arany.

- Hát ha nekünk híven szolgálsz, egynéhány nap alatt tíz aranyat kereshetsz.

A cigány csaknem egész testében ragyogott.

Gergely tovább kérdezte:

- Miért jöttél Törökországba?

- Hogy olyan erős voltam, mindenképpen katonát akartak belőlem faragni.

- Sose voltál te erős.

- Hát nem is a termetemre mondom, csókolom kezsit-lábát, hanem a pikulázsásra volt nagy erőm. Mert pikulás voltam én, meg lakatos, csókolom kezsit-lábát, aztán minduntalan megfogott a terek. Lehozstak ide, és műhelybe állítottak. De biz én megsektem.

- Van-e feleséged?

- Hun van, hun nincs. Ma éppen nemigen van.

- Hát akkor, ha akarsz, haza is jöhetsz velünk.

- Minek menjek én hazsa, instálom? Azs én jó gazsdámat úgyse találom meg tebbet. Otthon meg megint csak elfog a terek.

- Hát szolgáltál valakinél?

- Bizony salgáltam. Nagy úrnál salgáltam én, a legnagyobb magyarnál. Mindennap pecsenyével tartott, azstán csak úgy barátságosan beszélt velem, hogy azst mondja: Csináld meg est a puskát, te fistes!

- És ki volt az az úr?

- Ki volt volna más, mint a nagyságos Bálint úr.

- Melyik Bálint? - kérdezte Török Jancsi.

- Melyik Bálint? Hát Terek Bálint, nagyságos uram.

Gergely sietett megelőzni Jancsit a kérdésekben.

- Mit tudsz róla?

S intett Jancsinak, hogy óvatos legyen.

A cigány vállat vont.

- Nem levelezsek senkivel.

- Valamit csak tudsz róla?

- Csak azst, hogy rabul esett. Él-e vagy meghalt, nem tudom. Bizsonyosan meghalt, mert hallottam volna hírit.

- Melyik házánál dolgoztál?

- Sigetváron.

A két fiú összenézett. Egyik sem emlékezett a cigányra. Az igaz, hogy ők nem is sokat tartózkodtak Szigetvárott, hanem hol itt, hol ott a Bálint úr birtokain, s a tömérdek cseléd közül ha sokat ismertek is, valamennyit nem ismerhették.

Gergely figyelemmel nézett a cigány arcára, aztán elmosolyodott:

- Emlékszem ám reád. Most már emlékszem. Jumurdzsáknak voltál te egyszer a rabja, és Dobó szabadított meg tőle.

A cigány nagyot nézett. Aztán a fejét rázta.

- Nem Dobó. Egy kis hétéves gyerek. Valami Gergely.

És sóhajtott:

- Áldja meg a Devla, ahol van, azst a gyereket. Lóhozs s sekérhezs is juttatott azs engem. Annak tartogattam az aranyamat. De azstán ráeselkedtem, hogy angyal volt azs.

- Hátha én vagyok az az angyal?

A cigány hitetlenül bandzsított Gergelyre.

- Sose láttam én bajusos angyalt.

- Én vagyok pedig - mondotta Gergely. - Még arra is emlékszem, hogy megházasodtál aznap. Böske volt a feleséged neve. Erdőn történt. Fegyvereket is kaptál.

A cigánynak majd kiesett a szeme, akkorát bámult.

- Jaj, hogy a paradicsombeli Devla áldja meg, fiatal naccságos uram! Hogy saporítsa meg minden aranyos ivadékát, mint a kölest! Jaj, de micsoda serencsés nap ezs!

S letérdelt. Átfogta a Gergely lábát, és megcsókolta.

- Az Isten hozott össze bennünket - mondotta Gergely. - Most már bízom benne, hogy nem jöttünk hiába.

Átadta a lova kantárát Matyinak, és a fűbe heveredett. A többiek követték a példáját.

Gergely elmondta a cigánynak, hogy miért jöttek, s megkérdezte tőle, hogy mit gondol: hogyan juthatnának Bálint úrhoz?

A cigány hol ragyogó szemmel, hol elcsüggedten hallgatta Gergelyt. Jancsinak kezet csókolt. Aztán elgondolkozva bólogatott:

- Bejutni csak be lehet Stambulba is, talán a Héttoronyba is. De a nacsságos urat nem fakarddal őrzsik...

És a fejét a kezében ringatva jajongott:

- Hogy itt van segény Bálint naccságos úr! Jaj, ha tudtam volna, bekiáltottam volna azs ablakon is, hogy jó napot kívánok, csókolom kezsit-lábát.

Gergelyék megvárták, míg a cigány képzelete elhányja a maga cigánykerekeit, aztán komoly gondolkozásra fogták őkegyelmét.

- Hát a városba csak be lehet menni - mondotta a cigány -, máma különösen. Mert ma van a perzsa gyászünnep, és ilyenkor annyi itt a búcsújáró, mint otthon Nagyboldogasszonykor. Hanem a Héttoronyba, oda még a madár se mer berepülni.

- Mindegy - tüzeskedett Jancsi -, csak egyszer a városba bejussunk. Ott aztán majd meglátjuk.

Az Aranyszarv olyanforma széles víz, mint a Duna. Öble az a tengernek, s kürt alakjában nyúlik fel Konstantinápoly közepén, meg túl is rajta az erdőkig.

Utasainkat egy tágas halászcsónak vitte végig azon az öblön. A csónak orrán Gergely ült, akinek legtörökebb volt a ruhája, középen Mekcsey, akiről szintén piroslott a törökség; a többi a csónak belsejében húzódott meg.

A lenyugvó napfényben aranyoszlopokként nyúltak a magasba a minárék tornyai, s a templomok aranyozott kupolái meg éppenséggel ragyogtak. A tengerben mindez visszatükröződött, s bámulatkiáltásokra fakasztotta a mi utasainkat.

- Álomvilág ez! - szólt Éva, amint ott ült Gergelynek a lábánál.

- Álomnál is szebb - felelte Gergely. - De olyan ez, lelkem, mint a mesebeli kastély; kívül pompás, belül szörnyetegek és elátkozottak lakják.

- Tündérváros! - szólalt meg Mekcsey is.

Csak Jancsi ült csendes-búsan a csónakban. Szinte jólesett a szemének, hogy az épületek e rengeteg pompája között valami feketeséget is láthat.

- Micsoda erdő az ott? - kérdezte a cigányt, bal felé mutatva. - Úgy nézem, csupa jegenyefa. De milyen feketék erre a jegenyefák! No, jól megnőttek.

- Nem jegenyefák azsok - felelte a cigány -, hanem ciprusok. Nem erdő azs ott, hanem temető. A pérai törökök feksenek benne.

Jancsi behunyta a szemét. Arra gondolt, hogy hátha az ő apja is ott fekszik már valamely ciprus alatt.

Gergely ránézett, és másfelé akarta terelni a Jancsi gondolatait.

- Olyan város ez, mint Buda a Duna partján. Csakhogy itt két Buda van, vagy inkább három.

- Én se gondoltam, hogy ilyen dombos város ez - felelte rá Mekcsey. - Azt gondoltam, olyan sík, mint Szeged vagy Debrecen.

- Könnyű volt ezeknek ilyen szép várost építeniük - szólt Éva is. - Rablóváros. Összerabolták ezt a várost a világ minden részéből. Vajon a mi királynénk bútorai melyik házban vannak?

- A Mátyás királyét akartad mondani, lelkem - felelt rá Gergely.

Mert nem szerette Izabella királynét. S jól is szólott, hogy azok a bútorok, amelyek Buda várában voltak, nem Lengyelországból kerültek oda.

A nap már leszállt, mikor a hídhoz érkeztek. A hídon lehetett látni, hogy nagy a tolongás.

- Ma sokan lesznek a gyászünnepen - szólt a kaikos.

- Mink is arra jöttünk - felelte Gergely.

Jancsi erre megborzongott. Színtelen arccal bámult a kavargó sokaságra, amely a hídon át Sztambulba tolongott.


A tolongás segítette be őket is.

A hídon álló őrök nem néztek senkit se. A sztambuli utcákba besodorta őket a népáradat.

Maguk se tudták, hova mennek. Az áradat fölfelé menőleg nyomult valami három utcán át. Akkor megállt. A sokaságot katonák nyomták széjjel. Utat tágítottak a perzsa búcsújáróknak.

Gergely magához szorította Évát. A többiek egy másik épület falához szorultak. Csupán szemmel vigyázták egymást.

Egyszerre csak megvilágosodik az utca vége, s előtűnik egy óriás nagy fáklya, aminőt a mieink sohase láttak.

Mert nem afféle viaszfáklya az, aminővel Magyarországon kísérik a halottakat, hanem egy akóshordónyi vasabroncs kosár. Öles pózna végén tartja a kosarat egy erős perzsa, s a kosárban emberkarnyi fahasábok lángolnak.

Az az egy fáklya bevilágítja az egész utcát.

Elöl lépdegél valami tíz gyászruhás, barna ember. Rövidre nyírt, bodros szakállukról és kis állukról lehet látni, hogy perzsák.

Mögöttük fehér ló ballag. A hátán fehér lepedő. A lepedőn nyereg. A nyergen X alakban keresztbe tett két kard s két fehér eleven galamb.

A két galamb lába oda van kötve a nyereghez.

És a ló, galamb, kard, lepedő mind be van hintve vérrel.

A ló után megint egy csapat gyászruhás ember. Valami keserves litániát énekelnek, amelynek minden sora ez a két szó: ''Husszein! Hasszán!'' - és egy ''hu'' kiáltás, amely különösen dübörgő ropogással elegyedik.

A menet haladtával nyilvánossá vált, hogy a ropogás honnan ered.

Két sorjában meztelen mellű perzsák következnek. Fekete ing van rajtuk, sarkig érő. A fejük be van kötve fekete kendővel, amelynek a sarka hátul a nyakukon lebeg. Csak a mellük meztelen.

És amint oldalt lépkedve haladnak, a ''Husszein-Hasszán'' szóra meglóbálják a jobb kezüket, a ''hu'' kiáltásra pedig a mellükre csapnak ököllel a szívük tájékán.

A dübörgő ropogás a mellük verése. És a kék-veres folt a mellükön bizonyítja, hogy nem pápistásan veregetik a mellüket.

A mellverő perzsák lehettek körülbelül háromszázan. Oldalt állottak, és csak a mellütés után léptek kettőt-hármat.

Közöttük különféle színű, háromszögletes zászlók, többnyire zöldek, de van köztük fekete, sárga és vörös is.

A zászlók nyelén és itt-ott a perzsa gyermekek süvegén egy-egy ezüstkéz. Az ''Abbas'' nevű török mártír kezét ábrázolja az. Levágták Abbas kezét, mert innia nyújtott Husszeinnak, mikor a kerbelai csata után elfogták.

S növekvő erővel zúg az ének:

 
A fáklyák új fekete csoportot világítanak meg, amely zöld lepedővel leborított tevét környez. A teve hátán kis lombsátor, s abban egy gyermek, akinek csak az arca látható, meg olykor a keze, amint a sátor nyílásán egy-egy marok fűrészporfélét vet ki a gyászruhás emberekre.

Utánuk valami különös zörgés és csörömpölés hallatszik időnkint.

Csakhamar odaérkezik a másik gyászcsoport. Abban is oldalt lépkedve haladnak, és szintén gyászingbe vannak öltözve. De az ing a hátukon van elnyitva. A kezükben ujjnyi vastag láncokból alkotott korbács. Oly nehéz, hogy két kézre fogják. Az éneksorok végződésével hol a jobb vállukon át, hol a bal vállukon át a meztelen hátukra zuhintanak vele.

Éva, mikor meglátta, hogy az emberek háta véres és hólyagos, Gergely karjába kapaszkodott.

- Elájulok, Gergely.

- Pedig ennél még rettenetesebb is következik - felelte Gergely. - Egy török rab beszélt nekem erről a gyászünnepségről. De én nem hittem el, hogy az emberek véresre verik a hátukat.

- Azt a gyermeket csak nem ölik meg tán?

- Dehogy ölik. Az a két galamb meg az a gyermek az mind csak kép. Éjfélkor a két galamb lábáról levágják a zsineget. A két galamb Hasszán és Husszein lelke. Ájtatos ordítás kíséri az égbe szállásukat.

- És a gyermek?

- Az az árván maradt perzsa népet ábrázolja.

- Mi következik még?

- Kardos emberek, akik a fejüket vagdalják.

És csakugyan egy másik véres menet következett, egy kép, aminőt csak pokolrémes álom fordíthat a szemünk elé.

Azok már fehérbe voltak öltözve. A feje valamennyinek borotvált. A jobb kezükben handzsár. Bal kézzel mindenik a másiknak az övébe ragaszkodik azért, hogy el ne bukjon a vérvesztés következtében, vagy hogy a társát tartsa, ha az rogyadozik.

És azok is oldalt lépkedve haladnak. A litániaféle ének azok ajkán már üvöltés. Az éneksorok végén minden handzsár megvillan a fáklyafénynél, és megérinti mindenik a saját kopasz fejét.

Azok már fürdenek a vérben.

Némelyiknek az orra és füle mellett patakban csurog a vér, és pirosra festi a rajta levő lepedőt. A fáklyák sercegve égnek a szellő fúvásától, s olykor esőként hull a szikra a véres fejekre.

És a levegőt a vér párája nehezíti meg.

Éva behunyta a szemét.

- Iszonyodom.

- Mondtam, ugye, hogy maradj otthon. Nem nőnek való az ilyen út. Hunyd be a szemedet, báránykám.

Éva megrázta a fejét, és kinyitotta a szemét.

- Hát csak azért is nézem!

És bár sápadtan, de keményen nézte tovább a véres búcsújárást.


Gergely nyugodtabb volt. Ő már gyermekkorában megszokta a vér látását. Nem fáj az valami nagyon. Inkább az a megdöbbentő - gondolta -, hogy ezek az emberek önként ontják a vérüket. És ilyen emberek ellen küzd a magyar több mint száz esztendeje szakadatlanul!

Átpillantott a véres sokaságon az utca túlsó felére.

Milyen különös az, hogy az ember megérzi, ha valahonnan erősen nézik!

És őt nézte valaki.

A fáklyák fényénél látta, hogy a nyüzsgő sokaságból két embernek a szeme mered reá.

Az egyik egy örményforma. A hollófekete aga volt az, akinek a katonáit a levegőbe röpítette.

A másik Jumurdzsák.

8

Maylád az előbbi esztendőnek egy nyári reggelén azzal köszöntötte Török Bálintot, hogy éjjel új rabok érkeztek.

- Magyarok? - kérdezte Bálint nagy szemmel.

- Nem tudom még. Csak annyit hallottam, hogy reggel, mikor kinyitották a kaput, végigcsörgött a lánc az udvaron. Ismerem minden rabnak a lánca hangját. Mikor az ágyamban fekszem is, mindig tudom, ki megy el az ajtóm előtt.

- Én is.

- Reggel új lánccsörgést hallottam. De nem egy ember jött. Kettő, három, talán négy is. Végigcsörögtek az udvaron. De talán csak nem a ''Tas-csukuru''-ba vezették őket!

A ''Tas-csukuru'' barlangféle börtön volt a Héttoronyban. Az volt a siralomház a Vértorony alján. Aki odakerült, hamar megismerkedett a csillagos ég felső titkaival.

Leballagtak a kertbe, ahol üldögélni szoktak. De aznap nem vizsgálták sem a bokrok növését, sem a Magyarország felé vonuló felhőket. Nyugtalanul várták, hogy az új rabokat láthassák.

Lánc már nem volt a lábukon. Az a töméntelen arany, amit Törökné a szultánnak és a basáknak küldött, nem nyitotta meg a kaput, de megoldotta legalább a láncot.

A két ember különben is öreg volt már, s a várat kétszázötven családos katona őrizte. Nem szökött még onnan meg soha senki.

A belső őrséget új váltotta fel. Egy potrohos bég jelent meg az udvaron, hogy a távozóknak parancsoljon.

- Három a malomba menjen - mondotta a homlokát törölgetve.

Mert mindig meleg gyötörte azt a kövér embert.

- Három a malomba menjen, és követ vágjatok.

Megnevezte: ki legyen az a három.

Aztán két alacsony emberkéhez fordult.

- Ti egy óra múlva visszajöttök. A fegyvertárt fogjátok kitakarítani.

Török Bálint alig várta, hogy a bég végezzen. Eléje sétált.

- Jó reggelt, Veli bég! Hogy aludtál?

- Rosszul. Ma reggel korán felzavartak. Három új rab érkezett Magyarországból.

- Csak nem a ''barát''-ot hozták tán ide?

- Nem a barát. Valami erőszakos úr ez. De nem is úr tán, hanem koldus. Inge sincs becsületes. Azt írják, hogy megleste a budai pasát, és mindenét elvette.

- A budai pasát?

- Azt. Vele hozták a két fiát is.

- Mi a neve?

- Én bizony felírtam, de nem tudom. Nektek mind olyan különös nevetek van, hogy az ördög se bírja észben tartani.

S anélkül hogy köszönt volna, megfordult, és talán az ágyába sétált vissza.

Bálint úr megzavarodottan ült le Maylád mellé.

- Elverte a budai basát? - szólt eltűnődve. - Ki lehet ez?

- Koldus? - folytatta a tűnődést Maylád. - Ha koldus volna, nem hozták volna ide.

- Akárki, de az első dolgom lesz, hogy ruhát adok neki.

Egész délelőtt tűnődtek, töprenkedtek. Elsoroltak vagy ezer magyarországi és erdélyi nevet, de egyikben se tudtak megállapodni.

Végre délben megjelent az új rab a közös asztalnál, amelyre a belső udvar árnyékos felén terítettek.

Nézik mind a ketten. Nem ismerik. Látják rajta, hogy alacsony, kis ősz, barna ember, s felében kopasz is. Magyar vászonruhába van öltözve, s rongyos. Mellette két jobban öltözött magyar ifjú. Húsz-huszonöt évesek. Látszik a vonásaikon, hogy testvérek, s hogy az öregnek a fiai.

Az öreg lábaira épp azt a könnyű acélláncot tették, amelyet Török Bálint viselt vagy két esztendőn át. Fényes volt az a lánc a viseléstől, mint az ezüst.

Maylád eléje sietett a rabnak. Nem tudta, kicsoda, csak azt látta, hogy magyar. Bálint is mély megindulással állt az asztalnál, s merően nézett az öregre.

Maylád nem tudott szólni semmit, csak megölelte az öreget. Bálint azonban az izgalomtól szinte reszketve kiáltott rája:

- Ki vagy?

Az öreg lehajtotta a fejét, s alig hallhatóan rebegte:

- Móré László.

Bálintot mintha megütötték volna. Elfordult. Leült.

Mayládnak is leesett az öregről a keze.

A két ifjú búsan állt az apja mögött.

- Itt esztek, urak - szólt Veli bég az asztal azon sarkára mutatva, amelyik szemben volt a Török Bálint helyével.

Török Bálint fölkelt:

- No, ha azok itt esznek, akkor én meg nem eszek itten!

És a háta mögött álló szolgához fordult.

- Hozd fel a tányéromat a szobámba.

Maylád darabig habozva állott, aztán ő is odaszólt a szolgájának:

- Hozd az én tányéromat is.

És megindult Bálint úr után.

Veli bég vállat vont. De aztán mégsem állhatta meg szó nélkül. Ránézett Móréra:

- Miért utálnak ezek téged?

Móré haragosan pillantott a két úr után.

- Mert magyarok.

- Nem vagy-e te is magyar?

- Éppen azért. Két magyar csak megfér együtt, de három már bajosan.


Török Bálint két hétig nem mozdult ki a szobájából. Nem ment le az udvarra, s Maylád, aki árnyékává lett, szintén nem. Hallgatta a Bálint úr prédikációit az új hitről, amelyet ama híres Calvinus János és Luther Márton terjesztett.

- Igazabban a jézusi hit, mint a latinra változott, elburjánosodott római - mondogatta Török Bálint.

És Maylád lassankint arra a hitre tért. Meg is írta levélben az ő Gábor fiának, s biztatta, hogy ő is gondolja meg otthon.

Végtére is megunták a szoba négy falát, s Bálint úr egy napon megszólalt:

- Gyerünk le tán a kertbe.

- Ott van a haramia.

- Hátha nincs is ottan?

- De hátha ott van?

- Ha ott van, ne szóljunk hozzá. Csakannyi a jogunk ott sétálni, mint neki.

Maylád elmosolyodott:

- ''Jogunk''. Hát mégiscsak van nekünk valami ''jogunk''.

- Van hát, a teremtésit. Mióta vagyunk mink rabok? Hiszen az csak két hete jött.

És lementek a kertbe.

Egy perzsa herceg ült ottan a platánfa alatt, az is régóta rab, mint ők; meg egy másik ázsiai fejedelem, aki szinte megpenészedett már búbánatában meg az unalomban. Sakkoztak. Reggeltől estig sakkoztak esztendők óta, és soha nem szóltak egymáshoz semmit.

Bálinték úgy ismerték már a két sakkozót, mint akár a márványkaput, amely a Vértorony és Aranytorony között fehérkedik; vagy akár azt az óriás termetű, vén kurd méltóságot, aki a császár szidásáért a mázsás bilincset viselte, s a vas terhétől lankadottan ült vagy feküdt napestig a Vértorony rácsos tömlöcében. Csak a szeme fordult arra, amerre a rabok sétáltak a bokrok között.

Hát a sakkozókra nem is néztek volna, hanem hogy egy új figura ült mögöttük, és nézte a játékukat, az feltűnt nekik.

- Ki a manó lehet az a sárga kaftános, kis, vén török? S mért van hajadonfővel?

A lépéseikre megfordult.

Móré volt.

Fölkelt, és otthagyta a sakkozókat. Arcáról eltűnt már az a bágyadtság, amely az első napon szinte betegnek láttatta. Apró, fekete szeme élénken pislogott, s a járása is erős volt már, szinte fiatalos.

Elébe lépett a két főúrnak, és keresztbe fonta a karját:

- Miért gyűlöltök engem? Mivel vagytok ti különbek, mint én? Gazdagabbak vagytok? Itt nem gazdag senki. Nemesebbek vagytok? Van olyan régi nemességem, mint akármelyiteké.

- Rabló voltál! - mordult rá Török Bálint.

- Hát ti nem voltatok rablók? Nem ott szereztétek-e a vagyonotokat, ahova a markotok elért? Nem harcoltatok-e egymás ellen is? Nem fordultatok-e hetvenhétszer János felé, hol Ferdinánd felé? Annak a nótáját fütyültétek, aki többet adott.

- Gyerünk innen - szólt Maylád kipirosodva -, hagyjuk itt ezt az embert!

- Dehogy megyek - felelte Török Bálint. - Egy embertől még nem hátrálok meg.

S leült a padra. Nyugalmat nyomott a haragjára, mert látta, hogy a kapu felől Veli bég közeleg egy török pappal meg a két Móré fiúval. A két fiú is török ruhába volt már öltözve, de a fejükön még nem volt turbán. Hajadonfővel jártak, mint az apjuk.

Maylád is leült Török Bálint mellé.

Móré szétvetett lábbal, egyik kezét csípőre téve állott előttük, és tovább hetvenkedett:

- Én ott voltam abban a harcban, ahol Dózsa Györgyöt levertük. Én ott voltam a mohácsi csatában, ahol huszonnégyezer magyar vére ömlött ki a hazáért.

- Én is ott voltam - szólt Maylád a mellére csapva.

- Hát ha ott voltál abban a vérkeresztségben, tudnod kellene, hogy akik onnan megmenekültek, testvérekül becsülik egymást.

- Már engem pedig az ilyen országúti haramia nem fog vallani testvérének! - dörgött kivörösödve Maylád. - Én tudom, hogy miért rontották le Palota várát.

- Azt lehet, hogy tudod. De azt nem tudod, hogy Nánát mért rontottátok le? Azt nem tudod, hogy a budai pasa lába előtt görnyed az egész magyar nemzet, és én, Móré László, én voltam az egyedüli, aki azt kiáltottam neki: ''Eb ura kontyos!'' Évekig harcoltam az én kis csapatommal a török ellen. Nem Ferdinánd, se nem a magyar nemzet, hanem én, Móré László, én vertem szét tavaly is az ő Belgrádba menő seregét; én, Móré László, akit ti rablónak és haramiának tituláztok!

Szusszantott. Aztán az öklével hadonászva folytatta:

- Volt volna annyi pénzem, mint Maylád Istvánnak valaha, volt volna annyi jószágom, váram és cselédem, mint Török Bálintnak, vagy annyi katonám, mint annak, aki a koronát csak ékességül viseli, akkor ma Móré László nevét a nemzet felszabadítójaként ünnepelnék. De mert nem volt, beszorított a pogány Nánába, és földig lerontotta a váramat az átkozott.

Veli bég odaérkezett az imámmal.

- Nem tudom, min feleseltek, de Szelim szava az igaz. Mert ő közelebb él az igazság forrásához, mint ti, hitetlenek.

- Micsoda Szelimnek? - hüledezett Török Bálint.

- Szelimnek - felelte Veli bég -, akit ezelőtt egynéhány nappal Móré Lászlónak neveztek a hitetlenek nyelvén.

Török Bálint keserűen kacagott:

- Szelim! És ez prédikál nekünk a hazafiságról! Coki, pogány, az apád dicsőségét!

Bizony megüti, ha Veli bég közibük nem ugrik.

- Hitetlen disznó! - bődült a bég Bálint úrra. - Mindjárt láncba veretlek!

Bálint úr felkapta a fejét, mint az orron ütött paripa. A szeme lángot vetett. Isten tudja, mi történik, ha Maylád el nem vonszolja onnan!

A bég megvetően nézett utánuk. Bizonyára a zsebére is gondolt, hogy nem folytatta a Bálint úr szidását. Ehelyett Móréhoz fordult, és olyan hangosan, hogy amazok is hallják, szólott neki:

- A kegyelmes szultán örömmel értesült arról, hogy az igazhívők seregébe lépsz. Elküldte ezt a tiszteletre méltó papot, hogy megismerd a próféta világosságát, kinek áldott a neve mindörökké.

- Gyerünk vissza a szobánkba! - hörögte Török Bálint. - Gyerünk vissza, jó Maylád barátom!


Néhány nap múlva kiszabadult a két Móré fiú. Valami tisztséget kapott mind a kettő Konstantinápolyban.

Csak az öreg Móré maradt a falak között.

Bálinték nem váltottak többé szót vele, de azt nemegyszer hallották, hogy ő is sürgette a szabadságát.

Veli bég egy ízben így felelt neki:

- Jártam az ügyedben megint a fényes Portán. Megjött már Magyarországból a levél. A budai pasa szépen lepingált, mondhatom. Azt írja többek között, hogy mikor Nánát ostromolták, pénzt szórtál a törökök közé, hogy elvihesd az irhádat.

És a fejét csóválta, nevetett:

- Öreg, öreg, nagy róka vagy te!

A töröké volt már Székesfejérvár és Esztergom is. A szultán maga vezette a táborát, hogy a Dunántúlnak azt a két bástyáját ledöntse.

Tél volt már, mikorra hazatért.

A héttoronybeliek hétről hétre értesültek a hadjáratról, a hazatérésről is. Várták az új rabokat. Isten fel ne rója bűnül: még örültek is, hogy új ismerősök, talán jó barátok is jelennek meg az óriás börtönben. Mennyi újságot hallanak! Talán a családjukról is.

Egy délelőtt épp erről beszélgetnek, mikor az ajtajuk megnyílik, s Veli bég toppan be. Az arca sietéstől piros. A két kezét a mellére teszi, és meghajol Bálint úr előtt:

- A kegyelmes padisah hívat, nagyságos uram: méltóztassál azonnal öltözködni, s megyünk.

Bálint úr megrázkódott. A tekintete szinte elmeredt.

- Szabad vagy! - rebegte Maylád.

És kapkodták elő a szekrényből a ruhát. Veli bég elfutott, hogy maga is öltözködjön.

- Emlékezzél meg rólam! - könyörgött Maylád. - Említs meg neki, Bálint! Hiszen szemtől szembe állsz majd vele. Beszélgettek. Megemlíthetsz. Kérheted, hogy bocsásson el engem is veled.

- Nem felejtem el - mondta Bálint.

És remegő kézzel gombolta magára a virágos, kék atlaszt, amelyben elfogták. A téli, szép ruháit elnyűtte már. Azt a kék atlaszt nem viselte. Tartogatta. Reménykedett, hogy abban tér majd haza.

Csak kardot nem köthetett.

- Rajtad lesz visszatéret - mondta Maylád.

S lekísérte a lépcsőn. Örömszemmel nézte, hogyan ülnek hintóba Veli béggel, hogyan burkolódznak bő, prémes bundákba.

S a hintó elindult. Két lándzsás őr lovagolt mögötte.

- Istenem, Istenem! - fohászkodott Bálint úr az egész úton.

Százévnyi nagy időnek tetszett, míg végre bekanyarodtak a szeráj kapuján.

A Janicsár-udvaron át gyalog mentek a palotába.

Sok lépcső, de mind fehér márvány; sok délceg testőr, de mind szolga; nagy márványoszlopok, puha szőnyegek, aranyozások, a keleti művészet minden filigrán remeke lépten-nyomon. De Török Bálint nem látott egyebet, csak az előtte menő, fehér kaftános szolga háta közepét meg itt-ott egy vastag selyemkárpittal beakasztott ajtót, amelyről azt gyanította, hogy a szultán ajtaja.

Kis terembe vezették. Nem volt abban egyéb, csak egy szőnyeg s azon egy vánkos. A vánkos mellett meg óriás rézmedence, hasonlatos a budai templom sárgarézből való keresztelőmedencéjéhez, csakhogy nem oszlop tartotta, hanem egy márványlap, s nem víz volt benne, hanem parázstűz.

Török Bálint ismerte már azt a bútort: ''mangál'' a neve. Az a kályha télen a török földön.

A szobában nem volt senki, csak a három ajtón a három szerecsen ajtónálló. Szoborként álltak a nagy fényes alabárddal. Mellettük Veli bég.

Bálint az ablakra nézett. Lelátott a zölden hullámzó tengerre s a tengeren túl Szkutariba, mintha csak a budai palotája ablakából nézne le Pest városára.

Talán öt percig álldogált ott, mikor végre az ajtó kárpitját egy szerecsen kéz félrevonta. A következő pillanatban belépett a szultán.

Kíséret sem előtte, sem utána, csak egy tizenhat éves, sovány szerencsen fiú, aki megállt az őr mellett az ajtónál.

A bég hasra borult a szőnyegen. Bálint összetette a bokáját, és meghajolt. Mikor fölemelte a fejét, a szultán ott állt a mangál mellett, és föléje tartotta két sovány tenyerét. Diószín kaftán volt rajta, hermelinprémmel körülszegett, és oly hosszú, hogy csak a két vörös papucsorr látszott ki alóla. A fején könnyű patyolatturbán. Az arca beretvált. Vékony, ősz bajusza hosszan lelógott, az állánál is lejjebb. Egy percig csak álltak szótlanul. A szultán ekkor ránézett a bégre:

- Eredj!

A bég fölkelt, meghajolt, az ajtóig hátrált. Ott ismét meghajolt, s eltűnt.

- Régen nem láttalak - kezdte nyugodtan a szultán. - Nem változtál semmit. Csupán, hogy megőszültél.

Gondolta Bálint: hiszen te se fiatalodtál, Szolimán. Mert megsoványodott a szultán, mióta nem látta, s nagy birkaszemei körülráncosodtak. Meg az orra mintha meghosszabbodott volna. Az arca éktelenül ki volt pirosítva.

De nem szólt Bálint semmit, csak várta, várta szorongó szívvel, hogy mi következik.

A szultán keresztbe fonta a karjait.

- Tudod talán, hogy Magyarország nincs többé. - (Bálint úr elsápad. A lélegzete is eláll.) - Az az egynéhány akol, ami még hátravan, csak időben van hátra. Ebben az évben az is meghódol. - (Bálint úr nagyot lélegzik.) - Hát nekem Budára egy jóravaló pasa kell. Olyan pasa, aki nem idegen a magyarnak, de nekem se. Te jeles ember vagy. A birtokaidat én visszaadnám. Mindent.

Bálint merőn néz. Az ajka megmozdul. De hogy mégse mond semmit, a szultán folytatja:

- Érted, mit beszélek? Hiszen te értesz törökül.

- ''Evet'' - feleli Bálint. (Ami annyit tesz: ''igen''.)

- Hát én téged tennélek budai pasának.

Bálint válla megremeg egy pillanatra. Arca azonban komoly és bús marad. Tekintete lesiklik a szultánról a mangálra, amelynek arabeszkjein átpiroslik a parázs.

A szultán egy percre elhallgatott. Talán azt várta, hogy Bálint törökösen a lábához borul, talán azt, hogy magyarosan kezet csókol, vagy legalábbis hogy felel valamit. De Bálint csak állott. S mintha nem is szultán előtt állott volna, összefonta ő is a karjait.

A szultán elkomorodott. Fel és alá sétált vagy kétszer a szobában. Aztán megint megállt, és türelmetlenül kérdezte:

- Hát nem vállalod talán?

Bálint fölocsúdott.

Mert hol volt az ő lelke e néhány minutányi szünet alatt! Beszárnyalta az összes várait, birtokait, erdőit, mezőit, ölelte a feleségét, csókolta a gyermekeit, ült a kedves paripáin, szívta a szabadság levegőjét.

Felocsúdott a hangra, mint az álomból ébredő.

- Kegyelmes császár - szólt mély megindulással -, ha jól értem a szavadat, Werbőczynek a helyére méltóztatol rendelni engem.

- Nem. Werbőczy meghalt. Még abban az évben halt meg, mikor te eljöttél. A helyét nem töltjük be többé. Én téged rendes pasának akarlak. A legnagyobb pasaságot adom neked és a legteljesebb szabadságot.

Bálint úr csak bámult a császárra, mintha az valami csoda volna.

- De hát hogyan, felséges uram? - szólalt meg végre. - Magyar pasának?

- Nem: török pasának.

- Török pasának?

- Török pasának. Mondtam, hogy Magyarország nincs többé, tehát magyar sincs többé.

- Hogy én törökké legyek?

- Pasa.

Török Bálint feje lecsüggedt. Sóhajtott. Ránézett a szultán arcára, és mély, bús hangon szólalt meg:

- Másképp nem lehet?

- Nem.

Török Bálint behunyta a szemét. A melle nehéz lélegzettől zihált.

- Felséges úr - szólalt meg végre. - Tudom, hogy nem vagy hozzászokva az őszinte szóhoz. De már én abban vénültem meg... Nem tudok mást mondani, csak amit gondolok.

- Hát mit gondolsz? - szólt fagyosan a szultán.

Bálint úr sápadtan, de nyugodt, határozott hangon felelte:

- Azt, hogy ha az egész ország a tied is, meg ha minden magyarból török lesz is, én nem... én nem... én nem!...

9

Veli bég elszörnyülködve hallotta az úton visszatérőben, hogy mi volt a titkos párbeszéd.

- Micsoda bolond fajzat vagy te! - mondotta a fejét csóválva. - A nyakamat teszem rá, hogy az éjjel már bent hálsz a Vértoronyban.

S egész éjjel ott járt az udvaron: várta a szultán rendeletét.

Azonban a rendelet sem azon éjjel, sem a következő napokon nem érkezett meg. Se levél, se izenet, semmi, semmi.

Egy hét múlva az öreg sejk-ül-iszlám, a törökök hercegprímása jelent meg a Héttoronyban.

- Valami nevezetes gyaur van itt - mondotta a bégnek. - Török Bálint a neve.

- Evet - felelte a bég hajladozva.

- A padisahnak (Allah nyújtsa hosszúra életét) kedves gondolata az, hogy ezt az embert magyar tartományunk kormányzójává tegye, s nem akar áttérni a hitetlen eb.

- Kutya.

- Arra kértem őt (Allah nyújtsa hosszúra életét), hogy hadd nézzem meg a foglyot, talán tehetek valamit. Tudod, fiam, öreg és tapasztalt ember vagyok.

- Bölcsek bölcse vagy, sejk, korunk Salamonja.

- Én is azt gondolom, hogy minden csomónak megvan a maga oldója. Csak türelem és okosság. Hátha meghatja az, hogy én magam hozom el neki a próféta világosságát? Először csak figyelni fog rám, aztán maga se érzi meg, hogyan csöppenik a szívébe az igaz hit első magvacskája.

- Eléggé értelmes ember.

- Aztán látod, fiam, ha megtérítjük ezt a gonosz hitetlent, örömet szerzünk vele a padisahnak.

S egyszerre mondották utána:

- Allah nyújtsa hosszúra életét!


A napnak nyolcadik órájában, vagyis a mi időszámításunk szerint délután két órakor, Bálint úr a szobájában aludt, mikor az ajtót rányitotta a bég, és betessékelte a főmuftit.

Bálint úr felkönyökölt a díványon, és zavarodottan dörzsölte a szemét.

Csak nézett a nagy szakállú bibliai figurára, akit sohasem látott, de akinek papi mivoltát a fekete kaftánról és fehér turbánról egyszerre megösmerte.

- Ébredj, Bálint úr - szólt rá a bég. - Nagy becsület ér téged. Maga a sejk-ül-iszlám őméltósága jött el, hogy téged oktasson. Hallgasd őt figyelemmel.

S lekapta a falról az ágy mögi szőnyeget, s a szoba közepére terítette. Azután a kaftánját vetette le, hogy azt meg a szőnyegre terítse, de már azt az öreg nem fogadta el. Leült, és keresztbe vonta a lábait. Szakálla éppen a szőnyegig ért. Eszes, vén szeme vizsgálódva járta végig Bálint urat. Azután a ''Korán''-ban, egy pergamenbe kötött, tenyérnyi kis vaskos könyvben lapozott.

- Mit akartok? - dörmögött Bálint úr. - Hiszen én megmondtam a császárnak, hogy nem fordulok törökké.

A bég nem felelt. A főmuftira nézett. A főmufti felelet helyett a szívéhez, homlokához és ajkához emelte a könyvet. Aztán így szólott:

- Allahnak, az irgalmasnak és könyörületesnek nevében. Abul Kazem Mohamed, Abdallah fia, aki Abd el Motalleb fia, aki Hazem fia, aki Abd Menaf fia, aki Kaszi fia, aki Kelab fia, aki Morra fia, aki Kaab fia, aki Lova fia, aki Galeb fia...

Bálint úr csak nézett. Fölvette a dolmányát. Leült az öreggel szemben a székre. Várta, hogy mi lesz ebből.

Az öreg nyugodtan folytatta:

- Aki Fer fia, aki Malek fia, aki Madar fia, aki Kenana fia, aki Kazima fia...

Bálint úr ásított.

Az öreg folytatta:

- Aki Modreka fia, aki Eliás fia, aki Modar fia, aki Názár fia, aki Moád fia...

S a nevek tengerét sorolta még el, mígnem visszakerült Mohamedre és a születésére.

A bég már akkor nem volt a szobában. Nesztelenül kiosont, hogy a dolgait folytassa. A folyosón Mayláddal találkozott, aki szintén alvásból kelt fel. Bálint úrhoz igyekezett, hogy felköltse.

- Ne zavard őt - mondotta a bég. - Pap van nála. Az igaz vallásból nyer oktatást.

- A török vallásból?

- Abból - felelte mosolyogva a bég.

És ugrálva sietett le a lépcsőkön.

Maylád elképedten bámult utána.

10

Még a perzsa gyászmenet el se vonult, Gergely megfogta Évának a kezét, és megindult. Befurakodott a nép közé. Útközben szólt a cigánynak meg Mekcseynek:

- Gyertek! Baj van!

Akkor aztán Mekcsey lépett előre. Széles vállával utat nyomott a sokaság sűrűjében. Jumurdzsák meg az aga a túlsó soron szorongott: nem furakodhattak a szent meneten keresztül. A rendtartó katonák sem engedték volna őket. Meg az a sok handzsár, amelyet a vallási düh villogtatott, mind ellenük fordult volna.

A mohamedánosok meg a síiták különben is gyűlölik egymást. A síiták azt tartják, hogy Mohamed mai papjai csak bitangolják a méltóságokat. A törökök meg azt tartják, hogy a perzsa nép eretnek.

Végre sok nyomakodás és lökdösés után kibontakoztak a sokaságból, s egy kis utcába érkeztek, amely sötét volt.

- Fussunk! - mondta Gergely. - Az agát láttam meg Jumurdzsákot. Katonákkal jöttek.

És megindultak a sötétben. Futottak. Legelöl a cigány futott, pedig azt se tudta, hogy miért kell futnia. Bele is bukfencezett egy alvó kutyacsoportba. Egy kutya felsivalkodott, a többi ijedten robbant széjjel.

Mert tudni való, hogy Konstantinápoly a kutyák paradicsoma. Ott vagy nincsenek udvarok, vagy ha vannak, a házak tetején vannak; hát a kutya nem fér el sehova. Azok a vörös szőrű, róka formájú ebek százával lepik néhol az utcákat. A török nem bántja őket, sőt mikor egyik-másik kutya kölykezik, a kapuja mellé vet egy rongyot vagy gyékénydarabot, hogy segítsen rajta. Azok az ebek takarítják, tisztogatják Konstantinápolyt. Még a mi időnkben is a négyszögletes bádog szeméttartókat minden török a kapuja mellé üríti. A szemetet a kutyák megeszik. Mindent megesznek, ami nem vas és nem üveg. És nem is rútak, nem is vadak azok az ebek. Akármelyiknek pattintunk, örömmel csóválja a farkát. Nincs olyan köztük, amelyiket meg ne lehetne simogatni.

A cigány elesésére megállt az egész társaság. Gergely nevetett.

- Ördög vigyen el, Sárközi! - mondotta. - Minek futsz ilyen bolondul?

- Ha kergetnek - felelte a cigány feltápászkodva.

- Nem kerget itt már senki. Hallgatóddzunk!

Az utca csendes volt. Csak a távolból hallatszott még a perzsák ájtatos éneke.

Hallgattak. Füleltek.

- Én már nem futok tovább - mondta Mekcsey elszántan. - Ha valaki rám támad, belészúrom a dákosomat.

De nem mutatkozott senki.

- Nyomunkat vesztették - vélekedett Gergely. - Hát, Sárközi barátom, hol hálunk?

- A hold mindjárt felkel - felelte a cigány. - Nekem volna ismerősöm, akinél meghálhatunk. Hanem az messzecskén van még: a Jedikula mögött.

Jancsi megrezzent:

- A Jedikula mellett megyünk el?

- Ott - felelte a cigány. - Csak nyíllövésnyire van onnan az a kocsma.

- És azt mondod: kisüt a holdvilág.

- Kisüt. Nem látja, úrfi, hogy világosodik az ég alja? Sietnünk kell. Az a kocsmáros görög. Az a mi orgazdánk. Jó pénzért ruhát is ad.

- Nem lehetne-e körülnéznünk a Jedikulát? - kérdezte remegő hangon Jancsi.

- Az éjjel?

- Az éjjel.

- Lehet, ha éppen olyan sietős - felelte a cigány. - Csak le ne füleljenek bennünket.

S megindult a fiúk előtt. Óvatosan átlépte a heverő kutyákat, s hogy a hold kisütött, mindenütt azon az oldalon ment, amelyikre árnyék terült.


Alvó házak és alvó utcák. Csak a kutyák csaholnak időnkint. Sehol egy emberi lélek.

A hold apró faházakat világít meg. Mind egyforma ház. Egyemeletes. Két rostélyos ablak az emeleten, de csak farostélyos. Azok a háremablakok. Aztán közben egy-egy kőház, és megint a faházak végtelen sora.

Egy háznál megáll a cigány, és int, hogy csendesen viselkedjenek. A házban gyermek sír, és férfihang hallatszik. Aztán egy bosszús női hang. Persze az ablakon nincs sehol üveg. S kihallatszik, ahogy a nő kiáltja:

- ''Szeszini kesz! Hunyadi gelijor!'' (Hallgass el! Hunyadi jön!)

A gyerek elhallgat. Utasaink sietve haladnak tovább.

Még nincs éjfél, mikor a holdvilágos, csillagos tenger ragyog fel egy kanyarulatnál a szemük előtt.

A cigány ismét hallgatódzik, azután halkan beszél:

- Csónakba kell ülnünk, ha ugyan találunk csónakot, s megkerüljük a Jedikulát. Mert a Jedikula túlsó felén van az a kocsma.

- Hát itt is iszik a török? - kérdezte Gergely.

- Abban a kocsmában iszik a török is - felelte a cigány. - Van egy belső szoba, ahol csupa török iszik.

Ide-oda járkált a homokos parton, végre egy cölöp mellett csónakot talált.

Abban a pillanatban egy kis, barna ruhás női alak denevérként suhant ki az utcából. Leiramlott a parton a cigányhoz.

A cigány meglepetten nézett reá.

- Te vagy, Cserhán?

A vajda leánya volt.

- Hol vannak a delik? - kérdezte lihegve.

A cigány a házsor árnyékára mutatott, ahol Gergelyék hallgatódzva állottak.

A leány odafutott. Megragadta Évának a karját:

- Veszedelem fenyeget! Egy hollóképű aga jár a nyomotokban húsz katonával.

Éva Gergelyre nézett. Nem értette, amit a leány beszél.

- Nálunk volt az aga - folytatta a leány -, alighogy ti elmentetek. Összevissza kutatták a sátorainkat. Karddal ütötték apámat, hogy mondja meg, hol vagytok. A barlangba is bementek.

- És ti a nyomunkba vezettétek őket?

A leány a fejét rázta:

- Nem. Két okból nem. Az egyiket nem mondom meg. (És Évára pillantott.) A másik ok az volt, hogy Sárközi veletek jött, s talán megölték volna.

- Őszinte vagy - szólt Gergely mosolyogva. - Mink már találkoztunk velük.

- De jönnek! A nyomotokban vannak! Gyertek hamar! Fussatok!

- Üljenek a csónakba - mondotta Sárközi.

- A tengert a hold süti - aggodalmaskodott a leány.

- Mindegy - felelte Gergely. - Több csónak itt nincs. Ha meg is látnak, idő telik belé, míg csónakot kerítenek.

S megindult a csónak felé.

A hold megvilágította a tengert s a magas bástyafalat, amelynek közepén a tengerre néző négy torony négy hegyes kalapú óriásként sötétlett bele az éjjeli világosságba.

Mikor a csónakhoz értek, fegyvercsörgés hallatszott az utcából.

- Jönnek! - riadt meg a leány.

A békák nem ugrálnak gyorsabban a vízbe, mint a mi utasaink a csónakba.

- A csónak szűk! - kiáltja Gergely.

De a szava beleveszett abba az üvöltésbe, amely a parton felhangzott.

A leány is a csónakba ugrott.

Mekcsey elkapta a cigánytól a két evezőt, s egyetlen roppantással leszakította róluk a szíjakat.

- Üljetek le!

- Taszítsd el a csónakot! - kiáltotta Gergely.

Mert a csónak mellel a parton feküdt.

- Még nem - felelte Mekcsey.

S fölemelt lapáttal várta a törököt, aki a társait száz lépéssel is megelőzve rohant feléjük.

- Gyere csak, dervis! - rikoltotta dühösen Mekcsey. - Gyere!

Jumurdzsák azonban a fölemelt lapát láttára visszahőkölt. Csak a leeresztett handzsár villogott a kezében.

- Gyere, no! - kiáltott rá újból Mekcsey.

S nemhogy eltaszította volna a csónakot, hanem még kiugrott belőle, és nekiszaladt a lapáttal Jumurdzsáknak.

A dervis meghőkölt, s hogy Mekcsey nekifutott, ő is megfordult és visszainalt.

- Siess! - kiáltotta Gergely.

Mekcsey nyugodtan ballagott vissza a csónakhoz, s egyetlen lökéssel elválasztotta a parttól.

Eközben odaérkezett még valami tíz török, s bősz üvöltésük kísérte a csónak lengedezését.

De csakugyan nagy volt a teher. A csónak széle alig arasznyira állt ki a vízből. Mozdulatlanul kellett ülniük, hogy a csónak ne himbálóddzon.

Amazok a parton föl-alá futkostak, hogy csónakot kerítsenek.

Mekcsey a cigányhoz fordult:

- Merre?

A cigány a csónak túlsó farán kuporgott, s annyira vacogott a foga, hogy alig bírt felelni.

- Kerüljük meg a várat.

- Mi van a váron túl?

- Semmi.

- Erdő, mező?

- Kertek. Bokros helyek.

A cigányleány megjajdult:

- Csónakot találtak!

Csakugyan csónak indult el a partról. A csónak tele volt katonával. Hatan ültek benne, de csak két evezőjük volt nekik is.

A többi török bizonyára szétfutott, hogy másik csónakot is kerítsen.

- Hányan vagyunk? - kérdezte Mekcsey.

- Nyolcan - felelte a cigány.

- Csak hatan. Mert te meg a leány nem vagytok harcosok.

Hallgatva eveztek tovább, keletnek.

A török csónak követte őket.

- Ha többen nem jönnek - vélekedett Mekcsey -, én majd az evezővel dolgozok, ti meg ahogy lehet.

- Itt ugyan alig harcolhatunk - mondta Gergely. - Ha utolérnek bennünket, mind a két csónak felfordul. Azt ajánlom, evezz Szkutari felé.

- Hát ki nem tud úszni?

- Én, nagyságos uram - felelte reszketve a cigány.

- Hát kapaszkodjál a csónak orrába, ha éppen felfordul.

- Nem úgy lesz az, Pista - szólt Gergely nyugodtan. - Csak evezz te a túlsó part felé, hogy ahol már derékig érő víz van, megvethessük a lábunkat.

- Hát aztán?

- Összecsomóztam itt két font puskaport. Megvizesítem és meggyújtom. Mihelyest közel érnek, odavetem közéjük. Akkor aztán ugorj ki a csónakból. Utánad én, aztán Jancsi, aztán meg Matyi. A törökök megzavarodnak. Elbánhatunk velük egyenkint.

S odanyújtotta a cigánynak a taplót meg az acélt:

- Csiholj, Sárközi!

Mekcsey szó nélkül kanyarodott az ázsiai part felé. De messze voltak még: egy óránál is tovább kellett evezniük. Szótlanul ültek a csónakban. Mekcsey Matyival fölváltva evezett. Olykor-olykor mélyen a vízbe nyomta az evezőjét. Könyökig is. Feneket azonban nem bírt még tapintani.

A törökök ezalatt rikoltozva, kiáltozva haladtak utánuk.

- Perzevenk dinini szikeim! - kiáltotta az egyik.

- Perzevenk batakdzsi! - kiáltotta a másik.

Egyszer Gergely is visszakiáltott:

- Perzevenk kenaf óglu! Hersziz aga! Batakdzsi aga!

Belenyúlt a tengerbe, és Sárközi hátán ujjnyi vastagságú, fekete tésztává gyúrta a puskaport.

- No, most, Évám, a közepébe egy kis szárazat.

Éva kicsavarta a portartó szaru dugóját, és száraz puskaport öntött a lepény közepébe.

Gergely behajtotta a lepényt, s gombóccá formálta. Belecsavarta a kendőjébe. Csak egy nyílást hagyott, hogy a puskaporba tüzet gyújthasson.

- Föld - mondotta egyszerre Mekcsey. - Pedig a tengerszoros közepén alig voltak még túl.

Jól dolgozott a fiú. Az a távolság, amely a törökök indulásakor közöttük volt, alig kisebbedett. S a törökök csónakja annyira lehetett, mint amennyire egy erős karú ember el tudja dobni a lapos kavicsot.

- Ég-e a tapló?

- Ég - felelte a cigány.

- No, csak tartsd. Te meg, Mekcsey, evezz most lassabban. Úgy fordítsd a csónakot, hogy oldalt kerülj. Csak arra vigyázz, hogy belénk ne ütközzenek. Inkább mellettünk rohanjanak el, ha éppen nagyon nekünk jönnek.

- Kitérek majd, ne félj.

- Mikor már csak tízlépésnyire leszünk, a cigány csússzon le a csónak orráról a vízbe. A cigányleány is. Te is talán, Éva, de csak abban a pillanatban, amint én a tüzet átdobtam. Nekik nem szabad megsejteniük, hogy itt csak derékig ér a víz. Hadd ússzanak!

Egyet szorított még a kendőn, s a fogával is húzott rajta. Aztán folytatta:

- Ha a tűz kiveti őket a csónakból, te, Mekcsey, mégis maradj itt a csónakban az evezőlapáttal. Mink ketten Jancsival a vízbe ugrunk, és az úszókat beretváljuk. Ha nagy lesz a zavarodásuk, akkor te, Matyi, a csónakjukat iparkodjál megragadni, s amelyik belekapaszkodik, azt vágd.

- Hát én? - kérdezte a cigány.

- Ti hárman a csónakunkat tartsátok, hogy Mekcsey el ne billenjen.

S Éva füléhez hajolt, és belesúgta:

- Te a csónak túlsó oldalán ereszkedj a vízbe, s bukj alá, nehogy a puskapor megüsse az arcodat. Azután kapd el a másik evezőt, és azzal üsd a törököt, amelyik közeledbe ér. Az evező mégiscsak hosszabb, mint a kard.

A törökök látták, hogy a két csónak köze fogy. Diadalüvöltésük hirdette, hogy bizonyosnak érzik a győzelmet.

Mikor már csak harminclépésnyi volt köztük a távolság, Mekcsey ledugta a lapátot.

- Derékig ér a víz.

- Hát akkor álljunk meg - felelte Gergely.

S fölkelt a padról.

- Add ide a taplót - mondotta a cigánynak.

S átkiáltott a törököknek:

- Mit akartok?

- Mindjárt megtudod! - felelték azok farkasnevetéssel.

Gergely odaadta a taplót és kendőt Évának, s fölvette a csónaknak az egyik ülődeszkáját.

A törökök kezében kard, a foguk között tőr. Hallgattak. Az evezőjük nagy loccsanásokkal dolgozott.

Már odaértek. Gergely a csónakjuk elé veti a deszkát. Toccsan. Az evező török, hogy víz loccsant hátulról a nyakába, abbahagyta az evezést, és visszanézett, hogy mi loccsant.

A csónak magától úszott közelebb.

Mikor már alig tizenöt lépésnyire volt, Gergely odaérintette a puskaporhoz a taplót. A por vörös izzással sistergett.

Gergely csak egy pillanatig várt vele. Egy jól irányzott mozdulattal beledobta a török csónakba.

A törökök, hogy a tüzes sárkány átrepült, szétmozdultak. A következő pillanatban mintha tűzi szökőkúttá változott volna a csónak, aztán meg háromöles láng csapott fel nagy puffanással közöttük.

A török csónak felfordult.

A hat török hatfelé kapva toccsant bele a tengerbe.

- Rajta! - kiáltotta Gergely.

Azonban a szemük káprázott az elvillant fénytől.

Egyik se látott semmit. Időbe telt, míg Gergely megpillantotta az első törököt, amelyik a csónakjukba kapott, s egy nagy rántással Mekcseyt kilódította.

Gergely rácsapott a karddal. Érezte, hogy a kardja keményet ért.

- Üssétek őket! - kiáltotta.

De a társai is csak félvakon dolgoztak.

Mikorra megtért a szemük ereje, Mekcseyt látták, ahogyan erősen birkózik a vízben egy vállas törökkel.

Gergely arra is rávágott. Fejen találta. A török erre nekifordult. Az öklével úgy ütötte vállon Gergelyt, hogy a fiú majd elesett. De akkor meg Mekcsey kapaszkodott a törökbe. Megragadta hátulról a nyakát, és belenyomta a vízbe. Tartotta, míg csak bugyborékolt.

11

Egy májusi délután három bársonyruhás olasz ifjú s két rövid szoknyás olasz leány jelent meg a Héttorony kapuja előtt. Az egyik ifjúnál koboz volt, az egyik leánynál is. A másik leány tamburint tartott a hóna alatt.

Az őr az árnyékon félálmosan álldogált, s talán el is aludt volna álltában, ha időnkint katonák nem járnak a kapu alatt.

Hogy az idegeneket meglátta, eléjük nyújtotta a lándzsáját.

- Mit akartok?

- Olasz énekesek vagyunk - felelte az egyik. - A várnaggyal szeretnénk beszélni.

- Nem lehet.

- De nekünk kell.

- Nem lehet!

- Miért nem lehet?

- Meghagyta, hogy idegent ne bocsássak hozzá. Sok a dolga. Hurcolkodik.

Valami hat katona állt és guggolt a fal árnyékában. Öreg cigányasszony jósolt ott nekik rostán rázott tarkababból.

Az egyik leány, a kisebbik, bátran odalépett, és megszólította a cigányasszonyt:

- Láláká. Az őr nem akar beereszteni. Küldj be valakit Veli béghez, hogy ajándékot hoztunk.

A cigányasszony éppen valami érdekes jóslatnál tartott. Öt csoportba osztotta a babot, és csevegett a katonának:

- Most vetődött a szerencséd képe, de nem mondom el addig, míg be nem mégy a béghez, és meg nem jelented neki, hogy olaszok vannak itt: ajándékot hoztak.

A megszólítottnak már vörös volt a képe a kíváncsiságtól. Egyet vakarintott a tarkóján, aztán fölkelt és besietett.

Nem telt belé tíz perc, újra megjelent a kapuban. Intett az olaszoknak:

- Kövessetek.

S megindult az olaszok előtt. Átvezette őket egynéhány folyosón, majd egy kerten a malom mellett, majd újból egy másik kerten, amely óriás levelű salátával volt tele.

A katona leszakított egy fej salátát, s azon nyersen levelezni kezdte. Megkínálta vele a leányokat is:

- Egyetek maruját.

A cigányleány elfogadott egy levelet, s odakínálta a társának.

- Nem kell; köszönöm, Cserhán.

- De egyél! Jó.

- Tudom, hogy jó, de mink nem így szoktuk.

- Hát hogyan? Sóval?

- Sóval, de főképpen rántott csirkével.

Az egyik olasz tolmácsolta mindig a beszédüket, s mivelhogy a két leány mindig beszélgetett, s néhányszor a tolmács elfordult, a leány mindig megszólította:

- Gergely, mit mond Cserhán?

Két magas fal között volt az a kert.

Kettős vár. Két torony a közepén külön fallal van összekötve.

- A tornyok is kettősek belől - magyarázta Gergelynek a cigányleány. - Egy katona beszélte egyszer a kocsmában, ahol az éjjel háltunk, hogy ezek a tornyok tömve vannak arannyal, ezüsttel. Ő már söpört ottan, s benézett a kulcslyukon.

- Azért őrzi ezt annyi katona - felelte búsan Jancsi.

A fiú különben izgatott volt. Hol elpirult, hol elsápadt, s mindenfelé nézett, hallgatódzott.

Elérték a bég hajlékát. Nem is volt több ház belől a fal mentén, csak a sok vastag ágyú; minden ötven lépésre egy. Mellettük a rozsdás golyók gúlába rakottan.

A bég udvara tele volt ládával meg egy piros vászonból készült sátor részeivel. Fegyverek, tábori bútorok és szőnyegek hevertek szanaszéjjel a kavicson meg a gondozott virágágyakon. Aki innen elmegy, bizonyára nem találkozik azzal, aki a helyébe költözik. 

Tíz-tizenöt katona rakodott a ládákba.

A bég ott állt közöttük, és ő is salátát evett nyersen, rántott csirke nélkül.

Félrehívta az olaszokat a bástyafal mentén. Egy kifelé néző, vastag ágyúnak a kerekére ült, s ott salátozott tovább.

- No, mit akartok? - kérdezte jókedvűen.

Gergely előállt. A kalapját a kezében tartva szólott törökül:

- Uram, mink olasz énekesek vagyunk. Az éjjel itt halásztunk a vár alatt. Tudod, uram, szegények vagyunk, hát esténkint halásznunk kell. Hanem az éjjel nemcsak halat fogtunk. Ahogy kihúzzuk a hálót, valami megcsillanik benne. Nézzük, micsoda, hát egy gyönyörű aranytányér.

- Mi a manó!

- Az, uram. Nézd, itt van, láttál-e valaha szebbet ennél?

A kebelébe nyúlt, és egy kis aranytányért vett elő, amelynek a közepén remekül kivert görög istenalakok domborodtak.

- Masallah! - rebegte a bég.

S a szeme a gyönyörűségtől elmeredt.

- Magunk se láttunk ehhez hasonlót - folytatta Gergely. - Azon gondolkoztunk, hogy mihez fogjunk vele. Ha eladjuk, ránk fogják, hogy loptuk, s isten tudja, micsoda bajba kerülünk! Ha nem adjuk el, mit ér annak a tányér, akinek nincs mit ennie belőle?

A bég ide-oda forgatta a tányért, s meg is emelgette.

- No, és miért hoztátok éppen nekem?

- Éppen azt akarom elmondani, nagyságos uram. Ahogy ott tűnődtünk, eszünkbe jut, hogy raboskodik itt a Héttoronyban egy jótevőnk, valami magyar úr. Kicsikoromban én az öcsémmel együtt rabja voltam annak az úrnak.

- És jól bánt veletek?

- Tanított bennünket, és úgy szeretett, mint a saját fiait. Hát arra gondoltunk, hogy megkérünk téged: engedd meg, hogy danolhassunk neki egyet.

- Hát ezért hoztátok nekem a tányérat?

- Ezért.

- És jól tudtok danolni? Hát danoljatok egyet.

Az öt olasz mindjárt körbe áll. Ketten megpendítik a kobozt, s egyszeriben rákezdik:

''Mamma,&lt;br&gt;Mamma,&lt;br&gt;Ora muoio,&lt;br&gt;Ora muoio!&lt;br&gt;Desio tal cosa&lt;br&gt;Che all orto ci sta.'' 

A két leány dala: mint két hegedűhang. Gergelyé, Jancsié: mint két fuvola. Mekcseyé: mint valami gordonka.

A bég abbahagyta a salátaevést is, tányérbámulást is, szinte lehetett látni, hogy nől a füle.

- Angyalok vagytok ti, vagy dzsinnek? - kiáltotta bámulva.

Az énekesek felelet helyett víg táncdalba kezdtek. A cigányleány kiperdült a középre, és a tamburint zörgetve irgett-forgott a bég előtt.

A bég fölkelt.

- Elnéznélek benneteket három nap, három éjjel. De nekem holnap reggel Magyarországba kell indulnom. Csatlakozzatok hozzám. Akár itt csatlakoztok hozzám, akár az úton, én, amíg velem lesztek, jól tartalak benneteket. Pénzt is adok. Soha többé semmi gondotok nem lesz az életben.

Az öt olasz kérdőn pillantott össze.

- Uram - mondotta Gergely -, ezen tanácskoznunk kell. De előbb, ha megengeded, amit kértünk...

- Szívesen. De kihez is akartok ti menni?

- Török Bálint úrhoz.

A bég kedvetlenül terjesztette a tenyerét maga elé.

- Törökhöz? Bajos. Ő most a ''mázsásban'' van.

- Micsoda mázsásban? - kérdezte Gergely.

- Hát - felelte bosszúsan a bég -, gorombán bánt a főmuftival.


A bég mindazonáltal teljesítette az olaszok kívánságát. Rábízta őket egy katonájára, s megparancsolta a katonának, hogy Bálint urat - ha van kedve, ha nincs - ki kell tenni az udvarra, mert az olaszok dalolni akarnak neki.

A belső vár kapuja is megnyílt. Annak az udvara már alig nagyobb a pesti Erzsébet térnél. A két sakkozó akkor is ott ült a platánfa alatt. Móré is ott nézte a játékosokat, sőt Maylád is ott lebzselt, és a herceg bosszúságára bele-beleszólt a játékba.

Csak éppen a mázsás bilincs cserélt gazdát.

Az öt olaszt megállították a kapuban, míg Bálint urat elővezetik. Kihozták a ketrecből. Két katona a bilincsét emelte, hogy járhasson. Kitettek egy kemény faszéket az udvar közepére, arra ültették Bálint urat. Még szép, hogy az árnyékba tették. Ott aztán megülhetett az öreg. De nem is tudott volna megmozdulni a karnyi vastag vasláncban.

Hát ült. Nem tudta, miért ültették oda. A nyári kendervászon ruhája volt rajta. A fején nem volt süveg, csak a sörénnyé nőtt, nagy, fehér haja. Két kezét a bilincs lehúzta a szék két oldalára. Ötven fontot  nyomott az a két bilincs. Erőtlen, öreg karjai nem bírták emelni. És sápadt volt az arca és szenvedő.

- Jöhettek - mondta a katona az énekeseknek.

Jönnek is a kapuból. Megállnak sorjában egymás mellett, alig ötlépésnyire Bálint úr előtt.

A sakkozók is abbahagyják a játékot. Mi lesz itt? Hiszen ez pompás mulatság: olasz énekesek a Héttoronyban! Odasorakoznak Bálint úr mögé, és várják a dalt s különösen a két leány táncát.

- A fiatalabbik nem olasz - véli a herceg.

- Száz közül is megismerni, hogy cigány - felelte Maylád.

- Hanem a többi az olasz.

Véletlenül csakugyan barnák voltak valamennyien. Mekcsey a legvállasabb, Gergely a legnyúlánkabb, Jancsi a legfeketébb szemű. Éva dióolajjal volt megbarnítva. A haját frígiai piros sapka takarta, mint valamennyiét.

Az öt olasz csak állt.

- No, énekeljetek hát - mondotta a katona.

Hanem biz azok csak álltak, merőn és halaványan.

A legfiatalabb olasz arcán végigcsordult a könny. A másikén is.

- Daloljatok hát, ebadta komédiásai! - szólt rájuk a török.

A legfiatalabb erre előretántorodott: odaomlott a láncokon ülő rab elé, és átölelte a lábát:

- Apám! Édesapám!

12

A Jedikulától egy nyíllövésnyire az örmény kórház mögött egy kis napszámoskocsma áll egymagában.

Kerti lakás lehetett az valamikor, valami szép márványnyaraló még abban az időben, mikor Konstantinápolyt Bizáncnak hívták. De haj, az idő meg a földrengés meglazítja a márványkockákat is, letördeli a teraszok alabástrom-balüsztréit, az ablakok kővirágait; félremozdítja a lépcsőket, és dudvát ültet az oszlopok hasadékába. A nyaralóból kurta kocsma lett.

Járt oda mindenféle nép, s a gazda, akinek Milciádesz volt a keresztneve, mellékesen orgazdasággal is foglalkozott.

Oda vezette a cigány a mi fiataljainkat. Milciádesz adott nekik szállást, olasz ruhát, aranytányért, persze jó pénzen.

Hogy a Héttoronyban nem úgy sikerült a produkció, mint szerették volna, a mi fiataljaink csaknem bajba kerültek.

A katona rögtön jelentette a bégnek, hogy az olaszok valami rokonfélék, mert igen sírnak a rab körül. Azonban a bég nem sokat törődött már akkor a Jedikulával. A magyarországi kerület (törökül ''vilajet'') foglalkoztatta az eszének minden kerekét. A Jedikulában ő is csak rab volt. Bent kellett laknia a falak között, s évenkint csupán egyszer léphetett ki rajta, hogy imádkozhasson a Hagia Sophia-templomban.

- Szamár vagy! - bődült a katonára. - Azok az olaszok rabjai voltak annak az úrnak, most pedig az én rabjaim.

Éppen a kalamárisát akarta ládába tenni. Kivont a kalamáris oldalából egy nádtollat, és a tintás spongyába nyomta. Egy tenyérnyi kis pergamendarabra egynéhány sort írt, s átnyújtotta a hüledező katonának.

- Nesze. Add oda az olaszoknak, és kísérd ki őket a kapun. Semmi bántódásuk ne legyen!

Gergely persze elolvasta az írást azonnal, amint a markába nyomták.

Ez volt benne:

''Ez az öt olasz énekes az én seregemhez tartozik. Ezt a temesszüköt adtam nekik, hogy senki őket ne bántsa, mikor mellettem nincsenek. Veli bég.''

Gergely eltette az írást örömmel.

Ránézett a katonára. Hol látta azt a bagolyarcot? Hol?

Hát bizony ott ivott őkegyelme az előbbi estén a görögnél, a mindenféle napszámos és hajós között. Látszik is az orra pirosságán, hogy a vádlottak padjára kerül, ha majdan eljut Mohamed próféta elé.

- Eljössz-e te is a béggel? - kérdezi Gergely, amint kifelé mennek a kapun.

S egy ezüsttallért nyom a markába.

- Nem - feleli a katona, a tallértól megvidámulva. - A bég csak aknafúrókat visz meg deliket. Az én uram holnaptól fogva Izmail bég.

- De ő még nem lakik itt?

- Nem; amott lakik abban a vadszőlős házban.

S egy vadszőlővel befuttatott házra mutatott, amely háttal nekiépült a régi Bizánc várfalának. Talán annak a köveiből is építették.

Estére ott itta már a bagoly az ezüsttallért a görögnél.

A mi ifjaink azon az estén egy csinos kis márványszobában vacsoráztak. Rizskásás ürühúst ettek, s közben már tanácskoztak, hogy a béggel térjenek-e vissza a hazájukba, vagy csak magukban.

Mert hogy a veszedelem a sarkukat tiporja, az bizonyos. Hogy Bálint urat meg nem szabadíthatják, az még bizonyosabb.

- A béggel kell visszatérnünk - vélte Gergely. - Ez a legokosabb, amit cselekedhetünk.

- Én ugyan nem danolok neki - dörmögött Mekcsey. - Danoljon neki a durrogó istennyila!

- Hát akkor rekedtséget színlelsz - felelte Gergely. - Miért ne danoljak neki? Nem azt mondja-e a közmondás is, hogy akinek a szekerén ülsz, annak a nótáját fújjad!

- Ha ezt megtudják odahaza, hogy mink törököt mulattattunk...

- Miért ne? Itten danolunk neki, otthon meg majd táncoltatjuk.

Jancsi nem elegyedett a beszélgetésükbe. Maga elé bámuldozott, s kigyöngyöztek a könnyei.

Gergely a vállára tette a kezét:

- Ne sírj, Jancsikám. Hiszen az a nagy lánc nem örökös. Meglehet, holnap leveszik róla.

- Nem is beszélhettem apámmal. Csak éppen hogy Ferkót kérdezte, arra feleltem. Azt mondtam neki: otthon maradt, hogy ha én elpusztulok az úton, maradjon egy gyermeke anyámnak.

Hallgattak, s részvéttel néztek reá.

- De micsoda bolond vagyok én! - folytatta Jancsi. - Maskarának öltözve lopakodok be hozzá, holott rendes úton is meglátogathattam volna. A történtek után bemehetek-e? Legalább a pénzt adtam volna oda neki.

A cigányleány fogta a tálat, és kivitte. A szobába besütött a hold, és elhalványította a mécses világát.

- Még egyvalamit meg kellene próbálni - szólalt meg Gergely. - Még úgyszólván minden pénzünk megvan. Nálad van, Jancsi, ezer arany, énnálam háromszáz. Mekcseynél van annyi, amennyivel hazajuthatunk. Évánál is.

A cigányleány visszatért.

- Nem nézitek-e meg a bagoly-törököt? Olyan részeg már, hogy lefordult a székről. Sárközi a török költségén iszik, de ő még nem részeg. Matyival kockáznak.

Azonban, hogy csak maga nevetett, ő is abbahagyta. Leült a gyékényre a többi közé, és az állát a könyökére támasztotta. Évát bámulta.

- Az új bég - mondotta Gergely - bizonyára kap a pénzen. Csakúgy kap, mint a többi. Hátha az tehetne valamit? A pénz minden lakatnak kulcsa volt mindenkor.

- Én mindent odaadok, ami nálam van - felelte Jancsi. - Az életemet is odaadnám!

- Hát akkor merészeljünk meg egy utolsó próbát.

- Hogyan juthatsz be éjjel a béghez?

- Letartóztat - vetette oda Mekcsey. - Meghallgat, el is fogadja a pénzt, de te is ott maradsz.

Gergely mosolygott:

- De nem vagyok én olyan golyhó. Nem a magam bőrében megyek hozzá.

- Hát?

- Felöltözök török katonának.

Jancsi megragadta a Gergely kezét.

- Megtennéd, Gergely? Megtennéd?

- Már teszem is - felelte Gergely.

Fölkelt, és beszólította Milciádesz gazdát.

- Gazda - mondotta -, nekem egy török katonaruha kellene. Olyan, amilyent a Héttorony katonái viselnek.

A görög végigdörzsölte fekete, bokros szakállát. Megszokta már, hogy a vendégei álöltözeteket viselnek, de azt is megszokta, hogy mindennap két-három arany pendül tőlük. Ördög vigye őket, akár rablók, akár tolvajok, a fő az, hogy jól fizetnek. Ajánlotta is már nekik, hogy lakjanak a föld alatt való teremben.

- Hát olyan ruhám éppen nincsen - mondotta hunyorgatva. - De van itt egy részeg török, arról le lehet venni a turbánt meg a köpönyeget.

- Az is jó lesz. De nekem szakáll is kellene.

- Van bőven.

- De nekem éppen olyan szakáll kell, mint azé a katonáé.

- Akad olyan is.

S kifordult. Alig öt perc múlva mindenféle kész szakállal, fekete szőrrel és ragasztóval tért vissza.

- Felragasszam?

- Ragaszd fel. Olyanféle képet mesterkedjél nekem, mint azé a töröké.

Leült. Milciádesz munkába fogott. Közben beszélgettek.

- Ismered az új béget, aki a Héttoronyba kerül?

- Hogyne ismerném - felelte a görög. - Topcsi volt.

- Mit tudsz róla?

- Tuskó. Vizet iszik, víz is az esze. Írni se tud.

- A többi tiszt se tud. Legföljebb olvasni ha tudnak.

- De ez úgy hányja-veti magát, mint a szultán lova, noha az is többet tud nálánál. Hanem bezzeg mikor egy magánál nagyobb fát lát, hajlong, mint a kender szélfúváskor.

- Volt már hadban?

- Tavaly vele jött a császárral. Esztergom alatt meg is botozták.

- Eszerint gyáva?

- Gyáva és ostoba. Vízen nőtt ember lehet-e más?

Gergely a ragasztótól jobbra és balra fintorgatta az orcáját.

De akkor már úgy el volt változva, hogy Mekcsey majd felfordult nevettében.

A görög előkerítette a turbánt, a handzsárt meg a köpönyeget is.

- Allaha emanet olun - mondotta Gergely tréfásan hajlongva.

El akarták kísérni, de ő csak Jancsit meg Mekcseyt engedte maga mellé. Jancsi útközben átadta neki az aranyait. Gergely egyet gondolt, s Jancsit is visszaküldte. Csak Mekcsey maradt vele.

- Te is - mondta neki - távolabbról kísérj. Ne sejtsék, hogy összetartozunk.

Félóra nem telt belé, ott állott a bég háza előtt.

Megzördítette a kapu réztányérát.

A kapu nézőlyukán egy vén kappan arca jelent meg.

- Mit akarsz?

- Küldd azonnal a béget a Héttoronyba! Baj van!

A kappan eltűnt. Gergely visszavonult. Tudta, hogy a kappan megint meg fog jelenni. De azt is tudta, hogy ha senkit se talál az ajtóban, senkinek se adhatja át a bég kérdéseit. Kénytelen lesz visszatérni a béghez, s megmondani, hogy a katona már eltűnt. A bég majd forgolódik, morgolódik, végre is ki fog bújni, s megyen a Héttoronyba.

Gergely elsétált a Héttorony felé. A Drinápolyi kapunál - így nevezték a Héttorony északi kapuját - megállott.

A kapu zárva volt. Az őr a kapukövön guggolt és aludt. A feje fölött hitvány olajlámpás égett a falból kinyúló vasrúdon.

Körös-körül csöndesség.

Mekcsey harminc-negyven lépésnyire követte Gergelyt, s hogy az megállott, ő is megállt. Talán azért is állott Gergely a lámpás világosságába, hogy Mekcsey láthassa.

A percek lassan múltak. Gergely magában szidta a török időt, hogy milyen lomhán jár.

S mivelhogy ember és bogár csak a fényességet nézi a sötétben, Gergely is az olajlámpásra fordította a szemét.

No, megőszülök, mikorra kimászik az a bég! - mormogta magában.

Szegény jó dalia, te kedves szép csillaga a magyar dicsőségnek, nem fogsz te megőszülni soha! Vajon milyen arccal néznél a jövendő tükörébe, ha most előtted föllebbentené valami égi kéz, s te látnád magadat rabbilincsben, éppen ezen a helyen; s látnád a török hóhért, amint azon a rozsdás lámpavason neked bokrozza a kötelet!...

Az utca csöndjében kapudörrenés hallatszott.

Gergely megrezzent. Elindult sebesen a dörrenés irányába.

A bég jött.

Egymagában jött. Köpönyegébe volt burkolódzva, s a fején magasra kalácsozott turbán fehérlett.

Gergely megállt egy percre: Hallgatódzott, hogy jön-e valaki a béggel.

Nem jött senki.

Akkor eléje sietett a bégnek.

- Uram - szólott török katonai szalutálással -, nem Veli bég hívat téged. Én csaltalak ki egy igen fontos ügyben.

A bég visszahőkölt. A kardjához kapott.

- Ki vagy te?

Gergely is a kardjához nyúlt. Kivonta, és markolattal nyújtotta oda a bégnek:

- Fogd, ha azt gondolod, hogy tartanod kell tőlem.

A bég visszataszította a kardját a hüvelybe.

Gergely is.

- Több jót hozok neked, mint gondolnád - mondta Gergely.

Kiemelte a pénzes zacskót a köpönyege belső zsebéből. S megcsördítette az aranyakat.

- Fogadd bevezetésül.

A bég a tenyerébe vette a súlyos zacskót, de aztán visszaadta.

- Előbb tudnom kell: ki vagy, és mit akarsz?

S ő is a ház árnyékába lépett. Kőpad volt ottan. Arra ült, és figyelmesen nézett Gergelynek az arcába.

Gergely szintén a padra ült. Összefonta a karjait, és időnkint a csípős álszakállt vakargatva, beszélt halkan és óvatosan:

- Az én nevem ''Százezer Arany''. Azt hiszem, eléggé jó hangzású név.

A bég elmosolyodott:

- De nem álnév-e?

- Hamar megpróbálhatod. A te neved azonban: ''Szegény Ember'', bár az kétségtelen, hogy jeles vitéz vagy. Mindenki tudja, hogy Magyarországon is megfordultál a diadalmas hadjáratban.

- Látom, hogy ismersz.

- Hát, hogy röviden végezzünk: te holnap reggeltől kezdve várnagy vagy a Jedikulában. Más szóval: rab leszel te is, csakhogy fizetéses rab. Évenkint egyszer kimehetsz a városba. És ha Allah hosszúra nyújtja az életedet, hát életedben összesen hússzor-harmincszor láthatod még Konstantinápolyt.

- Tovább!

- Rajtad fordul, hogy nagyobb és szabadabb sorsot válassz magadnak.

- Hallgatlak.

- A Jedikulában van egy rab, egy dúsgazdag magyar úr: Török Bálint.

- Azt akarod kiszabadítani?

- Te mondod. De hát ráhagyom, hogy azt akarom.

- Hallgatlak.

- Veled egynehány új katona is jön. Ha más nem: a szolgáid. Mi történnék, ha te holnap este kihoznád például Bálint urat, mintha a szultán hívatná?

- Naplemente után nem jöhet ki a várnagy se.

- A szultán parancsára kijöhet. De hát mondjuk, nappal jön ki, veled és két katonával. Az utcák erre már néptelenek. Te a két katonát visszaküldöd, s ballagtok ketten Bálint úrral tovább. De ahelyett, hogy a szerájba mennétek, a nevezett rabot egy hajóra vezeted. Egy hajóra, mely a parton áll, és narancsszínű zászlót lenget. Lehet az a hajó gabonaszállító hajó is, bárka is, csónak is. Nincs olyan sok errefelé. Hát mondom: legfeljebb ruhát, köpönyeget változtattok, és lekanyarodtok ketten a hajóra.

- Ilyen röviden?

- Nem éppen. A hajón, mihelyt elindul, háromszáz arany olvasódik a markodba, törökül szólva háromezer gurus, vagyis piaszter. Azután akár a vízen, akár a szárazon, Tekirdagba megyünk. Ott egy emberünk vár jó lovakkal és ötszáz arannyal téged. Az ismét ötezer gurus. Lemegyünk Athénbe, s onnan Olaszországba, amint az olasz partra lépünk, ott ismét ötszáz arany hull a markodba.

- Ezerháromszáz.

- Eddig. Gondolom, tízévi fizetésed. De gondolkodj te is: az az ember, aki Debrecent, Szigetvárt és Vajdahunyad várát mondja a magáénak, s aki azokon túl még ura egy királyi birtoknak, csaknem az egész Dunántúlnak, az bizony könnyen kifizeti neked még azt a kilencvenkilencezer aranyat is, akárha a fele vagyonától kell is megválnia.

- És ha nem kapom az első ezret se?

- Akár most is odaadom, ha kívánod.

A bég gondolkodva nézett maga elé.

Gergely vállat vont.

- Ha azt látnád, hogy megcsalunk, pedig olyan magyart még nem láttál, aki csalna, hát akkor mindig lesz időd ráfogni Török Bálintra, hogy megszökött, s hogy te utánamentél egymagad, és a hajón fogtad el. Akár a hajóról hozod vissza, akár a földről, neked fognak hinni, mert visszahoztad.

A bég gondolkodott.

- Hát jó - szólalt meg végtére. - Holnap alkonyat előtt egy órával legyen az a sárga zászlós hajó egy nyíllövésnyire a Héttoronytól. De már a parton várj. Miről ismerlek meg?

- Ha az arcomról nem ismernél, ámbár hát nézd meg az arcomat, hiszen süt a holdvilág, a turbánom szintén sárga lesz, kénszínsárga. Megismerhetsz.

- Egy órával naplemente előtt.

- Pont tizenegy órakor - felelte Gergely.

Mert a török időszámítás szerint napnyugtakor van tizenkét óra.

Éjfél volt, mikor Gergely visszatért Mekcseyvel.

- Itt van-e még a bagolyképű török? - kérdezte, hogy a kocsmába belépett.

- Alszik - felelte Milciádesz.

- Megteheted, hogy holnap tizenegy óráig aludjon?

- Meg - felelte a kocsmáros.

S poharat vett elő. Vizet töltött bele, és valami port kevert el benne. A por elolvadt, mint a só.

S fölrázta a törököt.

- Hé, Bajguk! Haza is gondolj.

A török fölemelte a fejét, és zavaros szemekkel nézett maga elé. Ásított.

- No, idd meg ezt az egy pohár vizet, aztán lódulj haza.

A török rá se nézett a pohárra, csak kinyújtotta a kezét. Fölhajtotta. Ismét maga elé nézett. Megmozdult, hogy föltápászkodjon, de megint csak visszahanyatlott.

Gergely öt aranyat nyomott a kocsmárosnak a markába.

- Nyugodt lehetsz - mondta Milciádesz. - Ez innen el nem mozdul, akár holnap estig se.


Hajót könnyű volt bérelniük. Egy négyevezős görög hajót kiválasztottak az Aranykürtben, s megfogadták Tekirdagig, amely Konstantinápolytól egynapi út. Adtak neki narancsszínű zászlót és két arany foglalót. Délután jókor ott állt már a hajó, ahova Gergely vezette. Napenyészet előtt két órával felvonta a zászlót.

Gergely azután a kocsmába sietett. Felzavarták az álmából a törököt. Azt mondták neki, hogy az aga a narancsszínű zászlós hajó elé rendelte. Álljon ott a parton.

A török még mindig kábult volt. Sárközinek kellett vezetnie. Ment a jámbor, tántorgott a sárga turbánban. Azt se tudta, reggel van-e, este van-e. Csak annyit jegyzett meg, hogy a bég odarendelte a partra valami hajó elé.

Gergelyék szanaszét egymástól, távolacskán lappangtak utána.

Ha elfogadta a bég az ajánlatot, akkor, amint a hajóra lép, ők is azonnal ott teremnek. Ha pedig a bég nem mer vagy nem tud cselekedni, akkor ám ő lássa, hogyan értik meg egymást a sárga turbános atyafival.

Az első kérdés az volt, hogy hozza-e a bég Török Bálintot.

Ezt Cserhánra bízták. Nem közölték vele, hogy Bálint úr szökésre indul, csak azt, hogy a szultánhoz vezetődik, s még egyszer látni akarják. A jel az volt, hogy ha megpillantja a béget, a két katonát és Bálint urat, fölnyúlászkodik az utcasarkon a vadszőlőre, mintha egy levelet akarna szakítani. Ezt Mekcsey körülbelül ezerlépésnyiről megláthatja, s inthet a társainak.

Ők megint ezerlépésnyire járkáltak a part felé. Gergely dervisnek volt öltözve, Éva cigányleánynak, Jancsi perzsa kereskedőnek, Matyi kurd perecárusnak, Mekcsey halárusnak.

Éva ott guggolt Matyi mellett, és perecet evett.

Pontosan a kitűzött időben fölemelte Mekcsey a halas fatálat a fejére, és megindult a part felé.

Ez volt a jel.

Jancsi elsápadt. A szemét örömkönnyek árasztották el. Gergely kipirult.

S megindultak egymástól szász-kétszáz lépésnyire a part felé.

A hajó ott állott. A szél vígan lobogtatta a narancsszínű zászlót. A hajó tulajdonosa, egy fiatal görög hagymakereskedő, a hajó kormányrúdjánál olvasgatta a napi szerzeményét.

És a hajó előtt ott állott bután a török, a bagolyképű. A fején sárga turbán.

Mögötte ott ült a parton Sárközi, és mosta a lábát a zöld tengervízben.

- Jön - mondotta Jancsi, Gergely mellett elsietve. - Istenem, segíts!

És reszketett még a lába is.

Gergely visszapillantott. Látta a béget, amint gyalog sétálva közeledett a fehér fejű magyar úrral. Mögöttük két dárdás, fehér turbános katona.

A bég visszafordult, és valamit mondott a katonáknak. A katonák visszafordultak a Héttoronynak.

Jancsi megindult sebes lépésekkel a hajó felé, de amint Gergely mellett el akart menni, Gergely megragadta a köpönyegét:

- Várj!

A bég Bálint úrral sétált a parton lefelé nyugodtan.

Elmentek a kurd pereces mellett, anélkül hogy akár arra, akár a mellette ülő cigányleányra pillantást vetettek volna.

Bálint úron látszott, hogy ámul és bámul. A bég vidám volt. Egyre fecsegett.

Lelépkedtek a parton.

A sárga turbános török haptákba állott.

A bég abban a pillanatban megfordult. A kardja elővillant. Visszafelé intett vele. Azután sasként csapott a sárga turbános katonára.

Leteperte a földre. Ezalatt valami ötven katona rohant elő a bokrokból és házakból.

Először is a turbános katonát kötözték meg, aztán a cigányt. Majd a hajóra ugráltak fel, s lekapták a lábáról a fiatal görögöt is.

Mindenkit megkötöztek, aki csak a hajón volt.

Cserhán a nagy dübörgés és lárma közepette ott termett, és sikoltozva könyörgött Sárköziért. Őt is megfogták, és zsinórt vetettek a kezére.

A nap éppen leereszkedett a keresztény városrész mögött, mikor Gergely a Konstantin-oszlop mellett visszafordult. A hívei mind ott lihegtek a nyomában. Porosak voltak és sápadtak.

Gergely megtörölte a homlokát. Ránézett Jancsira:

- No, ugye, hogy nem jó sietni semmivel?

S elvegyültek az utcai nép közé.

13

Július közepe táján Veli bég Mohácsra ért a szilidárjaival és az ötven aknászával.

Valahányszor török sereg ment Budára vagy a Dunántúlra, Mohács mezeje volt mindig a főállomásuk. Szerették azt a helyet. Szerencse mezejének nevezték. Maga Szulejmán is ott pihent mindig a legnagyobbat. Arra a dombra húzatta fel a sátorát, ahol az emlékezetes napon állott.

A bég sátora már készen állott, mikor a sereg estefelé nagy fáradtan odaérkezett.

A bég először is megfürdött a Dunában, azután kappant vágatott, és mikor a nap leereszkedett, kiült a sátora elé.

A mező még fehérlett a tömérdek lócsonttól. A katonák is egy-egy lófejre tették a fatálat, úgy ettek. Vígak voltak.

Az agák valami tizenöten körülállták a béget, és elmondták a napi jelentésüket. Azután amelyik elvégezte a mondókáját, leült a bég elé a gyékényszőnyegre. Együtt szokott vacsorázni Mohácson a tisztikar, s ott még a haragosok is összebékültek.

A béghez lovas posta érkezett azon az estén. A szultánhoz indították azzal a hírrel, hogy Visegrád immár a törököké. Nem is harccal jutottak hozzá, hanem hogy a várbeliek vízvezetékét elrontották. Kiszomjaztatták a várat. A bennlevők Ferdinándtól vártak segítséget, de bizony az olyan magyar király, hogy Istenre bízza a várait. Amade tehát megadta a kulcsot. Csak arra kötött, hogy békésen elvonulhasson. A budai pasa megesküdött rá, hogy nem lesz bántódásuk. De bezzeg a népe nem esküdött meg. Amint a magyarok lerakták a fegyvert a vár közepén, s megindultak fegyvertelenül kifelé, a törökök rájuk rohantak, és lekoncolták őket.

- No, akkor két napot pihenünk itten! - mondotta Veli bég az agának. - Máma alszunk, holnap mulatunk. Holnapután indulunk Nógrádba.

Mert Visegrád után az volt kijelölve, hogy meg kell szállaniuk.

A török posta folytatta az útját Konstantinápoly felé. Veli bég serege alvásra dőlt.

Másnap délben egyetlenegy parancsot adott a bég a tisztjeinek:

- Estére mindenki nálam lesz vacsorára. Van bor, de jó! Az olaszok fognak danolni.

Víg ember volt a bég. Szeretett enni-inni. S valahányszor a török magyar földre lépett, rögtön elfelejtette Mohamed prófétának a bortilalmát.

- Egy közembernek valami titkos jelentenivalója van, meghallgatod-e? - kérdezte az egyik aga.

- Jöhet - felelte a bég jókedvűen.

Egy alacsony, rókaszemű szilidár lépett elő. A ruhája rongyos, mint valamennyié. A turbánja alig nagyobb egy gyermekzsebkendőnél.

- Az olaszokról van jelentenivalója a te szolgádnak - mondotta.

- Hallgatom - felelte a bég.

- Régóta gyanús a te lábad porának az az öt ember. Az első gyanúm akkor ébredt, mikor láttam, hogy az egyik olasz papirosdarabokkal tisztította a többinek a kardját.

- Szamár vagy - felelte a bég. - Tudhatod, hogy azok gyaurok. Mink felszedjük a papirost, mert lehet, hogy Allah neve van valamelyik szeleten, de azok a disznók Allah nélkül élnek, sötét eszűek, és alábbvalók az állatnál.

A szilidár rendületlenül állt a helyén.

- A másik gyanúm Szófia táján támadt. Emlékezhetel rá, nagyságos bég, hogy zsákmányos szekerekkel találkoztunk, s az egyik szekér ott hevert feldőlten az út mellett.

- Emlékezem.

- A csirkés ketrec széttörött, és a csirkék szétfutottak. Egy vénasszony egyre hívta őket, hogy: ''polátyi-polátyi!'' Nem hallgattak rá sem a csirkék, sem a tyúkok. Az görög asszony volt. Egy török segíteni akar, és szintén kiabál: ''gak''-''gak-gak!'' A baromfi erre se fut össze. Akkor az egyik fiatal olasz, az a leányképű, elveszi tőle a búzás kosarat, és azt kiáltja a baromfiaknak: ''pi-pi-pi!, pitye-pitye-pitye pityikém!, pityikém!'' Erre minden baromfi őhozzá futott. Még meg is fogott egy tyúkot, és összecsókolta.

- Hát mi van ebben?

- Az, uram, hogy a tyúk meg a csirke értett magyarul. De az is ám, aki hívta őket!

A bég hümmentett.

- Hátha olaszul is ''pipi'' a csirke? Értesz te olaszul?

- Olaszul? Nem.

- Hát akkor ne beszélj, te teve!

A szilidár alázatos meghajlással fogadta a teve címet. Folytatta nyugodtan:

- Hát mikor Belgrád mellett csikót cserélt az egyik szilidár? Kereledzse a neve. Valami paraszt adta el neki, és tíz aspert fizetett rá a te katonád. A csikó azonban oly vad volt, hogy senki se tudta megülni. Akkor az a legvállasabb olasz ráugrott, mint a párduc, és megnyargalta. A csikó majd összeesett. Hát honnan tud az ilyen olasz énekes lovagolni?

A bég vállat vont:

- Talán lovász volt gyerekkorában.

- Engedd, uram, hogy folytassam.

- Folytasd.

- Az este egy aga jött hozzánk, a legnagyobb termetű aga, akit életemben láttam.

- Manda aga.

- Az. Ahogy elmegy az olaszok mellett, megáll a nyúlánk előtt, és azt mondja neki: „Nini, te Bornemissza vagy!” Amaz összerendül, és azt feleli rá: „Nem vagyok az.” „De Isten engem, az vagy te - mondja az aga -, Bornemissza Gergely.” És tovább beszél hozzá: *Hát nem ismersz engem? Megvan-e még a szép gyűrűd? Használt ám a tanács, amit adtál. Látod, már aga vagyok. Csakhogy nem Hajván a nevem, hanem Manda. Nem fog a golyó.”

- És mit felelt az olasz?

- Azt felelte: „Nem tudom, mit beszélsz. De azt tudom, hogy van egy ember, aki hasonlít rám. Honnan ismered annak a magyarnak a nevét?” „Budán tudtam meg - felelte az aga -, mikor Török Bálintot elfogták. Az ő kíséretében volt. Ejnye, hogy nem te vagy az! Igen hasonlítasz rá. Tíz aranyat vesztettél vele, hogy nem te vagy.”

- Nohát, ugye, hogy nem magyar, te elefánt!

- És mégis az! - felelte a szilidár diadalmasan. - Az este meggyőződtem róla, hogy nemcsak ő magyar, hanem valamennyi. Amint a vacsorához üstöt állítottak fel, az egyik belemarkolt a bürökbe, és kihúzta gyökerestül, hogy a tűznek helyet csináljon. A gyökerekkel egy koponya is kifordult a földből. Mind az öten azt nézték, és tanakodtak rajta, hogy török-e vagy magyar. A te szolgád ott feküdt mellettük, és aludni látszott. A te szolgád ért magyarul.

A bég meghorkant, mint a ló:

- Hát magyarul beszéltek? Mit beszéltek a kutyák?

- Azt mondja az a fiatal nyúlánk: „Bizonyosan magyar volt ez, mert a török eltemette a maga halottait.” Akkor a másik a kezébe vette a koponyát, és így szólt: „Akárki voltál életedben, a hazáért haltál meg: szent vagy énnekem!” És megcsókolta a koponyát. Így ásták el ismét a földbe.

A bég a kardjára csapott.

- Járámáz gyaur kutyák! De hát mért nem jelentetted ezt azonnal, te vízi ökör?!

- Már aludtál, uram.

- Láncot az álnok kémekre! Hozzátok ide őket!

A szilidár örömtől ragyogó arccal rohant el. A bég komor várakozással nézte a dombról, hogyan futkosnak a szilidárok mindenfelé a sátorok között.

Két óra is beletelt, míg a szilidár visszakerült.

A homlokáról csurgott a verejték.

- Uram, az olaszok...

- Hát hol vannak?

- Megszöktek a kutyák, megszöktek!


==NEGYEDIK RÉSZ – EGER VESZEDELME==

1

Ha van az égben könyv, amelybe a magyarok történetét írják, a következő nyolc évet így jegyezték bele:

1545: A töröké már Buda, Esztergom, Fejérvár, Szeged, Nógrád, Hatvan, Veszprém, Pécs - csaknem az egész ország.

1546: A török 15 szandzsákra osztotta Magyarországot. A magyaroké csak a Felföld maradt, és egy-két megye Ausztria mellett.

1547: A magyarokat nemcsak a török nyúzza, hanem az osztrák is.

1548: Luther és Kálvin vallása az egész országban terjedez. Nemcsak a török és az osztrák az ellenség, hanem egymásnak is ellensége a magyar.

1549: A török mindent szed adó címén, még gyermeket is.

1550: Erdély ellen oláh és török sereg indult. Fráter György néhány nap alatt ötvenezer embert állított talpra. Az oláht megverték. A török visszakotródott.

1551: Izabella királyné távozott Erdélyből. Fráter Györgyöt orgyilkosok megölték.

És következett az 1552. esztendő.


Már kéklett a soproni szilva, és nyílt a napraforgó, mikor egy napos, szeles délután ott állt Éva asszony a város egyik házának a tornácán. Valami külföldre utazó ifjúnak válogatott az ura ruháiból.

Mióta nem láttuk őt, meggömbölyödött, megasszonyosodott. Arcának gyönge, fehér bársonya még leányos, de a kedves macskaszemekben már nem mosolyog a régi pajkosság. Szelíd és nyugodt okosság az arca.

- Hát van itt két ruha - mondja a diáknak.

És egy viseltes, meggyszín kamukaruhát meg egy köznapi kenderszövetet terít az asztalra.

- Ez a kamuka még bő magának. De lehet, hogy egypár hónap múlva már belenő.

- Köszönöm, igen köszönöm, tekintetes asszonyom - rebegte a diák.

S arca elvörösödött az örömtől.

- Itt-ott igazítok valamit rajta - mondta tovább az asszony. - No de estig úgyis pihen.

Aztán a kenderszövetű ruhát vette föl.

- Ez éppen jó lesz. Az uram akkor viselte ezt, mikor Budán járt. Mikor a török elfoglalta Budát, s mink a királynéval Lippára költöztünk.

- Köszönöm - mondja örömmel a diák. - Ebben megyek tovább. Ezt a por se fogja.

Az asszony belenyúlt minden zsebébe. Üres volt valamennyi. De mégis a mellény csücskében érzett valami keményest.

A zseb lyukas volt. Éva beledugta az ujját, s egy sokszorosan összehajtogatott, vékony pergamenpapirost talált a bélés között.

Nézi, bontogatja, kiterjeszti. Hát egy ötszögű forma rajz; mindenféle vonalak és pontok.

- Mi lehet ez, Miklós diák? Valami teknősbéka, ugye?

Tenyerére veszi a diák. Csakhamar megfordítja, szemléli hosszasan.

- Nem teknősbéka - mondja -, bár olyanforma.

E pillanatban egy kis, hatéves, fekete szemű gyerek robog ki a szobából. Az oldalán remek kis aranyozott markolatú kard. A hüvelye kopottas piros bársony.

- Anyám - mondja a gyerek -, azt ígérted, hogy trombitát is veszel, aranyos trombitát.

- Ne háborgass mostan, Jancsikám - feleli az anya. - Eredj le, kedves, a kertbe, Lucához.

- Aztán megveszed az aranyos trombitát?

- Meg, meg.

A gyerek a lába közé fogta a kardot, s letrappolt az udvarra, onnan meg a kertbe.

- Hát biz ez - mondja a diák, a papirost figyelemmel szemlélve - egy várnak a rajza, mégpedig Eger váráé.

- Eger váráé?

- Az bizony. Tessék nézni: ez a béka kettős vonallal van körülhúzva. Ez a kettős vonal fal. A béka feje meg a négy lába öt kiszögellő bástya. A vékony vonalas négyszögecskék benne az épületek.

- Hát ez a sarlóforma, itt a béka mellett?

- Külső vár. Épület nincs benne, mint más külső várban, csak két bástya s azon két torony.

- És ez a fekete kapocs, amelyik a sarló közepét a békához köti?

- Ez a Sötét kapu.

- Miért sötét?

- Mert a föld alatt van.

- És ez itt a kapu mellett?

- Istálló.

- Ilyen nagy istálló.

- Nagy kell oda, tekintetes asszony. Aztán bizonyosan itt van a kocsiszín is meg a lovászok lakása. A kulcsár is itt lakik.

- Hát ez a pontozott, itt a kapu mellett?

- Ez templom volt. Az a templom, amelyet Szent István király építtetett. A felét bizony lerombolták nem is olyan régen: éppen tíz esztendeje.

- De kár volt!

- Bizony kár volt. De a templom derekán húzták át az új nagy árkot, és építették ezt a külső várat. Kellett, mert ez volt a várnak a gyönge oldala.

- De hát honnan tudja ezt maga, Miklós?

- Hogyne tudnám. Két esztendeig jártam ott iskolába. Mindenki erről beszélt ottan. Akkor építették a Sötét kaput is.

- De hát itt is van egy kapu, a nyugati oldalon, a patak mellett.

- Van itt elöl is a déli részen. Három kapuja van.

- Hát ezek a mindenféle piros vonások?

A diák nézte, betűzte a jegyeket. A fejét rázta.

- Ezek föld alatti utak.

- Ilyen sok föld alatti út?

- Sok, de nem mind járható már.

- És ezek a négyszögletű szobafélék?

- Föld alatti termek. Ez itten víztartó. Emez meg temető.

- Temető? A föld alatti utak között?

- Annak kell lennie, mert lám, ide erre a föld alatti útra ez van írva: ''Halottak útja''.

Az asszony megborzongott.

- Furcsa - mondotta -, hogy a halottakat ide temetik.

- Csak kolera idején - felelte a diák. - Most már jut eszembe, hogy hallottam erről.

- Jaj, hogy előbb nem jött, Miklós, legalább két héttel!

- Miért, tekintetes asszony?

- Ha előbb jön, előbb adom a ruhát. Ha előbb adom a ruhát, előbb megtalálom benne ezt a rajzot. Szegény uram éppen oda ment: Egerbe.

- Hallottam, hogy a török oda fordul.

- Hiszen éppen azért ment az uram is Egerbe. Csak szegény apám el ne ment volna vele! Gondolja csak: hetvenesztendős ember. Keze, lába fából. És elment az urammal!

- Harcolni?

- Hát azért is. De meg azért is, hogy van egy öreg jó barátja: Bálint pap. Ezelőtt egy esztendővel összekaptak valamin. Még akkor szegény anyám is élt. Aztán a pap Egerbe költözött Dobóhoz. Hát azért ment édesapám, hogy megbéküljön vele. Igen szeretik egymást.

Az asszony eközben felnyitott egy zöldre festett, virágos ládát, és kivett egy könyvecskét. Az imádságoskönyve volt az. Beletette a vár rajzát. S kitekintett a kertbe, a fiára, aki ott futkosott a virágöntöző cseléd mellett.

- Majd csak jön valaki Egerből - mondotta elgondolkodva. - Pető Gáspárnak a bátyja itt lakik. A király embere. Ő küldött egy szekér puskaport a várba, meg golyót, mivelhogy az öccse ott van. Ha követ jön hozzá Egerből, odaadom neki ezt a rajzot: elküldöm az uramnak.

S tűt és cérnát fogott. A kamukaruhát az ölébe vette.

Amint ott beszélgettek tovább, a kapun egy sötétkék mentés ember lép be, s hogy a kaput vissza behajtja, köszön valakinek.

- Ne fáradjon tovább - mondja -, bent már majd eligazodom.

Éva fölkelt. A hang ismeretlen neki. Az ember is.

A tornácra három lépcsőn kell fellépni. Az idegen ott fölemeli a fejét. Félszemű, barna, testes ember. A bajusza huszáros. A kezében olyanféle bot van, aminővel a falusi bírák szoktak járni.

- Jó napot kívánok! - köszön fel az asszonynak. - Azt mondják, itt lakik tekintetes Bornemissza Gergely hadnagy uram.

- Itt lakik - feleli az asszony -, de nincs itthon.

- Hát csakugyan elment már?

- El, Egerbe.

- Ejnye, ejnye - csóválgatja a fejét az ember -, de nagyon sajnálom! Beszélnem kellett volna vele... De talán a felesége is...

- Én vagyok a felesége. Tessék bejönni.

Az ember föllép a lépcsőn. Leveszi a süvegét, és mély tisztelettel meghajol.

- Balogh Tamás a nevem - mondja. - Révfalusi nemes vagyok.

A meghajlásáról lehetett látni, hogy nem paraszt.

Az asszony nyájas arccal vont ki egy széket az asztal alól, s közben bemutatta a diákot:

- Réz Miklós diák. Külsőországi iskolába utazik. A bátyja a király hadában szolgál, és ismeri az uramat, hát erre jött egy vásári kocsin, és betért, hogy megpihenjen.

- Isten éltessen, öcsém - mondotta a félszemű anélkül, hogy kezet nyújtott volna a diáknak.

Leült, és megint ejnyézett.

- A lóvásárra jöttem - mondja a térdére csapva -, és sok mindenféle dolgom lett volna vele. Többek között pénzt is hoztam volna neki.

- Pénzt? - kérdi elcsodálkozva Éva.

- Azt mondták, pénzre van szüksége, hogy Egerbe megy, és hogy eladja egynémely arany- és ezüstmarháját.

- Nemigen van minekünk.

- Én igen szeretem a gyűrűket - mondta az ember a kezét fölemelve.

Tíz szebbnél szebb gyűrű ragyogott a bal kezén. A jobb kezén is lehetett, de azt hamvas bőrkesztyű borította.

Folytatta:

- És hogy egy gyönyörű gyűrűje volna többek között.

- Van - felelte mosolyogva az asszony.

- Egy holdas.

- És csillagos.

- A hold topáz.

- A csillagok gyémántok. De honnan tudja ezt, bátyám?

- Láthatnám azt a gyűrűt? - kérdezte az ember.

S hangja remegett.

- Nem - felelte az asszony. - Mindig a zsebében hordozza. Valami szerencsegyűrű az. Töröké volt.

A kis Jancsi megint ott csörtetett az udvaron. Egy szökkenéssel a lépcsőn termett, s hogy az idegent megpillantotta, a gyermekek szokott bámulásával nézett reá.

- Köszönj szépen a bácsinak - mondotta az asszony.

- Tán a hadnagy úr fia? - kérdezte az idegen. - De mit is kérdem, hiszen szakasztott mása!

S magához vonta a gyereket. Megcsókolta.

Az anyán valami kellemetlen érzés hulláma csapott át. Ó, az anyai szív megérzi, ki milyen ember, mikor a gyermekéhez nyúlnak!

De csak múló érzése volt. A következő pillanatban már el is feledte.

- Még nem vesszük meg a trombitát? - kérdezte a gyermek.

- Fordulok egyet a vásárban - mondotta a diák.

Elviszem Jancsit a szekeresemhez. Megmutatom neki a kiscsikót.

- Jó - felelte az asszony -, itt egy denár. Vegyen neki trombitát. De vigyázzon rá, Miklós. Te is, Jancsikám... Tudod, mit mondott apád!

És Tamás úrhoz fordult. Szomorún mosolygott.

- Igen meghagyta, hogy a gyerekre vigyázzunk.

A gyermek ugrált örömében. S elment a diákkal.

Az anya még utánuk kiáltott:

- A templom közelében járjanak, Miklós! Mindjárt kimegyünk mink is.

Mert már előbb is készült, hogy kimegy a vásárba. Holmi apróságokat akart venni a bécsi kereskedőktől, akik a vásárra lejöttek.

Balogh Tamás uram ezen idő alatt szórakozottan forgatta a süvegét, és kedvetlenül nézett maga elé.

- Mi hírt tud Szolnokról? - kérdezte aggodalmas szemmel az asszony. - Ugye nem bír vele a török?

- Magam is azt vélem - felelte szórakozottan Balogh Tamás.

- Az uram is azzal vált el tőlem, hogy a török aligha kerül az idén Eger alá. Szolnokot igen megerősítették tavaly. Erősebb Egernél.

- Sokkal erősebb.

- S ha elesik is, Egert az egész felső ország védi.

Balogh Tamás uram fanyaran mosolygott.

- Van-e itt a tekintetes hadnagy úrnak valami ábrázolatja itthon? - kérdezte fölpillantva.

- Van bizony - felelte az asszony. - Tavaly föstötte le egy német festő.

- Nem mutatná meg a tekintetes asszony? Sok jót hallottam már a vitéz úrról, szeretném ismerni.

- Hát nem ismerik egymást? - kérdezte csodálkozva Éva.

- Valamikor, de már régen beszéltem vele.

Az asszony bevezette a vendéget a szobába. A szoba sötét volt és levendulaillattal teljes. Mikor aztán az asszony fölnyitotta az ablaktáblákat, látni lehetett, hogy vendégszoba.

A földön török szőnyegek. A fal mellett medvebőrös dívány. Az ablaknál írószekrény, könyvesszekrény. Sok pergamenkötésű könyv, talán száz is. A falon arcképek. Az öreg Cecey sisakos képe, barna korában. Ceceyné kancsalul nézőn, aranyhímzetű fejkötőben. Aztán egy diófa rámába foglalt, sárga Krisztus-kép; egy pajkos leányarc, amely Bornemisszánéhoz hasonlít, s mellette az ura képe. Fiatal, vékony képű, barna ember, csaknem cigányosan barna. Nyílt szemeiből vidám eszesség sugárzik. A bajusza pörge. Kerek kis, puha szakáll köríti az állát. A haja vállig omló.

Tamás uram figyelmesen nézte a képet, s bólogatott:

- Szép ember. Vajon mennyi idős?

- Huszonhat éves.

- És már ekkora fiuk van!

- Nyolcéves házasok vagyunk mi - felelte mosolyogva a menyecske. - Gyermekek voltunk, mikor összekerültünk.

Tamás úr megint a képre nézett.

- És igaz, hogy Konstantinápolyban is járt a vitéz úr?

- Járt bizony. Én is vele voltam.

- Van egy török ismerősöm, az beszélt róla. Manda bég. Óriási ember. A vitéz úr igen szíves volt egyszer iránta.

- Manda bég? Sohase hallottam tőle ezt a nevet.

- Persze - szólt bólogatva Tamás uram -, azelőtt Hajván volt a neve.

Éva elmosolyodott:

- Hajván? Hogyne ismernénk! Én is láttam!

Tamás úr még egyszer felnézett a képre, s nézte hosszan, némán, összevont szemöldökkel, mintha sohase akarná többé azt az arcot elfelejteni. A fejével úgy integetett neki, mintha köszönne, aztán az asszonynak bólintott, s háttal ment ki az ajtón.

Az asszonyon ismét az a rossz érzés ömlött végig, amely akkor fogta el, mikor Tamás úr a gyermekéhez nyúlt. Mindazonáltal kikísérte a tornác lépcsőjéig.

Az ember mindig a jobbján ment. Ez parasztos volt. Meghajolva köszönt. Ez uras volt. Háttal ment ki az ajtón. Ez törökös volt.

Az asszonyt nyugtalanság szállotta meg. De csakhamar korholta is érte magát:

- Nem illik rosszat gondolnom a szerencsétlenről - mondotta a varráshoz visszaülve. - Félszemű ember, azért rossz ránézni.

És hogy kiűzze a nyugtalanságot az elméjéből, dalba fogott. A cseléd dalolt a kertben, ő is azt dalolta, s eközben gyors ujjal igazgatta fel egymás után a meggyszín kamukaruhára a megtágult gombokat. Egy helyen feslés is volt. Arra piros selyemcérnát keresett.

De az eszéből csak nem ment ki a látogató.

- Ki ez az ember? - kérdezte, a ruhát a térdére bocsátva.

A gyűrű, az arcképnézés, Hajván emlegetése, a törökösen való távozás.

Ki ez az ember?

Színehagyott arccal bámult a bezárt kapura, s erőltette az agyát, hogy feleletet kapjon. Már ismerős volt neki az arc is, a hang is. De nem tudta, honnan. A gyűrű fordult az eszébe. Gergely azt mondta, elviszi, de a hétköznapi mellényébe tette. Elvitte-e a mellényt?

Az asszony a ruhásszekrényhez sietett, és kiforgatta, kidobálta a ruhákat. A mellény benne van. Egy tapintás reá: valami keménylik benne. A gyűrű! A gyűrű! Még csak papirosba se takarta.

S akkor, mint a felhőn átcikázó villám, egy név villant fel az agyában. A homlokára csapott:

- Jumurdzsák!


A cseléd akkor tért vissza a kertből. Látja az asszonyát, amint elhanyatlik a szétszórt ruhák között, a láda előtt. Az arca sápadt. A szeme ki van karikásodva.

- Tekintetes asszony!

Nem felel.

A cseléd körülnéz. Befut a másik szobába is. Rablást sejt.

Végre is kapja az ecetes üveget, és dörzsöli, szagoltatja az asszonnyal.

- Az uram veszedelemben van! - ez volt Évának az első szava. - Hol a gyermek? Igaz: elküldtem. Hamar a köpönyegemet, Luca! Gyerünk Jancsiért!

- De ilyen betegen, tekintetes asszony...

- Nem vagyok beteg - felelte az asszony.

Pedig olyan sápadt volt, mint a halott.

S úgy, amint öltözve volt, fölkelt, és kisietett a kapun. A veszedelem érzése megacélozta az izmait. Ment, rohant egyenesen a templomnak.

Az utcákon jövő-menő vásári nép nyüzsgött. Kocsik, tehenek, madzagon sántító disznók s az állatok között ládákkal, hordókkal megrakott falusi emberek. Vásári zajgás. Por, hagymaillat.

A cseléd már a templomnál érte utol. Ráborította a köpönyeget.

Egyszer csak előválik a sokadalomból a diák is.

Futva és az embereket lökdösve igyekszik hozzájuk, és kiált:

- Szolnokot elfoglalta a pogány! A templom előtt hirdették. Hogy menjek én most már...?

- A gyermekem! - kiáltott rá Éva. - Hol hagyta?

- Balogh úr bevitte a templomba. Azt mondta, hogy míg ő imádkozik, hozzam meg a hírt. Ó, Istenem, Istenem! Vége az országnak! Ha Szolnok is török kézben van, Eger meg nem állhat.

- A gyermek... a gyermek! - lihegte Éva. S rohant fel a lépcsőn. Be a sokaság között a főajtón.

- A gyermekem! - kiáltozta fuldokolva. - A gyermekem!

Bent éppen litániáztak, s a környékbeli német parasztok harsogva énekelték a német litániát.

''Christus, höre uns! Christus, erhöre uns! Herr, erbarme Dich unser!'' 

Az asszony őrültként sikoltozva rohant át rajtuk.

- Jancsi! - kiáltotta. - Jancsi fiam!

De a kis Jancsi nem felelt egyik padból se.

2

Szeptember ötödik napján Gergely a siroki vár alatt köszönt a fölkelő napnak. A nap a szemébe sütött neki és kétszázötven gyalogosának. S nem is a napnak köszönt ő, hanem hogy egy másik dandárt látott szembejönni, azért emelte a szeme elé a süvegét.

Csak maga ült lóháton, a katonái előtt, hát ő pillantotta meg leghamarabb a kardos, dárdás, rendetlenül szállingózó csapatot.

Mi a csuda lehet ez? - mormogott magában. - Töröknek nem török. Magyarnak meg, ha magyar, nem jöhet Eger felől.

S átremegett a szívén az a gondolat, hogy Dobó otthagyta Egert.

Mert hej, az a Ferdinánd király mindig csak szájjal adja a segítséget. Így veszett el Lippa, Temesvár az idén. Szolnok is, ki tudja, megállja-e a sarat? Amilyen okos, számító ember Dobó, bizony hamar kikétszerkettőzi, hogy egy magyar nem bírhat száz törökkel.

Az úton egyebet se láttak, csak kocsikon ülő papokat. Valamennyi Eger felől! S valamennyi nagy ládákkal, zsákokkal körülrakodottan. Eleinte csak köszöngetett nekik, de aztán, hogy megsokallta őket, ki se tért már az útból.

Hát megriadt egy pillanatra, hogy Dobó otthagyta az egri várat. De csak egy pillanatra. A következő pillanatban elkergette magától ezt a gondolatot. Nem olyan ember az! Bárki jön az úton, nem Dobó. Ha a Dobó hada jön, akkor sincs Dobó vele. Ott marad egymaga, és meghal egymaga, de a történelem azt az egyet nem írhatja föl róla, hogy elhagyta a reá bízott várat.

Zászló nem volt a szemben gyalogló haddal, vagy ha volt is, összecsavartan vitte valamelyik szekér. Körülbelül kétszáz fő. S apró csoportokban sietést gyalogolnak.

Gergely intett Ceceynek. Az öreg hátul lovagolt a sereg mögött, s egy vén katonával beszélgetett. Mindig beszélgetett az öreg. Hogy a veje intett, odaszöktette hozzá a lovát.

- Kicsit előremegyek - mondotta Gergely.

S megsarkantyúzta a paripáját. Az ismeretlen dandár elé ügetett.

Szeme a vezért kereste. Nincs köztük tollas süvegű. Hát megállt előttük, és fölemelte a karját: álljt intett nekik.

- Ti kassaiak vagytok?

Nem felelt egyik se. Zavart szemmel néztek rája. Némelyik el is vörösödött.

- Honnan jöttök?

Erre se felelt egyik se.

- No - kiáltotta Gergely bosszúsan -, tán a néma barátok katonái vagytok?!

Végre egy nagy állú, öles ember fölemeli a fejét, és megszólal:

- Hát mink kassaiak vagyunk, hadnagy uram, és onnan jövünk, ahova a tekintetes hadnagy uram megyen.

- Egerből?

- Onnan. De jobb, ha a tekintetes hadnagy úr se fárad oda. Nem érdemes. Úgyis vissza kell fordulnia.

- Hát miért? Mi a baj?

- Mi? Hát csak az, hogy bolond kecske az, amelyik nekiugrik a késnek!

- Micsoda késnek!

- Tetszik-e tudni, hogy mi vége lett Temesvárnak?

- Tudom.

- Tetszik-e tudni, hogy Losonczit levágták, a népét felkoncolták?

- Mondom, hogy tudom.

- Hát az tetszik-e tudni, hogy kétszázezer a török?

- Azt is tudom.

- Hát azt tetszik-e tudni, hogy Dobó uramnak ezer katonája sincsen?

- Még lehet annyi.

- Hát azt tetszik-e tudni, hogy Szolnok tegnapelőtt óta a töröké?

Gergely elsápadt.

- Most már azt is tudom. És azt is tudom, hogy ha ti voltatok volna ottan, akkor még hamarabb elveszett volna. Hát csak eredjetek haza. S hogy ne menjetek üresen, hát nesztek, ez mindnyájatoknak szól, patkányok!

S úgy vágta pofon a nagy állú embert, hogy az nekiesett a másiknak.

A következő pillanatban már kirántotta a kardját, s bizony közéjük szabdal, ha le nem ugranak az útról.

- Tisztelem Serédy Györgyöt! - kiáltotta utánuk. - Különb katonákat kívánok neki, mint ti vagytok. Patkányok!

S köpött utánuk.

A kassaiak morogva széledtek szét a mezőn, Gergely rájuk se nézett többé. Megindult ismét, s a lova a sarkantyú nyomásából érezte, hogy a gazdája reszket haragjában.

Még jó, hogy egy cigánykaravánt talált ott az úton. A kassaiak döntötték-e föl az egyik kocsijukat, vagy hogy magától fordult az árokba, a cigányság annak a kiemelésével vesződött.

Gergely visszapillantott, hogy messze maradoz-e a serege. Azután, hogy megvárja őket, megállt a cigányok előtt. Nézte őket, hogy feledje a bosszúságát.

- Nini! - kiáltott egyszerre. - Sárközi barátom!

Az egyik gubancos cigány elvigyorodott erre a nyájas megszólításra, és levette a süvegét.

Hajlongva közeledett, miközben ravasz szemét fürkészően jártatta a Gergely arcán.

- Hát nem ismersz meg?

- Hogyne ismerném, nagyságos uram, csókolom kezsit-lábát. Eccerre megismertem. Csak azs nem jut esembe, hogy hogy hijják.

- No, majd eszedbe jut. Mit mívelsz itt? Látom, rongyos vagy, mint a madárijesztő.

A cigány csakugyan rongyos volt. Csak ing volt rajta meg egy posztódarabokkal foltozott bőrnadrág, vagy talán inkább bőrdarabokkal foltozott posztónadrág. A lába szára kivöröslött belőle. A lábán nem volt semmi se.

- Hát van-e már lovad?

- Dehogy van, csókolom a csizmája sárát, dehogy van. Nem is les tebbet soha!

- Gyere velem Egerbe, öreg. Lovat is kapsz, ha egy hónapot ott szolgálsz. Meg azonfelül olyan piros nadrágot kapsz tőlem, hogy minden cigány megbetegszik irigységében.

A cigány elvigyorodott. Végigpillantott a saját rongyos öltözetén, majd ismét felnézett a vitéz arcába, és a fejét vakarta.

- Egerbe? Meleg les ott, uram.

- Ne félj te attól. A leghűvösebb bástya alatt dolgozhatsz. Fizetést adatok neked. Te leszel az én fegyverigazítóm.

S törökül folytatta:

- ''Allah isini raszt getirzün!'' (Isten segítsen a dolgodban!)

A cigány a levegőbe szökött.

- Bornemissza Gergely, vitézs hadnagy uram! - kiáltotta. - Jaj, csókolom még a lova lábát is! Jaj, nemhiába, hogy sárgarigóval álmodtam az éjjel.

- No, csakhogy megismertél.

- Meg! Meg! Hogyne ismertem volna meg, csókolom azst a kedves lábát, mindjárt megismertem, csak azst nem tudtam, hogy kicsoda.

- Hát jössz velem?

- Elmennék, bizony isten elmennék...

- Hát gyere!

- Csak azs a fene terek ott ne volna! És már két kézzel vakarta a fejét.

- Hiszen még nincs ott.

- De ott les a kutya! Ahun így gyinnek-mennek a katonák, ott nem egészséges azs ájer.

- Én is ott leszek, Sárközi. Ne félj, míg engem látsz! Aztán ha éppen szorulnánk, egérútja van a várnak Miskolcig.

Csak úgy találomra mondta ezt Gergely. Mert hiszen minden várnak van alagútja. De Eger váráról nem tudott ő egyebet, csak azt, hogy Dobó benne a kapitány, meg hogy Mekcsey a kiskapitány, két olyan ember, akiért ő elmenne a világ végére is.

A föld alatti út említése hatott-e a cigányra, vagy a ló, vagy a piros nadrág, vagy hogy Gergelyt szerette? - még egy kicsit vakaródzott, aztán beleegyezett.

- Hát ha fizsetést is kapnék, katonaruhát is, sarkantyús sárga csizmát meg egy jó paripát, nem baj, ha vak is fél semire, hát akkor felcsapok.

A Gergely dandára már akkor ott állt, s nevetve hallgatta ezt a beszélgetést. Még nagyobb lett a derültség, mikor Gergely odanyújtotta a kezét a cigánynak, és az belecsapott.

- No - azt mondja Gergely a zsebébe nyúlva -, itt ez a dénár foglalónak. Egerig ráülhetsz a vezeték lovamra. Ott aztán, mihelyt lóvakulás lesz, a tiéd az első.

A cigány vígan ugrott fel a paripára, s meztelen sarkait hozzáütötte a ló oldalához.

A cigánykaraván szerencsét ordított neki. Ő is visszaordított valamit cigányul. Aztán félrecsapta a süvegét, s kivetett mellel, büszkén lovagolt tovább Gergely mellett.

- Haj, de felvitte azs Isten a dolgomat!


Néhány óra múlva a baktai úton a lombok és dombok között eléjük ragyogtak a egri vár zöld mázas cseréppel fedett tornyai s a tornyokon a nemzetiszínű zászlók meg a városnak vörös-kék zászlói.

Gyönyörű vár! S körülötte pirosló, sárguló szőlődombok és erdők. Mögötte távolacskán egy magas, kék hegy, hatszor akkora, mint a Szent Gellért hegye.

Gergely megemelte a süvegét, és a dandárhoz fordult:

- Oda nézzetek, fiúk! Mert a jó Isten is oda néz most az égből!

S megsarkantyúzta a lovát. Előrevágtatott.

A cigány egy percig tűnődött, hogy ott maradjon-e a sereg élén, vagy hogy ő is vele menjen a hadnagyával. Egyszerre látta, hogy komikussá válik, ha ő vezeti a sereget, hát jól megcsapkodta a tenyerével a ló tomporát, a sarkával meg a ló hasa alá kalapált. 

A ló nagyokat ugrott, s a magasba dobálta a cigányt. De nemhiába kupeckedett a more teljes életében, mindig ügyesen visszahullott a paripára.

A kocsiúton fellegző, meleg por terjengett. A port menekülők verték. Asszonyok, öregek és gyermekek ültek a kocsikon vagy ballagtak a bútorokkal, baromfival megrakott kocsik mellett. Némelyik kocsin borjú is állt, és bőgicsélt, némelyiken meg disznók röfögtek.

A török nem eszi meg a disznót, de ki tudja, mikor kerülnek vissza?! Egynéhányan tehenet vezettek. Egy piros csizmás kisleány cinegét vitt kalitkában a kocsi mellett, egy asszony meg fazékba ültetett, virágzó rózsafát a hátán. Sok kocsi, nagy hurcolkodás. Bizony egy részük vissza se fog térni többet. Kivált azok, akik amoda, lent a völgyben, a Cifra kapun át Felnémet felé takarodnak: a zsellérek meg az özvegyasszonyok: azok ott maradnak a Felföldön, ahol török ló még nem hagyott patkónyomot. Különösen Kassa - az volt a menekülők fő iránya.

Gergely azonban nem ügyelt már rájuk. Negyedóra nem telt belé, beugratott a Baktai kapun, amely a város falának nyugati bejárata. Azután a tekintetét föl-fölemelve nyargalt át a piacon, s kanyarodott fel a várkapunak.

A fal ott fehér és szinte mészszagú, annyira új.

A híd le van bocsátva. Gergely madárként röppen be a várba, fel a vén fák között. Szeme a kapitányt keresi.

Ott áll a vár piacán, ibolyaszín bársonymentében, kardosan, piros csizmában, sastollas bársonysüveg a kezében. Mellette egy szőke apród, aki két zászlót tartogat a karján: egy nemzetiszínűt és egy kék-vöröset. Dobó másik oldalán ott áll az öreg Bálint pap fehér karingben, stólásan, fekete reverendában. A kezében ezüstfeszület. Nagy, fehér szakállával olyan, mint valami bibliai próféta.

Éppen a katonák esketését végezték el. Dobó valami beszédet mondott nekik, aztán föltette a süvegét, s a robogó paripa felé fordult.

Gergely leugrott a paripáról, és ragyogó szemmel villantotta tisztelgőre a kardját.

- Jelentem alásan, vitéz kapitány uram, megérkeztem!

Dobó csak nézett. Végigsimította kerek, szürke szakállát, hosszú, lengeteg bajuszát, és megint csak nézett.

- Nem ismer meg, ugye, kapitány uram? Nyolc esztendeje, hogy nem láttuk egymást. Én a kegyelmed leghívebb katonája vagyok: Bornemissza Gergely.

- Gergely fiam! - kiáltotta Dobó a karjait széttárva. - A szívemre, lelkem! Tudtam, hogy te nem hagysz el engemet!

És megölelte, megcsókolta a vitézt.

- De hát csak egymagad jöttél-e?

Abban a pillanatban táncolt be a Sárközi paripája, félölnyi magasságra dobálva a rongyos, mezítlábas cigányt.

A katonák kacagtak.

Dobó is elmosolyodott.

- Csak nem ez talán a sereged?

- Dehogy - mondja nevetve Gergely. - Ez csak a puskacsináló cigányom. Jól tettem tán, hogy elhoztam?

- Minden ember aranyat ér itt - feleli Dobó.

S elkapta a kezét a cigánytól, nehogy az megcsókolja.

Hanem a cigányon nem lehetett kifogni. A csizmája szárát csókolta meg a kapitánynak.

- De hát mégis mennyien jöttetek? - kérdezte Dobó nyugtalanul.

- Nem sokan - felelte röstelkedve Gergely. - Mindösszesen kétszázötven drabantot adtak alám.

Dobó szeme ragyogott:

- Kétszázötven?! Fiam, ha mindenhonnan ennyi katonát kaptam volna, a maklári mezőn fogadnám a törököt.

- Hát nem jön a segítség?

Dobó felelet helyett a levegőbe legyintett. Aztán a körülötte álló tisztekhez fordult. Bemutatta nekik Gergelyt. A király hadából már ott volt Zoltay, akivel Gergely Budán ismerkedett meg ezelőtt tizenegy esztendővel. Most is olyan szőke és nyúlánk, víg ember, és még szakállt se visel, tehát nőtlen.

Aztán ott volt Pető Gáspár, egy gyors kezű, apró ember, aki szintén a király hadából való, s nagyságos címet visel. Egy vékony képű, kék szemű legény állt Pető mellett. Az is melegen megszorította a Gergely kezét:

- Fügedy János vagyok, a káptalan hadnagya.

Gergely ránéz.

- De ismerős vagy nekem, kedves öcsém!

Amaz vállat vont, s mosolygott.

- Nem emlékszem.

- Nem te adtál-e nekem ökörfület Erdélyben?

- Ökörfület?

- Azt. Mikor Fürjesnek az esküvője lett volna, hátul a konyhaudvaron.

- Lehet, mert csakugyan én osztogattam ott az apródoknak mindenfélét.

- Remélem, most visszaszolgálom.

- Hogyhogy?

- Kapsz érte basafület.

Aztán Petőhöz fordult Gergely:

- Hát te mért vagy olyan kókadt?

- Hogyne volnék kókadt - feleli Pető -, húsz lovasom elinalt az úton. Dejszen csak még egyszer elém kerüljenek!...

- Sose bánd - mondta Dobó. S legyintett. - A kapu nyitva van. Menjen, aki félti a bőrét. Nekem ugyan nem gyíkok kellenek ezekre a falakra!

Csak akkor pillantott Bálint papra is Gergely. Már egy esztendeje, hogy nem látta. Megölelte és megcsókolta az öreget.

- Hát nem ment el a papokkal, tisztelendő atyám?

- Valakinek csak kell itt is maradnia - duhogott az öreg. - Cecey mit csinál?

- Jön! - felelte szinte kiáltva Gergely. - A fiatalok szöknek, a vének jönnek, és kardot hoznak. Meglássátok, hogy az én fakezű apám hogy forgatja a kardot!

Rövid nyakú, köpcös ember lépett ki a templom árnyékából. Tenyérnyi széles kard verte a lába szárát. Egy szapora járású öregúrral jött, és már messziről integetett és nevetett Gergelyre.

Mekcsey volt.

Mióta Gergely nem látta, megszakállosodott, és még inkább hasonlított a bikához. A föld szinte rengett a lépései alatt.

- Hát te megházasodtál? - kérdezte Gergely, mikor már vagy háromszor megölelte.

- Micsoda? - felelte Mekcsey. - Már egy Sárikám is van azóta.

- Kit vettél el?

- Az ég legkékebb szemű angyalát!

- Kit, no!

- Szúnyog Esztert.

- Éljen! Hát a szép kígyófejű kardod?

- Megvan, csak hétköznap nem koptatom.

- És hol a kedves családod?

- Budetin várába küldtem őket, míg a törököket agyon nem verjük.

Dobóra pillantva folytatta:

- Én ugyan mondtam az öregnek, hogy ne küldjük el a feleségünket, de ő úgy félti az ő Sáráját, mint valami gyereket, hát elküldtük őket, elég gondunk lesz a törökkel is.

A számtartó jelentése szakította félbe a beszélgetésüket. Az öreg egy árkus papirost terjesztett ki Dobó előtt, és a szemüvegétől a papirost messze tartva, olvasta:

- Hát van: bárány 8050; ökör, tehén, borjú, szóval vágómarha: 486; búza, rozs meg liszt összesen 11 671 véka. Árpa meg zab 1540 véka.

Dobó a fejét rázta:

- Kevés lesz, Sukán bácsi.

- Magam is ezt gondoltam, kapitány uram.

- Ha itt szorít a török a télre, mit adunk a lovaknak?

Az öreg vállat vont.

- Hát bizony, nagyságos kapitány uram, alighanem cipót, mint a katonáinknak.

- Bor mennyi van?

- 2215 köböl.

- Az is kevés lesz.

- De legalább óbor. Az idén már megette a kutya a szüretet. Sör is van egynéhány hordóval.

- Disznó?

- 139 élő. Szalonna 215 oldal.

Bornemissza érdeklődéssel hallgatta volna tovább is ezt a jelentést, de a dandárjára gondolt. Visszaült a lovára, és kiugratott a kapun, hogy bevezesse őket.

Bevezette, megmutatta. Dobó kezet szorított a zászlótartóval. Átadta őket Mekcseynek, hogy mondassa el velük az esküt, mutasson nekik helyet, s adasson nekik reggelit.

- Eridj be te is a házamba. Amott az a sárga, emeletes. Harapj valamit.

Gergely meg is indult, de mégis jobban érdekelte a vár: benyargalta lóháton.

- Gyönyörű vár! - kiáltotta Dobóhoz visszatérve. - Ha valaha vártiszt leszek, itt engedjen az Isten letelepednem.

- Még semmit se láttál - szólt Dobó. - Jer, majd én mutatom meg neked.

S hogy Bornemissza leszállt a lováról, intett a szőke apródnak:

- Hozd, Kristóf, a lovat utánunk.

Karon fogta Gergelyt, és a déli kapuhoz vezette.

- Hát látod - mondotta ott megállva. - Hogy hamarosan tájékozni tudd magadat, képzelj egy nagy teknősbékát, amely délre néz. Ez, ahol most vagyunk, ez a feje. A négy lába meg a farka: a bástyák. A két oldala két gyalogkapu.

És közben felszólt a kapu tornyába:

- Vigyáztok-e ott fenn?

Az őr kihajolt a torony ablakán, s az oldalán függő kürtöt hátrataszította:

- Vigyázunk ketten is, kapitány uram.

- Gyerünk fel - mondotta Dobó. - Erről felől jön ma vagy holnap a török, hát ezt is nézd meg.

Egy kézmozdulattal előre akarta bocsátani Gergelyt, de az meghátrált:

- Már beesküdtem, kapitány uram.

Ez azt jelentette: nem vagyok vendég.

Dobó hát elöl ment.

A toronyban négy őr ült. Tisztelegtek.

- Ismerjétek Bornemissza Gergely főhadnagy urat! - mondotta Dobó.

Az őrök erre még egyszer tisztelegtek. Gergely hasonlóképpen a süvegéhez emelte a kezét.

A torony erkélyéről két kis falu meg egy malom látszottak délnek, közel a vár előtt, azokon túl pedig két szétágazó domblánc között kékeszöld síkság.

- Itt kezdődik az Alföld - magyarázta a tájat Dobó.

- És ez a két kis falu?

- Az innenső Almagyar, a túlsó Tihamér.

- És ez a patak?

- Eger-patak.

- Ezek a falak újak itt a kapu körül?

- Újak. Én építtettem.

- Jó magasak. A török itt aligha próbálkozik.

- Hát azért építtettem. Bal felől, amint látod, ágyú védi a kaput, és lövőrések fölülről.

- Minden várban bal felől védi: a szembejövőnek jobb kézben nincsen pajzsa.

- Itt jobbról nem is lehetett volna. Amint látod, a patak itt folyik a vár nyugati oldalán. A zsilipeket lezárattam amott a malomnál, hogy legyen vizünk.

S a vár nyugati oldalára mentek, a városra néző oldalra.

- Szédítő magas fal. Van ez tíz öl is.

- Még tán több is. Ezen az oldalon igazán nem próbálhat a török semmit. Kívül kő, belül föld. De most üljünk lóra. Ezen az oldalon aligha lesz bajunk a törökkel.

Lóra ültek, és lovon haladtak tovább.

Lenn a város csendes és néptelen volt. A házak közül kimagaslott a püspöki templom és a püspöki palota. A túlsó hegyoldalban, napnyugat felé a Szent Miklós temploma, aggastyán (augusztinusz) barátoké. A várost nyugatról vastag, egyenletes hegy keríti, túl rajta a Mátra ormai kéklenek.

A nyugati oldalon is két bástya, s középen egy kis, erős kapu. A patakhoz éppen lovakat vezettek le a katonák.

A patakon túl, a város piacán egynéhány ember ácsorgott egy falka disznó körül.

- Itt még vannak? - kérdezte bámulva Gergely.

- Még vannak - felelte Dobó. - Pedig mindennap leizenek, hogy takarodjanak már. Mindenki el akarja adni a disznaját, aprómarháit.

A kapu előtt, benn a várban egy széles arcú, sovány hadnagy oktatott körülbelül ötven katonát.

Kard volt náluk, a fejükön leeresztett rostélyú, rozsdás sisak, a vállukon vas. Kettő a közepén állt. A hadnagy rikkantgatott:

- Vissza! Vissza! Mondom, szamár, hogy amint vágtál, kapd vissza a kardodat!

A tanítványon látszott, hogy sohase volt katona. Markos, kis, erős parasztfiú volt, s Dobó csak azért tette a kassai csapatba, mert a fiatal erő kár az ágyúhoz.

- Ki ez a hadnagy? - kérdezte Gergely.

- Hegedüs - felelte Dobó -, a kassaiak hadnagya. Kemény ember.

S leszólt a csoporthoz:

- Ha valamit nem értetek, kérdezzétek meg a hadnagy úrtól.

A legény erre leeresztette a kardját, és Dobóra tekintett:

- Azt nem értem, kapitány uram, hogy mért kell nekem a kardot visszakapnom?

- A hadnagy úr megmondja.

- Azért, te bagariacsizma - szólt a hadnagy mérgesen -, hogy védd is magad vele, meg megint ütésre készen légy.

- Dejszen, hadnagy uram - szólt a legény egyet oldalt pökve -, akit én egyszer meglegyintek, nem vág az nekem vissza!

Dobó rápöccentett a lovára, s elmosolyodott:

- Egri gyerek. Jól beszél.

Végignyargaltak a fal alatt északra. Két palota állt ott. A kisebbik díszesebb, üvegablakos. A nagyobbik olyanféle épület, mint az uradalmi magtárak, monostor a neve. Dobó idejében valamikor a várbeli káptalané, vártisztek lakása, csak lantornás ablakú. A kisebbik palota mögött zöld rácsozatú virágoskert. Benne padok és szőlősátor.

Egy kései rókapillangó kereng az őszirózsák fölött.

Hogy Gergely a rózsákon felejtette a szemét, Dobó is odanézett:

- Szegény feleségem ugyan hiába ültette ezt a sok virágot.

- Hol van a nagyságos asszony?

- Hazaküldtem a testvéreimhez. Az asszonyi szem gyöngíti az embert.

A kerten át a nyugati oldal sarkára értek.

A fal ott is éktelen magas. Alatta kiálló dombrész. Az le van faragva a város földszínéig meredekre.

- No nézd - mondotta Dobó. - Ez itt a földbástya. Ez csak arra való, hogy ezt a sarkot a lövéstől védje, meg azt a másik bástyát, ott, oltalmazza. Az ott a tömlöcbástya.

És a vár hátán magasló bástyára mutatott: a teknősbéka farkára.

Onnan megint szép panoráma nyílt a városra s a patak mentén észak felé nyúló jegenyefás völgyre. A völgy vége egy szép fás falu: Felnémet. Nagy falu. Azon túl már erdős hegyek torlaszolják el a széles völgyet mindenfelől.

De Gergely nem sokáig gyönyörködött a képben. Figyelmét a vár háta költötte fel. Ott magas dombok emelkednek a vár mögött, s a dombokat csak egy mély, ásott árok választja el a vártól.

- A támadást innen lehet várni - mondotta a dombokat szemlélve.

- Innen - felelte Dobó. - De itt legerősebb is a fal, s a legnagyobb ágyúkból négy erre szolgál.

A tömlöcbástyánál leszállt a lováról, és átadta a kantárt Kristóf apródnak.

- Bevezetheted az istállóba.

Fölmentek a tömlöcbástyára, ahol egy nagy ágyú, négy mozsár és valami húsz szakállas ágyú ásított a domb felé.

Az ágyúk mellett egy göndör hajú, szőke német pattantyús oktatta a parasztokat.

- Mikor én mondok ''bor'', akkor adjál ''bor!'' Mikor én mondok ''düssz'' akkor adjál ''düssz!''

A parasztok komoly arccal hallgatták a tűzmestert. Dobó elmosolyodott:

- Venn szi szangz ''bor'', dann bekommen szi keine pulver, veil das ''bor'' keine pulver iszt, szondern vein.

Éppoly rosszul beszélt németül, mint a pattantyús magyarul, de azért megértették egymást. S a tűzmester újra kezdte:

- Mikor én mondok ''par'', akkor nekem ne hozz ''bar'', hanem pulver, krucifiksz donnervetter!

Végre is a parasztoknak kellett megmagyarázni, hogy mikor József mester bort kér, akkor puskaporos zacskót kell nyitni neki, mikor pedig port kér, bort adjanak.

Öt olyan német pattantyús volt a várban. Dobó Bécsből hozatta őket. Több idegen nem volt a vár népe között.

- Nézd ezt a gyönyörű ágyút - mondotta Dobó az ágyút megsimítva. - Béka a neve. Mikor ez kuruttyol, a török megérzi az esőt!

Az ágyú bronzból volt. Ki volt fényesítve ragyogóra. S vasazott, erős tölgyfa ágyával együtt valóban olyan volt, mint egy ülő béka.

Továbbsétáltak kelet felé, ahol a sarkon megint egy kiszögellő erős bástya magaslott. Az volt a teknősbékának a hátulsó bal lába.

- Ez a Sándor-bástya - mondotta Dobó.

Gergely bámulva állott meg.

A bástyától kezdve a vár keleti részén egy erős, magas falkaraj három darabra tört sarlóként övezte a vár keleti oldalát. Így:

  \                                   /

  \________________/

Kívül árok, belül árok. Tíz-tizenkét ölnyi mélység. Csupán a közepén át magaslott egy keskeny töltés, amely láthatólag azért volt hányva, hogy a katonák átjárhassanak rajta.

- Ez a külső vár - mondotta Dobó. - Láthatod, hogy kelet felől hegynek beillő domb magaslik mellette. Ez a Királyszéke. Azért hívják így, mert Szent István király innen nézte a sátora előtt üldögélve a templom épületét. Ezt a dombot itt lent ketté kellett választani.

- Értem - felelte Gergely -, okos ember volt, aki cselekedte.

- Perényi cselekedte ezelőtt tíz évvel. A túlsó végén is áll egy bástya, az a Bebek-bástya. Az a torony meg ott a szegleten arra való, hogy le a kapuig meg idáig lehessen látni és lőni az ellenséget.

A fal ott is, mint körös-körül, öles vesszőpalánkkal volt magasítva. Néhol még nedves volt rajta a sár. Az a palánk azért kellett, hogy kívülről be ne lásson az ellenség, s hogy a fal tetején látatlanul járhassanak a védők.

- Hát most gyerünk a templombástyára - szólt Dobó, Gergelyt ismét karon öltve.

Csak néhány lépést kellett a Sándor-bástyáról menniük, s Gergely előtt egy különös épület állott. Egy rengeteg nagyságú templomnak a fele. A két hátulsó tornya is megvan. (Azelőtt négy tornya volt.) Az ajtón faragványok, az ajtó fölött kőből faragott, óriási virágok, csorba orcájú kőszentek. De micsoda templom az, amely hívek helyett földdel van megtömve, harangok helyett ágyúk ülnek a tetején, s orgona helyett ágyúk dörgése szól belőle: a halál orgonája!

A templom oldala jobbról-balról be volt dombozva. A dombon kecske legelt. Oldalt egy boltozott bejárás. A kövei kormosak.

- Itt talán a puskaport tartják? - kérdezte Gergely.

- Azt - felelte Dobó. - Jer, és nézd meg, mennyi erő van itt összehalmozva!

- Sekrestye volt ez.

- Az. Jó száraz hely a puskapornak.

- No, nagy vétek volt ezt a templomot így elpusztítani.

- Magam is sajnálom, de inkább így legyen, hogysem Allahot dicsérjék benne.

Beléptek. A hely inkább borospincéhez hasonlított, mint sekrestyéhez: telides-tele volt fekete hordóval.

- Mennyi van? - kérdezte Gergely elámultan.

- Sok - felelte Dobó. - Kétszáz hordónál több. Itt tartom minden puskaporomat.

- Egy helyen? Hátha felrobban?

- Az lehetetlen. Az ajtó előtt őr áll. Kulcsa nincs hozzá másnak, csak nekem. Be nem mehet más, csak Mekcsey vagy az öreg Sukán. Napnyugta után napfelkeltéig meg nem adom oda a kulcsot senkinek.

Gergely fölpillantott az ablakra. Üvegből volt az ablak, az akkor szokásos, apró karikaüvegből, s háromszoros vasrostély védte az ablakot.

Az ajtóval szemben, ahova rézsút szolgált a világosság, nagy, kerek kád áll. Színig meg van töltve puskaporral.

Gergely belemarkol s visszapörgeti.

- Ez - úgymond - ágyúba való. Jó száraz.

- A puskába valót apró tonnákban tartom - feleli Dobó.

- Itt csinálták vagy Bécsben?

- Itt is, Bécsben is.

- S milyen vegyítékű az idevaló?

- Háromnegyed salétrom, a negyedik negyed kén és szén.

- Puhafa-szén vagy kemény?

- Puha.

- Az a legjobb. Hanem én egy-két kanállal többet keverek a szénből, mint mások szoktak.

A kád fölött, a fekete falon egy nagy, elpiszkosodott és elrongyolódott festmény látszott. Csak két fejet lehetett rajta látni. Az egyik szakállas, szomorú arcú férfié. A másik: egy ifjúé, aki a férfinak a mellére hajol.

A két alaknak fénykör volt a fején. A nyaktól kezdve le volt repítve a vászon, úgy, hogy a fal kifehérlett alóla.

- Ez vélhetőleg oltárképe volt a templomnak - mondotta Dobó. - Talán még Szent István pingáltatta.

A sekrestye előtt két szárazmalom forgott.

Ló húzta mind a kettőt. A templom oldalán, egy boltozat alatt kézi bombákat gyártottak a katonák. Két tűzmester vigyázott a munkájukra.

Gergely megállt. Megnézte a puskaport és a kanócot, s a fejét rázta.

- Talán nem jó? - kérdezte Dobó.

- Jónak elég jó - felelte Gergely -, de én engedelmet kérek, hogy azon a bástyán, amelyiken leszek, magam készíttethessem a bombákat.

- Mondd meg őszintén, ha jobbat tudsz! Te tudós ember vagy, és itt a vár védelme a fő, nem a mellékes tekintetek.

- Hát én jobbat tudok - mondotta Gergely. - Ezek a régi bombák sustorognak, ugrálnak, elpukkannak, aztán végük. Én magot teszek beléjük.

- Micsoda magot?

- Kis bombát, rézporba kevert olajos csepűt, vasport és egy darab ként. Az én bombám csak akkor kezdi a munkát, mikor elsült.

Dobó visszakiáltott a bombakészítőknek:

- Hagyjátok abba a munkát! Bornemissza főhadnagy úr vissza fog ide térni, és aszerint dolgozzatok, amint ő parancsolja.

Fölmentek a bástyának átalakított templom tetejére.

Körül volt az kerítve fönn vesszőből font és földdel töltött kasokkal.

A kasok között kőboltozatú fülkékben ágyúk. A középen golyóhalom és puskaporos gödör.

Onnan egészében lehetett látni a külső várat, amint óriás karéj alakjában kerítette a vár napkeleti oldalát. Rajta két bástya s a két bástyán két kerek torony.

De lehetett látni a fallal szemben a nagy földemelkedést is, amely felényi olyan magas, mint maga a vár.

- Hát itt a napkeleti részen erős lesz az ostrom - mondotta Gergely. - A nap is szembe süt reggelenkint. Ide ember kell.

- Rád gondoltam - felelte Dobó.

- Köszönöm. Meg fogom állni a helyemet.

És a két ember kezet szorított.

Az ágyúk között volt egy nagy, testes bronzágyú. Öblös torkába emberfej nagyságú golyó fért. A betűk és cifrázatok aranyként ragyogtak rajta.

- Ez a ''Baba'' - mondotta Dobó. - Olvasd a feliratát!

Az ágyú derekán koszorúba hajló két pálmalevél között ez a mondat ragyogott:

''Erős várunk nékünk az Isten!''

3

Szeptember kilencedikén nem sütött fel a nap. Az eget szürke felhők takarták. A Mátra ormait is felhő ülte. Az idő egész nap olyan volt, mint a kényes gyerek arca, aki sírni akar, csak azt kell még kitalálnia, hogy miért sírjon.

A várban élénk nyüzsgés. Az ácsok az alsó piacon félöles karók végét csapkodják laposra. Mellettük egy-egy katona lyukat fúr a laposított végbe, s kereszt alakot formál belőlük. A harmadik csoport katona olajos-szurkos csepűt kötöz a keresztekre. A keresztek neve ''furkó''. Már van egy halommal.

A sekrestye mellett az öreg Sukán vékával méri a puskaport. Parasztemberek apró bőrzacskókba tömik. Hordják a pattantyúsokhoz.

Ugyancsak a sekrestye mellett János tűzmester cserépből készült golyókat tömet puskaporral. Azok a ''labdák''. Arasznyi puskaporos kanóc fityeg ki belőlük. Mikor meg akarják gyújtani, olyanféle drótos szerszámba teszik, mint a mai angol labdaütők. De dobják kézzel is, s a füles golyókat kopjával is. Készen van azokból is valami ezer.

Az Ókapu felé, ahol az alsó piaccal elválasztott, két hosszú házsor a kaszárnya, köszörűsök és lakatosok dolgoznak. Mindenkinek a fegyverét meg kell igazítaniuk, aki hozzájuk viszi.

A Sötét kapu mellett szépen épített föld alatti istállókban állnak a marhák. A mészárosok ott vágnak a fal mellett. A vér egy lyukon az árokba csurog. Négy-öt marhát vágnak mindennap a vár népének.

Gergely éppen a Sándor-bástyán állott. Gerendákból és deszkákból emelvényt ácsoltak ottan, hogy csapatosan is föl lehessen járni belülről a falakra.

Minden bástyánál van már olyan emelvény, de a Sándor-bástyán újra kell csinálniuk, mert nem jól ástak le egy cölöpöt, és mozog.

Dobó fölment rajta a tisztjeivel, s meg-megrázogatta az oszlopokat.

- Úgy kell ennek állnia - mondotta -, hogy akkor is megtartson száz embert, ha minden oszlopát ellövik. Támasztékot szögezzetek minden oszlophoz. És be kell meszelni vastagon.

A templom tornyán a kürtös egy hosszút rikoltott.

- No, mi az? - kiáltott fel Mekcsey. - Itt vagyunk!

- Jönnek!

Ebből az egy szóból nagyon értettek a tisztek.

- Az előőrség jön!

Maklárig az őröknek hosszú láncolata állott már egy hét óta. Eleven teleszkóp, amely kinyúlt az abonyi mezőig, s éjjel-nappal a török megérkezését vigyázta.

Ezeket jelentette a ''jönnek!''

Mekcsey fölugrott a fal tetejére, és sietve indult a déli kapu felé. Maga Dobó is. A tisztek követték. A déli bástyán aztán megálltak, és ernyőzött szemmel néztek arra az útra, amely a kis Almagyar falun át a messze síkságból vonul egyenesen a várkapuig.

Az almagyari úton egy vágtató lovast lehetett látni. Süveg nélkül jött. Piros dolmánya szíjon röpdösött utána.

- Az én katonám! - vélekedett Gergely. - Bakocsai!

Merthogy az a Bakocsai kitűnő lovas volt, és a sors gyalogossá tette, mindig azon rimánkodott, hogy lóra ülhessen. Így jutott ezen a napon őrszemnek is.

Ahogy közelebb érkezett, látni lehetett, hogy az arca merő egy vér, s hogy a lova oldalán valami dinnyeforma gömbölyűség lődörög.

- Az én katonám! - ismételte örvendezve Gergely, de most már szinte kiáltva. - Bakocsai!

- Verekedett! - mondta Dobó.

- Egri gyerek - felelte rá Mekcsey.

- De az én katonám - szólt Gergely vissza. - Az én tanítványom!

A hírhozó nyomában még három őr rúgtatta az út porát. A többit tán levágták.

Hát itt a török.

Mit érezhetett Dobó e hírnek hallatára? Az a török had jön, amelyik a nyáron az ország két legerősebb várát rombolta le: Temesvárt és Szolnokot, s elfoglalta Drégelyt, Hollókőt, Salgót, Bujákot, Ságot, Balassagyarmatot - mindent, amit akart. Mert úgy indult el a török had, hogy ami még hátravan Magyarországból, beleigázza a szultán hatalmába.

Hát már itt tartanak. Százötvenezernyi emberarcú fenevad. Nagyobb részüket a zsenge gyermekkortól nyilazásra, lövésre, falmászásra, tábori életre nevelték. Kardjuk Damaszkuszban készült, vértjük derbendi acél, lándzsájuk hindosztáni mesterkovácsoktól való, ágyúikat Európa legjobb öntői alkotják meg, puskaporuk, golyójuk, fegyverük mérhetetlen és megszámlálhatatlan.

S velük szemben?

Itt áll ez a kis vár, s benne alig kétezer ember, s alig hat régi, hitvány ágyú meg holmi lyukas vasrudak: ágyúnak nevezett szakállas puskák.

Mit érezhetett Dobó?

A hírhozó Bakocsai István feliramlott a várba, és leugrott a lóról. Megállt izzadtan, porosan Dobó előtt. A nyerge szíján egy göndör bajszú, barna török fej; őneki magának az egész bal arca végig fekete az aludt vértől.

- Jelentem alássan, vitéz kapitány uram - szólt a bokáját összeütve -, itt a török, az istenfáját!

- Az egész had vagy csak egy csapat?

- Az egész hadnak az eleje, kapitány uram! Nem láttuk az egészet az abonyi erdő miatt, de nagyon igyekeznek, az istenfáját! Ahogy bennünket megneszeltek, mindjárt elkaptak kettőt belőlünk, oszt még engem is hajszoltak valameddig; legutóbb ez a füstös, az istenfáját neki!

- Hát a társaid hol vannak?

A vitéz a kapu felé pillantott.

- Mosakodnak a patakban, az istenfáját!

- No - azt mondja Dobó -, mától fogva tizedes vagy. Eridj, és igyál egy icce bort, az istenfáját! - tette hozzá mosolyogva.

A vár udvarán mindenki odatolongott, hogy a levágott fejet megnézze.

A beretvált fejnek egy hosszú fürtje volt középen. Annál fogva tartotta Bakocsai, s büszkén mutogatta.


A török megérkezésének hírére olyanná vált a vár, mint a zajgó méhkas. Mindenki Bakocsai köré csoportosult, hogy szavát hallja. Még az asszonyok is odafutottak a sütőházakból és konyhákból, s lábujjhegyre ágaskodva hallgatták a csoport mögött a vitéz beszédeit.

De ez persze csak akkor történt már, mikor Dobó otthagyta a piacot, és a tisztekkel együtt fölment a palotába, hogy tanácskozzon, rendelkezzen.

A vitéz fölakasztotta a török fejet egy hársfára, s ő maga székre ült, hogy átengedje a fejét a borbélynak.

Tizenhárom borbély volt a várban: négy mester és kilenc legény. No nem azért, hogy beretváljanak és hajat nyírjanak. Sebet fognak ők mosni, timsózni, varrni. Orvos? Az egész országban sincs annyi, mint ma csak egy megyei városkában is. A borbély az orvos is mindenfelé, no meg a jó Isten.

Hát a borbélyok mind a tizenhárman ráestek Bakocsaira, csak hogy közel lehessenek a szavához. Legelsőbben is a dolmányát húzták le meg az ingét.

Péter mester volt a legöregebb köztük, hát az fogta mosásba legelőször. Egy nagy cseréptálat eléje tartottak, egy fazék vizet meg föléje.

Mosták.

A mosást csak állotta a vitéz, meg a timsózást is, de mikor a hosszú fejsebet varrni kezdték, szétrúgta a széket, tálat, borbélyt és borbélylegényt, s rettentő istenfájázások között bement a kaszárnyába.

- Nem vagyok én nadrág, az istenfáját! - mondotta mérgesen.

Lekapott egy nagy pókhálót az ablakszélről, és a fejére tette. Bekötötte a fejét maga. Leült, jól beszalonnázott, beborozott, aztán ledűlt a szalmazsákra, s öt perc múlva már aludt.


A vitézzel csaknem egy időben egy lovas parasztember is érkezett a várba. Szűr volt rajta és felgyűrt szélű fekete kalap. A kezében zöld furkósbot, akkora, mint ő maga.

Mikor Dobó végzett a vitézzel, az ember leszólt a lováról egy asszonynak.

- Melyik a kapitány úr?

- Az ott, ni - mondja az asszony -, az a nagy szál úr, aki középen megyen.

Az ember leszállt a lováról. Hozzákötötte egy fához. A tarisznyájába nyúlt. Kivett belőle egy nagy, pecsétes levelet.

Utánafutott Dobónak:

- Levelet hoztam, kapitány uram.

- Kitől?

- A töröktől.

Dobó arca elsötétült.

- Hogy merte kend elhozni?! - kiáltott az emberre. - Vagy török kend?

- Nem - feleli megszeppenve az ember. - Kálba való vagyok én, instálom.

- Tudja-e azt kend, hogy magyar embernek nem szabad az ellenség levelét hordoznia?

És a katonákhoz fordult:

- Fogjátok fegyver közé!

Két dárdás katona a paraszt mellé lépett.

- Uram! - kiáltott az ember megrökönyödve. - Kényszerítettek!

- Csak arra kényszeríthettek, hogy a kezedbe vedd. Arra nem, hogy ide behozd.

És újból a katonákhoz fordult:

- Itt álljatok!

Összetrombitáltatta a vár népét, s anélkül hogy a levelet fölbontotta volna, összefont karral állt a hársfánál, amelyen a török fej lógott. Öt perc nem telt belé, együtt volt a vár népe mind. A tisztek Dobó körül. A katonák sorrendben. Leghátul a parasztok meg az asszonyok.

Akkor Dobó megszólalt:

- Azért hívattam össze a vár népét, mert a török levelet küldött. Én az ellenséggel nem levelezek. Ha az ellenség levelet ír, visszavetem. Vagy pedig a torkába verem annak, aki elém meri hozni. Csak ezt az első levelet olvastatom el, s küldöm azonnal a királynak. Tulajdon szemével láthassa, hogy itt a török: kell a segítség. Én anélkül is tudom, hogy mi van a levélben: fenyegetés és alku. A fenyegetéstől nem ijedünk meg. Alkuba nem bocsátkozunk. A haza nem eladó semmi pénzen. De hát hogy tulajdon fületekkel halljátok, hogyan szokott az ellenség beszélni, elolvastatom.

Odanyújtotta a levelet Gergelynek, aki mindenféle írást első tekintetre el tudott olvasni, s legtudósabb volt a vár népe között.

- Olvasd el hangosan.

Gergely egy kőre állott. Feltörte a pecsétet, s kirázta a porzót a papirosból. A levél aljára pillantott, s hangosan olvasta:

-'' Küldi Ahmed pasa Kálból,''

''Dobó István egri kapitánynak üdvözlet.''

''Én, aki vagyok az anatóliai Ahmed basa, a hatalmas, legyőzhetetlen császár főtanácsosa, megszámlálhatatlan és ellenállhatatlan hadának főkapitánya, izenem és írom, hogy a hatalmas császár ezen a tavaszon két sereget küldött Magyarországra. Az egyik sereg elfoglalta Lippát, Temesvárt, Csanádot és Szolnokot s minden várat és várkastélyt, amely a Körös, Maros, Tisza és Duna vidékén áll. A másik sereg elfoglalta Veszprémet, Drégelyt, Szécsént és az egész Ipoly mentét, s ezenkívül levert két magyar sereget. Nincs erő, amely nekünk ellenállhatna.''

''És most ez a két diadalmas sereg Eger vára alatt egyesül.''

''A hatalmas és legyőzhetetlen császár akaratából intelek titeket, hogy őfelségének ellene szegülni ti se merjetek, hanem engedelemre hajoljatok, s amely basát én küldök, beeresszétek, Eger várát és városát neki átadjátok.''

- Hogy a fenébe ne! - zúgták mindenfelől. - Ne olvasd tovább! Eb hallgassa.

Dobó azonban csendességre intette őket:

- Csak hallgassátok a török muzsikát. Igen szép, mikor ilyen fennen szól. Olvasd csak tovább!

- ''Ha engedelmesek lesztek, hitemre mondom, hogy se magatoknak, se jószágotoknak bántódása nem lesz. A császártól minden jót nyertek, s olyan szabadságban tartalak benneteket, mint a régi királyaitok.''

- Nem kell török szabadság! - rikoltott közbe a fakezű Cecey. - Jó nekünk a magyar is!

Amire mindenki nevetett.

Gergely folytatta:

- ''És minden bajtól megoltalmazlak benneteket...''

- Azér gyünnek, hogy oltalmazzanak! - rikoltott Pető Gáspár.

Mindenki nevetett, maga a levélolvasó is.

Csak Dobó állott komoran.

Gergely tovább olvasott:

- ''Erre adom hiteles pecsétemet. Ha pedig nem engedelmeskedtek, a hatalmas császár haragját vonjátok fejetekre, s akkor mind magatok, mind gyermekeitek valamennyien halállal pusztultok el. Azért hát nekem azonnal feleljetek!''

Haragos zúgás volt a felelet.

- A teremtésit a hatalmas császárjának! Iszen csak ide gyűjjön!...

Az arcok megvörösödtek. A legjámborabb embernek a szeme is tüzet hányt.

Gergely visszanyújtotta a levelet a kapitánynak. A zajgás elcsöndesült.

Dobónak nem volt szüksége kőre állnia, hogy kilássék a csoportból. Magas, öles ember volt. Ellátott mindenkinek a feje fölött.

- Íme - mondotta acélos, de keserű hangon -, ez az első és utolsó levél, amely töröktől jött ebbe a várba, s el is olvasódott. Megérthettétek belőle, hogy mért jön. Szabadságot hoz karddal és ágyúval. A keresztény vérben fürdő pogány császár hozza ránk ezt a szabadságot. Nem kell? Ha nem kell szabadság, levágja a fejünket! Hát erre válaszoljunk. Ez a válaszom!

Összegyűrte a levelet, és a parasztnak az arcába dobta.

- Hogy merted idehozni, gazember?!

És a katonákhoz fordult:

- Vasat a lábára! Tömlöcbe az alávalót!

4

A mindeneket fölizgató török levél után Dobó a palotába szólította a tisztjeit:

- Félóra múlva mindenki ott legyen.

A terem hamarabb is megtelt. Aki még késett, csak azért késett, hogy az ünneplőjét vegye magára. Mindenki érezte, hogy a levél a vészharang első megkondulása volt.

Dobó még csak az elmaradt őrséget várta.

Összefont karral állott az ablaknál, s az alant elterülő várost nézte. Milyen szép épületek, milyen szép fehér házak! S a város üres. Csak a palota alatt, a patakon nyüzsög a vár népe. Lóitató katonák, vízhordó emberek; lejjebb a városban egy sárga kendős asszony most lép ki a kapun. A hátán nagy batyu. S két kisgyermeket vonszolva siet a vár felé.

- Ez is a várba jön - mormogta Dobó kedvetlenül.

Az apród ott állt Dobó mellett. Lenvirágszín bársonydolmány volt rajta. Hosszú hajával, leányos arcával olyan volt, mintha fiúruhába öltözött leány volna. De ha a kezére pillantott valaki, erőt látott abban. Mindennap hányta a kopját a fiú.

Dobó hozzá fordult. Végigsimította a fiú vállig érő haját:

- Mit álmodtál, Kristóf? Nem álmodtad-e haza magadat?

- Nem - felelte elmosolyodva a fiú. - Szégyellném, ha olyat álmodnék, kapitány uram.

Az az egy apród maradt a várban. Az az egy is csak azért, mert az apja írt a kapitánynak, hogy a fiút ne küldje haza. Mostohaanyja volt a fiúnak. Nem nézett rá szíves szemmel. Dobó a maga fiának tekintette.

A többi apródot mind hazaküldte Dobó. Tizennégy-tizenhat éves fiúk voltak. Vitézi iskola volt nekik a Dobó udvara. Próbára nem engedte még Dobó őket.

Még egy kedves apródja volt köztük. ''Balogh Balázs,'' az előbbi évben megölt György barát egyik hadnagyának a fia. Az még Kristófnál is fiatalabb egy esztendővel, s kitűnő lovas. Sírva ment el augusztusban. Fájt neki, hogy Kristóf a várban maradhat, ő meg nem.

- Megállj, ha visszajövök - mondotta -, kopját török veled!

- Csak nem gondolod, hogy én küldetlek el?

És maga is könyörgött Dobónak:

- Hadd maradjon itt Balázs is, kapitány uram!

- Nem maradhat - felelte Dobó. - Özvegyasszony fia, és egyetlen gyermek. A diófára se szabad felmásznia. Takarodj!

''Nagy Lukács'' vitte el magával, hogy útközben átadja az anyjának.

- No, az a Lukács sokáig odamarad - szólt Mekcseynek, a fejét csóválva, Dobó. - Attól tartok, valami bajba keveredett.

- Nem hiszem - felelte Mekcsey. - Az apró embereket nem féltem. Valami különös babonám van rá, hogy az apró emberek szerencsések a hadban.

- Éppen fordítva van - felelte Gergely, aki inkább magas volt, mint kicsi. - Az apró ember sose ül oly biztosan a lován, mint a hosszú. Az aprót a ló viszi a harcban, a hosszú meg a lovat.

Az ajtónálló jelentette, hogy az őrök megérkeztek.

- Ereszd őket be - felelte Dobó komoran.

Hét sárga csizmás, sarkantyús legény állott meg a terem közepén. Kettőnek vizes volt a haja. Hát csakugyan mosakodtak.

Az egyik vizes hajú előlépett:

- Jelentem alássan, kapitány uram, itt az ellenség, Abony alatt.

- Tudom - felelte Dobó. - Az első török is itt van már. Elhozta Bakocsai.

Ez szemrehányó hangon volt mondva. A vitéz a város kék-vörös színét viselte. Egyet szusszant, és egyet húzott a nyakán.

- Kapitány uram, én hozhattam volna hármat is.

- Hát mért nem hoztál?

- Hát csak azért, mert én szétvágtam a fejét mind a háromnak.

A teremben nagy derültség áradt el. A hét katona közül négy be is volt kötve. Dobó maga is elmosolyodott.

- Hát, Komlósi fiam - mondotta -, nem a török fej itt a hiba, hanem a ti fejetek. Nektek nem az volt a kötelességtek, hogy verekedjetek, hanem az, hogy hírt hozzatok. A Bornemissza hadnagy úr katonája hozta meg a hírt. Nektek azonban előbbre való volt, hogy mosakodjatok meg fésülködjetek, inget váltsatok meg bajuszt pödörjetek. Micsoda katona vagy te, Komlósi Antal!

Komlósi elszontyolodva nézett maga elé. Érezte, hogy Dobónak igaz a szava. Azonban fölemelte a fejét:

- Hát majd meglátja, kapitány uram, hogy micsoda katona vagyok.

Az őrök jelentéséből bizonyossá vált, hogy a török vonul már Eger felé. Dobó új őrséget rendelt, s megparancsolta, hogy ne csapjanak össze a török őrséggel, csak jelentsék óránkint a közeledését. Azután kiküldte őket, és az asztalhoz ült.

Már akkor ott csoportoztak a teremben mind a hadnagyok, mind a vártisztek. Az öt német tűzmester is. Ott állt a pap is meg az öreg Cecey.

- Barátaim - kezdte Dobó az ünnepi csöndben -, hallottátok, hogy ránk következett, amit évek óta vártunk.

A hangja olyan volt, mint a nagyharangé. Egy percre elhallgatott. Talán egy gondolatát hallgatta el. Aztán mintha rövidre akarná fogni a mondanivalóját, köznapi hangon folytatta:

- Mekcsey kapitánytársam az imént adta át teljes jegyzékét a vár erejének. Körülbelül ismeritek ugyan, de én mégis szükségesnek látom, hogy fölolvassuk, és halljátok. Kérlek, Gergely öcsém.

Átadta az írást Gergelynek, aki könnyebben és gyorsabban bírta az effelét, mint Sukán bácsi. Gergely készséggel olvasott:

- Az egri vár ereje 1552. szeptember 9-én...

- Vagyis ma - szólt Dobó.

- A várnak van ma belső lovasa kétszáz, belső gyalogosa ugyanannyi, behívott egri és környékbeli puskás 875. Nagyságos Perényi Ferenc úr küldött 25 embert, Serédy György úr küldött vagy kétszázat.

- Abból nincs több, csak valami ötven - szólt Mekcsey.

És egy sunyorgó szemű, arcban erősen csontos hadnagyra pillantott.

- Nem tehetek róla - felelte az. - Én itt vagyok.

És a kardját megzörrentette.

Dobó békítő hangon szólt a hadnagyra:

- Hegedüs barátom, ki beszél itt rólad? Hunyadinak is voltak hitvány katonái.

Gergely tovább olvasott:

- Megint Kassáról jött kétszáztíz fölkelő. No, hát itt van - szólt Hegedüsre pillantva. - Kassán is vannak vitézek.

És folytatta:

- A néma barátok négy drabantot küldtek. Az egri káptalan kilencet.

- Kilencet? - mordult föl Bolyky Tamás, a borsodi puskások hadnagya. - Hiszen azoknak száznál is több a katonájuk!

- Fizetésre se adták - felelte röviden Dobó.

Fügedi, a káptalan hadnagya fölkelt. Dobó azonban leintette:

- Kérlek, öcsém, majd máskor. Az ördög se bántja a káptalant. Folytasd, Gergely öcsém, csak röviden és hamar.

Gergely hát szaporán, barátosan olvasott tovább. Jó hosszú volt a vitézlajstrom. Sáros, Gömör, Szepes, Ung, a szabad városok mind küldtek egy-egy kis csapat drabantot. A jászai prépost negyven embert küldött egymaga. Meg is éljenezték.

Végül Gergely ismét fölemelte a hangját:

- Vagyunk tehát összesen száz ember híján kétezren.

Dobó végigpillantott az asztalnál ülőkön, és a tekintete Hegedüsön állott meg. A kassai hadnagyra nézve folytatta:

- Ehhez még hozzászámíthatjuk azokat az embereket, akiket várbeli szolgálatra hívtam be: a tizenhárom borbélyt, nyolc mészárost, három lakatost, négy kovácsot, öt ácsot, kilenc molnárt és a harmincnégy parasztembert, akik majd az ágyúknál segítenek. Ostrom idején ez mind fegyvert ragadhat. Azután számítsuk még Nagy Lukácsot, akit Szent János feje vétele napján Szolnok alá elküldtem huszonnégy lovassal. Minden órában megérkezhetnek - szólt Mekcseyre emelve a tekintetét.

És folytatta:

- Hát volnánk így is meglehetősen, de én király őfelségétől várom a legfőbb segítséget.

Az öreg Cecey a levegőbe csapott, és hümmögött.

- Nono, Cecey bátyám - szólt Dobó. - Nem úgy van már, mint volt régen. A király igen tudja, hogy ha Eger elesik, hát beteheti a Szent Koronát a kamarájába.

- És akkor nincs többé Magyarország - toldotta hozzá Mekcsey, aki Dobó mellett állott.

- Lesz német - duhogta az öreg.

- A király hada két nagy seregben jön - folytatta Dobó -, ötven-hatvanezer, talán százezer jól táplált és jól fizetett katona. Egyiket vezeti Móric szászi herceg, a másikat Miksa herceg. A király bizonyára izen nekik, hogy ne vesztegessék az időt, hanem siessenek. S ma már annak a két tábornak a jelszava: Eger!

- Hiszi a miskolci pék! - morgott Cecey.

- Hát hiszem én is - mordult vissza Dobó. - És ezennel megkérem kegyelmedet, hogy a szavamba ne kapdosson. Az én követem, Vas Miklós még ma újra elindul Bécsbe, és ha nem találja útban a király hadát, értesítést viszen a török megérkezéséről.

Gergelyhez fordult:

- A gyűlés után rögtön megírod a kérelmet őfelségének, s mellékeled a török levelét. Úgy megírd, hogy még a kősziklák is idehengergőzzenek Eger alá.

- Megírom - felelte Gergely.

- Semmi okunk sincs arra, hogy nehéz szívvel várjuk a törököt. A falak erősek. Puskapor meg élelem van bőven: akár esztendeig is kibírjuk. A király ha csak az erdélyi hadát ideküldi is, minden török Mohamedhez költözik Eger alól. De hát olvasd fel most már a második számú jegyzéket is - szólt Gergelynek.

Gergely olvasta:

- Nagy bombaágyú egy, másik nagy bombaágyú, Béka nevű és Baba nevű kettő; a királytól három ágyú, Perényi Gábortól négy ágyú, Serédy Benedektől egy ágyú.

- A puskaport nem mértük meg, mert nem is lehet - szólt közbe Dobó. - Tavalyról is maradt, a királytól is kaptunk. A sekrestye aljában színig áll a kész puskapor. Ezenkívül van salétromunk és malmunk is, hogy ha kell, magunk csináljunk puskaport. Folytasd.

Gergely olvasta:

- Öreg réztarack, faltörő öt, vastarack ugyanilyen öt, őfelségétől rézfaltörő négy; golyóöntő a faltörőkhöz és szakállasokhoz huszonöt, dupla, prágai szakállas ágyú kettő, seregbontó szakállas ágyú öt.

- Felelhetünk a töröknek. De ez még semmi. Olvasd tovább!

- Prágai és csetneki réz és vas szakállas háromszáz, kézipuska kilencvenhárom, német kézipuska százkilencvennégy.

- Nem ér semmit! - rikkantott Cecey. - A jó íj többet ér minden puskánál.

Ezen egy kis feleselés támadt. Az öregek Cecey szavát helyeselték. A fiatalok a puska pártján voltak.

Végre is Dobó azzal vágta ketté a csatát, hogy a puska is jó, az íj is jó, de legjobb az ágyú.

Kristóf apród egy remekmívű, aranyos sisakot és egy kis ezüstfeszületet tett az asztalra. A karján még egy palástféle köpönyeg is volt.

Dobó háta mögé állt. Tartotta szótlanul.

Gergely még egy jó rendet olvasott. Benne volt a jegyzékben minden fegyver: kopja, gerely, pajzs, mindenféle golyó, csáklya, csákány, buzogány, kanóc, dárda és minden harci készség, amit nem a segítség hozott magával.

Akkor aztán Dobó fölkelt.

Az aranyos sisakot a fejére tette, a vörös bársony kapitányi mentét a vállára. És bal kezét a kardján nyugtatva szólott:

- Kedves barátaim és védőtársaim. A falakat láttátok, most már a falakon belül levő erőt is ismeritek. Ebben a várban van most a maradék ország sorsa.

A teremben csend volt. Minden szem Dobón függött.

- Ha Eger elesik, utána nem állhat meg se Miskolc, se Kassa. Az apró várakat lerázza a török, mint a diót. Nincs többé ellenállás. És akkor Magyarországot beírhatja a történelem a halottak könyvébe.

Komor szemmel pillantott körül, és folytatta:

- Az egri vár erős, de ott a szolnoki példa, hogy a falak ereje nem a kőben van, hanem a védők lelkében. Ott pénzen fogadott, idegen zsoldosok voltak. Nem a várat mentek védeni, hanem hogy zsoldot kapjanak. Itt az öt pattantyús kivételével minden ember magyar. Itt mindenki a hazát védi. Ha vér kell, vérrel. Ha élet kell, élettel. De ne mondhassa azt ránk a jövendő nemzedék, hogy azok a magyarok, akik 1552-ben itt éltek, nem érdemelték meg a magyar nevet.

Az ablakon besütött a nap, és rásugárzott a falon függő fegyverekre s a falak mellett rudakon álló páncélokra. Tündöklött tőle a kapitány aranyos sisakja is. Gergely mellette állott. Pillantást vetett az ablakra, aztán a szeméhez emelte a tenyerét, hogy a vezérre nézhessen.

- Azért hívattam össze kegyelmeteket - folytatta Dobó -, hogy mindenki számot vethessen magával. Aki többre becsüli a bőrét, mint a nemzet jövendőjét, nyitva még a kapu. Nekem férfiak kellenek. Inkább kevés oroszlán, mint sok nyúl. Akinek reszket az ina a közelgő zivatartól, hagyja el a termet, mielőtt tovább szólanék, mert meg kell esküdnünk a vár védelmére olyan esküvel, hogy ha azt megszegi valaki, meg ne állhasson holta után az örök Isten szeme előtt.

Félrenézett, és várt, hogy mozdul-e valaki.

A teremben csend volt.

Nem mozdult senki.

A feszület mellett két viaszgyertya állott. Az apród meggyújtotta.

Dobó tovább beszélt:

- Meg kell esküdnünk egymásnak az örök Isten szent nevével ezekre a pontokra...

Egy ív papirost vett fel az asztalról, és olvasta:

- Először: akármiféle levél jön ezentúl a töröktől, el nem fogadjuk, hanem a község előtt olvasatlanul megégetjük.

- Így legyen! - hangzott a teremben. - Elfogadjuk!

- Másodszor: mihelyt a török megszállja a várat, senki neki ki ne üvöltsön; bármit kiáltoznának is be, arra semminemű felelet ne hangozzék: se jó, se rossz.

- Elfogadjuk!

- Harmadszor: a várban a megszállás után semmiféle beszélgető csoportosulás se kint, se bent ne legyen. Se ketten, se hárman ne suttogjanak.

- Elfogadjuk!

- Negyedszer: az altisztek a hadnagyok tudta nélkül, a hadnagyok a két kapitány intézkedése nélkül a csapatokon nem rendelkeznek.

- Elfogadjuk!

Egy érdes hang szólalt meg Fügedy mellett:

- Valamit ide szeretnék betoldani.

A szóló Hegedüs volt, Serédynek a hadnagya. Az arca ki volt vörösödve.

- Halljuk - szóltak az asztalnál.

- Azt ajánlom, hogy a két kapitány viszont a hadnagyokkal mindig egy értelemben intézkedjen, valahányszor úgy fordul a sor, hogy akár a védelemben, akár más fontos intézkedésben a hadnagyok közül csak egy is tanácskozást kíván.

- Az ostrom szünetében elfogadom - szólott Dobó.

- Elfogadjuk! - zúgták rá mindannyian.

Dobó folytatta:

- Utolsó pont: aki a vár megadásáról beszél, kérdez, felel, vagy bármiképp is a vár megadását akarja, halál fia legyen!

- Haljon meg! - kiáltották lelkesen. - Nem adjuk meg a várat! Nem vagyunk zsoldosok! Nem vagyunk szolnokiak! - hangzott mindenfelől.

Dobó levette az aranyos sisakot. Hosszú, szürke haját végigsimította. Intett a papnak.

Bálint pap fölkelt. Szintén levette a süvegét, és fölemelte az asztalon álló kis ezüstfeszületet.

- Esküdjetek velem - mondotta Dobó.

A teremben mindenki a feszület felé nyújtotta a kezét.

- Esküszöm az egy élő Istenre...

- Esküszöm az egy élő Istenre - hangzott az ünnepi mormolás.

- ...hogy véremet és életemet a hazáért és királyért, az egri vár védelmére szentelem. Sem erő, sem fortély meg nem félemlít. Sem pénz, sem ígéret meg nem tántorít. A vár feladásáról sem szót nem ejtek, sem szót nem hallgatok. Magamat élve sem a váron belül, sem a váron kívül meg nem adom. A vár védelmében elejétől végéig alávetem akaratomat a nálamnál feljebb való parancsának. Isten engem úgy segéljen!

- Úgy segéljen! - zúgták egy hanggal.

- És most magam esküszöm - szólt Dobó, két ujját a feszületre emelve. - Esküszöm, hogy a vár és az ország védelmére fordítom minden erőmet, minden gondolatomat, minden csepp véremet. Esküszöm, hogy ott leszek minden veszedelemben veletek! Esküszöm, hogy a várat pogány kezére jutni nem engedem! Sem a várat, sem magamat élve meg nem adom! Föld úgy fogadja be testemet, ég a lelkemet! Az örök Isten taszítson el, ha eskümet meg nem tartanám!

Nem kételkedett azon senki. Lángolt mindenkinek az arca, mert tűz égett mindenkinek a szívében. A Dobó esküjére minden kard kivillant. Egy lélekkel kiáltották:

- Esküszünk! Esküszünk!

Dobó ismét föltette sisakját, és leült.

- Hát, testvéreim - mondotta egy árkus papirost véve a kezébe -, most még azt beszéljük meg, hogy a falak őrségét hogyan helyezzük el. A falak védelmére nem egyforma beosztás kell, mert a város felől meg az új bástya felől sík a föld és völgyes. A keleti meg az északi bástyák felől vannak a dombok meg a hegyek. Bizonyos, hogy oda állítják az ágyúkat, és ott törik majd a falat, hogy beronthassanak.

- Nem törik azt át sohase - mondotta Cecey.

- Nono - felelte Dobó.

S folytatta:

- Ácsot meg kőmívest azért rendeltem jó számmal a várba, hogy amit a török ront, éjjel berakják. Hát ott lesz a legnagyobb munka. És ha az őrséget most el is osztjuk, az majd az ostrom szerint változik.

- Csak intézze kegyelmed, kapitány uram, mi elfogadjuk! - kiáltották többfelől.

- Hát én azt gondolom: négy seregre osszuk a védelmet. Egyik sereg legyen a főkapunál, a másik a szeglettoronyig való részen, harmadik a külső várban, negyedik a tömlöcbástya körül északon. A négy csoportnak megfelelően négy részre oszlik bent az álló sereg is. Az álló sereggel Mekcsey kapitánytársam fog rendelkezni. Ostrom idején az ő gondja lesz a katonák váltakozása, valamint a belső vár védelme is.

- Hát a város felőli oldal? - kérdezte Hegedüs.

- Oda csak egyes őröket állítunk. A kapunál elég, ha húsz ember lesz. Az úgyis szűk gyalogkapu, s onnan nem is próbálhat a török támadást.

És egy másik ív papirost vett fel.

- A legények számát hozzávetőleg így osztottam el. Az Ókapunál, vagyis főkapunál az új bástyáig álljon mindenkor száz drabant. A tömlöcbástyán száznegyven, a tiszttel száznegyvenegy. A Sándor-bástya mentén százhúsz a kapu nélkül. Onnan vissza a kapuig százöt.

- Ez négyszázhatvanhat - mondotta Gergely.

- A templom két tornyán tíz-tíz drabant. Ez a belső vár védelme.

- Négyszáznyolcvanhat - számította hangosan Gergely.

Dobó folytatta:

- Most következik a külső vár. A Csabi-bástyán legyen kilencven ember, a Bebek-bástyáig. Onnan a szeglettoronyig százharminc. Az Ókaputól a szegletig ötvennyolc. Ott még egy keskeny kőfal van, amely összeköti a belső várat a külsővel. Ott inkább szemmel kell őrködni, mint fegyverrel. Hát oda elég harmincnyolc drabant.

Mekcseyre pillantva folytatta:

- Oda lehet állítani a gyöngéket s ostromok alatt a könnyű sebesülteket is.

- Egy híján nyolcszáz - mondotta Gergely.

- Mármost hogyan osszuk szét a tiszteket? Hogy magamon kezdjem, én ott akarok lenni mindenütt.

Lelkes éljenzés.

- Mekcsey társam dolgát már tudjuk. A négy főhadnagy úr közül egy az Ókapunál lesz. Oda erő kell és rettenthetetlen lélek. Merthogy a török azon a kapun be akar majd törni, előre látható. Ott a halállal farkasszemet kell nézni erősen.

Pető Gáspár fölkelt, és a mellére csapott:

- Kérem azt a helyet!

A nagy éljenzésben csak a Dobó beleegyező fejmozdulatát lehetett látni. Az öreg Cecey átnyújtotta Petőnek a bal kezét.

- Ezenkívül - mondotta - a külső vár a legveszedelmesebb oldal. A török ott az árok betemetésén fog mesterkedni. Oda is a főtisztek bátorsága, hazaszeretete és halálmegvetése kell.

Három főhadnagy volt még Petőn kívül; mind a három fölugrott.

- Itt vagyok! - mondotta Bornemissza.

- Itt vagyok! - mondotta Fügedy.

- Itt vagyok! - mondotta Zoltay.

- Hát hogy össze ne vesszetek - szólott Dobó -, ott lesztek mind a hárman.

A tűzmesterek már előbb megkapták a maguk ágyúját, különben sem tudtak egy szót se magyarul, Dobó azonban még egy főágyúmestert akart. Ki legyen az?

Senki se volt értője az ágyúnak, csak Dobó. Hát Dobó magára vállalta.

Hogy erre újabb éljenriadalom támadt a teremben, s hogy a tűzmesterekre is néztek, azok nyugtalanul kérdezték:

- ''Was ist das? Was sagt er?'' 

Bornemissza hozzájuk fordult, és így magyarázta meg az öt németnek:

- ''Meine Herrn, Kapitány Dobó wird sein der Hauptbumbum! Verstanden?'' 

Dobó ezután összetrombitáltatta a katonaságot. A vár terén azoknak is elmondta az öt esküpontot, amire odabent megesküdtek. Megmondta nekik, hogy amelyikük félelmet érez, tegye le inkább a kardot, hogysem meggyöngítse a többit is. Mert - úgymond - a félelem olyan ragadós nyavalya, mint a pestis. Sőt még ragadósabb. Mert egy pillanat alatt átszáll a másikra. Hát itt a ránk következő nehéz napok alatt erős lelkű emberek kellenek.

Azután kibontotta a vár kék-vörös zászlaját, és összefogta a nemzetiszínűvel.

- Esküdjetek!

Erre a szóra a városbeli székesegyház harangja megkondult.

Csak egyet kondult, többet nem.

Mindenki a város felé tekintett. A kondulás olyan volt, mint egy jajkiáltás. Csak egy. S utána figyelő csöndesség áll az egész tájon.

5

Azon az estén Dobó vendégül látta mindazokat, akik vele délelőtt a teremben megesküdtek.

Az asztal egyik végén Dobó ült, másik végén Mekcsey. Dobó mellett jobb felől ''Bálint pap'' ült, bal felől ''Cecey''. A pap mellett ''Pető''. Petőt különben is meg kellett becsülni azzal a hellyel. A bátyja, Pető János, udvari méltóság volt: a király főpoharasa. Annak a révén kapták a puskaport meg az öt tűzmestert Bécsből. Csak aztán következett vagy kor vagy rang szerint, részint Mekcseytől, részint Dobótól számítva a sort: ''Zoltay, Bornemissza, Fügedy''. Aztán ''Koron Farkas,'' az Abaúj megyei gyalogosok hadnagya, ''Kendy Bálint'' és ''Hegedüs István,'' Serédy György hadnagyai, akik ötven drabantot hoztak; ''Fekete Lőrinc,'' aki Regécből jött tizenötödmagával; ''Lőkös Mihály,'' akit száz gyaloggal küldtek a szabad városok; ''Nagy Pál,'' Báthory György harminc drabantjának hadnagya, bikaerejű, merész ember; ''Jászai Márton,'' a jászai prépost negyven drabantjának hadnagya, ''Szenczi Márton'' szepesi hadnagy, aki negyven gyalogost hozott; ''Bor Mihály,'' kitűnő puskás, Sáros megye küldte hetvenhat gyaloggal; Ugocsából ott volt ''Szalacskai György'' és ''Nagy Imre''. Az utóbbit Homonnay Gáborné küldte tizennyolc gyaloggal. Eperjesről ''Blaskó Antal'' jött el.

A nevezettek mind hadnagyok. Az utánuk való rendben ült ''Paksy Jób,'' a legszálasabb tiszt a király seregéből, s ''Bolyky Tamás, ''a borsodi ötven puskás hadnagya. Ezek később jöttek, hát odaültették a vártisztek közé, akik voltak: ''Sukán János,'' az öreg számtartó; ''Imre deák'' kulcsár, a borospince felügyelője; ''Mihály deák'' élelmezőtiszt, vagy amint akkor mondták: ''cipóosztó; Gyöngyösy Mátyás deák,'' a püspök deákja (a vár a püspök földbirtoka volt); ''Boldizsár deák'' írnok s még egynéhányan. Mert Dobó nemcsak a tiszteket hívta meg, hanem hogy az egész vár képviselve legyen a vacsorán, egy tizedest, egy közembert, egy egri nemest és egy egri parasztot is felhívatott.

Az ételhordás a Dobó négy-öt szolgájának a dolga lett volna. De hogy a munkájukat megkönnyítsék, a főtisztek is beállították a szolgáikat.

Dobó mögött Tarjáni Kristóf állott, az apród. Dobónak ő szolgált. Ő nyújtotta eléje az ételt, ő töltötte mindig tele a poharát, valahányszor megürült.

Péntek volt aznap, hát a vacsorát tormás csukán kezdték, kirántott süllővel, harcsával és kecsegével folytatták, s túrós csuszával és fahéjas, főtt aszalt gyümölccsel végezték. De volt az asztalon szőlő is, alma, körte és dinnye is bőven.

Mért adta a takarékos Dobó ezt a vacsorát? Az esküvő gyűlés befejezéséül? Vagy hogy az egymásnak ismeretlen tisztek összeismerkedjenek és összemelegedjenek? Vagy tán a bor világításánál a lelkek erejét vizsgálta? A levegő kezdetben ünnepi volt, szinte templomi. A hófehér abroszok, a Dobó címerével vésett ezüst evőeszközök, az asztal fölött láncon függő, faragott hordó, az őszi virágokból készült bokréták - mindez inkább lakodalmi pompa volt, mint köznapi vendéglátás.

Még akkor se melegedett meg a keze senkinek, mikor a csuka után a szép hordóból gránátszín bor ömlött a poharakba. Dobónak a magasztos beszéde ült a lelkeken, mint ahogy a harangszó után elmélázva hallgatjuk a harang után sokáig búgó csöndességet.

A sültek után a szolgák tányért váltottak. Mindenki azt várta, hogy valaki beszélni fog.

Dobó elmélázva ült a barna bőrrel bevont karosszékben. Ő nézték.

S a csöndességben egyszer csak felhallatszik a sütőasszonyok vidám dalolása:

''Csak azért szeretek falu végén lakni,&lt;br&gt;Erre jár a rózsám a lovát itatni.&lt;br&gt;A lovát itatni, magát fitogtatni,&lt;br&gt;Piros két orcáját velem csókoltatni.''

Egyszerre eltűntek a felhők. Az ég kiderült. Hát komolykodjanak-e a férfiak, mikor az asszonyok a veszedelem bevonulását nótával várják?

Mekcsey fölvette az előtte álló ezüstserleget, és fölkelt.

- Tisztelt barátaim! - mondotta. - Nagy napok előtt állunk. Maga a jó Isten is az ég ablakában ül, és nézi, hogyan fog itt kétezer ember megharcolni kétszázezerrel. És én mégse csüggedek. Gyáva ember nincs közöttünk egy sem; hiszen még az asszonyok is, amint halljuk, vígan dalolnak odalent. De ha nem így volna is, van közöttünk két ember, aki mellett félni nem lehet. Ismerem mind a kettőt kora ifjúságomtól. Az egyiket azért teremtette az Isten, hogy példája legyen a magyar bátorságnak. A vas ereje van benne. Olyan, mint az arannyal zománcozott kard. Csupa erő és nemesség. A másik meg, akit szintén ifjúságomtól ismerek, a furfangnak és minden találékonyságnak a mestere. Ahol ez a két ember jelen van, vagy az erő, vagy a furfang bizonyosságában érezem magamat. Ahol ők vannak, ott jelen van a magyar bátorság, magyar ész, magyar dicsőség! Nem lehet veszedelemtől tartani. Azt kívánom, hogy úgy ismerjétek őket, mint én: Dobó Istvánt, a mi kapitányunkat, és Bornemissza Gergelyt, a mi főhadnagyunkat.

Dobó állva fogadta a koccintásokat, aztán állva is maradt.

És így felelt:

- Kedves véreim! Ha olyan ijedős volnék is, mint a szarvas, hogy akármiféle ebfalka csaholása megremegtetne, mikor nemzetem sorsáról van szó, megállok és ellenszegülök. Jurisicsnak a példája bizonyítja, hogy micsoda erősség a leghitványabb vár is, ha férfiak vannak benne. A mi várunk erősebb, mint Kőszeg volt, s nekünk is erősebbeknek kell lennünk. Én ismerem a török hadat. Még a bajuszom is alig ütközött, mikor már ott álltam a mohácsi mezőn, és láttam a Szulejmán hadát. Elhiggyétek nekem, hogy az a huszonnyolcezer magyar összegázolta volna azt a százezernyi csőcseléket, ha csak egy ember is van, aki a csatát vezetni tudja. Nem vezetett, nem rendelkezett ott senki. A csapatok nem az ellenség állása szerint bontakoztak széjjel, hanem csak úgy gondolomformán. Tomory, szegény, dicső emlékű, nagy hős volt, de nem vezérnek való. Azt gondolta, hogy a vezérség tudománya csak ez az egy szó: ''Utánam!'' Hát egyet imádkozott, aztán meg egyet káromkodott, és azt mondta: ''Utánam!'' Azzal megindult a seregünk, mint ősszel a fecskék tábora, neki a török közepének. A török úgy széledt előttünk, mint a lúdfalka. Mink meg rohantunk vakon, neki az ágyúsornak. Persze az ágyúk, a láncos golyók megtették, amit emberi erő nem tehetett. Négyezren maradtunk a huszonnyolcezerből. De ennek a rettenetes szerencsétlenségnek két nagy tanulsága volt. Az egyik az, hogy a török tábor nem vitézek sokasága, hanem mindenféle gyülevész népé. Összeszednek mindenféle embert és állatot, csak hogy a sokaságukkal elrémítsék a tyúkszívű embert. A másik tanulság az, hogy a magyar akármilyen kevés, megzavarhatja és meggyőzheti a törököt, ha bátorsága mellé okosságot viszen magával pajzsul.

Az asztalnál ülők feszült figyelemmel hallgatták a főkapitányt.

Dobó folytatta.

- A mi állapotunkban azt parancsolja az okosság, hogy vasból legyen a lábunk, míg a király serege meg nem érkezik. A várat lőni és rombolni fogják, s meglehet, ledöntik a falat, amely valameddig védeni fog bennünket. De akkor aztán nekünk kell előállanunk. S ahogy a falak védtek bennünket, úgy kell nekünk védenünk a falakat. A falra hágó ellenség ott fog találni bennünket minden résen. A magyar nemzet sorsát nem engedjük kicsavarni a kezünkből soha!

- Nem! Nem! Nem engedjük! - kiáltották valamennyien fölpattanva.

- Köszönöm, hogy eljöttetek - folytatta Dobó. - Köszönöm, hogy elhoztátok kardotokat és szíveteket a haza oltalmára. Valami erős érzés él bennem, hogy az Isten Eger vára fölé nyújtja a kezét, és azt mondja a pogány tengernek: ''Eddig, és ne tovább!'' Ez az érzés erősítsen benneteket is, s akkor bizton hiszem, hogy ugyanezen a helyen vígan fogjuk megülni a győzelem torát is.

- Úgy legyen! - kiáltották mindenfelől, s összecsörrentek az ezüstpoharak és cinpoharak.

Dobó után Pető állott fel, a gyors mozgású hadnagy, aki a vár legjobb népszónoka volt.

Jobbra-balra rántott egyet a nyakán, és így szólt:

- Mekcsey uram bízik Dobóban meg Bornemisszában. Ezek meg bíznak mibennünk meg a falakban. Hát én is megmondom, miben bízom.

- Halljuk! Halljuk!

- Két erős vár esett el az idén a többi között: Temesvár meg Szolnok.

- Veszprém?

- Veszprémben nem volt ember. Miért esett el az a két erős vár? Azt fogják idő múltával mondani, hogy azért esett el, mert a török erősebb volt. Nem úgy van pedig. Azért esett el, mert Temesvárt spanyol zsoldosok védték. Szolnokot meg spanyolok, csehek meg németek. Hát most megmondom, miben bízom. Abban, hogy Egert nem védi se spanyol, se német, se cseh. Itt az öt pattantyúst nem számítva mindenki magyar, s főképpen egri. Saját fészküket védő oroszlánok! Én a magyar vérben bízom!

Itt már kimelegedett minden arc, fölemelkedtek a poharak. Pető be is fejezhette volna a beszédét, de a népszónokok bőségével folytatta:

- A magyar pedig olyan, mint a kova. Mentül jobban ütik, antul jobban szikrázik. Hát azt a kontyos irgalmát annak a Mohamed putrijaiban szedett, fügefáról szakadt, ringyes-rongyos vízivójának, nem bírna-e velük ez a kétezer, magyar anyától vitéznek született, lóháton nevelkedett, magyar búzán erősödött, egri bikavért ivó katona?

Elnyomta az éljenzés, a kardcsörgés és kacagás a szavát, de ő megint csak sodort egyet a bajuszán, egyet nézett oldalt, és így fejezte be:

- Eger eddig csak derék város volt, a hevesi magyarság városa. Adja Isten, hogy ezentúl a magyar dicsőség városa legyen! Pogány vérrel írjuk a falra: ''Ne bántsd a magyart!'' S ha majdan századok múlva az örök földi béke mohája zöldellik e vár maradványain, levett kalappal járhasson majd itt az utánunk jövő századok fia, s büszke érzéssel mondhassa: a mi apáink küzdöttek itten, áldott legyen a poruk is!

De már erre olyan riadalom támadt, úgy összecsókolták a szónokot, hogy nem lehetett tovább beszélnie.

De nem is akart.

Leült, és átnyújtotta a kezét Bolyky Tamásnak, a borsodi legények hadnagyának.

- Tamás - mondotta -, ahol mi ketten leszünk, zápuljon a feje a töröknek!

- Olyan szépen beszéltél - felelte Tamás a fejét rázva -, hogy akár most rohannék száznak ellenébe!

Pető után már senki se érzett magában erőt, hogy köszöntőt mondjon. Gergelyt szólongatták, de ő, mint afféle tudós ember, nem szeretett szónokolni. Hát mindenki csak a szomszédjával beszélt, s a vacsora vidám zsongása töltötte be a termet.

Dobó is fölmelegedett, hol az egyik szomszédjának, hol a másiknak nyújtotta koccintásra a poharát.

Egyszer Gergelynek is átnyújtotta, s hogy a pap Pető mellé ült beszélgetni; átintette Gergelyt maga mellé.

- Kerülj csak ide, fiam - mondotta.

Aztán, hogy Gergely melléje ült, folytatta:

- A Török fiúkról akarok beszélni veled. Írtam nekik is, de ugye hiába?

- Bizony - felelte Gergely, a poharát maga elé téve - nem hiszem, hogy látjuk őket. Jancsi nem akaródzik várat védeni. Jobb szeret a szabad mezőn viaskodni a törökkel. Feri meg nem jön ennyire el. Nem hagyja ott a Dunántúlt.

- Igaz, hogy Bálint úr meghalt?

- Az bizony, szegény, már egypár hónapja. A bilincseit csak a halál oldotta le.

- Mennyivel élte túl az asszonyt?

- Jó egynéhány esztendővel. Az asszony, tetszik tán tudni, akkor halt meg, mikor mink Konstantinápolyból hazajöttünk. Éppen temették, mikor Debrecenbe érkeztünk.

- Jó asszony volt - mondta Dobó elgondolkodva.

S a poharáért nyúlt, mintha érte akarna inni.

- Bizony olyan nem sok terem a földön - mondta Gergely.

És ő is a poharáért nyúlt. Némán koccintottak. Talán mind a kettőnek az volt a gondolata, hogy a jóságos asszony látja odafenn az érette emelt poharat.

- Hát Zrínyi? - kezdte újra Dobó. - Annak is írtam, hogy Egerbe jöjjön.

- Az el is jött volna, de már hónapok óta hallja azt a hírt, hogy a bosnya pasa ellene készülődik. Én februárban beszéltem Miklós bácsival Csáktornyán. Ő már akkor tudta, hogy a török nagy haddal jön Temesvárra, Szolnokra, Egerre. Még velem íratta meg a levelet a királynak.

S míg beszélt, végigsimította az apród haját.

Az ajtó előtt sípok és trombiták zenéje szólalt meg:

''Sárga csizmás Miska sárban jár,&lt;br&gt;Panni a pataknál rája vár.''

Mintha új vért öntöttek volna mindenkibe. Dobó intésére az apród bebocsátotta a síposokat. Három sípos és két trombitás. Köztük a cigány is. Nagy, rozsdás sisak a fején, s benne három kakastoll. Az oldalán hüvelytelen kard madzagon. Meztelen két lábán óriás sarkantyúk. Dagadozó pofával pikogtatja a kalanétját.

Mindenki tetszéssel fülelt rájuk. Mikor megismételték a nótát, mély bariton szólalt meg a hadnagyok sorában:

''Zöldítsétek egek hamar a fűzfákat!&lt;br&gt;Hadd nyergelem újra kesely paripámat,&lt;br&gt;Hadd próbálom újra pihent fegyveremet,&lt;br&gt;Sírva emlegesse török a nevemet.''

A hadnagy termetes, kisodrott bajszú legény volt. A bajusza örökké úgy állt keresztben az orra alatt, hogy hátulról is meg lehetett ismerni.

- Ki is ez a hadnagy? - kérdezte Gergely Dobóhoz hajolva.

- A komáromi kapitánynak az öccse: Paksy Jób.

- Jó dalos.

- És bizonyára vitéz fiú. A dalos kedvű ember mind jó vitéz.

A hadnagy még egy másik rendet is akart a nótából, de nem jutott eszébe.

A síposok is vártak, hogy mikor kezdi.

Ebben a percnyi szünetben valaki nagyot rikkant:

- Éljen a papunk!

- Éljen a hadunk véne! - kiáltott Zoltay.

Cecey vidáman felelte:

- Vén az öregapátok!

- Éljen a vár legfiatalabb védője! - kiáltotta Pető.

Erre már Tarjáni Kristóf is pohárért nyúlt, és elpirultan koccintgatott a vendégekkel.

- Éljen az a török - kiáltott Gergely -, akinek legelőször ütjük ki a fogát!

Erre nem volt kivel koccintani. Mindenki nevetett, és csak a szomszédjával koccintott.

A piros arcú egri nemesember kelt fel a helyéről. Galléros, kék köpönyegét a jobb vállán hátravetette. Jobbra-balra törült egyet a bajuszán, aztán meg hátra az üstökén. És szólott:

- Éljen az az ember, aki elsőnek fog meghalni Egerért!

Szétnézett büszkén és komolyan, s anélkül hogy koccintott volna valakivel, fenékig ürítette a poharát.

Aligha vélte, hogy magára ivott.


A nagy lábas óra mutatója tizenegyen állott, mikor belépett egy őr, és az ajtóban megállva jelentette:

- Kapitány uram, a török már Makláron van.

- Az előőrség vagy a had eleje?

- Több mint előőrség. A holdvilágnál úgy jönnek, mint az árvíz. Sok sátor és sok tűz látszik.

- Akkor holnap már itt lesznek - bólintott Dobó.

És elbocsátotta az őrt azzal, hogy reggelig már nem szükséges jelentéseket hozniuk.

S föl is kelt. Jel volt ez az oszlásra.

Mekcsey a terem egy sarkába vonta Gergelyt, Fügedyt, Petőt és Zoltayt. Egypár szót szólott nekik, aztán Dobóhoz sietett.

- Kapitány uram - mondotta a sarkantyúját összepöndítve -, vagy kétszázan kimennénk az éjjel.

- Hova a pokolba?

- Maklárra.

- Maklárra?

- Jó estét mondani a töröknek.

Dobó jókedvűen simított egyet a bajuszán. Aztán az ablakzugba lépett. Mekcseynek utána kellett lépnie.

- Hát - így felelt Dobó -, nem bánom. A vár népére biztató az efféle.

- Éppen azért gondoltam magam is.

- Ha nagy a harci kedv, jól fog a kard. De téged nem eresztelek el.

Mekcsey megrándult.

Dobó nyugodtan nézett rá.

- Te olyan vagy, mint a bika. Beleöklelsz minden fába, s egyszer csak majd nem tudod kihúzni a szarvadat. Pedig neked vigyáznod kell a fejedre, hogy ha én el találok esni, azonnal átvedd a vezérséget. Ezt csak neked mondom. Hanem Bornemissza meg a többi kimehet. Gergely eszes fiú, nehéz tőrbe ejteni. Hívd csak ide.

Gergely ott termett.

- Hát kimehetsz, Gergely - mondotta Dobó -, de nem kétszáz emberrel, hanem csak százzal. Elég annyi. Rájuk csaptok. Kissé megrezzentitek őket. S visszafordultok. Emberéletben pedig kár ne essék.

- Kapitány uram - esdekelt a kis Tarjáni -, hadd menjek én is velük!

Dobó megint simított egyet a bajuszán.

- No, nem bánom - mondotta. - De mindig ott légy Gergely hadnagy úr mögött. Ha agyon találnak ütni, elém ne kerülj többet, azt megmondom!

6

Gergely rohanvást rohant a lovas legények tanyájára. S trombitaszó helyett egyet lőtt a szobában a pisztolyával.

A legények egyszerre kirugaszkodtak az ágyukból.

- Ide hozzám! - kiáltotta Gergely.

A legfürgébbeket választotta ki a maga százának.

- Egy-kettő! Öltözzetek! Mikorra hármat pillantok, lent legyetek kardosan, lóháton a kapunál. Te, fuss az alkapitány úrhoz, és kérj egy emberfogót. Magaddal hozod. Aprópuska legyen mindeniteknek a nyeregkápáján!

Még akkor a pisztolyt aprópuskának nevezték.

Gergely lefutott a lépcsőn, és az istálló felé sietett. A konyhából kisugárzó vörös lámpafénynél egy sárga dolmányos, sisakos embert pillantott meg. Az ember egy felfordított dézsán ült, és görögdinnyét tartott a térdén. Azt kanalazta.

Az ember mezítláb volt.

- Ez nem lehet más, csak az én cigányom - mondotta Gergely.

És rákiáltott:

- Sárközi!

- Tessen parancsolni - felelte a cigány félig fölemelkedve.

- Ha velem jössz, lovat szerezhetsz ma, fájinat.

A cigány felugrott.

- Megyek. Hova?

- A törökre - felelte vígan Gergely. - Alszanak most. Meglepjük őket.

A cigány a fejét vakarta. Nézett a földre. Visszaült a dézsára.

- Mégse lehet - mondotta komolyan.

- Miért ne lehetne?

- Megesküdtem ma a tebbivel, hogy nem hagyom el a várat.

- De hiszen nem arra esküdtünk. Arra esküdtünk, hogy megvédelmezzük.

- Lehet, hogy a tebbi arra esküdözsött - felelte a cigány, a vállát csaknem a füléig vonogatva. - Én arra esküdözstem, hogy degeljek meg, ha kimegyek a várból. Isten engem úgy segéljen!

S újra az ölébe vette a görögdinnyét. A fejét csóválgatta, és tovább falatozott.

Tíz perc nem telt belé, Gergely már kint lovagolt a katonáival a maklári úton, a holdvilágos éjszakában.

Előtte két ember: Fekete István altiszt és Bódogfalvi Péter közember. A Meleg-vízen túl lekanyarodtak a rétre. Ott már a lovak dobogását elnyelte a puha föld. A száz lovas száz lengő árnyékhoz hasonlított.

Az andornaki füzesben megpillantották az első őrtüzet.

Péter megállt.

A többi is.

A hold sarlója a fellegek között csak éppen annyit világított, hogy a fák és emberek alakja fekete árnyékokként rajzolódott elő az éjszakából.

Gergely odaugratott Bódogfalvihoz:

- Szállj le. Eredj kígyóként lappangva az első őrig. Ha kutya van vele, és ugat rád, térj vissza éppoly csendesen és lappangva, mint ahogy odamentél. De ha nincs kutya vele, kerülj a háta mögé, és szúrd le. Azután nézd meg a tüzet. Ha nincs mellette más őr, vess rá fél marok puskaport. De abban a pillanatban lebukjál ám, nehogy valaki meglásson!

- És a lovam?

- A lovadat idekötöd ehhez a fához. Itt megtalálod, mikor visszatérünk.

- És ha vannak a tűznél?

- Körülnézel gondosan, hogy hol és miképpen fekszenek, és hol vannak legtöbben. Aztán gyorsan visszatérsz.

Jó félóráig álltak a patak partján, a fűzbokrok mellett. Azalatt Gergely tanácsokat osztott:

- Ameddig futást láttok, üssétek-vágjátok őket. Senki száz lépésnél tovább el ne táguljon a társaitól, nehogy elvágódjék. Mihelyt a kürtöt halljátok, rögtön visszafordulunk és hazavágtatunk. Ameddig a kürt nem szól, szabad a mulatság.

A legények körben álltak, és minden szóra figyeltek.

Gergely folytatta:

- Megriadnak azok, és nem is gondolnak ellenállásra. Ha így történik, addig vágjátok a sűrűjét, míg csak szét nem esnek. Tanuljátok meg egyszer s mindenkorra, hogy aki lovon hadakozik, olyan sebesen csapkodjon, hogy az ellenfélnek ne legyen ideje visszavágni. Mint a záporeső, úgy hulljon a vágás.

Gergely elhallgatott. A törökök felé fülelt. Aztán ismét a legényekhez fordult:

- Hol az emberfogó?

- Itt vagyok, hadnagy uram - felelt egy hosszú ember a sorban.

- Nálad a szerszám?

- Nálam - felelte a legény.

S egy villaforma, hosszú szerszámot emelt a magasba.

- Tudsz vele bánni?

- A kapitány úr megtanított rá.

- Hát csak kapd el vele a nyakát valamelyiknek, s gyűrd le a kutyát. Az lenne csak a dicső, fiúk, ha főtisztet tudnánk fogni. A legszebb sátorban szokott lenni az olyan. S bizonyosan egy ingben aluszik. Azt is fogjuk meg, ha lehet.

Ismét fülelt. Ismét folytatta:

- A foglyot meg kell kötözni, de csak a kezén. Hátra a kezét. Ha fogunk lovat is, arra rá lehet ültetni, s akkor te, Kristóf, meg te, másik kis ember, közrefogjátok, s a lova kantárát a magatok lovához kötve hozzátok. Ha szökni próbál, vagy beszélni, vagy kiáltani, vagy hátrafelé lecsúszni próbál, azonnal üssétek!

- Hátha nem fogunk lovat? - kérdezte Kristóf.

- Akkor futnia kell a lovatok mellett, s tik csak siessetek haza. Minket ne is várjatok.

A bokrok mellett megjelent a Péter alakja. Futva jött.

- Az őrt leszúrtam - mondotta lihegve. - Meg se jajdult, csak eldőlt, mint a zsák. A tűz a sátorok között ég. Egy török szolgaféle ül mellette. Sárga papucs a kezében, sárga festék a térdén.

- Tisztiszolga - mondotta Gergely. - Tovább.

- A többi százával ott hever a gyepen, holmi pokrócokon, a tűztől balra egy kerek térségen.

- Alszanak?

- Mint a medvék.

- Jó - felelte Gergely. - Hát most, fiúk, lehetőleg széjjel egymástól tízlépésnyire. Amint én elsütöm a puskámat, minden puska közibük roppanjon, s essetek rájuk, mint a farkasok. Ordítsatok, üvöltsetek, és üsd-vágd, nem apád!

Megvárták, míg Bódogfalvi lóra ült. Széttágultak napkelet felé.

A legszélső Pető. A sisakjába tűzött három sastollról megismerhető már messziről. Bekanyarítja a lovas láncot félhold alakban, s a Gergely ügetéséhez szabja a magáét.

Most már Gergely vezet.

Darabig még csendesen ügetve haladt a bokrok oldalában, aztán egyszerre sebes vágtatást kezd.

Az első török vad üvöltése hangzik fel az éjszakában. Gergelyre süti a pisztolyát. Gergely visszalő. A következő pillanatban minden pisztoly eldurran, s a száz lovas pokolfergetegként robog rá az alvó török hadra.

A sátorok erdeje abban a pillanatban ropogva-burrogva elevenedik meg. Török és magyar ordítás keveredik egy hangviharrá. A földön alvók eszüket vesztve riadnak fel, s ugrik, tolong a sok török keresztül-kasul egymáson a sátorok között.

- Rajta! Rajta! - harsog a Gergely szava.

- Allah! Allahu akbár! - üvölti a török.

- Üsd a kutyát! - bömböli Pető Gáspár valahol a sátorok között.

Török üvöltés, magyar káromkodás. Kardok villognak, fokosok zuhognak, lovak dübörögnek, sátorok recsegnek, kutyák visítanak. A föld is reng a száz lovas robogása alatt.

Gergely két sátor között egy falka összeszorult pogányra ugrat. Vágja őket jobbra-balra. Érzi, hogy a kardja mindig testbe csap, s hullanak előtte és dőlnek, mint a júniusi búza, mikor az agár benne nyargal.

A holdvilágnál látja, hogy a törökök minden lova egy csoporton legel, s hogy a menekülők jatagánnal metélik a békót, s felkapnak a lovakra.

- Utánam, fiúk! - kiáltja Petőnek, aki már odaérkezett.

S megrohanják a lovasokat is. Vágnak embert, lovat egyaránt. Csörög a kard, ropog a dárda, zuhog a buzogány. A török rémülten ugrál lóra. Némelyik lóra kettő is. Aki teheti, lovon menekül. Aki lóra nem tud kapni, gyalog iszkol el a sötétségben.

Gergely azonban nem üldözi őket. Megáll, és gyülekezőt fúvat.

A sátorok közein át mindenfelől ugrálnak hozzá az emberei.

- A török fut! - kiáltja Gergely. - Kapkodjatok össze minden elhozhatót! Lovát a kezéről senki le ne hagyja! Amelyik sátor előtt tűz ég, rúgjátok a tüzet a sátorra!

A legények megint szétoszlanak. Gergely lesuhintja a vért a kardjáról, és beleszurkál valami háromszor egy sátor ponyvájába, hogy letisztítsa.

- Pfuj, micsoda utálatos munka ez! - mondja Feketének, aki hasonlóképpen törülgeti a kardját.

Aztán, hogy török már sehol se ugrált, maga mellé szólította Kristófot:

- Nézzük sorra a sátorokat!

A hold gyönge világánál nem lehetett látni, hogy melyik sátor a főtiszté. A sátorok nem voltak egyformák. Egyik kerek volt, a másik négyszögű. S amelyik sátor díszesebb volt is, mint a többi, az csak előreküldött sátor volt. Közemberek háltak benne.

Gergely az egyik sátorról lekapott egy lófarkas zászlót, és hogy Kristófot meglátta, rákiáltott:

- No, fiú, vágtál-e?

- Kettőt - felelte zihálva az apród.

- Csak kettőt?

- A többi elfutott előlem.

A legények ezalatt egypár kocsit és szekeret is kerítettek. Feldobálták, ami már a lovukra nem fért: a szőnyegeket, aranyos boncsokokat, drágaköves kutaszokat (lófarkú lónyakdísz), lószerszámokat, sisakokat, fegyvereket, főzőedényeket és mindent, ami a kezükbe akadt. Még egypár sátort is széjjelszedtek és szekérre dobáltak.

Hajnalodott, mikor visszaérkeztek a várba.

Dobó már nyugtalanul várta őket a bástyán. Ha a kirohanás kudarccal jár, a vár népe aggódni fog.

Hanem ahogy meglátta a megrakott lovakat, kocsikat és szekereket s Gergelyt, amint már messziről felmutatta a lófarkas török zászlót, kigyulladt az arca az örömtől.

Mikor a vitézek berobogtak a kapun, már a vár népe ott várta őket, s örömkiáltásokkal éljeneztek.

A katonák nemhogy vesztettek volna, hanem inkább szaporodtak. A hosszú legény egy betömött szájú törököt hozott, s egyenesen Dobó elé vezette. Ott kirántotta a szájából a turbángyolcsot.

- Jelentem alássan - mondotta büszkén -, nyelvet is hoztunk.

- Marha! - kiáltotta a török tigrismérgesen a vitéz szeme közé.

Dobó nem szokott nevetni, de ezúttal olyan jóízűt nevetett, hogy a könny is kicsordult a szeméből.

- Varsányi - mondotta a fogolynak -, te hát jól játszod a törököt.

És a vitézhez fordult:

- Ugyan oldozd fel! Hiszen ez a mi kémünk.

- Mondani akartam a butának, hogy magyar vagyok - kesergett Varsányi -, de mindig fejbe ütött, ahányszor megszólaltam, aztán még betömte a számat is.

S pofonra emelte a tenyerét.

A vitéz röstelkedve húzódott félre.


Dobó magához intette Gergelyt meg Mekcseyt. És a kémnek is szólott:

- Jer.

Bement a belső kapun álló tornyos, emeletes épületbe, és a kapus szobájába lépett.

Leült egy gyökérből font karosszékbe, és intett Varsányinak, hogy beszéljen.

- Hát, kapitány uram - kezdte a kém a keze szárát dörzsölgetve -, jön az egész had. Ahmed pasa jön elöl. Az éjjel a tábor Abonyban hált. Az elejit felküldték Manda béggel Maklárig. Az irgalmát!... - tette hozzá megváltozott hangon.

Ez az ''irgalmát'' a vitéznek szólott, aki Egerbe hurcolta. A kezén mély árkokat hagyott a zsinór; meg egypár ütést is kapott a feje búbjára, mert bizonyosan kapálódzott az erőszak ellen.

- Hát bég is volt veletek? - riadt fel Gergely. - Azt bezzeg megfoghattuk volna!

- Alig - felelte a kém. - Kövér ember az, mint a barátok disznaja. Van három mázsa, ha nem több.

- Hogy mondtad a nevét?

- Manda. Azt nem fogja a golyó. Nem régi bég. Csak most a nyáron kapta a bégséget a temesvári csata után. A katonák különben csak úgy hívják, hogy ''Hajván''.

Gergely elmosolyodott.

- Ez az - mondotta a két kapitánynak -, akiről a minap este beszéltem. No, majd fogja itt a golyó!

- Beszélj tovább - szólt Dobó a kémnek.

- Jön aztán Szokolovics Mehmed beglerbég. Az jó lövő. Az ágyúkat ő állítja fel és sütteti el először. Azt mondják, olyan szeme van, hogy a falon is átlát vele. Ezt én nem hiszem.

- Ágyújuk mennyi van?

- Faltörő öregágyújuk van tizenhat. Más nagyágyújuk van nyolcvanöt. Kisebb golyólövő ágyújuk százötven. Mozsárágyú igen sok. Golyót hoznak száznegyven szekérrel, puskaporos tevét kétszázat láttam. Egy négyökrös szekérben egyebet se hoznak, csak márványgolyót, akkorákat, mint a legnagyobb görögdinnye.

- A had el van-e látva jól élelemmel?

- Rizsük nincs bőven. Már csak a tiszteknek osztanak rizst. De lisztet meg húst hatalommal szereznek mindenütt.

- Betegség van-e a táborban?

- Nincs. Csak Kászon bég betegedett meg Hatvanban, az is csak uborkától.

- Ki jön még?

- Arszlán bég.

- A volt budai pasa fia?

- Az.

- Hát még?

- Musztafa bég, Kamber bég, Veli bég.

- Az irgalmát annak a Veli bégnek - mordult el Mekcsey -, azt megdanoltatom!

- De meg is táncoltatjuk - mondta Gergely.

- Hát az a Dervis bég - kérdezte Dobó -, az miféle szerzet?

Varsányi a fejét rázta.

- Igen különös. Rendes bég, mint a többi, hanem mikor csatázik, leveti a bégruhát, és szőrcsuhát ölt. Azért hívják Dervis bégnek.

És kedvetlenül nézett Dobóra, mert a kérdésből látta, hogy Dobónak más kéme megelőzte őt.

- Milyen ember? - faggatta tovább Dobó. - Melyik had élén áll?

- Én a lovasokkal láttam. Félszemű ember. Azelőtt janicsáraga volt, és Jumurdzsák az igazi neve.

Gergelynek erre a névre megmozdult a keze, és a kardjára csúszott.

- Jumurdzsák - mondotta. - Nem emlékezik rá, kapitány uram? Hiszen ettől szabadultam én meg gyermekkoromban.

Dobó a fejét rázta.

- Annyi törökkel volt életemben bajom, hogy biz én, nem csoda, ha egyiket-másikat elfelejtettem.

A homlokához kapott.

- Hogyne ismerném. Az öccse ez Arszlán bégnek. Kutya kegyetlen ember!

És ismét a kémhez fordult.

- Mi volt a táborban?

- Már a Manda bég szolgája voltam (az ördög vigye el ezt a tulkot, aki elfogott), minden szándékukról hírt hozhattam volna.

- És hogyan jutottál a bég mellé?

- Barátságot kötöttem a szolgájával, és mindig a sátornál lődörögtem. Hatvan alatt a bég megharagudott rája, és elverte, engem meg, hogy már sokszor látott, csak magához szólított, mert én is tudtam már téntát főzni.

- Mit?

- Téntát. Úgy issza a téntát, mint mink a bort. Reggel, délben, este csak téntát iszik.

- Nem ténta lesz az, te!

- De bizony ténta, valóságos, jó fekete ténta. Valami babból főződik, oszt olyan keserű, hogy még másnap is pöktem tőle, mikor megkóstoltam. A babot úgy híjják, hogy ''kávé''.

A vezérek egymásra néztek. Egyik se hallotta még közülük a kávét.

- Hát az jó, hogy odajutottál - mondotta Dobó maga elé pillantva. - A had mit beszél Egerről? Erősnek beszélik-e, vagy könnyű munkának gondolják?

- Szolnok eleste óta - felelte a kém - azt hiszik, hogy övék az egész világ. Az egész táborban beszélik, hogy Ali pasa azt írta Ahmednek, hogy Eger csak rozzant akol.

- Hát még nem egyesültek?

- Még nem.

Dobó ránézett Mekcseyre. Mekcsey mosolyogva vont vállat.

- No, majd meglátják, micsoda harapós birkák vannak ebben a rozzant akolban.

A kém folytatta:

- A táborban sok a csőcselék. A hadat mindenféle görög kereskedő, kötéltáncos, örmény, lókupec és cigány kíséri. Rabok is vannak egynéhány százan. Többnyire temesvári nők. Azok széjjel vannak osztva a tisztek között.

- Gazemberek! - mordult el Mekcsey.

A kém folytatta:

- Férfi rabot csak fiúkat láttam, no meg a szekereseket, akik a golyót hozzák. Arszlán bég egy nap tízszer is elmondja, hogy az egriek, mihelyt a temérdek hadat meglátják, azonnal kiszöknek, mint a szolnokiak.

- Mi a had fő ereje?

- A sok janicsár meg a még több lovas ''műszellem''. Aknászok is jönnek. Azokat ''lagumdzsik''-nak hívják. Meg jönnek ''kumbaradzsik'' is, akik kopjával meg parittyával vetik a várba a cserépbombát.

Dobó fölkelt.

- Hát csak eredj most már: pihenj. Éjjel visszatérsz a táborba. Ha valami jelentenivalód lesz, csak jer ide a város felől a fal alá. És lobogtass fehér kendőt.

7

A piacon mindjárt megkezdődött a kótyavetye. Öt megrakott szekér és nyolc apró török ló.

A cipóosztó deákot kihúzták az ágyból. Egy asztalt eléje, egy dobost melléje. Kikiáltónak megtették Bódogfalvit.

- Kezdjük a lovakon - mondotta Pető.

- Egy gyönyörű arabus ló - kezdte Bódogfalvi.

- Vedd össze a kettőt - szólt Mekcsey.

Mert két egyforma kis pej ló volt a zsákmányban.

No, azokra senki se ígért, de azért elkeltek. Dobó megbízta Mekcseyt, hogy a két szép lovat vegye meg az apródoknak. Hát Mekcsey megvárta, szól-e valaki.

De mindenki a fegyverekre és a ruhafélékre tartogatta a pénzét: Mekcsey megvette négy forinton mind a nyolc lovat, és bevezette az istállóba.

A szekerek következtek. Azokból már bőven fordult ki a sok szép fegyver. Egy-két dénáron ékköves kardot, elefántcsont nyelű puskát lehetett venni. Az asszonyok a ruhaféléért versenyeztek. Fügedy egy húszfontos buzogányt vett, Paksy Jób bársonycsótárt, Zoltay egy ezüstsisakot, amelynek orrvédő pecke volt. Hullt a pénz Mihály deák elé, s a deák szorgalmasan jegyezte, hogy ki mit vett, és mennyit adott érte.

Mikor az első szekérnek a fenekére értek, Bódogfalvi vidáman kiáltott:

- Most pedig következik ama híres Dárius királynak a kincsesládája!

S egy katona segítségével szép, borjúbőrös ládát emelt a saroglyára.

A láda be volt csukva, de zár vagy lakat nem látszott rajta. Balta kellett, hogy felszakíthassák.

A vár népe szinte nyomta egymást kíváncsiságában. Ha a Dárius kincse nincs is a ládában, bizonyosan értékes holmi van benne.

- Én egypár ezüstkupát szeretnék venni - mondotta a várnak az egyik kocsmárosa.

- Én egy szép selyemkendőt - szólt egy piros csizmás leány.

Merthogy már egy csomó női ruhát meg egynéhány virágcserepet dobtak le a szekérről, nyilvánvaló volt, hogy némelyik török tiszt elhozta a feleségét is.

- Én csak egy pár papucsot szeretnék - mondotta egy öregasszony. - Mindig hallottam, hogy a török jó papucsot varr.

A láda felpattant.

A nézők nem csekély meglepődésére egy hat-hét éves fiúcska emelkedett ki belőle.

Egy fehér arcú, őzszemű, ijedt török gyermek. A haja rövidre nyírt. A testén ingecske. A nyakán egy aranypénz.

Bódogfalvi káromkodott:

- Tyű, azt a rusnya, békafejű teremtésit annak a fügefán termett apádnak!

S tréfás utálattal fintorgatta az orcáját.

Nevettek.

- Csapd agyon a porontyát! - rikoltott át a másik kocsiról egy katona.

- El kell pusztítani még a magját is! - mondotta egy másik.

A gyerek sírva fakadt.

- Lépj hát ki, az apád sarkantyúját! - ordított rá Bódogfalvi.

S megfogta a vállánál. Kiemelte a ládából, s ledobta a gyepre, úgy, hogy elbukott.

A gyerek sikoltott.

Mindenki gyűlölettel nézett reá.

- Jaj de csúf! - mondotta egy asszony.

- Nem is csúf - felelte a másik.

A gyerek pedig könnyes, ijedt szemmel és görbe szájjal állott a földön is. Minden pillanatban törült egyet a szemén. Rémülten tekintett hol erre, hol arra. Hangosan nem mert sírni, csak szepegett.

- Üssétek agyon! - kiáltott újból a sátorbontó katona.

A gyermek a hangtól megriadt, és egy asszony szoknyájához bújt: belerejtette az arcát. Véletlenül az az asszony volt az, amelyik azt mondta, hogy csúf a gyerek. A sütőasszonyok közül való sovány, sasorrú vénasszony. A karja akkor is fel volt gyűrve; a fején hátrakötött kék kendő.

- Ó, hogyisne! - szólalt meg akkor a gyermek fejére téve a kezét. - Hátha nem is török. Ugye, fiam, nem vagy török?

A gyermek fölemelte az arcát, de nem felelt.

- Hát mi volna? - szólott Bódogfalvi. - Itt vannak a ruhái is. Itt a sapkája, piros; itt a dolmánya, ez is piros! Ki látott már ilyen bugyogót? Madzag van az alján; össze lehet húzni, mint a zacskót szokás.

S ledobálta a gyermeknek a ruháit.

- ''Annem'' - szólalt meg a gyermek -, ''nerede?''

- No, ugye hogy magyar! - kiáltott az asszony diadalmasan. - Azt mondja: ''anyám, gyer ide!''

- Dehogy magyar az, Vasné - szólt Pető nevetve. - Nem azt mondja az, hogy ''jer ide,'' hanem azt, hogy ''nerede''. Azt kérdezi: hol az anyja?

És a gyermekhez fordult.

- ''Jok burda anang!'' (Nincs itt az anyád.)

A gyermek erre megint sírva fakadt:

- ''Meded, meded!'' (Jaj, jaj!)

Vasné letérdelt, és szótlanul öltöztette a gyermeket. Piros bugyogó, piros sapka, piros saru, violaszín bársonydolmány. Bizony foltos a dolmányka, fakó a piros saru. Megtörülte a kötényében a fiúnak az arcát.

- Vissza kell ereszteni - mondta aztán vélekedésképpen.

Pető maga se tudta, mit tegyen.

- Ej - ordította Bódogfalvi a kardját kirántva -, hát a mi gyerekeinket nem öldösik-e meg a kutyák? Még a csecsemőnek se kegyelmeznek!

- Szúrd le! - kiáltotta a sátorbontó.

Vasné elrántotta a gyermeket, s a karját tartotta, hogy a katona meg ne üsse.

- Ne bántsd!

S már akkor három asszony is fogta a gyermeket.

Mikorra a katona visszadugta a kardját, a gyermek úgy eltűnt a szoknyák és kötények között, hogy kopóval se lehetett volna megtalálni.


Gergely az éjszakai harc után leugratott a Meleg-vízre. Megfürdött. Azután gyorsan visszatért.

A palota előtt egy kék lajbis, vastag derekú legénnyel találkozott.

A legény ágyútömő vaspálcát, vagy amint akkor mondták, ''döröklő''-t vitt a vállán. A pálca végén kormos csöpű feketéllett. Köszönt Gergelynek.

Amint így odafordult arccal, Gergely megdöbbenve állt meg.

Ez a kék lajbis, szőke legény, ez a gyerekes kis orr a két merész szem között...

Vannak olyan arcok, amelyek úgy megmaradnak bennünk, mint az olajfestmények a falon. Nem változnak. Gergelyben élt ez az arc és ez az alak. Mikor gyermekkorában rab volt, és a kocsin ült a parasztleány ölében, akkor látta ezt az arcot. A legény meg volt láncolva, és a törököt szidta.

Gergely rákiáltott:

- Gáspár!

- Az a nevem - felelte a legény elmosolyodva. - Honnan tetszik engem ismerni, hadnagy uram?

S levette a kalapját.

Gergely nem tudott szólani.

„Ez mégis bolond valami - tűnődött. - Hiszen ''ez'' mégse lehet ''az''. Húsz esztendeje, hogy láttam.”

- Hogy hívják apádat?

- Úgy, mint engem, hadnagy uram: Kocsis Gáspárnak.

- Anyád meg valami Margit, ugye?

- Az.

- Nem Baranyában kerültek azok össze?

- De bizony.

- Török rabságban voltak.

- Csak vitték őket.

- De kiszabadultak.

- Úgy volt.

- Dobó szabadította ki őket.

- Meg egy kisfiú.

Gergelynek elfutotta a láng az arcát.

- Itt van-e anyád?

- Idehúzódott. Mert apám is itt van, hadnagy uram. Velem van apám: egy ágyút gondozunk.

- Hol van édesanyád?

- Ahun gyün a!

Egy kerek képű, vastag asszony ballagott a kapu felől. Két tejes kupa a kezében. A hátán puttony. A köténye is tele sárgarépával.

Gergely hozzásietett.

- Kedves Margit némém! Kedves jó Margit néném! - Hadd csókoljam képen.

S mielőtt az asszony magához térne, csakugyan meg is cuppantja mind a két orcáját.

Az asszony csak hüledezve néz rá.

- Én vagyok, lelkem, az a kisfiú - mondja Gergely -, akit kend az ölében vitt a pécsi úton.

- Né - mondja az asszony meghőkölve -, kegyelmed volna, vitéz uram?

Olyan vastag hangja volt, mint a fatrombitának.

- Én, lelkem - feleli örömmel Gergely. - De sokszor eszembe jutott az a jóságos, leánykori képe! Meg ahogy bennünket ott anyált, dajkált, a szekér tetején.

Margit asszonynak megvizesedett a szeme az örömtől.

- Fogd ezt a kupát - mondja a fiának -, mert bizony isten kiesik a kezemből! Hát az a csepp lány? Él-e még?

- De él ám! Az most a feleségem. Odahaza van Sopronban. Kisfiam is van: Jancsi a neve. Megírom nekik, hogy a jó Margit nénit láttam. Megírom nekik.


Hej, Gergely vitéz, hol van a te kisfiad? Hol van a te szépasszony feleséged?

8

Gergely azon a napon ugyancsak megheverte a medvebőrt. Arra ébredt fel, hogy valami éktelen nagy zuhogás, csattogás van a várban, mintha ezernyi ajtót akarnának beszakasztani.

Nyújtózkodott és fölkelt. Kinyitotta az ablak fatábláit. Hát lángban a város. A gyönyörű nagy székesegyház, a püspöki palota, a Miklós-templom, a kanonokok háza, a Cifra-malom meg a sok mindenféle ház lobogó lángözönben, felkanyargó füstben. A zuhogás meg a feje fölött s az egész várban pokoli.

Nyitja a belső ablakot, hát csak úgy röpköd a zsindely az orra előtt. A monostor tetejét is szaggatják, a templom szép új födelét is. Repül a sok zöld cserépzsindely, fazsindely, léc, szelemenfa mindenfelől.

Nyitja a harmadik ablakot, arról se lát egyebet, csak tetőszaggatást. Az udvaron meg a házak között senki, hanem a falak tele néppel.

Nézi a nap állását. Dél elmúlt. Szól a szolgájának. Nincs. Kapja a vizet. Mosdik nagy sebesen. A következő percben már rajta a ruha, a kard, a sastollas süveg. Lódul le a lépcsőn. Felkap egy pajzsot, és azzal borítkozva siet a zsindelyhullás alatt a bástyára.

Hát, mint egy világot elnyelő tarka vízáradat, omlik a török a völgyből. Jön nagy csengéssel-bongással, dobpergéssel, trombitamuzsikával. A vörös, fehér és kék színek egymásba hullámozva hordják az óriási boncsokokat.

Almagyar, az a szép kis falu a Meleg-víz körül, ég. Minden háza ég.

A maklári úton végtelenségbe vessző, hosszú fekete sora az ökröknek és a bivalyoknak. Az mind ágyút vontat.

A hegyoldalban a ragyogó vértezetű dzsebedzsik, s lent a Vadaskert felé a piros sapkás, lovas akindzsik nagy sokasága. Mi minden jön még utánuk!

- Hol a főkapitány úr?

- A templom tornyán.

Gergely odapillant. A torony teteje lapos. Ott áll Dobó a hétköznapi galambszín posztósüvegében. Mellette Mekcsey, Zoltay, Pető, a pap, Cecey meg az öreg Sukán.

Gergely odasiet.

A toronyba falépcső visz fel. Hármasával ugrálja át. Egy fordulónál Fügedybe ütközik.

- Mért ég a város? - kérdezi lihegve.

- A kapitány úr gyújtatta fel.

- Hát itt micsoda bontás ez?

- Leverjük a tetőket, hogy a törököknek ne legyen mit gyújtania.

- Hová mégy?

- Vizet hordatok a medencébe. Eridj csak fel: Dobó már kérdezett.

A toronyból még jobban lehetett látni a török hadat. Maklárig tarkállott a had, mint egy mozgó erdő.

- Hát, Gergely - mondja a toronyban Mekcsey -, éppen most kérdezem Kristófot, hogy így vertétek-e agyon a törököt az éjjel?

- Feltámadtak a kutyák! - felelte Gergely. - Ahol jön az is, akinek Bakocsai a fejét elhozta.

S Dobóhoz fordult.

- Nem lövünk-e elejbük egy jó magvas köszöntést?

- Nem - felelte Dobó mosolyogva.

Aztán hogy Gergely kérdőn nézett rá, a fejével a török felé intett:

- Aki jön, az mondjon előbb jó napot.

A város alatt elszéledt a had a Vadaskert felé, éppen mint az árvíz, mikor követ talál, s körülfolyja.

9

Azon az éjszakán megint eltűnt egynéhány felvidéki ember. Jött helyettük más. Felnémetről valami harminc parasztember jött be. Kiegyenesített kaszával jöttek. Az egyik meg csépet hozott. A cséphadaró persze ki volt verve szöggel. Egy bőrkötényes, zömök ember vezette őket. A vállán pöröly.

Mikor Dobó előtt megálltak, leemelte a pörölyt, és leeresztette a földre. A süvegét levette.

- Felnémetiek vagyunk. Bejöttünk. Az én nevem Gergely. Kovács vagyok. Ha kell, vasat ütök; ha kell, törököt.

Dobó kezet nyújtott neki.

Jöttek aztán almagyariak, tihamériak, abonyiak, többnyire parasztok feleségestül. Az asszonyok bugyrosan. A férfiak jól feltarisznyázva, s lóval, kocsival is.

Egy ökrös szekér is kanyarodott fel a várba. A szekéren harang volt, akkora harang, hogy kétoldalt a kerekek súrolták.

A szekér előtt egy öreges úrféle ballagott. Mellette két úrifiú kék posztódolmányban, piros csizmában. Az egyik húszéves, felkunkorított bajuszú, a másik tizenhat éves - még gyerek.

Egyforma kerek és barna az arcuk. A nyakuk is egyformán rövid. Az öreg oldalán széles kard fekete bársonyhüvelyben; a két fiú oldalán vörös bársonyhüvelyű, vékony kard.

Az öreg fekete ruhában volt. A csizmája is fekete.

Dobónak már távolról feltűnt a gyászruha. De hogy a felnémetiek foglalkoztatták, csak akkor látta megint az embert, mikor odaért.

Az egri bíró volt.

- Nini, András deák! - mondotta Dobó a kezét nyújtva.

- Én vagyok - felelte az egri bíró. - Itt hozom az öregharangot. A többit elásattam.

- És ez a két derék fiú?

- Az én fiaim.

Dobó kezet nyújtott azoknak is.

És az ökrök vezetőjéhez fordult.

- Tegyétek le a harangot a templombástya mellé. Kristóf - szólt az apródjának -, mondd meg Mekcsey úrnak, hogy a harangot ásassa el, hogy golyó ne érje.

Tekintete a bíró fekete csizmáján akadt meg.

- Kit gyászol, bátyám?

Az egri bíró a földre nézett.

- A városomat.

És ahogy fölemelte a fejét, tele volt a szeme könnyel.

Aztán egy hamuszín posztóruhás ember jött, meg két nő. Mind a kettő egy-egy gyermeket vezetett.

Az emberre szíves szemmel nézett Dobó, s meg is szólította:

- Molnár, ugye?

- Maklári molnár vagyok - felelte az, szinte megüdülve a barátságos szótól. - Itt háltam az éjjel a Cifra-malomban.

- Hát ez a két nő?

- Egyik a feleségem, másik a leányom. Az a kettő meg a két kisfiam. Nem akartak elhagyni, hát, mondok, talán csak kapnak itt egy kis kuckót.

- Hiszen hely van, arról szó sincs, de sokallom már az asszonynépet.

És Sukánhoz fordult:

- Hány asszony van a várban?

- Idáig negyvenöt - felelte Sukán.

Dobó a fejét csóválta.

Aztán megint három ember érkezett, meg egy pap is velük, egy sovány, beesett képű pap. Kard nem volt nála, csak bot meg egy rókabőrből készült tarisznya.

No, annak Dobó megörült. Pap mindenképpen kellett volna a várba több is. Kellett, hogy az Isten közellétét érezzék a harcosok, meg hogy prédikáljanak. De meg azért is, hogy a haldoklókat az utolsó szentséggel ellássák. No meg hogy ''temessenek''.

- Isten hozta - mondotta Dobó. - Nem kérdem a nevét se, mert Istentől jött, Isten küldötte hozzánk.

- Van pap varba? - kérdezte az egyház embere. - Hany pap megvan?

- Csak egy - felelte Dobó elszomorodva.

Mert a pap kiejtéséből látta, hogy az se fog prédikálni.


S ahogy a török ömlött dél felől, s patkó alakban terjedt el a város körül, a város maradék lakossága felhúzódott a várba mind. Jobbára parasztok és iparosok voltak, s velük az asszonyaik, gyermekeik is.

Minden megszállott városban maradnak kételkedők, akik azt mondják:

- Nem igaz az, hogy jön a török. Minden esztendőben rémítik vele a világot, aztán meg is vénülünk, meg is halunk, de a törökkel annyi bajunk sincs, mint a cserebogárral.

Az ilyeneket önti el az árvíz, pusztítja legjobban a háború. A ''Ráérünk'' család soha ki nem haló ivadékai ők.

Dobó nem bánta, hogy jönnek. Minél több az ember, annál jobb. Az asszony és a gyermek ugyan nem szívesen látott vendég a várban, de hát nem lehet őket elzavarni. Meg hát ennyi katonára kell is az asszonykéz.

Hát csak hadd jöjjenek.

Az asszonyokat elosztották a konyhák, sütőkemencék közé. Sukán bácsi helyet mutatott minden családnak. Némelyik szobában tízével-húszával is meg kellett férniük. Elvégre is csak éjjeli szállás kell, meg hogy a motyójukat letehessék.

A férfiakat azonban Mekcsey betereltette a kapubástya szögletébe, s addig nem volt szabad beljebb menniük, míg meg nem esküdtek, mint a katonák.

- Ej - mondta egy egri szőlősgazda az eskü után -, hiszen éppen azért jöttünk mink ide, hogy védelmezzük a várat.

Mire egy másik ráduplázott:

- Arra való a vár, hogy védelmezzük.

Mekcsey ott mindjárt fegyvert is osztatott nekik. Halommal hevert a kard, a dárda, a pajzs, a sisak a bástya bolthajtásaiban. Persze nem damaszkuszi, hindosztáni és derbendi remekek, csak afféle rozsdás, köznapi készségek, amik századról századra maradnak a várban. Választhatott ki-ki magának olyat, amilyet akart.

Egy vastag bajuszú varga, akinek a szemöldöke is beillett volna bajusznak, nagy magabízással szólott:

- Hát jó ez a sok fegyver, kapitány uram, de én ám elhoztam a dikicsemet is. - S fényes dikicset vont elő a köténye melledzőjéből. - Ha énnékem török jön, hát kihasítom evvel a hasát!

A sisakot is felpróbálták egypáran, de mert nehéz szer a vaskalap, meg jobban hasonlít a fazékhoz, mint a szép fényes vitézi sisakhoz, csak otthagyták.

- Minek ez?

No, majd megtudjátok, hogy minek.

Alkonyatkor jelentették a toronyőrök, hogy Felnémet felől egy négylovas úri kocsi jön sebesen.

El nem tudták találni: ki lehet? Négylovas kocsiban a püspök szokott járni. Más úriember csak akkor ül kocsiba, ha beteg.

De ide beteg ember nem jön.

A kapitányok maguk is a bástyára álltak, s vizsgálták a sárkányként repülő négyes fogatot.

- Meglássák kegyelmetek, hogy a püspök jön - mondotta Fügedy, a káptalan hadnagya.

S hogy ezt senki el nem hitte neki, példákat szedett a történelemből:

- Nem voltak-e eddig minden csatában jelen? Nem voltak-e ott Mohácsnál csaknem valamennyien? Hiszen a püspökség nemcsak egyházi tisztség, hanem katonai is. Minden püspöknek megvan a maga katonasága. Minden püspök kapitány is egyúttal.

- Bár minden kapitány püspök is lehetne - felelte Dobó.

Talán arra gondolt, hogy akkor több katonát állíthatott volna a török ellen.

- Hátha valami kengyelfutó jön a királytól, csakhogy megbetegedett az úton! - vélekedett Mekcsey.

Dobónak kiderült az arca.

- A király nem hagyhat el bennünket - mondotta bízó szemmel.

S türelmetlenségében megindult le a lépcsőn, a piacon át az Ókapuhoz, ahol a kocsifeljárója volt a várnak.

A kocsi bőrfödeles, sárgára festett úri kocsi. Felkanyarodott a déli kapunak, behajtatott a kapu alatt a vár piacára.

Akkor aztán kiszállt belőle egy fekete ruhába öltözött, magas termetű asszonyság.

- A főkapitány úr? - ez volt az első szava.

Hogy Dobót meglátta, fölvetette a fátyolát. Körülbelül negyvenesztendős asszony. A ruhájáról látszik, hogy özvegy.

- Baloghné asszony - mondotta Dobó megdöbbenve.

S leemelte a süvegét. Meghajolt.

Annak az apródnak az anyja volt az érkezett, akit Nagy Lukáccsal küldött haza Dobó.

- A fiam... - szólt remegő ajakkal az asszony - hol van Balázs?

- Hazaküldtem - felelte csodálkozva Dobó. - Több egy hónapjánál, hogy hazaküldtem.

- Tudom. De visszatért ide.

- Nem tért vissza.

- Levelet hagyott hátra, hogy ide jön.

- Nem jött.

- Utánaszökött Nagy Lukácsnak.

- Az se jött vissza.

Az özvegy a homlokára nyomta a kezét.

- Ó! Az én egyetlen fiam... Hát ez is elveszett!

- Még nem bizonyos.

- Az uramnak a halálos ágyánál esküdtem meg, hogy amíg meg nem házasodik, veszedelembe nem eresztem. Ő a családnak utolsó sarjadéka.

- Tudom, tekintetes asszony - felelte Dobó sóhajtva. - Hiszen éppen azért küldöttem haza. Most már csak forduljon vissza, míg a török had gyűrűje össze nem ér.

És egy század lovast rendelt az asszony elkísérésére.

Az asszony összekulcsolt kézzel, könyörgőn nézett Dobóra.

- Ha visszajönne...

- Már nem jöhet vissza. A város az éjjel már körülzáródik. Ide csak a király serege törhet be.

- Hátha azzal jönne vissza...

- Bezárom a házamba a lurkót!

Az asszony a kocsijába ült.

Előtte-utána ötven-ötven lovas. A négy ló pehelyként ragadta vissza a kocsit a Cifra kapu felé.

Már csak az az egy kapu volt nyitva a négy közül. Csak azon lehetett kimenni Szarvaskő vagy Tárkány felé.

Negyedóra múlva jelentették a toronyőrök, hogy a török sereg felső karéja a Cifra kapuhoz ért.

Egy száguldó lovas jött vissza az asszony kíséretéből.

- Fekete hadnagy úr kérdezteti, hogy átvágja-e az asszonyságot a törökön?

Dobó felhágott a bástyára. Látta a török vértesek sokaságát a kapu körül s a vértesek mögé kanyarodó aszabokat.

- Ne!

S ott maradt a bástyán. Kezét a szeme fölé ernyőzve nézett észak felé.

- Fiúk - mondotta a bástyán álló katonáknak. - Melyiteknek van jó szeme? Nézzetek csak arra Felnémet felé!

- Egynéhány lovas jön ott - felelte az egyik legény.

- Húsz - szólt a másik.

- Huszonöt - szólt ismét az előbbi.

- Nagy Lukács jön! - kiáltotta Mekcsey a templombástyáról.

Valóban Nagy Lukács volt; a törökök után csellengő hadnagy. Hol a manóban járt ennyi ideig? És hogyan jön be?

Mintha sebes szél hozná őket, úgy vágtatnak. Késő már, Nagy Lukács! A török elállta a kaput!

Nagy Lukács még nem tud erről semmit. Lekanyarodik a dombról a Cifra kapunak. Ott megpillantja a török lovasságot. Nagyot ránt a lova zabláján, és fordul a kis csapat gyors kanyarodással a Baktai kapunak.

Ott még több a katona.

- Bezzeg vakarhatod most, Lukács, ahol nem is viszket! - mondja nevetve Zoltay.

- De csak éppen lovasság ne volna a kapunál - mondja Dobó szikrázó szemmel. - Lukács átvagdalkozna rajtuk.

Áll Lukács, és néz a vár felé. Vakaródzik.

Integetnek neki sűrűn a süveggel a falon álló legények.

- Gyere, Lukács, ha mersz!

A török lovak a messzeségben hirtelen megtarkulnak. Valami száz akindzsi fordul fel a lóra. Űzőbe kapja Nagy Lukácsot.

Nagy Lukács se rest. Megindul a maga huszonnégy lovasával, s kezdődik a verseny. Eleinte lehet látni a lovakat is, később csak két porfelhőt, amely felszáll a jegenyefák tetejéig, s terjed sebesen Felnémet felé.

10

Másnap vasárnap volt, de nem szóltak az egri harangok. A vár és a város körül volt folyva törökkel.

A hegyeken és dombokon, széles messzeségben a sátorok ezrei tarkállottak. Vörös és fehér sátorok, helyenként zöld, kék, sárga és piros sátorok. A közemberek sátorai, mint a kettéhajtott kártyalap. A tisztek sátorai nyolcszögletű, magas és díszes alkotmányok. A tiszti sátorokon aranygombos boncsokokat és holdas zászlókat lenget a szellő. A felnémeti réten és a kistályai mezőn s mindenütt, ahol gyep van, a paripák ezrei legelnek. A patakban végig-hosszat fürödnek a bivalyok és emberek. A csengő-bongó népáradatból ki-kiemeli a nyakát egy-egy teve, s ki-kifehérlik egy-egy lovon ülő tisztnek a turbánja.

A színeknek ebből a hullámzó özönéből szigetként magaslik ki az egri vár s a pázsit a vár előtt meg a Királyszéke, az a napkeleti domboldal, amellyel szemben a legmagasabb falat építették.

Dobó a tisztjeivel megint a tetőtlen tornyon állott. Milyen jó, hogy építtette azt a két tornyot Szent István király: látni lehet róla, hogyan állít ágyút a török.

A vár háta mögött kerekedik egy nagy, gyepes térség, akkora, mint a budai Vérmező fele. Azon túl meg van egy szép szőlődomb. Íme, arra húzatott fel a török három öregágyút.

Még csak kasokat sem állítanak mellé. A harminc bivalyt se hajtották messze, csak a domb alá, a pázsitra. Ott legelnek. Most már csak a tevék vannak az ágyúk mellett. Azoknak a háta fekete zsákokkal van megrakva.

- Bőrzsákok - magyarázza Dobó. - Azokban tartják a puskaport.

Ott forgolódnak az apró termetű, vörös turbános topcsik a várbeliek szeme előtt. Az ágyúk fekete szája most még némán tátog a vár felé. A topcsibasa le-leguggol, és végignéz rajtuk. Igazgatja jobbra-balra, följebb-lejjebb.

Az egyik ágyú a két toronynak fog szólni, a másik a középső északi bástyának, amely a palotát takarja.

- Látjátok, hogyan céloz? - mondja Dobó. - Nem az ágyú elejével céloz, hanem a hátuljával.

Egy pattantyús legény dugja föl a fejét a torony ajtaján, és szól:

- Kapitány uram!

- Gyere ide - feleli Dobó.

A legény felmászik. Aggodalmas pillantást vet a török ágyúk felé, és megáll katonásan.

- Kapitány uram - mondja -, Balázs mester kérdezteti, hogy lőjön-e vissza?

- Mondd, hogy ne lőjön addig, míg én nem rendelem. Azután visszajössz ide.

A topcsik tovább tömték a három zarbuzánt. Bunkós végű vasdöröklővel verték a hasába a puskaport.

- Kedvem volna pedig közibük durrantani - mondotta tüzesen Mekcsey. - Mikorra elkészülnének, éppen szétvetődnének.

- Hadd mulassanak - felelte nyugodtan Dobó.

- Csak legalább rájuk üthetnénk! - mozgolódott Gergely is.

- Most ne - felelte Dobó. - Hadd lássuk, hogyan lőnek.

A topcsik már a fojtást gyömöszölték a zarbuzán torkába. A döröklőrudat már négyen fogták, és jelszóra verték az ágyúba.

- A pogány irgalmát! - szólalt meg Cecey is. - Kapitány öcsém, hát minek az ágyú?

- Kedves öregem, még kegyelmed is pözsög ellenem! Hát majd holnap megtudja, hogy miért nem lövök.

A topcsik bőröket szednek elő egy zsákból. Kettő fogja, egy keni faggyúval. Azután megfordítják, és a faggyútlan felébe beletakarják a golyót.

- Ezek tán tojással lőnek! - kérdezte Zoltay gúnyolódva.

Akkor érkezett vissza a pattantyús legény.

- Állj ide elém - mondotta Dobó. - Az előbb láttam, hogy félsz. Hát nézd: ide lőnek, énrám. Ide állsz elibém!

A legény elvörösödve áll Dobó elé.

Dobó lenézett a toronyból, s hogy Petőt meglátta, leszólt neki:

- Gáspár fiam! Neked jó torkod van: kurjants egyet, hogy a török mindjárt lő: senki meg ne rettenjen. Az asszonyok, ha éppen félnek, a napsütéses oldalon járjanak.

A topcsik már mind a három ágyúba belenyomták a golyót. A három pattantyúsuk lángoló kanócot tartott a kezében. Egy topcsi mögötte megköpködte a tenyerét, s a tarkóját fölfelé simogatva nézett a vár felé.

A puskapor lobbot vetett, az ágyú füstöt és lángot, s földet rázó kilenc ''bum-bum'' hangzott el egymás után.

A vár megreszketett a dördüléstől. Aztán csend következett utána.

- Semmi - szólalt meg Dobó mosolyogva.

És akkor lekergette a legényt.

A füst lomhán szállt az ágyúkról fölfelé.

De hogy a manóba lehet három ágyúnak kilenc dördülése?

Úgy, hogy az Eger körüli hegyek nyomban ismétlik az ágyúlövés hangját; s minden ágyúszót háromszor.

No, lesz itt muzsika, ha majd a töröknek három-négyszáz ágyúja egyszerre megszólal!

Negyedóra múlva Pető felfutott a toronyba. Egy mészároslegény is cammogott utána. Két erős karján egy büdösen gőzölgő golyót cipelt Dobó felé.

- Jelentem alássan, itt a golyó - mondotta Pető. - A patakba esett. A vízhordó emberek hozták fel puttonyban.

- Mondd nekik, hogy hordják a vizet tovább. A várkaput nem csukjuk be.

- Mink nem lövünk? - kérdezte Pető is.

- Vasárnap van - felelte mosolyogva Dobó -, hogy lőnénk?

És tovább nézte, hogyan hűtik az ágyút, és hogyan töltenek újra a topcsik.

11

Másnap reggel már ott guggolt a három falrontó ágyú feleközelségre a gyep közepén.

Meg is szaporodott másik hárommal.

Az előbbi nap kilenc lövése ugyan kárba veszett. A várból még csak nem is feleltek rá. Hát közelebb állították az ágyúkat, olyan közelre, hogy közönséges nyíllövés is elhatna hozzájuk a várból.

Tudta Dobó, hogy így lesz. Minek rezzentette volna el őket? S minek ingatta volna meg a vár népe bizalmát holmi üres viszontpufogással?

Már virradatkor talpon volt, és maga készítette minden arra szolgáló ágyúját a feleletre. Ő bizony nem csavarta bőrbe a golyókat, csak éppen megfaggyúztatta. A puskaport is maga mérte ki gondosan a mérőkanállal.

- No, most elő a fojtást. Verd rá, legény, jól a döröklővel! Bele a golyót!...

S irányzott hosszan, gondosan.

Megvárta, míg a török is elkészül a kasok mögött. Aztán mikor az első török ágyú eldördült, kiáltott:

- Isten nevében: ''tűz!''

Egyszerre emelkedett a tizenkét magyar ágyúhoz a kanóc, s egyszerre dördült el mind a tizenkettő.

A török kasok és laféták dőltek és szakadtak. Két török ágyú felfordult. Egy darabokra szakadt. A topcsik dühös ordítása és futkosása a kasok mögött nevetésre fakasztotta a várbelieket.

- No, bátyám - mondta vígan Dobó az öreg Ceceynek -, érti-e már, hogy tegnap miért nem lőttünk?

És a lábát szétvetve állott a falon. Két kézzel pödörte a bajuszát.


A várbeliek nem ijedtek meg annyira, mint Dobó aggódva gondolta. Eger, mióta a puskaport feltalálták, a világ leglövöldözőbb városa. Itt ma se képzelhető majális, tűzoltóvigalom, választás, dalkörünnep, kerti mulatság, műkedvelői előadás, hogy előtte ne ágyúznának. Az ágyú helyettesíti a plakátot. Néha plakát is van, de azért az ágyút nem engedik el. A várban mindig ott hever a fűben egynéhány mozsárágyú. Az lő vele, aki akar. Hát hogy is ijedtek volna meg az egriek?

Mindössze egy ember volt a várban, aki az első ágyúlövésre leesett a székről, és jajt kiáltott.

Ha nem is mondom, könnyű kitalálni, hogy kiről van szó.

De bezzeg kaptak rajta a katonák, kihúzták őkegyelmét a zugból. Azon sárga dolmányosan, piros nadrágosan, sisakosan és mezítlábosan felvonszolták a bástyára.

Ott fogta kettő a két szétterjesztett kezénél fogva, kettő a lábánál, egy meg a hátával támasztotta a hátát. S kiabáltak a törököknek:

- Ide lőjetek!

A cigány csak állta, míg töltöttek, de mikor az ágyú megint elsült, kirándult a kezükből, és egy hajmeresztő kétöles ugrással lenn termett az állványok alatt. Ott legelőször is összetapogatta magát, hogy nem sodorta-e el valamijét az ágyúgolyó, aztán futott, mint az agár, az Ókapunak.

- Jaj, jaj, jaj - kiabálta, a fejét a két markába fogva -, hogy a görcs állott vóna a lábamba, mikor ide indultam! Jaj, jaj, jaj! Hogy vakult vóna meg az a bides ló, mikor ide hozott!


A királyszéki ágyúkat azon a napon mind szétlőtte Dobó. A topcsik ordítozva és dühöngve futkároztak széjjel. Két topcsiaga meghalt. A harmadik tisztet ponyvában vitték el az ágyúk mellől.

A téren nem maradt egyéb, csak a feldőlt és széttört kasok, három holt teve, nyomorékká lőtt ágyúk, ládák és darabokban heverő ágyúkerekek.

S mintha ez nem lett volna elég, Gergely éjfélkor még ki is csapott rájuk, és húsz paripát és egy öszvért ragadott be magával.

De hát annyi lova volt a töröknek, meg annyi embere, meg annyi ágyúja, hogy virradóra megint álltak a vesszőből font és földdel töltött kasok. Persze hátrább vetettek ágyást valamivel, s jókora földhányást emeltek az ágyúk elé. A kasok hézagaiban új tizenkét ágyú. Az ágyúk körül új topcsik és új agák.

Még a nap föl se kelt, megrázkódott a vár a szörnyű dörgésektől, s a tompa dobbanásokról lehetett érezni, hogy a golyók a falat döngetik.

Dobó ismét kisütötte a maga ágyúit, s ismét felforgatta a kasokat s ágyúkat, de a feldőlt kasok mögött új kasok emelkedtek, s azok mellett új ágyúk.

A topcsik pedig nem futottak széjjel. Szöges korbáccsal ült mögöttük egy dandár vértes dzsebedzsi.

- Itt csak lőni lehet és meghalni!

- Hát csak lőjenek - mondotta Dobó. - Nekünk kímélnünk kell a puskaport.

És csak a szakállasokból pukkantott olykor közibük, hogy a munkájukat zavargassa.

Azon a napon még nem szállta meg a várost a török. A magyar gyalogság a vár kapuit őrizte, a lovasság a város kapuit.

A török egyelőre nem kezdett velük harcot. Minek neki a város! A vár kell! Akié a vár, azé a város is.

A török főtisztek már két napja lóháton járják a halmokat, hegyeket, hogy a vár belsejébe beláthassanak. De nem lát oda be, csak a madár. A tornyok látszanak csak ki. A falak és bástyák tetején vesszőből font s föddel tapasztott palánk is takarja a belsőséget.

Hát hova lőjenek?

Lőtték a falat meg a palánkot.

Belül pedig rejtőzött egynéhány szép épület. A rengeteg nagytemplom a megmaradt felével is remeke volt az építőművészetnek. A régi monostor mellette, szintén faragott kőből épült. (Azóta se volt olyan szép kaszárnyája magyar katonának!) A várnagyi palotát meg Dobó csinosította ki, mikor megházasodott. Olasz építőmester faragta, rakta össze, s üvegablakai voltak, míg lent a városban bizony csak lantornás ablaka volt a püspöknek is.

A török hát csak lőtt és lőtt. Böfögött-bufogott az ágyúja virradattól napszálltáig. Törte a falat, és szaggatta a falon a fonott palánkot. Mikor aztán leereszkedett a nap a baktai hegy mögé, valamennyi ágyújukat egyszerre kilőtték, s a tábori papok ájtatos ''Allahu akbár...'' éneke hangzott a táborban mindenfelé.

Az egész török tábor imádkozásra borult. A topcsik is.

Dobónak a kőművesei meg előszedték a vakolókanalakat, és még világossal megkezdték a munkát: berakták a töréseket kővel.

12

A két pasa a fejét csóválta. Háborúban vénült ember volt mind a kettő. Ahol ők jártak, omladékok maradtak utánuk, és a szultán birodalma szélesedett.

- Be kell törni a városba! Onnan is ágyúzni kell a falakat!

A negyedik napon hát behatoltak a városba. Gyerekjáték volt az a hadnak. Ezer létra és ezer fiatal harcos...

A mi kapuőreinknek meg volt hagyva, hogy azonnal visszavonuljanak, mihelyt a török a falon megjelenik. Hát el is hagyták a kapukat. Szép rendben, dobszóval visszatértek a várba.

Akkor Arszlán bég a Boldogasszony temploma mellé húzatott négy nagy falrontó ágyút, és azokra a bástyákra irányozta, ahol a magyarok néma ágyúi állottak.

Arszlán már jobban lőtt.

Golyói a város felől való oldalon törték a falakat meg a palánkot. A legtöbbje kárba veszett, de amelyik talált, bontott a falakon.

Azon a napon a városbeli templomok tornyáról leszedte a török a keresztet, s holdat tett a helyére. Az oltárokat kiszórták. A képeket elégették. S délben már a tornyok ablakából énekelték a müezzinek, hosszú, vontatott üvöltéssel: ''Allahu akbár! Ashádu anna la iláha ill Allah! Ashádu anna Muhammad rászulu Allah! Heija alassalah! Heija alalfalah! Allahu akbár! La ilaha ill Allah!'' (Isten a legmagasztosabb! Bizony nincs isten az Istenen kívül! Bizony Mohamed az ő profétája! Jertek imádkozásra! Jertek Isten tiszteletére! Isten a legmagasztosabb! Nincs isten az Istenen kívül!)

Délben, hogy együtt ebédeltek, Dobó hallgatag volt és komoly.

A királytól nem jött még üzenet. Az egri püspöktől éjjel tért vissza a kém. Azt felelte a püspök, hogy nincs pénze, se katonasága, de imádkozni fog a várbeliekért.

Dobó arcán egy izom se rándult meg erre az üzenetre. Csak a szemöldöke vonódott összébb.

A Nagy Lukács dolga is búsította. Vitéz tisztje volt az az ember. Mindig a török mellett szeretett lappangani. Belekapdosott a nagy török hadba meg elillant. Most bezzeg hogyan tér vissza, mikor körül van fogva a vár, s Felnémetig tarkállanak a sátorok! Vagy talán el is veszett már...

Az ebédnél jelentették, hogy Nagy Antalt ellőtte egy ágyúgolyó.

Bornemissza fölpattant:

- Kapitány uram, hadd üssek ki a törökre! Röstellem, hogy a város kapuit kardvágás nélkül hagytuk el.

Budaházy, egy erős, vállas, melles tiszt is megszólalt:

- Hadd lássa a török, kapitány uram, hogy nemcsak éccaka merünk rája csapni, hanem nappal is!

Pető is megmordult:

- Ha kevesen vagyunk is, nekivágunk százan százezernek.

- Hát jó - felelte Dobó megvidámult szemmel. - De nem érdemes azért itt hagynotok az ebédet.

Aztán nem is beszélt a törökről, csak ebéd után:

- Kicsaptok a gyaloghadra a nagytemplom mellett. Keresztülrontotok rajta egy kanyarodással, és visszanyargaltok azonnal. Harc csak annyi legyen, amennyi kinek-kinek az útjába esik. Sorakozni, rendezkedni, jelszót várni nem szabad, mert akkor otthagyjátok a fogatokat. Százan mehettek.

Nosza, a tisztek kapják a fegyvert, páncélinget. Fel a lóra! A legénység mind velük akar tartani, de Gergely deák kiválasztja közülük a legizmosabbakat.

Az aszabok, lagumdzsik, piadok ott ebédelnek a földön, a templom előtt, a pázsiton. Ma csupán leves az ebédjük, s a kanalat már visszadugták az övszíjukba, övkendőjükbe. Most vöröshagymát esznek rá kenyérrel. Némelyik dinnyézik, némelyik uborkát, zöld egyebet falatoz a leves után. Mindezt jól lehet a várból látni. Csak a patak meg a város piaca választja el őket a megszállatlan földtől. A piac házai mellé egy falka janicsár is telepedett. Azok most éppen vígan vannak. Egy ügyes legény handzsárt és sárgadinnyét dob fel a magasba. Először elkapja a handzsárt, utána meg a handzsár hegyén a dinnyét.

Látható, hogy fogadásból játszik. Mert íme, egy janicsár görögdinnyét visz hozzá.

Darabig beszélnek, aztán a janicsár feldobja a görögdinnyét, a másik meg a kardot.

Egy harmadik janicsár megrántja hátul az ügyeskedőt. A dinnye a földre hull, és a katonák nagy mulatságára szétreccsen.

A vár kapuja még nyitva van, s a várbeli parasztok javában hordják fel a vizet, és itatják a várbeli lovakat. Mit nyernének a törökök, ha a kapunak rohannának? Egypár golyót az oldalukba. Tudja azt a török, hogy a kapu, ha nyitva is van, mint az oroszlán nyitott szája: fogak vannak benne.

A janicsárok félre-figyelmében egyszer csak megszűnik az itatás a pataknál, megáll a vízhordás.

Csak két-három percnyi szünet ez, hát hogy tűnne fel. Még azt se pillantják meg, hogy a falakon szaporodik az ember, kivált a nyilas meg a puskás. De már arra bezzeg megrándulnak, hogy valami nagy robogás támad. Amint a várra fordult a szemük, megdördülnek a falon a tarackok, és mindenféle szöget, golyót, vasszemetet pöknek a szemük közé. A várkapun a lovak és lovasok hosszú vonala robog elő.

Mint a fergeteg ugratnak át a patakon, s mikorra ők kardot kapnak, csihi-puhi! - csapkodják, vagdalják őket. Keresztül-át rajtuk ott teremnek a nagy porcfüves téren, amelyre a püspöki templom vet délutánonkint árnyékot.

A gyalogtörökök ijedten ugranak fel, s néznek a piac felé. Némelyik fut, némelyik megáll, és kardot ránt.

A robogó lovasság, íme, ott terem. Tüzes sárkányok a megsarkantyúzott paripák. Fut a sok száz török, mint a farkasoktól megriasztott nyáj. A magyar a hátukon.

De az utcákból felzúg a segítség: lovas akindzsik és gönüllük, puskás és dárdás janicsárok.

Íme, Gergelynek is dárdát feszít egy fehér sapkás janicsár. Le akarja szúrni a lóról.

Gergelynek kettőt villan a kardja. Az egyik villanás után kettétörik a dárda, a másik villanás után hanyatt vágódik a török.

- Jézus! Jézus! - kiáltják a bástyáról.

- Allah! Allah! - üvölt a török.

A magyarok mindinkább széjjelugratva forgolódnak közöttük. Csillog-villog a kardjuk. Horváth Mihálynak a lovát mégis szügyön döfi egy janicsár. A ló ledől. Horváth leugrik róla, és agyonvágja a janicsárt, meg még egyet. Azon eltörik a kardja. A harmadikat már csak az öklével üti orrba, s megindul futva, gyalog a lovasok nyomában maradt üres téren vissza a vár felé.

A többi még mindig előretör. A lovak lába is embert tipor. Budaházy éppen iszonyú vágásra emeli a kardját, mikor a ház oldalába szorult janicsárok puskát sütögetnek rájuk. A kard kihull Budaházy kezéből. Megfordítja a lovát, s a lova nyakára borultan vágtat visszafelé.

Erre a többi is megfordul.

A főutcán ezer akindzsi robog alá segítő fergetegként. Gergely idejében kikerüli őket. Nagy S betűt kanyarodik a Káptalan utca felé. Abban az utcában is török nyüzsög. De több a gyalog benne, mint a lovas, s ahogy a gyalog eszeveszetten menekül, csak zavarja a török lovasokat, akiknek a saját katonáikra is kell ügyelniük. Mindazonáltal félelmes sokasággal robognak szembe a perzsa gurebák. De hiába zúdulnak a mi bőszülten nekik rontó századunknak! Véres utca nyílik rajtuk, s jobbra-balra huppognak, mint a szélvésztől szétszórt kepék.

Most látszik csak, hogy a testes, erős magyar ló mellett micsoda gyönge az apró keleti ló. Tíz magyar lovas szétnyom száz török lovast, ha nekirohan. S amelyik magyar nekihuzakodik a töröknek, hát abból a törökből se lesz nagyságos úr soha az egri várban. 

Robognak már visszafelé.

- El a kapuból!

A vár falán ujjongó nép kiáltozása összevegyül a visszafelé harcolók lármájával.

Dobó aggódva látja, hogy a kis utcákból hogyan rohannak még mindig az akindzsik és a dzsebedzsik a többi török segítségére. Tüzet kiált. A falon megdördülnek a puskák, és megpendülnek az íjak. A török csapat eleje visszatorpan s megtorlódik.

E percben éktelen, állati üvöltés hangzik a várfalon - éktelen, mint a szamárordítás. Mindenki odapillant. Hát a cigány üvölt ottan. Dühösen ugrálva rázza a kardját a török felé:

- Megállj, gazs kutya terek! Meghals!

A mi lovasaink a törököknek ebből a megzavarodásából vígan iklatnak fel, s habos, véres, izzadt paripáikon a várbeliek diadalkiáltásai között robognak be a várkapun.

Nem tartott negyedóráig a viadal. De a Templom tér, a piac és a Káptalan utca holtakkal, sebesültekkel és sántító lovakkal maradt tele. A megzavart törökök tajtékzó dühvel kotródnak visszafelé, s a távolban megfordulva rázzák az öklüket.


A patakra nyíló kaput még azon a napon se csukatta be Dobó. Hadd járjon ki a vár népe reggeltől estig. Hadd lássa a török, hogy Eger nyugodtan néz eléje az ostromnak.

Tárott a kapu. Még csak fegyveres őrt se lehet látni körülötte. Az igaz, hogy beljebb százhúsz drabant áll. Az is igaz, hogy a toronyőr ott ül az ablakban, s egy mozdulatra lehuzan az ''orgona,'' vagyis azok a vasrudak, amelyek a kapu alját orgonasípok alakjában fogják védeni. Egy mozsárágyú is vigyáz beljebb a kapu alatt. A hidat meg akkor is fel lehet húzni, mikor tele van emberrel.

Hát csak jöttek-mentek a lovas katonák meg a vízhordó emberek. A lovas katonák a lovukat itatták. A vízhordó emberek a várbeli kőmedencébe hordták a vizet. Van ugyan kút is a várban, de a kétezer embert meg azt a sok lovat egy kút nem látja el vízzel. Hát csak fel a vizet, amennyit csak lehet!

A patak túlsó partján meg törökök itattak. A gyalogtörökök közül is mentek oda, s ittak a patakból.

A patak vize bő, hogy a zsilip le van bocsátva. Középen derékig érő. A török is hagyta a zsilipet: neki még több víz kell, s mindennap kell. Nemcsak a rengeteg sok állatnak kell, hanem a sok embernek is. Kút nincs a városban, csak vagy két csorgó a hegy oldalán.

Hogy ím a vízhordó egri paraszt megszokta a törököt, meg azt is látta délelőtt, hogy hogyan meghajszolta, meggázolta őket a várbeli katona, hát amint ott meregeti-töltögeti a vizet a lajtba, meg nem állja, hogy oda ne szóljon a töröknek:

- Gyere át, koma, ha mersz!

A török, ha nem is érti a szót, látja a fej mozdulatát. Hát ő is int: - Gyere át te!

A másik török is elmosolyodik, az is hívogat. A következő percben már öt-hat török meg ugyanannyi magyar hívogatja egymást.

Egy szennyes turbánú, óriás kurd a sebes lábát mossa a túlsó parton. Térdig fel van gyürkőzve. Fölkel, és belép a patakba. Odatolja nagy szőke bajszos pofáját a magyarnak:

- Hát itt vagyok: mi kell, no?

A mi parasztjaink azonban nem ugranak el. Ők is övbe gyűrt gatyaszárral állnak a vízben. Az egyik, mint a villám, elkapja a török karját, s átrántja maguk közé.

Mikorra a többi észhez kap, már ott lökdösi, vonszolja a négy paraszt a kurdot a lajtos taligák közt. A többi meg dárdát tart a vízbe ugráló pogányok felé.

A kurd ordít. Rángatódzik. De erős markok tartják. Szakad róla dolmány, gomb és zsinór. A turbánja lefordul a fejéről. Az orra vérzik: ''Jetisin''-t kiabál, és leveti magát a földre. A segítség nem jön. Húzzák a lábánál fogva oly sebesen, hogy föl se kelhet, míg csak be nem szánkázott a várkapun.

Állítják Dobó elé.

A török már nem olyan büszke. Leveri magáról a port, és keresztbe illeszti a mellén a kezét. Mélyen meghajol.

Dobó a várnagyi terembe vezette. Hívatja tolmácsnak Bornemisszát. Ül egy rúdon lógó páncél mellett. A törököt még csak meg se láncoltatja.

- Hogy hívnak?

- Dzsekidzs - feleli a török dühében és féltében reszketve.

- Kinek a hadából való vagy?

- Ahmed pasáéból.

- Mi vagy?

- Piad.

- Eszerint gyalogos?

- Az, uram.

- Ott voltál Temesvár ostromán?

A török a lábára mutat, amelynek ikráján négyujjnyi seb vöröslik.

- Ott voltam, uram.

- Miért veszett el az a várunk?

- Allah akarta.

- Úgy beszélj nekem, hogy ha egy hazug szón kaplak, véget érsz.

És fölemeli a pisztolyát.

A török meghajol.

Látszik a szemén, hogy nem fog hazudni.

Dobónak nem volt teljes értesülése Temesvár ostromáról. Csak annyit tudott, hogy Temesvár jobban meg volt erősítve, mint Eger, s hogy a vár alá gyűlt tábornak csak a fele volt ott, és mégis elfoglalták.

A teremben ott volt a kihallgatáson néhány tiszt is, aki abban az órában vártát pihent: Pető, Zoltay, Hegedüs, Bolyky Tamás, Kristóf apród meg András, az egri bíró.

Ott ültek Dobó körül. Csak az apród állott Dobó mögött a karosszék hátára könyökölve; meg a rab állott mezítláb, kopaszan, négylépésnyire Dobó előtt.

S a rab mögött két dárdás.

- Mikor érkeztetek Temesvár alá?

- Redzseb havának ötödik napján. (Június 27-én.)

- Hány faltörő ágyútok volt?

- Tizenkét zarbuzánt hozott a nagyságos pasa.

Bolyky elmordult:

- Hazudik!

- Nem hazudik - felelte Dobó -, hiszen Ali a Felvidéken járt a többivel.

S tovább kérdezte a pogányt:

- Ali pasa hány zarbuzánnal csatlakozott hozzátok?

- Néggyel - felelte a török.

- Tizenhat faltörő ágyút mondott az én kémem is.

És ismét a törökhöz fordult.

- Mondd el nekem, micsoda rendben történt annak a várnak az ostroma! Nem titkolom előtted, hogy a magunk védelméért kérdezem. Ha csak egy szóval is meg akarsz téveszteni, halál fia vagy. Ha igazat beszélsz, az ostrom után békén elbocsátalak.

Ez olyan határozott hangon volt mondva, hogy akár minden szót vasba lehetett volna önteni.

- Nagyságos uram! - szólt a török a hála felörvendő hangján. - Lelkem üdvössége legyen a nyelvemen.

És akkor már bátran és folyékonyan beszélt:

- A nagyságos pasa ott, éppen úgy, mint itten, kinézte a vár leggyöngébb falait, részeit, és addig lövette, rontatta, míg csak alkalmasakká nem lettek a meghágásra.

- Mi volt ott a leggyöngébb rész?

- A víztorony, uram. Nagy küzdelemmel foglalhattuk csak el. Úgy hullt az ember, mint a fű sarló alatt. Nekem is ott csapott a nyíl a lábamba. A víztorony eleste után a németek és spanyolok kiizentek a várból, hogy megadják magukat, ha békén elmehetnek. Hát a pasa becsületszóra ígérte, hogy nem lesz bántódásuk.

A kurd beszéde alatt szüntelenül morgott kint az ágyú, s hogy a kurd odaért a szóval, rettenetes csattanással-ropogással szakadt át a palota mennyezete. Egy emberfej nagyságú ágyúgolyó mész- és vakolathulladékkal együtt odazuhant Dobó és a török közé.

S forgott.

A török visszahőkölt. Dobó azonban csak rápillantott a puskaporbűzt lehelő golyóra, és mintha mi se történt volna, nyugodtan intett:

- Folytasd!

- A városbeli nép - folytatta a török -, a városbeli nép...

A lélegzete úgy elakadt, hogy nem bírta folytatni.

Kristóf apród hímzett szegélyű kendőt vett elő a zsebéből, és leveregette a mészport a főkapitány arcáról, süvegéről és ruhájáról. A török ezalatt levegőzhetett.

- Folytasd! - szólt Dobó.

- A nép mindenét el akarta vinni. És az volt a hiba. Losonczy egy napot kért a készülődésre. A katonaság látta, hogy megfosztják a zsákmányolástól, s másnap reggel, mikor megindult a gyaurok kivonulása, bosszúsan nézték. Ezért küzdöttünk-e itt huszonöt napot - mondották -, hogy most mindent elvigyenek? És oda-odakapdostak a szekerekhez. A keresztények nem védekeztek, hát egyre mohóbbá vált a kapdosás. Különösen a gyermekeket kapdosták, meg a fiatal nőket. Sztambulban sem árulnak szebb lányokat, uram, mint azok között voltak.

- De hát nem állított a pasa védelmet?

- Állított, de hiába. Mikor a keresztény katonák sora következett, azokból is elragadtak egyet: Losonczynak egy szép ifjú apródját. Az apród kiáltott. Losonczy megmérgedt. A magyarok mind fellázadtak. Kardot rántottak, és nekünk rontottak. Az volt a szerencsénk, hogy éppen a vértes dzsebedzsik állottak ottan, különben átvagdalkoztak volna az egész seregen.

Dobó vállat vont:

- A dzsebedzsik? Azt hiszed, hogy akin egy kis bádog van, mindjárt győzhetetlen? Nem a bádog tette, hanem hogy kevesen voltak.

Egy második ágyúgolyó zuhant be a terembe. A falat díszítő, régi, fakó zászlókon rontott át, s a padlót is beszakította.

Az ülők mindnyájan fölkeltek. Hegedüs elment. A többi, hogy Dobó ülve maradt, várakozott.

- Hol sátorozik Ahmed pasa? - kérdezte a töröktől.

- A Meleg-víz mellett, a Vadaskertben.

- Gondoltam - felelte Dobó a tisztjeire tekintve.

És ismét a törökhöz fordult:

- Azt mondd meg, mi ennek a hadnak a legnagyobb ereje?

A szemébe nézett erősen.

- A janicsárság, a tüzérség, a sokaság. Nagyságos Ali pasa tanult vezér. Egyik kezében dús jutalom. Másikban szöges ostor. Mert aki nem megy előre, mikor ő parancsolja, hátul a jaszaulok szöges ostorral verik őket.

- És mi a gyöngéje?

A kurd gondolkozva vont vállat.

Dobónak a szeme két tőrként hegyeződött reá.

- Hát - mondotta a kurd - én nem felelhetek mást, ha a lelkemet nyitott írásként terítem is a lábad elé, nagyságos uram, csak azt mondhatom, hogy addig is erős volt ez a had, míg kettéoszoltan járt. Hiszen valami harminc erősséget rombolt el ez a had, nagyságos uram, és sehol nem győzték meg, hát mit mondjak gyöngének?

Dobó intett a rab mögött álló két legénynek.

- Kössétek meg, és vessétek a tömlöcbe.

S fölkelt maga is.

A harmadik ágyúgolyó a helyére zuhant be. Rapottyára törte a szép faragású karosszéket, s ott forgott tovább az oszlop mellett.

Dobó meg se fordult. Átvette Kristóftól a hétköznapi acélsisakját, és a fejére tette.

Kiment a tömlöcbástya tetejére, s onnan nézte, melyik ágyú töri a palotát.

Csakhamar meglátta. Nekiirányozta három ágyúját. És egyszerre süttette el.

A kasok felfordultak. A topcsik zavartan futkostak. Az ágyú elhallgatott. Dobó nem pazarolta a puskaporát.

- Dicső lövés! - mondotta Gergely is ujjongva.

S hogy lefelé mentek a bástya lépcsőjén, rámosolygott Dobóra, és félrevonta a lépcső zugába:

- A törököt csak megeskette kegyelmed, kapitány uram, de ám a tolmácsot elfelejtette megesketni.

- Csak nem görbítetted tán el a vallomását?

- El biz én. Mikor azt kérdezte kapitány uram, hogy mi a török legnagyobb ereje, valamit kihagytam. Azt mondta a török, hogy Ali a maga négy ágyújával többet tudott rontani, mint Ahmed a tizenkettővel. Hát előre látható, hogy Ali addig ágyúztatja a várat, míg csak minden fal le nem omlik.

- Tessék neki - felelte Dobó nyugodtan.

- Hát csak ezt hallgattam el - fejezte be Bornemissza. - Ha jónak látja kapitány uram, ám közölje a többi tiszttel is.

- Jól tetted - felelte Dobó a kezét nyújtva. - A vár népét nem szabad aggodalmakkal nehezítenünk. De mármost én is megmondom neked, amit a kurd piad se tudott: hogy mi a seregnek a gyöngéje.

Nekitámaszkodott háttal a bástya falának, és összefonta a karjait.

- A tizenhat zarbuzán - folytatta - talán már holnap egyszerre dolgozik. S lőnek egyszerre száz-kétszáz ágyúval. A falakon kapukat törnek, és a tornyokat ledöntik. De ez időbe kerül: hetekbe. Ezalatt ezt a rengeteg hadat etetni kell. Gondolod, hogy hozhattak annyi élelmet, amennyi ennek a hadnak bőven elég? Gondolod, hogy ami még kell, mindig elő tudják teremteni? És ha itt éri őket az októberi dér, gondolod, hogy ez a meleg földön nőtt nép éhes gyomorral és fázó bőrrel mászik ezekre a falakra?

Egy ágyúgolyó csapódott le mellettük, s lyukat vágott a földbe.

Dobó fölpillantott a pattantyúsokra, és folytatta:

- A nép mindaddig bátor, míg minket bátraknak lát. Az a fő, hogy tartsuk a várat, míg csak van mit enniük, míg csak az idő meg nem rokkan, míg csak a király hada meg nem érkezik.

- És ha lesz mit enniük? És ha nem lesz dér októberben? És ha a király hada Győr alatt marad?

Ha Gergely ezeket a kérdéseket valami olyan nyomatékkal mondja, hogy még egy negyedik kérdést is lehet utánagondolni, Dobó talán egyenesen láncba vetette volna érte. De Gergely nyílt arccal, szinte mosolyogva szólott. Talán nem is azért, hogy Dobó feleljen, hanem hogy bizalmasan beszélgettek, a Dobó szavára nem is lehetett mást felelnie.

Dobó vállat vont.

- Nem megüzente-e az egri püspök, hogy misézik érettünk?

Aznap alkonyat felé egy fekete feredzsébe burkolt nő sietett át a piacon. Nem kísérte más, csak egy tizenötéves-forma szerecsen fiú meg egy nagy, tarka tábori eb.

Az eb a pataknál lefutott a vízre, a nő pedig a kezét tördelve járt föl s alá a parton. A kapu felé nézegetett. A kaput alkonyatkor fel szokták vonni, be szokták lakatolni kilenc lakattal. A nő talán arra várt. És hogy a kaput felvonták, átgázolt a patakon anélkül, hogy a ruháját megemelte volna.

- Fiam! - kiáltotta szinte sikoltva a kapu előtt. ''- Enim fiam!''

Dobónak jelentették, hogy a kis török fiúnak az anyja van a kapun.

- Eresszétek be, ha éppen be akar jönni - felelte Dobó.

A felvonóhídon, amely egyúttal kapu is, keskeny kis vasajtó van. Megnyitják a nőnek.

Az azonban rémülten hátrált.

A kutya ugatott.

- Enim fiam! - kiáltott a nő újból.

S valami erszényfélét emelgetett. Csörgette belőle a másik tenyerébe hullatva az aranyakat.

Az ajtó újra bezárult.

A nő ismét közelített. A kezét tördelve járt föl és alá a kapu előtt. A fátyolát fölvetette, és fehér kendővel törülgette leomló könnyeit.

Eközben folyton sikoltozott:

- Szelim! Enim fiam!

Végre megzörgette a vasajtót is.

Az ajtó ismét kinyílt, de a nő ismét hátrált.

Akkor Gergely megjelent a bástyán a kapu fölött, s a kezénél fogva fölvonta a gyermeket.

- Szelim! - sikoltott a török nő, a két karját nyújtva a gyermek felé.

- ''Anam!'' - kiáltott a gyermek is, a szabadon lévő karját nyújtva az anyja felé.

A kutya nyihogva ugrált, s közbe-közbe nagyokat vakkantott.

Gergely nem szólhatott ki a várból, de a gyermek kiszólhatott. És a gyermek ezt kiáltotta le az anyjának:

- Keresztény rabbal kicserélhetsz, anyám, az ostrom után.

A nő letérdelt, és mintha a levegőn át akarná megölelni, kinyújtotta a két kezét, s hogy a gyermek eltűnt, csókokat hintett utána.


Azon az éjjelen sötétség borította a várat, a várost, a hegyeket, az eget, az egész világot.

Dobó későn feküdt le, de éjfélkor ismét végigbolygott a bástyákon. Vastag posztójú, hosszú mente volt rajta, s a fején fekete bársonysüveg. Kezében az őrségek jegyzéke.

A virrasztó főhadnagy abban az órában Zoltay. Az is mentét vett magára, mert az éj hűvös volt. Amint Dobót megpillantotta a Sándor-bástyán, szótlanul üdvözölte a kardjával.

- Van mondanivalód? - kérdezte Dobó.

- Az előbb néztem körül - felelte Zoltay -, minden ember a helyén van.

- A kőművesek?

- Dolgoznak.

- Jer velem. Megbízok benned, de az őrségnek látnia kell, hogy én is vigyázok.

Átadta a jegyzéket Zoltaynak, és sorra járták a bástyákat. Zoltay felolvasta a neveket mindenütt. Az ágyúkat minden bástyán sötétség takarja. Az ágyúőrök fekete árnyékok. A bástyák és falak boltozatai előtt minden őrségnél tűz ég. A váltásra várakozók ott melegszenek.

A várban csend van, csak a kőmívesek halk csattogása hallatszik olykor, amint vakolnak.

Dobó a bástya szélére áll. Minden öt percben lámpás villanik ki a lövőrésekből. A lámpás dárdára van tűzve, és húszöles fényszárnyat röpít szét a falon és az árkon túl.

Aztán a dárdát ismét bevonják, és a fényszárny a másik bástyánál lövell ki az éjszakába.

Dobó a nyugati kapunál megáll. Az őr tiszteleg. Dobó elveszi tőle a dárdát, és küldi az embert a kapusért.

Az őr felrobog a lépcsőn. Lehallatszik, amint költi a kapust.

- Mihály bá!

- No.

- Gyüjjék kend üstöllést!

- Minek?

- Itt a kapitány úr.

Egy dobbanás. (Most ugrott ki az ágyból.) Két koppanás. (Most rántja a csizmát.) Egy csörrenés. (Most kapja a kardot.) Robogás. (Fut le a falépcsőn.)

S megáll a szikszai szűrbe burkolódzott, nagy bajuszú ember Dobó előtt. Az egyik fél bajsza felfelé, a másik lefelé.

- Hát először is - mondja Dobó az őrnek a dárdát visszaadva -, ha te katona vagy, ne mondd a tizedesnek, hogy ''Mihály bá! ''- se pedig, hogy: ''gyüjjék üstöllést;'' hanem ezt mondd: ''Tizedes uram, a kapitány úr hívja. ''Így illik. De ostrom idején mindegy. Nagyobb baj az, hogy igaz a szavad. Aki ingre-gatyára vetkezetten alszik, az nem ''tizedes úr,'' hanem csak ''Mihály bá. ''Azt a hetvenhét fontos ágyúgolyó alá való heverő irgalmát az ilyen kapuőrző tizedesnek! Hát lehet a megszállott várban levetkőzötten is aludni?!

Minthogy erre a kérdésre Mihálynak még a felfelé álló bajusza is lekonyult, de feleletet senki sem adott, Dobó folytatta:

- Mától kezdve itt fog kend aludni minden éjjel a földön, a kapu alatt. Értette kend?

- Értettem.

- A másik, amit mondani akarok, az, hogy a kaput nem eresztjük le többé reggelenkint, ellenben az orgonát leeresztjük, egy rúd híján, s mihelyt ostrom történik, leereszti kend az egészet, anélkül hogy parancsot várna.

- Értettem.

Nem telt belé öt perc, egyenkint zuhantak le a karnyi vastagságú, hegyes vasrudak a kapualja belső felében, s orgonasípokként zárták el a kapualját is. Csupán egy rúd maradt függőn. Éppen annyi, hogy egy ember ki- és bejárhatott.

Dobó a templombástyára lépegetett föl. Megnézte ott is az ágyúkat s az alvó és őrködő pattantyúsokat. Aztán összefonta a karját, és körülnézett az éjszaka messzeségében.

Az ég sötét, de a föld, amerre csak szem lát, piros csillagok ezreivel tündöklő. A török tábori tüzek azok.

Állt és nézett.

És ekkor a csöndes éjszakában napkelet felől átható, éles kiáltás hangzik fel a vár közelében, a sötétség mélyéből:

- Bornemissza Gergely! Te király hadnagya! Hallod-e?

Csend, hosszú csend.

A kiáltó szó ismét:

- Nálad van egy török gyűrű. Énnálam van egy magyar gyermek. Az a gyűrű az enyém. Ez a gyermek a tiéd.

Csend.

A kiáltás újra hangzik:

- Ha akarod a gyermekedet, jer a piaci kapuhoz. Add ide a gyűrűmet. Odaadom a gyermekedet. Felelj nekem, Bornemissza Gergely!

Dobó látta, hogy az őrök arca mind a kiáltó felé fordul, noha a sötétségben semmit sem lehetett látni.

- Senki ne merjen felelni! - morogta a kardját megcsörrentve.

Nem is felelt senki.

A kiáltó folytatta:

- Ha a szavamnak nem hiszel, majd hiszel akkor, ha a gyermeked fejét bedobatom hozzád.

Dobó jobbra-balra pillantott, és ismét csörrent a kardja: - Meg ne merjétek mondani Bornemissza úrnak! Aki szót mer róla szólni, akár neki, akár másnak, Istenemre mondom, huszonötöt vágatok reá.

- Köszönöm, kapitány uram - felelt egy rekedt hang Dobó háta mögött.

Bornemissza volt.

Nyílvesszőre fekete csepűt kötözött, és azt szurkozva folytatta:

- Minden éjjel kiabálnak ilyen ostobaságot. A múlt éjjel Mekcseynek kiabálták, hogy tiszteli a felesége: az Arszlán bég sátorában mulat.

Belemártotta a nyilat egy olajos kantába, és folytatta:

- Az én feleségem, gyermekem Sopronban van. Onnan ők el nem mozdulnak se télen, se nyáron.

A kiáltó ismét megszólalt:

- Hallod-e, Bornemissza! Itt van a fiad velem. Jer a kapuhoz egy óra múlva, megláthatod.

Gergely íjra tette a nyilat. Hozzáérintette a tűzhöz, és felkapta: ellőtte a kiáltó felé.

A tüzes nyíl üstökös csillagként szállt át a sötétségen, és megvilágította egy pillanatra azt a dombot, amelyik mögött a nap szokott fölkelni.

A dombon két kaftános török állt. Az egyiknek szócső volt a kezében. A másiknak a fél szemét fehér kendő takarta.

Gyermek nem volt velük.


Azon az éjszakán más is történt.

Varsányi kéredzkedett be a kapun, s egyenesen Dobóhoz sietett.

Dobó még ott állt a templombástyán, s a kezét melegítette a tűznél.

- Uram - szólt a kém -, azt jöttem jelenteni, hogy már minden zarbuzán föl van állítva. A Hécey udvaráról is fognak lőni. Ezenkívül valamennyi szakállas ágyú és tarack meg fog szólalni. A város felől két helyről, a dombokon három helyről törik majd a falat a zarbuzánok, és ötvenfelől is ontják a golyót más ágyúk. A déli imádság alatt meg kirohannak a kumbaradzsik, és kopjákon, parittyákon szórják a tüzes bombát. Jajajaj! - tette hozzá csaknem sírva.

- Eszerint - mondotta Dobó nyugodtan - lőni fogják a tömlöcbástyát, a külső várat meg az Ókaput; hát még?

- Mindent, kapitány uram!

- Van még valami mondanivalód?

- Nincs, uram, más, csak az, hogy nem jobb lenne-e... ha már ilyen kevesen vagyunk... s ekkora veszedelem...

Nem fejezhette be, mert Zoltay úgy csapta arcul, hogy az orra vére a falra freccsent.

Dobó közibük nyújtotta a kezét.

- Ne bántsd!

S hogy Varsányi az orrát törülgette, és elfancsalodott arccal nézett Zoltayra, Dobó csillapítón szólott:

- Nem tudod-e, hogy halál fia, aki a vár feladását csak említeni is meri?

- Én kém vagyok - dohogott Varsányi -, engem azért fizetnek, hogy mindent megmondjak.

- Elég - mondotta Dobó. - Még ma éjjel meg fogsz esküdni te is. Azután lesz gondom rád, hogy aranyba törülhesd az orrodat. Jer velem.

A kút mellett haladtak el, ahol Gergely a cigánnyal és négy paraszttal bombákat töltött. Éjjel-nappal öt ember gyártotta ott a bombát. Gergely tanította be őket, s azért kellett éjjel is dolgozniuk, hogy váratlan ostromban ne legyen kapdosás.

Dobó magához szólította Gergelyt. Fölmentek mind a hárman a palotába.

Ott Dobó kivonta az íróasztal fiókját, és Gergelyhez fordult.

- Írj levelet Szalkaynak, hogy a királytól és püspöktől eddig semmi segítség nem érkezett, s hogy a vármegyéket és városokat segítségre sürgesse.

Míg Gerely a levelet írta, Dobó a szomszéd szobában megeskette Varsányit is.

- Uram - mondotta az eskü után Varsányi -, tudom én azt, hogy kinek szolgálok. Ha ez a vár megmarad, nem kell énnekem többé török maskarát öltenem.

- Jól beszélsz - felelte Dobó. - De ha semmi jutalmat se várnál, akkor is csak így kellene szolgálnod a hazáért.

Egy kancsó bor állott az asztalon. Odatette a kém elé:

- Igyál, Imre.

A kém szomjas volt. Fölhajtotta a kancsót.

Mikor a bajuszát megtörülte, látszott a szeme járásán, hogy hálálkodni akar. Dobó azonban megelőzte:

- A törökhöz nem szükség visszatérned. El kell vinned ezt a levelet Szarvaskőre még az éjjel. Aztán ott vársz, míg csak Vas Miklós vissza nem érkezik a királytól meg a püspöktől. Ha lehet, behozod őt is. Ha nem lehet, akkor csak magad jössz. Szokott lenni jelszó a török táborban?

- Dehogy szokott, uram. Ha valaki török ruhában van, meg egy-két szót tud törökül is, úgy járhat-kelhet köztük, mintha velük jött volna. De csak úgy pofon ne vágtak volna engem!...

A szomszéd szobában megpendült a Gergely sarkantyúja. Dobó fölkelt, hogy a levelet meghallgassa.

13

És másnap, szeptember 16-án a nap az ágyúk dörgésére, bömbölésére emelkedett elő a hegyek mögül.

A föld remegett. Az ágyútelepekről a füst barna fellegekben szállt az égi felhők közé, s már az első órában eltakarta a napot s az égnek kék tengerét.

A bástyák és falak duhogtak, ropogtak. A belső várba vegyesen csapkodott a nehéz és az apró golyó. Hullt a tüzes nyíl és a tüzes labda. Mindenfelé zuhant és hentergett az ágyúgolyó. Ember és állat élete nem volt többé biztonságban.

De ezt a veszedelmet is készen várták a várbeliek. Dobó már éjjel felkürtöltette a katonaságot.

Egy részük a palánkot magasította azokban az irányokban, ahonnan a Hécey prépost házától várták másnapra a golyóhullást. Más részükkel előhordatta a padláson maradt állatbőröket, s vizes kádakba hordatta.

Ismét mások gerendákat, hordókat és földdel megtöltött zsákokat hordtak a külső várba, a tömlöcbástyához és a kapukhoz, hogy a törésnél minden tömőszer idején készen legyen.

Amennyi üres csöbör s fazék csak volt a várban, azt mind meg kellett tölteni vízzel. A földszinti és föld alatti helyiségekből minden fölöslegest kihordtak, s ágyakat raktak be. A répa, tök, káposzta, só - minden olyan, aminek a golyó nem ártott - felülre került, s a helyét a dolgozó és pihenő ember foglalta el.

Az istállót is megásták. A lovak, tehenek fél öllel mélyebb állásba jutottak.

A házak északi és keleti oldalát behányták földdel. Ahol a piacra hullt a golyó, oda árkot ástak, és földhányást emeltek eléje. A golyók belehuppantak a földhányásba.

A várban már nem volt más éghető, csak a baromistálló teteje meg az istálló előtt egynéhány boglya széna, egy kis kazal búza meg egy boglya alomnak való szalma.

Dobó lehányatta az istálló tetejét is. A szénaboglyákat, búzakazalt betakartatta vizes tehénbőrökkel, a szalmára meg földet hányatott.

Ami még gyúlékony valami volt, mint a házak padlása meg az ostromállások, azok oltására széthordatta a vizes bőröket.

Az ágyúk megdördülése ebben a munkában találta még a várat. Az első félmázsás golyó a konyhán ütött be, s összetört egy csomó edényt.

Az asszonyok éppen akkor raktak tüzet, s készítették a lisztet, a zsírt, a szalonnát, hogy a katonáknak főzzenek.

A nagy golyó beütésére megrettentek. Egymás hegyén-hátán rohantak ki a konyhából, s aki nem fért az ajtón, mászott az ablakon.

A golyó pedig ott irgett-forgott tovább egy halom tört edény, fatál és zúzott cserép között.

Mekcsey az istállóból látta a beütést. Odafutott.

- Mi az? - dördült rájuk a kezét széttárva, hogy feltartóztassa őket.

- Becsapott a golyó.

- Vissza! Vissza! Gyöjjenek utánam!

S besiet a konyhába. Kap egy dézsát a két fülénél. Önti a golyóra.

- No - mondja a golyót a sarokba rúgva -, főzzenek tovább. A golyó balról jött, hát a konyha bal felében dolgozzanak. A másik oldalról át kell szedni minden edényt, és senki azon a részen ne járjon. Itt a konyha bal felén nincs veszedelem.

- Jaj - sápítozott egy asszony -, a tyúkom az éjjel kukorékolt. Itt a vég!

- Kakas volt az - mondja Mekcsey.

- De bizony tyúk volt, kapitány uram.

- No, ha tyúk volt, hát délre azt főzzék meg nekem, akkor majd nem kukorékol!

Az asszonyok még néhány percig hányták magukra a keresztet. De aztán mikor a másik golyó szakadt át a tetőn, maguk öntötték le vízzel, és gurították a másik mellé.

No, a golyózáportól az egész vár népe megzavarodott. Addig csak egy helyen duhogott az ágyú, s ha a golyó be is toppant olykor, tudták már, hogy azokat a falakat kell kerülni, amelyekre csak a reggeli nap süt, és azokat a falakat, amelyekre sose süt nap. Azonban, hogy már mindenfelől görgött, süvöltött és csattogott a golyó, s nagyságra a görögdinnye és dió között váltakozott, nem tudták, hol vannak biztonságban.

Bezzeg lett kelete minden rossz sisaknak, minden páncélnak! Eddig csak a cigány viselte a sisakot és mellvértet, ha mezítláb volt is, most azonban, hogy a golyó mindenfelé pattogott, kopogott, potyogott, s a borbélyoknak mindjárt az első órában tíz sebesültet kellett varrniuk és timsózniuk, mindenki a fegyverrakásokhoz sietett, hogy mentől vastagabb vasruhát ölthessen magára.

A két kapitány meg a hat főhadnagy az első negyedórában a vár minden részét bejárta.

- Ne féljetek! - mennydörgött Dobó.

S a hadnagyok szava visszhangként kiáltozta mindenfelé:

- Ne féljetek! A golyóesés nem váltakozik. Ahova egyszer golyó hullt, ott ne járjatok!

De ők maguk csak jártak mindenfelé.

És csakugyan nem telt belé egy óra, maguk a golyók mutatták meg, hogy mely épületek, mely falak a veszedelmesek. A golyók leverték a vakolatot, s ahol homokkő volt az épület, annyi golyó állott belé, hogy a fal feketéllt tőle.

Viszont egyes falak sértetlenek, fehérek maradtak. Ha az olyan helyre esett is a golyó, csak úgy esett, hogy a másik falról pattant oda.

Minden olyan fal védőfal volt egyúttal, ahol a mesteremberek dolgozhattak, a katonák pihenhettek.

Nem sok fal volt olyan a várban, az is igaz.


És a halálnak ebben a dörgedelmes zivatarában Dobó hol az egyik bástyán jelent meg, hol a másikon.

A fején ragyogó acélsisak volt már, a mellén vért, a karján és lábán védővasak. A kezén vaskesztyű.

Itt az ágyúvédő kasokat igazíttatta, amott magát az ágyút.

- Csak azt kell lőni - mondotta -, amelyik bizonyos. Kíméljük a puskaport, emberek!

Ezt az egyet nem értették a várban.

- A Jankóját ennek a puskapornak - morgadoztak a parasztok -, hát nem arra való-e, hogy lőjünk vele?

S nem volt ember a várban, akinek a marka lövésre ne viszketett volna. Hiszen látni való, hogy itt a török az orrunk alatt: irtani kell a gonosz zsiványait, vagy legalábbis elijeszteni a vártól.

Azonban Dobónak nem mertek szólni. Minél viharzóbbá vált az ostrom, annál jobban a maga markába szedett minden intézkedést.

A török akkor már Királyszékét is elözönlötte. Sátorok és boncsokok, s közte a tarka hadi nép bözsgött-nyüzsgött mindenfelé a vár körül.

A török tábori zene hol itt szólamlott meg, hol amott, s a sípok, trombiták és réztányérok zenéje kísérte az ágyúk szakadatlan mennydörgését.

Ahol meg a falat nem törte az ágyú, a kumbaradzsik dobták ott a bombát, s az íjas janicsárok lőtték a tüzes nyilat.

Golyózápor és tűzeső.

Persze a nyilaktól és robbanó bombáktól még jobban megzavarodott a nép, mint a golyótól.

Azonban a gyakorlott hadnagyok abban is megoktatták a vár népét.

Amint az első bombák behulltak, és sustorogva, ugrálva szórták a vörösen szikrázó tüzet, maga Dobó is vizes bőrt ragadott, és ráborult a bőrrel együtt egy olyan bombára.

A nép bámulva látta, hogy a bomba nemhogy szétvetné a kapitányt, hanem egy kicsit dibeg-dobog, aztán elalszik a bőr alatt.

A következő bombákat már a katonák fülelték le.

Cserépből meg üvegből voltak azok a bombák.

- Majd mutatunk mi különbet a töröknek! - mondotta Gergely.

S előhozatta a maga bombáit, amelyekkel egy héten át foglalkozott.

Dobó rátette a kezét a Gergely vállára:

- Még ne!


S reggeltől estig szakadatlanul dörögtek az ágyúk, és szakadt a halál esője. A zarbuzánok félmázsás golyói kapu nagyságú szakadékokat rontottak a falakon. A szakállasok és tarackok nehéz, apró golyói letördelték a templom gyönyörű faragványait, s beszaggatták a várnagyi palota hátulsó falát.

Mikor az őrálló katonaság a Sándor-bástyán hajnalban elhelyezkedett a palánk mögött, a török szakállas ágyúkból jégesőként hullott rájuk hátulról a golyó.

- Arcra! - kiáltotta Gergely.

A százötven katona a földre hasalt.

Gergely a fal mellé húzódott.

A golyók a fejük fölött süvöltöttek el, s belecsapódtak a vár falába.

Olyan lett a palánk a falon, mint a rosta.

Szünet következett. A török kilőtte minden ágyúját, hát töltött.

- Fel! - kiáltotta Gergely.

Öt ember fekve maradt.

- Ezeket vigyétek a templom elé - szólt búsan Gergely. - Van-e köztetek sebesült is?

Tizenöt véres ember lépett elő szótlanul a sorból.

- Hát ti meg menjetek a borbélyokhoz.

S a fejét rázta. Teremtettézett.

- Fiúk - mondotta aztán -, nem hasalhatunk itt egész nap. Hozzatok ásót, és ássunk árkot.

Vagy tízen ásóért futottak, és csakhamar minden katona ásott.

Egy óra nem telt belé, olyan árkot hánytak a katonák, hogy mellig állhattak benne.

Gergely megvárta, míg a törökök megint lőttek, aztán kiugrott az árokból, s a belső várba sietett, hogy Dobónak az árokásást megjelentse.

A monostor mellett ott találta a kis török fiút, amint az ereszet szárazán játszott. Füstölgő ágyúgolyót ásott ki kanállal a falból. A gyerek bizonyosan a konyhából szökött meg, s olyan helyen állott, ahol egyre hullt a golyó.

-'' Hajde! ''(Takarodj innen!) - rikoltott rá Gergely.

A gyerek megrettent, és Gergely felé fordult. A falhoz támaszkodva, sápadtan és félő szemmel nézett reá, míg a két tenyerét a falhoz tette, mintha az anyja szoknyáját keresné.

Új golyók csaptak a falba, s verték a vakolatot. Egy ökölnyi nagyságú, fekete golyó a gyermek válla fölött csapott a falba, s piszkos karikát hagyott maga körül.

Gergely odaugrott. Elrántotta a gyermeket, és bevitte az ölében a palotába.


A nap azon az estén hamvas fellegek mögött ereszkedett le Bakta felé. Csak egy percre villantott ki egy ég közepéig ragyogó aranydeszkát, aztán vérszínű felhők között tűnt el, hogy világítson egy boldogabb földrész embereinek, akik ezen az estén az őszi bogár békés zengése mellett hajtják párnára a fejüket.

Az egri várban csak most kezdődik a munka.

Amint a topcsik utolsó lövése is elmorajlott, a kőmívesek fogják a vakolókanalat, a parasztok hordják a követ, a földet, a gerendát, a vizet, a homokot, s megkezdődik a tört rések betömése.

A falak szélén hasra fektetett puskások, a réseken dolgozó munkások.

Időnkint egy mozsárlövés hangzik, hol az egyik, hol a másik bástyán.

A golyó, amely felszáll, szétpattanik a magasban, s egy pillanatra vörös világossággal lobbantja be a vár előtt a teret.

Világító golyók azok. Kellenek most már. A török cselt vigyázzák.

- Dolgozzatok, emberek, dolgozzatok! - hangzik hol itt, hol amott a tisztek nógatása.

Egy kőmíves kötélen bocsátkozik le kívülre a magasból, hogy a törésbe tett gerendát kívülről vaskapoccsal erősítse a falba.

Alulról puskatüzelés lobbanik el. A munkásokra golyózápor hull. S utána még sok puska tüze lobban és ropog.

A török puskák lángja két század hason fekvő janicsárt világít meg.

Sortűz felel nekik a falakról.

De a kőmíves aláhullt a külső mélységbe.

- Csak belül dolgozzatok! - hangzik a Pető szava.

S a munkások a tüfenkcsiknek meg-megújuló puskázása között dolgoznak tovább.

Éjfélkor a kapuőr kürtje szólal meg.

Dobó a puskaporos ládán ül. Fölkapja a fejét.

- No, itt a király levele - mondja Pető.

Valóban, öt perc nem telik bele, két lihegő, véres ember áll Dobó előtt.

Mind a kettő török ruhás. A kezükben lógó véres kard tanúsítja, hogy Eger várába nem könnyű bejutni.

- No - mondja Dobó -, szóljatok hát.

Varsányi az egyik, aki a múlt éjjel ment ki. A másik Vas Miklós, aki a királynak vitte el az Ahmed pasa levelét.

Varsányi zihál:

- Majd megöltek!

Vas Miklós hüvelybe taszítja a véres kardot, és leül a kőporos földre. Sárga csizma van a lábán. Lehúzza. Bicskát vesz elő. Fölfejti a talpát. Levél van benne. Nyújtja Dobónak.

És csak akkor bír megszólalni:

- Szemben voltam a püspökkel. Tiszteli szépen a nagyságos kapitány urat. A püspök úr maga vitte a levelet a királyhoz. Itt a felelet.

- A harmadikat megölték - mondja Varsányi.

- Micsoda harmadikat? - mordul rá Pető.

- Szűrszabó Istvánt, a mi katonánkat. Az is kiszorult a várból. Velünk akart visszajönni. Dárdával szúrták le itt a kapu előtt.

Nagyot lélegzett, és folytatta:

- Nem is gondoltuk, hogy itt is találunk törököt a kapuban. Ahogy ideérünk, megfújom a sípomat. Ahogy megfújom a sípomat, ránk esik ám tíz török is a kapu mellett. Csihi-puhi! Még szerencse, hogy sötét volt, meg hogy a kaput mindjárt kinyitották. Istvánt előttem szúrták le, alig bírtam beugrani.

Dobó ezalatt már feltörte a pecsétet, amely különben is porrá vált már a csizmában, és egy lámpáshoz hajolt. Olvasta a levelet.

Az arca egyre sötétebb. A két szemöldöke már egészen összeér. Mikor a végére jut a levélnek, egyet ránt a fején, és zsebre taszítja a levelet.

Pető szeretné megkérdezni, mit írt a király. Azonban Dobó sötét pillantást vet maga körül, s Varsányihoz fordul.

- Odaadtad a levelet Szalkay úrnak?

- Odaadtam, uram. Tiszteletét küldi. Egész délelőtt írt, és ahány levél, annyi lovas postát küldött széjjel még délelőtt.

- Van még valami mondanivalótok?

- Nekem nincs - mondja Vas Miklós. - A püspök úr igen kegyesen fogadott. Király őfelségénél is szívesen fogadott mindenki, de nekem vágás van a fejemen, szeretnék már a borbélyhoz menni.

- Pető fiam - mondotta Dobó -, el ne felejtsd holnap: mondd meg Sukánnak, hogy ennek a két emberemnek a nevét azok közé írja be, akiknek majd az ostrom után jutalmat kérünk a királytól.

- Uram - mondja a tarkóját vakarva Varsányi -, nekem még van jelentenivalóm.

Dobó ránézett.

- Hát az - folytatta Varsányi -, hogy Nagy Lukács kéreti nagyságodat, tartasson egynéhány fáklyást a főkapunál. Hazajönne az éjjel...

- Láncba veretem! - mordul meg haragosan Dobó. - Majd megtanítom én őt, mi a késedelem!

Egy puttonyos ember sietett föl mellettük a kőmívesvízzel. Dobó félreállt, s fölkiáltott a kőmíveseknek:

- Keresztbe azt a boronát, ne hosszába!

A ''gerenda'' neve volt akkor ''borona''.

És Dobó ismét Varsányihoz fordult:

- Azt hiszi talán az a Lukács... No de csak kerüljön a szemem elé!

Varsányi az állát vakarta, és esennen nézett Dobóra:

- Igen bánkódik az, uram, hogy kiszorult. Nem is tud hova lenni bújában.

Dobó nyugtalanul járt fel és alá a lámpás alatt.

- Bolondság volna! Mit gondol az az ember? Különben akármit üzenget, a büntetést el nem kerüli. Még az éjjel vissza kell fordulnotok. Levelet visztek újra a püspökhöz, királyhoz. Vissza bírsz menni, Miklós?

Miklós kendőt tartott a fején. Fiatal arcán bal felől patakként csurgott a vér, s a kendője piros volt már a vértől.

- Vissza - felelte készségesen. - Akkor majd Szarvaskőn varratom be a fejemet.

14

A romlás napról napra terjed a falakon. Kőmívesmunkával már többen is foglalkoznak. Az őr is több éjszakánkint. Másnap, mikor újra megszólalnak a török ágyúk, tíz öl magasan föccsenik ki a habarcs a falakból, s az oda lőtt ágyúgolyó benn marad a falban örökre.

- Csak lőjetek! - kiáltja a vén Cecey. - Erősítsétek a falunkat vassal.

De a tizedik napon már berakatlan romlásokra is virrad a török. Nem bírták éjjel megjavítani valamennyit.

A második hét végén egy szűrös, vén paraszt jelentkezett a kapunál. Nem hevesi szűr volt rajta. De azért beeresztették.

Dobó a piacon fogadta. Tudta, hogy megint levelet küldtek.

- Hová való kend? - kérdezte haragosan.

- Csábrági lakos vagyok, uram.

- Mit keres itt?

- Hát... lisztet hoztam, uram, a töröknek.

- Mennyit?

- Hát... tizenhat szekérrel.

- Ki küldte kendet?

- A tiszttartó úr.

- Nem tiszttartó úr az, hanem alávaló pribék!

- Hát, uram... meg kellett hódolnunk. Nem akartunk úgy járni, mint a szomszéd.

- Ki az a szomszéd?

- Drégely vára, uram.

- Levelet hozott kend, ugye?

- Hát... azt hoztam vóna...

- A töröktől?

- Onnan, uram.

- Mondta-e kendnek a lelkiismerete, hogy bűnt cselekszik, mikor a levelet elhozza?

- Hát... tudom is én, mi van a levélben.

- Lehet-e jó abban, ami töröktől jön?

Az ember nem felelt.

- Tud-e kend olvasni?

- Nem.

Dobó az asszonyokhoz fordult.

- Hozzatok ki egy fazék parazsat.

Hoztak. Kifordították a földre.

Dobó rávetette a levelet.

- Fogjátok meg ezt a vén hazaárulót, és tartsátok a füstjébe. Szagold, hitvány, ha olvasni nem tudod!

Aztán kalodába verette, és ott hagyta a piacon: lássa a vár népe, hogyan jár, aki a töröktől levelet fogad el.


A jelenetnek tanúi voltak a hadnagyok is. A nép is odacsoportozott. Nevették és bámulták az embert, aki könnyezett a füsttől és elkeseredéstől.

- Látod, bibás! - mondotta neki a cigány. - Minek álltál be postásnak?

A levél hol vörös, hol fekete lemezekre bomlott a parázson. Mikor vörös volt, a betűsorok fekete cifraságokként jelentek meg rajta. Mikor meg elszenesedtek a lapok, akkor a betűk egy percig izzó vörösen kacskaringóztak rajtuk.

Gergely is ott állt.

Mikor a parasztember belépett a kapun, minden ágyú elhallgatott.

A török várta a választ.

- Kapitány uram - mondotta Gergely, mikor kiléptek a csoportból -, én akaratlanul is elolvastam egy sort a levélből.

- Minek olvastad el? - felelte Dobó vállat vonva. - Én nem olvastam el, mégis tudom.

- Hát nem volna érdemes róla beszélni - folytatta Gergely -, de hogy az az egy sor olyan igazi pogányos volt, nem állhattam meg, hogy kegyelmednek meg ne mondjam.

Dobó sem azt nem mondta, mondd; sem azt, hogy - ne mondd.

Hát Gergely folytatta:

- Ez volt a sor: ''Vagy pedig kész-e a koporsód, Dobó István?''

Dobó hümmentett:

- Hát kész. S ha ezzel azt akarja kérdezni, hogy elkészültem-e a halálra, hát erre az egyre megfelelek neki.

Negyedóra múlva fekete koporsó jelent meg a várfalon. A két sarkánál, két vasláncon, két kopja tartotta. A vitézek letűzték a két kopja nyelét a kőrésekbe.

A török ágyúk erre újra megdördültek.

15

Szent Mihály-nap estéjén már körülbelül tizenöt nagy szakadék tátongott a falakon.

A külső vár falán volt a legtöbb. A másik nagy törés délkeleten, a szeglettoronynál. A harmadik és negyedik dél felől, ahol a kaput beszakították. A magas őrtornyot úgy összelövöldözték, főképpen derékon, hogy nem lehetett érteni, mi tartja, mért nem dől le.

A vár népe már nem győzte a tömést, faljavítást. Előre látható volt, hogy ha mindnyájan dolgoznak is, fele a rombolásoknak betöltetlen marad.

- De hát csak dolgozzunk, emberek!

Dobó éjfélkor felhívta a tisztjeit a templombástyára, és világító golyókat lövetett föl a magasba.

- Nézzétek - mondotta -, azok az erre vonuló földhányások, mint a vakondok, mikor néha a föld színe alatt túr, azok az árkok mind tele vannak törökkel.

A törökök valóban azon az éjjelen mind a falak közelébe húzódtak. Látni lehetett mindenfelé a közelben a janicsárok sárga-piros zászlóit, a sátorok között elnyúló ostromlétrákat és a zsákvászon janicsársátorokat, amelyekben tíz-húsz ember is hált. Az lett akkor már az ostromgyűrű belső vonala.

- Fiaim - mondotta Dobó -, ez azt jelenti, hogy holnap ostrom lesz. Háljon mindenki idekünn.

A romlásokba tarackokat és puskásokat állított. Az ágyúkat is a romlások irányába igazította. A falak mellé körös-körül oda volt támasztva minden kopja, lándzsa, bomba, csáklya, kasza, ami csak a várban fegyverkészlet volt.

S kezet nyújtott minden tisztjének.

- Fiaim - mondotta -, tudja már mindenitek a tennivalóját. Aludjatok, amennyit lehet. Az ostromot vissza kell vernünk.

Valami különös morajlás hallatszott ekkor a város felől.

A patak felőli kapunál Varsányinak a sípja szólal meg élesen.

- Kaput nyissatok! - kiáltja Dobó.

Növekvő zúgás lenn a városban. Lódobogás. Fegyverropogás, csattogás. Magyar kiáltozás:

- Kaput nyiss! Lukács jön!

A kapu őrsége Vajda János hadnagy. Ő mindjárt fáklyát gyújtat, s kitartatja. Hát ott törtet hosszú vonalban a Nagy Lukács csapata a piacon éjszakázó dzsebedzsiken keresztül-át a vár felé.

- Le a fáklyát! - kiáltja Vajda. - A kapu alá!

Mert rögtön látta, hogy jobb azoknak sötétben jönniük.

A hidat azonnal lebocsátották, s az orgonát is felvonták.

- Puskások, dárdások, mind a kapu köré!

A mi vitézeink egyik a másik után ugratnak be. Nyomukban tolong az üvöltöző török.

S véres dulakodás kezdődik a kapu alatt.

Egy mezítlábas piad macskaként fut fel a híd láncán. A szájában keresztbe fogott handzsár. Azt a fáklyatartó őr megpillantja. Egy percig farkasszemet néznek. Az őr aztán úgy vágja a pofájába a fáklya tüzes végét, hogy a török hanyatt esik vissza a sötétségbe.

A többi török ezalatt szakadatlanul ''Allahu akbár''-t üvöltve, egymás hegyin-hátán verekedik be a kapu alatt.

- A hidat fel! - kiáltja Dobó.

A puskások lövése dörgi túl a hangját.

- A hidat nem lehet felhúzni! - harsogja le a kapus.

Látszik is, hogy tele van törökkel.

Gergely akkor ér oda. Elkapja a fáklyát egy őrtől, s a mozsárhoz törtet vele.

A következő pillanatban lángot okádva dördül el a mozsár, s utcát söpör a hídon rajzó törökök között.

A híd ropogva és nyikorogva emelkedik a taligakeréknyi csigákon. A törököket is emeli fölfelé.

Innen az orgona oszlopai hullanak le, túlnan a híd csapódik fel.

Valami ötven török reked benn a kapuközben. Azok dühösen forognak, csapkodnak mindenfelé, mígnem rakásra hullanak a lövéstől és a dárdaszúrásoktól.

Egynéhány perc múlva hörgő és vonagló emberdomb marad a sötét kapu alatt.

Dobó már a kapu előtt áll, a téren.

A fáklyavilágnál huszonkét süvegtelen lovas sorakozik vonalba előtte.

Egy vállas kis ember előlép, és megáll Dobó előtt.

- Jelentem alássan - mondja lihegve -, megérkeztem.

- Lukács fiam! - feleli megindultan Dobó. - Láncot érdemelsz a lábadra, gézengúz csavargó! Aranyláncot a nyakadra, derék, jó vitézem!

S megöleli, arcon csókolja a katonáját.

- Hát hogyan jöttetek be?

- Várnunk kellett, kapitány uram, míg annyi törököt tudtunk levágni, hogy mindenikünknek jusson egy turbán meg egy köpönyeg. Ki-kirontottunk Szarvaskőről, s ma este már csak két turbán hiányzott. Varsányi ideadta a sípját. És bejöhettünk volna gyöngyen, ha a piacon is lovasság van. De a gyalogság megneszelte, hogy nem hozzájuk tartozunk, aztán ránk támadtak.

- Kik hiányzanak?

A katonák egymásra tekingettek. Az éjjeli világosság csak a fél arcukat világította meg. Valamennyi vérzett. Ruhán, lovon egyaránt piroslott a vér.

- Gábor - hangzott a szó csendesen.

- Bicskei - hangzott megint.

- Balkányi...

- Soós Gyuri...

Dobónak a szeme megakadt egy leányhajú kis legényen, aki a sorban hátrahúzódva áll, s a lova nyaka mellé rejti az arcát.

- Balázs! - kiált rá szívdöbbenettel. - Te vagy?

A fiú előlép. Fél térdre ereszkedik. Dobó lábához teszi a kezében levő véres kardot, és lehajtja a fejét szótlanul.

Balogh Balázs volt, az ő legkisebb apródja.

16

Azon az éjszakán nyolcvan puskás híján minden katona alhatott. A falak mellett, szalmán és árkokban háltak. Rajtuk és mellettük a fegyver: kard, dárda.

Fenn a sövény mellett a puskásoknál a puska a falra fektetve, fölporozva, lövésre peckelve, ronggyal, csepűvel takarva, hogy harmat ne érje.

Minden tíz-húsz lépésnyire őr állott az alvók között. Az ágyúknál is, a tornyokban is. A város felől való oldalon álltak a legkevesebben.

Aki pedig nem volt katona, az mind fenn volt és dolgozott.

A kőmívesek mellé Dobó odarendelt minden parasztot, aki csak a várban volt, a mészárosokat, molnárokat, lakatosokat, ácsokat, a négy kovácsot, a két pecért, de még a cigányt is.

A törésekbe a leghosszabb szálfákat állíttatta be. Föld, deszka és homok s amennyi kő csak lehetett a sebes munka összevisszaságában, került a törésekre. A bedöntött kaput meg kell hordani földdel, kővel, homokkal, töltött hordóval. Mozsarat eléje, föléje; oldalt tarackot, szakállas ágyút, amennyi jut.

A tüfenkcsik mély árkokban állanak lent, és fel-feltüzelnek, valahányszor a munkások közül valaki a romlásban megjelenik. S kell, hogy megjelenjen, előtűnjön, akárhogyan takarják is a fellátást vesszőkasokkal.

A szeglettoronynál Bolyky Tamás tömeti az omladékot. Ott, hogy az omladék háromöles, a gerendákat kötelekkel, láncokkal szoríttatja össze a borsodi hadnagy. Bajos munka. Ki is kell néha fordulni, s lent a janicsárok mindannyiszor lőnek.

Hiába lőnek vissza rájuk, hiába szórnak le bombát, azok úgy elburkolták a helyüket földhányással és sövénnyel, hogy csak a hegye látszik ki a puskájuknak.

És hát a várbeliek lámpása világít nekik a célpontokhoz.

- Fel a gerendákat! - kiáltja Bolyky Tamás.

A parasztok ott állnak a gerendákkal, de azon az éjszakán közülük is hárman kerültek a sebesültek közé.

- Fel a gerendákat! - ismétli Bolyky Tamás.

A parasztok habozva állnak.

A hadnagy föllép a szakadék közepébe, s újra kiált:

- Mozduljatok hát! Ide! Ide!

S a gerendák sebesen szállnak fölfelé. Alul ropog a török fegyver. Fent ropog a kalapács, és zörög, csattog a lánc, amellyel összecsatolják a gerendákat.

- Ne féljetek! - kiáltja a borsodi hadnagy.

S nem mer félni senki.

Egy golyó elcsattan a hadnagy sisakján, s leüti róla a tolltartó ezüstöt.

- Gyorsan, gyorsan! - S megragad egy szálfát: hozzáláncolja a másik gerendához.

- Tamás! - kiáltja föl Mekcsey. - Gyere onnan!

Mert a golyó sűrűn kopog a tornyon, s lent egyre ropog a török puska.

- Azonnal - feleli Bolyky Tamás.

S még egy gerendáért hajol le, hogy fölsegítse.

Marad meghajoltan, mintha kővé vált volna.

- Tamás! - kiáltja Mekcsey megrendülve.

Tamás marad fél térden. A sisak lehull a fejéről, hosszú, szürke haja előreomlik.

Mekcsey fölrohan, s leöleli Tamást a romladék nyílásából. Fekteti a bástyafal belső szögletébe.

- Lámpást ide!

Bolyky Tamásnak viaszszínfehér az arca. A szakállán vér csordul végig, s csöpög a földön fehérlő mészporba.

- Tamás! - kiáltja Mekcsey. - Tudsz-e szólni?

S könnyezve néz reá.

- Tudok - rebegi Tamás. - Küzdjetek... a hazáért...


A várban szanaszét lámpások és szögre akasztott szurokfáklyák égtek. Dobó lóháton járt egyik töréstől a másikhoz.

Az Ókapu fölött álló torony aggasztotta leginkább. A török ágyúk a kaput is bezúzták, a tornyot is megrongálták. A dél felőli oldalon kifeketéllt belőle a csigalépcső, s annak is el volt törve négy foka.

A kaput csak be tudják rakni, de már a torony megépítésére nincs idő. Mi lesz, ha a tornyot holnap is lövik? Az a torony vigyázó- és puskázóhely a déli irányba. Ha ledől, nagy erőssége vész el a várnak.

Negyven jó puskás drabantot rendel oda. Ott kell hálniuk felporozott puskával, harcra készen.

- Aludjatok! - kiált fel hozzájuk. - Elég, ha két ember virraszt a külső ablakoknál!

S megfordította a lovát. A szeglettoronyhoz rúgtatott.

- Mi az itt? - kiáltotta. - Mért nem dolgoztok?

- Uram - mondja remegő hangon egy munkás -, ebben a percben lőtték el Bolyky hadnagy uramat.

A lépcsőn akkor hozták lefelé egy kőhordó saroglyán. A lába lelógott. Két keze kesztyűtlenül összekulcsoltan a mellvérten. Mekcsey a sisakját vitte utána.

- Meghalt? - kérdezte Dobó.

- Meg - felelte Mekcsey szomorún.

- Dolgozzatok tovább! - kiáltotta fel Dobó a bástyára.

S leszállott a lováról. Levette a süvegét. Hozzálépett a halotthoz, és szótlanul, búsan nézett reá.

- Isten veled, Bolyky Tamás. Állj meg az Isten előtt: mutass rá vérző sebedre, és mutass le erre a várra is.

Hajadonfővel, búsan nézett utánuk, míg csak a lámpás el nem tűnt az istállók szögleténél. Akkor ismét a lovára ült, és a másik töréshez sietett, a palota mögé.

Ott Zoltay egy nagy kötéltekerccsel bajlódott, hogy gerendát gerendához erősítve építse be a romlást. Ő maga is segített a kötelet húzni, s közben-közben rákiáltozott az emberekre:

- Ne féltsd a kötelet: nem kolbász! Fogd meg, Jancsi, az irgalmát! Úgy húzd, mintha a török császárt húznád akasztófára!

S a gerendák ropogva feszültek egymáshoz. Az ácsok fölverték a foglalóvasakat, s föld, kő és homok szaporán hullott, hogy töltse a rést, amelyet a török ágyúk szaggattak.

Dobó felszólt Zoltaynak:

- Gyere le!

Zoltay eleresztette a kötelet, de még egyszer visszakiáltott:

- Vaskapcsot rá, mentül többet!

Dobó a vállára tette a kezét.

- Eredj aludni, fiam. Holnap erő kell!

- Csak még egypár hordót...

- Aludni takarodj! - dördült rá Dobó. - Egy! Kettő!

Zoltay a süvegéhez emelte a kezét, és szótlanul ellépett.

Dobó nem ismert ellentmondást.

Még Fügedyt és Petőt zavarta be Dobó, aztán maga is leszállt a palota előtt. A lovát rábízta az ajtónálló őrre. Bement a szobájába.

A kis földszinti szoba, ahova az ágyúzás óta helyezkedett, zöld cserép függőlámpással volt megvilágítva. Az asztalon hideg hús, bor és kenyér. Dobó csak úgy állva fölvette a kenyeret, és tört belőle.

A szomszéd szobából ősz hajú, gyászruhás asszony nyitotta Dobóra az ajtót. A kezében gyertya.

Hogy Dobót meglátta, belépett a szobába.

Baloghné volt, a Balázs apród anyja.

A derék kis úriasszony a bent rekedéskor mindjárt beleilleszkedett a helyzetbe. A kulcsárné dolgát vette át, s ő főzött Dobónak, ő gondoskodott mindenről.

- Hogy van a fia? - kérdezte Dobó.

- Alszik már - felelte az asszony. - Hat seb is van rajta. A mellén, fején, karján. De kapitány úr, kegyelmed nappal nem eszik, éjjel nem alszik. Ez nem tarthat így tovább. Hogyha holnap se jön ebédelni, én magam hordom utána, ameddig el nem költi.

- Nem értem rá - felelte Dobó a poharát fölhörpintve. - Az ágyam meg van-e bontva?

- Három napja úgy van éjjel-nappal.

- No, akkor ma lefekszek. - (S valóban le is ült.) - Nincs nagy sérülés a fiún?

- Bizony a fején hosszú a vágás. A többit a bőrdolmánya valamennyire felfogta, hála Istennek. Minden tagját könnyen mozgatja.

- Feküdjön most már maga is, tekintetes asszony. Én is úgy cselekszek ma. Pihennem kell. Jó éjszakát.

A levegőbe nézett, és megint kilépett a szobából.

Az előszobában függött az éjjeli hosszú mentéje. Fölkapta, és a tömlöcbástyára sietett. Gergelyt ott találta, amint egy legénnyel nagy bőrzacskót vitetett felfelé.

- Mi az - szólt rá haragosan -, hát te ébren vagy? Nem megparancsoltam, hogy aludjál?!

- Már aludtam - felelte Gergely. - De eszembe jutott, hogy a harmat rászáll az ágyúkra. Száraz port hordatok mindenüvé.

Dobó leszólt a világító mozsárhoz:

- Tűz!

A mozsár sistergett és eldördült. A golyó lángot hányt a százölnyi magasban, és pattogott, és megvilágította a vár körületét.

A török tábor mozdulatlan a vár körül. Csak az őrök ülnek imitt-amott fülig begallérozottan a csapatok előtt

Dobó követte Bornemisszát a templombástyára, s nézte, hogyan fújja ki a nedves port a gyújtólyukakból, és hogyan hint mindenhova gondosan szárazat. Hogyan nézi meg, helyén áll-e a kanóc, a döröklőrúd, a porkanál, a golyó.

Dobó aztán ott maradt. Állt összefont karral a bástya ormán, a Baba ágyú mellett. S a körülötte hallgató nagy csöndességben fölemelte a szemét az égre.

Holdatlan, felhős ég. Csak egy kis tisztáson ragyog egynéhány fehér csillag.

Dobó levette a süvegét, és térdre ereszkedett. Az égre emelte a szemét.

- Istenem! - mormolta, a kezét imádkozásra illesztve. - Te látod a mi kis romladozó várunkat s benne ezt a maroknyi, elszánt népet... A te nagy mindenségedben kicsi semmiség ez a földi világ. Ó, de minekünk ez a mindenségünk! Ha kell a mi életünk, vedd el uram, tőlünk! Hulljunk el, mint a fűszál a kaszás vágása alatt! Csak ez az ország maradjon meg... ez a kis Magyarország...

Az arca halvány volt. Szeméből kicsordult a könny. És könnyes arccal folytatta:

- Mária, Jézus anyja. Magyarország védő asszonya! A te képedet hordozzuk a zászlóinkon! A te nevedet milliók ajka énekli magyarul! Könyörögj érettünk!

És ismét folytatta:

- Szent István király! Nézz alá az égből! Nézd pusztuló országodat, veszendő nemzetedet! Nézd Egert, ahol még állnak a te templomod falai, és ahol még a te nyelveden, a te vallásodon dicséri a nép a Mindenhatót. Mozdulj meg mennyei sátorodban, Szent István király; ó, borulj az Isten lába elé! Isten, Isten! Legyen a szíved a miénk!

Az a kis tisztás az égen mintha az ég ablaka volna, s benne a csillagok fehér gyertyalángok...

Dobó megtörülte a szemét, s az ágyú fájára ült. Nézett mély gondban, mozdulatlanul a vár alatti sötétségbe.

A török tábor halk morajlással aludt. Százezer ember lélegzetétől remegett a levegő.

Dobó háttal az ágyúcsőre könyökölt. A feje egyre lejjebb kókadt. Végre a karjára hajlott: elaludt.

17

Az istállók táján egy éretlen, vékony kakaskikirikelés, nyomában egy vastag kukurikú. A fekete eget halványszürke szalag választja el kelet felől a domboktól.

Virrad.

Mintha a föld rögei mozdulnának lent. Széles messzeségben halk csörgés támad. Fekete hullámokként mozog a föld felszíne, s a csörgés, morajlás egyre hangosabb. Már egy-egy csengettyűszó is belekeveredik a csörgésbe, egy-egy halk sípszó is. A szürke szalag az éghatár alján egyre szélesebb, a feketeség az ég mennyezetén már átlátszó fátyol.

Már látni a zászlók mozgását odalenn. Már látni a turbánok csoportjait, az égnek meredő vékony létrákat, amelyek ide-oda imbolyogva közelednek a vár felé.

A keleti ég gyorsan világosodik. A szürkeség helyét rózsaszín foglalja el, s az oszladozó hideg homályból előmerednek már a vár tetőtlen tornyai és romlott falai.

- Uram - szólt Bornemissza.

S Dobó vállára tette a kezét.

Dobó fölserkent.

- Te vagy, Gergely?

Letekintett a hullámzó török sokaságra.

- Ébresztőt fúvass!

A bástyakürt megharsant. Nyolc kürt felelt azonnal reá. Fegyverek zördültek. Dobogás és emberszó hangzott egyszerre mindenfelé. A külső vár árkai is megelevenültek. A bástyákon és falakon felsorakozott a katonaság.

Dobó lóra pattant, s a virradat világosságánál vizsgálta, melyik részen, hogy állanak a török dandárok.

A paloták felől való oldalon állt a legtöbb.

- Amint a falra rohannak, a laptákat vessétek alá! - rendelte Dobó mindenütt.

Kristóf apród a piacon találkozott a kapitánnyal.

Szürke, kis török lovon ült, és sötétkék, meleg mente takarta.

- Uram - mondotta -, a páncélt kihozzam-e?

- Ne - felelte Dobó -, azonnal bemegyek.

De nem ment be. Amint a világosság percenként növekedett, egyik bástyától a másikhoz nyargalt, hogy lássa, mint készülnek.

- Csak a sűrűjére fogtok lőni! - mondotta a pattantyúsoknak. - A fő most a tüzes lapta meg a kopja.

Aztán ismét kiáltott:

- Addig a falakra ne hágjatok, míg a török az ágyúkat ki nem sütötte!

A lapták nagy gúlákban álltak a romlások közelében. Hetekig készültek azok. Bornemissza Gergely egy belső töltést is rakatott beléjük. A lapták azzal kétszeres erejűvé váltak. Először akkor sültek el, mikor levetették őket; másodszor mikor kiesett a magvuk. Azután percekig égő, nagy fehér szikrák szökelltek belőle széjjel, s akinek a ruhájára, arcára pattantak, bezzeg ugrott tőle.

A török olyat nem tudott gyártani.

Kristóf apród darabig várt a palota ajtaja előtt az urára, azután mikor látta, hogy az egyre sebesebben száguld egyik bástyától a másikhoz, bement a terembe, és kihozta, a lovára rakta a mellvértet, karvasat, combvasat, hóna alá fogta a sisakot, és a szeglettoronynál eléje került Dobónak.

Dobó csak úgy lóháton szedte magára a vasruhát. Kristóf lóháton ülve adta rá a mellvértet, a karvasat, a vaskesztyűket. Azután leugrott, s a lábvasakat szíjazta fel az urának. Végül az aranyos sisakot nyújtotta föl neki.

- A másikat hozd ki - felelte Dobó -, az acélsisakot.

Már akkor olyan világos volt, hogy lent a török csapatokat tisztán lehetett látni. A falak alatt, az árkokban ezernyi turbán és sisak hullámzott. De még csak álltak. A jelet várták, hogy az ostromot megkezdjék.

Nem sokáig kellett várniuk. Amint a világosság annyira megnőtt, hogy a rontások fokait, a kiálló köveket s gerendasorokat meg lehetett látni, a török táborban a müezzinek ájtatos ezánéneklése hangzott egyszerre száz helyen is a vár körül. A rengeteg tábor messze terjedő zörgéssel borult arcra, s emelkedett vissza térdre.

Mint mikor közelgő zivatar mormol, úgy mormolta a nagy pogány tábor az imádságot:

...Allah... prófétánk, Mohamed... bátorítsd meg a szívünket... Terjeszd ki győzhetetlen karjaidat... Dugd be tüzet okádó szereiknek torkát... Változtasd ebekké a hitetlen eszteleneket, hogy egymást mardossák halálra... Küldj forgószelet földjükre, hogy szemük elteljen porral, s földhöz veressenek... Törd össze lábuknak csontját, hogy előttünk meg ne állhassanak... Szégyenítsd meg őket, dicsőséges prófétánk, hogy fölöttük tündökölhessünk, és a te országod örökké virágozzon!

S nagy zörgéssel fölpattantak.

- ''Biszmillah!'' (Isten nevében!)

A török ágyúk és a puskák egyszerre megdördülnek. A vár falai megrendülnek, töltések szerteszakadnak az odarobbanó temérdek ágyúgolyótól. A bástyák sövényére záporként hull a nyíl és a puskagolyó. A levegő puskaporbüdösséggel telik meg. Az eget-földet reszkető dörgésbe a dobok, kürtök, trombiták lármája, százezernyi török Allah-üvöltése vegyül.

Az árkokból sáskák sokaságaként ugrálnak elő az aszabok, janicsárok, delik, dzsebedzsik s mindenféle gyalogtörök. Az ostromlétráknak erdeje száll a megrombolt falak és bástyák felé, s a létrák mögül a nyilak zápora suhog magas ívekben a falakra.

És harsog a török tábori zenekar.

De fölülről is lezúdul a felelet. A lefelé irányzott ágyúk lángot, vasat, ólmot és üvegcserepet okádnak oda, ahol a legsűrűbben sokadzik a török. Százak borulnak vérbe, s ingadoznak, dőlnek. De százak tolongnak ugyanabban a percben az elesettek fölé.

A kénbűz gomolygó füstben terjedez a várban is.

Az ostromlétrák belecsattannak a kőbe, a vasba, a gerendába, és szinte futva emelkedik fölfelé a falakon a sokaság. A fejeken pajzs. Az egyik kézben szakállas lándzsa, a szájban keresztbe fogott görbe kard.

Huszonhét török zászló leng-lobog, vezeti a hadat a létrán fölfelé a paloták mögött, a romlásokon.

- ''Allahu akbár! La iláha ill Allah! Ja kerim! Ja rahim! Ja fettah!'' - viharzik szüntelen a bőszült ordítás.

- Falra! Falra! - hangzik fenn mindenfelől.

S a falak megnépesülnek. Csak most indul meg a bombahullás. Csak úgy kézzel dobálják alá a sistergő, aztán lángoló s végül durrogó bombákat. Ezernyi hulló-dörgő-pattogó villám. Rikoltások, ordítások, füst, durrogás, kénbűz. A létrák horogvasán csattog a szekerce, a csákány, a fejsze. Némelyik létrán húsz ember is kapaszkodik, mikor leszakad. Egymást törve zuhognak alá, s utcát csapnak a lent nyüzsgőkön. Azonban a helyükbe egy perc múlva új hulláma torlódik a fegyveres sokaságnak, s a felkapcsolt létrák mellé új létrák emelkednek. ''Allah!''

A szegletbástyán, amelynek tegnap este óta Bolyky bástyája a neve, Gergely deák meg Zoltay rendelkezik.

Az ostrom vihara ott még erősebben zúg, mint a másik három törésnél. Mert a szakadék nagyobb. A feltörekvők is többen vannak.

A bombák százával verik le a mászókat, s oldalt is lőnek rájuk. De nem drága a töröknek semmi élet, mikor annyi van. Csak egyszer be tudjon törni tíz! A nyomában már egymást tolva, óriási folyamként dőlne be az egész had.

Hát ember kell a gátra!

A bombák már egy órája verik vissza a szakadatlanul fölfelé erőlködőket, de mindig marad létra és a létrán ember, s amint a nagy első létra megfeszül a kőben, a kisebb létrákat egymásnak adogatják fel, hogy a felső párkányra akasszák.

- Kapjátok fel a létrát! - kiáltja Gergely.

S a török nagy elképedésére nemhogy szaggatnák a létrát, hanem amint felnyújtogatják, odafenn szépen elkapják és felrántják.

Már valami öt létrát elrántottak tőlük, mikor egy sárgarézbe öltözött török úgy kapcsolja fel a magáét, hogy azonnal rá is nehezedik.

- Húzzátok! - kiállja Gergely.

S belelöki a létra fokai közé a kopjája végét. Feszíti.

- Segítsetek.

A létra híd gyanánt mered el a faltól. A végén lóg a sárgarezes török. A kezében bojtos, hosszú lándzsa. De hogy a levegőbe került, kiejti a pajzsot és lándzsát, s két kézzel kapaszkodik az alsó fokba.

Lóg a levegőben.

Alant a sereg üvöltöz.

Gergely szeretné berántani a törököt. Nincs idő rá. Egy prémes sapkájú aszab szökik fel a másik kis létrán, azzal kell elbánnia.

- Fordítsátok le! - kiáltja a létrát húzó négy legénynek.

S felkapja a kopját: vállon döfi az aszabot. Az aszab egy minutumot ingadozik, miközben a karját végigpirosítja a vére. Aztán hanyatt-homlok zuhan le, s magával sodor valami tízet a feltörekvőkből.

Ezalatt a legények is megfogadják a szót: egyet fordítanak a létrán. A rézpáncélos töröknek választania kell: a karficamodás vagy a levegőben való húszöles repülés között.

Az utóbbit választja.

Egy török dobos, aki cipóforma dobot zörget lenn, valami tízölnyire a faltól, éppen a fejére kapja a rézembert, s vele együtt terül a holtak közé.

De mi ez az ezrek között!

Egy krokodilusbőr pajzs emelkedik futva fölfelé. Alatta a törököt nem lehet látni. A sima pajzson elcsúszik a kopja hegye. A ravasz török bizonyára a sisakja hegyéhez kapcsolta a pajzs közepét. Akármerről szúrják, csak elbillen a pajzs, s levegőt szúr a kopja.

Gergely egy hoppra ott terem.

- Így kell azt!

A vastag végét fordítja előre a kopjának, s végigreccsent vele a krokodilus-törökön. A török fejjel hanyatlik vissza.

S eközben szüntelen hangzik az üvöltés:

- ''Allahu akbár! Ja kerim! Ja fettah!''

Olykor magyarul is:

- Adjátok meg a várat!

- Nesze! - feleli Zoltay.

S rettentő csákányütéssel lyukaszt át pajzsot, sisakot és koponyát.

Ő a falszakadék túlsó végén csak csákánnyal dolgozik.

A fal derékig takarja. A kopjával való munkát a legényeinek engedte át. Ő maga ott áll egy gerendafal fölött, ahova könnyű létrát akasztani, s ahol létra létra mellett áll, és sűrűn nyüzsög fel a fegyveres sokaság.

Egy-két létrát eltöretett, de aztán nagyot kurjant:

- Csak a fejire, fiúk!

S ő maga is legelőbbre állt, hogy személyesen fogadja az érkezőket. A páncélja acélból való. A csákánya nyele olyan hosszú, mint a bot.

- Gyere csak, füstös, gyere, egyem azt a szép bornyúszájú pofádat! - biztat egy fekete képű szerecsent, aki nádból font, könnyű, kerek pajzzsal rúgtat fölfelé, s a pajzs mögül ki-kivillantja a szeme fehérét.

Amint egyölnyire ér, golyóként összeguborodva halad tovább. Az a szándéka, hogy a létra felső fokán hirtelen kirugódva, belevágja a lándzsát Zoltayba, s fenn teremjen az ormon.

Az egri pasaság annak van ígérve, aki elsőül tűzi ki a diadal zászlaját. Tudják ezt a várbeliek is.

Hát szökdécsel fölfelé a fekete párduc. A nyomában egy nagy szakállú dzsebedzsi tajtékzó szájjal üvölti az ''Allahu'' ''akbár''-t. Az övszíjában hátul rövid nyelű, lófarkas zászló. A szájában keresztbe illeszti a széles, meztelen jatagánt.

- ''Allahu akbár! Ja kerim! Ja rahim!''

Zoltay lerántja a sisakrostélyt. Éppen jókor. A szerecsen egyenesre rugódva döfi fel a lándzsát, s beletöri a hegyét a sisak álladzógombjába.

Abban a pillanatban rácsattan a csákány, s a szerecsen a létráról a levegőbe dőlve, fejjel hull alá.

Ott a szakállas, aki alatta volt. Annak nem lándzsa van a kezében, hanem láncra kötött, szöges buzogány. A buzogány feje láncon lóg.

Zoltay elkapja a fejét az ütéstől, s úgy vág vissza a csákánnyal, hogy a szakállas török keze eltörik, félrelettyen.

A török darabig fél kézen lógva ordít, de egy második ütés elnémítja. S a nagy test az élőket söpörve gördül le a létrán.

- Tisztelem a prófétádat! - kiáltja utána Zoltay.

A törökkel való beszéd meg van tiltva, de Zoltay a harc hevében megfeledkezik róla. Ő bizony nem bír anélkül harcolni, hogy egy-egy mondással ne kísérje minden ütését. A mellette küzdő legénység hevét nagyban fokozzák a rikkantásai.

- Üsd, fiam, János - kiáltja egynek oldalt -, üsd, mintha tüzes mennykő volnál! Puff! Ez se lesz egri basa!

- Mit vársz! - kiáltja a másiknak. - Talán azt várod, hogy megcsókoljon? Puff! Az apja irgalmát!

Aztán, hogy őeléje tolakodik ismét egy acélinges, turbános gureba, odakiált a mellette állóknak:

- Így tapintsatok rá!

A nyakát találta. A vér fölpreckel a falra, s a gureba oldalt forogva hull lefelé.

- Hullj a pokol fenekéig! - kiáltja utána.

A nap már kisütött, amennyire a várbeli ágyúk füstjétől látható. De olykor, hogy a szellő félrekapja a füstöt, látni, amint vakító csillogással özönlik a sok acélpajzsos, aranygombos, zászlókat hozó ellenség.

Dobó lóháton nyargal egyik ostromlott helyről a másikhoz. Itt ágyút irányoz, amott a sebesülteket hordatja. Tömet, lövést sürget. Kopját, lándzsát hordat oda, ahol a fegyver fogytán van. Biztat, dicsér, korhol. Két apródját minduntalan futtatja az álló sereghez, amellyel Mekcsey a belső várban rendelkezik.

- Száz embert a palotákhoz! Ötvenet a Bolyky-bástyára! Ötvenet az Ókapuhoz!

S a csapatok félórai harc után felváltódnak. Izzadtan, véresen, puskaportól büdösen, de lelkesülten vonulnak be pihenni a vár két kocsmája elé, s dicsekedve beszélik a még nem harcoltaknak a hőstetteiket.

Azok pedig égnek a harci vágytól. Mekcsey titkon maga is dühöng, hogy nem harcolhat, hanem ott kell ácsorognia a vár udvarán, s meg kell elégednie azzal, hogy a Dobó izenetére fel-felmozdít egy-egy csapatot, s biztató szóval látja el őket:

- A haza sorsa van a fegyvereteken!

S azok kipirult arccal, rohanva sietnek a zúgó zivatarba.

Már iszamosak az ostromlétrák a vértől. A létrák körületén bíborszínű a fal. Lent a halottak és haldoklók vonagoló, véres dombok. De lent új meg új ezrek hágnak üvöltve a halottakra. Szólnak a kürtök, ropognak a dobok, harsog a tábori zenekar, s a szakadatlan Allah-üvöltésbe belevegyül fent a harci rikoltás, lent a lóháton nyargalászó jaszaulok parancsosztó kiáltozása, az ágyúbömbölés, a puskadörgés, bombaropogás, paripák nyerítése, haldoklók hörgése, létrák recsegése.

- Gyere, basa, gyere! Püff!...

- Mondd meg a prófétádnak, hogy ezt Zoltay vágta! - hangzik a bástya füstfellegéből egy másik kiáltás.

Állati üvöltés és mozsárdörgés nyomja el a vitéz kiáltásait. De a körülötte nyüzsgő alakok és fegyverek gyors forgása láttatja, hogy a legénység ott keményen dolgozik.

A napot füst homályosítja el. A vár körülete is gomolygó füst, amelyből ki-kitündöklik egy-egy sisakos török hadtest, előbarnállik egy-egy sor puskaport hozott teve, s fel-fellobognak a zászlók és boncsokok.

Az Ókapu bástyájánál váltakozik a legtöbb ember. Pető Gáspár intézkedik ottan. Mázsás kőgolyókkal szaggatja ott a török a falat és palánkot, valahányszor a létrák erdeje megritkul.

A betömött kaput csáklyákkal és ásókkal rontja a török, s az orgona oszlopaiból már hármat kitört.

- Ötszáz! - kiáltja Dobó Kristófnak.

S Kristóf fordítja a lovát: száguld ötszáz emberért.

Ez csaknem az egész tartalék.

Mekcsey fölcsatolja a sisakját, s tizedmagával fut az Ókapunak. Ha betörnek, megkezdődik az ő munkája is: a belső vár védelme.

S a kapu alatt meg a kapu bástyáján úgy hull a török, mint a légy. A toronyból a mi puskásaink szaporán lövöldözve rogyasztják őket halomra. Pető Gáspár mennydörgő szava hangzik minduntalan:

- Utánam, fiúk! Ne hátrálj! Két kézzel, a teremtésit neki!

S ő maga immár derékig véresen üt, vág, hol karddal, hol csákánnyal, hol kopjával.

- Jézus, segíts!

- Allah! Allah!

Mikor meggyérül a létrák népe, ''vizet!'' ''vizet!'' kiáltozás hangzik mindenfelől.

Az asszonyok ott hordják a vizet a bástya alatt korsókban és fakupákban.

Pető felkap egy fakupát. A sisakrostélyát feltaszítja. Iszik oly mohón, hogy kétfelől patakként csurog a páncéljára a víz; csurog tovább ki a páncélból a könyökén, térdén, sarkain, mint a kútcsőből. De ő nem törődik ezzel dühében és szomjában.

Ahogy leveszi a kupát a szájáról, látja, hogy egy török fenn ugrál a falon. Egyik kezében boncsokot tart. A másikkal vagdal veszettül. S utána fellükken a másik török fej meg a harmadik.

- Haj, az apátok irgalmát!

S berántja a törököt a lába száránál fogva. Lehempereg vele a lépcsőn. Fogja a nyakát, mikor megakaszkodnak. Veri arcba a vaskesztyűs öklével.

Azután újra felugrik. Otthagyja a félig megfojtott törököt a lent forgolódó parasztnépnek. Ő maga visszahamarkodik a bástyára. Üt, vág gyors kézzel egy pillanatban hatfelé is.

- Allahu akbár!

Hemzseg a török a falon. Egy akindzsi már a toronyra is feljutott. Kitűzi a zászlót. Lenn viharos diadalordítás üdvözli a zászlót. Jézus, segíts! No nem leng az ott két percig se. Odarohanó vitézeink a további feltolakodókat agyalják. Egy rozsdás sisakú magyar vitéz már macskaként kúszik az akindzsi után az oromra. Megveti a sarkát egy kőben, s irtózatos csapást mér rá. Levágja a zászlós török karját úgy, hogy a kar a zászlóval együtt hull le a magasból.

- Ki vagy? - üvölti Pető örömmel a fal alatt.

A vitéz megfordul, és büszkén kiáltja vissza:

- Komlósi Antal.

A paloták felől nyargalva jön a kis Balázs apród. A fél feje be van kötve fehér kendővel. De azért csakúgy röpköd, mintha semmi baja se volna.

- A palotánál kiszakadt a tömés! - kiáltja.

- Száz embert! - feleli Dobó.

S míg a fiú Mekcseyhez nyargal, ő maga előrehajoltan száguld a palotákhoz.

A török kiszakította a tömést. A gerendák úgy állnak ki a falból, mint a sült halból a gerinc. A falon mászó török nép sűrűsége: mint a veres hangyáké. Dobó felugrik a fal tetejére. Egy török fejét kettéhasítja. Egyet lábbal rúg vissza le. És lekiált:

- Döntsétek ki a gerendát!

Addig befelé húzták csáklyákkal. Dobó szavára kifelé lódítják egyszerre.

A gerendák magukkal söprik létrástól az üvöltő pogányokat. Nagy lyuk tátong utána a falon. Mindegy: egy-két öllel feljebb vagy lejjebb, küzdeni kell a feltolakodók ellen.

A magyar zászlót leüti egy golyó a falról. Kihull a törökök közé. Íme, mire jó a nagy falszakadék: egy magyar katona kiugrik rajta, szembecsap egy törököt, s beragadja a zászlót, mielőtt hozzávághatnának.

- Látlak, fiam, Török László! - kiáltja örömmel Dobó.

Ágyúgolyó csap a falba, s kőporral veti tele a katonák szemét. Dobó előtt egy testes kis ember hanyatlik a falhoz, s dől el a fal hosszában. A sisak leesik a fejéről, s Dobó lábához gurul.

Dobó kitörli a szemét, s ránéz: András fekszik ott, az egri bíró. Kezében görcsösen szorítja a kardot. S a nyakából, mintha kioldódott nyakkendője volna, hosszú vonalban fut a vére.

De ím, mind a két apródja fut az Ókapu felől. Egy pillantás az Ókapu tornyára: ott leng a lófarkas török zászló, egy, kettő, öt, tíz is.

És a torony résein befelé ropog a puska. A janicsárok meg kívülről másszák a tornyot. Nagy, lengő, piros zászlót visz az egyik a foga között, hogy a torony ormára kitűzze.

A vár belsejében rémület morajlik át. A vár körül százezer török diadalüvöltése reszketteti meg a levegőt.

- ''Allah! Ja kerim!''

A magyar arcok elsápadnak.

Dobó lóra ugrik, s a templombástyára nyargal. Az ágyúkat a torony derekának irányozza. S míg a janicsárok, valami háromszázan, diadallal rajzanak a tornyon, három ágyút egyszerre eldördít.

A torony meginog. Nagy robbanással ledől. A mészpor fellegként csap fel az omladékból, s a kövekből csordul a török vér, mint szüreti sajtóból a bor.

A többi, aki betolongott a kapun meg a falakon, ez égszakadás-földindulásra rémülten fordít hátat, s nem telik belé öt perc, üresek ott az ostromlétrák.

Csak a holtak és haldoklók véres sokasága borítja kívül-belül az Ókaput és a környékét.

Délfelé a többi helyeken is megszűnik lassankint a harc. Ezrével hever a kormos-véres holt és sebesült török a falak alatt, s a levegő reszket a sebesültek szüntelen hangzó ''ej vá!'' és ''meded!'' kiáltozásától. Mint a birkabőgés.

A jaszauloknak nincs semmi hatalmuk többé, hogy aznapon rábírják a katonaságot a további ostromlásra.

De a vár piaca is tele van sebesültekkel.

A borbélyok és asszonyok ott forgolódnak valamennyien vizes tállal, gyolccsal, tépéssel, timsóval és árnikával a sebesültek körül.

Akinek keze vagy lába van ellőve, azt kapják először munkába. Bekötik úgy, ahogy tudják. A többinek egyelőre meg kell elégednie azzal, hogy az asszonyok mossák a sebüket. Nagyobb rész némán állja a szenvedést, s várja, míg sorra kerül. De némelyek keservesen nyögnek.

- Istenem, Istenem - sírja egy fiatal katona, Arany Mihály nevű egri puskás -, a fél szemem kilőtték.

S véres arcára szorítja égett szélű inge ujját.

Pető ott ül egy parasztszűrrel letakart szalmaszéken a többi között. A lábikráján akkora a seb, hogy tócsába gyűlik a szék alatt a vére.

- Ne óbégass, Miska! - kiált a katonára. - Inkább fél szemmel élj az egri várban, mintsem hogy két szemmel akasszon fel a török!

S a fogát összeszorítva állja, hogy a borbély árnikával mossa az iszonyú sebet a lábán.

A holtak ott hevernek már rendben a templom ajtajában. Véresek, rongyosak, kormosak, mozdulatlanok.

Dobó leszáll a lováról, és leveszi a sisakját, úgy megy végig könnyes szemmel köztük.

Az egri bíró is ott fekszik. Ősz haja be van pirosodva vérrel. Portól lepett, fekete csizmáján is látszik egy lövés vérfoltja. A két fia ott térdel mellette.

A katonák egy része ott ül füstösen, rongyosan, izzadtan, véresen a piacon. A két zászlótartó kétfelől.

Dobó odaszól Balázs apródnak:

- Hozd ide a város lobogóját!

S a város kék-vörös zászlóját leszakítja a nyeléről, s ráteríti az egri bíróra - szemfedőnek.


==ÖTÖDIK RÉSZ – HOLDFOGYATKOZÁS==

1

Szarvaskő kapitánya ott állt napestig a vára tornyában, és hallgatta, hogyan dörög az ágyú Eger felől.

Szarvaskőn szépen sütött az őszi nap. Az erdő alig egypár napja indult sárgulásnak, s hogy eddig mindennap esett az eső, s minden éjjel tiszta volt az ég, a fák alja és a patak mente újra kizöldült. Mintha nem is ősz volna, hanem tavasz.

Szarvaskő annyira van Egertől, mint Isaszeg Gödöllőtől vagy Siófoktól Füred a vízen át. Csakhogy hegyek között áll; hegy hegyen Felnémettől Gömörig, csak egy keskeny, kanyargó, mély út viszen odáig.

Mikor reggelenkint az ágyúk megdördültek, a felhő megsokasodott, megsötétedett az égen, s egy óra nem telt belé, hullt az eső. Néha szennyes eső is hullott. Odáig elvitte a szél a felhőbe belekeveredett füstöt, s mintha a mennybéli kéményseprők mosdóvizét öntenék alá, úgy bemocskolta olykor az eső a szarvaskői falakat, az udvart, a sziklákat és a várkapitány úr őszirózsáit.

Szarvaskő olyanféle kis vár, mint Drégely volt. Magas palakő sziklán épült. S mintha a feltornyosult sziklák tetejét faragták volna ki várnak, olybá tűnt fel annak, aki először látta. De hát kicsiny volt. Mindössze három ház fért el rajta, s udvara csak annyi, hogy egy kocsi megfordulhatott benne. Hát inkább vadászkastély volt az. Menedéknek csak abban az időben lehetett használni, mikor még az ágyút nem ismerték. Történetünk idejében már legfeljebb arra jó, hogy pihenője legyen az Egerbe vonuló csapatoknak, s hogy postaállomás legyen, mikor Egert ellenség szállja meg.

Ha Eger megdől, Szalkay Balázs uram lóra ülhet a maga negyvenkilenc katonájával, és mehet az északi megyékbe a rokonaihoz - hacsak úgy nem akar tenni, mint a haragos Szondi vagy mint Nyáry Lőrinc, a szolnoki kapitány, aki ennek a hónapnak a negyedikén egymaga állott ki a százezernyi török ellen a vár kapujába.

Hát ott állt a jó Szalkay Balázs a toronyban. Sarkig érő, vargányaszínű, galléros őszi mente volt rajta, s rókaprémes kucsma a fején. Aggodalommal meresztette nedves, kék szemét arra a magas hegyre, amely az Eger felé való látást elfödte előle. Egert nem láthatta, hát nézte a hegyet. Ha másfelé nézett volna, akkor is hegyet látott volna, mert a hegyek olyan közel vannak, hogy egy jó puskával akármelyik hegyoldalban legelő őzre rálőhetne.

A vár alatt egynéhány házacska s az Eger-patak. A patak mentén köves kocsiút.

Hát állt Szalkay uram a toronyban, és nézte a semmit.

Csöndesség környékezte. Nem csoda, hogy Balázs uram majdnem hanyatt is esett, mikor egyszerre a háta mögött álló őr belerikoltott a kürtjébe.

- Jönnek - mondja az őr mentegetődzve, mikor látja, hogy az ura megrettent a váratlan kürtszótól, s a kezét pofonra emeli.

- Bivaly - ordít reá Balázs úr -, mit kürtölsz a fülembe, ha itt vagyok! Tulok!

Lepillant a sziklákon fölkanyarodó ösvényre, hát két lovast lát maga alatt. Úrfélék. A kisebbik talán apród. Messziről jöhetnek, mert mögöttük a nyereg motyóval van megrakva. A vállukon kurta puska. Mind a kettőn kengyelig érő mente.

- Ezek nem Egerből jönnek - tűnődik fennhangon Szalkay.

- Talán Vas Miklós - véli a toronyőr.

Kap az ura szaván, hogy az előbbi ostobaságot feledtesse. Azonban rossz napja van: Balázs urat megint ellobbantja a bosszúság:

- Már hogy jönne Vas Miklós, te toklyó! Te bivalybornyú! Azt hiszed, hogy annyira van Bécs, mint Apátfalva! Apád csutorája, te öszvér!

Mióta Egert vívta a török, mindig ingerült volt a jó ember. Most meg, hogy a kürtszótól való megrettenését szégyellte a szolgája előtt, majd felfalta.

Az őr vörös volt röstelkedésében. Nem mert többé szólni. Szalkay uram fogta a kardja markolatát, s leindult a csigalépcsőn, hogy megnézze, miféle madár jött. Mert két nap óta mindig csak mentek innen. Jönni nem jött senki.

A vár udvarán egy fiatal, merész tekintetű s halvány arcú legény állott. Se bajusza, se szakálla. A két lovat mögötte az apródféle fiú fogta. A legény, ahogy meglátta a gazdát, eléje ment. A süvegét nagy lendítéssel levette, s meghajolt:

- Bornemissza egri főhadnagynak az öccse vagyok. A nevem János. Ez a fiú meg Réz Miklós diák. A várban van az ő bátyja is.

Szalkay kezet nyújtott Bornemissza Jánosnak. A másiknak nem. Gyakorlott szeme megismerte, hogy amaz nem úr.

- Isten hozott - mondotta. - A bátyádat nem ismerem. De ha találkozok vele, megcsókolom. Kedves vendégem vagy.

És szíves kézmozdulattal intett az ajtó felé.

- Köszönöm - felelte az ifjú. - Nem vendégül jöttem, csak egypár kérdésre. Azt szeretném tudni: mi a hír Egerben?

Szalkay vállat vont, és Eger felé intett:

- Hallhatod!

- Hallom, hogy ágyúznak.

- Már tizenkilencedik napja.

- Erős a vár?

Szalkay megint vállat vont:

- Erős a török is.

- Van elég katona?

- Ezerkilencszázharmincöten voltak tizedikén. Azóta folyton lövik őket.

- A király nem küldött segítséget?

- Eddig nem.

- A püspök?

- Az se.

- De várnak?

- Várni várnak. De ne beszéljünk olyan sokat, öcsém. Jer, és pihend ki a fáradtságodat. A lovadról látom, hogy kora hajnalban indultál.

Látszott Balázs úron, hogy az érkezettnek szapora kérdései ott a vár udvarán állva nem kedvesek neki. Ő maga is rég az asztalhoz kívánkozott már, és csak az ostrom morajlása tartotta odakünn. Az idő már délfelé jár, és még nem is reggelizett.

- Uram - mondotta a jövevény az ajtóban -, az a fiú, aki velem jött, teológus diák.

- Diák? Hát akkor... Hé, diák! - kiáltott félvállról.

Szobát adott a vendégeinek, s illatos mosdóvizet. (Varsányi hozott neki a török táborból holmi rózsaolajat. Azzal akart dicsekedni.)

Mikorra a vendégei bekerültek az ebédlőbe, már fel volt terítve, sőt a sült nyúl is ott párolgott az asztalon.

- Megint nyúl? - förmedt Balázs úr a szakácsasszonyra.

S hogy a két ifjú belépett, mentegetődzött:

- Mink most mindig nyúllal élünk. Az egri nyulak mind felhúzódtak errefelé a lárma elől.

Bornemissza, hogy levetette a mentéjét, testhez álló meggyszín kamukában jelent meg az ebédlőben. A diákon csak kenderszövetű ruha volt. Mind a kettőjük derekán egyforma szíjöv, s az övön hajlott magyar kard.

Az asztalon nem volt más evőszer, csak kanál. Abban az időben mindenki a maga késével evett. A villát csak kint a konyhában ismerték.

A két vendég is a derekához nyúlt. Ott függött mind a kettőnél a zsebkés. Az idősebbiké gyöngyházas nyelű, aranyos. A diáké csak afféle fejérvári fanyelű bicska.

- Szeretem én a nyulat - felelte Bornemissza János. - És ez remekül van megkészítve. Nálunk másképpen csinálják. Vajon az én bátyámról tud-e valamit, kapitány uram?

- Másképpen? - kérdezte Szalkay.

A nyúl iránt jobban érdeklődött.

- Másképpen - felelte Bornemissza János. - Nálunk borban mossák meg a nyulat, aztán egy kis vízzel teszik fel a tűzre. Kenyérszeletet is raknak belé, s azzal főzik. De vigyáznak rá, hogy a lé el ne sustorogjon. Mikor a lé forr, elveszik a tűzről, kiveszik a húst, és a levét megszűrik. Következik a megszűrt lébe a szegfű, a bors, a sáfrány meg a gyömbér. De vajon megtudjuk-e még ma, hogy a várban mi történt? Vajon az én szegény bátyám nem halt-e meg?

S a szeme könnybe lábadt.

- Hát ecetet nem tesztek hozzá? - kérdezte tovább Szalkay, anélkül hogy fölpillantana.

- Dehogynem, de csak a végén, mikor másodszor kerül a nyúl a lébe. Nekünk még ma Egerbe kell jutnunk.

Szalkay végig leszopta a nyúlcomb csontját, aztán koccintott a vendégeivel.

Azok nem ittak bort.

- Hm - mondotta Szalkay.

Megtörülte a bajszát az asztalkendőbe, és rájuk nézett, s megint az mondta:

- Hm.

Darabig hallgatott. Egyszer aztán felkönyököl az asztalra, és megszólal:

- Az egri várba?

- Oda, oda - feleli színtelen arccal Bornemissza János. - Még ma este.

- Hm. Azt szeretném tudni: hogyan? Úgy-e, mint a madár? Vagy úgy, mint a kísértetek: kulcslyukon?

- Mint a vakondok, édes bátyám.

- Vakondok?

- A várnak föld alatti útjai is vannak.

- Föld alatti útjai?

A fejét rázta.

Bornemissza János a kebelébe nyúlt, és kivett egy pergamenlapot. Letette Szalkay elé.

- Ihol van: ezek a vörös vonalak.

- Tudom - biccentett Szalkay a rajzra pillantva. - Ezek ugyan itten itt vannak, de ottan nincsenek ám ott. Még Perényi idejében belőtték valamennyit.

- Belőtték?

- De be ám. Mikor Perényi kettészakította a Szent István király templomát, ráakadtak az alagutakra, s valamennyibe beleágyúztak. Beomlott mind. Nem magyar csinálta azokat az utakat. Magyar ember nem gondol szökésre, mikor várat épít.

- Bizonyos ez? - kérdezte a vendég.

- Olyan bizonyos, mint az, hogy itt ülünk.

- De hát teljességesen bizonyos? Honnan tudja kegyelmed, hogy olyan nagyon bizonyos?

Szalkay vállat vont.

- A Dobó követei hozzám járnak. A török táboron keresztül jönnek-mennek. A minap egyet le is szúrtak közülük. Ha volna csak egy út is, gondolod, hogy nem azon jönnének?

Az ifjú Bornemissza elgondolkodva hallgatott. Végre fölemelte a fejét.

- És mikor jön a követ, vagy mikor megy?

- Hát most is van kint kettő! Vas Miklós az egyik, Szabó Imre a másik. Bécsbe küldötte őket Dobó, a királyhoz.

- És mikor térnek vissza? Mikor mennek be a várba?

- Vas Miklós talán egy hét múlva, Szabó talán két hét múlva. Minden héten megy innen a követ.

A kérdező szemét elborította a könny. Sápadtan és könnyes szemmel nézett maga elé.

Szalkay felhörpintette a poharát. Megint hümmentett egyet. Aztán hátrahanyatlott a karosszékben, és a szeme szögletéből nézve szólt csöndesen:

- Hallod-e, te Bornemissza János! Úgy nem vagy te János, mint ahogy én nem vagyok Ábrahám. És úgy nem vagy te az öccse Bornemisszának, mint ahogy én nem vagyok az egri püspöknek. Asszony vagy te, húgom, akármilyen dolmány van is rajtad; az én szememet meg nem csalod!

- Bocsásson meg, Szalkay uram - felelte a jövevény fölkelve. - Nem azért titkoltam kegyelmed előtt, mintha meg akarnám téveszteni, hanem hogy engem ne tartóztasson az utamban. Én Bornemissza Gergelynek a felesége vagyok.

Szalkay fölkelt és meghajolt.

- Szolgálatára állok, húgomasszony.

- Köszönöm. Hát most már elmondom, mért jöttem. Az én jó uramnak van egy török talizmánja. Az, akié volt, ellopta a mi kisfiunkat, s idehozta Egerbe. Azt gondolta, hogy a talizmán az uramnál van. Nézze, ez az.

S az asszony a kebelébe nyúlt, és kivette a zsinóron függő, remek török gyűrűt.

Szalkay a gyűrűre bámult.

Az asszony folytatta:

- Darabig a soproni katonákkal kerestettem a törököt, de hogy azok nem találták, magam jöttem utána. A török babonás. Az a talizmán a mindene. Ha lehet, megöli az uramat. Ha nem lehet, megöli a fiamat. Hiszen ha az uramnál volna a gyűrű, akkor talán még beszélhetnének egymással. Az uram kiadná a gyűrűt, a török beadná a gyermeket.

Szalkay a fejét rázta:

- Kedves húgomasszony: az egriek megesküdtek, hogy a törökkel szót nem váltanak, semmiféle üzenetet tőlük el nem fogadnak. Aki pedig törökkel szól vagy velük üzenetet vált, az akár tiszt, akár közember, halál fia.

A fejét vakarva folytatta:

- Ha csak tegnap ért volna ide, húgomasszony. De ki tudja, bejutottak-e?

Nagy Lukácsra gondolt a kapitány.

- Most már mindegy - felelte az asszony. - Nekem be kell jutnom még ma! Én nem esküdtem meg, hogy a törökkel nem beszélek.

- De hát hogyan gondolja? Hiszen csak nem verekednek át ketten a táboron?

- Álruhában megyünk.

- Ha álruhában mennek, a várból lövik agyon.

- Felkiáltunk.

- Akkor meg a váron kívül esnek a török kezébe. A kapuk be vannak ott rakva. Lehet, hogy ma már kővel is be vannak falazva.

- Hát a Dobó követe hogy megy be öt nap múlva?

- Életveszedelemmel. Az bizonyára tudja: melyik kapun várják. Annak van sípja, jelszava. Az tud törökül. Azt kell megvárniuk, ha éppen mindenképpen bele akarnak rohanni a veszedelembe.

- És ha én fehér kendővel megyek! Ha azt mondom, hogy egy Jumurdzsák nevű tisztet keresek?

- Kegyelmed szép és fiatal. Ha fiúnak nézik is, éppolyan értékes, mintha nőnek ismerik. Az első katona, aki megfogja, beköti a maga sátorába.

- De ha én egy tisztre hivatkozom.

- Kétszázezer ember van ott. Nem ismeri az mindenik névről is a tiszteket. Nem is egynyelvűek. Perzsák, arabok, egyiptomiak, kurdok, tatárok, szerbek, albánok, horvátok, görögök, örmények - ezerféle népség. A tisztjeiket is csak a maguk dandárjában ismerik név szerint. De az a név is nem a tiszteké, hanem maguk csinálják. Ha például nagy orrú a tiszt, akár Ahmed annak a neve, akár Hasszán, azt ők maguk között Nagyorrúnak vagy Elefántnak hívják. Ha veres hajú, akkor Mókus a neve vagy Vörösréz. Ha sovány és hosszú lábú, Gólyának mondják. És másefféleképpen. Mindenkinek az a neve ottan, amiről testileg legkönnyebben megismerhetők.

A nő lecsüggesztette a fejét.

- Hát tanácsoljon valamit, Szalkay bátyám.

- Az én tanácsom az, hogy várjunk meg egy bemenőt. Akár Vas Miklós lesz az, akár más, kegyelmed odaadja neki a gyűrűt, és az beviszi. Akkor Bornemissza uram majd kitalálja, hogyan beszéljen a törökkel.

Ez valóban bölcs tanács volt. De haj, a vergődő anyai szív nem ismeri a ''majd'' szót. Ő csak a gyilkot látja, amely a szerettei fölött lebeg. Az elé kell pajzsot tartania mielőbb!

Éva kiterjesztette a vár rajzát, és hosszan belemerült annak a szemlélésébe.

- Ha a várat még a magyarok bejövetele előtt építették - szólt aztán a fejét fölemelve -, a mostaniak nem is tudhatják, mi van alatta. Íme, itt van a templom, s innen ágazódik széjjel három föld alatti út. Ezeket csakugyan belőhették. De itt a negyedik út, ez a mostani palota alá viszen, s messze van a többitől. Ezt nem találhatták meg akkor, mikor a Sándor-bástyát építették. Vagy tudták, vagy nem. Hol ennek a bejárata, Miklós?

S a fiú elé tolta a papirost.

- A téglaégető kemencéknél - felelte a fiú egypercnyi szemlélet után.

- Van efféle ottan? - kérdezte az asszony Szalkayt.

- Van - felelte Szalkay. - Északkeletre van a vártól.

A fiú olvasta a mákszemnyi apró írást:

''Északkeleten téglakemence. Lapos, kerek kő; diófától tíz lépés délre. Ez a bejárat.''

- Van ott diófa? - kérdezte ismét az asszony.

- Én bizony nem emlékszem - felelte Szalkay. - Életemben egyszer jártam ott, még Perényi idejében.

- És a téglaégető messzire van a vártól?

- Nincs messzire. Negyedóra talán.

- Akkor ott is van török.

- Bizonyosan van. Ha egyéb nem, a had kísérő népe: a pásztorok s más effélék.

- Adhat valami török ruhát kegyelmed?

- Van.

- Deliköpönyege is van?

- Az is van, de csak egy. Hanem biz az végig van hasítva.

- Összevarrom - felelte az asszony. - Egyszer már utaztam delinek öltözötten. Nem gondoltam, hogy valaha hasznát látom.

Homlokát a tenyerén nyugasztva gondolkodott. Egyszer csak felpattant.

- Nem - mondotta -, nem maradok addig se, míg bevarrom a köpönyeget. Még így jobb lesz. Köszönöm a szíves vendéglátást.

S odanyújtotta a kezét a kapitánynak.

- De hát csak nem...

- Indulunk azonnal.

A kapitány fölkelt; és elállta az ajtót.

- Nem engedhetem! Ilyen vaktában belemenni a veszedelembe... Örökre vádolnám érte magamat.

Éva visszaroskadt a székére.

- Jól beszél - mondotta sóhajtva. - Másképpen kell mennünk. Valamit ki kell eszelnünk, hogy el ne fogjanak.

- Éppen ez az - felelte Balázs úr, szintén leülve. - Ha csak egy hajszálnyi lehetőség is mutatkozik, elbocsátom kegyelmedet.

2

Az egri vártól északkeletnek áll egy magas hegy, az Eged. Voltaképpen Szent Egid vagy Szent Egyed volna az igazi neve, de hogy az ''Egyed'' nevet be nem vette soha a magyar gyomor, ma is csak ''Eged'' annak a hegynek a neve. Annyira van az Egertől, mint a Szent Gellért-hegy Kőbányától. De sokkalta magasabb és testesebb.

Ha annak a hegynek az irányában valami erős kezű ember kilőne az egri várból egy lúdtollal szárnyazott nyilat, az a nyíl átrepülne azon a dombon, ahol a török ágyúk egyik falkája dörög, és abba a völgybe hullana, ahol a tábori gyülevész nép tartózkodik. A kereskedők, a lócsiszárok, a borbélyok, a dervisek, a kuruzslók, köszörűsök, szörbet- és halvéárulók, a kötéltáncosok, a rabszolga-kereskedők, zsibárusok, cigányok s más efféle népé most az a völgy. Onnan járnak nappal a táborba kalmárkodni, csereberélni, hulladékot lesni, népet mulattatni, kuruzsolni, lopni, csalni - szóval: ''élni'' - a katonák közé.

Október másodikán, a Szent Mihály-napi ostrom után harmadnapra egy fiatal deli érkezett oda a tárkányi erdő felől. Lóháton ült. Atilla, szűk nadrág, sárga bakancs és teveszőr köpönyeg volt rajta. Turbán helyett a delik szokása szerint a köpönyeg csuklyája födte a fejét. Az öve körül handzsárok. A vállán íj és puzdra. Egy megláncolt lábú magyar fiút hajtott maga előtt. A fiú meg egy ökröt. Ökör és fiú láthatóképpen a deli zsákmánya volt.

Azon a tájon szőlőültetvények vannak. A magyar nem szüretelt az idén. De tele is van a szőlő törökkel. Akármerre néz az ember, turbános vagy prémsapkás törökök bukdácsolnak a szőlők között.

Némelyik rákiált a fiatal delire:

- Hol szedted azt a gyönyörű zsákmányt?

De azok éppen akkor hajtják legdühösebben az ökröt. Nem felelnek.

A deli: Éva.

A rab: Miklós.

Őrök nincsenek arra. Vagy ha vannak is, azok is böngésznek a szőlőben. Minek az őr, ha nincs ellenség? Bornemisszáné feltartóztatás nélkül jut a téglaégető völgybe, ahol a szennyes és díszes sátorok összevisszasága, az ebek és cigánypurdék sokasága lármázza őket körül. Aztán a kereskedők áttörnek a népen.

- Hogy adod a fiút?

- Én adok érte ötven piasztert.

- Én adok érte hatvan gurust.

- Én hetvenet.

- Az ökörért adok húsz piasztert!

- Én harmincat.

- Negyvenet.

A deli nem áll szóba velük.

Dárdájával vigyáz hol az ökörre, hol a rabra. A rab kezében ostor pattog.

Lekanyarodnak a szőlőhegyről a téglakemencéhez. Ott még tarkább a világ képe. A téglákból a cigányság házakat hevenyészett. Tető helyett gallyal vagy ponyvával födte be. A kemencékben is tanyát vert egynéhány cigánycsalád. Sütnek, főznek, heverésznek az őszi napon.

A vén diófa áll és él. Alája valami lócsiszár telepedett. Éva csak a dél felé való tizedik lépést nézte. Ott van a lovak állása. Mellette a csiszár négyrúdú sátora, s kiírva reá török betűvel a ''Korán''-ból vett idézet:

''Fakri fakhiri''. (Szegénységem büszkeségem.)

Mert a török kalmár sohasem a maga nevét írja a boltjára, hanem csak egy-két szót a ''Korán''-ból.

Éva meglátta a követ. Valamikor malomkő volt az. Régen ott fekhetik. Úgy bele van süppedve a földbe, hogy csak a fél karéja áll ki. A közepéből magasra nőtt a fű, s rajta moha és kövirózsa vert tanyát.

Éva behajtotta az ökrét és rabját a lovak közé. A dárdáját beleszúrta a malomkő közepébe.

A kereskedő hajlongva jött elő.

- Hogy adod a rabot? - kérdezte a szakállát simogatva.

Éva játszotta a némát. Az ajkára mutatott, és nemet intett.

A néma katona nem ritkaság. Ha néma is valaki, és szakálla, bajusza sincs, a török egyszerre megérti, hogy olyanféle istenteremtése áll előtte, aki mikor nem deli, az a kenyérkeresete, hogy abból él, amije nincsen.

Hát a görög beszélt:

- ''Otuz gurus''. (Harminc piaszter.)

Éva intett, hogy csak az ökör eladó.

A görög megnézte az ökröt elöl-hátul. Megbecsülte egy emelő mozdulattal a szügyét, s új árat kínált:

- ''Jirmi gurus''. (Húsz piaszter.)

Éva a fejét rázta.

A kereskedő harminc, harmincöt piasztert ígért.

Éva ezalatt leült a kőre, s a lába szárát fájdalmasan tapogatta. Nyers hús volt odakötve. Át is ütődött a leve a kék posztón.

Mikor a görög harmincöt piasztert ígért, Éva jelekkel és dárdaheggyel mutatta, hogy sátor kellene neki, mégpedig azon a helyen.

A görög látta, hogy a deli sebesült, halavány, és halálosan fáradt. Megértette, hogy a deli át akarja pihenni az ostrom hátralevő részét. Három-négy rongyosnál rongyosabb sátort is hozatott elő a szolgájával.

- Tessék választani.

Éva kiválasztotta a legnagyobbat, amelyik a legfoltosabb volt, s rámutatott az ökörre, hogy elvihető. A kereskedő kevesellte érte az ökröt. Éva odaadta a lovát is, de megértette, hogy a sátort felállítottan kívánja átvenni.

A kereskedő beleegyezett. Két szerecsen szolgájával kifeszíttette a sátort Éva fölé.

No, ez simán csúszott.

- Az Isten segít bennünket! - susogta Éva, mikor Miklóssal a sátor belsejében magára maradt.

Mármost csak az volt a kérdés: hogyan és mikor emeljék el a követ? Csak rudat kell még valahogy szerezniük. Azt beleállítják a malomkő lyukába, s felbillentik a követ.

Rudat szerezni pedig nem is olyan nehéz. Csak a lovak korlátfájából kell egyet elvenniük. Éjjel megcselekszik.

Az ágyú szakadatlanul dörgött a dombon túl, és sűrűn pukkogtak közbe a várbeli vékony szakállas ágyúk. A füst bűze is odaverődött néha. A lombok között a várnak egy tornyát is látták. Romlott volt már, mint az egérrágta gyertya, de ők mégis örömmel nézték. Azt a helyet mutatta a torony, ahova eljutnak még ezen az éjszakán.

A mindenféle nép ott zsibongott körülöttük. Olykor katonák is jelentek meg köztük. Többnyire lovat vettek, vagy a kuruzslókat keresték. A cigány talizmánoknak is nagy volt a kelete. Nemigen bíztak bennük, de azért vették. Egy szőrös mellű aszab mellén koszorúként függött a sok talizmán.

Éva végigdőlt a köpönyegén.

- Mit gondol, Miklós: nem lehetne-e nekem a fiamat megkeresnem? Ahogy idáig eljutottam, beljebb is eljuthatok.

- Már megint ezen töprenkedik a tekintetes asszony?

- Nem tartóztat fel senki ebben a ruhában. Megkereshetem, megtalálhatom a seregben is. Eléje állok Jumurdzsáknak, és azt mondom neki: Itt a gyűrű, add ide a fiamat!

- Erre ő elveszi a gyűrűt, és nem adja ki a fiút.

- Ó, istentelen vadállat!

- Hiszen ha nem az volna... De ha becsületes volna is, mi lenne, ha a táborban valamelyik tiszt parancsot kiáltana kegyelmednek? Lehetnek olyan csapatok, amelyek közé delinek nem szabad keverednie. Az ágyúk környéke is bizonnyal olyan tilalmas hely. Mindjárt megösmernék, hogy kegyelmed idegen a táborban.

- Elfognának...

- S ha nem fognák is el, Jumurdzsák ki nem eresztené a markából.

Éva sóhajtott. Kibontotta a tarisznyáját. Kenyeret és hideg csirkét vett elő. Kirakta a malomkőre.

- Együnk, Miklós.

Végre alkonyodott. Az ágyúdörgés megszűnt. A sötétségben csakhamar aludni tért mindenki.

Éva egy tekercs gyertyát vett elő a tarisznyából. Tüzes taplóval meggyújtották.

Éjféltájban Miklós kilopódzott a sátorból, s néhány perc múlva egy karnyi vastag rúddal tért vissza.

Beledugták a malomkőbe. Elmozdították a követ.

A kő alatt nem volt más, csak a nedves, fekete agyagföld meg egypár fekete bogár.

Éva odatoppantott a lábával a kő helyére.

A toppantás kérdés volt a földhöz: üres vagy-e?

A föld tompán dobbant: üres vagyok.

Éva a tarisznyából ásót vett elő. Rászorította a dárdája nyelére, és ásott. Miklós kézzel kaparta a földet.

A második arasznyi mélységben az ásó deszkára koppant.

Erős és vastag tölgyfa deszka volt az, de már korhadt. Kiásták, kiemelték. Azon alul már ott tátongott egy emberderéknyi vastagságú, sötét kőlyuk.

Valami tíz kis lépcsőn kellett lemenniük. A lyuk ottan kiszélesedett. Rakott volt, mint a pince. Állva lehetett benne járni.

A levegő nehéz volt. Az alagút sötét. A falakat itt-ott a salétrom fehér virága foltozta be. A kövek nyirkos hideget leheltek.

Miklós ment elöl. Vitte a gyertyát. Olykor bokáig érő vízben jártak, olykor kőbe akadtak, amely a boltozattól vált el.

Olyankor Miklós hátraszólt:

- Vigyázzon: kő van az útban.

A föld néhol dobogott a lépéseik alatt. Ott bizonyosan másik alagút is van. Micsoda nép építhette? Még akkor nem írtak történelmet, mikor a vár épült. Ki tudja, micsoda népfajok éltek már ezen a földön mielőttünk?

Miklós ismét visszaszólt:

- Vigyázzunk: hajolni kell!

Az út még jó ideig lejtős volt, a boltozat egyre alacsonyodott, aztán az út emelkedett, de a boltozat nem.

Miklós már négykézláb ment. Éva megállt.

- Menjen csak előbbre, Miklós - mondotta. - Ha az alagút betömődött, vissza kell térnünk az ásóért.

Miklós továbbmászott. A gyertyafény egyre keskenyedett, végre eltűnt. Éva magára maradt a sötétségben.

Letérdelt, és imádkozott:

- Ó, én Istenem... szegény bolyongó lelkemnek atyja! Látsz-e engemet itt e vak mélységben is?... Csak egypár lépés választ el az én Gergelyemtől... Azért adtál-e össze minket, hogy ily szerencsétlen módon legyünk eltépve egymástól?... Hozzád fordítom arcomat, remegő szívemet... Istenem, itt az ellenség lába alatt, a föld fekete mélységében kérlek: engedj hozzájutnom!

A fény ismét megjelent. Csakhamar Miklós is előbukkant. Hason csúszott, aztán meggörnyedve jött elő a sötétségből.

- Az alagút húszlépésnyire szűkül, aztán megint tágas tíz lépésen át. Ott az út kétfelé válik. De mind a kettő be van omolva.

- Menjen vissza az ásóért, Miklós. Ásnunk kell reggelig. De minden órában meg kell jelennie, Miklós, a sátor előtt, hogy gyanút ne keltsünk.

A fiú szótlanul engedelmeskedett.

- Ha az uramhoz jutok, Miklós - mondotta Éva -, meg fogjuk hálálni a maga jóságát. Az uramat Dobó öccseként szereti. Beszerzi magát íródeáknak Dobó mellé.

- Nem fogadom el - felelte Miklós. - A gyermek az én hibámból veszett el, az én segítségemmel kell megkerülnie. Mihelyst megkerül, fogom a vándorbotot, s megyek az iskolába.

Szegény jó Miklós, te! Nem mégy te az iskolába többé soha!

3

A Szent Mihály-napi ostrom délig tartott. Délután hűlt az ágyú mind a két részen. A várban a ''Circumdederunt'' zsoltár hangzott el. Lent a vár körül a tábori dervisek és papok szedték szekerekre a holtakat meg azokat a sebesülteket, akik a maguk erejéből nem bírtak továbbmozdulni.

A vár kívül-belül feketéllett a vértől. A bástyákon és az ostrom négy helyén az asszonyok hamut és kőport hintettek a vértócsákra. A szeglettoronnyal leomlott janicsárokat a várbeli hóhér dobálta le. Zászlóikat behordták a lovagterembe. Fegyvereiket odaszórták a katonáknak: kinek mi tetszik, válogathat belőle ingyen.

Minden janicsárnak a ruhájában, övében vagy süvegében találtak pénzt. Ezüstöt, rezet, olykor aranyat is. Nem sokat. Azt a vár ládájába, pecsétes zacskóba tették. Az ostrom után szét fogják osztani.

Azokat a katonákat, akik legkevesebb ideig küzdöttek, Dobó mindjárt ebéd után a falak javítására rendelte. Legelsőbben is a ledöntött torony köveit hordták el. Estig húzgálták a kövek közül az odasajtolt török halottakat.

Még a gyermekeknek is osztott Dobó dolgot.

- Szedjétek össze, gyerekek, az ágyúgolyót, ami szanaszét hever. Hordjátok a nagyját a nagy ágyúk alá, az apraját a kis ágyúk alá a bástyák aljába!

Azon az éjjelen Hegedüs hadnagy künn hált a Sándor-bástyán Gergellyel.

Az éj hűvös volt. A hold széles sarlója fehéren ragyogott a csillagok között. Gergely egy boltozat alá szalmazsákot hozatott magának és két hadnagytársának. A boltozat előtt tűz égett.

És amint ott feküsznek a tűz langyos leheletében, megszólal Hegedüs:

- Te tudós ember vagy, Gergely. Én is papnak készültem, de elcsaptak. Negyven törököt vertem le ma evvel az egy kezemmel. Közöttük volt egy, amelyik kétszer rám csapott. Hát nem mondhatod azt, hogy nincs bennem bátorság.

Gergely fáradt volt, álmos volt. De a Hegedüs hangja oly szokatlanul rezgett.

Ránézett.

A hadnagy ült a szalmazsákon. A tűz megvilágította az arcát, bokáig érő kék köpönyegét.

Folytatta:

- Mégis sokszor eltűnődöm, hogy az ember csak ember, akár le van borotválva a feje, akár nincs. És hát mink tulajdonképpen gyilkolunk.

- Hát bizony... - dünnyögte Gergely álmosan.

- És azok is ölnek minket.

- Persze hogy ölnek. Ha azok fegyver helyett csutorával másznának a falra, mink is csutorával fogadnánk őket. Bor folyna vér helyett.

- Ez tiszta sor - felelte Hegedüs.

Egyet nyelt, és oldalt nézett a tűzbe, mint aki habozik, hogy szóljon-e vagy se. Végre azt mondja:

- Mi a bátorság?

- Az imént mondtad, hogy magad levertél negyven törököt, s te kérdezed-e, mi a bátorság? Feküdj, aludj! Te is fáradt vagy.

Hegedüs vállat vont.

- Ha egy olyan okos ember volna közöttünk, akinek annyi esze volna, mint nekünk mindnyájunknak, vagy mondjuk, annyi esze volna, mint minden embernek egybefogva a világon, azt hiszem, az nem volna bátor.

Ránézett Gergelyre. A tűzfény Gergelynek szembe sütött, neki csak az arca kidudorodó csontjait vonalazta körül.

Mit akart ezzel mondani?

Gergely behunyta a szemét, s álmosan felelte:

- Sőt éppen az volna a legbátrabb. Miről gondolod, hogy nem volna bátor?

- Arról, hogy jobban meg tudná becsülni az életnek az értékét. Mert hogy mink itt vagyunk ezen a földön, az bizonyos, de hogyha fejünket veszi a török, nem bizonyos, hogy élünk-e tovább. Ami megvan, azt az olyan nagy eszű ember nem veti el olyan könnyen magától csupán azért, hogy azt mondják: derék ember volt!

Gergely ásított. Felelt:

- Csak a közepes elme ragaszkodik az élethez. A gyönge elméjű ember azért bátor, mert nem érti a halált. Az erős elméjű ember meg azért bátor, mert érti.

- A halált?

Gergely felkönyökölt.

- Azt. A gyönge elméjű ember állati életet él. Az állat nem ismeri a halált. Nézd a tyúkot például: mennyire védi a csirkéit! Mihelyt azonban felfordul a csirke, sajnálkozás nélkül otthagyja. Ha úgy értené a halált, mint a középrendű ember, ugye hogy sajnálná, siratná? Tudná, hogy a gyermeke elvesztette az életét. De akinek a halálról nincsen fogalma, annak az életről sincsen. És most nézzük az erős elméjű embert. Az meg éppen azért bátor, mert érzi, hogy a test nem mindene. Azt érzi, hogy ő inkább lélek, mint test. Minél lelkibb az ember, annál kisebb érték neki a test. A hősök, a világtörténelem nagy hősei mind lelki emberek voltak. Mind egy szálig. No de most már aludjunk.

Mégis, hogy megnyugtassa Hegedüst, elgondolkodva folytatta:

- Hogy hol voltunk, mielőtt éltünk volna, hová leszünk, mikor már nem élünk, azt ebben a földi testben nem tudjuk. De mi is lenne belőlünk, ha tudnánk? Hiszen akkor nem a mostani dolgokról gondolkoznánk, hanem arról, hogy ez meg az az ismerősünk mit csinál a másvilágon, meg hogy ott azok az ügyek, amelyeknek a folyásában voltunk, hogy folynak tovább.

- Jó, jó - felelte Hegedüs -, a papoktól sokszor hallok ilyenféle beszédet. De ennek a földi életnek bizonyára van értéke, s nem arra való, hogy egy-egy gyöttment pogánynak legyen kit levágnia.

A tűz pattogva égett, s arannyá változtatta a szalmazsák mellett heverő vérteket és kardokat. Gergelynek egy bőrpajzs volt a párnája. Visszadőlt, és álmosan felelte:

- Bolondokat beszélsz, jó Hegedüs. Az állati ember vakon cselekszi néha a jót, az értelmi ember mindig tudva. Tudod te azt, hogy nagy és szent dolog a haza védelme, éppolyan, mint mikor az édesanyját védi a gyermeke.

S a köpönyeget a fülére vonta.

- Hol van az megírva, melyik törvényben, hogy védje valaki az anyját; ha kell, az élete árán is? Az állat bizony nem is védi. De az ember, a legbutább éppúgy, mint a legértelmesebb, nekirohan az anyja megtámadójának, s ha meghal is, érzi, hogy másképp nem cselekedhetett.

S álmos hangon folytatta:

- Isteni törvény mozgatja néha az akaratot. A szeretet isteni törvény. Az anyaszeretet, a hazaszeretet egy. A lelket nem ölheti meg a török. No de, a Ponciusodat, engedj már aludnom! Ilyenkor filozofálsz? Mindjárt hozzád vágom ezt a rossz pajzsot.

Hegedüs nem szólt többet. Ő is végigdőlt az ágyon. A várban nem hallatszott más, csak az őrök egyforma sétálása meg az egyik malom csöndes morgása, s a ló dobogó lépései, amint a malmot hajtotta.


Másnap reggel nem szólt az ágyú. A török földsáncok mögött azonban zsibajgott a tábor.

- A török megint levelet ír - mondotta Dobó.

Egy ív fehér papiros volt a kezében. Megfúvatta a gyülekezőjelet. A pihenő katonák két perc múlva ott álltak hadirendben.

Dobó szólott:

- Vitézek! Azért hívattalak benneteket össze, hogy megdicsérjelek. A vár első ostromát olyan keményen vertétek vissza, ahogyan magyar katonákhoz illett. Nem láttam köztetek gyávát egyet se. Megérdemlitek a hősi nevet! A török eltakarodása után magam megyek fel király őfelségéhez, és magam kérek nektek jutalmat. De addig is, míg ezt megtehetem, van köztetek négy ember, akinek a vár csekély pénzéből jutalmat kell adnom. Álljon elő Bakocsai István, Török László, Komlósi Antal, Soncy Szaniszló.

A négy vitéz kilépett a sorból, és Dobó elé állott. Mind a négynek be volt a feje kötve.

Dobó folytatta:

- A külső vár falára felhatolt az ellenség, és kitűzte az első zászlót. Bakocsai István közvitéz egymaga rohant a janicsárok dandárja közé. Kitekerte a zászlót a török kezéből, és vissza ledobta. Addig is, míg a királyi jutalmat megkapja, tizedessé emelem, s ötven dénárt és egy öltözet új ruhát kap.

Sukán számtartó beleolvasta az ötven dénárt a vitéznek a markába.

Dobó folytatta:

- A vár zászlaját a fallal együtt ágyúgolyó sodorta le. Kiesett a törökök közé. Török László egymaga kiugrott a résen, és visszahozta. Addig is, míg a királyi jutalom elkövetkezik, kap a vár pénzéből egy forintot és egy öltözet purgomál-posztó ruhát.

A vitéz diadalmasan pillantott körül. Sukán a jutalmat a markába olvasta.

Dobó folytatta:

- Az Ókapunál is kitűztek egy zászlót; Komlósi Antal a falra rohant, s a török jobb kezével együtt levágta. Addig is, míg királyi jutalomra ajánlhatom, két forintot kap és egy öltözet ruhát.

A negyedik vitéz volt még hátra.

- Soncy Szaniszló - mondotta Dobó -, mikor a tömés kiszakadt, és százával dőlt volna befelé a török, te egymagad ugrottál oda, és nem nézve, hányan vannak, agyba-főbe verted a betolakodókat, mígnem segítség érkezett. Jutalmad a királyén kívül most még csak két rőf stamet-posztó és egy forint.

A posztónak abban az időben nagy ára volt, s mivelhogy egyenruhát a katonák nem viseltek, egy öltözet posztóruha bizony egész életre elszolgált. Ami meg a pénzt illeti, azt nézzük, hogy Dobónak a főkapitányi egész fizetése hatszáz forint volt, s hogy amit ő a vár pénzének emlegetett, azon az ő erszényét kell érteni.

Dobó még azt mondta:

- Nem a vitézségtekhez szabtam ezt a jutalmat, hanem a vár erszényéhez. Kívületek sokan vannak a seregben, akik szintén hőstetteket cselekedtek. Magam láttam, hogy egynémelyik ötven törököt is agyonvert. Hogy többet ne említsek, itt van Nagy Lukács meg a serege. Tudjátok, mit cselekedett! Most hát értsétek meg: csak a legislegkiválóbbakat akartam megdicsérni, akik az életüket a hazáért a bizonyos halál veszedelmében forgatták.

A kapu felől kürt szólalt meg, s rá egy percre egy idegen parasztember ballagott a piacon Dobó felé.

A kezében levél volt.

- Menjetek a dolgotokra - mondotta Dobó a katonáinak.

Egy szót szólt még Mekcseynek, s mikor a parasztember hozzáért, megvetéssel pillantott rajta végig. Lóra ült. Ellovagolt.

A parasztot a tisztek fogadták.

A levelet, anélkül hogy elolvasták volna, kétfelé szakították. Felét a tűzre dobták, felét a szájába nyomták:

- Edd meg, amit hoztál, kutya!

Azután ő is bekerült a tömlöcbe, s gondolkozhatott arról, hogy nem jó a töröknek szolgálni semmiképpen se.

Sári Andrásnak hívták azt az ember. Fejérvárról hozta magával a török.

Egy óra hosszáig várt a pogány had, hogy kijön-e az ember megint a kapun vagy sem. Mikor látták, hogy az egriek nem leveleznek, újra megdördült minden ágyújuk a falak körül. S a vár alatt ásott árkok megteltek török harcosokkal.

De míg eddig csak az Allah-kiáltások s gúnyos megjegyzések hangzottak a török táborból, most minden oldalon magyar szó hangzott:

- Adjátok meg magatokat! Csúfos végetek lesz, ha nem engedtek!

Másik hang:

- Azt gondoljátok, mindig visszaverhetitek az ostromot? Ez csak próba volt! A csecsemőnek se kegyelmezünk!

Ismét másik:

- Hagyjátok ott Dobót! Dobó bolond! Ha meg akar halni, haljon meg maga! Aki kijön a várkapun, semmi bántódása nem lesz! Elviheti magával pénzét, fegyverét!

- Aki ki akar jönni, csak fehér kendőt tűzzön a dárdájára! - ordította fel az árokból egy hegyes sisakú szpáhi.

- Ezer aranyat kap, aki bennünket beereszt! - kiáltotta egy strucctollas janicsáraga.

Erre valami hárman rálőttek, de ő idejében lebukott.

- Dobó megbolondult! - hangzott ismét másik oldalról a kiáltás. - Ti ne legyetek bolondok! Az első, aki kijön a várból, száz aranyat kap, az utána való húsz kijövő tíz-tíz aranyat, s békén elmehettek!

A magyarul tudó öreg katonák kiáltoztak így az ellenséges táborból. De kiáltoztak tótul is, németül is, spanyolul, olaszul is.

A várbeliek pedig nem feleltek nekik se magyarul, se tótul, se németül, se spanyolul, se pedig olaszul.

A kiáltozás mindinkább megújult. Az ígéret egyre biztatóbb, a fenyegetés egyre borzalmasabb. Végre Gergely a maga falán nekiállította a maga dobosait, trombitásait, kürtöseit, s valahányszor lenn valamelyik török kiáltozásba kezdett, megperdült a dob, és gúnyosan rikoltozott a kürt vagy leharsogta a trombita.

A vár népe ezen földerült. A többi oldalon is kiállították a dobosokat, kürtösöket, a három várbeli sípos is megtalálta a maga dolgát. A vitézek közül meg akinek vaspajzsa volt, azt csattogtatta. Pokoli lárma fojtott el minden további bekiáltást.

Paksy Jób lovas hadnagy engedelmet kért Dobótól, hogy hadd üssön ki a kiáltozókra.

Herkulesi erejű, szép szálas legény volt az a hadnagy. A bajusza, mikor reggelenkint kihúzta, a két füléig ért. Az ostromban pallossal dolgozott. Egyetlen vágással kettéhasított egy sisakos török fejet, úgy, hogy az erős sisak is kétfelé esett.

Csak száz embert kért.

- Ne okoskodj, Jób öcsém - felelte Dobó -, hátha valami baj ér!

De Paksy Jób égett a haragtól. Lefelé licitált, mint Ábrahám a szodomai úton.

- Csak ötvenet. Csak húszat!

Utoljára már csak tíz embert kért, hogy egyet fordulhasson.

Dobó talán azt sem engedte volna meg, hanem akkor már csoportosan sorakozott Paksy mellé a sok viszkető markú katona. Kipirosodott arccal kiáltozták:

- Nagyságos kapitány úr!...

Dobó attól tartott, hogy ha még tovább is ellenkezik, nem az ő okos óvatosságának tulajdonítják, hanem annak, hogy kevesli már a várbeli erőt. Hát vállat rántott.

- Ha éppen az a kedvetek, hogy beveressétek a fejeteket, csak menjetek.

- Hányan? - kérdezte Paksy, szinte rikoltva az örömtől.

- Kétszázan - felelte Dobó.

A patakra nyíló kapu még ép volt. Paksy kiválasztotta a maga kétszáz emberét, s kirontott.

Déltájban történt ez.

A patak tele volt végighosszat lóitató és teveitató török néppel. A kapu előtt főképp akindzsik itattak.

A kétszáz katona villámként csapott rájuk. Hullott az akindzsi, mint a répa. Paksy, ahogy elöl ment, utcát rombolt rajtuk, s páncélja, lova piroslott a jobb oldalán a vértől.

A többi is követte a példát, s az akindzsihad az ijedelem kiáltozásával, egymást törve fordított nekik hátat, míg kétfelől a janicsárok ezrével rohantak reájuk.

Dobó visszavonulójelet fúvatott.

De azok lenn nem hallották. A verekedésbe beledühödve ölték, vágták a janicsárokat.

Paksynak a lova egyszer csak megriad egy tevétől, s oldalt ugrik. Paksy éppen abban a pillanatban mért egy drótinges szpáhira egy iszonyú vágást. Lelódult az oldalt ugró lóról. A lovát szügyön döfték. A ló végighemperedett Paksyn. S ott maradt mellette.

A többi legény ezt látva odacsoportozik Paksy köré, s vagdalkozik, hogy a hadnagynak ideje legyen fölkelni.

Paksy azonban nem kel föl. Kificamodott a lába. Ültében is bőszülten forgatja a kardot. Szúr-vág maga körül. A sisak leesett a fejéről.

Egy janicsár a fejére vág.

A várfalakon erősen harsognak a trombiták: ''vissza! vissza!'' A legénység megfordul, s áttörtet a török sokaságon. Csak tíz legény marad ottan Paksy körül. Azokat egyszer csak dárdaerdő környékezi.

- Adjátok meg magatokat! - kiáltozzák nekik a törökök.

A tíz legény egyik a másik után bocsátja le a kardját.

- Gyávák! - kiáltozzák haraggal a várból.

Mekcseyt alig lehetett visszatartani, hogy ki ne rontson.


Egy óra múlva magas, tányér alakú emelvényt ácsoltak a Királyszéken.

A török hóhér ott a dombon, a várbeliek szeme láttára, azon az emelvényen törte vaskerékkel össze a sebesült egri vitézeket, Paksy híján valamennyit.

4

Az egriek addig csak gyűlölték a törököt, attól fogva már utálták is. Az asszonyok sírtak. A katonák ki akartak rohanni. De Dobó lezáratta a kaput.

Ali pasa a gyalázatos kegyetlenség után bekiáltatta a várba:

- Tudjátok meg, hogy a segítségetekre jött királyi hadat széjjelvertük! Nincs kegyelem többé! Ha meg nem adjátok magatokat, valamennyien így jártok, mint ezek itten.

A nép sápadtan hallgatta ezt a bekiáltást. A török gaztette annyira megdermesztette a dobosokat is, hogy elfelejtettek beledobolni a kiáltásba.

- Hazudnak az alávalók! - szólt Gergely a körülötte álló katonáknak. - Úgy hazudnak, mint ahogy nekünk kiabálják minden éjszakán, hogy a feleségünk, menyasszonyunk, gyermekünk fogva van. A király hada jön. Minden órában várhatjuk.

- De hátha nem hazudnak? - szólt egy nyers hang a háta mögött.

Gergely amúgy is színtelen volt. Erre a felszólalásra úgy elfehéredett, hogy a szakállát-bajuszát szinte szálanként meg lehetett volna olvasni.

Hegedüs hadnagy volt a szóló. Gergely ránézett. A kardja markolatát megnyomva felelte:

- Ejnye, hadnagy uram! Kellene annyit tudnia a hadak szokásából, hogy a szétvert had zászlóit el szokta venni az ellenség. Ha csakugyan megverték volna őket, nem mutogatták volna-e fel a zászlókat?

S végignézett rajta.

A templombástyán történt ez. A bástyán távolabb ott állt Dobó is. Mellette Cecey botra támaszkodva. Ott állt Zoltay is, Fügedy is meg Márton pap. A pap fehér ingben, stólában. (Most végezte egy súlyos sebben meghaltnak a temetését.)

Dobó csak a Gergely szavára lett figyelmessé. Elképedve nézett Hegedüsre.

Cecey is megfordult.

- Ostoba beszéd! - kiáltotta Hegedüsnek. - Meg akarod-e félemlíteni az embereinket?

Hegedüs dühösen nézett vissza Gergelyre:

- Idősebb katona vagyok, mint te, tacskó! Hogy mersz engem oktatni! Hogy mersz engem végignézni!

S a kardja egyszerre kiszottyant a hüvelyből.

Gergely is kardot rántott.

Dobó közéjük lépett:

- Az ostrom után elvégezhetitek. Míg a vár meg van szállva, egymásra kardot húzni ne merjetek!

A két összeháborodott hadnagy visszadugta a kardját. Dobó hideg hangon rendelkezett, hogy Hegedüs az Ókapunál legyen szolgálaton a Mekcsey seregében, Gergely pedig fontos ok nélkül el ne hagyja a külső várat.

- Az ostrom után...! - szólt még egyszer Hegedüs, fenyegető szempillantással.

- Nem búvok el - felelte Gergely fagyosan.


Dobót elkedvetlenítette ez az összeszólalkozás.

Ahogy a két tiszt két különböző irányban eltávozott, odafordult Ceceyhez.

- Mi lesz velünk - mondotta -, ha a tisztek egymásban is ellenséget látnak? Hogyan harcolnak ezek együtt! Össze kell őket békíteni!

- Ördög vigye el ezeket a kassaiakat! - felelte Cecey. - Az én fiam jól beszélt.

Gyalog mentek át a piacon. A kocsmából nótázás hallatszott, s éppen mikor odaértek, kidülöngélt az ajtón három katona. Egymás nyakába kapaszkodva. Laokoón-mozdulatokkal  dallikóztak a kaszárnyaházsor felé.

A középső Bakocsai volt. Az a nóta végén nagyot kurjantott:

- Saóse halunk meg!

Mikor a jókedvűek meglátták Dobót, eleresztették egymást, s álltak, mint a pisai torony. Pislogva hallgattak.

Dobó elment mellettük szótlanul, s a kocsmaajtó előtt megállt.

Bent is danoltak. Török László a sebre való kendőjét lobogtatta. Komlósi az asztalt verte a bádogkupával. Soncy Szaniszló a síposokért ordított. Mellettük még három közvitéz segített a bátorság jutalmának elivásában.

Dobó az apródjához fordult:

- Hívd ide a két kocsmárost.

Egy perc múlva ott állt a két ember: Debrőy György felgyűrt ujjú ingben, Nagy László melledzős, kék kötényben. A két ember zavarodottan állt a főkapitány haragos szeme előtt.

- Kocsmárosok! - harsogott rájuk Dobó. - Ha még egyszer részeg katonát látok a várban, azt a kocsmárost, akinél az ember megrészegedett, felakasztatom!

S megfordult és továbbment.


Éjjel ismét rakták, tömték a nappal leágyúzott falakat, Dobó csak egy-két órát aludt. Éjjel-nappal lehetett látni hol itt, hol amott, s lehetett hallani nyugodt, mély hangját, amint intézkedett.

Az ostrom után való harmadik éjjelen a keleti dombról ismét hangzott egy erős kiáltó szó:

- Hallod-e, Dobó István! Régi ellenfeled köszönt: Arszlán bég. Becsületem tiszta, mint a kardom. Nevemről rosszat nem hallhattál soha.

Egypercnyi szünet után:

- Jó Losonczy István halálát példának ne forgassátok! Ő maga volt az oka! De ha éppen nem hisztek nekünk, én magam ajánlkozom túszul! Nem félek hozzád bemenni egymagam, ha a fehér zászlót kitűzöd! Tartsatok engem fogva, míg a várból kivonultok, s öljetek meg tüstént, ha a kivonulók közül valamelyiknek csak egy haja szála is elvész. Én kiáltom ezt: Arszlán bég, ama híres jaja pasi Oglu Mohamed fia.

Csend következett, mintha a kiáltó feleletet várna.

De Dobó már az első szavaknál lóra ült, és a másik bástyához lovagolt. Így mutatta meg, mennyire süket, mikor a török beszél.

Csak a katonák hallották a beszéd folytatását:

- Tudom, hogy az én személyem neked elég biztosíték. De ha a népednek nem elég, azt is megtesszük, hogy az egész hadat három mérföldre visszavonultatjuk. Elő nem jön egy török se, míg csak ti is három mérföldre nem lesztek az ellenkező irányban. Felelj nekem, vitéz Dobó István!

A vár hallgatott.

5

Éjfélkor Dobó a puskaporos ajtó előtt egy legényt pillantott meg, amint az egynéhány nagy tálat vitt a fején.

- Mi az?

- Gergely főhadnagy úr parancsolta, hogy tálakat vigyek a konyhából.

- Hol a főhadnagy úr?

- A tömlöcbástyán.

Dobó odalovagolt. Leszállt a lováról. Fölsietett. Gergelyt ott találta a fal alatt, ahol a lámpás égett.

Egy vizestál fölé hajolva térdelt mozdulatlanul, halványan, komoran.

- Gergely!

Gergely fölkelt.

- Nem tudtam, hogy még fenn van, kapitány uram. Különben Mekcseynek jelentettem, hogy tálakat vigyáztatok.

- Aknáznak?

- Bizonyosan. Hogy az ostromot visszavertük, előre látható, hogy aknákat ásnak.

- Jó - felelte Dobó. - A dobosok is rakják le a dobokat a földre, s borsót reá.

- És apró sörétet.

Dobó leszólt a bástyáról Kristóf apródnak:

- Járd be az őröket, és mondd meg nekik, hogy a dobokat és tálakat minden fordulásnál vizsgálják. Mihelyt a víz remeg, vagy dobon a borsók, sörétek rezegnek, azonnal jelentsék.

S Gergelyt karon fogta, a vár belsejébe vonta.

- Édes Gergely fiam - mondotta neki atyai hangon, aminővel csak az apródjait szokta megszólítani. - Már egy hete figyellek téged. Mi bajod? Nem ilyen szoktál te lenni.

- Uram - felelte Gergely remegő hangon -, nem akartam terhelni vele kegyelmedet. De ha már kérdezi, megmondom. Mióta a várat megszállták, minden éjjel bekiáltják, hogy náluk van a kisfiam.

- Hazug beszéd!

- Én is azt gondoltam. Eleinte rá se hederítettem. De ma egy hete bedobtak a várba egy kis kardot. Az az én fiamé.

Ezt mondva, egy kis bársonyhüvelyű kardot vett elő a dolmánya alól.

- Ez az, kapitány uram. Tudom, hogy nem emlékezik reá. Pedig ezt a kardot kegyelmed adta nekem, mikor először találkoztunk. Aztán én adtam a fiamnak, mikor most elváltam tőle. Hogyan került ez a töröknek a kezébe?

Dobó a kardra bámult.

Gergely folytatta:

- Én a feleségemet, fiamat Sopronban hagytam. Arra semmiféle török nem jár. Ha járna, agyonvernék. Az én feleségem pedig onnan el nem mozdul, mert nincs is kihez mennie.

- Érthetetlen - felelte Dobó a fejét rázva. - Talán ellopták a kardot? Ócskáshoz, katonákhoz került.

- Hogy tudják akkor, hogy az én fiamé? És van valami kapcsolatosság is az ügyben, ami kígyóként marcangolja a szívemet. Ennek a Jumurdzsáknak, alias Dervis bégnek volt egy talizmánja. Azt elvette tőle az én Istenben boldogult nevelő papom: Gábor pap. És nekem hagyta. Azóta az a bolond török mindig azt keresi. Hogyan tudta meg, hogy nálam van, meg nem érthetem. De megtudta, az bizonyos, mert kéri tőlem.

- És azt gondolod, hogy a fiad csakugyan nála van? Hát ördög vigye el azt a gyűrűt, vesd ki neki!

Gergely levette a sisakját, s a homlokát törülgette.

- Hiszen éppen ez a különös, hogy nincs nálam a gyűrű. Otthon hagytam!

- Megáll az eszem! - szólt Dobó a fejét rázva. - Ha arra gondolok is, hogy némely törökök Sopronban kalandoztak... hm... a bég a gyűrűt ragadta volna el, és nem a gyermeket.

- Én is ezen bolondulok meg - felelte Gergely.

- És gondolod, hogy a gyermeked csakugyan itt van?

- Ahogy a kis kard idejutott Sopronból, most már azt kell gondolnom, hogy az én kisfiam is idekerülhetett.

A palotához értek. Dobó leült a palota előtt a márványpadra, a palotalámpás alá.

- Ülj le te is - mondotta.

A két térdére könyökölve nézett maga elé. Hallgattak.

Dobó végre a térdére csapott, megszólalt:

- Hát még ma éjjel megtudhatjuk; hogy igaz-e vagy nem a török szava.

Odaszólt a palota előtt járó őrnek:

- Miska. Eredj a tömlöcbe. Vezesd ide azt a kurdot, akit a patakban fogtak az emberek.

Az ablakon Baloghné szólott ki:

- Kapitány uram, a hosszú mentéjét...

Mert csak dolmány volt Dobón, szürke szarvasbőr dolmány, s az éji levegő ugyancsak hideges volt.

- Köszönöm - felelte Dobó. - Mindjárt aludni megyek. Pető hogy van?

- Félrebeszél és nyöszörög.

- Ki fog virrasztani mellette?

- A Kocsis Gáspár feleségét hívattam be. De amíg el nem csendesül, magam is virrasztok.

- Nincs ok rá - felelte Dobó. - Láttam a sebet. Be fog gyógyulni. Nyugodjon le kegyelmed!

Az őr kocogott oda a kurddal.

- Vedd le róla a láncot! - mondta neki Dobó.

A kurd a kezét a mellén keresztbe téve, mély meghajlással várakozott.

- Hallod-e, pogány - mondotta Dobó.

Gergely tolmácsolt minden mondatot.

- Ismered Dervis béget?

- Ismerem.

- Milyen formájú ember?

- Félszemű. Dervisruhában jár, de alatta páncélt visel.

- Az, az. Hová való vagy te?

- Bitliszbe, uram.

- Él anyád?

- Él, uram.

- Családod?

- Két gyermekem van.

És sírva fakadt.

Dobó folytatta:

- Kibocsátalak a várból, de egy megbízásomat kell híven teljesítened.

- Rabszolgád vagyok, uram, holtomig.

- Elmégy Dervis béghez. Annál a bégnél egy kis rab fiú van. Megmondod a bégnek, hogy ha azt a kisfiút holnap reggel idehozza a patakra nyíló kapuhoz, ahol te rabul estél, megkapja érte, amit kíván. Fehér kendővel jöjjetek.

- Értem, uram.

- Egy ember kimegy a kapun tőlünk a fiúért, és magával viszi a bég talizmánját. Te pedig elvezeted a bégtől a fiút, és átadod a mi emberünknek. De meg kell esküdnöd, hogy amit kívánunk, megteszed.

- Megesküszöm, uram - felelte a kurd.

Kristóf már ott állt mellettük. Dobó hozzá fordult:

- Menj be, Kristófom, a lovagterembe. A sarokban van egy rakás török holmi, s azok között egy kis török könyv. Hozd ki azt a könyvet.

Az a könyv a ''Korán'' volt, amit az olvasni tudó harcosok magukkal hordoztak. Pergamenbe volt kötve, és acélkarika volt a sarkán. Abban a karikában zsinór volt. Így szokták az olvasni tudó törökök a mellükön hordozni. A kurd rátette az ujját a ''Korán''-ra, és megesküdött. Azután a Dobó lábához borult. Megcsókolta a földet, és örömtől elevenen távozott.

- De uram - mondotta remegő hangon Gergely -, ha a török látja, hogy megcsaljuk...

Dobó nyugodtan felelt:

- Ha nála volna a gyermek, már megmutatta volna. Hazug minden török. Én csak téged akarlak megnyugtatni.


Gergely dobogó szívvel sietett a bástyára, hogy aludjon is valamicskét hajnalig.

Mikor a malmok mellett lépked, az árnyékból egy ''pszt'' szó hallatszik, jobban mondva egy ''pst''.

Gergely odanéz. A cigányt látja. Szalmán térdel a cigány, és integet neki.

- No, mit akarsz? - kérdezte Gergely kedvetlenül.

A cigány fölkel, és susog:

- Kutya van a kertben, nagyságos Gergely uram!

- No.

- Az este az Ókapunál egy kassai katonának a sisakja álladzóját reparáltam. Hegedüs hadnagy úr arról beszélt, hogy mikor ostrom van, duplán járna a fizetség. A katonák morognak Dobó nagyságos úrra. Azt mondják, hogy a török minden jót ígér, ő meg semmit. Választani kell.

Gergelynek elakadt a lélegzete.

- S előtted beszéltek így?

- Minden katona előtt. Én meg nem mondottam volna. De ha már félni kell, jobban félek a terektől, mint a kassai hadnagy úrtól.

- Jer velem - mondotta Gergely.

Megkereste Mekcseyt. A töltéscsinálóknál ráakadt.

- Pista - mondotta -, hallgasd meg Sárközit.

S otthagyta őket.

6

Reggel, mikor Dobó kilépett a palotából, Hegedüs már az ajtóban várta.

- Uram - szólt tisztelgőre emelve a kezét -, jelentenivalóm van.

- Sürgős?

- Nem éppen.

- Jer velem. Mondd el a kapunál.

A kapu fölött már ott állt Gergely s vele Mekcsey, Fügedy. A vesszőpalánk takarta őket a patakon nyüzsgő töröktől.

Dobó alátekintett a palánk fonatán át a városra, aztán Gergelyhez fordult:

- Még senki?

- Senki - felelte Gergely.

S Hegedüsre pillantott.

Hegedüs a sisakjához emelintette az ujját. Gergely hasonlóképpen. De hidegen tekintettek egymásra.

Dobó Hegedüsre nézett. Várta a jelentését.

- Uram - szólt Hegedüs -, meg kell mondanom, hogy a katonák közt némi elégedetlenségfélét tapasztalok.

Dobó szeme kikerekedett.

- Sajnos - folytatta Hegedüs, kerülve a Dobó tekintetét -, vannak öreg katonák köztük, akik ismerik az izét... az ostrompénzt. Tegnap egész nap azt várták, hogy megkapják, mint máskor, máshol szokás volt. Este már duzzogtak. Gondoltam: tovább mérgesedik a baj, ha leszidom őket. Hát engedtem, hogy beszéljenek. Arra kértek: mondjam meg a kapitány úrnak, hogy mi a kívánságuk.

- Hát először is - felelte Dobó - nem lett volna szabad elfelejtenie, hadnagy úr, hogy a várban semmiféle settegésnek-sugdosódásnak helye nincsen. Másodszor, ami az ostrompénzt illeti, aki nem a hazáért harcol itten, hanem az ostrompénzért, hát csak jelentkezzék: megkapja.

S ellépett a hadnagytól. Áthajolt a palánkon.

- Jön - szólalt meg Gergely.

A törökök közül elővált a kurd. Már fel volt fegyverkezve. Két magyar gyereket vezetett. Mind a kettő lajbis, gatyás, mezítlábas parasztgyermek. Hogy a kurd nagyokat lépett, a két gyermek futva haladt mellette.

Tőlük valami százlépésnyire látni lehetett a félszemű dervist. Lovon ülve követte a kurdot, de lövésnyi távolságban megállt, és a kengyelben fölegyenesedve nézett a vár felé.

- A gyermekek nem az enyémek! - mondta riadozó örömmel Gergely.

S valóban, a két gyermek idősebb volt, mint az ő Jancsikája. Az egyik gyermek körülbelül tízéves, a másik tizenkettő.

A kurd megállt a kapu előtt, és fölkiáltott:

- A bég egy gyermek helyett kettőt küld. Adjátok ki a gyűrűt, akkor elküldi a harmadik gyermeket is.

Dobó felszólt a toronyőrnek:

- Hajoljon ki kend! Intsen a kezével annak a kurdnak, hogy elmehet.


Azon a napon is csakúgy törte-rontotta a török a falat, mint előbb. A nagy torkú zarbuzánok lassan dolgoztak, de borzasztó erővel. Minden dördüléssel egyidejűleg ropogott a fal, s olykor egy-egy omlás mordulása volt hallható.

Hanem azon a napon mégis történt valami változás, amit az őrök már korán reggel jelentettek.

A lovasság elhúzódott a vártól. Sehol nem lehetett látni a piros sapkás akindzsiket, a páncélban ragyogó szpáhikat, az összevissza ruházkodó besliket, kámzsás deliket, apró lovú günüllüket, gurebákat, müszellemeket és szilidárokat. De még a kilencszáz tábori teve is hiányzott.

Mi történt?

A várbeliek örömtől derült arccal jártak-keltek. A köszörűs parasztoknál a cigány is megjelent, s fényesre köszörültetett egy hosszú, rozsdás kardot. A sütőkemencéknél felhangzott az asszonyok dala. A gyermekek a kemencék mellett játszottak a domb gyepén, a fiúk háborúsdit, a leányok körbe-keringőt.

''Újváriék Katókája,&lt;br&gt;Aranyprémes a szoknyája.&lt;br&gt;Zibet-zabot a lovának,&lt;br&gt;Gyingyet-gyöngyöt asszonyának,&lt;br&gt;gyöngykoszorút a lányának!''

A Baloghné cselédje odavezette a kis török fiút.

Nézte az a játékot bámulva.

- Vegyétek be ezt is! - kérlelte a cseléd a fiúkat.

- Nem vesszük be - felelték azok.

A leányok bevették.

A kis török fiú nem értette, mit dalolnak, de olyan áhítattal forgott velük, mintha tudja az Isten, micsoda szent dologban volna része.

De hát mi volt az oka a vidámságnak, örömnek?

A török lovasok eltűntek. Bizonyos, hogy a fölmentő had közeledik. A király hada! Hova ment volna a török lovasság, ha nem az elé?

S a dobosok még vígabban zörgették el a be-bekiáltó hangokat. A vár nagydobosa fel-felugrott a falra, amerről kurjongattak, s elbumbumozta a kiáltó szavát.

De cédulák is hulltak a várba. Nyilakon röpítették be. Nem olvasta senki. Aki érte, az dobta a tűzbe. A nyilat meg vitték Ceceynek.

Az öreg napestig a tömlöcbástyán ült, és ahányszor a közelben török bukkant fel, rányilazott.

Csak a Dobó arca volt változatlanul komoly.

Hol az egyik, hol a másik toronyba hágott fel, és kémlelte az ellenséget. Olykor sokáig nézett az Eged-hegy felé. Olykor a fejét rázta.

Egyszer csak beszólítja Mekcseyt a palotába.

- Kedves öcsém - mondotta leülve. - Az a Hegedüs nem tetszik nekem. Vigyáztasd.

- Már vigyáztatom.

- Akivel beszél, ahova néz, ahova lép, tudnom kell minden órában.

- Tudni fogjuk.

- De neki nem szabad ezt megorrintania, mert akkor meglep valamivel.

- Nem tudja meg.

- Ha lázadás lenne a várban, akkor végünk. Megtehetném azt, hogy elzáratom, de nekünk tudnunk kell, hogy hányan és kik tartanak vele. Úgy kell kivágnunk a rothadt részt, hogy semmi se maradjon. Kivel vigyáztatod?

- A cigánnyal.

- Megbízható?

- Megbízható. Tegnap a kassaiak között dolgozott, ma újra ott fog dolgot találni. Megmondtam neki, hogy egy teljesen ép, felszerszámozott, pompás lovat kap, ha a szolgálata ebben az ügyben hasznos lesz. Inkább színlelje, hogy velük tart. Tudni fogjuk, ha a sor rákerül.

- Más megbízható embered nincsen?

- Nekem volna, de a kassaiak nem bíznának benne. A cigányt sokkal inkább csekélylik, hogysem előtte tartózkodnának.

- Csak azt kell megtudnia, kik a kolomposok!

- Így mondtam neki én is.

- Hát akkor jó. Mehetünk.

- Főkapitány uram - szólott más hangon Mekcsey -, a jelek arra vallanak, hogy a király hada jön.

Dobó vállat vont.

- Lehet, hogy jön - felelte szomorún. - De azok a jelek, amiket ti mindnyájan erre magyaráztok, nekem nem a király hadát jelentik.

Mekcsey elámultan nézett Dobóra.

Dobó a kezét terjegette:

- A jaszaulok mind itt vannak. A két vezért együtt láttam lóháton az Almagyaron. Az ágyúk közül egyet se vittek el. A két bandájuk is itthon van.

- Hát mi volna? - kérdezte Mekcsey röstelkedve.

Dobó ismét vállat vont.

- Nem lehet egyéb, öcsém, csak az, hogy az erdőre mentek.

- Az erdőre?

- Oda meg a szőlőkbe. Azt gondolom, hogy a két vezér a fal magasságát akarja megrövidíteni. Rőzsét és földet hordatnak. Be fogják tömni az árkunkat, és dombot emelnek a romlásoknál. Hanem, édes Pistám, ezt csak neked mondom. A várbeliek hadd örvendezzenek annak, hogy jön a fölmentő had.

A kezét nyújtotta a kapitánytársának, és szeretettel nézett reá.

Aztán abba a szobába fordult, ahol Pető feküdt.


Amint bealkonyodott, előcsengtek a török lovasok.

Egy világító golyónál látni lehetett, hogy mindenik lovas a kantáránál fogva vezeti a lovát, s minden ló meg van rakva rőzsével.

A tevék hosszú sora meg tömött zsákokat hozott. Amint lekanyarodtak a Bajusz-hegyről, egyenként jöttek a tevék, egyik a másik után.

Dobó lefelé fordította a szakállasok és mozsarak száját, s közéjük lövetett.

De az éj mindinkább sötétedett, s a lovasok száma nem ritkult. Dobó abbahagyta az ágyúzást, és csak a puskásokkal lövetett olykor közéjük.

A török pedig nyüzsögve dolgozott alant. Ropogott az egymásra szórt rőzse s venyige. Közben-közben hangzott a rendelkező jaszaulok kiáltása.

Dobó a várbeli lámpások nagy részét a falak réseibe hordatta. Úgy rakták le a lámpásokat, hogy a falat kívülről mindenfelé megvilágítsák, de alulról se nyíllal, se golyóval meglőni ne lehessen.

A vár belölről sötét volt. Csak imitt-amott égett egy lámpás. Az Ókapu kerületét a sütőkemencékből kiáramló fény világította meg. Az asszonyok akkor is dalolva dolgoztak.

- Csak hadd daloljanak - mondotta Dobó. - Ahol dalolnak, onnan nem távozik a jó szerencse.

Mekcsey éjféltájban a Bolyky-bástya tornyából vigyázta, hogy mozgolódik-e a török éjjeli ostromra.

A tisztek is szanaszét oszoltan virrasztottak.

Mekcsey a két kezét a füléhez tölcsérezve hajolt alá, s a tekintete áthatolni iparkodott a sötétségen.

Valaki megrántotta hátulról a dolmányát.

A cigány volt.

Janicsársaruban jött fel. A fején kakastollal körültűzködött sisak. Az egyik oldalán kard, a másik oldalán fehér markolatú török jatagán.

- Pst... - mondotta titokzatosan. - Pst!...

- Mi kell?

- Markomba érzsem már a jó ló kantársárát.

- Tudsz valamit?

- Haj-haj!

- Van bizonyítékod is?

- Van, csak meg kell fagni.

- Hát fogd meg, ebadta.

- Én fagjam meg? Tessék velem jönni, ost megvan. De tistédes-tistént!

- Hova?

- A vizstartóho. Oda ereskedett le Hegedüs. Hajhaj!

- Egyedül?

- Három katonája strázsál a vizstartó ajtajában.

Mekcsey szinte bukdácsolva sietett le a lépcsőn.

A torony aljában hat katonát szólított magához.

- Fegyvertelenül jöjjetek! A csizmátok vessétek le. Szíjat vagy kötelet hozzatok!

A katonák szótlanul engedelmeskedtek.

Mikor leérték a bástyáról, Mekcsey továbbmondta a parancsot:

- A víztartóhoz megyünk. Három katona ül ottan, vagy hogy áll, vagy hogy fekszik. Hátulról megrohanjátok őket, és megkötözitek. Elvezetitek a tömlöcbe, és beadjátok a tömlöctartónak, hogy zárja be őket. Semmi kiáltás! Semmi hang!

A víztartó tájéka sötét volt, csak egy rossz cölöpnek a tetejét érte világosság. A katonák onnantól négykézláb mentek tovább. A cigány hányta magára a keresztet.

Néhány perc múlva csörömpölés, huppanások, káromkodások hangzottak a víztartó tájékán.

Arra Mekcsey is ott termett.

A három katona le volt gyűrve.

A víztartónak mind a két ajtaja tártan állott. Mekcsey belehajolt. Lenn csendes sötétség.

Visszafordult.

- Itt van? - kérdezte halkan a cigánytól.

- Magam láttam, mikor lement.

- Hegedüs hadnagy? Nem tévedtél?

- Az, az!

- Fuss a főkapitány úrhoz. Az Új bástyán keresd. Kéretem, jöjjön ide! Útközben mondd Gergely főhadnagy úrnak, hogy küldjön azonnal öt drabantot!

A cigány elnyargalt.

Mekcsey kivonta a kardját, és a víztartóból felvezető lépcsőhöz ült.

Lent ekkor mintha hangok hallatszottak volna.

Mekcsey fölkelt, és leeresztette a csapóajtónak azt a szárnyát, amelyik a lépcsőt takarta.

Fönt hallatszott, hogyan érkezik az öt drabant s velük csaknem egy időben Dobó és Kristóf apród.

Az apród lámpást lógatott a kezében, s világított vele Dobónak.

Mekcsey intett, hogy siessenek. A hangok lenn a víztartóban már akkor erősödtek.

- Erre, erre! - hangzott egy tompa hang a mélységben.

Dobó felvonatta a drabantok puskáját. A víztartó szélén kellett tartaniuk, csővel lefelé.

- Kristóf - mondotta aztán -, még húsz embert hozz Gergely úrtól!

A lámpást elvette tőle, s letette a cölöp mellé, de úgy, hogy a víztartóba nem világított bele.

A mélységben fegyvercsörgés, léptek ropogása.

- Erre, erre! - hangzik erősebben.

Egy nagy csobbanás... Nyomban egy másik csobbanás... ''Ej vá! Meded!'' kiáltások... Újabb csobbanások...

A lépcsőtakaró ajtó megkoppan. Valaki felbukkan. Dobó felkapja a lámpást. Belevilágít az arcába.

Hegedüs hadnagy az, ólomszín sápadtan. Mekcsey galléron ragadja.

- Fogjátok meg! - kiáltja Dobó.

A hadnagyot erős kezek kapják meg. Kirántják a mélységből.

- Vegyétek el tőle a fegyvert!

Lent még egyre hangzik a csobogás, a zűrzavaros kiáltozás:

- ''Jetisin! Jetisin!'' (Segítség!)

Dobó letartja egy pillanatra a lámpást. Hát ott kepickél a sok fegyveres, turbános török a nagy, fekete vízmedencében, míg egy oldallyukon egymást nyomva özönlik a többi.

- Tűz! - kiáltja Dobó.

Az öt puskás a lyukba tüzel.

A víztartó ürege akkorát szól, mint az ágyú. Bőszült ordítás rá a felelet.

- Maradj itt - mondja Dobó Mekcseynek. - A lyukakat be kell járni. El kell menni addig, ameddig lehet. Ha túlterjed a váron, beomlasztjuk, be is falazzuk. Egy őr mindig ott álljon a fal mellett.

S a katonákhoz fordult. Rámutatott Hegedüsre és a társaira:

- Vasat rájuk! Külön-külön zárjátok el őket!

S visszatért a bástyára.

Mekcsey a mélységből magyar hangot hallott:

- Segítség! Emberek!

Letartotta a lámpást. A fulladtakon ott vergődött egy bőrsapkás török, az kiabált.

- Vessetek alá egy kötelet - mondotta -, hátha ez is a várból való.

A vödörhúzó kötél ott hevert. Aláeresztették vödröstül. A fuldokló belekapott a vödörbe. Három katona fölhúzta.

Mikor az ember följutott, úgy tátogott, mint a partra jutott harcsa.

Mekcsey az arcához tartotta a lámpást. Nagy bajuszú akindzsi volt. A víz csurgott a bajuszáról és ruhájáról.

- Magyar vagy? - kérdezte Mekcsey.

Az ember térdre borulva:

- Kegyelmezz, uram!

Hogy így tegezte Mekcseyt, török mivolta ebből kitetszett.

Mekcsey majdnem visszalökte. De mégis meggondolta, hogy jó lesz tanúnak.

- Szedjétek el tőle a fegyvert - mondotta a katonáknak -, és zárjátok be a levélhozó parasztok közé.

7

A vár körületén másnap, október negyedikén friss hányású töltést világított meg a fölkelő nap.

Az a mély árok, amely északról kerítette a várat, helyenként be volt töltve. Árok volt - domb lett.

A törések átellenében emelkedtek a friss hányású dombok. Alul rőzse, erdei haraszt, nyalábba kötött venyige, fölül föld. Ezt a munkát bizonyára addig folytatja a török, míg csak egy-két helyen olyan magas nem lesz, hogy át is lehet ágyúzni, és be is lehet rohanni a várba, létrák nélkül.

Dobó megszemlélte a munkájukat. Megszemlélte mindenfelől szótlanul, nyugodt arccal. Aztán a tisztekért küldött. Behívatta a lovagterembe a négy főhadnagyot, meg behívatott egy hadnagyot, egy őrmestert, egy tizedest és egy közlegényt. Mihály deákot is, a cipóosztót.

Az asztal zöld posztóval volt bevonva. Rajta feszület és két égő gyertya a feszület mellett. A terem sarkában a vörös posztóba öltözött hóhér. Mellette egy serpenyőben égő szén. A kezében fújtató. A serpenyő mellett ólomdarabok és harapófogó.

Dobó fekete posztóruhába volt öltözve. A sisakja csúcsán kapitányi sastoll. Előtte egy ív tiszta papiros.

- Társaim - mondotta komoly, szinte zord arccal. - Azért jöttünk össze, hogy Hegedüs hadnagynak és társainak az ügyét megvizsgáljuk. A cselekedeteik arra vallanak, hogy árulók. Lelkiismeretesen meg fogjuk őket ítélni.

S intett, hogy a rabokat vezessék elő.

Gergely fölkelt.

- Uraim - mondotta -, én ebben az ügyben bíró nem lehetek. Haragosa vagyok a vádlottnak. Mentsenek föl a bíráskodástól.

Mekcsey is fölkelt.

- Én csak tanú lehetek - mondotta. - Bíró és tanú egy személyben senki se lehet.

- Legyen tanú - felelték az asztalnál ülők.

Gergely távozott.

Mekcsey kiment az előcsarnokba.

Az őrök bevezették Hegedüst meg a három társát. És a törököt is.

Hegedüs sápadt volt. A szemét kék gyűrűk környezték. Nem merte fölemelni a tekintetét.

Dobó csak őt hagyta bent. A többit kiküldötte.

- Halljuk - mondotta. - Mi volt az a törökvezetés?

Hegedüs összeszedelődzködött, és szaggatottan mentegetődzött:

- Én a törököt csak a víztartóba akartam becsalni. A várat feladni nem akartam. A víztartó nagy. Keskeny bejáratot találtunk rajta. Gondoltam, az én érdemem lesz, ha magam pusztítok el ezernyi törököt.

Dobó végighallgatta nyugodtan. A tisztek se kérdeztek tőle semmit. Mikor már nem szólt többet, Dobó félreállíttatta, s behívatta egyenként a legényeket.

- Mink - mondotta az első - nem tehettünk egyebet, csak amit a hadnagy úr parancsolt. Nekünk engedelmeskednünk kell, ha parancsolnak.

- Mit parancsolt?

- Azt parancsolta, hogy álljunk a víztartó szélén, ő egypár törököt hoz be.

- Mit mondott, hogy minek?

- Hogy a vár megadását megbeszéljük.

Dobó a hadnagyra nézett.

Hegedüs a fejét rázta.

- Nem igaz. Hazudik!

- Én-e? - szólt sértődve a legény. - Hát nem azt mondta-e a hadnagy úr, hogy a török minden jót beszél? Dobó uram meg semmi jót se, még csak ostrompénzt sem akar adni.

- Hazudik - ismételte Hegedüs.

Bevezették a másik legényt.

- Miért voltatok a kútnál?

- Törököt vártunk - felelte búsan. - Azt mondta a hadnagy úr, hogy a vár előbb-utóbb a török kezére kerül, hát jobb pénzen, hogysem vér árán. Bizonyos, hogy meghalunk, ha nem adjuk meg a várat.

Dobó behozatta a harmadik legényt is.

- Én nem tudok semmit - hebegett az. - Csak oda voltam rendelve a kúthoz, de hogy miért, azt nem tudom.

- Nem mondta-e Hegedüs hadnagy úr, hogy jó lesz megegyezni a törökkel?

- De azt mondta.

- Mikor mondta először?

- A nagy ostrom után való estén.

- És hogyan mondta?

- Hát úgy mondta, hogy izé... hogy aszongya: mink kevesen vagyunk, azok meg sokan vannak, s hogy lám, a többi várat se lehetett megtartani, pedig akkor kétfelé járt a török.

- Ostrompénzről szólt-e valamit Hegedüs hadnagy úr?

- Szólt. Azt mondta, hogy dupla zsoldot kellene kapnunk.

- Hát a vármegadásról mit mondott?

- Azt, hogy izé... hogy aszongya: a török így is, úgy is megkapja, hát jobb, ha még fizet is, mintsem hogy a nyakunk is odaszakadjon.

- És a legénység mit mondott rá?

- Semmit. Csak úgy tűz mellett beszélgettünk, mikor már a török bekiabált.

- Tik nem kiáltottatok-e vissza?

- Nem. Csak a hadnagy úr beszélt velük éjjel.

- Hogyan beszélt velük?

- Egy hasadékon át az Ókapunál. Odament, és beszélt három izromban is.

- Törökkel?

- Törökkel.

- És mit mondott, mikor visszatért?

- Azt, hogy a török mindenkit bántatlanul elbocsát, senkit se vág le. A kassaiaknak ezenkívül tíz-tíz aranyat ad, és hogy a két basa pecsétes levelet küld, hogy szavának áll.

- Hányan hallották ezt a legények közül?

- Valami tízen.

- Hát miért nem jelentettétek nekem? Nem megesküdtetek-e, hogy a vármegadásról nem beszéltek?!

A legény hallgatott.

Dobó folytatta:

- Nem az lett volna-e a kötelességtek, hogy azonnal jelentsétek a hadnagy úr beszédét?!

- Nem mertük.

- Szóval: elszántátok, hogy a várat török kézre játsszátok. Kik egyeztek bele ebbe?

A legény még hét nevet mondott. Aztán mentegetődzött:

- Mink, nagyságos kapitány uram, nem egyezkedtünk, mink csak engedelmeskedtünk. Csak a hadnagy úr beszélt, meg ő parancsolt.

A fal egy ágyúgolyó ütődésétől dobbant meg. A rudakra függesztett páncélok megzördültek. A falról egy csomó vakolat omlott a padlóra.

Dobó a bírákra nézett:

- Van-e valakinek valami kérdeznivalója?

A bírák szinte dermedten ültek az asztalnál. Végre a közlegény bíró szólalt meg:

- A tíz legény beleegyezett-e abba, hogy a vár a töröké legyen?

A legény sápadtan vonogatta a vállát.

- A közlegény nem akarhat mást, csak azt, amit a tisztje.

Több kérdés nem volt.

- Még a török van hátra - mondotta Dobó. - Vezessétek be.

A török háromszor hajolt meg, míg az asztal elé ért. Ott meghajoltan maradt. Keze a mellén keresztben.

- Mi a neved? - kérdezte Dobó.

- Juszuf.

- Juszuf, vagyis magyarul József. Állj egyenesen!

A török fölegyenesedett. Körülbelül harmincéves akindzsi volt. Zömök, izmos ember. Belapított orra s a fején vöröslő sebforradás tanúskodott arról, hogy forgott már csatákban.

A kérdésekre elmondta, hogy tíz éve él Magyarországon, s hogy ott volt a falnál, mikor Hegedüs kiszólt a résen: - Hé, törökök! Melyitek ért magyarul?

- Hazudik - morgott Hegedüs. - Zoltay is beszélt mindig a törökkel.

- Én?! - hörkent fel Zoltay.

- Igenis beszéltél. Valahányszor ostrom van, mindig kiabálsz nekik.

Zoltay dühében elhalványodva ugrott fel a székéről.

- Vizsgálatot kérek magam ellen - mondotta. - Nem ülhetek tovább a bírói székben. Hogy én mindig kiáltok egyet, amikor ütök, az meglehet. De az csak káromkodás. Az nem vétek! Micsoda beszéd ez?!

Dobó csitította:

- Mindnyájan tudjuk ezt a szokásodat, és senki ezért téged meg nem szól. De mert harag ébredt benned a vádlott iránt, fölmentünk a bíráskodás alól.

Zoltay meghajolt, és kiment.

Dobó újra a törökre nézett.

Az aztán tört magyarsággal elmondta, hogy Hegedüs az Ókapunál beszélt egy agával, azután Arszlán béggel. A bégtől becsületszót kért biztosítékul és száz aranyat. Azt mondta, hogy bebocsátja éjjel az egész sereget a várba, csak ott ásasson a kapu mellett, ahol a nagy rézdobot szokták verni. Ő (Hegedüsre mutatott) azt mondja, járt egy éjjel a víztartóban, s alagútra akadt, amely azonban a kapunál be van omolva. Az omlásnál, a feje fölött hallotta a rézdobot szólani, s a katonák lépését is hallotta, hát sokat ásatni nem kell. Ő éjjel tizenkét órakor várni fogja őket. De arról is kezeskedniük kell, hogy az Ókapunál álló kassai katonákat nem bántják. Megegyeztek. Éjfélkor Hegedüs lámpással vezette őket. A janicsárok, aszabok és piadok keverten jöttek. Háromezren indultak a föld alatti útra. A had többi része, isten tudja, hány ezer, a két kapu kinyitását várta. Hanem az történt, hogy Hegedüsnek a lámpása a víztartó sarkánál a falba ütődött, és elaludt. Sötétségben vezette az előcsapatot tovább. Ő tudta a járást, de a nagy vízmedence széle keskeny. Ott ő a sötétben is boldogult, de az előcsapat, hogy egymás után tolongott, a vízbe csuszamodott.

- Nem tudsz-e arról - kérdezte Dobó -, hogy Dervis bég elrabolta az egyik hadnagyunk fiát?

- De tudok - felelte a török. - Két hét óta minden sátorban keresik a gyermeket. A bég keresteti. Ellopták tőle, vagy elszökött az ideérkezés után harmadnapra.

Dobó Hegedüsre nézett.

- Nyomorult! - mondotta.

Hegedüs térdre borult:

- Irgalmazzanak, könyörüljenek rajtam! - kiáltotta. - Megtévedtem, elvesztettem az eszemet.

- Megvallod-e magad is, hogy a várat az ellenség kezére akartad juttatni?

- Megvallom.

A tárgyalás nem tartott tovább egy óránál.

A következő órában már ott függött Hegedüs hadnagy a vár piacán egy gerendából hevenyészett akasztófán. S Fügedy kikiáltotta a vár népének:

- Így hal meg minden esküszegő, akár közember, akár tiszt, aki a várat a török kezére akarja juttatni!

A három közlegénynek a fülét csapták el az akasztófa alatt. A többi hetet megláncolt lábbal belső munkára rendelték.

A törököt úgy kidobták a várból a magas nyugati falon, hogy nyakaszegetten hullt a társai közé.

A vár népe láthatta, hogy Dobó nem tréfál.


Te minden erőnél erősebb erő: anyai szeretet! Te emberi testbe öltözött napfény! Te Isten szívéből leszállott szent láng, haláltól nem félő, erős gyöngeség!

Te, aki otthagyod biztos hajlékodat, puha párnádat, minden kincsedet, hogy a halál erdején át alakoskodjál át veszendő szeretteidhez! Te, aki lebujdosol a föld mélységébe, te, aki gyönge karoddal akarsz áttörni a falon, amelyre fegyveres fenevadak százezre üvölt tehetetlenül! Te, aki nem ismered a lehetetlent, ha arról van szó, akit szeretsz, ha együtt kell szenvedned, meghalnod is vele - csodállak téged, asszonyi szív!


Két éjen és két napon át ásták magukat által meg által az alagút omladékain, a nyirkos hidegben, a laza boltozatok alatt. Néhol csak egypár lépés volt az omladék; egyórai munkával átvergődtek rajta. De néhol kövekkel is kellett bajlódniuk, és sem az erőtlen asszonyi kar, sem a tizenöt éves, különben is fejletlen ifjú karja nem volt hozzászokva az ilyen munkához.

Október harmadika estéjén, alighogy álomra csendesült a tábor, magukhoz szedték minden élelmiszerüket.

A vártól már számításuk szerint csak száz lépés választotta el őket. Azt remélték, hogy nem kell többé visszatérniük.

És egész éjjel dolgoztak.

A föld alatt nem tudták, mikor virrad, mikor kél fel a nap. A földet és rőzsét hordó paripák dübörgését hallották egész éjen át, s hallották a várbeli ágyúk és mozsarak dörgését is. Azt gondolták odalenn, éjjeli ostrom van, s még buzgóbban dolgoztak, hogy bejuthassanak.

Kint azonban virradt, hajnalodott, reggeledett, s a nap fölszállt a borsodi hegyek mögül. A török lócsiszár szolgái, látva a sátor elhagyatottságát, benéztek. A félremozdított kő, a széles lyuk megdöbbentette őket. Hogy a lovasok ismét rőzsét szedtek mindenfelé, a kalmár maga rohant egy deli agához, és az örömtől szinte reszketve jelentette:

- Uram! A várat én juttatom a had kezébe. Alagutat fedeztem föl az éjszaka!

A sok deli, akindzsi, besli és gureba egyszerre ott hagyja a rőzsét, lovat a szabadban. Sípok és trombiták rikoltnak gyülekezőt. Mindenféle katona összekeveredve, zörögve, zsibongva tolong a bejárat torkán a mélységbe.

Vezeti őket fáklyával a kalmár.


A két szegény lélek ezalatt bujkálva, ázva, köveket hányva törekedett előre.

Az út egy helyen ismét lejtőssé vált. A kövek ott szárazak voltak, s az út megszélesedett.

Egy háromszögletű, nagy, föld alatti, nyirkos terembe jutottak.

- A vár árka alatt kell lennünk - mondotta Miklós.

Azonban a terem két sarkán két omladék van. Melyik az út a kettő közül?

Az egyik omladék nyerges. A tetején kis, omlott lyuk, amelybe egy emberököl ha belefér.

A másik omladékon oldalt feketéllt valami keskeny nyílás.

- Itt az út kétfelé válik - mondotta Miklós. - Most az a kérdés, melyiket bontsuk.

Föllépett a kövekre, s a lyukhoz tartotta a gyertyáját.

A láng lobogott.

A bal oldali nyílást is megpróbálta.

A láng ott csak állott.

A süvege szélébe tűzte a gyertyát, s belekapaszkodott a legfelső kőbe. Éva segített. A kő robogva gurult át a többin.

- Még egyet! - mondotta Miklós.

Ismét nekifeszültek mind a ketten. Az a kő nem engedett.

- Az aprókat kell körüle kiszednünk.

Fogta az ásót, és körülszurkálta vele a követ. Aztán újra belekapaszkodtak.

A kő ingadozott.

Miklós nagyot lélegzett, s megtörülte az arcát.

- Fáradt vagyok - mondotta bágyadtan.

- Pihenjünk - felelte Éva.

S leültek egy kőre.

Miklós elhanyatlott, s abban a percben elaludt.

Éva maga is kábult volt és halálra fáradt. A ruhája térdig vizes, sáros; a kezei véresek. Haja a sok hajladozásban kibomlott, s félig a dolmányba kötötten, félig azon kívül hullámzott a nyaka körül.

Fogta a gyertyát, és benézett mind a két üregbe. Mind a kettő szabad utat mutatott.

- Kicsit megpihenünk - mondotta a gyertyát a kőre ragasztva -, de nem alszom el, nem, csak pihenek.

S amint hátradőlt, halk dübörgést hallott maga előtt.

A szemöldökét összevonva nézett maga elé a sötétségbe: fönt dübörögnek-e vagy idelent?

Az alagút mélyéből vörös fényszál röppent elő.

- Miklós! - sikoltotta Éva.

S a fiút megrázta.

- Jönnek!

A fiú bágyadtan emelte föl a szeme pilláit.

- Jönnek! - ismételte Éva kétségbeesetten.

S a kardjához kapott.

A kardnak csak a hüvelye volt meg. Ott maradt valamelyik omladéknál, ahol követ feszítettek. Az övében volt jatagánokat is mind eltörték már a munkában, a zsebkést is. Nem volt náluk semmi.

A fény erősödve közeledett.

Éva minden erejét összeszedve kapott a kőhöz. Miklós is. A gyertyájuk elaludt. A kő mozdult, de nem engedett.

A rémület dermedtségével nézték, hogyan válik ki a sötétségből a fáklyát tartó kalmár s mellette a lógó bajuszú, termetes aga, akinek övében csillogtak a handzsárok.

A következő percekben kezek emelkedtek rájuk, s ők fogva voltak.

Az aga egy pillantást vetett a megkezdett munkára, s gyorsan határozott.

- Fogd a fáklyát, kölyök! - mondotta Miklósnak. - Te már ismered itt az utat.

Miklós nem értette a szavakat, csak azt látta, hogy a fáklyát a kezébe nyomják.

A katonák egy perc alatt szétszedték a nehéz köveket.

Az út két ember szélességben szabad volt.

Az üreg már akkor megtelt fegyveresekkel.

- Te fogsz vezetni - mondotta az aga Miklósnak. - Az a másik pedig - folytatta Évára tekintve - itt marad. Ha rosszul vezetsz bennünket, azt a nőt a közlegények közé vetem.

Egy janicsár tolmácsolta a szavait.

Éva behunyta a szemét.

Az aga visszapillantott:

- Egy deli őrizze!

S meglökte Miklóst, hogy induljon előre.

A deli Éva mellé állott. A többi megindult. Hogy azonban az aga nem mondta, hogy ki őrizze a foglyot, a deli csakhamar átadta egy másik delinek.

- Őrizd te!

Az is állt valameddig, de talán eszébe jutott, hogy akik elsőkül jutnak a várba, holtig nagyságos urak lesznek, átkínálta a foglyot egy müszellemnek.

- Nem őrzöm én - felelt a müszellem.

S odább lépett.

A delit ette a méreg.

- Majd én megőrzöm, csak eredj - szólt ekkor egy szőrös süvegű kis aszab.

S kivonta a handzsárját. Az asszony mellé állott.

Éva holtra váltan támaszkodott a falhoz. Mellette sűrűn lépkedtek el a különféle öltözetű, puskaporszagú és hagymaszagú, mocskos katonák. Valamennyi meztelen kardot tartott már a kezében, s valamennyinek a szeme lángolt a diadal reményétől.

Olykor egy fáklyás jött, s világított egy-egy csoport előtt. Olykor csak a sötétben topogva jöttek. Zörgött-csörgött rajtuk a fegyver. Egyik egy széles vörös zászlót hozott a vállán.

Egyszer csak tompa, mély dörgés hallatszik, mintha a föld belsejében dörögne az ég. A terem bejáratától visszafelé az alagút hosszan beomlik. A dübörgés percekig tart. Kövek omlanak s tompán zuhannak alá. Az elöl menők után nem jöhet többé senki.

Az omlás irányából tompa jaj és hörgés. A másik irányban az elhaladó fegyverek halk zörgése.

Az asszony őre megszólal magyarul:

- Ne féljen!

És megfogta az asszonynak a kezét:

- Kicsoda maga?

Az asszony nem bírt megszólalni.

- Magyar?

Az asszony bólintott.

- Jöjjön - mondotta az aszab. - Az út itt kétfelé válik. Ha ki tudom bontani a másik nyílást, megszabadultunk. De ha itt is beomlik...

Éva az élet áramlatát érezte újra az ereiben.

- Kicsoda kegyelmed? - kérdezte felocsúdva.

- Varsányi a nevem. Javát akarom.

Acélt és kovát vett elő az övéből, és kicsiholt.

A tapló csakhamar égett. Illatos füst vegyült az alagút fojtott levegőjébe. Viaszgyertyához tartotta, és fújta.

A gyertya lángra lobbant. A termet újra világosság árasztotta el.

- Fogja, húgom, ezt a gyertyát.

A bal oldali omladékhoz lépett, s egy-két rántással meglazította a köveket.

Kis ember volt, de erős. A nagy kockakövek egymás után gurultak, hol kifelé, hol befelé. Csakhamar akkora nyílás támadt, hogy egy ember átbújhatott.

Elvette a gyertyát az asszonytól, és előrement. A tenyerét a gyertya elé tartotta. Annyira sietett, hogy Éva alig bírta követni.

Az út ott már tisztább volt, de még mindig lefelé kellett menniük.

Varsányi egyszer visszafordult.

- Kicsoda kegyelmed? Talán a királytól jön?

- Attól - felelte Éva, mintha álomban beszélne.

- Kapunk hadat?

- Nem tudom.

- No, mindegy. Csak azt tudnám, hol vagyunk. Sietnünk kell, hogy a törököt megelőzzük.

Az út már fölfelé vonult. Oldalt egy-egy fülkét lehetett látni. A kövek azonban barnák voltak, és a nyirok harmatként csillogott a köveken.

- Már a várban vagyunk - mondotta Varsányi. - Alighanem a víztartónál fogunk kilyukadni.

Fehér vakolathalom zárta el az utat. Azon át erős mészszag szállt hozzájuk.

Varsányi káromkodott.

- Tyűh, azt a purgatóriumát ennek a keserves világnak!

- Mi az?

- Semmi, no. Majd én előremászok. Fogja ezt a gyertyát.

Ráhasalt a halomra. Átmászott. Éva benyújtotta a gyertyát.

Varsányi állt már odabent. Fogta a gyertyát, és hümmögött. Majd Évának segített, hogy a halmon átcsúszhasson, s megálljon.

Egy tág és fehérlő üregben voltak. Felülről gyászének hangzott: az ''In Paradisum deducant te angeli,'' s a magasból nappali világosság szűrődött alá.

Az üreg telve volt egymáson keresztül-kasul álló fehér koporsóval s körös-körül híg mésszel. A koporsók szélén rojtokba száradt a mész. Oldalt, a koporsók mellett egy félig eldőlt, inges, bajuszos, sovány képű halott meredt ki a mésztóból. A felülről ömlő világosság megvilágította az arcát. A nyakán kötél lógott.

Varsányi bámulva nézett arra a halottra. Aztán visszatekintett.

Éva ott hevert mögötte a földön, ájultan.


Ezalatt a fiú is vezette a török hadat.

Eleinte dermedt volt az ijedelemtől, de aztán arra gondolt, hogy ha kibukkannak a várba, kiáltani fog.

Ez a gondolat megerősítette. Ingadozás nélkül vitte a fáklyát hol az aga előtt, hol mellette.

Csakhamar ők is fölfelé kanyarodtak. Akadály nélkül jutottak el egy falig, amely az Egerben mindenütt azonos homokkőből épült, s amelynek vakolata arra vallott, hogy nem régen rakták.

- Bontsatok! - parancsolta az aga.

A vakolat csakhamar hullott a jatagánok és dárdák vasa alatt. Csak az első két-három követ volt nehéz kibontaniuk, a többi már könnyebben mozdult az acélizmú kezek erejétől.

De mégis tovább dolgoztak egy óránál.

Mikor már embernyi nagy lett a nyílás, az aga átléptette Miklóst.

Tágas pinceféle helyre jutottak. Mindenfelé hordók és hordók. Csak az volt különös, hogy az a hely inkább teremhez hasonlított, mint pincéhez. A falon is egy rongyos, nagy kép s alatta kerek kád. A képen két fejet lehetett látni. Az egyik szakállas, szomorú arc. A másik egy szintén szomorú ifjú, amint a szakállasnak a mellére hajol. A fejük fölött fénykör. Az ifjú feje alatt kifehérlik a fal a vászon rongyai közül.

- Fegyvert a kézbe! - szólt hátra halkan az aga. - Csendesen gyülekezzetek. Csend! Csend!... Amint az ajtót felszakítjuk, nem szabad ordítani! Ha senkit se látunk, összevárjuk a hátul jövőket! A zászlósok azonnal a falra szökelljenek.

És hogy erre igent jeleztek a körülötte állók, folytatta:

- A kapu felé fogunk rohanni. Nincs kegyelem! Az ott álló őrség lefegyverzése az első; és a kapu kinyitása. Értettétek?

- Értettük - hangzott a katonák halk morgása feleletül.

Az aga előbbre lépett, s megpillantotta a vasajtó előtt a nagy puskaporos kádat. Meghökkent.

A puskaporos kamrában voltak. A hordókban nem bor volt, hanem puskapor.

De Miklós is tudta már, hogy hova jutottak.

Amint ott állott a nagy kádnál, visszafordult. Végigpillantott az egymásra tolongó fegyveres sokaságon. Arca sápadt volt és átmagasztosult. Fölemelte az égő fáklyát, és belecsapta a puskaporba.

9

Mikor a koporsót leeresztették, Varsányi felkiáltott az embereknek:

- Hé, emberek!

A kiáltásra elképedt arcok jelentek meg fenn a temetőüreg ajtajában. Az egyik hajadonfővel, a másik rozsdás, dísztelen sisakban, amely szíjjal volt az állához erősítve.

Varsányi újra felkiáltott:

- Én vagyok itt, Varsányi! Húzzatok fel!

A karjába emelte Évát, és koporsóról koporsóra lépkedett vele a kötelekig. A két kötelet összefogta, és beleült.

Az emberek felhúzták.

A sírüregnél nem volt más, csak a két pap meg a két kötéleresztő paraszt. Azok bámulva néztek Évára, aki halottként feküdt a gyepen, ahova Varsányi lebocsátotta.

- Hozzatok vizet - mondotta Varsányi a parasztoknak.

Ebben a pillanatban vörös lángtorony lövődött fel a templombástyából. Fellövődött az égig, s fekete deszkák, gerendák, kövek, fadarabok, emberek repültek benne.

A várat olyan dördülés rázta meg, hogy mindenki megsüketült s a földre bukott.

A levegőből kőzápor, vér, fegyver, fa és donga hullott alá.

Minutákig tartó halotti csend követte ezt a robbanást.

Halotti csend a várban és a váron kívül, a török táborban is.

Mindenki kábultan nézett maga elé.

Az ég szakadt-e le? Vagy a föld nyílott meg, hogy tűzokádó pokollá válva, ítéletnapi borzalmas lángözönbe borítsa a világot? - nem értette senki.

Török csel! - Ez volt az egyetlenegy gondolat a várban, mindenkiben.

A vár elveszett! - Ez volt az egyetlen érzés, amely a dobbanásban megállt szíveket kővé dermesztette.

Gergely a Sándor-bástya alján pokolszerrel telt bögréket kötözött. A robbanás szele nekitaszította őt a pajzsoknak, amelyek szögeken függve borították a falat.

Ahogy fölemelte a tekintetét, a lángoszlop fölül kitölcséresedve vöröslött az égen, s benne egy fekete malomkerék, a kerék körül hanyatt fekve lefelé szálló, kerengő ember és külön egy combtól egész emberláb.

Volt annyi lélekjelenléte, hogy a bástya boltozata alá ugrott, de ő is gondolataszakadt, süket arccal nézett az első percben maga elé.

A következő pillanatban azonban megmozdult a vár népe. Ide-oda futkosó emberek, fegyvereiket elhányó katonák, jajgató asszonyok, fékeiket elszakított, megvadult paripák látszottak mindenfelé.

Lent a török táborban diadalmas üvöltés, ostromlétrák emelkedése s a vár felé hullámzó fegyveres ezerek.

- Végünk! - hangzott a várban mindenfelé.

Asszonyok a gyermekeiket kézen ragadva és ölbe kapva futkostak a kormos köveken és a kormos gerendákon, tüzes üszkökön át összevissza. Mindenki menekült, és senki se tudta, hova.

A levegőből sűrű, fekete hó hullongott. Oly sűrű, hogy tízlépésnyire nem lehetett benne látni. A pörnye volt az. Beszállingózta az egész várat, mintha gyászba akarná takarni.

S eléktelenedett holttestek és vérző emberi tagok hevertek itt-ott a szétszórt köveken és gerendákon.

Dobó hajadonfővel, a paripáját rángatva száguldott a robbanás helyére, s a katonákat a falra parancsolta.

- Nem történt semmi! - kiáltozta jobbra-balra. - Csak huszonnégy tonna puskapor volt a sekrestyében!

A tisztek is mind lóra kaptak, és a Dobó szavával csillapították a népet mindenfelé:

- Vissza mindenki a helyére! Csak huszonnégy tonna puskapor...

Mekcsey dühében egy eltört lándzsanyéllel botozta a kábult és engedetlen katonákat:

- Fegyvert fogj, a kutya Heródesedet! Falra!

S maga is leugrott a lóról. Öles kopját kapott a kezébe, s a fal tetejére rohant. - Utánam, fiúk! Utánam, aki ember!

A falra mászó törököket hosszú sortüzelés fogadta. A katonák a belső térről, vezérlet nélkül is a falra futottak, s dolgozott a buzogány, a kopja, a kard, a csákány.

A török szintén rendezetlenül egymást nyomta előre-hátra, s kint a falak körül éppakkora volt a zavarodás, mint bent a várban.

Legtöbben a robbanás helyére tolultak.

Gergely látta a maga bástyájáról, hogyan ömlik a fekete pernyehullásban a tarka török had a templombástya felé.

- Itt maradj! - kiáltotta Zoltaynak, s ő maga a kardját kivonva rohant a templombástyára.

Útközben az üstök mellett rohant el. Azoknak a levese főtt ott, akik délben vártán voltak, s most kerültek volna ebédhez.

Gergely egy pillantást vetett a nyolc nagy üstre, amelyben az apróra vágott hús forró leve gőzölt és rotyogott.

Áttaszította az egyik üst fülén a rudat, s odakiáltott a tálas parasztnak:

- Fogja kend! A többit is hozzátok a bástyára!

S mikor fölértek, lezúdította a forró levest a létrákon sokadozó törökökre.


Varsányi, mikor felocsúdott, az asszonyt látta maga előtt a földön. A két pap azon ingesen-stólásan a falakra rohant, a két paraszt meg kétfelé, vélhetőleg az ágyúkhoz.

Varsányi fölemelte Évát a vállára, mint valami zsákot, és a palotába vitte. Gondolta: ha királyi követ, oda való.

S átadta Baloghnénak, hogy locsolja fel.


Csak az ostrom visszaverése után szemlélték meg, hogy a robbanás micsoda kárt okozott.

A templombástya jobb oldala a sekrestyével együtt fekete, tátongó üredék volt. A várfal az éjjeli építéssel együtt ledőlt azon a helyen, s a két szárazmalomnak, amelyik ott dolgozott, csak a düledéke volt meg. A sekrestye oldalában harminc vágni való marha állt. Azok vérükben döglötten hevertek.

A vártán volt nyolc legényt darabokra tépetten találták meg. Odaveszett egy hadnagy is, Nagy Pál, akit Báthory György küldött harminc drabanttal Erdőd várából.

S a közelben álló katonák közül is sokan megsebesültek. Egy Horváth Gergely nevű vitéznek vállban szakította le a karját a robbanás valami köve. Még aznap meghalt, s még aznap lebocsátották a temetőbe.

A várbeliek csak akkor tértek tulajdonképpen észhez, mikor látták, hogy a török nem bírt a várba felhatolni.

- Az Isten velünk van! - kiáltotta Dobó a haját hátrasimítva és az égre pillantva. - Bízzatok, vitézek, az Istenben!

Az ostromot voltaképpen a leves verte vissza. A török hozzá volt szokva tűzhöz, kardhoz, kopjához, de a forró leveshez nem.

Amint az első létrán végigömlött a forró, paprikás lé, az embereket mintha lesöpörték volna. A létrák alján tolongó had is szerteugrott. Ki a kezéhez kapott, ki a nyakához, ki az arcához. A fejüket pajzzsal takarva kotródtak el a falak alól.

A várbeliek könnyebben lélegzettek.

Dobó a molnárokat és ácsokat hívatta.

- Szedjétek össze hamar a malom részeit. A kettőből csináljatok egy portörő külyüs malmot. Ami hiányzik, azt az ácsok azonnal faragják!

S körülpillantott.

- Hol a számtartó?

Egy kormos, fekete alak lépett elő a monostor falaiból. A bajuszára szállt kormot fújva, szakállát ütögetve állt Dobó elé.

Az öreg Sukán volt.

- Sukán bácsi - mondotta Dobó -, adjon ki a pincéből salétromot, ként és szenet. Mihelyt a malom elkészül, a molnárok puskaport fognak törni.

Csak akkor gondolt arra, hogy maga is mosakodni menjen. Olyan volt ő is, mint a kéményseprő.


A palota ajtajában egy kormos ember ült. Félig törökösen volt öltözve. A kezében egy nagy darab sült tök. Azt ette kanállal.

Amint Dobót meglátta, fölkelt.

- Te vagy, Varsányi?

- Én vagyok, uram.

- Mi hírt hoztál?

- Királyi követet hoztam, uram, a várba. Asszonyféle.

Dobó szinte rohanva ment le Baloghnéhoz.

- Hol a követ? - kérdezte.

Az asszony a Pető ágya mellett ült. Sisakot bélelt piros selyemmel - a fia sisakját.

- Követ? - kérdezte bámulva. - Csak egy asszony jött.

- Hát az az asszony?

Baloghné benyitott a szomszéd szobába, s megint bevonta az ajtót.

- Alszik - mondotta -, ne háborgassuk. Igen el van csigázódva, szegény.

Dobó benyitott.

Éva az ágyban feküdt, fehér, tiszta ágyban. Csak a feje látszott, amint halványan, szétomló hajával környezetten félig be volt süppedve a párnába.

Dobó elámulva nézte azt az aluva is szenvedő, halottszín női arcot. Nem ismerte.

Visszavonult.

- Valamit levelet nem hozott?

- Nem.

- Kérem a nőnek a ruháit. Ki ez a nő?

Baloghné vállat vont, majd kérlelőn nézett Dobóra.

- Azt mondta, hogy a nevét ne kérdezzük. Attól tart, hogy kegyelmed nem szívesen látja.

- Kérem a nőnek a ruháit!

Baloghné egy sáros, meszes, török katonai ruhát emelt be a folyosóról. A kis szattyáncsizmák kénszínsárgák, rajtuk sarkantyú. Az övben ötven és egynéhány magyar arany, egy kardnak a hüvelye és két törött jatagán.

- Tapogassa össze a zsebeket.

Az egyik zsebben papiros zörgött.

- Ez az - mondotta Dobó.

S azon kormos kézzel fölbontotta az összehajtott pergamenpapirost.

A vár rajza volt az.

Semmi más nem volt a zsebekben, csak egy zsebkendő meg egy pár összegyűrt kesztyű. A ruha varratait is összetapogatták, fölfejtették. A csizmát is szétbontották.

Semmi.

- Nincs-e nála az ágyban?

- Nincs - felelte Baloghné. - Én adtam szegénykének inget is. Ó, hogy össze volt törve... Régen nem alhatott. A föld alatt jött be, a Halottak útján át.

Dobó behívta Varsányit.

- Azt mondtad: követ.

- Úgy értettem.

- Hát nem mondta tisztán?

- Nem beszéltünk mink, uram. Az alagúton jöttünk be csaknem futvást.

- Micsoda alagúton?

- A temetőn át.

- Hát ott is van alagút?

- Már nincs, uram.

- A töröknek van-e élelme?

- Jön néha tíz-húsz szekér liszt meg egy-egy nyáj birka. Isten tudja, hol szerzik! A rizsük régen elfogyott.

- Eszerint nem éheznek még?

- Eddig nemigen.

- Mit tudsz még a táborból?

- Csak azt, hogy Királyszéke felől árkot ásnak.

- A várba?

- Bizonyosan, mert a lagundzsik dolgoznak.

- Mért nem jöttél be? A rőzsehordásról hírt kellett volna hoznod.

- Nem lehetett. A kapuk elé a legerősebb janicsárokat tették, s nem volt janicsárruhám. Gyanút keltett volna, ha át akarok rajtuk jönni.

- Hát most már maradj a várban. Jelentkezzél Bornemissza Gergely úrnál, és jelentsd meg neki, hogy az aknát merről ássák. Azután visszatérsz, és a palota körül fogsz tartózkodni.

Az írás még a kezében volt.

Hívatta Mekcseyt.

- Fogd ezt a rajzot - mondotta neki. - A föld alatti utak vannak rajta. Nem is tudtam, hogy ilyen rajz is van a világon. Szólítsd azonnal a kőmíveseket, és rakasd be, ha van még berakatlan. Legelőször is a temetőgödörnél kell befalazni azt az alsó utat.

Még a két apródnak osztott egynéhány megbízást, azután fürdeni ment. S ahogy fürdés után újra öltözködött s a lábszárvasat kapcsolta, végigdőlt utána a medvebőrös lócán.

Így aludt mindig, ahol elnyomta az álom a napnak és éjnek egy-egy órájában. A várbeli katonák azt tartották róla, hogy sohasem alszik.

10

Dobó csak este beszélhetett Évával.

Bornemisszáné már akkor fölkelt. Könnyű otthonkába volt öltözködve. Bizonyosan azokból a női ruhákból szedett valamit magára, amelyek az első kicsapáskor jutottak az ura kezébe zsákmányképpen.

Azokat a női ruhákat nem tudták a kótyavetyén eladni, hát beakasztották a palota egy üres szobájába. Jó lesz a szegényeknek az ostrom után.

Dobó a vacsoránál beszélt vele.

- Kicsoda kegyed? - ez volt az első szava hozzá.

Mert azt mindjárt látta, hogy úrinő.

Balázs apród Dobó mögött állt. Baloghné is bent forgolódott a szobában. A birkapecsenye mellé akkor tett vörösbort. A két viaszgyertya mellé még egyet gyújtott.

- Nem tudom, megmondhatom-e másképpen, mint négyszemközött - felelte Éva. - Nem Baloghné miatt, hanem mert nem tudom, hogy főkapitány úr megengedi-e, hogy a nevem tudva legyen.

Az apród Dobó intésére távozott.

Baloghné is kiment.

Éva megszólalt:

- Bornemissza Gergelynek a felesége vagyok.

Dobónak kiesett a kés a kezéből.

Éva aggódó szemmel folytatta:

- Tudom, hogy az ilyen helyen, az ilyen munkában nem jó, ha asszony van jelen. De higgye meg kegyelmed, én az uramat a harctól eljajgatni nem fogom.

- Tessék leülni - felelte Dobó. - Engedelmet kérek, hogy evés közben fogadom. Tessék velem tartani.

De ezek csak hideg szavak voltak.

- Köszönöm - felelte Éva.

S bágyadtan leült.

Hallgattak néhány percet. Aztán Dobó szólalt meg:

- Gergely tudja, hogy itt van?

- Nem. S bizonyára jó is, hogy nem tudja.

- Hát, húgomasszony - szólt Dobó erre már nyájas tekintettel -, jól tette kegyelmed, hogy elhallgatta a nevét. Gergelynek nem szabad tudnia, hogy kegyelmed itt van. Ebben kérlelhetetlen vagyok. Az ostrom már nem tarthat soká: a fölmentő seregnek meg kell érkeznie. Miért jött kegyelmed ide?

Éva szeme könnybe lábadt.

- A gyermekemet...

- Hát csakugyan elrabolták?

- El.

- És a gyűrű?

- Itt van - felelte Éva a nyakán függő zsinórt elővonva.

Dobó pillantást vetett a gyűrűre. Ivott egy korty bort, s fölkelt.

- Mivel biztosít kegyelmed arról, hogy Gergellyel nem beszél?

- Minden parancsának engedelmeskedem, főkapitány uram. Tudom, hogy...

- Megérti azt kegyelmed, hogy miért nem szabad Gergellyel beszélnie?

- Gondolom.

- Gergely a várnak az esze. Az ő elméjét nem szabad elvonni a vár védelmétől egy percre se. Kit ismer még itt kegyed?

- Mekcseyt, Fügedyt, Zoltayt. Apám is itt van, Bálint bácsi is, a papunk.

- Nem szabad mutatkoznia kegyednek a Baloghné szobáin kívül. Ígérje meg ezt becsületszavára!

- Ígérem.

- Esküdjön meg!

- Esküszöm!

- Én viszont ígérem, hogy a gyermeke előkerítésére mindent megteszek. Adja ide a talizmánt.

Éva odanyújtotta.

Dobó felcsatolta a sisakját, s mielőtt kesztyűt húzott volna, odanyújtotta a kezét az asszonynak.

- Bocsásson meg, hogy ilyen nyers vagyok. Nem lehet másképpen. Tekintse a feleségem szobáit, itt hagyott holmiját a magáénak.

- Még egy szót - mondotta Éva. - Baloghné asszonynak mit mondjak: ki vagyok?

- Mondjon, amit akar, csak Gergely meg ne tudja.

- Nem fogja megtudni.

Dobó köszönt, kilépett az ajtón, és a lováért kiáltott.


Estefelé erős szél kerekedett. Kifújta a kormot, pörnyét a várból.

Dobó a robbanás omladékaira szólította a kőmíveseket és parasztokat.

- Szedjétek össze a szanaszét heverő köveket! Úgy rakjátok a falat, hogy a lövésektől mindig takartak legyetek.

Fölment a Baba ágyúhoz, leült az ágyúra, s ónnal egy szelet papirosra írt:

''Hallod-e, Dervis bég! A Bornemissza gyerekét mihelyt megtalálod, tudasd kék-vörös zászlóval azon a jegenyefán, amelyik a patak mellett, a vártól északra áll. Gyűrűd lenyomata a levélen van. A gyermeket fehér zászlós küldött hozhatja. Nemcsak a gyűrűt adom ki érte, hanem egy nálunk rab török gyermeket is.''

Mekcseyt szólította.

Eltakarta az írást a kezével, s azt mondta neki:

- Írd alá, kérlek, a nevedet.

Mekcsey szó nélkül aláírta.

Balázs már ott állt a pecséttel és a gyertyával.

Dobó elhajolt az ágyútól, s úgy csöppentette a viaszt a levél belsejébe, a Mekcsey neve mellé.

Mekcsey rányomta a gyűrűjét a pecsétre, aztán anélkül, hogy kérdezte volna kinek?, minek? - dolgára sietett.

Dobó összehajtogatta a levelet, s kívül a török gyűrűvel pecsételte le.

A félhold és a csillagok tisztán látszottak a pecséten.

S hívatta Varsányit.

- Varsányi barátom - mondotta nyájasan. - Most tudom már én, hogy miért nem jössz te a várba. Minek is jönnél, mikor úgyis mindig kiküldünk. Ismered-e Dervis béget?

- Mint a csizmám szárát - felelte vígan Varsányi.

- Hát ihol ez a levél. Ezt belopod vagy a sátorába vagy a ruhájába vagy az ivópoharába, szóval ahogyan lehet, úgy juttatod hozzá.

- Meglesz, uram.

- Azután elmégy Szarvaskőbe, s megvárod Vas Miklóst. Most már jönnie kell.

- S hogy jutunk be a várba?

- A kapu mellett jobbra minden éjjel zsineg fog lógni. Tapogasd ki. Azt rántsátok meg. A csengetésre lepillantanak, bebocsátanak.

Varsányi kendőbe takarta a levelet, s a keblébe rejtette.

A Sándor-bástyán szaporán duhogott a golyó. Dobó látta, hogy zavarodás van ott. A katonák rendetlenül ugrálnak el onnan.

A török valahogy tudomást szerzett arról, hogy a külső várfalat egy kis kapu köti össze a belsővel. (Olyan volt az átjáró a két fal között, mint csaton a pecek.) Két magas létra a hegyen: fordított V betű. Egy török felfut reá. Látja, hogy a kiskapun ki- és bejárnak a vitézek. Nosza ágyút vontatnak a hegyre, s erősen golyózzák a kaput.

Alig egy óra alatt rakásra sebesült a magyar a kapu táján, s vagy öten el is dőlnek.

- Deszkát fel! - kiáltott Dobó. - A palánkot emeljétek magasabbra!

De hiába emelték a takarót oda. A török ágyúk már úgy feküdtek, hogy rászórták a golyót a deszkán, palánkon át is a kapura.

- Ez egy mázsa puskaporomba kerül! - morgott Dobó. - És éppen most!

Gergely futva jött a szeglettoronyból.

- Kapitány uram - mondotta -, így nem maradhat a kapu! A legjobb katonáimat ellövik!

- Teszünk róla - felelte Dobó.

S halkan folytatta:

- Várni kell, míg a porcsinálást megkezdik.

A golyó hull a kapura, mint a záporeső.

- Engedje meg, hogy a falat kitörjük vagy alul megássuk.

- Neked nem kell külön engedelmet kérned, Gergely. Cselekedd!

Gergely a kapu mellett lyukat vágatott a falon, s azon át járatta a katonáit.

A török pedig szórta tovább is a golyót az üres kapura, úgy, hogy söpörni lehetett a golyót a kapu alján.


Éjjel ismét hordta a török a földet, a rőzsét.

A hold valamennyire világított nekik. A várból ki-kilőttek rájuk.

- Ne lőjetek! - mondotta Dobó.

Hogy a várbeliek elcsöndesedtek, a török zsibajgás, dobogás, ropogás hangja egyre erősödött.

Szaporodtak.

Dobó a négy romláshoz rendelte valamennyi puskás katonáját. Egy sor fekvő fölött egy sor térdelő. A térdelők fölött egy sor előrehajló.

A lámpások elsötétedtek.

A török mindegyre több és födetlenebb. Apró kézilámpások világítanak neki a munkában.

Mikor a csoport följebb-följebb hágva ott turbánzik már a romlás előtt, Dobó tüzet kiált.

Ordítás és megzavarodás követte a lövést. A futó és elnyargaló csoportok bizonyították, hogy a lövés nem esett hiába. Egynéhány tüfenkcsi visszapuskázott, de senkit se talált. A munkát csak a fal tövében folytatták, s óvatosan, mindig takarva magukat.

11

A malom éjjel-nappal duhogott. A friss puskapor feketén pergett a teknőbe. A várbeliek bizalma visszatért.

A török új sáncot vetett, s alighogy megvirradt, a nagyprépost házánál három zarbuzán dördült meg. Az északnyugati torony volt az új cél. Onnan ugyan bajos ostromot kezdeni, de talán el akarták vonni az erőt a többi vároldaltól.

A nagy, fekete ágyúgolyók sasokként szállottak a toronyra.

A lövés irányában állt a katonák lakóháza. Egy sor alacsony ház. Háttal a várfalnak támaszkodik valamennyi. Azokra hullt a faltörő golyók közül, amelyik nem kapott elég puskaport.

A várnagyi palota nyugati oldala kezdett szakadozni. Baloghné rémülten esett be abba a szobába, ahol Dobónak ágyat vetett.

A kapitány az ágy mellett ült. Vasban, ahogy künn szokott járni. Csak éppen hogy a sisak nem volt a fején. A két kezét a szék két karján pihentetve aludt édesen. Előtte égő gyertya. A feje fölött elbarnult olajfestmény: Szent István király képe, amint a koronát Máriának nyújtja. A bástyává átalakított templomból tették be oda, s már oly fakó volt, hogy az alakok szeme csak barna foltnak látszott.

Dobó ott szokott aludni.

Csak virradat felé tért azon a napon haza. A hajnali órára hirtelen való ostromot várt talán, hogy nem vetkezett le.

Azt az oldalt lőtték, amelyikben aludt. A golyók úgy rázták a házat, hogy a gerendák recsegtek. A szoba egyik falán négyujjnyi széles repedés. Ki lehetett rajta látni a palánkra.

- Kapitány úr! - rikoltotta Baloghné.

A vakolat egy újabb lövéstől a fejére hullt.

Odaugrott a kapitányhoz, és megrázta.

- No, mi az? - rezzent fel Dobó.

- A palotát lövik! Keljen fel, az Isten szerelmére!

Dobó körülnézett. Látta a szakadást. Fölkelt.

- Az ágyamat tessék levitetni - szólott - valamelyik alsó szobába, amelyik közel van az ajtóhoz. Mindjárt visszajövök.

Ez a ''mindjárt visszajövök'' olyan soha nem teljesített mondása volt Dobónak, hogy Baloghné még abban a veszedelemben is elmosolyodott.

- Legalább azt várja meg, míg egy kis borlevest főzök.

- Az jó lesz. Köszönöm - felelte Dobó, a vakolatport verve a hajáról. - A gyomrom alélt. Néhány szem szegfűszeget is kérek bele.

- Hova küldjem?

- Majd beugrok érte.

- Dehogy ugrik, kapitány úr. Kiküldöm a fiamtól.

Egy felkantározott ló mindig ott állt az ajtó előtt, s a ló mellett hol az egyik, hol a másik apród a maga kis lovával. Dobó ráfordult, és megindult, hogy a várat bejárja.

A katonák egy része öltözetlenül tolongott ki a városi oldalon álló apró kaszárnyaházakból. A fegyver a felsőruhával a vállukon vagy a hónuk alatt. Némelyiknek a nadrág is a nyaka között. Káromkodnak, mint a jégeső.

- Menjetek a monostorba - mondotta Dobó. - Azt nem lövik.

Egy másik csoporttal Mekcsey siet át a piacon. Ásó, kapa és csákány van a katonáknál. Mekcsey egy nagy kovás puskát tart a kezében.

Hogy Dobót meglátja, fölemeli a puskáját, s feléje int. Dobó odaszökteti a paripáját.

- A Királyszék felől árkot ásnak - jelentette Mekcsey. - Azok ellen megyünk.

- Jó - felelte Dobó. - Hát csak vezesd munkára őket. Ássanak. Azután azonnal keress meg.

A Bolyky-bástyára ment. Annak az alján, az istállók mellett öt ember ült. A fejükön sisak. Az arcuk piros a tűzfénytől. Apró szalmakoszorúkat kötöttek. Mellettük üstökben főtt a szurok.

A bástyán Gergelyt látja, amint a dob fölé hajol. Nézi a borsót. Hogy Dobót meglátja, fölkel:

- A törökök aknába fogtak. Ma már megneszeltünk egyet. Mekcsey maga ment rájuk.

- Tudom - felelte Dobó.

- A dobok mind meglágyultak, használhatatlanok, de a víz rezgése elárulja őket.

Dobó a palánkhoz állt, és annak a nyílásán kinézett.

A töréseknél körülbelül egy ölet emelkedett a vesszőhányás. Egy holt akindzsit akkor vittek el a dervisek két kopján a rőzse közül.

Az még az éjjeli lövésben esett el.

Szemben a falakkal már mindenfelé látszott a sok árok és deszkasövény. A török is takarta magát.

- Valami készül megint - mondotta Dobó. - A jaszaulok és janicsárok nem mutatkoznak semerre se.

Mekcsey akkor ért föl a bástyára.

- Ásnak - jelentette röviden.

Az arcán látszott, hogy azon az éjjel semmit sem aludt. Vörös szemű volt, színtelen és kócos. A dolmánya vállon meszes és sáros. Bizonyosan a kőmíveseknél segített a gerendák emelgetésében.

- Kapitánytársam - mondotta rideg, szemrehányó hangon Dobó -, már megint magad akartál az aknába szállni! Azonnal aludni menj!

A lépcsőn akkor hágott fel Balázs apród. A kezében ezüsttálca, s azon ezüstpohár. Fehéren párolgott a pohár a hajnali hideg levegőben.

Mekcsey köszönt és leindult.

Dobó szelídre változott hangon szólt utána:

- Pista!

Mekcsey megfordult.

- Vedd el Balázstól a poharat, és idd meg, kedves öcsém.

12

A következő éjjelen megtudták, hogy mit műveltek aznap a janicsárok.

Hát biz ők olyanforma alkotmányokat szerzettek, mint amilyenek alatt a papok viszik a szentséget a körmeneteken. Csakhogy a mennyezet teteje erős deszka, a négy rúdja meg négy kopja.

Ilyen mozgó tetők alatt hordták aznaptól éjjelenként a földet meg a rőzsét.

Magyarul ezt az alkotmányt ''tárgy''-nak nevezték akkoriban.

A főtisztek délután kialudták a fáradtságukat. Többnyire délután aludtak, mert az ostromtól csak reggel lehetett tartani, s délelőtt a török aznapi szándéka már kitudódott. Éjjel megint talpon voltak, s olyankor a legénység fele tért nyugodni. Dobó úgy egyezett meg Mekcseyvel, hogy nem osztanak rendes időt az alvásra, hanem amint az egyik kipihente magát, a másik azonnal pihenni tér.

Bizony nem aludt az egyik se, csak itt-ott a bástyazugban, földhányáson ha aludtak ültön egy-egy órát, néha délután kettőt is.

Hej, ette a méreg a puskásokat, hogy a törököt a tárgyak sokasága takarja. Ami ép deszka maradt a városi házakban, udvarokon, azt a török mind összeszedte. Látta, hogy másképpen nem boldogul, csak ha maga is falat emel.

A Sándor-bástyán már annyira felmagasították a töltést, hogy a romlásig ért, vagyis a várbeli falnak ágyúgolyóktól lerombolt szakadékának az aljáig.

A tárgyak fedték a törököt, a rőzsék fedték a feltoló fejét. A romlás körül mindig húsz puskásunk őrködött meg egy-egy töltött mozsár. A falon is odavigyázó fegyverek. De hát hiába: a homály is takarójuk volt az éjjeli munkában a törököknek.

Gergely maga is ott őrködött legjobban, a romlás mellett.

Egyszer csak valami húsz török törekedik elő. Mindenik fején venyigecsomó.

Gergely leszól a falról:

- Gasparics!

- Tessék - hangzik egy férfihang.

- Nem viszket a markotok?

- Dehogynem, az áldóját! Hadd üssünk ki rájuk, hadnagy uram!

- Üssetek ki, a pogány teremtésit! Csak arra vigyázzatok, hogy amint szúrtatok, azonnal ugorjatok vissza.

- Értem, hadnagy uram.

A romláson dolgoztak a kőmívesek, de még akkora volt ott a rés, hogy akár egy szekér is bemehetett volna rajta.

Gergely szavára kiugrik Gasparics, mellbe szúr egy jatagánokkal körülfegyveres törököt. S visszaugrik.

A török összeesik. A többi hord tovább.

Gasparics hőstettét látva, három ember ugrik ki a résen. Lándzsával leterítenek ugyanannyi törököt. Megint ugranak vissza.

A török káromkodik, pillanatra megzavarodik. De alulról tolong fel a többi.

A résen most már tíz ember surran ki. Ki karddal, ki lándzsával. Szúrják, vágják a rőzsehordókat. Aztán visszafordulnak, és beugrálnak a résen egymás után.

A török elhányja a rőzsét, harmincan is neki a három hátul maradtnak.

Gergely lövet a falról. A török egyik a másikra bukfencezik, hanem egy Kálmán nevű tizedes nagy lándzsaszúrást hoz vissza a mellében.

- Lőjetek tik is! - kiált le Gergely.

A többi törökre már az alsó nyílásból villámlik a halál.

Ennél a villanásnál látszik, hogy körülbelül negyven török hever véresen a rés előtt. A többi török új csoportba pattan, és lándzsával, karddal rohan a résnek.

- Lőj! - kiáltja Gergely a falon fent állóknak.

Akkor érkezik oda Dobó.

A rés előtt ott fekszik hanyatt a vérében Kálmán. A résen beszúr egy janicsár, s hogy senkit sem talál, egy kurjantással beugrik.

Dobó épp a rés mellett áll. Úgy üti orrba meztelen ököllel, hogy a vér szétpreckel belőle. Ugyanabban a pillanatban Gasparics lándzsát vet beléje.

A többi török nem meri követni. Hátat fordítanak, és széjjelugrálnak a rőzsehányásban.

- Dobjátok ki a kutyát! - mondja Dobó a kőmíveseknek.

S fölmegy a falra.

- Az aknázást abbahagyta a török - mondja Gergelynek.

- Gondoltam - feleli Gergely.

- Van valami mondanivalód?

- Tessék megnézni a bögréinket.

A bástyaoldalon függő olajlámpásnál öt legény dolgozott s köztük a cigány is.

Egynéhány száz cserépbögre hevert ott. Azokat töltögették.

Az egyik puskaport tett bele egy marokkal. A másik rongyot és követ gyömöszölt rá. A harmadik ismét egy marok puskaport tett a bögrébe. A negyedik egy halom arasznyira vagdalt, rozsdás puskacsődarab mellett ült, s azokat töltötte puskaporral. Kétfelől fával verte be. Az ötödik dróttal szorította a két dugót a csőhöz. A cigány besározta.

- Már háromszáz bögrénk van készen - jelentette Gergely.

- Tegyetek közéje ként is - mondotta Dobó. - Jó nagy darabokat.

- Az bizony jó lesz - felelte Gergely.

Balázs apród futott a kénért.

Dobó kis ideig elégedett arccal nézte ezt a mesterkedést, aztán körülpillantott.

- Itt van Gasparics?

- Itt vagyok - felelte a legény alulról.

- Gyere fel.

A legény felugrott, és összecsapta Dobó előtt a bokáját.

- Te voltál az első, aki a résen kiugrottál?

- Én, kapitány uram.

- Mától fogva tizedes vagy!


Hogy a tárgyak jó védelmet nyújtottak az első éjjelen, látják ám másnap a várbeliek, hogy a Hécey prépost házától kezdve nagy földhányás túródzik a vár délnyugati faláig, vagyis a mostani kapujáig.

A falnál csakhamar hordók tolódnak fel az árokból, s ezer meg ezer kéz hordja és rakja az üres hordót.

A török feltörte a városbeli pincéket. Kieresztette a bort a hordókból, s hordta a hordót és taposókádakat a vár alá.

Hát bizony azon az oldalon nagy hordófal épül. Kézből kézbe száll a hordó, s fordul fenékkel talpra valamennyi.

Még aznap fölépül a hordóhegy. Támasztéka a várfal. Túlfelől lépcsőzetes.

A várból napestig puskáznak rájuk, de a hordó is védi őket. Dolgoznak serényen.

S még éjjel is döng és duhog a sok hordó és szüreti kád.

A puskások java része odakerül most arra az oldalra. A mozsarak is ott guggolnak a falon. Egypár szakállas ágyú oldalt a hordóhalomra céloz.

- Bolond török - mondja Fügedy.

De nem bolond az. Lám, kora hajnalban előmozdul a hordók alján egypár nagy, széles tárgy. Nyolc kopja tartja. Húsz-harminc török is elfér egy-egy tárgy alatt.

- Tüzet és vizet! - rendelkezik Dobó. - Hozzatok szalmát, vasmacskát, horgot és csáklyát, sokat!

Mert nemcsak a tárgyak mozgását látta, hanem azt is, hogy lent az árokban fáklyákat gyújtanak a törökök.

A Babek-bástyát is lőtték tegnap, és ott zsákokba kötött föld volt a lépcsőjük.

Dobó ott is megfordult. Gergelyt készen találta mindenféle láncra kötött vasmacskával és csáklyákkal. A bástyán tűz égett. A tűz mellett üstökben faggyú olvadt. A szurkos szalmakoszorúk rakásokba rendezve feketéllettek a tűz körül. A török ott is nagy tárgyak alá húzódva indult a vár ellen.

Mekcsey az Ókapunál tömetett.

Onnan is vártak ostromot.

A veszedelem fenyegetőbb volt a délnyugati sarkon, ahol Fügedy állott. Dobó fölnyomta az acélsisakját, s Balázs apród kíséretében odanyargalt.

Hát már akkor égett a palánk.

A török ezúttal nem ordítozott. Óvatosan a tárgyak alá húzódva puskázott a várbeliekre.

Felülről nem lehetett lőni őket. Az égő palánk aljából lőttek vissza, s lyukakat vágtak csákánnyal a kő között, hogy azokon a réseken is lőhessenek a tárgyak alá.

- Szalmát rájuk! - harsogta Dobó.

Egyfelől a víz locsogott a fent égő palánkra, másfelől olajba és faggyúba mártott, tüzes szalmakoszorúk repültek a tárgyak fölé.

Amelyik tárgy a falig jutott, azt csáklyákkal fölfordították vagy ellökték. Amelyiknek a teteje tüzet fogott, azt csak engedték a sorsára. A török csakhamar eldobta, és ordítva menekült a tűzesőből.

A hordók inogtak alattuk, s némelyik a hátán vitte a lángoló tüzet.

- Szalmát, csak szalmát! - kiáltotta Dobó.

Az olajba mártott szalma lángoló rongyokban repült újra alá a tárgyak födelére. A kopjatartók eldobták a szerszámukat, s hanyatt-homlok rohantak le a golyózáporból.

De ez csak szünet volt. Amint az első támadókat visszaverték, a török ágyúk a palánk szaggatásába fogtak.

Dobó hasra fektette a népét, hogy a golyók ne találják. A palánkcölöpök közül kettőt sikerült a török ágyúknak ellőniük. A palánk megingott, és negyven öl hosszan ropogva-recsegve hajolt kifelé.

Még egy cölöprántás, és leszakad az egész.

- Csáklyát elő! - kiáltotta Fügedy. - És láncokat!

Ötven csáklya kapott a kifelé hajló palánkba.

Vasláncok és kötelek, új cölöpök és karók kerültek elő. A palánk csakhamar ismét az előbbi állásába helyezkedett.

Dobó már akkor a Bolyky-toronynál járt, ahol a szurok, puskapor és égett faggyú egybekeveredett büdösségében Gergely fogadta az ostromot.

Az a derékban romlott szeglettorony nagy bizalma lett a töröknek. Hogy Temesvár is egy torony miatt esett el, azt tartották a szerencse sarkának, habár az első ostromban nem is sikerült az erejüket megvetniük benne.

Ott, hogy csupa földet hordtak a torony fala mellé, felülről nem lehetett ártani rajtuk.

A törökök egymást nyomva tolakodtak a széles tárgyak alatt fel. Hullt rájuk az égő szurkos és faggyús koszorú, mégiscsak sikerült végre feltolakodniuk a toronyba.

- Allahu akbár! Üsd, vágd!

S a Királyszéke oldalán ezernyi ezer fegyveres török rohant a vár felé.

A torony alján a falon csáklyák és kopják nyulakodtak alá. Taszigálták, kaparták, vágták, horgolták a tárgyakat.

De a török is dolgozott. A tárgyak alól a tüfenkcsik puskáztak. Lándzsák és gránátok és nyilak röpültek alulról a védőkre.

Egy páncélos szpáhi halálmegvetéssel ugrott a falra, s a két vasas kezével malmozva verte szét a csáklyákat és kopjákat. A másik, harmadik a nyomában.

Míg azt a hármat leagyalták buzogánnyal, a többi a hátukon előnyomakodott.

Egy perc nem telt belé, már feltoltak egy tehénbőrrel bevont tárgyat a torony tetejére, s az alatt harminc-negyven janicsár térdelve és hasalva lőtte a bástyán küzdő katonákat.

- Allah! Allah! - üvöltötte alant ezer torok.

- A diadal közel van! - ordították a jaszaulok.

Dobó fejéről leesett a sisak. Hajadonfővel rohant az ágyúkhoz.

A torony belsejében álló magyar katonák még csak nem is árthattak a föléjük tolakodott janicsárságnak, mert a torony teteje be volt már deszkázva, s a deszkákat nem lehetett lelökni a rajtuk álló janicsárok miatt.

- Gyertek ki! - rikoltott Gergely, amint meglátta, hogy Dobó az ágyúkat forgatja.

S a janicsárok puskáival mit se törődve, maga is csáklyát ragadott. Beleakasztotta az egyik tárgytartó kopjába, s elrántotta azt.

A bástyán álló katonák is megdöbbenve látták a torony elfoglalását. Mind a tüzes szerszámhoz kaptak, s a falon felnyomakodó janicsárokat elborították tűzzel.

Dobó látta, hogy a janicsárok összeköttetése megszakadt. Hirtelen lefelé fordíttatta a két ágyút, és a töltésen sokadozó janicsárok közé lövetett.

A janicsárféle katona nemigen tart az ágyútól. Két ágyúnak a két magva nem sokat árt. A dörgést meg megszokták. Csakhogy a Dobó ágyúi apró maggal vannak töltve. Közelről tízével-húszával dől tőle a török.

A janicsárok irtózva hátráltak.

- Tüzet rájuk! Tüzet! - hangzott fent is a Gergely szava.

S a toronytetőn rekedt janicsárokra repült a szurokkoszorú. A török ide-oda kapkodott, de hogy a puskáját már kilőtte, nem volt ideje újratölteni. A tűz és láng egyre több. Ordítva vetik alá magukat a toronyból. S még jól járt az, aki kívül esett. Az egy roppanással kitörte a nyakát. Aki a várba ugrott, az se táncolt soká, mert úgy agyonverték, hogy csontja se maradt épen.

A török azon az estén és éjjelen a földbástyánál folytatta a harcot.

A földbástya a város északnyugati szegletén folytatása a kőbástyának. A földet összevissza turkálták, hogy a bástya alá lyukat szerezzenek, de a vár fala nem földre épült a hegyen. Fal falon áll le húszölnyi mélységig, mintha az ismeretlen időkben a völgyből építették volna a várat, s a következő kor népe meghordta volna a régi várat földdel, s föléje építette volna a maga várát, míg végre jött a Szent István király népe, s a váron vár fölé fölfalazta a mai várat.

Dobó csakhamar ráeszűdött, hogy a törökök éjjeli ostromlármája csak arra való, hogy elvonja a figyelmet a fatöltéstől.

Odarendelt a földbástyára egy hadnagyot kétszáz emberrel, s a többi népet meghagyta a rendes számban a vártákon.

A török lovasság sem a hordóhegyen, sem a torony ostrománál nem mutatkozott. Előre látható volt, hogy éjjel folytatja a fahordást.

Most azt találták ki, hogy rőzse helyett vastag fát hordanak. Amennyi teve, ló, ökör, bivaly és öszvér van a tárborban, az alkonyatra mind hasábfával és dorongfával megrakodottan tér vissza a falak alá.

A falakkal szemben ásott földsáncokból először csak találomra dobálták ki a fát, azután mikor a fahalom eléggé takarta már őket, rendezésbe fogtak.

Ezer meg ezer kéz mozgatta, hányta a hasábfát és dorongfát egymásra. Az előbbi éjszakák csöndes munkája helyett csupa zuhogást és kopácsolást lehetett hallani mindenfelől.

A fát vaskapcsokkal és láncokkal erősítették össze.

A Gergely bástyája előtt készült pedig az a nagy fabástya, s alig három öl távolságra a teteje.

A török ügyesen dolgozott: a fát úgy rakta, hogy mindig takarva legyen, s az egy öl magas takaró mögül átdobálták a vastag dorongfákat az árokba is.

Az árok szemlátomást temetődött be, és nőtt a fahegy a kőfal mellett.

És egyre közelebb a várfalhoz!

Gergely hol az egyik lövőrésen, hol a másikon nézett ki, hogy vizsgálja az ellenséges munkát. Utoljára fölment a palánkhoz.

Ott találta Dobót.

A kapitány a szokott, térdig érő mentében állott. A fején könnyű, fekete acélsisak.

- Uram - mondotta Gergely -, kérem azokat a zsindelyrakásokat, amiket a tetőkről leverettünk.

- Hordathatod.

- Aztán kérek faggyút, szurkot és olajat.

- Amennyi kell, rendeld. Sok faggyú nincs.

- Hát ami van. Ha faggyú nincs, szalonnát kérek, sokat.

- Szalonnát?

- Húsz-harminc oldalt. Amennyit csak lehet.

Dobó hátraszólt Kristófnak:

- Eredj, költesd fel Sukánt. Adjon az éléstárból faggyút és negyven oldal szalonnát. Hozzák azonnal ide!

És csak azután kérdezte, hogy: minek?

Hát bizony Gergely azt eszelte ki, hogy amint a török ott hányta rakásra a fát, ő meg szalonnát, faggyút meg zsindelyt hányatott a hasábfa és a rőzse közé.

A török nem ügyelt rá. A várból mindig dobáltak rájuk. Kő, csont, repedt fazék, döglött macska s miefféle repült közéjük minden percben. Az arasznyi széles szalonnadarabok a sok minden között fel se ötlöttek. Ha éppen meg is nézte valamelyik, vagy nem ismerte, mire való, vagy ha ismerte, utálattal nézte.

Gergely arasznyi széles szeletekre vágatta a szalonnát, és időnkint odadobatta a fa közé. S hullt közben az olajfestékes zsindely, a faggyú, a szalma. Időnkint meg ledobatott egy-egy szalmába pólyált cserépbögrét.

A bögrék sárral voltak betapasztva, dróttal meg körülfonva. A belsejükben puskapor volt meg töltött csődarabok s ujjnyi darabokban kén.

Dobó levizsgálódott.

- Mikorra elkészülnek - mondotta -, reggel lesz. Kristóf, nézd meg Mekcseyt, ébren van-e. Ha ébren van, mondd neki, hogy én lefekszek. Ha nincs ébren, hagyjátok aludni. Azután az őrségeket járod be. Megmondod, hogy mihelyt ostromra való mozgolódást látnak, a szeglettoronyhoz jöjjenek jelenteni. Te nem fekszel le, Gergely?

- Ma nem - felelte Gergely. - Megvárom a reggelt.

- És Zoltay?

- Aludni küldtem, hogy reggel erő is legyen a bástyán.

- Amint a fabástya fölépült, költess fel!

Fölment a szeglettoronyba, s egy katonai nyoszolyára dőlt. Kristóf apród ott állt kivont karddal a torony ajtaja előtt.

Apródi kötelesség volt ez. Őrizte az alvó oroszlánt.

13

Hajnalra már csaknem olyan magas volt a török fabástyája, mint a vár fala. Másfél öl hiányzott csak, hogy olyan magas legyen.

Gergely még két meszes ágyúcsődarabot tömetett meg. Beverette fával keményen.

- No, ez az ágyú se hitte, hogy még egyszer lőni fog! - mondotta a cigány.

- Régi ágyúból új - felelte az egyik katona.

- Hát ha új, adjunk neki nevet is - mondta a cigány. - Legyen az egyik ''Rajkó,'' a másik ''Galamb''.

Mert minden ágyúnak megvolt a maga neve.

Gergely ólomgolyót vett ki a zsebéből, és ráírta a kisebbik ágyúra: ''János''. A nagyobbikra: ''Éva''.

Hóna alá vette a két ágyúdarabot, és fölhágott a bástyára.

A hajnal gyorsan öntötte szét az égen a világosságot. Lenn mozgolódott a tábor: csapatok zörgése közeledett mindenünnen.

Gergely fölkeltette Dobót.

Az emberek már kopjákkal és csáklyákkal álltak a falon. A puskások a dértől fehér köveken frissen porozott csöveket tartottak. A bástya három ágyúja lefelé volt irányozva, a Sötét kapu két ágyúja meg fölfelé a falakra.

- Gyújtsátok meg a szurokkoszorúkat meg a furkókat - parancsolta Gergely -, és dobjátok ki!

Az emberek egyszerre munkában voltak.

Mikorra Dobó odaért, már úgy özönlött a dombokra a török, mint a hangya. A fát még mindig rakták és kopácsolták. Már olyan magas volt, mint a belső bástya. Időnkint át is löktek a hasábfából, hogy a két fal között való hézagot mindenütt kitöltse. Rengeteg sok fa volt ott. Egy egész erdő. S a favár erős. A tetején nyers tehénbőrrel gondosan beborított tárgyak inogtak.

Az égő koszorúk nem ártanak a tehénbőrnek, ami meg máshova hull, lábbal löki a török odább.

Egy éles síphangra ezernyi ezrek Biszmallah ordítása rázta meg a levegőt. A török muzsika harsogva szólalt meg. S az óriás faépület dörgött a felrohanó lábak robogásától.

- Allah! Allah!

- Jézus! Mária!

A tárgyak alól gyorsan tolódnak elő a rövid ostromlétrák, hogy áthidalják a fabástyát a kőbástyával.

De a várbeliek is fenn állnak már. Egyszerre százával repül a törökre a tüzes koszorú. Égő szalmakéve és kén borítja el a létrákat, s a szalmára hull a szurkos zsindely.

Az első török csoport, amelyik az égő tűzön át akar berohanni, a csáklyák és kopják hegyével találkozik. A többit már kard, csákány, tüzes furkó és láncos buzogány fogadja.

Egy telt képű török hatalmas boncsokot emelve bukkan fel a farakáson háromölnyire Gergelytől. Amint az Allah ordításában az egész feje egy szájjá változott, Gergely kapta a kisebbik ágyúdarabot, és belevágta annak a töröknek a pofájába. A nagyobbik ágyúdarabot a lent égő tűzbe vetette.

A nagy faalkotmányt ellepte a török, s bizonnyal átrohantak volna az égő tűzön is, ha egyszer csak az a feneség nem történik, hogy alulról fölfelé is megszólal a puska meg az ágyú.

A cserépbögrék pukkadozni kezdtek, és szerteszét dobálták az égő ként. Mintha tűzokádó hegy nyílott volna meg alattuk.

- ''Ja kerim! Ja rahim! Meded! Ej vá! Jetisin!'' - ordítozták megzavarodva.

Hanem a jaszaulok nem bocsátották le őket.

- Győzünk! A diadal órája ez! - kiáltozták feleletül.

S az alant maradtakat küldték vízért.

S vízzel, fegyverrel, ruhával próbálták megmenteni a napok és éjek során készült rengeteg faalkotmányt.

De akkor már a faggyú és szalonna is olvadásnak indult a fahasábok között, s a bögrék mindegyre szaporábban lövöldözték széjjel a ként, s gyújtották az ölfahasábokat.

- ''Ja kerim! Ja rahim!'' Be a várba a tűzön át!

Nem akarták hinni, hogy azok a nagy fadarabok meggyulladnak.

Már szaporán hozták a vizet bőrvedrekben és csöbrökben és mindenféle edényekben. Rohantak vele mindenüvé, ahol a tűz egy-egy fölfelé csapó lófark alakjában lángolt ki a farakásból. Bőszülten és rémülten ugrándozva oltottak.

De az emelvény óriási máglyává változott. A puskacsövek csak akkor kezdtek széjjeldurrogni, s a zsír kék lánggal sercegve fecskendezett az oltók szeme közé. A két ágyúdarab hatalmas dördüléssel sült el egymás után, és ott, ahol elsült, szétvetette a fát s a törököt.

Pokoli rémület, harag és ordítás! Az ostromlétrák hídján újabb meg újabb erőfeszítéssel nyomakodnak át a füstből és lángból azok a janicsárok, akik a mögöttük durrogó tűzön nem bírnak visszavonulni. Egyik-másik kétségbeesett ugrással rugaszkodik a kőfalra, s ugyanabban a pillanatban véres fejjel hull alá. A többi a máglyarakás tetején táncol dühében, s fegyverrel csapkodja a gyulladozó favégeket.

De micsoda hiábavaló munka! Lángtenger az, amely a fal mellett keletkezett, s vihar dörgése benne a sok robbanás. A lángokban szanaszéjjel ugráló, szökellő ördögi árnyékok a törökök. A ruhájuk is lángol, a szakálluk is lángol, a turbánjuk is ég. Ezek a pokol irtózatain át jutnak Mohamednek a paradicsomába.

A forróság oly nagy a várfalon is, hogy az ágyúkat el kell vontatniuk, s a vitézeknek az ostromállásokat kell locsolniuk, hogy a fa ott is meg ne gyulladjon.

S a pokoli tűzben ott üvöltenek a menthetetlen török sebesülték, túlnan a lángon meg hangzik a jaszaulok bősz ordítása, s látszik a fel-felpuskázó gőz, amint az utolsó oltási kísérleteken vesződnek.

A két hadat láng és füst választja el egymástól.

14

Ha fával nem boldogulunk, boldogulunk földdel! - gondolta a török.

Ágyúzásba fogta a hordásra veszedelmes külső várat, és nappal duhogtatta, lövöldöztette, éjjel pedig hordatta a rőzsét meg a földet.

Meg is öntöztette.

Gergely aggodalommal látta, mint növekedik napról napra a meggyújthatatlan újabb út a bástya felé. Azon fognak feljönni százával, ezrével, mind az egész tábor.

Gondolkodva járt-kelt a várban.

Megnézett minden romhalmot, kőrakást, istállókat, vermeket, a halmokba rakott ágyúgolyót. S vakarta, rázogatta a fejét.

A sekrestye romjai között is megfordult. Végre a lakatosok zugánál állt meg. Ott a halomra hányt tömérdek magyar és török fegyver előtt egy nagy kerék feketéllett. Gergely megismerte, hogy az egyik szétvetett malomnak a kereke az.

A cigány a keréken ült, s egy nagy cseréptálból főtt húst evett. Rettenetesen fel volt fegyverkezve. A lábán piros karmazsin janicsárcsizma. Az övében fényes jatagánok. A fején lyukas rézsisak, amely szintén töröké lehetett.

A cigány, hogy katonának érezte magát, fölkelt. A tálat a bal karja alá fogta. A jobbjával szalutált.

Aztán újra nekiült a húsevésnek.

- Kelj fel csak, koma - mondotta Gergely. - Hadd lássam azt a kereket.

A cigány felállt.

A kerék meglehetősen ép volt. Két küllője volt csupán megtörve. Gergely ráállt, és egyenként megnyomogatta a küllőket. Csak egy mozgott.

- Hm - mondotta Gergely, az ujját az állára téve.

A cigány megszólalt:

- Tán tereket őrletünk, nagyságos hadnagy uram?

- Azt - felelte Gergely. - Szegezzétek meg szaporán, ahol laza.

A lakatosok letették a tálat, s kalapácsot fogtak.

Gergely Dobót tudakolta: merre látták?

- Járt ma erre tízszer is - felelte az egyik lakatos -, de már van félórája, hogy nem láttuk.

Gergely elindult, hogy megkeresse.

Elment a templombástyáig. Ott nincsen. Talán a földbástyán van.

Amint ott járkál tétován, a palota egyik nyitott ablakában női szempárt pillant meg. A szoba homályából néz reá az a szempár.

Megdöbben. Megáll. Pislog, mint aki erősebben akar látni.

De a női szempár eltűnt.

Gergely megkövülten mered az ablaknyílásra. Valami különös, meleg érzés futott rajta végig, mikor azt a két szemet megpillantotta, úgy, hogy egy percig meg nem bírt mozdulni.

- Eh, bolondság! - mormolta aztán a fejét megrázva. - Hogy gondolhatok ilyet!

De megint fölnézett mégis. Akkor már a kis török fiú arcát látta az ablakban.

A földbástya felől Dobó jött.

Gergely eléje sietett.

- Azt a malomkereket kérem, kapitány úr.

S a kezét a sisakjához emelte.

- Vidd - felelte röviden Dobó.

S befordult a palotába.

Gergely a konyhák elé ment, ahol a katonák hosszú sorban ültek a földön, s ecetillatos lencsefőzeléket ebédeltek.

Elszólított közülük tízet. A kereket a maga bástyája elé guríttatta.


Rozsdás és tört puskacső volt a várban bőven. Azokat tömette újra. Belekötöztette dróttal a kerékbe, úgy, hogy véggel kifelé álljanak. A csövek közeit megtömette forgáccsal, kénnel, faggyúval, szurokkal. Kétoldalt beszögeztette deszkával. Végül széles deszkatalpat csináltatott a keréknek körös-körül, hogy el ne dőljön.

Csodájára járt annak a pokolgépnek az egész vár népe.

Maga Dobó is megnézte egynéhányszor. A közepébe egy mozsarat adott.

- Ezt úgy igazítsd belé, Gergely, hogy legislegutoljára süljön el.

- Úgy lesz, kapitány uram.

- Kell-e még valami, Gergely fiam?

- Hát ha lehet, az üres hordókat kérem.

- A pincéből?

- Onnan.

- Van elég, csak hozasd.

Lent egyre növekedett a halom. Bent egyre csinálódott a hordó.

A hordókat is olyan mesterséggel töltötték meg, mint a kereket. Követ is tettek beléjük, alul, fölül, oldalt. Befenekelték erősen, csak a lyukon hagyták ki a gyújtózsinórt.

Dobónak volt szakállas ágyúja sok - háromszáz. A szakállas ágyú tulajdonképpen falba fektetett nagy puska volt, s diónál nagyobb golyó nem fért bele. Szakállasnak a külső végén lehorgadó vasnyúlványról nevezték. Azért kellett az a vasszakáll, hogy legyen, ami megtartsa az ágyút, mikor elsütéskor visszarugódik.

Hát a nagy hordókba a régi rozsdás szakállasokból is adott Dobó.

Valamit ötven olyan hordót készítettek el a törökök fogadására. Jól megabroncsolták, körüldrótozták, szögezték.

A török pedig buzgón építette, rakta éjszakánkint a szép meneteles utat a bástyára.

15

Gergely egy délelőtti órában az emberei közt aludt, mikor egyszer csak jelentik Zoltaynak, hogy az istálló sarkában a víz remeg, a borsó pedig rezeg.

Hát lám, a gonosz török nemcsak tölti a lyukat, hanem ássa is!

Zoltay nem engedte Gergelyt felkölteni. Mekcseyért küldött.

Mekcsey csakhamar ott terem.

Ide-oda teteti a tálat meg a dobot, míg végre a kocsiszínben megtalálja a helyet, ahol ásatni kell.

Tíz legény nekiáll az ásásnak. Időnkint szünetelnek, s letevegetik a tálat: szemlélik.

Déltájban fölébredt Gergely is, s legott az ásáshoz futott.

A legények már három öl mélységben dolgoztak. A lagumdzsik tompa dobbanásai éreztették, hogy közel vannak.

- Hohó, kapitány uram! - mondta Mekcseynek. - Ez az én bástyám! Itt te nem parancsolsz.

- Hát tán nem jól rendelkeztem?

- Az ásást abbahagyjuk.

- Hogy felvessék a falat!

- Hogy meg ne neszeljék a mi munkánkat.

- Tedd, amit akarsz - felelte Mekcsey vállat vonva.

S elment onnan.

Gergely egy nagy mordálypuskát hozatott. Maga illesztette belé a kovát, maga porozta fel. Tíz puskást szólított maga elé. A lámpásokat elfújatta.

Sötétben maradtak.

A duhogás egyre erősebb. Már a vezető tiszt szavát is lehet hallani.

Gergely a tenyerét időnkint a falra tapasztja. Érzi: hol reng a föld legjobban.

- Pszt - mondja halkan a legényeknek. - Mindjárt beütnek.

Abban a pillanatban beüt az egyik csákány, s a föld peregve omlik le a Gergely lábához.

Emberderéknyi lyuk támad.

A lagumdzsi megáll és benéz.

Sötét van. Nem lát semmit. Ahogy megfordul, látni lehet a lámpásaikat, s a lámpások közt egy fehér turbános, aranypaszomántos, nagy hasú agát.

A lagumdzsi kiált, hogy lyukat ért.

Az aga arra fordul.

Gergely céloz. A mordálya ellobban, eldördül.

Az aga a hasához kap. Összerogyik.

Gergely visszaugrik.

- Tüzelj!

A tíz legény a lyukba teszi a puskát. Dirr-durr! - lövik az egymás hátán menekülő lagumdzsikat.

A legények harminc csákánnyal és az aga holttestével térnek vissza. Csak egy marad ottan felvont fegyverrel meg egy lámpással, amely az út torkát bevilágítja.


Az agát leterítették a vár piacára. Nem valami szépen terítették le, mert a feje a kövezethez koppant, s a turbánja legurult, mikor letették.

De jó annak már így is.

Köpcös, szürke szakállú ember. Kopasz fején három hosszú sebforradás bizonyítja, hogy rászolgált az agaságra. Gergely lövése a töltéssel együtt belement a hasába. Egy kisebb golyó a mellén érte, bizonyára mikor a legények lőttek.

Sukán számtartó összevizsgálta a turbánját, övét, zsebét, s följegyezte, mennyi pénz, gyűrű és fegyver van nála. Ezeket az értékeket azok a közkatonák kapják, akik az ásással foglalkoztak.

Azután átengedte a halottat a kíváncsiak szemléletének.

Először persze az asszonyok állták körül.

- Ilyen piros papucsban járnak ezek?

- Fűzővel kötik a bugyogójuk alját.

- Valami gazdag úr lehetett.

- Hadnagy vagy kapitány.

- Vajon volt-e felesége?

- Tíz is talán.

- Nem is volt csúnya ember - mondja a maklári molnárné. - Kár, hogy török volt.

Zoltay is odament: megnézte.

- Ez az egy aga mégiscsak bejutott a várba!

Egyszer csak a kis török gyerek bebúvik az asszonyok szoknyáján át, és örvendő kiáltással hajlik a halotthoz:

- ''Baba! Babadzsizim! Baba! Sekerli babadzsizi!''

(Apa! Apácskám! Apa! Édes apácska!)

És a mellére borul. Öleli, csókolja. Arcát arcához fekteti. Rázza. Nevet rá.

- ''Baba, babadzsizim!''

Az asszonyok szeme megtelik könnyel. Baloghné kézen fogja a gyermeket.

- Jer, Szelim! Baba alszik!

16

Mikor hajnalban ismét ostromra indul a rengeteg török had a völgyben, a legénység a jól elkészültség dühös gyönyörűségével nézi a mozgásukat. A bosszú izgalma felhúzott rugóként feszül az izmaikban. Már nem is tudnak várni. Egy kis, köpcös legény kiugrik a résen a földhányásra, az ordítozva ömlő törökséggel szembe, s megfenyegeti őket a kardjával.

A legények kacagnak persze a falon.

- Ki az? - kérdezi Zoltay maga is nevetve.

- A kis Varga - mondják. - Varga János.

A legény visszaugrott, de ahogy a nagy nevetést látja, másodszor is kipattan a résen, és megfenyegeti a rengeteg török hadat.

Már akkor puskáztak rá a tüfenkcsik, s ő a puskalövéstől még gyorsabban ugrott vissza, mint az előbb. Erre még jobban kacagtak.

Ezt már Dobó is látta. Dicsérőn intett neki a fejével.

Varga János, hogy a Dobó tetszését megpillantja, uccu neki: kipattan harmadszor is, és a golyókkal mit sem törődve emberül ráfenyeget a bőszülten fölfelé törekvő törökökre.

Repül rá golyó, bomba és dárda. Nem találja egyik se. Ugrál csúfolódva, s rájuk nyújtja a nyelvét. Sőt meg is fordul hirtelen, és igen illetlen, de akkor mégis alkalomhoz illő veregetést mível magán. Aztán megint beugrik a résen.

És ez ott a török orra előtt! Százezernyi fegyveres török előtt!

- Ember vagy! - kiáltja le Dobó. - Jutalmat kapsz!

S látva, hogy ott rendben van minden, lóra ül. Az Ókapuhoz vágtat. Mert a török a keleti és déli oldalon kanyarítja be a várat. Két helyre irányul az ostromnak minden ereje.

Gergely páncélba öltözötten áll a bástyáján. Körülötte a hordók meg az óriáskerék.

Áll nyugodtan, mint a szikla a háborgó tenger partján.

S jönnek, özönlenek. Ordító pokolfergeteg: ''Biszmillah! Biszmillah!'' Percekig elnyomja a hadi ordítás a tábori zenekar harsogó, csincsázó muzsikáját. De aztán a zenekar megáll a várral szemben a Királyszékén, és szól szakadatlanul.

- Majd táncoltok is mindjárt! - kiáltja Zoltay.

Mert a zene ideges menetű, ugrasztó zene volt.

Nyüzsög a török had. Lobognak a lófarkas, holdas zászlók. Elöl a janicsárok sárga-piros zászlaja. Hátrább az ulufedzsik fehér csíkos, zöld lobogója. Térdig érő pajzsokkal takartan, vasba öltözötten dübörögnek elő a szpáhik.

- Allah! Allah!

A kezükben lándzsa vagy kopja. A csuklójukon szíjon lógó, meztelen kard. A derekukon másik kard. Futva indulnak az árokból sűrűn a bástyának.

- ''Allahu akbár! La illah! Il Allah! Ja fettah!''

Feleletül lezuhan egy fekete hordó, s tüzet pökdösve, ugrálva gurul nekik. Egy szpáhi eléje szúrja a kopjáját a földbe, a másik, harmadik melléje.

- Allah! Allah.

A negyedik megragadja, hogy ledobja az árokba. Abban a pillanatban eldurran a hordó, s lángokádékkal veti szét az előcsapatot.

- Allahu akbár!

Mikor fel tudnának nézni, már köztük a másik hordó is. Pöködi, lövi a tüzet százfelé. Megáll a vasba öltözött emberek között, s veti őket széjjel.

- Allah! Allah!

De azok nem fordulhatnak vissza. Alulról ezernyi ezer feltörekvő nyomja őket. Csak a nagy ugrosás látszik, a falhoz lapulás, a hátrább állók visszahőkölése meg a tíz ölre kilövellő tűz.

Előre, pogányság, előre! Tűzön át is! S özönlik felfelé a szpáhik sűrű csapata.

De íme, megnyílik a bástyán a palánk, s egy óriási, füstös deszkakerék jelenik meg a magasban.

A kerék közepe füstöl; füstöl és sistereg. Lefordul, lezuhan a kőfalról. Megindul a tömött ezerek seregének.

- ''Iléri, iléri'' (előre)! - hangzik mindenfelől az agák és a jaszaulok kiáltozása.

De a kerék megjelenése mást mond az elöl jövő vakmerőknek.

Még oda se ért jóformán közéjük, kidurran belőle az első villám s egy ötvenöles tűzfecskendés, amelynek minden cseppje kék lánggal ég tovább a kilövellés után, akár élőre, akár holtra esett.

- ''Gözünü acs!'' ''Szakin!'' (Vigyázz! Vigyázz!)

A török had eleje rémülten vágódik arcra, hogy azt az ördögkereket a hátán engedje legurulni. De az már szikrás tűzkerékké változik közöttük. Lángot lő, égő olajat pökdös, violaszínű tűztulipánokat szór a tar fejekre, harci köntösökre. Sisteregve, pattogva, dirregve-durrogva ugrál rajtuk tovább. Küllőiből kígyózó sugarakban szórja, fecskendezi, lövi a vörös, kék és sárga csillagokat.

- ''Meded Allah!''

A legvitézebb csapatok is rémülten hátrálnak, egymásra nyomakodva menekülnek e pokoli csoda elől.

S a keréknek mintha esze és akarata volna, nyomon követi a futókat, leüti lábukról, befecskendezi őket eleven tűzzel: égő olajjal, égő kénnel. Elsüti a puskájukat úgy, hogy egymást lövik. Telepöki tűzzel szemüket, szájukat, fülüket, nyakukat, úgy, hogy bukfencet vet tőle még a haldokló is. S gurul a tűzkerék tovább. Hosszú, tüzes mennykövek szállnak belőle, s leütik a jaszaulokat a lovukkal együtt. A hosszú lángok csontig égetnek, a füstje fojt. A durrogás megsüketít. Lángokba öltözteti a csapatokat, amelyek mellett elrohan. S nyomában nem maradnak mások, csak tűzkínban fetrengő, égő halottak, őrültként ugrándozó, égő elevenek.

S immár felhőbe öltözötten gurul a kerék tovább, százával lövellve a villámokat.

- Jetisin! Jetisin! Allah!

Hiábavaló a jaszaulok tombolása, a szeges ostor, a futók arcba verése, nincs többé ember, hogy a külvárat ostromolja.

S a magyarok még rá kirontanak a romláson, s aki a kerék útján fektében vagy a rémület dermedtségében ott maradt, ütik, vágják, kaszabolják irgalmatlanul.

- Vissza! Vissza! - hangzik a kürtszó.

S Gergely alig bírja a legényeit visszaparancsolni.

- Hordót a falra! Hordót!

S gurítják, állítják a hordót. De a török maradéka is nagy zörgéssel, zúgással oszlik el onnan. Csak az ágyúk maradnak, meg az elképedt, ágyús topcsik.


Mekcseynek jó volt otthagynia az aknát, mert három helyen törtek volna be a föld alatt az Ókapunál.

Míg emitt a tüzes kerék dolgozott, az Ókapunál a föld alatt folyt a viaskodás.

Ott a fal már oly romlott volt, hogy a török a kövek között szurkált be, a magyar meg ki, míg Mekcsey a föld alatt reájuk szembe ásva, három helyen futamította meg őket egymás után.

A török utoljára felgyújtotta a kaput, s azon akart betörni, de persze vastag, erős falat talált a kapu mögött. Idejekorán berakatta azt Mekcsey.

Gergely, amint a maga bástyája környékén a legények kirontását és az őrült futást látta, vizes bőrökkel teríttette le az ágyúkat és puskaporos ládákat: tíz embert az őrségen hagyott, a többit az Ókapuhoz vitte, hogy Mekcseynek segítsen.

Nem volt mit segíteni. A török had rémülete a kapu környékére is elhatott. Az odavezetett dandárok közül csak a tüfenkcsik állták meg a helyüket. Azok ott rajzottak a kapu körül, s lőttek és töltöttek, s megint lőttek szakadatlanul.

A falak tetején a palánk alá húzódva az őrök álltak, csupán az állások alatt hajladozott egy csoport katona. Ki-kiszurkáltak a fal hasadékain.

Gergely felfut a falra. Egy pajzs védelme alatt lenéz. Látja, hogy egy csapat török mozgolódik a fal tövében, és se felülről, se oldalt nem lőhetik őket.

A magyarok kiszurkálnak rájuk. De ők vagy a lyukatlan helyekhez lapulnak, vagy guggolnak. Némelyiknél zsák van, némelyiknél kő.

A zsákkal, kővel a puskaréseket iparkodnak begyömöszölni, hogy a magyarok ne lőhessenek.

Hát az efféle töméseket lökdösik ki belülről. Ki-ki szúrnak a törökre is.

A török meg, ahogy a magyar lándzsa kilükken a falból, elkapják. Belekapaszkodnak ketten-hárman is. Darabig fűrészelnek vele, aztán kirántják a lándzsát.

A magyar káromkodik.

- Ejnye! - kiált le Gergely a legényeknek. - Ott a tűz! Tartsátok bele a lándzsát!

A tűz ott ég a fal mellett. Húsz katona is odaugrik, s tartja a lándzsa végét a parázs köré. Pirosra tüzesítik.

A török kapásra készen, vigyorogva lesi az új lándzsákat.

Hát egyszerre húsz lándzsa is kilökődik a falból.

Uccu elkapja a török! De bezzeg odasül a tenyere! S dühös szitkozódásukra bent a magyar katonák kacagása a felelet.

17

Október 12., szerda.

Ezen a napon már olyan a vár, mint a rosta.

Harminckét napja, hogy lövik szünet nélkül, hol elöl, hol hátul, hol az egyik oldalon, hol a másikon.

A török ágyúgolyó annyi már a várban, hogy úton-útfélen botlanak bele. A parasztok nyírfa seprővel verik félre az apraját az útból, nehogy az ostrom alatt bukdossanak rajtuk. A nagyját az ágyúkhoz meg a falakra hordják.

Az Új bástya és a földbástya között V betű alakú nyílás tátong a falon. A tömlöcbástya oldala leomlott a mélybe. A földbástya csupa lyuk, mint a darázsfészek. A Bolyky-toronynak csak két fala áll. A szeglettorony olyan, mint a fölülről földig odvas fa. Palánk csak itt-ott. A belső épületek is kidőlt-bedőlt, tetőtlen falak. A palotában csak épp három szoba lakható még, azokba is beesik az eső. A piac is elmásodott. Öles mély árkok szelik keresztül-kasul. Azokban kell járni, mikor lő a török. Máskor a rájuk tett hidakon, pallókon.

S kívül tutulnak a farkasok.

A faltoldozó munkán már nappal is dolgoznak. Gerendák és deszkák toldozzák a lyukakat. Amennyire lehet.

A kő már csak támaszték mögöttük.

Az Ókapunál Mekcsey maga is hordja a követ. A fáradtakat biztatja, az Istent segítségre emlegeti. Előre látható, hogy ott dühös lesz az ostrom. A falat hol Dobó, hol Gergely, hol Mekcsey vizsgálja. Mind a hárman azt látják, hogy a szeglettorony nem védi többé a kaput; kézi bombákra van szükség. A faállványokat hát bombával hordják meg. A résekre gyakorlott puskásokat állítanak.

Gergely a szurokkoszorúkat, tüzes labdákat, furkókat gyártja és hordatja mindenfelé.

Zoltay a Sándor-bástyán épít.

Fügedy az Új bástya töréseit láncokkal kötteti be.

Dobó lóháton jár, hol itt, hol ott, a lovának hely van hagyva körös-körül a vár fala mellett, az állványok alatt. De bizony mégis gyakorta kell járnia a röpködő golyók között. Ügyel és rendelkezik, hogy a munka haladása egyforma legyen. Az utolsó kis török lovon követi Balázs apród, hogy hordja a kapitány rendeleteit. A többi hét lovat már ellőtték a két apród alól.

Azon a napon Pető is lóra ült. A lába be van pólyázva térdig. Sápadt, de a bajusza ki van húzva. Mekcsey őhelyette dolgozik az Ókapunál, ő most a Mekcsey helyén van a belső haddal.

Érces, mély hangon beszél hol itt, hol ott a népnek:

- Harminckét napja van itt a török! De bár mind itt volna, míg az utolsót is a pokolba röpítjük! A király hada késik, de nem marad el! A mi bátorságunkról beszél az egész világ! Még száz esztendő múlva is azt fogják mondani a ''bátor'' szó helyett, hogy ''egri''.

Hogy nagy a csoportosulás a szónokló vitéz körül, Dobó is megáll egy percre, hogy hallgassa, mi az.

Az utolsó mondatra elmosolyodik; azt mondja elgondolkozva a mellette álló Ceceynek:

- Száz esztendő múlva? Gondol is ránk a világ, hogy milyen volt az orrunk!

Inkább magának mondja ezt, mint Ceceynek. S mintha megrestellné, hogy fennhangon beszélt, vállat von:

- Mindegy. Nem az orr a fő, hanem a lélek, és nem a jutalom, hanem a kötelesség!

S elugrat a Sándor-bástya felé.

A vitézek tovább élednek a sok jóízű szótól. A helyüket megállották volna anélkül is. De a szép szó olyan, mint a jó bor.

Pető félrecsapja a sisakját, és folytatja:

- Eljön ide maga a király is. Sorba állíttatja az egri vitézeket, s mindenikkel kezet fog. - Hogy hínak? - aszongya. - Nagy János a nevem, felséges uram. - Szabó Nagy Mihály a nevem, felséges uram. - Isten éltessen, fiam. - Így beszél a király örömmel, szívesen. De meg is érdemlitek. Azt is hallottam, hogy csupa itt vitézlett közkatonákból szedi ezentúl a tisztjeit! Minden közkatona hadnagy lesz az ostrom után, így hallottam. Lehet aztán kapitány is! Elvégre neki is olyan katona a legjobb, amelyik megállja a sarat.

Oldalt pillant, s meglátja a cigányt, ki kecskeként ugrik a levegőbe egy előtte elcsapó golyótól.

- No, cigány - mondja -, te nem kapsz még csak nemességet se. Te még egy törököt se ütöttél agyon.

- Hát tehetek én róla? - feleli a cigány. - Egy se gyün oda, ahun én állok, verje meg a Devla!


Estefelé egy fehér kendős török jelent meg az egyik résnél. Megismerték, hogy Vas Miklós. Egyszerre berántották. Ragadták Dobóhoz.

Útközben száz meg száz ajak kérdezte tőle:

- Mi a hír?

- Jön a had! - kiáltotta Miklós mindenfelé.

Zúgásként terjed el a várban az örömhír:

- Jön a király hada!

Pedig hát Dobó rendelte, hogy Vas Miklós ezt mondja, mikor megérkezik.

Hát jön a had! Mégiscsak igazat beszél Pető főhadnagy úr!

Vas Miklós levette Dobó előtt a turbánját, s kibontotta a patyolatból a levelet. Átnyújtotta.

Dobó megnézte a pecsétet. A püspöktől jött. A pecsét mellett tépte fel s nyugodt kézzel bontotta szét a levelet.

Lóháton ült. Köréje odacsődült a nép. Míg ő a levelet olvasta, a nép az arcán iparkodott olvasni a levél tartalmát.

De olyan volt az az arc, mint a vas. Mikor elkezdte olvasni a levelet, éppen olyan volt az arca, mint mikor elvégezte.

Összehajtotta a levelet, és a zsebébe tette, aztán körülpillantott, mintha bámulna azon, hogy olyan sokan állnak ottan.

A főhadnagyok közül csak Pető állt ott. Odaszólt neki, hogy más is hallhatta:

- A hadnagy urakat este hívatni fogom. Örvendetes hírt akarok közölni velük.

S bement a szobájába.

Bevonta maga után az ajtót.

Leült a székre. Vasnyugalmú vonásai szomorúkká változtak. Keserűn és reménytelenül nézett maga elé.


Azon a napon más levelet is kapott Dobó. Egy parasztember hozta. A kezében fehérlő levélről látszott, hogy török küldi.

Az volt Ali pasának a negyedik követe.

A várbeliek már tudták, hogy Dobó kurtán bánik el a török postásaival, hát hadd fogadja a piacon. Az embert odaállították.

Az esték hűvösek voltak, s a pihenő katonák ott a piacon tüzeltek. Szalonnát pirítottak, s egy-egy pohár vizes bort ittak reá.

- Jobb lesz, ha elégeti kend, mielőtt a kapitány úr meglátná - szólt jószívűen egy vitéz. - Istenuccse ebül jár kend!

- Hogy eegetneem el - felelte az ember -, nem az enyeem.

- De az ellenségtől hozza kend.

- Attaól hozom, aki küedte.

- Felakasztik kendet.

- Engem?

- Kendet ám. Egy hadnagyunkat is felakasztatta a kapitány úr. Az pedig úr volt ám, nemesember, nem afféle zsírós paraszt, mint kend.

Az akasztófa még ott állt a piacon. A katona rámutatott:

- Ahun a: ott az akasztófa is még.

Az ember megszeppent. Egyszerre kiverte az izzadság. Körülvakarta a fejét. Belenyúlt a tarisznyájába.

Akkor robogott oda Dobó.

- Mi az? - kérdezte. - Ki ez az ember? Mit akar?

A paraszt a szűre alá tolta a tarisznyáját.

- Kovács Esvány vagyok, csókolom a kezeejt - felelte a süvegét zavartan forgatva.

- Mi akar kend?

- Een? De semmit.

- Hát akkor minek jött be?

- Hát... Csak éppen bejöttem, hogy mondok, mit csinaalnak ebbe a veszedelembe?

- Kend levelet hozott!

- De nem een. Nem hoztam een egy csepp levelet se.

S hogy erre Dobó szinte átszegezte a tekintetével, a homlokát törülgetve ismételte:

- Istenuccse nem hoztam!

- Motozzátok meg!

Az ember sápadtan engedett. A tarisznyából előkerült a nagy pecsétes pergamenlevél.

- Tűzbe! - kiáltotta Dobó.

A katona tűzbe dobta a levelet.

Az ember reszketett.

- Een nem tudom, hogy került hozzám - mentegetőzött a fejét vakarva. - Valaki beletette...

- Vasba! - mondta Dobó. - Aztán be a többi közé a gazembert!

18

A sok ágyúzás miatt azon a napon is (okt. 12.) esett az eső. Csak este húzódtak szét a fellegek, amikor az erős őszi szél végigrohant a tájékon.

A várbeliek látták, hogy a török a sáncokba gyűlt. Dobó csak háromszáz katonát hagyott pihenni. A többinek a törések körül készen kellett állnia.

Tizenegy óra felé az utolsó felhőt is elfújta a szél az égről. A telt hold szinte nappali fénnyel árasztotta el Egert.

- Fegyverre, emberek! - hangzott egyszerre mindenfelé a várban. - Fegyverre azok is, akik nem katonák!

S pergett a dobokon a riadó.

Tehát éjjeli ostrom lesz. Talpra mindenki, aki eleven!

S a holdvilágos romladékok közül mindenfelől sisakos, lándzsás alakok bújtak elő.

Bálint pap is fegyverbe öltözötten ballagott a piaci tartalékosok közé. A kezében akkora kopja, hogy vendégoldalnak is beillett volna. A két kocsmáros is odasorakozott. A molnárok, az ácsok, a mészárosok, a belső munkás parasztok mind fegyveresen várták a parancsot.

A vár népe érezte, hogy az utolsó próba következik.

Kívül a török rézdobok is peregtek. A sáncok árkaiba úgy ömlött a török had, mint felhőszakadás után a rohanó víz. Az emberáradat fölött lófarkas zászlók lebegtek. A sáncokon túl a csúcsos süvegű török tiszteket lehetett olykor látni, amint a paripáikon ide-oda jártak. A holdfénynél villogott a lószerszámokon az ékkő és ezüstkarika. Soknak a turbánpatyolata ragyogó sisak köré volt csavarva.

A tornyos turbánú jaszaulok ide-oda nyargalászva rendezték a támadó csapatokat.

Éjfélkor meglobbantak a vár körül a török ágyúk, s öt percig tartó dörgés között okádták a várra a golyót. Azután fölhangzott körös-körül a százezernyi torokból a Biszmillah- és az Allah-üvöltés, és a lófarkas zászlók szinte röpültek a falakra.

Az Ókapu előtt s a fal tetején harminc helyen égett a tűz. A bombák, kalácsok és koszorúk sercegve fogtak lángot. Nagy, szikrázó ívekben száz meg száz tüzes szivárvány.

De az ostromlók elszántan törtetnek, kapaszkodnak, erőlködnek, tolakodnak fel a falakra. Az ostromlétrák gyorsan kapcsolódnak.

A létrákon mókusokként szöknek fölfelé a janicsárok, az aszabok és a gyalogsággá vált lovasság.

Csattog fenn a csákány a létrák kapcsán. S hull a tűz és a kő.

- ''Allahu akbár! Ja kerim! Ja fettah!''

A lófarkas boncsokok vissza-visszahanyatlanak, de új meg új kezek ragadják fel. A letört létrák helyét jók foglalják el. A lehullt emberek vonagló testén át új csapatok özönlenek a létrákra.

Oly sűrűn rajzanak a falon, hogy eltakarják a testükkel. Ahol a résen kiszúr a magyar lándzsa, ott lehull a létráról a török, de nyomban ott a másik. Ki se kerüli a veszedelmes fokot, csak a szerencsére bízza, hogy a hasába megy-e az új lándzsaszúrás, vagy elsiklik a hóna alatt a levegőbe.

Kapu már nincs a váron. A falnak begerendázott szakadékait létrákon álló török fejszések bontják sűrű zuhogással. A felülről leesők magukkal rántják olykor a fejszéseket is, s tűzben s vérben hempergőzve fetrengenek, míg a következő percben a tolongók teste elfödi őket.

- ''Allahu akbár! Ja kerim! Ja rahim!''

- ''Jézus!''

S hull a tüzes szerszám, csattog a csákány, durrog a bomba, recseg a létra, zuhog a fejsze, dübörög, tombol a vérzivatar.

A palánkig inakodott föl egyszerre valami ötven ostromló. A palánk recsegve hajol kifelé. Mekcsey elkapja egy legénytől a harci bárdot, s a palánk egy kötelére vág.

A palánk a beléje kapaszkodó török páncélosokkal együtt lefordul, lezuhan, és százával söpri le a falról a többit.

- Falra! Falra! - kiáltja Mekcsey, és egy másfél öles kopjával maga is a falra ugrik.

Nagy négyszögkövek s a zarbuzánokból belőtt, fél mázsás vasgolyók zuhognak le a földön összekeveredten hempergő törökökre.

De alulról is száll a nyíl fölfelé, meg a kő. Mekcsey sisakrostélyán pirosan ömlik a vér.

- Kapitány úr! - kiáltják neki figyelmeztetően.

- Tüzet! Tüzet! - üvölti Mekcsey.

S vascsizmás lábával lesöpri egy tűzrakás parazsát a földön fetrengőkre.

A magyar is hull a falon. Egyik ki, a másik be. De nem nézik mostan, ki a halott. Az elesett helyére új harcos ugrik a falra, és lezuhintja a követ, az ágyúgolyót kézzel, mígnem újra megtelnek az ostromlétrák, s a falig ért törököt csákánnyal és buzogánnyal kell visszaverni.

A földbástyán is éppolyan ádáz a viaskodás. Ott Dobó vezeti a védelmet. Mikor már a bombák és tüzes koszorúk poklán is áttört a török had, gerendákat hozat. Fekteti a falra. Azokkal söpreti a törököt.

A kis szünetet, amely így keletkezik, arra használja fel, hogy lóra kap, és az Ókapuhoz nyargal, hogy lássa, mennyire tudnak ott ellenállni. Majd, ahogy a tömlöcbástya felől visszatér, látja, hogy ott szünetel az ostrom. Odakiáltja a földbástyára a tömlöcbástya népét.

A bástya népének már amúgy is oda volt a figyelme. Valamennyi izgatottan várta már, hogy forgathassa a fegyverét. A palánkra állva, falra hajolva, ágyúra ágaskodva nézték, mint dulakodnak a szomszéd bástyán. Hát a Dobó szavára szinte ugrálva rohantak át a földbástyához.

Történik azonban, hogy a török a tömlöcbástyának is megint nekiveti a létrát. Először csak kettő, három, azután tíz, tizenöt.

Hogy onnan nem hull sem a tűz, se a kő, megindulnak nagy sebten fölfelé.

Mikorra az öreg Sukán a falon álltában visszafordul, már fel is lükkent egy sisakos töröknek a feje.

- Tyű, az apádat! - rikoltja az öreg.

Odahirtelenkedik a kopjával, s annak a bunkós végét égnek kanyarítva csap reá. A török tizedmagával hull le a létráról.

- Ide, ide! Hé, emberek! - rikoltja Sukán, a másik létrának a népét döfölve.

Pribék János az első, aki melléje futamodik, s az ágyúmester csizmadiaszékét egy fellépő zászlós töröknek a szeme közé vágja.

A lent őrködő várbeli katona segítségért fut. Két perc múlva ott terem Pető a pihent nép egy csapatával, s ott is száll a tüzes kalács, furkó, kő és bomba az ostromlókra.

Dobónak is odafordul a figyelme.

Látja, hogy a nemzetiszínű zászlót golyó töri nyélben. Elhozatja az álló sereg zászlaját. Adja Nagy Istvánnak.

Már akkor hajnalodik.

Nagy István a hajnal piros világosságában fut fel a zászlóval. Nincs rajta páncél, se sisak, mégis felhág a bástya kiálló ormára, és keresi a vasfogót, ahová a zászlót betűzni kellene.

- Ne tűzd ki! - kiáltja Dobó. - Elragadhatnák.

Abban a pillanatban Nagy István a szívéhez kap. Egyet fordul, s elvágódik a falon az ágyú mellett.

Dobó elkapja a madárként feléje szálló zászlót, s Bakocsainak adja.

- Tartsd, fiam!

A hajnali világosságnál a Bolyky-bástyánál is megkezdődik az ostrom.

Oda nyolc zászlóval igyekeznek. A bíborban kelő nap fénye égő rubintgombbá változtatja a boncsokok aranydíszét.

Már annyiszor megjárták annál a bástyánál, hogy csak a janicsárság merészkedik újra: a hadak legvénebb és legpróbáltabb tigrisei. A fejükön sisak, az arcukon, nyakukon acéldrót fátyol, a mellükön, karjukon vas, a lábukon könnyű szattyáncsizma.

Gergely és Zoltay ott vitézkedik mind a kettő. Egész éjjel tétlenül kellett virrasztaniuk, s hallgatniuk mozdulatlanul a másik bástya tüzes, lármás nagy ostromát.

No de annál jobb, ha világosodik.

Valami kétszáz aszab vízzel telt tömlőkkel sorakozik a bástya elé. Mindegy: szórni kell a tüzet, mihelyt fejet ér.

A török ott nem az ostromlólétrákkal kezdi. Amint a védők felgyülemlettek a falra, egyszerre ezer kéz mozdul meg alant, s a védőket a kő- és nyílzápor borítja el.

Zoltayt egy kő fejen találta. Szerencse, hogy rajta volt a sisak. Csak az álladzójának a forgószögét törte el.

Zoltay káromkodik.

- No, megálljatok, kutyák! - rikoltja az álladzót letörve. - Ezért ma száz orrot verek be a tietek közül!

S nem is tellett bele egy negyedóra, már fel-felhangzott a kiáltása:

- Nesze, pogány, a sisakomért!

S egy másiknak:

- Nesze, kóstoló Egerből!

Egy nagy tehénbőrös tárgy emelkedett ki a török táborból, hogy csuda volt nézni. Ötven aszab volt csak a hordozója. Alája befért kétszáz janicsár.

Gergely tüzes hordóért kiáltott, s meggyújtotta a vasvesszőre csavart, olajos csepűt.

Az óriás födél teknősbékaként közeledett a falhoz. Ha a bőrt le is szedik róla csáklyával, mikorra felgyújtják, fölér a falra.

S még kérdés, hogy meggyújthatják-e. Nemcsak a bőr csepegett a víztől, hanem a fa is. A török okult.

A nap kibukkant a keleti hegyek mögül, és szembe sütött a Sándor-bástya védőivel. A nap is a töröknek segített.

Amint az ostromfödél a bástya lejtőjére ért, Gergely nagyot kurjant:

- Hasra!

A legények el nem tudják gondolni, miért. A nagy puskaropogás megértette velük.

A török azt eszelte ki, hogy a nagy tárgy tetejét puskacsövekkel rakta körül. Orgonasípokként álltak a csövek a védők felé. Azt pillantotta meg Gergely.

- Talpra! - kiáltotta a sorlövés után. - Hordót!

Legurította a tüzes hordót.

A török nem borult már a földre a hordó elől, hanem vagy félreugrott, vagy átugrotta, s törtetett tovább előre.

- Két hordót! - kiáltotta Gergely.

A harmadikat maga igazította lökésre, s maga emelte a kanócot, hogy meggyújtsa.

A két tüzes hordó megint utcát söpört a lent nyüzsgő sokaságban. A harmadikat egy vastag derekú janicsár elfogta, s az út gödrébe lökte. Behányta földdel.

Mikor rátaposott a földre, a hordó szétdurrant, s az égbe vetette a janicsárt a földdel együtt, s a körülállókból még valami húsz embert elcsapott.

Ez meghőköltette a feltörekvő hadat. De hátul hangzott a jaszaulok ''iléri'' és ''szavul'' kiáltása s a vizes tömlők sustorgása, amelyek a széthulló tüzet nagy gőzzel oltották.

- Most csak követ rájuk! - kiáltotta Gergely.

Meg akarta várni, míg sűrűn lepik az utat s a falakat.

S az Allah-üvöltés mint százezer tigrisordítás, trombitaharsogás és dobpergés között elő is tört újra a had. A létrák erdeje közeledett a falhoz.

Egy janicsár horgas végű kötelet dobott a falra, s a jatagánt a foga közé szorítva, majomi ügyességgel mászta meg a kötelet.

A fejére kő hullott, és leütötte róla a sisakot. Kopasz feje olyan volt, mint a sárgadinnye a beforrott kardvágásoktól.

Mászott tovább.

Gergely lándzsát kapott, hogy leszúrja.

Mikor a török már csak egyölnyire van Gergelytől, fölemeli az arcát.

Izzadt volt az az arc, a száj pedig lihegő.

Gergelyt mintha mellbe csapták volna, úgy megdöbbent.

Ez az arc! Ez Gábor pap, az ő néhai mestere! Ugyanazok a szürke szemek; ugyanaz a vékony bajusz; ugyanazok a kiálló szemöldökcsontok!

- Te a Gábor pap öccse vagy! - kiált a törökre.

Az értetlenül mereszti rá a szemét.

- Üssétek agyon! - kiáltja Gergely elfordulva. - Már magyarul se tud!


Alkonyatig tartott a nagy küzdelmű ostrom. Akkor a török minden oldalon fáradtan vonult el a falak alól.

A vár körül ezrével hevert a török holttest és török sebesült. A csontjaikban törött vonaglók ''ej vá! jetisin'' ''és'' ''meded'' ''Allah'' (jaj, Istenem) kiáltozása, nyöszörgése hallatszott mindenfelől.

De a vár is halottakkal és sebesültekkel volt tele, s a falak és állványok belül is pirosak voltak a vértől.

A vitézek fáradtan, bágyadtan hordták össze a sebesülteket és halottakat.

A tisztek mosakodni mentek. Dobó maga is olyan kormos volt, szakálla, bajusza pörzsölt, hogy ha a kapitányi acélsisakja nincs a fején, ember meg nem ismeri az orcájáról.

S azon kormosan fogadta még a Baba ágyú mellett a jelentéseket.

- Nálam hatvanöt halott van, és hetvennyolc nehéz sebesült. Öt mázsa puskapor fogyott el - jelentette Mekcsey.

- Harminc halott és száztíz sebesült. Puskapor nyolc mázsa - jelentette Bornemissza Gergely. - A törés javításán még az éjjel kell dolgoztatnunk.

- Három mázsa puskapor, huszonöt halott, valami ötven sebesült - jelentette Fügedy.

S arcára tette a kezét.

- Te is megsebesültél? - kérdezte Dobó.

- Nem - felelte Fügedy. - Hanem olyan fogfájás jött rám, mintha tüzes lándzsát forgatnának az arcomban.

A jelentést mondók között Dobó megpillantotta Varsányit is.

A kém dervisruhában volt, s mintha piros kötény volna előtte, véres a mellén le a lába fejéig.

- Varsányi - szólt Dobó a jelentéseket félbeszakítva -, jer ide! Sebesült vagy?

- Nem - felelte Varsányi -, a halottakat kellett hordanom lenn a törökök közt, míg be nem juthattam.

- Hát mi újság?

- Szalkay uram írt mindenfelé a vármegyéknek meg a városoknak másodízben is.

- És nem jött még eddig senki?

- Jött innen-onnan - felelte Varsányi vontatott hangon. - De összevárják egymást, hogy nekivághassanak a töröknek.

Dobó megértette, hogy Szalkay sehonnan se kapott feleletet.

- Mit tudsz a törökről?

- Négy napja lődörgök közöttük, hát tudom, hogy borzasztóan el vannak keseredve.

- Hangosabban! - szólt felragyogó szemmel Dobó.

S a kém olyan hangosan ismételte, hogy a körülállók is hallhatták:

- A török borzasztóan el van keseredve. Az idő hideg nekik. Élelmiszerük nincsen. Magam láttam, a tulajdon élő szememmel, mikor egy nógrádi ember öt szekér lisztet hozott tegnap. Tálakban és süvegekben hordták széjjel. Még csak azt se várták, hogy tészta legyen belőle: ették marokkal, úgy nyersen, ahogy a zsákokból kiszedték. De mi volt az ennyi embernek?

- Kristóf - szólt Dobó az apródnak. - Eredj a mészárosokhoz. A legénységnek a legszebb marhákból vágjanak. Minden ember pecsenyét egyék ma is, holnap is.

És ismét a kémhez fordult.

- A janicsárok már tegnap erősen morogtak - folytatta a kém.

- Hangosan!

- A janicsárok morogtak - folytatta kiáltva Varsányi. - Azt mondták, hogy az Isten a magyarokkal van. Meg azt is, hogy ők hozzá vannak szokva minden hadiszerszámhoz, de pokoltűzhöz nincsenek hozzászokva. Ilyen tüzes csodákat, mint amilyenek ellen ők harcolnak, még nem láttak.

Dobó egy percig szótlanul nézett maga elé.

- Egy óra múlva - mondotta - légy a palota előtt. Vas Miklóst fogod elkísérni újra Szarvaskőig.

Azután Sukánhoz fordult.

Az öregnek be volt pólyázva a feje, orra úgy, hogy csak a szemüvege meg a bajusza látszott ki az arcából. Mindazonáltal kemény, recsegő hangon jelentette:

- A mai napon húsz mázsa porunk fogyott el.

19

A fölkelő nap újra a falon láthatta az egri vitézeket. De a vár körül még annyi volt a holttest, hogy a dervisek nem győzték hordani.

Az ágyúk hallgattak. Maga az égi nap is dideregve kelt a hidegben, s a város a völgyekkel együtt toronyig érő ködben ült.

A köd csak nyolc óra tájban oszlott el. Akkor a nap, mintha még egyszer vissza akarná varázsolni a tavaszt, derült kék égből enyhén sütött alá.

A várbeliek is takarították a halottaikat. A parasztok és az asszonyok saroglyákon és az Ókaputól szekéren hordták őket össze. Bálint pap temetett. Márton pap a haldoklókat látta el utolsó kenettel.

A fölkelő nap világosságánál látni lehetett, hogyan gyülekeznek a vár felé a távoli hegyekről a különféle török dandárok.

Látni lehetett, hogy egybevonják az összes hadinépet. Mihelyt valamennyien együtt lesznek, a teljes hadierővel rohanják meg a mindenfelől romlott várat.

A vitézek az éjjel a hosszú harc után mély és hosszú álmot aludtak. Dobó engedte őket, csakhogy a bástyák körül kellett hálniuk. A bástyákon csupán egy-egy őr vigyázott. S a tisztek is halálhoz hasonló, mély alvásban pihentek azon az éjszakán. Bornemissza még nyolc órakor is úgy aludt a Béka ágyú alatt, hogy sem a trombitaszó, sem a jövő-menők zaja nem ébresztette fel. Egy pokrócba volt belecsavarodva, s hosszú, barna haja a dértől fehérlett.

Mekcsey kendőt terített a fejére, s a maga köpönyegét takarta reá.

Dobó az öblös ágyúkat és a mozsarakat apró vasszeggel töltette meg. A romlások elé néhol kővel megrakott kocsikat vonatott, másutt hordóval, gerendával, bőrrel s más effélével tömetett. A falak párkányát a kőmívesek egyes helyeken lefaragták, hogy az ostromlétrák könnyen ne kapcsolódjanak. A falak tetejét meghordták kővel. A konyháról minden üstöt és kondért kihordtak, és megtöltötték vízzel. A bástyára az üstök mellé minden szurkot kihordtak, ami csak a várban található volt. A palotán volt óncsatornát darabokra tördelten osztották széjjel az ágyúkhoz. A mészárosoknak délre ökröt kellett sütniük nyárson. A kenyeret kihordták a piacra, ahova a várakozók és pihenők szoktak összegyűlni. Összerakták halmokba. Mihály, a cipós deák nem bánta már, akárki akármennyit falatoz belőle. Szép barna dolmányba, sárga csizmába öltözve jelent meg a piacon a sütőknél, s csak ennyit jegyzett be a papirosába: ''Okt. 14. Hétszáz tzipó.''

Ezalatt pedig gyűltön-gyűlt a török. A hegyekről és dombokról tarka népáradat ereszkedett lefelé.

Tíz órakor a várpiac trombitása összehívót fújt. A vár népe egybegyülekezett. Csupa bekötött fejű, bekötött kezű ember. Ha egyéb nem, egy ujj a jobb kézen be van kötve. De hát aki mozogni tud, a falon fog mozogni.

A piac közepén templomi selyemzászlók lobogtak. Egyiken Mária képe, másikon Szent István király, a harmadikon Szent János. Kopott, fakó zászlók. A bástyává átépített várbeli templomból valók. A papok egy asztalból hevenyészett oltárnál álltak. Violaszínű miseruha volt rajtuk. Az asztalon szentségtartó.

A várbeliek tudták már, hogy mise lesz. Kellett volna az előbbi ostromok előtt is. De Dobó nem engedte, hogy a halottak szentségét emlegessék.

- Csak próbálkozások ezek! - szokta mondani. - Mikorra a teljes ostromra kerülne a sor, itt lesz a király hada.

De most már nyilvánvaló, hogy itt a vég.

Mindenki kimosdva, kikefélkedve, a legszebb ruhájában ment az istentiszteletre. A tisztek a virágok minden színében, piros csizmásan, sarkantyúsan; a bajuszuk kipödörve, a sisakjukon toll. Mekcseyn testhez simuló, új acéling ragyogott. Az oldalán két kard: az egyik a kígyós kard, amellyel csak ünnepen szokott járni.

Bornemissza Gergely hegyes acélsisakban jelent meg. A sisak ellenzőjén három fehér darutoll. Ezüst madárláb tartotta azt a három tollat. A mellén is van. A karjain piros bőrdolmány. A kezén selyemkesztyű, amely kívül apró acél láncszemekkel van borítva. A nyakán aranyhímzetű, kihajtott gallér.

Zoltay nem is állta meg megjegyzés nélkül:

- De vőlegényes a gallérod!

- A feleségem munkája - felelte komolyan Gergely. - Nem is a török tiszteletére vettem fel, hanem a haláléra.

Zoltayn is harci bőrdolmány volt, s két kard az oldalán. Sisakjának nem volt rostélya, hanem egy acélrudacska nyúlt le belőle az orra hegyéig. Körös-körül drótfátyol hullt a nyakára. Valami szpáhitiszté lehetett az a sisak. A várbeli kótyavetyén vette, mikor az első kiütésük volt.

Fügedy talpig vasban jelent meg. A szeme zavaros volt. Fogfájásról panaszkodott.

- Annál jobban ütöd a törököt! - vigasztalta Zoltay. - Jó, ha a vitéz ilyenkor mérges.

- Mérges vagyok én enélkül is! - morogta Fügedy.

Petőn csak sisak volt és szarvasbőr dolmány. Lóháton ült, mert még mindig nem bírt járni. Az egybegyűltek háta mögé állott, és onnan intett a kardjával üdvözlést a főtiszteknek.

A többi is a legjobb ruháiba öltözött. Nem a misére öltöztek, mert még akkor nem is tudták valamennyien, hogy mise lesz, csak éppen mindenki érezte, hogy ez a nap az utolsó. S a halál, akármilyen csúnyára festik is, nagytiszteletű úr! Akinek nem volt más ruhája, csak a mindennapos, az is kipödörte, kiviaszkozta legalább a bajuszát.

Már csak Dobó hiányzott.

Ragyogó páncélöltözetben lépkedett elő. A fején aranyos sisak. A sisak csúcsán hosszú sastoll. Az oldalán széles, ékköves kard. A kezén félig lemezes, félig ezüst láncszemekből alkotott vaskesztyű. A kezében aranyozott végű, vörös bársonymarkolatú lándzsa.

A két apród mögötte hasonlóképpen talpig vasban. Az oldalukon rövid kard. A hajuk a sisakból kihullámozva omolt a vállukra.

Dobó megállt az oltár előtt, és levetette a sisakját.

Hogy a két pap nem tudott beszélni, Mekcsey szólott a népnek.

- Testvéreim - mondotta a sisakját a karjára véve. - A tegnapi ostrom után látjuk, hogy a török minden hadát összevonja. A mai napon minden ellenséges erő összepróbálkozik a mi erőnkkel. De ahol az Isten van, az ő akarata ellen hiába tör akár a világ minden pogánya is. A szentségben, amit itt látunk, tudjuk, hogy az élő Jézus van jelen. Velünk van! Boruljunk le, és imádkozzunk!

S a vár népe egyszerre letérdelt.

Mekcsey a pap helyett elkezdte az imádságot:

- Mi atyánk, Isten...

Halkan rebegték, mondatonkint.

Mikor az áment is elmondták, hosszú, ünnepi csönd támadt.

Márton pap Mekcseyhez hajolt, s elmondta neki, mit szóljon tovább.

Mekcsey felkelt, és szólt ismét:

- Istennek ez a két hű szolgája most azért emeli fel a szentséget, hogy mindnyájunknak teljes bűnbocsánatot adjon. Az óra szorosabb, hogysem meggyónnunk lehetne. Ilyen órában az egyház megadja a feloldozást gyónás nélkül is. Csak magatokban bánjátok bűneiteket.

S újra letérdelt.

A ministráló fiú csengetett. Bálint pap fölemelte a szentséget. A nép lehajolt arccal hallgatta, amint az agg pap a feloldozás szavait rebegi.

Mikor újra fölemelték az arcukat, a szentség már vissza volt téve az asztalra, s a pap a két kezét áldásra kiterjesztve, könnyes szemmel, mozdulatlanul nézett a tiszta ég magasába.

A szertartás végeztével Dobó föltette újra a sisakját. Fölállott egy kőre, és szólott:

- Isten után nekem van szavam hozzátok! Ezelőtt harmincnégy nappal megesküdtünk, hogy a várat meg nem adjuk. Eskünket megállottuk. Úgy dacolt a vár eddig az ostrommal, mint tenger viharával a tengerben álló kőszikla. Most az utolsó próba következik. Az Istent hívtuk segítségül. Bűntelen lélekkel, halálra készen kell küzdenünk a várnak és hazánknak megmaradásáért! Példátlan az a küzdelem, amellyel eddig megtartottuk a várat, s példátlan az a gyalázat, amely itt a törököt eddig is érte. Bízom a fegyverünkben, bízom a lelkünk erejében, bízom Szűz Máriában, aki Magyarország patrónája, bízom Szent István királyban, akinek a lelke vele van mindig a magyar nemzettel, és legjobban bízom magában az Istenben! Induljunk, testvéreim!

Megperdült a dob, és megharsant a trombita.

A vitézek acélos erővel ragadták föl a lándzsáikat, és csoportokban oszlottak széjjel. Dobó lóhátra ült. Két apródja szintén lovon követte.

Dobó fenn körülnézett mindenfelé. Látta, hogy a török lovak nagy csoportokban, katonák nélkül legelnek az egri dombokon. Körös-körül mozgó lándzsaerdő. A török tengerként özönli körül a várat.

S látni lehetett a Királyszéke-dombon a két pasát is. Ali pasa rengeteg sárgadinnye formájú turbánban, sápadt vénasszonyarc. A másik pasa nagy, ősz szakállú óriás.

Kék selyemkaftán van mind a kettőn, de Alié világosabb. Az övükbe tűzött fegyverek gyémántja fehér szikrákat vet minden mozdulatuknál.

A bégek pompás lovakon ülve vezették a hadakat. Az agák meg a jaszaulok ültek még lovon. A többi mind gyalog. A török hadizászlók között feltűnő volt egy nagy fekete lobogó. Azt még nem látták a várbeliek. Csak a tisztek értették, mit jelent az a fekete lobogó: ''Nincs kegyelem! Halál fia minden teremtett lélek a várban!''

Déltájban megdördültek a török ágyúk, s megharsant a két török tábori zenekar.

A levegő megtelt füsttel. A vár megreszketett az ''Allahu akbár'' kiáltástól.

Arra meggyújtották bent is a tüzeket.

A parasztokat, asszonyokat s egyéb bemenekült népet Dobó mind az üstök és falak mellé rendelte. De még a betegek is kivánszorogtak. Aki csak meg bírt a lábán állni, az is elhagyta a fekvőhelyét, hogy ha egyebet nem tud segíteni, rendelkező kiáltást vagy hívást kiáltson tovább. Volt olyan, akinek mind a két karja fel volt kötve, s mégis előballagott. Odaállt egy tűzrakáshoz, hogy a lábával tologassa az üst alá időnkint a fadarabokat.

A belső házakban nem maradt senki, csak a gyermekek, meg a palotában a két asszony.

Baloghné... Szegény Baloghné... A fiát vitézi iskolába adta: nem merte kérni Dobót, hogy ne szolgáltasson vele az ostromban. Gyönge még a gyerek: hogy áll meg a pogány fenevadak fegyvere előtt?! De azért soha egy vonása sem árulta el, hogy félti a gyermeket. Dobó vasakarata még az ő aggodalmát is lekapcsolta. Nem mert lélegzeni, ha Dobó ránézett. Úgy volt, mint a katonák: Dobó szavára gépies engedelmességgel mozdult minden. Az emberek elvesztették az akaratukat. Az ő akarata szállt meg mindenkit. Szava se kellett, csak intése, s az emberek tagjai aszerint mozdultak.

Mi lett volna a várból, ha Dobónak csak egy haja szála is félelemtől rezdül? Óvatosságra intett mindenkit; páncélt, vértet, sisakot öltetett mindenkivel, de mikor a halál megjelent a falon, személyválogatás nélkül vezette ellene a vár népét.

Senki se becsesebb a hazánál!

A szegény asszonynak az ostrom napjai gyötrelmesek voltak. Reszketett minden reggel, mikor a fia Dobó mellé csatlakozott. Aggodalommal leste minden órában, hogy nem éri-e golyó. Micsoda öröm volt neki, valahányszor Kristóf apród felváltotta a szolgálatban, s a fia fáradtan és puskaportól szennyesen lépett a palotába!

Mindig tárt karokkal és csókkal fogadta. Mintha távol útból tért volna haza. Mosdatta, fürösztötte. Selymes, hosszú haját fésülte, kefélte. S eléje adott minden jót, ami csak a konyhán találkozott.

- Ki halt meg? Ki sebesült meg a'' tisztek közül?'' - ez volt mindig a két asszony első kérdése.

A fiú nem tudta, hogy Éva kicsoda. Azt gondolta, valami egri úriasszony, mint a többi, s hogy az anyja a palotába vette segítségnek. Hát csak elmondta a híreket. A hírek mindig a halottak felsorolásával kezdődtek s Gergely bácsi dicséretével végződtek. Hogy az a Gergely bácsi miket ki nem talál! Tele volt a lelke Gergely bácsinak a csodálatával. Elmondta, hogyan, hány törökkel látta küzdelemben, s micsoda fortélyokkal vert le külön minden törököt.

Éva visszafojtott lélegzettel, sápadtan és büszkén, de mindig könnybe lábadó szemmel hallgatta. Csak akkor mosolyodott el, mikor a fiú odaért az elbeszélésben, hogy a török nem bírt azzal a csodálatos Gergely bácsival.

A két asszony az ostromok vihara alatt sírva, remegve állt az ablaknál. Egy kis nyílásan át nem láthattak egyebet, csak az ide-oda futkosó népet, a füstöt, a fel-felpirosló tüzet, azután amint a borbélyok kihordják a sebkötő gyolcsot, s halomba rakják, s kihordják a vizestálakat, megtöltik tiszta vízzel. Aztán egyszer csak hozzák a sebesülteket egyenkint, egyre sűrűbben és véresebben.

És akkor minden figyelmük a sebesültekre fordult. Jaj, ismét hoznak valakit! Nem Balázs. Nem Gergely. Hála Istennek. Ismét hoznak... De hátha azért nem hozzák egyiket se, mert a temetőgödörhöz vitték...

S még csak azt se mondhatják: ''Isten veled!''

És Évának az agg, félnyomorék apja is itt van. Sokszor látja őt végigbaktatni a palota útján. A vállán akkora íj, mint ő maga. A puzdrája hol üres, hol tele van nyíllal. Úgy szeretne kikiáltani:

- Apám! Édesapám! Vigyázzon magára jól kegyelmed.

Mikor az ágyúk ezen a napon megdördültek, a két asszony könnyezve borult egymás nyakába:

-- Imádkozzunk, húgom!

- Imádkozzunk, néném!

S letérdeltek, arccal a földre borultak. Imádkoztak.

S velük együtt imádkozott a távolban szanaszét Felső-Magyarország minden vidékén másfél ezer asszony mindennap, minden éjjel. És kicsiny gyermeki kezek kapcsolódtak össze a távol menedékein: imádkoztak az ártatlanok édesapáért, aki Egerben van.

- Jó Isten, tartsd meg az életét édesapának! Hozd vissza nekünk édesapát!

Pokoli dörgés-dübörgés, ágyúduhhanások, trombitaharsogás, Jézus-kiáltozás, Allah-ordítozás. Befelé terjengő, nehéz füstfelhők.

Már hozzák az első sebesülteket. Vértől fekete saroglyán hozzák az elsőt. Fiatal, sápadt katona. A lába térdben van ellőve. A borbélyok nagyjából bekötik. Minek vesződnének vele, csak egy-két órai reménységnek kötik be a lábát, aztán úgyis elvérzik.

S hozzák a másodikat, harmadikat és negyediket. Az egyiknek az egész arca egy véres roncs. A két szeme hiányzik. Fogai kilátszanak az arcából. A másiknak a nyakában nyílvessző áll. Azt kell kimetszeni. A harmadik a jobb oldalára tapasztja a kezét. Csupa vér a keze. Ujjain át vastag zsinórokban bugyog a vére. Leül a földre, és vár hangtalanul, mígnem a szemére ráhomályzik a halál.

Dobó száguldó paripán dobog el a palota előtt. Nyomában messze elmaradva fut Kristóf apród.

- Hol a másik? - kérdi az anya szenvedő tekintete.

Amott fut az is a Sándor-bástya felé: bizonyosan üzenetet visz. ''Hála Istennek!'' És ''jaj!''

Már annyi a sebesült, hogy mind a tizenhárom borbélynak dolgot ad. Már három török zászlót is hoztak a sebesültekkel. A török kiáltozás egyre üvöltőbb; a puskapor füstje elhomályosítja a keleti és északi bástyák körületét, s rászáll a palotára is. Mint mikor oly sűrű a köd télen, hogy háromlépésnyire nem lehet benne látni.

- Irgalom Istene - fohászkodik Baloghné -, mi lesz velünk, ha a török betör?!

- Akkor én meghalok! - feleli Éva sápadtabban.

S bemegy a fegyverszobába. Kardot hoz ki onnan, Dobónak a hétköznapi kardját. Teszi elgondolkodó arccal az asztalra.

A nyitott ablakon át behallatszik a sebesültek nyöszörgése és jajgatása.

- Jaj, a szemem, a szemem! - sírja az egyik. - Soha nem látom többé Isten szép világát.

- Koldus vagyok! - nyögi a másik. - Mind a két kezem levágták!

A borbélyok körül már annyi a sebesült, hogy nem győzik kötözni.

Baloghné egész testében remeg.

- Ki kell mennünk! - mondja gyötrődő arccal! - Segítenünk kell a borbélyoknak.

- Én is kimenjek-e? Én is kimegyek! Érzem, hogy a sebesültek ápolását se becsületszó, se parancs nem tilthatja meg.

A füstöt szél söpri el. Baloghné felnyitja az ajtót, s a távolba néz a tömlöcbástya felé. Dobót látja ott egy füstfelhőben, amint iszonyú kardvágást mér a falra fellépő török fejére, s amint a holtat visszalöki.

Balázs apród ott áll mögötte leeresztett rostélyú acélsisakban. Az urának a lándzsáját, buzogányát s egy másik kardját tartja a hóna alatt.

A nap ki-kisüt a felhőkből és füstből. Az idő borzongató őszi hűvős volna, hej, de kánikula mégis a küzdőknek! Dobó egy rántással kicsatolja sisakját, és odaveti Balázsnak.

Azután zsebkendőt ránt elő az övéből, és megtörli izzadt homlokát.

Küzd tovább hajadonfővel.

Balázs apród nem tudja hova fogni az aranyos sisakot: a maga fejére teszi.

Füst borítja el őket. Szállj el, füst, szállj el!

A füstgomolyag mintha hallaná az anya szívének kiáltását, elritkul. Balázs áll, áll a falon. Az anya kiáltani akar neki, hogy álljon hátrább, lejjebb, de úgyse hallaná meg a fiú abban a pokoli tombolásban.

S amint fölemeli a kezét, hogy a fiának intsen, a fiú elejti Dobó fegyvereit, s bágyadt mozdulattal a nyakához nyúl. Ugyanakkor megtántorodik, egyet fordul. Fejéről az aranyos sisak lehull és elgurul. A fiú elhanyatlik anélkül, hogy a kezét tartózásra mozdítaná a föld felé.

Az anya velőtrázó sikoltással üti el az ajtót. Rohan oda. Felöleli a fiát. Jajgatja. Ráborul. Ölelgeti. Nevét kiáltozza.

Dobó rájuk pillant, s fölveszi az elgurult sisakot. Két katonának int, s a fiúra mutat.

A két katona felfogja a fiút: egyik vállon, a másik térdben, és beviszik a palotába, az anyja szobájába.

A fiú fekszik véres nyakkal, mint a meglőtt galamb, élettelenül.

- Ó, nincs már nekem fiam! - sikongja az ősz özvegyasszony.

- Talán csak elájult - véli az egyik katona.

És lecsatolja az apród fejéről a rostélyos sisakot, mellvértet és egyéb vasakat.

A fiú nyakán azonban nagy lőtt seb tátong. Nem is a nyakán, hanem a derekán ment be a golyó. A nyakán csak kijött.

Az özvegy arca eltorzul a fájdalomtól. Szeme vérbe borul. Felkapja az asztalon heverő kardot, amelyet az imént Éva hozott ki a szobából, s kirohan vele az emberzivatarba, fel a tömlöcbástyára.

Forgolódik ott már több asszony is.

Lent főzik a vizet, a szurkot, az ólmot. Hordják szaporán, amelyik forr: adják a katonáknak.

- Hideg vizet is hozzatok, innivalót! - kiáltják a katonák, mikor egy-egy kis szünet támad az ostromban.

- A pincéhez, asszonyok! - kiált le Dobó. - Csapra minden hordót! Hordjátok kupákban a katonáknak!

Az asszonyok egy része, amelyik a kiáltást meghallotta, lobogó szoknyával fut a borért.

Imre deák ott jár fegyveresen fel és alá a pince előtt.

Hogy a sok asszony odarohan, beletaszítja a kulcsot a pinceajtóba.

- A tiszteknek, ugye? - kérdezi Kocsisnét.

- Mindenkinek, deák uram, mindenkinek! A kapitány úr mondta.

Imre deák belöki a pinceajtót.

- Hátul a java! - kiáltja.

S leereszti a sisakrostélyt, és a kardját kirántja. Rohan ő is a tömlöcbástyára.

A török egyre nagyobb és nagyobb sokaságban tör fel a bástyán. Már fel is ugrálnak. Gyilkos birokra kelnek a vitézekkel. Maga Dobó is torkon markol egyet, egy óriást, akinek csak a csontja van egy mázsa. Próbálja visszalökni. A török megveti a lábát. Egy percig mind a kettő meredt szemmel liheg. Akkor Dobó összeszedi az erejét, és egy csavarintással berántja. Leveti az állvány magasából az udvarra.

A töröknek leesett a sisakja, s ő maga a kövek közé huppan. De megint feltápászkodik, s visszafordítja a fejét, hogy jönnek-e a társai.

Akkor ér oda Baloghné. Vércsesikoltással suhintja meg a kardját a levegőben, s a török feje elválik a nyakától iszonyú csapása alatt.

A többi asszony is fenn forog már a bástyán. A katonák a viaskodásban nem veszik már át az égő szurkot, a követ, az ólmot, hát felhordják ők maguk, s a füstben, a porban, a lángban le-lezúdítják a felkapaszkodó törökre.

Hull a halott, és szaporodik az élő. Egy-egy kőhengerítés, szurok- és ólomöntés ösvényt tisztít az ellepett falon, de a holtak halma csak a pihent dandárok feljutását könnyíti meg. Az élők elkapják a visszahulló halottól a boncsokokat, s a lófarkas zászló újra ott táncol a létrán.

- Allah! Allah! Győzünk! Már győzünk!

Dobó csodálkozón pillant a mellette viaskodó Baloghnéra, de nincs ideje szólni. Ő maga is küzd. Ragyogó páncéljáról vállától sarkáig csurog a vér.

Az asszony csapást csapás után oszt a felnyomakodó törökre, míg végre lándzsaszúrás találja, s elhanyatlik le a bástyáról az állványra.

Nincs már, aki elrántsa. A küzdelem a fal tetejére csap. A holtakra rágázoltak az élők. Dobó egy kiálló oromra ugrik, és lenéz.

Már az agák is a fal tövében vannak. Veli bég egy nagy, vörös bársonylobogót hoz lóháton. A török harcosok a lobogó láttára új üvöltésben törnek ki.

- Allah segít! A diadal perce itt van!

A lobogó az Ali pasa győzelmi lobogója. Harminc vár és várkastély ormán hirdette már azon a nyáron az a lobogó a török erő diadalát. Soha nem érte más, csak a dicsőség sugara!

Veli bég a földbástyához hatol a lobogóval. Ott legfáradtabbnak látszik a védelem, mert már asszonyok is harcolnak.

Dobó megpillantja az aranytól ragyogó betűs, széles ünnepi zászlót. Petőhöz üzen, s ő maga a földbástyára fut.

Ember ember ellen küzd ott. Meg-megjelenik egy-egy zászlós alak, meg visszatűnik a mélybe. A harcosok a felszálló por és füst fátyolába burkoltan viaskodnak. A szurokkoszorúk és tüzes kalácsok üstökös csillagokként röpködnek a füstfelhők között.

- Jézus, segíts! - sikoltja egy asszony.

Dobó abban a pillanatban ér oda, amint egy felhágó török Szőr Mátyásba, a maklári molnárba meríti markolatig a jatagánját.

- Rajta! Rajta! - dördül meg Dobó hangja a bástyán.

A katonákat e hangra új erő szállja meg. A falra tolakodókat bűnnek soha fel nem róható, magyaros káromkodások között öldöklik vissza.

Dobó a molnár gyilkosának fordul. Látja, hogy a török talpig derbendi acélba van öltözve. Az olyanról lesiklik a kard. Gyors elhatározással veti magát reá, és nyomja le a megölt molnárra.

De a török vállas, izmos ember. Levetni igyekszik Dobót. Tehetetlen dühében a vasat harapja le Dobó karjáról, aztán hirtelen a földre csap, és arccal fordul fölfelé. De ez a halála. Dobó megtalálja a meztelen nyakat, s beleszorítja a lelket irgalmatlanul. 

Még föl sem emelkedett, egy magasból lehulló török lándzsa csattan a lábába, s végighasítja a bőrszíjat, megáll a lábikrájában.

Dobó fájdalmában felordít, mint az oroszlán. A térdére rogyva kap a lábához, és szemét a kín könnyei vizesítik meg.

- Uram! - mondja rémülten Kristóf apród. - Megsebesült?

Dobó nem felel, kirántja a lándzsát a lábából, és elveti. Egy percig összeszorított ököllel áll, és szívja a fogát, míg a kín első mérge szétmúlik. Azután egyet rúg - próbálja, hogy eltörött-e a lába. Nem törött el, csak vérzik. Ahogy a fájás kiszállott belőle, ismét felragadja a kardját, s reáveti magát tigrisként a résen benyomakodó törökre. Jaj annak, aki most eléje kerül!

Míg ott már csaknem foggal is marják egymást, alig tízölnyire onnan a másik résnél is megsereglik az ellenséges had.

A rés gerendái beszakadnak a százak nyomásától, s a török győzelmi ordítással ront be anélkül, hogy falat másznia kellene.

Egyik a másikat tolja, taszítja. Fegyver a jobb kézben, a balban boncsok. Az elöl jöttek a bástyára ugranak a boncsokkal. A később jövők az állványok alatt várakozó sebesülteket s asszonyokat rohanják meg.

Közben az egyik vasazott lábával odarúgja a tüzet és a tűzben égő fahasábokat az állvány oszlopához. A tűz magas lángnyelvekkel kezdi nyaldosni az oszlopot.

A sebesültekkel csak könnyen boldogulnak, de az asszonynép dühös rikoltással ragadja fel az üstöket és a kondérokat.

A vastag derekú Kocsis Gáspárné úgy loccsantja forró vízzel szembe az egyik nagy szakállú agát, hogy amint az aga a szakállához kap, ott marad a díszes szakáll a markában.

Egy másik asszony a másik tűzrakásnál lángoló hasábfát ragad fel, s azzal üti arcba a törököt, úgy, hogy a fa szikrái csillagokként csapnak széjjel. A többi asszony már fegyverrel száll szembe a pogányokkal.

- Üssétek! Üssétek! - bömböl a felnémeti kovács.

Odarohan a pörölyével az asszonyok közé. Három pogány hadakozik ott egymásnak vetett háttal.

Az egyiket úgy sújtja fejbe, hogy a töröknek orrán, fülén freccsen ki az agya veleje.

A másik török kezében megvillan a jatagán, s markolatig merül a kovács hasába.

- Velem jössz a másvilágra, kutya! - ordítja a kovács.

S még egyszer meglódítja a feje fölött félmázsás pörölyét, s csak azután ül le a földre, s teszi a tenyerét a hasára, mikor már látja, hogy az ellenfele az iszonyú csapástól pogácsává lapított sisakkal arcra dől le a holtak közé.

Az asszonyok már akkor mind felragadták a heverő fegyvereket, s ádáz-dühösen, vércsevisongással viaskodnak a törökkel. A kendőjük leesett. A hajuk kibomlott. Szoknyájuk ide-oda csavarodik a küzdelemben. De ők nem gondolnak immár asszonyi voltukra: rikoltozva esnek a töröknek. Kardjuk nem fog fel semmi csapást. Ami rájuk hull, az az övék. De amit ők adnak, az meg a töröké.

- Éljenek az asszonyok! - hangzik mögöttük Pető kiáltása.

S hogy megpillantja az állványt nyaldosó tüzet, vödörhöz kap, s végigönti az oszlopon.

A főhadnagy pihent csapatot hozott. Maga is kardot villogtatva ugrik egy macskaként felszökkenő akindzsinak. Leteríti a gerendák közé.

A katonái ezalatt polyvaként szórják szét a betolakodott törököt. Sőt még a lyukon is kirontanak.

Dobó a falra térdelve, ziháló mellel és meredt szemmel néz alá, míg kardjáról és szakálláról csöpög a vér.

A nekibőszült egriek egyre többen rontanak ki a résen a várból, s ott verik már a törököt a holtak között, a bástya alatt.

- Vissza! - kiáltja Dobó a torka minden erejéből.

De a harci zivatarban nem hallják azok a maguk szavát se.

Egy Tóth László nevű közvitéz megpillantja a piros bársonylobogós béget. Nekiugrik. A kezében mordály van. A bég mellére süti. Egy kapás a lobogóhoz. A másik mozdulata, hogy az üres mordályt egy török szeme közé vágja. Aztán visszaugrik a zsákmánnyal, míg vele kijutott öt társát összevagdalják a janicsárok.

Dobó csak azt látja, hogy Veli bég lefordul a lóról, s hogy a basa győzelmi zászlóját magyar ragadta el. Helyet mutat a pihent csapatnak. Bal karjának véres rongyain egyet csavar, s le a réshez rohan. Pető ott áll már gyalog, s a rés előtt álló mozsárágyúhoz emel egy lángoló fahasábot.

A lobogó után tóduló janicsárokat ez a lövés rúgja vissza.

- Tölts! - kiáltja Dobó az egyik katonának. - Négyen itt maradjatok. Követ, gerendát ide, ha van idő!

S a tüzes fergeteg újult erővel tombol tovább a bástyán.

20

Éva magára maradt a halottal.

Egy percig megkövülten meredt reá, azután megmozdult. A fejére föltette a sisakot, a derekára a páncélt, a karjára a karvértet. A fiú akkora volt, mint ő. Beleöltözött a ruhájába.

A fiú kardját rövidellte. Bement a Dobó szobájába, és leemelt a falról egy egyenes, hosszú, olasz tőrt. Ráöltötte a markolat szíját a csuklójára.

A hüvelyt otthagyta.

Kitódult az ajtón a meztelen tőrrel. Futásnak. Maga se tudta, hova. Csak annyit tudott, hogy az ura Zoltayval együtt a külső várat védelmezi. De hogy a palotából merre kell a külső várba menni, azt nem tudta.

A nap már leszállóban volt akkor, de a körös-körül gomolygó füstön át az is csak olyan volt, mint egy tüzes ágyúgolyó, amely függve maradt a levegőben.

A vár térképéről emlékezett, hogy a külső vár keletről sarló alakjában vonul a teknősbéka mellett.

A nap jobbkézt nyugszik, annak hát balra kell lennie.

Tíz szurtos, füstös várbeli katona csörömpölt vele szemben. Futva jöttek. Elöl egy tizedes. A katonák jobb karja és jobb oldala fekete a vértől. A vállukon lándzsát tartottak. A tömlöcbástya felé rohantak. Aztán egy tántorgó katona... Az arcából csurgott a vér. Bizonyosan a borbélyokhoz akart menni. Még egypár bizonytalan lépés, aztán elterült a földön.

Éva pillanatig tétovázott, hogy ne emelje-e föl. De egy második és harmadik halott vagy ájult is hevert ottan. Az a harmadik az egri bíró nagyobbik fia volt. Az ablakból ismerte. A mellében nyílvessző állott.

Asszonyok futnak lihegve a pince felől. A fejükön fakupák, a kezükben sajtár vagy füles fazék.

Azok is kelet felé tartottak. Éva hozzájuk csatlakozott. Ahogy az istállók mellett elfutnak, egy kis lefelé lejtős alagútban tűnnek el. Az alagútban két lámpás ég.

Az a Sötét-kapu. Az köti össze a külső várkaréjt a felső fallal.

Mikor azon átértek, a porban és füstben dübörgő pokolba jutottak.

A holtak szanaszét hevertek lent a földön, fenn a lépcsőn, az állványokon. Az egyikben Éva megismeri Bálint papot. Hanyatt fekszik a pap. A sisak nincs a fején. Nagy fehér szakálla piros a vértől. A kezében most is ott a kardja.

Éva egy buzogányt kap fel a földről, és felrohan a lépcsőn. A viadal szinte birokkal dübörög már. A katonák a falon állva taszigálják vissza a törököt. Egy asszony égő gerendavéget sújt le a magasból. Egy másik tüzes furkót lóbál meg, és csapja a török nyaka közé. Káromkodás, Jézus-kiáltás, Allah-üvöltés, lábak dobogása, zuhogás, csattogás mindenfelé.

A bástyán két ágyú dördül el egymás után.

Éva a lövésre odapillant. Az urát látja, amint a füstölgő kanócot tartja, s lefelé mereszti a szemét, hogy a lövésének a hordását nézze.

Öt vagy hat párkányon maradt törököt levernek, aztán egypercnyi szünet következik. A katonák valamennyien hátrafordulnak, és torkukszakadtából kiáltozzák:

- Vizet! Vizet!

Egy sisakos, vén katona éppen Éva mellett kiált a falomladék egy kiálló kövéről. Az arcán harmatként gyöngyözik a véres verejték. A szeme alig látszik ki a vérből.

Éva megismeri az apját.

Elkapja a kupát az egyik asszonytól, és odanyújtja neki. Tartja, segít neki.

Az öreg issza mohón. Piros egri óbor van abban, nem víz.

Az öreg nagyot húz belőle. A bajuszáról csurog a bor, mikor elveszi a szájától, s utána szakad egyet a lélegzete.

Éva látja, hogy a jobb keze lángol az öregnek. Nem csoda: fából van csuklóig; bizonyosan a szurkos szalma kapott belé. Az öreg nem is látta.

Éva ledobja a kupát és buzogányt, és az öreg karjához kap. Tudja, hogy hol van felcsatolva a fakéz. Gyors ujjal oldja fel a csatot, s a fakéz repül a török közé.

Az öreg pedig fogja a kardját, és a bástyán kihajolva sújt újra bal kézzel egy rézholdakkal kivert nádpajzsra.

Éva továbbrohan az ura felé. Itt-ott egy halottat kell átugrania. Itt-ott egy égő csóva repül el a szeme előtt. Itt-ott egy golyó csattan előtte, mögötte a falba. A vitézek azonban mind isznak. Csak vizet kérnek, s az is nektár lett volna nekik. A bor? Mintha isteni erőt innának magukba!

A lent kavarogva kiáltozó törökök zajába belerecseg a Zoltay kiáltása:

- Most gyertek, kutyák! Hadd üzenek Mohamednek a paradicsomba!

S rá egy perc múlva csak ennyi:

- Jó éjszakát!

A török, akinek ez szólt, bizonyosan elfelejtett neki visszaköszönni.

- ''Iléri! Iléri! ''- hangzik a jaszaulok üvöltése szakadatlanul! - Győztünk! Győztünk!

S új sokaság, új létrák, új pajzsok nyüzsögnek a holtak dombján.

- Allah! Allah!

Éva megtalálja végre Gergelyt, amint egy puskaporral töltött hordócskát gyújt meg s vettet le a magasból.

Aztán a sisakját a földre csapja. Ugrik egy asszony elé. A kupát elragadja tőle, s iszik oly mohón, hogy kétoldalt kétfelé locsog a száján a piros bor.

Éva a maga borát egy másik katonának nyújtja. Ott is hagyja a kezében.

A sisakért fordul, de amint lehajlik érte, szurokfüst csap a szemébe. Mikorra kikönnyezi, Gergelyt nem látja sehol.

Ahogy jobbra-balra néz, körülötte a katonák hirtelen leguggolnak.

Lent a tüfenkcsik sortüze dördült el, alig tízölnyire a faltól. Éva sisakját megcsapta egy golyó, meg is repesztette.

Éva megtántorodott, s percekig tartott, míg újra erőhöz tért.

Lent pokoli zeneharsogás s dobok duhogása, berregése, trombiták riogása.

Egy hosszú nyakú jaszaul éles torokkal üvölti a fal alatt:

- ''Já ájjuhá!'' (Ide!)

A had kevert már odalenn. A janicsárok helyére a bőrsapkás aszabokat és piros sapkás akindzsiket hajtották.

Egy fehér ruhás dervis, aki azonban sisakot visel a teveszőr süveg helyett, lobogót ragad a kezébe, és ''iléri, iléri'' üvöltéssel indul közöttük, tíz öreg janicsártól környezve, a falak ellen.

A derviseket nem szokták lőni a mieink, de hogy annak sisak volt a fején s kard a kezében, lőttek reá. Magára vonta Éva figyelmét is.

Szél támadt. Elfújta a füstöt, s lobogtatta a háromgombos boncsokot a dervis kezében. Amint a vár felé fordult, Éva látta, hogy a dervis fél szeme be van kötve.

- Jumurdzsák! - sikoltotta tigrisharaggal.

S a buzogányát sárga villámként röpítette le a magasból.

A buzogány túlrepült a dervis fején, és mellen talált egy janicsárt. A dervis meghallotta a sikoltást, és fölpillantott. Ugyanekkor a bástyáról újra beledördült az ágyú a katonaságba, s a dervist a csoportjával lángsugár és füst borította el.

Mikorra a füst eloszlott az árokból, a dervisnek nyoma se volt ott. De azért a falak megteltek a fölfelé rugaszkodók csapataival.

Már nemcsak létrán jönnek. Egy fehér sapkás janicsár megindul csak úgy létra nélkül a várfal kiálló kövein fölfelé. Kőről kőre! A keze mindenütt talál kapaszkodót, a lába mindenütt rést, ahova bedughatja. A gerendák közt meg éppen könnyű fölfelé jutnia. Követi a másik, harmadik, tíz, húsz, száz vállalkozó. Mint a bodobácsbogarak tavasszal, mikor ellepik a falak napos oldalát. S végig-hosszat a vár külső falán kapaszkodnak, másznak fölfelé. Egyik-másik kötéllétrát is visz. Bekapcsolja egy-egy alkalmas kőbe, s az alant állók azonnal megindulnak rajta.

Gergely a bástyáról a romlásra fut.

Hajadonfővel van. A kezében lándzsa. Az arca puskaportól fekete.

- Sukán - ordítja egy vértől lepett kopjával küzdőnek -, van-e még szurok a pincében?

A hangja rekedtes. Az öregnek csaknem a füléhez hajol a kérdéssel.

- Nincs! - feleli Sukán. - Egy hordó gyanta van ott még.

- Hozassa tüstént a Perényi ágyúhoz!

Az öreg mellett ott küzd Imre deák. Leteszi a kopját, és elrohan.

- Vitézek! - kiáltja Gergely. - Szedjük össze az erőnket!

Túlnan visszhangként csap át a Zoltay szava:

- Ha most visszaverjük őket, nem mernek többet jönni!

- Tüzet! Tüzet! - kiáltják másfelől.

Az asszonyok rúdra öltött üstökben cipelik a forró ólmot és forró olajat.

Vas Ferencné egy nagy vaslapát parázzsal fut fel a falra, s aláfordítja a törökre. De ugyanekkor a lapát is kiesik a kezéből: golyótól elcsapott kődarab ütötte halántékon. Nekiesik háttal egy oszlopnak, és elrogyik.

Egy csupa füst, testes asszony lehajol érte. Egy szempillantással látja, hogy vége van. A másik pillantása a Vas Ferencné mellett heverő bástyakőre esik.

Felkapja a követ, és a falhoz siet vele. Egy golyó mellbe találja. Elbukik.

- Anyám! - sikoltja egy piros szoknyás leány.

De nem borul az anyjára, hanem előbb fölkapja a követ, amit az elejtett, és lezúdítja ugyanott, ahol az anyja akarta.

A kő két törököt sújtott agyon. Csak mikor ezt látja, fordul vissza az anyjához, és felöleli, lecipeli az állás lépcsőin.

A füsttengerben lent egy csapat teknősbékapajzs közeledik. A pajzsok alatt nem lehet látni az akindzsikat, olyan szorosan jönnek egymás mellett.

- Vigyázzunk, vitézek! - hangzik a Gergely szava.

- Vizet! Tüzet! - kiáltja Zoltay. - Amott, amott! A falon is másznak létra nélkül!

Egy bádoggal bevont tárgy emelkedik ki a sáncból. Négy piad szalad vele a falhoz. A létrán állók elkapják, s a fejük fölé vonják. Aztán jön a többi tárgy. Valamennyi bádoggal van bevonva, hogy a védők csáklyával le ne szaggathassák a tetejét.

- Forró vizet! - kiáltja hátra Gergely. - Sokat!

Éva hozzáugrik, és a fejére nyomja a sisakot.

- Köszönöm, Balázs! - szól Gergely. - Dobó küldött?

Éva nem felel. Lerohan a bástyáról forró vízért.

- Vizet! Forró vizet, asszonyok! - kiáltja torka erejéből.

Ezalatt fenn a bádoggal bevont tárgyak egymáshoz csatlakoztak. Alája beugráltak a könnyű ruhájú falmászók. Némelyik félig meztelen, de így is csurog róla az izzadság. A fejüket nem nehezíti sisak. Az övükből kidobáltak minden nehéz fegyvert. Csak a karjukon lóg szíjon a görbe, éles kard.

Széles vastetőzetté vált a sok összecsatlakozott tárgy. Az agák közül is ugráltak alája. Dervis bég is átszökken az árkon, s hozza a félholdas boncsokot.

Mikorra Éva visszatért, hogy Gergely mellett legyen, a nagy füstben embert se lát, csak röpködő, piros, nagy lángokat s lángban és füstben a kardok fehér meg-megvillanását.

- ''Allah! Allah!''

- ''Bum! Bum! Bum!'' - az ágyúk.

A füst még sűrűbb, de hirtelen felszáll a védők feje fölé, mint a gömbölyded hullámokba szedett, fehér ágymennyezett. S tisztán látni, hogyan villognak fölfelé a török fegyverek, lefelé a magyar fegyverek.

- Vizet, vizet! - kiáltja Gergely.

Látni, hogy lent az ércfödél emelkedik. Mázsás kövek zuhognak le a falról. Az ércfödél elnyílik, és elnyeli a követ. Aztán ismét összeáll.

- Forró vizet! - kiáltja Zoltay is odarohanva.

Gergely, ahogy meglátta Zoltayt, le az ágyúhoz ugrál.

A gyanta már ott várja egy félfenekű hordóban.

Gergely feldönti a hordót, és szól a pattantyúsoknak:

- Tömjétek az ágyúkba, puskapor fölé! Amennyi beléjük fér! Verjétek be, hogy porrá zúzódjék! Kevés fojtást rá!

A falról akkor zúdították le a forró vizet.

Ahova a kő nem tudott eljutni, a forró víz eljutott. A tárgyak egyszerre meginogtak és szétlazultak. Alóluk ''ej vá'' és ''meded'' vonítással ugráltak ki a törökök.

A bodobácsok a falon maradtak. Azokra Gergely rálő egy mozsárágyúval. De még mindig maradnak a falon. Gergely feléjük rohan az ágyúdöröklővel.

- Gergely! - hangzik a Pető szava.

- Itt vagyok - feleli Gergely rekedten.

- Ötven embert hoztam. Elég?

- Hozz még, amennyit lehet! Rakasd lent a tüzet, és tíz ember hordjon mindent.

A tüfenkcsik újabb lövése a mozsárágyú füstjével egybekavarodik, s elfátyolozza a falat egy percre. Ezt a percet a könnyű öltözetű falmászók arra használják fel, hogy újra elborítják a létrákat.

Gergely visszarohan az ágyúhoz.

- Meg van már töltve? - kérdezi.

- Meg - feleli az öreg Kocsis Gáspár.

- Tűz!

Az ágyú lobbot vet, eldurran.

A gyanta húszöles lángoszlopként lövellik lefelé belőle. Még azok a törökök is elugráltak a falról, akiket az ágyúnak csak a szele ért.

A fal letisztulását a jaszaulok és tisztek dühös ordítása követte.

A bástyáról látni lehetett, hogy fut el a faltól minden katona. Aszab, piad, müszellem, deli, szpáhi, gureba, akindzsi - mind összekeveredve, rémülettel fut a sáncok felé. És látni lehet, mint tartóztatja fel őket a sok jaszaul, a sok aga. Már nem is korbáccsal, hanem karddal verik vissza a futásnak indult sokaságot. Azok véres fejjel, dühtől tajtékozva kapják fel újból az ostromlétrákat, s most már egyenesen a magyar ágyúk falára rohannak.

A dervis vezeti őket. Ő lobog elöl. Fehér csuhája vörös már a vértől. A drága boncsokot a foga közé szorítva, pajzs nélkül rohan fölfelé.

A szomszéd létrán is egy aga mászik elöl, egy nagy testű óriás. Turbánja akkora, mint a gólyafészek. Kardja akkora, mint a hóhérbárd.

Gergely körülpillant, s újra ott látja maga mellett a követ emelő apródot. Emeli a nagy épületkövet az apród, s lezúdítja!

- Balázs - mondja neki Gergely -, eredj innen!

S rekedt hangja a két utolsó szóban csengővé válik.

Balázs nem felel. Az az olasz kard van a kezében, amelyet a szobából kihozott. Odahirtelenkedik vele a létrához, amelyen a dervis jön fölfelé.

Gergely lepillant.

- Hajván! - kiabálja a felbukkanó óriásra. - Ó, te barom, te bivaly! - folytatja törökül. - Hát te azt hiszed, hogy nem fog a fegyver!

A török megdöbben. Széles, nagy ábrázata megkövülten mered Gergelyre.

Ezt a pillanatot használja fel Gergely. A kezében levő lándzsát a töröknek a szügyébe veti.

A török egyik kézzel a lándzsába markol, másikkal iszonyú csapást mér Gergelyre. De a csapás a levegőt éri, s a nagy test hanyatt zuhanással esik egy bádogtárgyra.

A dervis ezalatt följutott.

Lándzsaszúrását fejének félrekapásával kerüli el Éva. A következő pillanatban végigvág a dervisen, s a kapaszkodó bal kart találja el.

A dervis karján kétfelé esik a gyapjúköntös, de kivillanik alóla a ragyogó dróting.

Egy szökemléssel a falon terem. A szíjon lógó kardot a markába kapva rohan Évára.

Éva hátrább ugrik két lépést. A kardot mereven maga elé tartja. Kikerekedett szemmel várja a rohanást.

De a török régen járja a halál iskoláját: látja, hogy tőrrel s nem karddal áll szemben. Tudja, hogy a kinyújtott, hosszú tőrbe nem jó belerohanni. Egy toppanással megállítja magát, s a tőrre sújt, hogy félrecsapja, s hogy egy másik vágással az apródféle legénykét küldje a lelkek világába.

De Éva is ismeri ezt a vágást. Gyors kört villant alulról fölfelé a tőre, s elkerüli vele a török kardot. Mikorra a török másodikat akar sújtani, már becsúszott Éva tőre a hóna alá.

A dróting mentette meg a törököt. Az acélszemek ropogtak, de a dervis ugyanekkor vágott, s a kardja fejen találta Évát.

Éva úgy érzi, mintha szétroppant volna a feje. Szeme előtt megsötétül a világ. Lába alól mintha elhúznák a földet. Karját a szeme elé emeli, és zsákként dől el az ágyú mellett.

21

Mikor Éva felocsúdott a kábulatából, csend volt körülötte. Hol van? - nem tudta. Néz. Eszmélkedik. Düledezett gerendaépület... A gerendák között tiszta, holdas ég s fehéren ragyogó csillagok... A derekát fájón nyomja valami kemény. A feje is valami hideg nedvességben...

Fásult kézzel nyúl a dereka alá. Kőporra tapint, s egy almányi, hideg vasgolyóra.

Akkor egyszerre megtisztázódott előtte minden.

Csend van. Tehát vége a harcnak. Vajon ki az úr a várban? A török-e vagy a magyar? Az emelvényen egy őrnek egyforma dobbanású, lassú járása hallatszik: egy, kettő, három, négy...

Éva föl akar kelni, de mintha ólomból volna a feje. Annyit mégis lát e mozdulattal, hogy a bástya közelében van, s hogy mellette egy asszony fekszik hason, s egy katona, akinek nincs feje.

Irgalom Istene, ha a török az úr...

A gerendákon át lámpafény vöröslik. Emberi lépések közelednek. Rekedt férfihang hallatszik:

- Az apródot vigyük-e előbb vagy az asszonyt?

Ó, hála Istennek: magyar a beszéd!

- Mind a kettőt - feleli a másik.

- Mégis, az apród...

- Vigyük hát az apródot. A kapitány úr még fenn van.

S megálltak Évánál.

- A palotához vigyük vagy a többi közé?

- A többi közé. Halottnak ez is csakolyan halott, mint a többi.

Megfogta egyik lábtól, másik a hóna alatt, és ráemelték a saroglyára.

Éva megszólalt:

- Emberek.

- Nini, hát él az ifiúr? Hál’ istennek, Balázs úrfi! Akkor a palotába vigyük.

- Emberek - rebegte Éva -, él-e az uram?

- Él-e? Hát hogyne élne! Most kötik a borbélyok a lábát a kapitány úrnak.

- Gergely hadnagyot kérdem én.

- Gergely deák urat?

És meglökte a társát:

- Félrebeszél.

Az ember a markába köpött. Megfogták a saroglya két végét, és fölemelték.

- Emberek - szólt Éva szinte kiáltva -, feleljetek nekem: él-e Bornemissza Gergely főhadnagy úr?!

Hogy ilyen parancsoló hangon szólott, a két ember csaknem egyszerre felelt:

- Él hát.

- Sebesült-e?

- Keze, lába.

- Vigyetek hozzá.

A két paraszt megállt.

- Hozzá?

Az egyik fölkiáltott az őrnek:

- Hé, vitéz! Gergely hadnagy úr merre van?

- Mit akartok? - hangzott alá a Gergely hangja.

- Balázs ifiúr van itt, tekintetes uram. Valamit akar mondani.

A lépcsőn közeledő, lassú lépések hangja. Gergely jön sántikálva. Lámpás van a kezében. A lámpásban gyertya ég.

A lépcsők alján megáll, és szól valakinek:

- Lehetetlen, hogy holnap harc legyen. Annyi a halott, hogy két nap se bírják eltakarítani.

A lámpás közeledik.

- Vegyétek le a sisakomat - mondja Éva.

A paraszt a csathoz nyúl az asszony álla alatt.

Gergely akkor ér oda.

- Szegény Balázskám - mondja. - No de csakhogy élsz.

A paraszt lecsatolja, levonja a sisakot. Éva fejébe égető fájdalom nyilallik belé.

- Jaj! - kiáltja csaknem sikoltva.

Mert beleragadt a sisak bélése a vérbe és hajba, s a paraszt bizonyára nem tudta, hogy a fején a seb a fekvőnek.

Gergely letette a lámpást, és az asszony fölé hajolt.

Az asszony látta, hogy még most is olyan kormos a Gergely arca, mint volt. A bajusza, szakálla, szemöldöke lepörkölődött. A jobb keze vastag kötésben.

De az ő arca is felismerhetetlen volt. Annyi vér és annyi korom volt rajta. Csak a szeme fehére látszott ki a véres, füstös arcból.

Gergely idegein ugyanaz a meleg áramlás futott végig, amit akkor érzett, mikor a kerék dolgában járt, s a palota ablakában ugyanezeket a szemeket látta.

S a két szempár egy pillanatig egymásra irányult.

- Gergely! - szólalt meg ekkor az asszony.

- Éva! Éva! Hogy kerülsz te ide!

S mivelhogy abban a percben összecikázott az agyában mindaz, amit a gyermekéről hallott, s mindaz, amit az apródnak vélt alak viselkedésében látott, megértette a legkeserűbbet a kérdés pillanatában. A könny kicsordult mind a két szeméből, és végigfutott puskaporfüstös orcáján.

22

Arra a borzalmas ostromra háromnapi halotthordás következett. A dervisek és fegyvertelen aszabok hordták a halottakat.

Ember emberen hevert a falak alján. Az árkokban a vértől akkora volt a sár, hogy néhol gerendapallót tettek át rajta, hogy járhassanak. S a holtak körül szétszórt és darabokra tört pajzsok, boncsokok, kardok, dárdák, puskák mindenfelé.

Éjjel-nappal hordta a török a halottait. Csupán a külső vár falai alól nyolcezer halottat kellett elvinniük. Csak harmadnapra tisztult el az utolsó halott is, amikor már a hollók le-leszálló csoportjait puskával kellett elriasztgatni.

De bent is nagy volt a veszteség. Márton pap az ostrom után való délelőttön egyszerre háromszáz halott fölött énekelte el az ''Absolve Dominé''-t. 

A háromszáz halott ott feküdt hosszú sorokban a közös sírgödör körül. Középen Bálint pap egyházi ingben, feszülettel, stólában. Mellette Cecey fejetlenül. Nyolc hadnagy. Balázs apród az anyjával, Szőr Máté, a maklári molnár, Gergely, a felnémeti kovács, Gasparics, Vas Ferencné, Baloghné, asszonyok, leányok, megismerhetetlen arcú, csonka és véres halottaknak nagy és csendes sokasága. Néhol csak egy fej. Néhol csak egy kar. Néhol csak egy véres ruha s benne egy sarkantyús csizmás láb.

A temetésen ott voltak a megmaradt tisztek. Maga Dobó is hajadonfővel, kezében tartva a vár zászlaját.

Mikor a pap beszentelte a halottakat, Dobó megszólalt, s beszélt el-elcsukló hangján a visszafojtott sírásnak:

- Levett sisakkal állok előttetek, vérben és tűzben, szent halállal meghalt vitéztársaim. Lelketek már ott van a csillagokon túl, az örök hazában; porotokat áldja a jelen és a maradék. Meghajtom a vár zászlaját előttetek, ti megdicsőült hősök. A hazáért haltatok meg. Istentől várjátok jutalmatokat. Isten veletek! Az örökkévalóság világosságában, Szent István királyunk orcája előtt találkozunk!

Csak egy csúsztatódeszkán, koporsó nélkül bocsátották alá a halottakat a közös sírverembe.

Az égből fehér pelyhekben szállingózott első jelentkezése a korai télnek.


Vasárnap, október 16-án, Dobó délután aludt egy órát, s amint kidörzsölte az álmot a szeméből, lóra ült, és a Sándor-bástyára lovagolt.

A várbeliek már akkor nem is építettek, csak a réseket állták.

Hideg őszi, borult idő.

A török ágyúk szakadatlanul dörögnek.

- Eredj, Kristóf fiam - mondotta Dobó az apródjának -, nézd meg a Bolyky-bástyát: mit csinálnak ott? Én innen az Ókapuhoz megyek.

Kristóf - a fél szemén neki is fehér kendős kötés - lóra ült. A Sötét kapunál oszlophoz kötötte a lovát, s gyalog futott be. Aztán végig a falon Bornemisszához.

Az egyik szakadékon át ágyúgolyó csapta meg. Csak lefordult a falról a kőtörmelékes deszkákra.

Az őr kiáltott Zoltaynak:

- Főhadnagy úr! A kis apród elesett.

Zoltay megdöbbenve hágott fel a falra. Látta a fiú mellkasán a nagy, véres horpadást. A katona mellette térdelt, s hogy a fiú feje a mellére hanyatlott, lecsatolta a fejéről a sisakot.

- Eredj tüstént a főkapitány úrhoz - mondotta Zoltay, a fiút magához ölelve. - Jelentsd neki.

A fiú még élt. Arca fehér volt, mint a viasz. Szomorúan nézett Zoltayra, s rebegett:

- Jelentse, hogy meghaltam.

Sóhajtott, és csakugyan meghalt.


A következő napon nem ágyúszóra virradtak. A sátorok ott fehérlettek a halmokon és hegyoldalakban, de törököt nem lehetett látni.

- Vigyázzunk - mondotta Dobó -, nehogy valami csel érjen bennünket!

S a föld színe alatt az üregekhez, fenn meg a szakadékokhoz állította az őrségeket.

Mert nemigen lehetett már a fal tetején állni sehol. A vár olyan volt, mint az egérrágta mandulatorta. Magától is omlott már néhol a fal, ha fölül ráléptek.

Ahogy nézegetik a török sátorok különös csendességét és néptelenségét, egyszer csak azt mondja valaki, úgy vélekedésképpen:

- Elmentek...

Mint a sebesen harapódzó tűz a száraz avaron, ismétlődik a szó szanaszét a várban:

- Elmentek! Elmentek!

S egyre hangosabb örömmel:

- Elmentek! Elmentek!

Azonban a tisztek senkit sem eresztettek ki a falak közül.

Napfölkelte után negyedórával egy asszonyt jelentettek az őrök. A fejére borított fekete selyemferedzséről látszott, hogy török asszony.

Maklár felől jött. Öszvéren ült. A magas kápájú nyeregben előtte egy kis magyar gyerek. Az öszvért a kantárnál fogva egy tizenöt éves szerecsen fiú vezette.

Kaput nem nyitottak az asszony előtt. De hogy is nyitottak volna, ha kapu nem volt?

Az asszony belovagolt a kapu mellett a szakadékon. Magyarul nem tudott, hát csak ezt a szót kiáltozta:

- Dobó! Dobó!

Dobó a kapuomladék tetején állva bámult a város felé. A török nőt látta jönni. S azt is mindjárt gondolta, hogy az asszony a kis Szelimnek az anyja. Mégis, hogy a nő az ő nevét kiáltotta, lesántikált az omladékról.

Az asszony leborult a lábához. Azután újra fölemelte a fejét, s térden maradva nyújtotta feléje a magyar gyermeket.

- Szelim! Szelim! - mondotta a két kezét könyörgőn összetéve.

A magyar gyermek hatévesforma volt. Barna arcú, kis, okos szemű fiú. A kezében fából faragott lovacskát tartott.

Dobó rátette a kezét a fiú fejére.

- Hogy hínak, fiam?

- Jancsinak.

- Hát a másik neved?

- Bojnemissza.

Dobó az örömtől megrezzenve fordult a Sándor-bástya felé.

- Gergely! Gergely! - kiáltotta. - Fussatok hamar Gergely hadnagy úrhoz.

De már akkor Gergely rohanvást rohant a bástyáról.

- Jancsikám! Jancsikám! - kiáltotta könnyes szemmel.

S majd megette a gyermeket.

- Jer, anyádhoz!

A török asszony tíz körömmel ragadta meg a fiúcskát. Megragadta, mint a sas a bárányt.

- Szelim! - kiáltotta kikarikásodott szemmel. - Szelim!

Látszott rajta, hogy kész széttépni a gyermeket, ha a magáét meg nem kapja.

Egy perc múlva lobogó alsószoknyában sietett Éva a palotából. A feje a homlokán át be volt kötve fehér kendővel, de az arca örömtől piroslott. Kézen futtatta maga mellett a kis török gyermeket. A kis Szelim a szokott török ruhájában volt, s nagy karaj kaláccsal futott Éva mellett.

Mind a két anya kitárt karokkal röppent a maga gyermekéhez.

Az egyik azt kiáltotta:

- Szelim!

A másik azt kiáltotta:

- Jancsikám!

S letérdeltek a gyermekükhöz. Ölelték, csókolták.

S amint a két asszony ott térdelt egymással szemben, egyszer csak összepillantottak, s kezet nyújtottak egymásnak.

23

A török csakugyan megszökött.

Varsányi, aki az asszony után egy órára jelent meg a várban, elmondta, hogy a basák még egy ostromot akartak, de a janicsárok, mikor ezt tudatták velük, a basák sátora elé csapkodták le a fegyvereiket. S dühösen kiáltozták:

- Nem harcolunk tovább! Ha mindnyájunkat felakasztattok is, nem harcolunk! Allah nincs velünk! Allah a magyarokkal van! Isten ellen nem harcolunk!

Ahmed pasa ott a sereg színe előtt sírva és a szakállát tépve szidta Ali pasát.

- Alávaló nyomorult! - üvöltötte a szeme közé. - Rossz akolnak mondtad Eger várát, juhoknak a bennük levő népet! Most vidd a császár elé ezt a gyalázatot magad!

És csak a bégek közbevetődésén múlt, hogy a két pasa össze nem verekedett a hadsereg színe előtt.

A tisztek között is nagy volt a hiány. Veli béget ágyon vitték el a harctérről. Dervis béget is félig agyonverten találták meg éjjel a falak alatt.

Olyan elkeseredés vett erőt a török hadon, annyi volt a tűztől s fegyvertől sebesült, hogy mikor a pasák kiadták a topcsiknak a visszavonulásra való parancsot, a többi még a reggelt se várta be. Otthagyták a sátorukat, poggyászukat, s útnak eredtek még éjjel.

Varsányi szavára mennyországi öröm szállotta meg a várbelieket. Az emberek táncoltak. A süvegüket a földhöz csapkodták. A török lobogókat kitűzték. Az ágyúkat kilőtték.

Márton pap a mindig nála levő kézi keresztet az égnek emelte, s az öröm őrjöngő hangján üvöltötte:

- ''Te Deum laudamus!'' 

S térdre csuklott, földre borult, csókolta a keresztet. Sírt.

A harangot kiemelték a földből. A gerendát, amelyen függött, két oszlopra tették. A harangot megkondították.

Bim-bam-bim-bam!... szólt vígan a harang, s ahogy Márton pap a piac közepén a keresztet tartva énekelt, köréje térdelt a nép, maga Dobó is.

Még a sebesültek is elővánszorogtak a zugokból és föld alatti termekből, s odatérdeltek a többi mögé.

Azonban Nagy Lukács egyszer csak nagyot ordít:

- Utánuk! Azt a kutya irgalmát Mahomednek!

A fegyveres népnek Dobóra villan a szeme. Dobó beleegyezőn bólint.

Nosza, ahány ló van a várban, arra mind katona ugrik. Ki a várból. Elrúgtatnak Maklár felé a török után.

A gyalogosok is ki a várból a gazdátlanul maradt sátorokba. S hordják be szekereken.

Estére valamennyi lovas zsákmánnyal rakodottan tért vissza a várba.

A vár népéből háromszáz halott pihent már lenn a közös sírban, s nyolcszáz sebesült feküdt még szanaszét a szénán, szalmán a vár belsejében.

A főtisztek is mind sebesültek. Dobó, Bornemissza kezén-lábán, Zoltay fekszik, Mekcsey tetőtől talpig a sebek és ütések gyűjteménye, Fügedy három fogával áldozott Mohamednek. Buzogánnyal ütötte ki valamelyik török. De vígan szenvedte, mert a fájósat is kiütötték.

És seb nélkül nincs a vár népe között se férfi, se asszony. Azazhogy mégis van: a cigány.

Sukánnak az utolsó jelentése így hangzott:

- Nagyságos főkapitány uram, jelentem, hogy a várba lőtt nagyobbfajta ágyúgolyókat mind összeszedtük és megolvastuk.

- Mennyi?

- Hát ha azt nem számítjuk, ami még itt-ott a falakban van, öt híján tizenkétezer.


==BEFEJEZÉS==

Mikor az ostrom előtt Dobó segítséget kért a szikszai gyűléstől, ezt felelték neki, illetőleg Mekcseynek, aki Dobót képviselte:

- Ha elegen nem voltatok, minek maradtatok a tisztségben! Ha megettétek a koncát, igyátok meg a levét is!

A két kapitánynak az volt erre a válasza, hogy az ostrom után mind a kettő letette a tisztséget.

Egész Európa tapsolt és ujjongott a győzelem hallatára. Rómában a pápa ''Te Deum''-ot misézett. A királyt mindenfelől üdvözlő levelek magasztalták. A töröktől elfogalt és Bécsbe küldött zászlóknak csodájára jártak a bécsiek. (Az Ali pasa bársonylobogója bizonyára ma is ott van a Habsburgok egyéb győzelmi jelvényei között.)

A király leküldötte Egerbe Sforzia Mátyás főkapitányt, hogy Dobót és Mekcseyt maradásra bírja. De biz ők hajthatatlanok maradtak.

- Kötelességünket teljesítettük - felelte Dobó. - Bár ''mindenki'' teljesítette volna! Adja át őfelségének tiszteletünk és hódolatunk kifejezését.

A király azután Bornemissza Gergelyt nevezte ki Dobó helyére Eger vár főkapitányának.


==A VÁRVÉDŐ EGRI HŐSÖK NÉVSORA==

(Dr. Gárdonyi József közölte először, az 1923-as kiadás végén, az író végakaratára hivatkozva, a hagyatékban talált kézirat szerint, vagyis nem szoros alfabetikus sorrendben.)

''&lt;br&gt;Abádi'' ''Varga'' ''Imre'', faljavítás közben ágyúgolyó ütötte el.

''Alfra'' ''Jakab'', puskaportól súlyos égést szenvedett

''András'' ''diák'', egri bíró; meghalt ágyúgolyótól szeptember 30-án; két árvája maradt

''Arany'' ''Mihály'' egri puskás katona; sok sebet kapott, s a fején oly súlyosat, hogy az elméjében megzavarodott

''Aradi'' ''Nagy'' ''Antal'' hadnagy (Tinódi róla kiemelően szól)

''&lt;br&gt;Bakocsai'' ''István'' tizedes; szeptember 17-én a feltűzött török zászlót az ostrom viharában letépte, miért is Dobótól külön jutalmat kapott

''Baksa'' ''Benedek'', kő ütötte agyon

''Baksay'' ''Tamás'' hatlovas tiszt; lábán bombától ütött fadarab sebezte meg

''Balázs'' ''diák'', egri írnok; mindig fegyverben állt, éjjelenkint a faljavításokban buzgólkodott

''Bálint'' ''pap'', elesett az október 13-i harcban

''Balogh'' ''András'' Szirmai Pállal vitézkedett (nézd Szirmai!); fél szemét vesztette

''Balogh'' ''Antal'' egri puskás; ágyúgolyótól nyomorodott meg

''Balogh'' ''Bálint''

''Balogh'' ''Dénes'' tizedes a Bornemissza csapatában; mindkét lábán megsebesült

''Balogh'' ''György'', kőomlásban a lábán sebesült

''Balogh'' ''György'' (másik), egri; az oldalán ágyúgolyótól, karján és arcán kövektől sérült meg

''Balogh'' ''Mihály'' (egri), a karján nyíl és lándzsa ment át

''Baranyai'' ''György'' ötlovas tiszt; a karját bomba törte el

''Baranyai'' ''György'' altiszt

''Baranyai'' ''István'', a karját puskagolyó törte össze; testében golyók maradtak

''Barát'' ''Miklós''

''Bartha'' ''Pál'' várbeli tizedes; csípejébe golyót kapott

''Bay'' ''András'' altiszt

''Bay'' ''Ferenc'' ötlovas tiszt; vitézül harcolt, mikor a várból szeptember 14-én ebéd után kirohantak a városban sokadozó törökre; a lábát később kőomlás törte össze

''Benedek'' egri várbeli kovács

''Benedek'' ''Istók'' (felnémeti); míg ő a várban küzdött, a török a házát feldúlta, s a feleségét elrabolta

''Bereczky'' ''György'', Vajda János szolgája, agyonlőtték

... ''Bertalan'' várbeli puskás, agyonlőtték

''Blaskó'' ''Antal'' eperjesi hadnagy

''Bodó'' ''Demeter'' (felnémeti), a bombától a fején sebesült

''Bádogfalvi'' ''Péter'' (egri) várbeli puskás; a mellébe és a karjába két nyíl hatolt be

''Bódy'' ''János'' maklári molnár

''Bolyky'' ''Tamás'', a borsodi ötven puskás hadnagya; a janicsárok agyonlőtték szeptember 28-án este

''Borbély'' ''János'' hadnagy

''Borbély'' ''Péter'', Borbély János szolgája; fél szemére megvakult

''Bordács'' ''Bálint'' (ceglédi), golyótól arcban sebesült, s két fogát kilőtték

''Bornemissza'' ''Gergely'' deák, királyi hadnagy, 250 gyalogossal küldte a király

''Bor'' ''Mihály'', a sárosiak hetvenhat gyalogosának hadnagya

''Bozy'' ''Tamás'' (felsőtárkányi), jobb kezét vesztette

''Brum'' ''János'' mester, bécsi pattantyús

''Budaházi'' ''István'' hatlovas tiszt; a szeptember 12-i kirohanásban a török vállon lőtte; a sebész öt darabban vette ki a vállcsontját

''&lt;br&gt;Csapy'' ''Mihály'' várbeli tizedes; súlyosan sebesült („pixide sanciatus ambos testiculos amisit et est perpetuus castratus”);  Dobó egy levelével átlopózott a Szolnok körül levő nagy török táboron, s vissza is tért, elképzelhető, mennyi veszedelem között!

''Czeredy'' ''Lénárd'' egri puskás; golyóktól sebesült, egy a térdében maradt

''Cserney'' ''Benedek'' pattantyús; az ágyú mellett állt, s török golyótól szétlőtt fadarabok sebesítették meg a torkán és a karján

''Cses'' ''Péter'' várbeli puskás; vitézsége külön ki van emelve, janicsárok lőtték agyon; három árvája maradt

''Cseh'' ''János'' pattantyús (kisbesztercei)

''Czirják'' ''Mihály'' (egri), karját ágyúgolyó szakította el

''&lt;br&gt;Dobó'' ''István'', a vár főkapitánya

''Deli'' ''Balázs'' főlegény

''Dormán'' ''György'' főlegény

''Döngelegi'' ''Gáspár''

''Debrői'' ''György'' várbeli kocsmáros

''Dersy'' ''Ferenc'' püspöki ügyész

... ''Dömötör'' egri mészárosmester

''Deli'' ''Pál'' várbeli puskás; agyonlőtték

''&lt;br&gt;Eperjesi'' ''Janicskó''

''Enderfer'' ''Lajos'' pattantyús (Innsbruckból)

''Erdélyi'' ''Jakab'' egri puskás; arcban és nyakban golyó érte, a nyakában benn is maradt

''Erdélyi'' ''Mihály'', mellén golyó ment át

''Egres'' ''Mátyás'' (felnémeti), mind a két térdén bombától sebesült

''&lt;br&gt;Fügedy'' ''János'' lovas hadnagy

''Fülöp'' ''Dömötör'' főlegény

''Farkas'' ''János'' főlegény

''Fekete'' ''István'' hatlovas tiszt; részt vett az első kicsapásban, midőn Pető, Zoltay, Bornemissza kiment éjjel a török elé Abonyig, s mikor a törökök október 17-én eltakarodtak, egy kis csapattal utánuk rohant, és a törökök utóhadát megvagdalta; bombáktól és kardoktól sebesült meg

''Fayrich'' mester, pattantyús (laibachi)

''Fejérvári'' ''Pál'' tizedes; lábára sebesült meg

''Fürjes'' ''Dömötör'' várbeli katona; térdén lőtték, s lábát le kellett vágni

... ''Ferenc'' egri mészároslegény

... ''Ferenc'' egri molnár

''&lt;br&gt;Garay'' ''Farkas'' főlegény

''Gusztovics'' ''György'' főlegény

''Gyulai'' ''György'' hatlovas tiszt; a Szent Mihály-napi ostromnak egyik súlyos sebesültje; jobb kezét és lábát lőtték meg, teste más részében golyó maradt

''Gyulai'' ''György'' (másik), ágyúgolyótól halt meg a Bolyky-bástyán, a szeptember 29-i ostromban

''Gasparics'' ''Mihály'' főlegény, elesett

''Gersei'' ''Benedek'' főlegény

''Gálházi'' ''Miklós'' ötlovas tiszt; nyíllal átlőtték az arcát

''Gallus'' (Galyas? vagy Kallós) tihaméri molnár

''Gyurkovics'' (Mekcsey szolgája), elesett; özvegye, árvája maradt

... ''György'' kovács; Felnémetről önként bement a várba, és vitézül harcolt

... ''György'' molnár és ácsmester; éjjel-nappal dolgozott, ő ácsolta össze a robbanás után a puskaporos malmot

... ''György'' kovács (egri)

... ''György'' kovács (nagytállyai)

''György'' ''mester'', pattantyús, trencséni ember

''Guthay'' ''Péter'' ellenőr

... ''Gáspár'' borbélymester

... ''Gáspár'' borbélylegény

''Görgey'' ''Péter'' egri munkás-katona; kőomlásban vesztette épségét, úgyhogy holtáig ágyban kellett feküdnie

''Gyöngyösi'' ''Mátyás'' deák, a tüzes szerszámok őre és rendezője; vitéz küzdő, ki sok sebet kapott

... ''Gáspár'' egri mészároslegény

''&lt;br&gt;Haranghy'' ''Miklós'' egri puskás katona; ágyúgolyó érte térden, és falomlásban is sebesült

''Harsányi'' ''Ferenc'' (egri), agyonlőtték

''Halmai'' ''Miklós''

''Hős'' ''Péter''

''Horváth'' ''Gergely'', az október 4-i robbanás egyik áldozata; a karja szakadt el, s abban halt meg

''Horváth'' ''György'' várbeli lovas vitéz; elesett

''Horváth'' ''Mihály'' altiszt; részt vett a szeptember 21-i kirohanásban, amikor is a lovát átlőtték

''&lt;br&gt;Iváni'' ''György''

''Istenmezei'' ''Sándor''

... ''Imre'' kulcsár; négy szolgájával együtt éjjel-nappal híven őrködött

... ''Imre'' (Budaházy István szolgája), kövektől sérült meg

... ''István'' egri mészároslegény

... ''János'' kovács

... ''József'' mester, pattantyús Prágából

''János'' ''mester'', pattantyús a Szepességből

... ''János'' borbélymester

... ''János'', a Kamonyay Imre szolgája; a golyó az állát szakította el

... ''Jakab'' borbélylegény

... ''Jakab'' egri puskamíves

... ''Jakab'' felnémeti kovácsmester; vitézsége külön dicsérettel van említve a király elé ment jelentésben: „Valahányszor ostrom volt, a falakra futott, és a törökökből sokat agyonlőtt.”

... ''Jakab'' egri kovács

... ''Jakab'' egri mészároslegény

''Janicskó'' hadnagy

''Jászai'' ''Márton'', a jászói prépost negyvenegy gyalogosának hadnagya

... ''János'' ispán

''Józsa'' ''János''

... ''Józsa'' borbélylegény

''&lt;br&gt;Kassika'' ''Tamás'' (felnémeti), elesett, özvegye maradt

''Koron'' vagy ''Choron'' ''Farkas'', az abaúji ötven gyalogos hadnagya

''Kendi'' ''Bálint'', az ötven drabant hadnagya (Serédy György küldöttei)

''Kispéter'' ''Antal'', a gömöriek ötven puskásának hadnagya

''Kusztovics'' ''Horváth'' ''György'' altiszt

''Kis'' ''Dénes'' főlegény

''Kis'' ''Jakab'' kassai puskás; jobb-kezére kőütéstől megnyomorodott

''Kovács'' ''Antal'', elesett

''Kovács'' ''Ferenc'' (egri), a puskapor valószínűleg a robbanáskor arcát és karját összeégette, fél szemét kisütötte

''Komlósi'' ''Antal'', a szeptember 29-i rohamnál egy török zászlóvivőt akkor vágott le, amikor a zászlót kitűzte; a töröknek a zászlaja a török jobb karjával együtt lehullott a vár sáncába; Dobó 2 Ft jutalmat adott neki

''Kassay'' ''György'', meghalt kőomlásban

''Kassay'' ''Lukács'' egri tizedes, megcsonkult

''Korcsolás'' ''Máté'' egri tizedes, a fején sebesült; más sebeket is kapott, és meg is siketült

''Kocsis'' ''Gáspár'', golyók és kövek sebesültje

''Kusztos'' ''Balázs'' főlegény

''Kóródi'' ''Máté'' főlegény

''Kamuthy'' ''Balázs'' háromlovas tiszt; kövektől sebesült

''Kamonyay'' ''Imre'' (úriember, ki szolgájával jött)

''Körmendi'' ''Máté''

''Kamorai'' ''Gábor''

''Kádas'' ''Péter'', a karthausi barátok négy katonájának vezetője, a fején érte súlyos sebesülés

''Kulcsár'' ''Imre''

''Kálmán'' ''porkoláb''; Tinódi így említi: „Szegény Kálmán porkoláb”; megsebesült a Sötét kapu mellett ásott kijárónál, s meg is halt

''Kőszegi'' ''Albert''

''&lt;br&gt;Lőkös'' ''Mihály'', a szabad városok száz gyalogosának hadnagya

''Liszkai'' ''(Horváth)'' ''György'' altiszt

... ''Lőrinc'' kovács

... ''Lőrinc'' borbélylegény

... ''Lőrinc'' másik borbélylegény

''Landó'' ''Benedek'' (felnémeti), kövektől súlyosan sebesült

''Liptói'' ''János'' egri puskás; lövés érte a lábát

... ''László'' egri mészároslegény

''Lengyel'' ''Miklós'' (tihaméri), agyonlőtték

''Lengyel'' ''István'' egri puskás, fél karját vesztette el

''&lt;br&gt;Miskolczy'' ''László'' egri puskás; átlőtték mellben, de életben maradt

''Máday'' ''György'' egri várbeli; a karján kapott súlyos sebet, s az oldalát átlőtték

''Margit'' ''asszony'', ''Kocsis Gáspárné,'' golyóktól és kövektől sebesült; a neve a súlyosan sebesült katonák közt van felsorolva az ostrom utáni januáriusban készült jelentésben

''Major'' ''Ferenc'' egri puskás; arcát és kezét puskapor égette össze

... ''Máté'' egri mészároslegény

... ''Márton'' pap

... ''Mátyás'' egri lakatos és puskamíves

... ''Mátyás'' felnémeti molnár

... ''Márton'' borbélylegény

... ''Márton'' egri mészároslegény

''Molnár'' ''János'' egri; ágyú ölte meg, árvái maradtak

''Molnár'' ''Ambrus'' ács; elesett, három árvája maradt

''Mekcsey'' ''István'' alkapitány

''&lt;br&gt;Nágoli'' ''Urbán'' főlegény

''Nagy'' ''András'' puskás a Bornemissza csapatában; karjára megbénult

''Nagy'' ''Antal'' hadnagy; térdét és bordáit golyó törte össze, egy golyó benn is maradt

''Nagy'' ''Antal'' főlegény; az első halottak közé jutott

''Nagy'' ''Bereck'' egri tizedes; jobb vállát átlőtték

''Nagy'' ''Barnabás'' egri tizedes; szakállas ágyú a kezét szakította el

''Nagy'' ''Barnabás'', a Bornemissza hadából; ágyúgolyó a váll-lapockáját roncsolta szét

''Nagy'' ''Barnabás'', Perényi huszonöt katonájának vezetője

''Nagy'' ''Pál'', Báthory György harminc gyalogosának hadnagya; meghalt október 4-én, a puskaporraktár robbanásakor

''Nagy'' ''Pál'' (felnémeti), míg ő a városban harcolt, a török feldúlta a házát, s elvitte a feleségét

''Nagy'' ''Pál'' egri puskás; kövektől sebesült

''Nagy'' ''Imre'', az Ung megyei tizennyolc gyalogosnak egyik vezetője

''Nagy'' ''Imre'' (másik), Homonnay Gáborné gyalogosainak egyik vezetője; meghalt a Szent Mihály-napi ostromban

''Nagy'' ''Tamás'' főlegény; jobb kezét bomba törte össze

''Nagy'' ''Bálint'' főlegény

''Nagy'' ''János'' főlegény

''Nagy'' ''Mihály'' főlegény

''Nagy'' ''Balázs'' gyalog hadnagy; ágyúgolyó találta szeptember 16-án, hogy a paloták hátulsó falát földdel töltött kasok és hordók felállogatásával iparkodtak megvédeni az ágyúlövésektől

''Nagy'' ''Bertalan'' viceporkoláb

''Nagy'' ''Gábor''

''Nagy'' ''László'' várbeli másik kocsmáros

''Nagy'' ''Lukács'' egri gyalog tizedes; huszonegyedmagával Vác felé portyázva kirekedt a várból; már körülvette a török a várat, s ő Szarvaskőn búsult („Tisztességében fél, megfogyatkozik. Vagy meghal, vagy bemegyen, ő esküszik”), s keresztül is ment a regeteg török táboron, be a körülzárt várba; a fején súlyos sebet kapott

''Nagy'' ''Lukács'' várbeli közember; agyonlőtték

''Nagy'' ''István'', Dobónak zászlótartója; elesett az október 12-i ostromban

''Nagy'' ''Péter'' tizedes (egri); homlokán és két lábán az első ostromban sebesült; egyik lábát elvesztette, másikban a golyó bennmaradt

''Nagy'' ''Miklós'' egri tizedes; kőomlásban a fején és hátán sebesült

''Naszádos'' ''János'', Gergely diák tizedese; szakállas ágyútól vállban sebesült

''&lt;br&gt;Orbonáz'' (Orgonás) ''György'' főlegény

''Onori'' ''Gábor'' egri lovas vitéz; elesett

''Oroszi'' ''Gábor'', a szeptember 12-i kicsapásban halt meg, hogy Budaházyt védte, mikor már Budaházy megsebesült

''Ormándy'' ''János'', részt vett a szeptember 14-i nappali kirohanásban is, és vitézül harcolt; később a kezét bomba szakította el

''Országh'' ''Imre'', elesett

''&lt;br&gt;Paksy'' ''Jób'' tiszt, a komáromi kapitány öccse

''Pestyéni'' ''János'' hadnagy

''Pozsgai'' ''János'' főlegény, meghalt a Szent Mihály-napi ostromban

''Pozsgai'' ''Miklós''

''Pribék'' ''Imre'', Serédy György negyven katonájának vezetője; az áruló Hegedüs hadnagy felakasztása után őrá bízta Dobó a kassai csapat vezetését; Tinódi dicsérettel említi

''Pribék'' ''Józsa''

''Pribék'' ''János'' (nézd Sukánnál)

''Paksi'' ''Borbás'' viceudvarbíró; ágyú és puska három helyen sebezte meg

''Papa'' ''vagy'' ''Pápay'' ''Valentin'', harcolás közben halt meg, összerogyott

''Platkó'' ''Antal'', a kassai kétszáztíz önkéntes egyik vezetője

... ''Péter'' borbélymester

... ''Péter'' borbélylegény

''Puska'' ''Pál'' (egri) puskás; jobb kezét átlőtték; megbénult

''Putnoky'' ''Tamás'' (egri), a fején kőtől sebesült

''Pap'' ''Máté'' (felnémeti), kövektől súlyosan sebesült

''Porkoláb'' ''Kálmán'' ötlovas tiszt; csípőcsontját törte össze

... ''Pál'' egri mészárosmester

... ''Pál'' várbeli kovács

''Prini'' ''Ferenc''

''Prini'' ''Mihály''

''Pető'' ''Gáspár'' főhadnagy a királyi seregben; negyven lovas vitézzel küldték Eger védelmére; részes a szeptember 9-i első kicsapásban; a Szent Mihály-napi ostromban egyik lábára megsebesült, összeesett fájdalmában

''&lt;br&gt;Rhédey'' ''Ferenc'' főlegény (az angol királyi családdal rokonságba került Rhédey grófi család elődje)

''Rácz'' ''Farkas''

''Ráskai'' ''Péter''

''Rahóy'' ''Miklós'', a kezén golyó ment át; megbénult

''Rigó'' ''János'' (felsőnémeti ember), kőomlásban vállon sebesült

''&lt;br&gt;Somogyi'' ''András'', Pető hadnagya

''Sukán'' ''János'' számtartó; külön is kitüntette magát, mikor egy törésen Pribék Jánossal visszaverte a törököt

''Sáfár'' ''István''

''Sánta'' ''Márton'' molnár

''Sáray'' ''András''

''Sárközi'' ''Balázs'' puskás; mindkét lábát ellőtték

''Sipos'' ''Dénes'' (egri) várbeli puskás; kőpattanástól fél szemét vesztette

''Somogyi'' ''Ferenc, ''Homonnay Gáborné huszonnégy drabantjának vezetője

''Soklyosi'' ''Nagy'' ''Albert'' hadnagy, kit Tinódi ''vitéz'' jelzővel említ

''Soncy'' ''Szaniszló'', a földbástyán való vitézkedésért Dobó külön jutalommal tüntette ki

''&lt;br&gt;Szabó'' ''Tamás'' (felnémeti ember), kövek sebesítették meg

''Szabó'' ''Ádám'', elesett

''Szabó'' ''Imre'', Dobónak harmadik követe, aki a várból kilopódzott, s visszatért

''Szabó'' ''Márton''

''Szirmai'' ''Pál'', Tinódi ''vitéz'' jelzővel említi; nyílt ütközetben rohant ki egy kisajtón a várból október első napjaiban kevesedmagával, s „kőfal mellett sok török levágaték”

''Szatai'' ''Imre''

''Szakács'' ''Balázs''

''Szalay'' ''Mihály'' pelsőci pattantyús; arcán, fején, kezén és hátán sebesült meg

''Szalay'' ''Tamás'' egri; a lábán golyótól pattant kő sebezte meg súlyosan, hogy megbénult

''Szaniszló'' (de Craccovia) kassai puskás katona; a lábát ágyúgolyó szakította el

''Szilágyi'' ''Pál'' egri puskás katona; a fején kőtől sebesült meg

''Szalánky'' ''György'', az Ung megyei tizennyolc káptalan kilenc drabantjának vezetője

''Szücs'' ''János'' (vagy Szőcs) egri; a karján sebesült meg

''Székely'' ''Tamás'' egri puskás katona; mind a két lapockáját átlőtték

''Szőr'' ''Mátyás'' maklári molnár; kő ütötte agyon; három árvája s özvegye maradt

''Szőrné'' ''Katalin'' asszony; a molnár felesége

''Szenczi'' ''Márton'', a szepesi negyven drabant hadnagya

''Szalacskai'' ''György'', Homonnay Györgyné tizennyolc gyalogosának egyik vezetője

''Szólláti'' ''György'' főlegény

''Szabolcska'' ''Mihály'' főlegény

''Szőke'' ''András'' főlegény

''Székely'' ''Mihály'' főlegény

''Székely'' ''György''

''Szikszay'' ''Deák'' ''János'' egri provizor; a vár védelmében való kitűnéséért nemességet kapott; címere a saját képe, amint törököt fog a nyakánál, és oldalba szúrja

''&lt;br&gt;Tamás'' egri puskamíves

''Trencsényi'' ''Péter''

''Tarjáni'' ''Kristóf'', Dobó apródja; a törökök ellőtték október 16-án, mikor Dobó a Bolyky-bástyára küldte, hogy onnan hírt hozzon

''Tegnyei'' ''Péter'' főlegény

''Tardi'' ''Péter'' főlegény

''Tetétleni'' ''Pál'' főlegény

''Török'' ''János'' (egri), elesett

''Török'' ''János'' (Bács megyei) főlegény; a hátán ágyúgolyó érte

''Török'' ''Dömötör'', Tinódi ''vitéz'' jelzővel említi

''Török'' ''László'', azzal is kitüntette magát, hogy a külső kapu tornyán lengett, de az ágyúzástól fallal együtt leomló magyar zászlóért kiugrott a várból, s visszahozta; Dobó megdicsérte, és egy öltözetnek való purgomálposztóval jutalmazta meg

''Török'' ''Imre'' egri puskás; a kezét puskapor égette össze

''Tátorján'' ''György'' egri puskás; kövektől sebesült, és másféle sok sebet is kapott

''Temesváry'' ''Gáspár'', a kardját bomba törte el, s így sebesült meg súlyosan a lábán, a saját kardjától

''Tóth'' ''Máté'', Pető Gáspár szolgája; csípejében golyó érte, s benn maradt

''Tóth'' ''Endre'', Vas Miklós (nézd ott!) útitársa; Dobó egy forinttal jutalmazta meg

''Tóth'' ''László'', ez a vitéz ragadta el Ali pasa bársonyzászlóját az utolsó ostrom alatt

''Tamási'' ''Lőrinc'' (egri), fél lábán megnyomorodott

''&lt;br&gt;Urbán'' ''György'' egri puskás; vállát átlőtték

''&lt;br&gt;Vince'' borbélylegény

''Vámos'' ''Mihály'' deák, cipóosztó; ostromkor vitézül harcolt a többivel

''Varga'' ''János'', Bolyky Tamás csapatából való; háromszor kiugrott az ágyúgolyótól megrongált falnak egy résén csupa vitézi tréfából, és az ostromlásra gyűlő török hadat a kardjával fenyegette; Dobó egy forintot adott neki jutalmul

''Vitéz'' ''György'', vitézségéért megjutalmazták (de hogy ki, mikor, mennyivel, nincs rá adat)

''Vitéz'' ''István'' főlegény

''Vitéz'' ''János'' főlegény; szeptember 30-án Pető Gáspár csapatában harcolt

... ''Vince'' ispán

''Vajda'' ''János'' várbeli lovas hadnagy; Tinódi ''vitéz'' jelzővel említi; az ostrom után ő vitte el Bécsbe Dobó jelentését és Ali pasa bársonylobogóját, Iványi György, Somogyi András és Kőszegi Albert vitéztársával együtt

''Vitéz'' ''Ferenc'' viceporkoláb

''Varsányi'' ''Imre'', Dobó kéme és levélhordója

''Vas'' ''Miklós'', Dobónak egyik megbízottja, ki a török táboron át hordott ki levelet a püspökhöz, és tért vissza mindig élete veszélyeztetésével; egyszer meg is támadták, s a társát megölték a törökök, de ő elmenekült; háromszor ment ki és be; megsebesült arcban

''Vas'' ''Ferenc'' anyósa, elesett

''&lt;br&gt;Zádornik'' ''Ambrus'' gyalog hadnagy, a kassai önkéntesek egyik vezetője

''Zirkó'' ''Jakab'', ágyúgolyó ölte meg

''Zoltay'' ''István'' főhadnagy; negyven lovasával a király hadából; a szeptember 9-i ütközet egyik vitéze

''Zsigmond'' ''Benedek'' ács; reá bízta Dobó a robbanás után a törések beépítésének vezetését


Kétszáznyolcvankilenc név. A többi feledésbe ment.


==EGYES NÉVTELENEK==

''&lt;br&gt;Egy várbeli katona,'' a február 20-án kelt előterjesztés azt mondja róla, hogy Nagy Lukáccsal ment ki és tért vissza a várba; a sebesült nemesek között ajánlják a király kegyeibe. Nevéről az előterjesztés csak azt mondja:'' cuius nomen non succurrit''... - nem jut az eszébe. ''(A kézirat itt megszakad.)''


==TÖRÖK SZAVAK ÉS KIFEJEZÉSEK==

''Akindzsi'' - az oszmán sereg „száguldó és égető” alakulata; feladata a meghódítandó területnek még a fősereg benyomulása előtti tűzzel-vassal pusztítása.

''Allaha emanet olun!'' - Allah viselje gondodat! Allah vigyázzon rád!

''Allahu akbar! La iláha il Allah! Ja kerim! Ja rahim! Ja fettah!'' - Allah a legmagasztosabb! Nincs Isten Allahon kívül! Ő a kegyes, a könyörületes, ő minden út megnyitója!

''Anam'' - anyám.

''Aszab'' (azab) - gyalogos katona.

''Basli'' (besli) - várvédő katona.

''Beglerbég'' - a bégek bégje: a vilajet vagy beglerbégség élén álló tartományi kormányzó (főméltóság az oszmán birodalomban).

''Biszmallah'' (Biszmillah) - Allah nevében.

''Boncsok'' - zászlófej; almaforma dísz, amelybe a törökök a zászlóul szolgáló lófarkat erősítették.

''Bosztandzsi'' - nevük eredetileg kertészt jelent; ők a palotakertek, parti sétálóhelyek gondozói, a szultáni gályák evezősei, a szultáni tulajdon őrei s különféle rendőri feladatok elvégzői.

''Börek'' - vagdalt hússal vagy sajttal töltött, olajban kisütött tészta.

''Cirkászi'' - cserkesz (északnyugat-kaukázusi népcsoport tagja).

''Csausz'' - hírnök, futár, követ, főtiszt.

''Csaznegir'' - udvari étekfogó, főtálaló.

''Csokjasázták'' (csok jasu) - éljenezték.

''Defterdár'' - az államkassza legfőbb őre, a pénzügyminiszter.

''Deli'' - irreguláris katonai egység.

''Dzsebedzsi'' - fegyverkovács.

''Dzsinn'' - ártó szellem, gonosz démon.

''Ezan'' éneklés - imára szólítás.

''Feredzse'' - a mohamedán nők hosszú, felsőruhaként viselt fátyla.

''Főmufti'' - a birodalom vezető jogtudósa.

''Gönüllü'' - önkéntes várvédő katona.

''Gureba'' - az udvari zsoldos lovasság egyik csoportjába tartozó katona.

''Halvé'' vagy ''halva'' - mézből, lisztből, dióból készült édesség.

''Ilallah!'' (il Allah) - Nincs Isten Allahon kívül! (A „La iláha il Allah” magasztalás rövidebb változata).

''Iléri!'' (ileri) - előre!

''Jaja'' ''pasi'' (jájá basi) - janicsáralegység parancsnoka.

''Janicsár'' - rab gyermekekből kiképzett, válogatott gyalogos katonák.

''Járámáz'' ''gyaur'' - semmirekellő hitetlen.

''Jaszaul'' - hadrendező, őr,

''Jatagán'' - hajlított pengéjű rövid kard, markolatán két kis füllel.

''Jetisin! ''- Segítség!

''Kaikos'' (kajik) - csónakos.

''Kánun'' - lant, citera.

''Kapi'' ''aga'' (kapi agaszi) - a szultáni hárem fehér eunuchjainak a vezetője.

''Kaplaman'' - Gárdonyi által rosszul használt szó, jelen összefüggésben nincs értelme.

''Kapudzsi'' - a szultáni palota kapuinak őre.

''Karavánszeráj'' - vendégfogadó, a karavánok pihenőhelye, szállása.

''Káziaszker'' - főhadbíró.

''Korán'' - a mohamedánok szent könyve, „Bibliá”-ja.

''Kumbaradzsi'' - bombavető, mozsaras katona.

''Lagundzsi'' (lagumdzsi) - aknász.

''Láláka'' - a török „lálá” szó idős férfiak megszólítása, Gárdonyi itt magyaros nőképzővel látja el, s „anyóka” értelemben használja.

''Malebi'' (mahaleb, mahleb) - európai cseresznye; méz.

''Maruja'' (marul) - salátaféle.

''Meded!'' ''Ej'' ''vá!'' - magyarul: Segítség! Jaj!

''Mejhanedzsi'' - vendéglős.

''Minaret'' (minare) - a dzsámik és mecsetek karcsú tornyai; a hazánkban építettek közül az egri és a pécsi maradt meg.

''Mubarek'' ''olszun!'' - Az Isten áldja meg! Legyen szerencsés!

''Müezzin'' - az igazhívőket a minaret erkélyéről imára szólító személy.

''Müszellem'' - adókönnyítés fejében katonai szolgálatra kötelezett lovas katona.

''Nizandzsi'' ''bég'' - főkancellár, ő rajzolta a szultáni monogramot (tayrát) az uralkodói rendeletekre.

''Padisah'' - a sahok sahja: szultán, a birodalom uralkodója.

''Perzevenk'' ''dinini'' ''szikeim!'' - Te strici, teszek a vallásodra!

''Perzevenk'' ''batakdzsi!'' - Te strici gazember!

''Perzevenk'' ''kenef'' ''oglu! Hersziz aga! Batakdzsi aga!'' - Te mocskos kis strici! Te tolvajkirály! Te főgazember!

''Piad'' (pijáde) - gyalogos.

''Piláf'' - igen gyakran ürühússal együtt tálalt rizs.

''Pizáng'' - banánfa (jövevényszó a törökben is).

''Szandzsák'' - török közigazgatási egység, az egész tartományt, helytartóságot jelentő vilajet része.

''Szavul!'' - Félre az útból!

''Szeráj'' - a szultáni palota.

''Szilidár'' - az udvari lovasság egyik csoportjához tartozó lovas katona.

''Szolak'' - a szerájon kívül a szultán kíséretét-védelmét ellátó, a janicsárokhoz tartozó hatvan-hetven fős testőrcsapat tagja.

''Szörbet'' (serbet) - kiforrni nem hagyott édes must.

''Szpáhi'' - 1. az udvari zsoldos lovasság egyik csoportjához tartozó lovas katona; 2. javadalombirtok fejében katonáskodással tartozó tartományi vértes lovas katona.

''Temesszük'' - igazolás, bizonylat.

''Topcsi'' - tüzér.

''Topcsi'' ''basi'' - a tüzérség parancsnoka.

''Tüfendzsi'' - puskás, puskaműves.

''Ulufedzsi'' - az udvari zsoldos lovasság egyik csoportjához tartozó lovas katona.

''Zarbuzán'' - ágyúfajta.

[[Kategória:Regények]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Beszélgetések</title>
    <id>264</id>
    <revision>
      <id>4585</id>
      <timestamp>2006-08-29T09:45:38Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>{{fej}}, kat</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     = Rotterdami Erasmus
| cím        = Beszélgetések - Colloquia Familiaria
| szakasz    =
| előző      =
| következő  =
| megjegyzés =
}}

==Meggondolatlan fogadalom==

[ARNOLDUS, CORNELIUS]


ARNOLDUS

Isten hozott, Cornelius, már ezer esztendeje nem láttalak.

CORNELIUS

Légy üdvözölve te is, szeretett barátom.

ARNOLDUS

Már nem is reméltük, hogy hazatérsz! Hol jártál ilyen sokáig?

CORNELIUS

A pokolban.

ARNOLDUS

Nem is olyan valószínűtlen, amit mondasz, olyan elhanyagolt a külsőd, olyan sovány és sápadt vagy.

CORNELIUS

Az igazság az, hogy Jeruzsálemből jövök, és nem a holt lelkek birodalmából.

ARNOLDUS

Melyik isten vagy milyen szél hajtotta arra vitorládat?

CORNELIUS

Mi vitt oda másokat, megszámlálhatatlan tömegben?

ARNOLDUS

A balgaság, ha nem tévedek.

CORNELIUS

Megrovásod tehát nemcsak engemet illet.

ARNOLDUS

Mit kerestél ott mégis?

CORNELIUS

Azt, hogy pórul járjak.

ARNOLDUS

Azt itthon is megtalálhattad volna. Van ott legalább valami, amit érdemesnek találtál arra, hogy megnézze az ember?

CORNELIUS

Hogy az igazat megvalljam, majdnem semmi. Mutogatnak ugyan néhány régi emléket, de egyiknek a hitelességében sem bízom, talán csak úgy találták ki őket, hogy odacsalogassák az együgyűeket és hiszékenyeket. Sőt, úgy látom, azt sem tudják biztosan, hogy közelebbről hol feküdt Jeruzsálem.

ARNOLDUS

Hát mit láttál?

CORNELIUS

Mindenütt nagy barbárságot.

ARNOLDUS

Nem tett semmivel szentebbé ez az út?

CORNELIUS

Sőt sok tekintetben hitványabbá.

ARNOLDUS

Hát gazdagabbá?

CORNELIUS

Sőt levetkőztetett, vedlett kígyónál is jobban.

ARNOLDUS

És nem bánod, hogy ilyen hosszú utat vállaltál magadra hiába?

CORNELIUS

Nem szégyellem, mert sok társam van a balgaságban, és nem bánom, mert már úgyis hiába bánnám.

ARNOLDUS

Hát semmi haszonnal nem járt számodra ez a nehéz zarándokút?

CORNELIUS

Dehogynem, sokkal.

ARNOLDUS

Bökd ki hát végre!

CORNELIUS

Hogy ezentúl kellemesebben fogok élni.

ARNOLDUS

Talán mert kellemes visszaemlékezni az elmúlt bajokra?

CORNELIUS

Az is valami, de még nem minden.

ARNOLDUS

Hát még más jutalmat is nyertél?

CORNELIUS

Bizony úgy van.

ARNOLDUS

Ugyan mit?

CORNELIUS

Azt, hogy ahányszor csak kedvem szottyan, nagy gyönyörűséget szerezhetek magamnak is, másoknak is füllentéseimmel, amikor összejöveteleken, lakomákon úti kalandjaimat fogom elmesélni.

ARNOLDUS

Szóval nem jártál minden eredmény nélkül.

CORNELIUS

Meg aztán nem kisebb gyönyörűségem telik abban, amikor másokat hallok füllenteni olyasmiről, amit nem hallottak soha, nem is láttak. S ezt olyan biztonsággal teszik, hogy mikor a szicíliai bolondságoknál  is nagyobb hazugságokat mesélnek, maguk is meg vannak győződve róla, hogy színigaz minden szavuk.

ARNOLDUS

Különös gyönyörűség. A veszett fejsze nyele legalább, amint mondani szokás.

CORNELIUS

Még mindig valamivel okosabb, mint amit azok tesznek, akik hitvány zsoldért a katonaságot, minden bűn iskoláját keresik fel.

ARNOLDUS

De nem valami nemes dolog a hazugságban gyönyörködni.

CORNELIUS

Még mindig valamivel nemesebb, mint emberszólással szórakozni és szórakoztatni, vagy akár a kockajátékon időt és pénzt vesztegetni.

ARNOLDUS

Ebben kénytelen vagyok neked adni igazat.

CORNELIUS

Hanem még más haszonnal is járt az utam.

ARNOLDUS

Éspedig?

CORNELIUS

Ha akad egy testi-lelki jó barátom, aki hasonló esztelenségre készül, figyelmeztetni tudom már, hogy otthon maradjon, mint ahogyan a hajósok, akik már hajótörést szenvedtek, intik a tengerre készülőket, hogy milyen veszélyt kell kikerülniök.

ARNOLDUS

Bárcsak engem is idejében figyelmeztettél volna!

CORNELIUS

Csak nem mentél te is keresztül ugyanezen a betegségen? (Csak nem estél te is hasonló nyavalyába?)

ARNOLDUS

Én is megjártam Rómát és Compostellát. 

CORNELIUS

Teremtő Isten! Legalább az a vigasztalásom megvan, hogy te is osztozol balgaságomban. Miféle Minerva volt az, aki ilyen elhatározást ültetett a szívedbe?

ARNOLDUS

Nem Minerva, hanem maga Moria,  hiszen szép, fiatal feleségem van otthon, meg gyermekeim és népes házam, amelyről nekem kellett volna gondoskodnom, amelyet két kezem munkájával kell nap mint nap táplálnom.

CORNELIUS

Csakugyan komoly ok lehetett az, ami kedveseidtől elszakított. Mondd el, kérlek.

ARNOLDUS

Szégyellem elmondani.

CORNELIUS

Előttem ne szégyelld, hiszen tudod, hogy én is ugyanabban a cipőben járok.

ARNOLDUS

Iddogáltunk néhányan szomszédok. Mikor felhevültünk a bortól, valamelyikünk kijelentette, hogy szándékában áll elzarándokolni Szent Jakabhoz, egy másik meg azt mondta, hogy Szent Péterhez. Egyre-másra fogadkoztak a többiek, hogy velük tartanak. Végül is elhatározták, hogy mindnyájan elmennek. Én, hogy ne nézzenek kevésbé jó cimborának, magam is megígértem, hogy elmegyek velük. Akkor aztán azon kezdtünk vitatkozni, hogy hová menjünk inkább, Rómába vagy Compostellába. Határozatba ment, hogy Isten hírével mindkét helyre elzarándokoljunk, s már másnap induljunk.

CORNELIUS

Megfontolt határozat, méltóbb, hogy borba írják, mint ércbe.

ARNOLDUS

Erre hatalmas kupa járt körben, sorra hörpintettünk belőle, így pecsételtük meg fogadalmunkat.

CORNELIUS

Újszerű szertartás. De vajon megadatott-e mindnyájatoknak, hogy épségben hazatérjetek?

ARNOLDUS

Mindnyájunknak, kivéve hármat, akik közül az egyik még odaútban halt meg, ránk bízva, hogy az ő nevében is üdvözöljük Pétert és Jakabot. A másik Rómában pusztult el, és meghagyta nekünk, hogy adjuk át hitvesének és gyermekeinek utolsó üdvözletét. A harmadikat Firenzében hagytuk, siralmas egészségi állapotban. Gondolom, azóta már megtért a Paradicsomba.

CORNELIUS

Olyan jámbor ember volt?

ARNOLDUS

Ellenkezőleg: a legnagyobb gazember.

CORNELIUS

Hát akkor miért gondolod, hogy a Paradicsomba került?

ARNOLDUS

Mert a tarisznyája csak úgy duzzadt a búcsúcéduláktól.

CORNELIUS

Értem. De hosszú az út a mennyországig, s amint hallom, nem is nagyon biztonságos a rablók miatt, akik a levegőég középső régióját tartják megszállva.

ARNOLDUS

Ez igaz, csakhogy ő eléggé fel volt szerelve okmányokkal.

CORNELIUS

Milyen nyelven voltak ezek írva?

ARNOLDUS

Latinul.

CORNELIUS

Akkor hát biztonságban van.

ARNOLDUS

Biztonságban, hacsak nem botlik egy olyan angyalba, aki nem tud latinul. Mert akkor vissza kell mennie Rómába, új bullát kieszközölni.

CORNELIUS

Hát ott halottak számára is árulnak bullát?

ARNOLDUS

De még mennyire!

CORNELIUS

Figyelmeztetlek, ne fecsegj valami meggondolatlanságot, mert a falnak is füle van.

ARNOLDUS

Én ugyan nem ócsárolom a búcsúcédulákat, csak nevetem cimborám balgaságát, aki minden más tekintetben a leghaszontalanabb semmirekellő volt, de üdvössége horgonyát inkább pergamenlapba vetette, mintsem törekvései megjobbításába. De mikor részeltetsz már minket abban a gyönyörűségben, amit az imént említettél?

CORNELIUS

Ha alkalom adódik, rendezünk majd egy kis borozgatást, meghívunk rá néhány hozzánk illő embert, ott aztán versenyt füllenthetünk, s kölcsönös hazugságainkkal egymást szórakoztathatjuk, amíg csak jólesik.

ARNOLDUS

Nem bánom, tegyünk így.

==Egy katona gyónása==

[HANNO, THRASYMACHUS ]


HANNO

Honnan jössz, barátom?'' ''Úgy mentél el, mint Mercurius,  most meg Vulcanusként térsz vissza.

THRASYMACHUS

Mit beszélsz nekem Vulcanusról meg Mercuriusról?

HANNO

Mintha szárnyad támadt volna, amikor elmentél, most pedig sántítasz.

THRASYMACHUS

Így szoktak megjönni a háborúból.

HANNO

Mi közöd neked a háborúhoz? Félénkebb vagy te az őznél!

THRASYMACHUS

A zsákmány reménye bátorságot öntött belém.

HANNO

Szóval gazdag zsákmánnyal térsz haza?

THRASYMACHUS

Ellenkezőleg. Üres tarisznyával.

HANNO

Akkor legalább kevésbé voltál megrakodva súlyos málhával.

THRASYMACHUS

Ezzel szemben bűnökkel terhelten térek vissza.

HANNO

Bizony nehéz a málhád, ha igazat mond a próféta, aki ólomnehéznek nevezi a bűnt.

THRASYMACHUS

Több gaztettet láttam és követtem el ott, mint azelőtt egész életemben.

HANNO

Tehát akkor tetszik neked a katonaélet?

THRASYMACHUS

Nincs ennél bűnösebb és veszedelmesebb!

HANNO

Mi jut hát eszükbe azoknak, akik zsoldért, sőt egyesek még ingyen is, úgy rohannak a háborúba, mintha lakomára indulnának.

THRASYMACHUS

Nem tudom másként elképzelni, mint hogy gonosz fúriák űzik őket, teljesen kiszolgáltatják magukat az ördögnek és ennek a nyomorúságnak, saját vesztükbe rohannak.

HANNO

Úgy látszik, mert becsületes dolgokra semmi áron nem lehet rávenni őket. De mondd el inkább, hogy folyt le a csata, és ki győzött.

THRASYMACHUS

Akkora volt a csatazaj, a zűrzavar, a trombiták harsogása, a kürtök bömbölése, a lónyerítés, a katonák ordítozása, hogy nem is láthattam, mi történik, azt is alig tudtam, hol vagyok én magam.

HANNO

Hogyan van az mégis, hogy mások, ha visszatérnek a háborúból, olyan részletesen tudnak mindent ecsetelni, ki mit mondott, mit tett, mintha mindenütt békés nézőkként lettek volna jelen.

THRASYMACHUS

Azt hiszem, azok szörnyen hazudnak. Én arról tudok, mi történt a sátramban, de arról végképp nincs tudomásom, miként folyt le maga a csata.

HANNO

Talán azt sem tudod, hol sántultál le?

THRASYMACHUS

Alig. Úgy segítsen engem ezután Mars isten! De mégis, valószínűleg egy kődarab vagy egy ló patája sebesített meg a térdemen.

HANNO

De én tudom, hogy történt.

THRASYMACHUS

Tudod? Elmondta talán valaki?

HANNO

Nem, csak sejtem.

THRASYMACHUS

Mondd hát!

HANNO

Mikor gyáván meg akartál szökni, orra buktál, és egy kövön törted össze a térdedet.

THRASYMACHUS

Itt haljak meg, ha nem találtad fején a szöget! Éppen úgy volt, ahogy sejtetted.

HANNO

Menj akkor most haza, és mesélj hőstetteidről a feleségednek.

THRASYMACHUS

Ő bizony nem fog dicshimnuszt zengeni, ha ilyen üres kézzel megyek haza.

HANNO

De hogy fogod megtéríteni, amit raboltál?

THRASYMACHUS

Már régen megtérítettem mindent.

HANNO

Kinek?

THRASYMACHUS

Szajháknak, kocsmárosoknak, meg azoknak, akik kockajátékon elnyerték tőlem.

HANNO

Ahogy katonához illik. Ez így rendben is van: ebül szerzett jószág vesszen is el ebül. De remélem, a szentségtöréstől tartózkodtatok?

THRASYMACHUS

Egyáltalán nem. Ebben a háborúban semmi sem volt szent. Nem kíméltünk sem egyházi, sem világi vagyont.

HANNO

Hogyan fogod ezt jóvátenni?

THRASYMACHUS

Azt mondják, amit a háborúban követnek el, azt nem kell jóvátenni. Minden, ami itt történik, jogos.

HANNO

A hadijog szerint?

THRASYMACHUS

Jól mondod.

HANNO

De ez a jog legnagyobb jogtalanság. Téged nem a hazaszeretet vitt a háborúba, hanem a zsákmány reménye.

THRASYMACHUS

Nem tagadom, de úgy gondolom, kevesen mennek oda szentebb elhatározással.

HANNO

Az is valami: nagy tömeggel együtt csinálni esztelenséget.

THRASYMACHUS

A prédikátor azt hirdette a szószékről, hogy ez igazságos háború.

HANNO

A szószékről nem szoktak hazudni, ami azonban igazságos a fejedelemnek, az nem feltétlenül igazságos neked.

THRASYMACHUS

Az írástudóktól hallottam, hogy mindenkinek szabad a maga mesterségéből élnie.

HANNO

Szép kis mesterség! Lakóházakat felgyújtani, templomokat kirabolni, szent életű hajadonokat megbecsteleníteni, szegényeket kifosztani, ártatlan embereket meggyilkolni.

THRASYMACHUS

A mészárosokat azért fizetik, hogy levágják az állatot. Miért hibáztatod hát a mi mesterségünket, mikor minket azért fogadnak fel, hogy embert öljünk?

HANNO

Nem aggódtál amiatt, hová kerülne a lelked, ha a háborúban pusztulnál el?

THRASYMACHUS

Nemigen. Inkább jó reménnyel voltam, mert Szent Borbála  kegyeibe ajánlottam magam.

HANNO

És oltalmába vett?

THRASYMACHUS

Úgy láttam, bólintott valamelyest.

HANNO

Mikor láttad? Reggel?

THRASYMACHUS

Nem. Vacsora után.

HANNO

Akkor valószínűleg már úgy láttad, a fák is táncolnak az erdőben.

THRASYMACHUS

Hogy kitalál mindent ez az ember! De a legfőbb reménységem Szent Kristófba  helyeztem, akinek a képe előtt mindennap ájtatoskodtam.

HANNO

A sátorban? Hogy kerültek oda szentek?

THRASYMACHUS

Szénnel a ponyvára rajzoltuk őket.

HANNO

Akkor hát nem faszent ez a szénnel rajzolt Kristóf. De tréfán kívül: nem látom, hogyan tudsz ekkora bűnöktől megtisztulni, még ha Rómába mégy is.

THRASYMACHUS

Tudok egy rövidebb utat.

HANNO

Melyik az?

THRASYMACHUS

Elmegyek a domonkosokhoz.  Ott olcsón elintézem azokkal, akiknek ilyesmire felhatalmazásuk van.

HANNO

A szentségtörést is?

THRASYMACHUS

Ha magát Krisztust raboltam volna ki, sőt ha nyakát szegtem volna is! Olyan hatásosak a búcsúcéduláik, hogy minden bűn alól feloldozást adhatnak.

HANNO

Ez rendben volna, ha ugyan Isten is hozzájárul ehhez a bűnbocsánathoz.

THRASYMACHUS

Inkább attól tartok, az ördög nem járul hozzá, Isten ugyanis lényege szerint irgalmas.

HANNO

Kit választasz majd ki magadnak gyóntatóul?

THRASYMACHUS

Azt, akiről úgy látom, a legarcátlanabb, és leginkább híjával van a józan észnek.

HANNO

A zsák hogy megtalálja a maga foltját... Ha az majd feloldoz, tisztán veszed-e magadhoz az Úr testét?

THRASYMACHUS

Miért ne? Ha szennyes bűneimet az ő csuklyájába szórtam, megszabadultam azok súlyától. A többi annak a gondja, aki feloldoz.

HANNO

Honnan tudod, hogy feloldoz?

THRASYMACHUS

Tudom.

HANNO

Miből gondolod?

THRASYMACHUS

Mert kezét a fejemre teszi, és mormol valamit.

HANNO

Hátha éppenséggel a nyakadba varrja összes bűneidet, amikor kezét fejedre téve ezt mormolja: feloldozlak összes jótetteidtől, amelyekből semmit sem találok benned, visszaadlak régi életmódodnak, úgy bocsátlak el, ahogy hozzám jöttél. 

THRASYMACHUS

Legyen az ő gondja, mit mond, nekem elég ennyi: hiszek benne, hogy feloldozott.

HANNO

De ezt saját felelősségedre hiszed. Talán Istennek nem elég ez, pedig őelőtte kell felelned.

THRASYMACHUS

Miért is kerültél elém? Hogy megzavard nyugodt lelkiismeretemet?

HANNO

Inkább szerencsés találkozás az, mikor olyan barát akad az ember útjába, aki lelkére beszél.

THRASYMACHUS

Nem tudom, mennyire szerencsés, de éppenséggel nem kellemes.

==Reuchlin János megdicsőülése==

[POMPILIUS, BRASSICANUS]


POMPILIUS

Honnét jössz, hogy útikalap van a fejeden?

BRASSICANUS

Tübingából.

POMPILIUS

Nincs ott semmi újság?

BRASSICANUS

Nem győzök csodálkozni azon, hogy minden ember ennyire szomjazza az újságot. Holott Lovaniumban egy tevét hallottam,  amint azt prédikálta éppen, hogy kerülni kell mindent, ami új.

POMPILIUS

Tevéhez méltó beszéd. Méltó volna rá ez az ember, ha ugyan egyáltalán embernek számít, hogy soha ki ne cserélje régi saruit vagy avítt kötényét, egyék megzápult tojást mindig, és ne igyék mást, csak megecetesedett bort.

BRASSICANUS

Pedig, hogy evvel is tisztában légy, annyira ő sem szereti a régi dolgokat, hogy szívesebben venné a tegnapról maradt levest, mint a frisset.

POMPILIUS

De hagyjuk a tevét: mondd inkább, mi újságot hozol.

BRASSICANUS

Hát bizony ez az újság neki ad igazat, mert rossz.

POMPILIUS

Viszont valamikor ez is régi lesz. Amiből szükségképpen következik, hogy ha minden, ami régi, az jó, és minden, ami új, az rossz, akkor mindaz, ami most jónak számít, valamikor rossz volt, és ami most rossz, az egyszer majd jónak fog számítani.

BRASSICANUS

Így kell lennie, a teve-regula szerint. Sőt az is kiviláglik ebből, hogy aki valamikor, fiatal korában rossz bolond volt, hiszen új volt, ma már jó bolond, mert megvénült.

POMPILIUS

De térjünk a dologra, add elő, akármi is az.

BRASSICANUS

A három nyelv tudományának dicső phoenixe, Reuchlin János eltávozott az élők sorából.

POMPILIUS

Bizonyos a hír?

BRASSICANUS

Bizonyosabb, mint szeretném.

POMPILIUS

De mi rossz van abban, hogy tisztelettel övezett nevének halhatatlan emlékezetét az utókorra hagyva, e földi élet bajai közül a boldog lelkek társaságába költözött?

BRASSICANUS

Ezt meg ki mondta neked?

POMPILIUS

Magukból a tényekből következik. Mert nem is halhat meg másképpen az, aki úgy élt, mint ő.

BRASSICANUS

Bizony még inkább ezt vallanád, ha tudnád, amit én tudok.

POMPILIUS

Add tudnom, kérlek.

BRASSICANUS

Nem szabad elmondani.

POMPILIUS

Ugyan miért nem?

BRASSICANUS

Mert aki rám bízta, mély titoktartást fogadtatott meg velem.

POMPILIUS

Ugyanilyen kikötéssel add tovább nekem is. Becsületemre hallgatni fogok.

BRASSICANUS

Ámbátor ez a becsület már nemegyszer csalt meg engem, mégis közlöm veled. Kiváltképpen, mert amúgy is olyan természetű, hogy hasznos, ha minden jóravaló ember megtudja. Él Tübingában egy ferences barát, akit mindenki szent életű embernek tart, csak saját maga nem.

POMPILIUS

Komoly bizonyítéka ez annak, hogy valóban szent életű.

BRASSICANUS

Te is elfogadnád hiteles tanúnak, ha elárulnám a nevét.

POMPILIUS

És ha kitalálom?

BRASSICANUS

Az szabadságodban áll.

POMPILIUS

Hajolj hát közelebb a füleddel.

BRASSICANUS

Mire való ez, mikor úgyis egyedül vagyunk?

POMPILIUS

Ez már így szokás. ''(Összesúgnak)''

BRASSICANUS

Valóban róla beszélek.

POMPILIUS

A lehető legmegbízhatóbb ember. Az én szememben Sibylla levelének  fog számítani, amit ő mondott.

BRASSICANUS

Hallgasd végig tehát teljes bizalommal egész beszélgetésünket. Beteg volt a mi Reuchlinunk, eléggé súlyos beteg, de mégis megvolt a remény rá, hogy felgyógyul. Egy ilyen ember méltó lett volna arra, hogy soha meg ne öregedjék, soha ne legyen beteg, és sohase haljon meg. A reggeli órákban meglátogattam az én ferences barátomat, hogy lelkem terhén beszédével könnyítsen. Mert magam is együtt szenvedtem beteg barátommal, kit atyám gyanánt szerettem.

POMPILIUS

Hajh, ki nem szerette őt, hacsak maga nem volt fenékig romlott?

BRASSICANUS

S szólt hozzám a ferences barát: „Brassicanus, vesd ki szívedből a bánatot, a mi Reuchlinunk nem beteg többé.” „Hogyan - mondom én -, talán hirtelen meggyógyult? Hiszen két nappal ezelőtt még nem sok jóval biztattak az orvosok.” Mire ő: „Meggyógyult - monda -, de úgy, hogy ezután soha többé nem kell egészségéért aggódnunk. Ne sírj (mert látta, hogy megerednek a könnyeim), amíg nem hallottál mindent. Hat napja, hogy meg sem látogattam, de mindennapi imádságomba szőve az ő üdvét ajánlottam Isten kezébe. Ma éjszaka aztán, amikor matutinum  után megint lepihentem fekvőhelyemre, szelíd és könnyű álom jött reám.”

POMPILIUS

Magam sem tudom, milyen boldog előérzet tölti el a lelkemet.

BRASSICANUS

Nem jár rossz nyomon a lelked. „Láttam magamat - folytatta ő - állni a hidacska előtt, ami valami minden másnál szebben virító rétre vezetett. Úgy simogatta a szemet a pázsit és a lomb smaragdnál zöldebb zöldje, úgy nevetett az emberre a virágok csillagocskáinak hihetetlen tarkasága, olyan illat járt át mindent, hogy a boldog mezőt elválasztó folyó innenső oldalán mintha nem is virultak volna a rétek, hanem halott és kietlen és fonnyadt illatú lett volna minden. S miközben egészen átadtam magamat a látványnak, éppen elment mellettem Reuchlin; elmenőben héberül köszöntött rám békességet. Már a híd közepén járt, amikor feleszméltem; utána akartam szaladni, de ő tiltó tekintettel nézett vissza rám. ''Még nem szabad - ''mondta. - ''Öt év múlva fogsz követni engem. Addig is légy szemtanúja annak, ami itt történik.” ''Ekkor én közbevetettem: „Mezítelen volt Reuchlin, vagy fel volt öltözve? Egyedül volt vagy kísérőkkel?” „Öltözéke - felelte ő - semmi más nem volt, csak egy fehér lepel, damasztnak mondanád, olyan csodálatosan ragyogott. Mögötte hihetetlen szépségű fiú lépkedett, a fiúnak szárnyai voltak, mindjárt gyanítottam, hogy ez az ő jó szelleme.”

POMPILIUS

Rossz szellem egy sem kísérte?

BRASSICANUS

Sőt több is, legalább a ferences barát szavai szerint. Mint mondá, távolabb néhány madár követte hátulról, a madarak tolla egészen fekete volt csak szárnyaik tövén nőttek inkább sárga, mint fehér pelyhek. Színük és hangjuk szerinte szarkára vallott volna, csakhogy testük nagysága egyenként tizenhat szarkával ért fel, semmivel sem voltak kisebbek a keselyűnél, fejük búbján bóbitát viseltek, csőrük és karmuk horgasak, begyük duzzadt. A hárpiáknak  nézte volna őket az ember, ha csak hárman lettek volna.

POMPILIUS

És mire készültek ezek a fúriák? 

BRASSICANUS

Messziről morajló zúgással repültek Reuchlin, a hérosz  felé, és szemmel láthatólag megtámadták volna, ha lehetett volna.

POMPILIUS

Mi akadályozta meg őket ebben?

BRASSICANUS

Az, hogy Reuchlin szembefordult velük és keresztet vetett feléjük. ''Távozzatok ''- úgymond  , ''gonosz nyavalyák, oda, ahová valók vagytok! Elég, ha a halandókat zaklatjátok: rajtam már, aki a halhatatlanok közé vétettem fel, nem fog a ti őrült hatalmatok. ''Alig mondta ezt ki, beszéli a ferences barát, máris eltávoztak az undok szárnyasok, de olyan bűzt hagytak maguk után, amelyhez képest a trágya majoránnának vagy nárdusnak számítana. Esküvel állította, hogy inkább szállna alá a pokolra, mintsem még egyszer elviselje, hogy ilyen tömjénillat vegye körül.

POMPILIUS

Legyenek átkozottak a gonosz párák.

BRASSICANUS

De hallgasd még meg a többit is, amit a ferences barát mesélt nekem. „Míg ezeket szemléltem figyelmesen - beszélte -, hát megjelent a híd mellett Szent Jeromos, és ilyen szavakkal szólította meg Reuchlint: ''Légy üdvözölve, szentséges kollegám. Nekem jutott az a feladat, hogy téged fogadjalak, és az égiek társaságába vezesselek, mert szentséges fáradozásaidnak ezt a jutalmat rendelte az isteni jóság. ''S egyúttal elővett egy ruhát, melybe Reuchlint öltöztette.” Ekkor én megkérdeztem: „Mondd, milyen öltözetben és milyen külsőben láttad Hieronymust? Olyan öreg volt-e, ahogyan lefestik? Csuklyája volt-e vagy süvegje és bíbornoki palástja? És volt-e oroszlán a kíséretében?” Mire ő: „Szó sem volt semmi efféléről. Megjelenése kellemes volt, s úgy vallott magas korára, hogy semmi rút nem volt benne, de méltóság annál több. S mi szükség lett volna ott arra, hogy kísérje az oroszlán, amellyel a festők ábrázolni szokták? Bokáig érő ruhát viselt, amely átlátszó volt, mint a kristály. Ugyanilyen volt az is, amit Reuchlinnak adott át. Telides-tele volt hímezve három színben tarkálló nyelvekkel: egy részük aranybronzot, más részük smaragdzöldet, némelyik zafírkéket mutatott. Mindegyik ragyogott, és elrendezésük is erősen hozzájárult a hatás kedvességéhez.”

POMPILIUS

Sejtem már, annak a három nyelvnek a jele volt ez, amelyben kitűntek.

BRASSICANUS

Semmi kétség. Mert, amint beszélte, még a rojtokon is a három nyelv betűi voltak olvashatók, három színnel megkülönböztetve.

POMPILIUS

De vajon minden kíséret nélkül jelent meg ott Hieronymus?

BRASSICANUS

Kíséret nélkül, mondod? Azt az egész mezőt angyalok miriádjai lepték el, és egészen úgy töltötték meg a levegőt, mint mikor a nap sugaraiban látjuk röpködni azokat az apró testecskéket, amelyeket atomoknak neveznek, ha ugyan ilyen mindennapi dologról vehetjük ehhez a hasonlatot. Hiszen az eget sem lehetett volna látni, a napot sem, ha nem lett volna mindez tökéletesen átlátszó.

POMPILIUS

No lám, hát Reuchlinnak már szerencsét lehet kívánni a boldogsághoz. Aztán mi történt?

BRASSICANUS

Hieronymus tiszteletből jobbjára engedte Reuchlint, és úgy vezette a rét közepére. Ott a középen domb emelkedett, a domb tetején egyik a másikát nyájasan megölelte és megcsókolta. És közben felülről széles hasadékkal megnyílt az ég, valami leírhatatlan fenséget tárva fel, úgy, hogy ehhez képest valósággal hitványnak tetszett mindaz, ami előbb még csodálatra volt méltó.

POMPILIUS

Nem tudnál valami képet adni róla?

BRASSICANUS

Már hogy tudnék én, aki nem is láttam? Az, aki látta, azt állította, hogy semmi szóval nem tudná még csak álomszerű árnyképét sem lefesteni a valóságnak, csupán azt hangoztatta, hogy ő akár ezerszer is kész volna meghalni érte, csak egy rövid szempillantásra is része lehetne még egyszer abban a látványban.

POMPILIUS

S aztán, aztán?

BRASSICANUS

Az ég hasadékán hatalmas oszlop bocsátkozott le, átlátszó, de kellemes fényű tűzből; azon ment fel, egymást átölelve, a két szentséges lélek az égbe, miközben angyali karok olyan dallammal bűvöltek el mindent, hogy a ferences barát állítása szerint visszaemlékezni sem tud erre a gyönyörűségre anélkül, hogy elő ne törnének a könnyei. Ezt csodálatos illatár követte. Miután az álom, ha ugyan álomnak lehet nevezni, elhagyta ezt az embert, őrülthöz volt hasonló, nem hitte magáról, hogy cellájában van, a hidat és a rétet kereste, és nem tudott másról beszélni, sem másra gondolni. Szerzetének elöljárói, amint meggyőződést szereztek róla, hogy ez nem mese (mert kitudódott, hogy Reuchlin ugyanabban az órában távozott a földről, amelyben a látomány ama szent életű ember elé tárult), egyetértő lélekkel adtak hálát Istennek, aki a jámborok jó cselekedeteit bőkezű jutalomban részesíti.

POMPILIUS

Mi más van hátra tehát, mint hogy a szent férfiú nevét a szentek kalendáriumához hozzáírjuk?

BRASSICANUS

Ezt akkor is megtettem volna, ha a ferences barát semmi ilyen látományt nem látott volna, mégpedig aranybetűkkel, és mindjárt Szent Jeromos mellé.

POMPILIUS

Itt haljak meg rögtön, ha nem teszem én is ugyanezt a magam könyvében.

BRASSICANUS

Sőt az én házioltáromon is állni fog, aranyból kiöntve a szentek válogatott társaságában.

POMPILIUS

Az enyémen is állni fog, mégpedig drágakőből kifaragva, ha jó szándékommal arányban áll az anyagi lehetőség.

BRASSICANUS

Könyvtáramban is Hieronymus mellé fogom elhelyezni.

POMPILIUS

Én is a magaméban.

BRASSICANUS

Sőt ezt fogja tenni, ha nem akar hálátlannak mutatkozni, mindenki, aki becsüli és szereti a nyelveket és az irodalmi műveltséget, kivált a Szentírás tudományát.

POMPILIUS

Annyi tudni való, hogy meg is érdemli. De téged nem bánt az az aggály, hogy még nem helyezte a szentek sorába a római pápa tekintélye?

BRASSICANUS

Ki „kanonizálta”, amint mondani szokás, Szent Jeromost? Ki Pál apostolt? Ki a Szűzanyát? Vajon kiknek az emlékezete szentebb minden hivő szemében, azoké, akiket kiváló jámborságuk, akiket szellemük és életük alkotásai ajánlanak mindenki szeretetébe, vagy Sienai Kataliné,  akit Pius, e néven a második, a rend és a város iránti kedvezésből iktatott a szentek sorába?

POMPILIUS

Igazat beszélsz. Az az igazi tisztelet valóban, amely önként adatik meg olyan elhunytak egekre méltó érdemeinek, akiknek jótéteményei mindörökké érezhetők maradnak.

BRASSICANUS

Ha tehát így van, te azt hiszed, meg kell ennek a férfiúnak a halálát siratnunk? Sokáig élt, ha ugyan ez számít valamit az ember szerencséjében. Kiválóságának soha el nem múló emlékjeleit hagyta hátra. Jótéteményeivel nevét beírta a halhatatlanságba. Most pedig kiemelkedve az élet bajai közül, az eget élvezi, és Hieronymusszal társalkodik.

POMPILIUS

Viszont sokat szenvedett életében.

BRASSICANUS

De Szent Jeromos még többet szenvedett. Szerencse, ha valaki gonoszok részéről jó ügyért szenvedhet.

POMPILIUS

Ezt elismerem; a legjobb ügyért a leghitványabb emberek részéről valóban sokat szenvedett Hieronymus.

BRASSICANUS

Amit egykor a sátán az Úr Jézus ellen tett az írástudók és a farizeusok által, azt most is megteszi bizonyos farizeus lelkületű emberek által nem egy olyan férfiú ellen, aki a legderekabb, és virrasztásaival az emberi nem ügyében szerzett érdemet. Most ő a legjobb aratást éri meg a vetésért, amit végzett. Viszont a mi feladatunk az ő emlékezetét mint a szentek szentjét ápolni, az ő nevét magasztalni, s időről időre ilyenféle szavakkal üdvözölni őt: ''Ó, szentséges lélek, légy jóakarattal a nyelvek iránt,'' ''légy jóakarattal a nyelvek művelői iránt, kedvezz a szent nyelveknek, vidd romlásba a rossz nyelveket, amelyek a gyehenna mérgével vannak megfertőztetve.''

POMPILIUS

Így fogok cselekedni, és buzgón fogom hirdetni, hogy mások is így cselekedjenek. De valószínűnek tartom, hogy sokan lesznek, akik valami kis könyörgést fognak kívánni, amint az már bevett szokás, hogy avval ünnepeljék az üdvözült szent emlékezetét.

BRASSICANUS

Arra gondolsz, amit ők kollektának  neveznek?

POMPILIUS

Hát igen.

BRASSICANUS

Ezt már a halála előtt elkészítettem.

POMPILIUS

Mondd el, kérlek.

BRASSICANUS

''Isten, ki szereted az emberi nemet, ki a nyelvek adományát, mellyel egykor a te apostolaidat az Evangélium hirdetésére a te Szent Lelked által az égből elláttad, választott szolgád, Reuchlin János által a világ javára megújítottad: add, hogy minden nyelven mindenki a te fiad, Jézus dicsőségét hirdesse, hogy megzavard a hamis apostolok nyelvét, akik Bábel bűnös tornyának az építésére esküdtek össze, elhomályosítani törekedvén a te dicsőségedet, míg a magukét igyekeznek emelni, mert egyedül téged illet minden dicsőség, egyszülött fiaddal, Jézussal, a mi urunkkal, és a Szentlélekkel, nemzedékről nemzedékre mindőrökké. Ámen.''

POMPILIUS

Valóban, elegáns és jámbor könyörgés, pusztuljak el rútul, ha nem fogom mindennap elmondani. És ezt a találkozást szerencsémnek tartom, hogy ilyen szívderítő dolgot tanulhattam tőled.

BRASSICANUS

Sokáig örvendhess neki, és élj egészségben.

POMPILIUS

Légy te is egészséges.

BRASSICANUS

Egészséges: az leszek, bár légy: az nem vagyok. 

==Igazság és hamisság==

[PSEUDOCHEUS,  PHILETYMUS ]


PHILETYMUS

Honnan szeded azt a sok hazugságot?

PSEUDOCHEUS

Honnan kerül elő a pók hálója?

PHILETYMUS

Tehát nem szerzett tudományod ez, hanem veled született.

PSEUDOCHEUS

Természetemnél fogva van rá hajlamom: a tudomány és a gyakorlat növelte képességemet.

PHILETYMUS

Nem szégyelled?

PSEUDOCHEUS

Éppoly kevéssé, mint a kakukk a maga szavát.

PHILETYMUS

Neked azonban van rá módod, hogy szavadat megváltoztasd, és az embernek azért van nyelve, hogy igazat mondjon.

PSEUDOCHEUS

Inkább, hogy hasznosat. Az igazmondás bizony nem mindig válik hasznára az embernek.

PHILETYMUS

Éppen úgy hasznos néha, ha valakinek enyves a keze. S a közmondás azt bizonyítja, hogy ez a bűn rokon a tieddel.

PSEUDOCHEUS

Mindkét bűnt köztiszteletben álló nagyságok védelmezik: a hazugságot Ulixes, akit Homerus énekelt meg, a lopást meg éppen egy isten, Mercurius, ha hihetünk a költőknek.

PHILETYMUS

Akkor miért szidja az egész világ a hazudozókat, és miért akasztják fel a tolvajokat?

PSEUDOCHEUS

Nem azért, mert hazudnak vagy lopnak, hanem mivel ügyetlenül hazudnak és lopnak, vagy mert nincs megfelelő gyakorlatuk, vagy mert szakértelmük nem kielégítő.

PHILETYMUS

Van-e olyan író, aki a hazudozás tudományára tanít?

PSEUDOCHEUS

Ennek a tudománynak jórészt a ti rétoraitok a mesterei.

PHILETYMUS

Ők az ékesszólásra tanítanak.

PSEUDOCHEUS

Igaz. De az ékesszólás jórészt abból áll: ügyesen hazudni.

PHILETYMUS

Mit értesz azon: ügyesen hazudni?

PSEUDOCHEUS

Határozzam meg?

PHILETYMUS

Kérlek!

PSEUDOCHEUS

Azt jelenti: úgy hazudni, hogy hasznára legyen az embernek, és ne kapják rajta. 

PHILETYMUS

De nap nap után sokakat rajtakapnak.

PSEUDOCHEUS

Azok nem tökéletesen képzett mesterek.

PHILETYMUS

Hát te az vagy?

PSEUDOCHEUS

Úgyszólván az.

PHILETYMUS

Próbáld meg, rá tudsz-e engem szedni!

PSEUDOCHEUS

Téged is, legkedvesebb uram, ha kedvem tartja.

PHILETYMUS

Hazudjál hát nekem valamit!

PSEUDOCHEUS

Már hazudtam is. Nem vetted észre?

PHILETYMUS

Nem.

PSEUDOCHEUS

Akkor most jól figyelj. Már kezdek is hazudni.

PHILETYMUS

Figyelek. Mondj valamit!

PSEUDOCHEUS

Másodszor is hazudtam, anélkül, hogy észrevetted volna.

PHILETYMUS

Én bizony mind ez idáig semmi hazugságot nem hallottam.

PSEUDOCHEUS

Hallottál volna, ha értenél ehhez a tudományhoz.

PHILETYMUS

Világosíts fel.

PSEUDOCHEUS

Az imént legkedvesebb uramnak szólítottalak. Hát nem szemenszedett hazugság ez, amikor még kedves sem vagy! Meg aztán, ha kedves volnál is, akkor sem szólíthatnálak legkedvesebbnek, minthogy igen nagy számban akadnak, akik nálad kedvesebbek.

PHILETYMUS

Most bizony rászedtél.

PSEUDOCHEUS

Erőltesd meg hát az agyadat, megtalálod-e a második hazugságomat!

PHILETYMUS

Nem jövök rá.

PSEUDOCHEUS

Hiába keresem éleselméjűségedet, amelynek egyébként tanújelét szoktad adni.

PHILETYMUS

Elismerem: vezess rá.

PSEUDOCHEUS

Amikor azt mondtam: „Már kezdek is hazudni”, nemde hatalmasat hazudtam, hiszen hosszú évek óta egyebet sem teszek, csak hazudom, másfelől röviddel azelőtt, hogy ezt mondtam, ugyancsak hazudtam.

PHILETYMUS

Csodálatos bűvészkedés.

PSEUDOCHEUS

Legalább most, miután felvilágosítottalak, hegyezd füled, hogy észrevedd, ha hazudom.

PHILETYMUS

Hegyezem a fülem: mondd.

PSEUDOCHEUS

Már meg is történt. Te pedig elismételted a hazugságot.

PHILETYMUS

Most meg fogsz győzni, hogy nincs sem szemem, sem fülem.

PSEUDOCHEUS

Minthogy az ember nem tudja mozgatni a fülét, ennélfogva nem hegyezheti, és nem lógathatja, ilyenformán rászedtelek, mondván, hogy hegyezd a füled.

PHILETYMUS

Ilyen hazugságokkal tele van minden ember élete.

PSEUDOCHEUS

Nemcsak ilyenekkel, kedvesem. Ez csak játék. Vannak azonban hazugságok, amelyek hoznak is valamit a konyhára.

PHILETYMUS

Undorítóbb hazugsággal vagyont szerezni, mint a latrina szennyéből.

PSEUDOCHEUS

Lehet, de csak azoknak, akik nem értenek a hazudozás tudományához.

PHILETYMUS

Miben áll hát ez a te tudományod?

PSEUDOCHEUS

Nem méltányos dolog, hogy ingyen tanítsalak. Fizess, és akkor meghallod.

PHILETYMUS

Nem adok pénzt ilyen rossz hírű tudományért.

PSEUDOCHEUS

Te talán elajándékozod a birtokodat?

PHILETYMUS

Olyan ostoba nem vagyok.

PSEUDOCHEUS

Én pedig a magam tudományával biztosabb nyereségre teszek szert, mint te a birtokodból.

PHILETYMUS

Tartsd meg a tudományodat. De azért mondj egy példát, hadd lássam, nem üres fecsegés, amit beszélsz.

PSEUDOCHEUS

Íme, egy példa. Sok ember legkülönbözőbb ügyeiben van benne a kezem: adok-veszek, kezességet vállalok, kölcsönt adok és kapok, letéteket veszek át megőrzésre.

PHILETYMUS

Azután?

PSEUDOCHEUS

Különösen olyanokra vadászom, akik nem egykönnyen kapnak rajta.

PHILETYMUS

Kikre?

PSEUDOCHEUS

Ostobákra, feledékenyekre, meggondolatlanokra, akik nagyon messze vannak, és akik meghaltak.

PHILETYMUS

Az bizonyos, hogy a halottak senkit sem tudnak megcáfolni.

PSEUDOCHEUS

Ha valakinek hitelbe adok el valamit, pontosan feljegyzem a számlakönyvembe.

PHILETYMUS

És azután?

PSEUDOCHEUS

Amikor a fizetés esedékessé válik, több árut számítok fel a vevőnek, mint amennyit kapott. Ha meggondolatlan vagy feledékeny, biztos a hasznom.

PHILETYMUS

És ha rajtakap?

PSEUDOCHEUS

Hozom a számlakönyvem.

PHILETYMUS

És ha az illető meggyőz arról, hogy nem kapta meg, amit rovására írtál?

PSEUDOCHEUS

Tiltakozom, amennyire lehetséges, ebben a tudományban ugyanis a szégyenlősség egyáltalán nem hasznos. Ha minden kötél szakad, kitalálok valamit.

PHILETYMUS

Ha teljesen nyilvánvaló, hogy rajtacsíptek?

PSEUDOCHEUS

Mi sem könnyebb: a szolgám tévedett, vagy cserbenhagyott az emlékezetem. Ravasz dolog még: több számlát összekapcsolni: így könnyebb csalni. Példának okáért: egyes tételeket törlők, mert kiegyenlítették, másokért még semmit sem fizettek. Mindezt a következő lapokon úgy összekeverem, hogy a végén semmit sem törlök. Amikor elszámolunk, vitára kerül sor, többnyire én kerekedem felül, még ha hamis eskü árán is. Azután ez is jó fogás: olyannal kezdek elszámolni, aki éppen utazás előtt áll, és ezért erre nem készült fel. Én azonban mindig résen vagyok. Elhelyeznek nálam valamit, én elteszem, és nem továbbítom. Hosszú idő telik bele, mire az illető tudomást szerez róla, akinek küldték. Végül, ha már nem lehet tagadni, azt mondom, elveszítettem, vagy erősen állítom, hogy elküldtem, amit nem tettem, s a kocsisokra hárítom a felelősséget. Ha végül is nem tudom elkerülni, hogy visszaadjam, akkor kevesebbet adok vissza.

PHILETYMUS

Igazán szép tudomány!

PSEUDOCHEUS

Néha ugyanazon a címen kétszer kapok pénzt, ha jól megy: egyszer otthon, egyszer ott, ahová utazom. Én mindenütt ott vagyok. Eközben idő múltával feledésbe merül a dolog, a számlák összekeverednek, valaki meghal vagy hosszú útra indul. És ha végképpen mellétaláltam, legalább közben használtam az idegen pénzt. Egyeseket látszólagos nagylelkűségemmel hálózok be, hogy hazugságaimat fedezzék, de mindig más rovására: a magaméból egy fillért sem adnék, még a tulajdon anyámnak sem. Bár egyenként jelentéktelennek tűnik a haszon, de a sok kicsiből tekintélyes halom lesz, mert, amint már mondtam, sok ember ügyeiben van benne a kezem. Sok fortélya van továbbá annak, hogy rajta ne kapjanak. De a legjobb az: megkaparintom mindenkinek a levelét, akiét csak tudom, kinyitom és elolvasom. Ha azt gyanítom, károm lesz belőle, elrejtem, s ha visszaadom is, akkor adom vissza, amikor nekem tetszik. Azután egymástól igen messze lakó emberek között hazugságaimmal ellenségeskedést idézek elő.

PHILETYMUS

Mi hasznod ebből?

PSEUDOCHEUS

Ez két szempontból is hasznos. Először: ha nem sikerül valami, amit másnak a nevében megígértem, sőt már sápot is kaptam rá (légből kapott üzleteket ugyanis szintén nagy áron fizettetek meg magamnak), azt hazudom: ezen vagy azon múlott, hogy füstbe ment.

PHILETYMUS

És ha az illető tagadja?

PSEUDOCHEUS

Az messze van, mondjuk Bázelban. Én meg Angliában tettem ígéretet. Erre az történik, hogy kettejük között vita támad, egyikük sem hisz a másiknak, ha engem okol. Íme, egy példa tudományomra!

PHILETYMUS

Mi, egyszerű emberek, akik nevükön szoktuk nevezni a dolgokat, lopásnak hívjuk ezt a te tudományodat.

PSEUDOCHEUS

Ó, milyen járatlan vagy a jogi formulákban! Hát lehet lopás címén eljárást indítani az ellen, aki sikkasztott, esküvel tagadja le a kapott kölcsönt, vagy más fortéllyal szélhámoskodik?

PHILETYMUS

Így kellene lennie.

PSEUDOCHEUS

Láthatod, milyen előrelátók ennek a tudománynak a mesterei. Több haszon van ezekből az üzletekből, mint a lopásból, vagy legalább ugyanannyi; a kockázat meg kisebb.

PHILETYMUS

Az ördög vigyen el fortélyaiddal és hazugságaiddal együtt. Nem mondhatom neked ugyanis: Isten veled.

PSEUDOCHEUS

Te csak zsörtölődj, és maradj meg a szegénységgel járó igazmondás mellett. Én eközben Ulixes és Mercurius védelme alatt tolvajlásból és hazudozásból kellemesen fogok élni.

==Hajótörés==

[ANTONIUS, ADOLPHUS]


ANTONIUS

Borzalmas dolgokat mesélsz. Ezt nevezik hajózásnak? Isten mentsen attól, hogy valaha is ilyesmire vetemedjem.

ADOLPHUS

Pedig amiről idáig beszéltem, merő tréfa ahhoz képest, amit most fogsz hallani.

ANTONIUS

Máris több az elégnél az a baj, amit hallottam. Elborzadok, miközben te felidézed az emlékezetét, mintha magam is benne volnék a veszedelemben.

ADOLPHUS

Nekem egyenesen jólesik a kiállt szenvedésekre visszaemlékezni. Azon az éjszakán történt valami, ami a hajóskapitány bizalmát megmenekülésünk iránt úgyszólván végképp megrendítette.

ANTONIUS

Hadd halljam, mi volt az.

ADOLPHUS

Az éjszaka elég világos volt, az árbockosárban állt az egyik matróz, és körülkémlelt, hogy nem pillantja-e meg már a szárazföldet. Egyszerre csak valami tüzes gömb jelent meg mellette: hajósember számára baljóslatú jel ez, mikor egyedül jelenik meg, de szerencsés előjel, ha páros láng formájában. Ilyenkor a régiség Castort és Polluxot  vélte látni.

ANTONIUS

De mi közük ezeknek a hajósokhoz, mikor az egyik lovas volt, a másik meg ökölvívó?

ADOLPHUS

Így látták jónak a poéták. A hajóskapitány, aki a kormány mellett ült, megszólította: „Cimbora (mert így szólítják meg egymást a hajósok), látod-e, milyen útitárs szegődött melléd?” „Látom - felelte ez -, és könyörögve kérem, hogy hozzon szerencsét reánk.” Ezután a tüzes gömb végiggördült a hajókötelek között, és meg sem állt egészen a hajóskapitányig.

ANTONIUS

Nem volt ez magánkívül a félelemtől?

ADOLPHUS

A hajósok hozzá vannak szokva a rendkívüli jelenségekhez. Ott is csak keveset időzött, majd végiggördült az egész hajó peremén, végül is a fedélzet közepén összeomlott és eltűnt. Délfelé a vihar egyre jobban nekivadult. Láttad-e valaha az Alpeseket?

ANTONIUS

Láttam.

ADOLPHUS

Azok a hegyek kis dudorodások, ha a tenger hullámaihoz hasonlítjuk őket. Ahányszor a magasba emelt minket, ujjunkkal érinthettük volna a holdat, ahányszor a mélybe szálltunk, úgy éreztük, hogy a föld megnyílt alattunk, és egyenesen a Tartarusba jutunk.

ANTONIUS

Elvesztette az a józan eszét, aki a tengerre bízza magát.

ADOLPHUS

Míg a matrózok hiába birkóznak a viharral, végül hozzájuk lép a hajó kapitánya, halálsápadtan.

ANTONIUS

Ez a sápadtság nyilván valami nagy bajra mutatott.

ADOLPHUS

„Barátaim - szólt a kapitány -, nem vagyok többé ura a hajónak. Győztek a szelek, nincs más hátra, mint hogy reménységünket Istenbe helyezzük, és ki-ki készüljön fel a legrosszabbra.”

ANTONIUS

Igazi skytha prédikáció! 

ADOLPHUS

„De mindenekelőtt - folytatta - könnyíteni kell a hajó megterhelésén, így parancsolja a szükség kényszerítő ereje. Jobb az életet megóvni a vagyon árán, mintsem a vagyonnal együtt elpusztulni.” El kellett ismernünk, hogy igaza van: egymás után hajigáltuk a tengerbe az értékes áruval tele ládákat.

ANTONIUS

Ez volt csak igazán tengernyi veszteség.

ADOLPHUS

Volt ott egy olasz, aki a skót királynál járt követségben; ennek a ládája tele volt ezüstedényekkel, gyűrűkkel, posztóval és selyemruhákkal.

ANTONIUS

És nem akart a tengerrel alkudozni?

ADOLPHUS

Nem bizony, hanem azt kívánta, hogy vagy együtt pusztuljon el a szívéhez nőtt kincsekkel, vagy együtt meneküljön meg velük. Ezért aztán ellenállást tanúsított.

ANTONIUS

Hát a hajóskapitány mit szólt mindehhez?

ADOLPHUS

„Miattunk - mondotta - te magad elpusztulhatnál a vagyonoddal együtt, de az már nem való, hogy mi mindnyájan a te kincsesládádért tegyük kockára az életünket. Ha nem tetszik, tégedet a ládával együtt fogunk a tengerbe hajítani.”

ANTONIUS

Igazi matrózbeszéd!

ADOLPHUS

Így az olasznak is meg kellett hoznia a maga áldozatát, igaz, hogy közben elátkozta az ég meg a pokol lakóit egyaránt, amiért ilyen barbár elemre bízta a maga életét.

ANTONIUS

No, a „barbár” szóról ráismerek az olaszra.

ADOLPHUS

Kicsivel utóbb a szelek nemhogy megszelídültek volna a mi ajándékainktól, elszakították a hajóköteleket, és szétzilálták a vitorlákat.

ANTONIUS

Ez már kellemetlen.

ADOLPHUS

Akkor ismét odajött hozzánk a kapitány.

ANTONIUS

Hogy beszédet tartson?

ADOLPHUS

„Barátaim - szólított meg minket -, az idő int, hogy ki-ki Istennek ajánlja lelkét, és készüljön föl a halálra.” S mikor megkérdezték némelyek, akik valamennyire értettek a tengerészethez, hogy nézete szerint még hány óra hosszat tudja fenntartani a hajót, azt felelte, hogy nem tud ígérni semmit, de három óránál tovább semmi esetre sem.

ANTONIUS

Ez a beszéd még kegyetlenebb volt, mint az első.

ADOLPHUS

Amint ezt kimondta, parancsot adott, hogy vágják el valamennyi hajókötelet, és az árbocot, egészen a tartótól fogva, melybe illesztve volt, fűrészeljék le, s a vitorlarudakkal együtt taszítsák a tengerbe.

ANTONIUS

Miért?

ADOLPHUS

Minthogy a vitorlát már úgyis lerángatta vagy legalább összeszaggatta a vihar, inkább teher volt az egész, mint segítség: minden reményünket a kormánylapátba vetettük.

ANTONIUS

Mit csináltak ezalatt az utasok?

ADOLPHUS

Nyomorúságos látványban lehetett volna részed ott. A matrózok énekelték: „Üdvözlégy, Királynő!” és könyörögtek a Szűzanyához, nevezvén őt tenger csillagának, ég királynőjének, világ úrnőjének, üdvösség kikötőjének és sok más megszólítással hízelegve neki, melyekkel sehol sem illeti a Szentírás.

ANTONIUS

Mi köze neki a tengerhez, mikor, ha nem tévedek, ő soha nem ült hajóra?

ADOLPHUS

Egykor régen Venus volt a hajósok pártfogója, mivel az a hit járta, hogy ő a tengerből született. Mikor aztán Venus megvonta pártfogását, ennek az éppenséggel nem szűz anyának a helyébe lépett a Szűzanya.

ANTONIUS

Tréfálsz.

ADOLPHUS

Némelyek leborultak a fedélzeten, és úgy imádkoztak a tengerhez, ami olaj csak kéznél volt, mind a hullámokra öntötték, s egészen úgy hízelegtek neki, mint valami haragvó fejedelmi személynek szoktunk.

ANTONIUS

Mit mondtak?

ADOLPHUS

„Ó, legkegyelmesebb tenger, ó, legnagylelkűbb tenger, ó, leggazdagabb tenger, ó, leggyönyörűségesebb tenger, szelídülj meg, oltalmazz meg minket!” Sok ilyesmit gajdoltak a tenger süket fülébe.

ANTONIUS

Nevetséges babona. Hát mások mit tettek?

ADOLPHUS

Némelyek semmit, csak hánytak. De legtöbben fogadalmakat tettek. Volt ott egy angol, aki aranyhegyeket ígért a Walsinghami  Szent Szűznek arra az esetre, ha élve ér földet. Mások sok mindent ígértek a szent keresztfa egy-egy darabjának, amelyet ezen és ezen a helyen őriznek, mások ismét annak, amely itt és itt található. Ezt teszik Szűz Máriával, aki sok helyen székel, és azt gondolják, hogy célját téveszti a fogadalom, ha nem jelölik meg ezt vagy azt a székhelyet is.

ANTONIUS

Nevetséges: mintha a szentek nem laknának az égben.

ADOLPHUS

Voltak, akik megfogadták, hogy karthauzi barátnak állnak, volt egy, aki arra tett ígéretet, hogy Compostellai Szent Jakabhoz fog elzarándokolni mezítláb és fedetlen fővel, testén csupán egy páncélinggel, élelmét útközben koldulva össze magának.

ANTONIUS

Szent Kristófra senki sem gondolt?

ADOLPHUS

Egyetlen embert hallottam, nem is álltam meg nevetés nélkül, aki jó hangosan, hogy mindenesetre meghallgatásra találjon, Kristófnak, aki a párizsi székesegyházban áll inkább hegy, mint szobor gyanánt méretezve, egy akkora viaszgyertyát ígért, mint ő maga. Míg ezt hajtogatta, olyan hangosan, ahogy csak torkán kifért, egy ismerőse, ki éppen mellette állt, megbökte könyökével, és figyelmeztette: „Te, vigyázz, mit ígérsz! Hiszen ha minden vagyonodat árverésre bocsátod, akkor sem volnál képes ezt kifizetni.” Erre a mi emberünk halkabbra fogta a szót, nyilván, hogy Kristóf meg ne hallhassa, így felelt: „Hallgass, te bolond! Hát azt hiszed, hogy komolyan beszélek? Csak érezzek egyszer szárazföldet a talpam alatt, nem adok neki még egy faggyúgyertyácskát sem!”

ANTONIUS

Ó, agyafúrt szellem! Gyanítom, bataviai  lehetett.

ADOLPHUS

Nem, de mindenesetre zeelandi. 

ANTONIUS

Csodálom, hogy senkinek nem jutott eszébe Pál apostol, aki egykor maga is utazott hajón, és a hajótörésből kimenekült a szárazra. Hiszen ő, ki magán tapasztalhatta ezt a szerencsétlenséget, megtanulhatta, hogy segítséget nyújtson másoknak.

ADOLPHUS

Pálról szó sem esett.

ANTONIUS

Imádkoztak közben?

ADOLPHUS

Ebben versenyeztek egymással. Az egyik a ''Salve Reginá''-t  énekelte, a másik a ''Hiszekegy''-et. Egyeseknek saját kis könyörgéseik voltak, melyek nem sokban különböztek a bajelhárító varázsmondókáktól.

ANTONIUS

Hogy a csapás milyen jámborrá teszi az embert! Ha jól megy sorunk, sem Isten, sem egyetlen szent nem jut az eszünkbe. De mit tettél te azalatt? Egy szentnek sem tettél semmi fogadalmat?

ADOLPHUS

Nem bizony.

ANTONIUS

Miért nem?

ADOLPHUS

Mert nem alkudozom a szentekkel. Hiszen mi volna más az „adok, hogy megtedd” vagy „megteszem, hogy megtedd” formulájára szabott szerződésnél, ha azt mondod, hogy „gyertyát adok, ha kiúszom”, „elzarándokolok Rómába, ha megoltalmazol”?

ANTONIUS

De kérted legalább valamelyik szent segítségét?

ADOLPHUS

Nem én, még azt sem.

ANTONIUS

De hát miért nem?

ADOLPHUS

Mert túlságosan tágas a mennyország. Ha valamelyik szentre bízom az én üdvösségemet, tegyük fel, Szent Péterre, aki talán elsőnek fogja meghallani, mert a kapualjban álldogál, mielőtt ő odaérne az Úristenhez, mielőtt szót szólhatna az érdekemben, én már el is pusztulok.

ANTONIUS

Hát mit csináltál?

ADOLPHUS

Egyenesen az Atya elé járultam, mondván: ''Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben. ''Nincs szent, aki gyorsabban hallaná meg, mint ő, vagy szívesebben adná meg, amit kérünk.

ANTONIUS

De a lelkiismereted nem szólt közbe? Nem féltél Atyádnak szólítani azt, akit annyi bűnöddel bántottál meg?

ADOLPHUS

Hogy őszinte legyek, lelkiismeretem nem volt egészen tiszta, de utóbb összeszedtem bátorságomat, ilyeténképpen gondolkodva magamban: Egyetlen apa sem haragudhatik annyira fiára, hogy, ha életveszedelemben látja őt a rohanó folyóban vagy a tóban, hajánál fogva ne rántaná ki a partra. Mindnyájunk közül senki sem viselkedett nyugodtabban, mint egy asszony, aki apró gyermekét tartotta ölében, éppen szoptatta.

ANTONIUS

Hát ő mit tett?

ADOLPHUS

Egyedül ő nem kiáltozott és nem sírt, és nem is fogadkozott, csak csendesen imádkozott, gyermekét átölelve. Közben, minthogy a hajó időnként zátonyhoz csapódott, a kapitány, attól való féltében, hogy egészen szétesik, a hajó orra felől és a tat felől hajókötelekkel csavarta körül.

ANTONIUS

Elég nyomorúságos biztosíték.

ADOLPHUS

Ezalatt valami öreg pap állt ott fel, hatvanesztendős volt, a neve Ádám. Egy szál ingre vetkőzött, és lábbelijét is ledobva felszólított mindnyájunkat arra, hogy ugyanígy készüljünk fel az úszásra. És így állva a hajó közepén, beszédet tartott nekünk, Gersonból  idézve az öt igazságot a gyónás hasznáról; biztatott is mindnyájunkat, hogy ki-ki készüljön fel az életre is, a halálra is. Volt ott egy Domonkos rendi barát is, a kettőnek gyóntak meg azok, akik gyónni akartak.

ANTONIUS

És te?

ADOLPHUS

Én, látva a tolongást, csendesen meggyóntam Istennek, az ő színe előtt elítélve gonoszságomat, és az ő könyörületéhez folyamodva.

ANTONIUS

Hová jutottál volna, ha akkor ott elpusztulsz?

ADOLPHUS

Ezt az örök bíróra: Istenre bíztam. Mert nem akartam a saját bírám lenni, de mégsem hagyta el lelkemet minden jó reménység. Míg ezek történtek, visszatért közénk könnyben úszó szemekkel a hajóskapitány. „Készüljön fel mindenki - mondta -, mert a hajó már negyedóra hosszat sem fog kitartani.” Már több helyen beszakadt, és magába vette a vizet. Kevéssel utóbb jelenti nekünk a kapitány, hogy távolról templomtornyot lát, s egyben buzdított, hogy kérjük annak a szentnek a közbenjárását, akinek a pártfogása alatt áll az a templom. Mindenki leborult, és az ismeretlen szenthez könyörgött.

ANTONIUS

Ha nevén szólítottátok volna, talán meghallgatott volna benneteket.

ADOLPHUS

A neve ismeretlen volt. Közben a kapitány, amennyire csak bírta, arrafelé irányította a hajót, mely már erősen sérült volt, és már minden oldalról magába itta a vizet, sőt egészen szét is esett volna, ha a kötelekkel nem lett volna összekötözve.

ANTONIUS

Elég nehéz helyzet.

ADOLPHUS

Annyira jutottunk, hogy a helység lakói megpillantottak minket, és felismerték veszélyes helyzetünket. Tömegesen tódultak a partra, ruháikat lengetve és sapkáikat lándzsanyélre tűzve hívtak magukhoz minket, és égnek emelt karokkal jelezték, hogy együtt éreznek velünk.

ANTONIUS

Türelmetlenül várom, mi történt aztán.

ADOLPHUS

Már az egész hajót ellepte a víz, úgyhogy semmivel sem érezhettük magunkat nagyobb biztonságban a hajón, mint a tenger hullámaiban.

ANTONIUS

Most kellett volna a Szent Horgony oltalmához folyamodni.

ADOLPHUS

Éppen ellenkezőleg történt: amihez folyamodtunk, nyomorultul ingatagnak bizonyult. A matrózok a mentőcsónakból kimeregették a vizet, és a csónakot vízre bocsátották. Mindenki azon volt, hogy a mentőcsónakba jusson, de a matrózok a nagy kavarodásban azt kiabálták, hogy a csónak nem képes ennyi embert befogadni, ragadja meg ki-ki azt, amit meg tud ragadni, és próbáljon úszni. A helyzet nem tűrt hosszabb tanakodást, volt, aki evezőt ragadott kezébe, egy másik a kormányrudat, mások egy dézsát'' ''vagy egy vödröt, vagy egy szál deszkát, s ki-ki a maga mentőeszközére támaszkodva a habokra bízta magát.

ANTONIUS

Mi történt ezalatt avval az asszonykával, aki egymaga nem vett részt a jajveszékelésben?

ADOLPHUS

Ő ért elsőnek partot.

ANTONIUS

Hogy volt ez lehetséges?

ADOLPHUS

Egy görbe deszkára ültettük, és úgy hozzákötöztük, hogy nem egykönnyen eshetett volna le róla, egy kisebb deszkát a kezébe adtunk, hogy az evezőt helyettesítse vele, ellátva áldásunkkal, kitettük a habokra, megtaszítva egy rúddal, hogy messze kerüljön a hajótól, amely felől a legközvetlenebb veszedelem fenyegetett. Mire ő baljában csecsemőjét tartva, jobbjával evezni kezdett.

ANTONIUS

Ó, hős lelkű asszony!

ADOLPHUS

Mikor már nem volt más hátra, egy ember leszakította a hajóról a Szűzanya fából faragott szobrát, mely már korhadt volt és patkányrágta, magához ölelte, és úszni kezdett vele.

ANTONIUS

A mentőcsónak sértetlenül partot ért?

ADOLPHUS

Senki nem pusztult el hamarább. Pedig harmincnál többen voltak benne.

ANTONIUS

Milyen balvégzet okozta ezt?

ADOLPHUS

Még mielőtt el tudott volna szabadulni a nagy hajó mellől, ennek az ingadozása következtében a víz alá merült.

ANTONIUS

Ó, gonosz sors! S aztán mi történt?

ADOLPHUS

Én, míg másokkal törődtem, kis híja, hogy oda nem vesztem.

ANTONIUS

Hogyan?

ADOLPHUS

Mert már nem maradt semmi, ami alkalmas lett volna mentődeszkának.

ANTONIUS

Parafa tett volna ott jó szolgálatot.

ADOLPHUS

Annyi bizonyos, hogy ebben a helyzetben többre becsültem volna egy darab hitvány parafát, mint valami drága arany gyertyatartót. Amint körülnéztem, végül is az árbocrúd legalsó részét vettem észre. Minthogy egyedül nem tudtam kiemelni a helyéből, segítség után néztem. Így aztán ketten fogóztunk bele, és a tengerre bíztuk magunkat, úgy, hogy én a jobb oldali végét fogtam, társam a bal oldalit. Míg így hányt-vetett minket a hullám, a pap, aki az előbb a hajón prédikált, középen a vállunkra ugrott. Pedig nagy testű ember volt. Elkiáltottuk magunkat: „Ki ez a harmadik? Ez fogja a mi vesztünket okozni!” Mire ő a legnagyobb lelki nyugalommal így felelt: „Ne féljetek, van itt elég hely. Majd megsegít az Isten.”

ANTONIUS

Miért csak ilyen későn szánta rá magát az úszásra?

ADOLPHUS

Sőt a csónakban kellett volna helyet foglalnia, a domonkos baráttal együtt, mert ezt a tiszteletet mindenki megadta neki. De, bár kölcsönösen meggyóntak egymásnak a hajón, mégis, nem tudom, milyen körülményről megfeledkezve, ismét a hajó szegletébe vonultak gyónni, és egyik a másik felé emelte feloldozó kezét. Közben a csónak elsüllyedt: így mesélte nekem Ádám.

ANTONIUS

És mi történt a domonkos baráttal?

ADOLPHUS

Ez, mint ugyancsak a paptól hallottam, a szentek segítségét kérve ledobta ruháit, és anyaszült meztelenül az úszáshoz folyamodott.

ANTONIUS

Melyik szenteket hívta segítségül?

ADOLPHUS

Domonkost, Tamást, Vincentiust és nem tudom én, milyen Pétert,  de legjobban bízott Sienai Katalinban.

ANTONIUS

Krisztus nem is jutott az eszébe?

ADOLPHUS

Legalábbis a pap így mesélte.

ANTONIUS

Még inkább tudott volna partra úszni, ha nem dobta volna le magáról a szent csuklyát: e nélkül hogyan ismerhetett volna rá Sienai Szent Katalin? De folytasd a magad történetét.

ADOLPHUS

Amíg a hajó mellett haladtunk, a habok önkényén ide-oda hánykolódva, társam, aki bal felől fogózott a gerendába, a kormányrúdba ütközött, és combját törte. Így őt elsodorta a hullám; a pap örök nyugalomért könyörgött számára, és elfoglalta helyét, buzdítva engemet, hogy bátor szívvel tartsam azt az oldalt, amelyik nekem jutott, és fáradhatatlanul mozgassam a lábaimat. Közben rengeteg sós vizet nyeltünk. Neptunus nemcsak sós fürdőt rendelt nekünk, hanem sós italról is gondoskodott, bár a pap azt is megmutatta, hogy ez ellen hogyan kell védekezni.

ANTONIUS

Ugyan hogyan?

ADOLPHUS

Ahányszor csak velünk szembe jött a hullám, ő tarkóját fordította feléje, és száját szorosan becsukta.

ANTONIUS

Életrevaló öregember lehetett!

ADOLPHUS

Amint már jó darabig így úsztunk, s valamennyire előbbre jutottunk, a pap, ki, mint mondtam, rendkívül nagy termetű volt, megszólalt: „Ne félj, már biztos talajt érzek magam alatt.” Én nem mertem ennyit remélni sem. „Messzebb vagyunk még a parttól - válaszoltam -, hogysem gázlót remélhetnénk.” „Márpedig én - mondta ő - földet érzek a lábam alatt.” „Talán csak - véltem én - a ládákból valami, amit ide sodor a tenger.” „Sőt - erősítgette ő - már a lábam ujjait horzsolja a föld.” Még egy darabig úsztunk, s mikor ismét szilárdat észlelt, megszólalt megint: „Te tégy, ahogy jónak látod, én rád hagyom az egész árbocfát, és a gázlóra bízom magamat.” S megvárva, amíg elvonulnak a hullámok, lábára állva folytatta útját, amilyen gyors léptekkel csak tehette. Mikor megint hullámok közeledtek, mindkét kezével összefogva két térdét, teljes erőből ellenállt a hullámnak, a habok alá bukva, mint a búvárszárcsa vagy a kacsa szokta, majd amikor elvonult a hullám, felemelkedett újra, és továbbszaladt. Én, látva, hogy neki sikerül, követtem példáját. A part homokján izmos és tengerhez szokott férfiak álltak, láncot alkotva, egymásnak nyújtott hosszú rudakkal biztosítva magukat a hullámok sodrával szemben, úgy, hogy aki utolsó volt a láncban, a part felé úszónak nyújtotta ki rúdját. Amint egy hajótörött megérintette a rudat, mindnyájan a part felé húzódtak vissza, és így biztonságosan a szárazra húzták. Ily módon néhányan megmenekültek.

ANTONIUS

Hányan?

ADOLPHUS

Heten. De ezek közül is kettő összeesett a melegtől, mihelyt a tűz mellé vitték.

ANTONIUS

Hányan voltatok a hajón?

ADOLPHUS

Ötvennyolcan.

ANTONIUS

Ó, kegyetlen tenger! Legalább elégedett volna meg a tizeddel, amivel a papok is megelégszenek. Ilyen nagy számból ilyen keveset adott vissza?

ADOLPHUS

Ott alkalmunk volt kitapasztalni a nép hihetetlen emberségét, mert csodálatra méltó készséggel mindent megadott nekünk, amire csak szükségünk volt: vendéglátó fedelet, tűzhelyet, ételt, ruhát, útiköltséget.

ANTONIUS

Milyen nép lakik arra?

ADOLPHUS

Hollandi.

ANTONIUS

Nincs is ennél emberségesebb nép, bár mindenfelől vad természetű népek környezik. Gondolom, ezek után nem kívánkozol többé Neptunus után.

ADOLPHUS

Nem én, hacsak el nem veszi józan eszemet az Isten.

ANTONIUS

Én is szívesebben hallgatom meg az ilyen történetet, mintsem hogy magam is részt vegyek benne.

==A fogadók==

[BERTULPHUS, GUILIELMUS]


BERTULPHUS

Hogy van az, hogy az emberek Lyonban többnyire megszakítják útjukat két-három napra? Ha én egyszer útra kelek, nem nyugszom addig, míg célhoz nem érek.

GUILIELMUS

Én pedig azon csodálkozom, hogy tud valaki elszakadni ettől a várostól.

BERTULPHUS

Miért?

GUILIELMUS

Mert olyan hely az, ahonnan Ulixes társai sem tudtak volna továbbmenni. Szirének vannak ott. Senkit otthon nem látnak el jobban, mint abban a fogadóban.

BERTULPHUS

Hogy csinálják?

GUILIELMUS

Az asztalnál mindig jelen van egy nő, aki az étkezést tréfáival, nyájas beszédével felvidítja. És csodálatosan szépek. Először a háziasszony lépett oda hozzánk, üdvözölt bennünket azzal, hogy érezzük jól magunkat, és fogyasszuk egészséggel, amit tálalni fognak. Majd utána jött a leánya, egy igen bájos jelenség, akinek a viselkedése és beszéde annyira megnyerő volt, hogy még Catót  is jókedvre derítette volna. Nem úgy beszélgetett velünk, mint ismeretlen vendégekkel, hanem mint régi jó barátokkal és ismerősökkel.

BERTULPHUS

Ráismerek a francia nép emberségére.

GUILIELMUS

Minthogy azonban ők nem tudtak állandóan körülöttünk lenni, hiszen elszólították házi teendőik, meg azután a többi vendéget is üdvözölniük kellett, felváltotta őket egy szórakoztatásban gyakorlott leányka: nemcsak belekapcsolódott minden tréfába, hanem egymaga vitte is a szót mindaddig, míg a háziasszony leánya vissza nem érkezett. Az anya ugyanis ehhez már idős volt.

BERTULPHUS

De milyen volt maga az ellátás? Csevegéstől nem telik meg az ember gyomra.

GUILIELMUS

Egészen kiváló, úgyhogy egyenesen csodálkozom, hogy tudják vendégeiket ilyen olcsón ellátni! Étkezés után ismét barátságos beszélgetéssel szórakoztatják az embert, nehogy rátörjön az unalom. Úgy éreztem magam, mintha otthon volnék és nem úton.

BERTULPHUS

Milyenek voltak a hálóhelyiségek?

GUILIELMUS

Ott is fel-feltűnt néhány kisleány, mosolygósak, pajkosak, bohókásak: megkérdezték, van-e szennyes ruhánk; kimosták anélkül, hogy kérnünk kellett volna őket, s tisztán hozták vissza. Mit mondjak még? Mindenütt csak leányokat és asszonyokat láttunk, kivéve az istállóban, bár nemegyszer oda is belibegtek ezek a kislányok. Amikor elutazik az ember, olyan szívélyes melegséggel ölelik át és búcsúznak, mintha mindannyian testvéreik vagy közeli rokonaik volnának.

BERTULPHUS

Ez a viselkedés talán illik a franciákhoz. Nekem jobban tetszenek a német szokások, valahogy férfiasabbak.

GUILIELMUS

Nekem még nem sikerült eljutnom német földre, ezért arra kérlek, ha nem terhellek vele, mondd el, hogyan fogadják ők az idegeneket.

BERTULPHUS

Hogy mindenütt ugyanazon a módon fogadják-e a vendégeket, nem tudom: ezért elmondom, amit én láttam. Amikor megérkezik valaki, senki sem üdvözli, hogy úgy ne tűnjék, mintha hízelegnének a vendégnek. Ezt ugyanis kapzsiságnak és megvetendő dolognak, továbbá a német komolysággal össze nem egyeztethetőnek tartják. Amikor már hosszú ideje kiáltott be az ember, végül kidugja valaki a fejét a melegedő szoba kis ablakán (itt élnek ugyanis majdnem a nyári napfordulóig), mintha egy teknősbéka tekingetne ki a házából. Őt kell megkérdezni, lehet-e szállást kapni. Ha nem int nemet a fejével, abból látja az ember, hogy van hely. Akik megkérdezik ezután, hol az istálló, azoknak egy kézmozdulattal mutatják meg. Ott azután ki-ki a maga szokása szerint láthatja el a lovát. A szolgák a kisujjukat sem mozdítják. Ha nagy hírű a szálloda, akkor a szolga megmutatja az istállót, sőt a ló részére egyébként legkevésbé alkalmas helyet is. Az alkalmasabbakat ugyanis a később érkezők, főként a nemesek számára tartogatják. Ha az ember kifogásol valamit, rögtön ezt válaszolják: „Ha nem tetszik, keress másik fogadót.” Szénát csak nehezen és drága pénzen kapni a városokban, alig adják olcsóbban, mint a zabot. Ha az ember gondoskodott a lováról, mindenestül bemegy a meleg szobába, csizmában, sárosán, poggyászával. Mindenki számára csak egy ilyen közös helyiség van.

GUILIELMUS

A franciáknál megmutatják az embernek a hálószobáját, ahol levetkőzhet, megmosdhat, melegedhet, lepihenhet akár, ha úgy tetszik.

BERTULPHUS

Itt semmi ilyesmi nincs. A meleg szobában húzza le az ember a csizmáját, húzza fel a cipőjét, ha akar, inget vált, az esőtől nedves ruháját felakasztja a kályha mellé, maga is odahúzódik, ha meg akar száradni. Vizet is készítenek kézmosáshoz, de ez többnyire olyan kevéssé tiszta, hogy utána másik vizet kell kérni, hogy az ember lemossa, ami mosdáskor ráragadt.

GUILIELMUS

Dicséretes, hogy ezek a férfiak nem kényesek, és nem puhultak el.

BERTULPHUS

Ha délután négy órakor érkezik meg valaki, kilenc előtt akkor sem jut vacsorához, néha tíz óra is lesz belőle.

GUILIELMUS

Miért?

BERTULPHUS

Nem tálalnak, csak ha mindenki együtt van, hogy mindenkinek egyszerre szolgálhassanak fel.

GUILIELMUS

A maguk kényelmét keresik.

BERTULPHUS

Úgy van! Ennek következtében gyakran abban az egy szobában nyolcvanan-kilencvenen is összegyűlnek: gyalogosok, lovasok, kereskedők, hajósok, kocsisok, parasztok, gyermekek, asszonyok, egészségesek, betegek.

GUILIELMUS

Ez az igazi közösségi élet.

BERTULPHUS

Az egyik fésülködik, a másik az izzadságát törli, a harmadik magas szárú vagy rövid csizmáját tisztítja, fokhagymaszagot böfög fel egy negyedik. Egyszóval: nem kisebb itt a zűrzavar, ami a nyelveket és az embereket illeti, mint egykor Bábel tornya körül volt. Ha egy idegen tűnik fel, akinek a megjelenése bizonyos előkelőséget árul el, mindannyian rámeresztik szemüket, és úgy bámulják, mintha egy új állatfajta érkezett volna Afrikából, olyannyira, hogy mikor már asztalhoz ültek, visszafordulnak, és szüntelenül őt nézik, le nem veszik szemüket róla, még az ételről is elfelejtkezve.

GUILIELMUS

Rómában, Párizsban, Velencében senki semmin nem csodálkozik.

BERTULPHUS

Általában nem illik kérni semmit. Késő este, mikor már nem remélik, hogy még többen érkeznének, előkerül egy öreg szolga, ősz a szakálla, feje nyírott, morcos az arca, piszkos a ruhája.

GUILIELMUS

Ilyen pohárnokok kellenének Rómában a kardinálisoknak.

BERTULPHUS

Ez szemét körüljártatva csendben megszámolja, hányan vannak a melegedőben. Minél több embert lát, annál jobban fűti a kályhát, még ha egyébként a nap melegét is sokallja az ember. A kedves fogadtatás fő követelménye náluk, ha mindenkiről csurog a veríték. Ha valaki nem szokott ehhez a hőséghez, és csak egy résnyit kinyitja az ablakot, hogy meg ne fulladjon, rögtön ezt hallja: csukd be az ablakot. Ha azt mondod: ezt nem lehet kibírni, erre mindjárt az a felelet: keress másutt szállást magadnak.

GUILIELMUS

Pedig szerintem semmi sem veszedelmesebb, mint az, ha ilyen sok ember szívja ugyanazt a levegőt, méghozzá a melegtől elernyedt testtel, ugyanott étkeznek, és több órán át ott tartózkodnak. A fokhagymaszagot árasztó böfögésről, szellentésről, áporodott levegőről nem is akarok szólni: sokan vannak azonban, akik különféle rejtett betegségekben szenvednek, s nincs olyan betegség, amely valamilyen módon ne volna fertőző. Minden bizonnyal akadnak, akiknek spanyol, illetve másik nevén francia betegségük van, hiszen ez minden nép körében elterjedt. Véleményem szerint ezek nem jelentenek kisebb veszedelmet a bélpoklosoknál. Gondold meg, mekkora veszélynek vagy kitéve járvány idején.

BERTULPHUS

Ők azonban bátor emberek, mindezen nevetnek, és nem veszik komolyan.

GUILIELMUS

Igen, de mások rovására ilyen bátrak.

BERTULPHUS

Mit tehet az ember? Így szokták meg, s következetességre vall, ha valaki nem tér el attól, amit megszokott.

GUILIELMUS

Huszonöt évvel ezelőtt Brabantban semmi sem volt inkább szokásban, mint a közös meleg fürdők. Ezek most mindenütt üresek. Az új kór megtanított rá, hogy tartózkodnunk kell tőlük.

BERTULPHUS

De hallgasd meg, mi következik ezután. Később visszatér az a szakállas Ganymedes,  és megterít annyi asztalt, amennyit a vendégek számának megfelelően szükségesnek lát. De bizony ezek az abroszok nem finom milétosi szövedékből valók, kanavásznak mondhatók inkább, melyet vitorlarúdról téptek le. Minden asztalhoz beosztja a vendégeket, szám szerint legalább nyolcat. Aki azonban tisztában van már a helyi szokásokkal, oda ül, ahová jólesik neki. Szegény és gazdag, úr és szolga között semmi különbség.

GUILIELMUS

Ez az a bizonyos ősi egyenlőség, melyet a zsarnokok most eltöröltek. Krisztus élhetett így egykor tanítványai körében.

BERTULPHUS

Miután mindenki elhelyezkedett, újból megjelenik ez a morcos Ganymedes, és még egyszer megszámlálja az asztaltársaságokat. Majd visszatérve mindenki elé fatányért tesz, továbbá ugyanabból a nemes anyagból készült kanalat és egy üvegpoharat. Egy idő múltán hozza, a kenyeret, ezt ki-ki megtisztíthatja a penésztől, amíg a leves fő. Nemegyszer egy teljes órán keresztül ülnek így az emberek az asztalnál.

GUILIELMUS

S eközben senki sem kéri az ételt?

BERTULPHUS

Senki, aki ennek a vidéknek a szokásaival tisztában van. Végre asztalra kerül a bor! Jóisten, micsoda lőre! Mindig ezt kellene inniuk a szofistáknak: olyan híg és csípős. Ha egy vendég azt kéri, a saját pénzéért hozzanak neki egyebünnen másfajta bort, először úgy tesznek, mintha nem hallanák, de olyan arckifejezéssel, mintha meg akarnák ölni. Ha kérése mellett kitart: „Megszálltak itt már - így mondják - grófok és bárók, de senki sem panaszkodott a boromra. Ha nem tetszik, keress magadnak másik fogadót.” Csak a saját nemeseiket veszik ugyanis emberszámba, és azok címerét mutogatják mindenütt. Végre elérkezik a pillanat, hogy a korgó gyomornak is odavetnek egy falatot: nagy pompával érkeznek a tálak. Az elsőben általában húslébe vagy böjtnapokon zöldséglevesbe áztatott kenyérdarabok vannak. Azután ismét valami, majd főtt hús vagy felmelegített sózott hal, újra kásaféle, erre valami szilárdabb étel következik, mire ki-ki eléggé lecsillapította éhségét, feltálalják a sültet, illetve a főtt halat, amelyet nem tud otthagyni az ember, de ezzel nagyon takarékosan bánnak, és gyorsan el is viszik a tálat. Így rendezik el az egész étkezést, s amint a színészek kórusokat iktatnak az egyes jelenetek közé, úgy iktatják be ők a levest és a főzelékeket felváltva. Gondoskodnak azonban arról, hogy a befejező jelenet legyen a legjobb.

GUILIELMUS

A jó költő is így tesz.

BERTULPHUS

Vétségnek számít, ha étkezés közben valaki azt mondja: vidd el ezt a tálat, senki sem kér már belőle. Amíg az előírt idő - amelyet véleményem szerint homokórával mérnek - le nem telik, ott kell ülni. Végre ismét előjön az a szakállas vagy maga a gazda - aki egyébként ruházatát tekintve egyáltalán nem különbözik a szolgáitól -, s megkérdezi, hogy érezzük magunkat. Később valamivel jobb bort tesznek az asztalra. Azokat szeretik egyébként, akik jó ivók, mert aki a legtöbbet ivott, semmivel sem fizet többet, mint aki a legkevesebbet fogyasztott a borból.

GUILIELMUS

Csodálatos szokás!

BERTULPHUS

Akadnak olyanok, akik kétszer akkora értékben fogyasztanak a borból, mint amennyit az étkezésért fizetnek. De mielőtt befejezném az étkezés leírását: csodálatos, mekkora lárma és hangzavar támad, amikor az emberek elkezdenek az italtól felhevülni. Egyszóval: meg lehet süketülni. Gyakran keverednek a társaságba kóklerek. Bár nincs ezeknél undorítóbb fajzat, nem hinnéd, mégis mennyire gyönyörködnek bennük a németek. Ezek énekelnek, bolondoznak, kiabálnak, táncolnak, ugrálnak, úgyhogy azt hinné az ember, összedől a szoba, senki sem hallja a másik szavát. A németek azonban szemlátomást jól érzik magukat, s akár tetszik valakinek, akár nem, egészen késő éj szakáig ott kell maradnia.

GUILIELMUS

Most azonban fejezd be már az étkezést, mert oly soká tart, hogy magam is megcsömörlöttem tőle.

BERTULPHUS

Azt teszem. Amikor már a sajtot is elvitték - ez egyébként csak úgy ízlik nekik, ha már kissé romlott, és nyüzsögnek benne a kukacok -, előkerül a szakállas, és egy fenyőfa tálat hoz magával, amelyre krétával köröket és félköröket rajzolt. Ezt leteszi az asztalra szótlanul és komoran, mintha csak Charon maga volna. Akik kiismerik magukat irkafirkájában, leteszik a pénzt, egyik a másik után, míg a tálja meg nem telik. Ezután feljegyzi, ki fizetett, még egyszer némán átszámolja, ha nincs híja, int a fejével.

GUILIELMUS

És hogyha több a pénze?

BERTULPHUS

Esetleg visszaadná; megesett már.

GUILIELMUS

Senki sem tesz panaszt a hibás elszámolás miatt?

BERTULPHUS

Senki, akinek van esze. Mert rögtön ezt hallaná: Miféle ember vagy? Egy fillérrel sem fogsz többet fizetni, mint a többiek.

GUILIELMUS

Nagyvonalú nép ez, amelyről beszélsz.

BERTULPHUS

Ha valaki fáradt az utazástól, és étkezés után ágyba szeretne menni, felkérik, várjon, míg a többiek is aludni térnek.

GUILIELMUS

Mintha csak a platói államot  látnám magam előtt.

BERTULPHUS

Azután mindenkinek megmutatják a maga fészkét, amely csakugyan semmi egyéb, mint hálóhely: csak ágyak vannak benne, más semmi, amire az embernek szüksége lehet, vagy amit ellophatna.

GUILIELMUS

És ott tisztaság van?

BERTULPHUS

Ugyanaz a helyzet, mint az asztalnál. A lepedőket talán hat hónapja nem mosták.

GUILIELMUS

Mi történik eközben a lovakkal?

BERTULPHUS

Éppen úgy bánnak velük, mint az emberekkel.

GUILIELMUS

És mindenütt ugyanilyen a vendéglátás?

BERTULPHUS

Egyik helyen kissé finomabb, másutt kissé durvább, mint ahogyan leírtam, általában véve mégis ilyen.

GUILIELMUS

Elmondjam neked, hogyan fogadják a vendégeket Itáliának abban a részében, amelyet Lombardiának neveznek, továbbá Hispániában, Angliában és Walesben? Az angolok ugyanis részben a francia, részben a német szokásokat vették át, hiszen ez a két nép keveredett bennük. Wales lakosai viszont azzal dicsekednek, hogy ők őslakók Angliában.

BERTULPHUS

Mondd el, kérlek, mert sohasem jártam még ezekben az országokban.

GUILIELMUS

Pillanatnyilag nincs rá időm. A hajós arra kért, három órára legyek a parton, ha nem akarom, hogy itt hagyjon; a poggyászom is nála van. Majd máskor adódik rá alkalom, hogy részletesen beszélgessünk erről.

==Négy öreg==

[EUSEBIUS,  PAMPIRUS,  POLYGAMUS,  GLYCION ]


EUSEBIUS

Miféle vándormadarakat látok? Ha nem álmodom, s a szemem sem káprázik, három régi jó barátom ül itt: Pampirus, Polygamus és Glycion. Egészen biztos, ők azok.

PAMPIRUS

Mit keresel, te szemüveges varázsló? Gyere közelebb, Eusebius!

POLYGAMUS

Szeretettel üdvözöllek, kedves Eusebius!

GLYCION

Isten hozott, szeretett barátom!

EUSEBIUS

Együttesen üdvözöllek valamennyiőtöket, hiszen egyformán jó barátaim vagytok mindhárman. Milyen isten vagy még inkább miféle szerencse hozott így össze bennünket? Negyven éve is van már, hogy senki közülünk nem látta a másikat. Mercurius  sem terelhetett volna jobban össze bennünket a pálcájával. Mit csináltok itt?

PAMPIRUS

Ülünk.

EUSEBIUS

Azt látom. De mi célból?

POLYGAMUS

Várjuk a kocsit, hogy Antwerpenbe vigyen.

EUSEBIUS

A vásárba?

POLYGAMUS

Természetesen. De inkább csak nézelődünk, mintsem vásárolunk; meg aztán mindegyikünknek egyéb dolga is van.

EUSEBIUS

Én is oda megyek. De mi akadálya, hogy útra keljetek?

POLYGAMUS

Még nem egyeztünk meg a kocsisokkal.

EUSEBIUS

Ezek bizony nehéz emberek! Csapjuk be őket, ha nektek is úgy tetszik.

POLYGAMUS

Nagyon szívesen, ha lehet.

EUSEBIUS

Tegyünk úgy, mintha együtt gyalog akarnánk menni.

POLYGAMUS

Hamarabb elhiszik, hogy a rák szárnyra kel, mint hogy mi ilyen idős korunkban ezt az utat gyalog akarjuk megtenni.

GLYCION

Akartok egy komoly jó tanácsot?

POLYGAMUS

Nagyon is.

GLYCION

Ők most a kocsmában iddogálnak. Minél tovább teszik ezt, annál nagyobb annak a veszélye, hogy valahol az árokba hajtanak velünk.

POLYGAMUS

Legalább hajnalban kell jönnöd, ha azt akarod, hogy józan kocsist találj.

GLYCION

Hogy mielőbb Antwerpenbe jussunk, fogadjunk fel négyünk számára egy külön kocsit. Úgy gondolom, nem számít nálunk az a kis pénz. Ezért a kis kiadásért bőven kárpótol bennünket az a körülmény, hogy kényelmesebben ülünk majd, s beszélgetve igen kellemesen tesszük meg utunkat.

POLYGAMUS

Glycion javaslata nem rossz. Kocsiban is megrövidíti az utat a kellemes társalgás. Sőt kötetlenebbül beszélünk majd, bár a görög közmondással szólva csak a kocsi belsejében, s nem lekiáltozva a kocsiról.


GLYCION

Megegyeztem a kocsissal. Szálljunk fel! De jól érzem most magam, hogy ekkora idő után viszontláthatom legjobb ifjúkori barátaimat!

EUSEBIUS

Nekem is az az érzésem, mintha újra fiatal volnék.

POLYGAMUS

Hány éve is annak, hogy együtt voltunk Párizsban?

EUSEBIUS

Azt hiszem, legalább negyvenkét esztendeje.

PAMPIRUS

Annak idején úgy tűnt, egyidősek vagyunk.

EUSEBIUS

Körülbelül így is volt, legföljebb lényegtelen korkülönbségekről lehetett szó.

PAMPIRUS

Bezzeg most mekkorák a különbségek! Glycionban nincs semmi öreges vonás, Polygamus ellenben a nagyapja lehetne.

EUSEBIUS

Valóban így is van! Mi lehet ennek az oka?

PAMPIRUS

Hogy micsoda? Glycion nem sietett, sőt talán meg is állt menet közben, Polygamus meg előreszaladt.

EUSEBIUS

Ó, az évek nem állnak meg, ha megállnának is az emberek.

POLYGAMUS

Mondd meg őszintén, Glycion, hány éves vagy? '

GLYCION

Az éveim száma nagyobb, mint az aranyaimé.

POLYGAMUS

Szóval?

GLYCION

Hatvanhat éves vagyok.

EUSEBIUS

Valósággal „Tithonus  öregsége”, ahogy mondani szokták.

POLYGAMUS

Miféle módszerekkel tudtad ennyire feltartóztatni az öregséget? Nincs egy ősz hajszálad, nem ráncos a bőröd, élénk a szemed, ragyog a fogsorod, friss az arcszíned, erős vagy és egészséges.

GLYCION

Elárulom a módszereimet, viszont te is mondd el, hogy történt, hogy ilyen gyorsan megöregedtél.

POLYGAMUS

Vállalom. Meséld tehát, hová mentél, amikor elhagytad Párizst.

GLYCION

Egyenesen haza. Körülbelül egy évig voltam otthon. Körülnéztem pályaválasztás tekintetében. Úgy gondolom, ez a körülmény nem kis mértékben járul hozzá, hogy boldog legyen az ember. Megfigyeltem, mi sikerült egyeseknek, mi nem.

POLYGAMUS

Csodálkozom, hogy ennyi eszed volt, pedig Párizsban senki sem volt könnyelműbb nálad.

GLYCION

Eljutottam abba a korba. Ne hidd azonban, kedves barátom, hogy kizárólag a saját erőmre támaszkodtam.

POLYGAMUS

Csodálkoznék is rajta.

GLYCION

Mielőtt valamihez fogtam volna, elmentem egy idősebb és hosszú élettapasztalatánál fogva bölcs polgártársamhoz, aki az egész város véleménye szerint nagyon megbízhatónak, az én megítélésem szerint is szerencsés és boldog embernek számított.

EUSEBIUS

Bölcsen tetted.

GLYCION

Az ő tanácsára megnősültem.

POLYGAMUS

Volt-e nagy hozománya az asszonynak?

GLYCION

Inkább csak közepes, ahogy a közmondás tartja, amolyan hozzám való, az én anyagi körülményeim ugyanis szintén szerények voltak. Így hát kívánságom szerint sikerült a dolog.

POLYGAMUS

Hány éves voltál akkor?

GLYCION

Körülbelül huszonkettő.

POLYGAMUS

Ó, szerencsés ember!

GLYCION

Ne gondold, nemcsak a szerencsémnek köszönhetem.

POLYGAMUS

Hát akkor minek?

GLYCION

Megmondom. Egyesek előbb beleszeretnek valakibe, és csak aztán választják ki a maguk számára. Én megfontoltan választottam meg, kit szeressek, s inkább utódok céljából nősültem, semmint kizárólag a magam gyönyörűségére. Csak nyolc évig éltünk együtt, de a legnagyobb boldogságban.

POLYGAMUS

Maradt gyereked tőle?

GLYCION

Négyes fogatot hagyott rám: két fiút, két lányt.

POLYGAMUS

Magánemberként élsz, vagy viselsz valamilyen hivatalt?

GLYCION

Közhivatalt töltök be. Nagyobbat is kaphattam volna, de ezt választottam, mert olyan tekintélyt ad, amely megóv a lebecsüléstől, viszont legkevésbé sem jár terhes kötelezettségekkel. Így hát senki sem vetheti a szememre, hogy csak magamnak élek, s megvan a lehetőségem, hogy néha barátaimnak segítségére lehessek. Ezzel meg vagyok elégedve, többre soha nem törekedtem. Hivatalomat úgy láttam el, hogy súlyát az én személyem növelte. Én ezt többre becsülöm, mintha valaki magas hivatala révén tesz szert tekintélyre.

EUSEBIUS

Ebben nagyon is igazad van.

GLYCION

Így polgártársaim között öregedtem meg, mindenki szeret.

EUSEBIUS

Ezt bizony nagyon nehéz elérni, mert nem ok nélkül mondják: „Akinek nincs ellensége, annak barátja sincs” vagy „Ahová betér a szerencse, oda az irigység is mindig bekopog”.

GLYCION

Csak a különös szerencsével szokott együtt járni az irigység, a középszerűt nem fenyegeti. És én mindig arra törekedtem, ne jussak előnyökhöz mások kárára. A lehetőségekhez képest igyekeztem megvalósítani azt, amit a görögök ''apraxiá''-nak, azaz nyugodt életnek neveznek. Zavaros ügyekbe nem bonyolódtam, s főként azoktól óvakodtam, amelyek sok ember sérelme nélkül nem voltak megoldhatók. Ha tehát valamelyik barátomnak támogatásra van szüksége, úgy segítek rajta, hogy közben senkit nem teszek ellenségemmé. Ha mégis valamiből ellenségeskedés támad, úgy simítom el, hogy tisztázom magam, szívességgel oszlatom el, vagy úgy teszek, mintha észre sem venném, s megvárom, amíg megszűnik. A vitáktól mindig távol tartom magam, ha mégis sor kerül rá, inkább pénzt veszítek el, mint barátot. Egyébként Micio szerepét játszom:  senkit meg nem sértek, mindenkinek kedvében járok, mindenkit nyájasan köszöntök. Senki véleményével nem szállok szembe, senki utasítását vagy tettét nem becsülöm le, senkivel szemben nem vagyok gőgös. Úgy gondolom, hadd éljen mindenki a maga ízlése szerint. Amit a legnagyobb titokban akarok tartani, senkivel sem osztom meg. Mások titkai után nem kutatok, s ha véletlenül megtudtam valamit, nem fecsegem ki. Jelenlevőkről hallgatok, vagy barátságosan, szívélyesen beszélek. Az emberek közötti ellentétek nagy része onnan ered, hogy nem vigyáznak a nyelvükre. Mások viszályát nem szítom és nem táplálom, ellenkezőleg, ha alkalmam van rá, elsimítani vagy csökkenteni igyekszem. Ilyen módon mind ez ideig elkerültem azt, hogy polgártársaim meggyűlöljenek, s megtartottam szeretetüket.

PAMPIRUS

Nem érezted soha súlyosnak az özvegységet?

GLYCION

Bizony soha életemben nem ért súlyosabb csapás, mint a feleségem halála. Leghőbb vágyam az lett volna, hogy együtt öregedjünk meg, s együtt örüljünk gyermekeinknek. De mivel az istenek másképpen akarták, úgy gondoltam, így van jól. Nem találtam semmi célját, hogy hiábavaló gyásszal emésszem magam, hisz azzal már mit sem segíthettem boldogult feleségemen.

POLYGAMUS

Sohasem támadt kedved másodszor megnősülni, annál is inkább, mivel első ízben olyan szerencséd volt?

GLYCION

De támadt. Csakhogy azért házasodtam meg először, mert gyermekeket akartam, s ugyancsak a gyermekek kedvéért nem nősültem meg másodszor.

POLYGAMUS

De szomorú élet, éjszakáról éjszakára egyedül aludni!

GLYCION

Semmi sem nehéz, csak akarni kell. Azután gondold meg, mekkora előny az, ha valakinek nincs felesége. Egyesek mindennek az árnyoldalait veszik észre. Úgy gondolom, ilyen lehetett Crates,  akinek van egy epigrammája, amelyben összeszedte az élet minden nyomorúságát. A hozzá hasonlók persze arra a következtetésre jutnak: a legjobb meg sem születni. Nekem jobban tetszik Metrodorus,  aki mindenből azt veszi ki, ami jó. Így kellemesebb az élet! Én arra neveltem magam, hogy ne gyűlöljek és ne kívánjak semmit szenvedélyesen. Ennek következtében nem leszek elbizakodott, és nem kapatom el magam, ha valami sikerül, ha meg veszteség ér, nem sújt le túlságosan.

PAMPIRUS

Ha ezt meg tudod valósítani, filozófus vagy, még Thalesnál  is bölcsebb.

GLYCION

Ha bosszúság ér, ami gyakran megtörténik az életben, igyekszem azonnal elfelejteni, akár valamilyen sérelem, akár méltatlan eljárás okozta.

POLYGAMUS

Vannak azonban kellemetlenségek, amelyeket még a legszelídebb ember gyomra sem vesz be, ilyenek a szolgákkal való gyakori bosszúságok.

GLYCION

Igyekszem semmit sem túlságosan a lelkemre venni. Ha tudok valamin segíteni, segítek, ha pedig nem, ezt gondolom magamban: minek bosszankodni, ha ez úgysem javít az ügyön. Röviden szólva: hozzájárulok, hogy az értelem győzzön abban, amibe amúgy is bele kell nyugodnom. Annyi bizonyos: nem érhet olyan keserűség, hogy azt lefekvéskor magammal vigyem.

EUSEBIUS

Nem csoda, ha nem öregszel, ha ilyen a lelki alkatod!

GLYCION

Semmit sem akarok azonban eltitkolni barátaim előtt. Mindenekfelett óvakodtam olyan becstelenség elkövetésétől, ami nekem magamnak vagy gyermekeimnek szégyenére válhatott volna. Nincs ugyanis nyugtalanítóbb, mint a rossz lelkiismeret. Ha mégis elkövettem valami rosszat, nem megyek addig ágyba, míg Istent ismét ki nem engeszteltem. Az igazi lelki nyugalom forrása ugyanis összhang Istennel. Akik úgy élnek, azoknak az emberek nemigen árthatnak.

EUSEBIUS

Nem kínoz néha a halálfélelem?

GLYCION

Éppen úgy nem, ahogyan az ember születése miatt nem búslakodik. Tudom: meg kell halnom. Az effajta aggodalom csak elvehet néhány napot az életemből, hozzá semmiképpen sem adhat. Ezért ezt a kérdést az istenekre bízom, magam csak azzal törődöm, hogy becsületesen és kellemesen éljek. Nem élhet ugyanis senki kellemesen, aki nem él becsületesen.

PAMPIRUS

Engem persze megenne az unalom, ha annyi esztendőt ugyanabban a városban kellene eltöltenem, még ha Rómában élhetnék is.

GLYCION

A változatosságban mindig van valami kellemes, de ha bölcsebbé tesz is a hosszú utazás, igen sok veszéllyel is jár. Számomra biztonságosabb, ha a földkerekséget térképen járom be, s jóval több tanulságot rejtegetnek a históriák, mint ha húsz éven át bolyongtam volna szárazföldön és vízen, akárcsak Ulyxes. Van egy kis birtokom, mindössze kétezer lépésnyire a várostól: ott én, a városi polgár, időnként paraszti életet élek, s ha kipihenem magam, úgy megyek vissza, mint egy idegen, úgy köszönök, és úgy köszöntenek, mintha a minap felfedezett szigetekről hajóztam volna vissza.

EUSEBIUS

Használsz-e gyógyszert egészséged megóvása céljából?

GLYCION

Az orvosokkal semmi dolgom. Nem vágtak rajtam soha eret, nem vettem be pirulákat, nem szedtem kanalas orvosságot. Ha elfog a gyöngeség, étkezésben való mérséklettel vagy a falusi élettel űzöm el a bajt.

EUSEBIUS

Tudományok iránt nincs benned érdeklődés?

GLYCION

Dehogy nincs! Ez életem legfőbb gyönyörűsége, de csak addig, amíg szórakoztat, s nem válik terhessé. A magam kedvtelésére foglalkozom tudománnyal, esetleg azért, hogy a gyakorlati életben felhasználjam, semmiképpen sem nagyzolásból. Étkezés után színvonalas olvasmány a szellemi táplálékom. Olvasok vagy felolvastatok magamnak. Egy óránál tovább azonban egyfolytában sohasem bújom a könyveket, hanem felállok, kezembe veszem a lantomat, fel-alá járok a szobában vagy dúdolgatok, s azon elmélkedem, amit olvastam. Ha éppen egy barátom van nálam, beszélgetünk. Csak ezután térek ismét vissza az olvasáshoz.

EUSEBIUS

Mondd meg őszintén, nincsenek öregkori panaszaid, amelyekről azt mondják, igen gyakoriak?

GLYCION

Valamivel rosszabbul alszom, nem olyan szilárd az emlékezetem, ha nem mélyen véstem be elmémbe valamit. Ezzel beváltottam ígéretemet. Elárultam titokzatos varázsszereimet, amelyek segítségével megőrzőm fiatalságomat. Mondja el most Polygamus ugyanilyen őszintén, mitől öregedett így meg.

POLYGAMUS

Ilyen hűséges barátaim előtt semmit sem titkolok majd el.

EUSEBIUS

Beszélj csak, minden közöttünk marad.

POLYGAMUS

Magatok is tudjátok, mennyire hajhásztam az élvezeteket, amikor Párizsban voltam.

EUSEBIUS

Jól emlékszünk, de azt hittük, laza erkölcseidet ifjúságoddal együtt Párizsban fogod hagyni.

POLYGAMUS

A sok nő közül, akiket ott szerettem, valakit hazavittem magammal, méghozzá állapotosan.

EUSEBIUS

Szüleid házába?

POLYGAMUS

Egyenesen. De azt hazudtam, egy barátom felesége, aki majd hamarosan érte jön.

GLYCION

Apád elhitte?

POLYGAMUS

Négy napon belül megszimatolta a dolgot. Akkor aztán elkezdődött a kegyetlen perpatvar. De én azért nem mondtam le továbbra sem a dőzsölésről, kockajátékról s más, nem éppen ártatlan szórakozásaimról. Egyszóval, amikor apám szidalmainak nem lett se vége, se hossza, mondván, hogy ilyen ledér nőket nem tűr meg házában, azután meg azzal fenyegetőzött, hogy kitagad, szedtem a sátorfámat, s a kakas elköltözött francia párjával. Született is azután néhány fiókánk.

PAMPIRUS

Honnan volt pénzed?

POLYGAMUS

Titokban juttatott valamit az anyám, egyébként jócskán eladósodtam.

EUSEBIUS

Akadtak olyan ostobák, akik neked hiteleztek?

POLYGAMUS

Vannak, akik senkinek nem hiteleznek szívesebben.

PAMPIRUS

Mi lett a végén?

POLYGAMUS

Amikor az apám komolyan ki akart tagadni, közbeléptek barátaim, s azzal a feltétellel sikerült megengesztelnünk őt, hogy városunkból való lányt veszek feleségül, francia páromtól pedig elválok.

EUSEBIUS

Hát a feleséged volt?

POLYGAMUS

Volt szó közöttünk efféle tervekről, s ehhez járult fennálló kapcsolatunk is.

EUSEBIUS

Hogy tudtál akkor megszabadulni tőle?

POLYGAMUS

Kiderült azután, hogy francia páromnak volt egy gallus férje, akitől valamikor régen megszökött.

EUSEBIUS

Akkor hát van feleséged?

POLYGAMUS

A francia páromat nem tekintve a mostani a nyolcadik.

EUSEBIUS

A nyolcadik? Jó előérzettel adták akkor a Polygamus nevet neked. Minden bizonnyal egyiktől sem volt gyereked?

POLYGAMUS

Ellenkezőleg, mindegyikük hagyott rám néhány fiókát.

EUSEBIUS

Én jobban szeretném, ha ennyi tyúkom volna, hogy tojjanak otthon! Nem untad meg azt a sok házasságot?

POLYGAMUS

Annyira nem, hogy ha ma meghalna a nyolcadik feleségem, holnapután kilencedszer is megnősülnék. Az bosszant csak, hogy nem lehet egyszerre két-három feleségem, amikor egy kakas  mellett annyi tyúk élhet a ház körül.

EUSEBIUS

Nem csodálkozom, hogy ilyen kakaskodás mellett semmit sem tudtál magadra szedni, és ennyire megöregedtél. Mert semmi sem sietteti úgy az öregséget, mint a mértéktelen és gyakori dőzsölés, a telhetetlen szerelmi élet, a féktelen érzékiség. De mondd, ki tartja el a családodat?

POLYGAMUS

Szüleim halála után szerény örökséghez jutottam, meg azután két kezemmel szorgalmatoskodom.

EUSEBIUS

A tudományoktól tehát elpártoltál?

POLYGAMUS

Teljes mértékben. Ahogy mondani szokás, a lovaktól a szamarakhoz jutottam. A hét szabad tudomány művelője voltam, most egyetlen mesterséget űzök.

EUSEBIUS

Szegény ördög, annyi gyász ért, annyiszor megözvegyültél!

POLYGAMUS

Egy hétnél tovább sohasem maradtam özvegy, s az új asszony mindig megvigasztalt gyászomban. - Íme, őszintén és sommásan feltártam előttetek az életemet. Szeretném, ha most Pampirus mondaná el élete történetét, aki korához képest jó erőben van. Ha nem csalódom, két-három évvel idősebb nálam.

PAMPIRUS

Elmondom szívesen, ha szántok rá időt, hogy életemet és álmaimat megismerjétek.

EUSEBIUS

Nagy örömmel hallgatjuk.

PAMPIRUS

Amikor hazamentem, öregedő apám sürgette, válasszak mielőbb pályát, hogy keresetemmel növelhessük a családi vagyont. Hosszas meggondolás után a kereskedői pálya mellett döntöttem.

POLYGAMUS

Csodálkozom, hogy ez tetszett leginkább!

PAMPIRUS

Mindig erősen élt bennem a vágy új dolgok, idegen országok, városok, nyelvek, emberi szokások megismerésére. Erre a kereskedelem látszott legalkalmasabbnak. Mindez a bölcsesség forrása is egyben.

POLYGAMUS

De nem valami könnyen megszerezhető bölcsességé, mert többnyire nagy árat kell fizetni érte.

PAMPIRUS

Így van. Éppen ezért apám elég sok pénzt adott, hogy Hercules védelme alatt, Mercurius segítségével, jó előjelek között fogjak hozzá a kereskedéshez. Egyidejűleg megkértem egy lány kezét, akinek igen nagy volt a hozománya, s hozzá olyan külseje, hogy az hozomány nélkül is vonzóvá tette volna.

EUSEBIUS

És sikered volt nála?

PAMPIRUS

Sajnos, nem. Mielőtt hazaértem volna, odaveszett a pénzem kamatostul.

EUSEBIUS

Bizonyára hajótörés folytán.

PAMPIRUS

De mennyire hajótörés folytán! Fennakadtunk egy sziklán, amely Malea  szirtjénél is veszedelmesebb.

EUSEBIUS

Melyik tengerből nyúlik ki ez a sziklafok, és mi a neve?

PAMPIRUS

A tengert nem tudom megnevezni, de a hírhedt szikla sokak vesztét okozta, latinul aleának, kockajátéknak hívják. Nem tudom, ti grecisták,  hogy nevezitek.

EUSEBIUS

Ó, te ostoba!

PAMPIRUS

Még ostobább volt az apám, aki egy ifjúra akkora összeget bízott.

GLYCION

Mit tettél ekkor?

PAMPIRUS

Tenni semmit sem tettem, hanem arra gondoltam, felkötöm magam.

GLYCION

Annyira engesztelhetetlen volt az apád?! Hiszen, amint mondják, a pénz pótolható, s az első botlást megbocsátják, különösen, ha Pampirusnak hívják az illetőt, aki neve szerint is sok mindennel próbálkozik.

PAMPIRUS

Talán igazat mondasz, de szerencsétlenségemre kútba esett a házasságom. A lány szülei ugyanis felbontották az eljegyzést, mihelyt tudomást szereztek arról, mi történt velem. Én pedig fülig szerelmes voltam belé.

GLYCION

Szánlak nagyon! De mégis, mire gondoltál ekkor?

PAMPIRUS

Amire az ember kétségbeesésében gondolni szokott. Kitagadott az apám, oda volt a pénzem, oda a menyasszonyom, mindenfelől csak ilyeneket hallottam: korhely, züllött, tékozló. Kell-e ennél több? A legkomolyabban azon tanakodtam, felkössem-e magam, vagy pedig kolostorba vonuljak.

EUSEBIUS

Szörnyű gondolat. De látom, a két halálnem közül a szelídebbet választottad.

PAMPIRUS

Nekem akkor ez tűnt kegyetlenebbnek, annyira megcsömörlöttem magamtól.

GLYCION

Pedig sokan azért vonulnak kolostorba, hogy ott kellemesebben éljenek.

PAMPIRUS

Összekapartam hát az útiköltséget, s titokban elindultam messzire a hazámtól.

GLYCION

Hová mentél?

PAMPIRUS

Írországba. Ott olyan szerzetesek közé mentem, akik kívül vászon-, belül gyapjúcsuhát viselnek.

GLYCION

Tehát az íreknél iratkoztál fel téli szállásra?

PAMPIRUS

Nem. Csak két hónapig maradtam náluk, azután áthajóztam Skóciába.

GLYCION

Mi nem tetszett náluk?

PAMPIRUS

Semmi más, csak az, hogy az ő regulájuk nem volt elég szigorú annak, aki a kötelet is többszörösen megérdemelte volna.

EUSEBIUS

Mi lett belőled Skóciában?

PAMPIRUS

Ott a karthauziaknál a vászoncsuhát szőrcsuhával cseréltem fel.

EUSEBIUS

Ezek az emberek teljesen meghaltak a világ számára.

PAMPIRUS

Én is azt hittem, amikor énekelni hallottam őket.

GLYCION

Hogyan? Hát a halottak is énekelnek? Hány hónapot töltöttél a skótoknál?

PAMPIRUS

Csaknem hatot.

GLYCION

Micsoda állhatatosság!

EUSEBIUS

Itt mi nem volt kedvedre való?

PAMPIRUS

Restnek és bujának találtam az életüket. Azután sokan akadtak közöttük, akik nem voltak egészen épeszűek, gondolom, a magányosságuk következtében. Nekem sem volt sok eszem, attól tartottam, azt a keveset is elveszítem közöttük.

POLYGAMUS

Hová menekültél innen?

PAMPIRUS

Franciaországba. Itt teljesen feketébe öltözött szerzeteseket találtam, bencéseket, akik ruhájuk színével is tanúsították, hogy búsulnak ezen a világon, s közöttük egyeseket, akik ruha helyett szőrcsuhát viseltek.

GLYCION

Micsoda önsanyargatás!

PAMPIRUS

Itt tizenegy hónapig maradtam.

EUSEBIUS

Mi tartott vissza, hogy örökre ott maradj?

PAMPIRUS

Több volt itt a ceremónia, mint az igazi vallásosság. Azonkívül azt hallottam, vannak náluk sokkal vallásosabb szerzetesek, akiket Szent Bernát szigorúbb fegyelemre szorított, fekete helyett fehér csuhát adva rájuk. Náluk tíz hónapig éltem.

EUSEBIUS

Itt mi kifogásolnivalód volt?

PAMPIRUS

Tulajdonképpen semmi. Eléggé barátságos szerzetestársakra találtam. De továbbhajtott az a görög közmondás, mely szerint: „Vagy sokat kell enni a teknősbékából, vagy egyáltalán nem kell enni belőle.” Ezért elhatároztam, hogy vagy különleges szerzetes lesz belőlem, vagy semmilyen. Hírét hallottam a Brigitta-szerzeteseknek, akik állítólag különösen szent életűek: hozzájuk mentem tehát.

EUSEBIUS

Hány hónapig voltál ott?

PAMPIRUS

Nem egészen két napig.

GLYCION

Annyira tetszett az életmódjuk?

PAMPIRUS

Csak azt fogadják be, aki szerzetesi fogadalommal köti le magát hozzájuk. De annyira ostoba még nem voltam, hogy olyan kötőféket akasztassak magamra, melyet soha többé nem tudok lerázni. És valahányszor lányok énekét hallottam, majd megszakadt a szívem, mert elvesztett menyasszonyomra gondoltam.

GLYCION

Mi történt ezután?

PAMPIRUS

Égtem a szentség utáni vágytól, de ezt sehol ki nem elégítették. Vándorlásaim során végül találkoztam olyanokkal, akik ruhájukon keresztet viseltek. Ez a jel tüstént megnyerte tetszésemet, de megnehezítette a választást számomra, hogy sokféleképpen viselték. Egyes szerzetesek fehér keresztet hordtak, mások zöldet, ismét mások tarkát. Voltak, akik egyes vagy kettős keresztet viseltek, néhányan négyszereset, más és más alakban és változatban. Hogy mindent megpróbáljak, majdnem az összes formában viseltem a keresztet. Így saját tapasztalataim alapján győződtem meg róla, mennyire más az, ha valaki ruháján, illetve a kabátján viseli a keresztet, mintha a szívében. Amikor végül is belefáradtam a keresésbe, a következő gondolatom támadt: hogy egyszerre minden szentség osztályrészem legyen, elmegyek a Szentföldre, onnan majd szentséggel megrakodva térek vissza hazámba.

POLYGAMUS

És el is indultál?

PAMPIRUS

Természetesen.

POLYGAMUS

Honnan volt útiköltséged?

PAMPIRUS

Csodálkozom, hogy ezt a kérdést csak most veted fel, és nem sokkal előbb jutott az eszedbe. Ismered azt a görög közmondást: „Aki mestere valaminek, mindenütt megél.”

GLYCION

Milyen mesterséggel jártad be a világot?

PAMPIRUS

Tenyérjóslással.

GLYCION

Hol tanultad?

PAMPIRUS

Nem mindegy?

GLYCION

Ki volt a mestered?

PAMPIRUS

Ami mindenre megtanítja az embert, a gyomrom. Fölfedtem a múltat, a jelent és a jövőt.

GLYCION

És valóban ismerted?

PAMPIRUS

Szó sincs róla. De bátran jósoltam, annál is inkább, mivel az árát előre megkaptam.

POLYGAMUS

Ilyen mesterségből meg tudtál élni?

PAMPIRUS

Meg. Méghozzá két szolgámmal együtt. Ilyen sok balga férfi és nő él szerte a világon! Amikor azonban Jeruzsálembe indultam, egy dúsgazdag kereskedő kíséretéhez csatlakoztam, aki hetvenesztendős volt, s úgy érezte, nem halhat meg nyugodt lelkiismerettel, ha előzőleg el nem megy Jeruzsálembe.

EUSEBIUS

És feleségét otthon hagyta?

PAMPIRUS

Sőt rajta kívül még hat gyerekét is.

EUSEBIUS

Istentelenül jámbor volt ez az öreg! És onnan szent emberként jöttél vissza?

PAMPIRUS

Megvalljam az igazat? Valamivel hitványabb lettem, mint amilyen voltam azelőtt.

EUSEBIUS

Így hát, amint hallom, a vallásos élet utáni vágy nem mardosott többé.

PAMPIRUS

Ellenkezőleg. Még jobban égtem a vágytól. Ezért visszaérkezvén Itáliába, katonának szegődtem.

EUSEBIUS

Csak nem háborúban akartál igazán vallásos életet élni, mikor nincs a háborúnál nagyobb átok és bűn?

PAMPIRUS

Ez szent háború volt.

EUSEBIUS

Talán a törökök ellen indították?

PAMPIRUS

Még annál is szentebb volt, legalábbis így hirdették egyesek akkor.

EUSEBIUS

Ugyan mi volt hát az?

PAMPIRUS

II. Gyula pápa hadakozott a franciákkal. A háború felé irányította továbbá figyelmemet, hogy ott sok tapasztalatot szerezhetek majd.

EUSEBIUS

Sok, de rossz tapasztalatot.

PAMPIRUS

Igen. Később rájöttem. Itt mégis keményebb volt az élet, mint a kolostorokban.

EUSEBIUS

Mihez kezdtél ezután?

PAMPIRUS

Nem tudtam eldönteni: visszatérjek-e a kereskedelemhez, amelyet abbahagytam, vagy hajszoljam tovább a vallásos életet, amelytől egyre távolabb kerültem. Egyszerre csak az jutott az eszembe, hogy ezt a kettőt össze is kapcsolhatom.

EUSEBIUS

Hogy kereskedő és szerzetes lehetnél egyidejűleg?

PAMPIRUS

Miért ne? Senki sem vallásosabb a kolduló barátoknál, és mégis párjukat ritkítják mint kereskedők. Bejárják a szárazföldet és a tengert, sokat látnak, sokat hallanak, eljutnak mindenhová, a szegények, az előkelők, a királyok házába.

EUSEBIUS

De nem kufárkodnak?!

PAMPIRUS

Gyakran ügyesebben, mint mi.

EUSEBIUS

A kolduló barátok melyik rendjét választottad?

PAMPIRUS

Mindegyiket kipróbáltam.

EUSEBIUS

Egyik sem tetszett?

PAMPIRUS

Sőt, valamennyi tetszett volna, ha megengedik, hogy azonnal üzletelni kezdjek. De végiggondoltam, mennyit kell még előbb a kórusban izzadnom, mielőtt üzletet bíznak rám. Akkor azon kezdtem tanakodni, hogy egy apátságra kellene vadásznom. De először is nem mindenkinek kedvez Diana, másfelől gyakran elég soká tart a vadászat. Ezenközben nyolc év telt el, mikor értesítés érkezett, hogy apám meghalt. Hazamentem tehát, anyám tanácsára megnősültem, és visszatértem a kereskedelmi pályára.

GLYCION

Mondd, annyiszor öltöttél új ruhát, s mindig más és más emberré formálódtál, hogy tudtad mégis megőrizni igazi énedet?

PAMPIRUS

Éppen úgy, mint azok, akik ugyanabban a darabban különböző szerepeket játszanak.

EUSEBIUS

Kitapasztaltad úgyszólván az összes foglalkozási ágakat, mondd meg hát őszintén, melyik tetszik közülük a legjobban?

PAMPIRUS

Nincsen köztük egy sem, amelyik mindenkinek megfelelne. Számomra egyik sem alkalmasabb annál, amelyet választottam.

EUSEBIUS

Van azért a kereskedelemnek is sok árnyoldala!

PAMPIRUS

Úgy van. De minthogy nincs olyan foglalkozás, amelynek ne volnának árnyoldalai, én a magaméban buzgólkodom. - Most még csak Eusebius van hátra; ő sem tagadja majd meg barátaitól, hogy életének egy jelenetéről beszámoljon.

EUSEBIUS

Szívesen az egészről, mert nem oszlik olyan sok felvonásra.

GLYCION

Szívesen hallgatjuk.

EUSEBIUS

Amikor hazámba visszatértem, egy éven át tanakodtam magamban azon, milyen pályát válasszak, folyton figyeltem magam, mire érzek kedvet, mire vagyok alkalmas. Ekkor felajánlottak egy úgynevezett zsíros egyházi javadalmat. Elvállaltam.

GLYCION

Általában nem jó híre van ennek a foglalkozásnak.

EUSEBIUS

Számomra az adott körülmények között nagyon is kívánatos volt. Talán azt hiszitek, nem nagy szerencse, ha az embernek annyi minden úgyszólván az ölébe hull: tekintély, pompás, jól felszerelt háztartás, kielégítő évi jövedelem, tiszteletre méltó társaság, végül templom, ahol az ájtatosságnak szentelhetem magam, ha kedvem tartja?

PAMPIRUS

Nekem nem tetszenék az ottani fényűzés, az erkölcstelen életmód, aztán az sem, hogy legtöbben közülük egyenesen gyűlölik a tudományt.

EUSEBIUS

Én nem törődöm azzal, mit tesznek mások, csak a magam dolga érdekel. A jobbakhoz csatlakozom, ha már a többieket nem tudom megjavítani.

POLYGAMUS

Ilyen körülmények között éltél azóta mindig?

EUSEBIUS

Mindig. Nem tekintve azt, hogy az első időkben négy évet Páduában töltöttem.

POLYGAMUS

Minek?

EUSEBIUS

Ezeket az éveket úgy osztottam be, hogy másfél esztendőn keresztül orvostudományt hallgattam, a többi időt teológiára fordítottam.

POLYGAMUS

Mi volt a célod?

EUSEBIUS

Hogy testem és lelkem jobban tudjam fegyelmezni, olykor barátaimnak is segítségére lehessek. Mert néha prédikálok is a magam elgondolása szerint. Így mind ez ideig nyugodtan éltem, megelégedtem egyetlen papi jövedelemmel. Nem hajtott többre a becsvágy, ha felajánlják is, visszautasítottam volna.

PAMPIRUS

Szeretném tudni, mi lett többi diáktársunkkal, akikkel olyan jó barátságban voltunk.

EUSEBIUS

Néhányukról tudnék még egyet-mást mondani, de úgy látom, nem vagyunk messze a várostól. Ezért, ha nincs kifogásotok ellene, szálljunk meg ugyanabban a fogadóban. Ott majd a szabad időnkben ki-ki elmondhatja, ha tud valamit a többiekről.


HUGUITIO KOCSIS

Hé, félszemű, hol szedted föl ezt a szerencsétlen fuvart?

HENRICUS KOCSIS

Hát te, kocsmatöltelék, hová viszed ezt a bordélyházat?

HUGUITIO

A te kihűlt öregeidet valahová a csalánba kellett volna szórnod, hogy ott felmelegedjenek.

HENRICUS

Inkább arra legyen gondod, hogy a nyájadat egy mély mocsárba taszítsd, hadd hűljenek le, amúgy is tüzesebbek a kelleténél.

HUGUITIO

Nem szoktam fuvaromat a mélybe taszítani.

HENRICUS

Nem? Pedig láttam minap, amint hat karthauzi szerzetest úgy belefordítottál a szemetesgödörbe, hogy fehér barátok helyett feketék másztak ki belőle: te meg, mint aki jól végezte dolgát, csak nevettél rajtuk.

HUGUITIO

Úgy kellett nekik; valamennyien aludtak, ezáltal nehezebbek lettek, s nagyobb súlyuk lehúzta a kocsimat.

HENRICUS

Az én öregjeim ellenben sokkal könnyebbé tették az enyémet, mert egész úton folyton fecsegtek. Nem láttam még náluk kedvesebbeket.

HUGUITIO

Máskor az ilyenek nem szoktak tetszeni neked!

HENRICUS

De ezek az öreg emberkék nagyon rendesek.

HUGUITIO

Honnan tudod?

HENRICUS

Az úton háromszor is megkínáltak kitűnő sörrel.

HUGUITIO

Hahaha...! Hát ezért olyan rendesek!

==Koldus-gazdagok==

[KONRÁD, BERNÁT, A LELKIPÁSZTOR, A FOGADÓS MEG A FELESÉGE]


KONRÁD

A lelkipásztorhoz vendégszeretet illenék.

LELKIPÁSZTOR

Jámbor juhok pásztora vagyok, nem szeretem a farkasokat.

KONRÁD

De talán nem gyűlölöd ennyire a szukákat. Ám mi jogon borzadsz így tőlünk, hogy még fedelet sem adsz nekünk? Mert avval, hogy nálad étkezzünk, nem is akarunk terhedre lenni.

LELKIPÁSZTOR

Megmondom: mert ha netán házam táján valami tyúkocskát fedeznétek fel, vagy a fiókáit, holnap a nép előtt kiprédikálnátok. Így szoktátok ti meghálálni a vendégszeretetet.

KONRÁD

Nem vagyunk mindnyájan effélék.

LELKIPÁSZTOR

Legyetek, amilyenek lenni akartok: én magában Szent Péterben is alig bíznék meg, ha ilyen öltözékben jönne hozzám.

KONRÁD

Ha megmásíthatatlan elhatározásod ez, legalább mutass valami más szállást.

LELKIPÁSZTOR

Van ebben a faluban vendégfogadó.

KONRÁD

Miről ismerjük fel?

LELKIPÁSZTOR

Tábla lóg felette, rajta kutyát fogtok látni, amint pofáját fazékba dugja: ez történik a konyhájában. A számolótábla előtt pedig farkas ül.

KONRÁD

Nem nagyon biztató cégér.

LELKIPÁSZTOR

Éljetek vele, ahogy tudtok.


BERNÁT

Miféle pásztor ez? Felőle akár éhen is elveszhetünk.

KONRÁD

Ha juhairól sem gondoskodik jobban, mint rólunk, nem lehetnek valami kövérek.

BERNÁT

Nehéz helyzetben jó tanácsra van szükség. Mit kell most tennünk?

KONRÁD

Leszoknunk a pironkodásról.

BERNÁT

Az már való igaz, hogy a szemérmességnek nem sok hasznát vesszük a szükségben.

KONRÁD

Úgy is van. Szent Ferenc majd velünk lesz.

BERNÁT

Szerencse fel!

KONRÁD

Nem fogjuk bevárni a fogadós válaszát az ajtóban, hanem egyenesen berontunk a melegre, s nem egykönnyen hagyjuk magunkat kidobni.

BERNÁT

Ehhez szemtelenség kell.

KONRÁD

Még mindig jobb, mint szabad ég alatt tölteni az éjszakát, és elpusztulni a hidegtől. Tedd addig félre a szemérmességedet a zsákba, hogy holnap újra elővehesd, ha annak van itt az ideje.

BERNÁT

Szó, ami szó, a helyzet ezt javallja.


FOGADÓS

Hát ez meg miféle szerzet itt?

KONRÁD

Isten szolgái vagyunk, jóember, Szent Ferenc fiai.

FOGADÓS

Hogy az Isten kedvét leli-e ilyen szolgákban, nem tudom, én nem szeretném, ha sokan volnának a házamban.

KONRÁD

Ugyan miért?

FOGADÓS

Mert evésben-ivásban több mint férfias erőt tanúsíttok, de a munkához nem fűlik a fogatok. Meg aztán Szent Ferenc fiai volnátok? Azt szoktátok prédikálni, hogy ő önmegtartóztatásban élt, és mégis ennyi fia volna?

KONRÁD

A lélek fiai vagyunk, nem a testé.

FOGADÓS

Szerencsétlen apaság. Hiszen ami a legrosszabb bennetek, az éppen a lélek. Mert testi erőben nincs nálatok hiány, sőt talán még jobban is álltok e tekintetben, mint az a mi számunkra, akiknek a házában feleség és hajadon leányok vannak, előnyös volna.

KONRÁD

Te talán azt hiszed, hogy mi abból az ágból valók vagyunk, amely elhajlott az alapító regulájától. Csakhogy mi obszervánsok  vagyunk.

FOGADÓS

Én tehát mindenesetre obszerválni fogok, hogy semmiben kárt ne tegyetek. Mert ezt a fajtát bírom a legkevésbé.

KONRÁD

Ugyan miért, kérlek?

FOGADÓS

Mert fogakat hoztok magatokkal, de pénzt nem hoztok magatokkal. Az effajta vendégnek nincs miért örülnöm.

KONRÁD

Viszont hajlandók vagyunk dolgozni nektek.

FOGADÓS

Akarjátok, hogy megmutassam, miképpen dolgoztok?

KONRÁD

No mutasd!

FOGADÓS

Nézzétek a képet mellettetek bal felől: ott látjátok a rókát, amint szentbeszédet tart, de hátulról a csuklyájából liba dugja ki a nyakát. Odébb meg látjátok a farkast, amint gyóntat, de ruhája alatt kidudorodik az elrejtett bárány hátulja. Látjátok a majmot barátcsuklyában ülni a beteg mellett, egyik kezében a keresztet tartja, de másik keze már a beteg erszénye felé nyúl.

KONRÁD

Nem tagadjuk, hogy ez az öltözet gyakran takar farkasokat, rókákat és majmokat, sőt bevalljuk, hogy nemegyszer disznókat, kutyákat, lovakat, oroszlánokat és jómadarakat is takar, ám ugyanezt az öltözetet sok derék férfi is viseli. A ruha, mint ahogy senkit sem tesz jobbá, ugyanúgy rosszabbá sem tesz senkit. Miért is méltatlan dolog bárkit ruhája után ítélni meg; ha nem így volna, kárhoztatni kellene a te ruhádat is, melyet néhanapján mégiscsak felveszel, mert sok tolvaj, gyilkos, méregkeverő és házasságtörő is visel ilyet.

FOGADÓS

A ruhától, nem bánom, eltekintek, csak fizessetek.

KONRÁD

Könyörögni fogunk Istenhez éretted.

FOGADÓS

Én is cserében értetek, így aztán kvittek leszünk.

KONRÁD

Csakhogy nem kell mindenkin keresni mindjárt.

FOGADÓS

De miért féltek ti megérinteni a pénzt?

KONRÁD

Mert ellentétben áll a mi hivatásunkkal.

FOGADÓS

Az én hivatásommal meg ellentétben áll, hogy ingyen lássam jól vendégeimet.

KONRÁD

De minket a regula kötelez, hogy ne fogjunk pénzt a kezünkbe.

FOGADÓS

Az én regulám meg éppen ellenkezőleg rendelkezik.

KONRÁD

Hol van a te regulád?

FOGADÓS

Olvasd csak a feliratot:

''	Rakva a dús asztal, rajt vendéget mi marasztal,

Úgy menj el, ha sietsz, hogyha előbb kifizetsz.''

KONRÁD

Nem fogunk fogyasztani nálad semmit.

FOGADÓS

Elég baj: aki nem fogyaszt nálam, az nem is szaporítja keresetemet.

KONRÁD

Isten bőségesen meg fog fizetni érte, ha valamiben a szolgálatunkra leszel.

FOGADÓS

Az ilyen szavaktól még nem lakik jól az én házam népe.

KONRÁD

Meghúzzuk magunkat a kemence szegletében, és nem leszünk senkinek a terhére.

FOGADÓS

Nem bírja az efféle embereket ez a kemence.

KONRÁD

Hát így kidobsz minket, hogy talán még ez éjszaka felfaljanak a farkasok?

FOGADÓS

Holló a hollónak nem vájja ki a szemét, farkas nem bántja a farkast.

KONRÁD

Az is kegyetlenség volna, ha a pogány törökkel bánnál így: akármilyenek vagyunk is, emberek vagyunk.

FOGADÓS

Süket fülekre találtok nálam.

KONRÁD

Te gyöngéden kényezteted a testedet, meztelenül heverve a kemence mögött, minket meg kihajtasz, hogy az éjjeli fagy emésszen el, ha megkímélnek is a farkasok.

FOGADÓS

Így élt Ádám is a Paradicsomban.

KONRÁD

Így élt, de még ártatlan volt.

FOGADÓS

Én is ártatlan vagyok.

KONRÁD

Ki bűnös, ha te ártatlan vagy? De vigyázz, nehogy ha te minket kizársz a te Paradicsomodból, Isten se fogadjon be téged az övébe.

FOGADÓS

Ettől mentsen meg Isten.

A FOGADÓS FELESÉGE

Kedves férjem, annyi bűnödért legalább ez egy jó cselekedeteddel szolgáltass elégtételt. Engedd, hogy ezek ezt az éjszakát a mi fedelünk alatt töltsék. Derék férfiak ezek, s meglátod még, annál bőségesebben hozod be másutt, amit nem tudsz rajtuk megvenni.

FOGADÓS

Íme, milyen szószólótok akadt! Attól tartok, hogy ti már értitek egymást, s nem nagyon szívesen hallom asszonytól ezt az elismerést, ti derék férfiak.

FELESÉG

Juj, hogy mondhatsz ilyet! De gondold meg, mennyi bűnt követsz el kockajátékkal, részegséggel, civódással, verekedéssel, legalább evvel az alamizsnával váltsd meg bűneidet, és ne dobd ki azokat, akiket magad mellett kívánsz majd látni halálod óráján. Csavargókat és csepűrágókat hányszor befogadsz, és ezeket itt elzavarnád?

FOGADÓS

Honnan jött ide ez papolni? Takarodj innét, és törődj a konyhával!

FELESÉG

Már itt se vagyok.

BERNÁT

Szelídül már, és fölveszi az ingét. Remélem, jó lesz már minden.

KONRÁD

És asztalt terítenek a legények. Még jó is, hogy nincs más vendég, mert különben mi kívül maradhatnánk.

BERNÁT

Szerencse, hogy a szomszéd városkából hoztunk magunkkal egy palack bort és egy kis báránysültet, mert máskülönben, úgy látom, tőle még szénát sem kapnánk.

KONRÁD

Már asztalhoz ültek a legények, csatlakozzunk mi is hozzájuk, de úgy, hogy senkit se zavarjunk.

FOGADÓS

Nektek kell tulajdonítanom, úgy hiszem, hogy ma senki más nem ül asztalomnál, csak a háziak, no meg ti, semmirekellők.

KONRÁD

Valóban nekünk tulajdoníthatod, ha nem fordul elő máskor is gyakran.

FOGADÓS

Gyakrabban, mint szeretném.

KONRÁD

Ne búsulj azért, él még Krisztus, aki nem hagyja el az övéit.

FOGADÓS

Úgy hallottam, hogy az Evangélium embereinek neveznek benneteket. Márpedig az Evangélium tiltja, hogy az útra kenyérrel feltarisznyázva menjen az ember, ti tarisznya helyett bő ruhaujjat viseltek, s amint látom, nemcsak kenyeret hoztok magatokkal, hanem bort és finom húsételt is.

KONRÁD

Tarts velünk, ha jólesik.

FOGADÓS

Az én borom lőre ehhez képest.

KONRÁD

Kóstold meg a húst is, nekünk úgyis megmaradna.

FOGADÓS

Szerencsés koldusok! Az én feleségem nem főzött ma mást, csak karalábét és avas szalonnát.

KONRÁD

Osszuk meg egymással, amink van, ha tetszik. Mert minekünk mindegy, hogy mit eszünk.

FOGADÓS

Hát akkor miért nem hordtok magatokkal karalábét és lőrét?

KONRÁD

Mert jobb szívvel vetették oda nekünk ezt azok, akiknél ma reggeliztünk.

FOGADÓS

És ingyen reggeliztetek?

KONRÁD

Hogy ingyen-e? Még ők köszönték meg nekünk, s mikor odébbálltunk, ezekkel az ajándékokkal halmoztak el minket.

FOGADÓS

Honnan jöttök?

KONRÁD

Bázelból.

FOGADÓS

Hű, olyan messziről?

KONRÁD

Bizony onnét.

FOGADÓS

Hát miféle emberek vagytok ti, hogy csak így kóboroltok igás állat nélkül, és pénztárca nélkül, és cselédség nélkül, és fegyver nélkül, és úti készség nélkül?

KONRÁD

Az evangéliumi élet példáját láthatod ebben.

FOGADÓS

Én inkább csak a vándorlegények életét látom, akik feltarisznyázva kószálnak a világban.

KONRÁD

Ilyen vándorok voltak az apostolok, ilyen volt az Úr Jézus is.

FOGADÓS

Jártasak vagytok legalább a tenyérjóslásban?

KONRÁD

Semmiben kevésbé.

FOGADÓS

Hát akkor mi biztosítja megélhetésteket?

KONRÁD

Az, aki ígéretet tett rá.

FOGADÓS

Ugyan ki az?

KONRÁD

Aki monda: ''Ne aggódjatok, mindez megadatik tinéktek.''

FOGADÓS

Ígéretet tett rá, de csak azoknak, akik Isten országát keresik.

KONRÁD

Azt tesszük, csekély erőnkhöz képest.

FOGADÓS

Az apostolok csodatételekkel tűntek ki, betegeket gyógyítottak, nem csoda hát, hogy mindenütt megvolt a megélhetésük. Ám ti semmi ilyesmire nem vagytok képesek.

KONRÁD

Képesek lennénk, ha hasonlók volnánk az apostolokhoz, és ha a körülmények megkívánnák a csodát. Csakhogy a csodák az akkori helyzetnek megfelelően adattak a hitetlenek kedvéért. Most nincs szükség semmi másra, csak a jámbor életre. Meg aztán gyakran van úgy, hogy jobb is betegnek lenni, mint egészségesnek, gyakran jobb meghalni, mint élni.

FOGADÓS

Akkor hát ti mivel foglalkoztok?

KONRÁD

Amivel tudunk, ki-ki Istentől nyert tehetsége szerint, vigasztalunk, buzdítunk, intünk, dorgálunk, ahogy alkalom adódik, némelykor prédikálunk is, ott, ahol azt tapasztaljuk, hogy a pásztorok némák. Ha pedig nem tudunk használni, arra ügyelünk legalább, hogy botrányt ne okozzunk erkölcseinkkel és nyelvünkkel.

FOGADÓS

Bárcsak kegyeskednél holnap nekünk prédikálni! Mert nálunk ünnep van holnap.

KONRÁD

Melyik szent tiszteletére?

FOGADÓS

Szent Antaléra.

KONRÁD

Ami azt illeti, ez kiváló ember volt, de mi a holnapi ünnep jelentősége?

FOGADÓS

A falu tele van disznópásztorokkal, amit a szomszédos makkosnak köszönhetünk. És az a meggyőződésük, hogy Szent Antal visel gondot a kondára, ezért megadják neki a tiszteletet, nehogy mellőzöttnek érezve magát, haragra gerjedjen ellenük.

KONRÁD

Bárcsak illően tisztelnék őt!

FOGADÓS

Hogyan?

KONRÁD

Az tiszteli a legjámborabban a szenteket, aki utánozza őket.

FOGADÓS

Az egész falu hangos lesz holnap a kocsmázástól, tánctól, pörpatvartól és verekedéstől.

KONRÁD

Így tisztelték egykoron a pogányok az ő Bacchusukat. Nem győzök csodálkozni, hogy Szent Antal, mikor ilyen tiszteletben részesül, nem gerjed haragra a barmaiknál ostobább emberek ellen. Milyen lelkipásztorotok van? Néma és semmirekellő?

FOGADÓS

Hogy milyen mások szemében, nem tudom, az én szememben a lehető legderekabb, mert naphosszat itt iddogál, és senki sem hoz magával több vagy öblösebb torkú ivó társakat, ami nekem csak javamra szolgál. Máris csodálkozom, hogy távol marad.

KONRÁD

Nekünk nincsenek vele valami kellemes tapasztalataink.

FOGADÓS

Mit hallok? Hát beköszöntetek hozzá?

KONRÁD

Tőle kértünk szállást, de ő elzavart a küszöbéről, mint valami farkasokat, és ide utasított minket.

FOGADÓS

Haha, már értem. Ezért nem akarja ide betenni a lábát, mert tudja, hogy itt találna titeket.

KONRÁD

Nem néma az az ember?

FOGADÓS

Már mért volna néma? Senki sem beszédesebb nálánál a melegedőben, és derekasan ki tudja ereszteni a hangját a templomban; igaz, hogy prédikálni még nem hallottam. De mi kell több? Magatokon is tapasztalhattátok, ha jól értelek, hogy éppenséggel nem néma.

KONRÁD

Járatos a Szentírásban?

FOGADÓS

Azt mondja, hogy járatos, de ami ilyesmit tanult, azt a gyónás pecsétje alatt tanulta, így nem is szabad mások előtt kibeszélnie. De kár a sok szóért: amilyen a nép, olyan a papja, meglelte a zsák a foltját.

KONRÁD

Talán nem fogja megadni az engedélyt, hogy prédikáljak.

FOGADÓS

Megadja, én magamra vállalom. Csak egy kikötéssel: személyében ne támadd, ahogyan többnyire szoktátok.

KONRÁD

Rossz szokást vettek fel azok, akik ezt szokták. Én négyszemközt figyelmeztetem a papot, ha valami helytelent tesz, a többi a püspökre tartozik.

FOGADÓS

Csakhogy ilyen madár ritkán repül erre. Látom már, ti derék emberek vagytok. De mire jó ez a különc viselet? Mert a legtöbb ember éppen azért ítél úgy, hogy haszontalanok vagytok, amiért így öltözködtök.

KONRÁD

Erre mi okuk van?

FOGADÓS

Én nem tudom, hacsak az nem, hogy már sok rossz tapasztalatot szereztek.

KONRÁD

Sokan éppen azért ítélnek úgy, hogy szentek vagyunk, amiért így öltözködünk. Mindkét fél hibázik, de emberségesebben hibáznak azok, akik a ruha alapján jó irányban elfogultak irántunk, mint akik rossz irányban.

FOGADÓS

Legyen neked igazad. De mégis, mire jó e sokféle megkülönböztető viselet?

KONRÁD

Hogy érted?

FOGADÓS

Én ugyan nem látom másutt a jelentőségét, mint ünnepi felvonulásokon vagy háborúban. A felvonulásokon ugyanis különböző személyeket jelenítenek meg: szenteket, zsidókat, pogányokat, kiket különböző viseletükről ismerünk fel. A háborúban pedig azzal az előnnyel jár az öltözék különbözősége, hogy mindegyik csapat a saját zászlaját követi, és nem zavarodnak össze a hadsorok.

KONRÁD

Helyesen mondod. És ez a mi ruhánk is katonai egyenruha, mert más és más vezért követünk, bár mindnyájan ugyanazon császár: Krisztus alatt harcolunk. A ruházatot illetően különben három szempontot kell tekintetbe venni.

FOGADÓS

Melyek azok?

KONRÁD

Szükség, alkalmasság és illendőség. Miért veszünk ételt magunkhoz?

FOGADÓS

Hogy éhen ne haljunk.

KONRÁD

Ugyanígy néha azért kell ruhát venni magunkra, hogy meg ne vegyen az Isten hidege.

FOGADÓS

Ezt elfogadom.

KONRÁD

Ezt a célt viszont jobban szolgálja az én öltözékem, mint a tiéd, mert fedi a fejet is, a nyakat is és a vállat is, amerről leginkább fenyeget a megfázás veszedelme. Az alkalmasság különböző ruhanemeket követel meg, a lovagláshoz rövid, a pihenéshez hosszú ruha való, nyáron vékony, télen sűrű szövésű kelméből. Vannak Rómában emberek, akik napjában háromszor váltanak ruhát: reggel prémmel béleltet vesznek fel, délfelé béleletlent, majd estére ismét valamivel vastagabbat. Viszont nem jut mindenkinek váltanivalóra, ezért találták ki ezt az öltözetet, mely egymagában a legkülönbözőbb alkalmakra használható.

FOGADÓS

Hogyhogy?

KONRÁD

Ha az északi szél fúj, vagy ha tűz a nap, felhúzzuk a csuklyát, ha már kellemetlen a meleg, hátratoljuk, ha pihenni akarunk, lebocsátjuk a csuhát, ha sétálni, feljebb húzzuk, vagy a cingulussal is felövezzük.

FOGADÓS

Nem is volt ostoba, aki ezt kitalálta.

KONRÁD

Ahhoz, hogy jól éljünk, kiváltképpen fontos, hogy az ember kevéssel beérje, máskülönben, ha kényeztetni kezdjük magunkat, és engedünk a kívánságoknak, nem lesz se vége, se hossza. S képzelni sem lehetett volna más öltözéket, mely egymagában ennyiféle alkalmat tudna szolgálni.

FOGADÓS

Elismerem.

KONRÁD

Most nézzük az illendőség szempontját. Mondd meg őszintén, ha te a feleséged ruháját vennéd fel, nem mondaná-e mindenki, hogy vétettél az illendőség ellen?

FOGADÓS

Azt mondanák, hogy elment az eszem.

KONRÁD

S mit mondanál te, ha ő felvenné a te ruhádat?

FOGADÓS

Talán nem mondanék semmi rosszat, de furkósbottal náspángolnám el.

KONRÁD

Pedig hát nem számít, hogy milyen ruhát viselsz.

FOGADÓS

De ez már nagyon is sokat számít.

KONRÁD

Nem is csoda. Hiszen a pogányok törvényei is büntetik a férfit és a nőt, ha a másik nem ruháit viselik.

FOGADÓS

Méltán.

KONRÁD

S gondold meg, mi lenne, ha nyolcvanéves aggastyán tizenöt éves ifjú öltözetét venné fel, vagy fordítva, ha az ifjú az öregember ruháját venné fel, nemde mindenki azt fogja mondani, hogy megbotozást érdemel ez a dolog? Vagy ha vénasszony fiatal leány módjára öltözködnék és fordítva?

FOGADÓS

De még mennyire!

KONRÁD

Ugyanígy, ha laikus venné fel a pap öltözékét vagy a pap a laikusét.

FOGADÓS

Mindkettő vétene az illendőség ellen.

KONRÁD

És ha magánember fejedelmi díszbe öltöznék, vagy egy egyszerű pap püspöki ornátusba, nem cselekednék illetlenül?

FOGADÓS

Nyilvánvaló.

KONRÁD

Hát ha polgárember katonaruhát venne fel, tollakat és Thraso  ostobaságának egyéb jelvényeit?

FOGADÓS

Kinevetnék.

KONRÁD

Vagy ha a katonák között az angol hordana fehér keresztet, a helvét vöröset és a francia feketét?

FOGADÓS

Értelmetlenség volna.

KONRÁD

Akkor hát miért ütközöl meg ezen a mi viseletünkön?

FOGADÓS

Hogy mi különbség van a magánember és a fejedelem, a férfi és a nő között, tudom. De hogy mi különbség van a barát és a nem barát között, azt nem tudom.

KONRÁD

Mi tesz különbséget gazdag és szegény között?

FOGADÓS

A vagyon.

KONRÁD

És mégis illetlen volna, ha a szegény ember a gazdag ember öltözködésmódját utánozná.

FOGADÓS

Való igaz, kivált, ahogyan mostanság öltözködnek a gazdagok.

KONRÁD

Mi különbség van a balga és az okos között?

FOGADÓS

Valamivel több, mint a gazdag és az alacsony sorsú között.

KONRÁD

Nemde a bolondok másként öltözködnek, mint azok, akiknek eszük van?

FOGADÓS

Nem tudom, hozzátok mi illik, de annyi bizonyos, hogy a ti öltözéketek nem sokban különbözik amazokétól, hát ha még valaki a tiéteket is ellátná szamárfülekkel és csengettyűkkel!

KONRÁD

Ez ugyan hiányzik. És mégis bolondok vagyunk ennek a világnak a számára, ha valóban azok vagyunk, amiknek valljuk magunkat.

FOGADÓS

Hogy ti mik vagytok, nem tudom. Azt azonban tudom, hogy sok bolond van, aki szamárfület hord és csörgősapkát, és mégis több esze van, mint azoknak, akik prémszegélyű süveget hordanak és szőrmegallért, s a bölcsek egyéb megkülönböztető jeleit. Ezért én ostobaságnak tartom, ha valaki inkább öltözékével tanúsítja bölcsességét, mint tényekkel. Ismertem valakit, aki a bolondnál is több volt, és mégis bokáig érő köntöst viselt, Mesterünk prémgallérjával. Arckifejezése is tekintélyes teológusra vallott, olyan vitákat folytatott, mint akinek valóban nagy tekintélye van, a nagyurak pedig semmivel sem kevésbé mulattak rajta, mint valami más bolondon, hiszen felül is múlta mindegyiket ostobaságával.

KONRÁD

Mit tartanál hát te helyesnek? Hogy a fejedelmi személy, aki nevet a bolondon, ruhát cseréljen vele?

FOGADÓS

Meglehet, hogy néha csakugyan azt kívánná az illendőség, amit mondasz, ha a ruhának azt kell jeleznie, ami a lélekben rejtőzik.

KONRÁD

Sarokba szorítasz ugyan, de mégis az a véleményem, hogy nem ok nélkül kapták a bolondok azt az öltözéket, amit hordanak.

FOGADÓS

És mi ez az ok?

KONRÁD

Hogy ne bántsa őket senki, ha valamit meggondolatlanul mondanak vagy tesznek.

FOGADÓS

Nem akarok most arról beszélni, hogy éppen ez sok embert egyenesen ingerel arra, hogy mást bántson, olyannyira, hogy gyakran őrültek lesznek az ostobákból. És azt sem látom át, hogy amikor a szarvasmarhát, ha embert öklelt fel, vagy a kutyát, vagy a disznót, ha gyermeket ölt, halállal büntetik, a bolondot, ki nagyobb gaztettet követett el, bolondságának oltalma alatt miért hagyjuk tovább élni. Csak azt kérdezem, miért különböztetitek meg magatokat ti öltözetetekkel másoktól? Mert ha bármily ok elég a megkülönböztető viseletre, a péknek másképpen kellene öltözködnie, mint a halásznak, a sarukészítőnek ismét másként, mint a szabónak, a patikusnak másként, mint a kocsmárosnak, a kocsisnak másként, mint a hajósnak. Ha ti papok vagytok, miért öltözködtök másként, mint egyéb papok? Ha laikusok, miért különböztetitek meg magatokat mitőlünk?

KONRÁD

Valamikor régen mi, barátok, semmi másnak nem számítottunk, csak a laikusok tisztább csoportjának, és annyi volt csupán a különbség a barát és más laikus között, mint most egy jóravaló, derék férfi között, aki két keze munkájából táplálja családját, és egy zsivány között, aki még kérkedik is vele, amikor rablóútjáról visszatér. Utóbb a római pápa megadta nekünk az elismerést, mi pedig megbecsülést szereztünk öltözetünknek, amely most sem laikusnak, sem papinak nem számít, de bárminőnek tekintsük is, olyan, hogy egyszer-másszor kardinálisok, sőt pápák sem szégyelltek viselni.

FOGADÓS

De végül is mitől függ az, hogy a ruhaviselet megfelel-e az illendőségnek vagy sem?

KONRÁD

Némelykor a dolog lényegétől, máskor csupán a megszokástól és az emberek véleményétől. Nem találná-e mindenki képtelenségnek, ha valaki úgy venné fel a lenyúzott marha bőrét, hogy fején megmaradnának a szarvak, és a farkát végigvonszolná a földön?

FOGADÓS

Mindenesetre nevetséges volna.

KONRÁD

Vagy ha valaki olyan ruhát hordana, amely az arcot és a kezet takarná, de az alsótestet szabadon hagyná?

FOGADÓS

Még sokkal képtelenebb volna.

KONRÁD

Ezért már a pogány írók is megrótták azokat a férfiakat, akik átlátszó ruhákban pompáztak, amelyek még asszonyoknak sem valók. Még mindig szemérmesebb valami meztelenül járni, mint ahogy téged is találtunk a melegedőben, mint átlátszó ruhát hordani.

FOGADÓS

Én azt hiszem, mindaz, ami a viselettel kapcsolatos, a szokástól és a közmeggyőződéstől függ.

KONRÁD

Hogyhogy?

FOGADÓS

Csak néhány nappal ezelőtt szálltak meg nálam emberek, akik azt állították, hogy bejárták azokat a földrészeket, amelyeket imént fedeztek fel, s amelyeket a régi földrajzi írók térképein hiába keresünk. Ezek mesélték, hogy megfordultak valami szokatlanul enyhe éghajlatú szigeten, ahol a legnagyobb illetlenségnek számított, ha valaki befedte, a testét.

KONRÁD

Ott talán vadállatok módjára élnek.

FOGADÓS

Sőt, amint vendégeim bizonygatták, a legemberibb életmódot folytatják. Király alatt élnek, vele együtt mennek reggel munkába, de nem dolgoznak tovább egy-egy nap egy óránál.

KONRÁD

Miben áll ez a munka?

FOGADÓS

Egyfajta gyökeret ásnak ki a földből, amely náluk a búzát helyettesíti, s ez amennyivel könnyebben megszerezhető, annyival egészségesebb is a búzánál. Munkájukat elvégezve, ki-ki visszatér a maga foglalatosságához, és azt teszi mindenki, ami a lelkének jólesik. Jámboran nevelik gyermekeiket, kerülik és büntetik a vétkeket, de egyet sem szigorúbban, mint a házasságtörést.

KONRÁD

Mi erre a büntetés?

FOGADÓS

A nőknek megbocsátanak, ez az elnézés kijár a gyöngébb nemnek. A házasságtörésen ért férfiaknak különben az a büntetésük, hogy egész életükben szeméremtestüket kendővel befedve kell megjelenniük a nyilvánosság előtt.

KONRÁD

No hiszen, ez súlyos büntetés!

FOGADÓS

A szokás viszont azt a meggyőződést gyökereztette meg bennük, hogy ez minden más büntetésnél súlyosabb.

KONRÁD

Ha jól meggondolom, hogy mire képes a meggyőződés, szinte már igazat is adok neked. Mert valóban, ha valaki a tolvajt vagy a gyilkost a legnagyobb gyalázattal akarná illetni, nem volna-e elegendő, ha ingét a hátulsó fele fölött behasítaná, csúful kidudorodó szeméremtestét farkasbőrbe burkolná, két csizmáját különböző színekkel tarkázná, a mellét és karját borító ruhát összevissza hasogatná, mintha hálót akarna csinálni a ruhájából, vállát és keblét meztelenül hagyná, szakállát részben leborotválná, részben nőni hagyná, részben kibodorítaná, haját lenyírná, s minden oldalról behasított süveget tenne a fejére, hatalmas tollbokrétával, s aztán megparancsolná neki, hogy így jelenjék meg a nyilvánosság előtt? Hát nem tenné ki nagyobb csúfságnak ezt az embert, mintha bohócsipkát nyomna a fejébe, hosszú szamárfülekkel és csengettyűkkel? És mégis: a katonák önként díszítik így fel magukat, s még tetszenek is maguknak ebben a viseletben, sőt találnak másokat is, akik ezt szépnek tartják, holott semmi sem lehet ennél ostobább.

FOGADÓS

Sőt tisztes polgárok is akadnak, akik ebben tőlük telhetőleg versenyre kelnek velük.

KONRÁD

Pedig, ha valaki most arra törekednék, hogy az indiánok viseletét utánozza, akik madártollakba öltözködnek, nem mondaná-e rá minden gyerek, hogy elment a jó dolga?

FOGADÓS

Kétségkívül.

KONRÁD

Pedig amit mi hajlandók vagyunk megcsodálni, még ennél is sokkal ostobább. Ennélfogva amilyen igaz az, hogy semmi sem lehet annyira képtelen, hogy elfogadhatóvá ne tegye a szokás, olyan kevéssé tagadható az is, hogy az öltözködésben érvényesül valami illendőség, ami minden egészséges érzékű és ép lelkű ember szemében illendőségnek számít, viszont felmerül olyan illetlenség is, amit minden józan ítéletű ember szükségképpen illetlenségnek kell hogy minősítsen. Ki ne nevetné, amikor hosszú uszállyal terhelt asszonyokat lát, akik családjuk előkelőségét farkuk hosszával mérik? Bár igaz, hogy bíbornok is akad, aki nem restelli utánozni őket legalábbis a palástjával. Ámde a szokás hatalma akkora, hogy nem áll egy-egy ember szabadságában változtatni azon, amit a közmegegyezés elfogadott.

FOGADÓS

A szokásról ennyi is elég. De most arra válaszolj nekem, hogy mit tartasz célszerűbbnek, ha a barátok nem különböznek viseletük tekintetében más emberektől, vagy ha különböznek?

KONRÁD

Részemről az a véleményem, hogy egyszerűbb és keresztényibb dolog, ha nem ítélünk meg senkit ruhájáról, amennyiben a tisztességnek és illendőségnek megfelel.

FOGADÓS

Hát miért nem hajítjátok el a csuklyát?

KONRÁD

Miért nem vetették el az apostolok azonnal az étkezési törvényeket?

FOGADÓS

Nem tudom. Mondd meg te!

KONRÁD

Mivelhogy a legyőzhetetlen szokás útjában állt ennek. Mert ami egyszer mély gyökeret vert az emberek lelkében, és hosszú gyakorlat révén megerősödött és megrögződött, s mintegy második természetükké vált, hirtelen ki nem emelhető onnét az emberek nyugalmának súlyos veszélyeztetése nélkül, hanem úgy kell apránként eltávolítani, mint ahogyan egy nevezetes ember a ló farkából egyenként húzatta ki a szőrszálakat. 

FOGADÓS

Nem mondanám, ha minden szerzetesnek egyforma volna legalább a viselete, de ilyen változatosság ellen már hogyne emelne szót az ember?

KONRÁD

Ezt a visszásságot a gyakorlat hozta magával, amely minden mást is befolyásol. Szent Benedek nem agyalt ki újfajta viseletet; az, amit ő és társai hordtak, abban az időben az egyszerű és derék világi embernek volt az öltözéke. Szent Ferenc sem talált fel új divatot, ez volt a szegény emberek, kivált a parasztok viselete. Csak a későbbiek tulajdonítottak neki, egy s más hozzátétellel, valami szinte babonás tiszteletet. Hát nem tapasztaljuk ma is, hogy egy-egy öregasszony megőrzi a maga korának a viseletét, ami jobban eltér a mai idők viseletétől, mint az enyém a tiédtől.

FOGADÓS

De tapasztaljuk.

KONRÁD

Tehát ha ezt a viseletet látod, régmúlt korszak tisztes maradványát láthatod benne.

FOGADÓS

Tehát semmi más szent jellege nincs a ti viseleteteknek?

KONRÁD

A világon semmi.

FOGADÓS

Vannak, akik avval kérkednek, hogy ezt a viseletet isteni látományban a Boldogságos Szűzanya mutatta meg.

KONRÁD

Ezek csak emberi álmodozások.

FOGADÓS

Vannak, akik nem bíznak felgyógyulásukban mindaddig, amíg domonkos csuhába nem öltözhetnek, sőt olyanok is vannak, akik temetkezni sem akarnak másként, csak ferences ruhában.

KONRÁD

Aki ilyen hitet kelt, az vagy szélhámos, vagy bolond, aki meg elhiszi, babonás. Isten a gazembert ugyanúgy felismeri ferences csuhában, mint katonaruhában.

FOGADÓS

De a madarak sem mutatnak olyan változatosságot tollazatukban, mint ti a ruhák dolgában.

KONRÁD

Hát nem szép a természetet utánozni? Legyőzni a versenyben még szebb.

FOGADÓS

Bárcsak a hangok változatos szépségével is győznétek a madarakon!

KONRÁD

De figyelj ide! A változatosság mellett is tudok szót emelni, ha türelmed van meghallgatni. Nemde másként öltözik a spanyol, másként az olasz, másként a francia, másként a német, másként a görög, másként a török, másként a szaracén?

FOGADÓS

Tagadhatatlan.

KONRÁD

És ugyanabban az országban is mekkora változatosságot mutatnak a ruhák, még ugyanolyan nemű, korú és rangú embereknél is? Mennyire más viseletben jár a velencei, mint a firenzei vagy a római? És ez mind az egyetlen Olaszországon belül!

FOGADÓS

Elhiszem.

KONRÁD

Ez hozta létre a mi öltözetünk változatosságát is. Domonkos a derék földművesek ruhájáról vett mintát Spanyolország ama vidékén, ahol élt, Benedek a parasztokról, Olaszország ama vidékén, ahol ő élt, Ferenc ismét egy más vidék földművelőiről, és ugyanez mondható a többiekről is.

FOGADÓS

Ezek szerint, amennyire én látom, ti semmivel sem vagytok szentebbek, mint mi, hacsak nem éltek szentebb életet.

KONRÁD

Sőt rosszabbak vagyunk, mint ti, ha kevésbé jámbor életet élve, az együgyű lelkekben botránkozást keltünk.

FOGADÓS

Van tehát számunkra is reménység, bár nincsen sem patrónusunk, sem barátcsuhánk, sem regulánk, sem fogadalmunk?

KONRÁD

Van hát, jóember, csak ügyelj rá, hogy el ne veszítsd. Kérdezd csak meg keresztszülőidtől, hogy mit fogadtál meg a keresztségben, és milyen ruhát kaptál akkor. És még emberi regula után kívánkozol te, aki az Evangélium reguláját vallhatod magadénak? Emberi pártfogó után kívánkozol, kinek Jézus Krisztus a pártfogója? S mikor megházasodtál, semmi fogadalmat nem tettél? Gondold csak meg, mivel tartozol hitvesednek, mivel gyermekeidnek, mivel házad népének, s érezni fogod, hogy nagyobb terhet vállaltál magadra, mint ha Szent Ferenc reguláját vállaltad volna.

FOGADÓS

Gondolod, hogy egy fogadós valaha is bejuthat a mennyek országába?

KONRÁD

Miért ne?

FOGADÓS

Sok minden történik, és sok minden elhangzik ebben a házban, ami nem nagyon felel meg az Evangéliumnak.

KONRÁD

Ugyan mi?

FOGADÓS

Az egyik többet iszik a kelleténél, a másik trágárságokat beszél, némelyek civakodnak, mások gyalázkodnak, végül már azt sem tudom, tiszta-e az, amit még mondhatnék.

KONRÁD

Az ilyesminek elejét kell venned, ha tudod. Ha nem tudod, legalább ne tápláld a tüzet, és ne idézd elő haszonlesésből.

FOGADÓS

Megesik, hogy a bor körül nem is vagyok eléggé'' ''becsületes.

KONRÁD

Hogyhogy?

FOGADÓS

Ha észreveszem, hogy vendégeim már a kelleténél jobban belemelegedtek, bőségesen keverek vizet hozzá.

KONRÁD

Ez még mindig kisebb hiba, mintha bárkinek is ártalmas szerekkel kezelt bort mérnél ki.

FOGADÓS

Tréfán kívül, mondd meg, hogy hány napja vagy úton?

KONRÁD

Körülbelül egy hónapja.

FOGADÓS

Ki viselte gondodat közben?

KONRÁD

Hát nem viselik eléggé annak a gondját, akinek felesége van, gyermekei, szülei és rokonai vannak?

FOGADÓS

De, többnyire.

KONRÁD

Neked nincs több, csak egy feleséged, nekünk száz is van, neked nincs több, csak egy atyád, nekünk száz is van, neked csak egy házad van, nekünk száz is van, neked csak egy-két gyermeked van, nekünk számtalan, neked csak néhány rokonod van, nekünk végtelenül sok.

FOGADÓS

Hogyhogy?

KONRÁD

Mert kiterjedtebb a lélek rokonsága, mint a testé. És úgy ígérte nekünk Krisztus, és igaznak tapasztaljuk azt, amit ígért.

FOGADÓS

Nahát, milyen kellemes vendégnek bizonyultál. Haljak meg tüstént, ha nem esik jobban ez a beszélgetés, mint a mi plébánosunkkal való iddogálás. Holnap majd méltóztatol a népnek mondani valamit. És ha a jövőben erre visz az utad, tudd, hogy itt mindig készen vár a hely reád.

KONRÁD

És ha mások jönnek?

FOGADÓS

Azokat is szívesen látom, csak legyenek hozzád hasonlók.

KONRÁD

Még jobbak is lesznek, úgy hiszem.

FOGADÓS

Csakhogy annyi semmirekellő között hogyan ismerjem fel a jókat?

KONRÁD

Megmondom néhány szóval, de csak a füledbe súgva.

FOGADÓS

Mondd hát.

KONRÁD

Én sem felejtem el, és úgy teszek.

==Az apát úr és a művelt asszony==

[ANTRONIUS,  MAGDALIA]


ANTRONIUS

Miféle bútordarabot látok itt?

MAGDALIA

Nem Szép?

ANTRONIUS

Nem tudom, szép-e; annyi bizonyos, lánynak és asszonynak nem válik díszére.

MAGDALIA

Miért?

ANTRONIUS

Mert tele van könyvvel.

MAGDALIA

Olyan öreg vagy, azután apát és udvari ember, és még sohasem láttál könyvet előkelő hölgyek lakosztályában?

ANTRONIUS

Láttam, de francia nyelvűeket, itt pedig görög és latin könyveket látok.

MAGDALIA

Hát talán csak a francia könyvekből tanulhatni bölcsességet?

ANTRONIUS

De mégis ezek illenek az előkelő hölgyek kezébe, hogy unalmukban szórakoztassák őket.

MAGDALIA

Talán csak az előkelő hölgyeknek szabad művelődniük és kellemesen élniük?

ANTRONIUS

Helytelenül kapcsolod össze a művelődést és a kellemes életet: művelődni nem asszonynak való, kellemesen élni pedig az előkelő hölgyek szoktak.

MAGDALIA

Hát nem mindenki szeret kellemesen élni?

ANTRONIUS

Azt gondolom, igen.

MAGDALIA

De hát hogy élhet kellemesen, aki nem él helyesen?

ANTRONIUS

Éppen ellenkezőleg: hogyan élhet kellemesen, aki helyesen él?

MAGDALIA

Te azt helyesled tehát, ha valaki helytelenül él ugyan, de kellemesen?

ANTRONIUS

Úgy gondolom, azok élnek helyesen, akik kellemesen élnek.

MAGDALIA

Honnan származik ez a bizonyos kellemesség? Külső dolgokból vagy pedig a lélekből?

ANTRONIUS

Külső dolgokból.

MAGDALIA

Bizony éles eszű apát vagy, de tompa agyú filozófus! Mondd, milyen dolgok alapján ítéled meg a kellemességet?

ANTRONIUS

Alvás, evés szempontjából, azt tehetem-e, ami jólesik, van-e pénzem, magas rangom.

MAGDALIA

Ha Isten mindezekhez még bölcsességet is adna, nem élnél kellemesen?

ANTRONIUS

Mit értesz bölcsességen?

MAGDALIA

Azt, ha megérti valaki, hogy az ember csak szellemi javak birtokában lehet boldog. Gazdagság, magas rang, nemesi származás senkit nem tesz sem boldogabbá, sem jobbá.

ANTRONIUS

Elég legyen már ebből a bölcsességből!

MAGDALIA

Ha nekem egy jó könyv olvasása okoz örömet, akárcsak neked a vadászat, az ivás vagy a kockajáték, nem gondolod, hogy én is kellemesen élek?

ANTRONIUS

Én a magam részéről nem élnék így.

MAGDALIA

Nem azt kérdezem, mi a legkellemesebb neked, hanem mit kell általában kellemesnek tartani.

ANTRONIUS

Én nem szeretném, ha a szerzeteseim sokat bújnák a könyveket.

MAGDALIA

Az én férjem ellenben nagyon is helyesli. Miért nem tetszik ez neked a szerzeteseknél?

ANTRONIUS

Mert az a tapasztalatom, hogy az olyanok kevésbé engedelmesek. Hivatkoznak a dekrétumokra, azok magyarázataira, Péterre és Pálra.

MAGDALIA

Vajon olyat parancsolsz talán nekik, ami ellentétben áll Péterrel és Pállal?

ANTRONIUS

Hogy azok mit tanítanak, nem tudom, de nem szeretem a feleselő szerzetest, s nem szeretném, ha valaki az enyéim közül többet tudna, mint jómagam.

MAGDALIA

Ezt elkerülhetnéd, ha azon fáradoznál, hogy minél többet tudjál.

ANTRONIUS

Nincs rá időm.

MAGDALIA

Hogyan? Miért nincs?

ANTRONIUS

Nem érek rá.

MAGDALIA

Nem érsz rá, hogy műveld magad?

ANTRONIUS

Nem.

MAGDALIA

Mi akadályoz?

ANTRONIUS

Az örökös imádkozás, háztartásom ellátásának gondja, a vadászat, a lovak, az udvari kötelezettségek.

MAGDALIA

Hát ezek a dolgok fontosabbak neked a bölcsességnél?

ANTRONIUS

Ez már így szokás nálunk.

MAGDALIA

Mondd meg nekem: ha Isten megadná a lehetőséget ahhoz, hogy szerzetestársaidat s önmagadat olyan állattá változtasd, amilyenné akarod, őket disznókká, magadat pedig lóvá változtatnád?

ANTRONIUS

Semmiképpen.

MAGDALIA

Pedig így elkerülhetnéd, hogy valamelyikük többet tudjon nálad.

ANTRONIUS

Nem nagyon érdekel engem, miféle élőlények a szerzetesek, csak én legyek ember.

MAGDALIA

Azt hiszed, ember az, aki nem bölcs, s nem is akar azzá lenni?

ANTRONIUS

Elég bölcs vagyok én magamnak.

MAGDALIA

A disznók is elég bölcsek maguknak.

ANTRONIUS

Úgy látszik, szofista vagy, legalábbis úgy okoskodol.

MAGDALIA

Meg sem mondom, én minek látlak. De miért nem tetszik ez a könyvespolc?

ANTRONIUS

Mert az orsó és a guzsaly az asszony fegyvere.

MAGDALIA

Nemde az asszony feladata a háztartást irányítani és a gyermekeket nevelni?

ANTRONIUS

Természetesen.

MAGDALIA

Azt gondolod, elláthat ekkora feladatot bölcsesség nélkül?

ANTRONIUS

Nem hiszem.

MAGDALIA

Nos, erre a bölcsességre a könyvek tanítanak engem.

ANTRONIUS

Nálam otthon hatvankét barát él, mégsem találsz egyetlen könyvet sem a cellámban.

MAGDALIA

Akkor kiválóan gondoskodol szerzetestársaidról.

ANTRONIUS

Nem bánom hát, legyenek könyveid, csak éppen ne latin nyelvűek.

MAGDALIA

Miért?

ANTRONIUS

Mert ez a nyelv nem való asszonyoknak.

MAGDALIA

Kíváncsi vagyok, mivel indokolod?

ANTRONIUS

Mert kevéssé segíti őket tisztaságuk megőrzésében.

MAGDALIA

Talán bizony a legléhább történetekkel tele francia könyvek segítik őket ebben?

ANTRONIUS

Az egészen más.

MAGDALIA

Mondd meg nyíltan, mire gondolsz!

ANTRONIUS

Nagyobb biztonságban vannak a papoktól, ha nem tudnak latinul.

MAGDALIA

Ez a veszély a ti közreműködésetek következtében igen csekély, hiszen ti éppenséggel buzgón törekedtek arra, hogy ne tudjatok latinul.

ANTRONIUS

Így tartja általában a közvélemény, mivel ritka és szokatlan, hogy egy asszony latinul tudjon.

MAGDALIA

Miért hivatkozol a közvéleményre, amely a jó ügyet a legrosszabbul szolgálja? Miért a megszokásra, amely minden rosszra megtanít? A legjobbhoz kell hozzászokni, akkor majd megszokottá lesz, ami szokatlan volt, kellemessé, ami kellemetlen volt, illendő, amit nem tartottak illendőnek azelőtt.

ANTRONIUS

Értem.

MAGDALIA

Helyes-e, ha egy német asszony franciául tanul?

ANTRONIUS

A legnagyobb mértékben.

MAGDALIA

Miért?

ANTRONIUS

Hogy beszélgessen azokkal, akik franciául tudnak.

MAGDALIA

Akkor miért helytelen szerinted, ha latinul tanulok, hogy nap nap után beszélgethessek annyi ékesszóló, tudós szerzővel, oly bölcs és hűséges tanácsadóimmal.

ANTRONIUS

A könyvektől elvesztik az asszonyok az eszüket, mikor amúgy sincs nekik sok belőle.

MAGDALIA

Hogy nektek mennyi van belőle, nem tudom; én mindenesetre azt a keveset, ami nekem jutott, inkább a tudományokkal való foglalkozásra szeretném használni, mint lélek nélkül eldarált imákra, éjszakai mulatozásra, öblös korsók ürítgetésére.

ANTRONIUS

A könyvekkel való beható foglalkozás megzavarja az értelmet.

MAGDALIA

Hát az ivópajtásokkal, bohócokkal, paprikajancsikkal való szórakozás nem?

ANTRONIUS

Ellenkezőleg. Elűzi az unalmat.

MAGDALIA

Akkor hát az olyan kellemes társalgók, mint az enyéimek, megzavarnák az értelmemet?

ANTRONIUS

Úgy mondják.

MAGDALIA

A tapasztalat azonban mást mutat. Mennyivel több olyan embert látunk, akiket a mértéktelen ivás, a véget nem érő lakomák, éjszakai tivornyáik, féktelen szenvedélyeik tettek bárgyúvá.

ANTRONIUS

Nekem bizony nem kellene művelt feleség.

MAGDALIA

Én meg boldog vagyok, hogy olyan férjre akadtam, aki egyáltalán nem olyan, mint te. A műveltség ugyanis inkább kedvesebbé tett bennünket egymás szemében.

ANTRONIUS

Mérhetetlen munka árán teszünk szert bölcsességre, azután meg kell halnunk.

MAGDALIA

Mondd, jóember, ha holnap meg kellene halnod, bölcsként vagy ostobán akarnál-e inkább meghalni?

ANTRONIUS

Ha munka nélkül juthatnánk bölcsességhez!

MAGDALIA

Munka nélkül semmi sem hull az ember ölébe. És mégis, bármit értünk el, bármekkora munka árán szereztük is meg: itt kell hagynunk. Miért restellnénk hát erőnket a legértékesebbre fordítani, arra, aminek a gyümölcse a túlvilágba is elkísér bennünket?

ANTRONIUS

Gyakran hallottam ezt a mondást: a bölcs asszony kétszeresen ostoba.

MAGDALIA

Szokták ezt ugyan mondani, de csak az ostobák. Az igazán okos asszony nem képzeli magát bölcsnek; ellenben az olyan, aki bár ostoba, mégis bölcsnek tartja magát, az tényleg kétszeresen ostoba.

ANTRONIUS

Nem tudom, hogy is van ez, de miként a nyereg nem való az ökörre, úgy nem illik a tudomány az asszonyhoz.

MAGDALIA

Azt azonban nem tagadhatod, hogy a nyereg még inkább való az ökörre, mint a papi süveg a szamárra vagy a disznóra. Hogyan vélekedel a Szűzanyáról?

ANTRONIUS

A legjobban.

MAGDALIA

Ugye az ő kezében is voltak könyvek?

ANTRONIUS

Voltak, de nem ilyenek.

MAGDALIA

Hát mit olvasott?

ANTRONIUS

Zsolozsmáskönyvet.

MAGDALIA

Melyiket?

ANTRONIUS

A bencésekét. 

MAGDALIA

Legyen úgy! Hát Paula és Eustochium:  ők nem foglalkoztak szent könyvekkel?

ANTRONIUS

Ez azonban manapság nagyon ritka dolog.

MAGDALIA

Valamikor ritka volt a tanulatlan apát, mint a fehér holló, ma mi sem gyakoribb ennél. Valaha a fejedelmek és a császárok nem kevésbé tettek szert hírnévre műveltségükkel, mint az uralkodás művészetével. Egyébként ma sem olyan ritkaság ez, mint gondolod. Hispániában és Itáliában akadnak többen is, elsősorban előkelő asszonyok, akik bármely férfival felvehetik a versenyt, mint például Angliában a Morus, német földön a Pirckheimer és a Blaurer család nőtagjai.  Ha nem vigyáztok, odáig is eljutunk majd, hogy mi állunk a teológiai főiskolák élén, mi prédikálunk a templomokban, papi süvegeteket is birtokba vesszük.

ANTRONIUS

Isten ments!

MAGDALIA

Rajtatok áll, hogy ezt megakadályozzátok. Ha azonban úgy folytatjátok, ahogy elkezdtétek, inkább a libák kezdenek el prédikálni, semhogy benneteket, néma pásztorokat, tovább elviseljenek. Íme, láthatjátok már: megfordul a világ színpada, vagy leveszi valaki az álarcot, vagy el kell játszania kinek-kinek a neki jutó szerepet.

ANTRONIUS

Miért is botlottam ebbe az asszonyba? Ha majd egyszer te látogatsz el hozzánk, én kedvesebben fogadlak.

MAGDALIA

Hogyan?

ANTRONIUS

Táncolunk majd, jócskán iszunk, vadászunk, játszunk, mulatunk.

MAGDALIA

Nekem már most is mulatnom kell.

==Az aranycsináló==

[PHILECOUS,  LALUS ]


PHILECOUS

Mi történhetett, hogy Lalus úgy nevet magában? Valósággal rázza a kacagás, időnként meg keresztet vet. Megzavarom már ennek az embernek a boldogságát. Üdvözlégy, legkedvesebb barátom, Lalus! Amint látom, nagyon boldog vagy!

LALUS

Még boldogabb leszek, ha veled is megoszthatom örömömet.

PHILECOUS

Örvendeztess hát meg engem is mielőbb!

LALUS

Ismered Balbinust?

PHILECOUS

Azt a tudós és köztiszteletben álló öreget?

LALUS

Úgy, ahogy mondod. Nincs azonban senki a halandók között, aki élete minden órájában bölcs és mindenben tökéletes. Ennek az embernek sok jó tulajdonsága mellett van egy kis hibája: régóta bolondja lett egy tudománynak, amelyet alkímiának neveznek.

PHILECOUS

Éppen nem kis hiba, amiről beszélsz, hanem súlyos betegség.

LALUS

Akárhogy áll is a dolog, ugyan eddig is annyiszor rászedték már az efféle emberek, de most különösen hosszú ideig vezették az orránál fogva.

PHILECOUS

Hogyan?

LALUS

Beállított hozzá egy pap, tisztelettel üdvözölte, majd így kezdett beszélni: „Tudós Balbinusom, talán csodálkozol, hogy ismeretlenül zavarlak, mikor tudom, hogy szüntelenül a legszentebb tudományokba merülsz.” Balbinus csak bólintott. Ez a szokása, mert ugyancsak szófukar az öreg.

PHILECOUS

Ez bölcsességét bizonyítja.

LALUS

A másik azonban még bölcsebben így folytatja: „Meg fogsz bocsátani tolakodásomért, ha megtudod az okot, amely hozzád vezetett.” „Beszélj - szólt Balbinus -, de lehetőleg röviden.” „Elmondom, amilyen rövidre csak foghatom. Tudod, tudós uram, hogy a halandók sorsa különböző. Nem is tudom, a szerencsésekhez vagy a szerencsétlenekhez soroljam-e magam. Mert ha egyik szempontból ítélem meg a sorsomat, szerencsésnek kell magam tekintenem, másfelől azonban nincsen nálam szerencsétlenebb.” Balbinus sürgette, fogja a dolgot rövidre. „Máris a végére érek, tudós Balbinusom - így szólt -, és ez annál könnyebb számomra, mivel olyan emberrel állok szemben, mint te, aki az egész dolgot mindenki másnál jobban ismered.”

PHILECOUS

Szónokról beszélsz, nem alkimistáról.

LALUS

Mindjárt hallasz az alkimistáról. „Kora ifjúságomtól kezdve - úgymond - olyan szerencsém volt, hogy belemélyedhettem abba a tudományba, melyre valamennyi közül leginkább vágyakoznak az emberek: minden bölcsességnek úgyszólván a lényegébe, az alkímiába.” Az alkímia szó hallatára Balbinus nem kis mértékben figyelt fel, bár látszatra csak egy mozdulat erejéig. Egyébként sóhajtott egyet, s kérte, folytassa. Ekkor amaz így szólt: „De ó, én szerencsétlen, nem arra az útra léptem, amelyre kellett volna.” Mikor Balbinus megkérdezte, milyen utakról beszél, az így felelt: „Te tudod a legjobban, drága jó barátom (mi is kerülhetné el, Balbinusom, egy ilyen minden tekintetben nagy tudós figyelmét?), hogy ennek a tudománynak két útja van: az egyik, amelyet longációnak, a másik, amelyet kurtációnak neveznek. Én szerencsétlenségemre a longáció útjára tértem.” Mikor Balbinus érdeklődött, mi a különbség a két út között, ezt a választ kapta: „Milyen szemérmetlen is vagyok, hogy neked beszélek ezekről a dolgokról, mikor tudom, hogy mindez előtted ismeretesebb, mint bárki más előtt. Éppen ezért siettem most hozzád, és könyörgök, szánj meg, és tárd fel előttem a kurtáció legeredményesebb útját. Nagyon kis fáradságodba kerül ez neked, mivel igen jártas vagy ebben a tudományban. Kérlek, ne titkold el Isten ekkora ajándékát a bánattól már-már összeroskadó barát elől. Jézus Krisztus mind nagyobb jutalmakkal áldjon majd meg érte téged.” Mikor ez a könyörgést nem hagyta abba, Balbinusnak be kellett vallania, fogalma sincs, mi a longáció vagy a kurtáció,  arra kérte, fejtse ki ezeknek a szavaknak a jelentését. Ekkor az így szólt: „Bár tudom, hogy nálam jártasabbnak beszélek, minthogy azonban így kívánod, teljesítem kérésedet. Akik egész életük során ebben az isteni tudományban őrlődnek, kétfajta módon változtatják át az anyagok fajait: az egyik rövidebb, de kissé veszedelmesebb, a másik hosszabb, de annál biztonságosabb. Én úgy látom, azért nincs szerencsém, mert mind ez ideig azon az úton kínlódtam, amely az én felfogásomnak nem felel meg, nem tudtam azonban senkit találni, aki a másik út felé akarna irányítani, amely után annyira epekedem. Végre Isten küldte nekem azt a gondolatot, hogy téged keresselek fel, aki éppen olyan istenfélő vagy, mint amilyen tudós. Tudományod lehetővé teszi, hogy könnyen teljesítsd kérésemet, jámborságod pedig arra késztet majd, hogy segítsd felebarátodat, akinek élete és boldogulása kezedben van.”

Nem akarok terjengős lenni: ez a vén róka az efféle beszéddel a csalás legkisebb gyanúját is elhárította, s azt a meggyőződést keltette, mintha a másik úttal teljesen tisztában volna. Eközben Balbinuson egyre inkább úrrá lett a kíváncsiság. Végül nem bírva tovább magával, megszólalt: „Ugyan, törődöm is én azzal a kurtációval, amelynek még a nevét sem hallottam soha, nemhogy tudnám, mit jelent! Mondd meg őszintén, te alaposan ismered a longációt?” „A legtökéletesebben minden részletében - felelte amaz -, de nem tetszik a hosszadalmassága.” Balbinus azt kérdezte, mennyi időt igényel. „Bizony igen sokat - felelte az -, majdnem egy esztendőt; ezzel szemben a legbiztonságosabb ez az út.” „Ne bántson - mondta Balbinus -, ha két teljes évet venne is igénybe, ha bízol a tudományodban.”

Hogy rövidre fogjam a dolgot: megegyeztek abban, hogy Balbinus házában titokban nekifognak a feladatnak, olyan alapon, hogy amaz tudományát fekteti bele, Balbinus a pénzét; a hasznot igazságosan kettéosztják, bár ez a csirkefogó Balbinusnak akarta átengedni önként mindazt, amire szert tesznek majd. Mindkét részről titoktartást fogadtak, ahogyan azt tenni szokták, akiket a misztikus tudományokba beavatnak. Máris leszámolják a pénzt, hogy abból az aranycsináló tégelyeket, üvegeket, szenet s minden egyebet megvásároljon, ami a műhely felszereléséhez szükséges. A mi alkimistánk pedig kellemes körülmények között, bordélyházban, kockajátékon, tivornyákon elfecsérelte az egészet.

PHILECOUS

Ez bizony csodálatos módszere az anyag megváltoztatásának.

LALUS

Balbinus sürgette, lásson munkához. „Hát nem ismered ezt a mondást: ''hogyha a kezdet jó, kész van a tett fele már?''” - felelte. Persze, nagy dolog előkészíteni az anyagot. Végre kezdi felszerelni a kemencét. Erre ismét aranyra volt szüksége, mintegy az eljövendő arany előcsalogatásához. Amint ugyanis csalétek nélkül nem lehet halat fogni, éppen úgy az alkimisták sem tudnak aranyat elővarázsolni, ha nem kevernek aranyat az anyagba. Eközben Balbinus egészen belemerült a kalkulációba. Kiszámította hozzávetőlegesen, mennyi haszna lesz kétezer unciából,  ha egy uncián tizenötöt nyer majd. Úgy határozott ugyanis, hogy ezt az összeget fekteti be. Mikor az aranycsináló kezén ez a pénz is elillant, s már egy-két hónapon keresztül úgy tett, mintha a fújtatok és a tüzelő körül bajlódna, Balbinus megkérdezte, halad-e a kísérlet. Először nem szólt semmit, hosszas unszolásra végül ezt felelte: „Az a helyzet, mint a nagy vállalkozásoknál általában: nehéz az ilyesmit elindítani.” Azt hozta fel ürügyül, hogy tévedett a tüzelő vásárlásakor, tölgyfát vett, amikor fenyőre vagy mogyorófára lett volna szüksége. Ismét elfolyt száz arany, és semmivel sem kisebb szorgalommal folyt tovább a kockázatos játék. Az alkimista újabb pénzt kapott, vásárolt másfajta tüzelőt. Még nagyobb igyekezettel láttak neki a dolognak, mint annak előtte, akárcsak a katonák a háborúban, akik annál nagyobb hősiességgel igyekeztek jóvátenni, ha valami másképpen ütött ki, mint szerették volna. Mikor már jó néhány hónapja égett a tűz a boszorkánykonyhában, egyre csak várták az aranytömbök felcsillanását, de bizony egy morzsányi sem akadt a tégelyekben (az aranycsináló ugyanis réges-régen elvert már mindent). Újabb ürügyet talált ekkor: azt, hogy az üveget, amelyet használt, nem lehetett úgy hevíteni, ahogy kellett volna. Mint ahogyan nem akármilyen fából faraghatni Mercurius-szobrot, úgy nem minden üvegből lehet aranyat csinálni. Minél többet költöttek, annál kevésbé volt kedve abbahagyni.

PHILECOUS

A szerencsejátékosok is így szoktak tenni. Mintha nem volna hasznosabb valamicskét elveszíteni, mint az egészet.

LALUS

Így van. Az arany csináló esküdözött: soha még így nem járt, most azonban rájött a hibára, ezután majd minden a legnagyobb rendben lesz, s ezt a kárt uzsorakamattal fogja megtéríteni. Kicserélték a lombikokat, és harmadszor is berendezték a műhelyt. Az aranycsináló emlékeztetett rá, jobban sikerülne a feladat, ha a Szűzanyának, akihez, mint tudod, a tenger partján imádkoznak, néhány aranyat küldenének ajándékba, mert szent tudományról van szó, s az égiek támogatása nélkül nem halad eredményesen a művelet. Nagyon tetszett Balbinusnak ez a gondolat, aki jámbor ember volt, egy napja sem telt el úgy, hogy a misét elmulasztotta volna. Az aranycsináló vállalkozott a zarándokútra, persze betért mindjárt a legközelebbi faluba, s a kocsmában a Szűzanyának felajánlott pénz nyakára hágott. Hazatérve kijelentette, most már a legjobb reménnyel van, munkája sikerülni fog, látta, hogy a Szűzanya milyen kegyesen meghallgatta kérését. Újból hosszú ideig folyt a fáradozás, de sehol egy szemernyi arany. Balbinus ismételt sürgetésére az volt a válasza: életében még ilyesmi nem fordult elő vele, hiszen tudománya már annyiszor kiállta a próbát, nem is gyanítja, hol lehet a hiba. Mikor már igen sokat tanakodtak, végre Balbinusnak az jutott eszébe: volt-e olyan nap, amelyen elmulasztotta a misét, vagy nem mondta el idejében a zsolozsmákat, mert ha ebben hiba történt, semmi sem sikerül. Erre ez a csirkefogó: „Fején találtad a szöget! Ó, én szerencsétlen, bizony elkövettem ezt feledékenységből egyszer-másszor, a minap is, felállva a bőséges lakoma után, elfelejtettem elmondani az üdvözlégyet.” Balbinus: „Nem csoda ezek után, ha ekkora munka nem jár sikerrel.” Megfogadta erre ez a kuruzsló, hogy két elmulasztott mise helyett tizenkettőt fog hallgatni, egyetlen üdvözlégy helyett tízet mond majd. Csakhogy eközben elfogyott az aranycsináló pénze, s nem talált ürügyet rá, hogy kérjen. Végre a következő cselhez folyamodott. Kétségbeesetten érkezett haza, és siralmasan jajgatta: „Elvesztem, Balbinusom, végképp elvesztem! Végem van!” Balbinus meghökkent, s alig várta, hogy a nagy baj okát megtudja. „Megszimatolták - úgymond - az udvar emberei, mivel foglalkoztunk. Most már csak azt várom, hogy hamarosan börtönbe vessenek.” Erre már komolyan megrémült Balbinus is, hiszen tudod, hogy főbenjáró bűn nálunk, ha valaki a fejedelem engedélye nélkül alkímiával foglalkozik. De amaz így folytatta: „Nem félek a haláltól, bárha utolérne! Még ennél is szörnyűbbtől félek.” Amikor Balbinus megkérdezte, mire gondol, így felelt: „Elhurcolnak valahová egy toronyba, ott egész életemben kénytelen leszek olyanok számára dolgozni, akiknek egyáltalán nem dolgoznék szívesen. Van-e olyan halál, amely nem ér többet ennél az életnél?” Ekkor megtanácskozták a dolgot minden oldaláról. Balbinus, jártas lévén a retorika tudományában, sorra vette az összes körülményeket, hátha valahogyan ki lehet kerülni a veszedelemből. „Nem tudod - úgymond - letagadni a bűnt?” „Semmiképpen - feleli amaz -, a királyi hivatalnokok közt elterjedt a híre, s olyan bizonyítékaik is vannak, amelyek nem cáfolhatók. Nem hozhatok fel semmit mentségemre, olyan világos a törvény.” Mikor már sok minden szóba került, de semmi biztos segítségre nem volt kilátás, megszólalt az alkimista, akinek sürgősen pénz kellett. „Mi hosszadalmas tanakodással töltjük az időt, Balbinus, pedig azonnali segítségre van szükség. Azt hiszem, hamarosan itt lesznek, akik elhurcolnak a szomorú vég felé.” Balbinusnak ismét semmi sem jutott az eszébe. „Én sem megyek semmire - mondta az aranycsináló -, s úgy látom, nincs más hátra, mint hogy hősiesen nézzek szembe a halállal, hacsak nem találkozik tetszéseddel az egyetlen kiút, amire még van lehetőség. Nem éppen becsületes, de viszont hasznos: szükség törvényt bont. Tudod, milyen pénzéhesek az ilyen emberek, ezért könnyen meg lehet vesztegetnünk őket, hogy hallgassanak. Bár szörnyűség ezeknek az akasztófáravalóknak pénzt adni, hogy azután eltékozolják, azonban, ahogyan most állunk, nem látok ennél jobbat.” Balbinus is helyeselte, és leszámolt harminc aranyat, hogy ezzel megvásárolja a hallgatást.

PHILECOUS

Balbinus csodálatos bőkezűségéről mesélsz!

LALUS

Bezzeg tisztességes dologban inkább a fogát húzatta volna ki, semmint hogy pénzt adjon. Így hát el volt látva az alkimista, akit ugyanis semmi veszély nem fenyegetett, csak nem volt mit vinnie kedvesének.

PHILECOUS

Csodálkozom, hogy Balbinusnak még mindig nem tűnt fel semmi.

LALUS

Csak ebben a tekintetben nem lát világosan, egyébként nagyon is szemfüles. Új pénzen megint felszerelik a kemencét, de előbb imádsággal könyörögnek a Szűzanyához, adja áldását vállalkozásukra. Már letelt egy teljes év, s az arany csináló majd ezt, majd azt okolta, munka helyett játék folyt, kárba veszett a költség. Egyszer csak egy mulatságos eset történt.

PHILECOUS

Vajon mi?

LALUS

Viszonya volt az alkimistának egy udvari hivatalnok feleségével. A férj gyanút fogott, s figyeltetni kezdte őt. Egyszer csak hírül hozták, hogy a szent életű ember éppen a hálószobájában van. Váratlanul hazament, s kopogott az ajtaján.

PHILECOUS

Mit akart csinálni ezzel az emberrel?

LALUS

Hogy mit? Semmi jót: megölni vagy kiherélni. Amikor a férj a küszöbön állva azzal fenyegetőzött, hogy betöri az ajtót, ha a felesége ki nem nyitja, nagyon megrémültek. Azt kellett tennie, amire az adott helyzetben lehetősége volt. Levetette a köpenyét, valahogyan átfurakodott a keskeny ablakon - életveszély és kisebb-nagyobb sebesülés árán -, és kereket oldott. Tudod, az ilyen pletykának hamarosan szárnya kél, így Balbinushoz is eljutott. Gondolta a kuruzsló, hogy ez nem lesz másként.

PHILECOUS

Most azután bent maradt a kelepcében.

LALUS

Ellenkezőleg, ebből szerencsésebben került ki, mint a hálószoba ablakából. Hallgasd meg ennek az embernek a fortélyosságát. Balbinus egyáltalán nem vonta kérdőre, csak komor tekintetével jelezte, hogy ő is tud arról, amiről mindenki beszél. De amaz tisztában volt azzal, hogy Balbinus istenfélő, némely dologban egyenesen azt mondanám, szenteskedő. És akik ilyenek, könnyen megbocsátanak akármekkora bűnt, ha valaki megbánja. Ezért szántszándékkal szóba hozta vállalkozásuk eredménytelenségét, fájlalta, hogy nem úgy halad, amint szokott, vagy amint szeretné. Hozzátette: nem győz csodálkozni rajta, mi lehet az oka. Felingerült erre Balbinus, bár megfogadta, hogy hallgatni fog, de olyan ember, aki könnyen meg szokott dühödni: „Nem érthetetlen előttem - így szól -, mi akadályoz minket: a te bűneid állják útját, hogy sikerrel járjon, amit csak tiszta életű embernek szabad véghezvinni.” Térdre borult erre a kuruzsló, a mellét verte, könnyes szemmel és sírva vallotta be: „Nagyon igaz, amit mondtál, Balbinusom, a bűneim képeznek akadályt, de az én bűneim, és nem a te bűneid. S íme nem röstellem neked, szentséges papnak, meggyónni ocsmányságomat. Gyarló testem győzedelmeskedett, a sátán hálójába csalt. Ó, én szerencsétlen, szent életű szerzetesből házasságtörő lettem! De nem volt teljesen hiábavaló az az ajándék, amit a Szűzanyának küldtünk. Szörnyű halállal pusztultam volna el, ha segítségemre nem siet. A férj már éppen törte be az ajtót, az ablak azonban keskenyebb volt, semhogy kifértem volna rajta. Ebben az életveszélyben a szentséges Szűzanyára gondoltam: térdre borulva könyörögtem hozzá, jöjjön segítségemre, ha kedves volt az ajándékunk. Egy pillanat sem telt belé, ismét az ablakhoz mentem, (sürgetett az idő), s az ablakot a menekülésre elég szélesnek találtam.”

PHILECOUS

És Balbinus mindezt elhitte?

LALUS

Elhitte, sőt meg is bocsátott neki, csak arra figyelmeztette ájtatoskodva, ne mutatkozzék hálátlannak a Boldogságos Szűzanya iránt. Újból pénzt adott neki, amaz meg szavát adta, hogy tiszta kézzel nyúl feladatához.

PHILECOUS

Mi lett a dolog vége?

LALUS

Igen hosszú a mese, de én kevés szóval elmondom. Miután efféle hazugságokkal még sokáig hitegette, s nem jelentéktelen összeget csikart ki tőle, egyszer csak odavetődött valaki, aki gyerekkora óta ismerte ezt a szélhámost. Ez mindjárt sejtette, hogy az Balbinusnál ugyanazt teszi, amit máshol mindenütt tett. Titokban elment tehát Balbinushoz, feltárta előtte, milyen szakértőt dédelget házában. Figyelmeztette, kergesse el mielőbb ezt az embert, ha nem akarja, hogy egy szép napon mindenéből kifossza, és kereket oldjon.

PHILECOUS

Mit tett erre Balbinus? Bizonyára gondja volt rá, hogy ezt az embert mielőbb börtönbe vessék.

LALUS

Börtönbe? Még útravalóval is ellátta, és könyörögve kérte, ne fecsegje el senkinek, ami közöttük történt. És véleményem szerint okosan tette, hogy ezt választotta, és nem azt, hogy a lakomákon, a piacon róla beszéljenek, s ráadásul még az a veszély is fenyegesse, hogy vagyonát elkobozzák. Mert ennek a csalónak nem volt mitől tartania; az alkímiához annyit sem értett, mint akármelyik szamár, s ebben a tudományban amúgy is nagyon elterjedt a csalás. Ha Balbinus őt lopással vádolja, a kötéltől akkor is megmenti a papi felszentelés, azután meg senki sem etette volna szívesen ezt az akasztófavirágot a börtönben.

PHILECOUS

Sajnálnám Balbinust, ha neki magának nem telt volna öröme abban, amivel rászedték.

LALUS

Most azonban sietnem kell az udvarba: más alkalommal még ezeknél is ostobább történeteket mesélek majd neked.

PHILECOUS

Alkalomadtán szívesen meghallgatom, s magam is hasonlóval viszonzom.

==A dolgokról és a nevekről==

[BEATUS,  BONIFACIUS ]


BEATUS

Üdvözöllek, Bonifacius.

BONIFACIUS

Megtetézve viszonzom, Beatus. De jobbat nem is kívánhatunk egymásnak, mint hogy mindketten valóban azok legyünk, amiknek mondanak minket: te boldog és én szép arcú.

BEATUS

Hát az nem elég neked, hogy ilyen szép nevünk van?

BONIFACIUS

Én bizony nem sokra megyek vele, ha nem felel meg a tényeknek.

BEATUS

Pedig a legtöbb halandó ember egészen másként gondolkozik.

BONIFACIUS

Halandóknak lehet, hogy halandók, de embereknek nem tartom őket.

BEATUS

És mégis emberek azok, pajtás, hacsak nem gondolod, hogy most itt emberi külsőben tevék és szamarak sétafikálnak.

BONIFACIUS

Hamarabb elhiszem ezt is, mint hogy emberek volnának azok, akik többre becsülik a nevet, mint magát a dolgot.

BEATUS

A dolgok bizonyos körében, elismerem, a legtöbb ember inkább választja a dolgot, mint a nevet, de sok dologban éppen fordítva van.

BONIFACIUS

Nem látom világosan, hogy érted.

BEATUS

Pedig mi magunk szolgáltatunk rá példát. A te neved annyit jelent: „Szép arcú”, és csakugyan van is szép arcod. De ha az egyikről a kettő közül le kellene mondanod, vajon a rút külsőt vállalnád-e szívesebben, vagy azt, hogy Bonifacius helyett például Corneliusnak nevezzenek?

BONIFACIUS

Ami engem illet, a Thersites  nevet is szívesebben vállalom, mint hogy az arcom visszataszító legyen, bár ami azt illeti, nem tudom, hogy most szép-e vagy sem.

BEATUS

Akárcsak én, ha gazdag lennék, és vagy a vagyonomtól vagy a „boldog” névtől kellene megválnom, szívesebben hagynám, hogy akár Irusnak  nevezzenek, mint hogy gazdagságomtól megfosszanak.

BONIFACIUS

Ezt csak helyeselni tudom.

BEATUS

Ugyanezt tapasztalnánk, azt hiszem, azoknál, akik jó egészségnek örvendenek vagy egyéb testi előnyökkel rendelkeznek.

BONIFACIUS

Valószínű.

BEATUS

Viszont hány embert látunk, aki inkább ragaszkodik ahhoz, hogy tudós és jámbor férfiúnak neveztessék, mint hogy valóban tanult és derék ember legyen!

BONIFACIUS

Sok ilyet ismerek magam is.

BEATUS

Hát nem igaz, hogy ezek többre becsülik a dolog nevét, mint magát a dolgot?

BONIFACIUS

De, úgy látszik.

BEATUS

Ha most itt volna velünk egy bölcselő, a logika tudományának egy képviselője, aki hozzáértően definiálná, hogy mi a király, mi a püspök, mi a magisztrátus, mi a filozófus, akkor talán ezen a téren is találkoznánk olyanokkal, akik inkább akarják a nevet, mint a dolgot.

BONIFACIUS

Bizonyára úgy van, ha király az, aki a törvények és a méltányosság alapján a nép javát tartja szem előtt, nem a magáét; ha püspök az, ki odaadóan virraszt az Úr nyája fölött; ha magisztrátus az, aki az állam jólétét viseli szívén, és ha filozófus az, aki megvetve a szerencse javait, csak arra törekszik, hogy igaz belátásra jusson.

BEATUS

Ebből is láthatod, hogy milyen könnyű volna halmoznom a példákat.

BONIFACIUS

Akár vég nélkül is.

BEATUS

S vajon mindezekről tagadásba vennéd, hogy emberek volnának?

BONIFACIUS

Félek, hogy magunk is egykettőre elveszthetjük az ember nevezetet.

BEATUS

De hát ha az ember értelmes állat, milyen messze esik az az értelmességtől, hogy a testnek inkább csak előnyös, mint valóban jó tulajdonságaiban, melyek ráadásul csak külsőlegesek, és pusztán a szerencsétől függenek, inkább ragaszkodunk a dologhoz, mint a névhez, viszont a lélek igazi jó tulajdonságaiban a nevet becsüljük többre, mint a dolgot?

BONIFACIUS

Istenemre, elhamarkodott ítélet ez, ha valaki jobban megnézi!

BEATUS

Ugyanez a viszony az ellenkező oldalon is.

BONIFACIUS

Kíváncsian lesem, mit mondasz.

BEATUS

Ugyanaz az álláspont lesz érvényes a kerülni való dolgok nevét illetően, mint amit a kívánatos dolgokat jelentő szavakról mondtunk.

BONIFACIUS

Világos.

BEATUS

Jobban kell irtóznunk attól, hogy zsarnokká legyünk, mint a zsarnok névtől, és ha a rossz püspök, az Evangélium tanítása szerint, tolvaj és lator, nem annyira e neveket kell elutasítanunk, mint inkább magát a tényt.

BONIFACIUS

Jogos következtetés.

BEATUS

A többit illetően már te magad vonj le hasonló következtetést.

BONIFACIUS

Tökéletesen értem.

BEATUS

Ugye a „bolond” nevet mindenki visszautasítja?

BONIFACIUS

Méghozzá a leghevesebben.

BEATUS

És nem volna bolond az, aki aranyhoroggal pecázna, aki az üveget a drágakő fölébe helyezné, aki jobban szeretné lovait, mint hitvesét és gyermekeit?

BONIFACIUS

Ez már minden Coroebusnál  ostobább volna.

BEATUS

Hát nem ilyenek azok, akik rohannak katonának állni, a csekély nyereség reményében kitéve testüket is, lelküket is a veszedelemnek; akik vagyont igyekeznek gyűjteni, míg lelkük minden jó tulajdonságban szűkölködik; akik öltözetüket és palotájukat csinosítgatják, holott lelkük elhanyagolt és mocskos; akik testi egészségükre aggodalmasan vigyáznak, de annyi halálos bajban szenvedő lelkükkel nem törődnek; egyszóval, akik e földi élet tünékeny gyönyöreiért örök kínokra szolgálnak rá?

BONIFACIUS

Ha végiggondolom, kénytelen vagyok elismerni, hogy ezek több mint bolondok.

BEATUS

S mégis, bár az egész világ tele van az ilyen bolondokkal, alig találsz egyet, aki a „bolond” nevet hajlandó viselni, bár magától a dologtól egyáltalán nem irtóznak.

BONIFACIUS

Valóban így van.

BEATUS

Továbbá, tudod, hogy mennyire gyűlöli mindenki a „hazug” és a „tolvaj” szavakat.

BONIFACIUS

Gyűlölik mindennél inkább, és nem is ok nélkül.

BEATUS

Elismerem. De bár más feleségét lopva elszeretni még nagyobb bűn, mégis a „házasságtörő” nevezettel még dicsekszenek is némelyek, ugyanazok, akik ha lopással vádolnák őket, menten kardot rántanának.

BONIFACIUS

Így van ez többnyire.

BEATUS

Ugyanígy, bár sokan adják át magukat egészen a paráznaságnak és a bornak, méghozzá szívesen és mindenki szeme láttára, mégis meg vannak sértve, ha korhely névvel illetik őket.

BONIFACIUS

Ezek szemmel láthatóan magát a dolgot dicsőségnek tekintik, de a dolog természetes nevétől irtóznak.

BEATUS

De alig van egyetlen más név, ami olyan elviselhetetlen volna a fülünknek, mint a hazugé.

BONIFACIUS

Olyant is ismerek, aki halállal állt bosszút ezért a szitokszóért.

BEATUS

De bárcsak hasonlóan vetnék meg magát a dolgot is! Sohasem történt meg veled, hogy valaki megígérte, hogy a kölcsönt egy bizonyos időre visszafizeti, és becsapott?

BONIFACIUS

De még hányszor! Sőt meg is esküdtek rá, nem is egyszer, hanem újra meg újra.

BEATUS

Talán nem állt módjukban fizetni.

BONIFACIUS

Dehogynem! Csak kényelmesebb volt nekik nem adni meg a tartozásukat.

BEATUS

Hát ez nem számít hazugságnak?

BONIFACIUS

Már hogyne számítana?!

BEATUS

Volna bátorságod egy ilyen adóst így szólítani meg: „Miért hazudozol nekem annyit?”

BONIFACIUS

Nem bizony, vagy legfeljebb, ha mindjárt fölkészülnék rá, hogy megverekedjem vele.

BEATUS

Vagy nem fogadkoznak hasonlóképpen a kőfaragók, kovácsok, aranyművesek és szabók, kitűzött napra vállalva a munkát, de nem teljesítve, bár elsőrendű érdeked fűződnék hozzá?

BONIFACIUS

Méghozzá csodálatos szemtelenséggel! De vedd hozzá még az ügyvédeket is, akik közbenjárásukat ígérik!

BEATUS

Még száz és száz hasonlóval toldhatnád meg a sort, de egy sincs közöttük, aki tűrné, ha hazugnak neveznéd.

BONIFACIUS

Efféle hazugságokkal pedig tele van a világ.

BEATUS

Ugyanígy a „tolvaj” nevezetet senki sem vállalná, magától a dologtól távolról sem irtóznak így valamennyien.

BONIFACIUS

Szeretném, ha világosabban fejeznéd ki magad.

BEATUS

Mi különbség van a között, aki a szekrényedből emeli ki a holmidat, és a között, aki letagadja azt, amit rábíztál?

BONIFACIUS

Semmi, legfeljebb az, hogy még nagyobb gazember az, aki azt fosztja ki, aki meg is bízott benne.

BEATUS

És mégis milyen kevesen vannak, akik a rájuk bízott jószágot visszaszolgáltatják, vagy ha visszaszolgáltatják is, de nem hiánytalanul.

BONIFACIUS

Gondolom, nagyon kevesen.

BEATUS

De senki sem viseli el, hogy tolvajnak nevezzék, bár magától a ténytől nem irtóznak.

BONIFACIUS

Nagyon is igaz.

BEATUS

Hát most képzeld csak el, mi az általános eljárás a gyámoltak vagyonának a kezelésében, az örökségből mennyi tapad a végrendeletet végrehajtó gyámok ujjaihoz?

BONIFACIUS

Gyakran az egész.

BEATUS

A lopást szeretik, a szót kárhoztatják.

BONIFACIUS

A leghevesebben.

BEATUS

Azt talán nem is látjuk eléggé világosan, hogy mit tesznek azok, akik az államkincstárat kezelik, akik silányabb pénzt vernek, s azáltal, hogy hol feljebb, hol alább értékelik a pénzt, a magánembereknek érzékeny anyagi kárt okoznak. De beszéljünk csak arról, amit nap nap után tapasztalunk. Aki kölcsönt vesz fel, vagy aki azzal az elhatározással halmoz adósságot, hogy ha lehetséges, sohanapján fizesse vissza, mennyiben különbözik a tolvajtól?

BONIFACIUS

Talán óvatosabbnak mondható nála, de erkölcsileg jobbnak semmi esetre sem.

BEATUS

Pedig hát ilyenek mindenütt roppant nagy számban találhatók, de egy sem hajlandó elvállalni a „tolvaj” nevezetet.

BONIFACIUS

A szándékot csak Isten ismeri, így aztán az emberek ezeket eladósodottaknak mondják, és nem tolvajoknak.

BEATUS

Mit számít az, hogy minek mondják őket az emberek, ha egyszer tolvajok Isten előtt? Mert bizonyos, hogy saját maga előtt kinek-kinek nyilvánvaló a szándéka. Meg aztán aki, bár sok a tartozása, ha pénzt lát, ész nélkül szórja, aki, miután csődbe jut az egyik városban, kijátszva hitelezőit a másikba szökik, idegen embereket keresve, akiket még rászedhet, s ezt meg is ismétli gyakran, nem bizonyította még be eléggé, hogy mi a szándéka?

BONIFACIUS

Sőt az elégnél is jobban. De mégis, akik így tesznek, szép színben tüntetik fel eljárásukat.

BEATUS

Miféle szép színben?

BONIFACIUS

Arra hivatkoznak, hogy ha nagy összegekkel, s még hozzá sok embernek tartoznak, a főurak, sőt a királyok sorsán osztoznak, így aztán, akik ilyen életmódot folytatnak, már-már nemesi rangra is törekszenek,

BEATUS

És az mire jó nekik?

BONIFACIUS

Szinte hihetetlen, hogy szerintük mi minden áll egy lovag szabadságában.

BEATUS

Mi jogon? Milyen törvények alapján?

BONIFACIUS

Csak olyan jogon, mint ahogy a tengerpart prefektusai maguknak tulajdonítanak mindent, amit egy-egy hajótörésből partra vet a víz, még akkor is, ha előkerül a gazda, vagy ahogyan mások a sajátjuknak tekintik azt, amit a tolvajtól vagy a rablótól elkoboznak.

BEATUS

Maguk a tolvajok hozhatnak efféle törvényeket.

BONIFACIUS

Meg is teszik, csak tudják érvényesíteni. És van mentségük is, ha előbb hadat üzennek, és csak aztán fognak a lopáshoz.

BEATUS

Ki adott minderre több jogot a lovagnak, mint a közembernek?

BONIFACIUS

A katonaság kiváltságos helyzete. Mert ilyen gyakorlatokkal készülnek a háborúra, hogy annál jobban legyenek felkészülve az ellenség felprédálására.

BEATUS

Gondolom, így gyakorolhatta be Pyrrhus  a katonáit a háborúra.

BONIFACIUS

Nem, hanem a spártaiak. 

BEATUS

Menjenek a pokolra, gyakorlataikkal együtt. De honnan veszik a címet ilyen előjogokhoz?

BONIFACIUS

Vannak, akik őseiktől örökölték, mások pénzen vásárolják, vannak, akik csak úgy fölveszik.

BEATUS

Hát fölveheti akárki?

BONIFACIUS

Fölveheti, ha megfelelő jelleme van hozzá.

BEATUS

Milyen jellem kell ide?

BONIFACIUS

Ha semmi tisztességes dolgot nem visz végbe, ha fényesen öltözködik, ha ujján gyűrűt visel, ha szorgalmasan paráználkodik, ha kitartóan kockázik, ha állja a kártyacsatát, ha korhelykedéssel, mulatozással tölti idejét, ha egyetlen plebejushoz illő szót sem ejt ki a száján, hanem mindig csak várakról, ütközetekről, hadakról beszél, csupa Thrasóhoz méltó dologról. Ezek megengedik maguknak, hogy hadat üzenjenek annak, akinek akarnak, bár annyi földjük sincs, amin a lábukat megvessék.

BEATUS

Az ilyen lovagok csakugyan megérdemlik a... derest. De annyi igaz, hogy van belőlük elég Sicambriában. 

==Charon==

[CHARON,  ALASTOR ]


CHARON

Hová, hová olyan nagy igyekezettel, Alastor?

ALASTOR

Jó, hogy jössz, Charon, éppen hozzád igyekeztem.

CHARON

Mi Újság?

ALASTOR

Olyan hírt hozok, aminek te és Proserpina  egyformán fogtok örülni.

CHARON

Csak ki vele gyorsan, ne fúrja tovább az oldaladat.

ALASTOR

A fúriák nem kisebb buzgósággal, mint amilyen szerencsével végezték feladatukat, nincs a földkerekségnek egyetlen részecskéje sem, amelyet meg ne fertőztek volna a pokol rossz nyavalyáival, visszavonással, háborúval, rablással, pestissel, hogy szinte már meg is kopaszodtak, mert fejükről minden kígyót széteresztettek, minden mérgüket kiizzadták, s most az után járnak éppen, hogy hol találhatnak még valami viperafajzatot vagy áspiskígyót, mert olyan csupasz a koponyájuk, mint valami tojás, és keblükben sincs többé semmi mérgező hatású váladék. Ezért készülj fel te is, hozd rendbe csónakodat és evezőidet. Mert hamarosan olyan tömegesen jönnek az árnyak, hogy félek, nem leszel képes valamennyit egymagad átszállítani.

CHARON

Értesültem minderről.

ALASTOR

Ki tájékoztatott?

CHARON

Maga Fama  hozta meg a hírt, már két nappal ezelőtt.

ALASTOR

Hogy ennél az istennőnél senki sem fürgébb! De hát akkor miért időzöl itt, csónakoddal nem törődve?

CHARON

A helyzet hozta így magával. Azért jöttem ide éppen, hogy egy jó erős három evezősoros hajót szerezzek, mert az én öreg csónakom, amilyen korhadt és toldozott-foldozott, nem felel meg a várható terhelésnek, ha ugyan igaz az, amit Fama mesélt. De különben minek is kellett ide még Fama? Maguk a tények kényszerítettek. Tudniillik hajótörést szenvedtem.

ALASTOR

Ni csak, csöpög is rajtad minden. Már azt hittem, hogy a fürdőből jössz.

CHARON

Az igazság az, hogy most úsztam partra a Styx ingoványából.

ALASTOR

Az árnyakat hol hagytad?

CHARON

Együtt úszkálnak a békákkal.

ALASTOR

De mit mesélt neked Fama?

CHARON

Azt, hogy a földkerekség három hatalmas uralkodója engesztelhetetlen gyűlölettel támadt egymás megrontására, és a keresztény világ egyetlen pontja sem maradt ment a háború fúriáitól, mert az a három az összes többit is belevonja a közös háborús sorsba. S most mindegyiknek az az elhatározása, hogy nem enged a másiknak, sem a dán, sem a lengyel, sem a skót, pedig a török sem pihen közben. Kegyetlen dolgok készülnek, pestis dühöng mindenütt, a spanyoloknál, az angoloknál, az olaszoknál, a franciáknál. Mindehhez még valami új kór is járult, amit a véleménykülönbség szült, s ez annyi kárt tett már mindenki lelkében, hogy sehol nem tapasztalható többé őszinte barátság, testvér nem bízik a testvérben, asszony a férjével sem tud megegyezni. Remény van rá, hogy ebből is nagyszerű öldöklés támad egyszer az emberek között, ha majd a nyelvek és az írótollak vitáját az öklök fogják folytatni.

ALASTOR

Mindezt a valósághoz híven mesélte neked Fama. Mert nagyrészt én magam is láttam ezzel a két szememmel, mivel állandó kísérője és segítője vagyok a fúriáknak, akik soha még nem mutatkoztak méltóbbaknak a nevükhöz.

CHARON

Csak az a veszély forog fenn, hogy valami démon támad hirtelen, aki békekötésre buzdít. Mert hiszen változékony az emberi lélek. Hallom ugyanis, hogy odafenn él valami papirospusztító,  aki nem szűnik meg írótollával a háborút helyteleníteni, és a békességre buzdítani.

ALASTOR

Csakhogy szép szavai már régen süket fülekre találnak. Valamikor a bajba jutott Béke panaszát írta meg, most, hogy a Béke meghalt, sírfeliratot készített számára.'' ''Vannak viszont mások, akik semmivel sem kisebb sikerrel járnak a kezünkre, mint maguk a fúriák.

CHARON

Kikre gondolsz?

ALASTOR

Vannak bizonyos kétlábúak, akik szürke és fehér köpenyt hordanak, meg hamuszínű köntöst, és különféle tollakkal cicomázzák magukat, ezek ott sürögnek-forognak mindig a fejedelmek udvarában, s a háború szenvedélyét csepegtetik a lelkükbe, ugyanerre buzdítják a nemességet és a népet, szentbeszédeikben is azt hangoztatják, hogy a háború jogos, a háború szent és jámbor cselekedet. S hogy még jobban csodáld vakmerőségüket: ugyanazt hangoztatják mind a két oldalon. A franciáknál azt prédikálják, hogy Isten a franciák oldalán áll, és hogy legyőzhetetlen az, akinek Isten a pártfogója. Az angoloknál és a spanyoloknál, hogy ezt a háborút nem is a császár viseli, hanem Isten, mutatkozzanak csak bátor férfiaknak, és biztos a győzelem. Ha pedig valaki elesik a harcban, nem pusztul el, hanem egyenesen az égbe repül, ahogy volt, fegyveresen.

CHARON

És olyan nagy hitele van a szavuknak?

ALASTOR

Mire nem képes az álszent vallásosság? Ehhez járul még a fiatalság, a tapasztalatlanság, a dicsőségszomj, az elvakultság, a lélek természettől fogva való készsége arra, amire ezek biztatják. Könnyű ezeket rászedni, és nem nehéz meghajtani a szekeret, mely már saját súlyánál fogva is megindult a lejtőn.

CHARON

Ezeknek a derék kétlábúaknak én szívesen szereznék valami örömet.

ALASTOR

Rendezz nekik valami fényes lakomát, mert semmit sem szeretnek jobban a gyomruknál.

CHARON

Legfeljebb mályvából, farkascseresznyéből és fokhagymából. Mert nálunk, mint tudod, nem terem meg más.

ALASTOR

Ellenkezőleg: fogolyból, kappanból és fácánból, ha csakugyan szíves házigazda akarsz lenni.

CHARON

De mi indítja őket arra, hogy ilyen hevesen mozdítsák elő a háborút? Talán valami előnyt remélnek belőle?

ALASTOR

Mivel több hasznuk van a halottakból, mint az élőkből. Testamentumok, halotti torok, adománylevelek és sok más, nem megvetendő nyereség kecsegteti őket. Száz szónak is egy a vége: jobban szeretnek a táborokban forgolódni, mint a saját vackukon megülni. A háború sok olyant tesz püspökké, aki békében egy rossz garast sem ér.

CHARON

Van hát magukhoz való eszük.

ALASTOR

De mire kell neked a három evezősoros hajó?

CHARON

Semmire, ha a tó közepén akarok megint hajótörést szenvedni.

ALASTOR

Az átkelők nagy tömege miatt?

CHARON

Magától értetődik.

ALASTOR

Pedig hát árnyakat szállítasz csupán, és nem testeket. Mekkora súlya lehet az árnyaknak?

CHARON

Legyenek bár vízipókok, de vízipókok is elképzelhetők olyan tömegben, hogy megterhelik a csónakot. Meg aztán arról se feledkezz meg, hogy maga a csónak is csak árnyékból van.

ALASTOR

De hiszen emlékszem rá, láttam már olyan tömeget is, hogy be sem tudta fogadni mindegyiket a csónakod, kormányod rúdjába háromezer árnyék is kapaszkodott némelykor, és te észre sem vetted a súlyukat.

CHARON

Elismerem, ilyenek azok a lelkek, amelyek lassanként költöztek el a testből, a sorvadástól vagy a hektikától elvékonyodva. Egyébként, ha hirtelen szakadnak el a kövér testtől, sokat hoznak magukkal a testies súlyból. Így küldi hozzám a lelkeket a gutaütés, a torokgyík, a pestis és különösen a háború.

ALASTOR

Nem gondolnám, hogy a franciák vagy a spanyolok valami sok súlyt hoznának magukkal.

CHARON

Mindenesetre sokkal kevesebbet, mint a többiek, bár ők sem érkeznek egészen pehelykönnyűen. Egyébiránt az angolok és a jól tartott németek közül némelykor olyan példányok kerülnek ki, hogy a minapában is veszélybe kerültem, pedig csak tízet vittem magammal, s ha nem dobtam volna ki a felesleget, elpusztultam volna a csónakkal, az utasokkal és a révpénzzel együtt.

ALASTOR

Hatalmas veszteség lett volna!

CHARON

S mit gondolsz, mire vezet az, ha jönnek a kövér hadvezérek, a hencegő Thrasók, a kardcsörtető hősök?

ALASTOR

Azok közül, akik igazságos háborúban estek el, azt hiszem, senki sem kerül eléd. Mert hiszen azt mondják, hogy ezek egyenesen az égbe repülnek.

CHARON

Hogy hová repülnek, nem tudom. Csak azt az egyet tudom, hogy valahányszor háború van, annyi sebesült és nyomorék jön hozzám, hogy csodálkoznék, ha egyetlenegy is maradna még utánuk odafenn. S nemcsak bortól és pocakjuktól nehézkesek az érkezők, hanem a bullák, az egyházi javadalmak és sok minden egyéb is nyomja őket.

ALASTOR

Hiszen ezeket a dolgokat nem hozzák magukkal: hozzád már meztelenül jönnek.

CHARON

Ez igaz, csakhogy akik frissen érkeznek, még magukkal hozzák az ilyesmiről való álmodozást.

ALASTOR

Hát az álom súlya is nyom valamit?

CHARON

Az én csónakomat lenyomja. De miért is mondom, hogy lenyomja? Már végképp alámerítette. Meg aztán annyi obulusnak azt gondolod, semmi súlya nincs?

ALASTOR

Ezt már elhiszem, ha rézpénz van velük.

CHARON

Mindezek után nem kétséges, hogy gondoskodnom kell hajóról, amely elbírja a terhet.

ALASTOR

Neked szerencséd van.

CHARON

Miért?

ALASTOR

Mert maholnap meg fogsz gazdagodni.

CHARON

Az árnyékok nagy tömege folytán?

ALASTOR

Hát.

CHARON

Ha legalább magukkal hoznák vagyonukat. Most, akik a csónakban azon siránkoznak, hogy odafenn hagyták királyságukat, prépostságukat, apátságukat, megszámlálhatatlan aranytalentumukat, nekem semmit se hoznak mindebből, csak egy obulust. Tehát amit háromezer esztendő alatt összekuporgattam, azt most mind erre az egyetlen három evezősoros hajóra kell elköltenem.

ALASTOR

Hja, aki keresni akar, annak kockáztatnia is kell.

CHARON

A halandók, hallom, több szerencsével folytatják üzletüket; ha Mercurius kedvez, három év alatt meggazdagodhatnak.

ALASTOR

De ugyanők csődbe is jutnak nemegyszer. A te jövedelmed kisebb, de biztosabb.

CHARON

Nem tudom, mennyiben biztos. Ha támadna valami isten, aki a fejedelmek között elsimítaná a nézeteltérést, egész befektetésem odalenne.

ALASTOR

Ami ezt illeti, kezeskedem érte, ettől nyugodtan alhatsz akár mind a két füledre. Tíz esztendőn belül semmi nem merül fel, amiért tartanod kellene a békétől. Egyedül a római pápa buzgólkodik az egyetértés megteremtésén, de falra hányt borsó minden szava. Zúgolódnak ugyan a városok is, mert unják már a sok zavart, vannak népek is, nem tudom, mifélék, amelyek összedugják a fejüket, és suttognak, azt hajtogatva, hogy nagy méltatlanság, ha két vagy három ember magánbosszúja vagy nagyravágyása az egész emberiség békéjét megbonthatja, de győzni fognak, hidd el nekem, a leghelytállóbb megfontolás felett is a fúriák. Egyébiránt mi szükséged volt arra, hogy ebben a dologban feljöjj a földre? Minálunk talán nem dolgoznak kovácsok? Hiszen itt van mindjárt Vulcanus...

CHARON

Helyes, ha érchajót keresnék.

ALASTOR

Olcsón keríthetnél itt valami ácsot is.

CHARON

Igen, de kifogytunk a nyersanyagból.

ALASTOR

Mit hallok? Nincsenek odalenn erdők!

CHARON

Még a berkek is kipusztultak az elysiumi mezőkön.

ALASTOR

Mi célra vágták ki őket?

CHARON

Hogy máglyát rakjanak az eretnekek árnyai alá.  Annyira jutottunk, hogy a minap már kénytelenek voltunk a föld méhéből szenet bányászni.

ALASTOR

Hogyan? Hát nem lehet kevesebb költséggel járó büntetést kiszabni az árnyakra?

CHARON

Így látta jónak Rhadamanthus. 

ALASTOR

S ha már vásároltál három evezősoros hajót, hol szerzel annyi evezőst hozzá?

CHARON

Az én dolgom az, hogy a kormányrudat tartsam. Evezzenek az árnyak maguk, ha át akarnak jutni a túlsó partra.

ALASTOR

Csakhogy lesznek, akik sohasem tanultak evezni.

CHARON

Nálam nincs kivétel. Evezzenek az uralkodók is, evezzenek a kardinálisok is, ha rájuk kerül a sor, akárcsak az alacsony sorsú közemberek, már akár tanultak evezni, akár nem.

ALASTOR

Hát rajta, vásárolj hajót Mercurius segítségével, én nem tartalak fel tovább. Megviszem Orcusnak a jó hírt. De hé, Charon, hé!

CHARON

Mi baj?

ALASTOR

Rajta légy, hogy hamar visszatérj, nehogy egyszerre megrohanjon a tömeg.

CHARON

Hiszen már most is több mint kétszázezret találsz a parton, azokon kívül, akik az ingoványban úszkálnak. De mindenesetre sietni fogok, amennyire tőlem telik. Mondd meg nekik, hogy hamarosan megjövök.

==Cyclops==

[CANNIUS, POLYPHEMUS ]


CANNIUS

Mire vadászik errefelé Polyphemus?

POLYPHEMUS

Azt kérdezed, mire vadászom? Hiszen nincsenek sem kutyáim, sem vadászgerelyem!

CANNIUS

Akkor talán valamely erdei nimfára?

POLYPHEMUS

Jól eltaláltad. Íme, itt a vadászhálóm!

CANNIUS

Mit látnak szemeim! Bacchust oroszlánbőrben! Polyphemust egy könyvvel! Macskát sáfrányszínű, díszes női ruhában!

POLYPHEMUS

Nemcsak sáfrányszínnel festettem ki a könyvet, hanem vörössel és kékkel is.

CANNIUS

Nem a sáfrányról beszélek, hanem görögül mondtam valamit. Úgy látszik, háborús könyv lehet. Fémlemezekkel, kapcsokkal, rézgyűrűkkel van felfegyverezve.

POLYPHEMUS

Nézz bele.

CANNIUS

Látom. Valóban nagyon szép könyv, de nem díszítetted még eléggé.

POLYPHEMUS

Mi hiányzik róla?

CANNIUS

A címeredet is el kellett volna rajta helyezned.

POLYPHEMUS

Milyet?

CANNIUS

Silenust,  amint egy hordóból kukucskál kifelé. De miről szól? A korhelykedés művészetéről?

POLYPHEMUS

Vigyázz, nehogy ostobán istenkáromlásra vetemedj.

CANNIUS

Hogyan? Talán csak nem valami szent könyv?

POLYPHEMUS

A legszentebb, ami csak létezik: az Evangélium.

CANNIUS

Herculesre! Mi köze Polyphemusnak az Evangéliumhoz?

POLYPHEMUS

Miért nem így veted fel a kérdést: mi köze egy kereszténynek Krisztushoz?

CANNIUS

Csak azt tudom, hogy olyan valakihez, mint te, jobban illenék egy alabárd. Mert ha én a tengeren ilyenfajta emberrel találkoznék, azt hinném róla, hogy kalóz, ha pedig az erdőben, akkor haramiának nézném.

POLYPHEMUS

Pedig az Evangélium éppen arra tanít: senkit se ítéljünk meg külseje alapján. Amint ugyanis hamuszürke csuha alatt gyakran kegyetlen lélek lakozik, éppen úgy evangéliumi lelket takarhat a borotvált fej, pödrött bajusz, összevont szemöldök, vad tekintet, tollbokrétás fej, katonaköpeny, felhasított katonacsizma is.

CANNIUS

Miért ne? Bárány is bújt már farkasbőrbe, sőt, ha hihetünk a meséknek, szamár is az oroszlán bőrébe.

POLYPHEMUS

Én meg ismerek valakit, aki bárányt visel a fején, a szíve meg olyan, mint a rókáé: ennek csak azt kívánnám, olyan tiszta lelkű barátai legyenek, amilyen fekete a szeme, és olyan igazi arany legyen a birtokában, mint amilyen aranysárga a színe.

CANNIUS

Ha bárányt visel a fején, akinek báránysüvege van, akkor te még súlyosabban meg vagy terhelve, hiszen bárányt és struccmadarat is viselsz egyidejűleg. De még képtelenebb, ha valaki madarat visel a fején és szamarat a szívében.

POLYPHEMUS

Csipkelődöl.

CANNIUS

Jó volna, ha az Evangélium, amelyet különféle díszítésekkel láttál el, most téged díszítene: te színekkel tetted díszessé, az Evangélium erkölcseidet javítaná meg.

POLYPHEMUS

Majd én gondoskodom róla.

CANNIUS

Ahogy eddig szoktad.

POLYPHEMUS

De tegyük félre a csipkelődést. Szóval te ennyire elítéled azokat, akik Evangéliumot hordanak maguknál?...

CANNIUS

Ide hallgass: aki Krisztust vitte a vállán, Christophorusnak nevezték. Eszerint téged, aki az Evangéliumot hordod magadnál, Evangeliophorusnak kellene hívnunk, nem pedig Polyphemusnak.

POLYPHEMUS

Hát nem gondolod, hogy jámbor cselekedet, ha valaki az Evangéliumot állandóan magánál hordja?

CANNIUS

Önmagában nem, hiszen akkor el kellene fogadnod, hogy a szamár a legszentebb állat.

POLYPHEMUS

Hogyan?

CANNIUS

Mert egy szamár háromezer ilyen könyvet is elbír, s úgy gondolom, te is megbirkóznál ekkora teherrel, ha jól fel volnál szerelve iszákkal.

POLYPHEMUS

Nem lehetetlen a szamarat annak az alapján sem szentnek nevezni, hogy Krisztust vitte a hátán.

CANNIUS

Ezt a szentséget nem irigylem tőle. És ha akarod, neked adom annak a szamárnak a maradványait, amelyen Krisztus ment, hogy tisztelhesd és csókolgathasd.

POLYPHEMUS

Nagyon kedves ajándékot adnál. Mert az a szamár szentté lett azáltal, hogy Krisztus testét megérintette.

CANNIUS

De azok is megérintették Krisztust, akik arcul ütötték.

POLYPHEMUS

Mondd meg most már komolyan, ugye jámbor cselekedet, ha valaki magánál hordja az Evangéliumot?

CANNIUS

Persze hogy az, ha nincs benne képmutatás, hanem őszintén történik.

POLYPHEMUS

A képmutatás a papok szokása, mi köze a katonának a képmutatáshoz?

CANNIUS

Először fejtsd ki, mit értesz képmutatáson.

POLYPHEMUS

Ha másnak mutatod magad, mint amilyen lelked mélyén vagy.

CANNIUS

Mire mutat mármost, ha valaki magánál hordja az Evangéliumot? Nemde evangéliumi életre?

POLYPHEMUS

Úgy gondolom.

CANNIUS

Ha tehát az életmód nem felel meg a könyvnek, az ugye képmutatás?

POLYPHEMUS

Úgy látszik. De mit jelent: őszintén magánál hordani az Evangéliumot?

CANNIUS

Egyeseknek állandóan a kezükben van, mint a ferenceseknek Szent Ferenc Regulája. Ezt megtehetik a párizsi teherhordók, a szamarak és a gebék is. Másoknak állandóan a szájukban van, nem beszélnek másról, csak Krisztusról és az Evangéliumról: ez képmutatás. Némelyek szívükben hordják. Valójában az hordja magánál az Evangéliumot, akinek kezében, szájában és szívében van egyidejűleg.

POLYPHEMUS

Hol vannak ilyen emberek?

CANNIUS

A templomokban azok a papok, akik kezükben tartják a könyvet, felolvasnak belőle a népnek, és szívükben is őrzik.

POLYPHEMUS

De azok sem valamennyien szentek, akik szívükben őrzik az Evangéliumot.

CANNIUS

Ne játszd a szofistát! Csak az őrzi lelkében az Evangéliumot, aki teljes szívből szereti, és aki a maga életmódjával ezt kifejezésre is juttatja.

POLYPHEMUS

Ezeket a finomságokat nem tudom követni.

CANNIUS

Akkor egyszerűbben mondom el. Ha egy butélia burgundi bort viszel a válladon, mi más ez, mint teher?

POLYPHEMUS

Semmi más.

CANNIUS

Ha éppen csak a szádba veszel belőle, és azután kiköpöd?

POLYPHEMUS

Az nemigen ér semmit. Bár ezt nem szoktam soha csinálni.

CANNIUS

Ha ellenben jócskán húzol belőle, ahogy szoktad?

POLYPHEMUS

Nincs annál istenibb!

CANNIUS

Átforrósodik tőle az egész tested, kipirul az arcod, derűs lesz a homlokod.

POLYPHEMUS

Így van.

CANNIUS

Ehhez hasonlítható az Evangélium hatása. Ha a lélek legmélyéig hatol, megújul tőle az egész ember.

POLYPHEMUS

Én tehát szerinted kevéssé élek evangéliumi módon?

CANNIUS

Ezt a kérdést senki nálad jobban el nem döntheti.

POLYPHEMUS

Ha egy kétélű bárddal meg lehetne oldani!

CANNIUS

Ha valaki szemedbe mondja, hogy léhűtő hazug vagy, mit csinálnál?

POLYPHEMUS

Mit csinálnék? Megemlegetné az ökleimet!

CANNIUS

Hát ha valaki arcul ütne?

POLYPHEMUS

A nyakát szegném a pofon miatt.

CANNIUS

Pedig a te könyved azt tanítja: a szidalmazásra felelj jóságos beszéddel, s aki megüti a jobb orcádat, nyújtsd feléje a balt is.

POLYPHEMUS

Olvastam, de kiesett az emlékezetemből.

CANNIUS

Úgy gondolom, gyakran imádkozol.

POLYPHEMUS

Az álszenteskedés.

CANNIUS

Álszenteskedés hosszasan imádkozni, de nem őszintén. A te könyved arra tanít: mindig imádkozni kell, éspedig szívből.

POLYPHEMUS

Szoktam is néha imádkozni.

CANNIUS

Mikor?

POLYPHEMUS

Amikor eszembe jut, egyszer-kétszer hetenként.

CANNIUS

És akkor mit imádkozol?

POLYPHEMUS

A Miatyánkot.

CANNIUS

Hányszor?

POLYPHEMUS

Egyszer. Hiszen az Evangélium tiltja ugyanazon szavak gyakori ismételgetését.

CANNIUS

El tudod ájtatosan mondani a Miatyánkot?

POLYPHEMUS

Sohasem próbáltam. Nem elég, ha hangosan elmondom?

CANNIUS

Úgy tudom, Isten csak a szív hangját hallja meg. Gyakran böjtölsz?

POLYPHEMUS

Soha.

CANNIUS

A te könyved pedig az imádságot és a böjtöt dicséri.

POLYPHEMUS

Én is helyeselném, ha a gyomrom nem mást követelne.

CANNIUS

Pál apostol pedig azt mondja: „Nem szolgálhatja Krisztust, aki a gyomrát szolgálja.” Bármely napon megeszed a húst?

POLYPHEMUS

Ha kapok.

CANNIUS

Pedig ha a gladiátorokéval vetekedő testi erődet tekintem, szénával és fahánccsal is táplálkozhatnál.

POLYPHEMUS

Krisztus azonban azt mondja, nem válik az ember tisztátlanná attól, ami a száján keresztül kerül belé.

CANNIUS

Igen, ha módjával történik, és nem okoz bosszúságot. Pál apostol azonban, Krisztus tanítványa, inkább vállalja az éhhalált, mintsem egy gyönge testvérének bosszúságot okozzon ételével. Minket is arra int, kövessük példáját, s igyekezzünk mindenkinek mindenben tetszeni.

POLYPHEMUS

Pál apostol az Pál apostol, én pedig én vagyok.

CANNIUS

Aegon dolga  a kecskéket legeltetni.

POLYPHEMUS

Én inkább megeszem.

CANNIUS

Jót kívánsz magadnak. Hamarabb leszel bak, mint kecske.

POLYPHEMUS

Én úgy értettem, hogy megeszem.

CANNIUS

Előkelően fejezted ki magad. Szívesen nyújtasz segítséget a szegényeknek?

POLYPHEMUS

Nincs mit adnom.

CANNIUS

Lenne bizony, ha józanul élnél, és szorgalmasan dolgoznál.

POLYPHEMUS

Jólesik a semmittevés.

CANNIUS

Megtartod Isten parancsait?

POLYPHEMUS

Nehéz dolog.

CANNIUS

Vezekelsz a bűneidért?

POLYPHEMUS

Krisztus megváltotta bűneinket.

CANNIUS

Akkor mivel bizonyítod, hogy szereted az Evangéliumot?

POLYPHEMUS

Megmondom. Egy ferences a szószékről szüntelenül Erasmus Új Testamentumát szidta fecsegése közben. Odamentem hozzá egymagam, bal kezemmel megfogtam a hajánál fogva, jobb kezemmel úgy elvertem, mint egy ökölvívó, elláttam jól a baját, feldagadt az egész arca. Mit mondasz? Hogy ez nem jelenti az Evangélium szeretetét? Ezután feloldoztam a bűnei alól, hármat sújtva a fejére éppen ezzel a könyvvel, s három daganatot ütöttem rajta az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

CANNIUS

Meglehetősen az Evangélium szellemében. Hiszen az Evangéliumot valóban az Evangélium segítségével védted meg.

POLYPHEMUS

Másvalaki is elém került ugyanebből a szerzetből, aki szintén nem ismert mértéket és határt Erasmus ellen való féktelen dühében. Elfogott az evangéliumi buzgóság, fenyegetéseimmel arra kényszerítettem, hogy térden állva kérjen bocsánatot, s ismerje el, hogy az ördög sugallta neki, amit mondott. Ha nem tette volna, bárdommal máris a nyaka fölé suhintok. Arckifejezésem olyan volt, mint a haragos Marsé. Mindez néhány tanú jelenlétében játszódott le.

CANNIUS

Csodálom, hogy ez az ember nem rogyott holtan össze. De menjünk tovább. Szűzi életet élsz?

POLYPHEMUS

Talán így lesz, majd ha megöregszem. De valljam meg neked az igazat, Canniusom?

CANNIUS

Nem vagyok pap: ha gyónni van kedved, keress valaki mást.

POLYPHEMUS

Istennek szoktam gyónni. Neked azonban megvallom, nem vagyok még teljesen evangélista, csak valaki a nép közül. Négy Evangéliumunk van. Mi evangélisták négy dologra törekszünk: jó dolga legyen a gyomrunknak, az se szenvedjen hiányt, ami a gyomrunk alatt van, legyen miből megélnünk, végül, hogy azt tehessük, ami jólesik. Ha mindez megvan, poharazás közben ezt kiáltjuk: „Éljen a győzelem! Üdv, üdv! Él az Evangélium! Krisztus uralkodik.”

CANNIUS

Ez bizony epikureista életmód, nem evangéliumi.

POLYPHEMUS

Nem tagadom. De tudod, hogy Krisztus mindenható: egy pillanat alatt más emberekké tehet bennünket.

CANNIUS

De disznókká is változtathat, s azt hiszem, ez könnyebb, mint rendes emberekké tenni titeket.

POLYPHEMUS

Bár ne lenne a világon senki rosszabb a disznóknál, ökröknél, szamaraknál és tevéknél. Sok olyan embert láthatunk, akik vadabbak az oroszlánnál, ragadozóbbak a farkasnál, bujábbak a verébnél, harapósabbak a kutyánál, ártalmasabbak a viperánál.

CANNIUS

De itt az ideje már, hogy oktalan lényből emberré váljál.

POLYPHEMUS

Helyes a figyelmeztetésed. Napjaink prófétái azt mondják ugyanis: közeleg a végítélet napja.

CANNIUS

Annál inkább sietned kell.

POLYPHEMUS

Krisztus segítő kezét várom.

CANNIUS

Ügyelj rá, hogy idomítható anyagot adjál a keze alá. De honnan veszik, hogy közel a világ vége?

POLYPHEMUS

Azt mondják, ugyanazt teszik most is az emberek, mint a vízözön előtt: lakmároznak, isznak, tivornyáznak, nősülnek, férjhez mennek, bujálkodnak, vesznek, eladnak, kamatra kölcsönöznek, uzsoráskodnak, építkeznek. A királyok háborút viselnek, a papok a dézsma növelésére törekszenek, a teológusok szőrszálhasogatáson törik a fejüket, a szerzetesek bekóborolják a világot, a nép lázong, Erasmus beszélgetéseket ír, egyszóval minden rossz együtt van: éhínség, szomjúság, rablás, háború, pestis, lázadás, hiány mindenben, ami jó. Nem bizonyítja ez eléggé, hogy itt a világ vége?

CANNIUS

Ebből a sokféle bajból számodra mi a legkellemetlenebb?

POLYPHEMUS

Találd ki!

CANNIUS

Hogy üres az erszényed.

POLYPHEMUS

Pusztuljak el, ha nem találtad fején a szöget. Egyébként éppen egy tivornyáról jövök; máskor szívesen vitatkozom veled az Evangéliumról, ha kedved tartja... amikor majd józan leszek.

CANNIUS

Mikor látlak téged józannak?

POLYPHEMUS

Ha majd az leszek.

CANNIUS

És mikor leszel az?

POLYPHEMUS

Ha majd legközelebb látsz. Addig is minden jót kívánok neked, kedves Canniusom.

CANNIUS

Én pedig azt kívánom neked, légy hamarosan az, amire a neved utal: hírneves ember.

POLYPHEMUS

Én sem akarok elmaradni mögötted, és ezért azt kívánom: Cannius sose legyen híjával annak, amiről nevét nyerte, vagyis ami a kancsóba való.

==Lovag - ló nélkül==

[HARPALUS,  NESTORIUS]


HARPALUS

Tudnál-e nekem tanácsot adni? Meg fogod látni, nem vagyok sem feledékeny, sem hálátlan természetű.

NESTORIUS

Mutatok egy könnyű lehetőséget arra, hogy az légy, ami lenni akarsz.

HARPALUS

De hiszen az nincs a hatalmunkban, hogy nemeseknek szülessünk.

NESTORIUS

Hát ha nem születtél nemesembernek, törekedj arra jó cselekedeteiddel, hogy veled kezdődjék a nemesség.

HARPALUS

Ez nagyon hosszadalmas.

NESTORIUS

Kicsiny összegért vásárolható is a császárnál.

HARPALUS

Köznevetség tárgya a pénzen vett nemesség.

NESTORIUS

Viszont ha semmi sem nevetségesebb, mint a koholt nemesség, mi okod van rá, hogy annyira töröd magad a lovagi cím után?

HARPALUS

Komoly okaim vannak rá, nem is fogom titkolni előtted azokat, ha utat-módot mutatsz rá nekem, hogy megszerezzem magamnak az emberek szemében a nemesség látszatát.

NESTORIUS

A nevet a lényeg nélkül?

HARPALUS

Ha már a lényeg hiányzik, legalább legyen meg a látszat. Csak ki vele, adj tanácsot, Nestorius, ha meghallod, mire kell nekem, te is el fogod ismerni, hogy megérdemli a fáradságot.

NESTORIUS

Ha olyan nagyon ragaszkodol hozzá, figyelj ide. Mindenekelőtt azon légy, hogy kerülj minél messzebbre a hazádtól.

HARPALUS

Ezt nem felejtem el.

NESTORIUS

Keresd a valódi nemesifjak társaságát.

HARPALUS

Értem.

NESTORIUS

Ebből mindjárt arra fognak következtetni, hogy magad is az vagy, mint azok, akikkel érintkezel.

HARPALUS

Úgy van.

NESTORIUS

Vigyázz, hogy semmi közönséges ne legyen rajtad.

HARPALUS

Ezt hogy érted?

NESTORIUS

Ruházatodra gondolok. Ne öltözködj gyapjúszövetbe, hanem vagy selyembe, vagy ha erre nincsen pénzed, flanellba, de még lenvászonba is inkább, mint posztóba.

HARPALUS

Helyes.

NESTORIUS

Ügyelj rá, hogy semmi se legyen ép rajtad, hasítsd be süvegedet, mellvértedet, harisnyádat, sarudat, még patáidat is, ha tudod, s ne fecsegj alja dolgokról. Ha Spanyolországból érkezik vendég, kérdezd meg, hogy áll a császár és a pápa viszonya, hogy van atyádfia, a nassaui gróf meg a többi jó komád.

HARPALUS

Így lesz.

NESTORIUS

Ujjadon ékköves pecsétgyűrű legyen.

HARPALUS

Ha ugyan megengedi a kassza.

NESTORIUS

Ugyan már, nem kerül olyan sokba egy aranyozott rézgyűrű, valami mesterséges drágakővel. Csak ne felejtsd el a nemesi címert.

HARPALUS

Mit ajánlasz, mit válasszak címerül?

NESTORIUS

Két csöbröt, ha tetszik, meg egy söröskorsót.

HARPALUS

Csak tréfálsz. Beszélj komolyan.

NESTORIUS

Sohasem voltál csatában?

HARPALUS

Még csak színét sem láttam.

NESTORIUS

Viszont, úgy képzelem, a parasztok libái és kappanjai közül nem egyet lenyakaztál.

HARPALUS

De még mennyire. Méghozzá hősiesen.

NESTORIUS

Tégy hát címeredre egy ezüstkardot és három arany lúdfejet.

HARPALUS

Milyen alapon?

NESTORIUS

Hát milyenen? Csakis vérpiroson, a hősiesen kiontott vér emlékezetére.

HARPALUS

Miért ne? Hiszen a liba vére csak olyan piros, mint az emberé. De folytasd, kérlek.

NESTORIUS

Gondoskodj róla, hogy ezt a címerpajzsot kitűzzék mindazon vendégfogadók kapujára, amelyekben megfordulsz.

HARPALUS

És mit tegyünk a sisakra?

NESTORIUS

Jó, hogy figyelmeztetsz. Maga a sisak elöl legyen behasítva.

HARPALUS

Ez mire jó?

NESTORIUS

Először is, hogy lélegzeni tudj, másodszor, hogy összhangban legyen egész öltözeteddel. De mi fog a búbján lengedezni?

HARPALUS

Utasításodat várom.

NESTORIUS

Kutyafej, leeresztett fülekkel.

HARPALUS

Ez már nagyon el van koptatva.

NESTORIUS

Tégy hát rá két szarvat, így már ritkább.

HARPALUS

Így jó. De milyen állatok tartsák a címerpajzsot?

NESTORIUS

A szarvasokat, kutyákat, sárkányokat, griffeket lefoglalták már a fejedelmek, te válassz két hárpiát.

HARPALUS

Pompás javaslat.

NESTORIUS

Hátra van még az előnév. Itt elsősorban arra kell vigyázni, hogy ne hagyd magadat plebejus szokás szerint egyszerűen Comói Harpalusnak nevezni, hanem így: ''Harpalus a Como'', mert így szokták ezt a nemesemberek, amúgy csak a rongyos teológusok.

HARPALUS

Erről sem fogok megfeledkezni.

NESTORIUS

Van valami jószágod?

HARPALUS

Még csak egy disznóólam sincs.

NESTORIUS

Legalább valami nevezetes városban születtél?

HARPALUS

Egy piszkos kis faluban. Mert hiszen annak csak nem hazudhatok, akitől az orvosszert várom.

NESTORIUS

Nagyon helyes. De annak a falunak a szomszédságában csak van valamilyen hegy?

HARPALUS

Van.

NESTORIUS

S a hegy egyik oldalán akad valami szikla?

HARPALUS

Méghozzá jó meredek.

NESTORIUS

Légy tehát „Harpalus, az Arany Szikla lovagja”.

HARPALUS

De a mágnásoknak megvan az a szokásuk is, hogy ki-ki választ magának egy jelszót vagy jelmondatot, mint ahogyan Miksának az volt a jelszava: ''Tarts mértéket'', Fülöpé: ''Aki akarja, ''Károly jelszava: ''Előre'', és így tovább.

NESTORIUS

Te azt írd pajzsodra: ''Omnis jacta sit alea'': a kocka legyen elvetve.

HARPALUS

Nézd csak, milyen jól eltalálod.

NESTORIUS

Azután, hogy az emberekben még jobban gyökeret verjen a te lovagi híred, hamisíts leveleket, mintha főurak intézték volna hozzád, amelyekben ismételten „dicső lovag” a címzésed, s essék bennük említés hatalmas vagyonokról, földbirtokról, várakról, sok ezer forintról, előkelő hivatalokról, dúsgazdag házasságról. Gondoskodj róla, hogy efféle levelek, azáltal, hogy elveszted vagy szórakozottságból elhagyod őket valahol, mások kezébe jussanak.

HARPALUS

Ez nem fog nehézséget okozni. Írni tudok, és hosszú gyakorlattal azt a képességet is megszereztem, hogy bárkinek a keze vonását utánozzam.

NESTORIUS

Alkalmilag varrd a ruhádba vagy felejtsd zsebben, hogy azok, akikre ruhád javítását bízod, megtalálják. Azok aztán nem fognak hallgatni róla, s te, mihelyt füledbe jut, haragos és kedvetlen arckifejezést fogsz ölteni, mintha bántana a dolog.

HARPALUS

Annak a módját is már régebben kieszeltem, hogy arckifejezésemet olyan könnyen váltogassam, mint valami álarcot.

NESTORIUS

Így aztán nem szimatolnak turpisságot, s mint hiteles értesülést terjesztik rólad a dolgot.

HARPALUS

Lesz rá gondom.

NESTORIUS

Továbbá néhány kísérőt kell magad köré gyűjtened, vagy éppen csatlóst, akik átadják neked helyüket, és mindenki füle hallatára ''Jonkheer''-nak  szólítanak téged. Nem kell attól sem tartanod, hogy ez valami nagy költséggel fog járni, van elég fiatalember, aki akár ingyen is hajlandó belemenni ebbe a játékba. Vedd még hozzá, hogy ezen a vidéken csak úgy nyüzsögnek a többé-kevésbé iskolázott ifjoncok, akiket az írás különös szenvedélye, hogy ne mondjam, nyavalyája, tart megszállva. Nem hiányoznak az éhenkórász nyomdászok sem, akik bármire hajlandók, csak legyen reményük keresetre. Bérelj fel néhányat ezek közül, hogy könyvecskéikben nevezzenek téged a haza nagyjának, s ez a kifejezés ismétlődjék néhányszor nagyobb betűből szedve. Ily módon akár Csehországban is a haza nagyjaként fognak ünnepelni. És gyorsabban és szélesebb körben terjednek el a könyvek, mint a hangok vagy akár a leghangosabb szolgák.

HARPALUS

Ez ellen sincs semmi kifogásom. Csak az a baj, hogy a csatlósoknak enniük is kell.

NESTORIUS

Kell hát, de nekik is van szemük. Szemesé a világ, csak el kell küldened őket időnként erre is, arra is, majd csak találnak maguknak valamit. Jól tudod, hányféle alkalom adódik az ilyesmire.

HARPALUS

Ne is folytasd, tudom már, mi a teendő.

NESTORIUS

Hátra vannak még a különleges képességek.

HARPALUS

Csupa fül vagyok.

NESTORIUS

Ha nem tudsz jól kockázni, tűrhetően kártyázni, tűrhetetlenül paráználkodni, kitartóan inni, merészen költekezni, kölcsönt fölhajtani és a nyakára hágni, s ha nem vagy benne a francia betegségben, nemigen fogják elhinni, hogy lovag vagy.

HARPALUS

Mind e művészetekben már régi gyakorlattal rendelkezem, de honnét teremtsem elő a költségeket?

NESTORIUS

Várj csak, éppen oda akartam kilyukadni. Vár rád valami örökség?

HARPALUS

Majdnem semmi.

NESTORIUS

Nohát, ha átment a köztudatba, hogy te nemesember vagy, könnyűszerrel találsz majd jó bolondokra, akik hitelezni fognak neked: lesznek, akik szégyenkezésből nem tagadják meg tőled, lesznek, akik félelemből. Annak pedig, hogy lóvá tedd hitelezőidet, már ezerféle módja van.

HARPALUS

Abban nem is vagyok járatlan. De végül mégiscsak szorongatni fognak, ha kitűnik, hogy a nagy szavak mögött nincs fedezet.

NESTORIUS

Sőt nincs is járhatóbb út a hatalom felé, mint az, ha sok embernek tartozol.

HARPALUS

Hogyhogy?

NESTORIUS

Mindenekelőtt azért, mert a hitelező olyan tiszteletben fog részesíteni téged, mintha valami nagy jótéteménnyel kötelezted volna le, és óvakodni fog attól, hogy valami fogózót nyújtson, ami pénze elvesztésére vezethetne. Senkivel szemben szolgái nem lehetnek készségesebbek, mint a hitelezők az adóssal szemben; ha itt-ott törlesztesz valamicskét, hálásabb érte a hitelező, mintha ajándékot adnál neki.

HARPALUS

Vettem észre.

NESTORIUS

Arra mégis vigyázz, hogy ne keveredj vékonypénzű emberekkel üzleti összeköttetésbe. Mert ezek parányi összegért rettenetes lármát tudnak csapni. Könnyebb lecsendesíteni azokat, akiknek komolyabb vagyonuk van, mert ezeket már fékezi a szégyenkezés, táplálja a remény, visszatartja a félelem, mert tudják jól, hogy mire képesek a lovagok. Végül is, ha már keresztülcsapnak a fejed felett az adósság hullámai, valamilyen ürüggyel költözz máshová, és onnét megint máshová. Nincs okod rá, hogy pirulj emiatt, senki sincs jobban eladósodva, mint a hatalmas fejedelmi személyek. Ha valami paraszt követelőzően lépne fel, tégy úgy, mintha lelked mélyén bántott volna meg ez az aljasság. Közbe-közbe vissza is fizethetsz valamit, de nem az egész összeget, és nem mindenkinek. Minden körülmények között vigyáznod kell, hogy senki se szagolja meg, ha a kassza kimerült. Mindig mutass valamit.

HARPALUS

De mit mutasson az, akinek semmije sincs?

NESTORIUS

Ha valamit egy barátod letétbe helyezett nálad, mutogasd azt sajátod gyanánt, de ne lássék rajtad a szándékosság, tégy úgy, mintha véletlen volna az egész. E célból kölcsönt is vehetsz fel néha úgy, hogy mindjárt megadod. Rézpénztől duzzadó erszényedből végy ki két aranyat, amit erre a célra tettél külön. A többit már a te találékonyságodra bízom.

HARPALUS

Értek mindent. Csakhogy a végén menthetetlenül elborít az adósság.

NESTORIUS

Tudod jól, hogy mi mindent tehetnek nálunk a lovagok.

HARPALUS

Úgyszólván mindent, s méghozzá büntetlenül.

NESTORIUS

Tarts tehát olyan szolgákat, akik nem lopják a napot; a legjobb, ha rokonaid, akikről úgyis neked kellene gondoskodnod. Akad majd az útjukba valami kalmárféle, akit kirabolhatnak. Fognak találni egyet-mást a vendégfogadókban is, a középületekben és a hajókon is, amikre senki sem vigyáz. Értesz már? Rá fognak jönni, hogy nemhiába adattak az ujjak az embernek.

HARPALUS

Ha nem járna ez veszéllyel.

NESTORIUS

Csak arra vigyázz, hogy jól legyenek mindig öltözve, és címeredet viseljék. Bízz rájuk koholt leveleket, melyeket állítólag a legelőkelőbb emberekhez kell elvinniük. Ha titkon elemelnek valamit, senki sem meri megvádolni őket, s ha mégis gyanúba keverednének, lovagrendű gazdájuktól félni fognak az emberek, viszont ha erőszakkal csikarnák ki a zsákmányt, azt háborúnak fogják nevezni. Az ilyen előgyakorlatok különben is a háború előjátékának számítanak.

HARPALUS

Kitűnő tanács!

NESTORIUS

Csak a lovagrend alaptételét nem szabad szem elől téveszteni: ''Illendő és jogos, hogy a lovag a közrendű utas terhén könnyítendő pénzét elvegye. ''Mert hiszen mi lehetne méltatlanabb annál, mint hogy a közrendhez tartozó kalmárt majd felvesse a pénz, míg a lovagnak az is hiányzik, amit szeretőjére és kockára kell költenie? Légy rajta, hogy mindig a főurakhoz csatlakozz, sőt inkább egészen közéjük keveredjél, nem szabad semmit szégyellni, a szemérmességen túl kell tennie magát az embernek, kivált idegenben, azért is jó minél több időt tölteni olyan helyen, ahol sok ember van együtt, például fürdőben vagy népes fogadókban.

HARPALUS

Magam is éppen erre gondoltam.

NESTORIUS

Ilyen helyen gyakran juttat a szerencsés véletlen zsákmányhoz.

HARPALUS

Beszélj világosabban, kérlek.

NESTORIUS

Képzeld el, hogy egyik vagy másik elhagyja az erszényét, vagy benne felejti a kulcsot a láda zárában. A többit már tudod.

HARPALUS

Csakhogy...

NESTORIUS

Mitől félsz? Egy ilyen művelt, ilyen fennkölt beszédű embert, az Arany Szikla lovagját ki merné gyanúba keverni? És ha történetesen akadna is ilyen hitvány fickó, ki volna olyan vakmerő, hogy felelősségre vonjon téged? Azalatt a gyanú egy másik vendégre háramlik, aki már előző nap továbbutazott. Zavarba hozzák a cselédséget a fogadóssal együtt, de te azalatt szép csendesen játszod tovább a szerepedet. Ha pedig ez valami szerényebb fellépésű, jóérzésű emberrel esik meg, még hallgatni is fog, nehogy a kár tetejébe még csúfolhassák is azért, hogy ilyen ügyetlenül vigyázott a holmijára.

HARPALUS

Nem is olyan képtelenség az, amit mondasz. Mert, gondolom, ismered a Fehér Keselyűről nevezett grófot?

NESTORIUS

Már hogyne!

HARPALUS

Nála szállt meg, úgy hallottam, egy spanyol, kinek öltözete és egész külső megjelenése páratlanul előkelő volt. És ez elvitt tőle hatszáz forintot, és a gróf sohasem mert panaszt emelni. Olyan előkelőség sugárzott abból az emberből.

NESTORIUS

Hát itt van mindjárt a követésre méltó példa. Csatlósaid közül küldj ki időnként egyet, mondjuk így: a harctérre. Az templomok vagy kolostorok kifosztása után harcon szerzett zsákmánnyal megrakodva fog hazatérni.

HARPALUS

Ez a legbiztosabb eljárás.

NESTORIUS

De van még más módja is a pénzszerzésnek.

HARPALUS

Mondd el, kérlek.

NESTORIUS

Jó pénzes személyekkel szemben lépj fel úgy, mint akinek nagy oka van a haragra, különösen szerzetesek jók erre és papok, akik mostanában szinte általános gyűlölet középpontjában állnak. Mondd az egyikre, hogy kinevette vagy éppen leköpte a pajzsodat, a másikra, hogy tiszteletlenül beszélt rólad, a harmadikra, hogy írt valamit, amit úgy lehet forgatni, hogy gyalázkodás legyen belőle. Ezekre hivatkozva követeid útján izenj nekik engesztelhetetlen háborút. Szórj rájuk kegyetlen fenyegetéseket, rombolást, pusztítást, végromlást helyezz kilátásba, jönnek majd rémülten, hogy szóval intézzék el a viszályt. Akkor aztán ne légy rest, ne vedd kicsibe sértett méltóságodat, azaz követelj méltatlanul sokat, hogy a méltányos megadassék neked. Ha háromezret követelsz, ellenfeled szégyellni fogja, hogy kevesebbet ajánljon fel, mint kétszáz aranyat.

HARPALUS

Másokat a törvénnyel fogok megfenyegetni.

NESTORIUS

Ez ugyan már közelebb áll a besúgáshoz, de ez is hasznos lehet a maga helyén. De nicsak Harpalus, megfeledkeztem arról, amit elsőnek kellett volna mondani: valami jó hozománnyal rendelkező leányt kell a házasság hálójába csalogatnod. Megvan a hozzá való bájitalod: fiatal vagy, eléggé csinos vagy, szeretetre méltó gazfickó vagy, behízelgően tudsz mosolyogni. Híreszteld el magadról, hogy fényes ígéretekkel vettek föl a császári udvarba. A leányok szívesen mennek nőül udvari emberekhez.

HARPALUS

Ismerek olyanokat, akiknek ez sikerült. De mi lesz, ha lepattog a máz, és mindenünnen előugranak a hitelezők? Álarcos lovagnak fognak csúfolni. Mert ez nagyobb csúfság az ő szemükben, mintha szentségtörő kézzel templomot fosztottál volna ki.

NESTORIUS

Akkor kell csak igazán az arcátlansághoz folyamodni. Elsősorban azt kell meggondolni, hogy soha még nem helyettesítette az okosságot a vakmerőség olyan sikerrel, mint manapság. Ki kell találnod valami hazugságot mentségedre. Meg aztán sohasem hiányoznak jóakaratú emberek, akik segíteni fognak téged a meseszövésben, néhány udvariasabb ember meg gondosan titkolni fogja, ha hazugságon ér. Utoljára marad, ha már semmi más nem segít, hogy valahová a háború zűrzavarába menekülj. Mert valamiképpen a tenger kimossa az ember minden szennyét, úgy a háború is jótékony fátylat borít minden bűn mocskára. Nem is tartják azt manapság valamirevaló hadvezérnek, aki nem készült fel ilyen újoncévekkel a hadvezéri szerepre. A háború a végső menedéke azoknak, akik mindenben csalódtak. Ámde minden követ meg kell mozgatnod, hogy ne juss erre a sorsra. Vigyázz, hogy a túlságos biztonságérzet ne okozza vesztedet. Kerüld a kisvárosokat, ahol még szellenteni sem lehet anélkül, hogy a nép tudomást ne szerezzen róla. A nagy és sűrűn lakott városokban több a szabadság, hacsak nem hasonlít Marseille-hez az a város. Puhatold ki mindig, anélkül hogy észrevennék, hogy mit beszélnek rólad. Mihelyt tapasztalod, hogy gyakorivá vált az efféle beszéd: „Mi járatban vagy?”, „Miért időzik itt olyan sokáig?”, „Miért nem tér vissza hazájába?”, „Miért nem törődik a saját várával?”, „Kiktől örökölte nemességét?”, „Honnét telik neki ilyen költekező életmódra?” - ha efféle hangok kezdenek, mondom, mindjobban elharapózni, akkor itt az ideje, hogy menekülésre gondolj. De ez a menekülés is oroszlánhoz és ne nyúlhoz legyen méltó. Híreszteld, hogy a császár udvarába hívtak valami rendkívüli dologban, s hogy nemsokára visszatérsz, hadsereg élén. Akiknek van mit félteniük, mukkanni sem mernek majd a távollétedben ellened. De azt ajánlom, hogy különösen óvatosan bánj a költők ingerlékeny és sötét lelkű céhével. Az a szokásuk, hogy pergamenre kenik, ha valami bajuk van, s egykettőre elterjed az egész világon, amit odakentek.

HARPALUS

Csúnyán pusztuljak el, ha nem tetszik nekem ez a tanácsod. Igyekezni fogok bebizonyítani, hogy tanulékony szellemre és a legkevésbé sem hálátlan fiatalemberre találtál bennem. Az első hozzád méltó paripát, amit a legelőn találni fogok, elküldöm majd neked ajándékba.

NESTORIUS

Most már csak az van hátra, hogy te is megtedd viszonzásul, amit ígértél. Mi okod van rá, hogy annyira kívánkozol a nemesség hamis látszata után?

HARPALUS

Semmi más, mint hogy a nemesembereknek szabadságukban áll akármit büntetlenül megtenni. Vagy ezt te nem tartod eléggé nyomós körülménynek?

NESTORIUS

S a legrosszabb esetben is csak egy halállal tartozol a természetnek, csakúgy, mintha a karthauzi kolostorban töltötted volna életedet. És könnyebb halállal hal meg az, akit kerékbe törnek, mint aki vesekőben, köszvényben vagy idegsorvadásban hal meg. Hiszen katonához méltó hitvallás az, hogy az emberből a halála után semmi más nem marad, csak a hulla.

HARPALUS

Ez az én meggyőződésem.

==Természetellenes házasság==

[PETRONIUS, GABRIEL]


PETRONIUS

Honnan jössz, kedves Gabriel, ilyen komor képpel? Csak nem Trophonius  barlangjából?

GABRIEL

Ellenkezőleg. Lakodalomból.

PETRONIUS

Sohasem láttam még kevésbé lakodalmas ábrázatot. Ha valaki lakodalomban van, utána napokig vidámabb, kedvesebb szokott lenni, az öregek tíz évet visszafiatalodnak. Milyen lakodalomról akarsz hát mesélni? Talán a Halál istennője kötött Marssal  házasságot?

GABRIEL

Egyáltalán nem, hanem egy nemes ifjú egy tizenhat éves kislánnyal, akiben sem külsejét, sem viselkedését, sem vagyoni helyzetét tekintve semmit sem lehetett kifogásolni. Mit mondjak egyebet? Úgy tűnt, méltó rá, hogy Jupiter legyen a férje.

PETRONIUS

Ejnye! Egy ilyen zsenge korú kislány egy öregemberhez menjen feleségül?

GABRIEL

A királyok nem öregszenek.

PETRONIUS

Akkor hát miért vagy olyan szomorú? Irigykedsz talán a vőlegényre, mert győztesen elkaparintotta előled a hőn óhajtott zsákmányt?

GABRIEL

Dehogy! Egyáltalán nem.

PETRONIUS

Talán olyasmi történt, mint egykor a lapitháknál a lakodalomban? 

GABRIEL

Semmiképpen.

PETRONIUS

Hát akkor? Kevés volt a bor?

GABRIEL

Ellenkezőleg! Túlságosan sok volt.

PETRONIUS

Nem voltak fuvolások?

GABRIEL

Voltak bizony lantosok, citerások, kürtösök, sőt dudások is.

PETRONIUS

Mi volt hát a baj? Nem volt jelen Hymenaeus, a házasság istene?

GABRIEL

Nem bizony, pedig annyian hívták, de hiába.

PETRONIUS

Nem voltak jelen a Charisok  sem?

GABRIEL

Nyomuk sem volt. Nem volt ott Juno, a házasság istenasszonya, sem az aranyos Venus, sem a házasságot oltalmazó Jupiter.

PETRONIUS

Akkor te olyan házasságról beszélsz, amely rossz előjelekkel indult, amelyet nem segítenek az istenek, szóval olyan házasságról, amely valójában nem is az.

GABRIEL

Még inkább ezt mondanád, ha láttad volna.

PETRONIUS

Tehát nem is táncoltak?

GABRIEL

Nem bizony. Nyomorúságosán sántítottak.

PETRONIUS

Szóval semmilyen istenség nem mosolygott boldogságot hozva erre a házasságra?

GABRIEL

Egyetlen istenség sem volt jelen, kivéve egy istennőt, akit a görögök Psorának  neveznek.

PETRONIUS

Úgy gondolom, ótvaros házasságról beszélsz!

GABRIEL

Üszkösről, gennyesről.

PETRONIUS

De mi az oka, hogy ennek az elmondása könnyet csal ki a szemedből?

GABRIEL

Olyan eset ez, kedves Petroniusom, hogy még a kősziklát is megkönnyeztetné.

PETRONIUS

Elhiszem, ha a kőszikla látta volna. De az istenre kérlek, miféle szerencsétlenség történt? Ne titkold el előlem, és ne hagyj tovább bizonytalanságban.

GABRIEL

Ismered Lampridius Eubulust?

PETRONIUS

Nincs nála jobb és boldogabb ember a városban.

GABRIEL

Hát a leányát, Iphigeniát?

PETRONIUS

Maga a virágzó ifjúság.

GABRIEL

Így van. De tudod-e, kihez adták feleségül?

PETRONIUS

Tudom, ha megmondod.

GABRIEL

Pompilius Blendushoz.

PETRONIUS

Ahhoz a hetvenkedő katonához, aki mindenkit halálra gyötör kérkedő történeteivel?

GABRIEL

Igen, ahhoz.

PETRONIUS

Az pedig már régen két dologról nevezetes a városban: a hazudozásairól és a betegségéről, amelynek még nincs neve, bár olyan sok ember szenved benne.

GABRIEL

Ez egy igen előkelő betegség, amely sem a rüh, sem az elefantiázis, a sömör, a podagra vagy a mentagra  mögött nem maradna el, ha versenyre kerülne a sor közöttük.

PETRONIUS

Ez az orvosok véleménye.

GABRIEL

Mit mondjak most, Petronius barátom? Szóljak a kislányról, akit jól ismersz, s akinek természetes szépségét csak fokozta díszes öltözete. Petroniusom, istennőnek nevezted volna! Minden olyan jól állt rajta. Közben feltűnt a boldog vőlegény is. Csonka volt az orra, húzta a fél lábát, de nem olyan kecsesen, mint a svájciak szokták. Keze tele kiütéssel, bűzös a lehelete, szeme bágyadt, fején kötés, orrán, fülén dől a genny. Mások az ujjukon hordanak gyűrűt, ő még a lábszárán is.

PETRONIUS

Mi jutott szüleinek eszébe, hogy egy ilyen lányt erre a szörnyetegre bíztak?

GABRIEL

Csak azt tudom erre mondani, hogy manapság sokaknak elment az eszük.

PETRONIUS

Talán dúsgazdag?

GABRIEL

Igen, dúskál az adósságban.

PETRONIUS

Ha a leány méreggel pusztította volna el mindkét nagyapját és nagyanyját, súlyosabban akkor sem büntethették volna.

GABRIEL

Ha az apja hamvait gyalázta volna meg, akkor is megbűnhődik, ha ilyen szörnyeteget kényszerül megcsókolni.

PETRONIUS

Ebben egyetértünk.

GABRIEL

Én úgy látom, kegyetlenebbül bántak vele, mintha meztelenül medvék, oroszlánok vagy krokodilok elé vetették volna. Mert azok vagy életben hagyják kiváló szépsége miatt, vagy gyors halál vetett volna véget szenvedésének.

PETRONIUS

Teljesen igazad van. Szüleinek ez a cselekedete Mezentiushoz  volna méltó, aki Vergilius szerint:

''„Élőket kötözött ugyanis hullákhoz, az arcot

Arcra, kezet kézzel láncolván össze keményen.”'' 

Bár Mezentius sem lett volna szerintem olyan embertelen, hogy egy ilyen szeretetre méltó kislányt egy hullához kössön. És nincs az a hulla, amely olyan borzalmas volna, mint ez. Lélegzete valóságos méreg, ha beszél, az pestis, ha megfog valamit, az halál.

GABRIEL

És gondolj csak arra, Petronius barátom, milyen élvezetes lehet az ő kedveskedése, ölelése, éjszakai enyelgése, becézgetése, simogatása!

PETRONIUS

Hallottam már, amint a teológusok természetellenes házasságról beszéltek. Ezt bizony teljes joggal természetellenes házasságnak nevezhetjük. Olyan ez, mintha drágakövet ólomba foglalna valaki. - Amin ellenben a legjobban csodálkozom, az ennek a törékeny kislánynak a bátorsága. Az ilyen kislányok el szoktak ájulni, ha szellemet vagy kísértetet látnak, ő ellenben éjnek idején meg mer ölelni egy ilyen hullát!

GABRIEL

A leányt menti a szülői tekintély, a barátok erőszakossága, a korával járó meggondolatlanság. Nem győzök azonban csodálkozni a szülők őrültségén. Ki az, aki, ha lánya még oly rossz külsejű is, ilyen bélpoklos emberhez adja?

PETRONIUS

Senki, nézetem szerint, ha csak egy csepp józan esze van. Ha nekem kancsal vagy sánta lányom lenne, s olyan rút, amilyennek Homéros írja le Thersitést,  s ha egy garas hozománya sem volna, akkor sem adnám ilyen kérőhöz feleségül.

GABRIEL

De ez a járványos betegség minden bélpoklosságnál szörnyűbb és ártalmasabb. Gyorsabban terjed ugyanis, ismételten visszatér, gyakran halálos, a bélpoklosságtól ellenben az ember nemegyszer öregkort is megélhet.

PETRONIUS

Talán nem tudtak a szülők a vőlegény betegségéről?

GABRIEL

Ellenkezőleg, nagyon is tudtak róla.

PETRONIUS

Ha ilyen rosszat akartak leányuknak, miért nem varrták inkább egy zsákba és dobták a Schelde folyóba?

GABRIEL

Az valóban kisebb őrültség lett volna részükről.

PETRONIUS

Milyen értéke tette számukra olyan kívánatossá ezt a kérőt? Kiválik talán valamiben?

GABRIEL

Sok mindenben. Ügyes kockajátékos, fölülmúlhatatlan az ivásban, elvetemült szoknyavadász, legnagyobb művésze a hazudozásnak és a csalásnak, fáradhatatlan a fosztogatásban, kiváló a tékozlásban, hírhedt tivornyáiról. Mit mondjak még? Ha az iskolában csak hét szabad tudományt oktatnak, ő legalább tíz tilos tudományban jártas.

PETRONIUS

Mégis kellett lennie valaminek, ami a leány szülei szemében vonzóvá tette őt.

GABRIEL

Semmi egyéb, csak a dicső lovagi cím.

PETRONIUS

Milyen lovag az, aki rühessége miatt alig tud a nyeregben ülni? De talán pompás birtokai vannak?

GABRIEL

Közepes birtoka volt. De kicsapongó életmódja következtében nem maradt egyebe, csak egy kis tornya, onnan indul el rabolni, és ez a torony úgy van berendezve, hogy disznaját sem tartaná benne szívesen az ember. De közben folyton csak várról, hűbérbirtokról és egyéb hangzatos dolgokról beszél, el nem mulasztja címerét mindenhová feltűzni.

PETRONIUS

Milyen címer van a pajzsán?

GABRIEL

Három arany elefánt vörös mezőben.

PETRONIUS

Illik az elefánt az elefánthoz. Egyébként vérszomjas ember lehet.

GABRIEL

Inkább borra szomjazik. A vörös bort különösen kedveli: attól olyan vérvörös az arcszíne.

PETRONIUS

Akkor az elefánt ormányát a bor merítéséhez is használhatja.

GABRIEL

Nagyszerűen.

PETRONIUS

Címere tehát azt ábrázolja, hogy hatalmas termetű, ostoba, semmirekellő és borissza. A vörös szín nem vérre, hanem borra utal, az arany elefánt pedig arra, hogy ami aranyat örökölt, borban úszott el.

GABRIEL

Így van.

PETRONIUS

Milyen hozományt vitt akkor magával a házasságba ez a szájhős?

GABRIEL

Mit? Igen nagy hozományt.

PETRONIUS

Igen nagyot? Ez a tékozló?

GABRIEL

Hadd mondjam végig: nagy és rosszindulatú rühöt.

PETRONIUS

Itt haljak meg, ha nem inkább lóhoz adnám feleségül a leányomat, mint ehhez a lovaghoz.

GABRIEL

Én még szerzeteshez is szívesebben adnám. Így ugyanis nem emberhez ment feleségül, hanem egy hullához. Ha láttad volna, vissza tudtad volna tartani könnyeidet?

PETRONIUS

Hogy tudtam volna, mikor a te szavaidat is alig tudom sírás nélkül hallgatni? Hogy tagadhatták meg tőle szülei a szeretet emberi érzését, hogy egyetlen leányukat, aki szép, értelmes, szeretetre méltó, ilyen szörnyetegnek vessék oda rabszolgasorba egy hazug címer miatt?

GABRIEL

Pedig ez a gaztett, amelynél szörnyűbbet, kegyetlenebbet, istentelenebbet el sem képzelhetünk, mindennapos játék ma a nagyurak között. Holott az volna az előnyös, ha azok, akik az állam vezetői lesznek, születésüktől fogva a legjobb egészségnek örvendenének. A testi állapot ugyanis hatással van a szellemi erőre. Ez a betegség viszont minden bizonnyal ki szokta szárítani az ember agyát. Így történik azután, hogy olyan emberek állnak az államok élén, akik sem testileg, sem lelkileg nem egészségesek.

PETRONIUS

Nemcsak szellemileg épnek és testileg egészségesnek kell lenniük azoknak, akik az államot irányítják, hanem külsejükkel és megjelenésükkel is ki kell válniuk. Bár a fejedelem legfontosabb ajánlólevele a bölcsessége és feddhetetlensége, mégsem mindegy, milyen a külső megjelenése annak, aki a többiek fölött uralkodik. Ha ugyanis kegyetlen, akkor torz alakja miatt még jobban gyűlölik, ha ellenben szelíd és jóságos, „a szép testben vonzóbb az erény is”.

GABRIEL

Jól mondod.

PETRONIUS

Nemde megsiratják azoknak a szerencsétlenségét, akiknek a férje a házasságkötés után bélpoklosságba vagy nyavalyatörősségbe esik?

GABRIEL

Bizony joggal.

PETRONIUS

Hát akkor milyen esztelenség, ha valaki leányát önként kiszolgáltatja annak, aki több mint leprás?

GABRIEL

Ez több mint esztelenség. Vajon ha egy nemesember kutyát akar tenyészteni, a fajtiszta nőstényállatot satnya, rühes kutyával fogja párosítani?

PETRONIUS

Ellenkezőleg. Nagy gonddal néz majd körül, hogy valahonnan fajtiszta kutyát szerezzen, nehogy korcs utódok szülessenek.

GABRIEL

Ha egy vezér lóállományát akarja szaporítani, kiváló kancáját kehes, korcs gebével hágatja meg?

PETRONIUS

Még a közös istállóba sem eresztené, nehogy megfertőzze a többi lovat.

GABRIEL

Úgy látszik azonban, az mindegy, kihez adja valaki feleségül a lányát, kitől lesznek gyermekei. Pedig azok nemcsak minden vagyonuk örökségébe lépnek majd, hanem közülük kerülnek ki, akik az államot fogják irányítani.

PETRONIUS

Egy paraszt sem enged akármilyen bikát a fiatal tehénhez, akármilyen csődört fiatal kancájához, akármelyik kanját anyadisznajához, bár a bika az eke elé, a ló a kocsi elé való, a disznó meg a konyhába.

GABRIEL

Figyeld meg, milyen fonák az emberek gondolkodása! Ha egy alacsony sorból származó férfi csókot lop egy nemes rangú leánytól, azt hiszik, ezt a sérelmet háborúval kell megtorolniuk.

PETRONIUS

Mégpedig a legkíméletlenebb háborúval.

GABRIEL

Ezek a szülők ellenben önként, tudva és látva szolgáltatják ki a legdrágább kincsüket egy ilyen utálatos szörnyetegnek, s ezáltal magánemberekként a saját családjuk, állampolgárokként az állam érdeke ellen vétenek.

PETRONIUS

Ha valakinek a kérője sántít, egyébként egészséges, mennyire idegenkednek a házasságtól! Ez a szörnyű baj ellenben nem jön tekintetbe, ha eljegyzésről van szó?

GABRIEL

Ha valaki egy volt ferences baráthoz adja leányát, mekkora megbotránkozást kelt, mennyire szánják a leányt, amiért rosszul ment férjhez! Pedig ha az illető kibújt a reverendából, asszonya épkézláb férfit kap benne. Amaz ellenben egész életét egy félholt mellett tölti. Ha valaki paphoz megy feleségül, kinevetik, mert fölkent az illető, pedig akihez ez a leány ment, sokkal rosszabbul van bekenve.

PETRONIUS

Aligha tesz ilyesmit az ellenség a háborúban a fogságba esett leányokkal, vagy a kalózok azokkal, akiket gonosztevők módjára elraboltak. Ellenben íme megteszik a szülei egyetlen leányukkal és mégsem helyezik őket gondnokság alá.

GABRIEL

Hogyan segítsen az orvos az őrültön, mikor maga is elvesztette az eszét?

PETRONIUS

Fölfoghatatlan számomra, hogy a fejedelmek, akiknek feladata az államról való gondoskodás - természetesen legelőször is testi épség tekintetében -, semmiféle védekezésről nem gondoskodnak. Pedig az egészségnél semmi sem előbbrevaló és fontosabb! Ez a veszedelmes fertőző betegség immár a világ nagy részében elterjedt, ők pedig eközben nyugodtan alusznak, mintha nem is érdekelné őket a dolog.

GABRIEL

A fejedelmekről, Petronius barátom, csak tisztelettel szabad beszélni! Hajolj közelebb, súgok neked valamit.

PETRONIUS

Ó istenem, bárha nem lenne igaz, amit súgsz!

GABRIEL

Mit gondolsz, hányfajta betegség származik a pancsolt és hígított borból?

PETRONIUS

Számtalan, ha hihetünk az orvosoknak.

GABRIEL

Vajon ügyelnek-e erre hivatalnokaink?

PETRONIUS

Inkább arra ügyelnek, hogy behajtsák az adót.

GABRIEL

Ha egy leány tudatában van, hogy beteg férfihoz megy feleségül, talán megérdemli baját, mert maga szerezte magának, ha azonban én volnék a király, mindkettőjüket eltávolítanám a városból. Ha azonban valaki úgy ment ilyen beteghez, hogy az illető egészségesnek adta ki magát, én felbontanám ezt a házasságot - szentesítették bár ezer házassági okirattal -, ha engem tennének meg pápának.

PETRONIUS

Milyen jogi alapon? Hiszen a szabályosan kötött házasságot ember fel nem bonthatja!

GABRIEL

Hogyan? Hát szerinted szabályosan kötötték azt a házasságot, amely közönséges csalás alapján jött létre? Nem érvényes a házassági szerződés, ha egy rászedett leány megtévesztve rabszolgához ment feleségül, abban a tudatban, hogy szabad ember az illető. Akihez ez a leány ment feleségül, a legszörnyűbb úr rabszolgája, a francia betegségé. S ez a szolgaság annál borzasztóbb, mert ettől senki sem szabadulhat, s így nyomorúságában még a szabadulás reménye sem nyújthat vigaszt számára.

PETRONIUS

Bizony megtaláltad a jogi alapot.

GABRIEL

Azonfelül csak élők között köthető házasság. Ezt a leányt pedig halotthoz adják feleségül.

PETRONIUS

Íme, másik jogi alapot is találtál! Ezért úgy gondolom, hozzájárulnál, hogy a francia betegségben szenvedők egymás között házasodjanak, akkor ugyanis - ahogy a régi közmondás tartja - a zsák megtalálná a foltját.

GABRIEL

Ha úgy intézkedhetnék, ahogyan az államnak legüdvösebb, megengedném, hogy összeházasodjanak, de azután mindkettőjüket elégettetném.

PETRONIUS

Akkor te a zsarnok Phalaris  módjára cselekednél, nem úgy, mint egy fejedelem!

GABRIEL

Te Phalarisnak tartod az orvost, aki amputál néhány ujjat, vagy kiégeti a test egy részét, hogy az egészet megmentse? Szerintem ez nem kegyetlenség, hanem éppenséggel könyörületesség. Bárha így jártak volna el a baj kezdetén! Akkor kevés ember halála árán az egész világ jólétéről gondoskodtak volna. Franciaország történetében is találunk erre példát.

PETRONIUS

Mindenesetre szelídebb eljárás volna a beteg férfiakat kiherélni és elkülöníteni.

GABRIEL

De mit tennél az asszonyokkal?

PETRONIUS

Azokra erényövet köttetnék.

GABRIEL

Ezzel, persze, gondoskodnál róla, hogy a beteg holló ne rakhasson hibás tojást; megengedem, hogy ez szelídebb, ha te is belátod, hogy amaz viszont biztonságosabb eljárás. Hiszen a kiherélteknek is vannak érzéki vágyai; másfelől a baj nem kizárólag egy módon terjed. Csókkal, beszélgetés közben, érintés útján, borozgatás közben is átragad egyik emberről a másikra. Megfigyelhető az is, hogy ezzel a bajjal veszedelmes rosszindulat is együtt szokott járni. Aki ebben szenved, ha nem származik is előnye belőle, örül, ha minél több embernek adhatja tovább. Akiket elkülönítenénk, azok éjszaka kitörhetnek és megfertőzhetik azokat, akik nem ismerik őket. Csak a halottak felől nem fenyeget semmilyen veszély.

PETRONIUS

Elismerem, így volna biztonságosabb. De nem tudom, hogyan egyeztethető ez össze a keresztény irgalmassággal?

GABRIEL

Mondd meg: kik jelentenek nagyobb veszedelmet, az egyszerű tolvajok, vagy az ilyen betegek?

PETRONIUS

Elismerem: a pénz sokkal kevesebbet ér, mint az egészség.

GABRIEL

És a tolvajokat mi, keresztények mégis felakasztjuk, és szemünkben ez egyáltalán nem minősül kegyetlenségnek, hanem igazságosságnak, sőt az állam részéről egyenesen kötelességnek.

PETRONIUS

Ebben az esetben azonban azt büntetik, aki valakinek kárt okozott.

GABRIEL

A francia betegségben szenvedők talán bizony hasznot hajtanak? Elismerem, sokan önhibájukon kívül esnek ebbe a betegségbe, bár viszonylag kevés az olyan, aki ne léha életmódjával szerezte volna a bajt. A jogászok azt tanítják: néha ártatlanokat is jogosan végeznek ki, ha az állam érdeke kívánja. A görögök például Trója pusztulása után Hektór fiát, Astyanaxot  azért ölték meg, hogy a háború ismét ki ne robbanhasson. Azt sem tartják gaztettnek, ha a zsarnok meggyilkolása után ártatlan gyermekeit is kiirtják. És mi keresztények, akik állandóan háborút viselünk, talán bizony nem tudjuk, hogy a háborúk során azokat éri a legtöbb baj, akik teljesen ártatlanok? Éppen így áll a dolog azzal, amit megtorlásnak neveznek. A támadó biztonságban van, ellenben kifosztják például a kereskedőt, aki nem is tudott a történtekről, még kevésbé lehetett bűnrészes. Ha ilyen eszközöket alkalmaznak nem nagy jelentőségű dolgokban, mit gondolsz, mi a teendőnk, amikor a legszörnyűségesebbről van szó?

PETRONIUS

Meggyőzött az igazság.

GABRIEL

Akkor hát mérlegeld a következőt. Amikor az itáliaiaknál fellángol a pestis, bezárják a házakat, ahol betegek vannak, s akik ápolják őket, azokat sem engedik ki a többiek közé. Ezt egyesek embertelenségnek tartják, bár szerintem a legmagasabb fokú emberiesség. Ezzel az éberséggel elérik ugyanis, hogy kevés halálesettel megszűnik a járvány. Mekkora emberség annyi ezer emberélet fölött őrködni! Vannak, akik úgy találják: nem nagy emberszeretetre mutat, hogy az itáliaiak a pestisveszély hírére az esti órákban sem engednek be idegeneket a kapukon, hanem arra kényszerítik őket, hogy szabad ég alatt töltsék az éjszakát: szerintem ez kötelességük, hiszen így néhány ember kényelmetlensége árán őrködnek állampolgáraik jóléte fölött. Egyesek bátornak és áldozatkésznek tartják magukat, amiért el mernek menni egy pestiseshez, bár ott semmi keresnivalójuk. Amikor ellenben hazatérnek, megfertőzik feleségüket, gyermekeiket, az egész családot. Képzelhető-e ennél a bátorságnál ostobább, ennél a fontoskodásnál felelőtlenebb viselkedés, amikor valaki legközelebbi hozzátartozóit életveszélynek teszi ki, hogy egy idegen embert meglátogasson. De mennyivel kevésbé veszélyes a pestis, mint ez a ragályos betegség, amelyről szó van! Ritkábban terjed át rokonokra, alig támadja meg az öregeket. Akit elért, vagy gyorsan elviszi, vagy kigyógyul belőle az illető, s akkor egészségesebb lesz, mint volt azelőtt. Ez a betegség azonban nem más, mint állandó haldoklás, vagy hogy pontosabban fejezzem ki magam, állandó temetés. A betegeket kenőcsökkel kenegetik és gyolcsba burkolják, akárcsak a holttestet.

PETRONIUS

Nagyon igazad van. Legalább ugyanakkora gonddal kellene védekezni ez ellen a veszedelmes betegség ellen, mint a lepra ellen. Ha azonban ezt sokallják, legalább senkinek se legyen szabad beretváltatnia szakállát, vagy pedig beretválja mindenki maga.

GABRIEL

És ha mindketten (a borbély és vendége) csukva tartják szájukat?

PETRONIUS

Orrukon át kapják meg a betegséget.

GABRIEL

Ezzel szemben is van módja a megelőzésnek.

PETRONIUS

Micsoda?

GABRIEL

Tegyenek fel maszkot, amilyet az alkimisták szoktak használni. Ez kis üvegablakain keresztül átengedi a fényt, a légzést pedig azáltal teszi lehetővé orron és szájon át egyaránt, hogy a maszkból a hónalj alatt cső vezet ki hátrafelé.

PETRONIUS

Ez jó lenne, ha nem kellene a kéz, a vászonkendő, a fésű vagy az olló érintésétől tartani.

GABRIEL

Akkor hát a legjobb lenne térdig növeszteni a szakállat.

PETRONIUS

Úgy látszik. Azután rendeletet kellene hozni arról, hogy a borbély ne lehessen egyúttal sebész is.

GABRIEL

Ezzel éhhalálra ítélnéd a borbélyokat!

PETRONIUS

Csökkentsék kiadásaikat, vagy pedig borotváljanak inkább valamivel drágábban.

GABRIEL

Egyetértek veled.

PETRONIUS

Azután olyan rendeletet is kellene hozni, hogy senkinek ne lehessen mással közös pohara.

GABRIEL

Ezt Angliában aligha tartanák be.

PETRONIUS

Két ember ne alhasson egy ágyban, kivéve, ha férj és feleség.

GABRIEL

Helyes.

PETRONIUS

Továbbá a fogadókban se alhasson senki azon a lepedőn, amelyen már aludt valaki.

GABRIEL

Mit csináljanak akkor a németek, akik évente legföljebb kétszer mosatnak?

PETRONIUS

Fogják jobban munkára mosónőiket. Szüntessék meg a csókkal való köszöntést, bár régi szokás.

GABRIEL

A templomban is?

PETRONIUS

Igen. Ehelyett tegye mindenki egy kis táblára a kezét.

GABRIEL

És mi legyen beszélgetés közben?

PETRONIUS

El kell kerülni, amit Homéros így fejezett ki: „Fejjel közelebb hajolva”. A hallgató fél pedig ajkát szorítsa jól össze.

GABRIEL

Erre a sok rendelkezésre tizenkét tábla is kevés volna!

PETRONIUS

De mindenekelőtt: mit tanácsolnál annak a szerencsétlen leánynak?

GABRIEL

Mit is? Viselje megnyugvással kegyetlen sorsát, így talán kevésbé lesz szerencsétlen. Továbbá csókra csak kezét nyújtsa férjének, fölvértezve aludjon vele.

PETRONIUS

Hová sietsz olyan nagyon?

GABRIEL

Egyenesen a dolgozószobámba.

PETRONIUS

Mit akarsz csinálni?

GABRIEL

Lakodalmas vers helyett, amit kérnek tőlem, sírfeliratot készítek.

==A nők parlamentje==

[KORNÉLIA, MARGARÉTA, PEROTTA, JÚLIA, KATALIN]


KORNÉLIA

Hogy áldás és szerencse kísérje ezt a parlamentet és az egész női köztársaságot, elég szép számban is gyűltetek össze ma és készséges igyekezettel, amiből azt merem remélni, hogy Isten kegyesen olyan gondolatokat ad mindegyikőtök lelkébe, amelyek mindnyájunk tisztességére és javára fognak válni. Úgy hiszem, mindnyájan tudjátok, milyen hátrányunk származott már abból, hogy míg a férfiak nap nap után összejönnek ügyes-bajos dolgaikat megbeszélni, mi csak a rokka és szövőszék mellett ülünk, és a magunk ügyét elhanyagoljuk. Így arra jutottunk, hogy a közélet szabályait is alig ismerjük, és a férfiak valósággal játékszer gyanánt kezelnek minket, s szinte már arra sem érdemesítenek, hogy embernek nevezzenek. Ha tehát ezen az úton járunk tovább, gondoljátok el magatok, hová fog vezetni, mert baljóslatú szavakat ki sem akarok itt ejteni. De ha már méltóságunkkal nem törődünk is, életünk biztonságáról gondoskodnunk kell. Bölcs Salamon  viszont azt írja, hogy ott lelhető csak menedék, ahol sok a tanácsadás. A püspökök zsinatokat tartanak, a szerzetesek káptalant, a katonák haditanácsot, de még a tolvajoknak is megvannak a maguk összejövetelei, sőt a hangyák is tartanak népgyűlést. Minden élőlény közül csak mi, asszonyok, nem jövünk össze soha közös ülésre.

MARGARÉTA

Sőt gyakrabban, mint illendő volna.

KORNÉLIA

Még nem adtam meg a szót. Hagyjátok, hogy befejezzem a beszédemet, majd mindenkinek módjában lesz hozzászólni. Különben nem is új dolog az, amit csinálunk, régi példát újítunk meg vele. Ha ugyanis ezerháromszáz évvel ezelőtt, ha nem csalódom, Heliogabalus,  a dicsőséges császár...

PEROTTA

Hogyhogy dicsőséges, mikor tudjuk róla, hogy egy kampónál fogva vonszolták végig, és a kloakába hajították?

KORNÉLIA

Megint közbeszóltok. Ha ilyen alapon teszünk különbséget jó és rossz között, Krisztust is meg kellene rónunk, amiért keresztre feszítették, és Domitiust  kellene jámbornak mondanunk, mert ágyban, párnák közt halt meg. S Heliogalabus szemére sem vethettek nagyobb bűnt, mint hogy a Vesta-szüzek által őrzött tüzet a földre vetette és házi oltárán Mózes képmását tartotta, meg Krisztust, akit a pogányok gúnyból Chrestusnak  neveztek. De térjünk a tárgyra: ez a Heliogabalus elrendelte, hogy amint a császár körül az ő emberei szenátust tartanak, amelynek a tanácsát a közügyekben kikéri, ugyanúgy az Anyacsászárnő is tartson szenátust, amelyben a női nem ügyes-bajos dolgait beszéljék meg. Ezt a férfiak vagy tréfából, vagy megkülönböztetésül, ''senatulus''-nak, azaz kis szenátusnak nevezték. Ez a példa annyi évszázadon keresztül nem talált követőkre, de a körülmények most arra intenek minket, hogy felújítsuk. Ne tartson vissza senkit Pál apostol,  aki tiltja, hogy az asszony szót emeljen a gyülekezetben, amit ő eklézsiának nevez, ott a férfiak gyülekezetéről van szó, ez pedig az asszonyok gyülekezete. Különben is, ha az asszonyoknak mindig csak hallgatniuk kellene, mi célra adta volna nekünk a természet a nyelvet, mely semmivel sem kevésbé fürge, mint a férfiaké, és a hangot, mely nem kevésbé csengő? Éppen csak hogy a férfiak hangja mélyebb, és jobban emlékeztet a szamáréra, mint a miénk. De arra valóban ügyelnünk kell mindannyiunknak, hogy olyan komolysággal vegyünk részt a tárgyaláson, hogy a férfiak ne nevezhessék ismét ''senatulus''-nak, kis szenátusnak, játék szenátusnak, vagy talán még ennél is gyalázatosabb nevet ne találjanak ki, amint az már szokásuk, hogy szeretnek a rovásunkra szellemeskedni. Pedig ha szabadságunkban állna az ő gyűléseiket az igazsághoz híven értékelnünk, ezek még több mint nőiesnek bizonyulnának. Látjuk, hogy az uralkodók már annyi esztendő óta semmi mással nem törődnek, csak a háborúskodással, a teológusok, a papok, a püspökök és a nép semmiben nem tudnak megegyezni, ahány ember, annyi vélemény, és e véleményekben is több mint nőies következetlenség mutatkozik. Város és város, szomszéd és szomszéd között hiányzik az egyetértés. Ha nekünk adnák át a gyeplőt, alighanem sokkal elviselhetőbb volna az emberiség helyzete. Nem fér meg talán a női illendőséggel, hogy ilyen nagyuraknak ostobaságot tulajdonítsak, de az, remélem, nem ütközik a törvénybe, hogy idézzem, amit Salamon király írt a ''Példabeszédek ''tizenharmadik fejezetében: „A fennhéjázók között mindig civódás folyik, de a bölcsesség vezeti azokat, akik megfontolással élnek.” De nem akarlak hosszabb megnyitó beszéddel feltartani titeket. Hogy minden a legnagyobb rendben, illően és zaj nélkül menjen, először is azt kell megállapítanunk, hogy kik vehetnek részt a gyűlésen, és kiket kell kirekesztenünk. Mert ha túlságosan sokan vannak jelen, az inkább tumultus, mint gyülekezet, viszont ha csak kevesen ülnek össze, valami önkényes jellege van a dolognak. Az én véleményem szerint nem szabad befogadni a szüzeket, mert sok olyasmi kerül szóba, amit nekik nem való meghallaniuk.

JÚLIA

De miről ismered fel a szüzeket? Vagy talán szűznek számít mindenki, aki pártát visel?

KORNÉLIA

Nem. De az én véleményem szerint csak férjes nőket szabad befogadni.

JÚLIA

Csakhogy a férjes nők között is akad szűz, akinek eunuch a férje.

KORNÉLIA

A házasságnak mégis meg kell adni azt a tiszteletet, hogy a férjes nő asszonynak számít.

JÚLIA

Máskülönben, ha csak a szüzeket rekesztjük ki, még mindig nagyon sokan leszünk, ők nemigen apasztják a létszámot.

KORNÉLIA

Ki fogjuk rekeszteni azokat is, akik többször mentek férjhez, mint háromszor.

JÚLIA

Ugyan miért?

KORNÉLIA

Mert ők már megérdemlik, hogy nyugalomba küldjük őket. Ugyanezt javaslom a hetvenévesnél idősebbekre vonatkozólag. Ki kell mondani, hogy senki sem beszélhet a saját férjéről név szerint, szabad szájúan. Altalánosságban meg van engedve, mégis avval a megszorítással, hogy sok a jóból is megárt.

KATALIN

Miért nem szabad nekünk ugyanolyan szabadon beszélnünk férjünkről, mint ahogyan ők beszélnek, a helyet sem válogatva meg, rólunk? Az én Titiusom például, ha jókedvű cimborának akar mutatkozni, elmeséli, hogy hogy járt velem az éjszaka, mit mondtam neki, nemegyszer még hozzá is költ sokat.

KORNÉLIA

Ha az igazat megvalljuk, a mi méltóságunk férjünktől függ. Ha őket pellengérezzük ki, mi mást teszünk, mint hogy magunkat csúfoljuk meg? Meg aztán, bár sok jogos panaszra van okunk, mégis, mindent mérlegre téve, a mi helyzetünk előnyösebb, mint az övék. Ők azok, akik kereset után járnak, szárazon és vízen nemegyszer kockáztatva az életüket, ők azok, kiket, ha háború üt ki, táborba hív a trombita, s vasba öltözve állnak ki a harcra, míg mi biztonságban ülünk otthon. Ha vétenek a törvény ellen, súlyosabban torolják meg rajtuk, a mi nemünkkel pedig kíméletesebben bánnak. Végül pedig nagyrészt mirajtunk múlik, hogy kedvünkre való legyen a férjünk. Hátra van még, hogy az elhelyezkedés rendje megállapíttassék, nehogy úgy járjunk, ahogy az gyakran történik a királyok, a hercegek és a főpapok követeivel, akik a birodalmi gyűléseken három álló hónapig pörölnek, amíg le tudnak ülni a tanácskozáshoz. Én tehát azt javaslom, hogy az első sor a nemesasszonyoké legyen, közöttük is előbb ül az, aki négy ágon tudja nemesi származását igazolni, utána, aki három ágon, ezután, aki kettőn, ezután, aki egyen, utolsónak marad, aki csak egy felen. Az egyenrangúak között nemesi oklevelük régisége dönti el az elsőbbséget. A törvénytelen származásúak a megfelelő rangúak között az utolsó helyre ülnek. A következő üléssor a polgári származásúaké. Itt azok részesülnek elsőbbségben, akiknek több a gyermekük. Egyenlőség esetén a vitát az életkor dönti el. A harmadik üléssor azoké, akik még nem szültek.

KATALIN

Hová ülteted az özvegyeket?

KORNÉLIA

Jó, hogy figyelmeztetsz. Nekik az anyák között jut hely, ha van vagy volt gyermekük. A magtalan nők utoljára maradnak.

JÚLIA

Melyik helyet jelölöd ki a papok és a barátok asszonyainak?

KORNÉLIA

Róluk majd a következő ülésen fogunk határozni.

JÚLIA

És mi lesz azokkal, akik áruba bocsátják magukat?

KORNÉLIA

Nem fogjuk tűrni, hogy effélék keveredjenek közénk, és beszennyezzék a szenátust.

JÚLIA

És az ágyasok?

KORNÉLIA

Ezek már sokfélék lehetnek, az ő dolgukat még meg kell hánynunk-vetnünk, ha majd jut rá idő. Még azt kell fontolóra vennünk, hogy miképpen jöjjön létre a szenátus határozata, pontozással, vagy szavazókövecskékkel, vagy közfelkiáltással, vagy az ujjak feltartásával, vagy csoportokra különüléssel.

KATALIN

A szavazókövecskékkel könnyű csalni, akárcsak a pontozással, ha „lábainkkal nyilvánítanánk véleményünket”,  minthogy hosszú ruhát viselünk, nagyon sok port vernénk föl, legjobb lesz tehát, ha ki-ki hangos szóval jelenti ki, hogy mit tart helyesnek.

KORNÉLIA

De nehéz így összeszámlálni a szavazatokat. Meg aztán arra is vigyázni kell, hogy a nagy zajban az ülés zülléssé ne váljék.

KATALIN

Állandóan működésben lesznek a jegyzők, s így semmi sem maradhat figyelmen kívül.

KORNÉLIA

Ezáltal biztosítva van már a szavazatok számának a pontossága, de hogyan fogod a lármát kiküszöbölni?

KATALIN

Mindenki csak felszólításra beszélhessen, és ha sor került rá. Aki másképp tesz, eltávolíttatik a szenátusból. Attól pedig, aki valamit kifecseg abból, ami itt történik, büntetésül három napra megvonjuk a szót.

KORNÉLIA

Ennyit a tárgyalások rendjéről. Most hallgassátok meg, hogy mi mindenről kell tanácskoznunk. Először is méltóságunkra kell gondot fordítanunk, ezt leginkább öltözködésünk módja biztosítja. Ezt pedig annyira elhanyagoljuk, hogy manapság alig mutatkozik különbség a nemesasszony és a polgárasszony, a férj és nő és a hajadon és az özvegy, a családanya és a kokott között. Annyira háttérbe szorult a tisztesség, hogy válogatás nélkül akárki akármit fel mer ölteni. A polgárinál is alacsonyabb társadalmi állású, sőt egyenesen homályos származású nőket láthatunk színselyemben, moaréban, virágos vagy csíkos mintájú kelmékben, arany és ezüstbrokátban, bisszusban, coboly- és hermelinprémben pompázni, míg otthon a férjük saruvarrással foglalkozik. Ujjaik smaragddal és gyémánttal vannak tele, a gyöngynek már nincs is becsülete többé, hogy a borostyánkőről és a korallról és az aranyozott cipellőkről ne is beszéljek. Régebben az alacsonyabb sorsú nők megelégedtek avval, hogy megadva, ami nemüknek jár, selyemövet vegyenek magukra, s legfeljebb még ruhájuk szegélyét díszítették selyemcsíkkal. Ez a mostani divat kettős bajjal jár, egyrészt családjuk anyagi helyzetét terhelik meg, másrészt a rendi előjogokban, melyek méltóságunkat bástyázzák körül, támad zavar. Ha hintóban és elefántcsonttal díszített, bisszussal letakart gyaloghintóban járnak a polgárnők, mi marad a nemesasszonyoknak és a főúri dámáknak? És ha az, aki alighogy lovaghoz ment férjhez, tizenöt rőfnyi uszályt hord, mit fog tenni egy herceg vagy egy gróf felesége? Annál elviselhetetlenebb ez a helyzet, mert csodálatos meggondolatlansággal lépten-nyomon cserélgetjük a divatot. Régebben a fejbúbról kétoldalt hosszú, fehér fátyol lógott, ez különböztette meg az előkelő asszonyokat a köznéptől. Majd ezek, hogy ne egyezzen semmiben a viseletük, kalapot kezdtek hordani, kívül fehér prémmel, melyet fekete pettyek tarkáztak. Hamarosan a köznép is rákapott. Erre ismét megváltoztatták a divatot, és fekete bársony főkötőt kezdtek viselni. Hát a köznép asszonyai nemcsak hogy ezt merészelték utánozni, hanem még fel is cifrázták aranyszegéllyel, sőt drágakövekkel. Valamikor csak a nemesasszonyok szokása volt a hajat a homlokból és a halántékokról eltávolítva fürtjeikét kontyba tűzni, de ez sem tartott soká, mert csakhamar akárki utánozhatta őket. Erre homlokukba eresztették a hajukat, hát nem eltanulták ezt is mindjárt a polgárasszonyok! Valamikor csak a nemesasszonyokat vették körül apródok, akik mindig mellettük és előttük jártak, közülük egy, a legkedvesebb, kezét nyújtotta, mikor úrnője fölállt, és balját jobb karjával támogatta, mikor ment, s ezt a tiszteletadást sem engedték másnak, csak előkelő származású ifjúnak. Most egyfelől széltében-hosszában minden családanya ezt teszi, másfelől válogatás nélkül akárkit alkalmaznak erre a szolgálatra, ugyanúgy, mint arra, hogy az uszályt hordozzák. Meg aztán valamikor csak a nemesasszonyok köszöntek csókkal, és nem is nyújtották másnak csókra az arcukat, csak nemesembernek, sőt kezet sem adtak akárkinek. Most olyan emberek, akik körül terjeng a bőrszag, csókra tódulnak asszonyokhoz, akiknek hibátlan nemesi címerük van. De még a házasságkötésnél sincsenek tekintettel a rangra: patríciusok plebejusokhoz, plebejusok patríciusokhoz mennek nőül, így aztán korcs gyermekeink születnek. És senki sem lehet olyan alacsony származású, hogy ne merje a nemesasszonyok szépítőszereit alkalmazni, holott a polgárasszonyoknak meg kellene elégedniük a friss sör habjával vagy a frissen hasított fakéreg nedvével, vagy más olcsó kenceficével, de a bíborpirosat, az ólomfehéret, a stíbiumot és a többi finomabb festőszert az előkelő dámáknak kellene meghagyniuk. A lakomákon is, a nyilvános sétahelyeken is ma már milyen kevéssé veszik tekintetbe a rangkülönbséget! Gyakran megesik, hogy egy kalmár feleségének nem méltóztatik kitérni egy olyan hölgy útjából, akinek apja is, anyja is nemesi származású! A körülmények maguk késztetnek immár, hogy végre határozott intézkedésekkel teremtsünk itt rendet. De ezt még könnyen elintézhetjük egymás között, mert csupán a női nemet illető kérdésről van szó. Csakhogy van olyan ügyünk is, amit a férfiakkal kell dűlőre vinnünk, akik minden méltóságtól megfosztanak minket, majdhogynem csak mosónőket és szakácsnőket látnak bennünk, és mindent a saját fejük szerint csinálnak. A főhivatalokat és a hadügyet még csak szívesen rájuk hagyjuk. De azt már ki tűrheti, hogy a pajzson az asszony címere mindig csak a bal oldalon foglaljon helyet, akkor is, ha háromszorosan előkelőbb a nemessége, mint a férjéé? Azután jogos kívánság az is, hogy a gyermekek jövőjébe az anya is beleszóljon. De talán még azt is ki tudjuk harcolni, hogy a nyilvános tisztségeken megosztozzunk velük, legalábbis azokon, amiket a falakon belül és fegyver nélkül lehet viselni. Ennyiből áll az, amiről nézetem szerint érdemes tanácskoznunk. Ezenfelül ki-ki mérlegelje magában, mi az, amiről a gyülekezetnek határozatot kell még hoznia, és ha valamelyikteknek még eszébe jut valami, holnap hozza nyilvánosságra. Mert nap nap után össze fogunk jönni, amíg csak le nem zárjuk a zsinatot. Válasszunk négy jegyzőt, akik minden szót fel fognak jegyezni. Azonfelül két elnököt, akik vagy megadják, vagy megvonják a szót. Ezt a mai ülést tekintsétek megnyitónak.

[[Kategória:Szövegek]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Meditációk</title>
    <id>265</id>
    <revision>
      <id>4766</id>
      <timestamp>2006-08-29T17:52:12Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>[[Jiddu Krishnamurti/Meditációk]] átmozgatva [[Meditációk]] névre: szerző neve a címben</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     = Jiddu Krishnamurti
| cím        = Meditációk
| szakasz    =
| előző      =
| következő  =
| megjegyzés =
}}

Előszó

Az ember, hogy elszökjön konfliktusai elől, a meditáció sok formáját találta ki.

Ezek vágyon, akaraton, a teljesítmény kényszerén alapulnak, és konfliktust, erőfeszítést alkalmaznak, hogy célhoz érjenek. Ez a tudatos, szándékos erőfeszítés mindig a manipulált elme keretein belül marad, abban pedig nincs szabadság. Minden erőfeszítés, ami arra irányul, hogy meditálj, a meditáció megtagadása.

A meditáció a gondolatok vége. Csak akkor jelenik meg egy másik dimenzió, amely túl van az időn.

1. 

A meditatív tudat csendes. Ez nem az a csend, ami gondolattal felfogható, nem egy halk este csendje, hanem az a csend, amelyben a gondolat - minden képével, szavával, érzékelésével együtt - teljesen eltűnt. Ez a meditatív tudat a vallásos tudat - az a vallás, amit nem érinthet egyház, templomok és zsoltárok.

A vallásos tudat a szeretet kirobbanása. Ez az a szeretet, amely nem ismer szétválasztottságot. Számára a távoli is közel van. Nem az egy vagy a sok, hanem a szeretet állapota, amelyben minden megosztottság eltűnik. Mint a szépség, ez sem mérhető szavakkal. Csak ebből a csendből hat a meditatív tudat.

2.

A meditáció az egyik legnagyobb művészet az életben - talán a legnagyobb, mégpedig olyan művészet, amit lehetetlen bárkitől is megtanulni. Ez a szépsége. Nincs technikája, ezért tekintély sincs benne. Amikor magadról tanulsz, figyeld magad, figyeld, ahogy jársz, ahogy eszel, azt, hogy mit mondasz, a fecsegést, a gyűlöletet, a féltékenységet - ha tudatában vagy mindennek önmagadban, úgy, hogy nincs is más választásod, mint ez a tudatosság - ez a meditáció része.

Így hát a meditáció még akkor is megtörténhet, ha a buszon ülsz, vagy ha a fényekkel és árnyékokkal teli erdőben jársz, ha a madarak énekét hallgatod, vagy ha a feleséged vagy gyereked arcára nézel.

3. 

Különös, hogy mennyire mindent áthatóan fontos lesz a meditáció: nincs vége, sem kezdete. Olyan, mint az esőcsepp: Ebben a cseppben benne vannak a patakok, a nagy folyamok, a tengerek és a vízesések, ez a csepp táplálja a földet és az embert, nélküle sivatag lesz a föld.

Meditáció nélkül a szív sivataggá lesz, kopár pusztasággá.

4.

A meditáció annak felfedezése, hogy az agy minden aktivitásával, tapasztalatával tud-e abszolút nyugalomban lenni. Nem erőltetve, mert mihelyt erőlteted, kettősség van jelen. 

Aki azt mondja: &quot;Csodálatos élményeket szeretnék átélni, ezért rá kell kényszerítenem az agyamat arra, hogy csendben legyen!&quot; - az sohasem éri el. De ha elkezded a kutatást, a megfigyelést, az odahallgatást a gondolat működésére, minden manipuláltságára, törekvésére, félelmére, örömére, ha megfigyeled, hogyan működik az agy, akkor azt fogod látni, hogy az agy rendkívül nyugodttá válik, ez a nyugalom azonban nem alvás, hanem rendkívül aktív, és ezáltal nyugodt. Egy dinamó, ami tökéletesen működik, alig csap zajt, csak amikor súrlódás van, akkor keletkezik zaj.

5.

A csend és a tudatosság együtt jár. A csend végtelensége a tudat végtelenje, amelyben nem létezik középpont.

6.

A meditáció kemény munka. A fegyelem legmagasabb formáját követeli - nem komformitást, nem utánzást, nem engedelmességet - , hanem olyan fegyelmet, amely az állandó tudatosságból fakad, nemcsak a külső, hanem a belső dolgok tudatosságából is. Így hát a meditáció nem elzárkózás, hanem a mindennapi élet tevékenysége, amelyhez együttműködés, érzékenység és intelligencia szükséges.

Egy helyes élet alapjának a lerakása nélkül a meditáció szökéssé válik, és így a világon semmi értelme sincs. A helyes élet nem a társadalmi morál követése, hanem az irigységtől, mohóságtól és hatalomvágytól való szabadság - amelyek mindegyike ellenségeskedést szül. A mindezektől való megszabadulás nem az akarat eredménye, hanem a tudatosításukból és az önismeretből fakad.

Ha nem tudod, hogy te magad mit csinálsz, a meditáció puszta érzéki izgalommá válik, így nagyon csekély a jelentőssége. 

7.

Mindig egyre kitágultabb, mélyebb, transzcendentálisabb élményeket keresni a valódi realitástól való szökés egyik módja, amely a saját idomított elménk terméke. Egy éber, intelligens, szabad tudatnak miért kellene bármilyen &quot;élmény&quot; is? A fény az fény, nem kér még több fényt.

8. 

A meditáció az egyik legrendkívülibb dolog, és ha nem tudod mi az, akkor olyan vagy, mint egy vak ember a ragyogó színek, árnyékok és mozgó fények világában. Nem intellektuális ügy, hanem amikor a szív belép a tudatba, a tudat egészen más minőséget vesz fel; akkor tényleg határtalan, nemcsak a gondolkodásban és a helyes cselekvés készségében, hanem abban az érzésben is, hogy végtelen térben élsz, amelyben mindennek része vagy. 

A meditáció a szeretet működése. Ez nem az egy vagy a sok szeretete. Olyan, mint a víz, amit bárki ihat bármilyen edényből, akár arany, akár cserépedény az, mert a víz kifogyhatatlan. Ekkor különös dolog történik, amit semmilyen drog vagy önhipnózis nem hozhat létre: mintha a tudat belépne önmagába, először a felszínén át, azután egyre mélyebben, mindaddig, amíg a mélység és magasság értelmét veszíti, és minden mérhető megszűnik. Ebben az állapotban teljes béke van - nem egy elégedettség, a saját kedvtelésedre, hanem olyan béke, aminek rendje, szépsége és intenzitása van. Mindezt el lehet pusztítani, ahogy egy virágot is tönkretehetsz, és mégis, éppen a sebezhetősége miatt elpusztíthatatlan. Ezt a meditációt nem lehet mástól megtanulni. Úgy kell elkezdened, hogy semmit sem tudsz róla, és érthetetlen térben jársz mindvégig.

A meditatív tudat a mindennapi élet talaján kezd kifejlődni, az erőfeszítésekből, a fájdalmakból, a szárnyaló örömből. Innen kell, hogy elkezdődjön, ebben teremtsen rendet, és innen terjedjen tovább végtelen tágulásban. De ha csak az érdekel, hogy rendet teremts, akkor maga ez a rend hozza létre saját korlátait, és rabságba ejti az elmédet. 

Ebben az egész folyamatban valahogy a másik végén kell kezdened, a túlsó partról, és nem azon kell aggódnod állandóan, hogy hogyan tudsz erről a partról átkelni a folyón. Bele kell vetned magad a vízbe, anélkül, hogy tudnál úszni. A meditáció szépsége az, hogy sosem tudod, hol vagy, hová tartasz, mi lesz a vége.

9.

A meditáció nem különbözik a mindennapi élettől, ne vonulj félre az egyik sarokba, hogy meditálj tíz percet, aztán kigyere és hentes legyél - metaforikus és szó szerinti értelemben is.

A meditáció az egyik legkomolyabb dolog. Egész nap végezheted, a hivatalban, a családoddal, amikor azt mondod valakinek, hogy &quot;szeretlek&quot;, vagy a gyerekeidről gondoskodsz. De azután katonát csináltok belőlük, ölni tanítjátok őket, nacionalistává nevelitek őket, hogy imádják a zászlót, és megtanítjátok őket arra, hogy besétáljanak a modern világ csapdájába. 

De mindezt figyelni, felismerni benne a saját részedet - mindez a meditáció része. Amikor így meditálsz, rendkívüli szépséget fogsz találni benne, helyesen fogsz cselekedni minden pillanatban, vagy ha néha nem, az sem számít - újra visszatérsz a meditációhoz, nem vesztegeted az idődet megbánásra. A meditáció az élet része, nem különbözik az élettől.

10.

Ha úgy döntesz, hogy meditálni fogsz, az nem lesz meditáció. Ha kitűzöd magad elé, hogy jó leszel, a jóság sosem fog kivirágzani benned. Ha az alázatot gyakorlod, eltűnik belőled. A meditáció az a szellő, ami akkor jön be, ha nyitva hagyod az ablakot, de ha akarattal hagyod nyitva, és akarattal hívod, sosem fog eljönni.

11.

A meditáció nem egy célhoz vezető út. Egyszerre az út is és a cél is.

12.

Micsoda rendkívüli dolog a meditáció! Ha bármiféle erőszak, erőfeszítés történik, hogy a gondolattal utánozzuk, imitáljuk, akkor fárasztó teherré válik. A csend, ha vágyakozunk rá, nem hoz fényt, ha csak látomások és élmények kergetése, akkor illúziókhoz és önhipnózishoz vezet. Csak a tudat kivirágzásában és így a gondolatok befejezésében van értelme a meditációnak, a tudat csak a szabadságban tud kivirágzani, nem a tudás állandóan terjedő mintáiban. A tudás talán nagyobb élménnyel járó új tapasztalatokat tud adni neked, de az az elme, amely bármiféle élményeket keres, mindig éretlen. Az érettség az összes tapasztalattól való szabadság, nem függ többé semmi külső hatástól, hogy legyen, vagy ne legyen.

A meditációban az érettség a tudat megszabadulása a tudástól, hiszen ő maga alakít ki és irányít minden élményt, tapasztalatot. Annak a tudatnak, amely önmaga fénye, nincs szüksége tapasztalásra. Az éretlenség áhítozás egy nagyobb és tágabb tapasztalásra. A meditáció a túljutás a tudás világán, megszabadulás attól, amit tudunk, hogy beléphessünk az ismeretlenbe. 

13. 

Mindenkinek magának kell rájönnie, nem valaki máson keresztül. Találkoztunk a tanítók, megváltók és mesterek tekintélyével. De ha igazán meg akarod tudni, mi a meditáció, akkor minden tekintélyt teljesen félre kell tennünk. 

14.

Boldogságot és élvezetet bármelyik piacon vásárolhatsz, ha megadod az árát. De üdvöt nem tudsz venni - sem magadnak, sem másnak. A boldogság és élvezet időhöz kötött. Az üdvösség azonban csak a teljes szabadságban létezik. Az élvezetet éppúgy, mint a boldogságot, sokféle úton keresheted és találhatod meg. De ezek jönnek-mennek. Az üdv - az a furcsa örömérzet - cél nélküli. Lehetetlen, hogy keressed. Ha egyszer ott van, akkor - a tudatod minőségétől függően - időtlen, ok nélküli, olyasmi, ami időben nem mérhető. A meditáció nem az élvezet kutatása vagy a boldogság keresése. Ellenkezőleg: olyan tudatállapot, amelyben nincs koncepció, sem szabály, épp ezért teljes szabadság. Csak az ilyen tudatba jön el az üdvösség - váratlanul és hívatlanul. Ha pedig jelen van, akkor hiába vagy a zajjal, élvezettel és brutalitással teli világban, mindezek nem fogják megérinteni a tudatodat. Ha az üdv jelen van, a konfliktusok eltűnnek. De a konfliktusok vége még nem szükségszerűen a tökéletes szabadság. A meditáció pedig a tudat működése ebben a szabadságban. Az üdvösség kirobbanásában a szemek újra ártatlanná válnak, és a szeretet újra áldás.

15.

Nem tudom, hogy valaha is észrevetted-e, hogy amikor tökéletes figyelemben vagy, teljes a csend. Ebben a figyelemben nincsen határ, nincs középpont, nincs &quot;én&quot;, aki tudatos vagy figyel. Ez a figyelem, ez a csend a meditáció állapota.

16.

Szinte sohasem halljuk egy kutyaugatás hangját, vagy egy gyerek sírását, vagy egy ember nevetését, aki elmegy mellettünk. Mindentől elválasztjuk magunkat, azután ebből az elszigeteltségből nézünk és hallgatunk mindent. Ez az elválasztottság nagyon romboló, mert ez rejlik minden konfliktusban és zűrzavarban. Ha teljes csendben hallgatnád azoknak a harangoknak a hangját, akkor velük szárnyalhatnál - vagy inkább átvinne a hang a völgyön, fel a hegyre. Csak akkor érzed ennek a szépségét, ha te és a hang nem vagytok elválasztva egymástól, hanem része vagy a hangnak. A meditáció a szétválasztottság vége, de nem valami vággyal vagy cselekvéssel. 

A meditáció nem az élettől különálló dolog, hanem az élet leglényege, a mindennapi élet lényege. Ha hallod ezeket a harangokat, ha hallod annak a földművesnek a nevetését, aki a feleségével elsétál melletted, ha hallod a közelben elbicikliző kislány biciklicsengőjét: ebből a teljes életből, és nem csak annak egy szeletéből nyílik ki a meditáció. 

17.

A meditáció annak meglátása, hogy mi van, és utána a túllépés ezen is.

18.

A szavak nélküli, tehát gondolat nélküli érzékelés az egyik legfurcsább jelenség. Annyival pontosabb ilyenkor az érzékelés, nem csak az aggyal, hanem az érzékszervekkel is. Az ilyen érzékelés nem az intellektus töredékes megfigyeléseiből áll, és nem is érzelmi ügy. Totális érzékelésnek is nevezhetjük, és a meditáció része. Az érzékelő nélküli érzékelés azt jelenti a meditációban, hogy eggyé válunk a mérhetetlen magasságával és mélységével. Ez az érzékelés egészen más, mint egy tárgyat látni anélkül, hogy megfigyelő lenne jelen, mert a meditáció érzékelésében nincs tárgy, így nem lehet tapasztalás sem. Ugyanakkor nyitott szemmel is lehet meditálni, miközben mindenféle tárgyak vesznek körül. Akkor viszont ezeknek a tárgyaknak semmi jelentősége nincs. Látod őket, de nincs jelen a felismerésük folyamata, tehát nincs tapasztalás sem.

Milyen jelentősége van az ilyen meditációnak? Nincs jelentősége, nincs haszna. Viszont óriási extázis van benne, ami nem tévesztendő össze az élvezettel. Az extázis az ártatlanság érzését adja a szemnek, az agynak és a szívnek. Anélkül, hogy valami teljesen újnak látnád az életet, az egész csak rutin, unalom, jelentéktelen ügy. Ezért a meditáció a legfontosabb. Kitárja a kaput a mérhetetlenre. Nézd, minden új!

19.

A meditáció sohasem az időben történik, az idő nem tudja létrehozni a meditációt, csak változást tud létrehozni, amit azután újra meg kell majd változtatni, mint minden reformot. Az a meditáció, amely az időből fakad, mindig korlátozott, nincs benne szabadság, a szabadság nélkül pedig mindig választani kell, és így mindig konfliktushelyzet van.

20.

Meg kell változtatnunk a társadalmunk szerkezetét, az igazságszolgáltatást, a látszaterkölcsiséget, az általa létrehozott megosztottságot ember és ember között, a háborúkat, a rokonszenv és szeretet teljes hiányát, amely tönkreteszi a világot. Ha a meditáció csak magánügy, amit személy szerint élvezel, akkor nem meditáció. A meditáció teljes és radikális változást hoz létre a tudatban és a szívben. Ez csak akkor lehetséges, amikor megvan a belső csend rendkívüli érzése és csak ez teremti meg a vallásos tudatot. Ez a tudat ismeri azt, hogy mi a szent.

21.

A szépség érzékenységet jelent - olyan testet, amely érzékeny, vagyis helyes étrendet követ, helyes életet él. Akkor az elme elkerülhetetlenül és természetesen, öntudatlanul csendessé válik. Te nem tudod elcsendesíteni, hiszen te vagy a bajkeverő, te magad vagy összezavarodott, ideges, zavart - hogyan csendesíthetnéd el az elmét? De ha megérted, hogy mi a nyugalom, amikor megérted, hogy mi a zűrzavar, mi a szomorúság, és hogy vége lehet-e valaha is ennek a szomorúságnak (megbánásnak), és amikor megérted az örömöt is, akkor mindebből egy rendkívül csendes tudat jön létre, nem kell keresned. Az elején kell kezdened, márpedig az első lépés az utolsó is, és ez a meditáció.

22.

A meditáció: érintetlennek lenni az időtől.

23.

A meditáció nem szökés a világból, nem elszigetelő, bezáró tevékenység, hanem a világ és működésének megértése. A világ keveset kínál ételen, ruhán és lakóhelyen kívül, csak az élvezetet a vele járó szomorúsággal. 

A meditáció kilépés ebből a világból, kívülállóvá kell válni hozzá. Akkor hirtelen értelme van a világnak, és az Ég meg a Föld szépsége állandó. Akkor a szeretet nem csak élvezet többé. Belőle fakad minden cselekvés, amelynek nem feszültség, ellentmondás vagy az önigazolás keresése és a hatalommal való visszaélés a célja.

24.

Ha szándékosan felveszel egy attitüdöt, egy testhelyzetet a meditációhoz, akkor játszmává, az elme játékává válik. Ha elhatározod, hogy kivonod magad az élet zűrzavarából és nyomorúságából, akkor a képzelet működésévé válik - ez pedig nem meditáció. A tudatos elmének vagy a tudatalattinak nem szabad részt venni benne, még csak tudatában sem lehetnek a meditáció nagyságának és szépségének, - mert ha tudatában lennének, akkor akár el is mehetnél helyette venni egy romantikus regényt.

A meditáció teljes figyelmében nincs tudás, nincs felismerés, sem emlékezés valamire, ami korábban történt. Az idő és a gondolat teljesen véget ér, hiszen ezek egy olyan középpontot alkotnak, ami korlátozza a saját látását.

A fény pillanatában a gondolat eltűnik, és a tapasztalásra irányuló tudatos erőfeszítés meg a rá való emlékezés vele együtt, hiszen ezek is szavak voltak. A szó pedig sohasem a valóság. Ebben a pillanatban - amely az időn kívül van - az abszolút van jelen, amelynek nincs szimbóluma, és sem személyhez, sem istenséghez nem köthető.

25.

A meditációban azt derítjük fel, hogy van-e még olyan terület, amit nem szennyezett be az ismeret.

26.

A meditáció a megértés kivirágzása. A megértés nincs az idő korlátai közé zárva, az idő sohasem hoz megértést. A megértés nem egy fokozatos folyamat, amit apránként, gondosan, türelmesen gyűjtenénk be. A megértés most van, vagy soha, romboló villanás, és nem egy szolid ügy, ettől a pörölycsapástól félnek, és ezért kerülik el, tudatosan, vagy öntudatlanul. 

A megértés megváltoztathatja valakinek az életútját, a gondolkodásmódját és a cselekedeteit, lehet kellemes vagy kellemetlen, de egy biztos: a megértés veszély minden kapcsolatra. A megértés nélkül viszont a megbánás folytatódik. A megbánásnak csak az önismeret vet véget, minden gondolat és érzés tudatosítása, a tudatos és rejtett részeink minden rezdülésének felismerése. A meditáció a tudat megértése, a rejtett és a nyitott részeié egyaránt, és annak a megismerése, ami túl van minden gondolaton és érzésen.

27.

Ama szép reggelek egyike volt, amilyen sohasem volt még azelőtt. A Nap éppen most kelt fel, és az eukaliptuszfa és a fenyő között lehetett látni. A víz fölött állt arany fényben - olyan fényben, ami csak itt lehet, a hegyek és a tenger között. csodásan tiszta reggel volt, lélegzetelállító, tele azzal a furcsa fénnyel, amit nem csak a szemeddel, de a szíveddel is látsz. Amikor ezt látod, a menny nagyon közel áll a földhöz, és beleveszel a szépségbe. Tudod, hogy sohasem szabad nyilvánosan meditálnod, se valaki mással, sem csoportban: csak magányban szabad meditálnod, az éjszaka nyugalmában, vagy a csendes korahajnalban. Ha magányban meditálsz, az tényleg magány legyen. Teljesen egyedül kell lenned, nem követve semmilyen rendszert, vagy módszert sem, szavak ismételgetése, egy gondolat követése vagy a vágyaidat tükröző gondolatok nélkül. Ez a magány akkor jön el, hogyha a tudat mentes a gondolatoktól. Amikor az elme vágyakat vagy gondolatokat követ, akár a múltból, akár a jövőből, akkor nincs magány. Csak a jelen nagyságában mutatkozik meg az egyedüllét. Akkor a csendes titokban, amelyben minden kommunikáció véget ért, amelyben nincs ideges megfigyelő, a hülye étvágyaival és problémáival, - csak akkor, ebben a csendes magányban válik a meditáció valami kimondhatatlanná. Akkor a meditáció örökkévaló.

Nem tudom, hogy meditáltál-e valaha, hogy voltál-e valaha egyedül, magadban, messze mindentől, mindenkitől, minden gondolattól és kereséstől, teljesen egyedül, nem elszigetelve, nem visszahúzódva valami képzelet szülte álomba vagy látomásba, hanem olyan messze, ahol nincs semmi, amit megismerhetnél, semmi, amit gondolattal vagy érzéssel megérinthetnél, olyan messze, hogy ebben a teljes egyedüllétben a csend maga válik az egyetlen virággá, az egyetlen fénnyé és az időtlen minőséggé, ami gondolattal fel nem fogható. Ne próbáld kifejezni: önmagát fejezi ki. Ne használd. Ne próbáld felhasználni: magától fog cselekedni, és abban a cselekvésben nem lesz megbánnivaló, nem lesz ellentmondás, vagy semmi más az emberek nyomorúságából és vajúdásából.

Meditálj hát egyedül. Tévedj el, vesszél el. Ne próbálj utána visszaemlékezni, hol is voltál. Ha emlékezni próbálsz rá, akkor halott dologgá válik. Az emlékéhez ragaszkodsz, és sohasem leszel többé egyedül. Meditálj ebben a végtelen magányban, ennek a szeretetnek a szépségében, ebben az ártatlanságban, az újban, - akkor múlhatatlan üdvösség lesz jelen.

Az ég nagyon kék, az a kék, amely eső után jön, ami pedig hónapok aszályát követte. Az eső után az ég tisztára van mosva, és csendes a föld. Minden levélen rajta van a nap fénye, és a föld érzése nagyon közel áll hozzád. Így meditálj szíved és tudatod minden titkos zugán, ahol sohasem jártál még azelőtt.

28.

A meditáció nem egy célhoz vezető út; nincs cél, nincs megérkezés, egyszerre vagy az időben és az időn kívül. Minden rendszer, módszer az időhöz van kötve, de a meditáció ott kezdődik, ahol nincs más választásod: tudatában vagy minden gondolatnak és érzésnek, megérted az inditékaikat, a működésüket, és megengeded, hogy virágozzanak. Míg a gondolatok és érzések sorra kibontakoznak és elhalnak, addig a meditáció túl van az időn. Extázis van benne, a teljes ürességben szeretet van, a szeretettel pedig rombolás és teremtés.

29.

A meditáció a tudat fénye, amely megvilágítja a cselekvés útját; enélkül a fény nélkül nincs szeretet. 

30.

A meditáció sohasem ima. Az ima, a könyörgés önsajnálatból fakad. Imádkozol, ha bajban vagy, amikor megbántál valamit, de a boldogságban, örömben nincs könyörgés. Ez az önsajnálat, amely olyan mélyen be van ültetve mindenkibe, ez az elválasztottság gyökere. Ami külön van választva, vagy legalábbis azt hiszi önmagáról, örökké azonosulást keres valamivel, ami nincs elválasztva, de mindez csak még több szétválasztottságot és fájdalmat hoz. Ebből a zűrzavarból kiált valaki a mennybe, vagy a férjének, vagy valami elmebeli istenségnek segítségért. Ez a segélykérés lehet, hogy válaszra talál, de a válasz is az önsajnálatot tükrözi, benne van az elválasztottság. 

A szavak, imák ismételgetése önhipnotizáló, önmagad zárod be vele, és romboló. A gondolat elszigetelt helye mindig az ismertben van, így az imára érkező válasz is az ismert dolgok válasza. 

A meditáció távol áll mindettől. Az ő terébe gondolat nem léphet be, nincs szétválasztottság, sem személyazonosság. A meditáció a nyílt térben van, nincs helye benne a titoknak. Minden nyílt és világos, és így benne van a szeretet szépsége.

31.

Ma reggel a meditáció lényege a semmi volt, a tértől és az időtől mentes üresség. Ez tény, és nem elmélet vagy az ellentmondásos gondolkodás paradoxona. Ezt a furcsa ürességet akkor találjuk meg, amikor minden probléma gyökere eltűnik. A gondolat ez a gyökér, amely mindent megoszt és ragaszkodik. A meditációban a tudatból kiürül a múlt, bár használni tudja a múlt gondolatát. Igy megy ez egész nap, az éjszakai alvás pedig kiüríti a tegnapot, így a tudat meg tudja érinteni az időtlent. 

32.

A meditáció nemcsak a test és a gondolatok irányítása, nem is a be- és kilégzés rendszere. A testnek mozdulatlannak, egészségesnek és lazának kell lennie, folyamatosan egyre érzékenyebbé kell válnunk az érzéseinkre, az elme pedig összes fecsegésével, zavarával és keresgélésével együtt véget kell, hogy érjen. Nem a szervezettel kell kezdeni, hanem az elmével, annak minden véleményével, előítéletével és önérdekével, amit mind meg kell látnunk. Amikor a tudatunk egészséges, életteli és élénk, akkor az érzékelés is megnövekszik, és különlegesen érzékennyé válik. Ekkor aztán a test a saját természetes intelligenciájával, amelyet a szokások és az ízlés nem rontott meg, úgy tud működni, ahogy kell.

Tehát nem a testtel, hanem az elmével kell kezdeni, az elme pedig gondolatokból és a gondolatok különféle kifejeződéseiből áll. A puszta koncentráció beszűkíti, behatárolja és törékennyé teszi a gondolkodást, kivéve, hogyha természetesen jön a koncentráció a gondolatok működésének tudatosításával. Ez a tudatosság nem a gondolkodótól ered, aki kiválaszt valamit és elutasít valami mást, aki ragaszkodik valamihez, mást pedig megtagad. E tudatosságban nincs választás, nincs külső és belső, ez maga a kettő közötti kölcsönhatás, amelyben a külső és belső elválasztottsága véget ér.

A gondolat tönkreteszi az érzést - főleg a szeretetet. A gondolat csak élvezetet adhat, és az élvezet keresésében félrelökjük a szeretetet. Az evés, ivás élvezetének megvan a folytatása a gondolatban, és ha csak kontrolláljuk vagy elfojtjuk ezt a gondolat gerjesztette élvezetet, annak semmi értelme, - ez csak különféle konfliktusokat és kényszerességet szül. 

A gondolat anyag, nem találhatja meg azt, ami túl van az időn, mert minden gondolat emlék, és a benne lévő élmény olyan halott, mint az ősz végi levél.

Ha mindezeknek tudatában vagy, abból olyan figyelem jön létre, ami túl van a figyelmetlenségen. A test élvezetet hajszoló szokásai a figyelmetlenségből eredtek, és tönkretették az érzések intenzitását. Ebből sohasem lesz figyelem, viszont ha tudatában vagy figyelmetlenségednek, az már valódi figyelem.

Az egész összetett folyamat átlátása a meditáció, amely egyedül képes rendet teremteni ebben a zűrzavarban.

Ez a rend pedig olyan abszolút, mint a matematikáé, és cselekvés fakad belőle, - azonnali cselekvés. A rend nem az elrendezésből, tervezésből vagy az arányokból ered: ezek sokkal később következnek. A rend abból a tudatból ered, amelyet a gondolati dolgok nem zavarnak össze.

Amikor a gondolat elcsöndesül, akkor üresség lesz, és ebben van a rend.

33.

Igazán csodálatos folyó volt, széles, mély, sok város állt a partjain, gondtalanul szabad volt, mégsem feledkezett meg soha önmagáról. Az egész élet ott volt a partjain: zöld földek, erdők, magányos házak, halál, szerelem és rombolás, nagy és széles hidak íveltek át felette, kecsesek és forgalmasak. Más patakok és folyók is csatlakoztak hozzá, de ő volt minden folyók anyja, a kicsiké és a nagyoké is. Mindig tele volt a medre, állandóan megtisztította önmagát, és esténként áldás volt figyelni őt, miközben a felhők között elmélyültek a színek, a víz pedig aranyszínűvé vált. De a kis csermely messze, az óriás sziklák között eredt, melyek úgy tűnt, hogy nagy összpontosítással hozzák létre, ott kezdődött az élet, a vége pedig túl volt a partjain és a tengeren is. 

A meditáció olyan, mint ez a folyó, csak nincs eleje és nincs vége, elkezdődik, de az eleje a vége is. Nincs oka, és az áramlásában újul meg. Mindig új, sohasem áll meg megöregedni, és sosem apad el, mert nincs az időbe gyökerezve. Jó meditálni, anélkül, hogy erőltetnénk, minden erőfeszítés nélkül, egy kis csermellyel kezdeni, és túlmenni a téren és az időn, ahova gondolat és érzés nem léphet be, ahol nincs többé tapasztalás.

34.

A meditáció az energia totális felszabadítása.

35.

Abban a térben, amelyet a gondolat teremt maga körül, nincs szeretet. Ez a tér választ el embertől embert, és benne van minden &quot;valamivé válás&quot;, az élet csatája, az agónia és a félelem. A meditáció véget vet ennek a térnek, az &quot;én&quot;-nek. Ekkor a kapcsolat egészen más jelentést kap, mert abban a térben, amit nem a gondolat hozott létre, nem létezik más, hiszen &quot;te &quot; sem létezel. 

Ekkor pedig a meditáció nem valami látomás utáni kutatás, bármennyire szentesíti azt a hagyomány. Valójában az a végtelen tér, ahová nem léphet be a gondolat. Nekünk az a kis tér a rendkívül fontos, amit a gondolat teremtett önmaga körül, és ami az &quot;én&quot;, hiszen ez minden, amit az elme tud, így aztán mindennel azonosítja magát, ami ebben a térben van. Ebből a térből születik a nemléttől való félelem. A meditációban azonban, amikor megérted ezt, a tudat be tud lépni a tér egy olyan dimenziójába, ahol a nem cselekvés a cselekvés.

Nem tudjuk, hogy mi a szeretet, mert a gondolat által önmaga körül létrehozott és &quot;én&quot;-nek nevezett térben a szeretet csak konfliktus az &quot;én&quot; és a &quot;nem én&quot; között. Ez a konfliktus, ez a tortura nem szeretet.

A gondolat maga a szeretet megtagadása, és képtelen belépni abba a térbe, ahol nincs jelen az &quot;én&quot;. Ebben a térben van az az áldás, amit az ember keres, de nem tud megtalálni. Azért nem, mert a gondolat határain belül keresi, a gondolat pedig tönkreteszi ennek az áldásnak az extázisát.

36.

A hit éppoly szükségtelen, mint az eszményképek. Mindkettő energiát von el, pedig arra szükség lenne, hogy kibontakozzon a valóság, &quot;az, ami van&quot;. A hiedelmek, éppúgy, mint az eszményképek, szökések a valóságtól, a szökés pedig nem tud véget vetni a megbánásnak. A megbánásnak az vet véget, ha pillanatról pillanatra megértjük a valóságot. Egyetlen rendszer vagy módszer sem ad megértést, csak a valóság tudatosítása adja meg azt, amelyben nincs más választásod. Egy rendszer szerint meditálni annyi, mint elkerülni annak valóságát, hogy mi vagy te, messze fontosabb megértened önmagadat, a valóságod állandó változásait, mint azért meditálni, hogy megtaláld Istent, vagy látomásaid, szenzációs érzéseid és egyéb szórakoztató élményeid legyenek.

37.

A meditáció szabadság volt abban az órában, és olyan volt, mint a belépés a szépség és a nyugalom ismeretlen világába, egy képek, szimbólumok, szavak nélküli, az emlékezés hullámai nélküli világba. A szeretet volt minden perc halála, és minden halál a szeretet megújulása volt. Nem ragaszkodás volt ez, nem voltak gyökerei, ok nélkül virágzott, és olyan láng volt, amely felégette a határokat, az elme gondosan felépített kerítéseit. A gondolaton és érzésen túli szépség volt, nem a festővásznon, szavakban vagy a szobrok márványában kifejeződő szépség. Öröm volt ez a meditáció, és áldás jött vele.

38.

A szeretet virágzása a meditáció.

39.

A meditációban azt kell felderíteni, hogy van-e vége a tudásnak, vagyis van-e szabadság az ismert dolgoktól.

40.

Éjjel-nappal zuhogott az eső, és a csatornákban iszapos víz ömlött a tengerbe, csokoládébarnára színezve azt. Amint a parton sétáltam, óriási hullámok voltak, lenyűgöző ívben és erővel törtek szét. A széllel szemben sétáltam, és egyszer csak úgy éreztem, hogy semmi sincs közöttem és az ég között, és ez a nyitottság volt a mennyország. Ilyen teljesen sebezhetőnek, nyitottnak lenni - a hegyekre, a tengerre és az emberekre - a meditáció leglényege. 

Ha nincs benned semmi ellenállás, nincsenek belső korlátok semmivel szemben, ha igazán szabad lehetsz minden kis késztetéstől, kényszertől, szükséglettől és az abból fakadó kis konfliktusoktól, képmutatástól, akkor jársz tárt karokkal az életen át. 

Azon az estén, ahogy a vizes homokban sétáltam, körülöttem sirályokkal, éreztem a nyitott szabadság rendkívüli érzését, és a szeretet csodás szépségét, ami sem bennem nem volt, sem körülöttem - hanem mindenütt. 

Nem vesszük észre, hogy mennyire fontos szabadnak lenni az élvezetek huzavonájától és a velük járó fájdalmaktól, hogy a tudat egyedül maradhasson. Csak az a tudat lehet nyitott, amely teljesen egyedül van. Mindezt egyszerre éreztem, úgy söpört végig rajtam, mint egy szélroham a tájon át. Ott álltam - mindentől lemeztelenítve, üresen - és ezért teljesen nyitottan. Az egésznek a szépsége nem a szóban vagy az érzésben volt, hanem úgy tűnt, hogy mindenütt - körülötted, benned, a vizek fölött és a hegyekben. Ez a meditáció.

41.

A meditáció nem koncentráció, ami kizár valamit, levág valamiről, ellenállás és így konfliktus van benne. A meditatív tudat már tud úgy koncentrálni, hogy az ne zárjon ki semmit, ne ellenállás legyen, a koncentrált elme viszont nem tud meditálni.

42.

A meditáció megértésében szeretet van, a szeretet pedig nem rendszerek, szokások vagy módszerek követésének a terméke. A gondolat nem tudja kiteljesíteni a szeretetet. A szeretet talán akkor tud létrejönni, ha teljes csend van, olyan csend, amelyben teljesen eltűnik a meditáló, a tudat pedig csak akkor tud csendben lenni, ha megérti saját működését, gondolatait és érzéseit. A gondolatok és érzések működésének megértéséhez az kell, hogy megfigyeld őket anélkül, hogy bármit elutasítanál közülük. Ahhoz, hogy képes legyél ilyen megfigyelésre, önfegyelemre van szükség, de nem konformista külső fegyelemre.

43.

Azon a reggelen olyan volt a tenger, mint egy tó, vagy egy hatalmas folyó - egy hullám sem fodrozta, és olyan nyugodt volt a víztükör, hogy kora reggel látni lehetett benne a csillagok tükröződését. A hajnal még nem jött el, így a csillagok, a meredek part és a város távoli fényei mind ott tükröződtek a vízben. Ahogy a nap feljött a látóhatáron a felhőtlen égre, aranyhidat vetett a tengerre, és csodálatos volt látni, amint Kalifornia fénye megtölti a földet, minden levelet és fűszálat.

Amint figyeltem, nagy csend szállt rám. Még az agyam is nagyon nyugodttá vált, reakciók és mozgás nélkül, és furcsa volt érezni ezt az óriási mozdulatlanságot. Igazából nem is &quot;éreztem&quot;. Ennek a csendnek, mozdulatlanságnak a minőségét nem érezte az agy, túl volt az agyamon. Az agy csak arra képes, hogy felfogjon valamit, megfogalmazza, vagy a jövőt tervezze, de ez a mozdulatlanság túl volt a területén, túl minden képzeleten, minden vágyon. Olyan mozdulatlan voltam, hogy a testem teljesen részévé vált a földnek, egy mindennel, ami mozdulatlan. 

Amint a könnyű szellő lejött a hegyekből, megmozdítva a leveleket, ezt a mozdulatlanságot, a csendnek ezt a rendkívüli minőségét ez sem zavarta meg. A ház a hegyek és a tenger között állt, és a tengerre nézett. Amint a tengert néztem, amely oly csendes volt, tényleg a részévé váltam mindennek. Minden voltam. A fény voltam, és a szeretet szépsége. De ezt sem helyes mondani, hogy &quot;én&quot; voltam, mert &quot;én&quot; igazán nem voltam ott. Nem léteztem. Csak az a mozdulatlanság volt jelen, a szeretet csodálatos érzése és szépsége.

44.

A &quot;te&quot; és az &quot;én&quot; szavak szétválasztanak. A megosztottság pedig nem létezik ebben a furcsa csendben. Ahogy kinéztem az ablakon, úgy tűnt, hogy a tér és idő véget ért, nem volt többé valósága annak a térnek, ami elválasztja egymástól a dolgokat. Az eukaliptuszfa levele és a ragyogó kék víz nem volt különböző tőlem. 

A meditáció igazán nagyon egyszerű. Mi tesszük bonyolulttá. Az elméletek hálóját szőjük köré - hogy mi az, és mi nem az. Valójában azonban egyik sem. Olyan egyszerű, hogy megszökik előlünk, mert az elménk annyira bonyolult, annyira az időn alapszik, és tönkreteszi az idő. Amikor pedig ez az elme diktálja a szív működését, akkor kezdődik a baj. De a meditáció természetesen jön, rendkívül könnyen, mikor a homokban sétálsz, vagy kinézel az ablakon, vagy azokat a csodálatos hegyeket nézed, amiket fénybe borít a nyári nap. Miért vagyunk ilyen megkínzott emberi lények, könnyekkel a szemünkben és hamis nevetéssel az ajkunkon? Ha egyedül tudnál sétálni azokban a hegyekben, vagy az erdőben, vagy a hosszú, fehér, kifakult homokparton, akkor ebben a magányban tudnád, hogy mi a meditáció.

Az egyedüllét extázisa akkor jön, amikor nem félsz egyedül lenni - nem tartozol többé a világhoz, nem ragaszkodsz semmihez. Akkor csendesen eljön, mint ahogy a nap jött fel ma hajnalban, és aranyhidat festett a csendbe, amely az idők kezdetén éppúgy itt volt, mint most, és itt lesz örökké.

45.

A meditáció az ismeretlen működése, haladás az ismeretlenbe. &quot;Te&quot; nem vagy ott, csak a haladás. Te túl kicsi vagy túl nagy vagy ehhez a mozgáshoz. Semmi sincs ez előtt vagy ez után. Ez az az energia, amit a gondolat anyaga nem érinthet meg. A gondolat perverzió, mert a múlt terméke, bele van ragadva évszázadok erőlködésébe, ezért zavaros, homályos. Bármit is teszel, az ismert sohasem érheti el az ismeretlent. A meditáció az, amikor meghalsz az ismert számára.

46.

A tökéletesen csendes tudat meditációja az az áldás, amit mindig keresnek az emberek. Ebben a csendben megvan a csend minden lehetséges minősége.

47.

Ha egyszer megalapoztad az erényt, ami a rendet jelenti a kapcsolatokban, akkor létrejön a szeretet és halál egy olyan minősége, ami az élet lényege, és ezzel rendkívüli nyugalom tölti meg a tudatot, természetesen csendes lesz, nem elfojtással, fegyelemmel és kontrollal elcsendesített, ez a csend mérhetetlenül gazdag.

Túl ezen semmilyen szó vagy leírás nem érhet el. Akkor az elme nem kutatja többé az abszolutot, mert nincs is szükség rá, hiszen ebben a csendben benne van az, ami létezik. Mindez együtt a meditáció áldása.

48.

Az eső után a megváltás állapotában voltak a hegyek. Még mindig barnák voltak a nyári naptól, azután hamarosan előjött minden zöld. Nagy eső volt, és a hegyek szépsége leírhatatlan lett utána. Az ég még mindig felhős volt, a levegő pedig szömörce, zsálya és eukaliptusz illatú. Áldás volt közöttük lenni, és egy furcsa csend szállt meg. A tenger messze alattunk morajlott, a hegyek pedig tökéletesen csendesek voltak. Mindenre figyeltem magam körül, és éreztem, hogy nem csak a ruháimat, hanem a gondolataimat és az élet ostobaságait is odalenn hagytam a házikóban. Nagyon könnyen jártam idefenn, gondolatok nélkül, mindenféle teher nélkül, a tökéletes üresség és szépség érzésével. A kis zöld bokrok később még zöldebbek lettek, és pár hét múlva még erősebbé vált az illatuk. A fürjek énekeltek, és néhány közülük átrepült fölöttem. Anélkül, hogy tudtam volna, a tudatom a meditáció állapotában volt, amelyben a szeretet virágzik. Végül is ez a virág csak a meditáció talaján tudja kibontani a szirmait. Igazán csodálatos volt, és furcsa módon egész éjjel velem maradt, s amikor reggel, jóval napkelte előtt felébredtem, még mindig ott volt a szívemben, a rendkívüli örömével együtt, minden különösebb ok nélkül. Egyszerűen ott volt, céltalan csodájával, meglehetősen részegítő érzéssel. Egész nap így maradt, anélkül, hogy kértem volna, vagy hívtam volna, hogy maradjon velem.

49.

Az illatos verandán, amikor messze volt még a hajnal, és csendesek voltak a fák, a szépség mindennek a lényege. De ezt a lényeget nem lehet megtapasztalni, a tapasztalásnak el kell tűnnie, mert a tapasztalat csak az ismertet erősíti. Az ismert sohasem a lényeg.

A meditáció sohasem jelent még több tapasztalást, valójában nem csak a tapasztalás vége (hiszen minden tapasztalás valami kis vagy nagy kihívásra való reakció), hanem kapunyitás a lényegre, egy olyan kemence ajtajának a kitárása, amelynek a tüze teljesen eléget, még csak hamut sem hagy maga után, nincsenek maradványok. Mi vagyunk a maradványok, akik igent mondunk az ezernyi tegnapunkra, a számtalan emlékünk, választásunk és kétségbeesésünk végtelen, szakadatlan sorára. A nagy én és a kis én a létezés mintái, a létezés gondolat, a gondolat létezés, és minden véget nem érő megbánással jár.

A meditáció tüzében a gondolat és vele együtt az érzelem véget ér, mert egyik sem az igazi szeretet. Szeretet nélkül nincs lényeg, nélküle csak a hamu van, és ezen alapul a létezésünk. Az ürességből születik a szeretet.

50. 

A meditáció a csend működése.

51. 

A meditációnak nincs eleje és nincs vége, nincs benne eredmény és nincs kudarc, nincs benne gyűjtögetés és nincs lemondás, csak olyan folyamat, amelynek nincs végcélja, ezért túl van téren és időn, mindkettő fölött áll. Ha tapasztalatot gyűjtesz róla, akkor megtagadod, mert aki tapasztal, azt megköti a tér és az idő, az emlék és a megismerés. Az igaz meditáció alapja az a passzív tudatosság, amely a teljes szabadság a tekintélytől és ambíciótól, irigységtől és félelemtől. A meditációnak semmi értelme, jelentőssége sincs e nélkül a szabadság nélkül, az önismeret nélkül; amíg választásod van, addig nincs önismereted. A választás konfliktust hordoz magában, és így lehetetlenné teszi annak megértését, hogy mi van valójában. Elkóborolni valami fantáziavilágba, valami romantikus hiedelembe - ez nem meditáció. Az agynak le kell hámoznia magáról minden mítoszt, illúziót és biztonságot, és szembe kell néznie mindezek hamisságának a valóságával. Nincs elterelő körülmény, minden beletartozik a meditáció folyamatába. A virág a forma, az illat, a szín és a szépség, amely az egészből fakad. Ha ténylegesen vagy szóban darabokra téped, akkor nincs többé virág, csak annak az emléke, hogy milyen volt, ez pedig sohasem a virág. A meditáció az egész virág a maga szépségében, hervadásában és életében.

52.

A meditáció a gondolatoktól való szabadság, és az elmerülés az igazság extázisában.

53.

Nagyon nagy nyugalom volt ilyen korán reggel, még egy madár vagy levél sem mozdult. A meditáció ismeretlen mélységekben kezdődött, és egyre növekvő intenzitással és lendülettel folytatódott, az agyból kifaragta a totális csend szobrát, kimerve belőle a mélyen rejtett gondolatokat, kigyomlálva az érzéseket, kiürítve az agyat az ismerttől és még az árnyékától is. Operáció volt, de nem volt operáló sebész, magától folytatódott, mint ahogy egy sebész operálja a rákot, kivágva minden fertőzött szövetet, nehogy újra elterjedjen a fertőzés. Az óra szerint egy óráig tartott ez a meditáció. Olyan meditáció volt, amelyben nem volt meditáló. A meditáló csak beleavatkozik a saját hülyeségeibe és hiúságaiba, ambícióiba és mohóságába. A meditáló egy gondolat, amit ezekkel a konfliktusokkal és sérülésekkel táplálunk, márpedig a meditációban a gondolatnak teljesen el kell tűnnie. Ez a meditáció alapja. 

54.

Aki meditál, túllép az időn. Az idő az a távolság, amit a gondolat bejár, amíg elér valamit. Ez az út mindig a régi úton történik, amit új burkolat, új látványok fednek be, de mindig ugyanaz az út marad, amely sehova sem vezet - kivéve a fájdalmat és a megbánást. 

Csak amikor a tudat túllép az időn, akkor nem absztrakció többé az igazság. Akkor az üdvösség nem csak egy elmélet, amit az élvezetből kreálsz, hanem egy szavakon túli valóság.

Az elme kiürítése az időtől az igazság csendje, és ha ezt látod, az az igaz cselekvés, így hát nincs többé különválasztva a látás és a cselekvés. A látás és a cselekvés közötti hézagban született a konfliktus, a nyomorúság és a zűrzavar. Amiben nincs idő, az örökkévaló.

55.

A hajnal lassan érkezett, a csillagok még mindig ragyogtak, a fák még mindig rejtőzködtek, egyetlen madár sem dalolt, még a kis baglyok sem szálltak fáról-fára az éjen át. Furcsa csend volt, kivéve a tenger zúgását. Sok virág illatozott, velük együtt a korhadó levelek és a dohos föld szaga is érződött. A levegő nagyon-nagyon mozdulatlan volt, tele illatokkal. A föld a hajnalra és az új napra várt, várakozás, türelem és furcsa nyugalom volt jelen. A meditáció ebben a mozdulatlanságban folytatódott, és a nyugalom volt a szeretet, nem valami vagy valaki iránti szeretet, sem képek vagy jelképek, a világ és látványai iránti szeretet. Egyszerűen szeretet volt, érzés és érzelem nélkül. Valami önmagában teljes volt, meztelen, heves, gyökér és irány nélküli. A távoli madár hangja is ez a szeretet volt, irány és távolság nélkül, idő és szavak nélkül volt jelen. Nem érzelem volt, ami elhalványul és átcsap kegyetlenségbe, a róla szóló szimbólumok vagy szavak pótolhatók mással, de ő maga nem. Olyan meztelen volt, teljesen sebezhetően, ezért elpusztíthatatlan is. Benne volt annak a másságnak, a megismerhetetlennek a megközelíthetetlen ereje, ami a fákon átszűrődve ott volt a tengeren túl.

A meditáció volt annak a madárnak a hangja, a mely az ürességből dalolt, és a tenger zúgása, amely mennydörögve csapódott a partnak. A szeretet csak a teljes ürességben tud létezni. A szürkülő hajnal ott volt a messzi horizonton, és a sötét fák még sötétebbek és még erősebbek voltak. A meditációban nincs ismétlés, nincs folytonos szokás, minden ismert meghal, és kivirágzik az ismeretlen. A csillagok kifakultak, és a felhőket felébresztette a közelgő nap.

56. 

A meditáció az a tudatállapot, amely mindenre teljes figyelemmel tekint, totálisan, nem csak a részeire.

57. 

Az a halál, amit a meditáció hoz el, halhatatlanság az újban.

58.

Az egész sokkal csodálatosabb, ha magad találsz rá. Én belemehetek, de a leírás sosem azonos azzal, amit leír. Rajtad áll, hogy mindezt megtanuld, azáltal, hogy megfigyeled önmagadat - egyetlen könyv, egyetlen tanító sem tudja ezt megtanítani neked. Ne függj senkitől, ne csatlakozz spirituális szervezetekhez, mindezt magától kell megtanulnia mindenkinek. Akkor aztán rendkívüli dolgokat fogsz felfedezni. Ehhez azonban az kell, hogy ne hulljon a tudatod darabokra, rendkívüli stabilitásra, gyorsaságra, mozgékonyságra van szüksége. Az ilyen tudat számára nincs idő, ezért az élet egészen más jelentést kap.

[[Kategória:Szövegek]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Az utolsó mohikán</title>
    <id>266</id>
    <revision>
      <id>4581</id>
      <timestamp>2006-08-29T09:34:23Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>{{fej}}</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     = James Fenimore Cooper
| cím        = Az utolsó mohikán
| szakasz    =
| előző      =
| következő  =
| megjegyzés =
}}


== Tartalom ==

*[[Az utolsó mohikán/Háború Észak-Amerikában|Háború Észak-Amerikában]]
*[[Az utolsó mohikán/Fehérek és rézbőrűek|Fehérek és rézbőrűek]]
*[[Az utolsó mohikán/A Szikla-sziget|A Szikla-sziget]]
*[[Az utolsó mohikán/Harc a sziklák között|Harc a sziklák között]]
*[[Az utolsó mohikán/A fegyvertelenek|A fegyvertelenek]]
*[[Az utolsó mohikán/Rókák és férfiak|Rókák és férfiak]]
*[[Az utolsó mohikán/A William Henry-erőd felé]]
*[[Az utolsó mohikán/Jaj a legyőzöttnek!|Jaj a legyőzöttnek!]]
*[[Az utolsó mohikán/A leányrabló nyomávban|A leányrabló nyomávban]]
*[[Az utolsó mohikán/Váratlan találkozás|Váratlan találkozás]]
*[[Az utolsó mohikán/A bátrak és a gyávák|A bátrak és a gyávák]]
*[[Az utolsó mohikán/Egy különös medve|Egy különös medve]]
*[[Az utolsó mohikán/Ravasz róka utolsó kísérlete|Ravasz róka utolsó kísérlete]]
*[[Az utolsó mohikán/Tamemund|Tamemund]]
*[[Az utolsó mohikán/Leszámoláa|Leszámolás]]


==HÁBORÚ ÉSZAK-AMERIKÁBAN==

Mintegy kétszáz évvel ezelőtt az európai hatalmak véres harcokat vívtak egymással az észak-amerikai földrész területén azokért a gyarmatokért, amelyek később Egyesült Államok és Kanada néven szerveződtek országgá. E háborúknak az volt a legfőbb sajátossága, hogy a küzdő felek előbb az ősrengeteg akadályaival és veszélyeivel kerültek szembe, s csak azután mérhették össze fegyvereiket. Franciaország és Anglia ellenséges tartományait óriási és látszólag áthatolhatatlan erdőségek választották el egymástól. A francia és angol gyarmatosoknak, valamint a velük együtt harcoló sorkatonáknak gyakran hónapokig kellett küzdeniük a folyókkal, vízesésekkel, a hegyvidék meredek hágóival, hogy végre szemtől szemben, harciasabb jellegű mérkőzésben bizonyíthassák be a bátorságukat. De az indián őslakosság türelmét és önmegtartóztatását véve például, minden nehézséget leküzdöttek, s végül nem akadt olyan sötét erdő, olyan elhagyatott, titkos hely, ahová be ne törtek volna, hogy a távoli Európa uralkodóinak bosszúszomját kielégítsék, vagy hogy elősegítsék e koronás fők hidegvérű és önző politikáját.

Kegyetlen és vad háborúk dúltak ebben a korban mindenütt. De talán sehol sem volt olyan izgalmas és olyan veszélyes a hadviselés, mint a Hudson folyó forrása és a mellette levő tavak között elterülő vidéken.

A természet itt aránylag könnyebb felvonulási terepet biztosított a katonaságnak, s ez persze nem kerülte el a küzdő felek figyelmét. A hosszúkás alakú Champlain-tó mélyen benyúlt Kanada határai felől a szomszédos New York tartományba, s a franciák kényelmesen lehajózhattak a vizein. Ezzel felerészben már meg is tették az angolokhoz vezető utat. A Champlain-tó déli csücskéhez egy másik tó kapcsolódik. Vize rendkívül tiszta, a francia jezsuita misszionáriusok itt hajtották végre vallási szertartásaikat, s ezért az &quot;Oltáriszentség Tavának&quot; keresztelték el. De a kevésbé vallásos angolok is kellő tisztelettel adóztak a kristálytiszta tónak: György király nevét ragasztották rá. Elmondhatjuk tehát, hogy az Oltáriszentség és II. György király nemcsak a csillogó víztükröt és körülötte a gyönyörű erdőket vette el eredeti tulajdonosaitól, az indiánoktól, hanem a tó eredeti nevét is érvénytelenítette. Persze azért az indiánok később is eredeti nevén, &quot;Horikán&quot;-nak hívták a tavat.

Ez a &quot;szent tó&quot; hegyek között, számtalan sziget körül kanyarogva, további húsz-harminc mérföldes utat biztosított dél felé. Legdélibb részét körülbelül ugyanannyi mérföld választotta el a Hudson folyótól, amely igen sok vízesés után éppen itt, a George-tó alatt vált hajózhatóvá, egészen a tengerig.

Bár a vállalkozó szellemű és merész franciák egészen az Allegheny-hegység távoli, nyaktörő gerincéig előrenyomultak, s megpróbáltak átkelni rajta, gondolhatjuk, hogy a fentebb leírt vidék természetadta előnyei nem kerülték el jó szemüket, így azután ez a vidék lett a legvéresebb gyarmati harcok színtere. Különböző pontjain erődök épültek, rendszerint olyan helyen, ahonnan a katonaság sakkban tarthatta az utakat. Ezeket az erődöket, hol az egyik küzdő fél foglalta el, hol a másik: az egyik lerombolta, a másik felépítette, aszerint, hogy melyikhez pártolt a forgandó hadiszerencse. Míg a gazdálkodó telepesek mindjobban visszahúzódtak e veszélyes helyekről a régebbi településekre, ahol biztosabb volt az élet, a gyarmatokért harcoló seregek nagy számban lepték el az erődök közötti vidéket. Nagy létszámú seregek voltak, sokszor nagyobbak, mint amilyenekkel odahaza Európában rendelkezett az uralkodójuk. De a számuk alaposan megfogyatkozott, mire visszatértek az ősrengetegből. Bár e végzetes vidéken ismeretlen volt a béke, az erdőkben mégis számtalan ember tanyázott: katonazene verte fel az árnyas helyek csendjét, s a környező hegyek nemegyszer visszhangozták a halálba siető vidám fiatalemberek harsány kurjantásait.

Történetünk ezen a véres, feldúlt vidéken játszódott le. Anglia és Franciaország már harmadik esztendeje háborúzott itt egy olyan tartományért, amely végül is mind a két országnak kicsúszott a kezéből.

Anglia már nem állt azon a magaslaton, amelyet korábbi harcosainak és vezetőinek köszönhetett. Belföldön a tehetetlen politikusok, külföldön az ostoba katonai parancsnokok játszották el az ország hatalmát. Ellenségei már nem féltek tőle, alattvalói nem tisztelték. A gyarmatosok minderről nem tehettek, de ártatlanul is áldozataivá lettek az általános hanyatlásnak. Még nem nyílt fel a szemük, és engedelmesen követték az anyaországból érkező parancsokat.

Még mindig győzhetetlennek hitték az anyaországot, és vakon tisztelték. Pedig az anyaország büszke hadseregének egyik jelentős alakulatát nemrégiben szégyenletesen szétzúzta egy maroknyi francia és indián. Az angol katonák mind az utolsó szálig odavesztek volna, ha egy Washington nevezetű virginiai fiatalember hidegvére és bátorsága meg nem menti őket. Washington hírneve ekkor kapott szárnyra: ennek a végzetes csatának köszönhette, hogy később az angolokkal szemben álló amerikai seregek főparancsnoka, majd az Egyesült Államok első elnöke lett.

Az említett vereség hatalmas területen megnyitotta a határt, s a rémült gyarmati lakosság nem ok nélkül számíthatott újabb szörnyűségekre. Mindenki félt, képzelődött: azt hitték, minden szélfuvallat a franciákkal szövetséges vad indiánok csatakiáltását hozza feléjük. Jól tudták, kivel állnak szemben, jól emlékeztek a közelmúltban lezajlott szörnyű mészárlásokra. Mindenki tudott valamilyen rettenetes történetet, amely éjszakai rajtaütésekről és gyilkosságokról szólt. A vadonból visszatérő utasok nem fogytak ki a borzalmak elbeszéléséből, s ilyenkor a félénkebb hallgatóknak lúdbőrzött a háta, az anyák pedig még a nagyobb városok biztos falai mögött is riadt pillantást vetettek alvó gyermekeikre. Egyszóval a félelem nőttön-nőtt, elfojtotta a józan értelem szavát, s még a bátrabbakat is hatalmába kerítette. Sokan, akik eddig bizakodva követték az eseményeket, most egyszerre borúlátók lettek, s kétesnek látták a küzdelem kimenetelét. Sőt egyre többen adták át magukat a teljes csüggedésnek: meg voltak győződve róla, hogy az angol korona előbb-utóbb elveszti minden észak-amerikai birtokát, s vagy a franciák veszik át, vagy az indiánok pusztítják el.

Említettük, hogy a George-tó déli csücskétől körülbelül húsz-harminc mérföldes út vezetett tovább délre, egészen a Hudson folyóig. Az út két végét egy-egy angol erőd őrizte. Fent, a tó partján, a William Henry-erőd állott - lent, a Hudson partján, az Edward-erőd. Nyár közepén történt, estefelé, hogy egy indián futár érkezett az Edward-erődbe. Rossz híreket hozott. Montcalm márki, a franciák főparancsnoka állítólag megindult az angolok ellen a Champlain-tó felől, és &quot;annyi embere van, mint levél a fán&quot;. A hírt a &quot;szent tó&quot; partján épült William Henry-erőd angol parancsnoka, Munro küldte, és sürgős megerősítést kért. Más körülmények között az Edward-erődben állomásozó katonák talán megörültek volna, hogy nemsokára szembekerülhetnek az ellenséggel, de a nemrég elszenvedett vereség még éreztette hatását, és Montcalm előnyomulásának híre inkább félelmet, semmint harci kedvet plántált az itteni angolok szívébe.

A két erődöt régebben csak egy keskeny erdei ösvény kötötte össze, ezt azonban a katonaság már jó ideje kiszélesítette, hogy szekerek is haladhassanak rajta. A csapatok teljes felszereléssel is megtehették ezt az utat napkeltétől napnyugtáig. Munrónak mindössze egyezrednyi katonája volt William Henryben: ilyen kevés erővel valóban nem remélhette, hogy ellenállhat Montcalm márkinak, aki roppant seregével az erőd földsáncai felé közeledett.

Az Edward-erőd parancsnokának, Webb tábornoknak viszont több mint ötezer ember állt a rendelkezésére magában az erődben, s körülbelül még egyszer annyi katonát gyűjthetett volna össze a környékről, mivel ő volt az északi tartományok angol főparancsnoka. Ha minden emberét felvonultatja, csaknem ugyanakkora sereget állíthatott volna szembe Montcalmmal, mint amekkorát a vállalkozó szellemű francia most az angolok ellen vezetett.

A nemrégi vereség következtében beállott csüggedés azonban arra késztette az angolokat, tiszteket és közkatonákat egyaránt, hogy inkább az erődítmények falai mögött várják be az ellenséget, s ne vonuljanak elébe.

Montcalm közeledtének híre tehát nagy izgalmat keltett az Edward-erődben, amelynek sáncai a Hudson folyó mentén húzódtak. S az izgalom csak nőtt, amikor az emberek arról kezdtek suttogni, hogy hajnalban ezerötszáz válogatott katona megindul az út északi végén álló William Henry-erőd felé, Munro alezredeshez. A szóbeszéd csakhamar bizonyossággá vált: Webb tábornok főhadiszállásáról parancsok érkeztek az útra kiszemelt csapatokhoz. Nagy sürgés-forgás támadt, a katonák ide-oda futkároztak, nyugtalanul készülődtek. Az újoncok kapkodva szedték össze felszerelésüket, azt se tudták, mihez nyúljanak először; a tapasztaltabb katonákon nem látszott izgalom, pedig a lelkük mélyén ők sem igen örültek ennek az útnak. Eddig ugyanis csak az erődben szolgáltak, és nem volt ínyükre az az újfajta, vad hadviselés, amellyel az ősrengetegben meg kell barátkozniuk. Végül a nap utolsó sugarai is eltűntek a messze nyugati dombok mögött, s amint a sötétség fokozatosan belepte az erődöt, a készülődés lármája is elhalt. Az utolsó fénypont is kialudt a tisztek házikóiban; a fák hosszabb árnyékot vetettek a sáncokra és a csobogó Hudsonre, s az erőd éppen olyan mélységes csendbe merült, mint körülötte a hatalmas erdőség.

Az este kiadott parancsok értelmében hajnalhasadáskor dobpergés riasztotta fel mély álmából a hadsereget. A magas fenyőfák cikcakkos körvonalai lassanként kirajzolódtak a keleti égbolton, s a hajnali pára kezdett felszállni. Egy szempillantás alatt felserkent az egész tábor: minden katona kibújt odújából, hogy végignézze társainak indulását, és szemtanúja legyen az izgalmas, bizonytalan kimenetelű eseménynek.

A William Henry-erődbe tartó csapat hamarosan felsorakozott. Jobboldalt menetelt a királyi angol sorkatonaság, baloldalt a gyarmati lakosság szerényebb serege. Mindenekelőtt a felderítők indultak útnak, azután erős őrizet alatt a málhás szekerek következtek, s még mielőtt a hajnali szürkületet felváltották volna a nap sugarai, a harcosok zöme kivonult az erődből. Az erődben maradt újoncok bámulva nézték őket: a büszke, harcias felvonulás még az ő félelmüket is elaltatta egy időre. A távozók pedig még peckesebben lépkedtek, magukon érezve a bámuló pillantásokat, zenekaruk buzgón fújta az indulót - azután a hangok már nagyon messziről szóltak, s végül az erdő mintha elnyelte volna az ezerötszáz ember tömegét.

Mikor a hajnali szellő már egyetlen hangot sem hozott a távozók felől, és az utolsó ember is eltűnt a fák között, újabb mozgolódás támadt az erődben. Néhány közkatona lovakat vezetett egy faépület elé, amely nagyobb volt a többinél, s amelyre fel-alá járkáló őrszemek vigyáztak. Mindenki tudta, hogy itt lakik az angol tábornok. Az elővezetett lovak közül kettőn másféle nyereg volt, mint a többin: az avatott szem rögtön láthatta, hogy e lovakon hölgyek utaznak majd, méghozzá olyan előkelő hölgyek, amilyenek ritkán vetődnek idáig a vadonban. A harmadik lovon bárki felfedezhette egy törzstiszt jelvényeit és fegyvereit. A többi ló egyszerű felszerelése arra vallott, hogy teherhordásra szánták őket. Körös-körül kíváncsi emberek verődtek össze kisebb csoportokban; egyesek a gyönyörű, arányos tiszti lovat bámulták, mások céltalanul nézelődtek, vagy fecsegve várták, hogy az utasok megjelenjenek. De a bámészkodók csoportjában volt egy ember, aki élesen elütött a többiektől.

Különös, idomtalan jelenség volt, noha semmilyen testi hibát nem lehetett rajta felfedezni. Végtagjai, csontjai épek és egészségesek voltak, csak arányuk különbözött a többi halandóétól. Ha állt, kimagaslott a többiek közül, de ha ült, semmivel sem látszott magasabbnak a középtermetűeknél. Mintha az egész ember ilyen furcsa ellentétekből lett volna összerakva. Feje nagy volt, válla keskeny, karja hosszú, keze kicsi. Lába vékony volt, csont és bőr, de rendkívül hosszú, térde viszont szokatlanul nagy, és csak azért nem tűnt fel még jobban, mert a lábfej nagyságához képest eltörpült. Szedett-vedett össze nem illő ruhadarabjai csak növelték az idomtalan ember furcsaságát. Égszínkék kabátot viselt, gallérjából meghökkentően nyúlt ki a vékony nyak. Sárga nadrágja szorosan rásimult a hosszú lábszárakra, fehér szalagok erősítették a térdéhez - igaz, e szalagok már nem voltak egészen tiszták. Alsó lábszárát gyapjúharisnya födte, egyik cipőjén pedig hatalmas sarkantyú díszelgett. A furcsa ember mindezeken kívül még selyemmellényt is viselt, ennek ezüstös csipkéi már régen megfeketedtek, a mellény óriási zsebéből pedig valami hosszúkás szerszám kandikált kifelé. Ezt a szerszámot ilyen harcias környezetben bárki fegyvernek vélhette volna - nemsokára látni fogjuk azonban, hogy fegyverről szó sem volt. Meg kell említenünk a rendkívüli ember nagy, háromszögletű kalapját: akkoriban a lelkészek viseltek ilyet.

Míg az ácsorgó, bámész tömeg illő távolságban maradt Webb tábornok házától, a fentebb leírt figura odalépett a szolgákhoz, akik a lovakat tartották, és könnyedén megszólította őket.

- Úgy látom, barátaim - kezdte -, ez a ló itten nem belföldi származású, hanem a tengeren túlról való, talán éppen a szigetországból. - A szolgákat éppen annyira meglepte az idegen lágy és dallamos hangja, mint furcsa külseje. - Ne higgyétek, hogy hencegő vagyok, amiért ilyen dolgokról merek beszélni; bízvást beszélhetek róluk, mert jártam már messze a tengerparton a nagy kikötőkben, amelyek régi angol városok nevét viselik, azzal a különbséggel, hogy elébük van biggyesztve az &quot;Új&quot; szócska; hiszen tudjátok, mi itt Amerikában sok európai helységnevet átvettünk, és &quot;új&quot;-nak kereszteltük el. Mi egyéb New York, ha nem Új York? Nos, mint mondom, jártam a kikötőkben, s láttam a két- és háromárbocos hajókat, amelyek arra voltak hivatva, hogy egész méneseket szállítsanak Jamaica szigetére, kereskedelmi célokból. Sokféle lovat tereltek fel e büszke vitorlás hajók fedélzetére, s én valamennyit megfigyeltem, és megcsodáltam szépségét. Ilyen lovat azonban még sohasem láttam, mert ez a biblia által emlegetett paripákra emlékeztet, amelyek a Szent Könyv szerint türelmetlenül kapálva és nyerítve várták, hogy a csatamezőre vágtathassanak, amikor meghallották a harci zajt és a parancsnokok kiáltásait. Mintha ez a ló is ama bibliai paripáktól származott volna, nem igaz, barátom?

A különös idegen nem kapott választ erre a még különösebb szónoklatra, amelyet olyan zengő és harsány hangon adott elő. Elfordult hát a szolgától, akihez szavait intézte, és szeme egy másik emberen akadt meg.

Ez a másik ember az indián futár volt, aki előző este az aggasztó híreket hozta. Most némán, egyenesen és mereven állt a lovak és a szolgák mellett. Várakozás közben egy szempillája sem rezdült, az indiánokra jellemző módon megvetette a körülötte zajló nyüzsgést és a hangzavart. Mindazonáltal valami mogorva vadság is lerítt róla, s ez méltán felkelthette volna az előbbi szónoknál tapasztaltabb emberek figyelmét. Az indián tomahawkkal és késsel volt felfegyverezve, megjelenése mégis különbözött a harcosokétól. Megviseltnek látszott, mint az olyan ember, aki nemrég nagyon megerőltette magát, s még nem pihenhette ki fáradalmait. A harci festék színei elkenődtek az arcán, s ez még vadabbá és ijesztőbbé tette az indiánt: szándékosan felrakott harci színek nem is érhettek volna el ilyen rettenetes hatást. Sötét arcában csak két szeme csillogott, mint két csillag az egymásra torlódó felhők között. Ez a baljós szempár egy pillanatra találkozott a hórihorgas idegen tekintetével, de azután elfordult, részben ravaszságból, részben megvetésből, s továbbra is meredten bámult a levegőbe.

Nem tudhatjuk, milyen megjegyzéseket tett volna a tömeg erre a két furcsa alakra s az előbb idézett beszédre, ha a várakozók között hirtelen mozgolódás nem támad. De a szolgák egyszerre csak megragadták a lovak kantárját, s lágy hangok hallatszottak annak jeléül, hogy közelednek a lovak gazdái, és bizonyára mindjárt meg is kezdik útjukat. A bibliát idéző idegen hátrább húzódott egy kissé, alacsony, sovány kancája mellé, amely közömbösen legelészett az épület körüli ritkás pázsiton, s tűrte, hogy csikója is elfogyassza a reggelijét. A kanca tulajdonosa rákönyökölt a ló hátára, amelyet nyereg helyett egyszerű pokróc takart, s úgy várta a további fejleményeket.

Az épület kapujában egy tiszti egyenruhás fiatalember jelent meg, és a lovakhoz vezetett két nőt, akiknek ruháján azonnal látszott, hogy fáradságos erdei útra készülnek. A nők is fiatalok voltak, de néhány évnyi korkülönbség lehetett közöttük. A fiatalabbiknak aranyszőke haja volt és ragyogó kék szeme; kalapjáról könnyű zöld fátyol hullott alá, és meg-meglebbent a friss reggeli szélben. Arcának pirossága vetekedett a mindinkább kivilágosodó égbolttal s nyájas mosolya az üdén felkelő nappal. A másik nő ugyancsak fátyolt viselt, de gondosabban, úgyhogy az ő arcát nem lehetett látni. Csak alakjáról és nyugodtabb, megfontoltabb mozdulatairól sejthette az ember, hogy idősebb és tapasztaltabb, mint útitársnője.

Miután a nők felkapaszkodtak lovaikra, kísérőjük, a fiatal tiszt is nyeregbe pattant, s mindhárman búcsút intettek Webb tábornoknak, aki az épület küszöbén állva nézte távozásukat. Azután a három utas megmarkolta a gyeplőt, s lépésben megindult az erőd északi kijárata felé. E rövid úton egyetlen szót sem szóltak, csak a fiatalabbik nő kiáltott fel egyszer önkéntelenül, amikor az indián futár hirtelen elszaladt mellette, s a lovasok elébe kerülve az úton, átvette a vezető szerepét. A másik nő jobban fegyelmezte magát, de kétségtelenül ő is meglepődött, mert egy pillanatra félrelebbentette fátylát, és szemében leírhatatlan bámulat s rémület csillogott, amint az indián fürge mozgását követte. Ennek a hölgynek, az idősebbiknek, olyan fényes és fekete volt a haja, mint a holló tollazata. Arca nem volt barna, de most sötétre vált a hirtelen elpirulástól. Csakhamar visszanyerte lélekjelenlétét, elmosolyodott, kivillantotta gyönyörű fehér fogsorát; azután ismét leengedte a fátylat, és némán lovagolt tovább társai mellett.

A fiatalabbik hölgy csak néhány pillanat múlva nyugodott meg, de amikor magához tért első megdöbbenéséből, felnevetett, és a következő szavakkal fordult a katonatiszthez:

- Gyakran látni ilyen ijesztő alakokat a vadonban, Heyward? Vagy csakis a mi gyönyörködtetésünkre rendelted meg ezt a különleges látványt? Ebben az esetben Cora meg én nagyon hálásak leszünk neked; de ha előbbi feltevésem bizonyulna igaznak, azt hiszem, bőven kell majd merítenünk családunk híres bátorságából, mielőtt eljutnánk utunk végcéljához.

- Ez az indián a hadsereg futárja - felelte a katonatiszt -, és a törzse valóságos hősnek tartja. Önként vállalkozott rá, hogy egy kevésbé ismert ösvényen elvezet bennünket a tóhoz; így nem kell a nehézkesen mozgó hadoszloppal együtt haladnunk, és kényelmesebb lesz az utunk.

- Nem tetszik nekem ez az ember - mondta a lány, s félig tréfásan, félig őszinte rémülettel megborzongott. - Bizonyára jól ismered, Duncan, különben nem bíztad volna rá magad ilyen könnyedén.

- Mondd inkább úgy, Alice, hogy nem bíztalak volna rá benneteket - felelte Duncan Heyward, a fiatal katonatiszt. - Persze hogy ismerem ezt az indiánt, különben sohasem bíznék benne, a legkevésbé pedig ezen az úton. Igaz ugyan, hogy a kanadai indiánok törzséből való, de már régóta elhagyta honfitársait, akikkel most harcban állunk, és a velünk szövetséges mohawk indiánokhoz szegődött. Egyszer elmesélték nekem, hogy miként került ide hozzánk: nagyon érdekes történet, és apátok is szerepel benne... de hagyjuk most ezt; tökéletesen elegendő az is, hogy ez a kanadai indián immár a mi barátunk, és megbízhatunk benne.

- Vajon mi dolga lehetett apánkkal? - kérdezte Alice.

- Nem akarom részletezni..., mindenesetre apátok eléggé keményen bánt vele...

- Ha ellensége volt apánknak, még jobban iszonyodom tőle! - kiáltotta Alice, most már csakugyan nyugtalanul. - Kérlek, Heyward, szólítsd meg, hogy legalább halljam a hangját. Bármennyire furcsa is, be kell vallanom, hogy az emberi hangok néha felkeltik bennem azt a bizalmat, amelyet az emberek külseje nem tud felkelteni.

- Hiába szólnék hozzá, valószínűleg csak egy felkiáltással válaszolna - felelte Duncan Heyward, akiről hadd jegyezzük meg ezen a helyen, hogy őrnagyi rangot viselt. - Talán megértené, amit mondok, de mint a legtöbb indián, úgy tenne, mintha nem tudna angolul. Különösen méltóságán alulinak tartaná, hogy háború idején beszéljen ezen a nyelven. De úgy látom, éppen megállt: bizonyára most fogunk rátérni arra a rövidebb és kevésbé ismert útra.

Heyward őrnagy nem tévedett. Eddig a széles úton haladtak, melyen a hadoszlop eltávozott, de amikor odaértek az indiánhoz, észrevették, hogy oldalt a bokrok között egy keskeny ösvény nyílik: egyszerre csak egy lovas fért el rajta.

- Úgy van: erre folytatjuk utunkat - mondta halkan a fiatal őrnagy. - Ne áruljátok el a bizalmatlanságotokat, mert ezzel éppen hogy előidézhetitek a veszélyt, amitől féltek.

- Mit szólsz ehhez, Cora? - kérdezte társnőjétől a szőke hajú Alice. - Talán kényelmetlenebb a hadsereggel utazni, viszont nagyobb biztonságot kapunk cserébe, nem gondolod?

- Nem ismered az indiánokat, Alice, azért látsz veszélyt ott is, ahol nincs - felelte Cora helyett Heyward. - Ha az ellenség egyáltalán eljutott erre a területre, sokkal valószínűbb, hogy a hadoszlop körül ólálkodik, hiszen ott inkább szerezhet skalpokat. Meg aztán mindenki tudja, hogy merre halad a sereg, a mi útvonalunk pedig titkos, mivel az utolsó pillanatban határoztuk meg.

- Legyünk bizalmatlanok, amiért vezetőnk más néphez tartozik, mint mi, és a bőre sötét? - kérdezte fagyosan Cora.

Alice nem tétovázott tovább: lovaglópálcájával ráhúzott lovára, és ő ugratott be elsőnek a szűk ösvényre, amelyen az indián futár már előreindult. A fiatal katonatiszt leplezetlen bámulattal hallgatta Cora előbbi bátor kijelentését, majd félreállt, hogy a lány követhesse társnőjét. A szolgák, akik eddig nem nagy távolságból követték őket, nem fordultak be az ösvényre, hanem továbbhaladtak a hadsereg útján. Úgy látszik, ilyen utasítást kaptak, mégpedig az indián vezető tanácsára. A futár ugyanis előzetesen megmagyarázta Heywardnak, hogy nem szabad sok nyomot hagyniuk az úton, mert ki tudja, a kanadai indiánok előőrsei talán idáig is elmerészkedtek már.

A fák és cserjék közötti út meglehetősen zegzugos volt egy ideig, úgyhogy beszélgetni nemigen lehetett; végül elérték az erdő belsejét, és itt már könnyebben haladhattak. Az indián szaporán futott előttük; Heyward ismét a lányok mellé került, és éppen újabb beszélgetést akart kezdeni Corával, amikor egyszerre csak patadobogás ütötte meg a fülét a háta mögötti bozót felől. Azonnal megrántotta a gyeplőt, és az egész társaság megállt, kíváncsian és egy kissé nyugtalanul várva a fejleményeket.

Néhány pillanat múlva egy csikó ugrott ki a bokrok közül, s kisvártatva követte lován az a hórihorgas ember, akit már bemutattunk az olvasóknak. Úgy látszik, mindmostanáig észrevétlenül követte a társaságot, így lóháton még furcsább jelenség volt, mint a saját lábán. Rendkívül ügyetlenül lovagolt, és hiába használta igen buzgón a sarkantyúját, a kanca nagyon egyenetlenül, szökdécselve vitte előre. A lovas hol felegyenesedett a kengyelben, és hirtelen megnőtt, mint egy kísértet, hol visszahuppant, s lábával csaknem súrolta a földet. Ilyen módon nagyságát még hozzávetőleges módon sem állapíthatta meg a szemlélő. Továbbá, mivel csak jobboldalt sarkantyúzta a lovat, a szegény állat sokkal gyorsabban mozgatta jobb első és hátsó lábát, mint a bal oldalit. Mindez rendkívül mulatságos hatást keltett, és Heyward akaratlanul is elmosolyodott.

A különös lovas láttán a két lányból is elszállt a félelem: Alice alig bírta visszafojtani nevetését, s még a komolyabb Cora is felderült. Mikor az idegen elég közel ért hozzájuk, Heyward megszólította.

- Keresel valakit, barátom? Tán csak nem éppen minket? Remélem, nem azért jöttél utánunk, hogy rossz híreket adj tudtunkra.

- Nem, nem azért - felelte az idegen, megemelve háromszögletű kalapját; mielőtt visszatette volna a fejére, jó néhányszor meglegyezte vele magát, mert úgy látszik, nagyon kimelegedett a számára olyannyira fáradságos lovaglásban. Végül lehűlt egy kissé, és így folytatta: - Hallottam, hogy a William Henry-erődbe igyekeztek, és mivel magam is arrafelé tartok, úgy gondoltam, mindannyiunknak kellemesebb lesz, ha megnövekedik a társaság.

- Elhiszem, hogy te úgy gondoltad, barátom, de minket még nem kérdeztél meg - felelte Heyward.

- Igaz. De az embernek előbb a saját gondolataival kell tisztába jönnie, és csak akkor fordulhat a többiekhez, ha ő maga már határozott - mondta a furcsa idegen. - Nos, én határoztam, és most itt vagyok; rajtatok a sor, hogy ti is határozzatok.

- Ha a tóhoz akarsz jutni, eltévesztetted az utat - válaszolta Heyward egy kissé gőgösen. - A hadoszlopot kellene követned, az pedig a széles úton vonul, amely több mint félmérföldnyire esik innét.

- Tudom - felelte az idegen, akit egy csöppet sem hűtött le ez a barátságtalan fogadtatás. - Egy egész hetet töltöttem az Edward-erődben, s mivel nem vagyok néma, természetesen megkérdeztem, hogy melyik úton kell haladnom. Ha néma volnék, nem is vállalkoztam volna erre az útra, hiszen akkor nem gyakorolhatnám a hivatásomat. Mármost az én hivatásom az oktatásnak egy bizonyos fajtája; s mivel nem célszerű, ha az oktató túlságos közelségben él a tanítványaival, úgy határoztam, hogy nem csatlakozom a hadsereghez, és inkább a ti társaságotokat választom.

- Nagyon önkényes, nagyon elhamarkodott módon határoztál! - kiáltotta Heyward, nem tudva, hogy nevessen-e vagy bosszankodjék. - De azt mondod, hogy oktatással foglalkozol: mi a hivatásod? Tán csak nem az, hogy a hadviselés tudományára tanítsd a katonákat? Vagy hadimérnök volnál, aki erődöket tervez és épít?

Az idegen egy pillanatig bámulva nézett Duncan Heywardra, majd így felelt:

- Mit sem tudok a hadviselés tudományáról, és még kevesebbet az erődök tervezéséről vagy építéséről. Az én hivatásom nem ilyen harcias. Azért tartózkodom a katonák között, hogy a zsoltáréneklés nemes művészetére tanítsam őket.

- Egy énekmesterrel állunk szemben! - kiáltotta vidáman Alice. - Védelmembe veszem ezt az embert. Ne ráncold a homlokodat, Duncan, engedd meg neki, hogy velünk együtt tegye meg az utat. Szeretnék egy kis muzsikát hallani. Meg aztán - tette hozzá Cora felé pillantva - talán jobb is, ha eggyel többen vagyunk: veszély esetén jobban védekezhetünk.

- Azt hiszed, Alice, erre hoztalak volna benneteket, ha veszélytől tartanék? - kérdezte Heyward.

- Nem, nem hiszem; de nagyon mulatságosnak találom ezt az idegent; ráadásul még énekelni is tud; hadd jöjjön hát velünk! - Alice előremutatott az ösvényre, amelyen az indián futár és Cora már el is indult. A szőke lány megsarkantyúzta lovát, és utánuk sietett; Heyward és az idegen követte.

- Örülök, hogy találkoztunk, barátom - mondta megint Alice az idegennek, amikor valamivel távolabb a társaság tagjai ismét egymás mellé kerültek. - Otthon magam is szoktam énekelni, méghozzá rokonaim véleménye szerint nem túlságosan rosszul. Egy kis társas énekléssel könnyen elűzhetjük az unalmat útközben. Meg aztán örülnék, ha egy énekmester véleményt mondana szerény képességeimről.

- A zsoltáréneklés üdítőleg hat a testre és a lélekre egyaránt - felelte az énekmester, aki máris a társaság tagjának érezte magát -, de ahhoz, hogy tökéletes legyen a hangzás, négy szólam szükséges. Úgy látom, társaságunkban mind a négy szólam megtalálható. Már az első szavadnál észrevettem, kisasszony, hogy kellemes szoprán hangod van; az én tenorom sem éppen rossz, s ha kell, a legmagasabb hangokig is feltornászom magam; e fiatalember reményteljes basszusnak ígérkezik; a másik hölgy alt hangjáról pedig némi fogalmat alkottam még az erődben; mert láttalak benneteket indulás előtt, és társnőd akkor ejtett egy-két szót, melynek bájos csengése még mindig a fülemben van.

- Ne ítélj olyan elhamarkodottan - felelte Cora mosolyogva. - Heyward őrnagy egyes alkalmakkor ugyan nagyon mély hangon beszél, de hidd el, hogy amikor nem haragos, ez a hang sokkal közelebb áll a tenorhoz, mint a basszushoz, és igen lágyan énekel.

- Ó, hát a tiszt úr járatos a zsoltáréneklésben? - kérdezte az idegen.

Alice csaknem elnevette magát, de azután erőt vett magán, és nagyon komolyan így válaszolt:

- Attól tartok, hogy Heyward őrnagy jobban kedveli a világi dalokat, mint a zsoltárokat. A katonaélet nem is igen alkalmas arra, hogy ebben a kegyes műfajban gyakorolja magát.

- Az embernek élnie kell tehetségével, de nem szabad visszaélnie vele! - kiáltotta hevesen az énekmester. - Én bízvást elmondhatom, hogy tehetségemet kora ifjúságomtól fogva mindig kegyes célokra fordítottam. Énekeltem és muzsikáltam, amióta csak az eszemet tudom, de soha egyetlen világi dal nem hagyta el az ajkamat.

- Hát csakis az egyházi éneknek szentelted magad?

- Csakis. Mint ahogy Dávid zsoltárainak szövege messze felülmúl minden költészetet, úgy a zsoltárok szövegére írt dallamok is felülmúlnak minden másféle zenét. És mi, akik itt élünk az amerikai gyarmatokon, különösen szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mivel olyan zsoltároskönyv áll rendelkezésünkre, amely egyszerű, de végtelenül magasztos dallamaival magasan kiemelkedik a többi közül. Soha nem teszek egyetlen lépést sem anélkül, hogy magammal ne vinném ezt a csodálatos könyvet - az énekmester most a zsebébe nyúlt: - &quot;Az Ó- és Újszövetség zsoltárai, himnuszai és dalai, melyek az új-angliai közönség használatára és épülésére közzététettek Boston városában, az Úrnak 1744. esztendejében. Huszonhatodik kiadás.&quot;

Közben az énekmester előhúzta a könyvet, feltett az orrára egy vaskeretes szemüveget, és lapozgatni kezdett a zsoltárok között. Végül megállapodott az egyiknél, és elővette a zsebéből kikandikáló különös szerszámot, amelyről már említést tettünk.

Kiderült, hogy ez a szerszám egyáltalán nem fegyver, hanem közönséges zenei síp. Az idegen az ajkához emelte, belefújt, &quot;megadta önmagának a hangot&quot;, s kéretlenül rázendített a következő zsoltárra: 

''Ímé, mely jó és mely nagy gyönyörűség&lt;br&gt;az atyafiak közt az egyenesség, &lt;br&gt;ha békével együtt laknak!&lt;br&gt;Mint a balzsamolaj, ők olyanak,&lt;br&gt;amely jószagú és igen kedves,&lt;br&gt;melytől Áron feje nedves,&lt;br&gt;mikor fejéről széjjel alácsordol,&lt;br&gt;szakállán szép illatosan aláfoly&lt;br&gt;végre ő a szép köntösire.'' 

Az idegen furcsa kézmozdulatokkal kísérte az éneket: jobbját hol felemelte, hol leengedte, a mély hangoknál néhány pillanatig megérintette a zsoltároskönyv lapjait, de amikor egy magasabb hangot kellett kivágnia, karja olyan hevesen lendült a magasba, hogy leírhatatlan. Úgy látszik, a megszokás tette szükségessé ezt a kézjátékot: az idegen e nélkül nem tudott énekelni, és nem is hagyta abba a hadonászást, amíg a zsoltár utolsó hangja el nem szállt a fenyőfák között.

A zengő hangon előadott dalt természetesen jól hallotta a futár és Cora is, noha ők egy kevéssel megelőzték a többieket az úton. Az indián megállt, tört angolsággal néhány szót szólt Heywardhoz; az őrnagy bólintott, majd rögtön az énekmesterhez fordult, egyelőre véget vetve a zenei előadásnak.

- Igaz, hogy közvetlen veszély nem fenyeget bennünket - mondta Heyward -, mindazonáltal az óvatosság arra int, hogy a lehető legcsendesebben haladjunk a vadonban. Ne haragudj, barátom, és te se haragudj, Alice, de jobb lesz, ha elhalasztjuk a zenei élvezeteket, amíg biztosabb helyre nem érünk.

- Csakugyan nagy zenei élvezetben volt részem - felelte a lány vidáman. - Sohasem hallottam még szövegnek és dallamnak ilyen furcsa összekapcsolását. És ebből a mélységes élvezetből riasztott fel a te dörmögő basszus hangod, Duncan!

- Mondhatsz a hangomról, amit akarsz, Alice - felelte mosolyogva Duncan -, mégis meg kell mondanom, hogy a te biztonságod és Coráé sokkal fontosabb nekem, mint akár Händel leggyönyörűbb zenekari műve.

Az őrnagy hirtelen elhallgatott, és gyorsan egy bokor felé fordította a fejét, majd gyanakodva az indián vezetőre pillantott. Ez azonban nyugodtan, szapora és egyenletes léptekkel haladt tovább. Heyward elszégyellte magát: amit az előbb a bokorban látott, az bizonyára valami erdei bogyó volt, nem pedig egy villogó szempár, mint ahogy első pillanatban képzelte. Megrántotta hát a gyeplőt, és elűzve a kellemetlen gondolatot, továbbügetett társaival.

Heyward őrnagy azonban hibát követett el, amikor fiatalos büszkeségből fittyet hányt az óvatosságnak és a körültekintésnek. A lovas csapat még nem is járt nagyon messze, amikor az említett bokor ágai szétváltak, és egy indián arc bukkant fel közöttük. Az indián előrehajolt egy kissé, és a távolodó lovasok után nézett. Harci festékkel borított sötét arca mintha diadalmasan felragyogott volna: nyilván arra gondolt, hogy a mit sem sejtő utasok előbb-utóbb a hatalmába kerülnek. Így figyelte őket, vérszomjas és gonosz pillantással, amíg a két leány kecsesen ringó alakja, a férfias Heyward és a lóháton is csetlő-botló énekmester el nem tűnt az erdőben.

==FEHÉREK ÉS RÉZBŐRŰEK==

Búcsúzzunk el rövid időre a gyanútlan Heywardtól és útitársaitól, akik mind mélyebbre hatoltak a veszedelmes erdőbe, s tegyük át történetünk színhelyét néhány mérfölddel nyugatabbra.

Egy keskeny, de gyors patak folyt itt, körülbelül egyórányira Webb táborától. Két férfi pihent a partján; jobban mondva nem is pihent, hanem várakozott, talán egy harmadik személyre, talán valamilyen eseményre. A lombos erdő egészen a patakig ért, a szélső fák ágai a víz fölé nyúltak, és árnyékukkal sötétre festették a habokat. Már elmúlt dél, kevésbé tűzött a nap, csökkent a hőség, és a forrásokról hűvös pára szállt felfelé. A táj mégis álmos júliusi csendbe merült, s a némaságot csak időnként törte meg a két férfinak egy-egy szava, egy harkály kopogása, egy szajkó fecsegése vagy egy távoli vízesés tompa moraja.

A két férfi, úgy látszik, otthonos volt az erdőben, mert nem sokat törődött a különböző távoli neszekkel. Egyikük rézbőrű volt, és szokásos indián díszeket viselt; a másikról azonnal lerítt az európai származás, noha arcát barnára égette a nap, s így színben nem nagyon különbözött a társától. Az indián egy mohos fatörzs egyik végén ült, oly módon, hogy szavait megfelelő kézmozdulatokkal is alátámaszthassa, amint a tanácsban szónokló rézbőrűek szokták. Csaknem meztelen testén fehér és fekete harci színek látszottak. Haja le volt borotválva, csak egy varkocs maradt a feje búbján - ha elesik a harcban, ellensége ezt nyúzza le a fejbőrrel együtt, s ezt nevezik skalpnak. A varkocsot egyetlen sastoll díszítette, mely az indián bal válla felé hajlott. Övében tomahawkot és skalpolókést viselt; térdén egy rövid angol katonai puska hevert abból a fajtából, amellyel az angolok felfegyverezték indián szövetségeseiket. A harcos alakja és méltóságteljes tartása arra mutatott, hogy már nem fiatalember, de nem is öreg még, hanem éppen teljében van a férfikornak.

A fehér emberen látszott, hogy életét az erdőkben töltötte, és sok viszontagságon ment keresztül. Végtagjai izmosak voltak, de inkább szívósak, mint gömbölyűek; minden idegszálukat és rostjukat acélossá edzette az élet. Zöld színű vadászinget viselt, melynek széléről fakósárga rojtok csüngtek alá, fején nyári bőrsapka volt. Kagylódíszes övéből nem hiányzott az éles kés, de tomahawkot nem viselt. Mokasszinja díszes volt és tarka, mint ezek az indián lábbelik általában; szarvasbőr lábszárvédői egészen a térdéig értek. Felszerelését egy lőporos szaru és egy puskagolyóknak való bőrzacskó egészítette ki; maga a fegyver valamivel távolabb volt, egy fának támasztva. Ez a puska azonnal elárulta, hogy tulajdonosa vadász, és nem katona: a vadászok ugyanis hosszú puskát használnak, míg a hadsereg tagjai rövidet. A vadász szeme kicsi volt, de éles és eleven, beszéd közben is állandóan fürkészte a környezetét, mintha attól tartana, hogy a fák közül bármikor előbukkanhat valamilyen fenevad vagy ellenség. Ez a gyanakvó készenlét némi ravaszkás színezetet adott a vadász arcának, mégis első pillantásra láthatta akárki, hogy talpig becsületes és őszinte emberrel áll szemben.

- Még a ti hagyományaitok is azt bizonyítják, Csingacsguk, hogy nekem van igazam - mondta a vadász az indiánnak a delavár törzs nyelvén. Szavait az olvasó kedvéért fordításban közöljük, de igyekszünk megtartani az indián nyelv sajátos kifejezéseit. - Őseid napnyugat felől jöttek ide, átkeltek a Nagy Folyón, harcoltak az itteni lakossággal, és meghódították ezt a földet; az én őseim kelet felől jöttek, a Nagy Sós-tó túlsó oldaláról, és nagyjából ugyanazt tették, amit ti: ne veszekedjünk hát!

- Az én őseim mezítelen rézbőrűek voltak, és ugyanolyan fegyverekkel harcoltak, mint ellenségeik - felelte Csingacsguk. - Úgy gondolod, Sólyomszem, hogy nincs semmi különbség az indián harcos nyilai és az ólomgolyó között, amellyel a fehérek pusztítanak?

- Ebben van valami igazság - mondta a fehér ember, és újabb érveket keresve, megcsóválta a fejét. - De én nem vagyok tudós, és csak arról beszélhetek, amit szarvas- és mókusvadászat közben láttam. Márpedig azt láttam, hogy az indiánok mesterien bánnak az íjjal és a nyíllal, így ez a fegyver is lehetett olyan veszedelmes, mint őseim puskája.

- Te a fehérek véneitől hallottad, hogy mi történt a múltban - mondta Csingacsguk komoran. - Vajon azt mondják-e a fehér bölcsek, hogy a rézbőrűek harci színekben és nyilakkal fogadták őket?

- Nincsenek előítéleteim, Csingacsguk - válaszolta a vadász, akit társa Sólyomszemnek szólított. - El kell ismernem, hogy mint becsületes ember, sokszor nem helyeselhetem a fehérek viselkedését. A fehérek rendszerint könyvben írják meg, amit tettek és láttak, s nem élőszóval mondják el a falujukban a többiek előtt, mint az indiánok. Az indián falvak népe azonnal visszautasíthatja az elbeszélő hazugságait vagy kérkedését, aki pedig igazat mond, ott a helyszínen előállíthatja a tanúkat. A könyvbe foglalt hazugságokat már nehezebb megcáfolni. De én nem is vagyok olvasó, és őseimről csak hallomásból tudok. Feltételezem, hogy értettek a fegyverforgatáshoz, és jól bántak a puskával, különben kitől örököltem volna vadásztehetségemet? De hát minden történetnek két oldala van, s ha már a fehérek beszámolóiban nem bízhatunk meg, arra kérlek, Csingacsguk, mondd el, hogy a ti hagyományaitok szerint mi történt őseink között, amikor először találkoztak.

Egy percre csend támadt, az indián mozdulatlanul ült a fatörzsön; amikor megszólalt végül, olyan méltóságosan kihúzta magát, hogy már a tartása is elegendő bizonyíték lehetett szavainak igazságára.

- Hallgass meg, Sólyomszem: biztos lehetsz benne, hogy füledet nem éri hazugság. Hallgasd meg, mit mesélnek törzsem vénei, és mit tettek annak idején a mohikán indiánok. - Csingacsguk egy pillanatnyi szünetet tartott, majd társára pillantva kérdő hangon folytatta: - Igaz-e, hogy ez a patak, amely a lábunk alatt folyik, a Nagy Sós-tó felé szalad, s végül sósak lesznek a habjai, és visszafelé hömpölyögnek?

- A mohikánok ebben igazat mondtak - felelte a vadász. - Magam is jártam már arra, ahol a folyó vize elhagyja az erdőt, és tapasztaltam, hogy sóssá válik, bár nem értettem, miért.

- És a víz áramlása? - kérdezte az indián. - Hazudtak-e Csingacsguk ősei, amikor azt mondották, hogy odalent visszafelé folyik a víz?

- Nem, ebben sem hazudtak. A fehérek azt mondják, hogy az apály és a dagály miatt van így.

- A vadonból és a nagy tavakból eredő folyók elfutnak messzire, amíg ilyen egyenesen nem folynak - mondta Csingacsguk, és előrenyújtotta karját. - Akkor megszűnik a rohanás.

- Ezt senki sem tagadhatja - felelte a vadász. - De ha messzebbről nézzük a dolgokat, akkor a tenger, vagy ahogy ti mondjátok: a Nagy Sós-tó vizei nem is olyan egyenesek. Azt hallottam ugyanis, hogy a Föld gömbölyű. Márpedig ha gömbölyű, akkor az állóvizeknek is igazodniuk kell hozzá, tehát az állóvizek felszíne is gömbölyű.

Az indián ugyan nem nagyon hitte el ezt a magyarázatot, de a világért sem árulta volna el hitetlenségét. Sólyomszem megjegyzésére nem szólt semmit, és így folytatta elbeszélését:

- Népem abból az országból jött ide, ahová a nap nyugodni tér éjszaka, ahol bölények élnek a tágas síkságokon. Onnan jöttünk, amíg el nem értük a Nagy Folyót. Ott aztán megütköztünk az alligewi indiánokkal, és vér borította el a földet. A Nagy Folyótól egészen a Nagy Sós-tó partjáig senki sem tudott feltartóztatni bennünket. Azt mondottuk, ez a föld a mienk lesz. Fegyverrel szereztük, és fegyverrel meg is tartottuk. Elűztük az irokézeket, és mi lettünk e föld urai.

- Mindezt hallottam, és el is hiszem - felelte Sólyomszem. - De ez még jóval az előtt történt, hogy az angolok ideérkeztek volna.

- Az első sápadtarcúak, akik idejöttek, nem angolul beszéltek. Hatalmas kenukon érkeztek, amikor őseim éppen elásták a csatabárdot, mert eleget harcoltak már a szomszédos törzsekkel. Akkor, Sólyomszem - Csingacsguk mély torokhangja elárulta izgatottságát -, akkor egységesek voltunk és boldogok. A Sós-tó ellátott bennünket hallal, az erdő vaddal és a levegő madárral. Asszonyaink gyermekeket szültek, és népünk szaporodott. Az irokézek nem merték betenni lábukat a földünkre, s mi énekeltünk a régi diadalokról, és békében tiszteltük az indiánok Nagy Szellemét.

- Mit tudsz a magad családjáról? Mit csinált abban az időben? - kérdezte Sólyomszem. - Biztos vagyok benne, hogy bátor harcosok voltak őseid, és bölcsen szólottak, ha a tanácsban rájuk került a sor.

- Főnökök vére folyik az ereimben - felelte röviden és méltóságteljesen Csingacsguk. - Mondom, megjöttek az első sápadtarcúak, akik nem angolok voltak, hanem hollandusok, és tűzitalt adtak a népemnek. A tűzital elvette népem eszét, s ekkor már könnyű volt visszaszorítani a partról az indiánokat. Ezért van, hogy én, a mohikán főnökök ivadéka, az erdőben töltöttem életemet, és sohasem juthattam ki a partra, ahol őseim sírjai domborulnak.

- És hol vannak azok a mohikánok, akik nyugat felé húzódva a hódító fehérek elől, csatlakoztak rokonaikhoz, a delavár törzshöz?

- Hol vannak az elmúlt tavaszok virágai! - kiáltotta keserűen Csingacsguk. - A mohikán harcosok egymás után elköltöztek a boldog vadászmezőkre, a szellemek országába. Tudom, én magam sem élek már sokáig: a dombtetőn vagyok, és innen már lefelé vezet az út. Ha majd a fiam, Unkasz is utánam jön a boldog vadászmezőkre, végképp kimúlik a törzsem, mert Unkasz az utolsó mohikán.

- Unkasz itt van! - mondta egy lágy hang Csingacsguk mellett. - Ki beszél Unkaszról?

Sólyomszem önkéntelenül is meglazította kését az övében, majd a puskája felé kapott, olyan váratlanul érte a hang; Csingacsguk azonban meg sem moccant, és nem is nézett Unkasz felé.

A következő pillanatban egy fiatal harcos termett mellettük egészen hangtalanul, és leült a gyors patak partján. Apja nem kiáltott fel meglepetésében, s néhány percig egyetlen szó sem hagyta el a két indián ajkát; egyikük sem akart gyerekes fecsegőnek vagy kíváncsi asszonynak látszani. Példájukat a fehér ember is követte, elengedte puskáját, s némán és mozdulatlanul várta, hogy társai megszólaljanak. Végül Csingacsguk lassan a fiára emelte szemét, és ezt kérdezte:

- Oly pimaszok-e az irokézek, hogy mokasszinjuk már ebben az erdőben is nyomot hagyott?

- Megtaláltam és követtem a nyomukat - felelte Unkasz. - Számuk annyi, mint a két kezem ujjaié, de gyáván rejtőzködnek, és nem merik megmutatni az arcukat.

- Azért ólálkodnak itt, mert skalpot és zsákmányt akarnak szerezni! - mondta Sólyomszem. - A franciák parancsnoka, Montcalm küldte ide őket, hogy kémkedjenek.

- Ez elég! - jelentette ki Csingacsguk, a lenyugvó napra pillantva. - Elűzzük őket, mint a szarvast. Sólyomszem, lakjunk jól ma este, holnap pedig mutassuk meg az irokézeknek, hogy férfiak vagyunk!

- Mind a két javaslatodat elfogadom - mondta Sólyomszem. - De ha el akarod űzni az irokézeket, előbb meg kell találni a zsiványokat; ha pedig enni akarunk, előbb el kell ejteni a zsákmányt. De lám, az ördögöt festettem a falra: ott, azon a dombon, a bokrok mögött agancsokat látok, az idén még nem is láttam ilyen nagyokat! Ide hallgass, Unkasz - folytatta suttogva és valami hangtalan nevetéssel, amely annyira jellemző volt rá -, fogadjunk akármibe, hogy egyetlen lövéssel leterítem! Úgy fogok célozni, hogy a golyó a két szeme között érje el, de a jobb szeméhez valamivel közelebb.

- Lehetetlen - súgta vissza a fiatal indián, és izgatottan felugrott. - Hiszen csak az agancsok hegye látszik!

- Gyerek még a fiad - csóválta meg a fejét Sólyomszem, Csingacsgukhoz fordulva. - Hát milyen vadász az olyan, aki egy állat látható részeiből nem tudja kiszámítani, hogy hol van a többi része?

Már célzott is, és éppen be akarta mutatni lövésztudományát, amikor Csingacsguk megragadta a fegyvert, és fojtott hangon rászólt:

- Sólyomszem, már ma este harcolni akarsz az irokézekkel?

- Ó, ti indiánok! Hiába, csak ti tudjátok igazán, hogy az erdőben mit szabad tenni, és mit nem! - felelte a vadász, és leengedte a puskáját. Látszott rajta, hogy elismeri: Csingacsguknak van igaza. - Nem tehetek egyebet, Unkasz, a te nyiladra kell bíznom a szarvast; a puska dörrenése felriasztaná az irokézeket, s akkor ők lakmároznának a zsákmányból, nem pedig mi.

Miután Sólyomszem szavait Csingacsguk is megerősítette egy kifejező kézmozdulattal, Unkasz levetette magát a földre, és hason csúszva óvatosan közeledett a szarvas felé. Amikor már csak néhány lépésnyire volt a bokortól, feltámaszkodott, egy nyilat illesztett az íj húrjára. Ugyanakkor az agancsok is megmozdultak, mintha gazdájuk veszélyt szimatolna. A következő pillanatban már hallatszott is az íj húrjának pengése, az állat sebesülten felszökött, és éppen a támadó lába elé zuhant. Eszeveszetten rugdalózott, és vadul forgatta félelmetes agancsát. Unkasz óvatosan megkerülte, és az állat nyakába döfte kését. A szarvas egy-két pillanat múlva kiszenvedett; vére lefolyt a patakig, és pirosra festette a vizet.

- Indián ügyesség! - kiáltotta Sólyomszem. - Szép látvány volt! De azért ismerd el, Unkasz, hogy a nyíl nem tökéletes fegyver, mert késsel kell befejezni a munkát.

- Uff! - kiáltotta váratlanul Csingacsguk, és felkapta a fejét, mint a vizsla, ha vadat szimatol.

- Aha! A szarvas nem volt egyedül! Egész csorda rejtőzik a közelben - mondta Sólyomszem, akiben fellángolt a vadászszenvedély. - Ha lőtávolba kerülnek, fogadom, hogy leterítek egyet, még ha felriasztom is az egész irokéz törzset! Mit hallasz, Csingacsguk?

- Csak ''egy'' szarvas van itt, és az is halott - felelte az indián, közel hajolva a földhöz, hogy a füle csaknem érintette már. - Lábdobogást hallok!

- Talán farkasok közelednek. Nyilván ők kergették ide a szarvast, és most ráakadtak a nyomára.

- Nem. Fehér emberek lovai közelednek - felelte Csingacsguk; méltóságteljesen felállt, és visszaült a fatörzsre. - Sólyomszem, a fehérek testvéreid, beszélj hát velük.

- Szívesen, méghozzá olyan jó angolsággal, hogy az angol király is nyugodtan meghallgathatja, amit mondok - jelentette ki a vadász. - De nem látok semmit, és nem is hallok lódobogást; különös, hogy a te indián füled mennyivel élesebb, mint az enyém. Pedig én is a rézbőrűek között nevelkedtem, és eltanultam tőlük egyet s mást. Aha! Mintha megreccsent volna egy száraz ág... Most már a levelek zizegését is hallom... Úgy van, ez lódobogás. Mindjárt meglátjuk őket.

Sólyomszem még be sem fejezte a mondatot, amikor az első lovas kibukkant a bokrok közül.

Az ösvényt, amelyen a lovasok jöttek, szarvasok taposták járhatóvá: bizonyára ezen az úton szoktak lejárni esténként a patakhoz. A patak és az ösvény találkozása nem volt messze attól a helytől, ahol Sólyomszem pihent két indián társával. A lovasok lassan közeledtek feléjük. Sólyomszem felállt, és néhány lépést tett előre.

- Kik vagytok? - kérdezte Sólyomszem, a bal karjára fektetve puskáját. - Kik vagytok, akik az ősrengeteg vadjai és veszélyei között jöttök erre?

- Jóakaratú, jámbor emberek, a törvény barátai és az angol király alattvalói - felelte a legelső lovas. - Hajnal óta járjuk a vadont étlen-szomjan, és nagyon elfáradtunk a lovaglásban.

- Eltévedtetek, s most nem tudjátok, hogy merre menjetek tovább? - kérdezte Sólyomszem.

- Úgy van. A csecsemők sincsenek annyira a dajkájukra utalva, mint mi a vezetőnkre. De mondd csak, barátom, nem tudod, milyen messze van ide a William Henry-erőd?

- Hogy tudom-e! - kiáltotta Sólyomszem, de aztán rögtön észbe kapott, és halkabban beszélt tovább. - Ha a William Henry-erődbe igyekeztek, rosszabb úton nem is járhatnátok! Menjetek inkább a patak mentén, amíg az Edward-erődbe nem értek, s ott kérjetek útikalauzt Webb tábornoktól, aki olyan régóta vesztegel a földsáncok mögött, ahelyett, hogy a franciák elé vonulna, és visszakergetné őket Kanadába.

Mielőtt az idegen válaszolhatott volna erre, egy másik lovas is előreugratott, majd megállt Sólyomszem előtt.

- Miért, milyen messze vagyunk az Edward-erődtől? - kérdezte a második lovas. - Tudd meg, hogy onnan indultunk el ma reggel, és a William Henry-erődbe igyekszünk, a tóhoz.

- Még egyszer mondom, hogy akkor nagyon rossz úton jártok. Hát nem tudjátok, hogy a két erőd között legalább olyan széles és kényelmes az út, akár Londonban a király palotája előtt?

- Tudjuk, tudjuk - felelte mosolyogva Heyward őrnagy, mert ő volt a második lovas. - Mi azonban indián útikalauzt fogadtunk, aki vállalta, hogy egy kényelmetlenebb, de rövidebb úton vezet el bennünket a William Henry-erődbe; most azután ő is eltévedt. Egyszóval nem tudjuk, hol vagyunk.

- Egy indián, aki eltéved az erdőben! - kiáltotta Sólyomszem, és kételkedve megcsóválta a fejét. - Méghozzá nappal, amikor minden világos! Amikor a folyók nincsenek kiszáradva, és bárkinek irányt mutatnak! Hiszen a fák mohos oldaláról még egy gyerek is megállapíthatná, hogy merre van észak. Az erdő tele van szarvas járta ösvényekkel, amelyek a folyókhoz vezetnek; de útmutatással szolgálhatnak a vadkacsák is, amelyek még nem költöztek el más vidékre. Különös, hogy egy indián eltéved a Hudson folyó és a George-tó között. A mohawk törzsből való?

- Nem a mohawk indiánok között született, de végül is ez a törzs fogadta be. Azt hiszem, születési helye északabbra van, és a mi vezetőnk az irokézek vagy más néven a huronok közül származik.

- Uff! - kiáltották egyszerre Sólyomszem társai, akik eddig mozdulatlanul ültek a fatörzsön, mintha egyáltalán nem érdekelné őket, hogy miről beszél a két sápadtarcú. Az utóbbi szavakra azonban mindketten felugrottak.

- Egy huron indián a vezetőtök! - mondta Sólyomszem, és bizalmatlansága jeléül még egyszer megcsóválta a fejét. - Álnok és gonosz törzs az, álnok és gonosz minden fia, még ha másfajta indiánokhoz szegődik is. Csak azt csodálom, hogy miután rábíztátok magatokat, nem találkoztatok útközben egy egész falka irokézzel.

- Ettől nem kell félni, hiszen a William Henry-erőd még sok mérföldnyire fekszik előttünk. És ne feledd, amit mondtam: vezetőnk most már a mohawk törzs tagja, tehát szövetségesünk ebben a háborúban.

- Én pedig azt mondom, hogy aki irokéznek született, az holta napjáig irokéz marad - felelte határozottan Sólyomszem. - Nem lehet megbízni bennük. Ha bátor és becsületes indián harcost akarsz látni, keresd a delavárok vagy a mohikánok között!

- Elég volt ebből! - szakította félbe Heyward türelmetlenül. - Nem vagyok kíváncsi arra, hogy neked, az ismeretlennek, mi a véleményed a vezetőnkről, akit ismerek. De még nem válaszoltál a kérdésemre: milyen messzire vagyunk az Edward-erődtől?

- Úgy látszik, ez attól függ, hogy ki a vezetőtök. Ilyen pompás lovakon jókora utat meg lehet tenni napkelte és napnyugta között.

- Barátom, nem akarom fölöslegesen vesztegetni a szót - mondta Heyward, elfojtva bosszúságát, valamivel barátságosabb hangon. - Ha elárulnád, hogy milyen messze van az Edward-erőd, és el is vezetnél odáig, bőkezűen megjutalmaznám a fáradozásodat.

- Honnan tudjam, hogy jó barát vagy, nem pedig ellenséges kém? - kérdezte Sólyomszem.

- Ha nem tévedek, barátom, te is a mi oldalunkon harcolsz; legalábbis láttam már hozzád hasonló felderítőket a seregünkben. Nos, ha nem tévedek, akkor hallanod kellett már a 60. ezredről.

- De még mennyire hogy hallottam róla! Nagyon is jól ismerem ezt az ezredet, noha vadászinget viselek, nem pedig piros katonakabátot.

- Akkor hát meg tudnád mondani, hogy mi a neve a hatvanasok őrnagyának?

- Az őrnagyának?! - kiáltott közbe Sólyomszem, és kihúzta magát. - Ha van ember ezen a földön, aki jól ismeri Effingham őrnagyot, én vagyok az.

- Helyes, de ebben az ezredben több őrnagy is szolgál. Akit az előbb említettél, az a legidősebb. Én azonban a legfiatalabbikra gondolok, arra, akit a William Henry-erődben állomásozó helyőrség egyik parancsnokává neveztek ki.

- Igen, igen: hallottam, hogy egy gazdag és fiatal embert akarnak odaküldeni. Azt mondják, rangjához képest nagyon fiatal, de becsületes ember, és bátor katona.

- Nos, én nem erősíthetem meg a hírét - mondta Heyward mosolyogva -, csak annyit mondhatok róla, hogy itt áll előtted. Én vagyok az a fiatal őrnagy, következésképpen nem lehetek ellenség, akitől félni kell.

A vadász elképedve nézett Heywardra, egy kissé zavarba jött, majd megemelte sapkáját, de látszott rajta, hogy még nem egészen biztos a dolgában.

- Igaz, hallottam, hogy ma reggel egy társaság el akart indulni a tó felé, de hát...

- Mi vagyunk az a társaság, s csak azért nem tartottunk a hadsereggel, mert bíztunk abban, hogy indián útikalauzunk egy rövidebb utat ismer.

- Az indián pedig becsapott benneteket, és azután megszökött, ugyebár? - kérdezte Sólyomszem.

- Sem az egyik, sem a másik - felelte Heyward őrnagy. - Megszökni semmi esetre sem szökött meg, csak hátramaradt egy kissé, amikor mi idelovagoltunk hozzátok.

- Szeretnék a szeme közé nézni: ha csakugyan irokéz, mindjárt ráismerek az alattomos arckifejezéséről és harci színeiről - mondta Sólyomszem, és otthagyva Heywardot, valamint az énekmestert (mert ő volt az első lovas), megindult arrafelé, amerről a társaság jött. Csakhamar találkozott a lányokkal, akik nyugtalanul és aggódva várták a beszélgetés kimenetelét. Mögöttük Sólyomszem észrevette az indián futárt: ott állt egy fának támaszkodva. A vadász rámeresztette szúrós szemét, de az indián arca meg sem rezzent; úgy nézett vissza, mintha kőből volna. Ijesztő volt ez a merev; sötét és vad arc. Sólyomszem nem sokáig nézte: mindent tudott, amit tudni akart. Visszajövet nyájas mosollyal válaszolt Alice főbiccentésére, majd odament Heywardhoz, néhány szóval érdeklődött az énekmester felől, s végül fejcsóválva közölte tapasztalatait.

- Irokéz, ahhoz nem fér kétség - jelentette ki Sólyomszem. - Olyan, mint törzsének többi tagja: sem a mohawk indiánok, sem mások nem változtathatják meg őt. Ha egyedül volnál, és lemondanál büszke paripádról, szívesen visszavezetnélek gyalog az Edward-erődbe, hiszen csak egyórányi járásra van innét. De mivel hölgyek is vannak a társaságban, ez a terv megvalósíthatatlan.

- Miért? - kérdezte Heyward. - Igaz, hogy a hölgyek fáradtak, de néhány mérföldet még tudnának lovagolni.

- A terv megvalósíthatatlan - ismételte makacsul a vadász -, egyetlen mérföldet sem tennék meg besötétedés után a vezetőtök társaságában, még ha Amerika legjobb puskáját ígérnék is jutalmul az útért. Az erdő tele van ólálkodó irokézekkel, és a fejemet teszem rá, hogy ez az útikalauz nagyon könnyen megtalálná őket.

- Csakugyan így gondolod? - kérdezte Heyward, előrehajolva a nyeregből és csaknem suttogva, hogy a többiek meg ne hallják. - Be kell vallanom, hogy énbennem is feltámadt a gyanú, bár egy szót sem szóltam róla, nehogy megijesszem útitársnőimet. Azért is nem követtem tovább az útikalauzt, mert gyanakodni kezdtem rá, s inkább magam lovagoltam előre.

- Csak rá kellett néznem, és máris tudtam, hogy gazember - mondta Sólyomszem határozottan. - Most ott áll, annak a fának támaszkodva, a bokrok mögött. Nem látszik ide, mindazonáltal könnyen beleereszthetnék egy golyót a térdébe, s tudom, hogy akkor legalább egy hónapig nem csavarogna az erdőben. Azért ajánlom ezt a megoldást, mert ha visszamennék hozzá, még gyanút fogna a nyomorult, és kereket oldana a fák között.

- Nem, nem! - tiltakozott Heyward. - Mégiscsak lehet, hogy ártatlan. De ha biztos volnék benne, hogy becsapott...

- Biztos lehetsz abban, hogy egy irokéz mindig becsap mindenkit! - vágott a szavába Sólyomszem, és egy ösztönszerű, gyors mozdulattal előrelendítette puskáját.

- Megállj! Nem akarom! - kiáltotta Heyward. - Valami más megoldást kell találnunk. Pedig egyre inkább elhiszem magam is, hogy a gazfickó szándékosan vezetett minket tévútra.

Sólyomszem letett arról, hogy egy puskalövéssel megbénítsa az indián futárt. Néhány pillanatig tűnődve nézett maga elé, majd felemelte a kezét, s erre a jelre Csingacsguk és Unkasz azonnal mellette termett. Nagyon komoly beszélgetés kezdődött a három jó barát között, delavár nyelven; Heyward semmit sem értett belőle. Sólyomszem gyakran mutogatott arrafelé, ahova a lovas csapat útikalauza félrehúzódott. Csingacsguk és Unkasz hamar megértette, hogy mit kíván tőlük a vadász; letették puskájukat, s az egyik az ösvénytől jobbra, a másik balra belevetette magát a bokrok sűrűjébe, olyan óvatosan, hogy a lépésük sem hallatszott.

- Arra kérlek, eredj vissza - fordult most Sólyomszem Heywardhoz -, tartsd szóval a gazembert, amíg a barátaim oda nem érnek, és puska nélkül is ártalmatlanná nem teszik.

- Nem - mondta Heyward büszkén -, én magam akarom elfogni.

- Ugyan! Mit tehetnél lóháton egy indián ellen, a bozótban?

- Leszállok a lóról.

- És azt hiszed, ha meglátja, hogy az egyik lábadat kiemelted a kengyelből, türelmesen bevárja, amíg a másikat is kiemeled? Aki az erdőkben jár, és indiánokkal harcol, annak indián módra kell harcolnia, különben nem érhet el sikert. Eredj hát oda, hitesd el vele, hogy a legjobb barátodnak tartod.

Heywardnak nagyon nem tetszett az a szerep, amelyet Sólyomszem kiosztott rá, és tiltakozni akart. De a rábízott lányokat sem akarta veszélybe dönteni túlzott önérzetével, és ezért végül is úgy határozott, hogy engedelmeskedik. Különben is a nap már lenyugodott, s mivel ezen a vidéken mindig nagyon rövid az alkony, Heyward tudta, hogy csakhamar koromsötét lesz. Az indiánok éppen ilyenkor szokták végrehajtani legvadabb és legvéresebb tetteiket. Míg tehát Sólyomszem hangos beszélgetésbe kezdett az énekmesterrel, aki időközben leszállt lováról, hogy a kanca nyugodtan megszoptathassa csikaját, Heyward megindult vissza a többiekhez. Amikor a lányokhoz ért, megállította lovát, néhány bátorító szót intézett Alice-hez és Corához, s örömmel vette tudomásul, hogy ha a két lány fáradt is, más bajuk nincs: a fenyegető veszélyről nem tudnak semmit. Heyward azt mondta nekik, hogy a további útirányt akarja megbeszélni az indián futárral, majd továbbléptetett, s a bokrok mögött csakhamar rá is talált az irokézre. Ez, úgy látszik, meg sem mozdult azóta: még mindig ugyanabban a tartásban támaszkodott a fának.

- Nos, Magua - szólította meg könnyedén az irokézt Heyward -, magad is láthatod, hogy leszállt az este, és még mindig nem vagyunk közelebb a William Henry-erődhöz, mint reggel, amikor elhagytuk Webb táborát. Utat tévesztettél, és én sem voltam szerencsésebb nálad. Most azonban találkoztunk egy vadásszal..., hallod a hangját? Az énekmesterrel beszélget. Nos, ez a vadász ismeri a szarvasok járta csapásokat, és azt mondja, hogy elvezet bennünket egy helyre, ahol nyugodtan bevárhatjuk a reggelt.

Az indián ráfüggesztette Heywardra izzó szemét, majd tört angolsággal azt kérdezte:

- Egyedül van?

- Hogy egyedül van-e? - ismételte meg a kérdést Heyward, aki zavarba jött, mert sohasem szokott hazudni és alakoskodni. - Hogy érted ezt, Magua? Nem lehet egyedül, hiszen mi is vele vagyunk.

- Akkor Le Renard Subtil elmegy - mondta fagyosan az indián, és felemelte kis batyuját. - Maradjanak egymás között a sápadtarcúak.

- Ki az a Le Renard Subtil?

- Ezt a nevet kapta Magua Kanadában - felelte az irokéz, szemmel láthatóan büszkén. - Franciául van, és azt jelenti, hogy Ravasz Róka. Ravasz Róka elmegy, mert nem ismer különbséget nappal és éjszaka között, ha Munro alezredes várja a William Henry-erődben.

- És mit mond majd Ravasz Róka Munrónak, ha a parancsnok a lányai felől érdeklődik? - kérdezte Heyward. - Munro nagyon heves vérű ember. Mit fog szólni, ha meghallja, hogy Magua védtelenül hagyta a leányait, noha vállalta a védelmüket?

- Munrónak erős a hangja és hosszú a keze, de Ravasz Róka az erdőben nem fogja hallani a hangját, és nem fogja érezni a kezét.

- De mit szólnak majd a mohawk indiánok? - vitatkozott tovább Heyward. - Attól tartok, hogy szoknyát adnak Maguára, és az asszonyok közé küldik a wigwamba, mert férfimunkát nem lehet rábízni.

- Ravasz Róka ismeri a Nagy-tavakhoz vezető utat, és ha kell, visszamegy oda, ahol őseinek csontjai nyugosznak - felelte rendületlenül az irokéz.

- Elég, Magua, ne veszekedjünk - szólt most Heyward csitítóan. - Hát nem vagyunk jó barátok? Miért bántanánk meg egymást keserű szavakkal? Munro jutalmat ígért neked, ha épségben elvezeted hozzá a lányait, s én szívesen megtoldom azt a jutalmat még valamivel. Pihenj hát inkább, nyisd ki batyudat, és egyél. Nemsokára indulnunk kell, ne vesztegessük időnket asszonyi fecsegéssel. Ha a hölgyek kipihenték magukat, folytatjuk utunkat.

- A sápadtarcúak kutya módra meghunyászkodnak az asszonyaik előtt - morogta Magua az anyanyelvén -, s amikor harcosaik éhesek, félreteszik a tomahawkot, és lustán falatoznak.

- Mit mondasz, Róka?

- Ravasz Róka azt mondja, hogy jól van.

Az irokéz merően a szemébe nézett Heywardnak, de amikor találkozott a pillantásuk, gyorsan elfordult, kényelmesen letelepedett a földre, és elővette batyujából a maradék elemózsiát. Mielőtt azonban nekilátott volna az evésnek, óvatosan körülnézett.

- Így már jól van - mondta Heyward -, Ravasz Róka visszanyeri erejét, és holnap reggel megtalálja a jó utat. - Elhallgatott, mert a közeli bokrokban mintha megzörrent volna valami. Heyward gyorsan összeszedte magát, és tovább beszélt.

- Virradat előtt kell indulni, különben Montcalm még elvághatja az utunkat, és akkor sohasem érkezünk meg az erődbe.

Magua éppen a szájához emelt egy falatot; keze most lehanyatlott, s bár szeme a földre szegeződött, félrefordította a fejét, orrcimpái kitágultak, a füle mintha hegyesebb lett volna; olyan volt az indián, mint a feszült figyelem szobra.

Heyward éber szemmel kísérte a Róka minden mozdulatát. Hanyagul kiemelte bal lábát a kengyelből, jobb kezével pedig a nyeregkápához erősített pisztolytáska felé nyúlt. Szerette volna megállapítani, hogy merre néz Magua, de ez lehetetlen volt, mert az indián mozdulatlanul is rendkívül ügyesen és gyorsan forgatta a szemét minden irányba.

Míg Heyward azon törte a fejét, hogy mit csináljon, Ravasz Róka lassan, óvatosan és teljesen hangtalanul felállt.

Az őrnagy megérezte, hogy most már cselekednie kell. Átemelte bal lábát a nyereg fölött, azzal a szándékkal, hogy ráveti magát az indiánra, és egymaga is elbánik vele. Közben azonban igyekezett barátságos hangon beszélni tovább, hogy el ne riassza Maguát.

- Úgy látom, Ravasz Róka nem eszik - mondta Heyward, miközben földet ért a lába. - Bizonyára nem ízlik neki az étel, mert kiszáradt a batyujában. Hadd nézzem meg; ha csakugyan ez a baj, bizonyára találunk valami ennivalót Maguának a magunk csomagjaiba.

Magua szó nélkül odanyújtotta batyuját Heywardnak. Mereven állt, akkor sem rezzent meg, amikor keze találkozott az őrnagyéval. De azután megérezte, hogy Heyward ujjai felfelé csúsznak meztelen karján, ellökte magától a fiatalembert, élesen felkiáltott, és egyetlen ugrással belevetette magát a sűrűbe. A következő pillanatban Csingacsguk alakja bukkant elő a bokrok közül: a harci színekkel feldíszített mohikán főnök olyan volt, mint egy kísértet. De a kísértet csupán egy szemvillanásnyi ideig maradt Heyward előtt, azután eltűnt a menekülő irokéz nyomában. Kisvártatva felhangzott Unkasz kiáltása valahonnan a közelből: Sólyomszem puskája mindjárt válaszolt rá.

Heyward izgatottan visszaszaladt a lányokhoz. Mellettük maradt az énekmesterrel együtt; így várták, hogy mi fog történni. Nem kellett sokáig várniuk. Sólyomszem, Csingacsguk és Unkasz csakhamar visszatért; bosszús arcukról Heyward azonnal leolvashatta, hogy nem sikerült elfogniuk a szökevényt.

 
==A SZIKLA-SZIGET==

Heyward őrnagy semmiképpen sem akart belenyugodni abba, hogy az áruló irokéz kicsúszott a markukból.

- Miért ment el máris a kedvetek az üldözéstől?! - kiáltotta. - A gazember bizonyára itt rejtőzik valahol a fák mögött, s még elfoghatnánk. Amíg a kezét-lábát meg nem kötözzük, nem érezhetjük biztonságban magunkat.

- Ugyan, ki vehetné űzőbe a szelet? - felelte bosszúsan Sólyomszem. - Hallottam a csirkefogót, amint a száraz levelek között suhant, mint egy fekete kígyó, egy pillanatra meg is láttam, éppen ott, a nagy fenyő mellett. Azonnal meg is húztam a ravaszt, de hiába, nem lehetett jól célozni. Azután láttam, hogy a golyóm mégis horzsolhatta legalább a szökevényt, mert körös-körül piros foltokat fedeztem fel a bokrok levelein. Nincs még ősz, a levelek még nem rozsdásodnak, tehát csakis a Ravasz Róka vére festhette őket pirosra.

- Hát mégis megsebesítetted! - kiáltotta Duncan Heyward. - Akkor nem futhat messzire, golyóval a testében.

- Mondom, hogy csak horzsoltam - felelte csüggedten a vadász. - Márpedig ha a menekülő vadat csak horzsolja a golyó, még gyorsabban fut tőle, akárcsak a paripa, amikor sarkantyút vágnak az oldalába.

- Ne feledd, hogy négyen vagyunk egy sebesülttel szemben.

- Meguntad az életedet? - vágott az őrnagy szavába Sólyomszem. - Ha utánaeredünk ennek az áruló irokéznek, biztos lehetsz benne, hogy elcsal a cimboráihoz, s azok éles tomahawkokkal fogadnak majd. Meggondolatlanul cselekedtem, amikor rásütöttem a puskámat. Tudhattam volna, hogy az erdőben rejtőzködő ellenség meghallja a dörrenést. De olyan nagy volt a kísértés! Nos, barátaim, nincs más hátra: hagyjuk el ezt a helyet szaporán és ügyesen, hogy a ravasz irokézek rá ne akadjanak a nyomunkra, különben a skalpjainkat holnap már a francia táborban lebegtetné a szél.

Sólyomszem úgy beszélt, mint az olyan ember, aki tökéletesen tisztában van a veszéllyel, noha egyáltalán nem fél tőle. Súlyos szavai kijózanítólag hatottak Heywardra. Az őrnagynak azonnal eszébe jutott, hogy mindenekelőtt útitársnőiről kell gondoskodnia. Körülnézett a mindinkább elsötétedő erdőben, s belátta, hogy itt csakugyan nem számíthat segítségre. A lányok ki lennének szolgáltatva a barbár ellenségnek, amely csak az éjszakát várja, hogy annál biztosabban sújthasson le rájuk. Izgalmában már-már úgy látta, mintha minden bokor vagy fatörzs mögött egy vérszomjas irokéz leselkedne, s nem is lepődött volna meg, ha az ijesztő arcok egyszerre csak kiugranak a homályból.

- Mit tegyünk? - kérdezte az őrnagy szinte reménytelenül, teljesen átérezve a szorongató helyzetet. - Kérve kérlek, ne hagyj magunkra bennünket. Maradj velünk, segíts megvédeni társaimat, és ígérem, hogy utunk végén bőkezűen meg jutalmazlak.

Sólyomszem nem válaszolt azonnal. Félrevonta Csingacsgukot meg Unkaszt, és suttogva beszélgetni kezdett velük. Heyward, aki egyetlen szavukat sem értette, annyit mégis sejtett, hogy valamiféle haditervről tanácskoznak. Türelmetlenül várta a három jó barát döntését, de addig is odalépett a lányokhoz, hogy néhány biztató szóval erőt öntsön beléjük. Végül Sólyomszem angolra fordította a szót, és Heyward társasága felé fordult.

- Unkasznak igaza van - mondta a vadász, mintha csak önmagával beszélgetne. - Nem lenne férfias dolog, ha sorsukra hagynánk ezeket a védtelen lányokat. Lehet ugyan, hogy az üldöző irokézek rátalálnak a rejtekhelyünkre, s akkor ott soha többé nem húzhatjuk meg magunkat. Mégis, ezt az áldozatot meg kell hozni. Hallgass meg, őrnagy úr. Ha valóban az a szándékod, hogy épen és sértetlenül juttatod el az erődbe útitársnőidet, akkor nem vesztegethetjük az időt.

- Kételkedsz a szándékomban? Hát nem ajánlottam fel, hogy bőkezűen meg jutalmazlak?

- Ne beszéljünk jutalomról - felelte nyugodtan Sólyomszem. - Nekünk nem kell a pénz, s amit kötelességünknek érzünk, azt ingyen is megtesszük. Ez a két mohikán meg én mindent el fogunk követni, hogy megóvjuk útitársnőidet az irokézek vadságától. Csak az a feltételünk, hogy ígérj meg két dolgot, a magad és a társaid nevében, különben minden igyekezetünk a visszájára fordulna, s nemhogy használnánk, de ártanánk nektek.

- Nevezd meg a feltételeidet! - kiáltotta Heyward.

- Először is: legyetek mindannyian olyan némák, mint az alvó erdő, bármi történne is az úton - mondta komolyan Sólyomszem. - Másodszor: ígérd meg, hogy soha senkinek el nem árulod azt a helyet, ahová elvezetünk téged és társaidat.

- Szíves örömest teljesítem mind a két feltételt!

- Akkor siessünk, mert olyan drága most nekünk minden pillanat, mint a sebzett szarvasnak minden vércsepp, amely elfolyik ereiből.

Heyward kérdően pillantott a két lányra. Cora és Alice izgatottan és nyugtalanul hallgatta a fentebb leírt beszélgetést, de látszott rajtuk, hogy megbíznak Sólyomszemben, és szívesen vállalják, amit javasolt. Sok szó nem esett közöttük, s a vadász intő mozdulatára mindketten leszálltak a lóról. Csatlakozott hozzájuk az énekmester is. Most tehát az egész társaság gyalogosan állt a patak partján.

- Mit tegyünk a lovakkal? - tűnődött hangosan Sólyomszem. - Ha megöljük és a patakba dobjuk őket, csak az időt vesztegetjük; ha pedig itt maradnak, az irokézek azonnal rájönnek, hogy a gazdájuk sem lehet messze.

- És ha szabadon engednénk őket az erdőben? - kérdezte Heyward.

- Nem, jobb lesz félrevezetni az ellenséget: hadd higgye, hogy lóháton haladunk tovább. Mondd csak, Csingacs... hohó, de mit hallok a bokrok között? Mi mozog ott?

- A csikó.

- A csikónak mindenesetre meg kell halnia - dörmögte a vadász, megragadva a fiatal állat sörényét. A csikó azonban könnyedén kicsúszott a kezéből, és továbbszökkent. - Unkasz, vedd elő az íjadat!

- Megállj! - kiáltotta az énekmester kétségbeesve. - Kíméljétek meg ezt a szerencsétlen jószágot! Mindeddig nagyon hűségesen szolgált az anyjával együtt.

- Amikor az életünkért harcolunk, nem kímélhetünk semmilyen állatot - felelte szigorúan a vadász. - Hallgass, barátom, különben nem vállalom a védelmedet, és egymagadban harcolhatsz az irokézekkel. Vedd elő az íjat, Unkasz, nincs idő a fecsegésre!

Sólyomszem még be sem fejezte a mondatot, amikor Unkasz nyila máris belefúródott a csikó szügyébe. A szegény kis állat előbb felágaskodott két hátsó lábára, majd lerogyott. Csingacsguk azonnal odaszaladt hozzá, s késével véget vetett a csikó haláltusájának. Azután fogta az állat tetemét, és belódította a patakba.

Mindenki belátta, hogy ezt a látszólag kegyetlen cselekedetet a szükség parancsára kellett végrehajtani. Mégis a megdöbbenés úrrá lett rajtuk. A két mohikán és Sólyomszem olyan határozottan és olyan komoran viselkedett, hogy senkinek sem lehetett kétsége többé a helyzet veszélyességéről. A lányok megborzongtak, és közelebb húzódtak egymáshoz, Heyward pedig ösztönszerűleg a pisztolyához kapott.

A két mohikán egy pillanatig sem tétovázott tovább; megragadták a lovak kantárját, és levezették az ijedt és vonakodó állatokat a patakba.

Egy ideig a vízben haladtak velük, és csakhamar eltűntek a patak kanyarulatánál. Közben Sólyomszem a part menti bokrok alól kihúzott egy kenut, a vízre bocsátotta, és némán intett a lányoknak, hogy szálljanak be. Alice és Cora szótlanul engedelmeskedett, bár többször is ijedten visszapillantottak a partra, ahol a fák most már koromfekete falat alkottak.

Amint Cora és Alice elhelyezkedett, Sólyomszem belegázolt a vízbe, megfogta a kenu egyik végét, majd intett Heywardnak és az énekmesternek, hogy álljanak a gyenge kis csónak másik végéhez. Hárman, együttes erővel vontatták a csónakot felfelé, ár ellenében. Senki sem beszélt, csak a körülöttük csobogó víz muzsikája hallatszott és lépteik zaja, amint óvatosan haladtak előre. A kenut Sólyomszem irányította; néha eltávolodott a partról, néha megint közelebb került hozzá, hogy bele ne ütközzék a vízből kiálló szikladarabokba. Látszott, hogy kitűnően ismeri az utat. A patak lassanként kiszélesedett, már nem is patak volt, hanem folyó, s a vontatók és a kenu utasai egyre közelebbről hallották egy vízesés moraját. Sólyomszem néha megállt, és fülelt, hogy nem hallatszik-e valami az álomba merült erdőből. Úgy látszik, nem észlelt nyugtalanító neszeket, mert egy-egy pillanatnyi szünet után mindig továbbindult, lassan és óvatosan, de kitartóan. Végül elértek egy helyre, ahol magasabb volt a folyó partja, és mélyebb árnyékot vetett a vízre. Heyward valami bizonytalan, sötét tömeget vett észre ebben az árnyékban. Megállt, és felhívta rá Sólyomszem figyelmét.

- Persze, persze - súgta vissza a vadász nyugodtan. - Barátaim indián ravaszsággal és óvatossággal rejtették el a lovakat. A vízben nem marad nyom, és ilyen sötétben még a baglyok szeme sem fedezhet fel semmit.

Csingacsguk és Unkasz csakhamar előbukkant a homályból, és csatlakozott a többiekhez. Újabb suttogó tanácskozás kezdődött; közben Heywardék alaposan szemügyre vehették a terepet.

A folyó magas és meredek sziklák között hömpölygött, az egyik kinyúlt a víz fölé, és eltakarta azt a helyet, ahol a kenu éppen állt. A sziklák tetején magas fák nőttek; szinte azt hihette volna az ember, hogy tántorognak a szakadék szélén. Mintha egy sötét alagút kezdődött volna itt, s a folyó eltűnt benne. Csak a fantasztikus alakú fák körvonalai rajzolódtak ki tompán a csillagos égre.

Ennél magányosabb, elhagyatottabb helyet képzelni sem lehetett. A két nővér meg is nyugodott egy kissé, s csaknem gyönyörködött a bizonytalan, sötét formák vad és romantikus pompájában. De nem sokáig gyönyörködhettek, mert vezetőik hamarosan befejezték a tanácskozást, s óvatos, körültekintő mozdulataik ismét eszükbe juttatták a lányoknak, hogy egyáltalán nincsenek még túl a veszélyen.

A lovakat hozzákötözték néhány facsemetéhez, amely a sziklák hasadékaiból nőtt ki, s ott hagyták őket a vízben egész éjszakára. Sólyomszem intett Heywardnak, az énekmesternek és a lányoknak, hogy helyezkedjenek el a kenu egyik végében, maga pedig a csónak másik végét foglalta el. A mohikánok óvatosan visszaosontak arra, amerről jöttek; Sólyomszem felkapott egy rudat, s ennek segítségével ellökte a kenut a sziklától. A fakéregből készült törékeny kis vízi alkalmatosság azonnal belekerült a folyó sodrába. Néhány pillanatig valóban ijesztőnek látszott a helyzetük: a sebesen zúgó ár úgy dobálta őket, mint valami játékszert. Az utasok moccanni sem mertek, nehogy felboruljon a csónak. Hússzor is azt hitték, hogy az örvénylő víz hozzácsapja őket valamelyik kiemelkedő sziklához, de Sólyomszem olyan ügyesen bánt a rúddal, hogy mindannyiszor épen kerültek ki a veszélyből. Ár ellen haladtak, egyre közelebb a vízeséshez, s amikor Alice éppen behunyta a szemét rémületében, mert azt hitte, hogy egy örvény végképp elnyeli őket, a kenu hirtelen megállt, és mozdulatlanul lebegett a víz színén. Közvetlenül mellettük egy lapos tetejű szikla emelkedett ki a habokból.

- Hol vagyunk, és mi a legközelebbi teendő? - kérdezte Heyward, látva, hogy Sólyomszem leteszi a rudat, mellyel a kenut irányította.

- A Glenn-vízesés lábánál vagyunk - felelte Sólyomszem immár hangosan; a vízesés morajától úgysem hallhatta meg őket senki. - Lépjetek ki mindnyájan a sziklára, de óvatosan, különben a kenu felfordulhat, és akkor sokkal hamarabb kerülünk vissza kiindulási helyünkre, mint ahogy ideértünk. Én addig visszamegyek a mohikánokért, és elhozom őket is meg a vadászzsákmányunkat. Inkább beleegyeznék abba, hogy elveszítsem a skalpomat, semhogy éhen vesszek, amikor van mit ennünk.

A kenu utasai szívesen engedelmeskedtek Sólyomszemnek. Amikor már mind a négyen a sziklán álltak, látták, hogy a csónak odébb lendül a sziklától, s a vadász állva igazgatja, azután eltűnik a sötétben. A magukra maradt Heywardék néhány pillanatig mozdulni sem mertek; attól tartottak, és joggal, hogy egy rossz lépés életükbe kerülhet, hiszen könnyen lezuhanhatnak a szikláról az örvénylő folyóba. De nem sokáig kellett nyugtalankodniuk, mert a kenu csakhamar visszatért Sólyomszemmel és a két mohikánnal, kikötött a szikla oldalán, és a jó barátok csatlakoztak a négy utashoz.

- Van hát biztos fedezékünk és élelmünk is! - kiáltotta vidáman Heyward. - Most már azt sem bánnám, ha Montcalm ránk támadna. Azt hiszem, erről a helyről jó sokáig védekezhetnénk. De mondd csak, barátom, láttál-e valamit a parton? Nem közelednek az irokézek?

- Egyelőre semmit sem észleltem - felelte Sólyomszem. - Mindazonáltal továbbra is vigyáznunk kell, mert köztudomású, hogy az irokézek a leggonoszabb és legálnokabb indiánok. De a mohawkok sem sokkal különbek náluk. Ha Webb tábornok becsületes indián szövetségeseket kíván, forduljon inkább a delavárokhoz.

- De a mohawkok legalább harcolnak - felelte Heyward -, míg a delavárokat semmire sem lehet használni. Hallottam, hogy elásták a csatabárdot, és nem bánják, ha az ellenség asszonynak csúfolja őket.

- Igaz, hogy a delavárok sokáig tartózkodtak a harctól, mert az irokézek és a hollandusok egy ravasz szerződéssel megkötözték őket - mondta Sólyomszem -, de én húsz esztendőn át éltem közöttük, és kijelenthetem, hogy hazudik az, aki gyávának mondja őket.

Heyward belátta, hogy a vadászt semmi sem tántoríthatja el barátaitól, a delavároktól és a delavárok között élő mohikánoktól, így hát nem akart tovább vitatkozni.

- Arról mindenesetre meg vagyok győződve - mondta az őrnagy -, hogy a te két mohikán barátod igen bátor és óvatos harcos. Ők sem látták az ellenségeinket?

- Az indiánokat nem látni kell, hanem megérezni, mielőtt a közelünkbe érnének - felelte Sólyomszem, miközben felkapaszkodott a sziklára, és ledobta a szarvas tetemét.

- Hát akkor mit éreznek a mohikánok: nyomunkra akadt-e valaki?

- Nem szeretném, ha a nyomunkra akadtak volna, bár ezt a helyet túlerővel szemben is megvédhetnénk egy ideig. Sajnos, meg kell mondanom, hogy a lovak nyugtalanul mozgolódtak, amikor elhaladtam mellettük: valószínűleg farkast szimatoltak. Márpedig a farkasok mindig az indiánok nyomában szoktak járni, hogy részesüljenek a vadászzsákmány eldobott maradványaiból.

- A farkasok talán csak ezt a szarvast követik, amit elejtettetek - mondta Heyward. - Vagy nem lehet, hogy a halott csikót akarják megkaparintani? Hohó! Miféle hang ez?

- Szegény kiscsikó! - dünnyögte az énekmester. - Úgy volt megírva a sors könyvében, hogy vadállatok martaléka légy! - Majd hirtelen felemelte a hangját, s a vizek örök zúgását túlharsogva, elénekelte a következő zsoltárt:

''Az elsőszülötteket&lt;br&gt;megölé Egyiptomban,&lt;br&gt;mind barmot és mind népet,&lt;br&gt;nagy csudákat mutatván,&lt;br&gt;min álmélkodott minden&lt;br&gt;az Egyiptom földében.'' 

- Úgy látszik, barátunknak nagyon fáj a csikó elvesztése - mondta Sólyomszem. - Tetszik nekem, hogy még egy néma jószághoz is ennyire tud ragaszkodni. Remélem azonban, nemsokára belátja, hogy amikor emberéletekről van szó, minden egyebet fel kell áldozni. Egyébként - tette hozzá, Heywardhoz fordulva - lehet, hogy igazad van, és a farkasok a mi zsákmányunkat követik. Éppen ezért jó lesz, ha minél előbb lekanyarítjuk a szarvas teteméről az ehető részeket, a többit pedig leúsztatjuk a folyón. Hadd fussanak utána a farkasok, abban a reményben, hogy egyszer majd csak megakad egy part menti sziklán, és ők is lakmározhatnak belőle. Ha itt üvöltöznének a közelünkben, a ravasz irokézek egykettőre rájönnének, hogy mi sem lehetünk messze.

Sólyomszem e szavak után összeszedte a kenuban maradt felszerelést, majd intett a két mohikánnak, s mindhárman előreindultak a sziklán. Alakjuk csakhamar beleveszett a sötétbe, s Heyward, az énekmester és a két nővér ismét magára maradt. Mi tagadás, megijedtek egy kissé, olyan váratlan volt a három jó barát eltűnése. Igaz, Sólyomszem nyílt arca és egyenes beszéde bizalmat keltett bennük; de most már tudták, hogy itt a vadonban mindig árulástól kell tartani.

Csak az énekmesteren nem látszott semmilyen nyugtalanság. Leült a szikla szélére, és nagyokat sóhajtott: úgy látszik, még mindig a halott csikóra gondolt. Azután fojtott hangok hallatszottak nem nagyon messziről, majd egy fénycsóva is felvillant, s a hirtelen világosságban Heywardék végre áttekinthették azt a helyet, ahová kerültek.

Valamivel előttük egy keskeny és mély barlang nyílott a sziklában. Nem is barlang volt ez, hanem inkább alagút, s Heywardék látták a túlsó bejáratát. Ott guggolt Sólyomszem, és éppen tüzet rakott. A fény megvilágította edzett arcát, és a barlangon keresztül Heywardékhoz is elküldött néhány sugarat. Ebben a megvilágításban az alagút sokkal hosszabbnak látszott, mint amilyen a valóságban volt. Sólyomszem mellett Unkasz állt. Az utasok csodálattal nézték a fiatal mohikán magas, karcsú, hajlékony alakját. Zöld vadászinget viselt ő is, akárcsak Sólyomszem, fekete szeme nyugodtan és mégis félelmetesen csillogott. Arcán nem volt festék, s Duncanék csak most értették meg igazán, hogy miért hívják az indiánokat rézbőrűeknek. Jól látták a fiatal mohikán harcos őszinte és nemes arcvonásait, s ettől végképp megnyugodtak: ilyen ember bizonyára nem tervezhet ellenük semmi gonoszat.

- Ma este nyugodtan fogom lehunyni a szemem - súgta Alice Heywardnak -, ha ilyen bátor és derék harcos vigyáz rám. Egészen biztos vagyok benne, Duncan, hogy e fiatalember jelenlétében sohasem történnek olyan kegyetlen gyilkosságok és kínzások, mint amilyenekről hallani szoktunk.

- Kétségtelen, hogy még az indiánok között is ritkán látni ilyen büszke és nemes tartású férfit - felelte az őrnagy. - Ez a szempár talán megfélemlítheti azt, akire ránéz, de sohasem csapja be. Mindazonáltal ne feledjük, hogy milyenek az indiánok, és legyünk továbbra is résen.

- Jellemző rád, hogy így beszélsz, Heyward - mondta Cora. - Nem az emberek arckifejezését nézed, amely belső tulajdonságaikat mutatja, hanem a bőrük színét.

Heyward nem tudott válaszolni erre, és egy ideig zavartan hallgattak mindannyian. Sólyomszem nemsokára átkiáltott hozzájuk, hogy lépjenek be a barlangba.

- Ez a tűz, amit raktam, kezd túlságosan világossá válni - mondta a vadász, amikor a többiek odaértek hozzá. - Pedig nem lenne jó, ha az irokézek meglátnák a fényét. Unkasz, akaszd fel azt a pokrócot, hogy biztos fedezékünk legyen. Nos, mindjárt kész a vacsora, s ha nem is olyan ízletes, mint amilyenhez a hadsereg tisztjei szokva vannak, azért ez is jobb a semminél. Tudok olyan esetekről, amikor a katonák nyersen is megették a húst. Telepedjetek le; a hölgyeknek puha levélágyat készítettünk. Te pedig, barátom, ne sirasd már azt a csikót; talán még jól is járt a szegény jószág, mert így nem kell súlyos terheket cipelnie holta napjáig.

Unkasz közben felakasztotta a pokrócot, s így a vízesés moraját is kirekesztette a barlangból; most már csak valami távoli, tompa zúgás hallatszott.

- Eléggé biztonságos ez a barlang? - kérdezte Heyward. - Nem üthet rajtunk az ellenség? Ezen a nyíláson, amit most eltakartatok a pokróccal, legfeljebb egy mókus férne ki. Ha egy irokéz odaáll puskával a kezében a bejárathoz, nincs menekvés.

Alig mondta ki e szavakat az őrnagy, egy kísérteties alak bukkant elő a sötétből, és felkapott egy lángoló faágat. Alice halkan felsikoltott, s még Cora is összerezzent a különös jelenségtől, de Heyward egyetlen szóval megnyugtatta őket. A kísérteties alak nem volt más, mint Csingacsguk. Magasra emelte az égő ágat, s ekkor Heyward és a lányok észrevették, hogy a barlangnak van még egy kijárata, amelyet kísérőik ugyancsak pokróccal takartak el. Csingacsguk azután jobbra mutatott, s a különös rejtekhely vendégei meglepődve vették tudomásul, hogy azon az oldalon egy keresztfolyosó nyílik a barlangból. Csingacsguk belépett a folyosóba, a többiek követték, s néhány pillanat múlva meglátták a csillagos égboltot. Úgy látszik, valamiféle hasadék volt itt az üreges sziklában. Csingacsguk átlépett a hasadékon, és előrevilágított: Heyward és a lányok azonnal látták, hogy a túlsó oldalon egy másik barlang nyílik, olyan, mint az előbbi. Ezek után valamennyien visszatértek a tűz mellé.

- Az olyan öreg rókákat, mint Csingacsguk meg én, nemigen lehet zsákutcába szorítani - mondta nevetve Sólyomszem. - Most láthatjátok, milyen ravasz helyre kerültetek. A szikla fekete mészkőből van. Mindenki tudja, milyen puha ez a kőzet; akkor sem kényelmetlen rajta a fekvés, ha nincsenek lombok vagy pokrócok, amiket magunk alá tehetnénk. A vízesés valamikor közelebb volt ehhez a sziklához, és az évszázadok alatt rengeteg üreget vájt belé. Bizony, nagyon megváltozott ez a hely. A víz néhol lyukakat fúrt a sziklákba, átfolyik rajtuk, és különös alakúra formálja őket. Ezért nem egyenletes a vízesés, néhol magasabbról zúdul le a víztömeg, néhol alacsonyabbról.

- Ezek szerint a vízesés több apró vízesésből áll? - kérdezte Heyward.

- Úgy van, s nincs is nagyon messzire tőlünk. Valamikor itt volt, éppen ezen a helyen, de úgy látszik, nem akart tovább viaskodni a sziklákkal, s jobbra is, balra is megkerülte őket. Előbb azonban kivájta ezt a két kis üreget, hogy mi kényelmesen elrejtőzhessünk.

- Hát szigeten vagyunk?

- Igen. Mind a két oldalunkon és fölöttünk is vízesések vannak, alattunk már csendesebb a folyó. Nappal igazán érdemes felmászni ennek a sziklának a legmagasabb pontjára; az ember csodálattal szemlélheti a víz pusztító hatását és vadságát. Teljesen szabálytalanul zuhan alá, néhol ugrándozik, néhol bukdácsol; az egyik helyen fehér, mint a hó, másutt zöld, mint a fű; emitt örvénylik és kavarog, amott szelíden folydogál, mint egy patakocska. De ez az egész folyó olyan, mintha megbokrosodott volna. Eleinte simán hömpölyög, mintha nem volna más célja, mint eljutni a tengerhez; de aztán egyszerre csak megkanyarodik, és beleharap a partba. Olyan helyek is vannak, ahol mintha vissza akarna fordulni. Azt hinné az ember, a folyónak fáj a szíve, hogy el kell hagynia az erdőt. Néhol megtörik a köveken, s a lehulló vízből olyan finom fátyol keletkezik, hogy a hölgyeké elbújhat mellette. De hiába olyan makrancos a folyó, hiába küzd a parttal és a sziklákkal, végül is engedelmeskednie kell egy felsőbb akaratnak: ekkor megnyugszik, és csendesen hömpölyög tovább a tenger felé.

Miközben Sólyomszem ilyen érdekes képet festett a Glenn-vízesésről, a vacsoráról sem feledkezett meg; csakhamar el is készült vele, és intett társainak, hogy lássanak hozzá.

A fáradt társaságra üdítőleg hatott a finom szarvaspecsenye. Szerencsére volt náluk só és másféle fűszer is, amivel még ízletesebbé tehették. Unkasz a lányokat szolgálta ki rendkívül figyelmesen és odaadóan, de mégis méltóságteljesen. Heyward titokban mulatott ezen, mert tudta, hogy az indián harcosok szinte sohasem vállalkoznak ilyen alantas feladatokra, a legkevésbé pedig nőnemű lények kedvéért. A vendégbarátság törvényei azonban mindennél szentebbek az indiánok előtt, s ezzel volt magyarázható Unkasz szokatlan viselkedése. A figyelmes szemlélő egyébként megállapíthatta volna, hogy az ifjú mohikán nem egészen egyforma buzgalommal szolgálja ki a két hölgyvendéget. Corának talán még udvariasabb mozdulatokkal nyújtotta át az ivóvizes kulacsot és a késhegyre tűzött hússzeleteket, mint Alice-nek. Egyszer-kétszer meg is szólalt, ha felkínált nekik valamit, s bár elég rossz angolsággal beszélt, lágy és dallamos hangja csodálattal töltötte el mindkét hölgyet.

Csingacsguk arca az egész idő alatt változatlanul merev és komoly maradt. Közelebb húzódott a tűzhöz, s így vendégei most már megállapíthatták, hogy a mohikán főnök külseje voltaképp igen megnyerő, csak a harci színek teszik oly ijesztővé. Azt is felfedezték, hogy apa és fia nagyon hasonlít egymásra. Csingacsguk végtelenül takarékosan bánt minden mozdulatával, mint az indián harcosok általában; csak nagy ritkán mozdult meg, s a tapasztalatlan szemlélő azt hihette volna, hogy álmos. A mozdulatok álmosságát azonban ékesszólóan cáfolta meg a fekete szempár csillogása.

Sólyomszem éppoly nyugodtan falatozott, mint indián barátai. Úgy látszik, a veszély tudata egyáltalán nem hatott az étvágyára. Ugyanakkor végtelenül éber volt ő is. Legalább hússzor megtörtént, hogy letette a kulacsot vagy az ételt, amit a szájához akart emelni, s egy-két pillanatig feszülten figyelt valami szokatlan neszre. A vendégek ilyenkor mindig nyugtalanul pillantottak rá, s eszükbe jutott, hogy nem afféle vidám kiránduláson vannak, hanem a Glenn-vízesés kellős közepén rejtőztek el az ólálkodó irokézek elől. A vadász azonban mindannyiszor szótlanul folytatta az étkezést, s ezzel megnyugtatta a többieket.

- Nos, barátom - fordult Sólyomszem az énekmesterhez, s előhúzott valahonnét egy palackot -, ne gondolj többé arra a csikóra. Inkább kóstold meg ezt a fenyőpálinkát, s fogadok, hogy mindjárt jobb kedvre derülsz tőle. Igyunk a barátságunkra, mert remélem, hogy a barátodnak tekintesz, ha meg is fosztottalak a csikódtól. Mondd csak, mi a neved?

- David Gamut - felelte az énekmester, és szájához emelte a palackot, hogy egy kis fenyőpálinkával úsztassa el a csikó halála miatt érzett bánatát.

- Jó név, és biztos vagyok benne, hogy becsületes ősökről szállott rád. Egyébként magamnak sem kell szégyenkeznem a nevem miatt. Natty Bumppónak hívnak, s úgy tudom, hogy a Bumppók mindig becsületes emberek voltak. Mégsem viselem a Bumppo nevet, mert a vadonban élek, indiánok között. Az indiánoknak pedig az a szokásuk, hogy mindenkit a tulajdonságairól keresztelnek el. Én például fiatalabb koromban Vadölő voltam, mert már akkor is elég jól bántam a puskával, és futtában sem igen hibáztam el a szarvast. Később háború lett, s így embert is kellett ölnöm - folytatta a vadász, megcsóválva a fejét. - Az első irokéz, akit leterítettem, Sólyomszemnek nevezett el, mielőtt kiadta volna a lelkét. Bizonyára úgy találta, hogy célzás közben olyan éles a szemem, mint a sólyomé.

- És hogy hívják barátodat, az indián főnököt? - kérdezte David Gamut.

- Csingacsguknak hívják, s ez azt jelenti, hogy Nagy Kígyó - felelte Sólyomszem. - Nem azért, mintha valóban kígyó volna, de csaknem olyan hallgatag és ravasz. Mindig olyankor támadja meg ellenségeit, amikor a legkevésbé várják. És mi a foglalkozásod, barátom?

- A zsoltáréneklés nemes művészetére tanítom az amerikai ifjúságot.

- Jobb foglalkozást is választhattál volna - mondta Sólyomszem. - A fiatalok máris túl hangosan járkálnak az erdőben, és torkukszakadtából dalolnak, holott az óvatosság azt kívánná, hogy csendesek legyenek, mint a rókák. Hát a puskához meg a pisztolyhoz értesz-e?

- Istennek hála, még sohasem voltak a kezemben ilyen gyilkos szerszámok.

- Hát iránytű volt-e már a kezedben? - kérdezte Sólyomszem. - Mostanában igen sok földmérő járja a rengeteget, és térképeket készít, hogy utánuk mások is könnyen eligazodhassanak a vidéken.

- Nem értek a földméréshez és a térképekhez - mondta David Gamut.

- Akkor hát sejtem, hogy mit szoktál még csinálni. Úgy látom, elég hosszú a lábad, s mint futár, bizonyára a hadsereg szolgálatába állítottak.

- Szó sincs ilyesmiről - jelentette ki határozottan az énekmester. - Nekem csak egyetlen hivatásom van, de az a legmagasztosabb hivatás a világon: zsoltáréneklésre tanítom az embereket.

- Különös egy hivatás! - dünnyögte Sólyomszem, s hangtalanul felnevetett, ahogy szokta. - De hát a te dolgod, barátom, hogy mivel töltöd el az életedet; úgy látszik, ehhez van tehetséged, és máshoz nincs. Halljuk hát, mit tudsz, azután pedig térjünk nyugovóra; a hölgyeknek ki kell pihenniük magukat, mert holnap reggel nagyon fárasztó út vár ránk, ha el akarunk menekülni az irokézek elől.

- Nagyon szívesen bemutatom a tudományomat - mondta David, feltéve vaskeretes szemüvegét és előhúzva zsebéből a zsoltároskönyvet. - Mi lehetne illőbb és vigasztalóbb egy ilyen veszélyes nap után, mint a szent dalok éneklése? Remélem, a hölgyek is velem tartanak.

Alice és Cora mosolygott ugyan, de nem sokat kérette magát, s miután az énekmester belefújt sípjába, mindhárman énekelni kezdtek.

Ünnepélyes, lassú dallam volt, s a vízesés zúgása különös kíséretet adott hozzá. A tapasztalt David most nem eresztette ki annyira a hangját, mint az erdőben, mert a barlang amúgy is eléggé visszhangos volt. A két mohikán szinte kővé meredve figyelte ezt a muzsikát, és a szempillájuk sem rebbent. Eleinte Sólyomszem is közömbösen üldögélt, öklére támasztva az állát, de azután fokozatosan megenyhültek az arcvonásai. Úgy látszik, a zene valamiféle régi emlékeket mozgatott meg benne. Mert Sólyomszem a vadonban töltötte ugyan az életét, de nem ott született. Régmúlt gyerekkorában civilizáltabb helyeket is látott, s homályosan emlékezett arra, hogy édesanyja és idősebb nővére is gyakran énekelt a Bumppo család egykori házában.

Az énekesek még nem fejezték be a dalt, mikor odakintről valami félelmetes üvöltés hallatszott. A szörnyű hang nemcsak a barlangot töltötte be, hanem a barlangban tanyázók szívét is. Utána mélységes csend következett, mintha a köveken zubogó víz is megijedt volna, és nem merne tovább morajlani.

- Mi volt ez? - suttogta Alice néhány pillanatnyi dermedt várakozás után.

- Mi lehet ez? - kérdezte Heyward is valamivel hangosabban.

Sem Sólyomszem, sem az indiánok nem válaszoltak. Látszott rajtuk, hogy ők is meg vannak döbbenve. Egy ideig nem mozdultak, mintha azt várnák, hogy a hang újra megszólaljon. Végül néhány szót váltottak delavár nyelven, s Unkasz kisurrant a barlang rejtettebb nyílásán. Miután eltűnt, Sólyomszem angolra fordította a szót.

- Nem tudjuk, hogy mi lehet, pedig Csingacsguk meg én több mint harminc éve járjuk az erdőt! Azt hittem, hogy nincs olyan indián kiáltás vagy állathang, amit én ne hallottam volna; de ez az előbbi üvöltés bebizonyította, hogy hiú és elbizakodott ember vagyok.

- Nem ez az a kiáltás, amellyel a harcosok meg akarják félemlíteni ellenségüket? - kérdezte Cora bámulatos hidegvérrel. Húga sokkal kevésbé tudott uralkodni magán, és egész testében remegett.

- Nem, nem - felelte Sólyomszem -, ez a hang is ijesztő és embertelen volt ugyan, de nem volt harci kiáltás. Azt bizony semmivel sem téveszti össze az ember, ha egyszer már hallotta. Nos, Unkasz - fordult a visszatérő fiatal indiánhoz -, mit láttál? A pokróc nem rejti el jól a tüzünket?

Unkasz kurtán és határozottan válaszolt valamit.

- Odakint semmi sem tapasztalható - folytatta Sólyomszem, elégedetlenül csóválva a fejét -, és rejtekhelyünkről nem szűrődik ki a világosság. Menjetek át a másik barlangba, és próbáljatok aludni; korán kell indulnunk, hogy elérjünk az erődbe, még mielőtt az irokézek felébrednének.

Cora azonnal szót fogadott, s a félénkebb Alice sem mert ellenkezni. Mielőtt azonban kilépett volna a barlangból, súgva odaszólt Duncannek, hogy menjen utánuk. Sólyomszem letelepedett a tábortűz parazsa mellé, és a térdére könyökölve, erősen törte a fejét az előbbi félelmetes üvöltés okán.

Heyward felkapott egy fadarabot, amely még lángolt, és átment vele a lányokhoz. Amikor odaért, elhelyezte kezdetleges fáklyáját a sziklafal repedésébe, és leült a nővérek mellé. Amióta elhagyták az Edward-erődöt, most voltak először hármasban.

- Ne hagyj magunkra bennünket, Duncan - mondta Alice. - Ilyen helyen úgysem bírnánk elaludni, s állandóan fülünkben cseng az a rettenetes üvöltés.

- Előbb hadd vizsgáljuk meg a szállásunk biztonságát - felelte Heyward -, és aztán majd beszélhetünk az alvásról is.

Körbejárta a barlangot, és a túlsó végén még egy nyílást talált. Ezt is pokróc takarta, mint a többit. Heyward félrehúzta a pokrócot: a bentiek azonnal megérezték a vízesés felől áramló friss levegőt. A víz ezen az oldalon közvetlenül a nyílás alatt folyt; az ellenség tehát erről legfeljebb csak úszva közelíthette volna meg őket, s még úgy is nehezen, mert a folyónak ez az ága tele volt kiálló sziklákkal és örvényekkel.

- A természet mindennél erősebb védősáncot állított erre az oldalunkra - mondta Heyward, s pillantását még egyszer végigjáratta a sötét, meredek sziklán meg a bugyborékoló vízen, mielőtt a pokrócfüggönyt visszaengedte volna. - A másik oldalon pedig, jól tudjátok, hűséges barátaink őrködnek, így hát nem látok rá semmi okot, hogy meg ne fogadjuk vendéglátó gazdánk tanácsát. Azt hiszem, Cora is egyetért velem, ha azt mondom, hogy mindkettőtöknek alvásra van szüksége.

- Csakugyan egyetértek veled, Duncan - mondta Cora -, de szívem nem ért egyet az eszemmel. Az előbbi szörnyű hangon kívül is éppen elég gondunk-bajunk van, ami nem hagy aludni. Hát megfeledkezhetünk-e arról, hogy mennyire aggódik értünk apánk a William Henry-erődben? Ő igazán jól tudja, hogy milyen veszélyesek az erdei utak.

- Apátok katona, és nem fél a veszélyektől - felelte Heyward.

- De elsősorban mégiscsak apa, és nem tagadhatja meg az érzéseit.

- Mindig teljesítette minden kívánságomat, minden szeszélyemet! - kiáltotta Alice könnyek között. - Ó, Cora, önzők voltunk, amiért ragaszkodtunk hozzá, hogy ilyen körülmények között is meglátogassuk.

- Igen, talán nem lett volna szabad elindulnunk - felelte Cora. - De apánk szorongatott helyzetben van, s én meg akartam mutatni neki, hogy ha mások elhagyják is, a lányai legalább mindhalálig hűek hozzá.

- Amikor meghallotta, hogy az Edward-erődbe érkeztetek - mondta szelíden Heyward -, atyai szívében emberfeletti harcot vívott a félelem és a szeretet; végül is a szeretet győzött, hiszen olyan régóta nem látta gyermekeit. &quot;Az én nemes lelkű Corám nem akarja elhagyni apját ebben a nagy bajban - mondta. - Ó, Duncan, bárcsak a felsőbb parancsnokaink is olyan bátrak és határozottak volnának, mint ez a lány!&quot; - így beszélt apátok.

- És rólam nem beszélt? - kérdezte Alice féltékenyen. - Csak nem feledkezett meg rólam?

- Dehogyis; legalább ezerszer emlegette a nevedet, leírhatatlan szeretettel - felelte Duncan. - Emlékszem, egyszer azt mondta, hogy...

Nem fejezhette be a mondatot, mert kint ismét felhangzott a szörnyű üvöltés.

 
==HARC A SZIKLÁK KÖZÖTT==

Miután az ismeretlen eredetű hang másodszor is borzadállyal töltötte el a barlang vendégeinek szívét, hosszabb időre csend támadt közöttük. Még lélegzeni is alig mertek, úgy várták, hogy megismétlődjék az üvöltés. A feszült várakozásnak az vetett véget, hogy Sólyomszem megjelent a barlang nyílásában. Arcáról világosan lerítt, hogy őt is nyugtalanítja ez a rejtélyes hang, amelyre semmiképpen sem tudott magyarázatot találni, bármilyen régóta is élt a rengetegben.

- Kétszeri figyelmeztetés után igazán nem maradhatunk tovább tétlenek - mondta Sólyomszem. - A hölgyek természetesen itt maradhatnak, de a mohikánok meg én kimászunk a szikla tetejére, s azt hiszem, nincs olyan katonatiszt, aki ne tartana velünk szívesen.

- Ennyire sürgető a veszély? - kérdezte Cora.

- Nem tudhatjuk milyen a veszély, amíg nem ismerjük e különös hangok forrását - felelte a vadász. - Még a jámbor énekmestert is felizgatták az előbbi üvöltések, és kijelentette, hogy mindent vállal, amit rá akarunk bízni. Ő valami természetfölötti intésnek tartja ezt a hangot.

- Ha az előbbi hangok valami természetfölötti forrásból származnak - mondta Cora nyugodtan -, akkor nincs okunk a félelemre. De nem gondolod inkább, hogy ez a két üvöltés az ellenségeinktől származott? Talán így akarnak megrémíteni bennünket, hogy előbújjunk, és azután könnyűszerrel elbánhassanak velünk.

- Kisasszony - felelte ünnepélyesen a vadász -, harminc esztendeje figyelem az erdő legkülönbözőbb neszeit, méghozzá nagyon is éberen, mert tudom, hogy a jó hallás igen gyakran az életet jelentheti. Sem a fenevadak, sem az irokézek nem szedhetnek rá engem holmi ravasz hangokkal! Hallottam már, hogy az erdő úgy nyögött, mint egy sebesült ember; hallottam a fák között suttogó szél muzsikáját és a villámsújtotta fatörzsek recsegését. Mindent hallottam, amit az erdőben hallani lehet. De ilyen üvöltés még sohasem ütötte meg a fülemet, és a mohikánokét sem. Nem tudjuk mire vélni.

- Rendkívüli hang volt! - mondta Heyward, s megragadta pisztolyait. Akár jót jelent, akár rosszat, ki kell vizsgálnunk. Vezess, barátom; követlek.

De a két lány is azonnal utánuk ment. Amikor kiértek a barlangból, a friss éjjeli levegő egyszeriben jobb kedvre derítette őket. A víz felszínén hűvös, üdítő szellő játszadozott, mintha kergetőzne a sziklák odúiban eltűnő, majd ismét előbukkanó habokkal. A hold felkelt már, s fénye több helyütt is megcsillant a folyón, de a sziklának ez a széle, ahol mindannyian megállottak, árnyékban maradt. A víz morajlásán és egy-egy erősebb szélfuvallaton kívül most semmi sem törte meg az éjszaka csendjét. A figyelmes társaság hiába meresztette szemét a túlsó partra, hogy talán felfedezi az ijesztő hangok okát. Csak meztelen sziklákat és mozdulatlan fatörzseket láttak.

- Nincs itt egyéb, mint a bájos és nyugalmas éjszaka - suttogta Duncan. - Más körülmények között mennyire élveznénk ezt a csöndet és ezt a tájat, nem igaz, Cora? Képzeljétek, hogy biztonságban vagyunk, s akkor mindaz, ami most ijesztőnek hat, egyszeriben élvezetessé válik...

- Csitt - vágott a szavába Alice.

De fölösleges volt a figyelmeztetés. A rettenetes hang ismét belevágott az éjszakába, és most úgy hallották, mintha a folyó medréből jönne. Visszaverődött a meredek sziklafalról, s végül rezegve elhalt az erdő távoli mélyében.

- Van-e kifejezés, amely ezt a szörnyű hangot meghatározhatná? - kérdezte Sólyomszem, miután ismét helyreállt a csend. - Én a magam részéről nem találok rá szavakat, s most már csakugyan kezdem elhinni, hogy természetfölötti eredetű.

- Ebből a tévhitből egykettőre kigyógyíthatlak - mondta Duncan. - Itt a szabadban azonnal ráismertem a hangra, hiszen nemegyszer hallottam már a csatatéren. A haláltól rettegő lovak szoktak így üvölteni, többnyire sebesülten, de néha ijedtükben is. Úgy látszik, a lovakat megtámadta egy erdei fenevad, vagy legalábbis ott ólálkodik körülöttük, és halálra rémíti a szegény párákat. Odafent a barlangban még magam is tanácstalan voltam, de itt már semmi esetre sem tévedhetek.

Sólyomszem és a két indián érdeklődve hallgatta ezt a természetes és egyszerű magyarázatot. Mikor megértették, hogy miről van szó, a mohikánok a szokásos &quot;uff!&quot; kiáltást hallatták, Sólyomszem pedig rövid tűnődés után így válaszolt:

- Semmit nem tudok felhozni a szavaid ellen, mert nemigen értek a lovakhoz, habár olyan helyen születtem, ahol sok a ménes. A farkasok valószínűleg odagyűltek a partra a lovak feje fölé, s ezek az ijedős jószágok most segítségért kiáltanak, ahogyan csak a torkukon kifér. Unkasz - fordult a mohikán ifjúhoz -, eredj le hozzájuk a kenuban, és dobj a fenevadak közé egy égő csóvát. A lovak még eltépik ijedtükben a kötőfékjüket, és akkor végképp elbúcsúzhatunk tőlük, pedig holnap reggel ugyancsak nagy szükségünk lesz a gyorsaságukra.

A fiatal mohikán már le is ereszkedett a víz szélére, hogy engedelmeskedjék, amikor újabb, de másféle üvöltés hallatszott a folyópartról. Úgy látszik, a farkasok megijedtek valamitől, és elmenekültek az erdőbe. Unkasz azonnal megértette, hogy mi történt, visszatért a többiekhez, s újabb tanácskozásba kezdett apjával és Sólyomszemmel.

- Eddig csak összevissza találgattunk és tapogatóztunk, mint az olyan vadász, aki eltévedt az erdőben - mondta végül Sólyomszem, a sápadtarcúakhoz fordulva. - Most már ismét tisztán látjuk az irányt, és nincs többé tüske az utunkon. Üljetek le az árnyékban..., de annak a parti sziklának az árnyékában, és nem a fenyőfákéban, mert ez világosabb..., s várjunk egy ideig türelmesen. Ha megszólaltok, suttogva beszéljetek; de talán jobb lesz, ha egy ideig mindenki csak a saját gondolataival beszélget.

A vadász nagyon is komolyan és gondterhesen beszélt, de világosan érződött a hangján, hogy az előbbi aggodalma immár elmúlt.

Csak addig engedett a férfiatlan nyugtalanságnak, amíg nem értette, hogy mi zajlik körülöttük. A két indiánon is látszott, hogy most már sokkal könnyebb szívvel vállalnak minden megpróbáltatást. Úgy helyezkedtek el a szikla tetején, hogy jól láthassák mindkét partot, de őket ne vehesse észre senki. Heyward hangtalanul visszavezette a nővéreket a két barlang közötti hasadékba; a sziklák itt minden oldalról megvédték őket az esetleges golyóktól, s ugyanakkor abban is biztosak lehettek, hogy ha támadás kezdődnék, nem éri őket váratlanul. Maga Heyward a közelükben helyezkedett el, úgyhogy suttogva is meghallották egymást. David Gamut, az énekmester, behúzódott egy sziklarepedésbe, hogy hórihorgas alakját véletlenül se pillanthassa meg az ellenség.

Órák hosszat maradtak így, de nem történt semmi. A hold felkapaszkodott pályájának legmagasabb pontjára, és szelíd fényével megvilágította az egymás karjában szendergő nővéreket. Duncan betakarta őket Cora nagykendőjével, bár fájt a szíve, hogy le kell mondania a szép látványról. Azután maga is leheveredett, párna helyett megelégedve egy jókora szikladarabbal. David orrából különös hortyogó és fütyülő hangok törtek elő: ez a muzsika bizonyára sokkal kellemetlenebbül hatott volna a nővérekre, mint a zsoltáréneklés. Szerencsére aludtak, és nem hallották. Egyszóval Sólyomszemen és a két mohikánon kívül mindenkit hatalmába kerített az álom. Az ő éberségük azonban egy pillanatig sem hagyott alább. Olyan mozdulatlanok voltak, mint a szikla; az ember azt hihette volna, hogy abból nőttek ki. De a szemük lankadatlanul fürkészte a partokat s a parton álló fenyőfák sötét közeit. Egyetlen szót sem szóltak; még az sem látszott rajtuk, hogy lélegzenek. Erre a rendkívüli óvatosságra minden bizonnyal a tapasztalat tanította meg őket, s az ilyen tapasztalattal szemben még a legravaszabb ellenség is tehetetlen.

Hosszú ideig azonban úgy látszott, mintha az óvatosságra nem is volna szükség. Végül a hold lenyugodott, s a fák koronája fölött kezdett halványan megvilágosodni az ég, annak jeléül, hogy közeleg a hajnal.

Sólyomszem ekkor mozdult meg először. Hason csúszva odament Duncanhez, és felriasztotta mély álmából.

- Itt az ideje, hogy induljunk - suttogta. - Ébreszd fel a lányokat, és legyetek útra készek, mire a szikla oldalához kormányzom a kenut.

- Nyugodtan telt el az éjszaka? - kérdezte Heyward. - Be kell vallanom, hogy semmiről sem tudok, mert az álom legyőzte éberségemet.

- Nem történt semmi, s még most is minden olyan csendes, mint éjfélkor. Siess, de ne csapj lármát!

Duncan most már teljesen magához tért, odalépett a lányokhoz, és leemelte róluk a kendőt. Cora megmozdult, Alice pedig ezt suttogta álmában, alig hallhatóan:

- Nem, nem, édes jó apám, nem voltunk egyedül; Duncan nem hagyott el bennünket.

- Úgy van, kedvesem - súgta a fiatal őrnagy, inkább önmagának -, Duncan nem hagyott el, és nem is hagy el benneteket soha, amíg él. - Majd valamivel hangosabban: - Cora, Alice, ébredjetek! Indulnunk kell.

Válaszul Alice hangosan felsikoltott, Cora pedig azonnal felpattant, és kiegyenesedett Heyward előtt. E pillanatban ugyanis olyan iszonyatos ordítások és üvöltések verték fel az erdő csendjét, hogy Heywardban szinte megfagyott a vér. Mintha a pokol minden ördöge elszabadult volna, s most éktelen zenebonát csapna körülöttük. Nem lehetett pontosan megállapítani, hogy a hangok merről jönnek, mert teljesen kitöltötték az egész teret, a sziklák közeit, a mélyen fekvő folyómedret s körös-körül az erdőt. A pokoli ricsaj közepette David kiegyenesedett, és mindkét fülét betömve elkiáltotta magát:

- Miféle fülhasogató hangok ezek? Lehetséges volna, hogy emberek kiáltoznak így?

Óvatlanságáért kis híján az életével fizetett, mert abban a pillanatban legalább egy tucatnyi puska dördült el a szemközti parton, és a szerencsétlen énekmester lerogyott a sziklára. A két mohikán éppoly éles csatakiáltással válaszolt az ellenségnek, amely Gamut elestét látva, diadalmasan felordított. A puskák tovább ropogtak, sűrűn és egymás mellől, de a támadókat nem lehetett látni. Azután a két mohikán fegyverei is eldördültek. Igaz, legfeljebb a felvillanó torkolattüzek felé célozhattak. Duncan rendkívül türelmetlenül várta, hogy Sólyomszem visszatérjen a kenuval, mert ebben látta a menekülés egyetlen útját. A folyó változatlanul sebesen zúgott a szikla mellett, de a kenu nem akart mutatkozni rajta. Duncan már-már azt képzelte, hogy Sólyomszem álnokul cserbenhagyta őket, és egyedül próbált menekülni. Ekkor azonban közvetlenül alatta, a szikla tövében eldördült egy puska, és válaszul a parton felordított valaki. Sólyomszem odalent, a kenu mellett állva avatkozott be a harcba, s első lövésével mindjárt le is terített egy támadót. Ez úgy látszik, gondolkodóba ejtette az ellenséget, mert a puskaropogás csakhamar megszűnt, és a környék olyan csendes lett, mint azelőtt.

Duncan felhasználta a tűzszünetet, odaugrott Gamut mozdulatlan testéhez, és behúzta a fedezékbe a két nővér mellé. Néhány pillanat múlva már az egész társaság ott volt a hasadékban, a sziklák oltalma mögött.

- Szegény fickó, még jó, hogy nem vesztette el a skalpját - mondta Sólyomszem, aki utolsónak érkezett, és most megérintette Gamut fejét. - De annyit bizonyára megtanult, hogy ha az embernek túlságosan hosszú a nyelve, legalább vigyázni kell rá. Ilyen hórihorgas alak, és csak úgy kiáll a szikla tetejére, amikor körös-körül az ellenség ordítoz! Csodálom, hogy nem hagyta ott a fogát.

- Hát nem halt meg? - kérdezte Cora, és hangja elárulta, hogy mennyire retteg a puszta gondolattól is. - Tehetünk még valamit e szegény ember érdekében?

- Nem, nem halt meg - felelte Sólyomszem -, csak az eszméletét vesztette el. Remélem, hogy még sokáig fog élni, és bölcsebb ember lesz, mint eddig volt. Unkasz - fordult a fiatal harcoshoz -, vidd be a barlangba, hadd pihenjen a levélágyon. Minél tovább alszik, annál jobb, mert ilyen hórihorgas alakot még ezek a sziklák sem oltalmaznának meg a golyóktól.

- Azt hiszed hát, hogy folytatódni fog a támadás? - kérdezte Heyward.

- Azt hiszed, hogy az éhes farkas megelégszik egy falattal? Az irokézek elvesztették egy emberüket, és mindig az a szokásuk, hogy ha a meglepetésszerű támadás nem sikerül, rövid időre visszavonulnak. Nemsokára azonban ismét elkezdődik a zenebona, arra mérget vehetsz, és az eddiginél is óvatosabbnak kell lennünk, ha meg akarjuk őrizni a skalpjainkat. - Sólyomszem arcán most mintha valami felhő vonult volna át. - Reméljük, hogy tartani tudjuk a sziklát, amíg Munro alezredes segélycsapatot nem küld a felmentésünkre. Csak hamar eljusson hozzá a csata híre, és a felmentő csapatot olyan ember vezesse, aki ismeri az indiánokat és fortélyaikat!

- Hallottad, Cora? - kérdezte Duncan. - Most minden a te apádtól függ. Menjetek be Alice-szel a barlangba, ott legalább védve vagytok a puskagolyóktól, és megfelelő ápolásban is részesíthetitek pórul járt barátunkat.

A nővérek Heywarddal együtt bementek az egyik barlangba, ahol David éppen éledezni kezdett. Az őrnagy máris vissza akart fordulni, de Cora megállította.

- Duncan! - mondta a lány olyan hangon, hogy a fiatalember elsápadt. - Duncan, ne feledd, milyen fontos nekünk, hogy te épségben maradj... Egy apa rád bízta legdrágább kincseit, és... rettenetesen aggódnak érted mindazok, akik a Munro nevet viselik.

- Szeretem az életet, és nem akarok meghalni - felelte halkan Heyward. - S most különösen vigyázni fogok magamra, hiszen nemcsak a magam életéért küzdök, hanem a tiétekért is. Mint férfi és mint katonatiszt, nem vonhatom ki magam a harcból, de legyetek nyugodtak, könnyű dolgunk lesz: csupán sakkban kell tartanunk e gazembereket egy ideig.

Nem merte bevárni a nővérek válaszát, gyorsan megfordult, és kisietett a három jó baráthoz, akik még mindig nem hagyták el a két barlang közötti biztos fedezéket.

- Hallgass rám, Unkasz - mondta éppen Sólyomszem, amikor Heyward odaért -, csak a puskaport pocsékolod, ha innen lövöldözöl az irokézekre. Gyerünk, barátaim, menjünk fel az előbbi őrhelyeinkre, onnan jobban áttekinthetjük a terepet, és elháríthatjuk az ellenség cseleit.

A két mohikán szótlanul engedelmeskedett. Olyan helyre húzódtak be a sziklák között, ahonnan puskájuk a vízesés legnagyobb részét sakkban tarthatta. A kis sziget közepén néhány bokorszerű törpefenyő nőtt. Sólyomszem most villámsebesen odarohant, és Duncan azonnal követte. Mindketten hasra vágódtak a bozótban, s úgy kémlelték a szemközti partot. Hajnalodott, az éjszakai sejtelmes árnyak fokozatosan eltűntek, és a világ lassanként visszanyerte megszokott arculatát.

A sziget védői sokáig várakoztak, de semmi jel sem mutatott arra, hogy az ellenség meg akarja ismételni a támadást. Duncan már-már azt remélte, hogy az előbbi golyópárbaj nagyobb veszteségeket okozott az irokézeknek, semmint gondolták. Ki tudja, az ellenség talán végleg visszavonult. Heyward közölte ezt a feltevését Sólyomszemmel, de a vadász tagadólag rázta a fejét.

- Nem ismered az irokézeket, ha azt hiszed, hogy ilyen könnyen visszavonulnak, mielőtt még skalpot szereztek volna. Meg mernék esküdni rá, hogy legalább negyvenen voltak. Ravasz Rókától pontosan tudják, hányan vagyunk mi, tehát túlerőben érezhetik magukat, és nem mondanak le egyhamar a zsákmányról. De oda nézz! A vízre, ott, ahol megtörik a sziklákon. A gazemberek beúsztak a folyóba, s amilyen szerencséjük van, még sikerül elérniük a sziget csücskét. Vigyázz, barátom, különben hamarosan elbúcsúzhatsz a fejbőrödtől.

Heyward egy kissé felemelte a fejét, és ekkor megdöbbentő látvány tárult elébe. A sziget csücskén a víz úgy koptatta le a sziklát, hogy itt elég könnyű volt felkapaszkodni rá. A vérszomjas irokézek szemét nem kerülte el ez a körülmény, belevetették magukat a folyóba, s bízva a szerencséjükben, e kevésbé meredek szikla felé igyekeztek. A víz éppen egy fatörzset sodort arra, belekapaszkodtak, s méltán remélhették, hogy ha a fatörzs megakad a sziklán, még könnyebben eljuthatnak a szigetre. Öten voltak, de csak négyüknek sikerült a fatörzset megragadni. Az ötödiket valamivel távolabb sodorta a víz. Ez az irokéz elkeseredetten küzdött az árral, hogy csatlakozhassék társaihoz, és már éppen kinyújtotta feléjük a kezét, amikor egy örvény megint elrántotta. Egy pillanatra elmerült, aztán megint felbukkant, mindkét karját a magasba nyújtva. A víz továbbsodorta; éppen egy zuhatag következett, és az irokéz eltűnt a mélyben. Még hallatszott utolsó iszonyatos üvöltése, azután ismét síri csend lett.

Duncan akaratlanul is megmozdult, mintha segítségére akarna sietni a sebes folyó áldozatának. Sólyomszem azonban vasmarokkal visszatartotta.

- Mindnyájunkat el akarsz veszejteni? - sziszegte a vadász. - Ha az irokézek észreveszik, hogy hol rejtőzködünk, végünk van. Így legalább megtakarítottunk egy puskagolyót. Inkább nézd meg, hogy nem nedvesedett-e át pisztolyaidban a puskapor, mert az itteni párás levegő könnyen átitathatja. Készítsd elő fegyvereidet, én addig megpróbálom távol tartani ezt a négy bitangot. Azután jöhet a közelharc!

Sólyomszem a szájába dugta két ujját, és egy hosszút füttyentett; a két mohikán hasonló jellel válaszolt. Duncan látta, hogy a négy irokéz feje kiemelkedik a fatörzs mögül, de nyomban vissza is húzódtak mind a négyen, mihelyt szemügyre vették a terepet. Azután valami halk suhogást hallott maga mellett, odafordult, s meglátta, hogy Unkasz kúszik hozzájuk. Sólyomszem delavár nyelven mondott valamit, miközben az ifjú főnök igen óvatosan, de rendkívül hidegvérűen elhelyezkedett mellettük. Heywardnak minden idege megfeszült, alig bírt a türelmetlenségével; Sólyomszem azonban éppen megfelelőnek látta az alkalmat, hogy fiatalabb bajtársait kioktassa a különböző puskák előnyeiről és hátrányairól.

- Nincs olyan veszedelmes fegyver - kezdte Sólyomszem -, mint a hosszú csövű, finom acélból készült puska. Igaz, csak akkor mutatja meg, hogy mit tud igazán, ha erős kéz tartja, és éles szem céloz vele. A fegyverkovácsok nem sok örömet lelhetnek mesterségükben, amikor madarászpuskákat és rövid lovassági karabélyokat gyártanak, de...

Unkasz ekkor félbeszakította az előadást egy kifejező &quot;uff&quot; kiáltással.

- Látom őket, fiú, látom őket! - mondta Sólyomszem. - A fatörzs megakadt a sziklán. Mind a négyen mozgolódnak, támadásra készülődnek. Nem baj, csak jöjjenek - tette hozzá, megvizsgálva puskájának kováját -, fogadom, hogy az első irokéz halál fia lesz!

E pillanatban újabb csatakiáltás hangzott el a parton, s a négy irokéz erre a jelre kiugrott a fatörzs mögül. Heyward izzó vágyat érzett, hogy elébük rohanjon, és szemtől szembe, közelről vegye fel a harcot ellenük, de Sólyomszem és Unkasz higgadt példája jobb belátásra bírta. Ellenségeik nagyokat ugorva közeledtek a fekete sziklán, s közben is rettenetes csatakiáltásokat hallattak. Ekkor Sólyomszem puskája lassan felemelkedett a cserjék között, és nagy dörrenéssel kiköpte végzetes tartalmát. A legelöl haladó irokéz nagyot ugrott, mint a sebesült szarvas, majd lezuhant a sziget éles kövei közé.

- Most, Unkasz! - kiáltotta Sólyomszem, megmarkolva hosszú vadászkését; szeme félelmetes harci tűzben égett. - Intézd el a leghátsó gazembert, a másik kettőt nyugodtan rám bízhatod.

Unkasz azonnal engedelmeskedett, a leghátsó irokéz is elterült, s így az ellenség száma kettőre apadt. Heyward odaadta Sólyomszemnek egyik pisztolyát, azután mind a ketten lerohantak a kissé lejtős sziklán az ellenség felé; egyszerre sütötték el fegyverüket, de minden eredmény nélkül.

- Tudtam, tudtam! - kiáltotta Sólyomszem, s megvetően eldobta a hitvány kis pisztolyt. - Nem baj, gyertek csak, kutyák, puszta kézzel is elbánunk veletek.

Jóformán még be sem fejezte a mondatot, mikor szembe találta magát egy roppant termetű és ijesztő külsejű irokézzel. Ugyanabban a pillanatban Duncan is birokra kelt a másikkal. Sólyomszem és ellenfele egyszerre emelték fel késüket s egyszerre kapták el egymás karját, hogy a másik le ne sújthasson. Csaknem egy egész percig álltak így, szinte mozdulatlanul, egymás szemébe nézve, csak izmaikat feszítették meg, s homlokukon kidagadtak az erek. Nagyjából egyforma erősek lehettek, de Sólyomszem gyakorlottabb volt az ilyesféle párviadalokban. Lassan, nagyon lassan sikerült valamivel hátrább szorítania az irokéz karját, majd villámgyorsan kitépte csuklóját az ellenség markából, s lesújtott a hosszú vadászkéssel. Az indián abban a pillanatban összeesett: szívét döfte át a kés.

Közben Heyward kevésbé sikeresen vívta a maga csatáját. Ellenfele mindjárt az első összecsapásnál kiütötte kezéből a rövid kardot. Más fegyvere nem lévén, Heyward most már csak testi erejében és elszántságában bízhatott. Erő és elszántság ugyan nem hiányzott belőle, de ellenfeléből sem. Szerencsére Heywardnak is sikerült hamar lefegyvereznie az irokézt; az indián kése is leesett a sziklára, a lábuk elé. Ezután rettenetes birkózás kezdődött, életre-halálra. Mindketten arra törekedtek, hogy a szikla pereméről letaszítsák ellenfelüket a folyóba. A küzdelem hevében is jól hallották az alattuk örvénylő víz moraját, s egyre közelebb kerültek a szikla széléhez. Duncan belátta, hogy elérkezett a végső erőfeszítés pillanata. Amikor már közvetlenül a szikla peremén tántorogtak mind a ketten, a fiatal őrnagy egyszerre csak torkán érezte az irokéz harcos kezét, s látta a vérszomjas arc vigyorgását. Már-már úgy látszott, hogy nem bírja tovább erővel, s legfeljebb magával ránthatja ellenfelét a biztos halálba, amikor az irokéz háta mögött hirtelen felvillant egy kés. Duncan érezte, hogy torkán enyhül a szorítás, s ugyanakkor egy erős kar visszarántja a szakadék széléről. Unkasz mentette meg. A fiatal mohikán harcos látta, hogy az őrnagy nem bír ellenfelével, ezért kiugrott a fedezék mögül, és éppen idejében ért oda a birkózókhoz, hogy késének egyetlen döfésével a másvilágra küldje az irokézt. Míg Duncan feltápászkodott, Unkasz lehengerítette az ellenség holttestét a folyóba.

- Vissza, vissza! - kiáltott feléjük Sólyomszem, aki éppen ekkor végzett a maga ellenfelével. - Vissza, ha kedves az életetek! Még csak félig végeztük el a munkát!

A fiatal mohikán azonnal megfordult, s harsány diadalordítást hallatva, visszafelé futott a lejtőn. Duncan sem maradt rest, s néhány pillanat múlva mindketten szerencsésen elérték az előbbi fedezéket.

Sólyomszem nem ok nélkül figyelmeztette a két fiatalembert. A fentebb leírt küzdelem alatt semmilyen emberi hang nem vegyült a vízesések zúgásába. Úgy látszik, a parton leselkedő irokézek lélegzet-visszafojtva figyelték a párharcot, s nem mertek puskával beavatkozni, nehogy véletlenül a saját emberüket találják el. De amint véget ért a küzdelem, vadul és bosszúszomjasan felordítottak. Egymás után eldördültek puskáik, s a golyók szaporán pattogtak a sziklán, mintha az ostromlók a párviadal néma színhelyét akarnák megbüntetni bajtársaik haláláért. 

Az irokézek lövéseire csak Csingacsguk válaszolt, aki az egész idő alatt nyugodtan megőrizte őrhelyét. Unkasz diadalordítására válaszul ő is felkiáltott, büszkén és elégedetten, de azután ismét a folyó partja kötötte le minden figyelmét. Ily módon jó néhány percig folyt még a tűzharc; az ostromlók néha valóságos pergőtüzet indítottak a sziget ellen, néha egyenként dördültek el a puskáik. A sziget védői körül számtalan golyó csapódott be a sziklába és a bokrokba, de a fedezékük olyan biztos volt, hogy egyikük sem sebesült meg.

- Hadd puffogtassák el puskaporukat! - mondta nyugodtan Sólyomszem, miközben egymás után fütyültek el mellette a golyók. - Ha vége lesz a csatának, jó sok ólmot lehet majd összegereblyézni a szigetünkön, s azt hiszem, a gazemberek előbb beleunnak a mulatságba, semhogy ezek a sziklák irgalmat kérjenek. Unkasz, fiam, túlságosan erősen töltöd meg a puskádat, s így nem lehet jól célozni. Mondtam neked, hogy a fehér festékcsík alatt találd el azt az irokézt; de ha a puska csak egy hajszállal is elmozdul a túlságosan erős töltéstől, a golyó már legalább két hüvelykkel elkerüli a célt. Így aztán csak megsebesíthetted az ellenfeledet, márpedig az emberiesség azt kívánja tőlünk, hogy gyorsan végezzünk velük, ne szenvedjenek sokáig.

A fiatal mohikán elmosolyodott, de nem válaszolt semmit.

- Nem engedem, hogy meggondolatlansággal vagy ügyetlenséggel vádold Unkaszt - mondta Heyward. - Hidegvérűen és egy pillanatnyi tétovázás nélkül megmentette az életemet. Örökké a barátja leszek, s nem fogom elfelejteni, hogy mivel tartozom neki.

Ezzel a fiatal mohikán felé nyújtotta jobbját. Unkasz felkönyökölt egy kissé, s a két fiatalember kezet rázott. Mélyen egymás szemébe néztek, és az őrnagy most Cora szavaira gondolva kezdte belátni, hogy eddig igazságtalan volt az indiánokkal szemben. Sólyomszem merev arccal, de jóindulatúan nézte a fiatalos lelkesedésnek ezt a fellobbanását, és így szólt:

- Bizony, a vadonban sokszor adódik úgy, hogy a jó barátok csak egymásnak köszönhetik az életüket. Én is kimentettem már a bajból Unkaszt egynéhányszor, s jól emlékszem, hogy ő sem maradt tétlen, amikor engem fenyegetett a halál. Ötször mentette meg az életemet: háromszor az irokézek elleni harcokban, egyszer a George-tó mellett, és...

- Úgy látszik, a bitangok kezdenek jobban célozni! - kiáltotta Duncan, és önkéntelenül is félrehúzódott, mert egy golyó közvetlenül mellette csapott be a sziklába, majd lepattant róla, és Sólyomszem elé esett.

A vadász felvette a kis ólomdarabot, s megvizsgálta.

- A vízszintesen bevágódó golyók nem lapulnak így el - dünnyögte. - Nem értem! Ez a golyó olyan, mintha felülről zuhant volna ránk.

Ebben a pillanatban Unkasz puskája felemelkedett, Sólyomszem és Duncan szemmel követte a cső irányát, s azonnal megértették a rejtélyt. A folyó jobb partján, csaknem szemközt velük, egy hatalmas tölgyfa nőtt; egyik ága kinyúlt a folyó fölé. Egy irokéz felmászott erre a fára, amilyen magasra csak lehetett, onnan jól láthatta a sziget védőit, míg őneki elég biztos fedezéket nyújtottak a lombok és az ágak.

- Ezek az ördögök még az égbe is felmásznak, hogy elveszejtsenek bennünket - mondta Sólyomszem. - Ne hagyd nyugodni, Unkasz, amíg újra meg nem töltöm a puskámat, a Szarvasölőt; aztán majd leszedjük őkelmét a fáról.

Unkasz tüzelt, s golyójától megrezzentek a tölgyfa levelei. Az irokéz gúnyos nevetéssel válaszolt, majd ő is elsütötte puskáját. Ez a lövés még közelebb volt a célhoz, mint az előbbi, és leütötte Sólyomszem fejéről a sapkát. A parton ismét felüvöltöttek az irokézek, és újabb golyózáport menesztettek a sziget védői felé, de ezúttal sem tettek kárt bennük.

- Ennek a fele sem tréfa! - mondta Sólyomszem, nyugtalanul maga köré pillantva. - Unkasz, hívd ide az apádat; mindhármunk puskájára szükség lesz, ha le akarjuk szállítani azt a ravasz gazembert a kakasülőről.

Unkasz azonnal megadta a jelt, s mielőtt még Sólyomszem újra megtöltötte volna a puskáját, Csingacsguk már ott is volt mellettük. Unkasz megmutatta apjának a veszedelmes ellenség állását; Csingacsguk a szokásos &quot;uff!&quot;-fal válaszolt, majd a védők úgy helyezkedtek el, hogy több oldalról vehessék tűz alá a tölgyfát.

Az irokéz most már nem célozhatott olyan biztosan, mert ellenfelei éberen figyelték minden mozdulatát, s ha a lombok közül csak egy pillanatra is előbukkant valamelyik testrésze, azonnal tüzet nyitottak rá. Ennek ellenére az irokéz golyói még mindig a hason fekvő társaság közvetlen közelében csapódtak be. Heyward az angol hadsereg vörös egyenruháját viselte, s ez különösen feltűnő volt: a golyók több helyütt megtépték. Sőt az egyik golyó véresre horzsolta a karját.

A védők hosszú ideig türelmesen feküdtek, és nem válaszoltak a lövésekre. Az irokéz ezt biztató jelnek vélte, s elhatározta, hogy valamivel merészebben előrehajlik, és úgy céloz. A két mohikán éles szeme azonban észrevette az irokéz megmozduló lábát. Apa és fia egyszerre tüzelt, és nyilván meg is sebesítette az ellenséget, mert az irokéz egy pillanatra előrehanyatlott. Sólyomszem villámgyorsan élt az alkalommal, és elsütötte híres puskáját, a Szarvasölőt. A fa levelei most még jobban megrezzentek, mint addig; az irokéz elejtette puskáját, s ő maga is lezuhant a fa koronájáról. Estében sikerült elkapnia a víz fölé kinyúló ágat, és úgy maradt a levegőben himbálódzva, mint egy tornász. Súlyos sebet kaphatott, s nem volt kétséges, hogy csak rövid ideig tarthatja magát az ágon.

- Könyörülj rajta! Még egy puskagolyót! - kiáltotta Duncan, elfordítva szemét a kétségbeesetten kapálódzó irokézről.

- Szó sem lehet róla! - felelte rendületlenül Sólyomszem. - A gazember úgyis meg fog halni, s mi nem vesztegethetjük hiába a puskaport, mert az indiánokkal vívott csaták néha több napig is eltartanak. Vagy mi öljük meg őket, vagy ők nyúzzák le a skalpunkat. Mindenkinek természet adta joga, hogy körömszakadtáig harcoljon az életéért.

Duncan nem talált választ erre a kegyetlennek látszó, de ésszerű kijelentésre. A parton az irokézek megint abbahagyták az ordítást és lövöldözést. Egy ideig minden szempár, a támadóké és a védőké is, a tölgyfára szegeződött. A szerencsétlen indiánt ide-oda himbálta a szél, s rettenetesen kínozhatta a kapott seb, mégis összeszorította a fogát, és nem kiáltott fel fájdalmában. Eltorzult arca olyan szörnyű látványt nyújtott, hogy Sólyomszem, mintha meggondolta volna magát, háromszor is felemelte fegyverét, de azután mindannyiszor leengedte, mert az értelem szava mégis erősebb volt benne. Végül is az irokéz egyik karja kimerült, s elengedte a faágat. Néhány pillanatig görcsösen kapkodott, hogy ismét megragadhassa, de sikertelenül. Azután a másik keze is elernyedt, az ág kicsúszott belőle, s az irokéz a pillanat egy tört részéig mintha lebegett volna a levegőben. Sólyomszemnek ez a csekély kis időtöredék is elég volt: puskája eldördült, az áldozat megvonaglott estében, feje a mellére hanyatlott, s a következő pillanatban a zúgó folyó mindörökre elnyelte.

Ezt a győzelmet nem követte diadalkiáltás, még a két mohikán is néma iszonyattal tekintett egymásra. Csak a parton ordított fel valaki, aztán megint csend lett. Sólyomszem tűnődve nézett maga elé, megcsóválta a fejét, majd így szólt:

- Ez volt az utolsó golyóm, és puskapor sincs több nálam! Kamasz módra, ostobán cselekedtem. Hát nem lett volna mindegy, hogy élve vagy holtan zuhan-e le a vízből kiálló sziklára? Unkasz, fiam, eredj le a kenuhoz, és hozd fel a nagy lőporos szarut; több már nem is maradt a készletünkből, s az utolsó szemcséjére is szükségünk lesz. Ismerem az irokézeket, ezek nem tágítanak egykönnyen.

Unkasz azonnal eltűnt, Sólyomszem pedig dörmögve vizsgálgatta tovább üres bőrzacskóját, melyben a golyókat szokta tartani. Látszott rajta, hogy néma szemrehányásokat intéz önmagához. Ekkor azonban lentről, a szikla tövéből hirtelen felhangzott Unkasz éles és átható kiáltása. E hangból még Duncan is megértett annyit, hogy valami új és váratlan baleset történt. Szíve elszorult az ijedtségtől, a barlangban hagyott lányokra gondolt, és máris talpra ugrott, mit sem törődve azzal, hogy az irokézek esetleg észrevehetik. Csingacsguk és Sólyomszem szintén megfeledkezett minden óvatosságról, felugrott, és Duncan után rohant. Olyan gyorsan értek el mindhárman a két barlang közötti sziklahasadékba, hogy az ellenség szórványos golyói nem tehettek kárt bennük. A két nővért és a sebesült énekmestert a barlang nyílásában találták: Unkasz kiáltása csalta ki őket. Miután megállapították, hogy senkinek sem történt baja, körülnéztek, és azonnal megértették, hogy mi volt az a baleset, amely még a fegyelmezett Unkaszt is oly hangos kiáltásra késztette.

Nem messzire a sziklától meglátták a kenut. Az ár lefelé vitte, de nem egyenesen, s a törékeny kis csónak mindinkább közeledett a parthoz. Valami rejtett erő irányíthatta arra. Sólyomszem ösztönszerűleg felkapta puskáját, s a csónakra célzott; de hiába szikrázott a kova, a töltetlen fegyver néma maradt.

- Késő, késő! - kiáltotta Sólyomszem keserűen, és eldobta az immár hasznavehetetlen fegyvert. - Egy irokéz ideúszott a kenuhoz, eloldotta, s most fél kezével tartja, a másikkal pedig a part felé evez. S nekünk nincs puskaporunk, nem állíthatjuk meg!

A vakmerő irokéz feje éppen kibukkant egy pillanatra a kenu mögül. Felemelte kezét, intett a parton várakozó társainak, majd nagyot kiáltott, annak jeléül, hogy vállalkozása sikerrel járt. Válaszul pokoli nevetés hallatszott az erdőből, mintha ördögök tanyáznának ott, és éppen forró üstben főznének valakit.

- Igazatok van, kutyák, nevethettek! - mondta Sólyomszem, s leült egy kődarabra. - Nevethettek, mert a világ legjobb puskája most már csak annyit ér, mint egy száraz kóró vagy egy levedlett szarvasagancs.

- Mit tegyünk? Mi lesz velünk? - kérdezte Duncan, aki lassanként magához tért első megdöbbenéséből, s gondolatban már a menekülés útját kereste.

Sólyomszem nem válaszolt, csak egy kört rajzolt ujjával a feje búbjára, de olyan kifejezően, hogy a mozdulatot nem lehetett félreérteni.

- Azt akarod mondani, hogy az irokézek mindannyiunkat megskalpolnak?! - kiáltotta Duncan. - Nem, az nem lehet! Ne hagyjunk fel minden reménnyel! A huronok még nincsenek itt; behúzódhatunk a barlangokba; megakadályozhatjuk partraszállásukat.

- Mivel? - kérdezte szárazon a vadász. - Unkasz nyilaival vagy a lányok könnyeivel? Nem, nem, ne áltasd magad! Tudom, fiatal vagy, gazdag, s nehéz beletörődnöd a halál gondolatába. De ne feledjük, hogy férfiak vagyunk - tette hozzá a két mohikánra pillantva -, s mutassuk meg az irokéz kutyáknak, hogy legalább olyan bátran szembenézünk a halállal, mint ők.

Duncan követte Sólyomszem pillantását, s a két mohikán viselkedéséből azonnal megértette, hogy ők is ugyanúgy látják a helyzetet, mint Sólyomszem. Csingacsguk, aki méltóságteljes tartásban ült egy szikladarabon, éppen letette kését és tomahawkját, s kivette hajából a sastollat, hogy legalább az ne kerüljön a skalpoló ellenség kezébe. Arcvonásai meg sem rezzentek, de mégis egészen másféle kifejezés rítt le róluk, mint az előbb, a harc hevében.

- Nem akarom elhinni, hogy ennyire reménytelen a helyzetünk - mondta Duncan. - A felmentő csapat talán már útban van felénk, és minden pillanatban megérkezhetik. Meg aztán az ellenséget sem látom. Úgy látszik, belefáradt a harcba, s nem vállalja tovább a nagy kockázatot, hogy a szigetre jusson.

- Lehet, hogy csak egy percet, lehet, hogy egy egész órát kell várnunk, amíg az irokézek megismétlik a támadást - felelte Sólyomszem. - De hogy megismétlik, az biztos. Tudomásul kell vennünk, hogy nincs remény. Csingacsguk, testvérem - fordult a mohikán főnökhöz -, együtt vívtuk meg utolsó csatánkat az irokézek ellen, s harmincévi barátság után együtt talál bennünket a halál ezeken a sziklákon.

- Hadd sirassák az irokézek asszonyai halottaikat! - felelte Csingacsguk büszkén. - A mohikánok Nagy Kígyója nemegyszer belopódzott wigwamjaikba, s most hiába énekelnek győzelmi dalt, sokan hiányoznak közülük. Tizenegy harcosuk nem tért vissza tavasz óta, s ha Csingacsguk is elnémul, senki sem tudja majd, hogy hol alusszák örök álmukat. Vegyék hát elő a legélesebb késüket, ragadják meg a legjobb tomahawkot, mert legnagyobb ellenségük kerül a kezükbe. Unkasz, fiam, aki legutolsó hajtása vagy a mohikánok törzsének, kiálts rá az irokézekre, hogy ne késlekedjenek, készen várjuk őket.

- A folyóban keresik a halottaikat - felelte a fiatal harcos -, látom, ide-oda úszkálnak a part mellett, mint a halak. Mások fára másznak, majd lehuppannak, mint az érett gyümölcs. A mohikán harcosok nevetve nézik őket.

- Igen, igen - dünnyögte Sólyomszem -, látom, feltámadt bennetek az indián érzés. Szokás szerint fel akarjátok ingerelni az irokézeket, hogy haragjukban ne gondoljanak a kínzásra, és minél hamarabb végezzenek velünk. Én azonban nem vagyok indián, s ha a kínzóoszlophoz kötöznek, némán tűröm majd a gonoszságukat. Szótlanul fogom bevárni a halált.

- Miért kellene meghalnotok? - kérdezte Cora, és közelebb lépett Sólyomszemhez. - Minden oldalon szabad az út, meneküljetek hát be az erdőbe, és szökjetek meg az irokézek elől. Már eddig is túl sokat tettetek értünk, ti bátor férfiak; ha nekünk el is kell pusztulnunk, nincs értelme, hogy benneteket is magunkkal rántsunk a halálba.

- Úgy látom, kisasszony, nem nagyon ismered az irokézeket, ha azt hiszed, hogy bármilyen utat is szabadon hagytak az erdőben - felelte Sólyomszem, majd őszintén, mint ahogy szokta, kimondta a következő gondolatát: - Igaz, a folyón leúszhatnánk, s ha szerencsénk van, az ár hamarosan olyan messzire sodorna, ahol már nem érhetnének utol az irokézek puskái.

- Akkor ússzatok le a folyón. Miért kellene szaporítanotok kegyetlen ellenségeitek áldozatainak számát?

- Hogy miért? - ismételte meg a kérdést Sólyomszem. - Azért, mert inkább halok meg jó lelkiismerettel, semhogy rossz lelkiismerettel éljek tovább. Ugyan mit felelhetnék Munro alezredesnek, ha azt kérdezné, hogy mikor és hol hagytuk el lányait?

- Menjetek el hozzá, s mondjátok meg, hogy én küldtelek, segítséget kérve - felelte Cora. - Mondjátok el, hogy a szigetet senki sem védhette volna tovább a huronok ellen, s mi itt maradtunk. Talán megölnek bennünket, de az is lehet, hogy fogolyként magukkal visznek Kanada felé. Akkor talán még segíthetne rajtunk apánk. De ha késő lenne, akkor is adjátok át neki utolsó üdvözletünket. Viselje megadással sorsát, és gondoljon arra, hogy leányai az utolsó percig szerették.

A vadász kemény, edzett vonásai megenyhültek e szavak hallatán; öklére támasztotta állát, s világosan lerítt róla, hogy erősen viaskodik a gondolataival.

- Van igazság abban, amit mondasz! - mondotta végül nagy nehezen, mintha rettenetes erőfeszítésébe kerülne, hogy kipréselje magából a szavakat. - Ha itt maradunk, fegyvertelenül, már nem sokat segíthetünk rajtatok. Ha pedig elmegyünk, talán... És mégis, nehéz a döntés! Csingacsguk, Unkasz, hallottátok a fekete szemű leány szavait?

A mohikán főnök komolyan bólintott. Sólyomszem még mondott neki valamit delavár nyelven, s látszott, hogy Csingacsgukot nagyon is elgondolkoztatják a hallottak. Végül hosszas töprengés után egyetlen szót mondott angolul: - Jó! - hogy mindenki megértse. Majd visszatette övébe a kését és a tomahawkját, felállt, s némán kiment a sziklának arra a szélére, melyet a legkevésbé lehetett látni a partról. Itt egy pillanatig körülnézett, egyenesen előremutatott a folyó partjának egy távolabbi pontjára, mintha az útirányt akarná közölni társaival, majd belevetette magát a vízbe, és eltűnt a többiek szeme elől.

Sólyomszem még várt egy-két pillanatig; nehezére esett a válás, s nemigen tudta, mit mondjon a bátor lánynak, aki ilyen nagylelkűen lemondott a további védelemről.

- Néha nemcsak az öregek bölcsek, hanem a fiatalok is - jelentette ki végül a vadász. - Bölcsen beszéltél az előbb, sőt önzetlenül és nemeslelkűen. Ha az irokézek magukkal visznek benneteket az erdőbe, útközben igyekezzetek valami jelet hagyni: törjétek le az ösvény szélén az ágakat, ahol csak tudjátok, és nyomjátok a cipőtöket minél mélyebben a talajba. Így azután, ha nem tűntök el nyomtalanul, biztosak lehettek benne, hogy van egy jó barátotok, aki a világ végéig is utánatok megy, és mindent elkövet a kiszabadításotok érdekében.

Megrázta Cora kezét, felvette a puskáját, néhány pillanatig szinte gyengéd szeretettel nézte, majd óvatosan nekitámasztotta a sziklának. Aztán kiment arra a helyre, ahonnan az előbb Csingacsguk eltűnt. Egy pillanatig mozdulatlanul állt a sziklán, majd keserűen kifakadt:

- Szégyen, gyalázat, hogy ennek meg kell történnie! - De nem sokat tétovázhatott, követte a mohikán főnök példáját, és elmerült a vízben.

Most mindenki Unkasz felé fordult, aki rendületlen nyugalommal állt előbbi helyén, a sziklának támaszkodva. Cora várt egy ideig, de mivel nem történt semmi, a fiatal harcoshoz fordult.

- Barátaidat nem vette észre az ellenség - mondotta -, azóta talán már biztos helyre jutottak. Nem kellene minél hamarabb követned őket?

- Unkasz itt marad - felelte angolul a fiatal mohikán.

- Ezzel csak még borzalmasabbá tennéd az elfogatásunkat, és eggyel kevesebb lenne azoknak a száma, akikben bízhatunk! - kiáltotta Cora. - Eredj, bátor ifjú, menj el apámhoz, s légy te a leghívebb futárom! Mondd meg neki, hogy adjon melléd segítőtársakat, és bízza rád a lányai kiszabadítását. Eredj, kérlek, könyörgök, hogy menj el hozzá!

Az ifjú főnök nyugodt arca most elkomorult, de nem szólt semmit. Aztán válasz helyett hangtalan léptekkel kiment a szikla peremére, és belevetette magát az örvényes folyóba. Jó ideig nem látták, hiszen a víz alatt úszott, hogy az ellenség ne vegye észre; már elég messze volt, amikor egy lélegzetvételnyi időre kidugta a fejét, majd ismét alámerült, és többé nem mutatkozott.

A három jó barát távozása mindössze néhány perc alatt zajlott le. Sietniük kellett, hiszen soha életükben nem volt még ilyen drága az idő. Miután Unkasz végleg eltűnt a társaság szeme elől, Cora Heywardhoz fordult, és remegő ajakkal így szólt hozzá:

- Hallottam, Duncan, egyszer azzal hencegtél, hogy kitűnő úszó vagy... Eredj, kövesd hát barátainkat, hadd lássuk, csakugyan olyan ügyes vagy-e, mint ahogy mondtad.

- Ilyen szolgálatot kíván Cora Munro a leghűségesebb jó barátjától? - kérdezte a fiatal katonatiszt, keserűen mosolyogva.

- Most nincs idő a vitatkozásra és a finom érvek párbajára - felelte Cora. - Most csak a kötelességre szabad gondolni. Nekünk semmi hasznunk nem lenne abból, ha itt maradnál, de ha elmenekülsz, mások még hasznát láthatják a szolgálataidnak.

Heyward nem válaszolt, szótlanul nézte Alice-t, aki remegve kapaszkodott nővére karjába.

- Gondolj arra - folytatta Cora -, hogy a legrosszabb, ami velünk történhet, a halál. Márpedig előbb-utóbb mindenkinek meg kell halnia.

- Van, ami a halálnál is rosszabb - felelte Duncan rekedten. - Ha itt maradok, és az életemet áldozom értetek, ezt a legrosszabbat talán elháríthatom.

Heyward hangja olyan elszántan csengett, hogy Cora nem is próbált tovább vitatkozni vele. Még szorosabban magához vonta Alice-t, és betámolygott vele a barlangba.

 
==A FEGYVERTELENEK==

Heyward szinte azt hitte, hogy álmodik: olyan gyorsan váltotta fel a csatazajt ez a mostani szörnyű némaság. A nap minden eseménye, minden képe mélyen belevésődött agyába, s most mégis olyan valószínűtlennek látszott mindaz, ami történt. Az őrnagy elsősorban azt szerette volna tudni, hogy Sólyomszemnek és a két mohikánnak sikerült-e biztos helyre jutnia. Egy ideig feszülten hallgatózott, de hiába. A távolból semmi nesz nem jelezte, hogy mi lett a három merész vállalkozó további sorsa. Amióta Unkasz eltűnt, mintha az egész környék mélységes ájulásba zuhant volna.

Duncan kimerészkedett a sziklák közül, amelyek eddig olyan kitűnő oltalmat nyújtottak, és alaposan szemügyre vette a partot. Sehol egy teremtett lélek. Nehéz volt elhinni, hogy ez a néma erdő nem is olyan régen még vad csatakiáltásoktól visszhangzott. A folyó sem árulta el, hogy alig egy fél órája több indián harcosnak vált a sírjává. Csak egy halászmadár körözött felette, azt a pillanatot várva, amikor biztosan lecsaphat a habok között fickándozó áldozataira. De ez a madár is elég volt ahhoz, hogy Duncanbe valamelyest visszatérjen a remény: úgy látszik, az élet mégsem költözött el erről a tájról. A fiatal őrnagy összeszedte magát, és visszatért a fedezékbe, ahol David Gamut még mindig tehetetlenül hevert a földön. Az irokéz golyó csak jelentéktelen kis karcolást ejtett rajta, de mikor elesett, erősen megütötte magát a sziklán, és még most sem volt tiszta a feje.

- A huronok semerről sem mutatkoznak - fordult Duncan az énekmesterhez. - Húzódjunk be a barlangba, a többit pedig bízzuk a gondviselésre.

David engedelmesen tűrte, hogy az őrnagy betámogassa a barlangba, ahol a lányok már nyugtalanul várták őket. Duncan összeszedte a szanaszét heverő ágakat és faleveleket, s a barlang nyílásába hordta. Sikerült is teljesen eltorlaszolni a bejáratot, s most csak a másik oldalról kaptak egy kis fényt.

- Nem értek egyet az indiánokkal, akik reménytelennek látszó helyzetekben a teljes belenyugvás hívei - mondta az őrnagy munka közben. - Nekünk, katonáknak, inkább az a jelszavunk, hogy &quot;amíg élek, remélek&quot;. Nem is téged akarlak ezzel vigasztalni, Cora, hiszen tudom, hogy bátor vagy, és nem ijedsz meg semmitől. Alice-re gondolok: rosszul esik látnom, hogy könnyes a szeme.

- Most már nyugodtabb vagyok, Duncan - felelte Alice, megtörölve a szemét -, sokkal nyugodtabb. Ezen a rejtekhelyen nem találhat ránk senki, s míg az irokézek ide-oda szimatolnak majd a sziklák között, barátaink talán vissza is érkeznek a felmentő sereggel.

- Ezt már szeretem, Alice - mondta Heyward -, úgy beszélsz, ahogy Munro alezredes lányához illik. Két ilyen bátor teremtés szeme láttára rajtam sem uralkodhatik el a félelem. - Leült a barlang közepén, és térdére fektette megmaradt pisztolyát. - Ha mégis idejönnének a huronok - dünnyögte inkább önmagának -, nem lesz olyan könnyű dolguk, mint gondolják!

Heyward elhallgatott, és nem is mozdult többet, csak az ágakkal eltorlaszolt nyílást figyelte lankadatlan szemmel.

Hosszú ideig néma csend volt a barlangban. Azután David Gamut odavánszorgott a túloldali kis nyíláshoz, letelepedett alatta, elővette hangsípját és zsoltároskönyvét, s énekelni kezdett.

- Nem lesz baj ebből? - kérdezte Cora az őrnagyra pillantva.

- Szegény fickó! Olyan gyenge a hangja, hogy semmi esetre sem szárnyalja túl a vízesés moraját - felelte Heyward. - Hadd szórakozzon kedve szerint, nem árthat vele sem önmagának, sem nekünk.

De az énekmester nem sokáig gyakorolhatta művészetét. Odakint, egészen közelről, váratlanul felharsant az irokézek csatakiáltása. Davidnak azonnal torkára forrt a hang.

- El vagyunk veszve! - kiáltotta Alice, és nővére karjaiba vetette magát.

- Még nem, még nem - felelte Heyward izgatottan, de nyomatékosan. - Az irokézek még nem fedezték fel rejtekhelyünket, ez az ordítás bizonyára csak azt jelenti, hogy ráakadtak elesett bajtársaik tetemére. Még mindig van remény.

Ez a remény, igaz, csak nagyon halványan pislákolt Duncan szívében, de szavai mégis megnyugtatták egy kissé a nővéreket. A társaság tovább várakozott, most már halotti csendben. Ismét hallották az irokézek üvöltését, ezúttal többfelől. Nyilvánvaló volt, hogy az ellenség átkutatja a szigetet. A barlangok tetejére is felkapaszkodtak néhányan, s onnan kiáltottak társaikhoz.

A rejtőzködő sápadtarcúak akaratlanul is összerezzentek arra a gondolatra, hogy most már nemcsak körülöttük, de a fejük fölött is az ellenség ólálkodik. Még nagyobb lett ijedelmük, amikor egy üvöltés azt jelezte, hogy az irokézek megtalálták a másik barlang bejáratát. A hangok egyre közelebbről hallatszottak. Heyward semmit sem értett belőlük, de három francia szó megütötte a fülét. &quot;La Longue Carabine! - kiáltották az irokézek. - Hosszú Puska!&quot; Heyward sejtette, hogy az ellenség Sólyomszemnek adta ezt a nevet. Most nyilván azért emlegették, mert megtalálták a félelmetes fegyvert, a Szarvasölőt, amelyről Sólyomszem ezt a francia nevet kapta.

Az irokézek hangosan tanácskoztak, s néha ujjongva felüvöltöttek. Bizonyára azt hitték, hogy Hosszú Puska holtan fekszik valahol a szigeten, különben nem hagyta volna el hírneves fegyverét. Azután távolabbról hallatszottak a hangok: az irokézek nyilván szétszéledtek megkeresni a halott Sólyomszemet.

- Még mindig bízhatunk - súgta Duncan a lányoknak. - Az irokézek most Sólyomszemet keresik, barátunk tehát nem esett a fogságukba! Most már biztos, hogy sikerül eljutnia apátokhoz a William Henry-erődbe, s akkor két rövid órácskán belül itt lesz a felmentő csapat.

Néhány percig ismét néma csend uralkodott a barlangban. Heyward jól tudta, hogy az irokézek most tüzetesebben vizsgálják át a szigetet. Nemegyszer hallotta lépteiket közvetlen közelből. Miután a másik barlangot már felfedezték, bejutottak a két barlang közötti sziklahasadékba is, és elhaladtak az ágakkal betömött nyílás előtt. Mi több, valamelyikük futtában megérintette a hevenyészett torlaszt, néhány ág leesett a földre, és egy parányi kis résen beszüremlett a világosság. Cora rémülten ölelte magához Alice-t, Duncan pedig talpra ugrott.

Most már valóban úgy látszott, hogy nincs menekvés. Heyward úgy helyezte el a nővéreket és az énekmestert, hogy ha golyók süvítenének be a nyíláson, ne érjék őket. Ő maga vakmerően odalépett a torlaszhoz, s kinézett a parányi résen.

Ki írhatná le Duncan megdöbbenését, amikor alig egylépésnyire egy hatalmas irokéz harcos alakját vette észre. Valami főnök lehetett, mert büszke tartásban állt a bejárat előtt, háttal Duncannek, és parancsokat osztogatott. A szemközti barlangban valósággal nyüzsögtek az indiánok, és szanaszét dobálták az ott található szerény felszerelést. David sebe néhol pirosra festette a sziklahasadékba leterített levélágyat, és az irokézek hangosan felordítottak, amikor ezt észrevették, abban a hiszemben, hogy talán több ellenfelük is elvérzett. Szétrúgták a leveleket és az ágakat, mintha alattuk is keresnének valamit. Közben állandóan Hosszú Puska nevét kiáltozták. Egyikük ujjongva felkapott egy véres levélcsomót, megmutatta a főnöknek, majd odadobta a második barlang bejáratát eltorlaszoló halomra. Példáját mások is követték, és a torlasz még vastagabb lett, mint amilyennek Duncan megépítette. Ily módon az irokézek - anélkül, hogy tudták volna - önmaguk elől rejtették el a barlangban megbúvó ellenfeleiket.

Duncan megkönnyebbült. Hangtalanul átment a barlang túlsó végébe, s kinézett a másik kis nyíláson, ahonnan a folyót lehetett látni. Azt remélte, innen hamarabb észreveszi a felmentő csapatot, ha megérkezik. Egyelőre azonban semmi sem mutatkozott a folyó felől.

Közben az irokézek elhagyták a sziklahasadékot, és újra szétszéledtek a szigeten. Gyászoló üvöltésük elárulta, hogy megint a halottak köré gyűltek. Duncan most már rá mert nézni társnőire; a legválságosabb pillanatokban ugyanis elfordította tőlük az arcát, nehogy meglássák, mennyire nyugtalan ő is.

- Elmentek, Cora! - suttogta. - Alice, az ellenség nemsokára visszatér a partra, s mi meg vagyunk mentve!

- Hála istennek! - kiáltotta a fiatalabbik lány, s kitépve magát nővére karjaiból, térdre rogyott a barlang sziklapadlóján. - Hát mégsem kell apánknak sírnia utánunk, s annyi baj közepette nem szakad rá még az is, hogy...

Ekkor hirtelen elhallgatott: torkán akadt a szó. Arcáról egy szempillantás alatt eltűnt az előbbi heves pír; bársonyos szeme hirtelen megmerevedett; két karja lehanyatlott, s görcsösen mutatott a bejárat felé. Heyward követte a pillantását: valaki leszórhatta a torlaszról az imént odadobott leveleket, s a kis résben most egy félelmetes indián arc látszott, amint belefúrja tekintetét a barlang homályába. Az őrnagy azonnal felismerte: Ravasz Róka volt az. Heyward agyán átcikázott az a gondolat, hogy az indián talán nem vette észre őket, s ha a barlang falához lapulnak, még megmenekülhetnek. De Ravasz Róka arca egyszerre csak olyan gonosz és kárörvendő kifejezést öltött, hogy Duncannek be kellett látnia: most már késő. Felemelte hát pisztolyát, és elsütötte. A dörrenés olyan visszhangot vert a szűk kis barlangban, mintha egy tűzhányó tört volna ki. Minden megtelt a lőpor füstjével. Amikor újra kitisztult a levegő, Heyward a nyíláshoz rohant és kinézett. Még láthatta, amint Ravasz Róka óvatosan a szemközti barlang nyílásához húzódik, aztán eltűnt a szeme elől.

Odalent, a sziget túlsó végében váratlan csend támadt az irokézek között, amikor meghallották a dörrenést. De Ravasz Róka csakhamar odaért hozzájuk, és vérfagyasztó kiáltásokkal közölte, hogy mit látott. Társaiból éppoly hangosan tört ki a diadalordítás. Egy szempillantás múlva már ott is voltak a sziklahasadékban, szétdobálták a torlaszt, benyomultak a barlangba, s kivonszolták Duncant és társait.

A fiatal őrnagy, akinek két markos indián fogta a karját, még most sem vesztette el a lélekjelenlétét. Csakhamar megszokta a kinti élesebb fényt, és igyekezett jól szemügyre venni a győzteseket. Bár az irokézek köztudomásúlag igen vérszomjasak, ezúttal nem engedtek szabad folyást indulataiknak. Duncan meglepődve tapasztalta, hogy egyelőre nem törnek sem a két nővér, sem a két férfi életére. Az irokézeket talán tisztelettel töltötte el a díszes katonai egyenruha; talán arra gondoltak, hogy nagyobb jutalomban részesülnek a franciáktól, ha épen és sértetlenül adják át nekik e magas rangú foglyokat. A hatalmas termetű főnök, akit Duncan már a barlangból is látott, mindenesetre felemelte a kezét, hogy távol tartsa a foglyoktól vérszomjasabb cimboráit.

Közben néhány harcos alaposan átkutatta Heywardék barlangját, és szemmel láthatólag elégedetlenül tért vissza. Nem értették, hová tűnhetett a másik három férfi, akit annyira szerettek volna foglyul ejteni. Egyikük odalépett Duncanhez, és kérdő hangon többször is kiejtette a Hosszú Puska szavakat, de franciául, s az őrnagy úgy tett, mintha nem értené. Ekkor az irokézek David Gamuthoz fordultak: az énekmesternek nem is kellett alakoskodnia, mert ő csakugyan egy szót sem értett a franciák nyelvén. A győztesek végül belefáradtak az eredménytelen kérdezősködésbe, és Ravasz Róka nevét kiáltották: jöjjön oda, és legyen a tolmácsuk.

Magua vagy francia nevén: Ravasz Róka az egész idő alatt nem úgy viselkedett, mint társai. Míg ezek mohón feltúrták még a barlang értéktelen felszerelését is, hogy valami zsákmányra tegyenek szert, vagy bosszúszomjas pillantásokkal méregették foglyaikat, Ravasz Róka némán és nyugodtan várakozott a közelben. Látszott rajta, hogy rendkívül elégedett, hiszen árulása végül mégiscsak sikerrel járt. Most odalépett a foglyokhoz, és Heyward az első pillanatban iszonyodva fordította el tőle a szemét. Csakhamar belátta azonban, hogy mindenképpen jobb, ha legyűri irtózatát és undorát, s megint a szemébe nézett az árulónak.

- Ravasz Róka a győztesek közé tartozik - mondta Heyward. - Bizonyára közölni fogja a fegyvertelen foglyokkal, hogy mit kívánnak tőlük az irokézek.

- Azt kérdezik, hová lett a vadász, aki olyan jól ismeri az erdei utakat - felelte Magua, majd félelmetesen mosolyogva a vállára mutatott. Ott sebesítette meg tegnap Sólyomszem golyója, s most falevelekből készült kötés takarta a sebet. - Hosszú Puska megérdemelte a nevét, mert jól céloz, és mindig résen van; de Ravasz Róka életét ő is éppoly kevéssé tudja elvenni, mint a fehér főnök a rövid puskájával.

- Ravasz Róka bátor harcos: könnyen elfeledi a kapott sebeket, és azt is, aki a sebet ütötte - mondta Heyward.

- Igen, ha mi indítunk háborút, nem törődünk a sebekkel! De vajon mi ástuk-e ki a csatabárdot? Nem szedtek-e rá bennünket a fehérek, akik színből békét kötöttek velünk, de szívük mélyén véres harcokról álmodoztak?

Duncan erre nem tudott mit válaszolni. Eszébe juttathatta volna Maguának, hogy néha nemcsak a fehérek hitszegők, hanem az indiánok is: ugyan ki volt az, aki éppen tegnap tőrbe akarta csalni a William Henry-erőd felé igyekvő társaságot? Az őrnagy mégis jobbnak látta, ha nem szól semmit, s nem piszkálja fel Ravasz Róka haragját. Az indián megelégedett a fehér ember hallgatásával, s gúnyosan mosolygott rá. Hanyagul nekidőlt egy sziklának, mintha a maga részéről befejezte volna a beszélgetést. De az irokézek újra sürgetni kezdték hangos kiáltásaikkal.

- Hosszú Puska! Hosszú Puska!

- Hallod? - kérdezte Magua színtelen hangon. - Az irokézek Hosszú Puska életét kívánják, s ha nem kapják meg, annak veszik vérét, aki elrejti előlük ezt a gyűlölt ellenséget.

- Hosszú Puska elment, megszökött; az irokézek nem érhetik utol - felelte Heyward.

Ravasz Róka megvető mosollyal válaszolt:

- Amikor a fehér ember meghal, azt hiszi, hogy több baj már nem érheti; de a rézbőrűek még ellenségeik szellemét is meg tudják kínozni. Hol van Hosszú Puska holtteste? A huronok látni akarják a skalpját!

- Hosszú Puska nem halt meg; elmenekült.

Magua hirtelen megrázta a fejét.

- Talán madár ő, és szárnyai vannak? Vagy talán hal, aki a víz alatt is megél? A fehér főnök sok könyvet olvasott, és azt hiszi, hogy az irokézek bolondok.

- Hosszú Puska nem hal, de azért nagyon jól tud úszni - felelte Heyward. - Amikor elfogyott a puskaporunk, s az irokézek szemét felhők takarták, belevetette magát a folyóba, és megszökött.

- És miért maradt itt a fehér főnök? - kérdezte Magua még mindig hitetlenül. - Talán kőből van, és attól félt, hogy lemerül a víz fenekére, vagy unja már a skalpját, és szabadulni szeretne tőle?

- Nem vagyok kőből, s ha élne még bajtársatok, akivel viaskodtam, igazolhatná szavaimat - felelte a fiatalember, aki ingerültségében akaratlanul is azt a kérkedő kifejezésmódot használta, amely csaknem mindig kivívja az indiánok elismerését. - Mi, fehérek, azt tartjuk, hogy csak a gyáva ember hagyja el a hozzá tartozó nőket.

Magua néhány érthetetlen szót mormolt a fogai között, majd hangosan így folytatta:

- A mohikánok is tudnak úszni? Azt már tapasztaltuk, hogy csúszni-mászni nagyon is jól tudnak az erdei bokrok között. Hol van Nagy Kígyó?

Duncan meglepetve tapasztalta, hogy az irokézek jobban ismerik nem régi társait, mint ő maga. Kezdte sejteni, milyen félelmetes híre lehet Csingacsguknak az ellenség táborában.

- Ő is elszökött Hosszú Puskával együtt - felelte egy kis szünet után.

- Hát Fürge Szarvas?

- Nem tudom, kit nevezel Fürge Szarvasnak - mondta Duncan, aki igyekezett minél tovább húzni az időt.

- Unkaszt - felelte Magua. - Így hívják az ifjú mohikán főnököt.

- Ifjú főnököt? Honnan tudjam, hogy főnök volt-e vagy sem? - kérdezte Heyward.

- Csingacsguk mohikán főnök, tehát a fia is főnök - felelte bosszúsan és türelmetlenül Ravasz Róka. - Mi történt vele? Talán átugrott a szigetről a partra?

- Nem, akkora ugrásra még Fürge Szarvas sem képes. Unkasz úszva kísérte el apját és Hosszú Puskát.

Magua most már elfogadta Heyward magyarázatát; indián lévén, nem volt ismeretlen előtte a szökésnek ez a módja. Közönyös arcot vágott, és lebiggyesztette ajkát; úgy tett, mintha egy csöppet sem törődnék a szökevényekkel. A többi irokéz azonban nem alakoskodott, és nyíltan kifejezésre juttatta bosszúságát.

Eddig az indiánokra jellemző türelemmel várták, hogy véget érjen a fentebb idézett beszélgetés. Azután egy emberként Magua felé fordultak, s látszott rajtuk, hogy mennyire kíváncsiak a hírekre. Ravasz Róka a folyóra mutatott, s kevés szóval, de annál több mozdulattal közölte értesüléseit. Amikor mindenki megértette, hogy mi történt, az irokézek éktelen ordításban törtek ki. Valósággal tomboltak elkeseredésükben. Egyesek vadul a víz széléhez futottak, és eszeveszetten csapkodtak maguk körül, mások beleköpködtek a vízbe, amely elvitte orruk elől a hőn remélt zsákmányt. Ismét mások, méghozzá éppen a legvadabbak és legijesztőbbek közül, fenyegető pillantásokat vetettek azokra a foglyokra, akik mégiscsak a kezükbe kerültek. Az egyiket annyira elragadta a méreg, hogy vadul hadonászni kezdett Alice előtt, majd belemarkolt a lány aranyszőke hajába, és előrántotta kését. Duncan rettenetes erőfeszítéssel oda akart ugrani, de a kezét már megkötözték az irokézek, s így nem tehetett semmit. Szerencsére az elvetemült irokéz csak a levegőben írt le egy kört a késével, mintha jelezni akarná, hogy milyen sors vár a foglyokra. Duncan odakiáltott Alice-nek, hogy nyugodjék meg: az indiánok rendszerint sokkal többet fenyegetőznek, mint amit aztán csakugyan végrehajtanak.

Duncan maga sem hitt e vigasztaló szavakban. Jól tudta, hogy az indián főnökök tekintélye inkább a nyers testierő-fölényen alapszik, semmint erkölcsi tiszteleten. Ha tehát a vérszomjasabb irokézek úgy érzik, hogy el tudnának bánni aránylag nyugodt és békés főnökükkel, akkor nem kímélik tovább a foglyokat. Duncannek a torkában dobogott a szíve, valahányszor egy irokéz közelebb lépett a nővérekhez, vagy csak messziről is végigmérte őket baljós tekintetével.

Nyugtalansága némileg alábbhagyott, amikor látta, hogy a főnök tanácsra gyűjti maga köré a harcosokat. Nem sok szó esett közöttük, s úgy látszik, végül egyhangúlag hozták meg a döntést. Előrenyújtott karral többször is Webb tábornok erődjének irányába mutattak; nyilván onnan várták az ellenség támadását. Valószínűleg ezért döntöttek olyan gyorsan, s később is ehhez a feltevéshez igazodtak.

E rövid tanácskozás alatt Heyward egy kissé összeszedte magát, és jobban körülnézett. Most értette meg, hogyan foglalták el a szigetet az irokézek, s bámulta óvatosságukat, amiért a fegyverropogás megszűnése után is olyan körültekintően jártak el.

A sziget felső csücskét egy kopár szikla alkotta; a víz néhány úszó fadarabot sodort mellé. Az irokézek jól láthatták, hogy ez a hely igen alkalmas a partraszállásra. A zsákmányolt kenut feljebb vitték a parton, a vízesés fölé, s ott a folyóra bocsátották. Elhelyezték benne fegyvereiket, ők maguk pedig kívülről kapaszkodtak a csónakba, hogy az ellenség meg ne lássa őket. Ketten mégis beszálltak a kenuba, mert így a veszélyes úton jobban áttekinthették a terepet. Számításukban nem csalatkoztak, mert az ár csakugyan a kiszemelt helyre vitte őket. Négy bajtársuk ugyan már elpusztult ezen a helyen, de azok úszva kerültek a szigetre, tehát nem hozhatták magukkal a puskájukat, meg aztán nem is voltak túlerőben, mint a mostani támadó csoport. A kenu még most is ott vesztegelt a sziget felső csücskénél. A tanácskozás befejeztével azonban az irokézek főnöke jelt adott, hogy úsztassák a kenut lejjebb, a barlang bejárata mellé, oda, ahol Sólyomszem előző nap kikötött. Miután ez megtörtént, értésére adták a foglyoknak, hogy be kell szállniuk a kenuba.

Mindennemű ellenállás vagy tiltakozás hiábavaló lett volna, s ezért Heyward elsőnek indult meg a kenu felé, hogy a többiek kövessék a példáját. Az irokézek csakhamar odavezették a két nővért, s végül az énekmestert is, aki voltaképpen még mindig nem értette, hogy mi történt vele. Bár a huronok nem ismerték olyan jól a folyó örvényeit és szikláit, mint Sólyomszem, a kenu irányításához kitűnően értettek, és így nem is követtek el hibát. Egyikük beszállt egy rúddal a foglyok mellé, s ha szikla akadt az útjukba, ügyesen ellökte a csónakot; a többiek úszva haladtak mellettük.

A kenu minden baj nélkül siklott lefelé a folyón, és csakhamar el is érte a déli partot, majdnem pontosan szemközt azzal a hellyel, ahonnan Sólyomszem társasága előző este elindult.

Itt újabb rövid, de igen komoly tanácskozás kezdődött. A foglyok nagy rémületére néhány irokéz váratlanul elővezette a fák közül a lovaikat. Az ellenség csapata most kettéoszlott. A főnök, akiről már szóltunk, felült Heyward paripájára, s a legtöbb harcos kíséretében ellovagolt. A foglyokkal mindössze hatan maradtak, ezeknek Ravasz Róka volt a vezetője. Duncan ismét növekvő nyugtalansággal figyelte minden mozdulatukat.

Mivel az irokézek szokatlanul szelíden bántak velük, Heyward eddig azt hitte, hogy hadifogolyként akarják Montcalm márki elé vinni. A remény minden szalmaszálat megragad, és Duncan is belekapaszkodott minden biztató gondolatba. Arra gondolt, hogy a két lánynak nem esik majd bántódása, mert a franciák velük fogják megzsarolni Munro alezredest, a William Henry-erőd parancsnokát. A franciák tudják, mennyire ragaszkodik leányaihoz az ősz katona; talán hajlandó lesz elárulni értük az angol királyt. Igaz ugyan, hogy Montcalm márki bátor és vállalkozó szellemű hadvezér hírében áll, de az is köztudomású, hogy kitűnően ért az ilyesfajta mesterkedésekhez. Akkoriban az európai hatalmak diplomáciája nemigen tisztelte az erkölcs magasabb törvényeit, és gyakran folyamodott ilyen aljas eszközökhöz.

Most azonban az irokézek viselkedése minden reményt megsemmisített. Nagyobbik részük a főnök vezetésével éppen a George-tó felé indult el, ahol Montcalm serege a William Henry-erődöt veszélyeztette. A foglyokat tehát nem akarják a francia parancsnokhoz vinni! Heywardot kínzó balsejtelmek gyötörték; ezért legyűrte utálatát, és elhatározta, hogy tárgyalásokba bocsátkozik Maguával. Az áruló talán mégiscsak hajlik a szóra, vagy ha nem, talán meg lehet vesztegetni. Duncan tehát odalépett a kis csapat vezetőjéhez, és a lehető legbarátságosabb hangot erőltetve, így szólt hozzá:

- Beszélni szeretnék Maguával olyan dolgokról, amelyeket senki másnak nem szabad meghallania, csak az irokézek nagy főnökének.

Ravasz Róka gúnyosan ránézett a fiatal katonatisztre, majd így felelt:

- Beszélj, a fáknak nincs fülük!

- De a huronok nem süketek, s én olyat akarok mondani, ami csak a nagy főnökhöz méltó. A fiatalabb harcosok könnyen megrészegülnének szavaimtól. De ha Magua nem hallgatja meg tanácsomat, én, a király katonatisztje, szívesen néma maradok.

Ravasz Róka szólt valamit társainak, akik éppen a lovakat készítették elő a nővérek számára, majd távolabb ment egy kissé a csoporttól, és óvatosan intett Heywardnak, hogy kövesse.

- Most már beszélhetsz - mondotta büszkén -, ha szavaid csakugyan Magua fülének valók.

- Ravasz Róka méltónak bizonyult arra a névre, melyet a kanadai franciáktól kapott - kezdte Heyward. - Most már látom, milyen bölcs, látom, mi mindent tett értünk, és nem felejtek el semmit, ha majd eljön a jutalmazás órája. Igen, Ravasz Róka bebizonyította, hogy nemcsak bátor harcos és erős főnök, hanem az ellenség rászedésében is nagy mester.

- Ugyan mit tett Ravasz Róka? - kérdezte fagyosan az indián.

- Hogy mit?! Nem látta-e, hogy az erdő tele van az ellenség előőrseivel, s még Nagy Kígyó sem bújhat át közöttük észrevétlenül? Nem tért-e szándékosan rossz útra, hogy megtévessze a huronokat? Nem tett-e úgy, mintha visszakéredzkedne régi törzsébe, amely rosszul bánt vele, és elkergette wigwamjából, mint egy kutyát? S amikor megértettük, hogy mi a célja, nem segítettük-e ravasz tervének végrehajtásában? Úgy tettünk, mintha meg akarnánk támadni, hadd higgyék az irokézek ellenségnek Magua legjobb barátait. Nem így történt? S amikor Ravasz Róka elködösítette a huronok szemét, és betömte fülüket, közös ellenségünk talán nem feledkezett meg arról, hogy mit vétett egyszer Magua ellen, hogy elkergette a mohawk indiánok közé? Ugye, itt hagyták a foglyokkal, s ők ostobán elindultak a tó felé? Ugye, Ravasz Róka, a nevéhez méltóan, szintén a tó felé indul egy másik úton, és visszaviszi az angol parancsnokhoz a lányait? Igen, Magua, most már értem a tervedet, és éppen azon gondolkodtam, hogy mivel lehetne méltóképpen megjutalmazni ezt a nagy bölcsességet és becsületességet. Először is a William Henry-erőd főnöke fizet majd bőkezűen a szolgálataidért. Lőporos szarud mindig tele lesz; pénzedet éppúgy nem tudod majd megszámlálni, mint a kavicsokat a George-tó partján; az erdei szarvasok pedig alázatosan nyaldossák majd a kezedet, mert tudják, hogy úgyis hiába menekülnének remekbe készült új puskád elől! Ami engem illet, nem tudom, mivel múlhatnám felül a parancsnok bőkezűségét, de én is szívesen adnék... igen, szívesen adnék...

- Mit adna az ifjú sápadtarcú főnök, aki napkelet felől érkezett hozzánk? - kérdezte Magua, amikor Heyward tétovázva megakadt a káprázatos ajándékok felsorolásában.

- Magua tudja, hogy a Nagy Sós-tó szigetein egy csodálatos tűzital készül. Nos, hordószámra adnék ebből az italból Maguának, hadd folyjon patakokban a wigwamja előtt, s legyen tőle olyan könnyű Magua szíve, mint a kolibri tolla, lehelete pedig édesebb a vadjázmin illatánál!

Ravasz Róka mindvégig rendkívül komolyan hallgatta Heyward jól kiszámított beszédét. Amikor a fiatal katonatiszt azt mondta, hogy Magua tulajdonképpen jó barátként viselkedett, és csak színleg vállalta az ellenség szerepét, az indián még óvatosabban megfeszítette arcizmait, nehogy eláruljanak valamit. De amikor Duncan arra célzott, hogy az irokézek egyszer kegyetlenül elkergették, mint a kutyát, a féktelen harag még e fegyelmezett arcvonásokon is fellobbant egy pillanatra. Duncan felbátorodott e jeltől; úgy érezte, hogy jó helyre tapintott. Mindenesetre sikerült felkeltenie Magua figyelmét, különösen amikor rátért a bőkezű ajándékok ecsetelésére. Magua közbevetett kérdése ugyan szenvtelenül és indián méltósággal hangzott el, de azért látszott rajta, hogy Heyward szavai egyáltalán nem hagyják közömbösen. Most tűnődött egy ideig, majd sebesült vállának kötéséhez emelve kezét, mély hangon így szólt:

- Lehetséges, hogy jó barátok ilyen nyomokat hagyjanak?

- Ilyen csekély sebet ejtett volna rajtad Hosszú Puska, ha ellenségének tartana?

- Vajon a mohikánok alattomosan támadnak-e azokra, akiket szeretnek?

- Vajon meghallottad volna tegnap az erdőben Nagy Kígyót, ha nem csap szándékosan zajt, amikor feléd közeledett?

- Hát a fehér főnök puskával fogadja-e barátait, amikor benéznek a barlangjába?

- Vajon eltéveszti-e a célt a fehér főnök, ha csakugyan ölni akar? - kérdezte Duncan mosolyogva.

Ismét hosszú csend következett ezekre az ügyes kérdésekre és még ügyesebb válaszokra. Duncan látta, hogy az indián gondolkodóba esett. Ennek megörült, és folytatni akarta az ajándékok felsorolását, hogy végképp levegye a lábáról ellenfelét, de Magua egy kifejező mozdulattal elhallgattatta, és így szólt:

- Elég. Ravasz Róka bölcs főnök, és meg fogod látni, hogy miként cselekszik. Eredj, és tartsd féken a nyelvedet. Kellő időben megkapod Magua válaszát.

Heyward látta, hogy az indián óvatosan pislog a többiek felé. Nyomban félrehúzódott tőle, nehogy az irokézek megsejtsenek valamit e titkos beszélgetésből. Magua odament a lovakhoz, és néhány szóval megdicsérte társainak ügyességét. Azután intett Heywardnak, hogy segítse nyeregbe a nővéreket, de szólni nem szólt, mert nem szívesen beszélt angolul.

Minthogy semmilyen ürüggyel nem lehetett tovább húzni az időt, Duncan kelletlenül engedelmeskedett. Közben néhány vigasztaló szót súgott a lányok fülébe, akik annyira rettegtek az irokézek vad arcától, hogy állandóan a földre szegezték tekintetüket. A másik irokéz csapat az énekmester kancáját is magával vitte, úgyhogy a két férfifogolynak gyalog kellett elindulnia. Duncan egy csöppet sem bánta ezt, mert arra számított, hogy így bizonyára lassabban haladnak majd. Közben vágyakozva nézett az Edward-erőd irányába, abban a reményben, hogy talán onnan érkezik valaki a segítségükre.

Miután az előkészületek véget értek, Magua megadta a jelt az indulásra, és ő maga állt a csapat élére. Utána David következett; már alig fájt a sebe, teljesen magához tért, és mégiscsak tudatára ébredt ijesztő helyzetének. Mögötte a nővérek haladtak, Duncannel az oldalukon; a menetet a hat irokéz zárta le.

Így haladtak előre némán, csak Heyward intézett néha egy-egy vigasztaló szót a lányokhoz, időnként David is fel-felnyögött. Egyenesen dél felé mentek, vagyis éppen ellenkező irányban, mint amerre a William Henry-erőd feküdt. Magua tehát látszólag pontosan igazodott az irokéz főnök határozatához, de Heyward mégsem hitte, hogy ilyen hamar megfeledkezett volna előbbi beszélgetésükről. Erősen remélte, hogy Ravasz Róka csak cselből követi ezt az útirányt. Egyelőre azonban rendületlenül haladtak tovább, mérföldeken át, a végtelen erdőn keresztül, és semmi sem mutatta, hogy mikor érnek az út végére. A nap már felkapaszkodott az égbolt legmagasabb pontjára, és Heyward még mindig hiába várta, hogy Magua irányt változtasson. Néha azt képzelte, hogy a ravasz irokéz csak azért nem vezeti őket az erőd felé, mert ismeri a franciák előretolt állásait, s nem akar velük találkozni. Az sem látszott egészen valószínűtlennek, hogy egy közbülső angol település felé igyekszik. Igaz, elég messze volt még az is, de még mindig jobb, ha oda kerülnek, semmint a franciák táborába.

A foglyok közül csak Corának jutottak eszébe Sólyomszem búcsúszavai, és valahányszor alkalom adódott, kinyújtotta karját, hogy letörjön egy-egy ágat az út szélén. Az indiánok ébersége azonban rendkívül nehézzé és veszélyessé tette az ilyen kísérleteket. Cora nemigen tudta végrehajtani szándékát, mert azonnal magán érezte a hat szempár villogó tekintetét, s ilyenkor úgy tett, mintha megijedt volna valamitől, és azért emelné fel a karját. Csak egyszer sikerült véghezvinnie, amit akart; letört egy ágat, s ugyanakkor leejtette a kesztyűjét is. Ezzel azonban mindent elrontott, mert az egyik indián észrevette a kesztyűt, felemelte, s a letört ág körül a többit is össze-vissza tördelte, mintha valamilyen erdei vad járt volna arra. Azután visszaadta Corának a kesztyűjét, s közben a másik kezével jelentőségteljesen megmarkolta tomahawkját; a lány ebből megérthette, hogy jobb lesz, ha felhagy a további kísérletezéssel.

Így tehát szétfoszlott minden reményük, hogy valamilyen nyomot hagyhatnak barátaiknak; a másik indián csapat is magával vitt két lovat, s ez azt jelentette, hogy Sólyomszem semmiképpen sem állapíthatja meg, merre vitték foglyaikat az irokézek.

Heyward szívesen újrakezdte volna a beszélgetést, ha valami bátorító kifejezést fedez fel Magua arcán. De az indián komoran haladt előre, csak nagy ritkán pillantott vissza, és egyetlenegyszer sem szólalt meg. Bár csak a nap volt egyetlen útmutatója, olyan biztonsággal járt az erdőben, mintha térképhez igazodnék. Ösztöne többet ért minden iránytűnél. Fenyőerdőkön, néhol kisebb termékeny völgyeken, másutt patakokon keresztül vezette csapatát, és soha egy pillanatra sem tétovázott. Az ösvény néhol beleveszett a fűbe és az avarba, de Magua ilyenkor sem torpant meg, még csak nem is lassított. Úgy látszott, nem ismeri a fáradtságot. Valahányszor a foglyok felpillantottak, mindig ott látták maguk előtt Magua sötét alakját, amint rendíthetetlenül halad egy bizonyos irányban, olyan sebesen, hogy a varkocsába tűzött madártoll szüntelenül libegett.

Végül átvágtak egy völgyön, melyben egy kanyargós patak csörgedezett. Azután Magua hirtelen felkapaszkodott a szemközti dombra, amely olyan meredek volt, hogy a nővéreknek le kellett szállniuk a lóról. A dombtetőn sima terepet találtak, néhány fa nőtt rajta. Magua levetette magát az egyiknek a tövébe, s a fáradt társaság végre lepihenhetett.

 
==RÓKÁK ÉS FÉRFIAK==

Észak-Amerika völgyeiben gyakran látni olyan magas, gúla alakú dombokat, mint amilyenre Magua felvezette csapatát. Messziről szinte azt hinné az ember, hogy e dombok mesterségesen készültek. A pihenőhelyül választott domb a szokottnál is meredekebb és szabálytalanabb volt. Kitűnően lehetett védekezni róla, s azokat, akik felkapaszkodtak lapos tetejére, aligha érhette rajtaütés. Mindez elszomoríthatta volna Heywardot, de a fiatal őrnagy már nem is számított arra, hogy barátaik utolérik őket. Közönyösen nézett körül a dombtetőn, s csak útitársnőinek kényelmével és megvigasztalásával törődött. Míg a lovak békésen legelésztek a fák között, a foglyok elővették készletük maradványait, s letelepedtek falatozni egy bükkfa alá.

Bármilyen gyorsan tették is meg az utat, közben az egyik irokéz alkalmat talált arra, hogy nyilával leterítsen egy eltévedt szarvasborjút. A finomabb falatokat azonnal lekanyarította a zsákmányról, és türelmesen cipelte a vállán egészen a pihenőhelyig. Most társaival együtt nekilátott, s mellőzve a konyhaművészet minden vívmányát, amúgy nyersen rágcsálni kezdték a húst. Csak Magua nem vett részt ebben az utálatos lakomában; félrehúzódott egy kissé, és szemlátomást mély gondolatokba merült.

Heywardnak azonnal feltűnt Magua tartózkodása, hiszen az indiánok nem szoktak sokat tétovázni, ha mód van rá, hogy valamiképpen csillapítsák éhségüket. A fiatal katonatisztben ismét feltámadt a remény: Magua bizonyára azon tűnődik, hogy milyen fortéllyal játszhatná ki a legjobban a többiek éberségét. Heyward úgy gondolta, hogy nem árt, ha maga is hozzájárul egy-két tanáccsal Magua terveihez, s újabb csábító ajánlatokat tesz neki; felállt a bükkfa mellől, s mintegy céltalanul odasétált Ravasz Rókához.

- Nem gondolja-e Magua, hogy eleget haladtunk déli irányban, s itt már semmilyen veszély sem fenyeget a kanadaiak részéről? - kérdezte Heyward olyan hangon, mintha semmi kétség sem férne ahhoz, hogy az indián csakis az ő javukat akarja. - A William Henry-erőd parancsnoka sokkal jobban örülne, ha még ma este megláthatná lányait. Még egy éjszakai aggodalom megkeményítheti a szívét, s holnap talán nem lenne olyan bőkezű az ajándékok osztogatásában.

- Talán a sápadtarcúak reggel kevésbé szeretik a gyermekeiket, mint este? - szólt fagyosan az indián.

- Dehogy, dehogy - felelte gyorsan Heyward, attól tartva, hogy hibát követett el. - A fehérek gyakran megfeledkeznek őseik sírjáról, s felebarátaikat sem szeretik mindig úgy, mint ahogy ígérték, de az apai szeretet sohasem vész ki belőlük.

- Vajon a fehér hajú főnöknek csakugyan meglágyul-e a szíve, ha a lányaira gondol? Harcosaival keményen bánik, és a szeme olyan, mint a kő.

- Csak a lustákkal és a gonoszokkal szemben szigorú - mondta Heyward. - Ahhoz, aki megérdemli, mindig igazságos és emberséges. Sok szülőt ismertem már, aki gyengéden szerette gyermekét, de annyira egyik sem, mint az ősz hajú főnök. Te csak a harcosok élén láttad őt, Magua; de amikor a lányairól beszélt velem, akik most a te hatalmadban vannak, könnyes volt a szeme.

Heyward elhallgatott, mert nem tudta, hogyan értelmezze az indián szemének hirtelen felvillanását. Eleinte úgy tetszett, mintha Magua tekintete a jutalom reményétől válna izzóvá; de a különös izzás csakhamar átalakult: már nemcsak a mohóság táplálta, hanem egy másik, ijesztőbb szenvedély is.

- Eredj - mondta Magua, ismét megmerevítve arcvonásait. - Eredj a fekete hajú lányhoz, és mondd meg neki, hogy Magua szólni akar vele. A gyermek ígéretét apja is tiszteletben fogja tartani.

Duncan ebből azt értette, hogy az indián még valami biztosítékot kíván a jutalomra vonatkozóan, így hát lassan visszasétált a nővérekhez, és közölte Corával Ravasz Róka óhaját.

- Tudnod kell, hogy az indiánok mit becsülnek a legtöbbre a világon - mondta Duncan, miközben Magua pihenőhelye felé vezette Corát. - Ígérj neki rengeteg puskaport és finom takarókat. Nem ártana, ha ajánlatodat még valami különleges jutalommal is megtetéznéd, mert Magua rendkívül mohó és kapzsi. Vigyázz a szavaidra, Cora, ügyesen beszélj, hiszen most a magad életét s az Alice-ét is megmentheted a lélekjelenléteddel.

- S talán a te életedet is, Heyward!

- Az én életem nem fontos, és nem is az enyém: katonatiszt vagyok, tehát a király rendelkezik vele. Meg aztán nekem nincs apám, aki hazavárjon, s halálomat legfeljebb egy-két jó barát siratná meg. De ne beszéljünk többet erről, Magua még meghallhatja. Nos, Ravasz Róka, itt van a hölgy, akivel beszélni kívánsz.

Az indián lassan felemelkedett ültéből, s egy hosszú percig némán és mozdulatlanul farkasszemet nézett velük. Azután intett Heywardnak, hogy távozzék, és szárazon így szólt:

- Amikor egy irokéz asszonyokkal beszél, a többiek becsukják a fülüket.

Heyward tanácstalanul állt, nem szívesen hagyta magára Corát az indiánnal. De a lány szelíden rámosolygott, és azt mondta:

- Barátunknak igaza van, Duncan. A tapintat azt kívánja, hogy ne légy jelen a beszélgetésünknél. Eredj vissza Alice-hez, és önts belé erőt vigasztaló szavaiddal.

Cora megvárta, amíg Heyward elmegy, majd az indiánhoz fordult:

- Mit akar mondani Ravasz Róka Munro lányának?

- Halld a szavamat - felelte az indián, és megfogta Cora karját. - Magua az északi tavak vidékén született, az irokézek között. Bátor harcos volt és tekintélyes főnök. Húsz telet és húsz nyarat látott, de sápadtarcúval még nem találkozott, és boldogan élt. Akkor a kanadai fehérek behatoltak erdőinkbe, és tűzitalt adtak Maguának. Magua ivott, és gazember lett. Az irokézek elkergették őseinek sírjától, mint ahogy a bölényt szokták űzni. Magua elmenekült, és egymagában élt. Nem hiányzott semmije, mert sok vadat ejtett az erdőben, és sok halat kihúzott a folyóból. De törzse utána nyomult és továbbkergette. Akkor Magua átpártolt az ellenséghez, és a mohawk indiánok harcosa lett.

- Hallottam, hogy északról kerültél hozzánk - mondta Cora, mert az indián elhallgatott egy pillanatra: megrohanták emlékei, s arca lángolt a szörnyű indulattól.

- Ravasz Róka talán hibás abban, hogy nem sziklából van a feje? Ki adta neki a tűzitalt? Ki tette gazemberré? A sápadtarcúak, a te néped.

- Hát felelős vagyok-e azért, hogy akadnak rosszakaratú és gonosz emberek, akiknek a bőre ugyanolyan színű, mint az enyém? - kérdezte nyugodtan Cora.

- Nem. Magua férfi, és nem bolond. Jól tudja, hogy te utálod a tűzitalt, és megveted azokat, akik minket is rászoktattak.

- Akkor hát miért veted az én szememre, hogy bajba jutottál?

- Halld a szavamat! - mondta Magua, és arcvonásai újra megmerevedtek. - Amikor az angolok és a franciák kiásták a csatabárdot, Ravasz Róka belevágta tomahawkját a mohawkok harci cölöpébe, és velük indult csatázni a saját törzse ellen. A sápadtarcúak elkergették vadászmezőikről a rézbőrűeket, s most, amikor harcolnak, egy fehér ember vezeti őket. A mi vezetőnk a Horikán-tó parancsnoka volt: a te apád. Szigorúan bánt a mohawkokkal, és megparancsolta, hogy nem szabad tűzitalt inni. Magua egyszer mégis engedett a csábításnak, és Munro elé került. S mit tett vele az ősz hajú főnök? Hadd mondja meg a lánya.

- Bizonyára megbüntette, mert Magua nem alkalmazkodott a parancshoz - felelte a bátor lány. - Így kívánta az igazság.

- Az igazság! - kiáltott Ravasz Róka, és egy félelmetes pillantást vetett a lány rendületlen arcába. - Hát igazság-e az, ha valaki rosszat tesz, és azután mást büntet meg érte? Magua akkor már nem is volt Magua: a tűzital beszélt belőle, és az cselekedett helyette! De Munro ezt nem hitte el. Az irokéz főnököt egy oszlophoz kötözték a sápadtarcú harcosok szeme láttára, és megkorbácsolták, mint egy kutyát.

Cora nem válaszolt, mert nem tudta, milyen szavakkal enyhíthetné apja egykori szigorúságát.

- Ide nézz! - folytatta Magua, és félrehúzta vászoningét, amely amúgy sem igen takarta el mellén a tarka harci színeket. - Ezek a sebhelyek késtől és golyótól származnak, ezeket büszkén mutatja népének a harcos. De az ősz hajú főnök olyan nyomokat hagyott Magua testén, amelyeket asszony módjára el kell rejteni ezzel a sápadtarcúaknak való ruhával.

- Azt hittem - felelte Cora -, hogy az indián harcosok fel sem veszik a fájdalmat, és lelkük nem törődik a testi szenvedéssel.

- Amikor a csippeva törzs a kínzócölöphöz kötözte Maguát, és ezt a sebet ejtette rajta - mondta Ravasz Róka, egy mély forradásra mutatva a mellén -, az irokéz főnök a szemükbe nevetett, és azt mondta nekik, hogy csak asszonyok sújtanak ilyen erőtlenül! Magua lelke akkor a felhők között szálldogált. De amikor Munro parancsára kapott korbácsot, úgy érezte, mintha megtipornák a lelkét. Az irokézek lelke sohasem részeg, örökké emlékezik.

- De megnyugodhatik - mondta Cora. - Ha úgy érzed, hogy apám igazságtalanul bánt veled, mutasd meg neki, milyen az indián nagylelkűség, és vidd vissza hozzá a lányait. Heyward őrnagy már megígérte, hogy...

Magua megrázta a fejét: hallani sem akarta még egyszer a sápadtarcúak ajánlatát.

- Hát akkor mit akarsz? - folytatta Cora, aki rádöbbent arra, hogy Duncan vérmes reményei teljesen alaptalanok.

- Azt akarom, hogy beteljesedjék az irokézek törvénye: jót jóért, rosszat rosszért!

- Védtelen lányokon bosszulnád meg azt a sértést, amit az apa követett el? Nem lenne férfiasabb, ha odamennél hozzá, és tőle kérnél elégtételt?

- A sápadtarcúak puskái hosszúak, és a késük éles! - felelte az irokéz gonoszul nevetve. - Miért menne Ravasz Róka a sápadtarcúak erődjébe, amikor itt is kezében tartja az ősz hajú főnök lelkét?

- Hadd halljam végre, mit kívánsz, Magua - mondta Cora, aki most már csak nagy erőfeszítéssel tudta megőrizni nyugalmát. - Továbbviszel bennünket az erdőben, vagy még gonoszabb terveket forralsz? Hát nincs olyan jutalom, amitől elfelejtenéd a sérelmet, és meglágyulna a szíved? Legalább a húgomat engedd szabadon, s csak énrajtam töltsd ki a bosszúdat. Alice-ért is nagy váltságdíjat fizetne apánk, de ha mindkét lányát elvesztené, belepusztulna a fájdalomba, és akkor Ravasz Róka nem kaphatna többé elégtételt.

- Halld a szavamat! - mondta megint az indián. - A kék szemű lány visszamehet a Horikán-tóhoz, és elmondhatja az öreg főnöknek a történteket, ha a fekete hajú megesküszik a Nagy Szellemre, hogy nem fog hazudni.

- Mit kell megígérnem? - kérdezte Cora, akinek méltóságteljes tartása még mindig némi tiszteletet parancsolt a vad irokézre.

- Amikor Magua elhagyta népét, asszonyát egy másik főnöknek adták. Magua most újra összebarátkozott az irokézekkel, és visszatér őseinek sírjához, a nagy kanadai tó partjára. Jöjjön vele az angol főnök lánya, és éljen örökké Magua wigwamjában.

Bármennyire felháborította is a lányt ez az ajánlat, uralkodott magán, és nyugodt hangon válaszolt:

- Ugyan mi öröme telnék Maguának abban, ha olyan asszony élne mellette, akit nem szeret? Fogadd el inkább Munro pénzét, s olyan ajándékokat vehetsz rajta, amelyek meghódítanak minden irokéz leányt.

Magua több mint egy percig nem szólt semmit, de olyan vadul nézte Corát, hogy a lánynak önkéntelenül is megdobbant a szíve. Aztán Magua így szólt:

- A korbács ütötte sebek még mindig fájnak Maguának! Olyan asszony kell neki, aki enyhíteni tudja ezt a fájdalmat. Munro lánya majd vizet hord a wigwamba, megkapálja a kertet, és megfőzi az ételt. A fehér hajú főnök teste ott marad az erődben, de a szíve Magua kezében lesz.

- Szörnyeteg! - kiáltotta Cora, aki most már nem bírta türtőztetni felháborodását. - Nemhiába kaptad a Ravasz Róka nevet! De nincs olyan hatalmad, mint ahogy képzeled! Munro szíve csakugyan a kezedben van, s meg fogod látni, hogy ez a szív nem rémül meg semmitől, és amíg egy cseppnyi vér marad benne, ellenáll aljas terveidnek!

Magua rettenetes mosollyal válaszolt erre a bátor kijelentésre, majd sarkon fordult, és otthagyta Corát. Heyward azonnal odasietett a minden ízében remegő lányhoz, és izgatottan faggatni kezdte a történtek felől. Cora azonban nem akarta, hogy Alice megijedjen, és ezért kitérő válaszokat adott; csak az arca árulta el, hogy a tárgyalás nem járt sikerrel. Hiába könyörgött Alice is, hogy mondja meg, mi történt; Cora tagadólag rázta a fejét, s végül csak ennyit suttogott, az irokézek csoportjára mutatva:

- Nézz rájuk: arcukról leolvashatod a sorsunkat. De ne sírj; legyünk erősek mindhalálig!

Magua közben odament a többiekhez, akik mohón lakmároztak a nyers húsból. Méltóságteljes tartásban, ahogy a főnökök szokták, beszélni kezdett hozzájuk. Heyward semmit sem értett a szónoklatból, csak azt látta, hogy Magua gyakran mutogat észak felé, a Nagy-tavak irányába. Minden jel szerint őseinek földjéről beszélt.

A hallgatók tetszéssel fogadták szavait, néha összenéztek, és elégedett &quot;uff!&quot; kiáltásokat hallattak.

Ravasz Róka egyre jobban belemelegedett a szónoklásba. Élénk színekkel ecsetelte a hosszú és fáradságos utat, amelyen idejöttek, hogy harcoljanak a kanadai sápadtarcúak ellenségeivel. Nevén szólította mind a hat harcost; felsorolta érdemeiket, hőstetteiket, sikeres vállalkozásaikat. Akiről éppen szó volt, rendkívül boldogan fogadta a dicséretet. Azután Magua halkabban beszélt tovább. Leírta a Glenn-vízesést, a bevehetetlennek látszó sziklás szigetet, említést tett Hosszú Puskáról is - hallgatói erre felüvöltöttek -, majd Heywardra mutatott. Eszébe juttatta hallgatóinak, hogy több bajtársuk örökre ott maradt a szigeten, s ebben része volt a fiatal katonatisztnek is. Végül felemelte a hangját, és a következő szónoki kérdésekkel fejezte be a beszédét:

- Vajon kutyák-e az irokézek, hogy mindezt eltűrik? Ki fogja megmondani Menovgua feleségének, hogy férje holtan zuhant le a tölgyfa ágáról, és skalpja a halaké lett? Ki merne szembenézni Vasszavattimi anyjával, amíg a fia nincs megbosszulva? Mit mondunk törzsünk véneinek, ha azt kérdik, hány skalpot szereztünk, s mi egyetlen sápadtarcúét sem tudjuk felmutatni? Az asszonyok kinevetnének bennünket, és ujjal mutogatnának ránk. Folt esett az irokézek becsületén, s ezt csak vérrel lehet lemosni!

Még mondott valamit, de szavai belevesztek a hat irokéz harcos pokoli ordításába. Mindannyian felugrottak, s kést vagy tomahawkot ragadva rohantak a foglyok felé. Heyward, akiről a pihenőhelyen levették a köteleket, a lányok elé ugrott, s amikor az első indián odaért, birokra kelt vele. A csapat megtorpant egy pillanatra, és Magua ekkor közbelépett. Hangosan kiáltozva felhívta magára a többiek figyelmét. Nyilván olyasmit javasolt, ami valamennyiüknek tetszett, mert az irokézek fülsiketítő üdvrivalgással fogadták szavait; aztán két jól megtermett harcos Heywardra vetette magát, és ártalmatlanná tette, ugyanakkor egy harmadik megragadta az énekmestert. Az őrnagy elkábult az irokézek ütéseitől; amikor magához tért, látta, hogy egy fenyőfa törzséhez kötözték, és társai is ugyanerre a sorsra jutottak.

Cora az őrnagytól jobb kéz felé eső fához kötözve állt, sápadtan és izgatottan, de arcán ugyanazzal a rendíthetetlen elszántsággal, mint addig. Alice-t Duncantől balra kötözték egy fához az irokézek; a szegény lány minden ízében remegett, és bizonyára összeesett volna, ha az erős háncskötelek meg nem tartják. Valamivel odébb David állt, ugyanilyen helyzetben; az énekmester tátott szájjal bámult maga elé, mintha azon tűnődnék, hogy ilyenkor mit kívánnak az illemszabályok.

Az irokézek most hozzáláttak a kegyetlen bosszú előkészítéséhez. Szótlanul és mégis mintegy vezényszóra tettek-vettek: sok évszázados hagyományok tanították meg őket a teendőikre. Volt, aki száraz rőzsét hordott a foglyok lábához: ebből látszott, hogy az úgynevezett tűzpróbára készülődnek; mások fadarabokat hasogattak a tomahawkjukkal, s jól ki is hegyezték, hogy annál könnyebben fúródjanak majd az áldozatok húsába. Ketten megragadták egy-egy fiatal facsemete ágait, s a rugalmas törzseket ív alakban egészen a földig hajlították. Az volt a tervük, hogy ehhez a két fához kötözik majd hozzá Heywardot; a fiatalemberre iszonyatos kínok várnak, amikor a két rugalmas fatörzs visszapattanva kiegyenesedik.

Maguának azonban mindez nem volt elég. Úgy látszik, szerette volna fenékig kiélvezni a bosszú gyönyöreit, mert intett társainak, hogy pihenjenek meg egy pillanatra, ő maga pedig odalépett Cora elé.

- Nos? - kérdezte megvetően. - Mit szól mindehhez Munro lánya? Túlságosan kényes ahhoz, hogy Ravasz Róka wigwamjában hajtsa nyugovóra a fejét; jobb lesz vajon, ha majd a farkasok játszanak a csupasz koponyájával itt a domb aljában?

- Mire céloz a gazember? - kiáltotta Heyward megdöbbenve.

- Semmire! - felelte Cora szilárdan. - Ne feledjük, hogy barbár és tudatlan vadember: nem tudja, hogy mit cselekszik. Mielőtt meghalnánk, imádkozzunk azért, hogy kegyetlen gyilkosunk bocsánatot nyerjen a túlvilágon.

- Bocsánatot! - visszhangozta Ravasz Róka. - Nem kérek semmilyen bocsánatból! A rézbőrűek emlékezete hosszabb, mint a sápadtarcúak karja; irgalmuk rövidebb, mint a sápadtarcúak igazsága! Beszélj: küldjem-e vissza apjához az aranyhajú lányt, s te elkíséred-e Maguát a Nagy-tavakhoz? Hordasz-e vizet a wigwamjába, és megfőzöd-e a kukoricáját?

- Eredj - mondta Cora utálkozva -, ne keserítsd meg utolsó pillanataimat! Imádkozni akarok.

Magua azonban meg sem moccant, s gúnyosan Alice-re mutatott.

- Nézd! A gyermek sír! Fiatal még a halálra. Küldd vissza Munróhoz, hadd fésülje apjának ősz haját, s vigasztalja meg a szívét.

Cora önkéntelenül is a húgára nézett, akinek könnyek hullottak a szeméből.

- Miről beszél ez az indián? - kérdezte Alice remegő hangon. - Nem azt mondta, Cora, hogy vissza akar küldeni apánkhoz?

Cora néhány pillanatig nem mert válaszolni; ellentétes érzésekkel viaskodva nézett szerencsétlen húgára. Amikor végül mégis megszólalt, hangja már nem volt olyan zengő és dallamos, mint addig.

- Alice - mondta Cora -, az irokéz azt ígéri, hogy mindkettőnket életben hagy, sőt téged és Duncant hazaenged barátainkhoz, apánkhoz, ha nem leszek olyan gőgös, és elfogadom az ajánlatát, amely...

Nem tudta folytatni, elcsuklott a hangja.

- Miről van szó? - kiáltotta Alice. - Beszélj, drága Cora! Ó, én minden ajánlatot elfogadnék! Ha te és Duncan megmenekültök, én szívesen meghalok!

- Meghalni! - mondta Cora nyugodtabb és szilárdabb hangon. - Meghalni könnyű lenne. De Magua azt kívánja, hogy menjek vele az irokézek falujába, lakjak a wigwamjában, egyszóval legyek a felesége! Szólj hát, Alice, édes húgom, és te is, Duncan. Lehet-e ilyen áldozattal fizetnem az életünkért? Ha meghoznám az áldozatot, Alice, elfogadnád? És te, Duncan? Beszéljetek, mert a ti szavatoktól függ, hogy miként határozok!

- Én?! - kiáltotta a fiatalember megdöbbenve és felháborodva. - Ne tréfálj velem, Cora! Bárcsak ne is említetted volna ezt a szörnyű ajánlatot! Hiszen a puszta gondolata is rosszabb ezer halálnál.

- Tudtam, hogy ez lesz a válaszod - mondta Cora, és arca megint kipirosodott a hálától. - De téged is hallani akarlak, Alice. A te kedvedért egyetlen zokszó nélkül feláldoznám magam.

Heyward és Cora feszülten leste Alice válaszát, de a lánynak egy hang sem jött ki a torkán. Ujjai görcsösen megvonaglottak, feje a mellére hanyatlott, mintha eszméletét vesztette volna. Végül ismét felnézett, és halkan, de nagyon határozottan így szólt:

- Nem, nem: inkább haljunk meg együtt, mint ahogy együtt is éltünk!

- Akkor halj meg! - üvöltötte Magua, s nagy erővel eldobta tomahawkját a tehetetlen lány felé. A harci szekerce Heyward arca előtt süvített el, majd közvetlenül Alice feje fölött csapódott a fába. Szerencsére nem érte a lányt, csak az egyik aranyszőke fürtjét metszette le. Ez a látvány csaknem megőrjítette Duncant. Rettenetes erőfeszítéssel szétpattantotta a háncskötelet, s rávetette magát a Magua mellett álló irokézre, aki már felemelte tomahawkját, hogy Ravasz Róka sikertelen dobása után ő végezzen a lánnyal. A két ellenfél átkulcsolta egymást, s lezuhant a földre. Heyward kezéből kicsúszott az irokéz meztelen karja, a harcos azonnal ki is használta ezt az előnyt, fölébe kerekedett támadójának, s rátérdelt a mellére. Duncan már látta a felemelt indián kés csillogását, amikor váratlanul eldördült egy puska. Heyward mellén mintha enyhült volna a nyomás: az irokéz villogó szeme hirtelen megüvegesedett, és az őrnagy nem kis megkönnyebbüléssel tapasztalta, hogy ellenfele holtan esik össze.

A huronok egy pillanatig kővé meredve álltak. A végtelen biztonsággal irányzott lövés azonban mindent megmagyarázott: csak egyetlen ember volt a világon, aki megkockáztathatta, hogy a barátjához ilyen közel levő ellenségre célozzon.

- Hosszú Puska! - kiáltották egyszerre az irokézek. Kiáltásukra a fák közötti bozótból érkezett válasz: az irokézek éppen ott helyezték el fegyvereiket! A következő pillanatban Sólyomszem ugrott ki a sűrűből, kezében kedves puskája, amelyet az irokézek fegyverei közt megtalált. Türelmetlenségében meg sem töltötte újra, csak felemelte csövénél fogva, mint egy dorongot. De a vadász még nem is ért el a dombtető közepére, amikor egy fürge és erőteljes alak megelőzte, s tomahawkját lóbálva, a huronok között termett. S még ugyanabban a pillanatban egy harmadik jelenés is felbukkant, ijesztően, mint a kísértet. Az irokézek rémülten visszahőköltek, s rettenetes ellenfeleiket látva, önkéntelenül is felszakadt belőlük a kiáltás:

- Fürge Szarvas!

- Nagy Kígyó!

De Magua nem esett kétségbe. Egy szempillantás alatt áttekintette a kis tisztást; azonnal látta, hogy támadóik csak hárman vannak; előrántotta kését, majd hangos szóval és tettel egyaránt példát mutatott rémült társainak. Rávetette magát Csingacsgukra, s ekkor elkezdődött az általános küzdelem. Egyik félnek sem volt lőfegyvere; a harcot tehát a fizikai erőnek és az ügyességnek kellett eldöntenie.

Unkasz viszonozta az irokézek kiáltását, majd előreugrott, és tomahawkjának egyetlen jól irányzott csapásával kettéhasította az egyik irokéz koponyáját. Heyward kitépte a fából, Alice feje fölül Magua tomahawkját, és ő is előrerontott. A rettenetes kavarodásban jobbra-balra zuhogtak a csapások. Sólyomszem meglóbálta puskáját, kiütötte egy huron kezéből a harci szekercét, majd végzetesen lesújtott az ellenség fejére. Most már mindkét oldalon egyenlő volt a harcosok száma, s mindenki megtalálta a maga ellenfelét. Heyward egy jól megtermett irokézzel került szembe, s az őrnagy azonnal elhajította az előbb felkapott tomahawkot. A szekerce megsebesítette az indián homlokát, de nem végzett vele. Heyward bátran előreugrott, és puszta kézzel támadt ellenfelére. A következő pillanatban már meg is bánta elhamarkodott lépését, mert az irokézben még éppen elég erő maradt, hogy késével előredöfjön. Heyward szerencsésen elkerülte a kést, s mivel mást nem tehetett, átkarolta a huront, és minden erejéből magához szorította, így birkóztak egy darabig, és nem lehetett tudni, hogy melyik marad fölül, amikor Sólyomszem végzett második ellenfelével, és az őrnagy segítségére sietett. Puskája ismét lesújtott, az irokéz elengedte Duncant, és élettelenül rogyott a földre.

Maguán kívül most már csak egy irokéz maradt életben. Előbb Unkasszal viaskodott, de sikerült megszabadulnia a fiatal mohikántól, visszarohant a foglyok felé, és elhatározta, hogy befejezi a bosszú félbemaradt művét. Nagyot ordított, fölemelte tomahawkját, és eldobta a védtelen Cora felé. A szekerce zúgva pörgött a levegőben, és Cora válla fölött csapódott be a fába. A lány meg is sebesült egy kissé, ezért viszont bőséges kárpótlást nyújtott az a körülmény, hogy a tomahawk átvágta köteleit. Cora egy szempillantás alatt ismét szabad volt, Alice-hez szaladt, és rávetette magát, hogy inkább őt érje az irokéz kése, semmint a húgát. Közben lázas igyekezettel próbálta kioldozni Alice köteleit. Ez az önfeláldozás bárkit meghatott volna a vérszomjas irokézen kívül. Utánaugrott Corának, elkapta fekete haját, egyetlen rántással letépte húga testéről a bátor lányt, s térdre kényszerítette. Másik kezével felemelte kését, és a skalpolás szörnyű műveletére készülődött.

Mindez néhány pillanat alatt játszódott le. Sólyomszem és Heyward még nem végzett ellenfelével, Unkasz pedig hiába kereste a markából kisiklott irokézt. De az utolsó pillanatban mégis észrevette. Most derült ki, hogy Fürge Szarvas csakugyan megérdemelte a nevét. Villámgyorsan száguldott a fentebb leírt jelenet színhelye felé, és éppen idejében vetette magát az irokézre. Mindketten elvágódtak, és jó ideig küzdöttek egymással a földön. Közben Sólyomszem és Heyward végzett a maga ellenfelével, meglátta Unkasz és az irokéz párviadalát, és odarohant. Sólyomszem puskája, Heyward tomahawkja és Unkasz kése csaknem egyszerre sújtott le, s az irokéz azonnal kiadta lelkét.

Most már csak Ravasz Róka és Nagy Kígyó között dúlt a harc. Párbajuk első pillanatai azzal teltek el, hogy mindkét harcoló fél gyors és erőteljes késdöféseket irányzott a másik ellen. Azután hirtelen összecsaptak, egymásba kapaszkodtak, és a földön hemperegve birkóztak tovább. Mire Sólyomszem, Unkasz és Heyward ellenfél nélkül maradt, a mohikán és az irokéz főnök már jócskán eltávolodott harcuk kezdeti színterétől. Teljesen összefonódva gurultak ide-oda, s jókora porfelhőt vertek maguk körül. Csingacsguk barátai természetesen azonnal odarohantak, mihelyt szabad lett a kezük, de azután tehetetlenül megálltak a porban hempergő harcosok előtt. Hiába emelte fel a kését Unkasz és puskáját Sólyomszem, hiába próbálta Heyward elkapni Magua lábát, kezük mindannyiszor visszahanyatlott. A portól, vértől mocskos ellenfeleket már nem lehetett megkülönböztetni. Senki sem mert lesújtani, nehogy véletlenül az ellenség helyett a jó barátot találja el. Igaz, néha felvillant Magua vészjósló szeme, de a következő pillanatban már Csingacsguk arca volt azon a helyen. A két harcos ily módon már csaknem elérte a kis fennsík peremét. Ekkor Csingacsguknak végre sikerült ismét előredöfni a késével; Magua szorító karja hirtelen elernyedt, és az áruló irokéz mozdulatlanul elnyúlt. Csingacsguk abban a pillanatban talpra ugrott, s félelmetes diadalkiáltása messzire szállt az erdőben.

- Győzelem! Győzött a mohikán főnök! - kiáltotta Sólyomszem, s még egyszer felemelte a hosszú puska agyát. - Hadd intézzem el végleg egy ütéssel a gazembert, ez semmit sem von le Csingacsguk dicsőségéből, és a skalpot sem veszi el tőle.

De mielőtt a veszedelmes fegyver lesújthatott volna, a ravasz irokéz megmozdult, egyetlen mozdulattal túljutott a dombtető peremén, és legurult a völgybe. Ott azonnal talpra ugrott, és már el is tűnt a bokrok között. A két mohikán, aki halottnak hitte az ellenséget, most felkiáltott meglepetésében, majd villámgyorsan utánairamodott Maguának, de Sólyomszem éles füttyszava megállította őket, és csakhamar visszatértek a dombtetőre.

- Nagyon jellemző az irokézekre! - kiáltotta Sólyomszem, aki mindenben igazságos volt ugyan, de a huronokkal szemben nem tudott méltányos lenni, annyira gyűlölte őket. - Egy becsületes delavár harcos nyugodtan tudomásul vette volna, hogy legyőzték, és megvárta volna, amíg végérvényesen fejbe kólintják. De ezek az irokézek, macska módra ragaszkodnak az élethez! No, mindegy, hadd menjen, amerre akar; egyedül van, puska és íj nélkül, méghozzá jó messzire francia cimboráitól!

Cora közben kiszabadította Alice-t, s a társaság ismét összegyűlt a fennsík közepén.

- Meg vagyunk mentve! Meg vagyunk mentve! - suttogta a fiatalabbik lány. - Visszatérhetünk drága apánkhoz, nem kell szegény öreg szívének megszakadni! Ó, Cora, mennyire örülök, hogy neked sem esett bántódásod, és hogy Duncan is megmenekült!

Cora forrón magához ölelte húgát. Heyward meghatottan nézte őket, és nem szégyellte, hogy könnyek szöknek a szemébe. Még Unkasz arcvonásai is ellágyultak ekkora boldogság láttán.

Sólyomszem éppen annyira örült, mint ők, de azért nem feledkezett meg az éberségről. Körbejárta a csatateret, és megvizsgálta, hogy valóban halott-e minden ellenségük. Már egyiket sem találta életben. Sólyomszem csak ekkor vette észre, hogy az énekmester még mindig ott áll, ahova az irokézek kötözték. David egyetlen szóval sem hívta fel magára a figyelmet; meglepően türelmes és hidegvérű szemlélője volt az egész csatának. A vadász elszégyellte magát, amiért a győzelem mámorában olyan sokáig megfeledkezett a derék énekmesterről; gyorsan odalépett hozzá, és kiszabadította kötelékeiből.

- Úgy, ni! - kiáltotta Sólyomszem, amikor az utolsó háncskötél is lehullott - megint szabadon rendelkezhetsz a végtagjaiddal, bár azt ajánlanám, hogy egy kissé óvatosabban bánj velük, mint eddig. Nem vagyok sokkal idősebb nálad, de egy jó tanácsot azért elfogadhatsz tőlem: add el a hangsípodat az első bolondnak, aki megveszi, és vásárolj helyette valamilyen fegyvert, mert annak sokkal több hasznát veszed ezen a vidéken.

- Inkább hálaadó éneket zengenék most a te nevedről, barátom! - felelte David. - Köszönöm neked, hogy a hajam még mindig ott van, ahol a gondviselés akaratából először kinőtt.

- Nincs mit köszönnöd, hiszen semmiség volt az egész - mondta Sólyomszem mosolyogva. - Ilyesmit gyakran láthatsz, ha még sokáig időzöl közöttünk. Különben is, én már megkaptam a jutalmamat azért, amit tettem: ismét kezemben van puskám, a Szarvasölő. Az irokézek magukkal hozták, és letették saját fegyvereik közé a bozótba. Amikor idelopóztam a tisztás szélére, és megtaláltam, már nem kételkedtem benne, hogy miénk lesz a győzelem. Ha Csingacsgukban és Unkaszban nem lobog annyira a harci vágy, inkább ők is felkaptak volna egy-egy puskát, s akkor bevezetőül egy helyett mindjárt három irokézt küldhettünk volna a másvilágra. De hát nem így volt megírva a sors könyvében.

- Jól beszélsz, barátom - felelte David -, az isteni gondviselés előre meghatározta mindannyiunk sorsát. Akinek el kell pusztulnia, elpusztul, akinek meg kell menekülnie, megmenekül. Hiába szegülünk szembe a sors akaratával. Ezt tanítja a vallás, és a hívő vigaszt találhat ebben a tanításban.

Sólyomszem, aki közben leült, és szinte apai szeretettel vizsgálgatta puskáját, most felnézett, s megcsóválta a fejét.

- Akárki hirdeti ezt a tanítást - mondotta -, szerintem csak gyáváknak való, és a bátrak megvetik.

- Hát nem a sors könyvéről beszéltél magad is? - kérdezte David.

- Ez csak afféle szólás-mondás - mondta Sólyomszem. - A sorsunkat mi magunk irányítjuk, és nem hiszek abban, hogy a túlvilágon jutalom vagy büntetés vár ránk tetteinkért.

- Semmit sem tudsz felhozni e kárhozatos nézetek alátámasztására! - kiáltotta David. - Mondd csak, a szent könyveknek melyik fejezetéből és szakaszából meríted ezt az okoskodást?

- Szent könyvek! - felelte Sólyomszem megvetően. - Hát mit képzelsz, mi vagyok én: pityergős diákocska, aki egy vénasszony kötényébe kapaszkodik? Ez a jó puska itt a térdemen talán írótoll, a lőporos szarum tintatartó, s a zacskó, amiben az ólomgolyókat tartom, iskolatáska? Könyvek! Mi közöm a könyvekhez énnekem, aki harcos vagyok és vadász? Én egy könyvet olvasok, s az olyan egyszerű és közérthető, hogy nem kell sokat rágódni az értelmén. Ez az olvasmányom már negyven éve, s még nem untam meg.

- Mi a címe annak a kötetnek? - kérdezte David, nem is sejtve, hogy a másik mire gondol.

- Nincs címe - felelte a vadász. - De nézz körül, itt fekszik előtted, kinyitva. Ez a könyv a természet: sorai az erdők, a dombok, a patakok. Tanulmányozd, barátom, s több bölcsességet meríthetsz belőle, mint a sápadtarcúak kegyes irka firkáiból.

David belátta, hogy olyan emberrel keveredett vitába, aki minden emberi okoskodásnál többre becsüli a természet szavát. Nem is érvelt tovább, leült, elővette vaskeretes szemüvegét és a kis zsoltároskönyvet; kikeresett egy dalt, amelynek szövege némileg illett az alkalomhoz, és mindjárt rá is zendített. Sólyomszem közben a puskájával foglalkozott, kitisztogatta, megtöltötte - az ének ezúttal nem kavarta fel érzéseit. Néhány érthetetlen szót dünnyögött maga elé, megcsóválta a fejét, majd felállt, hogy szemügyre vegye az irokézektől zsákmányolt fegyvereket. Csingacsguk és Unkasz csatlakozott hozzá, és mindketten nagy örömmel kiáltottak fel, amikor megtalálták a saját puskájukat, melyet a szigeten hagytak. Még Heywardnak és Davidnak is jutott fegyver és muníció.

Sólyomszem most közölte a társasággal, hogy elérkezett az indulás ideje. Míg a küzdelem folyt, a lovak riadtan lemenekültek a dombtetőről, de odalent a völgyben megálltak, és tovább legelésztek. A két nővér Heyward és Unkasz segítségével leereszkedett a meredek lejtőn, majd nyeregbe szállt. Sólyomszem előreindult, s letérve arról az ösvényről, amelyen az irokézek idehozták foglyaikat, nekivágott az erdő sűrűjének.

A többiek követték, de nem kellett messzire haladniuk, mert csakhamar egy keskeny, szivárgó patakocskához értek; Sólyomszem erről felismerte, hogy jó helyen járnak, néhány percig még továbbment a víz mellett, majd megállt, és nekitámasztotta puskáját egy hatalmas szilfának.

Úgy látszik, Csingacsguk és Unkasz sem először járt erre. A patakocska vagy inkább erecske itt eltűnt az avarban; a két mohikán letérdelt, s a víz eltűnésének helyén kezdte félredobálni a leveleket. Csakhamar előbukkant a kékes agyag, amelyből a patak forrása felbuzgott. Az indiánok gyakran felkeresték ezt a helyet, s jól ismerték a víz üdítő és gyógyító hatását. Később a sápadtarcúak is megismerkedtek vele, s ide építették a híres ballstoni fürdőt.

- Látom, nemrég itt jártak a mohawkok, csillapították szomjukat a forrás vizével, de mindent összetapostak, és az ivóedényt is eldobták valahová - mondta bosszúsan Sólyomszem. - Nem érdemlik meg, hogy az ember felhívja figyelmüket a természet adományaira. Ez a forrás többet ér a gyarmatok legjobb patikájánál, s ők mégis bemocskolják! Úgy viselkednek, mintha oktalan állatok volnának, nem pedig emberek.

Unkasz némán odanyújtotta kulacsát a vadásznak, Sólyomszem merített a vízből, ahol nem volt zavaros, majd letelepedett egy száraz helyre a szilfa alatt, és kortyolt egy nagyot. Azután elővette az irokézek elemózsiájának maradékát, amit magával hozott egy batyuban.

- Köszönöm, Unkasz - mondotta, visszaadva a kulacsot. - Most pedig hadd lássuk, milyen falatokkal élnek az irokézek, amikor gonosz útjaikat járják az erdőben. No, nézd csak! A gazemberek pontosan tudják, hogy melyik a szarvas legfinomabb része! De nem sütöttek meg semmit, nyers húst esznek, mert mégiscsak vademberek. Unkasz, itt a csiholóacélom, rakj tüzet; ránk fér egy kis ennivaló a mai nap után.

Heyward látta, hogy a vezetőik komolyan nekilátnak a lakoma előkészületeinek, lesegítette hát Alice-t és Corát a nyeregből, és mindannyian kényelmesen elhelyezkedtek a szilfa alatt.

- Hogyan lehetséges, barátom - kérdezte az őrnagy Sólyomszemtől -, hogy ilyen hamar viszontláttunk benneteket, s hogy nem hoztatok segítséget az Edward erődből?

- Ha egészen odáig elmentünk volna, akkor ti most nem ülnétek itt velünk - felelte szárazon a vadász. - A temetésetekről nem késtünk volna el, de a skalpotok az irokézek övén lógna. Nem, nem, az erődig és vissza nagyon hosszú az út, s mi inkább elrejtőztünk a folyó partján, hogy kilessük a huronokat.

- Akkor hát mindent láttatok, ami a fogságba esésünk után történt?

- Nem mindent, mert az indiánok rendkívül óvatosak, és nehéz megközelíteni őket. Meg aztán az is sok fáradságomba került, hogy ezt a mohikán fiút nyugton tartsam a rejtekhelyen. Hej, Unkasz, Unkasz, inkább úgy viselkedtél, mint egy kíváncsi vénasszony, semmint egy harcos, aki a hadiösvényt járja!

Unkasz nem szólt semmit, de Heyward látta rajta, hogy nagyon is a szívére veszi Sólyomszem korholását.

- Láttátok az elfogatásunkat? - kérdezősködött tovább az őrnagy.

- Nem láttuk, de hallottuk - felelte Sólyomszem. - Az indián diadalüvöltésekből mindent megért az olyan ember, aki a vadonban töltötte életét. De amikor kivittek benneteket a partra, hason kellett csúsznunk, mint a kígyóknak, a levelek alatt; s amikor legközelebb a szemünk elé kerültetek, már a fához voltatok kötözve mindannyian.

- Akkor valóságos csoda, hogy nem vesztettétek el a nyomunkat, hiszen az irokézek két csapatra oszlottak, és mindegyik csapat magával vitt két lovat.

- Csakugyan, ha Unkasz nincs velünk, könnyen elvesztettük volna a nyomotokat. Megállapítottuk, hogy az irokézek kétfelé indultak el, az egyik csapat északra, a másik délre. Mi a dél felé igyekvő csapatot követtük, mert valószínűbbnek látszott, hogy az irokézek arra viszik a foglyaikat. Később kiderült, hogy nem tévedtünk. De amikor már sok mérföldet hagytunk magunk mögött az erdőben, és egyetlen letört ágat sem találtunk, azt hittem, hogy talán mégis a másik csapat vitt magával benneteket. Annál is inkább megerősödött bennem ez a feltevés, mert az ösvényen csak indián mokasszinok nyomát láttuk.

- Az irokézek nagyon ravaszok voltak - mondta Duncan. - Indulás előtt a mi lábunkra is mokasszint húztak. Még most is az van rajtam.

- Egyáltalán nem lep meg a ravaszságuk - mosolygott Sólyomszem. - De mi már sokszor találkoztunk ilyen fortélyokkal, és ezért nem fordultunk mindjárt vissza, hanem megálltunk biztosabb jeleket keresni.

- És mi volt az a biztos jel? - kérdezte Duncan.

- Olyan jel volt, amit fehér ember sohasem fedezhetett volna fel - felelte Sólyomszem. - A fiatal mohikán főnök éles szeme kellett hozzá. Amikor éppen a legnagyobb zavarban voltam, Unkasz kijelentette, hogy az ösvényen látható patanyomokat csakis a nővérek lovai hagyhatták. Ezek a lovak ugyanis egyszerre lépnek a jobb vagy bal oldali első és hátsó lábukkal. A többi ló általában a jobb mellső és a bal hátsó vagy a bal mellső és jobb hátsó lábát teszi le egyszerre. A nővérek lovai azonban másként voltak betanítva, s ezt Unkasz már tegnap észrevette az erdőben, első találkozásunkkor. Így azután megnyugodva haladtunk tovább, és nemsokára elérkeztünk egy összevissza tördelt bokorhoz. Én nem tulajdonítottam nagyobb jelentőséget ennek a jelnek; azt hittem, egy szarvas dúlta fel a bozótot futtában. Unkasz azonban megállapította, hogy a bokor legjobban kinyúló ágát felfelé törték meg, a többit pedig lefelé. A hölgyek, ha rózsát szednek, felfelé hajlítják a virágot, s úgy tépik le száráról. Ezek után nem lehetett kétséges, hogy valamelyik lány jelt akart hagyni, de az irokézek észrevették, és megtévesztésül összevissza dúlták a bokrot. Nem számítottak arra, hogy Unkasz szeme még az övékénél is élesebb.

Duncan csodálattal pillantott a fiatal mohikánra, aki éppen olyan mozdulatlan arccal hallgatta ezt a dicséretet is, mint az előbb a korholást.

- Azután már biztosak voltunk a dolgunkban - folytatta Sólyomszem. - Nem kellett mást tennünk, csak követtük e két furcsán idomított ló nyomait. Egyébként már az út elején sejtettük, hogy az irokézek valahol ennek a forrásnak a közelében ütnek majd tábort, mert jól ismerik a víz gyógyító hatását.

- Olyan híres ez a forrás? - kérdezte Heyward.

- Messze földön nem akad olyan indián, aki ne hallott volna róla. Nem kóstolnád meg magad is?

Heyward bólintott, s Unkasz odanyújtotta kulacsát. Az őrnagy az ajkához emelte, nagyot húzott belőle, de azután mindjárt kiköpte a vizet, s közben arca rendkívül mulatságosan elfintorodott. Sólyomszem jót nevetett rajta, a maga csendes módján.

- Meg kell szokni az ízét! - mondta a vadász. - Először én is kiköptem, de most már úgy áhítozom utána, mint a szarvas, ha kimerült a futásban. De úgy látom, már megsült a hús; lakjunk hát jól belőle, mert hosszú utat kell még megtennünk.

Sólyomszem elhallgatott, és mindannyian falatozni kezdtek a húsból, amit az irokézek meghagytak nekik.

A lakoma végeztével még egyszer ittak a jótékony vízből, amely ötven év múlva olyan sok betegnek nyújtott enyhülést Ballstonban. Azután Sólyomszem bejelentette, hogy tovább kell indulniuk. A nővérek ismét nyeregbe kapaszkodtak. Duncan és David mellettük haladt újonnan szerzett puskájával; a csapat vezetője Sólyomszem volt, és a hátvédet a két mohikán alkotta.

 
==A WILLIAM HENRY-ERŐD FELÉ==

Sólyomszem biztos léptekkel vezette barátait a sík terepen. A nap lefelé haladt az égbolton, csaknem elérte már a távoli hegyek gerincét, s így az erdei úton haladókat nem kínozta a hőség. Nem kellett sokszor megpihenniük, s mire az alkony leszállt, már jó sok mérföldet maguk mögött hagytak.

Akárcsak az indiánok, a vadász is szinte ösztönszerűleg tájékozódott az erdőben. Sohasem lassított: elég volt egy-egy röpke pillantást vetnie a fák mohos oldalára, a lenyugvó napra vagy a patakokra, amelyeken időnként átkeltek, s máris tudta, hogy milyen irányban haladjon tovább. Közben az erdő zöld színei egyre sötétebb árnyalatot vettek fel, annak jeléül, hogy közeledik az éjszaka.

A nővérek látták, hogy a napkorong eléri a nyugati hegyeket, és rubinvörösre festi maga körül a felhők tömegét. Ekkor Sólyomszem hirtelen megállt, hátrafordult, és a színpompás égboltra mutatva így szólt:

- Íme, ott a jel, amely arra inti az embereket, hogy térjenek nyugovóra. Milyen jó és bölcs dolog lenne, ha az emberek megértenék a természet jeleit, s tanulnának a levegő madaraitól és az erdő vadjaitól! A mi éjszakánk egyébként nem fog sokáig tartani, mert amikor a hold felkel, tovább kell indulnunk. Emlékszem rá, hogy ezen a vidéken már harcoltam egyszer az irokézekkel, akkoriban fogtam először emberre a puskámat; a Kristálytükör nevű tó partján csúfos vereséget szenvedtek tőlünk, de később újabb csapataik érkeztek, s még sokáig folyt a harc az erdőben. Akkor védekezésül egy erős házat építettünk szálfákból: ha emlékezetem nem csal, itt kell lennie valahol a közelben.

Választ nem is várva, Sólyomszem megindult a fiatal gesztenyefák sűrűjében. Óvatosan, körültekintően hajlította félre az ágakat, mintha azt várná, hogy melyik pillanatban kerül a szeme elé valamilyen régóta ismert tárgy. Néhány száz lépést haladtak így, s végül kijutottak egy kör alakú kis tisztásra. A tisztás közepén egy fűvel benőtt dombocska emelkedett, s az utasok azonnal megpillantották rajta a szálfa épület romjait. Akkoriban sok ilyen házat láthatott az ember az amerikai erdőkben, különösen a Hudson folyó és a George-tó között. Ezek a házak sebtiben épültek a védelem céljaira, s miután elmúlt a veszély, lakóik mindörökre elköltöztek belőlük.

A dombocskán álló épületről is lerítt, hogy gazdái sok-sok esztendeje elhagyták. Fakéregből készült tetejét szétszedték a viharok, de a vízszintesen lefektetett szálfákat is megviselte már az idő: némelyik kimozdult helyéből, s a falban jókora rések tátongtak. Heyward és társai szinte megrettentek a pusztulásnak ettől a képétől, de Sólyomszem és a két mohikán minden félelem nélkül, sőt, nagy érdeklődéssel sietett oda a házhoz. Míg Sólyomszem kívülről-belülről megvizsgálta a romokat, Csingacsguk halkan és büszkén elmesélte fiának, hogy miféle győzelmes csatákat vívott annak idején ezen a helyen.

Közben a nővérek leszálltak a lóról, és élvezték az alkonyi hűvös levegőt. Teljes biztonságban érezték magukat, legfeljebb az erdő vadjaitól tartottak. Duncan valamivel nyugtalanabb volt náluk.

- Nem lett volna célszerűbb, ha olyan helyet választunk ki a pihenésre, amely kevésbé ismert, és ahová ritkábban vetődnek el az erdei utasok? - kérdezte az őrnagy Sólyomszemtől.

- Ma már kevesen élnek azok közül, akik tudtak erről a házról - felelte a vadász eltűnődve. - Könyvekben hiába keresnéd a leírását, mert a sápadtarcúak nemigen szoktak könyvet írni az olyan kisebbfajta csatákról, mint amilyet ezen a helyen vívtunk az irokézek ellen. Akkoriban fiatal ember voltam, és a delavárok oldalán küzdöttem, mert az irokézek el akarták űzni őket vérrel szerzett földjükről. Negyven nap és negyven éjjel dúlt a harc e házacska körül, amelyet én terveztem, és részben én is építettem. Mi, akik védtük, tízen voltunk, az irokézek húszan. Néhány emberünk elesett, de az ellenség még több harcost vesztett, s végül nagyjából egyforma lett a védők és a támadók száma. Akkor kirohantunk a házból, mindenki rávetette magát egy ellenséges harcosra, és győztünk. Az irokézek közül egy sem tért vissza Kanadába. Mondom, akkoriban fiatal voltam, s rosszul esett arra gondolnom, hogy ellenségeim, akik mégiscsak éppen olyan emberek, mint én, a hollók és a farkasok zsákmányai lesznek. A magam kezével temettem el őket; ti most éppen azon a kis halmon ültök, amelyben az irokézek örök álmukat alusszák; egészen kényelmes ülőhely, habár a fű, ami benőtte, emberi csontokat takar.

Heyward és a két nővér úgy ugrott fel, mint akit darázs csípett, s a lányok iszonyodva gondoltak arra, hogy milyen közel voltak a réges-rég elesett irokéz harcosok holttestéhez. Rossz érzésüket csak növelte az egyre sűrűsödő homály s a tisztás körül álló fák árnyéka, amely egészen a fűvel benőtt sírig ért.

- Nem kell félni tőlük, ezek már nem ártanak senki emberfiának! - folytatta Sólyomszem szomorú mosollyal. - Nem hallatják többé a félelmetes csatakiáltást, és nem ijesztenek meg senkit tomahawkjukkal! És mindazok közül, akik annak idején ide juttattuk őket, ma már csak én meg Csingacsguk vagyunk életben. A mohikán főnök testvérei és családtagjai is részt vettek a küzdelemben; elpusztultak, s a nemes törzsből csak annyi maradt, amennyit most magatok előtt láttok.

Heywardék önkéntelenül is a két mohikánra pillantottak. Csingacsguk és Unkasz még mindig ott állt az omladozó épület mellett; az apa folytatta elbeszélését a régmúlt, dicsőséges harcokról, s az utolsó mohikán feszült figyelemmel hallgatta.

- Azt hittem, hogy a mohikánok és a delavárok, akikkel együtt éltek, békés indiánok - mondta Duncan. - Úgy hallottam, hogy sohasem viseltek háborút, és földjeik védelmét a mohawkokra bízták.

- Ez csak részben igaz - felelte Sólyomszem. - A ravasz hollandusok, akik minden indián törzstől el akarták venni a földjét, csakugyan elérték álnok mesterkedéseikkel, hogy a delavárok és a mohawkok ilyen értelmű szerződést kössenek. De a mohikánok, akik tulajdonképpen rokonai a delavároknak, és jóban-rosszban mindig velük tartottak, nem fogadták el ezt a megállapodást. Mindvégig férfiak maradtak, és sohasem tették le a fegyvert; később azután a delavároknak is felnyílt a szemük, és követték a mohikánok példáját. Íme, ott áll előttetek a mohikánok nagy főnöke! Törzse egykor hatalmas vadászmezőkön űzhette a szarvast, de mi maradt meg Csingacsguknak? Semmi! Legfeljebb annyi földet kap majd, ha elesik a harcban, amennyi éppen hogy befogadja örök nyugovóra a testét. Örök nyugovóra? Nem jól mondom, mert ki tudja, nem szántják-e fel hamarosan még azt a sírt is az előrenyomuló telepesek ekéi?

- Fejezzük be mára a beszélgetést - mondta Heyward, aki attól tartott, hogy e kínos kérdéseket feszegetve, még megbomolhatik közöttük az egyetértés. - Nagy utat tettünk meg, és nem vagyunk mindannyian olyanok, mint te, aki, úgy látszik, nem tudod, hogy mi az a fáradtság vagy a gyengeség.

- Ami igaz, az igaz: még elég erősek a csontjaim és az izmaim - felelte a vadász. - A településeken találhatsz ugyan magasabb és jobban megtermett embereket, de sokáig kellene keresgélned, amíg olyat találsz, aki pihenő nélkül megtesz ötven mérföldet, vagy aki a hosszú vadászatokon is mindvégig a szarvas nyomában marad. De hát nem mindenki egyforma, s a nővérek valóban rászorulnak már a pihenésre. Éppen eleget láttak és tettek a mai nap. Unkasz, tisztítsd meg a forrást, apád meg én addig valami tetőt készítünk a diófák hajtásaiból, és összehordunk egy rakás falevelet ágynak.

Sólyomszem megmutatta Unkasznak a forrás helyét; annak idején azért építették ide a házat, hogy a közelből juthassanak vízhez. A fiatal mohikán csakhamar eltakarította a forrásra hullott leveleket, s így a lányok kristálytiszta, üdítő italhoz jutottak. Közben Csingacsguk és Sólyomszem diófavesszőkkel befödte a tetőtlen épület egyik sarkát, s a lehetőségekhez képest eléggé kényelmes ágyat is készített.

Cora és Alice ivott a tiszta vízből, és meg is mosakodott. Azután bementek a házba, lefeküdtek, és nyomban mély álomba merültek. Duncan egész éjszaka virrasztani akart mellettük, s a gerendafal túlsó oldalán, a házon kívül helyezkedett el. Sólyomszem azonban rosszallóan megrázta a fejét, s rámutatott Csingacsgukra, aki a ház előtt éppen letelepedett a füvön.

- A fehér emberek szeme nem elég éles és nem elég éber az ilyen hosszú őrszolgálatra - mondta a vadász. - Csingacsguk vállalta, hogy vigyáz ránk, mi tehát térjünk aludni.

- Múlt éjszaka szégyenszemre elaludtam az őrségen - felelte Heyward. - Pihentebb vagyok nálatok, akiknek az ébersége egy pillanatra sem lankadt. Hadd aludjon hát mindenki, és bízzátok rám az őr szerepét.

- A hadszíntéren, ahol angol és francia katonák állnak szemben egymással, senki sem kívánhatna nálad jobb őrszemet - mondta a vadász. - De itt a vadonban semmit sem használhatsz nekünk, és könnyen meglehet, hogy veszélybe döntenél mindannyiunkat. Kövesd inkább Unkasz és David példáját, s biztos lehetsz benne, hogy semmi sem zavarja meg az álmodat.

Heyward látta, hogy a fiatalabb mohikán és az énekmester valóban leheveredik a dombocska lábánál; nem akart hát tovább vitatkozni, s úgy tett, mintha szót fogadna. Háttal az épület falának dőlve, végignyúlt a földön, de elhatározta, hogy a világért sem hunyja le a szemét, amíg a két lányt át nem adta Munrónak. Sólyomszem azt hitte, hogy a mohikán főnök kivételével mindannyian alszanak már; leheveredett, és kisvártatva maga is mély álomba merült.

Duncannek jó néhány percig sikerült ébren maradnia; feszülten figyelt minden neszre, amely az erdő felől hallatszott. Szeme lassanként megszokta a sötétet, és a csillagok gyenge világosságában is tisztán ki tudta venni alvó társainak kör vonalait.

Látta Csingacsguk ülő alakját, amely éppoly mozdulatlan volt, mint körös-körül az erdei fák. Hallotta a nővérek csendes lélegzését a gerendafal túlsó oldaláról. Végül azonban az erdei baglyok huhogása és az úgynevezett kecskefejő madarak panaszos hangja egybeolvadt a fülében; a csillagok eltűntek, és Duncan már csak képzelte, hogy látja őket lehunyt szemhéján keresztül. Bármennyire küzdött is az álommal, végül ő maradt alul: feje oldalt dőlt, izmai elernyedtek, s a világ megszűnt körülötte. Duncan azt álmodta, hogy ő középkori lovag, aki egy kiszabadított hercegnő sátra előtt áll éjjeli őrségen, s a hercegnő bizonyára kitünteti majd kegyeivel a hűséges virrasztásért.

Nem tudta, mióta alszik, de már az álomképek is rég szétfoszlottak, és a teljes öntudatlanság vette át helyüket, amikor valaki könnyedén megérintette a fiatal őrnagy vállát. Duncan azonnal talpra ugrott.

- Ki vagy? - kérdezte az oldalához kapva, ahol a kardja szokott lógni. - Ellenség vagy jó barát?

- Jó barát - felelte halkan Csingacsguk, s a fák koronája felé mutatott.- Hold odafent: sápadtarcú parancsnok erődje nagyon messze; indulni kell, amíg álom leragasztja franciák mindkét szemét.

- Jól beszélsz! Szólj a barátaidnak, és nyergeld fel a lovakat, addig én felébresztem útitársnőimet és az énekmestert.

- Mi már ébren vagyunk, Duncan - szólalt meg Alice ezüstös hangja az épületből. - Az álom mindkettőnket felüdített, és bármilyen gyorsan haladhatunk tovább; de te egész éjszaka virrasztottál fölöttünk, miután előző nap annyi fáradalmat kellett kiállnod.

- Mondd inkább úgy, hogy virrasztanom kellett volna, de a szemem komiszul cserbenhagyott; most már másodszor bizonyultam méltatlannak a bizalmatokra.

- Nem, Duncan, ne tagadd! - vágott a szavába Alice, aki mosolyogva kilépett az épületből, és megállt a holdfényben. - Tudom, hogy mennyire nem szoktál törődni magaddal, s éjszakákat virrasztasz át másokért. Nem maradhatnánk itt még egy kis ideig, hogy te is megpihenhess? Cora meg én szívesen őrködnénk, amíg alszol.

- Ha a szégyennek áloműző hatása volna, soha többé nem tudnám lehunyni a szemem - mondta Duncan, aki Alice mosolygós arcát látva már arra gyanakodott, hogy a lány ugratni akarja. - De nem szeretném hazugsággal tetézni a szégyenemet, és ezért férfiasan bevallom, hogy miután könnyelműségemmel veszélybe döntöttelek benneteket, még az álmotokra sem tudtam úgy vigyázni, ahogy egy katonától méltán elvárhattátok volna.

- Ilyen vádakat csak te emelhetsz önmagad ellen, senki más - felelte Alice. - Eredj hát, aludj, és hidd el, hogy gyenge lány létemre is lankadatlanul fogok vigyázni az álmodra.

Heyward azt sem tudta, mit válaszoljon szörnyű zavarában; a kínos helyzetből az húzta ki, hogy Csingacsguk halkan felkiáltott, s Unkasz is megállt, mintha földbe gyökerezett volna a lába.

- A mohikánok ellenséget szimatolnak! - súgta Sólyomszem, aki szintén felkelt már, és az énekmesterrel együtt csatlakozott a többiekhez.

- Éppen ez hiányzott még! - kiáltotta Heyward. - Elegem van már a vérontásból.

De azért rögtön felkapta puskáját, és előbbre lépett, hogy szükség esetén a vére hullajtásával tegye jóvá előbbi gyengeségét.

- Talán csak valami erdei vad ólálkodik körülöttünk - súgta aztán, mikor a távoli neszek az ő fülébe is eljutottak.

- Csitt! - felelte a vadász, aki éppoly feszülten figyelt, mint a mohikánok. - Ez a hang emberlábtól származik; még én is meg tudom állapítani, pedig az én hallásom semmi a mohikánokéhoz képest. Magua bizonyára találkozott Montcalm egyik előőrsével, és a nyomunkra vezette. Magam sem szeretnék több vért ontani ezen a helyen, ahol fiatalkoromban már olyan sok ellenséget küldtem a másvilágra. De hiába, jöjjön, aminek jönnie kell! Unkasz, vezesd be a házba a lovakat, s ti is menjetek utána, barátaim. Igaz, rozoga és düledező épület, de mégiscsak fedezéket nyújt, és nem ma éjszaka fog először puskaropogást hallani!

Egy szempillantás alatt valamennyien szót fogadtak neki, s a legteljesebb csendben visszahúzódtak a romok közé.

Most már tisztán hallatszott a közeledő léptek zaja. Azután a jövevények hangját is meghallották: valami indián nyelven intéztek egymáshoz néhány szót. Heyward kérdően Sólyomszemre nézett, és a vadász válaszul a fülébe súgta, hogy a jövevények kétségkívül az irokéz törzshöz tartoznak. Csapatuk nemsokára elérte azt a pontot, ahol a lovak kiléptek a tisztást körülvevő sűrűből; az irokézek itt megálltak, minthogy véget ért a nyom, amely idáig vezette őket.

A hangokból arra lehetett következtetni, hogy az irokézek valamennyien egy helyre gyűltek össze, s mintegy húszan lehetnek; azután eléggé hangos tanácskozásba kezdtek.

- A gazemberek jól tudják, hogy milyen kevesen vagyunk - súgta Sólyomszem, aki Heyward mellett állt, és a düledező épület egyik résén át kémlelte az ellenséget. - Különben nem mernének ilyen hangosan fecsegni. Bitang népség! Elég sokáig tartott, amíg ideértek; úgy látszik, két nyelvük van, és csak egy lábuk.

Duncan ugyan a csatatéren mindig nagyon bátor harcosnak mutatkozott, de a feszült várakozásnak ebben a pillanatában nem tudott válaszolni a vadász megjegyzésére. Csak a puskáját markolta még erősebben, ő is közelebb hajolt a réshez, és egyre növekvő izgalommal pillantott ki a holdfényes tisztásra. Most egy mélyebb, parancsoló hang beszélt, s az irokézek néma tisztelettel hallgatták. Azután szétszéledtek, nyilván azért, hogy megkeressék a nyomok folytatását. A holdfény itt szerencsére nem hatolt be az erdőbe, s így az üldözők nem állapíthatták meg, hogy a nyom csakugyan véget ér-e a tisztáson, vagy pedig továbbvezet. Az eredménytelen kutatás után visszatértek a tisztás felé; már hallatszott is a levelek zizegése és a száraz ágak reccsenése.

- Jönnek - súgta Heyward, és igyekezett kidugni puskáját a résen.

- Nyissunk rájuk tüzet, amint felbukkannak.

- Húzd vissza a puskát, minden maradjon árnyékban - felelte a vadász. - Ha meglátják a kovakő szikrázását, azonnal ránk rohan az egész banda. Lehet, hogy ismét harcra kényszerülünk a skalpjainkért, de akkor is kövesd inkább a mi példánkat. Van már egy kis tapasztalatunk az efféle dolgokban, ismerjük az indián hadviselés csínját-bínját, s nem szoktunk elfutni, amikor meghalljuk a csataüvöltést.

Duncan hátrapillantott, s az épület legtávolabbi sarkában meglátta a remegő nővéreket. A két mohikán úgy állt a rés mögött, mint a cövek, készen arra, hogy a legalkalmasabb pillanatban elkezdje a harcot. Heyward nagy nehezen legyűrte türelmetlenségét, visszafordult, ismét kinézett a tisztásra, és némán várta a fejleményeket. E pillanatban egy magas, fegyveres huron kilépett a bokrok közül, és néhány lépést tett előre a nyílt terepen. Amikor a néma szálfa épületre nézett, a holdfény elárasztotta arcát, úgyhogy világosan látszott rajta a meglepődés és a kíváncsiság. Önkéntelenül is felkiáltott, majd halkan hátraszólt valamit, mire egy másik irokéz is odalépett mellé.

A két irokéz néhány pillanatig ott állt egymás mellett; a düledező épület felé mutogattak, és halkan tárgyaltak valamit irokéz nyelven. Azután lassú, óvatos léptekkel megindultak a ház felé, s minden pillanatban megtorpantak, mintha kíváncsiságuk rossz előérzettel viaskodna. Amikor a sírdombhoz értek, egyikük lehajolt, hogy megvizsgálja. Heyward észrevette, hogy Sólyomszem meglazítja kését a hüvelyében, és lejjebb engedi a puskacsövet. Az őrnagy követte a vadász példáját, és felkészült a most már elkerülhetetlennek látszó harcra.

Az irokézek már olyan közel voltak, hogy a lovak legcsekélyebb mozdulata vagy akár csak egy kicsit is hangos szuszogása elárulta volna a menekülőket. Úgy látszik azonban, a két ellenséges harcos rájött, hogy mi rejlik a halom mélyében, és most ez kötötte le minden figyelmüket. Néhány szót váltottak halk és ünnepélyes hangon, majd óvatosan visszavonultak, de közben egy pillanatra sem vették le szemüket az épületről. Talán attól féltek, hogy a halottak szelleme váratlanul kiemelkedik a romok közül. Mikor elérték a tisztás szélét, lassan bebújtak a bokrok közé, és csakhamar eltűntek.

Sólyomszem leengedte puskáját, nagyot sóhajtott megkönnyebbülésében, majd Heywardhoz fordult, és az eddiginél valamivel hangosabban suttogva, így szólt:

- Roppantul tisztelik a halottakat, s ez most megmentette az életüket, sőt náluk különb emberek életét is.

A bozótban, azon a helyen, ahol a két irokéz eltűnt, mozgolódás támadt; a többiek nyilván odagyűltek, hogy meghallják, mit tapasztalt a két harcos. Néhány percig komolyan tanácskoztak, egészen másképpen, sokkal tisztelettudóbb hangon, mint azelőtt; azután a zaj egyre távolodott, és végül teljesen beleveszett az erdő csendjébe.

Sólyomszem mindaddig türelmesen várt, amíg Csingacsguk egy mozdulattal nem jelezte, hogy az utolsó irokézt is elnyelte a messzeség. Ekkor kivezették a lovakat, Heyward nyeregbe segítette a két nővért, s a társaság elvonult a tisztásról, éppen szemközt azzal a hellyel, ahol odaérkeztek. Alice és Cora egyszer-kétszer még visszapillantott a néma sírhalomra és a düledező házra, azután megnyugodva követték vezetőjüket az erdőbe.

Jó ideig senki sem szólalt meg, hiszen attól lehetett tartani, hogy az irokézek mégis utánuk eredtek. Sólyomszem eleinte a lehető leggyorsabban vezette őket, hogy minél távolabbra kerüljenek az ellenségtől, de azután észrevehetően meglassúdott a járása. Olyan tájra kerültek, amelyet a vadász egyáltalán nem ismert. Többször is megállt tanácskozni a mohikánokkal, ilyenkor mindhárman felnéztek a holdra, és gondosan szemügyre vették a fák kérgét. E rövid szünetekben Heyward és a nővérek feszülten figyeltek, hogy nem hallatszik-e valami gyanús nesz. De az egész erdő mélyen aludt, minden állati lakójával együtt, csak egy-egy patakocska csörgése törte meg a csendjét. Végül egy ilyen patak hangja megadta Sólyomszemnek a várva várt útbaigazítást, és mindannyian oda siettek.

A patak partjára érve, Sólyomszem megállt, levetette mokasszinját, s intett Heywardnak és az énekmesternek, hogy kövessék a példáját. Aztán a vadász belegázolt a vízbe, és csaknem egy óra hosszat haladt így, hogy ne hagyjon semmilyen nyomot. Duncan belátta, hogy erre szükség van, és egyetlen zokszó nélkül követte a vezetőt, habár a hideg víztől megfájdult a lába. Arra gondolt, szerencse, hogy a nővérek lóháton vannak, s nem kell a többiekkel együtt mezítláb gázolniuk a patakban. Úgy látszik, az énekmesternek sem volt ínyére ez a menetelés, mert néha élesen felszisszent. Ami a két mohikánt illeti, azok természetesen fel sem vették ezt az újabb megpróbáltatást.

Sólyomszem végül egy homokos részen kilépett a patakból. Úgy látszik, itt már megint ismerte a terepet, mert újra a régi biztonságával haladt előre. Az ösvény csakhamar göröngyösebbé vált, s az utasok észrevették, hogy egészen közel értek a hegyekhez, s éppen egy hegyszoros nyílik előttük.

Sólyomszem hirtelen megállt, megvárta, amíg a többiek is odaérnek, majd beszélni kezdett, de olyan halkan és óvatosan, hogy szavai még súlyosabbnak hatottak azon a csendes és sötét helyen.

- Az erdei ösvényeken eligazodni s a szarvas járta csapásokat követni könnyű dolog - mondta Sólyomszem -, de ki ismerné fel, hogy e kopár hegyek és néma fatörzsek mögött egy hadsereg táborozik?

- Akkor hát nem vagyunk messze a William Henry-erődtől? - kérdezte Duncan, közelebb lépve a vadászhoz.

- Hosszú és fáradságos út vezet még odáig, s éppen az a legfőbb nehézség, hogy miképpen vágjunk neki. Nézd - tette hozzá Sólyomszem, a fák között egy kis víztükör felé mutatva, amely visszaverte a csillagok fényét -, ott láthatod a &quot;Véres-tavat&quot;; nemcsak hogy gyakran jártam már ezen a vidéken, de gyakran harcoltam is itt az ellenséggel, napkeltétől napnyugtáig.

- Akkor hát ez az a tó, amely annyi bátor harcosnak lett a temetője! - kiáltotta Heyward. - Hallottam már róla, de még sohasem álltam a partján.

- Háromszor csatáztunk itt a franciákkal - mondta Sólyomszem, mintha meg sem hallotta volna Heyward közbevetett megjegyzését. - Amikor harmadszor is győztünk, Effingham őrnagy engem küldött az örömhírrel az Edward-erődbe.

- Akkor hát sokat szolgáltál ezen a hadszíntéren? - kérdezte Heyward.

- Én?! - kérdezte vissza Sólyomszem, és büszkén kiegyenesedett. - Nemigen akad olyan hegy ezen a tájon, amely vissza ne verte volna legalább egyszer a puskám hangját, s nincs olyan négyzetmérföld a Horikán-tó meg a Hudson folyó között, amelyen a Szarvasölő legalább egy ellenséges katonát le ne terített volna. De csitt! Nem úgy látod te is, mintha valaki felénk jönne amarról?

- Nem valószínű, hogy rajtunk kívül még egy teremtett lélek itt kódorogjon ebben az ijesztő erdőben - felelte az őrnagy.

- De igen, egy emberi alak közeledik! Ragadjátok meg a puskát, barátaim, mert nem tudhatjuk, hogy kivel fogunk találkozni.

- Qui vive? - kérdezte egy szigorú hang, amely ezen az elhagyatott helyen úgy hatott, mintha egy másik világból érkezne.

- Mit mond? - súgta a vadász. - Nem indiánul beszél, és nem is angolul!

- ''Qui vive''? - kiáltotta megint az előbbi hang gazdája. Egy francia őrszem volt, s hallatszott, hogy puskája nekiütődik egy ágnak, amint lövésre emeli.

- Franciaország barátai vagyunk - felelte Heyward franciául, s kilépett a fák árnyékából.

- Honnan jöttök, és hová mentek? - kérdezte az őrszem. Kiejtésén érződött, hogy nem gyarmati francia, hanem az anyaországból került ide.

- Felderítőszolgálaton voltam, s most visszatérek a táborba.

- A francia király katonája vagy?

- Természetesen, bajtárs - felelte Heyward -, remélem, nem tartottál angolnak. Foglyul ejtettem az angol parancsnok lányait, s most a tábornokunkhoz viszem őket.

- Ó, hölgyeim, végtelenül sajnálom, hogy bajba kerültek! - kiáltotta a fiatal francia katona, s egy udvarias mozdulattal sapkájához emelte kezét. - Hiába, ilyen a háború! De ne féljenek, a tábornokunk nagyon derék ember, s a hölgyekhez különösen udvarias.

- Mint minden francia katona - felelte Cora, aki éppoly kitűnően beszélt franciául, mint Heyward. - Isten veled, barátom; kívánom, hogy máskor kellemesebb szolgálatod legyen.

A katona tisztelegve köszönte meg Cora szavait; Heyward csak annyit mondott:

- Bonne nuit, mon camarade! - s a társaság továbbindult. Az őrszem nyugodtan folytatta a silbakolást; nem is gyanította, hogy az ellenség ekkora vakmerőségre képes; közben halkan dúdolt valami kedves nótát a távoli szép Franciaországról.

- Szerencse, hogy beszélni tudsz a nyelvükön! - súgta Sólyomszem, amikor elég messzire kerültek az előbbi helytől. - De neki is szerencséje, hogy barátságos volt, különben el kellett volna tennünk láb alól, mint már olyan sok franciát ezen a környéken.

- Azért a helyzetünk egyáltalán nem megnyugtató - mondta Heyward -, az ellenség előőrsei közé kerültünk. Úgy látszik, a franciák körülvették az erődöt, és nehéz lesz átcsúsznunk a gyűrűjükön.

- Pedig nem áll sok idő a rendelkezésünkre - tette hozzá Sólyomszem, a lenyugvó hold felé pillantva. - Két megoldás között választhatunk.

- Halljuk hát gyorsan, mert sürget az idő!

- Az egyik megoldás, hogy a lányok leszállnak a lóról, a lovakat szabadon eresztjük, és egyenesen megindulunk előre. A két mohikán meg én haladnánk elöl, utat vágnánk a franciák sűrűjében, s a holttesteiken taposva mindannyian bevonulhatnánk az erődbe.

- Nem jó, nem jó! - szakította félbe Heyward. - Katonáknak ugyan megfelelne ez a megoldás, de útitársnőinket nem vezethetjük ilyen útra.

- Magam is úgy vélem, hogy ez a véres út nem való az ilyen gyenge lábaknak - bólintott a vadász. - Mégsem hallgathattam el ezt a megoldást. A másik az volna, hogy nyugat felé kanyarodunk, elkerüljük az őrszemeket, és felkapaszkodunk a hegyek közé; ott úgy elrejthetlek mindannyiotokat, hogy Montcalm kopói hónapokig sem akadnak a nyomotokra.

- Akkor hát térjünk erre az útra, de azonnal - felelte Heyward.

Minden további szóváltás fölösleges lévén, Sólyomszem csak annyit mondott:

- Kövessetek! - majd megindult nyugat felé. De rendkívül óvatosan, némán haladtak, hiszen nem tudhatták, hogy melyik pillanatban találkoznak egy kevésbé barátságos francia őrszemmel. Az ösvény egyre nehezebbé és meredekebbé vált, de a két oldalán emelkedő sziklák a biztonság érzését keltették az utasokban, s némileg kárpótolták őket az út fáradalmaiért. Még Heyward és a lányok is sejtették, hogy ezt a ravaszul kanyargó ösvényt nem a természet alkotta, hanem tapasztalt emberek, akiknek ezer veszély között kellett átvágniuk a hegyeken. Már jó magasan jártak a völgy fölött, amikor az éjszaka sötétje lassan oszladozni kezdett. Végül kiértek a lejtőt borító sivár erdőből a hegy csúcsára, egy lapos és mohos sziklára, s innen már láthatták, hogy túloldalt, a George-tó völgyében kipirosodik az ég a fenyőfák csúcsa fölött. 

Sólyomszem most szólt a nővéreknek, hogy szálljanak le a lóról, majd szabadon eresztette az eléggé fáradt állatokat, hadd keressenek valami táplálékot a gyér növényzetű hegytetőn.

- Eredjetek - mondta Sólyomszem -, lakjatok jól, és vigyázzatok, hogy ne a farkasok lakjanak jól belőletek!

- Már nincs szükségünk rájuk? - kérdezte Heyward.

- Nézz körül, és ítéld meg te magad - mondta a vadász, s kilépett a hegytető keleti peremére, majd intett a társaságnak, hogy kövesse. - Ha az emberi szívbe is olyan könnyű volna belepillantani, mint erről a helyről Montcalm táborába, akkor a képmutatók kipusztulnának, s a huronok ravaszsága semmit sem érne a delavárok becsületességével szemben.

Mikor az utasok odaértek Sólyomszem mellé, azonnal belátták, hogy a vadász igazat beszélt, s hogy bámulatos érzékkel vezette őket erre a helyre.

Az a hegycsúcs, amelyen álltak, körülbelül ezer láb magas volt. Valamennyire kiugrott a többi hegy láncából, amely mérföldekre elnyúlt a tó nyugati partján, majd a víztükör túlsó oldalán hasonló sziklás, felhő borította hegyekkel találkozott; ezeket már semmi sem szakította meg egész Kanadáig. Közvetlenül az utasok lába alatt a George-tó déli partjának hatalmas félköre látszott. A kristálytiszta vízfelület e szédítő magasságból nézve olyan volt, mint egy keskeny szalag, amely kanyarogva nyúlik észak felé; alakját számtalan öböl, félsziget és sziget tette szabálytalanná. Néhány mérföldnyi távolságban a víz eltűnt a hegyek között vagy a felszálló hajnali párában, de a magaslatok gerincén egy szűk nyílás mégis megmutatta, hogy a tó merre folytatódik, mielőtt csatlakozna a távoli Champlain-tóhoz. A tóparti hegyek völgyeiből fehér párafelhők szálltak felfelé, mintha elrejtett kunyhók füstölögnének a mélyén.

Közvetlenül a tó partján a William Henry-erőd földsáncai és alacsony épületei látszottak. Két bástyája szinte a vízből nyúlt ki, a többi oldalon mély árkok és mocsarak védték. Körülötte jó darabon kiirtották az erdőt, egyébként a táj mindenütt zöld színben tündökölt, kivéve a tó felszínét és az erdő borította hegyekből néhol kiugró fekete sziklákat. Az erőd sáncain ki lehetett venni az őrszemeket, akik egész éjszaka őrködtek, nehogy a túlerőben levő ellenség rajtaüthessen a védőkön. Délkelet felé, egy sziklás magaslaton, amely közvetlenül összefüggött az erőddel, katonai tábor látszott: itt állomásoztak azok az ezredek, amelyek történetünk elején az Edward-erődből az ostromlott Munro segítségére indultak. Nem nagyon messzire tőlük, déli irányban, a hajnali páráknál sötétebb füstgomolyok szálltak fel az erdőből, annak jeléül, hogy ott tanyázik az ellenség.

Heyward figyelmét azonban a tó nyugati partjának egyik pontja kötötte le. A vizet itt széles földsáv választotta el a hegyek lábától, s ezen a földsávon tízezer katona ágyúi és fehér sátrai látszottak. Ilyen magasból pontosan át lehetett tekinteni a terepet, mintha katonai térkép volna kiterítve a lábuk alatt, de az ágyúdörejt és robajló visszhangját is jól hallották.

- Újabb háborús nap kezdődik - mondta Sólyomszem gondterhesen. - Akik virrasztottak, most ágyúszóval ébresztgetik az alvókat. Elkéstünk néhány órával! Montcalm és átkozott irokézei mindenütt megszállták az erdőt.

- Az erőd csakugyan be van kerítve! - kiáltotta Duncan. - De nem juthatnánk-e mégis a falai mögé valamilyen módon? Még ha elesik is az erőd, jobb lenne a védőivel együtt fogságba kerülni, semhogy idekint csípjenek el bennünket a kegyetlen irokézek.

- Oda nézzetek! - kiáltotta Sólyomszem, Cora apjának szállása felé mutatva. - Ez a lövedék éppen a parancsnok házát találta el! Hogy röpködnek szanaszét a kövek! Bizony, bármilyen erős az a ház, a franciák hamarabb szétszedik, mint ahogy az angolok megépítették.

- Heyward, nem bírom nézni a veszélyt, ha én magam kívül állok rajta - mondta a bátor Cora. - Menjünk inkább Montcalmhoz, és kérjük meg, hogy engedjen be az erődbe: még ő sem tagadhatja meg két szerető gyermek kívánságát.

- Mielőtt a francia parancsnokhoz érnél, az irokézek régen megskalpolnának - mondta kertelés nélkül a vadász. - Lám, ott a tó partján ezer üres csónak van kikötve; ha csak egy is a kezem ügyében volna, játszva odaevezhetnénk apádhoz. Hohó, nemsokára vége lesz az ágyúzásnak, mert úgy látom, kezd leszállni a hajnali köd, s ilyenkor az indián nyilak minden ágyúnál veszedelmesebbek. Nos, ha nem féltek, elindulhatnánk; roppantul szeretnék eljutni az erődbe, már csak azért is, hogy útközben megpiszkáljam egy kissé az irokéz kutyákat, akik, ha jól látom, ott ólálkodnak a nyírfák sűrűjében.

- Nem félünk - mondta szilárdan Cora -, ilyen cél felé haladva cseppet sem riadunk vissza a veszélyektől.

A vadász elismerően mosolyogva a lány felé fordult, s azt mondta:

- Bárcsak volna ezer katonám, aki mind olyan bátor, mint te! Egy héten belül szétszórnám ezeket a fecsegő franciákat; úgy menekülnének vissza az erdőbe, mint a farkasok. De ne késlekedjünk! - tette hozzá, s intett a többieknek. - Mielőtt a köd leszállna, ott kell lennünk a tó és a hegyek lába közötti sík terepen, s ott éppen a köd nyújt majd biztos fedezéket. Ha nekem valami bajom történne, úgy haladjatok tovább, hogy a szél mindig bal oldalról érje az arcotokat; különben jobb lesz, ha nem is törődtök a széllel, csak a két mohikánt követitek; ők koromsötétben is eligazodnak.

E szavak után Sólyomszem gyors, de óvatos léptekkel megindult lefelé a meredek lejtőn. Heyward segített a nővéreknek, s néhány perc alatt jóval maguk mögött hagyták a hegycsúcsot, amelyre olyan sokáig és olyan nehezen kapaszkodtak fel.

Nemsokára leértek a síkság szélére, csaknem szemközt az erőd nyugati sáncainak kiugrásával, amely most körülbelül egy félmérföldnyire volt tőlük. Sólyomszem megállt, s bevárta Duncant és a többieket. Olyan szaporán jöttek lefelé, hogy megelőzték a ködöt, s most várniuk kellett, hogy a terep homályba boruljon. A mohikánok felhasználták ezt a szünetet, s kilopóztak a fák közül, hogy pontosabb képet nyerjenek a környezetről. Sólyomszem kis távolságról követte őket.

Nemsokára visszatért, s arca vörös volt a bosszúságtól.

- A ravasz francia éppen az utunkban helyezett el egy őrcsapatot - mondta a vadász. - A csapat fehérekből és rézbőrűekből áll. Mintha csak arra várnának, hogy egyenesen a karjukba szaladjunk!

- Nem kerülhetnénk meg őket? - kérdezte Heyward. - Azután, ha túl vagyunk a veszélyen, visszatérhetünk az útra.

- Aki ebben a ködben egyszer letér az útról, nem tudhatja, hogy mikor találja meg újra! - felelte Sólyomszem. - A Horikán-tóról nem olyasféle barátságos ködök szoktak felszállni, mint egy békepipából.

Még be sem fejezte a mondatot, amikor roppant dörrenés rázta meg a levegőt, s egy ágyúgolyó belevágott a sűrűbe. Útja közepén nekiütközött egy fenyőfának, s lezuhant. Úgy látszik, az alacsonyan kilőtt ágyúgolyó súrolta a földet, s ezért nem maradt ereje, hogy továbbrepüljön. A dörrenés után csakhamar felbukkant a két mohikán, és Unkasz néhány szót intézett Sólyomszemhez.

- Lehet, hogy igazad van, fiú - felelte a vadász -, mindent meg kell próbálnunk, mert a baj elég nagy, s ilyenkor nem lehet olyan könnyed módszerekhez folyamodni, mint egy fogfájás esetén. Gyerünk, barátaim, leszállt a köd!

- Megállj! - kiáltotta Heyward. - Előbb magyarázd meg, hogy mi a terved.

- Látod ezt az ágyúgolyót? - kérdezte Sólyomszem, aki néhány lépéssel odaért az immár veszélytelen vasdarabhoz. - Az erődből lőtték ki, és útközben felszántotta a földet. Ha semmi egyebet nem látunk, ezt a barázdát követjük. De ne vesztegessük az időt, induljunk, mert a köd nemsokára felszáll, s ha még akkor is kint leszünk a szabad terepen, mindkét harcoló fél tüzet nyithat ránk.

Heyward belátta, hogy most már valóban gyors cselekvésre van szükség, így hát a két nővér közé állt, kézen fogta őket, és sebesen megindult a vadász után. Csakhamar kiderült, hogy Sólyomszem valóban nem túlzott a ködről szólván, mert alig tettek meg húsz lépést, a társaság tagjai már alig látták egymást.

Az erődhöz vezető útnak körülbelül a felén lehettek, amikor, mintegy tizenöt lábnyira tőlük, harsány kiáltások hangzottak fel:

- Qui vive?

- Tovább, de gyorsan! - súgta a vadász.

- Tovább! - mondta Heyward is; ugyanabban a pillanatban mintegy tucatnyi hang ismételte meg az előbbi kiáltást, közvetlen közelről:

- Állj, ki vagy?

- Én vagyok az! - kiáltotta vissza Duncan franciául, és gyorsan továbbhúzta vagy inkább vonszolta a nővéreket.

- Ostoba! Ki az az én?

- Franciaország barátja.

- Az a gyanúm, hogy inkább Franciaország ellensége vagy. Állj! Nem hallod? Tűz, bajtársak!

A francia katonák azonnal teljesítették a parancsot, és a következő pillanatban ötven puskagolyó hasított bele a ködbe. Szerencsére a franciák nem láthatták a célt, s a golyók így elkerülték a menekülőket; mégis olyan közel süvítettek el mellettük, hogy a tapasztalatlan David és a két nővér azt hitte, csak egy hajszál híján nem sebesültek meg. Azután ismét francia vezényszavak hallatszottak, amelyek újabb tüzelésre és a menekülők üldözésére buzdították a katonákat. Amikor Heyward lefordította a franciák kiáltásait, Sólyomszem megállt, s elszántan így szólt:

- Süssük el mi is a puskánkat; a franciák azt fogják hinni, hogy az erődből tört ki egy csapat, s akkor visszahúzódnak, vagy megvárják, amíg erősítést kapnak.

Ez a terv azonban nem járt kellő eredménnyel. Miután a franciák meghallották a lövéseket, mintha az egész terep megelevenedett volna, s a tó partjától egészen az erdő széléig mindenütt ropogni kezdtek a puskák.

- Még felriasztjuk az egész hadsereget, és általános támadást okozunk - mondta Duncan. - Vezess tovább, barátom, ha meg akarsz menteni bennünket, s magadnak is kedves az életed.

Sólyomszem szívesen szót fogadott volna, de az előbbi kavarodásban elvesztette az irányt. Hiába fordította arcát jobbra és balra, semerről sem érezte a szellőt. A helyzet már-már kétségbeejtőnek látszott, amikor Unkasz végre megtalálta az előbbi ágyúgolyó nyomát.

- Utánam! - mondta Sólyomszem, és azonnal előreindult.

Most már mindenfelől kiáltozás, káromkodás, puskaropogás hallatszott körülöttük. Egyszerre csak nagy fény villant fel, egy pillanatra átvilágította a ködöt: néhány ágyú lépett váratlanul működésbe, s dübörgő hangjuk visszaverődött a hegyek faláról.

- Ezek az erőd ágyúi! - kiáltotta Sólyomszem, és azonnal megállt. - Mi pedig, mint a bolondok, egyenesen az ellenség felé rohanunk!

Azonnal megfordultak, és visszafelé siettek, az ágyúgolyó barázdáját követve. Duncan elengedte Cora karját, hogy jobban segíthessen Alice-nek, s az idősebbik nővér most Unkasz karjába kapaszkodva iparkodott tovább. Közvetlenül maguk mögött hallották az üldözők hangját, minden pillanatban tartaniuk kellett attól, hogy fogságba esnek, vagy golyó éri őket.

- Nincs kegyelem a gazembereknek! - kiáltotta hátulról egy francia hang; úgy látszik, ez irányította az ellenség hadmozdulatait.

- Puskát vállhoz, angol fiúk! - hallatszott szemből, de valamivel magasabbról. - Várjátok be az ellenséget, s amint előbukkan: tűz!

- Apám! Apám! - kiáltott Alice a ködből. - Én vagyok az, Alice, a lányod! Vigyázz, ne tégy kárt a tulajdon gyermekeidben!

- Megálljatok, fiaim! - hallatszott ismét az angol parancsnok hangja. - Ő az! Isten visszavezette hozzám gyermekeimet! Nyissátok ki a kaput, s egyetlen puska se dördüljön el, mert még kárt tehetne bennük! Szuronnyal kergessétek vissza a francia kutyákat!

Duncan hallotta a rozsdás sarokvasak csikorgását, azonnal odarohant, és éppen szembe találta magát a kivonuló piros egyenruhás katonákkal. Felismerte őket: saját ezredébe, a hatvanasba tartoztak; Duncan az élükre állt, és visszafordulva, csakhamar elkergette üldözőit a sáncok alól.

Cora és Alice megrémült egy pillanatra, mikor az őrnagy eltűnt a szemük elől, de még mielőtt bármit is szólhattak vagy tehettek volna, egy hatalmas termetű angol tiszt vált ki a ködből, és odafutott hozzájuk. Ősz haja lobogott a feltámadó szellőben; meglátta a két lányt, magához ölelte őket, s miközben könnyek peregtek alá barázdás arcán, így kiáltott fel, jellegzetes skót tájszólásban:

- Uram, köszönöm, amit értem tettél! Most már nyugodtan szembenézek bármilyen veszéllyel!

 
==JAJ A LEGYŐZÖTTNEK!==

Néhány nap telt el azóta, hogy a menekülők megérkeztek az ostromlott William Henry-erődbe. Az ellenség roppant túlerővel támadott, s Munro alezredes egyre kevésbé bírta tartani magát. Úgy látszik, Webb tábornok, akinek erős csapatok álltak rendelkezésére a Hudson folyó partján, teljesen megfeledkezett a másik erődben harcoló angolok szorult helyzetéről. Montcalm elárasztotta az erdőt franciáival és irokézeivel, s Webb katonáin mindinkább úrrá lett a félelem.

A William Henry-erőd védői azonban bátran kitartottak. A parancsnokok lelkes szavakkal buzdították őket, s példát mutattak a hősiességben. Montcalm nem szállta meg a szomszédos hegyeket, amelyekről pedig könnyűszerrel elpusztíthatta volna az erődöt; a modern hadvezérek bizonyára nem követnének el ilyen mulasztást. De akkoriban még nem ismerték fel a magaslatok jelentőségét, s a hosszú úttól fáradt franciák különben is irtóztak a hegyektől.

A turista, aki manapság szórakozásból vagy üdülést keresve jár ezen a tájon, ne feledje, hogy akkoriban sokkal nehezebb volt a közlekedés. Egyetlen ágyúnak sikeres elszállítása felért egy győzelemmel; de az is előfordult, hogy a muníció valahol elmaradt útközben, s ilyenkor a veszedelmes fegyver haszontalan vascsővé vált.

Munro alezredes nehéz helyzetben volt. Bár ellenfele nem szállta meg a környező dombokat, néhány ágyút ügyesen felállított az erőd körüli sík terepen, és sok kárt okozott velük. A vadonban épült erőd védői csak tökéletlen eszközökkel küzdhettek az ostromlók ellen.

Az ostrom ötödik napján a harcoló felek rövid időre fegyverszünetet kötöttek. Heyward őrnagy, aki negyedik napja volt az erődben, ezt arra használta fel, hogy kijavíttassa az egyik megsérült bástyát, friss levegőt szívjon, és áttekintse a védművek állapotát. Egyedül sétált a földsáncok tetején, nem számítva az őrszemet, mert a tüzérek is megragadták az alkalmat, hogy pihenjenek egy kicsit. Kellemes, hűvös este volt, s a tó felől enyhe szellő fújdogált. Úgy látszott, mintha az ágyúk és a puskák elhallgatása után a természet ismét felvette volna legbájosabb és legszelídebb kifejezését. A lenyugvó nap aranyvörös sugarakkal árasztotta el a tájat, a hegyek üde zöld színben ragyogtak. A George-tó apró szigetei között látni lehetett az ostromlók csónakjait: a franciák békésen halászgattak.

A fegyverszünetet két parányi fehér zászlócska jelezte: egyik az erőd sáncain, másik az ostromlók legelőretoltabb ütege mellett; mögöttük azonban Franciaország, illetve Anglia ellenséges lobogóit fújta a szél.

Vagy száz fiatal és vidám francia katona egy hatalmas halászhálóval foglalatoskodott a tó fövenyes partján, az erőd félelmetes, de most néma ágyúinak közvetlen közelében. Mások tréfás kiáltásokkal buzdították őket, ismét mások kisebb kirándulásokra indultak a környező hegyekbe. Az ostromlottak mindezt nyugodtan, szinte jóindulatúan figyelték. Néhol kisebb csapatokba verődtek és énekeltek, sőt még táncoltak is.

Duncan tűnődve állt a sáncon, és néhány percig mosolyogva nézte az elébe táruló képet, amikor egyszerre csak közeledő léptek zajára lett figyelmes. Kiment az egyik bástya peremére, és meglátta, hogy egy lóháton ülő francia katonatiszt az erőd felé vezeti Sólyomszemet. Sólyomszem két keze hátra volt kötözve; a kötél másik végét a francia katonatiszt tartotta. A vadász arcán látszott, hogy mélységesen szégyelli magát, amiért az ellenség fogságába került. Heyward azonnal leereszkedett a bástyáról, és befelé sietett az erődbe, hogy megtudja, mi történt.

Útközben a nővérekkel találkozott, akik a sáncok felé tartottak, hogy ők is szippantsanak egyet a friss, kellemes levegőből. Heyward nem látta őket, amióta megérkeztek az erődbe. Akkor fáradtak, eltörődöttek voltak mind a ketten: fiatal szépségük most ismét a régi fénnyel ragyogott. Heyward azonnal a lányok elé sietett. De még mielőtt megszólíthatta volna őket, Alice csengő hangja rá kiáltott:

- Ó, te álnok, te hűtlen lovag! A legnagyobb bajban faképnél hagytad védenceidet, amikor az erődhöz érkeztünk! Napok óta várjuk, hogy a lábunk elé borulva kérj bocsánatot, amiért egyszeriben megfeledkeztél rólunk, és visszafutottál a ködbe.

- Inkább arra vártunk, hogy kifejezésre juttathassuk hálánkat és köszönetünket - mondta Cora mosolyogva. - S nemcsak mi tartozunk köszönettel, hanem apánk is.

- Éppen apátoktól tudhatnátok, hogy nem feledkeztem meg rólatok, és tiértetek is harcoltam - felelte a fiatalember. - Látjátok ott a távolban azokat a kunyhókat? Elkeseredett küzdelem folyt értük, hiszen valósággal kulcsot adnak az erődhöz. Ott töltöttem minden napot és minden éjszakát, amióta elváltunk, mert úgy éreztem, oda szólít a kötelesség. Nem gondoltam volna, hogy Alice éppen ezt veti majd a szememre.

- Heyward! Duncan! - kiáltotta Alice, és a haja tövéig elpirult. - Ha tudtam volna, hogy megbántódsz ostoba fecsegésemtől, inkább ki se nyitom a számat! Cora a tanúm rá, hogy mennyire hálás vagyok a szolgálataidért.

- Csakugyan, Cora? - kérdezte Duncan, és arcáról máris eltűnt a borús felhő. - Megbocsátjátok, hogy katonai kötelességeimért elmulasztottam lovagi kötelességeimet?

Cora nem válaszolt, elfordult, s tűnődve nézett a messzeségbe. Amikor szeme végül találkozott a Heywardéval, kínzó nyugtalanság sugárzott belőle.

- Rosszul érzed magad, Cora! - kiáltotta az őrnagy. - Mi tréfáltunk, s te szenvedsz valamitől.

- Semmi - felelte Cora, erőt véve magán. - Az én bajom, hogy nem tudom mindig a napos oldaláról nézni a világot, mint ez a kedves, lelkes húgom - s Cora gyöngéden rátette kezét Alice karjára. - De mégis, Heyward, mondd meg nekem, mit érezhet ilyen körülmények között az a lány, akinek apját csak a katonai dicsőség élteti.

- Nem szabad elcsüggedned, Cora - mondta Duncan. - A hadiszerencse forgandó, és a katona nem tehet mást, mint hogy becsülettel megállja a helyét. De jó, hogy apádat említed: máris megyek hozzá, és megkérdem, hogyan határozott. Ne bánkódj, Cora, és te sem, Alice, egyszer még mi is leszünk győztesek.

A fiatal őrnagy elsietett tőlük, és csakhamar ott állt a parancsnok előtt. Munro türelmetlenül járkált fel és alá szűk szobájában, amikor Duncan belépett hozzá.

- Kitaláltad az óhajomat - fordult Munro a belépőhöz. - Éppen hívatni akartalak.

- Szomorúan láttam az előbb, alezredes úr, hogy futárunkat megkötözve kísérték vissza a franciák. Remélem, nem kell kételkednünk a hűségében.

- Régóta ismerem Hosszú Puskát, s a hűségéhez nem férhet kétség - felelte Munro. - Csak a jószerencséje hagyta el ezen az útján. Montcalm elfogta, s azzal küldte vissza, hogy &quot;tudja mennyire becsülöm a vadászt, és nem akar megfosztani tőle&quot;. Átkozott francia udvariasság! Így adja értésemre, hogy milyen szorult helyzetben vagyok.

- No de Webb tábornok felmentő serege?

- Ugyan, Duncan, nyugtalankodsz, hogy még mindig nem bukkan fel dél felől? - kérdezte Munro keserűen nevetve. - Türelmetlen kamasz vagy, fiam; még gondolatban sem szabad sürgetned az urakat!

- De hát elindultak-e felénk? Ezt a hírt hozta Sólyomszem?

- Nem tudom, hogy elindultak-e, s ha igen, melyik utat választották. Levelet küldtek Sólyomszemmel, s a levél Montcalm márki kezébe került. Ez az egyetlen dolog, amit jó jelnek tartok, mert ha rossz hírek állnának abban a levélben, a márki úr nem tartotta volna vissza.

- Mégis, mit mond Sólyomszem?

- Csak annyit - felelte gúnyosan Munro -, hogy őfelségének van egy Edward nevezetű erődje a Hudson folyó partján, s hogy ebben az erődben jó sok katona tanyázik.

- De nem látszott-e valami mozgolódás, valami készülődés, hogy a segítségünkre siessenek?

- Volt sorakozó reggel, volt sorakozó este, s ha valaki véletlenül belehullajtott egy csipetnyi puskaport a tábortűzbe, volt robbanás is! - mondta Munro, majd kevésbé gúnyos hangon folytatta: - És mégis, jó lenne megtudni, hogy mi van abban a levélben!

- Akár tudjuk, akár nem, gyorsan kell határoznunk - mondta Duncan, aki örült a parancsnok elkomolyodásának, mert már szeretett volna rátérni a fontos megbeszélendőkre. - Nem titkolhatom, alezredes úr, hogy a tábort odakint csak ideig-óráig tarthatjuk még, s bent az erődben sem rózsásabb a helyzet: ágyúinknak több mint a fele tönkrement.

- Csodálkozol rajta? Az ágyúk egy részét a tóból halásztuk ki, másik része Amerika felfedezése óta rozsdásodott az erődben, s a harmadik része nem is volt ágyú soha, csak játékszer.

- A sáncok omladoznak, és készleteink fogytán vannak - folytatta Heyward, nem válaszolva a parancsnok kifakadására -, s ami még rosszabb: katonáink között nőttön-nő az elégedetlenség és a nyugtalanság.

- Őrnagy úr - mondta Munro, s hirtelen megkeményedett a hangja -, hiába szolgáltam volna őfelségét több mint egy fél évszázadon át, s hiába őszült volna meg a hajam a szolgálatban, ha nem tudnék mindarról, amit mondasz. Mindazonáltal ne feledjük, hogy mivel tartozunk a király lobogójának és önmagunk becsületének. Amíg egy szikrányi remény is van, hogy megérkezik a felmentő sereg, védeni fogom ezt az erődöt, s ha elfogy az ólom, kavicsot gyűjtök a tó partjáról. Éppen ezért mindenekelőtt azt kellene megtudnunk, hogy mi áll abban a levélben, s mi a szándéka Webb tábornoknak.

- Tehetnék valamit ebben az ügyben?

- Igenis, tehetnél. Montcalm márki többek között azt is üzente, hogy meghív engem személyes eszmecserére a táborába, mert van még valami közlendője. Mármost úgy gondolom, hogy nem lenne jó, ha magam találkoznám vele; még azt hihetné, hogy szorult helyzetemben alig vártam ezt az alkalmat. Téged küldenélek magam helyett, mert törzstiszt vagy, és Skócia becsülete megkívánja, hogy udvariasságban egyetlen másik nemzet fia se tegyen túl rajtunk.

Duncan minden további nélkül vállalta a megbízást. Az idős parancsnok ezután részletesen közölte vele, hogy miről és miként kell tárgyalnia a franciával, majd Heyward vigyázzba vágta magát, tisztelgett, és elhagyta az épületet.

Mivel nem maga a parancsnok indult el a találkozóra, hanem csak a helyettese, a szokásos formaságokat ezúttal mellőzték. Amúgy is érvényes volt még a fegyverszünet, és tíz perccel a fentebb idézett beszélgetés után, amikor Duncan kilépett az erődből, csak a dobok peregtek, és egyetlen katona vitte Heyward mellett a fehér zászlócskát. Nemsokára odaért a franciák előőrsének parancsnokához, s ez elvezette a francia főparancsnok házába.

Az ellenséges hadvezért éppen körülvették magasabb rangú tisztjei és a szövetséges indián főnökök. Heywardnak egy pillanatra elállt a lélegzete, amikor ez utóbbiak között váratlanul meglátta Maguát. De csakhamar erőt vett magán, és nyugodt arccal fordult a francia parancsnok felé, aki már elébe is sietett, hogy üdvözölje.

- Uram - mondta Montcalm márki -, végtelenül örvendek a szerencsének..., de az ördögbe is, hol van a tolmácsom?

- Azt hiszem, uram, hogy nem lesz rá szükség - felelte szerényen Heyward. - Egy kissé magam is értek franciául.

- Ennek igazán örülök - mondta a márki; barátságosan belekarolt Duncanbe, s beljebb vezette. - Utálom ezeket a csirkefogókat; sohasem azt fordítják, amit kellene, és szeretik becsapni az embert. Nos, uram - folytatta, még mindig franciául -, büszke lettem volna, ha a parancsnokát fogadhatom táboromban, de örülök, hogy ha már nem ő jött el, ilyen kitűnő és kellemes tárgyaló felet küldött maga helyett.

Duncan mély meghajlással fogadta a bókot, de közben minden lelkierejét megfeszítette, hogy a szép szavak be ne hálózzák. Montcalm hallgatott egy pillanatig, mintha a gondolatait rendezné, majd így folytatta:

- Az ön parancsnoka bátor ember, és tiszteletre méltó ellenfél. De nem gondolja, uram, hogy ideje volna az emberiességre is hallgatni, nemcsak a bátorságra? Az egyik éppúgy jellemzi a hőst, mint a másik.

- Mi úgy gondoljuk, hogy ez a két tulajdonság elválaszthatatlan - felelte Duncan mosolyogva. - De méltóságod mindent elkövet, hogy próbára tegye bátorságunkat, s ilyen körülmények között az emberiesség gyakorlására nemigen adódik alkalmunk.

Most Montcalm hajolt meg egy kissé erre a finom bókra, de látszott rajta, hogy hozzászokott már a hízelgő szavakhoz, s nemigen hatnak rá. Egy pillanatnyi szünet után tűnődve így szólt:

- Lehet, hogy a távcsövem nem egészen megbízható, s az önök erődje jobban ellenáll ágyúimnak, semmint gondoltam. Tudják önök, hogy hány emberünk van?

- Különböző értesüléseket kaptunk erről - felelte Duncan közömbösen. - De úgy gondoljuk, hogy a francia katonák száma legfeljebb húszezer lehet.

Montcalm az ajkába harapott, s merően az őrnagyra nézett, mintha a gondolataiban akarna olvasni; azután megcsóválta a fejét, mintha az előbbi becslés helyes volna, holott a francia sereg létszáma feleannyira sem rúgott.

- Elég szégyen miránk, franciákra, hogy sohasem tudjuk titokban tartani a létszámunkat - mondta a márki. - Pedig azt hihetné az ember, hogy itt az erdőben még könnyebb a rejtőzködés, mint másutt. Nos, uram - tette hozzá vidáman mosolyogva -, ha az emberiesség szavára még nem akar hallgatni, inkább a lovagiasságra hivatkozom, hiszen ön fiatal ember. Úgy hallottam, hogy a parancsnok lányai bejutottak az erődbe, amióta elkezdtük az ostromot.

- Igaz, uram, de a hölgyek nemhogy gyengítettek volna bennünket, hanem inkább példát mutattak bátorságukkal és lelkierejükkel. Ha pusztán lelkierővel vissza lehetne verni egy olyan kiváló hadvezért, mint amilyen Montcalm márki, nyugodtan rábíznám erre a két hölgyre a William Henry-erőd védelmét.

- Ha a nemes tulajdonságokat csakugyan örökli a gyermek az apjától, akkor önnek kétségkívül igaza van - felelte Montcalm. - De mint az előbb mondottam, a bátorságnak is megvannak a határai, és nem szabad megfeledkezni az emberiességről. Remélem, uram, önt felhatalmazták, hogy a fegyverletételről tárgyaljon velem.

- Oly gyengének találja méltóságod a védelmünket, hogy úgy véli, máris le kell tennünk a fegyvert?

- Nem szeretném, ha a túlságosan sokáig elhúzódó védekezés felingerelné rézbőrű barátaimat - mondta Montcalm, mintha nem is hallotta volna Heyward közbevetett kérdését, s a komor és feszülten figyelő indiánok csoportjára pillantott. - Már most is eléggé nehezemre esik, hogy betartassam velük a hadviselés szabályait.

Heyward nem válaszolt, mert eszébe jutottak mindazok a veszélyek, amelyeket csak nemrég élt át a két lány társaságában.

- Ezek az urak - folytatta Montcalm, aki észrevette az angol tiszt pillanatnyi gyengeségét - rendkívül vadak, ha túlfeszítjük a húrt; s talán nem is kell mondanom önnek, hogy milyen nehéz féken tartani őket haragjukban. Nos, uram, beszélhetünk-e a megadás feltételeiről?

- Attól tartok, méltóságod nem ismeri pontosan a William Henry-erőd lehetőségeit és védőinek erejét.

- Most nem Quebecet ostromlom, hanem egy földvárat, amelyet mindössze 2300 bátor ember védelmez - hangzott a kurta válasz.

- Igaz, sáncaink földből vannak, de azon a tóparton épültek, amely látta már egy-két francia sereg vereségét. Meg aztán néhány órányi járásra innét erős csapataink állomásoznak, s mi számítunk a segítségükre.

- Azok az erős csapatok legfeljebb hat-nyolcezer embert számlálnak, s a parancsnokuk bölcsen úgy véli, hogy jobb nekik az erődökben, mint a csatatéren - felelte Montcalm közömbös hangon.

Most Heyward harapott az ajkába: a francia parancsnok ugyanis túlbecsülte az angolok erőit, s mégis oly könnyedén beszélt róluk. Egy ideig hallgattak mind a ketten, majd Montcalm újrakezdte a beszélgetést. Még mindig azt hitte, hogy a fiatal őrnagy a fegyverletételről akar tárgyalni. Másrészt Heyward arra törekedett, hogy a francia parancsnok szavaiból megtudja, mit tartalmazott az elfogott levél. Így kerülgették egymást, mint két birkózó vagy vívó, de eredménytelenül. Miután a tárgyalás nem járt sikerrel, Duncan felállt és elbúcsúzott: a francia parancsnok modoráról igen jó benyomásokat vitt haza, de semmi egyebet nem sikerült megtudnia. Montcalm a sátor bejáratáig kísérte, egy francia tiszt elvezette az előőrsökig, s onnan Heyward gyorsan visszatért az angol parancsnokhoz.

Amikor belépett Munróhoz, a lányokat is ott találta. Alice az öreg katona ölében ült, és finom ujjaival fésülgette Munro ősz haját; Cora mellettük állt, és szinte anyai szeretettel nézett húgára. E derűs családi légkörben mintha valamennyien megfeledkeztek volna a kiállott veszélyekről, és azokról is, amelyekre számítaniuk kellett. Néhány pillanatig észre sem vették a belépő Heywardot, és a fiatal őrnagy kedvére gyönyörködhetett a bájos látványban. Végül Alice egy tükörbe pillantva meglátta Duncant, és felkiáltott:

- Heyward őrnagy!

- Mi történt vele? - kérdezte az apja. - Elküldtem egy kis szópárbajra a franciával. Hohó, fiam, fiatal vagy és fürge! Egykettőre ki innét, csúnya lányok; nincs elég baja az embernek, hogy még ilyen csacska nőszemélyeket is nyakára küld a sors?

Cora azonnal kiment, s Alice nevetve követte. Munro egy ideig fel-alá járkált a szobában, s nem is kérdezte Heywardtól, hogy milyen sikerrel járt a küldetése. Végül az őrnagy felé fordult, s apai szeretet és büszkeség csillogott a szemében.

- Nagyszerű lányok ezek, Heyward - mondotta -, nagyon meg vagyok velük elégedve.

- Alezredes úr előtt nem kell bizonygatnom, hogy miként vélekedem a lányairól.

- Igaz, fiam, igaz - szakította félbe a türelmetlen öregember -, mindjárt a megérkezésed napján célozgatni kezdtél valamire a lányokkal kapcsolatban; de én úgy gondoltam, nem illik egy öreg katonához, hogy lakodalomról beszéljen, amikor az ellenség hívatlanul is betoppanhat a menyegzőre. Nos, Duncan, nem volt igazam, és most szívesen meghallgatom, amit mondani akarsz.

- Kimondhatatlanul örülök, alezredes úr, de még nem adtam át az üzenetet, amelyet Montcalm...

- Verd ki a fejedből azt a franciát és az egész hadseregét! - kiáltotta hevesen az öreg katona. - A William Henry-erődnek egyelőre még nem ő az ura, és soha nem is lesz, ha Webb tábornok úgy viselkedik, ahogy kell. Nem, fiam, hála istennek még nem olyan veszélyes a helyzet, hogy Munrónak másnapra kelljen halasztania családi ügyeit. Anyád a legjobb barátom gyermeke volt, Duncan, tehát akkor is meghallgatnálak téged, ha maga Szent Lajos vezetné ostromra ellenem kedves franciáit, s az ő üzenetét tenném félre!

Heyward belátta, hogy a parancsnok így akarja kimutatni megvetését a franciákkal szemben, nem is tért hát vissza az üzenetre, s nyugodt hangon előhozakodott kérésével.

- A múltkor már említettem, uram, hogy leghőbb vágyam teljesülne, ha fiának fogadna.

- Úgy van, fiam, nagyon is jól megértettem, hogy mit kívánsz. No de mondd csak, a lányommal beszéltél már?

- Nem, becsület szavamra, nem! - kiáltotta Duncan hevesen. - Úgy éreztem, visszaélnék az ön bizalmával, ha előbb nem önhöz fordulok.

- Úgy beszélsz, ahogy nemesemberhez illik, Duncan. De Cora Munro komoly, okos leány, s nem szorul arra, hogy az apja gyámkodjék fölötte.

- Cora?

- Igen, Cora! Hiszen arról beszélgetünk, hogy feleségül kéred Munro kisasszonyt, vagy nem?

- Én... én... azt hiszem, hogy még nem is említettem a nevét - dadogta Heyward.

- Hát akkor kinek a kezét akarta megkérni tőlem, őrnagy úr? - kérdezte az öreg katona, és sértődötten kihúzta magát.

- Alezredes úrnak van még egy lánya, aki éppoly bájos, mint a másik.

- Alice! - kiáltotta az apa, éppen annyira meglepődve, mint az előbb Duncan, amikor Cora nevét hallotta.

- Az ő kezét akartam megkérni, alezredes úr.

A fiatalember némán várta a választ; eddig nem is sejtette, hogy Munro ennyire megdöbben majd a kérésétől. A parancsnok néhány percig hosszú és gyors léptekkel járt fel és alá a szobában, arcvonásai görcsösen meg-megrándultak, s egész külsejéről lerítt, hogy valamiféle rendkívüli küzdelem dúl benne. Végül megállt Heyward előtt, merően ránézett, és remegő ajakkal így szólt:

- Duncan Heyward, szerettelek, mert jó barátaim gyermeke vagy; szerettelek a saját jó tulajdonságaidért; szerettelek, mert arra gondoltam, hogy boldoggá fogod tenni a lányomat. De mindez a szeretet egy csapásra gyűlöletté változik, ha kiderül, hogy igaz, amitől tartok.

- Isten őrizz, hogy bármelyik cselekedetem vagy gondolatom ilyen következményekkel járjon! - kiáltott a fiatalember, s meg sem rezzent a szeme Munro szúrós pillantása alatt. A parancsnoknak tetszett ez a rendületlen tartás, és valamivel szelídebben folytatta:

- Te a fiam akarsz lenni, Duncan, de még nem ismered azt az embert, kit második apádnak választottál. Ülj hát le, s én felnyitom előtted egy fájó szív sebeit, olyan kevés szóval, ahogy csak lehetséges.

Ekkor már Duncan éppen annyira megfeledkezett Montcalm üzenetéről, akárcsak a parancsnok. Egy-egy széket húztak maguk alá, s míg az öreg katona néhány pillanatra elmerült gondolataiban, a fiatalember visszafojtotta türelmetlenségét, és tisztelettudóan várakozott. Végül Munro megszólalt:

- Jól tudod, Heyward, hogy családom sok hírneves és derék őssel dicsekedhetik. Igaz, sohasem mondhatott a magáénak akkora vagyont, mint a többi hasonló rangú család. Körülbelül olyan idős lehettem, mint te, amikor eljegyeztem magam Alice Grahammel, egy szomszédos földesúr lányával. Az apa ellenezte házasságunkat, elsősorban a szegénységem miatt, de más okokból is. Így hát azt tettem, amit becsületes embernek tennie kell: feloldottam a leányt ígérete alól, és királyom szolgálatába lépve elhagytam az országot. Sokfelé jártam, sok csatában vettem részt, míg végül a Nyugat-indiai-szigetekre kerültem. Itt ismerkedtem meg egy hölggyel, aki később a feleségem és Cora édesanyja lett. E hölgynek egyik őse abból a fajtából származott, amelyet rabszolgasorsban tartanak a mohó angolok, hogy kielégíthessék a saját fényűző igényeiket. Bizony, Heyward, Skóciának is az a szerencsétlensége, hogy természetellenes kapcsolatba került a kalmárszellemű angolokkal... De ha olyan emberrel találkoznám, aki szemére vetné lányomnak a származását, egykettőre megtanulná tőlem, hogy mi az apai harag! De hiszen te is a délvidéken születtél, Heyward, ahol e szerencsétlen fajtát alacsonyabb rendűnek tartják.

- Sajnos, így van, uram - felelte Duncan, és zavarában lesütötte a szemét.

- És megveted ezért a lányomat? Szégyelled, hogy a Heywardok vére ilyen vérrel egyesüljön? - kérdezte izgatottan az apa.

- Isten őrizzen az efféle előítéletektől, amelyek annyira méltatlanok az értelmemhez! - felelte Duncan. - Higgye el, alezredes úr, hogy nem azért kértem meg a kisebbik lánya kezét, mintha a nagyobbiktól idegenkedném. Alice szépsége, kedvessége, jósága elegendő magyarázatul szolgálhat a kérésemre.

- Igazad van, fiam - mondta az öreg katona, s a hangja ismét meglágyult -, Alice hajszálig olyan, mint az anyja volt az ő korában, mielőtt megtörte volna a fájdalom. Mikor ugyanis feleségem meghalt, visszatértem Skóciába, immár gazdagon; s akkor megtudtam, Duncan, hogy első jegyesem húsz esztendőn át várt rám, énrám, aki el tudtam felejteni őt! Mi több, megbocsátotta hűtlenségemet, s miután minden akadály elhárult az utunkból, feleségül jött hozzám.

- És ő lett Alice anyja! - kiáltotta Duncan.

- Úgy van - bólintott Munro. - De nem sokáig élvezhette az anyai boldogságot: ő is meghalt, így hát magamra maradtam két leánnyal, miután a két anyát elvesztettem.

Munro fájdalma, amint ezeket a szavakat kiejtette, olyan nemes és tiszteletet parancsoló volt, hogy Heyward nem is mert vigaszszavakkal próbálkozni.

A parancsnok szinte megfeledkezett Heyward jelenlétéről, arcvonásait eltorzították az emlékek, s szeméből nagy könnycseppek peregtek alá. Végül megmozdult, mintha most térne eszméletre, felállt, néhány lépést tett a szobában, majd kihúzta magát, és Duncan felé fordult:

- Őrnagy úr, tudni szeretném, hozott-e valami üzenetet a francia parancsnoktól.

Duncan összerezzent, és zavartan belefogott az üzenet elmondásába.

Fölösleges lenne szó szerint idézni a francia parancsnok udvarias, de kitérő mondatait, amelyekkel ügyesen elhárította az angolok minden kérdését. Montcalm nem nyilatkozott sem további szándékáról, sem az elfogott levél tartalmáról, csak annyit adott Munro értésére, hogy ha meg akar tudni valamit, keresse fel személyesen. Míg az öreg katona Duncan beszámolóját hallgatta, feldúlt apai érzései mindinkább háttérbe szorultak a várparancsnoki kötelességgel járó gondok mögött; s amikor Duncan befejezte mondókáját, már nem az apa állt előtte, hanem a katona, akit legszentebb érzéseiben sértettek meg.

- Elég, Heyward! - kiáltotta haragosan Munro. - Ennyiből is meg lehet ítélni a francia udvariasságot. A márki úr tárgyalni hívott, és amikor elküldöm hozzá a legtehetségesebb helyettesemet, mert az vagy, Duncan, fiatal korod ellenére, akkor egy talánnyal válaszol.

- Neki talán rosszabb véleménye volt a helyettesről, alezredes úr; és ne feledje, kérem, hogy a francia parancsnok fenntartja a meghívást, ezúttal határozottan az erőd parancsnokához, nem pedig a helyetteséhez intézve.

- Ej, hát a helyettesnek nem jár ki ugyanaz a tisztelet és megbecsülés, mint a megbízójának? Nos, tehát Munróval akar beszélni! Komolyan, Duncan, talán nem is lenne rossz, ha elfogadnám a meghívást. Legalább megmutathatnám neki, hogy hiába van túlerőben, és hiába fenyegetőzik, egy csöppet sem ijedtünk meg tőle. Igen, talán célszerű lenne, ha elmennék hozzá.

Duncan, aki feltétlenül szükségesnek tartotta ezt a találkozást, élénken helyeselt az öregúrnak. Igaz, más okokból ő arra gondolt, hogy mindenképpen meg kell tudni az elfogott levél tartalmát.

- Úgy van, alezredes úr; Montcalm önbizalma egy cseppet sem nőne meg attól, ha látná, hogy mi nyugodtan és félelem nélkül bármikor elbeszélgetünk vele - mondta Heyward.

- Igazad van. Szeretném, ha a francia meglátogatná az erődöt fényes nappal, méghozzá egy rohamozó csapat élén: így sokkal jobban tudomást szerezhetne a kitartásunkról, mint messziről, az ágyúival. Kár, hogy a hadviselés már nem olyan szép és férfias, mint a régi időkben. Őseink megvetették volna az ilyen tudományos gyávaságot.

- Lehet, alezredes úr; de most a tudományra tudománnyal kell felelnünk. Hogyan határozott a találkozás ügyében?

- Elmegyek a franciához, mégpedig most mindjárt, késedelem nélkül. Eredj, fiam, fúvasd meg a kürtöket, és üzend meg nekik egy futárral, hogy kit várjanak. Némi őrséget is magunkkal viszünk, mert így illik ahhoz, aki a király egyik erődjét védelmezi; s talán jó lesz, Duncan - tette hozzá Munro csaknem suttogva, noha négyszemközt voltak -, talán jó lesz, ha csapataink nem maradnak messzire tőlünk. Nem szeretnék belesétálni valami csapdába.

A fiatalember kiment, hogy teljesítse Munro utasításait. Néhány perc múlva már fel is sorakozott a kíséret, s egy katona előreindult a fehér zászlóval, hogy hírül vigye az erőd parancsnokának látogatását. Ezek után Duncan az erőd kapujához vonult a kísérő csapattal; Munrót már ott találta. A parancsnok és az őrnagy a katonai szertartások közepette elhagyta az erődöt.

Mindössze néhány száz lépéssel hagyták maguk mögött a sáncokat, amikor a francia parancsnok vezérkara felbukkant szemközt a mélyúton. Megpillantva Montcalm kalapjának fehér tollát, Munro kihúzta magát, és a szeme felvillant.

- Figyelmeztesd az embereinket, hogy legyenek résen - szólt oda Munro Duncannek félhangon. - Legyen minden puska lövésre kész, mert Lajos király szolgáiban sohasem bízhatik az ember. De bizalmatlanság vagy nyugtalanság ne látszódjék senkin. Érti, Heyward őrnagy?

Ekkor felhangzott a közeledő franciák dobjainak pergése. Az angol csapat ugyanígy válaszolt, azután mindkét fél előreküldött egy fehér zászlót vivő katonát, s a skót parancsnok kíséretével együtt megállt. A zászlóvivők tisztelegtek egymásnak, majd Montcalm gyorsan, elegánsan előresietett, s kalaplevetve köszöntötte az agg harcost: amint mélyen meghajolt, a kalap hófehér tolla csaknem súrolta a földet. Munro méltóságteljesen és férfiasan viselkedett, bár nem olyan finoman és fesztelenül, mint a francia. Néhány pillanatig egyikük sem szólalt meg, csak vizsgálták egymást kíváncsi és érdeklődő szemmel. Végül is Montcalm mint vendéglátó megtörte a csendet. A szokásos üdvözlő szavak után Duncanhez fordult, s elismerő mosollyal így szólt, franciául:

- Végtelenül örvendek, uram, hogy a jelen találkozás alkalmával is megtisztel ittlétével. Nem lesz szükség a tolmácsra, mert ha ön vállalja ezt a szerepet, éppoly nyugodt leszek, mintha magam is beszélném az önök nyelvét.

Duncan meghajlással fogadta a bókot, Montcalm pedig a kíséretéhez fordult, amely szorosan mögötte sorakozott fel, akárcsak az angolok Munro mögött.

- Húzódjatok hátrább, fiaim; meleg van, hátrább egy kicsit.

Heyward a bizalom jeléül éppen követni akarta ezt a példát, de körülnézve megpillantotta, hogy a sík terepet szegélyező erdőből több helyütt is kilépnek a franciákkal szövetséges indiánok sötét csoportjai, amelyek kíváncsiak voltak a találkozásra.

- Méltóságod bizonyára elismeri, hogy helyzetünk nem egészen egyforma - mondta Heyward az indiánok felé mutatva. - Ha elbocsátjuk őrségünket, teljesen ki vagyunk szolgáltatva az ellenségnek.

- Uram, fogadja el az önök biztonságának zálogául egy francia nemesember szavát - felelte Montcalm, s kezét a szívére tette. - Remélem, ez elég.

- Elég. Hátra arc, előre, indulj! - fordult Duncan az angol kíséret vezetőjéhez. - Vonuljatok vissza, és várakozzatok illő távolságban a további parancsokig!

Munro szemmel láthatóan nyugtalanul fogadta ezt az intézkedést, s azonnal meg is kérdezte okát Heywardtól.

- Alezredes úr is fontosnak tartotta, hogy ne áruljunk el semmilyen bizalmatlanságot - felelte Duncan. - Montcalm márki úr a becsületszavával biztosította sérthetetlenségünket, s én hátraküldtem a csapatunkat, hadd lássa őméltósága, hogy mennyire megbízunk benne.

Az öreg katona bólintott, noha arcán még mindig látszott a bizalmatlanság, amelyet most nem valami nyugtalanító körülmények tápláltak, hanem inkább ősi és meggyökeresedett utálata a franciákkal szemben. Montcalm türelmesen végigvárta ezt a halk beszélgetést, majd közelebb lépett, és rátért a találkozás lényegére.

- Az ön parancsnoka - fordult Montcalm Duncanhez - olyan hősiesen védelmezte az erődöt, hogy máris megtett mindent, amit a becsület és az angol király tőle kívánhat. A további vérontásnak nincs értelme. Én magam fogom tanúsítani az egész világ előtt, hogy Munro alezredes a lehető legbátrabban harcolt, s amíg a remény utolsó szikrája is ki nem aludt, elszántan védekezett.

Duncan lefordította ezt a kijelentést, mire az öreg katona méltóságteljesen, de udvariasan így válaszolt:

- Bármennyire nagyra becsülöm is a márki úr elismerését, azt hiszem, még nem követtem el mindent, hogy teljes mértékben kiérdemeljem.

A francia hadvezér elmosolyodott.

- A makacsság könnyen elronthatja azt, amit a bátorságnak eddig sikerült kivívnia - mondta. - Tekintse meg az angol parancsnok személyesen a táboromat, s győződjék meg arról, hogy túlerőben vagyunk, és a további ellenállás reménytelen.

- Tudom, hogy a francia királyt híven szolgálják a katonái - felelte rendületlenül Munro. - De az én királyomnak is van éppen annyi és éppoly hűséges katonája.

- Elismerem, de a mi nagy szerencsénkre az angol katonák egyelőre nincsenek a közelben - mondotta Montcalm gyorsan, be sem várva, hogy Duncan francia nyelvre fordítsa az angol parancsnok előbbi kijelentését. - A jó katonának éppen olyan bátran kell szembenézni a sorssal, mint a hadszíntéren az ellenséggel.

- Ha tudtam volna, hogy a márki úr ilyen kitűnően tud angolul, semmi esetre sem vállalom a tolmács szerepét - szólt Duncan bosszúsan.

- Bocsásson meg, uram - felelte a francia, és önkéntelenül is elpirult egy kissé. - Megérteni egy idegen nyelvet nem ugyanaz, mint jól beszélni. Kérem, ezután se tagadja meg tőlünk értékes szolgálatait. - Majd rövid szünet után hozzátette: - Felderítőink a dombokról kitűnően belátnak az önök erődjébe, s így gyengeségük nem titok előttünk.

- Kérdezd meg a márki úrtól, hogy egészen a Hudson folyóig ellát-e a távcsövével - mondta Munro büszkén -, s tudja-e, hogy mikor és merről számítson Webb felmentő seregére.

- Hadd feleljen erre maga Webb tábornok - felelte Montcalm, hirtelen átnyújtva Munrónak egy felbontott levelet. - Ebből megtudhatja, uram, hogy az Edward-erőd parancsnokának hadmozdulataitól nemigen kell tartanom.

Az öreg katona mohón kapott a levél után, elárulva, hogy milyen fontosnak tartja. Gyorsan végigfutotta a sorokat; arcáról fokozatosan eltűnt a büszke kifejezés, ajka remegni kezdett; végül kiejtette kezéből a papírlapot, s a feje lehanyatlott, mint az olyan emberé, akinek egy csapásra füstbe ment minden reménye. Duncan felvette a földről a levelet, s engedélyt nem is kérve, egy szempillantás alatt meggyőződött kegyetlen tartalmáról. Webb tábornok, aki felettese volt Munrónak, nemhogy további kitartásra buzdította volna őket, de gyors fegyverletételt tanácsolt, és félreérthetetlenül közölte, hogy egyetlen katonát sem tud a segítségükre küldeni.

- Ez nem csalás! - kiáltotta Duncan, a papírlap mindkét oldalát megvizsgálva. - Felismerem Webb tábornok aláírását: ez nem lehet más, csak az elfogott levél.

- Webb elárult bennünket! - fakadt ki Munro keserűen. - Megcsúfolta ősz hajamat, és szégyent hozott rám.

- Nem, nem! - kiáltotta Duncan. - Az erőd még a mienk, s így a becsületünket sem vesztettük el. Tartsunk ki mindhalálig, és kövessünk el mindent, hogy az ellenség drága árat fizessen az életünkért!

- Köszönöm, fiam - felelte az öreg katona, magához térve kábulatából. - Köszönöm, hogy eszébe juttattad Munrónak kötelességét. Visszamegyünk, és megássuk sírjainkat a sáncok mögött.

- Uraim - mondotta Montcalm -, önök rosszul ismernek engem, ha azt hiszik, hogy vissza akarok élni ezzel a levéllel. Legalább a feltételeimet hallgassák meg, mielőtt eltávoznának.

- Mit óhajt a francia? - kérdezte Munro szilárd hangon. - Nagyra van azzal, hogy elfogta a futárunkat? Ha szavakkal akarja megfélemlíteni az ellenséget, hagyja abba ezt az ostromot, és vonuljon inkább az Edward-erőd alá.

Duncan lefordította a francia parancsnok előbbi szavait.

- Márki úr, szívesen meghallgatjuk önt - mondta Munro, miután Duncan befejezte a fordítást.

- Az erődöt nem lehet tovább tartani - jelentette ki Montcalm. - Érdekeink úgy kívánják, hogy tegyük a föld színével egyenlővé; de önöktől és bajtársaiktól semmit sem akarunk megtagadni, ami az ilyen bátor katonáknak méltán kijár.

- Mi lesz a zászlóinkkal? - kérdezte Heyward.

- Hazavihetik Angliába, és megmutathatják királyuknak.

- Fegyvereink?

- Tartsák meg; senki sem forgathatja őket jobban.

- S hogyan történik majd az erőd átadása?

- Minden vonatkozásban úgy, hogy az önök becsületén ne essék csorba.

Duncan mindezt tolmácsolta parancsnokának, s Munro meglepődve és meghatódva vette tudomásul az ellenség nagylelkű ajánlatát.

- Eredj, Duncan - mondotta -, eredj, és tárgyald meg a márki úrral a részleteket. Öregkoromra két olyan dolgot kellett megérnem, amit eddig elképzelhetetlennek tartottam volna. Tapasztalnom kellett, hogy egy angol ember nem mer segíteni a barátján, s hogy egy francia nem él vissza fölényes helyzetével.

Munro elbúcsúzott a francia parancsnoktól, s fejét lehorgasztva visszatért az erődbe. Duncan egy ideig még ott maradt Montcalmnál, s a feltételek részleteiről tárgyalt vele. Estefelé ő is visszatért, azonnal jelentkezett Munrónál, majd rövid tanácskozás után kihirdették a katonáknak, hogy az ostrom véget ért. Munro aláírta a szerződést, melynek értelmében az erődöt másnap reggel át kell adni; a helyőrség szabadon elvonulhat fegyvereivel, zászlóival, poggyászával és csorbítatlan katonai becsületével.

Ez az éjszaka - 1757. augusztus 9-ének éjszakája - pontosan úgy telt el a George-tó partján, mintha a két ellenfél valahol Európában találkozott volna. A legyőzöttek szomorúan készülődtek a távozásra, a győztesek ujjongtak. A franciák előőrsei felől vidám kiáltozás hallatszott, az angolok pedig fenyegetően visszaküldtek minden ellenséges katonát, aki a kitűzött időpont előtt közeledni próbált az erődhöz. Végül azonban az örömkiáltások és a dühös válaszok is elhallgattak, s még mielőtt megvirradt volna, mélységes némaság borult a tájra. Aki nem ismerte a való helyzetet, nem is sejtette, hogy két hadsereg várja a reggelt a &quot;szent tó&quot; partjain.

E csöndes hajnal előtti órában történt, hogy egy magas férfi kilépett a francia főparancsnok sátrából. Állig beburkolózott köpenyébe, talán a hűvös levegő miatt, talán azért, hogy ne ismerjék fel olyan könnyen. A bejáratnál őrt álló gránátos tisztelegve köszöntötte, s a köpenyes férfi megindult a sátrak között a William Henry-erőd irányába. Úgy látszik, jól ismerte a jelszót, mert mindenütt átengedték, és az őrszemek egyszer sem intéztek hozzá további kérdéseket.

Ily módon sikerült eljutnia a francia tábor széléig, oda, ahol az utolsó őrszem járkált fel s alá. Ez is a szokásos kiáltással fogadta:

- Állj, ki vagy?

- Jó barát - hangzott a válasz.

- Jelszó?

- Győzelem - felelte a köpenyes férfi.

- Akkor szabad az út! - mondta az őrszem, s előreszegezett puskáját ismét a vállára vetette. - Ma reggel korán felkelt, parancsnok úr.

- Ébernek kell lenni, fiam - felelte a parancsnok; szemébe nézett a katonának, majd továbbsétált az angol erődítmény felé. Az őrszem feszes vigyázzba vágta magát, tisztelgett, majd visszatért őrhelyére, s közben ezt mormogta a fogai között:

- Csakugyan ébernek kell lenni! Úgy látszik, olyan parancsnokunk van, aki sohasem álmos!

Montcalm - mert ő volt a köpenyes férfi - úgy tett, mintha nem hallotta volna az őrszem szavait, továbbment, s meg sem állt, amíg el nem ért a tóparti fövenyes síkságra, eléggé közel az erőd egyik vízi bástyájához. Mivel a holdfény eléggé megvilágította a tájat, Montcalm nem lépett ki a síkra, s egy fatörzsnek támaszkodva, jó ideig némán szemlélte az angol sáncokat. Figyelmesen szemügyre vett mindent: talán azt fürkészte, hogy az angolok betartják-e a megállapodást. Úgy látszik, megelégedésére szolgált, amit észlelt; azután felnézett a keleti hegyek csúcsára, mintha türelmetlenül várná a napkeltét, s éppen vissza akart fordulni, amikor valami neszt hallott.

Az angol sáncok tetején váratlanul megjelent egy férfi, s a francia tábor sátrai felé nézett. Aztán nekitámaszkodott a mellvédnek, s a víz fölé hajolt, amely remegve tükrözte vissza sok ezer csillag fényét. Hatalmas alakja, szomorú tartása azonnal elárulta: Munro volt, az angol parancsnok, aki e csendes órában egyedül búcsúzott az erődjétől. Montcalm tapintatból, de óvatosságból is, hátrább lépett, hogy ne zavarja meg szomorú tűnődésében a vesztes hadvezért, aki éppoly bátran harcolt, mint ő, csak kevesebb szerencsével. De még mielőtt a francia parancsnok eltűnhetett volna a fák között, egy újabb hang ütötte meg a fülét. A tó vize megcsobbant, s Montcalm látta, hogy egy sötét alak kilép a partra. Puska volt a kezében; halkan odalopózott vele a fák közé, ahol Montcalm állt. Azután lövésre emelte a fegyvert, és célba vette a mellvédnek támaszkodó angol parancsnokot. De még mielőtt a fegyver eldördülhetett volna, Montcalm odalépett, és a puskás ember vállára tette a kezét.

- Uff! - kiáltotta a merénylő, akit ilyen váratlanul megakadályoztak tervének keresztülvitelében.

A francia parancsnok nem válaszolt; csak intett a puskás indiánnak, hogy kövesse. Amikor már elég messzire voltak az előbbi helytől, s nem kellett attól tartani, hogy Munro vagy az angol őrszemek észreveszik őket, Montcalm félrelebbentette köpenyét, és megmutatta a mellén csillogó Szent Lajos-keresztet. Aztán szigorúan így szólt:

- Mit jelent ez? Nem tudod, hogy az angolok és a franciák eltemették a csata bárdot?

- S most mihez kezdjenek a huronok? - kérdezte az indián, meglehetősen tört franciasággal. - Harcosaink egyetlen skalpot sem szereztek, és a sápadtarcúak most békét kötnek!

- Ugyan, Ravasz Róka! Meglep a buzgóságod, hisz nemrégen még az ellenségünk voltál. Hányszor ment le a nap, amióta Ravasz Róka az angolok hadicölöpjébe vágta a tomahawkját?

- Hol van most már az a nap? - morogta az indián. - Eltűnt a hegyek mögött, de majd feljön újra, és bevilágít az erdőkbe. Ravasz Róka hű fia törzsének. Igaz, jó ideig felhők és hegyek választották el népétől, de most már kitisztult az ég, és megszűnt a viszály.

- Az irokézek hallgatnak Ravasz Róka szavára - mondta Montcalm -, bár tegnap még skalpjaikat féltették tőle, ma már ő a legnagyobb szónokuk a tanácsban.

- Magua nagy főnök - jelentette ki az indián, a mellére ütve.

- Akkor vegye rá népét, hogy tisztességesen viselkedjék tegnapi ellenségeinkkel szemben.

- Miért vezette ide harcosait a kanadai sápadtarcú főnök? - kérdezte Magua. - Miért támadta meg az angolok földvárát?

- Hogy megadásra kényszerítsem. Ez a föld az én királyomé, s azt a parancsot kaptam, hogy kergessem el róla az angolokat. Megvertük őket, elmennek, tehát nem ellenségeink többé.

- Jó. Magua pedig azért ásta ki a csatabárdot, hogy vérrel fesse pirosra. De a csatabárd még mindig tisztán csillog; majd ha piros lesz, Magua ismét elássa.

- De Magua megfogadta, hogy nem mocskolja be a franciák liliomos címerét - mondta a márki. - Királyunk ellenségei Maguának is ellenségei, de aki nem ellenség, az már jó barát.

- Jó barát! - kiáltotta gúnyosan az indián. - Adja ide a kezét a sápadtarcú főnök.

Montcalm teljesítette a kérést, bár meglehetősen vonakodva; tudta, hogy a szövetséges indián törzsek között pusztán szigorúsággal nem tarthatja fenn a tekintélyét, néha engedményekre is szükség van. Magua megfogta a francia parancsnok mutatóujját, s mellének egyik mély sebforradására helyezte.

- Tudja a sápadtarcú főnök, hogy mi ez?

- Melyik harcos ne tudná? Egy ólomgolyó megsebezte Maguát.

- És ez? - kérdezte az indián, egy másik sebhelyre téve a parancsnok ujját.

- Ez nem olyan, mint a másik. Ezt a sebet mitől kapta Magua?

- Az angolok ajándéka: szép emlék az angolok wigwamjaiból - felelte Magua keserűen nevetve, de közben csaknem fuldoklott a haragtól.

Aztán erőt vett magán, s indián méltósággal hozzátette:

- Eredj, tanítsd békességre az embereidet. Ravasz Róka tudja, hogy miként szóljon az irokéz harcosokhoz.

Az indián egy szót sem szólt többet, s nem is várt választ; hóna alá vette puskáját, s némán megindult az erdőben az irokézek táborhelye felé. Az őrszemek sűrűn megállították, s a jelszót kérdezték tőle, de Magua nem méltatta őket válaszra, és büszkén továbbment; a katonák csak azért nem bántották, mert tartásáról és vakmerőségéről azonnal felismerték az indiánt.

Montcalm még sokáig ott maradt a parton, és nyugtalanul gondolt az irokéz főnök elkeseredett szavaira. Egyszer már megtörtént, hogy hasonló körülmények között a vad indiánok nem tartották be a fegyverszüneti megállapodást, s így foltot ejtettek a francia seregek becsületén. A parancsnok most teljes mértékben átérezte, milyen roppant felelősséget vállal magára az, aki bármilyen eszközt megragad, hogy elérje célját: sokszor úgy adódik, hogy nem bírja többé megállítani az elindított gépezetet. De azután mégis elhessegette magától kínzó gondolatait, visszatért sátrába, s kiadta a parancsot, hogy riasszák fel a tábort.

A francia dobok megperdültek, azután hasonló válasz érkezett az erődből, s a völgyet csakhamar betöltötték a katonazene hangjai.

A győztesek kürtjei hosszan és vidáman harsogtak, amíg az utolsó francia katona is el nem foglalta helyét; az angol sípok csak egyetlen éles jelt adtak, majd elnémultak.

Közben megvirradt, s mire a francia hadsereg felsorakozott, hogy fogadja parancsnokát, a napsugarak már szikrázva verődtek vissza a fegyverekről. Egy tiszt felolvasta a győzelmi jelentést; kijelölték a legjobb csapatot, melynek az a megtisztelő feladat jutott, hogy elsőnek vonuljon az erőd kapuihoz; végül a hatalomátvétel többi előkészülete is megtörtént.

Egészen másféle képet nyújtott az angol tábor. A figyelmeztető jeladás után mindenki sietve készülődött az elvonulásra; a katonák mogorván vállra vetették töltetlen puskáikat, és menetoszlopba álltak; látszott rajtuk, hogy büszkeségük rettenetes sérelmet szenvedett, s a fegyelem csak nehezen fojtja el bosszúvágyukat.

Asszonyok és gyerekek szaladgáltak ide-oda, egyesek a csomagjaikat keresték, mások az ismerős katonákat, akik olyan hősiesen védték őket.

Munro is megjelent a néma katonák között; rettenetesen fájt neki a váratlan csapás, de a balszerencse közepette is igyekezett férfi módra viselkedni.

Duncan szinte könnyekig meghatódott a parancsnok láttára. Odament hozzá, és megkérdezte, hogy miben lehetne szolgálatára.

- A lányaim - hangzott a rövid, de sokatmondó válasz.

- Még nem gondoskodott róluk, alezredes úr?

- Ma csak katona vagyok, Heyward őrnagy - felelte Munro. - Minden ember, akit itt lát, a gyermekem.

Duncan nem kérdezősködött tovább. Azonnal Munro szállása felé sietett, hogy megkeresse a nővéreket. Ott álltak útra készen a parancsnoki épület küszöbén; az erőd női lakosságának jó része köréjük csoportosult, mert úgy érezte, hogy a parancsnok lányai mellett nagyobb biztonságra számíthat. Cora sápadt volt, s arca nyugtalan, de azért még mindig határozott; Alice kisírt szeme azonban elárulta, hogy a fiatalabbik lány sokkal kevésbé tudja legyűrni a keserűségét. Mindketten nagy megkönnyebbüléssel fogadták a fiatal őrnagyot.

- Az erőd elesett - mondta Cora szomorúan mosolyogva -, de remélem, a becsületünk nem szenvedett csorbát.

- Ezt senki sem vonja kétségbe. De kedves Cora, most már ne emészd magad a mások bajával, és önmagadra is gondolj egy kicsit. A katonai szokás és a büszkeség, amelyet te olyan nagyra tartasz, azt kívánja, hogy apád és én egy ideig a katonák között maradjunk. De az ilyen elvonulások közben mindenféle zavar támadhat, és nektek szükségetek van valakire, aki megvéd az esetleges veszélyektől.

- Senkire sincs szükségünk - felelte Cora. - Ki merné megtámadni vagy akár csak megsérteni is egy ilyen apa lányait, éppen ilyen körülmények között?

- Nem szívesen hagylak benneteket magatokra - folytatta az őrnagy, és nyugtalanul körülnézett. - Ne feledd, hogy Alice nem olyan erős, mint te, s ki tudja, milyen szenvedéseket kellene kiállnia...

- Nyugodj meg - vágott a szavába Cora -, nem hallod? A szerencse véletlenül utunkba küldte egy régi jó barátunkat.

Duncan felfigyelt, s rögtön meg is értette, hogy Cora mire gondol. A szomszéd épületből kihallatszott az énekmester csengő hangja: David utoljára énekelt zsoltárt a William Henry-erődben. Duncan azonnal besietett hozzá, megvárta, amíg a zsoltár véget ér, majd elmagyarázta Davidnak, hogy szeretné, ha a nővérek mellett maradna, és segítségükre lenne az úton.

- Nagyon szívesen, barátom - felelte a furcsa szerzet. - Most már szívesen, mert befejeztem az éneklést. Igaz, szerettem volna rázendíteni még egy zsoltárra, de a kötelességemet már az előbbivel is teljesítettem, s így mindent megtehetek a hölgyekért, amit kívánsz.

- Arra kell vigyáznod, hogy senki se közeledjék durva szándékkal hozzájuk, és ne csúfolja őket apjuk balszerencséje miatt - mondta Duncan. - Lehetséges, hogy az indiánok vagy az elvetemültebb francia katonák gorombáskodni próbálnak majd; ebben az esetben add értésükre, hogy ha nem távoznak azonnal, feljelented őket Montcalmnál. Elég, ha ezt a nevet kimondod előttük.

- S ha nem elég, van egy fegyverem, amelytől bizonyára megijednek mindannyian - felelte David, előhúzva a zsoltároskönyvet. - E kötetecskében olyan szavak találhatók, amelyek a legháborgóbb lelkeket is lecsillapítják, ha kellő ritmussal és nyomatékkal adjuk elő a dalt. Végszükség esetén eléneklem az indiánoknak, hogy

''Miért dühöng a vad pogány...''

- Jó, jó - mondta gyorsan Heyward, hogy megakassza a kitörni készülő zenei áradatot -, értjük egymást; menjünk hát oda, ahova a kötelesség szólít.

Gamut készséggel beleegyezett, s mindketten visszamentek a lányokhoz. Cora udvariasan fogadta az új s egy kissé furcsa kísérőt, Alice arcán pedig újra felvillant valami a természetes vidámságból, amikor megköszönte Heywardnak, hogy ilyen remekül gondoskodott róluk. Duncan biztosította őket, hogy a körülményekhez képest mindent megtett értük; csak arról van szó, hogy ne érezzék magukat egyedül, veszélytől nem kell tartani. Majd közölte, hogy ha néhány mérföldnyi út már mögöttük lesz, visszatér hozzájuk. E szavakkal elbúcsúzott a két lánytól, és a katonákhoz sietett.

Közben az angol dobosok megadták a jelt az elvonulásra, és Munro csapatai elindultak. A két nővér összerezzent a dobszóra: körülnéztek, s meglátták a francia gránátosok fehér egyenruháját. Az ellenség már elfoglalta az erőd kapuit. E pillanatban mintha valami sötét felhő szállt volna a lányok feje fölé. Cora és Alice ijedten felnézett. Egy hatalmas francia zászló lobogott fölöttük.

- Menjünk - mondta Cora. - Egy angol katonatiszt lányainak nincs többé semmi keresnivalójuk ezen a helyen.

Alice belekapaszkodott nővére karjába, és mindketten elindultak a síró nők tömegével együtt.

Amikor kiléptek a kapun, az ott álló francia tisztek udvariasan tisztelegtek előttük. A két lány gyalog ment, mert a betegeknek és a sebesülteknek minden teherhordó állatra szükségük volt, s Cora úgy döntött, hogy inkább gyalogosan vállalja az út fáradalmait, semhogy megnehezítse a szenvedők helyzetét. Még így is sok béna és elgyengült katonának kellett gyalog vánszorognia az elvonuló oszlop mögött, mivel itt a vadon kellős közepén nem állott rendelkezésre elegendő jármű vagy ló. Nemsokára azonban mindannyian úton voltak: a szenvedő sebesültek csakúgy, mint a néma katonák, a rémült asszonyok és gyerekek.

Miután elhagyták az erődöt, és kiértek a nyílt terepre, egyszeriben áttekinthették az egész helyzetet. Jobboldalt, nem nagyon messze, a francia hadsereg állt, s figyelmesen, de némán szemlélte a legyőzöttek elvonulását. Montcalm katonásan felsorakoztatta őket, s a franciák egyetlen gúnyos szó nélkül, tisztelettudóan várták, hogy kevésbé szerencsés ellenfeleik eltávozzanak. Az angolok csaknem háromezren lehettek, több kapun keresztül áramlottak ki az erődből, a síkság közepén egyesültek, s onnét egyetlen oszlopban haladtak tovább az erdő szélének egyik pontja felé, ahol a Hudson folyóhoz vezető széles út nyílott. Végig az erdő szélén sötét arcú irokézek álltak, s úgy lestek az elvonulókra, mint a dögkeselyűk. Látszott rajtuk, hogy csak a francia hadsereg jelenléte fékezi őket. Néhányan mégis odamentek, és elvegyültek a vesztesek tömegében, türelmetlen és vad pillantásokat vetve rájuk.

Az élcsapat, amelyet Heyward vezetett, már eltűnt az erdőben, amikor Cora veszekedő hangokra lett figyelmes. Egy gyarmati katona, aki lemaradt alakulatától, hogy magával cipelhesse hitvány cókmókját, most csúnyán megfizetett a fegyelmezetlenségéért. Indiánok támadtak rá, és meg akarták rabolni: a katona elkeseredetten védekezett. Mindkét részről egyre többen avatkoztak bele a viszályba, s az irokézek száma mintegy varázsütésre megszaporodott: már százan voltak ott, ahol az előbb csak tízen. Ekkor látta meg Cora, hogy Magua feltűnik honfitársai között, és jól ismert ékesszólásával beszédet intéz hozzájuk. Az asszonyok és gyerekek tömege megállt, s mindannyian összebújtak, mint a rémült madarak. De az indián rablónak végül is sikerült megszereznie, amit akart, az angolok pedig lassan továbbvonultak.

Az irokézek most visszahúzódtak, s úgy látszott, hogy nem akarnak többet kötekedni az ellenséggel. De amikor az asszonyok tömege közelebb ért hozzájuk, az egyik vad huron szeme megakadt egy tarka kendőn. Az indián odalépett, megragadta a kendőt, és le akarta tépni a tulajdonosáról. Az asszony talán nem is ragaszkodott volna a kendőjéhez, de megijedt, s ahelyett, hogy elengedte volna, betakarta vele a gyerekét, s a melléhez szorította. Cora éppen oda akart kiáltani az asszonynak, hogy ne törődjék az értéktelen kendővel, amikor az irokéz elengedte a megkívánt tárgyat, s inkább a gyereket tépte ki az asszony kezéből. Az anya rémülten felsikoltott, s visszakövetelte a gyereket. Az irokéz erre bal kezével felemelte a csecsemőt, jobb kezét pedig előrenyújtotta, annak jeléül, hogy szívesen elcseréli a gyereket a kendőért.

- Nesze..., itt van... minden! - kiáltotta a kétségbeesett asszony, és tépdesni kezdte magáról a ruháját. - Vegyél el mindent, amit csak akarsz, de add vissza a gyermekemet!

Az indián azonban észrevette, hogy a kendőt közben egy másik társa kaparintotta meg; éktelen haragra lobbant, hozzácsapta a gyereket egy sziklához, majd odadobta az anya lába elé. Az anya úgy nézett a kis holttestre, mintha eszét vesztette volna, majd lerogyott melléje. Ugyan ki írhatná le szenvedését? De nem kellett sokáig szenvednie, mert szörnyű dühében s a vér látványától megittasulva, az irokéz felemelte tomahawkját, és lesújtott vele. Az anya holtan terült el gyermeke mellett.

Ekkor Magua mindkét kezét a szájához emelte, és felhangzott az iszonyatos csataüvöltés.

E jelre több mint kétezer irokéz tört ki az erdőből, és rávetette magát az elvonulók tömegére.

Nem akarjuk részletezni, hogy milyen szörnyűségek következtek ezután. Tombolt a halál, méghozzá a legborzasztóbb és legkegyetlenebb formájában. Ha valaki ellenállt, csak még jobban felingerelte a gyilkosokat. Az irokézek sokszor észre sem vették, hogy áldozatuk már meghalt, és további csapásokat mértek rá a tomahawkjukkal.

Az angol katonák gyorsan harcvonalba fejlődtek, hogy fenyegető előnyomulásukkal visszaszorítsák az ellenséget. Ez a lépés némi sikerrel járt ugyan, de sok eredménye nem lehetett, hiszen a puskák nem voltak megtöltve, és az irokézek sok katona kezéből kicsavarták a fegyvert.

Ebben a helyzetben mindenki elvesztette az időérzékét. A két nővér talán csak tíz perce állt rémülten az erdő szélén, de ez a tíz perc örökkévalóságnak tetszett. Sikoltozó társnőik összezsúfolódtak körülöttük, semerre sem menekülhettek. Mindenfelől sikolyok, nyögések, könyörgő és szitkozódó hangok hallatszottak. E pillanatban Alice meglátta apja hatalmas alakját, amint a nyílt terepen a francia hadsereg felé siet. Montcalmhoz igyekezett, minden kíséret nélkül, mit sem törődve a veszéllyel. Legalább ötven csatabárd és lándzsa villant fel mellette, de Munro nyugalma és rangja még most is tiszteletet parancsolt az indiánoknak. Az öreg katona szó nélkül félretolta az ellene lendülő fegyvereket, de sokszor még erre sem volt szükség, mert az irokézek karja önmagától lehanyatlott. Szerencsére a bosszúszomjas Magua éppen abban a csoportban kereste gyűlölt ellenségét, amelyből Munro a francia parancsnokhoz igyekezve kivált.

- Apám, apám..., itt vagyunk! - sikoltotta Alice, amikor Munro nem nagyon messzire elhaladt mellettük. - Gyere ide, apám, mert meghalunk!

Ez a kétségbeesett kiáltás többször is elhangzott, de minden eredmény nélkül. Igaz, Munro egyszer megállt, talán hallott valamit és körülnézett; de Alice éppen ekkor ájultan rogyott a földre, és Cora letérdelt mellé, úgyhogy egyikük sem látszott ki a tömegből. Munro csalódottan megrázta a fejét, és továbbment.

- Kisasszony - mondta Gamut, akinek semmi hasznát nem lehetett venni, de akinek mégsem jutott eszébe, hogy elhagyhatná &quot;védenceit&quot; -, itt az ördögök tombolnak, ez a hely nem keresztényeknek való. Meneküljünk innét.

- Eredj! - felelte Cora, s a még mindig eszméletlen Alice-re pillantott. - Mentsd meg a bőröd! Rajtunk úgysem segíthetsz.

David megértette a lány elszánt hangjából, hogy hiába próbálná menekülésre bírni. Körülnézett, látta az irokézek sötét alakjait, aztán kihúzta magát, és így szólt:

- Ha Saul szívét annak idején meglágyíthatta egy hárfa muzsikája, amiként a biblia írja, talán itt sem marad haszontalan az énekszó.

Ezzel mindjárt ki is eresztette a hangját, de úgy, hogy még a szörnyű mészárlás közepette is meg lehetett hallani. Az irokézek közül többen is odarohantak a két nővérhez, hogy megfosszák őket értékes ruháiktól, és lenyúzzák a skalpjukat; de amikor észrevették David Gamut furcsa és mozdulatlan alakját, földbe gyökerezett a lábuk. Azt hitték, egy fehér harcossal állnak szemben, aki dalolva készül a halálra. Meglepetésük csakhamar elismeréssé változott, s nem bántották sem az énekest, sem a lányokat. David felbuzdult a sikerén, és torkaszakadtából énekelt tovább, abban a hiszemben, hogy a szent dalok csodát művelnek. De a hangja végül is eljutott egy távoli irokéz fülébe, aki összevissza szaladgált a tömegben, mintha a közönséges áldozatokkal nem volna megelégedve, s valami nemesebb és hozzá méltóbb zsákmányt keresne. Ez az irokéz Magua volt; vadul felordított örömében, amikor látta, hogy régi foglyai megint a hatalmába kerültek.

- Gyere - mondta, mocskos kezével megragadva Cora ruháját -, a huron főnök wigwamja még mindig nyitva van. Nem jobb ott, mint itt?

- Pusztulj innen! - kiáltotta Cora, eltakarva a szemét.

Magua gúnyosan felnevetett.

- Talán nem tetszik a kezem? - kérdezte. - Igaz, piros a vértől, de ez a vér fehérek ereiben folyt!

- Szörnyeteg! Nemcsak ez a vér, tengernyi vér tapad a kezedhez: mindez a te műved!

- Magua nagy főnök! - felelte a diadalmas irokéz. - Eljön-e vele a fekete hajú lány Kanadába?

- Soha! Inkább ölj meg, hogy teljes legyen a bosszúd!

Magua tétovázott egy pillanatig, azután felkapta az eszméletlen Alice-t, és gyorsan beszaladt vele az erdőbe.

- Megállj! - sikoltotta Cora, utána rohanva. - Engedd el azt a gyermeket! Gazember! Mit akarsz tenni?

De Magua úgy tett, mintha süket volna; úgy látszik, tudta, hogy Alice-szel a karjában bárhová elcsalhatja Corát.

- Kisasszony! Kisasszony! Megállj! - kiáltotta Gamut a kétségbeesett Cora után. - A szent dal máris érezteti hatását, s nemsokára vége lesz e szörnyű vérontásnak!

De Cora éppoly kevéssé hallgatott Davidra, mint Magua Corára. A hűséges énekmester nem tehetett mást, utánaszaladt Corának, és közben szorgalmasan énekelt tovább, szokása szerint lendületes hadonászással kísérve a dallamot. Cora talán ennek köszönhette, hogy az útjukba kerülő irokézek nem bántották; az indiánok őrültet láttak Davidban, és köztudomású, hogy minden indián törzs tiszteli az őrülteket.

Végül Magua megállt egy tisztáson; már előzőleg ide vezette a két lány lovait, amelyeket a menekülők néhány nappal azelőtt, a William Henry-erőd felé igyekezve, szabadon bocsátottak, s az irokézek megtaláltak. Cora csakhamar odaért; ekkor Magua feltette Alice-t az egyik lóra, és intett Corának, hogy szálljon fel a másikra.

Bármennyire ijesztő volt is ez az új fogság, Cora mégis megkönnyebbült, hogy legalább a szörnyű vérengzést nem kell tovább néznie. Felkapaszkodott a lovára, és könyörögve nyújtotta karját Magua felé, hogy tegye át hozzá Alice-t. Annyi szeretet és kétségbeesés volt ebben a mozdulatban, hogy még az irokéz sem bírt ellenállni neki. Elhelyezte hát Alice-t Cora előtt a nyeregben, megfogta a kantárszárat, és elindult az erdő sűrűjébe. David, aki szintén odajött közben, látta, hogy Magua vele egyáltalában nem törődik; felült hát a másik lóra, és a nővérek után eredt.

Nemsokára elértek a hegy lábához, és kapaszkodni kezdtek felfelé. A rázós út eszméletre térítette Alice-t, Cora figyelmét most részben a húga kötötte le, részben a tomboló irokézeknek még mindig hallható üvöltése, s így jóformán nem is látta, hogy merre haladnak. De amikor felértek a hegy kopár csúcsára, Cora megismerte azt a helyet, ahol az erőd felé jövet Sólyomszemmel megálltak. Magua itt megengedte, hogy leszálljanak a lóról, s mivel a kíváncsiság még az iszonyatnál is erősebb, a két nővér visszafordulva lenézett a szörnyűségek színhelyére.

Odalent még mindig folyt az öldöklés. Látszott, amint a szerencsétlenek rémülten futnak mindenfelé kegyetlen üldözőik elől, míg a keresztény francia király hadserege mozdulatlanul szemlélte az eseményeket. Montcalm nem adott parancsot katonáinak, hogy lépjenek közbe, s ez soha le nem mosható foltot ejtett a különben oly neves francia hadvezér becsületén. A gyilkolás mindaddig dúlt, amíg az irokézek bosszúszomját háttérbe nem szorította egy még erősebb szenvedélyük: a zsákmányra áhító mohóság. Ekkor, és csakis ekkor, kezdtek megritkulni a sebesültek sikolyai és a gyilkosok üvöltései; végül már csak azok a diadalmas ordítások hallatszottak, amelyekkel az irokézek hírül adták egymásnak, hogy egy-egy értékesebb holmi akadt a kezükbe.

 
==A LEÁNYRABLÓ NYOMÁBAN==

Az a borzalmas esemény, melyet az előző fejezetben inkább csak megemlítettünk, semmint részletesen leírtunk, &quot;a William Henry-i mészárlás&quot; címen szerepel az amerikai gyarmatok történelmében. Említettük, hogy a francia parancsnokság pályafutása során egyszer már előfordult ilyesmi, s ez a második eset újabb sötét folttal szennyezte be Montcalm jó hírét. Ma már a William Henry-erőd eleste s a mészárlás, ami utána következett, kezd feledésbe merülni, és Montcalmról szólva csak arra emlékeznek az emberek, hogy ez a dicső hadvezér később hősi halált halt az abrahami síkon. Pedig nem ártana felidézni Montcalm és a William Henry-erőd történetét annak igazolására, hogy bármilyen kiváló is egy hadvezér, erkölcsi bátorság nélkül nem lehet nagy ember.

Három nap telt el azóta, hogy a franciák bevonultak az erődbe. Akkor a vérengzés szörnyű lármája verte fel a környék csendjét, most ismét néma csend honol mindenütt. A franciák és az indiánok eltávoztak, s a diadalmas hadsereg kurjongatásaitól hangos tábor helyén csak néhány üres kunyhó maradt. S ami a legszembeszökőbb változás: a franciák lerombolták az erődöt, tönkretették ágyúit, feldúlták a sáncokat.

De megváltozott az időjárás is. A nap sűrű párafelhők mögé bújt, s az a sok száz ember, aki nemrég az augusztusi hőségben izzadt, most novemberi hűvösséget érzett volna, ha még él, s nem fekszik holtan az erdő szélén. A hegyek gomolygó fehér párája most sötét viharfelhők formájában tért vissza. A Horikán-tó már nem hasonlított tükörhöz: zöld hullámai dühösen csapkodták a partokat, mintha tiltakoznának az ellen, hogy az emberek bemocskolták őket. A szél váltakozva fújt, minden irányból; néha egészen alacsonyan süvített, mintha gyászéneket akarna suttogni a halottak fülébe, máskor nagyokat füttyentett, felszállt a magas fák közül, és megtépte lombjukat. A szél hátán hollók úsztak, de amikor elérték az erdő szélét, nyomban leszálltak lakmározni a halottak testéből.

Három napig volt ilyen elhagyatott és sivár a William Henry-erőd környéke. A harmadik nap estéjén, alig egy órával naplemente előtt, végre ismét emberi alakok bukkantak fel az erdőből, és megindultak az erődítmény romjai felé. Eleinte lassan és óvatosan haladtak, mintha irtóznának a sok borzalom színhelyétől, s nem akarnák felidézni a rettenetes emlékeket. Talán attól is tartottak, hogy ami egyszer megtörtént ezen a helyen, megtörténhetik újra. Öten voltak. Legelöl egy fürge fiatal indián járt; minden dombocskára felkapaszkodott, hogy körülnézzen, s ha nem észlelt semmi gyanúsat, intett társainak. Egyébként a többiek elővigyázatos magatartásán is meglátszott, hogy régen átestek már a vadonbeli harcok tűzkeresztségén. Még egy indián volt köztük, ez valamelyest oldalt haladt, és éber szemmel figyelte az erdő szegélyét. A másik három férfi fehér ember volt, de nem a fehérek szokásos ruháit viselték. Kockázatos úton jártak; egy hadsereg nyomában, az ősrengetegben - öltözékük és felszerelésük olyan volt, amilyet ez a kockázatos vállalkozás megkövetelt.

A szörnyű látvány, amely az erdő és a tó között tárult a szemük elé, különbözőképpen hatott erre az öt utasra. Az élen haladó indián fiú, erősen küzdött érzéseivel, amikor meglátta a mészárlás áldozatait; bármennyire igyekezett is nyugodtnak látszani, arca elárulta, hogy micsoda vihar dúlhat a szívében. A másik indiánnak azonban a szempillája sem rebbent. Merev arccal, rendületlenül ment előre a halottak között, mintha nem először látna ilyet. A három fehér ember sem viselkedett egyformán. Egyikük magas termetű, ősz hajú férfi volt; tartásáról lerítt, hogy hosszú esztendőket töltött katonai szolgálatban, s nemegyszer láthatott hullákkal zsúfolt csatatereket; útközben most mégis felnyögött néha. Bal oldalán egy fiatalember haladt, s minduntalan megborzongott, de igyekezett uralkodni magán, hogy nyugtalanságával még jobban el ne mélyítse az öreg fájdalmát. Csak a leghátsó utas viselkedett egészen őszintén, mit sem törődve azzal, hogy a többiek belelátnak a szívébe. Arca ugyan éppoly merev volt, mint az indiáné, de időnként keserűen kifakadt, s nem titkolta, hogy mi a véleménye az ellenség iszonyatos bűnéről.

Az olvasó bizonyára máris felismerte az öt férfiban régi jó barátainkat: a két mohikánt, Sólyomszemet, Munrót és Heywardot. Munro azért tért vissza, hogy megkeresse lányait, s természetesen vele tartott Heyward is, valamint a három jó barát, aki az eddigi veszélyek során már jó néhányszor bebizonyította ügyességét és hűségét.

Amikor Unkasz - mert ő járt elöl - elért a síkság közepére, hirtelen felkiáltott, és megvárta társait. A fiatal mohikán néhány női holttestet is észrevett azon a helyen a halottak között. Bármennyire iszonyatos látvány volt ez, Munro és Heyward lehajolt, s kutatni kezdett a holttestek tömegében. Végül megkönnyebbülve kiegyenesedtek: a két lány nem volt a halottak között. Egy ideig némán s elgondolkozva álltak ott, majd Sólyomszem megszólalt:

- Nem vagyok bosszúvágyó, de ezért a bűnért lakolnia kell az ellenségnek! Esküszöm, hogy ha még egyszer szembekerülök vele, nem marad tétlen a puskám. Hát te, Csingacsguk, mit mondasz? - fordult a mohikán főnök felé. - Eltűrjük-e, hogy az irokézek büszkén mesélhessenek rémtettükről az asszonyaiknak, amikor megérkeznek majd a havas Kanadába?

Csingacsguk arca elsötétült egy percre; aztán meglazította kését a hüvelyében, s egyetlen szó nélkül elfordult a halottaktól.

- Montcalm, Montcalm! - folytatta Sólyomszem, aki nem akarta palástolni az érzelmeit. - Ezért meg kell kapnod a méltó büntetést! Nézzétek, mohikánok, amott egy indián harcos hullája fekszik, és meg van skalpolva. Látom a szemeden, Csingacsguk: ezért még megfizet egy huron, mielőtt az őszi szél végleg elfújná a vér szagát. Ez a rézbőrű a mi oldalunkon harcolt. Gyertek, barátaim, menjünk tovább!

- Uff! - kiáltott a fiatal mohikán, s mereven előrenézett.

- Mi az, fiam? - suttogta a vadász, s azonnal lekuporodott, mint az ugrásra készülő párduc. - Bárcsak egy elkésett irokéz volna, aki visszatért, hogy tovább fosztogassa a halottakat. Fogadom, hogy a Szarvasölő egykettőre elbánna vele!

Unkasz nem is válaszolt, csak előbbre szaladt néhány lépéssel, majd diadalmasan felemelte a földről Cora zöld fátylának egy foszlányát. A többiek azonnal köréje sereglettek.

- A gyermekem! - kiáltotta Munro izgatottan. - Szerezzétek vissza a gyermekemet!

- Unkasz megpróbálja - hangzott a fiatal mohikán rövid válasza.

De az apa mintha nem is hallotta volna, görcsösen szorongatta a zöld foszlányt, s közben rémülten nézett az erdő felé. Remény és félelem háborgott egyszerre a szívében.

- A lányok nem várták be itt a halált - mondta Heyward. - Meg kellene tudnunk, hogy merre menekültek.

- Úgy van! - felelte a vadász. - Cora bizonyára elfutott, s közben a fátyla beleakadt valamibe. Unkasz, Csingacsguk: gyertek, keressük meg a nyomait; a ti szemetek olyan éles, hogy talán még a repülő madár nyomát is meglátjátok a levegőben.

Mindannyian az erdő szélére siettek, s ott Unkasz megint felkiáltott. Egy bükkfa legalsó ágán megtalálta az említett fátyolnak egy másik foszlányát.

- Csak lassan, lassan! - mondta a vadász, és hosszú puskájával útját állta Heywardnak, aki türelmetlenül előre akart sietni. - Most már tudjuk, hogy mi a teendőnk, de nem szabad eltaposnunk a szép tiszta nyomokat. Minden elhamarkodott lépésért hosszú órák fáradságos kutatásával kell fizetnünk. De nyomon vagyunk, s már ez is valami.

- Istennek hála! - kiáltotta Munro. - Mondd, drága barátom, merre menekültek, és hol lehetnek most?

- Sok mindentől függ, hogy milyen ösvényt választottak. Ha egyedül vágtak neki az erdőnek, nemigen juthattak messzire; viszont ha az irokézek fogságába kerültek, most talán közelebb vannak Kanada határához, mint hozzánk. De számít az? - folytatta Sólyomszem, látva Munro és Heyward elcsüggedését. - A mohikánok meg én itt állunk az ösvény egyik végén, s mérget vehettek rá, hogy előbb-utóbb megtaláljuk a másikat, még ha több száz mérföldet kellene is megtennünk. Vigyázz, Unkasz, ne ugrándozz ide-oda: olyan türelmetlen vagy, mintha nem az erdőben nevelkedtél volna, hanem a településeken!

- Uff! - kiáltotta Csingacsguk, aki a bokrok alját vizsgálta az említett bükkfa közelében; most kiegyenesedett, és maga elé mutatott a földre, mintha valami utálatos kígyót fedezett volna fel.

- Egy férfi lábnyoma! - kiáltotta Heyward, követve Csingacsguk pillantását. - Abból a pocsolyából lépett ki, és félreismerhetetlen nyomot hagyott. Ezek szerint a két lány fogságba esett.

- Jobb így, legalább nem halnak éhen a vadonban, meg aztán több ember több nyomot hagy - felelte a vadász. - Lefogadom ötven hódbőrbe ötven kovakő ellenében, hogy a mohikánok meg én egy hónapon belül megtaláljuk őket. Hajolj csak le, Unkasz, és nézd meg, hogy miféle mokasszin hagyta azt a nyomot; mert innen is látom, hogy mokasszin volt, és nem cipő.

A fiatal mohikán letérdelt a nyom mellé, félresöpörte a faleveleket, majd olyan tüzetes vizsgálatnak vetette alá, mint manapság, a hamis pénzek korában, a banktisztviselők egy-egy gyanús bankjegyet. Végül felállt, s látszott rajta, hogy meg van elégedve a vizsgálat eredményével.

- Nos, fiú - kérdezte a vadász -, mit mesél a nyom? Rájöttél, hogy milyen ember viselhette azt a mokasszint?

- Ravasz Róka!

- Micsoda, megint az a gazember? Úgy látszik, nem akarja abbahagyni a csavargást, amíg a Szarvasölő egy-két barátságos szót nem intéz hozzá.

Heyward megijedt a felfedezéstől, s nem akarta elhinni.

- Egyik mokasszin olyan, mint a másik; talán téved a fiú - mondotta.

- Egyik mokasszin olyan, mint a másik! - kiáltotta a vadász. - Akár azt is mondhatnád, hogy egyik láb olyan, mint a másik; márpedig tudjuk, hogy vannak hosszú lábak és rövidek, szélesek és keskenyek, lapos és boltozatos talpúak, s a lábujjak állása sem mindig egyforma. Két idegen mokasszin éppen annyira különbözik egymástól, mint két könyv; csak a mokasszinok nyomát nehezebb elolvasni, mint a könyveket. No de hadd nézem meg magam is, több szem többet lát! - Sólyomszem lehajolt, majd rögtön közölte az eredményt: - Igazad van, fiú, erre a mokasszinra foltot varrtak; ráismerek ugyanarra a nyomra, amelyet a múltkor követtünk az erdőben, miután a lányok először estek fogságba. Az is világosan kiderül, hogy a mokasszin gazdája iszákos: nem olyan a járása, mint a józan embereké. De nézd meg te is, Csingacsguk; a múltkor, miután elhagytuk a vízesést, pontosan megmérted a nyomokat.

Csingacsguk azonnal szót fogadott; rövidesen végzett a vizsgálattal, kiegyenesedett, és egyetlen szóban fejezte ki az eredményt:

- Magua!

- A kérdés tehát el van döntve: Magua itt járt a fekete hajú lánnyal.

- És Alice? - kérdezte Heyward.

- Neki még egyetlen nyomát sem láttuk - felelte a vadász, s figyelmesen szemügyre vette maga körül a fákat, a bokrokat, a földet. - De mi van ott? Unkasz, hozd csak ide azt a tárgyat onnan, a tüskebokor alól!

Unkasz azonnal felvette azt a valamit, és átnyújtotta Sólyomszemnek. A vadász megnézte, majd hangtalanul felnevetett a maga szokott csendes módján.

- Az énekmester fegyvere, a hangsíp! Most már semmiképpen sem téveszthetjük el a nyomot. Nézz csak körül, Unkasz, s olyan lábnak keresd a nyomát, amilyen egy égimeszelőhöz illik. Szavamra, kezdem hinni, hogy David barátunk észre tért, s a kornyikálás helyett valami jobb foglalkozást választott.

- Annyi biztos, hogy híven teljesítette, amit rábíztam, s Cora és Alice nem maradt egyedül - mondta Heyward.

- Hogyne - mondta Sólyomszem megvetően, s leengedve puskája agyát a földre, rátámaszkodott -, ha énekelni akarnak, nem lesznek egyedül. De vajon ellátja-e őket az énekmester vadászzsákmánnyal, tájékozódik-e a fák mohos oldaláról, s el tudja-e metszeni egy huron torkát? Mert ha nem, akkor minden veréb okosabb nála. Nos, fiú, találtál valamit?

- Itt mintha egy cipő nyomát látnám - felelte Unkasz helyett Heyward -, lehet, hogy a barátunké?

- Óvatosan söpörd le róla a leveleket, hogy el ne mázold. Úgy van, egy cipő nyoma, de nem az énekesé, hanem a fekete hajú lányé.

- Hol van? Mutassátok, hadd látom a gyermekem lábnyomát! - kiáltotta Munro, s a többieket félretolva, letérdelt a nyom mellé. Az öreg katonának könnybe lábadt a szeme; Heyward attól tartott, hogy mindjárt sírva fakad, s ezért gyorsan így szólt a vadászhoz:

- Minthogy csalhatatlan jelek birtokában vagyunk, azonnal induljunk útnak. Gondolj arra, hogy a foglyok szemében minden pillanat egy örökkévalóságnak látszik.

- Nem az a szarvas jut a legmesszebbre, amelyik a leggyorsabban ugrik - felelte Sólyomszem, s nem vette le a szemét a különböző nyomokról. - Most már tudjuk, hogy merre ment az a gazember huron, a fekete hajú lány meg az énekmester, de hová lett az aranyhajú? Őrá nem gondoltok? Őt nem akarjátok megtalálni?

- Hogy is mondhatsz ilyesmit! - kiáltotta Heyward. - Esküszöm, hogy nem lesz egy pillanatnyi nyugtom, amíg meg nem találjuk.

- Akkor lehet, hogy két részre kell oszlanunk, s míg az egyik csapat ezt a nyomot követi, a másik megkeresi az aranyhajú lányét - felelte Sólyomszem. - Egyelőre azonban maradjunk együtt, és induljunk meg az eddigi nyomok után. Ha semmit sem találunk, ketten visszatérnek az erődhöz, és tovább kutatnak. Indulj hát, Unkasz, és tartsd rajta a szemed a száraz leveleken. Én majd a bokrokat figyelem, apád pedig a földet. Siessünk, barátaim, mert a nap mindjárt lebukik a dombok mögé.

- Én miben lehetnék a segítségetekre? - kérdezte nyugtalanul Heyward.

- Te? - felelte a vadász, aki már meg is indult rézbőrű barátaival. - Csak abban, hogy mögöttünk maradsz, és nem taposod el a nyomokat.

Nem jártak még messze, amikor a két mohikán hirtelen megállt, s a szokottnál is figyelmesebben nézett maga elé a földre. Azután néhány szót váltottak egymással, elég hangosan, úgyhogy a vadász is meghallotta.

- Megtalálták az aranyhajú lány nyomát! - kiáltotta Sólyomszem, és odasietett, most már nem törődve a saját feladatával. - Nézd csak, mi van ott! Megint annak a két különös járású lónak a nyomai! Most hát meg van oldva a rejtély, s minden világos, mint éjfélkor az északi csillag. A lovak itt vártak, egy fához kötözve; Magua felültette rájuk a lányokat, és megindult velük azon az ösvényen Kanada felé.

- De Alice nyomát még mindig nem látom - mondta Duncan.

- És az a csillogó kis gomb, amit Unkasz éppen most emelt fel a földről?! Add csak ide, fiam, hadd nézzük meg közelebbről!

Heyward azonnal felismerte a kis gombot, és boldogan a szívéhez szorította.

- Most aztán ne késlekedjünk tovább! - kiáltotta a fiatal őrnagy. - A lovak már messze járhatnak a lányokkal, talán már elhagyták a Szent Lőrinc-folyót, sőt a Nagy-tavakat is.

- Fiatal vér, heves vér - felelte nyugodtan a vadász. - Ne feledd, hogy nem mókusvadászatra indulunk, hanem olyan útra, amely hosszú napokig eltarthat. Át kell vágnunk a rengetegen, olyan helyeken, ahol nemigen jár ember, és ahol nem sokat ér a könyvekből szerzett tudomány. Ilyen út előtt a rézbőrűek mindig elszívnak egy pipát a tanácsban. Én ugyan nem vagyok indián, de a legtöbb szokásukat átvettem, mert bölcsnek tartom. Most hát visszamegyünk az erőd romjai közé, ott megpihenünk éjszakára, és reggel azután frissen, kipihenten követhetjük a nyomokat. Elvégre férfiak vagyunk, nem pedig fecsegő asszonyok vagy hirtelenkedő kamaszok.

Heyward belátta, hogy minden tiltakozás hiábavaló. Munrón ismét erőt vett a csüggedés, s nem szólt egy szót sem. Így aztán a fiatal őrnagy nagyot sóhajtva karon fogta parancsnokát, s megindult vele a mohikánok meg a vadász után, akik már vissza is fordultak.

Mikor az erődhöz értek, a leszálló este árnyai még ijesztőbbé tették a romokat. Sólyomszem és a mohikánok azonnal hozzáláttak a táborhely elkészítéséhez. Néhány üszkös gerendát nekitámasztottak egy koromtól fekete falnak, s Unkasz némi rőzsét halmozott fel a gerendák között. Heyward bevezette parancsnokát ebbe a kezdetleges kunyhóba; a fájdalomtól megtört öreg katona azonnal leheveredett, s a fiatal őrnagy visszatért barátaihoz.

Közben Sólyomszem s a két indián megrakta a tábortüzet, elkészítették vacsorájukat, s most nagyokat haraptak a magukkal hozott medvehúsból. Duncannek nem volt étvágya, odébb sétált, s felkapaszkodott az egyik vízi bástya romjaira. A szél már elült, s a tó hullámai nyugodtabban és szabályosabban ütődtek a homokos partnak. A felhők oszladozni kezdtek: a nagyobbak s feketébbek a láthatár felé szálltak, de a könnyebbek még ott úsztak a tó fölött. Néhol kibukkant közülük egy-egy csillag: egy-egy vörhenyes fénypont. A hegyek között megsűrűsödött a sötétség; lent a síkon olyan némaság honolt, mint egy halottasházban.

Duncan sokáig állt odafenn, s nézte a hallgatag, kietlen tájat. Hol a tábortűzre pillantott, hol a csillagok halványabb fényére, hol pedig messzebb a sötét síkságra, amelyen a halottak feküdtek. Egyszerre mintha egészen halk és bizonytalan neszeket hallott volna a távolból. A fiatal őrnagy azt hitte, hogy képzelődik, s a víz felé fordult, amelynek felszíne visszatükrözte a csillagok pislákoló fényét. De a hallása nem hagyta nyugton, s Duncan aggódni kezdett az esetleges veszély miatt. Végül a nesz hangosabbá vált: mintha valaki vagy valami gyorsan futna odalent a sötét síkságon.

Az őrnagy most már nem bírta türtőztetni magát, és halkan leszólt Sólyomszemnek, hogy kapaszkodjon fel hozzá. A vadász fogta a puskáját, és szót fogadott, de arcán látszott, hogy teljesen biztonságosnak tartja a helyzetüket.

- Hallod? - kérdezte Duncan, miután a vadász megállt mellette. - Mintha valami mozogna odalent a síkon. Montcalm seregei talán mégsem távoztak el végleg, vagy talán az irokézek tértek vissza fosztogatni.

- Nem valószínű - felelte nyugodtan a vadász, miután sikerült végre lenyelnie egy nagy darab medvehúst, ami akadályozta a beszédben. - Az indiánok rendszerint csak addig törődnek az ellenséggel, amíg meg nem skalpolták. Azután már hagyják békében nyugodni.

- De mégis, tisztán hallok valamit! Vagy talán csak a szél rázza az ágakat?

Sólyomszem ügyet sem vetett erre a kérdésre.

- Igen, hadd nyugodjanak a halottak békében - folytatta az előbbi gondolatát. - Egyébként a prédikátorok is ugyanezt mondják a telepeken. Szerintük a túlvilágon örök nyugalom vár az emberre. Nos, őrnagy úr, ha ez igaz, én nem örülök neki, mert jobban szeretem a mozgást, a tevékenységet, a vadászatot, mint azt a túlvilági nyugalmat, amiről a prédikátorok mesélnek.

- Most megint: nem hallod? - vágott a szavába Duncan.

- Talán az éhes farkasok kimerészkedtek az erdőből - felelte Sólyomszem. - De nem: most már jobban hallom. Mi lehet ez?

Feszülten figyeltek néhány pillanatig, majd a vadász intett Heywardnak, hogy menjenek át egy másik helyre, ahová már nem ér el a tábortűz fénye. Itt tovább füleltek, de minden eredmény nélkül.

- Ide kell hívnunk Unkaszt - súgta végül a vadász. - A fiúnak indián füle van, s felfogja és megérti az olyan hangokat is, amelyek nekünk semmit sem mondanak.

A fiatal mohikán éppen az apjával beszélgetett a tábortűz mellett, amikor egyszerre csak bagolyhuhogást hallott. Azonnal felugrott és körülnézett. Sólyomszem megismételte a jelt, s néhány pillanat múlva Unkasz felkapaszkodott Heyward és a vadász mellé.

Sólyomszem röviden megmagyarázta a fiúnak, hogy miről van szó. Unkasz azon nyomban hasra vetette magát, és Heyward úgy látta, hogy többé nem mozdul.

Az őrnagy türelmetlenül várt egy ideig, de mivel nem történt semmi, közelebb lépett ahhoz a helyhez, ahol Unkasz lehasalt. Kíváncsi volt rá, milyen módon próbál a fiatal mohikán újabb értesüléseket szerezni. Az őrnagy lehajolt, és legnagyobb meglepetésére azt tapasztalta, hogy Unkasz eltűnt.

- Mi történt Unkasszal? - kérdezte a megdöbbent Heyward Sólyomszemtől, és hátrahőkölt. - Ezen a helyen vágódott hasra, és meg mertem volna esküdni, hogy azután nem is mozdult.

- Csitt! Halkabban beszélj, mert nem tudjuk, ki ólálkodik a közelben. Ami Unkaszt illeti, lement a síkra, s az irokézek, ha csakugyan visszatértek, emberükre találnak ebben a fiúban.

- Úgy gondolod, hogy Montcalm nem vitte magával minden indián szövetségesét? Riasszuk fel társainkat, és fogjunk fegyvert. Öten vagyunk, s megszoktuk, hogy szembenézzünk az ellenséggel.

- Egyetlen szót se szólj, ha kedves az életed - mondta Sólyomszem. - Látod Csingacsgukot? Nyugodtan ül a tábortűz mellett, ahogy indián főnökökhöz illik. Ha csakugyan ólálkodik valaki a sötétben, Csingacsguk arcáról nem jöhet rá, hogy gyanítjuk a veszélyt.

- De észreveheti és megölheti Csingacsgukot. A mohikán főnök alakja világosan látszik a tűz fényében, s ha támadás készül, minden bizonnyal ő lesz az első áldozat.

- Tagadhatatlan, hogy most igazat beszélsz - felelte Sólyomszem egy kissé nyugtalanabbul. - De hát mit tehetünk? Ha eláruljuk, hogy gyanút fogtunk, hamarabb zúdul ránk a támadás, semmint felkészülhetünk rá. Csingacsguk egyébként hallotta a jelt, amit Unkasznak adtam; most mindjárt figyelmeztetem, hogy történt valami; a többit bízzuk rá az ő indián okosságára.

A vadász most a szájához emelte két ujját, s egy halk sziszegő hangot hallatott. Duncan az első pillanatban összerezzent: azt hitte, hogy egy kígyó csúszott el mellette. Csingacsguk mindeddig tűnődve ült a tűz mellett, s fejét az öklére támasztotta; de amikor meghallotta a sziszegést, hirtelen kiegyenesedett, és a szeme felvillant. Többet azonban nem mozdult, s noha puskája közvetlenül mellette hevert, nem nyúlt utána. Azután úgy tett, mint a fáradt ember, aki pihenésre vágyik: kényelmesebb tartást vett fel, s közben a másik öklére támasztotta a fejét, hogy a jobb keze szabad legyen. Látszólag ernyedten és mit sem sejtve üldögélt tovább.

Heyward azonban látta, hogy a mohikán főnök nem egészen hunyta le a szemét, és az orrlyukai kitágulnak. Az előbbi mozdulata után úgy helyezkedett el, hogy jobban fülelhessen, és szempillái alól belefúrta éles tekintetét a sötétbe.

- Látod, milyen okos, milyen kitűnő ember! - súgta Sólyomszem, megszorítva Heyward karját. - Tudja, hogy egyetlen mozdulatával is elárulna bennünket, s akkor az ellenség...

Nem fejezhette be a mondatot, mert váratlanul felvillant és eldördült egy puska. A tábortűzből, ahová Heyward olyan figyelmesen nézett az előbb, szikrák pattantak fel, és kavarogva betöltötték a levegőt. Azután az őrnagy látta, hogy Csingacsguk eltűnt. A vadász megmarkolta és előreszegezte a puskáját, mint aki türelmetlenül várja, hogy mikor bukkan fel az ellenfél. Úgy látszott azonban, hogy a sikertelen merénylettel véget is ért a támadás. Sólyomszem és Heyward egyszer-kétszer mintha sietős léptek zaját hallotta volna a távolból, azután megcsobbant a víz, majd közvetlenül utána egy másik puska is eldördült.

- Ez Unkasz! - mondta Sólyomszem. - Kitűnő puskája van a fiúnak. Ráismerek a hangjáról, mint apa a gyermekére, mert a fegyver az enyém volt, amíg jobbat nem szereztem.

- Mit jelenthet ez? - kérdezte Duncan. - Úgy látszik, az ellenség észrevett bennünket, és nincs remény a menekülésre.

- Az első lövés, amely a tábortüzet érte, csakugyan azt bizonyítja, hogy nem a jóakaróink érkeznek baráti látogatásra - felelte Sólyomszem.

E pillanatban Csingacsguk visszatért a fénykörbe.

- Mi újság, Kígyó? - szólt rá a vadász. - Sokan vannak az irokézek, és támadásra készülődnek, vagy csak az egyik kóbor gazember tért vissza, hogy megskalpolja a halottakat, és azután eldicsekedjék csodálatos hőstetteivel a kanadai asszonyoknak?

Csingacsguk nyugodtan visszaült előbbi helyére, s nem válaszolt, amíg gondosan meg nem vizsgálta a tábortűz parazsát. Végül kikotorta belőle a golyót, amelyet ellene szánt az ellenség, s csakis ekkor szólalt meg, felemelve hüvelyk ujját:

- Egy.

- Mindjárt gondoltam - bólintott Sólyomszem, s leült a mohikán főnök mellé. - Hallottuk, hogy elérte a tavat, és Unkasz csak azután tüzelt utána. Most majd hazamegy, és elhenceg azzal, hogy milyen bátran harcolt ellenünk. Nem baj, hadd menjen! Érdekes, minden népben vannak becsületes emberek, de az irokézek között valahogy kevesebbet találni. A gazember nem sok híján kioltotta az életedet, Kígyó.

Csingacsguk felemelte a golyót, egy futó pillantást vetett rá, majd megvetően eldobta. Azután ismét olyan mozdulatlan lett, mint az előbb; az eset, úgy látszik, teljesen hidegen hagyta. E pillanatban Unkasz is visszatért, s letelepedett a tűz mellé, szemlátomást éppoly nyugodtan és közömbösen, mint az apja.

Heyward mindezt rendkívül érdeklődve és csodálkozva figyelte. Az volt az érzése, mintha a két mohikán valami titkos módon, szavak nélkül is érintkezne egymással. Minden fehér fiatalember izgatottan kezdte volna mesélni és eltúlozni, hogy mi történt odakint a sötétben, de a mohikán ifjú egy szót sem szólt: nyilván úgy gondolkozott, hogy a tettek önmagukért beszélnek. Végül is Heyward nem bírta tovább türtőztetni a kíváncsiságát.

- Mi lett az ellenséggel, Unkasz? - kérdezte. - Hallottuk a puskádat, és reméltük, hogy nemhiába sütötted el.

A fiatal főnök belenyúlt vadászingének egyik zsebébe, s kivette a győzelmi jelvényt, a skalpot. Csingacsguk átvette tőle, s egy pillanatig nagyon figyelmesen vizsgálgatta. Azután megvetően visszadobta, és így kiáltott:

- Oneida!

- Oneida! - kiáltotta Sólyomszem is, aki eddig csaknem olyan mereven és közömbösen ült, mint indián barátai, de a skalpra hirtelen felfigyelt. - Ha az oneida indiánok errefelé járnak, akkor minden oldalról veszélyeknek vagyunk kitéve az úton. Lám, egy fehér ember semmi különbséget nem lát a két indián skalp között, de Csingacsguk egyetlen pillantásra megmondja, hogy a skalp gazdája melyik törzsből való. Hiába kérkednek tudományukkal a fehérek, ebben sohasem érhetik utol a rézbőrűeket, pedig itt a vadonban ilyen tudásra van szükség. De hallgassunk meg téged is, Unkasz: szerinted miféle indián volt a skalp gazdája?

Unkasz felemelte a fejét, ránézett a vadászra, s lágy hangján így szólt:

- Oneida.

- Megint csak oneida! Ha egy indián kijelent valamit, az rendszerint igaz; de két indián egybehangzó kijelentésére már feltétlenül mérget vehet az ember.

- Az a szerencsétlen oneida indián biztosan azt hitte, hogy franciák vagyunk - mondta Heyward -, különben nem támadta volna meg a barátunkat.

- Még hogy összetévesztett egy mohikánt, aki a harci színeit viseli, egy huronnal! Ez éppen olyan, mintha te összetévesztenéd Montcalm fehér kabátos gránátosait a vörös egyenruhás angol katonákkal - felelte Sólyomszem. - Nem, nem, a gazember pontosan tudta, hogy kire süti el a puskáját, és ez nem is csoda, hiszen az oneida indiánok mindig gyűlölték a mohikánokat. Igaz, hogy az oneidák is az angol királyt szolgálják, akárcsak jómagam, de azért megismertetném őket a Szarvasölővel, ha találkoznám velük!

- Ez nem lenne méltó hozzád, s a szerződéseink megszegését jelentené - mondta Heyward.

- Ha az ember sokat érintkezik egy néppel - folytatta Sólyomszem -, s az a nép becsületes, és ő sem gazember, akkor megszeretik egymást. Igaz, hogy a fehérek ravaszsága sok zavart keltett a törzsek között, s ma már nem lehet pontosan tudni, hogy voltaképp ki kinek a barátja. A huronok és az oneidák például majdnem ugyanazt a nyelvet beszélik, és mégis skalpolják egymást; a delavárok között viszályok dúlnak: egy részük az irokézek oldalán harcol, nagyobb részük pedig az irokézek ellen. Így hát minden össze van zavarva. De az indiánok mégsem szeretik olyan gyakran felcserélni a barátaikat az ellenségeikkel, mint ahogy azt a politikai változások kívánják. Ezért a mohikánok és az oneidák éppoly kevéssé barátkoznak egymással, mint a fehér emberek a kígyókkal.

- Rosszul esik, hogy ilyesmit kell hallanom; azt hittem, hogy az angol fennhatóság alatt élő indián törzsek teljesen azonosították magukat a mi ügyünkkel.

- Igen, ezek a törzsek szövetségre léptek velünk - felelte Sólyomszem -, de az egymás közti viszályokat mégis előbbre valónak tartják, mint a fehér emberek közötti viszályokat, s e szerint viselkednek. Ami engem illet, én szeretem az igazságot, és nem vagyok gyűlölködő, de mégis ki kell jelentenem, hogy a merénylő oneidát csak az éjszaka mentette meg a puskámtól.

Ezzel a vadász le is zárta a beszélgetést. Heyward behúzódott a sebtiben készült kunyhóba, de nemigen tudott megnyugodni. Csupán kezdő volt az erdei hadviselésben, s a merénylet óta szüntelenül attól tartott, hogy újabb támadás következik. Sólyomszem és a két mohikán azonban teljesen nyugodt volt. Miután megállapították, hogy az oneida indián egyedül követte el a merényletet, nem törődtek vele többé, s tudták, hogy reggelig már semmitől sem kell tartaniuk.

Ilyen körülmények között a három jó barát tökéletes biztonságban érezte magát, s így semmi sem tartotta őket vissza attól, hogy elkezdjék a tanácskozást, amiért tulajdonképpen visszajöttek az erőd romjai közé. Heyward látta a kunyhóból, hogy újabb fadarabokat raknak a tűzre, s komolyan letelepednek körülötte. A fiatal őrnagy úgy helyezkedett el, hogy jól láthassa a következő jelenet minden részletét.

Rövid hallgatás után Csingacsguk rágyújtott a pipájára, melynek a feje faragott kőből volt, a szára pedig fából. Jó nagyot szippantott belőle, majd továbbadta a pipát a vadásznak. Ilyen módon a pipa háromszor járt körbe, mielőtt bárki is megszólalt volna. Végül Csingacsguk, aki a legidősebb volt közöttük, és a legelőkelőbb címet viselte, néhány szóval előadta, hogy mit kell megtárgyalniuk. Sólyomszem elmondta a véleményét, Csingacsguk válaszolt neki, de úgy látszik, nem értett vele egyet. A tanácskozás jó ideig kettőjük között folyt, és Unkasz meg sem szólalt, amíg Sólyomszem egyszer ki nem kérte a véleményét. Heyward ugyan nem értette, hogy mit beszélnek, hiszen mindhárman a delavár nyelvet használták, de a viselkedésükből mégis úgy látszott, hogy Csingacsguk és Unkasz másképpen vélekedik a dolgokról, mint Sólyomszem.

A vita egyre hevesebbé vált, mindazonáltal bármelyik fehér gyülekezet példát vehetett volna e három férfi mérsékelt és fegyelmezett viselkedéséről. Sólyomszem éppoly figyelmesen hallgatta meg Unkaszt, mint az apját; senki sem volt türelmetlen, s mielőtt válaszolt volna a másik fél ellenvetéseire, néhány pillanatig csendesen gondolkodott a hallottakon.

Heyward csak a mozdulataikból sejthette, hogy miről vitatkoznak. A két mohikán gyakran mutogatott az erdő felé: nyilván azt akarták, hogy a megtalált nyomok után indulva kövessék Maguát és foglyait. Sólyomszem karja viszont többször is a tó felé lendült: ő tehát a mellett kardoskodott, hogy a vízen folytassák útjukat.

A mohikánok szívósan ragaszkodtak álláspontjukhoz, és már-már úgy látszott, hogy ők kerülnek ki győztesen a vitából. Ekkor Sólyomszem hirtelen lerázta közönyét, felállt, és nagy ékesszólással kezdett beszélni, akárcsak az indián szónokok. Lendületes mozdulatokkal jelezte a nap égi pályáját, mégpedig annyiszor, ahány napig szerinte az erdei útnak tartania kellett. Azután világosan látni lehetett, hogy a kunyhóban alvó öreg katona magas koráról és gyengeségéről beszél. Néhányszor előrenyújtotta tenyerét, s ilyenkor Duncan tudta, hogy róla van szó, mert őt nevezték az indiánok Nyitott Kéznek, bőkezűsége miatt. A fiatal őrnagy elszégyellte magát arra a gondolatra, hogy Sólyomszem talán az ő jelenléte miatt is ajánlja a könnyebb utat. Azután Sólyomszem valósággal eljátszotta, mint egy színész, a kenuk lágy ringatózását, s az ellentét kedvéért a fáradt erdei utasok botladozását. Végül az oneida indián skalpjára mutatott, nyilván annak jeléül, hogy ezt a helyet gyorsan el kell hagyni, mégpedig nyomtalanul.

A mohikánok komolyan hallgattak, és Sólyomszem beszédének vége felé már jól látszott rajtuk, hogy kezdik elfogadni a vadász érveit. Olykor helyeslően közbe is kiáltottak. Egyszóval Unkasz és apja őszintén és minden hamis szégyenkezés nélkül feladta korábbi álláspontját, s magáévá tette Sólyomszem nézeteit. Csakugyan, ez a két indián oly becsületesen és őszintén viselkedett, oly könnyedén és természetesen mondott le korábbi felfogásáról, miután jobb belátásra tért, hogy a civilizált európai hatalmak bármelyik parlamentjében egyszer s mindenkorra befellegzett volna politikai pályafutásuknak.

Abban a pillanatban, hogy eldöntötték a vitás kérdést, a három férfi már meg is feledkezett az egész vitáról, kivéve annak eredményét. A győztes Sólyomszem egyáltalán nem vágyott a többiek elismerésére vagy dicséretére; végignyúlt a földön a tábortűz parazsa mellett, és csakhamar elaludt.

A mohikánok ily módon négyszemközt maradtak, s viselkedésük teljesen megváltozott. Csingacsguk egyszeriben levetette az indián főnökök komor és méltóságteljes magatartását, s szerető, apai hangon beszélgetni kezdett a fiával. Mindketten mosolyogtak, sőt egyszer-kétszer halkan fel is nevettek. A két félelmetes harcos most mindenkinél szelídebb és derűsebb embernek látszott.

Körülbelül egy óra telt el így, majd Csingacsguk hirtelen véget vetett a beszélgetésnek, beburkolózott takarójába, és ő is lefeküdt. Unkasz azonnal elhallgatott, összekotorta a parazsat, hogy egy ideig még melegítse apja lábát, majd nyugovóra tért a romok között.

Heywardba az egész tanácskozás, de különösen ez az utóbbi jelenet ismét bizalmat öntött; a fiatal őrnagy követte a tapasztalt erdei harcosok példáját, s még messze volt az éjfél, amikor utolsónak végül ő is álomba merült.

 
==VÁRATLAN TALÁLKOZÁS==

Az égen még ragyogtak a csillagok, amikor Sólyomszem sorra felköltötte az alvókat. Munro és Heyward ledobta magáról köpenyét, amellyel takarózott, és kibújt a hevenyészett kunyhóból. A vadász megvárta őket, és suttogva így szólt hozzájuk:

- Maradjatok csendben! Minden szó veszélyes lehet, mert a fehér emberek hangja nemigen tud alkalmazkodni a vadon törvényeihez, amiként az énekmester példájából is láttuk. Gyerünk, ereszkedjetek le utánam az árokba, de vigyázzatok, hogy hova léptek, mert minden tele van a falak törmelékével.

Valamennyien követték, bár a két fehér ember nemigen értette, miért van szükség ily rendkívüli óvatosságra. Lent az árokban, amely három oldalról vette körül a földvárat, csak nagy üggyel-bajjal tudtak előrehaladni a romok között. Végül azonban mégis kiértek valahogy a Horikán-tó homokos partjára.

- Eddig minden rendben van - mondta elégedetten a vadász. - Éjjeli szállásunkról egészen idáig köveken és gerendaroncsokon jöttünk, márpedig azokon nem hagy nyomot a mokasszin. Ha a katonai csizmátokat viselnétek, veszélyesebb volna a helyzet, de az indiánok szarvasbőr lábbelije teljes biztonságot nyújt. Unkasz, húzd közelebb a kenut a parthoz, de úgy, hogy ne érintse; az ellenségnek nem szabad tudnia, hogy milyen úton hagytuk el az erődöt.

Unkasz végrehajtotta az utasítást; Sólyomszem lefektetett egy deszkát a romoktól a kenuig, s intett a két katonatisztnek, hogy szálljanak be. Miután valamennyien elhelyezkedtek, visszalökte a deszkát, s így semmi sem jelezte, hogy ember járt a parton. A mohikánok óvatosan evezni kezdtek; mikor már elég messzire voltak az erődtől, Heyward úgy vélte, hogy végre megszólalhat.

- Miért kellett ilyen gyorsan és titokzatosan távoznunk? - kérdezte.

- Ha az oneida vér képes volna pirosra festeni ezt a hatalmas tavat, akkor a tulajdon két szemeddel látnád, hogy miért - felelte Sólyomszem. - Elfelejtetted azt a gazembert, akit Unkasz megölt?

- Persze hogy nem felejtettem el. De a mohikánok szerint egyedül volt, s a halottaktól már nem kell félni.

- Igen, a merényletet egyedül hajtotta végre! De egy ilyen népes törzs tagjának nem kell attól tartania, hogy ha elesik, a társai nem állnak bosszút érte.

- No de a mi jelenlétünk és elsősorban Munro alezredes tekintélye elegendő védelmet nyújtana szövetségeseink haragja ellen, különösen ilyen esetben, amikor az az oneida annyira megérdemelte a sorsát! - kiáltotta Heyward. - Remélem, nem ez az elgondolás indított arra, hogy eltérj az eredeti útiránytól.

- Azt hiszed, az a gazember nem sütötte volna el éppen úgy a puskáját, ha őfelsége a király áll az útjában? - kérdezte Sólyomszem. - Ha a fehérek egyetlen szóval jobb belátásra tudják bírni az indiánokat, miért nem csitította le a francia parancsnok az irokézeket?

- Montcalm márkit csak az isten mentheti fel a bűne alól - mondta Heyward.

- Úgy bizony, mert ő nemcsak szavakkal, hanem katonai erővel is megfékezhette volna a vadakat. Nem, nem - folytatta a vadász, visszapillantva a homályos partra, amely gyorsan távolodott tőlük -, én nem bízom a csitító szavakban, s ezért választottam a vízi utat. Ha szerencsénk van, és a halak nem árulják el a gazembereknek, hogy merre jöttünk, átevezhetjük az egész tavat, amíg az oneidák a nyomunkra bukkannak.

- Ellenség előttünk, ellenség mögöttünk: úgy látszik, ezen az úton sok veszély vár ránk.

- Veszély? - kérdezte a vadász. - No, nem olyan nagy a veszély, mert ha nyitva tartjuk a szemünket, és éberen fülelünk, egy-két órányi úttal mindig magunk mögött hagyhatjuk az ellenséget. De még ha lövöldözésre kerülne is a sor, akkor sem olyan nagy a veszély, hiszen vagyunk itt egypáran, akik eléggé jól bánunk a puskával. Talán egy kis csatározás, egy kis összecsapás, egy kis közelharc az igen; de az ilyesmit nem nevezném veszélynek.

Úgy látszik, Heyward másképp vélekedett a veszély fogalmáról, mint a vadász, mert nem válaszolt, és szótlanul nézte a vizet, amelyen a kenu oly gyorsan siklott előre. Éppen megvirradt, amikor a tó szűkületéhez értek, és óvatosan kerülgetni kezdték a számtalan apró szigetet.

Montcalm hadserege is ezen az úton távozott az erődből, s a franciák talán itt hagytak néhány kisebb alakulatot hátvédnek. Ezért a kenu utasai megint elhallgattak, s vigyáztak minden mozdulatukra.

Csingacsguk letette az evezőjét, s a csónakot Unkasz és a vadász igazgatta tovább a zegzugos, szűk csatornákon. A mohikán főnök éberen figyelte a szigetecskéket, hogy nem bújik-e meg rajtuk valaki.

Heywardot akaratlanul is megragadta a vadregényes táj szépsége; nyugtalansága fokozatosan megszűnt, s már-már azt hitte, hogy fölösleges volt előbbi izgalma, amikor Csingacsguk váratlanul jelt adott társainak, s a kenu megállt.

- Uff! - kiáltotta Unkasz, amikor apja a kenu oldalára koppintva jelezte, hogy veszélyhez közelednek.

- Mi történt? - kérdezte a vadász. - A tó olyan sima, mintha sohasem fújt volna fölötte a szél, s most újra mérföldekre elláthatunk a felszínén. Egyelőre azonban még egy halászmadár sem mutatkozik.

Csingacsguk szótlanul felemelte evezőjét, és az egyik szigetecskére mutatott. Duncan odanézett, de a sziget olyan csendesnek és békésnek látszott, mintha emberi láb még sohasem taposott volna rajtuk.

- Nem látok semmit - mondta az őrnagy -, csak vizet és földet. Gyönyörű látvány!

- Csitt! - szakította félbe a vadász. - Úgy van, Csingacsguk, te sohasem cselekszel ok nélkül. Csak egy kis árnyék az egész, de most már én is belátom, hogy nem természetes. Őrnagy úr, látod azt a halvány ködöt, amely a sziget fölött gomolyog? Voltaképpen nem is nevezhetjük ködnek, inkább egy bárányfelhő foszlányához hasonlít.

- Azt hiszem, csak a pára száll fel a vízből.

- A vízi párákra minden gyermek ráismerne. Ez a felhőcske azonban alulról gyarapszik, s ott sötétebb is. Egy tábortűz füstjét látjuk; sőt most már azt is meg tudom mondani, hogy a tűz csaknem leégett.

- Akkor evezzünk oda gyorsan, és nézzünk körül - mondta a türelmetlen Duncan. - Olyan kicsi a sziget, hogy nem lehetnek rajta sokan.

- Ha a könyvekből szerzett tudásod alapján ítéled meg az indiánok ravaszságát, akkor rossz útra térsz, s néha a biztos halálba rohansz - felelte Sólyomszem, s a rá jellemző alapossággal szemügyre vette a szigetet. - Véleményem szerint csak két megoldás között választhatunk: az egyik az, hogy visszafordulunk, és nem gondolunk többet a nyomok követésére...

- Soha! - kiáltotta Heyward, a körülményekhez képest egy kissé túl hangosan.

- Jó, jó - folytatta Sólyomszem, s egy mozdulattal gyorsan lecsitította az őrnagyot -, teljesen egyetértek veled, de mindent el akartam mondani. A másik megoldás az, hogy amilyen sebesen csak lehet, továbbhaladunk, ámbár ha a szigeteken franciák vagy irokézek rejtőzködnek, valóságos vesszőfutás lesz az utunk. Jól beszéltem, Csingacsguk?

A mohikán főnök válasz helyett belemerítette evezőjét a vízbe, és nagy csapásokkal lendítette tovább a kenut. A többiek követték példáját, és néhány pillanat múlva olyan helyre értek, ahonnan már jól látszott a kis sziget északi partja, teljes hosszában.

- Ott vannak - súgta a vadász. - Két kenu és egy tábortűz füstje. A gazemberek még nem kukucskáltak ki, különben már hallanánk a csataüvöltést. Rajta, barátaim, mindjárt elhagyjuk őket, és lőtávolon kívül leszünk!

Ebben a pillanatban eldördült egy puska, s a golyó ugrándozva felszántotta a víz sima felszínét. Azután éles kiáltás hallatszott, annak jeléül, hogy a szigeten tanyázók észrevették Sólyomszem és társai kenuját. Egy szempillantás múlva előbukkantak az indiánok, beleugrottak a két kenuba, és üldözőbe vették barátainkat. Nem lehetett kétség afelől, hogy rövidesen csatára kerül a sor, de azért Duncan semmilyen változást nem tapasztalt a három erdei harcos magatartásán. Csak az evezőket húzták erősebben és egyenletesebben, s a könnyű kis csónak úgy szökött előre, mintha önálló akaratú élőlény volna.

- Tartsd meg ezt a távolságot, Csingacsguk - mondta Sólyomszem, nyugodtan hátrapillantva a bal válla fölött. - Nem kell sietni, csak közelebb ne engedd őket. Nincs olyan puska az egész irokéz törzsben, amely idáig el tudná küldeni a golyót, de a Szarvasölő könnyen megbirkózik ekkora távolsággal.

Sólyomszem meggyőződött róla, hogy a mohikánok nélküle is tartani tudják a kellő távolságot; ekkor letette evezőjét, és felemelte a hírneves puskát. Háromszor is célzott vele, de mindannyiszor leengedte a fegyvert, és odaszólt izgatottan várakozó társainak, hogy engedjék valamivel közelebb az ellenséget. Végül, úgy látszik, meg volt elégedve, kinyújtott bal kezével alátámasztotta a csövet, s éppen tüzelni akart, amikor Unkasz egy váratlan kiáltással megakadályozta szándékában.

- Mi a baj, fiú? - kérdezte Sólyomszem. - Kiáltásoddal megmentetted egy huron életét; de legalább volt-e rá okod?

Unkasz előremutatott egy sziklás sziget felé: onnan éppen elindult egy harmadik kenu, s így az üldözöttek két tűz közé kerültek. A veszély most olyan nyilvánvaló és közvetlen volt, hogy kár lett volna minden szóért. Sólyomszem letette puskáját, és ismét az evező után kapott. Csingacsguk pedig a bal oldali part felé kormányozta a kenut, hogy minél jobban eltávolodjék az új ellenségtől. Közben a hátuk mögül szüntelenül hallatszott a másik irokéz csapat ordítása. Ez az izgalmas helyzet Munrót is felrázta fásultságából.

- Evezzünk ki a sziklás partra - mondta az öreg katona -, és fogadjuk puskával a vadakat. Soha többé nem bízom azokban, akik a francia királyt szolgálják!

- Aki eredményt akar elérni az indián harcokban - felelte a vadász -, annak nem szabad büszkén lenézni a rézbőrűeket, jobban teszi, ha tanul tőlük. Gyerünk közelebb a parthoz, Csingacsguk; a szemközti kenut sikerült elkerülnünk, s most már ez is csak hátulról követhet bennünket.

Így is történt; a harmadik irokéz csónaknak irányt kellett változtatnia, és néhány pillanat múlva üldözők és üldözöttek csaknem párhuzamosan siklottak a vízen, körülbelül kétszáz yardnyi távolságra egymástól. Most minden attól függött, hogy ki a gyorsabbik. A könnyű csónakok olyan sebesen haladtak, hogy a víz felborzolódott előttük, és apró hullámai ide-oda ringatták a kenukat. Az irokézeknek vigyázniuk kellett, hogy fel ne boruljanak, no meg a sebességet sem akarták csökkenteni, s ezért mind ez ideig nem folyamodtak a puskáikhoz. Másrészt világosan látszott, hogy a menekülők nem bírhatják sokáig a roppant erőfeszítést, s az üldözők túlerőben voltak. Duncan döbbenten vette észre, hogy Sólyomszem nyugtalan pillantásokat vet maga köré, mintha valamilyen segédeszközt keresne, amellyel meggyorsíthatja a menekülést.

- Amennyire csak lehet, a sziklák árnyékában haladj, Csingacsguk - mondotta a rendületlen vadász. - Látom, az egyik gazember elengedte az evezőt, és puskát fogott. Ha csak egyikünk is megsebesül, mindnyájan elbúcsúzhatunk a skalpunktól. Haladj az árnyékban úgy, hogy az a sziget elválasszon üldözőinktől.

Csingacsguknak sikerült végrehajtania Sólyomszem tervét. Nem messzire előttük egy hosszúkás sziget emelkedett ki a vízből, a mohikán főnök ügyesen melléje kormányozta a csónakot, s az üldözők kénytelenek voltak a sziget másik oldalán haladni, hogy időt ne veszítsenek a fordulással. Az ellenfelek most egy ideig nem látták egymást, mert a szigetet sűrű növényzet borította; a menekülők megkettőzték erőfeszítésüket. A két csónak végül elérte a sziget túlsó végét; a két párhuzamos vonal valamivel közelebb került egymáshoz, de az üldözöttek jóval előbbre voltak.

- Látom, hogy értesz a kenukhoz, Unkasz - mondta Sólyomszem mosolyogva. - Éppen a legjobbat választottad ki a huronok kenui közül, amelyek az erőd mellett maradtak. Rajta, barátaim, most az evező dönti el a küzdelmet, s nem a fegyver.

- Úgy látom, lövésre készülődnek! - kiáltotta Heyward.

- Feküdj le a csónak aljába, Munro alezredessel együtt - felelte a vadász. - Legalább annyival kisebb lesz a célpont.

Heyward azonban így válaszolt:

- Rossz példa lenne, ha a katonatisztek elbújnának, míg a harcosokat nyugodtan célba veheti az ellenség.

- Ilyenek a fehér emberek! - kiáltotta a vadász. - Az ilyesfajta bátorság éppoly oktalan, mint a fehéreknek sok más tulajdonsága. Azt hiszed, hogy Csingacsguk vagy Unkasz vagy akár jómagam egy pillanatig is tétováznánk, ha fedezék állna a rendelkezésünkre, s a fedezéken kívül semmi hasznunkat sem látnák a barátaink?

- Igazat beszélsz, barátom - felelte Heyward -, de a szokásaink mégsem engedik, hogy teljesítsük a kívánságodat.

Ebben a pillanatban a huronok elsütötték a puskáikat, s golyóik közvetlenül az üldözött kenu mellett fütyültek el. Unkasz hátrapillantott Munro és Duncan felé, de Csingacsguk rendületlenül evezett tovább. Egy újabb golyó azonban eltalálta evezőjét, s kiütötte a kezéből. A huronok felüvöltöttek, s újabb sortüzet intéztek a menekülők ellen. Unkasz most úgy irányította a csónakot, hogy Csingacsguk kikaphassa a vízből az imént előrerepült evezőjét. Ez sikerült is, a mohikán főnök felkapta az evezőt, a mohikánok csatakiáltását hallatva meglóbálta a feje fölött, majd újult erővel belemerítette a vízbe.

- Nagy Kígyó! Hosszú Puska! Fürge Szarvas! - kiáltották egyszerre az üldözők, s még buzgóbban eveztek a híres ellenfelek után. Sólyomszem egy pillanatra felemelte bal kezével a Szarvasölőt, és megrázta a levegőben. Az irokézek üvöltve válaszoltak erre a kihívásra, majd újabb sortűz következett. De a golyók csak a víz tükrét szántották fel, s egyik se érte a csónakot. A mohikánok mozdulatlan arccal eveztek tovább, de Sólyomszem Heywardhoz fordult, s a maga csendes hangtalan módján felnevetve, így szólt:

- A gazemberek nagyon szeretik a saját fegyvereik muzsikáját, de nincs olyan ügyes lövész a huronok között, aki egy táncoló kenut eltalálna. Az egyik harcosuk abbahagyta az evezést, csak tüzel, s mi legalább másfélszer olyan gyorsan haladunk, mint ők!

Csakugyan, Duncan némi megnyugvással tapasztalhatta, hogy a távolság egyre nő az üldözők és üldözöttek között. A huronok újra tüzeltek, és egy golyó eltalálta Sólyomszem evezőjét, de a vadászban nem tett kárt.

- Jól van - mondta a vadász. - Úgy látom, elérkezett az ideje, hogy a Szarvasölő is részt vegyen a társalgásban.

Átadta evezőjét Heywardnak, majd vállhoz emelte a puskát, gyorsan célzott és lőtt. A huronok legelső kenujában egy harcos megtántorodott, és a vízbe ejtette puskáját. Társai ebben a pillanatban abbahagyták az evezést, s a három üldöző kenu megállt egymás mellett. Csingacsguk és Unkasz arra használta fel a szünetet, hogy kifújja magát egy kissé, csak Duncan dolgozott tovább lankadatlanul.

- Lassabban, őrnagy úr, lassabban - mondta a vadász, aki közben újra megtöltötte a puskáját. - Máris túlságosan eltávolodtunk a gazemberektől, s így a puskám nem mutathatja be minden gyönyörű tulajdonságát. Azok a gazemberek meg, úgy látszik, tanácsot ülnek. Hadd jöjjenek közelebb egy kicsit, s fogadom, hogy egyetlen lövésük sem talál, míg a Szarvasölőnek minden golyója halálos lesz.

- Ne feledkezzünk meg utunk céljáról - felelte Duncan. - Használjuk ki előnyünket, és szökjünk meg végleg az ellenségtől.

- Szerezzétek vissza a gyermekeimet! - mondta rekedten Munro. - Ne játsszatok egy apa fájdalmával, adjátok vissza a lányaimat!

Sólyomszem megsajnálta az öreget. Bármennyire vágyott is a küzdelemre, letette puskáját, s miután még egy sóvárgó pillantást vetett a lemaradt ellenséges kenukra, felváltotta az evezésben kimerült Duncant. Néhány pillanat múlva már olyan messzire voltak az ellenségtől, hogy Heyward megkönnyebbülten fellélegezhetett.

A tó most kiszélesedett, s a szigetek megritkultak. Minthogy nem kellett már sietni, a mohikán főnök lassan és óvatosan kormányozta a csónakot a jobb oldali part felé, nem messzire a tó északi csücskétől. Szerencsésen partot értek, és kiszálltak a kenuból. Sólyomszem Heywarddal együtt felkapaszkodott egy dombocskára, s visszanézett. A távolban egy kis fekete pont látszott a víz színén.

- Látod? - kérdezte a vadász. - Mit gondolsz, mi az?

- Biztosan valami madár.

- Tévedsz: az irokézek egyik kenuja. Egyelőre leráztuk őket magunkról, de a gazemberek alig várják az estét, hogy kikössenek, és tovább üldözzenek az erdőben. Végképp meg kell szabadulnunk tőlük, különben sohasem csípjük el Maguát.

- Akkor hát ne késlekedjünk, vágjunk neki az erdőnek! - mondta Heyward.

- Nem tetszik nekem az a füst, amely a kenu mögött száll fel a szigetről - csóválta meg a fejét Sólyomszem. - Egészen biztos, hogy nemcsak mi látjuk. Az irokézek minden bizonnyal így adnak jelt társaiknak. De hát kár a sok szóért, inkább lássuk, mi a teendő.

Sólyomszem leereszkedett a dombocskáról, s mélyen elgondolkozva visszament a partra. Közölte megfigyelésének eredményét a két mohikánnal; rövid beszélgetés következett, majd gyorsan határoztak, és hozzá is láttak a határozat végrehajtásához.

Kiemelték a kenut a vízből, a vállukra vették, és megindultak vele az erdőbe. Igyekeztek olyan széles csapást törni, és olyan feltűnő nyomokat hagyni maguk mögött, amilyet csak lehetett. Csakhamar elértek egy patakhoz, átgázoltak rajta, s tovább menve, végül egy nagy kiterjedésű, csupasz sziklához jutottak. Ezen már nem látszott a lépteik nyoma; a társaság itt megállt, s rendkívül óvatosan, hátrafelé haladva, visszatért a patakhoz: vigyáztak rá, hogy pontosan az előbbi nyomokba lépjenek. Azután a vízben gázolva, folyás iránt mentek egészen a torkolatig, ahol a patak beleömlött a tóba. Itt sűrű bokrok nőttek, és jó darabon eltakarták a partot. Sólyomszem intett, hogy bocsássák vízre a kenut, beleültek, és a bokrok fedezéke mögött evezve továbbindultak. Végül a vadász jelt adott, hogy ismét partra szállhatnak.

A társaság most megpihent, és estig nem is mozdult el az új kikötőhelyről. Amikor besötétedett, megint vállukra vették a kenut, és belevetették magukat a sűrűbe. Egy idő múlva megálltak, gondosan elrejtették csónakjukat az avarban, majd folytatták útjukat.

Olyan területen jártak, amelyet az Egyesült Államok mai lakossága sem ismer jobban, mint Arábia sivatagait vagy a tatár sztyeppeket. Meglehetősen kietlen és terméketlen vidék ez; itt húzódik a vízválasztó, egyfelől a Champlain-tó, másfelől a Hudson, a Mohawk és a Szent Lőrinc-folyó között. Azóta számos település létesült e terület peremén, de a belsejében még ma is csak vadászok és indiánok járnak.

Sólyomszem és a mohikánok azonban már többször átvágtak e völgyeken és hegyeken, s így most is teljes biztonsággal haladtak előre. Fáradságos út volt, s csak a patakok iránya meg a csillagok után lehetett tájékozódni. Egy helyen Sólyomszem ismét pihenőt rendelt el, a mohikánokkal együtt tüzet rakott, s miután közölte, hogy ott maradnak éjszakára, lefeküdt. Munro és Duncan követte a példáját, s bármennyire türelmetlenek voltak is, mindketten elaludtak. Már megvirradt, és a nap eloszlatta a hajnali párákat, amikor az utasok továbbindultak.

Újabb mérföldeket tettek meg az erdőben Sólyomszem vezetésével. A vadász egyre óvatosabb lett. Gyakran megállt, szemügyre vette a fákat, s valahányszor egy patakhoz értek, gondosan megvizsgálta a víz mennyiségét, sebességét és színét. Sokszor nem is akart egymagában dönteni, s a két mohikánhoz fordult. Egy ilyen megbeszélés alkalmával Heyward észrevette, hogy Unkasz figyelmesen és érdeklődve áll a két idősebb harcos mellett, de mégsem kapcsolódik bele a tanácskozásba. Az őrnagy szerette volna megkérdezni a fiatal mohikán főnöktől, hogy neki mi a véleménye. Unkasz azonban nyugodtan és méltóságteljesen állt, mint aki nem tartja szükségesnek, hogy felhívja magára az idősebbek figyelmét. Végül a vadász angolra fordította a szót, és megmagyarázta, hogy mi okoz fejtörést neki meg Csingacsguknak.

- Az erőd mellett megállapítottam, hogy Magua az északi utat választotta, és hazafelé indult Kanadába - mondta Sólyomszem. - Ebből nem volt nehéz arra következtetnem, hogy éppen erre kell áthaladnia. Most azonban itt vagyunk, nem messzire a Scaroon folyótól, és eddig még nem akadtunk a nyomára. Tévedni emberi dolog; meglehet, hogy rossz irányban haladunk.

- Isten őrizz az ilyen tévedéstől! - kiáltotta Duncan. - Menjünk hát vissza egy darabon, és vizsgáljuk meg jobban az ösvényeket. De Unkasz nem tudna valami tanácsot adni ebben a szorult helyzetben?

A fiatal mohikán egy pillantást vetett apjára, de éppoly nyugodt és tartózkodó maradt, mint addig. Csingacsguk elkapta pillantását, s egy mozdulattal intett neki, hogy beszéljen. Unkasz komor arca azonnal felderült. A fiú nagyot ugrott, mint a szarvas, előreszaladt, és felkapaszkodott egy kis magaslatra. Itt aztán diadalmasan megállt, és lemutatott a földre, amelyen olyasféle jelek látszottak, mintha valami nagy állat járt volna rajta.

- Megvan a nyom! - kiáltotta a vadász, Unkasz után sietve. - A fiúnak éles a szeme, és korához képest nagyon okos.

- Érthetetlen, hogy ilyen sokáig eltitkolta előlünk, amit tudott - dörmögte Heyward a vadász mellett.

- Még különösebb lett volna, ha felszólítás nélkül beszélni kezd. A sápadtarcú fiatalemberek, akik könyvekből tanulnak, és az elolvasott oldalak számával mérik a tudásukat, néha gőgösen versenyre kelhetnek az apjukkal; de ott, ahol a tapasztalat a tanítómester, a tanítvány ismeri az évek értékét, és tiszteli az idősebbeket.

- Nézd! - mondta Unkasz észak és dél felé mutatva, és a többiek világosan látták a nyomokat. - A fekete hajú lány arra ment, ahol az örök fagy uralkodik.

- Nincs az a vadászkutya, amelyik tisztább nyomot kívánhatna - felelte a vadász, s máris előreindult. - Nagy szerencsénk van, még csak nem is kell folyton az ösvényhez nyomnunk az orrunkat. Úgy, úgy, már látom a két pata nyomait: ez a huron úgy utazik, mint egy sápadtarcú tábornok. Nézz körül, Csingacsguk - tette hozzá a vadász nevetve, talán még kerékvágást is találsz; Magua olyan biztonságban érzi magát, hogy előbb-utóbb még kocsira ül. Úgy látszik, nem törődik azzal, hogy Amerika három legélesebb szemű harcosa követi.

A vadász jókedve s ez a váratlan siker új reményt öntött a társaság minden tagjába. Gyorsan haladtak s olyan önbizalommal, mintha csak országúton járnának. Ha egy szikla, patak vagy egy kissé keményebb földdarab néhol megszakította a nyomokat, a vadász már messziről észrevette a folytatását, s nemigen fordult elő, hogy egy-két pillanatra meg kelljen állniuk. Feladatukat megkönnyítette az a körülmény, hogy Magua mindvégig a völgyben haladt, s így az út irányát jó darabon előre lehetett látni. Igaz, a huron főnök néha megtévesztő nyomokat is hagyott maga után, ahol egy patak vagy szikla lehetővé tette az ilyesmit, de Sólyomszem rövid keresés után mindannyiszor rábukkant az igazi nyomra.

A délután közepe felé átkeltek a Scaroon folyón, s a lenyugvó nap irányában haladtak tovább. Egy völgyben megtalálták Magua és a foglyok ideiglenes táborhelyének nyomait. Látták a kioltott tábortüzet, egy szarvas maradványait, s még azt is megállapították, hogy Magua hová kötözte a lovakat. A táborhely mellett egy patakocska folyt, s bár a táborhely körül mindenfelé rengeteg nyom látszott, Magua útja itt mintha végleg megszakadt volna.

A paták nyomait könnyű volt követni, de úgy látszott, hogy a lovak céltalanul kószáltak ide-oda, eleséget keresve. Unkasz mindazonáltal türelmesen haladt utánuk, s végül egy egészen friss patanyomra bukkant. Csakhamar meg is találta a lovakat; piszkosak és csapzottak voltak, mintha már több napja kószálnának gazda nélkül a közelben. A mohikán fiú visszavezette a két lovat a tábor helyre.

- Mit jelent ez? - kérdezte Duncan elsápadva, és úgy nézett körül, mintha attól tartana, hogy a bokrok valami szörnyűséges titkot rejtenek.

- Azt jelenti, hogy utunk vége felé közeledünk, és az ellenség földjén járunk - felelte a vadász. - Ravasz Róka itt már otthon érezte magát, nem sietett annyira, s azért bocsátotta szabadon a lovakat. Tudom, mitől tartasz, de Maguának semmi oka sem lehetett arra, hogy kezet emeljen a lányokra. Nem, nem; hallottam, hogy a kanadai indiánok mostanában erre járnak vadászni, s nem lehetünk messze a táboruktól. Magua bizonyára oda ment. A lovakat itt hagyta, keressük hát meg a gyalogosok nyomait.

Sólyomszem és a két mohikán azonnal nekilátott az új feladatnak. Néhány száz lépésnyi körzetben felosztották maguk között a terepet, és minden talpalatnyi helyet alaposan szemügyre vettek. A vizsgálat azonban nem járt semmilyen eredménnyel. Találtak ugyan számtalan emberi lábnyomot, de egyik sem vezetett ki a vizsgálat köréből. A vadász és társai csakhamar visszatértek a táborhelyre, éppoly tanácstalanul, mint azelőtt.

- Ebben valami ravaszság rejlik! - kiáltotta Sólyomszem, látva a többiek csalódott arcát. - Kezdjük elölről a vizsgálatot, még tüzesebben! Nem szeretném, ha egy irokéz azzal dicsekedhetne odahaza, hogy a lába nem hagy nyomot.

A társaság újult erővel látott neki a kutatásnak. Minden lehullott falevelet, minden száraz ágat és követ megmozdítottak, hogy nem rejlik-e alatta a nyom. Unkasz a keskeny patakocska mentén haladt, a forrás felé. Itt, mintha eszébe jutott volna valami, letérdelt, göröngyöket kotort maga elé, és elrekesztette velük a szivárgó erecskét. A víznek irányt kellett változtatnia, s addigi medre csakhamar száraz lett. A fiatal mohikán odanézett, és diadalmasan felkiáltott. Mindannyian hozzá futottak. Unkasz egy mokasszin nyomára mutatott a mederben. Bár a nyom eddig víz alatt állt, a gyenge kis erecske nem mosta el egészen.

- Ez a fiú valamikor büszkesége lesz népének és réme a huronoknak - mondta Sólyomszem, olyan érdeklődéssel szemlélve a nyomot, mint egy régész valami őskori leletet. - Csakhogy ez nem indián láb nyoma! A sarka mélyebben nyomódott a földbe, s a lábujjak csaknem négyszögletes formában helyezkednek el. Szaladj vissza, Unkasz, és mérd le egy faággal az énekmester lábnyomát. Több helyütt is megtalálod a táborhely közelében.

A fiatal mohikán csakhamar visszatért; a két méret egyezett, és Sólyomszem most már teljes bizonyossággal kijelentette, hogy a mederben látható nyomok David Gamuttól származnak.

- Olyan világos előttem az egész csel, mintha tulajdon két szememmel láttam volna végrehajtását - tette hozzá a vadász. - Magua előreindította az énekmestert, és azután mindig a nyomaiba lépett.

- Igen - kiáltotta Duncan -, de nem látom a...

- A lányok nyomait - fejezte be a mondatot Sólyomszem. - Magua nem bízhatott meg bennük, tartania kellett attól, hogy szándékosan nyomot hagynak maguk után, s ezért bizonyára ölben vitte őket: előbb az egyiket, azután hátrafele lépkedve a nyomokban, visszatért, s felkapta a másikat is. A fejemet teszem rá, hogy nemsokára ismét meglátjuk a két lány kis lábnyomait. Magua ugyanúgy térítette el útjából az erecskét, mint Unkasz, de sokkal lazább torlaszt emelt, hogy a víz önmagától is elmossa, mikor ő már elég messze jár, s visszatérjen eredeti medrébe.

Ezek után mindannyian megindultak a mederben, éberen figyelve a nyomokat. Az eltérített erecske egy idő múlva visszakanyarodott eredeti medrébe, de Sólyomszem most már nem törődött ezzel, a vízben gázolt tovább, s csak arra figyelt, hogy a nyomok nem tűnnek-e fel valahol a parton.

Több mint egy fél mérföldet haladtak így, amikor a patak egy magas szikla tövéhez ért. Itt megálltak, és körülnéztek, hogy nem ezen a helyen lépett-e ki Magua a mederből.

Unkasz éles szeme csakhamar felfedezett egy lábnyomot a part menti füvön. A fiatal mohikán kilépett a vízből, s belevetette magát a bokrok közé. Nemsokára harsány kiáltással jelezte, hogy megtalálta a nyom folytatását.

- Minden úgy van, ahogy gondoltam - mondta Sólyomszem, amikor valamennyien odaértek Unkaszhoz. - Most már éppoly tisztán láthatjátok megint a foglyok nyomait, mint az előbbi táborhelyen.

- Attól tartok, hogy a lányaim nem sokáig bírták a járást ezen a nehéz terepen - mondta Munro, a két kicsi lábnyom fölé hajolva.

- Nem kell félned - felelte a vadász, megrázva fejét. - A nyomokból látszik, hogy a lányok még nem fáradtak el. Nézd, Cora lába alig érintette a földet, itt pedig Alice könnyedén átugrott egy gyökeret. Az énekmester nyomain már jobban látszik a fáradtság, de a két lánynak nincs semmi baja.

A tapasztalt vadász szavai megnyugtatták Munrót és Heywardot; a társaság gyorsan evett valamit, majd folytatta útját. A nap már lefelé hanyatlott az égen, és ezért gyorsabban kellett haladniuk. Szerencsére Magua itt már nem kísérletezett újabb cselekkel, s így a társaság nem vesztett több időt. Körülbelül egyórányi járás után Sólyomszem mégis lassítani kezdett; most már nem nézett mindig előre, hanem gyanakvó pillantásokat vetett jobbra is, balra is, mintha érezné, hogy egyre veszélyesebb helyen jár.

- Huron szagot érzek - mondta Sólyomszem a két mohikánnak. - Amott véget ér az erdő, és azt hiszem, nem lehet messze a táboruk. Csingacsguk, kerülj jobbra, és mászd meg azt a dombot; Unkasz menjen baloldalt, a patak mentén, én pedig követem a nyomot. Ha bármi történne, varjúkárogással figyelmeztessük egymást. Nem lesz feltűnő, mert épp az előbb láttam egy varjút a levegőben; ez is annak a jele, hogy táborhely közelébe értünk.

A mohikánok szó nélkül elindultak, amerre Sólyomszem mondta, a vadász pedig óvatosan továbbment az ösvényen a két katonatiszttel. Heyward most a vadász oldalán haladt: alig várta már, hogy megpillantsa, akiket olyan fáradságos úton követett idáig. Sólyomszem egyszerre csak rászólt, hogy menjen előre az erdő széléig, amelyet szokás szerint bokrok vettek körül, és ott várja meg, amíg ő, a vadász, alaposabban megvizsgál néhány gyanús nyomot. Duncan szót fogadott, és csakhamar olyan látvány tárult a szeme elé, amely meglepte érdekességével és újszerűségével.

Az erdő csakugyan véget ért, bár a távolban folytatódott. A fákat jókora területen kiirtották, s a szelíd nyári este rózsás fénye elárasztotta a tisztást. Az erdei patak nem messzire Duncantől kifutott a völgybe, és tóvá szélesedett. E tó partján vagy száz földkunyhó állt. Tetejüket gömbölyűre készítették, hogy az eső lecsurogjon róla. Látszott, hogy a tábor nem olyan, mint amilyet ideiglenesen építenek az indiánok, így hát mégsem valami kóborló vadászcsapat tanyázhatott benne. Duncan azonban egyelőre nem látott semmilyen mozgást a kunyhók között. Végül mintha négykézláb mászkáló alakok bukkantak volna fel, s valami súlyos tárgyat vonszoltak maguk után. Az őrnagy mindebből semmit sem értett, és a riasztó látvány már-már arra késztette, hogy varjúkárogással figyelmeztesse társait, amikor levelek zizegését hallotta.

Duncan összerezzent, a hang irányába fordult, és néhány száz lépésnyi távolságban megpillantott egy idegen indiánt. Sikerült megőriznie lélekjelenlétét, nem mozdult többet, s ahelyett, hogy jelt adott volna társainak, feszülten figyelte az idegent.

Az őrnagy csakhamar megállapította, hogy az indián nem fedezte fel őt. Mozdulatlanul állt a tisztás szélén, s akárcsak Duncan, a földkunyhókat nézte. Arcát teljesen eltakarta a festék, de mégis inkább bánatosnak hatott, mint vadnak. A feje le volt borotválva, csak a búbján maradt meg a szokásos varkocs, melyből három-négy sólyomtoll csüngött bágyadtan lefelé. Rongyos vászoninget viselt, de a lábszára csupasz volt, és látszott, hogy a tüskék összevissza karmolták. Egészben véve nagyon nyomorúságos képet nyújtott, csak szarvasbőr mokasszinja volt ép.

Duncan még mindig kíváncsian szemlélte ezt az alakot, amikor Sólyomszem halkan és óvatosan megjelent mellette.

- Látod, elértük a táborukat - súgta az őrnagy. - Amott pedig egy irokéz áll, méghozzá olyan helyen, hogy nem lopózhatunk tovább észrevétlenül.

Sólyomszem követte Duncan mutatóujjának irányát, majd szótlanul célba vette az idegent. Azután mégis leengedte a puskát, s fejét csóválva így szólt:

- Az az ember nem irokéz, s még csak nem is kanadai. Az ingét bizonyára egy sápadtarcútól szerezte; talán ő is részt vett a mészárlásban, és kifosztotta a halottakat. Nem látod véletlenül, hová tette a puskáját vagy az íját?

- Nem, eddig még nem láttam fegyvert nála - felelte Duncan. - Azt hiszem, nem kell tartanunk tőle; csak az a veszély, hogy figyelmeztetheti társait, akik, mint látod, ott kuporognak és mászkálnak a tó partján.

A vadász meglepődve szembefordult Heywarddal, majd hosszasan, de hangtalanul felnevetett.

- A társai! - mondta végül, alig jutva lélegzethez a nevetéstől. - Akik ott mászkálnak a víz partján! Látszik, hogy a településeken jártál iskolába, s nem a vadonban. Tudod, mi mozog odalent? No, majd mindjárt rájössz... Hanem előbb mégiscsak megnézem azt az alakot, mert hosszú lábai vannak, és nincs rá semmi ok, hogy megbízzunk benne. Vedd célba, amíg a háta mögé lopózom, és megpróbálom élve elfogni. De semmi esetre se tüzelj.

Sólyomszem már félig eltűnt a bokrok között, amikor Heyward utána nyúlt és visszatartotta.

- Akkor sem lőhetek, ha úgy látom, hogy odalentről támadnak az irokézek? - kérdezte nyugtalanul az őrnagy.

Sólyomszem ránézett egy pillanatra, megint kitört belőle a hangtalan nevetés, majd így felelt:

- Akkor minden golyódat ellőheted.

A következő pillanatban már el is tűnt a levelek között. Duncan néhány percig izgatottan várakozott. Végül újra meglátta a vadászt, aki a földön csúszva, hátulról közeledett az indiánhoz. Már csak néhány lépés választotta el tőle; ekkor lassan és hangtalanul felállt. E pillanatban hangos csobbanások hallatszottak a tó felől, Duncan gyorsan odafordult, s látta, hogy a négykézláb mászó alakok belevetik magukat a vízbe. Aztán az őrnagy ismét megmarkolta a puskáját, és megint az indián felé fordult. Ez nyilván nem sejtette, hogy milyen veszély közeledik hozzá hátulról, mert előrenyújtotta nyakát, s ő is a tavat és a tóba ugráló furcsa alakokat figyelte. Közben a háta mögött Sólyomszem felemelte a kezét, de azután minden látható ok nélkül leengedte. Újabb hosszú, hangtalan nevetés következett, majd Sólyomszem odalépett az áldozathoz, de ahelyett, hogy torkon ragadta volna, barátságosan megveregette a vállát, és hangosan felkiáltott:

- Mi az, barátom? Tán csak nem a hódokat akarod énekszóra tanítani?

- De bizony éppen arra gondoltam - hangzott a készséges válasz. - Olyan eszes állatok, olyan ügyesen építik kunyhóikat, és olyan jól értenek mindenhez, hogy talán még az éneklést is megtanulhatnák.

Az olvasó elképzelheti, mennyire meglepődött Duncan, és mennyire elszégyellte magát, amikor kiderült roppant tévedése. A négykézláb mászkáló alakok nem irokézek voltak, hanem hódok; a kunyhók pedig nem indián épületek, hanem hódvárak; a magányosan szemlélődő alak pedig nem valami veszélyes harcos, hanem a szelíd énekmester!

 
==A BÁTRAK ÉS A GYÁVÁK==

Amikor Heyward az előző fejezetben leírt jelenet színhelyére ért, Sólyomszem még mindig az oldalát fogta nevettében. Aztán a vadász többször is megforgatta Gamutot, s kacagva kijelentette, hogy az irokézek szemlátomást nagy mesterei a férfidivatnak.

- Hát csakugyan énekszóra akartad tanítani a hódokat? - kérdezte megint a vadász. - Talán nem is lenne olyan nehéz dolgod, mert ezek a ravasz állatok félig már elsajátították nemes tudományodat: éppoly ütemesen csapkodnak a farkukkal, mint te a kezeddel. S milyen hamar beleugráltak a vízbe! Éppen idejében, mert Szarvasölő közébük durranthatott volna. Láttam már írni-olvasni tudó bolondokat, akiknek feleannyi eszük sem volt, mint egy öreg, tapasztalt hódnak. Hát ehhez a muzsikához mit szólsz, barátom?

Sólyomszem nagyot károgott, mire David ijedten a füléhez kapta két kezét, s még Heyward is összerezzent: a varjút kereste, noha jól tudta, hogy a hang nem madártól származik.

- Látod - folytatta nevetve a vadász, s a társaság többi tagjára mutatott, aki a megbeszélt jelre azonnal felbukkant -, az ilyen muzsikának megvan a haszna, mert két jó puskát szólít magunk mellé, nem is beszélve a késekről és a tomahawkokról. De látjuk, hogy nincs semmi bajod; mondd hát el, hogy mi történt a lányokkal.

- A pogányok foglyai - felelte David -, és a szívük csupa aggodalom, de egyébként épek és sértetlenek.

- Mind a ketten? - kérdezte izgatottan Heyward.

- Mind a ketten. Utunk fárasztó volt, és az élelem kevés, de máskülönben nem adódott okunk panaszra, legfeljebb az, hogy fogolyként egy távoli és idegen országba vezettek bennünket.

- Isten áldjon meg ezekért a szavakért! - kiáltotta Munro remegve. - Akkor hát épen visszakapom gyermekeimet!

- Nem hinném, hogy olyan hamar kiszabadulnának - felelte David. - Az irokézek főnökét megszállta a gonoszság, és úgy látszik, semmi sem hat a lelkére; hiába próbálkoztam szóval és énekkel.

- Hol van a gazember? - szakította félbe a vadász.

- Ma jávorszarvas-vadászatra ment a fiatalabb harcosokkal; de úgy hallottam, holnap továbbindulnak az erdőn át Kanada felé. Az idősebbik nővért egy szomszédos törzsre bízták, amely ott tanyázik a hegyen túl; a fiatalabbik a huronok asszonyai között maradt. Egyébként a huronok nincsenek messzire innen; mindössze kétmérföldes út vezet a táborukig.

- Alice, kedves Alice! - mormolta Heyward. - Már a nővére sincs mellette, hogy megvigasztalja!

- Én mindent elkövettem, hogy megvigasztaljam dalaimmal - mondta az énekmester -, de be kell vallanom, hogy minden igyekezetem ellenére is többet sír, mint amennyit mosolyog.

- És neked miért engedik meg az irokézek, hogy szabadon járkálj, amerre jólesik?

- Nem akarok dicsekedni - felelte szerényen David -, de ez csakis a zsoltárok erejének köszönhető. Az erőd mellett, a mészárlás idején, meglepődve tapasztaltam, hogy a szent dalok nem csitítják le a vérszomjas irokézeket, bár nekem nem esett bántódásom. Most azonban úgy látszik, hogy a zsoltárok csodatevő ereje visszatért, és még a pogányok lelkét is megbabonázta. Ezért járkálhatok szabadon, amerre tetszik.

Sólyomszem felnevetett, majd a homlokára mutatva, jobban megmagyarázta a huronok elnéző magatartásának okát.

- Az indiánok sohasem bántják az együgyűeket - mondotta. - De ha szabad vagy, miért nem fordultál vissza azon az úton, amelyen jöttetek? Nem gondoltál arra, hogy hírt kellene vinned az Edward-erődbe?

- A gyenge lányokat énrám bízta az őrnagy - felelte David, kihúzva magát. - Inkább elmennék velük a világ végéig, semhogy méltatlan legyek arra a bizalomra, amellyel Duncan Heyward megtisztelt.

Csingacsguk és Unkasz elismerő kiáltásokat hallatott, s még Sólyomszemet is meghatotta ez az együgyű bátorság.

- Nem a te hibád, barátom - mondta a vadász -, hogy az éneklésen kívül semmi másra nem tanítottak meg. Nesze, itt van a hangsípod; már éppen tüzet akartam rakni vele, de látom, hogy derék ember vagy, hát visszaadom, ha már annyira ragaszkodsz hozzá.

Gamut arcára földöntúli boldogság ült ki, amikor átvette a hangsípot. Azonnal belefújt, és örömmel állapította meg, hogy a hitvány kis szerszám éppoly jól működik, mint azelőtt. Mindjárt rá is zendített volna egy dalra, de a türelmetlen Heyward nem engedte, és újabb kérdéseket intézett hozzá a nővérek helyzetéről.

David most részletesen elmesélte útjukat. Kiderült, hogy Magua gondosan vigyázott a lányokra; úgy látszik, fontos volt neki, hogy mindketten sértetlenül jussanak el az út céljához.

Amikor elérték az irokéz tábort, Magua indián szokás szerint szétválasztotta a foglyokat. David nem tudta megmondani, hogy mi a neve annak a törzsnek, amelyhez Corát elküldték; csak annyit tudott, hogy azok az indiánok is Montcalm szövetségesei, akárcsak az irokézek, de nem vettek részt a William Henry-erőd elleni támadásban.

Amikor Gamut idáig ért az elbeszélésben, Sólyomszem félbeszakította:

- Nem láttad annak a szomszédos törzsnek a késeit? Milyen dísz van a markolatukon?

- Ilyen hívságos dolgokkal nem törődöm; mindvégig csak azon voltam, hogy megvigasztaljam a lányokat.

- Egyszer majd megtanulod, hogy az indiánok kése nem valami hívságos dolog - felelte a vadász, s látszott rajta, hogy mélyen megveti az ostoba énekmestert. - De azt csak láttad, hogy milyen harci színeket viseltek?

- Mindenféle vad színeket - mondta David. - S a színek között mindenféle vad ábrákat. Különösen az egyik volt ijesztő.

- Kígyó volt? - kérdezte gyorsan a vadász.

- Nem. Teknősbéka.

- Uff! - kiáltotta egyszerre a két mohikán, Sólyomszem pedig megcsóválta a fejét: látszott rajta, hogy ezt az értesülést fontosnak tartja, de nem éppen kellemesnek. Aztán Csingacsguk beszélni kezdett delavár nyelven, s közben többször is a mellére mutatott. Duncan észrevette, hogy sok egyéb ábra között ott is szerepel egy teknősbéka. Az őrnagy éppen meg akarta kérdezni, hogy miről folyik a szó, amikor Sólyomszem kérés nélkül is megadta a felvilágosítást.

- Egyelőre még nem tudhatjuk, hogy a hír, amit megtudtunk, nekünk kedvez-e vagy pedig ellenségeinknek - mondta a vadász. - Csingacsguk mohikán főnök, s mint tudjátok, törzse régóta együtt él a delavárokkal. Márpedig a teknősbéka jelét csak delavár és mohikán főnökök viselhetik. Világos tehát, hogy az énekmester Csingacsguk népének egyik csapatával találkozott. Ez azonban egyáltalán nem megnyugtató, sőt nagyon is aggasztó; mert a jó barát, aki elfordul tőled, sokszor veszélyesebb az ősi ellenségnél.

- Nem egészen értem - mondta Duncan.

- Hosszú történet ez, s nem akarom részletesen elmondani, mert rosszul esik rágondolnom. Elégedj meg annyival, hogy a sápadtarcúak, mint már említettem egyszer, az egyes törzseken belül is viszályt keltettek, s most gyakran testvér harcol testvér ellen. Ezzel magyarázható, hogy a delavárok egy része és az irokézek most ugyanazon a hadiösvényen járnak.

- Azt hiszed hát, hogy Cora a delavárok között van?

Sólyomszem némán bólintott. A türelmetlen Duncan néhány kétségbeesett javaslatot tett a lányok kiszabadítására. Munro ismét lerázta fásultságát, figyelmesen hallgatta a vakmerő terveket. Sólyomszem azonban meggyőzte a fiatalembert arról, hogy ilyen körülmények között csak a legnagyobb óvatossággal érhet célt.

- Jó lenne - tette hozzá a vadász -, ha visszaküldenénk az énekmestert a táborba, hogy közölje legalább Alice-szel a jelenlétünket. Azután egy megbeszélt jelre ismét visszatérne hozzánk, és elmondaná, amit látott. Mondd csak, barátom, meg tudod különböztetni a varjú hangját az úgynevezett kecskefejő madár fütyülésétől?

- Hogyne - felelte David -, mindig is szerettem a kecskefejő hangját.

- Nos - mondta a vadász -, jól jegyezd meg, hogy ha háromszor hallod egymás után a kecskefejőt, mi adunk jelt az erdőből. Akkor pedig rögtön gyere oda, ahonnét a hangot hallod.

- Megállj! - szakította félbe Heyward. - Én is vele megyek.

- Te?! - kiáltotta megdöbbenve Sólyomszem. - Hát ráuntál az életedre?

- David példája azt bizonyítja, hogy az irokézekből sem hiányzik az irgalom.

- Igen, de David olyan hangon tud kornyikálni, ahogy épelméjű ember egy se.

- Én is el tudom játszani a bolond szerepét, az őrült szerepét, a hős szerepét, akármit, csak megmentsem azt, akit szeretek. Ne is próbálj visszatartani: elhatározásom végleges.

Sólyomszem egy pillanatig elképedve nézte a fiatal őrnagyot. Duncan, aki eddig mindenben engedelmeskedett a tapasztaltabb és ügyesebb vadásznak, most hirtelen önállósította magát, s látszott rajta, hogy semmi sem tántoríthatja el szándékától. Még mielőtt Sólyomszem válaszolhatott volna, az őrnagy így folytatta:

- Változtassátok el külsőmet, mázoljátok be az arcomat: mindent vállalok. Nem fogom szégyellni, ha olyan leszek, mint a bolondok.

- Azt hiszem, nincs is rá nagy szükség, hogy bolondnak tüntessünk fel téged - morogta halkan a vadász, majd hangosabban hozzátette: - Mi most hadat viselünk, és ilyenkor legalább felderítőket szokás előreküldeni, hogy állapítsák meg, miféle ellenséggel kerültünk szembe.

- Ide hallgass - vágott a szavába Duncan -, az énekmestertől most már tudunk annyit, hogy odaát a völgyekben két indián törzs tanyázik. Az egyik törzs valószínűleg a delavároké, s most ez őrzi Corát. A másik törzs azonban kétségkívül irokéz, tehát nyílt ellenségünk. Alice az irokézek fogságában van. Menjetek ti a delavárokhoz, s tárgyaljatok velük Cora kiváltásáról. Én az irokézek táborába megyek, s vagy kiszabadítom Alice-t, vagy meghalok.

A fiatal őrnagynak valósággal szikrázott a szeme a harci kedvtől, s bár Sólyomszem világosan látta egy ilyen vállalkozás veszélyeit, mégsem tudta, miként beszélhetné le róla az őrnagyot. Egy kicsit talán tetszett is neki a vakmerő terv. Így hát nem vitatkozott tovább, és legyintett, annak jeléül, hogy belenyugszik Duncan akaratába.

- Gyere - mondta jóindulatúan mosolyogva -, Csingacsguknál éppen elegendő festék akad. Ülj le arra a tönkre, s ha megkérjük a mohikán főnököt, néhány perc alatt úgy elváltoztat, hogy magad sem ismernél rá az ábrázatodra.

Duncan szót fogadott, s a mohikán, aki figyelmesen hallgatta őket, azonnal nekilátott a munkának. Gyorsan és ügyesen telefestette az őrnagy arcát mindenféle torz figurákkal, amelyek alkalmasak voltak arra, hogy megnevettessék az indiánokat. Gondosan ügyelt, hogy sem az ábrák színe, sem a rajza ne emlékeztessen a harcosok díszeire. Egyszóval bohócot csinált Duncanből. Mivel az őrnagy kitűnően beszélt franciául, számítani lehetett arra, hogy sikerül rászednie az irokézeket. Az indián törzsek között ugyanis gyakran jártak efféle vándor komédiások.

Miután Csingacsguk elkészült a furcsa díszekkel, Sólyomszem még sok tanácsot adott az őrnagynak, s megbeszélte vele, hogy siker esetén hol és milyen jelre találkoznak majd. Munro nehezen vált meg fiatal barátjától, olyannyira, hogy Heyward már-már nyugtalankodni kezdett az öreg katona miatt. Sólyomszem ekkor félrevonta az őrnagyot, s közölte vele, hogy Munrót Csingacsguk oltalma alatt valami biztos helyen akarja hagyni, míg ő maga és Unkasz elmegy a másik törzshöz, a delavárokhoz. Aztán megismételte tanácsait, s egy forró kézszorítással elbúcsúzott a fiatalembertől.

Duncan és David egyenesen keresztülvágott a tisztáson, elhaladt a hódok tava mellett. Az őrnagy csak most kezdte átérezni a vállalkozás veszélyességét. Tudta, hogy együgyű társának segítségére nemigen számíthat. Az alkonyat homálya még ijesztőbbé tette körös-körül az erdőket, s a néma kunyhók is nyomasztólag hatottak Heyward kedélyére. Ekkor azonban felmerült előtte Alice arca, és Heyward egy csapásra megfeledkezett minden veszélyről.

Csakhamar elhagyták a tisztást, és jó fél óra hosszat haladtak az erdőben. Aztán egy másik tisztásra értek ki; úgy látszik, itt is a hódok döntötték ki a fákat, hiszen köztudomású, hogy éles fogaik szapora munkájának a vastagabb törzsek sem bírnak ellenállni. A hódok azonban valamilyen okból eltávoztak innen, nyilván oda, ahol Duncan először megpillantotta őket.

A tisztáson most másféle kunyhók látszottak: ötven-hatvan durva faépület, amelynek réseit ágakkal és földdel tömték be az építők. A kunyhók egyáltalán nem voltak csinosak, és minden rendszer vagy szabály nélkül álltak egymás mellett. Duncannek meg kellett állapítania, hogy ez a falu minden tekintetben elmarad a hódoké mögött. Végül az indiánokat is meglátta, kísértetiesen jártak-keltek a homályban. Duncan összeszorította a fogát, és Daviddal együtt megindult az irokéz tábor felé.

Az indián táborok többek között abban is különböznek a fehérekétől, hogy ritkán találni körülöttük fegyveres őröket. Az indián ugyanis már messziről felismeri a veszélyt, s rendszerint olyan helyen üt tanyát, ahová az ellenség csak hosszú és fáradságos úton juthat el.

A közeledő ellenségnek előbb találkoznia kell az erdőbe kiküldött harcosokkal, de ha ezeknek az éberségét sikerül kijátszania, közvetlenül a tábor mellett már nem tartóztatja fel senki. Ráadásul az irokézek most még a szokottnál is nagyobb biztonságban érezhették magukat, hiszen tudták, hogy szövetségeseik, a franciák nemrég roppant csapást mértek az ellenségre, s ez jó ideig lehetetlenné tett minden ellentámadást.

Ezzel magyarázható, hogy Heyward és David akadálytalanul bejutott az irokéz faluba. A kunyhók között ugrándozó és bukfencező irokéz gyerekekkel találkoztak; ezek megijedtek tőlük, és hangosan kiáltozva szétfutottak. Néhány lépésnyi távolságban lehasaltak a fűbe, s meztelen, barna testüket elnyelte a szürkület. Duncan azt hitte, hogy a föld megnyílt alattuk, de azután észrevette a villogó szemeket.

Ez az előjáték nem volt nagyon biztató, mert Duncannek most már be kellett látnia, hogy furcsa külsejével meglehetős feltűnést kelt, és az idősebbek alaposan szemügyre fogják venni. A fiatal őrnagy már-már arra gondolt, hogy visszafordul. Erről azonban szó sem lehetett, mert a gyerekek visítása felkeltette a harcosok figyelmét, s egy tucatnyi sötét alak kilépett a legközelebbi kunyhóból, komoran megállt, és mozdulatlanul várta, hogy a jövevények közelebb érjenek.

David, aki már ismerte a terepet, egyenesen a harcosok felé vezette társát. A kunyhó, amelyből kiléptek, a falu legnagyobb épülete volt: ebben tartották gyűléseiket az indiánok. Gamut egyenesen bement a kunyhóba, s Heyward követte, bár megrémült egy kissé, amikor az irokézek mind utána tódultak. Tudta azonban, hogy most minden a lélekjelenlététől függ, s így erőt vett magán. Követve Gamut példáját, Heyward is letelepedett a kunyhó földjén.

Az irokézek körülvették a két jövevényt, s egy sercegő fáklya fényében jobban megnézték őket. Duncan megpróbálta leolvasni az arcukról, hogy milyen indulattal fogadják, de az irokézek vonásai nem árultak el semmit. A főnökök, akik elöl álltak, hosszú ideig szótlanul bámultak rá, s nem lehetett megállapítani, hogy a tisztelet vagy a bizalmatlanság teszi-e oly merevvé az arcukat. Az árnyékban álló harcosok kevésbé voltak fegyelmezettek, és Duncan látta, hogy érdeklődve lesik minden mozdulatát.

Végül egy idősebb irokéz, akinek már őszbe csavarodott a haja, de azért még mindig szép szál ember volt, előbbre lépett és megszólalt. Irokéz nyelven beszélt, s így Duncan semmit sem értett a szavaiból; de mozdulataiból arra következtetett, hogy az öreg főnök nem haragszik. Mikor az irokéz elhallgatott, Duncan megrázta a fejét, és egy mozdulattal jelezte, hogy nem értett semmit.

- Testvéreim nem értenek franciául? - kérdezte Heyward az említett nyelven, és azt várta, hogy valaki majd rábólint.

Az irokézek közül többen is feléje fordultak, mintha jobban akarnák hallani a szavait, de senki sem válaszolt.

- Nagyon sajnálnám - folytatta Duncan -, ha e bátor és bölcs törzsnek egyetlen tagja sem értené azt a nyelvet, amelyen Lajos, a franciák királya beszél. Őfelségének rosszul esne, ha azt hinné, hogy rézbőrű harcosai ilyen kevéssé tisztelik.

Hosszú és néma szünet következett; egyetlen mozdulat vagy arckifejezés sem árulta el, hogy az őrnagy megjegyzése milyen hatást keltett. Duncan, aki tudta, hogy a hallgatás mindennél nagyobb erénynek számít az indiánok között, most örömest alkalmazkodott szokásaikhoz, mert így legalább elrendezhette gondolatait. Végül az öreg ismét megszólalt, ezúttal franciául:

- Mikor a király a rézbőrűekhez beszél, vajon az irokézek nyelvét használja?

- Őfelsége nem tesz különbséget gyermekei között, akármilyen színű a bőrük - felelte Duncan kitérően. - De annyi bizonyos, hogy általában meg van elégedve a bátor irokézekkel.

- És mit fog mondani a Legnagyobb Főnök, amikor hírül veszi, hogy az irokézek övén számtalan skalp fityeg, amely öt nappal ezelőtt még az angolok fejét borította? - kérdezte az öreg főnök.

- Ellenségei voltak az angolok - mondta Duncan, és önkéntelenül is megborzongott -, s minden bizonnyal így szól majd: &quot;Jól van; irokéz harcosaim jól cselekedtek.&quot;

- A kanadai francia parancsnok nem így gondolkodik. Ahelyett, hogy előrepillantana, és megjutalmazná indiánjait, ő visszafelé fordítja a szemét. A halott angolokat nézi, és nem az irokézeket. Mit jelent ez?

- A francia parancsnok nagy harcos, és nem mondja ki minden gondolatát - felelte Duncan. - Most azzal kell törődnie, hogy az ellenség ne menjen utána.

- A halott harcosok kenui nem úszhatnak többé a Horikán-tó vizén - mondta komoran az irokéz főnök. - A francia parancsnok a delavárokra hallgat, akik nem barátaink, és összevissza hazudoznak.

- Ez nem lehet igaz! Nézzetek meg engem: olyan ember vagyok, aki ért a gyógyítás művészetéhez, s a francia parancsnok küldött az irokézek közé, hogy ápoljam sebesültjeiket és betegeiket.

Duncannek ezt a bejelentését újabb hallgatás fogadta. Minden szempár az őrnagyra meredt, mintha azt fürkésznék, hogy igazat mondott-e vagy sem. Duncan csaknem remegett a szúrós pillantások kereszttüzében. Szerencséjére az öreg főnök ismét megszólalt:

- A kanadai orvosok festeni szokták az arcukat? Mi úgy hallottuk, hogy fehér a bőrük.

- Amikor egy indián főnök látogatóba megy a sápadtarcúakhoz, leveti szarvasbőr gúnyáját, s olyan inget visel, amelyet a fehérektől kap - felelte Duncan szilárd hangon. - Én is azért viselem e színeket, mert indián testvéreim megajándékoztak velük.

Helyeslő moraj jelezte, hogy az irokézek meg vannak elégedve Duncan szavaival. Az őrnagy megkönnyebbülve fellélegzett, mert úgy látta, hogy a vizsgálat nehezebbik része már véget ért. Ekkor egy másik harcos emelkedett szólásra, de még mielőtt kinyithatta volna a száját, az erdő felől rettenetes, éles üvöltés hallatszott. Duncan minden egyébről megfeledkezve felugrott, olyan iszonyatos volt a hang. Ugyanakkor a harcosok kirohantak a kunyhóból szörnyű kiáltozás közepette, amely nem sokkal hangzott kellemesebben, mint az előbbi üvöltés. Duncan nem bírta türtőztetni magát, utánuk szaladt, s csakhamar ott állt az irokézek tömegének közepén. Ott volt minden férfi, asszony és gyerek, az idősek és a betegek csakúgy, mint a fiatalok és a fürgék; egy részük hangosan kiáltozott, mások ujjongva tapsoltak. A hangzavar eleinte csaknem megsüketítette Heywardot, de azután rájött a csődület és a lárma okára.

Jóllehet a nap már lenyugodott, annyira még világos volt, hogy a tisztást körülvevő fák között látni lehessen a szerteszét futó ösvények nyílásait. Egy csapat irokéz harcos kilépett az egyik ösvényen az erdőből, és lassan megindult a tábor felé. Vezetőjük egy rudat tartott a kezében, és erről több emberi skalp lógott. Duncan most értette meg, hogy a harcosok csapata sikeres portyáról tért haza, és az előbbi üvöltéssel a győzelmet adta hírül a falubelieknek. Már csak néhány száz lépés választotta el őket a kunyhótól; ekkor a harcosok megálltak, és a vezető ismét felkiáltott. Azonnal rendkívüli mozgás támadt a falubeliek között. A férfiak kirántották késüket, és két sorban helyezkedve el, afféle kis utcácskát alkottak a hazatérők csoportja és a kunyhók között. Az asszonyok botokat, fejszéket kaptak fel, ami éppen a kezük ügyébe akadt, és odarohantak, hogy ők se maradjanak ki a kegyetlen játékból. Példájukat még a gyerekek is követték: amelyik tehette, kilopta apja övéből a tomahawkot, és beállt a felsorakozott férfiak közé.

A tisztáson szanaszét kisebb rőzserakások hevertek, s egy öreg irokéz asszony sietve igyekezett meggyújtani minél többet, hogy a következő jelenet megfelelő világítást kapjon. A hazatérő harcosok most előbbre toltak két férfit: nyilván ezekre várt a főszerep a készülő színjátékban. Arcukat ugyan nem világította meg a fény, de magatartásukon jól látszott, hogy mindegyikben másféle érzések dúlnak. Az egyik szálfaegyenesen állt, hősiesen szembenézve sorsával; a másik lehorgasztotta a fejét a félelem vagy a szégyen súlya alatt. Duncan önkéntelenül is rokonszenvet érzett az előbbi büszke harcos iránt, s azt kívánta, bárcsak sikerülne élve megúsznia azt az utat, amely a felsorakozott irokézek között a faluig vezetett.

E pillanatban felhangzott a vesszőfutás kezdetét jelző üvöltés. A lehorgasztott fejű, rémült alak nem mozdult, de a másik hirtelen felugrott, s fürgén, mint a szarvas, berohant a félelmetes utcácskába. Jobbján is, balján is felemelkedtek a tomahawkok, kések, botok, de az áldozat - aki fiatal embernek látszott - egyszerre csak oldalt fordult, s átugrott a sorfalat alkotó gyerekek feje fölött. Legalább száz torok dühös ordítása fogadta ezt az eseményt, a sorfal hirtelen felbomlott, s az irokézek összevissza szaladgálva próbálták elfogni a szökevényt.

Roppant kavarodás támadt. Az üldözők lángoló fadarabokat kaptak fel, és a tisztás megtelt kísérteties árnyakkal. Duncan látta, hogy a menekülőnek nemegyszer már csaknem sikerült elérnie a tisztás szélét, de még mielőtt belevethette volna magát az erdőbe, néhány irokéz oldalról elébe vágott és visszaűzte. A fogoly megfordult, és átfutott a tisztás másik oldalára. Itt is irokézek fogadták. A fáklyák fényében ijesztően villogtak a kések és a tomahawkok. Így folyt tovább a kegyetlen hajsza. Végül a fogoly éppen Duncan felé futott, de egy magas, jól megtermett irokéz idejében észrevette, és villámgyorsan utána eredt. Miután a menekülő elsuhant mellette, Duncan előrenyújtotta a lábát, gáncsot vetett az üldözőnek, és az teljes hosszában elvágódott. Ily módon a fogoly némi egérutat nyert, s mivel úgysem remélhette már, hogy sikerül elérnie az erdőt, egyenesen berohant a faluba, és megállt a korábban már említett nagy kunyhó előtt. Itt egy festett cölöp volt leverve a földbe; az idegen nekitámaszkodott: nyilván jól ismerte az évszázados indián szokásokat és törvényeket, s jól tudta, hogy aki eljut az ilyen cölöphöz, azt már nem bánthatja a törzs, amíg a főnökök tanácsa ítéletet nem mond róla.

Duncan gyorsan elhagyta előbbi helyét; még mielőtt az üldöző feltápászkodhatott volna, ő is a nagy kunyhó felé sietett. A foglyot időközben már körülvették az irokézek, s bár egy ujjal sem nyúltak hozzá, vad szitkokat és kihívó, gúnyos kiáltásokat zúdítottak rá. A fogoly azonban mindvégig megőrizte nyugalmát, és a legarcpirítóbb sértésekre sem válaszolt. Az öregasszony, aki az előbb a tüzeket gyújtogatta, most utat tört magának, s megállt a fogoly előtt. Úgy látszik, ő volt a gúnyolódás és az ingerlés nagymestere, és a többiek ezért adtak neki helyet.

- Te hitvány delavár! - visította a vén banya. - Népedben nincs is férfi, csak asszony, s magad is az vagy! A kapa jobban illik a kezedbe, mint a puska! A huron lányok majd szoknyát varrnak neked, s férjhez adunk valakihez!

A hallgatóság harsány nevetéssel fogadta ezeket a szavakat, de a fiatal fogoly nem mozdult. Az öregasszony ettől még dühösebb lett, és pergő nyelvvel szórta tovább a szitkokat. Két sovány karja ijesztően kalimpált, a szája habzott. Végül egy türelmetlen irokéz fiú is csatlakozott hozzá, és meglóbálta tomahawkját. A fogoly csak ekkor fordult oda, és megvetően végigmérte az éretlen tacskót. E mozdulat lehetővé tette Duncannek, hogy az arcába pillantson, s az őrnagy rémülten fedezte fel, hogy a fogoly nem más, mint Unkasz.

Végül egy idősebb harcos elkergette az asszonyokat és a gyerekeket, megfogta Unkasz karját, és bevezette a kunyhóba. A főnökök, és a kiváló harcosok, valamennyien követték őket, s velük együtt Heywardnak is sikerült besodródnia, anélkül, hogy az irokézek felfigyeltek volna rá.

Odabent az irokézek rang szerint helyezkedtek el. Középen, a tetőbe vágott nyílás alatt, Unkasz állt egyenesen és mozdulatlanul. A másik indián, akit Unkasszal együtt hoztak ki az erdőből a harcosok, most félrehúzódott, és olyan kicsire húzta össze magát, amilyenre csak tudta. Arca rettenetes félelmet árult el. Végül az idős főnök, aki Duncant is kihallgatta, Unkasz felé fordulva megszólalt:

- Asszonyok népéből származol, delavár, de férfi módra viselkedtél. Enni is adnék neked, ha nem úgy szólna a törvény, hogy a huronok barátjukká fogadják azt, akivel együtt esznek. Napkeltéig pihenj békében; akkor majd meghallod az ítéletünket.

- Egyszer hét nap és hét éjszaka követtem étlen-szomjan a huronokat - felelte hidegvérrel Unkasz. - Törzsem fiainak nem kell ennivaló ahhoz, hogy megállják a helyüket.

Az öreg főnök úgy tett, mintha nem hallotta volna ezt a büszke kijelentést.

- Két fiatal harcosom üldözőbe vette társadat - folytatta az irokéz főnök. - Majd ha visszatérnek, a tanács kimondja, hogy élet vagy halál vár-e rád.

- Nincs fülük a huronoknak?! - kiáltotta gúnyosan Unkasz. - Amióta elfogtatok engem, kétszer hallottam egy ismerős puska hangját. Fiatal harcosaitok sohasem térnek vissza!

A fiatal mohikán Sólyomszem puskájára célzott, s nyugodtan várta a bejelentés következményeit. Az öreg főnök azonban nem árult el semmilyen izgalmat, s csak ezt kérdezte:

- Ha a delavárok olyan ügyesek, miért áll most közöttünk egyik bátor harcosuk?

- Azért, mert utánafutott egy gyáván menekülő irokéznek, és csapdába esett. Még az óvatos hódot is el lehet fogni.

Unkasz e szavakkal a gyáván meghúzódó irokézre mutatott. Minden szem arra fordult, s halk, fenyegető moraj támadt a gyülekezetben. Ezt odakint is meghallotta a tömeg, s az asszonyok és a gyerekek a bejárathoz tódultak, onnan lesték, hogy mi fog történni.

Közben az idősebb főnökök néhány rövid mondatot váltottak. Egyetlen szó sem hangzott el, amely ne a legtömörebb és leghatározottabb módon fejezte volna ki a beszélő véleményét. Azután hosszú, ünnepélyes csend támadt. Mindenki tudta, hogy valami súlyos és jelentős ítélet fog elhangzani. Odakint lábujjhegyre álltak a kíváncsiak, a gyávasággal vádolt fiatal harcos pedig egy pillanatra megfeledkezett szégyenéről, s felemelte arcát, hogy lássa, mire számítson. A csendet végül is az öreg főnök törte meg. Felállt a földről, és ellépve Unkasz mozdulatlan alakja mellett, méltóságteljes tartásban megállt a vádlott előtt. E pillanatban a vénasszony, akiről már szó esett, besurrant a kunyhóba. Lángoló fáklya volt a kezében, és azzal valami furcsa táncba kezdett, érthetetlen szavakat motyogva. Bár tulajdonképpen nem lett volna szabad bejönnie, a főnökök nem szóltak rá.

Az öregasszony táncolva megközelítette Unkaszt, s felemelte a fáklyát, hogy annak vörös fényében a fogoly arcának legkisebb rezdülését is jól lehessen látni. A fiatal mohikánnak a szempillája sem rebbent, s nyugodtan állta a vénasszony szúrós, fürkésző tekintetét. A banya csakhamar abba is hagyta a vizsgálatot, s a gyáva irokéz felé fordult. Duncan látta, hogy a vádlottnak minden arcizma rángatódzik. Az öregasszony halk, gyászos vonításba kezdett e látványra, de az öreg főnök utána nyúlt, és szelíden félretolta.

- Hajló Nád - mondta az öreg főnök, nevén szólítva a remegő fiatal vádlottat -, arcod és alakod tetszetős, mégis jobb lett volna, ha meg sem születsz. A faluban hangos vagy, de a csatában néma. Tomahawkodat kérkedve csaptad bele a harci oszlopba, de az ellenség nem ismerkedett meg fegyvereddel. Az ellenség jól ismeri a hátad formáját, de a szemed színét nem tudja. Háromszor intézett hozzád kihívást, s te háromszor maradtál adós a válasszal. Nevedet soha többé nem ejti ki a törzs: máris elfelejtettük.

A főnök e szavak közben kihúzta kését; a vádlott felnézett rá, s látszott rajta, hogy szégyen, rémület és büszkeség viaskodik benne. Végül egy pillanatra mégis a büszkeség győzött: a fiatal irokéz kiegyenesedett, s tárt mellel állt a kés elé. Mikor a penge lesújtott, és szívébe hatolt, az áldozat még mosolygott is, mintha kevésbé szörnyűnek találná a halált, mint amilyennek képzelte. Aztán élettelenül összeesett, és elnyúlt Unkasz lába előtt.

A vénasszony panaszosan felvisított, ledobta a fáklyát, s minden sötétségbe merült. A borzalmas jelenet nézői kitódultak a kunyhóból, és Duncan éppen követni akarta őket, amikor Unkasz utána nyúlt.

- A huronok kutyák - súgta a fiatal mohikán. - Unkasz sohasem fog megijedni egy gyáva kutya vérétől. Munro és Csingacsguk biztonságban vannak; Sólyomszem puskája nem alszik. Eredj most! A huronok előtt nem ismerjük egymást.

 
==EGY KÜLÖNÖS MEDVE==

Heyward kilépett a kunyhóból, és tanácstalanul megállt a sötétben. Amióta Daviddel együtt a táborba érkezett, nem látta az énekmestert, márpedig csak ő adhatott felvilágosítást arról, hogy az irokézek hol tartják fogva Alice-t. Az őrnagy megindult a kunyhók között, s mindegyikbe bepillantott, abban a reményben, hogy előbb-utóbb felfedezi a lányt vagy az énekmestert. Igyekezett némi rendszerességgel haladni a sötétben, s meg volt győződve arról, hogy egyetlen kunyhót sem hagyott ki, de bármilyen alaposan vizsgálódott is, sem Davidet, sem Alice-t nem találta meg. Mikor már az egész falut bejárta, visszament ahhoz a kunyhóhoz, melyben az előbb a gyűlés lejátszódott.

Az irokéz harcosok közben visszatértek, s megint elfoglalták helyüket a fogoly Unkasz mellett. Heyward meglepődve tapasztalta, hogy a fiatal mohikánt nem kötözték meg, s még a kivégzett irokéz harcost sem vitték el a lába elől. Az őrnagy nem tudta, hogy a huronok szándékosan cselekedtek így: arra számítottak, hogy Unkasz megijed a holttesttől, és kirohan, akkor pedig a kunyhók között megbújt harcosok elfogják, és szégyenszemre visszavezetik.

Amikor Heyward belépett a kunyhóba, tartott attól, hogy a közfigyelem ismét rá terelődik, és a huronok folytatják a kínos kihallgatást. Úgy látszott azonban, hogy aggodalma fölösleges. Az irokézek csendben letelepedtek a földre, s pipázgatva várták, hogy a távollevő vadászok is megérkezzenek. Végül két fiatalabb harcos előlépett, felemelte a holttestet, és kivitte. Duncan, aki eddig viszolygott a véres látványtól, most leült a többiek mellé. Ekkor egy öreg irokéz észrevette, és franciául megszólította:

- A francia parancsnok nem feledkezett meg gyermekeiről, az irokézekről. Köszönettel tartozom neki. Lányomat, aki egy fiatal harcosunk felesége, megszállta a rossz szellem. Ki tudod-e űzni belőle?

Heyward látott már indián varázslókat, akik ráolvasással és mindenféle hókuszpókuszokkal próbálták kiűzni a betegekből a rossz szellemet. Tudta, hogy tőle is ilyesmit várnak. Megijedt arra a gondolatra, hogy ha a szelleműzés nem sikerül, az irokézek leleplezik, s minden bizonnyal kegyetlenül meg is büntetik. Mégis erőt vett magán, s amilyen nyugodt hangon csak bírt, így válaszolt:

- A rossz szellemek különbözőek; egyesek nem bírnak ellenállni a tudományomnak, mások erősebbek.

- Testvérem hírneves orvos - mondta az öreg irokéz -, ugye, megpróbálja kedvemért a szelleműzést?

Heyward bólintott. A huronnak ez a válasz is elég volt, visszatette szájába pipáját, s nem mozdult többé. Ekkor a kunyhó bejáratában megjelent egy irokéz harcos alakja, halkan bejött, s leült nem messzire Duncantől. Az őrnagy rémülten ismerte fel a jövevényben Maguát.

Mindenki Magua felé fordult, de egyetlen szó sem hangzott el. Valamennyien csendben szívták a pipájukat; Magua is kivette övéből a tomahawkját, amelynek foka egyúttal pipafej is volt, megtömte, rágyújtott, és a tomahawk kifúrt nyelén keresztül szívta a füstöt. Arca olyan közömbös és mozdulatlan maradt, mintha nem is lett volna hosszú ideig távol a törzstől. Tíz perc telt el így, Duncannek úgy tetszett, hogy tíz évszázad, s a kunyhó megtelt pipafüsttel. Végül az egyik főnök Magua felé fordulva megszólalt:

- Üdvöz légy! Sikerrel járt-e a vadászat? Talált-e, testvérem, jávorszarvast?

- Harcosaim roskadoznak a zsákmány alatt - felelte Magua. - Menjen elébük Hajló Nád, és segítsen nekik.

Néma csend támadt, amikor Magua ajkáról elhangzott az a név, amelyet soha többé nem volt szabad kiejteni az irokéz törzsben. Valamennyien kivették szájukból a pipát, és maguk elé bámultak a földre. Egy ősz irokéz azonban lassan felemelkedett, végigpillantott a gyülekezeten, majd így felelt Maguának:

- Aki a fiamról beszél, hazudik. Nem volt fiam. Az a név, amelyet az előbb kimondtál, örökre feledésbe merült. Elfelejtettük azt is, aki viselte. Víz folyt ereiben, nem pedig huron vér. A Nagy Szellem úgy akarta, hogy haljon ki a családom; s én örülök, hogy a család minden gyengesége velem együtt sírba száll majd. Beszéltem.

Az öreg e szavak után kiment a kunyhóból, s a többiek, akik úgy hitték, hogy minden bűn és minden erény örökölhető, egy szóval sem tartották vissza. Majd az egyik főnök Maguához fordult, hogy tájékoztassa mindarról, ami távollétében történt.

- A delavárok idesompolyogtak táborunkhoz, mint a medve, ha mézre vágyik - mondta a főnök. - De a huronok nem aludtak.

Magua arca elborult egy pillanatra, majd felkiáltott:

- A kanadai delavárok?

- Nem. Azok, akik megmaradtak régi földjükön. Egy harcosukat foglyul ejtettük.

- Hol szárad a skalpja? - kérdezte Magua.

- Még nem végeztünk vele. A lába fürge volt, de a kezébe inkább kapa illik, semmint tomahawk - felelte az irokéz főnök, Unkasz mozdulatlan alakjára mutatva.

Magua óvakodott attól, hogy kíváncsinak mutatkozzék, mint az asszonyok. Nyugodtan tovább szívta pipáját, s fel sem nézett, bármennyire megdöbbentette is, amit az előbb Hajló Nád apjától, majd a másik irokéz főnöktől hallott. Végül kiverte pipájából a hamut, visszatette övébe a tomahawkot, s csakis ekkor pillantott arra, ahol Unkasz állt. Magua arca hirtelen eltorzult, nem bírta tovább fegyelmezni magát, s melléből roppant erővel szakadt fel a kiáltás:

- Fürge Szarvas!

Valamennyien talpra ugrottak: ez a meglepetés még az irokézek önuralmánál is erősebbnek bizonyult. Mindannyian a gyűlölt s mégis tisztelt nevet kiáltozták; a bejáratnál leselkedő asszonyok és gyermekek hosszú, éles üvöltésekkel kapcsolódtak be a kórusba. Végül mindenki visszaült a helyére, mintha szégyellné előbbi gyengeségét; de még sokáig nézték szótlanul a foglyukat, aki oly sokszor bizonyult a legjobb irokéz harcosoknál is ügyesebbnek és bátrabbnak. Unkasz élvezte a hatást, s diadalmas mosoly ült ki az arcára.

Magua meglátta ezt a mosolyt, felemelte karját, és így kiáltott a fogoly felé:

- Meghalsz, mohikán!

- A gyógyító vizek nem kelthetik már életre a halott irokézeket - felelte Unkasz. - Csontjaikat eső mossa, nap szárítja; az irokéz férfiak asszonyok, az irokéz asszonyok baglyok. Eredj, hívd össze a huron kutyákat, hogy egyszer igazi harcost is lássanak. Orrom elfintorodik ebben a kunyhóban: egy gyáva nyúl vérének szagát érzi.

Ezek a gúnyos és sértő szavak az irokézek elevenébe találtak. A gyülekezet dühösen felmorajlott, s Magua élt az alkalommal, hogy tovább szítsa társainak haragját. Kiegyenesedett, és hosszadalmas beszédbe fogott, jól ismert ékesszólásával. Néhány dicsérő szót intézett a jelenlevőkhöz, majd ismét előadta a vízesésnél lefolyt harc történetét. Sokszor emlegette Hosszú Puskát, de azt bölcsen elhallgatta, hogy a lányokat önmagának akarja megszerezni. Végül azzal zárta le beszédét, hogy az irokézeket szörnyű sérelmek érték a két mohikán és a fehér vadász részéről; mindezekért Unkasznak halállal kell lakolnia.

Magua szavainak nem maradt el a hatása. Különösen az egyik vad és ijesztő külsejű harcosban lobbant fel a harag lángja. Miután Magua elhallgatott, ez a harcos megragadta tomahawkját, és eldobta Unkasz felé. Magua azonban még idejekorán észrevette, és sikerült egy kissé meglöknie a karját. A tomahawk így csak a tolldíszt vágta le Unkasz fejéről, majd rezegve megállt a kunyhó falában.

Duncan, aki látta az előbbi mozdulatot, azonnal talpra ugrott, és el volt szánva arra, hogy élete árán is a fogoly segítségére siet. Mivel a fegyver elkerülte a célt, szerencsére nem kellett közbelépnie. Az őrnagy most Unkaszra pillantott, és szívében a rémületet egy csapásra felváltotta a bámulat. A fiatal mohikán úgy állt előbbi helyén, mint egy márványszobor, s bátran szembenézett az irokézekkel.

- Nem! - mondta Magua, miután meggyőződött arról, hogy a tomahawk nem tett kárt a fogolyban. - Fényes nappal érje a halál, lássák az asszonyok is, amint remeg a húsa, különben olyan lesz a bosszúnk, mint az éretlen kamaszoké. Vigyétek innen biztos helyre; hadd lássuk, hogy a delavárok tudnak-e éjjel aludni, és reggel meghalni.

Két fiatal harcos azonnal megkötözte a fogoly kezét, majd kivezette a kunyhóból. Unkasz egy pillanatra megállt a küszöbön, és visszapillantott: Duncan látta, hogy arcáról még mindig nem tűnt el a remény.

Ezek után Magua is eltávozott, anélkül, hogy tovább érdeklődött volna a történtekről. Heyward szívéről nagy kő esett le, mert az egész idő alatt attól tartott, hogy ha megmutatják Maguának, a ravasz irokéz esetleg ráismer. A kunyhóban ismét csend lett, a harcosok letelepedtek előbbi helyükre, és szótlanul pöfékeltek tovább.

Körülbelül egy fél óra múlva az a főnök, aki nemrég Duncan orvosi segítségét kérte, befejezte a pipázást, felállt, és intett az őrnagynak, hogy kövesse. Heyward most már szívesen engedelmeskedett, s odakint egy jó nagyot szippantott a hűvös nyáresti levegőből.

Az öreg irokéz végigment a kunyhók között, amelyekben Heyward hiába kereste Alice-t és az énekmestert, majd elhagyva az ideiglenes falut, megindult a tisztás pereme felé. Közvetlenül az erdő szélén jókora domb emelkedett. Az öreg főnök éppen arra vezette Duncant, s átvágva az erdőszéli bokrokon, a domb felé kanyargó szűk ösvényre lépett. Hátuk mögött a tisztáson még játszadoztak az irokéz gyerekek; újabb rőzsét hordtak a tüzekre, amelyeknek nemrég Unkaszt és a gyáva harcos vesszőfutását kellett volna megvilágítaniuk; most az irokéz fiúk eljátszották, hogyan ugrott át Unkasz a sorfalon, és hogyan üldözték a harcosok, amíg a szökevény a festett cölöphöz nem ért. A tüzek fénye megvilágította az ösvényt, amelyen az öreg főnök és Duncan haladt. Egyszerre csak észrevették, hogy egy sötét, hatalmas alak áll előttük.

Néhány lépéssel közelebb mentek hozzá, s akkor látták, hogy egy jól megtermett medve állja az útjukat. Az öreg főnök meghökkent egy pillanatra, de miután jobban szemügyre vette az állatot, nyugodtan elhaladt mellette. Duncan tudta, hogy az indiánok néha megszelídítik az elfogott medvéket: ez is ilyen állat lehet, s most bizonyára kiszökött az erdőbe valami finom falat után. Bár a két hátsó lábán álló medve fenyegetően morgott, viselkedése egyébként nem vallott rossz szándékra. Duncan mégis némi rossz érzéssel követte a főnököt, a medve azonban őt sem bántotta. Hanem amikor visszapillantott, ijedten tapasztalta, hogy a medve megindult utánuk.

A főnök közben elért a domb lábához, amely csupa szikla volt. Duncan most értette meg úticéljukat: a sziklában barlang nyílott, s bejáratát egy fakéregből készült ajtó zárta el. Az öreg főnök szó nélkül kinyitotta ezt az ajtót, és belépett a barlangba; Duncan utána sietett, de amikor az ajtót be akarta húzni maga mögött, tapasztalnia kellett, hogy a medve is ott áll, és nem engedi. Az őrnagy nem tehetett mást, elengedte az ajtót, és szinte futva iparkodott vezetője után; a medve követte. Hosszú keskeny folyosón jártak most, a sziklás domb mélyén, s Duncan igyekezett minél közelebb maradni az irokéz főnökhöz, hogy ha a szelídített medvéből mégis kitörne eredeti vadsága, legalább ketten védekezhessenek. A medve nagyokat morgott mögötte, s egyszer-kétszer el is érte mancsaival a vállát.

Heyward maga sem tudta volna megmondani, hogy mennyi ideig tartott ez a nyugtalanító út a barlangfolyosón. Végül egy forduló után megkönnyebbülten látta, hogy valami fény világít előttük, s nemsokára kiértek a folyosóból.

A barlang itt kiszélesedett; a hatalmas üreget fából, fakéregből és kőből készített falak osztották több részre. Néhol nyílás volt a sziklatetőben, nappal arról kaptak fényt az üreg rekeszei, most pedig fáklyák helyettesítették a napfényt. A huronok itt halmozták fel legértékesebb holmijukat, s itt feküdt a beteg asszony is, abban a rekeszben, ahová az öreg irokéz és Duncan belépett.

A beteg ágyát több irokéz asszony vette körül, s Heyward nagy örömmel fedezte fel közöttük az énekmestert. Egyébként elég volt egy pillantást vetnie a betegre, máris megállapíthatta, hogy akkor sem tudna segíteni szegényen, ha csakugyan orvos volna. Az asszony kétségkívül halálán járt; kapkodó, szaggatott lélegzése elárulta, hogy már nem élhet sokáig.

David éppen elővette hangsípját, majd rázendített egy zsoltárra, mert a szent dalok erejét csodatevőnek hitte. Az indiánok türelmesen végighallgatták, tisztelve együgyűségét. Mikor az ének véget ért, Duncan ijedten hátrafordult, mert úgy hallotta, mintha az utolsó ütemeket egy félig emberi, félig állati hang ismételgetné a háta mögött. Az őrnagy odanézett, s a barlangrekesz egyik homályos sarkában meglátta a hatalmas barnamedvét, amint morogva himbálja magát az ének ütemére. Ez a látvány a jelenlevők közül Davidet képesztette el a legjobban. Ha eddig kételkedett volna a dal csodatevő hatásában, az énekmester most már szentül hitt benne. Egy ideig meredten bámult a dünnyögő fenevadra, de aztán, úgy látszik, a félelem mégis legyőzte elképedését, és David kiszaladt a helyiségből. Útközben még odakiáltotta Heywardnak:

- Itt van, és alig várja, hogy meglásson téged!

Amint eltávozott az énekmester, a medve abbahagyta a különös dünnyögést, de azért tovább himbálózott jobbra-balra. Heyward éppen azon tűnődött, hogy mit jelenthetnek David iménti szavai, amikor az irokéz főnök odalépett a beteg ágyához, és egyetlen mozdulattal távozásra szólította fel a kíváncsi asszonyokat. Ezek csak vonakodva engedelmeskedtek, mert nagyon szerették volna látni a messze földről érkezett orvos tudományát. Végül mégiscsak elhagyták a helyiséget, s amikor már a lépteik visszhangja sem hallatszott a folyosó felől, az öreg főnök Heywardhoz fordulva így szólt:

- Most pedig, testvérem, mutassa be a tudományát.

Heyward ismét rádöbbent a szerepével járó veszélyekre. Kétségbeesetten próbálta felidézni emlékezetében azokat a ráolvasó és ördögűző táncokat, amelyeket olykor az indiánoknál látott, s amelyekkel az indián varázslók a tudatlanságukat és tehetetlenségüket szokták leplezni.

Nagyon valószínű, hogy izgalmában elárulta volna magát valami gyanús mozdulattal, de szerencsére alig kezdte el a hókuszpókuszt, amikor a medve vadul felmordult. Heyward háromszor is újrakezdte a &quot;varázslatot&quot;, de a medve fenyegető magatartása miatt egyszer sem tudta folytatni.

- Úgy látom, a varázslók féltékenyek egymásra - mondta az öreg irokéz. - Inkább egyesült erővel próbáljátok meggyógyítani a lányomat, aki egyik legjobb harcosunk felesége. Nyugodj már meg! - tette hozzá, az elégedetlen medvéhez fordulva. - Elmegyek.

A főnök csakugyan kiment, s Duncan egyszerre csak magára maradt e sivár, elhagyatott barlangban a haldokló asszonnyal és a félelmetes fenevaddal. A medve feszülten figyelt, amíg a távozó főnök lépteinek zaja el nem halt a szűk folyosón, majd imbolyogva odament Duncanhez, s megállt előtte a két hátsó lábán, egyenesen, mint egy ember. Duncan nyugtalanul pillantott maga köré, valami fegyvert keresve, mert azt hitte, hogy a medve támadása most már nem késhet sokáig.

Úgy látszott azonban, hogy az állat rosszkedve hirtelen elmúlt. Már nem morgott, és ijesztő mozdulatokkal sem juttatta kifejezésre haragját; hatalmas teste megrázkódott, mintha valami belső erő mozgatná. Két mellső lábának roppant tányértalpaival ügyetlenül bökdöste a saját orrát, s míg Heyward izgatottan bámult rá, a félelmetes medvefej váratlanul hátrahanyatlott, s a helyén megjelent Sólyomszem nyílt és mosolygó arca.

- Csitt! - mondta a vadász, nehogy Heyward felkiáltson meglepetésében. - A gazemberek nincsenek messze, s ha olyan hangokat hallanak, amelyek nem tartoznak a varázslathoz, egyszerre a nyakunkon lesznek mindannyian.

- De hát miféle maskara ez, és miért vállalkoztál erre a veszélyes kalandra!

- Hja, a véletlen gyakran keresztezi az ész szándékát - felelte a vadász. - De mivel minden történetet legjobb az elején elkezdeni, elmesélek mindent szép sorjában. Miután elváltunk egymástól, Csingacsgukot és az öreg parancsnokot egy üres hódvárban helyeztem el, ott nagyobb biztonságban vannak a huronoktól, mintha az Edward-erődben volnának; az északi indiánok ugyanis szent állatnak tisztelik a hódot, mert a hódprémkereskedők még nem jutottak el hozzájuk. Azután Unkasz meg én elindultunk a másik tábor felé, ahogy megbeszéltük. Láttad a fiút?

- Láttam; eddig nem esett bántódása, de holnap reggel ki akarják végezni.

- Sejtettem, hogy ilyen ítéletet hoznak ellene - mondta Sólyomszem kevésbé vidám hangon, majd így folytatta: - Tulajdonképpen a fiú balszerencséje miatt jöttem ide, mert nem tűrhettem tétlenül, hogy az irokézek elbánjanak a barátommal. Micsoda ünnep lenne a gazembereknek, ha egyazon kínzócölöphöz kötözhetnék hozzá Fürge Szarvast meg Hosszú Puskát, ahogy engem neveznek!

- Mondd tovább a történetet - szakította félbe a türelmetlen Heyward -, nem tudhatjuk, hogy melyik pillanatban térnek vissza a huronok.

- Sose félj tőlük! A varázslóknak időt kell adni, akárcsak a fehér telepesek között kóborló papoknak. Minket éppoly kevéssé fognak egy ideig megzavarni, mint a sápadtarcúak a misszionáriusokat, akik hosszú prédikációba kezdenek előttük. Nos, Unkasz meg én találkoztunk a gazemberek egyik csapatával; a fiú túlságosan előre merészkedett; nem is nagyon hibáztatom, hiszen oly forró a vére; azután az egyik huron gyáván megfutott, Unkasz űzőbe vette, és csapdába esett.

- Az a huron drágán fizetett a gyávaságáért - mondta Heyward.

Sólyomszem sokatmondóan végighúzta mutatóujját a torkán, mintha azt jelezné, hogy érti, mire céloz Heyward. Majd így folytatta:

- Gondolhatod, hogy miután a fiú fogságba esett, én a huronok nyomában maradtam. Volt közöttünk némi csatározás, és egy-két gazemberre rásütöttem a puskámat, de hát ez nem tartozik ide. Aztán láttam, hogy puskával már nem megyek semmire, s nesztelenül megközelítettem a tábort. Szerencsémre az erdő szélén találkoztam az irokézek legnagyobb varázslójával, aki éppen maskarába öltözött; nyilván csatába készült a rossz szellem ellen. Nem sokat tétováztam, fejbe kólintottam a puskám agyával, aztán odakötöztem egy fához, felpeckeltem a száját, s a varázsló helyett én bújtam a medve bőrébe.

- És remekül játszottad a medve szerepét: az igazi medvék elbújhattak volna melletted!

- Nagyon rossz tanítvány volnék - felelte Sólyomszem -, ha az erdőben töltött hosszú évek után nem tudnám élethűen utánozni az ilyen állat mozdulatait. Csak azt sajnálom, hogy az irokéz varázslók nem párduc- vagy vadmacskabőrt viselnek, mert akkor hatásosabb szerepkörben mutathattam volna be a képességeimet. Egy ilyen otromba, cammogó medve mozdulatait nem nehéz utánozni. No de sok munka áll még előttünk; hol van Alice?

- Kerestem már a falu minden kunyhójában, de még a nyomát sem találtam sehol.

- Nem hallottad, hogy amikor az énekmester kiszaladt, azt kiáltotta: &quot;Itt van, és alig várja, hogy meglásson téged&quot;?

- Azt hittem, hogy erre a beteg asszonyra céloz - felelte Duncan.

- Szegény együgyű David, nagyon megijedt tőlem, és nem fejezte ki magát elég világosan; de biztos vagyok benne, hogy másra gondolt. Ez a barlang, úgy látom, több rekeszre oszlik. A medve nagyon jól tud mászni, hát én most felmászom a falra, és átkukucskálok azon a résen. Talán még mézesbödönök is rejtőznek ebben a sziklában, én pedig olyan állat vagyok, tudod, amelyik odavan minden édességért.

Sólyomszem nevetve felkapaszkodott az egyenetlen falon, és tréfából még most is utánozta a medve mozdulatait; de amikor a réshez ért, elhallgatott, Duncannek is intett, hogy maradjon csendben, majd gyorsan lesiklott a falról.

- Ott van - súgta -, és azon az ajtón keresztül bejutsz hozzá. Szerettem volna mindjárt megvigasztalni egy-két szóval, de egy ilyen szörnyű állattól csak megijedt volna. Egyébként, ami azt illeti, őrnagy úr, a kifestett arcoddal te sem vagy valami szívderítő látvány.

Duncan, aki máris az ajtóhoz ugrott, most hirtelen visszafordult.

- Csakugyan olyan ijesztő a külsőm? - kérdezte egy kissé bánatosan.

- No, egy éhes farkas vagy egy rohamozó hadsereg nem ijedne meg tőled; én jól emlékszem rá, hogy volt idő, amikor megnyerőbb képet mutattál. Az indián asszonyoknak talán semmi kifogásuk nem lenne a díszeid ellen, a sápadtarcú lányok azonban jobb szeretnek sápadt arcokat látni - nevetett a vadász. Aztán körülnézett, s egy parányi kis forrásra mutatott, amely itt a barlangban fakadt a sziklából. - Nézd csak, azzal a vízzel könnyen lemoshatod Csingacsguk remekművét, s ha majd visszatérsz, én kenek rá újabb díszeket. Remélem, kaptál Csingacsguktól egy kis pótfestéket, hogy ha lekopik a díszed, kiigazíthasd?

Heyward bólintott, és már oda is szaladt a vízhez, hogy lemossa az arcát. Miután megszabadult az ijesztő díszektől, feltépte az ajtót, és átment a barlang másik rekeszébe. Alice egy távoli sarokban ült, sápadtan és nyugtalanul. Szerencsére az énekmestertől tudta, hogy Heyward az irokéz táborban van, egyébként most biztosan elájult volna a meglepetéstől.

- Duncan! - kiáltotta a lány, megpillantva szerelmesét.

- Alice! - felelte Heyward, s odaszaladt a szanaszét heverő ládák, zsákok, fegyverek között.

- Tudtam, hogy nem fogsz elhagyni - mondta Alice, és sápadt arca most tűzpirosra gyúlt. - Egyedül jöttél? Bármennyire örülök is neked, szeretném tudni, hogy mi lett a többiekkel. David nem ért rá mesélni, csak annyit mondott, hogy itt vagy.

Duncan látta, hogy a lány minden ízében remeg, s így először is beszámolt az elválásuk óta történt eseményekről. Elmondta, hogy a William Henry-erőd melletti mészárlásban a lányok apjának nem esett bántódása, s Munro a közelben várja őket. Aztán elmesélte, hogyan jött ő Daviddel az irokéz táborba, s hogyan találkozott a medvebőrbe bújt Sólyomszemmel.

- Most pedig, Alice - tette hozzá -, nagy lelkierőre van szükség. Sólyomszem segítségével talán sikerül megszöknünk a vad irokézek közül, de csak akkor, ha bátor és erős leszel. Ne feledd, hogy apád a közelben vár, s nemcsak a magad boldogsága, hanem az övé is a te viselkedésedtől függ.

- Mindent megteszek apám kedvéért - felelte Alice.

- És egy kicsit az én kedvemért is, ugye? - kérdezte Heyward, gyengéden megszorítva a lány kezét.

Alice meglepetten nézett rá.

- A hely és az idő nem nagyon alkalmas arra, hogy most valljam meg érzelmeimet - folytatta Duncan. - Mégis meg kell mondanom, hogy mit érzek irántad. Apáddal már beszéltem erről.

- És Cora? Remélem, Duncan, nem feledkeztetek meg Coráról...

- Nem, dehogyis feledkeztünk meg róla! Mindent el fogunk követni a kiszabadítása érdekében. Apád egyformán szereti mindkét gyermekét. Én a legjobb barátja vagyok Corának, de hozzád még szorosabb érzelmi kapocs fűz, s meg is kértem a kezedet apádtól.

- Duncan - felelte Alice, egyenesen a szemébe nézve a fiatalembernek -, erről csak akkor beszélünk legközelebb, ha megint együtt leszünk mindannyian.

- Nem is kívánok egyebet - akarta mondani Duncan, de ekkor valaki hátulról a vállára ütött. Az őrnagy megfordult, és szemközt találta magát Maguával. Az irokéz mély torokhangon felnevetett, s arcáról vadság és gyűlölet sugárzott.

- Mit akarsz?! - kiáltotta Alice. Duncan erre a hangra magához tért. Az első pillanatban már arra gondolt, hogy birokra kel Maguával, s vagy megöli, vagy elpusztul. Most azonban Alice hangja eszébe juttatta, hogy a lánynak még szüksége van rá, tehát nem kockáztathatja életét ilyen kétes kimenetelű párviadalban.

Magua arca közben visszanyerte szokott kifejezését; az irokéz összefonta kezét a mellén, s így szólt angolul:

- A sápadtarcúak csapdába ejtik a ravasz hódot; de a rézbőrűek még a sápadtarcúakat is csapdába tudják ejteni.

- Tégy, amit akarsz! - kiáltotta Heyward izgatottan. - Megvetlek téged is, a bosszúdat is!

- Akkor is így fogsz beszélni, ha majd a kínzócölöphöz kötözünk? - kérdezte Magua gúnyosan.

- Ott is, mindenütt, akár az egész törzsed színe előtt!

- Ravasz Róka nagy főnök! - felelte az indián. - Most elmegy, és idehívja harcosait, hadd lássák, milyen bátran viseli egy sápadtarcú a kínzásokat.

Sarkon fordult, és éppen ki akart menni a helyiségből, amikor valami morgás megállásra késztette. A medve megjelent az ajtóban, szokásos cammogó járásával.

Magua egy pillanatig jobban szemügyre vette, akárcsak a beteg asszony apja, hogy nem igazi medvével áll-e szemben, hanem csak a varázslóval. Ravasz Róka megvetette a varázslókat és babonáikat, s amikor most felismerte az álruhát, szó nélkül ki akart menni a medve mellett. Egy hangosabb és fenyegetőbb morgástól azonban megint visszariadt. Aztán bosszúsan legyintett, mintha unná már a tréfát, s határozottan megindult az ajtó felé. A medve nem tágított, s mellső lábaival hadonászni kezdett a levegőben.

- Bolond! - kiáltotta Magua. - Eredj, játssz a gyerekekkel és az asszonyokkal, a harcosokat pedig hagyd békén.

Ezzel ismét ki akart menni, még csak arra sem érdemesítve a varázslónak vélt alakot, hogy megfenyegesse késével vagy tomahawkjával. Egyszerre csak a medve kinyújtotta két karját, s olyan erővel szorította magához az irokézt, ahogy csak valódi medvék tudnak szorítani. Heyward, aki lélegzet-visszafojtva figyelte ezt a jelenetet, most felkapott néhány szarvasbőr szíjat a földről, odaszaladt, és megkötözte Magua kezét-lábát. Az irokéz közben moccanni sem bírt, olyan erősen fogták az acélizmú Sólyomszem karjai. Végül Sólyomszem elengedte a megkötözött Maguát, Duncan pedig lefektette a földre.

Mindeddig Magua még csak meg sem mukkant. De amikor Sólyomszem magyarázat helyett hátratolta a medve fejét, és megmutatta saját arcát, az irokéz önkéntelenül is felkiáltott meglepetésében:

- Uff!

- Látom, megjött a hangod - mondta Sólyomszem nyugodtan. - Most azonban ismét elküldjük, hogy ide ne csődítsd a barátaidat.

Sólyomszem nem sokat tétovázott, s egykettőre felpeckelte a harcképtelen ellenség száját. Azután Duncanhez fordult:

- Gyerünk, hadd festem be az arcod, és aztán meneküljünk!

Sólyomszem csakhamar elkészült a díszekkel, s intett, hogy mehetnek a kijárat felé.

- Nem lehet! - mondta Duncan. - Nézd, Alice-nek remeg a lába, egy lépést sem bír megtenni. Menekülj hát magad, s engem bízz a sorsomra.

- Minden bajból van kiút! - felelte a vadász. - Itt éppen elég indián ruhát látok, takard be velük Alice-t, vedd a karodba, és gyere utánam.

Így is történt. Visszatértek a másik helyiségbe, ahol a beteg asszony feküdt, majd továbbmentek a szűk folyosón. Mikor a fakéregből készült kis ajtóhoz értek, hallották, hogy odakint számos irokéz gyűlt össze: a varázslat eredményét várták.

- Én nem szólhatok hozzájuk - súgta Sólyomszem. - Azonnal felismernek hangomról, hogy nem a varázsló beszél. Te beszélj velük, barátom; mondd meg nekik, hogy bezártuk a rossz szellemet a barlangba, és az asszonyt olyan helyre visszük, ahol gyógyító füvek találhatók.

Az ajtó kinyílt egy kissé, valaki be akart kukucskálni, mert már nem győzte türelemmel a várakozást. Így hát Sólyomszem nem folytathatta utasításait; bátran meglökte az ajtót, és kilépett a szabadba, egy pillanatig sem feledkezve meg arról, hogy medve módra kell cammognia. Duncan szorosan mögötte haladt, s egyszerre csak a beteg asszony izgatott rokonai és barátai között találta magát. A tömeg hátrább húzódott, s az öreg irokéz, a beteg asszony apja, megszólította Duncant:

- Testvéremnek sikerült elűznie a rossz szellemet? Mit hoz a karjában?

- A lányodat - felelte Duncan komolyan. - A betegség elszállt belőle, de ott maradt a szikla üregében. Most elviszem az asszonyt ide az erdőbe, nem messzire, hogy gyógyító hatású füvekkel megerősítsem. Mire felkel a nap, már otthon lesz a férje wigwamjában.

Az öreg főnök lefordította e szavakat irokéz nyelvre, és a tömeg helyeslően felmorajlott. A lány apja maga intett Duncannek, hogy csak menjen tovább, majd szilárd hangon így szólt a többiekhez:

- Jól van; én harcos vagyok, bemegyek a barlangba, és megvívok a rossz szellemmel.

Heyward, aki már boldogan sietett tovább, e szavakra ijedten megállt és hátra fordult.

- Megőrültél, testvérem?! - kiáltotta. - Ha bemész, a betegség téged fog megszállni; vagy ha mégsem bírna veled, kifutna a lányod után az erdőbe, és újra hatalmába kerítené! Nem, várakozzatok idekint, s ha a rossz szellem megjelenik az ajtóban, verjétek agyon dorongjaitokkal.

Ez a figyelmeztetés megtette hatását a babonás irokézekre. Az öreg főnök s egy fiatalabb harcos, aki minden bizonnyal a beteg asszony férje volt, kézbe vette tomahawkját, s elhelyezkedett a barlang bejáratánál, hogy azonnal rátámadhasson a rossz szellemre, amint kidugja a fejét; az asszonyok és a gyerekek közben vastagabb faágakat kerestek, ugyanilyen céllal. Az álvarázslók ezalatt gyorsan eltávoztak Alice-szel.

Sólyomszem azért kockáztatta meg ezt a cselt, mert bízvást számíthatott az irokézek babonás elképzeléseire; ugyanakkor azonban azt is tudta, hogy a bölcsebb főnökök inkább csak eltűrik a babonákat, de nem hisznek bennük. Most tehát minden attól függött, hogy mikor jut a varázslat híre a többi főnök fülébe, s ezért sietni kellett. Mikor a tisztáshoz értek, Sólyomszem hátrapillantott, hogy nem követi-e őket valaki a rokonok közül, majd a fák között maradva, gyorsan jobbra fordult, s úgy vezette tovább Duncant az erdőben. Nemsokára egy kitaposott ösvényre értek.

- Ez az ösvény egy patakhoz vezet - mondta Sólyomszem. - Haladj tovább a patak északi partján, amíg egy vízesést nem látsz, attól jobb kéz felé egy szikla emelkedik, kapaszkodj fel rá, és meglátod a delavárok tábortüzét. Eredj le hozzájuk, és kérj oltalmat; ha csakugyan delavárok, nem fogják megtagadni. Messzebbre nem menekülhetsz a lánnyal. A huronok hamarosan ráakadnak a nyomotokra, és egykettőre utolérnek. Eredj, s a gondviselés vigyázzon rátok!

- És te? - kérdezte Heyward meglepetten. - Csak nem akarsz elválni tőlünk?

- A huronok fogva tartják a delavárok büszkeségét, a mohikánok nemes fájának utolsó hajtását - felelte a vadász. - Visszamegyek, és megpróbálom kiszabadítani.

Duncan és Alice most könyörögni kezdett Sólyomszemnek, hogy tartson velük, s ne kockáztassa életét oly kevés reménnyel kecsegtető vállalkozásban. De hiába volt minden könyörgés, minden érv. A vadász ugyan végighallgatta őket, de aztán olyan hangon válaszolt, hogy Duncan és Alice nem is merte tovább kérlelni.

- Hallottam - mondta Sólyomszem -, hogy van egy érzés, amely mindennél erősebb köteléket teremt a fiatal férfiak és lányok között. Lehet, hogy így van. Én azonban nem ismerem ezt a köteléket: én a vadonban élek, és nem a településeken. A mohikán fiút én tanítottam meg a fegyverforgatásra, és ő bőkezűen meg is fizetett a fáradozásaimért; nemegyszer megmentette az életemet. Sok csatában harcolt az oldalamon, s amíg jobbról az ő puskáját hallottam, balról pedig a Csingacsgukét, tudtam, hogy az ellenség nem kerülhet a hátamba. Télen és nyáron, éjjel és nappal jártuk együtt a rengeteget, közös zsákmányból falatoztunk, s amíg egyikünk aludt, a másik őrködött. Esküszöm, előbb fog kipusztulni minden hűség erről a világról, s előbb válik a Szarvasölő olyan értéktelen holmivá, mint az énekmester sípja, semhogy a mohikán fiú meghalna, amiért nem volt barátja, aki segítsen rajta!

Duncan szótlanul megszorította a vadász kezét; Sólyomszem megfordult, és eltűnt az erdőben. Alice, aki most már megnyugodott egy kissé, lekéredzkedett Heyward karjából a földre. Néhány pillanatig még szomorúan álltak a sötétben, aztán a két fiatal megindult a delavár falu felé.

 
==RAVASZ RÓKA UTOLSÓ KÍSÉRLETE==

Sólyomszem pontosan tudta, hogy milyen akadályok és veszélyek várnak rá. Visszatérőben az irokéz tábor felé, azon gondolkodott, miképpen játszhatná ki az ellenség éberségét. Ismerte az irokézeket, s tisztában volt azzal, hogy nem lesz könnyű túljárni az eszükön.

Amikor közelebb ért a kunyhókhoz, óvatosabban kezdett lépkedni, s alaposan szemügyre vett mindent, ami elébe került. Az egyik kunyhó valamivel távolabb állt a többitől, s úgy látszott, mintha építői nem is fejezték volna be - talán éppen kifogytak a fából. A félig kész kunyhó résein azonban valami gyér világosság szűrődött ki, annak jeléül, hogy mégsem lakatlan. Sólyomszem lassan odalopózott, követve az óvatos hadvezérek példáját, akik a döntő támadás előtt az ellenséges előőrsök állásáról akarnak megbizonyosodni.

Bár a kunyhó körül senki sem látszott, Sólyomszem változatlanul tovább játszotta a medve szerepét, hogy ha mégis észrevennék, ne támadjanak rá azonnal. Medve módra felkapaszkodott a kunyhó falán, és benézett egy kis nyíláson. Kiderült, hogy ez a hely David Gamut szállása. Ide húzódott be gondjaival és bánatával a hűséges énekmester. A tűz mellett ült, néha egy-egy ágat dobott rá, s egész lényéből roppant mélabú áradt.

Öltözéke egy kicsit megváltozott, amióta a hódok tisztásának szélén találkozott Sólyomszemmel és társaival: most a háromszögletű kalapját is viselte; úgy látszik, néhány ruhadarab nem keltette fel az irokézek érdeklődését, s visszaadták foglyuknak.

Sólyomszem sejtette, hogy mi emészti az énekmestert, s min tűnődik olyan bánatosan: bizonyára még mindig nem tudta kiverni fejéből a csodálatosan dünnyögő medvét, amely elűzte a beteg asszony ágya mellől. A vadász leereszkedett a falról, körbejárta a kunyhót, hogy megbizonyosodjék róla, nincs-e valaki a közelben, majd az alacsony ajtóhoz lépve, hirtelen megjelent David előtt. A szerencsétlen énekmester most még jobban megrémült, s a hangsípja után kapkodott, hogy e csodatevő szerszámmal elűzze a félelmetes jelenést.

- Te sötét és titokzatos szörnyeteg! - kiáltotta David, miközben remegő kézzel feltette vaskeretes szemüvegét, s a zsoltároskönyvért nyúlt. - Nem ismerlek téged, sem a szándékaidat; de ha támadásra készülsz a templom egyik legszerényebb szolgája ellen, hallgasd előbb végig e szent dalokat, s aztán bánd meg bűneidet!

A medve megrázta bozontos testét, majd egy jól ismert hang így válaszolt:

- Tedd el azt a fütyülőszerszámot, s tanítsd meg szerénységre a torkodat is! Öt rövid és érthető angol szó most többet ér egyórai kornyikálásnál.

- Ki vagy te? - kérdezte David levegőért kapkodva, s képtelen volt rázendíteni a dalra.

- Éppen olyan ember, mint jómagad. Hát ilyen hamar elfelejtetted, hogy kitől kaptad vissza azt az ostoba szerszámot, amelyet most a kezedben tartasz?

- Lehetséges volna ez? - suttogta David egy kissé megkönnyebbülve, mert agyában mégiscsak derengeni kezdett már valami. - Sok csodálatos dolgot láttam, amióta a pogányok között tartózkodom, de ilyen csodát még egyet se!

- Ugyan, szó sincs itt csodáról! - felelte Sólyomszem, s a medvefejet hátratolva, kimutatta saját becsületes arcát. - Medvebőrbe bújtam, s ezzel minden meg van magyarázva. Most pedig lássunk munkához.

- Előbb mondd el, hogy mi történt a lánnyal és azzal a fiatalemberrel, aki oly bátran vállalkozott a kiszabadítására - kérte David.

- Most már messze járnak mind a ketten, s az irokéz gazemberek tomahawkja nem érheti utol őket. De meg tudnád-e mondani, hogy hol van Unkasz?

- Meg van kötözve, és úgy tudom, az irokézek elhatározták, hogy kivégzik. Végtelenül sajnálnám, ha egy ilyen derék fiatal indián tudatlanul költözne a másvilágra, s ezért már meg is próbáltam hatni rá egy szent dallal, amely...

- El tudsz vezetni hozzá? - vágott a szavába Sólyomszem.

- Nem lenne nehéz - felelte David tétovázva -, de azt hiszem, a te jelenléted inkább súlyosbítaná, semmint enyhítené a fiatal indián helyzetét.

- Elég a beszédből, vezess! - mondta Sólyomszem; ismét eltakarta az arcát, és kilépett a kunyhóból. 

Útközben a vadász kifaggatta az énekmestert, s megtudta, hogy az irokézek egyszer már beengedték Unkaszhoz Davidot, hiszen nem tartották épelméjűnek, s ezért tisztelték. Azonkívül az énekmester valamelyest össze is barátkozott az egyik őrrel, aki tudott egy kicsit angolul. David ugyanis vallási előadásokat intézett az őrhöz, s bár az irokéz nem sokat törődött a kegyes szavakkal, mégis tetszett neki, hogy az énekmester ilyen buzgón foglalkozik vele.

Sólyomszem mindezt türelmesen végighallgatta, s néhány utasítást adott Davidnak. Végül elértek ahhoz a kunyhóhoz, amelyben az irokézek Unkaszt fogva tartották. Mivel ez a kunyhó éppen a falu közepén állt, nehezebb volt észrevétlenül megközelíteni vagy elhagyni, mint bármely másikat. Sólyomszem azonban nem is törődött azzal, hogy észreveszik-e vagy sem. Bízott álöltözetében és színjátszó képességében, s a legegyenesebb úton tartott a kunyhó felé. Az időpont kedvező volt; az előbb még nagy lármával hancúrozó gyerekek már aludtak, s az asszonyok és a harcosok legnagyobb része is visszavonult szállására. Mindössze négy-öt férfi őgyelgett Unkasz börtöne előtt, s időnként be-benézett a fogolyhoz.

Amikor meglátták a félkegyelmű Gamutot és a törzs jól ismert varázslóját, készséggel kitértek az útjukból. A kunyhó előtti helyet azonban nem hagyták el, sőt látszott rajtuk, hogy most még inkább ott akarnak maradni, mert kíváncsiak a varázsló szokásos hókuszpókuszaira.

Sólyomszem nem szólíthatta meg az irokézeket, hiszen elárulta volna magát a hangjával, s ezért Davidra kellett bíznia az egész beszélgetést. Szerencsére az énekmester nem felejtette el az útközben kapott utasításokat, s a következő szavakkal fordult ahhoz az őrhöz, aki tudott egy kicsit angolul:

- A delavárok asszonyok! Honfitársaim, az ostoba angolok azt mondták nekik, hogy ragadjanak tomahawkot, és támadják meg az irokézeket. Ezért a delavárok egy pillanatra megfeledkeztek asszonyi mivoltukról. De akarod-e hallani, testvérem, amint Fürge Szarvas visszakéri szoknyáját, és sírva fakad a kínzó oszlopon?

- Uff! - kiáltotta az irokéz, akinek a legnagyobb gyönyörűséget nyújtotta volna David szavainak a beteljesülése.

- Akkor álljon félre, testvérem, hogy a varázsló meg én bemehessünk, és ráfújhassunk a kutyára.

Az irokéz lefordította társainak David szavait, s erre valamennyien helyeslő kiáltásokat hallattak. Félrehúzódtak a kunyhó bejáratától, és intettek a varázslónak, hogy lépjen be. A medve azonban leült a földre, és morogni kezdett.

- A varázsló attól fél, hogy leheletét a testvérei is megérzik, s akkor belőlük is elszáll a bátorság - mondta David. - Menjetek hát egy kicsit messzebbre!

Az irokézeket semmi sem ijeszthette volna meg jobban, s így azonnal szót fogadtak; valamivel távolabb helyezkedtek el, de úgy, hogy azért jól lássák a kunyhó bejáratát. Ekkor Sólyomszem felállt, és cammogva bement a fogolyhoz. Odabent sötét volt, csak egy leégett tűz parazsa világított.

Unkasz a kunyhó legtávolabbi sarkában feküdt gúzsba kötve. Amikor meglátta a félelmetes állatot, lebiggyesztette az ajkát. Azt hitte, ellenségei egy igazi medvét küldtek be hozzá, hogy megijesszék. Sólyomszem számított arra, hogy az ellenség kívülről figyeli, s ezért nem leplezte le magát mindjárt, hanem fenyegető medvetáncba kezdett. A fiatal mohikán ugyan az igazinak vélt medvétől sem ijedt meg, de ijedelme különben is gyorsan elmúlt volna, mert éles szeme azonnal észrevette, hogy a táncoló alak nem egészen úgy mozog, mint az igazi medvék. Sólyomszem bizonyára elszégyellte volna magát, ha tudja, hogy most sokkal kisebb sikert arat a medve szerepében, mint nemrég Heyward előtt.

Egy ideig folytatta a táncot, majd látva, hogy David az utasítások szerint éppen az ajtónyílásban helyezkedett el, s az irokézek nem pillanthatnak be, megállt. Mielőtt kibújt volna a medvebőrből, kígyósziszegést hallatott, hogy Unkasz tudomást szerezzen ottlétéről, s még véletlenül se kiáltson fel meglepetésében. Unkasz azonnal felfigyelt, Sólyomszem gyorsan levetette magáról a medve bőrét, odasietett a fogolyhoz, elvágta kötelékeit, majd kezébe adta a kést. A fiatal mohikán talpra ugrott.

- Az irokézek odakint vannak - mondta Sólyomszem, s egy másik kést vett elő az övéből. - Ha bejönnek, védekezünk.

- Menjünk innen - súgta Unkasz.

- Hová?

- A delavárokhoz.

- Jó - mondta Sólyomszem -, de mit csinálunk az irokézekkel, akik az ajtó előtt állnak? Öten vannak, s az énekmesterre egyáltalán nem számíthatunk a harcban.

- Az irokézek hencegő kutyák - felelte Unkasz gúnyosan. - Szent állatuk a jávorszarvas, de olyan lassan másznak, mint a csigák. A delavárok a teknősbéka gyermekei, s mégis gyorsabban futnak a szarvasnál.

- Van igazság abban, amit mondasz, fiú; nem is kétlem, hogy jó pár mérfölddel megelőznéd az irokézeket, s még ki is fújnád magad, mielőtt üldözőid a másik faluhoz érnének. De az én erőm a karomban van, nem pedig a lábamban. Könnyen be tudnám verni a fejét akármelyik irokéznek, de versenyfutásban ők lennének a győztesek.

Unkasz, aki már az ajtó felé lépett, most visszafordult, és megint a kunyhó sarkába húzódott. Sólyomszem azonban hangosan gondolkodott tovább, s végül is a következő megállapításra jutott:

- Mondom, én nem tudok olyan gyorsan futni, mint te, ez azonban még nem ok arra, hogy fogságban maradj. Indulj hát el egyedül, Unkasz, én pedig felveszem a medvebőrt, és megpróbálom ravaszsággal jóvátenni a lassúságomat.

A fiatal mohikán nem válaszolt; nyugodtan keresztbe tette a karját, és nekitámaszkodott a kunyhó falának.

- Nos - kérdezte Sólyomszem -, miért késlekedsz? Elég időm lesz átöltözni, hiszen az irokézek előbb téged vesznek űzőbe, s csak azután térnek ide vissza.

- Unkasz marad - felelte a fiatal mohikán.

- Miért?

- Hogy együtt harcoljon apja testvérével, és együtt haljon meg a delavárok barátjával.

- Tudtam - mondta Sólyomszem, acélos ujjaival megszorítva Unkasz kezét -, tudtam, hogy úgysem hagysz el, hiszen mohikán vagy! Hát akkor próbáljunk valamilyen cselhez folyamodni. Vedd fel a medvebőrt; biztos vagyok benne, hogy csaknem olyan jól el tudod játszani a medve szerepét, mint én.

Unkasz erre nem szólt semmit, bár titokban meg volt győződve arról, hogy Sólyomszem egyáltalán nem nyújtott tökéletes alakítást a medve szerepében. A fiatal mohikán belebújt a medvebőrbe, s türelmesen várta idősebb barátjának utasításait.

- Nos, énekmester uram - fordult Sólyomszem Davidhoz -, most rajtunk a sor, hogy ruhát cseréljünk. Vedd fel a vadászingemet és a sapkámat, nekem pedig add ide a kabátodat és a háromszögletű kalapodat. A zsoltároskönyvet, a szemüveget és a hangsípot is el kell kérnem tőled, de becsületszavamat adom rá, hogy ha még egyszer találkozunk az életben, hiánytalanul visszakapsz mindent.

David szó nélkül beleegyezett a cserébe. Sólyomszem gyorsan magára vette a kölcsönkapott ruhadarabokat, s miután orrára felkerült a vaskeretes pápaszem, fejére pedig a háromszögletű kalap, a csillagok fényében bárki összetéveszthette volna Gamuttal, hiszen körülbelül egyforma magasak voltak. Miután a ruhacsere megtörtént, Sólyomszem az énekmesterhez fordult.

- Nagyon nagy benned a félsz? - kérdezte az átöltözött énekmestertől.

- Hivatásom békés természetű, és sohasem forgattam fegyvert - felelte David. - Mindazonáltal senki sem mondhatja, hogy akár a legnagyobb veszélyek közepette is megfeledkeztem volna kötelességemről és hitemről.

- Most csak egy pillanatnyi veszélynek akarlak kitenni - mondta a vadász. - Ez a pillanat akkor következik majd be, amikor az irokézek rájönnek, hogy becsaptuk őket. Ha első haragjukban nem vernek agyon téged, később már nem fognak bántani: hiszen tudod, félkegyelműnek tartanak, s mint ilyet, rendkívül tisztelnek. Ha vállalod, hogy itt maradsz, ülj le ott az árnyékban, és tégy úgy, mintha te volnál Unkasz, egészen addig, amíg az irokézek fel nem fedezik az igazságot. Akkor, mint mondottam, egy-két nehéz pillanat vár rád. Nos, válassz: vagy kirohanunk együtt mind a hárman, vagy itt maradsz.

- Választottam - felelte David szilárd hangon. - Itt maradok a fiatal mohikán helyén. Ő bátran és odaadóan harcolt érettem, s én hálából mindent megteszek, hogy életben maradjon.

- Igaz férfi módjára beszéltél; azt hiszem, csak a rossz iskoláidon múlott, hogy nem lettél különb ember. Helyezkedj el, úgy, ni; jobban húzd be a fejed és főként a lábad, különben az irokézek túl hamar rájönnének, hogy ez a hosszú alak nem lehet Unkasz. Maradj csendben, ameddig csak lehet, s ha megszólalsz, mindjárt ereszd ki a hangod, ahogy szoktad; hadd jusson az irokézek eszébe már az első pillanatban, hogy nem vagy beszámítható. Ha mégis megskalpolnának, biztos lehetsz abban, hogy Unkasz meg én bosszút állunk érted.

- Megállj! - mondta David, látva, hogy Sólyomszem és a fiatal mohikán indulni készül. - Istennek hitvány, alázatos szolgája vagyok, akihez nem illik a bosszú. Így hát ne bántsátok ellenségeimet; bocsássátok meg nekik, ha végeznek velem.

Sólyomszem meghatódott az énekmester együgyűségétől; nem válaszolt semmit, csak megszorította David kezét, s a medvebőrbe bújt Unkasszal együtt kilépett a kunyhóból.

A vadász tudta, hogy amint megjelenik az ajtónyílásban, mind az öt irokéz rámereszti a szemét; ezért rögtön alkalmazkodott új szerepéhez, és tőle telhetőleg megpróbálta utánozni David mozdulatait. Jobb kezét fel-alá lóbálta, mint Gamut szokta éneklés közben, sőt valami zsoltárforma dallamra is rázendített. Szerencsére az irokézek füle nem volt zeneileg iskolázott, különben azonnal rájöttek volna a turpisságra. Amikor odaértek az irokézek csoportjához, az angolul beszélő harcos kinyújtotta karját, és megállította az énekmesternek vélt alakot.

- Mit csinál a delavár kutya? - kérdezte az irokéz, s előrehajolt, hogy a homályban jobban lássa az énekmester arckifejezését. - Megijedt? Mikor hallhatjuk a nyögéseit?

Ekkor a medve olyan vadul mordult fel, hogy az irokéz harcos önkéntelenül is elengedte az állítólagos énekmester karját, és hátrahőkölt. Egy pillanatig maga sem tudta, igazi medvével áll-e szemben vagy csak a törzs varázslójával. Sólyomszem folytatta fülsértő éneklését, s az irokézek szent borzadállyal húzódtak vissza tőle. A medve és az énekmester megszemélyesítője akadálytalanul haladhatott tovább.

Unkasznak és a vadásznak minden lelkierejére szüksége volt, hogy nyugodtan és lassan ballagjon tovább a kunyhók között. Észrevették ugyanis, hogy az irokézek kíváncsisága kezdi legyőzni a félelmüket, s a harcosok odasettenkednek a börtönkunyhó bejáratához. Nyilván türelmetlenek voltak, és máris szerették volna látni a varázslat eredményét. Ha David most ügyetlenül megmozdul, vagy másképpen elárulja magát, az irokézek azonnal a két szökevény után erednek, és minden bizonnyal foglyul ejtik őket.

Ilyesmi azonban egyelőre nem történt, s Unkasz és Sólyomszem már az erdő széléhez közeledett, amikor rettenetes kiáltás hallatszott a börtön-kunyhó felől. A fiatal mohikán azonnal levetette magáról a medvebőrt.

- Nyugalom! - mondta a vadász, s megfogta Unkasz karját. - Még nem történt semmi. Csak meglepetésükben kiáltottak fel.

De a következő pillanatban már számtalan üvöltés remegtette meg a levegőt. Sólyomszem tüstént odaugrott egy erdőszéli bokorhoz, s kihúzott alóla két puskát.

- Most már jöhetnek! - kiáltotta a vadász, meglóbálva feje fölött a Szarvasölőt, míg Unkasz a másik fegyvert vette magához. - Ha utolérnek is, drága árat kell fizetniük a skalpjainkért!

Ezek után a szavak után futva megindultak mind a ketten, és csakhamar eltűntek az erdő sűrűjében.

De térjünk vissza a börtön-kunyhóhoz. Mikor az irokézek, úgy gondolták, hogy a varázsló félelmetes lehelete már eloszlott, óvatosan odalopóztak s benéztek. A hunyó parázs fényében csakugyan azt hitték, hogy a foglyukat látják. Végül mégis bekövetkezett az a baleset, amelytől Sólyomszem annyira tartott; az énekmester belefáradt a kényelmetlen tartásba, hiszen jócskán össze kellett húzódzkodnia, hogy hórihorgas alakja rövidebbnek látszódjék. Izmai fokozatosan elernyedtek, a bal lába mindinkább kinyúlt, s végül elérte és megrúgta a parazsat. Az irokézek eleinte azt hitték, hogy a varázslat ereje torzította így el a foglyukat. Ekkor azonban David, aki nem tudta, hogy figyelik, a fejét is megmozdította, és éppen az irokézek felé fordult. Unkasz nemes arca és az énekmester együgyű vonásai között akkora volt a különbség, hogy az irokézeknek azonnal fel kellett ismerniük a cserét. Berohantak a kunyhóba, durván felrángatták Davidot a földről, s miután körülnéztek, megértették, hogy mi történt. Ekkor hangzott fel az első kiáltás, amelyet a szökevények is hallottak.

Az irokézek nem tudtak hová lenni éktelen haragjukban. Tomahawkjukat lóbálva fordultak David felé, s az énekmester szentül meg volt győződve róla, hogy ütött az utolsó órája. Ennek ellenére nem feledkezett meg barátairól, s hogy még egy utolsó szolgálatot tegyen nekik, torkaszakadtából énekelni kezdett: így akarta a lehetőségekhez képest feltartóztatni az irokézeket. A harcosok csakugyan megzavarodtak egy kissé; hirtelenében nem tudták, mit tegyenek; végül mégsem bántották a félkegyelmű Davidot, hanem kirohantak a kunyhóból, és kiáltásaikkal felriasztották a falut.

Az indián harcosok nagyon éberen alszanak, s a riasztó kiáltásokra csakhamar felugrottak, és harcra készen kirohantak kunyhóikból. A szökés híre hamarosan elterjedt közöttük, s az egész törzs a tanácskozás céljait szolgáló kunyhó köré sereglett, türelmetlenül várva a főnökök határozatát. Ebben a körültekintést és ügyességet kívánó helyzetben nagy szükség lett volna a ravasz Magua tanácsaira. Többen is az ő nevét kiáltották, s mindenki csodálkozva nézett körül, hogy Ravasz Róka miért nincs közöttük. Végül is futárokat küldtek a kunyhójába.

Közben a legügyesebb és leggyorsabb lábú fiatal harcosok parancsot kaptak, hogy járják körbe az erdő szélét, s állapítsák meg, nem ólálkodnak-e a közelben a szomszédos delavárok. A gyerekek és az asszonyok ide-oda rohangáltak; egyszóval rettenetes volt a kavarodás a táborban. Végül a rend mégiscsak helyreállott, s a legidősebb és legkiválóbb főnökök bevonultak tanácskozni a kunyhóba.

Odakint egyszerre csak nagy kiáltozás támadt: a kiküldött harcosok egyik csapata tért vissza. A tömeg utat nyitott nekik, s a kunyhó bejáratában csakhamar megjelent néhány fiatal harcos a törzs varázslójával, akit Sólyomszem harcképtelenné tett, és egy fához kötözött.

Bár a huronok különbözőképpen vélekedtek erről a varázslóról - egyesek tisztelték, mások szélhámosnak tartották -, most mindannyian figyelmesen hallgatták végig. Amikor a pórul járt varázsló befejezte elbeszélését, a beteg asszony apja előlépett, és ő is közölte, amit tudott, így hát világosan kiderült, hogy a medve bőrébe bújva egy ellenséges harcos járt a barlangban.

Az irokézek most hozzáláttak a további vizsgálathoz. Ravaszul és körültekintően jártak el, mint ahogy szoktak. Ahelyett, hogy tömegestül betódultak volna a barlangba, kiválasztottak tíz okos és bátor harcost, s ezeket küldték előre. A tíz irokéz a beteg asszony apjának vezetésével megindult a hosszú folyosóban. Amikor beértek a nagy üreg első rekeszébe, megdöbbenve tapasztalták, hogy az asszony még mindig ott fekszik ágyán, a kanadai fehér orvos tehát nem őt vitte ki az erdőbe! Az apa izgatottan az ágyhoz lépett, s a fekvő asszony fölé hajolt, mintha nem akarna hinni a szemének. De az első pillantás mindjárt meggyőzte az igazságról: mégis a lánya feküdt ott, méghozzá holtan.

Az öreg irokéz egy pillanatra átengedte magát bánatának, s eltakarta szemét. Aztán visszanyerte önuralmát, a többiekhez fordult, s halott lányára mutatva így szólt:

- Leányom eltávozott közülünk! A Nagy Szellem haragszik gyermekeire.

E gyászos bejelentést ünnepélyes csend fogadta. Rövid szünet után az egyik idősebb harcos meg akart szólalni, amikor valami sötét tömeg kihengeredett a szomszédos helyiségből, s feléjük gurult. A homályos barlangban nem látták mindjárt, hogy mi az, s fegyvereikhez kapva hátraugrottak. Azután valaki felkapott egy fáklyát, odatartotta, s mindannyian felismerték Magua vad és eltorzult arcát. Az irokézek hangosan felkiáltottak meglepetésükben.

Csakhamar előkerültek a kések, és átvágták Magua kötelékeit. Ravasz Róka felállt, és megrázta magát, mint egy oroszlán a barlangjában. Egyetlen szó sem hagyta el az ajkát, de keze görcsösen játszott a kése markolatával, szeme pedig villogva fürkészte a többieket, mintha azt keresné, hogy kin tölthetné ki a bosszúját.

Nagy szerencse, hogy Unkasz, Sólyomszem és David nem voltak jelen ebben a pillanatban, mert Magua kétségkívül azonnal megölte volna őket. Iszonyú haragjában nem halasztotta volna tovább a kivégzést, hogy az ellenséget még szörnyűbb kínzásoknak vethesse alá. Fogait csikorgatva kénytelen volt megállapítani, hogy minden oldalról a barátai veszik körül, s nincs áldozat, akire rávethetné magát. A többiek jól látták ezt az őrülettel határos dühöt, és hosszú ideig néma csendben várakoztak. Végül a legidősebb főnök megszólalt.

- Testvérem találkozott egy ellenséges harcossal - mondotta. - Itt van-e a közelben, hogy a huronok bosszút állhassanak?

- Halál a delavárra! - kiáltotta Magua mennydörgő hangon.

Ismét hosszú, sokatmondó csend támadt. Végül megint az előbbi öreg főnök szólalt meg:

- A delavárnak gyors a lába, és nagyokat tud ugrani, de a fiatal harcosok már a nyomában vannak.

- Megszökött? - kérdezte Magua mély torokhangon.

- Egy gonosz szellem járt közöttünk, és a delavár elködösítette a szemünket.

- Egy gonosz szellem! - kiáltotta Magua gúnyosan. - Ez az a szellem, amely annyi irokéz életét kioltotta, amely a vízesésnél harcolt ellenünk, amely a gyógyító forrás mellett kiszabadította foglyainkat, s mely nemrég megkötözte Ravasz Róka karját.

- Kiről beszél testvérem?

- Arról a kutyáról, akinek sápadt arca mögött indián ravaszság rejlik: Hosszú Puskáról.

A rettenetes név hallatára felkiáltottak. Az elszörnyedés azonban csakhamar helyet adott a gyűlöletnek; az irokézek arra gondoltak, hogy ellenségük, akit annyira szerettek volna kézre keríteni, itt járt közöttük, és mégis sértetlenül hagyta el a tábort. Haragjuk vadul fellángolt, mintha Magua szenvedélye a többiekre is átragadt volna. Egyesek a fogukat csikorgatták, mások dühösen üvöltöztek, ismét mások eszeveszetten csapkodtak a levegőbe, mintha gyűlöletük tárgya ott volna előttük.

Elsőnek Magua csillapodott le, gondolataiba merült, majd olyan arcot vágott, mint aki tudja, hogy mi a teendő.

- Üljünk tanácsot - mondta Ravasz Róka méltóságteljesen. - Magua beszélni akar.

Társai némán engedelmeskedtek, s a harcosok csoportja visszatért a nagy kunyhóba. Amikor mindannyian elhelyezkedtek, Magua felállt, és elmondta, hogy mi történt. Az irokézek most már megértették Duncan és Sólyomszem cselfogását, s a legbabonásabbak sem hittek többé az állítólagos varázslatban. Nem férhetett kétség ahhoz, hogy bosszantóan, felháborítóan, szégyenletesen becsapták őket. Amikor Magua befejezte előadását, és leült, a főnökök komoran összenéztek, mintha nem tudnák ésszel felfogni ellenségeik vakmerőségét és sikerét. Végül tanácskozni kezdtek a bosszú lehetőségeiről és módozatairól.

Miután újabb harcosokat küldtek ki az erdőbe, hogy kövessék a szökevények nyomát, az idősebb főnökök sorra felemelkedtek, és előadták véleményüket. Magua némán és tisztelettudóan végighallgatta őket. A ravasz irokéz visszanyerte önuralmát, s most szokásos óvatosságával és ügyességével készült a továbbiakra. Álláspontját csak akkor óhajtotta előadni, amikor a többi főnök már mind kifejtette a magáét. Közben az üldöző harcosok közül egynéhányan visszatértek, és jelentették, hogy a szökevények nyomai a szomszédos delavár faluba vezetnek. Említettük már, hogy amikor Magua megérkezett az irokézek közé, azonnal különválasztotta foglyait. Alice-t a közelben tartotta, tudva, hogy ezzel a tússzal bármit elérhet Coránál. Ezt a különválasztást az indián szokások követelték meg, amellett Magua még arra is számított, hogy megnyeri a veszélyes szomszédok jóindulatát, ha egy ideig rájuk bízza a foglyot.

Maguában két indulat dolgozott: egyrészt a bosszúvágy Munro ellen, másrészt az a törekvés, hogy visszalopja magát az irokézek kegyeibe, és tekintélyes főnök legyen közöttük. E kettős cél érdekében már eddig is mindent elkövetett.

A főnökök egy része most vad és vérszomjas tervekkel állt elő; meglepetésszerűen üssenek rajta a delavár táboron, és szerezzék vissza foglyaikat. Mindannyian azzal érveltek, hogy becsületük, érdekük és elesett bajtársaik emléke is megtorlást kíván. Maguának azonban könnyű volt rámutatni e tervek veszélyességére és kimenetelük kétséges voltára. Beszélt a nehézségekről, a rendkívüli kockázatról, s csak miután sikerült minden ellenérvet megcáfolnia, akkor adta elő a maga javaslatát.

Szokása szerint mindenekelőtt a többiek hiúságát kezdte legyezgetni. Felsorolta, hogy a huronok hányszor bizonyították be erejüket és bátorságukat, amikor valamilyen sérelmet kellett megtorolni, majd dicshimnuszt zengett a bölcs ravaszságról. Például felhozta a hódokat: mennyivel ravaszabbak a többi állatnál; az emberek azonban ravaszabbak a hódoknál, a huronok pedig a többi embert is felülmúlják ravaszságban. Miután elég sokáig dicsőítette a ravaszságot, megmagyarázta, hogy mennyire szükség van rá a jelenlegi helyzetben. A kanadai francia parancsnok - mondotta - haragszik az irokézekre, amióta ezek vörösre festették tomahawkjukat a William Henry-erődből elvonuló angolok vérével; a szomszédos törzs, amely éppen olyan népes, mint az irokézeké, idegen nyelvet beszél, nem szereti őket, és örömmel látja, hogy a huronok kiestek a francia parancsnok kegyeiből. Nem szabad hagyni, hogy az irokézek helyett a delavárok szerezzék meg a kanadai parancsnok jóindulatát.

Magua látta, hogy az idősebb főnököket már megnyerte ravaszságával, csak a fiatalabb harcosok berzenkednek még. Ekkor ügyesen tovább szőtte a beszéd fonalát, s utalt arra, hogy ha eleinte óvatosan járnak el, később lecsaphatnak az ellenségre, és az utolsó szálig elpusztíthatják. Ilyen módon végül is sikerült megnyernie mindkét pártot, a higgadtakat csakúgy, mint a heveseket. A törzs elhatározta, hogy megfogadja a szavát, és Maguára bízta a vezetést.

Az újdonsült főnök ezek után felderítőket küldött szét minden irányba; elrendelte, hogy az irokézek kémei közelítsék meg a delavár tábort, a harcosok térjenek vissza kunyhóikba, de legyenek hívásra készen, az asszonyok és gyerekek pedig ne mutatkozzanak többé, s ne is hangoskodjanak.

Miután ezek a rendeletek elhangzottak, Magua végigsétált a falun, néhol benézett egy-egy kunyhóba, biztató szavakat intézett barátaihoz, megerősítette az ingadozókat, és hízelgő szavaival mindannyiukat behálózta. Végül visszahúzódott a saját kunyhójába, amelyben egyedül lakott: felesége az egyik főnökhöz került, miután Maguát elűzték az irokézek, s azóta meg is halt, gyerekei pedig nem voltak.

A törzs nyugovóra tért, de Magua egész éjszaka virrasztott, s tovább szőtte terveit. Néha egy-egy ágat dobott a tűzre, s ha valaki most bepillant hozzá, megijedt volna a lángok fényében vöröslő arctól.

Jóval napkelte előtt a harcosok szállingózni kezdtek Magua kunyhójába. Körülbelül húszan gyűltek össze. Magukkal hozták puskájukat és egyéb hadi felszerelésüket, de harci színeket nem viseltek. Magua ügyet se vetett rájuk, amikor beléptek, s a jövevények egy része csendben letelepedett az árnyékba, mások pedig szobormereven álldogáltak a kunyhó fala mellett.

Mikor valamennyien együtt voltak, Magua felállt, és jelt adott az indulásra. Az irokézek libasorban követték vezetőjüket, s a csapat hangtalanul és észrevétlenül elhagyta a tábort. Inkább kísértetekhez hasonlítottak, semmint vakmerő harcosokhoz.

Magua nem azt az ösvényt választotta, amely egyenesen a delavár faluhoz vezetett, hanem a kanyargó patak mentén haladt, amíg a hódok tavához nem ért. A nap már felvirradt, amikor kiléptek a hódok által vágott tisztásra. Magua mellén jól látszott a &quot;totemje&quot;, vagyis annak az állatnak a rajza, amelyet jelvényül választott és odafestett: egy róka. Egy másik irokéznek a hód volt a totemje, s ez a harcos valósággal bűnnek tartotta volna, ha a hódvárak mellett elhaladva nem köszönti ezt az állatot. Meg is állt, s olyan szavakat intézett a hódokhoz, mintha értelmes lények volnának. Rokonainak nevezte őket, és köszönetet mondott nekik, amiért eddig olyan sikeresen megoltalmazták minden harcban. Azt is eszükbe juttatta, hogy sohasem bántalmazta őket, bár néhány kapzsi kereskedő az irokézekhez is eljutott, és magas árat kínált a hódbőrökért. Végül megemlítette a mostani vállalkozást, és udvariasan kérte a hódokat, hogy őrködjenek fölötte változatlanul, s legalább részben ruházzák át rokonukra hírneves bölcsességüket.

A többi irokéz tisztelettudó és figyelmes tartásban hallgatta végig ezt a beszédet. Közben néhány fekete alak felbukkant a tó vizéből, s a hódok rokona ebből nagy örömmel arra következtetett, hogy szavai nem voltak hiábavalók. Éppen végére ért a beszédnek, amikor egy hatalmas hód kidugta a fejét az egyik kunyhóból, pedig ez sérültnek és lakatlannak látszott. Az irokéz nagyon jó jelnek vélte ezt a bizalmat, s bár a hód gyorsan visszahúzódott, hálaadó szavakban tört ki, és megköszönte rokonának ezt a figyelmességét.

Amikor Magua úgy gondolta, hogy az irokéz harcos már eleget hódolt családi érzéseinek, jelt adott az indulásra. A harcosok hangtalan léptekkel továbbmentek, s ekkor a tiszteletre méltó külsejű hód ismét kidugta fejét a fedezékből. Ha az irokézek most visszapillantanak, tapasztalhatták volna, hogy az állat szinte emberi érdeklődéssel tekint utánuk. Végül, amikor az irokézek elhagyták a tisztást, és belevetették magukat az erdőbe, az állat teljesen kibújt várából, egyetlen mozdulattal lerázta fejéről a bundát, s arca helyén előbújtak Csingacsguk komor vonásai.

 
==TAMENUND==

A delavárok törzse, illetve törzsüknek az a része, amely most a közelben táborozott, körülbelül ugyanannyi harcost számlált, mint az irokézeké. Akárcsak szomszédaik, a delavárok is Montcalmmal jöttek angol területre, és jó mélyen behatoltak a mohawk indiánok vadászmezőire. Mégis éppen abban a pillanatban tagadták meg segítségüket a francia parancsnoktól, amikor ennek a legnagyobb szüksége lett volna rá. A franciák nemigen értették e furcsa tartózkodás okát. Leginkább arra gyanakodtak, hogy a delavároknak eszükbe jutott régi szerződésük, amelyet az angolokkal s a velük szövetséges indiánokkal kötöttek, s ezért nem akarnak harcolni régi szövetségeseik ellen. Álláspontjukat egy tömör indián üzenetben fejezték ki: csatabárdjaik tompák, és idő kell, amíg kiélesítik. Montcalm jobbnak látta, ha nem erőlteti tovább a dolgot, s inkább megelégszik a delavárok tétlen barátságával, semhogy szigorú intézkedések által esetleg nyílt ellenséggé változtassa őket.

Aznap reggel, amikor Magua elhaladt néma csapatával a hódvárak mellett, a delavár faluban oly nagy volt a nyüzsgés, mintha máris dél lett volna. Az asszonyok kunyhóról kunyhóra szaladgáltak, egyesek a reggelit készítették, mások izgatottan suttogtak barátnőikkel. A harcosok csoportosan álldogáltak, inkább tűnődve, semmint beszélgetve, s ha néhány szót szóltak, érződött a hangjukon, hogy alaposan megrágták a mondanivalójukat. A fegyverek és vadászszerszámok ott voltak a kezük ügyében, a kunyhók falának támasztva, de senki sem készült az indulásra. Néha egy-egy harcos odalépett fegyvereihez, és alaposabban vette szemügyre, mint amikor csak az erdő vadjai ellen készülődik az ember. Néha valamennyien a falu közepén álló legnagyobb kunyhó felé fordultak, mintha oda irányulna minden gondolatuk.

Egyszerre csak a falu szélén álló lapos szikla tetején egy ember jelent meg. Fegyver nem volt nála, és úgy festette ki arcát, hogy a színek inkább enyhítsék, semmint fokozzák kifejezésének vadságát. Amikor a delavárok szeme elé került, megállt, s a barátság jeléül előbb az égre emelte, majd mellére szorította két kezét. A falu lakosai halk, üdvözlő morajjal fogadták köszöntését, s hasonló baráti jelekkel biztatták, hogy jöjjön közelebb. A sötét alak leereszkedett a szikláról, s méltóságteljes léptekkel megindult a falu közepe felé. Mindenki néma csendben figyelte, csak az idegen karját díszítő ezüst csecsebecsék s a mokasszinjára varrt csengettyűk csilingelése hallatszott. A főnökök csoportjához érve megállt, s ekkor a delavárok látták, hogy a jövevény nem más, mint Ravasz Róka, az általuk jól ismert irokéz főnök.

Fogadtatása némán és komolyan zajlott le. Az elöl álló harcosok félrehúzódtak, utat nyitva legjobb szónokuknak, s ez csakhamar elő is lépett.

- Üdvözöljük a bölcs huront - mondta a delavár szónok. - Reméljük, azért jött hozzánk, hogy &quot;szukkotas&quot;-t egyék testvéreivel.

- Úgy van - felelte Magua méltóságteljesen bólintva.

A delavár főnök kinyújtotta karját, megfogta Magua csuklóját, s így üdvözölték egymást újra. Aztán a delavár behívta a vendéget saját kunyhójába, hogy megossza vele a reggelijét. Magua elfogadta a meghívást, s a két harcos három-négy idősebb delavár társaságában nyugodtan elsétált, míg a többiek rendkívül kíváncsian törték a fejüket a szokatlan látogatás okán, de egyetlen szóval sem árulták el kíváncsiságukat.

Az étkezés alatt nagyon óvatos beszélgetés folyt: nem is esett szó másról, csak Magua legutóbbi vadászatáról. Miután az asszonyok elvitték az üres tányérokat és kulacsokat, a házigazda és a vendég belekezdett a sok ravaszságot igénylő beszélgetésbe.

- Vajon a nagy kanadai parancsnok arca ismét a huronok felé fordult? - kérdezte a delavárok szónoka.

- Mikor nem fordult feléjük? - felelte Magua. - A parancsnok így szólít bennünket: &quot;Szeretett gyermekeim.&quot;

A delavár komolyan bólintott, bár tudta, hogy Magua hazudik, majd így folytatta:

- Harcosaitok tomahawkja nemrég nagyon piros volt.

- Úgy van; de most már fényes és tompa, mert az angolok halottak, s a delavárok a szomszédaink.

A delavár főnök egy kézmozdulattal nyugtázta ezt a baráti kijelentést, és nem válaszolt. Aztán Magua, mintha az előbbi megjegyzésről eszébe jutott volna a William Henry-erőd mellett lezajlott mészárlás, ezt kérdezte:

- Sok gondot okoz testvéremnek a foglyom?

- Szívesen látjuk. 

- A huronok és delavárok között rövid és szabad az út; küldjétek vissza foglyomat asszonyainkhoz, ha bajotok van vele.

- Szívesen látjuk - ismételte meg előbbi szavait a delavár, még nyomatékosabban.

Magua csalódottan elhallgatott néhány pillanatra, de úgy tett, mintha a burkolt visszautasítás nem esne rosszul neki, s nem volna fontos, hogy minél hamarabb visszakapja Corát.

- Vajon harcosaink elegendő vadászterületet hagynak a delavároknak? - kérdezte végül.

- A delavárok biztos urai a maguk dombjainak - felelte a másik egy kissé gőgösen.

- Jól van. A rézbőrűek között igazság uralkodik. Miért élesítenék ki tomahawkjaikat, s miért fennék egymásra a késeiket? Nincs-e körülöttük annyi sápadtarcú, mint ahány fecske ősszel gyülekezni szokott?

A delavárok, akik bekísérték a vendéget a kunyhóba, helyeslően felmorajlottak. Magua várt egy kicsit, hogy hallgatói között még barátságosabb legyen a hangulat, majd így szólt:

- Nem jártak-e idegen mokasszinok az erdőben? Nem látták-e testvéreim fehér emberek lábnyomait?

- Hadd jöjjön a kanadai parancsnok - felelte a delavár főnök kitérően -, gyermekei szívesen fogadják.

- Ha a nagy főnök jönne, betérne az indiánok wigwamjaiba, hogy békepipát szívjon velük. A huronok is szívesen fogadnák. De az angoloknak hosszú a kezük, és sohasem fárad el a lábuk. Harcosaim olyasmit álmodtak, hogy angol lábnyomok vannak a delavár falu körül.

- Ha az angolok idejönnek, ébren találják a delavárokat.

- Jó. Az a harcos, aki nyitva tartja a szemét, jól látja az ellenséget - mondta Magua, belátva, hogy így nem sikerül megpuhítania a delavárokat. - Hoztam ajándékokat testvéreimnek. A delavárok nem léptek hadiösvényre, mert más terveik voltak; de barátaik nem feledkeztek meg róluk.

E szavakkal felállt, és elővette az ajándékokat: nagyobbrészt értéktelen csecsebecséket, amelyeket a William Henry-erőd mellett lemészárolt asszonyoktól rabolt.

Magua az ajándékok szétosztásában is igen ravasznak bizonyult. A nagyobb értékű tárgyakat a tekintélyesebb főnököknek adta, a többieket pedig hízelgő szavakkal kárpótolta. Mindennek nem maradt el a hatása; s végül is a delavárok arca megenyhült egy kissé.

- Testvérem bölcs főnök - mondta szónokuk. - Szívesen látjuk.

- A huronok szeretik barátaikat, a delavárokat - felelte Magua. - Miért is ne szeretnék? Ugyanaz a nap süt rájuk, és derék harcosaik ugyanazokon a mezőkön vadásznak majd haláluk után. A rézbőrűek legyenek jó barátok, és nyitott szemmel figyeljék a sápadtarcúakat. Nem bukkant, testvérem, kémek nyomaira az erdőben?

- Láttunk idegen mokasszinnyomokat, amelyek a kunyhóink közé vezettek - felelte a delavár főnök, akit Kemény Szívnek hívtak.

- És testvérem elkergette a kutyákat? - kérdezte Magua.

- Nem tehettem ilyesmit. A delavárok mindig szívesen fogadják az idegeneket.

- Igen, az idegeneket, de nem a kémeket!

- Talán az angolok asszonyokat küldenek kémkedni? Nem azt mondta-e az irokéz főnök, hogy csatában ejtette foglyul az asszonyokat?

- Igazat mondtam. Az angolok kémeket küldtek az erdőbe. Ott jártak a mi wigwamjainkban, de nem találtak szíves fogadtatásra. Akkor a delavárokhoz menekültek, mert azt mondják, hogy a delavárok az ő barátaik, és szembefordultak a kanadai francia parancsnokkal!

Ez a kijelentés az elevenébe talált a delavároknak. Tudták, hogy a franciák rossz szemmel nézik őket, mivel a törzs nem vett részt a harcban, s most meglehetős feszültség uralkodott a franciák és a delavárok között. A delavárok azonban nem akarták túlfeszíteni a húrt, hiszen falvaik a franciák területén voltak. Éppen ezért fejcsóválva és egy kissé megriadva fogadták Magua szavait.

- A francia parancsnok nyugodtan a szemem közé nézhet - mondta Kemény Szív. - Igaz, hogy harcosaim nem léptek rá a hadiösvényre, de szeretik és tisztelik a nagy fehér főnököt.

- Vajon elhiszi ezt a főnök, ha megtudja, hogy legnagyobb ellensége a delavárok táborában tartózkodik? Ha megtudja, hogy egy véres kezű angol békepipát szív veletek? Ha megtudja, hogy az a sápadtarcú, aki a parancsnoknak annyi jó barátját megölte, most a delavároktól kap eleséget és szállást? Nem, ne higgyétek, hogy a nagy fehér főnök bolond!

- Ki az az angol? - kérdezte Kemény Szív. - Ki ölte meg a nagy főnök barátait? Ki ez a halálos ellenség?

- Hosszú Puska.

A delavár harcosok megrezzentek a jól ismert név hallatára. Csak most tudták meg, hogy Franciaország indián szövetségeseinek egyik legnagyobb ellensége van a kezük között.

- Mit akar ezzel mondani, testvérem? - kérdezte Kemény Szív sokkal izgatottabb hangon, mint amilyet az indiánok általában használni szoktak.

- Egy huron sohasem hazudik! - felelte Magua hűvösen, fejét hátratámasztva a kunyhó falának. - Számolják meg foglyaikat a delavárok, s találni fognak közöttük egyet, akinek a bőre se nem vörös, se nem fehér.

Hosszú csend támadt. A házigazda félrehúzódva néhány szót váltott társaival; végül is úgy határoztak, hogy elhívják a törzs többi kiválóságát is, és futárokat küldtek értük.

A harcosok egymás után beállítottak, s a házigazda mindegyikkel közölte, hogy mit mondott Magua. Óriási volt a meglepetés; a hír szájról szájra terjedt, végül már az egész tábor tudott róla. Az asszonyok abbahagyták munkájukat, a gyerekek játékukat, és a delavárok szónokának kunyhója köré sereglettek. Mindannyian kíváncsian várták, hogy mi fog történni.

Amikor az izgalom lecsitult egy kissé, a törzs vénei tanácskozni kezdtek a teendőkről. Magua közben meg sem moccant, úgy tett, mintha egyáltalán nem érdekelné, hogy mi lesz a határozat.

A delavárok tanácskozása nem tartott sokáig. Miután véget ért, a főnökök bejelentették, hogy gyűlésre kell összehívni az egész törzset. Mivel ilyen ünnepélyes gyűlésekre nagyon ritkán került sor, s az egész törzset csak különösen fontos esetekben szokták összehívni, Magua tudta, hogy közeledik a döntő pillanat. Felállt, kiment a kunyhóból, s némán megindult arra a helyre, a tábor elé, ahol a harcosok már gyülekezni kezdtek.

Körülbelül egy fél óráig tartott, amíg mindenki megjelent, beleértve az asszonyokat és a gyerekeket is. Azért kellett ennyi idő, mert az ilyen ünnepélyes gyűléseket mindig különböző szertartások előzik meg. Mire azonban a napkorong a fák koronája fölé emelkedett, a törzsnek minden tagja a helyén ült, s komoly és figyelmes arccal várta a további fejleményeket. Több mint ezren voltak.

Az indiánok között sohasem akad olyan türelmetlen ember, aki feltűnési viszketegségben szenved, és szónoki hevében mindenféle oktalan tervekkel áll a többiek elé, csak azért, hogy a saját hírneve gyarapodjék. Az efféle elhamarkodott fellépéssel indián gyűléseken csak árthat magának az ember. Most sem türelmetlenkedett senki, s a delavárok szótlanul várták, hogy a törzs legöregebb és legtapasztaltabb főnökei a gyűlés elé tárják az ügyet. Addig a legsikeresebb harcos vagy a legtehetségesebb szónok sem szólalhatott meg. A jelen esetben egy öreg főnöknek kellett volna elmondania, hogy miről van szó, de egyelőre ő is hallgatott; úgy látszik, fölöttébb súlyosnak találta a kérdést, s még nem rendezte el a gondolatait. A némaság már sokkal hosszabb ideje tartott, mint ahogy az ilyen gyűlések előtt szokásos, de semmi jel nem vallott a várakozók türelmetlenségére, s még a legfiatalabb gyerekek is csendben maradtak. Néha fel-felnéztek a földről, s az egyik kunyhó felé pillantottak, amely csak annyiban különbözött a többitől, hogy szemlátomást több védelmet nyújtott az időjárás viszontagságai ellen.

Végül halk moraj hallatszott, s a törzs egy emberként talpra állt. Abban a pillanatban az említett kunyhó ajtaja kinyílt, három férfi jelent meg a küszöbén, és lassan megindult a gyűlés színhelye felé. Mindhárman öregek voltak, a gyűlés legidősebb résztvevőinél is öregebbek; de a középső aggastyán, aki a két szélsőre támaszkodva haladt, olyan magas kort ért meg, mint nagyon kevés ember. Valamikor erős lehetett és egyenes, mint a cédrus, de most meggörnyedt, hiszen több mint száz esztendő nehezedett a vállára. Járása már nem volt oly rugalmas és könnyed, mint az indiánoké általában; rogyadozó lábainak meg kellett küzdeniük minden lépésért. Sötét, ráncos arca különös ellentétben állt hófehér hajával, amely hosszú fürtökben omlott a vállára.

Az aggastyán öltözéke olyan volt, mint a törzs többi tagjáé, csak sokkal díszesebb és gazdagabb. Ruhája a legfinomabb bőrökből készült, és különböző régi fegyvertények ábrázolása látszott rajta. Mellét ezüst-, sőt aranyérmek is díszítették: ezeket nyilván a sápadtarcúaktól kapta jutalmul hosszú élete folyamán. Arany kar- és lábpereceket is viselt a csuklóján, illetve a bokája fölött. Mivel már régóta nem gyakorolta a harcosok mesterségét, a haját sehol sem borotválta le, s a hófehér fürtöket egy nemesfémből készült fejék díszítette. Hatalmas tollkorona egészítette ki a fej díszét. Az aggastyán tomahawkja ezüsttel volt berakva, késének markolata pedig tömör aranyból készült.

Miután az izgalom és az öröm első hulláma, amely az aggastyán megjelenését fogadta, lecsendesedett egy kissé, a delavárok visszaültek helyükre, s mindannyian Tamenund nevét suttogták. Magua már sokszor hallott e nagy hírű, bölcs és igazságos delavár főnökről; messze földön ismerték, s azt tartották, hogy valamilyen titkos kapcsolatban áll a Nagy Szellemmel. Érthető tehát, hogy Magua kíváncsian előbbre lépett, s igyekezett minél jobban szemügyre venni azt az embert, akinek döntésétől minden terve függött.

Az aggastyán lehunyta a szemét, mintha belefáradt volna már az emberi önzés látásába. Arcszíne sötétebb volt, mint a többi indiáné, bőrét különböző tetovált ábrák borították. Ügyet sem vetve a figyelő Maguára, elhaladt mellette, s helyet foglalt a gyűlés közepén, mint egy uralkodó vagy mint egy apa.

Leírhatatlan az a tisztelet és szeretet, amellyel a delavárok az aggastyánt körülvették. Némi szünet után a legkiválóbb főnökök felálltak, odaléptek Tamenundhoz, s megfogva az aggastyán kezét, a saját fejükre tették, mintegy áldását kérve. A fiatalabbak csak az aggastyán köntösét érintették meg, vagy még azt se: már az is kitüntetés volt, ha mellette állhattak. E tisztelettudó szertartás végeztével a főnökök visszahúzódtak a helyükre, s újra csend támadt.

Tamenund egyik kísérője végül súgva utasítást közölt a fiatalabb harcosokkal; ezek felálltak, s bementek a már említett kunyhóba, amely aznap reggel mindannyiuk gondolatát lekötötte. Néhány perc múlva visszatértek a foglyokkal, akikről a gyűlésnek ítélkeznie kellett. A tömeg utat nyitott nekik, majd összezárult, s a delavárok szoros embergyűrűvel vették körül az ítélkezés színhelyét.

A foglyok közül Cora állt legelöl, gyöngéden belekarolva Alice-be. Bátorsága most sem hagyta el, s bár mindenfelől oly zord arcokat látott, ő csak a sápadt és remegő Alice-t figyelte. Nem messzire tőlük Heyward állt, mögöttük pedig Sólyomszem. Unkasz nem volt jelen.

Miután ismét helyreállt a csend, Tamenund egyik öreg kísérője így szólalt meg igen jó angolsággal:

- Foglyaim közül melyik a Hosszú Puska?

Senki sem válaszolt. Duncan végigjáratta pillantását a sötét, hallgatag tömegen, s meglátta Maguát.

Sejtette, hogy ezt a gyűlést az irokéz miatt hívták össze, s Maguának valamiféle titkos szándékai vannak. Heyward mindenáron meg akarta hiúsítani Magua terveit. A múltkor már látta, hogyan bánnak el az indiánok foglyaikkal, s most attól tartott, hogy Sólyomszem azonnal a kínzóoszlopra kerül. Viszonozni akarta Sólyomszem eddigi szolgálatait, s ezért így szólt:

- Én vagyok az!

- Te vagy hát az a harcos, akiről annyit hallottunk! - mondta a főnök. - Mi vezérelt a delavárok táborába?

- A szükség. Élelmet, szállást és barátokat kerestem.

- Ez nem lehet igaz! Az erdők tele vannak vaddal. Egy harcos nem kíván más födelet a feje fölé, mint a csillagos égboltot. A delavárok pedig ellenségei és nem barátai az angoloknak.

Duncan zavarba jött, s nem tudta, mit válaszoljon. Ekkor a vadász, aki mindeddig figyelmesen hallgatott, előbbre lépett.

- Ne higgyétek, hogy félek, vagy szégyellem magam, s azért nem jelentkeztem, amikor Hosszú Puskát kerestétek - mondta Sólyomszem. - Azért hallgattam, mert nem ismerem el az irokézeknek azt a jogát, hogy nevet ragasszanak rám. De kétségtelenül én vagyok az, akit a sápadtarcúak Nathanielnek vagy röviden Nattynek kereszteltek el, a delavárok Sólyomszemnek, az irokézek pedig Hosszú Puskának.

Most minden szempár, amely eddig Heywardot nézte, Sólyomszem felé fordult. Nem lepődtek meg, hogy ketten is maguknak követelik a híres nevet. Mindazonáltal a delavárok tudni akarták az igazságot, s miután véneik néhány szót váltottak egymással, az előbbi főnök Maguához fordult:

- Testvérem azt mondta, hogy egy kígyó csúszott be a táborunkba. Melyik az?

Magua Sólyomszemre mutatott.

- Elhiszik a bölcs delavárok, amit egy farkas üvölt?! - kiáltotta Duncan, aki most még biztosabb volt abban, hogy régi ellenségének gonosz szándékai vannak. - A kutya sohasem hazudik, de mikor mondott igazat a farkas?

Magua szeme fellobbant; de hirtelen eszébe jutott, hogy meg kell őriznie önuralmát, s ezért némán elfordult Duncantől. A delavárok ismét tanácskoztak egy ideig, majd közölték határozatukat Maguával:

- Testvéremet hazugnak nevezték, s barátai haragszanak ezért. Be akarják bizonyítani, hogy Magua igazat mondott. Adjatok puskát a foglyok kezébe, hadd lássuk, melyik az igazi.

Az ifjabb harcosok azonnal engedelmeskedtek. Sólyomszem és Heyward kapott egy-egy puskát. Aztán a delavárok felszólították, hogy lőjenek célba egy agyag edényre, amelyet körülbelül ötvenlépésnyi távolságban állítottak fel egy fatönkön.

Heyward tudta, hogy Sólyomszem sokkal jobb lövész, mint ő. Mégis beleegyezett a versenybe, mert húzni akarta az időt, amíg tudomást nem szerez Magua terveiről. Rendkívül óvatosan emelte vállához a fegyvert, háromszor is célzott, majd tüzelt. A golyó közvetlenül az agyagedény mellett csapódott be a fába, s a delavárok felmorajlottak, annak jeléül, hogy Duncant kitűnő lövésznek tartják. Még Sólyomszem is bólintott, mintha azt mondaná, hogy nem tételezett fel ennyit a fiatal őrnagyról.

- Ha te vagy Hosszú Puska - fordult a delavár főnök Sólyomszemhez -, közelítsd meg jobban a célpontot golyóddal.

Sólyomszem felnevetett, majd célzás nélkül elsütötte puskáját. Az agyagedény apró cserepekre törve hullott le a fatönkről.

A delavárok felzúgtak. Legnagyobb részük most már nem kételkedett abban, hogy Sólyomszem a Hosszú Puska: de olyan hangok is hallatszottak, hogy a telitalálat csak véletlen volt. Heyward mindenképpen meg akarta erősíteni ezt a nézetüket.

- Véletlen volt! - kiáltotta az őrnagy. - Ez az ember nem is célzott!

- A felhők közül leszálló sólyom akkor tér vissza, amikor akar - mondta a delavár főnök. - Hadd tüzeljenek még egyszer!

Sólyomszem mohón felkapta a puskát, amelyet a fiatal harcosok közben újra megtöltöttek.

- Most aztán elválik, hogy ki a jobb lövész! - kiáltotta. - Amott arra a fára egy csupor van felakasztva: az legyen a célpont!

Duncan követte Sólyomszem pillantását, és felkészült a lövésre. A célpont afféle kis indián csupor volt, s valami bőrszíjon lógott egy fenyőfa ágáról, jó százlépésnyi távolságban. Az őrnagyban akaratlanul is fellobbant a versengés szelleme: már nem is az eredeti szándék vezérelte, csak a győzelem vágya. Akkor sem célozhatott volna figyelmesebben, ha élete függ ettől a lövéstől; végül meghúzta a ravaszt. Három-négy fiatal harcos azonnal odarohant, és hangos kiáltásokkal jelentette, hogy a golyó a csuprot szinte súrolva csapódott be a fába. A delavárok nagy tetszéssel fogadták ezt a jelentést.

- Angol katonától nem is kívánhatunk jobbat! - mondta Sólyomszem, s megint jót nevetett a maga hangtalan módján. - Én azonban sohasem engedhettem meg magamnak hosszú vadászéletem folyamán, hogy ilyen pontatlanul célozzak, mert akkor sok nyest, amely most igen előkelő hölgyek télikabátját díszíti, még mindig vígan futkározna az erdőben. Azonkívül sok irokéz is szabadon garázdálkodna tovább. Remélem, hogy annak az asszonynak, aki a csupor tulajdonosa, van még egypár ilyen edénye, mert ezzel bizony soha többé nem merheti a vizet!

Sólyomszem célzott, s egy pillanatig olyan mereven állt, mintha puskájával együtt szoborrá változott volna. Végül tüzelt; a fiatal harcosok odaszaladtak, és jelentették, hogy sehol sem találják a golyót.

- Eredj! - fordult megvetően Sólyomszemhez az öreg delavár főnök. - Farkas vagy, aki egy kutya bőrébe bújt. Nem vagyok rád kíváncsi: Hosszú Puskával akarok beszélni.

- Ha azt a puskát adtátok volna a kezembe, amelynek ezt a nevet köszönhetem - felelte Sólyomszem nyugodtan -, akár a szíjat is átlőttem volna, hogy a csupor sértetlenül essék le a földre. Ostobák, ha meg akarjátok találni egy jó lövész golyóját, ne a célpont mellett keressétek, hanem ''benne''!

A fiatal delavárok azonnal megértették Sólyomszem szavait - mert ezúttal delavár nyelven beszélt-, letépték a csuprot a fáról, visszafutottak vele, és nagyokat kiáltva felmutatták. A golyó egy kis kerek lyukat ütött a csupor fenekén, majd elrepült valahová. A delavárok között óriási, lelkes zaj támadt.

- Miért akartad betömni a fülemet? - kérdezte végül az öreg főnök, Duncanhez fordulva. - Azt hiszed, hogy a delavárok bolondok, és nem tudják megkülönböztetni a fiatal párducot a macskától?

- Még mindig azt állítom, hogy az irokéz hazudik - felelte Duncan.

- Jó. Ki fogjuk deríteni, hogy ki a hazug, és ki mond igazat. Testvér - tette hozzá a főnök Maguához fordulva -, a delavárok figyelmesen várják szavaidat.

Ravasz Róka felállt, s a delavárok gyűrűjének közepére lépett. Egy pillantást vetett a foglyokra, majd így kezdte beszédét:

- A Nagy Szellem különböző színű bőrt adott az embereknek. Vannak, akiket feketére festett, s azt mondta, hogy ezek legyenek a rabszolgák, és holtuk napjáig dolgozzanak, mint a hódok. Ti is hallhattátok már a feketék nyögéseit a Nagy Sós-tó partján, amikor a hatalmas kenuk hozták s vitték őket. Másoknak sápadt arcot adott a Nagy Szellem, s elrendelte, hogy legyenek kereskedők, hunyászkodjanak meg asszonyaik előtt, mint a kutyák, s bánjanak kegyetlenül a rabszolgáikkal, mint a farkasok. Adott nekik nyelvet, amely álnokabb, mint a vadmacskáé; szívet, amely gyáva, mint a nyúlé; elmét, amely ravasz, mint a disznóé, de nem úgy, mint a rókáé; adott nekik kezet, amely hosszabb, mint a jávorszarvas lába. Álnok nyelvével a sápadtarcú megtéveszti az indiánokat; gyáva szíve arra ösztönzi, hogy másokat fogadjon harcolni maga helyett; ravaszságával a világ minden javának megkaparintására törekszik; karjával magához ragad minden földet a sós víz partjától egészen a Nagy-tavakig. Mohósága beteggé teszi. A Nagy Szellem éppen elég ajándékot hullajtott az ölébe, de neki minden kell. Ilyenek a sápadtarcúak.

Magua mély lélegzetet vett, majd így folytatta:

- Vannak azután emberek, akiknek rézszínű bőrt adott a Nagy Szellem. Nekik adta ezt a földet úgy, ahogy megteremtette; nekik adta az erdőket és az erdei vadakat. A szél tisztásokat készített nekik az erdőben; a nap és az eső megérlelte gyümölcseit, s télen eljött hozzájuk a hó, hogy figyelmeztesse őket a hálaadás kötelességére. A rézbőrűeknek nem kellettek utak, a nélkül is átláttak a hegyeken. Míg a hódok dolgoztak, ők pihentek az árnyékban, s nézték. Nyáron élvezték a hűs szelet, télen meleg állatbőrökbe öltöztek, és nem fáztak. Néha ugyan harcoltak egymás ellen, de csak azért, hogy bebizonyítsák férfiasságukat. Bátrak voltak; igazságosak voltak; boldogok voltak.

A szónok elhallgatott, s körülnézett, hogy lássa, milyen hatást keltettek a szavai. A delavárok minden oldalról feszült figyelemmel csüngtek rajta.

- A Nagy Szellem különböző nyelveket adott rézbőrű gyermekeinek - folytatta Magua -, hogy minden állatfajta megérthesse őket. A rézbőrűek egy részét a havas tájakon helyezte el, rokonukkal, a medvével együtt. Másoknak a lenyugvó nap vidékén adott hazát, a boldog vadászmezőkhöz vezető út mentén. Ismét másokat az édesvizű Nagy-tavak vidékével ajándékozott meg; de legnagyobb és legkedvesebb gyermekeinek a Sós-tó partjait adta. Tudjátok-e, testvéreim, mi a neve ennek a népnek, amelyet legjobban kedvelt a Nagy Szellem?

- A delavár nép! - kiáltották egyszerre többen is.

- A delavár nép - mondta utánuk Magua, és tiszteletadást színlelve meghajtotta a fejét. - A delavárok törzse volt ez a szerencsés nemzet. Saját földjükön láthatták, hogy a nap felkel a sós vízből, és lenyugszik az édesvízbe. De miért emlékeztessem hagyományaira ezt a népet én, az irokéz? Miért juttassam eszébe sérelmeit, egykori nagyságát, hőstetteit, dicsőségét, boldogságát, veszteségeit, vereségeit, nyomorúságát? Nem látta-e mindezt a legidősebb delavár? Látta, és igazolhatja szavaimat. Beszéltem. Nyelvem nem szól többet, mert a szívem nehéz lett, mint az ólom. Hallgatok.

Miután csend lett, mindenki Tamenund felé fordult. Az aggastyán eddig ki sem nyitotta a száját, mozdulatlanul ült, s csak néha nyitotta fel a szemét Magua beszéde közben. Most a két másik öreg főnökre támaszkodva felállt, s a halotti csendben mély torokhangon így szólt:

- Ki szólítja a delavárokat? Ki beszél az elmúlt időkről? Nem úgy van-e, hogy a tojásból kibújik a féreg, a féregből lepke lesz, s a lepke elröpül és kimúl? Miért kell a delavárokat az elmúlt szerencsére emlékeztetni? Inkább köszönjük meg Manitunak, a Nagy Szellemnek, amit meghagyott.

- Irokéz harcos vagyok - mondta Magua, közelebb lépve a főnökhöz -, Tamenund jó barátja.

- Jó barátja! - ismételte meg az aggastyán, s az arca elkomorult. - Talán az irokézek a világ urai? Mit keresel nálunk?

- Igazságot. Foglyaim itt vannak testvéreimnél, értük jöttem.

Tamenund az egyik kísérőjéhez fordult, és magyarázatot kért. Aztán szembenézett Maguával, és halkan, nem szívesen így szólt:

- Az igazság a nagy Manitu törvénye. Gyermekeim, adjatok enni ennek az idegennek. Azután vedd a foglyaidat, és távozz velük, irokéz!

Az aggastyán leült, és ismét lehunyta a szemét. Négy-öt fiatalabb harcos Sólyomszem és Heyward mögé lépett, s ügyesen megkötözte őket szarvasbőr szíjakkal, Magua diadalmas pillantást vetett maga köré. Mielőtt azonban átvehette volna foglyait, Cora előrerohant Tamenundhoz, és így kiáltott fel:

- Igazságos és tiszteletre méltó delavár, a te bölcsességedhez és hatalmadhoz folyamodunk! Ne hallgass erre az álnok és ravasz szörnyetegre, aki hazugságokkal mérgezi meg a füledet, mert vérre szomjazik! Te sokat éltél, sok gonoszságot láttál a világon, segítsd hát meg azokat, akik igaztalanul szenvednek!

Tamenund szeme lassan kinyílt, s ránézett Corára. A lány térdre hullt előtte, s mellére szorította két kezét. Végül az aggastyán így szólt:

- Ki vagy te?

- Angol lány vagyok. Tudom, hogy nemzetem most az ellenséged. De én sohasem vétettem ellened, s még akkor sem árthatnék népednek, ha akarnék. Légy hozzám irgalmas!

- Mondjátok, gyermekeim - kérdezte az aggastyán, a delavárokhoz fordulva -, hol van most törzsünk állandó lakhelye?

- Az irokézek hegyei között, a Horikán-tó tiszta forrásain túl.

- Sok tikkasztó nyár múlt el azóta, hogy utoljára ittam ősi folyóink vizéből - folytatta Tamenund. - Az angol sápadtarcúak szomjasak voltak, és mind elvették. Meddig jönnek még utánunk?

- Mi nem megyünk utánatok, és nem kívánunk semmit - felelte Cora. - Foglyok vagyunk, s akaratunk ellenére kerültünk ide. Nem kérünk egyebet, csak békében hazamehessünk. Nem te vagy Tamenund, a delavárok apja és bírája?

- Én vagyok Tamenund, aki már számlálni sem tudja az éveit.

- Most hét esztendeje történt, hogy egy fehér főnök foglyul ejtette néped egyik harcosát. Ez a harcos azt állította, hogy a bölcs és igazságos Tamenund véréből származik. &quot;Eredj - mondta a fehér főnök -, származásod miatt szabadon engedlek.&quot; Emlékszel ennek a fehér főnöknek a nevére?

- Emlékszem rá, hogy amikor vidám gyermek voltam, egyszer a Sós-tó partján álltam - felelte Tamenund. - Láttam egy hatalmas kenut, amelynek hófehér szárnyai voltak, mint a hattyúnak, s napkelte felől érkezett ebbe az országba.

- Nem, én nem olyan régi időkről beszélek. A legfiatalabb harcosod is emlékezhetik arra a jótettre, amit említettem.

- Akkor történt ez, amikor az angolok és a hollandusok a delavárok vadászmezőiért harcoltak? Tamenund akkor főnök volt, s abban az időben cserélte fel íját a puskával...

- Nem, nem! - vágott a szavába Cora. - Amit én mondok, az úgyszólván tegnap történt. Biztosan nem feledkeztél meg róla.

- Tegnap történt - felelte az aggastyán -, hogy a delavárok elvesztették földjüket. Addig minden az övék volt: a Sós-tó halai, a levegő madarai és az erdő vadjai.

Cora csüggedten lehajtotta a fejét, s egy pillanatig hevesen viaskodott elkeseredésével. Aztán ismét felnézett Tamenundra, és így szólt:

- Magamnak nem kérek semmit. Csak arra kérlek, hogy a húgomat oltalmazd meg a gonosz irokéztől. Apánk öreg és megtört ember; megszakadna a szíve, ha elvesztené legkisebb lányát.

- A sápadtarcúak büszkék és mohók - felelte Tamenund, mintha nem is hallotta volna Cora könyörgését. - Napkelet felől hatoltak be az országunkba, és napnyugatig meg sem akartak állni. Rosszabbak a sáskáknál, mert a sáskák pusztítása után újra kivirulnak a földek.

- Megértem, hogy gyűlölöd a sápadtarcúakat, és nem hallgatsz rájuk - mondta Cora. - De van itt még egy fogoly, akit nem vezettek elébed. Ő is delavár, vagy legalábbis rokona a delavároknak. Hallgasd meg ezt a foglyot, mielőtt teljesítenéd az irokéz kérését.

Tamenund most néhány szót intézett az egyik delavár főnökhöz, s az így felelt:

- Igaz, van még egy rézbőrű foglyunk is, de éppoly gyűlölt ellenség, mint ezek, mert az angolok zsoldjában áll. A kínzóoszlopra fogjuk kötözni.

- Vezessétek ide! - mondta az aggastyán.

Hosszú ideig néma csend volt. Azután néhány delavár harcos elővezette Unkaszt.

Az ifjú mohikán megállt Tamenund előtt, s egyenesen a szemébe nézett.

- Milyen nyelven beszél a fogoly? - kérdezte az aggastyán.

- A delavárok nyelvén, akárcsak ősei - felelte Unkasz.

A tömeg önkéntelenül is felkiáltott. Még Tamenund is kizökkent nyugalmából, s tágra meredt szemmel nézett a fogolyra.

- Delavár vagy! - mondta végül az aggastyán. - Öreg vagyok, s láttam, amint a delavárokat elűzték ősi földjükről, mint a szarvast, az irokézek hegyei közé. Hallottam a sápadtarcúak fejszecsapásait, amint kiirtották erdőinket. Láttam, hogy az emberek megszelídítették a vadállatokat, és hasznos munkára fogták őket. De olyan delavárt még nem láttam, aki aljasul, kígyó módra becsúszott volna saját népének táborába, hogy vétkezzen testvérei ellen.

- Tamenund azért beszél így - mondta Unkasz -, mert az irokéz megmérgezte a fülét hazug szavaival.

Az aggastyán összerezzent erre a hangra, mintha valami távoli emlék merült volna fel benne.

- Álmodik-e Tamenund?! - kiáltotta végül. - Miféle hang ez? Visszafelé halad az idő? Ismét kisütött volna a delavárok hőskorának napja?

Kísérői, a két öreg főnök, nem értették, hogy mire gondol az aggastyán. Sokáig várták a magyarázatot, de mivel Tamenund nem szólt semmit, az egyik főnök a fogolyra mutatva így szólt:

- Ez a kutya delavárnak mondja magát, mert retteg Tamenund ítéletétől. Az angolok kopója, és szűkölve várja gazdái parancsát.

- Ti vagytok a kutyák - felelte Unkasz -, és boldogan csaholtok, amikor a francia parancsnok elébetek veti egy szarvas maradványait!

Legalább húsz kés villant meg a levegőben, és ugyanannyi harcos ugrott talpra, hogy megtorolja ezt a sértő s talán nem is alaptalan kijelentést. Aztán Tamenund egy mozdulata rendet teremtett.

- Delavár! - mondta az aggastyán. - Nem vagy méltó erre a névre. Népem hosszú évek óta nem látta a tündöklő napot, s az a harcos, aki balsors idején hagyja el törzsét, kétszeresen áruló. Manitu törvénye igazságos. Gyermekeim, a fogoly a tiétek. Bánjatok vele a törvény szerint.

E szavakat ujjongó kiáltások fogadták. Végül egy főnök hangosan bejelentette, hogy a foglyot a rettenetes tűzpróbának fogják alávetni. Nagy mozgolódás támadt, a delavárok hozzáláttak a kínzás előkészületeihez. Heyward kétségbeesetten viaskodott őrzőivel; Sólyomszem nyugtalanul pillantott maga köré; Cora pedig ismét az aggastyán lába elé vetette magát, és irgalomért könyörgött.

Csak Unkasz maradt éppoly nyugodt és rendületlen, mint addig. Mikor a delavárok megragadták, és letépték róla vadászingét, a szeme sem rebbent. Aztán két delavár harcos hátracsavarta a karját, s az időközben felhalmozott máglya felé vezette. Éppen hozzá akarták kötözni a rőzsehalomból kiemelkedő oszlophoz, amikor az egyik delavár hirtelen megtorpant, és Unkasz mellére mutatott. A többiek odatódultak, és megdöbbenve bámulták a fiatal mohikán mellére tetovált teknősbékát.

Unkasz csak egy pillanatig élvezte a delavárok meghökkenését. Aztán egyetlen mozdulattal intett őrzőinek, hogy távozzanak tőle, méltóságteljesen visszatért a kör közepére, és csengő hangon így szólt:

- Delavárok! A Teknősbéka törzséből származom! Azt hiszitek, fogna rajtam a tüzetek? Vérem minden lángot eloltana!

- Ki vagy te? - kérdezte Tamenund, s kísérőire támaszkodva felállt.

- Unkasz, Csingacsguk fia és a Szent Teknősbéka, Unamisz unokája - felelte szerényen a fogoly, elfordulva a törzstől és tisztelettudóan főt hajtva az agg főnök előtt.

- Nincs messze Tamenund utolsó órája! - kiáltotta az aggastyán. - Most már örökre lehunyhatja a szemét. Köszönöm Manitunak, hogy van, aki átveszi helyemet a tanácsban. Unkasz, az egykori nagy Unkasz utódja megkerült! Jöjj közelebb, hadd lássa a haldokló sas a felkelő napot!

Unkasz fellépett a dombocskára Tamenund elé; most az egész törzs jól látta mindkettőjüket. Tamenund megfogta a fiatal mohikán karját, s hosszan a szemébe nézett.

- Gyermek vagyok-e, s nem telt el annyi esztendő? - kiáltotta végül az aggastyán. - Álom volt csupán, hogy népemet szétszórták az angolok? Tamenund nyilától ma már nem rettegnek az őzek; karja száraz, mint a halott tölgyfaág; a kígyó gyorsabban fut, mint ő; s mégis itt áll előtte Unkasz, a nagy Unkasz, akivel együtt harcolt régen a sápadtarcúak ellen! Unkasz, törzsének párduca, a mohikánok legbölcsebb főnöke! Mondjátok, delavárok, aludt-e Tamenund száz esztendőn át?

Mindenki visszafojtotta lélegzetét, senki sem mert válaszolni.

Unkasz azonban visszanézett az agg főnökre, s így szólt:

- Négy nemzedék született s halt meg, amióta Tamenund barátja harcra vezette népét. Sok főnök ereiben folyt a Teknősbéka vére, de mindannyian eltávoztak a boldog vadászmezőkre, kivéve Csingacsgukot és fiát.

- Igaz..., igaz - felelte Tamenund, mintha hirtelen fény gyúlna emlékezetében. - Bölcseink gyakran mondták, hogy az angolok területén él még két harcos, akinek ereiben az ősi vér folydogál. Miért volt helyük oly sokáig üres a delavárok tanácsában?

A fiatal mohikán most felemelte a fejét, s hangosan, hogy az egész törzs meghallja, így felelt:

- Egykor a Sós-tó mellett éltünk, és hallottuk hullámainak dühös morgását. Akkor mi voltunk ennek a földnek az urai. Aztán megjelentek a sápadtarcúak, s mi a folyó mentén beljebb húzódtunk az erdőbe. A delavárok elmentek. Kevés harcosuk maradt az ősi folyó partján. Akkor atyáim így szóltak: &quot;Itt fogunk vadászni. A folyó vize a Sós-tóba ömlik. Ha továbbmegyünk a lenyugvó nap felé, olyan folyókat találunk, amelyek a nagy édesvizű tavakba ömlenek; ott a mohikánok meghalnának, akárcsak a tenger halai az édesvizű patakokban. Majd ha elérkezik az ideje, és Manitu ismét szólít bennünket, leúszunk a folyón a tengerhez, és visszaszerezzük birodalmunkat.&quot; Így gondolkoznak a Teknősbéka gyermekei, delavárok. Szemünk a felkelő napot nézi, nem pedig a lenyugvót. Tudjuk, hogy merről jön, de nem tudjuk, hová megy. Beszéltem.

Unkasz körülnézett, s látta, hogy a delavárok megnyugvással és tisztelettel fogadták szavait. Ekkor lelépett a magaslatról, odament a foglyokhoz, s késével átvágta Sólyomszem kötelékeit. A delavárok szótlanul félrehúzódtak. Unkasz kézen fogta Sólyomszemet, és az aggastyán elé vezette.

- Tamenund - mondta Unkasz -, nézd meg ezt a sápadtarcút: igaz ember, és barátja a delavároknak.

- Milyen nevet vívott ki magának a tetteivel?

- Mi Sólyomszemnek nevezzük - felelte Unkasz, a delavár kifejezéssel élve -, mert a szeme éles, és sohasem téveszti el a célt. Az irokézek Hosszú Puskának hívják, mert sok harcosuknak kioltotta az életét.

- Hosszú Puska! - kiáltotta Tamenund a vadászra pillantva. - Fiam, nem jól beszéltél, amikor jó barátnak nevezted.

- Azt nevezem jó barátnak, aki jó barátnak bizonyult - felelte nyugodtan az ifjú főnök. - Ha Unkaszt szívesen látják a delavárok, Sólyomszem is a barátai között van.

- Ez a sápadtarcú megölte sok fiatal harcosomat. Nevét annak köszönheti, hogy rettenetes pusztítást vitt végbe a delavárok között.

- Ez nem igaz! - mondta Sólyomszem, aki úgy vélte, elérkezett az idő, hogy ő is megszólaljon. - Nem tagadom, hogy sok irokéz elesett a kezemtől, de még sohasem fogtam a puskámat delavár harcosra. A delavárok között nevelkedtem, mindent tőlük tanultam, s mindig a barátjuk voltam.

A törzs felmorajlott, annak jeléül, hogy kezdi belátni a tévedését.

- Hol van az irokéz? - kérdezte Tamenund. - Igaz-e, hogy meg akarta téveszteni a fülemet?

Magua, aki dühösen nézte végig Unkasz diadalát, most az aggastyán elé lépett.

- Az igazságos Tamenund nem fogja visszatartani azt, amit egy irokéz kölcsönadott a delavárok törzsének - mondotta.

- Felelj, testvérem fia - fordult Tamenund Unkaszhoz -, jogosan követel vissza téged az irokéz? Ő adott át téged a delavároknak mint foglyot?

- Nem. A párduc beleeshetik azokba a csapdákba, amiket asszonyok állítottak, de erős, és ki tud szabadulni.

- És Hosszú Puska?

- Szemébe nevet az irokézeknek. Eredj, Magua, kérdezd meg népedtől, hogy szereti-e a medvét.

- Hát a sápadtarcú férfi és leány, aki együtt jött táborunkba?

- Sólyomszem kiszabadította őket. Az irokéznek nincs joga felettük.

- S a fekete hajú lány, akit harcosaimra bízott az irokéz?

Unkasz nem válaszolt.

- Felelj: igaz-e, hogy a fekete hajú lányt az irokéz hozta táborunkba? - ismételte meg a kérdést Tamenund.

- Ő az enyém! - kiáltotta Magua. - Mohikán, te sem tagadhatod, hogy az enyém!

- Unkasz hallgat - mondta Tamenund, az ifjú főnök szemébe nézve.

- Magua igazat mondott - felelte halkan Unkasz.

Hosszú csend támadt; érezni lehetett, hogy a delavárok nem szívesen hallják Magua jogainak elismerését. Végül Tamenund megszólalt:

- Távozz, irokéz.

- Úgy, ahogy jöttem, igazságos Tamenund - kérdezte Magua -, vagy a delavárok igazságát dicsérve, jogos foglyommal? Ravasz Róka wigwamja üres. A fekete hajú lánynak ott a helye.

Tamenund gondolkozott egy ideig, s végül, mintha nehezére esnék, kimondta a határozatot:

- Magaddal viheted, ami a tiéd. A nagy Manitu azt akarja, hogy a delavárok igazságosak legyenek.

Magua odalépett Corához, és megragadta a karját. A delavárok kelletlenül félrehúzódtak.

- Megállj! - kiáltotta Heyward, és előreugrott. - Légy irgalmas, irokéz! Busás váltságdíjat kapsz ezért a lányért.

- Nem kell! - felelte Magua. - A bosszú minden váltságdíjnál előbbre való!

- Bölcs Tamenund! - kiáltotta Heyward. - Tűröd ezt? Légy irgalmas!

- Hallottad szavaimat - felelte az aggastyán, ismét lehunyva a szemét. - Férfiak nem beszélnek kétszer.

Most Sólyomszem megfogta Heyward karját, és így szólt:

- Egy bölcs főnök nem másíthatja meg a szavait. Hanem ide hallgass, irokéz! Úgy látszik, ez a háború még sokáig fog tartani, s akkor jó néhány harcosod megbánja, ha találkozik velem az erdőben. Gondold csak meg: vajon nem örülne-e jobban a néped, ha a fekete hajú lány helyett engem vinnél magaddal fogolynak?

- Hosszú Puska cserébe ajánlja életét a fekete hajú lány életéért? - kérdezte Magua, s azonnal elengedte Corát.

- Nem, nem azt mondtam - felelte Sólyomszem, látva, hogy Magua szeme felcsillan. - Igazságtalan csere volna, hiszen egy harcos sokkal többet árthat nektek, mint amennyit egy asszony használhat. De beleegyezem abba, hogy a fogságotokban töltöm a telet, ha szabadon bocsátod a lányt.

Magua tagadóan megrázta a fejét.

- Jó - tette hozzá Sólyomszem -, akkor még a puskámat, a Szarvasölőt is megkapod ráadásul. Hidd el nekem, hogy ennek a puskának nem akadsz párjára egész Amerikában.

Magua erre se válaszolt.

- Hát akkor, úgy látszik, fel kell áldoznom magam - folytatta Sólyomszem, Unkaszhoz fordulva. - Isten áldjon, fiú; előbb-utóbb úgyis elestem volna a harcban. Mondd meg apádnak, hogy sohasem volt nála jobb barátom; te pedig fogadd el tőlem emlékbe ezt a puskát. Magua, legyen, amint akarod! Engedd el a fekete hajú lányt: a foglyod vagyok.

A tömeg felmorajlott erre a nagylelkű ajánlatra. Magua nem tudta, mit szóljon; Corára pillantott, s a bosszúvágy felülkerekedett szívében.

- Nem! - mondta Ravasz Róka eltorzult arccal. - Adjátok ide a foglyomat, akit rátok bíztam. Elviszem a fekete hajú lányt. Gyerünk!

- Mehetünk - felelte büszkén Cora. - Isten veletek, barátaim! Sólyomszem, köszönöm, amit tenni akartál értem. Nemes szívedre gondolva könnyebben fogok elviselni minden szenvedést. Vigyázz Alice-re, Heyward, és vigasztaljátok meg apámat! Nincs több szavam. Indulj, Magua: követlek.

- Indulj hát! - kiáltotta Heyward. - De ne feledd, hogy a delavárok törvényei engem nem kötnek: én szembeszállhatok veled!

Magua szeme gonoszul felcsillant.

- Gyere hát te is velünk - mondta Heywardnak -, az erdőben összemérhetjük erőnket!

- Megállj! - kiáltotta Sólyomszem, elkapva Heyward karját. - Te nem ismered az irokézek ravaszságát. Csapdába ejtenek és megölnek.

Most Unkasz fordult az irokézhez.

- Magua - mondta a fiatal főnök -, a delavárok törvényei Manituhoz igazodnak. Nézd a napot: már kibújt a fák mögül. Utad rövid és könnyű. Mikor a nap odafönt lesz, azon a helyen, üldözőbe veszünk.

- Károgj csak, varjú! - kiáltotta Magua gúnyosan nevetve. - Eredjetek az utamból, delavárok, és vegyétek fel szoknyátokat! Az irokézek nem félnek tőletek. Kutyák, nyulak, tolvajok vagytok: köpök rátok!

A tömeg alig bírta türtőztetni magát, mégis alkalmazkodott az indián vendégbarátságnak mindennél szentebb törvényeihez, és szótlanul nézte, amint Magua diadalmasan eltűnik az erdőben foglyával együtt.

 
==LESZÁMOLÁS==

Mindaddig, amíg Corát és Maguát még látni lehetett, a delavárok tömege mozdulatlanul állt, mintha megbabonázták volna; de abban a pillanatban, hogy az irokéz és foglya eltűnt, lázas mozgolódás támadt. Unkasz, aki a főnökök sziklájáról sokáig nézett Cora után, most leereszkedett, némán átvágott a tömegen, és bement abba a kunyhóba, amelyből elővezették. Az idősebb főnökök látták szemének haragos villanásait, s utána mentek. Tamenund kísérőire támaszkodva eltávozott, Sólyomszem és Heyward pedig elvezette a félig ájult Alice-t. Az asszonyok és a gyerekek visszavonultak, s egy óra hosszat csak a harcosok jártak ide-oda a táborban.

Végül egy ifjú harcos kilépett Unkasz kunyhójából, felkapaszkodott a falu melletti sziklás magaslatra, lehántotta egy törpefenyőről a kérgét, majd szótlanul visszatért a kunyhóba. Nemsokára egy másik harcos jött ki a törpefenyőhöz, s fejszével levágta ágait. A csupasz fatörzset végül egy harmadik delavár sötétpirosra festette; mindezeket az előkészületeket komor szemmel nézték a többiek.

Jó idő múlva megjelent Unkasz, odament a fatörzshöz, és ütemes léptekkel, szinte táncolva, többször körbejárta. Közben énekelt, néha rendkívül magas és csengő hangon, néha mélyen és panaszosan. A dal rövid volt, és szavai többször megismétlődtek, de a különböző hangsúly más-más értelmet adott neki. Nem lehet pontosan lefordítani ezt az indián éneket, csak megközelítőleg adhatjuk vissza, ilyenformán:

''Manitu! Manitu! Manitu!&lt;br&gt;Nagy vagy, jó vagy, bölcs vagy:&lt;br&gt;Manitu! Manitu!&lt;br&gt;Igazságos vagy.''

''Sok foltot látok az égen, a felhők között: &lt;br&gt;sok fekete, sok piros foltot:&lt;br&gt;látok, ó, látok az égen &lt;br&gt;sok-sok felhőt.''

''Az erdőkben, a levegőben, ó, hallok:&lt;br&gt;kiáltást, ordítást, üvöltést: &lt;br&gt;az erdőkben, ó, hallok &lt;br&gt;hangos kiáltást!''

''Manitu! Manitu! Manitu! &lt;br&gt;Én gyenge vagyok, te erős vagy, én lassú vagyok,&lt;br&gt;Manitu! Manitu!&lt;br&gt;Segíts rajtam.''

Unkasz minden szakasz végén felemelte a hangját, és szünetet tartott. Az első szakasz ünnepélyes volt, a második egy kissé ijesztő; a harmadikat a félelmetes csatakiáltás dallamára énekelte Unkasz; a negyedik könyörgően és szerényen hangzott. A fiatal mohikán háromszor ismételte meg ezt a dalt, s közben szünet nélkül táncolt a piros oszlop körül.

Kisvártatva csatlakozott hozzá az egyik delavár főnök is. Éppen úgy járta a táncot, mint Unkasz, de valami mást énekelt: a saját harci dalát. Lassanként a többi nevesebb harcos is bekapcsolódott a táncba. A látvány csakugyan ijesztővé vált; végül Unkasz belecsapta tomahawkját a harci oszlopba, s egy éles kiáltást hallatott: a maga külön harci kiáltását. Ez azt jelentette, hogy az ifjú mohikán főnök lesz a többiek vezetője a tervezett vállalkozásban.

Most egyszeriben mintha felszabadult volna a delavárok minden elfojtott szenvedélye. A fiatalabb harcosok, akik nem vehettek részt a táncban, odarohantak a többiekhez. Vadul csapkodni kezdték tomahawkjaikkal és késeikkel az oszlopot, amely az ellenséget jelképezte; végül a fatörzs szilánkokra szakadt, és csak a gyökerei maradtak meg. De ezzel még nem volt vége a szertartásnak. A delavárok felkapták a törpefenyő szilánkjait és forgácsait, s úgy bántak velük, mintha megannyi ellenség volna a kezük között. Egyes fadarabokat képletesen megskalpoltak, másokat kettéhasítottak tomahawkjukkal, ismét másokat átfúrtak késükkel.

Unkasz, miután belevágta tomahawkját a fatörzsbe, kilépett a körből, s az égboltra emelte szemét. A nap már nem járt messze attól a ponttól, ahol a fegyverszünet végét kellett jeleznie. Unkasz egy sokatmondó kézmozdulattal s egy félelmetes kiáltással adta hírül ezt a körülményt; a jelképes harc erre csakhamar véget ért, s a delavárok hozzáláttak a komolyabb előkészületekhez.

A tábor arculata egy csapásra megváltozott. A harcosok kifestették magukat, és felkapták fegyvereiket. Az asszonyok kifutottak a kunyhókból, s ujjongó vagy panaszos dalokat énekelve, minden értékesebb holmijukat az erdőbe vitték. Biztos helyre szállították a betegeket és az öregeket is. Ez utóbbiak között volt Tamenund, aki távozása előtt még rövid tanácskozást folytatott Unkasszal. Heyward a delavár asszonyokra bízta Alice-t, majd Sólyomszem keresésére indult, s közben rendkívül kíváncsi arccal figyelte a delavárok előkészületeit.

Sólyomszem azonban nem először látott ilyen előkészületeket, s nem először hallott indián harci dalt. Nyugodtan végignézte a szertartást, majd elküldött egy indián fiút arra a helyre, ahová a táborba érkezésekor elrejtette a Szarvasölőt és Unkasz puskáját. Sólyomszem ezzel a megbízatással ki akarta tüntetni a fiút. Heyward közben odaért hozzá, most ketten várták, hogy a megbízott visszatérjen a fegyverekkel.

Az indián fiú nagyon ügyesen hajtotta végre a megbízást. Sólyomszem utasításait követve, hason kúszva közelítette meg a rejtekhelyet, s csakhamar kezében volt mind a két fegyver. Visszafelé azonban már nem volt olyan óvatos; a tábor mellett emelkedő sziklán megállt egy pillanatra, és ujjongva felemelte a két puskát. Ekkor egy lövés dördült el az erdőből, az indián fiú megvonaglott, de még volt annyi ereje, hogy leugorjék a szikláról, és odafusson Sólyomszemhez.

A vadász örömmel vette át puskáját, majd pillantása az indián fiú karjára esett.

- Megsebesítettek a gazemberek! - kiáltotta a vadász. - Sebaj, nem veszélyes, egy kis égerfagyanta hamarosan meggyógyít. Addig is hadd kötözzem be a karodat, úgy, ni! Jól van, fiam, ez a lövés harcossá avatott. Ismerek sok fiatalembert, aki nem büszkélkedhetik ilyen sebekkel. Eredj, egyszer még főnök lesz belőled!

A fiú boldogan távozott; büszkébb volt vérző sebére, mint bármely udvaronc a kitüntetésére; s amikor a többi delavár fiú közé ért, mindannyian roppantul csodálták és irigyelték.

A lövés mindenesetre jó volt arra, hogy a delavárok némileg tájékozódhassanak az ellenség holléte felől. Azonnal ki is küldtek egy csapatot az erdőbe, hogy kergesse el a leselkedő irokézeket. De összetűzésre nem került sor, mert az irokézek önmaguktól visszavonultak, miután látták, hogy az ellenség túlerőben van. A delavárok egy ideig követték őket, aztán megálltak az erdőben, további parancsokra várva. Nem akartak túl messzire eltávolodni a többi harcostól, nehogy az irokézek tőrbe csalják őket.

Unkasz most magához hívatta a főnököket, és mindenkinek kijelölte a feladatát. Sólyomszemet mint tapasztalt harcost megbízta egy húsz delavárból álló csapat parancsnokságával. Ugyanilyen megbízatást akart adni Heywardnak is, tiszteletből katonatiszti rangja iránt, de a fiatal őrnagy szerényen nemet mondott, s inkább azt kérte, osszák be mint egyszerű harcost Sólyomszem mellé. Miután a delavár főnökök megértették a rájuk bízott feladatot, mindannyian megindultak az erdőbe.

Némán, óvatosan hatoltak előre a sűrűben, de semmilyen akadály nem került az útjukba, és semmilyen riasztó jelet nem tapasztaltak. Végül találkoztak az előreküldött csapattal, megálltak, és a főnökök &quot;suttogó tanácsot&quot; ültek.

Néhány perce tanácskoztak már, amikor szemből egyszerre csak felbukkant egy ember a fák között. A delavárok, akik eddig is nagyon óvatosak voltak, most még jobban behúzódtak a fatörzsek mögé.

- Sólyomszem - mondta Unkasz halkan -, látod szemben azt az irokézt? Sohase térjen vissza társai közé!

- Ütött az utolsó órája - felelte kurtán a vadász, és lövésre emelte puskáját. De ahelyett, hogy meghúzta volna a ravaszt, egyszerre csak felnevetett: - Már én is azt hittem, hogy egy irokézzel állok szemben! De amikor valami jó célpontot kerestem a bordái között, egyszerre csak észrevettem, hogy ez az énekmester!

Sólyomszem letette puskáját, majd hason csúszva megindult David Gamut felé, aki éppen megállt egy kis tisztáson. A vadász nem merészkedett tovább, hiszen nem tudhatta, merről leselkednek az irokézek. Azon törte a fejét, miképpen adhatna jelt Davidnak; végül eszébe jutott az a dünnyögés, amellyel a medve bőrében egyszer már annyira megijesztette az énekmestert. Az iskolázott fülű David azonnal ráismert a hangra, s néhány pillanat múlva már ott volt Sólyomszem mellett. A vadász mosolyogva, de szótlanul üdvözölte, majd elvezette a többiekhez.

- Nos, barátom, itt már beszélhetünk - mondta Sólyomszem. - Meséld el szépen, hogy mit csinálnak az irokézek, de egyszerű szavakkal, minden zene nélkül.

David egy kissé ijedten pillantott a delavár főnökök komor arcára, majd összeszedte magát, és így válaszolt:

- Az irokézek nagyon sokan vannak, és minden jel szerint valami gonosz szándékkal vonultak ki az erdőbe. Mielőtt elindultak volna, olyan éktelen zenebonát csaptak, hogy megijedtem tőlük, és a delavárok felé menekültem.

- Ha egy kicsit gyorsabban szeded a lábad, a delavárok között is éppen olyan zenebonát hallhattál volna - felelte a vadász. - De hagyjuk ezt; inkább arra vagyunk kíváncsiak, hogy hol vannak az irokézek.

- Itt vannak az erdőben, a falu és a tisztás között. De olyan sokan vannak, hogy azt hiszem, jobb lenne visszafordulnotok.

Unkasz egy pillantást vetett a fák mögött rejtőző harcosai felé, s csak annyit kérdezett:

- Magua?

- Ő is ott van. Magával hozta Cora Munrót, s miután elhelyezte a barlangban, visszatért az irokézek élére.

- A barlangban hagyta! - kiáltott fel Heyward. - Ez nagyon fontos hír! Nem tehetnénk valamit, hogy minél hamarább kiszabadítsuk?

Unkasz a vadászra nézett.

- Mit szól Sólyomszem?

- Az lesz a legjobb, ha én most elválok tőletek a húsz emberemmel - felelte a vadász. - A patak mentén elmegyünk a hódok tavához, s ott csatlakozik majd hozzánk Csingacsguk és Munro alezredes. Kiáltással fogjuk jelezni, hogy találkoztunk. Akkor vezesd előre a harcosaidat, Unkasz, és kergesd mifelénk az irokézeket. Ha lőtávolba érnek, tüzet nyitunk rájuk, és fogadom, hogy egy részük sohasem áll többé talpra, a többiek pedig megfutamodnak. Azután bevonulunk a faluba, és kiszabadítjuk Corát. Ha visszatérünk vele, folyhat tovább a harc. Nos, őrnagy úr, lehet, hogy ez a terv nem nagyon tudományos, de egy kis bátorsággal és türelemmel végre lehet hajtani.

- Nagyszerű terv! - kiáltotta Duncan, megértve, hogy Sólyomszem is elsősorban Cora kiszabadítását tartja szem előtt. - Lássunk hozzá azonnal!

Unkasz még néhány szót váltott a főnökökkel, s mindenki elfoglalta kijelölt helyét.

Sólyomszem összegyűjtötte harcosait, hóna alá vette a Szarvasölőt, majd némán jelt adott, hogy kövessék, és előreindult. Jó darab utat megtettek a patak mentén, amikor az egyik delavár hátulról megérintette Sólyomszem vállát, s halk szóval jelezte, hogy valami nincs rendben. A vadász megfordult, és látta, hogy az énekmester is a harcosok között van.

- Tudod-e, barátom, hogy milyen veszélyes útra indulunk? - kérdezte Sólyomszem. - Talán harminc, de talán már öt perc múlva is megütközünk az irokézekkel.

- Sejtettem, hogy harcba indultok - felelte David. - Én ugyan békés ember vagyok, és egészen más a hivatásom, mint a harcosoké, de miután mostanáig kitartottam az angol parancsnok lánya mellett, azt hiszem, én is részt vehetek a kiszabadításában.

Sólyomszem meglepődve nézett rá.

- Nem tudsz bánni semmilyen fegyverrel - mondta aztán. - Puszta kézzel hiába jössz az irokézek ellen.

- Nem vagyok fegyvertelen - felelte David, és elővett a zsebéből egy kis tárgyat. - Van parittyám, mint bibliai névrokonomnak, Dávidnak, s talán én is leteríthetek vele egy irokéz Góliátot.

- Ugyan! - mondta Sólyomszem, a parittyára nézve. - Nyilakkal, sőt késekkel szemben is hasznát vehetnéd a fegyverednek, de az irokézek kitűnő puskákat kaptak a franciáktól. Mindegy, már tapasztaltuk, hogy különös szerencséd van a csatákban, és sohasem esik bántódásod, gyere hát velünk; kiáltani te is tudsz, ha a harcosok kieresztik a hangjukat.

- Köszönöm, barátom - felelte David -, bár igazán nem vagyok vérszomjas, rosszul esett volna, ha visszaküldesz.

- Ne feledd - mondta még a vadász -, hogy harcolni megyünk, nem pedig muzsikálni. Amíg a harci kiáltás fel nem hangzik, csak a puskák beszélhetnek.

David beleegyezően bólintott, Sólyomszem pedig továbbvezette a csapatát. Körülbelül egy mérföldet haladtak a patak mentén, a meredek part oltalmában. Végül egy szoroshoz értek, átmentek rajta; amikor ismét kiértek a nyílt terepre, puskák dördültek el körülöttük, egy delavár felugrott, mint a sebzett szarvas, és holtan esett össze.

- Tartottam tőle, hogy efféle meglepetések érhetnek! - kiáltotta Sólyomszem. - Hasra, emberek, azután pedig tűz!

A delavárok azonnal szót fogadtak, és csakhamar elkezdődött a fegyverek párbaja. Az irokézek, úgy látszik, nem lehettek sokan, mert visszahúzódtak, és Sólyomszem fától fáig ugrálva követhette őket csapatával. Ez azonban nem tartott sokáig. Az irokézek erősítést kaptak, puskáik ropogása sűrűbb lett, és Sólyomszem nem szoríthatta hátrább őket. Egy ideig állóharc folyt a két fél között. Végül Sólyomszem belátta, hogy az ellenség túlereje nőttön-nő. Nem tudta, mitévő legyen. A visszavonulás ebben a helyzetben veszélyesebb volt, mint a helytállás, de a delavárok így sem tarthatták magukat sokáig, mert az ellenség kezdte bekeríteni őket. E válságos pillanatban hirtelen csatakiáltások hangzottak fel arról, ahol Unkasz várakozott.

Sólyomszemnek és társainak nagy kő esett le a szívéről. Az Unkasszal szemben álló irokézek, úgy látszik, lebecsülték az ellenfél erejét, s most nem bírtak ellenállni az ifjú mohikán heves támadásának. Sólyomszem ellenfelei azonnal visszahúzódtak, és veszélyeztetett társaik segítségére siettek. Sólyomszem üldözőbe vette őket, és a delavár csapat fedezékből fedezékbe ugrálva nyomult előre. A menekülő irokézek végül bevették magukat egy bozótba, és onnan tüzeltek vissza. Sólyomszem halk vezényszavakat adott embereinek; mindannyian hasra feküdtek, és kúszva közeledtek az ellenséghez. Végül felugrottak, mindenki kiválasztott magának egy irokézt, és rávetette magát. Már az erdő szélén voltak, ott, ahol a hódok tisztása kezdődött. Ekkor hátulról hirtelen eldördült egy puska, majd félelmetes csatakiáltás hallatszott.

- Ez Csingacsguk! - kiáltotta Sólyomszem. - Most két tűz közé szoríthatjuk az ellenséget!

A csatakiáltást természetesen az irokézek is meghallották. Annyira megijedtek tőle, hogy elengedték azt, akivel éppen birkóztak, és hanyatt-homlok menekülni próbáltak. Sokan elestek közülük, de egy részüknek mégis sikerült megszabadulnia üldözőitől.

Nem akarunk sok szót vesztegetni arra, hogy az irokézek megfutamítása után miképpen zajlott le a találkozás Sólyomszem és Csingacsguk, illetve Munro és Heyward között. A vadász néhány szóval mindent elmagyarázott barátjának, majd átadta neki a csapat parancsnokságát. Csingacsguk a rá jellemző méltósággal vállalta ezt a szerepet. A csapat élén visszatért a bozótba; itt megskalpolták az elesett irokézeket, és elrejtették saját halottaikat. Azután megálltak hallgatózni: Unkasz és a többi delavár még mindig vadul küzdött az irokézekkel, de a puskák dörrenései most közelebbről hallatszottak.

- Az ellenség nem bírja tartani magát - mondta Sólyomszem. - Unkasz rövidesen bekergeti az irokézeket abba a völgybe, s akkor mi oldaltámadást intézünk ellenük. Mit szólsz ehhez, Csingacsguk?

A mohikán főnök bólintott, majd elvezette társait egy olyan helyre, ahonnan rögtön lecsaphatnak, ha Sólyomszem feltevése igaznak bizonyul. Egy ideig figyelmesen várakoztak, végül nem messzire tőlük mozgás támadt, s egy-két indián alak fel is bukkant a fák között.

- Most már támadhatunk! - kiáltotta Heyward türelmetlenül.

- Még nem - felelte nyugodtan a vadász. - Nézd csak, az irokézek amott gyülekeznek. Megvárjuk, amíg sokan lesznek, és akkor közéjük lövünk; biztos, hogy egyetlen golyónk sem téveszti el a célt. 

Úgy is lett. A kellő pillanatban Csingacsguk megadta a jelt, és a húsztagú csapat puskái eldördültek. Jó néhány irokéz felbukott, a többiek eszeveszetten menekültek. Az üldöző Unkasz és harcosai csakhamar kiértek a sűrűből, és találkoztak Csingacsguk csapatával.

A fiatal mohikán főnök a menekülők felé mutatott; a delavárok két részre oszlottak, és folytatták az üldözést. Unkasz egyszerre csak meglátta az irokézek között Maguát. Felkiáltott, és villámgyorsan utána rohant. De túlságosan is előremerészkedett, s Magua örömmel látta, hogy Unkasznak néhány pillanat múlva olyan helyre kell érnie, ahol védtelen lesz a golyójával szemben. Ravasz Róka megfordult, és maga köré gyűjtve társait, lövésre emelt puskával várta a fiatal mohikánt. Sólyomszem azonban észrevette a veszélyt, nagyot kiáltva oldalról támadt Magua felé, s az irokézek azonnal továbbmenekültek.

Unkasz egy pillanatra sem tévesztette szem elől Maguát, és lankadatlanul üldözte. Hiába kiáltott utána Sólyomszem, hogy vigyázzon, a fiatal mohikán mit sem törődött a menekülők golyóival, s a hajsza folytatódott. Szerencsére Sólyomszem és társai csakhamar Unkasz oldalára kerültek, különben a fiatal főnök bizonyára életével fizetett volna a vakmerőségéért. Közben menekülők és üldözők egyaránt beértek az irokéz faluba.

Az irokézek most megálltak a főnökök kunyhója mellett, és elkeseredett golyózáporral fogadták üldözőiket. Mindhiába. A delavárok tovább nyomultak előre. Egyre több irokéz esett el, csak Magua volt még sértetlen, noha bátran harcolt, és nem kímélte magát. Végül már csak ketten maradtak mellette. Ekkor Magua felugrott és továbbmenekült.

Unkasz villámgyorsan követte, s vele tartott Sólyomszem, Heyward és David is. Magua egy fa mögül még egyszer megpróbálta feltartóztatni üldözőit; ekkor már az irokéz falu tisztásának túlsó végén voltak. Végül Ravasz Róka belátta, hogy az ellenállás reménytelen, ismét hátrálni kezdett, elért a barlanghoz, és berohant a nyílásán. Az üldözők utána.

A hosszú folyosón nyomultak tovább, asszonyok és gyerekek sivalkodását hallották. Heyward most már biztos volt a győzelemben, mert úgy gondolta, hogy Magua semerre sem menekülhet a barlangból. A tágas üreg belső rekeszében azonban senkit sem találtak. Most már óvatosabban haladtak tovább, rekeszről rekeszre, s egy újabb, titkos folyosóra akadtak. Arra menekültek el az irokéz asszonyok, s velük együtt Magua is! Unkasz nagyot ugorva futott tovább, s társaival együtt csakhamar kiért a szabad levegőre. Most sziklák között jártak, s egyszerre csak meglátták egy szoknya lobogását.

- Cora! - kiáltott fel Heyward.

- Cora! Cora! - visszhangozta Unkasz, s úgy rohant, hogy igazán méltó volt a Fürge Szarvas névre.

- A fekete hajú lány! - kiáltotta Sólyomszem. - Ne félj, Cora, mindjárt oda érünk!

Az út azonban egyre nehezebbé vált, s attól kellett tartani, hogy bármely pillanatban lezuhanhatnak a szikláról. Unkasz eldobta puskáját, továbbrohant; Heyward követte példáját. Most már jól látták Maguát, még egynéhány irokéz volt mellette. Némi egérutat nyertek, s egy magas szikláról tüzeltek üldözőikre.

- Maradjunk együtt! - kiáltotta Sólyomszem. - A gazemberek mindannyiunkat lepuffantanak odafentről, mi pedig nem lőhetünk rájuk, mert Corát maguk elé tartják pajzsnak.

De senki sem hallgatott a szavaira. Unkasz megkettőzte erőfeszítéseit, és közelebb került a menekülőkhöz. Jól látta, hogy Corát két irokéz vonszolja magával, Ravasz Róka pedig az utat mutatja nekik. Mindenki érezte, hogy ez a nyaktörő hajsza nem tarthat sokáig. Csakugyan, a távolság egyre csökkent az üldözők és a menekülők között. Az irokézek éppen egy lapos sziklatetőre értek Corával, amikor Unkasz utánuk kiáltott:

- Megálljatok, irokéz kutyák! - s a fiatal mohikán főnök meglóbálta tomahawkját. - Állj meg, ha mondom, Magua!

- Nem megyek tovább! - kiáltotta Cora, és hirtelen megállt a sziklatető szélén, a roppant mélység fölött. - Öljetek meg, ha akartok, de nem megyek tovább!

A két harcos, aki idáig vonszolta, már fel is emelte tomahawkját, de Magua visszatartotta őket. Odaállt a lány elé, kirántotta a kését, és rákiáltott:

- Válassz, fekete hajú! Mi kell inkább: Ravasz Róka wigwamja, vagy kése?

Cora nem is válaszolt: térdre rogyott, s kitárta két karját.

- Nem hallod? - ordította Magua. - Válassz!

Cora azonban most sem szólt semmit. Magua minden ízében remegett; úgy látszik, mégsem volt könnyű rászánnia magát a szörnyű tettre. Végül mintha mégis döntött volna, felemelte a kést, de ebben a pillanatban félelmetes ordítás hallatszott, s Unkasz egy másik szikláról, szédítő magasságból leugrott melléjük. Magua hátrált egy lépést; az egyik irokéz felhasználta ezt az alkalmat, és egy szempillantás alatt leszúrta Corát.

Magua már nem is tudta, mit csinál dühében, csak bosszút akart állni honfitársán, aki megfosztotta zsákmányától. De közben már Unkasz is ott termett, és a gyilkos irokézre emelte kését. Magua most az ifjú mohikán háta mögé került, és lesújtott rá. Ez a döfés azonban nem volt halálos; Unkasznak még maradt annyi ereje, hogy leszúrja Cora gyilkosát, majd Magua ellen forduljon. Ez a mozdulat felemésztette maradék erejét. Magua elkapta a fiatal mohikán elgyöngült karját, s kését háromszor egymás után megmerítette az immár tehetetlen ellenfél mellében.

- Irgalmazz neki, Magua! - kiáltotta Heyward, aki időközben felért arra a sziklára, amelyről Unkasz leugrott. - Irgalmazz, és te is számíthatsz az irgalmunkra!

Magua azonban Heyward felé dobta véres kését, és vad diadalordítást hallatott. Aztán megfordult, és tovább kapaszkodott felfelé a sziklák között. Néhány pillanat múlva Sólyomszem megjelent az előbbi helyen, de csak halottakat talált.

Az áldozatokról felpillantva meglátta Maguát, aki most már a legmagasabb szikla tetején állt. Csak egy szakadékot kellett átugrania, hogy végképp lerázza magáról üldözőit. Előbb azonban visszafordult egy pillanatra, s két karját kitárva így kiáltott:

- A sápadtarcúak kutyák! A delavárok asszonyok! Magua itt hagyja őket a sziklákon, a hollók martalékául!

Rekedten felnevetett, és át akarta ugrani a szakadékot. De az ugrás rövidre sikerült: Maguának éppen csak a túlsó szikla peremét sikerült elkapnia, s úgy maradt lógva a levegőben. Kétségbeesett erőfeszítéssel igyekezett felhúzódzkodni, s ebben a pillanatban eldördült Sólyomszem puskája. Magua elengedte a szikla peremét, s hörögve lezuhant a szörnyű mélységbe.


A delavárok fényes győzelmet arattak az irokézek fölött. Minden ellenséges harcost megöltek, vagy fogságba ejtettek. Az irokéz falu környékén mindenütt lenyilazott vagy agyonlőtt férfiak hullái hevertek.

A felkelő nap mégis mélységes gyászban találta a delavárokat. Egyetlen örömkiáltás, egyetlen diadalmi ének sem ünnepelte a győzelmet. A sorra visszaszállingózott harcosok lemosták arcukról az ijesztő színeket, és csatlakoztak a többi gyászolóhoz.

Minden kunyhó üres volt. Férfiak, asszonyok és gyerekek odakint gyűltek össze, a tábor melletti szabad térségen.

Hat delavár lány egy kissé távolabb csoportosult a többiektől, s illatos erdei virágokat szórt egy dombocskára, amelyen Cora holtteste feküdt. A halott lány mellett Munro állt, kétrét görnyedve a fájdalomtól. David is ott volt, födetlen fővel, s tanácstalanul szorongatta zsoltároskönyvét. Heyward egy fának támaszkodott, és alig bírta visszafojtani zokogását.

Egy másik csoport a halott Unkaszt vette körül. Feldíszítették minden értékes holmival, ami a delavárok kunyhóiban akadt. Unkasz lábainál Csingacsguk ült, az apa, fegyvertelenül, harci színei nélkül, csak a teknősbéka látszott a mellén. Már órák óta nézte mozdulatlanul fiát. Olyan merev volt az arca, hogy a felületes szemlélő nehezen tudta volna megállapítani, melyik az élő, s melyik a halott.

Mellette állt Sólyomszem, a puskájára támaszkodva. Tamenund a már említett magaslaton foglalt helyet, és szomorúan nézett le népére. A tömeg némán gyászolt. Egyetlen szó sem hallatszott, csak néha egy-egy halk sóhaj.

Végül Tamenund kinyújtotta karját, s egyik kísérőjének vállára támaszkodva felemelkedett.

- Delavárok - mondta fakó hangon az aggastyán -, Manitu felhő mögé rejtette arcát. Szemét elfordította tőletek, fülét betömte, szája nem ad választ. Nem látjátok őt, de látjátok akaratának következményeit. Manitu felhő mögé rejtette az arcát!

E szavak után ismét csend lett. Végül halk, zümmögő hangok elkezdték a gyászéneket. Csak az asszonyok énekeltek. Mikor a gyászdal véget ért, az egyik főnök lánya előlépett, őt választották ki a többiek, hogy gyászbeszédben méltassa az elesett harcos érdemeit. A beszéd nem volt hosszú, de annál meghatóbb. Végül a lány visszatért társnői közé.

Azután egy másik lány lépett ki a fiatalok csoportjából; ő Coráról beszélt. Alice-t is megemlítette, aki most sírva sír az egyik kunyhóban, s nincs ereje, hogy részt vegyen a gyászszertartáson. A beszéd végül dalba ment át: együtt énekelte az egész törzs.

Ekkor egy delavár főnök lépett Unkasz holttestéhez.

- Miért hagytál el bennünket, népünk büszkesége? - kérdezte. - Útban vagy a boldog vadászmezők felé, de száz irokéz jár előtted, hogy eltávolítsa a tüskéket utadról. Aki a harcban látott téged, nem hitte volna, hogy te is meghalhatsz. Lábad olyan volt, mint a sas szárnya, karod olyan súlyos, mint a fenyőfa lehulló ágai, hangod olyan, mint Manitué, amikor a felhők között mennydörög. Népünk büszkesége, miért hagytál el bennünket?

Ezt a főnököt sorra követték a többiek. Egymás után Unkasz elé járultak, és szóval vagy énekkel búcsúztatták a fiatal harcost. Mindenki azt várta, hogy Csingacsguk is megszólal. De Nagy Kígyót szinte letaglózta a fájdalom, s egyetlen hang se jött ki a torkán.

Végül az egyik főnök jelt adott a Cora mellett álló lányoknak, ezek felemelték a holttestet, és elvitték a megásott sírhoz. Munro némán követte őket, csak akkor szólalt meg, amikor a lányok már elborították virágaikkal az örök nyugalomra helyezett Corát:

- Köszönöm nektek, hogy megszépítettétek lányom utolsó útját.

Munrót Heyward támogatta vissza a sírtól a delavárok közé.

Ezek közben Unkasz holttestét is sírba helyezték. A gyászszertartás véget ért. Mindannyian Csingacsgukra néztek. Az apa eddig még nem beszélt. A mohikán főnök tudta, hogy szólnia kell. Végül is erőt vett magán, kiegyenesedett, és tiszta, érces hangon így szólt:

- Miért gyászolnak testvéreim? Miért sírnak a lányok? Azért, mert egy ifjú harcos eltávozott a boldog vadászmezőkre? Azért, mert egy főnök becsülettel befejezte életét? Jó volt, megtette kötelességét, bátor volt. Ki tagadhatja ezt? Manitunak szüksége volt egy ilyen harcosra, és magához szólította. Én, az idősebbik Unkasz fia és a fiatal Unkasz apja, olyan vagyok, mint egy kérgétől megfosztott fenyőfa a sápadtarcúak tisztásán. Népem eltávozott a Sós-tó partjairól és a delavárok dombjai közül. Egyedül vagyok...

- Nem, nem - kiáltotta Sólyomszem, aki eddig mereven nézte barátját, de most már nem bírta türtőztetni magát -, nem vagy egyedül Csingacsguk! Te rézbőrű vagy, én pedig sápadtarcú, de kora ifjúságunktól fogva egyazon úton jártunk, s mindvégig együtt maradunk az úton. Nekem sincs rokonom, nekem sincs népem. Unkasz a te fiad volt, nekem csak barátom; de esküszöm, sohasem felejtem el ezt a fiút, aki annyiszor küzdött mellettem háborúban, s annyiszor aludt mellettem békében. A fiú elment tőlünk, s ki tudja, mikor megyünk mi is utána; de nem vagy egyedül, Csingacsguk!

A mohikán főnök megszorította Sólyomszem kinyújtott kezét, s a két rettenthetetlen harcos így állt egy darabig Unkasz sírja előtt, nem szégyellve, hogy kicsordul a könnyük.

A tisztelettudó csendet nagy sokára Tamenund hangja törte meg.

- Elég - mondta az aggastyán. - Menjetek, delavárok: Manitu haragja még nem csitult le. Miért akarna még élni Tamenund? A sápadtarcúak urai lettek ennek a földnek, s a rézbőrűek napja még nem virradt fel újra. Eleget éltem. Hosszú életem reggelén boldognak és erősnek láttam népemet, s mielőtt estém elérkezett volna, holtan kellett látnom az utolsó mohikánt.

[[Kategória:Regények]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>A szent és a profán</title>
    <id>267</id>
    <revision>
      <id>4724</id>
      <timestamp>2006-08-29T16:06:33Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>[[Mircea Eliade/A szent és a profán]] átmozgatva [[A szent és a profán]] névre: -szerző neve</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     = Mircea Eliade
| cím        = A szent és a profán 
| szakasz    =
| előző      =
| következő  =
| megjegyzés =
}}

== Mircea Eliade (1907-1986) ==

Mircea Eliade a vallást, ezt a szimbolikus létgyakorlatot tekinti a különböző kultúrák közötti közvetítő elemnek. Így kutatásai is mindenekelőtt azokra a nyelvi fordulatokra, illetve magatartásbeli helyzetekre összpontosulnak, melyek egy volt, illetve jövőbeni kulturális egyneműség egykori vagy épp eljövendő emlékezetét őrzik, ígérik.

Számára a vallásban az az emberi lényeg mutatkozik meg. mely antropológiai sajátja minden halandónak, s ami az istenhit elegyítő vonzerejében a kultúrfokok egyenetlenségeit perspektivikusan megszüntetni képes. Eliade a kultúrát az egyénnek a mindenségben való lélektani jelenléteként fogja fel, s e tekintetben a valaha elveszett s az &quot;örök visszatérés&quot; hitében egykoron feltétlenül visszaszerezhető egzisztenciális egység letéteményesének is az individuumot tekinti.

Míg vallástörténeti kutatásaiban a lét egyneműségének mitikus hagyományát akarja újjáteremteni, addig szépprózai művei inkább a külvilág formabontó hatásaival foglalkoznak. A Kelet-Európából rég kiszakadt, román származású tudós ösztöneiben azóta is elevenen őrzi szűkebb szülőhazája sajátos, ellentmondásos dimenzióit. Regényei, novellái e dimenziók disszonanciáját ötvözik az anyanyelv elveszett harmóniáival.

Mircea Eliade 1907-ben született. A bukaresti, majd a kalkuttai egyetemen tanult filozófiát, történelmet és néprajzot. Rövid időre egyetemi oktatóként visszatért Romániába, majd az Antonescu-rezsim képviseletében diplomáciai szolgálatot teljesített Londonban és Lisszabonban. A háborút követően a Sorbonne-on tanított, és a párizsi Román Kulturális Központ elnöki posztját töltötte be. 1956-tól az óceánon túl, Chicagóban vállalt egyetemi katedrát. Eliade 1986-ban, az Egyesült Államokban hunyt el.

Főbb művei:

(Regények)

Isabel şi apele diavolului (Isabel és az ördög vizei), 1930.

Maitreyi, 1933.

Întoarcerea din rai (Visszatérés a paradicsomból), 1934.

Domnişoara Cristea (Cristea kisasszony), 1936.

Şarpele (A kígyó), 1938.

Nuntăn cer (Égi lakodalom), 1939.

Secretul doctorului Honigberg (Honigberg doktor titka), 1940.

Foret interdite (Titkos erdő), 1955.

Pe shada Mântuleasa... (A Mântuleasa utcán...), 1978.

(Tanulmánykötetek)

Traité d'histoire des religions (Értekezés a vallástörténet köréből), 1949.

Le mythe de l'éternel retour (Az örök visszatérés mítosza), 1949.

Le Chamanisme et les techniques archaiques de l'extase (A sámánizmus és az eksztázis archaikus gyakorlata), 1951.

Images et symboles (Képzetek és szimbólumok), 1952.

Le Yoga. Immortalité et liberté (A jóga. Halhatatlanság és szababság), 1954.

Myth and Reality (Mítosz és valóság), 1963.

L'Épreuve du labyrinthe (A labirintus-próbatétel), 1978.

== Bevezetés ==

Rudolf Otto A szent című könyve mindmáig emlékezetes visszhangnak örvend{{ref|i}}. Sikere a szerző egészen sajátos és új nézőpontjának köszönhető; művében ugyanis nem isten és a vallás fogalmával foglalkozott, hanem a vallásos tapasztalás különböző formáit kívánta elemezni. Ottót pszichológiai éleslátása és kettős - teológiai és vallástörténészi - előképzettsége tette rá képessé, hogy e tapasztalás tartalmát és sajátos vonásait kibogozza. A racionális és spekulatív elemet mellőzve, a vallásnak elsősorban az értelem számára nem hozzáférhető oldalával foglalkozott. Luther nyomán megértette, mi a hívő ember számára az &quot;eleven isten&quot; : nem a filozófusok istene ez, mint például Erasmusé, nem &quot;eszme&quot;, nem elvont fogalom és nem is morális allegória, hanem sokkal inkább egyfajta borzasztó hatalom, amely az isteni &quot;haragban&quot; nyilvánul meg.

A szent című könyvében Rudolf Otto ennek a rémületes és irracionális tapasztalásnak a lényegi vonásait dolgozza ki. Szembetalálkozik a Szent, a mysterium tremendum, a megnyomorító túlerővel rendelkező majestas előtti rémület érzésével; szembetalálkozik a mysterium fascinans-szal szemben érzett jámbor, félelemmel elegyes tisztelettel Mindezeket a tapasztalatokat Otto numinos-nak (a latin numen=istenség szóból) nevezi, mert isteni hatalom egyik részének megnyilvánulásából származnak. A numinózus mindenen kívül áll, &quot;egészen más&quot; nem hasonlítható hozzá semmiféle emberi, a világmindenség semmilyen más jelensége. A numinózussal szemben az embert önnön teljes semmisségének érzése keríti hatalmába, úgy érzi, ,;csupán kreatúra&quot;, vagy, miként Ábrahám mondta az Úrnak: &quot;nem egyéb pornál és hamunál&quot;. A szent mindig olyan valóságként nyilvánul meg, amely egészen másfajta, mint a &quot;természetes&quot; valóságok. Noha a nyelv a tremendum-ot, a majestas-t vagy a mysterium fascinans-t a természettől vagy az ember profán szellemi életéből kölcsönzött szavakkal fejezi ki, ez az analogizáló kifejezésmód éppen abból fakad, hogy képtelenek vagyunk az egészen mást megnevezni: a nyelv mindent, ami a normális emberi tapasztaláson túlmutat, kénytelen olyan szavakba öltöztetni, amelyek a normális tapasztalásból származnak.

Rudolf Otto vizsgálódásai még ma is érvényesek. A jelen munkában mégis más utat választunk. A szent jelenségét egész sokféleségében kívánjuk megvilágítani, és nemcsak irracionális oldalát tartjuk szem előtt. Nemcsak a vallás nem racionális és racionális elemei közötti viszony érdekel bennünket, hanem a szent a maga egészében. A szent első meghatározása pedig a következő: a profán, ellentéte.

== A szent megnyilatkozik ==

Az ember azért tud a szentről, mert az megnyilatkozik, és a profántól tökéletesen különbözőnek bizonyul. A szentnek ezt a megnyilatkozását itt a hierophánia szóval kívánjuk jelölni (görögül hierosz = szent; phainomai = megmutatkozni). Használható kifejezés ez, mert semmi egyebet nem fejez ki, mint azt, amit etimológiai összetétele tartalmaz: nevezetesen, hogy valami szent mutatkozik meg nekünk.  Azt mondhatnánk, hogy a vallások története, a legkezdetlegesebbektől a magasan kifejlettekig - nagyszámú hierophániából, vagyis szent valóságok megnyilatkozásából áll. Töretlenül folytonos út vezet a legelemibb hierophániától (például a szent megnyilvánulásától valamilyen tárgyban, kőben vagy fában) a legmagasabb rendtí hierophániáig (a keresztény ember számára Isten Jézus Krisztusban való megtestesüléséig). Mindig ugyanazzal a titokzatos folyamattal állunk szemben; az &quot;egészen más&quot;, nem a mi világunkhoz tartozó valóság olyan tárgyakban nyilatkozik meg, amelyek &quot;természetes&quot;, &quot;profán&quot; világunk szerves alkotórészei.

A modern nyugati ember kissé kényelmetlenül érzi magát a szentség nem egy megnyilvánulásmódjával szemben: nehezen képes felfogni, hogy miként nyilvánulhat meg bizonyos emberi lények számára a szent kövekben vagy fákban. Rövidesen látni fogjuk azonban, hogy nem a kő mint olyan imádatáról, vagy a fa mint olyan kultuszáról van szó. A szent követ és a szent fát nem mint követ vagy mint fát tisztelik - azért tisztelik őket, mert hierophániák, mert olyasmi mutatkozik meg bennük, ami már nem kő vagy fa, hanem a szent, az &quot;egészen más&quot;.

Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy minden hierophánia - még a legelemibb is - paradoxon. A tárgya, amennyiben a szent nyilatkozik meg benne, valami &quot;egészen mássá&quot; lesz, mindazonáltal továbbra is megmarad annak, ami, hiszen továbbra is része kozmikus környezetének. A szent kő továbbra is kő ; látszólag (pontosabban : profán nézőpontból) miben sem különbözik az összes többi kőtől. Azok számára azonban, akiknek a kő mint szent nyilatkozik meg, közvetlen valósága természetfölötti valósággá alakul át. Más szavakkal: azon emberek számára, akiknek vallási élményük van, az egész természet kozmikus szentségként nyilvánulhat meg. Ilyenkor a kozmosz egésze hierophániává válik.

Az archaikus társadalmak embere arra törekedett, hogy a szentben vagy a megszentelt tárgyak közelségében éljen. Érthető ez a törekvés, mert a &quot;primitív&quot;, valamint az összes premodern társadalom számára a szent egyet jelentett az erővel és végső soron a valósággal. A szent: valami, ami léttel telített. A szent erő egyszerre jelent valóságot, örökkévalóságot és hatóerőt. A szent és a profán közötti ellentét gyakran a reális és az irreális vagy pszeudoreális közötti ellentétnek látszik. (Azt természetesen nem várhatjuk, hogy az ősi nyelvekben megtaláljuk a reálisnak és irreálisnak ezeket a filozófiai kifejezéseit.) Ezért érthető, hogy a vallásos ember arra vágyik, hogy részesedjék a valóságból, s erővel telítődjék.

Vizsgálatunknak azt kell megmutatnia, hogy a vallásos ember mindig arra törekszik, hogy szent univerzumban éljen, következésképpen egész élményvilága másmilyen, mint a vallásos érzés nélküli emberé, azé az emberé, aki deszakralizált világban él. Tegyük azonban mindjárt hozzá: a teljesen deszakralizált világ, kozmosz az emberi szellem történetében új felfedezésnek számít. Nem feladatunk megmutatni, mely történelmi folyamatok révén és a szellemi beállítódás miféle változásai következtében deszakralizálta világát a modern ember és tért át a profán létezésre. Elégedjünk meg azzal a megállapítással, hogy a modern társadalmak nem vallásos emberének egész élményvilágára a deszakralizáció jellemző, következésképpen ez az embertípus egyre nehezebben leli meg újra az ősi társadalmak vallásos emberének létdimenzióit.

== A világban-lét két fajtája ==

Fejtegetéseink tárgyai: a szent tér és az emberi lakóhely rituális felépítése, a különböző vallásos időélmények, a vallásos embernek a természethez és az eszközök világához fűződő kapcsolatai, magának az emberi életnek a szentsége, és az a szakralitás, amely életfunkcióihoz (táplálkozás, szexualitás, munka) tapadhat. Mindezen fejtegetésekből ki fog derülni, mekkora szakadék választja el a vallásos tapasztalást a profántól. Csupán arra kell gondolnunk, hogy mivé vált a város és a ház, a természet, az eszközök és a munka a modern, nem vallásos ember számára, és azonnal megértjük, miben különbözik ő az ősi társadalmak emberétől, vagy akár csak a keresztény Európában élő paraszttól. A modern tudat számára valamely fiziológiai aktus (táplálkozás, szexualitás stb.) pusztán a szerves élet jelensége, akárhány tabu tapad még ma is hozzá. (Tabuk, amelyek például az &quot;illendő evés&quot; bizonyos szabályainak betartására kényszerítenek, vagy a társadalmi morállal ellentétes szexuális viselkedést tiltják.) A primitív emberek számára azonban egy ilyen aktus sohasem csupán fiziológiai, hanem &quot;szakramentum&quot;: a szenttel összekapcsolódó, vagy azzá váló.

Az olvasó rövidesen látni fogja, hogy a szent és a profán a világban-lét két módja, két egzisztenciális helyzet, amelyeket az ember történelme során alakított ki. A világban-létnek ezekkel a fajtáival nemcsak a vallástörténet és a szociológia foglalkozik, azok nemcsak történelmi, szociológiai és néprajzi kutatások tárgyai; a szakrális és a profán létmódot az ember által a kozmoszban elfoglalt különböző helyzetek szabják meg, és ezek ennélfogva érintik a filozófust és minden kutatót, aki az emberi létezés valamennyi dimenzióját meg akarja ismerni.

Emiatt, jóllehet e kis könyv szerzője vallástörténész, szándéka szerint nemcsak szaktudományának látószögéből szemléli témáját. A hagyományos társadalmak embere természetesen homo religiosus, viselkedése azonban az általános emberi viselkedés kereteibe illik, és ezért az egyben a filozófiai antropológia, a fenomenológia és a pszichológia tárgya is.{{ref|ii}}

A szakrális felé fordult világban való létezés sajátosságait megmutatandó példákat fogunk felsorakoztatni, amelyeket különböző korok és kultúrák nagyszámú vallásából válogattunk ki. Semmi sincs, ami a példát, a konkrét tényt pótolná. Hiábavaló lenne a szent tér struktúrájáról értekezni, ha nem mutatnánk meg konkrét példákon, miként hoznak azok létre ilyen teret, és miben különbözik ez minőségileg az őt körülvevő profán tértől. Példákkal számunkra a babilóniaiak, az indiaiak és a kínaiak, a kvakiutl törzs{{ref|iii}} és más primitív népek szolgálnak. Igaz, kultúrtörténeti szempontból nem teljesen veszélytelen térben és időben egymástól ily távoli népektől származó vallási tényeket egymás mellé állítani. Ilyenkor könnyet hasonló tévedésekbe eshetünk, mint a 19. százat egyes gondolkodói, nevezetesen Tylor és Frazer,{{ref|iv}} akik feltételezték, hogy az emberi szellem mindig egyféleképpen reagál a természeti jelenségekre; A kultúretnológia{{ref|v}} és a vallástörténet azóta megmutatta, hogy ez nem mindig van így: &quot;az embereknek a természettel szembeni reakcióit&quot; gyakran sokkal inkább a kultúra, végső soron tehát a történelem határozza meg.

Mi azonban mégis inkább a vallásos élmény sajátos vonásait akarjuk megmutatni, mintsem annak számtalan változatát és a történelem által meghatározott különbözőségeit. Mintha csak úgy akarnánk jobban megérteni a költészet jelenségeit, hogy egy sor össze nem illő példát vonultatunk fel, és Homérosz, Vergilius, valamint Dante mellett indiai, kínai, illetve mexikói verseket is idézünk; tehát egyrészről olyan műveket, amelyek történelmileg összefüggnek egymással (Homérosz; Vergilius, Dante), másrészről olyan alkotásokat is, amelyek egyéb művészi hagyományokhoz tartoznak. Irodalomtörténeti szempontból tehát óvatosan kell bánni az ilyen egymás mellé állításokkal, ám ezek rögvest értékessé válnak, mihelyt a költészet jelenségét mint olyat akarjuk leírni, és a lényeges különbséget akarjuk megmutatni a költői és a célhoz kötött, mindennapi nyelv között.

== A szent és a történelem ==

Fő feladatunk, hogy bemutassuk a vallásos élmény sajátos dimenzióit, és megmutassuk, miben különbözik ez a profán világélménytől. Nincs szándékunkban elidőzni annál a számtalan formánál, amelyet a vallásos világélmény az idők folyamán magára öltött. Nyilvánvaló például, hogy a földanya, az emberi és mezőgazdasági termékenység, a női szentség stb. jelképrendszere és kultusza csak a földművelés felfedezése után fejlődhetett ki, és hozhatott létre gazdagon tagolt vallási rendszert, s hogy egy földművelés előtti, vadászatra szakosodott társadalom a földanya szentségét nem ugyanazon a módon és nem ugyanazzal az intenzitással tapasztalhatta. Vannak tehát a vallásos élménynek olyan eltérései, amelyek gazdasági, kulturális és szociális különbözőségekből, egyszóval: a történelemből magyarázhatók. Mégis, az egykoron nomád életmódot folytató vadászok és a letelepült szántóvetők viselkedése között található hasonlóság számunkra ma végtelenül fontosabbnak látszik, mint a köztük felfedezhető különbségek: mindegyik egy megszentel kozmoszban él, mindegyiknek egy olyan világszentségben van része, amely mind az állat-, mind a növényvilágban megnyilvánul. Hasonlítsuk csak össze egzisztenciális helyzetüket a modern társadalom bármelyik tagjáéval; aki egy deszakralizált kozmoszban él, és azonnal felismerjük, miben különböznek egymástól. Egyúttal világossá válik a különböző kultúrákból származó vallási tények összehasonlításának érvényessége is: mindezek a tények egy és ugyanazon viselkedésen alapulnak - a homo religiosus viselkedésén.

Tekinthetjük e kis könyvet általános bevezetésnek is a vallástörténetbe, mivel a szent jelenségformáit és az ember helyzetét írja le egy vallási értékekkel telített világban. Szigorú értelemben azonban nem vallástörténeti mű, mert szerzője nem törekedett arra, hogy a felsorolt példákat a mindenkori kultúrtörténeti összefüggésekbe ágyazza. Ehhez ugyanis több kötetre lenne szükség. ,

Saint-Cloud, 1956. április
Mircea Eliade

= I. A szent tér és a világ szakralizációja =

A tér homogenitása és a hierophánia

A vallásos ember számára a tér nem homogén. Törések és szakadások találhatók benne; olyan részeket tartalmaz, amelyek minőségileg különböznek a többitől. &quot;Ne jöjj ide közel - mondja az Isten Mózesnak -, vedd le a te sarudat lábaidról, mert a föld, melyen állasz, szent föld.&quot; (2, Mózes, 3, 5) Létezik tehát egyfajta szent, vagyis &quot;erővel feltöltött&quot;, jelentőségteli tér, és léteznek más, nem szent terek, következésképpen nincs struktúra és szilárdság nélküli, egyszóval &quot;formátlan&quot; tértartomány. A térnek ezt az inhomogenitását a vallásos ember úgy éli meg, mint a szent, vagyis az egyedül valóságos, valóságosan létező tér és minden egyéb közötti ellentétet, ami azt mint formátlan tágasság veszi körül.

Ama vallásos tapasztalás, hogy a tér nem homogén, olyan ősélmény, amelyet egyfajta &quot;világalapítással&quot; azonosíthatunk. Nem elméleti okoskodásról van itt szó, hanem olyan elsődlegesen vallásos élményről, amely megelőz minden a világra vonatkozó reflexiót, mert ez teremti meg azt a &quot;szilárd pontot&quot;, középtengelyt, amelyből minden jövőbeli tájékozódás kiindul. Mivel a szent hierophánia révén ad jelt magáról, nemcsak a tér homogenitásában következik be törés, hanem ezen túlmenően egy abszolút valóság is megnyilatkozik, amely ellentétben áll a körülötte lévő végtelen tágasság nem-valóságával. A szent megnyilatkozásával alapozódik meg ontológiailag a világ. Az ismertetőjegyek és tájékozódási lehetőség nélküli, határtalan, homogén térben a hierophánia egyfajta abszolút &quot;szilárd pontot&quot;, &quot;központot&quot; tár fel.

Érthető, hogy a szent tér e felfedezésének - ennek a kinyilatkoztatásnak - mekkora egzisztenciális értéke van a vallásos ember számára: mert semmi sem kezdődhet, történhet meg előzetes tájékozódás nélkül; a tájékozódásnak azonban valamilyen szilárd pont az előfeltétele. A vallásos ember ezért mindig is arra törekedett, hogy &quot;a világ középpontjában&quot; telepedjék meg. A világot meg kell alapítanunk, hogy élhessünk benne - márpedig a profán tér homogenitásának és viszonylagosságának &quot;káoszában&quot; semmiféle világ nem jön létre. A szilárd pont, a &quot;középpont&quot; felfedezése vagy projekciója a világteremtéssel azonosul; meggyőző példák kapcsán később még látni fogjuk, hogy a rituális tájékozódásnak és valamiféle szent tér felépítésének világteremtő jelentősége van.

A profán ember számára ezzel szemben a tér homogén és semleges, nem hasad minőségileg különböző részekre. A geometriai tér minden irányban osztható és körülhatárolható, de struktúrájából nem következik semmiféle minőségi differenciálódás, következésképpen tájékozódás sem- gondoljunk csak a geometria bármely klasszikusának térdefiníciójára. Két dolgot persze szigorúan külön kell választanunk. Mégpedig a homogén és semleges geometriai tér, fogalmát és a tapasztalt &quot;profán&quot; teret, amely a szintúgy tapasztalt szent tér ellentéte, és itt egyedül ez érdekel bennünket. A homogén tér fogalmával, amely már az ókor óta a filozófiai és a tudományos gondolkodás egyik alkotórésze, valamint a fogalom történetével itt nem kell foglalkoznunk. Bennünket az érdekel, hogy miként tapasztalja a teret egy nem vallásos ember, tehát olyasvalaki, aki elutasítja a világ szakralitását, és csak a &quot;profán&quot;, minden vallásos előfeltevéstől megtisztított egzisztenciát fogadja el.

Azonnal tegyük hozzá, hogy valójában nincs teljesen profán létezés. A profán élet mellett döntő embernek, bármennyire deszakralizálja is a világot, sohasem sikerül teljesen megszabadulnia a vallásos viselkedéstől. Fejtegetéseink során ez még világosabbá válik majd, s látni fogjuk, hogy még a legnagyobb mértékben deszakralizált létezésben is megmutatkoznak a világ vallási értékelésének nyomai.

Egyelőre azonban hagyjuk figyelmen kívül a problémának ezt az oldalát, és szorítkozzunk a két szóban forgó tapasztalás - a szent és a profán tér tapasztalásának - összehasonlítására. A szent tét megnyilatkozása &quot;szilárd pontot&quot; nyújt az embernek, s ezáltal lehetővé teszi számára, hogy tájékozódjék a kaotikus homogenitásban, &quot;megalapítsa a világot&quot; és valóban éljen. A profán tapasztalás ezzel szemben ragaszkodik a tér homogenitásához és viszonylagosságához. Ebben a térben lehetetlen az igazi tájékozódás, mert a &quot;szilárd pont&quot; ontológiailag már nem egyértelműen megalapozott: a mindenkori esetleges feltételek szerint jelentkezik és tűnik el. Tulajdonképpen tehát már nincs is &quot;világ&quot;, csupán egy széttört univerzum töredékei léteznek, végtelenül sok, többé vagy kevésbé semleges &quot;hely&quot; formátlan tömege, amelyek között az ember az ipari társadalomban zajló élet kötelezettségeitől hajtva ide-oda mozog.

Ám még a profán térélményen belül is felmerülnek olyan értékek, amelyek a vallásos térélményre jellemző inhomogenitásra emlékeztetnek. Vannak például helyek, amelyek minőségileg különböznek a többitől: az otthon, az első szerelmet övező táj vagy bizonyos helyek egy idegen városban, amelyet fiatal korunkban látogattunk meg. Mindezek a helyek még a teljesen vallástalan ember számára is megőrzik sajátos, &quot;egyedülálló&quot; jelentőségüket: magánvilágának &quot;szent helyei&quot;. Mintha az ilyen helyeken még a nem vallásos ember számára is olyan valóság nyilatkoznék meg, amely elüt mindennapi létezésének valóságától.

A profán ember &quot;kriptovallásos&quot; viselkedésével van itt dolgunk. Vizsgálódásaink során további példákat is fogunk találni vallási értékek és vallásos viselkedés ilyen letompítására és deszakralizációjára, és kísérletet fogunk tenni jelentőségük megértésére.

Theophániák és jelek

A térnek a vallásos ember által tapasztalt inhomogenitását megvilágítandó tetszés szerinti vallást említhetnénk. Válasszunk egy egészen kézenfekvő példát, mondjuk egy modern város templomát. A hívő ember számára ez a templom más térben áll, mint az utca, amelyben található. A templom-belsőbe vezető ajtó arra utal, hogy itt megtörik a térbeli folyamatosság. A két tér között emelkedő küszöb a két létezési mód, a profán és a vallásos közötti szakadékot is jelzi. Egyszerre az a korlát, választóvonal, határ, amely a két világot elválasztja, és az a paradox hely is, amelyen e két világ találkozik, és amelyen létrejöhet az átmenet a profánból a szakrális világba.

Hasonló rituális funkciót tölt be az emberi lakóhely küszöbe is, és épp ezért tulajdonítottak ennek mindig oly nagy jelentőséget. Számos rítus kíséri a ház küszöbének átlépését: meghajolnak előtte, vagy a földre vetik magukat, jámboran megérintik kezükkel stb. A küszöbnek vannak &quot;felvigyázói&quot;, istenek és szellemek, amelyek meggátolják emberi ellenségek és démoni, valamint betegséghozó hatalmak bejárását. A küszöbön áldozatot mutatnak be az őrködő istenségeknek. A küszöbön állva mondták ki egyes régi keleti kultúrákban (Babilon, Egyiptom, Izrael) az ítéletet. A küszöb és az ajtó közvetlenül és konkrétan mutatják a térbeli kontinuitás megszűnését. Ebben rejlik nagy vallási jelentőségük: egyszerre szimbólumai és közvetítői az átmenetnek.

Mindez magyarázatot ad arra is, miként helyezkedhet el a templom egészen más térben, mint a környező lakóépületek és munkahelyek. Az emberek a bekerített szent területen elhagyják a profán világot. Korai kultúrfokon a meghaladás e lehetőségét a nyílás különböző képi ábrázolásaival fejezték ki: itt, a bekerített szent területen léphet kapcsolatba az ember az istenekkel; kell lennie tehát egy felfelé vezető &quot;ajtónak&quot;, amelyen át az istenek leereszkedhetnek a földre, és az emberek szimbolikusan felemelkedhetnek az égbe. Rövidesen látni fogjuk, hogy ez sok vallásra jellemző: a szent tér alkotja a &quot;nyílást&quot; felfelé, és biztosítja a kapcsolatot az istenek világával.

Minden szent térhez valamilyen hierophánia kapcsolódik: benne tör át a szentség, amely kozmikus környezetéből meghatározott területet kiemel és minőségileg megváltoztat. Midőn Jákob, Haranba menekülve, álmában létrát látott, amely az éggel érintkezett és amelyen fel- és alászálltak az angyalok, és fentről meghallotta isten hangját, aki ezt mondta: &quot;Én vagyok az Úr, Ábrahámnak, a te atyádnak istene&quot;, ekkor felébredt, és rémülten. felkiáltott: &quot;Mily rettenetes e hely. E hely nem egyéb, hanem Istennek háza, és ez a mennyeknek kapuja.&quot; Vette azt a követ, amelyet feje alá tett, felemelte azt oszlopnak, olajat öntött rá, és azt a helyet Béthelnek, azaz isten házának nevezte. (Teremtés, 28, 12-19.). A &quot;mennyeknek kapuja&quot; kifejezésben gazdag és összetett jelképrendszer található: a theophánia éppen azáltal szentel meg valamely helyet, hogy felfelé &quot;nyitottá&quot; teszi, s mint az egyik létmódból a másikba való paradox átmenet pontját, kapcsolatba hozza az éggel. A továbbiakban még jobb példákat is találunk majd olyan szentségekre, amelyek &quot;az istenek kapui&quot;, tehát az ég és a föld közötti átmenet helyei.

Sok esetben még a szó szigorú értelmében vett theophániára, hierophániára sincs szükség elegendő egy jel, amely tudtul adja a hely szentségét. &quot;A marabut (pap),{{ref|vi}} aki a 16. század vége felé El-Hemelt alapította, egy forrásnál töltötte az éjszakát, és vándorbotját a földbe rejtette. Másnap reggel, midőn folytatni akarta útját, és magához akarta venni botját, azt látta, hogy az gyökeret eresztett és kihajtott. Ebben isten akaratának jelét pillantotta meg, s ezen a helyen telepedett meg.&quot; Mert a jel, amelyben vallásos jelentőség lakozik, valami abszolútumot hordoz, és véget vet a viszonylagosságnak és zavarodottságnak. Parancsoló módon hírt ad magáról valami nem e világról való szentként, és ezzel irányt szab, bizonyos viselkedést ír elő.

Ha sehol sem mutatkozik jel, akkor az emberek előteremtik azt. Egyfajta ráolvasással élnek például, amihez állatok segítségét veszik igénybe; az állatok mutatják meg a helyet, amely alkalmas szentély vagy falu alapítására. Ilyenkor olyan szent formák és alakok felidézéséről van szó, amelyek lehetővé teszik a tájékozódást a homogén térben. Jelre vágynak, amely véget vet a feszültségnek és az iránytalanságból született félelemnek, vagyis abszolút támpontot teremt. Valamilyen vadállatot vesznek például űzőbe, s ahol elejtik, azon a helyen állítják fel a szentélyt. Vagy szabadon engednek valami háziállatot - például egy bikát -, néhány napig keresik, és azon a helyen áldozzák fel, amelyen megtalálták. Azután felállítják az oltárt, és köré építik a települést. Mindezekben az esetekben állatok tárják fel a hely szentségét, ami azt jelenti, hogy az emberek nem szabadon választják a szent helyet, csupán kereshetik és titokzatos jelek segítségével megtalálhatják.

E néhány példa megmutatta, hogy a vallásos ember számára különböző módokon nyilvánulhat meg valamely szent hely. A hierophánia mindezekben az esetekben megszüntette a tér homogenitását, és valamilyen &quot;szilárd pontot&quot; tárt fel benne. Mivel azonban a vallásos ember csak szentségtől telített légkörben képes élni, ezért számos olyan technikával fogunk találkozni, amelyek a tér szentté avatására szolgálnak. A szent, mint láttuk, az egyáltalán valóságos hatalom, hatóerő, az élet és a termékenység forrása. A vallásos ember kívánsága, hogy szentségben éljen, azt jelenti, hogy az objektív valóságban kíván élni, nem akar a szubjektív élmények végtelen viszonylagosságának foglya maradni: egy valóságos és hatni képes - nem pedig illuzórikus - világban kíván állni. S ez a vágy a vallásos embernek abban a szükségletében fejeződik ki legerőteljesebben, hogy egy megszentelt világban, tehát szent térben akar élni. Ez az igény készteti, hogy tájékozódási technikákat alakítson ki, amelyek voltaképpen a szent tér létrehozására szolgálnak. Ne higgyük azonban, hogy ebben emberi művet lát, hogy erőfeszítései révén az ember szentté tehet valamilyen teret. A rituálé, amelynek révén szent teret hoz létre, csak annyiban hatásos, amennyiben az istenek művét idézi fel. Hogy azonban jobban megérthessük a szent tér rituális létrehozásának szükségességét, először is a &quot;világra&quot; vonatkozó hagyományos felfogással kell foglalkoznunk, s ekkor azonnal világossá válik számunkra, hogy a vallásos ember számára minden &quot;világ&quot; : &quot;szent világ&quot;.

== Káosz és kozmosz ==

A hagyományos társadalmak egyik jellegzetessége a számukra magától értetődő ellentét az általuk lakott terület és az azt körülvevő ismeretlen és meghatározatlan tér között. A terület, amelyen élnek: a &quot;világ&quot; (pontosabban: &quot;a mi világunk&quot;), a kozmosz; a többi már nem kozmosz, hanem egyfajta &quot;másik világ&quot;, idegen, kaotikus tér, amelyben kísértetek, démonok és &quot;idegenek&quot; (akiket a démonokkal és a holtak lelkével azonosítanak) lakoznak.

Első pillantásra úgy látszik, hogy az imént említett térbeli törés a lakott, rendezett, &quot;kozmosszá tett&quot; terület és a rajta kívüli ismeretlen tér ellentétére tehát a &quot;kozmosz&quot; és a &quot;káosz&quot; közötti ellentétre - vezetendő vissza. Látni fogjuk azonban, hogy mindegyik lakott terület csak azért &quot;kozmosz&quot;, mert előzőleg megszenteltetett, az istenek műve, vagy pedig kapcsolatban áll az istenek világával. A &quot;világ&quot; (vagyis a &quot;mi világunk&quot;) olyan univerzum, amelyben a szent már megnyilatkozott, és amelyben ezért lehetővé és megismételhetővé vált a síkok áttörése.

Könnyű belátni, hogy a vallási mozzanat már magában hordozza a &quot;kozmológiai mozzanatot&quot; : a szent nyilvánítja ki az abszolút valóságot, és ezáltal tájékozódást tesz lehetővé, amennyiben határokat szab, és így létrehozza a világrendet, megalapítja a világot.

Igen világosan tűnik fel mindez a védikus{{ref|vii}} földfoglalási rituálékban: a földfoglalás csak egy Agninak felszentelt tűzoltár emelésével válik jogszerűvé. &quot;Azt mondják, hogy az ember letelepedett, mihelyt tűzoltárt (gârhapatya) emelt, és mindazok, akik tűzoltárt emelnek, jogszerűen telepedtek le.&quot; (Satapatha Brâhmana VII, I, I, 1-4.) A tűzoltár emelésével Agni jelenvalóvá válik, és ezzel létrejön a kapcsolat az istenek világával: az oltártér szent térré válik. A rituálé jelentése azonban még összetettebb. Csak ha összes részletét figyelembe vesszük, akkor értjük meg, miért jelent valamely terület megszentelése kozmikussá tételt. Az Agni-oltár emelése nem egyéb, mint a teremtés mikrokozmikus méretekben történő megismétlése. A vizet, amellyel az agyagot összekeverik, az ősvízzel azonosítják; az agyag, amely az oltár talapzata, maga a föld; az oldalfalak a levegőt képviselik stb. Miközben az oltárt építik, verseket szavalnak, amelyek tudtul adják, hogy éppen a kozmosz mely részét teremtik meg (Satapatha Brâhmana I, 9, 29. stb.). A tűzoltár emelése tehát - egyedül ez teszi érvényessé a földfoglalást - a kozmogóniával azonosul.

Az ismeretlen, idegen, be nem népesített (gyakori értelemben: a &quot;mieinktől&quot; még be nem népesített) terület egyelőre a káosz cseppfolyós, lárvaszerű állapotában leledzik. Amennyiben az ember elfoglalja, a kozmogónia rituális megismétlése révén kozmosszá változtatja. Aminek a &quot;mi világunkká&quot; kell lennie, azt először &quot;meg kell teremteni&quot;, és minden teremtés példaképe a világegyetemnek az istenek által történő teremtése. Amikor a skandináv telepesek elfoglalták Izlandot (landnáma),{{ref|viii}} és földjét művelésre fogták, vállalkozásukat nem tartották sem önálló teljesítménynek, sem profán emberi munkának. Tettük az ő szemükben csupán valamilyen ősi tett megismétlése volt: a káosz kozmosszá alakítása az isteni teremtés aktusa révén. Amikor megművelték a kopár földet, valójában azoknak az isteneknek a tettét ismételték meg, akik rendet teremtettek a káoszban, és struktúrát, alakot és normákat kölcsönöztek neki. 

Az emberek akár megműveletlen földet művelnek meg, akár egy már &quot;más&quot; emberi lények által lakott területet hódítanak meg és foglalnak el, a rituális birtokba vételnek mindig és minden egyes esetben a kozmogóniát kell megismételnie. Mert az ősi társadalom szemében minden, ami nem a &quot;mi világunk&quot;, még egyáltalán nem &quot;világ&quot;. Valamely területet csak akkor teszünk a &quot;a miénkké&quot;, ha azt &quot;újrateremtjük&quot;, tehát felszenteljük. Ez a vallásos magatartás az ismeretlen földdel szemben az újkor elejéig még a Nyugaton is megőrződött. A spanyol és a portugál konkvisztádorok Jézus Krisztus nevében vették birtokukba az általuk felfedezett és meghódított földeket. A kereszt felállításával a terület megszenteltetett és ezáltal bizonyos értelemben &quot;újjászületett&quot;. Mert Krisztus által &quot;a régiek elmúltak és imé mindenek megújultak&quot;. (2. Kor. 5, 14.) Az újonnan felfedezett földet a kereszt &quot;megújította&quot;, &quot;újrateremtette&quot;.

A hely megszentelése mint a kozmogónia megismétlése

Fontos megértenünk, hogy ismeretlen területek kozmikussá tétele mindig megszentelést jelent: aki rendet teremt valamely térben, az istenek példaszerű művét ismétli meg. A kozmikussá tétel és a felszentelés közötti szoros kapcsolat már kezdetleges kultúrfokon kimutatható, például azoknál az ausztráloknál, akiknek gazdasága meg a gyűjtögetésen és a vadászaton alapul. Az achilpák{{ref|ix}} - egy arunta törzs - hagyománya szerint a mitikus korban Numbakula isteni lény &quot;tette kozmikussá&quot; területüket, teremtette meg ősatyjukat, és alapította meg intézményeiket. Numbakula egy gumifa törzséből készítette el a szent karót (kauwa-auwa), vérrel szentelte fel, felmászott rajta, és eltűnt az égben. Ez az oszlop világtengely, mert a föld körülötte válik lakhatóvá, változik tehát &quot;világgá&quot;. Ezért játszik az achilpáknál a szent karó olyan jelentős rituális szerepet; nomád vándorlásaik során mindig magukkal viszik, és mindig arra veszik az útjukat, amerre a karó mutat. Így az achilpák még állandó helyváltoztatás közben is mindig a &quot;saját világukban&quot; maradhatnak, s egyúttal kapcsolatban lehetnek az éggel, amelyben Numbakula eltűnt. Ha az oszlop eltörik, ez katasztrófát, bizonyos fokig a &quot;világ&quot; végét, a káoszba való visszahullást jelenti. Spencer és Gillen arról számolnak, hogy az egész törzsön halálos rémület lett úrrá, amikor egyszer eltört a szent karó; a törzs tagjai egy ideig körbe-körbe kóvályogtak, végül leültek a földre, hogy meghaljanak. 

Ebből a példából különösen világosan derül ki az, hogy a szent karó egyszerre játszik kozmológiai és üdvhozó szerepet. A kauwa-auwá-ban egyrészt az a karó testesül meg, amellyel Numbakula kozmikussá tette a világot, másrészt az achilpák azt hiszik, hogy általa kapcsolatban maradnak az égi tartománnyal. Az emberi létezést azonban csak ez az állandó kapcsolat teszi lehetővé. Az achilpák &quot;világa&quot; csak olyan mértékben válik az ő világukká, amilyen mértékben fel tudja idézni a Numbakula által elrendezett és megszentelt kozmoszt. Nem lehet a transzcendensre való &quot;nyílás&quot; nélkül, más szavakkal a &quot;káoszban&quot; élni. Ha elvész a túlvilágival való kapcsolat, a világban való létezés is lehetetlenné válik - és az achilpák tovább már nem akarnak élni.

Valahol letelepedni egyet jelent e terület megszentelésével. A letelepedett népek számára, akik a nomádoktól eltérően egyszer s mindenkorra meg kívánnak telepedni valamilyen helyen, egy ilyen döntés életfontosságú, amelytől az egész közösség létezése függ. Letelepedni valamilyen helyen, azt berendezni és belakni, olyan cselekedetek, amelyek egzisztenciális választást előfeltételeznek, mégpedig annak az univerzumnak a választását, amelyet &quot;meg akarnak teremteni&quot; és ezáltal önmagukra vállalni. Ez az &quot;univerzum&quot; azonban mindig annak a példaszerű univerzumnak az utánzása, amelyet előzőleg az istenek már megteremtettek, és amelyben maguk is lakoznak: az emberi univerzum részesül tehát az isteni mű szentségében.

Az achilpák szent karója &quot;tartja&quot; világukat és biztosítja kapcsolatukat az éggel. Ezzel a kozmologikus képpel újból és újból találkozunk: világoszlopok tartják az eget, és egyúttal megnyitják az utat az istenek világa felé. A kelták és germánok egészen a kereszténység felvételéig megőrizték az efféle szent oszlopok kultuszát. A 800 körül íródott Chronicum Laurissense brevé-ből tudjuk, hogy Nagy Károly egyik szászok elleni háborújában (772) Eresburg városában leromboltatta az ottani &quot;híres Irminsul&quot; kultikus helyi és szent faképződményt.{{ref|x}} Fuldai Rudolf 860 körül ezt kiegészíti egy olyan megjegyzéssel, miszerint ez a híres oszlop az &quot;univerzum&quot; oszlopa, amely mindent hordoz (universalis columna quasi sustinens omnia).{{ref|xi}} Ugyanezzel a kozmologikus képpel találkozunk a rómaiaknál (Horatius: Ódák, III. 3.), a régi Indiában, ahol a skambhá-ról, a világoszlopról beszélnek (Rigvéda 1, 105; X, 89. 4. stb.), sőt még a Kanári-szigetek lakóinál és olyan egymástól távol fekvő kultúrákban is, mint a kvakiutloké, és a nad'áknál Flores szigetén.{{ref|xii}} A kvakiutlok azt hiszik, hogy egy rézkaró szeli át a három kozmikus szintet (alvilág, föld és ég) ; ahol behatol az égbe, ott található a &quot;felső világ kapuja. E világoszlopnak az égen látható képe a tejút. Az istenek művét, az univerzumot az emberek mértékarányosan ismétlik és utánozzák: így például az axis mundi, amely az égen tejútként látható, a kultikus épületekben mint szent karó bukkan elő ; tíz-tizenkét méter hosszú cédrustörzs, amelynek több mint a fele kiáll a kultikus épület tetejéből. Ez az oszlop főszerepet játszik a ceremóniák során, mert ez kölcsönöz a háznak kozmikus struktúrát. A rituális dalokban a házat &quot;a mi világunknak&quot; nevezik, és a beavatandó jelöltek, akik benne laknak, tudtul adják: &quot;A világ középpontjában vagyok... a világ oszlopánál vagyok...&quot; stb.  Világoszlop és szent oszlop, valamint kultikus épület és univerzum között ugyanezt az azonosítást találjuk meg a már említett nad'áknál is. Az áldozati karót &quot;égi karónak&quot; nevezik, és ez tartja az eget.  

== A &quot;világ középpontja&quot; ==

A kvakiutl-neofiták felkiáltása: &quot;A világ közép-pontjában vagyok!&quot;, a szent tér egyik legmélyebb jelentőségét fedi fel. Ahol a hierophánia áttörte a síkokat, ott egyszerre jött létre &quot;nyílás&quot; felfelé (az isteni világba) vagy lefelé (az alsó régiókba, a holtak világába). A három kozmikus sík - a föld, az ég és az alvilág - kapcsolatba lép egymással. Mint az imént láttuk, a kapcsolatot néha egy olyan világoszlop képével fejezik ki, amely tartja, összekapcsolja az eget és a földet, és amelynek alapja az alsó világban (az alvilágban) gyökerezik. Ez a kozmikus oszlop csak a világ közepében állhat, mert az egész lakható világ körötte terül el. Mindebben tehát vallási elképzelések és kozmológiai képek következményét kell látnunk, amelyek összefüggnek egymással, és abban a &quot;rendszerben&quot; fejeződnek ki, amelyet a hagyományos társadalmak &quot;világrendszerének&quot; nevezhetünk: a) valamilyen szent hely megtöri a tér homogenitását; b) ezt a törést valamely &quot;nyílás&quot; szimbolizálja, amely lehetővé teszi az egyik kozmikus régióból a másikba való átmenetet (az égből a földre és a földről az alvilágba) ; c) az éggel való kapcsolat különböző képekkel fejezhető ki, amelyek mindegyike az axis mundi-ra vonatkozik: oszlop (universalis columna), létra (Jákob létrája), hegy, fa, inda stb.; d) c: világtengely körül terül cl a &quot;világ&quot; (vagyis a mi világunk), következésképpen a tengely &quot;közepén&quot;, a &quot;föld köldökén&quot; található a mi világunk, s ez világ közepe.

Nagyszámú mítosz, rítus és vallási elképzelés alapul ezen a hagyományos &quot;világrendszeren&quot;. Nem kívánjuk itt valamennyit felsorolni, csupán néhány példára szorítkozunk, amelyek különböző kultúrákból erednek, és alkalmasak rá, hogy bemutassák, milyen szerepet játszik a szent tér a hagyományos társadalmak életében. (Vizsgálódásunk szempontjából nem jelent különbséget, hogy ez a szent tér mint szent hely, mint kultikus épület, avagy mint város, illetve mint világ jelentkezik-e.) Mindenütt a világ közepének jelképrendszerébe fogunk ütközni, amely a legtöbb esetben fényt deríthet a vallási magatartásra a térrel szemben, &quot;amelyben élünk&quot;.

Vegyünk először egy olyan példát, amelyből azonnal kiviláglik e jelképrendszer egysége és sokfélesége: a kozmikus hegyét. Említettük már, hogy a hegy is szerepel azon képek között, amelyek az ég és a föld közötti kapcsolatot ábrázolják, tehát benne is a világ közepe testesül meg. Az ilyen mitikus vagy valóságos - hegyek, amelyek a világ közepén találhatók, sok kultúrában játszanak szerepet. Ilyen a Meru hegy Indiában, a Haraberezaiti Iránban, a mitikus &quot;országok hegye&quot; Mezopotámiában, a Geriizim, melyet egyébként &quot;a föld köldökének&quot; neveznek, Palesztinában.  Mint axis mundi, amely a földet az éggel kapcsolja össze, a hegy bizonyos fokig az éggel érintkezik, s így a világ legmagasabb pontját jelenti; ezáltal a körötte lévő ország, &quot;'a mi világunk&quot;, minden ország közül a legmagasabb rendűnek számít. A zsidó hagyomány szerint Palesztinát azért nem árasztotta el a vízözön, mert a föld legmagasabban fekvő országa volt.  Iszlám hagyomány szerint a föld legmagasabb helye a kâ'aba, mert „a sarkcsillag tanúsítja, hogy az ég középpontjával szemben található”.   A keresztények számára a Golgota a kozmikus hegy csúcsán van. Mindezekben a vallási elképzelésekben egy és ugyanazon mély vallásos érzés fejeződik ki: &quot;a mi világunk&quot; szent föld, mert a legközelebb áll az éghez, s mert innen, tőlünk érhető el az ég, és épp azért a mi világunk &quot;magas rangú hely&quot;. Kozmológiai szempontból ez a vallási elképzelés abban fejeződik ki hogy e kiváltságos területet (amely a mi területünk) a kozmikus hegy csúcsára vetítik. Csak későbbi elmélkedések nyomán vontak le ebből mindenfajta következtetéseket, például az imént említettet, mely szerint Palesztina szent földjét nem árasztja el a vízözön.

A középpontnak ez a jelképrendszere kozmológiai képek és vallási hitképzetek további csoportjait magyarázza. Említsük meg közülük csak a legfontosabbakat: a) a szent városok és a szentélyek a világ középpontjában találhatók; b) a templomok a kozmikus hegy utánzatai, és ezek alkotják a köteléket föld és ég között; c) a templomok alapja mélyen lenyúlik az alvilági régiókba. Mindezt elegendő lesz néhány példával megvilágítani. Ezután megkíséreljük összképbe foglalni egy és ugyanazon jelképrendszer mindezen különböző oldalait, hogy még világosabban felismerjük az összefüggést e hagyományos világképzetek között.

A kínai uralkodó fővárosa a világ középpontjában található, ott, ahol a nyári napfordulókon a napóra mutatója délben nem vethet árnyat.  Ugyanez a jelképrendszer kapcsolódik a jeruzsálemi szentélyhez is; a szikla, amelyen állt, &quot;a föld köldöke&quot; volt. Nikolaus von Thverva izlandi zarándok, aki a 12. században kereste fel Jeruzsálemet, ezt írta a szent sírról: &quot;Ott van a világ közepe, nyári napfordulókor a nap fénye függőlegesen esik alá az égből.”   Ugyanezzel az elképzeléssel találkozunk Iránban: az iráni föld (Airyanam Vaejah) a világ közepe és szíve. Miként a szív a test közepében található, „Irán földje is értékesebb, mint bármely más országé, mert a világ közepében van”.    Ezért számított Shiz, az irániak &quot;Jeruzsáleme&quot; (amely a világ középpontjában volt) a királyi hatalom forráshelyének és Zarathusztra{{ref|xiii}} szülővárosának.    

Már a babilóniai tornyok és szentélyek neve is arról tanúskodik, hogy a templomokat a kozmikus hegyekkel azonosították, és bennük testesült meg a &quot;kötelék&quot; föld és ég között: &quot;a ház hegye&quot;, &quot;minden ország hegyének háza&quot;, &quot;viharok hegye&quot;, &quot;kötelék ég és föld között&quot; stb. A zikkurat{{ref|xiv}} tulajdonképpen kozmikus hegy volt; hét emelete a hét bolygóeget képviselte; ha a pap megmászta, a világegyetem csúcsára jutott. Hasonló szimbolika magyarázza a jávai Barabuduron épült óriási templomépítményt: mesterséges hegynek emelték. E templom megmászása a világ középpontjába való eksztatikus utazással azonosul; mihelyt a zarándokok elérik a legfelső teraszt, áttörik a síkokat, egy olyan &quot;tiszta régióba&quot; törnek be, amely felülemelkedik a profán világon.

Dur-an-ki, &quot;kötelék ég és föld között&quot; volt a neve sok babilóniai szentélynek (ilyennel találkozunk Nippurban, Larsában, Sipparban stb.). Babilonnak sok neve volt, köztük &quot;az ég és a föld alapjának háza&quot;, &quot;kötelék ég és föld között&quot;. Babilonban azonban a föld a világ alatti régiókkal is kapcsolatban állt, mert a várost a bâb-apsî-ra, &quot;az apsu kapujára&quot; építették, ahol apsu a káosz vizét, a teremtést megelőző állapotot jelenti. Ugyanezzel találkozunk a zsidó hagyományban: a jeruzsálemi szentély sziklái mélyen a tehôm-ba nyúltak, ami az apsu héber megfelelője. Miként Babilonban megtaláljuk az &quot;apsu kapuját&quot;, úgy a jeruzsálemi templom sziklája a &quot;tehôm száját&quot; zárta le. 

Az apsu és a tehôm éppúgy szimbolizálják a &quot;vízkáoszt&quot;, a kozmikus anyagot, amelynek még semmiféle alakja nincs, mint a halál világát - tehát azt, ami az életet megelőzi, és ami az élet után következik. Az &quot;apsu kapuja&quot; és a szikla, amely a &quot;tehôm száját&quot; lezárja, nemcsak az alvilág és a föld közötti kereszteződés és kapcsolódás pontját, hanem egyúttal e két kozmikus sík ontológiai rendje közötti különbséget is jelöli. A tehônt és a templomszikla, amely &quot;száját&quot; lezárja, más-más szinten helyezkedik el, itt megy át a virtuális az alakítottba, a halál az életbe. A teremtést megelőző vízkáosz egyúttal a formátlanba való visszasüllyedést, a halál előidézte lárvaszerű létezésbe való visszatérést szimbolizálja. A világ alatti régiók bizonyos értelemben hasonlítanak a lakott területet körülvevő kopár és ismeretlen tájakra: az alsó világ, amely fölött a mi &quot;kozmoszunk&quot; emelkedik, a kozmoszunk határain túl uralkodó káosznak felel meg.

== A &quot;mi világunk&quot; mindig a középpontban van ==

Mindebből következik, hogy az &quot;igazi világ&quot; mindig a &quot;középen&quot;, a &quot;centrumban&quot; található, mert csak ott következik be a síkok áttörése, és ezáltal csak ott jön létre kapcsolat a három kozmikus zóna között. Mindig teljes kozmoszról van szó: bármilyen nagy vagy kicsiny legyen is a kozmosz egy egész ország (például Palesztina), egy város (Jeruzsálem), egy szent hely (a jeruzsálemi templom) -, egyformán a világ tükörképe, imago mundi. Josephus Flavius írta a templom szimbolizmusáról, hogy az udvar a &quot;tengert&quot; (vagyis az alvilági tájakat), a szent ház a földet, a szentély pedig az eget jelenítette meg (Ant. Jud. III, 7, 7). Láttuk, hogy az imago mundi és a lakott világon belüli &quot;középpont&quot; is újból és újból ismétlődik. Palesztina, Jeruzsálem és a világegyetem külön-külön és egymással versengve képviselik a világegyetem képét és a középpontot. A &quot;központoknak&quot; ez a sokasága és a világ képének ez az egyre szerényebb mértékben való ismétlődése különleges jellegzetessége a hagyományos társadalmaknak.

Ebből arra kell következtetnünk, hogy a vallásos ember a lehető legközelebb akart élni a világ középpontjához. Tudta, hogy országa a föld közepén van, hogy városa a világegyetem köldöke, és mindenekelőtt hogy a templom és a palota igazi középpontjai a világnak, ám ezen túlmenően azt is akarta, hogy saját háza is imago mundi-ként a középpontban legyen. S látni fogjuk, hogy a vallásos ember szemében háza valóban a világ középpontjában állt, és egyben a világegyetem mikrokozmikus méretű tükörképe volt. Más szavakkal: a hagyományos társadalmak embere csak olyan térben volt képes élni, amely felfelé &quot;nyitott&quot;, amelyben szimbólumok biztosították a síkok áttörését, s ezáltal lehetséges volt az érintkezés a másik, a földöntúli világgal. A szentély - a valódi &quot;középpont&quot; - persze egészen közel, a saját városában volt, és csak be kellett lépnie a templomba, hogy érintkezésbe kerüljön az istenek világával. Ám az ember azt igényelte, hogy mindig a középpontban éljen, miként az achilpák, akik mindig magukkal vitték a szent karót, az axis mundi-t, hogy el ne távolodjanak a középponttól, és kapcsolatban maradjanak a földöntúli világgal. Bármilyen nagyságrendű is a tér, amelyben otthon érzi magát - ország, város, falu, ház -, a vallásos ember mindig teljes, rendezett világban, kozmoszban akar élni.

A világegyetem önnön központjából születik meg, a középpont pedig a &quot;köldök&quot; körül alakul ki. Így például a Rigvéda szerint (X, 249) a világmindenség egyetlen központi magból jön létre és fejlődik ki. A zsidó hagyomány ezt még világosabban fejezi ki: &quot;A megszentelt a világot mint embriót hozta létre. Amiként az embrió a köldökből növekszik, éppúgy kezdte az Isten a köldöknél a világ teremtését, és onnan terjed az aztán ki minden irányba.&quot; S mivel a &quot;föld köldöke&quot; és a világ középpontja a szent föld, ezért Yoma{{ref|xv}}-ról ezt mondja: &quot;A világ teremtése Sionnál kezdődött.&quot;  Bin Gorion rabbi azt mondta, hogy a jeruzsálemi szikla &quot;a föld alapkövének, vagyis a föld köldökének neveztetik, mert az egész föld belőle bontakozott ki&quot;.   S mivel az ember teremtésében a világ teremtése ismétlődik meg, ezért az első embert &quot;a föld köldökében&quot; (mezopotámiai hagyomány), a világ középpontjában (Irán), a paradicsomban amely a &quot;föld köldökén volt&quot; vagy Jeruzsálemben (zsidó-keresztény hagyomány) - kellett megteremteni. Mindez teljesen következetesnek látszik, ha belegondolunk, hogy csak a középpontban következik be a síkok áttörése, és csak itt válik a tér szentté és ezáltal valóságossá. A teremtés valóságtöbbletet jelent, tehát mintegy a szentség betörését a világba.

Ezért a kozmogónia minden építésnek, előállításnak modellje. A világ teremtése minden emberi alkotás archetípusává válik. Láttuk már, hogy a megtelepedés valamely országban a kozmogóniát ismétli meg. A centrum kozmogóniai jelentőségét látva most már jobban érthető, miért ismétli meg minden emberi letelepedés a világ egyetlen középpontból (a &quot;köldökből&quot;) történő teremtését. Miként a világmindenség egyetlen középpontból fejlődik ki, és a négy égtáj felé terjeszkedik, úgy jön létre egyetlen kereszteződés körül a falu. Bali szigetén, ahogy Ázsia számos más táján is, mielőtt új falut építenének, először valamilyen természetes csomópontot keresnek, amelyben két út merőlegesen metszi egymást. A középpont köré szerkesztett négyzet egyfajta imago mundi. A falu négy szektorra osztása, amelynek egyébként a közösség megfelelő felosztása a következménye, a világmindenség négy égtájra való beosztásának felel meg. A falu közepén gyakran üres teret hagynak, később itt emelik fel a kultikus épületet, amelynek a teteje az eget testesíti meg. (Bizonyos esetekben az eget facsúccsal, illetve hegy képével is jelölik.) 

A falu kozmikus jelképrendszere a szentély vagy kultikus építmény szerkezetében ismétlődik meg. Az új-guineai Varopenben a &quot;férfiak háza&quot; a falu közepén található; teteje az ég boltozatát képviseli, a négy fal a négy térbeli iránynak felel meg. Ceramban a falu szent köve az eget szimbolizálja, míg az ezt tartó négy kőoszlopban az ég négy oszlopa testesül meg.   Hasonló elképzelésekkel találkozunk az algonkin és sziú törzseknél. A szakrális kunyhó, melyben beavatásuk történik, a világmindenséget jeleníti meg. Teteje az égboltot, a padlózata a földet, a négy fal a kozmikus tér négy irányát szimbolizálja. A tér rituális felépítését háromszoros szimbolizmus hangsúlyozza; a négy ajtó, négy ablak és négy szín a négy égi irányt képviseli. A szakrális kunyhó felállítása a kozmogóniát ismétli meg, mert e kis épületben a világ ölt testet. 

Már nem lephet meg bennünket, hogy hasonló elképzelés található a régi itáliaiaknál és a régi germánoknál. A négy horizontnak egyetlen pontból való kivetítése ősi, igen elterjedt eszme. A római mundus kör alakú árok, amelyet négy részre osztottak; egyszerre volt a kozmosz tükre és az emberi település példaszerű modellje. Joggal hangzott el a javaslat, hogy a Roma quadrata kifejezést ne a négyzet, hanem a négy részre osztás értelmében értsük.   A mundus-t szemmel láthatólag az omphalos-szal, a föld köldökével azonosították; a város (urbs) az orbis terrarum közepén emelkedett. Be lehetne bizonyítani, hogy hasonló elképzelésekkel magyarázható a germán falvak és városok építése is.   

A legkülönbözőbb kultúrákban ugyanazt a kozmológiai sémát és rituális megjelenítést találjuk: a letelepedés a világalapítással lesz azonos.

== Város-kozmosz ==

A &quot;mi világunk&quot; kozmosz, ezért minden külső támadás azzal fenyeget, hogy &quot;káosszá&quot; változtatja. A &quot;mi világunk&quot; az istenek példaszerű művét, a kozmogóniát utánozza. Ezért az ellenségek, akik rátámadnak, az istenek ellenlábasaival, mindenekelőtt a világdémonnal, az őssárkánnyal válnak azonossá, amelyet az idők kezdetén az istenek legyőztek. A &quot;mi világunk&quot; elleni támadás a misztikus sárkány bosszúját jelenti, aki felkel az istenek műve, a kozmosz ellen, és azt a semmibe akarja visszataszítani. Az ellenségek a káosz hatalmai sorába tartoznak. Minden városrombolás visszaesés a káoszba. Mindén győzelem istennek a támadó, a sárkány (vagyis a káosz) felett aratott példaadó győzelmét ismétli meg.

Ezért azonosították a fáraót Ré istennel, Apophis sárkány legyőzőjével, ellenségei viszont éppen ezt a mitikus sárkányt testesítették meg. Dáriusz új Thraetaoná-nak tekintette magát. (Thraetaona iráni mondai hős megölt egy háromfejű sárkányt.) A zsidó hagyományban pedig a pogány királyokat sárkányszerű vonásokkal ábrázolták: így például Nabukadnecar Jeremiás leírásában (51, 34) és Pompeius a Salamoni himnuszokban (IX, 29).

Mint látni fogjuk, a sárkány a tengeri szörny, az őskígyó képe, a kozmikus víz, a sötétség, az éjszaka és a halál szimbóluma - röviden a formátlané és a virtuálisé, mindené, aminek még nincs &quot;formája&quot;. Ahhoz, hogy a kozmosz napvilágra kerülhessen, valamilyen istennek le kellett győznie és fel kellett darabolnia a sárkányt. Marduk{{ref|xvi}} a tengeri szörny testéből készítette Tiâmat-ot, a világot. Jahve az ősmonstrum, Rahab legyőzése után teremtette meg a világmindenséget. Ám istennek ezt a sárkány felett aratott győzelmét szimbolikusan minden évben meg kell ismételni, mert a világot évente újból meg kell teremteni. Éppígy minden városnak a támadók felett aratott győzelme isten győzelmét ismétli meg a halál, a sötétség és a káosz hatalmai felett.

A lakóhelyek és városok védelmi berendezései nagy valószínűséggel mágikus célokat szolgáltak. Ezek a berendezések ugyanis - árkok, labirintusok, falak - inkább a démonok és a holtak lelkeinek elhárítására alkalmasak, mintsem emberi támadók ellen szolgálnak. Észak-Indiában pestisjárványkor kört rajzolnak a falu köré, ami távol tartja a betegség démonait.  A nyugat-európai középkorban a városfalakat rituálisan szentelték fel, hogy védelmet nyújtsanak a démonok, a betegség és a halál ellen. A szimbolikus gondolkodás számára egyébként teljesen kézenfekvő az emberi ellenségnek a démonokkal és a halállal való azonosítása. Akár démonikus, akár katonai támadásról van szó, az eredmény végső soron ugyanaz: hanyatlás, pusztulás, halál.

Még ma is ugyanezekkel a képekkel jelzik azokat a veszélyeket, amelyek valamilyen kultúrát fenyegetnek. &quot;Káoszról&quot;, &quot;pusztulásról&quot;, &quot;sötétségről&quot; beszélnek, amelyben &quot;a mi világunk&quot; elpusztul. Mindezekkel a fordulatokkal valamilyen rend. kozmosz, szerves kultúra megsemmisülését jelölik, a visszamerülést valamiféle cseppfolyós, formátlan, kaotikus állapotba. Ily módon a példaszerű képek a nem vallásos ember nyelvében is tovább élnek. A profán ember magatartása is megőriz valamit a vallásos világfelfogásból, noha valószínűleg nincs mindig tudatában ennek az örökségnek.

== A világ teremtésének átvállalása ==

Vegyük most szemügyre az ember lakásával kapcsolatos alapvető különbséget a két viselkedésmód = a hagyományos (vallásos) és a profán magatartás - között. Kellően ismert a lakás jelentősége és funkciója az ipari társadalomban. Korunk egyik híres építészének, Le Corbusier-nek{{ref|xvii}} megfogalmazása szerint a ház &quot;lakógép&quot;, vagyis az ipari társadalom számtalan, sorozatban előállított gépeinek egyike. Az eszményi modern háznak mindenekelőtt &quot;célszerűnek&quot; kell lennie, vagyis biztosítania kell a munkát és a munkához szükséges nyugalmat. A &quot;lakógépet&quot; éppoly gyakran lehet cserélni, mint a kerékpárt, a frizsidert vagy az autót. Szülővárosunkat, szülőhazánkat is felcserélhetjük valamely más lakóhellyel, s eközben nem kell feltétlenül más kellemetlenségekkel számolnunk, mint az éghajlatváltozás.

Nem feladatunk megírni az emberi lakás lassú deszakralizációjának történetét. Ez a folyamat az ipari társadalom következtében a világban végbement óriási átalakulás egyik része, melynek előzménye a kozmosznak a tudományos gondolkodás, különösen a csodálatos fizikai és kémiai felfedezések nyomán bekövetkezett deszakralizációja. Később tesszük majd fel a kérdést, vajon tényleg visszavonhatatlan-e a természetnek ez a szekularizációja, vajon a nem vallásos embernek nincs-e többé lehetősége arra, hogy újra rátaláljon a létezés szent dimenziójára? Láttuk, és a következőkben még világosabban látni fogjuk, hogy bizonyos hagyományos képek, az ősi magatartás nyomai mint &quot;maradványok&quot; még a legiparosodottabb társadalmakban is továbbélnek. Pillanatnyilag azonban csupán a lakással kapcsolatos vallásos magatartást akarjuk eredeti formájában megmutatni és kidolgozni, egyúttal azt a világnézetet, amely ebben a magatartásban napvilágra kerül.

Letelepedni tehát valamely területen, lakóhelyet építeni az egyénnek mindig életfontosságú döntés, akárcsak a közösségnek. Ilyenkor ugyanis meg kell teremteni a világot, amiben élni akarnak, vagyis meg kell ismételni az istenek művét, a kozmogóniát. Ez azonban nem mindig megy könnyen, mert vannak tragikus, véres kozmogóniák is, és az embernek, akinek feladatául jutott utánozni az isteni tettet, ezeket is meg kell ismételnie. Az isteneknek meg kellett ölniük, fel kellett darabolniok a tengeri szörnyet, az őslényt, hogy belőle teremtsék meg a világot - az embernek tehát ugyanezt kell tennie, amikor megteremti világát, városát vagy házát. Ez magyarázza az építkezés során előforduló véres vagy szimbolikus és számtalan formát öltő &quot;építésáldozatot&quot;, amelyről később még beszélnünk kell.

Bármilyen szerkezetű legyen valamilyen hagyományos társadalom - vadászok és pásztorok, földművelők vagy városlakók társadalma -, a lakás mindig szent, mert a világ tükörképe, a világ pedig isteni alkotás. A lakóhelyek azonban különböző módokon tehetők kozmikussá, hiszen különböző típusú kozmogóniák léteznek. Célunk szempontjából elegendő a lakóhely (mégpedig mind az ország, mind a ház) kozmikussá való rituális átalakításának két fajtáját megkülönböztetni : a) a lakóhely úgy válik a kozmoszhoz hasonlatossá, hogy a négy horizontot valamely középpontból vetítik. ki (ez történik falualapításkor), vagy valamilyen szimbolikus axis mundi-t állítanak fel (családi lakóhely építésekor) ; b) építési szertartás révén ismétlik meg azt a példaszerű isteni tettet, amelynek nyomán valamely tengeri sárkány vagy ősóriás testéből létrejön a világ. Nem kívánjuk itt megmutatni, milyen alapvető különbség választja el azt a két világnézetet, amely a lakóhely megszentelésének e két fajtájában fejeződik ki, és nem akarjuk közelebbről szemügyre venni kultúrtörténeti előfeltételeiket sem. Csak annyit említünk meg, hogy míg az első fajtáról - valamely tér &quot;kozmikussá tétele&quot; horizontok kivetítése vagy axis mundi felállítása révén - már a legősibb kulturális szinten ismeretek maradtak fenn (vö. az ausztráliai achilpák kauwa-auwa elnevezésű karóját), addig a második fajta, úgy látszik, az ősi növénytermesztő kultúrák nyomán jelent meg. Bennünket mindenekelőtt az a tény érdekel, hogy a hajléknak valamennyi hagyományos kultúrában szakrális oldala is van, amennyiben visszatükröződik benne a világ.

Így például az Északi-sarkvidék, Észak-Amerika és Észak-Ázsia primitív népeinek lakóházában találunk egy középső oszlopot, amelyet az axis mundi-val, vagyis a földet és eget összekapcsoló világoszloppal vagy világfával azonosítanak. Más szavakkal: a lakóhely építésmódjában a kozmikus szimbolizmust hangsúlyozzák. A ház imago mundi. Az eget úgy képzelik el, mint óriási sátrat, amelyet egy középső oszlop támaszt alá; a sátorkarót vagy a ház középső oszlopát a világoszlopokkal azonosítják és így is nevezik. Ez a központi karó fontos szerepet játszik a rituáléban: a lábánál áldoznak a legmagasabb égi lénynek. Ugyanez a szimbolizmus maradt fenn a közép-ázsiai pásztoroknál és állattenyésztőknél, csak itt a jurta váltja fel a kúp alakú tetővel és középpillérrel ellátott lakóhelyet, és a pillér mitikus rituális funkcióját a felső nyílás, a füstlyuk veszi át. Miként a cölöpöt (azaz az axis mundi-t), a leágazott fát is, amelynek csúcsa kiáll a jurta felső nyílásán (és amely a kozmikus fa szimbóluma), égi létraként fogják fel; az égbe utazva a sámánok felmásznak rajta, és a felső nyíláson keresztül fel is röppennek.  A ház közepén lévő szent oszloppal Afrikában is találkozunk, a hamita és hamitoid{{ref|xviii}} pásztornépeknél.  

Minden lakóhely tehát az axis mundi mentén helyezkedik el, mert a vallásos ember csak a középpontban, vagyis az abszolút valóságban képes élni.

== Kozmogónia és építésáldozat ==

Hasonló elképzeléssel találkozunk egy olyan magasan fejlett kultúrában is, mint az indiai, csak itt a ház és a kozmosz azonosításának másik fajtája nyilvánul meg. Mielőtt a kőművesek lerakják az első követ, a csillagász megjelöli nekik azt a pontot, amelyre az alapkövet kell elhelyezni; ez a pont a világot hordozó kígyón található. A kőművesmester kihegyez egy karót, és a megjelölt ponton veri bele a földbe, úgy, hogy a kígyó fejét jól rögzítse. Ezután a karóra egy alapkövet helyeznek. A sarokkő tehát pontosan a &quot;világ középpontjában&quot; található.  Máskülönben az alapkőletétel a kozmogónia aktusát ismétli, ugyanis mikor a karót beleverve a kígyó fejébe a fejet &quot;rögzítik&quot;, Szóma vagy Indra ősi cselekedetét utánozzák, aki mint a Rigvéda mondja, &quot;a kígyót rejtekhelyén ölte meg&quot;, (IV, 17, 9), s akinek villáma &quot;levágta a kígyó fejét&quot; (I, 52, 10). Mint már említettük, a kígyó a káosz, a (formátlanság, a meg nem nyilvánulás szimbóluma. Megölése a teremtő aktussal, a virtuálisból és formátlanból az alakítotthoz való átmenettel azonosul. Emlékezzünk rá, hogy Marduk az őskori tengeri szörny, Tiâmat testéből alakította ki a világot. Ezt a győzelmet szimbolikusan évente megismételték, évente megújítva a kozmoszt. Ugyanígy ismétlődött meg azonban ez a példaszerű isteni győzelem mindenfajta építkezésnél is, mert minden új építkezéssel a világ teremtése reprodukálódott.

A kozmogóniának ez a második típusa sokkal összetettebb, és így csak vázlatosan tudjuk ismertetni. Mégis be kellett mutatnunk, mert ezzel a fajtával függ össze az &quot;építésáldozat&quot; számtalan formája. Az építésáldozat alapjában nem egyéb, mint annak az ősi áldozatnak a - gyakran szimbolikus utánzása, amelynek a világ a keletkezését köszönheti. Az egyik kultúrtípusnak a világ keletkezésére vonatkozó mítoszai a teremtést egy óriás megöléséből magyarázzák (Ymir a germán, Purusha az indiai mitológiában, P'an-ku Kínában); ennek a szerveiből jönnek létre a különböző kozmikus régiók. Más mítoszokban nemcsak maga a kozmosz jön létre valamilyen őslény feláldozása következtében és annak anyagából, hanem a kultúrnövények, az emberi fajok és a különböző társadalmi osztályok is. Ebből a kozmogóniára vonatkozó mítosztípusból ered az építésáldozat. Ismeretes, hogy ahhoz, hogy valamilyen építmény (ház, templom, technikai mű stb.) fennmaradjon, elevennek kell lennie, vagyis életet és lelket kell tartalmaznia. A lélek &quot;átruházása&quot; azonban csak véres áldozat révén érhető el. A vallástörténet, az etnológia és a folklór a véres és a szimbolikus építésáldozat számtalan formáját ismeri.  Délkelet-Európában az ilyenfajta rítusok és hitképzetek nyomán jöttek létre a legszebb népballadák; ezek többek között azt mutatják be, hogy valamennyi építmény befejezése érdekében miként áldozzák fel az építőmester feleségét (vö. az Arta-híd balladáját Görögországban, az Arges-kolostor balladáját Romániában stb.){{ref|xix}}

Mindabból, amit eddig az emberi lakóhely vallási jelentőségéről elmondtunk, szinte természetesen adódnak további következtetések. Miként a várost és a szentélyt, akként a házat is - vagy a ház egy részét - kozmológiai rituáléval szentelik fel. Ezért minden letelepedés, falualapítás és házépítés is olyan nehéz döntést jelent, amelytől az ember egész létezése függ. Az embernek &quot;saját&quot; világot kell teremtenie, és annak fenntartásáért és megújításáért magára kell vállalnia a felelősséget. Nem váltogatja tehát könnyű szívvel lakóhelyét, mert nem könnyű feladnia &quot;világát&quot;. A lakás nem tárgy. nem &quot;lakógép&quot;, hanem maga a világmindenség, amelyet az ember önmagának épít, mikor az istenek példaszerű alkotását, a kozmogóniát utánozza. Minden új lakóhely felszentelése, felépítése bizonyos fokig az újrakezdéssel, az új élettel azonosul. És minden kezdet azt az ősi kezdetet ismétli meg, amelynek során a világmindenség valaha világra jött. Még a modern, erőteljesen deszakralizált társadalmakban is ünnepélyes keretek között költözünk be új lakásunkba, s ebben az incipit vita nova egykori ünnepélyes túláradásából is megőrződik valami.

Mivel a lakóhely imago mundi, ezért szimbolikusan a &quot;világ középpontjába&quot; helyezik. A nagyszámú, sőt végtelenül sok világközéppont nem jelent nehézséget a vallásos gondolkodásnak, itt ugyanis nem geometriai, hanem egzisztenciális és szent térről van szó, amelynek tökéletesen más a szerkezete, és végtelenül sok áttörést és transzcendens kapcsolatot tesz lehetővé. Foglalkoztunk már a különböző lakóhelytípusok felső nyílásának kozmológiai jelentőségével és rituális szerepével. Más kultúrákban ez a kozmológiai jelentőség és annak funkciója a tűzhelyet (vagyis a füstlyukat) és a tetőnek azt a részét illeti meg, amely a &quot;szent sarok&quot; felett található. Ha a ház valamelyik lakója már hosszabb ideje viaskodik a halállal, ezt a tetőrészt eltávolítják, sőt néha szét is rombolják. Amikor a kozmosz, a ház és a test azonosításáról fogunk beszélni, rámutatunk e &quot;tetőtörés&quot; mély jelentőségére. Pillanatnyilag elégedjünk meg annyival, hogy a legősibb szentélyek felfelé nyitottak voltak, vagy a tetőn volt egy nyílásuk, az úgynevezett &quot;kúplyuk&quot;, amely a síkok áttörését és a transzcendenssel való kapcsolatot szimbolizálta.

A szakrális építkezés tehát csak azt a kozmológiai jelképrendszert vette át és fejlesztette tovább, amely már a primitív lakások szerkezetében is jelen volt. Az emberi lakóhely előzménye viszont az ideiglenes &quot;szent hely&quot; volt, amely az ideiglenesen megszentelt és kozmikussá tett térrel azonos (lásd az ausztráliai achilpákat). Ez azt jelenti, hogy minden, a templomhoz, a városhoz és a házhoz kapcsolódó szimbólum és rituálé végső soron a szent tér ősélményére vezethető vissza.

== Templom, bazilika, katedrális ==

A nagy keleti civilizációkban, Mezopotámiától és Egyiptomtól Indiáig, a templom fontos újjáértékelésen megy keresztül: már nem csupán imago mundi, hanem egyúttal egy földöntúli minta evilági utánzata is. A zsidóság is átvette azt a régi keleti elképzelést, hogy a templom egy égi őskép tükre. Ez valószínűleg egyike azon végső értelmezéseknek, amelyeket a vallásos ember az említett ősélményeknek - a szent tér és a profán tér közötti ellentét tapasztalásának - adott. Ezért el kell kissé időznünk ennek az új vallási elképzelésnek a távlatainál.

Foglaljuk össze még egyszer: a templom azért imago mundi, mert a világ az istenek műve és ezért szent. A templom kozmológiai szent hely, az istenek háza, a templom újból és újból megszenteli a világot, mert azt egyszerre képviseli és átfogja. A templom újraszenteli a világ egészét. Bármily tisztátalan is a világ, a szentélyek szentsége újból és újból megtisztítja.

Ebből a kozmosz és megszentelt tükörképe, a templom közötti ontológiai különbözőségből egy további szempont adódik. A templom szentségét nem érinti az evilági romlás, mert építésének terve az istenek műve, és ezért az isteneknél, vagyis az égben található. A templomok földöntúli mintájának szellemi, sérthetetlen, égi létezése van. Az istenek kegyéből az ember előtt látomásos formában megjelenik ez a minta, és az ember arra törekszik, hogy megvalósítsa azt a földön. Gudea{{ref|xx}} babilóniai király előtt álmában megjelent Nibada istennő egy táblát mutatva fel neki, amelyre a kedvező csillagállások voltak feljegyezve, s megjelent egy isten is, aki elárulta neki a templom tervét: Szénakherib{{ref|xxi}} Ninivét olyan terv szerint építette meg, &quot;amely időtlen idők óta meg volt írva a csillagokban&quot;.  Ez nemcsak azt jelenti, hogy az &quot;égi geometria&quot; tette lehetővé az első építményeket, hanem mindenekelőtt azt; hogy az építmények égi mintákat követtek, és ezért részesültek az égi szentségben is.

Izrael népe számára Jahve az idők kezdetén teremtette meg a tabernákulum, a szent tárgyak és a templom mintáit; a mintákat elárulta kiválasztottjainak, hogy azok a földön utánozzák őket. E szavakkal fordult Mózeshez: &quot;És készítsenek nékem szent hajlékot, hogy ő közöttük lakozzam. Mindenestül úgy csináljatok, amint megmutattam néked a szent hajléknak formáját, és annak minden edényének hasonlatosságát.&quot; (2, Mózes 25, 8-9.) &quot;Meglássad pedig, hogy csináljad arra a formára és példára, mely tenéked mutattatott e hegyen.&quot; (Uo. 40.) Midőn Dávid átadta fiának, Salamonnak a templom építésének tervét, a tabernákulum és valamennyi eszköz mintáit, ezt mondotta: &quot;Mindezek az úrnak kezétől írattattak meg.&quot; (1, Krónika 28, 19) Az égi minta lebegett tehát szeme előtt, amelyet jahve az idők kezdetén teremtett meg. Éppen ezt adja tudtul Salamon :

Te mondtad, hogy templomot építsek
szent hegyeden,
És oltárt lakhelyed városában,
Hasonmását a szent sátornak,
Melyet kezdettől fogva készítettél

(A bölcsesség könyve 9, 8)

Az égi Jeruzsálemet Isten a paradicsommal egyidőben, tehát in aeternum teremtette meg. Jeruzsálem városa csak az égi minta tökéletlen utánzata volt. Magát a várost lebonthatták ugyan az emberek, mintája azonban sérthetetlen maradt, mert az időn kívül állt. &quot;Építményeivel nem ez a város ama jövendőbeli, amelyet kinyilatkoztattam, amely itt már előre készen áll ama idők óta, amidőn elhatároztam, hogy megteremtem az Édent, s amelyet bűnbeesése előtt megmutattam Ádámnak.&quot; (Báruk Apokalipszise II, 4, 3-7.)

A keresztény bazilika és később a katedrális újból felélesztik és továbbfejlesztik mindezeket a jelképrendszereket. A templomnak egyrészt az égi Jeruzsálem másának kell lennie - ez az elképzelés már az egyházatyák kora óta érvényesül -, másrészt az Édent vagy a mennyei világot is reprodukálja. A kereszténység tudatában azonban a szent építmény kozmológiai szerkezete is tovább él.

A bizánci templomban például ez világosan megnyilvánul: &quot;A templom belső négy része a négy világtájat képviseli. A templom belseje a világmindenség. Az oltár a paradicsom, amelyet keletre helyeznek el. Az oltár császári ajtaját a paradicsom kapujának is nevezik. Húsvét hetében az oltár fő ajtaja az egész istentisztelet alatt nyitva marad; e szokás értelme világosan kifejeződik a húsvéti kánonban: »Krisztus feltámadt sírjából és megnyitotta előttünk a paradicsom kapuit.« A nyugati rész ezzel szemben a sötétség, a rémület, a halál területe, az elhaltak örök lakóhelye, akik az utolsó ítéletkori feltámadásra várnak. A templomépület közepe a föld. Koszmász Indikopléusztész{{ref|xxii}} elképzelése szerint a Földnek négy sarka van, négy fal határolja, amelyeken egy kúp emelkedik. A templom belső négy része a négy világtájat szimbolizálja.&quot;  A bizánci templom a kozmosz mása, benne testesül meg és szentesül a világ.

== Végkövetkeztetések ==

A vallástörténész rendelkezésére álló ezernyi példából csak néhányat ragadtunk ki, ám már ezekből is kiderülhetett, hogy a vallásos ember különböző módokon; tapasztalhatja a teret. Különböző kultúrákból és időszakokból vettük ezeket a példákat, hogy legalább a vallásos térélmény legfontosabb mitológiai és rituális kifejezési lehetőségeit bemutassuk. A történelem folyamán a vallásos ember igen eltérően értékelte ezt az alapélményt. Ez azonnal világossá válik, ha az ausztráliai achilpák fogálmát a szent térről a kvakiutlok, az altajiak vagy a mezopotámiaiak megfelelő elképzeléseivel összehasonlítjuk. Magától értetődik, hogy az emberiség vallási élete a történelemben valósul meg, kifejezésformáit ennek következtében sok történelmi mozzanat és kulturális stílus szabja meg. Bennünket azonban nem annyira a vallásos tértapasztalás végtelen különbözőségei érdekelnek, mint inkább az, hogy mi a közös mindezekben a tapasztalásokban. Mert hasonlítsuk csak össze a nem. vallásos ember viszonyát ahhoz a térhez, amelyben él, a vallásos embernek a szent térhez fűződő viszonyával, és azonnal felismerjük, mekkora különbség van e két viselkedésmód között.

Foglaljuk össze az eddigieket. A szent tér élménye teszi lehetővé a &quot;világalapítást&quot;. Ahol a szentség megnyilatkozik a térben, ott tárul fel a valóságos, ott jut létezéshez a világ. A szentség betörése nemcsak szilárd pontot vetít a profán tér formátlan meghatározhatatlanságába, nemcsak &quot;középpontot&quot; teremt a &quot;káoszban&quot;, hanem egyúttal áttöri a szinteket is, ezáltal kapcsolatot teremtve a kozmikus síkok (a föld és az ég) között, lehetővé téve az ontológiai átmenetet az egyik létezési módból a másikba. A profán tér homogenitásának ez a megtörése teremti meg a &quot;középpontot&quot;, amelyből kiindulva az ember kapcsolatba léphet a világon túlival. Ez alapozza meg a &quot;világot&quot;, mert csak a középpont teszi lehetővé a tájékozódást. A szentség térbeli megnyilatkozásának következésképpen kozmológiai súlya van: minden térbeli hierophánia és a tér minden megszentelése a kozmogóniával azonosul. Ebből adódik az első következtetés: a világ annyiban fogható fel &quot;világnak&quot;, &quot;kozmosznak&quot;, amennyiben mint szent világ nyilvánul meg.

Minden világ az istenek műve, mert vagy közvetlenül azok teremtették, vagy az emberek, akik rituálisan újból véghezvitték, megszentelték és ezáltal &quot;kozmikussá&quot; tették a teremtés példaadó aktusát. A vallásos ember csak megszentelt világban képes élni, mert csak az ilyen világnak van része a létben, és ezáltal csak ez létezik valóban. A vallásos ember létre szomjúhozik. A lakott világát körülvevő &quot;káosztól&quot; való félelem és a semmitől való rémület szoros kapcsolatban áll egymással. A &quot;világán&quot; kívül fekvő ismeretlen, a kozmikussá nem tett, mert fel nem szentelt tér, amely csupán orientatio és szerkezet nélküli formátlan kiterjedés, ez a profán tér a vallásos ember számára az abszolút nemlétet testesíti meg. Ha ügyetlenségből odatéved, úgy érzi, megfosztották ontikus szubsztanciájától; mintha csak feloldódna a káoszban - és végül el kell pusztulnia.

Ez a sokféleképpen megnyilvánuló ontológiai szomjúság különösen egyértelműen nyilatkozik meg a vallásos embernek abban a törekvésében, hogy a valóság magvában, a világ középpontjában telepedjék le, tehát ott, ahol a kozmosz keletkezett és ahonnan a négy égtáj felé kezdett kiterjedni, ott, ahol kapcsolatban lehet az istenekkel, s ahol a legközelebb lehet hozzájuk. Mint láttuk, a világközéppont jelképrendszere nemcsak országokra, városokra, templomokra és palotákra, hanem a legszerényebb emberi lakóhelyre, a nomád vadász sátrára, a pásztorok jurtájára, a letelepedett szántóvetők házára is rányomta bélyegét. Más szavakkal kifejezve: minden vallásos ember a világ középpontjában és egyúttal az abszolút vallás forrása mellé telepszik le, egészen közel ahhoz a &quot;nyíláshoz&quot;, amely biztosítja számára az istenekkel való kapcsolatot.

Mivel azonban a valahol való letelepedés, a tér belakása a kozmogónia megismétlésével és ezáltal az istenek művének utánzásával azonosul, a vallásos ember számára minden, őt térbelileg rögzítő egzisztenciális döntésben egyúttal egy vallásos döntés is rejlik. Mihelyt magára vállalja a felelősséget annak a világnak a &quot;megteremtéséért&quot;, amelyben lakni kíván, nemcsak &quot;kozmikussá teszi&quot; a káoszt, hanem - az istenek világához hasonlítva - saját kis kozmoszát is megszenteli. A vallásos ember mély honvágyat érez az &quot;isteni világ&quot; után, olyan házra vágyik, amely &quot;az istenek házára&quot; hasonlít, miként később a templomok és a szentélyek. Ebben a vallásos honvágyban az a kívánság fejeződik hogy a kozmosz, amelyben él, olyan tiszta és szent legyen, amilyen kezdetben volt, amikor a teremtő kezéből kikerült.

A szent idő élménye teszi a vallásos ember s mára lehetővé, hogy időről időre újból megtalálja azt a kozmoszt, amilyen az in principio, a terem mitikus pillanatában volt.

= II. A szent idő és a mítoszok =

== Profán időtartam és szent idő ==

A vallásos ember szemében a térhez hasonlóan az idő sem homogén és nem is állandó. Vannak egyfelől szent időintervallumok, az ünnepek ideje (melyek nagyrészt időszakos ünnepek), másfelől van profán idő, a szokásos időtartam, amelyben a vallási jelentőség nélküli események zajlanak. E kétfajta idő között természetesen nincs folyamatosság, ám a vallásos ember, rítusok segítségével, a szokásos időtartamból átléphet a szent időbe.

Azonnal feltűnik e két időfajta egyik lényeges különbsége. A szent idő lényegénél fogva visszafordítható; voltaképpen mitikus ősidő, amelyet újból jelenvalóvá tesznek. Minden vallási ünnep, minden liturgikus idő azt jelenti, hogy valamilyen mitikus múltban, a &quot;kezdeti&quot; időben lezajlott szakrális eseményt újból jelenlévővé tesznek. Az ünnepen való vallásos részvételhez hozzátanozik, hogy kilépünk abba a mitikus időbe, amely ebben az ünnepben újból jelenvalóvá válik. A szent idő ennélfogva végtelenül gyakran ismételhető. Azt lehetne mondani, hogy nem &quot;folyik&quot;, hanem valaminő megfordíthatatlan &quot;tartam&quot;. Ontológiai, &quot;par menidészi&quot; idő, amely mindig ugyanaz marad nem változik, és nem múlik el. Minden időszak ' ünneppel ugyanahhoz a szent időhöz térünk vissza, amely az elmúlt évi vagy az egy évszázad ezelőtti ünnep során nyilvánult meg. Ez az istene által teremtett és megszentelt idő akkor keletkezett, amikor az istenek éppen azokat a gesztusokat tették, amelyek a szóban forgó ünnep során ismét jelenvalóvá válnak. Más szavakkal: az ünnepben visszatalálunk a szent idő első jelentkezéséhez, ahogy az ab origine, in illo tempore beteljesedett. Mert az a szent idő, amelyben ez az ünnep lejátszódik, az ünnepben megtisztelt isteni gesztusok előtt még nem létezett. Midőn az istenek megteremtették azokat a valóságokat, amelyekből világunk áll; egyúttal a szent időt is megalapították, mert azt az időt, amelyben teremtés ment végbe, éppen az istenek jelenléte és tevékenysége szentelte meg.

A vallásos ember tehát kétfajta időben él, és ezek közül a fontosabbik, a szent idő paradox módon körkörös, visszafordítható, újból elnyerhető időnek mutatkozik, egyfajta mitikus, örök jelennek, amelyben az ember a rítusok közvetítésével időről időre újból részt vehet. A vallásos ember már az idővel szembeni magatartás alapján is különbözik a nem vallásostól; nem hajlandó teljesen a = modern nyelven kifejezve - &quot;történelmi jelenben&quot; élni; azon fáradozik, hogy egy olyan szent időben legyen része, amely bizonyos szempontból az &quot;örökkévalósággal&quot; azonosítható.

Nehezebb lenne néhány mondatban összefoglalni, mit jelent az idő a modern társadalmak nem vallásos embere számára. Nem kívánunk itt foglalkozni sem a modern filozófia időelméleteivel, sem a mai tudomány időfogalmaival. Nem rendszereket vagy filozófiákat, hanem egzisztenciális viselkedésmódokat kell szembeállítanunk egymással. A nem vallásos ember is ismeri az idő bizonyos diszkontinuitását és heterogenitását. Számára is létezik például a munka egyhangú ideje, szemben a szórakozások és élvezetek, vagyis &quot;az ünnep idejével&quot;. Ő is különböző időritmusokban él, és eltérő intenzitású időket ismer: kedvenc muzsikáját hallgatva, szeretteit várva és látva más időritmust érzékel, mint amikor dolgozik vagy unatkozik.

Közte és a vallásos ember között azonban van egy lényeges különbség. Az utóbbi ismer &quot;megszentelt&quot; időtartamokat, amelyeknek semmi közük a szokásos időbeli folyamatokhoz, más a szerkezetük és más az &quot;eredetük&quot;; ismer egy őseredeti időt, amelyet az istenek szenteltek meg, és amely újból jelenvalóvá válik az ünnepek révén. A nem vallásos embertől idegen a liturgikus időnek ez az emberfeletti minősége. Számára tehát az időben nincs törés, és az időnek nincs &quot;titka&quot;. Az idő az ember legmélyebb létdimenziója; az ember létezéséhez kötött, tehát kezdete és - a halálban, amely megsemmisíti a létezést - vége van. Bármilyen különbözőek legyenek is az általa megélt ritmusok, bármennyire eltérő intenzitásúnak érezze is őket, a nem vallásos ember tudja, hogy ilyenkor mindig emberi tapasztalásokról van szó, amelyekhez semmiféle isteni jelenvalóság nem kapcsolódhat.

A vallásos ember számára ezzel szemben a szent, a nem történelmi idő közbelépése a profán időtartamot időszakonként &quot;feltartóztathatja&quot;. Ez a szent idő olyan mértékben nevezhető nem történelminek, amilyen mértékben nem tartozik a történelmi jelenhez. Miként a templom más szintet jelöl a modern város profán terében, éppúgy jelent törést a profán időtartamban a templom falai között zajló istentisztelet. Itt már nem az aktuális történelmi idő van jelen - tehát nem az az idő, amely a szomszédos utcákban élő emberek számára létezik -, hanem Krisztus történelmi létezésének ideje, az az idő, amelyet kinyilatkoztatása, kínszenvedése, halála és feltámadása szentel meg. Ám ez az egy példa még nem alkalmas rá, hogy az egész különbséget profán és szent idő között szemléletessé tegye. Mert a kereszténység, Krisztus személyének történetiségét hangsúlyozva, más vallásokhoz képest átalakította a liturgikus idő fogalmát. A keresztény liturgia olyan történelmi, időben zajlik, amelyet isten fiának testet öltése szentel meg. A kereszténység előtti (különösen az ősi) vallásnak szent, időszakonként újból jelenné váló ideje mitikus, tehát őseredeti, a történeti múltban nem fellelhető idő. Eredetidő abban az értelemben, hogy egy csapásra keletkezett, nem előzte meg semmilyen más, hiszen a mítoszban elbeszélt valóság megjelenése előtt nem is létezhetett idő. Bennünket mindenekelőtt a mitikus időnek ez az ősi felfogása érdekel. Később fog kiderülni, miben is különbözik ez a zsidó és a keresztény koncepciótól.

== Templom - tempus ==

Vizsgálódásaink kezdetén néhány tényt szeretnénk felsorakoztatni, amelyek egy csapásra megvilágíthatják a vallásos ember viszonyát az időhöz. Kezdjük egy meglehetősen fontos megjegyzéssel: az észak-amerikai őslakók különböző nyelveiben a &quot;világ&quot; szót (a kozmoszt) az &quot;év&quot; értelmében is használják. A jokutok{{ref|xxiii}} azt mondják: &quot;a világ elmúlik”, amikor azt akarják kifejezni, hogy &quot;elmúlt egy év&quot;. A jukiknál{{ref|xxiv}} az &quot;évet&quot; a &quot;föld&quot; vagy a &quot;világ&quot; szavakkal fejezik ki. Miként a jokutok, ők is azt mondják, &quot;a föld elmúlt&quot;, ha elmúlt az év. A szókincsben szoros kapcsolat nyilvánul meg világ és kozmikus idő között. A kozmoszt eleven egységnek képzelik el, amely keletkezik, fejlődik, és az év utolsó napján elmúlik, hogy újévkor újraszülessék. Látni fogjuk, hogy ez az újjászületés voltaképpen születés, s hogy a kozmosz minden évben újjászületik, mert az idő minden évvel újrakezdődik.

A kozmosz és az idő közötti kapcsolat vallási eredetű. A kozmosznak azért lehet hasonló jellege mint a kozmikus időnek (az &quot;évnek&quot;), mert mindkettő isteni valóság, isteni alkotás. Egyes észak- amerikai törzseknél a kozmosz és az idő kapcsolata még a szent építmények szerkezetében is kifejeződik. Mivel a templom a világ képe, időbeli szimbolizmust is tartalmaz. Így például, mint láttuk, az algonkinok{{ref|xxv}} és a sziúk{{ref|xxvi}} szent kunyhója a világmindenséget képviseli, egyúttal azonban az évet is szimbolizálja: ők az évet a négy égi irány történő folyamatnak képzelik el, melyet a szent kunyhó négy ablaka és négy ajtaja jelenít meg A dakoták{{ref|xxvii}} ezt mondják: “az év kör a világ körül”, vagyis szent kunyhójuk körül, amely imago, mundi. 

Indiában még egyértelműbb példával találkozunk. Láttuk már, hogy az oltáremelés a kozmogónia megismétlése. A szövegek hozzáfűzik, hogy a &quot;tűzoltár az év&quot;, és a következőképpen magyarázzák időszimbolizmusát: a háromszázhatvan sövénytégla az év háromszázhatvan éjszakájának felel meg, a háromszázhatvan yajuszmati-tégla pedig a háromszázhatvan napnak (Satapatha Brâhmana X, 5, 4, 10. stb.). Minden egyes oltár felépítésével tehát nemcsak a világot teremtik újjá, hanem az &quot;évet is létrehozzák&quot;; más szavakkal, meggyógyítják az időt, amennyiben újból megteremtik. Másfelől viszont az évet Prajapatival, a kozmikus istennel azonosítják; minden új oltárral tehát újból életre keltik Prajapatit, és ezáltal megerősítik a világ szentségét is. A tűzoltár emelésével meg kell szenteelni a világot, és azt a szent időben részesíteni.

Hasonló időszimbolizmus szövi át a jeruzsálemi templom kozmológiai jelképrendszerét. Josephus Flavius szerint (Ant. Jud. III, 7, 7) az asztalon lévő tizenkét kenyér az év tizenkét hónapját, a hetvenágú gyertyatartó pedig a dekánumot jelentette; vagyis a hét bolygó tízesekbe történő állatövi beosztását). A templom imago mundi volt; a világ középpontjában, Jeruzsálemben állva, nemcsak az egész kozmoszt szentelte meg, hanem a kozmikus &quot;életet'', vagyis az időt is. Hermann Usener érdeme, hogy templom és tempus között bebizonyította az etimológiai rokonságot: mindkét szót a &quot;metszés, kereszteződés&quot; fogalmából magyarázva.  Későbbi vizsgálatok tovább pontosították ezt a felfedezést: &quot;A templom a térbeli, a tempus az időbeli kifejezést jelenti egy tér-időbeli látótérben.&quot;  

Mindennek feltehetően az alábbi jelentősége van: az ősi kultúrák vallásos embere számára a világ minden évben megújul, minden új évben visszanyeri eredeti szentségét, vagyis olyanná válik, amelyként alkotója kezeiből kikerült. Egyértelműen fejeződik ki ez a szimbolizmus a szentélyek szerkezetében. Mivel a templom egyszerre jelenti a voltaképpeni szent helyet és a világ képét, megszenteli az egész kozmoszt és egyúttal a kozmikus életet is. Ezt a kozmikus életet kör alakú pályán képzelték, és az évvel azonosították. Az évet zárt körnek tekintették, kezdete és vége volt, de megvolt az a sajátossága is, hogy új évként újjászülethetett. Minden új évvel “új&quot;, &quot;tiszta&quot; és &quot;szent” - még nem &quot;elhasznált&quot; - idő jött létre.

Az idő azért született újjá; azért kezdődött újból, mert minden új évvel újból megteremtődődött a világ. Az előző fejezetben láttuk, milyen nagy a jelentősége a kozmogóniai mítosznak, mindenfajta alkotás és építés mintájának. Ehhez most hozzáfűzhetjük a következőt: a kozmogónia tartalmazza az idő teremtését is. Sőt: miként a kozmogónia minden &quot;alkotás&quot; őstípusa, úgy a kozmikus idő, amely a kozmogóniából ered, minden más idő mintaképe. Még világosabban: az ősi kultúrák vallásos embere számára minden alkotás; minden létezés időben kezdődik: mielőtt egy dolog létezne, saját ideje sem létezhet. A kozmosz keletkezése előtt nem volt semmiféle kozmikus idő. Mielőtt megteremtődött volna ez vagy az a növényfajta, nem állhatott fenn az az idő sem, amely most lehetővé teszi növekedését, beérését és elpusztulását. Ez az oka annak, hogy minden alkotást az idők kezdetén, in principio képzelnek el. Az idő a létező valamely új kategóriájának első megjelenésével együtt keletkezik. Ezért játszik oly nagy szerepet a mítosz; az nyilvánul meg benne, hogy milyen módon válik létezővé valamilyen realitás.

== A kozmogónia évenkénti megismétlése ==

A kozmogóniai mítosz a kozmosz teremtését beszéli el. Babilonban az akîtu-szertartás{{ref|xxviii}} során (az óév utolsó és az új év első napjaiban) &quot;a teremtés költeményét&quot;, az Enuma elis-et szavalták el ünnepélyesen. A rituális szavalásban jelenítették meg a maguk számára Marduk és a tengeri szörny, Tiâmat őseredeti harcát és az isten győzelmét, aki véget vetett a káosznak. Marduk Tiâmat feldarabolt testéből alakította ki a kozmoszt, és Kingu démonnak, Tiâmat fő szövetségesének véréből teremtette meg az embert. Hogy ez a teremtésre emlékeztető ünnep valóban a kozmogóniai aktus újramegjelenítése volt, az a rítusokból és a szertartás alatt használt formulákból teljes bizonyossággal kiderül.

A Tiâmat és Marduk közötti harcot játékosok két csoportjának harcával ábrázolták. Ez a szertartás megtalálható a hettitáknál{{ref|xxix}} - itt szintén az újévi színjáték keretei között -, az egyiptomiaknál és a Rassamrá-ban is. A játékosok két csoportja közötti harcban a káoszból a kozmoszba való átmenet ismétlődött meg, benne jelenítették meg a kozmogóniát. A mitikus esemény újból jelenvalóvá vált. &quot;Csak diadalmaskodjon továbbra is Tiâmat felett, és rövidítse meg napjait!&quot; - kiáltott fel a pap. A harc, a győzelem és a teremtés abban a pillanatban, ott és akkor történt meg.

Mint a kozmogónia újbóli megjelenítése, az új, az időnek a kezdetektől való megismétlését jelen tehát az ősi, a &quot;tiszta&quot; idő visszaállítását, amilyen az a teremtés pillanatában volt. Ezért folyamodnak újévkor &quot;megtisztulási&quot; rítusokhoz, a bűnök a démonok vagy a bűnbak elűzéséhez. Itt ugyanis nemcsak arról van szó, hogy elmúlik bizonyos időtartam, és megkezdődik egy új időszakasz (miként ezt, mondjuk, a modern ember elképzeli), hanem egyúttal megsemmisül az elmúlt év, az elmúlt idő is. A rituális megtisztulások értelme ezért az egyén és az egész közösség bűneinek és hibáinak elégetése, eltörlése - és nem pusztán &quot;megtisztulásról&quot; van benne szó.

A perzsa újév, a Naurôz, annak a napnak az emlékét ünnepli, amelyen a világot és az embert megteremtették. Naurôz napján a &quot;teremtés megújulása” következik be, ahogy Albiruni{{ref|xxx}} arab történész ezt kifejezi. A király felkiált: &quot;Új év új hónapjának új napja ez! Amit az idő elhasznált, azt meg kell újítani.&quot; Az idő elhasználta az embert (az emberi létet), a társadalmat, a kozmoszt. Ez a romboló idő a profán idő, a tulajdonképpeni időtartam; meg kell szüntetni, hogy ezáltal újra helyreálljon az a mitikus pillanat, amelyben a világ - egy &quot;tiszta&quot;, &quot;erős&quot; és &quot;szent&quot; idő hullámverései közepette - keletkezett. Az elmúlt profán idő megsemmisítéséhez rítusokat vettek igénybe, amelyek egyfajta &quot;világ végét&quot; jelentettek. A kialvó tűz, az eltávozott lelkek visszatérése, a társadalmi osztályok összekeveredése (hasonlóan, mint a szaturnáliákon), erotikus szabadság; orgiák - mindez a kozmosznak a káoszba való visszatérését szimbolizálta. Az év utolsó napján a világmindenség az ősvízben oldódott fel. Tiâmat, a tengeri szörny, a sötétségnek, a formátlanságnak és a még nem megnyilvánultnak a szimbóluma újból feléledt és veszélyessé vált. A világ, amely egész éven át létezett, valóban eltűnt. Mivel Tiâmat újból jelen volt, megsemmisült a kozmosz, és Marduknak még egyszer meg kellett teremtenie, miután újból legyőzte Tiâmatot. 

A világ egy kaotikus létformába történő eme periodikus visszatérésének a következő jelentősége van: az év minden &quot;bűné&quot;-t, mindazt, amit az idő bepiszkított és elhasznált, a szó fizikai értelmében semmisítették meg. Mivel az ember szimbolikus módon részt vett a világ megsemmisítésében és újrateremtésében, ő is újrateremtődött, újjászületett, új létezése kezdődött. Minden újév alkalmával szabadabbnak és tisztábbnak érezte magát, mert megszabadult hibái terhétől. Újból a teremtés mesebeli idejében, egy szent és &quot;erős&quot; időben érezte magát: szent volt ez az idő, mert az istenek jelenléte alakította át, és &quot;erős&quot; volt, mert a leghatalmasabb teremtmény, a világmindenség különleges ideje volt. Az ember szimbolikusan kozmogónia kortársává vált, és részt vett a világ teremtésében. Sőt az ókori Közel-Keleten még aktív részt is vállalt ebben a teremtésben. (Lásd a két ellenséges csoportot, amelyek az istent és a tengeri szörnyet személyesítik meg.)

Könnyű megérteni, hogy e csodálatos időre való emlékezés miért nyűgözte le a vallásos embert, és miért próbált időről időre visszatérni hozzá: az istenek legnagyobb hatalma in illo tempore mutatkozott meg. A kozmogónia, az isteni legmagasabb rendű megnyilatkozása, az erő, gazdagság és teremtő készség legerőteljesebb kifejeződése. A vallásos ember a valóságra szomjazik. Minden elérhető eszközzel arra törekszik, hogy helyet szorítson magának az őseredeti valóság forrásánál, vagyis visszatérjen abba az időbe, amikor a világ a kialakulás állapotában volt.

== Megújulás az őseredeti időbe való visszatérés révén ==

Mindez sokirányú fejtegetéseket igényelne, e pillanatban azonban mindenekelőtt két pontra irányítjuk figyelmüket: 1. A kozmogónia évenkénti megismétlődésével megújult az idő, vagyis mint szent idő újrakezdődött, mert egybeesett a világ kezdetének illud tempus-ával. 2. Amikor az ember rituálisan részesévé vált a világ &quot;végének&quot; és &quot;újrateremtésének&quot;, az illud tempus kortársává vált; újjászületett, s létezését olyan hiánytalan életerő-tartalékkal kezdte el, mint születése pillanatában.

Fontos tények ezek; feltárják számunkra az idővel kapcsolatos vallási viselkedés titkát. A szent és erős idő az eredet ideje, az a csodálatra méltó pillanat, amelyben valamilyen valóság megteremtődött és első esetben nyilvánult meg teljesen; ezért az ember azon fáradozik, hogy újból és újból belépjen ebbe az őseredeti időbe. Minden szent naptár alapja annak az időnek a rituális újramegjelenítése, amelyben valamilyen valóság első ízben nyilvánult meg. Az ünnepen nem valamely mitikus (és ezáltal vallásos) esemény emlékét ülik meg, hanem az eseményt újból megjelenítik.

A kitüntetett eredetidő a kozmogónia ideje, az a pillanat, amikor minden valóságok legnagyobbika, a világ keletkezett. Ezért, mint az előző fejezetben láttuk, a kozmogónia példaadó mintája mindenfajta &quot;alkotásnak&quot;, &quot;készítésnek&quot;. Ugyanezen okból a kozmogóniai idő minden szent idő mintaképe is, mert az az idő, amelyben az istenek megnyilvánultak és valamit teremtettek, szent; a legtökéletesebb isteni megnyilvánulás és a leghatalmasabb alkotás viszont a világ teremtése.

A vallásos ember nemcsak akkor jeleníti meg a kozmogóniát, amikor valamit &quot;teremt (&quot;világát&quot; - a lakott területet -, egy várost, egy házat), hanem akkor is, ha egy új uralkodónak szerencsés kormányzást kell biztosítania, ha mentenie kell a veszélyeztetett termést, ha háborút kell folytatnia, ha tengeri utazásra kell vállalkoznia stb. Különösen fontos szerepet játszik a világteremtés mítoszának rituális recitálása gyógyítások során is, mert ez esetben is az emberi lét megújítására törekszenek. A Fidzsi-szigeteken az uralkodó beiktatási szertartását &quot;a világ teremtésének&quot; nevezik; ugyanezt a szertartást ismétlik meg a veszélyeztetett termést megmentendő is. A világteremtés mítoszát rituálisan talán sehol sem alkalmazzák oly sokoldalúan, mint Polinéziában. A szavak, amelyeket Io isten in illo tempore mondott ki, hogy megteremtse a világot, rituális formulákká váltak, és az emberek számtalan alkalommal ismételgetik őket: amikor meddő anyát akarnak termékennyé tenni, a test és a lélek betegségeit akarják meggyógyítani, amikor háborút készítenek elő, de halálesetben is, vagy amikor a költői inspirációt kívánják ösztönözni. 

A polinéziaiak számára tehát a kozmogóniai mítosz mindenfajta &quot;alkotás&quot; ősi mintája, függetlenül attól, hogy az biológiai, pszichológiai vagy szellemi síkon játszódik le. Mivel azonban a kozmogóniai mítosz rituális recitálása az említett őseredeti esemény újramegjelenítésével azonos, ebből az következik, hogy azt, akinek érdekében recitálnak, mágikus módon &quot;abba az időbe&quot;, a &quot;világ kezdetébe&quot; vetítik. Az eredet idejéhez térnek tehát vissza, és a visszatérés terápiás célja a létezés újbóli elkezdése: szimbolikus újjászületés. E gyógyító rituálé valószínűleg a következő elképzelésen alapul: az élet nem &quot;javítható&quot; meg. A kozmogónia szimbolikus megismétlésével kell újrateremteni, mert a kozmogónia mindenfajta teremtés mintája.

Hogy jobban megérthessük, milyen megújító funkciót lát el ez a visszatérés az eredet idejébe, kissé közelebbről kívánunk foglalkozni az egyik ősgyógyító eljárással. Válasszuk példának a na-khik terápiáját; ez egy Délkelet-Kínában (Jün-nan tartomány) élő tibeti, birmai nép. A gyógyító rituálé során ünnepélyesen recitálják a világteremtés mítoszát és más mítoszokat, amelyek arról szólnak, hogy a betegségek eredete a kígyók haragjában keresendő, továbbá az első sámánok megjelenéséről, akik az emberekhez eljuttatták a szükséges gyógyszereket. Szinte valamennyi rítus a kezdetet idézi fel, azt a mitikus időt, amikor a világ még nem állt fenn: &quot;Kezdetben, abban az időben, midőn az ég, a nap, a hold, a csillagok, a bolygók és a föld még nem léteztek, amikor még semmi sem keletkezett&quot; stb. Ezt követi a kozmogónia, majd a kígyók megjelenése: &quot;Abban az időben, amikor az ég, a nap, a hold stb. keletkezett, amikor kiterjeszkedett a föld, amikor létrejöttek a hegyek, a völgyek, a fák és sziklák. . . akkor keletkeztek a nagák és a sárkányok&quot; stb. Ezután az e gyógyító születését és a gyógyszerek megjelenését mesélik el. Eközben így szólnak: &quot;El kell mesélni a gyógyító eszközök eredetét, mert különben nem lehetne beszélni róluk.&quot; 

E mágikus gyógyító énekekben fontos kiemelni, hogy a gyógyító eszközök eredetével foglalkozó mítosz mindig beleszövődik a kozmogóniai mítoszba. Ismeretes, hogy a természeti népeknél valamely orvosság csak akkor gyógyít hatásosan, ha a beteg ember előtt rituális módon emlékeztetnek eredetére. Nagyszámú közel-keleti és európai varázsmondásban szerepel a betegségnek vagy az azt felidéző démonnak a története. Ezáltal azt a mitikus időt idézik fel, amelyben valamely istenségnek vagy szentnek sikerült térdre kényszerítenie a bajt. Az eredetmítosz viszont valószínűleg a kozmogóniai mítosz tükörképe, mert ez utóbbi egyben mindenfajta &quot;eredet&quot; példaképe. Ezért néha még terápikus ráolvasások során is előfordul, hogy a kozmogóniai mítosz megelőzi az eredetmítoszt, sőt összeolvad vele. Így például egy fogfájás elleni asszír ráolvasás arra emlékeztet, hogy &quot;miután Anu isten megcsinálta az eget, az egek elkészítették a földeket, a földek a folyókat, a folyók a csatornákat, a csatornák a tavakat és a tavak a férget&quot;. A féreg &quot;könnyekre fakadva&quot; fordul Samas és Ea istenségekhez, s arra kéri őket, hogy adjanak neki valamit enni, &quot;rombolni&quot;. Az istenek gyümölcsöket kínálnak neki, a féreg azonban emberi fogakat kíván tőlük. &quot;Mivel így beszéltél, ó féreg, roppantson szét téged Ea hatalmas kezével!&quot;  Itt tehát először a világ teremtésével, másodszor a féreg és a betegség születésével és harmadszor a példaszerű ősgyógyítással (Ea megsemmisíti a férget) találkozunk. A ráolvasás gyógyító hatása abban rejlik, hogy az, rituálisan előadva az &quot;eredet&quot; mitikus idejét, a világ, a fogfájás és a fogfájás meggyógyításának eredetét jeleníti meg.

== Az ünnep és az ünnepek szerkezete ==

Valamely valóság eredetijének, tehát a valóság első jelentkezése által alapított időnek példaszerű érvénye és funkciója van; ezért törekszik rá az ember, hogy azt a megfelelő rítusok segítségével időről időre újra megjelenítse. Mivel azonban e valóság &quot;első megnyilvánulása&quot; egybeesik azzal, hogy isteni vagy félisteni lények megteremtik ezt a valóságot, ezért ahhoz, hogy újból ráleljenek az eredet idejére, meg kell ismételni az istenek aktusát. Az istenek által in illo tempore végzett teremtő tettek periodikus megjelenítése alkotja a szent naptárt, az ünnepek összességét. Az ünnep mindig az eredet idejében játszódik, és éppen az eredet-időnek ez az újbóli fellelése okozza, hogy az ember másként viselkedik az ünnepek alatt, mint azok előtt vagy azok után. Mert még ha az ünnep idejében gyakran ugyanazokat a cselekedeteket végzi is, mint a nem ünnepi időszakaszokban, a vallásos ember hisz benne, hogy ilyenkor más időben él, és valóban újra fellelte &quot;ama mitikus időt.&quot;

Évenként megismétlődő totemszertartásuk - az intichiuma - során az ausztráliai arunta törzs azt az utat követi, amelyet a klán isteni őse a mitikus időben (altcheringa, szó szerint &quot;álomidő&quot;) jelölt ki. Elidőznek mindazon számtalan helyen, amelyen ősük. is elidőzött, és megismétlik &quot;az időbeli&quot; tetteit. Az egész szertartás alatt koplalnak, nem viselnek fegyvereket, és tartózkodnak feleségük vagy más klánok tagjainak megérintésétől. Teljesen alámerülnek &quot;az álomidőbe&quot;. 

A polinéziai szigeten, Tikópián tartott évenkénti ünnepek felidézik az &quot;istenek művét&quot;, vagyis azokat az isteni cselekedeteket, amelyek a mitikus időben a mai alakjában ismert világot megteremtették.  Az ünnepi időre, amelyben a szertartások során élnek, meghatározott tilalmakat (tabuk) vezetnek be. Nincs zaj, nincsenek játékok, nincsenek táncok. Egy fadarab rituális kettéhasítása jelzi az átmenetet a profánból a szent időbe. A sokféle szertartás, amelyekből a periodikus ünnepek állnak, és amelyek, még egyszer hangsúlyozzuk, nem egyebek, mint az istenek példaszerű cselekedeteinek megismétlései, látszólag miben sem különbözik a normális tevékenységektől: csónakok rituális kijavítása, élelem, növények (jam, taro stb.) rituális elültetése, szentélyek létesítése. Valójában azonban mindezek a szertartásos munkák nagyon is különböznek a szokásos időben végzett megfelelő tevékenységektől, mert csak bizonyos tárgyakkal kapcsolatban - melyek bizonyos fokig a megfelelő tárgyosztály őstípusai - végzik őket, és a szentségtől átitatott légkörben folynak. A bennszülöttek tudatosan a legapróbb részletekig felidézik azokat a példaszerű cselekedeteket, melyeket az istenek in illo tempore hajtottak végre.

A vallásos ember tehát bizonyos napokon az istenek kortársává válik, mert azt az őseredeti időt eleveníti fel, amelyben az isteni művek születtek. A primitív kultúrákban emberfeletti mintája van mindennek, amit az ember tesz; cselekedeteiben tehát az ünnep idején kívül is az istenek és a mitikus ősök példaszerű műveit utánozza. Ez az utazás azonban mindig pontatlan lehet. A minta &quot; torzulhat, sőt feledésbe is merülhet. Az isteni tettek periodikus megjelenítése, vagyis a vallási &quot; népek, újból ráébresztik az embereket a minták szentségére. Egy csónak rituális vízre bocsátása, a jam rituális elültetése már semmiben sem hasonlít a szakrális időkön kívül végzett megfelelő munkákra. &quot;Pontosabbak&quot;, közelebb kerülnek az isteni példaképhez, rituálisak, vagyis szándékuk szerint vallási jellegűek. A szertartás során nem azért javítják meg a csónakot, mert az javításra szorul; hanem mert in illo tempore az istenek megmutatták az embereknek, hogyan kell megjavítani egy csónakot. Már nem empirikus eljárásról, hanem vallási aktusról, imitatio dei-ről van szó. A megjavítás tárgya nem egyike annak a sok tárgynak, amelyek mindennapi funkciójukban a &quot;csónak&quot;-hoz hasonlatosak, hanem mitikus őstípus, az a csónak, amellyel az istenek in illo tempore foglalkoztak. Ezért a csónakok rituális javításának ideje az őseredeti idő része; ugyanaz az idő, amelyben az istenek tevékenykedtek.

Természetesen nem vezethető vissza minden időszaki ünnep erre a példára. Bennünket azonban itt nem az ünnepek alakjai érdekelnek, hanem a szent időnek az ünnepekben megjelenő szerkezete. A szent időről viszont elmondható, hogy az mindig ugyanaz, &quot;örökkévalóságok sora&quot; (Hubert és Mauss).{{ref|xxxi}} Mert bármilyen bonyolult is valamilyen vallási ünnep tartalma, benne mindig valamilyen eredetileg lejátszódott és újból jelenvalóvá tett szent eseményről van szó. Az ünnep résztvevői a mitikus esemény kortársaivá válnak. Másként kifejezve: kilépnek történelmi idejükből, tehát abból az időből, amely a profán, személyes és személyek közötti események összességét veszi körül, és visszatalálnak abba az őseredeti időbe, amely &quot;nem folyik&quot;, mert nem része a profán idő-, tartamnak, s lényege a végtelenül gyakran elérhető örök jelen.

A vallásos ember igényli, hogy időről időre alámerüljön ebbe a szent és megsemmisíthetetlen időbe. A másik, a szokásos idő, a profán időtartam, amelyben minden emberi létezés zajlik, az ő számára csak a szent idő által válik lehetővé. Csak a mitikus esemény örök jelene teszi lehetővé a történelmi események profán időtartamát. Például; csak az in illo tempore történt isteni hierogámia tette lehetővé az emberek szexuális egyesülését. Az istennek az istennővel való egyesülése időn kívüli pillanatban, örök jelenben történik; az emberek egyesülései, amennyiben nem rituális egyesülések, a profán időben történnek. A szent, mitikus idő az egzisztenciális, történelmi időt is megalapozza, mert annak mintája. Létezését valamilyen isteni vagy félisteni lénynek köszönheti minden. A valóságnak és magának az életnek az &quot;eredete&quot; is vallási. A jamot azért lehet &quot;szokásosan&quot; elültetni és felhasználni, mert időről időre rituálisan is elültetik és felhasználják. Ez a rítus pedig az végezhető el, mert az istenek in illo tempore kinyilvánították, amikor megteremtették az embert és a jamot, s megmutatták az embernek, miként kell elültetni és kiaknázni ezeket az élelemnövények.

Az ünnepben az ember számára teljes gazdagságában tárul fel az élet szent dimenziója; az ünnepben az emberi létezés szentségét mint isteni alkotást éli meg. A másik időben az a veszély fenyeget, hogy a fő dolog feledésbe megy: az, hogy a létezés nem annak az &quot;ajándéka&quot;, amit a modern emberek &quot;természetnek&quot; neveznek, hanem ama másik, isteni vagy félisteni lénynek az alkotása. Az ünnep során azonban az ember újra rálel a létezés szakrális dimenziójára, és újból rájön, hogy miként teremtették meg az istenek vagy a mitikus ősök az embert, és miként tanították meg a társas viselkedésre és a gyakorlati munkára.

Ez az időszakonkénti kilépés a &quot;történelmi időkből&quot; és főleg a vallásos ember egész létezését érintő következményei bizonyos szempontból a történelemről való lemondásnak és ezáltal az alkotó szabadság visszautasításának látszhatnak. Hiszen az illud tempus-ba való örökös visszatérésről, a történelmivel semmi közösséget nem mutató mitikus múltba való alámerülésről van szó. Ebből arra következtethetnénk, hogy az istenek által eredendően kinyilvánított példaszerű cselekedetek örökös ismételgetése ellensége minden emberi haladásnak, és szétrombol minden alkotó spontaneitást. Részben bizonyosan igaz ez a következtetés. De csak részben, mert a vallásos ember, még a &quot;legprimitívebb&quot; sem utasítja el alapvetően a haladást&quot;; elfogadja, de isteni eredetet és dimenziót kölcsönöz neki. Mindazt, ami modern szempontból - társadalmi, kulturális vagy technikai haladásnak &quot;látszik&quot;, a primitív társadalmak hosszú történelmük során mindmegannyi új isteni kinyilatkoztatásként fogadták el. Pillanatnyilag azonban hagyjuk figyelmen kívül a problémának ezt az oldalát. Számunkra elsősorban az a fontos, hogy megértsük isteni tettek ilyenfajta megismétlésének vallási jelentőségét. Az igény, hogy állandóan megismételje ugyanazokat a példaszerű cselekedeteket, egészen nyilvánvalóan a vallásos embernek abból a vágyából és törekvéséből fakad, hogy a lehető legközelebb éljen isteneihez.

== Időről időre az istenek kortársává válni ==

Az előző fejezetben bemutattuk, hogy a város, a templom és a ház kozmológiai jelképrendszere milyen szorosan kapcsolódik a &quot;világ közepére&quot; vonatkozó elképzeléshez. A középpontnak ez a szimbolizmusa feltehetően az alábbi vallásos élményen alapul: az ember olyan térben szeretne letelepedni, amely &quot;felfelé nyitva van&quot;, vagyis kapcsolatban áll az isteni világgal.

Az istenekhez való közeledésnek ugyanez a vágya nyilvánul meg, ha a vallási ünnepeket és azok jelentőségét elemezzük. Visszatalálni az eredet szent idejéhez annyit jelent, hogy az istenek kortársaivá váljunk, tehát jelenlétükben éljünk, még ha ez a jelenlét &quot;titokzatos&quot; is, mert nem mindig látható. A szent tér és a szent idő tapasztalásában feltáruló szándék azt a vágyat mutatja, hogy az ember visszatérjen egyfajta kiinduló helyzetbe, tehát egy olyan időbe, amelyben az istenek és mitikus ősök jelen voltak, megteremtették és elrendezték a világot, és kinyilvánították az embereknek a kultúra alapjait. Ez az &quot;őseredeti helyzet&quot; nem a történelem rendjébe tartozik, nem része a kronológiának; mitikus &quot;korábbról&quot;, az &quot;eredet&quot; idejéről van szó, arról, ami &quot;kezdetben&quot; h in principio történt. &quot;A kezdetben&quot; azonban azt jelenti, hogy akkor, midőn az istenek és a félistenek a földön tevékenykedtek. Az &quot;eredetek&quot; utáni honvágy tehát vallásos honvágy. Az ember az istenek tevékeny jelenlétébe vágyik vissza, friss, tiszta és &quot;erős&quot; világban szeretne élni, egy olyan világban, amely épp olyan; ahogy a teremtő kezéből kikerült. Az idő kezdetéhez való periodikus visszatérés nagyrészt a kezdet tökéletessége utáni honvágyból magyarázható. Keresztény terminológiával azt mondhatnánk, hogy &quot;a paradicsom utáni honvágyról van szó&quot;, noha primitív kultúrszinten a vallási és ideológiai összefüggés egészen más jellegű, mint a zsidó-keresztény világban. Mégis, a mitikus idő, amelynek újra felelevenítéséért az ember fáradozik, az isteni jelenvalóságtól megszentelt idő; ennélfogva az isten jelenlétében és egy tökéletes (mert az imént született) világban való élet utáni vágy egybevethető a paradicsomi helyzet utáni honvággyal.

A vallásos embernek ez az időről időre történő visszatérés utáni vágya, az a fáradozása, hogy egyfajta mitikus kezdeti helyzetbe helyezze önmagát vissza, mint már említettük, a modern ember szemében elviselhetetlennek és megalázónak látszhat. Az ilyen honvágy elkerülhetetlenül korlátozott számú cselekedet- és viselkedésmód állandó ismételgetéséhez vezet. Bizonyos szempontból még azt is mondhatjuk, hogy - mindenekelőtt a primitív társadalmakban - a vallásos ember fő jellegzetessége, hogy az örök visszatérés bénítóan hat rá. A modern pszichológus kísértést érezne arra, hogy egy ilyen magatartásból a kockázattól való félelemre, az igazi, történelmi létezés felelősségének elutasítására és egy olyan állapot utáni honvágyra következtessen, amelyet éppen azért éreznek &quot;paradicsominak&quot;, mert még kialakulatlan.

A probléma túl összetett ahhoz, hogy itt boncolgathatnánk. Túl is mutat témánkon, mert végső soron a modern és a premodern ember közötti ellentét kérdését veti fel. Annyit azonban mégis el kívánunk mondani, hogy tévedés lenne azt hinni, hogy a primitív társadalmak vallásos embere elutasítja az igazi létezés felelősségét. Ellenkezőleg, mint láttuk és még látni fogjuk, bátran vállalja a súlyos felelősséget például azért, hogy részt vesz a világ teremtésében, saját világa létrehozásában a növények és állatok életének biztosításában stb. Ez azonban a felelősségvállalásnak más fajtája mint amit mi, modern emberek valódinak és érvényesnek tartunk: kozmikus síkon történő felelősségvállalás, amely igencsak különbözik a modern kultúrák morális, társadalmi és történelmi felelősségvállalásától. A profán létezésen belül a ember csak az önmaga és a társadalom előtt való felelősséget ismeri. Az ő szemében a világmindenség nem valóságos kozmosz, nem eleven, tagolt egység, hanem egyszerűen a földünkön fellelhet anyagkészletek és természeti energiák összessége, és fő gondja az, hogy ügyetlenségből ne merít; ki ezeket az energiaforrásokat. A primitív ember ezzel szemben mindig kozmikus összefüggésben: helyezkedik. Az ő személyes tapasztalásából sem hiányzik a valódiság és a mélység, de számunkra szokatlan nyelven beszél, és ezért a modern ember szemében a valóditól eltérőnek és gyerekesnek látszik.

Voltaképpeni témánkhoz visszatérve: nincs jogunk az eredet szent idejéhez való időszakonkénti visszatérést úgy értelmezni, mint a valóságos világ visszautasítását és mint menekülést az álomba és képzeletbelibe. Ellenkezőleg, mintha ebben is s az ontológiai megszállottság mutatkozna meg, amelyet általában a primitív és ősi társadalmak ember egyik lényeges jellegzetességének tekinthetünk.

Az eredet idejébe való visszatérés kívánsága azt a kívánságot is jelenti, hogy újból felleljék isten jelenlétét, s azt a vágyat is, hogy visszalépjenek abba az erős, friss és tiszta világba, amely az idők kezdetén létezett. Egyszerre szomjúhozás a szentre, és honvágy a lét után. Egzisztenciális síkon ez annak bizonyosságában nyilvánul meg, hogy az ember újból és újból a lehető legtöbb &quot;eséllyel&quot; kezdheti újra az életet. Ebben nemcsak a létezés optimista szemlélete, hanem a lét korlátlan igenlése is rejlik. A vallásos ember egész magatartásával azt hirdeti, hogy semmi másban nem hisz, mint a létben, és a létben való részvétel számára azt az őskinyilatkoztatást nyújtja, amelynek ő az őrizője. Az őskinyilatkoztatások összességét viszont mítoszai tartalmazzák.

== A mítosz mint példaadó minta ==

A mítosz szent történetet beszél el mint őseredeti eseményt, amely az idők kezdetén, ab initio zajlott le. Szent történetet elbeszélni azonban valamilyén misztérium felfedésével egyenértékű, mert a mítoszban szereplő személyek nem emberi lények: istenek vagy kultúrateremtő hősök, és tetteik ezért misztériumok, amelyeket az ember nem lenne képes tapasztalni, ha nem tárulnának fel előtte. A mítosz tehát arról szóló történet, ami in illo tempore következett be, beszámoló arról, hogy mit tettek

az istenek és a hősök az idők kezdetén. Mítoszt &quot;elmondani&quot; azt jelenti, hogy tudtul adjuk, mi történt eredetileg. Mihelyt a mítoszt egyszer már &quot;elbeszélték&quot;, vagyis feltárult, támadhatatlan igazsággá válik: abszolút igazságot alapoz meg. &quot;Azért van így, mert elmondták, hogy így van&quot; - magyarázzák a netsilik-eszkimók,{{ref|xxxii}} hogy megindokolják szent történeteik és vallási hagyományaik érvényességét. A mítosz valamilyen új kozmikus &quot;helyzet&quot; vagy őseredeti esemény jelentkezését adja tudtul. Tehát mindig valamilyen &quot;teremtésről&quot; szóló beszámoló. Elbeszéli, miként vittek véghez valamit, miként kezdett ez létezni; csak a valóságról beszél, ami valóban végbement, és teljesen megnyilvánult.

Természetesen szent valóságokról van szó, mert a szent a tulajdonképpeni valóságos. Ami a profán szférájához tartozik, annak nincs része a létben, mert a profánt ontológiailag nem alapozza meg semmiféle mítosz, és nincs példaadó mintája. Így például, mint látni fogjuk, a szántás-vetés az istenek, vagy a kultúrateremtő hősök által kinyilvánított rítus és ezáltal egyszerre valóságos és jelentékeny tett. Vessük ezt össze a szántással-vetéssel egy deszakralizált társadalomban, ahol a profán, kizárólag a nyereség által igazolt tevékenységnek vált részévé: a földet azért művelik, azért szántják fel, hogy kiaknázzák, nyereségre és táplálékra tegyenek szert belőle. Vallási szimbólumrendszerétől megfosztva. a mezei munka &quot;áttekinthetetlenné&quot; és idegőrlővé válik. Már nem tárul fel benne semmifajta jelentőség, nem teszi lehetővé a &quot;nyitást&quot; az egyetemes, a szellem világa felé. Az istenek és a kultúrateremtő hősök sohasem nyilvánítottak ki profán cselekedetet. Mindaz, amit az istenek és az ősök tettek, tehát minden, amit a mítoszok teremtő tevékenységükről elbeszélnek, a szent szférájába tartozik, és ezért része is van a létben. Ezzel szemben mindaz, amit az emberek saját kezdeményezésükre, mitikus minta nélkül tesznek, a profán szférájába tartozik, ennélfogva hiú és illuzórikus, végső soron pedig irreális cselekedet. Minél vallásosabb az ember, viselkedésmódjaiban és cselekedeteiben annál több mintát követhet. Másként kifejezve, minél vallásosabb, annál jobban illeszkedik a valóságoshoz, és annál kevésbé fenyegeti a veszély, hogy nem példaszerű, &quot;szubjektív&quot;, egyszóval helytelen cselekvésbe vesszék.

A mítosznak ez az oldala különösen fontos. Mivel a mítosz az istenek teremtő tevékenységéről számol be, és művük szentségét tárja fel, ezért azt nyilatkoztatja ki, ami abszolút szent. Más szavakkal, a mítosz azt írja le, milyen különféle, néha drámai módokon tör be a szentség a világba. Sok primitív népnél a mítoszok épp emiatt nem beszélhetők el tetszés szerinti időben, hanem csak a rítusokban különösen gazdag időszakokban (ősz és tél), vagy a vallásos ceremóniák idején, tehát a szent idő tartama alatt. A szentségnek a mítoszban elbeszélt betörése a világba az, ami valóban megalapozza a világot. Minden mítosz azt beszéli e miként keletkezett valamely valóság, legyen az teljes valóság, a kozmosz, vagy annak egy része: sziget, növényfajta, emberi berendezkedés. Mikor elbeszélik, miként keletkeztek a dolgok, meg magyarázzák őket, és közvetve arra a másik kérdésre is válaszolnak, hogy miért keletkeztek. A miként mindig tartalmazza a miértet is, mégpedig azon egyszerű okból, mert annak elbeszélésével, hogy miként keletkezett valamely dolog, a szentségnek a világba való betörését és ezáltal minden valóságosan létező végső okát nyilatkoztatják ki.

Mivel minden teremtés isteni mű, következésképpen a szentség betörése, ezért egyúttal a teremtő erő betörését is jelenti a világba. Minden teremtés valamiféle gazdagságból tör elő. Az istenek a túláradó hatalomból, az energia túlcsordulásából teremtenek. A teremtés az ontológiai szubsztancia fölöslegéből ered. Emiatt a mítosz, amely ezt szent ontophaniát, a létgazdagság e győzedelmes megnyilatkozását beszéli el, minden emberi tevékenység példaszerű mintájává válik. Mert csak benne nyilatkozik meg a valóságos, a túlcsorduló és a tevékeny. &quot;Azt kell tennünk, amit az istenek kezdetben tettek.&quot; (Satapatha Brâhmana VII, 2, 1, 4.) &quot;Így, tették ezt az istenek és így teszik az emberek&quot;, teszi hozzá Taitiringa Brâhmana (I, 5, 9, 4 A mítosz főfunkciója, hogy megadja minden rítus és minden lényeges emberi ténykedés (táplálkozás, szexualitás, munka, nevelés) példaadó modelljét. Az ember mint felelősségteljes emberi lény istenek példaszerű tetteit utánozza, ténykedésüket megismétli, függetlenül attól, hogy egyszerű fiziológiai funkcióról, például a táplálkozásról van-e szó, avagy társadalmi, gazdasági, kulturális vagy katonai tevékenységről.

Új-Guineában számos mítosz beszél távoli tengeri utakról, s így &quot;példaképeket szolgáltatnak a mai tengeri utazóknak&quot;. De tartalmazzák más ténykedések mintáit is: &quot;A szerelemét, háborúét, halászatét, esőcsinálásét vagy akármi másét... a mítosz példaképeket szolgáltat a csónaképítés minden szakaszára, beleértve az idetartozó szexuális tabukat is.&quot; Amikor egy hajós a tengerre száll, a mitikus hőst, Aorit testesíti meg. &quot;Azt a ruhát hordja, amelyet a mítoszban Aori öltött magára; miként Aori, ő is befeketíti az arcát, és hajában olyan fejdíszt visel, mint az, amelyet Aori vett fel lviris fejéről. Táncol a fedélzeten, kitárja karjait, miként Aori terjesztette ki szárnyait... Egy halász azt mondta nekem, hogy amikor íjjal halászni indul, magával Kivaviával azonosítja magát. A mitikus hőshöz nem kegyért és segítségért könyörgött, hanem azonosította vele magát.&quot; 

Más primitív kultúrákban is megtalálható a mitikus folyamatoknak ez a jelképrendszere. A kaliforniai karukokról írja J. P. Harrington: &quot;Mindent, amit a karuk tett, csak azért tette, mert s hitte, hogy erre a mitikus időkben az Ikxareyavok példát szolgáltattak. Ezek az Ikxareyavok azok az emberek voltak, akik az indiánok megérkezi előtt éltek Amerikában. A mai karukok, akik már nem tudják, mit is jelentsen ez a szó, oly fordításokat javasolnak, mint »hercegek«, »főnökök«, »angyalok« . . . Csak addig maradtak velük, amíg átadtak nekik minden szokást, s minden esetben így szóltak a karukokhoz: »Így teszik ezt az emberek.«A karukok mágikus formulái még ma is elbeszélik cselekedeteiket és szavaikat.&quot; 

Az isteni példaképek e pontos ismétlésének kettős hatása van : az ember, amikor az isteneket utánozza, helyet biztosít magának a szentben, s ezáltal a valóságban ; másfelől, a példaszerű isteni tettek szakadatlan újramegjelenítésével megszentelik a világot. Az ember vallási viselkedése hozzájárul ahhoz, hogy megőrződjék a világ szentsége.

A vallásos ember olyan emberlétre vállalkozik, amelynek emberfeletti, transzcendens példaképe, van. Csak annyiban ismeri el magát valóság embernek, amennyiben az isteneket, a kultúrateremtő hősöket és a mitikus ősöket utánozza. Tehát valami más akar lenni, mint ami a profán létezésének síkján egyébként lehet. A vallásos ember nem kész adottság: amikor az isteni mintához közelít, létrehozza magát. Ezeket a mintákat, mint már említettük, a mítoszok, az isteni tettekről szóló elbeszélések őrzik. A vallásos ember tehát éppúgy a történelem termékének tekinti magát, mint a profán ember, ám számára egyedül a mítoszokban megnyilatkozó szent történelem, tehát az istenek története fontos. A profán ember viszont csak azt akarja, hogy az emberi történelem alakítsa, tehát éppen azoknak a cselekedeteknek az összessége, amelyek a vallásos embert nem érdeklik, mert nincsenek isteni mintái. A vallásos ember a példaképet; amely felé törekszik, kezdettől fogva emberfeletti síkra helyezi, arra a síkra, amely a mítoszokban nyilatkozik meg. Igazi emberré csak az válik, aki azonosul a mítoszok tanításával, tehát az, aki az isteneket utánozza.

Az ilyen imitatio dei a primitív emberek számára néha igen súlyos felelősséggel jár. Korábban már láttuk, hogy bizonyos véráldozatokat valamilyen ősrégi isteni tett igazolt: az isten az idők kezdetén megölte a tengeri szörnyet, feldarabolta testét, és ebből teremtette meg a kozmoszt. Az ember - néha még emberáldozat formájában is - ezt a véráldozatot ismétli meg, valahányszor falvat, templomot vagy akár csak egyetlen házat épít. Az imitatio dei lehetséges következményei elég világosan megmutatkoznak sok primitív nép mitológiájában és rítusaiban. Csak egyetlen példa: az ősültetvényes mítoszai szerint az ember egy ősi gyilkosság révén lett az, ami ma - vagyis halandó, szexualitásra és munkára ítélt lény. Az idők kezdetén gyakran valamely isteni lény, asszony vagy leány, néha akár gyermek vagy férfi is megölette magát, hogy testéből gyökérgumó vagy gyümölcsfa nőhessen ki. Ez az első gyilkosság gyökeresen megváltoztatta az emberi létezés módját. Az isteni lény feláldozásával kezdődött a harc a táplálkozásért, innen eredt a halál végzete, és ezáltal a szexualitás is, mint az egyetlen eszköz, amellyel biztosítani lehet az élet folytatását. A feláldozott istenség teste táplálékká alakult át, lelke a föld szállott, ahol megalapította a holtak birodalmát. Ad. E. Jensen jelentékeny könyvet szentelt ennek az istentípusnak, amelyet dema-istenségnek nevez és igen meggyőzően mutatja ki, hogy az ember miközben táplálkozik vagy meghal, a dema létezéséből részesül. 

Mindezen ősültetvényes népek szemében óriási jelentősége van a jelenlegi emberi berendezkedést megalapozó őseredeti esemény időszakonkénti felidézésének. Vallási életük egyetlen emlékezés, emlékünnep. A rítusok révén (tehát az őseredeti gyilkosság megismétlésén keresztül) újból és újból felélesztik a mitikus eseményre való emlékezést.

Óvakodni kell attól, hogy feledésbe merüljön, mi ment végbe az idők kezdetén. A felejtés nagy bűn. A fiatal, lány, aki az első menstruáció alkalmából három napig egy sötét kunyhóban marad és senkihez nem szól, azt a mitikus helyzetet utánozza, melyben a megölt leány holddá változott, és három napig a sötétben időzött. Ha megsérti a hallgatás tabuját és beszél, az ősesemény elfelejtésének bűnét követi el. A személyes emlékezés nem játszik szerepet: csak a mitikus eseményre való emlékezés számít, mert csak ez teremtő jellegű, ennélfogva emlékezésre érdemes. A mítoszban az igazi történelem, a conditio humana történelme hagyományozódik át. A mítosz tehát tartalmazza mindenfajta viselkedés alapelveit és példáit.

A kultúrának ebben a szakaszában jelentkezik a rituális kannibalízmus. A kannibálban mintegy metafi:zikai törekvés figyelheto meg: nem szabad megfeledkezni mindarról, ami az idok kezdetén megtörtént. Volhardt és Jensen ezt igen világosan kimutatták : a sertések révén, amelyeket az ünnepek során elpusztítanak és felfalnak, az elso bimbótermések révén, éppúgy isten testéből esznek, mint a kannibál lakomákon. A disznóáldozat, a fejvadászat és a kannibalizmus szoros szimbolikus összefüggésben áll a gumó- vagy a kókuszdiószürettel. Volhardt érdeme,  hogy megmutatta az emberevés vallásos értelmét és egyúttal a kannibálok emberi felelosségét is. A tápláléknövény nem a termé szet adománya; gyilkosság eredménye, mert az idők hajnalán gyilkosság hozta világra. Az embervadászatot, az emberáldozatot, a kannibalizmust és az összes többit az ember azért vállalta magára, hogy megvédhesse a növények életét. Volhardt joggal emelte ki több alkalommal is, hogy a kannibál felelősséget vállal a világért. A kannibalizmus nem a primitív emberre jellemző &quot;természetes&quot; viselkedés (nem is a legősibb kultúrfokon jelent meg), hanem már a kultúrában gyökeredző, az élet vallásos szemléletén alapuló viselkedés. Ahhoz, hogy a növényvilág fennmaradhasson, az embernek ölnie kell és meg kell öletnie magát, vállalnia kell a szexualitást, egészen annak legszélső határáig, az orgiáig. Egy abesszin dal ki is mondja ezt: &quot;Aki még nem szült, szüljön, aki még nem ölt, öljön!&quot; Mindkét nem arra ítéltetett, hogy eleget tegyen rendeltetésének.

Mielőtt elítélnénk a kannibalizmust, gondoljunk mindig arra, hogy azt isteni lények szentesítik. Azért teszik ezt, hogy az embereknek a kozmoszban lehetővé tegyék a felelősségvállalást és hogy gondoskodásuk folytán a növényi élet fennmaradhasson. Vallási felelősségről van tehát szó. Mint az uitoto-kannibálok{{ref|xxxiii}} mondják: &quot;Hagyományaink mindig elevenen élnek, még akkor is, ha nem táncolunk. Csak azért dolgozunk, hogy táncolhassunk.&quot; A táncokban megismétlik az összes mitikus eseményt, tehát az első gyilkosságot is, amelyből az emberevés származott.

Ezzel a példával arra akartunk rámutatni, hogy a primitív népek és a régi keleti kultúrák az imitatio dei-t nem idillikusan fogták fel, hanem szörnyű emberi felelősségként. Aki &quot;vadnak&quot; ítél meg valamilyen társadalmat, nem hagyhatja figyelmen kívül, hogy még a legbarbárabb cselekedetek, a legkifogásolhatóbb viselkedésmódok is mindig emberfeletti, isteni mintákat követtek. Hogy milyen torzulások és félreértések vezettek ahhoz, hogy azután bizonyos vallásos viselkedésmódok kiüresedtek és tévútra siklottak, az egy egészen más probléma, amelyet itt nem kívánunk érinteni. Számunkra csak az a fontos, hogy világosan lássuk: a vallásos ember még akkor is isteneit szándékozott utánozni, amikor olyan cselekedetekre ragadtatta magát, amelyek már az őrültség, a szégyen és a bűnözés határát súrolták.

Szent történelem, történelem, historicizmus

Szögezzük le újból: a vallásos ember kétfajta időt ismer, a profán és a szent időt; a múló időtartamot és &quot;az örökkévalóságok sorát&quot;, s ez utóbbi a szent naptárt alkotó ünnepeken újból elérhető. A kalendárium liturgikus ideje zárt körben zajlik. Az év kozmikus ideje ez, amelyet &quot;az istenek művei szentelnek meg&quot;. Mivel pedig a legnagyobb szabású isteni műnek a világ megteremtése számít, ezért a kozmogónia ünnepe sok vallásban játszik fontos szerepet. Az új év a teremtés első napjával esik egybe. Az év a kozmosz időbeli dimenziója. Ha elmúlik egy év, ezt mondják: &quot;Elmúlt a világ.&quot;

Minden új év kezdetén megismétlik a kozmogóniát; újból megteremtik a világot, és ezzel &quot;megteremtik&quot; az időt is; amikor &quot;újból elkezdik&quot;, újjáélesztik. A világ teremtésének mítosza ezért minden &quot;teremtés&quot; és minden &quot;építés&quot; mintája; ezért használják rituális gyógyítóeszközként is. Amikor szimbolikusan a teremtés kortársaivá válunk, visszanyerjük az őseredeti gazdagságot. A beteg azért válik egészségessé, mert a világ töretlen energiakészletéből új életet merít.

A vallási ünnep valamilyen őseredeti esemény, &quot;szent történelem&quot; megjelenítése, amelyben a cselekvő személyek istenek és félistenek. A &quot;szent történelmet&quot; a mítoszokban beszélik el. Az ünnep résztvevői tehát az istenek és a félisteni lények kortársaivá válnak. Az istenek jelenléte és tevékenysége által megszentelt kezdeti időben élnek. A szent kalendárium időről időre újjáéleszti az időt, amikor az eredet idejével, az &quot;erős&quot; és &quot;tiszta&quot; idővel azonosítja. Az ünnep vallásos élménye, a szakrálisban való részvétel az embereknek lehetővé teszi, hogy újból és újból az istenek jelenlétében éljenek. Ezért van oly nagy jelentősége a mítoszoknak minden Mózes előtti vallásban; a mítoszok az istenek gesztáit beszélik el, és ezek a geszták minden emberi tevékenység példaképei. A vallásos ember annyira él az eredet idejében, a mitikus időben, amennyire isteneit utánozza. Másként kifejezve: &quot;kilép&quot; a profán tartamból, és rálel egy &quot;mozdulatlan&quot; időre, az &quot;örökkévalóságra&quot;.

A primitív társadalmak vallásos embere számára a mítoszok alkotják &quot;a szent történelmet&quot;; ezért nem szabad megfeledkeznie róluk. Amikor a primitív ember újból jelenvalóvá teszi a mítoszokat, közel kerül isteneihez és a szentség részesévé válik. Vannak azonban &quot;tragikus isteni történetek is&quot;, és az ember nagy felelősséget vállal magára önmaga és a természet előtt, amikor azokat időről időre ismét megjeleníti. A rituális kannibalizmus például egy tragikus vallási koncepció következménye.

Foglaljuk össze az eddigieket. Mítoszainak újbóli megjelenítésével a vallásos ember közel akar jutni az istenekhez, és részesévé akar válni a létnek; az isteni minták utánzásában szentség utáni vágya és egyúttal ontológiai honvágya fejeződik ki.

A primitív és ősi vallásokban az isteni tettek örökös megismétlése imitatio dei-nek bizonyul. A szent kalendárium minden évben ugyanazokat az ünnepeket, ugyanazon mitikus események emlékünnepeit tartalmazza. Alapjában véve korlátozott számú isteni tett &quot;örök visszatérésé&quot;-ről van szó, és ez nemcsak a primitív vallásokban van így, hanem valamennyi többiben is. Az ünnepi kalendárium mindenütt ugyanazon kezdeti szituációk periodikus visszatéréséből áll össze. A vallásos ember számára ugyanazon mitikus események újbóli megjelenítése minden remények legnagyobbika; mert minden jelenvalóvá tétellel ismét lehetősége nyílik rá, hogy létezését átalakítsa és az isteni mintához hasonítsa. A primitív és az ősi társadalmak vallásos embere számára a példaszerű cselekedetek örökös megismétléséből, ugyanazon, az istenek által megszentelt mitikus eredetidőkkel való örök találkozásból korántsem következik valamiféle pesszimista életszemlélet; ellenkezőleg, az ő szemében éppen ez és a valóság forrásaihoz való &quot;örökös visszatérés&quot; menti meg az emberi létezést a semmitől és a haláltól.

Alapvetően megváltozik ez a távlat, mihelyt a kozmikus vallásosság értelme elhomályosul. Ez akkor történik, amikor a fejlettebb társadalmakban a szellemi elit egyre inkább eltávolodik a hagyományos vallás &quot;mintáitól&quot;. Az idő periodikus megszentelése jelentésnélkülivé és fölöslegessé válik. Az istenek már nem a kozmikus ritmus révén érhetők el. Feledésbe merül a példaszerű cselekedetek megismétlésének vallási jelentősége. A vallási tartalmában kiüresedett ismétlés azonban szükségképpen pesszimista létszemlélethez vezet. A ciklikus idő, amely már nem vezet vissza valamilyen kezdeti helyzethez, az istenek titokzatos jelenvalóságához, tehát a deszakralizált ciklikus idő rémületes kilátással kecsegtet: olyan körré válik, amely szakadatlanul önmagába tér vissza, örökösen önmagát ismétli.

Ez történt Indiában, ahol a kozmikus ciklusok tana (yuga) gazdag fejlődésen ment keresztül. A teljes ciklus, a mahâyuga tizenkétezer évig tart. &quot;Megszűnésbe&quot;, pralayába &quot;torkollik&quot;, amely különösen radikálisan ismétlődik meg az ezredik cik1us végén (mahâpralaya, &quot;a nagy megszűnés&quot;). A példaadó séma: teremtés - rombolás - teremtés stb. ugyanis a végtelenségig folytatódik. Egy mahâyuga tizenkétezer éve &quot;isteni évnek&quot; számított, amelyek mindegyike háromszázhatvan évig tartott, és ennek alapján egyetlen kozmikus ciklus összesen 4 320 000 évet alkotott. Ezer ilyen mahâyuga alkot egy kalpá-t (&quot;forma&quot;), tizennégy kalpa egy manvantârá-t (így nevezték, mert feltételezték, hogy minden manvantâra felett egy Manu - a mitikus királyős - uralkodik). Egyik kalpa egy nap Brâhma életében, egy második egy éjszaka. Száz ilyen Brâhma-&quot;év&quot;, tehát 311 ezer milliárd emberév alkotja isten életét. Az idő azonban még Brâhma életének ezzel a jelentős időtartamával sem merül ki, mert az istenek nem örökkévalóak, és a kozmikus teremtések és rombolások a végtelenségig követik egymást. 

Ez az igazi &quot;örök visszatérés&quot;, a kozmikus alapritmus periodikus rombolással és újrateremtéssel történő örök megismétlődése. Ez a &quot;kozmoszévről&quot; alkotott ősi elképzelés, megfosztva azonban vallási tartalmától. A yugá- ról szóló tant a szellemi elit dolgozta ki, és amikor összindiai doktrínává vált, rémületes voltát nem ismerte fel valamennyi indiai népréteg. Főleg a vallási és filozófiai elitet töltötte el kétségbeesés a végtelenségig ismétlődő ciklikus idő láttán. Ebből az örök visszatérésből ugyanis az indiai gondolkodás számára a karma általi létezéshez való örök visszatérés, vagyis az általános oksági törvény uralma következett. Másfelől meg az idő a kozmikus illúzióval volt homológ (maya), és a létezésbe való örök visszatérés, a szenvedés és a rabság korlátlan továbbfolytatódását jelentette. Az egyetlen remény - e vallási és filozófiai elitek számára - az újjá nem születés lehetett, a karma megszüntetése, más szavakkal a végérvényes felszabadulás (moksna), amely magába foglalta a kozmosz meghaladását. 

A görögök is ismerték az örök visszatérés mítoszát, és a későbbi korok filozófusai újból és újból kiterjesztették a körkörös idő fogalmát. H. Ch. Puech jó összefoglalásából idézünk: &quot;A híres platóni meghatározás szerint az idő, amely az égi szférák átalakulását határozza meg és méri, a mozdulatlan örökkévalóság mozgó képe, amely örökkévalóságot körkörös mozgásában utánozza. Következésképpen az egész kozmikus kifejlés éppúgy, mint a nemzés és feloszlás világának, a mi világunknak tartama körkörösen vagy ciklusok korlátlan sorában formálódik, amelyekben ugyanaz a valóság keletkezik, múlik el és keletkezik újra meghatározott törvény szerint. Nemcsak ugyanakkora összegű létet tartalmaznak, amelyből semmi sem megy veszendőbe és semmi új nem jön hozzá, hanem az ókor végének bizonyos gondolkodói = pitagoreusok, sztoikusok, platonikusok - még azt is feltételezték, hogy minden ilyen időciklus, ajón vagy aeva, belsejében ugyanazok a helyzetek térnek vissza, amelyek már korábbi ciklusokban is jelentkeztek és a későbbiekben újból jelentkezni fognak. Egyetlen eset sem egyedi, nem egyszer történik (például Szókratész elítélése és halála), hanem már megtörtént és állandóan meg fog történni. A kör minden önmagába való visszatérésekor ugyanazok az egyének jelentek, jelennek meg és fognak megjelenni. A kozmikus idő ismétlődés és anaküklószisz, örök visszatérés.&quot; 

Az örök visszatérésre vonatkozó ősi és régi keleti vallásokhoz és az Indiában és Görögországban kialakult mitikus, filozófiai elképzelésekhez képest a zsidóság alapvető újdonságot hozott. A zsidóság számára az időnek kezdete és vége van. Meghaladják a ciklikus idő eszméjét. Jahve, eltérően más vallások isteneitől, már nem a kozmikus, hanem egy megfordíthatatlan történelmi időben nyilvánul meg. Jahve egyetlen új megnyilvánulása sem vezethető vissza valamilyen korábbi megnyilvánulásra. Jeruzsálem pusztulásában Jahvénak népével szembeni haragja fejeződik ki, ez azonban másfajta harag volt, mint az, amelyet Jahve Szamária elpusztításával{{ref|xxxiv}} fejezett ki. Tettei személyes beavatkozások a történő történelembe; mély értelmük egyedül az ő népe, az általa kiválasztott nép számára tárul fel. A történelmi esemény ezzel új dimenziót nyer: teophániává válik. 

A kereszténység még tovább megy a történelmi idő értékelésében. Amióta Isten testté vált, tehát történelmileg meghatározott, emberi létezést öltött, a történelem megszentelhetővé lett. Az illud tempus, az az idő, amelyet az evangéliumok felidéznek, meghatározott történelmi idő: az a korszak, amelyben Pontius Pilátus volt Júdea helytartója, azonban ezt az időt Krisztus jelenléte megszenteli. Ha egy mai keresztény részesévé válik a liturgikus időnek, akkor újból visszakerül &quot;abba az időbe&quot;, amelyben Krisztus élt, meghalt és feltámadt, ám itt nem mitikus időről van szó, hanem arról a korról, amikor Pontius Pilátus volt Júdea helytartója. A szent kalendárium a keresztény ember számára is újból és újból Krisztus életének ugyanazon eseményeit ismétli meg, ezek az események azonban

a történelemben és már nem az idők eredetén, &quot;kezdetben&quot; játszódtak le. (Krisztus születésével természetesen a keresztény ember számára is újból kezdődik az idő, mert az inkarnáció megváltoztatja az ember helyzetét a kozmoszban.) A történelem ezáltal Isten világában való jelenléte új dimenziójának bizonyult. A történelem szent történelemmé válik, ami, ha mitikus perspektívában is, de a primitív és ősi vallásokban is fellelhető. 

A kereszténység ezért nem a történelem filozófiájához, hanem a történelem teológiájához vezet el. Isten történelmi beavatkozásainak, mindenekelőtt Jézus Krisztus történelmi személyében való testet öltésének ugyanis történelmi céljuk van: az ember üdvözülés.

Hegel a zsidó-keresztény ideológiához kapcsolódik, és azt az egész egyetemes történelemre alkalmazza.{{ref|xxxv}} Az egyetemes szellem állandóan megnyilatkozik a történelmi eseményekben és csak ezekben az eseményekben nyilatkozik meg. A történelem így a maga totalitásában válik theophániává; mindannak, ami a történelemben megesett, azért kellett épp így megesnie, mert így akarta az egyetemes szellem. Ezzel megnyílt az út a 20. század különböző historicista filozófiái előtt. S itt végződik a mi vizsgálódásunk, mert az idő és a történelem mindezen újjáértékelései már a filozófiatörténet tárgyai. Még csak annyit kell elmondanunk, hogy a historizmus a kereszténység bomlásterméke: döntő jelentőséget tulajdonít a történelmi eseménynek (ez keresztény eredetű gondolat), ám csak olyan mértékben, amely egyébként teljesen lehetetlennek tartja, hogy abban bármifajta szoteriológiai, történelemfeletti értelem nyilatkozzék meg. 

A historizmus és az egzisztencialista filozófiák időfogalmairól{{ref|xxxvi}} talán még az alábbit kell megjegyeznünk: noha már nem &quot;körnek&quot; képzelik el, az idő ezekben a modern filozófiákban is ugyanazt a rémületes aspektusát tárja elénk, mint az örök visszatérés indiai és görög filozófiáiban. Végérvényesen deszakralizálva, az idő annak az ingadozó és elenyésző időköznek mutatkozik, amely feltartóztathatatlanul a halálhoz vezet.

= III. Természeti szentség és kozmikus vallás =

A vallásos ember számára a természet sohasem pusztán csak &quot;természetes&quot;: mindig vallásos jelentőséggel telített. Ezt könnyű megérteni, hiszen a kozmosz isteni alkotás: a világ isten kezéből keletkezett, és ezért egyszer s mindenkorra meg van szentelve. Nem csupán az istenektől közvetlenül kölcsönzött szentségről van itt szó, mint például valamely hely vagy tárgy esetében, amelyet az isteni jelenlét szentelt meg. Az istenek ennél többet tettek: a szentség különböző modalitásait már a világ és a kozmikus jelenségek szerkezetében kinyilvánították.

A világ olyan, hogy a vallásos ember, miközben szemléli, felfedezi a szentség és ezáltal a lét különféle megjelenési formáit. Mindenekelőtt: a világ létezik, van és szerkezete van; nem káosz, hanem kozmosz; ezáltal teremtvénynek, az istenek művének bizonyul. Ez az isteni mű bizonyos fokig mindig áttetsző, önmagától fedi fel a szentség sokféle jellegét. Az égben közvetlenül és &quot;természetesen&quot; nyilvánul meg a végtelen távolság, isten transzcendenciája. A föld éppígy &quot;áttetsző&quot;: tápláló anyának mutatkozik. A kozmosz ritmusában rend, harmónia, állandóság, termékenység tárul

fel. A kozmosz, mint egész, az egyszerre valóságos, eleven és szent organizmus: a lét és a szentség modalitásai nyilvánulnak meg benne. Az ontophánia egybeesik a hierophániával.

Ebben a fejezetben azt próbáljuk megérteni, a vallásos ember szemében minek is látszik a világ, pontosabban: miként nyilvánul meg a szakralitás a világ struktúráiban. A vallásos ember számára a &quot;természetfeletti&quot; elválaszthatatlanul összekapcsolódik a &quot;természettel&quot;, hiszen a természetben mindig valami olyasmi fejeződik ki, ami túlhalad rajta. Említettük már, hogy valamely szent követ azért tisztelnek, mert az szent, és nem azért, mert kő. A kő létmódjában megnyilvánuló szakralitás a kő valódi lényege. Téves lenne ezért itt 19. századi értelemben &quot;naturizmusról&quot;{{ref|xxxvii}} vagy &quot;természetvallásról&quot;{{ref|xxxviii}} beszélnünk, mert a világ &quot;természeti&quot; oldalain keresztül a vallásos ember &quot;a természetfelettit&quot; ragadja meg.

== Égi szentség és égi istenek ==

Már az égbolt puszta szemlélete is vallásos élményt vált ki. Az ég végtelennek, transzcendensnek mutatkozik. &quot;Egészen más&quot;, vagyis valami egészen más, mint a parányi ember és annak élettere. A transzcendencia már akkor feltárul az ember előtt, amikor tudatosul benne a végtelen magasság. A &quot;legmagasabb&quot; fogalma önkéntelenül is az istenség attribútumává válik. Az ember számára hozzáférhetetlen magasságok, a sziderikus zónák, a transzcendencia, az abszolút valóság és örökkévalóság dicsfényébe öltöznek. Itt lakoznak az istenek, oda jutottak - bizonyos felemelkedési rítusok révén - a kiválasztottak, oda emelkednek föl - egyes vallások képzetei szerint - a holtak lelkei. &quot;A legeslegmagasabbhoz&quot; az ember mint olyan nem érhet fel; ez a hely az emberfeletti hatalmaknak és lényeknek van fenntartva. Aki valamilyen szentség lépcsőfokain, a rituális létrán felemelkedik az égbe, az többé már nem ember. Így vagy úgy az istenek berendezkedésének részese.

Nem logikus, racionális folyamatról van itt szó. &quot;A magasság&quot;, a földöntúli, a végtelen transzcendens kategóriája az egész embernek - értelmének éppúgy, mint lelkének - nyilatkozik meg. Az ember átfogóan ébred önmaga tudatára. Az éggel szemben felfedezi az isteni összemérhetetlenséget és a kozmoszban saját helyzetét is. Mert az ég már létmódjánál fogva a transzcendenciát, a hatalmat, az örökkévalóságot fedi fel. Létezése abszolút, mert magas, végtelen, örökkévaló, hatalmas.

Erre gondoltunk, mikor az imént azt mondottuk, hogy az istenek a szentség különböző modalitásait már a világ szerkezetében kinyilvánították. A kozmosz - az istenek példaszerű műve úgy van &quot;megszerkesztve&quot;, hogy az isteni transzcendencia vallásos érzését már az ég puszta létezése előhívja. Mivel pedig az ég létezése abszolút, sok primitív nép legmagasabb istenét olyan nevekkel illeti, amelyek tulajdonképpen a magasságot, az égboltot vagy az időjárási jelenségeket jelölik, vagy egyszerűen &quot;az ég tulajdonosainak&quot;, &quot;égi lakóknak&quot; nevezik őket.

A maorik{{ref|xxxix}} legmagasabb istenségét Ihó-nak hívják, és az ihó szó &quot;magasat&quot;, &quot;szentet&quot; jelent. Uvoluvu, az akposso-négerek{{ref|xl}} legfőbb istene azt jelenti, &quot;ami fent van&quot;, a felső régiókban. A tűzföldi selknamoknál{{ref|xli}} istent &quot;az ég lakójának&quot; vagy &quot;aki az égben van&quot;-nak nevezik. Puluga, az andamanok{{ref|xlii}} legfőbb lénye az égben lakik; hangja az égzengés, lélegzése a szél; dühének jele a vihar, és a villámmal az embereket bünteti, akik megszegik parancsait. A Rabszolgaparton élő jorubák{{ref|xliii}} istenét Oloru-nak nevezik, ami szó szerint &quot;az ég birtokosát&quot; jelenti. A szamojédek{{ref|xliv}} Num-ot tisztelik, egy olyan istent, aki magasabban lakik az égnél, és akinek a neve &quot;eget&quot; jelent. A korjákoknál{{ref|xlv}} a legfőbb istenséget &quot;a fentinek&quot;, &quot;a magasságok mesterének&quot;, &quot;annak, aki van&quot;-nak nevezik. Az ainuk{{ref|xlvi}} úgy ismerik őt, mint &quot;a világok isteni teremtőjét&quot;, de úgy is, mint Kamui-t, mint &quot;eget&quot;. S könnyen folytathatnánk a sort. 

E megjelölésekkel találkozunk a történelem során jelentősebb szerepet játszó, kulturálisan fejlettebb népek vallásaiban is. A legfőbb isten mongol neve Tengri, &quot;ég&quot;. A kínai Tien egyszerre jelent &quot;eget&quot; és &quot;égi istent&quot;. Az istenségre alkotott sumér kifejezés, Dimgir eredetileg egy égi jelenséget jelölt, azt, ami &quot;világos, ragyogó&quot;. A babilóniai Anu-ban az &quot;ég&quot; fogalom is kifejeződik. Az indogermán legfőbb isten, Dienus egyszerre jelenti az égi jelenést és a szentet. (Vö. din: &quot;ragyogni&quot;, &quot;nap&quot;; dyaus: &quot;ég&quot;, &quot;nap&quot;; Dyaus, az indiai égisten). Zeusz és Jupiter még nevükben is őrzik az ég szentségére való emlékezést. A kelta Taranis (taran: égzengés szóból), a baltikumi Perkunas (villám) és az ősszláv Pemn (vö. a lengyel piorun, villám szóval) különösen világosan mutatják az égi istenek későbbi átalakulását viharistenségekké. 

Nem &quot;naturizmusról&quot; van itt szó. Az égi istent nem az éggel azonosítják, hiszen mint a kozmosz teremtője, ő teremtette meg az eget is. Ezért nevezik &quot;alkotónak&quot;, &quot;mindenhatónak&quot;, &quot;úrnak&quot;, &quot;legfőbbnek&quot;, &quot;atyának&quot; stb. Az égi isten személy, és nem égi jelenség. Ám az égben lakik, és időjárási jelenségekben, égzengésben, villámban, viharban, meteorokban nyilatkozik meg. A kozmosz bizonyos kiváltságos struktúrái - az ég, a légkör - a legfőbb lény kedvenc epiphániái; jelenléte abban nyilvánul meg, ami különösen a sajátja, a végtelen égtér fenségében, a vihar idegborzolásában.

== A messzi isten ==

Az uránikus struktúrájú legfőbb istenségek története az egész emberiség vallástörténetének megértése szempontjából is nagy jelentőségű. Nem tudjuk néhány oldalon megírni ezt a történetet,  ám legalább egy dologra mégis szeretnénk utalni, melyet különösen fontosnak tartunk: az uránikus struktúrájú legfőbb lények többnyire eltűnnek a kultuszból. &quot;Eltávolodnak&quot; az emberektől, visszahúzódnak az égbe, és dei otiosi-vá válnak. Azt mondhatnánk, hogy a kozmosz, az élet és az ember megteremtése után ezek az istenek bizonyos fokig &quot;fáradtnak&quot; érzik magukat, mintha a teremtés óriási munkája túlzottan igénybe vette volna erőiket. Visszahúzódnak az égbe, és a földön hátrahagyják fiukat, vagy valamilyen demiurgos-t, aki befejezi a teremtés művét. Helyüket fokozatosan más isteni alakok, a mitikus ősök, az anyaistenségek, a termékenység istene foglalják el. A viharisten uránikus struktúrájú marad, de már nem ő a legfőbb teremtő isten; csak a föld megtermékenyítésében vesz részt, néha csupán társnőjének, a Földanyának a segítője. Az uránikus struktúrájú legfőbb lény eredeti rangját csak a pásztornépek között őrzi meg. Különleges helyre csak azokban a vallásokban tesz szert, amelyek tendenciájukban egyistenhívőek (Ahura-Mazdá) vagy kifejezetten monoteisták (Jahve, Allah).

A legfőbb isten &quot;eltávolodásának&quot; jelensége már ősi kultúrszinten is kimutatható. Az ausztráliai kulinoknál{{ref|xlvii}} a legfőbb lény, Bundjil teremtette meg, a világmindenséget, az állatokat, a fákat és az embert, de aztán fiát a földre, lányát az égbe helyezte, ő maga pedig visszavonult a világtól. Mint &quot;úr&quot; a felhő felett trónol nagy karddal a kezében. Puluga, az andamanok legfőbb lénye a világ és az első ember megteremtése után visszavonul. Az &quot;eltávolodás&quot; titkának a kultusz szinte teljes hiánya felel meg. Nincsenek sem áldozatok, sem kérések, sem köszönetnyilvánítások, csupán néhány vallási szokás, amelyekben tovább él az emlékezés Pulugára, mint például &quot;a szent hallgatás&quot;, amelybe szerencsés vadászat után falujukba visszatérve a vadászok burkolóznak.

A selknamok &quot;égi lakója&quot;, &quot;égben levője&quot; örökkévaló, mindentudó, mindenható, teremtő - ám a teremtést a mitikus ősök viszik végbe, akiket a legfőbb isten teremtett meg, mielőtt visszavonult a csillagok fölé. Ez az isten most az emberektől elkülönülve él, és közömbös a világ dolgai iránt. Nincsenek képei, nincsenek papjai. Csak betegség esetén könyörögnek hozzá: &quot;Te, ki fent vagy, ne vedd el a gyermekemet, ő még oly kicsiny!&quot;  Áldozni csak zivatarok esetén áldoznak neki.

Ugyanez a helyzet a legtöbb afrikai népnél. A nagy égi isten, a legfőbb lény, a teremtő és mindenható csak jelentéktelen szerepet játszik a nép vallási életében. Túl messzi van, vagy túl jó ahhoz, hogy valódi kultuszra lenne igénye, és csak a legnagyobb szükséghelyzetben hívják. Olorun (&quot;az ég birtokosa&quot;), a jorubák égi istene például az általa megkezdett világteremtés befejezését és a kormányzást egy alacsonyabb rendű istenre, Obatalára ruházta át. Ő maga egyszer s mindenkorra visszavonult a földi és emberi ügyektől, nincs sem temploma, sem szobra, sem papja. Szerencsétlenségek alkalmából mint végső oltalmazót mégis őt hívják.

Ndyambi, a hererók{{ref|xlviii}} legfőbb istene is visszavonult az égbe, és az emberiséget alacsonyabb rendű istenségekre hagyta. &quot;Miért kellene áldoznunk neki? - magyarázza egy bennszülött -, nincs tőle félnivalónk, mert halottainkkal ellentétben (halottaink szellemével), nem tesz nekünk semmi rosszat.&quot;   A tumbukák{{ref|xlix}} legfőbb lénye túl nagy ahhoz, &quot;hogy az emberek megszokott ügyei iránt érdeklődjék&quot;.    Ugyanezzel a helyzettel találkozunk a csi nyelvet{{ref|l}} beszélő négereknél, Nyugat-Afrikában. Istenüknek, Njankupon-nak nincs kultusza, tisztelettel nem adóznak neki, kivéve néhány ritka esetet. Csak nagy éhínség, járványok esetén, heves viharok után kérdezik meg az emberek, mivel bántották meg. Dzingbé-aldus-t (a &quot;mindenható atyát&quot;), az evék{{ref|li}} legfőbb lényét csak szárazság során szólítják meg: &quot;Ó ég, akinek köszönettel tartozunk, nagy a szárazság; tedd, hogy essen, hogy a föld újból friss legyen, és a mezők teremjenek!&quot;  A legfőbb lény eltávolodása és passzivitása gyönyörűen fejeződik ki a kelet-afrikai gyriamák{{ref|lii}} egyik mondásában: &quot;Mulungu (isten) fent van, az ősök lent vannak!&quot;   A bantuk{{ref|liii}} ezt mondják: &quot;Miután isten megteremtette az embert, egyáltalán nem foglalkozott vele.&quot; Éppúgy a negrillek{{ref|liv}} is: &quot;Isten eltávolodott tőlünk! &quot;    Az egyenlítői Afrika prérijein élő fang népek{{ref|lv}} vallásos filozófiájukat a következő dalban foglalják össze :

Isten (nzáma) fent van, az ember lent van. Isten Isten, az ember ember.
Mindenki önmagáért, mindenki
a maga házában.    

Nem kell szaporítanunk a példákat. Úgy látszik, mindezekben a primitív vallásokban a legfőbb lény elvesztette vallási aktualitását; a kultuszokból hiányzik és a mítoszban egyre távolabb húzódik vissza az emberektől, míg csak deus otiosus-szá nem lesz. Ám még emlékeznek rá, és mint végső instanciát őt hívják, amikor már hiába fordultak a többi istenhez és istennőhöz, ősökhöz és démonokhoz. Az oraonoknál{{ref|lvi}} ez így fejeződik ki: &quot;Mindent megpróbáltunk, de téged még segítségül hívhatunk!&quot; Fehér kakast áldoznak neki, és felkiáltanak: &quot;Ó, Isten, te vagy a teremtőnk! Légy részvéttel irántunk!&quot; 

== Az élet vallásos élménye ==

&quot;Isten eltávolodásában&quot; valójában az fejeződik ki, hogy az ember egyre nagyobb érdeklődést tanúsít saját vallási, kulturális és gazdasági felfedezései iránt. Mihelyt a primitív embert az élet hierophániái kezdik érdekelni, mihelyt felfedezi a termékeny föld szentségét, és &quot;konkrétabb&quot; (testi, sőt orgiasztikus) vallásos élmények kezdik izgatni, eltávolodik a transzcendens égi istentől. A földművelés felfedezése a primitív ember számára nemcsak a gazdaságban jelentett radikális változást, hanem mindenekelőtt a szakrális rendben. Új vallási hatalmak, a szexualitás, a termékenység, a nő és a föld mitológiája kerülnek előtérbe. Konkrétabbá válik a vallásos élmény, vagyis szorosabban kapcsolódik az élethez. A nagy anyaistennők és termékenységszellemek egyszerűen dinamikusabbak és &quot;elérhetőbbek&quot; az ember számára, mint amilyen maga a teremtő isten.

Mégis láttuk, hogy a legnagyobb szükségben, amikor minden egyébbel hiába próbálkoztak, különösen pedig valamilyen az égből származó szerencsétlenség - szárazság, vihar, pestis - során, őket árra, hogy újból megtérjenek Jahvéhoz. &quot;És kiáltanak az Úrhoz és azt mondják: vétkeztünk, mert elhagytuk az Urat és szolgáltunk a baálin és az astarót bálványoknak. Most azért szabadíts meg a mi ellenségeink kezéből és néked szolgálunk.&quot; (I, Sámuel, 12, 10.)

A zsidók akkor fordultak Jahvéhoz, amikor történelmi katasztrófák törtek rájuk, és megsemmisüléssel fenyegették őket; a primitív népeknek kozmikus katasztrófák esetén jutott eszükbe legfőbb lényük. Az égistenhez való visszatérés értelme azonban mindkét esetben ugyanaz. Rendkívül kritikus helyzetben, amikor magának a közösségnek a léte forog kockán, elhagyják azokat az istenségeket, akik normális időszakokban biztosítják és fejlesztik az életet, és visszatérnek a legfőbb istenhez.

Ez jelenti a dolog nagy paradoxonát. A primitív népeknél az égistenek helyére lépett istenségek (mint Baál és Astarte a zsidóknál) a termékenység, a gazdagság és a teljesség istenei voltak, röviden, olyan istenek, akik felemelték és gazdagították mind a kozmikus életet - vegetáció, szántóföld, állatcsordák -, mind az emberi életet. Ezek az istenek látszólag erősek, hatalmasak voltak. Hiszen vallási aktualitásukat éppen erejüknek, korlátlan életerő-tartalékaiknak és termékenységüknek köszönhették.

És mégis, a primitív népeknek éppúgy, mint a zsidóknak, az az érzésük támadt, hogy egyetlen nagy istennő, egyetlen szántó-vető isten sem volt képes őket megmenteni, és valóban kritikus pillanatokban létezésüket biztosítani. Ezek az istenek és istennők csak arra voltak képesek, hogy reprodukálják és bőségesebbé tegyék az életet, és ezt is csak normális időkben; kiválóan értettek hozzá, hogy kormányozzák a kozmikus ciklust, ahhoz azonban nem, hogy a kozmoszt és az emberi társadalmat valamilyen válságtól, a zsidóknál &quot;történelmi&quot; válságtól megmentsék.

A legfőbb lény helyébe lépett istenségek a legkonkrétabb és legláthatóbb erőket, mégpedig az élet erőit egyesítették magukban. Ám éppen emiatt az &quot;előállításra&quot; specializálódtak, és hiányoztak belőlük a teremtő istenek kifinomultabb, &quot;előkelő&quot;, &quot;szellemi&quot; erői. Az ember felfedezte az élet szentségét, s felfedezése egyre jobban magával sodorta; átadta magát az élet hierophániáinak, és eltávolodott attól a szakralitástól, amely túlmutatott mindennapi szükségletein.

== Az égszimbólumok tovább élése ==

De a csillagtartományok, az égi szimbolizmus, a felemelkedés mítoszai és rítusai stb. a szent rendben akkor is megőrizték kiemelkedő helyüket, amikor a vallási életet már nem az égi istenek uralták. Ami &quot;fent&quot; van, a &quot;magas&quot; továbbra is a transzcendens megnyilvánulási formája maradt bármely tetszőleges vallási összefüggésben. Eltűnhetett a kultuszból, helyettesíthette más a mitológiában, a vallási életben szimbólumai révén még mindig jelen van az ég. Ez az égi szimbolizmus viszont sok rítust (felemelkedés, felmászás valamilyen létrán, beavatás, királyság), mítoszt (kozmikus fa, kozmikus hegy, oszlopláb, amely összekapcsol földet és eget) és legendát (mágikus repülés) ihlet és hordoz. A világ középpontjának szimbolizmusa is rávilágíthat ennek az égi szimbolizmusnak a jelentőségére, mert a &quot;középpontban&quot; kapcsolódik a föld az éghez, a transzcendencia példaképéhez.

Azt mondhatnánk, hogy már a kozmosz struktúrája is elevenen tartja a legfőbb égi lény emlékét.

Mintha csak úgy teremtették volna meg az istenek azt a világmindenséget, hogy annak tükröznie kell létezésüket, mert semmiféle világ sem lehetséges a függőleges nélkül, és már egyedül ez a dimenzió is elegendő hozzá, hogy felidézze a transzcendenciát.

Még ezután is, hogy az égi szentség eltűnt a voltaképpeni vallási életből, a szimbolizmus révén továbbra is hatott. Üzenetét a vallásos szimbólum akkor is közvetíti, ha az emberek tudatosan már nem értik is meg teljes egészében. A szimbólum ugyanis az ember egész lényéhez és nemcsak értelméhez fordul.

== A víz jelképrendszere ==

Két okból is előbb kell tárgyalnunk a víz vallási értékelését,  mint a földét. Először is azért, mert a víz már a föld előtt létezett. (&quot;Sötétség fedte a szakadékot és Isten szelleme a víz felett lebegett&quot; - olvashatjuk a Teremtés Könyvében.) Másodszor azért, mert a víz vallási érvényének vizsgálata nyomán könnyebben érthetjük meg a szimbólum struktúráját és funkcióját. Márpedig a szimbólum fontos szerepet játszik az emberiség vallási életében; általa válik a világ &quot;áttetszővé&quot;, s képessé arra, hogy &quot;megmutassa&quot; a transzcendenciát.

A víz lehetőségek összességét szimbolizálja, forrás és kezdet, a létezés valamennyi lehetőségének tárháza, megelőz minden formát, és hordoz minden teremtést. A teremtés őstérképe a sziget, amely hirtelen &quot;nyilvánul meg&quot; a folyó közepén. A vízbe merülés viszont a megformálatlanba való visszatérést, a differenciálatlan preegzisztens állapothoz való újbóli csatlakozást érzékelteti. A vízből való felmerülés a megformálás kozmogóniai aktusát ismétli meg; az elmerülés a farmák feloldódását jelenti. A víz szimbolizmusa ennélfogva mind a halált, mind az újjászületést magába foglalja. A vízzel való érintkezés mindig újjáéledést jelent; egyrészt azért, mert a feloldódásra &quot;újjászületés&quot; következik, másrészt azért, mert az elmerülés termékennyé tesz és megsokszorozza az életerőt. A vízhez kötődő kozmogóniáknak antropológiai síkon a hülogenézisek felelnek meg, azok az elképzelések, amelyek szerint az emberi nem a vízből született. A vízözönnek vagy kontinensek időszakonkénti elsüllyedésének (Atlantisz-mítoszok) emberi síkon az ember &quot;második halála&quot; (az alvilág &quot;nedvessége&quot; és lejmon-ja) vagy a keresztelők által történő beavatáshalál felel meg. A vízben való alámerülés sem kozmogóniai, sem antropológiai síkon nem jelent végérvényes megszűnést. Átmeneti visszahullás ez az alaktalanba, amelyet új teremtés, új élet vagy &quot;új ember&quot; követ, mindenkor attól függően, hogy kozmológiai, biológiai vagy szoterológiai motívumról van-e szó. &quot;A vízözön&quot; strukturálisan &quot;a keresztvízhez&quot;, a holtaknak tett italáldozat pedig az újszülöttekért tett megtisztulás-áldozatokhoz hasonlítható, vagy a rituális év eleji fürdésekhez, amelyek egészséget és termékenységet kölcsönöznek az embernek.

Bármilyen vallási összefüggésben jelentkezzék is a víz, funkciója mindig ugyanaz marad: felbomlasztja, megszünteti a formákat, &quot;lemossa a bűnöket&quot;, megtisztít és egyúttal újjáéleszt. Rendeltetése az, hogy megelőzze és újból magába szívja a teremtést, ő azonban nem változtathat saját modalitásán, vagyis nem ölthet semmilyen formát. A víz mindig virtuális; csíraszerű és lappangó állapotban marad. Mindaz, ami forma, a víz fölött nyilvánul meg, eltávolodva tőle.

Ami ebben a dologban lényeges: mind a víz szakralitása, mind az akvatikus kozmogóniák és apokalipszisek szerkezete csak a víz szimbolizmusa révén válhat egészen nyilvánvalóvá; ugyanis ez az egyetlen &quot;rendszer&quot;, amelyben a számtalan hierophánia egyes megnyilvánulásai egyesíthetők.  Egyébként ez a törvény érvényes minden szimbolizmusra: csak a szimbólumok összessége nyilvánítja ki a hierophániák különböző jelentéseit.

A &quot;vízhalál&quot; mély értelmét például csak akkor ragadhatjuk meg, ha ismerjük a vízszimbolizmus szerkezetét.

== A keresztség története ==

Az egyházatyák figyelembe vették a vízszimbolizmus néhány kereszténység előtti és egyetemesnek számító jelentését is, ezeket azonban új, Krisztus történelmi létezésére vonatkozó érvénnyel látták el. Tertullianus{{ref|lvii}} szemében a víz &quot;az isteni lélek első székhelye, aki ezt minden más elemmel szemben előnyben részesíti . . . Elsőként a víz hozott létre eleven lényt, így ne csodálkozzunk rajta, hogy később a víz a keresztségben életet képes adni... Régi előjoga révén, amelyben kezdeteitől fogva része volt, minden természetes víz a szentségben való megszentelés erejét nyeri el, feltéve, hogy Istent felkérik erre. Mihelyt elhangzanak az igék, a szentlélek leszáll az égből és a vizek fölött lebeg, amelyeket termékenységével szentel meg; az így megszentelt vizek maguk is gyógyító erővel telítődnek... ami korábban a testet gyógyította, most a lelket gyógyítja; ami egészséget kölcsönzött az időben, üdvösséget kölcsönöz az örökkévalóságban...&quot; (De Baptismo, III-V.)

A vízbe merüléssel meghal &quot;a régi ember&quot;, és egy megújult lény születik belőle. Kitűnően fejeződik ez ki Johannes Chrysostomusnál,{{ref|lviii}} aki a keresztény szimbolika többértékűségéről a következőket írja: &quot;A halált és a temetést, az életet és a feltámadást jeleníti meg. A fejünket mint valami sírba, a vízbe merítjük, teljesen alámerítjük és eltemetjük a régi embert; mikor kiszállunk a vízből, ezzel új ember jelenik meg.&quot; (Homil. in Joh., XXV, 2.)

Tertullianus és Johannes Chrysostomus értelmezései tehát kiválóan egybevágnak a vízszimbolizmus szerkezetével. Ehhez azonban a víz keresztény értékelése vonatkozásában bizonyos új elemek is járulnak a &quot;történelemből&quot;, mégpedig a szent történelemből. A keresztelés először is úgy értékelődik, mint a víz mélyébe való leereszkedés, melynek a tengeri szörnnyel lefolytatott párviadal a célja. Ennek az alászállásnak a példaképe Krisztus alámerülése a Jordán folyóba, amely egyúttal a halál vizébe való alámerülést is jelentette. Mint Cirill{{ref|lix}} írja, „Jób szerint Behemót, a sárkány a vizekben tartózkodott és torkán leeresztette a Jordán folyót. Mivel a sárkány fejeit le kellett vágni, Jézus, amikor alámerült a vízbe, megkötözte az erős szörnyet, hogy erőnk legyen skorpiókon és kígyókon lépkedni.&quot; 

Ehhez járul a keresztelésnek a vízözön megismétléseként való értékelése. Justinus{{ref|lx}} szerint Krisztus mint új Noé győzedelmesen kelt ki a vizekből, és egy új emberi nem megalapítójává vált.

A vízözön éppúgy érzékelteti a tenger mélyébe való alászállást, mint a keresztelést. &quot;A vízözön tehát kép volt, amelyet immár a keresztelés egészített ki. . . Miként Noé dacalt a halál tengerével, amely bekebelezte a bűnös emberiséget, úgy lép bele a megkeresztelendő a keresztelőmedencébe, hagy végső harcba hívja a tengeri kígyót és e harcból győztesként kerüljön ki.&quot; 

A keresztelés rítusában azonban Krisztus és Ádám között is párhuzamot vonnak. Ez az Ádám-Krisztus párhuzam már Szent Pál teológiájában is fontos helyet kap. &quot;A keresztség révén - állítja Tertullianus - az ember visszanyeri hasonlatosságát Istennel.&quot; (De Bapt., V) Cirill szerint &quot;a kereszténység nemcsak a bűnöktől való megtisztulást és a befogadás kegyét, hanem Krisztus szenvedéseinek antitüposz-át is jelenti.&quot; A megkeresztelendő mezítelenségének is egyszerre van rituális és metafizikai jelentősége, mégpedig egyrészt azért, mert &quot;a megkeresztelendő Krisztust követve leveti a romlás és a bűn régi ruháját - azt a ruhát, amelybe Ádám a bűnbeesés után burkolózott&quot;,   másrészt azért, mert visszatér az eredeti bűntelenséghez, Ádám bűnbeesés előtti állapotához. &quot;Csoda történt - írja Cirill -, mindenki szeme láttára mezítelenek voltatok, de nem szégyenkeztetek, mert magatokban hordozzátok az első

Ádám képét, aki mezítelen volt a Paradicsomban, s nem szégyenkezett. 

Már e néhány idézetből is világos a keresztény újítások értelme: az egyházatyák egyfelől megfeleléseket kerestek az Ó- és Újszövetség között, másfelől megmutatták, miként teljesítette Jézus Izrael népének tett isteni ígéretét. A keresztség szimbolizmusának ezek az újraértékelései azonban nem álltak ellentmondásban a mindenütt elterjedt vízszimbolizmussal. Mindent viszontlátunk bennük: számtalan hagyományban Noénak és a vízözönnek az özönvíz felel meg, amely valamilyen &quot;emberiséget&quot; (&quot;társadalmat&quot;) egyetlen ember kivételével megsemmisített, s ez egy új emberiség mitikus ősévé vált. &quot;A halál vize&quot; a régi keleti, az ázsiai és az óceániai mitológia egyik vezérmotívuma. A víz &quot;öl&quot;, mert felold és megszüntet minden formát. Ám éppen emiatt &quot;csírákban&quot; gazdag és teremtőképes. A keresztelésbeli mezítelenség szimbolizmusa nem a keresztény-zsidó hagyomány sajátossága. A rituális mezítelenség csorbítatlanságot és bőséget jelent; a &quot;paradicsomhoz&quot; hozzátartozik a &quot;ruhák&quot; hiánya, az &quot;elhasználtság&quot; (ami egyébként az idő ősi képe.) Mindenfajta rituális mezítelenség valamilyen időtlen mintára, paradicsomi képre utal.

A mélység szörnyei sok hagyományban megtalálhatók. Ősök és beavatottak szállnak alá a mélység mélyébe, és dacolnak a tengeri szörnyekkel; jellegzetes beavatási próba ez. A vallástörténetben természetesen sok változatával találkozunk. A sárkányok néha valamilyen &quot;kincset&quot;, a szent, az abszolút valóság érzéki képét őrzik ; az őrködő szörny feletti rituális, vagyis beavatási győzelem a halhatatlanság leküzdésének felel meg.  A keresztelés a keresztények számára szentség, mert Krisztus vezette be. Ám visszanyúlik a próbatételből (a szörnnyel való harcból) és a szimbolikus halálból és feltámadásból (az új ember születéséből) álló beavatási rituáléhoz. Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy a zsidóság a szomszéd népek vallásaitól kölcsönözte ezeket a mítoszokat és szimbólumokat. Erre nem is volt szükség, mert a zsidóság egy olyan vallási előtörténet és hosszú vallástörténet örököse, amelyben mindez már létezett. Még csak arra sem volt szükség, hogy egy ilyen szimbólumot a maga egészében őrizzen meg. Elegendő volt, hogy a Mózes előtti időkből származó képeknek valamely csoportja - akár csak homályosan is - tovább éljen, mert ezek a képek bármikor rendkívüli vallási időszerűséget nyerhettek.

== A szimbólumok egyetemessége ==

Az őskereszténység némely egyházatyái igen pontosan felismerték, mennyire fontos a megfelelés a kereszténység szimbólumai és az emberiség közös szimbólumkincse között. Azokkal, akik tagadták a holtak feltámadását, Antiokhiai Theophilus{{ref|lxi}} azt a jelet (tekméria) szegezi szembe, amelyet isten a nagy kozmikus ritmusokban adott tudtul. &quot;Vajon nem támadnak-é fel a magvak és a gyümölcsök?&quot; Római Clementinus{{ref|lxii}} szerint &quot;a nap és az éj mutatja meg nekünk a feltámadást. Az éjszaka lenyugszik, a nap felemelkedik; a nap elmúlik, az éjszaka közeledik.&quot; 

A keresztény apologéták számára a szimbólumok tele voltak üzenetekkel; kozmikus ritmusok álcájában mutatták meg a szentet. A hit által történő kinyilatkoztatás nem zúzta szét a kereszténység előtti szimbólumjelentéseket, csupán új érvényességet fűzött hozzájuk. Igaz, a keresztények számára ez az új jelentés elhomályosította a többit; egyedül ez adta meg a szimbólum értelmét és alakította át azt kinyilatkoztatássá. Krisztus feltámadása fontosabb volt, mint a kozmosz életében megnyilvánuló &quot;jelek&quot;. Mégis, az újjáértékelést bizonyos szempontból a jelképrendszer szerkezete határozta meg. Szinte azt mondhatnánk, hogy a víz szimbóluma mély értelmét a kereszténységben hozzákötött új jelentésekben kapta meg.

A keresztény hit történelmi kinyilatkoztatáshoz kötődik; a keresztények szemében istennek a történelmi időben való emberré válása biztosítja a szimbólumok érvényességét. Az általános vízszimbolizmust azonban a megkeresztelés és szimbolizmusának történelmi (zsidó-keresztény) értelmezése nem szüntette meg és nem is csonkította. Másként kifejezve, a történelem nem képes rá, hogy alapvetően átalakítsa valamilyen ősi szimbolizmus szerkezetét. Szüntelenül új jelentéseket fűz hozzá, ám ezek nem rombolják szét a szimbólum struktúráját.

Mindez érthetővé válik, ha belegondolunk, hogy a vallásos ember számára a világnak mindig természetfeletti súlya van, vagyis hogy benne a szakrális egyik formája nyilatkozik meg. A kozmosz minden darabja &quot;áttetsző&quot;. A rá jellemző létmódban a lét és ezáltal a szent valamilyen sajátos struktúrája érvényesül. A vallásos ember számára a szakralitás a lét tökéletes megnyilatkozása. A kozmikus szakralitás megnyilvánulásai bizonyos fokig ősmegnyilvánulások; az emberiség legtávolabbi vallási múltjában történtek és a történelem későbbi újításai nem voltak képesek megszüntetni őket.

== Terra mater ==

Egy indián próféta, az Umatilla törzsből származó Smohalla nem volt hajlandó megművelni a földet: &quot;Bűn - mondta - valamennyiünk anyját szántással megsérteni vagy megvágni, felszakítani vagy megkaparni. &quot;És hozzáfűzte: &quot;Megműveljem a földet? Vegyek mondjuk egy kést, és anyám ölébe döfjem ? Akkor nem venne oda többé halálom pillanatában. Ássak le, és vessem ki a köveket? Kivágjam húsát, és fejtsem ki csontjait? Akkor többet nem hatolhatok be testébe, és nem születhetek újjá. Levágjam a füvet és a szénát, és adjam el, hogy meggazdagodjak rajta, mint a fehérek? Hogy is merészelhetném anyám haját levágni?!&quot; 

Ezek a szavak alig ötven éve hangzottak el, ám eredetük igen messze nyúlik vissza. Nem hallgathatjuk őket megindultság nélkül, mert hasonlíthatatlan frissességgel és spontaneitással nyilvánul meg bennük Földanya képe. Ezzel a képpel számtalan formában és változatban a világon mindenütt találkozunk. Itt van például a földközi-tengeri vallások mindenki által ismert Terra mater-ja vagy Tellus mater-ja, amely minden lénynek életet ad. &quot;Mindenek anyját énekelem - olvashatjuk a homéroszi himnuszban (1. skk.) - a szilárdat, ő a legősibb, ő táplál mindent a világon... élelmük, ha kívánod adhatod, elveheted...&quot; Az áldozatvivők-ben pedig (127. skk.) Aiszkhülosz is dicsőíti a földet, &quot;ki mindent szülve fölnevel, s a felnövőktől újra megtermékenyül&quot;.

Smohalla próféta nem mondja meg nekünk, mi módon születtek meg az emberek a Földanyából. Az amerikai mítoszok viszont elbeszélik, mi történt kezdetben, in illo tempore. Az első emberek bizonyos ideig anyjuk ölében, vagyis a föld méhében; annak belsejében élték félemberi, fejletlen, embrionális létüket. Legalábbis így mondják a lenni lenape vagy delavári indiánok, Pennsylvania korábbi lakói. Az ő mítoszaik szerint a teremtő, noha már mindent előkészített számukra a föld felszínén, egy ideig még a Földanya testében hagyta az embereket, hogy érlelődhessenek és még jobban fejlődhessenek. Más amerikai indián mítoszok a régi időkről beszélnek, amikor a Földanya létrehozta az embereket, miként még ma is teremti a cserjéket és a nádat. 

Általánosan elterjedt hiedelem, hogy az emberek a földből születtek.   Az embert sok nyelvben &quot;földből születettnek&quot; nevezik. Azt hiszik, hogy a gyermekek a föld fenekéből jönnek világra: üregekből, grottákból, szakadékokból, de forrásokból és patakokból is. Az ilyenfajta elképzelések mint legendák, babonák vagy akárcsak mint metaforák még Európában is elevenen élnek. Minden környék, szinte minden város és minden falu ismer olyan sziklát vagy forrást, amely a gyermeket szüli. Ezek a gyermekkutak, gyermektavak, fiúforrások stb. Még mi, mai európaiak is homályosan érzünk valami titokzatos kötődést a hazai földhöz. Ez a törzsökösség vallásos élménye; az itteniek egyikének érezzük magunkat - a kozmikus struktúra érzése, amely messze túlmegy a családi vagy rokoni kötöttség érzésén.

A halálban vissza akarunk találni a Földanyához, szeretnénk, ha a hazai földben temetnének el. &quot;Fuss a földhöz, anyádhoz!&quot; - így a Rigvéda (X, 18, 10). &quot;Téged, aki a föld vagy, a földbe helyezlek!&quot; - olvassuk az Atharva Védá-ban (XVIII, 4, 48). &quot;A hús és a csont térjen vissza a földhöz!&quot; - így kiáltanak a kínai temetkezési szertartásokon. A római sírfeliratok pedig arról a félelemről árulkodnak, hogy a hamvakat esetleg máshol temetik el, ugyanakkor mindenekelőtt a hazai földben való elföldelés öröméről szólnak: Hic natus, hic situs est (CIL V, 5595; &quot;Itt született, itt van eltemetve&quot;); Hic situs est patriae (VIII, 2885); Hic quo natus fuerat optans erat illo reverti (V, 1703; &quot;Ide, ahol született, akart visszatérni&quot;).

== Humi positio és a gyermek földre szülése ==

Számtalan szokás ered abból az alapélményből, hogy az emberi anya csak a nagy Földanyát képviseli. Gondoljunk például a földre szülésre (a humi positió-ra), arra a rituáléra, amelyet szinte mindenütt megtalálunk a világban Ausztráliától Kínáig, Afrikától Dél-Amerikáig. A történelmi időben élt görögöknél és rómaiaknál kiveszett ez a szokás, de nem kétséges, hogy korábban ott is megtalálható volt; számos szobor a születésistennőket (Eileithüia, Damia, Auxeia) térdelve mutatja be, pontosan egy olyan nő helyzetében, aki a földre szül. Az egyiptomi demotikus szövegekben{{ref|lxiii}} &quot;a földre tenni&quot; annyit jelent mint &quot;szülni&quot;  

Könnyű megérteni e szokás vallási érteimét: a születés és a szülés annak az aktusnak mikrokozmikus változatai, amelyet a föld példamutatóan hajt végre. Az emberanya csak azt az őseredeti aktust ismétli meg, amelynek során az élet megszületett a föld öléből. Ezért minden anyának közvetlen érintkezésben kell lennie a nagy szülőnővel, hogy e titkot - egy élet születését - kinyilvánítva, az átadhassa neki, ő pedig befogadhassa annak áldó erejét és anyai védelmét.

Még elterjedtebb az újszülöttek földre fektetése. Egyes európai országokban még ma is dívik az a szokás, hogy a gyermeket, miután megfürdették és bepólyázták, a földre fektetik. Ezután az apa fölemeli a gyermeket (de terra tollere), és ezáltal a magáénak ismeri el. A régi Kínában &quot;a haldoklót is, az éppen megszületett gyermeket is a földre fektetik... A születésnek és a halálnak, az élő családba és az ősök családjába való belépésnek (és a kilépésnek mind az egyikből, mind a másikból) egyetlen közös küszöbe van, a hazai föld. . . Amikor az újszülöttet vagy a haldoklót a földre fektetik, akkor a földnek kell megszabnia, vajon a születés vagy a halál érvényes és befejezett ténynek tekintendő-e... A földre fektetés rítusainak az az elképzelés az alapja, hogy szubsztanciális azonosság van a faj és a föld között. Ez az elképzelés mutatkozik meg a bennszülöttség érzésében, amely a kínai történelem kezdetén mindennél elevenebben jelentkezett. A hit olyan mély a föld és lakó közötti kapcsolatban, hogy a vallási intézmények és a közjog középpontját képezi.&quot; 

Miként a gyermeket rögtön a születés után a földre fektetik, hogy igazi anyja törvényesítse és isteni védelemben részesítse, úgy betegség esetén szintén a földre fektetik a gyermekeket, de a felnőtteket is, és van rá eset, hogy ott is ássák őket a földbe. Ez a rítus újjászületést jelent. A - részleges vagy teljes - szimbolikus elföldelésnek ugyanaz a vallásos-mágikus érvénye van, mint a vízbe merítésnek, a megkeresztelésnek. A beteg ezáltal újjáéled, újjászületik. Ugyanezzel a hatással jár az az eljárás is, ha valamilyen súlyos vétket kell eltörölni vagy lelki betegséget meggyógyítani. (Az elmebetegség éppolyan nagy veszélyt jelent a közösségre, mint a bűncselekmény vagy a testi betegség.) A bűnöst hordóba vagy földbe ásott gödörbe teszik, és amikor kijön onnan, &quot;másodszor születik meg anyja öléből&quot;. Skandináviában ezért azt hiszik, hogy a boszorkány megmenthető az örök kárhozattól, ha elevenen eltemetik, gabonát vetnek fölé és azt betakarítják  

A beavatás rituális meghalást és feltámadást foglal magába. Sok primitív népnél ezért szimbolikusan &quot;megölik&quot;, gödörben elföldelik és lombokkal takarják el az újonnan felavatandót. Amikor kiemelkedik sírjából, új embernek számít, mert másodszor született meg, méghozzá közvetlenül kozmikus anyjából.

== Nő, föld és termékenység ==

A nő tehát misztikus módon összekapcsolódik a földdel, a szülés pedig a föld termékenységének emberi változata. A termékenységgel és a születéssel kapcsolatos valamennyi vallásos élménynek kozmikus struktúrája van. A nő szakralitása a föld szentségéből ered. A női termékenységnek kozmikus mintája van, nevezetesen a Földanya mindent világra hozó termékenysége. Egyes vallásokban a Földanya egyedül, társ segítsége nélkül is megfoganhat. Az ilyen ősi elképzelések nyomai még a mediterrán istennők partenogenezismítoszaiban is fellelhetők. Hésziodosz szerint Gaia (a föld) világra, hozta Uránoszt, egy olyan lényt, &quot;aki méltó párja... hogy mindent... beborítson&quot;. (Istenek születése 126. skk.) Más görög istennők is az istenek segítsége nélkül szülték meg gyermekeiket - a Földanya önnön elégséges volta és termékenysége mitikus kifejeződéseként. Az ilyen mitikus elképzeléseknek felel meg a nő spontán termékenységébe és titokzatos vallásos-mágikus erőibe vetett hit, ami döntő befolyással van a növények életére. A matriarchátus társadalmi és kulturális jelensége a földművelésnek a nő által történt felfedezéséhez kötődik. Először a nő ültetett tápláléknövényeket. Ezáltal a föld és a termék birtokosává vált.  A nő mágikus-vallási presztízsének és ehhez kapcsolódó kiváltságos társadalmi helyzetének kozmikus mintája van, a Földanya alakja.

Más vallásokban a kozmosz megteremtése vagy legalábbis a teremtés beteljesedése az égi isten és a Földanya közötti hierogámia eredménye. Ez a kozmogóniai mítosz elég széles körben elterjedt. Mindenekelőtt Óceániában - Indonéziától Mikronéziáig -, de Ázsiában, Afrikában és mindkét Amerikában is találkozunk vele.  Márpedig, mint láttuk, a kozmogóniai mítosz az igazi mítosz és az emberi viselkedés mintája. Ezért az emberi házasságot a kozmikus hierogámia utánzásának tekintik. &quot;Én vagyok az ég - magyarázza a férj a Brhadâranyaka Upanishad-ban (VI, 4, 20) -, te vagy a föld!&quot; A férjet és a feleséget már az Atharva Védá-ban (XIV, 2, 71) az éggel és a földdel azonosítják. Dido heves viharban ünnepli házasságát Aeneasszal (Aeneis IV, 165. skk.); egyesülésük egybeesik az elemekével; az ég átöleli feleségét és elárasztja megtermékenyítő esővel. Görögországban a házassági rítusok Zeusz példáját utánozták, aki titokban egyesült Hérával (Pausanias II, 36, 2). Mint várható, az istenek mítosza az emberi egyesülés példaadó mintája. Egy másik vonatkozást is ki kell azonban emelni : a házassági rituálét, s ezáltal az emberek szexuális viselkedésének kozmikus struktúráját. A modern társadalmak nem vallásos embere nehezen fogja fel a házastársi egyesülésnek ezt az egyszerre kozmikus és szakrális dimenzióját. Az ősi társadalmak vallásos embere számára azonban a világ tele van üzenettel. Ezek az üzenetek néha titkosírással íródtak, de vannak mítoszok, amelyek segítenek az embereknek megfejteni őket. Mint már láttuk, az egész emberi élményvilág azonosítható a kozmikus élettel, és ezzel megszentelhető, mert a kozmosz az istenek legfőbb teremtménye.

Éppígy a rituális termésorgiának is isteni mintája van: a termékenység istenének és Földanyának a hierogámiája.  A zabolátlan nemi tombolással a szántóföldet ösztönzik nagyobb termékenységre. Bizonyos szempontból az orgia annak a differenciálatlanságnak felel meg, amely a teremtés előtt uralkodott. Egyes újévi szertartások ezért tartalmaznak orgiasztikus rítusokat is; társadalmi &quot;keveredés&quot;, kicsapongás és szaturnáliák szimbolizálják a visszatérést abba a formátlan állapotba, amely a világ teremtését megelőzte. Ez a kozmológiai rituálé ismétlődik meg a növényvilágban történt &quot;teremtés&quot; során is, mert minden új termés új &quot;teremtést&quot; jelent. A megújulás gondolata, amellyel az újévi rítusokban találkoztunk, az orgiasztikus agrárünnepekben is fellelhetők. Az orgia itt is visszamerülés a kozmikus éjszakába, a még nem megformáltba, a &quot;vízbe&quot; ; arra rendeltetett, hogy biztosítsa az élet újjászületését és ezáltal a föld termékenységét és a termés bőségét.

== A kozmikus fa szimbolizmusa és a növénykultuszok ==

A Földanyával összefüggő mítoszok és rítusok alapjául tehát mindenekelőtt a termékenységgel és a gazdagsággal kapcsolatos képzetek szolgálnak. Vallási gondolatokról van szó, mert a termékenység számos vonatkozásában végső soron a születés, az élet teremtésének misztériuma nyilvánul meg. Márpedig a vallásos ember számára az élet megjelenése a világ legmélyebb misztériuma. Ez az élet valahonnan e világon kívülről jön, &quot;és végül újból visszahúzódik, hogy a túlvilágon&quot; folytatódjék, és ott, titokzatos módon, valamilyen ismeretlen, a legtöbb élőlény számára elérhetetlen helyen maradjon fenn. Az emberi életet nem szokás két semmi közötti rövid időbeli tüneménynek érezni. Egy létezés előtti létezés előzi meg, és egy létezés utáni létezés követi. Túl sok nem tudható az emberi élet e két földön kívüli szakaszáról, de annyi mindenesetre igen, hogy egyik is, másik is létezik. A vallásos ember számára ezért a halál nem az élet végérvényes befejezése, csupán az emberi létezés egy másik formája.

Mindez a kozmikus ritmusokban &quot;sifrírozva&quot; jelentkezik, és hogy megérthessük az élet misztériumát, csupán azt kell megfejteni, amit a kozmosz a maga sokféle létmódjában kimond. Nyilvánvaló viszont, hogy a kozmosz időről időre megújuló organizmus. Az élet kimeríthetetlen felbukkanásának misztériuma a kozmosz ritmikus megújulásával kötődik össze. A kozmoszt ezért képzelik óriási fának; létmódja, mindenekelőtt az a képessége, hogy állandóan újjáéledjen, a fa életében fejeződik ki szimbolikusan.

Tévedések elkerülése végett nem arról van szó, hogy a képeket mikrokozmikus szintről egyszerűen makrokozmikusba vetítik. A fa mint &quot;természeti tárgy&quot; nem fejezheti ki a kozmikus élet egészét; a profán átélés síkján létmódja semmiképpen sem érhet fel a kozmosz egész gazdagságának létmódjához. Ezen a szinten a növényi életben csupán &quot;születések&quot; és &quot;halálok&quot; sora nyilvánul meg. Csak az élet vallásos szemlélete ad arra lehetőséget, hogy a növényi élet ritmusából más jelentéseket olvassanak ki; elsősorban az újjáéledés, az örök ifjúság, egészség és halhatatlanság gondolatát. Az abszolút valóság vallási elképzelése szimbolikusan a &quot;csodagyümölcs&quot; képében fejeződik ki, amely halhatatlanságot, mindentudást és teljhatalmat kölcsönöz az embereknek, és istenekké változtatja őket.

A fa képe nemcsak a kozmoszt szimbolizálta, hanem az élet, fiatalság, halhatatlanság és bölcsesség érzéki képe volt. Kozmikus fák mellett, mint amilyen az Yggdrasil kőrisfa a germán mitológiában, , a vallástörténet ismer életfákat (Mezopotámia), a halhatatlanság (Ázsia, Ószövetség), a bölcsesség (Ószövetség) és az ifjúság fáit (Mezopotámia, India, Irán).  A fa tehát a vallásos ember sze­mében egyáltalán minden valóságosnak és szentnek a kifejezése, mindennek, amit az istenek a természetüknél fogva birtokolnak, de amit emberek közül csak néhány kiváltságos - a hősök és a félistenek - képesek megszerezni. Ezért jelenik meg a halhatatlanság és az örök ifjúság keresésével kapcsolatos mítoszokban a fa &quot;aranygyümölcsével egyetemben, amely távoli országban&quot; áll (valójában a másik világon), és amelyet szörnyetegek (griffmadarak, sárkányok, kígyók) őriznek. Aki gyümölcseit le akarja szedni, annak dacolnia kell a féreggel, és meg kell ölnie. Hősi típusú beavatási próbáról van tehát szó; a győztes &quot;erőszakkal&quot; jut el az örök ifjúság, a legyőzhetetlenség, a teljhatalom emberfeletti, szinte isteni állapotába.

A kozmikus fának, a halhatatlanság és a megismerés fáinak ezekben a szimbólumaiban fejeződnek ki legerőteljesebben és legnyilvánvalóbban a növényvilág vallási értékei. Más szóval, a szent fa és a szent növények szerkezete a konkrét növényfajtákban nem nyilvánul meg. Csak a szakrális fedi fel a világ legmélyebb struktúráit; a kozmosz csak vallási látószögből &quot;titkosírás&quot;. A vallásos ember számára a vegetáció ritmusaiban egyúttal az élet és a teremtés, továbbá a megújulás, az ifjúság és a halhatatlanság titka nyilvánul meg. Azt mondhatnánk, hogy az összes szentnek számító fa és növény (például Indiában az Ashvatha cserje) annak a körülménynek köszönheti kiemelkedő helyét, hogy bennük az őstípus, a vegetáció példaképe testesül meg. A növényeket másfelől vallási értékük miatt gondozzák és ültetik el. Számos szerző szerint valamennyi ma ültetett növény kezdetben szentnek számított. 

Téves lenne azt hinni, hogy az úgynevezett vegetációs kultuszok levezethetők valamilyen profán &quot;természeti&quot; élményből, amely például a tavasszal és a természet ébredésével áll kapcsolatban. Ellenkezőleg: a világ megújulásának (újrakezdésének, újraalkotásának) vallási élménye megelőzi és megalapozza a tavasznak a természet feltámadásaként való értékelését. A kozmosz periodikus újjáéledésének misztériuma kölcsönzött vallási jelentőséget a tavasznak. A vegetációs kultuszokban egyébként nem mindig a tavasz természeti jelensége és a vegetáció megjelenése áll a középpontban, hanem sokszor az a jel, amit a kozmikus misztérium hirdet. Fiúk egy csoportja ünnepélyes látogatást tesz a falu házaiban, és zöld ágat, virágcsokrot, madarat mutatnak fel.   Ez a jele a növényi élet küszöbönálló feltámadásának, annak a bizonyítéka, hogy rövidesen jön a tavasz. A legtöbb ilyen rítust a tavasz &quot;természeti jelensége&quot; előtt végzik.

== A természet deszakralizációja ==

Említettük már, hogy a vallásos ember számára a természet sohasem pusztán &quot;természeti&quot;. A gyökeresen deszakralizált természet élménye új felfedezés, ráadásul csak a modern társadalom egy maroknyi tagja, elsősorban a tudósok számára hozzáférhető. Az emberiség többi részének a természet még mindig &quot;varázslat&quot;, &quot;titok&quot; és &quot;szentség&quot;, melyekből a régi vallási értékek nyomai olvashatók ki. Nincs olyan modern ember, aki - bármily vallástalan legyen is - ne lenne fogékony a természet &quot;varázsára&quot;. Itt nemcsak a természetnek tulajdonított esztétikai, sport- vagy higiéniai értékekről van szó, hanem arról az érzésről is, amely ugyan valamilyen homályos és nehezen meghatározható, mégis a mélyben létező vallásos élmény emlékeként ismerhető fel.

Egy egészen konkrét példán szeretnénk szemléltetni a természettel kapcsolatos vallási értékek változását és elsüllyedését. Példánkat Kínából vettük, méghozzá két okból: egyrészt Kínában, hasonlóképpen mint Nyugaton, a természet deszakralizációja egy kisebbség, mégpedig a tudósok műve. Másrészt viszont Kínában és az egész Távol-Keleten a deszakralizációnak ez a folyamata sohasem teljesedett egészen ki. A természet &quot;esztétikai szemléletéhez&quot; még a legszubtilisabb tudós szemében is egyfajta vallási dicsfény tapad.

Ismeretes, hogy a 17. században divattá vált a kínai tudósok között vízmedencékben kerteket építeni.  Vízzel töltött medencék közepén sziklák emelkedtek, törpefákkal, virágokkal, miniatűr házakkal, pagodákkal, hidakkal és emberekkel. Ezeket miniatűr vagy mesterséges hegyeknek nevezték. Már e nevek is kozmológiai jelentésről árulkodnak; a hegy, mint láttuk, a világmindenség szimbóluma.

Ámde ezeknek a miniatűr kerteknek, a művészetkedvelők örömére, mélyen vallásos világérzésről árulkodó, hosszú történetük vagy inkább előtörténetük volt. Előfutáraik a tengert megjelenítő, illatosított vízzel teli medencék, boltíves fedéllel, amely a hegyet ábrázolta. Nyilvánvaló e dolgok kozmikus struktúrája. A misztikus elem is képviselve volt bennük, mert a tenger közepén álló hegy a boldogok szigetét szimbolizálta, a paradicsomot, ahol a taoista halhatatlanok{{ref|lxiv}} éltek. Tehát egyfajta magáért való világ volt ez, egy világ kicsiben, amelyet otthon, a saját házukban rendeztek be, hogy részesévé váljanak a benne összpontosuló misztikus erőknek, és meditáció révén újból helyreállítsák az összhangot a világgal. A hegyet barlangokkal díszítették, ezekkel kapcsolatos mondák fontos szerepet játszottak a miniatűr kertek koncepciójában. Hisz a barlangok titkos búvóhelyek, a taoista halhatatlanok és beavatás székhelyei. Egy paradicsomi világot képviselnek, s ezért &quot;nehéz oda a bejutás&quot;. (&quot;A szűk kapu&quot; jelképe, amelyre a következő fejezetben vissza fogunk térni.)

Ám ez az egész vízből, fákból, hegyből és barlangokból álló komplexum, amely oly nagy szerepet játszott. a taoizmusban, csupán továbbfejlesztése egy sokkal régebbi vallási elképzelésnek, a tökéletes táj elképzelésének, amely egyszerre miniatűr világ és paradicsom, a boldogság forrása és a halhatatlanság színhelye. Ez a hegyet és vizet magában foglaló tökéletes táj azonban nem volt egyéb, mint a kínaiak ősrégi &quot;szent helye&quot;, ahol fiúk és lányok találkoztak minden tavasszal rituális felelgetőst énekelni és szerelmi párharcokat vívni. Nem nehéz elképzelni, milyen eltérő értékeléseken ment át ez az ősrégi &quot;szent hely&quot; az idők folyamán. A legrégebbi időkben kiváltságos cél volt, szent és zárt világ, ahol a fiúk és lányok időnként összetalálkoztak, hogy részt vegyenek az élet és a kozmikus termékenység misztériumaiban. A taoisták átvették ezt az ősi kozmológiai sémát, a hegyet és a vizet, és gazdagabb formában (hegy, víz, barlang, fák) fejlesztették tovább - a lehető legkisebb léptékben - egyfajta paradicsomi miniatűr világmindenséggé, amely éppen azért volt teli mitikus erőkkel, mert távol volt a profán világtól. Előtte gyűltek össze meditációra a taoisták.

A zárt világ szentsége még az illatosított vízzel megtöltött és fedeles medencékben is felismerhető, amelyek a tengert és a boldogok szigeteit jelenítették meg. Még ezek is a meditációt szolgálták, csakúgy mint kezdetben a miniatűr kertek, mígnem a 17. században a tudós módi úrrá lett rajtuk, és &quot;műtárgyakat&quot; csinált belőlük.

E példában természetesen sohasem élhetjük át a világ teljes deszakralizációját, mert a Távol-Keleten &quot;a kedély esztétikai mozgása&quot; még a tudósok között is mindig megőriz valamiféle vallási dimenziót. A miniatűr kertek történetéből azonban leolvasható, miként halad előre a világ deszakralizációja. Csupán azt kell szem előtt tartanunk, hogy egy modern társadalomban mivé is válhatott az ilyenfajta esztétikai érzelem, és azonnal megértjük, mennyire ellaposodhat és megváltozhat a kozmikus szentség tapasztalása, mígnem végül puszta emberi érzelemmé válik - például a l'art pour l'art érzésévé.

== További kozmikus hierophániák ==

E könyv szűkre szabott keretei között nincs módunk a természeti szentség valamennyi vonatkozását tárgyalni. Nagyszámú kozmikus hierophániát mellőznünk kellett. Így például a nap- és holdkultuszokat és megfelelő szimbólumaikat, a kövek vallási jelentőségét, az állatok vallási szerepét stb. A kozmikus hierophániák minden ilyen csoportjában a természeti szentség más- és másfajta struktúrája nyilvánul meg; pontosabban különböző bennük a szent megjelenési formája, amelyet valamilyen speciális kozmoszbeli létmód fejez ki. A kövekhez fűződő különböző vallási értékek elemzéséből megtudhatnánk például, hogy mint hierophániák mit képesek megmutatni az embereknek; úgymint hatalmat, keménységet, tartósságot. A kő hierophániája igazi ontophánia; a kő minden másnál inkább van, mindig önmaga marad, nem változik. Lényének változatlanságával és abszolút voltával megdöbbenti az embert, és analógiás következtet és alapján a lét változhatatlanságát és abszolút voltát nyilvánítja ki előtte. A vallási élményben a kő sajátos létmódja valamilyen abszolút létezést nyilvánít ki az embernek, amely idő feletti, és amelyet a kifejlés nem érinthet. 

A hold sokfajta és igen különböző vallási értékeléseit hasonlóképpen röviden elemezve kiderül, hogy egykoron az emberek mit olvastak ki a hold ritmusából. A holdfázisok - a hold &quot;születése&quot;, &quot;halála&quot; és &quot;feltámadása&quot; - révén tudatosodott a kozmoszban saját létmódjuk és egyúttal továbbélésre vagy az újjászületésre való kilátásaik. A vallásos embert a holdszimbolizmus ösztönözte arra, hogy egymáshoz látszólag semmiben sem kötődő tartományokat kapcsoljon össze, s hogy végül egyetlen &quot;rendszerré&quot; szője össze őket. Valószínűleg a hold ritmusainak vallási értékelése tette lehetővé a primitív népek első nagy antropokozmikus szintéziseit. A holdszimbolizmus kapcsán olyan heterogén dolgok vonatkoztathatók egymásra és kapcsolhatók össze, mint a születés, a kifejlés, a halál, a feltámadás; vagy a víz, a növények, a nő, a termékenység, a halhatatlanság; kozmikus sötétség, születés előtti élet, síron túli létezés és lunáris újjászületés (&quot;fény a sötétségből&quot;); szövés, fonás, &quot;az élet fonalának&quot; szimbóluma, ügyesség, időbeliség, halál stb. Egészen általános síkon mozogva a holdszimbolizmus fedezteti fel vagy legalábbis pontosítja a ciklussal, a dualizmussal, a polaritással, az ellentéttel, a harccal kapcsolatos elképzeléseket, de ugyanúgy az ellentétek összebékítésének, a coincidentia oppositorum-nak a képzetét is. Beszélhetünk a hold metafizikáiáról, &quot;igazságok&quot; szilárd rendszeréről, az élő sajátos létmódjáról, tehát mindannak létmódjáról, ami a kozmoszban a kifejlésből, növekedésből és csökkenésből, a &quot;halálból&quot; és &quot;újjászületésből&quot;, egyszóval az életből részesül. Mert a hold nemcsak azt üzente a vallásos embernek, hogy a halál elválaszthatatlanul összetartozik az élettel, hanem azt is, és mindenek előtt azt, hogy a halál nem végérvényes, mert mindig új születés követi. 

A hold vallási értéket kölcsönöz a kozmikus kifejlésnek, és összebékíti az embert a halállal. A napban más létezésmód nyilvánul meg. Nincs része a kifejlésben; notia mindig mozgásban van, a nap változatlan, alakja mindig ugyanaz. A naphierophániákban az autonómia és az erő, a szuverenitás, az értelem vallási értékci jclentkeznek. Bizonyos kultúrákban ezért a legfőbb lény szolarizációja figyelhető meg. Mint láttuk, az égi istenek arra hajlanak, hogy elveszítsék vallási aktualitásukat. Egyes esetekben ezeknek az isteneknek a struktúrája és erői a napistenekben élnek tovább, különösen a jelentékeny történelmű, magasan fejlett kultúrákban (Egyiptom, hellenisztikus Kelet, Mexikó).

Sok hősmitológia szoláris struktúrájú. A hőst a nappal azonosítják; miként a nap, ő is a sötétséggel harcol, alászáll a holtak birodalmába, és mint győztes emelkedik ki onnan. A sötétség itt, a holdmitológiáktól eltérően nem az istenség egyik létmódja, hanem mindannak szimbóluma, ami nem isten, tehát igazi ellenlábas. A sötétség már nem számít a kozmikus élet szükségszerű szakaszának; a napvallás szemszögéből szemben áll az élettel, az alakkal, a megismeréssel. Egyes kultúrákban a napistenek világító epiphániái a megismerés érzéki képeivé válnak. Végül oly mértékben közelített egymáshoz a nap és megismerés, hogy a késő antik szinkretisztikus napteológiákból racionalista filozófia kerekedett. A nap a világ értelme - Macrobius{{ref|lxv}} a napban egyesíti a görög-keleti világ valamennyi istenét, Apollótól és Jupitertől Oziriszig, Hórusig és Adoniszig. (Szaturnáliák I, 17-23. fej.) Julianus császárnak{{ref|lxvi}} a Napkirályról című traktátusában és Proklósz{{ref|lxvii}} naphimnuszában a naphierophániák helyébe eszmék lépnek - olyan racionalizálódási folyamat játszódik le itt, amelynek során a vallás szinte teljesen eltűnt. 

A naphierophániáknak ez a deszakralizációja sok hasonló folyamattal együtt végül is oda vezetett, hogy az egész kozmoszt megfosztották vallási tartalmától. Ám, mint már említettük, a természet végérvényes deszakralizációja csupán a modern emberek bizonyos körére jellemző, nevezetesen azokra, akik valóban mentesek minden vallási érzéstől. A kereszténység mélyen és döntően beavatkozott a kozmosz vallási értékelésébe, de azt sohasem vetette el. A keresztény író, Léon Bloy{{ref|lxviii}} példája mutatja, hogy a kozmikus élet a maga összességében még mindig az istenség titkosírásának érezhető: &quot;Akár az emberekben, akár az állatokban vagy a növényekben jelentkezik is az élet, az mindig az élet, és amikor eljön az a perc, az a megfoghatatlan pont, amelyet halálnak nevezünk, akkor, akár egy fából, akár egy emberi lényből, de mindig Jézus illan el.&quot; 

= IV. Az ember létezése és az élet megszentelése =

== &quot;Világra nyitott&quot; létezés ==

A vallástörténész legfőbb célja megérteni és másokkal megértetni a homo religiosus viselkedését és szellemi univerzumát. Ez nem mindig könnyű. A modern világban a vallás mint életforma és világnézet aligha választható el a kereszténységtől. A nyugati értelmiséginek a legjobb esetben is csak arra van lehetősége, hogy bizonyos erőfeszítéseket téve megismerkedjék a klasszikus ókor vallási szemléletével, vagy akár egyes nagy keleti vallásokkal, mint a hinduizmus vagy a konfucianizmus. Bármily dicséretes is az ilyen próbálkozás a vallási távlat kibővítésére, sohasem vezet túl messzire. Mert Görögország, India és Kína esetében a nyugati értelmiségi még mindig összetett és magasan fejlett vallások és a hozzájuk tartozó terjedelmes vallási irodalom szférájában mozog. Ha ismerjük is e vallási irodalom bizonyos részleteit, és megismerkedünk egyes keleti klasszikus mitológiákkal és teológiákkal is, mindez közel sem elegendő a homo religiosus és szellemi univerzuma megértéséhez. Ezekre a mitológiákra és teológiákra már tudósok hosszan tartó munkája nyomja rá bélyegét; noha a szó szigorú értelmében véve ezek nem &quot;könyvvallások&quot;, mint a zsidóság vagy Zarathusztra vallása, a kereszténység vagy az iszlám, mégis vannak szent könyveik (India, Kína), vagy legalábbis híres alkotók befolyása alatt álltak (mint Görögországban például, Homérosz behatása alatt).

Vallási rálátásunk bővítéséhez jobb eszköz, ha megismerkedünk az európai népek folklórjával: ezekben a hitképzetekben és szokásokban, az élettel és a halállal kapcsolatos beállítottságokban még sok ősi &quot;vallási szituáció&quot; ismerhető fel. Aki az európai paraszti társadalmakkal foglalkozik, az betekintést nyerhet a neolitikus szántóvetők{{ref|lxix}} vallási világába. Az európai parasztok szokásai és képzetei sok esetben ősibb kultúrfokot képviselnek, mint az, amelyik a klasszikus görög mitológiákban tükröződik.  Noha Európában a paraszti népesség nagyobb része több mint ezer éve áttért a kereszténységre, ebbe a kereszténység előtti vallásörökség nagy része is bele van szőve. Nem szabad azonban azt hinnünk, hogy az európai parasztok emiatt nem keresztények; vallásosságuk azonban nem korlátozódik a kereszténység történelmi formáira, hanem őriz még egy olyan kozmikus struktúrát is, amely a keresztény városlakók élményvilágából szinte teljesen eltűnt. Őseredeti, nem történeti kereszténységnek nevezhetnénk ezt a vallásosságot. A kereszténység felvétele során az európai szántóvetők az új hitbe bekebelezték az ősrégi kozmikus vallást is.

Ám a vallástörténész számára, aki meg akarja érteni és értetni a homo religiosus valamennyi egzisztenciális helyzetét, a probléma még bonyolultabb. A szántóvető kultúrákat a nomád pásztorok, a totemisztikus vadászok, a gyűjtögetés és vadászat lépcsőfokán álló népek valóban &quot;primitív világa&quot; előzi meg. Aki a vallásos ember szellemi univerzumát próbálja megérteni, annak mindenekelőtt e primitív társadalmak emberével kell foglalkoznia. Nekünk, mai embereknek azonban az ő vallási viselkedése különösnek, mi több, helytelennek látszik, de legjobb esetben is igen nehezen tudjuk megérteni. Valamely idegen gondolatvilágot azonban csak akkor vagyunk képesek megragadni, ha beléhelyezkedünk, középpontjáig hatolunk, ami biztosítja, hogy hozzáférjünk valamennyi értékéhez.

Az ősi társadalmak vallásos embere számára a világ azért létezik, mert az istenek megteremtették: a világnak már a létezése is &quot;mond valamit&quot;. A világ nem néma és áttekinthetetlen, nem cél és jelentés nélküli élettelen valami. A vallásos ember számára a kozmosz &quot;él&quot; és &quot;beszél&quot;. A kozmosz szentségét bizonyítja már az is, hogy él, mert az istenek teremtették, és az istenek a kozmikus életben mutatkoznak meg az embereknek.

Emiatt meghatározott kultúrfoktól kezdve az ember mikrokozmosznak tekinti magát. Ő is egyik része az isteni teremtésnek; más szóval, saját magában is rálel arra a szentségre, amelyet a kozmoszban ismer fel. A saját életét ennélfogva a kozmikus léttel azonos lényegűnek tartja; ez utóbbi mint isteni mű az emberi létezés példaképévé válik. Említsünk erre néhány példát. Láttuk már, hogy a házasságot az ég és a föld közötti hierogámiaként értékelik. A földműveseknél azonban még bonyolultabb lesz ez, a föld és a nő azonosítása révén. A nőt a röggel azonosítják, a magszemet a férfimaggal, a földművelést pedig a házastársi egyesüléssel. &quot;A nő eleven földdarab; vessetek belé férfiak magvat!&quot; Olvasható az Atharva Védá-ban (XIV, 2, 14). &quot;Asszonyaitok szántóföldek számotokra.&quot; (Korán, 2, 225.) Egy meddő királynő így panaszkodik: &quot;Olyan vagyok, mint a mező, amelyből semmi sem nő ki!&quot; Egy 12. századi himnuszban viszont a szűzanyát mint terra non arabilis, quae fructum parturiit-et (be nem szántott föld, mely gyümölcsöt termett) dicsőítik.

Próbáljuk megérteni annak az embernek a léthelyzetét, akinek szemében mindezek az azonosítások nem puszta gondolatok, hanem megélt tapasztalatok. Életében van egy többletdimenzió: nemcsak emberi, hanem egyúttal &quot;kozmikus&quot;, mert struktúrája emberfeletti. &quot;Nyitott létezésnek&quot; nevezhetnénk, mert nem egyedül az emberi létmódra korlátozódik. (Hiszen példaképét a primitív ember a mítoszokban megnyilatkozó emberfeletti síkra helyezi át.) A vallásos ember, főként a primitív ember létezése a világgal szemben &quot;nyitott&quot; ; soha sincs egyedül, a világ egy része mindig benne él. Tévedés lenne azonban Hegellel azt mondani, hogy a primitív ember &quot;a természetbe temetkezett&quot;, hogy még nem tudná önmagát a természettől különböző énként felfogni. A hindu ember, aki feleségét átölelve felkiált: &quot;Az ég vagyok, s te a föld vagy&quot;, végtere is teljesen tudatában van önnön és felesége ember voltának is. A dél-ázsiai földművelő, aki ugyanazzal a lak szóval jelöli a falloszt és az ásót, és aki sok más földművelőhöz hasonlóan a magvakat azonosítja a férfimaggal, nagyon is jól tudja, hogy az ásó saját maga által készített szerszám, és hogy amikor földjét műveli, olyan munkát végez, amelyhez egy sor technikai ismeretre van szüksége. Más szavakkal, a kozmikus szimbólum révén valamely tárgyhoz, tevékenységhez egy új érték járul, de ettől még nem megy veszendőbe annak saját, közvetlen értéke. &quot;A világra nyitott&quot; létezés nem tudattalan, a természetbe temetkező létezés. A világgal szembeni &quot;nyitottság&quot; a vallásos embert képessé teszi arra, hogy amikor a világot ismeri meg, saját magát ismerje meg - s ez az ismeret, mert vallási jellegű, s mert a létre vonatkozik, drága a számára.

== Az élet megszentelése ==

A fenti példa feltárja előttünk az ősi társadalmakban élő ember látószögét. Az ő számára az élet a maga egészében megszentelhető. E megszentelés különböző módokon történhet, az eredmény azonban mindig ugyanaz.

Az életet két síkon élik meg: mint emberi létezést, és mint valamilyen emberfeletti élet, a kozmosz és az istenek életének részét. A legkorábbi időben valószínűleg az ember valamennyi szervének és pszichológiai folyamatának, valamint minden cselekedetének vallási jelentése volt, mert az idők kezdetén minden emberi viselkedésmódot az istenek vagy a kultúrateremő hősök hoztak létre: nemcsak a munka, a táplálkozás, a szerelem, a kifejezésmódok különböző fajtáit határozták meg pontosan, hanem olyan cselekedeteket is, amelyek látszólag nem fontosak. Az ausztráliai karadjerik{{ref|lxx}} mítoszában a két kultúrateremő hős meghatározott testhelyzetet foglal el szükséglete végzése közben, és a karadjerik mind a napig ezt a példaadó cselekedetet utánozzák.  Profán síkon semmi ilyesmivel nem találkozunk. A nem vallásos ember számára minden vitális élmény - szexualitás, táplálkozás, munka és játék - deszakralizált. Ez mindenekelőtt azt jelenti, hogy mindezekből a fiziológiai aktusokból hiányzik a szellemi jelentés és ezáltal a valóban emberi dimenzió is.

De a fiziológiai aktusoknak nemcsak azért volt vallási jelentésük, mert az isteni példaképeket utánozták; a szervek és funkcióik attól is vallási értékekre tettek szert, hogy különböző kozmikus területekkel és jelenségekkel azonosultak. Az egyik klasszikus példát már említettük; a nő mint öl és mint Földanya, a nemi aktus mint hierogámia ég és föld között, és mint a szántóföld bevetése magokkal. Az ember és a világmindenség közötti azonosítások száma azonban sokkal nagyobb. Néhány ezek közül önkéntelenül kínálkozik, mint például az alábbiak: szem=nap, két szem=nap és hold, koponyatető=telihold vagy lélegzet=szél, csont=kövek, haj=fűszálak.

A vallástörténész azonban más azonosításokat is ismer. Ezek már fejlettebb szimbolizmust, sőt a mikro- és makrokozmikus megegyezések egész rendszerét feltételezik. Ilyen például a has azonosítása a szülőanyával, vagy a szülőanya azonosítása a barlanggal, a zsigereké a labirintusokkal, a lélegzésé a szövéssel, fonással, a vénáké és artériáké a nappal és a holddal, a gerincoszlopé a világ tengelyével. A primitív népeknél nem találjuk meg ezeket az emberi test és a makrokozmosz közötti azonosításokat. Az ember és a világmindenség közötti pontos megfelelési rendszerek csak a nagy kultúrákban (India, Kína, Ókor, Közel-Kelet, Közép-Amerika) fejlődtek ki teljesen, kiindulópontjuk azonban az ősi kultúrákban rejlik. A primitív népeknél olyan rendkívül összetett antropokozmikus azonosítási rendszereket találunk, amelyek kimeríthetetlen okoskodási képességről tanúskodnak - így például a francia Nyugat-Afrikában élő dogonoknál.{{ref|lxxi}} 

Mármost ezek az antropokozmikus azonosítások elsősorban annyiban érdekelnek bennünket, amennyiben különböző léthelyzetek &quot;rejtjelezései&quot;. Azt mondottuk, hogy a vallásos ember &quot;nyitott&quot; világban él, és létezése &quot;nyitva áll&quot; a világ előtt. A vallásos ember tehát &quot;kozmikus&quot; élmények végtelen sorát fogadja be. Az ilyen élmények mindig vallásiak, mert a világ szentségére reflektálnak. Hogy megérthessük őket, arra kell gondolnunk, hogy a legfontosabb fiziológiai funkciók szentségekké válhatnak. Az evéshez például rítus kapcsolódik; a táplálékot a különböző vallásokban és kultúrákban másként és másként értékelik, szentnek tartják, az istenség ajándékának vagy a test istenségeinek szóló áldozatnak. Ritualizálják, mint már láttuk, a szexuális életet is, és ezáltal kozmikus jelenségekkel (eső, vetés), illetve isteni aktusokkal (az ég és a föld hierogámiája) azonosítják. A házasságot néha háromféle módon, individuális, társadalmi és kozmikus síkon értékelik. Az omaháknál{{ref|lxxii}} például kétfelé osztják a falut, az egyiket égnek, a másikat földnek nevezik. Házasságokat csak a két exogám fél között lehet kötni, és azok mindenkor az őseredeti hieroszgámoszt, a föld és az ég közötti egyesülést ismétlik el. 

Ezek az antropokozmikus azonosítások és mindenekelőtt a fiziológiai élet belőlük következő szakramentalizációja életerejét a fejlett vallásokban is megőrizte. Egyetlen példát említünk erre: a szexuális egyesülés mint rituálé nagy jelentőségre tett szert az indiai tantrizmusban.{{ref|lxxiii}} India példája is világosan mutatja, miként alakul át rituálévá valamely fiziológiai aktus, és a rituális korszák befejeztével miként értékelhető át &quot;misztikus technikává&quot;. A tantrizmusban a nő végül Pakritit (természet) és a kozmikus istennőt, Shaktit testesíti meg, míg a férfi Shivával, a tiszta, mozdulatlan, derűs szellemmel azonosul. A szexuális egyesülés (majthuna) mindenekelőtt e két elv, a kozmikus természeti energia és a szellem integrációja. Az egyik tantrikus szöveg ezt így fejezi ki: &quot;A valódi nemi egyesülés a legfőbb Shakti egyesülése a szellemmel (âtman); az összes többi csak a nőhöz való testi viszony.&quot; (Kulârnava Tantra V, 111-112.) Már nem fiziológiai aktusról, hanem mitikus rítusról van itt szó; a partnerek nem emberi lények, hanem &quot;eloldozottak&quot; és szabadok, mint az istenek. A tantrikus szövegek újból és újból hangsúlyozzák, hogy ebben az esetben a testi élmény átalakulása következik be. &quot;Ugyanazon aktusok révén, amelyek nyomán más emberek évmilliókig a pokol tüzénél égnek, a jógi elnyeri örök üdvösségét.&quot;  Már a Brhadâranyaka Upanishad (V, 14, 8) is kijelenti: &quot;Bármilyen bűnt látszik is elkövetni a tudó, mégis tiszta, makulátlan, nem változó, halhatatlan.&quot; Más szavakkal: A &quot;tudó&quot; egészen más élményvilág felett rendelkezik, mint a profán.

Minden emberi élmény átalakítható tehát, és egy másik. emberfeletti síkon újra átélhető.

Az indiai példából kiderül, hogy a szervek és a fiziológiai élet szakramentalizációja, amelyről már gazdag tanúbizonysággal szolgál az összes ősi kultúrfok, &quot;misztikus&quot; kifinomultsággá fejleszthető. A szexualitásnak a szentben való részvétel eszközévé (vagy, mint az indiai esetben, az abszolút szabadság emberfeletti állapotának elérését szolgáló eszközzé) történő átértékelése nem veszélytelen. Indiában például a tantrizmus téves, szörnyű szertartásokhoz is vezethet. A primitív világban a rituális szexualitást gyakran orgiasztikus formák is kísérik. Mindez azonban mit sem változtat a példa szuggesztivitásán, mert benne egy, a deszakralizált társadalomban már nem átélhető élmény, a megszentelt szexuális élet nyilvánul meg.

== Test, ház, kozmosz ==

A vallásos ember nyitott kozmoszban él, és ő maga is &quot;nyitott&quot; a világgal szemben. Kapcsolatban áll az istenekkel, és részesül a világ szentségéből. A szent tér struktúráját elemezve megállapíthattuk, hogy a vallásos ember csak &quot;nyitott&quot; világban képes élni; az ember olyan &quot;középpontba&quot; akar letelepedni, ahol lehetséges érintkeznie az istenekkel. Lakása mikrokozmosz és teste szintúgy. Már korán bekövetkezik a ház, a test és a kozmosz azonosítása. Időzzünk el egy kissé ennél a példánál, melyből kiderül, miként értelmezhetők át későbbi vallásokban vagy akár filozófiákban az ősi vallásosság értékei.

Az indiai vallásos gondolkodás gazdagon felhasználta a háznak, a kozmosznak és a testnek ezt a hagyományos azonosítását. Mégpedig a következő okból: a test is, a kozmosz is végső soron &quot;szituáció&quot;, adottságrendszer, amelyet az ember magára vállal. A gerincoszlop a világoszloppal (skambha) vagy a Meru heggyel, a lélegzetvételek a szelekkel, a köddel, a szív &quot;a világ középpontjával&quot; stb. azonosul. Azonosságot állapítanak meg azonban az emberi test és a rituálé között is. Az áldozati helyet, az áldozati eszközöket és cselekedeteket a különböző szervekkel és fiziológiai funkciókkal azonosítják. Az emberi testet, amely rituálisan a kozmosszal vagy a védikus oltárral (egyfajta imago mundi-val) homológ, ezenkívül a házzal is azonosítják. Az egyik hatha jóga szöveg a testet &quot;egy oszlopú és kilenc ajtajú háznak&quot; nevezi (Gornksha Shataka 14).

Amikor tehát az ember tudatosan illeszkedik a példaadó helyzethez, amire bizonyos fokig predesztinálva van, akkor kozmikussá teszi saját magát, vagyis emberi méretekben reprodukálja a kölcsönös feltételezettségeknek és ritmusoknak azt a rendszerét, amely a világra jellemző és azt alkotja, és végső soron minden világmindenséget meghatároz. Az azonosítás fordított irányban is megtörténik; a templomot és a házat emberi testnek tekintik. A kupola &quot;szeme&quot; gyakran használt kifejezés különböző építészeti hagyományokban.  Ami ebben fontos, az a következő: ezen egyenértékű képek - kozmosz, ház, emberi test - mindegyikének van egy felső &quot;nyílása&quot; - vagy legalábbis tartalmazhat ilyen nyílást -, amely lehetővé teszi az átmenetet egy másik világba. Az indiai torony felső nyílását másképpen brahmarandhrá-nak is nevezik, s ez a szó a koponyának azt a felső &quot;nyílását&quot; is jelöli, amely a jógi tantrikus technikában főszerepet játszik; ezen a nyíláson keresztül száll ki a lélek, amikor az ember meghal. Ide tartozik az a szokás is, hogy széttörik a halott jógi koponyáját, megkönnyítendő a lélek eltávozását.  

Ennek az indiai szokásnak Európában és Ázsiában rendkívül elterjedt elképzelések felelnek meg: a holtak lelke a tűzhelyen (füstlyuk) vagy a tetőn át száll el, mégpedig különösen azon a tetődarabon át, amely a &quot;szent sarok&quot; fölött van.  Hosszabb haláltusa esetén eltávolítják a tető egy vagy több gerendáját, vagy akár szét is törik az egész tetőt. A szokás jelentése nyilvánvaló: a lélek könnyebben elszabadul testétől, ha a test másik képének, a kozmosznak, a háznak a felső részét széttörik. Mindezek az élmények a nem vallásos ember számára értelmezhetetlenek, nemcsak azért, mert számára a halál deszakralizálódott, hanem azért is, mert már nem valódi kozmoszban él.

Az indiai misztikus szókincsben fennmaradt az ember és a ház, különösen pedig a koponyának a tetővel vagy a kupolával való azonosítása. A misztikus alapélményt, az emberi létmód határainak átlépését kettős képpel fejezik ki: a tető széttörésével és a levegőbe emelkedéssel. A buddhista szövegek arhat-okról beszélnek, amelyek &quot;a levegőben szállnak és széttörik a palota tetejét&quot;; akik &quot;saját akaratukból szállnak, széttörik a háztetőt, átrepülnek rajta a légbe emelkedve&quot;.   Ezek a képekben gazdag fordulatok kétféle módon értelmezhetők: a misztikus élmény síkján &quot;egy fázisról&quot; van szó, vagyis a lélek felszállásáról a brahmarandhrá-n keresztül; metafizikai síkon pedig a feltételekhez kötött világ megszüntetéséről. Azonban az arhat-ok &quot;repülésének&quot; mindkét jelentésében az ontológiai sík áttörése és az egyik létmódból egy másikba való átmenet fejeződik ki; az átmenetet jelöli a feltételes létezésből egy feltétlen létmódba, vagyis a tökéletes szabadságba.

A &quot;repülés&quot; a legtöbb ősi vallásban az emberfeletti létmód (isten, varázsló, &quot;szellem&quot;) elérését érzékelteti, a szabadságot, hogy tetszés szerint mozoghatunk; tehát a &quot;szellem&quot; alkotmányához való idomulást. Az indiai gondolkodásmódban az arhat, amikor &quot;széttöri a háztetőt&quot; és felszáll a levegőbe, képszerűen szemlélteti, hogy túllépett a kozmoszon, és valamilyen paradox elképzelhetetlen létmódba, mégpedig az abszolút szabadság létmódjába érkezett. (Ezt egyébként különböző nevekkel illethetik: nirvâna vagy asamskrta, samâdhi, sahaja stb.) Mitológiai síkon a világ transzcendálásának ezt a példaadó cselekedetét szemlélteti Buddha felkiáltása, miszerint feltörte a kozmikus &quot;tojást&quot;, &quot;a tudatlanság csigaházát&quot;, és elnyerte, “Buddha boldog, egyetemes méltóságát”.  

E példából kiviláglik, milyen hosszú élettartamúak az emberi lakással összefüggő ősi szimbolizmusok. Olyan vallási helyzetek fejeződnek ki bennük, amelyek ugyan ősidők óta fennállnak, ám érvényességük változik, jelentésük bővül, és egyre finomabban tagolt gondolatrendszerekbe illeszthetők. Az ember éppúgy &quot;lakik&quot; önnön testében, miként valamely házban vagy a kozmoszban, amelyet saját magának teremtett (vö. I. fejezet). Minden törvényes és tartós helyzet feltételezi a beilleszkedést valamilyen kozmoszba, jól elrendezett univerzumba, amelyet a példaadó minta, a teremtés képére formáltak. A lakott terület, a templom, a ház, a test - mindegyik kozmosz. A maga módján azonban mindegyiknek van valamilyen &quot;nyílása&quot;, amelynek jelentése kultúránként változik. (A templom &quot;szeme&quot;, a tűzhely, a füstlyuk, brahmarandhra stb.) A kozmosz, amelyben lakunk - test, ház, törzsi terület, az adott világ a maga egészében - felül valamilyen módon kapcsolatban áll egy másik, túlvilági síkkal.

Az akozmikus vallásban, amilyen a buddhizmus után az indiai volt, a magasabb sík felé vezető nyílás már nem az átmenetet jelöli az emberiből az emberfeletti berendezkedésbe, hanem a transzcendenciát, a kozmosz megszüntetését, az abszolút szabadságot. A Buddha által &quot;széttört&quot; tojás és az arhat-ok által széttört &quot;tető&quot; filozófiai jelentése lényegesen különbözik attól az ősi szimbolizmustól, amelyben a földről az égbe való átmenet a világtengely vagy a füstlyuk mentén megvalósul.

Mégis, az indiai filozófia és misztika az ontológiai áttörés és a transzcendencia jelölésére alkalmas valamennyi szimbólum közül előszeretettel választotta a széttört tető említett ősrégi képét. Az emberi létformán való túllépés képszerű alakja &quot;a ház&quot; megsemmisítésében fejeződik ki, vagyis annak a személyes kozmosznak a megsemmisítésében, amelyet az ember lakásul választott. Minden &quot;szilárd menedéknek&quot;, amelyben az ember &quot;berendezkedett&quot;, filozófiai képe azt jelenti, hogy az ember minden &quot;helyzetet&quot; megszüntetett, és a világban való berendezkedés helyett az abszolút szabadságot választotta, aminek az indiai gondolkodásban minden meghatározott világ megsemmisítése a feltétele.

Nem szükséges kimerítően elemeznünk azokat az értékeket, amelyeket korunk nem vallásos embere testének, házának és univerzumának tulajdonít, hogy felbecsülhessük, milyen óriási távolság választja el őt az imént tárgyalt primitív vagy keleti kultúrák embereitől. Miként a modern ember lakóházához már nem tapadnak kozmológiai értékek, úgy nélkülöz teste is minden vallási vagy szellemi jelentést. Összefoglalásképpen azt mondhatjuk, hogy a modern, nem vallásos ember szemében a kozmosz áttekinthetetlenné, mozdulatlanná és némává vált. Nem hordoz üzenetet, nem tartalmaz semmilyen &quot;titkosírást&quot;. A természet szentségének tudata a mai Európában úgyszólván csak a falusi népességben él tovább, mert az még kozmikus liturgiaként fogadja be a kereszténységet. Az ipari társadalom, különösen az értelmiségiek kereszténysége viszont már régóta nélkülözi azokat a kozmikus értékeket, amelyek a középkorban még hozzátapadtak. A városok kereszténységét ettől még nem kell &quot;lesüllyedtnek&quot; vagy &quot;értéktelenebbnek&quot; tekinteni, csupán azt kell megállapítanunk, hogy a városok vallási érzékelőképessége rendkívül elszegényedett. A modern városi keresztényeknek már nincs részük a kozmikus liturgiában, annak misztériumaiban, ahogy a természet részt vesz a krisztológiai drámában. Vallásos átélésük már nem nyitott a &quot;kozmosz&quot; felé. Pusztán magánélménnyé változott: az üdvösség olyan probléma, amely az embert és istenét érinti. Az ember jobbik esetben nemcsak isten, hanem a társadalom előtt is felelősséget érez. Ám ebben az ember-isten-történelem komplexumban nincs helye a kozmosznak. Ezért feltehetően már az igazi keresztény sem érzi isten művének a világot.

== Átjutni a szűk kapun ==

Azzal, amit a test-ház szimbolizmusról és annak antropokozmikus azonosításairól elmondottunk, távolról sem merítettük ki ezt a gazdag témát; csupán egynémely oldalára kellett szorítkoznunk. A &quot;ház&quot;, amely egyszerre imago mundi és az emberi test megismétlése, jelentős szerepet játszik a rítusokban és a mítoszokban. Egyes kultúrákban (például a korai Kína, Etruria) a temetkezési urnákat házformára képezik ki, felső nyílással, amely lehetővé teszi a holtak lelkének be- és kimenetelét.  A ház-urna bizonyos fokig az elhunyt új &quot;testévé&quot; válik. Egy ilyen sipka formájú házacskából jön ki a mitikus ős is, és ilyen ház-urna-sipkában rejtőzik el éjszaka a nap, hogy reggel újból kiemelkedjék belőle.   Strukturális megfelelés található tehát az átmenet különböző fajtái között: a sötétségből a fénybe (nap), valamely nem létezés előtti létezésből a megnyilvánulásba (mitikus ős), az életből a halálba és az új, halál utáni létezésbe (lélek).

Láttuk, hogy minden &quot;kozmosz&quot; - univerzum, templom, ház, emberi test - felül &quot;nyílással&quot; van ellátva. Most még jobban megérthetjük a szimbolizmus jelentését: a nyílás lehetővé teszi az átmenetet az egyik létmódból a másikba, az egyik léthelyzetből a másikba. Az &quot;átmenet&quot; minden kozmoszbeli létezőnek elő van írva: az ember az előéletből az életbe és végül a halálba jut, miként a mitikus ős a létezés előtti létezésből a létezésbe, a nap a sötétségből a fénybe. Ez a fajta &quot;átmenet&quot; egy még bonyolultabb rendszer kereteibe illeszkedik, amelynek fő vonásait már tárgyaltuk: ide tartozik a hold mint a kozmikus kifejlés őstípusa, a növényvilág mint az általános megújulás szimbóluma, és mindenekelőtt a kozmogónia, a - lehetőség szerintiből az alakkal bíróba való példaszerű átmenet - rituális megismétlésének számtalan fajtája. Az &quot;átmenet&quot; mindeme rituáléiban és szimbolizmusaiban az emberi létezés egészen sajátos felfogása nyilvánul meg: azzal, hogy megszületett, az ember még nem készült el; másodszor is meg kell születnie - méghozzá szellemileg. Csak akkor válik egészen emberré, ha egy tökéletlen embrionális állapotból átmegy a tökéletes, &quot;felnőtt&quot; állapotba. Más szóval, az emberi létezés teljes gazdagsága csak egy sor átmenetrítuson, egymást követő beavatásokon keresztül érhető el.

Rövidesen beszélünk a beavatás értelméről és funkciójáról. Előtte azonban még valamit az &quot;átmenet&quot; szimbolizmusáról, ahogy azzal a vallásos ember ismerős környezetében, mindennapi életében találkozik; házában, az utakon, amelyeken munkába indul, a hidakon, amelyeken áthalad stb. Ez a szimbolizmus már a ház struktúrájában is jelen van. A felső nyílás, mint láttuk, az éggel való kapcsolatot, a transzcendencia utáni vágyat jelöli. A küszöbben egyszerre testesül meg a &quot;kívül&quot; és &quot;belül&quot; közötti határ, valamint az egyik zónából a másikba (a profánból a szentbe, vö. I. fejezet) való átmenet lehetősége. Mindenekelőtt azonban a híd és a szűk kapu képében fejeződik ki a veszélyes átmenet képzete, ezért a mitológiát, a temetkezési és beavatási rítusokat ezek uralják. A beavatás, a halál, a mitikus eksztázis, az abszolút megismerés és - a zsidó és a keresztény vallásban - a hit az egyik létmódból a másikba való átmenetnek felelnek meg, és mindezek valódi ontológiai változást hoznak létre. Ezt a paradox átmenetet kifejezendő (paradox, mert mindig törést és transzcendenciát feltételez), a különböző vallási hagyományok igen gyakran a veszélyes híd és a szűk kapu szimbólumait alkalmazzák. Az iráni mitológiában az elhalálozottak a túlvilágra vezető útjuk során a Csin hídon kelnek át. Ez az igazak számára kilenc lándzsahossz széles, az istentelenek számára azonban olyan keskeny, mint a &quot;borotva éle&quot;. (Dînkart IX, 20, 3) A sinvat-híd alatt a pokol mély szakadéka nyílik. (Vidęvdat 3, 7) E hídon át indul extatikus égi útjára az összes misztikus is, például Ardâ Vîráf. 

Szent Pál látomásában jelenik meg az a &quot;hajszálvékony&quot; híd, amely világunkat összeköti a mennyországgal. Ugyanezzel a képpel találkozunk arab szerzőknél és misztikusoknál: a híd &quot;hajszálnál is vékonyabb&quot;, és a földet köti össze a csillagszférákkal és a paradicsommal. A bűnösök, akik nem tudnak áthaladni rajta, miként a keresztény hagyományban, itt is a pokolba vettetnek. A középkori legendák &quot;víz alá rejtett hídról&quot; és karhídról beszélnek, amelyeken a hősnek (Lancelot){{ref|lxxiv}} mezítláb és puszta kézzel kell haladni. A híd &quot;sarlónál is élesebb&quot;, és az áthaladás &quot;szenvedéssel és halálos kínnal&quot; kapcsolódik össze. A finn hagyományban tűkkel, szegekkel és borotvákkal borított híd vezet a pokol felett; túlvilági utazásuk eksztázisában halottak és sámánok járnak rajta. Hasonló leírásokkal találkozunk szinte mindenütt a világon.  Egyébként még később is ugyanezekkel a képekkel fejezték ki, hogy milyen nehéz eljutni a metafizikai megismeréshez vagy a kereszténységben - a hithez. &quot;Nehéz az út a borotva vékony pengéjén, mondják a költők, és a legmagasabb rendű megismeréshez vezető út nehézségére gondolnak.&quot; (Katha Upanishad III, 14.) &quot;Mert szoros kapu és keskeny út, amely viszen az életre, és kevesen vagynak azok, akik azt megtalálják.&quot; (Máté 7, 14.)

E néhány, a híd és a kapu beavatási és halálszimbolizmusára vonatkozó példából kiderült, mennyire átértékelődhet vallási és metafizikai síkon a mindennapi létezés és az ahhoz tartozó &quot;kis világ&quot;. (A ház felszereléseivel, a mindennapi munka intéznivalóival stb.) A vallásos ember élményvilágában átalakul a mindennapi élet; mindenütt &quot;titkosírást&quot; fedez fel. A legszokványosabb cselekedet is szellemi aktust jelölhet. Az út és a járás vallási érvényre tehet szert, mert minden út az &quot;élet útját&quot; szimbolizálja, minden járás a zarándoklat, a világ középpontjába való vándorlás szimbóluma lehet.  Ha a &quot;ház&quot; &quot;birtoklása&quot; azt jelenti, hogy szilárd helyet választunk a világban, akkor a házról lemondó zarándokok és aszkéták &quot;továbbhaladásában&quot;, állandó helyváltoztatásában az a törekvés fejeződik ki, hogy elhagyják ezt a világot, s se legyen állandó helyük benne. A ház &quot;fészek&quot;, és mint a Pankavimsa Brâhmana mondja (XI, 15, 1), &quot;fészket rakni&quot; annyit jelent, mint tűzhelyet, gyermekeket, &quot;otthont&quot; birtokolni: a fészek tehát a család, a közösség és a gazdaság világának a jelképe. Akik a keresést, a középponthoz vezető utat választották, azoknak le kell mondaniuk a családban és a közösségben elfoglalt helyről, a &quot;fészekről&quot;, és egyes-egyedül a legmagasabb igazsághoz való &quot;vándorlásnak&quot; kell szentelniük magukat, amely igazság a fejlett vallásokban a rejtőzködő istennel, a Deus absconditus-szal azonos.  

== Átmenetrítusok ==

Régóta ismeretes, hogy az átmenetrítusok fontos szerepet játszanak a vallásos ember életében.  Az igazi átmenetrítus természetesen a serdülőkori beavatás, a korosztályváltás. (A gyermek, illetve a fiúcska belép az ifjúkorba.) Születéskor, házasságkötéskor és a halál alkalmából is találunk azonban átmenetrítusokat, és tulajdonképpen itt is beavatásokról van szó, mert mindezek az ontológiai és a társadalmi állapot alapvető változásával kapcsolatosak. Amikor a gyermek megszületik, csupán fizikai létezése van; sem a család, sem a közösség nem ismeri el. Csak a közvetlenül a szülést követő rítusok nyomán válik az újszülött a szó tulajdonképpeni értelmében &quot;élővé&quot;; csak a rítusok révén fogadják be az élők közösségébe.

A házasságkötés is átmenetet jelent az egyik csoportból a másikba. Az újdonsült házas kilép a nőtlenek csoportjából, hogy a jövőben a családatyák csoportjához tartozzék. Minden házasság feszültséget és veszélyt jelent, és ezáltal válságot robbant ki. Ezért kíséri átmenetrítus. A görögök a házasságot télosz-nak,{{ref|lxxv}} szentségnek nevezték, és a házassági rituálé a misztériumokhoz hasonlított.

A halálrítusok még ennél is bonyolultabbak, mert ezekben nem csupán valamilyen &quot;természeti&quot; jelenségről (az élet - vagy a lélek - elhagyja a testet), hanem az életfajta ontológiai, egyúttal társadalmi változásáról is szó van. Az elhunytnak meghatározott próbákat kell kiállnia, amelyek döntnek halál utáni sorsáról, miáltal el és be kell fogadnia őt a holtak közösségének is. Egyes népeknél csak a rituális temetés erősíti meg a halált. Akit nem a meglévő szokások szerint földelnek el, az nem halott. Másutt a halál csak a temetési szertartások elvégzése után érvényes, vagy csak akkor, mihelyt az elhunyt lelkét rituálisan új másvilági lakóhelyekre vezették, és ott a holtak közössége befogadta. A nem vallásos ember számára a születés, a házasság és a halál csupán az egyént és a családot érintő események. A létezés nem vallásos szemléletében mindezek az &quot;átmenetek&quot; elvesztették rituális jellegüket, és csupán önmagukat jelentik: születést, halálesetet vagy hivatalosan elismert szexuális egyesülést. Az egész élet nyíltan vallástalan felfogása ilyen tiszta állapotban persze még a legerőteljesebben szekularizált társadalomban is ritkán fordul elő. A közelebbi vagy távolabbi jövőben talán gyakoribb lesz az ilyen, teljesen vallás nélküli élményvilág. Pillanatnyilag mindenesetre még ritka. A profán világban ugyan a halál, a házasság és a születés gyökeres szekularizációjával találkozunk, ám rövidesen látni fogjuk, hogy az elvetett vallási viselkedésmódok bizonytalan emlékek és vágyak formájában még mindig tovább élnek.

Ami mármost a voltaképpeni beavatási rituálét illeti, különbséget kell tenni a serdülőkori korosztályi beavatás és valamely titkos szövetségbe való belépés között. A legfontosabb különbség az, hogy a korosztályi beavatásnak minden fiút alávetnek, míg a titkos szövetségekbe csak bizonyos számú felnőtt lép be. Bizonyos, hogy a férfiassági beavatás intézménye régebbi, mint a titkos szövetségi beavatásé; elterjedtebb és a legősibb kultúrfokon is fellelhető, például az ausztráliaiaknál és a tűzföldieknél. Nem kell itt a beavatási szertartásokat egész bonyolultságukban felidéznünk; csak azt kell megmutatnunk, hogy a beavatás már ősi kultúrfokon is főszerepet játszik az ember vallási alakításában, s hogy mindenekelőtt arra rendeltetett, hogy átalakítsa a neofiták ontológiai berendezkedését. Igen fontosnak tartjuk ezt a tényt a vallásos ember megértése szempontjából: kiderül belőle, hogy a primitív társadalmak embere abban a formában, amelyben a természetes létezés síkján &quot;adva van&quot;, még nem tartja magát &quot;teljesnek&quot;. Ahhoz, hogy igazi emberré váljék, meg kell halnia ezen első (természeti) élet számára, és újjá kell születnie egy magasabb rendűbe, amely egyúttal vallási és kulturális élet is. `

Más szóval, a primitív ember az embereszményt, amelyre törekszik, emberfeletti síkra helyezi. Ez először is azt jelenti, hogy csak akkor válik teljes emberré, ha túllép a &quot;természetes&quot; emberléten, és azt bizonyos értelemben maga mögött hagyja; mert a beavatás mindenekelőtt a halál, a feltámadás vagy az újjászületés paradox, természetfeletti élményét jelenti. Másodsorban pedig azt, hogy a beavatási rítusokat, amelyek próbákat, szimbolikus halált és feltámadást foglalnak magukba, az istenek, a kultúrateremtő hősök vagy a mitikus ősök állapították meg. Emberfelettiek tehát, és elvégzésükkel a neofita valamilyen emberfeletti isteni viselkedést utánoz. Ez azért fontos, mert újból kiderül belőle, hogy a vallásos ember másmilyen akar lenni, mint amilyennek &quot;természeti síkon&quot; találja magát, és hogy az eszményi, a mítoszokban kinyilatkoztatott képhez hasonlóvá akar válni. A primitív ember vallásos embereszményre törekszik, és ez a törekvés már magába foglalja a fejlettebb társadalmak valamennyi későbbi etikájának csíráit. A modern, vallástalan társadalomban a beavatás mint vallási aktus természetesen már nem fordul elő. Ám mintája, mint még látni fogjuk, erősen deszakralizált formában a modern világban is tovább él.

== A beavatás fenomenológiája  ==

A beavatáshoz általában háromféle kinyilatkoztatás tartozik: a szent, a halál és a szexualitás kinyilatkoztatása.  A gyermek előtt ismeretlenek mindezek a tapasztalatok; a beavatott ismeri, vállalja és új énjébe építi őket. A neofita leveti gyermeki, profán, még nem újjászületett életét, s egy új, megszentelt létezésbe születik újjá, s ezáltal olyan létmódba, amely lehetővé teszi a megismerést, a tudást. A beavatott nemcsak &quot;újonnan született&quot; vagy &quot;feltámadt&quot;; egyúttal olyan ember is, aki tud, ismeri a misztériumokat, és akinek metafizikai kinyilatkoztatásban volt része. A vadonban tartott &quot;edzése&quot; során megismeri a szent titkokat, az istenekről és a világ eredetéről szóló mítoszokat, az istenek valódi nevét és a beavatási szertartások során alkalmazott rituális eszközök (&quot;zugattyú&quot;, kovakőből készült bemetszőkés stb.) szerepét és származását. A beavatás szellemi beérést jelent, és az egész emberiség vallástörténetében mindig ugyanezzel találkozunk: a beavatott az, aki megismerte a misztériumokat, az, aki valamit megtud.

A szertartás mindenütt azzal kezdődik, hogy a neofita elválik családjától, és magányosan visszavonul a vadonba. Már önmagában ez is halálszimbólum: az erdő, a dzsungel és a sötétség a túlvilágot, az &quot;alsó világot&quot; jelképezi. Néhány országban azt hiszik, hogy egy tigris viszi a hátán a jelöltet a dzsungelbe: a vadállat a misztikus őst, a beavatásmestert testesíti meg, aki a fiút az alsó világba vezérli. Másutt erősen tartja magát az a hit, hogy a neofitát valamilyen szörnyeteg nyeli el, amelynek gyomrában a kozmikus éjszaka uralkodik. Ez mind kozmikus, mind emberi síkon ez embrionális létezés megfelelője. A vadonban számos helyen beavatási kunyhó található. Az ifjú jelöltek itt teszik le a próbák egy részét, s a többiek itt tájékoztatják őket a törzs titkos hagyományairól. A beavatási kunyhó az anyaöl szimbóluma.  A neofita halála visszatérés az embrionális állapotba, ez azonban nemcsak az emberi fiziológia értelmében, hanem kozmológiailag is értendő: a magzati állapot egy lehetőség szerinti, prekozmikus világba való ideiglenes visszatérésnek felel meg.

Más rítusok a beavatási halál jelképrendszerét világítják meg. Egyes népeknél a jelölteket frissen ásott sírokba temetik vagy ágakkal fedik be őket, miközben azok mozdulatlanul fekszenek, akár a halottak. vagy fehér liszttel dörzsölik be őket, hogy kísérteteknek látsszanak. A neofiták egyébként a szellemek viselkedését utánozzák; evéshez nem az ujjukat használják, hanem miként a holtak lelkei, közvetlenül fogukkal veszik magukhoz a táplálékot. Végül; természetesen sokféle jelentése van a kínzásoknak, amelyeknek alá kell vetniük magukat. Egy jelentés azonban közös bennük: a neofitát a beavatási démonok, vagyis a mitikus ősök kínozzák, csonkítják meg. E testi szenvedésekben annak a jelöltnek a helyzete tükröződik, akit az állatdémon &quot;felfal&quot;, a beavatási szörnyeteg bosszújában megcsonkít és zsigereiben elemészt. A csonkítások (fogak kitépése, ujjak levágása stb.) szintén halálszimbólumok. A legtöbb ilyen csonkítás a holdistenségekkel áll kapcsolatban. A hold időről időre eltűnik, meghal, majd három éjszaka után újjászületik. A holdszimbolizmus arra utal, hogy a halál minden misztikus újjáéledés elsődleges feltétele.

Az olyan különleges műveleteken, mint a körülmetélés és a szubincízió, valamint a beavatási csonkításokon kívül más külső jelek is a halálra és a feltámadásra utalnak - nevezetesen a tetoválás és a merítővágás. A misztikus újjászületés jelképrendszere itt is számos formában megmutatkozik. A jelöltek új nevet kapnak, s ettől fogva ez az igazi nevük. Egyes törzsek azt hiszik, hogy az ifjú beavatottak teljesen elfelejtették korábbi életüket. Közvetlenül a beavatás után úgy táplálják őket, mint a kisgyermekeket, s kézen fogva járnak velük; mint a gyermekeknek, újból megtanítanak nekik is mindent. A bozótban általában új nyelvet tanulnak, legalábbis azt a titkos szókincset, amelyet csak a beavatottak érthetnek. A beavatással tehát minden újrakezdődik. A második születés jelképrendszere néha egészen konkrétan fejeződik ki. Egyes bantu népeknél a fiatal fiút a körülmetélés előtt &quot;újjászületési&quot; szertartásnak vetik alá.  Az apa kost áldoz, majd három napra rá a kos gyomrába és bőrébe burkolja a gyermeket, miután az felmászott az ágyra és felsírt, mint egy újszülött. Három napig marad a kosbőrben. Ennél a népnél a halottakat kosbőrben és magzati helyzetben földelik el. Az állatbőrbe való rituális öltöztetés révén történő mitikus újjászületés jelképrendszere egyébként magasan fejlett kultúrákban (India, Óegyiptom) is fellelhető.

A beavatási eljárásban a halál jelképrendszerét szinte mindig a születés jelképrendszere kíséri. Ebben az összefüggésben a halál a profán, nem megszentelt létmódon, a vallási dolgokról mit sem tudó és a szellemileg vak “természeti ember&quot; létmódján való túllépést jelenti. A beavatási misztérium a neofita előtt fokról fokra fedi fel a létezés igazi dimenzióját; a beavatás bevezeti a szentségbe, s ezáltal arra kötelezi, hogy magára vállalja emberi felelősségét. Megállapíthatjuk tehát azt a fontos tényt, hogy a szellemi életbe való bejutás minden ősi társadalomban a halál és az újjászületés jelképrendszerének közvetítésével fejeződik ki.

== Férfiszövetségek és nőszövetségek ==

A férfiszövetségek felvételi rítusaiban ugyanezeket a próbákat és beavatási eljárásokat találjuk. Ám, mint már említettük, a férfiszövetségekhez való tartozás már kiválasztottságot jelent; noha mindenki oda szeretne tartozni, a titkos szövetséghez nem tartozik mindenki, aki átélte a serdülőbeavatást. 

Csak egyetlen példát említünk: a mandja és banda afrikai törzseknél{{ref|lxxvi}} Ngakola néven létezik egy titkos társaság. A mítosz szerint, amelyet a neofitáknak a beavatás során elbeszélnek, Ngakola szörnyeteg volt, amely megölte az embereket: lenyelte, majd újból kiköpte őket. A neofitát egy kunyhóba vezetik, amely a szörnyeteg testét jelképezi. Ngakola komor hangját hallja, miközben megkorbácsolják és megkínozzák, mert hisz Ngakola gyomrában van, amelyik épp elemészti őt. Különféle további próbák után a beavatásmester végre kihirdeti, hogy Ngakola, miután lenyelte a neofitát, újból kiokádta magából.  

Tehát itt is a halálnak ugyanazzal a jelképrendszerével (lenyeletés) találkozunk, amely oly nagy szerepet játszott a serdülőbeavatás során. A titkos szövetségbe való belépés rítusai pontról pontra megegyeznek a serdülőbeavatáséival: bezárás, kínzás és próbatételek, halál és feltámadás, új névadás, titkos nyelv oktatása stb.

Vannak női beavatások is. De ne várjuk, hogy a női beavatási rítusokban és misztériumokban ugyanazzal a jelképrendszerrel, pontosabban, ugyanazokkal a jelképes kifejezésmódokkal találkozzunk, mint a férfibeavatások és testvérszövetségek esetében. Szembeszökő azonban egy közös elem: e rítusok és misztériumok mélyén mindkét esetben valamilyen mély vallási élmény rejlik. A szentséghez való hozzájutás, ahogy ez a női mibenlétét vállaló asszony előtt feltárul - a beavatási rítusoknak épp ez a célja, mind a serdülőbeavatások során, mind pedig a női titkos társaságokban (a nőszövetségekben).

A beavatás az első menstruációval kezdődik. Ez a fiziológiai tünet egyfajta szakítást jelent: a kislány kiválását ismerős világából. Haladéktalanul elkülönítik, elszigetelik a közösségtől. Az elkülönít - és külön kunyhóban, a vadonban vagy a lakóház valamely sötét szögletében történik. A menstruáció előtt álló ifjú leánynak meghatározott, meglehetősen kényelmetlen helyzetben kell maradnia, kerülnie kell a napfényt és az emberek érintését. Különleges ruhát, jelet vagy bizonyos színt visel, amelyet számára tartanak fenn, s nyers étellel kell táplálkoznia.

Az elkülönítés és a ház valamely zugába történő száműzés - sötét - az erdőben elkülönített vagy a kunyhóba zárt fiú beavatási halálára emlékeztet. A két dolog között annyi különbség mégis van, hogy a kislányokat közvetlenül az első menstruáció után - tehát külön-külön - különítik el, míg a fiúkat csoportosan szigetelik el a többiektől. Ezt az eltérést az magyarázza, hogy a lányoknál a gyermekkor végét inkább jelzik fiziológiai változások. Végül azonban a lányok is csoportot alkotnak, s a beavatás a továbbiakban már közösen, idős asszonyok vezetésével történik.

Ami most már a női szövetségeket illeti, azok mindig a születés és a termékenység misztériumával állnak kapcsolatban. A szülés titka, az asszonynak az a felfedezése, hogy életet teremt, olyan vallásos élmény, amely nem fordítható le a férfiélményvilág kifejezéseire. Érthető, hogy a szülés néha valódi misztériumokká fejlődő, titkos női rituálékra ösztönöz. Az ilyen misztériumok nyomai még Európában is fennmaradtak.  Miként a férfiaknál, úgy a nők között is sokfajta társaság létezik, amelyek körében egyre inkább elmélyül a titok és a misztérium. Először is létezik az általános beavatás, amelyben minden leánynak és újonnan házasodottak része van, majd a következő lépcsőfok, a női szövetségek intézménye. Vannak azután Afrikában még ma is létező női misztériumtársaságok, amelyek hasonlatosak az ókori menádok{{ref|lxxvii}} zárt csoportjaihoz. Ismeretes, hogy ezek a női misztériumtársaságok sokáig fennmaradtak - gondoljunk csak a középkori Európa boszorkányaira és azok rituális összejöveteleire.

== Halál és beavatás ==

Az elnyeletés jelképrendszere és rítusa mind a beavatásokban, mind a hősmondákban és a halálmitológiákban nagy szerepet játszik. A testüregbe történő visszatérés jelképrendszerének mindig kozmológiai értelme van. A neofitával együtt jelképesen az egész világ visszahull a kozmikus éjszakába, hogy újjáteremthetővé, tehát újjáéleszthetővé váljék. A világkeletkezés mítoszát, mint láttuk (II. fejezet), gyógyító célból szavalják. Ahhoz, hogy a beteg meggyógyuljon, még egyszer meg kell születnie, s a születés ősi mintája a kozmogónia. Az idő művét vissza kell vonni, a teremtést megelőző pirkadatpillanatot kell visszanyerni, ami emberi síkon azt jelenti, hogy vissza kell térni a létezés &quot;tiszta lapjához&quot;, az abszolút kezdethez, ahol még semmi sem mocskolódott be, semmi sem romlott el.

A szörnyeteg gyomrába hatolni - vagy jelképesen &quot;eltemettetni&quot;, a beavatási kunyhóba bezáratni - az őseredeti homályba, a kozmikus éjszakába való visszatérést jelenti. A gyomorból - illetve a homályos kunyhóból vagy a &quot;beavatási sírból&quot; - való kiemelkedés a kozmogóniával lesz azonos. A beavatási halál a káoszba való példaszerű visszatérést ismétli meg, ami lehetővé teszi a kozmogónia megismétlését is, és előkészíti az újjászületést. A káoszba való visszatérés néha nemcsak jelképes, hanem valóságos is - például az eljövendő sámánok beavatási betegségeinél, amelyeket gyakran igazi elmebetegségeknek tekintettek. Ilyenkor teljes válság következik be, ami néha a személyiség felbomlásához vezet.  A &quot;lelki káosz&quot; azt bizonyítja, hogy a profán ember hajlamos &quot;felbomlani&quot;, s hogy egy új személynek kell megszületnie.

Értjük már, miért tér vissza minden misztériumban - a serdülőrítusokban éppúgy, mint a titkos szövetségbe való bejutást közvetítő rítusokban ugyanaz a beavatási séma: szenvedés, halál és feltámadás (vagyis újjászületés). Mindenekelőtt azonban tisztán láthatjuk, hogy a primitív társadalom embere úgy próbálja legyőzni a halált, hogy átmenetrítussá alakítja át. Más szavakkal: a primitívek szemében az ember mindig csak egy nem lényeges létezés, mindenekelőtt a profán élet számára hal meg. Ez a felfogás egészen addig terjed, hogy a halált a legmagasabb rendű beavatásnak, egy új, szellemi létezés kezdetének tekintik. Sőt: a születést, a halált és az újjáéledést (vagyis az újjászületést) egy és ugyanazon misztérium három mozzanatának fogják fel, s az ősi ember egész szellemi erejét arra összpontosítja, hogy a mozzanatok között ne keletkezzék törés. Nem ragadhatunk meg a három mozzanat egyikének sem. A mozgás és az újjáéledés mindegyre tovább halad. Ha azt akarjuk, hogy valami sikerüljön - gyermekáldás, ház vagy szellemi szándék -, akkor fáradhatatlanul ismételgetnünk kell a kozmogóniát. Ezért lelhető fel mindenütt a beavatási rítusok kozmogóniai jelentése.

== &quot;Második születés&quot; és szellemi nemzés ==

A halál és az újjászületés a fejlettebb vallásokban is fontos szerepet játszik. Híres példa erre az indiai áldozat. Célja, hogy a halál után az égbe jussunk, tehát az istenek közelében tartózkodjunk, mi több, isteni tulajdonságra (devâtma) tegyünk szert. Az áldozattal valamilyen emberfeletti létmódot küzdenek ki maguknak, a cél tehát hasonló az ősi beavatásokéhoz. Az áldozót azonban a papoknak előbb fel kell szentelniük, s ez a felszentelés (dîksâ) a születést elősegítő struktúrájú beavatási jelképrendszert tartalmaz; pontosabban, a dîksá az áldozót rituálisan magzattá alakítja át, és lehetővé teszi, hogy másodszor is megszülessék.

A szövegek hosszasan időznek annál a megegyezésrendszernél, amelynek révén az áldozó végigmegy az anyaméhbe való visszatérés és az újjászületés folyamatán.  Az Aitareya Brâhmana például ezt mondja (I, 3): &quot;A papok azokat, akiket felszentelnek, magzattá változtatják. Vízzel locsolják őket; a külön pajta annak a szülőanyja, aki a dîksâ-t végzi. Ezáltal beengedik az őt megillető szülőanyába. Ruhával fedik be; ez az amnión. . . Erre egy fekete antilop bőrét rakják, mert a khorión{{ref|lxxviii}} az amnión felett található. . . Ökölbe szorította a kezét, mert a magzat is így tesz, amíg az anyaölben van, s a gyermek is, amikor megszületik...   Leveti az antilopbőrt, amikor fürödni akar, mert a magzatok khorión nélkül jönnek a világra. Ruhástul száll a fürdőbe, mert a gyermek amniónnal születik.&quot;

A szent tudást és bölcsességet a beavatás gyümölcsének fogják fel; mind a régi Indiában, mind pedig Görögországban a születésre vonatkozó jelképrendszer a legmagasabb rendű tudat ébredésével kapcsolódik össze. Szókratész nem ok nélkül hasonlította magát bábához: hozzásegítette az embereket, hogy önmaguk tudatára ébredjenek - segédeszköze volt az &quot;új ember&quot; megszületésének. Ugyanezzel a jelképrendszerrel találkozunk a buddhista hagyományban: a szerzetes letette családnevét és &quot;Buddha fiává&quot; vált (szakya-putto), mert ezzel a &quot;szentek sorában&quot; (ariya) újraszületett. Kassapa saját magát &quot;a boldog természetes fiának&quot; nevezte, aki &quot;a szájából, a dhamná-ból (tan) született, akit a dhamna alakított&quot; stb. (Samyutta Nikâya II, 221.)

Ez a beavatási születés magába foglalja a profán én halálát. A séma a hinduizmusban is, a buddhizmusban is fennmaradt. A jógi &quot;meghal emez élet számára&quot;, hogy egy másik létmódban szülessék újjá, vagyis része legyen a megváltásban. Buddha megtanított rá, hogy milyen módon vessük le a profán emberi létmódot - a rabság és tudatlanság létmódját -, hogyan születhessünk újjá a nirvánâ szabadságába, boldogságába és feltétlenségébe. A beavatási újjászületés indiai terminológiája egyebek között az &quot;új test&quot; ősi jelképrendszerére emlékeztet, amelyet a neofita a beavatás során nyer el. Ezt maga Buddha hirdeti: &quot;Megmutattam tanítványaimnak, hogy miként teremthetnek a mostani, a négy romlandó elemből álló testükből szellemi anyagból (rupim manomayam) álló másik testet, amelynek tagjai tökéletesek, és amely transzcendens képességekkel (abbinindriyam) van felruházva.&quot; 

A második születés jelképrendszerét az alexandrinus zsidóság és a kereszténység vette és értékelte át. Philón, mikor a magasabb életre, a szellem életére való születésről beszél, gyakran használja a nemzés motívumát (vö. pl. I Mózes 20. fejezet). Szent Pál több helyen &quot;szellemi fiakról&quot; beszél, akiket a hit révén nemzett: &quot;Titusnak a közönséges hitben való igaz fiamnak.&quot; (Titushoz írt levél, I, 3.) &quot;Könyörgök pedig Onésimusért az én fiamért, kit az én fogságomban szültem.&quot; (Filemonhoz írt levél, 10.)

Nyilvánvalóak a különbségek Szent Pál &quot;hitben nemzett fiai&quot;, Buddha &quot;fiai&quot;, illetve a Szókratész által &quot;szült&quot; új emberek és a primitív beavatások &quot;újjászületettjei&quot; között. Az ősi társadalmak neofitáit magának a rítusnak az ereje &quot;ölte meg&quot; és &quot;ébresztette fel&quot;, miként az áldozó hindut is &quot;magzattá&quot; változtatta. Buddha ezzel szemben &quot;szájával&quot;, vagyis tanításának átadásával (dhamna) &quot;nemzett&quot;; a dhamná-ban kinyilatkoztatott legmagasabb rendű megismerés révén a tanítvány új életre született, amely képes volt elvezetni őt a nirvána küszöbére. Szókratész csupán a bába munkáját akarta gyakorolni; azt az igazi embert segített &quot;megszülni&quot;, akit mindenki mélyen bensejében hordoz. Szent Pál másként látta a helyzetét: a hit segítségével, vagyis egy olyan misztérium révén, amelyet maga Krisztus alapított, nemzett &quot;szellemi fiakat&quot;.

Vallásról vallásra, egyik gnosziszról és bölcsességtanról a másikra új meg új értékkel gazdagodik a második születés ősrégi sémája, s ezek az értékek néha alapjában változtatják meg az élmény tartalmát. Mégis, mindig marad benne egy közös elem, változatlan mennyiség, amelyet a következőképpen határozhatnánk meg: aki el akar jutni a szellemi életbe, az haljon meg a profán létmód számára és ekként szülessék újjá.

== Szent és profán a modern világban ==

Noha kissé részletesebben vizsgáltuk a beavatásokat és az átmenetrítusokat, korántsem merítettük ki a tárgyat, legjobb esetben is néhány lényeges vonását emeltük ki. A homo religiosus megértése szempontjából fontos társadalmi-vallási alakok egész sorát, például az uralkodót, a sámánt, a papot és a harcost kellett figyelmen kívül hagynunk. E kis könyvnek szükségképpen sommásnak és lezáratlannak kell maradnia; nem lehet más, mint sietős bevezetés egy mérhetetlenül nagy problémakörbe.

Mérhetetlenül nagy ez a terület, mert nemcsak a vallástörténészeket, a néprajzkutatókat és a szociológusokat, hanem a történészeket, a pszichológusokat és a filozófusokat is foglalkoztatja. Megismerni a vallásos ember helyzetét és szellemi univerzumát, előrehaladást jelent az emberre vonatkozó általános tudásunkban. A történelem persze már régóta túlhaladt a vallásos ember legtöbb ilyen, a primitív társadalomra és az ősi civilizációra jellemző állapotán. Ezek azonban nem tűntek el nyomtalanul; hozzájárultak ahhoz, hogy azzá alakítsuk magunkat, amik vagyunk, s ezért a saját történelmünk részét alkotják.

A vallásos ember sajátos létezésmódot vállai magára a világban, s ez a létezésmód, a vallástörténeti formák minden különbözősége ellenére, mindig felismerhető. Bármilyen történelmi összefüggésbe kerül is a homo religiosus, mindig hisz annak a szentnek a létezésében, amely meghaladja világunkat, ám benne nyilatkozik meg, s ezáltal megszenteli és valósággá teszi ezt a világot. Hisz benne, hogy az élet szent eredetű, s hogy az emberi létezés abban a mértékben valósítja meg valamennyi lehetőségét, amilyen mértékben vallási létezés, vagyis részese a valóságnak. Az istenek teremtették az embert és a világot, a kultúrateremtő hősök fejezték be a teremtés aktusát, s mindezen isteni és félisteni művek történetét a mítoszok tartalmazzák. Az ember, ha utánozza az istenek viselkedését, akkor közel jut hozzájuk, és újra jelenvalóvá teszi a szentség történetét, tehát ezáltal a valóság és a jelentőség birodalmának részese lesz.

Könnyű belátni, miben különbözik a világban való létnek ez a módja a nem vallásos ember létezésétől. Mindenekelőtt abban, hogy a nem vallásos ember elveti a transzcendenciát, elfogadja a &quot;valóság&quot; viszonylagosságát, sőt talán még a létezés értelmében is kételkedik. A múlt nagy kultúrái is ismertek nem vallásos embereket, s nincs kizárva, hogy ilyenek már az ősi kulturális fokon is léteztek, noha eddig erről semmit nem árultak el a források. A nem vallásos ember mégis csak a modern európai társadalomban bontakozott ki teljesen. A modern nem vallásos ember új léthelyzetet vállal magára: csakis a történelem alanyának és cselekvőjének tekinti magát, s megtagadja a transzcendenciát. Másként kifejezve, semmiféle emberi mivoltot nem fogad el a különböző történelmi helyzetekben felismerhető emberi berendezkedésen kívül. Az ember önmaga alkotója, s csak abban a mértékben lehet valóban az, amelyben deszakralizálja önmagát és a világot. A szakrális áll közte és szabadsága között. Nem képes önmagává válni, amíg teljesen meg nem fosztja magát a misztikumtól. Nem lehet valóban szabad, amíg meg nem ölte a legutolsó istent is.

Nem feladatunk itt megtárgyalni ezt a filozófiai beállítottságot. Csak annyit szögezünk le, hogy a modern, vallástalan ember tragikus létezést vállal magára, s egzisztenciális választása nincs híján a nagyságnak. De ez a vallástalan ember a homo religiosus-ból keletkezett; azokból a helyzetekből fejlődött ki, amelyekben ősei éltek. Tulajdonképpen tehát a deszakralizációs folyamat eredménye; miként a &quot;természet&quot; az isteni kozmosz fokozatos szekularizációjának, úgy a profán ember is az emberi létezés deszakralizációjának terméke. Ez azonban azt jelenti, hogy a vallástalan ember az elődeivel való szembenállásból jött létre, amennyiben arra törekedett, hogy &quot;kiürüljön belőle&quot; minden vallásosság, emberfeletti jelentés. Csak annyiban önmaga, amennyiben &quot;megszabadult&quot; és &quot;megtisztult&quot; őseinek &quot;babonáitól&quot;. Más szavakkal, a profán ember, akár akarja, akár nem, még mindig őrzi magában a vallásos ember viselkedésének nyomait, csakhogy ezek a nyomok meg vannak fosztva vallási jelentésüktől. Akármit tesz is, örökös. Nem képes végérvényesen kioltani múltját, mert maga is e múlt terméke. Egy sor megtagadásból és lemondásból tevődik össze, de még mindig kísértik azok a valóságok, amelyeket elutasított és megtagadott. Saját világot akart, s ezért deszakralizálta azt a világot, amelyben elődei éltek; ámde ehhez elődei viselkedése ellen kellett fordulnia, s érzi, hogy ez a viselkedés, ilyen vagy olyan formában, léte legmélyebb alapján még mindig megnyilvánulhat.

Azonban, mint már említettük, a teljesen vallástalan ember még a legerősebben deszakralizált modern társadalmakban is ritka jelenség. A legtöbb &quot;vallás nélküli&quot; ember még mindig vallásosan viselkedik, noha ennek nincs tudatában. Nem a modern ember ama számtalan &quot;babonájára&quot; és. &quot;tabujára&quot; gondolunk itt, amelyek mind vallási-mágikus szerkezetűek és eredetűek. A magát vallástalannak érző és megjelölő modern embernek egész - álcázott - mitológiája és sok &quot;lesüllyedt&quot; rítusa van. Az újévi mulatságok vagy a házszentelők például, mint már említettük, noha elvilágiasodtak, szerkezetükben még mindig megújítási rítusra emlékeztetnek. Ugyanez érvényes a házasság, a gyermekszületés, új munkahelyre kerülés vagy előléptetés alkalmából tartott ünnepekre és mulatságokra.

Égész könyvet lehetne írni a modern ember mítoszairól, kedvenc színjátékainak, az általa olvasott könyveknek álcázott mitológiájáról. A mozi, ez az &quot;álomgyár&quot; számtalan mitikus motívumot alkalmaz: a hős és a szörnyeteg harcát, a beavatás harcait és vizsgáit, példaszerű alakokat és képeket (a &quot;lány&quot;, a &quot;hős&quot;, a &quot;paradicsomi táj&quot;, a &quot;pokol&quot; stb.). Még az olvasmánynak is mitológiai funkciója van: nemcsak az ősi társadalom mítoszelbeszélését és az Európa falusi közösségeiben még ma is eleven, szóban áthagyományozott költészetet pótolja, hanem mindenekelőtt lehetőséget teremt a modern embernek arra, hogy - hasonlóan ahhoz, ahogy korábban a mítoszok tették - &quot;kilépjen az időből&quot;. Akár krimivel &quot;ütjük agyon&quot; az időt, akár valamely regény időben távoli univerzumába lépünk be, az olvasás kiemeli a modern embert személyes idejéből, más ritmusokba ágyazza, és lehetővé teszi, hogy egy másik &quot;történetben&quot; éljen.

A &quot;vallásnélküliek&quot; túlnyomó többsége valójában nem mentes vallási viselkedésmódoktól, teológiáktól és mitológiáktól. Ezeket az embereket néha vallásos-mágikus elképzelések egész szemétdombja borítja, igaz, ezek a karikatúráig eltorzultak, s ezért nehezen felismerhetők. Az emberi létezés deszakralizációja sokszor az alacsony mágia és a majomvallás hibrid formáihoz vezetett. Nem a legtöbb modern városban burjánzó számtalan &quot;kisvallásra&quot;, s nem is az ál-okkult, neospiritualista vagy kvázihermetikus egyházakra, szektákra és iskolákra gondolunk itt, mert mindezek a jelenségek még a vallásosság szférájába tartoznak. Nem is azokra a különféle politikai mozgalmakra és társadalmi próféciákra, amelyeknek mitológiai szerkezete és vallási fanatizmusa könnyen felismerhető: gondoljunk csak a kommunizmus mitológiai struktúrájára és eszkatologikus tartalmára. Marx újra felfedezte és továbbfejlesztette az ázsiai-mediterrán világ egyik nagy eszkatologikus mítoszát: az igazak (a &quot;kiválasztottak&quot;, a &quot;felkentek&quot;, az &quot;ártatlanok&quot;, az &quot;apostolok&quot; - korunkban a proletariátus) megváltó szerepét, akiknek szenvedései arra hivatottak, hogy megváltoztassák a világ ontológiai állapotát. Az osztály nélküli társadalmat és a történelmi feszültségek belőle fakadó eltűnését már pontosan leírja az aranykor mítosza, amely e korban számos hagyomány szerint a történelem kezdetét és végét látja. Marx ezt a tiszteletre méltó mítoszt egy teljesen zsidó-keresztény messiásideológiával bővítette: gondoljunk csak arra, milyen profetikus és szoteriológiai szerepet szán a proletariátusnak, s gondoljunk a Jó és a Rossz közötti végső harcra; ezt minden további nélkül a Krisztus és az Antikrisztus közötti apokaliptikus harccal azonosíthatjuk, amelyből természetesen az előbbi kerül ki győzedelmesen. Marx jellegzetes módon átveszi a történelem abszolút végpontjára vonatkozó zsidó-keresztény eszkatologikus reményt, s ebben eltér más historicista (pl. Croce és Ortega y Gasset {{ref|lxxix}}) filozófiáktól, amelyek a történelmi feszültségeket az emberi berendezkedés lényegéhez tartozónak és ezért teljesen sohasem megszüntethetőnek tekintik.

De nemcsak a &quot;kisvallásokban&quot; és a politikai misztikában bukkanunk álcázott és deformálódott vallásos viselkedésmódokra: ezek olyan mozgalmakban is fellelhetők, amelyek fennhangon világinak, sőt vallásellenesnek nevezik magukat. A mezítelenség kultuszában vagy az abszolút szexuális szabadságért síkraszálló mozgalmakban olyan ideológiákat kell látnunk, amelyekben felismerhetők a &quot;paradicsom utáni honvágy&quot; nyomai, a vágyakozás arra a paradicsomi állapotra, amely a bűnbeesés előtt uralkodott, amikor még nem volt bűn és szakadás a test vágyakozásai és a lelkiismeret között.

Azt is érdekes megfigyelni, hogy hány beavatási elem van még ma is korunk nem vallásos emberének cselekedeteiben és gesztusaiban. Természetesen nem említjük azokat a helyzeteket, amelyekben lefokozott formában él tovább a beavatás néhány fajtája: például a háborút, mindenekelőtt a párharcokat (különösen a repülőknél), amelyekben a hagyományos harci beavatásra hasonlító &quot;vizsgák&quot; fordulnak elő, annak ellenére, hogy a harcolók ma már nincsenek tudatában &quot;vizsgáik&quot; mélyebb jelentésének, s ezért aligha van részük azok tágabb mitikus beavató hatásában. Még az olyan sajátosan modern technikák, mint a pszichoanalízis is őrzik a beavatási &quot;mintát&quot;. A beteget felszólítják, hogy mélyen merüljön el magába, hagyja újból megelevenedni múltját, kerüljön újra szembe traumatikus élményeivel. E veszélyes eljárás formailag a pokolra szállásra és a &quot;szörnyetegekkel&quot; való összecsapásra hasonlít, amelyek a beavatásnál játszanak szerepet. Miként a beavatottnak győztesen kellett kikerülnie e próbákból, miként a teljesen felelős, a szellemi értékekre nyitott létezésbe lépés előtt &quot;meg kellett halnia&quot; és &quot;fel kellett támadnia&quot;, úgy kell szembeszállnia az analizált modern embernek szellemekkel és szörnyekkel benépesített &quot;tudattalanjával&quot;, hogy ott lelje fel a lelki egészséget és integritást, s ezáltal a kulturális értékek világát.

A beavatás oly szorosan kötődik az emberi egzisztencia létmódjához, hogy a modern ember sok cselekedetében és gesztusában még mindig beavatási eljárások ismétlődnek meg. Az &quot;életért folyó harcban&quot;, valamilyen hivatás vagy pálya &quot;megpróbáltatásaiban&quot; és &quot;nehézségeiben&quot; gyakran bizonyos beavatási próbák térnek vissza: a &quot;csapásokban&quot;, amelyeket rámérnek, a &quot;szenvedésekben&quot; és erkölcsi vagy akár fizikai &quot;kínzásokban&quot;, amelyeken keresztülmegy, &quot;méri meg&quot; magát az ifjú ember, ismeri fel lehetőségeit, ébred erejének tudatára, s válik végül önmagává, ugyanakkor szellemileg felnőtté és teremtővé (természetesen a modern értelemben vett szellemiség keretei között). Mert minden emberi létezés vizsgák során, a &quot;halál&quot; és a &quot;feltámadás&quot; ismétlődő élménye révén jön világra. A vallás látókörén belül ezért szokás a létezést a beavatásra alapozni; sőt szinte azt mondhatnánk, hogy az emberi létezés, amennyiben beteljesedett, maga is beavatás.

A vallásnélküliek többsége így még mindig hurcol pszeudovallásokat és lesüllyedt mitológiákat. Ezen nem is szabad csodálkoznunk, hiszen már láttuk, hogy a profán ember a homo religiosus leszármazottja, és nincs módjában semmisnek tekinteni a saját történelmét, szőröstül-bőröstül megszüntetni vallásos elődeinek viselkedését, akik azzá tették, ami. Annál is kevésbé, mert létezése nagyrészt olyan impulzusokból táplálkozik, amelyek lénye mélyéből fakadnak, abból a tartományból, amelyet tudattalannak neveznek. A tiszta észember a valóságban sehol sem fellelhető absztrakció. Minden emberi lény tudatos tevékenységből és irracionális élményekből tevődik össze. A tudattalan tartalma és struktúrája pedig meglepő hasonlatosságot mutat a mitológiák képeivel és alakjaival. Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy a mitológiák a tudattalan &quot;termékei&quot;; a mítosznak ugyanis éppen az a létmódja, hogy mint mítosz nyilatkozik meg, tehát azt adja tudtul, hogy valami példaszerűen nyilatkozott meg. A mítosz éppoly kevéssé a tudattalan &quot;terméke&quot;, ahogy a Bovaryné sem egy házasságtörésé.

Nem: a tudattalan tartalmai és struktúrái időtlen, főként kritikus léthelyzetek eredményei, s ezért jellemző a tudattalanra a vallásos aura. Mert minden egzisztenciális válság újból kérdésessé teszi a világ valóságát és az ember jelenlétét a világban : tehát tulajdonképpen ,;vallási&quot; válság, mert ősi kultúrfokon a lét egyet jelent a szakrálissal. Mint láttuk, a szentség élménye alapozza meg a világot, s a legelemibb vallás is elsősorban ontológia. Másként kifejezve: amennyiben a tudattalan számtalan egzisztenciális élmény eredménye, annyiban feltétlenül a különböző vallási univerzumokra hasonlít, Mert a vallás minden egzisztenciális válság példaszerű megoldása. Nemcsak azért példaszerű ez a megoldás, mert végtelenül sokszor ismételhető, hanem azért is; mert transzcendentális eredetet tulajdonítanak neki, következésképpen úgy fogadják be, mint egy másik, emberfeletti világból származó kinyilatkoztatást. A vallási megoldás nemcsak megszünteti a válságot, hanem egyúttal nyitottá is teszi a létezést olyan értékekre, amelyek már nem a véletlentől függenek és nem magánjellegűek; általa tehát az ember túlléphet személyes adottságain és eljuthat a szellem világába.

Nem feladatunk itt felsorolni mindazokat a következményeket, amelyek a tudattalan tartalma és struktúrája, valamint a vallás érvényessége közötti összefüggésből adódnak. Csak azért akarunk utalni erre az összefüggésre, hogy megmutassuk: lénye legmélyén még a nyíltan vallástalan ember is vallásilag tájékozódó viselkedést őriz. A modern ember &quot;magánmitológiái&quot; - álmai és álmodozásai - azonban már nem emelkednek a mítoszok ontológiai rangjára. Ennek éppen az az oka, hogy ezeket nem az egész ember éli meg, s ezért ezek nem alakítanak át példaszerű helyzetté valamilyen magánhelyzetet. Ugyanígy a modern ember álom- és fantáziaélményei, noha formai értelemben &quot;vallásiak&quot;, már nem állnak össze - mint a homo religiosus-nál - világnézetté, és nem alapoznak meg semmilyen viselkedésmódot. Egy példával talán még jobban megvilágítható a különbség e kétfajta élményvilág között. A tudattalan szakadatlanul számtalan jelképet szállít a modern embernek, s mindegyik szimbólumnak meghatározott üzenetet kell átadnia, meghatározott küldetést kell teljesítenie, aminek célja megőrizni vagy helyreállítani a lelki egyensúlyt. A szimbólum, mint láttuk, nemcsak a világot teszi &quot;nyitottá&quot;, hanem az embert is eljuttatja az egyetemeshez. Segítségével az ember elhagyja privát helyzetét, s &quot;megnyílik&quot; az általános érvényű és egyetemes előtt. A szimbólumok felélesztik az individuális átélést, és azt szellemi aktussá, a világ metafizikai megragadásává alakítják át. Bármely fa előtt, amelyet a világfa jelképének és a kozmikus élet képének fog fel, a premodern társadalom embere a legmagasztosabb szellemiséghez találja meg az utat, mert ha megérti a szimbólumot, képes az egyetemest átélni. A világ vallásos szemlélete és az ehhez tartozó ideológia lehetővé teszi, hogy értékelje, s &quot;kinyissa&quot; az egyetemes felé ezt az egyéni élményt. A fa képe a modern vallástalan ember képvilágában is gyakorta felmerül, méghozzá .mélyebb-életének és annak a drámának a rejtjeleként amely tudattalanjában játszódik, s amelytől lelki-szellemi életének integritása és ezáltal egész létezése függ. Amíg azonban a fa szimbóluma nem éleszti fel az ember egész tudatát és nem &quot;nyitja ki&quot; az egyetemes felé, nem mondhatjuk, hogy teljesen betölti feladatát. Ilyen esetben csak részben &quot;menti ki&quot; az embert egyéni helyzetéből; mint például ha elősegíti valamilyen belső válság leküzdését, s visszaadja az embernek átmenetileg fenyegetett lelki egyensúlyát; ezzel nem emeli fel a szellemiséghez, nem tárja fel előtte annak valóságos szerkezetét.

Tehát a modern társadalmak vallástalan embere ugyan tudattalanjának aktivitásából még mindig táplálékot és támaszt merít, ám a voltaképpeni vallási világot már sem meglátni, sem átélni nem képes. A tudattalan megoldásokkal szolgál létezésének nehézségeire, s ebből a szempontból a vallás funkcióját is betölti. Bizonyos szempontból szinte azt is mondhatjuk, hogy az önmagukat vallástalannak nevező modern emberek homályos tudattalanjában a vallás és a mitológia &quot;okkulttá&quot; vált -ami azt is jelenti, hogy az ilyen embereknek lelkük legbensejében lehetőségük van visszanyerni az élet vallásos tapasztalását. Keresztény álláspontról azt lehetne mondani, hogy a &quot;nemvallásosság&quot; az ember új &quot;bűnbeesésének&quot; felel meg; a vallástalan ember elveszítette a képességet a vallás tudatos átélésére és ezáltal megértésére és elismerésére is, ám lénye legmélyén még mindig őrzi a vallás emlékét, miként az első &quot;bűnbeesés&quot; után ősének, az ősembernek, szellemileg bármily vakká vált is, annyi megismerő ereje mégis maradt, hogy isten nyomait még fellelte a világban. Az első &quot;bűnbeesés&quot; után a vallásosság a megkínzott tudat szintjére süllyedt, a második után még mélyebbre, a tudattalan szakadékába zuhant; immár azzá lett, &quot;amit elfeledtünk&quot;.

Itt végződnek a vallástörténész megfontolásai, s kezdődik az a kérdéscsoport, amely a filozófus, a pszichológus és a teológus illetékességi körébe tartozik.

== A kötetben előforduló idegen szavak és kifejezések ==

Ab initio - kezdetben; azaz: az idők kezdetén
Ab origine - kezdettől fogva
Antropokozmikus - a kozmosznak a konkrét, fizikai, emberi lény mintájára való felfogása
Antitípus - előkép, képmás
Archetípus - őskép
Axis mundi - világtengely
Coincidentia oppositorum - ellentétek egybeesése .
Dei otiosi - tétlen istenek
Deus absconditus - rejtőzködő isten
Eszkatológia - a végső dolgokról szóló tanítás, az egyén és a teremtés befejezett voltába vetett hit
Gnószisz - megismerés, ismeret
Hierogámia - isteni szerelmi egyesülés
Hierophánia - a szent valóság megnyilatkozása
Homo religiosus - vallásos ember
Humi positio-földrehelyezés; vagyis: az újszülött, ill. a haldokló lefektetése a puszta földre
Illud tempus - amaz idő; azaz: őseredeti idő, eredetidő vagy az evangéliumok által lezárt időszak
Imago mundi - a világ tükörképe
Imitatio dei - isten utánzása, isten követése
In aeternum - az örökkévalóságban
Incipit vita nova - új élet kezdődik
In illo tempore - amaz időben; azaz: az őseredeti időben
In principio - kezdetben; azaz az idők kezdetén
Kozmológia - a világmindenség térbeliségével és időbeliségével foglalkozó elmélet vagy tudomány
Kozmogónia- a világteremtés vagy a világegyetem kialakulásával foglalkozó elmélet
Majestas - fenség, felség, méltóság
Mysterium tremendum - rémítő titok
Mysterium fascinans - felcsigázó titok
Neofita - valamely vallásra újonnan áttért személy, ill: valamely elmélet újdonsült követője
Numen - istenség
Omphalos - a föld köldöke
Ontophánia - önmagát-megmutatás, a való lét feltárulása
Orbis terrarum - földteke
Orientatio - irányulás
Roma quadrata - a négyszögű Róma; vagyis: az ősi Róma palatinusi városrésze
Szoteriológia - megváltástan
Tabernákulum - szentségház, szentségtartó, szentély
Theophánia - az istenség, ill. az isteni valóság megnyilatkozása
Terra mater - Földanya
Universalis columna - a mindenség oszlopa

== Jegyzetek == 
#{{note|i}} Rudolf Otto (1869-1914) - német teológus. A vallás lényegének és kifejezésformáinak tudományos megismerésére törekedett. Véleménye szerint e megismerést az Isten előtt érzett &quot;elborzadás&quot; teszi lehetővé, mely érzés mintegy objektiválja az isteni lényegben megmutatkozó bensőséget. Fő művében - Das Heilige (A szent), 1917-ben jelent meg posztumusz kiadásban - a vallás irracionális tartalmának kifejezésére a Numinose fogalmat alkalmazza, mely önnön &quot;felcsigázó rejtelmességével&quot; (mysterium fasciínans) az embert rettegésben tartja (mysterium tremendum).
#{{note|ii}} A filozófiai antropológia, a fenomenológia és a pszichológia tárgya - e tekintetben Eliade mindenekelőtt Lucien Lévy-Bruhl antropológiai kutatásaira támaszkodik, s ezen belül is a következő kötetekben kifejtett megállapításokra: Le surnaturel et la nature dans le mentalité primitive, Paris 1931; La mythologie primitive, Paris 1935 ; L'expérience mytique et les symboles chez les primitifs, Paris 1938. Filozófiai fogalomtárának kialakításakor pedig Edmund Husserl és Martin Heidegger munkáiból inspirálódott. Így a világban-lét kategóriájának Eliade által is alkalmazott értelmezése Heidegger Sein und Zeit c. korszakalkotó művében nyert először megfogalmazást.
#{{note|iii}} Kvakiutl törzs (quakiutl, koskime) - észak-amerikai indián törzs. Tagjai Vancouver szigetének északkeleti vidékét népesítették be. Bővebben lásd: Franz. Boas: Contributions to the Ethnology of the Kwakiutl, New York 1925.
#{{note|iv}} Edward Burnett Tylor (1832•-1917) - angol etnológus, az animizmus tanának megalapítója. E tan szerint minden vallási képzet arra a népi hiedelemre vezethető vissza, hogy nemcsak az élő organizmusoknak, de a tárgyaknak is lelkük van. Tylor úgy vélte, hogy a primitív népek a lelket a lélegzettel, a vérrel stb. azonosították, s ezért a lényeket több lélekkel is felruházták. L. bővebben Taylor: Primitve Culture, London 1873.#James George Frazer (1854-1941) - angol etnológus és klasszika-filológus, vallástörténetkutató. Igen ismert The Golden Bough (London 1890; Az aranyág, Budapest 1965.) c. munkája.
#{{note|v}} Kultúretnológia - a népek, népcsoportok kulturális viselkedés- és szokásformáinak vizsgálatára szakosodott tudomány.
#{{note|vi}} Marabut - ekként nevezték kezdetben egy észak-afrikai mohamedán szekta papját; később a dervisekre alkalmazott általános egyházjogi kifejezéssé vált.
#{{note|vii}} Védikus - a Védák-ban kifejtett, részben rituális, részben népbölcseleti, folklorisztikus szemlélet. A Védák egyébként az óind szanszkrit irodalom legősibb, az i. e. 2. és 1. évezredekben keletkezett művei, melyek a Brahma által tett kinyilatkoztatásokat tartalmazzák. Négy fő könyvből állnak: Rig Véda (himnuszok könyve), Száma Véda (dallamok könyve), Jadzsur Véda (áldozati mondások könyve), valamint az Atharva Véda (a tűz papjának szertartáskönyve). Ezekhez ún. kommentárok kapcsolódnak, mint a Brâhmanák (teológiai magyarázatok), az Áranjakák (általános elmélkedések), a Szutrák (tankönyvek), valamint az Eliade által tárgyalt témák szempontjából legfontosabb ún. Upanisadok (filozófiai értekezések).
#{{note|viii}} Landnáma - a. m. a föld megszerzése, honfoglalás. Izland 9. és 10. században történt elfoglalásának története. Az ehhez kapcsolódó írásos emléket, a Landnabok-okat (a honfoglalás könyveit) a 13. században több szerző állította össze.
#{{note|ix}} Achilpák - az arunta vagy aranda, közép-ausztráliai népcsoport egyik tipikusan kőkorszaki kultúrával rendelkező törzse.
#{{note|x}} Irminsul (vagy Irmin, Irmino, Ermin) - Tacitus szerint a germánok egyik törzsének, a herminonáknak az őse, Mannus fia.
#{{note|xi}} Fuldai Rudolf- a 9. századi németországi írásos emlékek közül az ún. Fuldai évkönyvek (Annales) számítanak mind terjedelemben, mind pedig forrásértékben a legjelentősebbeknek; ezeket a város bencés rendi kolostorában vetették papírra a 800-as évek elejétől közel egy évszázadon át. Fuldai Rudolf 839-863 között vezette a feljegyzéseket, melyekről történészek egybehangzóan megállapítják, hogy megbízhatóságuk miatt hivatalos okmányoknak is tekinthetők.
#{{note|xii}} Flores szigete - Indonéziához tartozó sziget, kőkorszakbeli kultúrával rendelkező őslakossággal.
#{{note|xiii}} Zarathusztra (i. e. 630-553) - perzsa vallásalapító. Baktriában működött, de az élő áldozatot bemutató Mithrász-kultusz elleni fellépése miatt idővel száműzték onnan. A neki tulajdonított himnuszok és meditációk az Avesztá-ban, a perzsák szent könyvében maradtak fenn.
#{{note|xiv}} Zikkurat (ziqqurat) - magas építmény, a nagyobb mezopotámiai városok kultikus központja. Négyszögletes tömbökből álló, felfelé lépcsőzetesen keskenyedő torony, melynek tetején egy, az istenség szobrát őrző helyiség található. Legismertebb a babiloni zikkurat, mely az i. e. 2. évezred elején épült, s az i. e. 6. században történt újjáépítéséhez fűződik a Bábel tornyáról szóló mítosz.
#{{note|xv}} Yoma - a hátsó-indiai Iravadi-völgyet két oldalról határoló hegyvonulat; nyugati vonulatának neve Arakan-Yoma, keleti vonulatáé Pegu-Yoma.
#{{note|xvi}} Marduk (héberül: Merodach) - kezdetben Babilon város istene, majd Hammurabbi birodalmi istenné tette. Iliâmat- a babiloni mítoszvilág ősanya-istene. A tenger életet fakasztó, sós vizét jelképezi. Keserves harcok eredményeként Marduk legyőzte őt, kettéhasította testét, melynek egyik feléből az eget, másik feléből a földet teremtette meg.
#{{note|xvii}} Le Corbusier (eredeti neve: Charles Édoudard Jeanneret; 1887-1965) - svájci származású építész, festőművész, szakíró. A legmodernebb építészeti törekvések fűződnek nevéhez.
#{{note|xviii}} Hamita és hamitoid pásztornépek - a bibliai Hám névből származó elnevezés. Antropológiai értelemben Észak- és Északkelet-Afrika europid népeit nevezik így, a sémi népek kivételével. Tágabb értelemben a hamita nyelveket beszélő (=hamitoid) népek és törzsek neve.
#{{note|xix}} Arta-híd balladája - Arta, görög város, a görög metropolita egykori székhelye. Középkori építményei vallási és közigazgatási célokat szolgáltak, s ezekhez széles mondakör társult, közöttük az idézett ballada is. Arges-kolostor balladája - témájában az erdélyi Kőmíves Kelemen balladájával rokon alkotás. Bővebben lásd: Majland Oszkár: Az árgesi zárda mondája és annak egy hunyadmegyei variátiója, Déva 1885.
#{{note|xx}} Gudea - babiloni fejedelem, az i. e. 2. évezredben élt. Nevét a legősibb sumér iratok őrizték meg.
#{{note|xxi}} Szénakherib (i. e. 705-681) - asszír király, Babilon meghódítója. Ő építette ki és tette világtörténeti jelentőségűvé Ninivét. Fiai gyilkolták meg.
#{{note|xxii}} Koszmász Indikopléusztész (vagyis: Indiátjárt Kozma) - alexandriai görög geográfus az i. e. 6. századból. Mint kereskedő és utazó bejárta Kelet-Afrikát, Indiát és Ceylont. Később szerzetes lett, és mint ilyen a bibliai világkép földrajzi és történeti felsőbbrendűségét igyekezett bizonyítani a ptolemaioszi világszemlélettel szemben.
#{{note|xxiii}} Jokutok - indián nép, tagjai a Sierra Nevada lábánál élnek. A jokutok valaha a legnépesebb kaliforniai etnikai közösségnek számítottak. A legutóbbi időkig mintegy negyven törzs szövetségét alkották, ma azonban tagjainak száma már alig éri el a hatszázat.
#{{note|xxiv}} Jukik - észak-amerikai indián nép; eredetileg a mai Tennessee-t és Észak-Georgiát népesítették be, később Oklahomában alakítottak ki számukra rezervátumokat. Lélekszámuk ma alig éri el az ezret.
#{{note|xxv}} Algonkinok - a Nagy-tavak északi részén élő indián törzs.
#{{note|xxvi}} Sziúk - igen jelentős észak-amerikai indián nép. Fő törzseik: a dakoták, asszibiboinok, apszarokák, vinebágok, mandanok és omahák. Ma mintegy negyvenezer leszármazottjuk él Kanadában és az USA-ban.
#{{note|xxvii}} Dakoták - sziú törzs; lásd a 26. jegyzetet.
#{{note|xxviii}} Akîtu-szertartás - a babiloni rituális ünnepek csúcspontját jelentő kivonulási szertartás az &quot;akîtu-házhoz&quot;.
#{{note|xxix}} Hettiták - az i. e. 2. és 1. évezred között, Kisázsia középső és keletit részén élő, indoeurópai nyelvet beszélő népek gyűjtőneve.
#{{note|xxx}} Albiruni (teljes neve: EI-Usztad Abul Reihan Mohanimed Ben Ahmed Zein ad-Din el-biruni) - arab történész és csillagász, 1039 körül halt meg. Beutazta Indiát, megismerkedett az ottani kultúrával, elsősorban az indiai filozófiával és természettudománnyal. Írt az indiai helyértékű számokról, és földrajzi helymeghatározásai is ismertek. Főműve: Canon el Musadi seu Tractatus geographico-astronomicus.
#{{note|xxxi}} Hubert és Mauss - M. Mauss et H. Hubert: Mélanges d'histoire des religions, Paris 1909.
#{{note|xxxii}} Netsilik-eszkimók - Alaszkában élő eszkimó törzs; az indiánok közvetlen leszármazottai.
#{{note|xxxiii}} Uitoto-kannibálok - a tupu nyelvcsaládhoz tartozó nyelvjárást beszélő, dél-amerikai indián törzs. Tagjai jellegzetes füldíszt viselnek; a törzs innen kapta az Orejones (nagyfülű) melléknevet.
#{{note|xxxiv}} Szamária elpusztítása - Salamon (kb. i. e. 970-931) halála után a királyság széthull, és az egykori birodalom tíz északi törzsének szövetségéből létrejön Izrael. Szamária ennek a fővárosa, melyet II. Szargon (i. e. 721-705) elfoglalt és asszír tartománnyá tett. Lásd erre vonatkozóan: 2 Kir. 17, 26-41.
#{{note|xxxv}} Hegel a zsidó-keresztény ideológiához kapcsolódik - Eliade itt arra az európai történelemfelfogásra utal, mely az Ó- és Újtestamentum időfelfogásában gyökerezik. Az Ótestamentumban az idő csak ama reveláció függvényében értelmezhető, mely révén Isten, mint e dimenzióban szabadon közlekedő lény, a történelem alkotójaként megnyilvánul. Az Új-testamentum időkoncepciójában az a linearitás tapasztalható, amely az összefüggések logikai egymásutániságát empirikusan képes követni. Hegel filozófiáiában a történelem teremtőereje - a világszellem alakjában - az ótestamentumi revelációt éppúgy tartalmazza, mint az oksági összefüggések újtestamentumi indíttatásokat őrző logikai meghatározottságát.
#{{note|xxxvi}} A historizmus és az egzisztencialista filozófiák időfogalmai - mindkét filozófiai felfogás századunk alapvető létélményeinek megragadását tűzte ki célul; mindkettőt az azonos léthelyzetek &quot;örök visszatérte&quot; inspirálja s annak az eredendő tragikumnak a bevallása, mely időzítettségét tekintve lényegében mindig azonosnak tekinti - és nem &quot;tágulónak&quot; - az emberi nem egzisztenciális, illetve történeti lehetőségeit.
#{{note|xxxvii}} Naturizmus - Albert Réville (1825-1906) francia valláskutató által bevezetett fogalom, mellyel azt az - animizmussal ellentétes (vö. a 4. jegyzettel) - lélektani és vallástörténeti irányzatot szokás jelölni, amely a természeti jelenségek kultuszát tekinti a vallás ősformájának. Lásd bővebben: Réville: Les religions des peuples non-civilisés, Paris 1883.
#{{note|xxxviii}} Természetvallás - az ősi népek kultikus gyakorlatát nevezik ma így. Kezdetben csak a fetisizmus (bálványimádás) számított természetvallásnak, majd az e századi etnológiák ennek a körébe vonták az animizmust (a világmindenséget átlelkesítő szellem tanát), a manizmust (az ősök kultikus tiszteletét), a sámánizmust (a szellemekkel való érintkezés kultikus gyakorlatát) és a totemizmust (az emberi, állati és növényi világ kultikus egybekapcsolását) is.
#{{note|xxxix}} Maorik - Új-Zéland északi részén élő, polinéziai eredetű néptörzs, mintegy százhúszezres lélekszámmal.
#{{note|xl}} Akposso négerek - Togo központi területein élő, kis létszámú törzs.
#{{note|xli}} Selknamok - tűzföldi bennszülött törzs; tagjait gyakorta szokás onaonoknak nevezni. Jellegzetesen magas növésűek és vadászattal foglalkoznak. Nyelvük a patagóniai indiánokéval rokon.
#{{note|xlii}} Andamanok - alig pár száz főt számláló bennszülött törzs, a Burma partjaitól nem messze fekvő Andaman-szigetek lakói. Kultúrájukra vonatkozóan lásd bővebben: A. Radcliff- R. Brown: The Andaman Islanden, Cambridge 1933.
#{{note|xliii}} Jorubák - Nigériában és Dahomeyben élő, közel három és fél millió lelket számláló, antropológiai szempontból a szudáni négerekhez tartozó nép, akik valaha rendkívül szervezett kultúrával rendelkeztek. Birodalmuk a 11. és 18. század között állott fenn, központosított, kettős hatalmi vezetéssel (isten-királyság és világi fensőbbség). Lásd bővebben: S. Johnson: The History of the Yoruba, London 1921.
#{{note|xliv}} Szamojédek - az uráli nyelvekhez tartozó szamojéd nyelveket beszélő népek összefoglaló elnevezése. Közéjűk tartoznak az összesen mintegy ötvenezer főt számláló, és Észak-Európa, valamint Észak-Ázsia területein szétszórtan élő nyenyecek, nganaszanok, szelkupok és enyecek.
#{{note|xlv}} Korjákok - a Kamcsatka-félsziget északi részén élő bennszülött nép; lélekszámuk nem haladja meg a tízezret. Lásd bővebben: W. Jochelson: The Koryak, I-II. Leiden 1908.
#{{note|xlvi}} Ainuk - kelet-ázsiai benszülött nép, tagjai a Szahalin szigeten és a Kuril-szigeteken élnek. A mongol környezetben határozott europid jelleget őriztek meg, ami antropológiai szempontból rendkívül fontossá teszi ezt a népcsoportot.
#{{note|xlvii}} Kulinok - a Victoria államban élő egyik legősibb ausztrál bennszülött törzs, mely a kurnai-val rokon nyelvet beszél.
#{{note|xlviii}} Hererók - a bantu négerekhez tartozó, közép- és délnyugat-afrikai néptörzs; mintegy negyvenezren tartoznak hozzá. Antropológiai és kulturális szempontból a kelet-hamita népekkel mutatnak rokonságot (vö. 18. jegyzet). Lásd még: J. Irle: Die Hereros, Berlin 1906. 216
#{{note|xlix}} Tumbukák - késő kőkori kultúrával rendelkező közép-afrikai néptörzs.
#{{note|l}} Csi nyelv - sokak által beszélt nyugat-afrikai, bennszülött nyelv, melyet néha tvi-nek is neveznek. Leggyakoribb Szudánban, de közvetítő nyelvként használják Togóban és az egykori Aranypart utódállamaiban is.
#{{note|li}} Evék - antropológiai szempontból a szudáni négerekhez tartozó nyugat-afrikai - elsősorban Togót és Dahomeyt benépesítő - törzs. Közel kétszázezer lelket számlál.
#{{note|lii}} Gyriamák - a Kilimandzsáró tövében élő apró néger törzs.
#{{note|liii}} Bantuk - az afrikai négerek legkiterjedtebb csoportja, összlétszámuk eléri a hetvenmilliót. A bantu négerek a kontinens középső és déli részét népesítik be, s a következő népek és néptörzsek tartoznak körükbe: a zuluk, koszák, fengek, szutók, tauk, hererók, kafferek, pangvék. A bantuk egyetlen nyelvcsaládot alkotnak, melyhez mintegy százhetven nyelv és nyelvjárás tartozik.
#{{note|liv}} Negrillek - rendkívül kis létszámú, közép-afrikai pigmeus törzs.
#{{note|lv}} Fang népek - Gabont és a Kongó-medencét benépesítő népek gyűjtőneve. Nyelvük a bantu nyelvcsaládhoz tartozik.
#{{note|lvi}} Oraonok - dravida nyelvet beszélő indiai nép, egymilliónyi ember tartozik hozzá. Az oraonok vallása egyetlen napistenhez kapcsolódik, melynek az istenek és a szellemek kilenc osztálya van alárendelve. A szertartások során állatáldozatokat mutatnak be, melyek korábbi emberáldozatok hagyományát folytatják. Lásd bővebben: S. Ch. Roy: The Oraons af Chota Nagpur, Karachi 1915.
#{{note|lvii}} Tertullianus Quintus Septimius Florens (kb. i. sz. 150-225) - Minucius Felix mellett a legkoraibb egyházi írónak számít. 200 körül szakít egyházával, és beáll egy szekta - a montanisták – körébe. Szigorú erkölcsi elvei és dogmatikai alapon kidolgozott fogalmi meghatározásai korában sajátos, különc magatartásnak számítottak, de az elkövetkező századok teológiai gondolkodását olyan alapkategóriákkal gazdagították, mint: isteni természet, kegyelem, lelkészi szolgálat stb.
#{{note|lviii}} Johannes Chrysostomus (i. sz. 354-407) - vagyis: Aranyszájú Szent János. 398-tól Konstantinápoly pátriárkája, a legkiválóbb egyházatyák egyike. Közismertek az Ó- és Újtestamentumot magyarázó homíliái és vagy kétszáz levele. Működésének legátfogóbb ismertetése: Chr. Baur: Der heilige Johannes Chrysostomus, I-II. Berlin 1929-1930.
#{{note|lix}} Cirill (kb. i. sz. 315-386) - Jeruzsálem püspöke, görög egyházatya. Irodalmi munkásságának gyümölcse huszonhárom katekézis, továbbá Konstantin császárhoz írt levele és egy homília is. Julianus császár ellen írt polémiája jelentős eszmetörténeti emlék (vö. 66. jegyzet).
#{{note|lx}} Justinus, Szent (kb. i. sz. 105-166) - kezdetben az újplatonikus bölcselet követője, majd a kereszténység híve és védelmezője lett. Kései írásaival - támadva a gnosztikusokat és védelmébe véve a logoszról szóló újplatonista-keresztény tant - jelentős mértékben hozzájárult a keresztény vallásfilozófia metafizikai egységének kialakításához.
#{{note|lxi}} Antiokhiai Theophilus- a 2. évszázad legjelentősebb keresztény apologétája. 168 körül antiokhiai püspök lesz. Életéről semmit sem tudunk, műveiről is csak közvetett értesüléseink vannak (Eusebius, Jeromos).
#{{note|lxii}} Római Clementinus (Clemens Romanus) - az apostoli atyák egyike. Levelei közül csak a korinthoszi közösséghez i. sz. 96-ban írt levél számít autentikusnak. A többi a 2. századból származó apokrif.
#{{note|lxiii}} Egyiptomi demotikus szövegek - a. m. demotikus írással írt szövegek. Ez egy egyiptomi népies írásmód, mely rövidítések és betűösszevonások útján keletkezett a hieratikus írásból. Maga is hieroglifának számít, és az egyiptomi etióp uralom idején (i. e. 7. század) jött létre.
#{{note|lxiv}} Taoista halhatatlanok - a taoizmus Lao-ce (i. e. 565 körül) filozófiai működése nyomán létrejövő kulturális, majd vallási mozgalom. A konfucianizmusnak a társadalom egyetemes szempontjait követő elképzeléseivel szemben az egyéni lét értékét hangsúlyozza. A felekezet papjai (tao-ce) &quot;halhatatlanok&quot;.
#{{note|lxv}} Macrobius Theodosius - latin író; i. sz. 400 körül megalkotja a Saturnaliák hét könyvét. Kései Cicero-kommentárjait az újplatonikus szellem hatja át.
#{{note|lxvi}} Flavius Claudius Julianus (i. sz. 331-363) - tudós római császár, akit, mivel elhagyta a keresztény hitet, Apostatának neveztek. Írásaiból két gúnyirat, hetvenkilenc levél és öt epigramma maradt fenn, valamennyi görög nyelven. A keresztény hit ellen írt vitairatából csak néhány idézetet ismerünk, melyek Cirill, Jeruzsálem püspökének ellenirata közvetítésével maradtak az utókorra (vö. 59. jegyzet).
#{{note|lxvii}} Proklósz Diodokhosz (i. sz. 411-485) - az újplatonizmusnak klasszikus formát adó filozófus. Plotinosz követőjének számít, akit azonban mind ontológiai (a lét-létező-elgondolható hármassága metafizikus egységként megelőzi az isteni egyetemességet), mind gnosztikus (az allegorikus és szimbolikus &quot;világmegfejtés&quot;) szempontból átértelmez. Az őselv számára eszmei tartalommal telítődik.
#{{note|lxviii}} Léon Bloy (1846-1917) - francia író, újságíró. Elkötelezett szociális érdeklődés jellemzi publicisztikáját. Mint mélyen hívő katolikus, regényeiben gyakorta érint apokaliptikus témákat, melyek az istentelen és igazságtalan jelenkorból valamiféle kiutat igyekeznek mutatni (Au seuil de 1'Apocalypse, Paris 1916.). Összes művei 1947 és 1948 között jelentek meg húsz kötetben.
#{{note|lxix}} Neolitikus szántóvetők - Eliade itt az Európát az i. e. 5. és 2. évezred között benépesítő ún. újabb kőkori emberről beszél. Minden bizonnyal a szántóvető életmód játszotta a fő szerepet abban, hogy a kor embere, ill. embercsoportjai állandó lakhelyet kerestek maguknak, s ez megteremtette a szervezett gazdálkodás és eszközkészítés lehetőségeit.
#{{note|lxx}} Karadjerik - Ausztrália északkeleti részén honos kis létszámú, bennszülött nép.
#{{note|lxxi}} Dogonok - a Szenegál és Nigéria közötti térséget benépesítő, viszonylag nagy, mintegy kétmillió lelket számláló néger nép; kultúrájában erős mandingó és fulba befolyás érvényesül.
#{{note|lxxii}} Omahák - Észak-Amerika Nebraska államában ma már csak csekély számban élő indián törzs, a dakota indiánok egyik ága (lásd a 26. és 27. jegyzetet).
#{{note|lxxiii}} Tantrizmus - a brahmanizmusból i. sz. 500 körül kivált ún. Tantra-szekta vallási tana, mely Sivát és nejét, Párvásit tekinti főisteneinek.
#{{note|lxxiv}} Lancelot - utalás Lancelot de Lac, brit breton mondák hősére, aki Arthus király hitvese, Geniévre királyné iránt érzett bűnös szerelme büntetéseképp, embertelen szenvedések árán sem tudott rálelni a Szent Gráka. A ballada irodalmi feldolgozása az egyik legismertebb ófrancia alkotásnak számít: Chrétien de Troyes: Lancelot ou le Chevalier ŕ le Charette.
#{{note|lxxv}} Télosz (?????) - eredeti jelent?se: c?l, vég, határ. Átvitt értelemben teljességet, beteljesülést jelent, és egyes szövegekben a vallási idealitás legfőbb okát is így jelölték.
#{{note|lxxvi}} Mandja és banda afrikai törzsek - a Felső-Nílus vidékén élő két apró néger törzs.
#{{note|lxxvii}} Menádok (µat?????) - a. m. &quot;őrjöngők&quot;; monda szerint Dionüszosz dajkái és kísérői.
#{{note|lxxviii}} 78. Amnión. . . khorión (?µ????)) - az amnión már eredetileg is azt az áldozóleplet jelentette, amellyel az áldozati állatot lefedték, illetve azt az edényt, melybe az állat vérét felfogták. A khorión jelentése: bőr, szíj, nyersbőr.
#{{note|lxxix}} Croce és Ortega y Gasset - Benedetto Croce (1866-1952), olasz filozófus, esztéta. Elméleti munkássága a történelem teoretikus és akarati elemeinek gondos megkülönböztetésére épült, s arra a felismerésre, hogy e két historikus szféra ellentéte képes csak az értékek realitását biztosítani. José Ortega y Gasset (1883-1955), spanyol filozófus. A heideggeri fundamentális ontológia alapján a történeti realitás lételméleti szerkezetét és konstrukciós összetevőit vizsgálta. A tények - közöttük a történeti tények - vonatkozáskörét az egyénre koncentrálta, melynek akarati képességében vélte felismerni a &quot;radikális valóságot&quot;.

[[Kategória:Filozófia]] [[Kategória:Esszék, tanulmányok]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>A jóga titkos tanításai</title>
    <id>268</id>
    <revision>
      <id>5705</id>
      <timestamp>2006-12-03T10:05:20Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>Gubbubu</username>
        <id>3</id>
      </contributor>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     = Paul Brunton
| cím        = A jóga titkos tanításai
| szakasz    =
| előző      =
| következő  =
| megjegyzés = INDIA ŐSI, EDDIG NYILVÁNOSSÁGRA NEM HOZOTT IGAZSÁGFILOZÓFIÁJA
}}

==I. fejezet==

TÚL A JÓGÁN

Minél több van már mögöttem e földi élet vándorútján, annál jobban felismerem, hogy nemcsak a népszerű ostobaságtól olyannyira hipnotizált és a tradicionális mesékkel megcsalt individuális emberek, embercsoportok, kormányok vagy népek hibáztathatók egyedül az emberi faj jelenleg tapasztalható elszomorító és szánalmas helyzetéért, hanem a következő három alapkérdéssel kapcsolatban megmutatkozó általános tudatlanság is:

&quot;Mi a világ értelme és a tapasztalat jelentése?&quot;

&quot;Mi vagyok én?&quot;

&quot;Mi a lét célja?&quot;

Meglepő pontossággal észleltem, hogy ennek a tudatlanságnak a megszüntetésével mindennél többet lehetne tenni, hogy tartós béke valósulhasson meg ezen a zaklatott földön.

A világprobléma lényege bonyolult korunk számára túl egyszerű, hogy fölismerje: valamennyi tett az elme rejtett forrásából ered, és az emberek csak akkor fognak helyesen cselekedni, ha előbb megtanulnak helyesen gondolkodni. Cselekedeteik sohasem lehetnek jobbak, mint gondolataik, mivel a láb zajos és hallható lépteit az elme nem hallható elhatározásai döntik el és irányítják. A világ keserű szenvedései és bestiális bűnei csak annak a betegségnek a tünetei, amelynek oka ez a régi tudatlanság, és amelynek az egyetlen gyógyszere az új tudás megszerzése. Minden intelligens, ésszel gondolkodó emberi lénynek, aki tudatosan vagy félig tudatosan egy jobb élet után vágyakozik, kikerülhetetlen kötelessége, hogy ne merüljön szellemi tétlenségbe és tunyaságba, hanem kitartóan keresse a választ ezekre a kérdésekre, vagyis ne nyugodjon addig, míg az Igazságot meg nem találta.

Közhelynek számító kijelentésnek tűnik, hogy jelenleg semmi eddigivel össze nem hasonlítható világhelyzetben élünk. Az írásos történelem korszakának kritikus helyzetében születtünk a Földre. E század kezdetétől számítva, de kisebb mértékben már néhány száz évvel korábbi időponttól kezdve is bizonyos új gondolatáramok, érzések és cselekedetek egész Földünket erősen felkavarták. A háború mindezeket csak teljesebb és drámaibb megvilágításba helyezte. A régebbi korok lassú krónikája jelentéktelennek tűnik korszakunkéval összehasonlítva. A látni nem tudó tömegek zavarodottan állnak ikonoklasztikus változásai előtt, és tétovázva szemlélik az elsöprő eseményeket. Mars kínpadra vonszolta Földünket. Nemezis, a büntető igazság istennője félelmetes bíróként jár a nemzetek között, mérleggel a kezében. Mégis minden nép vakon megy tovább abban az egyik legnagyobb jelentőségű átmeneti korszakban, amelyet az emberiség valaha is átélt.

A filozófia szemszögéből nézve korunk hét olyan új transzformáló sajátossággal rendelkezik, amelyek e könyv megjelentetéséhez alapvetően hozzájárultak, ill. döntő szerepük volt benne.

Az első nevezetes sajátosság az, hogy a közlekedés, távközlés faluk, városok, országok és kontinensek között - a vasút, autóbuszok, autók, hajók és repülőgépek jóvoltából - hihetetlen mértékben fejlődött. Így földünk összezsugorodott és az emberiség önkéntelenül közelebb került egymáshoz. Ez a közlekedésben megnyilvánuló fejlődés alapvetően megnövelte az emberek millióinak tér-érzését. Szomszédaikkal, idegenekkel és külföldiekkel személyes érintkezésbe kerültek ezáltal, így tanúi lehetünk annak, ahogyan az egyes fajok kultúrái egymásra hatnak, ahogyan az eszmék, gondolatok és szemléletmódok terjednek. Olyasvalami történik ily módon a világgal, amihez hasonló ennek előtte, a feljegyzett történelem során soha nem történt még. Az eszmék nem elszigeteltek többé - hacsak nem a brutális erőszak következtében és akkor is csak rövid időre. Ennek egyik nem kellőképp értékelt következménye az, hogy így az ázsiai bölcsesség hangja ma már hallható Európában és Amerikában is.

Korunk második sajátsága az, hogy óriási mértékben megnőtt a dolgozó osztályok politikai státusa, és gazdasági életszínvonala, ha azt a két-három generációval korábbival hasonlítjuk össze. Ez az önbecsülés növekedéséhez vezetett bennünket, ami régebben, az örökölt jobbágyi sorshoz láncolva nem lehetett meg bennünk. A nemesség átadta - kétségtelenül nem önként - a jogart a népnek, a nép pedig határozottan vagy határozatlanul, diktatórikusan, ellentmondást nem tűrően használja ezt a jogart. Ennek a példa nélkül álló emancipációnak azonban legfontosabb következménye az, hogy a tömegek érdeklődése túljutott a mindennapi élet gondjain. A vallás, politika és kultúra nagyobb kérdései és vitatható pontjai már nem esnek teljesen kívül a tömegek által elérhető határokon.

A harmadik sajátság az, hogy felszámolódott a tömeges írástudatlanság, demokratizálódott a nevelés és oktatás. A tudás manapság már nem csak a szerencsés kiválasztottak privilégiuma. Az ingyenes és kötelező iskoláztatás egyetlen század alatt is csodálatos változást hozott azokban az egyszerű emberekben, akiket azelőtt a despota uralkodó osztály gyermekként kezelt. A köznevelés elterjedése az egész világon azzal az eredménnyel járt, hogy a tömegek ma már jóval tanultabbak és tapasztaltabbak, mint valamikor voltak. Ma már túlhaladták azt a gyermekmese szintet, amellyel egykor táplálták őket. Ezer évvel ezelőtt az európai paraszt nem tudott olvasni, még a nevét sem tudta leírni, ma azonban a dolgozó emberek mind Európában, mind pedig Amerikában nemcsak hogy olvasni tudnak, hanem írni is. De a többi kontinensen is hasonló fejlődésnek lehetünk szemtanúi napjainkban, ha azt a fejlődést még nem is érték el, amit Európában és Amerikában.

Nem szabad azonban ezzel kapcsolatban abba a tévedésbe esnünk, hogy az írás-olvasás elsajátításával az ember már képes a helyes gondolkodásra is. A nevelés ui. kétféle lehet: az egyik a tényeket pusztán csak terjeszti és segíti az embereket, hogy ezeket a tényeket emlékezetébe rögzítsék, míg a másik arra törekszik, hogy az embereket megtanítsa helyesen gondolkodni e tényeket illetően. A legtöbb iskolarendszer csak az első kategóriába tartozik, amely csak a tényekre támaszkodik; néhány nevelési rendszer azonban a második kategóriába sorolható, mivel a gondolkodás magasabb képességére épít. A tudás általános és széles körben való terjedése azonban azzal jár együtt, hogy az érdeklődés és felvilágosultság is megnőtt, ami ha kisebb mértékben is, de bizonyos szellemi felébredés kialakulásához vezetett. Az emberek ma sokkal inkább készek, hogy az élet dolgaiban rációjukat alkalmazzák mint régen, bár még nem eléggé érettek ahhoz, hogy ezt az alkalmazást létük döntő tényezőjévé alakítsák. Ezért joggal remélhető, hogy egyre több lesz azoknak a száma, akik a filozófiai beavatást keresik, ha nehezen érthető és mély tantételeit megszabadítjuk a tiltó frazeológia átlátszatlan függönyétől és világosabb, könnyebben érthető szavakkal fejezzük ki azokat.

A negyedik sajátosság az, hogy óriási mértékben megnőtt azoknak a találmányoknak a száma, amelyek a kommunikáció tökéletesítésével kapcsolatosak. A nyomda, a posta, a távíró, a telefon, a mozi és a rádió ma hozzátartozik az életünkhöz, amelyek valamennyien hozzájárulnak az ismeretek gyors terjedéséhez. Ennek az a következménye, hogy a tények, gondolatok, ideák állandóan cserélődnek és mindenhová eljutnak. Ezen túlmenően pedig az ember és az univerzum óriási mértékű evolúciós periódusainak tanulmányozásával a tanult ember kezd hozzászokni ahhoz, hogy roppant méretű idő-egységekben gondolkodjon.

A haladás szerepe elsöpörte a lassan mozgó időről alkotott elképzelésünket. Jelenleg mozgó és nem statikus világban élünk. Az amerikai élet tempója olyan mértékben megnőtt, melyről sem az inkák sem az aztékok nem álmodtak régen. Az európai háztartások gépesítése olyan számtalan napi dolgot tesz lehetővé, amelyek a régi rómaiak pihenési programjában nem szerepelhettek. Százados szokások tűnnek el ma szemeink elől, de azok az emberek, akik egész életüket egy nyugati nagyvárosban töltik el, nem érzékelik annyira ezt a meglepő változást, mint azok, akik életük egy részét egy keleti faluban élik le, távol korunk és tudományunk minden megnyilvánulásától és jellegétől. Az emberi elme fejlődése manapság sokkal gyorsabb, mint az előző századokban volt.

A napilapok, újságok a modern életben nagy alakító erővé váltak. Míg a középkor embere egy könyvet sem vehetett magának, mivel akkor a könyvek igen drágák és ritkák is voltak; addig a mai kor embere megveheti mindennap az újságot és az olcsó könyvek is mindennapi életünk részévé váltak. A nyomtatott szövegek nagyban hozzájárultak a tudás, a tudomány terjedéséhez és így ahhoz is, hogy a filozófia megismerése lehetővé váljon. A nyomtatás elterjedésével a csak kevés beavatott számára érthető szövegek korszaka véget ért. Új korszak kezdődött, amely az eddig nem ismert keleti filozófia kevésbé járt útjait is hozzáférhetővé tette a nyugati világ számára.

Az ötödik sajátosság az, hogy a tudomány megjelent az ember intellektuális szintjén is, ami vagy pozitív vagy negatív értelemben befolyásolja korunk emberének elméjét. Európában ez a korszak a tények felismerésével kezdődött: megjelenésével a mesék ideje véget ért. Az emberiség a primitív varázslás korából a logika és az ész érettebb korszakába lépett át. Az ész korszakának kezdetével a babonák világa szükségszerűen lehanyatlott. Ma a tudományos tények uralják a világot. Kezdünk felnőttekké válni, amikor a primitív, gyermekes locsogás már bosszantja és bántja a fülünket.

A tudomány eredményei korunk meghatározó tényezői: vívmányai betöltik egész életünket, otthonunkat, külső életünket egyaránt. Az új tudományosság új alapokra helyezte az emberi életet, és megváltoztatta időszemléletünket és világnézetünket. Felfedezéseivel az embernek felül kellett vizsgálnia a lét, beleértve saját létének értelmezését is.

A modern tudományos korszak kezdetét Galilei megjelenésétől lehet számítani, aki az addigi hagyományos szemlélettel bátran szembeszállt, és új elképzelését a híres, pisai ferde torony kísérlettel támasztotta alá. A régi szemlélet szerint a világot óriási, önkényesen irányított automatikus gépezetnek tekintették, amit egy kicsinyes Isten teremtett, és szeszélyes, önkényes bíróként ítélt meg. Ezt a képet az új korszak gyökeresen megváltoztatta, és forradalmasította a nyugati szemléletet. A másik ilyen forradalmi változást Röntgen hozta, aki felismerte az atom elektromos jellegét. A tudomány fejlődése azonban nem állt meg ezzel, hanem még inkább erősödött: ma a tudósoknak megint újra kell alkotniuk világképüket. Az univerzum sem egy gépezet többé, de még a pontos képet csak körvonalazni lehet: a tudomány egyre inkább közeledik a filozófia területe felé. Einstein, Planck, Heisenberg, Jeans és rajtuk kívül még többen olyan tudományos tételeket formáltak meg, amelyet sok ezer évvel ezelőtt élt indiai bölcsek már ismertek. Korunk az első olyan időszak, amikor a régi keleti gondolkodás nyugati terminusban - vagyis tudományos módon - ismét kifejezhető, az ősi keleti és a modern nyugati gondolkodás szintetizálható. Európa és Amerika megteremtette az alapot az ázsiai bölcsesség befogadására. Ezen az alapon az ősi tanítás és a modern tudományos szemlélet találkozik végre: a kettő együttesével az igazság olyan univerzális ideológiája alakítható ki, amely eddig nem volt lehetséges.

A hatodik sajátság az, hogy az ipari forradalom következtében a gépek alkalmazásával lényegesen megnőtt az emberek és különösképpen a dolgozó osztályok szabadideje. Igaz ugyan, hogy a mai kor embere szeret panaszkodni az elfoglaltságára és a szabad idő hiányára, de az is igaz, hogy a barlanglakó ősembernek jóval kevesebb szabad ideje volt, mivel egész élete harcban telt el a Természet erőivel, másokkal vagy a környezetével, a puszta fennmaradásért. Az ember csak akkor volt képes idejét más, magasabb célok megvalósítására is fordítani, amikor ezeket az alapvető problémákat megoldotta. A megelőző korokat figyelembe véve: mikor volt az ember e tekintetben előnyösebb helyzetben, mint most? Ezért az mondható, hogy ha a múltban néhány embernek volt lehetősége a filozófiával foglalkozni, akkor jelen korunkban még több embernek van lehetősége, hogy szabad idejét ennek szentelje.

A hetedik sajátosság az a történelmi tény, hogy a háború utáni időszakok sokakban vallási kételyt támasztanak, és az élet elfogadhatóbb magyarázatát keresik. De amikor egyetlen generáció alatt két olyan pusztító háború söpört végig, olyan méretekben, amilyent a világ eddig még nem látott, és amilyenre még nem volt példa, nem nehéz megjósolni, hogy a háború előidézte sokkhatás megszűntével a hit komoly hanyatlásának lehetünk tanúi.

Az a kétségbeejtő érzés, hogy az élet cél nélküli, minden rétegben el fog terjedni. A vallásnak az embereket etikailag szabályozó ereje jelentős mértékben lecsökken, ami mély társadalmi veszélyt teremt. A nyugtalanság és felfordulás közepette ezeknek a régi szankcióknak a ledöntésével vagy arra van szükség, hogy felülvizsgáljuk és megerősítsük őket, vagy arra, hogy újakkal helyettesítsük. A legtöbb ember ui. nem tud azzal a gondolattal élni, hogy az életnek ne legyen értelme és célja. Ezért új hitet vagy elméletet keresnek, amely a létükhöz megszabja az irányt. Korunkban ezért minden eddigit felülmúlóan tanúi lehetünk ilyen elméletek keresésének. És mivel ezek a változások mindig a legműveltebb osztályok között a legmarkánsabbak, ezért a keresés formái is valószínűleg inkább misztikusak vagy filozófiaiak lesznek, nem pedig vallásosak. A miszticizmus minden valószínűség szerint nagyobb számú követőre talál majd, mint eddig, mivel olyan belső békét kínál, amelyre a háború szörnyűségei után igen nagy szükség van, de a filozófia iránt is - ha kisebb mértékben is - megnő majd az érdeklődés.

Ha e hét tényező egyáltalán jelent valamit, azt jelenti, hogy:

a történelem menetének legélesebb fordulópontjához érkezett el;

az emberiség kulturális fejlődése lényegesen felgyorsult;

az emberi tudásban szemünk előtt egy új és egyedülálló korszak kezd kibontakozni;

az igazság filozófiája iránti érdeklődés lehetősége minden eddiginél nagyobb és szélesebb;

a titoktartás, titkolózás felesleges dologgá válik; és először válik lehetővé, hogy a magasabb nézetek és eszmék az egész világon elterjedhessenek.

Ezenkívül a nemzetközi politikai és gazdasági helyzet manapság olyan, ami az embereket mindenütt arra kényszeríti, hogy az eseményeket és dolgokat az egésszel való kapcsolatukban szemléljék, vagyis arra, hogy filozofáljanak! Semmi ehhez hasonló jelenség, amely ma a legnagyobb hangsúlyt követeli meg, nem volt jelen a XX. századot megelőző korszakokban. A társadalmi átalakulásnak, általános felbomlásnak, technológiai forradalomnak és szellemi megvilágosodásnak ez a meghökkentő korszaka nem más, mint annak a folyamatnak a felgyorsulása, amely a primitív emberből tudományos embert alakít. De még ez sem elég. Az embernek magához méltó módon kell élni, nem pedig állati módon.

Ezért itt az idő, hogy felfedezze magának azt a tanítást, amely a legtöbb vallástól eltérően nem mond ellent a tudománynak, hanem arra támaszkodik. Ilyen körülmények között ezért ajánlatos feloldani az ősi megszorításokat, és lehetővé tenni, hogy ez az ősi, igazi tudás segítsen bennünket egy humánusabb világ kialakításában.

Nagyon valószínű, hogy ez a tanítás csak kevesekhez szól majd, de mindig is ezek a kevesek voltak azok, akikhez a tömegek segítségért fordulhattak. A haladás felülről lefelé terjed, minden közösségnek az elitjétől a széles néptömegek felé. A legműveltebb rétegek eszméi, nézete, szemlélete és irányvonala az, amely a világot leginkább befolyásolja. Ezért elsősorban a szellemi elit az, amelyhez ez az ősi, régen rejtve őrzött és titokban tartott tanítás (Hidden teaching, hidden philosophz: szó szerint rejtett, nyilvánosságra nem hozott tanítás, filozófia. A fordításban néhol &quot;titkos tanítás&quot; szerepel, de ez sem a tan rejtélyességére utal, hanem csak azt akarja kifejezni, hogy régen különböző okokból a nagyközönség előtt titokban tartották és csak néhány beavatott számára volt hozzáférhető. [A fordító] ) leginkább szólhat és ahol a legnagyobb visszhangra találhat.

Az európai tudósok és kutatók lelkes tevékenysége ma összehangolható a keleti bölcsek nyugodt kontemplációjával. Az igazi integrális bölcsesség pillangója nemsokára kibújhat abból a gubóból, amelyben a múltban érlelődött és fejlődött. Ez az egyesülés jelezheti előre azt az új kelet-nyugati civilizációt, amely egy napon felemelkedhet, amikor már az idő kereke jóval számításunkon túl fordul és a materializmus elsődlegessége megszűnik, és amikor majd az igazság trónra kerül, hogy az egész emberi élet és munka igazi transzformációját irányítsa.

Az emberiség egymásra találásának korszaka ténylegesen el kell hogy érkezzen, és ha ez a nagyszerű eszme el tudna terjedni egy háború nélküli világ művelt osztályai között Szibériától Spanyolországig, Colombótól Kaliforniáig, a következményei jelentősek lennének. Sajnos azonban, az ilyen elképzelés valóra válása nagyon távolinak tűnik. Valójában nagyon távol van. Mindazonáltal az a hatalmas méretű megújulás, amely a világ óriási összeomlását kell hogy kövesse, bizonyára több kereső embert juttat majd el a filozófia kapujához, akik új utak, új tudás és új axiómák után kutatnak.

Korunk szenvedése és tudása egyaránt kataklizmikus hatóanyagként működik, amelynek új irányzatot kell teremtenie a kollektív tudatban. Az új ebben az értelemben nem jelent automatikusan jobbat is, hanem inkább egy lehetséges jobbnak a hordozóját. Ezek azok az okok, amelyek megindokolják, hogy miért kell feltárni ezt az ősi bölcsességet, kiemelve egy kis számú ázsiai elmében meglevő rejtekhelyéből, és elérhetővé tenni egy szélesebb, bár még mindig korlátozott kör számára.

Ezt az új keletű adventet nyilvánvalóan történelmi szükségszerűség idézte elő. Csak egy mindent felfogó és befogadó kultúra illik úgy bele az emberiség jelenlegi kitágult idő- és térszemléletébe.

Ki vagyok én? Ezzel a tanulmánnyal azért olvasóimmal együtt erre a magasabb szemléletre emelkedem fel az út egy szakaszára. Az ezen való elmélkedés sokat fog kívánni tőlünk, de annál többet ad majd bizonnyal vissza, amikor a tanulmány befejeztével - amely ezen kívül még egy további kötetet is igényel - végül minden ilyen problémánkra választ, kételyeinkre orvoslást kapunk, és sziklaszilárd, megrendíthetetlen támaszt az élethez. Az elmélkedő tudós - aki e sorokat gondosan tanulmányozza - további vezérfonalat talál majd a valóság feltárása felé vezető útján; a vallásos hódoló pedig, aki a halott dogmák helyett inkább az élő Istent akarja imádni, felfedezheti hitének rejtett indítékát; a misztikus megtanulhatja, hogyan emelkedjen fel az Isten-gondolattól - amely végső soron nem más, mint gondolat-képzet csupán - a gondolat és képzetmentes Istenhez; míg a filozófus, akinek a gondolatait különböző nézetek térítik el, itt az elme olyan állapotával ismerkedhet meg, amely végül is tévedhetetlen, biztos és minden kritikát kiáll.

E tannak a szálai az ősi Ázsiába nyúlnak vissza. Európai felfedezésekor ez az archaikus kultúra hamarosan elismerést váltott ki a fiatal nyugati világból. Még az idő maga sem tudja soha elavulttá tenni egy ilyen kultúra aktualitását. Időtálló, mert abból az örökké létező valóságból származik, amely magába foglalja az Univerzumot.

Amikor először érkeztem meg India hullámverte partjaira, nem tudtam még, hogy olyan keresésbe kezdtem, amely végül a miszticizmuson és a meditáció gyakorlatán jóval túlra visz majd, mivel addig ezeket gondoltam az ember magasabb élete felé vezető ajtónak. Nem sejtettem akkor, hogy az ortodox indiai jóga legfelsőbb titkaiba való lassú és egyenletes behatolással az élet-igazság megismerésének vágya nemcsak hogy keresztülhajt majd engem a korlátain, hanem e korlátokon túl is hosszú vándorlásra kényszerít. Nem tudtam, hogy a Sorssal vetettem kockát, és hogy ez a játszma nem azon a módon végződik majd, ahogy korábban gondoltam, vagyis olyan élet kialakításával, amely a mély kontemplációba való fizikai és szellemi visszavonulást teszi az élet legmagasabb céljának és kiteljesedésének.

Azoknak az olvasóknak a kedvéért, akiknek a fogalmak nem ismerősek, meg kell itt említeni, hogy a jóga szanszkrit szó, amely különböző önfegyelmező technikákra vonatkozik, beleértve a szellemi koncentrációt, amely misztikus tapasztalatok és intuitív állapotok létrejöttét teszi lehetővé. (E különböző technika leírását egy későbbi fejezetben találjuk majd meg.) A jógi szó pedig azt a személyt jelenti, aki ilyen módszereket alkalmaz.

A sárga köntösű indiai jógihoz hasonlóan én is transz-állapotban üldögéltem, de később, amikor az így szerzett szellemi béke tűnő megelégedettsége konfliktusba került egy eredetileg meglevő, örökké kérdezősködő racionalista hajlammal, a felmerülő kérdések sokasága egyre inkább megoldást követelt. Rájöttem, hogy az a kis fénycsóva, amelyben vándoroltam, szélesedett ugyan, de a mögötte elterülő sötétség ugyanolyan áthatolhatatlan maradt, mint amilyen azelőtt volt.

Természetszerűen, amikor ilyen alapvető problémák kezdtek fölmerülni bennem, a Maharishihez fordultam segítségért abban a reményben, hogy megkapom rájuk a megnyugtató választ. (Azok az olvasók, akik olvasták korábbi: &quot;India titkai&quot; c. könyvemet, tudják, hogy a Maharishi volt az a neves dél-indiai jógi, akinek a segítségével évekkel ezelőtt misztikus gyakorlatokat végeztem.) Ezt a segítséget azonban soha nem kaptam meg, és fokozatosan győződtem meg róla, hogy annak a magasabb rendű megismerésnek és tudásnak a megszerzési lehetősége, amely elmémet foglalkoztatta, másutt keresendő, mivel eddig a Maharishi soha senkit sem részesített benne. Ennek okát is lassan megértettem. Hosszú barátságunk lehetővé tette, hogy megértsem, hogy az, ami engem foglalkoztatott és gyötört, elsődlegesen nem az ő útja volt, és így őt nem nagyon érdekelte. Birodalma az aszketizmus és miszticizmus határain belül terült el. Óriási mértékű befelé irányuló koncentráló figyelemmel rendelkezett: transz-állapotban olyan nyugodtan és mozdulatlanul ült, mint egy fa. Egy tanító bölcsnek a szerepe idegen volt tőle, mivel elsősorban önmagába mélyedő misztikus volt. Ez volt a magyarázata annak, hogy az élet gyakorlati vonatkozásának és mások szolgálatának nyílt lekicsinylése közvetlen külső környezetében elkerülhetetlen, csalódást keltő következményekhez vezetett. Ez, az élet dolgai iránt tanúsított érdektelensége kétségkívül kielégítette őt, és bizonyára kielégítette az őt tisztelőket is. Nem kívánt többet; az univerzum jelenlétének megfejtése - amelyben élt - nem okozott problémát és gondot neki. Őt elsősorban az emberi lét jelentésének és értelmének a problémája foglalkoztatta és erre megtalálta az őt teljesen kielégítő választ. De ez a válasz ugyanaz volt, mint amit valamennyi, akár az ősi Ázsiában, akár a középkori keresztény Európában élt misztikus is megtalált.

A saját énünkben való meditáció szükségszerű és bámulatos tevékenység, de nem foglalja magába az összes cselekedetet, amelyet az élet egy embertől megkíván. A maga nemében jó, de nem elégséges. Az idő múlása ui. meggyőzött engem erről, és egyre inkább láttam, hogy a misztikusok korlátai abból származnak, hogy nézetük egyoldalú, tapasztalatuk pedig nem teljes. Minél többször léptem velük kapcsolatba a világ minden táján, annál jobban láttam, hogy hiányosságaik a teljesen visszahúzódott önelégültségükből, egy rejtett, titkos magasabbrendűség-komplexusból és egy &quot;szentebb mint te&quot; magatartásból származik, valamint abból a meggyőződésből, hogy a teljes igazság birtokába jutottak, holott ez még csak részigazságot jelenthetett számukra. Végül arra a meggyőződésre jutottam, hogy a tökéletes emberi bölcsesség megszerzése a ma embere számára semmiféle misztikus remeteségben nem érhető el.

Így fokozatosan olyan úton haladtam tovább, amelyen egyre inkább láttam, hogy a Maharishi klasszikus formulája a meditációra: &quot;Ki vagyok én?&quot; - nem elég, bármennyire is megfelelő legyen a maga helyén, önmagunk megismerésének keresésében. Ezért tanácsosabbnak gondoltam, hogy néhány évvel ezelőtt megváltoztassam a &quot;Mi vagyok én?&quot; változatra. A köztük levő egy betű nagyon fontos nézetbeli különbségre utal. A &quot;ki&quot; személyes kérdő névmással kérdezett meditációs formula azok számára megfelelő elsősorban, akik önmagukkal mint elkülönült, szeparált entitással foglalkoznak, míg a &quot;mi&quot; személytelen kérdő névmással megfogalmazott formula egy magasabb szintre utal. A &quot;ki vagyok én&quot; kérdés érzelmileg feltételezi, hogy az ember végső &quot;én&quot;-je személyes, míg a &quot;mi vagyok én&quot; formulával a végső &quot;én&quot; kifürkészésére, tudományos, személytelen kérdezősködésre nyílik lehetőség. Ez a változtatás nem azt jelenti, hogy az elsőre nincs többé szükség. A keresőknek - akik nem a teljes út bejárását tűzték ki célul, és még ennek a távlata föl sem merülhetett bennük - továbbra is nagyon hasznos meditációs gyakorlat előmenetelükben. A második formula már haladóknak való, akik magasabb szinten folytatják tovább keresésüket.

A szüntelen kutatás eredményeként növekvő megértéssel és fokozatosan erősödő különleges tapasztalatokkal eltelt utóbbi néhány év nem engedte meg számomra, hogy még e fontos előrehaladás után is elégedetten megpihenjek. A napi élet tanulságos epizódjaival találtam szemben magam, növekvő kiábrándulással, a miszticizmus elégtelenségével és korlátaival, türelmetlenségével és hiányosságával - ezek alól magam sem voltam kivétel -, és az az erőfeszítés, hogy a ténylegesen felmerült problémákra megoldást találjak, megláttatta velem: még ez a szélesebb látókörű szemlélet sem elegendő. Mint ahogy a puszta dogmatizmusba süllyedt, mindenbe belenyugvó vallásos hit sem volt megfelelő és elégséges a misztikusnak, ugyanígy láttam azt is, hogy a misztikus intuitív megérzése már nem elégít ki. Az intuíció is jó - a maga helyén -, de csodákat nem lehet tőle várni.

A tudás másik lehetséges forrásáról - a gondolkodásról - szintén hasonlóképp felismertem, hogy képtelen a tapasztalás vizsgálatát mindenben kiállni. Éppen olyan csalókává válhat, mint a többiek. A logikus gondolkodással kapcsolatban pl. Whately bíboros tökéletes iróniával bebizonyította, hogy logikusan gondolkodva kétségbe kellene vonnunk a nagy Napóleon létezését is!

A logikus gondolkodás - ameddig határai terjednek - nagyon hasznosnak bizonyult, de arra nem megfelelő, hogy a végső valóságot megmutassa. Eredményei ugyanis nagyon hajlamosak arra, hogy a további tapasztalatokkal megváltozzanak. Mind e három módban volt valami, amire az embernek a kiegyensúlyozott élethez szüksége van. Évekig alkalmaztam magam is ezek kombinációját: vagyis utamon felhasználtam más emberek eredményeit, majd misztikus saját érzéseimből származó tapasztalatokat és végül a gondolkodás adta kételkedésből és önbírálatból származó tapasztalatokat.

De még e hármas kombináció sem volt elegendő arra, hogy velük az igazság feltáruljon. Felmerült ezért a kérdés: van-e a tudásszerzésnek további és teljesen kielégítő forrása? E kérdésre meg kellett találni a választ.

Amennyire én tudom, a Maharishi tanítványai közül kevesekben merülhetett föl valaha is hasonló probléma, következésképp ezt a vágyat, hogy e kérdésekre feleletet kapjak, minden valószínűség szerint a &quot;mérgezett&quot; modern nyugati nevelésből adódó kielégíthetetlen szellemnek tulajdonították volna. Bár a Maharishit személy szerint nagyra értékeltem és tiszteltem, mivel kevés ember emelkedett sikeresen olyan pszichológiai csúcsra, mint ő, két utolsó indiai látogatásom folyamán azonban fájdalmasan bebizonyosodott, hogy a körülötte kialakult asram, amelyre a világgal szemben tanúsított aszketikus indifferens magatartásából adódóan a legkisebb kontrollt sem gyakorolta, a magasabb cél megszerzéséért folytatott erőfeszítéseimet inkább gátolja, mintsem hogy segítené, ezért nem volt más választásom, mint hogy végleg búcsút mondjak.

Hivatásomban a siker elkerülhetetlen büntetése a hírnév, a hírnév nem kívánt büntetése a féltékenység, utálatos gyümölcse pedig a gyűlölet. Az alacsony szellemiség ténylegesen szóbeli sértegetésből nyeri magának a bátorságot, és a fizikai erőszak fenyegetéséig süllyed.

&quot;Az olyan emberek között, akik gyűlölnek bennünket, éljünk gyűlölet nélkül&quot; - mondja a buddhista Dhammapada szövege, amit talizmánomnak választottam, és annak az igazságára is rájöttem, hogy büntetlenül senki sem vonhatja ki magát az állandó együttérző jelenlét erőteréből.

Mindazonáltal az életnek ezek a keserű tapasztalatai tanítottak meg engem, hogy mi az ára olyan törékeny dolognak, mint a szóbeli barátság és a képmutatás. Azok, akik nem képesek megérteni, hajlamosak mindig arra, hogy félreértsenek. Azok a kevesek azonban, akik finom alkatukon vagy önzetlen cselekedetükön át ösztönösen kinyújtják kezüket a világ sötétségében, meglehetősen kompenzálták e rosszindulatú és hazug tudatlanság által okozott bántalmakat.

Ezekkel együtt tagjai vagyunk egy láthatatlan egyháznak, amely mindazokat egyesíti, akik arra születtek, hogy a világnak azt a sarkát, ahová születtek, egy kicsit jobbá tegyék, mint ahogy azt születésükkor találták.

Mi a jelentése a Világnak? Itt az idő, hogy ismét felvegyük a tárgyalás fonalát. A &quot;Ki vagyok én?&quot; analitikus meditációra adott formula &quot;Mi vagyok én?&quot; formulára való emelése nem fejeződött még be. Mindkét kérdés még a miszticizmus látómezőjén belül helyezkedik el, és bizonyos események fájdalmas logikája véglegesen és teljesen eldöntötte, amit a kritikai gondolkodás logikája kezdett már felismerni. Már biztosan tudatában voltam annak, hogy a miszticizmus önmagában nem elég arra, hogy átalakítsa, vagy hogy csak fegyelmezze is az emberi jellemet, és arra, hogy etikai szintjét egy megfelelő ideálra emelje. Nem volt képes magát teljesen a külső világban folyó élethez kapcsolni. Ez a hiányosság és hézag túl fontos volt ahhoz, hogy ne vegyünk tudomást róla. A misztikus extázisnak még az érzelmi túlfűtöttsége - legyen az akármilyen csodálatosan kielégítő is - mind a tapasztalat, mind pedig a hatás szempontjából múló, és elégtelennek bizonyul arra, hogy az embert tartósan megnemesítse. A misztikusokat a gyakorlati tevékenység iránti lenézésük és a személyes felelősségérzetük hiánya akadályozza abban, hogy tudásuk igazságát és eredményeik értékét megvizsgálják. Ezért maradnak meg rendszerint félúton. A világ dolgaiban való aktív részvétel egészséges szembenállása nélkül nincs olyan eszközük, amivel felismerhetnék: valójában egy steril hallucináció birodalmában élnek-e vagy sem.

A tapasztalattól magát távol tartó meditáció menthetetlenül üressé válik, mint ahogy a meditációtól mentes tapasztalat is csupán zűrzavaros lehet. A kolostori miszticizmus, amely lenézi és nem sokra becsüli az életet és a tevékeny világ kötelességeit, gyakran eredménytelen erőlködéssel vesztegeti el magát. A meditációval szerzett igazságot vizsgálatnak kell alávetni: a valódi igazság nem jámbor szólamokban, hanem tettekben nyilvánul meg.

Az a tudás, amely nem képes megmutatkozni a napi tevékenységben, rosszul megtanult tudás csupán, és nem más, mint üres hóbort.

Az igazi bölcs nem lehet vérszegény álmodozó, hanem a jó ügyének tevékeny cselekvője. A vallásos hódolaton keresztül elért érzelmi túlfűtöttség valójában személyes kielégülés, de veszedelmes illúzióvá válhat, ha nincs megfelelő külső egyensúly hozzá. A társadalom kínálja a lehetőséget a szellemi álmodozónak, hogy az így kapott igazságot vesse alá vizsgálatnak és nézze meg, milyen erősek azok a légvárak, amelyeket képzeletében épített. Ehhez azonban az szükséges, hogy változtassa meg a világgal szemben elfoglalt eddigi véleményét és magatartását, vesse le legalábbis egy időre a veszedelmes aszketikus büszkeséget.

Az idő, a tapasztalat és a gondolkodás így bebizonyította, hogy az a teória, amelyet a hagyomány a mennyek országa felé vezető rövid útnak tartott, hiányos és nem tökéletes, és azt az érzést növelte bennem, hogy a keresést másutt folytassam. A miszticizmus fontos, szükségszerű és általában figyelmen kívül hagyott, vagy kevésbé figyelembe vett tényező az emberi életben, de végül is csak egyik tényezője az emberi életnek, vagyis semmiképp sem töltheti be az egész életet. Integráltabb szemléletre volt tehát szükség, olyanra, amely tökéletesen az észen és értelmen alapszik, és amely minden tapasztalat próbáját kiállja.

Ilyen szemlélet csak abból a nézetből származhat, amely szembenéz azzal a ténnyel, hogy az ember e földön azért él, hogy egyrészt aktívan tevékenykedjék, másrészt pedig azért, hogy passzívan meditáljon. A tevékenység tere elkerülhetetlenül a külső világban van, nem pedig a belső transz-világban. A meditáció gyakorlata az embert - addig a fokig, amennyire gondolatainak és érzéseinek békésebb alapjához el tud jutni - bizonyos mértékű önismerethez vezeti, de nem tudja a teljes megelégedettséghez eljuttatni. Ez azért van így, mivel a külső világgal mindig szemben találja magát meditációja végeztével, ami egyben halk és csendes figyelmeztetést is jelent, hogy ezt a külső világot is meg kell teljesen és helyesen ismernie. Ha ezért ezt a vizsgálatot nem végzi el, és az így létrejövő tudást nem egyesíti misztikus észlelésével, továbbra is félhomályban marad, és soha nem kerül ki a reggeli napfénybe, ahogy a transz-állapotba merülő misztikus tévesen azt hiszi magáról, hogy ott van. A legtöbb misztikus abban való fáradozásában, hogy önmagát megismerje, becsukja a szemét a környező világ mélyebb rejtélye előtt, ettől azonban ez a rejtély ugyanúgy megmarad.

Ennek az érvnek végső logikai határig való elvitele oda vezet, hogy felismerjük: valónk jelentése elkerülhetetlenül világosabbá válik, amikor megfelelő helyén az egész lét organikus egységén belül fedezzük fel.

Éppen úgy, ahogy egy gép valamely részének teljesen korrekt szemlélete csak az egész gép nézőpontjából lehetséges, ugyanúgy az individuális ember tökéletes szemlélete is csak az őt magában hordozó univerzális lét szemszögéből lehetséges. Különbséget kell tudni tennünk a negyedigazságok bizonytalan érintése, a féligazságok határozatlan érzése és a teljes igazság szilárd meggyőződése között.

Egy régi ázsiai tanmese szerint négy vak ember akarta volna megtudni, hogy milyen is lehet egy elefánt. Az egyik ezért megérintve az állat hasát kijelentette: olyan ez, mint egy kerek mosdótál. A második a lábát fogta meg, és ő az állatot így magas oszlophoz hasonította. A harmadik a fülét fogta, ami a táskát juttatta eszébe. A negyedik végül az állat ormányát érintette, és azt mondta, hogy szerinte az elefánt olyan, mint egy hajlott faág. Az állathajcsár végül jót nevetett rajtuk, és azt mondta: Valamennyien tévedtek, mivel az egész állat helyett annak csak egy részét érintettétek.

A misztikus önmaga igazságának csak a felét szerezte meg, az egész igazság, amit saját belső valója és a külső világ alkot együttesen, továbbra is felfedezetlen maradt számára.

Korunk tudományos előrehaladása világosan mutatja, hogy annak a tudósnak, aki csak a külső világ kutatásával foglalkozik, a belső világot pedig figyelmen kívül hagyja - ha szellemileg elég mélyen tud gondolkodni, temperamentumát tekintve pedig elég bátor -, végül el kell odajutnia, hogy lássa: vizsgálódását most saját maga irányába kell fordítani. Így az ember, aki azzal a formulával kezdte, hogy &quot;mi az univerzum?&quot;, ennek társformulájával kell hogy befejezze: &quot;mi vagyok én?&quot; Eddington legutolsó könyve: &quot;A fizika filozófiája&quot; e fentebbi állítás igazságának nyílt megvallása. De ennek ellenkezője is ugyanígy igaz, ahogy a tapasztalat meggyőzött engem. Az a misztikus, aki önmaga titkának a kifürkészésével kezdte, végül arra lesz kényszerítve ha az igazság végső megismerését tűzi ki célul, és nem elégszik meg kisebbel -, hogy az univerzum titkának kifürkészésével fejezze be. Mindaddig, míg ezt a kérdést: &quot;mi az univerzum?&quot; nem tanulmányozza, tudása tökéletlen marad.

Ha csak egy pillanatra is sikerülne bármilyen teremtményt külső érzékelő tevékenységéből tökéletesen kivonni, az nem azt jelentené, hogy sikerült őt az univerzumból is kivonni, csupán csak azt, hogy tudatos énjéből. Ebben az állapotban az ember azonnal mély alvásba vagy hirtelen ájulásba esne, amikor semmit sem tudna az &quot;én&quot;-jéről, és így soha semmit nem is tudhatna róla. Ez azt jelenti, hogy nemcsak ő képezi alkotórészét a világnak, hanem azt is, hogy az érzékbenyomás világa is része neki, mivel énjének eltűnésével ez is eltűnik. Ezért valónk helyes és teljes ismeretének ettől az idő és tér határolta világnak a helyes ismeretétől kell függnie. Az igazság csak az Egész komprehenzív vizsgálatából adódhat, ami szükségképp magában foglalja mind saját magunknak, mind pedig a világnak a vizsgálatát.

A német Hegel jutott el - puszta gondolkodás alapján - ugyanennek a problémának a felismeréséhez, ami az én misztikus tapasztalatból származó, tőle így különböző utamon tornyosult fel előttem. Hegel rámutatott, hogy az individuális tapasztalat részleges és véges, és ezért nem foglalhatja magába a valóság teljességét. Mindaddig tehát, amíg ez a tapasztalat az univerzális tapasztalattól különáll, telítve lesz ellentmondásokkal és eltérésekkel. Ezek azonban eltűnnek, ha az individuálist eltüntetjük az Egészben, amelynek a létét már eleve feltételeztük. Röviden, Hegel felismerte azt, hogy az individuálist megfelelően csak az egész egységeiben lehet megmagyarázni, és amikor ez a magyarázat a kívánalom, az magán túlra fog mutatni.

Így eretnek módon ennek a teljes gondolatmenetnek a tetőpontja felé haladtam, és előttem álltak az utolsó formulák. A &quot;mi vagyok én&quot; formulából fokozatosan jutottam el a következők megfogalmazásáig: &quot;mi a világ-tapasztalat értelme és jelentése?&quot; és &quot;mi az összes lét célja?&quot; E kérdések megválasztása azonban már túlmegy a miszticizmus területéről a tiszta filozófia területére.

A bölcsesség felé vezető úton ezek voltak azok a kellemetlen következtetések, amelyeket a jógával - ahogy akkor megismertem - kapcsolatban szerzett tapasztalataim után levontam. Ez a tapasztalat egy bizonyos intenzív belső absztrakció elérését tette lehetővé, de tovább nem tudott vinni. Vállalkozásom nem csupán személyes volt, hanem bizonyos mértékig a másokon való segíteni akarás is motiválta. Azt hittem korábban, hogy a miszticizmusban megtalálom azt a szisztémát, amely mindazok magasabb törekvéseit teljesen ki tudja majd elégíteni, akik hozzám hasonlóan a tapasztalatot a végső vizsgálatnak és próbának kívánják alávetni. Ekkor még azt gondoltam, hogy a jelenkori materializmust részlegesen gyógyítani lehetne a miszticizmussal.

Ilyen észrevételeim csak akkor voltak, amikor már elkövettem azt a kezdeti tévedést, hogy hittem és néha támogattam is az összes, a jógagyakorlatokkal kapcsolatban kialakult hagyományos állításokat. Csak később és nagy nehézségek árán voltam képes különválasztani azt, ami valóban helyes volt bennük, attól, ami babonaság volt csupán.

Ezeket a szavakat könnyen félre lehet érteni. Könyveimben a szellemi csendet erősen támogattam, és ezt a támogatást most sem vonom vissza. Az elfoglalt életbe vitt minden kis béke nagy jelentőségű, és egy reggeli nyugalomban eltöltött félóra emléke is könnyebbé teszi a napi legkeményebb munkát is, és fegyelmezi az érzéseket.

Számtalanszor említettem könyveimben, hogy sohasem volt az a célom, hogy a nyugatiakat arra buzdítsam, hogy vonuljanak asramokba, csupán csak arra, hogy egy időre vonuljanak vissza önmagukba. E könyvek megadják ennek a módszerét is, és a közölt gyakorlatokkal ez el is érhető, ami a legtöbb ember számára elegendő is. A meditáció más előnyei - ha a meditációt helyesen végezzük, ami nem mindig gyakori - szintén értékesek az élet gyakorlati vonatkozásában. A fontosabbak ezek közül pl. az akarattal létrehozott koncentráció képessége; az érzelmek és indulatok megfékezése; nagyobb képesség arra, hogy a nemkívánatos és zavaró tényezőket kiűzzük elménkből; és végül önmagunk jobb megismerése. Ezek az előnyök egyáltalán nem megvetendők és még a napi élet szokásos elfoglaltságai közepette is nagyon hasznosak.

Néhány ember számára azonban, pl. amilyen jómagam is vagyok, akik az élet értelmének megértését és az igazság fontos problémájának kibogozását keresik, a béke és az önfegyelmezés nem tudja lecsillapítani az elme kínzó éhségét, bármilyen értékesek is legyenek ezek önmagukban. Röviden, én a végső tudás azon ígéreteinek realizálását kerestem, amelyről a régi szanszkrit könyvek azt tartották, hogy a jóga magasabb misztériumához tartozik.

Itt most meg kell egy kicsit állni, hogy megmagyarázzam, mi is &quot;a jóga magasabb misztériumai&quot;-nak a jelentése. Ezek a valamit ismerni vagy csak valamit érezni közötti különbséget jelölik.

A mély meditációban az ember úgy érzi, hogy az egyetlen állandó érték csak az, ami a szívében rejlik, a világ pedig olyan számára, mint egy tűnő álom. Az ember úgy érzi, megtalálta az igazságot, ez azonban csak ködös érzése még és nem a valóság maga. A meditáció csak ezeket a halvány érzéseket adhatja, azonban nem tudja őket szilárd formába is önteni. Ezenkívül ezek a misztikus tapasztalatok is múlékonyak, és a meditáció végezetével eltűnnek. Ahhoz, hogy megmaradjanak, az embernek naphosszat meditációba merülve kellene maradnia. Ez a követelmény azonban a legtöbb ember számára nem megvalósítható, ill. senki számára nem lehetséges.

Zavarodottságom mindaddig óriási volt, amíg nem kezdett felderengeni bennem az a gondolat, hogy a tartósságot úgy lehetne biztosítani, ha a tudás és az érzés közötti egyensúlyt kialakítjuk.

Ha az ész is felfedezné és megértené azt, amit az érzés megpillantott, amikor bebizonyosodna, hogy a tény megcáfolhatatlan bázisán alapuló felfedezés állandó érvényű, és amikor az ész és az érzés spontán cselekvésbe olvadna össze, egy ember egész léte harmonizálódhatna, szemléletmódja szilárddá válna, belső békéje pedig állandó állapottá válna. Ekkor már nem lenne többé fontos, hogy ez az ember a tevékeny világban aktívan dolgozik, vagy éppen meditációba merül, mivel élete egy integrális egészet alkotna.

A régi indiai szövegekben voltak ilyen kijelentések, amelyek ezt az elképzelést támogatták. Bár a világ legbensőbb természetének ilyen megértése és az élet finomabb értelmének ilyen belső meglátása elméletből csak olyan szintig válhat valósággá, amennyire az egyéni ember belső erejéből futja, de ugyanakkor az is igaznak látszik, hogy kellett lennie olyan régi tanításnak, ami a sötétségből az ehhez vezető utat is megmutatta.

Így az a tudat, hogy vannak még látszólag megmászatlan csúcsok, de nincsenek hozzá vezető utak, abban az időben fájó elkeseredettséggel töltött el.

A világ természetére és a misztikus szemlélethez való korrekt kapcsolatára vonatkozó szélesebb skálájú intellektuális megvilágosodásnak, röviden: az Igazságnak a maga teljességében való megismerésének szüksége kényszerített arra, hogy körülnézzek, hátha másutt ez megtalálható.

Nyugat eredményét ismertem már ezzel kapcsolatban és tudtam, hogy ezek - ameddig elmentek - a maguk nemében kitűnőek is voltak, de nem mentek el elég messzire. A tudomány őszintén bevallotta a maga elégtelenségét, és olyan élvonalbeliek mint Jeans, Eddigton és Planck már kezdtek - tiszta kényszerűségből - a filozófia felé mutatni. Részben ismertem az egyes nyugati filozófiai irányzatokat, de bármilyen csodálatos ésszerűséggel és gonddal voltak is kidolgozva, a nézetekben rejlő óriási konfliktusok egymás értékét rombolták le, és a tanulót szellemi zűrzavarban hagyták.

Tudtam azonban, hogy Ázsia legkiválóbb gondolkodói is alaposan foglalkoztak a problémával, még pedig jóval korábban, mint ahogy Európában a görögök tették ugyanezt. És még volt valami fontos különbség a két földrész gondolkodói között: amíg a nyugati gondolkodók rendszerint arra a következtetésre jutottak, hogy a végső igazság felfedezése nem lehetséges, az ember korlátozottsága ui. olyan nagy, hogy ezt nem teszi lehetővé, Ázsia bölcsei azt állították, hogy ez a végső igazság igenis felfedezhető, és néhányan közülük birtokába is jutottak.

Emlékszem arra a lelkesedésre, ahogyan ezt az állítást támogattam ifjú napjaimban egy szkeptikus francia művésszel egy holdvilágos éjjel a Szajna-parti séta közben való beszélgetésünkkor. Ekkor azonban még sajnálatos módon összecseréltem a fogalmakat: Ázsia bölcseit és misztikusait azonosnak hittem; mostanra azonban a tapasztalat már felnyitotta jobban a szemem.

Ázsiában hittem tehát, hogy ha van egyáltalán remény, az ezen az ősi. földrészen van, ahonnan a világ legkiválóbb vallási, misztikus és filozófiai tanítói Jézustól kezdve Konfuciuszig származtak. A keresést elsősorban Indiára akartam leszűkíteni, mivel addigi tapasztalataimból tudtam, hogy a többi ázsiai ország, mint pl. Tibet, Kína és Japán filozófiai tanítása, jóga-rendszere és vallási elméletei közvetlenül vagy közvetve innen erednek.

Úgy gondoltam, hogy a filozófiai tanításnak a kiinduló forrásnál kell tisztábbnak lennie, ezért a vizsgálatot a jelenlegi India területén kezdtem el. Első látásra úgy tűnt, hogy az az ellentmondásos nézet-keverék és eredménytelenség, amely a nyugati filozófiát jellemezte, Indiában is föllelhető, ahol hat klasszikus filozófiai rendszer alakult ki, amelyek az univerzumot racionálisan magyarázták, de mindegyik teljesen különböző előfeltételekből indult ki, és teljesen eltérő tényekhez folyamodott. Következésképp az Igazsággal kapcsolatban mindegyik egymással összeegyeztethetetlen megállapításra jutott.

Ezenkívül számtalan más teológiai és skolasztikus, magát filozófiainak álcázott elmélet létezett, amelyek végső soron a hiten alapultak - bár közvetlenül az észhez fordultak -, vagy azzal büszkélkedtek, hogy rendszerük a gondolkodásra épül, ugyanakkor a legnagyobb dogmával, a személyes Isten létének dogmájával kezdődtek.

Több olyan bölcs és szent is volt, akiket a közvélemény szentnek kiáltott ki, aki maga is azt hangoztatta magáról, hogy a Legfelsőbb Teremtővel áll kapcsolatban, és szószátyár módon magyarázta az univerzum értelmét, azt állítva, hogy a Teremtő személyes sugallatát tolmácsolja. Oly sokféle és egymásnak is ellentmondó tant ismertem így meg, hogy azt gondolhattam volna: az isteni terv is hónapról hónapra módosulhatott a Teremtő pillanatnyi akarata szerint!

Én azonban dogmamentes filozófiát akartam, aminek az igazsága éppen olyan megcáfolhatatlan, mint egy tudományos tapasztalaté, vagyis biztos talajon akartam végre járni.

A legtöbb ember az én helyemben kétségkívül elégedett lett volna azzal az eredménnyel, amelyet már magaménak mondhattam: a meditáció hozzásegített a napi béke megszerzéséhez és hagyta volna más emberekre azt, hogy az univerzum jelentésén törjék a fejüket.

Sajnálatos módon én más fából voltam faragva. Születésem pillanatában a hideg ész és az ábrándokat kergető különcség csillagai voltak együttállásban. Megfelelő tapasztalattal rendelkeztem már a társadalom sivárságát illetően, hogy tudjam, mennyire múló és mennyire csalóka volt mindaz a külső kielégülés, amelyet felkínált a belsőleg elérhetőkhöz viszonyítva. Sem a szegénység, sem a gazdagság ideálja nem vonzott: személyes életem magasabb kezek gondozására volt bízva, és így bármi is történt velem, megelégedéssel fogadhattam.

Már elértem az érett kort, amikor ősz hajszálak jelentek meg fejemen, és a tapasztalat elég erős volt ahhoz, hogy tudjam és érezzem: bármilyen kísérlet arra, hogy az elmémben felmerülő kérdéseket elhallgattassam, erőszakot követne el lelkiismeretemen.

Olyan végzetes következményekkel terhes korszakba születtem bele, amikor az egész világot meglepő tapasztalatok egész sora rázza meg, és az események olyan szövevényes hálójába került, amelyből vagy összetörve, vagy megfiatalodva kerül majd ki az emberiség. Olyan korszak volt ez, amelyben az emberiség önnön pusztulásának kikiáltójává vált. Mint író, természetesen nem voltam közömbös szomorú sorsú planétánkon élő többi társam sorsa iránt. Az a vágy, hogy a szenvedő, tudatlan emberiség közül néhány legelszántabb keresőt - bár a még szerény és nem teljes - Igazság könyörületes felajánlásával szolgáljam, ahogy korábban szolgáltam őket a Béke felajánlásával, tűzként égetett engem. Már életem kenyerének javát megettem, így nem engedhettem meg magamnak, hogy tétlenül várjak a halálig, amíg ezek a kérdések válasz nélkül maradnak.

Mindezek ellenére egy szellemi zsákutcában rekedtem, amelyből úgy látszott, hogy nincs kiút, mígnem eszembe jutott, hogy ha nem találtam segítséget a jelenlegi Indiában, talán segítséget kaphatok a régi India tanítómestereitől. Az indiai földrészen született és a lét értelmével kapcsolatos legmélyebb gondolatok régi, téglalap alakú, sárga pálmalevél kéziratok sokaságába voltak bezárva. Úgy gondoltam, talán találok majd e hangtalanul szólók közül néhányat, melyek századok távlatából is megértően és érthetően beszélnek majd hozzám. Ezért elhatároztam, hogy kutatni kezdek ilyen szerzők munkája után.

Nem szabad azonban azt gondolni, hogy a Maharishi és köztem meglevő néhány nézetbeli eltérés miatt valamit is csökkent volna az iránta tanúsított mély tiszteletem és őszinte nagyrabecsülésem. Ahogy halálakor, 1950-ben egy londoni újságban írtam: &quot;Ő volt az egyetlen indiai misztikus, aki a legnagyobb mértékben inspirált engem... A közöttünk kialakult szellemi kapcsolat töretlen és élénk maradt... Egy látogatóval ezt az utolsó üzenetet küldte nekem: &quot;Amikor a szív beszél a szívhez, mi szükség van akkor kimondott szavakra?&quot;&quot;

==II. fejezet ==

A VÉGSŐ ÚT

&quot;Helyezzétek a Kongresszus elé az indiai filozófia igazságának célját: minden élőlény boldogságának biztosítását, ahogy azt a szent szanszkrit írások mondják: &quot;Sarve Janah Sukhino Bhavantu, (Legyen az egész emberiség boldog) és ,Sarve Satwa Sukho Hitah' (Teremtsük meg valamennyi élő jólétét)&quot; (Mysore korábbi maharadzsájának az 1937-es párizsi nemzetközi filozófiai kongresszuson az indiai delegátusokhoz küldött távirat-üzenete.)

&quot;Egy vitatkozóval ne állj le a sorsról vitatkozni, és ne kezdj el vele beszélgetni sem&quot; - így szólt bölcs figyelmeztetése a gyakorlati gondolkodású Mohamed prófétának, aki így egyetlen húzással törölte a kérdést, és kétségkívül sok időt és vég nélküli vitát takarított meg híveinek.

A múltban a Sors ritkán fogadott kegyeibe, bárhogy erőlködtem is, hogy a számomra nagyrészt ismeretlen hatalmak kegyeit magamra irányítsam, most úgy tűnt, hogy váratlanul szövetségesem lett.

Emlékezetem távolba vesző homályos régióiból kell kikeresnem ennek az eseménynek a nyomait. Őserdővel borított hegyek közé mentem, hogy egy időre kikapcsoljam magam régi megszokott életvitelemből, és hogy a bennem felhalmozódott kutatási anyagból egy könyvet írjak. Időről időre a múltban is igényeltem ezt a visszavonulást a társadalomból és korábban azt gondoltam, hogy egyes asramokban - a remeteség és kolostor indiai változatában megtalálom erre az alkalmas szellemi helyet, ahol az emelkedett gondolkodás és békés életmód harmóniája megfelel a világi tevékenységtől való visszavonulás ideájának. Ez a reményem azonban később szertefoszlott amikor láttam, hogy az asram maga nem más, mint a magam mögött hagyott tökéletlen világ kicsinyített mása. Ezért azoknak, akik ugyanezt a belső szükséget érzik a visszavonulásra, tapasztalatból a legmegfelelőbbnek a Természet nyújtotta helyeket ajánlhatom. Itt, a magányos csendes erdőkben vagy a fenséges magasságban, a csendesen csobogó patakok mentén, vagy a néptelen hullámverte tengerparton, az ég színében, a hegyvonulatok tiszta kontúrjában gyógyító balzsamot találhat mindenki, aki a durva, rohanó, szeretetlen világ sebesültjének érzi magát.

Az a hely, ahová letelepedtem a Mysore-i egykori maharadzsa vendégszeretete jóvoltából, ilyen gyógyító, hatalmas erejű hely volt. Amerre a szem ellátott, nyoma sem volt emberi településnek: itt a tiszta, mérgezetlen Természet lett az egyetlen társam, minden örömöm Ebből a nagyszerű magányból fakadt. Tudtam, hogy itt nemcsak hamarosan meggyógyulok, de befejezhetem magamra kirótt munkámat is.

Három csodálatos hét telt el így, amikor hirtelen nem várt esemény történt. Egyik délután levelem érkezett egy indiai embertől, aki a közelben töltötte a szabadságát, és miután megtudta, hogy én is ott vagyok, rövid látogatásra szeretett volna átjönni, mivel már ismerte az addig megjelent könyveimet. A levelet olvasva nem tudtam, hogy ez a látogatás meghatározó jellegű lesz sorsom zegzugos útjának következő szakaszán. Mosolyognom kellett azon a gondolaton, hogy azt hittem: ezen a távoli helyen teljes inkognitóban vagyok, és íme mégis váratlan látogatóm akadt.

A levélíró egy fehér turbános, szemüveges, nyugodt arckifejezésű, alacsony termetű, idősebb Brahmin volt. Kezében három kisebb könyvet tartott. Tíz percen belül növekvő lelkesedéssel hallgattam, mivel pontosan ugyanarról a problémáról beszélt, ami éppen elmémet foglalkoztatta. Így a végzet szerpentinútja megint különös és nagy jelentőségű módon feltárult előttem.

Az első könyv a híres és klasszikus Bhagavad Gita volt, amiből különös látogatóm egymás után idézett szokatlan nézeteinek támogatására: mégpedig, hogy a jógával kapcsolatban kialakult hagyományos szemléletmód általában nem tökéletes és nem elegendő; hogy a meditáció az igazság keresésére kitűnő szellemi előkészület, de magában soha nem képes az igazságot adni; hogy az indiai jógik többsége azzal az elterjedt, de téves hittel gyakorolja az előkészítő gyakorlatokat, hogy ezek valamennyien közvetlenül ugyanahhoz a legmagasabb célhoz juttatják majd őket; és hogy a jelenlegi jógik közül aligha van olyan, aki ismerné és követné azt az egyetlen utat, amely az embert a végső igazság felfedezéséhez vezethetné. Ezt a végső utat &quot;a filozófiai megkülönböztetés jógájá&quot;-nak (Gnana-jóga) nevezik, aminek a végső betetőzése a &quot;megcáfolhatatlan jóga&quot; (Asparsa-jóga).

Most elővette a második könyvet is, amelyet magával hozott, és azt mondta: &quot;Engedje meg nekem, hogy ezt a kevéssé ismert könyvet is bemutassam önnek, amelyet ritkán olvasnak, egyrészt azért, mivel az átlagos tanítvány számára érthetetlen, másrészt azért, mivel az átlagos panditok előítélettel teljes felfogásának nem felel meg. A címe &quot;Ashtavakra Samhita&quot; (Ashtavakra éneke). Legalább háromezer éves, vagy még ennél is több, mivel őseink nem sokat törődtek a pontos dátumok megadásával. Ez az a rejtélyes könyv, amelyet Sri Ramakrishna a több mint 50 éve élt nagyrabecsült bengáli bölcs párnája alatt tartott, és csak akkor vette elő, ha szeretett tanítványával, a híres Swami Vivekananda-val volt együtt. E magas és emelkedett tanítással tanítványai közül senki mást nem ismertetett meg, mivel ez fölborította volna az addigi dédelgetett és jónak tartott hitüket.

Ebből is látható tehát, hogy ez a könyv nem kezdőknek való. Ashtavakra bölcsnek - aki maga személyesen felismerte az indiai bölcsesség legmagasabb útját - legmagasabb tanításait foglalja össze tanítványának, Janaka királynak - aki lelkes keresője volt az igazságnak, mégis megmaradt a gyakorlati tevékenységében, mint egy nép vezetője és uralkodója.

Az utolsó fejezetei azt hangsúlyozták, hogy az igazi bölcs nem menekül el a világból asramokba és barlangokba, hanem állandóan a mások javára végzett munkában marad. Külsőleg semmiben sem különbözik a többi embertől, mivel nem akarja, hogy azok piedesztálra emeljék. Különösképp szeretném felhívni a figyelmét az első fejezet 15. versére, amely így hangzik: &quot;Az a te buktatód, hogy csupán meditációt gyakorolsz!&quot; Ennek itt az az értelme, hogy a meditáció is csak lépcső az igazság felé vezető úton: elcsöndesíti a gondolatokat, finomítja, élesíti, az elme koncentratív képességeit, de az embernek nem szabad összetéveszteni az eszközt a céllal, hogy megelégedjen az így létrejövő békével, hanem tovább kell haladnia, és ki kell egészítenie azt a magasabb igazság keresésével. Ashtavakra óvja királyi tanítványát, hogy ne legyen elégedett csak a miszticizmussal, a szokásos jógával, vagy a vallással, hanem haladjon tovább és feljebb azon a lépcsőn, amely az igazság filozófiájának tudásához vezeti majd. Ez a fokozat már egy magasabb rendszerhez, a filozófiai megkülönböztetéshez tartozik, ahol a szokásos jóga által adott lecsendesített és koncentrált gondolkodás szintén fontos, de csak mint vele együtt járó tevékenység. Megérti most már, hogy az ilyen forradalmi tanítás miért nem válhat vonzóvá az ösztönösen könnyebb utakat kereső átlagember számára.&quot;

A látogató letette a könyvet, kis szünetet tartott, és nagy kerek szemüvegén keresztül rám nézett. Mély érdeklődést éreztem iránta. Biztosítottam, hogy nagyon érdekel amit mond, és kértem, hogy folytassa.

Most gyengéden megfogta a harmadik könyvet is amelyet hozott, megmutatta és dicsérte egy ideig, majd átnyújtotta nekem. A kötet a Mandukya Upanishad (The Secret Doctrine of the Sage Mandukya) (Mandukya titkos tanítása) nagyon tömör szövegét tartalmazta, amely csak tizenkét tömör paragrafusból állt, és a Gaudapadás Karika (The Concise Stanzas of Gaudapada) (Gaudapada rövid stanzái) című 215 rövid paragrafust tartalmazó hosszabb kiegészítőt, valamint egy hosszabb kommentárt, amelyet a híres Shankara írt mind a szöveghez, mind pedig a tanulmányhoz. &quot;Az, aki intellektuálisan mind a szöveget, mind pedig a kommentárt megérti, megérti majd annak az igazságnak a legmagasabb állítását is, amelyet India évezredeken át megőrzött és amelynek a töredékeit Ázsia többi részén is kölcsönvették.&quot; - jegyezte meg látogatóm. &quot;Ez a mű tartalmazza a jógán túli magasabb misztériumok kapujának kulcsát. Ezek a módszerek ott kezdődnek, ahol a meditáció abbamarad, mivel ezek valójában a jóga-gyakorlat által elérhető intenzív koncentrációt alkalmazó filozófiai eljárások, amelyek arra irányulnak, hogy az elmét vele született tudatlanságából és szokásos tévhitétől megszabadítsák. Valóban nagyon nehezek nekünk, keletieknek is, de még nehezebbek az önök számára. Ezeket a magasabb jógákat majdnem egyetlen itteni jógi sem ismeri, és majdnem valamennyi pandit félreértelmezi. Ha azonban ezeket a rendszereket megismeri, másra nem lesz szüksége. Ha azonban Indiában, abban az országban, ahol keletkeztek, ennyire kevéssé ismerik, még reménytelenebb, hogy az önök nyugati orientalistái között akad olyan, aki megérti őket.&quot;

A fő ok, ami tarka indiai utamon Mysoreba hozott engem, az a mély tisztelet volt az állam korábbi maharadzsája iránt, amelyet egész India is érzett iránta. Feddhetetlen jelleme, őszinte tisztelete a kultúra iránt, és fáradhatatlan erőfeszítése népe jólétének érdekében, hosszú, több mint 40 éves uralkodása alatt az összes uralkodók közül a legáltalánosabban tisztelt és szeretett emberré tette őt, akit Ghandi is csodálattal Rajarishi-nek, királyi bölcsnek nevezett. Amikor megismertem, felfedeztem, hogy nagyságának titkos forrása abban a filozófiában rejlik, amellyel azonosította magát, és amelyet e könyvben próbálok majd megmagyarázni.

India déli csücskétől a Himalájáig bejárta az egész országot, hogy megismerje országa legnagyobb tiszteletnek örvendő tudósait és szent embereit, és Tibetbe is eljutott keresése közben. Ezért honfitársai között egyike volt azoknak, aki legjobban megállapíthatta, hogy hazája kulturális örökségében mi volt a legértékesebb. És ezt végül a filozófiában találta meg, amelynek a tanítását nem csak személyes életében, hanem a közéletben is valóra váltotta.

E tan gyakorlati értékét abban az üzenetben foglalta össze, amelyet a fejezet elején idézett, Nemzetközi Filozófiai Kongresszushoz küldött, amely szerint az emberiséget úgy kell felfogni, mint egy családot. Zavart korunkban lehetne ennél emelkedettebb és értékesebb üzenetet adni? Eleddig egyik intézményesített vallás és filozófiai irány sem adhatta, mivel önmaguk előtérbe helyezésével és megjelölésével eleve kizárták magukból a más hitet vagy tanítást vállalókat. Európa nem méltányolta ezt az üzenetet, nem fogta fel, hogy az igazi filozófia nemcsak, hogy nem haszontalan, hanem tényleges etikai vezetést is képes adni és ezen üzenet után hét évvel kitört eddigi történelmének legrosszabb háborúja.

Az ebben az üzenetben idézett két szanszkrit szöveget a Mysore-i palotában naponta énekelték. A maharadzsa államában bizonyította be, hogy a filozófia a köznép javára jótékonyan alkalmazható. Mysore kiérdemelte azt, hogy &quot;modell állam&quot;-nak nevezzék, és India leghaladóbb államaként említsék. Uralkodójának híre messzire elterjedt, és halálakor a The Times úgy írt róla, mint aki India többi részére is követendő mintát állított fel. Az igazság filozófiájának ilyen volt a gyakorlati eredményessége és haszna.

Személyes vonatkozásban elmondhatom róla, hogy nagy érdeklődéssel kísérte filozófiai és irodalmi tanulmányaimat és előrehaladásomat. Halála előtt néhány évvel ezt mondta nekem: &quot;Ön tanulmányozta a jógát, és megismertette a nyugatiakkal, most tanulmányozza és ismertesse meg velük a legjobbat, amit India adhat: a legmagasabb filozófiánkat!&quot; E feladat másik részének teljesítésére elérkezett végre az idő. Nagy szomorúságom, hogy e könyv kiadását amelyben e filozófia első körvonalazását adom - a maharadzsa már nem élhette meg.

Az eltűnt bölcsek tudásuk magaslatából jelentették ki, hogy van egy végső út, amely egyedül vezeti a kérdező elmét a tökéletes béke és a rejtett erő nyugalmába, a végső felismerés etikai szépségéhez és univerzális jótékony hatásosságához. Ebben a finom tudatosságban még modern korunk szörnyű tempójának közepette is felismeri az ember, hogy lényegében senki és semmi nem különbözik saját valójától. Valójában ez az, amit meg kellett keresni és találni.

Hosszú kutatás után sikerült a jógát jobban megismernem: meg tudtam így különböztetni az előkészítő és közbenső fázist attól a fokozattól, ami előrehaladott és kevéssé ismert, és amire ez a hosszú kutatás valójában csak az előkészületet jelentette.

A jóga három fokozata. A fentebb említett tanítás - amely a jóga koronájának és betetőzésének tekinthető - és az általában ismert, alacsonyabbrendű jógák között különbséget kell tennünk. A közöttük levő összefüggés nyilvánvalóbb lesz, ha a jógagyakorlatot három progresszív fokozatra osztjuk fel, amelyeken keresztül jutunk egy szélesebb és magasabb látókörű tudat kialakulásához. A legelemibb csoport a fizikai koncentrációs gyakorlatokat foglalja magában, mivel ezek azokra hatnak könnyebben - és ezek vannak többen - akiknek az elméje még képzetlen. A kezdő matematikus elméjét megzavarná, ha azonnal a felsőbb matematika tanulmányozásába fogna, ami csak egy későbbi kurzus anyagát képezheti. Hasonlóképp a jóga kezdője is e fizikai gyakorlatok felvételével kezdheti a tanulmányait. E tanulók közül néhányan nem csak a koncentráció elérését tűzik azonban ki célul, hanem egészségüket akarják javítani, erejüket növelni vagy betegségüket gyógyítani. Egy betegséggel terhelt test zavaró hatást fejt ki az elmére, és a gondolatot a betegséghez láncolja. Ezért ezeket a gyakorlatokat gyakran előkészítő fokozatnak szánják azok számára, akik később majd magasabb fokozatra léphetnek hajlandóságuk és rátermettségük folytán. Az egyik ilyen módszer pl. a különböző ászanák (testtartások) végzése, amellyel a testet valamilyen speciális helyzetbe hozzuk és arra kényszerítjük, hogy bizonyos ideig abban maradjon. A másik módszer a lélegzés szabályozása az ún. pranajama-gyakorlatok végzése. A harmadik ilyen gyakorlat a szem rögzítése, a negyedik Isten nevének naponta sok ezerszer való ismétlése, az ötödik pedig meghatározott szent szótagok éneklése a levegő ki- és belélegzéséhez ritmikusan kapcsolódva.

A jóga második, ún. közbenső fokozata túlmegy a fizikai durva testen, és egyrészt az érzések iskolázását tűzi ki célul, másrészt pedig a gondolatok ellenőrzését, különféle misztikus, meditációs gyakorlatot tartalmaz azok számára, akik az érzelmi és szellemi béke elérését célozzák; de magában foglalja az Isten jelenlét utáni állandó vágyódást is. E gyakorlatok általános jellemzőjét a következő fejezetben körvonalazzuk majd. A meditatív elmerülés és eksztatikus transz-állapot lehetővé teszi, hogy az ember meglássa a világ alapvetően nem materiális jellegét és a mögötte rejlő harmonikus egységet; ezek a bepillantások azonban végső soron bár túlfűtöttek és egzaltált pillanatok, mégis csak múló érzések. A következő teendő az, hogy az ember megtanulja, hogyan változtassa őket állandó megértéssé. Ez csak a gondolkodás magasabb fényénél valósítható meg, ami viszont már egy következő fokozathoz tartozik. E második fokozat sikeres végrehajtását az az erő jelzi, amely lehetővé teszi, hogy az ember hosszú ideig megmaradjon ebben a tökéletesen koncentrált elmerülésben, amikor a figyelem teljesen visszahúzódik a külvilágtól.

Ezekkel az előkészítő gyakorlatokkal készítheti föl magát az ember, hogy továbbmehessen a harmadik fokozatba, amely nem más, mint a filozófiai megkülönböztetés jógája. Ez a jóga-család legmagasabb csoportja; szupermisztikus de ugyanekkor teljesen intellektuális és racionális. E tanításnak egy részét ebben a könyvben ismertetjük, a magasabb és előrehaladottabb befejező rész - amivel az egész tanítás ismertté válik majd - ismertetése azonban túlnő e könyv keretein, és egy másik kötet tárgyát fogja képezni (Az Önvaló bölcsessége. A szerk.). Ezen a harmadik fokon a tanuló koncentrált, fegyelmezett érzéssel és gondolkodással együtt azért küzd, hogy értelmét kielégítse, és ezt az így élessé tett intelligenciát alkalmazza az egész világ, az egész élet értelmének filozófiai megfontolására és megfejtésére. Eleddig teljesen önmagával foglalkozott, saját kis énjével; most viszont a vizsgálatot kiterjeszti az egész világra. Mélyen és keményen kell gondolkodnia ezekről a finom igazságokról, és mindaddig tanulnia kell, amíg a gondolat nem válik belső meglátássá. Amikor ezek az erőfeszítések végül is sikeressé válnak, az ember az ultramisztikus kontempláció gyakorlatát végzi, és megvilágosult gondolkozásának ereje segítségével a végső misztérium: saját maga és a világ végső valósága közötti összefüggés megoldását keresi. Keresésének magaslatára érkezett, ahol egész elméje és egész teste most összhangban halad és küzd tovább. Ez a csúcsot elért út a megcáfolhatatlan jóga. Először az ember és az univerzális valóság rejtett azonosságának végső elvét bizonyítja be, majd megmutatja, hogyan lehet ezt a gyakorlati élet közepette is felfedezni és realizálni.

Ennél magasabbra az elme már nem mehet. Az ember a hátralevő éveiben azon fáradozik, hogy ezt az igazságot szüntelenül tudatában tartsa, vele éljen éjjel-nappal, életében kifejezze és mindaddig térjen vissza légkörébe, amíg szokatlanságának a töredékét is elveszti, és az első kézből való, biztos és igazolt tudássá vált gyakorlat maga is eltűnik, és elveszik a tudás teljes kiteljesítésében. Itt már eltűnik a vallás minden formalitása, a meditáció látomása, de megszűnik a filozófiai kérdezősködés. Ahogy a gondosan szerelt ácsolat is csak addig áll, amíg a ház el nem készül, utána pedig lebontásra kerül a végén, ugyanúgy először a vallás, majd a jóga és végül a filozófia is - ekkor már világosan látszik - hogy nem más, mint ácsolat, amelyre az embernek azért volt szüksége, hogy felépíthesse az igazság épületét. Végül, amikor valamennyin túljutott, el kell távolítani őket. Ez az eltávolítás azonban - nem szabad félreérteni - csak arra a követelésükre vonatkozik, hogy egyedül ők lennének az igazság realizálására hivatottak, nem pedig egyéb alkalmazásukra. Amikor az igazság teljes felismerése szilárddá válik, az ember akár a vallás, akár a jóga, akár a filozófia területén megmaradhat. Tanulmányozhatja továbbra is a filozófiát, hogy kora szellemi áramlatait vezethesse; alkalmazkodhat az ortodox vallási rítusokhoz és követelményekhez, hogy másokat erősítsen és bátorítson, akik nem tudnak ezeken túljutni; meditatív transzba léphet személyes kikapcsolódása és megpihenése végett; de mindezek mellett egyik sem téveszti meg többé azzal, hogy egyedül ők jelentenék az igazsághoz vezető egyetlen és végső utat. A legjobb esetben is csak a gondolati reflexióját adhatják; az embernek magának kell lényegében eggyé válni vele, és ezt semmiféle varázslat nem képes megtenni. Az olvasó nem fogja megérteni ezeket a magyarázatokat, ha nem éri el a megértésnek azt a fontos pontját, hogy azok, akik nem jutottak túl sikeresen a jóga második fokozatán, nem lesznek képesek kiteljesíteni a legfelsőbb fokot sem. A meditáció gyakorlata ui. szükséges ahhoz, hogy a filozófia gyakorlata sikeres legyen. Az igazság utáni kutatás és kérdezés az a tartalom, ami a meditatív transzot megtölti. Az akarat aszketikus fegyelmezésének, a test és az én vizsgálatának együtt kell haladnia, és a gyakorlatban meg kell valósítani a filozófia elméleti eredményeit. A jógát ezért, ahogy rendszerint értelmezik, nem kell tehát föladni, bár a továbbiakban nem a befejezést jelenti, hanem csak egy eszközt a befejezés felé. A jógagyakorlás képessége nem csak a végső út kezdetén fontos, hanem a végén is. A mély meditatív szemlélődésbe merült éles racionális vizsgálat tökéletes kombinációja, és az így szerzett logikai következtetésnek a mindennapi életbe való bevitele az, ami végül a végső felismerés és megvalósítás gyümölcsét adja. E magasrendű tanításnak a csak puszta intellektuális megértése, amelyhez nem járul párhuzamosan az a jógaképesség, amely ezt a megértést szakadatlanul fenntartja, éppen olyan részleges, és éppen olyan befejezetlen és elégtelen, mint az a megszerzett jóga-erő, amellyel képesek vagyunk a figyelmet a külvilágtól visszavonni, és filozófiai erőfeszítéssel tartalmassá nem tett absztrakt dolgokon tartani. Sem a száraz akadémikus intellektualizmus, sem pedig az olyan meg nem világosult jógagyakorlat nem vezethet az igazságra - de még együttesen sem -, amelyet a tevékenység nem tölt meg élettel.

Így a tanuló fokozatosan halad egyik fokozatról a másikra, a test fegyelmezésétől az indulati, és érzelmi, majd végül az intellektuális fegyelmezéshez. A három összeadódásából származik a tanuló képességének és megértésének progresszív kifejlődése. Fontos megjegyezni, hogy mindezek lépcsők, fokozatok, nem pedig megtorpanások. Az az igazság, amelyet megismer, mindig megértési szintjéhez viszonyul arányosan.

A második és harmadik jógafokozat közötti bizonytalan elválasztás a mai India vallási és intellektuális köreiben általánosnak mondható. Patanjalit gyakran idézi, de ő csak az elme és az érzelmi kontroll céljáról beszél, nem pedig a léleknek a végső Valósággal való egyesítéséről. Igaz, hogy említést tesz Isváráról (Istenről), de ezt csak a gyakorlati módszer megadása miatt teszi. Azok, akik a szellemi koncentráció jógáját gondolják a végső útnak, nagyon tévednek. A Bhagavad Gita az ötödik fejezetben világosan kimondja, hogy a tudás jógájával semmi sem ekvivalens, és a tizenharmadikban, hogy ez (a tudás jógája) a megismerés legmagasabb eszköze. Ezért nem szabad összezavarnunk a fogalmakat. Világosan el kell választanunk a vallást a miszticizmustól, és a miszticizmust a filozófiától. Ha szokásból, vagy tévedésből egyiket összezavarjuk a másikkal, elvesztjük az utat, és a végén teljes összezavarodottságba kerülünk. Látni fogjuk majd, hogy a különböző jóga-módszerek egymás után következnek, és nyomatékosan le kell szögezni, hogy nem egy közös központi célhoz vezető utak, mint ahogy azt általában tévesen tanítják. Nem vallotta-e meg Atmarama Swami maga, a &quot;Hatha jóga pradipika&quot;, egy klasszikus standard hatha jóga könyv szerzője, hogy ezt a könyvet azoknak szánja, akik a szellemi koncentráció gyakorlását nem képesek végezni? &quot;A testi fegyelem jógája az elme koncentráció jógájára való előkészület&quot; - írta. A népszerű jóga-módszerek nem megfelelőek a felsőbb felismerés magasabb céljának elérésére; a legjobb esetben is az igazságról csak egy átmeneti és nem közvetlen tudás megszerzését teszik lehetővé. Egy progresszív sornak csak egyes egységeit képezik, a létra alsó fokait, és egyiket a másik után átlépve juthatunk rajtuk keresztül magasabbra; a tetőre azonban - az utolsó fok kivételével - egyik átlépése sem juttathat bennünket. Hasonlóképp, egyik jóga-módszer sem elég önmagában, és egyik sem képes a végső felismerést lehetővé tenni az utolsó fok, a megcáfolhatatlan jóga kivételével. A jóga kifejezés olyan szélesre tárt ernyő, ami sok különböző fogalmat, gyakorlatot foglal magába. Jógának nevezik a szöges ágyon való üldögélés öngyötrő mutatványát, de a filozófus legmagasabb szintű gondolkodásának a gyakorlati életbe való átvitelét is. Ezért azoknak a nézete, akik a jógát csak a meditációs gyakorlatokra akarják korlátozni, a filozófiai vizsgálatot pedig nem számítják ide, teljesen alaptalan, és indokolatlan.

Az egyes fokozatok gyakorlati értéke azonban mindig ugyanaz marad. Azon kevesek számára azonban, akik a jógához abban a reményben folyamodtak, hogy az majd elvezeti őket a mindenek fölött álló igazsághoz, akik az elemi és középső fokozatot kielégítő eredménnyel gyakorolták, mindig ott a felhívás, hogy a magasabb módszert keressék. Ha eleget tesznek ennek a felhívásnak - hogy a tapasztalat jógáját a tudás jógájával egészítsék ki -, akkor a jóga rendszert inkább beteljesítik, nem pedig elhagyják. A teljes jóga ui. nem fejeződik be a meditációval, és lehetőségeit nem meríti ki a vallásos hódolat sem. A bölcs a változtatást anélkül képes megtenni, hogy e módszerek intellektuális egységén csorba esnék, míg mások csak veszélyt és szakadást látnak a magasabb módszerben. A veszély azonban illuzórikus, és csak abban rejlik, hogy a meditáció boldogsággal teli tapasztalatának biztosítsanak első helyet a régi hagyományos szokás szerint, holott csak a második hely illeti meg; a romboló hatás pedig - amitől félnek - nem más, mint az, hogy az intuitív megérzést a racionális belső meglátás magasabb vizsgálata elé helyezik. Megtarthatják mind a meditációt, mind pedig az intuíciót, semmit sem kell feladniuk vagy elveszíteniük, csak ezek elsődleges szerepét és mindenek fölött álló voltát, amikor pl. ellentétbe kerülnének a filozófiailag képzett gondolkodással. Valójában a végső és nagyszerű felismerés elérése nem lehetséges, ha a meditációt sikeresen nem vagyunk képesek végezni, és akarattal nem tudunk hosszabban tartó elmélyült állapotba kerülni. Választani lehet tehát egy múló és egy tartós békével teli állapot megszerzése között. A jóga nem végződik a meditációval, sem a vallásos hódolattal, nem végződik az ászanákkal, vagy a lélegzés-szabályozással, csak a teljes felismeréssel végződhet, ez adhat egyedül békét, amely akkor is jelen van, ha az ember meditációt végez, de akkor is, ha nem végez.

Így a valóság négy különböző álláspontról fogható fel, amelyek progresszív szakaszokban bejárható úton helyezkednek el. Tekinthető saját magunktól elkülönültnek, amely felé a vallásos imádat fordul. Felfogható magunkon belül, amely a miszticizmusban teljesedik ki. Tanulmányozható filozófiailag azáltal, hogy minden róla alkotott téves fogalmat elejtünk. És végül tudatosan fölismerhető egy ultramisztikus folyamatban, mint ami önmagában van és létezik.

Ha az ember még nem szerezte meg a misztikus transzhoz szükséges erőt és az Ebből eredő érzelmi kondicionálást, annak a számára a filozófia csak steril, kiábrándító intellektualizmusban végződhet. Az élet az egész ember terméke, és amikor a filozófiai gondolkodás kimerítette teljes lehetőségét és megadja az igazságot, amely akkor tárul föl, amikor a gondolkodás a lehető legtávolabbi pontig jut el, amelyet még elérhet, ekkor ismét a jóga veszi át a vezetést, és a filozófiai következtetést kiegészíti a maga egyedülálló erejével, amely a világ-ideát abszorbeálja a Valóban. E könyvet nem saját arrogáns véleményem alapján ajánlom másoknak, hanem inkább azzal a vággyal, hogy továbbadjon nekik egy olyan nézetet, amely nagy segítséget jelent az orvoslásra váró kérdések megválaszolásában. Ez a legtöbb, ami adhatok nekik.

Nem szabad félreérteni a dolgokkal kapcsolatban elfoglalt jelen helyzetemet. Én a saját utamat járom. Igaz, hogy konvencionális értelemben abbahagytam a tanítók és jógik keresését, és nem azonosítom magam többé asramjukkal. Ez részben azért van így, mert személy szerint belefáradtam az ilyen keresés hiábavalóságába, részben pedig azért, mert bizonyos asramokkal és aszkétákkal kapcsolatban hosszú idő alatt szerzett tapasztalatok teljesen kiábrándítottak engem. Régebben összekevertem a jógikat és hozzájuk hasonlóakat az igazi bölcsekkel - ahogy legtöbben közülünk összetévesztik ezeket a fogalmakat -, de most valamivel tapasztaltabb vagyok e téren. Most is nélkülözhetetlennek tartom - a helyükön természetesen - korábbi misztikus tapasztalataimat; a változás nem e tapasztalatok tagadásának, hanem értékelésének irányában van nálam. A mélyebb kutatás és a jobb vezetés segített ezek pontosabb értékelésében és abban, hogy az őket megillető helyre tegyem őket. A misztikus tapasztalat fontos fázis, amelyen minden keresőnek át kell haladnia. Egyáltalán nem adtam fel a napi meditációt és napi programomnak jelenleg is fontos részét képezi. A fogalmakat azonban nem kavarom össze többé. A víziók, elragadtatások és intuíciók a meditációnak csak kísérő jelenségei és egyáltalán nem különös fontossággal bíró melléktermékei. Nincs olyan univerzális mérce, amivel valódiságuk mérhető lenne, következésképp jobb ha a meditáció fő célját tekintjük egyedül.

Két korábbi könyvemben ígéretet tettem, hogy ténylegesen megadom mindazoknak az igazságoknak a teljes intellektuális megállapítását, amelyek a szokásosan ismert jógán túl vannak. E munka első, nem teljes részét ez a könyv képezi; nem teljes még, mivel nem meríti ki a teljes felhalmozott anyagot. A teljes mű majd egy másik könyvvel együtt lesz egész. Ebben a könyvben csak egy részét és nem az egészét kaphatja az olvasó a filozófiai megkülönböztetés jógájának. A többit - az igazság teljes feltárásával együtt - egy következő kötet foglalja majd össze, amivel teljes és befejezett lesz annak a feladatnak a megoldása amire vállalkoztam. A második kötet megírása igen nehéz feladat és külön könyv alakban való megjelentetése lényeges, mivel nemcsak hidat fog képezni korábbi, miszticizmussal kapcsolatban írt könyveim és e mostani, tiszta filozófiai munkám között, hanem az olvasó elméjének átnevelését is elő kell, hogy készítse egy magasabb vizsgálatra, amellyel a racionális keresés véget érhet.

A köznyelv szegényes ahhoz, hogy absztrakt fogalmakat hordozzon, ezért szükség lenne speciális filozófiai terminológiára. Könyveimet azonban elsősorban az utca emberének szánom - nem pedig kolostorokban élő tudálékos embereknek vagy akadémikus metafizikusoknak -, akik szintén elgondolkoznak a lét értelmén, és ezért vonakodtam ezt a távoli és ismeretlen terminológiát használni, kivéve ott, ahol az elkerülhetetlenül szükséges, vagy különben is könnyen érthető. Amennyire lehetséges volt, a bonyolult absztrakciók terén végzett kutatásokat a köznyelv területére hoztam, amelyek - anélkül, hogy pontosságukból, vagy mélységükből valamit is elveszítenének - minden átlagosan intelligens ember számára érthetőek kell, hogy legyenek. Bár a bennünk rejlő ész-gyötrő igazságok egykor csak egy szűk körű intellektuális elit tulajdonát képezték, igyekeztem úgy kifejezni őket, hogy annyira érthetők legyenek, mint pl. egy jó stílusú újságszöveg. Mindazonáltal azok számára, akik sohasem gyakorolták a meditációt vagy a koncentrációt, és nem folytattak filozófiai tanulmányt sem, az ilyen gondolkodás nem lesz ínyükre; azok viszont, akik a szigorú ortodox vallásos utakat követik, megrémülnek majd tőle. Ezek az oldalak ugyan mindenki számára hozzáférhetők és nyíltan szólnak, a bennük rejlő igazi értelem megértése azonban csak azok számára lehetséges, akik hajlandók szellemi erőfeszítést is tenni. Ezért célszerű egyszerre csak keveset olvasni és azon elgondolkodni.

Előre látok néhány kritikai megjegyzést, amelyet már hallottam, sőt olvastam is egy alacsony színvonalú indiai újságban, amelyben bizonyos személyek a személyes gyűlölködés hiábavaló munkájára vállalkoztak. Ezek a vádak e könyv megjelenésével minden bizonnyal még jobban kikristályosodnak majd. Az első vád, amelyet ellenem szegeznek az, hogy következetlen vagyok, mely szerint képrombolásszerűen széttörtem a korábbi definíciókat és doktrínákat, megváltoztattam egy kialakult és elfogadott nézőpontot, az emberek és a tapasztalat korábbi értékelését, és így jellememre nézve ingatagnak, ítéleteimet tekintve pedig megbízhatatlannak bizonyultam. Személyes barátaim kétségtelenül mosolyogni fognak e két utóbbi állítás hallatán, az egész vád maga viszont azt mutatja, hogy jelenlegi szemléletmódomat határozottan félreértik, mivel régi nézeteimet nem tagadtam meg ezzel, hanem csak kiszélesítettem őket. Különben őszintén azt is meg kell vallanom - a teljes cél és szándék miatt -, hogy nem vagyok az állhatatosság megszállottja. Csak annyiban érzem magam hozzátartozónak, amennyiben azt az igazságkeresés folytatása érintette; ha e keresés eredményei - ahogy előrehaladtam - megváltoztak és különbözőek lettek, akkor legyenek azok! A tény felismerése nem késztet meghátrálásra. Múltbeli célom és szándékom őszintesége ad ehhez bátorságot. Egy író számára, aki hírnevét a jógával kapcsolatos kutatásai alapján alapozta meg, a jóga korlátainak mostani nyílt megvallása nem könnyű dolog. Erre a felelősségteljes lépésre csak a legsúlyosabb okok és a legrosszabb tapasztalatok késztethettek engem. Életem állandó kutatásban, az új tények igazolásával és helyes értékszemléletem, ill. ítélőképességem kialakításával telt el. E jellemzőkkel elkerülhetetlen, hogy az ember - hacsak nem vakon hívő, aki a mások által mondottakat, vagy a vele történteket vakon elfogadja - arra kényszerül, hogy korábbi tapasztalatának következtetéseit, ill. kiértékeléseit módosítsa.

Ez a keresés hasonlít egy ismeretlen hegy megmászásához, amely során a táj állandóan változik. Úgy látszik, hogy amit az ember maga fölött magasan lát, az a csúcs. Sok-sok évi kitartó erőfeszítés után elérkezik ide és akkor óh! a siker pillanatában felfedezi, hogy az igazi csúcs még magasabban fekszik, és további évek további nehéz küzdelmére van ismét szükség. A misztikus víziók, jógatapasztalatok, vallásos hitek és tudományos elméletek jelentik azokat a kisebb csúcsokat, amelyet az ember a hegy mászása közben elér, s amelyet ismételten összetévesztett a végső csúccsal. Az igazságnak különböző és eleddig nem sejtett látványa tárul fel, ahogy a fölfelé menő úton elmaradnak a régi tájak, és mindig fölfelé kell haladni tovább. A végső csúcs létezik - ebben nem kételkedhetünk -, de csak azok érhetik el, akiknek van bátorságuk állhatatlannak lenni! Buddha sem habozott - amikor egy magasabb utat megpillantott -, hogy otthagyja a jóga elemibb formáit, amelyet hat éven keresztül gyakorolt.

A második vád az lesz, hogy eretnek vagyok. Ez természetesen abszurd lehetetlenség, mivel az igazság ügyén kívül - amellyel eljegyeztem magam - semmi mást nem támogattam. Ha tehát azzal vádolnak engem, hogy hinduista, vagy egy bizonyos különleges indiai asram propagandistája lettem, ez a vádaskodóknak csak hiábavaló, és saját maguk kitalálta feltételezése lesz, ami sohasem volt személyes magatartásom és nézetem. Ha azonban egy alacsonyabb nézőpontról egy magasabbra való átmenet jelentené azt, hogy eretnek vagyok, akkor boldogan vállalom az eretnekség vádját.

A harmadik vád, mely szerint megtagadtam volna a jógát, hasonlóképp szintén nonszensz dolog. Saját formulárémból nem tévedtem, vagy hibáztam. Én a jógát nem tagadtam meg, továbbra is magasra értékelem - a saját helyén -, korábbi nézetem vele kapcsolatban annyiból változott csupán, hogy már nem koncentrálom teljes figyelmemet és tekintetemet rá, hanem inkább - a végső igazság nagyobb hátterének ellenében - megpróbálom igazságosabban és jobban értékelni, kritizálni és megérteni. Nem tagadom a jógát, csak továbbfejlesztem. Mint a filozófia partnere, a jóga kétségkívül szolgáltatja az igazságot, egyedül állva, a filozófia nélkül azonban csupán csak békét adhat. A misztikus intuíció, a szellemi nyugalom és meditáció gyakorlása egyáltalán nem nélkülözhető mindazok számára, akik még úton vannak az igazság keresésében.

Minden igazságkereső és minden ember, aki mer becsületesen gondolkodni és e gondolkodás eredményeit elfogadni - legyenek ezek olyan keserűek, mint az üröm, vagy olyan édesek, mint a méz - nem más, mint vándor. Nézetei soha sincsenek végleges formába öntve. Tudja, hogy a bölcsesség az élet mozgó folyamatának utolsó desztillációs terméke, nem pedig az első. Az a keresés, amibe kezdett, dinamikus és nem statikus. Nem zárhatja be magát egy intellektuális sírba, amelyre a halálát hirdető makacs szemlélet sírkövét gördíti rá. Ezért csak olyanokat szeretnék olvasóimnak, akik készek velem jönni a félelmetes vadonba és pusztaságba. Az igazság felfedezése nagy kaland: hosszantartó, fáradságos haladás az Ismeretlen egyre növekvő felismerése felé, nem pedig egy kisszerű, megszokott kerékvágásban való haladás. Az úttörőnek dolgozni és szenvedni kell, hogy olyan új igazságot ismerjen meg, amit elődei régi igazságnak ismertek. Az állhatatosságot úgy kell viselni mint egy új köntöst, amikor segíti az igazság keresését, de el kell dobni mint szakadtat, ha akadályává válik. A legtöbb kérdés expanzív: nem csak egy oldaluk van, hanem több is. Ha az ember hajójának vitorlája a múltban az egyik oldal felé vette az irányt és most a másik felé halad - egy valódibb látásra - annál jobb!

Az idő kétségtelen a dolgokat illetően egy kissé bölcsebbé tett engem és egy kicsit kritikusabbá önmagam és tapasztalataim, valamint az általam személyesen ismert neves asramok és agyondicsért misztikusok irányában. Az ezzel kapcsolatban végzett alapos vizsgálat az igazság magasabb atmoszférájába vezetett engem. E vizsgálatban a legértékesebb segítséget a filozófia adta, amely megmutatta, hogyan lehet a misztikus tapasztalatokat a legfelsőbb Igazság fényében értékelni. Ezt az igazságot kevesen keresik, mivel ehhez minden személyes vágyat és indítékot fel kell adni.

Azok tehát, akik ezt a könyvet úgy fogják fel, mint az állhatatosság hiányának szimbólumát, nagyon tévednek. Az ész ítélőszéke előtt nincs szükségem silány mentegetőzésre. Az itt bemutatásra kerülő új tanítás azért nem áll annyira ellentétben korábbi állításaimmal. Már a &quot;The Quest of the Overself&quot; (Szó szerint &quot;Az Önvaló keresése&quot;, amely &quot;A felsőbbrendű Én&quot; címmel magyarul is megjelent [Szukits Kvk., 1994.] [A szerk.]) c. könyvem írásakor is tudatában voltam ennek, ahol az első fejezetben azt írtam, hogy az utolsó szó leírása még hátravan. &quot;Minden írónak és tanítónak szükségképpen különböző helyzetet kell elfoglalnia olvasói szellemi fejlettségi szintjének megfelelően... E lapok célját nem szabad félremagyarázni, amely itt nem más, mint az, hogy a nyugati emberek számára járható jóga-utat mutasson be... E lapok megmutatják, hogy hogyan lehet bizonyos megelégedésre jutni, de ezen a fokon nem próbálják megoldani az univerzum misztériumát... Az ember csak akkor lesz kész arra, hogy a Végső Igazság keresésére vállalkozzék, amikor az elme békéjét és a gondolat koncentrációját már megvalósította... Egy finom és meglepő bölcsesség után kutatunk, amelyet millió ember közül talán egy sem talált még meg.&quot;

Bár a miszticizmushoz való ragaszkodásom - amennyire határai és korlátai terjednek - változatlan maradt, mégis tudtam, hogy a miszticizmus önmagában nem elegendő. Kezdtem felfogni, hogy az igazság legalább olyan messzire van a miszticizmus mögött, mint amennyire a miszticizmus van a vallás mögött. Az ezt követő könyvemben (Inner Reality [Belső Valóság]) már többször merészen azt állítottam, hogy a miszticizmus nem elegendő, és hogy mögötte van még egy végső út. De csak ebben a könyvben érkezett el az idő arra, hogy világosan megmagyarázzam mi volt az oka annak, hogy egy részleges látást egy teljesebbel cseréltem föl.

Az egyes könyveim ezért úgy foghatók fel mint mérföldkövek a megtett úton, mint egy-egy oázis, ahol megpihentem egy darabig a világ sivatagján való átkelésem közben, az élet és a valóság egyetlen érvényes magyarázatának keresésében. E könyvben tehát az olvasók a Keresés olyan szakaszával ismerkedhetnek meg, amely már közelebb került a végcéljához. Nem szabad azonban azt gondolni, hogy a korábbi kötetek ezzel érvényüket veszítenék, mivel az ilyen tévedés fatális lenne. A korábbi állítások, a korábbi tanítás megmarad, ezzel mindössze csak kiegészül. Ezekre a korábbi írásokra mindaddig szükség lesz, amíg az ember az igazság keresésében egyik fokozatról a másik eléréséért küzd; amíg az emberi elme - mint a gyümölcs a fán - kellőképp meg nem érett. E könyvek úgy foghatók fel, mint valami kapuk, amelyeket nem lehet kikerülni hanem át kell lépni rajtuk. A végső igazságnak nem lehet néhány hét alatt birtokába jutni. Ezért azok a korábbi írásaim, amelyek - olyan hűen, olyan világosan, amennyire képes voltam - megmutatják, hogy valóban mit gondoltam, éreztem és tapasztaltam az írásuk idején, tényleges feljegyzéseknek foghatók fel, amelyek más, ugyanazon úton haladó emberek gondolatát, tapasztalatát is tükrözik.

Einstein azt találta, hogy a fénysugár útja a téren keresztül görbületté válik. Elődei valamennyien természetesnek tartották, hogy a fény egyenes vonalban terjed. Tévedtek-e, vagy hazudtak? A relativitás elméletével kapunk erre választ, ami szerint a magyarázatok akkor helytállóak és érvényesek, ha a megfigyelő nézőpontjából tesszük őket. A fáradhatatlan kutatóhoz hasonlóan haladtam. én is egyik tapasztalattól a másikig, a teljesebb tapasztalat megszerzése felé. Még az elfogadott matematikai elveket is úgy kell felfognunk, hogy relatív jellegűek. Az abszolút igazság után való vágyam visszatartott attól, hogy a már elért felfedezésekkel való megelégedés letargiájába essem. Igaz, hogy korábbi műveimet erős meggyőződéssel és látszólagos dogmatizmussal írtam. Ennek az a magyarázata, hogy a meditációt már több mint negyedszázada gyakorlom, és természetesen kerestem az alkalmat, hogy másoknak is átadhassam azokat az előnyeit, amiket megtaláltam. Kötelességemnek érzem, hogy erőteljesen felhívjam nyugati társaim figyelmét arra a tényre, hogy ez a fajta tapasztalatszerzés számukra is nyitva áll, ha érdeklődnek iránta.

Ezzel a kötettel nem az volt a célom, hogy eggyel szaporítsam könyveim számát. E könyv az összeolvasztott keleti-nyugati gondolkodásnak korunk számára emelt épülete akar lenni, egy kiforrott ősi bölcsességnek a XX. századi értékelése. Hozzájárulás az élet leghomályosabb, paradox módon mégis legfontosabb témájának megértéséhez, amelyet a sors és egyéni rendeltetésem további nyomására írtam. Őszintén meg kell mondanom, hogy mind ezt, mind pedig következő könyvemet - amivel a teljes tanítás az olvasó elé kerül - eddigi pályafutásom legmagasabb és legszentebb feladatának tekintem. Ebben a korban, amely a tudomány tekintélyét tiszteli és visszautasít mindent, ami intellektuálisan nem fogható fel, nem kis feladat az a kísérlet, hogy a gondolkodást a szavak nélküli transzcendentális valóság érdekében rendezze, és saját belső és kikerülhetetlen logikája szerinti áramlásra késztesse. Azt be tudjuk bizonyítani hogy kétszer kettő az négy, hogy a Föld gömb alakú és hogy a víz tulajdonképpen két elem kombinációjából áll, de hogyan tudjuk bebizonyítani annak a valóságát, ami fölötte áll a formába öntött gondolatnak, amely teljesen hallhatatlan és örökké láthatatlan, s amely mindaddig nem ismerhető meg amíg minden érv el nem tűnik? Valójában ingerlő és kihívó paradoxonnal állunk szemben, hogy az, ami van, úgy jelenik meg, mintha nem lenne! A végső valóság szóval ki nem mondható dimenziójához egy sor gondolaton és tapasztalaton való áthaladással érkezhetünk, de a végső valóság maga nem egy gondolat, sem egy tapasztalat. Az igazság a maga abszolútságában sohasem fejezhető ki szavakkal vagy bármi mással. Innen van Krisztus, Buddha és a Szfinx rejtélyes hallgatása.

De a csúcsigazság felé vezető magános út kirajzolható emberi szavakkal, a felismeréséhez vezető göröngyös ösvény körvonalazható velük, és az emberek a közvetlen gondolkodás segítségével eljuthatnak oda, ahonnan láthatják, hogy ezt az igazságot hogyan tehetik valódivá önmaguk számára. Amikor az Ariadné-fonál a kezükben van, a jóga igájába fogott analitikus gondolkodás közvetlenül a valóság kapujáig vezetheti őket. Ezen a kapun azonban nem vezetheti át soha őket, akkor ui. az ember maga veti el a gondolkodás eszközét, amint végre felismeri, hogy valójában mi is ő. Ő, aki saját fényében állt, azzal csalta magát, hogy csak a földhöz kötött véges személy csupán, most saját ultramisztikus belső meglátásának vele született ereje segítségével - ami elég erőssé vált ahhoz, hogy akaratát és érzését befolyásolja és egyesítse - felismerésre jut, és örökre elveti magától ezt az ősi illúziót. Ebben a pillanatban eltűnik a kapuban, és útja véget ér. Nem vesztegetném sem a magam, sem az olvasó idejét, hogy arra kérjem, hogy elérhetetlen magasságok után törekedjen, csak arra kérem egyrészt, hogy keresse valamennyi földi létnek az értelmét, másrészt pedig arra, hogy találja meg saját életének célját, mígnem mindkettővel harmóniában tud majd élni tovább.

==III. fejezet==

A VALLÁSOS ÉS MISZTIKUS FOKOZAT

Néhány ősi kérdés kitartóan követte az emberiséget. Az élet egyszerűen csak a Teremtőnek az emberiséggel űzött iszonyú, mégis patetikusan tragikus játéka-e? Van-e a tér végtelenében levő fénylő csillagok óriási panorámájának valami értelme? Vajon csak biológiai véletlenek vagyunk-e ezen a földön, akik hasztalanul menetelünk az időn át? Vajon az ember csak egy csöpögő gyertyához hasonlít-e, mely néhány percig ég, megvilágítva addig a sötétséget, hogy utána mindörökre kialudjon?

E kérdésekre a primitív válaszokat az emberek az első vallásokba formázták bele, melyek már a történelem előtti korszak sötétségében tűntek el, de ezek visszhangja máig is megmaradt az utánuk következő vallásokon keresztül. Már a kevés vizsgálat is azt mutatja, hogy nincs teljesen új hit, és csak kevés dogma van, ami csak egy vallásra lenne jellemző, vagyis azt, hogy valamennyi vallás keverék származású. Mint ahogy a nyelvészetben kimutatható, hogy a szanszkrit bhrater, a latin frater, a francia frére, a német Bruder és az angol brother szó közös árja eredetre utal, ugyanúgy a vallások összehasonlítása is a régebbi érintkezés hatását mutatja. Az összehasonlító vallási és mitológiai vizsgálatok már megcáfolták azt a tarthatatlan állítást, hogy bármelyik hitvallás is az egyetlen kinyilatkoztatása lenne az Istennek, bármilyen Isten is létezzen. Valamennyi vallásban többé-kevésbé ugyanaz hallható: a másvilágtól való félelem; a Természet pompájának csodálata; egy csodálatos, magasabbrendű Lény dicsérete, aki alkotta mind az ismert, mind az ismeretlen világot; esdeklő könyörgés személyes és nemzeti érdekekért; vigasz az egyéni bajban szenvedőknek; mély filozófiai elvek burkolt sejtetése és a magasrendű igazság diszkrét körvonalazása - mindez különös módon összekeverve és üdvös erkölcsi parancsba alakítva.

A vallást röviden úgy definiálhatjuk, hogy nem más, mint hit egy természetfölötti Lényben, vagy Lényekben. Minden vallás származását tekintve minden bizonnyal nevezhető kinyilatkoztatásnak, mivel inkább a hithez és a képzelethez fordul, mint a kritikai észhez.

A legfontosabb és legjelentősebb vallások egy igazán bölcs, később vallási vezetőnek elismert ember azon kísérletének a következményei, hogy tudását a tanulatlan tömeggel megossza azon az egyetlen módon, amelyen megérthették őt: szimbolikus nyelven, példabeszédben, nem pedig az igazságok közvetlen kifejezésével. Ilyen emberek azonban csak ritkán jelentek meg Földünkön. Nem kell őket képzeletben emberfölötti lényekké alakítani - ahogy követőik később általában tették -, fel kell azonban ismernünk, hogy személyes életüknek és szavuknak a homályos végzet szokatlan fontosságot juttatott. Még az erősen szkeptikus Macaulay is elismerte: &quot;Az emberi elmének olyan irányt szabni, amely korszakokra fennmarad, csak kevés, nagyszerű szellem ritka kiváltsága. Az ilyen szellemek azok, akik azokat az embereket irányítják, akik a világot irányítják.&quot;

Egy ilyen új hit igazi inspirált &quot;megvilágítója&quot; égő lámpával a kezében érkezik azért, hogy korában és környezetében kis körzetben eloszlassa az etikai sötétséget, és a szunnyadó tömeg számára megfejtse az élet első értelmét, egy kevés kereső számára pedig kinyissa a végső megmentéshez vezető első kaput. Mély szánalomból és nemes szimpátiából eredően bölcsességének egy részét rendelkezésre bocsátja azoknak, akik szellemileg még nem alkalmasak arra, hogy a szédítő egészet megértsék. Tudását nem akarja elszigetelni a dolgozó tömegektől, de nem szabad, hogy elfelejtse azt a fizikai tényt, hogy a maga teljes, csonkítatlanságában csak azoknak adható, akik már egy bizonyos szintre jutottak, hogy teljesen érettek legyenek annak megértésére. Ez a többiek számára teljesen értelmetlen lenne.

Az élet végső igazságai ui. távoli és absztrakt területre, a filozófia birodalmába esnek. Itt a filozófiát nem szabad összetéveszteni a metafizikával. Ez utóbbi az igazságról való gondolkodást jelenti, a filozófia pedig az igazság igazolását. Az ilyen nézetek éretlen elmék számára érthetetlenek anélkül, hogy konkrét és megfogható formába öntenénk őket. Ezért van szükség népszerű szimbólumokra, és ilyen összeállított szimbólum-rendszer alkot egy vallást a történelemben. A szimbolizmus megjelenhet rituális formában, legenda, mítosz, áltörténelem, egyszerű dogma stb. alakjában, de bármilyen formát is öltsön, azt jelenti, hogy a mély absztrakt fogalmak eltűnnek, helyettük konkrét fogalmak jelennek meg. Így a filozófia látszólag meghal, hogy a vallás szűkre szabott öltözékében szülessen újjá. A metafizikus sajnálkozhat ezen az átváltozáson, az igazi bölcs azonban nem. Tudja, hogy a tömegek, akik számára a filozófia élvezhetetlen és megtanulhatatlan, ezáltal a saját megértési szintjükön kapnak segítséget, hogy ne maradjanak a teljes sötétségben. Tudja azt is, hogy az idő teljességében a köznép is - nagyon lassan ugyan, de biztosan - felemelkedik majd e halvány érzelmi körvonalazás szintjéről eredetének intellektuális megértésére.

Egy olyan Isten, aki nem részrehajló és személyes, aki melegen nem érdeklődött volna hívői individuális élete iránt, sivárnak tűnt volna előttük. Elméjük még túl fejletlen és műveletlen volt ahhoz, hogy absztrakt fogalmakkal sikeresen birkózzék meg, intelligenciájuk túl alacsony volt ahhoz, hogy egy személytelen, napi dolgaiktól távoli Elmét felfogjon. A vallási vezető egyben kitűnő pszichológus is volt, mivel mindezt felismerte. Nem összezavarni, hanem segíteni akarta őket. Következésképp nem adta a széles tömegnek azt, ami csak egy pár, szellemileg fejlettnek volt még megfelelő. Teljesen tudatában volt annak, hogy a filozófiai igazság megismertetését követői megértési szintjének korlátai határozzák meg, és sok időnek kell eltelni ahhoz, hogy ez a maga tisztaságában fölfogható legyen a tömegek számára.

Ezért nem volt más választása, csak az, hogy ezt a megismertetést kevésbé finom formában tegye meg. Így a finomabb igazságokat mitológiai anekdota ruhájába öltöztette, a végső valóságot egy személyes Isten súlyos fátylába takarta, aki felé a hívők imádata irányul és az addigiaknál egy nemesebb etikai szabályzat szintjére törekedett felemelni őket. Kényszerítve volt, hogy a tudást szimbólumokba zárja bele, hogy azt vegye ő is, ami hívői számára a legközvetlenebb és legkézzelfoghatóbb volt: a Természet jelenségeit, és hogy olyan könnyen elképzelhető lényekkel ruházza fel őket, akiknek a hatalma és ereje rendkívülibb volt az emberi lényekénél. Bölcsességét érdekes, félig történelmi mondákba és mesékbe kellett utalnia, hogy ezt egy végtelenül felnagyított ember, vagyis egy személyes Isten formájában fejezze ki, és végül mindezt közvetlen gyakorlati célhoz kellett kapcsolnia azzal, hogy körvonalazta: milyen jutalom vár a jó cselekedetre és az erényre, ill. milyen büntetés a bűnre és a rossz cselekedetre. Mi mást is tehetett volna ezenkívül, amikor gyerekekhez hasonló, intellektuálisan éretlen emberekkel volt dolga? Vajon a gyermekek nem szeretik-e mindenhol a meséket, és nem örvendeznek-e a történelemnek? Egy igazán bölcs ember által alapított vallás ezért mindig egy óriási metafora, egy jelentős tanmese, amelynek a végső célja az, hogy az emberek gondolatát magasabb eszmék és nemesebb ideálok felé irányítsa, közvetlen célja pedig az, hogy a félelem és remény felkeltésével személyes életükbe egy bizonyos erkölcsi felelősségérzetet vigyen.

Mi volt ennek a gyakorlati jelentősége? Hitvallást adott, ami kielégítette a tudatlan tömegek kíváncsiságát és tudásvágyát, akiknek sem idejük sem kapacitásuk nem volt arra, hogy az élet áramában messzire vessék ki a tudnivágyás horgát. Hitet biztosított nekik, ami vigaszt és enyhülést hozott bánatukban vagy nehézségeikben. Hasznos etikai kódot állított föl, ami segítette őket, hogyan viselkedjenek, ami óvta őket saját rossz természetük ellen, és amely emelkedett ideált állított föl előttük. A vallás olyan tekintély volt, ami gyakorlati vezetést adott a társadalmi formák kialakításában és az egyének nemzetté válásában. Esztétikus erő volt, ami inspirálta és elősegítette a szépművészetet. A vallás volt az első figyelmeztetés arra, hogy egy olyan lét vár örökre rájuk a maga tisztaságával és üdvösségével, amely magasabbrendű, mint a körülményektől függő, örömből és bánatból összetevődő mindennapi életük mint a külső szerencsétlenség és belső gyengeségük elleni örökös küzdelem mint a földi, anyagias élettel járó összes izgatottság, amely végül is a sírral bezárul és eltűnik.

Így a vallásos dogmának és a kialakított tannak az egész szerkezete, a díszes szertartás és legendás csoda eredetileg csak az emelkedettebb, magasabbrendű eszmének volt az emblémája. Azok, akik templomba jártak és Istent imádták, nem vesztegették hiába idejüket, és nem üres magánbeszédet folytattak, hanem az első és kissé bizonytalan lépést tették meg ezzel azon tény felismerésének az útján, hogy az anyagi világ nem a végső valóság. Az a csendes félelem és tisztelet, amelyet éreztek itt, nem volt más, mint annak az igazságnak a felismerése, hogy az ember megismerheti e végső valóságnak a jelenlétét. Az a vigasz, amelyet az írásos tanításból és a faragott képmásoktól kaptak, amelyek az Istenség örök jelenlétét követelték, jelentette számukra az első és elementáris bevezetést egy örökké tartó lét fogalmának filozófiai értékelésébe, amely lét az örökké változó földi világ mögött marad. A vallás fogalmi szimbolizmusa általában antropomorf volt, ami az egyszerű ember számára is érthető. A hívők imádatát tehát valójában egy képzeletbeli Lény felé irányították, de ez volt az egyedüli mód, hogy imádni tudják azt, amiben egyáltalán hittek. Amikor - hosszú fejlődés után - az emberek szellemi kapacitása elér egy bizonyos és kellőképpen magas szintet, elkerülhetetlenül kétség lép föl, ami arra készteti őket, hogy kielégítőbb fogalmat keressenek. Ez arra vezeti őket, hogy behatoljanak a szimbólum felszíne alá, és közelebb kerüljenek annak eredeti, valódi jelentéséhez. Megpróbálják Istent úgy feltárni, ahogy a maga valóságában van, nem pedig úgy, ahogy elképzelik, hogy létezik. Az imádat primitív ösztöne azért helyes volt, de az a mód és út, amelyen az emberek engedtek ennek az ösztönnek, szükségképpen különbözőnek kellett hogy legyen az emberek kulturális szintjének megfelelően.

Ebből azt a helyes következtetést tehetjük, hogy a tömegeknek mindig szükségük van egy értékes vallásra, amely tulajdonképpen nem más, mint primitív, távoli rápillantás a filozófiára, de írásos szimbólumait és történelmi emblémáit, főpapi dogmáit és tradicionális tanait nem tekinthetjük öröknek, csak tanító jellegűnek, amelyek változtathatók, tökéletesíthetők anélkül, hogy a vallás valódi céljai csorbulnának.

Egy értékes vallásnak ilyen a természete, értéke, működése és szolgálata. Gúnyos racionalisták azonban sokszor említést tesznek olyan rémítő vad törzsekről, akik utálatos, groteszk, fa istenszobrokat faragnak és ezt Istenükként imádják, meg más primitív népekről, akik a Természet személytelen erőit szellemként tisztelik, akinek áldozatot mutatnak be, és beszámolnak fallikus, rituális cselekményekről. Azon szkeptikus nézettel szemben, mely szerint minden vallás az ősök szellemeitől való félelemből, vagy a tudatlan ősember animisztikus babonáiból származott, ott találjuk azt a kegyes szemléletet, mely szerint egy antropomorf Isten szent könyvvel felvértezett különleges követet küldött egy önkényesen kiválasztott csoporthoz, akiket választott népének kiáltott ki. Mindkét szemlélet elfogult, s így nem tudja helyesen felfogni a vallások keletkezésének igazi okait és a társadalomban elfoglalt szerepét.

Mindegyik vallás másképp viselkedik. Van olyan, amelyiket egy ambiciózus, agresszív és gátlástalan jellem hozott létre, hogy a gyengébbek felett hatást gyakoroljon, de olyan is, amelyet egy jószándékú és élénk képzelőerejű ember hozott létre abból az őszinte, de téves hitből adódóan, hogy szent küldetést kapott, hogy másokat &quot;megmentsen&quot;. Van olyan vallás, amely a természeti erőket akarja kibékíteni, de olyan is, amelyet egy igazán jószándékú ember alkotott azzal a céllal, hogy etikailag kevésbé képzett sorstársait felemelje a jó és a gonosz magasabb megfogalmazásának beléjük nevelésével, s szabályok alkotásával társadalmi korlátokat hozzon létre.

Még egy igazán magasrendű és értékes vallás is degenerálódhat az idők folyamán és az emberiségre szerencsétlenséget hozhat. Hogy őszintén hívő emberek üldözték és meg is gyilkolták egymást, ezt a történelem is tanúsítja, ahogy azt is, hogy sarlatánok, gazemberek és brutális emberek saját önző céljaik, személyes kéjelgésük kielégítésére használták a vallást, sőt el kell ismerni, hogy a világ fejlődését időnként tudatlan és fanatikus vallásos emberek akadályozták. A vallás történetének lapjait kolosszális bűnök szennyezik. E tárgy teljes tanulmányozásakor legyen a filozófia megvilágításában tett ilyenfajta kritika őszinte és konstruktív. Itt csak az a cél, hogy a vallásnak az ősi indiai bölcsek tanításával kapcsolatban elfoglalt szerepére mutassunk rá. A vallás az első olyan kísérlet, amely az élet megértését célozza, és azokhoz az emberekhez fordul, akik a szellemi evolúció első fokozatán vannak. A fejlődésben azonban eljön az az idő is, amikor egy mélyebben gondolkodó emberben kétségek merülnek föl a vallás igazságát és értékét illetően, aki nem akarja sem a népszerű vallás által felkínált szabadulást, sem pedig az ortodox ateizmus által hirdetett megsemmisülést, mivel az elsőt ízléstelennek, a másikat pedig rettenetesnek találja. Hol kell akkor keresnie? A filozófia rendszerint túl van még hatáskörén és kapacitásán, és ezen kívül nagyon nehéz bárhol is megtalálnia. De az embernek nehéz is egyszerre átugrania az egyszerű vallás és a tiszta filozófia közötti magas gátat. Ez a tett még túl nagy az erejéhez képest. Az élet folyamatos növekvés, nem pedig ugrás. Az embernek közbeeső fokozatot kell találnia, amely könnyebben elérhető számára. És ez a közbeeső fokozat a miszticizmus, ez alkotja felfelé vezető útján a második fokozatot.

Mi a meditáció? A miszticizmus olyan jelenség, amely a világ minden részén, minden vallási közösségen belül megjelent. Nincs hely itt arra, hogy történelmi keletkezésével foglalkozzunk, ezt már többen, erre jobban hivatottak megtették. A dogmatikus tudatlanságból, földrajzi különbözőségekből, vallásos környezetből és faji, nézetbeli különbségekből adódó külsőségeket nem tekintve nyugodtan mondhatjuk, hogy a nyugati miszticizmus és az ázsiai jóga két ágának a bhakti jógának (Szeretetben való felolvadás jógája), ill. a radzsa jógának (Királyi jóga) a középső foka között egyenlőségjel tehető. Gyakorlati megfontolásból ezért e könyvben alkalmazott &quot;miszticizmus&quot; egyben e két jóga-ágazatra is utal, és a &quot;misztikus&quot; név egyben a jógi elnevezést is magában foglalja.

A miszticizmust - amely arra törekszik, hogy a vallás megszokott felszíne alá hatoljon, és belülről, nem pedig külső cselekményekből származó kielégülés után kutasson - joggal tekinthetjük az emberi elme elkerülhetetlen, következő fejlődési fázisának, amikor az embert az ortodox vallás nem elégíti már ki. Ez a fejlődés és átváltás általában lassú, de néha gyors. Háromféle módon következhet be. Az első esetben az ember nincs megelégedve a vallás tényleges eredményeivel, és megcsömörlik a vallás nevében gyakorolt képmutatástól, vagy teológiai ellentmondásait szeretné föloldani, vagy csalódik Isten azon látszólagos tehetetlenségében, hogy egy háborútól sújtott világon segítsen. A valamikor tiszteletben álló szimbólumok elvesztették egykori varázsukat, és már nem tekintik őket szentnek és sérthetetlennek; az ember ma a hideg kétség és sivár agnoszticizmus, sőt talán a harcos ateizmus periódusán halad át, ahol egy ideig horgony nélkül marad. Ha tovább folytatja a keresést, érdekes felfedezést tehet: látni fogja, hogy egy pár embernek sikerült a vallásra szélesebb perspektívából tekinteni, olyan perspektívából, amely képessé teszi őket, hogy függetlenítsék magukat az ortodox nézetektől, a papi szervezettől, és hogy közelebb kerüljenek a vallás eredeti atmoszférájához. Az ember most éppen olyan buzgón fogja tanulmányozni ezt a szélesebb perspektívájú nézetet, mint annak előtte az alacsonyabbat. Majd rájön, hogy van egy gyakorlati módszer - a misztikus kontempláció -, aminek a segítségével maga tapasztalhatja egy örökké jelenlevő istenség szépségét és békéjét, amiben korábban hitt, de nem ismert. Ilyen tapasztalat sok ember számára vonzó olyan korban, amelyben élünk, amikor az emberek határozott eredményre vágynak.

Az ember átváltozása anélkül is végbemehet, hogy hitetlenkedne egyáltalán, sőt ellenkezőleg: intenzív, lelkes és őszinte vallásos vágyódás vezeti el a szokásos szóbeli ima materialisztikus könyörgéséből és formális ismétléséből egy spontán, csendes vágyódáshoz, amely lassan növekedve saját magától az elme belső koncentrációjába, ill. lecsendesítésébe, vagyis meditációba vált át. Az ima akkor már nem személyes kívánság többé, hanem áldozati önfelajánlás. A vallásos hódolónak, aki a szokásos imában megnyugvást talál, szükségképp templomba kell mennie, vagy azért, hogy dicséretet mondjon vagy hogy kiengeszteljen, vagy azért, hogy támogatást kérjen Istentől, vagy hogy vigasztalást keressen az oltáron elhelyezett valamilyen szent képmása előtt. Annak a hódolónak azonban, aki a meditációban szerez kielégülést és megnyugvást, nem kell ezeket tennie. Elegendő, ha önmagába vonul vissza, és felfedezi, hogy az Istenség saját szívében lakozik. A szentképet, vagy szobrot, ami előtt valamikor a templomban imádkozott, most mentális képpel cseréli fel, amelyet képzeletében imád. A követ saját szívével, az írást saját lelkével, a papot saját gondolatával helyettesíti. A meditáció tehát magasabbrendű, mint az imádság, olyan értelemben, hogy az ember aki gyakorolja, szükségképp magasabb szellemi kapacitású kell, hogy legyen, mivel nem függ többé materiális dolgoktól, vagy helyektől. Bárhol is legyen, vele van mindig a koncentráció tárgya, mint szellemi kép, vagy fogalom. Úgy találja, hogy a szóbeli ima csak párbeszéd, és hogy az alázatos szívvel végzett kontempláció szent csöndjében szó nélküli ima hangzik föl, amelynek nincs szüksége kimondottan szavakra. A sikeresen végzett kontempláció etikai eredményei szintén fontosak. Az embernek nincs többé szüksége áldozati állatokra, amelyeket régen az istenség oltárán feláldozott, helyette materialista szemléletét áldozza föl olyan mértékben, amennyire képes rá, valamint kiegyensúlyozatlan tevékenységét és a fizikai élvezetek rövidlátó módon való hajszolását, saját szívének oltárán.

A harmadik mód, ahogy ez a változás az emberben bekövetkezhet, a szép iránti felfokozott érzéssel kapcsolatos: ez lehet az ember alkotta művészet iránti lelkesedés, de lehet a Természet csodálata is. Gyakorlati szempontból ui. a szépnek fizikai formákban való testet öltése belső értéket tartalmaz, magasabb szempontból pedig ennek a szépnek az élvezése olyan tevékenység, amely nem csak magáért van, hanem sokkal inkább eszköz is egy magasabb cél felé. Egy ember, aki örömét leli abban, hogy átadja magát a művészet vagy a Természet inspirálta benyomásainak, egy napon azt fogja tapasztalni, hogy egy csodálatosan szép muzsika hallgatása, vagy egy csodálatos táj szemlélése közben teljesen elfelejtkezik önmagáról. Ez a gyengéd és kellemes érzés olyan lágyan csörgedezik benne, mint egy patak - de azt nem tudja honnan ered -, és magával viszi egocentrikus gondolatait. Minden érve és ellenállása elmosódik. Az érzés észrevétlenül egy felejthetetlen eksztázisban végződhet. Elméje mintegy kiszabadul az idő béklyójából. Mély nyugalom keríti hatalmába a szívét és érzéseit. Az ilyen állapotot nehéz megfelelőképpen leírni. Nietzsche futólagosan érezte ezt magas hegyek közt levő otthonában: &quot;A legnagyobb Események - azok nem a legzajosabbak, hanem ellenkezőleg, a legcsendesebb órák. A világ nem az új zajok, hanem az új értékek felfedezője körül forog, nem hallhatóan, csendben.&quot; A német írónak az értékváltozásra vonatkozó utalása az élet új szemléletét mutatja, amelyhez a gondolat intenzív lecsendesítésével jut. Ez a szemlélet az anyagi létet múlónak, átmenetinek és valótlannak látja, de óh! ez a pillanat és látás is csak rövid ideig tart. Mindazonáltal ez az igen finom érzés magasabb lehetőségeket tárt föl. Ez után a pillanat után az embert többször kísérti halvány körvonalakban az emlékezete, amíg meg nem tanulja, hogy misztikus gyakorlattal, a tiszta eksztatikus öröm külső segítség nélkül, szándékosan előidézhető és megszakítottan megismételhető. Így kezdi megérteni, mennyire szubjektív az alapja, amikor e tiszta kontempláció - mintegy varázspálcával - előidézheti az ilyen inspirációk minden variációját, a finom örömtől kezdve a felfokozott eksztázisig. Ezek a hatások nem csak a tiszta misztikusra vagy a tiszta esztétára jellemzőek kizárólag, hanem mind a kettőre. Ezek az állítások egyaránt érvényesek a művészre, aki alkot, de a szemlélőre is, aki a művészi alkotásokat élvezi. A teremtő hangulat hasonló benyomásokon, álmodozásokon, eksztázisokon és a lét más egyéb emocionális hangulatain ragadja keresztül az embert.

Valamennyi misztikus gyakorlat alapelve a mentális absztrakció, amely kétféle módon illusztrálható. Aki &quot;elvész&quot; a gondolat áramának megfeszített figyelésében, vagy teljesen átadja magát az álmodozásnak, csak kis mértékben fog fizikai környezetéről tudomást venni, valójában alig észleli a külvilágot. Így pl. a nyomorék ember többé-kevésbé elfelejtkezhet testi bajáról, a gyalogos alig észleli a körülötte nyüzsgő forgalmat, az író pedig majdnem teljesen elfelejti környezetét stb. Az ilyen pillanatok azt mutatják, hogy a tudat egy időre kiszabadul a fizikai testhez és az agyhoz kötődő szokásos állapotából. Ezek olyan jelek, amelyek az elme magasabb lehetőségeire utalnak, amikor felszabadul a fizikai érzékszervek általános és nyomasztó lehúzó erejéből, ami megakadályozza, hogy felismerhesse saját, nem anyagi természetét, és öntudatlanul is a fizikai létet egy életen át tartó börtönné alakítja.

A másik illusztrációhoz képzeljük el egy tó felszínét, amelyet számtalan, vihar korbácsolta hullám szabdal. Ez a hullámfelszín hasonlít egy átlagember elméjének örökké nyugtalan állapotához. Ezek a hullámok a rajtuk hánykolódó csónakot - tekintet nélkül a benne ülő hajósra - ide-oda dobálják. Ugyanúgy az ember elméje is állandó izgalmi állapotban van életének számtalan eseményével kapcsolatban. Gondolataink figyelmünket állandóan ide-oda irányítják a fizikai léttel kapcsolatos tisztán mechanikai megnyilvánulások felé, figyelembe sem véve, hogy az elme békéje és megpihenése épp az ellenkezőjét kívánná meg.

A jógik és a misztikusok által használt módszerek nagymértékben változnak, általában azonban előírt, szigorú fizikai, aszketikus gyakorlatból vagy a világról való lemondásból állnak, ugyanakkor bizonyos kontemplatív gyakorlatok végzéséből, ami meghatározott időközökben az ember belső létét alkotó gondolatok és benyomások összekuszált menetének fegyelmezésére irányul. A kontempláció akkor teljes, ha semmi más zavaró gondolat nincs az elmében, csak a koncentráció választott menete és vonala. Ezt kétféleképp lehet elősegíteni: egyrészt naponkénti gyakorlattal, másrészt egy vezető segítségével. A naponkénti gyakorlat abból áll, hogy akaraterőnket ismételten felhasználjuk arra, hogy ellenőrzése alá vegye a gondolat külső vándorlását és az ideák szünet nélküli változását. Ez nem könnyű feladat, és sok kezdő elkedvetlenedik, mivel a gondolatok rebellis módon, állandóan áramlanak és hullámzanak. A figyelmet olyan mértékben kell kontroll alá venni, és úgy kell alakítani, hogy térjen vissza a külső dolgokról. Amikor ez megvalósul, egy teljesen zavartalan absztrakt állapot áll be. Most ezt az állapotot kell rögzíteni olyan erősen, mint ahogy egy gyík vár és les az áldozatára. Ez az erőfeszítés képzeletben összekapcsolható az Istenre találás tisztán vallásos fogalmával, vagy az ember igazi valója megtalálásának tisztán pszichológiai fogalmával, vagy éppen egy teljesen mágikus fogalommal is, hogy egy láthatatlan világba lépünk be. A siker lassú fokozatokban következik be, amikor az ember már képes lesz minden erőfeszítést feladni, és amikor a gondolat áramlása már lelassul, majd elcsendesül, ekkor az ember észrevétlenül egy intenzív belső abszorpció állapotába kerül, amelyet a külső világ zaja és látványa nem zavar többé. A teljesen előrehaladott misztikusnak nincs szüksége tudatos erőfeszítésre, hogy a benyomuló gondolatokat elnyomja, mivel törekvésének és szándékának szilárdsága távol tartja őket. A külső világ egy ideig tartó elfelejtésével, a teljesen koncentrált figyelem segítségével és a gondolatok önmagukra való fordításával, az ember olyan szellemi béke és emocionális csend állapotába jut, amely mély megelégedéssel tölti el. Néha még a fizikai érzékelés is időszakosan megszűnhet. Különböző mértékű eksztatikus transz-állapot szintén bekövetkezhet. Mindkét állapot rendszerint veszélytelen, de néha azokat, akiknek még ismeretlen ez az új állapot, rémülettel tölti el.

A misztikus tapasztalatnak van bizonyos múló és szubjektív kísérőjelensége. A vallásos hódoló glóriafényben tündöklő víziókat láthat, vagy láthatja a szeretett, akár halott, akár élő &quot;Szellemi Vezetőt&quot;, akihez keresése idején segítségért fordult. Mások úgy érzik, a testen kívül lebegnek, vagy szellemekkel beszélnek, vagy angyaloktól megbízatást kapnak. Bár az ehhez hasonló szellemi jelenségek nagyon különbözőek lehetnek, bizonyos közös vonásokat - az előrehaladott misztikusok esetén - felfedezhetünk. Ezek: a) áldott nyugalom, derűs öröm érzése; b) a fizikai környezet távolisága, és ritkábban c) a testi és szellemi lét feletti eksztatikus emelkedettség. Ezek a jelenségek akkor jelentkeznek, miután a gondolatáramlással való tudatos és akarattal végzett küzdelem bizonyos sikert ért el.

A misztikus ezekből a tapasztalatokból nagyfokú megelégedést szerez, és amikor eléri az eksztatikus állapotot, úgy véli, hogy törekvései csúcsára érkezett el, hogy egyesült az Istennel és megtalálta saját halhatatlan lelkét. Ennek az állapotnak a rendkívüli finomságát csak azok tudják felfogni, akik saját létükben tapasztalták. A miszticizmus fáját éltető életerő egyedül az érzésekből táplálkozik.

A sikeres jóga-gyakorlatnak kétségtelenül megvannak a fontos előnyei, bármit is mondjanak a kritikusok a járulékos víziókkal vagy a vallásos intuíciókkal kapcsolatban. Úgy tűnik, hogy a bábeli átok akkor keletkezett, amikor az ember először kezdett el gondolkozni. Az emberek elméje jelenleg általában az állandó mozgás állapotában van, az elnyugtatására szolgáló erő időközben elveszett. Amikor az elme és a szív elfárad a véget nem érő gondolatok és örökké változó hangulatok áramlásától, amikor a világ mindkettőt elfárasztja, és az idegek kimerültek, nagy szükség van a szellemi pihenésre és a belső békére, amit részben a meditáció meg is adhat. Az 1914-18-as háború éveiben nagy volt a keletje az egész világon bizonyos memóriaedző gyakorlatok rendszerének. Manapság is sok túlterhelt és agyonhajszolt ember szeretné elsajátítani az elfelejtés művészetét. Gróf Keyserling azt a jóslatot kockáztatta meg, hogy a nyugati civilizáció materializmusa legalább a miszticizmus reakciójába fogja hajszolni világunkat, és ezzel a megállapítással a legtöbb kompetens megfigyelő egyet is ért.

Fogva vagyunk, mint a mókusok, e világ forgó kalitkájában. A szüntelen aktivitás illúziója keltette izgalommal mászunk felfelé a kalitka fokain. A bölcsek olykor abbahagyják ezt a mászást, belsőleg megpihennek és megőrzik erejüket. Így tovább is jutnak mint mi, mivel legalább elérik a békét, ezzel szemben mi...?

A szellemi nyugalom fegyelmét már évezredekkel ezelőtt felfedezték, de ez a műszaki csodák és az autókkal telített utcák korában éppenúgy érvényes. Megtanítja az embert arra, hogy hogyan fordítsa hasznára a figyelem képességét.

Ezek a pszichológiai előnyök nem a meditáció vallásos jellegéből adódnak, mint ahogy ezt valószínűleg a legtöbb elfogult misztikus hiszi. A páratlan és elfogulatlan vizsgáló azonban arra az eredményre jut, hogy a meditációt még ateista is gyakorolhatja, legyen akár agnosztikus, mégis ugyanazokra az eredményekre juthat!

Kétségtelenül, ha a meditációnak egy alaposan átgondolt, egyszerűsített, nem vallásos és kifogástalan technikáját sikerülne bevezetni és meghonosítani, modern korunk, de különösen modern nyugati világunk számára nagyon előnyösnek bizonyulna. Egy ilyen rendszernek tisztán racionálisnak kellene lennie, mentesnek minden abszurd babonától, amely Indiában pl. gyakran hozzákapcsolódik a jógához. E meditációs rendszer meghonosításának az igénye évről évre növekszik és sürgősebbé válik. Az európai és az amerikai élet lázas feszültségében és durva küzdelmében úgy tűnik, hogy a zavaró gondolatok távoltartásának képességét kifejlesztő meditációs módszerre amely tökéletesebb érzelmi hangsúlyt biztosítana, lecsendesíthetné a maró félelmet, és örömmel teli belső béke megszerzését biztosítaná - igen nagy szükség lenne. E módszernek a napi életbe való bevezetése minden támogatást megérdemelne. Gyakorlatait be lehetne, be kellene vezetni a főiskolák és kollégiumok nevelési kurzusaiba, amelyek elősegítenék a hallgatók elméjének iskolázását és gondolataik koncentrálását. A szülők tudatlan előítélete, az egyház részéről megmutatkozó gyanakvó magatartás és maguknak a hallgatóknak a teljes tudatlansága azonban magas gátat emel e fontos tárgy bevezetése elé.

A miszticizmus összefoglalása. Ilyen a második fokozat azon az emelkedőn, amelyet az ember az igazság felé vezető útján érint. Jelképesen a miszticizmust az élet olyan módjának lehet tekinteni, amely az Isten hosszú és dicsőítő magasztalása nélkül közelebb hoz Hozzá, mint a szokásos vallásos módszerek; az élet olyan szemléletének lehet felfogni, amely visszautasítja az ember képzete által alkotott Istent, és ezt forma nélküli végtelen istenséggel cseréli fel; olyan pszichológiai technikának lehet tartani, amely a belső kontempláció csatornáján keresztül ezzel a lélekkel közvetlen kommunikációt igyekszik megvalósítani.

A miszticizmus bizonyos, szám szerint öt kollektív tantétele nem korlátozódik egy vallásra és hitre, egy országra vagy egy népre, hanem nagyjából univerzálisnak lehet tartani őket. Ez az öt jellemző tantétel tömören a következő:

1. A misztikus azt tartja, hogy az Isten helyileg nem bizonyos templomhoz, helyhez kötött, hanem mindenütt jelen van a Természetben, és a Természet mindenütt benne lakozik. Azt az ortodox nézetet, mely szerint az Isten különálló Személy lenne sok más személy között, csak azoknál hatalmasabb, ám mégis haraggal, féltékenységgel és más hasonló emberi tulajdonságokkal terhelten, a misztikus elutasítja és gyerekesnek tartja. A miszticizmus tehát a panteizmus hirdetője. A gondolat az, amely egy helyet megszentel vagy profánná tesz, az igazi szentség egyedül ez elmében lakozik.

2. Az elsőből következően azt vallja, hogy az Isten minden ember szívében lakozik, mint ahogy a nap is benne van miriádnyi sugarában. Az ember nem csak fizikai test, ahogy a materialisták hiszik, de nem is testből meg szellemszerű lélekből áll, amely a halál után kiszáll belőle, ahogy a vallásos emberek hiszik, hanem itt és most, testben élően isteni. A mennyek országát ebben az életben kell megtalálni, vagy semmikor és sehol másutt, mivel ez nem olyan jutalom, amely a halál ködös udvarában vár ránk. E tan gyakorlati fontosságát a

3. tantételben találjuk, amely azt állítja, hogy bármely ember - aki aláveti magát a szükséges aszketikus fegyelemnek - a kontempláció és a meditáció segítségével közvetlen kapcsolatba léphet az Istennel, ehhez semmiféle más személy közvetítésére, vagy hangos ima mondására nincs szükség. Ez teljesen feleslegessé teszi, hogy esdeklően összekulcsolt kézzel könyörögjünk egy magasabbrendű lényhez. Így a csendes vágyakozás váltja föl a mechanikus recitálást.

4. Ez a misztikus nézet meglehetősen ellenszenves a hivatalos vallás előtt, mert azt tartja, hogy a szentírásban található történetek, események, mellékes események és kijelentések pusztán elképzelt allegóriák és tényleges történetek keveréke, olyan irodalmi kiagyalás, amely segítségével a misztikus igazságokat lehet ügyesen közölni szimbolikus mítoszok, legendás megszemélyesítések és valódi történelmi tények közegén át; állítja, hogy a XX. sz. ha akarná - valójában jogosan meg tudná írni a maga új Bibliáját, Koránját, Védáit ismét, mivel az isteni inspiráció bármely órában ismét megjelenhet.

5. A misztikusok azt tartják, hogy gyakorlatuk - vagy az isteni kegyelem adományaként, vagy pedig saját erőfeszítésük következményeként - végül szupernormál képességek és rendkívüli szellemi, sőt különleges fizikai erők kifejlődéséhez vezet.

Nyilvánvaló, hogy amikor a misztikus eksztázis erős, ez logikusan az embert ahhoz kell, hogy vezesse, hogy önmagát az istenség hordozójának, extrém esetben pedig magának az Istennek tartsa. Így egy híres mohamedán szufi misztikus ezer évvel ezelőtt Bagdadban a meglepődött embereknek ezt kiáltotta: &quot;Én vagyok Isten!&quot; Szerencsétlenségére a kalifa másképp gondolta és istenkáromlását kegyetlen kínzással büntette, majd testét bedobatta a Tigrisbe. Ez volt az ünnepelt Hallaj végzete.

A miszticizmusnak az ember vallásos nézetére és szemléletére gyakorolt perspektívanövelő hatása türelemre int és buzdít, s ez türelmetlen világunkban határozott pozitívumnak számít. Az a nézet pl. - ha csak a Bibliát vesszük alapul -, hogy a vallásos igazságnak csak ez az egyetlen autentikus alapja lenne, teljesen figyelmen kívül hagyva azt, hogy más népek, pl. a hinduk, vagy a kínaiak szintén létrehoztak olyan írásokat, amelyek legalább azonos figyelmet érdemelnek, nagyon szűk látókörű szemlélet. Szélesebb perspektívájú korunkban - amikor a vallások összehasonlító vizsgálata bőséges bizonyítékkal szolgálhat arra nézve, hogy a világ vallásait rokonsági kapcsolatok kötik össze - nincs helye annak a vallásos bigott felfogásnak, amely a saját hitén kívül mást nem lát. A vallásos fennköltség nem lehet egy ember, egy mozgalom vagy egy faj kizárólagos tulajdona. A magas fokra emelkedett misztikus megérti, hogy az Isten napja mindenre és mindenkire egyaránt süt, és joga van bármely vallást, vagy éppen egyiket se követni. Azt, amit keres, magának kell önmagától megtalálnia és felfedeznie a meditatív analízissel.

Egy vallás valóban magas fokra emelkedett inspirátora vagy alapítója értékelni tudná hallgatóit és követőit, aszerint, hogy mikor és kik előtt nyissa meg az első fokozathoz vezető bejáratot és mikor - a misztikus úton előrehaladottabbak előtt -, a második fokozathoz vezető kaput. Jézus szavait vehetjük példának, hogy ennek az ítélőképességnek birtokában volt, amikor legközelebbi tanítványainak ezt mondta: &quot;Nektek adatott tudni az Isten országa titkait; azoknak pedig, kik kívül vannak, minden példabeszédekben szól; hogy hallván ne halljanak és ne értsenek.&quot; A &quot;titok&quot; szó az eredetiben azt jelentette, hogy &quot;korábban titokban tartott, most azonban kinyilatkoztatott&quot;, az Új Testamentum fordításában azonban Moffat nem habozott &quot;titkos igazság&quot;-nak fordítani. Az ilyen titkok azonban nem vonatkoznak a filozófiára. Annak a ténynek, hogy Jézus több személyes követőjét bevezette a második fokozatba, vagyis a jóga és a miszticizmus tantételeibe és gyakorlatába, bőséges bizonyítékát találjuk korai követőinek szavaiban és életében, mint pl. Szt. János misztikus látomásaiban vagy Szt. Pál misztikus tételeiben.

Az igazságnak ez a pusztán misztikus értelmezése bizonyos hibák elkövetésére, ill. félreértésre vezetett saját tanításukat, ill. Jézus személyiségének valódi természetét illetően. Ezeket a hiányosságokat és hibákat bizonyos mértékig a gnosztikus filozófusok felismerték és megpróbálták kiküszöbölni. Ha azonban a történelem és Jézus misztériuma annak idején zavarba hozta saját népét, nem csodálkozhatunk akkor azon, hogy azóta ez a zavarodottság az egész világra még inkább jellemzővé vált.

Az Új Testamentum részeinek gondos átolvasásával kitűnik, hogy bár a szövegek legnagyobb része az első fokozathoz sorolható, vagyis tisztán vallásos anyagról van szó, de az is megállapítható, hogy a miszticizmus - vagy a második fokozat - finom fonala is átszövi őket. Pl. &quot;A mennyek országa bennetek vagyon&quot; kijelentés teljesen a jógik és a misztikusok tapasztalatára utal. Hogy a fogalmaknak ez a keveréke miért létezik így, erre kettős magyarázatot lehet adni. Először is e szövegek összeállítására csak Jézus halála után néhány száz év elteltével került sor. A nizzai zsinat számos létező evangéliumot talált, amikor hozzákezdtek az összeállításhoz, amelyek a tömegeknek szánt vallásos könyvek és a kiválasztott keveseknek való misztikus írások kevert gyűjteményéből álltak. E zsinatot alkotó nagyszámú püspök Krisztus természete fölött vitázott; e püspökök természetszerűen saját személyes temperamentumuk és nézetük szerint válogatták és vetették el a szövegeket. Ez a magyarázata az autentikus evangéliumok egy kissé egyenetlen kiválasztásának és az apokrifek indokolatlan elvetésének. Másodszor, Jézus erősen ellene volt a zsidó papság merev ortodox szemléletének, akik közül a legtöbben nemcsak maguk is tudatlanok voltak a magasabb fokozatot illetően, hanem szándékosan üldözték is azokat, akik a miszticizmus felé vonzódtak. Felháborodását mi sem bizonyítja jobban, mint ezek a szavai &quot;De jaj nektek&quot; kik bezárjátok a mennyek országát az emberek előtt, mert ti nem mentek be és a befelé menőket sem hagyjátok bejutni.&quot; Világos, hogy Jézusnak a tudatlan, tehetetlen tömegekkel való szimpátiája olyan nagy és ellenállhatatlan volt, hogy szándékosan egy kis mértékig megnyitotta előttük is a magasabb misztikus tanítás kapuit, bár csak a legközelebbi tanítványait avatta be ezekbe a tanokba. Buddhát ugyanaz az érzés vezette és ugyanezt a kaput még szélesebbre tárta, mint Jézus.

Aligha élt olyan ősi nép, amely ne ápolta volna saját misztikus tanait. Amikor még kevésbé ismert feljegyzéseik után kutatunk azt találjuk, hogy szinte mindnyájan Epikurosszal együtt ezt kiáltják &quot;Az istenek léteznek, de nem olyanok, mint ahogy a köznép hiszi őket.&quot; Néhány világvallás magasabb köreiben hasonló nézet található, de ezt a szemléletet rendszerint elhallgatják, nem beszélnek róla. A Vatikán tudja, hogyan őrizze történelmi titkait és ritka misztikus kéziratainak, könyveinek gyűjteményét. Sokan egyáltalán nem voltak meglepve a londoni Szt. Pál székesegyház korábbi esperesének nem régen hivatalosan elhangzott jelentős vallomása őszinteségén: &quot;Nagyon nehéz az elavult, idejétmúlt dogmákat megtagadni. Nincs jogunk azokat az embereket megbántani, akik hisznek bennük... Teljesen reménytelen olyan vallás és hit alapítását megpróbálni, amely mind egy tanult, művelt embert, mind pedig egyszerű szobalányát kielégítené.&quot;

A miszticizmus nem elég. Az élet törvénye azonban a változás és mozgás. Az ember nem maradhat teljes mozdulatlanságban, hosszú transzban ülve, mint a téli álmát alvó varangyos béka. Egyszer fel kell, hogy ébredjen belőle, csatlakoznia kell vagy a többi társaihoz, vagy a családjához, vagy a világi élethez. Az élet fizikai oldalát a transz-állapottal nem semmisítheti meg. Előbb vagy utóbb meg kell látnia a miszticizmus különböző korlátozottságát, a misztikusok jellemző hiányosságait. Ezek közül sok bizony elég komoly és fontos. Az a kereső, aki sohasem találkozott velük, vagy ha találkozott is, de sohasem volt bátorsága, hogy kellőképp szembenézzen velük, nem fog soha túljutni a második fokon, vállalkozását koraérett befejezéssel végzi, és megmarad az önelégült egyetemi hallgató szintjén, anélkül, hogy tanulmányait egész a sikeres befejezésig folytatná. Mivel ez a fejezet a miszticizmusnak csak a gyakorlati és nem filozófiai vagy igazság szerinti értékelésével foglalkozik, ez utóbbi probléma megvizsgálását majd egy későbbi fejezetben fogjuk megtalálni.

Így egy nap a kereső ember elérkezik ahhoz a faluhoz, amely a miszticizmus területét határolja le. Látni fogja, hogy bármilyen sokra is képes, mégis marad még, amire nem, bár rosszul azt gondolja, hogy képes. Látni fogja továbbá, hogy a történelmi miszticizmus társadalmi értéke éppen olyan kicsi, mint amilyen nagy az egyén szempontjából vett értéke, ezért sem az emberi lét problémájának teljes megoldását nem adhatja, sem az emberi szenvedés betegségére teljes gyógyírt nem nyújthat. Végül is ama a következtetésre kell jutnia, hogy a miszticizmus nem elég. Érdemei oldaláról nézve csodálatraméltó, mégis látni kell, hogy nem tökéletes, mert hiányzik belőle valami. Ez a hiányzó elem pontosan ugyanaz, mint ami hiányzik a vallásból. Az egyik az érzelmi hithez, a másik pedig az érzelmi tapasztalathoz folyamodik. Egyik sem a legmagasabb igazság kritériumához fordul. Mindkettőnél hiányzik a racionális alap, és ezt a hiányt még dicsőítik is. Annak az embernek a részére, aki az igazság ritka levegőjét szívta be, sem a sarlatánság, sem a babona, sem a kizsákmányolás nem lehetséges többé. Nem engedi meg többé, hogy becsapják, de tudatosan ő sem fog soha becsapni másokat. A misztikus tapasztalat változatai és ellentmondásai szükségszerűen arra utalnak, hogy a végső igazság ezen túl kell hogy legyen. Kell, hogy legyen ui. az életnek ilyen igazsága, amely csak egy igazság lehet. A misztikusok és az okkultisták etikai sikertelenségét azon személyes sikertelenségük számlájára kell elkönyvelni, hogy nem tudják felfedezni és realizálni ezt a legfelsőbb igazságot, és arra, hogy érzelmeiktől függnek, amelyek instabil és bizonytalan inspirációs forrást jelentenek, mivel állandóan változnak, bármennyire is túlfűtöttek legyenek a kontempláció előidézte időszakaszokban. Intellektuális nehézségeik annak a logikus következményei egyrészt, hogy elvetik a logikát, másrészt pedig annak, hogy belső ellenállást tanúsítanak azzal kapcsolatban, hogy a vitatható intuitív folyamatokat racionális ellenőrzésnek vessék alá. Világos, hogy aki a legmagasabb elérését tűzte ki célul, egy nap elhatározza, hogy a miszticizmusnál feljebb kell jutnia, bármilyen hasznos és szükséges állomása is volt ez felfelé menő útjának.

Mivel az ember képtelen a miszticizmus segítségével a teljes tapasztalathoz és a teljes tudáshoz jutni, olyan pusztaságba érkezik, ahol egy ideig magányos zavarodottságban vándorol tovább, kétség, kétségbeesés és szkepticizmus közepette, mint akkor tette, amikor otthagyta a dogmatikus vallás ellentmondásokkal teli tájait. Egy ember számára, aki évekig a miszticizmus birodalmában vándorolt, most az átváltás a misztikus érzésekről az ész által végzett szigorú önkritikára, nem könnyű dolog és nem is megy gyorsan. Ehhez mindenképpen időre van szükség, és a fokozatosság elve itt jó szolgálatot tesz. Az elégedettség olyan hírnök, amely azt jelzi, hogy az ember közel jutott a gondolkozás egy magasabb területének láthatatlan határához. Ez a határ azonban zárva marad előtte, hacsak nem folytatja magányos útját tovább és nem áll ellen annak, hogy a régi szokások vagy a más nézet és szemlélet visszatartsák őt. Az itt megkövetelt bátorság nem kevesebb, mint amire akkor volt szüksége, amikor korábban otthagyta a vallást vagy az agnoszticizmust a miszticizmus kedvéért. Kevesen követték őt akkor, most még kevesebbekre számíthat, akik követik majd ebbe a kietlen vadonba. Ha azonban szem előtt tartja vállalkozása nehézségét, nem fog meghátrálni, hogy teljesítse ezeket a követelményeket. Fel fogja ismerni, bár még csak homályosan, hogy azt a belső sürgetést, amely személytelenül vezeti őt, mindennél jobban tisztelnie kell és engedelmeskednie kell neki, mivel szavakkal ki nem fejezhető szentsége olyan valami, ami jóval fölötte áll a vallásos hit vagy a misztikus intuíció feltételezett szentségének.

A vallásos és misztikus rendszerek helye most a filozófia nagyobb felfogóképességében világosan látszik. Bármilyen igazságot is tartalmazzanak, az a finom filozófiai tantételeknek csak szimbolikus fordítása lehet. Egy humanizált Isten kegyes és jámbor étke a köznép számára hasznos eledelnek bizonyul; a meditáció békével teli álmodozása már fejlettebb elmék számára jelent áldást; egy szűk, intellektuális, morális és érzelmi elit kaviárszerű eledele azonban sem a köznép, sem a misztikusok számára nem vonzó, hanem hideg eledelnek tűnik.

Így a misztikusnak, akinek a jelszava a &quot;mindig feljebb!&quot;, tovább kell szenvednie és küzdenie még a már megszerzett kontemplatív béke gyakori, bár szeszélyesen váltakozó közjátéka közepette is. A pillanat erre akkor érkezik el, amikor magának a határnak a kapujánál áll. Még egy pár lépés és akkor átléphet ezen a kapun. Ezen túl új, roppant mértékben rejtélyes és előtte kevesek által járt ország terül el. Ez a harmadik fokozat területe, a legmagasabb bölcsesség birodalma, amely nyitva áll az embernek. Mégis, nem tudja, hogyan is közeledjen feléje, hacsak nem jelenik meg egy vezető, aki feltárja előtte és továbbkíséri az úton. Ez a vezető lehet egy ősi vezető, aki egy kézirat teleírt lapjain, vagy egy könyv nyomtatott oldalain át generációk távlatából szól hozzá. De talán lehet egy most élő, aki szemtől szemben áll vele és szól hozzá. Az első olyan mint egy térkép, amely lassan vezeti tovább az úton, míg a másik gyorsabban és messzebbre vezetheti. Amint azonban az új út megkezdődött, és az új ország határa már mögötte van, többé nem ismeri az öntelt elégedettséget és az önző nyugalmat. Az Abszolút ministránsának ui. szünet nélkül kell küzdenie most már, először is saját végső céljának, majd pedig mások nagylelkű felszabadításának eléréséért egy legmagasabbrendű erő: az IGAZSÁG ellentmondást nem tűrő parancsából.

==IV. fejezet==

INDIA ŐSI, NYILVÁNOSSÁGRA NEM HOZOTT FILOZÓFIÁJA

Félő, hogy sok, a tárgy iránt őszintén érdeklődő olvasót az eddigiek talán megijesztettek, néhányat pedig vissza is riasztottak. A tulajdonképpeni, ezután bemutatásra kerülő tanítás azonban meglepetésként fog hatni azoknak az olvasóknak is, akik a szerző eddigi, jógával és misztikus tapasztalattal foglalkozó könyveit ismerik. Legyenek azonban türelmesek, mivel a végén látni fogják, hogy a vallásban és miszticizmusban meglevő valódi arany nem veszik ezzel el és a teljes vizsgálat értékelése visszafizeti előlegezett türelmüket. Minden, ami a vallásban csodálatos és a gürcölő emberiséget jól szolgálja, itt is megfelelő elismerésben és tiszteletben részesül; minden, ami a miszticizmust a küzdő egyéneknek áldássá teszi, meg fogja itt is kapni azt az értékelést, amit megérdemel. Mérlegünk igazságos. Mindazonáltal nem lehet megtéveszteni és becsapni. A hamisat nem fogadja az igazival együtt, sem a feltételezettet a ténylegessel. Azt sem lehet megtenni vele, hogy a jó és hasznos védelme alatt a kártékonyt is a serpenyőjébe tegyük.

Bár e lapok csak a racionális megértéshez fordulnak és nem a szentimentális hithez vagy hiszékenységhez, vagy a könnyen felkavarható képzelethez, az igazság jellegzetes kiterjedése azonban olyan, hogy széleskörűséggel mindent felölel. A végén egy nem is álmodott egység, a Valódit, az Igazat, a Jót és a Szépet összehozó finom szintézis várja majd őket. A tanok és elméletek vég nélküli harca és az emberek bestiális gyűlölködése itt végleg megszűnik.

Látni fogjuk a filozófia összefüggését és kapcsolatát mind a vallással, mind pedig a miszticizmussal. A köztük levő kapcsolat olyan, hogy ha pl. a vallást a miszticizmus előcsarnokának tekintjük, akkor a miszticizmus ugyanazt a szerepet játssza a filozófiával kapcsolatban. Itt azonban világosan ki kell domborítani a régen titokban és rejtve tartott filozófiának a kapcsolatát azzal a filozófiával, ahogyan azt általában Nyugaton és Keleten ismerik. Ez bizonyos előzetes magyarázatot igényel a fogalom általános értelmezését illetően.

Nem volt olyan halálra kínzott állat sem eddig, amely megkérdezte volna a jóindulatú Buddhát, hogy miért létezik univerzális szenvedés, és arra sem volt egyik sem képes, hogy a pillanatnyi jelenségek mögé nézve felvetődött volna bennük, hogy milyen nagyobb jelentés és értelem rejlik az élet talánya mögött. Az összes élőlény közül erre egyedül csak az ember képes.

Az állatok közül a majom hasonlít legjobban az emberre, azonban a vallás etikai konfliktusaival, a művészet esztétikai élvezetével és a filozófia kínzó problémáival kapcsolatban soha nem merült még fel benne semmiféle kérdés. Mi hát akkor a legjellemzőbb különbség egy ember és egy majom elméje között? A legtöbb állatnak bizonyosan van gondolata és emlékezete is, sok kétségtelenül rendelkezik intelligenciával, mint pl. az indiai elefánt. De van egy dolog, amit egyetlen állat sem képes tenni, mégpedig azt, hogy intelligenciáját absztrakt dolgokra használja. Nem tud sem elméletileg gondolkozni, sem túljutni gondolkodásával a fizikai környezetén. Cselekedeteiket az őket körülvevő környezet konkrét viszonyai határozzák meg.

Egy másik olyan mentális aktivitás, amire az állatok képtelenek: a személytelen gondolkodás. Ez azt jelenti, hogy egy állat nem tud személyes létén túlra, a személytelenbe emelkedni, ezért képtelen saját tapasztalatát az univerzummal megfelelő kapcsolatba hozni. Számára az élet egyszerű tény, míg az emberi intellektusnak az a végzete, hogy problémákat teremtsen, és aztán azon törje magát, hogy ezeket megoldja.

Az elmondottakra egyedül az ember képes. Egyedül őt nyugtalanítja az univerzum, hogy kérdéseket tegyen föl vele kapcsolatban, és a kérdéseket meg is oldja, vagyis az ember határozott szellemi képességekkel rendelkezik. E képességek összege semmi más, mint a magas fokra fejlődött, absztrakt, személytelen szintre emelt gondolkodás képessége. Az ember tisztán elméleti tevékenységre is képes, legszemélytelenebb tanulmányokat folytathat, mint pl. a csillagászat, és nyomon követheti távoli planéták mozgását; képes arra, hogy az egyes tapasztalati tényeket gondolkodás segítségével racionális kapcsolatba hozza egymással, végül pedig, hogy átfogó és szisztematikus magyarázatrendszerbe szője őket. Amikor mindennek az értelmét keressük, arra a következtetésre kell, hogy jussunk, hogy egyedül az embernek van meg a lehetősége és kapacitása, hogy saját életére, valamint a körülötte lévő univerzumra vonatkozó igazság iránt érdeklődjön, kérdéseket tegyen föl velük kapcsolatban, elgondolkodjon róluk, és talán, hogy ténylegesen meg is értse őket. Nincs más olyan élőlény földünkön az emberen kívül, amely ezzel az egyedülálló és magas privilégiummal rendelkezne, hogy az igazság után kutathasson és róla elmélkedhessen. Vasishta, egy régen élt indiai bölcs kijelentette: &quot;Jobb a szirti varangyos békának, jobb a csúszómászó féregnek, jobb a vak barlanglakó kígyónak, mint annak az embernek, aki nem gondolkodik, nem kérdezősködik.&quot; Az ilyen gondolkodás jelenti a filozófiát.

De senki ne gondolja, hogy a filozófia olyan valami, amit választani lehet, amikor az embernek kedve kerekedik rá; ellenkezőleg, a filozófia választja őt! A puszta tény, hogy embernek és nem állatnak született, kényszeríti őt, hogy filozófus legyen, bárha tudat alatti filozófus is. Igaz, hogy nem kérte ezt a kitüntetést, de nem menekülhet meg tőle! Az első széttagolt, nyers gondolat a környezetről, ami a legkorábbi ősember agyán átment; az önmagára és a másik emberre vonatkozó primitív, furcsa tudástöredékek, amelyeket tömör és ködös gondolkozáson keresztül szerzett; a csodálat és tisztelet, amit a reggeli nap felkelése mindig felkavart benne - ezek voltak az ember szellemi életének kezdetei, amelyek az embert megkülönböztették az állattól, és irányították korai, tudat alatti lépteit bölcsességének keresése felé, amelynek utolsó és végső szakaszába egy nap elérkezik. Akkorra a magatartása már tudatossá és kigondolttá válik. Innentől kezdve a haladása már nem lassú többé, nem botladozó és ide-oda tévelygő, hanem gyors és egyenes. Absztrakt kérdések föltételével, az univerzum létére vonatkozó mély vizsgálódásával lehet lemérni az embernek azt a hosszú útját, amelyet a kezdeti állapottól megtett. A keresés azonban valójában egység, bár e két, jól definiálható fokozatra lehet osztani.

Ezért mindenkiben egy tényleges filozófus rejtőzik, ha ez éppen most még nem is tökéletes, kiművelt, hanem kezdetleges. Már megmagyaráztuk, hogy a vallás miért jelenti a filozófia alsóbb formájába való beavatást, és ezért minden vallásos ember ebbe a kategóriába sorolható. A vallásos ember a példabeszédeket szereti jobban, míg az intelligencia az ésszel megmagyarázott dolgokat követeli. Annak az üzletembernek, aki túlságosan elfoglalt, hogy olyan terméketlen és értéktelen intellektuális fabrikálásokkal vesződjék, mint amilyennek a filozófiát képzeli, mégis megvan a maga saját nézete az életről, arról, hogy miért is van itt és mennyire reális és valódi az anyag. Hiheti, hogy a kozmikus színjátéknak nincs semmi értelme és jelentése, és hogy életének fő célja tisztán gazdasági és üzleti. Azt tarthatja, hogy az a szék, amelyen ül, olyan anyagból való, amihez semmi kétség nem férhet, és túl van minden megfontoláson és kérdésen. Hogy ezek a nézetek helyesek-e vagy sem, ez most túl van fejtegetésünkön, mert az a tény, hogy ennek az üzletembernek ezek a véleményei megvannak - az akadémikus metafizikushoz hasonlóan, akit lenézően megvet és semmibe sem vesz - már azt bizonyítja, hogy köze van a filozófiához. Sőt ez a szemlélete befolyásolja is magatartását és életének gyakorlati megoldását.

Így ahhoz a kevéssé ismert igazsághoz jutunk el, hogy az átlagembernek az a szemlélete és kritikai magatartása, hogy a filozófiai okoskodás teljesen haszontalan és hogy az a tárgykör, amivel a filozófia foglalkozik értelmetlen és triviális, már maga filozófiai gondolkodást kíván. Ugyanazt a módszert alkalmazza, mint a filozófus, ha nem is olyan finomam. A gyakorlati eredmények meddősége és a biztos következtetések hiánya - amire a filozófiával kapcsolatban panaszkodnak - részben annak tulajdonítható, hogy a filozófusok jóval elővigyázatosabbak a megközelítésben, jóval kevésbé sietősek az eljárásban és jóval tisztánlátóbbak mentalitásban annál, hogy hajlandók lennének éretlen ítéletekre jutni, amelyek pedig tetszenének az embereknek. Különben még a filozófia ellen felhozott érvek is olyan konklúzió eredményei, amelyet adott tényeken való logikus gondolkodás segítségével kaptak - és pontosan ez a módszere a filozófiának is. Ezért a filozófia elítélése maga is igazolja és megerősíti azt a módot, ahogyan erre az elítélésre jutottak! Ezenkívül az embernek akár akarja, akár nem, gondolkoznia kell az életről, mivel személyes létének legközönségesebb tényei és körülményei akármilyen keveset is, de gondolkodást követelnek meg. A filozófus és a közte levő különbség az, hogy az ember felszínesen és nem szándékosan gondolkodik, a filozófus viszont szándékosan és mélyen, és mindaddig nem szűnik meg kérdéseket feltenni, amíg minden nem válik teljesen világossá számára.

Gyakran hallott panasz, hogy a filozófia nem segít megtölteni a kamrát, vagyis a mindennapi gondok nem oldhatók meg vele. Az emberek mostanában inkább azt mondják: &quot;Hozzuk először gazdaságilag, majd politikailag rendbe a házunk táját, aztán majd filozofálhatunk.&quot; A régi rómaiak is ugyanígy gondolkodtak, amit közmondásuk is bizonyít: &quot;Először élni kell, aztán lehet filozofálni&quot;. Az emberek tehát mindig így gondolkodtak a múltban és így fognak gondolkodni a jövőben is.

Minden embernek joga van ezért, hogy figyelembe se vegye azt a nagyméretű és rendkívüli problémát, amelyet az élet csendben felvet neki, és ezért a figyelembe sem vételért senki nem fog szemrehányást tenni neki. A XX. századi lét feszültségével, megerőltetésével és küzdelmével elég bonyolult és nehéz ahhoz, hogy igazolja, ha egy ember csak a közvetlen szükségleteit látja és visszautasít minden érdeklődést olyan, látszólag távoli kérdések iránt, amelyek a filozófia köréhez tartoznak. Az ember rendszerint ezt teszi. Az egész tárgyat átutalja egy pár akadémikus remetének, akinek nincs jobb dolga, minthogy az absztrakt Végsőn való nehezen érthető gondolkodásra adja rá magát. Ilyen az ember első és felszínes pillantása a filozófiára. De mint minden első pillanat, ezt is kérdésesnek kell tekintenünk, ami idővel revízióra szorul.

Az általános ellenvetés az, hogy a világ elég jól megvan, elég jól boldogul filozófia nélkül is. Ezt az ellenvetést tevőknek nem jut eszükbe az, hogy azok, akik előre meghatározzák, hogy hova menjenek, mielőtt lóra szállnának, valószínűleg jobb helyre is jutnak, mint azok, akik csak felvágják magukat a ló hátára és elvágtatnak, maguk sem tudják hova. Minden jel arra mutat jelenleg, hogy a világ azon fáradozik, hogy megpróbálja magát kiszabadítani azokból a nehézségekből, amelyekbe az ilyen &quot;gyakorlatias&quot;, de át nem gondolt politika sodorta. Nyomora és ínsége a fájdalmas bizonyítványa annak, hogy hiányzik belőle a filozófia.

Az az egyedi panasz, hogy a gazdagnak könnyebb ilyen tanulmányt folytatni, mint a szegénynek, és könnyebb a szabad embernek, mint a rabszolgának bizonyosan igaz és jogos. Itt azonban a kompenzáció elve érvényesül, ami abban nyilvánul meg, hogy a szegény embernek könnyebb gyakorolni a filozófiát, mint a gazdagnak. Ez az igazság a későbbiekben még nyilvánvalóbbá válik majd.

Az is elfogadható, aki azt mondja, hogy ilyen tanulmányok tételein való elmélkedéshez bizonyos mennyiségű szabadidőre, megértésére pedig bizonyos műveltségi szintre van szükség. Az elsőre azonban az válaszolható, hogy akinek nincs elég ideje erre a napból, lopja el az időt hozzá az alvásából, a másodikra pedig azt, hogy számtalan példa van arra, hogy az emberek - minden eszköz nélkül - gyakorlatilag önmagukat képezték ki inkább, minthogy egy bizonyos kulturális szint alatt legyenek kénytelenek maradni. Az embernek naponta legalább egy órát kell tudni szakítani erre a tárgyra. Ez nem szabad, hogy valamilyen szenvedést okozzon neki, mert ez aránylag nem sok, és bátorítsa az a tudat, hogy jó célra használja föl. De vannak olyanok is, akik könnyebben tudnak időt szakítani maguknak, ezeknek viszont az a tanács: vigyázzanak, nehogy abba a hibába essenek, hogy &quot;aki sokat markol, keveset fog.&quot; Nem szabad ezért a lényeges hivatásukat, kötelességüket elhanyagolni, sem a meglevő kapcsolataikat feladni azért, hogy teljesítsék ezt a feltételt. Amikor azonban megtalálják a módját, miként illesszék be életükbe ezt a tanulmány-időszakot, megkapják érte a jutalmukat is. Így a végső igazság az, hogy a törekvő és ambiciózus ember mindig nekigyürkőzik, míg a többiek panaszkodnak és sopánkodnak.

Ha közülünk senki nem menekülhet meg attól, hogy filozófus legyen, miért kell gyermekes kívánságnak látni azt a kérelmet, hogy helyesen, tudatosan, szisztematikusan és nyitott szemmel kell megtanulnunk filozofálni, nem pedig helytelenül, álmosan és vakon, vagyis röviden, hogy valódi filozófusok legyünk, ne pedig sodródó bolondok? Az a törekvésünk, hogy az ilyen irányú gondolkodás felsőbbrendűségét tagadjuk azáltal, hogy figyelmen kívül hagyjuk, mindig kárbaveszett fáradság lesz. Nem lehet sem ostoba, sem haszontalan tevékenység, hanem inkább nélkülözhetetlen és szükséges valami, ami az egész élettevékenységünket felemelné arról a szintről, ahol csak botladozva erőlködünk, a tudatos cselekvés szintjére. Az élet csak nevelési stúdiumát kényszeríti ránk fájdalmas és élvezetes tapasztalatok formájában; az igazság tudatos keresése azonban olyan dolog, amelyet nekünk magunknak kell közbeilleszteni.

A szokásos gondolatok tettben válnak láthatóvá. Az átlagos ember szemléletét éppen úgy a cselekedetei határozzák meg mindig, mint ahogy a filozófusét is. De míg az embert a körülmények szele ide-oda lökdösi, és így a bizonytalanság kínozza és gyötri, addig a filozófusnak megvan az az előnye, hogy az egészséges cselekvés biztos elveit hosszú elmélkedéssel hozza napvilágra. Egy ember, akiben soha nem merültek fel az alapvető kérdések; aki sohasem törekedett arra, hogy helyes magatartást alakítson ki tudatosan magában, életének első komoly krízisében a kétség és sötétség börtönébe érzi majd magát bezárva. Az az ember viszont, aki engedte, hogy az igazi filozófia vérévé váljon, minden helyzetben, minden körülmények között nyugodtan készen áll. Az előre meg nem határozott elvek hiánya arra vezet, hogy az elővigyázatlan ember ártalmasan és károsan cselekedjék, mind önmagát, mind pedig másokat illetően. És mégis ez az ember türelmetlen a filozófusokkal szemben!

Az emberek a filozófia szó puszta hallatára is megrettennek. Még Plutarchos is csak a közembert, a harcost és a politikust dicsőítette &quot;Párhuzamos életrajzok&quot; c. művében. Így Lycurgust dicsérte, a filozófus Platónra pedig gúnyos megjegyzéseket tett, mivel ahogy mondta: &quot;Amíg az első stabilizált országot és alkotmányt, addig a másik csak szavakat és írott könyveket hagyott maga után.&quot; A filozófia mindazonáltal fontos szerepet játszott a régi korinthosziak kultúrájában. A görögök elismeréssel voltak a helyes gondolkodás iránt. Modern korszakunk magatartása azonban ez: &quot;Miért törjük mi a fejünket ilyen problémákon?&quot; Korunk legtöbb embere inkább az éretlen tereferélést szereti, amit társalgásnak nevez, és megelégszik azzal, hogy bölcsőtől a sírig csukott szemmel járjon. Ezen intellektuális cselekvőképtelenek számára nem sok értelme van, hogy a gondolat hegycsúcsaira másszanak fel, és hogy ebben a ritkább atmoszférában magánbeszédet folytassanak. Egy átlagos személy képzeletében ez a tárgy olyan, mint egy teljesen kiszáradt fa, olyan, mint a gondolatoknak monoton és színtelen szőttese. Erre a nézetre az ad alapot, hogy egyáltalán nem ismeri a filozófiát, és ha jobban utánaérdeklődünk, mi az alapja félelmének és nemtetszésének, valószínűen felfedezzük, hogy ez inkább a tudatlanságából származik, nem pedig a tárggyal kapcsolatos vizsgálatból szerzett negatív tapasztalatából. Helyesen gondolja azonban azt, hogy a filozófia olyan valami, ami elméjét a konkrét realitás megszokott talajáról az életnek egy ismeretlen magasságába emeli majd föl, és mint minden idősebb ember, aki sohasem repült még életében, első repülőútja előtt fél tőle. És ha történetesen egy aszkétával találkozik, aki magát filozófusnak nevezi, csak tovább növekszik félelme, mivel úgy látja, hogy ez az ember olyan sivatagi pusztaságba vándorol, ahol semmi termékeny és semmi ehető nem található.

Tudománnyal foglalkozó barátaink is csak növelhetik a filozófia elleni panasznak ezt a szomorú kórusát. Gúnyos megvetéssel illetik az írásos filozófia mintegy háromezer évének terméketlen eredményeit, és büszkén mutatják fel ennek ellenében a bebizonyított és elismert tények óriási enciklopédiáját, amit a tudomány mintegy 300 év alatt ért el. Azt a régi adomát emlegetik, mely szerint a filozófus - aki mellesleg vak is - egy sötét szobában azt a fehér macskát igyekszik megtalálni, ami nincs ott; bár a XX. sz. úgy alakította át ezt az adomát, hogy a filozófus mellé hozzáadott még egy teológust is, akinek sikerült is megtalálnia ezt a macskát!

Ezek a panaszok csak kiragadottak. Szerintük a filozófiai kutatás története nem más, mint haszontalan dolgokkal kapcsolatban szerzett, nem bizonyítható tapasztalatok képzeletet megragadó összefoglalása, és hogy a filozófia egész történelme azt mutatja, hogy a filozófusoknak nincs biztos tudás-alapja, amelyen egyetértésben állhatnának, és hogy még mindig a találgatások birodalmában vannak, amikor a világ értelmét próbálják kihámozni. Amit az egyik filozófus oly meggyőzően felépített, azt a másik hathatósan lerombolta, amit a XVIII. sz. nagyszerű felfedezésnek vélt, azt a XIX. sz. megcáfolta, és másik nép lomtárba dobta. Számtalan oldalt töltöttek meg tintával írva a lelkes gondolkodók, de az igazság alakja mégis ismeretlen és láthatatlan maradt. Kétségtelen, hogy az élet értelméről folytatott súlyos viták éppen olyan gyötrelmesen zavarosak ma is, mint amilyenek örökké voltak. A filozófusok által a maguknak feltett kérdésekre adott válasza annyira különbözött egymástól, mint az északi és a déli sark. Az olvasónak e dagályos és nehézkes lapok olvasásakor mindenkor az a benyomása támad, hogy komolytalanok. Anatole France nyelves és ironikus szavaival lehet legjobban jellemezni őket: &quot;A dolgok különböző megjelenésűek és nem tudjuk még azt sem, hogy mik... az én véleményem az, hogy nincs véleményem!&quot;

Láthattuk, hogy ez az ellentmondásosság démonként mennyire kísértette meg a miszticizmust és a vallásosságot is. Vajon nem lehetne ebből kivezető utat találni? - vetődik fel elkerülhetetlenül a kérdés. Igaza kell-e, hogy legyen Herbert Spencernek, aki kijelentette, hogy az abszolút igazság az elérhetetlenség birodalmába van száműzve? Vajon a vallásos, misztikus és filozófiai keresők útja olyan ösvény-e, amely csak egy vak és vég nélküli útvesztő, felismerhető kiindulási pont és elérhető cél nélkül?

A csoda csak az, hogy az emberek nem szűntek meg mégsem filozofálni az idők folyamán. Mi az, ami űzi őket, hogy elődeik elméleteit, kortársaik spekulációit újra és újra felépítsék, majd ismételten lerombolják? Miért nem hagyják abba haraggal ezt a hiábavaló munkát, követve ezzel Omar Khajjámot, aki ezt írta:

&quot;Hallgattam, ifjan, a Doktorokat

és Szenteket: vitatkoztak sokat,

körülmagyarázták a Semmit is,

de sohse lettem tőlük okosabb.&quot;

(Szabó Lőrinc fordítása)

A tény azonban az, hogy az emberek manapság egyre kevésbé foglalkoznak filozofálással. A filozófia - amely valaha királyi trónuson ült az empirikus tudományok felett - ma egy mellőzött Hamupipőke. Azok, akiket a filozófia - mint az Igazságkeresés - tanulmányozása érdekel, egyre kevesebben vannak. A tekintélycsökkenés folyamata és az érdeklődés eltűnése tapasztalható világszerte. Németország, amely még egy évszázaddal ezelőtt azt mondhatta magáról, hogy az európai filozófia hazája, ezt a tárgyat haszontalannak minősíti, és pusztán intellektuális gyermekjátéknak tartja. India, amely ezer évvel ezelőtt olyan egyetemeket tartott fenn, mint amilyen a Nalanda-i volt, ahová senkit nem vettek föl, aki nem tudott választ adni a legnehezebben érthető metafizikai kérdésekre, s mégis tízezren tanultak e nehéz felvételi követelmény ellenére is - India, amely egész Ázsiát táplálta gondolataival, ma csak egészen kis számú hallgatót tud fölmutatni ebben a tárgykörben. Jól ismert tény, hogy néhány intézményben megszűnt a filozófiai tanszék. A filozófia erősen lehanyatlott, rendszerei a világon mindenütt elhagyott, sivár régiségek gyűjteményévé váltak, a filozófia professzorai pedig mintha e metafizikai múzeum mélabús kurátoraiként működnének! A modern ember kedélyállapotát rendszerint irritálja bármilyen arra irányuló kísérlet, ami megpróbálja rávenni, hogy lépjen be a metafizikai spekuláció pókhálós csarnokába.

Az Igazság filozófiája. Az ilyen kritika azonban csak ott jogos, ahol az ún. filozófia nem a tevékenység felé, hanem ellenkező irányba vezet; ahol mindig egy körben forog és mindig hatástalan marad és nem meggyőző; és ahol a gondolkodás merő képzelettel, elképzelésekkel kezdődik bizonyított tények helyett; bár még ilyen esetekben is hasznos lehet azok számára, akik a szellemi gimnasztika intellektuális izgatószerét akarják élvezni. De mindennek semmi köze sincs az ősi, nyilvánosságra nem hozott filozófiához.

Az a világszerte megnyilvánuló tévedés, amely a személyes képzeletet összezavarta a filozófiával, vagy a dogmatikus teológiát a metafizikával, szükségessé teszi, hogy figyelmeztessünk arra: az igazság filozófiáját - úgy ahogy azt Indiában létrehozták - nem szabad összetéveszteni az igazságról való filozófiai spekulációval. Ezeken a lapokon tehát nincs helye sem a fél-filozófiának, sem az álfilozófiának, csak az igazság filozófiájával foglalkozunk. Az előbbiek a képzelet birodalmába szállnak fel, mint a szabad madár, az utóbbi viszont tényekhez van szilárdan láncolva. Ezekkel a tényekkel kezdődik - amennyire ez csak lehetséges - és ezek mellett meg is marad. Semmit nem vesz természetesnek, semmit nem feltételez, nem feltételekből, dogmákból vagy valamiféle hitből indul ki. Útján kizárólag a szigorú gondolkodást alkalmazza a tényeket illetően, a legélesebb és a legkiműveltebb gondolkodást, amire emberi elme valaha is képes volt, és következtetését az emberi tapasztalat összességének vizsgálatával és ellenőrzésével vonja le. Sok híres metafizikus leleményességét abban meríti ki, hogy elképzel és kiagyal olyan hipotetikus fogalmakat, mint pl. Numenon, Anyag, Szellem, Abszolút stb., amelyek a világjelenségek alatt húzódnak, az igazság filozófiája azonban nem engedélyezi sem az előadójának, sem a tanulójának, hogy olyant keressen, ami a képzelet terméke, és vizsgálat nélkül igaznak fogadjon el. A szellem valóban létezhet, létezéséről azonban vizsgálattal kell meggyőződni, nem pedig azzal kezdeni, hogy ezt a feltételezést elfogadjuk. Így e filozófia szilárd alapját a tények, felépítését pedig a realitás alkotja.

Az akadémikus filozófia az egymással szembenálló nézetek képét mutatja elsősorban, az egyes filozófusok különböző álláspontja miatt. Az igazság filozófiájában csak egy álláspont lehetséges, mégpedig a legmagasabb. Ennek az össztapasztalat tényén kell alapulnia. Ezért a filozófia udvarából minden feltételezés, minden dogma, minden vakhit, az érzelmekre való építés, a nem látottról vagy a nem ismertről való álmodozás azonnal kiűzetnek. Ha ui. egy filozófia valamikor is megbukott, bukásának oka részben e tényező feladása és megszegése volt. Az életet soha sem lehet kielégítően és megnyugtatóan kiértékelni a tények helyett képzeletünk tanulmányozásával.

Ezért tehát az igazi filozófiának fel kell ölelnie a tudományt, ezzel kell kezdenie, majd ezzel kell továbbhaladnia, bár később majd elválnak útjaik, mivel a filozófia még vállalkozószelleműbb. A tudomány valójában egy része - mégpedig bevezető része - az igazság filozófiájának. A tudományon lényegében a tudományos módszert, a tudományos megközelítést, az igazolt tények vaskos kollekcióját, nem pedig az egyes tudósok változó elképzeléseit és nézeteit értjük.

Sok nyugati ember számára a metafizikai spekuláció dilettánsok számára való hobbinak vagy játéknak tűnik, legjobb esetben is az intellektuális szelleműzésben való gyakorlatnak tartják. Az igazi filozófia azonban jóval komolyabb és gyümölcsözőbb elfoglaltság ennél. Életünket értékes lehetőségnek tartja, hogy látszólagos mulandóságából örök nyereséget szerezzünk magunknak. Következésképp nem vesztegetheti az idejét arra, hogy haszontalan és hiábavaló erőfeszítéseket tegyen, amely eleve arra van ítélve, hogy csalódottan a semmiben végződjön. A filozófiai kérdezősködés, vizsgálat módszerét alkalmazza: nem arra, hogy a kevésbé teljes életre találjon kifogást, hanem arra, hogy a teljesebbre adjon vezetést; nem arra, hogy az emberi érdeklődést csökkentse, hanem hogy kitágítsa; nem arra, hogy múló szellemeket űzzön, hanem arra, hogy a tartós Valódit keresse.

Egy későbbi fejezetben a filozófiának további jellemző vonását fogjuk majd látni, ami nem más, mint annak a követelménynek a tényleges igazolása (amelyet az összes többi filozófia nem képes megtenni), hogy egy mindent átfogó világvizsgálatot és az Élet összefüggő, szimpatikus szemléletét nyújtsa. Ennek a követelménynek a teljesítésében megmutatkozó sikere magyarázza meg azt, hogy az indiai elmének miért sikerült behatolnia a világ sötétségébe, amikor a nyugati elmék ennek a feladatnak a teljesítését vagy lehetetlennek tartották, vagy pedig csak egy távoli jövőre tették a teljesítés idejét.

Láttuk már, hogy a vallás magyarázatai az egyszerű nép számára kitűnőek, de túl elementárisak és ellentétesek a kultúráltabbak számára. Azt is láttuk, hogy a miszticizmus tantételei és gyakorlatai már szélesebbek és jobbak, de ezek is elégtelenek, mivel az életnek csak egy részleges szemléletét adják. Az igazság filozófiájának követelménye az - a továbbiakban e könyvben a &quot;filozófia&quot; név alatt ezt értjük -, hogy a teljes, univerzális lét minden fázisát kikutassa, semmit sem hagyva ki belőle, hogy megkapja erre a legteljesebb és végső választ, és hogy ezt a vizsgálatot erős elhatározással egészen a cél sikeres elérésig folytassa.

Ebből az állításból megérthetjük, hogy az igazi filozófia nem egyszínű, hanem olyan gazdag színskálájú, amibe belefér nemcsak mindaz a módszer, amit a vallás, a miszticizmus, a tudomány és a művészet használ, valamint az általuk kapott eredmények is; vizsgálata nemcsak olyan különböző dolgokra terjed ki, mint az üzleti élet, az ipar, az ember jóléte, a házasság és az anyaság, a ragyogó álmok és a lélekölő munka - mivel mindezek az emberi élet részét képezik -; magában foglalja nemcsak az állatok és növények nemzetségeit, a folyókat és hegyeket - mivel ezek az univerzális létezéshez tartoznak -; hanem kritikusan önmaga felé is fordul, mivel végül is minden vizsgálat, legyen az akár vallásos, misztikus, tudományos vagy filozófiai, az elmén belül történik. Ezért a filozófia azt is kutatja, hogy az elme miért akarja mindezeket ismerni, miért fog neki az igazság keresésének, mi a saját természete, mik kapacitásának korlátai az igazság megismerésében, hogyan ismeri meg a világot, és végül röviden, hogy mi a végső igazsága mindazon igazságoknak, amelyeket már ismerünk. Az igazságot a maga teljességében akarja, nem elégszik meg fél, vagy negyed igazságokkal.

A filozófia értékeli mind a ténynek, mind a hitnek és valójában minden másnak is a hozzájárulását és közreműködését, de korlátozottságuktól mentesül, mivel vizsgálódását közülük nem csak egyre korlátozza. A tudomány, bármilyen értékes legyen is abban, hogy az élet ésszerű megközelítését adja és a világról való tudásunkat lehetővé teszi, mégis korlátozott, mivel csak a részekkel foglalkozik. Egy átlagos tudóstól nem várható el, hogy megértse pl. a zene értelmét. Mint minden specialista, szemellenzővel dolgozik, mivel egy bizonyos szakterületre korlátozódik, és így e korlátozott terület természetesen a nem teljes látásmódjában részesül. Minden specialitást öntudatlanul az élet egy bizonyos szemléletmódjára helyezett hangsúly befolyásol, amelyben tevékenységi köre lezajlik. Ennek az a következménye, hogy igazságszemléletét egy részszemlélet korlátozott területén belülre igyekszik erőltetni, és hogy ne lássa az igazság célját, ahogy az van, ilyen korlátozottságtól mentesen. Bármilyen működőképes is legyen ez gyakorlati célokra, akadállyá válik, ha a végső, univerzális és a megcáfolhatatlan igazság szélesebb céljának elérését tűzzük ki.

Így nehéz elképzelni, hogy hogyan is alakítsunk ki megfelelő szellemi magatartást, mivel ez túl modern, hogy régi legyen, túl racionális ahhoz, hogy középkori, és túl történelmi, hogy modern legyen. Ilyen a világ legarchaikusabb bölcsességének paradoxonja, amely jelenleg még most is annyira megelőzi tudásunkat, hogy éppen csak hogy kezdjük utolérni és megérteni! Unikum a maga nemében, a lét értelmének megfejtését célzó bátor törekvés, hogy az egyáltalán lehetséges legfinomabb és legemelkedettebb cél elérésére az ember legfinomabb képességét használja fel; hogy felfedezze és feltárja az ember etikai magatartásának megfelelő kritériumát, és a társadalmi tevékenység fenntartására a bölcsesség és igazság megtámadhatatlan kánonját. Csak a felszínes gondolkodás meri kétségbevonni gyakorlati alkalmazhatóságát és jelentős előnyét, bár kétségtelen, hogy az ilyen filozófiai törekvés nem a zsúfolt síkságok mindennapi életéhez tartozik, hanem szükségszerűen csak a távoli hegyi ösvényekhez. A síkságlakó nem hajlandó lemondani kényelméről, hogy ezen a számára nem ismerős vidéken utazzon, de nem szabad ugyanakkor megvetnie azokat, akik levetik félelmüket és megpróbálkoznak a felfelé mászással. Ezek a felfelé törekvők ezt a mászást nem fogják unalmasnak találni, hanem épp ellenkezőleg: izgalmas és lenyűgöző kalandnak. Az út valójában állandóan szélesedik és tágul, és amikor a tanulmány horizontján már a teljes gyakorlati vonatkozása látszik, kiderül, mennyire alapvető emberi érdekekkel van kapcsolatban. Ettől kezdve az ember mindennapi életének egyes epizódjait már egy folyton növekvő, nagyszerű perspektíva hátterében látja és ítéli majd meg.

Láttuk, hogy az igazság felé vezető út miként osztható fokozatokra, és ezt az utat egészen a második fokozat végégi követtük. Ez összhangban áll a régi indiai tanítással, amely az emberi elme fejlődését három fokozatra osztja, amelyet az élettel szemben kialakult három, egymás után következő magatartás jellemez. Az első a vallásos fokozat, amely a hiten alapszik, a második a miszticizmus, ahol az érzelemé a vezető szerep, a harmadik pedig a tudományt is magában foglaló filozófia, amelyet az ész határoz meg. Ez nem is lehet másképp; mivel az embernek a világról alkotott megértését szükségképp szellemi kapacitásának fejlődési szintje kell, hogy meghatározza. Szemléletét elkerülhetetlenül és változtathatatlanul intelligenciájának foka korlátozza. Ezért lehetetlen az, hogy az élet kérdéseire a választ minden ember számára ugyanazon a módon adjuk meg.

Most tehát a bölcsesség archaikus templomában a harmadik fokozathoz vezető ajtó előtt állunk, és reménykedve kopogtatunk rajta. Ha fejlődésünk legmagasabb fokára akarunk eljutni, át kell lépnünk ezen a küszöbön, és látnunk kell, mi van mögötte. Az ajtó fejgerendáján méltóságteljes betűkkel mélyen faragott felirat látható: az Igazság filozófiája, afölött pedig Minerva sasfigurája bámul ránk ünnepélyesen. Ez a különös madár ui. akkor tevékenykedik, amikor az éj árnyai megérkeznek, és képes tisztán látni mindent, ahol az ember csak a teljes sötétséget észleli.

De hallott-e már valaki valaha is erről a különösképpen nem hirdetett, címkével el nem látott filozófiáról? Hallottunk német filozófiáról, görög filozófiáról, indiai filozófiáról, távolból visszaemlékezünk néhány, a világ legintelligensebb emberei által írott legérthetetlenebb kötetre, melyek az értelmetlenség, reménytelenség és végső összezavarodottság gyötrő érzésével keserítették meg iskolai napjainkat; emlékezünk, hogy belefáradtunk e tárggyal kapcsolatos unalmas könyvek olvasásába, amelyek az egymásnak ellentmondó elméletükkel ahelyett, hogy a tisztább fény felé vittek volna bennünket, csak a még nagyobb sötétségbe taszítottak; ironikusan azt a tapasztalatot tettük - ami a filozófiai tárgyalásban általános szabálynak tűnik --, hogy minél hétköznapibb, minél közönségesebb pontról legyen szó, annál súlyosabbá és annál fennköltebbé vált a tárgyalás; megismertünk és felszedtünk valami keveset Spinoza és Anaxagorász rendszereiből, valamint Immanuel Kantéból is, de mi magunk soha nem találtunk, és nem is ismerünk olyan embert, aki talált volna olyan filozófiai rendszert, ami ne csak egy ember vagy egy iskola nézeteit képviselte volna.

Van azonban mégis néhány ember, aki alaposan végigkutatta a vallás, a miszticizmus és a metafizika homályos birodalmát, nemcsak a partvidéket; akik ismerik a tudomány eredményeit is, és nem osztják a föntebbi pesszimista szemléletet. Kezdeti kíváncsiságuk később tudásvággyá alakult és növekedett, ez pedig a megérteni vágyás, végül pedig a valóságkeresés szenvedélyévé vált. Érzik, hogy ez a mindenre kiterjedő, ez a folyton szélesedő keresés, amely felfelé és előre hajtotta őket, annak a valaminek a hatásaként létrejövő reakció, ami van. Egy kiapadhatatlan remény csábítja és vonzza őket. És ez a remény az, hogy amiben vallásos korszakukban félig hittek, és amit misztikus napjaikban teljesen átéreztek, tudományosan racionális úton gyanítottak és metafizikus gondolkodással bebizonyítottak, nem lehet más, csak az, ami végül is létezik és mindennek, ami van az alapját és lényegét alkotja, és hogy ez a lényeg és valóság, ami mindenkor és mindenütt jelen van, jelenti a lehetséges legmagasabb értelmét az univerzumnak is, és következésképp az embernek az az első és legmagasabbrendű feladata, hogy ezt a létező valamit személyesen megismerje. De az is felismerhető, hogy mielőtt ez a megismerés véglegesen és biztosan megtörténhetne valamilyen módon, először azt kell megismerni intellektuálisan és spekulatív módon, hogy ez mi lehet, és természetesen azt, hogy mi nem lehet. Így szükség mutatkozik egy erre a célra megfelelő filozófiára, ami nem ennek, vagy annak az iskolának, valamilyen személynek vagy országnak a filozófiai rendszere, hanem csak az igazság filozófiája. Az ilyen filozófia - ha már egyszer felfedeztük - olyan nélkülözhetetlen térkép gyanánt szolgál, amellyel a kutató felfedezheti magának az igazságot.

Miért nem lehet ezeknek a néhányaknak a reménye csak öncsalás, vagy illúzió, amelyet még intuíciónak álcázott személyes vágyuk teremt? Erre az ellenvetésre csak egyetlen válasz adható, bár ez a válasz nem fogja kielégíteni azokat a nyugatiakat, akik felsőbbrendűségi komplexusban szenvednek mindattól, amelyet a világ másik felén néhány ezer évvel ezelőtt élt emberek alkottak és kigondoltak, bár e felelet éppen úgy jogos és helyes számunkra is, mint akárki más számára, ahogy majd látni fogjuk ebben a könyvben. Ez az a merész deklaráció, hogy a kevesek reménye - bár nem sokszor és nem gyakran - realizált valósággá változott és hogy bármit is mondjon a világ, mind az íratlan, mind pedig az írásos emlékek Indiában azt bizonyítják, hogy azt az igazságot, amelyet a Nyugat megismerhetetlennek és elérhetetlennek tart, ezek a múltban élők már megszerezték, sőt megszerezhetik a maiak is, ha értékelik annyira, hogy magas árat fizessenek érte.

Amikor tanúi voltunk és vagyunk mindannak a csodának, amit az emberi elme a Föld arculatának megváltoztatásában elért, reménytelenek legyünk-e abban hinni, hogy az egész Természet fél az igazság feltárásától és fortélyosan arra esküdött föl, hogy az embert megakadályozza abban, hogy valaha is megérthesse, mi a végső értelme és célja annak, hogy ezen a planétán él? És ha valaki azt állítja, hogy ez a cél meglehetősen megismerhetetlen, akkor öntudatlanul azt akarja mondani, hogy már biztosan tudja, hogy a jövő generációi mit lesznek képesek, ill. mit nem, elérni a tudás területén. Ez pedig tarthatatlan és nem bizonyítható feltevés. De miért is nem ereszkedhetnénk le a régiekhez, hogy megtanuljuk tőlük, amit nem tudunk megtanulni a modernektől?

India titkos tanítása. India rejtélyes tana, amely az igazság filozófiáját alkotja, és a vallás, valamint a miszticizmus szintjénél magasabban áll, a tudósok véleménye szerint már legalább 5000 éve létezik, de valójában az eredete a történelem előtti korban vész el. Egy pár beavatott hagyományos kincsét képezte, akik egy zárt kört alkottak és nagy gonddal őrizték, mint országuk bölcsességének csúcsát, és egy pár kvalifikált aspiránson kívül senkinek sem engedélyezték, hogy megismerje. (Egész korunkig, egy bráhmint pl., aki fel merte tárni mások előtt, hogy a vallásban látensen meglevő igazság csak a filozófiában válik ténylegessé, büntetésnek vetettek alá.) Generációról generációra adták tovább, de olyan szigorú titokban tartották, hogy a véletlenül kiszivárgottak is hamar elenyésztek. Később kisebb szellemi színvonalú emberek jelentek meg, és a tiszta filozófia néhány visszhangját, amelyet hallottak, egyrészt vallási skolaszticizmussá, másrészt teológiai miszticizmussá változtatták. A félreértés megcsonkításhoz vezetett, és így egy nagyszerűen univerzálist összeaszott faji igazsággá változtatták. Mindazonáltal azonban e tan fennmaradt néhány figyelembe sem vett kéziratban és töredékben még azután is, hogy az összes, e tan igazi képviselője is eltávozott erről a Földről. Téves kiértékelések azonban állandóan születtek abból adódóan, hogy az olvasásukhoz hiányzott egy kompetens tanító helyes, személyes megvilágítása, amely nélkülözhetetlen.

Ezért várható, hogy e fejezetekben adott néhány magyarázatot a jelenlegi indiai professzorok többsége mint nem autentikust visszautasít majd, vagy az átlagos misztikusok és jógik nagyobb része elferdítésnek minősít, a vallási hatóságok pedig ateistának fogják majd tartani. Legyen így.

Ez a könyv nem is számukra vagy követőik számára íródik, hanem kizárólag azok számára, akik az igazságot minden tekintélynél többre becsülik és megtalálását tűzték ki célul. Az igazság századokra rejtve maradhat, ahogy a mindig is kevés számú beavatott akarja, de elpusztíthatatlan, mint egy mély óceán, ami bizonnyal túléli majd a halandó nézetekből és elfogult érdekekből álló habját. Bár e tudásnak e könyvben való megjelentetése nem szokványos, mivel modern és nyugati, eredeti forrása azonban ősi és indiai. Mind a hallgatag szövegek mind pedig a személyes instrukciók származása többnyire indiai, kiegészítve néhány tibeti dokumentummal és egy személyes mongol ezoterikus instrukcióval.

Akár egymillióan is megcáfolhatják az itt bemutatott tanok fenntarthatóságát, de senki sem tudja megcáfolni azt a tényt, hogy ezek a tanok indiaiak - bár kevéssé ismertek -, a legtekintélyesebb ősi dokumentumok kicsavarása nélkül, hogy középszerű elméjüknek megfeleljenek. Ha itt ezeket a szövegeket nem említjük, az csak azért van, mivel e könyv olvasói elsősorban nyugati emberek lesznek, és számukra terhet jelentene a szokatlan szanszkrit nevekhez szükséges fárasztó szójegyzék használata.

A szanszkrit szavaknak e nagyszabású száműzése Ebből a könyvből valószínűleg további vád lesz ellene, mivel az a vélemény, hogy bizonyos indiai filozófiai fogalmak nemcsak hogy érthetetlenek a Nyugat számára, de nem is lehet őket kifejezni semmilyen tradicionális nyugati nyelven. Kétségtelen, hogy vannak a szanszkritban egy szóval kifejezett filozófiai fogalmak, amelyek értelmének kifejezésére más nyelvben több szó is szükséges, de az is igaz, hogy az igazság jóval a szanszkrit nyelv születése előtt már létezett, és bizonyosan élni fog még akkor is, amikor ez a nyelv már régen eltűnik. Az embereknek meg kellett találniuk a kifejezőeszközöket, mielőtt e nyelv megszületett és mivel a szükség úgy diktálja, talán most újra megtalálhatják.

Mind Nyugaton, mind Keleten várható azon körök részéről is a hangos visszautasítás és személyes ellenzés, akik maguknak követelik az &quot;ezoterikus&quot; címet és az &quot;okkult&quot; bölcsesség tulajdonjogát. E fél-informált emberek zavara és félreértése megbocsátható. Ezek az emberek azt hiszik, és ezt helyesen is, hogy néhány köztiszteletben álló tanító titkos tant hirdetett és tárt föl legközelebbi tanítványainak. Azt is hiszik azonban, és ezt már tévesen, hogy e tan főként mágiából, csodából, csodatevésből és teológiából tevődött össze. Ezeknek az igazi és nagy mestereknek volt jobb dolguk is, minthogy ezt tegyék. Az indiai ezoterizmusnak a végső célja az volt, hogy

- az embereket segítse, hogy felfedezhessék az emberi élet alapvető értelmét és jelentését; hogy

- belső meglátásra juthassanak az univerzum igazi szerkezetével kapcsolatban és hogy

- rámutasson arra, hogy az abszolút igazság nagyszerű napja ott világít valamennyi lét horizontján.

Már Nagy Sándor győzelmes kalandozásai előtt is, aki a keleti és a hellén gondolkodást termékenyítő kontaktusba hozta egymással, e tan töredékei eljutottak Európába olyan vállalkozó szellemű utazókon keresztül, mint a tyanai Appolonius és Pythagoras. Korszakunkban is e tan létezésének töredékes bizonyítékai belopóztak a külső világba, amint a nyugati orientalisták növekvő csapata átadta a világnak India kulturális örökségében végzett, mintegy évszázados kutatásának eredményeit. Ők voltak azok, akik letörték a titkosságnak és szűkkörűségnek a falait, amely a legfontosabb könyveket csak egy kis számú brahmin tulajdonában tartotta. Akinek csak van türelme kotorászni bennük, számos bizonyítékát találja e tannak, amely régen mindenki előtt zárva volt, kivéve azokat, akik teljesíteni tudtak bizonyos nehéz követelményeket, és akik bizonyos ritka jellem és kapacitásbeli tulajdonságokkal rendelkeztek; de az olvasó úgyszintén állandó utalást is talál bennük arra a tényre, hogy a teljes tudás csak egy kompetens tanítótól személyesen szerezhető meg. Ilyen utalások nemcsak abban a régi szabályban fedezhetők fel, mely szerint azok a beavatott brahminok, akik tudásukat nem kvalifikált külső emberek előtt feltárták, büntetésnek voltak kitéve, hanem a szanszkrit szövegeknek ma már rendelkezésre álló angol fordításaiban is. Ilyen fordítások pl. az Upanishad-ok, a Bhagavad Gita, a Commentaries of Shankara thereon, Vivekachudamani, a Brahma Sutras, a Panchadasi stb.

Ezekkel az állításokkal Buddha következő szavait állíthatjuk szembe, amelyet a The Saddharma Pandarika-ból idézünk:

&quot;A bölcs megértés felsőbbrendű emberei őrzik e tant, őrzik a misztériumot és nem tárják föl... Ezt a tudást nehéz megérteni; az egyszerű (ember), ha hirtelen hallaná, összezavarodna... Én mindig értelmük és képességeik szerint beszélek hozzájuk; különböző értelmezés segítségével alkalmazom a tant (hozzájuk)&quot;.

Már láttuk, hogy e tanítás szerint több progresszív fokozat van, amelyben a valóság keresőjének át kell haladnia. Ezt nyíltan megmondja Gaudapada a már említett könyvében a következő szavakkal:

&quot;A három megértési szintnek megfelelően az életnek három fokozata van - a legalsó, a középső és a felső... Nehéz elérni (a megcáfolhatatlan jógát) azoknak a jógiknak, akiknek nincs meg a magasabb filozófiában előírt tudásuk... és a többi jógiknak is, akik ugyan áthaladnak az úton, de akiknek a megértése alacsony, vagy középszerű.&quot;

E mondatokhoz írt kommentálásában Shankara, a nagy indiai tanító megjegyzi: &quot;Az emberiség rendje számban szintén hármat tesz ki. Miért? Azért mivel három megértési szinttel rendelkeznek: alsóval, középsővel és felsővel.&quot;

Pythagoras, akinek sikerült Indiában a brahminok titkos bölcsességébe beavatást szereznie, az embereket három osztályra osztotta, és a filozófiát kedvelőket és művelőket a legfelsőbb osztályhoz sorolta. Ezzel kapcsolatban új szót alkotott, és a filozófia szót elsőként alkalmazta Európában. Ammonius, aki Alexandriában egy jelentős misztikus és filozófiai iskolát alapított, tanítványait szintén három részre osztotta, és megeskette őket, hogy a magasabb filozófiai tanítást nem tárják fel mások előtt. Szabályait az Orpheus misztériumokból, egy régebbi görög misztériumból másolta, amely - Herodotos szerint - Indiából került Görögországba.

Nem kell azonban azt gondolnunk, hogy az a szigorú titkosság, amibe régen ezt a tanítást csomagolták, teljesen szándékos volt. Négy legfontosabb tényezőre vezethető ez vissza.

Az első az a világos felismerés volt, hogy ha a vallás valódi igazságát általánosan ismertté tennék, akkor a közmorál egész épülete komolyan megsérülne. Ha azt a tanítást, amely Istent olyannak írja le amilyen - visszautasítva ezzel az Istent, ahogy azt a vallások szerint általában elképzelték -, és amely mind e rítust, áldozatot és papságot is csak tisztán átmeneti segítségnek fogta föl, megkülönböztetés nélkül nyilvánosságra hozták volna, ez hamarosan szétrombolta volna az intézményes vallás befolyását azok között is, akiknek szüksége volt még rá, és ezzel a szétrombolással eltűnt volna a hozzákapcsolódó etikai korlát és morális fegyelmezés is.

Az iskolázatlan emberek összezavarodott tömege a vallás eddig elfogadott bálványai ellen fordult volna, de cserébe nem részesült volna a magasabb filozófia kétségtelenül meglevő áldásaiban sem, mivel ezt - mint túl távolit - szintén elutasították volna. Mentális vákuumba kerültek volna így, aminek az lett volna a következménye, hogy a társadalom a teljes zavarodottság és tanácstalanság állapotába kerül, a társadalmi élet pedig a dzsungel könyörtelen törvényének szintjére süllyed.

Veszélyes dolog lett volna a szellemileg még éretlen tömegek elméjét megzavarni azzal, hogy a tradicionális vallásba vetett hitüket elvegyék és helyette semmit - amit megérthettek volna - sem adjanak nekik. Ez az egyik magyarázata annak, hogy a régi bölcsek gondosan és bölcsen őrizték tudásukat, és csak kevés kiválasztottra korlátozták, akiket az ortodox vallás már nem elégített ki és racionálisabbra vágytak.

E mentálisan éretteken kívül beavatásban részesültek a királyok, államférfiak, generálisok, a brahmin legfelső papok és a nép többi vezetői; ezek ui. olyan tudásban részesültek, ami lehetővé tette számukra, hogy feladatukat bölcsebben és hatásosabban teljesítsék.

A második tényező ennek a filozófiának az arisztokratikus természetében rejlik, mivel nem illik egyaránt a birkához és az oroszlánhoz. Nem lehetett bevinni a tanulatlan emberek kunyhóiba és azt várni, hogy megértésre találjon ott. Szellemileg olyan nehezen érthető és etikailag olyan emelkedett volt, hogy messze túlnőtt megértésük határán. Ha könnyen elfogadható lett volna, ezt keletkezése után hamar meg is szerezte volna. Ismeretlenségre kárhoztatta az a törvényszerűség is, hogy nincs értelme a sokra olyan ideálokat rárakni, amelyeknek csak kevesen képesek engedelmeskedni. Tantételeit csak fejlett gondolkodású és nemes karakterű emberek tudták elsajátítani, az éretlenek, a tompák és buták, valamint a kicsinyesek és az önzők számára ezek túl finomak és túl érthetetlenek lettek volna.

A korai társadalmak főképp parasztokból álltak, akik reggeltől estig földjeiken dolgoztak, valamint pásztoremberekből, akik automatikusan követték nyájaikat. Egyik osztályba tartozók részére sem lett volna könnyű hosszú időszakokra a legabsztraktabb témákkal foglalkozni, amelyek látszólag olyannyira távol estek tőlük; inkább tudtak hitelt adni az egyszerű meséknek. Ezért teljesen elégedettek voltak a könnyebb úttal: hinni abban, amiben szüleik is hittek. A tömegek általában írástudatlanok és iskolázatlanok voltak, és olyan világban éltek, ahol keményen meg kellett dolgozni a mindennapi megélhetésért.

A személyes tevékenység és a családi kötelezettség keményen szorította őket, oly erősen, hogy nem maradt sem kedvük sem szabadidejük arra, hogy saját létük finomabb jelentését kutassák, és hogy egy még távolabbi univerzális lét végső ismeretét és tudását megszerezzék. Dolgozni, szenvedni, saját fajukat fenntartani, majd meghalni - ez töltötte ki teljesen korlátozott látókörüket. Aligha gyanították és aligha törődtek is vele, hogy magasabb értelemben miért is voltak itt a Földön. Hogyan lehetett volna jogosan azt remélni, hogy megértik azokat a tanokat és értékelik őket, amelyek éppen olyan túl voltak pályájukon, mint ahogy az egyetem utáni tanulmányok túl vannak az elemi iskolai tanulók tanulmányain? Az éretlen, fiatal elmének időt kell adni a fejlődésre, és azokban a korai időkben nem lehetett elvárni, hogy olyan dolgokról ítéletet mondjon, ami túl volt a legokosabb képességein is.

Ezenkívül az Új Testamentum &quot;Sokan vannak a hivatalosak, de kevesen a választottak&quot; szövegének megvan a hindu megfelelője - &quot;Ezer ember közül talán egy ha van, aki az igazság felismeréséért küzd&quot; Bhagavad Gita szavaiban. Nem önkényes kizárólagosságról van itt szó, hanem az emberi korlátokon alapulóról, mivel a Bhagavad Gitában ezt is olvashatjuk: &quot;Nem tárom föl magam kivétel nélkül mindenkinek, a legtöbb ember lát, de ezt illúzió takarja el.&quot;

A harmadik tényező az volt, hogy az a pár bölcs, aki e tannak igazi mestere lett, rendszerint erdei kis remeteségben élt, vagy a hegyek között, visszavonultságban. Ezt az emberek sokaságától távol eső életmódot nem saját kedvükért választották - ők ui. mind az elmének, mind a jellemnek olyan sziklaszilárd bevehetetlenségére tettek szert ami változatlan maradt volna a zsúfolt városokban való különféle aktivitás közben is, mint pl. Shankara esetében, vagy a királyi udvar díszes pompája közben is, amint pl. Janaka esetében. Az ilyen elzárkózás azoknak a javára történt, akiknek szükségük volt rá, vagyis annak a pár tanulónak a kedvéért, akik már érettek voltak az ilyen speciális oktatásra.

Az a kitartó koncentráció és mély gondolkodás, amelyet a bölcsesség istennője évekre megkívánt a választottaitól, a legkisebb ellenállás és háborgatás nélkül, a gyönyörű erdők vad magányában vagy a hegyek magasztos nagyszerűségében volt legjobban keresztülvihető. Ez a tendencia olyan erős volt, hogy a régi bölcsek által használt szövegeket Erdei Tannak nevezték el és hívják még most is. Súlyos hiba lenne azonban egyenlőségjelet tenni e pár ember ilyen önként vállalt visszavonultsága és a mai óriási remeteségek legtöbbjében tapasztalható olcsó aszkézis között.

Régen e pár ember egy időre azért vonult vissza a világból, hogy annak a komoly tanulmánynak az idejére, amely a megértést, majd ennek birtokában az emberiség jobb szolgálatát tűzte ki célul, elmélyülhessen. Ezt a szellemi erőfeszítést és fegyelmezett tanulást jelenleg a steril letargia és babonás spekuláció váltotta fel.

A harmadik fokozat tanulói régen olyan emberek voltak, akik felismerték, hogy a hangyákhoz hasonlóan túl sokáig szorgoskodtak anélkül, hogy tudták volna miért is tevékenykedtek, és hogy bábuk módjára túl sokáig táncoltak a világ színpadán valaki másnak a dallamára. Elérkeztek oda, ahol tudni akarták, hogy mindennek mi az értelme, egyáltalán miért is vannak itt a Földön, és merre vezeti őket és másokat az élet sorsszerű parancsa. Érezték, programjukban helyt kell találniuk a filozófia tanulmányozására. Felismerték, hogy a mélyebb gondolkodástól mentes élet az ember számára értéktelen, mivel állathoz hasonlóvá teszi. Röviden: tudni akarták az igazságot. Ezért egy időre visszavonultak az aktív világtól, de ezt nem érzelmi csalódottságból tették, hanem azért, hogy a komoly intellektuális feladatnak szenteljék magukat. A társadalomtól való ilyen hosszabb távollét - bár csak időszakosnak és nem véglegesnek szánták -, az ily módon szerzett tudást elkerülhetetlenül és fokozatosan visszavonta a társadalom általános kulturális tradíciójából, amíg az eredeti szanszkrit szó, amely az &quot;Erdei Tan&quot;-t jelentette, a &quot;Rejtett, nyilvánosságra nem hozott Tan&quot; jelentést is felvette. Nem mintha a régi bölcsek mindig a nyilvánosságtól rejtve tartották volna magukat, de amikor megjelentek, az embereknek csak azt tanították, ami illett hozzájuk, vagyis a tiszta vallást a legtöbb esetben, a többi esetben pedig a tiszta miszticizmust.

A negyedik tényezőt már említettük, ami abban a veszélyben rejlett, hogy a tradicionális szövegeket rosszul értelmezik, amivel fokozatosan a meghamisítás ül az igazság helyére, és a későbbi generációk ténylegesen ezt gondolják majd igazságnak. Azok, akik etikailag és szellemileg képzetlenek és tanulatlanok, saját értelmezésüket teszik hozzá a szövegekhez, és személyes ízlésüknek és temperamentumuknak megfelelő interpretációt készítenek. És ez a veszély nagyon is valódi volt, mivel a szövegek igen tömörek voltak, amelyek szóbeli magyarázatot igényeltek.

Ezért az ezotericizmus először, mint természetes jelenség jelent meg, bár később - az idő rontó hatásával - extrém korlátokba szorította a kevesek részéről megnyilvánuló emberi önzőség, a sokak részéről pedig a közöny.

A nyugati kritikus részéről természetszerűleg merül fel most két kérdés. Először is, ha ilyen filozófia Indiában már ősidők óta létezik, miért nem sikerült mégsem az indiai kultúrát a világelismerés és megbecsülés csúcsára emelni? Erre az a felelet, ahogy már említettük, hogy azok az indiaiak, akik e tudás birtokában voltak, szám szerint minden időben kevesen voltak ahhoz jelenleg pedig szinte nincsenek is -, hogy egy kontinensnyi ország kultúráján ilyen jelentős nyomot hagyjanak. Ennek ellenére, bár közvetlen hatásuk csak egy kiválasztott és befolyásos körre korlátozódott, végső és közvetett hatásuk azonban óriási volt.

India és Európa között a kulturális kommunikációban egészen a múlt századig meglevő anyagi és nyelvi nehézségek és e filozófia ezoterikus sajátossága magyarázzák meg azt, hogy miért nem gyakorolt hatást az egész világra. Ezt az a tény is megerősíti, hogy Ázsia többi részén, amellyel az érintkezés jóval állandóbb és gyakoribb volt, az indiai bölcsesség a legnagyobb tiszteletben állott. A már említett Pythagoras volt az első európai, aki az igazság keresésében eljutott egész Indiáig, és a &quot;filozófia&quot; elnevezést meghonosította európai használatban. Hosszú útjának kockázatáért meg is kapta a jutalmát, mivel az igazság új és magasabb fogalmát hozta vissza magával a Nyugatnak.

A másik indokoltan feltehető kérdés az, hogy miért kell ezt a tant most olyan nyíltan előhozni és feltárni a tömegeknek, mikor olyan sok századon át aggályos módon elrejtve tartották előttük. Ezt a következőkben magyarázhatjuk meg. Először is, a tan feltárása egyáltalán nem új, mivel kb. azóta tart vagyis a XVIII. sz. óta -, amióta a brit katonai erők előkészítették az utat a brit, francia és német tudósok előtt, akik egymás után kapták meg a szövegeket, először azokat, amelyek a hadizsákmány részét képezték, majd azokat, amelyeket a bráhminoktól vásároltak meg, akik eddig féltékenyen őrizték a könyveket. Most e műveket egy szélesebb világ számára rendelkezésre bocsátották. Számos falut fésültek át a vásárló ügynökök, és sok, a destruktív mohamedán hódítóktól való félelem miatt századokig elrejtett és a megértés nehézsége miatt figyelembe sem vett kézirat került így napfényre a ládákból és a rejtekhelyek üregeiből. Ezekből a szövegekből sokat lefordítottak különböző európai nyelvekre, és bárki tanulmányozhatja őket, míg a legtöbbet gondosan összegyűjtötték, és eredeti állapotukban olyan kitűnő könyvtárakban őriznek, mint pl. a Secretary of State for India könyvtára, a Mysore, Baroda és Travancore State Oriental Collections, a Royal Asiatic Society könyvtára stb., ahol a tudósok számára hozzáférhetőek. Kétszáz évvel ezelőtt ezekből csak kevéshez tudott hozzájutni az, aki nem tartozott az indiai intelligencia kis elitjéhez. Ma néhány száz különböző régi filozófiai munka szerezhető be minden nehézség nélkül, és áll rendelkezésre az európai és amerikai tanulóknak. Tehát nem új feltárásról van itt szó, hanem a mintegy három-négy évszázada elkezdődött feltárás folytatásáról. A jelenlegi bemutatást azonban valószínűleg a legtöbb olvasó új és modern ismételt kifejtésnek és egészen bizonyosan szokatlannak fogja találni majd. Ami azonban ezeken az oldalakon újszerű elem, az az, hogy elvei részben azon a pár könyvön alapulnak, amelyen a nyugati orientalista tudomány áradata keresztülfolyt, és nem vett figyelembe, mivel speciális jelentésüket és nehéz értelmüket nem értették, részben pedig egy személyes instrukción, amely talán a jelenlegi egész Indiában egyedülálló.

A kritikus kérdésére a második felelet az, hogy korábbi korokban e tan feltárására e legfőbb tilalom oka az ortodox vallás és következésképp az erkölcsi felfogás tekintélyével kapcsolatos veszélyben rejlett. Azóta azonban oly sok hatóerő működött és működik közre ebben, hogy ezt a tekintélyt aláássa, hogy e tan most teljesíti kötelességét, és valamennyire védelmébe veszi az erkölcsi felfogást. A körülmények megváltoztak azóta, amikor Szókratészt halálra lehetett ítélni azzal a váddal, hogy gyöngíti a vallásos hitet. Az emberek elméje ma nyugtalan és zavaros, vallási támaszuk pedig megsérült. A helyzet ma olyannyira megváltozott, hogy valahogy paradoxonnak tűnik: ez a filozófia ahelyett, hogy lerombolná azt, ami a vallásból megmaradt, szimbolikus megmagyarázásán és az iskolázott, művelt emberek felé az intézményes vallást támogató bizonyítékán keresztül, képes lenne megmenteni. Feltárásai ma aligha befolyásolnák a tömegeket, mivel nem vennének tudomást róla, mint ahogy nem vesznek tudomást semmilyen absztrakt filozófiáról, vagy ha tudomást is vennének, nem lennének képesek megérteni finom mondanivalóját.

A harmadik tényező, amely minden eddigit megelőzően e magasrendű filozófia őszintébb, merészebb, teljesebb és szabadabb kifejtésére alkalmat adott, meglehetősen kivételes, de mindennél fontosabb. E tanítás keletkezése óta ui. mind a világ, mind az emberiség nagymértékben megváltozott. Hogy e változások mik voltak, és hogyan befolyásolták ennek a filozófiának a helyzetét, már részleteztük a könyv első fejezetében.

==V. fejezet==

A FILOZÓFIAI FEGYELMI SZABÁLYZAT

Az az egyszerű tény, hogy az átlagember nem tesz az ellen semmit, hogy tudásvágyát a filozófiáról alkotott felszínes benyomásából eredő averziója vagy az absztrakt dolgoktól való félelme elnyomja, alkalmatlanná teszi a filozófia tanulmányozására. Van ui. néhány alapvető előfeltétel, amelyet minden embernek teljesítenie kell, hogy egyáltalán átléphessen a tanulmány küszöbén. Senki nem remélheti, hogy eredményesen filozofáljon, aki nem rendelkezik ezzel a hét, pszichológiai sajátossággal. Ezek jelentik azokat a szükséges eszközöket, amellyel az ember sikeresen elérheti célját. Egy ismeretlen és nehéz területet megismerni óhajtó kutatónak, akinek hegyeken, folyókon és sivatagokon kell útja során átkelnie - ha egyáltalán tudja mire vállalkozott -, először elő kell készítenie magát az expedícióra azzal, hogy megfelelően felszereli magát. Az, aki ezt a filozófiát akarja tanulmányozni, és be akar hatolni az igazság területére, hasonlóképp felül kell vizsgálnia saját személyes felszerelésének természetét és minőségét, mielőtt elméje olyan aktivitásba kezd, ami valószínűleg a legnagyobb mértékben próbára teszi képességeit.

Nem mindenki vállalkozhat ilyen expedícióra, hanem csak azok remélhetik a végső sikert, akik az előfeltételeket teljesítik. Ezek a feltételek az emberre nem külsőleg vannak kivetve, hanem az igazság megértésének természetében rejlenek, ezért teljesítésük elkerülhetetlen. Nem valamilyen szigorú tanító alkotta őket önkényesen, hanem a Természet maga, amelyeket aztán a hosszú tradíció elfogadott. Senkinek sem kell azonban sokat törődni velük, hacsak nem tartozik azokhoz az őszinte kevesekhez, akik az élet titkát akarják megismerni mindenáron. Az összes többi ember nyugodtan tudomást sem vehet róluk, osszák be kényelmesen az idejüket az életben. Emerson helyesen mondta &quot;Szerezd meg, amit akarsz, de fizesd meg az árát&quot;. Ezek a szavak pontosan illenek keresésünknek ehhez a pontjához.

Nyugaton bárki részére mindig nyitva állt a lehetőség, hogy filozófiai tanulmányokba fogjon, Ázsiában azonban a jelölttől először azt kívánták meg, hogy a feladat végrehajtásához megfelelő képességgel rendelkezzen, vagy ezt szerezze meg. Mindaddig, amíg a jelöltnek sem az alkalmassága, sem magatartása nem volt megfelelő, nem részesülhetett az oktatásban. A bölcsesség őrei számára mindegy volt, hogy a jelölt követett-e valamilyen vallást, vagy sem, ateista volt-e vagy keresztény, vagy éppen mohamedán, az azonban fontos volt, hogy pszichológiailag alkalmas legyen. Ez a nyugati és keleti szemléletben meglevő különbség nagyon lényeges; ez magyarázza meg, hogy az ázsiaiaknak miért sikerült jobb eredményt és jelentős sikert elérni. Fichte valószínűleg megérezte ennek az előkészületnek a szükségességét, mivel egyszer azt mondta: &quot;Hogy az ember milyen filozófiát választ, az végső soron attól függ, hogy ő maga milyen ember.&quot; A magasabb igazság sikeres elsajátítása pontosan az ember személyes képzettségével van arányban.

Ezért a tanulónak e fejezet elolvasása után szigorúan tárgyilagos módon, őszinte önvizsgálatot kell tartania, hogy meggyőződjön: a megkívánt sajátságok milyen mértékben vannak meg benne. Ezt a vizsgálatot a legbecsületesebb módon kell végezni. Ennek a vizsgálatnak az eredménye talán megijesztheti az embert, ha őszinte, szégyellni fogja magát, ha érzékeny, vagy felvilágosíthatja, ha nagyon vágyik az igazságra. Ennek az őszinte önvizsgálatnak az eredményeként meg fogja tudni, hogy milyen mértékben bujkálnak benne ártalmas ösztönök, előítéletek, tudat alatti elfogultság, rejtett félelmek, buta remények, igazságtalan viselkedések, pillanatnyi kedélyállapotok, erőteljes hallucinációk vagy mélyen eltakart illúziók, és hogy mennyire a viszálykodó gondolatok és az erős tudat alatti befolyásolás ködében bukdácsol. Így felismeri, hogy valójában mi is! Az ilyen őszinte felismerés sokak számára nem lesz kellemes, és ha valaki az első próbán nem tud átjutni, jobb, ha ennél a pontnál lemond a filozófiáról, ez a pillanat döntő lesz számára, amikor haragosan félredobja a könyvet, és teljesen elejti e tárgyat. De ha törekvése igaz és őszinte, szívesen teljesíti a kívánalmakat, és fokozatosan megteszi a szükséges változtatásokat.

A filozófiai tanító első gondja ez, hogy ledönti a tanuló agyagból készült bálványait, vagy világosan megmondja neki, hogy valójában mit is tesz, ha ezeket imádja. Való igaz, hogy a filozófia szemszögéből nézve kevés ember az, aki kiegyensúlyozott és valóban normális, és ezért azzal kezdi, hogy a tanulót először ebből a kiegyensúlyozatlan állapotából kell kigyógyítani, amely a milliókéval azonos. A filozófia ui. a helyes nézőpont felé törekszik irányítani a tanulókat, ahonnan a kozmikus lét panorámája úgy látszik, ahogy az valójában van, varázslattól és tévedéstől mentesen. Ez azonban addig nem lehetséges, amíg az értelem kellőképp meg nem világosul, és rejtett komplexusai el nem tűnnek. Az elme szabályozásának feladata fájdalmas művelet. Az elmét ostromló és szorongató valótlanságok és balgaságok felszámolása után valószínűleg bizonyos üresség marad vissza.

Fontos felismerni azt, hogy milyen erők működnek az elmében, amelyek befolyásolják gondolkodóképességét és szemléletmódját. Amikor a tanuló már megismerte cselekvéseinek és magatartásának valódi alapját, akkor, de csakis akkor kezdhet el szabadon és félelemtől mentesen filozofálni. Könyörtelenül fel kell tárnia kutató kriticizmusa segítségével rejtett motívumait, tudat alatti vágyait és eltakart hajlamait. Az emberi elme tudat alatti rétegét kitöltő komplexusok azok, amelyek részben felelősek azért, hogy az ember képtelen megérteni az igazságot. Ezeket a komplexusokat az ember sokszor fel sem ismeri, és meg sem nevezi. Az előkészület legfontosabb része ezért az, hogy kiássuk ezeket a szellemi gyomokat, és a tudat tiszta fényében világítsuk és lássuk meg őket.

Amikor az ember tudatára ébred elméje titkos folyamatának és vágyai rejtett működésének, fel fogja fedezni, hogy hosszú múltjából milyen sok téves hit, érzelmi meghamisítás tapad hozzá, amelyek erősen meggátolták a helyes magatartás kialakulását, és megakadályozták az igazság tiszta belső meglátását. Felfedezi, hogy az illúziók nehéz terhét cipeli, amelyek nem engedik, hogy a valódi tudáshoz jusson. Csak egy ilyen alapos pszichológiai megértés birtokában - amikor látja, hogy mi is folyik tudatos személyes életének színfala mögött -, válhat szabaddá, és készítheti fel magát a végső útszakasz bejárására. Fel kell, hogy tárja legbelsőbb jellemzőit, nem szabad semmiféle mentességet elfogadnia, és arra kell bátran törekednie, hogy megértse önmagát, ha az egyelőre keserű is lesz. Úgy kell látnia önmagát, ahogy valójában van, önmagát önmaga elé állítva, szemtől szembe. Ilyen tehát az a finom pszichológiai operáció, amely ahhoz szükséges, hogy felismerjük és eltávolítsuk a gondolkodás és cselekvés folyamatából az összes hajlamot, komplexust, hallucinációt stb., amelyek útjában állnak az igazság elérésének, és az elmét téves útra terelik. Mindaddig, míg ezeket a hatásokat fel nem tárjuk, ennek az analízisnek a segítségével, nem szűnik meg ártó működésük. Ezek a komplexusok uralják az embert, és megakadályozzák az ész szabad érvényesülését. Az embernek meg kell alázkodnia, és be kell ismernie, hogy jelleme - mind a tudatos, mind pedig a tudat alatti fázisában - deformált, nyomorék és kiegyensúlyozatlan. Röviden: egy kis pszichológiát kell tanulnia, mielőtt a filozófiát hasznosan tanulmányozhatja. Meg kell vizsgálnia érzelmeit, az érzés és az ész kölcsönhatását, fel kell ismernie, hogyan alakul ki benne az ideák és dolgok fogalma, és meg kell küzdenie tudat alatti indítékainak problémájával.

Amikor pl. egy egyedi idea állandóan és ellenállhatatlanul visszatér az elmébe, és megrögzött kényszerképzetté válik, útjában áll a gondolkodás szabad menetének, és a pontos filozófiai gondolkodást lehetetlenné teszi. Vagy amikor az ember egy sajátos tárgyban vagy érdeklődési körben bizonyos képzeletek számára mentális rezervációt alakít ki, és nem engedi meg, hogy képességei teljesen ebben működjenek, ekkor elméje két, vagy ennél is több elszigetelt részre oszlik, amelyek soha nem tudnak logikailag egymással kölcsönhatásban lenni. Az egyik ilyen részben lehet pl. a teljes hiszékenység, a másikban pedig a kritikai gondolkodás. Az ember az egyikben teljesen kiegyensúlyozatlan, a másikban pedig ennek az ellenkezője. Az utóbbi elfedi az előbbi hiányosságát. A hiba nem abban van, hogy az ember képtelen helyesen gondolkodni, hanem egy különleges komplexusban, ami egy bizonyos ponton közbelép. Továbbá, amikor az önérzet kedvéért, vagy mások miatt, az észnek engedményt kell tenni, érdekes folyamatnak lehetünk tanúi: ekkor az ember a következtetései számára tudatos alapot talál, amely meglehetősen eltér a valóditól. Így megcsalja magát és talán másokat is, egoista vágyainak és indokolatlan előítéleteinek ésszerű megalapozásával. Egyéb nehézséget jelent az önámítás, amely azt akarja elhitetni, hogy az ilyen szilárd jellem az észnek bevehetetlen frontot szolgáltat. Ez a szívós önámítás rendszerint a politika, vallás, társadalom- vagy gazdaságtudomány területén jelentkezik.

Mindezek az elme betegségei közé sorolhatók, és mindaddig, míg ki nem gyógyul belőlük - a gondolkodás és a cselekvés folyamatának meghatározása folytán -, megakadályozzák azoknak a képességeknek az egészséges működését, melyek az igazság keresésében játszanak szerepet.

Ilyen az az önfeltáró munka, amely a tanulásra vár. Nem kellemes, de ha van bátorsága, hogy végrehajtsa, úgy fog hatni, mint az orvosság a beteg embernek. Mindaddig azonban nem várható gyógyulás, amíg nincs betegségének tudatában.

Pontos vizsgálatra az ember egyedül nehezen juthat és itt - ha van rá alkalom - nagyon nagy segítséget nyújthat egy szakavatott vezető, bár az ilyen emberek manapság igen ritkák. Az ilyen ember ui. már rövid beszélgetés után is látja, hogy az emberben milyen komplexusok vannak működésben, és így nem szükséges ezen a hosszú, gyakran fantasztikus pszichológiai vizsgálatfolyamaton átvergődni. Ezenkívül egy kívülálló sokkal világosabban is fel tudja ismerni ezeket a betegségeket, mivel a betegségek maguk is különböző komplexusoktól szenvednek mindaddig, amíg alá nem vetették őket a filozófiai fegyelmezésnek! Az ilyen vizsgálatot a leghatásosabban az tudja elvégezni, aki maga is szellemileg &quot;felszabadult&quot;.

E lapok ugyan bizonyos fokig az önvizsgálat körén minden igazán komoly olvasónak segítséget kell, hogy nyújtsanak, az igazság magas ideáljának állandó keresése azonban általában még többet tesz e komplexusok gyógyítása érdekében. Nincs olyan igazi vezető, aki a tanuló helyett elvégezheti a végső önlegyőzést, ezt neki magának, saját elhatározásból és önerejéből kell végrehajtania; ehhez azonban egy kompetens vezető konstruktív tanácsa mindig hasznos, személyes jelenléte pedig mindig inspiráló.

Ez az introspektív analízis olyan vállalkozás, amelyet nyugodtan és bátran kell végrehajtani. Elkerülhetetlen, hogy belső ellenállásba, ösztönös szembenállásba és érzelmi akadályba ne ütközzön ez a művelet, amelyek meg akarják gátolni a végrehajtást. Ezek az akadályok természetszerűleg emelkednek fel az ember született hajlamaiból, valamint a környezeti, nevelési körülményeiből. Többnyire álcázott gyengeséget és pszichológiai gátlást jelentenek. Mindazonáltal azonban, ahogy az ember a nyugodt önvizsgálat során felismeri őket - ha filozófiai beállítottságú - kell, hogy olyan speciális ösztönzése legyen, amely arra buzdítja, hogy kijavítsa őket, és hogy kialakítsa a helyes magatartást az élethez. Ez nagy intellektuális becsületességet követel meg, hogy a realitásokat nehogy elkerüljük, és még nagyobb intellektuális bátorságot, hogy legyőzzük a szellemi sötétséget; ezért ez szellemi hősökre kiszabott feladat, akik nem szégyenlik azt, hogy változtatásra van szükségük, és nem félnek, hogy önként alá is vessék magukat egy ilyen reformnak. Olyan belső anyagcsere-folyamat ez, amely egy időre fájdalommal jár ugyan, de tartós egészség megszerzésére vezet. És egyben azt az egyetlen módot is jelenti, amellyel az ember alkalmassá teheti magát a filozófia elsajátítására.

Nem könnyű dolog az embereket meggyőzni arról, hogy hagyjanak fel, vagy változtassanak régi, szokásos gondolkodásmódjukon, mivel az emberi természet alapjában véve konzervatív. És ezek a régi szokások makacsul újra megerősítik magukat minden alkalommal és lehetőséggel. Ha az ember úgy találja, hogy ez jóval túlhaladja azt, amire képes, és hogy ennek az intellektuális magaviseletnek a mértéke túl magas a számára, nem kell halára kínozni magát. A pszichoterápiás kezeléssel elért jelentős klinikai eredmények bizonyítják, hogy az emberi elmében milyen látensen meglevő erők vannak, amelyeket önmagunk tökéletesítésére használhatunk fel. Senki közülünk nem érte még el saját képességeinek határát. Az éleslátás mindig kialakul, amikor új távlatok után kutatunk. Sok ember válhatna filozófussá, ha csak egy kicsit is nekigyürkőzne, ha a régi téveszmék kagylóját kitartó és könyörtelen erőfeszítéssel igyekezne feltörni, és ha erősen belekapaszkodna a saját progresszív lehetőségeibe vetett élő és átalakító hitbe.

Évekkel ezelőtt úgy gondoltuk, hogy minden ember meghatározott jellemvonásokkal, bizonyos fokú képességekkel és korlátozott mértékű szellemi erővel születik, és hogy ezeket a korlátokat és határokat soha nem lépheti túl. Ma a pszichológia beható vizsgálata száműzte és lomtárba dobta ennek az utóbbi kijelentésnek a mítoszát, és meg is érdemli, hogy ott maradjon. Mint ahogy napjainkban már általánosan elismert dolog, hogy a fizikai gyakorlatok ereje határozott erő, hogy izmaink a napi gyakorlatokkal erősebbekké tehetők, a vérkeringés pedig gyorsítható, ugyanúgy most már azt is tudjuk, hogy mentális képességeink és természetes sajátságaink meghatározott irányban fejleszthetők, ha helyesen látunk neki a feladatnak.

&quot;Egy tízezer mérföldes út is az első lépéssel kezdődik&quot; mondja egy kínai közmondás.

A bölcs ember ezért nem esik kétségbe e filozófia tanulmányával kapcsolatos nehézségek miatt. Valójában senki nem bukik el mindaddig, amíg fel nem adja. Miért ne tudnánk megtenni ma azt, amit más emberek meg akarnak csinálni holnap? Vagy - Milton szavait megváltoztatva -: azok nem lesznek kiszolgálva, akik csak állnak és várnak. Mentalitásunkat megváltoztathatjuk, ha akarjuk. A pszichológia elmélete és a tapasztalat valósága azt a tényt bizonyítja, hogy az elme kapacitása rendkívüli módon rugalmas és tágulékony; a felismerésig növekedhet, amikor a türelmes erőfeszítés - hogy a látszólag megérthetetlent megértsük - összekapcsolódik a reménnyel, az ember tulajdonainak legutolsójával, aminthogy a bölcsesség e tulajdonok között a legjobb. Ezért szívesen kell alávetnünk magunkat a szellemi fegyelemnek, és etikailag úgy kell formálni magunkat, hogy megszerezzük azt a helyes magatartást, amely az előttünk álló kemény úthoz szükséges. Ez rajta a legelső lépésünk.

Ha e könyv olyan világot ígér számunkra, amelynek az elérésére szokatlan nagyságú kitartó figyelemre van szükség, amely intenzív, koncentrált gondolkodást kíván a tanulótól, olyant, amire csak kevesek képesek, és amely olyan önzetlenséget követel, amely a legtöbb ember számára elérhetetlennek látszik, arra védekezésül legyen a válasz Thoreau szavaival: &quot;Nem kisebbet, mint a csúcsokat célozzuk meg, bár a többség nem tudja elérni őket.&quot;

Ez nem is azt jelenti, hogy a megkívánt sajátosságoknak teljesen a birtokában kell, hogy legyünk; csak azt jelentik, hogy belsőleg törekednünk kell, hogy kifejlesszük őket olyan mértékig, amely lehetővé teszi számunkra, hogy legalább a filozófia elementáris és legelső elveit megérthessük, és azt, hogy a hét minőségi követelményt személyes ideálunkként állítsuk örökké elénk. Így az intellektuális fény vékony csíkja folyton növekszik majd, míg széles sugárnyalábbá nem válik, megvilágítva azt is, ami előtte teljesen sötét volt. Az alázatos kezdés elegendő lehet a kiinduláshoz, mivel - ahogy az idővel mind jobban magunkévá tesszük ezeket az elveket -, tapasztalni fogjuk azt a finom varázst és rendkívüli elbűvölést, amelyek a lélekben vannak mélyen eltakarva, a filozófia félelmesnek és visszataszítónak tűnő arca mögött. Akkor önként fogunk meghódolni ránk szabott követelései előtt, hogy tovább tökéletesítsük magunkat bennük, még akkor is, ha felismerjük, hogy teljesebb elsajátításuk nem lesz sem gyors, sem könnyű dolog.

Legtöbben bűnösként kezdjük; de remélhetjük, hogy egy nap majd mint bölcsek fejezzük be. De óriási különbség van két olyan ember között, akik közül az egyik megelégedetten fetreng a bűnében, míg a másik minden vétkezése után elégedetlenül felemeli magát. Az első mocsárba süllyedt és reménytelen, az utóbbi pedig nemcsak keresi a kiutat, de a jó irányban is halad. A jellem nemesebbé tételének, az intelligencia élesítésének és az erő növelésének tiszta öröme - ahogy előrehaladunk - egyike a filozófia megszámlálhatatlan nyereségének. E vizsgálat elvégzéséhez szükséges emberi tulajdonságok puszta számbavétele is azt bizonyítja, hogy e tulajdonságok nem lehetnek csak puszta fénylő máz az ember értelmén vagy kulturális díszítőelem; nagyon is sokat kívánnak az embertől, de a végén még többet adnak vissza, mivel mind a materiális, mind pedig az örök élettel vannak szoros kapcsolatban. Az egész élet kiegyensúlyozott megértéséhez vezetnek, nem elméleti bemutatásra, hanem hatásos és ésszerű cselekvésre. Már láttuk, hogy a vallás gyakorlati igazolása az, hogy a jó és helyes életet támogatja, később majd azt is látni fogjuk, hogy a filozófia gyakorlati igazolása a legjobb élet támogatásában és pártfogásában rejlik. Mégha ez a tanulmány nem is eredményez semmi többet, a számunkra kitűzött gyakorlati és pszichológia célok a szilárd mentális és morális alapot egy kivételes személyiség számára fogják megvetni, aki előbb vagy utóbb minden bizonnyal valamilyen téren kitűnik majd magasabbrendűségével. E tanulmány biztos vezetővé válik a helyes cselekvésre, és a legtisztább és legmagasabb érzések kielégítésére. A jobb magatartás, szemlélet és szokások kialakításában a legnagyobb átalakításnak vetjük alá magunkat. Így azok az órák, amelyeket a filozófiai fegyelmezésre és tanulmányra áldozunk, nem vesznek kárba. Az istenség, akit így imádunk, bőségesen kárpótolni fogja hűséges híveit.

A gyakorlatlanok és tapasztalatlanok könnyen aláértékelhetik a hét pszichológiai sajátosság fontosságát, de a küzdő filozófus tudja, hogy ezek jelentik számára a legértékesebb tulajdonságokat. Velük válik alkalmassá és késszé a megvilágosodásra, és remélheti, hogy felfedezheti és elérheti az élet legmagasabb célját, viszont nélkülük - soha!

Az igazság mindenekelőtt. Az első jellemző vonás nem más, mint a végső igazság után való erős vágy. Az embernek meg kell tanulnia, hogyan vágyakozzék a szabadságra, tudatlansága helyett. Régen nem volt olyan ázsiai bölcs, aki még a filozófia ABC-jével is megismertetett volna bárkit, akiből ez az erős vágyakozás hiányzott, vagy csak kis mértékben volt meg. Senki nem remélheti, hogy egy vízzel átitatott farakást meggyújt, míg előbb valamennyire ki nem szárítja; ugyanúgy nem fogadhatja tanítványul egy becsületes tanító sem azt a világfit, akiben a világgal kapcsolatban semmiféle kérdés nem merül föl, és elfogadja olyannak, amilyen. Ez a vágyakozás ugyanannak a mély vágynak a felsőbb oktávját jelenti, hogy az élet legbensőbb megértésére jussunk, amelyet a misztikusok &quot;a Kegyelem manifesztációjá&quot;-nak neveznek; csak ez a vágyakozás abból ered, hogy kényszerítjük az érzést: nyugtassa el a gondolatot. Ez előrehaladottabb fokozatot jelent, mivel a végső igazságra, nem pedig időszakos kielégülésre törekszik. Nem sokan születnek ilyen tulajdonsággal, hogy az igazság után 1'art pour 1'art vágyakozzanak, mivel rendszerint az elme nem akarja magát fárasztani azzal, hogy megtalálja. Azok, akik az életben később mégis kialakítják magukban ezt a magatartást, rendszerint nagy szenvedés, tragikus veszteség miatt teszik, vagy azért, mivel csalódtak a vallásban, vagy a miszticizmusban.

Az igazság utáni vágy azt a vágyat jelenti, hogy megszabaduljunk a tudatlanságtól. Egy igazán gondolkodó ember nem pihenhet megelégedetten, mint egy pusztán érzéki állat; hanem a kezdeti csodálkozása vagy kétsége után, a kozmikus látványt illetőleg küzdenie kell, hogy szétszakítsa azt a fátylat, amely az élet értelmét és jelentését eltakarja. Arra kell törekednie, hogy megszabaduljon tudatlanságától; ha ui. dogmatikusan kijelenti, hogy az igazság elérhetetlen, ezáltal alkalmatlanná is válik rá. Először küzdjön, és e küzdéstől soha ne is álljon el, ha e kérdést illetően helyesen akar valamit dogmatikusan mondani.

És aki csak pusztán kíváncsi, hasonlóképp az is alkalmatlan, mivel az úton hamarosan elfárad és kidől. A bölcsesség csak lelkes tanítványokat fogad el, félig lelkes tanítványok e tekintetben nem lehetnek. Az az ember a legalkalmasabb, akiben az igazság iránt égő szenvedély lobog, nem pedig az, akiben csak a világ iránt merül fel aszketikus idegenkedés. Az igazság - mielőtt feltárja magát - mély vonzalmat követel, amelyet csak nagyon kevesen teljesítenek. A legtöbb ember érdeklődhet iránta hobbiból, vagy udvarias intellektuális beszélgetésben, de hirtelen megállnak, mielőtt megengednék, hogy életüket színezze. Szemük ezért be van kötve, és amit kapnak, selejt anyag is lesz, mint ahogy a mindennapi életben is csak azt kapják, amiért fizettek. Ezen az úton hamar megméretnek, és könnyűnek találtatnak. Azok, akik tudat alatt nem őszinték, vagy a bennük levő hajtóerő nem elég erős, vagy célkitűzéseik meglehetősen korlátozottak, engedni fogják, hogy a kisebb, de kézzelfoghatóbb dolgok iránti szeretetük elnyomja a kézzel nem fogható igazság iránti szeretetüket. Alaposan és meggondoltan el kell dönteniük, hogy miért akarják, hiszen önmagáért kell akarni, tekintet nélkül a vele járó kellemetlenségekre vagy kellemes élményekre. Az igazi kereső egészen a végpontig elmegy ezen az úton, és elfogadja az így megtalált igazságot, akármilyen ízű - méreg vagy nektár - is legyen, mivel megérezte Bacon mondásának erejét: &quot;Nincs az az öröm, ami ahhoz hasonlítható, hogy az igazság birtokának előnyös helyzetében vagyunk.&quot; Az az ember lesz végül is ennek az istennőnek kedvelt tisztelője és hívője, aki vágyódik az után, hogy az elfátyolozott istennő hívását meghallja, és megkeresse, bárhol is legyen megtalálható, legyen az egy ismeretlen országban vagy ismeretlen gondolatokban.

Kitartás - állandó remény. Az istennő azonban nem kísértethez hasonlóan állít be, hogy meglátogassa az embert, hanem annak magának kell szünet nélküli kutatással megkeresnie. Ezért akiben erős vágy él, hogy az igazságot elérje, ki kell alakítania magában a második sajátosságot is, ami ehhez szükséges, és ez nem más, mint az a tartós elhatározás, hogy az igazság keresését - jöjjön aminek jönni kell - egészen a cél eléréséig folytatja. Ez a keresés mindenféleképp egy hosszú és meredek hegymászáshoz hasonló - amelyet fáradsággal és erőfeszítéssel lehet véghezvinni -, nem pedig sima egyenes úthoz, ahol a haladás könnyű és előre megjósolható. Ez a nem csökkenő, állandó kitartás, az úttal járó sötétség és tanácstalanság közepette nagyon fontos az ember számára, hogy ne fáradjon el a csüggedésben és elkedvetlenedésben, és ne mondjon le a kereséséről. Fontos tényező azért is, mivel az embernek ösztönző erőt ad, ami átsegíti az összes nehézségen és hátrányos helyzeten, és az akadályokkal szemben erőt ad neki, hogy a keserű befejezésig végigcsinálhassa. Még annak is, akiben őszinte vágy él az igazság megszerzése iránt, jól őriznie kell ezt a vágyát, mivel a felszínes mindennapi környezet árja ellen úszik, ami nehéz, de megoldható feladat, mivel ha valaki valóban komoly, a kétségbeesésből rettenthetetlen bátorságot merít.

Mind az elmének, mind a szívnek elkerülhetetlenül lesznek olyan kishitű hangulatai, amelyek ráülnek az emberre, de ahogy jöttek, ugyanúgy el is fognak tűnni; annak az elhatározásnak azonban, hogy a keresést folytatja, mindig meg kell maradnia. A szellemi kaméleonok - akik minden évben változtatják céljuk színét - nem illenek ehhez az úthoz. A keresőnek elég türelemmel kell rendelkeznie, hogy állhatatosan elviselje mind a kísértéseket, mind pedig a megpróbáltatásokat, a bajokat és örömöket és mindezek után is éppen olyan határozott maradjon, mint annak előtte. A próbatételek és a megpróbáltatások az ember egész világi útját elállják, és állandóan támadják elméjét is.

Ha pl. egy kutató arra vállalkozik, hogy Észak-Afrikát parttól-partig átszeli, s hirtelen megállna útjának bármelyik pontján és visszatérne, mivel nem talált elég ivóvizet, vagy az ellenséges környezettől, rovaroktól, kígyóktól és moszkitóktól félne, sohasem érné el a másik partot. Az igazság keresőjének sem szabad ennél kevésbé lelkesnek lennie saját intellektuális kutatásai területén, és a választott iránytól nem szabad, hogy bármi is eltérítse. Meg kell tanulnia, hogyan folytassa a tanulmányt akkor is, ha annak nincs azonnali eredménye, és hogyan várjon a megvilágosodás szerencsés pillanatára. Senki sem teljesen önmagának a mestere, és mindenkinek várnia kell az alkalmas időre, a magasabb megértés sors rendelte órájára, és a várás idején mégsem szabad, hogy lanyhuljon a munkában. Az idő ezért olyan tényező, amit figyelembe kell venni. Lindberg ezredes tette, az Atlanti-óceán átrepülése óriási teljesítmény volt a maga korában. De ez nem egy kísérlet, hanem több kisebb kísérlet eredményeképp jött létre. Ugyanúgy egy olimpiai győzelem mögött is hosszú és kitartó munka húzódik meg. Az igazság feltárása is lassú fokozatokban halad előre, bár végső felismerése meglepő gyorsasággal jelentkezhet.

Le kell küzdenünk elhatározásunk gyöngeségét. Az életben a legnagyobb küzdelmet az embernek a saját maga elleni küzdelme jelenti. Ezért van az, hogy csak olyan kevesek léphetnek be, mivel ez a küzdelem nagyon sokat kíván az embertől. Mégis ez az, ami valóban értékes. Semmi igazán értékes nem szerezhető meg a puszta vágyakozással. A megszerzéshez az embernek fel kell készülnie, hogy önmagát adja! Valamikor egy vándorló tanító Galileában észrevette a gyöngeség felé hajlást a tanítványaiban, és azt mondta nekik: &quot;Csak azok fogják megismerni a tanításomat, akik megtartják szavaimat.&quot;

Az igazság kiderítését célzó filozófiai elhatározás nem téveszti össze a vereséget a teljes bukással. Az elsőből ui. úgy kerül ki, hogy levonja a szükséges következtetéseket, és a továbbiakban felhasználja, a másodikból viszont soha nem tanul.

Gondolkodni! A harmadik szükséges sajátság a gondolkodóképesség, amely kellő mértékben erős ahhoz, hogy pontosan és ne csupán konvencionálisan mérlegelni legyen képes a dolgok relatív fontosságát és az állítások érvényességét. A filozófia kellő perspektívát és megvilágítást kíván. A dolgokat úgy akarja látni, ahogy azok valójában vannak. Ez egy bizonyos mentális éberséget foglal magában, amelyre azért van szükség, mert ahogy egy elcsépelt, de igaz mondás tartja: a dolgok nem mindig olyanok, mint amilyeneknek látszanak. A nem valódi gyakran úgy látszik, mintha valódi lenne. A gondolkodásnak olyan szabadnak és függetlennek kell lennie, hogy visszautasítsa azt, hogy elfogadjon bármilyen véleményt, pusztán csak azért, mivel mindenki más elfogadta. A nyáj mások véleményének és elméletének áradatába süllyed, mivel azok tévhitekben, látszólagos valóságokban és félrevezető jelenségekben tartják; a Gondolkodó viszont szilárdan áll. E kötelékből a kivezető utat a helyes gondolkodás, a mélyreható vizsgálat és az állandó kérdésfeltevés jelenti - valamennyi egyesül az igazság keresésében. Ez a tanulmány sok új és egyáltalán nem könnyű gondolkodást foglal magában; generációnk valószínűleg nem sokat dolgoz fel belőle, de az úttörő elmék minden bizonnyal sokat. Erős gondolkodóképességre van szükség. Gondolkodnunk, cselekednünk kell, nem magunkért, hanem az igazságért. A ilyen racionális éleslátás kiművelése megkönnyíti a filozófia megértését.

De mindez nem elég. Ugyanolyan fontos az az élet-felbontóképesség is, amellyel meg lehet különböztetni a múlót az öröktől, a napi dolgokat egy egész élethez tartozó dolgoktól, az anyagi lét futó látszatát a relatíve állandóbb szellemi tényezőktől. Hatodik érzéknek lehetne ezt a tulajdonságot nevezni, amely felismeri, mi az igazán alapvető az élet játékában. Úgy kell működnie, hogy a tartós és a pusztán időszakos dolgok közötti állandó megkülönböztetni tudáshoz vezessen. És a szigorú tényt a kellemes képzelet ellenében úgy kell szeretnie, hogy az az elhatározás, hogy a valódit az illuzórikustól megkülönböztesse - amely a filozófia gyakorlásában és tanulmányozásában a leglényegesebb - fokozatosan a legmagasabbra emelkedjen az emberben.

A filozófia komoly szellemi erőfeszítés nélkül nem válik érhetővé, nehéz követni, olyan nehéz, hogy gyakran egy logikai kötélen való sétához hasonló anélkül, hogy elvesztenénk az egyensúlyt, és azok, akik képtelenek vagy nem akarják ezt az erőfeszítést megtenni, e könyv egyes részeit szükségszerűen rejtvénynek fogják találni, akármilyen világosan is legyen megírva. Az intellektuálisan gyáva, a mentálisan gyenge, gyakran azzal menti magát, hogy az ilyenfajta vizsgálódásra és kérdezősködésre nincs szükség. Ezt azért mondják, mert nem ismerik az őszinte és igaz gondolkodás helyét az életben; következésképp nem értik meg, hogy a gondolat-ösztönzés nem kevésbé fontos, mint a gondolat-közlés.

Néhány problémával való játszadozás, hogy képes legyen levegőbe ereszteni néhány szellemes megjegyzést a csodálkozó társadalom felé, még senkit sem tett filozófussá. Egyedül csak az érdemli meg az igazság keresője elnevezést, aki a dolgokat végső eredetükig tudja gondolattal követni, aki minden kérdést velejéig tud kikutatni, és semmilyen pontnál nem habozik, mégha az összes többi ember által vallott szemlélettel szembekerül is; és aki az így kapott következtetést könyörtelenül alkalmazza is életvitelében. Annak, aki nem hajlandó megvizsgálni egy tantételt, hogy igaz-e, vagy sem, csak azért mert idegensége teljesen szokatlan és ismeretlen, nincs jogcíme, hogy az igazságot megszerezze. És az is, aki megretten attól, hogy megvizsgáljon egy tant, mivel ez nem saját országa vagy népe terméke, hanem egy más országé és egy más színű népé, szintén alkalmatlan és érdemtelen erre az értékes adományra. Az ész nem ismer földrajzi határokat. A filozófiai kutatásnak ebben a szférájában a tan vagy a tanár elleni politikai elfogultságnak, vagy a faji előítéletnek a bevezetése tökéletesen végzetes a siker szempontjából.

Az átlagember türelmetlen, ha kitartó gondolkodásra késztetik és közvetlen benyomások kormányozzák életét; túl könnyen jut következtetésekre, amelyek gyakran felszínes és félrevezető látszatokon alapszanak. Így a tudatlanság foglya marad. Ez a gyöngeség olyan hiba, amelyet ki kell küszöbölni. Az ilyen ember elméjének mélyíteni és élesíteni kell saját jellegét, és gyakorlatoztatni magát, hogy a felszín alá tudjon merülni. Amelyik elme nem hajlandó erre a gyakorlatoztatásra, nem lesz képes annak a keresésére sem, hogy mi az, ami van. Olyan éles megértésre van szükség, ami mindazokat a dolgokat amelyek nem valódiak, valamint minden illúziót különválaszt, és minden zavart eloszlat. Ennek az éles megértésnek a szükségét a következő kötetben is látni fogjuk, amikor az alvás és az álom jelentését vizsgáljuk.

A végső ideál az, hogy toledói acélpengéhez hasonló élességű elmével rendelkezzünk, ami hatásosan fog áthatolni a tévedéseken és képzeleteken, az érzéseken és babonákon. Lehet, hogy így a legdédelgetettebb és legvidámabb fogalmak, eszmék tűnnek majd el, amikor ilyen éles penge vágja őket ketté, mivel - ahogy ez a tanulmány előrehalad - felfedezzük, hogy majdnem minden ember nagyon sok illúziónak ad szállást pusztán azért, mert elméjének járása lassú és hibás, és mivel nincs kellőképp kiköszörülve.

Belső közöny. Amikor az elme ilyenképp kellően élessé válik, eleve jobb helyzetben lesz ahhoz, hogy a negyedik sajátosságot is kifejlessze. Ez mind a kellemetlen epizódokkal, mind pedig a kellemesekkel szembeni belső nyugalom és közöny változatlan magatartásából áll. Bármilyen szerencsétlenséget is hozzon a sors forgó kereke a tanuló életének előterébe, rezignált közömbösséggel kell fogadnia, és bármilyen élvezet vagy vágy uralja is a pillanatnyi életét, nem szabad, hogy olyan erősen kötődjék hozzájuk, hogy ne tudjon gyorsan lemondani róluk, ha szükséges. Ha az ember filozófiai perspektívára akar szert tenni, ilyen közöny talaján kell állnia, mivel érzelmi kötelékei mentális részrehajlást teremtenek, ami megakadályozza, hogy személytelen magatartást alakítson ki a bizonyítás mérlegelésénél, a vizsgálat lefolytatásánál vagy a vélemény kialakításánál. Ezenkívül e sajátság ahhoz is szükséges, hogy a tanulót az időszakos csábítások ne vonják el a kereséstől. Ha ui. a világ szokásos tapasztalatához annyira kötődne és ragaszkodna, hogy az jelentene számra mindent, akkor nem lenne semmi oka, hogy filozófiai keresésbe fogjon.

Az olyan ember, akit a társadalmi szokások, a személyi státusz, szokatlan ambíciója, az élvezetek hajszolása vagy a kielégítetlen vágyak nem kábítanak el, észre tudja venni, hogy az élet ezen a földön a kellemes és kellemetlen események változó áramlatából áll, amely alól senki és semmi nem kivétel. És ha ugyanennek az embernek az elméje elég éles, azt is észre fogja venni, hogy minden - beleértve saját magát is -, mulandó és gyorsan elenyésző. Minden világi vonzerő, minden földi tulajdon, minden emberi kapcsolat, minden érzéki öröm és annak tárgya is, talán már holnap megszűnik és semmivé válik. Ezért a filozófiai tanulónak helyes magatartást kell felvennie csábító varázsuk iránt, mely sem a vak lelkesedést, sem pedig a teljes elutasítást nem jelenti. Megfelelően kell tudnia értékelni a futó napoknak ezt a váltakozó panorámáját, ha nem akarja megcsalni magát. Amikor látja, hogy minden relatív és mindenki mulandó, meg fogja érteni, hogy mindezek csak relatív és múló boldogságot adhatnak neki a legjobb esetben is. Meg kell értenie, hogy nem biztonságos, ha azt ami múló és tűnő, élete végső céljának és befejezésének tekinti. Ezért elég megfontolttá kell válnia, hogy eszét abban a nem szokásos irányban használja, hogy azt keresse, ami nem pusztul el, nem hal meg soha. Hogy ez a valami megtalálható-e, vagy sem, az más kérdés, de a filozófiai keresés ennek a valóságnak és abszolút igazságnak a megtalálására irányul, amely tartós, és a puszta emberi felfogáson túl fekszik. De nemcsak erre a gondolkodóképességre van szüksége, hogy mindezt látni tudja, hanem bátorságra is, hogy ezt be is fogadja és magáévá tegye. Ha eddig el tud jutni - és kevesen el is tudnak -, akkor már alkalmas és előkészített lesz arra, hogy felvegye ezt a magatartást, amely az individuális sors változásaival szemben elfoglalt bizonyos sztoikus közönyt, és az örömmel szembeni aszketikus higgadtságot jelenti.

Vannak olyan emberek is azonban, akiknek az elméje nem olyan éles, hogy lássák az ilyen magatartás kialakításának a szükségét, és mégis eljutnak ide, bizonyos tapasztalatok eredményeként, amelyen átmennek. Pl. ilyen tapasztalatokat jelenthet az erős szenvedés, fájdalmas elvesztés, hirtelen sokk, sikertelen küzdelem és a nagy veszély. Az ilyen személyek a földi tapasztalatokban gazdagok. Amikor már mindentől kifáradtak, a jótól és a rossztól egyaránt, öntudatlanul ilyen filozófiai jellemvonást alakítanak ki maguknak. Az erős szenvedés így az élettel szemben bizonyos közömbösséget injektál az emberbe.

Az a bánat és szenvedés, amely századunkat világszerte keserűen megsebezte, bizonyos kisebb beavatást szolgáltatott az ilyen magatartás fölvételére. Amikor az emberek azt látják, hogy tulajdonuk, vagyonuk és személyi létük egyáltalán nincs biztosítva, s talán már holnap elveszthetik őket, amikor tapasztalják a vagyonuk vagy szeretett hozzátartozóik elvesztése fölött érzett fájdalmat és gyötrelmet, kezdenek kevésbé ragaszkodni világi dolgaikhoz. Felismerik, hogy milyen mulandó és instabil az élet, és a szörnyű káosz és az állandó bizonytalanság napjai kevésbé lesznek vonzóak számukra. Így a bánat a megértés felé vezet. Minden könny tanítóvá válik.

Könnyű lenne e tulajdonságot félreértelmezni azoknak, akik sohasem érezték vagy sohasem látták még működésben, vagy ha látták is elméleti testetöltésben, nem olyannak hitték, amilyen a valóságban. Az emberi élettől való aszketikus elmenekülés, vagy a személyes cselekvéstől való elfordulás, a mindennapos, általános örömüktől való elidegenedés csak időszakos csömör - nem elég. Valami mélyebbre, többre van szükség - a láthatatlan láncok valódi levetésére. Valójában, az, aki rendelkezik e tulajdonságokkal, kifelé részt vehet a családi kötelezettségeknek, munkának és örömöknek ugyanolyan menetében mint mások, de mélyen a szívében olyannak tartja és ítéli meg, amilyen értékűek: vagyis múlóknak és nem állandóknak.

Ez a sajátosság az embert nem fogja elválasztani a politikai és személyes élettől - betű szerint teljesíteni fogja az ezekhez kapcsolódó összes kívánalmakat, de - egy átlagos embertől eltérően - másképp fogja megítélni őket. Ugyanúgy tevékenykedhet, mint mások, de nem fog elveszni ebben a cselekvésben. Értékelheti a kényelmes környezettel járó élvezetet és más vonzerőt is az életben, és másokhoz hasonlóan tud majd örülni nekik. Mindazonáltal azonban reményét nem teljesen ezekre alapítja, mivel tisztán látja valamennyi dolog múló természetét. Csak ilyen értelemben mondható, hogy az ilyen ember szellemileg tartózkodó.

Ez a tulajdonság nem is azt jelenti, hogy a világi kapacitása az ilyen embernek gyengül. Csak akkor lehet helyesen értékelni ezt a sajátosságot, ha a hangsúlyt inkább az elme hátterére, mint előterére fektetjük. Gyakorlati foglalkozásában éppen olyan határozott, gyakorlatias és tárgyilagos lehet, mint mások, de ebben inkább a kötelesség motiválja, és nem a vágy.

Ha itt nem is az élettel kapcsolatos könnyű optimizmusról van szó, de a sötét pesszimizmusról sem. A cél túl nagy ehhez. Az átlagember keserű csalódását vagy titkos fájdalmát udvarias mosoly, vagy metsző cinizmus mögé rejtheti, a filozófusnak azonban nincs szüksége ilyen álarcokra, és még akkor is, ha mély és komoly célja van az életben, lehet anélkül is komoly, hogy fennkölt lenne. Azért még tudhat és szerethet is nevetni. Ha az igazság kutatását szigorú gondolkodással végzi is, nem szabad feláldoznia azért az összes poétikus hajlamát, elhanyagolnia vagy elveszetnie mindazt a finom érzést, amely az embert a művészet élvezésekor vagy a Természet csodálatakor tölti el, mert különben elveszett ember. Ha az embert ez a keresés oda vezetné, hogy az erdőben csak a megszámlálhatatlanul sok fa együttesét látná, és semmi többet ezenkívül, ami derűs békét és klasszikus szépséget is jelent az azt fölfogni tudók számára, szintén elveszett. Ha nem tud szakítani és előidézni néhány percet munkája közben, hogy az alkony varázsában gyönyörködjék, szintén elveszett ember. A logikus elmével végzett pontos gondolkodásért való lelkesedés nem kell, hogy kiszorítsa az érzékeny és felfogóképes szívvel teremtett finom atmoszféra észlelését; az életben ui. mindkettő számára van bőven hely.

Így egyaránt lehetséges és ajánlatos, hogy a filozófiai éleslátás - amely belső közönyhöz vezet - az emberi kultúra és emberi tevékenység teljes nagyságára támaszkodjék. Nem az érzés elvesztése vagy valamilyen hamis életlelkesedés az, ami kívánatos, hanem ennek az érzésnek és lelkesedésnek a pillanatain belül mélyen meglevő belső közöny kialakítása.

Koncentráció, nyugalom, meditáció. Egy korábbi fejezetben már említettük az ötödik sajátosság megszerzésének fontosságát. Ez abból a képességből áll, hogy a meditáció gyakorlatát sikeresen tudjuk végezni. E technika általános leírását már megtalálhatjuk a szerző korábbi könyveiben, itt elég csak három megjegyzést tenni ehhez, amelyet elsősorban azoknak kell hangsúlyozni, akik a filozófiai keresés útját járják. Az ilyeneknek ui. nincs semmi közük a jóga egyéb követelményeihez. Valójában az okkult tapasztalatok, rendkívüli látomások és ehhez hasonló abnormális jelenségek csak megakadályozhatják az ilyen keresők előrehaladását a filozófiában, ha túlságos figyelmet fordítanak rájuk. Itt ezeknek semmi jelentőségük nincs, bármilyen bátorító hatást fejtsenek is ki gyakran a misztikus úton. Az első megjegyzés annak az erőnek a megszerzésére vonatkozik, hogy a gondolatokat szabályozni, a figyelmet pedig uralni tudjuk, majd legyünk képesek a teljes koncentrációra, bármilyen megkívánt irányban. Az elmének az a természetes tulajdonsága, hogy különböző irányban működjék, egyik tárgyról a másikra csapjon át az érzelmi vonzódások nyomása, a fizikai környezet vagy a tökéletlen nevelés miatt. Az a tendencia megállítható és kijavítható, a meditáció pszichológiai fegyelmezésével. Ekkor az a lehetőség, hogy a meditáció tárgyába teljesen belemerüljünk, kitárul. Az ilyen koncentráció azt a szélsőséges figyelem-összpontosítást jelenti, amely a választott tárgy felé irányul; nem szabad soha megengedni, hogy ez fáradság, vagy lazítás miatt megszűnjön. Az elmének abba az irányba kell elmozdulnia, amerre az akarat irányítja. Nagyon sok keresztülvihető a koncentrációnak ezzel az egyszerű erejével. Ez olyan állandó erő, amelyet ha bármilyen cél vagy akadály felé irányítunk, legyőzi az ilyen ellenállást. A lézersugár - amely képes átvágni a legkeményebb anyagot is - az ilyen koncentráció fizikai megfelelője. Hasonlóképp az a képesség, hogy a figyelmet akarattal rögzítsük és visszatartsuk, végül segítségünkre lesz, hogy a legnehezebb intellektuális problémákon át is utat törjön.

A második filozófiai fontosságú megjegyzés arra vonatkozik, hogy miután a misztikus fegyelemben egyensúly van - olyan nyugodt, mozdulatlan és kiegyensúlyozott elme megvalósítására törekedjünk, amely ellenáll a megrázkódtatásoknak. Amikor egy emberben a szenvedélyek erősen dühöngenek, amikor túl gyakran válik dühössé, vagy amikor a vágyak azzal fenyegetik, hogy a mélybe húzzák, kiegyensúlyozatlanná válik. Amikor az erős érzelmi komplexusok szembekerülnek az ésszel, amikor a családon belüli, vagy az üzleti bajok és aggodalmak szüntelen elvonják az ember figyelmét, vagy amikor az érzelmi beállítottsága instabil és vacilláló, egyik dologról a másikra csapó, elkerülhetetlenül mentális konfliktusok lépnek fel, és zaklatják az embert. Ezekben a helyzetekben az elme állandósítása meditációs gyakorlattal valósítható meg. Segítségével az érzések és gondolatok, a gondolatok és gondolatok, valamint a szenvedélyek és az ész között próbaképp jobb egyensúly alakítható ki, és váltakozóan fenn is tartható. Állandó egyensúly azonban csak a filozófiai tanulmányok és fegyelmező gyakorlatok teljes végrehajtásával valósítható meg. Mindazonáltal a meditáció - egy közepesen előrehaladott ember esetében - gyorsan le tudja csillapítani az elme hevességét és izgatottságát, és lecsendesíteni a konfliktusait. Meditációval a felizgatott érzések letompíthatók, a harag erőssége csökkenthető, és az életet tönkretevő erős vágyak megszűntethetők. Az elmét mindenesetre egy időre újra lecsendesíti és visszaállítja egyensúlyát. Az indiai jógik ezt a futólagos szenvedélyeknek való ellenállás, és az általános önkontroll állapotát &quot;kiegyensúlyozottság&quot;-nak nevezik. Mi inkább a &quot;belső béké&quot;-nek nevezhetjük.

A harmadik megjegyzés a szemlélődés megvalósítására vonatkozik. Ez nagyon fontos, és a legmagasabb pontját akkor éri el, amikor - előrehaladott fokon - az ember filozófiai erőfeszítéseinek végső gyümölcsét akarja megszerezni: a végső igazság megismerését. Ez az, amely a misztikusnak annál az állandó törekvésénél megjelenik, hogy a külső tevékenységet, aktivitást megszüntesse, hogy környezetének zavaró és elvonó hatásait kizárja, hogy öt érzékszervének működését megállítsa, és hogy egy teljes befeléfordulás állapotába kerüljön. Ez az állapot hasonló a híres művészekkel, írókkal kapcsolatban említett mély alkotó ihletettséghez. Ez a kitartó befeléfordulás még transz-állapotba is átmehet, de a fontos tényező az a kapacitás, amellyel a figyelmet akarattal visszairányítják a konkrét dolgok világából az absztrakt dolgok világa felé. Sok gyakorlati üzletember is igen éles elmével rendelkezik, mégis képtelen az absztrakt ideák között mozogni, mivel figyelmét csak konkrét tárgyak irányában tudja használni. A finom befeléfordulásra való képesség szokatlan valami.

Most már könnyebb megmagyarázni egy, a miszticizmussal és a jógával kapcsolatban levő anyagot, amely a korábbi, neki szentelt tárgyaláskor még időszerűtlen volt. Ez most bizonyos fényt fog vetni az első fejezetben körvonalazott mintaproblémára. Minden filozófus a következő három képességgel kell, hogy rendelkezzék: koncentrációképességgel, nyugodtsággal és szemlélőképességgel. E vonatkozásban misztikusok is lehetnek, de legtöbb misztikus mégsem azonos a filozófussal. A miszticizmust úgy lehet felfogni most, mint fegyelmezési fokozatot, amelyen a tanulónak át kell haladnia, ha úgy érzi, hogy hiányoznak belőle ezek a képességek. A szokásos életben - amely pedig oly ismerős és olyan személyes - a gondolatok teljes koncentrálásának nehézsége jól ismert; mennyivel nehezebbnek kell akkor lennie a filozófiai kutatásban, amely olyan távolinak, szokatlannak és személytelennek látszik. Az ilyen kutatás nehézsége hamar kifárasztja a vonakodó és kelletlen elmét, hacsak korábban nem tett szert olyan erőre, amely átsegíti majd ezen a szakaszon. És a teljes koncentráció nélkül, amely az elmét az egykedvűség állapotába hozza, és a külső gondolatokat távol tartja, az ellenállás gyöngíti azt az erőfeszítést, hogy megértsük a filozófiai problémák jelentését, vagy hogy megértésük irányában haladjunk. A hosszú gondolatmenetek, amelyekbe a filozófia tanulója kényszerül belemerülni, abszolút módon megkövetelik ennek a képességének a meglétét. Elméjének alkalmasnak és megfelelőnek kell lennie, hogy felvegye a gondolatmeneteket anélkül, hogy a külső ideák vagy a zavaró környezet kizökkentenék és eltérítenék szándékától és céljától.

Továbbá, a szellemi béke nyugalma fontos előjátékát képezi az igazság zavartalan vizsgálatának. Az az ember, aki nem tudja távol tartani elméjétől a konfliktusokat és az aggodalmakat, nem lesz képes figyelmét megszakítatlanul a filozófiai tárgyra sem rögzíteni. Az ilyen szemlélődéshez szükséges egyensúly a meditációval szerezhető meg, és ez segíteni fog az érzelmi zavarok megakadályozásában, az ideológiai tisztázatlanságok eltávolításában, és lehetővé teszi, hogy az ember ehhez a tanulmányhoz világosabb és tisztább elmével közeledjen és fogjon hozzá. Közismert tény, hogy az izgalom elhomályosítja a gondolkodást, hogy az egészséges és tárgyilagos, jól mérlegelt ítélőképesség és döntés nem jöhet létre, ha az elme haraggal van tele, de mindezek a zavarok és mindezek a tisztázatlanságok eltűnnek a jóga megnyugtató hatására. Mégha egy embernek éles megértőképessége is van ugyan, de haraggal van tele, filozófiai értékelése nem lesz megfelelő. Az elmének érzelmi befolyástól mentesnek kell lennie a vizsgálathoz és tanulmányhoz. Amikor ellenséges érzés vagy sérelem van benne, vagy amikor nagyon elégedetlen valamivel, összezavarttá válik, és ezért ennek megfelelően alkalmatlanná is a mély gondolkodásra.

Később a keresés folyamán szükségessé válik, hogy elnyomjuk a fizikai érzékszervek működését és behatoljunk arra a területre, amely számunkra már ismeretlen. Ez a feladat nehéz, mivel az átlagember többé-kevésbé azt hiszi, hogy elméje a testben van bebörtönözve, és öntudatlanul hátrányba hozza magát ezzel a tévhittel. Ha ezt a feladatot teljesíteni akarja, ezt csak úgy tudja megtenni, hogy először is elméjét kiszabadítja önbebörtönzéséből, és így elég hajlékonnyá válik ahhoz, hogy az érzékszervekkel el nem érhető területre lépjen. A meditáció előidézte introspektív és absztrakt elemzés szokása itt nélkülözhetetlen előkövetelmény. Az alvás jelentésének vizsgálatánál - a következő kötetben - szintén látni fogjuk az ilyen képességek fontosságát és értékét. Ezenkívül az egész metafizikai gondolkodás könnyebb lesz a meditáció megelőző tapasztalatával. Amikor az elmének gyorsan kell átváltani a gyakorlati világból a végső elvekkel és az absztrakt témákkal való foglalkozásba, ezt a figyelem teljes koncentrálása teszi lehetővé.

E megfigyelésekből látható, hogy a filozófia a koncentráció jógáját felbecsülhetetlen pszichológiai tréningnek tartja, és minden tanulójának előírja. Az ilyen jóga hozzájárul a világ megértéséhez, amennyiben segíti az olyan elmének a kialakítását, amellyel ezt a megértést kell megtennünk. A misztikus, aki kialakítja magában a meditáció segítségével ezt a szemlélődést és nyugalmat, de ennél meg is áll, és csak a béke és az eksztázis élvezésére összpontosítja magát, tudatlanságban fog maradni az élet legfelsőbb igazságát illetően, bár az önismeretben jóval tovább jutott el, mint mások. Boldogság töltheti el, de a bölcsességet így nem szerezheti meg. A mentális koncentráció jógáját a filozófiai megkülönböztetés jógájának kell követnie. Az első arra szolgál, hogy olyan szellemi eszköz jöjjön létre, amelyre a második kiteljesítésében lesz szükség.

Újra ismételni kell, hogy a meditáció csak akkor hasznos ebben a keresésben, de más esetekben is, ha helyesen végezzük. Ha helytelenül és túlzott mértékben végezzük, a filozófiai keresés akadályává válik, hóbortot, képzelgést és más nemkívánatos dolgot vált ki, amelyeket először le kell majd győzni. Megfelelő határokon belül kell tehát végezni és gyakorolni. Amikor az emberek a miszticizmusnak ezt a fegyelmező és tisztító célját szem elől tévesztik, és minden más egyébért magasztalják, nemcsak hogy nem tudják komplexusaikat eltávolítani, hanem még meg is fogják növelni őket!

Az érzelmek iskolázása; a jellem nemesítése. E pszichológiai tulajdonságok közül a hatodik, amely a megfelelő tanulót jellemzi valószínűleg sok ember számára nem lesz kellemes. A filozófiai keresés minden szakaszán az embernek el kell nyomnia érzéseit és érzelmeit, amikor ezek éles ellentétbe kerülnek az ésszel. Amikor a pszichológiai folyamat világossá válik, elsősorban a komplex problémák vizsgálatánál, valamint a rivális ideák kiértékelésénél azt találjuk - különösen a nem fegyelmezett személyek esetén - hogy a tiszta gondolkodásnak zavart érzelmi köddel való elfátyolozása mélyen gyökerező tendencia. Ezek az emberek a világot ezen a ködön át látják, és így értékelik ki az élet tapasztalatait. A tanulónak az a feladata, hogy ezt a ködöt eloszlassa.

Az emberi személyiség jó adag összegyűjtött ellentétes vágyat és ellentmondó impulzust hordoz magában. Menedékhelyül szolgál olyan ösztönös szenvedélyeknek és régi ösztönzéseknek, amelyeknek mélyen gyökerező sajátságáról nincs is tudomása mindaddig, amíg kritikus pillanatban teljesen a felszínre nem kerülnek. Ezek az erők olyan hatalmasak, hogy nyugodtan mondhatjuk: a legtöbb ember inkább az érzése, mint a gondolkodása szerint él. A következmény az, hogy ezek tudatos, vagy tudat alatti óhajokkal és kívánságokkal, irracionális neurotikus félelmekkel és más emocionális komplexusokkal színezik be gondolkodásuk legnagyobb részét. Legtöbbször nem is tudják, hogy gyalázatos személyes vágyak formájában bilincset raknak lábukra, amelyek alapvetően károsak saját érdekeikre is. Ezeknek az érzéseknek és impulzusoknak az apálya és dagálya sodorja őket önkéntelenül, és megnehezíti, hogy az élettel szembeni magatartásukat a szilárd tényekre és a helyes gondolkodásra támaszkodva alakítsák ki.

Ezeknek az elmondottaknak az értelmét világosabban láthatjuk, ha az ellenőrzés nélküli érzelmek működését, az individuálisnál szélesebb síkon figyeljük meg. A háború feszült napjaiban a szenvedély átcsap az embereken, és gyakran eléri a legmagasabb pontját. Ekkor egy nemzetet birka módjára lehet vezetni igazi érdekével ellentétes elhatározások felé is. Politikai választások idején a tömegek érzelmi izgalomba esnek, ilyenkor a demagógok könnyen uralhatják őket; mivel elméjük mesterségesen van elvakítva, és a szigorú gondolkodás szóba sem jöhet. Az erős érzelmi vihar olyan barikádot képes emelni, amely ellen az ész támadása hasztalan. Az ész által nem ellenőrzött érzelem egyike az emberiség legnagyobb árulásának. Két erős érzelem, ill. indulat - a gyűlölet és kapzsiság - együttesen sok bűncselekményért felelősek a világtörténelemben. A szex gerjesztette szenvedélyek is szörnyű bűnökért felelősek. Ebben van azoknak a tradicionális megfosztásoknak és tilalmaknak az egyik oka, amelyeket a társadalom a tisztességes társadalmi érintkezésben az érzelem szabad és teljes megnyilvánulására rászabott.

A filozófiai tanuló különösen nem engedheti meg magának az ilyen érzelmi fényűzéseket. Tudja, hogy amikor az érzelem az ember egész életét elárasztja, azt intellektuális természetének hátrányára teszi. És mivel az igazság birodalmába való behatolásának fő eszköze semmi más, mint az élesre köszörült elme maga, az embernek előbb vagy utóbb határozottan választania kell az ész állandó használta, és a szenvedély ill. az érzelem visszafogása, vagy teljes szabadjára engedése között. A többieknél is jobban óvakodnia kell, nehogy személyes érzései becsapják, nehogy a józan ítélet utat engedjen a ragályos lelkesedésnek; nehogy feláldozza a hideg tényt a forró képzeletnek, és nehogy bekerüljön a személyes érzés és a szexuális vágy gerjesztette csalódások csábító bűvkörébe. Valószínűleg nem tudja felfedezni az igazságot, ha nem hajlandó a parancsára kimozdulni a megbízhatatlan álláspontból. Mert sem az öröm, sem a fájdalom az - amelyekben az ember valamilyen idea vagy esemény kapcsán részesül - amely meghatározza annak az ideának vagy eseménynek az igazságát és értékét, mivel ezek az érzések csak az ember jelleméről tárnak fel valamit, és nem az idea, vagy az esemény valódi természetéről.

Az érzések könnyen megzavarják a gondolkozás képességét, és megakadályozzák a tiszta működését. Az emberi lélekben az irracionális elem örökké a kielégülés érzését és a csalódás elkerülésének lehetőségét keresi, pusztán azért, mivel az első örömöt okoz, míg a másik fájdalmat. Erre a primitív emberek, akiknek nem fejlődött ki a gondolkodóképességük, jobb példát szolgáltatnak, mint a civilizáltak. És ki nem tudja, hogy a harag döntései többnyire nem tartósak, míg az észé mindig azok?

A filozófiában megfontolásra számbajövő kérdések gyakran olyan finoman egyensúlyozottak, hogy az érzésnek nem nehéz ráerőszakolnia magát az ész hűvösebb hangjára, és az egyensúlyt a maga oldalára billenteni, s ezzel megakadályozni, hogy az ember a valódi igazságot észlelje. Nehézségei azért is nagyok, mivel az emberi érzések tudják, hogy miként álcázzák magukat okosan. Az emberi vágyak különösen alkalmasak arra, hogy az észt elcsábítsák és megrontsák. Kevés ember ismeri fel legfontosabb cselekvései igazi indítékát, mivel e felismerés előtt van sok belső akadály, amelyet saját maguk építettek, vagy amely már születésükkor megvolt. Sok emocionális komplexust kötöznek így magukba be, amelyet fájdalmasan újra ki kell bontani, ha az igazságot meg akarják látni. Nem ritkán az igazságot akarják úgy csavarni, hogy megfeleljen komplexusaiknak. Előfordulhat az is, hogy a tanuló ugyan fejlett, éles elmével rendelkezik, a vágyból adódó ragaszkodása (a világhoz) azonban kedvező feltételt képez ahhoz, hogy a fizikai világ végső anyagiságában higgyen, ha minden bizonyíték arra is utal, hogy ennek a világnak a végső természete lényegében szellemi.

Az emberek tárgyilagos és helyes megértésekor is félre kell tenni a személyes szimpátiát vagy unszimpátiát, mert ha nem így teszünk, ítélőképességünk kicsorbul, látóképességünk pedig elhomályosul. A tények és tapasztalatok megítélésénél sem szabad alkalmazni a velük kapcsolatos érzéseket: az, hogy az ember szereti-e őket, vagy sem, nem változtat semmit az igazságukon és a valóságukon. Ha az ember tetszését vagy nemtetszését fogadja el ezek megítélésében vezetőjéül - ahogy sokan teszik -, akkor sohasem fogja sem az igazságot, sem a valóságot megtalálni. Egy tó felszíne torzulás nélkül csak akkor tud visszatükrözni egy képmást, ha semmi szél nem zavarja fel; hasonlóképp az elme is csak úgy tudja az igazságot megfelelően visszaadni, ha mentes az erős érzések zavaró hatásától. A vággyal teli gondolkodás mindig kellemes, de gyakran nem hasznos.

A filozófia reménye az ész követésében van, nem pedig abban, hogy megakadályozzuk működését azzal, hogy a szabálytalan vágyak és érzelmi csapongások után megyünk. Még a kiegyensúlyozatlan ambíció és a túlságos hiúság is eltorzítja a gondolkodást, és megakadályozza, hogy a megfelelő tudásra jussunk. A harag, a gyűlölet azonban megrögzött félrevezetők. Amikor szabadon működhetnek - bár nem mások, mint hazug betolakodók - mégis maguknak követelik a jogot, hogy az igazságról beszéljenek. Ezért azok, akik az érzéseiket az ész alá helyezik, alkalmatlanná teszik magukat arra, hogy ezt a keresést folytassák, mint ahogy azok is, akik gondolkodásukat nem akarják gubancától megszabadítani, szenvedélyeiket lecsillapítani, és ösztönös ellenérzéseiket kontroll alá vonni, sohasem fogják megszerezni az élet értelmének helyes megértését. Elvesznek ui. abban a hasztalan és megvalósíthatatlan célkitűzésük megvalósításáért folytatott fáradozásban, hogy az igazságot tudat alatti belső erőszakosságuk prokrustesi ágyába kényszerítsék.

Csak a személyes érzéstől mentes, tényre támaszkodó tudományos hűség vezeti a tanulót egyedül sikeresen kutatásának végére. Amikor a gondolkodás képességét az érzelmek terhelik, amelyektől csak kis mértékben tud szóhoz jutni, ez hamarosan ahhoz vezet, hogy öntudatlanul is elferdül. Minden érzés potenciálisan veszélyessé válik, amikor a vezető ész feladatát akarja betölteni ahelyett, hogy hagyná az észt vezetni. A helyes és igazságos gondolkodás érdekében ezért az embernek bátran, szigorú önvizsgálatot kell végrehajtania. Ez az a nehéz áldozat, amelyet meg kell hoznia; kívánságának szent feláldozása a tényleges oltárán.

A túlzott és indokolatlan lelkesedés különösen hajlamos arra, hogy az elővigyázatlan tanulót veszélybe sodorja. Olyan csillag, amely egy ideig gyakran fényesen ragyog, majd a csalódás horizontján leáldozik. A megrögzött lelkesedők a megállapított tények fölött szabadon átsiklanak egy tisztán elméleti ág irányába; nemritkán hiányzik belőlük a megkülönböztetni tudás képessége és az elfogulatlanság. Ítéletük ezért gyakran hibás. A keresőnek tehát ügyelnie kell, nehogy elragadja valamilyen lelkesedés, amikor tényt állapít meg, vagy ítéletet alkot. Résen kell lennie mindig, amikor egy túlfűtött doktriner, vagy egy vakbuzgó bigott közvetlen (személyes) vagy közvetett közelségébe kerül. Nem szabad nyilatkoznia semmilyen tárgyról, amelyet nem szilárd tényekre - hanem személyes előnyben részesítésének hamis beállítására - támaszkodva vizsgált meg. Ha ezt a figyelmeztetést nem szívleli meg, életébe könnyen beengedheti a fantáziát és a tetszetős, de nem valódi, megtévesztő gondolkodást, amely félrevezeti őt. A filozófia tanulójának komolyan hozzá kell látnia, hogy tanulmánya idején gyakorolja mind az érzelmi averziók, mind pedig az érzelmi vonások figyelmen kívül hagyását. Elméjét meg kell szabadítania örökölt, veleszületett és szerzett torzulásaitól. Nem szabad megengednie, hogy a lehetetlen képzetek, összevissza képzelődő izgatottságok levegyék a lábáról. Az összes ilyen képzetet analitikus módon az elme előterébe kell hozni, és ott a legszemélytelenebb kutatásnak és kivizsgálásnak kell alávetni. Ha az ember ezt nem teszi meg, vagy nem sikerül elszigetelni magát a képzetektől - ahogy valószínűleg sikerül, ha a képzetek még nem hatalmasodtak el nagyon -, késleltetni fogja csak annak az idejét, amikor az igazság felé indulhat.

Így ahhoz az ősi bölcsességhez jutunk el, hogy ha az emberek világában a pillanatot az érzés uralja is, a végén mégis az észnek kell győznie és uralkodnia.

Ezek kemény szavak voltak. Aligha lehet őket nagyon félreérteni. Egy figyelmeztetést azonban másodszor is meg kell tenni e fejezeten belül, mégpedig azt, hogy a tanulót nem arra kérjük, hogy intim és meleg érzéseit megölje és megsemmisítse; ez valóban lehetetlen is; csupán az a kérés, hogy tartsa őket az észnek alárendelve, és ne engedje, hogy az ész ellenében létét uralják. Ha az ész támogatja, nyugodtan és haszonnal fordulhat az érzelemhez. A cél tehát nem az érzés és az érzelem megsemmisítése, hanem megfelelő irányításuk és ellenőrzésük. Az érzelem az emberi természet egyik alkotója, ezért nem lehet elhanyagolni; meg kell adni neki az életben azt a helyet, ami illeti, de az észnek kell az irányítást végezni, amikor a kettő összeütközésbe kerül. Semmi jó nem származik abból, ha elnyomva tartjuk; hanem mindent a helyes vonatkozásába kell hoznunk.

A helyesen irányított, ésszerű lelkesedés értékét sem akarjuk lebecsülni. Értékes hajtóerőt ad a tanulónak, és megvédi az elfogult kritikusoktól és az alap nélküli ellenzéktől. Valójában minden érzés mozgatórugó az emberi személyiségben, és minden másnál jobban a cselekvés felé vezet; innen van az érzéketlen filozófiai könyvmolyok melankolikus szemüvege, akik képtelenek beváltani és teljesíteni nemes gondolataikat.

A tanulónak azonban biztosan meg kell fékeznie a harag bénító szenvedélyét, ki kell törölni a gyűlölet feneketlen bűnét, hogy az igazságot megtalálja. Ezt az elhatározását minden konfliktusban be kell bizonyítania.

Teljes őszinteséget kell megkövetelnie önmagától. A problémával szembenézni nem akarás nem szabad, hogy kifogás legyen a kikerülésére. Valószínűleg nem lesz mindig képes, hogy kontrollálja az érzések növekvő áradatát, vagy hogy ellenőrizze a belülről jövő irracionális kényszerítéseket, de ilyenkor legalább arra kell törekednie, hogy megértse és mérlegelje őket. Így még akkor is, ha alárendeli magát nekik, nem sokáig teszi ezt vakon. Jelentős eredmény a komoly tanuló számára, ha elérte ezt a fokot.

Erős elemző vizsgálódás nyomán vágyai bizonyára csökkenni fognak, és elméje így nyugodtabbá válik. És az érzelmek ilyen kormányzásából elkerülhetetlenül a viselkedés szabályosabb és fegyelmezett irányítása következik. Kezd jobb és bölcsebb ember módjára élni.

Ilyen meggondolások után nem lesz meglepő az, ha azt mondjuk, hogy a filozófia inkább a férfiak számára való, mint a nők számára, és inkább az érettebb korúak, mint a fiatalabbak számára. A férfiaknak általában könnyebb ezt az utat követni, mint a nőknek, bár a Természet kiegyenlítő hatására pl. a misztikus út könnyebb a nők számára, mint a férfiakéra. A nők általában természetszerűen jobban hajlamosak arra, hogy megengedjék, hogy az ész leereszkedjék a szentimentális érzések csalétkéhez és lehetővé tegyék, hogy a gondolkodás egét befelhőzzék. Társadalmi okokból a nyugati nők intellektuálisabbak, mint a keletiek, viszont erősebb bennük az egoizmus, így az igazság keresésében mégsincsenek előnyben. Törvényszerű marad azonban mindig, hogy egy kivételes nő megtalálja a kiutat ezekből a gyengeségekből, hogy szembenézzen az őt körülvevő tudat alatti indítékokkal, és követelje az örökségét a Természettől. Végül még azt kell megállapítanunk, hogy a filozófia jobban alkalmas a középkorúaknak, mint a fiatalabbaknak. Ez utóbbiakat az érzelmek és szenvedélyek jobban motiválják, mint az idősebbeket, akiknek az élet íratlan fegyelmi szabályzatában már gazdagabb tapasztalataik vannak, és jóval higgadtabbak. De itt a kiegyenlítés törvénye megint működésben van. Az ui. a fiatalok privilégiuma, hogy a gondolkodás számára új utakat tapossanak ki, olyan merészséggel, aminek az idősebbek általában híjával vannak.

Az ego feladása. Mindezekből a küzdelmekből és törekvésekből lassan magától megjelenik a hetedik és utolsó sajátosság, s a tanulónak most teljes tudatossággal, majd teljes elhatározással fel kell vennie ennek gyakorlását. Ez abban a hajlandóságában mutatkozik meg, hogy a továbbiakban az életet közvetlenül, tiszta szemüvegen keresztül tekintse, ne pedig énje előszeretettel és előre megalkotott véleményével elhomályosított üvegén át. Ez talán a legnehezebb az összes előkészítő feladata közül, hogy ezt a személytelenséget tudatosan kialakítsa. Fontosságát azonban aligha lehet túlbecsülni. Mindenki, aki még ilyen filozófiai fegyelmezést nem szabott ki magára, hajlamos arra, hogy ítéleteit jóval magasabbra értékelje, mint amit megérdemelnének. Rendszerint olyan következtetésekre igyekszik jutni, amelyek kielégítik veleszületett előítéleteit és elfogultságát. Megszokott, hogy az ember egy vitában csak azokat a tényeket fogadja el, amelyek beleillenek a már kialakult szemléletébe. Ezen az úton sokszor elutasítja azt, amire égetően szüksége lenne, mint ahogy egy beteg visszautasíthatja a keserű pirulát, amelyre pedig nagyobb szüksége lenne, mint az édességre, amelyre vágyik.

Mindenkor, amikor az ember a gondolkodásába az énjét beleviszi, a gondolkodás veszít egyensúlyából, és igazság-értékelése elferdül. Ha minden tényt kizárólag a korábbi tapasztalatának mértéke szerint akar megítélni, ez meg fogja akadályozni azt, hogy új tudás alakuljon ki. Amikor megvizsgáljuk közelebbről egy ember mentalitását, hogy mi az ami kialakítja, a következő általános, bár sokszor öntudatlan magatartás-sémára jutunk: &quot;Ez megfelel annak, amiben hiszek, tehát igaznak kell lennie; ez egyezik a szemléletemmel, ezért szintén igaznak kell lennie; ez a tény nincs ellentétben azokkal a tényekkel, amelyeket ismerek, ezért elfogadom; ez a nézet teljesen ellenkezik az enyémmel, ezért valószínűen téves; ez a tény nem érdekel engem, ezért a vitában nincs semmi értéke; ez a magyarázat túl nehéz ahhoz, hogy megérthessem, ezért elutasítom, és helyette azt veszem, amit meg tudok érteni, amelynek következésképp igaznak kell lennie!&quot;

Aki az igazi filozófiába akar beavatást nyerni, azzal kell kezdenie, hogy sutba dobja ezeket a pusztán egoista álláspontokat. Ezek csak önteltségét és hiúságát mutatják; valamint saját előítéletei és előre kialakított nézetei igazolásának, nem pedig az igazságnak a keresését; és hogy a könyveket csak azért tanulmányozza, hogy előzetesen létrehozott következtetéseit igazolja velük, és a vezetőhöz is csak azért fordul, hogy régi nézeteire kapjon jóváhagyást, nem pedig azért, hogy új tudást szerezzen. Ha az énjét tartja legelöl a gondolkodásban, öntudatlanul különböző és ártalmas tévedésekbe esik. Az ilyen személyes nézet által kialakított szimpátia és antipátia megakadályozza azt, hogy felfedezzük, hogy egy idea vagy egy tárgy valójában mi is önmagában. Ezek az ego-színezte nézetek gyakran arra vezetnek, hogy egy ember azt lássa, ami egyáltalán nem is létezik, de az ideák társítása révén azt képzeli, hogy létezik. Patológiai tény, hogy az elmebetegségek és szellemi rendellenességek különböző formái az én-ben gyökereznek és valamennyi szorongás és komplexus hasonlóképp az én-nel kapcsolatos.

Az, aki nem esett át filozófiai fegyelmezésen, gyakran elfogult önmagával szemben, és elméjének állapota minden oldalról az én-hez kötött. Ez az &quot;én&quot; megfosztja őt az igazságtól, mivel megakadályozza, hogy a helyes felismerés útjára lépjen. Öntudatlanul előítélettel van a tények iránt, vagy már előre dönt a nézetekről, és így semmi garancia sincs arra, hogy helyes következtetésre jusson, csak arra, hogy ugyanoda jusson vissza, ahonnan kiindult. Hasonlít a pókhoz, mely saját hálójába van befogva. Amikor a gondolkodást ilyen egoizmus diktálja, az észnek tehetetlenül félre kell állnia. Az elmét szekrénybe zárja be, és így lehetetlenné teszi az új ideák jótékony hatását, amelyek pedig készségesen bemennének. Amikor az én gyötrő és kínzó állapotok központjává válik, olyan elmékkel találkozhatunk, melyet vallásos bigottság alacsonyít le; vagy metafizikai elkalandozás homályosít el; vagy meggondolatlan materializmus keményít meg; vagy a tradicionális nézetek kizökkentenek az egyensúlyából, és a szerzettek túlterhelik - valamennyien vadul ellenzik, hogy megvizsgálják a szokatlant, a kellemetlent, vagy a nem ismertet, és egyből elutasítják őket. Ami tetszik nekik, szívesen elhiszik, ami pedig nem, azt nem hiszik, miután megtalálták és felfedezték saját vonatkozásaikhoz a racionalizálást; de egyetlen esetben sem vizsgálják meg részrehajlástól mentesen ezt a kérdést &quot;Vajon igaz-e az?&quot; és nem fogadják el az így kapott - akár tetszik nekik akár nem - eredményt.

Mindez azt jelenti, hogy azokat, akiknek nagyon erős személyes nézeteik vannak; a legnehezebb az igazsághoz vezetni. Az ilyen embereknek meg kellene fontolniuk Jézus szavait &quot;Ha nem lesztek olyanok mint a kisdedek, nem mentek be a mennyek országába.&quot; Az ebben foglalt alázatot gyakran félreértelmezik. Valójában nem a gyermeteg elmét jelenti, hanem a gyermekéhez hasonló elmét. Nem azt jelenti, hogy a gonosz embereknek ernyedten megadjuk magunkat, vagy az ostobáknak gyengén behódoljunk, hanem azt jelenti, hogy tegyük félre a tapasztalatból származó minden előítéletet és a korábbi gondolatból származó előre kialakított nézetet mindaddig, amíg nem zavarnak már többet akkor, amikor az igazság problémájával állunk szemközt. Jelenti a személyes elfogultságától való elidegenedést, és az &quot;én&quot;, ill. az &quot;enyém&quot; gondolatok befolyása alóli szabadulást. Jelenti az &quot;én úgy gondolom&quot; vagy &quot;én ragaszkodom a nézetemhez&quot; frázisok érvként való használatának megszüntetését, és annak a feladását is, hogy amit te ismersz és tudsz, annak azért igaznak kell lennie. Az ilyen érvek csak egy puszta véleményhez vezetnek és nem az igazsághoz. A személyes nézetek hibásak lehetnek, a kijelentett tudás fiktív. E filozófiai területeken alázatosan kell járnunk. A valódi tanítók kétségkívül ritkák, de a valódi tanulók is!

A filozófia teljesen érdekmentes tanulmány, és megköveteli, hogy előzetes mentális fenntartások nélkül közeledjünk hozzá. Az elfogultság azonban gyakran olyan mélyen gyökerező és ezért olyan rejtett, hogy a tanuló sokszor nem is sejti - ha egyáltalán észleli - a jelenlétét. Még sok ún. híres filozófus is tudat alatt olyan beállítottságú, hogy csak azt fogadja el, ami nincs ellentétben előzetes elképzelésével, és ilyen önszuggeszció alatt lehetővé válik, hogy elfogultságuk legyőzze ítélőképességüket, és hogy részrehajlásuk leigázza az észt. Ezért a komoly tanulónak szándékosan ki kell irtania azokat a kényelmes kifogásokat, amelyek mögé gondolkozása képmutatását és álszentségét, személyes gyöngeségeit és önzőségét rejti. Tanulmánya alatt, és akkor is, amikor elméjét valamilyen problémával foglalkoztatja, arra kell törekednie, hogy megszabadítsa magát valamennyi individuális részrehajlás nyomásától. Az ilyen mentális önzetlenség nem általános és csak szándékos fejlesztéssel szerezhető meg. A tanulónak soha sem szabad elfelejtenie, hogy mielőtt ítéletet mondana valamiről, először is gondosan meg kell határoznia, majd óvatosan megvizsgálni minden oldalról. Az igazságnak semmi félnivalója sincs a teljes vizsgálattól, sőt ez valójában csak erősíti. Ha az ember akkor felfedezi, hogy tévedett, ismerje el ezt, és ne meneküljön el, mert hiúságában és váratlan megalázottságában sértve érzi magát. Elméjének teljesen rugalmasnak kell lennie, hogy megszabadítsa magát az előítélet rabságából, és hogy belső becsületességet és igazi mentális egészséget biztosítson magának.

Bertrand Russel valahol rámutatott, hogy &quot;a tudományos szemlélet lényege az, hogy visszautasítja, hogy a világ megértésének kulcsaként személyes vágyunkat, ízlésünket és érdekeinket tekintsük.&quot; Ez kitűnő megállapítás az itt megkívánt minőségi követelményre, amely nem más, mint a tudással kapcsolatos minden vizsgálat személytelenítése, a dolgoknak olyan meglátása, ahogy azok vannak, és nem úgy, ahogy szeretnénk, hogy lennének; minden probléma neutrális mentális hátterében való megjelenítése.

A tanuló nem kerülheti el a végét. Nem hátrálhat meg attól a küzdelemtől, amelyet saját komplexusaival kell megvívnia. Nincs más választása, minthogy őszintén szembenézzen velük. Legalább önmagához kell hűnek lennie, megpróbálva, hogy felülemelkedjen egyéni előítéletein, mivel csak ezen a módon láthatja a dolgokat a saját helyes perspektívájukban. Az igazsághoz való ragaszkodásának éppen olyan megvesztegethetetlennek és bámulatraméltónak kell lennie, mint amilyen Szókratészé volt. Az intellektuális tárgyilagosság inkább fel fogja szabadítani elméjét az ego-hoz való kötöttségből, mint a gyenge kívánság-teljesítés, és képessé teszi, hogy az igazságot ellenállás nélkül befogadja. Így az elme a reménytelenség és részrehajlás-mentesség atmoszférájába emelkedik, és személyes motivácóktól mentes gondolkodást folytathat; egyedül ez vezetheti az embert a helyes meglátásra. Még azok is, akik ezt túl nehéznek találják, hogy a mindennapi életben teljesítsék, legalább időszakosan törekedjenek erre az ideálra e tanulmányokra szentelt órák és percek alatt.

Bármerre is vezessen az igazság útja, a tanulónak követnie kell. Ha előítéletei zajos parancsára elárulja racionális éleslátását és legmagasabb ideálját, amelyek olcsó behódolást követelnek, arra a büntetésre ítéli magát, hogy örökösen általános tudatlanságban éljen.

Összefoglalásképp megállapíthatjuk, hogy az igazság keresése először más tekintélyektől való függőséggel kezdődik, majd a logika, és később az ész alkalmazásával folytatódik; az intuíció és a misztikus gyakorlat művelése felé halad, és az ultramisztikus belső meglátás kifejlődésében kulminál. Az igazság magasabb filozófiája olyan bölcsen van egyensúlyban tartva, és olyan szépen az egészbe egyesítve, hogy a megismerésnek semmilyen módját nem veti meg, csak mindegyiket a megfelelő helyén alkalmazza. Ezért, bár itt a &quot;filozófia&quot; elnevezést néha akadémikus értelemben használjuk is, egy metafizikai rendszer jelentésében, gyakrabban alkalmazzuk azonban az ősi és igazibb értelmében, mint egyesített bölcsesség, amely a metafizikát a miszticizmussal teszi teljessé, és egyesíti a vallást a cselekedettel.

Nyomatékosan szeretném felhívni itt a figyelmet arra, hogy ez a könyv nem arra hivatott, hogy a Keresés morális előkészítésére adjon instrukciókat. Ennek a kihagyása szándékos, mivel etikatanárok, vallási írók, prédikátorok és próféták jóvoltából oly gyakran részesült az emberiség hasonlóban. Így tehát itt ebben a könyvben nem találjuk meg a leírását ennek a tantárgynak, mivel már írtak és beszéltek róla végtelen számú könyvben, de fontosságát nem szabad azért alábecsülni. Épp ellenkezőleg, minden aspiránsnak úgy kell azt megítélnie, mint a filozófiai fegyelem egyik legnagyobb szükségszerűségét. A filozófia tanulójának meg kell értenie, hogy - mivel szintén alkalmazza a meditáció gyakorlatát - ugyanazokat az öntisztító követelményeket kell tejesítenie, mint amilyeneket a misztikus újoncnak előírnak. Ha azt akarja, hogy a meditációs gyakorlatok mentesek legyenek a bennük rejlő veszélyektől, állandóan ama kell törekednie, hogy tartózkodjon attól, hogy másoknak árt; hogy nemesítse jellemét, hogy uralja szenvedélyeit és művelje a nagy vallások prófétái által hirdetett fontosabb erényeket.

==VI. fejezet==

A SZAVAK TISZTELETE

Eleddig ez a tanulmány azzal a közös feltételezéssel haladt tovább, hogy az alkalmazott szavak - lévén mindennapi közhasználatúak - mind az író, mind pedig az olvasó számára jól érthetőek. Az igazság filozófiája azonban - híven a meghatározásához, hogy semmilyen feltételezést nem fogad el magától értetődőnek - most fellázad az ilyen általános önelégültség ellen, és azt követeli, hogy tanuljuk meg precízebben megismerni és megtudni azt, amiről beszélünk. Nagy súlyt fektet ui. a nyelv vizsgálatára és a jelentés feltárására, mint a szigorú gondolkodás fontos alapjára, amely beépül a szerkezetébe.

A szavak jelentésbeli tisztázásának szükségessége - bár egyedül Ázsiában vizsgálták meg ezt a kérdést egészen a logikailag elérhető határig - sem csak ázsiai sajátosság. A londoni egyetem egy kiváló professzora tette nemrégen a következő vallomást:

&quot;Amikor ama a feladatra vállalkoztam, hogy saját filozófiámat nem filozófiai nyelven fejezzem ki, megütközve fedeztem fel, mennyire halványan értettem meg azoknak a technikai kifejezéseknek a valódi jelentését, amelyeket rendszerint meglehetős pontossággal használtam. Hogy valódi jelentésüket felfedezzem - ez volt az első filozófiai tréning, aminek valaha is alávetettem magam, és a filozófia megértésére értékesebbnek bizonyult, mint bármilyen klasszikus mű tudományos tanulmányozása.&quot; (Prof. Maxmumay, J.: Freedom in the Modern World).

Amikor egy híres filozófus ilyen zavarba ejtő felfedezést tesz - amely egyenlő annak az elismerésével, hogy csak félig tudja azt, amiről beszél - mi még ennél is nagyobb meglepetésre számíthatunk, ha megvizsgáljuk azt a módot, ahogyan az átlagemberek általában a nyelvet használják. Ez a vizsgálat fontos részét képezi tanulmányunknak, mivel szavak nélkül nem boldogulhatunk; a szavak képezik a közlés, a gondolkodás, a tanulmányozás és a megértés eszközét. Azt az eszközt jelentik, amellyel dolgoznunk kell. Amit ez a fejezet feltár és kinyilvánít, azzal lehet, hogy a gyáva embereket először is jól megijeszti vagy félénk visszahúzódásra készteti. A tanuló azonban, aki túlélte az előző fejezet által okozott megalázást, és még most is hajlandó továbbmenni, felkészülhet rá, hogy személyes bálványaiból itt még többet kell lerombolnia. Itt azonban a bombák a szavakra irányulnak!

Így tehát a szóbeli kifejezés óriási fontosságára kell most figyelnünk. Mind az írott, mind a beszélt nyelvben valójában gondosnak kell lennünk. Az egész elme ui. a szóban fejezi ki magát. Gondolkodásunk folyamatai nagymértékben a nyelv csatlósai. Konceptuális gondolkodást nem tudunk végezni szavak segítsége nélkül. Az ember gondolkodásának legnagyobb része, az észleléstől eltérően, inkább szavakban, mint képekben történik. Ezek a szavak adnak formát a gondolkodásnak, és olyan eszközt képeznek, amelyet az észnek kell használni. A szavak nem mások, mint a gondolkodás szolgái, és mint minden szolgát, a megfelelő helyre kell állítani. Ezért óvatosabbnak és meggondoltabbnak kell lennünk a szavak szabad használatával, csak mi leszünk a nyertesek még akkor is, ha felebarátaink lehetnek ezzel a vesztesek.

Valamikor volt a Munkáspártnak olyan politikusa, aki dobogóra állva bármilyen tárgyról tudott könnyedén és folyékonyan beszélni. Később a Ruskin Főiskolán olyan két éves tanfolyamon vett részt, amelyen pártjának és osztályának képviselői az egyetemi képzéssel egyenértékű oktatásban részesültek. E tanfolyam után megváltozott emberként jött vissza. Ezután lassan és tétovázva beszélt. Vajon miért? Az intellektuális tudásnövekedés azt eredményezte, hogy korábbi magabiztosságát és meggyőződését elvesztette: ettől kezdve nem bízott a szavakban többé.

A következő megjegyzés az, hogy kerüljük el a látszólag túl sokat mondás kisértését, amikor ténylegesen túl keveset mondunk. Az emberek gyakran fejük ürességét palástolják a sok cirkalmas beszéddel. Sankaracharya, a IX. sz.-ban élt indiai bölcs kortársai közül, az ömlengő tudósokat a hosszú szavak erdejében elveszett emberekhez hasonlította. Hamlet minden ékesszólását kifejtette Poloniusnak adott három szóból álló feleletében, aki azt kérdezte tőle, hogy mit olvas: &quot;Szavakat, szavakat, szavakat.&quot; A nyelvvel való papagájszerű visszaélés vagy akadályozza a gondolkodást és vastag bogba köti, amelyet - ha helyesen akarunk gondolkodni - először ki kell oldani; vagy az olvasásnak azt a hamis illúzióját kelti, hogy a tudásban előrehaladunk. Azok, akik a bőbeszédűséget összetévesztik a bölcsességgel, a terjedelmet pedig az igazsággal, a szavak hatásvadászó útvesztőjében szeretnek élvezetet találni, azok azonban, akik tudják, hogy milyen nehezen megfogható mind a bölcsesség, mind pedig az igazság, a szavakat óvatosan kezelik. Ez utóbbiak először gondolkodnak, mielőtt beszélnek, míg az előzőek azelőtt beszélnek, mielőtt gondolkodnának, és lépéseiket állandó zavarodottságban teszik.

De másrészt a pontos megértés szempontjából az is ugyanolyan veszéllyel jár, ha túl keveset mondunk. Két iskolásgyerek olvassa pl. a ceruza szót. Az egyik szegény családból való, és azonnal egy ceruzabeles eltört ceruzacsonkra gondol, míg a másik, aki gazdag, a szót rögtön egy arany töltőceruzával azonosítja. A szónak az írója azonban egyik ilyen típusú ceruzára sem gondolt, hanem egy teljes hosszúságú, ceruzabeles ceruzára. A fogalom ilyen nem teljes körvonalazása tehát nem vezethet a korrekt megértésre. A nyelvnek a jelentéséhez adekvátnak kell tehát lennie; ha ez nincs így, akkor vagy szellemi homályban kell bukdácsolnunk, vagy saját magunknak kell a jelentést hozzáadni - mint a két tanuló esetében -, ami téves feltételezésre vezethet.

Általános tévedés annak a feltevése, hogy a legtöbb szó jelentése magától értetődő. A tény az, hogy a legtöbb szó a jelentésének különböző árnyalatával rendelkezik. A nem teljes nyelv akadálya a megfelelő megértésnek. Sokak szerint pl. egy szabatos általános rendszabály - ha törvényre emelkedne - nagy áldás lenne. De ami az egyik embernek áldás, az a másiknak az ellenkezője lehet. Pl. ha egy farmer földjén egy vasútvonal átvezetéséről van szó, ez a javaslat a közösségre nézve áldás, de a farmerre nézve kár. Hasonlóképp teljesen haszontalan bárki számára azt állítani, hogy a világ előrehalad, és hagyni kell ebben. Századunk két háborúja alatt az emberiségre rászabaduló szörnyűségek technikai haladásról tanúskodnak ugyan, de semmi morális előrehaladásról - inkább az ellenkezőjéről - nem beszélhetünk főleg azok részéről, akik ezeket a szörnyűségeket elkövették. Ezért az ilyen határozatlan kifejezések alkalmazását részletezni kell. Ha ezt nem tesszük meg a megfelelő magyarázattal, akkor az ilyen meghatározások az igazság keresőjének szemszögéből nem sokat érnek, bármilyen hasznosnak bizonyuljanak is a nem gondolkodó köznép szellemi elszédítésére és szónokias impresszionálására.

Egy olvasott, de teljesen meg nem értett szó halott szó. Ha az írott vagy mondott szóból nem teljesen érthető jelentés sugárzik az olvasó, vagy a hallgató felé, akkor semmi nyereség sem származik belőle. Láthatjuk tehát, hogy nagyon nagy figyelmet kell fordítanunk azokra a szavakra, amelyeket a nagy fontossággal bíró tanulmányokban és komoly vitákban, beszélgetésben használunk.

Ez a fent említett bizonytalanság a valódi forrása és oka annak, amiből számos szükségtelen vita származik. A legtöbb intellektuális vitatkozás a &quot;tények&quot;-ről, valójában a szavak tényleges jelentésén való vitát jelenti - a dolgokra való vonatkozás nélkül - és így éppen olyan fölöslegesek, mint az a vita, hogy vajon a konvex, vagy a konkáv oldala alkotja a kört. Amikor kétértelmű, vagy félreérthető szavak között járunk, ez olyan, mintha áruló emberek között járnánk, akiktől óvakodnunk kell. Százados civódások vannak még mindig ennek a hiányosságnak a következtében. A ködös értelmű szavak a felelősek az összezavart metafizikusok háromezer éves fejfájásáért is. Hogyan remélhet két nép tökéletes és közös megértést, amikor ugyanarra a szóra kettős értelmet, vagy ugyanarra a dologra két szót alkalmaznak? Hány elkerülhető vita hány szükségtelen bizonyíték és érv származott ebből a rejtett okból egyedül?

Tegyük fel hogy valaki egy vita folyamán, melyben még öten vesznek részt rajta kívül, &quot;az ember&quot; szót használja. És tegyük fel azt is, hogy ezen egy szikár alakú, barna bőrű és borotvált fejű indiai szerzetest értett. Mit gondolnak az összes többiek? Az első egy nagyon magas, erőteljes és pirospozsgás arckifejezésű emberre gondol, a második egy nagyon alacsony, kövér és fakó arckifejezésűre, a harmadik középtermetű, közepes felépítésű és tiszta arckifejezésű figurára, a negyedik pedig egy idős, ősz hajú emberre, míg az ötödik lelki szemei előtt egy fiatal, barna hajú ember jelenik meg. Melyik felel meg ezek közül annak, akire az első beszélő gondolt? E hat ember közül senki nem tudott ennek az egyszerű köznapi szónak változatlan jelentést és értelmet adni. Ez a látszólag könnyű szó nagyon sok különböző jelentést takar. Amikor a hallgatók ilyen közismert szó jelentésére különböző elképzelést alakítanak ki magukban, amikor ilyen egyszerű esetben is képtelenek közös megegyezésre egységes nézetre jutni, világossá válik, hogy a hallgatók vagy olvasók sok zavaró jelentést kapcsolnak a szavakhoz, amelyet - akik mondták - nem volt semmi szándékukban sem közölni. Az ilyen kétértelműség elkerülésére nincs is teljes lehetőség. Pl. ha az ember szó mindenütt ugyanolyan ideára vonatkozna, akkor csak egy embert lehetne vele kifejezni, a többi sok-sok millió pedig megnevezetlen maradna! A mindennapi életben rendszerint elég is e szó valamilyen használható definícióját létrehozni, a pontosabb gondolkodás magasabb síkján azonban ez nem elégséges. Az egyetlen kielégítő módszer itt az, hogy arról az emberről, akiről éppen szó van, bővebb leírást adunk.

Ez a példa egy kiragadott a sok közül, hogy lássuk, ha ugyanaz a szó az egyes személyekben különböző képet idéz fel, mennyivel több probléma merülhet föl, ha több ilyen kétértelmű szó fordul elő a beszédben, vagy az írásban.

Kétértelműségtől mentes közlés csak akkor jön létre, ha mind az író, mind az olvasó ugyanazt érti az írott szövegben.

Egy szónak e szolgálata attól a jelentéstől függ, amelyet azok adnak neki, akik használják. Egy szónak, melynek nincs mindenki számára közös jelentése, nincs közös értéke sem mindenki számára. Amikor olyan határozatlanul használják, hogy különböző szellemi képzet társulhat hozzá, olyan területre tévedünk, amelyen veszélyes közlekedni. Hány ember beszél következetlenül, hányan merülnek keserű vitákba vagy vitatkoznak hiába, pusztán azért, mivel ugyanaz a szó nem ugyanazt jelenti a különböző emberek számára! Ha ezért a nyelvnek az interpretálási buktatóitól való megszabadítása, és annak a lehetőségnek a megteremtése, hogy tökéletesen tolmácsolja az értelmet egyik embertől a másikig, jóval nehezebb, mint azt a többség gondolja, mennyivel nehezebbnek kell annak lenni, ha filozófiai vizsgálatot végzünk! Ázsián kívül talán Szókratész volt az első szemantikus vizsgáló. Most megérthetjük, miért járta kérdezősködve a tanítókat a definíciókat illetően.

Nem mindig elég tehát meghatározni egy szó jelentését: gyakran meg kell határoznunk pontosan a szó alkalmazását is. Különben a beszédben vagy olvasásban egy szó más értelmet kaphat az egyes hallgatók vagy olvasók elméjében. Ami egy nincstelen ember szemében gazdagságnak látszik az esetleg lehet szegénység is egy nagy bank mérlege szempontjából. Ezért ilyen és ehhez hasonló esetben a &quot;gazdagság&quot; szót mindig egy külön szférába és területre kell vonatkoztatnunk, hogy ezáltal teljes értelmét kihozzuk. Bár inkább gyermekekre és nem felnőttekre jellemző, hogy világos és határozott ideák nélkül beszéljenek valamiről, de már egy kis vizsgálat is elég ahhoz, hogy lássuk: az emberek szokás szerint halványan megfogalmazott gondolatok és nem világos fogalmak ködében járnak, pusztán azért, mivel sohasem jutott eszükbe, hogy alaposan megvizsgálják, hogy szavaik és kifejezéseik mit is jelentenek.

A jelentés aszerint változik, hogy ki használja a szót. Az ember ebben csak azt foghatja föl, amit a múlt tapasztalatai és jelen képességei lehetővé tesznek, hogy fölfogjon. Következésképp ugyanez a szó az egyik számára sokat, míg a másik számára csak keveset jelenthet. Ne legyünk vakok a nyelv ilyen korlátozottságainak láttán. Olaszországban egy szegény paraszt számára az Amerika szó egyet jelent a gazdagsággal, míg egy Chicagóban élő munka nélküli olasz munkásember egészen más értelmet társít hozzá.

Egy szószármazék jelentése semmi. Egyedül a használat számít. Egy szó jelentése pl. még egyik századról a másik századra is megváltozhat. Egy modern angol lexikon aligha hagyhatja jóvá egy régi, idejétmúlt lexikonban adott szavak jelentését. A gondolkodás elkerülhetetlenül tévedésbe esik, ha a kifejezések alkalmazásában nem állhatatos, és ugyanahhoz a szóhoz egyszer ilyen, másszor pedig olyan értelmet párosít. Nem mintha azt tanácsolnánk, hogy a szavakat le kell rögzíteni értelmüket illetően egy egész örökkévalóságra, és soha másképp ne használják, csak ezzel az egy értelmükkel. Ilyen kívánságot nem lehetne teljesíteni úgysem, még a mai korban sem, amikor számtalan szótár áll rendelkezésre. A nyelv örök áramlásban és mozgásban van. Nem volt és nem is lehet soha statikus. Alakult mindig, mivel a változás, a növekedés és csökkenés a jellemző rá. Éppen úgy alá van vetve a születés és elmúlás folyamatának, mint az emberi működés többi formái is. Ami kívánatos azonban az az, hogy a jelentést először is közös definícióval le kell rögzíteni, majd következetesen ugyanezt tenni, ha olyan szót alkalmazunk megint, ami a tárgyalásunkban fontos szerepet játszik. Eleve feltenni, hogy tudjuk mit jelent, olyan lenne, mintha szellemi szemellenzőt viselnénk.

Nincsenek valójában rossz, vagy jó szavak. Egy szó csak rossz, vagy jó használatával válik ilyenné. Csak akkor válik hiányossá, ha mi hiányosan értjük meg. A mindennapi használatban nincs jelentés nélküli szó, mivel minden szónak a jelentését az alkalmazójának, vagy a hallgatójának az elméje adja meg. Ezért el kell választani egy szó tervezett jelentését az elfogadott jelentéstől, ha pontos átadást és átvitelt akarunk elérni. De a súlyos problémák akkor merülnek föl, amikor a filozófiai alkalmazásra váltunk át, és zavarba ejtő homályt és fekete sötétséget találunk ott, ahol a külvilág teljes világosságot és napfényhez hasonló ragyogást gondol.

A szavak pszichopatológiája. Egy olyan művelet kétségkívül nincs megengedve semmilyen matematikus számára, ami nem más, mint a személyes részrehajlás, érzelmi elfogultság vagy szubjektív önérdekeltség bevezetése egy algebrai jel vagy geometriai szimbólum megértésében. Így pl. sok személy tesz ilyen megjegyzést &quot;Ez kitűnő tea!&quot;, pedig helyesebb és pontosabb lenne, ha azt mondaná &quot;Szerintem ez a tea kitűnő!&quot; A két nyelvi forma közötti különbség lényegtelen, ha csak a tea szerepel a színpadon, de egyáltalán nem az, ha a filozófiai igazságról van szó, mivel lényeges a különbség egy objektív tény, és a ténynek egy tudat alatti személyes kivetülése között. Valójában sok téves közkedvelt feltevés a következménye az ilyen szerkezetileg hibás nyelvnek.

A fegyelmezésnek még alá nem vetett beszéd minden mondatából pszichopatológiai tényezők bukkannak elő. Amikor egy tárgy vagy egy esemény nem tetszik valakinek, egészen más kifejezést használ ezek leírására, mintha tetszene. De mivel mindkét esetben személyes érzései - nem pedig a tárgy, vagy az eredmény maga - diktálják ezt a kifejezést, amelyet ezek leírására használ, így e kifejezés nem lehet a vonatkozási tárgy vagy esemény pontos jelölője. Ténylegesen veszélyes annak a feltételezése, hogy tudjuk hogy egy szó mit jelent, pusztán azért, mert ez a szó erős érzéseket kavar föl bennünk. Ezért az igazság keresőjének nagyon óvatosnak kell lennie, amikor a nyelv birodalmába lép!

Az emberek saját személyes vágyaikhoz illesztik az értelmezéseket. Amikor pl. valakinek fegyveres puccsal sikerül megdöntenie a kormányt, úgy nyilatkozik magáról, mint az új kormány fejéről, ellenfeleiről pedig mint árulókról. A hatalomért folytatott küzdelemben azonban az akkor fennálló kormány őt nyilvánította árulónak. Ha akkor áruló volt később is annak kellett volna lennie, ha pedig nem, akkor a korábbi kormány használta a szót teljesen inkorrekt értelemben, vagyis magyarán szólva: hazudott. Egy áruló nem lehet sikeres, mivel, ha sikere van, már nem lesz többé az, sem törvényesen, sem ténylegesen. Csak a sikertelen az, akit árulónak lehet nevezni! Mind a két esetben a szó a gondolatnak és a vágynak az összezavarását jelenti, és ezért tisztán személyes értéke van.

A szavak interpretálásait a tetszés és nemtetszés személyes érzéseivel színezzük, és így cserbenhagyjuk a pontosságot. A munkáspárti vezetőket a vállalkozók gyakran &quot;agitátorok&quot;-nak, a szélsőséges nézetű munkások pedig &quot;burzsoá konzervatívok&quot;-nak nevezik. Így a munkáspárti vezető egyszerre lehet forradalmár és reakciós is! Ezekből a példákból világosan kitűnik, hogy milyen fontos a verbális analízis, mivel ez segít bennünket abban, hogy a szilárd tényt elválasszuk az előítélettel terhelt véleménytől.

Amikor a vallási propagandista vagy a politikai vitatkozó az &quot;ateista&quot; vagy a &quot;radikális&quot; elnevezést olyan mély megvetéssel alkalmazza, hogy ez az elnevezés önmagában már az ítéletet is meghozza, mielőtt egyáltalán valamilyen racionális vita is lehetséges lenne, bizonyos, hogy nem az igazság elérésére törekszik a szavakat illetően, csupán az érzést akarja uralni és a hallgatóságot hipnotizálni. Amikor valaki egy ártatlan szót megvető és lenéző hangnemben használ, mintha egy gyalázkodó jelző lenne, akkor a mentálisan védtelen tömegek ritkán időznek el, hogy jól megvizsgálják a szó mögött rejlő ideát, s így könnyen áldozatul esnek a finom pszichológiai szuggesztiónak.

Divatos jelszavak és jelmondat-frázisok hangoztatása kedvenc módszerei közé tartozik az elvtelen politikusoknak, olcsó demagógoknak, etika nélküli hirdetőknek és mindenkinek, akik inkább az általuk elérhető nyereséggel, mint az igazsággal törődnek. Ezek azért alkalmaznak ilyen frázisokat, hogy sok emberben felfokozzák az érzelmeket, a rejtett téves állításokat, a szándékos féligazságokat vagy az eltorzított képzeteket, amelyek megakadályozzák a helyes ítélet kialakulását. Az emberek az ilyen jelszavakat ismétlik abban a tévedésben, hogy gondolkodnak. Bármilyen alkalmasak is ezek a jelszavak az ilyen propagandistáknak, ajánlatos közelebbről megvizsgálni a jelentésüket, mielőtt elfogadnánk őket, mint ahogy az ékesszólás díszítménye mögé is kell néznünk, hogy felfedezzük valódi tartalmát és anyagát.

A felszínes fogalmak olyan erősen beleivódtak a nyelvünkbe, hogy az igaziak csak a legnagyobb ellenállás legyőzése után tudják kiszorítani őket. Az átlagos, nem gondolkodó, nagy szájú ember nem hajlandó fárasztani és nyugtalanítani magát a jelentések ilyen összecsapásával és viszályával, így ezt a küzdelmet egyedül a filozófusnak kell vállalnia. A nyelv - a szavak kiválasztása és a mondatok szerkesztése - jelentősen segítheti, vagy akadályozhatja a filozófiai keresést, és ez az oka, hogy a filozófusnak jóval nagyobb gondot kell fordítani rá, mint másoknak. Az átlagember felelőtlen nemtörődömsége neki tökéletesen megbocsáthatatlan lenne.

A modern tudomány sikere főleg annak köszönhető, hogy lényegében tényekkel foglalkozik, a középkori logika vagy skolaszticizmus sikertelensége pedig annak, hogy főként szavakkal foglalkozott. Az igazság filozófiájának a sikere pedig - az igazság problémájának a megoldásában - abban rejlik, hogy mind a tényekkel, mint pedig a szavakkal foglalkozik. A középkori teológia vagy a skolaszticizmus számos álkérdéssel van kitöltve, mint pl. &quot;hány angyal férhet el egy tű hegyén?&quot;, pusztán azért, mert sohasem vette magának a fáradságot, hogy felfedezze azt, amit valójában ismert. &quot;Jobb tudatlannak lenni, mint egy teológusnak, aki olyan sokat tud, ami nem igaz&quot; - mondta egy amerikai üzletember, aki saját misztikus útját követte, és tudta hogyan kell nemesen és igazi hittel meghalni, amikor a Lusitania elsüllyedt.

A metaforikus kifejezések veszélye sokkal ismertebb, mint a szószerintieké. Amikor az elme tanulmányozásába fogunk, látni fogjuk, hogy mennyire a három betűből álló rövid kis ragnak egy anatómiai testrésszel való összekapcsolása a felelős annak a nagy részéért, ami szemléletünkben hibás. Amikor ui. arról beszélünk, hogy egy gondolat a fejemben van, öntudatlanul az elmét a koponya csontdobozába erőltetjük. Így a térnek bizonyos korlátozott dimenzióiba helyezzük, anélkül, hogy valaha is megvizsgáltuk volna, hogy az így helyezkedik-e el, vagy sem. Vizsgálatunk végén fel fogjuk fedezni, hogy ez egyáltalán nem tény, és hogy ez a veszélyes térbeli metafora félrevezet és megtéveszt bennünket.

A szokásos nyelv gondolkodás nélküli nyelv. Megtűri a logikátlanságokat, a kétértelműségeket, a valótlanságokat, illúziókat és tévedéseket. A szavaknak, állításoknak és definícióknak fontos szerepe van a filozófiai problémák megoldásában. Így pl. az átlagember nyugodtan azt mondja &quot;Látok egy fát&quot;. Ez a kijelentés tökéletesen rendben van a mindennapos használatra, de a filozófiaira nem elég. A tanulónak meg kell tanulnia, hogy így kérdezzen: &quot;Mi a pontos értelme annak az állításnak, hogy látok egy fát?&quot; A szó és mondat ilyen felboncolásával ahhoz a felbecsülhetetlen előnyhöz jut így, hogy el tudja majd választani a tényt az állítástól, és az igazságot a feltevéstől. Ez nem más, mint annak az örökös küzdelemnek a teljes fénybe való állítása, ami a biztos és a bizonytalan között zajlik. Valóban nem könnyű teljesítmény megállapítani biztosan, hogy mi az, amit tud és ismer, és mi az, amit nem, de rosszul mégis azt gondolja, hogy ismeri! Így biztosan haladhat előre, míg különben egy helyben áll, vagy éveket veszít azzal, hogy fantomokat kerget. Így az ember kivágja a feltételezett tudás önelégült fogalmait, mintegy darabokra vágva ezzel őket.

Az emberek az élettel szembeni egész magatartásukat öntudatlanul két-három szóban zárhatják be, amelyet könnyelműen mondanak ki. Az elmeműködés individuális folyamata a legrövidebb frázisban és a leghosszabb mondatban is feltárul. Mi a reakciónk a &quot;természetfölötti&quot; szóra? Egy pap jámboran fogja definiálni, egy szkeptikus viszont egészen másként. Így ugyanaz a szó bizonyosan zavaró definíciókat fog hozni. De bármilyen értelmet is társítsanak önkényesen a fent említett szóhoz, mindketten abban a hitben lesznek, hogy definícióhoz jutottak így, pedig csak egy gondolatot kaptak, amely nem más, mint a definíció személyes ideájára adott felelet. Ezért tévesen azt tételezik fel, hogy tényeket interpretálnak ezzel, holott csak saját, vagy mások képzeletét interpretálják e tényeket illetően.

Végül is, egy ember által adott definíció az univerzumról alkotott individuális elméletétől függ. A jelentés az elme teremtésévé válik! Így a személyes, eleve kialakult vélemény eleme - amelytől a filozófia tanulóját már előzőleg annyira óvtuk - arra törekszik, hogy ismét becsússzon a legkevésbé gyanított területekre is, e gondolat-elemek alkalmazásába és megértésébe, melyek a nyelvet alkotják.

Minden szónak ezért két jelentése van: egy külső jelentése, amely az objektív tény, vagy esemény a külső tapasztalatban, és egy belső jelentése, amely nem más, mint a tényről, vagy eseményről az elmében kialakított idea. A tény maga, és a róla való állítás mindig különbözik egymástól, és sohasem esnek egybe, akármit is csináljunk. Bármilyen jelentést is fűzzünk egy kifejezéshez, az sohasem fog teljesen megfelelni annak a dolognak, amelyre vonatkozik. Ez a jelentés ui. csak egy előnyben részesített absztrakció, amely a kifejezést technikai értelemben alkalmazza. Mindnyájan tudjuk, mit mondott Napóleon csapatainak a piramis-csata előtt, de senki nem ismeri azt a hangsúlyt és hangszínt, amellyel azt mondta, és azt az érzést, amit ez a beszéd a katonáiban keltett. Ezért pontosabbak lennénk, ha elismernénk, hogy tudunk valamit arról a híres buzdításáról, de nem ismerjük és soha nem is ismerhetjük meg a teljes eseményt magát.

A szavak azt mondják, ami képzeletünkben van, nem pedig azt, ami a tárgyban magában. A szavak inkább saját elképzelt definíciónkról beszélnek, nem pedig arról, ami valójában van. Következésképp az elővigyázatlanra újabb csapda vár, amivel szemben nagyon óvatosnak kell lennünk. Lehetetlen közvetlenül igazolni másnak, személyes tapasztalatára vonatkozó állítását is. Állítása igazát csak analóg és interferenciás alapon, vagyis közvetve lehet csak elfogadni. Bármit is mond nekünk, csak azt tehetjük, hogy elképzeljük e másiknak az elméjében levő ideát. Ezért amikor tévesen azt hisszük, hogy közvetlen megértésre jutottunk, és kettős igazolást nyertünk, tulajdonképp csak egy individuális elképzelésre tettünk szert. Amikor egy tárgyra ugyanazt az elnevezést használjuk, gyakran abban a tévedésben vagyunk, hogy azt hisszük: mindnyájan ugyanarra a tárgyra hivatkozunk. De nincs olyan tárgy, ami minden vonatkozásban, minden megfigyelő számára egyforma lenne. Az a hegy, amelyet látok, nem azonos azzal, amit egy másik ember lát, aki egy másik nézőpontról szemléli. Mégis mindkettőt ugyanazzal a megjelöléssel hívjuk! Legyünk őszinték magunkhoz ilyen esetekben, és valljuk be, hogy gyakran más személyektől eltérő mentális képek alakulnak ki bennünk, és mégis ugyanazt a címkét ragasztjuk ezekre az eltérő entitásokra.

Az az ember, aki szeretett barátja halálhírét hallja, válaszként egy kérdésre azt magyarázza, hogy milyen szomorú a történtek miatt. De az, aki hallgatja, csak egy felületes benyomást fog arról szerezni, hogy mit hall, de arról semmit, hogy a másik ember mit érez. Minthogy verbális kifejezőereje lehetséges hogy gyenge a másik ember esetében, ez a hozzávetőleges megértés még annál is tökéletlenebb lehet, mint ahogy egy másik esetben lett volna.

Végülis, a lényeges pont az, hogy van és kell lennie egy szakadéknak aközött, amit a gyászoló mond, és aközött, amit valójában érez.

Ez a szakadék rámutat arra a tényre, hogy a verbális kifejezés szükségszerűen töredékes és tökéletlen, vagyis nem szigorúan pontos.

A szó nem tudja kifejezni az egész ideát és gondolatot, csak valamit közöl róla, vagyis az egész értelemnek és jelentésnek csak kivonataként lehet fölfogni. Az a magabiztos önelégültség, amit gyakran érzünk, amikor azért beszélünk, hogy kifejezzük magunkat, megtévesztő valami. A sikeres kommunikáció ezt az érzést csak részben támogatja. Az asztal szó jelentése például az a mentális kép, amely valaki agyában a szó kiejtésekor keletkezik, vagy az egyedi tárgynak a gondolata, amelyhez a szó hallgatója leül étkezni?

Ha az utóbbi, akkor azzal a problémával találjuk szemben magunkat, hogy az az egyedi kép, amely a hallgatóban felbukkan, nagyban eltérhet attól az asztaltól, amelyre a szó kiejtője éppen akkor gondolt. Az övé lehet háromlábú, míg a másiké négylábú.

A nyelvi megállapodások nem megbízhatóak ezért. Ha pontosságra törekszünk, nyilvánvalóan a puszta szó, vagy a hangzása mögé kell mennünk. Világosan látnunk kell azt a tényleges kapcsolatot, ami a tárgy és a tárgy elnevezése közt fennáll. A tanult ember ingerlékenyen azt állítja, hogy tudja, hogy mit jelentenek a szavak, de valójában számtalanszor összetéveszti a nyelvtani pontosság alapos ismeretét és széles szókészletét a tényleges tudással, amit ez a nyelvszerkezet reprezentál. A szavak ui. nem tárgyak. Könnyű összekeverni az írott szót a tényleges dologgal, vagy elfelejteni, hogy a kimondott szó csak arról a tárgyról készített absztrakció, amelyet jelent. A legjobb esetben is egy szó csak a beszélő elméjében kialakult gondolatnak vagy érzésnek, eseménynek vagy tények a szelektív megközelítését közvetíti. Az ilyen hiba a szót olyan akadállyá változtatja, amely lehetetlenné teszi, hogy a tárgyról magáról helyes tudás alakulhasson ki.

A filozófia tanulójának ezért nagy gondot kell fordítania arra, hogy a szót elkülönítse a gondolattól, amely helyett áll, és hogy a gondolatot is elkülönítse a tárgytól, mely helyett áll. Csak akkor tudja észlelni pontosan, milyen értéke van számára a szónak. Meg kell vizsgálnia az egyedi szavakat és mondatszerkezeteket azáltal, hogy visszafordítja őket inkább tényleges, mint képzelt tárggyá. Világosan meg kell érteni a következőt: egy szó jelentése lehet tisztán verbális, vagyis semmi több, mint egy csomó más szó, vagy lehet teljesen nem verbális, azaz egy tényleges tárgy; és ha ez az utóbbi áll fenn, még egy további kérdés is felmerül, mégpedig az, hogy mennyire szimbolizálja a szó ezt a tárgyat. A leírt mondatok közölnek valamit egy tárgy egy részéről, de képtelenek az egészet közölni, mivel a mondatok szükségképp mindig kivonatok. Ezért nem szabad elítélni őket, hogy - mint minden más dolognak is - megvan a maguk korláta, és nem szabad tőlük csodát várni. De ugyanakkor azért nem kell a dolgokat még rosszabbá tenni azzal, hogy felületesek, lazák, bizonytalanok és nemtörődömök vagyunk amikor a gondolat-anyagot a nyelvi formába öntjük.

Szokásos, hogy a képzetlen laikusok többsége - amikor először találkoznak a jelentésnek ezekkel a problémáival - félredobja őket azzal, hogy különösebb figyelmet azért nem érdemelnek meg, mivel túl egyszerűek, hosszabb vizsgálatot pedig azért nem, mert túl triviálisak. De még a filozófia előrehaladottabb tanulói is gyakran eléggé türelmetlenek, amikor erre az újszerű keresztvizsgálatra kényszerülnek, ami egyszerű és ismerős mindennapi nyelvnek tűnik. A legjobb esetben is időpocsékolásnak képzelik, vagy határozott kellemetlenségnek. Nem tudnak sem kézzelfogható nyereséget, sem különleges érdeket látni az ilyen feladatban. Azt sem látják, hogy milyen kapcsolata van ennek a vizsgálatnak az igazság keresésével. Nem értik, mi köze van ennek a puszta szavakba való egész belemélyedésnek és foglalkozásnak a filozófiához. Vajon ez a feladat nem kizárólag csak egy filológusra tartozna?

Mindezekre az a válasz, hogy az ilyen szemantikus vizsgálatnak a teljes értelme csak e filozófiai tanulmánynak teljesebb feltárulásakor mutatkozik majd meg. Csak amikor ez a kutatás már meglehetősen előrehaladt, fogja a tanuló megfelelően észlelni saját maga, hogy e szemantikus vizsgálat fontosságát miért hangsúlyoztuk, tekintettel arra, hogy a legtöbb tanult és művelt ember azt tételezi fel magáról, hogy meglehetősen jól ismeri a szokásosan használt szavakat. Mindazonáltal azonban már e fejezetben is látni fogunk valamit e vizsgálat hasznosságát illetően.

A filozófus-jelölt, aki pszichológiailag már kellőképp felvértezte magát erre az expedícióra, a lét teljes kiterjedését saját tartományaként fogja majd tekinteni. Neki kell látnia, hogy annak az igazságnak a kedvéért, amit hall vagy olvas, valamint amit mond vagy lát vagy gondol, ill. amit mások gondolnak, és végül a körülötte és a benne levő világ igazsága miatt, kikutassa a felszín alattit, azaz az elmét. De valahonnan ki kell indulnia, és erre a legalkalmasabb a legközelebbi pont, amely azt jelöli, hogy a szavakkal kell kezdenie, mivel minden más tudását szavakba kell öntenie.

Vizsgálatát akkor azzal kezdi, hogy mentálisan olyan nyugtalanná, nyelvileg olyan bizonytalanná teszi magát, amennyire lehetséges! Bizonyos szellemidézést és leleplezést kell végrehajtania. A legtöbb ember, talán még az is mondható, hogy minden ember fantomokkal társalog és kísértetekkel foglalkozik, abban a csalóka hitben, hogy mindezek húsból-vérből álló valódi alakok. Röviden, az embernek fel kell ismernie, hogy szavakkal megfogalmazott gondolkodásában és beszédében mennyi a tiszta nonszensz, és mennyi az igazolható és valóságos tény, mennyi a puszta félreértés és mennyi az autentikus, megbízható interpretáció. Mennél jobban tisztázza mindezek jelentését saját maga számára, annál közelebb kerül az igazsághoz. Az egyértelműség ezért a hatásos filozófiai szókincs fontos alkotóeleme. A szavak önkényes alkalmazása a hétköznapi világban gyakran jelentéktelen dolog lehet, de ott, ahol az igazság közlése és vétele a kérdés, az embernek nagyon nagy gondot kell fordítania a szavak pontos jelentésének rögzítésére, nehogy félreértésre adhassanak alkalmat.

Az olvasó és az író közötti közös nyelvet alkotó, jól definiált kifejezés-gyűjteménytől mindkét fél számára remélhető, hogy haladás érhető majd el. Enélkül mindketten abba a régi kelepcébe eshetnek, hogy a filozófia teljes szerkezetét nem szilárd anyagból, hanem kétértelműségből építik fel.

Ezért, ha az ilyen verbális elemzést valaki pusztán fontoskodásnak véli, meglehetősen téved, mivel az az igazság bizonyításának fontos és lényeges eszközét képezi. Aki ezekre az előkészítő munkálatokra nem szán időt, arra ítéli magát, hogy a filozófia előcsarnokát se léphesse át. Sokan remélik, hogy ezt a fárasztó munkát elkerülhetik, és mégis megkapják majd a filozófia lassan érő gyümölcsét. Mennyire kevéssé tudják, hogy a verbális analízisben való tökéletes jártasság később segíteni fogja őket, hogy képesek legyenek a tetszetős érvek és fals feltevések ellenséges szárnyát megkerülni, és így kitisztítani az igazság felé haladó utat. A szavak ui. mondatokat alkotnak, a mondatok pedig az állítások egész rendszerét képezik, ez utóbbi pedig a gondolkodás teljes menetét alkotja. Ha a szavak maguk előre azt védelmezik, ami valójában fals, ki juthat az igazságra, ha ezeket más szavakkal összekeveri?

Ezért tudatlanul nem szabad azt gondolnunk, hogy az ilyen szemantikus vizsgálatokkal kapcsolatos problémák tisztán képzeletbeliek, és csak az értéktelen középkori viták területéhez tartoznak. E problémák megoldásának ui. megvan mind a gyakorlati, mind pedig a filozófiai alkalmazása, és olyan értéke, amelyet nem is gyanítanak azok, akik még soha nem hatoltak az ilyen kérdések mélyére.

A szavak és kifejezések kezelésében e filozófiai precizitás követelménye nem önkényes. Valójában ez a követelmény a terület kitisztítására vonatkozik, amelyen haladnunk és dolgoznunk kell, mivel a fals és félrevezető szemlélet megakadályozza az előrejutást. Azt a követelményt jelenti, hogy vizsgáljuk meg a szavakat, és vonjunk éles vonalat a tény és a valótlanság között, fedezzük fel az alattuk rejlő téves következtetéseket, és szüntessük meg az alaptalan és tudat alatti feltevéseket. Ezáltal figyelni és ellenőrizni fogjuk az eddig ellenőrizetlen kifejezéseket, amelyek az értelmetlen nonszensz felé vezettek.

Különös felfedezések az Igazsággal, Istennel és a Szellemmel kapcsolatban. A filozófia a megcáfolhatatlan igazság egész lét mögött rejlő értelmének és jelentésének a széles körű, átfogó keresése. A legtöbb ember, aki azonosítja magát egy egyedi vallás, kultusz vagy iskola doktrínájával, lusta módon olyan magatartást vesz magára, amely azt vallja, hogy e doktrínák jelentik az utolsó szót a bölcsességben. Olyan magatartás ez, amely gyakran a legtürelmetlenebbnek bizonyul az ellentmondással szemben. E magatartás tudat alatti belefoglalása ui. a következő: &quot;Én tudom, hogy ez igaz&quot;. De honnan tudják olyan biztosan, hogy amit tudunk, az igaz is, ha előzetesen nem vizsgálták meg analitikus és kritikus módon annak valódi alapjait; ha nem végezték el valamennyi hasonló, vagy ellentétes doktrína vizsgálatát, és mindenekelőtt, ha eddig még nem törekedtek arra, hogy kiderítsék az igazság megfelelő jelentését? Nem tudunk jobbat tenni - hogy a most lefektetett elvek filozófiai alkalmazásába bepillantást nyerjünk -, minthogy elkezdjük megvizsgálni azokat a jelentéseket, amelyeket néhány kortársunk adott az igazság szóval kapcsolatban.

Ne sajnáljuk a fáradságot megnézni, hogyan is informálnak bennünket a különböző források az igazságról. Az értelmező szótár szerint pl. az igazság: &quot;olyan, ami valódi vagy hiteles; valódi, igazi állítás; a megjelenés pontossága, a valódi magyarázat.&quot; Amikor a filozófusok írásaihoz fordulunk meghatározásaik kiderítésére, érdekes változatait látjuk magunk előtt mind az igazság elméleteinek, mind az igazságról vallott nézeteknek. A pragmatikus iskola és William James szerint pl. &quot;a valódi annak az elnevezése, ami hit útján jónak bizonyul&quot;. Azok, akik az összefüggés-elmélet hívei, azt vallják, hogy &quot;az igazság az, ami összhangban van a ténnyel, és a tényleges helyzetnek felel meg.&quot; A koherencia-elmélet harcosai azt mondják, hogy az igazság: ellent-mondásmentesség. Mások szerint az igazság szó további négyféleképp interpretálható. Elsőként olyannak vehető, ami ellenállás nélküli; másodszor olyannak, ami egy tényleges valóságot mutat; harmadszor olyannak, amely pusztán csak egy állítás erről a tényleges valóságról, és végül negyedszer: egy korrekt összefüggést jelölhet, amely két dolog, két személy vagy két egység, mint pl. 3 + 2 = 5 között fennáll.

Ebből az egymással is ellentétben levő definíciók egyvelegéből láthatjuk, hogy a kifejezés olyan változékony, hogy szigorúan véve nem jobb, mint egy furcsa zsargon, és hogy az a közhit, hogy mindenki ismeri a jelentését, nem más, mint téves feltételezés. A mellékértelmekben levő különbségek olyan nagyok, hogy nem jöhet létre egyértelmű érzékelés. A világ mégis szószátyár módon alkalmazza az &quot;igazság&quot; szót és azt hiszi, hogy jelentését megfelelően ismeri és érti. Ez az a pont, ahol a világ nyilvánvalóan önmagát csalja. Az átlagember hamar áldozatul esik e rövid szó megtévesztő egyszerűségének, és nem is álmodja, hogy ez nem más, mint kiindulópont a filozófiai megértés versenyében. Ennek az embernek a számára azonban ez nem a kiinduló, hanem a befejező pontot jelenti!

A világban a legnehezebb dolog az igazságot elérni, a legkönnyebb pedig az igazság árnyékképét. Ez az, amiért mindenki azt képzeli, hogy ismeri az igazságot. A filozófia szótárában ennek a szónak a legfontosabb helyet kellene kijelölni, ahogy India legjobb szövegeiben találjuk; a Nyugat azonban még fix definíciót sem képes találni rá, amelyben gondolkodói egyetérthetnének. Általában nem nagyon törték magukat azon, hogy az igazság definíciójával behatóbban foglalkozzanak, bár tisztában vannak annak az általános elvnek a fontosságával, hogy fogalmaikat és kifejezésüket definiálni kell. Az a közös nézetük azonban, hogy a végső igazság természetét nem lehet meghatározni, és ezért szükségtelen kísérlet a megismerhetetlent definiálni. Ha azonban a filozófia teljesíteni akarja hivatásos célját és szándékát, az Egész értelmének, azaz az Egész igazságának a kiderítését, mi más lehetne akkor a filozófia írójának és olvasójának a sorsa, mint az, hogy sötét verembe essen, amikor ez a legfontosabb szó kitér a megcáfolhatatlan definíció elől? Az a néhány azonban, aki megkísérelte megoldani a feladatot, olyan szemérmetlenül különböző megjelölést ajánl fel, hogy világos: a gondosan kidolgozott nyelvi megjelenítésben pusztán saját véleményüket nyújtják. A jelenlegi összes definíciónak megvan a maga gyengesége és nyugodtan eldobható.

Arra a megdöbbentő következtetésre jutunk így, hogy az igazság keresésében használt legfontosabb szavak jelentése nem rögzített és nem egyértelmű, hanem interpretálásukhoz viszonyítva relatívak. Az ilyen felismerés teszi lehetővé annak a magyarázatát, hogy Buddha miért hallgatott, amikor valaki a Nirvánáról faggatta, és úgyszintén Jézus, amikor Pilátus az Igazság természetéről kérdezte. Bármilyen választ is adtak volna ui., az elkerülhetetlenül más jelentést és értelmet indukált volna a kérdező elméjében, mint ami az ő elméjükben volt. E rejtélyes hallgatásuk teljes magyarázata azonban a tanfolyam legelőrehaladottabb részéhez tartozik.

Feltehető talán az a kérdés, hogy miért olyan fontos az igazság univerzálisan elfogadható és megcáfolhatatlan definíciójára jutni, mielőtt ténylegesen elérkeznénk magához az igazsághoz? A felelet erre az, hogy a kutatóhoz hasonlóan, aki ismeretlen kontinensen utazik, nekünk is szükségünk van vezetőre, ami haladásunkat irányítja, legyen ez akár egy élő személy, vagy egy iránytű. Az igazság megbízható definíciója biztosíthatja a helyes irányt a keresők erőfeszítésére, azáltal, hogy megmutatja nekik azt az utat, amelyet követniük kell. Figyelmezteti őket, mint az iránytű, ha téves irányt vennének, és bátorítja, ha a helyes irányban haladnak. A szellemi égen sarkcsillaghoz hasonlóan világít, így az embernek nem kell haszontalan spekulációkban elvesznie, vagy képzelettel teli elméletek között hiába bukdácsolnia. De ez még nem minden. Segíti őket abban is, hogy megakadályozza, nehogy abba az öncsalásba essenek, hogy elfogadjanak egy &quot;igazságot&quot; pusztán azért, mivel ízlésüknek megfelel. Olyan szemléletbeli biztonságot ad, amellyel nem rendelkeznek azok, akik nem tudják, hogy amiben hisznek igazság-e, vagy sem és akik ezért hajlamosak arra, hogy megváltoztassák a véleményüket.

A következőkben egy további példán is látni fogjuk a verbális analízis filozófiai értékét. Hány ember van elkábítva vagy fél az Isten szó puszta hallatára, és így lehetetlenné téve azt, hogy személytelen vizsgálatot és nyugodt bizonyítást tegyen mindazzal kapcsolatban, amit ez a szó magában foglal. Ez a szó embermillióknak ad mágikus vigasztalást, de az igazság keresőjének óh! nem adhat vigaszt, míg meg nem vizsgálta elsősorban a gondolatot magát és nem a szót. Mivel a társadalom ezt a szót századokon át folyamatosan használta, felszínes elmék azt tételezték fel, hogy ennek a szónak ezért &quot;valami&quot;-nek kell lennie, ami az emberi tapasztalaton belül létezik, ami van. A tanulónak azonban először pszichológiailag kell elemezni, amit tettek. A vizsgálat alapjáról kell ui. kiindulnia, amely dogmamentes lesz, mégis gyümölcsöző és hasznos a megértés növelésére, különben puszta szószaporítást végez, ha nem így tesz. Ennek a kiindulópontnak ebben a tanulmányban pontos definíciónak kell lennie. A tanuló nincs abban a szerencsés helyzetben, mint azok a szószátyár papok és okos teológusok, akik olyan bizalmassággal és olyan biztonsággal beszélnek az Istenről, hogy azt a benyomást keltsék, miszerint kétségtelenül ott voltak, amikor Isten a világot teremtette, vagy legalábbis úgy, mintha - Matthew Arnold szavaival élve - &quot;az Isten a következő utcában élő személy lenne&quot;.

Az első dolog, amit így a tanuló felfedez az lesz, hogy ezt az ötbetűs szót nagyon különböző módon lehet érteni. Amint a szóhoz járuló jámbor asszociációk csoportját átkutatja, hamarosan felfedezi, hogy a szó mögött jelentős nézetbeli különbséget talál a szót alkalmazó egyes embereknél, bár a szó hangzása mindegyiknél ugyanaz. A szó jelenthet egy személyes és egy személytelen lényt, a Természet törvényének absztrakt összességét vagy egy individuális egyedi létet, egy darab faragott fa vagy mintázott fém totemet. Egy primitív ember elméjében a szó pusztán animisztikus fogalom, míg Lord Haldan elméjében egy absztrakt és abszolút fogalmat jelölt. A tanulónak nem szabad a vizsgálatát csak a közvetlen környezetére, országára vagy saját embercsoportjára korlátoznia, mivel az egész és teljes élet igazsága után kutat, ezért az egész világ erről alkotott fogalmát össze kell gyűjtenie és hasonlítania. Akkor látni fogja, hogy vannak faji istenek, mint pl. Jehova, törzsi istenek sokan, az univerzum személyes uralkodói, mint pl. Visnu, és minden forma nélküli személytelen, univerzális lelkek; és azt is felfedezi, hogy a primitív elme teljesen másfajta Istenséget imád, mint az érett elme.

Ez a kísérlete, hogy a szó felszíne alá hatoljon és rögzítse a teljes jelentését, olyan fáradságos feladat elé állítja, ami véget nem érő, és alapjában véve nem is fontos. Tegyen ui. azt, amit akar, mégis képtelen lesz teljesen feltárni, hogy e megnyerően rövid szó pontosan mit is jelent. E szó igen fogékony különböző különleges kiértékelésre. Valószínűleg minden más szónál jóval ködösebb jelentésbe burkolózik. A tanuló felfedezheti, hogy az emberek - a Fidzsi szigetek egyszerű bennszülöttjétől kezdve az egyetemet végzett, képzett elméig - milyen jelentést képzelnek, hisznek, remélnek, feltételeznek stb. ehhez a szóhoz, de egyetlenegy személyt sem talál, aki valójában tudja, hogy mit jelent. A zavaró következménye ennek az, hogy az így létrejövő definíciók ellentmondanak egymásnak. Az &quot;Isten&quot; szóhoz adott definíciók különbözősége - még a tanult emberek körében mutatkozó különbség is - valóban botrányos. Kevés szellemi isten hasonló. Mivel kényszerítve vagyunk, hogy gondolkodásunk legfontosabb elemeként szavakat alkalmazzunk, mivel a jelentésnek először szó formába kell folynia, mielőtt azt az elme megfelelő módon birtokolná, ezért az Istenről beszélő vegyes sokaság valójában nem is tudja miről beszél, mivel nem tudja a szó precíz jelentését. És nemcsak ők nem tudják, hogy miről beszélnek, hanem azok, akik hallgatják, valójában szintén nem értik őket. A hallgatók elméjében megfogalmazott fogalmak ui. valószínűleg különböznek azoktól, amik a beszélők elméjében alakultak ki. Valójában mindnyájan személyes feltevésüket tárgyiasítják a szóban, és ezen keresztül az őket körülvevő világban.

A filozófia tanulójának nem szabad ellenállás nélkül alárendelnie magát az ilyen rendkívüli helyzetnek. Éberen őrködnie kell, és fertőtlenítő védőszereket kell szednie e szellemi egészségét veszélyeztető komoly veszélyek elhárítására. Érdek nélküli, személytelen gondolkodás vizsgálatát kell alkalmaznia minden esetben, amikor az Istenről biztos kijelentéseket hall vagy olvas. Ezt nem úgy kell végrehajtania, hogy a &quot;mi az Isten jelentése?&quot; kérdésre felnyitja a szótárt a feleletért. Tudnia kell, hogy valamennyi szótár puszta kísérlet arra, hogy a jelentéseket stabilizálják, és rendeltetésüket és céljukat soha nem sikerül teljesen elérni, mivel a különböző szótárak különböző jelentéseket közölnek, és e szótárak végül is nem mások, mint összeállításuk idején meglevő kiértékelési szemlélet és vélemény mutatói: tekintélyük és mindenhatóságuk tehát nem abszolút. A vizsgálatot csak úgy tudja elvégezni, ha a kérdést így teszi fel &quot;mit gondolok, mit érzek magamban, amikor ezt a szót használom? Mit mond a világ és az élet tapasztalta, ami az Isten fogalmára vonatkozik?&quot;

Így, ha mélyen megvizsgáljuk &quot;a jelentés jelentését&quot;, azt találjuk, hogy ez nem más, mint az elmében levő idea, egy gondolat, vagy egy képzet. És mivel csak szellemi léttel rendelkezik, sohasem lehet összehasonlítani az egyik ember elméjében levő ideát egy másik emberével. Két külső tárgy, mint pl. két ceruza könnyen egymás mellé tehető és összehasonlítható, de nem két ilyen belső idea. Következésképp a szó minden egyes hallgatója és olvasója csak azt tudja és fogja is képzelni, amit jelentésként előnyben részesít. A pontos közlés és a vétel ezért meghiúsul. Az ilyen meghiúsulás csak úgy hárítható el, ha elővigyázatosabban gondos vizsgálatot végzünk, és előzetes definíciót alkotunk. Amikor a tanuló nemcsak megértette, hogyan mérje föl a szavak értékét, hanem azt is, hogy hogyan becsülje fel a jelentés jelentését, akkor elérkezett az idő, amikor remélheti, hogy felfedezi, hogy az Isten valójában mi is - annak ellenében, melyet a többi ember pusztán csak képzel Róla -, de ennek előtte soha! Erre a felfedezésre nem azonnal jut, hanem csak akkor, amikor már filozófiai keresése végére érkezett, de ezután a nem valódi istenek faragott képei nem tévesztik meg többé.

Egy másik hasonló szó, amely szintén nagy szerepet játszott az emberek tőrbecsalásában, hogy fals vagy csak ködös fogalmakat alakítsanak ki: a szellemi (spirituális). Diktátorok is használták életszemléletük jellemzésére, de használták az ellenfeleik is! Van valami ironikus abban, ahogy a diktátorok és a demokraták egymást vádolták azzal, hogy materialisták, és nem szellemiek. E szóval kapcsolatban sok zavar van a politikusok fogalmi körében is, de a vallás és a miszticizmus területén még jóval több. Hallunk &quot;szellemi&quot; tapasztalatokról, amelyek az analitikai vizsgálat során kiderülnek, hogy nem mások, mint csodálatos érzelmi ingerlések, vagy extrém képzeletbeli repülések, vagy a nagyfokú béke csodálatos érzései, vagy testetlen lények víziói stb. Sok lehetséges magyarázat létezhet tehát. Végül, ha azt mondjuk, hogy bizonyos ember nagyon szellemi, valaki azt gondolhatja, ez azt jelenti, hogy jellemben nemes, egy másik viszont azt, hogy csendes temperamentumú, a harmadik azt, hogy ez az ember biztosan magányban, aszketikus életet él, a negyedik erősen vallásosnak véli, míg az ötödik azt, hogy a tudatnak olyan rejtélyes állapotában él, ami közönséges halandók számára ismeretlen stb. Így minden definíció különbözik egyik a másikától.

Vizsgáljuk most meg mélyebben e szó jelentését. Bármilyen legyen is valakinek a szellemi tapasztalata vagy tudata, e vizsgálatból kiderül, hogy az elme az, ami erről tudósít, és lehetővé teszi, hogy észlelje életében. Csak az elme tudatosíthat bármit is bennünk - legyen az akár csak egy apró virág vagy egy hatalmas Isten - azáltal, hogy a róla való gondolatot megalkotja. Ezért bármit is ismerjünk, bármilyen módon, azt végül is mint gondolatot ismerjük. Ezen univerzális törvény alól a szellemi tapasztalatok és szellemi tudatosságok sem kivételek. Valójában ezek sem mások, mint gondolatok, bármennyire is szokatlanok legyenek is jellegüket tekintve. Ezért nincs különbség a szellemi és a mentális szó között. Minden tudatos élet gondolat-élet. A legszellemibb ember éppen annyira gondolatokban él, mint a legmaterialistább.

Most már megérthetjük nemcsak azt, hogy az emberek miért nem alakítanak ki tiszta és következetes fogalmat a &quot;szellemi&quot; szó jelentéséről, hanem azt is, hogy miért nem alakíthatnak ki soha egyet. Az összes, amire képesek az, hogy tudat alatt olyan jelentést alkotnak maguknak, ami személyes ízlésüknek és vérmérsékletüknek megfelel. A filozófus azonban nem engedheti meg, hogy személyes érzései uralják, és mélyebb gondolkodással igyekszik fényt deríteni a szó használatára, és így elérni, hogy fényt derítsen arra, amiről beszél.

A tény fogalma. A negyedik nyelvi ellenség, amelynek gondolkodás nélküli elfogadása ellen a filozófia tanulójának harcolni kell, nehogy téves illúzióba csalja, a tény. Az igazság filozófiája ui. azzal büszkélkedhetik, hogy inkább a tényeken, mint a hiten alapszik. De mi is egy tény? Itt van megint egy szó, aminek a jelentését a mindennapi használatban általában magától értetődőnek veszik, de már a legkisebb analitikai vizsgálattal kiderül, hogy hitszegő módon számtalan más árnyalatba változtathatja a színét. Ha az ember ezek közül önkényesen már az első változatokat elfogadja, mivel a további vizsgálat túl fáradságosnak látszik, hogyan remélheti akkor, hogy tudása valóban tényeken alapszik majd?

Tegyük fel pl., hogy egy fiú alkonyatban hazafelé tartva, az út mentén összecsavarodott kígyót lát feküdni. Elkezd szaladni, de találkozik egy szemben jövővel, és kötelességének érzi, hogy a kígyóveszély tényéről felvilágosítsa. Történetesen másnap megint találkoznak, és a második ember közli a fiúval, hogy nem rettent meg, hanem továbbhaladt, és az említett helyen legnagyobb meglepetésére nem egy kígyót talált, hanem egy kígyóhoz hasonló kötéldarabot. Az alkonyati fényben látszott csak kígyónak. Most felvetődik a kérdés: ténynek könyvelhető-e el, hogy a fiú egy kígyót látott? A feleletnek igennek kell lenni. És ugyanúgy tény volt-e az is, hogy a látott tárgy valóban egy kötél volt? Erre megint igen a felelet. De tegyük fel, hogy a fiú nem találkozott másnap a másik emberrel. Határozottan és erősen nem azt állította volna-e a fiú, hogy tény volt, hogy kígyót látott, éppen úgy ahogy most a másik ember állítaná erősen, hogy a &quot;tény&quot; az, hogy a fiú sohasem látott egyáltalán kígyót?

A gondolkodó ember számára világossá válik, hogy óvatosabbnak kell lennie e fogalmat illetően. Ha a tény olyan valami, amit az öt érzékszerv közöl, előfordulhat, hogy ezek megcsalnak bennünket, és helytelenül gondoljuk csak ténynek. Ebben az esetben az embernek a tény szót is arra a listára kell sorolnia, amelynek a kritika nélküli alkalmazását gyanakvással kell szemlélnie. Ha ahelyett, hogy &quot;láttam egy kígyót&quot; azt mondaná &quot;Láttam valamit, ami nagyon hasonló volt egy kígyóhoz&quot;, kevesebb lehetőség adódna arra, hogy mind önmagát, mind pedig másokat olyan könnyen megtévesszen.

Ez azonban csak a legegyszerűbb nehézség, ami e szó elfogadásával kapcsolatban fölmerül. A tudományos korszak előtti szavak, és a mind térben, mind időben távoli fogalmak még ma is áthatják, átjárják nyelvünket, és ténylegesen félrevezethetik az embert, mivel amiről tájékoztatnak bennünket, csak egy része lehet annak, amelyet a jelenlegi tudás már nagyobb mértékben és teljesebben lát. Korunk eredményei korábbi korszakokban nem lettek volna elérhetők, mivel nem álltak még rendelkezésre azok a nagyszerű műszerek és eszközök, amelyek feltalálása nagymértékben elősegíti érzékszerveink működését ott, ahol korábban nem tudtak olyan finom felbontóképességgel működni. Így pl., a mikroszkóp, a teleszkóp és a spektroszkóp, az érzékeny fotográfiai lemez és a fotoelektromos cella olyan vizuális vizsgálatot tesznek lehetővé, amelyet az emberi szem nélkülük nem tudna különben elvégezni.

A mikroszkóp pl. új világot tár szemünk elé: a tiszta vízben parányi élőlények sokaságát látjuk nyüzsögni; a borotvapenge éléről, amelyet korábban annyira élesnek hittünk, kiderül, hogy behorpadásokkal van tele. Világossá válik, hogy amit eddig az érzékszerveinkkel láttunk és észleltünk, az csak szánalmas, töredékes látása annak, ami még láthatatlan volt. Néhány évszázaddal ezelőtt mindenki azt gondolta, hogy az érzékszervek közvetítette első benyomások tényekre vonatkoznak, a mai modern tudomány szerint azonban csak a későbbi behatóbb tapasztalatok és benyomások utalnak a tényekre. E kétféle megfigyelés úgy látszik, hogy ellentmond egymásnak, vagy meghamisítják egymást. Mégis, még ma is milliók gondolják úgy, hogy már az egyszerűbb megfigyelések tényeket szolgáltatnak.

Még mindig a régi primitív terminusokat alkalmazzuk az ilyen jelenségekre, bár már kiderült, hogy technikailag pontatlanok és félrevezetők. Agyunk még mindig olyan fogalmakat használ, ahogyan azokat a puszta érzékszervek jelölték. Beszédünkben olyan verbális kifejezések vannak még, amelyek ezeken a téves fogalmakon alapszanak. A nyelv a tudás uszályában kullog, messze lemaradva tőle. Hogyan remélhetik valaha is azok, akik elővigyázatlanul használják a gondolkodásnak, megértésnek és a közlésnek az ilyen közegét, hogy az az élet végső igazságát hozza majd elérhető közelségbe hozzájuk?

Mi az értelme és jelentése ez utóbbi vizsgálatunk állításainak és kijelentéseinek? Az, hogy az emberek könnyen saját elképzelésüket olvassák bele a tény szóba. Ha az anyagot tudományosan vizsgáljuk, azt látjuk, hogy minden anyagi tárgy forgó elektronokból épül fel. Az írógép, melyen gépelünk, folyamatosan létezőnek és állandónak tűnik érzékszerveink előtt, a modern laboratóriumi vizsgálatok fényében azonban kiderülne, hogy lényegében - mint minden anyag - energiahullámra vezethető vissza. Sőt a tudomány - mivel nem sikerült megtalálni a végső szubsztanciát -, a tárgy helyébe az eseményt vezette be, így a szóban forgó írógép tulajdonképp időben és térben folyó események komplexuma, amelyek állandóan változnak és rohamosan ismétlődnek. Az írógép, mint egy tér-idő tény, az idő egymás után következő pillanataiban sohasem lesz azonos. Ameddig az ember az írógép gyakorlati vonatkozásait tekinti, vagyis írni akar rajta, természetesen az előbbi megfontolásoknak nincs sok jelentősége. De ha tudományosan vizsgáljuk a kérdést, mert az írógép lényegét illető igazságra vagyunk pl. kíváncsiak, akkor az elmondottak már nagyon is lényegesek és fontosak. Ekkor ui. hibás és félrevezető lenne, ha az írógép szót ugyanúgy értelmeznénk és definiálnánk, mint ahogy a gyakorlati álláspontból tettük. Ha makacsul és szolgai módon a régi, tudomány előtti definícióhoz ragaszkodnánk, világos, hogy soha sem jutnánk a tudományos igazságra, hanem hagynánk, hogy öt érzékszervünk becsapjon, a szó maga pedig, hogy megvesztegessen bennünket. Ha az ember ragaszkodik ahhoz, hogy a tény szót úgy tekintse, hogy csak azt a felszínes tartalmat tulajdonítsa neki, ahogy azt az átlagember általában teszi - vagyis az anyagot durva értelemben tekinti, azt amiről érzékszerveivel tudomást vesz -, akkor a gondolkodásnak azon a szintjén marad, amely megakadályozza az igazság megszerzését.

De ez még nem minden. Ha az ember képes lenne több ezer éven keresztül megfigyelni a fokozatos rozsdásodás és a tényleges bomlás folyamatát, melyen ez az írógép átmegy, látná hogyan válna porrá, és tűnne el teljesen. Valami más &quot;anyaggá&quot; alakulna át. Egy teljesen más formában folytatná valahogy a létét tovább. E végső létezés természetének vizsgálata már túlnő a tudományon, és a filozófia tárgykörébe tartozik, amely aztán feltárja a &quot;tény&quot; jelentésének korábban nem is sejtett változatát, amelyet a tanuló kellő időben meg fog ismerni, és amely jelenleg túl van a szaktudós látókörén.

A filozófia tehát nem elégszik meg a pillanatnyi tény ismeretével: az állandó tényt is ismerni akarja, ha ilyen egyáltalán létezik. Ezért a filozófus számára nem sok haszna van annak a ténynek, amelyet olyan valaki állít, aki maga sohasem törekedett, hogy megismerje, mi is jelenti egy tény jellegzetességeit és próbáit. Ha hatásosan a végső igazságra akarna jutni, valóban vissza kell fordítania a mindennapi terminológia néhány részét. Nem alkalmazhatja megkülönböztetés nélkül - anélkül, hogy a modern tudományt megcsonkítaná - még az ilyen tudomány előtti kifejezést sem, mint a &quot;tény&quot;, mivel ez a szó egyike azoknak a mindennapi használat területéről kölcsönzött és meggondolás nélkül alkalmazott szavaknak, amelyek megakadályozhatják, hogy helyesen tudjon gondolkozni, mivel ezek jelentését a helytelen és téves közhasználat erősen elhomályosította. Ez még inkább fontossá válik, ha az ember még följebb emelkedik a tudomány szintjétől, és a filozófiai interpretáció még ritkább levegőjű területére érkezik. A szókincs ilyen korrekciója a gondolkodás korrekciójához vezet, mivel a kettő egymástól elválaszthatatlan. A szavaknak ez a kétértelműsége az oka a régi idők fél-megértésének, a gondolkodás korai szintjén tapasztalható primitív félreértéseknek, téves gondolkodásnak, amelyektől meg kell őket tisztítani, ha a mindennapi gyakorlati céloknál magasabb szinten akarjuk alkalmazni. A nyelv össze van kapcsolva a tudással, és logikailag vele együtt kell fejlődnie, nem pedig messze utána kullognia.

E négy szó: igazság, Isten, szellemi és tény vizsgálatával tehát kiderítettük azokat az ellentmondásos definíciókat, amelyet különböző használatban adhatnak hozzájuk. Minden meggondolás nélkül használják őket; az utca embere, aki sohasem gondolkodott el jelentésükön, vagy rajta kívül még sokan mások, akik képtelenek is lettek volna arra, hogy ezen elgondolkodjanak, sőt még a misztikusok is, akik azt hiszik, hogy eksztatikus tapasztaltaik feljogosítják őket arra, hogy ezekkel kapcsolatban a végső szót kimondják. Honnan van meg mindezeknek az embereknek ez a magabiztossága, ha sohasem vették maguknak a fáradságot, hogy kiderítsék: mi az, ami megfelel a szavaiknak? Szavaik homályossága azonban kényelmes menedéket nyújt nekik, amely megvédi őket a kellemetlen kérdésektől és a hirtelen kételyektől. A tanulónak azonban nem szabad ilyen gyengeséget megengednie.

A vizsgálat azt is megmutatta, hogy mennyire fontos a szó-gondolatok határozott definíciójára jutni, amelyek iránytűként működve kivezetnek mindebből az összezavarodottságból, és kijelölik a helyes irányt a keresésben. Ez a törekvés az - hogy szemantikus megértésre jusson -, amelyet a tanulónak mostantól kezdve következetesen meg kell valósítania, és más hasonló szavak felmerülésénél is végre kell hajtania. Őrizkednie kell, hogy olyan szavakat használjon, amelyek érzelmi kielégülést eredményeznek, de intellektuális megvilágosodást nem; óvakodnia kell az ősi előítéletekkel és megrögzött szokásokkal terhelt kifejezésektől, amelyek semmi ténylegest nem határoznak meg. Fel kell ismernie, hogy a felszínesen használt nyelv zsarnoksága alól való felszabadítása egyben azt jelenti, hogy elméje is megszabadul a tudatlanság és a félreértés terhétől. Védekeznie kell a téves elméletektől, amelyek nem igazolt tényeken, hanem pusztán csak a verbális szerkezetek fikcióin alapszanak.

Ennek a fejezetnek nem az a célja, hogy felvesse és analizálja az összes, a vallási misztikus, a filozófiai és a mindennapi szavakban kifejezett fő ideákat. A menet közben felmerülő szavakat, mint pl. értelem, ész, valóság, létezik, elme stb. akkor és ott fogjuk definiálni, amikor és ahol a gondolkodás iskolázását nagymértékben lehet elősegíteni. E fejezetnek az a fő célja, hogy előkészítse az olvasó elméjét, hogyan foglalkozzon pontosan és megfelelően a felmerülő verbális problémákkal, és megmagyarázza a mostantól kezdve követendő általános elvet. A filozófiai problémák első nehézsége abban van, hogy ezek valódi természete rendszerint rejtve van azok előtt, akik a megoldásukat keresik, mivel a nyelvi formák, amelyben ezek a problémák ki vannak fejezve, az ismert és ismeretlen folyamatok hosszú sorának a végén állnak. Az analízis segít napvilágra hozni, hogy mi foglaltatik bennük.

A keresőnek tehát nemcsak most, hanem tanulmánya minden további fokozatán alkalmaznia kell a verbális analízis módszerét. Ezért meg kell tanulnia, hogyan alakítson ki magában egy speciális intellektuális jellemvonást. Az első fejezetben szintén ehhez hasonlót kértünk tőle, amely a filozófiai vizsgálathoz nélkülözhetetlen, így e két fejezet meglehetősen kiegészíti egymást. Ennek az erőfeszítésnek az lesz a következménye, hogy fokozatosan megszabadul azoktól a tévedésektől, amelyek gyakran kísértenek nagyon sok vallásos, misztikus és metafizikus embert, azt gondolván, hogy valami igazán újat tanultak, míg amit ténylegesen tanultak, az nem más, mint hangzatos szavak. Rájön, hogy különösen óvakodnia kell azoktól a határozatlan jelentésektől és azoktól az érzelmes szavaktól, amelyek legteljesebb értelműeknek tűnnek, a valóságban pedig teljesen értelmetlenek. Politikusok, szónokok és demagógok különösen szeretnek dagályos szavakat, jelszavakat és frázisokat alkalmazni, amelyekből áradnak a túlzott állítások, ugyanakkor abszolút semmi lényegeset nem jelentenek, és amelyeknek az a céljuk, hogy erős érzelmeket keltsenek vagy az, hogy eltakarják a kellemetlen tényeket, és mindezt meg is teszik!

E szavaknak varázslatos bűbájuk van, hipnotikus hatásuk, amely a jelentés látszatát adja nekik, de ugyanekkor eltakarja ürességüket. Amikor az ember határozottan megvizsgálja az ilyen mondatokat, látja, hogy a tudást csak színlelik, valójában azonban semmi közük sincs hozzá.

Az értelmetlen szavak használata még az elismerten intelligens embert is megtévesztheti és azt hiteti el vele, hogy adott tényeket és tárgyilagos adatokat vizsgál, a valóságban pedig csak saját hallucinációit vizsgálja, amelytől nem tud szabadulni, mint a légy a pók hálójából. A legtöbb ember abban a tévedésben van, hogy minden szó szükségképp egy nem verbális dolgot jelöl. De ténylegesen egyáltalán semmi sem lehet a felszíne mögött. Annak a nézetnek a téves volta, hogy minden szónak szükségképp jelentéssel kell bírnia, jól látszik a következő frázisokban: &quot;egy meddő asszony fia&quot; és &quot;virágok az égen&quot;, amelyek nevetséges volta még egy kisdiák előtt is nyilvánvaló, de egy filozófus számára sok ezekhez hasonló kifejezés éppen olyan nevetséges, amelyek viszont még széles körű használatban vannak.

E kritika alapja az, hogy senkinek sem szabadna azoknak a dolgoknak az igazságáról beszélnie, amelynek a létét soha nem igazolta és soha nem is fogja igazolni. Ha ilyen esetben beszél róla, annyit jelent, hogy képzelődő, és ezért elszakad a szigorú tény kijelölte egyenes úttól. Nem szabadna megengednünk, hogy egy szóval kapcsolatban abba a téves hitbe süllyesszük magunkat, hogy tényekkel, tapasztalatokkal foglalkozunk, amikor a valóságban semmi ilyenről nincs szó.

Ezért - amikor a legtöbb propagandista és szószóló állításaival állunk szemben - minden esetben ezt kell kérdeznünk: &quot;Ez a szó jelent-e valami valóst vagy csak képzeletbelit?&quot; Amikor egy szó az elképzelhetetlent helyettesíti, hamarosan annyira elvakítja az ember ítéletét, hogy a nem létezőt is elfogadja. Így jön létre az álkiértékelés, egyik értelmetlen kifejezést a másik után dobva ki magából, és körben mozogva visszatér az eredeti szóhoz, anélkül, hogy útja során valódi jelentésmagyarázatot szolgáltatott volna. Csodálatos verbális világ épül így fel, amelyben az ezt megalkotók boldogan élnek ezekután örökké! Az emberek mindenütt téves nézeteket fogadnak be azon a javíthatatlan szokásukon keresztül, hogy aminek neve van, annak jelentése is kell, hogy legyen, és azon a tradicionális tendencián keresztül, hogy az üres szavakat lényegbevágó valóságoknak hiszik. Ezért szükség van az állítások és kijelentések megvizsgálására, hogy vajon valóban hordoznak-e elgondolhatót, vagy csak áljelentéssel rendelkeznek, szimbólumok sorával és semmi lényegessel, ami a tapasztalatban ténylegesen megfelelne nekik. Röviden, szükséges arra jutni, ami valóban ismert; szükséges felfedni azt, ami csak feltételezés; és szükséges megvilágítani, megmagyarázni, mit is teszünk akkor, amikor egy dologról azt halljuk, hogy igazi.

A filozófia tanulójának nincs más választása, mint az, hogy semmilyen szóban ne bízzon, amely nem egy határozott és univerzális személyes tapasztalaton belül jelöl egy egyedi dolgot. Kételkednie kell a verbális bálványokban, melyeket a régi vagy a jelenlegi tradíció állítottak föl. Félre kell vetnie azt a hitet, hogy egy szó léte szükségszerűen egy dolog, vagy egy idea létét jelenti, amelyet ez a szó jelöl. Akkor legnagyobb meglepetésére felfedezi, hogy feltételezett léte egyáltalán nem lét! Természetesen, ha az ilyen szó nem is jelent semmilyen létező tárgyat, ahogy azt feltételezte róla, jelölhet mégis valamit, mégpedig annak a személynek az érzését, aki kimondta, és azt a másik érzést, amely ennek hatására a hallgatóban alakult ki.

Annak az anyagnak a megkeresésére kell törekednie, mely a nyelv színfala mögött van, arra, hogy a &quot;jelentés jelentésére&quot; jusson. Mielőtt a &quot;Milyen a körülöttem levő világ természete?&quot; kérdést föltenné, először a &quot;Mi a jellemző erre a kifejezésre, a világ természete?&quot; kérdést kell feltennie. Meg kell tanulnia, hogyan kell a helyes kérdést föltennie, ha a korrekt feleletet akarja biztosítani. A XVIII. sz-i kémikusok a flogiszton-elmélet valótlanságának kelepcéjébe estek, mivel így tették föl a kérdést: &quot;Milyen speciális anyag van az égés folyamatában?&quot;, ahelyett hogy így kérdeztek volna &quot;Milyen folyamat az égés?&quot;. A nyelvnek kell a filozófiához illeszkednie, nem pedig fordítva. A jelentés nélküli szavakat sajnálkozás nélkül el kell vetni, azokat pedig, amelyek téves értelműek, szigorúan ki kell javítani. A kétértelmű szavakat teljesen tisztázni kell. Azokat a szavakat, amelyek színleg tényt hordoznak, a valóságban azonban csak képzeletet, fel kell tárni a maguk valóságában. Az összes ilyen szó béklyóban tartja a tapasztalatlan, kezdő filozófust, és korlátozza a vizsgálódás terét mindaddig, amíg szét nem választja jelentésük fogalmi valóságát a tényleges valóságtól; a képzeletbeli jelentést a valódi jelenségtől. Végső jelentésük megvilágítása fontos állomáspontja a végső igazság megvilágításának, mivel magában foglalja a gondolkodás nagyméretű, általános rekonstrukcióját.

A verbális érték-megállapításoknak ezzel a revíziójával együttjáró áthangolódás - hogy a megállapítások összhangban legyenek a filozófiai szemlélettel - kétségkívül először fájdalmas valami. Fáradságos művelet lehet, hogy minden aprólékosan, precízen nyelvileg tudatossá váljon, de a fáradságos vesződés idővel könnyű szokássá válik. Mindazonáltal a félművelt ember unalmasnak, a nők többsége pedig rendszerint bosszantó és kellemetlen dolognak találja. Ezért van az, hogy csak kevés nő vállalkozik a filozófiai tanulmányokra, de úgyszintén kevés a filozófiával foglalkozó férfiak száma is - hacsak nincs meg az a valódi mentális háttér és az igazság utáni erős vágy, ami a filozófiával való foglalkozáshoz szükséges.

Meg kell jegyezni, hogy e verbális öntréning általános hatása bizonyára jelentkezni fog a mindennapi élet területén is. Ahogy az elme mind jobban tud parancsolni a gondolatoknak és szavaknak a filozófiai vizsgálat folyamán, ugyanúgy lassan és automatikusan kiterjed ez a szokás a napi gyakorlati tevékenységre is. A legtöbb gondolkodást jellemző, az írások zömét átható és a napi társalgást kiforgató általános nemtörődöm állapot fokozatosan át fogja adni a helyét a jelentős, tervszerű és realista bizonyosságnak. Ezek a következmények azonban most még talán távolinak látszanak. Nemcsak a címkét, hanem a gondolkodás tárgyát is meg kell változtatni és tökéletesíteni. Ha figyelmet fordítunk a jelentésre, olyan valamire fordítunk figyelmet, aminek a hatóköre jóval túlterjed a közlés vagy a tanulás határán, a cselekvés más területén is hasznot húzhatunk majd belőle. Nyugodtan mondható, hogy a szellemi újraneveléshez és iskolázáshoz vezet. Megteremtjük vele a független gondolkodáshoz szükséges képességet. &quot;A szavak kierőszakolják és legyőzik a megértést&quot; - vallotta meg a szavak mestere, Francis Bacon. Elég éles eszű volt ahhoz, hogy felismerje, a helyes gondolkodás útjában álló akadályok közül a szavak képezik &quot;a mindennél fáradságosabbakat&quot; és figyelmeztetését az összes filozófus-jelölthöz sohasem szabad elfelejteni: &quot;A szavak - a tatár íjához hasonlóan - visszalőnek a megértésre, erősen befolyásolják és megrontják az ítéletet.&quot; Ha a nyelv szerkezete végül is csak a közlés eszköze, akkor a tévedésnek és bizonytalanságnak a lehetősége nagyon is reális. Azok az állítások, amelyek tökéletlenül tükröznek egy dolgot, mindig helytelen vélemény kialakulásához vezetnek e dologgal kapcsolatban.

Mint már korábban tettük ebben a könyvben, egy másik figyelmeztetést is szükséges adni arra vonatkozóan, hogy a nyelvi analízis funkcióját nem szabad félreérteni. Nem azt jelenti, hogy a beszédet csak a tények közlésére tegye alkalmassá. Nem azt jelenti, hogy sem a költészet szépségének, a regényirodalom örömének, a humor kikapcsolódást hozó hatásának és a képzeletből származó egyéb műveknek nincs létjogosultsága többé. Nem szabad lemondani ezekután sem a humor társalgást megfényesítő, túlzásaival ható nyelvi formáiról, sem a regények, elbeszélések szórakoztató színfoltjáról. Ezekről egyáltalán nincs szó! &quot;Légy filozófus, de mindemellett maradj ember is&quot; - tanácsolta Scotch Hume.

Valójában arról van szó, hogyha valaki humoros dolgokról beszél, vagy azokat méltatja, nem szabad elfelejtenie, hogy mindezeket a maga helyén értékelje. Hogyha valaki képzeletbeli valótlanságokról ír, vagy olvas, az embernek tudnia kell, hogy a képzeletalkotásokban nincs semmi reális anyag, és hogy a társadalmi élettől el nem választható kicsinyes beszéd közepette sem szabad összezavarni a gyakorlatit a filozófiaival. A mindennapit nem kell szükségképp a filozófiai mércéjével mérni. Az ember - személyes ízlésének megfelelően - a mindennapi életben annyi badarságot engedhet meg magának, amennyi tetszik, de semmit a filozófiai tanulmányaiban. Életünk folyamán több millió jelentés és értelem nélküli szót is kimondhatunk anélkül, hogy különösebb kárt okoznánk ezzel akár magunknak, akár másoknak, de egyetlenegyet sem a filozófiai keresésben, ha nem akarunk a helyes iránytól eltérni. Mondatainkat annyi mesterséges képzelettel vagy érzelmi színnel tölthetjük meg, amennyit kedvünk tartja, ameddig nem tévesztjük meg ezzel magunkat, és tudjuk, hogy mit csinálunk. Képzeletszülte könyvek sokaságát olvashatjuk át minden veszély nélkül mindaddig, amíg nem tulajdonítunk nekik többet, mint amik. Még a politikai hallgatóságot is fellelkesíthetjük félrevezető hasonlatokkal és jelképes célozgatásokkal, ha ez a végzetünk és sorsunk, bárha nem is szabadna ebbe a tévedésbe esnünk, amit mások számára készítünk.

A nyelvet nem szabad megfosztani a színektől és a fantáziától, csak tudatában kell lennünk, hogy ezek csak színek és fantázia mindössze. A művészetnek éppen olyan létjogosultsága van a filozófus életében, mint az empiristáéban. Teljesen élvezhetjük mindezeket, csak azt nem szabad megengednünk, hogy olyan standardokká váljanak, amely szerint az igazságot is megítéljük, és tudatunkban a végső valóság utáni keresésünk határain kívül kell tartanunk. Le kell mondanunk róluk, amikor a magasságba akarunk emelkedni - mint ahogy az aszkéta lemond a világról -, de ismét visszatérhetünk hozzájuk, amint az elme abbahagyja ezt a tanulmányt. Így fokozatosan kettős szemléletmód alakul ki az emberben: a gyakorlati és a filozófiai. Ez a kettősség mindaddig fennáll, amíg az ember kereső marad, a bölcs esetében azonban - aki elérte az egész élet titkos célját -, finom egységbe olvad: számára már nincs semmi sem, ami ellen védekeznie kellene.

Tulajdonképpen mit is tesz az elme, amikor a jelentés után kutat? Ez a kérdés filozófiai feladatnak számít, a rá adott válasz pedig maga mentális győzelemnek könyvelhető el.

E fejezet azzal összegezhető, hogy amikor egy ember beszél, vagy ír, nemcsak azt közli amit tud, hanem öntudatlanul azt is, amit nem tud. Tudatlansága, de tudása is ott rejlik a mondataiban; önmagáról dokumentumot alkotnak, amely mind a tudatos, mind pedig a tudat alatti elme megjelenését magában hordozza. Csak a bölcs jut el addig, hogy tudását egzakt módon formulázza, mivel egyedül ő jutott el ideáinak gyökeréig, míg a többiek gondolkodásuk szegénységét tárják fel kétértelmű, nem egzakt, nem tárgyilagos, hanem üres nyelvi szerkezetek alkalmazásával. Így csak a bölcs tudja felismerni az emberi beszédstílusból nyelvi szerkezeteinek jellegét, és az igazsághoz vezető útnak azt a precíz pontját, amelyhez intelligenciája és tudása elért.

A filozófiai nyelvi analízis segíteni fogja a tanulót abban, hogy lássa, hogy vajon az az állítás, amelyet ő, vagy mások tettek, igazi információt közvetít-e vagy hamisat. Az igazság filozófiáját ui. különös és sajátos módon kell tanulni. Először az ember megtanulja hibáit és tévedéseit felismerni, megtanul helyesen gondolkodni és beszélni, megtanulja, hogyan kerülheti el az illuzórikus tudást, majd odáig jut, hogy lássa: a vizsgálatnak van egy mélyebb szintje is, ahová nemcsak, hogy eljuthat, hanem kívánatos is, hogy eljusson. Ez a filozófia a tanulók elméjében nem annak az állításával, ami van, alapozódik meg, hanem annak kiküszöbölésével, ami nincs. A létezés összes ismert szemléletének vezérelveit megvizsgálja, majd megállapítja tévedésüket és hibás voltukat. Amikor e téves szemléletek kikerülnek az elméből, velük együtt számtalan probléma, pszeudoprobléma és gyötrő kérdés is megszűnik, amelyek minden kor gondolkodását nyugtalanították, de amelyeket soha nem oldottak meg, mivel nem is lehet őket megoldani, mert nincs szükség rá, hogy egyáltalán felmerüljenek. Végül megmutatja, hogy &quot;az Isten létezik, de hogy ez az Isten milyen valójában, mindaddig nem tárulhat föl, amíg az ember meg nem szabadítja elméjét azoktól a téves ideáktól, amelyek erre az Istenre vonatkoznak. Csak ezután lesz alkalmas arra, hogy megtalálja az Istent, az Igazságot és a Valóságot, a szenthármasságot, amely valójában Egy.&quot; Ezzel magyarázható tehát a kritikai analízis nagy jelentősége és fontossága.

Így a nyelv finom megkülönböztetéseit olyan tolvajkulccsá lehet alakítani, amellyel a gondolkodás és a lét misztériumának sok kapuja kinyitható.

==VII. fejezet==

AZ IGAZSÁG KUTATÁSA

&quot;Rendelkezésre áll-e a tudás elsajátítására egy további és teljesen kielégítő forrás?&quot; Ez volt az a kérdés, amelyet a könyv első fejezetében feltettünk, miután röviden megvizsgáltuk a vallásos hitet, a logikus gondolkodást és a misztikus tapasztalatot, és úgy találtuk, hogy valamennyi részleges, nem elégséges és távol áll az abszolút biztonságtól. Most e fejezet kezdő kérdését kell tüzetesebben megvizsgálni, és ha lehet, feleletet is találni rá. Nem szabad azt gondolni azonban, hogy a hit, az intuíció, a logikus gondolkodás és a misztikus transz ugyanakkor értéktelenek. Ellenkezőleg, mindegyiknek megvan a maga helye és a különleges használata, de csak úgy tekinthetők, mint lépcsőfokok. Nem tökéletes eszközök, nem is lehetnek azok egy ember szolgálatában, aki nem kisebbet keres, mint a teljes bizonyosságot. Ha ezek ilyen teljes bizonyosságot adtak volna, a világ már régen választ is adott volna évszázados kérdéseire, és erre a hosszadalmas keresésre ma már nem lenne szükség. A sok egymásnak ellentmondó nézet puszta léte, amelyek még ma is zavarba hozzák az emberiséget, bizonyítja az ilyen források elégtelenségét és határozatlanságát, amelyekre az emberiség főképp a múltban támaszkodott.

Az elfáradt kereső joggal annak a kérdésnek a feltételére kényszerül, hogy vajon az emberi elme képes-e egyáltalán megoldani a végső problémákat. Ez nagyon fontos kérdés. Valójában az első kérdésünkhöz hasonló, csak egy kicsit más formában. Felelete magában foglalja a következő kérdésekre adható feleletet is: &quot;Hogyan juthatok el a tudáshoz? Mit értünk tudáson? Milyen fajta tudás az igazi?&quot; A filozófusnak mindegyikkel foglalkoznia kell, ha óvatosan a fényben és nem a kétségek között a sötétségben akar járni.

A tapasztalat végső értelmével és a világ misztériumával kapcsolatos minden vizsgálat elvesztegetett idő lenne, ha az ilyen vizsgálat határait átjárhatatlan korlátok képeznék, melyek körülzárnák a tudás lehetséges módjait. Ezért jobb tudni a legrosszabbat, ha a legrosszabb létezik, mint egy elérhetetlen keresés hiábavaló vállalkozásába belekezdeni. Immanuel Kant volt az első nyugati gondolkodó, aki feltette a kérdést: vajon az ember rendelkezik-e olyan szellemi eszközzel, amely az igazság megismerésére alkalmas? Ő maga személy szerint negatív következtetésre jutott. Szerencsére nekünk nem kell olyan pesszimistának lenni, mivel az ősi indiai bölcsekhez hasonlóan mi is látni fogjuk, hogy a végén csak a legjobb vár ránk és hogy az élet rejtvénye megoldható az ember jelenlegi saját erőforrásaival.

Egy kisgyermek túl gyámoltalan ahhoz, hogy egyedül találja meg az útját az életben. Másokra, elsősorban szüleire van utalva, hogy azokra támaszkodjon. Ugyanúgy a felnőtteknek is, akik többé-kevésbé tudatlannak és bizonytalannak érzik magukat a lét értékelésével kapcsolatban, általában mások segítségét kell keresniük. Ennek kielégítésére az ember a legelső ilyen segítséget a különböző tekintélyektől kapja: ez lehet vallási, politikai, kulturális vagy más ehhez hasonló, lehet tradicionális vagy nem tradicionális. Ennek jelmondata: &quot;Higgy és meg leszel mentve!&quot;

Ezért vizsgálódásunkat e tekintélyek tanulmányozásával kell kezdenünk, szem előtt tartva azt az ijesztő tényt, hogy az emberek között általános tudatlanság tapasztalható. Ez azt jelenti, hogy a tömegek bizonyos módon még ma is kisgyermekszinten állnak. Milliók élnek a világban ma is intellektuális értelemben gyermek módon, akik teljesen elfogadják és elhiszik azt, ami badarság, vagy ami még ennél is rosszabb: elhiszik, ami téves. Nem kell félnünk és megijednünk az ilyen kijelentéstől. Matematikai műveletben tudjuk, hogyha egy milliót szorzunk is zéróval, az eredmény akkor is zéró marad. Az emberi életben ugyanez a művelet a legtöbb ember tudására vonatkozik.

De a tömegekből álló társadalomnak - amely a mindennapi élet gondjaival küzd - a tekintélyi elvhez való ragaszkodásban kell bíznia és rendesen nem is találnak jobb vezetőt az életproblémák útvesztőiben, mint a tradicionálisakat, feltéve ha ezzel a bizalommal ezek nem élnek vissza.

Vegyük pl. a vallást. Tekintélyét azzal alapítja meg, hogy nézeteit formális állításokba és rögzített dogmákba fagyasztja. E doktrínákat természetfölötti módon kinyilatkoztatott &quot;szent&quot; igazságoknak jelenti ki, amelyen nem lehet emberi módon vitatkozni. Ha - mint ahogy ezt látjuk - ez a vita mégis felmerül, különböző hitszakadásokra kerül sor, ami lassan, de biztosan gyengíti a vallás eredetileg erős helyzetét. Ha ez a gyengülés az idők folyamán tovább folytatódik, elérkezhet az idő, amikor végleg össze is omlik. A vallás tehát olyan tudást ajánl fel az embernek, amelyről azt állítja, hogy felsőbb forrásból, egy magasabb lénytől és egy magasabb világból származik, amelyet nem lehet kétségbe vonni, hanem csak jámbor hittel elfogadni, és ezért mint kétségbe nem vonható tradíciót tisztelettel és hódolattal kell hozzá viszonyulni.

Vizsgáljuk meg közelebbről az elmondottakat. Ez a helyzet történelmileg kielégítő is volt a tömegeknek, akik természetszerűen az életben a lehető legegyszerűbb fogalmakkal indulnak el, és akik hajlandók az univerzumot, amelyben élnek minden különösebb fejtörés nélkül olyannak elfogadni, amilyen. Azon kevesek számára azonban ez már nem kielégítő, akik a végső bizonyosság keresésébe fogtak, és akiknek ezért tanácsos az agnosztikus vizsgálattal kezdeni.

Miért tanácsoltak a régi bölcsek ilyen óvatos magatartást? Azért, mivel végeredményben valamennyi szentírást emberek hozták létre, és mivel óriási változatú, megtévesztő, ellentmondásokban bővelkedő vallásos hit létezik. Ha valaki arra vállalkozik, hogy részrehajlás nélkül valamennyit megvizsgálja, a végén elkerülhetetlenül zavarba kerül. Teljesen képtelen lesz az egymásnak ellentmondó állítások tömegét valamiféle egységbe foglalni. Biztosan sohasem tudja, hogy az imádott Istenek közül valójában melyik létezik, és a kozmológiai történetek közül melyik igaz, és hogyan egyeztesse össze az egymással kibékíthetetlen dogmákat, vagy a mennyországnak és a pokolnak különböző magyarázatait. Még annak az embernek az elméjébe sem képes belelátni, aki történetesen épp előtte áll, mivel az elme az egyetlen olyan, amely normálisan soha sincs közszemlére bocsátva. Hogyan tudna akkor belelátni egy egyáltalán nem látható lénynek - az Istennek - az elméjébe, és megállapítani, hogy az Isten könyörtelen és irgalmatlan is lehet. Az Isten elméjében meglevő dolgok ismerete szükségképp magával az Istennel kell, hogy összekapcsolva legyen. Ha az ember megkísérli, hogy ezt kiolvassa, amit így kap, az csak saját elméjének az Istenről alkotott ideája lesz, vagyis saját képzelete! Az Istenre vonatkozó hite végső soron nem más, mint az Istenről alkotott elképzelése, vagyis semmiképp sem igazolt tudás. És amikor az isteni beavatkozás kezét észleli a saját, vagy a mások életében, észlelése valójában csak a saját részéről megnyilvánuló képzeletbeli erőfeszítés lesz, ami talán teljesen kielégítheti a személyes érzéseit, és enyhülést hozhat számára, de az igazság kritériumának ez sem felel meg jobban, mint bármely más elképzelés.

Röviden, az ember elméje csak azért kerül teljes nyugalomba egy vallásban, mivel képtelen a mélyebb kutatásra, vagy mert az állandó gondolkodás elfárasztotta, nem pedig azért, mert megtalálta az igazságot! Mind a történelem, mind pedig az egyéni tapasztalat gyakran kimutatta, hogy a hit nem megbízható, ezért egyetemes, biztos tudáshoz nem vezethet.

Most valaki rémülten azt kérdezheti, hogy akkor a régi bölcsek az ateizmust tanították? Ez a vád nem utasítható vissza, de elismerni sem lehet. A bölcsek ui. csak a kétes Isteneket, vagyis a képzelet alkotta Isteneket utasították vissza, az igazi Istent, amilyen az valójában, nem. De ez utóbbiról dogmaszerű kijelentéseket nem tettek. Hogy ez az Isten mi is, ez kutatásunk egyik célját kell, hogy alkossa, és csak az ilyen kutatás után lehet megmondani. Rejtvény, amit meg kell oldani, nem pedig dogma, amelyet el kell fogadni. Ha az elején kételkednünk kell a készen kapott Istenekben, és visszautasítani őket, és kinyilatkozatásukat nem is szabad a biztos tudás forrásának elfogadni, ez csak a talajt készíti elő és tisztítja meg egy alapos és teljes vizsgálatra az egész anyagra vonatkozó megcáfolhatatlan igazság kiderítésére. És ha később a következtetések itt reményteljesen előreláthatók, a filozófián keresztül szerencsésen sikerül majd újra felfedeznünk és nem elvesztenünk az igazi Istent.

Egy korabeli híres tudós először bámulatra méltóan igazolta mind a filozófia értékét a tudomány számára, mind pedig a metafizikai idealizmus igazságát, majd mind a filozófiától, mind a tudománytól elszakadva a puszta spekuláció felé sodródva, áhítatosan egy &quot;isteni építész&quot;-ről írt, aki e világért felelős. Arra a könnyű, téves következtetésre jutott, hogy - ahogy az ember a házépítés előtt építészetileg megtervezi -, ugyanúgy az Istennek is meg kell terveznie az univerzumát. Így ez a tudós a mindenható Istent emberi lény szintjére süllyesztette le. Hol van erre a lesüllyesztésre az igazolás? Sajnálatos módon ez a tudós nem látta, hogy ez az egész antropomorf spekuláció nem volt más, mint finom, burkolt formájú istenkáromlás! Egy ilyen Isten személyes képzeletében létezett csupán, és senki más számára nem lehet kielégítően bizonyítani, hogy valóban létezik.

A filozófia tanulója, aki mindenekelőtt az igazságot keresi, keresését tényekhez, nem pedig spekulatív képzelethez kell, hogy kösse.

Ezek a szavak talán kellemetlenül hatnak majd az őszintén jámbor emberekre, de az ilyen állítások mögött - bármilyen legyen is rá a kritika -, egy kellemetlen tény mégis mindig ott van, amit a vallások rendszerint nem akarnak látni, mégpedig az, hogy az Isten mindnyájunkat felruházott - hacsak kis mértékben is - a gondolkodás képességével, a diszkriminálni tudás képességével és azzal, hogy érvelni, következtetni legyünk képesek. Istennek ezt az adományát vajon nem kellene-e felhasználnunk ahelyett, hogy megvetnénk?

Meg kell azonban itt jegyeznünk, hogy aggodalmunk ezzel kapcsolatban nem annyira az Isten létére és természetére vonatkozik itt, mint inkább a vallásnak a népszerű formájú kinyilatkoztatásaira, amelyeket az igazság keresőjének nem lehet vakon elfogadnia. A kérdés itt végső soron az, hogy az igazság keresője hihet-e akármilyen tekintélyben is - legyen ez akár vallási vagy bármilyen más tekintély - anélkül, hogy saját maga meggyőződne róla. Itt az olvasót megint figyelmeztetni kell, nehogy abba a tévedésbe essen, hogy összezavarja a különböző dimenziójú rendszereket a gondolkodás világában. Nem szabad ui. ugyanazt a szabályt alkalmazni a gyakorlatra és az igazságra magára. Most ugyanis az említett tekintélyeknek nem a gyakorlati értékét vitatjuk, ennek ui. megvan a maga tagadhatatlan helye, és a társadalom dolgainak szabályozásában valóban abszolút nélkülözhetetlen. A kérdést itt egy magasabb dimenzióból - a filozófiáéból - a végső igazság kutatásának szemszögéből vizsgáljuk, és idővel az olvasónak el kell vetnie teljesen a gondolkodásnak az alacsonyabb dimenzióját, mert különben összekeveri az eredményeket és összezavarodik maga is. Most veszi majd annak a jellemzőinek hasznát, amelyeket egy előző fejezetben írtunk le. Ezek útlevele nélkül ui. valójában át sem lépheti ennek a dimenziónak a küszöbét sem.

Az igazság keresőjének sziklaszilárdan kell állnia, semmiféle tekintélytől nem megfélemlítve. Olyan magatartást kell felvennie, amely élesen átszel minden dogmát, meg kell szabadulnia a hagyománnyal és örökséggel, környezettel és tapasztalattal beleplántált régi előítéletektől és irracionális részrehajlásoktól. Kell lennie benne egy jó adag bátorságnak, hogy ellen tudjon állni a konvencionális társadalmi erők létrehozta emocionális nyomásnak, amely a legtöbb embert a hazugság, színlelés és önérdek mentén sodorja tovább. Mit fedezünk fel akkor, ha egy könyvről, a Bibliáról, egy emberről vagy egy intézményről kijelentik, hogy bármely állítás filozófiai igazságának egyedüli szentesítését képviseli? Azt, hogy mindig felfedezhetünk valahol egy másik könyvet, bibliát, embert vagy intézményt, amelyekről szintén kijelenthető, hogy egy homlokegyenest különböző állítás szentesítését képviseli. Bármi indítványozható is az egyik oldalon, a másikon - akár indokoltan, akár nem - mindig ellenezhető. Alig van az ókori, középkori és modern kultúra történetében olyan vallási, társadalmi, gazdasági, politikai, irodalmi, művészeti, metafizikai vagy misztikus tantétel és irányzat, amelynek nem lett volna, ne lenne meg a vele ekvivalens ellentmondása. Alig találunk olyan állítást, amelyet az ellenfelek, akik ellenállítást tettek, ne támadtak volna meg. Pl. az, aki azt mondja, hogy &quot;a hindu vallás sok életet ígér az embernek&quot;, ott van a másik állítás &quot;a keresztény vallás csak egy életet ígér az embernek ezen a földön&quot;. Annak, aki Buckle-tól idézve azt akarja kimutatni, hogy a történelmet csak az individuális és a társadalmi erőfeszítés alakítja ki, ellentmond majd egy másik ember, aki Bunsenre hivatkozva azt bizonyítja, hogy a történelem Isten akaratának megnyilvánulása a világban. A tekintélyeknek ez a szembeállítása vég nélkül folytatható lenne, és ez az elmúlt korokban is így volt. A vallások merészen ellentmondanak egymásnak, az egyik író megcáfolja a másik téziseit, két történész ugyanabban az eseményben egy szándék bizonyítékát, illetve tagadását látja.

Honnan származik ez az összes, egymással küzdő tantétel és viszálykodó állítás? Különböző élő és nem élő tekintélyes forrásokból. Világos, hogy nem lehet mind igaz, sok közülük lerontja teljesen egymást. A félénk vizsgáló rendszerint szándékosan figyelmen kívül hagyja ezt a visszás, kellemetlen helyzetet, de a bátrabb teljesen szembenéz vele, mivel ez azt mutatja, hogy az állítások között valahol logikai tévedés van. Kényszerítve lesz, hogy bevallja - amit a bölcsek régóta tanítanak -, hogy azért, mert &quot;így mondta&quot; valaki - legyen az a valaki olyan köztiszteletben álló személy, mint Mohamed vagy olyan közutált, mint Néró - nem lehet értéke a filozófia tanulója számára, hanem alapos vizsgálatnak kell alávetni, hogy vajon igaz-e. Semmiféle tekintély nem akadályozhatja meg állandóan az embereket abban, hogy a rájuk kényszerített dogmákat meg ne vizsgálják. Még a hangya is ide-oda rohangál a talált tárgy körül, hogy maga állapítsa meg, vajon ehető-e vagy sem. A hiszékenység a mentális gyöngeségből származik, szellemiségünk erősítésével kell legyőzni ezt a gyengeséget. Az embernek nem szabad elfogadni nézeteket pusztán csak azért, mert mások elfogadták őket. Ezért a filozófia a gyarló emberek előtt nem hajt térdet, csak a kemény tények előtt. Ez vonatkozik minden emberre kivétel nélkül, legyen az megkoronázott és trónon ülő király, mezítlábas és sárgaruhás jógi, mitrát és palástot viselő bíboros, író, akit a hírnév olymódon övez, hogy milliók követelik szavát. Idézhetjük mondatok ezreit, filozófiai bizonyításként teljesen értéktelenek, habár sok esetben egészen értékesek lehetnek az empirikus lét számára, ha az idézett tekintélyek egy bizonyos speciális tudás kiválóságai.

Az ellentmondás módszere alkalmazható mindazon esetekben, amikor valaki úgy idéz tekintélyt, mintha az végső érv lenne. Ha bizonyítékként kezelik azt, hogy A állít egy dolgot, akkor az még nem dönti el a kérdést.

Mindig lehetőség van rá, hogy felvegyünk egy ellenkező pozíciót és idézzük B-t, aki valami mást állít, olyant, ami ellentmond A állításának.

Ez kellőképpen megmutatta, hogy senki emberfia nem tekinthető végső tekintélynek.

A filozófia tanulójának ezért a vak hitet, a vizsgálat nélküli elfogadást, a tradíció gondolkodás nélküli követését, a nagy számok zsarnokságának való behódolást - vagyis azt, hogy amit sokan tesznek, az feltételen helyes és jó - teljesen el kell vetnie, mivel mindezeket téves gondolkodásnak kell felismernünk. Bármilyen hasznosnak is bizonyuljanak az emberek többsége számára és a mindennapi élet gyakorlati céljai számára, annak a számára azonban - aki az igazságot akarja kideríteni - haszontalanok és érték nélküliek.

Nem azt akarjuk ezzel mondani, hogy minden ilyen tekintély mindig téves, ellenkezőleg: néha helyesek és jók is lehetnek; csak azt akarjuk mondani, hogy tévesek is lehetnek, és hogy nincs garanciánk arra nézve, hogy folytonos csalhatatlanságot biztosítsunk nekik.

Az emberben annak a vágynak a puszta megjelenése, hogy megismerésre és megértésre jusson - jelentkezzen ez akár a hit alakjában, akár nem abban - azt mutatja, hogy a tudatlanság is hasonlóképp benne van. Ezért jobb, ha felismeri, hogyha tudásra akar jutni, az eddigitől eltérő útra kell lépnie, és ezt csak azzal teheti, ha kételkedni kezd. Mindaddig, amíg nem vezeti be mindennapos szemléletébe a merész rákérdezés elemét, nem remélheti, hogy ennek érvényességét illetően többet tudhat meg.

Valamennyi dolog igazságának a tetejére csak úgy érkezhetünk el, ha az első lépést lentről kezdjük el: valamennyi dolog igazságában való kételkedéssel. Ez az egyedüli mód arra, hogy garanciát kapjunk arra nézve, hogy a további lépések biztosak legyenek, és nem kényszerülünk majd arra, hogy csalódottan ugyanezen az úton visszaforduljunk. Fontos felismernünk, hogy a &quot;kétség&quot; szót itt nem szkeptikus, hanem agnosztikus értelemben használjuk. Nem helyes magatartás az, ha türelmetlenül tagadjuk azt, amit meg sem értünk; a helyes magatartást a következő jellemzi: &quot;Nem tudom. Nem láttam. Ezért nem kezdhetem semmilyen dogmatikus, sem igenlő, sem tagadó feltevésekkel.&quot; Ilyen magatartást azok az emberek nem képesek felvenni, akik született türelmetlenek, akik bármit, ami tetszik nekik, készek azonnal elhinni, akik nem hajlandók meg nem alapozott előítéletüket feladni és a tárgyhoz tartozó kérdéseket föltenni, mielőtt bármiféle követelményt elfogadnának. Azok, akik lecsapnak a legegyszerűbb következtetésre, kétségkívül megszabadítják magukat a belső konfliktus gondjától, de öntudatlanul a primitivitás tévedésébe esnek. Ezért a végén ez a téves és hibás magatartásuk kiábrándultsághoz vezet. Ezért az elhamarkodottság nem vezet eredményre, ennek ellenkezője sokkal előnyösebb itt.

Nem azt akarjuk mondani ezzel, hogy legyünk elégedettek a kételkedésünkkel és az agnoszticizmus homályos korlátozásával. Azt kell elérnünk, hogy a kételkedés állandóan halasztást nem tűrő ösztönzőerőként működjön, hogy mind mélyebben vizsgálódjunk; nem pedig hideg, nyirkos kézként, hogy elcsüggesszen bennünket. A bölcsek szerint a kételkedés nagyon értékes, feltéve, ha arra vesz rá bennünket, hogy kitartó kutatással legyőzzük és feloldjuk, ami így ténylegesen a megértés egy magasabb szintjére visz bennünket. A kételkedést nem kell erőszakosan kitűzni, vagy gyöngén elsimítani. És ha balga módon engedjük, hogy a kétkedés minden további kutatást megbénítson, akkor nincs jogunk arra, hogy általában az igazság elérhetetlenségét hirdessük pesszimista módon, ahogy sokan teszik Nyugaton.

Az igazság filozófiája a tekintélyelvűségtől eltérően azt mondja: &quot;Félelem nélkül fogadjuk el a kételkedést, mint a bizonyosság felé vezető út első lépését. Kételkedj és meg leszel mentve!&quot; Természetesen ez a felhívás a legmagasabb igazság keresőjéhez szól. Az összes többi felé - akiknek nincs idejük az ilyen hosszú keresésre, vagy nincs elég akaraterejük, sem kapacitásuk - határozottan helybenhagyja a tekintélyen alapuló vezetést és irányítást. Tisztában van az ilyen intézmények gyakorlati értékével, amelyek a szent könyvek, kinevezett papok, trónjukon ülő uralkodók, hivatali hatalommal rendelkező vezetők segítségével diktálják a gondolkodás, az életvitel, az alapszemlélet szokásos formáit, és szabályos szokásait.

Most már talán világosabban látjuk, hogy a filozófia tanulójától megkívánt jellemvonások felsorolásánál miért fektettünk olyan nagy hangsúlyt annak a megrögzött emberi hajlamnak a kiküszöbölésére, hogy a dolgokat egoista nézőpontból szemléljük. Most ui. láthatjuk, hogy a bármiféle tekintélyi elvhez ragaszkodók annyira át vannak itatva személyes részrehajlásuk és érzelmi előfeltevésük színeivel, hogy öntudatlanul korlátozzák annak lehetőségét, hogy a dolgok igazságához eljussanak. Állításaik és kijelentéseik rejtett gyökere nem más, mint az ego! Igazam van, mondja az egyik; nem, nekem van igazam, mondja a másik.

Az &quot;én&quot; ott bujkál az emberek csoportos tudatlansága, ostoba tévedéseik és primitív félreértéseik mögött.

Valamennyi téves szemlélet, csalóka illúzió közül - amelyek az elmét elhomályosítják - a legerősebb az, hogy valaki amit tud, hisz, lát, vagy szellemileg vél, annak szükségképp igaznak is kell lennie. &quot;Én tudom&quot; - ez az a frázis és állítás, amelyet minden buta kijelenthet, de hogy amit tud az helyes-e valójában, ezen ritkán kezd el behatóan gondolkodni. Ezért szükséges a kételkedés. Az emberek többségét az jellemzi, hogy azt hiszik, valamit tökéletesen megértenek, holott ez nincs így. Ezért a bölcsek először is erre az általános tévedésre hívják fel a tanuló figyelmét, aki a végső útra lépett. Az &quot;én tudom&quot; az embernek csak a tudatos, vagy tudat alatti feltételezését jelenti és a tanulónak a legigazabb értelemben vett alázatot kell megtalálnia, mielőtt egy lépéssel is továbbmehet ezen az úton. És ez nemcsak a morális, hanem a pszichológiai értelemben vett alázatot is jelenti. Az &quot;én tudom&quot; rendszerint azt jelenti &quot;én így érzem&quot; &quot;én így tapasztalom&quot; &quot;ezt jobban szeretem&quot;-, de egyik sem lehet az igazság megfelelő kritériuma. Ezért szükséges erősen kételkedni abban, amit úgy vélünk, hogy tudunk; komolyan elvetni magunktól a képzelődést; megvizsgálni és igazolni a legerősebben tartott ideáinkat és fogalmainkat is, és kérdéseket föltenni azokban a pontokban, ahol elismerten tudatlanok vagyunk. Nem szabad hinni a hitben. A hit ui. ott lép be, ahol az ész nem mer továbbmenni.

A gondolkodás módja. A tanulónak szomorúan búcsút kell vennie. Lépteit másfelé kell irányítani, és egy másik ajtón - a logika ajtaján - kell kopogtatnia. A logikát többé-kevésbé mindenki alkalmazza is. A madarat, a hódot és a halat természetes ösztönei vezetik, az embernek azonban útja megtalálásában gondolkodóképességét kell bizonyos mértékig használnia. A logikának óriási értéke van a mindennapi életben; ez rendezi gondolkodásunkat összefüggő és szabályos módon; ez tárja fel hibáinkat és téves következtetéseinket, amíg a premisszától el nem jutunk a konklúzióig: irányt mutat, hogyan nem szabad gondolkodnunk; de alázatosan meg kell vallanunk, hogy a logikai szabályok elméleti ismerete sohasem akadályozta meg az embereket abban, hogy ne kövessenek el számtalan abszurd hibát.

Az ügyvédek a logikát alkalmazzák, amikor az egyes eseteket a bíróságon előadják. De minthogy tudatos vagy öntudatlan céljuk az, hogy a pert meg nyerjék, nem ritka, hogy az eljárásban az igazságot a kisebb ügyek túlhangsúlyozásával, a kellemetlen és kínos tények elhallgatásával és az esküdtszék érzelmi részrehajlásának megnyerésével eltorzítják. Sőt, amikor filozófiai szemszögből megvizsgáljuk a szokványos logikai szillogizmust, azt találjuk, hogy az meglehetősen megtévesztő és félrevezető. &quot;Minden ember halandó. Szókratész is ember, következésképp halandó&quot; E klasszikus szillogizmus plauzibilis szavai mögött az az óriási feltételezés rejlik, hogy minden embert ismerünk, azt is, aki a múltan élt, aki most él, vagy aki még meg sem született. Ez azonban teljesen lehetetlen. Ezért a szillogizmus tudása csak állított, kijelentett tudás, ami valójában egyáltalán nem is tudás. Logikailag tökéletes, de filozófiailag hibás és téves. A korlátozott mindennapi élet céljai számára megfelelő, de a végső igazság magasabb céljai számára teljesen elfogadhatatlan. A logikusok maguk is elismerik, hogy a logika új igazságot nem tud szolgáltatni, csak azt tudja fölmutatni és előráncigálni, ami az adott tényekben benne van. A logika. nem tökéletes eszköz, és mint ilyen, abszolút bizonyságot sem adhat. Egy bizonyos érvényességi és hasznossági körön és határon belül működik, és ezért a lét végső értelmét nem tudja feltárni; a körülötte emelkedő falak túl meredekek.

Néha megtörténik, hogy azok, akik felismerik a logikának ezeket a gyógyíthatatlan hiányosságait, rövid átvágást tesznek az úton az intellektuális megnyugvás irányába azáltal, hogy kétségbeesésükben vagy bizonytalanságukban visszafordulnak, és a személyes érzés elhagyott szintjére ereszkednek le - ez az útirány látszik az egyedüli nyitottnak számukra. Itt az értelem önként lemondhat, és egy ideig nyugalmat is találhat, de előbb, vagy utóbb valószínűen komoly kiábrándultság és óriási ellentmondások jelentkeznek így, jelezve, hogy ezen a könnyű módon nem lehet igazi megnyugvást találni. Mások, akik nem hajlandók lépteiket visszafelé irányítani, kezdik elhagyni a régi formális módszereket, és nem arisztotelészi logikai szisztémákat kezdenek kiépíteni. Ezek a rendszerek azonban még kísérleti stádiumban vannak.

Az a kereső, aki a logika után magasabb módszert keres, végül a következő szintre kerül, ami nem más, mint az érett ész szintje. Az &quot;érett&quot;-en itt azt a gondolkodóképességet értjük, amely nemcsak szigorúan a tény, az induktív és a deduktív okoskodás követelményeihez alkalmazkodik, nemcsak megszabadítja magát részrehajlás nélkül mindenfajta előítélettől, elfogultságtól vagy egoizmustól, hanem megtanul az absztrakt szinteken is éppen olyan szabadon működni, mint a konkrétakon. A metafizikai szárnyalásokra éppen olyan fogékonnyá kell válnia, mint a tudományos megfigyelésekre. A régi bölcsek szerint ez a belső meglátás megszerzéséhez jelent előkészületet és óvszabályt.

Mielőtt továbbmegyünk, meg kell először szabadítani az ész kifejezést a széles körben elterjedt kétértelműségtől és zavartól, amelyekkel gyakran társul. Az ész az a képesség, amely megérti és mérlegeli az igazságot, megkülönböztetve azt a csalástól, a véleménytől, képzelettől vagy illúziótól. És most van itt a helye annak is, hogy ismertessük a bölcsek igazság-definícióját. Korábban már láttuk, hogy ilyen definíció nélkül az emberek az üres fantáziák, megalapozatlan vélemények, értéktelen elméletek és hipnosztatizált szavak száraz sivatagjában vándorolnak. Ez a definíció meglehetősen egyszerűnek hangozhat, de az, amit takar, a legmélyebb. Mélyen bele kell vésődnie az ember szívébe. A definíció a következő:

IGAZSÁG az, ami túl van minden ellentmondáson, és minden kétségtől mentes; ami valójában egyszerűen túl van mind az ellentmondás, mind a kétség lehetőségén is; túl az idő és a forgandóság változásán és váltakozásán; örökké egy és ugyanaz, nem változtatható és nem változó; egyetemes és ezért független minden emberi fogalomalkotástól.

A filozófia az emberi nézet és vélemény vég nélküli változékonyságától független tudást keresi. E definíció kritériumát alkalmazva felfedezzük egyrészt, hogy a változó emberi tekintélyi elvhez való minden ragaszkodás, az írott és kimondott szavakban való összes hit, bárminek legfelsőbb bírósági ítéletként és irányadóként való elfogadása megfelelő gondolkodás nélkül, közvetlenül az ellentmondások, az ellenállítások és a lehetséges kételyek területére visz bennünket, másrészt viszont elősegíti, hogy cselekvéseinkből kitöröljük a tudásnak ezeket a kétes forrásait, amelyekben nincs semmiféle bizonyosság. Az ész szót azért itt nem a száraz logikai boncolgatás puszta szinonimájaként alkalmazzuk. Régi idők skolasztikusai használták a szót ilyen értelemben, és bebizonyították, hogy még éles eszű emberek is találtak érveket arra, hogy üres feltételezéseiket támogassák vele. A logika olyan művészet, amely a korrekt, következetes gondolkodás biztosítására törekszik, de sajnálatos módon arra nem, hogy korrekt adatokból induljon is ki; gyakran feltevésekből indulhat és indul ki, amelyek pusztán csak fantázián vagy téves adatokon alapulnak. Az ész a helyes gondolkodás képessége, amely az igazságot keresi, és gondoskodik róla, hogy tevékenysége az összes, tényleges tapasztalat megfigyelt tényeiből induljon ki. A logikát követő ember kétségkívül helyesen gondolkodik, csak azért nem jut helyes eredményre, mivel a kiindulási adatai tévesek voltak. Az ész kiküszöböli ezt a hibát.

Ezt a szót nem is a puszta spekuláció szinonimájaként alkalmazzuk itt. A metafizika évkönyvei tele vannak a puszta fantázián alapuló szárnyalásokkal, aminek látszólagosan racionális irányt adtak. Az ilyen gondolkodás, amely a tapasztalati tényeket figyelmen kívül hagyja, nem a mi értelmezésünk szerinti ész és gondolkodás. És a csak a személyes tapasztalatokra szorítkozó gondolkodás sem az a gondolkodás a maga teljes értelmében, amire itt utalunk. Bár mind a logika, mind az ész ugyanabból a kritériumból indul ki, vagyis abból, hogy a gondolkodásnak nem szabad önellentmondásba keverednie, nem lehet laza és az egyenes iránytól eltérő; de míg az előbbi megelégszik a részleges tényekkel, az utóbbi azonban csak a tények teljességét fogadja el. Az intellektus szó a logikus gondolkodás működéseként definiálható; tulajdonképp intellektuális gondolkodásnak is lehetne nevezni, mivel adatainak kiválasztásában a személyes vágyak és intellektuális érzések motiválják, míg a személytelen gondolkodáson az igazsággal teli gondolkodás működését értjük, amely ellentétben az előzővel, szigorúan személytelen, és aszketikusan elválasztja az érzéseket a tények kezelésétől.

A gondolkodás csak akkor nevezhető igazán annak, ha nem csak szigorúan logikus, hanem szigorúan személytelen is; ha a legtávolabbi lehetséges határáig elmegy, és útja során az univerzális érvényű tényekre támaszkodik, amelyek Észak-Afrika sivatagjától New Yorkig mindenütt és minden időben megvizsgálhatók és ellenőrizhetők.

Az ilyen kompetens gondolkodás és az ilyen intellektuális teljesség azonban ritka. Látni fogjuk, hogy kétféle megjelenési formája van. Az egyik a tudományos, amely azonban csak korlátolt és nem tökéletes formája. A másik a filozófiai, ahol a legjobb és legteljesebb formáját éri el. Ezért megjegyezhetjük, hogy a tudomány a filozófia előcsarnoka. A modern tudomány élcsapata maga is kezdi már felismerni ezt, mivel mind saját eredményeik nyomása, mind pedig saját gondolkodásuk fokról-fokra odavezeti őket, hogy az össztapasztalat végső értelmét keressék, vagyis eljutnak a filozófiáig.

Ez cáfolható azzal, hogy az ősi indiai bölcsek sohasem ismerték úgy a tudományt, ahogy mi azt ma értjük. Ez igaz, ha ez a megállapítás a Bacon által kezdeményezett kísérleti módszerre vonatkozik, de a bölcsek ismerték az igazolás és bizonyítás tudományos elveit és a megfigyelés filozófiai értékét, amelyek tanaik lényeges elemeit képezték.

Mind a tudós, mind pedig a misztikus megegyezik abban, hogy a vak hitet nem fogadják el, és a tapasztalat kielégítő bizonyítására törekszenek. Ez az, amiért a miszticizmus a mentális fejlődés skáláján olyan magasan van - túl a hiten, az intuíción és a logikán. Bizonyos nagyon fontos különbséget azonban meg kell említeni. A misztikus saját tapasztalatára keres és talál kielégülést, míg a tudóst nem elégíti ki a személyes tapasztalatának érvénye, hanem egy nagyobb számú ember, azaz egy csoport tapasztalatát is keresi. Ezért bizonyítása szélesebb. A tudomány gyűjtőfogalom: eredményei közé tartoznak különböző tudósok - pl. biológusok, vegyészek vagy fizikusok - erőfeszítésének eredményei. Orvosolhatatlan gyengesége a miszticizmusnak az, hogy érvényességét arra alapozza, hogy az ember mit érez, és amit magán belül talál; ez olyan terület, amely mások számára hozzáférhetetlen, és ezért a legtöbb, amit így talál, bizonyíthatatlan. A tudománynak az a csodálatos ereje, hogy érvényessége azon alapszik, amely a Természetben vagy a laboratóriumban megközelíthető, és ezért bárki más is igazolhatja és bizonyíthatja a tudomány köréből, akik ezért így maguk között egyetértenek. Az igazi filozófia megtámadhatatlansága az, hogy egyedül ő fordul az univerzális tapasztalathoz, ahhoz, amit bárki, bármikor és bárhol igazolhat, ha a szükséges szellemi kapacitással rendelkezik.

A misztikusok és bizonyos vallásos emberek szeretnek maróan beszélni a tudomány változó hipotéziseiről, és megvetéssel illetni legmodernebb eredményeit és technológiai alkalmazásait. Sőt a háború szörnyűségének egy részéért is a tudományt hibáztatják. Mindez zavaros gondolkodást és érzelmi elfogultságot mutat. Ha az elmélet változásai a tudomány tökéletlenségét mutatják is - mint ahogy mutatják -, fel kellene ismernünk, hogy ezzel egy kettős belső célra és törekvésre is rámutatnak, amelyet a filozófia örömmel támogat és nagy jelentőségűnek ismer el. Először is: az igazság utáni kutatásra, amely azt a készséget alakítja ki, hogy a régi téves nézeteket újakkal és jobbakkal cserélje föl, amikor tévességük az új tények fényében kiderül. Másodszor: arra a törekvésre, hogy általánosítsa az adatokat és univerzálisan érthető törvényeket fogalmazzon meg. Valójában ez olyan kísérlet, hogy a sokat zárja bele az egybe, és a dolgok elkülönült sokaságát egy hatalmas egységbe foglalja össze. Ezek olyan sajátosságok, amelyek végső kiteljesedésükkor a tudósok menetelő seregét csalhatatlanul az igazi filozófusok örökké váró táborába vezetik.

Ami a tudománynak a háborút rosszabbá tevő szerepét illeti, az mondható, hogy mint mindennek, ennek is megvan a maga világos és sötét oldala, a vonzó előnye és visszataszító hátránya. Ha a tudománynak köszönhetjük a nagy hatékonyságú robbanószereket és a zuhanóbombázókat, ugyanúgy a tudomány tette lehetővé a villanyvilágítás, a villamos energia és fűtés kényelmét is. A tudomány maga teljesen semleges. Ugyanaz a robbanó vegyszer, amely embereket pusztíthat el, a kimerült talaj termőképességét fokozhatja, új aratást és termést lehetővé téve. Ugyanaz a belsőégésű motor, amely a halálthozó tankban működik, hajtja a közlekedésben alkalmazott járműveket is. Ugyanaz a rádióadó, amely az embereket uszítja, hazugságot terjeszt és gyűlöletet szít az emberekben, nemes célokra is ugyanúgy felhasználható lenne. A tudományos felfedezések a XX. sz. életébe árvízként áradtak be. A tudományos ismeretet mind a jóra, mind pedig a rosszra fel lehet használni - ahogy az ember akarja -, de fejlődését nem lehet megakadályozni. Ez a fejlődés állandó, és azt lehet mondani, hogy korunk kiemelkedő jelensége. El kell, hogy fogadjuk. A misztikus megpróbálhatja figyelmen kívül hagyni, de ez neki sem fog sikerülni. Nincs ui. olyan ember, aki csak egy hétig is meg tudna lenni, hogy ne vegye hasznát a tudományos kutatás áldásainak. És nem jobb-e az acélgépet rabszolgává tenni, mint e terhekkel megrakott embereket?

A keleti jógik másik jellemzője - akiknek Gandhi egyik illusztris típusát képviseli -, hogy elítélnek mindent, ami modern és támogatnak mindent ami középkori; Ebből következően a tudomány sátáni, a kultúra és civilizáció primitív formáinak pedig égi eredetéről beszélnek. Nem szükséges erre semmi más feleletet adni, mint amit saját életük is szolgáltat: pl. Gandhi maga nem utasította vissza a sebészet alkalmazását vakbélműtétjénél; a jógik pedig szintén felhasználják a vasutat, hogy a Himalaya lábához utazzanak; a zarándokok ugyancsak modern járműveken utaznak manapság, és még azok a kritikusok is, akik ilyen elítéléseket és szitkokat tesznek, kifogásaikat nem lúdtollal, hanem modern golyóstollal írják, és sokszorosításukhoz modern nyomdai gépek segítségét veszik igénybe! A tudomány tehát fontos helyet foglal el az ő életükben is, bármilyen hálátlanok is legyenek azok, akiket szolgál. A tudománynak sajnálatos módon a háborún és erőszakon keresztül az emberiségre gyakorolt káros hatását csak egy módon lehet teljesen megszüntetni, mégpedig úgy, hogy a filozófiai igazságot az ember hatáskörén belülre hozzuk.

Szükséges itt megjegyezni - ami gyakorló pszichiáterek és hivatásos pszichológusok által ismert tényeken alapszik -, hogy bár egy emberben egy speciális érdeklődési körre vonatkozóan a gondolkodóképesség igen fejlett lehet, ugyanakkor azt látjuk, hogy ugyanennél az embernél - egy másik érdeklődési körben - alig, vagy sehogy sem működik. Ez a skizofrénia vagy tudathasadás esete.

Egyáltalán nem lehetetlen, hogy ugyanaz az ember vallási dolgokban gyermek lehet, míg üzleti ügyeiben felnőtt; következésképp szellemileg szétszabdalt állapotban, testileg azonban mégis együtt lehet!

Az elme ideát át nem engedő szakaszokra osztható; egyik szakasz ésszerű és hatásos, de a másik - lévén tompa, sőt összezavart, teljesen el van szigetelve. Néhány valóban éles eszű bíró és államférfi a történelemben rendelkezett ezzel a különös szellemi gyengeséggel, - amikor visszahőköltek a tradicionális vallás alapjának vizsgálatától. Az intellektuális &quot;szakaszosság&quot;-nak ez a veresége abból a tudatos, vagy tudat alatti vonakodásból származik, hogy az észt felhasználja bizonyos fenntartott tárgyakról való gondolkodásra. Ennek eredménye az a szánalmas látvány, hogy egyébként okos emberek speciális érvelésre adják magukat, hogy nevetséges nézeteket támogassanak. Az emberek - helytelenül - azt gondolják, hogy mivel egy ember valamilyen területen éles eszű, és munkáját hatásos módon végzi, a hivatásán kívüli szférában levő dolgokról kialakított véleménye is hasonló értékű. Nem tudják, hogy az elmebetegség az elmének bizonyos részeire lokalizálható.

A tudathasadás gyakori elmebetegség. De az elmebetegségnek is különböző fokozatai vannak. Általában csak azt az embert tartják elmebetegnek, aki vagy másokra vagy önmagára nézve veszélyessé válik és elmegyógyintézetbe kerül. Az emberek többsége nem sorolható ide, mégis - meglehetős kiegyensúlyozatlanságuk miatt - részben elmebetegségben szenvedőknek foghatók fel, bár sem ők maguk, sem a társadalom nem ismeri fel ezt a betegséget. Nem mondtunk túl nagyot azzal, ha azt mondjuk, hogy a háborúk, krimik, gyűlölködések, konfliktusok és társadalmi viszályok, amelyek a világot kínozzák, azért léteznek, mivel az emberek többsége többé-kevésbé elmebeteg. A titkos tanítás szerint csak a bölcsek mentesek ettől, akik tökéletes egyensúlyra tettek szert.

Az elmebetegség megfigyelhetően fokozatosan növekszik. Ami jóindulatú és ártalmas babonás hit formájával kezdődik, később oda fejlődik, hogy az élet szokásos vonatkozásának irányítására sem lesz képes.

A racionalizálás az a kísérlet, hogy a puszta alaptalan képzelgést vagy a bennünk rejlő babonákat a logika tetszetős alkalmazásával igazoljuk. A személytelen gondolkodás pedig az a törekvés, hogy a tényekről egyenesen, nyíltan és személytelenül gondolkodjunk. A kettő közötti óriási különbséget minden kíváncsi, sok közember esetében megfigyelheti.

Az ész szónak olyan ismerős a hangzása, oly gyakran használják a szónokok vagy az írók, hogy az olvasó, aki reménykedve valami újfajta kijelentésre vár, most valószínűleg csalódva megtorpan. Talán azt remélte, hogy megtudja, hogy a Távol-Kelet bölcsei - akik az ember szellemi és etikai fejlődésének hullámtaréját képviselik, saját személyükben a megismerés és tudás új szervét fejlesztették ki, amelyet a többi ember is hasonlóképp kifejleszthet magában a jövő korszakok folyamán. Ezt a reményét bőségesen igazolni látja majd, amikor a második kötetben ismertetendő ultramisztikus meditáció magasabb misztériumaiba bevezetést nyer. Az ilyen új szerv ui. létezik, ami nem más, mint az ultramisztikus belső meglátás. Ez azonban nem fejleszthető ki a már sokat emlegetett ész előzetes kifejlesztése nélkül.

Nézzük meg ezt egy kicsit közelebbről. Vajon ezek a régi bölcsek olyan botorok és olyan tudatlanok voltak-e az emberi művelődés történetét illetően, hogy a tudásnak olyan eszközét ajánlják, amely - bár mind a régi görögök mind a mai modern tudósok és filozófusok széles körben kipróbálták - egyetlenegyszer sem vezetett a világprobléma egyértelmű megoldásához, amely így úgy tűnik, hogy örökre vitathatatlan marad; vajon ezek a régi bölcsek egy ilyen eszközről ne tudnák, hogy nem tökéletes?

A felelet erre az, hogy mind a régi görögök, mind pedig a mai modern gondolkodók három fontos pontban tévedtek, amivel a sikertelenségük magyarázható. Ezek: a) nem törődtek azzal, hogy a teljes adatok birtokába jussanak; b) figyelmen kívül hagyták, hogy a relativitás elmélete nem csupán a megfigyelt fizikai jelenségekre, hanem a megfigyelt pszichológiai jelenségekre is, és végül magának a megfigyelőnek az elméjére is alkalmazható; c) személytelen gondolkodásukat nem vitték el a lehetséges legtávolabbi pontig, és így nem használták ki még ismeretlen lehetőségeit. Ezek az ellenük felhozott vádak súlyosak, de jóvátehetők. Mindazonáltal, mégha ezt a három hiányosságot sikerülne is felszámolni, az igazság akkor is túl lenne az átlagos tudományos kutató által elérhető határokon, hacsak nem lenne hajlandó arra, hogy bizonyos módon alávesse magát fegyelmi gyakorlatoknak. Mindezekkel azonban - amikor az elme megszabadul a veleszületett egoizmustól; tökéletesen koncentrálttá válik, és a megfelelő adatokon való legfinomabb metafizikai gondolkodásra elég éles, az önkéntes önmegfigyelés intenzív szemléletére pedig elég absztrakt lesz -, remélhető végre, hogy az ember a dolgok valódi természetébe, az univerzális lét végső értelmébe és saját rejtélyes létének rejtett igazságába egyedülálló belső meglátásra tehet szert.

Az első vád most igazolható. A nyugati filozófia nem teljesítette még saját hiszekegyét. Ami legjobban vonzotta századokon keresztül a gondolkodó embereket és nagylelkű elméket, hogy a filozófia tanulmányozásához kezdjenek, az a követelménye volt - ebben egyedül állt az összes többi emberi művelődési ágazatban -, hogy az életnek mint egésznek az átfogó szemléletére törekedtek. Mégis elég rendkívüli módon azt látjuk, hogy mind a görög, mind pedig az euro-amerikai filozófia teljes történelmi hagyománya teljesen figyelmén és vizsgálatán kívül hagyta az élet egyik aspektusát, amely pedig olyan fontos, hogy az emberi létnek mintegy 1/3-át teszi ki, ez pedig nem más, mint az alvás. Az a kevés ember is, aki ezt tanulmányozta, nem filozófus, hanem pszichiáter vagy orvos volt, és következésképp csak az alvás korlátozott fizikai értelme érdekelte őket.

Nem szabad csodálkozni ezért, hogy a nyugati gondolkodóknak nem sikerült a lét problémájának egységes megoldására jutniuk, amikor egyiknek sem sikerült az alvás problémáját megvizsgálni, és ezért az életnek csak töredékes és nem teljes szemléletét vették, bár mint filozófusok azt tűzték ki célul, hogy entitásának teljes panorámáját vizsgálják! Nem szabad meglepődni ezért, hogy olyan hatástalanul rótták útjukat, mivel az ilyen vizsgálattal világossá nem tett tények nélkül nem voltak kellőképp felszerelve becsvágyó feladatuk végrehajtására, és arra voltak eleve ítélve, hogy zavartan és határozatlanul kiindulópontjukhoz térjenek vissza. Hogyan tudták volna gondolatokban felölelni bonyolult emberi életünk egészét, amikor annak egyik széles skáláját, amelyet békés alvásban vagy nyugtalan álomban töltünk el, túl jelentéktelennek ítélték meg ahhoz, hogy tanulmányozzák, és egész figyelmüket - méltatlanul - csak az éber állapotra koncentrálták. Ez a szemlélet egyáltalán nem volt megfelelő arra, hogy a maguk elé kitűzött célt elérjék, és vereségük már az igazságért vívott harc kezdetén biztos volt. Semmilyen gondolatrendszerrel kapcsolatban nem lehet végkifejlet, amely kizárja az alvás tanulmányozását, enélkül csak téves, hibás és tökéletlen következtetésekre juthatunk.

Ha a fejlődéssel a tudomány a filozófiába, a logika pedig a személytelen gondolkodásba akar beletorkolni, látókörükbe a létnek mind a három állapotát bele kell venniük. A régi indiai bölcsek - kevéssé ismert - elismeréséhez tartozik, hogy már akkor, amikor az európai civilizáció még gyermekkorát élte, az életnek ezt a szemléletét képviselték, és tanítványaiknak kinyilvánították, hogy ez jelenti a kulcsot a lét mélyebb misztériumához, s már korán belefoglalták mint tárgyat filozófiai tanulmányaikba. Kijelentették, hogy az álom és az alvás mibenlétének és természetének a tanulmányozása igen lényeges, mivel az életnek ezek a jelenségei az élet megértéséhez éppen olyan fontosak, mint az éber állapot.

Nyugati világunkban az az általános, de megbocsátható nézet, hogy csak a primitív népeknek kell figyelmet szentelniük az álmokra, és hogy a tanult emberek semmit sem tanulhatnak a mély alvásból. E nézet felszínessége ki fog derülni, amikor az alvással és az álommal részletesebben fogunk foglalkozni a következő kötetben.

A nyugati filozófusok és tudósok következő hendikepje nem csak elégtelen adataikban rejlik, hanem abban is, hogy nincsen tökéletes eszközük. Az az eszköz, amivel a filozófusoknak dolgozni kell, az elme. A régi bölcsek nem voltak hajlandók addig senkit sem filozófiai tanításban részesíteni, amíg a tanulni vágyó, elméjét olyan állapotba nem hozta, hogy hatásosan legyen képes működni. Ez az előzetes fázis a mentális koncentráció jógájában való gyakorlati tanfolyamból állt, ami gyakran aszketikus önmegtagadás párhuzamos gyakorlatához kapcsolódott. Mindkét gyakorlat azonban rendszerint időszakos volt és csak addig tartott, amíg a mentális képességek megfelelő mértékben ki nem fejlődtek, amíg a tanuló jelleme kellőképp meg nem változott úgy, hogy alkalmas legyen a filozófiai gondolkodás nehéz feladatának végrehajtására.

A nyugati gondolkodók csodálatraméltó erőfeszítéseket tettek, de nem tudtak sikert elérni, mivel nem voltak ilyen jóga-tréninggel felvértezve; mivel nem rendelkeztek ego-mentes és test-kontrollált mentalitással, amelyekkel kierőszakolhatták volna az igazság zárt kapujának kitárulását.

E jóga-tréning hiánya magyarázza, hogy bizonyos kiemelkedő nyugati tudósok miért képtelenek saját felfedezéseik legteljesebb összefoglalásáig eljutni. Ezért azok a tudósok és filozófusok, akik nem tettek szert a misztikus gyakorlat tartós mentális előnyeire (nem a múlékony víziókat és érzéseket értjük ezeken), először ezeket kell megszerezniük, mielőtt továbbmehetnének.

Ez a hiány az oka részben a második vádnak is, mivel vizsgálataik és kutatásaik közepette nem voltak képesek felfedezni - ahogy majd a második kötetben látni fogjuk -, hogy saját énjüket is bevitték vizsgálataikba, amely pedig éppen olyan relatív, tranziens és objektív, mint azok a jelenségek, amelyeket vizsgáltak, és ami legtöbbjüket megakadályozta abban, hogy valamennyi jelenség - legyen az akár a külső világ, vagy belső énjük - mentális természetének finom igazságát meglássák.

A harmadik vádat a következő kötetben fogjuk részletesen tárgyalni: itt csak arra utalunk, hogy bár Heisenberb felállította a bizonytalansági elv törvényét, Max Planck pedig kidolgozta kvantummechanikai elméletét, mégsem akadt egyetlen olyan európai vagy amerikai gondolkodó, aki merészen és határozottan megkísérelte volna, hogy a non-kauzalitás talajára álljon; ehelyett mindnyájan azon a kerítésen ülnek, amely a régi, ismerős oksági törvényt választja el attól a különös, új és forradalmi elvtől, amelynek a teljes elfogadása önkéntelenül átváltoztatná a tudósokat érett filozófusokká! A fizika azonban, mint a jelenlegi tudományok legvirulensebb ágazata megtette a kezdeti lépéseket, és néhány bizonytalan pillantást is vetett már a filozófia felé, amely közvetlen jelenlegi pozíciója mögött terül el, és amely felé kényszerítve lesz, hogy tartson.

Az intuíción és a miszticizmuson keresztül. A tanulónak most fel kell vennie vándorbotját, és el kell hagynia a vakhit, a puszta logika és a racionális korlátozottságok csarnokát. De merre menjen? A másoktól való függőségből való szabadulás első visszahatása az, hogy most önmagától függ: a külső forrásból származó tapasztalat helyett saját személyes érzésének, intuitív és belső tapasztalatának hatásköre alakul ki. Így az emberi értelem fejlődésének második szakaszába lép, ahol a tudásszerzés új formája magasabbnak látszik, mint a vakhit. Azok, akik naivan a másoktól való függőség ellentmondásaitól elfáradtak, gyakran ezekhez a személyes forrásokhoz fordulnak, bennük friss bizonyosságot találnak és kielégülést is, amely úgy tűnik, hogy megszabadította őket az ilyen kétes függőségtől. Ennek a példáját látjuk Immanuel Kantnál a morális kérdésekben való belső &quot;kategorikus imperatívusz&quot;-ában, Hitlernél, aki semmi más irányt nem ismert el helyesnek, csak azt, amit saját maga érzett a legjobbnak; Dr. Frank Buchamannál, akinek Oxfordi Csoportja a &quot;csendes órák&quot; idején személyes világi aktivitásukra vonatkozó vezetés intuitív tanítását hallgatta.

Az intuíció olyan gondolat vagy idea, amely spontánul és keresetlenül merül föl a tudatban az ego jóváhagyása nélkül. Villámfényként gyullad ki, akaratunktól függetlenül megmarad egy ideig, majd megszűnik, szintén anélkül, hogy akarnánk. E rövid idő alatt is tudomást szerezhetünk valamiről: pl. egy dolog valódi természetéről, vagy valami jövőbeli vagy éppen egy régmúlt eseményről, vagy pedig - ami a legáltalánosabb - egy bizonyos cselekvés irányára kapunk közvetlen vezetést és irányítást, amikor valamilyen körülménnyel nézünk szembe.

Lehetséges talán, hogy ezen keresztül biztosíthatjuk magunknak a lét kérdésével kapcsolatos biztos tudásnak és az univerzum jelentésének forrását? Sajnos, már egy kis történelmi vizsgálat is elég ahhoz, hogy lássuk, hogy azok. az emberek, akik intuícióban részesültek, végső konklúziójukat illetően különböztek egymástól, sőt nevetségesen ellentmondó spontán vezetésben részesültek, és sokszor olyan merész állításokat tettek, amelyeket az idő gúnyos módon meghamisított. Nem minden előrejelzésük volt sikertelen, nem minden intuíciójuk volt hiábavaló, voltak ui. meglepő esetek, amikor a szavak bőven igazolták önmagukat és korrektnek bizonyultak. Kiemelkedő technikai felfedezések, tudományos törvények gyakran jöttek létre intuitív alapon - a pihenés vagy a szemlélődés pillanatai alatt. De ezek az esetek számban relatíve annyira kevesek, hogy senki sem garantálhatja előre bármilyen ilyen állításnak a csalhatatlan voltát. Másrészt viszont a nem teljesülés, a nem egyezés, az érzelmi eltérés, valamint az ismert tényektől való világos eltérés estei olyan gyakoriak, hogy sajnálkozva kell megvallanunk, hogy az a talaj, amelyen az intuícióra támaszkodó ember áll, bizonytalan és ingatag. Ha belső vezetője csalhatatlanul is szolgálta őt valamikor, nincs rá semmi biztosíték, hogy a jövőben is ugyanúgy fogja szolgálni. Ez azért van így, mivel az erős érzést, tudat alatti komplexusokat, hirtelen ösztönzéseket és &quot;a vágyat, amely a gondolat atyja&quot; rendszerint összetévesztik a valódi intuícióval. Csak az a pár ember, aki filozófiai fegyelmezésnek vetette alá magát, képes megkülönböztetni ezeket az álintuíciókat az igaziaktól. De mivel egy átlagember ritkán veti alá magát ilyen fegyelemnek, gyakran engedi félrevezetni magát, amikor alaptalanul azt hiszi, hogy az intuíció vezetésében részesül, amely ténylegesen éppen olyan csodálatos, mint amilyen ritka. Mindazonáltal akiben valóban igazi intuitív képesség alakul ki, értékesebb lehet minden másnál, mivel mélyebb, mint a gondolkodóképesség, és biztosabb vezető is annál.

Történelmileg ezt Ralph Waldo Emerson esete bizonyítja, aki szimbolikusan ezt így fejezte ki: &quot;az isteni elme, elménkbe ömlik&quot;; valamint Jacob Boehme esete, aki életét meghatározó három transz-állapotból nyert hirtelen &quot;megvilágosodást&quot; és Emmanuel Swedenborg esete, aki halott emberek szellemeinek különös víziójában részesült, égi vagy purgatóriumbeli lakóhelyük közepette. Egy misztikus tapasztalat lehet néha spontán, de rendszerint önindukált. csupán. Az utóbbi esetben ez a tapasztalat a szellemi koncentráció gyakorlatából, vagy erős érzelmi vágyakozásból, vagy a befelé fordult, önabszorbeált és kitartó figyelemnek szemlélődésbe, sőt transzba merüléséből keletkezik. Ezen állapotok alatt az elme szemei előtt rendkívüli élességű víziók, események vagy helyek jelenhetnek meg, a misztikus, mások által nem hallható hangokat hallhat, ez lehet számára üzenet, vagy figyelmeztetés, instrukció vagy vallási kinyilatkoztatás; sőt az Isten maga is érezhető a környezetben magasztos jelenlétében, a misztikus úgy képzelheti, hogy a térbe emelkedik - ami gyakran megtörténik pl. az álomban a nem misztikusokkal is -, úgyhogy képes lesz távoli jeleneteket, személyeket és tereket meglátogatni. Vagy végül örömteli eksztázisba esik, amely lehet heves, erotikus vagy derült, higgadt és lecsendesült, de amelyről azt gondolja, hogy a lét egy magasabb birodalmába való bejáratot képez, amelyet rendszerint: &quot;szellemi&quot;-nek, &quot;lelki&quot;-nek és &quot;isteni valóság&quot;-nak nevez.

Nem volna szabad azonban elfogadnia azt, hogy az ilyen csodálatos tapasztalatok az igazság valóságait adják, amelyekről később kiderül, hogy hamisítványok csupán. Vizsgáljuk meg közelebbről, hogy milyen távol állnak a misztikusok attól, hogy ne mondjanak ellent egymásnak. Ha nem tekintjük egy korábbi fejezetben felsorolt öt közös vonásukat, maguk a misztikusok elárulják szavaikkal és tetteikkel, hogy nagyon is távol vannak attól, hogy egyetértsenek. Bár tantételükben és gyakorlatukban sok hasonlóság van, de ugyanakkor sok áthidalhatatlan különbség is. Sokan közülük pl. sok időt szentelnek az írásokban elrejtett problematikus ezoterikus értelmezés felderítésére, mások viszont semmibe veszik az írásokat, és azt tartják, hogy az időt jobban kihasználják, ha meditálásra fordítják. Sokan közülük még többé-kevésbé ragaszkodnak bizonyos szent személyiséghez mint pl. Jézushoz vagy Krishnához, néhányan viszont kijelentik, hogy az nem sokat számít, hogy kit követnek, ha az istenség jelenlétét érzik magukban. Azok a tantételek, amelyekben nem értenek egyet, tele vannak termékeny képzelettel, és számban jóval túlhaladják azt a már említett öt jellemzőt, amelyekben mindnyájan többé-kevésbé egyetértenek.

Azok, akik ezt a tényt vitatják - főként jóhiszemű, de kritikátlan emberekről van szó - próbálják elképzelni a következő misztikusokat bezárva egy helyiségbe, amelyből - mint a pápaválasztó konklávé - csak akkor jöhetnének elő, ha teljes nézetazonosságra jutnak (vajon kijönnének-e valamikor is egyáltalán?): Cornelius Agrippét, aki a misztikus jámborságot különleges mágiával keverte össze; Emmanuel Swedenborgot, aki angyalokkal és szellemekkel társalgott; Simon Stylitest, aki több éven át ült magányos önsanyargatásban egy kőoszlop tetején; Anna Kingsfordot, aki nyíltan megvallotta, hogy gondolaterejével - az állatok életének megmentésére - megölte az élve boncolókat; Miguel Molinost, aki Istennel való egyesülésébe spanyolos érzelmi intenzitást vitt bele; Eliphas Levit, aki különös kabalisztikus kiértékeléseket alkalmazott a katolikus teológiával kapcsolatban; Jacob Boehmet, aki cipészüzletében volt eksztázisba merülve a régi cipők között; Hui Kot, aki miszticizmusát a kínai parasztoknak tanította, és ezért mártírhalált halt; Wang Yang Minget, aki saját szívében fedezte fel az isteni világot!

A miszticizmusnak ui. az az eltakart korláta és fel nem fedett gyengesége, hogy nem annyira a végső igazságot keresi, mint inkább az érzelmi kielégülést. Ezért a misztikust jobban érdekli az, hogy érzéseit időszakosan egy áldott béke tartsa fogva, vagy élénk vízió foglalkoztassa, vagy személyes szóbeli üzenetet kapjon. A filozófia kérdése a misztikus felé a következő &quot;Honnan tudja, hogy közlésének forrása valóban az Isten, vagy a Valóság, vagy Jézus, vagy Krishna?&quot;

A misztikus azonban nem hallgat az ilyen kritikára, bizonyítsuk akármilyen hathatósan is, hogy következtetései lényegtelen, a tárgyhoz nem illő dolgok. Ragaszkodik hozzá, hogy tapasztalata tagadhatatlan tényét, érvényességének tagadható kritériumává tegye. Meglehetősen elkerülhetetlen és tökéletesen emberi, hogy ilyen körülmények között az eseményben levő rendkívüli közvetlenségű érzés és a szokatlan érzelmi túlfűtöttség ereje olyan ellenállhatatlanul ragadja el, hogy a kevésbé lényegesre fektesse a hangsúlyt, ami kielégíti anélkül, hogy bármi további vizsgálatot végezne a dolog rejtett természetét és igazságát illetően.

A meditáció belső békét, finom eksztázist és a világot kizáró önabszorpciót lehetővé tevő értéke óriási. Az igazság és a valóság keresésében - ha a filozófia nem támogatja - ez az értéke már nem ilyen egyértelmű, és eldöntéséhez rokonszenvező, mégis pártatlanul kritikus elmék kutató vizsgálatára van szükség, amelyek arányossági érzékkel és gyors filozófiai felfogóképességgel rendelkeznek, vagyis olyan tulajdonságokkal, amelyek egy misztikus kelléktárából rendszerint hiányoznak. Az eksztázis valójában a személyes kielégülés formája, de nem lehet sem a valóság teljes kritériuma, sem az igazság megfelelő bizonyítéka. A kielégülés ui. akármilyen nemes és magasrendű is legyen, nem az igazság bizonyítéka önmagában. Valójában minél mélyebbek egy ember érzései, minél nagyobb hajtóerejű a lelkesedése, annál inkább le kell hűteni és csendesíteni őket, hogy a tapasztalatot pártatlanul és személytelenül vizsgálja meg. Ha igaz, az ilyen vizsgálattal semmit sem fog veszteni, de ha nem igaz, nyugalma nagyban segíteni fogja, hogy felfedezze ezt.

Ezenkívül szembenézünk azzal a legyőzhetetlen nehézséggel, hogy nem tudjuk igazolni egy másik ember belső tapasztalatát, mivel rendszerint közvetlenül nem tudunk behatolni az elméjébe. Még a gondolatátvitel és a gondolatolvasás is - bár igazi lehetőségek erre -, ritkák, és nem is tökéletesek. Következtethetünk rá, elképzelhetjük vagy feltételezhetjük, de ez egyáltalán nem az, hogy ténylegesen tökéletesen részesei legyünk egy másik ember tudásának és belső tapasztalatának. Ez ui. szükségszerűen túl van a normális emberi lehetőségeken. Így, még ha a misztikus azt mondja is, hogy látta Istent, nincs olyan eszközünk, amellyel akár megerősíthetnénk, akár cáfolhatnánk ezt a víziót. Ez ui. nem átvihető. Még ha sikerülne is ezt mentálisan reprodukálnunk, az csak saját termékünk lenne és nem a másik emberé, szükségképp a kettő nem lenne egymással teljesen azonos. De tételezzük fel, hogy a meditáció adta sajátos tudás véletlenül pontos, sajnos a világ más részén levő legtöbb ember számára akkor sem lehetne biztosítani ugyanezt a felfedezést ugyanezen a módon: vagy a puszta hithez kell fordulniuk, vagy teljesen lemondani erről a módszerről. Ezért a misztikus tapasztalat teljesen egyéni és csak személyes bizonyossága van. Így az univerzális bizonyosság hiánya - amelyet a vallásos embereknél láttunk - most a misztikusoknál is látható. Hol van arra a garancia, hogy amit most a legmagasabb állapotnak éreznek, amit a legmagasabb tudatnak tartanak, később nem váltják majd fel egy másik állapottal és tudattal? Goethe helyesen mutatott rá, hogy a miszticizmus &quot;a szív skolasztikusa és az érzés dialektikusa&quot;. Az egész szint, amivel foglalkozik, az ellenőrizetlen érzés szintje. De honnan tudja a misztikus, vagy a jógi, hogy amivel a meditáció vagy az eksztázis alatt kapcsolatba került, az a végső valóság? &quot;Érzem, ezért igaznak kell lennie&quot; - ez a legtöbb misztikus általános magatartása, és sohasem időznek el azon, hogy ezt egy kicsit jobban megvizsgálják. Elfogadják érzéseik valóságát, mivel annyira kötődnek hozzájuk, hogy vakokká válnak ahhoz, hogy lássák azt a fontos különbséget, ami egy tárgy vagy dolog látszólagos léte és bizonyított valósága között fennáll, vagy ami aközött van, ami úgy látszik, hogy van, vagy ami van is. Hogyan tudják, hogy a tudás legmagasabb szintjére érkeztek? Miért kellene a rendkívüli békének az igazság elegendő jogcímét alkotnia? Miért kellene a mindentudás szinonimájává válnia? Jogunk van ezeket a döntő kérdéseket feltennünk, mivel ezzel kettős szolgálatot teszünk: magunknak és az igazságnak. A meditáció hívőinek, akik a végső igazságot a meditáció csöndjében vélik feltalálni, el kellene gondolkodniuk, vajon ez a feltevésük igaz-e, még ha ez az elidőzés több hónapot, vagy akár egy egész életet venne is igénybe.

Amennyiben a misztikusok nem hatoltak be érzéseik mögé, legyenek azok bármilyen egzaltáltak is, arra a következtetésre kell jutnunk, hogy bármilyen tudást is szerezzenek a meditáció révén, az nem lehet a végső tudás. Ennek az a magyarázata, hogy az érzés hajlamos a változásra, amit ma igaznak érzünk, holnapra megváltozhat, és már nem érezzük annak. Még Plotinus is - akit mind a régi misztikusok, mind a modern teozófusok között elismerten a miszticizmus egyik legillusztrisabb képviselőjének tartanak - megvallotta, hogy a legmagasabb misztikus felismerésben nincs érzés, nincs látomás és nincs a szépséggel sem semmi vonatkozás. Ha nem Ammonius tanítványa lett volna, valószínűleg sohasem érte volna el ezt a megértési fokozatot. Az alexandriai Ammonius-iskola ui. mind a miszticizmust, mind pedig a filozófiát tanította, az utóbbit azonban csak a magasabb fokon állóknak, amely az Indiából hozott beavatási hagyományokon alapult.

&quot;Mit akarsz?&quot; kérdezte Ramakrishna, egy XIX. sz-ban Indiában élt illusztris bölcs, Swami Vivekananda-tól, híres tanítványától. &quot;Több napra misztikus transzba elmerülve szeretnék maradni&quot; - felelte, &quot;amelyből csak arra az időre kerülnék ki, amíg élelmet veszek magamhoz&quot;. Amire Ramakrishna így válaszolt: &quot;Ostoba vagy. Van olyan állapot is, ami magasabb ennél.&quot;

A tudás igazi és érvényes forrásának keresése csak akkor érhet véget, ha olyat találunk, amely univerzálisan és örökké változatlan, amely mindig ugyanaz marad, és minden időben és minden feltételek között - nem csak a meditáció folyamán - a bizonyítás ugyanazon törvényei érvényesek rá.

Van azonban egy további eszköz is a miszticizmus megvizsgálására. Nézzük meg, hány misztikus állítás van vita vagy ellenvélemény nélkül hagyva, és hány áll közülük abszolút minden kétségen felül. Erre a szkeptikus tudomány és az ortodox vallás évkönyvei adjanak feleletet.

Világos ezért, hogy a biztos tudás egyedüli forrásaként sem a misztikusok, sem a jógik tapasztalata nem fogadható el. Ennek a tapasztalatnak a fő értéke csak annak az egyénnek a számára létezik, aki tapasztalja, a társadalom számára azonban általában nem. Ezért a tanuló csak akkor válik éretté a szokásos jógán túli tudás magasabb misztériumaiba való beavatásra, amikor a személyes önfegyelmezés összes bevezetésén már áthaladt, és a meditáció gyakorlatának hosszú kurzusát már befejezte. Ekkor a végső úton továbbhaladó tanuló - aki elég szerencsés ahhoz, hogy személyes vezetésben részesüljön - azt találja, hogy ez a vezető bizonyos kételyeket támaszt az elméjében. Ez nem hirtelen és hevesen történik, mert különben jelenlegi támaszában elvesztené a hitét anélkül, hogy egy újabban és erősebben segítséget tudna találni. Ezt a változtatást a tanító bizonyos nem közvetlen megfigyelésekkel, majd bizonyos rejtélyes értelmű kérdések feltevésével éri el olyan módon, hogy a tanuló elméje nagyobb erőre tegyen szert és kivilágosodjon, amíg a kétségek saját maguktól felmerülnek. Mennél inkább engedelmeskedik a kételkedés e fegyelmének, annál inkább valószínű, hogy feladja az elme régi, hosszan tartott állapotát. Bátorságot kap, hogy saját tapasztalatait megkérdőjelezze és újraértékelje őket, miután egy új álláspontból kritikailag megvizsgálta. Kezdi így majd látni, hogy amit elért az nem elég, hogy nézete és hite gyenge, gyakorlata pedig korlátolt. Bármilyen illúziókban is ringatta magát eddig, most kezdi levetni magáról. Mestere azonban figyelmezteti, hogy mindaddig ne pihenjen meg, amíg összes kételyeit nem tisztázta tökéletesen.

Ez az analízis nem azt jelenti, hogy a meditációs gyakorlatokat haszontalannak tartjuk, vagy hogy a misztikus tapasztalatát értéktelennek véljük. A béke, a nyugalom és az eksztázis nem értéktelen dolgok. A gúnyos kedvű szkeptikusnak nincs igaza, amikor tagadja, hogy a sikeres misztikus, ha nem is folyamatosan, de rendelkezik velük. Sem a bölcsnek, sem a tanulónak nem szükséges elvetnie magától ezeket vagy más hasonló kielégüléseket, csak azt nem szabad megengedni, hogy ezek eltérítsék elméjét az igazságtól. A meditáció csak akkor válik akadállyá, amikor abból áll, hogy a képzeletet felöleli, mintha az a végső valóság lenne, vagy a vízióhoz úgy ragaszkodik, mintha igazság lenne, holott a meditáció valójában a filozófiai technika segítőtársa, amely a teljes nyugalom elérését biztosítja az elme számára.

Az igazság keresőjének tehát vissza kell utasítania a misztikus öncélú és kritikátlan vízióit, egyszerű világszemléletét, de bután és meggondolatlanul cselekedne, ha visszautasítaná a koncentráció és béke értékes ajándékait is, amelyet a miszticizmus szintén felajánl. A tanuló, aki a meditációt hűségesen gyakorolta egy ideig, egy bizonyos fokú koncentrálóképességre és finom megkülönböztető képességre tesz szert, amelyek nagyon értékesek, amikor egy magasabb fokozatra tér át. Mivel itt az a követelmény tőle, hogy képes legyen elméjét az egyhegyűség [Az elme különböző állapotai: 1) hánytvetettség (ksipta); 2) tompultság (múdha); 3) a hánytvetettség megszakítása (viksipta); 4) egyhegyűség (ékagra); 5) leküzdöttség (nirudha) (Baktay E.: A diadalmas jóga)] állapotában tartani a filozófiai megkülönböztetés jógájába való fejlődés alatt.

A filozófiai belső meglátás. A régi bölcsek sikere nem abból származott, hogy vakon hittek bizonyos személyiségek szavaiban, sem abból, hogy bizonyos vallásos könyvekből merítettek vigaszt, sem a misztikus intuícióból, amely hirtelen és az akarattól függetlenül jelenik meg, sem az elemi jóga-gyakorlatokból, hanem hosszantartó és fáradságos metafizikai gondolkodásból, amelyet egy felsőbbrendű jóga-módszer követett. Ezek segítségével sikerült az ego uralmát megtörni, és az Univerzális Egészbe olvasztani, és mind a gondolkodást, mind pedig az érzést elcsendesíteni.

Mindazonáltal azt is meg kell jegyezni, hogy e tudásnak azokat a forrásait, amelyek nem bizonyultak kielégítőknek, ezzel nem kell teljesen kizárni a racionális életből. Néhány nézet ésszerű, míg sok meglehetősen nevetséges. Ahol a tekintélytiszteleten alapuló hit és az írások, az intuíció és a megvilágosodás, az érvelések és következtetések megegyeznek az univerzális tapasztalattal, akkor nagyon is el kell őket fogadni. Segítségük nagyon hasznos lehet, ha egyedül nem is szabad megbízni bennük. A filozófus nem veti el őket, mivel tudja, hogy ilyen forrásokon keresztül is gyakran szerezhet tudást, de másoktól eltérően elhatározza, hogy végül majd a magasabb törvények szerint ítéli meg őket, hogy megtudja: mennyire bízhat bennük valójában. Ő ui. egy sziklához hasonló megingathatatlan helyzet elérését tűzi ki célul. Előre semmit sem utasít el, hanem mindent alaposan megvizsgál, hogy igaz-e, míg a többiek szándékosan elválasztják az intuíciót az ésszel való kapcsolatától és visszautasítják, hogy &quot;igazságukat&quot; bárminemű vizsgálatnak vessék alá. A filozófus nem lehet olyan botor, hogy elűzze pl. az intuíciót, de csak akkor fogadja el, ha már ellenőrizte, megvizsgálta és megerősítette. Mentálisan így felvértezve ő is felhasználja intuícióit vagy a hiteles autoritásokat, így ellenőrizve ui. nagyon is hasznos segédeszköznek bizonyulnak.

Ezért az észhez való hűség nem rekeszti ki, hanem beengedi a hitet, csak azt követeli hogy vizsgáljuk meg előbb a nézeteinket, hogy megtudjuk, vajon igazak-e? Úgyszintén elfogadja a spontán intuíció létét is, csak arra buzdít bennünket, hogy vizsgáljuk felül intuícióinkat és bizonyosodjunk meg, vajon korrektek-e vagy sem, és ne habozzunk elvetni őket, ha nem kielégítőnek bizonyulnának az ilyen vizsgálatnál. Elismeri a misztikus meditációban található szokatlan csend értékét, de azt tanácsolja, hogy szigorúan vizsgáljuk meg, hogy a valóság érzése, amelyet a meditáció ad, valóban valóság-e? Mindig helyesli a logika alkalmazását a gondolkodásban, de rámutat ugyanekkor arra, hogy a logika működési területét a rendelkezésre álló adatok mennyisége erősen korlátozza, és hogy legjobb esetben is a logika csak azt tudja szabályos módon újrarendezni, amit már határozottan és magától értetődően ismerünk és tudunk. Röviden: az észhez való hűség szilárd igazolásra és bizonyításra törekszik.

Ha pl. azok, akik misztikus tapasztalatban részesültek - anélkül, hogy feladnák őket - az itt leírtak szerint ezeket vizsgálatnak vetnék alá, többet profitálnának belőlük és többet haladnának előre az úton. A filozófiai fegyelmezés egyik funkciója az, hogy a misztikus tapasztalat korrigálójaként működjön.

Hogyan tudjuk nézeteinket, szemléletünket megvizsgálni, hogyan tudjuk intuíciónkat ellenőrizni, a meditáció tapasztalatának valódiságát bebizonyítani, hogyan tudjuk meg, vajon logikus gondolkodásunk valóban minden lehetséges tényt felölel-e vagy sem, és hogyan vagyunk képesek kiküszöbölni mindezeknél a hiba lehetőségét? Erre csak egyetlen felelet lehet, és ez a következő: az ész szabályával kell kezdeni, és ezzel is kell végezni - mint a megvizsgálás és ítélethozatal egyetlen kritériumával. Ugyanis csak a kérdésekre irányuló kritikailag személytelen gondolkodás az, amely az ilyen vizsgálat gyümölcsöző végrehajtását biztosíthatja.

Mi az, amit még a teológusok is alkalmazni igyekeznek, amikor meg akarják különböztetni az autentikus írásokat a hamisaktól? Az ész kihasználására törekszenek. Mi az, ami figyelmeztet bennünket, hogy a logika nem elég és hogy az intuíció csalóka? Megint az ész. És amikor azt állítják, hogy az intuíció és a misztikus érzés fölötte áll az észnek, ennek az állításnak igazolására nem az észt magát hívjuk-e segítségül? Nem tudat alatti utalás-e ez arra, hogy az ész és a gondolkodóképesség a legfelsőbb bíróság, ill. a legfelsőbb határozat? Nem egy hallgatólagos beismerése-e ez annak, hogy egyedül az észnek van joga törvényt ülni minden más képesség végső értéke fölött? A gondolatok nem szűnnek meg - kivéve a mély alvás és a transz állapotát -, és a gondolkodás minden formája - akár egy keményfejű realista, akár egy misztikus is alkalmazza - gondolkodást foglal magában, legyen az akármilyen tökéletlen és a finomtól messze eső is. Miért nem fogadjuk el akkor fenntartás nélkül az ész felsőbbrendűségét?

A valódi elvekről való alapos meggyőződés és megtámadhatatlan megértésük csak a megfeszítetten koncentrált és legmagasabb szintjére emelt gondolkodó képesség megfelelő gyakorlatával érhető el. A megközelítésnek nincs olyan másik módszere, amely minden esetben ilyen tartós kifogástalanságot eredményezne. És ténylegesen az ész lesz az az egyedüli eszköz, amellyel az emberek között a világ minden részén az egyetértés megszerezhető, mivel az ész nem változik az igazságról alkotott konklúzióban; univerzálisan bizonyítható és százezer év elmúltával is ilyen marad. A változások ahhoz tartoznak, ami. magát csak észnek álcázza, és ezek mindaddig létezni is fognak, amíg az észt jogtalanul csak az éber állapot tapasztalatára korlátozzuk.

Így tehát lehetséges a minden időben érvényes világtapasztalat értelmének tudását megszerezni, amelyet egy bizonyos indiai bölcs negyven évszázaddal ezelőtt boldogan felismert, de amely nem lesz elavult és téves negyven évszázad múlva sem, dacára annak a ténynek, hogy az akkor felfedező, örököse lesz mindannak a tudásnak, amelyet az előtte élt és őt megelőző generációk birtokoltak. A változatlan végső konklúzióknak ilyen sora soha nem lesz birtokától megfosztva az új gondolkodók működésével, és soha nem lesz helyéről elmozdítva a modern tudomány újszerű varázslatával sem.

Az ősi indiai bölcsek valamikor olyan tiszteletben állottak, mint ma a tudósok; annak ellenére nem haboztak vizsgálódni olyan járatlan területen, ahol minden ismerős vidék eltűnt. Leértékelték a személyes tényezőt, és így mint a felesküdt hősök elhatározták, hogy nem állnak meg mindaddig, amíg az igazságról való emberi gondolkodás utolsó szavának utolsó betűjét ki nem mondják. Személytelen gondolkodásukat bátran vitték előre az utolsó lehetséges határig, addig, ahol valóban már nem mehetett tovább, mivel a gondolkodóképesség megszűnik működni abban a titokzatos pillanatban, amikor felfedezi a rejtett igazságot, ugyanakkor önmaga teljesen elcsendesedik és megnyugszik. E bölcsek felfedezték továbbá azt is, hogy valójában kétféle gondolkodás létezik: egy alacsonyabb és egy magasabbrendű. Az elsőnél az analitikus ítélőképesség ereje a külső világra irányul, és arra törekszik, hogy megkülönböztesse azt, ami lényegét tekintve valódi, attól, ami pusztán csak látszólagos. Amikor ez a megkülönböztetés a lehető legtávolabbi pontjáig érkezik - nem korábban! -, akkor a gondolkodásnak kritikailag vissza kell térnie önmagához, és habozás nélkül meg kell vizsgálnia saját természetét, s ez a végső lépés csak úgy hajtható végre sikeresen, ha ezt megelőzően a jóga-gyakorlatot már sikeresen befejezte.

Ez igen nehéz feladat, mivel a legfinomabb és legnagyobb mértékű koncentrálást kívánja meg. A szükséges erőfeszítést sem egy gyenge, sem egy törékeny ember nem képes megtenni. Amikor ez a koncentráció végül teljesíti célját, a valóság tudása azonnal feldereng, és ebben a pillanatban az ész megszűnik működni, mivel a magán belüli megkülönböztetésben kifejtett szolgálatára nincs többé szükség. A gondolkodásnak ezt a spontán megszűnését nem szabad összekeverni - ahogy azt gyakran teszik - a misztikusnak &quot;a valóság közvetlen intuíciójá&quot;-val. Az előbbit a gondolkodás sikeres befejezése, míg az utóbbit a gondolkodás sikeres megszüntetése jellemzi. A szemlélődésnek nem szabad addig feladnia magát, amíg a teljes feladatát be nem töltötte. A misztikus különben sem tudja soha megszüntetni a gondolkodást úgy, hogy egyidejűleg az éber tudatot visszatartsa, ezt csak úgy érheti el, ha továbbhalad, és a filozófiai végső útra tér rá. Így tehát az, amit a misztikus feladat végső teljesítésének gondol, a bölcs ezt csak saját feladata fél teljesítésének tekinti. És ahol a misztikus pusztán csak érez, ott a bölcs teljesen megért.

A bölcsek, akik a tartós valóság - nem pedig a változó tapasztalat -, a végső igazság - nem pedig csak egy érzelmi kielégülés - keresésében, és mindenekfölött a világ vizsgálatának teljes befejezésekor - nempedig csak kezdetén - mélyen magukba néztek, és így érhették el egyedül az igazi és nemes célt. És mivel ők - a misztikusoktól eltérően - nem menekültek el a világ nyugtalanító problémájától, ezt is megoldották ugyanabban a meglepő pillanatban, amikor saját valójuk megértésére jutottak. A misztikus transz gondolattal teli mélységében a mindent felölelő megértés ritka pillanata volt filozófiai törekvésük piramisán a kulmináló pont. A bölcsek &quot;villám-felvillanás&quot;-nak nevezték, mivel a villámcsapás óriási sebességével rohant át a tudat mezején. Ezután már csak az volt a munkájuk, hogy újra megismételjék és stabilizálják az így nyert kielégülést nyújtó pillanatot. Ezzel keresésük tökéletes végéhez érkezett. Az új nap azonban nemcsak egyedül számunkra kelt föl a vöröslő Keleten. Ettől a pillanattól kezdve az emberiség ősi ügyét sajátjukká tették.

Amit tudtak az az, hogy vannak! Miután az észt a lehetséges legnagyobb mértékben tökéletesítették, habozás nélkül maguk mögött hagyták, majd a belső meglátás magasabb képességét fejlesztették és tökéletesítették ki magukban, amelyben a tudás és a lét egységbe olvadt.

==VIII. fejezet==

A RELATIVITÁS FELTÁRÁSA

A tanuló, aki mindeddig eltökélten és megértően követte a gondolkodásnak ezt a fonalát, fel kellett, hogy emelkedjen a vallás egyszerű vigasza és a képzelet súlytalan sejtései fölé; fel kellett, hogy ébredjen a miszticizmus kellemes álmodozásából, a logika szisztematikus öncsalásából, a verbalizmus mély alvásából, el kellett, hogy mélyítse megértését és ki kellett alakítania érzéseit, hogy részt vehessen a legmagasabbrendű kalandban, amelyre bárki felhívható - a végső igazság keresésére. Az első erőpróbára, amelynek most alá kell vetni magát, jól elő van készítve. Először is a világ-probléma magasodik előtte mivel ez a probléma a legismerősebb és legláthatóbb. Jóllehet önmaga problémája közelebbinek tűnik, ténylegesen azonban távolibb és bár egyszerűbbnek látszik, valójában mégis nehezebb megoldani, mint a bennünket körülvevő univerzum rejtvényét. Ezért helyes e különös világ természetének vizsgálatával kezdeni, amelybe hirtelen beleszülettünk és amelyből lassan eltávozunk, anélkül, hogy bárki is megtanácskozta volna ezt velünk!

Már megmagyaráztuk, hogy a filozófusnak miért a kételkedés a kiinduló magatartása. Ezt a magatartást vinnie kell magával nemcsak az igazság-megismerés kielégítő forrásának keresésére, hanem olyan szellemi távolságokra is, ami az átlagember önelégültségét alaposan megingathatja. Elég merésznek kell lennie, hogy vizsgálatát azzal kezdje, hogy próbáljon behatolni magának az univerzumnak a szokásos ismerete mögé!

A megriadt olvasót azonban azonnal megnyugtatjuk. Nem azt kérjük tőle, hogy a világ létét vonja kétségbe, amely az első tény, ami minden reggel szemei előtt megjelenik és az utolsó is, mielőtt esténként becsukja a szemét. Csak azt kérjük tőle, hogy vizsgálja meg a tudatos látásnak, hallásnak és érzésnek a valódiságát, és az így látott, hallott vagy érzett dolgok, tárgyak realitását: mindezekről az elmebeteget kivéve senki nem gondolja, hogy mint nem létezőt visszautasíthatja. Ez két külön kérdés, amely külön tárgyalást is kíván; ezért ebben a fejezetben elég lesz csak azt vizsgálni, hogy tudásunk alapvetően mennyire igaz, a következő fejezetben pedig azt, hogy az, amit ismerünk, alapvetően mennyire valódi.

A tanuló másokhoz hasonlóan az &quot;adott&quot; világot tapasztalja, ez rendben is van de elidőzött-e valaha is azon, hogy e tapasztalat érvényességén elmélkedjen? Ha nem, akkor most kell ezt pótolnia. Ha ui. ezt a vizsgálatot a lehető legvégső és legmélyebb pontig viszi, a legijesztőbb és legkülönösebb intellektuális felfedezést fogja tenni.

Generációnk alatt mi volt az egyik legfontosabb felfedezés a tudomány világában? Milyen forradalmi elv volt az, amely szenzációsan új fényt vetett a régi problémákra? Kétségkívül Albert Einstein relativitáselmélete, amely nemcsak összegezte kétezer év matematikai kutatását és áttekintette háromszáz év fizikai kutatását, hanem új utakat is nyitott meg, és az úttörő gondolkodók számára óriási távlatokat tárt fel. E bonyolult következtetésnek elméleti bizonyítása tele van olyan formulákkal, amely túl van egy átlagos ember megértési szintjén, a tan teljes magyarázatához is magasabb matematikai ismeretek szükségesek. Einstein maga is megvallotta egyszer, amikor azt kérték tőle, hogy foglalja össze néhány érthető szóban a lényegét, hogy három napot venne ez a rövid definíció is igénybe! Anélkül azonban, hogy bonyolult technikai szimbólumok és olyan megemészthetetlen intellektuális táplálék mint a variáció számítás vagy az invariáns elmélet - gubancába bonyolódnánk, Einsteni hipotézisét egyszerűsítenünk kell, és a filozófusok speciális érdeklődésének megfelelő sajátos nézőpontból megvilágítani. Hogy ő maga fenntartással tekintett a filozófiára az természetes, ha sajnálatos következménye volt is tudományos specializmusából származó előítéletének, de abból is eredt, hogy a puszta spekulációt összekeverte az igazolt filozófiával. A metafizikaitól való irtózása miatt arra törekedett, hogy a gondolkodást egy jól definiálható határokon belüli tevékenységre korlátozza, de sohasem tudta hipotézisét csak puszta kísérlettel kifejleszteni, és addig a fokig, amikor szigorú gondolkodásba és szemlélődésbe merült bele; akarva, nem akarva öntudatlan filozófus volt mégis. A fizikus nem képes a relativitás kérdésén elmélkedni olyan alapossággal, amelyet az ilyen fontos elv megérdemel anélkül, hogy a végső kérdésekhez ne emelkedne föl, vagyis anélkül, hogy egy időre a filozófia felé ne fordulna. Einstein azonban matematikus és fizikus volt, és szigorúan ehhez is tartotta magát. Ezért visszautasította a művéhez kapcsolódó további belemagyarázásokat, azaz visszautasította a filozofálást. Tanítványai azonban már nem szabtak ilyen merev korlátokat. Eddington és Whitehead megkísérelték, hogy továbbvigyék azokat a következtetéseket, amelyek e tannak olyan területre való alkalmazásából adódnak, ahol a gondolkodás mélyebbre hatol: először a filozófiai pszichológia, majd a filozófiai logika területére; mindkét terület olyan, amelyre Einstein nem merészkedett. De csak az ősi keleti gondolkodásban járták be a vizsgálat teljes útját - amelyen a két fentebb említett ember is elindult.

Nem kell, hogy Einstein számításainak magasszintű matematikai jellege elriasszon bennünket magától a hipotézistől. A matematika ui. nem más, mint egyfajta logikai gyorsírás, amelynek a szimbólumai adott adatokból származtatják következtetéseiket a logika számára ismeretlen gyorsasággal. Lerövidíti a szillogisztikus eljárást formulák és egyenletek helyettesítésével. Einstein felfedezésének fogalmi lényegét már Hindusztán ősi bölcsei is ismerték, akik ugyan nem voltak Eisteinhez hasonló matematikusok, s a görög filozófusok, mint pl. Platón és Arisztotelész is felismerték mély jelentőségét. India dzsaina gondolkodói hasonló filozófiai doktrínát, a Syadvada-t alkották meg Einstein előtt már kétezer évvel, ami hasonlít a relativitás elméletéhez. így az indiai és a görög gondolkodók előre láttak egy elvet, amelyet csak több évszázad elteltével igazoltak kísérletileg, s bizonyítottak véglegesen. Amit Einstein tett, az valójában az volt, hogy tudományosan hitelesített, eredeti matematikai megfigyelés és kísérleti igazolás alapjára helyezte azáltal, hogy egy speciális területre való gyakorlati alkalmazását bemutatta. Einstein azon célból alkotta meg relativitáselméletét, hogy a fizikai hipotézist megfigyelt adatokhoz illessze. Ezzel a tudományt felemelte, és alkalmassá, megbízhatóvá tette egy elv kipróbálására és igazolására; eleddig a tudomány vagy tudatlan metafizikusok vitatható spekulációi, vagy ismeretlen, régi doktrínák között létezett, meglehetősen kétes körülmények között. Az olyan technológiai tudományoknak - mint pl. az optika, az elektrodinamika - a fejlődése tette egyáltalán lehetővé kísérleti munkáját a nap gravitációs erejének a fénysugarakra gyakorolt hatásának vizsgálatában. Ezért ez a bizonyíték nem születhetett meg a történelemben korábban, mint ahogy megszületett. (A fény egyedülálló szerepet játszik az elemek között. A fénysugár a tudomány által ismert leggyorsabban terjedő dolog, és az embernek a külső világgal való kommunikációjában a legfontosabb eszköz. A relativitás elméletének a tudományos gondolkodásba való bevezetése a fénysebességgel végzett híres kísérlettel kezdődött, amelyet az amerikai Michelson és Morley végeztek a múlt század végén. Kísérletükben megállapították, hogy az a sebesség, amellyel a fény terjed, ugyanaz marad, akármilyen irányban is terjedjen, és akármiféle test felé haladjon. A kísérlet azt mutatta, hogy a fény a Földhöz viszonyítva ugyanolyan sebességgel terjed, tekintet nélkül arra, hogy a Föld felé közeledik vagy attól távolodik. Nehéz volt összeegyeztetni ezt a felfedezést azzal a ténnyel, hogy a Föld a térben mozog. Azt várhatnánk, hogy a fény sebessége nagyobb legyen, amikor a Föld felé közeledik - mint ahogy két, ellentétes irányból egymáshoz közeledő vonat sebessége is nagyobb, mint az egyik vonaté. Ezért a Földön elhelyezkedő megfigyelőnek azt kellene tapasztalnia, hogy mozgása nagyobb, amikor a Föld felé haladó fény felé közelít, mint ellenkező esetben. A kísérlet azonban azt erősítette meg, hogy a fény sebessége változatlan maradt, pontosan ugyanannyi, mégpedig 2,99776 x 105 km/s, mint volt ezt megelőzően, a kölcsönös mozgás figyelembevételekor. E fantasztikus eredmény ezért aritmetikailag egyenlő azzal, hogy 2 + 1 = 2!

Miért nem növekedett a fénysugarak sebessége az ismert törvény szerint, aminek engedelmeskedniük kellett volna? E furcsa viselkedésre nem volt valóban megfelelő magyarázat Einsteinig. Matematikailag kimutatta, hogy minden eddigi megfigyelés nyilvánvalóan olyan elveken alapult, amelyekkel a kísérletet illetően helytelen kiértékelésre lehetett jutni, és azt ajánlotta, hogy módosítani kell őket úgy, hogy összhangban legyenek a tényekkel. Ez azonban megkérdőjelezte mindazt a módot, ahogy a fény sebességét mérték, mind pedig az addigi fixnek vélt tér- és idődimenziót. Szükségesnek látszott a tér és idő addig érvényes szemléletét megváltoztatni. Korábban minden időben, minden helyen és minden körülmények között állandónak tekintették őket, ez azonban helytelennek bizonyult egy gyorsan mozgó rendszerben, a fény tulajdonságával kapcsolatos kísérletben. Ha a régi tér- és időmértékeket megváltoztatjuk, vagyis megfosztjuk őket állandóságuktól, és a megfigyelő helyzetétől való alapvető függőségnek vetjük alá - vagyis felismerjük, hogy minden térbeli mérés két, térben levő dolog relatív helyzetének összehasonlítása, és elfogadjuk, hogy nincs végső konstans, sem az időt, sem a mozgást, sem a mérés hosszát illetően -, akkor új világszemléletre jutunk, amellyel nemcsak a fény változatlan sebességét tudjuk kielégítően megmagyarázni, hanem más fizikai problémákat is, amelyek a tudomány mostani előrehaladásakor felmerültek. Ez volt Einstein relativitáselmélete, amelyet később a nap gravitációs hatásának a fénysugarak útjára gyakorolt hatására is alkalmazott, és kiszámította azt az eltérést, ami így jött létre. Amikor 1919-ben egy napfogyatkozáskor a csillagászati megfigyelések is megerősítették a relativitás elvét, érvényessége tökéletesen bebizonyosodott. Ettől kezdve már tagadni nem lehetett. Valamennyi konvencionális tudományos gondolkodás saját helyzetére vonatkozó alapszemléletének kellett így megváltoznia.)

A relativitás elmélete szerint az idő nem fix többé, hanem változó dimenzió. Világos szavakkal ez azt jelenti, hogy az idő nem minden emberi lény számára mindig fix és ugyanaz. Azok, akik saját óráiknak, vagy az égitestek forgásának mérésére korlátoznák az időt, pusztán elfogultságukról tesznek tanúbizonyságot. Az időérzék ui. nem abszolút tény, hanem egy tudatos lény által az órának, ill. az égitestnek az értelmezése. Az a mód, ahogy az észlelések elrendeződnek az elmében. Az idő abszolút mérése nem létező valami. A behatóbb vizsgálat feltárja, hogy az égitestek forgásán alapuló összes mérésünk végül is nem más, mint relatív benyomásaink. Einstein kezdett erre először tudományosan rámutatni, de anélkül, hogy a teljes következményét felismerte volna.

A tan azt tanítja, hogy a mozgás pusztán két dolog közötti reláció helyzeti megváltozását jelenti, és ezért a fizikai változás - mint mozgás - soha nem abszolút, hanem mindig relatív. Amikor elismerjük és elfogadjuk, hogy az idő és tér mérés standardjai változhatnak, akkor fel kell adnunk a fizika, a geometria és az asztronómia konvencionális ideáit. Az asztronómia pongyola megfogalmazással fix csillagok konstellációiról beszél. Ez azonban csak relatív fogalom, mivel kétségkívül mindezek a térben száguldanak tova, amikor olyan valaki szemléli őket, aki egy számára nyugalmi pontnak tűnő helyen van. A Sarkcsillagot úgy tekintjük, mint álló csillagot, a precesszió jelensége azonban azt mutatja, hogy a Sarkcsillag is mozog. Ezért az &quot;álló&quot; elnevezésünk meglehetősen önkényes. Az állócsillagokat nem azért nevezzük annak, mert biztosan tudjuk, hogy stacionáriusok a térben, hanem azért, mivel az asztronómia még nem rendelkezik olyan eszközzel, amelyekkel mozgásuk kimutatható lenne. Amikor Einstein kimondta, hogy az univerzumban nincs olyan pont, amely abszolút nyugalomban lenne, és ezért nincs olyan pont sem, ahonnan egy tárgy alakja és mérete meghatározható, és érvényes lenne minden más megfigyelési körülmények között, akkor tulajdonképpen azt mondta, hogy a tudomány képtelen a világ végső konklúziójára jutni.

Helyzeti és mozgási tér-idő méréseinket egy bizonyos standardhoz viszonyítva végezzük, amelyről feltételezzük, hogy állandó, változatlan és változhatatlan, röviden, hogy örökké nyugalomban van. Einstein azonban meggyőzően kimutatta, hogy az univerzumban nincs semmi, amihez végül is a &quot;nyugalom&quot; szót alkalmazhatnánk. Valami ui., amit ismerünk, egy második dolog körül foroghat, amiről feltételezzük, hogy nyugalomban van. Hogyan tudhatjuk, hogy bármi is állandóan nyugalomban van és sohasem mozog, amikor észlelési tartományunk olyan korlátolt? Valószínűleg külső látszatok alapján ítélünk arról, amiről öt érzékszervünk tudósít bennünket, és általában, de tévesen azt tartjuk, hogy a szilárd kövek olyan anyagok, amelyek nyugalomban vannak. Az atomfizika azonban feltárta, hogy az egész stacionárius anyag mozgó elektronok, protonok és neutronok sokaságából áll. Felül kell vizsgálnunk a világról alkotott egyszerű szemléletünket.

Ha egy ideig mozgó vonatban ülünk, és figyeljük az ablakon át a tájat, szemünk hozzászokik a mozgáshoz, és természetes állapotnak veszi. Ha a vonat megáll, időszakosan az az illúziónk támad, hogy a táj előremozog, vagy a vonat hátra. Az univerzumhoz viszonyítva az egész emberiség a vonatban utazó utasokhoz hasonlít.

Egy vasúti sínek között ballagó ember, aki útja során állandóan a lába elé néz, nem fogja észlelni a vasúti sínek kanyarodását. Számára továbbra is egyenesnek tűnik. Csak akkor veszi észre ezt, ha felemeli a fejét és egy kissé előrenéz, s így megváltoztatva a perspektíváját látni fogja, hogy a sínpálya görbül. Tehát ugyanaz a megfigyelési tárgy különbözőnek látszik a különböző nézőpontokból. Mennyire változna világszemléletünk, ha meg tudnánk változtatni perspektívánkat?

Egy ötszáz tevéből álló tevekaraván, amely egy völgyben pihenőjét tartja, a völgy feletti sziklaoromról figyelve teljes nyugalmi állapotban levő csoportnak látszik. Ez azonban csak a régi, a relativitáselmélet előtti fizikai szemlélet szempontjából helytálló, amely nem veszi figyelembe, hogy a Föld is forog a Nap körül, és vele együtt mozog a tevekaraván is. A sziklaormon ülő megfigyelő ezt képtelen észrevenni, ezért öntudatlanul becsapja magát, és azt hiszi, hogy ami az ő szemszögéből igaznak látszik, az az univerzum minden más megfigyelőpontjából is igaz. Ez természetesen nem így van, mivel különböző pontokból ugyanazt az eseményt, tárgyat teljesen másképp látnánk. A sziklaormon levő megfigyelő csak azt mondhatja biztosan, hogy a tevék a földhöz viszonyítva vannak nyugalmi állapotban, ennél többet biztosan csak akkor tudna mondani, ha előnyösebb megfigyelési pontra mehetne át. Mégis azt mondhatjuk, hogy egyik megfigyelőnek sincs teljesen igaza, de nem is teljesen téves, amit mondanak. A tény az, ahogy Einstein is megállapította, hogy minden mozgó testnek megvan a maga saját időstandardja és saját térrendszere, amellyel a megfigyelő mindig relációban van. Rendszerint nem tudja, hogy a másik időstandard és térrendszer eltérő az övétől, és hogyha görcsösen ragaszkodik a sajátjához, képtelen lesz megmagyarázni az univerzumban a teljesen érthetetlen és tökéletesen irracionális tényezők jelenlétét.

Ezek az állítások annak a tudásunknak a logikus következményei, hogy a Föld a Nap körül forog. De bármilyen planéta mozgása csak valami mással - ami nyugalomban van -, pl. az álló csillagokkal való kölcsönös összehasonlításban mérhető és írható le. Ezért a relativitás azt tanítja, hogy csak a térben levő testek közötti relációkat ismerjük, és hogy a leírásuk csak összehasonlító lehet. Egy dolgot csak egy másikkal hasonlíthatunk össze. Kettősségekkel vagyunk kénytelenek foglalkozni. Térkoncepciónk ui. értelmetlen egy adott viszonyítási standard nélkül. (Egy ember, aki a toronyóra ütését hallgatja minden délben, azt gondolja, hogy a hangot mindig ugyanarról a helyről hallja. Ha egy másik ember képes lenne a Napból figyelni ugyanezt az eseményt, azt találná, hogy két dél között eltelt idő alatt ugyanaz a hely mintegy 500 ezer km-re van az előző déli helytől, mivel a Föld és a rajta levő toronyóra megváltoztatta relatív helyzetét a Naphoz képest. Így a megfigyelői ponttól nagy mértékben függ a kapott eredmény.)

Ha valahogy úgy be volnánk zárva, hogy nem tudnánk látni a többi csillagot és planétát az égen, nem tudnánk, hogy Földünk a téren át mozog, mivel nem lenne vonatkozási standardunk. Így a mozgás meglehetősen viszonylagos valami.

A Föld dinamikusan forog a Nap körül - 116 ezer km/óra sebességgel -, mégis a rajta élők nem veszik észre ezt a mozgást; valamennyien úgy érezzük, hogy tökéletesen nyugalomban van!

Pontatlanul alkalmazzuk az &quot;itt&quot; szót is. Pedig az egyik pillanatban meghatározott &quot;itt&quot; a következő pillanatban már egészen más helyen lesz a Föld mozgása következtében. Ezért az &quot;itt&quot; is relatív fogalom, a Földön egy pontra vagy személyre vonatkoztatva; a térre alkalmazva azonban értelmetlen. Ha azt is figyelembe vesszük, hogy a Föld nemcsak saját tengelye, hanem a Nap körül is forog, sőt a Naprendszer is a Tejútrendszerben mozgást végez, végképp megérthetjük, mennyire valószínűtlen egy hely kijelölése ezzel a szóval, hogy itt. Kísérletileg soha nem is tudjuk kimutatni azt a sebességet, amellyel az &quot;itt&quot; helye valójában mozog a téren át, mivel nincs egy abszolút értelemben nyugalomban levő test, amihez ezt a mozgást viszonyíthatnánk. A mozgásnak csak relatív helyét és relatív sebességét tudjuk meghatározni. És ez lesz mindig az eredmény, akárhová is állítsuk magunkat a térben.

Így megint Einstein elméletére jutunk, mely szerint a helynek önmagában nincs végső mérési standardja, és hogy nem minden körülmények között lesz ugyanaz. A tér a végső analízisben nem rendelkezik az Euklidesz posztulátumaiba és axiómáiba foglalt sajátosságokkal. Ez a relativitás következtetése. De már jóval korábban Einstein előtt a görög Zeno, Pythagoras és India régi bölcsei is felfedezték azokat az ellentmondásokat, amelyek abban az ideában vannak, mely szerint a térnek karakterisztikus léte, változtathatatlan állandósága van. Látták, hogy egyik nézőpontból mérhető, racionális és véges, egy másik nézőpontból viszont mérhetetlen és minden irányban végtelen. Az első nézőpontból részeire korlátozhatjuk, amelyek a többi résztől könnyen elkülöníthetők mint fizikai tárgyak; de amelynek a második nézőpontból tekintve az egészből külön nincs független léte, és végtelen folyamatosságára sem tudunk határokat kijelölni. Amikor ui. az összes részt megpróbáljuk összerakni, soha nem jutunk olyan összegre, ami a tér egészét jelentené; ha már azt gondolnánk, hogy végre megkaptuk az egészet, kiderül, hogy e mögött még mindig van térrész. Így ha a térről úgy gondolkodunk, mint valami egésznek a kisebb részéről, akkor az egésznek a létét is tagadjuk. Ha a két nézőpont ezen a módon ki is oltja egymást, azt kell kikövetkeztetnünk, hogy a tér inkább egy szubjektív idea, mint egy objektív elem.

Ezenkívül, ha a hatodik fejezetben tanultakat felidézzük és alkalmazzuk most bizonyos szavakra, amikor a tér abszolút létét természetesnek vesszük, az itt és az ott szó különleges helyzetével kell szembenéznünk. A térről azt feltételezzük ui., hogy az, amiben valami létezik, vagy az, amelyben a világrend differenciálja magát.

Képzeletben helyezzünk el egy pontot ezen a lapon. A geometria definíciója szerint a pontnak nincs kiterjedése. Egyáltalán nincs dimenziója. Ez azt jelenti, hogy egy ponton belül nincs semmi, semmi más számára nincs hely benne. Ezt az analízist továbbvíve láthatjuk, hogy e pont egyáltalán nem térszerű és ezért a tér, ahogy az &quot;itt&quot;-je reprezentálja, van is és nincs is egyben, vagyis az így előálló ellentmondások megint kioltják egymást.

Gondoljunk most a térbeli &quot;ott&quot;-ra, pl. a távoli Ausztráliára. Ez azt jelenti, hogy &quot;nem itt&quot;. Az &quot;itt&quot; szó értelmébe azonban azt foglaljuk bele, hogy pl. itt ebben a városban, itt ebben az országban, vagy itt ezen a kontinensen; vagy tágíthatjuk, hogy értelmébe belefoglaljuk az egész világot. Tovább nem mehetünk, mivel már nincs olyan speciális térbeli pontunk, ahonnan az egyik hely a másik helyről megkülönböztethető lenne. Ekkor a figyelem korlátozottságát, amely az &quot;itt&quot; definícióját megszorítja, fel kell adni. Hiszen az &quot;itt&quot;-be Ausztráliát is beleértettük. Így az &quot;itt&quot; és &quot;ott&quot; ellentmond egymásnak, és ezzel a tér fogalma - mint különálló valóság -, amely e szavakon nyugodott, teljesen összeomlik.

Mivé válik szokásos térfogalmunk, amikor a radioaktív vizsgálatok azt mondják nekünk, hogy a leghegyesebb tű foka is egy parányi világ, ahol mozgó testecskék milliói keringenek szüntelen anélkül, hogy egymást érintenék?

Azok, akik az ilyen paradoxonok analízise ellen azt hozzák fel, hogy ez csak csűrés-csavarása a szónak, nem értik, hogy a szavak milyen fontos szerepet játszanak titokban gondolataik felépítésében, és azt sem értik, hogy a szemantikus problémák valójában logikus problémák, sőt nagyon gyakran még ismeretelméleti problémák is. És nem értik, hogy egy dolog jelentése elválaszthatatlan attól, amit mi magunk róla gondolunk, és nem csak az, amit bizonyos szótárban leírva találunk rá vonatkozóan. És nem értik azt sem, hogy a világ szemléletében az elme rejtett működése meglehetősen más, mint amit rendszerint gondolnak róla.

A relativitás legalább megmutatja azt, hogy meg kell változtatnunk a világról való gondolkodásunk örökölt szokásait. A tér és az idő vizsgálatot követel meg, mivel a külső világ minden koncepciójába belépnek. Azokat a formákat jelentik, amelyekben adva van a tapasztalatunk. Ennek a világnak a teljes megértése teljesen magában foglalja ezeket is. Objektív földi életünk világosan a tér és idő által megszabott feltételek között zajlik le, valamennyi tapasztaltunk valójában elválaszthatatlan tőlük. Valamennyi mérhető test és valamennyi élő teremtmény érzékeink előtt térben és időben létezőnek jelenik meg, és az egész univerzumot egy sajátságos tér és időkeretben vagyunk kénytelenek ábrázolni magunkban. A természet miriád tényeit és megjelent eseményeit csak térben és időben gondolhatjuk el. Ez azonban mindig relatív, és a körülményekkel együtt változik. Ezért a Természetnek ezek a jelenségei csak relatív módon képzelhetők el. Ha megváltoztatjuk tér- és időkereteinket, meg fogjuk változtatni univerzumunk ismerős jellemzőit is. El fogja veszíteni alapvető állandóságát, megváltoztathatatlan abszolútságát. Nincs olyan dolog, mint egyedülálló térbeli reláció vagy változatlan időmegfigyelés. Ha a teret jobban megvizsgáljuk, azt találjuk, hogy jellege egyre inkább megváltozik abból, ami egy külső ténynek jelenik meg, ama, ami valójában egy belső mentális tényező. Az eddigiekről - mely szerint a tér a külső világ tulajdonsága volt -, most kezdi felvenni egy rejtélyes szubjektív elem alakját, amely az egész külső világot való észlelésünket meghatározza.

Ez a nézet azonban túlhaladja a fizika régi fogalmait. Einstein matematikai következtetéseivel egyezik, amely szerint egy test tömege változó paraméter. Az anyagról vallott régi nézet az volt, hogy legprominensebb és legkézzelfoghatóbb jellemvonása - a tömeg - volt egyben a legtartósabb jellemvonása is. Ez a mindennapi tárgyak mozgásának kis sebességére nézve igaz is, de nem igaz rendkívüli mozgási sebességek esetére. Így a fizikai tárgyak a sebesség diktálta elektromos erőtérré, formákat felvevő tiszta energiatérré alakulnak. Ez az új nézet a régi anyagi szubsztanciában való hitet így erősen megingatta. Eleddig nem tudtunk egy anyagról az általa elfoglalt tér nélkül beszélni, míg most energiáról beszélhetünk, amelynek sokkal kevésbé van szüksége ahhoz, hogy térbe helyezzük.

Ezen új szemlélet alapján, mely szerint az energiának van tömege, és hogy egy anyagi test tömege bizonyos sebesség fölötti mozgáskor azzal arányosan megváltozhat, egy dolog anyagi jellegét nem tekinthetjük többé kardinális jellegnek. Itt a képzelet nem tudja könnyen utolérni az észt, de ez nem fogadható el mentségnek arra nézve, hogy a képzelet az ész útjába állhat. Az új tudományos szemlélet szükségképp ellentétbe kerül a közhittel azáltal, hogy lerombolja egy anyagi tárgy statikus természetét. Ésszel fel sem tudjuk érni, a gondolatnak semmiféle adekvát képével, hogy a relativitás hogyan és milyen különös módon befolyásolja anyagi világunk tömegét. Elégedjünk meg azzal, hogy tudjuk, hogy ez így van, anélkül, hogy tudnánk, hogy hogyan.

Az idő relativitása. Az a különös megvilágítás, amelybe a relativitás térfelfogásunkat helyezte, hasonló ahhoz, amelybe időfelfogásunkat is tette. E szerint ui. különböző sebességgel mozgó testeken elhelyezkedő két megfigyelő számára ugyanaz az esemény időben másképp zajlik le.

Földünk ifjúkorában gyorsabban keringett tengelye körül mint most, így a mostani napok hossza több mint kétszerese annak, ami akkor volt.

Az idő relativitása olyan, hogy a mintegy 100 évig élő teknősbéka nem érzi, hogy tovább él, mint egy rovar, amely mindössze csak egy hétig él, mivel tapasztalatát különböző álláspontból határozza meg. A lényeg az, hogy mennyi benyomás vonul át az elmén; ha a szám mindkét esetben azonos, akkor az évek nem számítanak. Egy gyógyszer hatására is megváltozhat pl. az időérzékelés. Az ami az ilyen embernek félórának tűnik - pl. egyik kezének felemelése -, az a szemlélőnek mindössze egy pillanat csupán. A vízbefúlástól megmenekült emberek is érdekes tapasztalatról számolnak be: közvetlen eszméletük elvesztése előtt egész életük eseménye villanásszerűen átfutott elméjük szeme előtt.

Látszólag csak azért alszunk el, hogy röviddel ezután álomban ébredjünk fel, de később tudjuk, hogy ténylegesen csak a következő reggel ébredtünk fel. Az álom alatt éppen olyan ébernek érezzük magunkat, mint a nap folyamán. Mégis pl. 5 perces álomban tehetünk egy teljes utazást, ami éber állapotunkban három hetet is igénybe venne. Az álomban dramatikus események hosszú egymás utáni sorát éljük át, ezek gyakran nagyon részletezettek, és úgy érezzük több órás, vagy napos tapasztalaton megyünk át, holott felébredéskor kiderül, hogy mindez csak néhány percet vett igénybe. Így a tapasztalat azt mutatja, hogy időérzékelésünk ugyanahhoz a tényhez viszonyítva különösképp változik a különböző nézőpontok szerint.

Pl. a Vénusz bolygón ülő embernek a mienktől eltérő időérzéke lenne. Az a nézet, mely szerint a 24 órás nap minden körülmények között és minden helyen 24 óra lenne, nem helyes. Ha történetesen a Vénuszon ülő ember ezt tagadná, nagy megrázkódtatásban lenne része - látván, hogy régi szemlélete mennyire nem helyes a megváltozott körülmények között. Minden embernek individuális időészlelése van - egy szerelmespár pl. az együtt töltött boldog napot alig egy-két órának érzi, míg egy nyomorék ember, aki pl. ráesik a meleg tűzhelyre, és nem tud onnan fölkelni, míg ki nem szabadítják, a másodperceket is órának gondolja -, és illuzórikus azt hinni, hogy ez nem a mi saját egyedülálló tapasztalatunk. Az ember saját speciális álláspontjának perspektívájában látja az eseményeket, mivel az idő maga csak egy reláció. Sohasem magát az időt mérjük valójában. Maga az óra-idő is csak valami térben levő mozgás mérése, vagyis nem más, mint két dolog közötti reláció.

A Természet arra kényszerít bennünket, hogy mindent térben s időben létezőnek lássunk. Az időt állandóan a gondolkodó folyamatban tételezzük fel. A tér nem más, mint az észlelés folyamatának szükséges állapota. Sohasem tudunk semmit ezektől elválasztani. Mégis, magát az időt, vagy a teret sohasem látjuk! A tiszta térről vagy a tiszta időről nem kapunk közvetlen érzékbenyomást. A tér meztelen ideáját nem tudjuk semmilyen mentális képbe öltöztetni, csak egy távolságot, kiterjedést elfoglaló dologról tudunk gondolkodni; ezért a teret csak úgy ismerjük, mint a dolgok egyik sajátosságát, mint ahogy az időt úgy, mint a mozgás egyik sajátosságát.

Az időt rendszerint csordogáló patakhoz hasonlítják, vagy megjelölt pillanatok állandó egymás után következéséből állónak vélik. Ez teljesen természetes, mivel az emberi elme még csak el sem tud képzelni olyan időt, amely mentes lenne történések átalakulásától, vagy amelyben nem &quot;előtt, most vagy után&quot; események léteznének. Egy gondolatnak a másik után következése időben zajlik le, mint ahogy az események is időben jelennek meg. Egyáltalán tudunk bármi elképzelést is alkotni az időről másképp, mint kezdetekkel és befejezésekkel, vagy változásokkal és megszakításokkal? Sajnos azonban ez illúzióhoz vezet bennünket. Feltételezzük ui., hogy az idő pillanatokra osztható, de próbáljuk meg pontosan elkapni őket, és eltűnnek. A vizsgálat nem fedez fel elkülönült részeket, független pillanatokat, nincs a jelen és a múlt között intervallum. Hogyan tudja bárki is megkülönböztetni, amikor a jelen pillanat akkor kezdődik, amikor végződik is egyben? Próbáljuk meg a múlt és a jövő, az &quot;előtt&quot; és az &quot;után&quot; közötti elválasztás érzékelhető pontját megtalálni. Bárminek találjuk is ezt a pontot, már abban a pillanatban megváltozik, amelyben ezt a megkülönböztetést tesszük. A jelen pillanat mi lehet, ha nem egy hipotetikus pont? Ez az egyike az idő illúzióinak, hogy állandóan azt hisszük, hogy a jelen idő pillanatában élünk, amikor ilyen tulajdonképp nem is létezik. Legyen az a másodpercek akármilyen töredéke is, az ún. jelen pillanat, máris az ún. múltba tűnt el. Pongyola megfogalmazásunk az időjelen, múlt és jövő fázisáról olyan valamiről való kijelentés, amelyet senki nem tud meghatározni, és amelyről senki nem tud érzékelhető ideát alkotni, amely elég korrekt lenne ahhoz, hogy minden vizsgálatot kiálljon. Mivé válik egész időfogalmunk akkor, ha elkülönült alkotóelmeiről sem tudunk fogalmat alkotni? Így ami valóságnak tűnt, jóval valószínűbben - legalábbis bizonyos mértékben - elménk által táplált ideának látszik, vagyis az idő mozgása nagymértékben bennünk van.

Figyeljünk meg bármit, ami nő, pl. egy fűmagot. Meg tudjuk állapítani azt a pontos pillanatot, amikor a magból növény lesz? Ez teljesen lehetetlen. Hol van az a pillanat, amikor a mag már nem mag többé, hanem növény? Ha valahol létezik ez egyáltalán, akkor az elménkben, vagy képzeletünkben létezik. A pillanatok valójában nem léteznek. Az idő nem azonos a nem létezők összegével. Adjunk a nullához nullát, az eredmény akkor is nulla lesz, ezért az idő nem független valóság, hanem a valóságból készült kivonat, absztrakció. Az idő a térhez hasonlóan absztrakció. De mikor egy absztrakciót valami reálisnak veszünk, ellentmond önmagával.

Amikor gondolkozásunkat még tovább visszük, el kell ismernünk, hogy időérzékünk összezsugorítható, mint ahogy térérzékünk kinagyítható, és hogy amikor az idő múlását mérjük, valahogy és valamilyen mértékben az elme alkotja ezt. A relativitás azt tanítja, hogy az idő alkotta formák, a tapasztalat szerint sohasem végsők. Aspektusoknak tekinthetők, amelyek a legszertelenebb módon megváltozhatnak. Van azonban mégis egy elválaszthatatlan elem, amely az összes változásukon keresztül folytatódik, és amely összekapcsolja és tartja valamennyiüket. Ez a tényező az elme.

Mindez azt mutatja, hogy az idő nem olyan egyszerű dolog, mint amilyennek tekintjük, hanem valójában misztériummal terhes. Az emberi nem elenyészik, ha az időt valóságnak gondolja. &quot;Az a kicsi idő, amit azzal töltök, hogy megkérdezem: Van egyáltalán idő? - magát a tökéletes Békét és az igaz Istenséget fedte fel előttem.&quot; - mondta Tirumoolai, egy középkori tamil szöveg szerzője.

Nagy hiba lenne azt képzelni, hogy azt akarjuk mondani, hogy az embernek nincs semmiféle időérzéke. Ilyenről szó sincs. Az ember erősen érzi az idő múlását és valóságát. Itt csak azt kíséreltük meg, hogy természetére fényt derítsünk. Valóságérzetének rejtett forrása látható lesz, amint e tanítás lényege kitárul előttünk.

Az álláspontok doktrínája. Einstein munkásságának értéke - abban, hogy a relativitás igazságát fizikai tényekkel bizonyította be a metafizikai képzelet helyett - óriási nagyságú. Amit öntudatlanul elért, az a tudás kritikája volt, bár vizsgálatát tudományos mérési módszerekre korlátozta csupán. A relativitás egész elve nagyban megkérdőjelezi az univerzummal kapcsolatos összes tapasztalatunkat, és ezért a tudással kapcsolatos valamennyi definíciónkat is. Mit tudunk valójában? A világ már nem szilárd tény többé, hanem egy még keményebb probléma.

A relativitás alaptörvény, amely a Természetben valamennyi fizikai esemény és tárgy alapját alkotja. Semmi sem ismert, ami nem mint más dolgokhoz való viszonylatában lenne ismert. Innen van Lotze mondása, mely szerint létezni annyit jelent, mint relációban állni. Az az idea, hogy az univerzumban valamiféle zárt rendszerek lehetnének, a relativitás fényében eltűnik. Mindegyik csak egy kísérleti modell az igazság megközelítésében, és soha nem a végső lépés. Az univerzum állandó újraértelmezést kíván meg.

A fizikai világban annyi relatív igazság lehet, ahány lehetséges nézőpont vagy mód van egy dolog szemléletére. Ez az az antropocentrikus tévedés, amely érvényteleníti a közönséges tudást. A gondolat világában annyi igazságszemlélet lehet, ahány emberi lény él a Földön. Az ilyen pluralisztikus és változatos nézetek emberi korlátozásoktól függenek, és ezért mindig feltételesek és gyakran hajlamosak arra, hogy változzanak. Mindegyik csak egy aspektust jelent és nem a teljes igazságot. A Viktória korabeli materializmust pl. ma már néhány vezető tudós éppen olyan erővel visszautasítja, mint amilyen erősen elődeik támogatták annak idején.

Itt azonban megint figyelmeztetnünk kell. Egy megfigyelés ui. helyes lehet, amikor a figyelmünk valamilyen sajátos nézőpontra való rögzítésének eredményeként jön létre a relativitás világának birodalmában is, de az igazságot önmagában nem fejezheti ki. A kettő egymástól különböző.

Mindezeket a tényeket úgy kell tekinteni, mint az emberek individuális és tökéletlen szemléletét, mivel az emberi ízlés hajlékonyságától, az emberi temperamentumok sokféleségétől, az emberi tudásfokozattól és kapacitásuk mértékétől függ. Ezért látunk oly sokféle véleményt, olyan különös összeütközését a tapasztalatnak, olyan széles nézet-, szemlélet-, szokás- és következtetésbeli változatot. Ezért ezeket &quot;relatív igazságok&quot;-nak nevezzük. A relatív igazságból származó individuális nézetek lehetséges sora olyan széles, hogy számuk korlátlannak tekinthető. Minden egyes ilyen részigazságnak, mint pl. a biológiának vagy gyógyszertannak megvan a maga különleges szemlélete az élettel kapcsolatban, annak bizonyos területével foglalkozik, de ez a szemlélet sohasem általános, mindenre érvényes, és sohasem a lét teljességével foglalkozik.

Amikor a relativitás kísértete megjelent a tudomány küszöbén, a félénkeket megrettentette. Valóban félhettek attól, hogy a logikus következtetéseket egész a legtávolabbi végpontig kell majd vinni. Mivel ezt haboztak megtenni, ezért a filozófiának kell helyettük végrehajtani. A filozófia legmagasabb álláspontjából nézve - amely a végső igazság álláspontja és nem a gyakorlati értékeléseké -, minden nem filozófiai tudás, legyen az akár tudományos vagy akár másvalamilyen tudás, csalóka területen áll. Következtetéseik egyike sem jelentheti soha a végső következtetéseket. Valamennyi ilyen megfigyelés ui. a csillagok miriádjai közötti jelentéktelen kis planétánkon levő megfigyelők helyi álláspontjától függ. Eredményeik változnak, amikor kiegészítő tudással további álláspontok állnak rendelkezésre, vagyis ilyen módon a végső igazságnak csak torzképe nyerhető, maga a valóság azonban soha. Egy örökké úton levő fáradhatatlan vándorhoz hasonlóan, állandóan csak az egyik provizórikus elmélettől a másik provizórikus elmélet felé halad.

Ezért bonyolult világunk természetéről - amelyben élünk - nem kaphatunk tiszta képet. Éppen olyan paradox, mint bármi más, ami felfogható. Olyan világ ez, ahol az ész meggyilkolja a tapasztalatot és ahol a tény cáfolja a gondolkodást. Valamennyi emberi intellektuális tudás teljesen relatív, és végső soron - mint egy farkát kergető állat - állandóan körbe-körbe forog, amelyből úgy tűnik - nem tud kiszabadulni. Úgy látszik, sohasem tudunk az univerzum végső igazságára jutni, és úgy tűnik, hogy rabok vagyunk, ama ítélve, hogy csak az új igazság illúzióját kapjuk, de magát az igazságot ne érhessük el soha.

Az igazság mítosszá vált. A Végső nem más, mint fikció. Csupán a megszámlálhatatlan lehetséges szemlélet egyikét jelenti. Minden nézetnek megvan így az igazolása. Nincs olyan tudományos megfigyelés, amelyet minden időre és minden megfigyelésre korrektnek lehetne kinyilvánítani. Nincs olyan tudományos elmélet, amelyet gyógyíthatatlanul ne fertőzött volna meg ez a mindent átható relativitás. Egy és ugyanazon dolgoknak ezek a különböző és divergens megjelenései - amikor a megfigyelők vagy a megfigyelési pontok maguk is különbözők - kétségbe ejthetnek bennünket, hogy valaha megismerjük-e az igazságot a világot illetően. Az emberek ui. állandóan változtatják intellektuális helyzetüket, állandóan új eszmék, új fogalmak felé mozognak csak azért, hogy a következőkben ezeket is elhagyják. Végül úgy tűnik, hogy minden csak múló látszat, vagy csak jelentéktelen illúzió. Semmi sem tarthat joggal igényt arra, hogy a végső valóságot képviselje.

Ez azt jelenti, hogy a világról csak töredékes szemléletünk lehet, és sohasem láthatjuk mint egészet. Azt jelenti, hogy csak egyik doktrínáról a másikra juthatunk, és az elme örökké egyik ideát a másikkal váltja föl. Azt jelenti, hogy maga a tény is attól a megfigyelési ponttól függ, ahonnan megközelítjük. Ami hozzáillik az egyik megfigyelési ponthoz, az nem illik hozzá a másikhoz, mivel csak aspektusokra jutunk, nem pedig független entitásokra. Egyik aspektus látása kizárja az összes többit. A metafizikában hasonlóképp nincs végső következtetés, mivel a tudományhoz hasonlóan a metafizikát is a relativitás makacs és kitartó betegsége kínozza. Az a kísérlet, hogy a magyarázat megmásíthatatlan rendszeréhez jussunk, hasztalannak bizonyult. Röviden: a világ képe, ahogy mi, vagy a tudomány ismeri, nem a végső kép.

A relativitásnak ebben a világában, ahol minden nézet téves és igaz is egyben, ahol ami az egyik nézőpontból megerősíthető, az a másikból tagadható, úgy látszik, hogy nincs végső értelem és jelentés. Azok az indiai keresők azonban, akik felismerték ennek a következtetésnek az elkerülhetetlenségét, nem elégedtek meg vele. Meg akarták tudni, vajon lehetséges-e olyan nézőpontra jutni, ahonnan minden tény magyarázható, nem pedig csak néhány. Így ez a kardinális kérdés újra rájuk nehezedett. Feleletet akartak kapni rá, mint Pontius Pilatus: &quot;Mi az igazság? Megszerezhető-e ez a maga teljes integritásában?&quot;. Ezen olyan valamit értettek, ami tökéletes és univerzálisan érvényes minden emberre, mint ahogy a kettő plusz egy, hármat eredményez. Ezt az aritmetikai eredményt ui. a világ egyik részén sem, egyik évszázadban sem kérdőjelezte meg senki. Ilyen változatlan elvet kerestek tehát az igazságnak, amit végső igazságnak neveztek. Végül megtalálták a kielégítő feleletet, és így született meg a titkos (nyilvánosságra nem hozott) tanítás, az igazság filozófiája. Bebizonyították, hogy mindez álláspont kérdése, hogy olyan magasra legyünk képesek emelkedni, ahonnan az igazság hegyvonulatának minden kisebb csúcsa világosan látszik. Arra ösztönöztek, hogy ne ejtsen minket kétségbe, ha nem találunk semmi abszolút mércét az univerzumról alkotott tudásunk anyagára. Éppen ez ösztönözzön arra, hogy hallgassunk a filozófia hangjára, amely világosan azt mondja, hogy a probléma megoldásához más úton kell közeledni, és ezt az utat meg is lehet találni.

Euklidesz azt mondta ki, hogy a párhuzamos egyenesek soha nem találkoznak, Einstein viszont azt, hogy találkozhatnak a végtelenben. Mégis azt tartjuk, hogy mindkettőnek igaza van, a kettő csak álláspont szerint különbözik egymástól. Egy másik bolygó lakójának, akinek éppen olyan karórája lenne, mint amilyet mi használunk, látszólag tehát ugyanolyan módon mérné az időt, mégis már eredményre jutna, mivel a hasonlóság ténylegesen csak fiktív. Napja ui. vagy hosszabb, vagy rövidebb lenne mint a mienk, ezért pl. egy fix időpontja sem lenne azonos a mienkkel. A tér vonatkozási standardjai ui. különböznének, így szükségképp az időrendszerek is. A megfigyelési pontok eltérő volta a megfigyelés egyöntetűségét veszélyezteti; azt, amit a földi ember lát, nem lehet elválasztani térbeli helyzetétől. Egy tárgy alakja, elfoglalt helyzete, tér- és időbeli helye végül is látszatok csupán, amelyek a különböző megfigyelők szerint változnak és különböznek. Ez Einstein relativitáselméletéből következik.

Így a relativitás lényeges és fontos tanulsága az, hogy egy szélesebb és kitágítottabb szemlélet biztosítására új megfigyelési pontokat kell keresnünk. A relativitás elve nem veti el Newton régi tételeit. Mindenfajta eredmény köré határvonalat húz, és minden egyes ilyen vonatkozási rendszeren belül a régi mérések és Newton axiómái érvényesek. Kimondja, hogy nem várható, hogy mindig alkalmazhatók legyenek, mivel csak egy sajátos megfigyelési pontra vonatkoznak.

Egy másik megfigyelési pontnál magasabb megfigyelési pont szélesebb látóhatárt tár föl. Még az élet legalacsonyabb nézőpontból származó tapasztalata is azt mutatja, hogy sok dolog nem az, aminek az első pillantásra látszik; hogy a róluk való naiv közvetlen benyomás elégtelennek bizonyul, amikor behatóbban megvizsgáljuk őket. Ez a vizsgálat a filozófiának az első, a tapasztalatnak pedig az utolsó leckéje. Ez a vizsgálat a megkülönböztetést jelenti aközött, ami ténylegesen van, és ami csak úgy látszik, hogy van; aközött, ami lényeges, és ami csak lényegesnek látszik. A tapasztalatnak ezzel az ellentmondásával mindenütt találkozunk, megtalálható az emberi társadalomban éppúgy, mint a planetáris folyamatokban. Egy égitest haladása, nagysága és távolsága nem függ attól, hogy milyen hosszan szemléljük, vagyis a puszta látottak alapján nem juthatunk ezek megismerésére. Ezért intellektuális erőfeszítést kell tennünk, követnünk kell a csillagászat útmutatásait, a látottak titkát csak ezek után tudjuk megragadni. Ha minden az első benyomásra feltárná egész természetét, a tudományra nem lenne szükség, és a filozófiának nem kellene azon fáradnia, hogy a tudomány után kullog. A tapasztalat és a tapasztalat igazságtartalma közötti szakadék kényszerít bennünket előre a tetszetős tényeken túlra, hogy a tényeken alapuló elmélkedésekkel vitába szálljunk.

Filozófiailag nem bölcs dolog és végső soron bizonytalan is, ha mindig egyetlen helyzethez ragaszkodunk, és a dolgokat csak innen szemléljük, mivel fáradságos, hogy egy újat találjunk, vagy azért ragaszkodunk hozzá, mivel mindenki más is ehhez ragaszkodik. Milyen nézőpontból keressük az igazságot? Milyen előnyös helyzeti ponton állunk, amikor arra tekintünk, amit igazságnak gondolunk? Mindez ui. meghatározza mindazt, amit mi igazságnak hiszünk, és az ítélet értékét teljesen az az álláspont határozza meg, amit felveszünk. Így a tudomány terén a több igazság megismerésének lehetősége nő csupán azzal, hogy a megfigyelési pontot feljebb helyezzük. A filozófia ezt még tovább viszi, amikor azt mondja ki: emelkedjünk fel a lehetséges legmagasabb, végső álláspontra, ahol nincs relativitás, és csak akkor tegyük meg a világról a végső következtetéseket. Rámutat, hogy nem tudunk szabadulni a kettős nézőpont szükségétől; az első a hétköznapi szokásos élet és a kísérleti tudomány felölelte összes lehető és relatív helyzetet foglalja magában, míg a második a tisztán univerzális ész távoli, egyszerű és egyedülálló nézőpontja, amely mentes minden relativitástól. Ezért a másodikból származó szemlélet abszolút módon független és mentes lesz azoktól a személyes emberi jellemzőktől, amelyek minden más eredményt részlegessé és relatívvá tesznek. Ezek közvetlen és gyakorlati célokra nagyon megfelelhetnek és nagyon hasznosak, de a végső igazság pontosabb keresését nem szolgálhatják.

A szokatlan utak láttán az egyik ember elméje könnyen elfárad és megelégszik az első és legközvetlenebb állásponttal, a gyakorlatival és hétköznapival, amely a dolgokat úgy fogja fel, ahogy azokat az érzékszervek közvetítik, míg egy másik ember elméje, akit az igazság szeretete teljesen átitatott, törni fogja magát, hogy az első látszat, vagy a dolgok ismerős felszíne fölé emelkedjen, és egy kritikai, ill. vizsgálódó helyzet felvételével magyarázatukra jusson. Ez az, amit a tudós tesz. De itt ő meg is áll. Ez az, amiért az igazság filozófiája kifogást emel és üdvözli, ha a tudomány továbbhalad előre az úton, mivel a vallástól eltérően nem fél tőle. Csak arra ösztökéli a tudóst, hogy ne elégedjen meg semmilyen szűk látókörű állásponttal, ahonnan nem tudja határozottan állítani a végső igazságot, vagy a megcáfolhatatlan ítéletet. Egy ilyen állapot csak a legszélesebb látókörére bővített tiszta ész szigorú működéséhez tartozik, nem pedig a fizikai megfigyeléssel és laborkísérlettel feltárthoz.

A primitív álláspont a mindennapi élet szükséglete. Gyakorlati célokra elég sikeresnek bizonyul, az átlagembertől más szankciót nem is kíván. Általában az öt érzékszerv észlelésén alapul, ennek a tényét mindenki elfogadja. Az egyszerű ember ezzel meg is elégszik, és esze ágában sincs a tényleges tapasztalatát megkérdőjelezni; a tudós és a filozófus azonban csak kísérletinek, próbaképpeninek tekinti, és vizsgálatát tovább folytatja jelentését illetően. Mindketten fontosnak tartják, hogy a gondolkodásban a közvetlen tapasztalat mögé hatoljanak, és behatóbban megvizsgálják azt a módot, ahogyan ez a tapasztalati tény született. Ha a hétköznapi, általános gondolkodás mindig helyes lenne, nem volna szükség semmiféle instrukcióra; ha a közvetlen benyomások elegek lennének bármiről a teljes igazság megismeréséhez, nem kellene az oktatást segítségül hívni, hogy korrigálja őket; és ha az emberek természetesen az univerzumnak, ill. saját életüknek az értelmét és jelentését észlelnék, akkor a filozófia munkája nélkülözhető lenne. Az emberek azonban valójában eredendő és velükszületett tévedéssel jönnek a világra, a valódi tudáshoz csak úgy juthatnak, ha fáradságosan kijavítják általános és spontán ítéletüket. A szellemi erőfeszítéstől való általános idegenkedés rendszerint megelégszik a könnyebb nézettel - terhelje azt ugyan számtalan tévedés -, és a filozófus nézetét gyakran gyanakvóan szemléli, mégha ez az ész hosszadalmas küzdelmét és végső győzelmét reprezentálja is.

Így arra a következtetésre jutunk, hogy a világot illetően mindig kétféle szemléletmód lehetséges. Az első nézőpont sokoldalú lehet, és számtalan fokozatát foglalhatja magában annak, amit valódinak és igaznak hiszünk, de mindig abban van, amit gyakorlatilag a logikában együgyűségnek nevezünk. Lehet primitívnek, alacsonyabbnak, relatívnak, szokásosnak, egyszerűnek, gyakorlatinak, ésszerűnek, empirikusnak, azonnalinak, részlegesnek, végesnek, rendkívülinek, helyinek, tudatlannak és magától értetődőnek nevezni és ezekkel jellemezni. A második nézőpontot viszont a következő jelzőkkel lehet jellemezni: abszolút, végső, filozófiai, egybefoglalt, legmagasabb, numenális, reflektív, univerzális, igaz, teljes, egyedülálló, felsőbbrendű és rejtett.

Már láttuk, hogy a tudomány hogyan sérti a józan ész álláspontját. De mennyivel inkább sérti egy olyan valami, ami a tudománynál is magasabban áll. Erre a magasabb nézőpontra nemcsak vitathatatlanul szükség van, hanem az elfoglalása nagyon is lehetséges. Egyedül a filozófia tudja ezt nyújtani, mivel egyedül a filozófia emelkedik fel a legmagasabb csúcsra, és nem korlátozza magát a csoportokra osztásra, hanem a lét egészét vizsgálja, beleértve magát a vizsgálatot végző elmét is. A filozófia arra törekszik, hogy a gyakorlati élet és a tudományos kutatás csoportokra osztása által teremtett hézagait kitöltse azzal, hogy a legnagyobb gondot fordít arra, nehogy a szellemi és materiális lét valamilyen aspektusa - legyen az mások által akármilyen jelentéktelennek is tekintve - kimaradjon széles látóköréből és egyedülálló koordinálásából.

A tudomány sohasem végezheti el a feladatát egyedül. Vállalkozása óriási, de a végcélhoz nem érhet el. Amikor a mókuskeréktől elfárad, megpihenni kíván; a tartós békét azonban nem azzal találja meg, hogy a dogmatizmus megnyugtató karjaiba hanyatlik, hanem azzal, hogy a filozófia magas régióiba emelkedik. A relativitásnak Ebből az ördögi köréből nincs más kiút, csak ha a tudomány a filozófiai szemlélethez fordul segítségért. Így két elkülöníthető álláspont keletkezik, és természetes nézőpontunkat kettéosztja. Csak egy végső igazság, és egy végső álláspont lehet, amelynek a jellemzője az, hogy változtathatatlan és sérthetetlen. A filozófus arra törekszik, hogy ezeket felfedezze, és ennél kevesebbel nem elégszik meg. A világ fogalma, amely a legtisztább elmélkedésből keletkezik, különbözik attól, ami az első érzékbenyomásból adódik. Éles különbséget kell tennünk közöttük. Az első ui. tökéletes, a másik viszont éretlen még. Az első álláspont magának az univerzumnak az álláspontja, a második az emberé: az első az egész univerzum nézőpontjából szemlélődik, és nem csupán valamelyik ember tudásának nézőpontjáról, ezért abszolút, igaz; míg az utóbbi csak embercentrikusan, ezért mindig relatívan lát.

Az alacsonyabb álláspontról az igazság filozófiája által elfoglalt magasabb álláspontra való átváltás csak akkor következhet be, ha valaki a lassú élettapasztalat állványzatán mászik felfelé vagy akkor, miután átküzdötte magát a róla való mély elmélkedés folyóján. Ilyen váltás van az első fellobbant szerelem és a végső, érett érzéssel megkötött házasság között. Gyakran az jelzi előre, hogy a körülmények nehéz problémákat vetnek fel, amelyek konfliktusba kerülnek az előre kialakított nézetekkel, zavarba hozva a még szabadon gondolkodni képes elmét. Ez a kétség sötét szellemét idézi elő, amely viszont további és még mélyebb vizsgálatot vált ki. A vizsgálat azonban hamarosan éles kérdéseket vet felszínre. A magasabb álláspontra való helyezkedésből származó tudás elégítheti ki megfelelően ezeket a kérdéseket, mivel egyedül ez a nézőpont az, ahonnan a végső cél látható; az összes többi nézőpontból csak olyan feleletek adhatók rájuk, amelyek pillanatnyilag megfelelhetnek ugyan, vagyis egy időre hasznos működő nézeteknek foghatók fel, de amelyek bukása előbb vagy utóbb elkerülhetetlen, a kemény tények nyomása alatt. A történelem bizonyítja, hogy kormányok, vallások, elméletek és intézmények végül is hogyan omlanak össze, kezdeti látszólagos legyőzhetetlenségük ellenére. Nincs ui. állandó megnyugvás semmiben, a végső igazságot kivéve. Sokkal kevésbé fontos pl. Kanadából Fokvárosig elmenni, mint a primitív nézőpontról a filozófiaira eljutni.

Így csak a filozófia válik azzá az egyedüli csúcsponttá, ahol a tudás és a cselekvés piramisának valamennyi éle összefut. Határozatai gyémántkeménységűek, az idő ezeket csak megerősítheti, de nem kezdheti ki.

Egy ilyen magatartás egyedülálló erénye és összehasonlíthatatlan értéke abban a merész célkitűzésben mutatkozik meg, amelyet egyedül ez a filozófia kockáztat meg, vagyis abban, hogy az eredmények teljességére, az igazság és a tapasztalat, valamint a tudás valamennyi igazolt alapelvének megcáfolhatatlanságára jusson, amely - amikor megvalósul - minden mást is megértet. Ezt a célkitűzést meg kell vizsgálni azonban, mint minden más egyebet is, és ez a filozófia hajlandó alávetni magát minden elképzelhető vizsgálatnak, mivel - mint önmagának is legkegyetlenebb kritikusa - tisztában van vele, hogy olyan szilárd alapra tett szert, mint Gibraltár sziklája. A többi filozófiától eltérően - ahol a filozófusok maguk is különböznek -, az igazság filozófiája a lényeges elveket illetően egy jottányival sem térhet el attól, ami mindig volt és mindig lesz.

Így keresésünkben meg kell tanulnunk a megfelelő álláspontot alkalmazni. Akarjuk az igazságot illetően az utolsó szót is megtalálni és kimondani? Ha igen, akkor a világot a filozófiai álláspontról kell megközelíteni. Vagy csak egy gyakorlati célokra megfelelő álláspontot és nézetet akarunk? Ebben az esetben ui. elegendő, ha a korlátozott és alacsonyabb nézőpontra helyezkedünk. De bármit is válasszunk, nem szabad összetévesztenünk a kategóriákat, mert a büntetés az lesz, hogy az igazság eltorzul, és képtelenek leszünk arra, hogy működő szabályt találjunk magunknak. A filozófiai nézőpontot meg kell különböztetnünk a gyakorlatitól, különben homályos szemléletre jutunk.

Nem szabad azonban azt gondolni, hogy a magasabb nézőpontra való emelkedés egyben az alacsonyabb megszűnését jelenti. A közöttük levő ellentét az elemi gondolkodás világához tartozik és nem mozdítja el helyükről a mindennapi élet mozgatórugóit. E két szemlélet koordinálható az egyéni körülmények szerint. Meg lehet különböztetni egymástól őket, de nem lehet szétválasztani. Tanulmányozhatjuk az egyiket a másiktól függetlenül, de ezt téve mindkettőről csupán kivonatot készítünk, míg a valódi a kettő együtteséből származó egész. Nem szabad szigorú kettéosztásnak tekinteni őket, csak szükséges megkülönböztetésnek. Senki nem hagyhatja el az elsőt mindaddig, amíg emberi lény marad, de nem hagyhatja figyelmen kívül a másodikat sem, ha az igazság birodalmán belül akar maradni. Senki nem lehet meg a primitívebb szemlélet nélkül, mivel a gyakorlati életnek nagyobb mértékben kell a hiten alapulnia, mint az igazságon. Pl. vakon hinnünk kell a szakácsunknak, mivel arra nincs idő, hogy a főzés legkisebb részletét is megvizsgáljuk mindennap. Ez azt jelenti, hogy meg kell elégednünk azzal, hogy az erről való igazságot soha nem tudjuk meg, soha nem bizonyítjuk be; hogy minden olyan, amilyennek lennie kell. Az aktív élet lehetetlen lenne, ha minden egyes tett, mozgás előtt várni kellene és összegyűjteni az összes tényt, ezért kénytelenek vagyunk, közülük a legtöbbet látszat-értékükön elfogadni. A magasabb álláspontnak a mindennapi élet apróbb dolgaira való alkalmazása nem kívánatos, de nem is szükséges. A szokásos életet ez meglehetősen nyűggé változtatná. De éppen olyan balgaság és lehetetlen is lenne a hétköznapi élet szabályzatát a tiszta filozófiai kérdésekhez alkalmazni. Ezért elég ha tudjuk, hogy a Föld gömbölyű, és nem kívánjuk, hogy érzékelni is képesek legyünk. Ez elég ahhoz, hogy a filozófus érzékeny emberi lény maradjon mindaddig, amíg szilárdan kitart azon elvek mellett, amelyek az igazságot általánosítják naponta változó diorámájának valamennyi látványa mögött.

Az ilyen gyakorlati módszer azonban egyedül túl kevés ahhoz, hogy a filozófia számára megfeleljen, amely előrehaladásnak minden centiméterét alaposan megvizsgálja. Amikor az ember elkezd azon gondolkozni, hogy az élet és a világ mit is jelent - vagyis amikor elkezd filozofálni -, el kell hagynia a hétköznapi életét jellemző kis megalkuvásokat és Himalaya szintű szellemi magasságokba kell felemelkednie.

Mindkét szinten belül elkerülhetetlen a gondolatok áramlása. A szintek kiegészítik egymást, és arra kell törekednünk, hogy koordináljuk őket. Összezavarni és összetéveszteni azonban nem szabad, mert ez azt jelentené, hogy összetévesztjük az élet és a gondolkodás dolgait. Egyedülálló álláspontjáról a filozófia ui. arra törekszik, hogy mindennek, ami létezik, a végső és következetes magyarázatát nyújtsa, ugyanakkor nem tagadja annak a munkának a látható értékét sem, amelyet azok végeznek, akik a hétköznapi nézőpont keretei között mozognak csak, sem azok tapasztalatát nem tagadja, akik az igazságot csak abban találják, amit látnak. Rámutat azonban az ilyen munka, tapasztalat, ítélet és tudás tisztán viszonylagos jellegére, amely alkalmazása az élet átfogó, vizsgálatából semmit ki nem hagyó szemléletére nem elégséges.

Így tehát összeegyeztethetjük a gyakorlati élet célkitűzéseit a filozófiai igazság célkitűzéseivel, és valamennyi tudást harmonizálhatjuk. A tudomány a filozófia kiindulópontja. Amikor kellő bátorságot gyűjt össze ahhoz, hogy megtegye az ugrást, amikor a relativitás felismerése arra kényszeríti, hogy megvallja: egyedül sohasem képes bizonyosságra jutni; akkor fel fog emelkedni a filozófia méltóságába. Nem kell, hogy elvesse a gyakorlati eredmények vizsgálatát - a kettőt össze lehet és össze is kell hangolni, koordinálni. Így a földi küzdelmek közepette kell dolgoznia, ugyanakkor megtartva a földön túli lét belső csöndjét: össze kell békítenie azokat a korlátokat, amelyek az embert minden oldalról körülveszik azzal a szabadsággal, amely mélyen benne lakozik. Fel kell oldania a gyakorlati és a filozófiai téves szembeállítását, és egy magasabb egységbe kell fognia őket. Mivel az előbbi nézőpont az igazság különféle nézeteivel lát el, az utóbbi nézőpont az igazságot magát adja oly módon, hogy az ész és tapasztalás alapján nyugszanak.

Azok, akik fokozatosan átmennek az első szemlélet relatív gondolkodásából a második szigorú bizonyosságára, az emberi elme legmagasabb rendű forradalmára vállalkoznak. Az új helyzet döntő fontosságú lesz az univerzummal kapcsolatos gondolkodásukra és embertársaik irányában kialakított magatartásukra. Amikor az ilyen elmélkedést a legvégső határáig visszük - amely természetesen sok türelmet és kitartást követel meg - látni fogjuk valamennyi pszichológiai tudásunk relatív voltát. Ez az elv, a maga megfelelő helyén alkalmazva - ahogy majd az ezt követő kötetben látni fogjuk - úgy fog hatni mint egy sebészi művelet, amellyel egy vak ember hályogát távolítjuk el. Lehetséges lesz akkor, hogy olyan megdöbbentő eredményre jussunk, amely a tudás történelmében egyedülálló, és amely a létnek olyan nem is sejtett világát tárja majd fel, amelyen belül az emberi faj legmagasabbrendű reményei válhatnak valóra, ahogy legjobb megérzései tökéletesen megvalósulnak.

Az ember egyre táguló tér- és időérzete. E könyv elején említettük, hogy jelen korunk találmányai azt segítik elő, hogy az emberek tér- és időérzéke egyre tágul. E fejlődés további fontos következményeit vizsgáljuk most meg.

Felismerjük-e, hogy e táguló térszemléletnek volt az is köszönhető, hogy az ember felfedezte, hogy a Föld gömb alakú? Amikor a középkor felfedező hajósai mind messzebbre merészkedtek, és végül megkerülték a Földet, amikor a csillagászok finomabb eszközöket eszeltek ki, és így mind többet tudtak meg a távoli csillagokról, az a hit, hogy a Föld lapos, tarthatatlanná és nevetségessé vált. Kopernikusz vezette be a direkció relativitásának elméletét az európai gondolkodásba. Amikor még a régi középkori lapos Föld-elmélet létezett, akkor csak egy abszolút és fix világszemlélet volt lehetséges. Amikor a forgó Föld-elmélet diadalmaskodott, Kopernikusz felfedezése megváltoztatta az európai gondolkodás irányát, és felszabadította azokat az erőket, amelyek fokozatosan forradalmasították kultúráját. A relativitás hipotézise az univerzum olyan óriási térkiterjedésének vizsgálatából született, amelyre korábban a hasonló vizsgálatoknál nem volt példa. Ez tette lehetővé Einsteinnek, hogy felfedezze, hogy a fénysugarak, amelyek látszólag egyenes mentén terjednek, ténylegesen görbe vonalak, és hogy az egyenes, ha elég messzire tudjuk követni, görbe vonallá változik! Az egyenes csak azért látszik egyenesnek, mivel nem tudjuk több millió km távolságra és elég hosszú időn keresztül követni. Ha ezt meg tudnánk tenni, látnánk, hogy az egyenes valóban görbe vonal. Az ilyen felfedezés azonban Euklidesz valamennyi axiómáját és az euklideszi törvények szerint a térben elrendezett fix anyagi testek régi fogalmát lerombolja. Az euklideszi geometria akkor érvényes, ha csak az univerzum egy korlátozott részére alkalmazzuk, de amikor megfelelően nagy teret vizsgálunk, nem megfelelő többé, és a világ méréséhez az euklideszinél megfelelőbbet, pl. Riemann rendszerét kell alkalmazni. A táguló tér érzékelése forradalmasította még a matematika jellegét is: ez ugyan megkövetelte a korlátolt fogalmak feladását, de ugyanekkor e helyett a fizikai jelenségek átfogóbb és általánosabb magyarázatát nyújtotta.

Az emberek időérzékelésének kitágulása egyaránt fontos mind a gondolkodás, mind a kultúra szempontjából, és ez különböző módon mutatkozott meg. Az embereket manapság ez a meglepő változás kevésbé szédíti meg, mint pl. ötszáz évvel ezelőtt. A gramofon 10 évvel ezelőtti hangokat felidézhet, a rádióban közvetlenül olyan beszédeket vagy dalokat hallhatunk, amelyeknek a meghallására régen esetleg több napi utazásra is szükség lett volna, amíg hozzánk érnek. Az idő világa összeszűkült, míg az idő érzékelése megnövekedett.

A térérzékelésnek ez a kiszélesedése, amely Kopernikusz és Einstein felfedezéséhez vezetett, más új igazságot is magával hozott. Hatással van az államférfiak gyakorlati politikájára és a közgazdászok elméleti elveire. Hatást gyakorol az emberi élet és emberi kultúra nagyobb részegységeire is. És amilyen mértékben ez a változás arra készteti az embereket, hogy ismerjék fel a lét egységét, olyan mértékben alkalmazkodik a filozófia a társadalmi életre és etikai magatartásra vonatkozó gyakorlati tanításhoz. Mind a tudomány, mind a filozófia itt arra törekszik, hogy találkozzanak, és útjaik most sokkal kevésbé válnak szét egymástól. Ezen túlmenően, a térről és időről kiderült összes új igazság nagymértékben kiszélesíti az emberek gondolkodását és világszemléletét, és így az átlagelme számára elősegítik az ősi indiai filozófia könnyebb megértését. Ahogy az emberek hozzászoknak, hogy ezen az újabb módon gondolkozzanak, úgy lesz könnyebb számukra, hogy értékeljék a magasabb filozófiai szemléletet.

A relativitás új világszemléletet teremtett, amely háttere lehet annak, ahogy majd a jövőben a dolgokról gondolkodunk. A relativitás értelmének alapos megértése a gondolkodó emberekben új szemlélet kialakítását segíti elő, elméjüket felszabadítja a régi, élettelen ideáktól; ahogyan pl. eddig a külső világ fő jellemvonásának annak kikerülhetetlenségét és mechanikai státuszát tartották. Érzéseink arra kényszerítettek bennünket, hogy olyannak fogadjuk el, amilyennek látszott. Ezért mindenki, még a tudósok is azt a nézetet vallották, hogy akármilyen látott dolog, ami bizonyos alakot vesz föl, külön megjelenéssel és mérettel kell, hogy rendelkezzen, ami objektíven a sajátja, pontosan úgy, ahogy az észlelés mutatja. Azt is hitték, hogy ha egy esemény bármikor is történt, időtartama hasonlóképp olyan valami, ami magában az eseményen belül létezik, ahogy Newton és az összes utána következő tudós megállapította, függetlenül minden emberi tapasztalattól. Az univerzum, amelyről az ember azt tartotta, hogy térben rajta &quot;kívül&quot; álló, időben pedig hosszan tartó, amire az ember helyzete, jelenléte vagy hiánya nem gyakorol semmi hatást, és amelynek az alapjellemzői minden korban, minden megfigyelő számára azonosak voltak. A tér és az idő egyszer és mindenkorra &quot;adottak&quot; voltak.

Einsteinnel ezek a nézetek tévesnek, tökéletlennek és félrevezetőnek. bizonyultak. Kimutatta, hogy a térben és időben végzett mérés konvencionális standardjai egyáltalán nem abszolútak és megmásíthatatlanok. Olyan tényezőtől is függ, mint pl. a megfigyelő helyzete, amely önmagában is változó és viszonylagos. Amit a világról valójában tudunk, azt nem lehet sztereotipizálni mindenki számára és minden helyre, mivel ez csupán ama a külön nézőpontra érvényes, amelyet éppen elfoglalunk. Az álláspont, ill. megfigyelési pont megváltozásával ugyanazt a világot másképp fogjuk látni. Ha a teret ezentúl változónak fogjuk fel, ez azt jelenti, hogy megfosztjuk euklideszi jellemvonásától és helyére a mentális tényezőt helyezzük.

A múlt század egész tudományára az volt a jellemző, hogy ha valaki akkor erősen megvizsgálta volna a világot, a vizsgálati eredményekből nem tudta volna, hogy valóban milyen adatok birtokába is jutott, hasonlóan egy zárt csillagászati rendszerben levő emberhez, aki nem képes megállapítani, hogy a Föld forog, mivel nincs semmi, amihez hasonlíthatná. Az emberi faj szellemi alvásának korszaka azonban véget ért. A XX. sz. a hirtelen felébredés százada lett. A tudomány kezdte alaposan megvizsgálni saját helyzetét is, és így felismerte a más mozgások megfigyelésében tapasztalt hiányzó elemet: a saját mozgását!

A tudomány régen elmerült a külső világ tanulmányozásába, és nem vette figyelembe a megfigyelőt magát, azokat a körülményeket, amelyekben az észlelést végzik; ezek azonban olyan tényezők, amelyek minden megfigyelésben ott vannak, következésképp befolyásolják a kapott eredményeket is. A tárgyakat az őket megfigyelő nélkül elgondolni azt jelenti, hogy absztrakciókban gondolkozunk. Hasonló ez a pálca a két végéhez: a kettő egymástól nem szakítható el. Valakinek ott kell lenni, aki a tárgyat megismeri, és amennyire a róluk való emberi tudás terjed, ezek mint ismert dolgok léteznek. Másképp felfogni őket azt jelentené, hogy a sétapálca egyik végéről veszünk tudomást, és azt színlelnénk, hogy a másik nincs is ott. A relativitás világosan kimondja, hogy a megfigyelőt nem lehet elválasztani a megfigyelt dolgoktól; hogy a tér nem széles űr, amelyben a tárgyak elhelyezkednek, és az idő sem széles áramlat, amelyben ezek a tárgyak fennállnak. Az az alak és forma, amit észlelünk, és azok a mérések, amelyeket végzünk, annak a helyzetétől függenek, aki ezeket észleli és méri. Változzék meg ez a helyzet, és vele együtt megváltozik az észlelés és a mérési eredmény is. Ezért az empirikus tudás állandóan revíziónak van kitéve. A filozófia nélkül sohasem juthatunk az univerzum jellegének olyan meghatározására, amely abszolút és abszolút is marad.

A relativitás belső értelme és jelentése az, hogy a világ különbözőképp ismerhető meg a különböző emberi lények tapasztalata szerint. Az elvet lehet alkalmazni ahhoz a külön módhoz, ahogy egy tárgy egy bizonyos nézőpontból megjelenik előttünk, vagy alkalmazható ahhoz a tényhez, hogy a tárgy maga is ismert, mint egy idea a megismerő elméhez való kapcsolatban. Egy tárgy sohasem független a megfigyelőt befolyásoló állapotoktól.

A relativitás elmélete óta az univerzum nem megváltoztathatatlan entitás többé, hanem individuális vagy kollektív kiértékelés eredménye. De még ha egymillió ember megfigyelése is többé-kevésbé azonos lenne, akkor is kiértékelések maradnának. A relativitás elve nem veszíti el igazságát, mivel egy városban lakó egymillió ember egy bizonyos dolgot illetően azonos tapasztalattal rendelkezik: ez ui. annak a következménye, hogy valamennyiüknek. ugyanez az általános megfigyelési helyzete, vagy annak, hogy ugyanazt az általános vonatkozási standardot állították fel.

Gyakorlati értékétől eltekintve - amelyet e helyen figyelmen kívül hagyunk - Einstein munkájának értéke a kulturális világhoz az, hogy az önelégült tudományos tradíciónak, amely megpróbálta az univerzum fix ábrázolását elkészíteni - lökést adott. A gondolkodó elmék számára a relativitás a megértés új korszakát nyitja meg, mivel azt mondja ki, hogy a megfigyelt univerzum, azaz az ismert univerzum, legalábbis részben - ami megjelenését illeti - magától a megfigyelőtől függ. És ennek a megértésére bárki képes - nem kell hozzá matematikusnak, vagy a relativitás elmélete szakemberének lenni -, ha saját világát inkább úgy tanulmányozza, hogy az mi is valójában, nem pedig úgy, hogy minek érzi. Kényszerítve lesz akkor, hogy lássa, hogy emberi tapasztalatának tér és idő oldalai nem olyan objektívek, mint ahogy a mindennapi gondolkodás tartja őket.

Ha elszigetelten semmi sem létezik, függetlenítve megfigyelőjével való kapcsolatától, hacsak ténylegesen egy másik emberré, annak testévé, elméjévé nem válunk - ami természetesen lehetetlen -, nem tudunk semmilyen tárgyat pontosan úgy megfigyelni, ahogy ez az ember megfigyeli. Így akár akarjuk, akár nem, világszemléletünket makacsul magunkkal cipeljük, akárhová is menjünk. Azokat a megfigyeléseket, amelyeket teszünk, valójában ezen belül tesszük, elválaszthatatlanok tőle. Megfigyelt tényeink világa ítéletek és vélemények világa is egyben! Néhány speciális aspektust kivonatosan kiválasztunk, és ezt a tárgyat nevezzük el. Kiválasztjuk a tárgy speciális megjelenéseit, az összes lehetséges megjelenéséből kivonatot készítünk, majd azt állítjuk, hogy a tárgyat látjuk! A logika, amely bebizonyítja, hogy az ismert tárgy mint független entitás sohasem választható el a megfigyelőtől, hogy a megfigyelő maga is része a megfigyelésének és hogy a világ csak viszonylatok egységeiben írható le, vitathatatlan.

Amikor Einstein azt mondja, hogy nincs közös tér és idő az emberi lények minden csoportjára, ez azt jelenti, hogy különböző szemüvegek vannak használatban: mindegyik csoport szemüvege másképp van beállítva, és ezért nem azonos képeket produkál. Valójában hol jelentkeznek ezek az aspektus-változások? Ha a létrejövő képeket végső eredetükig követjük, azt találjuk, hogy azok nem a &quot;külső&quot; tárgyban vannak, hanem magukban a megfigyelőben. Ha öt ember ugyanazt a dolgot tanulmányozza öt különböző helyzetből, azt találják, hogy az mind alakban, kiterjedésben, mozgási sebességben stb. különbözik. Ebben az esetben vajon ki a felelős a megfigyelt tárggyal kapcsolatban észlelt változásokért? Ez csak egy lehetséges módja ilyen relativitás szerkesztésének. Dobjuk ki a megfigyelőt a számításból, és akkor a relativitás egész rendszere összeomlik. A masszív kontinensek és a fenséges óceánok világa a térben elhelyezkedőnek jelenik meg, és mégis, amikor elkezdünk gondolkodni a dolgon, maguk a tér-relációk valahogy kiszabadíthatatlanul össze vannak keverve a megfigyelőével. Ha a Föld laposnak látszik, pedig ténylegesen gömb alakú, ha állónak gondoljuk, de a valóságban állandóan forgó mozgást végez, hol kell tévedésünk okát keresni? Világos, hogy magában a megfigyelőben, mivel a megfigyelő érzékszervei küldik ezeket a téves benyomásokat.

Az a tetszetős feltevés, amelyet az öröklés és a szokás vésett bele elménkbe, mely szerint tőlünk független világgal lépünk közvetlen kapcsolatba, nem igazolható többé. A relativitás annak a szomorú beismerésére késztet bennünket, hogy a világszemléletnek mindig különböző módjai lehetségesek, hogy nincsenek olyan alapvető jellemvonások, amelyeket minden megfigyelő egyaránt észlel, és hogy a megfigyelési hely vagy a vonatkozási standard megváltozásával meg fog változni magukban a megfigyelőkben a világról kialakított érzékkép is. (Pl. egy lassított filmfelvételen megfigyelhetjük, hogy egy versenyló hogyan ugrik át egy akadályon. Pl. ez a mutatvány 6 másodpercet vesz igénybe, holott a valóságban csak kettőt. Mi történik? A filmfelvevő fotográfus másodpercenként száz képet vett föl, de a vetítésnél a mozgást teljesen lelassították. Az történt, hogy időmérésünk megnövekedett azáltal, hogy megváltozott az észlelésünk száma egy időegység alatt. Ez a gyakorlati példa jól illusztrálja, hogy mit fejez ki a relativitás elmélete a matematikai formulákban. És ez az érzékkép az egyetlen, amelyet fenntartás nélkül a valóságnak fogadnak el, mivel mást nem ismernek.

A világról a tényeinket rendszerint öt érzékszervünkön keresztül kapjuk. A tudósnak mérési adatokra kell támaszkodnia, amelyeket műszerről olvas le - vagyis szemeinek használatától függ. A kémikus szintén érzékszerveire van utalva kísérletei közben. A tudományról azt állítják, hogy egyedül a kísérleti adatokra és mérésekre támaszkodik, de mint láttuk, az emberi tényező nagyon is belejátszik ezekbe az eredményekbe, vagyis a tudományt nem lehet elválasztani a tudósoktól. Einstein a következtetéseibe belefoglalta egy megfigyelő matematikailag kifejezett ideáját. De a megfigyelő információszerzése viszont saját érzékszerveitől függ.

&quot;De mindennek a vizsgálatnak mi köze van hozzám?&quot; - kérdezhetik néhányan. &quot;Vajon ez nem a tudósok és matematikusok speciálisan fenntartott területe-e?&quot; A felelet erre az, hogy nagyon is sok köze van hozzánk, mivel nem csak a tudósok, hanem mi mindnyájan megfigyelői vagyunk a bennünket körülvevő világnak. Einstein munkáját itt csak példaképp hoztuk fel, hogy az ősi indiai tanítás néhány legfontosabb tételét illusztráljuk vele. Einstein kimutatta, hogy a valóságról semmi határozottat nem tudunk, és ebben benne rejlik az, hogy ehhez egy magasabb filozófiai álláspontra van szükség. Felfedezése ugyan térben és időben végzett mennyiségi mérésekre vonatkozott, de a vizsgálódás sok más területére is kiterjeszthető. A relativitás olyan elv, ami majdnem mindenütt érvényes és filozófiai tanulmányozása a tanuló számára nagyon fontos. Egy egyedülálló vonatkozási szint elérésére hasznos lépcsőfoknak bizonyul majd, ahol a világ valódi karaktere, majd később saját létünk igazi értelme tárulhat fel előttünk.

A relativitás mind a szellemi, mind pedig a fizikai világot egyaránt uralja. A hit színezi és kondicionálja az észlelést. A részrehajlás szelektív, és a megfigyelésből egész sor tényt kizár. Az egoizmus csalóka és gyakran csak azt látja, amit akar is látni. A feltételezés még azt is meghamisítja, amit valóban lát. Az érzelem túlhangsúlyozza a triviálist, eltereli az elmét és figyelmen kívül hagyja a lényegest. A képzelet fáradhatatlanul gyártja a legvalószínűtlenebb adatokat.

Einstein relativitáselmélete nemcsak, hogy megfosztja a teret és időt független valóságától, hanem logikailag egy olyan ponthoz vezet, amelyet nem szabad figyelmen kívül hagyni. Amikor tisztázza, hogy egy Holdon levő embernek más lesz az időérzékelése, mint egy Földön levőnek, az idővonatkozás valahogy összekeveredik a térvonatkozással. A relativitás kimondja, hogy a teret sem lehet elválasztani a megfigyelőtől, mint ahogy az időt sem lehet, és hogy mind a tér, mind az idő része egy dolognak, része a megfigyelésnek. A tér-idő folytonosság egy dolog és nem kettő: nincs külön tér idő nélkül, mint tőle független valami. A &quot;mikor&quot; és a &quot;hol&quot; örökös egységet alkot.

Minden időészlelés vonatkozásban kell, hogy legyen a külső világgal, vagyis a térrel. A kettő elválaszthatatlan egymástól. A természetben minden tudásunk térben elhelyezkedő és időben megjelenő dolgok ismerete; minden tapasztalatunk speciális térbeli helyzetet elfoglaló és külön időrendszerű tárgyak tapasztalata. Minden, amit látunk tér-idő relációban van.

Az idő és a tér kölcsönösen benne vannak egymásban, egymástól függenek. A tárgyakat ui. a térben elkülönítetten és ezért folyamatosan látjuk, vagyis teljes tér-idő dimenzióban. Fordítva viszont, ha nem tudnánk a Földet elkülöníteni térben a Naptól, nem lenne eszközünk az idő mérésére sem, eltűnne a forgómozgás, amivel jellemeznénk. Így tehát minden észlelésünk kölcsönös relációban van térben és időben, önkényesen térbeliesítünk, kivonva a teret a négydimenziós folytonosságból, ahol mind a tér, mind az idő örökös egységben vannak. A tér-idő folyamatosság jelenti valamennyi tapasztalatunk alapját.

Nem szabad megijednünk a &quot;folyamatosság&quot; szó ijesztő hangzásától. Magyarázhatóvá válik azonnal, amikor megismerjük, hogy a tér és az idő a megfigyelő elméjével vannak vonatkozásban és amikor rájövünk, hogy ez a folytonosság elválaszthatatlanul magával az elmével van összekötve. A tér-idő végül is egy matematikai idea, egy fogalmi kép és ezért mentális dolog.

Miért van az, hogy látszólag a teret és az időt egymástól elkülönített valóságoknak látjuk? Azért, mivel az elme öntudatlanul bizonyos fokig szétszedte és részeire bontotta, majd önkényesen mint objektív megfigyeléseket vette szemügyre őket, becsapva ezzel saját magát. Így a világ szerkezete részben az elme szerkezetétől függ. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt, hogy az elme állandóan kiértékelve közvetíti számunkra a világot, állandó működését minden időben mért mozgás, és minden térben mért dolog mögött ott találjuk. A tudomány addig a legtávolabbi pontig ment el, hogy megállapította: a tér-idő az a végső mátrix, ami a tárgyakat és eseményeket megformálja és létrehozza, e kettő jelenti rejtélyes forrásukat és az anyag negyedik dimenzióját. Amikor azonban felismerjük, hogy a tér-idő maga elválaszthatatlan az elmétől, látni fogjuk, hogy a további kutatás és felfedezés a tudományt milyen irányban kényszeríti, hogy továbbhaladjon. Minél tovább habozik, hogy ezt a lépést megtegye, annál több ellenállás halmozódik fel, amellyel meg kell ütköznie.

Einstein relativitáselméletének elfogadása óta a fizika már nem állhat olyan távol - mint a múltban - az elme és a világ kapcsolatának problémájától. A relativitás ui. aláásta e tudomány teljesen tárgyilagos természetét, és önkéntelenül bevezette a szubjektív tényezőt. A relativitás szerint ui. semmi sem teljesen önmagában és önmagától létező. Megfigyelt világunk - legalábbis részben - a megfigyelő elméjétől függ. Azt a régi nézetet, mely szerint a tér és az idő olyan tartályok, amelyben a tárgyak elhelyezkednek, el kell vetnünk, és helyette azt kell elfogadnunk, hogy a tér és az idő a megfigyelőn belül vannak. Ennek az a következménye, hogy az elme és az észlelés egymáshoz kapcsolt tényezők, a világ mind a tértől, mind az időtől elválaszthatatlan.

Az önmagában létező, körülményektől nem függő igazság Einstein nézete szerint megszerezhetetlen; csak az individuális lények képességeire vonatkozóan létező igazság érhető el. Szerencsére az igazság filozófiája nem ért egyet ezzel a pesszimizmussal és rámutat arra, hogy a minden vonatkozástól mentes entitás csak közös mentális természetű lehet, és ez csak nem individuális megközelítésen keresztül érthető meg. Azok az elvek, amelyek az emberi tudást meghatározzák, az emberi érzékeken és az emberi elmén belül léteznek, és egyáltalán nem valahol ezek mögött, az univerzumban. Az elme segítsége nélkül képtelenek lennénk bármit is megismerni.

Ez megcáfolhatatlan. Így azon a fokon, ahová eljutottunk, a világ nagymértékben tőlünk, magunktól függ, akik megfigyelői vagyunk. De mik vagyunk mi megfigyelési eszközök nélkül, az öt érzékszerv nélkül? Semmik! Mindent ezeken keresztül kapunk. A föld, amelyen járunk és a szék, amelyen ülünk, csak azért lép be tudatunkba, mivel az öt érzékszervünkön keresztül regisztráljuk őket. A világ, amelyet ismerünk érzékvilág, bármi is legyen rajta túl, vagy rajta kívül. Úgy fog változni, ahogy öt érzékszervünk adta ötszörös észlelésünk maga megváltozik. Amiről ezek tudósítanak bennünket, az képezi világunkat. És azoknak az embereknek, akik különböző helyen vannak, különböző dolgokat tudósíthatnak. Ez a legfontosabb, amit a relativitásból megtanulhatunk. A relativitás minden megfigyelésbe egy individuális, vagy egy csoportjelleget vezet be. A kevésbé gondolkodó emberek nem értik, hogy amit legalábbis részben magukon kívül létezőnek gondolnak, inkább mint magukon belüli érzékbenyomás létezik. Amiről azt hiszik, hogy ezen érzékbenyomásokon túl létezik, az nem határozottan ismert.

Az emlékezés és felfedezés ösvényén haladunk, amely az időn és téren keresztül magához az emberhez vezet vissza bennünket; részben az ember elméjéhez és különösen az észlelésekhez; amelyeket az ember a külső világról alkotott magának. Itt felmerül az a fiziológiai és pszichológiai kérdés, hogy hogyan is jutunk egy észlelésre, és hogy ez tulajdonképpen mi is. Általában érzékszerveink észlelését igaznak fogadjuk el, és ezért eszünkbe sem jut, hogy megvizsgáljuk, hogy az milyen mértékben igaz. A következő feladatunk az lesz, hogy megvizsgáljuk ezeknek az észleléseknek a pontos természetét, valamint az, hogy megállapítsuk, hogy az amit látunk, milyen mértékben függ ettől a mentális tényezőtől.

==IX. fejezet==

EGY KONKRÉT TÁRGYTÓL A GONDOLATIG

Egy ősi misztérium küszöbén állunk most. A relativitás tudományos felfedezésének olyan felkavaró és ösztönző vonatkozása van, amelynek a Nyugat nem tulajdonított kellő jelentőséget, de amelyről tudtak és értették az ősi indiai gondolkodók. Ez a misztérium a tapasztalásunk eszközei, az érzékszervek és az elme közötti kapcsolat. Ezen a fokon már láttuk, hogy minden elkülönült dolog, amelyről az ember tudomást vesz, vagy vehet, nyilvánvalóan két alkotóelemből: a mentálisból és a materiálisból tevődik össze, nem pedig csak a materiálisból. De hogy a kettő milyen mértékben vegyül, ez olyan kérdés, amelyre még feleletet kell adni. Hogy egy dolog mennyire származik az elméből és mennyire a külső világból - ez olyan rejtvény, amely Kapilatól Kantig sok embert foglalkoztatott; nehézsége túlságosan is nagy, hogy könnyen megoldható legyen; a helyes felelet ezért túl messze van attól, hogy elvárható, feltételezhető és ezért elfogadható legyen.

Tudjuk, hogy körülöttünk az ismert tárgyakból pl. téglaházakból, lombos fákból stb. álló világ van. De amit valójában erről a világról tudunk, az attól függ, hogy hogyan ismerjük meg. A felületes tudatlanság azt állítja, hogy a látás az, hogy bizonyos összekapcsolódó képek regisztrálódnak a szemünkön és az elme valahogy felfogja őket. A látás azonban nem olyan egyszerű dolog, mint amilyennek tűnik, mivel - ha analitikai vizsgálatnak vetjük alá - meglepő felfedezéseket tehetünk. A tanulatlan átlagelme, amely nincs hozzászokva a mindent megvizsgáló magatartáshoz, elégedett azzal, hogy elfogadja: a külső világ tudata, személyes tapasztalata róla, és a környezeti változások egyszerű dolgok; a tudományosan képzett elme azonban tudja, hogy valójában ezek mennyire bonyolultak.

A körülöttünk látható formák és alakzatok nem magyarázzák meg önmagukat. Ha meg akarjuk tudni az igazságot, akkor szigorúan meg kell vizsgálni őket. Az elme számára adott világ nélkülözi a magyarázatot; ezt fáradságos munkával magunknak kell megszereznünk, mert különben tudatlanságban maradunk.

Mielőtt érzékeink bizonyosságának hitelt adnánk, vagy azt megvonnánk tőlük, megfelelően meg kell értenünk, hogy ezt a bizonyosságot miképpen nyújtják nekünk. Nem kell tagadnunk, hogy a külső világról tudósítanak, de meg kell tudnunk, hogy pontosan mi az, amit megpróbálnak számunkra adni. Azok, akik erre a vizsgálatra vállalkoznak, ezáltal fontos lépést tesznek, hogy felébredjenek abból a tudatlanságból, amely az emberiség döntő többségét súlyos karmában tartja bezárva. Ezzel a lépéssel elkezdik széttörni azt az általános illúziót, azon az egyetlen módon, amellyel az széttörhető: elhatározták, hogy meg kell közelebbről vizsgálniuk a kérdést. Ezáltal az emberiség úttörőivé válnak.

A modern tudományhoz hasonlóan - világosan és logikusan - abból az álláspontból kell kiindulni, amely már ismert, és csak ezután léphetünk be az ismeretlenbe. Ezért pillanatnyilag fizikussá, fiziológussá és pszichológussá kell válnunk. Meg kell vizsgálnunk érzékszerveink fizikai működését és tudatosságunk hatókörét is.

Először a fizikai és pszichológiai vizsgálatot kell lefolytatnunk, mivel a testet jobban ismeijük, mint az elmét. Az ilyen vizsgálat fel fogja tárni, az érzékszerveink működésével kapcsolatos különös tényeket. A tudatba valamennyi tapasztalat érzékszerveinken: a szemen, a fülön, az orron, a nyelven és a bőrön keresztül jut el. Aligha szorul bővebb magyarázatra, hogy a külső világgal való érintkezés, az észlelés nem volna lehetséges, ha nem rendelkeznénk ezzel az öt érzékszervvel, amely bennünket öt csatornán: a halláson, a látáson, az ízlelésen, a szagláson és a tapintáson keresztül informál állandóan. Az érzékelések nélküli élet valóban tragikusan korlátozott. Ez az, amiért ösztönösen is olyan sajnálatot érzünk a vakok, a süketek és némák iránt, akik egy színtelen, hangtalan világban kénytelenek élni.

A bőr tele van számtalan érzékelő idegvégződéssel. Ezeken keresztül válik lehetségessé a tapintás, a hőmérsékletnek és a nyomásnak az érzékelése. A nyelv és a száj egy része is hajszálvékony idegvégződésekkel van tele, amelyekkel ízlelünk, meg tudjuk állapítani a dolgok édességét, savanyúságát stb. Az orr felső részében is idegmembránok vannak, ezáltal tudjuk észlelni a levegőben levő illat finom részecskéit. A külső fülcimpa a hallásnak nem a közvetlen szerve, csak elősegítője. A hanghullámokat valójában a dobhártyán keresztül halljuk.

A hatodik érzék saját izommozgásunk tudatosításáé, a hetedik a testi egyensúlyunk megtartásának érzékeléséé, de célravezetőbb, ha arra az alapelvre szorítkozunk, amely az összes érzékre érvényes.

Érzékszerveink a tárgyakról tudósítanak bennünket, de soha nem többet, mint a rájuk vonatkozó tényekből néhány töredéket. Működésük ui. jól definiálható és korlátozott rezgéskörön belül zajlik. Ha mindenről képesek lennénk értesülni: így pl. a fül a nagy frekvenciájú hangok tolmácsolására, az orr pedig az összes illat érzékelésére is képes lenne, életünk tűrhetetlenné és elviselhetetlenné válna. Ez a hiányosság azonban máris figyelmeztet bennünket, hogy ne legyünk olyan feltételen bizalommal az érzékszervek tolmácsolta ismeretünk teljessége iránt. Világos figyelmeztetésnek és célzásnak kell ezt fölfognunk, hogy azt a tudást és ismeretet, amit ezen a forráson keresztül szerzünk, nemcsak hogy ki kell egészítenünk a gondolkodás segítségével végzett vizsgálattal, hanem ellenőrizni is kell ugyanezen a módon. Erről az előbbi fejezetben már tanultunk valamit, ahol a relativitás elvének tanulmányozása felvetette a kettős állás-, ill. nézőpont felállításának szükségességét, de még többet fogunk itt megtanulni ezzel kapcsolatban ebben a fejezetben. A filozófiát ezért nem lehet makacssággal vádolni amiatt, hogy nem elégszik meg az érzékszerveinken keresztül közvetlenül megjelenő világ első látszatával. Látja azt a misztériumot ui., amit az átlagos elme nem képes látni. Valójában arra törekszik, hogy megfejtse az érzékelt látszat mögött rejlő misztériumot.

Öt érzékszervünk egyik legfontosabbika, amely a külső világról tudósít bennünket a szemen keresztül, a látás. Rendszerint az egyes individuális dolgok létéről ezen keresztül veszünk tudomást. Az összes többi érzékelés ennek van alárendelve. A látás ezért a legfontosabb érzékelésünk, és csak utána következik a hallás. Azért is a legfontosabb, mivel a világról többnyire vizuális képekben gondolkodunk, és a memóriába és képzeletbe belépő képek többsége is vizuális. Ezenkívül a szemek funkciója is felsőbbrendű a többi érzékszervéhez képest. Így pl. jóval több, különböző távoli, vagy közeli dologról képes tudósítani bennünket, míg a tapintás csak azokról, amelyek a kéz közelében vannak. Végül a látás a legfinomabb és legszellemibb is az érzékeléseink között.

Mi történik, amikor a körülöttünk levő tárgyak sokaságát látjuk? Mi a jelentése annak, ha azt mondjuk, hogy &quot;láttunk&quot; valamit? A látás egyáltalán nem olyan egyszerű folyamat, mint amilyennek látszik, hanem nagyon is bonyolult. Először is - a többi érzékszervhez hasonlóan - meg kell lenni a fizikai érzékelőknek, amelyek működésbe lépnek. A fénysugarak a szemet érik és működésbe hozzák. A fény a szem tényleges stimulusa. A szem idegvégződései mindennél jobban érzékenyek a fényre.

Hogyan látunk pl. egy töltőtollat? A fénysugarak visszaverődve a toll felszínéről eljutnak a szembe és működésbe hozzák: a szem a Természet csodálatos és hatásos optikai műszere.

A szem három érzékeny hártyából áll: ezek közül a legbelső, a retina érzékeny a fényre és a színre. Úgy működik, mint egy érzékeny film vagy egy fényképezőgép tejüveg keresője, mivel feljegyzi a külső tárgyak képeit. De míg a filmet csak egyszer lehet használni, aztán csak eldobni, a retina számtalanszor használható és mégis jól működik. A fénysugarak a retinában egyesülnek és számtalan pálca és rúd alakú idegvégződést stimulálnak, amelyek működése indítja meg a második láncszemet a tolltól kezdődő, és a toll létezéséről való tudás kialakulásáig terjedő összefüggő láncolatot alkotó folyamatban. Hasonlóképp a többi érzékszervünk is megfelelő idegvégződésekkel rendelkezik, ezek nélkül teljesen működésképtelenek lennének.

A retina idegvégződései mikroszkopikus finomságúak, és olyan élességű és pontosságú részletes képek kialakulását teszik lehetővé a felületén, amely összehasonlíthatatlan bármely más érzékszerv által közölt adatokkal. Nem szabad elfelejtenünk, hogy egy ilyen kép jelenléte nem más, mint a fénynek a retinára gyakorolt hatása.

Hogy egy külső tárgyat egyáltalán láthassunk, színháttérrel kell rendelkeznie, mivel csak színkontraszttal tudjuk megkülönböztetni a tárgy alakját és nagyságát, de ahhoz, hogy színes legyen, meg kell világítani, mivel a szín a fénysugarak terméke. Csak ekkor tudunk összehasonlítást tenni a színek között, és azt állítani, hogy látunk egy tárgyat. Azért észleljük a masszív piramist, mivel barnás kövei kiemelkednek a sivatag sárga homokjának hátteréből, és mivel csúcsa a tiszta kék egyiptomi ég hátterében emelkedik magasba. Ha csak egy szín venne körül bennünket, egyáltalán semmilyen tárgy nem vehetne föl semmilyen alakot, mivel egy tárgy észlelt alakja annak a következménye, hogy van egy másik szín, vagy több szín is, amely ellenében a kontraszt kialakul.

Ezek a tárgyon különböző színekben megtört fénysugarak azok, amelyeket a közhiedelem tárgyaknak lát. Egy narancshéj pl. a fehér fényt úgy töri meg és úgy tükrözi vissza, hogy narancssárgának lássuk. Már a kisiskolás is tudja, hogy a fehér fény különböző színekre, színspektrumra bontható, pl. egy üvegprizma segítségével.

A dolgokat tehát nem közvetlenül látjuk, hanem csak azt a fényt, amit visszavernek, ill. kibocsátanak. Ténylegesen nem a tollat látjuk, nem a toll kerül ütközésbe a szemünkkel, hanem az a fény, ami a tolltól kiindulva a szemünkhöz érkezik. A tudomány azt a babonát oszlatta szét, amely szerint a színek maguknak a dolgoknak a részei, pedig nem azok, hanem a fehér fényhullám törésének eredményei. A fény nem magukban a dolgokban van, a dolgok a fényt csak visszaverik. A tudományos kísérlet hatásos módon bizonyította ezt, de egy egyszerű példa jól illusztrálja az igazságot. A napnyugtával csökken a fény egy épületen belül, és ezzel a dolgok is megváltoztatják színárnyalatukat, sötétebbé válnak. A barna asztalok feketék lesznek, a zöld függönyök pedig szürkék. Színük tehát valójában nem saját tulajdonságuk.

Lehetne tényleges igazsággal azt mondani, hogy az egyetlen világ, amit látunk, a fény titokzatos világa - ahogy valamikor az ősi kultúrák misztikus módon ezt állították, és ahogy jelenleg a modern tudomány kísérletileg demonstrálja. A filozófia azonban nem áll meg ennél. A dolgoknak egész a lényegéig kell hatolnia. Ki kell derítenie, hogy a fény maga is honnan nyeri saját létét.

A szemtől az elméig. Térjünk vissza töltőtoll példánkhoz. Az a benyomás, hogy látunk egy tollat, azzal kezdődik, hogy a fény belép a szembe, amely ennek az ingernek a hatására a retinán képet alakít ki. A Természet mintegy művésszé változik, és színes fényből képet fest a szemideg vásznán. A retinán megjelenő kép azonban fordított; ha csak ezt a képet látnánk, akkor a toll fejjel lefelé jelentkezne! Mivel nem így látjuk, a képnek további változási folyamaton, sőt átalakuláson kell keresztülmennie, mielőtt a toll teljesen és pontosan tudatos lesz számunkra.

Az ami eddig történt, kémiai és strukturális változás volt a retina felső rétegében. A tollról, annak ragyogó színéről, hosszú, karcsú alakjáról és arany hegyéről semmiféle tudomásunk nem alakult ki. A létezéséről szóló hír még nem érte el a tudatunkat. Egy szinttel messzebbre kell jutnia, mint a szem. Valójában a testnek egy bizonyos központi kis területére kell jutnia, amely a test széltében-hosszában elhelyezkedő különböző pontjairól beérkező érzékjelentéseknek a gyűjtőhelye. Egy ilyen terület létezik az agyban.

Irdatlan számú fehér idegszál hálózza be a test felszínét és összefüggő kommunikációs rendszert alkot, valójában egy idegi és agyi telegráfrendszert. A külső tárgyak és a belső agy közötti interakciós folyamat általánosan úgy működik, hogy közöttük az öt testi érzékszerv közege közvetít. Az érzékelő-eszközön úgy jelenik meg egy esemény, hogy rezgések haladnak végig az összekapcsolódó idegszálakon, olyan idegi impulzust hoznak létre, melyek az agy egy bizonyos területe felé törekszenek.

A toll, amely impressziót tesz a szemre, a retina számtalan pálcikáját és csapocskáját tevékenységre serkenti, és rajtuk keresztül az idegeket is, amelyek a pálcikák és csapocskák végéről indulnak. Ezt a folyamatos hullámszerű mozgást az idegek közvetítik a főideghez, amely a szemgolyóból kifelé vezet. Ezt a főideget látóidegnek hívják, és amikor arra kerül a sor, ez továbbítja a válaszát kiindulópontjára, az agy hátsó részébe. Itt az agykéreg egy bizonyos része, amelyet verbális cortexnek hívnak, megismerkedik azzal a vibrációs tevékenységgel, amelyet a szem által küldött üzenet hoz létre.

Nézzük ennek az utóbbi pontnak egy aspektusát. Ami a képet lehetővé teszi és alakját a retinára veti, az olyan lencserendszer, amelyet a szem corneája és üvegteste alkot. Ennek a lencsének a felszíne konvex, és ha a Természet megnövelte volna a konvexitását, akkor a tollat folyton túldimenzionálva, eltorzított alakban láttuk volna. A világegyetem minden más dolga is ugyanezt a groteszk látványt vette volna fel, legyen az egy gleccseres hegyvonulat, mint a Himalaya, vagy egy parányi rovar, mint a hangya. Születésünktől a halálunkig szilárdan hittük volna, hogy a minket körülvevő dolgok és emberek ténylegesen ilyen látvánnyal rendelkeznek.

Embertársaink fura arca és alakja - amelyet a vidámpark tükrében láthatunk - komikus illusztrációja annak, amilyen képet kaptunk volna.

Miért lehetséges ez? Mivel az agy teljesen ki van szolgáltatva annak a képnek, amit a szem közvetít, nyilvánvalóan soha nem kerülhet közvetlen kapcsolatba egyetlen külső dologgal sem.

Pl. sok ember színvaknak születik. Míg nem lesz erről tudomásuk, nem is tudják, hogy látásuk különös és sajátos. Két különböző színű dologról azt állíthatják, hogy egyszínű. Nem tudják megkülönböztetni a zöldet a pirostól. Ez a hiba nem a tárgyakban van, hanem abban a képben, amely a retinára kerül, majd pedig az agy ugyanúgy átveszi. A lényeges tanulság mindebből az, hogy amit látunk, az nem az, amit a szokásos tapasztalat szerint látnunk kellene.

Példatollunk esetében minden, amit a szem készít róla a retina érzékeny részében van, és egy mintegy 2,5 cm átmérőjű, fordított és kétdimenziós képből áll. A toll azonban a valóságban mintegy 15 cm hosszú, fejjel nem lefelé álló és háromdimenziós: van szélessége, hossza és vastagsága. Meg kell itt világosan jegyezni, hogy a látásunknak bemutatott külső toll nem az az észlelt toll, amelyről az elme tudomást vesz, és hogy az a népszerű hit - mely szerint a dolgokat magukat látjuk -, tiszta illúzió csupán. Az a kép ui., amellyel az agy foglalkozik, szemünkön, azaz testünkön belül van, vagyis magunkon belül. Ez azt jelenti, hogy képeket, jelenségeket látunk, és hogy ezek mindig viszonylagosak, a megfigyelőtől függnek - ahogy azt az előző fejezetben más adatokból is láttuk. A mindennapi gyakorlati célokra ui. azt kell feltennünk, hogy egy dolgot úgy észlelünk, ahogy az van, a filozófiai vizsgálatra azonban mélyen be kell hatolnunk az ilyen feltevés felszíne mögé.

Az agy egyedül a szem üzenetére támaszkodhat a toll létét illetően, mivel túl messze van tőle. Mégis - a fizika nyelvén - ez csak egy megfordított kicsinyített képet szolgáltat, ami az eredetinek meglehetősen tökéletlen mása és nem lehet egy az egyben elfogadni. Ezt a képet még tovább kell dolgozni és finomítani addig, amíg a toll pontosan annak jelenik meg, aminek látjuk vagyis értelmezni kell. A szem üzenete ezért az agyat fiziológiai Morse-jel formájában éri el. Az, hogy a látóideg vizuális képet továbbít, legalább olyan elképzelhetetlen, mint az, hogy a telegráf-vezeték tényleges szavakat és nem pedig egymást követő rövid és hosszú impulzusokat továbbít. Ezek az impulzusok értelmetlen hangok mindaddig, amíg egy operátor, egy emberi lény a Morse-kód alapján nem értelmezi őket, akinek az elméje értelmes alfabetikus betűkké és szavakká teszi őket vissza. A telegram maga azonban semmi más, mint fekete jelek sora a fehér papíron. Ezeket a jeleket az embernek, aki olvassa őket, ki kell betűznie és gondolatokká alakítania. Hasonlóan az elmének is munkához kell látnia, hogy dekódolja a hullámszerű idegimpulzusokat és vissza kell fordítania őket eredeti fizikai ingerük megfelelő impresszióinak tudatába, ami ebben az esetben a toll maga. Különösen nehéz az elme szó jelentését definiálni, amint a legtöbb mai tudós és filozófus is megvallotta. Az ősi indiai tanítás teljesen megérti annak a jelentését, ami e kis szó mögött rejlik, de ezt a jelentést teljesen csak a következő kötetben tárjuk fel, nem pedig most, amikor még csak félúton vagyunk. Most röviden és egyszerűen csak úgy definiáljuk az elmét, hogy ez olyan valami, ami képessé tesz bennünket a gondolkodásra, képessé tesz arra, hogy bármiről is tudomást vegyünk.

Az ilyen értelmezésnek szükségképp szellemi tevékenységnek kell lennie. Az elmében kell lezajlódnia, mivel inkább az értelem határozott aktivitását, mint a szem az ideg és agy passzív felvevőképességét kívánja meg. Az értelem bizonyos fajta tudatosságot foglal magába, és mivel normális esetben az ilyen folyamatról nincs tudomásunk, azt kell következtetnünk, hogy az a szokásos tudatosság küszöbe alatt jelenik meg, és így teljesen tudat alatti. Ennek a láthatatlan működésének csak az eredményét ismerjük, ami jelen esetünkben egy szép íróeszköznek a pontos látványa.

Ez az a pillanat, amikor a tudat belépett a folyamatba és meghatározta számunkra egy megfigyelés létrejöttét. Ez az a döntő pont, amikor először tudatos lesz számunkra a toll léte. Eddig a pillanatig nincs tudomásunk róla, bár a retinán a kép kialakult, bár ezt a képet az idegek továbbították az agyba, és az agy is megfelelőképp működött.

Ennek a bizonyítékát orvosi könyvekben megtalálhatjuk. Az ujjakon levő bőrt a gerincoszloppal számtalan idegszál köti össze. Ha ezek a gerinc közelében megsérülnek, az ujjakat megvághatjuk, mégsem érzünk bennük. Az ingerek nem érik el többé az agyat, és így a tudatba nem tudnak behatolni. Ezért amikor arról panaszkodunk, hogy pl. fáj az ujjunk mert elvágtuk, félrevezető szavakat mondunk, mivel a fájdalom érzését ahhoz a ponthoz kellene vonatkoztatnunk, ahol azt ténylegesen tapasztaljuk, azaz az agyban való vibráció pillanata után. Az édes és keserű ízt a nyelven érezzük, pedig valójában az az agyban jelentkezik. De mindkét esetben: az ujj is és a nyelv is csak a fájdalmas nyomás, ill. az édes vagy keserű íz impresszióját veszi, míg az impressziók csak azután alakulnak át tudatos tapasztalatokká, miután az idegek továbbították a megfelelő agyközpontba. Ezeket az érzéseket helyileg az idegvégződésekhez kötni annyit jelent, mint egy illúzióba esni, bár ez az illúzió tökéletesen megbocsátható.

Az idegpályák és agyközpontok Természet-kijelölte fontos rendeltetése így világosabbá vált kissé. Amíg az ideg-összeköttetés az aggyal sértetlen marad, az érzékelés is zavartalanul működik. A leprás beteg azonban, akinél a betegség pl. az idegkommunikációt a kéz és az agy között tönkretette, nem tud többé tapintani. Számára a tapintás mint érzékszerv megszűnik. Leprás kezét akár meg is égetheti, fájdalmat mégsem érez. Egy tárggyal kapcsolatos tudásunk ezért az idegszálak és az agy nélkül nem lenne beszerezhető. Látás sincs anélkül, hogy az agy és az idegek ne működnének hathatósan együtt a szemmel - hármas működő közösséget alkotva ezzel. Ez egyszerűen azt jelenti, hogy egy tárgy létéről való tudásunk nem a testi szemben, fülben, nyelvben vagy orrban keletkezik, ahol az idegszálvégződések veszik az ingert hanem ezután, amikor az inger elérte az agyközpontot, amely az idegszálak kiinduló forrása. Csak ekkor tárul fel a tudatnak nevezett rejtélyes és titokzatos elem. Egy dologról először érzék-tapasztalat során veszünk tudomást különleges tulajdonságainak megjegyzésével, amelyek megkülönböztetik más tárgyaktól; ilyen tulajdonságok pl. az alak, a méret, a keménység stb., a tárgyról csak a tulajdonságok megismerésén keresztül lesz tudomásunk.

Pl. az óráról úgy veszünk tudomást, hogy az előttünk levő asztalon van, mivel szemünk kialakítja a kicsinyített képét, fülünk észleli ritmikus ütését, kezünk tapintja alakját: mindezek az érzékelések összeadódnak és együttműködnek. Egy narancsról pl. tudjuk, hogy előttünk van, mivel látjuk kerek alakját, sárga színét, ízleljük édes ízét, érezzük illatát stb. Ezek a narancs jól ismert jellegzetességei. De hogyan lesz tudomásunk mindezekről a dolgokról? Csak azáltal, hogy tapasztaljuk azokat a közvetlen hatásokat, amelyeket pl. a narancs kelt az elménkben az érzékszerveinken keresztül. Mindegyik individuális hatás, mint pl. a narancs illata a narancsra vonatkozóan csak egy jellemző, de nem az egész narancs maga. Ezt nevezzük érzékelés-nek.

Bármit is tapasztaljunk érzékszerveinkkel, vagy gondolatainkkal - a tárgyról való elmélkedés segítségével - az a tudat terében egy tárggyá, dologgá áll össze. Minden tárgynak bizonyos felismerhető sajátsága van: képük az érzékelésen keresztül jut az agyba. Ezek az érzékelések igen változatosak lehetnek: pl. megmondják, hogy a tárgy hol helyezkedik el, milyen a mérete, alakja, milyen az íze, illata, mekkora a súlya, meleg-e vagy hideg, álló helyzetben van-e, vagy mozog.

Amikor a fülben keletkező ideg-impulzusok átadódnak az agyba, ott a hang érzékelése jön létre. Ez magasságban, erősségben és jellegben egyaránt különbözik, de az egyes hanghatások szeparált érzékelések lesznek.

A bőrön át kapott ingerekből származó érzékelés háromféle lehet: tapintás, hőmérséklet-, és nyomásérzékelés. Ezek különböző tulajdonságok (pl.: meleg, hideg, durvaság, simaság, súlyosság, könnyűség, fájdalom, mozgás, vagy nyomás) felismeréseiként jelentkeznek. A tapintás szerve elsősorban a kéz: ha pl. ezt a könyvet felemeljük, érezzük a kezünkre nehezedő nyomást és a feszítő erőt. A kettőből tevődik össze a súly érzékelése. Amikor felemelünk egy darab vasat, a kezünkkel érezzük annak keménységét. A töltőtoll szárának megfogásával és tapintásával pedig azt tudjuk meg, hogy kerek és sima tárgyat érintettünk. Ha szorosan ujjunk között fogjuk, akkor érezzük az anyag ellenállását és keménységét.

A dolgok körül és rajtuk vibráló fény és árnyék a színes alak érzékelését teszi lehetővé. Amikor töltőtollunkat közelről megvizsgáljuk, akkor látjuk annak bíbor, szürke, arany és fekete színeit. A fizika tudja, hogy ugyanannak a fénysugárnak a különböző hullámhosszúságú rezgéseit érzékeli a szem különböző színként. Egy dolog színe ezért optikai interpretáció. Amit színnek érzékelünk, az tőlünk elválasztva nem érzékelhető.

Amikor beszélünk egy emberhez és ő válaszol nekünk, valójában mi is történik? A beszéddel járó hanginger és a retinában kialakuló képek a fő ideaszálakon keresztül az agyba jutnak, ahol a megfelelő érzékelések kialakulnak. Ha kezünkkel pl. megsimogatunk egy kis gyermeket, a tapintással járó érzékelésekhez jutunk: érezzük pl. a kisgyermek arcának simaságát, vagy egy idősebb ember bőrének durvaságát. Honnan származnak ezek az érzékelések? Vajon az észlelés tárgyában, vagy az észlelőben magában vannak? Kis vizsgálattal megtudhatjuk, hogy az az észlelőben, ténylegesen annak az elméjében. Hasonlóképp egy tárgy súlyának vagy kerekdedségének észlelései is nem ebben a tárgyban vannak, hanem az azokat észlelőben.

Hol van az a pont, amikor egy ember tudomást vesz pl. egy rózsa illatáról? Az a pont-e az, amikor a rózsa megközelíti az orrlyukainkat? Vagy az, amikor az illat részecskéi elérik az orr érzékeny hártyáját? Vagy az, amikor a szaglószervi ideg észleli az ingert, vagy talán az, amikor az inger eléri az agyat? Egyik sem, mivel az ember mindaddig nem vesz tudomást a rózsa illatáról, amíg elméje fel nem jegyzi, amíg gondolatban meg nem jelenik a rózsa és illatának léte. Csak akkor, ebben a pontban lesz annak a pszichológiai érintkezésnek - ami közte és a rózsa között történik - értelme a számára. Az érzékek által közölt fizikai tapasztalat benyomásainak kiértékelését szellemi tapasztalatban létrejövő érzékelések rekonstrukciója követi. Minden egyes érzékelés ezért - fiziológiai nyelven - egy tisztán mentális válasz, amellyé egy materiális ideg-inger valahogy átalakította magát. Minden érzékelés ezért mentális; a tudaton belül van, míg az érzékbenyomások a testen belül vannak.

Könnyebb mindezt megértenünk, ha megnézzük, hogy mi is történik, amikor egy késsel elvágjuk az ujjunkat. Fájdalom érzése jelentkezik. Ez az érzés kétségtelenül bennünk van, nem valaki másban, ez a fájdalom tudatunk állapota, nem pedig a kés állapota. Röviden: a fájdalom érzékelése. Hasonlóképp, amikor kezünket egy könyvre tesszük, érezzük annak ellenállását. Ekkor azt mondjuk, hogy egy könyvet tapintottunk meg, kezünkkel azt érezzük; de tulajdonképp nem ez történik: amit valójában érzünk, bőrünknek az a része, amely a könyvvel érintkezik és a bőrről az inger a gerincoszlophoz, majd pedig az agyhoz kerül, és az ellenállás érzete kialakul tudatunk egyik sávjában. Ezért nem annyira a könyvet érezzük, mint ami velünk történik. Minden másfajta érzékelés - legyen az szag, íz vagy hang - hasonlóképp tudatunk állapota.

Hol van a keserű íz, amelyet érzünk egy gyógyszer lenyelése közben? Ténylegesen - mint minden más ízlelés is - a nyelvtől eredő érzékelés, mivel elsődlegesen tudat-forma, amit az elmével kell azonosítanunk. Mint tapasztalat bennünk van ugyan, mégis tudat alatt kivetítjük a gyógyszerre. A gyógyszer kelti bennünk a keserű ízt, de helytelenül azt mondjuk, hogy maga a gyógyszer keserű. A tudatnak az egyik állapotát így hibásan egy külső dologra ruházzuk át! Az ilyen példa jól mutatja, hogy a hibás nyelv hogyan vezeti félre a gondolkodásunkat. A korábbi fejezetekben már megtanultuk, hogy óvakodnunk kell a szavaktól, és vigyáznunk kell nehogy csapdába és kelepcébe essünk, amit a világról való megértésünk számára készítenek.

Vajon többet tudunk-e az óráról azoknál az érzékeléseknél, amelyek külső megjelenéséről, hangjáról stb. tájékoztatnak bennünket? Ha elidőzünk ennél a gondolatnál, mélyen és alaposan átvizsgáljuk, és ezt a vizsgálatot pontosan is végezzük, kénytelenek leszünk megvallani, hogy egyedül ezek az érzékbenyomások azok, amelyek számunkra a tényleges órát elkészítik, ahogy azt ismerjük. Vegyük el belőle a színeket, a ritmikus hangot, gömbölyűségét stb. - mi marad akkor belőle? Ezek nélkül senki tapasztalatában nem alakulhat ki óra egyáltalán. Ezek azonban kivétel nélkül valamennyien érzékelések, események az elmében, ideák, ha jobban tetszik így nevezni őket. Amit látunk, amit hallunk és amit érzünk: ezek jelentik az első dolgokat, amelyeknek minden tárggyal kapcsolatban tudatára jutunk. Az érzékszerven, az idegen, az agyon és az elmén belüli mozgás olyan villámsebességgel történik, hogy a folyamatot egyáltalán nem vagyunk képesek észrevenni. Az érzékelések ezért nemcsak az első dolgok, amelyeket egy tárggyal kapcsolatban megismerünk, hanem valójában az utolsók is. Ez a hihetetlen gyorsaság - amivel ez a mentális akció lezajlik - az oka annak az illúziónak, amely szerint abban a hitben vagyunk, hogy közvetlen érintkezésbe lépünk valami külső tárggyal, holott a valóságban csak saját érzékeléseinkbe léptünk be. Minden különálló dolog, amit látunk, hallunk, vagyis tapasztalunk, ezért egész sor minőségi jellemzővel rendelkezik, ezek mindegyike egyénileg hat az érzékszervekre, létrehozva így a szín, a hang, az íz stb. különálló érzékelését. Amikor alaposan megvizsgáljuk a világról való ismeretünk alapját, azt találjuk, hogy ennek ez az elsődleges érzékelés a támasza és eredete. Ilyen tudás egyáltalán nincs, nem jön létre addig, amíg a látás, hallás, tapintás és más érzékelés, vagy az ezekre való emlékezés nincs előbb jelen. Ezek ui. az emberi tapasztalat egyes részeit jelentik.

Sok tárgyat ismerhetünk, de egyedül csak azt tudhatjuk biztosan, hogy ezek tudatunk állapotai; vagyis észleléseink és semmi több. Egyedül öt érzékszervünkre támaszkodhatunk a világ létét illetően, ezek tudósítanak róla. Közvetlenül lehetetlen a tárgy független létét észlelni, erről csak érzékeink által van tudomásunk, vagyis csak egy fiziológiai állapotra juthatunk, ami magunkban van.

Minden észlelés önálló, saját és individuális, mivel ez valakinek a saját valójában keletkező tevékenysége. Nincs megosztva másokkal; közvetlenül nem tudunk belelátni mások elméjébe. Normálisan minden ember csak azt tudja megfigyelni, ami saját tudatán belül történik. Olyan érzékeléseket tapasztal, amik sajátjai, és ezért valamennyire el is tér másokétól, akik ugyanazt a tárgyat szemlélik. A fénynek, hangnak, érintésnek ezek a személyi benyomásai azok - amelyek egy külső tárgyról tudósítanak minket - amelyeket első kézből ismerünk, amelyekről közvetlen tudomásunk van és amelyek egyedül biztosak a tapasztalatban.

Itt azt kell megérteni - és finom gondolati koncentrációval el is kell érni ezt -, hogy a külső világ panorámaképét sohasem ismerjük önmagában. A világot csak a rávonatkozó érzékbenyomások eltávolíthatatlan szemüvegén keresztül látjuk. Nem hozhatjuk a világot közvetlen megfigyelésünk alá. Amit közvetlen megfigyelünk, az csak a mi mentális reakciónk, vagyis saját magunk! Anélkül, hogy tudatában lennénk ennek a biztos és egyszerű igazságnak, éjjel-nappal abban a világban élünk, amelynek a formáját számunkra az érzékelések alakították ki. Azok az emberek, akik sem tudománnyal, sem filozófiával nem foglalkoztak, soha nem is gyanítják ennek az igazságnak a létét. Ne felejtsük el, hogy ezeket az állításokat a modern tudomány tárházában végzett nagyon sok megfigyelés eredményeként lehetett megtenni, és ezek nemcsak élő személyeken végzett kísérleteken alapulnak, hanem boncolási eredményeken is.

Senki ne legyen türelmetlen, ha már ismert tudományos tényeket ismételünk meg itt, mert valószínűleg csak főképp orvosi körökben ismertek és nem általánosan. Céljaink szempontjából kétféle okból is fontosak. Először alapos igazolásául szolgálnak az igazság filozófiája egyik döntő tantételének, amelyet tanulmányainknak ezen a fokán jól meg kell értenünk és magunkévá kell tennünk. Másodszor azért fontosak, mert tényekhez folyamodunk, mivel a Természetet Francis Bacon szellemében kérdezzük ki, aki a modern tudomány megalapítója volt. Az ősi indiai tanítás modern bemutatásának a tudományon kell alapulnia, mivel jelenlegi kultúránknak ez az uralkodó irányvonala, és mivel az új tudományos felfedezések kezdik támogatni és igazolni a régi indiai felfedezéseket. De amíg a tudományt az általa összegyűjtött tények összezavarják, és sokszor nem is tudja, hogy mit kezdjen velük, addig az ősi indiai filozófia tökéletesen megérti ezeket a tényeket, mivel teljesen ismeri és tudja a helyüket és jelentésüket. Amíg a tudománynak előbb vagy utóbb filozófiává kell válni vagy továbbra is zavarodottságban marad, addig az igazság filozófiája minden tantételét olyan formában dolgozta ki, amely a legutolsó betűig teljesen befejezett. Nem ismer bizonytalanságot, sem kételyt, sem zavarodottságot. Megállapította az igazságot és aki hajlandó rá, azt egyenesen hozzá tudja vezetni. Ha tehát itt a tudományt természetesnek vettük, nem fogunk azért megállni a tudománynál, hanem bátran továbbhaladunk, míg olyan igazolt tudáshoz nem jutunk, amelyhez hasonlítva a tudomány kijelentései csak dadogásnak számítanak az univerzális misztérium előtt. Ezért az olvasók legyenek türelemmel, mivel valami újat tartogatunk a számukra. Várjanak a következő, befejező kötetig, amelyben először olvashatják majd mai modern formában Ázsiának, a világ legrégibb kultúrája e bölcsőjének ősi filozófiáját a maga teljességében és legmagasabb fokán.

A tudatos tapasztalat kialakulása. Bármilyen ténylegesen megfigyelt tényt vagy eseményt tapasztalatnak nevezünk. A tárgyakról és eseményekről rendszerint úgy gondolkodunk, hogy soha sem ismerjük fel, hogy valójában az észlelések jelentik gondolatainkat. Ilyen felismerésre csak akkor juthatunk, amikor alapos vizsgálattal megértjük a tényleges tapasztalatokat. Egy tárgy rendszerint jobban érdekel bennünket, mint a közvetlenül rá vonatkozó mentális tartalom, vagy az a mód, ahogyan a tárgy tapasztalata tudatos lesz számunkra. Ez ui. a pszichológus feladatkörébe tartozik.

Abban a pillanatban, amikor a tollra nézünk, nem vagyunk tudatában e látszólag egyszerű elv rendkívüli bonyolultságának. Azt hihetnénk, hogy amikor a toll alkotta valamennyi érzékelésnek tudatában vagyunk, észleljük a tollat. Helytelen az a nézet, mely szerint a toll létének felismerése egyszerűen csak a toll valamennyi érzékelésének passzív befogadása és semmi más. A tudományos vizsgálat feltárta azonban, hogy ez a művelet, vagyis egy tárgy észlelése jóval összetettebb ennél.

A vizsgálattal egy érzékelés már nem osztható tovább, mivel ez a tárgy egyik alaptulajdonságát jelenti. Rendszerint azonban nem ismerjük külön az egyes, egymástól elszigetelt érzékeléseinket. Tollunk hegyének arany színét sohasem látjuk tollhegy-alakjától elválasztva, attól külön. A szín pl. nem választható el az alaktól és a formától. Senki nem tudja ezt ui. külön megvizsgálni a tudat fényében. Az ilyen fogalom számunkra csak elméletileg létezik, az elméleti vizsgálat eredményeként jön létre. Aminek tudatában vagyunk, az nem más, mint ugyanabban a pillanatban különböző tapasztalatok sokasága, egyidejűleg különböző érzékelések tolongása. Így az az érzés, hogy itt valami kemény van, amit megérintettünk, egyidejűleg keletkezik bennünk azzal az érzéssel, hogy látunk valami sima felületű, gömbölyded alakú és bíborszínű tárgyat. Mindezekből az egymástól különálló jellemzőkből, ha külön elszigetelve érzékelnénk őket, nem tudnánk meg, hogy a tárgy tulajdonképp egy toll. Mint ahogy egy halom tégla mindaddig, míg az építők házzá nem rendezik őket, csak kaotikus zavar érzését kelti bennünk, ugyanakkor az egyes érzékeléseknek sincs racionális értéke mindaddig, amíg egymással kapcsolatban álló és érthető rendbe nem hozzuk őket. Nemcsak érzékeléseket kell tehát kialakítanunk: képeseknek kell lennünk arra, hogy egyik dolgot a másiktól megkülönböztessük; tudnunk kell megkülönböztetni pl. egy toll alakját egy üveg alakjától.

Látunk egy virágot. Meg is érintjük, és érezzük illatát is. A látás, a tapintás és a szaglás csak egy-egy érzékelését jelenti a virágnak. Az érzékelések teljes összegét kell összeállítanunk, mielőtt ezekből a virág összetevődhet számunkra. De ez nemcsak egy virág érzékelésére igaz, hanem minden más tárgyra is. Látni valamit azt jelenti, hogy gondolatban megjelenik annak a képe, de az összes többi érzékelés is valamilyen gondolatforma. Semmilyen érzéktapasztalat nem lehetséges egy ekvivalens gondolatművelet társítása nélkül. A legkisebb mikrobától a végtelen térig minden először egy gondolati tárgy, egy kép vagy egy idea.

Így tehát az egyes érzékelések mindaddig értelmetlenek maradnak, amíg össze nem állnak: nem egymás után, hanem egyidejűleg, és amíg az elme konstruktív módon össze nem rakja őket egy érzékelt tárgy alakjába. Bármilyen tárgy azonosítása az egyes elemi érzékelésekhez a megfelelő jelentés és az értelmes társítás folyamatát jelenti. Ez csak azután keletkezhet, miután valamennyi érzékelés egy egyesített tapasztalatba áll össze. Pontosan ez az, ami történik, és így az érzékelések a dolgok vagy események gondolatává alakulnak át, ahogy ezeket a dolgokat, vagy eseményeket ismerjük. Az elme ezeket az egyidejű egyes érzékeléseket elrendezi, szintetizálja és teljes gondolattá vagy képpé építi föl. (Az ilyen gondolatot észlelésnek nevezzük.) Minden egyes gondolat egyidejűleg két vagy több egymással összetársított érzékelésből tevődik össze. Minden egyes külön érzékelés az észlelés szabályos felépítésének egy elemét képezi; a toll észlelt képe valójában ilyen elemekből tevődik össze a tudat teljes fényében. Az érzékelés a külső tárgy keltette fizikai ingerre jelenti az első öntudatlan reakciót, a tudatos gondolat pedig az érzékelések összegére az első tudatos reakciót. Az észleléssorozat tehát a következő részelemekből áll: 1. a külső tárgynak az érzékekre gyakorolt ingerkeltése; 2. érzékbenyomás; 3. az érzékbenyomás idegpályán keresztül történő továbbítása; 4. az agy szerepe; 5. az elme szerepe (ez az érzékelés maga); 6. egy teljes tudatos tapasztalat (mentális kép, idea, gondolat). E sorban rendszerint csak az utolsó fokozatnak vagyunk tudatában, mivel ez a kész és ismerős tudatos tapasztalat, míg az ötödik csak e tapasztalat nyersanyagát jelenti.

De nem szabad abba a tévedésbe esnünk, hogy azt gondoljuk, hogy egy ilyen fogalmi gondolat nem más, mint az új érzékelések puszta összege; kétségtelen, hogy ezek adják az alapját, de szükségszerűen valami többel egészül ki, ha már minden tapasztalat megfelelően kitölti. Az elmének először ki kell értékelnie, majd pedig a toll képét ki kell alakítania nemcsak az érzékek által szállított érzékbenyomások alapján, hanem a tollakkal kapcsolatos korábbi tapasztalatok emlékeinek felhasználásával is. Így az észlelés kialakításában - az érzékek tolmácsolta benyomáson kívül - az alábbi három mentális elem közreműködésével is számolni kell: 1. múltbeli hasonló tapasztalat társítása; 2. új tapasztalat előre látása; 3. az észlelő individuális lény személyes kiértékelése. Ezek közül az első a legfontosabb.

Amikor egy fadarab érintésekor érezzük annak keménységét, memóriánk automatikusan ezt összekapcsolja és osztályozza a keménység ezt megelőzően tapasztalt érzékeléseivel. Az emlékek összekapcsolódnak az új érzékeléssel. A régi ismerős benyomásokat belevisszük az új tapasztalatokba, vagy öntudatlanul reprodukáljuk a régi tapasztalatot az újon. Így a régi tapasztalat megelevenedik, és az újjal együtt valóságos, tényleges észlelés alakjában jelenik meg előttünk.

Hogy a múltbeli tapasztalatok mennyire segítik az újak kialakítását, azt az a tény is bizonyítja, hogy egy felnőtt jóval gyorsabban felismeri egy tárgy alakját, távolságát és méretét, mint egy gyermek. A gyermek pl. kitárja a kezét, hogy megfogja a Holdat azt gondolván, hogy elérhető közelségben van, míg a felnőtt már látja a távolságot, amely a Holdat elválasztja saját magától. A két észlelés közötti különbség a múltbeli tapasztalat közötti különbségben van: a gyermek szeme ui. éppenolyan jól működik a Hold látásában, mint a felnőtté, az érzékszervek tehát nem hibáztathatók.

Az elme tehát az új tapasztalat kialakításában erősen felhasználja a múlt tapasztalatokat is. Pl. ha egy énekestől két dalt hallunk énekelni, amelyek közül az egyik ismerős számunkra, a másik pedig nem, az elsőt könnyen tudjuk követni, megértjük az egyes szavakat, míg a másiknál nehézségeink lehetnek a megértésben, pedig fülünk mindkettőt egyformán hallotta és érzékelte. Az észlelésben - jelen esetben a hallásban - tehát a mentális tényező jelen van, és a tényleges észlelésben nagyobb szerepet játszik, mint a fizikai érzékelés.

Az észlelésben a múlt tapasztalat lényeges közreműködésének másik érdekes bizonyítékát látjuk pl. annál az embernél, aki valamilyen baleset közben elvesztette az egyik lábát, vagy az egyik karját. Orvosi könyvekben olvashatjuk, hogy az ilyen emberek gyakran elvesztett végtagjaikban érzett fájdalomról panaszkodnak! Az elme így még képzeletet is bevihet a tapasztalatba a memória erős befolyása alatt. Ez is azt mutatja, hogy az emlékezet előkészíti az utat az olyan tapasztalat kialakulásához, amilyent várunk. Így ez az előre elvárás is fontos elemét képezi a tapasztalatnak az új és a memorizált érzékelések mellett. Tehát nemcsak a múlt tapasztalat képei lépnek be a mentális tevékenység gyakorlatába, hanem a személyes érzelmek is, bár közvetetten ezeket is korábbi érzékbenyomásokból származóknak lehet tekinteni.

Így a mélyen gyökerező mentális szokások, erős vágyak és elvárások, gondolattársítások szintén közreműködnek egy esemény, vagy gondolat képének kialakításában.

Egy idea kialakításakor azonban nem szabad azt gondolnunk, hogy ez az említettek puszta összeadódásából jön létre; inkább pillanatnyi fúziós folyamatnak lehet tekinteni. Az egyes érzékelések ui. nem csupán összefűződnek, hanem fuzionálnak. Ezek a műveletek azonban számunkra nem tudatosak, mélyen a tudat küszöbe alatt zajlanak le automatikusan, csak a hatásuk árulja el őket. Ha nem tudjuk ezeket a különálló elemeket elkülöníteni és egyenként feltárni, az pontosan azért van így, mivel egy gondolat nem más, mint ezek végső és állandó fúziója. A gondolat automatikusan és a tudatos akarattól függetlenül alakul ki. Nincs tudomásunk az elmének ezen gondolat-, kép- és ideaalkotó szüntelen tevékenységéről, amelyek egésze alkotja világtapasztalatunkat. Ezért nem ismerjük fel azt a tényt, hogy az a toll, ami előttünk megjelenik: elme alkotta toll.

Az észlelés vizsgálata így feltárja, hogy bármely előttünk levő tárgy alakja és mérete, valamint a tárgy érzése, színe stb. olyan tulajdonságok, amelyek végül egyedül az elmében léteznek. Ez a megállapítás nem kevésbé érvényes a kemény és súlyos dolgokra, pl. a különböző kőzetekre is, mivel ezek is csak a különböző érzékelések fúziójaként léteznek számunkra. Mindent csak az érzékelések egészén keresztül ismerünk meg, vagyis a színeken, illatokon, ízeken, érzéseken és hangokon keresztül, amelyek fizikai tapasztalatunkat alkotják és amelyek végső soron az elme tapasztalatai. Amit látunk, az nem az önmagában véve létező dolog, hanem az elménkben létező dolog. A gondolat ezért közvetlenebb, belsőbb, mint a tárgya.

Hogyan van az, hogy egy gondolat kialakulása olyan hihetetlen gyorsan történik? Eredetileg, a fejlődés elején valószínűen lassú és tudatos tevékenység volt, csak a megszámlálhatatlan századokon át tartó fejlődés folyamán alakult át észrevétlenül azonnali és tudat alatti tevékenységgé. Az ismerős és gyakran visszatérő tapasztalatok az elme számára könnyűvé tették, hogy képeit gyakorlatilag azonnal kialakítsa. A látás bonyolult és teljes aktusa valójában több, egymás után következő fokozatból áll, de ezek olyan villámsebesen követik egymást, hogy gyakorlatilag egy azonnali tevékenységbe olvadnak össze. Ez a gyorsaság részben a múltbeli érzéktapasztalatoknak a következménye, amelyekbe az újak közvetlen belemerülnek, részben pedig az elme saját képalkotó erejének köszönhető.

Az észlelés folyamatának fokozatokra való tagolása csak a tudományos analíziskor tárul fel előttünk. Ezért e fokozatok az avatatlanok számára érthetetlen összevisszaságnak tűnhetnek. Olyan folyamathoz tartoznak, amely teljesen a felszín alatt zajlik le; részben, vagy teljes mértékben tudat alattiak. Így úgy írjuk le őket, ahogy feltárulnának, természetesen, ha látnánk őket egymástól elkülönítve. Az észlelés rendszerint olyan nagyon gyors, tökéletesen folyamatos és automatikus folyamat, hogy részeinél nem tudunk elidőzni, hogy közelebbről megvizsgáljuk. A látás műveletét három szempontból nézhetjük. Az első a fizikai inger, és azt a fénysugárnak a tárgytól a szemhez való mozgása okozza. A második a fiziológiai folyamat, amely a retinán egy kép megjelenéséből áll. A harmadik a pszichológiai felépítés, amely a tárgy létezésének első tudomásulvétele. A fizika a fényt, a fiziológia a szemet és az agyat, a pszichológiai egy tudatos észlelés születését vizsgálja; a filozófiának azonban nemcsak koordinálnia kell ezt a három eredményt, hanem ki is kell értékelnie őket és megállapítania igazi értéküket a világtapasztalat egy nagyobb rendszerében.

Így észre kell vennünk, hogy ameddig vizsgálódásunkat csak a kép tetejére, csak első részére terjesztjük ki, addig a bennünket körülvevő ismerős tárgyak és személyek észlelési módjának megértése könnyűnek látszik, amikor azonban a kép alsó részét is látni akarjuk, vagy a képet a maga egészében szeretnénk látni, akkor értjük meg, hogy milyen bonyolult feladattal állunk szemben. Így azt megérthetjük, hogy a tudós bizonyos fokig, a filozófus pedig teljes mértékben miért nem elégszik meg azzal a magyarázattal, amit látnak és tapasztalnak mindennap - mint ahogy az átlagember elégedett azzal - hanem mélyebb vizsgálatra törekszenek. E fejezet vizsgálódásaiban láttuk, hogy fokozatosan arra a meglepő megállapításra jutottunk el, hogy bármennyire is érinthetők, láthatók, tapinthatók stb. legyenek a körülöttünk lévő materiális tárgyak, létükről csak szellemi tapasztalatban veszünk tudomást, vagyis e dolgokról kialakítható és megszerezhető tudomásunk egyedül a gondolatok négy fala közé, azon belülre zárható csupán.

Egyszerű nyelven kifejezve azt mondhatjuk tehát, hogy amit kétségtelenül ismerünk, az a külső tárgyakról kialakított ideáink, és nem - ahogy tévesen hisszük - a külső tárgyak maguk. A különbség a kettő között kb. olyan, mint az élő Charlie Chaplin és a mozivásznon megjelenő kép közötti különbség. A hasonlatot azonban ennél tovább nem lehet vinni, mert míg a filmen levő kép végül is valaminek a másolata, egy gondolat azonban egyáltalán nem másolat, hanem egy mentális alkotás. Új, mivel egy idea új keletkezését mutatja. Bizonyítéka annak, hogy az elme csodálatos teremtőerővel - és nemcsak vizsgálóerővel - rendelkezik azzal kapcsolatban, amit észlel. És bizonyítéka annak is - amire már a fejezet elején céloztunk -, hogy a külső világ teljesen relatív, vagyis viszonylagos az őt megfigyelő elméhez; vagyis a relativitás súlyos és terhes elve uralja valamennyi megfigyelésünket és tapasztalatunkat. Itt ezt az elvet egészen addig visszük el, ami túl van már az Einstein által körvonalazott határokon. Azok, akik képesek ezt megérteni, olyan szilárd támaszra tesznek szert, ami megvédi őket mind a múlt században uralkodó tudományos materializmus durva formájától, mind pedig az unintelligens vallási támogatók szenteskedő materializmusától.

A példa töltőtollát, amelyet a vizsgálat elején érzékelt tulajdonságok gyűjteményének találtunk, a végén elménk egyik részének ismertük föl. E fejezet végső tanulsága az, hogy amit látunk, azt elsődlegesen mint gondolatot látjuk, és amit érintünk azt elsődlegesen mint egy gondolatképet érintjük, és hogy a fizikai világ minden emberi tapasztalata lényegében mentálisan készült tapasztalat. Észleléseink, amelyek olyan fizikaiaknak tűnnek - mentális események. Minden színt, szagot stb. végül is az elmében tapasztalunk, és sehol máshol. Ahhoz, hogy a külső világgal érintkezésbe kerüljünk, először gondolnunk kell rá, gondolatban kell létrehoznunk, enélkül teljesen tudomásunkon kívül marad. Az az idea, amelyet az elme így tudat alatt létrehoz, mutatja a tárgyat jól vagy rosszul, amennyire ismerjük és amennyire egyáltalán ismerhetjük. Nem mehetünk túl ui. gondolatainkon. Nem láthatjuk azt, amit nem vetítenek elénk. Egy toll maga lehet 15 cm hosszú, de ha elménk meg akarna tréfálni bennünket és csak 3 cm hosszúnak mutatná, akkor áldott tudatlanságban maradnánk, és azt hinnénk örökké, hogy a toll 3 cm hosszú csupán. Szerencsére az ilyen tréfák ritkák, bár néha előfordulnak, ahogy azt a következő fejezetben látni fogjuk. És ha elménk nem tudná, hogy szemünk egy hegyet lát, sőt kezünk meg is érinti, soha sem tudnánk, hogy a hegy egyáltalán létezik.

Több igazságra van szükségünk. Nincs más fájdalomcsillapító szer zaklatott korunk számára. Kétségkívül nem könnyű belátnunk, hogy a külső tárgyaknak csak a gondolatáról van tudomásunk, amikor azt a gyengéd hitet tápláltuk magunkban, hogy amit ismerünk, az a külső tárgy, a külső világ maga. A legtöbb ember nem képes megérteni ezt a tantételt, mivel teljesen különös, hideg és ismeretlen tájra vezeti őket. Nehezen tudják ezért levetni ismerős és szokásos nézetüket, vagyis materialista szemléletüket. De meg lehet tenni, ha hajlandók vagyunk egy kis időt és sok vizsgálódó, független gondolkodást szentelni ennek a feladatnak. Mentalitásunkból könyörtelenül ki kell verni minden tévedést, minden hibát és minden illúziót. Az általános tudatlanságban való osztozásunknak nem kell örökké tartania. gyengülhet és jelentéktelenné válhat, ahogy téves gondolataink csökkennek. A pallérozott és koncentrált gondolkodás csodákat tehet, mivel a tévedés vizét az igazság értékes borává képes változtatni.

==X. fejezet==

A TÉR ÉS AZ IDŐ TITKA

Az észlelés, ill. a külső világ tapasztalatának a vizsgálatában a legnehezebb szakaszhoz érkeztünk most el, de vizsgálatunkat minden nehézség ellenére könyörtelenül folytatnunk kell, mivel a világ örökké szembenáll velünk, és csendben azt követeli tőlünk, hogy értsük meg a természetét.

Lehetetlen bármire, így a világra is úgy gondolnunk, hogy ne térben és időben létezőnek gondoljuk el. Ez - ahogy már láttuk - azért van, mivel az elme maga játssza a legfontosabb szerepet abban, hogy a világot egymástól különálló és egymás után következő képekben lássuk. Ezért a régi indiai bölcsek azt mondták, hogy a gondolkodás maga nem érheti el, nem figyelheti meg a világ valóságát vagy lényegét. A tudósok, akik felállították a relativitás elméletét és megalkották a kvantummechanikát, most ugyanebben a helyzetben találták magukat. Megvallották, hogy a Természet finomabb jelenségeit nem lehet elérni és megfigyelni anélkül, hogy a megfigyelés folyamata alatt ne kerüljünk érintkezésbe ugyanezekkel a jelenségekkel. A pillanatnyi tudományos kutatás az elektronok, neutronok és protonok atomon belüli titokzatos világába lépett, fel kellett, hogy ismerje, hogy a vizsgáló és megfigyelő maga is szerepet játszik az általa megfigyelt folyamatok meghatározásában.

Ami közvetlenül mint külső tárgy látható, az valójában mentális kép. A tudomány lassan szintén kezdi felismerni ezt. Az anyag többé már nem teljesen anyag! Az optikai illúzióról szóló régebbi tudományos teóriák pl. tisztán fizikaivá tették azáltal, hogy a retinának némi fiziológiai zavart tulajdonítottak, a szemmozgató izmoknak pedig bizonyos hiányosságot. Holott ez utóbbiak határozott mentális összetevővel is rendelkeznek.

A gondolkodni nem akaró, vagy arra képtelen és a képzetlen emberek között - akik e mentalista doktrínának első említésétől is utálkozva fordulnak el - természetes és megbocsátható hiba az, hogy a testi materiális szerkezetet a nem materiális tudattal, a koponyában helyet foglaló agyat pedig az elme misztériumával tévesszék össze. Csak a legmélyebb gondolkodással lehet kimutatni azt, hogy magából az ember testéből származó érzékelések valójában éppen olyan objektívek, mint a külső tárgyról származók, mivel ezeknek a megfigyelője is az elme.

Mindazonáltal téves lenne azt hinni, hogy ez a tanítás azt akarja elhitetni velünk, hogy a látható tárgyak nem testünkön kívül láthatók - mivel azt tanítja, hogy ezek a tárgyak mint mentális észlelések léteznek - és ezért szükségképp valahol testünkben is kell, hogy helyet foglaljanak, és az az üvegablak, amely előtt ülünk, nincs közelebb hozzánk, mint az égen ragyogó csillag. Hogy egy házat egy ember koponyájának belsejébe helyezzünk, csak azoknak a hiábavaló kísérlete, akiknek nem sikerült megérteniük ezt a tant, amely - aligha szükséges mondani - egyáltalán nem fejez és nem mond ki semmi ilyen abszurdumot. Egy materiális tárgy nem létezhet egy ember materiális fejében. Ilyen nézet csak elmebetegek között létezhet, és semmiképp nem az ősi indiai filozófia tanításában, mivel ez a tanítás nyomatékosan azt mondja, hogy a külső tárgyakat, mint pl. a házakat, fákat stb. testünkön kívülinek, attól bizonyos távolságra, és egymás között is bizonyos távolságra látjuk, de ugyanekkor azt állítja, hogy mivel e tárgyak észlelése teljesen mentális, és az elméhez viszonyítva lehetetlen valamilyen speciális térbeli elhelyezkedést kiutalni neki, következésképp nem lehet azt mondani, hogy ezek a tárgyak az elmétől bizonyos távolságra láthatók.

A test elmétől és tudattól való független létének e nézete az a divatos téves következtetés, amit a materialista szívesen ápol magában. A testet azokkal a tulajdonságokkal felruházni, amelyeket az elmének kellene tulajdonítanunk azt jelenti, hogy az egész tapasztalatot teljesen rosszul értelmezzük. Nincs jogunk, hogy a külső tárgyakról való ismeretünket mentálisnak, a testünkről való ismeretünket pedig materiálisnak vegyük. Az ilyen megkülönböztetés nem logikus és nem is indokolható. Ha igaz az, hogy mindent az elmén keresztül ismerünk, akkor ennek nemcsak a külső tárgyak vonatkozásában kell igaznak lennie, hanem testünk vonatkozásában is. Testünk részeit is szükségképp mentálisan ismerhetjük. Ezért a testet is éppúgy kell tekintenünk, mint akármilyen más külső tárgyat, és a róla való tudatunkat is gondolati tudatnak kell elfogadnunk.

Nem szabad a tanulmány során azt a hibát elkövetnünk, amelybe sok kezdő és a legtöbb kritikus beleesik, akik azt képzelik, hogy a testet egyedül a testen keresztül, a külső tárgyakat viszont mentálisan ismerjük meg. Testünk az öt érzékszervével együtt pontosan ugyanolyan módon létezik, mint egy külső tárgy, amennyiben mint a tudat egy gondolata létezik. Magukról az érzékszervekről is a belőlük származó érzékeléseink miatt van tudomásunk, nem pedig másféleképpen. Abból kifolyólag ui., hogy a testnek is alakja, színe és egyéb más tulajdonsága van, amelyről az elmén keresztül szerzünk tudomást, az egész test - beleértve még az agyat is - éppenúgy az elmén belül van, és léte tudatát tekintve éppenúgy az elmétől függ, mint egy külső tárgy.

A tény az, hogy a legtöbb ember összetéveszti a bőrét az elméjével. Nem értik meg, hogy testünktől a legközelebb eső tárgyig terjedő távolság nem azonos a tárgytól az elméig terjedő távolsággal. Az alapvető hiba az, hogy a testen kívüli létet a mentális léten kívülivel tévesztik össze. Az elme öntudatlanul térbe vetíti ki az észleléseit, majd saját gyártmányait szemléli.

Összegezzük ezeket az állításokat azzal, hogy egy kissé jobban megvizsgáljuk a &quot;külső&quot;, vagy &quot;kívül&quot; szó fogalmát. Senki sem látott soha az elméjén kívül egy tárgyat, csak a testén kívül. Félretéve most a gyakorlati szempontot és csak a filozófiait tekintve: helytelen egyáltalán &quot;külső&quot; dolgokról beszélnünk, mivel még a testet is végső soron mint egy gondolatot ismerjük, tehát a test is mentális; vagyis egyáltalán semmi sem lehet valójában külső. Egy testen kívül levő tárgyról beszélni annyit jelent, mint egy gondolaton kívüliről beszélni, vagyis egy mentális dolgon kívüliről, azaz az elmén kívüliről beszélni - ami lehetetlen. Azoknak, akik a &quot;külső&quot; szót használják, definiálniuk kellene vajon ezen a testen kívülit, vagy az elmén kívülit értik. Mert ha a testen kívülit, akkor már láttuk, hogy a test maga az elmén belüli, így a tárgyaknak maguknak is az elmén belülinek kell lenniük. És ha az elmén kívülit értik, akkor a belül és a kívül fogalma teljesen alkalmazhatatlan. Ezért pontosan semmiről sem mondatjuk, hogy külső, vagy kívül álló; csak azt mondhatjuk, hogy létezik. A szó maga tartalmazza a saját ellentmondását. Irracionális és felszínes zsargonnak kell tekintenünk.

A tudat első kezdetétől kezdve minden tárgy szüntelenül úgy jelenik meg az elme előtt, mint attól független és különálló valami. Nem csak felismerünk egy dolgot, hanem úgy ismerjük, mint aminek van valamilyen sajátos alakja, nagysága, és testünktől, valamint más dolgoktól is bizonyos távolságra áll, vagyis térben levőnek ismerjük. Térben látunk. Megrögzött meggyőződésünk pl., hogy az előttünk levő fal térben helyezkedik el, és ezt a meggyőződésünket nem merjük elhagyni, mert úgy gondoljuk, hogy ennek elvesztése egyenlő lenne az őrültséggel.

Különös problémával kezdünk szembenézni. Ha a test perifériáján túlra az érzékelés nem terjedhet ki, mivel - feltételezzük -, hogy minden érzékelés egy testi érzékszerv működésének belső eredménye, akkor miért észleljük az észlelés végső gondolatát olyan formában, hogy az a térben van? Azt mondjuk, hogy minden tárgy külső és egymáshoz képest térrelációban áll, de hogyan lehet a róluk való gondolatainkat és ideáinkat - amelyek látszólag az összeset jelentik, amit tudunk és ismerünk - úgy tekinteni, mint amelyeknek térbeli helyzete van? Ha elfogadjuk, ahogy láttuk, hogy e tárgyak gondolatai vagy megfigyelései valóban a róluk való tapasztalatunkat jelentik, miért van akkor az, hogy ez a teljesen ugyanaz a tapasztalat megcáfolja. eszünket és gondolkodásunkat, mivel azt mondja, hogy a tárgyak a testtől teljesen külön és azon kívül állnak? Hogyan lehet, hogy egy mentális kép, vagy képzet - amiről azt mondjuk, hogy belső - mint tárgy jelenhet meg előttünk, amely tárgy pedig külső, és amely térsajátságokkal rendelkezik? Hogyan képesek a színek - amelyekről tudományosan bebizonyítható, hogy optikai interpretációk a szemen belül - független külső dolgok alakjait felvenni? Röviden, a rejtély az, hogy hogyan lehet megmagyarázni egy tisztán mentális tapasztalatnak egy látszólag különálló és független tapasztalattá alakulását, és hogyan lehet megmagyarázni egy tisztán belső tapasztalatnak egy külső tapasztalatba való kivetülését.

E kérdések megválaszolásának világosabbá tételére hosszabb tudományos magyarázatát kell adnunk az érzékszerveken keresztül történő észlelési folyamatnak. Az érzékeknek van egy bizonyos rendellenes működése, amelynek gyakorlati szempontból nincs sok jelentősége, de amely segítségünkre lehet abban, hogy jobban megértsük, hogy az érzékek és az elme milyen szerepet játszik a világ megfigyelésében. Az érzékszerveknek azokat a különös tévedéseit, amelyeket illúziónak, az elmének pedig azokat a rejtélyes zavarait; amelyeket hallucinációnak nevezünk, egy elv érdekes illusztrációját szolgáltatják, amelynek a jelentőségét egy nem tudományos és nem filozofikus gondolkodású ember rendszerint figyelembe sem veszi, megfosztva ezzel magát attól, hogy a benne rejlő instruktív értéket felhasználja.

Az illúziónak van a rendes és szokásos tapasztalattal is több azonos vonása, habár úgy tűnik, csúfos gúnyt űz belőle. Pl. az észlelés pszichológiai eleme mindkettőben benne van, bár az okok különböznek. A folyamat azonban, ahogy egy illúzióról tudomást veszünk, nem lehet különböző attól, ahogy bármilyen szokásos tárgyról tudomást veszünk. A tudat működése szempontjából mindkettő azonos, bár az egyikről azt tartjuk, hogy hibás és téves, míg a másikról azt, hogy helyes és pontos.

A tudomány azt találta, hogy az abnormális tanulmányozásával fényt lehet deríteni arra, ami normális. A fizikai folyamatban jelentkező zavarok, a fiziológiai mechanizmusban mutatkozó defektek néha értékes nyomravezető kulcsot tárnak föl mindkettő működésének megfejtéséhez, és megerősítik a tudományos kutatással és a gondolkodással kapott korábbi eredményeket. Ezért amikor az érzékelés mechanizmusa zavart - mint az illúziók esetében - és a fizikai inger tévesen értelmeződik, belátást kaphatunk abba, hogy a mechanizmus maga hogyan is működik. Ezeknek az abnormális tapasztalatoknak a gondos és szisztematikus vizsgálata és elemzése értékes figyelmeztetéseket nyújt, amelyek segítenek bennünket, hogy az észlelés bonyolult folyamatát érthetőbben lássuk, és jobban rávilágítanak arra a viszonylagos szerepre, amelyet a megfigyelő elme, a megfigyelő érzékszervek és a megfigyelt tárgy játszanak ebben a folyamatban. Itt tehát ezért bővebben kell foglalkoznunk az illúziókkal.

A régi görög gondolkodók - köztük Arisztotelész - bosszankodtak amiatt, hogy az embert milyen könnyen rászedik az érzékszervek, a régi indiai bölcsek azonban, mint pl. Gaudapada, nemcsak észrevették ezt a tényt, hanem a lehetséges legvégső határig ki is kutatták ezt. Ők ugyanis amiatt bosszankodtak, hogy az embert a saját elméje milyen könnyen becsapja és rászedi. Hogy az illúzió jelensége teljesen mit is foglal magában, amelyet valamennyi filozófiának - ha méltó akar lenni a nevéhez - meg kell vizsgálnia, a megértésnek olyan finomabb formáját követeli meg, amellyel csak kevés nyugati ember rendelkezik. A régi nagy indiai bölcsek az illúzió és a hallucináció minden aspektusát alaposan megvizsgálták, mivel elméjük tudományos beállítottságú volt, és semmit sem fogadtak el addig, míg meg nem vizsgálták és be nem bizonyították. Sajnos azonban ezek a bölcsek eltűntek, és velük együtt elveszett a tudásuk is, az indiai filozófia a századok folyamán üres fecsegő spekulációvá vált, mint ahogy más országokban is.

Az illúziók az észlelésnek különös tényezőjével kapcsolatosak, amely már régen a pszichológiai igazság helyes nyomára kellett volna, hogy vezesse a vizsgálódó nyugati elméket, ahogy azt több ezer évvel ezelőtt élt indiai bölcsek észrevették és mélyen elgondolkodtak rajta, de ennek a jelentőségét a Nyugat nem ismerte föl, így figyelmen kívül hagyta. És ez a tényező az, hogy csak azt figyelhetjük meg, amire figyelmünket ráirányítjuk: a retina által közölt összes tapasztalat közül öntudatlanul csak azokat választjuk ki, amelyek iránt érdeklődünk. Pl. olvashatunk egy könyvet, mialatt egy szobában ülünk, vagy dolgozhatunk egy irodában olyan munkán, ami figyelmünket teljesen leköti. A szobában levő óra egy óra alatt kétszer is kongathat, hangjára azonban mégsem emlékezünk, mivel figyelmünket teljesen a könyv olvasása kötötte le. Az óra hangja ténylegesen elérkezett fülünkhöz, mégsem hallottuk, bár mások hallották és emlékeznek is rá. Sétálhatunk az utcán, és egy arra haladó barátunk üdvözölhet bennünket. És mégis - ha nagyon mélyen elgondolkodunk, nem látjuk barátunkat, így nem is viszonozzuk a köszöntését. Tehát elsősorban azt látjuk, amit látni is akarunk, nem pedig azt, amire nézünk. A figyelem nélküli tudat teljesen lecsökkenthető; viszont azt a tárgyat, amely felé a figyelem irányul élesen megvilágíthatja. A figyelmünkön kívüli tárgyak és események a tudatosság síkján kívül maradnak, bár az érzékbenyomások terén belül is vannak. Az észlelést az fogja befolyásolni, ami az elmét leköti és uralja: ez az első, amit meg kell jegyeznünk. Amikor az érzékelőképességek figyelmét a belső álmodozás, szórakozottság ideái kötik le teljesen, a külső tevékenységük felé vezető út teljesen el van zárva. Ezt a gyakorlatban a jógik esete illusztrálja, akik teljesen a transz állapotában vannak elmerülve, és nem érzékelik sem a testükön ejtett sebek fájdalmát, sem azt, ha mélyen földbe temetik őket. A figyelem mentális tényezője erős szerepet játszik annak a meghatározásában, amit észlelhetünk és megfigyelhetünk. Minél jobban figyelünk testi sérülésünkre, annál jobban fogjuk érezni a fájdalmat. Másrészt, minél inkább másra igyekszünk terelni figyelmünket, annál kevésbé fogjuk. érezni azt. Amikor a gondolkodás elernyed, vagy teljesen visszahúzódik, megszűnik, a szemünk előtt lezajló eseményekkel szemben is vakokká válhatunk.

E rendkívüli ténynek önmagában is világos figyelmeztetésnek kellett volna lennie, hogy az elme működése mind hozzáad, mind pedig elvesz valamit annak a világnak a megalkotásából, aminek tanúi vagyunk. Figyelmeztetnie kellett volna arra, hogy az érzéktapasztalat semmilyen vizsgálatából nem lehet kihagyni a mentális tényezőt. Mert ha az elme nem kooperál az érzékekkel, akkor semmilyen külső tárgyról nem lesz tudatos tapasztalatunk, a fizikai feltételek bármennyire teljesüljenek is; vagy ha csak kevésbé tökéletesen kooperál, a tapasztalat is kevésbé tiszta és kevésbé erős lesz annak megfelelően. Normális esetben nehéz megállapítani azt, hogy ez a mentális beavatkozás milyen mértékű. Ezért kell abnormális tapasztalatokat, szokatlan eseményeket - amelyek az észlelés fátylán &quot;hasadásokat&quot; okoznak - megfigyelnünk, hogy erre fényt deríthessünk. Már említettük, hogy pszichológiailag nem helyes dolog az illúziókat elkülöníteni a normális élet elfogadott tényeitől, mivel ha egy illúzió egy téves benyomást jelent is, mégis benyomás, akárhogyan is keletkezett.

Nézzük meg először a Természethez tartozó illúzióféleségeket. Már a legelső vizsgálat is meglepő eredményre vezet. Itt van előttünk egy kemény és megérinthető, természetes anyagi szubsztanciából - amit fának nevezünk - készült tárgy. Első pillanatra ennyit tudunk a székről. De vizsgáljuk meg egy laboratóriumban a tudós szemével. A szék itt elemi darabjaira: molekuláira, atomjaira, elektronjaira, protonjaira és neutronjaira boncolható. A tudomány szerint az anyag nem szilárd többé, hanem elektromos sugárzások összessége. Ennek ellenére öt érzékszervünk továbbra is makacsul a széket a leganyagibb tárgynak közvetíti, bár ellenkezőt állítson is a tudomány róla. Pont az ellenkezőjét annak, aminek mi az elektromos energiát el tudjuk képzelni.

Nem azt jelenti-e mindez, hogy meghökkentő illúziót tapasztalunk, ami különösebb, mint bármilyen varázsló mutatványa? Valójában az egész világ nagy tömegű szilárd, cseppfolyós és gáz halmazállapotú anyag halmazának látszik, holott nem az, hanem forgó elektronok elektromágneses energiája: vagyis a magas hegyek, az áramló folyók, a hömpölygő tengerek és a zöld mezők valójában nem abból tevődnek össze, ahogy látjuk őket. Létük bizonyosan tagadhatatlan, de megjelenésük mint az anyag &quot;darabjai&quot; teljesen illuzórikus. A modern tudományos földrajz tanulmányozása során fény derül arra a rendkívüli tényre, hogy emberek milliói valójában úgy járkálnak ezen a földgolyón, hogy a fejük lefelé lóg úgy, hogy lábuk inkább csüng, mintsem pihen a földön. Egy ilyen megállapítás, ha szó szerint vesszük, akkor olyan megdöbbentő, hogy az ún. józan ész minden egyéni véleményformálás nélkül nem hajlandó elhinni. Habár annak a bizonyított ténynek az elfogadása, hogy bolygónk gömb alakú, semmilyen más alternatívát nem ad számunkra, csak azt, hogy elfogadjuk ezt a további következtetést, amely annyira ellentmond annak, amit a szemünk tár elénk.

Mit tudhatott volna meg az ember erről a tényről, ha a tudósok, sorozatos vizsgálatok során nem bizonyították volna be számunkra, és így nem fedezték volna fel, hogy az az elterjedt hiedelem, amely az emberi test és a Föld felszíne közötti kapcsolatra vonatkozik, az pusztán illúzió, érzéki csalódás?

Ez az egyszerű illusztráció talán segít minket abban, hogy megértsük miért van az, hogy azok, akik ragaszkodnak ahhoz, hogy a közvetlen érzék-benyomásokat egyedüli igaz bizonyítékként fogadják el, azok alkalmatlanok a filozófiára.

Amikor a telihold este felkel, az ember olyannak látja, mint egy nagy vörös fényben izzó kocsikereket. Ugyanez a hold az éj közepén már csak akkorának tűnik mint egy fémtányér. Melyik helyes a kettő közül? Szemünk egyik esetben sem hibáztatható, mivel a retina tökéletesen pontos képet rajzol. A különbség abban keresendő, hogy az ember öntudatlanul a horizonton kelő Holdat vagy Napot ugyanolyan mértékkel méri, mint a távoli - szintén a horizonton levő - hegyeket, fákat, épületeket, míg messze a fejünk fölött levő tárgyakra egészen más skálát alkalmazunk. A kialakult szokás szerint az ember a kelő nap és a hold méretét is ezekkel méri. Vajon ebben az esetben hol a hiba? Nem lehet azt mondani, hogy a szemünkben van, vagy a Napban, vagy a Holdban. Ez a hiba csak az elménkben jelentkezhet, mivel ezt a kiértékelés - tehát mentális tevékenység tévedése - hozza létre. A Napnak, vagy a Holdnak a látszólagos megnagyobbodása ténylegesen ideáinkban van jelen.

Reggeli tájban a távolban nem látunk mást, mint sűrű ködöt. Megfelelő szűrő alkalmazásával a fényképezőgép ugyanekkor felvett képén hegyek távoli vonulata rajzolódik ki. A fényképezőgép lencséje látni képes így azt, amit szemünk nem. Hasonlóan egy érzékeny spektroszkóppal és érzékeny filmlemezen rögzíteni lehet olyan csillagokat, amelyeket szabad szemmel egyáltalán nem lehet látni. Az a tény, hogy ezek a természetes illúziók léteznek és lehetségesek, maga megkérdőjelezi a világról való ismeretünk valódiságát. Ha érzékeink ezekben az esetekben becsaphatnak bennünket, feltételezhető, hogy más esetekben is ugyanezt teszik, amit észre sem veszünk. Ezek az esetek arra figyelmeztetnek bennünket, hogy ne vegyük készpénznek amit érzékszerveink felénk továbbítanak: vigyázzunk az így kapott információk kiértékelésével.

Igen, az érzékszervek becsaphatnak bennünket. Egy sebesen leszálló repülőgépen ülő megfigyelő úgy látja, hogy a föld felfelé száguld, egy gyorsvonatban ülő pedig úgy látja a sürgönykarókat, mintha azok haladnának el mellette. Mindezek vizuális tévedések, de segítenek megérteni, hogy a látás folyamata valójában hogyan zajlik le. Elárulják, hogy észlelésünkben a mentális közreműködés mennyire fontos elemet képez.

A színek észlelésével kapcsolatban is érdekes optikai illúziókat tapasztalhatunk. Pl. nézzünk meg egy elsötétített szobában csak kis ablakon át beszűrődő fényben egy zöld színű kabátot piros üvegen keresztül. Azt fogjuk tapasztalni, hogy a kabát fekete. Majd nézzünk meg egy piros ruhát egy kék üvegen át. Az is feketének fog látszani. Majd használjunk zöld villanyégőt és ennél nézzünk meg egy kék kabátot. Ezt is feketének fogjuk látni! Piros villanyégő mellett egy csokor sárga kankalin piros színűnek fog tűnni. Mindenkinek volt már olyan tapasztalata is, hogy a színek másképp látszanak villanyfénynél, másképp nappali megvilágításban. Van egy bizonyos gyógyszer, aminek a bevétele után az ember mindent sárgának lát. Ezek az optikai illúziók azt mutatják, hogy nagyon vigyázni kell érzékszerveink működésével kapcsolatban. Ezek ui. nem képesek működni az elme nélkül.

Amikor egy ideig egy zöld színű terítőt nézünk, majd utána szürke színűre irányítjuk tekintetünket, az egy kissé rózsaszínűnek fog hatni, pedig a szürke szín érzékbenyomása nem változott. Ami a tévedést előidézi, az az elmében van, ami helytelenül értékelte ki, mivel összekapcsolta őket az előzőekkel, a tapasztalat megformálásában az elme azt dolgozza föl, amit kap.

A napfelkeltével és napnyugtával kapcsolatos gyönyörű színeket részben a levegőben szétszóródott sodródó porszemek és lebegő páraszemcsék okozzák. Az ember azonban sem a porszemeket, sem a párákat nem látja, és a színezéseket arra a térre helyezi, amelyet kitöltenek. Amikor a vízcseppek elég nagyok, hogy megtörhessék a fényt, gyönyörű szivárványt látunk. Amikor sűrű felhőkbe tömörülnek, úgy tükrözik vissza a nap sugarait, hogy fehéreknek tűnnek, de amikor nem tudják a sugarakat visszaverni, komor szürkének, vagy feketének látszanak. Mindezen színes jelenségek mögött a fény minden bizonnyal nem változtatta meg a természetét, ugyanaz maradt, csak különböző helyzetekben, különböző időben és különböző megfigyelők számára tűnik látszólag különbözőnek. Így az ég óriási mennyezete gigantikus szín-illúzió, amely arra tanítja az embereket, hogy ne bízzanak abban, amit látnak, gondolkodjanak el a dolgok relatív voltán, és értsék meg azt a nagy különbséget, ami a valóban meglevő és a csak annak látszó között fennáll.

Nézzünk bele egy pohár tiszta vízbe! Szemünk nem lát semmit, ill. a vizet teljesen tisztának látja csupán. Mikroszkóp alatt vizsgálva azonban kiderül, hogy megszámlálhatatlan sok kis mikroba nyüzsög benne. Lehet, hogy a fejessaláta alaposan meg van mosva és csábítóan tisztának tűnik, de a mikroszkóp itt is azt fogja találni, hogy tele van baktériumokkal. Ha csak a szemünknek hinnénk, soha nem tudnánk meg az igazságot, mivel ez ténylegesen illúzióhoz vezetne bennünket.

Ha egy pálcát részlegesen belemerítünk egy vízzel telt üvegedénybe, úgy fog látszani, mintha azon a helyen, ahol a víz felszínével találkozik, ott elhajlana úgy, hogy az alsó része eltávolodna az egyenes vonaltól.

Itt a vizuális tapasztalat határozottan pontatlan információt nyújt nekünk a pálca alakjáról. Bármilyen tökéletes is az ember szeme, és bármilyen gyakran látta is a pálcát, a vizuális tapasztalat következetesen téves marad.

Vegyünk egy más példát. Pl. egy sürgönykarót lemérve, azt 12 m hosszúnak találjuk. Távolról tekintve mind kisebbnek látszik. Egész távolról már nem tűnik nagyobbnak, mint egy sétapálca. Melyik magasság most a helyes? Ha azt mondjuk, hogy a mért érték a helyes, akkor azt kell megmagyaráznunk, hogy miért az a mérőléc jó, amivel távolról a sürgönykarót pl. csak 1 m-esnek látta, de azt is meg kell magyarázni még, hogy mi jogon jelentjük ki, hogy a mérőléc - ami nem más, mint egy darab fa - hossza biztos, amikor a sürgönykaró - ami szintén csak egy darab fa - hosszával kapcsolatban bizonytalanság merül föl. Bizonyos ui. az, hogy akár a sürgönykaró, vagy a mérőléc közvetlen közelében állunk, akár bizonyos távolságra tőle, az amit mindkét esetben látunk csak az a tárgy, amely számunkra megjelenik.

Ezt a dolgot már a relativitással kapcsolatos tudományos vizsgálatunkkor tárgyaltuk egy korábbi fejezetben. Meglepő és megfontolandó kérdések merülnek itt fel. Vajon a sürgönykaró és aminek látjuk, az két különböző dolog? A dolgokat úgy látjuk-e, ahogy valójában vannak, vagy csak úgy, ahogy megjelennek? Ha az utóbbi az igaz, akkor arra vagyunk-e ítélve, hogy csak a látszatokat észleljük örökké és a valóságot soha? E kérdésekre a feleletek most már kezdnek körvonalazódni az észlelés folyamatának vizsgálata után. Kezdjük ui. megérteni, hogy amit valójában látunk, azok csak az elménk által kialakított képek. Akár tudatosan, akár tudat alatt kialakítottak, egyaránt csak mentális képek, gondolatok maradnak. Mind a sürgönykarónak, mind pedig a mérőlécnek az összes megjelenése csak elménk felfedezése és kinyilatkoztatása. A dolgokat csak a róluk alkotott gondolatokban látjuk, nem pedig a dolgokat és tárgyakat magukat. Az a kérdés, hogy mi akkor a látszatok és megjelenések mögött rejlő valóság, mi az a valódi tárgy, amely a róla való gondolatokat kelti - jelen fokozatunkban még túl magas ahhoz, hogy itt foglalkozzunk vele. Így erre majd csak később fogunk feleletet kapni.

Ami a látással kapcsolatban igaz, igaz lehet a többi érzékszervre is. Így pl. megvannak a tapintás illúziói is. Pl. legyen három edényben különböző hőmérsékletű víz. Egyik kezünket dugjuk a forró vízbe, másikat pedig a hidegbe és tartsuk ott néhány percig. Utána dugjuk mindkét kezünket a harmadik, langyos vizet tartalmazó edénybe. Mit tapasztalunk? Amelyik kezünk először a forró vízben volt, a langyos vizet hidegnek, a másik kezünk viszont, amelyik előzőleg a hideg vízben volt, melegnek fogja érezni. Ez a kísérlet is azt igazolja, hogy a jelen észlelésünk mennyire az azt megelőzőktől függ, és hogy amit ténylegesen érzünk, az részben a múlt tapasztalatból a memória általi kivetítés.

Érintsünk meg egy hideg, fagyos napon a kertben hagyott ásót. A fa nyelét kevésbé hidegnek fogjuk találni, mint az ásót magát. Pedig egy hőmérő mindkettőnél ugyanazt a hőfokot mutatja. Nem szabad tehát vakon bíznunk abban a pontosságában, amit ténylegesen tapasztalunk!

Geometriai illúziók. Vizsgáljuk most meg az illúzióknak egy egészen más fajtáját, amelyeket az ember mesterségesen hozott létre. A geometriai illúzióknak érdekes példáit láthatjuk, amelyeket mind a fizika, mind a pszichológia, mind pedig a fiziológia tanulmányozói jól ismernek. Az 1. ábrán négy, látszólag nem azonos hosszúságú - a valóságban azonban azonos hosszúságú - vízszintes egyenest láthatunk, mivel a szem az egyenes hosszát a nyíl kezdetére teszi és nem követi tovább a nyíl hegyéig. A többi egyenes sem tűnik azonos hosszúságúnak, mivel nem lehet egymástól elszigetelni őket. Pedig a retinán megalkotott képnek mind a négy esetben kétségtelenül ugyanolyan méretűnek kell lennie. Ha mégis különböző hosszúságúnak látjuk őket, akkor ezért nem a szemet kell hibáztatnunk, hanem a kiértékelést. Ez azt jelenti, hogy amit látunk, abban a mentális tényezőnek nagy szerepe van, és itt elég erős ahhoz, hogy azt láttassa velünk, amit kiválaszt, még akkor is, ha - mint itt is - téved és a helytelen kép kialakítását segíti elő.

A 2. ábra egy kört mutat, amely úgy tűnik, mintha a belerajzolt négyzet négy sarkánál belapulna, pedig a kör tökéletes, ha körzővel megvizsgálnánk. A 3. ábrán két párhuzamos egyenest a kettő közötti középpontból kiindulva két legyező alakban szétágazó egyenesek metszenek. Úgy tűnik, mintha a két párhuzamos egyenes a középrészen - ott ahol a legyezőegyenesek sűrűn metszik - meggörbülne. Ez az irány illúziója. A 4. ábra látszólag egy szabálytalan, meghosszabbított négyszöget ábrázol, pedig tökéletes négyzetről van szó. Szabálytalannak csak az azt átszelő párhuzamos vonalak miatt látszik. Az 5. Ábra téglalapot és azt átszelő egyenest mutat. A jobb oldalon ezzel párhuzamosan még egy egyenes látható. Melyik lesz a kettő közül a bal oldali folytatása? A legtöbb ember azt mondaná, hogy a felső, pedig valójában az alsó. Nézzünk egy darabig a 6. ábrán látható egymást metsző egyenesre. Egyszer úgy tűnik, mint két hegyes szögben egymást metsző egyenes sík mintája, máskor pedig mint egy térbeli tárgy derékszögű metszete, amelyet ferdén felülről nézünk. Csukjuk be az egyik szemünket, és így nézzünk egy szemmel egy ideig a 7. ábrára. Egyszer úgy tűnik, hogy egy összehajtott papírívet látunk kívülről, majd pedig mintha ugyanezt látnánk belülről! A 8. ábrán átlátszó kockát mutatunk be. Ha sokáig nézzük, egyik esetben azt látjuk, hogy a kocka egyik (négyzetes) lapja van elől, máskor pedig azt, hogy a másik.

A 9. ábrát a könyvvel ferdén kell tartani. A párhuzamos egyenesek aligha látszanak annak, pedig párhuzamosak! A 10. ábrán látható ferde vonalakról úgy tűnik, hogy a jobb oldali függőleges egyenest nem ugyanabban a pontban metszik, pedig így van. Az érzékbenyomások jók, de kiértékelésükbe - amelyet az elme készít - mégis hiba csúszik. Tehát nem a szem hibázik, hanem az elme. A 11. ábrán mindenki azt hinné, hogy a két vízszintes és párhuzamos egyenest átszelő kör fenti folytatása a felső körív, pedig valójában az alsó az. A 12. ábra kitűnő illusztrációját adja annak az illúziónak, amely még akkor is makacsul megmarad, ha az igazságot már felfedeztük. Az ábra egy cilindert mutat. Azt hinnénk, hogy vertikális irányban jóval nagyobb méretű, mint vízszintesen, pedig a valóságban a hossza teljesen azonos a szélességével. Ebben az esetben megint nem a szem a bűnös, hanem az általa továbbított érzékbenyomások kiértékelésével van baj.

Nagy hiba lenne ezeket az illúziókat lényegtelen kuriózumoknak tekinteni, mert valójában pszichológiai szempontból sokat megtudhatunk belőlük. Nagy jelentőségűek abból a szempontból, hogy az észlelés folyamatának legbelsőbb fázisát tudják helyesen és speciálisan megvilágítani. Azt bizonyítják, hogy a mentális kiértékelés összekeveredik a fiziológiai benyomással, és a létrejövő zavarban látni lehet, hogy a kivetített mentális kép hogyan rakódik rá az eredeti benyomásokra. Ténynek azt láthatjuk, amit az elme észlel, nem pedig azt, amit az érzékszerveink közölnek velünk. Így a látásnak ezek a tévedései fényt derítenek magára a normális látás mikéntjére. Amikor egy geometriai alakzatot másképp látunk, mint ahogy az valójában rajzolva van, akkor ténylegesen azt látjuk, amit az elme vetített ki magából erre az alakzatra. Ez az illúzióra alapuló pszichológiai törvény.

Egy másik érdekes észrevételt is meg kell említeni ezeknek az illúzióknak a mechanizmusával kapcsolatban. A részletesebb, vagy behatóbb megfigyelés ui. nem vezet a hiba kiküszöbölésére, vagyis helyesebb megfigyelésre. Még amikor akarattal rá is irányítjuk figyelmünket, akkor sem lehet kiküszöbölni őket. Megmaradnak továbbra is, nem távolíthatók el. Mit jelent ez a makacs kitartás? Mivel lehet magyarázni ezt a különös tényt? Ha ez egyáltalán jelent valamit, akkor azt jelenti, hogy az érzékelés tévedései, vagyis a megfigyelő saját testén és elméjén belül lezajló folyamatok eredményei kivetíthetők belőle úgy, hogy azok fizikailag külső dolgoknak jelennek meg. A rajzok által felvett illuzórikus alakzatoknak ui. az őket megfigyelő elmén kívül nincs objektív realitásuk. Ezért el kell fogadnunk azt a meglepő észrevételt, hogy az embernek egy dolog &quot;külső&quot; voltáról szerzett vizuális benyomásai e benyomások teljesen téves kiértékelései lehetnek.

Mentális vetítések. Az illúziók egy harmadik csoportjához érkeztünk most el, amelyek egyszerűeknek látszanak ugyan, mégis nagyon komoly mondanivalójuk lehet a számunkra. A filmfelvevő géppel pl. egy csomó statikus képet készítünk, majd vászonra kivetítve a képek gyors egymás után következése azt az illúziót kelti, mintha ténylegesen mozgó képekről volna szó.

Hol van annak a cselekvésnek a folytonossága, amit az ember így lát a vásznon? Talán magukban a képekben? Nem lehet, mivel csak &quot;álló&quot; képek soráról van szó. Ezért nem lehet máshol keresni, mint a néző elméjében, amely mozgássá rakja össze az álló képeket.

Ha egy zseblámpát a sötétben egy 8-as számjegy vonalában gyorsan forgatjuk, egy bizonyos távolságra álló megfigyelő ténylegesen látja a folyamatosan megvilágított számot. Ennek a tudományos magyarázata az, hogy mint a filmfelvevő gép esetében is az alakzat tényleges megjelenése attól függ, hogy azon az időtöredéken túl, amikor a retinán a kép valóban kialakul, mennyi ideig marad még meg. A tudomány kísérletileg igazolta, hogy az érzékbenyomás még egy ideig fennmaradhat, miután az eredeti inger megszűnt.

Egy kicsit alaposabban kell megvizsgálnunk ezt az esetet. A szem egy fényképezőgéphez hasonlóan állandóan felveszi azt, amit lát. Sőt túltesz a fényképezőgépen, mivel a fókusztávolság beállítása a szem esetében teljesen automatikusan történik. Ténylegesen a 8-as szám esetében tehát csak fény - pontok képeit regisztrálja. Ezek a felvételek olyan gyorsan követik egymást, hogy az agy nem tudja olyan gyorsan szétválasztani őket, ezért a vizuális benyomások sokaságát egy érzékelésbe egységesíti, amely ebben az esetben a 8-as szám képe lesz. Így az elme folytatva az eredeti vizuális benyomást, tulajdonképp saját kreációját látja.

Itt két fokozatot kell megkülönböztetnünk tehát. Az első a zseblámpa különböző helyzeteit jeleníti a 8-as pályán forogva, amelyeket a szem közvetlenül regisztrál. A másik az, amikor ezeket az érzékbenyomásokat az optikai idegszálak az agyhoz közvetítik, de ez az átadás olyan gyors, hogy az agy képtelen külön-külön megbirkózni velük, ezért összeolvasztja őket, és így jön létre látszólagosan a folyamatos 8-as szám képe, amelyet mentálisan látunk és valódinak tételezünk fel. Csak a beható vizsgálat képes felfedezni a tévedést és kijavítani a téves észlelést.

Nagyon fontos, hogy megértsük, hogy a szám fizikailag nem léteik, még akkor sem, ha láthatóan úgy jelenik meg. Valójában hol látható? Csak az elme észlelheti mint saját képét, mivel ez vele és nem a lámpával kapcsolatos. De még ennél is fontosabb annak a megértése, hogy a 8-as képet a testen kívülinek látjuk, holott ténylegesen az elmén belül van. Úgy jelenik meg, mintha testi érzékszerveink közölnék, pedig a megvilágított 8-as szám végül is csak egy intellektuális konstrukció.

A megfigyelő nem tud róla, hogy az alakzat csak az elméjében létezik, csak elméjének alkotása, sőt még később sem tudja, hogy mi is történt tulajdonképp. Mégha meg is tudja, hogy a szám maga csak optikai illúzió, továbbra is azt az illuzórikus alakzatot és nem a valódit fogja látni. Így a csalódás továbbra is megmarad, azon tény ellenére, hogy most már tudja, miről van szó. Ez majdnem önellentmondásosan hangzik. Ez azonban az elképzelhetőnek az ellentmondása, nem pedig az elképzelhetetlennek - mint pl. egy kerek négyzetnek - vagy a fantasztikusnak - mint pl. egy oroszlánfejű kecskének az ellentmondása. Kigúnyolja az ember hitét és erőszakosan összezúzza azt a konvencionális nézetét, hogy amit lát, az ténylegesen és szükségszerűen olyan is, amilyennek látja. És erősen figyelmezteti az embert arra, hogy amit eddig biztos és érvényes megfigyelésének tartott, talán nem más, mint puszta hiszékenység.

Vizsgáljuk meg most az előbbihez hasonló, még jelentősebb illúzió esetét. Alkony idején, amikor a csillagok még nem világítanak, különösen Keleten, a magányos vándor a dzsungelen átvezető útján sokszor egy fa barna tönkjén, az út mellett vadállatnak véli, ami rá leselkedik éppen.

... Az éjben, a félelemmel teli képzeletben

milyen könnyű egy bokrot medvének vélni...

- mondja a költő. Vagy talán az alkonyi fényben egy száradt cserjét útonállónak gondolja, aki szintén azért leselkedik, hogy megtámadja. Mindezt lehet azzal magyarázni, hogy az alkonyi homály okozza a téves látást, vagy az, hogy figyelme nem tökéletes, vagy kiértékelése helytelen. Ez azonban nem magyarázza meg az illúzió mélyebb értelmét és jelentését, ami az, hogy miért kell olyan külső képet látnia, ami vagy az érzékszerveiben, vagy az elmében létezik. Az ui. semmiképp nem mondható, hogy ez magában a tárgyban lenne meg. De nem lehet egyedül a szemben sem, mivel a szem végül is csak egy természetes fényképezőgép. Ez csak azt rögzítheti, ami fizikailag jelen van. Ezért csak a tárgyra ruházott képzelet lehet. A téves interpretáció lehetősége csak akkor merülhet föl, amikor az elme kiértékelőképessége működésbe lép, hogy az érzékektől kapott helyes adatokat feldolgozza - ezek az illúziók így jönnek létre. Pszichológiailag a téves képet a helyestől nem lehet megkülönböztetni, mivel mindkettő személyes belső tapasztalatot jelent. Ezért hihetjük ebben az esetben azt, hogy megfigyeltünk valamit-egy vadállatot, vagy egy útonállót -, pedig egyáltalán szó sincs ilyenről. A múltból, vagy a személyes kívánságokból eredő emlékezet ez, amely segít bennünket, hogy újra lássuk azt, ami pedig a valóságban nincs ott, de ilyen szellemi elvárásban és hozzáállásban hajlunk arra, hogy feltételezzük, és el is higgyük a jelentését. Így a szem rá lesz szedve, mivel az idea téves.

Mivel ezt az illúziót az ember elméje teremtette, anyagát - amiből készült - nem kereshetjük a rablónak, vagy vadállatnak vélt bokorban, csak az elmében magában. Különös helyzet áll elő: a feltételezett útonálló saját magának egy része. Amikor az illuzórikus dolgot közelről megvizsgáljuk, megszűnik külső dolog lenni és belsővé válik. A bokorról kapott benyomások, amelyek egy nagyon kicsit hasonlítanak egy vadállat, vagy egy útonálló körvonalaihoz, elegendőek ahhoz, hogy az elme illuzórikus észlelést alakítson ki, amely eltorzítja a látás műveletét nem azért, mert a félelem és gyanú az ember fizikai szemeit tölti meg, hanem azért mert ez a félelem és a gyanú az elméjét tölti ki. A látásnak, hallásnak a kiértékelése ebben az esetben világosan felismerhető, hogy mentális. Az útonálló, vagy a vadállat feltételezésének sugallata olyan erős, hogy az elnyomja az érzékszerv által közölt fizikai képet. Így a képzelet a fizikai tény részévé válik: a bokor alakzata útonálló képévé válik.

Ezek a megállapítások egy kérdés feltevését idézik elő. Mi a gyakorlati különbség egy valódi útonálló és egy illuzórikus között? Mindkét esetben a megrémült utazó valóban azt hiszi, hogy útonállót látott. Az egyik esetben azonban csak egy útonállónak vélt bokrot látott. Szemei - mint a fényképezőgép - egy bokor képét regisztrálták, az útonálló képe, tehát nem a szemben keletkezik, hanem az elmében. Az elmének tehát rendelkeznie kell azzal a csodálatos erővel, hogy képeket alkosson - amelyek meglepően hasonlítanak a szokásos észlelés képeihez - valamint azzal a meglepő kapacitással és képességgel, hogy ezeket a képeket látszólag kifelé, a térbe vetítse.

Meglepődve fogadjuk ezeket a megállapításokat, vagy csak lenézően mosolygunk rajtuk? Elismerjük-e, hogy az elme képes arra, hogy a testtől kívülállóan látott képeket képes kivetíteni, vagy azokat visszavonni? Ez ui. azt mutatja, hogy az ember öntudatlanul egyfajta mágikus erővel rendelkezik. De vajon nem eretnekség-e, hogy ezt kijelentjük? Legyünk azonban merészek, ismerjük el, hogy nem tudjuk milyen határt szabjunk az elme képességeire: az elme kikerülhetetlen misztérium és a kórlélektan még szokatlanabb dolgokat jegyez föl, amelyek meghökkentik a járatlant és állandó zavarba hozzák a kutatót. Vagy ha ez nincs ínyünkre, az elme képalkotó képességét ne mentális erőnek, hanem mentális defektnek nevezzük! Ez azonban nem szünteti meg azt a tényt, hogy az elme univerzálisan van felosztva, és fel kell tételeznünk mind az elmének, mind pedig a tudatnak (érzékelésnek) a megjelenését. E tények kérlelhetetlen logikájának ez a meglepő eredménye. Ez ui. a legkülönösebb lehetőségeket tárja föl. Ha egy illuzórikus tárgy ily módon észlelhető, akkor miért ne lehetne az illuzórikus tárgyak világszéles sorát is magunkon belül észlelni?

Most próbáljuk meg kissé ezeket az érthető és világos felfedezéseket világszemléletünkhöz, vagy magáról az emberről alkotott nézetünkhöz illeszteni. Merész tekintélyrombolókká kell válnunk, és nem szabad tovább intellektuális bálványimádóknak maradnunk. Nem szabad félnünk attól, hogy ezeket a gondolatokat egészen a logikus következtetésükig kövessük, ha ezekből a vizsgálatokból bizonyos bölcsességre tehetünk szert. Földünk változatlan stabilitása nem téves látszat-e, az érzékelés botrányos tévedése, vizuális és kézzel fogható tapasztalat- amelyet az ész merészen visszautasít, mivel könnyen bebizonyítható, hogy a Föld állandó forgásban van?

Kétféle illúzió létezik: egyik fajta az, amely megcsal bennünket azt illetően, amit fizikailag látunk, a másik pedig abban téveszt meg bennünket, hogy olyan valamit látunk, amelyet fizikai inger egyáltalán nem támaszt alá. Ezt a második fajta illúziót hallucinációnak nevezzük, és ez egyedül a gondolkodás hibája, míg az elsőt az okozza, hogy egy mentális kép ruházódik rá a fizikai tárgyra.

Az érzékelések egy külső tárgy létét sugallják, de amikor ilyen külső tárgy nélkül is jelentkeznek, akkor beszélünk hallucinációról. A legközönségesebbek ezek közül a látási és hallási hallucinációk. Illúziónak lehetne nevezni, mivel nincs fizikailag objektív alapja. Ha egy ember élénken lát valamit, amikor ott igazolhatóan semmi sincs, akkor mondhatjuk, hogy hallucinál, míg ha valami alapja van téves észlelésének - mint pl. a vándor útonálló-képzelgésének - akkor csak illúzióról beszélhetünk.

A hallucinációkat általában beteges tünetnek tartjuk, mivel általában elmebeteg emberek körében fordul elő leggyakrabban. De ez nem jelenti azt, hogy különben minden tekintetben normálisnak tartott embereknél is ne találkozzunk hallucinációval, mivel a téves észlelés és az illuzórikus érzékelés gyökere ugyanott van, ahol a helyes észlelésé, vagyis az elmében. Pszichológiai szempontból nincs ellentét az őrültek hallucinációi és az egészségesek illúziói között. Alapjaikban ui. annyira közel vannak egymáshoz, hogy bizonyos mértékben át is mennek egymásba. A hallucináció erős meggyőződés valaminek a meglétéről, ami a valóságban nincs ott. Az ilyen embert képzeletében vadállatok támadják meg, vagy olyan különleges hangokat hall, ami csak a saját képzeletében létezik. Az a tény, hogy a hallucinációk ilyen abnormális forrásból - mint pl. a betegség, kimerültség, gyógyszerszedés - származnak, egyáltalán nem csökkenti értéküket abból a szempontból, hogy segítenek megérteni az észlelés normális folyamatát.

Egy erős hallucináció jelentősége abban rejlik, hogy képes rávilágítani arra, hogy az elme - minden külső segítség nélkül - olyan erővel rendelkezik, hogy a meggyőződéses képet - aminek semmi fizikai alapja nincs - képes kivetíteni, és amelyet így, mint észlelést fogad el. Az ilyen képeknek szintén megvan az a képességük, hogy visszatérjenek, vagy az, hogy sokáig megmaradjanak. Ha az elmét - mint pl. az őrületek esetében, akik magukat Napóleonnak, vagy valaki másnak képzelik - valamilyen fix, képzelt idea uralja, nagy a valószínűsége annak, hogy az ember az illúziónak, vagy a hallucinációnak esik áldozatul. Kezdjük azt látni, amit várunk és akarunk látni. A hallucinációnak éppen olyan meggyőző valósága van, mit a fizikailag megalapozott tapasztalatnak. Előítélet nélkül és türelmesen végrehajtott, a szokásosnál alaposabb és mélyebb vizsgálattal felfedezhető, hogy minden más mentális képben ugyanazok a jellemzők és jellegzetességek találhatók meg, legyenek ezek a képek akár a képzelet, akár az álom termékei. A képzelt tárgyak ui. éppen olyan kemények lehetnek a képzelt kéz tapintására, és az álomban látott képek éppen olyan színesek lehetnek az álomszemek számára, mint a fizikai tapasztalatnál. Ha azonban hibás standardot állítunk fel és azt kívánjuk, hogy a képzelt dolgokat fizikai vizsgálatoknak vessük alá, összekeverjük referencia-síkjainkat és összezavarjuk dimenzió standardjait. Világszemléletünkben úgy látszik, hogy a külsőség érzése kitörölhetetlen. De csukjuk be szemünket, zárjuk ki minden érzékműködésünket az alvásban és íme! Az álomban látott világ éppenolyan külső lesz, mint amit éber állapotban láttunk. Ez azt mutatja, hogy a külsőség érzése is mentális jellegű. Az absztrakt szemlélődés és az álomtapasztalat szolgáltat bizonyságot arra, hogy ez az erő képes kivetíteni a térbe a mentális képeket és a realitás erejével átitatni őket. Tökéletesen világosan kell látnunk, hogy a tudatosság folyamatai olyan meghökkentőek, hogy a mentális képek a testhez képest tárgyszerűen jelenhetnek meg. Ezt teljesen a hipnózis igazolja, az álom szemlélteti, az illúziók jelensége pedig bemutatja.

Egy hallucináció és egy álom között - pszichológiailag - nincs különbség. Az álom folyamán ui. a képek - amelyeknek nincs egyáltalán semmiféle fizikai alakjuk - a hipnózishoz és az őrültséghez hasonló abnormális állapotokat és helyzeteket olyan tényleges észleléssé rendeznek össze, amelyek semmiben sem különböznek, és nem is különböztethetők meg az éber állapotban szerzett észlelésektől. Egy hipnotizált személy könnyen megfigyel olyan eseményeket, tárgyakat, amiről az őt hipnotizáló azt szuggerálja neki, hogy a közelében vannak, míg az olyan tárgyakat, amelyek valóban a keze ügyébe esnek sem képes megfigyelni, ha ilyen sugalmazást kap. Pl. ha azt szuggerálják neki, hogy borsot szagol, erősen tüsszögni kezd, bár a bors a valóságban nincs jelen. Hasonlóképp a misztikusok is, akik a meditáció folyamán erősen egy kiválasztott tárgyra, képre koncentrálnak azt tapasztalják, hogy ez fizikailag ingerelt észleléssé is válik egy idő múlva.

A hallucinációk és az illúziók vizsgálatából megtanultuk, hogy a testen kívülállónak látott - de mégis csak mentálisan létező - dolgokat és személyeket objektíven olyan dolgoknak és személyeknek látjuk, amelyeknek fizikai létük van. Erre a felismerésre nagy szükségünk is van, mivel a Természettől és az évszázados örökségtől olyan előítélettel vagyunk felruházva, amely rosszul és helytelenül azt hiteti el velünk, hogy a testen kívül látott minden dolog és tárgy szükségképp az elmén kívül is kell, hogy legyen, és hogy a tiszta tudatosság termékei csak a testhez viszonyítva belsőleg, vagyis a fejen belül tapasztalhatók. Ezzel a nézettel most egyszer s mindenkorra szakítanunk kell, miután meggyőződhettünk róla, hogy helytelen és nem a valóságnak megfelelő.

A vizsgálatokból megtudtuk, hogy a képek egyik csoportja a tudat mezőjében jelenhet meg, mégis úgy jelenik meg, mintha kívülálló lenne a megfigyelőhöz viszonyítva. Láttuk, hogy az elme a képeit képes a testen kívülre vetíteni - az illúziók analízisével ez a meglepő tény nyilvánvalóvá vált. Az illúzió arra tanít, hogy észlelhetünk olyan dolgokat is, amelyek nem ezektől a dolgoktól származó fizikai érzékeléseken alapszanak, a szórakozottság vizsgálatából pedig az derül ki, hogy gyakran nem mindent észlelünk abból, amit a tárgyról származó fizikai érzékelések közölnek velünk. A puszta érzékbenyomásoknak a teljes észlelésbe való átalakulása rendszerint azonnali és gyors, ezért elkülöníthetetlen. Az egész fiziológiai és pszichikai folyamat olyan gyors, hogy a kettőt egymástól elválasztani senki sem képes. Ez az egyik fontos oka annak, hogy miért nagy jelentőségű az érzékelés tévedéseinek és az elme hallucinációinak a vizsgálata, hogy belelássunk ebbe a gyors folyamatba, hogy az érzékelés és az elme hogyan kapcsolódnak össze tapasztalatunk kialakításában. Ezek a tévedések ui. ablakot nyitnak ebben a folyamatban, és ezen keresztül vagyunk képesek látni, hogy tulajdonképp mi is történik. Hiba lenne ezeket rendkívüli észlelésnek tekinteni, mivel legalábbis pszichológiailag nem azok, és semmiben sem különböznek a normálisnak tartott észleléstől.

Próbáljuk meg összefoglalni azokat az értékes tanulságokat, amelyeket az illúziókból nyerhetünk. Az egyik ilyen nagyon lényeges dolog az, hogy a teljes észlelés mentális alkotás lehet. A látszólag abnormális illuzórikus tapasztalat ui. rávilágít arra, hogy a mindennapi normálisnak elfogadott tapasztalat nem olyan valami, ami kizárólag az érzékszerveknek a külső világról szállított passzívan elfogadott információiból származik, hanem olyan valami, amit az elme - a saját tárából - tovább alakít, elrendez és bevés. Minden egyes dolgot csak mint mentális dolgot ismerünk. És ez egyformán igaz még az olyan nehéz és a sivatag szélén fekvő ezer tonna súlyú II. Ramszesz szoborra, mint a hópehelyre, amelynek sokasága vastagon betakarja a Himalaya átjáróit. Az elme birodalma ui. mindenre, ami látott, hallott, érintett, ízlelt és szagolt, kiterjed.

Az illuzórikus látszatok változó esetei lehetnek lényegtelenek és lehetnek fontosak, lehetnek hasadékok az észlelés mechanizmusában vagy a múltból visszahozott képek - de ez egyáltalán nem csökkenti vizsgálatuk jelentőségét. Az ilyen külsőleg észlelt tárgyak látványának keletkezése rejtélyes és jelentőséggel teli esemény. Meg kell értenünk. De csak úgy érthetjük meg, ha megértettük, hogy ez nem más, mint egy mentális tapasztalat, az elme képalkotó és teremtő képessége. Az abnormálisnak vélt illúzió belső működésének tanulmányozása vezetőnkké válik a normálisnak tartott érzékelés belső működésének megismerésében.

Megérthetjük most, hogy mind az illúziók, mind pedig a hallucinációk végső soron pusztán mentális jellegűek, mivel minden érzékelés és észlelés is mentális jellegű. Végső soron - eredetüket tekintve - nincs különbség közöttük, habár az egyik szubjektívnek, a másik pedig objektívnek is látszik, mivel ugyanazon forrásból, az elméből származnak.

A másik nagyon fontos tanulság az, hogy bár a hallucinációk és illúziók nem mások mint ideák és mentális képek, mégis térbeli dolgoknak látjuk őket ugyanolyan tulajdonságokkal, mint a valódinak tartott fizikai tárgyakat. Hol láttuk az illúziót? Azt észleltük, hogy a testen kívül. Alapos vizsgálat után azonban hol találtuk meg igazán? Az elmén belül. A következtetés e szerint csak az lehet, hogy az ideák kivetíthetők úgy, hogy testen kívülinek látszanak és hogy az az általános felfogás, hogy az ideákat csak a fejen belül lehet látni: téves. Amennyiben bármilyen illúziót egy észlelési műveletnek tartunk, akkor ennek is éppen azon az alapon kell állnia, mint amilyenen a mindennapi élet szokásos és autentikusnak tartott észlelése. Ha azonban az előzőt vizsgálataink mentális tevékenységnek mutatták ki, akkor az utóbbinak is annak kell lennie. A végső következtetés az, hogy az illúziók vizsgálata igazolja azt, hogy a külső dolgok megismerésében az elme közreműködése elsőrendű fontosságú, és igazolja azt az elméletet is, hogy az ideák a testtel térkapcsolatba hozhatók.

A tér és az idő kialakítása. Korábbi, relativitással kapcsolatos vizsgálatunk bebizonyította, hogy a tér és az idő fix voltáról alkotott elképzelésünk nem állja meg a helyét, mivel azt találtuk, hogy mind a tér, mind az idő változik a különböző megfigyelők szerint. Az ember azt gondolja, hogy valódi teret szemlél, amikor külső környezetére tekint. Ha ez így lenne, miért van az, hogy a napot aranytál méretűnek látja? És miért észleli úgy, hogy a nap reggel kel és este nyugszik, amikor az ész tagadja ezt és be is bizonyítja igazát. Világos, hogy az ember nincs tudatában a nap valódi térbeli dimenziójának, és ezért vagy nem tudja a teret úgy tapasztalni, ahogy az van, vagy pedig úgy tapasztalja, ahogy öntudatlanul elgondolja. A paradoxon az, hogy bár az ember a tapasztalatban sohasem találkozik ilyen változatlan térrel, mégis állandóan abban a hitben él, hogy találkozik. Tiszta illúzió az egész, az elmét azonban ez szorosabban magához köti, mint amit valaha is ismer.

A háromdimenziós világ, amely kivetített tükörképe mögött áll, tisztán illuzórikus. Az ember tudja, hogy illúzió, tudása mégsem tud szabadulni tőle, akármit is tegyen. Ezért valami azonnal &quot;adva&quot; van a tapasztalatában, még ha ennek léte csak látszólagos is és nem valódi. Hasonlóképp, a filozófiai gondolkodásmód is, amely a külső tárgyak észleléseit mentálisnak tartja, nem változtatja meg őket a filozófiai tapasztalatban. Mégis úgy maradnak, ahogy vannak, vagyis külső és térben elhelyezkedők, és így is maradnak egy életen át.

Tisztázzuk ezért anélkül, hogy félreérthetnénk, hogy ez a filozófiai tanítás semmi módon nem tagadja, hogy a tárgyak világa a térben, a testünkön kívül helyezkedik el. A tény maga vitathatatlan, szemlélete univerzális, és csak egy elmebeteg kérdőjelezheti meg, csak a forma nem az, amelyben ezt a világot kezeljük. Mindezek a dolgok - a tárgyak, a terek és a testek - úgy létezhetnek, ahogy megjelennek, mégis csak úgy ismerhetők meg, mint a tudat fázisai. Ha a látás azt közli velünk, hogy egy tárgynak távolsága van a látótérben, az ész megmagyarázza, hogy ez a távolság egy mentális konstrukció csupán.

Ha meggondoljuk, hogy egy sztereoszkóp sík felületű fényképeket mutat, mégis azon a természetes jeleneteket mélységükben, szilárdságukban, távlatukban látjuk, akkor azon sem csodálkozhatunk jobban, ha magukat a tényleges jeleneteket testünktől bizonyos távolságra kivetítetten, testünkön kívül észleljük a térben. Nem csak a két, egymástól kissé eltérő rajz vagy kép egy teljes képbe való megjelenítéséről van szó, hanem arról is, hogy a kétdimenziós kép is eltűnik és helyette háromdimenziós jelenik meg. Így a sztereoszkóp egyetlen kép illúzióját produkálja, amikor a gépbe ténylegesen két egymástól eltérő képet helyeztünk és mindkettőre nézünk. Ezt az érdekes egyesítést nem lehet megmagyarázni, csak azzal, hogy a sztereoszkóp két lencséje - mint az ember két szeme is - két különböző helyzetben van, és ezért ugyanarról a tárgyról különböző aspektust tár fel, és a létrejövő két képet egyetlen képpé olvasztja össze. Ez kétségtelenül csak a folyamat kezdetét és nem a végét jelenti. Az ilyen kétdimenziós illúzió esete - amely háromdimenziósnak jelenik meg -, bizonyítja, hogy az elme fontos szerepet vállal a látás kialakításában, és végül is, amit látunk, az az elme számlájára írható. A két kép egyesítése ui. konstruktív és teremtő művelet. Ezt az elme végzi el. A végső integrált észlelés teljesen mentális. Az észlelés kialakítása öntudatlanul mehet végbe, de kétségtelenül mentális folyamat.

Az elme saját konstrukcióit adja közre. Mindezek az analitikus folyamatok, amelyek az érzékelést lehetővé teszik, és mindazok a szintetikus műveletek, amelyek a külső tárggyal ajándékoznak meg bennünket, végső soron az elme természetét viselik magukon. Az észlelések már teljesen térbeliek, a tér minden sajátosságával. Úgy jelennek meg az elme előtt, hogy mi kívülálló tárgyaknak gondoljuk őket, vagyis nem mentálisaknak, hanem materiálisaknak.

Az észlelés utolsó fázisainak megértésére először is jegyezzük meg, hogy egy tárgy méretét soha nem közvetlenül látjuk, mivel csak a róla alkotott kép, ami a retinán keletkezik, kerül az agyhoz. Tekintsünk pl. egy bizonyos távolságra álló sürgönykarót egy szemüvegen keresztül. Figyeljünk először a szemüveg lencséire, majd a sürgönykaróra. Látni fogjuk a karó mintegy egy cm nagyságú képét a szemüvegen, ami a valóságban mintegy 12 m magas. A retinán azonban ennél is kisebb kép alakul ki, amit a látóidegek az agyhoz, ill. az elméhez továbbítanak. Az elme tehát közvetlenül sohasem észleli a sürgönykaró valódi méretét, csak annak kicsinyített képét. A szemek fel, le, jobbra és balra mozgatásával kapunk a karó távolságáról, helyzetéről és irányáról érzékeléseket. A retinán képzett jelenet képe térbeli, vagyis van hossza, szélessége. Az agyhoz azonban az idegeken át nem ilyen térbeli kép kerül, hanem csak a rá vonatkozó &quot;telegráf kód&quot; vibráció. Ezért az elmének az ilyen képet és a hátteréül szolgáló teret valahogy meg kell konstruálnia és ki kell vetítenie. Amikor ez elkészül, megszületik a képmás. A tér, a sürgönykaró térbeli tulajdonságai és térkapcsolatai ezért tisztán mentális kreációk.

Az érzékelés áramlása megszakítatlan. Állandóan számos gondolat születik bennünk, mivel ez az emberi tapasztalat lényeges értelme, és az elmének egyiket a másiktól meg kell különböztetnie. Egy tárgy egyik érzékelésének különböznie kell a másiktól, hogy egyáltalán érzékelni lehessen. Az elmének valamennyi képe számára egy külön formát kell meghatároznia. Ezt azáltal éri el, hogy térbeliesíti őket, valamennyit térbeli dimenzióval látja el. A tudat nem tudna másképp működni az észlelést illetően, mivel ha nem azt tenné, ez azt jelentené, hogy az egyes képek nem tudnának egymástól elkülönítve létezni, vagyis nem létezhetnének egyáltalán.

Semmilyen tárgy nem lenne látható soha, ha nem rajtunk kívül, a térben állónak látszana. Ha a tárgy a szemen belül volna, nem lehetne egyáltalán látni. Ezért a szemen túl létezőnek kell megjelennie, hogy a szem - mint egy fényképezőgép - működhessen. Bármilyen tárgynak - ahhoz, hogy látható legyen, a szemtől - amely szemléli - függetlennek és különállónak kell lennie. Már láttuk azonban, hogy minden érzékműködést közvetve az érzékszervek, közvetlenül pedig az elme tesz lehetővé. Ha ezért az elmének megvan az a képessége, hogy bármilyen egyedi tárgyat észleljen, az ilyen észlelést úgy kell kialakítania, hogy a tárgyat külsőlegesítse, vagyis térben helyezze el. Az elme valamennyi észlelését így térbeliesíti, a testen kívülre vetíti ki, és végül a teljes eredményt mint külső és térben levő tárgyként észleli. A tér azonban valójában nem az észlelt tárgy sajátossága, hanem az elméé, csak az elme ezt rárakja az észlelt tárgyra.

Ennek megfelelő illusztrálását látjuk azoknál a vakon született embereknél, akik később - talán orvosi beavatkozás, egy operáció segítségével - visszakapták szemük világát. Vakságuk megszűnése után az első időben képtelenek megbecsülni a méretet, alakot vagy távolságot: ezzel kapcsolatban nevetséges hibákat követnek el. A tárgyak olyan közel jelennek meg a szeme előtt, hogy szinte megérinthetők. Sem a távolságnak, sem a külsődlegességnek nincs megfelelő értelme, mivel - bár a szem most már működik is - a térbeli ideák megfogalmazásához szükséges memória vagy asszociáció által létrejövő ideák hiányoznak. Egy ilyen sikeresen meggyógyult vak ember közvetlenül azután, hogy visszanyerte látását, azt gondolta, hogy minden tárgy &quot;megérinti&quot; a szemeit, vagyis képtelen volt a legkisebb távolság megbecsülésére is, nem tudta megmondani, milyen messze van tőle a látott tárgy, vajon csak néhány centiméterre, vagy éppen néhány méterre, és azt sem tudta megérteni, hogy a dolgok egymáshoz képest is bizonyos távolságra vannak.

Pontosan ugyanezeket lehetne mondani az elme időérzékeléséről is. Képeit időben egymás után kell elrendeznie ahhoz, hogy létrehozhassa őket egyáltalán. Ha minden kép egy ponton és ugyanabban a pillanatban jelenne meg, az történne, hogy egyáltalán semmi sem jelenne meg. Ezért van szükség az időre, amelyet az elme ennek megfelelően elkészít a maga számára. A gondolkodás az elmén át csak úgy lehetséges, hogy időn halad át. Az idő a gondolkodás és a gondolat igazi formája.

Hogyan lehet az, hogy óránként több mint 1500 km-es sebességgel rohanunk a téren át, és ezt az óriási sebességet mégsem észleljük egyáltalán? Miért van az, hogy egy repülőgépen lecsukott szemmel utazó ember alig észleli azt, hogy utazik.

A felelet az, hogy az idő világa teljesen a relativitáson alapszik, amely végső soron mentális. Az idő olyan elasztikus, hogy teljesen változtatható reláció, ránk gyakorolt hatása annak, ahogyan a gondolkodás önkényesen megkülönbözteti a lassút, a gyorsat, a jelent és a jövőt.

Egy töltőtoll távolsága, alakja, mérete tőlünk különállóként jelenik meg. A távolság esetében azt láttuk, hogy a látás önmagában - az elme segítsége nélkül - nem tudja meghatározni a szemtől és egymástól bizonyos távolságra elhelyezett objektumok relatív távolságát. A tollról az impressziónk mentális, vagyis bennünk van, mégis úgy látjuk, mintha rajtunk kívül állna. Észlelésünket a rajtunk kívüli térre vonatkoztatjuk; számunkra a toll tőlünk egy bizonyos távolságra létezik, pedig az érzékelés, amely a tollról való első tudásunkat alkotja, bennünk jelenik meg. Így a térbeliség megjelenése mentális, elme alkotta valami.

Amikor azt mondjuk, hogy a toll tőlünk bizonyos távolságra van, akkor ennek a szemhez viszonyított helyzetéről mondunk valamit, nem pedig az elméhez viszonyított helyzetéről. Távolságát és irányát úgy számítjuk ki és becsüljük meg, hogy testünket térbeli középpontba állítjuk, és ezt összekeverjük az elmével. Az elmét rendszerint határozatlanul a fejben levőnek képzeljük el, de azt sohasem gondoljuk, hogy a toll képe - amely szemünk előtt megjelenik - ténylegesen nem anyagi, hanem mentális. Ez azért van, mivel saját testünknek vagyunk tudatában, azt érezzük, térbelileg ezen belül vagyunk. Ez az érzés központi részét alkotja térészlelésünknek- amely testünk érintésből, látásból stb. származó érzékeléseiből származik, és közvetlenül nem veszünk róla tudomást, hogy az érintésnek, látásnak stb. a terét az elme hívta létre, és kifelé a testre vetítve adott neki objektív létet.

Azt mondjuk, hogy egy tárgy létezik, mivel szemünkkel látjuk, kezünkkel tapintjuk, fülünkkel halljuk. De itt egy nagyon fontos kérdést kell felvetnünk. Hol van ez a három érzékszerv? Hol van a szem, hol a fül és hol a bőr? Nem ott vannak-e, ahol a tárgy maga, mivel kapcsolatba kerültek egymással? Nem ugyanazt a világot foglalják-e el, mint az asztal (az észlelt tárgy)? Ezt nem lehet tagadni. De ha ez így van, akkor ezek maguk is részei a külső világnak. Ezért ha azzal érvelünk, hogy egy tárgy külső, mivel érzékszerveink annak mondják, ez annyit jelent, mint azzal érvelni, hogy külsőnek kell lennie, mivel érzékeink maguk is külsők. Ez azonban a kiindulópontra visz bennünket vissza. Mivel, ha minden külső, akkor ez a fogalom elveszti minden értelmét. Ekkor ui. nincs &quot;külső&quot; egyáltalán. Csak azt mondhatjuk, hogy mind a világ, mind az érzékek ott vannak, de nem mondhatjuk, hogy az elméhez képest kívülállóak.

Ebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy az a régi szemlélet, mely szerint a test valamiféle mulandó dolog, amelyen belül egy állandó lelket tartalmaz, csak dajkamese lehet gyerekeknek. Az újabb szemlélet - mely szerint a test maga egy idea a tudaton belül - már jobban összhangban van a modern tudománnyal.

A tér - egy tárgy helyzete - és az idő - amely alatt a térben elhelyezkedik: ez az a két iker öntőforma, amelybe valamennyi dologról, tárgyról való teljes ismeretünket bele kell dobnunk. Így a tér és az idő az elmének a tudatos tapasztalat elrendezésére felvett alakzatai. Más alakzat nem lehetséges - ha bárminek is tudatába akarunk jutni, legyen az akár egy távoli csillag, vagy saját ujjhegyünk. Az elme - a tér és az idő törvényéhez alkalmazkodó képei készítésével előre látja a külső világ valamennyi lehetséges tapasztalatainak alakját. A képeket nem a tapasztalat hozza létre, hanem maguk hozzák létre tapasztalatunkat. Ez a képromboló, de tiszta igazság.

Amikor az észlelés valódi természetét megvilágítjuk, látható, hogy az érzékek kétszeresen is becsaphatnak bennünket, mivel azt akarják elhitetni velünk, hogy a külső világot fedik fel a számunkra. Mivel nemcsak hogy eltorzítják a tárgyat, amelyről tudósítanak - mint pl. az illúziók esetében -, hanem azzal is becsapnak, amikor azt sugallják nekünk, hogy a térben és időben érzékelt tárgyról való közvetlen tapasztalatunk fizikai és nem mentális. Most megérthetjük, miért kellett az előző fejezetben a relativitás elméletével foglalkoznunk. Einstein fedezte fel, hogy a tér változ(tathat)ó reláció, és kimutatta, hogy miért kell ilyennek lennie. Azt azonban soha nem kísérelte meg, hogy meg is magyarázza, hogyan jön létre.

Így a dolgokat vagy tárgyakat alkotó különböző érzékeléseket az elme automatikusan idő-tér formába önti. Röviden, amíg a világot tapasztaljuk, kényszerítve vagyunk, hogy térben megjelenőnek és időbeli eseménynek tapasztaljuk. Ez az emberi lét előre meghatározott állapota, és mindenkire egyaránt érvényes, ami alól senki, még a filozófus sem kivétel. Az az elv maga, amely a világ létezéséről való tudásunkat magyarázza, tárja fel tér-idő jellegét is. A tér és az idő csak érzékeléseink kialakításában szükséges tényezők. Forrása mi magunk vagyunk. Az elméhez viszonyított objektív karakterükről való meggyőződésünk azonban olyan erősen belénk van gyökeresedve, hogy érvényességét meg sem kérdőjelezzük. Csak beható és merész vizsgálattal juthatunk a valóság feltárására ezzel kapcsolatban. A gyávaság nem óvatosság. Az igazságnak félénk követőkre nincs szüksége.

Gyakorlati célokra ui. azt hisszük, és nem is tehetünk mást, hogy az előttünk fekvő nyomtatott könyvet rajtunk kívül észleljük, de a téren belül. Előzőleg azonban mégis bebizonyítottuk, hogy a tér az elmén belül van. Ez elkerülhetetlenül az alábbi következtetéshez vezet bennünket. Ha a könyv térben létezik és ha a tér az elmén belül létezik, akkor a könyv sem létezhet sehol máshol, mint az elmében.

Az emberek azt gondolják, hogy az elme csak a koponyán belül kell, hogy elhelyezkedjen. Ha azonban az elme a tér titkos gyártója, akkor hogyan köthetné magát ilyen térbeli hatásokhoz?

Előttünk a szemmel látható és kézzel tapintható világ: e materiális tárgyak és dolgok látványos felsorakozása. Annak aki - mint Szókratész - arra akar rábeszélni bennünket, hogy e tárgyak &quot;külsőségét&quot; - amely olyan biztosnak és tagadhatatlannak látszik - kérdőjelezzük meg, természetszerűen nincs könnyű dolga. Nem nagyon fogadjuk szívesen, mivel - ha még idegenszerű ideái igaznak is bizonyulnának - nagyon ízlésünk ellen valónak találjuk őket, mert úgy tűnik, hogy a szilárd talajt akarják a lábunk alól elmozdítani. Ezekben az ideákban vannak olyan bennünk rejlő tulajdonságok, amelyek az átlag mentalitás számára visszataszítóan hatnak, amely ui. menekül az igazságtól, és az öncsalásban keres menedéket. A filozófia a múltban ezért tartotta rejtve őket, és csak az igazságot mindenekfelett szerető kisebbség számára voltak hozzáférhetőek. Az a tény, hogy minden bennünket körülvevő dolgot csak. mint integrált mentális konstrukciót ismerünk - nem pedig külső materiális tárgyat - amelyet az elme gyártotta képmásként látunk, a filozófiailag képzetlenek számára csodának tűnhet, amely jóval meghaladja értelmünket, mint ahogy a tanulatlan emberek természetszerűen elfogadják azt is, hogy a Föld lapos és hogy a Nap kering a Föld körül. Hogyan lehetett mégis az új elméletet meghonosítani az emberek között, amely olyan meglepőnek tűnt számukra? Csak a biztos tények feltárásával, majd azzal, hogy rábeszélték őket: használják bátran saját gondolkodóképességüket ezekkel a tényekkel kapcsolatban, amíg a mélyebb értelem meg nem világosodik számukra. Pontosan ugyanazzal a problémával állunk most is szemben, amikor a filozófia arra akar rávilágítani, hogy az a régi nézet, mely szerint minden materiális dolog az elmén kívül és tőle függetlenül létezik, nem állja meg többé a helyét. Hogyan tudja magának megszerezni az embereket? Úgy, hogy feltárja előttük a tényeket és arra kéri őket: tanulmányozzák alaposan, részrehajlás nélkül ezeket a tényeket, a kérlelhetetlen logika alkalmazásával, egész a lehetséges legvégső határig. Ilyen abszolút racionalitás nélkül ui. nem remélheti, hogy valaha is legyőzheti az emberekbe gyökeresedett materializmust, amely nem az igazság, inkább csak annak egy paródiája.

A külső világról alkotott tudásunk és a térben és időben létező dolgokról való észlelésünk azok a formák, amelyeket mentális folyamataink vesznek fel. Meg kell értenünk azt a kemény igazságot, hogy ami az elmén belül van, az a testen kívül látható. Hogy ez miért van így, az megválaszolatlan, megválaszolhatatlan, de ennek az igazságnak az állása megtámadhatatlan. Minden ellenérv, minden ellenkező szemlélet megcáfolható és legyőzhető. Ez az igazság nem rögeszmés emberek furcsa és szokatlan szemlélete, hanem éppen olyan biztos és éppen olyan bebizonyított, mint bármely más igazolt tény a tudomány fegyvertárában. Ezért ez lesz az igazság, amely az elkövetkező időre új inkarnációban születik újjá.

Azok, akik félnek követni az észt, amikor az a legkülönösebb paradoxonokhoz vezeti őket, nem alkalmasak az igazság elérésére. Ezek a tanok meglephetnek és meg is rettenthetnek bennünket, de ha igazak, el kell fogadni őket.

Rabokhoz hasonlóan tér-bekötötte szemmel és idő-béklyózta kezekkel nézünk a fölöttünk levő égre és nem tudjuk, hogy szabadulásunk közel van hozzánk. A gondolkodás vetett börtönbe bennünket, de a gondolkodásnak kell kiszabadítania is onnan.

Amikor kezdjük megérteni a tér és idő zsarnokságának ezt a félelmet keltő misztériumát, akkor kezdjük megérteni, miért kell olyan emberek szavára hallgatni, mint Jézus, aki azt mondta a gondoktól gyötrődő és siránkozó embereknek: &quot;A mennyek országa bennetek vagyon&quot;. A rejtélyes mennyek országát, ahol az ember legjobb reményei teljesülhetnek, nem a jövőben, halálunk után, vagy egy távoli helyen kell megtalálni, vagy a csillagokon túl - ahogy néhány vallás tanítja -, hanem itt, saját elménken belül, és most, a gondolatainkban.

Annak a felfedezése, hogy az elmének vele született ereje van, hogy saját világának megteremtésében közreműködjön, fel fogja emelni az embereket, legyenek azok akár szentek, akár cinikusok - a nyugodt bölcs szintjére, el fogja csendesíteni háborgó elméjüket, és meg fogja nyugtatni felzaklatott szívüket.

==XI. fejezet==

AZ ELME VARÁZSLATA

E filozófiai tanítás alapjainak megismerésében most a legdöntőbb ponthoz érkeztünk el. A modern tudomány már megszabadult a térben felfüggesztett statikus dolgok fogalmától, és ezt erőterekkel helyettesítette. Ha nehéz elhinnünk, hogy csak a dolgok gondolatát ismerjük - amikor azt hisszük, hogy független külső dolgokat tapasztalunk -, nem ugyanolyan nehéz-e azt elhinni, amit a tudomány állít jelenleg, hogy a toll elektronokból áll, amelyeket szintén nem tudunk még képzeletben sem összehasonlítani azzal a kemény anyaggal, amiből - tapasztalataink szerint - a toll áll? Semmi, amit látunk, vagy láthatunk, még durván sem hasonlít az elektron-anyaghoz, amelyre a modern tudomány redukálta töltőtollunkat, de az összes többi észlelt tárgyat is. És ha a tudomány realisztikus tapasztalatunkat így aláaknázta, miért ne aknázhatná alá a filozófia is? És ha az elektron-toll jelenti az igazi és valódi tollat, akkor csak egy képmást, egy képmását látjuk annak, amit mi a materiálisnak vélt és látott tollban látunk. De még az ilyen reprezentatív képmásnak is az elmében kell lennie, mivel sehol máshol nem lehet. Ha az idea csak egy materiális, az elmén kívüli tárgy - tehát attól független és különálló entitás - mentális kópiája, miért van az, hogy a kettőt szimultán nem lehet a tudat elé hozni és összehasonlítani egymással? Ha a külső tárgy - amely számunkra az érzéktapasztalatban van adva - lenne a róla való gondolatnak az oka, sohasem lennénk képesek létét bebizonyítani és igazolni, mivel minden, a külső toll, vagy más tárgyak megfigyelésére irányuló kísérlet csak gondolatok megfigyelésében végződne.

Első kézből nem juthatunk a dolgokhoz, közvetlenül nem figyelhetjük meg őket, akármit is tegyünk. Soha nem juthatunk a róluk való gondolatok mögé, azokon túl. Ezért még független, különálló létüket sem bizonyíthatjuk be. Nem állíthatjuk a dolgokat szemünk elé, mivel mind a szem, mind az agy maga is mentálisan ismert, vagyis ők is csak gondolatok, ideák, és ezeken keresztül csak mentális dolgokról, ideákról szerezhetünk tudomást.

Amikor megpróbáljuk, hogy mentális konstrukciónkat megvizsgáljuk azzal, hogy magukhoz a dolgokhoz fordulunk, hogy egyiket a másikkal összehasonlítsuk, az összes, amit sikerül tennünk, az az lesz, hogy az egyik konstrukciót egy másikkal vizsgáljuk meg, vagyis egyik gondolatot a másikkal hasonlítjuk össze.

Egy dolognak az észlelése és a dolog maga, egy görbének a két oldalát, a belsőt és a külsőt jelenti. Akármit is csináljunk, sohasem tudjuk egyiket a másiktól elválasztani. A dolog kívül van, az észlelés pedig belül. A görbe azonban nem két dolog, hanem csak egy. A dolgot nem lehet elválasztani az észleléstől, ezt csak elméletben tehetjük meg - szóban és gondolatban -, bár, ha alaposabban megvizsgáljuk, látni fogjuk, hogy még így sem.

Semmilyen tárgyat nem láthatunk anélkül, hogy ne gondolnánk, hogy látjuk. Ha a tárgy egyáltalán létezik a számunkra, ez csak mint észlelt valami lehet. Másképp számunkra nem létezhet. Próbáljunk meg egy tollra gondolni anélkül, hogy arra gondolnánk, hogy személyesen látjuk, anélkül hogy megengednénk hogy a toll tényleges látásának művelete összekeveredne magával a tollal. Azt fogjuk találni, hogy lehetetlen a kettőt egymástól elválasztani. Akármit is tegyünk, nem leszünk képesek másképp a tollra gondolni. Senki sem képes elválasztani gondolatban egy külső tollat a tényleges észlelésétől. Milyen következtetést lehet ebből levonni? Azt, hogy a toll nem tisztán objektív, hanem objektív és szubjektív is anyagi és szellemi is egyszerre.

Ha azt vetjük ellene, hogy amikor a toll egy sötét szobában van, ahol senki sem látja, léte mégsem szűnik meg, erre azt felelhetjük, hogy egy ilyen tárgyról nem beszélhetünk anélkül, hogy rá ne gondolnánk, és csak azáltal gondolhatunk rá, ha elkészítjük a mentális képét; és ha ezt akarjuk tenni, akkor arra vagyunk kényszerítve, hogy e látványt a tollal együtt gondoljuk el. Csak a kettő elgondolásával együtt juthatunk arra az ideára, hogy a toll létezik egyáltalán.

Egy további ellenvetés lehet az, hogy a tárgy létezhet földünk egy távoli részén, ahol soha senki sem látta, és ahol valószínűen senki sem fogja soha észlelni. A felelet erre pontosan ugyanaz, mint az előző esetre. Bárhol is legyen a tárgy, létezéséről nem tudunk vitatkozni, csak akkor ha gondolatainkban megjelenik, ha mentális képet alakítunk ki róla, és mindaddig nem tudjuk ezt tenni, amíg fel nem tesszük, hogy ezt a tárgyat vagy magunk, vagy valaki más, képzelt megfigyelő észlelte. Hasonlóképp, ha az az ellenvetés, hogy könnyű elképzelni olyan pontot - mint amilyen az Északi Sark -, ahol valószínűleg nincs semmilyen megfigyelő jelen, de amelyet nagytömegű jég borít és tudjuk, hogy ez a jégtömb létezik annak ellenére, hogy nincs ott semmilyen megfigyelő, aki személyesen láthatná, rajta sétálhatna, érezhetné a hidegét, aki megcsodálhatná fehér tisztaságát - minderre az a felelet, hogy az elmondottakkal egyáltalán nem zártuk ki a megfigyelőt, sőt öntudatlanul odaképzeltük azt, aki a részleteket így leírja. Ezt a megfigyelőt tudat alatt létrehoztuk, bár egyáltalán nem tudtunk róla, hogy ott van. A jég keménységéről azért van tudomásunk, mivel ennek a képzeletbeli megfigyelőnek a lába érzi a jég ellenállását.

Egy tárgyra csak úgy tudunk gondolni, hogy gondolatban látjuk a tárgyat: létéről semmilyen más úton nem vehetünk tudomást. Ezért a látás a lét oszthatatlan velejárója. Tudatunktól függetlenül semmi sem létezhet számunkra. Mind a tárgyat, mind a gondolatot egy valaki, vagy saját magunk által látott tárgy egyesített ideájában kell megérteni.

Hasonló vizsgálat érvényes a többi érzékelésre is. A tárgyak nem választhatók el attól a gondolattól, amellyel vagy mi vagy mások gondolják, hogy vannak; csak azért léteznek, mivel érezhető a keménységük, súlyuk stb. Ugyanez érvényes pontosan a hallott dolgokra is. A hallás érzékelése van az első helyen, a hang maga ez után következik. A hangok azért léteznek számunkra, mivel ugyanakkor gondolatban halljuk őket.

Távolítsuk el világképünkből az elmét, és kivonjuk belőle a teret és az időt, vagyis kiütjük alóla az alapot. A világ mint idea bizonyos elme számára létezik: másképp egyáltalán nem létezhet. Minden látott tárgy megköveteli egy látó létezését. Más szavakkal ez azt jelenti, hogy minden ismert dolog valamilyen elme által lehet csak ismert. Enélkül semmi sem lehet ismert. Ez megcáfolhatatlan igazság. Nincs semmi, ami egyedül és ismeretlenül létezne. Azok tehát - és ez jelenti a többséget - akik azt hiszik és azt állítják, hogy egy tárgynak lehet önmagában való elkülönített léte, valójában nonszensz dolgot állítanak. Ha méltatlankodva tagadják ezt, mutassanak be egyetlen dolgot, vagy a dolgok egész világát anélkül, hogy össze ne lenne kapcsolva a megismerővel! Ezt a mutatványt nem tudja elvégezni senki, mivel senki sem képes semmit elválasztani az elmétől. A világ kiszabadíthatatlanul és kikerülhetetlenül össze van kapcsolva az elmével. Így az a végső konklúzió, hogy nézzünk bárhová is, az univerzumban minden azért létezik, mivel össze van kapcsolva egy gondolkodó elmével.

A fordítottja ennek éppúgy igaz. Nem tudunk egy észlelésre úgy gondolni, hogy ne gondolnánk arra is, hogy egy tárgyat észlelünk. Nincs érzékészlelés a tárgya nélkül. Ezért megint azt találjuk, hogy a kettő csak együtt képzelhető el, vagyis a látás, a látvány ill. a látott tárgy egy érem két oldalát jelenti; a tapintás és érintés, ill. az érintett tárgy egy egységnek képezi a szubjektív, ill. az objektív felét.

Amikor a relativitás elmélete azt mondja ki, hogy a megfigyelő része a megfigyelésnek, ez azt jelenti, hogy az a személy, aki bármit megfigyel, része a tapasztalatának. Ezt továbbvihetjük és kimondhatjuk, hogy ez azt jelenti, hogy a gondolat része a gondolt dolognak. Ha mélyen elgondolkodunk ezen az állításon, rájövünk, hogy a mentális tényező elválaszthatatlan minden ismert tárgytól. És arra is rájöhetünk, hogy a kettő valójában egy.

Nem vagyunk képesek egymástól elkülöníteni a létet és a lét észlelését, és így arra vagyunk kényszerítve, hogy arra következtessünk mindebből, hogy a kettő a valóságban nem kettő, hanem elszakíthatatlanul egy. A tárgy és a tárgy észlelése alapvető és széttörhetetlen egységben vannak. A tudaton kívül nincs más. Vizsgáljuk meg, hogy ez a kijelentés egyezik-e valamennyi tapasztalatunkkal, meg tudja-e magyarázni az összeset. Ha ezt az ellenőrző vizsgálatot elvégezzük, azt fogjuk találni, hogy tökéletesen. Próbáljuk meg ugyanakkor, hogy a materialisták elméletével meg lehet-e magyarázni a világ tapasztalatát, azzal az elmélettel, mely szerint csak függetlenül létező fizikai dolgok vannak. Azt fogjuk találni, hogy ezzel az elmélettel nem lehet megmagyarázni a gondolatok és érzések létét. Ha ui. azt még elhisszük, hogy a testben anyag van, akkor a gondolatok miből állnak?

Hangsúlyozottan ismételni kell ezért azt, hogy az észlelés nem egy külső tárgy puszta másolata. Elsődleges és nem másodlagos. Ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni, mivel ez a mentalizmus korrekt megértésének a kulcsa, azé a tané, amely szerint minden dolog mentális.

Látjuk, hogy az elmétől függetlenül létező toll fogalma csak fikció. A toll fogalma és észlelése a toll maga. Hogy bármilyen más, ettől függetlenül és materiálisan létező toll lenne, ez teljesen túl van lehetséges megértésünk határán, és ezért el kell vetnünk, ha tudományosan bizonyított tényekkel akarunk foglalkozni, nem pedig bizonytalan feltevésekkel. A toll egy konstrukció a tudatban. Létét az jelenti, hogy ismert. Nincs két toll, egy materiális és ennek egy mentális másolata, csak egy van. A tudat előtt közvetlenül megjelenő kép maga a toll. Olyan élénk, olyan tökéletes és olyan meggyőzően van az objektivitás jellemzőjével felruházva, hogy nem állunk meg a puszta látásánál, hanem azt következtetjük, hogy ez semmi más, mint maga a független toll, és visszautasítjuk, hogy másképp lássuk. Az érzékek által ismert toll azonban nem más, mint az elme által ismert fogalom és észlelet.

Itt azonban a következő ellenvetéssel kell szembenéznünk: &quot;A tollról - amely rajtam kívül van a térben, tőlem elkülönítve, amelyet felveszek és a kezemben tartom, és észlelem a keménységét, súlyát, ellenállását - közvetlen tapasztalattal rendelkezem. Hogyan várható el ezek után tőlem, hogy elhiggyem, hogy az csak egy idea lenne az elmémben?&quot;

Erre azt felelhetjük, hogy nem szabad félreérteni e tannak azt az állítását, hogy a toll nem közvetlenül van jelen látásunk előtt. A leghangsúlyozottabban jelen van. Meg kell értenünk azt az igazságot, hogy az észlelt toll nem kevésbé színes vagy hasznos, mint a feltételezetten létező materiális toll, annak ellenére. hogy az előbbi mentális konstrukció. Az előző két fejezetben láttuk, hogy az elme benne van minden világtapasztalatunkban és hogy az eddig tisztán passzív és receptív folyamatnak képzelt észlelés teremtő, sőt projektív valami. De annyira át vagyunk itatva a körülöttünk lévő dolgok szilárd voltának észlelésével, annyira megcsal bennünket a közöttük, ill. a szemünk közötti kapcsolatból származó távolságészlelés, hogy szokás szerint alulértékeljük az elme óriási szuggesztív és kreatív erejét. Szinte egyáltalán nem vagyunk tudatában annak a bizonyított és bizonyítható ténynek, hogy a mentális képek felvehetik a méretet, alakot, hosszúságot, szélességet, magasságot, szilárdságot, domborzatot, perspektívát, súlyt, színt és a többi tulajdonságot, amelyeket szokás szerint a külső tárgyakkal azonosítunk. Ezek a képek tökéletes élességgel és a szokásos tapasztalat teljes aktualitásával képesek mindezeket szolgáltatni és ugyanakkor mégsem lesznek mások, mint ideák!

Így a mentális tapasztalatok a látható tárgyak, amelyeket tőlünk kívülállóknak látunk. A tárgy maga kétségkívül létezik, de a tárgy jellege egészen más, mint ami az általános vélemény ezzel kapcsolatban. Azok, akik azt állítják, hogy két különálló tény létezik, egyik az észlelés ténye, a másik egy külső materiális tárgy ténye, hamis következtetésre jutottak az észlelés vizsgálatánál. Az idea és a tárgy egysége olyan felfedezés, amelyre a régiek finomabb gondolkodása és a modern tudósok éles megfigyelése elkerülhetetlenül el kell, hogy vezessen, de ehhez a legkeményebb és legszigorúbb gondolkodásra van szükség mindkét esetben.

Amikor megértjük ezt a pontot, valaki azt mondhatja magának: &quot;Tudatában vagyok e dologról alkotott tudatomnak&quot; és ezután felfedezi, hogy a második tudatot nem tudja lehámozni a dologról magáról, mivel e kettő láthatatlan egységet alkot. Azok, akik a tényt, az ismert tárgyat ketté akarják osztani, egyrészt az észlelésre, másrészt pedig egy anyagi szubsztanciára; akik az elsőt mentális műveletnek vélik, a másikat pedig nem mentálisnak; akik az elmét szembeállítják az anyaggal, fájdalmas tévedésbe esnek. Amit ismerünk, az csak egy idea, amit észlelünk nem felfedezés, hanem csak egy mentális konstrukció. Azok, akik tagadják ezt, olyan helyzetbe kerülnek, hogy magyarázni akarják a magyarázhatatlant.

Egy további ellenvetés a következő lehet: &quot;Nem akarja talán a mentalizmus elhitetni velünk&quot; - akadékoskodnak a szkeptikusok - &quot;hogy képzeletünk absztrakt tárgyai, álmaink fantazmagóriája, álmodozásunk képei és fantáziánk fantomkreációi éppen olyan valódiak, éppen úgy léteznek és éppen olyan lényegesek, mint az a 20 tonnás mozdony, ami kocsikat húz maga után? Csak nem azt akarja mondani a mentalizmus, hogy ez a mozdony semmi több, mint egy gondolat az agyban, mint az összes többi említett gondolat? Ha így van, akkor miért nem tudunk gondolattal életre hívni ilyen mozdonyt vagy kocsit, amibe beszállhatnánk és elroboghatnánk? A képzeletbeli és a valóságos vonat közötti különbség olyan erős, hogy még az a feltételezés is, hogy a kettő valamilyen módon hasonló, abszurd. A valódi vonat világosan és megkülönböztethetően áll előttünk, beszállhatunk, hallhatjuk a mozdony pöfögését, míg a képzeletbeli vonatot nem tudjuk olyan élesen előttünk látni, nem tudunk beszállni, hacsak nem önmagunkat csapjuk be. Ezért nem tudjuk elfogadni a mentalizmust. Valahol trükknek kell lenni benne, csapdának, vagy egy veremnek. A valóságos vonat nagyon is hasznos a számunkra, míg a képzeletbelinek nincs semmi haszna. Nevetséges azt állítani, hogy mindkettő egyenlő helyzetben van.&quot;

Jegyezzük meg először is, hogy amit ezek a kritikusok nem tudnak megtenni, mások már megtették, vagyis azt, hogy a felébresztett képzeletben valóságot találjanak és olyan élességet, amely teljesen megjelentette őket az elme &quot;szeme&quot; előtt. A nagy költők, művészek, ünnepelt misztikusok, egymástól elszakított szerelmesek már mindnyájan megtették ezt, és elképzelt környezetük jeleneteiben, képzelt arcok között tökéletes valóság-érzést találtak. Ezalatt tökéletesen hittek a gondolt tárgyak és személyek valódi jelenlétében. Két állapot van, amelyekben a valódinak hitt és a képzelt világ közötti kontraszt teljesen eltűnik: egyik az éles álom, a másik pedig a mély szórakozottság esete. Ilyen álomban pl. beszállhatunk és elutazhatunk egy képzelt vonattal, és egyáltalán nem érezzük, hogy a vonat, vagy az utazás nem lenne valóságos. Ellenkezőleg, teljesen hiszünk a valódiságukban. Ha többször lennénk ilyen helyzetben, bizonyosan valódibbnak tűnnének, mint bármilyen időszakos visszatérése az éber állapotnak. Ezért nem jogos az az állítás, hogy azért, mert a materiális dolgok olyan élesen és világosan látszanak, a mentális képek pedig viszonylag elmosódottak és halványak, ezért az előbbiek nem tartozhatnak ugyanabba az osztályba, mint az utóbbiak, vagyis nem lehetnek maguk is mentálisak. Itt ui. nem az a kérdés, hogy egy észlelés honnan származik, hanem az, hogy mentális-e vagy sem.

Kritikusaink azonban ellenkeznek, hogy ez fonák és nem kielégítő felelet a kritikájukra. Kétségtelen, hogy ez nem teljes felelet, de nem is akart az lenni, mivel csak mint illusztrációt említettük, nem pedig mint bizonyítékot. Ha egyáltalán mutat valamit, az az, hogy ráirányítja a figyelmet az elmének sok rejtélyes lehetőségére, ahogyan a valóságot előállíthatja. Az volt a cél ezekkel, hogy rámutassunk: nem szabad bármit is dogmaszerűen állítani az elme képességeiről.

A teljes válasz megadására a kritikusoknak még várni kell egy kicsit, amíg a másik kötet meg nem jelenik, ahol az emberi személyiség végső titkának magyarázatát megadjuk, ami magába foglalja majd e kérdésekre adandó teljes választ is. Amit e titokból a misztikus álomszerű bizonytalansággal észlel, azt a filozófus bámulatra méltó pontossággal meghatározza. Legyen elég itt annyit mondani, hogy a kritikusoknak igazuk van ellenvetésük utolsó részét illetően, mivel az igazság filozófiája sem állítja, hogy az individuális elme, az ego alkotja ismerős világunkat személyes akarata és kedve szerint. Ezen a határon belül a kritikusok kapnak valami választ, ebben és a következő fejezetben.

Az észlelések rejtélye. A kritikusok feltehetik a következő kérdést is: &quot;Akkor mik is valójában azok a független tárgyak, amelyek ezeket a gondolatokat váltják ki, ill. okozzák, mivel a mentalizmus szerint az, amit látunk, nem más, mint gondolat. Ha el is ismerjük ezt, még mindig marad nyitva egy olyan kérdés, amelyet az eddigi fejtegetések teljesen elkerültek. Ha el is hisszük, hogy csak a dolgok és tárgyak gondolatát ismerjük, a tárgyak és dolgok azért ott vannak, amelyek érzékszerveinkre hatnak, és végső soron e gondolatok keletkezésére vezetnek. Ha amit észlelünk, csak egy külsőnek érzett gondolat is, mi lesz a tárgyból, ami ezeknek a gondolatoknak a kialakulásához vezet? Valójában a mentalizmus nem akarja elhitetni velünk, hogy a tárgyat azonosítsuk a róla való puszta gondolattal? Talán az, ami a mentális kép kialakulását okozza nem azonos magával a képpel? Kétségbe vonhatjuk érzékszerveink közlését, de megtagadni nem vagyunk képesek. De még ennél is továbbmehetünk. A mentalizmus mindeddig nem magyarázta meg azt a folyamatot, ahogyan az észlelés az agyban a fizikai benyomásokból kialakul. Hogyan születik ilyen gondolatészlelés? Csak arra kaptunk magyarázatot, hogy a gondolati dolog hogyan alakul ki, de nem arra, hogy maga a gondolat hogyan jön létre.&quot;

Mi egy független tárgy? Hogyan van az agy kapcsolatban az elmével? E két kérdés most joggal tehető fel, mivel eleddig még nem adtunk feleletet rájuk. De tárgyalhatjuk-e joggal valaminek a létét addig, amíg annak a kérdése, hogy mi az, ami tudottan létezik még nem tisztázott? Ez azonban végső soron attól függ, hogy hogyan közeledünk a megismeréséhez. Talán könnyebb lesz megválaszolni az első kérdést, mielőtt a másodikra választ adnánk. Kezdjük ezért az első kérdés vizsgálatával.

Kezdjük azzal a megállapítással, hogy minden egyes érzék-tapasztalatunk kettős jellegű: egyrészt a testi érzékszervek fiziológiai benyomásából, másrészt ezeknek a benyomásoknak a tudatosításából áll. Ezt a tudatosítást nevezhetjük a tárgy észlelésének. E két tényező kombinációja: a szemet, fület stb. ért fiziológiai benyomás és a tudatos gondolat alkotja a tárgy észlelését. Ezért amikor pl. egy rózsát szagolunk, az elmének egy állapotát koordináljuk egy fizikai rendellenesség állapotával. De hogyan oldódik fel ez utóbbi az előzőben? Hogyan veheti fel az elme azt, ami nem mentális? Egy fizikai zavar egy mentálisnak éppen az antitézise. Hol a médium, az összekötő híd, amely a két szélsőség közötti szakadékot áthidalja?

Ez olyan kétség, ami joggal felmerülhet; olyan kérdés, amely közvetlen feleletre vár. Hogyan teszi meg az elme ezt a csodálatos lépést egy fizikai entitástól egy nem fizikaihoz? Hogyan képes az elme bármit is magán kívül észlelni? Soha senki sem volt képes az elmének ezt a lépését megfigyelni. Ha azt mondjuk, hogy az ideg-vibráció tudatos gondolattá alakul, azt jelentené, hogy sötétségbe lépünk, és egy teljesen különböző területen kötünk ki. A folyamatot a tudatalattiba vinni még nem azonos a felmerülő nehézség megoldásával, mivel egy mentális folyamat ezen túl is megmagyarázatlan marad. Az agy molekuláris változásának felismeréséig eljutunk, de itt hirtelen megszakad a folytonosság és nem tudjuk, hogyan egyesítsük a létnek ezt a két, teljesen eltérő rendjét egymással. Hogyan kapcsolhatja össze a fiziológia ezt a két véget?

A felelet az, hogy nem kapcsolja össze, hanem pontosan úgy hagyja őket, ahogy vannak. A szakadékot a &quot;valahogy&quot; szóval hidalja át, feltételezve ezzel, hogy a két vég valahogy összekapcsolódik. Elfogadja a szakadékot, majd feltételezi, hogy ez tulajdonképp nem szakadék. Amikor tehát a fiziológia azt mondja, hogy a szakadék valahogy áthidalódik, bár nem tudja megmondani hogyan, akkor tulajdonképp a spekulatív képzelet játékát űzi, nem pedig igazolt és bizonyított tényt fedez fel. Az az ugrás, amit így tesz, nem természetes, hanem önkényes. Ezért vissza kell térnünk a felmerült kérdéshez: Hogyan lehetséges az anyagtalan elmét kapcsolatba hozni a materiális ésszel és aggyal?

A fiziológia elismeri, hogy az idegben megfigyelt hullámszerű mozgás és a gondolat tudatos mozgása közötti szakadék tisztázása érthetetlen, bár megpróbált különböző hipotézist felállítani. Ezek közül azonban egyik sem volt képes széles körű egyetértésre találni. Megfelelően senki nem tudta soha megmagyarázni a pszichológia tényeit a fiziológia jelenségeivel. Az összes ilyen kísérlet megbukott, mivel nem sikerült megérteniük az elme és az anyag közötti kapcsolatot. Azok, akik önelégülten azt állítják, hogy az idegrendszer betetőző működése &quot;produkálja&quot; a gondolatot a koponya mögött, mindennél csodálatosabb csodát állítanak. Vegyenek elő egy mérőszalagot és mérjék meg vele két idea és két tudatos gondolat közötti távolságot. Erre természetesen képtelenek. Senki nem tudja ui., hogy az elme hol kezdődik és hol végződik. Nem nevetséges dolog-e azt hinni, hogy a látható fej bólintásával az emberek ugyanakkor megbiccentik láthatatlan elméjüket is? Semmilyen körülmények között nem képzelhető el, hogy az elme a fejben lakozik? A materialisták meggondolatlanul azt a homályos nézetet fogadják el, amely az elmét ugyanolyannak tekinti, mint a materiális tárgyakat. Senki sem hozhat kapcsolatba egy nem materiális dolgot - mint az elme is - egy materiálissal, mint pl. a fejjel, mivel az elmében nincs sem olyan pont, sem olyan felszín, amely a fej felszínével, vagy valamely pontjával kapcsolódna. Mégis úgy beszélnek, mintha az elme határozottan az agyi idegvégződésekben lenne található. Kényelmességből ui. a köznyelvben továbbra is úgy beszélhetünk - talán így is kell tennünk - az elméről, mintha az a fejben helyezkedne el, filozófiai szempontból azonban ez nem fogadható el.

Az észlelés mentális folyamat, vagyis a gondolkozás és az ész azt követeli, hogy a gondolkodást valamilyen alanyra kell vonatkoztatni, aki előtt megjelenik; és bizonyos tudatra, ahol a folyamat lezajlik. Nem szabad tehát az agyban levő anyagi molekulák mozgását összetéveszteni a tudatos gondolatokkal. Azok, akik nem képesek megérteni a kettő közötti különbséget, sohasem fogják megérteni az észlelés lényegét és értelmét - amely pedig a pszichológia legelemibb ténye. És a pszichológiában a legelső lépések szükségképp a filozófia területén is lépéseket jelentenek. A tudatot mikroszkóppal sohasem lehet felfedezni, mivel megfigyelhetetlen. Úgy kell kezelni, amilyen - vagyis különálló és határozott tényként. Ha a fizikai agyat azonosnak vennénk a teljes tudattal, ez azt jelentené, hogy a tiszta képzelet területén keresgélnénk. Az a kísérlet, hogy az észlelést úgy magyarázzuk, mint ami pusztán az idegműködés dolga lenne, semmi más, minthogy a kérdéses dolgot bizonyítottnak vesszük.

Ha a pszichológus az észlelést az érzékeléstől kiindulva egész az agyig nyomon követi, tulajdonképp mit is tesz? Azt teszi, hogy saját elméjében követi nyomon: vagyis tudatos cselekvést végez, ami nem veszti el mentális jellegét, mivel az &quot;ideg-változás&quot; elnevezést alkalmazza a megfelelő fizikai vibrációra. A pszichológus nehézsége az, hogy ténylegesen nem képes az észlelést különvenni és mégis a teljes tudatban tartani, hiszen csak elméletben osztható. Entitás, amely túl van a gyakorlati analízis minden lehetőségén. A boncolókés napfényre hozhatja az agy anyagát, de nem. tudja ugyanezt tenni egy gondolattal, egy ideával, egy képzelettel vagy egy memória-képpel. A kettő közötti szakadék meglehetősen áthidalhatatlannak tűnik.

Itt a pszichológia tudománya zavarodottan és megdöbbenten áll meg, mivel teljesen képtelen kielégítő módon megmagyarázni ezt a hirtelen és riasztó ugrást a tudattalanból a tudatosba. A legjobb modern gondolkodók legnagyobb erőfeszítése ellenére a pszichológia nem volt képes megoldani kielégítően a következő problémát: &quot;Mi az összeköttetés és kapocs a belső emberi elme és a külső anyagi univerzum között? Mi kapcsolja össze a gondolatot és a tárgyat?&quot; Herbert Spencer pl., aki megpróbálta a tudományt interpretálni a XIX. sz-i világnak, aki maga megvetően írt arról a filozófiai kísérletről, amely a dolgok ismeretét a gondolatok ismeretére redukálta, meg kellett vallania a következőket: &quot;Kifürkészhetetlen misztérium az, ahogyan az anyagi hat a mentálisra és ahogy a mentális hat az anyagira.&quot;

A tudat ténye ui. elsődleges és az összes emberi tapasztalat között a legrejtélyesebb tény. Nem lehet közvetlenül megmagyarázni az anyagi részecskék mozgásával, mint ahogy semmi tudattalan nem tudja kellőképp megmagyarázni. Nem tudjuk, hogy a molekulák rendelkeznek-e azzal az erővel, hogy saját természetükön gondolkodni legyenek képesek. A mentális tapasztalat mindig is az volt és az is maradt: a legnagyobb rejtély a látszólagosan nem mentális világban. A tudatnak az eseményeire vagy tartalmára való korlátozása - ahogy az gyakran történik - nem segít megmagyarázni a tudat létét, csupán csak a probléma kikerülését jelenti. A tudománynak bámulatra méltóan sikerült megmagyarázni, hogy mit tesz az elme, hogyan viselkedik, de mind ez ideig nem sikerült megmondania, hogy valójában az elme mi is. Az elme olyan rebellis entitás, amely ellenáll minden feldarabolási kísérletnek. Ezért továbbra is azt a kérdést kell feltennünk: &quot;Hogyan lehet egy pszichológiai folyamatot mentálissá átalakítani?&quot; Az elme ui. rejtélyes és unikum is egyben - úgy tűnik, hogy senki nem ismeri valójában, hogy mi is, csak találgatja. Azt tudjuk csak, hogy semmi sincs hozzá hasonló az univerzumban.

A pszichológia már régóta vizsgálja ezt a kérdést, de megoldhatatlannak és kifürkészhetetlennek találta. Ez a folytonossági hiány leküzdhetetlen. És mindaddig az is marad, amíg fel nem ismerjük azt a két egyszerű, mégis nagyon finom valamit, amelyek segítségünkre lesznek e probléma és a hozzá kapcsolódó összes kérdés megoldásában.

A fiziológus nem vette őket észre azon egyszerű oknál fogva, mivel az ilyen felismerés túl lett volna saját speciális tudománya határain. Ha továbbra is kitart amellett, hogy fiziológus maradjon és semmi több ezért a szűklátókörű specializmusáért meg is kell fizetni az árat: e határokon belüli tudást, vagy e határokon kívüli tudatlanságot. Ha azonban hajlandó arra, hogy a vizsgálatot tovább folytassa, akkor pszichológussá kell válnia, mivel nincs más irány, amelyen haladhatna a fény felé. A pszichológus álláspontja ui. a kiindulás a még magasabban levő filozófiai álláspont felé.

E két, figyelembe nem vett dolog a következő: először is, az a végső rend és szabály, amelyben a tárgyakról való tudatunk részletei egymást követik és saját helyükre tevődnek; másodszor is mi az, amit az elme valójában ismer. Amikor e két kérdésre megtaláltuk a feleletet, akkor a fiziológus útja végén emelkedő nagy problémára is magától létrejön a válasz.

Az elsővel kapcsolatban azt a pontos és döntő pillanatot kell megkeresünk, amikor a körülöttünk levő tárgyak tudatossá válnak bennünk. Emlékeztetnünk kell arra, hogy a fiziológia szerint az impressziónak az idegvégződéstől az agyközpontig való útja alatt nem érkezik el ez a pillanat, csak azután, amikor elérte útja végét.

Egy tárgyra gondolunk, majd a gondolat kialakulását megtudni akaró elme megpróbál a gondolat mögé hatolni, vagyis fokozatosan a fiziológia veszi át a szerepet. A fiziológus ekkor fokról fokra bebizonyítja, megállapítja és igazolja az egész érzékműködési folyamatot, amíg vissza nem jut a gondolathoz megint. Semmit sem fedez fel az észlelésről, arról a pillanatról, amikor a gondolat felvillan az elmében, azon a vizsgálati folyamaton, amelyben nyomon követi az érzék-benyomás útját az agyig. Mindezek ui. magukban foglalják a tudat elsődlegességét, aminek a jelenlétét nem magyarázza meg az, hogy a tárgyakat, amelyekről tudomásunk van, észrevesszük, csupán csak leírja. A fiziológus ahhoz az emberhez hasonló, aki tud hegedűt szerkeszteni, majd megmagyarázza a hangok törvényszerűségét, arra azonban képtelen, hogy magát a zenét produkálja vagy megmagyarázza.

Nem ismeri fel, hogy minden kísérlete, amelyet egy tárgyról alkotott tudata létének megmagyarázására tesz, csak annak a leírása, ami akkor jelentkezik, minekutána a tudat már megjelent. Nem tudja felfogni, hogy az ideg- és agyi folyamatok működésének leírása csak azoknak a jelenségeknek a lajstroma, amelyek a tárgy tudatát követően jelennek meg. Ezért minden kísérlete, hogy a tudatot megmagyarázza, csak abban merül ki, hogy megmagyarázzon mindent az észlelésen kívül; olyan tény ez, amit tudat alatt elfogad, amikor elismeri, hogy az események egész sorában van egy megmagyarázhatatlan hézag.

Most gyürkőzzünk neki a kérdésnek: &quot;Hogyan jut tudomásomra először, hogy bármi is létezik egyáltalán?&quot; Erre egyetlen feleletet adhatunk csupán, azt, hogy elsődlegesen az elmén, másodlagosan pedig az idegeken keresztül. Ezt az előző fejezetben leírt szórakozottság és szétszórt figyelem jelenségei bizonyították. Az előttünk emelkedő téglafalról mindaddig nincs tudomásunk, amíg pl. mással vagyunk teljesen elfoglalva, amíg figyelmünk másra összpontosul. Ez nem azt jelenti, hogy szemünk nem látja, nem végzi helyesen a látás folyamatát, de azt sem, hogy az idegrendszer megtagadná a szem ingereinek szállítását és az agy nem fogadná az így hozzákerülő ingereket. Mindez ui. tökéletesen megtörténik. Akkor mégis, miért nincs tudomásunk az előttünk levő falról? Azért, mivel mindezek a figyelmen kívül maradnak, mert nem kerülnek be a tudatba, mert röviden: csak azt tapasztaljuk, amit az elme tapasztal! Ha tehát azt mondjuk, hogy tudomásunk van az előttünk levő falról, akkor valójában azt mondjuk, hogy tudomásunk van a fal észleléséről, vagyis a falról - mint a tudat egyik tárgyáról - alkotott idea észleléséről.

Különben ugyanezt az elvet láthattuk érvényesülni az illúziók és hallucinációk vizsgálatakor az előző fejezetben is.

Amikor először viselünk szemüveget, ennek a ténynek meglehetősen tudatában vagyunk. Később azonban megszokott dologgá válik és teljesen elfeledkezünk róla. Pedig a bőr nyomást érző idegvégződései továbbra is felveszik és továbbítják az ingert, úgyszintén szemünk fizikai érzékelése is &quot;látja&quot;. Rendszerint azonban nem válik tudatossá ezeknek az ingereknek az észlelése. A szemüveg észlelése eltűnik az elméből és vele együtt eltűnik a szemüveg létezése is. Miért van ez így? Azért, mivel a szemüveg gondolata az elsődleges, és amikor megszűnik ez a gondolat, vele együtt megszűnik a szemüveg észlelése is. Azért, mivel a szemüveg külső aspektusa csak a belső idea kivetítése. Számunkra egy dolog nem létezik, ha nincs a róla való gondolat először - ez a kísérleti bizonyítékunk, ahogy a szemüveg esetén is láttuk.

Minden esemény és minden tárgy olyan esemény és olyan tárgy, amelyeket először tapasztalni és észlelni kell. A tapasztalat és az észlelés azonban a tudat állapotai, vagyis ideák, amelyek az elmétől függenek. Tudja-e bárki, hogy a szilárdság mi is mindentől elvonatkoztatva, mielőtt először tudomást nem venne róla? Létezhet-e számára valami is, mielőtt tudomást venne róla? Lehet-e bármit is ismerni a megismerő elme nélkül? Lehet-e bármiféle ismeret anélkül, hogy ez a mentális elv elsődlegesen ne lépne bele? Nem ismerünk és nem is ismerhetünk semmilyen tárgyat anélkül, hogy a róla való ideát ne ismernénk. A tudat születése előz meg minden észlelést.

Nagyon jól meg kell értenünk ezt a tényt: elsődlegesen nem a tollat, nem a látványt ismerjük, nem ezekről van tudomásunk, hanem csak a róluk való érzékeléseket ismerjük. Ez a felfedezés olyan biztos tapasztalatunkká kell, hogy váljon, mint amilyen önmagától értetődő lesz gondolkodásunk számára, ha egyszer felismertük. A külső tárgyról alkotott gondolatoknak, képeknek vagyunk tudatában, tehát ezeket ismerjük, nem pedig a tárgyakat magukat. Az érzékeléseket észleljük: ezeket tapasztaljuk, szagoljuk, ízleljük stb. Azok, akik ezt lehetetlennek tartják, sem a pszichológiát mint tudományt, sem pedig a filozófiát mint a tudomány kiértékelését nem ismerik. A dolgok azért léteznek számunkra csupán, mivel elsődlegesen és eredetien mentálisan ismerjük. Az elme a végső alap és kiindulópont a számukra. A dolgok gondolata jön előbb és ennek is kell először jönnie, ha egyáltalán ismerni akarjuk őket. Ezért a tudatnak kell felemelkedni mindenekelőtt, mielőtt az egész érzékelési folyamat működni kezdene.

Összegezve: az észlelés vizsgálata - ahogy a fiziológia tanítja - közvetlen megfigyelés eredménye. De senki nem látott soha egy külső tárgyat, mielőtt az nem vált észleléssé. Ez tagadhatatlan és megcáfolhatatlan tény, mivel egy tárgy látása eleve feltételezi a tárgy észlelését. Ezért a tárgy a róla való észlelésünkkel lesz először tudatos bennünk, nem pedig ezt megelőzően. Ezért az az analitikai vizsgálati sor, amelyet a fiziológia eredetileg felkínált nekünk, inkorrektnek bizonyul - a pszichológia magasabb nézőpontjából tekintve, amely azt mondja ki, hogy a vizsgálati sorban a gondolat születése előz meg mindent -, bár saját szempontjából teljesen korrekt is. Ha a fiziológia fel akarna emelkedni a filozófiáig, felül kellene bírálnia saját vizsgálatát, és ennél jobbat kellene felajánlania. A fiziológia ui. abba a hibába esett, hogy kitart amellett, hogy a testet tartsa egyedül valódinak és tartósnak a gondolattal való összehasonlításban, amelyet illuzórikusnak és tűnőnek vél. A fiziológus &quot;hézaga&quot; csak azért jelenik meg, mivel a sort rossz irányból kezdte. Fordítsa meg és tegye a gondolatát, ill. ideáját a kezdetre - ahogy annak ott kell lennie - és akkor látni fogja, hogy a &quot;hézag&quot; eltűnik.

A tudat valamennyi külső tárgyról való összes tudásunk kezdő ténye. Amíg ez fel nem merül, amíg működni nem kezd, még azt sem vagyunk képesek felfogni, hogy egy ilyen tárgy létezik. Mégis, miután működni kezd, még ezt az egyszerű elsődleges állapotot sem akarjuk megítélni neki! Azért észlelünk egy tárgyat, mivel rá gondolunk, nem pedig fordítva. Ez az igazság nem fedezhető fel egykönnyen, az ember csak azután tudja megérteni, miután erősen és megfeszítetten gondolkodott róla.

Korábban említettük, hogy két dolog segít bennünket abban, hogy az agy és az elme közötti hézagot áthidaljuk. Az elsőt már megmagyaráztuk most, a másikat pedig a következőkben fogjuk: mi az valójában, amit az elme ténylegesen ismer?

Több ún. ismeretelmélet létezik, mint pl. a kétszeres aspektus elmélet; a kölcsönhatás elmélet (interakcionizmus); a pszicho-fizikai párhuzamosság; az emergens (hirtelen felmerülő) elmélet stb., de megfelelően egyik sem tudja kivédeni a különböző ellenvetéseket. El kell ismerni azt, hogy az elme által elfoglalt hely mindent megelőz, mivel semmit sem lehet addig megismerni, amíg az elme nincs jelen, mint saját jogán való entitás. Ha bárki azt állítja, hogy az elme megragadhat egy vagy több materiális tárgyat és ha az anyag az elmétől különböző valami lenne, akkor olyat állítana, amely elkerülhetetlenül önellentmondásba kerülne. Ha az elme és az anyag ui. egymással kapcsolatot létesít, akkor közöttük hídnak kell lennie, és ez az összekapcsolás csak úgy lehet, hogy végső soron ugyanolyan természetűeknek kell lenniük. Ha az anyag nem ugyanolyan lenne, mint az elme, akkor a külső tárgyak megismerésének folyamata nem lenne lehetséges, mivel a megismerés mentális folyamat, az ideák ennek a folyamatnak a termékei és minden, amit észlelésként ismerünk idea csupán.

A megismerés egy belső pszichikai folyamat, és amikor egy tárgyat megismerünk, a reláció törvénye szerint arra vagyunk kényszerítve, hogy mint gondolatot ismerjük meg. A látás végül mentális cselekedet. A képek sokasága hiába esik rá egy halott ember retinájára, az mégsem lát semmit. Elméje nem működik, kapcsolat nem állítható fel. Hol vannak valójában az érzékelések? Az elmében, vagy azon kívül? Mivel az elmébe jutnak, és mivel az elme nem tudja átlépni saját magát, el kell ismernünk, hogy ezek az érzékelések az elmén belül vannak. Egy tárgy ugyanolyan anyagú kell, hogy legyen, mint az elme, hogy egyáltalán felismerhető legyen, ami viszont azt jelenti, hogy először is mentális anyaggá kell átalakítani. Ezért egy tárgyat vagy egy tapasztalatot először ideává kell alakítani, mielőtt az elme képes tudomást venni róla.

Úgy tűnik, hogy öt érzékszervünk anyagi dolgokról tudósít bennünket, de az elme nélkül süketek lennének és örökké némák maradnának. A megismerés folyamatának vizsgálata már feltárta, hogy a látás, a hallás stb. valójában végső soron az elmében történnek, és hogy ami a tudatba kerül ténylegesen, az mentális dolog. Vagyis az elme közvetlen tudása és megismerése saját természetével azonos dolog lehet, ugyanolyan karakterű, nem pedig tőle különböző, nem úgy, mint ahogy az anyagi dolgokról feltételezik, hogy különbözőek.

A gondolat és az érzés az elme előjogai. Ezért, amit gondolunk vagy érzünk mentális, vagyis idea, legyen az akár egy fa asztal, egy távoli csillag vagy féktelen harag. Gondolat, rágondolás nélkül nincs észlelés, semmit sem észlelünk, ezért semmi, ami érzékeléssel - látással, hallással stb. - lesz ismert számunkra, nem lehet más, mint idea.

Milyen az az összefüggés, ami az észlelések és az elme között áll fenn? Vajon ezek az észlelések az elmén kívüliek? A gondolkodás azt mutatja, hogy semmiképp sem lehetnek azok, mivel az elme természetében osztoznak, vagyis mentálisak. Ezért ugyanazon anyagból valóknak kell lenniük, mint amiből az elme is áll. Bármit is ismer az elme, azt a tapasztaló elme működése gyártja. Ezért a tudat - ahogy rendszerint ismerjük - ideák és képek folytonossága. Az elme teszi lehetővé számunkra, hogy lássunk, halljunk stb., és a látás, hallás stb. teszi lehetővé számunkra, hogy a tárgyat tapasztaljuk. Ezért nincs belső idea - nincs külső tárgy!

Az általános nézet az, hogy amit az észlelésben tapasztalunk, az a fizikai tárggyal azonos. Ténylegesen nem tudunk többet a tárgy természetéről, mint ami az észlelésben benne van, vagyis azt, hogy idea. A világ felszínes általános - nézete azt veszi elcsépelt igazságnak, amit lát; keveset tud arról az észlelési folyamatról, amellyel ez a fizikai dolgoknak kikiáltott világ ismertté válik. Nem tudja, hogy a világ sohasem közvetlenül ismerszik meg, következésképp sohasem jut tapasztalatunkon belülre. Az elme ténylegesen olyan valamit ragad meg, ami viszonyított: képet, érzékelést - amelyek valamennyien lényegében mentális természetűek. Olyant ismer meg, ami rokon vele, ami hasonló hozzá, ami azt jelenti, hogy csak ideákat ismerhet meg. Végül is azt látja, ami a tudatban jelentkezik, nem pedig azt, ami az érzékszervekben. Az ismert nem kevésbé mentális, mint a megismerő maga.

Az elme így kettős szolgálatot teljesít. Ő a tudat és az az idea is egyben. Az a tulajdonsága, hogy semmiről nincs tudomása azon túl, amely rajta kívül van; csak a magán belüli változásokat ismeri, vagyis a gondolatokat. Ha az elmét egy tőle idegen világból származó impressziók passzív felfogójának hisszük, ez azt jelentené, hogy figyelmen kívül hagyjuk azt a tényt, hogy az elme csak mentális dolgokat ismer, vagyis ideákat. Akár egy külső tárgy az oka az érzékelésnek, akár nem, csak egy önmagában levő idea lehet az, amelyet észlelünk.

Amikor ezt az igazságot felismerjük, valamennyi téves értelmezés és hiábavaló kérdés megszűnik. Az elme semmi külső tárgytól nem függ egy dolog tudatának kialakításában, mivel semmi sincs, ami külső vagy belső lenne az elméhez viszonyítva. A tárgy az elmében csak mint idea lehet jelen, nincs más lehetőség. Egyedül a gondolatokat birtokolja, egyedül ezeket tapasztalja, legyenek ezek akár a valamit hallás, akár a valamit látás gondolatai.

Nem az öt fizikai érzékszerv az, amely végső soron érzi egy nyári kertben való séta örömét, vagy a téli jeges hideg fájdalmát, hanem az immateriális elme. Valójában nem a szemünk olvassa az ezeken a lapokon nyomtatott szavakat, hanem a nem látható elme. A lét ezen alapvető tényének az igazsága éppen olyan tudományos, mint amennyire filozófiai, és mielőtt e század homokóráján a homok lefut, tankönyvek elfogadott axiómájává fog válni.

A gondolat elsőbbsége. Össze kell most gyűjtenünk mindazt, amit a dolgok külső tapasztalatával kapcsolatban ismerünk. Amikor felemeltük a töltőtollunkat, kezdtük azzal, hogy az a fény nélkül nem lenne látható. Majd folytattuk azzal, hogy szemünk nélkül nem tudnánk látni a fénysugarakat. Majd arra a fiziológiai megállapításra jutottunk, hogy az idegek nélkül a szem hiába látna, és agy nélkül az idegek hiába érzékelnék az ingereket. Ezzel ahhoz a pszichológiai megállapításhoz jutottunk el, hogy ezen a ponton az elme megkezdi működését, és nélküle nem lehetne látnunk a tollat, mivel végül is mint gondolat válik tudatossá bennünk: a tudatos érzékelés pillanata a toll léte tényleges tapasztalatának pillanata. De megállapítottuk azt is, hogy az átmeneti ponton - a fizikai agytól a nem fizikai észlelésig - nem volt kideríthető kapocs és összeköttetés, ezért a folyamatban folytonossági hiány mutatkozott. E hézag magyarázatának keresésében azt a meglepő felfedezést tettük, hogy mivel a toll mentális képe volt az első közlés, amivel a toll létével kapcsolatban rendelkeztünk, és mivel az elme számára csak az ilyen képek, gondolatok voltak felfoghatók, ezért a toll ideáját kellett először megalkotni, mielőtt ismertté válna előttünk az, hogy a toll egyáltalán létezik.

Az elején azzal kezdtük, hogy a toll észlelésének folyamatában az elmét, a fényt, a szemet, az ideget és az agyat társítottuk, majd azzal fejeztük be, hogy rájöttünk nemcsak arra, hogy egyedül az elme megy át a tapasztalaton, hanem arra is, hogy az elme készítette azt az ideát is, amit tapasztalt! Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy először azt hittük, hogy megismertük a tollat, majd ennek a megismerési folyamatnak a vizsgálatával ugyanoda jutottunk vissza: a toll gondolatára. Vagyis tökéletes körben mozogtunk: e kör egyik pontján sem érintettük magát a tárgyat, csak a róla való gondolatot. Ez azt a különös megállapítást is magában foglalja, hogy állandóan a gondolatok birodalmában járunk. Csak azt sikerül elérni ebben, hogy az egyik mentális szerkezetről a másikra jussunk!

Ez az utóbbi megállapítás különös és szokatlan, mivel ez arra kényszerit bennünket, hogy ezen a mentális körön belülre vegyük ne csak az agyat, hanem az idegeket, a szemet, sőt a fényt is. Akkor hát mi is a toll maga ténylegesen? Ezt a kérdést tegyük egy kissé félre és koncentráljunk egy kicsit a bennünket is valahogy magába foglaló dolgoknak ezen a meglepő állapotán. Ezeknek a megállapításoknak a konklúziója ui. az, hogy a fénysugártól a fizikai agyig való vizsgálatunkban tulajdonképp egyik gondolattól a másikig mentünk, ill. haladtunk a vizsgálat minden egyes stádiumán!

Hogy szemünk mit lát, hogy idegeinkben, agyunkban mi zajlik le, azt csak abból tudhatjuk meg, amit bennük megfigyelünk, vagyis az észlelésekből és abból, amit ezekből a megfigyelésekből következtetünk. De mindezek tulajdonképp gondolatok. Ha nincs meg az az intellektuális bátorságunk, amellyel erre a következtetésre jutunk, azt az általános tévedést követjük el, hogy az egyik fajta észlelést - vagyis a toll képét - tartjuk mentálisnak, míg az észlelés másik csoportját - vagyis testi érzékrendszerünket - nem mentálisnak véljük. E kétfélének látszó megfigyelésbirodalom azonban azonos, amennyiben mindkettőt objektíve tapasztaljuk és mindkettőt fizikailag látjuk. Mind a fénysugár, mind pedig a test pontosan ugyanazon a talajon áll!

Ezért következetesnek kell lennünk. Ami érvényes a fénysugarak formálta megvilágított és színes képére a tollnak, az ugyanúgy érvényes a szemnek, az idegeknek és az agynak a képmására is! Valamennyit azért ismerjük, mivel elgondolható dolgok, mivel - a végső vizsgálat fényénél - valamennyit mint ideát ismerjük. Ezért nincs más választásunk, csak az, hogy a szem, az idegek és az agy egész rendszerét ideák rendszerévé tegyük.

A tudomány mindeddig soha nem volt képes arra, hogy összebékítse az objektív érzékbenyomásokat és a szubjektív ideákat. Ennek oka az, hogy mesterségesen elválasztotta, szétosztotta azt, ami elválaszthatatlan egységet alkot. Elméletben kettéválasztotta azt, ami a valóságban soha nem volt kettéválasztva. A fiziológus &quot;hézag&quot;-jának problémájában rejlő kérdés megválaszolhatatlan, mivel fel sem tehető ez a kérdés. A magyarázat folytonossága csak akkor tartható fenn, ha van bátorsága, hogy az egész idegrendszert, az egész testet és a külső tárgyat egyesítse magával az észleléssel, azaz: hogy megfossza őket materiális természetüktől és ideákká alakítsa. Fel kell ismernie, hogy ezek helye az érzékelési-észlelési folyamat körében éppen olyan mentális, mint az idea, amelyben ez a kör végződik. Különben a világ megismerésének folyamata megmagyarázhatatlan és örökké megoldhatatlan rejtély és misztérium marad.

Az észlelés folyamatában így mind a kezdő, mind pedig a végső műveletek az elme műveletei! Ami közöttük jelenik meg, az valójában az elmében jelenik meg. Hasonlóképp, az észlelés anyaga is - mind kiinduló, mind pedig a befejező - az elme: hol van akkor a hely a szem, az idegek és az agy materiális szerkezetére? Szintén mentális szerkezeteknek kell ezeknek is lenniük, mivel sem az ideg, sem az agy, sem a szem nem tudja kielégítően megmagyarázni egy észlelés kialakulását, ha ezeket nem mentális dolgoknak tartjuk. Valódi természetük akadályozza meg azt, hogy az észlelés tudatos cselekedete és a feltételezetten öntudatlan anyagok - amelyek a cselekedetbe vannak beépítve - között híd alakuljon ki. A tudománynak nem sikerült legyőzni ezeket az akadályokat, és nem képes felfogni, hogy soha nem is lesz erre képes. A fiziológia aprólékosan leírja ezeket az anyagokat, és azt a módot, ahogy ezek elrendeződnek, de ennél többet nem tud tenni. A végső észlelés ui. mentális dolog, és ezért túl van a fiziológia határán. A megoldás abban van, hogy felismerjük: az egész folyamatban az elme van jelen és az elme van működésben.

A filozófiai tanítás egyáltalán nem dönti meg a már elmondott észlelésről felfedezett tudományos tényeket, ellenkezőleg, tekintetbe veszi őket. Csak éppen kiegészíti őket azzal, hogy hidat ver a közöttük levő óriási szakadék fölött. Megmagyarázza, hogy a szem, idegek és agy egész rendszere az elmén belül van és soha nem is volt az elmén kívül, ami azt jelenti, hogy egész idő alatt ideákkal foglalkoztunk, amikor azt hittük, hogy materiális anyagokkal: szemmel, idegekkel és aggyal volt dolgunk. Ennek az az oka, hogy az elmét a fejen belülre helyeztük, és az összes többit így az elmén kívülinek képzeltük. Elfelejtjük azt, hogy az egész test maga sem más, mint mentális észlelések komplexuma, és mint ilyen a tudatba van zárva, és csak mentálisan lehet ismerni: röviden a test sem más, mint mentális konstrukció.

Micsoda! - vethető ellene - az előttünk álló személyről alkotott tudatunk csak egy csomó ideának tekinthető volna? A felelet erre az, hogy valamennyi érzékelésünk: a tapintás, a látás stb. mentális, és azokon az észleléseinken kívül, amelyek az előttünk álló személy fejéről, törzséről, lábáról stb. tudósítanak bennünket, és amelyek végül is a tudat állapotainak tekinthetők, semmiről nincs biztosan tudásunk. Tudatunk és a tudat állapotai visszautasíthatatlan biztonsággal léteznek, az előttünk álló személy testének materiális anyaga azonban csak mint idea létezik. Létének egész tartalma számunkra tudatunk állapotával azonos. Nem extra-mentális, nem is lehet az. Nem lehet független a tudatunktól.

Amikor felhagyunk azzal a hasztalan kísérlettel, hogy az emberi test érzékbenyomásait - legyenek azok akár a mieink, akár másoké - materiális aktivitásnak tekintsük, és annak fogadjuk el őket, amik valójában: vagyis tisztán mentálisnak, akkor univerzumunk képe világosabbá válik, és az a rejtély, amely a materialista szemléletet körülveszi, eltűnik. Kérdésünket semmi más nem fogja tökéletesen megválaszolni, és semmi más nem fogja teljesen kielégíteni logikai gondolkodásunkat.

Így arra jutottunk, hogy végső tudomásunk ezekről az érzékelő idegekről és érzékszervekről maga is észlelés-művelet. Ha az elménél kellett végül kikötnünk, talán kigyullad a fény előttünk, hogy a tudat alatt is szintén az elmével kezdtük. Kör mentén haladtunk és egyetlen pillanatra sem távolodtunk el soha az elmétől. Az &quot;agy&quot;, az &quot;idegek&quot;, az &quot;érzékszervek&quot; tulajdonképp arra szolgáltak, hogy az elme leírja velük saját tapasztalatát. Ezek maguk sem mások, mint észlelt tárgyak! Az ember egész fizikai teste semmi más, mint észlelés, mivel csak azért van tudomásunk róla, mert észleljük: látjuk, tapintjuk stb., amelyek - ahogy láttuk - mentális észlelések.

Végül azoknak, akik nehéznek találják ezeknek az elismerten nehéz dolgoknak a megértését, azt ajánljuk, hogy tanulmányozzák az álomtest álomtapasztalatát. Ez segíteni fogja megértésüket.

Mindaddig, amíg az ember az éber életén át állandóan megjelenő külső tárgyak észlelésének ismerős műveletével kapcsolatban éretlen, és alaposan át nem gondolt következtetésekre jut, képtelen megérteni azok alapvető, óriási jelentőségét, amely kulcsot adhat kezünkbe az élet misztériumának helyes megértéséhez.

Hangsúlyoznunk kell, hogy az itt leírtak nem a mindennapi élet gyakorlati szemszögéből íródtak, hanem a végső igazság finomabb és emelkedettebb szemszögéből. Igazságkritériumunkat nem az átlagember érzése határozza meg, hanem az, amit az elme logikai gondolkodóképessége és ítélőképessége bizonyosnak talál. Egyedül ez elégítheti ki a filozófust. Soha senki nem lesz képes arra, bármit is tegyen, hogy a logikai gondolkodást a mentalizmusnak ebből a központi tényéből kimozdítsa.

Mi egy külső tárgy? Itt az idő, hogy szembenézzünk az egyik végső problémánkkal. Mivé válik az a független, külsőleg tapasztalt tárgy, amelyet valahogy kihagytunk ebből a felismerési folyamatból, amíg annak a vizsgálatával és bebizonyításával voltunk elfoglalva, hogy hogyan alakítjuk ki a tárgyról való ideánkat? Számunkra úgy tűnik, mintha a külső dolgokkal kapcsolatba léptünk volna, de már tudjuk, hogy sohasem ezekkel a külső dolgokkal vagyunk kapcsolatban, hanem csak a róluk való ideáinkkal. Azt hisszük, hogy közvetlenül a materiális tárgyakat látjuk, de közvetlen jelenlétüket a tapasztaltunkban egyáltalán nem lehet bebizonyítani. Csak az elmében levő képek tapasztalatát tudjuk bebizonyítani, és azt a tényt, hogy a függetlenül létező tárgy valójában soha sem tárul fel érzékeink előtt: csak a róla való gondolattal rendelkezünk, mint ahogy maguknak az érzékszerveknek is csak a gondolatát birtokoljuk. A külső tárgyról tehát semmi valódi állítást nem tehetünk, azon egyszerű oknál fogva, mivel tapasztalatunk teljesen el van zárva tőle. Nem helyezhetjük magunkat a tárgyon kívülre.

Megadóan kell-e ezt elfogadnunk, hogy ez az önmagában levő rejtélyes dolog, a szem-ideg-agy rendszer másik végén maradjon, látszólag mint ismeretlen és megismerhetetlen tárgy örökké?

Elfogadjuk a dolgok létét, mivel észleljük őket. Nézzük meg ezt kissé jobban. Vizsgáljuk meg közelebbről az észlelés tényét. Szokásszerűen természetesnek vesszük, hogy észleléseinket a materiális tárgyakkal azonosítsuk, és hogy ezek az információk tőlünk kívül álló tárgyakról származnak. A filozófusnak azonban semmit sem szabad magától értetődőnek elfogadnia, hanem a lehető legvégső pontig kell vizsgálatát lefolytatnia, hogy megértse, mi is történik tulajdonképpen, és el kell vetnie ebben a vizsgálódási folyamatban minden feltételezést.

Először is tisztáznunk kell, hogy pl. egy toll létezésének felismerési pillanata az elmének, a tudatnak a működése, nem pedig az ideg-vibráció, vagy az agyi változás működése, vagyis egyáltalán nem fizikai folyamat. Az észlelés fiziológiai magyarázata mindent megmagyaráz, kivéve azt a pillanatot, amikor a tudat belép, amikor a toll ismertté válik számunkra. Nem magyarázza meg a toll tudatának keletkezését, a megismerés mentális tényét. De a tárgyról való benyomások megítélésének puszta művelete maga is mentális tevékenység, amelyet semmiféle fizikai folyamattal nem lehet magyarázni. Így ahelyett, hogy az észlelést választanánk el a tárgytól, az észlelés tudatát kellene elválasztanunk magától az észleléstől - lévén mindkettő mentális - és ahelyett, hogy az alanyt választanánk el a tárgytól, jobban tennénk, ha a tudatot választanánk el a tudat tárgyától, vagyis az ideától.

Amikor megvizsgáljuk, mit is jelent az idea verbális szimbóluma, azt találjuk, hogy tulajdonképp a tudat egyik kifejezését jelenti, amely közvetlen, azonnali, ösztönös és nyilvánvaló, míg a tárgyaké nem az, hanem közvetett, kiértékelt, hozzáadott, vagyis röviden: feltételezett.

Ennek az az oka, hogy egy elkülönült, független materiális tárgy - esetünkben egy ember - mentális képét látjuk, és hogy ugyanakkor automatikusan és öntudatlanul azt gondoljuk, hogy a kép helyén egy személy is van, akihez ez a kép tartozik. Mindazonáltal a gondolatok relativitása olyan, hogy egy idea szimpla jelenléte arra kényszerít bennünket, hogy előre döntsük el a végeredményt, és azt gondoljuk, hogy rajtunk kívül áll egy tárgy, amely a róla való ideát létrehozta. Egyedül egy ember észlelése ismert közvetlenül. Bármi más szükségszerűen mentálisan szerkesztett. Az észlelések tudata biztos és kétségtelen. Az észlelések forrásának gondolt külső tárgy ismerete teljesen következtetett és feltételezett.

Csak azért látjuk, ízleljük, észleljük a külső tárgyakat tőlünk abszolút függetlennek, mivel azzal a velünk született hittel kezdjük, hogy ezek teljesen függetlenek és különállóak. Ha A és B egymással oksági összefüggésben állnak, akkor mindig A az első. Az ok megelőzi az okozatot. Mi az, amit először észlelünk a külső tárgyakból? Miért a róluk való mentális benyomást ismerjük meg, és semmi többet később sem? Ha ezért a mentális benyomás van az első helyen, ennek kell lennie az oknak is! Ha a belső észlelés okául a külső tárgyat véljük, ez azt jelentené, hogy az észlelést neveznénk ki az észlelés okául, vagyis a kérdéses dolgot bizonyítottnak vennénk, és olyan valamire törekednénk, ami lehetetlen és felfoghatatlan.

Hangsúlyoznunk kell azt - ami csak erős analitikus gondolkodás eredményeként érthető meg - hogy a mentális tapasztalat megelőzi a fizikait, és hogy ez utóbbi az előbbit követi, pusztán azért, mivel annak következményét jelenti. A mentális kép megelőzi azt a következtetést, hogy a tárgy létezik. Öntudatlanul és majdnem azonnal eldöntjük, hogy a tárgy kívül van, miután észleltük a képet, vagyis ez egy későbbi művelet. De ezt elfogadva - tehát hogy a függetlenül létező objektív tárgy ismeretét megelőzi az érzékelés tudata és ismerete - hogyan lehet bizonyítani azt, hogy csak következmény? Erre az a válasz, hogy minden, amit nem lehet közvetlenül megismerni, mert önmagában van, szükségszerűen csak képzeletünk segítségével ismerhető meg. Elménk képzelőereje segítségével reprezentálhatjuk. És hogy megtudjuk, milyen képet szerkesszünk, át kell haladnunk a tudat alatti gondolkodás folyosóján, míg elérkezünk a végső konklúzióig, ami csak egy következtetés, egy következmény lehet, mégha valódi következtetés is, ami esetünkben nem is áll fenn.

A gondolat az elsődleges, míg a tárgy másodlagos. Az idea a tényleges, a tárgy pedig következtetése. Mielőtt az elme az érzékelést, észlelést nem végzi el, semmiféle külső tárgyról nincs tudomás és ismeret. Egy ilyen tárgy ezt követően jelenik meg, csak ezután tudunk valamit is mondani róla. Ez az a fontos felismerés és megkülönböztetni tudás, ami a mentalizmus alapját képezi. És ez a megkülönböztetés egyáltalán nem az imaginatív metafizika képzelettel teli elmefuttatása és spekulációja; lassan kezd a modern tudomány olyan vezető egyéniségeinek, mint pl. Eddingtonnak és Jeansnek tényleges felfedezésévé válni. E megkülönböztetés értelme és jelentése az, hogy a tárgy csakugyan a róla való idea lététől függ, nem pedig fordítva. Senki nem tudja bebizonyítani, hogy a tárgynak bármilyen független léte is lenne. Az elme jelenti az alapját és a támasztószerkezetét egyaránt, mivel mentális származék.

Talán van elég bátorságunk, hogy szembenézzünk a külső tárgyakkal kapcsolatos igazsággal. Az illúziók vizsgálatakor láttuk, hogy egy illúzió lehetősége - hogy bennünket becsapjon - eltűnik, amikor vesszük a fáradságot, hogy jobban utánanézzünk, valójában mi is, még akkor is, ha az illúzió léte továbbra is fennmarad. Hasonlóképp, ahogy most behatóbban megvizsgáltuk, a külső tárgyakról is kiderült, hogy végső soron belsőek, bár tapasztalatunkban továbbra is megmaradnak. A következmény egy képzelet lehet, vagyis egy idea. Így a kérdéses külső tárgyunk is ideává válik, mint ahogy a róla való tényleges tapasztalatunk is az. Mit jelent ez? Mint az illúzió vizsgálatánál is láttuk, az elme saját magából teremti meg az illúzió tárgyát, majd realitást ad neki, hasonlóképp a szokásos mindennapi tapasztalat esetében is az elme teremti meg a külső tárgyat, majd feltételezi annak létét; és ahogy az illúzióban a feltételezett dolgot kétségtelenül és ismételten láttuk, ugyanígy itt is a feltételezett dolgot tisztán és állandóan látjuk. Hogy az érzékelés a tudat egyik része, az kétségtelen, mint ahogy az is, hogy csak idea az, hogy a tárgy kívül van. Az első tény, míg a másik nem bizonyított, bizonyíthatatlan. Egy független tárgy soha nem látható elkülönítetten, ezt csak pszichológiailag lehet feltételezni. Akármennyi figyelmet fordítsunk is rá, és akármilyen éles megfigyelést is tegyünk, a tárgyat soha nem tudjuk másképp felismerni, csak mint ideát. Léte ui. következtetésen és feltételezésen alapszik. Az igazság azonban nem foglalkozik következtetéssel. Lábát szilárd talajon - igazi, és bebizonyított tényeken - kell, hogy megvesse.

Nincs igaza annak, aki e látszólag absztrakt fejtegetések miatt türelmetlen. Mindaddig ui., amíg korrekt ismerete nem alakul ki az embernek arról, hogy hogyan ismeri meg a dolgok külső világát, nem tud behatolni valóságukba sem. Mindaddig, amíg az ember nem vizsgálta meg világmegismerésének (világ-tudatosságának) tartalmát és természetét, nem tudja helyesen megérteni, hogy hogyan is jön valójában létre. Általában azt hisszük, hogy az előttünk magasodó fal távol áll, függetlenül létezik a róla való észlelésünktől. Meggondolatlanul elfogadjuk azt a szemléletet, hogy először a falat látjuk, majd az elmében kialakítjuk az annak megfelelő képet, vagyis a fal áll az első, a mentális kép pedig a második helyen az észlelés folyamatában. Láttuk azonban, hogy mennyire nem helyes ez az elképzelés. Most azonban a helyes szemléletre fogunk jutni, és ez a helyes szemlélet alá fogja aknázni a világ természetéről, a testtel és az elmével kapcsolatban alkotott régi meggyőződésünk alapját.

Ezekután hogyan vehetjük természetesnek, hogy bár a tárgyat közvetlenül nem vagyunk képesek megismerni, a róla való ideánkat - amely tulajdonképp egy, az ideát többé-kevésbé kielégítően másoló kép, valamiféle fénykép - a tárgy maga készíti az elmén? Hogyan állhat meg ez a nézet mindazzal szemben, amelyet kíváncsiskodó vizsgálatunkban felfedeztünk? Hogyan lehet elfogadni azt, hogy a tárgy valóban rajtunk kívül van, és az észlelés csak egy kópia róla, mégha egy mentális kópia is? Hogyan lehet azt tartani, hogy egy materiális univerzumról vallott felszínes megértésünk korrekt és igaz, hogy ez olyan, amilyennek látszik, és nincs szükség vizsgálatra? Az összes tényünk ui. azt mutatja, hogy öntudatlanul a tárgy ideájával kezdtük és tudatosan azzal is végeztük, és hogy észlelésünk pszichológiai művelet, és hogy egy toll észlelése nem csupán a toll mentális másolatának látása, hanem szó szerint a tollnak magának a látása, mivel ez azonos a mentális észleléssel és nemcsak összefüggés vele. Az elmélet csak abban az értelemben igaz, hogy csak mentális konstrukcióinkat ismerjük, abban az értelemben azonban, mely szerint ezek a szerkezetek csak másolatai, reprezentációi bizonyos ismeretlen külső tárgynak, nem igaz, és egyáltalán nem tartható fenn tovább. A tárgy maga ui. része ennek a konstrukciónak, és semmiféle bizonyítás nincs - a régi és szokásos előítéletünkön kívül -, és nem is lehet arra vonatkozóan, hogy el lehetne választani az észlelés egészétől. Azok, akik a &quot;mentális képmás&quot; elméletet vallják, akik az ideát és a tárgyat ugyanannak a pólusnak a két végére helyezik, teljesen összeegyeztethetetleneket akarnak egyesíteni.

A materiális tárgyak nem csupán éppen annyira mentálisak, mint az ún. szubjektív észleléseik, hanem lényegében azonosak. Súlyos tévedés lenne azt gondolni, hogy egy észlelés csak egy materiális tárgy mentális másolata. A tárgy maga éppen olyan mentális, mint a másolata. Mind a feltételezetten materiális tény, mind pedig a tudatos regisztrációja mentális konstrukció. Az a szemlélet, hogy a konstrukció maga alárendelődik a materiális tárgynak, pusztán feltételezés.

Példánkban csak a fal ideája az összes, amit biztosan ismerünk, mivel ez az összes, amit valójában tapasztalunk, a többi csak öntudatlan következtetés és automatikus, téves ítélet. Teljes figyelmünk ui. a külsődlegesített fal felé irányul, nem pedig a felé a tudatosság felé, amely ténylegesen jelen van a fal észlelése alatt. Ezért a mélyen gondolkodni nem tudó, vagy nem akaró felszínes emberek abba a könnyen elkövethető hibába esnek, hogy ezt az ideát külső dolognak vélik. Az idea, a mentális képmásolat - amelyről azt tartják, hogy egy materiális dolog, jelen esetben egy fal meglétének következtében jön létre - van az első helyen, amelyet ismerünk, míg a tárgy a második helyen, és nem rendelkezik azzal sem, hogy ismerjük, csak feltételezzük, és mint ilyen, csak az első idea másolata, vagyis magát a konstrukciót kétszereztük meg vele. A tanulság az, hogy magának az észlelésnek, és nem az észlelés tárgyának kell elsőbbséget adnunk, mivel éles választóvonalat kell húznunk a közé, ami ténylegesen észlelt, és ami csak feltételezett.

De ezzel még talán nem győztük meg kritikusunkat. Felteheti a következő kérdést is &quot;Ha elfogadjuk, hogy nincs semmi külsődleges, független tárgy, akkor önként adódik a következő kérdés: miért merül föl egy idea egy tárggyal kapcsolatban, amikor látszólag semmi nincs, ami ezt okozza?&quot; Az efféle ellenvetéseket sajnálatos módon most még válasz nélkül kell hagynunk, mivel további előrehaladás szükséges a mentalizmus területén, hogy megértésünk fejlődjön, és e tan még tisztább magyarázattal álljon előttünk. Ezek a kérdések ui. még magasabb megértést igénylő problémákhoz kapcsolódnak. Addig, amíg az Elme természetét, az alvás misztériumát, az álom jelentését, az én titkát és a teremtés értelmét teljesen meg nem értettük - amelyek vizsgálatát majd egy következő kötetben találjuk - a mentalizmus igazságának bizonyosságát nem lehet végleg megerősíteni, és a mindennapi élettel kapcsolatos óriási hozzájárulását sem lehet kimutatni. Eleddig a filozófia általában sok kérdést tett föl, de kevésre adott végső választ; az igazság filozófiája azonban az EGÉSZ megértésének zárához ajánlja fel az azt kinyitni képes kulcsot. Azért érinti ezeket a kínzó rejtélyeket, hogy meg is oldja őket; ez a megoldás azonban a leghaladottabb tantételekhez kapcsolódik, amelyet csak azután lehet megérteni, miután túljutottunk a nehéz előkészítő tanulmányokon, és nem lehet különválasztani annak a veszélye nélkül, hogy az ember összezavarodik olyan különös tények hallatán, amelyek feltárása a tanulmány egy előrehaladottabb szakaszához tartozik. Egyelőre tehát csak azt a feleletet adhatjuk a kérdésekre, hogy mivel az észlelés maga a tárgy, ezért a kérdések olyan kérdésekké válnak, amelyeket fel sem lehet tenni. A külső tárgy és a gondolat azonos. Azok, akik megkülönböztetést akarnának tenni az elménktől különálló dolog és a velük kapcsolatban levő dolog között, olyan valamit kísérelnének meg, ami lehetetlen, mivel ezek éppen olyan elválaszthatatlanok, mint ahogy a napsugarakat sem lehet elválasztani a naptól. A gondolat a dolog; az észlelés a tárgy; nem pedig fordítva. Minden tárgy a vele kapcsolódó tér-idő relációval együtt a tudatban észlelt tárgy, és ezért a tudattól függ. Amit materiális tárgynak nevezünk, valójában az elménkben szerkesztett materiális tárgy észlelése, és egy észlelés külső kivetítése valójában a külső tárgy maga. Az, ami közvetlenül és vitathatatlanul létezik számunkra: a végső, befejezett észlelés. Nem szabad haboznunk, hogy ezt az elvet a legnagyobb merészséggel alkalmazzuk. A Diesel-mozdonyok, vasbeton felhőkarcolók, széles tavak és magasba nyúló hegyek éppen annyira mentális szerkezetek, mint bármi más, amit a zsúfolt városokban vagy a szelíd tájakon látunk.

Először nehéz, később azonban könnyű megérteni azt az elsődleges tényt, hogy érzékszerveink által közölt érzékeléseink, ill. észleléseink jelentik azokat a tárgyakat, amelyekkel a világgal való érintkezésünkben dolgunk van. Amikor mélyen eltöprengünk ezen, látni fogjuk, hogy a gondolat és a tárgy találkozik, hogy az objektív és a szubjektív egybeolvad, hogy minden köztük kimondott különbség önkényes, amit az ember akasztott rájuk, nem pedig a Természet. Így a szubjektív és objektív elemek egységbe, radikális azonosságba olvadnak. Nem lehet a dolgot és a szerkezetet egymástól függetlennek elgondolni, amikor a mély gondolkodás eredményeként felfedezzük, hogy valójában mik is. A mély gondolkodás könyörtelenül azt parancsolja, hogy egységbe olvasszuk őket. Ez az egyesítés a dolgok vastörvényének szükségszerűségéből adódik, amely előtt a kibúvót kereső konvenció nem állhat meg.

Mi a különbség egy dolog - ahogy látjuk - és egy önmagában levő dolog között? Számunkra nincs különbség. A szokásos mindennapi élet céljai nem ösztökélnek bennünket arra, hogy az átlagszemléletet megkérdőjelezve a mögé nézzünk, ami a gondolatot nem azonosítja a dolgokkal. Ez azonban nem állja ki a kritikus filozófiai vizsgálatot, amely a teljes igazság kiderítésére törekszik, és ezért arra a végső következtetésre jut, hogy a dolog és tárgy valójában azonos a róla való gondolattal. Ezért filozófiai szempontból arra vagyunk kényszerítve, hogy eltöröljük a gondolat és a dolog közötti ember alkotta különbséget. A Természetben ez a különbség talán létezhet, de a tudásban nem. Nem lehet bebizonyítani, hogy ez a különbség tény lenne, és úgyszintén lehetetlen azt is bebizonyítani, hogy feltevés volna. A magában levő dolog ui. túl van azon a határon, amit el tudunk érni: amit elérhetünk az semmi más, mint egy gondolat.

A materialista szemlélet azon a téves fogalmon alapszik, amely a világot külső tárgyakra és belső gondolatokra osztja. A tanulatlan és felszínes gondolkodású tömegek is csak eddig a megkülönböztetésig látnak: ha mélyebben lennének képesek gondolkodni, soha nem vallanák ezt az abszurd tézist. A tanulatlan és filozófiailag nem képzett személyek azt gondolják, hogy a külső tárgyakat közvetlenül ismerik, mivel a mentális konstrukciókat materiális tárgyaknak nevezik. A legjobb, filozófiailag képzett pszichológusok már jobban tudják, mivel rájönnek arra, hogy a megfigyelésben résztvevő mentális műveleté az elsőség, amely a tudat mezejére lép, de ezé az utolsó hely is.

Mindaddig, amíg makacsul ragaszkodunk ahhoz, hogy a tárgyak és ezen tárgyak észlelése és felfogása közé választóvonalat húzzunk, nem leszünk képesek megérteni valódi természetüket. Mindaddig, amíg egyiket a másiktól elvágjuk, olyan zsákutcában maradunk, amelyből nem találjuk a kiutat, mert nincs is kiút. Amikor azonban kiküszöböljük ezt az alapszemléletbeli hibát, ezt az alapvető és végzetes tévedést, remélhetjük, hogy a világ megismeréséről az igazi tény birtokába jutunk. Addig azonban nem remélhetjük. A tömegek természetszerűleg azt gondolják és azt hiszik, hogy a külső tárgyak önmagukban léteznek. Nem ítélhetők el érte, mivel a Természet az értékest földbe ássa, az igazságot pedig a mély gondolkodás mélyére süllyeszti. A szokás azt diktálná nekünk, hogy a gondolat és a külső tárgy között kialakított elválasztást tartsuk fenn, a mély gondolkodás azonban azt parancsolja, hogy küszöböljük ki ezt a tévedést. Azok, akik nem veszik maguknak a fáradságot, hogy ezen a bonyodalmas és nehéz gondolkodáson keresztül átvágják magukat, nem remélhetik, hogy a körülöttünk levő ismerős világ titkára rájöjjenek. Mert legyen az akár egy toll, akár más látvány, az csak mentális lehet: ez olyan igazság, amely szembenéz az elsődleges benyomással. Az ember csak a legélesebb és legfinomabb gondolkodással jöhet rá - ez az egyedüli mód - ennek a meglepő igazságnak a felismerésére.

Amikor ezt a gondolkodást állhatatosan a lehető legtávolabbi pontig folytatjuk, akkor sikerül ama a végkövetkeztetésre jutnunk, hogy bár a tárgyak ideákká alakulnak, a gondolkodás azonban nem áll meg itt, hanem az ideákat ismét tárgyakká alakítja!

==XII. fejezet==

A MATERIALIZMUS BUKÁSA

Térjünk most vissza a Diesel-mozdony példánkhoz. Ha az ember kinyújtva kezét megtapintja, látja, hogy előtte a térben helyezkedik el, tőle elválasztva létezik, még akkor is, ha ez az egész folyamat a tudatában zajlik le. Mivel a tér éppen olyan mentális, mint az idő.

A Diesel-mozdony is csak mentális konstrukció: próbáljuk meg, hogy a róla való észlelések nélkül gondoljunk rá: rájövünk, hogy ez lehetetlen. A mozdony ezekből a mentális észlelésekből adódik, mely tudósít bennünket színéről, alakjáról, stb., enélkül nem létezik maga a mozdony sem.

&quot;De - mondhatjuk - a mozdony eltűnhet számunkra, ha nincs róla észlelésünk, de nem felejtettük-e el azt az anyagot, amiből áll, azt a matériát, amelyhez ezek a jellemzők és tulajdonságok tartoznak, vagyis ezeknek a sajátosságoknak a gyökerét?&quot;

Nézzük meg, hogy valóban így van-e? Képesek vagyunk látni ezt az anyagot? &quot;Igen - válaszolhatjuk - zöld a színe.&quot; De az amit látunk nem más, mint egy szín, és már egyszer kimutattuk, hogy a színek nem a tárgyaknak a sajátosságai. Ha az állítólagos anyagunk valóban ott van, akkor egyáltalán nem kell, hogy színe legyen. Tudjuk mi ezt a szín nélküli anyagot látni a mozdonyban? El kell ismernünk, hogy nem tudjuk, mivel amikor a szín nélküli mozdonyra gondolunk, arra vagyunk kényszerítve, hogy azt képzeljük, hogy valamilyen szín benne marad, és hogy ezért a szín az anyag része. Ez azonban illúzió a részünkről, mivel a tudomány kimutatta, hogy minden tárgy színe, amelyet láttunk, látunk és valószínűen látni fogunk nem a tárgy részét alkotja, hanem a ráeső fénysugaraknak köszönheti létét. Más szóval: a szín valójában magának a fénynek az optikai kiértékelését jelenti, és nem a fényben megjelenő tárgyat. A látás fiziológiai vizsgálata bebizonyította, hogy a szín a szem működésének eredményeként jön létre, míg a szín észlelése az elme működéseként. A szín nélküli anyag elképzelése lehetetlen; akárhogy is erőlködjünk, hogy mégis ezt tegyük, el kell ismernünk hogy minden látott dolog valamilyen színű, mivel a kettő egybeesik. Ezért lehetetlen a színt bármilyen tárgytól is elválasztani.

Ez azonban különös helyzethez vezet. A szín ui. nem létezhet bennünk ugyanakkor, amikor a tárgy maga kívülünk létezik. Ezek egymáshoz tartoznak, és ahogy azt találtuk, hogy a színnek végül is csak mentális léte van, így a tárgy &quot;anyagának&quot; is mentális léttel kell rendelkeznie. Mindkettőt az elme építi föl.

&quot;De hogyan lehetséges, hogy a színek változzanak ha nem mások, mint interpretációk? Mi az oka ezeknek a változásoknak?&quot; Ez a kérdés felveti az ok és okozat bonyolult problémáját. Immanuel Kant rámutatott, hogy ez az összefüggés az emberi gondolkodás természetes formája, hogy az elme az, amely azt gondolja, hogy ilyen tárgy van kívüle mint ok, és elkezdi keresni azt az okot, és hogy van egy rejtélyes, megközelíthetetlen önmagában levő anyag, aminek a jelenléte adja a materiális anyag ideáját. Hogy az ilyen anyaggal kapcsolatban mi az igazság filozófiájának az álláspontja, a következőkben fogjuk kifejteni, de az ok és okozat bonyolultabb problémájával csak a következő kötetben foglalkozunk.

&quot;De - tehetjük hozzá - még akkor is, ha nem láthatjuk ezt az anyagot, mindazonáltal érezhetjük, tapinthatjuk a kezünkkel&quot;. Erre azt felelhetjük, hogy amit érzünk és tapintunk, az nem az anyag, hanem csak tulajdonságok mint pl. a szilárdság, simaság, kerekség, ellenállás stb. Ezek a tulajdonságok azonban, amelyek mint fizikai ingerek érnek el bennünket, az elménkhez tartoznak. E tulajdonságok nem állnak elkülönülten az elmétől. Ezek nem a nem mentális anyagot képezik, amelynek állítjuk őket. Nem lehet egy tárgy méretét és alakját elkülöníteni a színtől és az érzéstől, amelyet az érintéssel nyerünk. Vagyis nem vagyunk képesek az előbbieket az elmén kívülre, az utóbbiakat pedig belülre helyezni. Mindkettő létezik és természetüknél fogva csak együtt létezhetnek. Egy alakzatot színén, érzésén keresztül tudunk azonosítani és ha az utóbbit az egyik, az előbbit pedig a másik helyre helyezzük, akkor az észlelés műveletén erőszakot követünk el, és lehetetlenné tesszük. Ezért a végső következtetés az, hogy az egész tárgy és nem csupán egy része, az egész őt alkotó anyag, csak mentálisan létezhet.

A korábbi ellenvetés, mely szerint ha ez a tan igaz, a mozdony nem lehet sem nehéz, sem kemény - ha csak mentális anyag alkotja - olyan ellenvetés, amelyet nem is lehet tenni, mert az ilyen ember félreérti e tan tanításának lényegét. Senki sem tagadja ui. ennek a mozdonynak sem a keménységét, sem a súlyát. Mindkettőt elfogadjuk, mivel érzékelés formájában tudomásul vesszük. Ténylegesen érezzük, amikor megérintjük. A keménységet, a súlyt és az ellenállást azonban - amelyről így tudomást szerzünk - csak az elme ismeri meg, az elmén belül. Ez azt bizonyítja, hogy az elme teljesen képes mindenfajta érzékelés észlelésére, legyen az keménység vagy lágyság, súlyosság vagy könnyűség. Ezért téves azt kijelenteni, hogy ami mentális, azt nem lehet úgy tapasztalni, mint anyagi és érinthető tapasztalatot. Ha ez igaz lenne, akkor soha nem lennének álmaink!

Most az ember bosszankodva visszavonulhat, vagy ha nem vonul is vissza, makacsul hajtogathatja, hogy a mozdony helyén mégis valamivel többnek kell lennie, mint puszta érzékeléseknek, hogy nem lehet még oly finom idegfelvétel - mint az érzékelés - sem, ami egy anyagi tárgyhoz hasonlíthatna.

Itt a következő közvetlen kérdés feltételére vagyunk kényszerítve, melyre közvetlen választ is kell adnunk. &quot;Mi akkor ez az anyag?&quot; Tegyünk amit. akarunk, mégsem leszünk képesek erről az anyagról másképp beszélni, mint az érzékelés egységeiben. Képtelenek vagyunk a legkisebbet is állítani, amellyel az anyag különbözne az érzékeléstől. Bárhonnan szemléljük is, szükségképp csak látni, hallani, szagolni, ízlelni és érinteni tudjuk, vagyis számunkra érzékeléseinkben, vagyis az elménkben van jelen. Fosszuk meg a mozdonyt tudomásul vevő tudatunkat az összes érzékeléstől, akkor számunkra nem lesz többé mozdony, nem marad vissza a mozdony anyagából semmi. Miért kell akkor valakinek is hinni ebben a misztériummal teli. anyagban? Hihetünk érzékeléseinkben, mivel tudjuk, hogy léteznek, de ez a feltételezett anyag igazán nem fogható meg sem a kezünkkel, sem az elménkkel. Az anyag csak mint az elme érzékelése létezik, az önmagában levő anyag csak a képzeletben van. A kritikus anyaga nem más, mint érzékeléseihez kapcsolt szükségtelen adalék, vagyis fiktív és nem létező valami. Amikor behatóbb vizsgálatnak vetjük alá, kiderül, hogy csak emberi elme terméke. Igaz, hogy az önmagában levő tiszta elme éppen annyira nem látható, éppen annyira érinthetetlen és éppen olyan észlelhetetlen, mint az anyag. De míg a tiszta elme hatásait ismerjük a gondolatokban, ideákban és szellemi képekben, vagyis a tudatban, addig az anyagnak egyáltalán semmi hatását nem ismerjük.

Az értelmező szótár szerint az anyag az a szubsztancia, amelyből egy fizikai tárgy áll, és a szót ilyen értelemben használjuk itt is. Ugyanez a szótár a szubsztancia szót úgy értelmezi, ami nem más, mint valaminek a lényege, a legfontosabb része, és fizikai jelentése az, ami anyagi. Ezeknek a definícióknak az a következménye, hogy a körülöttünk levő dolgok lényegében materiálisak, és hogy az anyag az anyag! A szótárból valójában semmi mást nem tudtunk meg, mint amit Hamlet mondott: &quot;Szavak, szavak, szavak!&quot; Itt nagyon fontos a szemantikus analízis alkalmazása. Ártalmatlannak látszó szavak szokásos használata gyakran félrevezet bennünket, és azt hiteti el velünk, hogy e szavak tényeket közölnek, holott csak hangokat közölnek. Az analízis ui. feltárja, hogy az &quot;anyag&quot; szó értelem nélküli szó. Feljogosultak vagyunk arra, hogy megkérdőjelezzük és hogy feltegyük a következő kérdéseket: &quot;megfigyelte-e valaki az önmagában levő anyagot, vagyis a tárgytól független anyagot, amelyben feltételezzük, hogy önmagába öltözötten létezik? Megközelíthető volt valaha is az ember öt érzékszerve számára? Tapasztalta-e valaha valaki is, mielőtt a róla való idea kialakult volna?&quot; Így a megfelelő definícióval az anyag tagadásához jutunk.

A tulajdonságától megfosztott anyag vagy szubsztancia léte elgondolhatatlan. E tulajdonságok összege jelenti azt, ami a tárgyat alkotja - egyedül ezt ismerjük -, az önmagában levő anyag pszichológiailag lehetetlen. Az érzékeléseken kívül nincs nyoma olyan dolognak, mint amilyen a materiális szubsztancia. Nem tudunk felszedni semmilyen tárgyat, legyen az egy pálca, vagy egy kő, amelyet nem tudatos tapasztalatban, vagyis nem mentálisan szedünk fel.

Az anyag, mint független entitás közvetlen antitézisben áll az elmével, hacsak fel nem ismerjük, hogy az anyag semmi más, mint az elme. A nem materiális elme fogalma mindig konfliktusba kerül az anyag különálló szubsztanciájának fogalmával. Ami ui. a tudat előtt van jelen, aligha tekinthető valódibbnak, mint maga a tudat. Az anyag nem különbözik az elmétől, bár annak hiszik azok, akik mélyen nem hatoltak be a lényegébe a gondolkodás segítségével. Ez éppen olyan igaz a mozdonyra, mint a vas sínekre, amelyen a vonat fut.

Talán zavarba hozhat valakit az a kijelentés, hogy az anyag csak egy idea, de az elme sohasem volt képes arra, hogy ennek a fantomnak az önmagában levő fogalmát kialakítsa, csak gondolati léte van. A gyermek úgy fogadja érzékszerveinek közlését, mint amely egy materiális világ közlése; egy gondolkodó azonban nem fogadhatja el vakon ezt, hanem beható vizsgálatnak kell alávetnie. Ha az anyagot elméletileg elkülönítjük az elmétől, hamis szubsztanciává válik, amelyet hiába keresünk, soha meg nem találjuk. Az ilyen gondolkodó ezért megalkuvást nem ismerően nem fogadja el az anyag létét.

Néhány ezer évvel ezelőtt - pusztán a legélesebb koncentráció segítségével - az indiai bölcsek rájöttek arra, amire a modern nyugati tudósok csak épp, hogy kezdenek rájönni: vagyis hogy az anyag nem független szubsztancia, ahogy annak látszik. Azok, akik alig több, mint egy generációval korábban tanulták a fizikát, még az anyagról tanultak, amely azonban azóta eltűnt a tudományos értékelésből; de mit tudnak világosan a tudósok, hová tűnt el ez az anyag? Elméjük ui. a megérthetetlennel viaskodik mindaddig, amíg nem hajlandók filozófusokká válni. Az a kellemetlen dilemma, melyben a tudomány rövidesen találja magát, és amelyből nem tud kiszabadulni a következő: Honnan tudja, hogy van az ideának megfelelő anyagi dolog, ha soha nem látott ilyen materiális tárgyat, ha sohasem tapasztalta azt?

E század tudományának egyik legnagyobb tudományos eredménye az anyag dematerializálása. Az anyag fogalma olyan radikális és gyors változáson ment át, hogy jelenleg nincs olyan tudós, aki dogmaszerű véleményt merészelne nyilvánítani létével kapcsolatban. Azt a tant, mely szerint az anyag szubsztancia, felváltotta az a nézet, hogy az anyag hullám-energia. Mindazonáltal ez az utóbbi is - bár sokkal plauzibilisebb - még mindig éppen olyan következtetés, mint az előbbi. Az utca embere által gondolt anyagot felváltotta a tudomány emberének energiahulláma, a filozófus pedig az elmére vezeti vissza. Amit az anyagról tudunk, nem több, mint a róla való érzékelésünk és mind a fény, mind a kő, mind a vas érzékelései eredetüket tekintve teljesen mentálisak.

Valamit mereven szorítunk a kezünkben, és ezzel úgy tűnik; újra meggyőzzük magunkat az anyag létéről, de az összes, amit így tettünk, az csak az, hogy eláruljuk tudatlanságunkat és kimutatjuk elfogultságunkat. Azok, akik az anyagot tartják valódinak, mint a türelmetlen Dr. Johnson is, és lábukat - hogy kipróbálják - gondolkodás nélkül megvetik a talajon; ezzel azonban csak azt bizonyítják, hogy az igazság kritériumának saját lábukat kiáltják ki. Győzelmük ezért groteszk és illuzórikus. A talaj ellenállását és keménységét érzékelő tapintásuk ui. nem más, mint érzékbenyomás, és az érzékbenyomásokról már tudjuk, hogy mentálisak, az elmében levő események. Vagyis a szilárd föld tapintásának észlelése végső soron éppen olyan mentális, mint a vizuális érzékelés.

Azok, akik az érzékelt (perceptuális) világot fantomszerű világnak tekintik, nem értették meg ezeket a magyarázatokat. Ez ui. az az érinthető és tartós világ, amelyben mindennap benne élünk. Az embereket megtéveszti az az általános felfedezés, hogy az anyagnak nevezett bizonyos fajta rejtélyes szubsztancia ezen a perceptuális világon kívül létezik. Nem értik meg, hogy a létét feltételezték, amikor meg kellett volna kérdőjelezni ezt a létet. A legkisebb bizonyíték sincs arra vonatkozóan, hogy bármi is létezik ebben az elme formálta univerzumban, ami nem mentális lenne. Világosan látnunk kell most, hogy amikor az &quot;anyag&quot;-ról beszélünk, egy csalóka, megtévesztő világról szólunk, nem pedig az érzékek által megfogható dologról; egy halvány absztrakcióról, nem pedig egy konkrét tárgyról; egy illúzióról, nem pedig egy valóban meglevő valamiről. Az anyag ui. sem nem képzelhető el a képzelet segítségével, sem nem igazolható a logikus gondolkodás segítségével.

Mindazonáltal az anyagba vetett hitünk - ez a valamennyi halvány absztrakciónk leghalványabbika - majdnem kigyógyíthatatlanul belénk vésődött. Ennek az az oka, hogy szokás szerint az elmét a fej korlátai közé szorítjuk be, tévesen azt gondolva, hogy a foszforizált agytömegen belül gyullad ki, ahelyett, hogy szokás szerint valamennyi észlelt dolog tartalmára terjesztenénk ki határait. Azt hisszük, hogy látjuk és tapintjuk az anyagot, sőt mozgatjuk is, pusztán azért, mivel nem vagyunk képesek megérteni azt az alapvető lényeget, hogy az elme dimenzió nélküli és mérhetetlen valami. Így a mentalizmus bebizonyított tényeken alapszik, nem pedig puszta feltevésen, mint a materializmus. A mentalista pozitív bizonyossággal rendelkezik, hogy nem feltevést, vagy következtetést támogat és állít, mint a materialista, hanem bizonyított és visszautasíthatatlan valóságot. A materialistának az a követelése, hogy valódinak fogadjunk el olyant, amelyről ő maga is megvallja, hogy önmagában nem ismerhetjük meg, és hogy függetlennek és külsődlegesnek vegyük, ami valójában csak mint a tudat tárgya adott belsőlegesen, és amely csak a tudat működésén keresztül válhat teljesen érthetővé számunkra - abszurd dolog.

A materializmus nem tudja megfelelően megmagyarázni a magasabb szellemi életet. Nem tudja megmagyarázni, miért alakíthatunk ki absztrakt ideákat; miért vagyunk képesek gondolkodni egy tiszta, logikus gondolkodás vonala mentén; honnan van az az ítélőképességünk, amellyel megkülönböztetjük az igazságot a tévedéstől; honnan van a művész teremtő képzelőereje; a tudós feltaláló-képessége; honnan származik az a képesség, hogy általánosított ideákat alkossunk, honnan ered a filozófus metafizikai gondolkodóképessége és mindenekfölött: miért tudunk arról elmélkedni, hogy tudatunk nem materiális dolog. A materializmus soha nem képes még csak megérinteni sem a tudat ruhájának szegélyét.

Mégis az emberiség intellektuális lealacsonyodása olyan, hogy a mentalizmus igazságát illuzórikusnak kiáltja ki, és gondolkodás nélkül a materializmus tévedését támogatja mint igazságot! A materializmusnak számos kisebb problémáját csak úgy sikerült megoldania, hogy szemet hunyt az egyetlen nagyobb problémája - saját maga - előtt. Ui. soha senki nem látta az anyagot, soha senki nem fogta meg és soha senki sem tudta, hogy létezését hol kutassa és fedezze fel. Léte ámítás csupán. Az anyag így jogtalan és törvénytelen entitássá válik világ-magyarázatunkban, fikció, amely a gyakorlati élet céljaira megfelel, de a filozófiai igazság céljaira értelmetlenné válik. Amikor az ember látja, hogy az ilyen téves tan mire szolgál, többé nem tekinti többnek, mint ami. Az ilyen ember továbbra is aktívan működhet a dolgok világában, de ezek nem lesznek számára többé &quot;anyag-darabok&quot;, hanem ideák. Ezek a dolgok többé nem lesznek ellentétben az elmével, hanem egészet alkotnak vele.

Már messze eltávolodtunk az átlagembernek attól az érvétől, mely szerint az anyag túlságosan is magától értetődő ahhoz, hogy vitára is szükség lenne. Olyan látszattá alakítottuk át ui., mely az elmére, mint rejtett valóságra utal. Az emberi gondolkodásnak azonban nem a legkülönlegesebb anomáliája-e az, hogy a tudatot, az elmét általában sokkal kevésbé tartja reálisnak, mint az anyagot, bár a megfelelően mély és éles gondolkodás felfedezi, hogy a valóság státuszával látható el, amely egyedülálló és elsődleges.

Az általános nézet, amely intuitív hitének igazságát soha sem vizsgálta meg behatóbban, megretten, amikor először hall a mentalizmusnak erről a rémisztő tanáról, amely kételyt támaszt a materiális tárggyal szemben, amelyről eleddig azt tartotta, hogy minden vitán fölül áll. Nincs ui. mód arra, hogy a világ általános szemléletét kibékítsük. és összeegyeztessük a mentalizmus filozófiai tényével.

Az illúziókkal és hallucinációkkal kapcsolatban végzett korábbi vizsgálatunkban eredetüket az elme azon hajlamára vezettük vissza, hogy képeit külsődlegesítse és mint elkülönült entitásokat lássa. Nagyon fontos most arra emlékeznünk, hogy még akkor is, ha tudjuk, hogy bármilyen illúzió ilyen természetű, és ha fel is fedeztük ezt, és mentálisan ki is javítottuk az érzékelés tévedését, nem tudunk szabadulni attól, hogy nem pontosan ugyanúgy észleljük őket, mint annak előtte. Éppen úgy továbbra is megjelennek, felismerésünk ellenére. A gondolkodás segítségével tudhatjuk, hogy illúziós jelenségekkel állunk szemben, mégis tehetetlenek vagyunk, hogy ellenálljunk tovább folytatódó létük erejének és tartós valóságuk varázsának.

Ez a pozitív bizonysága észlelésünk és az elme rejtélyes ereje bonyolult tulajdonságának, hogy saját készítményeit rakja rá az érzékelésünkre - éppenúgy, mint az álom alatt - anélkül, hogy személyesen tudnánk róla, vagy kontrolállni tudnánk.

Ezen illúziók lehetősége és uralkodási hajlama az egész emberiség számára figyelmeztető jel kell, hogy legyen, és arra kell, hogy intse őket: meg kell vizsgálniuk a gondolkodás segítségével, nincsenek-e hasonló illúzióknak alávetve más esetekben is, amelyről eleddig szokásszerűen azt hitték, hogy vitán kívül állnak. A bűvészek nyilvános mutatványai is, amelyek azt láttatják velünk, ami ellentmond a tényeknek, azt bizonyítják, hogy nagyszámú ember egyidőben kollektíven eshet áldozatául az illúzióknak, sőt az egész emberiség hajlamos egy általános illúzióra. Nem azért válhatott általánossá az emberek elméjében a világ külsődleges és materiális voltának illúziója, mivel valamennyien pszichológiai és fiziológiai hasonlósággal rendelkeznek. Amikor felfedezzük, hogy a mélyen gyökerező hallucinációk uralhatják az embert, a további felfedezésre is hamarosan rájövünk, hogy a kollektív emberi fajt is uralhatják és kényszeríthetik. És az is tény, hogy a világ anyagi és külső voltának erős illúziójában valóban az egész világon minden ember állandó jelleggel részesül. Ezért hasonlították a régi indiai bölcsek a tudatlan emberiséget alvó és álmodó fajnak, a felvilágosultakat pedig azoknak, akik éberen vannak, tudatuk teljes birtokában.

Röviden, az anyagban való hit nem más, mint egy súlyos és mezmerikus illúzióban való hit. Az igazság filozófiájának ez jelenti a materialista kornak küldött üzenetét, amely figyelmeztetést is jelent: nincs értelme puszta fantomokat üldözni. A lidércnyomásos álom rémülete megszűnik, amikor felébredünk és felfedezzük, hogy nem valódi dologról van szó. Hasonlóképp az illuzív anyag - egy agyagbálvány, amelyet a vak imádók népes tábora tévesen imádott - elmére gyakorolt erejét is megdönthetjük, ha felébredünk és felfedezzük az Igazságot. Ennek a filozófiai felfedező feladatnak fáradsággal teli nehézsége ahhoz hasonlítható, mintha egy álmodót akarnánk meggyőzni - még álma idején - arról, hogy mindaz, amit álmában lát, csak képzelt dolog. Mi - bár ébren vagyunk - mégis ilyen képzelt világban élünk, de ez a kijelentés éppen olyan hihetetlennek hangzik számunkra - ébrenlétünk alatt -, mint amilyen a feltételezett álmodónak lenne az.

A régi bölcs görögök azt tartották, hogy a filozófia halál. Ezt úgy értelmezhetjük, ahogy akarjuk. Sok haldokló és vízben fuldokló ember úgy észleli múltját, mint gyorsan elsuhanó éber álmot.

A filozófia azt a módot keresi, hogy az embereket ráébressze arra, hogy felismerjék: nemcsak haldoklásuk és vízbefulladásuk közben, hanem jelenlegi éber állapotukban is, az élet egész szövete nem más, mint tiszta gondolat. Ha ui. ráébrednek az igazságra életük: vagyis munkájuk, szórakozásuk vagy szenvedésük, egészségük vagy betegségük alatt, tudni fogják, hogyan fogadják el azokat a változó forgandóságokat, amelyek elől senki sem menekülhet.

Ne féljünk attól, hogy ekkor tiszta álmodozókká kell válnunk; ellenkezőleg: miután behatoltunk mind az éber állapot, mind pedig az álom mögé rejtett valóságba, ettől kezdve tudni fogjuk, hogy mit kezdjünk az álmokkal és megtanuljuk, hogyan kell igazán és szüntelenül aktívnak lenni, nem csupán a saját javunk, hanem mások érdekében is. Míg a tudatlanok vakságban élnek, mi kezdünk fényben élni, és míg a tudatlanok az illúziókat ápolják, addig mi az igazságot fogjuk. Nem fogunk a földi életnek ebből az álmából megszökni, mivel ebből nem is tudunk: nem a mi individuális véges elménk az, amely ezt az álmot létrehozta, de nem is a mi véges elménk az, amely véget vethet neki. El fogjuk fogadni minden felfoghatóságában és hiába nem keressük, hogy tagadjuk. A tevékenységet támogatni fogjuk, nem pedig attól elriasztani, de álmunkban valahogy egy olyan alvó emberhez leszünk hasonlóak, aki ugyanakkor tudja, hogy alszik és álmodik. Nem fogjuk megengedni magunknak, hogy a keserű lidércnyomásos, vagy a kellemes álom elragadjon bennünket, hanem a nyugtalanság és izgalom helyett mindig a békét keressük majd.

A valótlanból a valóságosig. Kemény munkával átléptünk egy nehéz határon, de utunk különböző pontjain bizonyos probléma ismételten felmagasodott előttünk, amivel most szembe kell néznünk. Szükségszerűen ui. ez a kérdés felmerül: ha a külsődlegesen észlelt dolgok tulajdonképp csak gondolatok, léteznek-e egyáltalán? Vajon valamennyi tárgy valótlan? Ha így van, hogyan lehet mégis, hogy napi tapasztalatunk botrányosan ellentmond ezeknek a meglepő lehetőségeknek?

Senkinek nem kell megriadni és félni. Egyáltalán nem tagadjuk semmilyen tárgy létét, amelyek világtapasztalatunk részét alkotják. Tisztán kell azonban most látnunk ebben a kérdésben.

Michelson és Morley kísérletei, amelyek megelőzték Einsteinét, kimutatták, hogy a fény sebessége állandó, holott minden szokásos tapasztalat, tudományos nézet alapján jóval nagyobbnak kellett volna lennie. Ezek a kísérletek így nagy meglepetést váltottak ki. Ez ui. nemcsak metafizikai spekuláció eredménye volt, hanem egy megfelelő eszközökkel végzett tudományos munka eredménye. A kísérleti eredmények ellentmondtak a várakozásnak és annak, aminek történni kellett volna. Nem lehetett illúziónak venni, valóságnak kellett elfogadni.

Vajon a bokorban vélt útonálló - amit az alkonyban a vándor tévesen annak vél - valódi-e vagy nem? Ha nem, akkor mi? Hogy a vándor ezt az útonállót látta, azt jelenti, hogy létezik, még akkor is, ha csak mint illúzió létezik. Ez egy fontos különbséget vet fel, mégpedig a valódi és a létező értelme és jelentése közötti különbséget. Miért profitálunk most a VI. fejezetben tárgyaltakból, amikor a szavak tényleges és látszólagos jelentését vizsgáltuk? Újra meg kell vizsgálni a kérdést, és meg kell látnunk mit is értünk ezeken a meghatározásokon, mivel a relativitás is felvetette az egész gondolatot. Ehhez először is az illúziók korábbi vizsgálatához kell visszamennünk.

Mind az útonálló, mind pedig a bokor a tapasztalt lét közös tulajdonságában osztozik, és csak ezen a módon lehet igazolni létüket. A közelebbi vizsgálat azonban az elsőt nem valódinak fedezi fel, míg az utóbbit annak. Ezt a vizsgálatot azonban csak akkor végezzük el, ha valami kétely támad fel bennünk az első tapasztalattal kapcsolatban. Mindaddig, amíg elégedettek vagyunk azzal a tudással és ismerettel, amellyel rendelkezünk, elfogadjuk az első benyomásokat valódinak; ha azonban ezek közvetlen összeütközésbe kerülnek más tényekkel, amelyek újabb tapasztalatok folyamán keletkeznek, csak ekkor kérdőjelezzük meg valódiságukat, és akkor kezdjük behatóbban megvizsgálni, hogy korrigálni tudjuk.

Ha egy illúziót ilyennek ismerünk fel, akkor kezdünk kételkedni érzékeink helyességében, ha egyelőre még el is fogadjuk az általuk közölt tapasztalatot; ekkor abban a helyzetben vagyunk, hogy két egymás mellett létező &quot;valóság&quot;-gal rendelkezünk. Ez az abszurd helyzet azt jelenti, hogy nem teljesen bízunk érzékeinkben, amit a tárgy valóságával kapcsolatban közölnek velünk, de a tárgy létével kapcsolatban közölteket elfogadjuk. Ez azt is jelenti, hogy valamit valósnak nevezni, nagyon kétes és veszedelmes eljárás. Mi lesz pl. az &quot;anyag&quot; mindennapi tapasztalatából, amikor ez ellentmond a tiszta észnek? Ezért annak látszani, vagy annak lenni, az két különböző dolog. Meg kell tanulnunk, hogy a két fogalom közötti megkülönböztetésre gondot fordítsunk. Az illúzió összezavaró ellentmondásai eltűnnek, amikor megértjük, hogy különböző nézőpontok természetszerűleg különböző tapasztalatra vezetnek, hogy a gondolkodó ész nézőpontjáról valószínűen másképp látjuk a tárgyat, mint az érzéktapasztalat nézőpontjáról, és hogy primitív szemlélet az, ha az ilyen tapasztalatot szankciónak kiáltjuk ki. Egy illúzió léte - mint példánkban az útonálló léte - nem tagadható. Abszurd dolog lenne tagadni bárkinek az útonállóról szerzett tapasztalatát, mivel egy illúzió tagadása azt jelentené, hogy a tapasztalat tartalmát tagadnánk, azt, ami adva van a tudatban. Csak azt tehetjük jogosan, hogy a tapasztalat helytelen kiértékelését utasítjuk vissza, vagyis valódiságát kérdőjelezzük meg. Létezik, de léte nem valóságos.

Ténylegesen különbséget kell tennünk a lét különböző fajtái között, mivel most már látjuk, hogy valami létezhet és valódi is lehet egyszerre, de lehet olyan is, hogy csak létezik, de nem valódi. Itt megint annak a szükségét látjuk, hogy egy szó jelentése mögé nézzünk. Egy korábbi fejezetben rámutattunk, hogy a tény szóval kapcsolatban téves interpretációk léteznek, és a mostani létezik és valódi szavak analízise hasznosnak bizonyult, bár azok, akik eleddig soha nem gondolkodtak el efölött, helytelenül azt tételezik fel, hogy már ismerik ezt a jelentést!

E szavak a legtöbb embert félrevezetik, mivel azt gondolják, hogy bármi, ami megjelenik előttük, az szükségszerűen valódi is kell, hogy legyen. Ez a tévedésük abból a hitből származik, hogy mivel a dolgokat észlelik és felfogják, azok ezért valódi dolgok. Az észlelés azonban nem elég bizonyítéka a valóságosnak. Lehet ui. helytelen észlelésünk, képzeletbeli észlelésünk még az ún. valódi észlelések között is! A delíriumban levő emberek kék kígyókat láthatnak, és senki nem merészeli azt állítani, hogy ezeket a kígyókat nem tapasztalják. E kígyókról tehát az mondható, hogy léteznek, mivel a delíriumban levőknek az elméjében létezniük kell, akik előtt kétségtelenül valódian léteznek. Hasonlóképp senki nem tagadhatja, hogy az objektív dolgok léteznek, mivel ezeket az emberek elméi tapasztalják, akik szintén kétségtelenül valódinak is tekintik őket, de mindkét esetben a filozófusnak meg kell kérdőjeleznie nem a létüket, hanem a valódiságukat.

Mindenki láthatja és senki nem kétli, hogy előttünk magasodik pl. egy téglafal. Amikor azt mondjuk, hogy e falnak csak mentális léte van, teljesen helytelen és ostoba dolog ezt a kijelentést annak venni és annak értelmezni, hogy a falnak ezért nincs is léte. És amikor azt mondjuk, hogy érintjük ezt a falat, nem azt értjük ezen, hogy egy valós fal ideának nevezett árnyékát tapintjuk, hanem azt, hogy az érintés maga idea, és hogy a fal különböző mentális érzékelései jelentik az összeset, amelyet mi a falról valaha is megtudhatunk, nem pedig azt, hogy az egy valódi materiális falnak a másolata, amely testünktől függetlenül létezik. Ostoba és unintelligens lenne ennek a vizsgálatnak az eredményeit félreértelmezni és azt állítani, hogy egy látott és észlelt fal csak a valódi falnak az árnyéka, hogy az a szék, amelyen jelenleg ülünk, a valódi széknek csak egy másolata. Mind a szék, mind a fal valójában éppenúgy létezik a mentalista filozófus számára, mint a materialista számára, a kettő közötti nézetbeli különbség az, hogy az előbbi mély gondolkodás segítségével hatolt létük valódi természetébe. Ennek eredményeképp sohasem tagadta őket. És ha ez a filozófus azt gondolja, hogy a szék, amelyen ül és a toll, amellyel ír, nem léteznek valóságosan, sohasem fárasztja magát, hogy bármilyen könyvet is írjon. Azoknak pedig, akik tiltakoznak, hogy a mentális valóság azt jelenti, hogy egyáltalán nincs valóság, ez a filozófus azt válaszolhatná, hogy nincs más, mint amit mi, emberi lények ismerünk.

A &quot;valódi&quot; szónak csak akkor van értelme, amikor ugyanolyan módon megkülönböztetjük a &quot;nem valódi&quot; ellentétpárjától, mint ahogy egy szín csak. a kontrasztjával különböztethető meg. Ezért a valóságra nem található megfelelő definíció, amíg az ellentétének a helyes értelmét és jelentését nem találjuk meg szintén. Az emberek jelenleg gyakran elkövetik azt a hibát, hogy azt gondolják, hogy mivel egy tárgy nem valódi, ezért láthatatlannak is kell lennie. Az illúziók ennek az ellenkezőjét bizonyítják. A világ mind a filozófus, mind pedig a tudatlan előtt látható, de míg az utóbbi olyannak véli, amilyennek látja, az előbbi viszont fizikailag nem valódinak, hanem mentálisan szerkesztettnek tartja.

A tárgyak fizikailag és külsődlegesen látszanak, de nem létezhetnek az elme róluk alkotott szerkezetétől függetlenül. A filozófia nem azt mondja, hogy kételkedjünk a dolgok tényleges megjelenésében, és nem kell feladni azt a hitünket sem, hogy léteznek, csak arra tanít, hogy vizsgáljuk meg és győződjünk meg, milyen léttel rendelkeznek: illuzórikussal vagy valódival, és tegyünk különbséget aközött, ami csak színlelt valóság, pedig csak egy puszta idea, és az igazi valóság között, ami örökké változatlan.

Alapvető különbség van a &quot;nem valódi&quot; és a &quot;nem létező' kifejezések között. Sietősen ne ugorjunk keresztül ezeken a szavakon: a leggondosabban kell eljárnunk, amikor bármi ehhez hasonlót akarunk leleplezni. Jogosan mondhatjuk pl. hogy egy meddő asszony fia nem létező valami. A bokorban vélt útonállóról azonban már nem mondhatjuk hasonlóképp, hogy nem létező, csak azt, hogy nem valóságos. Léte ui. van - bár valósága nincs - pusztán azért, mert észleljük. A két kategória értelmét és jelentését illetően tökéletesen különbözik egymástól, és nem szabad összetéveszteni. Gondosan meg kell különböztetni egymástól a nem létező dolgokat a létezőktől, amikor mindkettőt illúziónak minősítjük. Egy négyszögletes kör az első kategóriába tartozik, mivel még elképzelni sem lehet. Ez üres, értelem nélküli frázis, míg egy sivatagban látott délibáb a második kategóriába sorolható, mivel kétségbe vont jelenségről van szó. Az első soha semmilyen körülmények között nem figyelhető meg, az utóbbi azonban bizonyos feltételek között látható.

Fontos, hogy vigyázzunk ezért, nehogy összetévesszük az abszolút mentális létet az abszolút nem létezővel. Minden, amit látunk és megérintünk, valójában létezik. Erre vonatkozóan nem lehet a legkisebb kétely sem, de nem azon a módon létezhet, ahogy mi hisszük. Létezhet mentálisan ugyanakkor, amikor fizikailag nem létezik.

Most még közelebbről meg kell vizsgálnunk azt, hogy mit értünk azon, amikor a &quot;valódi&quot; szót alkalmazzuk. Képesek vagyunk valamiféle képet is kialakítani elménkben erre vonatkozóan? Ha igen, akkor az a zavaró helyzet áll elő, hogy mások is képesek, és az nem feltétlenül azonos a miénkkel.

Az a tan, amely a valódit úgy tekinti, mint ami mérhető és súlyozható, és amely kimondja, hogy valamennyi mentális dolog a &quot;valódi&quot; fizikai világ fölött lebegő kivilágított ködféleség, amely nem képes egyáltalán befolyásolni azt, rossz tudomány és még rosszabb filozófia, nem elfogadható. Mi akkor a valóság próbatétele és mik a jellemző tulajdonságai? Ha azt válaszoljuk, amit a többség, vagyis hogy egyedül a dolgok külső világának tapasztalata valódi, vagy azt, amit a kisebbség, vagyis hogy egyedül a gondolatok belső világának tapasztalata valódi, egyaránt azt jelenti, hogy nem vesszük tekintetbe, hogy az ilyen nézet a valóság érzésén alapszik, és elfelejtjük, hogy hasonló érzésünk van álmunk idején is, amit mind a két említett nézet nem valódinak tart. Ezért haszontalan dolog érzés alapján ítélkezni. Először olyan definíciót kell találnunk, amely mindig helytálló. Kevés ember van, aki ilyen lelkiismeretes módon ügyel a definícióra; az emberek általában csak érzésük vagy temperamentumuk szerint ítélkeznek. Ennek az a következménye, hogy a valóságot csak képzelik, csak a valóságról alkotott saját ideájukat tanulmányozzák, és ezért sajnálatos módon nem tudják elkerülni, hogy ne önmagukat csapják be, csak azt fogadva el, ami tetszik nekik, nem pedig az igazságot.

Egy időben a tudomány azt állította, hogy a világ mögött levő valóság atomokból épül fel, később pedig, hogy a valódi anyagot molekulák alkotják, még később pedig azt, hogy a tárgyak elektronokból állnak. Most kezd valami mást is mondani. A tudomány most megvallja, hogy semmi garancia nincs arra, hogy a feltételezett világanyag végső titkára jött rá. Nem kellene-e ezért kidobni a valódi szót a szótárából, és nem kellene-e teljesen elejtenünk nekünk is? Mert mind a tudomány, mind pedig mi csak azzal foglalkozunk, ami megjelenik előttünk, nem pedig azzal, ami végül rejtve van az atomok, molekulák és elektronok mögött. Mivel a tudomány már megégette egyszer a kezét, megtanulta, hogyan álljon rugalmasan a valóság fogalmával szemben. Megtanulta, hogy soha se mondjon ki végső állítást erről a nehezen megfogható szóról. Így az emberi megismerés útja a progresszív felébredés az illuzórikus dolgokból, amelyek léteznek, de amelyek végső soron nem valódiak.

A teljesen megismert tény a valóság, míg a tárgy végső ismerete az igazság. Ez csak gyakorlati szempontból helyes addig, amíg a Végsőt el nem érjük. Ott ui. nincs két dolog, csak egy, és ezért nincs különbség az igazság és valóság között. Az európai metafizikusok kifejlesztettek egy plauzibilis doktrínát, amely megtöbbszörözi a valóság fokozatát. Közelebb kerültek volna az igazsághoz, ha azt mondták volna, hogy a valóság megértésének van több fokozata. Ebben az egységben, amely a változatlan valóság, egyáltalán soha nem lehet semmiféle fokozat. Ahogy ui. az ősi indiai filozófusok - nem misztikusok - helyesen mondták: az a valóság, ami a saját jogán és minden kétségen túl és az ember individuális elképzelésétől függetlenül nemcsak bizonyságot ad saját létéről, hanem ami az örökké változó világ áramlása közepette is örökké változatlan marad. Az ilyen valóság jelenti a filozófia legfontosabb keresését, nevezzük ezt akár &quot;Isten&quot;-nek, &quot;Lélek&quot;-nek&quot;, Abszolút&quot;-nak, vagy más hasonlónak.

Mi lett abból a millió és millió emberi lényből, akik már meghaltak? Mivé váltak a történelemben fel sem jegyzett királyok prehisztorikus palotái? Mindnyájan porrá váltak és eltűntek. Mivé vált azonban AZ, amely ezeknek az embereknek és épületeknek a formáiban megjelent? Aki ezt anyagnak vélte, nem tudta, hogy tulajdonképp az elmével állt szemközt. Ezzel kapcsolatos vizsgálatunk nem csak az anyag megjelenési formáin kell, hogy átvigyen bennünket, hanem az elme működésén is. Ez a vizsgálódás a végső és állandó valóság utáni vizsgálatot, a filozófiát jelenti.

Amikor olyan szerencsések leszünk, hogy az ilyen valóság teljesebb megértésére jutunk, a régi bölcsekhez hasonlóan azt fogjuk találni, hogy ez a rejtélyes világ nem áll vele ellentmondásban, ahogy ettől félünk. Egy finomabb értelemben ui., amelyet jelen szintünkön még nem értünk, minden dolog egyformán valódi. A világ sem illúzió, lényegét tekintve. A dolgok nem önmaguk illuzórikusak, hanem csak a róluk való megértésünk az, ahogy azt az érzékeink tálalják elénk. Senkinek nem kell könnyet ejtenie az anyag elvesztése miatt. Az anyag olyan valami, amit sohasem birtokoltunk és következésképp a veszteség sem valóságos veszteség. A gondolatunkban feltárult világ az egyedüli világ, amelyet megismertünk, de nem a végső világ, amit meg fogunk ismerni. Ezért az igazság semmitől nem foszt meg bennünket. Az, aki a világtól aszketikus megvetéssel elfordul, a valóságtól fordul el; ennek az embernek először saját magát kell kijavítania és csak ezután lesz képes megtanulni, hogy helyesen megértse, mi az a valami, ami mint világ jelenik meg. Hogy ez mi, hogy ez a végső valóság mit jelent az ember élete számára, az a filozófiai keresés második célja, mivel hamarosan rájövünk, hogy mindkét kérdés egy kérdésbe olvad össze. És ez jelenti azt a második jutalmat, amit a filozófia adhat nekünk, mivel megtanít arra, hogy a valóságban hogyan éljünk tudatosan, nem pedig az illúziókban vakon.

A világ, mint gondolat. Eleddig egyes tárgyakkal és elkülönült dolgokkal foglalkoztunk, és azt találtuk, hogy ezek végső soron nem mások, mint ideák. De emlékeznünk kell, hogy ezek a tény-darabok, amelyeknek az ideák tekinthetők, napi életünkben állandóan és folyamatosan jelentkeznek. Ezért ezeket most össze kell raknunk egy egészbe, össze kell fűzni őket egy világ-folyamattá és így kell viszonyítani a világhoz, amelyben élünk. Azt találtuk vizsgálataink során, hogy minden élettelen dolog és minden élő teremtmény nem más, mint mentális konstrukció. Az egész világ ezen tárgyak és teremtmények összeillesztéséből tevődik össze, a maguk teljes egészében. Van-e most elég bátorságunk, hogy intellektuális fejesugrást végezzünk, vagyunk-e elég merészek ahhoz, hogy egyenesen arra a logikai végkövetkeztetésre jussunk, hogy az egész világ maga is csak egy idea?

A világ a viszonylatok világa, összekapcsolt színek, hangok, terek és idők és ezektől függő dolgok hálója; valamennyi dolog egyik a másikához viszonyítva létezik, de maguk a relációk végső soron ideák. A múló világ korlátlan panorámája mentális. Ez az az óriási gondolat, amivel szembenézünk, hogy a téren át száguldó naprendszerek éppen olyan mentális szerkezetek, mint ez a toll, amellyel leírjuk, hogyan jutottunk erre a következtetésre. Az univerzum a maga mérhetetlenségében végső soron az elme kreációjából áll, nem más, mint külső világunk pszichológiai képe, egy óriási mentális konstrukció. Az érzéktapasztalatok ui. mindent átölelnek, és az ember ezeken kívül semmit nem ismer.

Egyedül a mentalizmus ad erre megfelelő magyarázatot. Megmagyarázza azt a módot, ahogyan az elme megteremti saját terét az összes, szintén maga teremtette tárgyak számára. A tér éppen olyan idea, mint a tárgyak, amelyek úgy látszanak, hogy benne vannak. Ha - ahogy a relativitás már kezdi feltárni - a tér-idő a materiális tárgyak világának folyamatossága, akkor bármi legyen is ez a rejtélyes negyedik dimenzió, csak olyan lehet, ami az elmén belül van, vagyis végső soron maga is mentális. Így, bár azzal kezdjük, hogy az univerzumot olyannak tartjuk, ahogy az az elme előtt megjelenik, végezzük pedig azzal, hogy rájövünk, hogy tulajdonképp nem más, mint az elme által alkotott konstrukció.

Hogy a világ körülöttünk és testünkön kívül létezik, az bizonyosság, nem pedig csalódás. Hogy ez a világ elménken kívül létezik, az nem bizonyosság, hanem csalódás. Semmi olyan nincs ui., ami az elmén kívül, vagy belül létezik. Az ideák egymáshoz viszonyítva lehetnek kívül és belül, de valamennyien nem tér-viszonyban állnak az elmével. A dolgok extra-mentális világa nem létezik. Az emberek azonban mindenhol ebben hisznek! Az ember teste része a világnak, a világ csak egy idea, így a test maga sem lehet más, mint egy idea. Ha a világ az őt felfogó elmén kívül létezne, egyáltalán soha nem lehetne felfogni és észlelni, mivel az elme nem jut túl saját állapotán, vagyis az ideákon.

Az öt érzékszerv szerepköre ezért az, hogy olyan helyzeteket hozzanak létre, amellyel az ember részt vesz a testhez viszonyítva kívül álló tárgyak észlelésében. Az érzékek azok az eszközök, amellyel az ember a dimenzió nélküli elméből táplálkozó materiális világ ideáiban részesül. A test funkciója az lenne, hogy a feltételeket biztosítsa a véges individuális, egoista öntudat felmerülésére; e feltételek nélkül a végsőt jelentő elme ui. az maradna ami, vagyis valamennyi lét rejtélyes és egyedülálló ténye.

Abban az első pillanatban, amikor a tudat felmerül - az elme csendje megtörik. Nem mintha szóra vagy hallgatókra lenne szüksége - ez azonban olyan misztérium, amely egy ideig önmagában kell, hogy legyen. Az univerzum impresszív tájai és az idő tik-takja mentálisan léteznek csupán. Ez a ránk olyan súlyosan nehezedő világ csak Látszat, az Időtlenből kivetett árnyék. Így arra a végső következtetésre jutunk, hogy sem azért, mert nagyon messze vannak a testünktől, sem azért, mert óriási méretűek, sem azért, mert nagyszámúak, sem azért, mert különböző elemekből állnak, nem tagadhatjuk ezeknek a dolgoknak a mentális természetét. A világ fogalmát - a végső vizsgálat szerint- az elme teremtette és alakította ki. Nem más, mint mulandó, változó mentális konstrukció.

Amikor egy előttünk magasodó hegyláncot figyelünk, és csodáljuk a nagyszerű tájat, egy pillanatig sem gondolunk arra, hogy rekonstruált látványban van részünk. A hegyek olyan magasnak és szilárdnak tűnnek, a rajta levő fák olyan zöldnek, hogy mindezeket sehogy sem tudjuk összehasonlítani azokkal a képekkel, amit az elme alkot a nap folyamán. A pszichológia azonban arra tanít, hogy az egész tájkép éppen úgy elme alkotta valami, mint a gondolkodás közben a tudaton átsuhanó képek. Az elmében megjelenő észlelés szükségszerűen mindig újra rekonstruálódik, ezért semminek nem lehet folyamatos léte, és kétszer sem jelenhet meg ugyanabban a tapasztalatban. Ami megjelenik, az nem más, mint az ugyanannak a dolognak vélt szüntelen rekonstrukció. Ez az indiai maya, a valaha elismert, később pedig félreértelmezett indiai doktrína misztériumának valódi titka. Ily módon értjük meg az illúzióknak egy magasabb tanítását, amely nem csupán az egyes tárgyak észlelésére, hanem az egész világ észlelésére is alkalmazható.

Mert fönt, lent, kint s bent csak azt látni, 

hogy minden mint bűvös Árny-színház, forog,

s szekrénybe zárva Nap-lámpánk körül 

úgy keringünk, mint árnyék-alakok. 

Omar Khajjám

(Szabó L. fordítása)

A mentalizmus azonban nem rombolja szét a szilárd objektív világot. Ugyanott hagyja pontosan, ahol van. Nem tagadja egyáltalán az öt kontinensét a világnak, impresszív nagyszerűségét nem száműzi. Csak - és ezt első ízben - a félreértés helyett kezdi végre megismerni.

Egész múltunk most már csak egy gondolat, de hasonlóképp egész jövőnk is. A jelen mérhetetlen és meghatározhatatlan, ahogy egy korábbi fejezetben láttuk. Még ha el is tudnánk kapni a jelent, azon nyomban máris múlttá válna és ideává alakulna. Ezért egész életünk - amely magában foglalja egy panorámaszerű világ egész hátterét - nem más, mint egy gondolat! Ha egyéb más bizonyítékunk nem lenne, ez egyedül is elég lenne!

Mindaddig, amíg az ember nem látja, hogy a világ nem más, csak egy idea, tulajdonképp materialista, legyen annak akármilyen jámbor, akármilyen vallásos vagy akármilyen &quot;szellemi&quot; változata, mivel olyannak véli az anyagot, amilyen a valóságban nem az. Amikor rájövünk, hogy a materiális univerzum nem más, mint egy mentális tapasztalat, csak akkor szabadulunk meg a materializmustól.

Az ideák jelenléte azonban megerősíti az elme alapvető jelenlétét, amely lehetővé teszi az ideák megismerését. Ezért a világ materialisztikus képe mindent megmagyaráz, csak magát a világot nem! Kihagyja ui. a világról alkotott tudatos ismeretünket, pedig ez az ismeret az egyetlen világ, amelyet ismerünk. Mint ahogy a kör középpontja nélkül nem lehet a kört fenntartani, ugyanúgy nem lehet kivenni az elmét sem az univerzumból, és azt tovább is fenntartani. Mindkettő megbonthatatlanul egymáshoz kapcsolódik. Minden materialista elmélet hajótörést szenved ezen a fatális tényen. Bármit is vizsgáljunk meg ebben a világban, az elme a legelején már jelen van, mivel a vizsgált dolog csak a tudatban létezik. Sőt, a végső entitást is az elme jelenti. Semmilyen ponton, semmilyen számításból nem lehet kizárni.

Keresésünk célegyeneséhez közeledünk. A világot eddig egy óriási és nagyszerű látszatnak ismertük meg vizsgálatunk folyamán. Minden látvány azonban magában foglalja egy látó, egy megfigyelő létét is. Mi az a misztérium, amely a világjelenség alatt rejtőzködik? Úgy látszik, hogy a mentalizmus gyenge pontja talán az, hogy ahhoz a következtetéshez akar vezetni, hogy a világ valakinek a személyes mentális alkotása lenne. Ez a következtetés azonban abszurd dolog lenne, mivel ez magában foglalná azt, hogy szeszélyesen és akaratunkkal, pusztán képzeletünkkel új csillagokat tudnánk kialakítani, vagy fantáziánk önkényes alkalmazásával egész városokat létrehozni. A csillagok és városok azonban már léteztek jóval előttünk, ahogy ezen a világon megjelenhettünk volna, és valószínűen létezni is fognak még azután is, ha már mi nem leszünk, míg a képzelt csillagaink és városaink néhány pillanatnyi lét után eltűnnek. A Himalaya hegyvonulata ott van a helyén, akár gondolunk rá, akár nem, léte viszonylag jóval állandóbb, míg szeszélyes gondolataink mulandóak. Túl van elménk ellenőrzésén: nem tőlünk függ a léte. Akkor honnan veszi a mentalizmus azt a merész és fantasztikus állítást, hogy a fenséges Himalaya pusztán csak idea lenne, pusztán csak gyenge emberek mentális állapota, akik még egyetlen cédrusbokrot sem tudnak teremteni gondolattal, nemhogy a világ leghatalmasabb hegyvonulatát!

Ez a kritika jogos, de teljes félreértésről tanúskodik. Amellett, hogy továbbra is mereven fenntartjuk, hogy minden kialakult, létező fizikai dolog csak mint gondolat létezhet, nem szabad abba a súlyos tévedésbe esnünk, hogy ezek a gondolatok egy különálló individuális lény véges elméjében keletkeznek. Nem itt keletkeznek és nem is keletkezhetnek. Ez ui. további következtetésre vezetne, mégpedig arra, hogy egy individuális valón kívül nem létezne semmi - ahogy ez ebből a téves következtetésből levonható lenne. Az igazság filozófiája azonban nem ilyen következtetésre jut. Nem azt mondja, hogy kicsiny, korlátozott valónk az egyedüli valóságos és minden más illuzórikus. Ezt a téves következtetést nevezzük szolipszizmusnak (szolipszizmus: a szubjektív idealizmus végletekig vitt formája, amely csak a szubjektív tudat, az &quot;én&quot; létezését ismeri el, és a világot csak az egyéni tudat alkotásának tekinti.), ami nem más, mint tiszta őrültség. Ha ez igaz lenne, szegény véges agyunk lenne az univerzum teremtője és fenntartója!

Minden fizikai tárgy nem más, mint idea, de nem az ember individuális és független elméje teremti, csupán csak részt vesz benne. Ha ui. még mélyebben megvizsgáljuk a kérdést, azt találjuk, hogy az ember individuális elméje végső soron egy univerzális elmének a része, és itt van az, ahol ennek az ideának a forrását kell keresnünk. Nem állíthatjuk azt, hogy az ember maga teremti a materiális tárgyak ideáit, de azt igen, hogy rendelkezik velük. Egy idea ui. a hozzátartozó elme nélkül felfoghatatlan. Az elme miriád megjelenése meglepő ellentétben áll magának az elmének a tökéletes és elsődleges egységével. Az individuális dolgok sokasága, amelyek valójában ideák, végső soron egy mindent átfogó elme ideáinak kell, hogy legyenek. Be kell hatolnunk az individuális elme mögé és íme!, egy univerzális elmére bukkanunk, ami ennek az individuális elmének a rejtett valósága és a materiális tárgyak ideáinak eredete. A mentalizmus nem azt mondja ki, hogy a világ valamilyen individuális kreáció lenne, hanem azt, hogy a világ ennek és nem a &quot;mi&quot; elménknek a kreációja. Nem azt tanítja, hogy a világ valamely ember, vagy más lény individuális elméjének a terméke. Az általános tapasztalat egyedül elég arra, hogy az ellenkezőjét ne higgyük el. Az elme és a való természetébe vizsgálataival mélyen behatoló egyetlen filozófus sem állítja ezt. Ezt a vizsgálatot azonban majd csak a következő kötet tartalmazza, ahol az elme magasabb misztériumait fogjuk feltárni.

Ennél a pontnál megint felvehetjük a jóga és a filozófia két össze nem függő végét és összeköthetjük őket. Amikor ui. az elmét már jobban megértettük, akkor jobban meg fogjuk érteni a miszticizmus megfelelő helyét és a jóga ritka gyakorlatait. Aki ilyen gyakorlatokat már folytatott, annak számára lényegesen könnyebb megérteni a mentalizmus igazságát. Az ilyen ember ui. már érezte a világ nem valós voltát; azok azonban, akik még sohasem végeztek ilyen gyakorlatokat, először nehéznek találják, hogy higgyenek a mentalizmusnak. &quot;Hogyan lehet ez a szilárd és tapintható világ csak egy idea? Ez nonszensz! - mondhatják gyakran. Az anyag keménysége megtéveszti őket, a jógi számára azonban könnyebb ezt a kemény anyagot képzeletté, az egész világot pedig gondolattá alakítani.

A jógát részben olyan eszköznek lehet tartani, amely az elmét a mentalizmus elfogadására készíti elő. Amikor ui. az elme már képes lesz ilyen finom megkülönböztetésre, amelyet a jóga-rendszerek gyakorlatával szerez meg, könnyebben megértheti ezt az elismerten nehéz tant. Az ilyen gyakorlatokkal olyan erő fejleszthető ki, amely a figyelmet a külső fizikai környezetből visszavonja és az ideák belső állapotára rögzíti. Mindez olyan kellék a filozófiában, amely a mentalizmus igazságát segít megérteni és elfogadni. Az az elme, amely sohasem gyakorolta a meditációt és sohasem végzett teremtő munkát, elkerülhetetlenül elbukik e nagyszerű tannak már a küszöbénél, az előzőleg gyakorlatoztatott és hajlékonyságra és absztrakcióra kiművelt elme azonban, amely teljes koncentráltsággal, a külvilág teljes kizárásával képes saját gondolatait figyelni, át fog jutni ezen a küszöbön, és fel tudja majd fogni a dolgok eleddig rejtett képzeletbeli voltát.

Az elme univerzális volta és a mentalizmus belevonása számunkra, nyugatiak számára is lehetővé teszi, hogy kezdjük megérteni, hogyan lehetnek és működhetnek tökéletes összhangban a tudományos törvényekkel olyan különleges sajátosságok, amelyek létezése az ősi Ázsiában már régóta ismert volt; hogyan alapozhatók meg ténylegesen a telepátia, a jelenés, a gondolatolvasás és a gondolatátvitel jelenségei, a primitív és középkori vallástörténet, a miszticizmus és a jóga összes mágiája, csodája és bűvészmutatványa; hogyan lehet a &quot;karma&quot; kevéssé ismert energiája éppen úgy univerzálisan és szüntelenül jelen, mint a hasonlóképpen rejtélyes elektromos energia, és hogyan lehet működésében és hatásában éppen olyan pontos és precíz.

Ahhoz a megállapításhoz jutottunk tehát, hogy a világ idea, ehhez azonban csak a tapasztalat legélesebb vizsgálatával jutottunk el igazolható és bizonyítható tényeken csiszolódott koncentrált elme segítségével. A meditációs gyakorlatot végző jógi is ugyanide jut, de más úton: a finom érzésen alapuló transzon keresztül. A tudomány részére azonban az érzés nem elfogadott mérce. Amikor meditációba merül, élénken érzi a világ álomszerű jellegét, hogy valójában mint egy óriási gondolat fogható fel. Amikor azonban tovább próbál menni és be akarna hatolni a valóságba, amely így fejezi ki magát, nem lesz képes megérteni a kettő közötti valódi kapcsolatot és zavarba esik. A világot aláértékeli: a benne levő teremtmények kifejlődési eszközének véli. Ettől kezdve temperamentum szerint elszakad a világtól, a világi gyakorlati tevékenységet haszontalan dolognak tartja. (Egy negyedszázaddal ezelőtt a teljes magányban és egész napos meditációs gyakorlatok eredményeként az első fejezetben leírt mély transz-állapotban misztikus exaltációkban volt részem. A társadalmi életbe való visszatérés után számomra is minden tevékenység üresnek és céltalannak, az emberek pedig látomásoknak tűntek. Ilyen kiegyensúlyozatlan állapotba kerülhet az ember a miszticizmus eredményeként, amelyet a filozófia nem ellenőriz és szabályoz. A filozófus a legcsekélyebb mértékben sem veszti el soha az egyensúlyát.)

A filozófia nélküli jóga egyik hatása - a váltakozó nyugalmi állapottól eltekintve - az, hogy az emberrel megláttatja azt, hogy a világ csak álom, és hevesen érezteti vele, hogy a szokásos lét mindennapi tapasztalata a valóságot nélkülözi. Ez magyarázza, hogy a misztikus miért menekül el a mindennapi élettől, miért nem kedveli a tevékeny életet és miért fél a gyakorlati világtól. A misztikus azonban ezzel megáll a félúton. Ez ui. nem lehet a célja a filozófiának. A filozófia legnagyobb eredménye az, ha az emberrel éreztetni tudja az álomszerű világot, de meg tudja értetni azt is, hogy ez a világ magasabb értelemben mégis valódi, mivel lényege nem más, mint a valóság maga.

Ahogy az éretlen misztikus elfogadja valóságba történő belépése illúzióját, ugyanúgy fogadja el azt a további illúziót is, hogy adja fel személyes énjét. Tulajdonképp ez történik időszakosan a meditáció alatt, vagy kissé tartósabban, ha külvilági életében egy mártíromság-komplexuma fejlődik ki, vagy a gonosszal szembeni külső ellenállásmentességet gyakorolja. A filozófus azonban a belső meglátásban először is látja énje valódiságba vetett eddigi hitének téves voltát, látja hogy énje csak az egésznek a részét képezi, majd a külső világban az emberiség szolgálatának rendeli alá. Ezért az igazi bölcs állandó tevékenységben szorgoskodik, mivel szívügyének tekinti a valódi szolgálatot.

A jóga csak lépést jelent, nem pedig megállást. Amikor bölcsebbek leszünk, azt a jelentőséget tulajdonítjuk neki, hogy utunkon egyik legfontosabb mérföldkövet jelenti, de nem a végcélt. Eredményei nem szabad, hogy megtévesszenek bennünket. Még hosszú út van előttünk, amelyet be kell járnunk. Azokat, akik misztikus vagy vallásos beállítottságúak, minden bizonnyal untatják az elmondottak, és türelmetlenek féltudományos részleteik miatt, mivel nem értik meg, hogy nagy jelentőségű útra vállalkoztak, és ha most a tudományt alkalmazzuk is, nem maradunk meg csak a tudománynál. A lélek belső eksztázisa után vágyakoznak, vagy az Istenség új kinyilatkoztatását szeretnék. Meg kell érteniük azonban, hogy az út, amelyen járunk, fokozatos, és csak így juthatunk előre. Ha fejest ugrottunk a mentalizmusba, ez azért történt így, mert nincs más út, amely elvezethet bennünket intellektuálisan a valódi Istenhez és az igazi Lélekhez, a léleknek ahhoz a kielégítő felismeréséhez, amely egyedül tartós. Ehhez az ígéret földjéhez vezető út a látszólag száraz tények vadonján vezet át, de ez nem szabad, hogy a békével. teli meditáció örömét kioltsa. E tények feletti helyes elmélkedés és gondolkodás ui. meghozza a megértést, és ez - a misztikus önabszorpcióval, a morális iskoláztatással, az Isten iránti hódolattal és tisztelettel társulva - lesz a filozófiai megkülönböztetés jógája. Nem távolodunk el Istentől, ahogy a tudatlan tévesen hiszi, hanem ténylegesen közelebb kerülünk hozzá. Nem kell, hogy feladjuk a misztikus eksztázis nagyszerűségét az unalmas és száraz intellektualizmusért, megtarthatjuk, s ugyanekkor felfedezzük az állandó megelégedettséget, amely ezen eksztatikus állapotoktól eltérően nem időszakos, hanem tartós.

Ezeket a kritikákat nem kell rossz néven venni. Ne vakítson el bennünket a jóga igazi értéke a maga jogos helyén és törvényes határain belül. Itt nagyon nagy segítséget nyújthat. A régi indiai tanítók mély gyakorlati bölcsességét láthatjuk abban, hogy ezeket a jóga-gyakorlatokat előírták mindazoknak, akiknek intellektuális ereje még nem volt elég nagy ahhoz, hogy pusztán a gondolkodás ereje segítségével felfogják a mentalizmus igazságát, mivel így ezek az emberek az érzésen, és nem a tudáson és megismerésen keresztül voltak képesek ugyanazt a célt elérni. Ugyanebből az okból kifolyólag írták elő ezek a tanítók az illúziók tanulmányozását is, mivel abban az időben a fizika, a fiziológia és pszichológia még gyermekcipőben jártak és nem voltak még képesek biztosítani azt az átfogó és részletes vizsgálatot, amelyet az előző oldalak tartalmaznak a modern tanuló számára. A filozófiailag képzetlen jógi azonban mindig ki van téve annak a veszélynek, hogy elveszti azt a hitét, hogy a világ csak idea, mivel az érzésén alapulva alá van vetve az örökké változó törvény törvényének. A jóga-gyakorlattal felvértezett és képzett filozófus viszont sohasem veszti el ezen a szintetikus úton szerzett mély belső meglátását. Ez olyan valami, amely lassan kialakul és kikristályosodik benne. Nem tudja &quot;vissza-fejleszteni&quot;, mint ahogy egy egyéves kisgyermek sem tud visszafejlődni és csecsemő lenni ismét. Az állandó bizonyosság a mentalizmus igazságának olyan teljes meggyőződéséből adódik, ami teljesen megáll a saját lábán, nincs szükség semmiféle gyenge tekintély vagy homályos érzés támogatására. Az ilyen bizonyosság akkor jön létre, amikor ez az igazság nemcsak mint tudományos elmélet, hanem mint tudományos tény látszik.

Mindazonáltal nem szabad soha elfelejtenünk, hogy a mentalizmus maga is csak út, amely a végső igazság felé vezet, egyben gát is, amely az igazságkereső előtt áll. Ezt is meg kell mászni és túl kell jutni rajta. Ezen az akadályon való átjutás nagyon jelentős lépés. Az út a továbbiakban a mentalizmusnak való hátat fordítás után is folytatódik még; a végső valóság ui. nem állhat gondolatokból, mivel ezeknek is az a sorsuk, hogy eltűnjenek; ennek az igazságnak ui. tartósabb alapon kell nyugodni, mint az ilyen mulandó gondolatok és érzések. Mindazonáltal ezekben a gondolatokban - amelyekre mindent visszavezettünk - láthatjuk e valóság jelenlétének közléseit, annak a valóságnak, amely nélkül ezek is éppen olyan illuzórikusak, mint az anyag. A következő és egyben végső küzdelem magának az ideának a legyőzése lesz. Mind a materializmus, mind pedig a mentalizmus egy-egy szakasznak fogható fel az úton, meg kell érteniük, mire tanítanak bennünket, és amikor levontuk a tanulságukat, mindkettőt otthagyva tovább kell haladnunk a végső cél felé. Csak akkor mondhatjuk; &quot;ez a valóság&quot;. Ezért ha most ezt a tanulmányt a következő kérdésekkel zárjuk, hogy &quot;Mi a gondolat?&quot; és &quot;Mi az elme?&quot; és sajnálatos módon itt még nem adhatjuk meg rájuk a feleletet, ez azért van így, mivel ezek a válaszok utunknak egy további, végső szakaszához tartoznak, és most még nem érkezett el az idő arra, hogy ezt megtegyük. Most még a mentalizmus talaján kell, hogy álljunk, ezt kell alaposan tanulmányoznunk, mert ezen a talajon épül fel a végső feltárás épülete.

A balgák, akik a személyeshez ragaszkodnak, amikor egy szenvedő korszak összes gyötrelme arra tanít, hogy haszontalan dolog ez a ragaszkodás, e tanítások látszólagos ürességétől megijednek és rémülten visszakozhatnak. Az intelligensek azonban, akik sokat tanultak, mélyen gondolkodtak és hosszú ideig szenvedtek, készen állnak, hogy elfogadják e tant. Ők ui. megértik, hogy ezzel az igazságot fogadják el a hazugság után; a békét a fájdalom után; a látást a vakság után és a valóságot az illúzió után. Ha később egészen a legtávolabbi pontjáig követik és a legteljesebb felismerésre jutnak, napjaikat olyan belső harmóniában töltik majd, amely szentebb és áldottabb lesz, mint amilyen bármilyen vallási rituálé segítségével valaha is lehetne, és nyugodt derűvel jobban telített, mint amilyen bármilyen jógatapasztalatból meríthető lenne.

Mindeddig - bizonyos célzásoktól és utalásoktól eltekintve - megmaradtunk a nyugati kulturális gondolkodásban. Ha azok, akik ezeket a tantételeket ismerősnek találják - mivel filozófiailag már képzettek - türelmetlenek, emlékeztetnünk kell őket arra, hogy ezeket a sorokat elsősorban az igazságkeresőnek szánjuk, és ezek között olyanok is vannak, akik a filozófiában nem jártasak. E tan elágazásai nem ismeretlenek a Nyugat számára, pl. az &quot;idealizmus&quot; is ide tartozik. Mindazonáltal nem árt rámutatni arra, hogy ez egy fejlődéstörténeti kifejezés, amely ellentmondó tantételeket is magában foglal. Aki a maga teljességében tanulmányozza pl. Hegel abszolút idealizmusát, Berkeley szubjektív idealizmusát, Kant objektív idealizmusát, Hume nihilista idealizmusát, zavarodottan fog eltávozni. Ez ui. ahhoz lenne hasonlítható, mintha a vallást tanulmányozná, hogy ez a szó mit is jelenthet a közép-afrikai groteszk fabálvány-imádatának nyelvén vagy mit is jelenthet a kvéker keresztények csendes meditációjának megfelelően. Úgy látszik, senki sem ismeri az igazságot az idealizmust illetően, de nem ismeri a hamisságát sem. Vannak olyan idealisták, akik elfogadják Istent, de vannak olyanok is, akik tagadják; úgyszintén vannak olyanok, akik hisznek az anyag létében, viszont más idealisták tagadják ezt. Az idealizmus vizsgálata minden esetben homályba, majd sötétségbe torkollik, mivel maguk az idealizmus hirdetői is csak a mögötte rejlő misztériumot észlelik. E misztérium irányába tett minden lépésük a találgatásba és a spekulációba vezette őket. Csak az indiai tanításnak sikerült bátran és merészen kikutatni azt a területet, amely az idealizmus és a végső igazság között terül el. Berkeley püspöknek az a furcsa és szokatlan elképzelése volt, hogy azok - akiket tudatlanul bálványimádóknak nevezett - valószínűleg rávehetők lennének, hogy hagyjanak föl a nap imádatával, ha rájönnének, hogy ez nem más, mint saját ideájuk. E püspök jámbor elméjében sohasem derengett fel, hogy a napimádók között vannak, vagy lehetnek olyan bölcs emberek, akik maguk is éppen olyan jól ismerik az idealizmust, mint ő maga. De részben azért, mivel nem tudták felemelni a tömegeket az ilyen metafizikai fogalom szintjére, a Napot fogadták el ebben a földi világban annak, amely legjobban hasonlítható Istenhez. Itt azonban nincs sem helye, sem ideje annak, hogy akadémikus vitába bocsátkozzunk. Ez a könyv nem metafizikai tanulmány akar lenni, hanem az igaság formális és végső testamentumát akarja megmutatni.

Tanácsos lenne talán megmagyarázni azoknak, akik félnek attól, hogy ez a tanítás szükségképpen az ateizmushoz vezet, hogy az &quot;Isten&quot; fogalma nem az ízlésünknek megfelelő fogalom, mivel ez különböző embereknek mást és mást jelent. Nem filozófiai szintre ereszkedve azonban megerősíthetjük, hogy e keresés végén meg fogjuk találni az Istent, de ez az Isten olyan valami lesz, amilyen Ő valójában. Nem a vallás glóriával övezett embere lesz, de nem is a metafizika ritka levegője. Mégis Isten lesz, akit az ember méltán, de távolról tisztel a keleti és nyugati templomokban, a napsütötte mecsetekben és a szürketéglás kápolnákban, de akit az emberek lábbal tipornak és megpróbálnak más emberek oktalan gyűlöletével és türelmetlen üldözésével kínpadra vinni. Meg fogjuk találni Istent, akinek a karikatúrás képmását a gúnyos racionalisták vagy a keserű ateisták joggal utasítják vissza, és akinek a kegyetlensége ellen jogosan lázadnak fel, de akit helytelenül tagadnak, mivel ez az Isten nem más, mint saját végső valójuk. Meg fogjuk találni Istent, akit az ösztövér aszkéták keresnek, de nem találnak meg a sötét barlangokban és kiaszott testükben, és akire a megcsömörlött élvhajhászok rácsukják az ajtót az éjszakai klubokban és mégis, Aki paradox módon ott van láthatatlanul, észrevétlenül és ismeretlenül mind a barlangokban mind a klubokban. Meg fogjuk találni azt az Istent, akit a meditáló misztikusok és a transz állapotban levő jógik saját szívükben bizonytalanul tapogatva keresnek, de csak Isten békével telt fényének aurája az összes, amelyet érintenek, mivel a láng egy szempillantás alatt kioltaná eksztázist kereső énjüket. De ha egyszer engedelmeskednének, az angyal, akinek a kardja előbb vagy utóbb visszaűzné őket megint a világba, amelyet elhagytak, és megtanulva mi is az, ami körülveszi őket, az önvaló keresése hamarosan feltárná végső titkát számukra, ahogy a régi indiai bölcsek rámutattak erre. Mindezeket az embereket, akik tévesen, de öntudatlanul megpróbálták helyéről kibillenteni a valóságot, és helyére saját képzeletük Istenét, egy maguk gyártotta puszta bálványt ültettek, a filozófia a valódi Isten felé fogja vezetni, akit ettől fogva imádnak majd, teljes tudatában annak, hogy mit tesznek. Meg fogjuk találni azt a nehezen megfogható világ-esszenciát, amely jelenleg még ismeretlen a mai tudósok előtt és amelyről mint valami energiaféleségről alkotnak fogalmat.

Most már kezdhetjük megérteni, hogy a végső utat miért tanították titokban. A könyvek és a szövegek a tanító birtokában voltak, aki csak azok előtt tárta fel, akik a többi utat már végigjárták. Nem lett volna bölcs dolog a nagyközönségnek tanítani. Az emberek nem képesek elviselni, hogy megismerjék a világ valódi természetének igazságát, és így elmenekülnek az első hirtelen meglátásától az illuzórikus lét közvetlen kényelme felé. Az átlagember részére az a természetes, hogy a világ olyan, amilyennek látja: materiális és rajta kívül álló. Csak hosszú, fáradságos munkával lehetne meggyőzni az ilyen képzetlen embert, hogy materialisztikus realizmusa alaptalan, és hogy a filozófus gondolkodáson alapuló mentalizmusa sziklaszilárd tényeken alapszik.

Semmi alapja nincs annak a félelemnek, hogy az anyag, a tér és az idő nem léteznek az embertől függetlenül. Ez a nem létezés ui. nem fosztja meg őket sem az anyag, sem a tér, sem pedig az idő érzékelésétől. Nem elég-e a térben kiterjedő, látszólag objektív világot látni, vagy megfigyelni az időben lezajló eseményeit és érezni szilárdságát? A mentalizmus nem fosztja meg az embert ezektől az érzékelésektől, amelyeket tapasztal, csupán megmagyarázza őket. Valójában milyen különbség az, ami feladatná az emberrel a róluk való illúzióit? A filozófia ui. a tényekhez ragaszkodik; az érzékelés tény, de az anyag, az idő és a tér bizonyítottan feltevések csupán. Itt a filozófia sokkal szigorúbb, mint a tudomány. Az ember gyakorlati életében nem jelent kézzel fogható különbséget, csak a mentális életében kell a helytelen fogalmakat kijavítani. A csokoládé továbbra is éppen olyan édes és éppen olyan ízletes marad akkor is, ha az ember megtudja, hogy csak egy érzékelés-halmazzal áll szemben, nem pedig egy materiális anyaggal. Semmit sem fog elveszíteni azokból a dolgokból, amelyet szeret, még az élet örömeit sem, csak a megértése lesz helyesebb és korrektebb. A környező utcák, házak és emberek a bölcs számára éppen úgy látszanak, mint a tudatlan számára. Csak az első tudja, hogy mindez mentális, hogy mindezek alapja és anyaga az elme, míg az utóbbi szeme vak és semmit sem lát mindebből az igazságból. A mentalizmus meghökkenti az egyszerű elméjű embert látszólagos mélységével és bonyolultságával; ha azonban az ember egyszer vette magának a mély gondolkodás fáradságát és megértette, semmi sem látszik ennél egyszerűbbnek és nyilvánvalóbbnak.

Így a régi indiai bölcsek olyan tanítást írtak le, amely előre jelezte a legjobb mai tudósok néhány felfedezését. Ugyanez a tudomány, amely az elmúlt században a halandóság sivár reménytelenségét és a materializmust tanította nekünk, ebben a században a mentalizmus ragyogó reményét fogja adni. Az igazságot igazolt bizonyítás alapjára fogják helyezni, semmi misztikus támaszra nincs ui. szüksége. Az idő elérkezett, hogy a világ erre az ősrégi igazságra jusson, de ezt XX. sz-i fogalmak szakkifejezésében kell megértenie. Ez a tan nagyon sokáig elszigetelve volt a világtól. Nem elegendő, hogy tanítását csupán lefordítsák a nyugati nyelvekre, konstruktív módon ki is kell értékelni.

Átmeneti korszakban élünk. Királyok, Kormányok és Alkotmányok kerültek le régi piedesztáljukról, ismerős tudományos fogalmakat dobtak ki a laboratórium ablakain és cseréltek fel újakkal. A XX. sz-i tudás világába azonban a legnagyobb átmenetet az jelenti, amit az élvonalbeli tudományos kutatók a szemünk előtt visznek véghez. A művelt emberek alapvető szemléletbeli változása abban áll, hogy az egész világ gondolatkörbe kerül és így az anyag ideává alakul. Ahogy a radioaktív anyagok tanulmányozása új tudományos távlatot tárt fel, amikor a kutatás régi határai úgy tűntek, hogy véget érnek, úgy a világ és az ember; az anyag és az elme közötti kapcsolat tanulmányozása nemsokára azzal a felfedezéssel fog végződni, hogy a világ teljes panorámája: a teleszkóp látta csillagtól a mikroszkóp látta sejtig - amely szemünk előtt áll - valójában mentális alkotás. Teljesen szétrombolja majd a materializmust, és szélesre tárja azokat a kapukat, amelyeken keresztül a végtelen valósághoz juthatunk, amelynek ismerete az Igazság.

==Epilógus==

A FILOZÓFIAI ÉLET

Hogy ez a tanítás oly sok századon át elfeledetten, mellőzve és félreértve létezett monostorok és eldugott hegyi barlangok mélyén, az nem a tanítás hibája volt, hanem az embereké. Számban mindig is kevesen voltak azok, akik képesek voltak megérteni óriási gyakorlati vonatkozásait és életközelségét. Ilyen megértésre csak olyan kitartó intellektuális erőfeszítéssel lehet jutni, ami a legtöbb ember kapacitását meghaladja. De az is igaz, hogy általában azt kapjuk, amiért megfizetünk. Azt az egyetlen tanítást, amely az embereket a nehéz problémák helyes megoldásához vezethetné, megfelelően kell értékelni. Valójában igazi értékes gyémántnak, nem pedig olcsó üvegdarabnak kell tekinteni.

Gyakorlatias világban élünk. Az emberek elmélkedhetnek, teorizálhatnak, ahogy akarnak, de dolgozniuk, cselekedniük és más emberekkel együttműködniük kell. Ezért felvetődik az a kérdés, vajon ez a tanítás különbséget tesz-e azon utak és módok között, ahogy az emberek a mindennapi életüket élik?

Sajnos az az általános nézet, hogy a filozófia arisztokratikus módon elkülöníti magát a mindennapi lét nyomasztó gondjaitól, hogy a filozófus - ha nem bolond, vagy éppen őrült! - reménytelenül gyakorlatiatlan ember, aki csak gyártott problémákkal foglalkozik, és hogy az igazság keresése azok részére jelent szórakozást és időtöltést, akik nem viselik a gyakorlati élet felelősségének terheit, vagy a könyvmolyok, vagy az íróasztalok melletti álmodozók részére, akik menekülni akarnak a mindennapi aktivitástól. Nagyon sokan azt hiszik, hogy a filozófus természetellenes magatartás-kettősséget hoz létre a belső gondolati és a külső aktív élet között.

Ez a nézet igaz lehet arra a pusztán metafizikai spekulációra vagy teológiai pókháló-szövögetésre, amely magát filozófiának nevezi, de nem igaz arra a valódi filozófiára, mint amilyent a régi görögök is folytattak, és még inkább nem igaz az ősi, nyilvánosságra nem hozott indiai filozófiára. Ha az ún. filozófia elvesztette kapcsolatát az élettel, ez vagy azért van így, mert elveszett a hosszú technikai kifejezések útvesztőjében, vagy azért, mert a bölcs logikai finomságokból olyan bálványt alkotott, amely a dialektikusokon kívül senkit sem boldogít. Ez a filozófia elfelejtette, elvesztette alapját - az emberi tapasztalat tényeit. Talán semmi más tudományágban nem ragadják el az embereket annyira a szavak, a terjengős elnevezések, amelyek melegágyai a hibának és kinevelik a tévedést és sehol máshol nincs annyi kevés haszonnal járó félelmes és ijesztő terminológia. Egy filozófus, aki nem képes kifejezni magát minimális mennyiségű hosszú, nehéz és szokatlan szó alkalmazásával, valószínűleg nemcsak ő vesztegeti magát és bonyolódik bele a rejtett valótlanságokba, hanem több őszinte érdeklődőt is távol fog ezzel tartani a filozófia kapujától.

Ha az ilyen filozófia egy verbális vákuumban tűnt el a mindennapi látóhatárról, vagy elismerés helyett megvetés lett osztályrésze, ezért az ún. filozófusok maguk a felelősek. Gondolataikat olyan homályos technikai zsargonban írják le, amely eltakarja az értelmet és a legnagyszerűbb igazságok körül az értelmetlenség visszataszító bástyáit építi ki. Mind a világról, mind az életről olyan gondolatrendszert építettek fel, amely nem veszi figyelembe a világ és az élet elsődleges tényeit. Nem vesznek tudomást a tudomány óriási eredményeiről és saját képzeletük termékeivel foglalkoznak. Más filozófusok önkényes képzeletével kezdik gondolkodásukat ahelyett, hogy az előttük levő világ igazolt tényeivel kezdenék. Ebben a vonatkozásban furcsa módon hasonlóak a misztikusokhoz. Egymást utánozzák és belekerülnek, majd fogva maradnak az irodalmi filozófia-történelemben, ahelyett, hogy aktív módon új filozófiát hoznának létre.

Mi a filozófia dolga? Milyen végcélt tart maga elé? Mi egy filozófus valódi hivatása? Mi a filozófia gyakorlati feladata? E kérdésekre a legtömörebb válasz a következő: az igazi filozófia megmutatja az embereknek azt az utat, hogy hogyan éljenek! Ha ezt nem tudná megtenni, ha nem tudná végül a gyakorlatot szolgálni, akkor nem volna érdemes vele foglalkozni. Nem azért küzdi át magát a gondolkodás legmélyebb rétegein, hogy elidegenítse és távol tartsa magát a szenvedő világtól. Nem végződhet absztrakcióban, hanem csak tevékenységben. A filozófia gyümölcseit csak ezen a kemény földön lehet gyűjteni, nem pedig valahol egy távoli metafizikai mennyországban. Felöleli mind az individuális, mind a társadalmi tevékenységet, amelyeknek láthatóan közre kell működni fajunk jólétének létrehozásában; az élő történelemben kell részt vállalnia, mert ha mindezeket nem teszi, nem lehet igazi filozófiának nevezni. Létét azzal kell igazolnia és elismertetnie, amit tesz, nem csupán azzal, amit elképzel. Meg kell mutatnia, magyaráznia az embereknek nemcsak azt, hogy valójában mik is, hanem azt is, hogy milyen életvitel az, amelyre mint eszményképre, törekednünk kell.

A tény az, hogy a filozófia az emberi létre alkalmazva, emberi cselekedetekben kifejezve és az emberi kapcsolatokba beépítve forradalmi változást hoz létre. Meggyötört korunkban mindazoknak, akik e tanítás élő őreiként állnak, az a mélyen gyökerező óhaja, hogy a filozófia és a gyakorlati élet között tapasztalható kettéválás szűnjön végre meg, hogy az emberek fedezzék fel, hogy a filozófia nagyon is közeli kapcsolatban van az élettel, és nagyon hasznos vezetőnek, inspirálónak és bírónak bizonyul az élet ügyes-bajos dolgaiban. A következő kötetünk egyik fő missziója az lesz, hogy megvizsgálja, vajon igaz-e az az általános kritika, hogy a filozófusok csak olyan dolgokkal foglalkoznak, amelyek túl távol vannak a mindennapi élettől ahhoz, hogy valaki is hasznot húzhatna belőlük. Látni fogjuk majd, hogy e kritikának éppen az ellenkezője az igaz az igazság filozófiájára vonatkozóan, mivel ennek a végső konklúziói az ember földi életének minden pillanatát befolyásolják.

A filozófia ui. nem valami vérszegény képzelődés, ami csak álmodozóknak való, hanem elsődlegesen olyan embereknek, akik a tevékeny világban élnek. A filozófia a lét teljes körével foglalkozik, nem csak egy szegmensével. Akkor, amikor elkezdünk gondolkodni az életről, a tapasztalat jelentéséről, amikor elkezdjük kutatni a világ értelmét és magyarázatát, időszakos filozófussá válunk. A filozófus fejlődési útja aztán az, hogy valamennyi tapasztalatot gondolkodása reflektorfényébe veszi, a lét teljességének tapasztalatára akar magyarázatot találni. A kritikus ellenvetése lehet, hogy hogyan lehetséges mindez, miután a történelem nem zárult le, a tapasztalat folytonosan nő és az élet sohasem szűnik meg. A felelet erre az, hogy a kör is végtelenül megnagyobbítható anélkül, hogy elvesztené kör jellegét, ugyanúgy a tapasztalat is állandóan tágulhat anélkül, hogy a tapasztalat igazsága megszűnne igazság lenni. És ennek az igazságnak a megkeresése a filozófus végső célja. Ezért dolgozik módszeresen, mivel először az univerzális tapasztalat jelentését kell megfejtenie, majd megtalálni azt a gyakorlati módot, hogy ezt a jelentést a konkrét gyakorlat nyelvére fordítsa le. Látható ténykedéseit először nem látható elmélkedésével és mély gondolkodásával kell igazolnia.

A világ nem húz hasznot abból a tanból, amely az emberek közös életét idegennek és távolinak tartja. A világnak igaza van. A filozófus nem ismeri egyetlen olyan pontját sem a világnak és az univerzumnak, ahol az igazság ne lenne jelen. Ezért azt találja, hogy az igazság elvei mindenhol érvényesek és alkalmazhatók, és bárki, aki ezeket figyelembe sem veszi, saját veszélyére teszi ezt. A filozófia aktív, nem pedig passzív valami, amit a gyakorlatba lehet, sőt kell is vinni. Ha nem ilyennek találjuk, akkor csak fél filozófiával, a filozófia imitációjával van dolgunk. A filozófia az inspirált cselekvést és a felvilágosult szolgálatot vallja. A dilettánsok akadémiai elméletekkel játszadoznak, s amikor egy idő után megunják, abbahagyják és elfelejtik. A filozófia nem ilyen rövid időre szolgáló unaloműzés: a gyakorlatba vihető át; hasznot húzhat belőle a fizikai munkás, a társadalom elnyomottjai és vezetői: mindenkinek megmutatja, hogy hogyan kellene élnie azok között a sajátos körülmények között, ahol az életben találja magát. Az igazi filozófus minden tette ui. az igazság azon ideáiból fakad, amelyekért olyan keményen és lelkesen küzdött. Megtanulja az élet játékszabályait és engedelmeskedik nekik.

Ezért a filozófia egyaránt érvényes az akasztófára ítélt emberre, de arra a bíróra is, aki ezt az ítéletet hozta. Olyan igazságot tár föl, amelynek a napi élethez való alkalmazása megbénítja a félelmet, eltávolítja a kételyt, inspirációval szolgál és mentális erőt ad. Legyünk akár kétkezi munkások, orvosok vagy igazgatók, mindnyájunknak vannak olyan kritikus pillanatai, amikor biztos vezetésre van szükségünk, amelyet egyedül a filozófia képes biztosítani. Egyedül a filozófia az, amit a helyzet igazsága érdekel jobban, mint annak érzelmi eltorzítása vagy egoista elfátyolozása. Ezért a filozófia értékét a napi élethez való gyakorlati hozzájárulásának értéke adja meg. A hivatal, a gyár, a mezőgazdasági üzem, a színház, az otthon kapcsolata a filozófiával közvetlen és egyértelmű. A filozófia az élet vezetője. Igazi értéke az, hogy megmondja nekünk, hogyan éljünk, hogyan győzzünk le nehézségeinket és kísértéseinket.

Az igazság filozófiájának tanulmányozása komoly intellektuális fegyelmezést és nevelést követel, amely sokszor évekig is tarthat. Amikor azonban a tanuló ezen átesett, az a bölcsesség és etika, ami ezzel kifejlődik, az az erő, amelyhez így hozzájut, az a nyugalom, amit ezzel megszerez és az az intellektuális kapacitás, amire ezáltal képes lesz, mind összegződik, hogy a tanulót a tudatlanságból a tudásba segítse, jobb emberré tegye. Ha a politika területére lép, magasabb és alacsonyabb szolgálatra lesz ezáltal képes. Ha kézműves, a keze alól őszintébb és elismerésre méltóbb darabok kerülnek majd ki. Az ilyen filozófiai képzésen átmenő ember minden felmerülő gyakorlati problémának éles belső meglátással fog hozzá, és - ha minden más dolog azonos - valószínűen egyedül csak ő jut a korrekt megoldáshoz.

Minden ideánk mindaddig értéktelen, amíg nem próbáljuk meg a gyakorlatba átültetni. A filozófiai élet nem a teljes élet egy töredéke, amelyet poros könyvtárban élünk le, hanem folyamatos tapasztalat, legyen ez otthoni, üzleti, közéleti vagy az élet egyéb területén szerzett tapasztalat. Ha az embert a tanulmányai külsőleg elkülönítenék közössége általános életétől, akkor ezek a tanulmányok biztosan nem filozófiaiak. A filozófus ui. meg kellett, hogy tanulja a másokért végzett személyes érdektől mentes tevékenységet, amire az indiai Bhagavad Gitá olyan magasztos szavakkal mutat rá &quot;Feladatod nem lehet más, csak mindig a tettekben élj, ám e tettek gyümölcséhez nincs már jogod semmiképpen!&quot;

Az igazság a dinamikus tettrekészséget fokozó szer, nem pedig narkotikum.

A filozófus mindennapi cselekedetében racionális, gyakorlati, okos és kiegyensúlyozott. Ahogy a madár kiegyensúlyozott repüléséhez is két szárny mozgatására van szükség, ugyanúgy az embert is a gondolkodás és tevékenység kettőssége tartja kiegyensúlyozott létben. A modern társadalom szünet nélküli forgatagában belső nyugalmat és zavartalanságot képes megőrizni. Békéje olyan erős anyagból kovácsolt, ami tartósnak bizonyul akkor is, amikor a csendes filozófiai elmélkedés hangulatából a zajos utcai életbe lép.

A filozófiai fegyelmezés az elmét képezi ki, és ezen keresztül az ember valamennyi tettét. Az állandóan és intenzíven visszatérő gondolatok előbb vagy utóbb tettekben nyilvánulnak meg. Az emberek még nem ismerték fel a koncentrált gondolkodás erejét, amivel másokon segíthetnek vagy amivel másoknak kárt okozhatnak; nem tudják, hogy azt a förtelmes korszakot, amelyben élnek, maguk hozták létre gondolataikkal. Anélkül, hogy azokhoz csatlakoznánk, akik a jó ügynek rossz logikával vagy még rosszabb filozófiával ártanak, amikor tagadják a külső környezet erejét, csak azt mondjuk, hogy a gondolkodás általános és szokásos menete végül arra irányul, hogy a környezet tulajdonságaiban reprodukálja magát. Az elme mind vonzó, mind pedig visszataszító sajátságokkal rendelkezik. A hasonló természetű materiális feltételeket vagy más elméket vonzza, a vele ellentéteseket taszítja. Ez a tevékenység az ember tudat alatti énjében állandóan folyik, az embernek nem is szükséges, hogy tudomása legyen róla ahhoz, hogy hatásos legyen. Ez a csendes folyamat sohasem szűnik meg működni. Csak akkor fedezzük fel homályosan, hogy milyen potenciál van rejtve a koncentrált és kontrollált gondolkodás mélyén, amikor a kiemelkedően jó, vagy kiemelkedően gonosz emberek életében meglepően bizonyossá válik.

Az ember napi tevékenységét és reakcióit ez a láthatatlan gondolat és érzés diktálja. Ez néz vele szemközt, ha egyedül van, egész külső létét ez veszélyezteti, vagy éppen védi. Az elméjét leggyakrabban foglalkoztató gondolatok és ezek módja jelenti az ember láthatatlan urát és ez alkotja a testénél is fontosabb valóját. A fiatalabb Nyugaton egy ember megítélésénél elsősorban a külső megjelenését használják fel, Ázsia régi népei viszont már évezredekkel ezelőtt tudták, hogy az ember legnagyobb ereje a közjó érdekében, elméjében van elrejtve. A Himalaya erdeiben keresztbe vetett lábbal és jóindulatú arccal ülő régi bölcsek ezt az alapigazságot tanították tanítványaiknak. Tanításuk bőségesen igazolja magát a leghaszonelvűbb területen.

Életmód és művészet. Minden és mindenki egymással kapcsolatban van. Semmi és senki nem áll egyedül. Minden teremtmény élete össze van szőve másokéval: a dédelgetett függetlenség elképzelt önállósága csak öncsalás. Az emberiség különösképp összekapcsolódott egymással. Ezért a filozófia nem csupán egy filozófus, hanem a társadalom sajátja is. Nem vonhatja ki magát ebből, nem tudja teljesen elszigetelni magát. Ha még egy barlangba vonulna is vissza, szüksége volna egy kutyára, amely elkíséri, egy tehénre, amelynek a tejét issza, vagy valakire, aki időnként meglátogatja, és lám! ahol kettő van, az már társadalmat alkot. Hogy ebben a társadalomban milyen magatartást vesz fel, az az etikai elvektől függ, amelyek pontosan ugyanazok akkor is, ha ez a társadalom csak két személyből áll, vagy éppen két millióból. Hozzá tud-e járulni a filozófia valamivel is az etikához, meg tudja-e mutatni a kötelesség helyes útját?

A felelet erre az, hogy egyedül a filozófia képes ezt megtenni. Ha felfedeztük ezt a nagy igazságot, az emberiséget izgató legfontosabb többi kérdés már egészen másképp látszik. Akkor, és csakis akkor juthatunk a régi és zavaró problémák kielégítő megoldására. Az az atmoszféra ui., amelyben ezek a feltételek megadhatók, teljesen más lesz. Arra leszünk kényszerítve - akár tetszik, akár nem - hogy a régi kérdéseket új formába öntsük, mivel a vonatkozási standard teljesen más lesz, mint ami eddig volt. Itt a filozófia tanulója ténylegesen is látja tanulmányai értékét és a felvilágosult belső meglátásban - amely meg fogja neki mutatni hogy hogyan cselekedjék helyesen, bölcsen és jól - megkapja jutalmát. A filozófus sohasem bukhat meg az életben, ha a szerencsében néha meg is bukik.

A filozófia nemcsak a világ kiértékelésére hivatott, hanem jobbátételére is, mivel az ideákat gyakorlati következtetésekig követi. A társadalmi és egyéni idealizmust egyaránt az elérhető célra kell vonatkoztatni, különben veszélyes lehet. A filozófia iránytűvel - vagyis biztos vezetővel - igazítja az embereket a helyes irányba. Ezért éppen annyira hasznos azok számára, akik az etikai vezetés valamilyen elvének hiányát érzik az életükben, mint azok számára, akik a tiszta tudást keresik. A filozófiában a legnagyobb segítséget találják meg a gyakorlati élet követelményeinél a helyes döntések és elhatározások elérésben. Az emberi kultúra teljes skáláján is mérve, lehet ennél valami is hasznosabb?

Nincs a napnak olyan pillanata, amikor ne lennénk valamivel elfoglalva, ne csinálnánk valamit, vagy ne gondolnánk valamire, és ez a folyamat így megy egész éber életünkön át, egy vég nélküli, szüntelen folyamatban. Az az etikai probléma, hogy vajon az, amit teszünk, vagy amire gondolunk helyes-e, vagy sem, egyike a legalapvetőbbeknek és legfontosabbaknak, amelyet valaha is felvethetünk.

Az ember mindennap szembetalálkozik a következő két kérdéssel: Mi a helyes iránya cselekedeteimnek? Mi az a helyes dolog amelyet keresnem kell? Ehhez több hasonló probléma is szorosan kapcsolódik, amelyek közül néhány pl. a következő: a) Mi az ember legmagasabb feladata közvetlen feladatával szemben: a lényegesnek és valódinak a hozzájárulóval szemben; b) Mi a bizonyítéka annak, hogy az ilyen feladat és kötelesség nem az emberi képzelet alkotása? c) Van-e egyáltalán, és ha van, melyik az a standard mérőeszköz, amivel a kötelességeket mérhetjük?

Az összes fentebb felsorolt probléma filozófiai probléma, ami egyben azt is mutatja, hogy a tiszta filozófiának mennyire gyakorlati kapcsolata van az élettel. És hogy az ember mit mond ki jónak, és mit rossznak az tulajdonképpen nem más, mint tudatos vagy tudat alatti életfilozófiájának tudata, vagy tudat alatti gondolati kivetülése. Az embernek az univerzumról alkotott általános szemlélete, vagyis tudatos, vagy tudat alatti filozófiai szemlélete teremti meg azt a standardot, amivel megkülönbözteti vagy megvizsgálja egyrészt a kötelességet, másrészt a vágyat. Amikor a filozófia az életmódra vonatkozik, elsősorban az alapvető és nem különleges szabályok megalkotására törekszik, az élettel kapcsolatos fontosabb elvek megállapítását tartja szem előtt, nem pedig a részleteket.

Az ember életét rendszerint a vágy uralja. Minden vágy, érzelem, szenvedély, vágyakozás, erély, szimpátia és antipátia kezd helyére kerülni, amikor jobban megértjük őket, amikor jobban megértjük magunkat és a világot. E vizsgálatnak és tanulmánynak az eredménye az érzelmi egyensúly helyreállítása: rendeződik a vérnyomás, és a belső elválasztású mirigyek működése normálissá válik. Lecsendesíti a szenvedélyeket, legyőzi a rossz szokásokat és kiküszöböli a neurotikus félelmet. Megnyugvást önt a szívbe, célt és értelmet visz az ember életébe. Különös fontossággal bír ez azok számára, akik más emberek vezetésére hivatottak, vagy a társadalomban egyéb fontos beosztást látnak el: pl. orvosok, jogászok, nevelők vagy üzletemberek. Az így nyert előnyök hatással vannak az életnek mind az egyéni, mind pedig a hivatásbeli oldalára.

Félreértés lenne azt gondolnunk, hogy a filozófusnak aszkétának, élettagadónak, az emberi örömöktől és érdeklődéstől mentes embernek kell lennie. Az igazi filozófiában nincs helye az ilyesminek. Az alacsony gondolkodású aszkéta megveti az életet, és a világot áruló csapdának tartja, míg a filozófus viszont hasznos iskolának, amelyben sokat tanulhat és megértő módon élhet. A tapasztalat nemcsak iskolánk, amelyben sokat tanulhat és megértő módon élhet. A tapasztalat nemcsak elméleti táplálékot kínál föl neki a gondolkodásra, hanem gyakorlati edzést is a bölcsességre.

Mindazonáltal Cupidót és a vágyat nem árt, ha rövid pórázon tartjuk. Minden szenvedélyes embernek, aki vágyait meg akarja zabolázni, valójában bizonyos mértékig aszkétává kell válnia. Ez az önfegyelmezés olyan mentális, etikai és fizikai jellemvonások kialakulását teszi lehetővé, ami minden módon segítségére lesz az életben. És amikor az ilyen ember az igazságkeresés útjára lép, még inkább szüksége lesz a fegyelmezéssel létrejövő belső erőre. A minden impulzusra reagáló gyenge ember nem ismeri a függetlenség érzésének nagyszerűségét, a semmihez sem kötődöttség megelégedettségét. Az ilyen egészséges önfegyelmezést nem szabad összetéveszteni azzal a természetellenes és egészségtelen magatartással, ami mindent tagad és visszautasít, ami emberi. Azért születtünk és azért vagyunk itt a földön, hogy éljünk, nem pedig azért, hogy az élettől elfussunk és eltávolodjunk. Minden túlzás hibához és tévedéshez vezet és megakadályozza a tárgyilagos tisztánlátást.

A filozófus nem fél az élet semmilyen aspektusától sem. A látszólag egymásnak ellentmondókat egymást kiegészítővé alakítja! Ez az, amiért nincs szüksége arra, hogy elmeneküljön az életből, mint az aszkéta. Ha visszavonulásra van szüksége, ezt a helyet saját bensőjében találja meg, ahol bármikor menedéket találhat anélkül, hogy erről bárki is tudna: nincs szüksége arra, hogy a szerzetesek színes ruháját magára öltve hívja fel magára a figyelmet. Tudja, hogy semmilyen a világnak való hátatfordítás nem vezet bölcsességre, mivel azért született bele ebbe a világba, hogy megtanulja annak leckéit. Mindazonáltal abban egyetért a szerzetessel, hogy ő is meg akar szabadulni a vágy rabszolgaságától, és meg akarja szerezni az uralmat érzelmei felett. Ennél tovább azonban nem megy együtt a fanatikus aszkétával. Fő törekvése a gondolatok ellenőrzésére és az értelem fegyelmezésére irányul, az lesz ennek a jutalma, hogy képes lesz megszabadulni az érzelmi kötődöttség nyűgétől - legyen az akár jó, vagy akár rossz - és olyan belső közönyre szert tenni, hogy elméje háborítatlan maradjon, amivel bármilyen környezetben dolgozni tud majd anélkül, hogy belső nyugalmát elvesztené.

Az aszketikus élet jó és szükséges kezdés, de amikor merevséggé, fagyossággá és hivatássá - sőt rögeszmévé - válik, az ember rossz útra téved. A bölcs ember egyetért Terence soraival: &quot;Ember vagyok; semmi, ami emberi nem idegen számomra.&quot; Kísértés nélkül fog majd mozogni a nagyvárosok zsúfolt utcáin, míg az aszkéta barlangba vonul vissza; és derültségét megőrzi mind munkája, mind pedig szabadideje és pihenése közben is, mivel az, amihez az aszkétának visszavonulásra van szüksége, nála mélyen az elméjében van elrejtve. Nincs szüksége arra, hogy az emberi vonzódást kitörölje azért, hogy kiűzze magából az egoizmust. Nem szükséges, hogy lemondjon a művészet és a Természet adta szépség élvezetéről, hogy ezáltal megőrizze érzelmi egyensúlyát.

A tevékenység és a magatartás problémája azonban nem meríti ki az embernek a társadalomhoz és a világhoz való kapcsolatát. Mindkettőt szebbé is szeretné tenni. Így születik meg a művészet. A filozófiának szintén meg kell találnia a helyet a művészet számára és megállapítania az egészhez való kapcsolatát. A művészet a filozófiai vállalkozó szellem hajtóanyaga. Honnan ered az embernek a zene, a festészet, az építészet, a költészet az irodalom és más művészetek iránti vonzódása? Mi az a szépség, ami az embert csalogatja? Az ember művészet iránti szeretete úgy fogható-e fel, mint kereséséhez egy útszakasz? Azok, akik úgy képzelik, hogy a filozófia az embert elszigeteli az életnek ettől a szép és érzelmekkel teli oldalától, tévednek. Egy fehér jázmin illata, a lenyugvó nap vörösen izzó korongja a filozófusban éppen olyan örömet kell, hogy kiváltson, mint másokban, azzal a különbséggel csupán, hogy az élet teljes megértésére jutván tudja, hogy mindezek hová tartoznak, és nem engedi meg, hogy öncélúan rabjukká váljon.

Az igazi művész alkotása elsődlegesen imaginatív. Alkotásait elsősorban ebből az alkotó képzeletéből meríti, és csak másodsorban abból az anyagból amellyel dolgozik, ami tulajdonképp nem más, mint az első másolata. Minél nagyobb egy művész kreatív ereje, annál eredetibb művek alkotására képes: az anyaggal való bánni tudás technikai ismerete még nem tett senkit sem zsenivé; ha az első hiányzik, vagy kisebb mértékben van meg benne, csak tehetséges művészről vagy mesteremberről beszélhetünk, semmiképp sem zseniről.

A képzelőerő azonban végső soron nem más, mint a mentális képek, vagyis gondolatok szövedéke. Mozart, aki már gyerekkorában zenei zseni volt, röviden így írta le, hogyan született meg benne egy zenei kompozíció: &quot;minden zenei mű úgy születik meg bennem, mint egy élénk álom&quot;. Ebben a magakészítette világban a művésznek annyira otthon kell magát érezni, annyira elmerülni benne, hogy a külső világot szinte elfelejteni látszik: egy igazi alkotás közben a művész egyedül akar lenni gondolataival, elfelejt étkezni is, és minden külvilági zavar megtöri az alkotás ihletét. Balzac pl. szó szerint éjjel-nappal bezárkózott a szobájába regényeinek írása közben, és indiai jógikhoz hasonló féltransz állapotban volt. Ő maga is tudatában volt művészete misztikus jellegének; ez derül ki megjegyzéséből: &quot;Ma az író helyettesíti a papot... írásaival ő vigasztal, ő ítélkezik és ő profetizál. Hangját nem a templomban hallgatja azonban egy szűk körű gyülekezet; írásain keresztül az egész világhoz szól.&quot; Az igazi művészet terméke az igazi jóga gyakorlatával azonos. A művész a misztikussal van azonos szinten, azzal a különbséggel, hogy míg a művészet a szépséget keresi, addig a misztikus a békét.

Az inspiráció egyszerűen azt jelenti, hogy a művészet ideái annyira elragadják és fogva tartják, hogy egy időre teljesen ezek valóságának uralma alatt áll. Az inspiráció idejére a gondolatot érzi Valóságnak, vagyis ebből a szempontból az igazi művész igazi misztikus, mivel mindketten tökéletesen hisznek mentális szerkezeteik valódiságában. Tudat alatt mindketten eljutnak a mentalizmus igazságához, - mégpedig ugyanazon az úton - egy uralkodó ideában vagy egy gondolatsoron való teljes, koncentrált önabszorpción keresztül. Végül is mindketten tudatos, félig tudatos, vagy tudat alatti mentalistákká válnak. A valódi művészi zseni nem is lehet más, mint mentalista. Ha nem így lenne, nem lenne képes őszintén interpretálni saját tapasztalatát és nem értené meg gondolatainak értelmét.

A művész azonban nemcsak lenyűgöző eksztázisban részesül alkotása idején, hanem azután nagyon sokszor mélabús melankóliába is esik. Nemcsak a fellegekben lebeg, hanem időnként vissza is esik a földre, és nem tudja, hogyan tudná visszaszerezni és megtartani az ihletettség emelkedett perceit. A művésznek ezekért a percekért drágán kell megfizetnie, az eksztázis fennkölt óráiért sokszor napokig tartó sötét depresszióval kell adóznia.

Erre a tényre két magyarázat létezik: először is az alkotás folyamán a művész teljesen elfelejtkezik önmagáról, énjéről, mivel a munkáját művészi tökéletességgel csak tökéletesen koncentrált állapotban képes elvégezni. Ha nem tud tökéletesen koncentrálni, nem tudja teljesen elfelejteni egóját, nem is lehet igazi művész.

Másrészt viszont, az a nagyfokú öröm, amelyet a művész az alkotásnak ezekben a fennkölt pillanataiban érez, amikor teljesen képzeletében oldódik fel, ugyanaz lesz, amit majd ez a mű a nézőkből vagy a hallgatóságból vált ki. Ez egyben azt is jelenti, hogy mind a művész, mind pedig közönsége ugyanabban a képzeleti világban kell, hogy teljesen elmerüljön, ahol a gondolat éppen olyan valódivá válik, mint amilyennek annak előtte a materiális világot tartották.

Megérthetjük most, hogy miért szenved a művész, ha az ihletettség emelkedett pillanatai megszűnnek. Ekkor ui. pszichológiailag újra visszaesik a szokásos egoista és dekoncentrált állapotába. A kettő közötti ellentét olyan nagy, mint amilyen a fekete és fehér közötti színkülönbség, és ez erősen hat az érzelmeire. Röviden ebben lehet összefoglalni azt az elemi ismeretet, amit a művészettel kapcsolatban a filozófia tanít.

A karma elmélete. Annak az elsődleges ténynek a figyelmen kívül hagyásával, hogy az elme mindennek az alapja, a múlt századi tudomány egy etikailag veszélyes materializmus helyzetébe került, amely az embert mechanikusan irányított kétlábú állat szintjére süllyesztette. Bár jelenleg az élvonalbeli tudósok már kezdenek ebből a materialista felfogásból kikerülni, elődeik munkája és kirohanásai folytán azonban a vallási tekintély intézménye erősen megrongálódott, és meggyengült a befolyása. A tudomány népszerűsödésével Nyugaton a tömegek egyre kevésbé hajlottak a vallási tilalmak betartására. Sőt, a háborúk utókövetkezménye gyakran az, hogy csökken a vallásos hit és nő a közöny az erkölcsi törvények iránt.

Lassan ahhoz közeledünk, amikor a vallás legfontosabb társadalmi létjogosultságát igazoló jellemzője - a tömegek életmódjára gyakorolt hatása, annak egy bizonyos korláton belül tartása - határozottan kisebbedik. Erre jó példa Oroszország esete, ahol a forradalom után az intézményes vallást drasztikusan visszaszorították. Olyan korszakkal nézünk szembe, amikor a morális törvények hanyatlása, a társadalmi kötöttségek fellazulása, az individuális standardok csökkenése és a társadalom nyugalmi helyzetének kimozdítására, megzavarására irányuló általános törekvés együttesen etikailag veszélyes helyzet kialakulását eredményezi. Azok, akik szívükön viselik az emberiség jólétét és jövőjét, meg kell, hogy értsék, hogy a már erejüket vesztett, idejétmúlt régi szankciók alkalmazásával ezt a helyzetet nem lehet kielégítő módon megváltoztatni. A vallás nem tudja megállapítani ezt a folyamatot, és mind a társadalom, mind pedig a maga szempontjából jobban tenné, ha a problémával bátran és józan ésszel nézne szemközt. A vallás közreműködésére mindig szükség van, de ennek helyesnek kell lennie.

Minden intézményes ortodox vallás megmentheti magát a krízistől, melynek előzetes jelei már megmutatkoznak, sőt hatásosan kiterjeszthetik befolyásukat, ha: először is, van elég bátorságuk, hogy - hogyha szükséges - levessék magukról rossz hagyományaikat, és az emberek számára jobb életet legyenek képesek találni, és másodszor: ha fel tudnak nőni etikai legjobbjukhoz, és harmadszor, ha nem ragaszkodnak a gyermekes dogma mentális rabszolgaságához és intellektuálisan haladóvá válnak. Legyenek képesek új hitek befogadására, vagy rendszerük megváltoztatására és átdolgozására, ha erre szükség mutatkozik. Az ember értelmi fejlődésével párhuzamosan kell fejlődniük, nem pedig hajthatatlan öncélú vakhitben megmaradniuk. Néhány érzékenyebb egyházi vezető már feladta a régit az új tudásért cserébe, de a legtöbb még nem hajlandó, nem is képes erre. Inge dékán nem habozott támogatni a merész racionalista változtatásokat a keresztény tanban, és Ázsia, Afrika mohamedán, hindu és buddhista lelkészei is - ha kisebb mértékben is - ugyanezt tették. De mindaddig, amíg a legmagasabb fórumon merészen ki nem hirdetik a finomabb és racionálisabb fogalmakat, egy tarthatóbb és védhetőbb hitet, amíg az élő etikát fölé nem helyezik a halott történelemnek, a meglevő irányzatok támadni fogják az idejétmúlt és elavult dogmákat, és ami még ennél is rosszabb: aláássák saját követőik morális támaszait.

A nyáj illúziója megbocsátható, a vallási vezetők tudatlansága és hajthatatlansága azonban nem. A világ új gondolatokkal terhes, sőt vajúdása is megkezdődött már. Az egész univerzumban a változás törvénye érvényesül; az egész történelem nem más, mint a környezethez való állandó alkalmazkodás, és amikor a vallási vezetők önként behódolnak e törvénynek, jutalmuk mindenképpen nagy lesz. Azok, akik kellő időben alávetik magukat, bölcsességről tesznek tanúbizonyságot, azok pedig, akik ellenállnak, balgaságot követnek el. Korunkban, amikor a nevelés széleskörű és fejlett, a vallásnak önként kellene megtisztítania labirintusát a tradicionális butaságoktól és egy intellektuálisabb szinten újraszerveznie magát. A tradíció a szervezett vallásokat erős intézménnyé tette, a tudomány és a vizsgálódás szelleme azonban alaposan kikezdte őket. A vallásnak ezért fel kell nőnie a mai kor emberének szellemi szintjéhez. Egy megrögzött vallási intézmény helyzete - amely merev módon követeli meg elavult dogmáinak követését és betartását, és semmi hajlandóságot nem mutat korunk ismeretei iránt -, hasonló ahhoz az iskolamesterhez, aki ugyan állandóan új tanulókat fogad be az iskolájába, ugyanakkor nem engedi meg a régieknek, hogy magasabb osztályokba lépjenek, hanem örökké saját osztályában való maradásra kényszeríti őket. A vallásnak nem szabadna soha elfelejtenie magasabb célját, vagyis azt, hogy az előrehaladottabbakat magasabb fokú tudásban részesítse. Ha így tenne, több megértést tanúsítana a misztikusok individualizmusa iránt és örömmel látná az előrehaladásukat. Ezzel a magatartásával mind magának, mind másoknak csak használhatna. Remény van azonban arra - mivel szükség van rá - hogy új energia kifejlesztésével bátran rekonstruálja majd magát.

De még ha ez a nem valószínű esemény meg is történik, az etikailag veszélyes háború utáni helyzet ezáltal nem lesz teljesen megoldva. Még mindig nagyon sok ember marad megmásíthatatlanul elveszett a vallás számára. Amikor ui. a tudatlan emberek azt gondolják, hogy a vallás csalárd, gyakran arra a téves következtetésre jutnak, hogy az erkölcs mítosz. A történelem azt mutatja, hogy a nagy társadalmi változások idején szerencsétlennek bizonyult az etikát bármelyik speciális vallásos hittel azonosítani.

Bárki, aki szívén viseli az emberiség jólétét, nem hagyhatja figyelmen kívül ezt a sötét kilátást. Mit lehet tenni? Az orvoslás abban a megfontolásban van, hogyha figyelembe vesszük, hogy azok, akik modern szemléletet vallanak, nem nagyon hajlanak az etikai buzdításokra, hacsak ezek nem tudományosan megalapozottak. De lehet ilyen alapot nyerni? Van racionális etika, amely ezeket az embereket felemeli, nem pedig lealacsonyítja, és amely a helyes cselekedet gyakorlására ésszerű indítékkal szolgál? A válasz erre az, hogy a legésszerűbb tan Ázsiában már nagyon régóta létezik. Sajnos nem maradt fönn eredeti tisztaságában, idők folyamán sok hozzá nem kapcsolódó babona csatlakozott hozzá, míg az élénk fantáziájú emberek sok vallásos dogmát összekevertek azzal, ami egy sértetlen etikai rendszer alapvetően ép és tudományos alapja. E tiszteletreméltó tan indiai neve: karma.

E tan lényege először is: a pszichológiai reakció, vagyis az, hogy a szokásszerű gondolatok tendenciákká formálódnak és így hatnak jellemünkre; ez végül előbb vagy utóbb cselekedetekben fejeződik ki; míg e cselekedetek nemcsak másokra hatnak, hanem a reakció rejtélyes elvén keresztül saját magunkra is. Ennek az elvnek a kifejtése magában foglalja - másodszor is - a fizikai újjászületést, vagyis a gondolat fennmaradását a Tudat Alatti Elme szférájában, valamint előbb vagy utóbb a többé-kevésbé ugyanannak a &quot;karakter&quot;-nek vagy személyiségnek e földön való ismételt megjelenését. A karma szükséget teremt a rendbehozásra és kiigazításra és elkerülhetetlenül újjászületéshez, a mozgásba hozott dinamikus tényezők számára kivezetéshez vezet. Ennek az elvnek a következménye a személyes bűnhődés, vagyis azok a cselekedetek, amelyekkel másokat megsértünk, elkerülhetetlenül visszaverődnek hozzánk, és így bennünket sértenek meg, míg azok a cselekedetek, amelyekkel másoknak jót teszünk, a magunk javára íródnak.

Ezt a doktrínát - amely az emberek körülményeiben és jellemében mutatkozó különbségekre keres magyarázatot - a mentalizmushoz hasonlóan a régi indiai bölcsek fedezték fel az elme intenzív koncentrációs ereje segítségével. Megállapították, hogy az ember szerencséjének szüntelen forgandósága alatt bizonyos ritmus rejtőzik.

E szerint nem beszélhetünk - egy bizonyos felsőbbrendű lény által kibocsátott önkényes és tekintélyen alapuló parancs értelemben - természeti törvényről. Az ember gondolatában hoz létre egy ilyen természeti törvényt annak leírására, hogy a Természet egy bizonyos része hogyan viselkedik. A karma tökéletesen tudományos törvény. Simán beleilleszthető két nagy XIX. századi tudományos felfedezésbe, amelyek a gondolkodó embereket az így feltáruló óriási lehetőségek folytán alaposan felkavarták, valamint három másik, az előzőeknél kevésbé szenzációs felfedezésbe is. Az első kettő a következő: a) az élőlények kifejlődésének elmélete; b) az energiamegmaradás elmélete. Az első a Természetben előforduló valamennyi élőlényféleséget bizonyos fajta fejlődési sémába illesztette be, míg a másik a különböző energiaféleségeket sorolta egyesített rendszerbe. Bár a még korszerűbb szemléletek további módosításokat hoztak létre, alapelvükben azonban változatlanok maradtak. A Természet nagyobb változásainak evolúciós karaktere és az erőmegmaradás még mindig jobban illik az általános univerzális fejlődés ismert tényeihez, mint bármi más hipotézis.

A harmadik említésre méltó tudományos elmélet az átöröklés. A testi tulajdonságok öröklött tulajdonságok.

Ha időben még messzebb nyúlunk vissza, találunk egy negyedik fontos tudományos elméletet is, nevezetesen Newton 3. axiómáját, a hatás-ellenhatás törvényét.

De van egy ötödik, számunkra szintén fontos elmélet, amely szerint valamennyi élet végső soron egységes. Az univerzum egy egységet alkot. Valamennyi tudományág kapcsolatban van a másikkal, egyik sem áll teljesen elkülönülten a többitől. Az univerzum egysége: létének alapvető törvénye.

Amikor az összes fentebb felsorolt tudományos elméletet összevetjük a karma tannal, azt találjuk, hogy valamennyi analóg módon támogatja azt. Az evolúció elmélete azt mondja ki, hogy az élet valamennyi megelőzőnek a folytatása. Csak láncszemek vagyunk egy hosszú sorban. Mint molekula kezdünk és mint bonyolult ember fejezzük be. Egy láthatatlan cél felé nyomulunk előre, amihez a befejezettség szükségének érzése hajt bennünket. Már óriási utat tettünk meg a jelenlegi életünkig, de itt még nincs vége, még további hosszú út vár ránk. Ennek az útnak a vége ui. az a fenséges felfedezés lesz, amikor rájövünk, hogy az ember nem csupán egy szám a statisztikai összeírásban, hanem egy áldott és üdvös Valóság tudatos résztvevője.

Az energiamegmaradás elve azt a tényt fejezi ki, hogy az átalakulás folyamán semmi energia nem vész el. Hasonlóképp, az emberi gondolatok és tettek is energiának foghatók fel, amelyek nem semmisülnek meg, hanem másokra és az emberre sajátmagára gyakorolt hatásuk formájában újra megjelennek. Olyan magok, amelyekből tényleges idő-tér megjelenés lesz.

Az örökléstan azt mondja ki, hogy minden testnek volt bizonyos léte a születés előtt. Hasonlóképp az elmének is kellett bizonyos léttel bírnia a születés előtt. A mentális tulajdonságok átadott tulajdonságok és csak egy korábbi földi létből lehet származtatni őket.

Newton hatás-ellenhatás törvénye az etikai világban jelentkezik, ahol ugyanez érvényes. Bármit tegyünk is másoknak, később ugyanaz visszatér hozzánk. Az élet azzal a pénzzel fizet vissza bennünket, amelyet mi fizettünk. Helytelen cselekedeteink valamikor visszaütnek ránk. Azt kapjuk, amit adunk.

Az univerzum egységes jellege magába kell, hogy foglalja az ember életét. E törvény bárminemű megsértése a reakció folytán előbb, vagy utóbb meghozza saját büntetését szenvedés vagy viszálykodás formájában. Teljesítése pedig harmóniát és boldogságot eredményez.

Így az mondható, hogy az emberi élet az elme, a jellem és a kapacitás iskolája.

Ez a nevelés hosszú időn, újjászületések sorozatán át folytatódik, minden egyes újjászületés a tapasztalatokon át szűri le a megfelelő tanulságokat. Valamennyi élőlény ilyen tanulóiskolában van. Minden inkarnáció e nevelés egy-egy szakaszának fogható fel, egy-egy új iskolapadnak az élet iskolájában. Az ember igazi önéletrajzát az elme fejlődése adja. Az egész történelem allegóriává válik. Mint ahogy a gyermek elemi nevelését a három R (reading, writing, 'rithmetic) (olvasás, írás, számtan) megértése és megtanulása képezi az iskolában, ugyanúgy a felnőtt emberét is három R (reaction, rebirth, retribution) (visszahatás, újjászületés, és büntetés) megértése és megtanulása alkotja az élet nagyobb iskolájában. Mentálisan, a létért való küzdelem először kifejleszti, majd tökéletesíti az észt és a gondolkodóképességet; etikailag, azt a fogalmat, hogy azt aratjuk, amit vetettünk, lassanként belátjuk; technikailag, a képesség a képzetlen középszerűségből keletkezik és fokozatosan koncentrálttá válik, míg a gyakorlott, mesterkéletlen géniuszban el nem éri fejlődése csúcsát.

A karma törvénye az egyetlen, amely ésszerű magyarázatot ad mindazokra a káros hatásokra, amelyeket különben a puszta véletlen szörnyű termékének, vagy egy önkényes Istenség igazságtalan parancsának kellene elfogadnunk. A karma nélkül e problémákat reménytelenül kellene feladnunk és megoldhatatlan rejtvényeknek tekintenünk. A vakon született gyermek, a mocskos nyomornegyedben született és ott élni kényszerülő emberek, egy szerencsétlen házasságban szenvedő asszony, a többgyermekes családját eltartó apa halálos balesete - mindezek olyan tragédiák, amelyek alapján az élet a puszta szerencse utálatos játékának, vagy egy kegyetlen Isten szerencsétlen játékszerének tűnik. A karma azonban ésszerűen képes megmagyarázni mindezt azzal, hogy egy korábban - akár jelenlegi, akár egy azt megelőző születésben - elkövetett helytelen cselekvés jelenlegi hatására vezeti vissza, amivel az élet megfelelőbb igazságára ad elfogadhatóbb választ.

E tannal kapcsolatban az a helytelen nézet alakult ki, mely szerint jelen gondolataink és tetteink hatásának realizálódását csak a következő újjászületésekben gondolja megvalósulni. Cselekedeteink következményei azonban jelenlegi életünk bármely pillanatában beérhetnek; egy élet helytelen vagy helyes cselekedetei ugyanannak az életnek a szerencsétlenségeit vagy szerencséjét eldönthetik, és egyáltalán nem szükséges a következő életekre várni ahhoz, hogy érezzük jelen cselekedeteink jó vagy rossz következményeit. A karma minden születést magában foglal: visszahatásai a tett elkövetésének napján is jelentkezhetnek, de természetesen később is. A hatás-ellenhatás törvénye érvényes és kikerülhetetlen, de hogy az ellenhatás időben mikor jelentkezik, az egyénenként különbözik.

Mindazonáltal ez a tan nem mondja ki, hogy minden szenvedésünk kivétel nélkül megérdemelt, tehát mi volnánk egyedül az okai. Az emberiség ui. annyira egymásba kapcsolt, hogy nem tudunk mindig szabadulni azoknak a gonosz cselekedeteknek a hatása alól, amelyeket mások követtek el, akikkel kapcsolatban vagyunk ugyanannyira, hogy az így létrejövő szerencsétlenséget is el kell viselnünk. De ebben az esetben megnyugodhatunk abban, hogy a karma kiegyenlítő működéseképpen ténylegesen olyan jószerencsében is részesedni fogunk, amely különben nem lenne a mienk.

A karma ezért nem ítél bennünket teljes fatalizmusra. A karma is csak egy része az életnek. A szabad akarat eleme is jelen van, bár ez is csak egy része az életnek. Vagyis sem a teljes szabad akarat, sem a teljes végzetszerűség nem tölti ki teljesen az életet. A karma személyesen tesz bennünket felelőssé gondolatainkért és cselekedeteinkért. Nem tudjuk a felelősséget áthárítani magunkról másokra rossz cselekedeteinkért.

Az egyes újjászületésekkel újra felvesszük a régi tendenciáinkat, újra szeretünk, újra barátságokat kötünk, vagy ellenségeskedünk, szenvedünk vagy örülünk és élettapasztalatra teszünk szert, mígnem elégedettek leszünk. A kielégültség azonban gondolkodásra késztet, ez pedig bölcsességre vezet. Hosszú tapasztalat után végre megtanuljuk, hogyan értékeljük ki helyesen az emberi lét ellentmondó helyzeteit. Amikor már kellő mértékben megégettük kezünket rossz cselekedeteink miatt, vagy hasznot húztunk a jó cselekedeteinkből, végül megtanuljuk, hogy hogyan viselkedjünk a másokkal való dolgainkban. Valamennyien láthatatlan, régmúlt tapasztalatainknak és elfelejtett gondolkodásunknak, vagyis az időnek vagyunk a termékei, és ezért nem vagyunk hibáztathatók azért, amik vagyunk, mivel ezen nem segíthetünk, azért azonban már hibáztathatók vagyunk, hogy nem teszünk meg mindent, hogy jobbakká váljunk. Így az idő a legmagasabb tanító, mivel senki más halandó ember nem képes úgy tanítani bennünket, mint ahogy azt az idő teszi. Valamennyi tapasztalatot magában foglalja, a tévedést lassan bölcsességgé, a fájdalmat pedig békévé szelídíti, a csalódást fegyelemmé, a gyűlöletet pedig jóakarattá változtatja. Megtanít arra, hogy hogyan tanuljunk gyengeségeinkből, ne pedig siránkozzunk miattuk.

Téves az a nézet, amely a karmát csak morális síkra helyezi, mivel intellektuális síkon éppúgy működik. Így pl. egy gyengébb intelligenciájú jó ember egy magasabb intelligenciájú gonosz emberrel összehasonlítva egy ideig szenvedhet és veszteségben lehet része, annak ellenére, hogy morálisan jobb a másiknál. Meg kell tanulnia ui., hogy kiegyensúlyozottabb személyiséget alakítson ki magában. Túlzott érzékenységüktől szenvedő jámbor emberek nem értik meg, hogy az emberszeretet és könyörület csak akkor erény, ha kellő időben és megfelelő személyre alkalmazva gyakorolják, de ha ez nem áll fenn, hibává válik. A karma számunkra biztosítékot jelent, hogy semmi erőfeszítésünk nem vész kárba, mivel vagy ebben a születésben, vagy egy későbbiben vissza fogjuk kapni, amit kiérdemeltünk vele. Amikor az örökléstan pl. nem tudja kellő mértékben megmagyarázni, hogy közepes, vagy gyenge képességű szülőknek miért születhet kiváló képességű gyermekük, a karma-tannal ez jól megmagyarázható. Fizikai képességeiket szüleinktől örököljük, mentális képességeinket pedig előző születéseinkből hozzuk magunkkal.

Azok, akik visszautasítják a karmát, azt utasítják vissza, ami körülöttük nyilvánvaló. Saját életük bizonyos mértékig megváltoztathatatlanul előre elrendelt, bármit is tegyenek ellene. A család, amibe születtek, a körülmények, a faj, az ország, ahová kerülnek jelen születésükben - mindezek olyan dolgok, amelyeket nem tudják előre megválasztani. Ezeket a karma dönti el. Bizonyos mértékig ezért az mondható, hogy a karma acélgyűrűt fon minden ember köré.

Azok, akik azt hozzák föl, hogy mivel az ember nem emlékezik korábbi születéseire, ezért a belőlük eredő jóból vagy rosszból nem származhat semmi haszon, két dolgot félreértenek. Az első az elmének az az alkata, amely a tudat alatti és a tudatos kettős arcát tárja elénk. Jelen tapasztalataink közül is mennyi tűnt már el a tudat alatti tárházában? A másik az, hogyha az ember pl. rendelkezne a jelenlegit megelőző születése összes memóriaanyagával, akkor rendelkeznie kellene az összes többi megelőző születésével is. Ez azonban szerencsére - lehetetlen, mivel az ember élete pokollá válna, ha mindenre kellene emlékeznie. ezért a látszólagos elfelejtésért inkább hálásnak kellene lennünk a Természetnek, mint ahogy hálásaknak kellene lennünk az alvás adományáért is. Mivel ha nem lenne életünkben alvás, teljesen képtelenek lennénk jelen életünkre koncentrálni.

A helyesen értelmezett karma sohasem bénítja meg a kezdeményezést, hanem pozitívan előmozdítja. Amit ma teszünk, az cselekvően fog közreműködni jövőnk kialakításában, tekintet nélkül arra, hogy mit tettünk az elfelejtett vagy éppen az el nem felejtett múltban. Ezért mindenki számára van remény, mivel egyidejűleg vagyunk múltunk szerencsétlen teremtményei és jövőnk reménnyel teli alkotói. Amit az emberek a sorssal kapcsolatban nem értenek meg az az, hogy bár az élet bizonyos eseményeit a karma többé-kevésbé előre meghatározza, mégis bizonyos mértékig megváltoztatható a jellem megváltoztatásával, mivel a jellem jelenti sorsunk magját és gyökerét. Ha el is kell viselnünk a sors által ránk kényszerített bizonyos mértékű korlátozásokat, de van bizonyos szabadságunk is e korlátokon belüli működésre. A helyes élet kialakításával - ami szintén művészet - össze lehet mindkét tényezőt hangolni, hogy javunkra és ne kárunkra működjenek össze.

A régi indiai tanítás szerint a haldokló ember utolsó gondolatai egyesülnek az ember általános és tudat alatti tendenciáival, amelyek együttesen fogják alapvető mértékben a következő születésben a jellemet meghatározni. Ezt a kevésbé ismert tanítást jó lenne szélesebb körben ismertté tenni és kihasználni a benne rejlő pozitív lehetőségeket.

Vannak olyan időszakok, amikor harcolnunk kell a sors ellen, de vannak olyanok is, amikor jobb, ha türelmesen elviseljük. Amikor ez utóbbi áll fenn, bölcs dolog a kínai technika alkalmazása. Ez abban áll, hogy türelmesen és önként alkalmazkodunk ennek az időszaknak a korlátozásaihoz, sőt önkorlátozásunkkal előzzük meg őket. Egy bűvész pl. képes egy mozgatott porcelán tányérba hulló tojást úgy felfogni, hogy a tojás nem törik el. Ennek az a titka, hogy amikor a tojás lefelé esve éppen elérné a tányért, a bűvész a tányért kissé lefelé mozdítja el, így a két sebesség azonossá válik, ami csökkenti az összeütközés hevességét. Vagy figyeljük meg a ökölvívók technikáját. Amikor az egyik ütni készül, a másik hátrafelé irányuló mozgást végez, amivel csökkenti az ütés hatását. Ha előre mozogna, jóval nagyobb lenne az ütés ereje és az ebből eredő következmény. Hasonlóképp a karma csapásait is azáltal enyhíthetjük, hogy hajlékonyan alkalmazkodunk a megváltoztathatatlanhoz, nem pedig szembefordulunk vele az elkerülhetetlen sorscsapások idején.

A tudomány megerősítése is felhozható itt. A kvantumelmélet és a határozatlansági reláció elve meglepő új fényt derített a fizikára. A tudomány régi nézetei kedvezőbbek voltak a karma-tanban való hit szempontjából, az új szemlélet viszont a szabad akaratban való hit szempontjából előnyösebb. A régi szemlélet a fizikai törvények vasmarkába szorított világszerkezeten alapult. Az ilyen szemléletben a determinizmus szükségszerű volt. A modern tudomány azonban túljutott ezen a merevségen és behatolt az atomokon belüli különleges világba. Ezzel a felfedezéssel bezárult a kör: az igazság kettős arculata az univerzumban az, hogy belsejében szabadságot őriz és rejt magában, felszínén pedig sorsrendelte végzetszerűséget. Az ember ennek következtében mindkét hatásban részesül.

Mindezekből azt a gyakorlati tanulságot szűrhetjük le, hogy uralkodó gondolataink megváltoztatásával idővel elősegíthetjük életünk fő irányvonalának megváltozását is. Javítsuk ki mentális és etikai hibáinkat, és az eredmény nemcsak jellemünk nemesedésében mutatkozik majd meg, hanem környezetünk pozitív megváltozásában is. Az ember jelentős mértékben képes megváltoztatni a környezetét, életét és körülményeit nagymértékben saját maga alakítja ki gondolataival, mivel a sors végső soron abból alakul ki, amit az ember korábban gondolt és tett. A karma azt mutatja meg, hogy hogyan lehetséges mindez, a mentalizmus elmélete pedig azt magyarázza meg, hogy miért kell ennek így lennie.

Végül a jóga-gyakorlat és filozófiai meggondolás segítségével meg kell tanulnunk a nyugodt élet művészetét. A zavarokat és bajokat ui. nem kerülhetjük el, de ahogy jönnek, ugyanúgy távozni is fognak. Ugyanaz az erő, ami felszínre hozta, el is fogja vinni őket. A szerencse forgandó. Mindezeken túl az elme szilárdan lehorgonyozva marad ott, ahová tartozik - az igazságban és nem az illúzióban.

Bár a karma valójában tudományos törvény, az ázsiai vallások és a primitív Európa pogány vallásai is kisajátították magunknak. De tételét képezhetné a modern keresztény tanításnak is - mivel Jézus után 500 évig benne volt a keresztény hitben -, ha a konstantinápolyi zsinatban ki nem törölték volna a keresztény tanításból: nem mintha ez Jézus etikáját sértette volna (mi lenne jobban harmóniában vele, mint a Mesternek ezek a kijelentései: &quot;Amit vetettetek, azt fogjátok aratni&quot;; vagy a kereszténység osztatlanságát sértette volna (hol találunk számára világosabb támogatást, mint Origenesnek a nagy keresztény pátriárkának az írásaiban?), hanem mert a törlést kieszközlők saját kicsinyes személyes előítéleteit sértette. Ezzel a cselekedetükkel megfosztották a Nyugatot egy tantól, amelyet valóban megérdemel. Ez a rehabilitációs munka azoknak a kötelessége, akik nemzeteket kormányoznak és befolyással vannak a gondolkodás kialakítására, a nevelésre, vallásos hitre. (Sigurgeir Sigurdsson főtisztelendő, Izland püspöke és egy személyes barátom bátran vállalkozott erre a kezdeményezésre, és az eredmény sikeresnek is bizonyult különösen a fiatalabb generációk körében, akik hevesen reagáltak rá.) Az igazság ezt minden esetben megköveteli, de még jobban megköveteli ezt a nyugati civilizáció biztonsága és túlélése. Amikor az emberek megtanulják, hogy nem tudnak menekülni annak a következményeitől, amit tesznek, sokkal elővigyázatosabbak lesznek majd mind cselekedetüket, mind gondolkodásukat illetően. Amikor megértik, hogy a gyűlölet éles bumeráng, amely nemcsak a gyűlölt személyre sújt le, hanem a gyűlölőre is, kétszer is meggondolják majd, mielőtt ezt az egyik legsötétebb emberi bűnt elkövetnék. Amikor megértik, hogy életük az univerzumban a megértést illetően fokozatosan növekvő evolúciós folyamat kell, hogy legyen, kezdik majd helyesen felbecsülni fizikai, erkölcsi és mentális értékeiket. Az ilyen felismerés és megértés természetes velejárója egy egészséges erkölcsi élet kialakulása lesz. A Nyugatnak nagy és gyors szüksége van arra, hogy a karmát és az újjászületést elfogadja, mivel ezekkel az emberek felelősségteljesebbekké válnak, amire semmilyen irracionális és összefüggéstelen dogma nem tudja rávenni őket. A modern tudományos ismeret könnyen hozzáilleszthető ezekhez a tanításokhoz, feltéve azonban, ha nem torzítjuk el őket, mivel egyedül ezek magyarázzák meg tisztán, hogy az egyszerű elméjű hottentotta hogyan fejlődik hegeli gondolkodású szintre.

Bábeli zűrzavarban élünk. Majdnem mindenki kiabál valamit, lehetőleg jó hangosan, és mégis minden kiabálás ellenére csak kevésnek sikerül bármi értékeset is mondani, mivel kevesen mondják meg nekünk, hogy egyáltalán miért is vagyunk itt a földön. Ezért szükséges, hogy mielőbb széles körben ismert legyen a karma-tan.

A világ jóléte. Eleddig a karmával tudományos és gyakorlati szempontból foglalkoztunk. Az ősi filozófiai tanítás teljesen más szempontból világítja meg a tárgyat. Eddig a filozófiailag képzetlen tömegek nagyobb igénye miatt felejtettük el valójában egy időre a filozófust. Azt mondhatjuk azonban ahogy azt a mentalizmus vizsgálatakor láttuk -, hogy a világunkat elsődlegesen felépítő szubsztancia a gondolat, és hogy az anyag tulajdonképp nem más, mint elme, így ténylegesen és univerzálisan az elmének olyan állandóságot kell feltételeznünk, amit normális esetben nem adnánk meg neki. Továbbá fel kell tételeznünk azt is, hogy mivel az ember egész élete és tevékenysége tisztán mentális, gondolatai a tudatalatti mélységében tűnhetnek el, de el nem vesznek. Az elme ui. szüntelenül újratermeli szerkezeteit, időtől és tértől nem korlátozottan, mivel ezek mindketten szintén az elme termékei. Ezért az ideák individuális áramlatai megint megjelenhetnek, vagy egymásra hathatnak hosszú és nagy távolságú téren keresztül. Így a karma-tan mentalista igazolást is nyerhet.

A filozófus azonban a karmánál magasabb indokot talál a magasrendű és önzetlen, személyes ill. társadalmi etika gyakorlására, amikor felismeri az igazságot és a valóságot. Ennek megértésére meg kell előznünk most egy pillanatra a magasabb tanulmányokat, és eszünkbe kell juttatnunk, hogy a művész eksztatikus békéje az alkotó ihletettség idején, és a misztikus békéje a meditáció folyamán hasonló egymáshoz. Láttuk, hogy ez többnyire annak a következménye, hogy egy időre felszabadulnak énjük béklyója alól. Az &quot;én&quot; ui. nagy terhet cipel, legyen az akár bánat, akár öröm. Kevesen tudják, hogy a magunkról való elfeledkezés a kulcsa egy magasabbrendű boldogságnak. A filozófiában, miután minden tényt igazoltunk és bebizonyítottunk, a filozófia egyik következtetése ennek az ideálnak a leszögezése lesz. De az is kiderül e vizsgálatok során, hogy nyomon követhető emberről emberre, teremtményről teremtményre egy titkos fonál, és hogy a világ rejtett szervezete olyan összekötött, hogy aki azt hiszi, hogy másoktól teljesen függetlenül képes biztosítani magának a boldogságot és jólétet, örökké tartó keserű csalódásra van ítélve. Mindaddig, amíg az én és a te közötti szakadék éppen olyan széles és éppen olyan mély marad, mint amilyen most, az én és a te egyaránt arra van ítélve, hogy szenvedjen. Sőt, a relativitás elméletének egyik filozófiai vonatkozása az, hogy egyetlen izolált dolog sem létezik az egész univerzumban, egyetlen dolog sem létezik a saját akaratából és jogán. Az egész világot átszövi az egymáshoz kapcsolódás hálója. Ezt mutatja jelen világunk gazdasági, politikai és társadalmi egymásrautaltsága is, ami az évekkel csak egyre inkább nő.

A filozófia önkontrollt hirdet, és az emberiség szolgálatát támogatja nemcsak azért, mivel ez önmaga szempontjából, vagy a másik ember szempontjából helyes és jó, hanem azért, mivel mindkettő szempontjából helyes és jó. Az emberről alkotott nézete a társadalomról mint egészről alkotott nézetével azonos. Ezért azt tanítja, hogy az individuális ember mindaddig nem juthat igazi boldogságra, legfeljebb csak illuzórikusra, míg társai boldogtalanok. Helytelen ezért az a régi nézet, hogy a filozófus közömbös a körülötte zajló események iránt. Érdekelt bennük, mivel nem közömbös számára társai jóléte. Azt azonban nem engedi meg, hogy ezek az események ítéletét befolyásolják és a békéjét veszélyeztessék, mivel mindezek között megőrzi a nyugalmát és személytelen gondolkodását.

Aki élvezi ennek a bölcsességnek a privilégiumát, automatikusan arra is rájön, hogy kétélű fegyver van a kezében: egyik éle ez a privilégium, a másik pedig egy új felelősségérzés: az a tudás ui., aminek birtokába jutott kötelezi, hogy ezek után a legmagasabb etikát kell gyakorolnia. Annak a felfedezésével ui., hogy valamennyi teremtmény és dolog végső soron egy, és hogy az Önvaló (ezzel a mesterségesen képzett szóval - amely a szerző korábbi könyveinek olvasói előtt már nem ismeretlen - a későbbiek folyamán gyakran találkozunk majd: mind az ember, mind pedig az univerzum végső valóságát akarja kifejezni. A ford.), amelynek ismeretére jutott más élőlénynek Önvalójával azonos, nincs más választása, mint annak a felismerése, hogy a világ jóléte azonos saját jólétével. Ettől kezdve individuális én-jének szolgálatát az Összes szolgálata váltja fel. Cselekedeteinek nemcsak saját érdekét kell szolgálniuk, hanem másokét is, vagyis e kettős kötelesség bélyegét kell mindig magukon viselniük. Egy igazi bölcs ezért nem lehet hegyi barlangjába zárkózott remete.

Az ilyen bölcs felfedezi, hogy azt az aranyszabályt, hogy azt tegyük másoknak, amit szeretnénk, ha mások tennének nekünk, a józan ész diktálja. Ennél magasabb etikát sohasem tanított egy vallás sem, és semmiféle tapasztalat soha nem sugallhatott ennél ésszerűbbet. Nem létezik más életelv, mint Jézusnak és Krishnának, Konfuciusznak és Buddhának ez az egyszerű életelve, ami az embert képes lenne jobban segíteni abban, hogy a lét rögös útjain simán és akadálytalanul haladhasson. Olyan szabály ez, amely csodákat képes tenni, és amely univerzálisan alkalmazható minden emberre, az élet minden helyzetében és minden időben. Egyaránt jó a barna bőrű keletieknél és a fehér bőrű nyugatiaknál, éppen olyan megfelelő a rongyos koldusnál, mint a jóllakott milliomosnál: értéke messze fölülmúlja egyszerűségét. Mi ui. mindnyájan egy Végtelen Élet gyermekei vagyunk, ugyanannak a nagy embercsaládnak a tagjai. Ha tehát azt akarjuk, hogy a karma kegyesen bánjon velünk, nekünk is nagylelkű és önzetlen cselekedetekre kell törekednünk, és ezek ellenkezőjét távol tartanunk.

Ha azt kérdezzük, hogy miért kell az embernek megtanulni, vagy meghatározni az igazságot, ha már mindenkivel szemben jóakaratot tanúsít, erre az lehet a válasz, hogy először is azért, mivel a jóakarat csak érzés, és mint minden érzés, változhat. Az igazság nem alapulhat érzésen. Másodszor pedig azért, mivel minden emberi cselekedet bonyolult, a jó és a rossz gyakran különös módon van összeszövődve. Harmadszor: csak a filozófia biztosíthatja a teljesen az észen alapuló, mégis az önzőségtől és gonoszságtól mentes, etikailag magasrendű életet.

Amikor Buddha könyörületet gyakorolt, ez nem puszta érzelmi alapon nyugodott, hanem a teljes tudás és felismerés alapján. Az az ember ui., aki szerető feleséget és márványpalotát hagyott el a békéhez és az igazsághoz hasonló megfoghatatlan dolog keresése kedvéért, nem lehetett szentimentalista.

Súlyos hiba lenne azonban azt feltételezni - mint amit gyakran feltételeznek -, hogy mivel Buddha a nem ártás doktrínáját tanította (aminek egyik modern és ismert képviselője Gandhi volt), ezt valamennyi ember számára egyformán követendőnek szánta. Ezt a tant csak a szerzeteseknek és azoknak az aszkétáknak szánta, akik visszavonultak a világi élettől és annak felelősségeitől. A Buddhához hasonló igazi bölcsek felismerték, hogy az erkölcstannak nem lehet univerzális előírása, és hogy a kötelességben fokozatosságok, az etikában pedig fokozatok vannak. Ezért amikor Simha generális megkérdezte Buddhát a tannal kapcsolatban, mivel kétségek támadtak benne, folytathatja-e katonai hivatását, vagy adja föl, a bölcs ezt válaszolta neki: &quot;Azt, aki megérdemli a büntetést, meg kell büntetni. Bárki, akit a bűntettéért megbüntetnek, ezt nem a bíró kénye-kedvéből szenvedi el, hanem gonosz cselekedete miatt. Azok, akik igazságos ok miatt harcolnak - miután kimerítették az összes lehetőséget, hogy a békét megvédjék - nem hibáztathatók. Csak az hibáztatható, aki a háború oka és előidézője. Az embernek saját magát kell tökéletesen feladnia, nem pedig bármit is azoknak az erőknek, amelyek gonoszak.&quot;

Ezeket a szavakat csak azért idéztük, mivel tökéletesen kifejezik azt a szemléletmódot, amit az igazság filozófiája is tanít ezzel a kérdéssel kapcsolatban. Nem tagadja, hogy a szerzetesek és misztikusok számára az a tökéletes magatartás, ha semmilyen körülmények között nem ölnek és nem ártanak másoknak. Gandhi ezért a nem ártás elméletével a legjobb indiai miszticizmust képviselte, de nagy hiba lenne a sokkal magasabb indiai filozófia képviselőjét látni benne. Ez a filozófia nem az érzelmi valótlanság etikáját tanítja, hanem az ésszerű szolgálat etikáját. A filozófia erős, míg a másik szentimentális.

Jézusnak az a parancsa, hogy nem kell ellenállni a gonosznak, ugyanúgy értelmezhető. Betű szerint és külsőlegesen a misztikusoknak kell követnie, a bölcsnek azonban intelligens módon és belsőleg. Bár az utóbbi arra a felismerésre is jutott, hogy végső soron egy a bűnözővel is, ez nem akadályozza meg abban, hogy megvédje magát vagy másokat a bűnözőkkel szemben, vagy hogy megbüntesse őket bűntetteikért, feltéve azonban - ahogy Buddha is rámutatott -, hogy mindezt gyűlölet nélkül teszi. Ahogy Buddha mondta: &quot;a bűnözőnek meg kell tanulnia, hogy megértse: büntetése saját bűntettének a gyümölcse, és amikor ezt őszintén megérti, a büntetés előnyére lesz és nem fog tovább keseregni sorsa miatt, hanem éppen ellenkezőleg tesz.&quot;

Az a miszticizmus, amely az embert az agresszív igazságtalanság vagy az erőszakos gyilkosság passzív szemlélőjévé teszi; amely arra tanítja, hogy bocsássa meg a jelenlétében elkövetett bűnt - azzal érvelve, hogy visszavonult a világtól -, nem képviseli India igazi bölcsességét. A filozófusnak az a kötelessége, hogy ne tagadja meg a segítséget a szenvedő áldozatoktól, hanem ha kell, erővel is megvédje őket. Az a tan, amely letargikus tehetetlenséget, vagy ernyedt nem ártást hirdet az igazság vagy a jóakarat botrányos megsértése láttán, teljesen elfogadhatatlan a filozófia szempontjából. A régi bölcseknek az ilyen félreértése, a szívnek és az elmének az ilyen gyengesége sohasem segítette Indiát, hanem pusztán lealázta. Azt a misztikust, aki fél büntetni, mivel fél attól, hogy szenvedést okozzon, az érzelmei vezetik. A filozófus azonban, aki ha szükséges, nem fél ezt megtenni, mert tudja, hogy a szenvedés az ember legnagyobb tanítója, mivel amit az ember nem akar megtanulni azzal, hogy az eszét használja, meg kell tanulnia a szenvedéssel. Annak, aki nem akar gondolkodni, szenvednie kell. Amit néhány perces gondolkodással megtanulhatnak, azt néhány év alatt fogja elsajátítani a szenvedés parancsára. Sok csapás azért éri az embert, hogy ezáltal gondolkodásra késztesse. A keserű szenvedés árán kell megértenie azt, amit a filozófia rábeszélésével nem ért meg. A misztikus nem akar senkit zavarni, és azt akarja, hogy ő is zavartalan maradjon, a filozófus viszont önzetlenségre törekszik és arra, hogy mindenkit szolgáljon.

A filozófus azonban a maga módján segíti az embereket, nem pedig az emberek módján. Az emberek ui. csak azt tudják, amit akarnak és kívánnak, a filozófus viszont tudja, hogy mire van igazán szükségük. Ezért bölcs módon segít, ami azt jelenti, hogy nem szentimentalista. A szívnek és az észnek egymást kell igazolnia. Tudja, hogy a forrásig kell elmennie, hogy a folyót megismerje: a keveseket segíti, akiken keresztül segítséget nyújthat a soknak is. Így időt és energiát takarít meg, és végül összehasonlíthatatlanul több szolgálatot tesz, mintha egész idejét az egyes emberekre szentelné.

Legőszintébb pillanatainkban felfedezzük, hogy sohasem voltunk igazán önzetlenek életünkben, hanem ha finoman is, de önmagunk kielégítését kerestük minden tettünkben. Az igazi önzetlenség nem természetes dolog. Valamennyien az én szemüvegén keresztül szemléljük az életet. &quot;Miért kellene ezért jót tennem másokkal?&quot; - ez a kérdés természetesnek hangzik. A filozófia azonban erre azt feleli: &quot;azért, mert végső soron és titokzatos módon az egész emberiség egy nagy családot alkot. Azért, mert ennek a ténynek a tudatos felismerése jelenti az ember fejlődésének nagyszerű célját. Azért, mert az az ismeretlen valóság, amelyet az emberek a maguk távoliságában Istennek neveznek, amelyet azonban mi inkább Önvalónak hívunk, mind a magunk, mind pedig a világ titkos valóságát alkotja. Aki ezt az egyetemes tudatot felfedezte, egyidejűleg azt is látja, hogy az erősnek az a kötelessége, hogy a gyengéket támogassa; az előrehaladottabbaknak az, hogy a hátramaradottabbakat segítsék; a szenteknek az, hogy a bűnösöket felemeljék, a gazdagoknak az, hogy segítsenek a szegények terhein, a bölcseknek pedig az, hogy a tudatlant a megvilágosulás felé vezessék.&quot; És mivel a tudatlanság jelenti az összes többi baj gyökerét, ezért Buddha szavaival &quot;az igazság megmagyarázása és terjesztése a legnagyobb jótékonyság.&quot;

Mindnyájunknak dolgoznunk kell, akár tetszik, akár nem és akár filozófusok vagyunk, akár nem. A filozófia nem tudja ezt megváltoztatni, csupán azt a végcélt tudja elénk tárni, amiért dolgoznunk kell. Tevékenykedhetünk azért, hogy puszta megélhetésünket biztosítsuk, de dolgozhatunk azért is, hogy , életünket teljessé tegyük. A legtöbb ember élete ui. kevés örömből és sok nehézségből áll. Mégis, úgy cselekednek, mintha ennek a fordítottja lenne igaz. Az embereket meg kell tanítanunk, hogy gondolkodjanak el azokon az értékeken, amelyet az élettől meg akarnak szerezni. Pusztán fenn akarják tartani magukat? Szórakozni akarnak-e csupán? Akarják-e megtudni életük és világ értelmét és igazságát? Végül is, ha mindezt akarják, van mód az összes, ellentmondás nélküli összeegyeztetésére. A filozófiailag kiegyensúlyozott, a világ jobbátételéért önzetlenül tenni akaró, teljes megvilágosulásra jutott ember életének óriási lehetőségei vannak. Ennél jóval kevesebb adottságú emberek is már csodálatra késztették modern világunkat, akár pozitív, akár negatív értelemben; vajon a kevesek eléggé bátrak-e ahhoz, hogy életüket kockára tegyék a sorssal, hogy korukat gazdagabbá tegyék és mások üdvére váljanak; vajon elég bölcsek-e ahhoz, hogy feladják eddigi kicsinyes egoista életüket, amelynek nem lehet más vége, mint a halál? Vajon talál-e az igazság néhány követőt, aki teljes életével támogatja és szolgálja az igazság ügyét? Ki képes arra, hogy önmagát maga mögé hagyva kezeit olyan messze előre tudja kiterjeszteni, amivel megérintheti ezt a nagy paradoxont?

A világkrízis filozófiai szemlélete. Korunkban minden eddigi kornál nagyobb az a szükségszerűség, hogy minél többen legyenek azok, akik másokon is önzetlenül akarnak segíteni, nem csak magukon. A világtörténelem egyetlen ezt megelőző szakaszában sem volt ui. a szenvedés és a tudatlanság ilyen széles körű. Ma a megvilágosulás igénye jóval nagyobb, mint Jézus, vagy Buddha idejében volt. Modern korunk a legragyogóbb, de egyben a legszerencsétlenebb kor is egyben. Mammon jegyében született, az élet félreértelmezése bábáskodott felette, bölcsőjét pedig a kényelmes gépkocsik biztosították. A tudomány óriási várakozásával indult, de csalódottsággal és kiábrándulással fejeződött be. Az ideálok gyászos rokkantságában süllyedt el.

Olyan lendülettel haladtunk előre, hogy megcsalt bennünket a gyors és általános haladás érzése. Ez a csalódottság most hirtelen napvilágra került. A világ elérkezett a könyörtelen felismerés idejéhez. Haladásunk ui. egyoldalú, főleg technológiai és nem teleologikai volt. Amikor az emberek materialista vonalon alakítják ki szokásos gondolkodásukat, életvitelüket és általános szemléletüket, nem is lesznek tudatában azok etikai veszélyének és annak, hogy születésük értékes lehetőségeit veszítik el ezzel. Az ilyen élet értéktelenségéről és sikertelenségéről csak nagyarányú külső megrázkódtatás győzheti meg őket. Ilyen megrázkódtatást jelent a világkrízis: a két világháború szenvedésével és gyötrelmével együtt.

A karma valamennyi nemzet és valamennyi individuális ember életében állandó működésben van. Ezt a sorsot az emberek saját maguk hozzák létre, nem pedig egy külső hatalom kényszeríti önkényesen rájuk. Egy ország szerencséje vagy szerencsétlensége teljesen azoknak a kapacitásától és balgaságától függ, akik kormányozzák, ill. részben magától a népétől. Nem szabad soha elfelejtenünk, hogy mind a múltban - mind a jelenben egy ország vezetői és népe együttesen - gyakran nem is tudatosan - alakították ki azokat az okokat és feltételeket, amelyek szenvedésükhöz vezettek.

Mindaddig, amíg gondolkodásunk megváltoztatásával meg nem változtatják ezeket a feltételeket, számolni kell ezekkel a következményekkel.

A közéleti emberek kikerülhetetlen kötelessége, akik abba a helyzetbe kerültek, hogy a tömegeket vezessék, irányítsák és befolyásolják, hogy e kötelességhez felnőjenek. Mindaddig, amíg maguk sem látnak tisztán, képtelenek az utódok szemszögéből gondolkodni és korunkat az idő teleszkópján keresztül szemlélni, nem lesznek képesek másokat helyesen kormányozni. A filozófia tanulmányozása nagyban segítené őket, hogy helyes irányban vezessenek.

Ezek kemény szavak, de a robbanó bombák és a kínzó szenvedések már megkezdték széttörni az emberek illúzióit, és porrá zúzni azokat a hazugságokat, amelyek között éltek. A világkrízis a tetőpontjára viszi a kiábrándulást és az elégedetlenséget. Érdemes arra emlékezni, hogy a filozófia Görögországban akkor jelent meg, amikor - ahogy Szókratész mondta - úgy tűnt, hogy semmit nem lehetett tenni, kivéve azt, hogy fal mögé húzódjanak és megvárják, amíg a vihar elvonul.

A helytelen gondolkodás az, ami Európát romba döntötte és tönkretette. A helyes gondolkodás lesz az, ami megmenti. Európa jelen helyzete nem más, mint annak a kifejezése, amit a koncentrált és zabolátlan érzelmek - akár a jó, akár a gonosz - elérhettek.

A faji gyűlölet, a gazdasági antagonizmus, a nacionalista gyűlölködés és a militarista terror a szörnyű tanúi planétánkon annak a ténynek, hogy elfelejtettük azt a magasrendű célt, amiért erre a földre születtünk, nevezetesen azt, hogy életünk fejezzen ki valamit abból, ami az alap valósága, hogy szakítsuk szét azt az illúziót, hogy az ego lenne az igazi valónk és a test a létünk. Joggal szomorkodhatnánk a gondolkodás nélküli tömegek láttán - akik minden dolgot fontosabbnak tartanak, mint ezt az elsőt és alapvetőt - ha nem tudnánk, hogy a szenvedés maga is tanító. A világ a Via Dolorosa útját járja, és a keserű igazságokat annak a lerombolásával tanulja meg, amit becsapott elmével épített föl. Egy világháború tíz évet olvaszt egybe, erőszakos változtatásokat hozva az emberekben, elméjükben, a társadalomban és annak szerkezetében egyaránt. A szerencsétlenség bölcsességet teremt és arra kényszeríti az embereket, hogy a bölcsebb utat válasszák, amit e szörnyű kényszerítő erő nélkül önként is választhattak volna. Így a fájdalmas szenvedés és a kiábrándult küzdelem bölcsességet terem. A háború felrázza az embereket önelégültségükből, gyengeségeiket kiirtja belőlük; úgy működik, mint egy kegyetlen büntető. A világháborúk nemcsak személyes szomorúságot okoznak nekünk, hanem mentális felébredésünket is elősegítik. A káosz és a háború ellensúlyozását azok az eszmék jelentik, amelyek ezekből fakadnak. A forradalmak rendszerint a prelúdiumát jelentik az emberek szellemi kinyilatkozásainak. Nem szabad ezért a szerencsétlenséget úgy felfogni, mint valami ellenséget. Néha álruhába öltözött barát is lehet.

Igaz ugyan, hogy a krízis időszaka alatt a filozófia elméleti tanulmányozása nem erős, de a gyakorlata nagyon is az. A filozófia követői ekkor ui. megmutathatják mennyit értettek meg belőle, hová tudtak eljutni; mennyire tudnak nyugodtak maradni a megpróbáltatások alatt, mennyire tudnak helyesen és biztosan dönteni, ha olyan felelősségteljes helyzetbe kerülnek, ahol ezt meg kell tenniük; mennyire tudják megőrizni belső békéjüket, amíg a külső súlyos feszültségek közepette energikusan és félelem nélkül cselekednek.

A háború megláttatja az emberekkel, hogy az élet milyen mulandó valami, csalódással, és fájdalommal teli. Az emberek rendszerint nem látják a létnek ezt az instabilitását, nem látják, hogy minden állandó, vagy változik, vagy eltűnik. Jelen korszakunk azonban - amelyet a hihetetlen gyorsaság és a hirtelen meglepetések jellemeznek - kezdi az embereket hozzásegíteni, hogy mindezt meglássák. Az ilyen szenvedés nevelő hatású, és olyan gondolatokat vet föl bennük, amelyek különben nem merültek volna fel. Életük múló és instabil voltának felismerésével kezd megváltozni eddigi alacsony egoista szemléletük, mivel egyre inkább növekszik bennük az a vágy, hogy valami stabilabbat, változatlant és tartósat találjanak. Ezt a vágyukat csak a valóság keresése elégítheti ki; amikor látják a pusztán materiális lét értelmetlenségét. Amikor rádöbbenünk gyengeségünkre, a belső erősség friss forrása után kezdünk kutatni. Amikor felfedezzük, hogy képtelenek vagyunk az életet helyesen irányítani, kezdjük az élet értelmét kutatni. Amikor látjuk, hogy a látszatok megcsaltak bennünket, hajlandók vagyunk a valósággal kapcsolatban valamit megtanulni.

Így a háború arra tanít bennünket, hogy valamennyi dolog mulandó; kérdezzük ezért meg magunktól, hogy mit jelent ez. Hol van a házunk, amely romokban hever előttünk, hol van megölt szeretett gyermekünk, az elveszett szerencsénk? Mivé váltak ezek mostanra? Csak emlékekké, amelyek élénk álmoknak tűnnek, ha szörnyűek is. De mik az emlékek? Mentális konstrukciók, vagyis gondolatok! És mik lesznek mindezek a jövőben? Szintén gondolatok! Ha ezért van elég bátorságunk, hogy a logikai kört összekössük, akkor arra a következtetésre kell, hogy jussunk, hogy az, ami mind a múltban, mind a jövőben mentális, nem lehet más a jelenben sem. Így a mentalizmust az élet viszontagsága és forgandósága taníttatja meg velünk.

Korunk minden szörnyűsége közepette megőrizhetjük nyugodtságunkat, ha ragaszkodunk a mentalizmus igazságához, ha mindezeket a terrorcselekményeket olyan tapasztalatoknak tartjuk, amelyek anyaga végső soron éppen olyan mentális, mint az álmoké. És ahogy az álmodó is lidércnyomásos álmában csak addig szenved, amíg álmát valódinak hiszi, és a felébredés után eloszlik félelme és rettegése, ugyanúgy megváltoztathatjuk mi is fizikai szenvedésünket, ha ébren tartjuk azt az igazságot, hogy mindezek tulajdonképpen csak ideák; ideák, amelyek ahogy jönnek, ugyanúgy el is mennek.

A filozófus mindenkinél jobban meg tudja mutatni másoknak a helyes utat, amikor az egész világ zavarodott és válaszút előtt áll.

Mindig van ui. olyan út, amely a szabaduláshoz vezet.

Ez az út a megbánás és a tékozló fiú útja.

Semmi nem tűnik egyszerűbbnek és mégis semmi nem olyan nehéz. Más út azonban nincs, és a szenvedés megindult lavinaútját még nehezebb járni.

De az is igaz, hogy az éjszaka a hajnal érkezése előtt a legsötétebb. Egy felejthetetlen korszakban élünk, amikor a történelem aktív periódusában van, összes szörnyű drámájával és tragikus érdekességével együtt. Korszakunk ui. átmeneti. Egyedülállósága készíti el az utat egy egyedülálló reneszánsz számára. A háború rombolásait ki kell javítani. Meg kell tanulnunk, hogy a rossz időket jobb gondolatokkal pótoljuk. Egy új, igazi egyetemességgel jellemzett korszak kialakításáért kell küzdenünk. Az a feladatunk, hogy a jelen ABC-jéből vett betűkkel fejtsük meg a jövő rejtvényét. Az a kötelességünk, hogy a történelem által feltárt mozgalmakból levonjuk a tanulságokat és kövessük vaslogikáját. Tanulnunk kell az elmúlt századokból, saját etikai vezetésünk és materiális profitunk érdekében.

A legfőbb tanulság mindenekelőtt az, hogy egy ciklus végén élünk, amikor a karma az összes nemzeti adósságot lezárja és a hátralékok nagy részét behajtja. Egy korszak letűnését figyelve állunk. A kör lassan bezárul. A régi világ emlékművei leomlanak. Az átmenetet szükségszerűen zavaros világnézetek, háborgó forrongás és egymással versengő ideálok, vagy rebellis érzések és fanatikus indulatok jellemzik.

A másik tanulság, ami az előzőnél könnyebb az, hogy a gyors változás elképesztően nagy folyamata zajlik szemeink előtt, amilyenre a történelemben nem volt még példa. Ennek az a gyakorlati tanulsága, hogy a társadalomnak nemcsak stabilnak kell lennie, hanem rugalmasnak is. Kína példája azt mutatja, hogy ahol a változás törvényét figyelmen kívül hagyják, elkerülhetetlen szenvedés lesz a vége. E két erő, a stabilitás és a rugalmasság közötti kettősség örökké megvan, de tudnunk kell mindig azt, hogy hogyan békítsük és hozzuk össze őket. Jelen korszakunkban a hangsúlyt a változásra kell fektetnünk.

Ezzel azonban nem azt akarjuk mondani, hogy az erőszakos, forradalmi változtatásokat értjük ezeken a változásokon. A forradalom, brutalitása miatt a kiegyensúlyozatlan érzelmek és kizökkent elmék elvének tekinthető. A forradalmak mögött egy millennium eljövetelében való misztikus hit rejtőzik, ezt azonban a történelem sohasem igazolta. Aki rossz módszereket alkalmaz, az az eredetileg jó célokat is lerombolja vele. Bárki részéről a szabadsággal való visszaélés megfékezést követel, mivel megszakítja az emberi serdülőkort azzal, hogy túlságosan sietni próbál, és így a társadalmat félelmetes pszichológiai betegséggel: a gyűlölettel fertőzi meg.

Másrészt, bárki, aki nem képes felismerni az idők szavát - amely egyike a gyors léptekkel előrehaladó ikonoklasztikus megújulásnak - és balga módon ellenáll neki, ezt saját veszélyére teszi.

A társadalmi fejlődésnek többféle módja van. Az egyik a forradalom, amikor az egyik ember hirtelen rátör a másikra, és ezzel készteti &quot;jobb&quot; belátásra. Van aztán más mód is, amikor ezt a &quot;jobb&quot; belátást az ész és rábeszélés eszközével érjük el. Mind a gondolkodás nélküli forradalmárt, mind pedig a gondolkodó racionalistát ugyanaz a cél vezérli: jobbá szeretné tenni a világot. A kettő azonban óriási mértékben különbözik egymástól. Az emberek számára mindenütt lehetőség van arra, hogy egy igazságosabb és jobb létet alakítsanak ki maguknak. A konstruktív szolgálatra és az önzetlen kooperációra való hajlandósággal mindent meg lehet oldani. De ha ez hiányzik, ha az emberek vágya összeütközésbe kerül a sors szándékával, annak következménye a különben szükségtelen küzdelem szerencsétlensége lesz. Ezért mindenki előtt ott van a kettős lehetőség, egyrészt, hogy alkalmazkodjon ezekhez az elkerülhetetlen változásokhoz, másrészt pedig, hogy balgaságáért megszenvedjen. A letűnő múltra vonatkozó hűség makacs ismételgetése értelmetlen. A vezetők feladata, hogy felfedezzék, hogy az ikonoklasztikus erők arra törekszenek, hogy a régi normákat megdöntsék; hogy új eszmék erjednek és hogy egy új, nemes és nagylelkű szemléletre van szükségük. Ne hullajtsunk könnyet azon a múlton, ami kiszolgálta az idejét. A XX. század zúgó, parancsoló áradatát nem lehet megállítani. Engedni kell azért, hogy a maga medrében lefolyjon, de azt nem szabad megengedni, hogy szétrombolja azt, ami értékes az örökségünkben. A bátor cselekvéssel társult éles gondolkodás óriási lehetőségeket rejt magában. Képzeljük el a Kelet és a Nyugat legmagasabb eszményképeinek és a kétféle - a legtávolabbi múltból és a legújabb tudományból eredő - felfedezés folyójának egyesítését!

Addig is azonban meg kell őriznünk józan gondolkodásunkat. Ha felszámoljuk az összes vallási, misztikus, filozófiai, etikai, kulturális örökségünket, régi ideáljainkat, intuícióinkat, amelyeket déd- és ükapáink és azok elődei hagytak ránk, szörnyű és megbocsáthatatlan hibát követünk el, mivel az emberi lét legértékesebb elemeit vetjük el magunktól. Egyszerűsítsük és tisztítsuk meg ezt az örökséget, szűrjük ki belőle, ami felszínes bennük, de tartsuk meg, ami jó.

A világ szomorú áldozatainak rettenetes állapotában nem látunk-e egy erőszakolt aszketizmust, egy nem önkéntes és nem kívánt lemondást, egy rájuk erőszakolt feladását minden dolognak, személynek, amelyekhez ragaszkodtak? Az egykor oly gazdag hatalmaknak, mint pl. London és Párizs hirtelen elszegényedésében nem látunk-e egy rájuk erőltetett önsanyargatást és kényszerű hamuhintést és vezeklőruha-öltést? Nem látjuk-e milliók elszegényedésében, hogyha ez nagyobb értelemben egyáltalán jelent valamit, akkor azt jelenti, hogy az emberiség saját akarata ellenére olyan nagymértékű tisztulási folyamaton megy át, mint a történelemben ennek előtte sohasem? Nem látjuk-e azt is, hogy az 1929-es gazdasági világválság ugyanebbe a folyamatba illett bele? Nem arra tanítanak-e ezek mindnyájunkat, hogy a Föld csak egy átmeneti és nem végleges otthonunk? Nem világos-e az, hogy amit a bölcs önmaga akaratából mély elmélkedéssel tanul meg, azt a többi embernek keserű csalódásokon és veszteségeken keresztül kell megtanulnia, hogy egész életünk és létünk fókusza nem lehet más, mint az igazság, az élet értelme, a valóság - Jézus szavaival: a mennyek országa - utáni vágyódás és törekvés, amelyek bennünk vannak? A bölcs a boldogság alapját az elmében találta meg, amely elidegeníthetetlen tulajdona, amitől senki és semmi nem foszthatja meg. A fentebb elmondottakból láthatjuk, hogy az emberiség mindenütt ennek a keresésére van kényszerítve - ha nem is tud róla -, mivel minden más irány kudarcra van ítélve. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a gazdagságot aszketikus módon meg kell dobni, hogy a tulajdont el kell dobni magunktól. Az ilyen magatartás csak a szerzetes számára helyes, de nem a bölcsesség embere számára. Amit jelent az az, hogy lehetünk gazdagok, ha úgy akarjuk, lehet vagyonunk és értékelhetjük a pénz hasznosságát is, szerethetünk, lehet családunk, barátunk, csak azt nem szabad elfelejtenünk, hogy abban a pillanatban, amikor megengedjük, hogy mindezek egész elménket elfoglalják, ha egész időnket követelik úgy, hogy se erőnk se időnk nem marad annak a keresésére, hogy miért vagyunk itt a Földön, akkor válnak mindezek számunkra álruhába öltözött átkokká és lesznek látens szenvedésünk forrásai.

Nem mintha háborúra lenne szükségünk szellemünk vagy szívünk vezeklésére és kitisztulására; az élet a maga gondolati és cselekedeti változó panorámájával, végtelen személyi küzdelmeivel állandóan biztosítja mindezt. A háború azonban gyakran az ember szemléletében levő önző és önzetlen irányvonalak közötti és az egységre, ill. annak megbontására törekvő erők közötti kozmikus küzdelem fokonként mind nehezebbé váló periódusainak látható tetőpontját jelenti; az emberiség eközben mind jobban megtanulja, hogy mit is jelent a gonoszság, és növekvő szégyennel veti ki magából ősi brutalitásait és alacsonyabb szemléletmódját. Ha az emberben levő vadállat meg is szelídül, és a véres háború rettenete meg is szűnik, és a katonák le is teszik fegyvereiket, a szellemi küzdelem azonban folytatódik. A küzdelem mindaddig tart, míg a világ fennáll, bár fokozatosan finomabbá, mérsékeltebbé és fizikai brutalitástól mentessé válik. Egyet kell értenünk Szókratésszel: &quot;A gonoszság, ó Glaukon, nem fog eltűnni a földről. Hogyan is tűnhetne el, ha ez a tökéletlenség neve, amelynek a legyőzésén keresztül a tökéletesek igazolják értéküket?&quot; és Buddhával: &quot;Kell, hogy legyen küzdelem, mivel az egész élet valamiféle küzdelem.&quot; De Buddha arra is rámutatott, hogy az életben tapasztalható küzdelem valójában nem a jó és a rossz, hanem a tudás és a tudatlanság közötti küzdelem. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a bölcsek nem hajlandók elismerni, hogy a gonoszságnak pozitív független léte lenne; csak a lét egy korlátolt és tranziens szemléletének tekintik. Az a feladatunk hogy a bölcsességet valamennyi tapasztalatból, a fájdalomból és az örömből, a kegyetlenségből és a jóságból tanuljuk meg, és hogy amit megtanultunk, azt a mindennapi élet küzdőterén fejezzük ki. Ilyen értelemben minden, ami történik, hozzásegít bennünket, hogy jobban megvessük a lábunkat jövő életünket illetően.

A negyedik és egyben utolsó levonható tanulság az, hogy a megfelelő mértékben kiköszörült, vezetőnek bátran elfogadott és önzetlenül alkalmazott intelligencia és ész a végén mindig domináns tényező. Azoknak, akik inkább az erőt, és nem az észt tisztelik mint a legerősebb társadalmi erőt, tanulmányozni kellene egy kicsit a történelmet. Ha az erő lenne a legnagyobb ismert dolog a világon, akkor a gigantikus dinoszaurusz lenne a Föld királya és a történelem előtti szörnyek örökölték volna régen a Földet. De hová tűntek ezek az óriási hüllők? Valamennyien kihaltak, mivel az erőnél van valami, ami nagyobb. Ez a valami pedig nem más, mint a Gondolkodás. Az ember végül legyőzte mindezeket az állatokat. Természetesen nem az ereje, hanem az esze segítségével. Az ember előtt határtalan lehetőségek nyílhatnának meg, ha teljesen igába fogná a gondolkodásnak azt a csodálatos, bár oly kevéssé megértett erejét. A tudomány csak egy szintjét jelenti ennek az erőnek. Vannak, akik félnek tőle, mivel félnek mindattól, amit a tudományos forradalom okozott az embernek. A tudomány azonban csak egy kétélű kard. El lehet vágni vele az ember torkát, de el lehet vágni a problémát is. Hogy a kettő közül melyiket tesszük, annak a felelőssége rajtunk múlik, nem pedig a kardon. Az intelligencia a jól alkalmazott gondolkodás virágaként nyílik és fokozatosan a spontán belső meglátás gyümölcsévé érik. Az, ami a primitív vademberben mint az integrált lét teljes megértésének szenvedélye fejeződik be. A kettő között található számtalan élet a földön csak egy-egy feladatot jelent az intelligencia iskolájában. Amikor az intelligencia csak részleges, éretlen és nem teljes, az embert ügyeskedésre, önzőségre és a materializmusra tanítja, amikor viszont teljessé, éretté és tökéletessé válik, akkor pedig a bölcsességre, az önzetlenségre és az igazságra.

Így visszatérünk ahhoz a központi gondolathoz, hogy a világnak nem egy új tudományos csoda, vagy egy új futólagos öröm felfedezésére van a legnagyobb szüksége, hanem az élet új megértésének felfedezésére. Nem elég azokat a dolgokat keresnünk, amelyek az életet bonyolulttá teszik, hanem meg is kell értenünk. El kell döntetnünk, hogy ezt az igazságot a szenvedésen keresztül akarjuk-e megtanulni, amely az ostobaságot követi, vagy a békén keresztül, amely a filozófiát követi. Mi, akik ezen a különös planétán járunk és tanulságait megszívleltük, belsőleg tudjuk, hogy sem a Természet békés, egyszerű környezete a színes Keleten, sem az ember lármás nagyvárosi forgataga a színtelen Nyugaton nem lehet az igazi otthonunk. Tudjuk, hogy az ezektől olyan távoli helyen fekszik, ahová semmiféle hangos járművel nem tudunk eljutni, mivel ez a hely az Önvaló ki nem taposott végtelenségében található.

A filozófia az őt megillető helyére kell, hogy kerüljön az élő emberek és nem a holtak világában. A világ kutatása és megismerése végül is nem a halandó emberekért van, hanem az élő igazságért. Az én azonban nagymértékben megakadályozza az igazság keresését: olyan tű, amelynek fokán az igazság tevéje nem tud áthaladni. Az igazi filozófia célja azonban az igazság keresése és megtalálása. Az egoizmusunk és az illúziónk az, amelyet a filozófia oltárán fel kell áldoznunk, de viszonzásul sokkal többet kapunk. A költő látja a lenyugvó nap szépségét, de nem tudja, hogy ennek a jelenségnek mi a tudományos magyarázata. A meteorológus viszont tudja, de nem észleli a jelenségnek a szépségét. A filozófus azonban mindkettőt látja, sőt ennél még valamivel többet is, amelyet sem a költő, sem a természettudós nem tud és nem ismer, nevezetesen azt, hogy hogyan éljen a tovatűnő csalóka áramában úgy, hogy a Valóság állandó nyugalmát soha ne veszítse el.

A filozófus az, aki önmaga megértésére jutott, filozófiája pedig az önmaga felismerésére jutott világ általános tapasztalata. Hogy ebben a kötetben érintettünk néhány problémát, de sokat nyitva is hagytunk, ne tévesszen meg senkit. Az igazság filozófiájában minden tökéletesen záródik, semmi sem marad nyitva. E kötetnek az volt a célja, hogy az alapokat elkészítse ahhoz az épülethez, amelynek a befejezése a következő kötet feladata lesz. Ebben ahogy tanulmányainkban előrehaladtunk - magyarázatot kapunk majd az emberiség legbonyolultabb rejtélyeire, mint pl.: Mi az Elme misztériuma? Mi a Halál jelentése? Mi az Isten? Mi az Ember? Miért ajándékozott meg bennünket a Természet az Álommal és az Alvással?

Ne essünk kétségbe a világ gonoszságának láttán. A világ csak lassan halad előre, látszólagos visszaesések és periodikus botlások, tévedések közepette. Csúf gyermekkora szemünk előtt fejeződik be: heves küzdelmei csak az ifjúkori változás fájdalmai. Azok, akik a felszín mögött már megpillantották mind az embert, mind az életet, nyugodtak és szilárdak maradhatnak, mint az amerikai Emerson, aki szerint &quot;a négylábúság kora megszűnik, az ész és a szív kora váltja föl!&quot; Ha tanúi voltunk egy kor haláltusája összes fájdalmának, tanúi leszünk egy új kor eljövetelének is, ahol az emberibb élet lehetségesebbé válik.

Őszintén remélhetjük, hogy az emberiség hosszú és fájdalmas útja során, amelyet a tudatlanságtól az igazságig tesz meg az etikai stagnálás és a felismerés állandó váltakozása között, a végén a jóakarat kell, hogy domináljon nemcsak azért, mert ezzel akarjuk megvigasztalni magunkat, hanem azért, mert az élet alapelve az egység.

A modern kutatások szerint legalább hétezer éve, de szerintünk legalább még egyszer annyi ideje annak, amióta a Szfinx hallgatagon áll az egyiptomi sivatag elején. Talánya éppen olyan mély csendből ered, mint amilyenbe Krisztus merült, amikor a szörnyű kereszt árnyékában állt Pilátus előtt.

&quot;Mi az igazság?&quot; - kérdezte a római helytartó, amivel az ember legállandóbb kérdését tette fel. Vajon Krisztus tudta? Mégis, választ nem adott. Ajka nem nyílt szólásra.

Amit nem tudott kinyilvánítani szavakkal - mivel az túl van a szavakon - senki más sem képes kinyilvánítani. Az út azonban - amely az ilyen nagyszerű felfedezéshez vezet - feltérképezhető azok számára, akik keresik. Ezek számára íródott elsősorban ez a könyv.

Ez a fajta idő nélküli igazság jelentkezett erőteljesen a szerző egyik esti meditációja idején a trópusi dzsungelek földjén, ahol sok száz évvel ezelőtt az elfelejtett régi indiai bölcsek tanították ezt a tant. A kambodzsai ősi Angkor elhagyatott romjai között ült és figyelte amint az éj győzedelmeskedett a nappal felett, majd a csillagokra várt, hogy megjelenjenek az óriási méretű templom felett. Az épület több helyen töredezett volt, a Ramayana isteneinek megcsonkított szobrai szétszórtan feküdtek a földön; zuzmó és kúszónövény szegélyezte a faragott istenek panelfalát; tüskés ágak vették vastagon körül, mint az előrenyomuló dzsungel őrszemei; gyíkok mászkáltak istenkáromló módon a leesett Buddhák nyugodt arcain; denevérek émelyítő ürüléke vonta be a szent ereklyéket; az ég ragyogó csillagmiriádja ünnepélyes elhagyatottság látványára tekintett le, a Khmerek büszke dicsőségének már letűnt múltjára, de a bölcsei által tanított szent igazságok még ma is élnek, bár ajkuk néma és testüket meg is semmisítette az idő. Nem lenne-e csodálatos, hogy ezeknek az embereknek az ősrégi bölcsességét - amelyet már akkor tanították, amikor Európában a civilizáció fejlődése még el sem kezdődött - korunkban megint meg lehetne ismerni és tanulmányozni kétezer év elteltével ugyanúgy ismét?

A Múlt halotti urnájából ugyanaz a bölcsesség szabadult ki most. De mivel ultramodern ruhába kellett öltöztetni, hogy időnkhöz és igényünkhöz egyaránt jobban megfeleljen, jelenlegi indiai örökösei számára talán nem olyan tisztán ismerhető fel. Mégis, nem találtunk egyetlen fontos tantételt sem itt, amely ne lenne megtalálható a régi szanszkrit könyvekben. Ennek az örök ősi, mégis örök új tudománynak csak örökösei, nem pedig felfedezői vagyunk. Ezért az író mély tisztelettel hajol meg azoknak az ősi himalayai bölcseknek a tudása előtt, akik a kinyomozhatatlan idők óta az Igazságot élve megőrizték.

==Függelék==

NÉHÁNY FÉLREÉRTÉS TISZTÁZÁSA

Annak következtében, hogy látszólag hirtelen eltértem attól az irányvonaltól, amelyet eddig követtem, e könyv megjelenése oly sok megjegyzést, vitát és kritikát váltott ki azok között, akik korábbi könyveimet ismerték, hogy kötelességemnek tartom - mindezen személyek, de magam felé is -, hogy magyarázattal szolgáljak. És mivel ez a magyarázat minden igazságkereső számára nagyon is fontos elvekre vonatkozik, jelentősége - még azok számára is, akik nem ismerik, és érdeklődést sem mutatnak munkám iránt - nagyobb, mint az a vonakodás, amely sokáig visszatartott engem attól, hogy ezzel a magyarázkodással irányomban ellenséges légkörbe ereszkedjem.

Először is, őszintén meg kell mondanom, hogy e könyvnek van néhány hiányossága és homályossága, amelyek önmagukban is kétségtelenül hozzájárultak ennek a helyzetnek a kialakulásához. Ezek elsősorban azoknak a nehéz körülményeknek köszönhették létüket, amelyekben e könyv íródott. De a fő ok talán mégis másutt keresendő. Három éve ui. egy nagyobb számú tanulócsoport már türelmetlenül várta a megígért könyv megjelenését, és ez a türelmetlenség állandóan ösztökélt engem. A háborúra való tekintettel az az igényük - hogy helyes magatartásuk kialakításában segítséget kapjanak - kényszerítő és halasztást nem tűrő volt. Ezért nem lehetett tovább halogatnom az írást, és közzé kellett adnom azt, ami nem volt még befejezett és teljes, és a többit egy következő kötetre halasztani. Ezért az első kötetben az egész tanításnak csak egy elemi részét foglaltam össze és adtam közre.

Kétségtelen, hogy ez a könyv jellegét tekintve jelentősen eltér az eddigi könyveimtől, és ezért az átlagolvasónak nehézséget okoz, ha éppen olyan könnyű szívvel vetette magát bele a könyv olvasásába, mint az előzőekébe. Írása nehézséget okozott számomra is, olvasása természetesen még több nehézséget okoz majd másoknak. Kitartó és koncentrált figyelmet, éles gondolkodást követel, és nehezen rágható problémákat tárgyal. Mivel elsősorban metafizikai anyagot foglal magában, nem pedig misztikus tapasztalatot, olvasása kétségtelenül nehezen emészthető. E könyv ezért elsősorban a kiválasztott kevesekhez szól, akik az igazság sarkcsillagát választották vezetőjüknek, az egymásnak ellentmondó doktrínák vizsgálata és a természetes előítéletek kísértése közepette. Mindig is kevés volt azoknak a száma, akik ezt a magasabb tant saját erejükből elsajátították. Általában majdnem minden tanuló mögött - aki e tan tanulásába kezdett - egy megfelelő vezető állott, mivel ilyen finom metafizikai igazságokon keresztül a megértés útjának megtalálása - kezdettől egészen a befejezésig - nem kevésbé nehéz, mint egy holdtalan sötét éjszakában egy sűrű erdőn átvezető út megtalálása. Ez a tan annyira nehezen érthető, annyira ismeretlen és szokatlan, hogy a legtöbb tanuló szükségszerűen tele van bonyolult és bizonytalan kérdéssel és kétséggel. Állandó megválaszolásuk és megértésük elősegítése ezért elengedhetetlenül szükséges.

Sajnos, hogy az ilyen bonyolult és nehéz anyagnak ilyen befejezetlen alakban való bemutatása rendszerint együtt jár azzal, hogy a tanítást illetően komoly és súlyos félreértések merülnek fel. Kevéssé vigasztal az, hogy az első látás általában gyors véleményt szül, a második viszont fenntartja az ítélkezés jogát. A könyv korrektúrájakor Indiában voltam, és amikor lehetőségem volt az átolvasására - vagyis amikor már túl késő volt ahhoz, hogy lényeges változtatást lehetett volna eszközölni benne - észleltem, hogy bizonyos részletek valóban könnyen hozzájárultak a téves benyomások kialakításához.

Először is, többen azt olvasták ki belőle, hogy mind a jóga, mind a miszticizmus (e kettő közé általában egyenlőségjelet tettünk) haszontalan és illuzórikus tevékenység, mivel rámutattam - arra ahogy általában a kettőt jelenleg ismerik -, mindkettő korlátokkal rendelkezik és nem adhatják az ember számára a lehetséges végső tapasztalatot. Következésképp - ahogy egyesek vélték - a korábbi könyveimben hangsúlyozott meditáció gyakorlásának fontossága sem érvényes többé. Az ilyen félreértés bizarr és fantasztikus, mivel épp az ellenkezője az igaz. A meditáció gyakorlását mindenki számára továbbra is éppen olyan fontosnak és lényegesnek tartom, mint eddig sőt az ember egyik legfontosabb és leghasznosabb tevékenységének is egyben. A második kötet megjelenésével látni fogjuk, hogy bizonyos meditációs gyakorlatok a mű legértékesebb részét képezik majd. De mivel a gyakorlatok szellemüket tekintve személytelenek, nézetüket tekintve pedig univerzálisak, mivel inkább a végső felismerést, nem pedig a személyes kielégülést célozzák és mivel a szokásos miszticizmustól a metafizikai tanulás választja el őket (amelyet az első kötet tanulmányozása tesz nagymértékben lehetővé) ezért e gyakorlatokat &quot;ultramisztikus&quot;-nak és &quot;filozófiai&quot;-nak neveztem el, hogy megkülönböztessem őket a jobban ismert elemi gyakorlatoktól. Ha ezért bátorkodtam az utóbbiakat kritikával illetni, ezt csak azért tettem, hogy előkészítsem az utat e majdnem teljesen ismeretlen és magasabb gyakorlatok feltárására! Ezt semmiképpen nem szabad úgy értelmezni, hogy akkor a korábbi jógagyakorlatok végzése hiábavaló lenne. Ellenkezőleg, nagyon is nagy az értékük, mivel a magasabb szint nem érhető el anélkül, míg ezen az alacsonyabb és előkészítő gyakorlatokon át nem mentünk. Az alapgyakorlatok - amelyeket korábbi könyveim tartalmazzák - tehát maradnak, bárha most már látjuk is korlátaikat.

Pontosan ugyanabból az okból kifolyólag hangsúlyoztam önkényesen a szokásos miszticizmus elégtelen voltát is, valamint az átlagos jógik hiányosságát és a meditációt végzők által általában elkövetett tévedéseket. Ezzel a tanulókat akartam védeni a lehetséges túlkapásokkal szemben, azzal a figyelmeztetéssel, hogy munkájuk nem fejeződik be sem az egzaltált transz-állapottal, sem a különböző misztikus jelenségek észlelésével. Közülük ki nem esett abba az öncsodáló hibába azt képzelve, hogy az első eksztatikus egzaltáció az Istennel való közvetlen kapcsolatot jelenti, vagy azt gondolva, hogy a belülről származó szóbeli kinyilatkoztatás és üzenet Isten utolsó szava lenne? Ki nem hallott olyanokról, akik önmagukat csaló látszatokká degenerálták, vagy szélsőséges egoistákká vagy balga szentimentalistákká váltak, vagy olyan kultuszt állítottak fel, amivel másokat rászedtek és kizsákmányoltak. Ezek olyan valódi veszélyek, amelyek a jógikra, okkultistákra és misztikusokra leselkednek és amelyek az egész világon szedik a maguk áldozatait. És ezek annak következtében alakulnak ki, mivel a tanuló nem érti meg megfelelően, hogy valójában mi is történik vele a misztikus transz, a látnoki víziók vagy az eksztatikus elragadtatás alatt.

A kereső hittel kezdi, igen, de tudással kell végeznie. Az Isten nemcsak halvány hitet követel távolról, hanem tényleges észlelését közelről. Csak amikor az ember gondolatai pontossá, világossá és tényszerűvé válnak, csak amikor érzései majdnem látnoki önmegértést tesznek lehetővé és csak amikor a tapasztalatai a teljes megértéssel helyükre kerülnek, remélheti, hogy a fent említett veszélyektől megszabadul.

Jobban megérthetjük az elmondottakat egy szemléltető példa segítségével. Képzeljük el, hogy egy idős férfi, pl. egy nagyapa utazik az unokájával. Mind a kettőt ugyanazok a behatások érik: a táj ugyanúgy változik, az utazási körülmények azonosak. De míg az idősebb ember teljesen értékeli minden benyomás jelentőségét, a gyermeknek csak halvány elképzelése alakul ki mindenről. Ha pl. a gyermek veszi föl a pénzt a bankban, számára talán értékesebbnek tűnnek a súlyosabb fém aprópénzek, mint a többjegyű papír bankjegyek, mivel nem ismeri őket. Hasonlóképp, a filozófiailag képzetlen misztikus jelentős tapasztalatokra tehet szert, de nem érti, hogy valójában mi is történik vele. Talán - mint ahogy a miszticizmus történetében gyakran előfordult - a nem lényegest, a nem fontosat és a tovatűnőt gondolja lényegesnek, fontosnak és állandónak. Pl. a látnoki vízióknak, okkult tapasztalatoknak, vagy intuitív szóbeli közléseknek a misztikus nagyobb jelentőséget tulajdoníthat, mint a világ nem materiális volta érzésének, vagy a belső békének, amelyeket ezekkel együtt szintén tapasztal. Így hajlamos lesz arra, hogy minimális értéket tulajdonítson annak, aminek maximálisat kellene és felnagyítja azt, amit kicsinyíteni kellene. Ezen túlmenően, hacsak nincs teljesen tisztában ezeknek a misztikus jelenségeknek az eredetével, mindig hajlamos elképzelhetetlenül nagy hibákat elkövetni. Végül, valószínűleg arra is hajlamos, hogy énjének jelentőségét eltúlozza, mivel ezeknek a csodálatos tapasztalatoknak a birtokába jutott, és így erősíti azt az akadályt, amely a legmagasabb cél elérésének útját állja. Egy napon ui. arra ébred majd, hogy egzaltált érzései teljesen kimerültek, és a &quot;lélek fekete éjszakájá&quot;-nak és a tökéletes &quot;szellemi szárazság&quot;-nak a nyomasztó tapasztalata lesz úrrá rajta. Nem értette meg ui. korábban, hogy eksztatikus örömei, amelyek énje hiúsásának hízelegtek, tulajdonképpen gyengítették őt. Most felfedezheti, hogy nem elég olyan ártatlannak lenni, mint egy gyermek, hanem olyan okosnak is kell lennie, mint egy kígyó. Az univerzális létet kell ui. megértenie, amelynek ő csak egy részét képezi, és ehhez a gondolkodás képességét kell megfelelően kifejlesztenie. Ezért válaszolta a következőket Nagasena buddhista bölcs Malinda királynak, aki megkérdezte tőle, hogy a gyermekek miért nem érhetik el a Nirvánát: &quot;olyan korlátozott elmével, mint amilyennel egy gyermek rendelkezik, nem lehet megérteni azt, ami hatalmas és vég nélküli.&quot;

A misztikus, aki azt képzeli, hogy az Önvaló birtokába jutott, tulajdonképp csak az Önvaló lángjának szegélyét érintette, nem pedig a lényegét. Ha ui. nem veti magát alá a végső úthoz tartozó fegyelmező gyakorlatoknak, erőfeszítései csak éretlen ugrásokként foghatók fel a Valóság tengerébe. Semmilyen esetben nem lesz képes megmaradni abban az eksztatikus állapotban, amelyről naivan azt gondolja, hogy állandóan birtokába juthat. Valójában azok az erők, amelyeket maga hozott működésbe, előbb vagy utóbb visszataszítják, és ez a visszaesés okozza azt a szörnyű és melankolikus tapasztalatot, amelyet majdnem minden előrehaladott misztikus ismer. Keresztelő Szent János a &quot;lélek fekete éjszakájá&quot;-nak, Szent Teréz a &quot;lélek elhagyásá&quot;-nak, a Daduhoz hasonló középkori indiai misztikusok az &quot;elszakadás időszaká&quot;-nak nevezik, Susa, a középkori keresztény szent elmondja, hogy tíz éven keresztül mennyit szenvedett attól, hogy Isten elhagyta őt; &quot;Az Ismeretlenség felhőjé&quot;-nek szerzője arról a rettenetes időszakaszról beszél, amikor a misztikus &quot;nem tudja világosan látni az Istent a megértés fényében, és nem tudja érezni sem a szeretet szépségében&quot;. A perzsa szufi misztikusok ékesszólóan írják le &quot;az elkülönítettség lelki gyötrelmét&quot;, a modern nyugati misztikusok pedig mint pl. Underhill, Inge, de Sanctis és Barbanson lelki kimerültségnek, sivárságnak, megrekedésnek és kiaszottságnak mondják, amely az intenzív misztikus tevékenység és az eksztatikus tapasztalatok időszaka után következik be. Nagyon fontos megjegyezni azonban, hogy a &quot;lélek fekete éjszakája&quot; tapasztalat csak az előrehaladott misztikusoknál következik be. A Természetnek ui. az az automatikus törekvése, hogy az egyensúlyt helyrehozza; a misztikus intő kéznek foghatja fel, hogy lépjen rá a végső útra, amelyen a világot megint meg kell találnia, amit a misztikus gyakorlatok kedvéért otthagyott. Feltétlen szüksége van valamire, amellyel a miszticizmus erőteljes túlzásait megvizsgálja és ellenőrizze, hogy az ember könnyen hívő hajlamait fegyelmezze, és hogy megtanítsa arra, hogy megkülönböztetni legyen képes azt, ami tapasztalatában fontos, attól, ami csak véletlenszerű és járulékos. És ez a valami a metafizikai tanulmányban található meg. Az embernek elég bátorságra kell szert tennie, hogy hidegen, minden belső tapasztalatot szét tudjon szedni, amelyhez a legélesebbre köszörült gondolkodóképességét használja fel. Nem szabad intuícióit magától értetődőnek tartania, hanem vennie kell a fáradságot, hogy igazolja őket. Elég türelmének kell lennie, hogy kivizsgálja mind az univerzumnak, mind az Önvalónak az igazi metafizikai értelmét és jelentését; hogy tanulmányozza az idő, a tér, az anyag és az elme misztériumát; hogy kifürkéssze az emberi ego valódi természetét és hogy feltárja gondolatai, szavai és cselekedetei legtitkosabb működését. Az így nyert tudással aztán megvizsgálhatja az igazságot, értékelheti és szabályozhatja belső fejlődésének menetét. És amint ez az utóbbi átesik a racionális metafizikai vizsgálat tisztító tűzpróbáján, az ember felfedezi, hogy milyen könnyű a szilárd meggyőződésében rejlő puszta fikciókat valódi tényeknek látni, és hogy milyen nehéz azon az egyenes és keskeny úton maradni, amely a magasztos Önvalóhoz vezet. Még olyan úttörő kutató is, mint amilyennek Blavatskyné számított - akinek a nevét a miszticizmus, az okkultizmus és a jóga támogatására gyakran idézik -, maga elismerte &quot;A titkos tan&quot; (The Secret Doctrine (Vol. 1, Los Angeles facsimile edition) 169. oldalán tett óvatos utalásaiban, hogy egyedül a filozófia képes &quot;az abszolút és végső fényt meggyújtani&quot; és hogy &quot;a metafizikán kívül nem lehet semmi okkult filozófia, vagy ezotericizmus&quot;, bár a szerzőnek ez a hatalmas műve nem foglalkozik az univerzummal a végső álláspontról nézve. A metafizikai gondolkodásnak itt kettős haszna van. Nemcsak a misztikus tapasztalat ellenőrzésére szolgál, hanem arra is, hogy rámutasson arra a további útra, amely felé a meditációnak haladnia kell. És ez az irány az univerzális személytelen EGÉSZ egybehangolása felé mutat.

Mindez bevezetés ahhoz a magyarázathoz, hogy a valamennyi lénnyel való harmónia, a világgal való egység - amelyet a misztikus bizonnyal tapasztal - csak érzés, de még nem megértés; csak időszakos és nem tartós; csak közvetett és nem közvetlen, csak próba - és kísérletképpeni, nem pedig végleges. Mindaddig ui., amíg az ego erősen létezik benne, valamennyi ilyen tapasztalata misztikus transza idején, amikor az ego időszakosan megszűnik benne, szükségszerűen csak átmeneti jellegű lehet. Az ego kiművelhető és a misztikus tapasztalat - az egoista érzések elcsitításával - ennek az igazságnak erős és pregnáns célzását adja, de mindaddig csak utalás marad, amíg az ész megcáfolhatatlanul nem igazolja; amíg rendíthetetlenül meg nem ismeri az éles belső meglátás fényénél azt, amit az érzés váltakozóan érez a meditáció folyamán. Az &quot;én&quot; végülis csak egy úton győzhető le, és ez a végső útra való rátérés. Ez kettős folyamatot foglal magában: először is, meg kell vizsgálni és meg kell érteni az én valódi természetét, amely végső jellegének ismételt és kitartó kutatásával és elemzésével érhető el; másodszor is, gyakorolni kell az ultramisztikus kontemplációs gyakorlatokat, amelyek a tudatot mind a gondolkodás, mind pedig az én fölé emelik. Az ezen a módon szerzett tudás olyan fegyverré válik, amellyel ez ego biztosan legyőzhető. A filozófiai megkülönböztetés jógájának csatlakoznia kell a koncentráció és a belső odaadás jógájához; valamennyi szükséges ui. ahhoz, ha az összes lét rejtett egységének valódi és tartós tapasztalatát akarjuk megszerezni.

Emlékeztetni kell olvasóimat arra, hogy azok az ellenvetések és kifogások, amelyeket tettem, nem a jóga ellenzőjétől származnak, hanem olyantól, aki naponta maga is odaadással gyakorolja a jógát; ezek a kifogások egy barát megfigyeléseit és megjegyzéseit jelentik, és a barátok azok, akiknek van bátorságuk megmondani nekünk inkább az igazságot, mint hízelegni, amivel jobban segítenek bennünket. Ezért súlyos félreértése lenne ennek az új könyvemnek, ha azt gondolnánk, hogy arra buzdít, fejezzük be a jógagyakorlatokat, holott csak azt célozza, hogy tökéletesítsük. A meditációt nem kell abbahagyni. Csak a buta értelmezheti így, mivel a meditáció a helyes irányban való haladást jelenti. De szükség van arra, hogy kiszélesítsük és elmélyítsük. Az ilyen kiszélesítés és elmélyítés a végső út. Azért, mert a gondolkodás és tapasztalat egy magasabb dimenziójába emelkedünk, lelkesedésünkben nem szabad azt a hibát elkövetnünk, hogy értéktelennek nyilvánítsuk azt, amit már elértünk. Azért, mert a dolgok szélesebb megértésére jutottunk, nem szükséges, hogy megtagadjuk azt, ami igaz és hasznos a maga korlátozottabb helyén.

A dolgoknak erre a magasabb megértésére a végső út végigjárásával érhetünk el. Első kötetünkben a talajt készítettük elő a mag számára, amelyet a másik kötet vet majd el, amelyben a legfelsőbb metafizika építményének zárókövét helyére tesszük, és ismertetjük az ultramisztikus meditációs gyakorlatokat.

A másik magyarázatra szoruló félreértés mindegyiknél veszélyesebb a tanuló szempontjából. Elsősorban az európai és amerikai olvasók félreértéséről van szó, mivel az ázsiaiak jobban megértették, mit akartam mondani. Az első kötetben szétszórtan végig megtalálható világos célzások és nyílt állítások ellenére sokan félretettek engem, szerintük azt állítom, hogy a legfelsőbb igazság elérésére a gondolkodás képessége önmagában elég. Ez súlyos tévedés, és ilyet biztosan nem állíthattam és nem támogattam soha. A könyvben megmagyaráztam a különbséget az intellektus és az ész között, rámutatva az utóbbi magasabbrendűségére, de arra is, hogy az ész nem éri el legteljesebb fejlődését, hacsak nem lehet felemelni a tudomány konkrét szintjéről, hogy a metafizika absztrakt szintjén működjön. Erősen hangsúlyoztam annak szükségét, hogy a más tekintélyek által megállapítottakat igazolni és bizonyítani kell, úgyszintén az intuíciót, az intellektuális és misztikus tapasztalatot az ész segítségével, de nem állítottam, hogy ez lenne a legfelsőbb fórum. Ezt ui. egy nagyszerűbb és magasabbrendűbb képesség számára kell fenntartani. Ezért ha azt a benyomást keltettem, hogy ez a végső út tisztán intellektuális folyamat, akkor nem sikerült közölni a gondolataimat. Kétségtelen, hogy ez az út kezdetben racionális, végül azonban ultramisztikus.

A metafizikát ui. éppen olyan sok hiba, tévedés és veszély fenyegeti, mint a miszticizmust, ha nem ellenőrizzük az ultramisztikus belső meglátás segítségével. A legnagyobb lehetséges tévedés az, ha az emberből kivonna és felállítana egy részt - az észt - egyedül kielégítőnek kikiáltva; ha az összes tapasztalatot pusztán logikai és racionális tapasztalattá soványítaná le; és ha a lét egész teljességét intellektuálisan egy kiszáradt formulába gyömöszölné. Az élet ennél jóval bonyolultabb. Ha ui. egy szokásos jógit egy vak emberhez hasonlítanánk, aki mozogni, járni képes, csak látni nem, hogy hova megy, akkor a szokásos metafizikust ahhoz a nyomorék emberhez kell hasonlítanunk, aki tisztán lát ugyan, de menni nem képes.

A metafizika intellektuális alapja, racionalista részrehajlásai következtében és amiatt is, hogy az érzést és a tapasztalatot jogtalannak minősíti, csak egyoldalú absztrakciókra juthat, mivel mind az érzés, mind a tapasztalat, mind az emberi lét szerves része, és a helyes és megfelelő szemléletnek olyan átfogónak és széles körűnek kell lennie, amelybe ezek is beleférnek. A metafizikánál tehát átfogóbb integrációra van szükségünk, mivel a metafizika mindenkor az ész rostáján megy keresztül, és ezért nem tudja méltányolni azt, ami extra racionális. Legfinomabb fogalma sem megfelelő a Valóság, vagyis az Önvaló interpretálására. A metafizikai kétségtelenül rámutat a valóságra, de számára elérhetetlen lehetőségnek látszik, elkészíti az igazság fogalmi rajzolatát, de otthagyja mint kikutatlan lehetőséget. A metafizikának a végén ui. önmagán túlra kell mutatnia. Lépcsőfoknak kell tekinteni, amely az ultramiszticizmushoz vezet.

Az ész soha nem tud többet nyújtani, mint köztes tudást. Ezt a korlátozottságát nem tudja levetni magáról. Csak a dolgok viszonyított rendjébe tud belépni - ahogy azt a VIII. fejezetben láttuk - és ezért örökre arra van ítélve, hogy a relativitás területén maradjon. Ilyen szomorú eredményre kell, hogy jusson az ész, ha előítélet-mentesen vizsgálódik, de mégis olyan eredményre, amely - mint ahogy arra Kant Nyugaton és Shankara Keleten világosan rámutatott - az igazságkeresés legmagasabb következménye, bármennyire megalázó legyen is ez azok számára, akik balga módon az észt emelnék a legmagasabb piedesztálra. Az igazi a valódiról informál bennünket, arról, hogy ez a valóság létezik és ténylegességét megismerteti velünk. Az igazi azonban nem hozza ezt a valóságot tudatunkon belülre, ténylegességét nem változtatja aktualitássá, nem tesz képessé bennünket arra, hogy érezzük azt, mint a tapasztalat tárgyát. A valóság ui. nem ismerhető meg a véges gondolkodással és nem is közölhető a véges gondolatok segítségével. Az Önvalót nem lehet definiálni pozitív fogalmi kifejezésekkel. Ennek a megértésének képtelensége és hiánya - valamint az, hogy mindenáron be akarjuk szorítani racionális formákba - vezet oda, hogy téves következtetésre jutunk, amely ott rejtőzködik minden metafizikai, a végső igazság megismerését maga elé kitűző igény mögött. A metafizika tevékenysége tetőpontján találkozik a végzetével, amikor ahhoz a világos felismeréshez kell mindig eljutnia, hogy önmaga nem megfelelő és nem elég a valóság feltárására. Korlátait ne emeljük piedesztálra, mintha ezek erények lennének, hogy imádjuk őket. A logikus gondolkodás első szolgálata az, hogy figyelmünket arra a tényre fordítja, hogy az Önvaló létezik, végső szolgálata viszont az, hogy észlelje, hogy önmaga képtelen ennek a feltárására. Köztes szolgálata az, hogy feltárja, hogy ez a nem materiális valóság mi lehet, ill. mi nem lehet; az Önvalót tehát gondolatban elérhetjük anélkül, hogy ténylegesen megismernénk. Ez a megismerés ui. a gondolkodást már meghaladja, ami azt jelenti, hogy ez csak bizonyos fajta misztikus megértésen belül történhet. Az ész akkor jut el legmagasabb metafizikai szintjére, amikor megértve saját korlátait és önmagát visszavonva bevallja: &quot;én is csak egy eszköze vagyok a Létnek, de nem a Lét maga.&quot;

Az Önvaló fogalma ezért a valóság intellektualizálása, és sohasem helyettesítheti az Önvaló aktualizált lényét. Rámutat ennek a belső meglátásnak a lehetőségére, és így előkészít bennünket erre a szavakkal ki nem fejezhető megvilágosulásra, de ennek adományában nem részesíthet bennünket. Azt, amit az ész mint igazságot felállít, csak az ultramisztikus belső meglátás teheti számunkra igazi valósággá. A metafizika egyik elsődleges célja az, hogy feltárja, hogy mi nem lehet ez az igazság, és hogy korrigálja a róla való megértésünket. Így elővigyázatos ellenőrzést biztosít a keresés számára és megakadályozza azt, hogy téves vágányra fusson. Azon a ponton, ahol működése befejeződik, arra kell ösztökélnie az elmét, hogy az ultramiszticizmushoz folyamodjon. Teljesen tisztában van itt vele, hogy mire képes és mire nem. Ez tehát nem az ész megszüntetése és elnyomása, hanem korlátaink felismerése. A metafizika ui. ennek a hideg analitikai kiértékelésnek a kritikai szellemét fejleszti ki, amely fontos ahhoz, hogy el tudjuk választani a valótlant a valótól, az illuzórikust az igazitól. Az ilyen kriticizmus nem rombolja le azt, ami a miszticizmusban jó és helyes, csak megerősíti, de ugyanakkor megvédi a gyakorlót attól, hogy téves nézetek által becsapott emberré váljon.

Látjuk tehát, hogy milyen távol esnek az igazságtól azok, akik úgy vélik, hogy a misztikus meglátást a puszta ésszel és a logikus gondolkodással helyettesítettem. Ha könyvemben az ész erejét dicsértem az ideák igazságának megítélésében, a pszeudointuíciók, misztikus víziók stb. igazolásában, mindezt csak azért tettem, hogy előkészítsem az utat a második kötet munkája számára, ahol az olvasó szemben találja majd magát az Önvaló nagyszerű doktrínájával, és ahol az észnek meg kell vallania saját elégtelenségét, mielőtt a magasabb problémákat leszögeznénk. Így feltárul a magasabb képességek iránti igény, mint amilyen pl. az intuíció és a belső meglátás, de ezeket csakis ekkor lehet a maguk teljességében tárgyalni és leírni. Az első kötetet nem akartam a mentalizmus doktrínáján és az ehhez szükséges észen túl továbbvinni. A kézirat alapos átolvasása után azonban, amelyre írás közben egyáltalán nem volt időm, őszintén meg .kell vallanom, hogy a hetedik fejezet intuícióval és ésszel foglalkozó részei valószínűleg zavarban hagyják majd olvasóimat e tárgyak irányában tanúsított magatartásomat illetően. Annak következtében, hogy kritikailag elemeztem azt, amit szokásosan intuíciónak neveznek - de ami a legtöbb esetben álintuíció -, nehéznek fogják majd találni, hogy összeegyeztessék az észt illető erős hangsúlyozásomat egy ugyanebben a részben tett későbbi megjegyzésemmel: &quot;a legerősebb koncentrációval a közvetlen belső meglátás magas szellemi képességére emelt és valamennyi lehetséges tényt magában foglaló logikus gondolkodás módszere elővigyázatossága és előkészítője az olyan forrásnak, amely a belső meglátás, és ami fölülmúlja a logikus gondolkodást.&quot; Önkényesen választottam ki ezt a mondatot mivel világos elírási hibát tartalmaz, amelyet az észleléskor azért nem tudtam már kijavítani, mivel ahogy említettem, a korrektúra idején Indiában tartózkodtam, és a háború akadályozta az érintkezést és az összeköttetést. A helyes mondat így hangzik &quot;a legerősebb koncentrációval a legmagasabb szellemi képességre emelt, valamennyi lehetséges tényt magában foglaló logikus gondolkodás módszere elővigyázatossága és előkészítője az olyan forrásnak, amely a közvetlen belső meglátás, és ami felülmúlja a logikus gondolkodást.&quot; Az a puszta tény, hogy a mondat azzal zárul, hogy &quot;felülmúlja a logikus gondolkodást&quot;, elég kellett volna, hogy legyen ahhoz, hogy a szabatos olvasó lássa, hogy itt az észt nem az igazság-megtalálás végső képességének tekintjük. A kétségek azonban felmerültek, mivel nem magyaráztam meg ezt a végső képességet, a közvetlen belső meglátást, bár utaltam a meglétére, és ugyanakkor részletesen taglaltam a ész erényeit. Ennek az volt az oka és magyarázata, hogy az első kötetben nem akartam túlmenni az ész szerepkörén, mivel a belső meglátás és az ennek kialakítását célzó ultramisztikus módszerek, valamint a valódi intuíció titokzatos forrása és az azt szabályozó erők szigorúan véve ennek a tanításnak a végső kifejtéséhez tartoznak, és mindezt a következő kötetre szántam. Ezek ui. már mind az elmére, mind az Önvalóra vonatkozó általános kinyilatkoztatásnak képezik részét. Az olvasót talán jobban segítette volna, ha néhány oldalon megmagyaráztam volna; röviden az ész és a belső meglátás, valamint az intuíció és a belső meglátás közötti különbséget, amit nagyon sajnálok utólag, hogy nem tettem, és ezt a hiányt az alábbiakban pótlom némileg.

Miért vonakodtam attól, hogy ezt a legmagasabb folyamatot &quot;intuíció&quot;-nak nevezzem, holott elismertem, hogy természetét nézve ultramisztikus? Miért neveztem el - Buddhát követve ezzel - &quot;belső meglátásnak?&quot; Az elsőre az a felelet, hogy az intuíció nem mindig valódi, és arra van szükség, hogy ezt ésszel ellenőrizzük. A másodikra pedig az, hogy az intuíció nem mindig saját akaratunkból keletkezik, ma meglátogathat bennünket, holnap pedig már el is távozhat. De a legfontosabb felelet az, hogy az intuíció tér-idő világunk dolgaival és eseményeivel foglalkozik, míg a belső meglátás csak a Valóság idő nélküli titokzatos világával. Az előbbi gondolatokra és dolgokra terjed ki, míg az utóbbi csak egy tárgynak - a legfelsőbb valóságnak, az Önvalónak a megismerésével van összekapcsolva. Soha senki sem tudja ui. a belső meglátást arra a szintre alacsonyítani, hogy pl. valamilyen anyagi körülményben adjon tanácsot és vezetést neki, míg pl. intuícióval olyan problémák megoldására is helyes választ kaphat, mint a lóversenyen a győztes ló előrelátása, stb.

A belső meglátás annyiban hasonló az intuícióhoz, amennyiben spontán módon jön létre, de ezen túl már nincs hasonlóság, mivel egészen más, egy jóval mélyebb szinten működik.

A belső meglátást csak azért nevezem ultramisztikus tulajdonságnak, hogy rámutassak arra, hogy természetét tekintve közelebb áll az intuícióhoz, mint az intellektushoz; gondolattal nem lehet meghatározni, és inkább a meditációból, mint az észbeli gondolkodásból ered. Azok a misztikusok, akik ezt nem értik, vegyék fontolóra, hogy saját tapasztalataik is különböznek a mélység fokozatában és a megértés szélességében. A belső meglátás a végső fokozat és a lehetséges legszélesebb terület.

Könnyen félre lehet azonban érteni az intuícióval kapcsolatos magatartásomat. Egy pillanatig sem tagadom létének tényét - nem is tudnám -, hogy ugyanakkor ne tagadnám saját, de mások napi tapasztalatait is. Amire valójában céloztam az az, hogy egy átlagember sohasem tudhatja biztosan, hogy egy bizonyos intuíció valódi-e vagy nem az. Ez az, amiért e kifejezés megtisztítására vállalkoztam, kifejtve az álintuíciókat és megvilágítva azt a pontos szférát is, amelyben a valódi intuíció működik. Az ilyen bizonyosságnak csak a bölcs lehet birtokában, vagyis az az ember, aki megértette és felismerte az univerzum valódi igazságát. Az ilyen ember azonban a legritkább a teremtmények között. Ezért ezt a képességet inkább &quot;belső meglátás&quot;-nak neveztem el, hogy megkülönböztessem attól a bizonytalanságtól, amely az átlagember intuíciója körül található. A bölcs belső meglátása biztosítja számára, hogy mindig azzal a meggyőződéssel cselekedjen, hogy igaza van, és hogy azzal a meggyőződéssel gondolkodjon, hogy következtetései helyesek. Ezenkívül az nem szeszélyes tulajdonság, hanem tudatos, míg az átlagember nem merészeli őszintén azt kijelenteni, hogy az intuíciót akarattal létre tudja hozni, vagy hogy az mindig megbízható. A belső meglátás csalhatatlan és biztos, és ezért felhasználható a logikus gondolkodás felülvizsgálatára, míg az átlagembernek az intuícióit az eszével kell ellenőriznie és felülvizsgálnia. Az intuíció vak, lehet pontos, de nem tudja, hogy amit érez, miért helyes. Ellenben a belső meglátás a teljes megértés és az észlelés teljességének a terméke.

Így kétféle miszticizmus létezik: a szokásos és az ultramisztikus. Az első előkészítő és fegyelmező, míg a másik végső és tetőpontra érő. Az első az elmét teszi alkalmassá és a jellemet formálja, míg a másik a metafizikus-misztikus filozófussá való átalakulását teszi lehetővé, amely ennek az összes előkészületnek végső befejezését és tetőpontját jelenti. Nem szabad összetéveszteni ezt a két fokozatot, amelyet egymástól a metafizikai fegyelmi tanulmány választ el. Mindkettőben jelen van a meditációs gyakorlat, de ezek nagyban különböznek egymástól. Ezeket a magasabb és korábban titokban tartott gyakorlatokat, amelyek a metafizikai tanokat viszik át a gyakorlatba, a második kötet tartalmazza majd, amely a lehető legteljesebb módon ad feleletet - először egy nyugati írásban - a következő kérdésre: Hogyan ismerjük meg az Önvalót, ahogy az valójában van? A gondolkodás ui. csak a lét indirekt szemléletét adja, az érzés pedig csak a személyes szemléletet. Nehézségünk megoldása belső meglátás feltárulásában rejlik. És ez csak akkor következik be, amikor az érzés lemond az ego-ról, amikor a gondolat a csendnek adja át magát, amikor a nyugodt meditációval pallérozott érzés tudósításait az ész késével kiélesített gondolkodás ellenőrzi, alaposan megvizsgálja és bebizonyítja, és amikor mind a metafizika, mind pedig a miszticizmus megtette, amire képes volt, és félreáll a további útról. Ez a belső meglátás nem intellektuális, nem is intuitív - ahogy rendszerint értelmezik -, hanem ultramisztikus képesség.

Mindezzel azt próbáltam kifejezni, hogy az Önvaló végső megismerése és tapasztalta nem a még értetlen és félig felnőtt misztikusok osztályrésze, hanem a teljesen érett és filozófiailag képzett misztikusoké, és hogy amit általában végső misztikus tapasztalatnak hisznek, valójában mögötte még egy további és magasabb fokozat következik. Hosszú az az érési idő, amíg a fiatal cserje is termést hozó fává válik. És csak ezen a végső szinten válhat a metafizika - a tudomány egyik felső oktávja - saját magasabb oktávjává, ami nem más; mint a filozófia. Különbséget kell ezért tennünk a metafizika és a filozófia, valamint a racionális okoskodó spekuláció és a tényleges ultramisztikus igazolás között. Egy ember lehet képzett és elismert metafizikus a szakterületén, de ugyanakkor lehet teljesen balga, amikor az utcán jár. Egy filozófus azonban az élet minden területén otthon kell, hogy legyen, nevéhez méltóan.

Bár a keresés korábbi fokán éles különbséget kellett tennünk a miszticizmus és a metafizika között, de amikor ez a megkülönböztetés elérte a célját vagyis azt, hogy misztikus tapasztalatai megtisztultak, ellenőrzöttekké és igazoltakká váltak a metafizikai gondolkodás segítségével, ezt a megkülönböztetést ezen a fokon meg kell, hogy szüntessük. Ezen a végső fokon a kettő között nincs ellentmondás, nem zárják ki egymást, a belső meglátás csak a kettő eredőjéből, a misztikus törekvés és a metafizikai gondolkodás házasságából jöhet létre. Ezért az eredetileg misztikusnak metafizikailag is felvértezettnek és az eredetileg metafizikusnak misztikusan is képzettnek kell lennie, ha a végső célt el akarja érni. A köztük levő tradicionális különbség a végén mesterségessé válik. A metafizikus gondolkodással és a misztikus meditációval kapott igazság közötti különbséget elnyomja a kettő egyesülése után keletkező belső meglátás misztikus tapasztalata, amely egyesíti mindkettő legmélyebb elemeit, mégis valamilyen módon fölül is múlja őket.

A vallás egy pillanat alatt megtéríthet egy embert, a miszticizmus eredményeinek eléréséhez több évre van szükség, a filozófia viszont egy egész élet munkája.

A gondolkodás megtanított, a tapasztalat pedig meggyőzött, hogy az élet bármely terén, bármely tényezőt egyoldalúan kifejleszteni csak részleges eredményt adhat. Nem hiszem, hogy az élet helyes és egészséges szemléletére lehet jutni, ha ez a szemlélet csak részleges és nem általános, ha nem veszi tekintetbe az összes lehetséges és alapvető tényezőt a maga súlyozott helyén, és ha ezeket nem vonatkoztatja, nem hozza egy teljes egészbe.

Ne vessük magunkat fanatikus extrém doktrínákba; jusson eszünkbe mindig, hogy a bölcsesség az elmélet óriási tömegében lévő igazságmagok kiválogatásában rejlik. Tévedés lenne ezért pl. a Haha-jógát (a lélegzésszabályozás és a test ellenőrzésének jógája) megvetni és lenézni. Ez a jógaágazat ui. valónk egyik fontos részének, a testnek a tökéletesítésével, erősítésével és gyógyításával foglalkozik. Semmiféle bölcs gondolkodás vagy metafizikai varázslat nem képes ui. ezt a testet eltüntetni. Testünk van és nem lehet figyelmen kívül hagynunk. Ezért balga dolog lenne ezt a jógát lenézni, amely a gyakorlataival azért akarja olyan fegyelmezett állapotba hozni a testet, hogy a jógi mentális aspirációját ne zavarja többé. A három jóga út egyike sem zárja ki egymást valójában, de az egyetlen üdvözítő eljárás címét sem követelheti magának, hanem egymás kiegészítőjének és támogatójának kell tekintenünk őket az ember tényleges tanulásában és gyakorlatában.

A különböző jógamódszerek - a fizikai, az emocionális, az intellektuális és az ultramisztikus - hagyományosan azért alakultak ki, hogy egymást kövessék, és a tanuló rendszerint fokozatosan végighalad rajtuk. Modern korunk változó feltételei között azonban még jobb és bölcsebb dolog lenne, ha az első hármat - amennyire lehetséges - egyidejűleg gyakorolnánk. Csak a negyedik az - egyedülállósága és felsőbbrendűsége következtében amelyet valójában a többitől függetlenül kell gyakorolnunk.

Sajnálatos dolog, hogy a jógának ez a szélesebb perspektívájú szemlélete az idők folyamán eltűnt Indiából: a panditok az ész értékét dicsérik, az aszketikusok halálra gyötrik magukat a testi sanyargatással, a misztikusok az ellenőrizetlen érzelmek pocsolyájában fetrengenek, és ugyanakkor kölcsönösen lenézik egymást. A filozófus nem követheti el ezt a hibát. Felismeri, hogy az emberi élet a gondolkodás, az érzelem és a cselekvés hármasságán nyugszik, és hogy az igazi fejlődés és felnövekedés nem lehet egy-egy, hanem mind a három részen alapuló. Így válik kiegyensúlyozottá és integrálissá. Nevetséges dolog lenne csak az intellektuális vagy csak az érzelmi jógára esküdni. A hármas út követésével juthatunk el végül ahhoz az úthoz, amely a három egyesülésétől tovább visz: a filozófiához. Az ember egész lényének, nem pedig csak egy részének fejlesztését kell ui. biztosítani, csak akkor lesz ez a fejlődés kiegyensúlyozott. A filozófia ezért nemcsak az elmével foglalkozik, hanem az érzéssel és a testtel is. A bölcsesség akkor lesz igazi és teljes, ha e három megismerésével és ellenőrzésével rendelkezik.

A látszat ellenére ez a folyamat egész végig következetes és egyenletes. Az az Isten, amelyet a meditáció csendjében találunk, csak az első lépés afelé az Isten felé, akit az univerzum egészében találunk. Azt az erőt, amely aszketikus törekvésünkben a világtól való elszakadásra ösztökél bennünket, elkerülhetetlenül az az erő követi, ami visszakényszerít majd bennünket a világba, hogy önzetlen munkával szolgáljunk neki.

Nem adtam fel azokat az elveket, amelyeket korábbi könyveimben hirdettem és támogattam, csak mélyebb megértésükre jutottam. Belső fejlődésem szerves volt: az ágak és a levelek ma jobban szétterülnek, és a gyökér is maradt, csak még mélyebben fúródott a földbe. Ezért senkinek sem kell feladnia azokat az elveket, sem azért nem kell panaszkodnia, mert rámutattam a további lépésekre, mint ahogyan sokan panaszkodtak, hogy kihúztam alóluk azt a támaszt, amelyen már álltak. Mások viszont úgy érzik, hogy az, amit eleddig szentnek és sérthetetlennek tartottak, most haszontalannak és illuzórikusnak lett minősítve, és így legnagyobb támaszuktól fosztottam meg őket. Ezeknek csak azt válaszolhatom, hogy teljesen félreértelmezték a szavaimat, mivel nem azt kértem tőlük, hogy dobják sutba személyes intuícióikat vagy misztikus érzésüket, hanem csak azt, hogy ellenőrizzék és tisztítsák meg őket. Nem az volt a cél, hogy a jógát vessék el maguktól, hanem csak az, hogy a jóga-tapasztalataiknak tulajdonított értéket vizsgálják felül. A meditáció éppen olyan nélkülözhetetlen marad számukra továbbra is, mint amilyen volt. Az Isten nem illúzió, hanem a legnagyobb realitás az ember létében, de meg kell tisztítanunk a róla való elképzelésünket. Kétségtelen, hogy a misztikus által felfedezett Önvaló nem azonos a filozófuséval, mint ahogy az afrikai primitív ember Istene sem azonos Gladstone miniszterelnök Istenével, aki előírta neki a törvényeket, mégis mindkettőnek igaza volt a hódolatot és tiszteletet illető saját magatartásában. Amit az Önvalóról és a hozzá vezető útról írtam korábbi könyveimben, továbbra is igaz mindazok számára, akik még nem jutottak túl a második fokozaton. És ez jelenti a döntő többséget. És ha ők úgy érzik, hogy sem az igényük sem a lehetőségük nincs meg, hogy erre a végső útra rálépjenek, nem kell erre vállalkozniuk, hanem legyen elég számukra annyi, hogy tudjanak róla, hogy ez az út létezik, és esetlegesen olvassanak is róla egy kicsit. Ez majd meghozza a gyümölcsét a kellő időben. Mindazonáltal azoknak a keveseknek azonban, akik feljebb akarnak kapaszkodni a hegyen, most megvan erre a lehetőségük, mivel e könyvemben az igazság olyan feltárására készítettem elő az utat, amely lényegesen &quot;szellemibb&quot; lesz, mint amit eddigi írásaimban teljesítettem. Hadd fejezzem be most a híres franciának, Louis St. Martinnak mintegy másfél százada írt szavaival: &quot;Az egyetlen beavatás, amelyet lelkem egész lelkesedésével hirdetek és keresek, csak az lehet, amely lehetővé teszi, hogy Isten szívébe hatoljunk és hogy Isten szíve belénk hatolhasson.&quot;

[[Kategória:Keleti filozófia]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>A felébredés doktrínája</title>
    <id>269</id>
    <revision>
      <id>4553</id>
      <timestamp>2006-08-29T08:39:24Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>{{fej}}, kat</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     = Julius Evola
| cím        = A felébredés doktrínája
| szakasz    =
| előző      =
| következő  =
| megjegyzés = Angolból fordította: Jakab Katalin
}}

I. Az „aszkézis” változatairól

Az „aszkézis” szó eredeti jelentése – a görög képezni, képzés, római értelmezése: fegyelem. A megfelelő indo-árja fogalom a tapas (tapa vagy tapo a páliban), szintén hasonló jelentésű; attól eltekintve, hogy a tap szótőnek van „forrónak, ill. izzónak lenni” jelentéstartalma is, és így tartalmazza az intenzív koncentráció, a tűzhöz hasonló izzás gondolatát.

Ugyanakkor a nyugati civilizáció fejlődésével az „aszkézis” fogalma speciális jelentést vett fel (származékaival együtt), amely különbözik az eredetitől. Nemcsak az történt, hogy rendkívül vallási jellegű árnyalatot kapott, hanem azzal a hitre általánosan jellemző tónussal együtt, amely uralkodóvá lett a nyugati népek körében, az „aszkézis” összekapcsolódott a test sanyargatásával és a világról való fájdalmas lemondással: ilyen módon azt a módszert hivatott képviselni, amelyet ez a hit a legmegfelelőbb módszerként javasol az üdvözülésre, mely az eredendő bűn által sújtott embert újra kibékíti Teremtőjével. Már a kereszténység korának kezdetén az „aszkéta” nevet azok kapták, akik testük ostorozásával, korbáccsal gyakorolták az önsanyargatást, így a modern civilizáció kifejlődésével az ilyenfajta aszketizmus fokozatosan és elkerülhetetlenül erős ellenszenvet, irtózást váltott ki. Ha még Luther is, aki ugyan rosszallotta, ha valaki nehezen tűrte a szerzetesi fegyelmet, mégis elutasította értékét, hasznát és szükségességét bármilyen aszkézisnek, s azt a tiszta hit exaltációjával helyettesítette, akkor a Humanizmus, Immanencia és az Új Életkultusz hívei szemléletükből adódóan kétkedéssel és megvetéssel sújtották az „aszkézist”, az ilyen irányultságot többé-kevésbé a „középkori sötétséggel”, és az „elavult, letűnt történeti korok” aberrációjával azonosítva. Még akkor is, amikor az „aszkézist” nem tekintették patologikus jelenségnek vagy kifinomodott mazochizmusnak, az életünkkel való összeférhetetlenségét sokféleképpen bizonyították. A bizonyítékok között legismertebb és leginkább kidolgozott az az ellentét, amely az aszketikus, statikus és erőtlen, elpuhult Kelet, a világ ellensége és megtagadója, valamint a dinamikus, pozitív, hősies és haladó nyugati civilizáció között feszül. Hasonló szerencsétlen előítéletek kaptak lábra az emberek tudatában: még Friedrich Nietzsche is komolyan hitte néha, hogy az „aszkézis” csak az „élet fakószemű ellenségeinek” lehet vonzó, a gyengéknek és megtagadottaknak és azoknak, akik önmaguk és a világ iránt érzett gyűlöletükben aláássák elképzeléseikkel a felsőbbrendű emberiség (humanitás) alkotta civilizációkat. A továbbiakban kísérleteket tettek arra, hogy az „aszkézis” „éghajlati” magyarázatát adják. Így Günther szerint az indogermánok a szokatlan és elerőtlenítő ázsiai éghajlat hatására a legyőzött területeken egyre inkább szenvedőnek látták a világot, erejüket elfordították az élet igenlésétől és a „megszabadulást” különböző aszketikus gyakorlatok által keresték. Nem kell külön hangsúlyoznunk, milyen alacsony színvonalra került az „aszkézis” képzete a legutóbbi „pszichoanalitikus” értelmezésekben. Nyugaton ezután a félreértés szoros hálóját vonták az aszkézis köré. Az az egyoldalú jelentéstartalom, amit a kereszténység adott az aszkézisnek, valamint az, hogy aztán következetesen alkalmazták és kapcsolták össze a félrevezetett spirituális élet különböző formáival, elkerülhetetlen reakciókhoz vezettek: az emberek – nem minden hagyomány- és vallásellenes elfogultság nélkül – azt hangsúlyozták, amit az aszkézis mint negatívumot adhat a „modern” léleknek. Ugyanakkor, mintha a helyzet megfordult volna, kortársaink a kifejezést az eredeti értelmében használják, csupán teljesen materialista szinten. Mostanában hallunk a „Haladás misztikájáról”, a „Tudomány misztikájáról”, a „munka misztériumáról” stb., valamint ehhez hasonlóan a sport aszkéziséről, a társadalmi munka aszkéziséről, de még a kapitalizmus aszkéziséről is. A gondolatok zavarossága ellenére határozottan megtalálható itt az aszkézis eredeti jelentésének egy eleme: a szónak és származékainak modern használatában is fellelhető a képzés egyszerű gondolata, az intenzív energiafelhasználásé, amely nem nélkülözi a személytelenség, semlegesség elemét, ami tisztán hedonisztikus és individuális életfelfogásra vonatkozik. Ha így is van, jelen pillanatban nagyon fontos, hogy az értelmes emberek újra megértsék az aszkézis értékét, mégpedig a világegyetem átfogó szemléletében azt, mit jelöl az egymás után következő szellemi szinteken, függetlenül a keresztény vallási elképzelésektől és a modern értelmezésektől. Ennek érdekében az alapvető hagyományokhoz kell nyúlni, és az árja fajok legmagasabb metafizikai koncepcióihoz. Mivel mi az aszkézist ilyen értelemben akarjuk tárgyalni, megkérdeztük magunktól: milyen példával tud szolgálni a Történelem, legjobban bemutatva az aszkézist, mint átfogó egyetemes rendszert, mely tiszta, sűrített, kipróbált, jól fogalmazott, harmóniában van az árja emberrel, és a modern korban is érvényesül?

Történetesen úgy döntöttünk, hogy kérdésünkre a válasz csupán a Felébredés Doktrínájában található meg, amely eredeti formájában mindezen feltételeknek megfelel. A Felébredés Doktrínája jelöli igazán azt, amit általában úgy ismerünk, mint buddhizmus. A buddhizmus szó a páli buddho szóból származik (szanszkrit: buddha). E nevet az alapítónak adták, ám ez nem annyira név, mint inkább cím: Buddha a „buddh” felébredni tőből származik és azt jelenti a „Felébredett”, így a névvel olyan embert jelölnek, aki eléri a szellemi megvalósulás szintjét, amit a felocsúdáshoz, felébredéshez hasonlítanak, és amit Siddhatha herceg nyilvánított ki az indo-árja világnak. A buddhizmus eredeti formája – az ún. páli buddhizmus – bemutatja nekünk, ahogy azt csak nagyon kevés más tantétel teszi, a kívánt jellemzőket:

1. teljes aszkézisrendszert tartalmaz,

2. egyetemesen érvényes és reális,

3. szellemében tiszta árja,

4. elérhető azon történeti ciklus általános feltételei között, amelyhez a jelenlegi emberiség is tartozik.

Már utaltunk rá, hogy az aszkézis, ha teljességében nézzük, különböző jelentésekkel bír az egymást követő szellemi szinteken. Egyszerűen fogalmazva, ha mint képzést vagy tudományt akarjuk meghatározni, az aszkézis azt célozza, hogy az emberi lény minden energiáját egy központi elv ellenőrzése alá rendelje. Ebben a tekintetben beszélhetünk egy technikáról, amelynek köze van a modern tudományos teljesítmények tárgyilagos és személytelen jellemzőihez. Így az a szem, amely meg tudja különböztetni a járulékost a lényegitől, könnyen felfedezheti az „állandót” az aszkézis formáinak sokféle változatában, amelyeket ez vagy az a hagyomány alkalmazott.

Elsősorban járulékosnak kell tekintenünk azokat a sajátságos vallási koncepciókat vagy erkölcsi értelmezéseket, amelyekkel sok esetben az aszkézist összekapcsolják. Mindezek felett ugyanakkor lehetséges elgondolni és kidolgozni valamit, amit talán tiszta aszkézisnak nevezhetünk, azaz valamit, ami a belső erő fejlesztésére szolgáló technikákat tartalmaz, amely erők használata először meghatározatlan marad, ugyanúgy, mint a modern ipari technikák gyártotta fegyvereké és gépeké. Ahogy a személyiség aszketikus megerősítése az alapja minden szellemi megvalósításnak egyik vagy másik történelmi szférában, hasonlóképpen nagy értékkel rendelkezik az időleges célok elérésében és a küzdelmekben, melyek gyakorlatilag a nyugati ember összes energiáját felemésztik. Továbbá még a „Gonosz Rossz aszkézisét” is elgondolhatjuk, mivel a technikai feltételek – ahogy nevezhetjük őket –, ahhoz, hogy a „Rossz” irányában pozitív sikereket érjünk el, nem különböznek lényegében azoktól, amelyek a szentség eléréséhez kellenek.

Még Nietzsche is, ahogy már szóltunk róla, részben osztotta az aszkézissel kapcsolatos modern előítéleteket. Mikor az „Emberfölötti ember”-rel foglalkozott, és kialakította a „Wille zur Macht”-ot, ne vette volna figyelembe az önkontroll olyan formáit és elveit, amelyek nyilvánvalóan az aszkézishez tartoznak? Így bizonyos határokon belül idézhetjük a középkori hagyomány szavait: „Egy dolog a Mű, egy dolog az Anyaga, és egy dolog a Próbája”.

Nos, kevés olyan történeti hagyomány létezik, amely lehetővé teszi, hogy olyan könnyen körülhatároljuk a tiszta aszkézist, mint a „Felébredés Tétele”, azaz a buddhizmus. Helyesen állapították meg róla, hogy benne az aszkézis problémakörét olyan „világosan írták le és határozták meg, az ember azt mondhatná, olyan logikusan, hogy összehasonlítva a misztika más formáival, azok töredékesnek, következetlennek és hiányosnak tűnnek”. Stílusában annyira távol áll mindenfajta érzelmi elemtől, hogy szigorúan mértékletes és tárgyilagos minőségét az ember szinte a modern tudományos mentalitáshoz kell, hogy hasonlítsa.1

Két szempontot kell itt hangsúlyozni. Először is, a buddhista aszkézis tudatos a járulékos és a lényegi szétválasztásában, míg az aszkézis sok más formájában – például a keresztény aszkézisben, majdnem kivétel nélkül – mindez kibogozhatatlanul összefonódik, még azt is mondhatnánk, hogy megvalósítása közvetett, mivel a vallásos gondolatok és elragadtatás által meghatározott tudat impulzusaiból és működéséből adódnak; ugyanakkor a buddhizmusban közvetlen tett van, amely céljának tudatában lévő tudáson alapul, és ez ellenőrzött fázisokon keresztül fejlődik. „Éppen úgy, ahogy a gyakorlott esztergályos, amikor gyorsan esztergál, tudja: »gyorsan esztergálok«, amikor pedig lassan esztergál, tudja: »lassan esztergálok«.” „Ahogy a gyakorlott hentes vagy hentessegéd, aki széthasogat egy tehenet, elviszi a piacra, fölszeleteli, és ismeri ezeket a szeleteket, megnézi őket, megvizsgálja jól, majd leül” – íme két pengeéles hasonlat a sok közül, melyek jellemzőek a Felébredés Doktrínája2 aszketikus módszerének meditatív, tudati stílusára. Ugyancsak képet ad a tiszta és áttetsző víz, amely mindent látni enged, ami a fenéken van: szimbóluma annak a tudatnak, mely minden zavart, nyugtalanságot maga mögött hagyott.3

Látni fogjuk, hogy ez a stílus végig megmarad, a buddhista tanítások minden szintjén. Helyesen állapították meg, hogy „a tudat és felébredés ezen útját olyan világosan rajzolták meg, mint egy utat egy pontos térképen, ahol minden fa, híd és ház jelölve van”.4

Másodszor. A buddhizmus majdnem az egyetlen olyan rendszer, amely elkerüli az aszkézis és az erkölcs összekeverését, és amelyben az utóbbinak puszta eszköz jellege az előbbi eléréséhez tudatosan megfogalmazott. Minden erkölcsi szabályt egy független értékrend ellenében mérnek meg, azaz abból a szempontból, hogy az aszkézis vonatkozásában követésük vagy elhagyásuk indokolt-e. Ebből látható, hogy nemcsak az összes vallásos mitológiát lépte túl, de az összes erkölcsi mítoszt is. A buddhizmusban a „sila” elemeit, azaz a helyes magatartásét, csupán mint a tudat eszközeit5 veszik figyelembe: a virtus (erény, erély, tisztaság) eszközei nem erkölcsi értelemben, hanem a férfienergia ősi jelentésével szerepelnek. Itt következik a tutaj jól ismert példázata: egy ember, aki egy veszélyes folyón akar átkelni, és tutajt épített erre a célra, valóban bolond lenne, ha miután átkelt, fölvenné a tutajt a hátára, és magával vinné az úton. Ez legyen a hozzáállásunk – tanítja a buddhizmus – mindenhez, amit a jó és rossz, igazságos vagy igazságtalan6 erkölcsi szempontok címkéivel látnak el.

Így joggal állíthatjuk, hogy a buddhizmusban – és a jógában is – az aszkézist a tudomány személytelenségének méltóságára emelték: az, ami máshol töredékes, itt rendszerré válik, ami ösztönös, tudatos módszer lesz, azok szellemi labirintusa, akik a kiemelkedést valamiféle kegyelem munkálkodása révén érik el (mivel csupán véletlenszerűen, sejtések, félelmek, remények és az elragadtatás segítségével fedezik fel a helyes utat) kicserélődik egy nyugodt, egyenletes fényre, amely még a feneketlen mélységekben is jelen van, olyan módszer segítségével, melynek nincs szüksége külső eszközökre.

Mindez ugyanakkor az aszkézisnek csak első aspektusára vonatkozik, a legelemibbre az aszkézis hierarchiájában. Ha az aszkézist olyan tudatos technikaként értelmezzük, mely egy alkalmazható erő létrehozását célozza, elsősorban és minden szinten, akkor azok az elvek, amelyeket a Felébredés Doktrínája tanít, egyedüliek és a kristályos tisztaság legmagasabb fokát mutatják. Ugyanakkor a rendszeren belül különbség van az „ezen életre” elégséges elvek és azok között, melyek túlvisznek ezen.7 A buddhizmusban az aszkézis teljesítményét alapvetően felfelé vezető irányban használják fel.

A kánon így fejezi ki az ilyen eredmények értelmét: „És eléri a csodálatos ösvényt, melyet az akarat intenzitásával, állandóságával és összpontosításával fedezett fel, a csodálatos ösvényt, melyet a szellem intenzitásával, állandóságával és összpontosításával tárt fel, a csodálatos ösvényt, melyet a vizsgálódás intenzitásával, állandóságával és összpontosításával fedezett fel – a heroizmus szellemével ötödikként.” Majd folytatódik: „És így azok a tanítványok, akik képesek elérni ezt a tizenöt heroikus minőséget, elérik a megszabadulást, a felébredést, elnyerik a hasonlíthatatlan bizonyosságot.”8 Ebben az összefüggésben egy másik szöveg kettős lehetőséget vesz fontolóra: „Vagy a bizonyosság az életben, vagy a visszatérés nélküliség a halál után”.9 Ha a legmagasabb szinten a „bizonyosság” összekapcsolódik a „felébredés” állapotával, hasonlóképpen megtaláljuk az alternatívákat alacsonyabb szinten, és gondolhatunk viszonylagosan nagyobb bizonyosságra az életben, amelyet az aszketikus elvek előkészítő csoportja hoz létre, és amely az élet minden területén bizonyítja értékességét, ugyanakkor alapjául szolgál a magasabb fokú aszkézisnek.

Ilyen értelemben beszélhetünk csak „intenzív alkalmazásról”, ami a rendszer talpköve, és amelyet, „ha folytonosan gyakorolnak és fejlesztenek, kettős egészséghez vezet, egészséghez a jelenben, és egészséghez a jövőben”.10 A „Bizonyosság” az aszketikus fejlődésben – bhávana – összekapcsolódik a kimozdíthatatlan nyugalommal – samatha –, amelyet a közömbösség-elv legmagasabb céljának tarthatunk, és amit olyan ember is gyakorolhat, aki lényegileg „a világ fia” marad – putthujjana. Mindezen felül van még egy kimozdíthatatlan nyugalom – samatha –, amelyet a tudással kapcsolnak össze – vipassāna – és amely azután a megszabaduláshoz vezet.11

Itt az aszkézis egy új koncepcióját találjuk, amely magasabb szintű, mint az utóbbi, és a mindennapi érzékelés és a személyes tapasztalat fölötti szintre vezet minket, ugyanakkor világossá válik, miért tud a buddhizmus ezen a magas szinten is olyan pozitív referenciapontokat adni, amelyeket kevés más hagyományban találunk meg. Tény az, hogy a buddhizmus eredeti formájában gondosan elkerül mindent, ami az egyszerű „vallás”, az általában értelmezett miszticizmus, „hit” vagy áhítatosság vagy a dogmatikus merevség ízét adná neki. Még akkor is, amikor arról van szó, ami nem az élethez tartozik, ami több mint az élet, a buddhizmus, mint a Felébredés Doktrínája, a szigorú mértéktartás és pőreség olyan vonásait mutatja, amely általában monumentális dolgokra jellemző, valamint a tisztaság és erő olyan jellemzőit, amelyek általános értelemben klasszikus minőséget hordoznak; férfias és bátor attitűdöt, mely prométheuszi lehetne, ha nem lenne már eleve olümposzi. Ám mielőtt ezt érzékelhetnénk, újabb előítéletektől kell megszabadulnunk. Ehhez két szempontot kell megvizsgálnunk.

Megállapítható, hogy a buddhizmus – nem számítva kései népszerűsítettebb formáit, melyek az istenített alapítót tették a középpontba – lényegét tekintve nem vallás. Ez igaz. Ugyanakkor nagyon világosan kell értenünk, mit jelent ez. A nyugati népek annyira hozzászoktak ahhoz a valláshoz, amely uralkodóvá vált országukban, hogy azt mint modellt és mértéket használják az összes többivel kapcsolatban: majdhogynem elutasítják azt a lehetőséget, hogy az érzékfölöttiről, valamint az ember hozzá való viszonyáról vallási méltóságú elgondolás létezhetne, mely a zsidó-keresztény elképzeléstől különbözik. Ennek eredményeképpen Nyugat saját ősi hagyományai – kezdve az árja-hellén és árja-római kultúrákkal – sem kaphatnak valóságos jelentőségüknek megfelelő értékelést;12 így könnyű elképzelni, mi történt régebbi és távolibb hagyományokkal. Különösen azokkal, amelyeket az árja fajok Ázsiában hoztak létre. Pedig valójában ezt az attitűdöt meg kellene fordítani: ugyanúgy, ahogy a „modern” civilizáció anomáliának tűnik, amikor összehasonlítjuk azzal, ami a valódi civilizáció lényege;13 a keresztény vallás jelentőségét és értékét is annak megfelelően kellene mérni, ahogy és amennyiben összecseng az érzékfölöttinek egy hatalmasabb, inkább árja és primordiális elgondolásával.

Ennél a pontnál nem kell tovább időznünk, mivel már foglalkoztunk vele máshol; Dahlke úgy összegzi a kérdést, hogy kijelenti, a nyugati felületesség egyik jellemzője az a tendencia, hogy a vallást egészében a hiten alapuló vallással azonosítja.14

Azok fölött, akik „hisznek” vannak azok, akik „tudnak”, és számukra sok, egyszerűen vallási-hitbuzgalmi, sőt skolasztikus teológiai elv pusztán „mitologikus” jelentősége eléggé világos. A tudás különböző szintjeiről van szó.

A vallás, ,religio’ a religo tőből származik: jelentése szerint visszakapcsolódás, pontosabban a teremtmény visszakapcsolódása a Teremtőhöz közvetítő vagy vezeklő lehetséges beiktatásával. Erre a központi gondolatra felépíthető a hit egész rendszere, a jámborságé, sőt még a miszticizmusé is, ami elfogadhatóan képes eljuttatni az egyént a spirituális megvalósítás egy bizonyos szintjére. Ugyanakkor ezt nagyrészt passzívan teszi, mivel főként az érzelmekre, érzésekre és sugallatokra alapoz. Ilyen rendszerben semmilyen skolasztikus magyarázat nem képes teljesen megoldani az irracionális és intellektus-alatti elemet.

Könnyen megérthetjük, hogy néhány esetben ilyen „vallási” formák szükségesek; és még Keleten is, a későbbi korszakokban ismertek ilyen formákat, például az áhítatét és odaadásét a – Rāmanuja bhakti-margája (bhaj-ból: imádni) valamint a Shakti-kultusz néhány formáját: ám tisztában kell lennünk azzal, hogy lehetnek emberek, akiknek nincs erre szükségük, akik fajuk vagy elhivatásuk szerint olyan módszert igényelnek, amely szabad a „vallási mitológiáktól”, mely tiszta tudáson, a megvalósításon és felébredésen alapul. Az az aszkéta, aki energiáit ebben az irányban köti le, az aszkézis legmagasabb formáját valósítja meg: a buddhizmus olyan aszkézis példáját nyújtja, amely a maga nemében kiemelkedő – s amikor azt mondom: a „maga nemében”, akkor arra szeretnék rámutatni, hogy a buddhizmus hatalmas történelmi hagyománnyal rendelkezik: szövegekkel és tanításokkal mindenki számára; nem ezoterikus iskola, amelynek tudásanyaga a beavatottak kis csoportjának kiváltsága.

Ebben az értelemben megtehetjük és meg is kell tennünk, hogy kijelentjük: a buddhizmus – és mindig az eredeti buddhizmust értjük alatta – nem vallás. Ez nem azt jelenti, hogy elutasítja a természetfölötti és metafizikai valóságot, hanem azt, hogy semmi köze nincs ahhoz, ahogy általában az általunk ismert „vallás” tekinti az embernek ehhez a valósághoz való viszonyát. Ezen kijelentések érvényessége akkor sem változna meg, ha arra kerülne sor, hogy részletesebben meg kellene védeni a teisztikus világkép kiválóságát a buddhizmussal szemben, a Felébredés Doktrínáját többé-kevésbé kinyilvánított ateizmussal vádolva. Ezzel elérkeztünk a második ponthoz, amelyet itt csak érinteni fogunk, tekintve, hogy máshol, később, részletesen foglalkozunk vele ebben a munkában.

Kimondtuk, hogy egy „vallásosan” elgondolt rendszer – elviheti az egyént a szellemi megvalósítás egy bizonyos szintjére. Az a tény, hogy ez a rendszer teista alapon nyugszik, meghatározza a színvonalát. Ugyanakkor tudnunk kell, hogy a teista elgondolás semmiképpen nem az egyedüli vagy magasabb „vallásos” viszonyulás, mint a hindu, bhakti vagy a nyugati és arab világ uralkodó hitelvei. Bárhogy gondolkodjunk is róla, a teista koncepció nem adja a világ teljes szemléletét, mivel nélkülözi a hierarchia magasabb pontját. A metafizika (legmagasabb értelmében) és a hagyomány szempontjából, amin lényegében a teizmus is alapul, az az elv, hogy megjelenik egy „lény” személyes formában, mint végső ideál vagy eszmény, a teológiai átlényegítés után nem maradhat meg. A legmagasabb csúcs elgondolása és megvalósítása, más szavakkal, annak megvalósítása, mely felette áll mind a „lénynek” és ellentettjének, a „nem-lény”-nek, természetes volt az árja szellemiség számára. Nem utasítja el a teista szemléletet, de a hierarchia jogos és megfelelő részének tekinti, és alárendeli egy igazán transzcendentális elképzelésnek.

Könnyen megállapíthatjuk, hogy a dolgok nem oly egyszerűek, mint amilyennek látszanak a nyugati teológiában, különösen a misztika területén, főleg, ha az úgynevezett „negatív teológiáról” van szó. Nyugaton a személyes Isten fogalma időnként átfedést mutat, és összeolvad a kimondhatatlan lényeg eszméjével, egy határtalan istenségével, ahogy a neoplatonisták elgondolták az „en” fogalmát az „on” fölött, ahogy semleges a Gottheit a Gott fölött. Dionüszosz után az Areopagita tűnt fel gyakran a német misztikában, amely pontosan egyezik a semleges Brahmannal a teista Brahma felett a hindu elképzelésben. De Nyugaton mindezt egyfajta misztikus köd burkolja, és nincs megfelelő hitelvi és tételes kidolgozás, amely egy átfogó kozmikus rendszerhez csatlakozhatna.

És ez a fogalom ténylegesen nem hatott, vagy csak nagyon keveset az uralkodó „vallási” előítéletre a nyugati tudatban: egyetlen eredménye az volt, hogy néhány ember összezavarodva, alkalmi szokásaiban és látomásaiban túljutott vele az „ortodoxia” határain.

Ezt a bizonyos legfelső szintet, amely a keresztény teológiában elvész a háttérben, az árja-orientalista hagyományok igen tudatosan az előtérbe helyezik. Ebben a tekintetben ateizmusról beszélni vagy még inkább panteizmusról, tudatlanságról árulkodik, olyan tudatlanságról, amely közös azokéval, akik idejüket ellentétek és antitézisek kiásásával töltik. Az az igazság, hogy azok az árják, akik keleten telepedtek le, sokat megőriztek hagyományaikban abból, amit az azonos gyökérből sarjadó „nyugaton letelepedők” elveszítettek, vagy csak részlegesen őriztek meg, és többé már nem is értenek. Ehhez kétségtelenül hozzájárult az a tényező, hogy az európai hitelvekre hatással voltak a sémita és ázsiai-mediterrán eredetű elgondolások, így ateizmussal vádolni a régebbi hagyományokat, amelyek ezt a szellemet őrzik, olyan kísérletről tesz tanúbizonyságot, mely arra irányul, hogy lerántson és rossz hírűvé tegyen egy magasabb szempontot egy alacsonyabb nevében: olyan törekvés ez, amelyet a körülmények megváltozásával a vallásos nyugat sátáninak minősített volna.

És valóban, mint látni fogjuk, pontosan ez történt Buddha tanításával.

Annak felismerése, ami mind a „lét”, mind a „nem-lét” felett van, az aszkézis megvalósítási lehetőségeit olyan mértékben nyitja meg, ami elképzelhetetlen a teizmus világában. Az a tény, hogy elérik azt a csúcsot, ahol a „Teremtő” és a „Teremtmény” közötti távolság megszűnik, a szellemi megvalósítás egész rendszerét nyitja meg, és mivel maga mögött hagyja a „vallás” gondolatát, nem egykönnyen érthető: mindenek fölött közvetlen felemelkedést enged meg, azaz a puszta hegyoldal megmászását, minden támasz nélkül, anélkül, hogy erre vagy arra különböző gyakorlatokat kéne tenni. Ez a pontos lényege a buddhista aszkézisnek; ez már nem egy olyan szabályos rendszer, ami arra szolgál, hogy erőt generáljon, biztonságot vagy kimozdíthatatlan nyugalmat adjon, hanem a szellemi megvalósítás rendszere. A buddhizmus – ezt később is látni fogjuk – a feltételmentesség akarását olyan határig viszi, ami majdnem elképzelhetetlen a modern nyugati számára. És ebben a szakadék melletti meredek felfelé haladásban a mászó elutasítja az összes „mitológiát”, tiszta erőre támaszkodva halad, elkerüli a káprázatokat, megszabadítja magát az emberi gyengeség maradványaitól és a tiszta tudásnak megfelelően cselekszik.

A Felébredett (a Buddha), a Győzelmes (Jina): így nevezhető az, akinek az útja ismeretlen volt az embereknek, angyaloknak és Brahmának magának is (a teista szemlélet szanszkrit isten szava). Elismerten nem veszélyek nélkül való ez az út, ugyanakkor ez az az ösvény, ami nyitott a férfiúi erővel – viriya-magga – rendelkező tudat számára.

A szövegek világosan megállapítják, hogy az az elv „a bölcseknek, az értőknek való, nem azoknak, akik értetlenek és nemtudással teltek”.15 A kusa-fű hasonlatát használják: „Ahogy a kusa-fű megvágja az ember kezét, ha rosszul nyúl hozzá, ugyanúgy, ha az aszkézist rosszul gyakorolják, infernális kínokhoz vezet.”16 A kígyó hasonlatát használják: „Ahogy az az ember, aki kígyót akar fogni, megkeresi a kígyókat, és amikor talál egy erőteljes kígyót, megragadja a testénél vagy a farkánál; és a kígyó felé csap és megmarja a kezét vagy más testrészét, és az ember meghal, vagy halálos gyötrelmet szenved el – miért van ez? Mert rosszul ragadta meg a kígyót – ugyanúgy vannak azok az emberek is, akiket veszélybe sodor a doktrína. És miért van ez? Mert rosszul ragadták meg a doktrínát.”

Így egészen bizonyos, hogy a Felébredés Doktrínája nem valamilyen külön vallás, mely szemben áll a többi vallással.17 Még abban a világban is, amelyből kinőtt, tisztelte a különböző istenségeket és népszerű vallási kultuszokat, melyeket hozzákapcsoltak. Értette a „munkálkodás” értékét. Erényes és odaadó emberek a „mennybe” mennek – ám a Felébredett más ösvényen jár.18 Ezen is túlmennek, ahogy a „tűz, amely apránként felemészt minden kötődést”19, legyen az emberi vagy isteni. Alapvetően az árja lélek intuitív, veleszületett jellemzője teszi, hogy a buddhista szövegekben sohasem találjuk jelét sem a tudatosságtól való eltávolodásnak, szentimentalizmusnak, vagy áhítatos érzelmi kiáradásnak, vagy fél-intim istenbeszélgetésnek, bár végig érzékelhető az erő jelenléte, mely hajthatatlanul a körülményektől, feltételektől való függetlenségre irányul.

Eddig három okát adtuk annak, hogy miért (különösen) a buddhizmus az, ami rendkívül megfelelő alapot ad ahhoz, hogy az aszkézist teljességében bemutassuk. Összefoglalva: az első, hogy nagyon könnyű a buddhizmusból kivonni egy olyan aszkézis elemeit, amelyet tényleges technikának foghatunk fel a kimozdíthatatlanság, erő és emelkedett magasrendűség létrehozására, amelyek önmagukban alkalmasak arra, hogy minden irányban felhasználják őket.

A második, hogy a buddhizmusban a szellemi megvalósításban az aszkézisnek olyan magasrendű jelentősége van, ami szabad bármiféle – vallási, teológiai vagy etikai – mítosztól.

Végül a harmadik, hogy az ilyen ösvény utolsó szakasza a Legfelsőbbnek felel meg, az univerzum valóban metafizikai elgondolásában, valóságos transzcendenciának, jóval fölötte a pusztán teista elgondolásnak, így míg Buddha a dogmatizálást kötődésnek tartja és ellentmond azoknak, akik ezt hirdetik: „Csak ez az igazság, ostobaság a többi”,20 ugyanakkor szilárdan fenntartja méltóságának tudását: „Lehet, azt kívánjátok, tanítványok, miután megismertetek, megértettetek, hogy visszatérjetek megváltásotokért a rítusokhoz és a közönséges vezeklő nagy pap fantáziáihoz?” – „Nem, valóban.” – a válasz. – „Így van-e tanítványok: csak arról beszéltek-e, amiről magatok meditáltatok, amit magatok ismertetek meg, magatok értettetek meg?” – „Úgy van, Mester.” – „Jól van, tanítványok. Maradjatok meg ennél az elvnél: ami látható ebben az életben, időtlen, hívogató, előrevivő és felfogható minden értelmes ember számára. Ha ezt mondtam, ezen ok miatt mondtam.”21 És újra: „Vannak vezeklők és papok, akik magasztalják a megszabadulást. Különféle módon beszélnek, dicsőítve azt. Ám, ami a legnemesebbet illeti, a legmagasabb megszabadulást, tudom, hogy semmi nem ér fel hozzám, nem egyenlő velem, csupán az, hogy meghaladható vagyok.”22 Ezt hívta a hagyomány az oroszlán ordításának.
II. A felébredés doktrínájának árja mivolta

Valamit kell még mondanunk a Felébredés Doktrínájának árja minőségéről.

Az, hogy evvel a doktrínával kapcsolatban az árja terminust használjuk, elsősorban a szövegre történő konkrét utalásokkal igazolódik. Az ariya szó (árya a szanszkritban), amely valójában az árját jelenti, végig előfordul a szövegben. A felébredés ösvényét árjának hívják – áriya magga; a négy alapvető igazság árja – ariya-saccani; a tudás módja árja – ariya-naya; a tanítást árjának nevezi (különösen azt, ami a világ feltételekhez kötöttségével foglalkozik)23 és az árjáknak (ariya) címezték őket. Az ariya terminust néha a „szent” szóval fordítják. Ez tökéletlen fordítás, sőt eltérő jelentésű, ha megfontoljuk, mire utal a szó, és mi él a nyugati tudatban, mint „szent”. Az ariya fordítása mint „nemes” vagy „magasztos” szintén nem kielégítő. Mindkettő a szó később felvett jelentését hozza, nem az eredeti teljességét, és nem fejezi ki annak szellemi, arisztokrata és faji jelentőségét, amelyet azonban a buddhizmus megőrzött. Ez az, amiért az orientalisták mint Rhys Davids és Woodward azt tartották, hogy egyáltalán nem kell lefordítani a terminust, és meghagyták ariya-nak, bárhol fordult is elő a szövegben, vagy mint jelzőt, vagy főnevet, bizonyos személyek csoportját értve alatta. A kánon szövegeiben az ariya a Felébredetteket jelenti, azokat, akik elérték a megszabadulást, és azokat, akik csatlakoztak hozzájuk, mivel értik, elfogadják és követik a Felébredés Árja doktrínáját.24

Ugyanakkor különböző okokból szükséges, hogy hangsúlyozzuk a buddhista doktrína árjaságát. Elsősorban azért, mert előre kell látnunk azokat a vitatkozókat, akik ázsiai kizárólagosságról beszélnek, mondván, hogy a buddhizmus messze áll a „mi” hagyományainktól és a „mi” fajainktól. Emlékeznünk kell rá, hogy a modern történelmi elméletek szeszélyei mögött mint mély, primordiális (nem született) valóság, ott van a fehér fajok vér-, és szellemi egysége, azoké, akik létrehozták mind a Kelet, mind a Nyugat legnagyobb civilizációit, az iránit, hindut, az ógörögöt, rómait és a germánt. A buddhizmus árjának nevezheti magát egyrészt azért, mert a közös eredet szellemét nagy mértékben tükrözi, és mivel az örökség olyan fontos részeit őrizte meg, amelyeket, ahogy mondtuk, a nyugati ember apránként elfelejtett, aminek nemcsak az átházasodások voltak okai, hanem az is, hogy ő maga – sokkal nagyobb mértékben mint a keleti árják – idegen befolyásoknak engedett a hitelvek területén. Ahogy bemutattuk, a buddhista aszkézis, miután néhány rárakódott elemet eltávolítottunk, alapvetően „klasszikus” a világosságában, realizmusában, pontosságban, valamint szilárd és kimunkált a struktúrájában; elmondhatjuk, hogy az árja–mediterrán világ legnemesebb stílusát tükrözi.

Persze ez nemcsak forma kérdése. Az az aszkézis, amit Siddhatha herceg meghirdetett, mélyen egylényegű, melynek intellektuális és olümposzi elemek adnak olyan hangsúlyokat, ami a platonizmusra, neoplatonizmusra és a római sztoicizmusra jellemző.

Más kapcsolódási pontokat ott találunk, ahol a kereszténységet érintette az árja vérátömlesztés, amely határ viszonylag tisztán megmaradt abban, amit úgy ismerünk, német miszticizmus: Eckhardt mester prédikációja a kivonulásról (világról való leválásról), kimozdíthatatlanságról (Abgeschiedenheit), a „nemes tudat” elmélete, de ne feledkezzünk meg Taulerről és Silésiusról se.

Itt és most a gondolat területén Nyugat és Kelet ellentétéről beszélni puszta dilettantizmus. Igazi ellentét első renden a mai modern és a hagyományos elgondolások között van, legyen az Keleten vagy Nyugaton, mindegy; másodszor Keleten és Nyugaton egyaránt az árja szellem és vér alkotásai, valamint azon jelenségek között van, amelyeket a nem-árja befolyások bevegyülése eredményezett.

Ez specifikusabb szempontból is igaz. Bár az árja terminust csak mint általánosítást alkalmazhatjuk az indo-európai fajok tömegének eredetével kapcsolatban (ezen fajok őshazája az ariyanem-vaeejo, az ősi iráni hagyományban tudatosan megőrzött emlékek szerint a hyperboreoszi terület, vagy még általánosabban északnyugati)25 mégis tudnunk kell, hogy később egy kaszt jelölője lett. Az árya alapvetően az arisztokráciát jelölte szemben a mind testileg, mind szellemileg nemcsak elhomályosult, korcs és „démoni” fajokkal, akikhez a kosali és dravida fajok is tartoztak, akiket a hyperboreoszok a meghódított ázsiai földeken találtak, hanem általánosabban azt az alsó réteget, amit manapság proletár és plebejus tömegeknek neveznénk, akik rendszerint szolgálni születtek, és amelyet úgy Indiában, mint Rómában kizártak a magasabb patrícius harcos és papi kasztok gyakorlatának ragyogó kultuszaiból. A buddhizmust azért nevezhetjük árjának ebben a speciális társadalmi értelemben is – a hozzáállás ellenére, amiről még később beszélünk –, mivel ezen idők kaszti elrendeződését is magáévá tette.

Az az ember, akit később a Felébredettnek hívtak, azaz a Buddhának, Siddhatha herceg volt. Egyesek szerint király fia volt, mások szerint a Sakiya nép ősi nemesi sarja, amely nép közmondásos volt a büszkeségről: volt egy mondás, „büszke, mint egy sakiya”.26 Ez a nép azt állította, hogy a legősibb hindu dinasztiák egyikének, az ún. „napfajnak” – surya vámsa – leszármazottja, valamint az ősi királytól (kgavaku-tól) ered.

„Ő a nap népének fia”, ahogy Buddháról27 olvassuk. Ezt mondja magáról: „A napdinasztiából származom, és mint Sákiya születtem”,28 és azáltal, hogy aszkétává lett és lemondott a világról, igényt tart királyi méltóságára, nevezetesen egy árja királynéra.29 A hagyomány úgy tartja, hogy személye a szépség minden jelével feldíszítve jelent meg és sugárzó aura vette körül.30 Egy uralkodó, aki találkozik vele és nem tudja kicsoda, azonnal egyenrangúnak látja: „Tökéletes a tested, fénylő vagy, jól született, nemes aspektussal arany a színed, fogad fehér, erős vagy. A nemes születés minden jelét őrzi formád, a felsőbbrendű ember minden jegyét.”31 A legfélelmetesebb bandita, aki találkozik vele, csodálkozva kérdi önmagától, ki lehet ő: „ez az aszkéta, aki egyedül jön, társak nélkül, mint egy győzedelmes.”32 Nemcsak egy magasabb rendű ágból származó – khattiya – nemes harcos jellemzőit találjuk meg testén és magatartásában, de, ahogy a hagyomány tartja, birtokában volt a „harminckét attribútum”, ami az ősi brahmanikus hagyomány szerint a „felsőbbrendű ember” jele volt – mahapurisa-lakkhana – aki számára csak két lehetőség van, harmadik nélkül: vagy ebben a világban maradni és cakkavatti-vá lenni, azaz a királyok királyává, „egyetemes uralkodóvá” „a Föld Urának” árja ősalakjává, vagy lemondani a világról és teljesen felébredetté lenni, Sambuddha-vá, azzá, aki „levette a fátylat”.33 A legenda elmondja, hogy egy profetikus látomás forgó kerékben uralkodói fenség sorsát látta Siddhatha herceg számára; olyan sorsot, amelyről a másik ösvény kedvéért lemondott.34 Egyenértékűen fontos, hogy a hagyomány szerint a Buddha úgy rendelkezett, hogy temetése ne egy aszkétáé, hanem uralkodói fenségé, egy cakkavatti-é legyen.35

A buddhizmus kasztokhoz való ismert hozzáállása ellenére, általában azt tartották, hogy a bodhisatta, aki egy napon felébredetté válhat, nem születik paraszti vagy szolgai kasztba, hanem a harcosok vagy brahmanok kasztjába, azaz a két legtisztább és legmagasabb árja kasztba; és valóban, az akkor uralkodó körülmények szerint a harcosok kasztja, a khattiya volt a legkedvezőbb.36

Ezt az árja nemességet és harcos szellemet tükrözi a Felébredés Doktrínája is. A buddhista aszkézis és a harc, háború, valamint az aszkéta és a harcos tulajdonságoknak analógiája gyakran előfordulnak a kanonikus szövegekben: „küzdő aszkéta háborgó melle”, „előre a harcos lépésével”, „hős, a csata győztese”, „kimagasló győzelem a küzdelemben”, „kedvező körülmények az összeütközéshez”, „egy harcos lépésével”, „egy harcos tulajdonságai, aki királlyá válik, királlyal ér fel, királyi minőségeket hordoz stb.”37 – valamint az ilyen maximákban: „harcban meghalni jobb, mint legyőzetni”.38 Ha a „nemesi”-ről beszél, mindig összekapcsolja az emberfölöttiből táplálkozó szabadsággal. „Mint bika téptem szét minden kötődést” – mondja Siddhatha herceg.39 „A terhet letéve lerombolta a lét kötelékeit”: ez a téma folytonosan visszatér a szövegekben, és arra vonatkozik, aki azt az ösvényt követi, amit jelölnek. A Megvilágosodottakat úgy írják le mint „nehezen megmászható csúcsok felé tartó magányos oroszlánokat”.40 „A Felébredett az a büszke szent, aki megmászta a legmagasabb csúcsokat, behatolt a legkiesebb rengetegbe, és leereszkedett a legmélységesebb szakadékokba.” 41 Ő maga mondta, „Nem szolgálok embert, nincs szükségem arra, hogy embert szolgáljak”,42 ez olyan gondolat, ami visszaidézi „az autonóm és anyagtalan fajtát”, azt a fajtát „melynek nincs királya” – ő a király –, azt a fajtát, melyet a Nyugat is emleget.43 Őt, aki „aszkéta, tiszta, a tudó, szabad, uralkodó”.44

Ezek a dolgok gyakoriak a legősibb szövegekben is, attribútumai nemcsak Buddhának, hanem bárkinek, aki ugyanazon az ösvényen halad.

Néhány attribútum természetes eltúlzása nem változtat jelentőségén, legalábbis mint szimbólumokén, és azon, amit jelöl: Siddhatha herceg és szellemi követőinek eszméjét és az ösvény természetét, amit jártak. A Buddha a királyi aszkéta kimagasló példája; természetes megfelelője méltóságban az az uralkodó, aki mint Cézár állíthatta, hogy az olyanok, mint ő felfogták a király fenségét és az istenek szentségét, akik még az emberek irányítóit is hatalmukban tartották.45 Láttuk, hogy az ősi hagyomány megteszi ezt az éles különbséget, mikor olyan személyekről beszél, akik vagy csak királyfiak, vagy tökéletesen felébredettek lehetnek. Közel vagyunk az árja szellemiség csúcsaihoz.

Az eredeti buddhista tanítás árja minőségű jellegzetessége azon térítő szenvedélynek a hiánya, ami majdnem kivétel nélkül jelen van, és egyenes arányban növekszik egy hitvilágban annak plebejusi, antiarisztokratikus jellegével. Az árja tudat túl sok tisztelettel viseltetik a többi ember iránt, valamint önnön méltóságának értelmében sem engedheti meg magának, hogy elgondolásait másokra rakja, még akkor sem, ha tudja, ideái helyesek. Ennek megfelelően az árja civilizációk eredeti mondakörében sem Keleten, sem Nyugaton nincs nyoma az olyan istenalakoknak, akik annyira el lettek volna foglalva az emberiséggel, hogy arra akarták volna rávenni őket, ragaszkodjanak hozzájuk és „megmentsék” őket. Az úgynevezett megváltó vallások – Erlösungsreligionen a németben – csak később jelennek meg Európában és Ázsiában is, együtt a megelőző szellemi magasfeszültség esésével, az olümposzi tudatosság alábbhagyásával és nem kevésbé az alsóbbrendű etnikai és társadalmi elemek beözönlésével. Az, hogy az istenségek nem sokat tudnak tenni az emberekért, hogy az ember alapjában alkotója sorsának, még az e világ fölé növő fejlődésének is – ez az a jellemző nézet, amelyet az eredeti buddhizmus tartott –, bemutatja, miben különbözött későbbi formáitól, különösen a Mahayana iskoláktól, amelybe egy olyan erő ideája szűrődött be, mely rendkívül elfoglalta magát az emberiséggel, azért, hogy mindenkit elvezessen a megváltáshoz.

Módszer és tanítás tekintetében az eredeti szövegekben azt találjuk, hogy a Buddha úgy fejti ki tanítását, ahogy felfedezte azt, anélkül, hogy bárkire ránehezedne vele, anélkül, hogy külső eszközöket használna a meggyőzéshez, „térítéshez”. „Akinek van szeme látja” – gyakran ismétlődik a szövegekben. „Hadd jöjjön hozzám egy értelmes ember” – ahogy olvassuk46 – „nem tekervényes tudatú, képmutatás nélküli egyenes férfi: tanítom, kifejtem a doktrínát. Ha követi az instrukciót, rövid időn belül felismeri ő maga, hogy az ember valóban így szabadítja fel magát a kötöttségekből, a kötődésektől, azaz a nem-tudástól.” Itt a gyermek metaforája következik, aki fokozatosan megszabadul korai korlátozásaitól; a képzet megfeleltethető azzal a platói hasonlattal, mely a hozzáértő bábáról és a születés elősegítésének művészetéről szól. Újra: „Nem kényszerítlek benneteket, mint a fazekas a nyers agyagot. Megrovással instrukciót adok, és serkentéssel. Aki értő, kitart.”47 Emellett Siddhatha herceg, miután megszerezte az igazság tudását, nem akart senkinek beszélni róla, nem rosszakaratból, hanem mert ismerte mélységét és látta előre, hogy kevesen értik meg. Ezután észrevéve néhány olyan ember létezését, kiknek látása világosabb, természete nemesebb, kifejtette a doktrínát együttérzéstől vezettetve, ugyanakkor fenntartva távolságát, függetlenségét és méltóságát. Jönnek-e tanítványok hozzá vagy sem, követik-e útmutatásait vagy sem, „Ő mindig ugyanolyan marad”.48 Ilyen a magatartása: „Ismerd a rábeszélést és ismerd a lebeszélést; ismervén a rábeszélést (meggyőzést) és a lebeszélést, kerüld el mindegyiket; a valóságot fejtsd ki.”49 „Ez gyönyörű” – mondja egy másik szöveg.50 Meglepő, hogy senki nem túlozza saját tanítását, senki nem veti meg a másik tanítását egy olyan Rendben, ahol sokféle vezető van a doktrína bemutatásához.

Ez is tipikusan árja dolog. Igaz, hogy az a spirituális erő, amelyet a Buddha birtokolt, nem tudott nem megnyilvánulni, szinte magától értetődően, azonnali felismerésre igényt tartva. Azt olvassuk például egy esetről, amit az „elefánt első lábnyomaként” írnak le. Amikor a bölcs emberek és a dialektika szakértői várnak a Buddhára, egy gázlónál keresve az alkalmat, hogy érveikkel legyőzzék; de mihelyt meglátják, csupán azt kérik tőle, hogy fejtse ki a doktrínát.51

Egy másik alkalommal, mikor a Buddha belép a vitába, szavai elsöprik a szembenállást, ellenvéleményt, mint dühödt elefánt vagy lobogó tűz.52 Van feljegyzés előző társairól, akik miután azt hitték, hogy felhagyott az aszkézissel, azt javasolják egymás közt, ne üdvözöljék, ám mikor meglátják, azonnal elébe sietnek. Aztán ott van a vad rabló Angulimála története, akit megfélemlít a Buddha nagyszerű alakja. Mindenesetre biztos, hogy a Buddha, árja magasrendűségénél fogva mindig tartózkodott attól, hogy a meggyőzés közvetett módszereivel éljen, és különösen olyan elemet nem használt, ami az emberi lény irracionális érzelmi, érzésbeli oldalához közelítene. A szabály is határozott: „Nem kell, ó tanítványok a világiaknak bemutatni az emberfölötti képességek iskoláját. Az, aki ezt teszi, elköveti a helytelen tett hibáját.”53 Az egyént háttérbe helyezik: „Igazság szerint, a nemes fiak úgy nyilvánítják ki magasabb rendű tudásukat, hogy saját személyiségükre való utalás nélkül állapítják meg az igazságot.”54 „Miért van ez?” – mondja a Buddha valakinek, aki hosszú ideje mohón várta, hogy találkozzon vele – „Az, aki látja a törvényt, lát engem, és az, aki lát engem, látja a törvényt. Az igazság az, hogy azáltal, hogy engem lát, látható a törvény.”55 Felébredett lévén a Buddha csak azokat bátorítja a felébredésre, akik képesek rá: első rendben a méltóság és elhivatottság, másodsorban az értelmi instrukció felébredésére. Az az ember, aki képtelen az intuícióra, ahogy mondják, nem tud elindulni.56

Itt arról a nemes csodáról van szó, amelyben „felvéve az árja természetet hasonulnak hozzá” – ariya-iddhi – ellentétben a csodatevőkkel, akik az emberfölötti jelenségekre alapoznak, ami nem árja – an-ariya-iddhi. A „tanítás csodája” felébreszti a megkülönböztetés funkcióját, és egy új, pontos értékrendet ad.57 Erről így szól a kanonikus szövegek legtipikusabb kifejezése: „Itt van ez” – megérti. „Van a közönséges és van a kiváló, és van magasabb kiút az érzéki felfogáson kívül”.58 Vagy itt egy jellemző részlet, ami az intuíció felébredését írja le: „Az ő (tanítvány) szívét hirtelen szent lelkesedés tölti be, és egész tudata feltárul, mint tiszta ragyogó fénylő holdkorong: és az igazság teljességében jelenik meg előtte.”59 Ez az alapja az egyetlen „hitnek” az egyetlen „aktív bizalom, belső átlátásban gyökerező, szilárd”; olyan magabiztosság, amit „sem vezeklő, sem pap, sem isten, sem ördög, sem senki más a világon nem tud lerombolni”.60

Talán érdemes áttekinteni még egy utolsó szempontot. Az a tény, hogy a Buddha a páli szövegekben általában mint nem emberfölötti lény jelenik meg, aki alászáll a földre, hogy „kinyilatkoztatást” tegyen, hanem mint ember, aki kifejti az igazságot, amit ő maga látott meg, és olyan utat javasol, amelyen ő maga is jár, ember, aki saját erőből segítség nélkül61 kelt át a folyó másik oldalára, és másokat is segít átjutni62 – ez a tény ne vezessen minket arra, hogy a Buddhát túl emberinek gondoljuk el. Ha el is engedjük a Bodhiszattva/Bodhisatta elméletet, amely oly sokszor szenvedi el a legendás elemek beszűrődését, és amely egy későbbi időszakban jött létre – a korai szövegekben az az elgondolás, amit kolankola-nak ismerünk, arra késztet bennünket, hogy Buddhában azon fényelv újra felbukkanását kell keresnünk, amely a megelőző nemzedékeknél már felragyogott: ez olyan gondolat, ami tökéletesen egybevág azzal, amit a Felébredés Doktrínájának történeti jelentőségéről akarnak mondani. Mindenesetre, bármi legyen is az előzmény, rendkívül nehéz vonalat húzni az emberi és a nem emberi között, amikor olyan lénnyel foglalkozunk, aki belülről érte el a halhatatlanságot – amata – és akit úgy mutatunk be, mint a transzcendens törvény megtestesítőjét, akit semmi nem korlátoz – apariyá-panna. A faj kérdése jelenik meg itt.

Ha egy lény távolinak érzi a metafizikai realitást, akkor az erőt, amit szerez, „kegyelemnek” tekinti, a tudás mint „kinyilatkoztatás” jelenik meg, ahogy azt Nyugaton elfogadták a zsidó próféták ideje óta, és egy törvény hirdetőjét „isteni” tulajdonságokkal ruházza fel ahelyett, hogy úgy tekintené, mint aki lerombolta a nem-tudást, és „felébredetté” vált. Ez az elkülönülés a metafizikai valóságtól von álarcot egy tanítás méltóságára és szellemi színvonalára, és a tanár személyét áthatolhatatlan ködbe vonja. Egy dolog bizonyos: a kinyilatkoztatások és emberistenek gondolata csak idegennek tűnhet az árja szellem számára és a „nemes fiúnak” – kula-putta – különösen olyan korszakokban, amikor az emberiség tudata még nem veszítette el teljesen eredetének emlékét. Ez bevezet minket a következő fejezetbe, ahol beszélni fogunk Siddhatha herceg doktrínájának jelentőségéről és funkciójáról az ősi indo-árja világban.

III. A Felébredés Doktrínájának történelmi elhelyezése

Először néhány szót a módszerről. A „hagyomány” szempontjából, amelyet követünk ebben a munkában, a nagy történelmi hagyományokat ne tekintsük se „eredetinek”, se önkényesnek. Minden hagyományban, mely megérdemli ezt a nevet, oly „tudás”-elemek vannak jelen ilyen vagy olyan formában, melyek a személy-fölötti valóságban gyökerezve tárgyilagosak, nem alanyiak. Továbbá mindegyik hagyománynak megvan a sajátos értelmezési módja, melyet nem tekinthetünk tetszőlegesnek vagy olyannak, mely csupán külsődleges, vagy kizárólag emberi tényezőkből adódik. Ez a speciális elem okozza általában az uralkodó történeti és szellemi formulák kialakítását, az egy tudás alkalmazását és korlátozását – más formák hiányát. Nem történt meg, hogy egy személyiség hirtelen, esetleges külső inspiráció hatására valaha is hirdette volna az átmá elméletét például, vagy feltalálta volna a nirváná-t vagy az iszlám elméleteit.

Ellenkezőleg, az összes hagyomány és doktrína anélkül, hogy az a felszínen nyilvánvaló lenne, mély logikának engedelmeskedik – melyet csak a megfelelő metafizikai történelmi interpretáció eszközével tárhatunk fel. Ennek megfelelően ez lesz az álláspontunk, amikor a buddhizmus ezen aspektusaival foglalkozunk: ez az, amiért a kritikus téved, ha mindenáron rá akarja ragasztani az „eredeti” jelzőt a buddhizmusra, vagy bármilyen hagyományra, „különben”, véli ő, az ilyen hagyomány semmilyen módon nem különbözne a többitől. A különbség megvan, mint ahogyan megvan a közös elem is, ahogy erről már szóltunk; de mindkettőt – ahogy szintén elhangzott – nem alanyi okok határozzák meg, bár ezt a különböző történeti tendenciák képviselői nem mindig látják tisztán.

Ezután vissza kell térnünk a buddhizmus előtti indo-árja hagyományhoz, hogy megtaláljuk a buddhista doktrína nyomait, és bennük két alapvető fázist kell megkülönböztetnünk: a védikust és a Brahmana-upanishadokét.

A Védákról szólva, amelyek a tárgyalandó hagyomány alapját képezik, nem lenne helyes sem „vallásról”, sem „filozófiáról” beszélni. Azzal kezdjük, hogy a „Véda” jelentése – a vid tőből, mely megfelel a görög ιδ-nek (ebből van pl. az οἶδα) és azt jelenti „látom”, „megláttam” – olyan doktrínára utal, mely nem hitre vagy „kinyilatkoztatásra” alapul, hanem egy magasabb rendű tudásra, melyet a látással sajátítottak el. A Védákat „látták”; a rshi-k, a „látók” látták őket a korai időkben. A hagyományban végig lényegüket nem „hitnek”, hanem „szent tudománynak” tekintették.

Így komolytalan dolog a Védákban, ahogy sok ember teszi tisztán egy „természetvallás” kifejeződését látni. Ahogy más nagy rendszerekben is, itt is lehetnek tisztátalanságok, különösen, ahol idegen elemek kerültek be, például az Atharva-Védá-ban. Ám az, amit a Védák legalapvetőbb és legősibb része tükröz, az az indo-árja szellem kozmikus állapota.

Nem elméletek és teológiák kérdése mindez, hanem himnuszokban tükröződő tudatminőség, mely a kozmoszhoz és a metafizikai valósághoz kapcsolódik, energiáját ott hasznosítja: a Védák különböző „istenei” többek, mint vallási képzetek; olyan jelentések és erők tapasztalatának kivetülései, amit az ember közvetlenül tapasztalt a természetben vagy afölött egy kozmikus heroikus és „áldozati” gondolkodáson keresztül szabadon, majdnem „diadalmasan”.1

Bár sokkal később írták, a Mahábhárata költeményének alapgondolata ugyanerre az időre utal vissza. Emberek, hősök és isteni alakok egymás mellett jelennek meg; és ahogy Kerényi írja, mikor az árja-hellén hagyomány olümposzi–homéroszi fázisáról beszél, az emberek „látták az isteneket, és azok is láthatták őket”, és „lehettek velük a létezés eredeti állapotában”.2 Az olümposzi elem szintén tükröződik a védikus istenségek egy tipikus csoportjánál: Dyaus-ban (divy-ből, ami azt jelenti fényleni – ez az a tő, ami a Zeusz és Deus szavakban is megvan), ő a mennyei fény ura, a ragyogó erő és tudás forrása; Varuná-ban, aki az égi, királyi erő szimbóluma, és kapcsolódik a „rta” ideájához, azaz a kozmoszéhoz, a természeti és természetfölötti törvény kozmikus rendjéhez. Míg Mitra olyan istenség, aki a specifikusan árja erények, igazság és hűség ideája.

Surya, a lángoló nap, akitől, mint az olümposzi νους elől, semmi nincs rejtve, aki lerombol minden gyengeséget, aki Savitar formájában az összes árja kaszt első naponta végzett rítusában felemelkedik mint a felébredés princípiuma és mint szellemi megelevenedés; vagy Ushas, a hajnal, az örökké fiatal, utat nyit a napnak, életet ad és a „halhatatlanság záloga”. Indiában az első hiperboreoszi győzők heroikus metafizikai ihletét találjuk meg: Indra az, „aki nélkül az emberek nem tudnak győzni”, ő az „erő fia”, a háború, hősiesség és győzelem villámistene, az árják ellenségeinek, a fekete Dasyuk-nak a megsemmisítője, és következésképpen az összes nem egyenes titáni erő legyőzője, akik megkísérlik, hogy a mennybe másszanak.” Ugyanakkor ő a megszilárdító is, aki „megerősítette a világot”. Ugyanez a szellem tükröződik különböző mértékben a kisebb védikus istenségekben, még azokban is, akik a létezés leginkább feltételekhez kötött formáihoz tartoznak.

A Védákban azt találjuk, hogy ezt a kozmikus tapasztalást áldozati cselekedet váltja ki, idézi meg. Az áldozati rítus kiterjeszti az emberi tapasztalást az emberfölötti felé, előidézi és létrehozza a két világ kapcsolatát oly módon, hogy az áldozó, kinek alakja oly egyszerű és fenséges, mint a római ‚flamen dialis’, felveszi egy isten jellemzőit a földön – bhū-deva, bhū-sura. Ami a halál utáni életet illeti, a védikus megoldás teljes mértékben összecseng a legősibb árja-hellén szellemmel: a homályos poklok képzete majdnem tökéletesen hiányzik a Védák legrégibb részeiből; a halál krízisét kevéssé tartják krízisnek – az Atharva-Védában mint ellenséges démoni erő hatását írják le, amely a megfelelő rítusokkal elűzhető.

A halottak fénylétbe távoznak, ami „visszatérés”, és amelyben újra felveszik alakjukat: „Miután félretettek minden fogyatékosságot, hazatérnek: fénytelien egyesítik magukat”3 – és újra: „Somá-t ittunk (szent lelkesültség szimbóluma), halhatatlanokká lettünk, elértük a fényt”.4 A „nyomok, a csapás elsöprése, eltörlése” szimbolikus védikus rítus, amely arra szolgál, hogy a halottak ne térjenek vissza az élők közé; világosan mutatja, hogy a reinkarnáció gondolata majdnem teljesen hiányzott ebben az időszakban; ezt a lehetőséget elhanyagolhatták abban a korban, a heroikus áldozati és metafizikai feszültség rendkívül magas fokának köszönhetően. A Védákban nincs nyoma a Yama, mint pokol és halál-isten későbbi jelentőségének, inkább iráni-árja megfelelőjének, Yimá-nak körvonalait őrzi, aki a primordiális kor nap-királya: a „Nap” fia. Yama az első halandó, „aki megtalálta az utat a másvilágra”.5 Így mondhatjuk azt, hogy a védikus túlvilág nagymértékben kapcsolódik a primordiális állapottal való újraegyesülés gondolatával.

Körülbelül Krisztus előtt a X. században új fejlemények jelentek meg: ami egyrészt a Brahmana, másrészt az Upanishadok szövegében fejeződik ki. Mindkettő a Védák hagyományához nyúl vissza: ugyanakkor figyelemreméltó változás áll be a perspektívában. Lassacskán a „filozófiához” és „teológiához” közelítünk.

A Brahmana-szövegek elgondolása főleg a Védák azon részéhez kapcsolódik, amely a rituális és áldozati cselekvéssel foglalkozik. A rítust, minden hagyományos kultúrában, nem mint üres ceremóniát vagy érzelmes és ugyanakkor formális istendicsőítést vagy hozzá való könyörgést fogták fel, hanem inkább mint valóságos hatásokkal való operációt.

Ez egy olyan folyamat, amely nemcsak hogy a transzcendentális világgal való kapcsolat megteremtésére hivatott, hanem arra is, hogy befolyással legyen az érzékfölöttire, és annak közvetítésével alkalmasint befolyásolja a természeti erőket. Mint ilyen, a rítus nemcsak bizonyos törvények ismeretét feltételezi, hanem ami még alapvetőbb, bizonyos erő meglétét. A brahman (semleges nemben, és nem keverendő össze a Brahmával hímnemben, amely teisztikusan elgondolt istenséget jelöl) eredetileg ezt a különleges energiát jelölte, azt a mágikus erőt, fluidumot vagy életerőt, amin a rítus nyugszik.

A Brahmana-szövegekben a védikus hagyomány rituális vonásait kinagyították, és szertartásossá tették. A rítus vált mindennek középpontjává és egy finomkodó tudomány tárgyává, amely gyakran minden vitális elemet nélkülöző szertartásosságba torkollt. Oldenberg Siddhattha herceg idejére utalva beszél ezzel kapcsolatban „egy idióta tudományról, amely tud mindent, megmagyaráz mindent, és trónol elégedetten különleges kreatúrái között.”6 Ez az ítélet túlzó, de nem alaptalan. Buddha idejében valóban létezett egy „theologi philosophantes” kaszt, amely az ősi hagyomány maradványainak dolgát intézte, és felhasznált minden hatalmában lévő eszközt, hogy megőrizze a tekintélyt, ami gyakran nem volt összhangban a tagok emberi és hovatartozásbeli minőségével – lehet, a társadalmival igen, de spirituális rendjükkel nem. A társadalmi hovatartozásra egyébként ügyelt a kasztrendszer. A „teológus” szót használtuk, mivel a brahman szó fogalma fokozatosan felhígult, a beszédben konkréttá lett annyira, hogy a brahman végül már nem jelölte a titokzatos erőt, alapvetően csak a rítus és a mágikus tapasztalás közegében volt értelme; a világ lelkét kezdte jelenteni, a világegyetem erőlényegét, a szubsztrátumot, önmagában meghatározhatatlan lényegét minden lénynek és jelenségnek. Így majdnem teológiai fogalommá lett.

Az Upanishad másrészről főleg az átmá-ra koncentrált, amely főképpen a legkorábbi árja tudat eredeti kozmikus és Nap-természetű felfogását tükrözte, amennyiben az „Én” valóságát hangsúlyozta mint a személyiség individuum feletti nem-változó halhatatlan elvét, a természet sokszerű erőinek és jelenségeinek ellenében. Az átmá-t a ‚neti neti’ (nem az, nem az) határozza meg, vagyis az az elgondolás, hogy nem tartozik a természethez, vagy tágabban értelmezve a feltételekhez kötött világhoz.

Indiában a Brahmana és az Upanishad spekulatív áramlatai fokozatosan összeolvadtak, ami a brahman és az átmá azonosítását, átfedését eredményezte: az „Én” individuum feletti aspektusa és a kozmosz erőlényegisége egy és ugyanazon dologgá lett. Ez rendkívül nagyfontosságú fordulat volt az indo-árja civilizáció spirituális történetében. Az átmá brahman-nal való azonosságának doktrínája ténylegesen metafizikai teljesítmény volt, ugyanakkor megindított egy bomlási folyamatot a spirituális életben. Ennek a folyamatnak be kellett következnie, ahogy a felhők kezdték beárnyékolni a védikus ember eredetien heroikus kozmikus tapasztalatának fényét, és ahogy idegen befolyások nyertek teret.

Eredendően az Upanishad doktrínája „titkos” volt mint olyan tudás, amelyet keveseknek lehetett átadni – az Upanishad szó hordozza ezt a jelentést. Ténylegesen a filozófiai és spekulatív tendenciák kerültek előtérbe. Ez véleménykülönbségekhez vezetett, még a legrégebbi Upanishadok – a Chāndogya- és a Brhadaranyaka-Upanishad – esetében is arra nézvést, milyen tudatforma legyen a doktrína referenciapontja. Az átma közvetlen tapasztalás tárgya vagy nem? Egyszerre mindkettő. Az egyéni Énnel való lényegi azonosságát megerősítették, de ugyanakkor gyakran az egyén átmá-brahman-nal való egyesülését a halál utánra teszik; valamint nemcsak ezt, hanem megadják azokat a feltételeket is, amelyek mellett megtörténik, de azt az esetet is tárgyalják, amelyben az ÉN, vagy inkább a személyiségelemek nem tudják elhagyni a halandó és véges létezési formákat. Az ősi Upanishadban valójában nem található annak a problémának a megoldása, hogy milyen aktuális kapcsolat áll fenn az egyéni ÉN, amiről mindenki beszélhet és az átmá-brahman között. Nem hisszük el, hogy ez esetleges volt: olyan körülmény volt, amely megfelelt egy már bizonytalan tudatállapotnak, annak a ténynek, hogy míg az adeptusok számára a „titkos tanításban” az ÉN ténylegesen megfeleltethető volt az átmával, az átlag tudat számára az átmá egy egyszerű spekulatív elgondolássá lett, majdnem teológiai feltételezéssé, mivel az eredeti spirituális színvonal kezdett elhomályosulni. A továbbiakban panteisztikus zavarosság tűnt fel. Ez a veszély elméletileg nem létezett, mivel az Upanishadban, követve a Védikus hagyományt, a legmagasabb elvet nemcsak a világ és minden lény lényegiségének gondolták, hanem annak is, amely ezeket meghaladja „háromnegyed részben”, és mint az „egek halhatatlanja”7 létezik. Ugyanakkor, ugyanabban az Upanishadban az átmá-brahman-t a természeti világ sokféle elemével is azonosították, így annak gyakorlati lehetősége, hogy panteisztikus elhajlást erősít az átmá brahmannal való asszimilációja, valóságos volt. Különösen, ha tekintetbe vesszük az ember fokozatos regresszióját, amelynek bizonyítékát minden hagyomány tanításában megtalálni, beleértve az indo-árya hagyományt is, ahol a négy yuga elmélete pontosan megfelel az ember és a négy korszak alászállásáról szóló klasszikus elméletnek, melyben az utolsó a Vaskorszak, az indo-árya hagyományban a „Sötét Kor”, a Kali-yuga. Ha ezen spekulációk ideje alatt a Védák eredetének kozmikus és uranikus tudatállapota már ezen a módon homályosulást szenvedett, akkor a brahmannak az átmá-val való azonosítása veszélyes indíttatást adott egy olyan kitéréshez, amelynek során egy zavaros önazonosítás történik mindenek spiritualitásával; mindez pedig egy olyan pillanatban, amikor legjobban szükség van a koncentráció, a függetlenítő eltávolodás és felébredés energikus megnyilvánulásaira.

Összességében a dekadencia csírái, amelyek már az utó-védikus időszakban is felbukkantak és nyilvánvalóvá váltak, Buddha idejében (Krisztus előtt a VI. század) a következőkben fogalmazhatók meg: mindenekfelett a sztereotip szertartásosság; azután a spekuláció ördöge, amelyek hatására az, ami „titkos tanítás” kellett volna maradjon – upanishad, rahasya – racionalizálódott; ennek eredményeképpen elméletek tömege jelent meg, különböző szekták és iskolák, s ezeket a buddhista szövegek részletesen ismertetik.8

Harmadsorban azt találjuk, hogy sok istenség „vallásos” átalakuláson megy át, akik a védikus időszakban, ahogy már mondtuk, egyszerűen a tudatállapotok kozmikus transzfigurációi voltak; ezek most népszerű kultuszok tárgyai lettek.9 Már beszéltünk a panteizmus veszélyéről. Mindezekhez hozzátéve, fontolóra kell még vennünk a nem-árja befolyások hatását, amihez nem kis mértékben tartozik hitünk szerint az újraszületés elgondolásának kialakulása és elterjedése.

Ahogyan már említettük, ennek az elméletnek nyoma sincs a korai Védikus korszakban; ez abból adódik, hogy eléggé összeegyeztethetetlen a világ olümposzi és heroikus látomásával, és mint „igazság” a nem-árják számára szolgált, akik földhöz kötöttek és matriarchális alapon álltak. A reinkarnációt valójában csak az gondolhatja el, aki önmagát a „föld fiának” érzi, kinek nincs a természeti rendet meghaladó valóságról tudása; kötődik egy női–anyai istenséghez, akit egyaránt megtalálunk az árják előtti mediterrán és hindu civilizációban, de a dravidában és a kosaliban is. A forrásba, melyből mint tünékeny lény megjelent, az egyénnek vissza kell térnie azért, hogy új földi születésekben tűnjön fel újra és újra, kikerülhetetlen és végeérhetetlen ciklusban. Ez a reinkarnáció végső értelme, amely az Upanishad-spekulációkkal egy időben kezdett megjelenni, hogy fokozatosan helyet adjon olyan kevert formáknak, amelyeket az eredeti árja tudatosság változási mértékeként foghatunk fel, amint erre már utaltunk.

Míg a Védákban csak egy halál utáni sorsot vesznek tekintetbe, mint az ősi Hellaszban, a Brahmana-szövegekben a kettős út elmélete már megjelenik: „(Csak) az, ki ismeri és gyakorolja a rítus akcióját, emelkedik fel az életben és kap halhatatlan életet; a többiek, akik sem nem ismerik, sem nem gyakorolják a rítus akcióját, újra és újra születnek a halál táplálékaként.10

Az Upanishadban ugyanakkor, ahogy az igazi ‚Én’ és az átmá közötti viszonyban ingadozások vannak, úgy abban a tanításban is, ami arról szól, mi történik a halál után. Beszélnek a „gátról, mely fölött az éjszaka nappalra változik, mivel a brahman világa változatlan fény”; ezt a töltést az átmá hozta létre, amin sem pusztulás, sem halál, sem fájdalom, sem jótett, sem rossztett nem hághat át.11 Beszélnek az „istenek útjáról” – deva-yana –, amely a halál után megszabadít, s a (feltételekhez) kötöttségtől mentes világba visz, ahonnan nincs visszatérés.

Ugyanakkor tekintetbe vesznek egy másik utat is, a „pitr-yana”-t, amely során az ember „visszatér”, az egyén halála után apránként „feláldozódik” különböző istenségeknek, akik számára „étellé” válik, hogy végül újra megjelenjen a földön.12 A legrégibb szövegekben a megszabadulás lehetősége nem áll fenn azok számára, akik ezt a második utat választják: ehelyett az ok-okozati törvényről beszélnek, a karmáról, amely meghatározza az ember következő létezését annak alapján, mit csinált a megelőzőben. Ezzel elérkeztünk ahhoz, amit szamszárikus (létforgatag) tudatosságnak nevezhetünk (a samsará-ból); amely a buddhista életszemlélet alapköve: a titkos tudás, amelyet a bölcs Yajnavalkya adott át Árthabhága királynak, azt tanítva, hogy a halál után az ember individuális elemei visszaolvadnak a megfelelő kozmikus elemekbe, az átmá is, amely visszatér az „éter”-be, s ami marad, nem más, mint a karma, azaz a tett, a személytelen erő, amely egy lény létéhez kötődik, és amely továbbmenve egy új lényt határoz meg.13

Mindezekben többet láthatunk, mint csupán „szabad” metafizikai spekulációt; sokkal inkább egy olyan tudatosság kialakulásáról tudósít, amely földinek gondolja el magát, vagy legfeljebb panteisztikusan kozmikusnak, és amely most az emberi lény azon részére koncentrál, amely valóban kapcsolatban van a halállal és az újraszületéssel, a feltételekhez kötött létezés különböző formáin át való végtelen vándorlással; azt mondjuk „különböző”, mivel a horizontok fokozatosan kitágultak, és azt gondolták, hogy az ember újra és újra feltűnhet ebben vagy abban az istenvilágban akcióinak, tetteinek megfelelően. Mindenesetre abban az időszakban, amikor a buddhizmus megjelent, a reinkarnáció és a lélekvándorlás elmélete már szerves részei voltak az uralkodó mentalitásnak. Néha, még az Upanishadokban is, a különböző szemléletmódok szétválaszthatatlanul keveredtek; elgondolták az átmá-t, mely távol volt ugyan minden konkrét tapasztalástól, mégis folyamatosan és felfoghatatlanul jelen van mindenkiben, másrészről mellette van a végeérhetetlen emberi vándorlás a különböző életekben.

Ezen vonalak mentén a gyakorlati és realisztikus áramlatok fokozatosan teret nyertek az elméletiekkel szemben. Ide vonhatjuk a Samkhya-t, amely a panteisztikus veszéllyel szemben egy merev dualizmust szegezett, amelyben az „Én” vagy atma – itt purushá-nak hívják – mint felfoghatatlan és változatlan természetfeletti áll szemben az anyagvilág és természeti rend minden jelenségével, erőivel és formáival. De ebből a szempontból sokkal fontosabbak a Yoga vonulatai. A Samkhya-ra és az aszkézisre alapozva tűnt fel a ritualisztikus és elméleti brahmanizmussal szemben, és többé-kevésbé felismerte a dolgok állását, amelyben az, aki az „Én”-ről beszélt, már nem tudta megérteni az átmá-t, a feltételektől mentes elvet; azt, hogy ez már nem jelentett közvetlen tudatosságot; amelyet ezért az elmélettől eltekintve csak mint véget tudtak tekinteni, mint a reintegráció alapjául szolgáló akció folyamatának hatását. Így a közvetlen és valóságos mértéket már behelyettesítették azzal, amit „szamszarikus” tudatnak és létezésnek hívunk, és amely az „áramlathoz” kötött – és a samsara (amely ilyen módon viszonylag későn jelenik meg) pontosan „áramlást” jelent, a valamivé válás áramlatát.

Nem érdektelen egy másik szempontot tekintetbe venni. A brahmana kasztról Nyugaton konvencionálisan azt gondolják, hogy „papi”. Ez csak egy bizonyos határig igaz. Az eredeti Védákban a brahman vagy „áldozó” a legkevésbé sem hasonlít a „papra”, ahogy azt kortársaink elképzelik: férfias volt, rettenetes, és ahogy már mondottuk az embervilágban az ember-fölöttinek egyfajta látható megtestesülése – bhū-deva.

Továbbá gyakran találunk a korai szövegekben olyan pontot, ahol a brahman „papi”, és a – kshatram vagy rajam – harcos és fejedelmi kasztok között nincs távolság; ez olyan jellegzetesség, amit a hagyományos civilizációk legkorábbi szakaszaiban megtalálhatunk, ideértve a görögöt, rómait és germánt is. A két típus csak egy későbbi szakaszban kezdett különbözni, lévén ez az általunk említett regresszió egy másik aspektusa. Emellett sokan vannak, akik azt állítják, hogy az árja Indiában az atma doktrínája majdnem kizárólag a harci kasztra korlátozódott, és a Brahman tanát mint elkülöníthetetlen kozmikus erőét a papi kaszt alakította ki. Valószínűleg van ebben valamelyes igazság.

Bárhogyan is, az tény, hogy sok szövegben látunk királyt vagy egy kshatriya-t (a harci nemesség egy tagját), ahogy versenyez tudásban, vagy éppen tanít egy bráhmant; valamint azt is olvashatjuk, hogy a primordiális tudást Ikshvaku-tól kezdve ugyanazon „napdinasztia” – surya-vamsa – tagjainak adták át,14 akiket Buddha családjával kapcsolatban is említettünk. A következő képet kell kialakítanunk: az indo-árja és utó-védikus világban, míg a harci kaszt egy realisztikusabb férfias szemléletet tartott meg, és az átmá-ra helyezte a hangsúlyt mint az emberi személyiség változhatatlan és halhatatlan elvére, a bráhman kaszt apránként „papivá” lett, és ahelyett, hogy a valóság felé fordult volna, rituális sztereotípiákkal, elméletekkel, szövegmagyarázatokkal foglalkozott. Ezzel párhuzamosan, egy másik úton az első védikus időszak vonásait benőtte a mítoszok és népszerű vallási képzetek kaotikus vegetációja, még félvilági gyakorlatok is belekerültek, amelyek révén ezt vagy amazt az isteni „újjászületést” akarták elérni a reinkarnációról és átlépésekről szóló olyan nézetek alapján, amelyek, ahogy már mondtuk, beszűrődtek a kevésbé fényes indo-árja tudatrétegekbe. A Yogá-t félretéve érdemes megjegyezni, hogy a harcos nemesség – kshatram – adta nemcsak a Samkhya rendszer alapját (ez a rendszer nyilvánvaló reakció volt a spekulatív „idealizmus” ellen), hanem dzsainizmusét (Jainism) is, amely az ún. „győzők doktrínája” volt (a jinaból, mely győztest jelent). Ez utóbbi bizonyos fokig szélsőséges tendenciával az aszkézisre fektette a hangsúlyt. Mindezt szükséges látnunk ahhoz, hogy a buddhizmus történelmi helyzetét megértsük, valamint hogy némely jellemző vonását átlássuk.

Az egyetemes történet szempontjából a buddhizmus olyan időszakban tűnt fel, amikor a hagyományos kultúrák egész során komoly válság söpört végig. Ez a válság néhol pozitívan oldódott meg, ami a megfelelő reformoknak és újraértékelésnek köszönhető, máshol negatívan, azaz úgy, hogy a regresszió és spirituális hanyatlás további fázisait indukálta. Ez az időszak, amelyet néhányan a civilizáció „klimax-változás” korának neveznek, és amely körülbelül a Krisztus előtti VIII. és V. század közé esik. Ez az az időszak, amikor Lao-ce és Konfuciusz tanításai gyökeret vertek Kínában, amely a legősibb hagyomány elemeinek megújítását jelentette: egyik oldalon metafizikai síkon, és morális-társadalmi szférában a másikon. Ugyanebben az időszakban jelenik meg „Zarathustra”, aki által hasonló visszatérés megy végbe a perzsa hagyományban. Ezt a funkciót töltötte be a buddhizmus Indiában, mely reakció és újra-felemelkedés volt egyben. Ebben az időben, ahogy ezt már másutt kimutattuk, a hanyatlás folyamatai váltak uralkodóvá Nyugaton.

Az az időszak, amiről most beszélünk, nem más, mint amikor az ősi arisztokrata papi Hellasz hanyatlani kezdett; ekkor történt, hogy Ízisz vallása a miszticizmus más népszerű és hamis formáival kiszorították a nap-jellegű királyi egyiptomi civilizációt; ekkor termelte ki az izraelita profetizmus a korrupció és felforgatás legveszélyesebb erjesztőanyagát a mediterrán világban. Az egyetlen pozitív formáció Nyugaton úgy tűnik Róma volt, amely ekkor született meg, és amely egy bizonyos ideig egyetemes jelentőségű volt, nagymértékben olümposzi és hősi szellem hatotta át.15

Visszatérve a buddhizmusra, az nem azonosítható – ahogy sokan teszik, akik egyoldalúan a brahmanizmus álláspontját képviselik – a lutheránus eretnekséggel a katolicizmus ellen;16 még kevésbé egy olyan tanítással, amely elszigetelt spekulációból alakult ki, és úgy vert gyökeret. Sokkal inkább volt a buddhizmus az eredeti indo-árja hagyomány speciális alkalmazása, amely nem feledkezett meg a meglévő körülményekről, és ennek megfelelően korlátozta magát, ugyanakkor frissen, újszerűen fogalmazta meg az előző tanításokat. A buddhizmus szorosan kapcsolódott a kshatriya (páli nyelven khattiya) szellemhez, a harcos kaszt szelleméhez. Már láttuk, hogy Buddha a legősibb árja nemesség leszármazottja volt; de itt még nincs vége a dolgoknak, ahogy a szövegek tudósítanak, népe bizonyos idegenkedéssel viseltetett a brahman kaszt iránt: A „Sakiya (szkr. Sakya) – ahogy olvassuk17 – nem tiszteli a papokat, nem tartja őket becsben, nem hódol nekik, nem tartja nagyra őket.”

Ugyanezt a tendenciát megőrzi Siddhattha herceg is, ám olyan céllal, hogy megújítsa, megerősítse a feltételekhez nem kötöttségre irányuló tiszta akaratot, amelyhez a legutóbbi időkben a „fejedelmi” vonal gyakran hűségesebb volt, mint a papi kaszt, amely önmagán belül már meghasonlott.

Vannak ezenfelül jelek arra, hogy a buddhizmus nem tartotta magát eredetinek, hanem önmagát bizonyos módon egyetemesnek és hagyományosnak tekintette, egy magasabb szinten, magasabb értelemben. Buddha ezt mondja például: „Így van ez: azok, akik régmúlt időkben szentek voltak, a Tökéletesen Felébredettek, ezek az emelkedettek helyesen irányították tanítványaikat afelé, ami felé én is helyesen irányítom a tanítványokat itt és most.”18 Ugyanezt ismétli el a gondolat, szó és tett megtisztításával kapcsolatban;19 elmondja ezt még a hanyatlás és halál igaz tudásáról, valamint ezek eredetéről, megszüntetéséről, és a megszüntetéshez vezető útról; elmondja az „üresség” vagy sunnatá20 doktrínájáról. A tanítást és az „isteni életet” Siddhattha ismételten „időtlennek” – akaliko-nak21 nevezi.

Az ősidők szentjeiről, a „Tökéletesen Felébredettek”-ről beszél,22 és itt témahagyomány bukkan fel egy hellyel kapcsolatban (itt Látóvölgynek nevezik), ahol Paccekabuddhák egész sora tűnt tova a múltban, olyan lények, akik a saját külön erőfeszítésük árán, segítség nélkül érték el az emberfölötti állapotot, ugyanazt a tökéletes felébredettséget, amit Siddhattha herceg maga is megvalósított.23 Azokat, akik „hit, odaadás és hagyomány nélkül”24 vannak, szemrehányás illeti. Ismételten elhangzik: „Ami nem a szentek világáért van, azt mondom: ťNincsenŤ, és arra, ami a bölcsek világához tartozik, azt mondom: ťVanŤ.”25 Érdekes a „Kialvás” fogalmának megemlítése egy szövegben, amely a buddhista aszkézis célja, és „az eredethez vezet vissza”.26 Ezt támogatja egy nagy erdő szimbóluma, ahol „egy ősi ösvényt, a régmúlt embereinek útját” lehet fellelni. Ezt követve Buddha királyi romvárost talál, és mondja, hogy azt újra helyre kell állítani.27 Egy másik szövegben ennek jelentőségét Buddha sokkal nyíltabban is kifejti: „Láttam az ősi ösvényt, azt, amelyet a régmúlt idők Tökéletesen Felébredettjei jártak. Ezt az ösvényt követem.”28

Egészen világos, hogy a buddhizmusban nem a szellemi hatalom tagadásával találkozunk, sokkal inkább egy olyan kaszt elleni megmozdulással, amely monopolizálta ebben fennhatóságát, ugyanakkor képviselői nem őrizték meg a megfelelő méltóságot, és elvesztették jogosultságukat. A brahmanok, akik ellen Siddhattha herceg fordul, azok, akik azt mondják, tudnak, de közben nem tudnak semmit,29 akik több generáció óta elveszítették közvetlen látomásukat, akik még ezt sem mondhatják: „Csak ez az igazság, a többi ostobaság”,30 és azok, akik most „egy csoport vak emberre emlékeztetnek, akik közül az első nem lát, a középső nem lát, és az utolsó nem lát.”31 Nagyon különböznek az eredeti korszak embereitől – a brahmanoktól, akik emlékeztek az ősi szabályra, akik őrizték az érzékek kapuját, tökéletesen birtokukban tartották impulzusaikat, aszkéták voltak, csupán tudásban gazdagok, sérthetetlenek és legyőzhetetlenül erősek az igazság által (dhamma) – míg világi utódaik rituálékba burkolóztak, hiú böjtölést folytattak, és elhanyagolták az ősi törvényeket.32 Közülük „nincs egy sem, aki a Brahman-t színről színre látta volna”, ugyanakkor lehetetlen, hogy „ezek a brahmanok, akik ugyan jártasak a Védák hármasságában, képesek legyenek az útról társaknak valamit is mutatni, mivel azt maguk sem ismerik, nem látták.”33 A Buddha ellentéte annak, aki csak „hallomásból” ismeri, aki „csak ismételgeti az igazságot, és ezzel a hallott igazsággal, mint kézről kézre adott kincsesládával adja csak át a tanítást”, amelynek integritását ilyen körülmények között lehetetlen megőrizni.34 Megkülönböztetik azokat az aszkétákat és brahmanokat, akik „csupán saját véleményük alapján vallják, hogy elérték a világ legtökéletesebb tudását: ilyenek a gondolkodók és vitatkozók”, azoktól az aszkétáktól és brahmanoktól, akik „soha nem hallott dolgok megismerésekor világosan felismerik önmagukban az igazságot, és meggyőződve elérték a világ legtökéletesebb tudását.”

Az utóbbiakhoz tartozónak vallotta magát Siddhattha herceg is, erről a típusról beszél tanítványainak:35 „csak, ha már ismeri, mondja, hogy tudja, csak ha már látta, mondja, hogy látta”.36 Innen nézve láthatjuk, hogy a buddhizmus nem utasítja el a brahman fogalmát; ellenkezőleg, a szövegek gyakran használják ezt a szót, és az aszketikus életet brahmacariya-nak mondják, szándékuk pedig egyszerűen az, hogy jelöljék azokat az alapvető minőségeket, melyeknek méltóságában kell az igaz bráhmaná-nak megerősíttetnie.37 Itt alapvetően a reintegráció céljával az igaz bráhmana és az aszkéta minőségét, tulajdonságait azonosítják. Ezek a kritériumok előzőleg világosan elkülönültek, különösen mivel az Asrama tanítás árja értelmezését, ami szerint a brahman kaszt tagjának egy tökéletesen emelkedett életvitelig kellett fejlődnie – vanaprashta vagy yati – ebben az időben, néhány ritka kivételtől eltekintve gyakorlatilag már nem követték. Ezen szempont átlátásával szintén megérthetjük Buddha valós hozzáállását a kaszt problémájához. A megelőző hagyományban is az aszkézis teljesítményét teljesen kaszt fölöttinek tartották, és az aszkétának nem volt kötöttsége egyik irányban sem. Ez Buddha álláspontja is, amit egy hasonlattal fejezett ki: aki tüzet óhajt, nem kérdezi a fa típusát, ami létrehozza azt, így bármelyik kasztból jöhet aszkéta vagy „Felébredett”.38 A kasztok egyébként Siddhatha herceg számára ugyanúgy, mint minden hagyományos tudat számára tökéletesen természetesnek tűntek, sőt, transzcendens értelemben igazoltnak, mivel az Upanishad tanítását követve úgy tartották, hogy az egyik vagy másik kasztban születés, az egyenlőtlenség általában nem volt véletlen, hanem egy megelőző tett eredménye.

Így nem volt szándékában a kasztrendszert támadni sem etnikai, sem politikai-társadalmi szempontból; ellenkezőleg, lefektette, hogy az embernek nem szabad elmulasztani kötelezettségeit, ami az élethelyzetéből következik,39 és sohasem mondta azt, hogy egy szolga – sudda (szkr. sudra) vagy egy vessa (szkr. vaisya) ne engedelmeskedjen magasabb árja kasztoknak. A probléma az árja hierarchia tetőpontját érinti csak, ahol a történelmi körülmények igényelték a dolog felülvizsgálatát: szükséges volt, hogy a „küzdőtereket” átvizsgálják, és megújítsák, ahol a hagyományos méltóságokat csak akkor tartották valóságosnak, ha „az egyén helyénvaló cselekedetei” azt alátámasztották.40

A döntő lépés az volt, amikor a bráhmaná-t azonosították az aszkétával, és ettől fogva a hangsúly az akció minőségére került. Így meghirdették az elvet: „Nem kasztja szerint pária az ember, nem kasztja szerint bráhman, tettei szerint pária az ember, és tettei szerint bráhman”.41 „A láng tekintetében, melyet az erény tart életben és a képzés tölti meg ténnyel”, valamint a megszabadulás szempontjából mind a négy kaszt egyenlő.42 És újra: ahogy nem várható el, hogy a folyó túlsó partja az innensőhöz fog közelíteni, ha ezért az ember fohászkodik, imádkozik, vagy dicsőítést mond, ugyanúgy nem várható el, hogy a brahmanok, akiket bár a hármas Véda szerint tanítanak, „de elhagyják azon minőségek gyakorlását, melyek a brahmant teszik, megszerezhetik ezeket a minőségeket azzal, hogy Indrát, Somát vagy Vasunát hívják”.43

Ha nem rombolták le magukban az érzéki tapasztalás vágyának öt gyökerét, ugyanolyan kevés reményük van, hogy Brahmá-val egyesüljenek haláluk után, mint annak az embernek a túlsó part elérésére, akinek a törzséhez van kötözve a karja.44 Ahhoz, hogy az ember Brahmá-val egyesülhessen, Brahmá-hoz hasonló tulajdonságokat kell fejlesztenie.45 Ez ugyanakkor egyáltalán nem zárja ki az ideális bráhmana szövegbeli meghatározását, akiben az árja hagyomány tisztasága egyesül olyan minőségekkel, amelyek istenséghez vagy isteni lényhez teszik hasonlatossá;46 és a szövegek elmennek egészen odáig, hogy szemrehányást tesznek a korabeli brahmanoknak az ősi szokások elhanyagolásáért, az arany és a gazdagság iránt tanúsított érdeklődésükért, valamint azért is, hogy elárulják a kaszton belüli házasodás törvényét és nem-brahman nőket látogatnak a puszta vágy indíttatására, „mint a kutyák”.47 A helyes hierarchia alapelvét erősíti meg egy szöveg ezekkel a szavakkal: „Ha embert szolgálunk, és ezáltal a szolgálat által rosszabbá és nem jobbá leszünk, akkor azt mondom, nem kell szolgálni. Másrészt, ha szolgálunk, és ezáltal jobbá leszünk, nem rosszabbá, akkor szolgálnunk kell.”48

Ez azt mutatja, hogy nem spirituális ürüggyel folytatott egalitárius felforgatásról van szó, hanem a meglévő hierarchia javításáról, tisztításáról. Siddhattha herceg oly kevés rokonszenvet tanúsít a tömegek iránt, hogy a legősibb szövegek egyikében az „átlag tömegről” mint „kupac szemétről” beszél, ahol a Felébredett virágba szökkenése végbemegy.49

A kasztok ősi felosztása mellett a buddhizmus megerősít egy másikat, ami mélyebb és bensőbb, mutatis mutandis, nem sokban különbözik attól, ami eredetileg létezett az árjáknál; azt, hogy vannak a „kétszer-születettek” – dvija – és más lények: egyik oldalon állnak az Ariyá-k és az „önmaguk által mozgatott nemes fiak”, akiknek a „Felébredés Doktrínája” elérhető; a másik oldalon „a közönséges emberek, akik annak értése nélkül léteznek, hogy mi a szent, távol vannak a szent tanítástól, az el nem érhető számukra; nem értik, mi nemes, távol vannak a nemes fiak doktrínájától, nem éri el őket a nemes fiak tanítása.”50 Egyrészt, mint a folyók, „mikor elérik az óceánt, elvesztik eredeti nevüket és csak mint az óceán vizét veszik számításba, így a négy kaszt tagjai is, ha felveszik a Buddha törvényét, elveszítik előző jellemzőiket” – ugyanakkor mégis egy jól körülhatárolható társaságot alkotnak, a „Sakiya fiának gyermekeiét”.51 Láthatjuk, hogy a buddhizmus hatékony célja az volt, hogy különbséget tegyen a különféle természetek között, melynek próbaköve a „Felébredés Doktrínája” volt; olyan megkülönböztetés, amely nem tehetett mást, mint hogy ösztökélje azt a szellemi alapozást, ami eredetileg is egyedüli megtartója volt az árja hierarchiának. Ezt erősíti meg az a tény, hogy sem a buddhizmus létrehozása, sem elterjedése a későbbi századokban nem bontotta meg a kasztrendszert – Ceylonban a mai napig együtt tud élni ez a rendszer a buddhizmussal; míg Japánban a buddhizmus szintén harmóniában él a hierarchikus hagyomány nemzeti és harcos koncepcióival.

Csupán néhány nyugati félreértésen alapuló téves elgondolás – mely a buddhizmus későbbi korrupt formáit vette alapul – tartotta azt a tanításáról, hogy egyetemes együttérzést hirdet, humanitárius elveket és demokratikus egyenlőséget tanít. Az egyetlen pont, amit fenntartással kell kezeljünk a szövegekben, az a kitétel, amely szerint minden kaszt minden személyében minden potencialitás – mind a pozitívak, mind a negatívak – egyenlő mértékben megvannak.52 Ám a sankhára buddhista elmélete, azaz, ami a születést megelőző indíttatásokat illeti, helyre teszi ezt a pontot. A kaszt, a faj és a hagyomány kizárólagos mivolta a hierarchikus rendszerben azt eredményezi, hogy a személy bizonyos irányban való fejlődéshez hoz hajlandóságokat; ez biztosít egy organikus és harmonikus jelleget fejlődésében, amely ellentétben áll azzal, amikor kísérlet történik ugyanezen pont elérésére egyfajta erőszaktétellel, eleve kedvezőtlen alapról indulva. Négy utat tartanak számon a buddhista szövegek,53 háromnál vagy az út, vagy a tudás megszerzése nehéz, vagy mindkettő; a negyedik út könnyű, és a tudás elérését is könnyűnek mutatja, ez azoknak van fenntartva, akik egy jó születés előnyeit élvezik; ezt hívják „kiválasztottak ösvényének”. Legalábbis így lehetett volna, ha a körülmények normálisak lettek volna. Ám meg kell ismételnünk, hogy a buddhizmus nem szabályos körülmények között jelent meg az adott tradicionális civilizációban: ez az oka annak, hogy a buddhizmus nagy hangsúlyt fektetett az akcióra és az egyéni teljesítményre; ez az oka annak, hogy az egészen korlátozott értelemben vett hagyományra kevéssé számított. Siddhattha herceg kijelentette, hogy ő maga érte el a tudást, saját erőfeszítései által, olyan mester nélkül, aki mutatta volna neki az utat; így a Felébredés eredeti Doktrínájában minden személynek saját magára kell támaszkodnia, saját erőfeszítéseire, ugyanúgy, mint annak a katonának, aki eltévedt, önmagára támaszkodhat csak, míg el nem éri és nem csatlakozik újra a hadosztályához.

Így a buddhizmus, ha különböző hagyományokkal való összehasonlításra kerül sor, jogosan kerül egy olyan fajtához, amelyet egyebütt már hősiesnek neveztünk, a hésziodoszi tanítás értelmében,54 mely a „Négy korról” szól. Olyan embert értünk ez alatt, akiben a primordiális állapothoz tartozó spiritualitás nem magától értetődő, valami természetes dolog, neki a hagyomány már nem megfelelő alap magában. A szellemiség céllá lett számára, az újrahódítás tárgyává, a reintegráció felső határává, amit az embernek önnön férfias erőfeszítésével kell végrehajtani.

Ezzel befejezzük a buddhizmus történeti helyzetének elemzését, ami alapvető feltétel fő tanításainak és létrejöttük fő okainak megértéséhez. Mielőtt a tan és a gyakorlat tárgyalásához fognánk, vissza kell térnünk egy ponthoz, amit már említettünk, nevezetesen, hogy a buddhizmus egy olyan ciklushoz tartozik, amelyet a modern ember is fel tud fogni.

Bár abban az időszakban, amikor Siddhattha élt, már bizonyos felhősödés takarta az ember metafizikai világlátását és szellemi öntudatát ahhoz képest, ahogy azt az indo-árja ember látta, a történelem további folyama – és különösen a nyugati történelem – növekvő regressziót, materializmust és individualizmust hozott, ami együtt járt a metafizikai, általánosan szólva az érzékfölötti valósággal való kontaktus elveszítésével. A „modern” világgal olyan ponthoz érkeztünk, amin nehéz túlmenni. A modern ember számára a közvetlen tudás tárgya kizárólag az anyagi világ, ellenpontjával, saját tisztán pszichológiai alanyiságának szférájával. Filozófiai elgondolásai és vallása külön áll, az előző csupán agyi teremtő erőre, az utóbbi pusztán hitére alapul.

Nem csupán a nyugati vallásra jellemző, hogy ellentétben az ősiség legmagasabb hagyományaival a hitre összpontosítja magát, így remélve, hogy megmenti, amit még meg lehet menteni. Ez általában a kétségbeesés velejárója: az ember, aki régen elvesztette közvetlen kapcsolatát a metafizikai világgal, a religio, a visszakapcsolódás egyetlen lehetséges formáját alkalmazhatja, nevezetesen azt, amit a hit tud nyújtani. Így érthetjük igazán meg a protestantizmus jelentőségét, ha a katolicizmussal vetjük össze. A protestantizmus olyan időszakban gyökeresedett meg, amikor a humanizmus és a naturalizmus az európai ember számára szekularizációs folyamatot vezetett be; olyan fázist, ami sokkal tovább ment annál a regressziónál, ami a kereszténység megjelenését kísérte: ugyanakkor dekadencia és korrupció jelent meg a katolikus hagyomány képviselői között, akikre a közvetítés és fenntartás feladata hárult. Ezek voltak a valóságos feltételek, és így, mivel a hasadás egyre szélesebb lett, a puszta hit elvét kezdték hangsúlyozni, és a hierarchikus szerveződés és közvetítés ellenébe állítani; a „gyakorlással” szembeni bizalmatlanság erősödött (még a keresztény szerzetesi aszkézist is ide sorolták), ezek olyan tendenciák, amelyek a protestantizmusra jellemzőek.

A nyugati „hitre” alapozott vallások jelenlegi krízise mindenki számára ismert, és nem szükséges kimutatnunk teljesen világi materialista és szamszarikus jellegét kortársaink uralkodó mentalitásának. Nekünk önmagunkat kell megkérdeznünk ezen körülmények között, milyen az a tudáson alapuló rendszer, mely mentes mind a hit, mind az intellektualizálás elemeitől, nem kötődik helyhez szerveződő hagyományhoz, de a valóságban a feltételekhez-nem-kötött felé irányul – milyen hasonló rendszer áll rendelkezésre. Nyilvánvaló, hogy ez az ösvény csak egy minimális kisebbségnek felel meg, olyan embereknek, akik rendkívüli belső erővel rendelkeznek. Ebben a tekintetben az eredeti buddhizmus javasolható úgy, mint egyetlen más tanítás sem, különösen azért, mivel mikor kialakult, az emberiség helyzetében már megnyilvánultak a materializmus vonásai és tapasztalhatók voltak az élő tradíció napfogyatkozásának jelei, bár messze távol volt attól, amit a nyugati materializmus szorítása és ennek következtében fellépő hanyatlás produkált.

Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a buddhizmus, ahogy már mondottuk, hagyományos gondolatok gyakorlatias és realisztikus adaptációja, olyan alkalmazás, mely kshatriya szellemben történik, az arya harcos kaszt szellemében; erre emlékeznünk kell, különösen mivel a nyugati ember fejlődési vonala inkább háborús, mint papi jelleget öltött, míg a világosság, realizmus és pontos tudás iránti törekvése, melyet az anyag síkján alkalmazott, civilizációjának jellegzetes eredményeit mutatja fel.

Lehet, hogy más metafizikai és aszketikus rendszerek vonzóbbnak tűnnek, mint a buddhizmus, és mélyebb kielégüléssel szolgálnak egy olyan tudat számára, amely a világ és a létezés misztériumain próbál szorgosan áthatolni. De ezekben megvan az a tendencia, hogy alkalmat adnak a modern embernek különböző illúziókra és tévedésekre; ennek oka, olyan hitelesen hagyományos rendszereknél is, mint a Védánta, az, hogy teljes megértésükhöz és megvalósításukhoz a szellemiségnek olyan fokát előfeltételezik, ami már régen eltűnt az emberek nagy többségénél. A buddhizmus ugyanakkor a probléma totalitásával áll elő kibúvó nélkül.

Ahogy valaki helyesen mondta: „nem alkalmas a cuclisüvegbe”, „no milk for babies”, és nem is szolgáltat metafizikai dőzsölést intellektuális elméletek kedvelőinek.55 Ezt állítja: „Ember, ezzé lettél, és ezzé lett a tapasztalásod. Tudd. Van mód, Út, mely efölé vezet. Ez az iránya, ezek a mérföldkövek, íme, ezek az eszközök és a mód, hogy kövesd. Rajtad áll, hogy felfedezd igaz rendeltetésed (vagy hivatásodat) és megmérd az erődet.” „Ne élj a rábeszéléssel, ne élj a lebeszéléssel; ismerve rábeszélést és ismerve lebeszélést, ne beszélj rá, ne beszélj le, ismertesd a valóságot” – láttuk, a Felébredetteknek ez az alapvető elve.

Így a buddhizmus történeti helyét ismertetve kifejtettük azt a végső okot is, amely miatt a buddhizmus választását érezzük helyénvalónak és alkalmasnak ahhoz, hogy a teljes és erőteljes aszkézis tanulmányozását megalapozza, mivel olyan ciklusra való tekintettel alakult ki, amely még a jelenkor emberét is magába foglalja.

(Angolból fordította: Jakab Katalin)

* * *

A Felébredés Doktrínájának harmadik fejezetét olvasva lenyűgöző az a kettősség, amely Evolát jellemzi. Egyfelől rendkívüli erővel közvetíti a tradíció különböző ágazatait – jelen esetben a buddhizmust –, és hatalmas tudása alapján méltán lehet a hagyomány XX. századi legjobb ismerőjének tekinteni. Másfelől azonban – mindent felülmúló tudása ellenére – valamilyen egészen árnyalt naiv realizmus húzódik meg munkáinak hátterében. Ez úgy alapjaiban nem volna baj, ha nem a buddhizmusba belevetítve látnánk viszont ezeket a határokat. Így azonban, a buddhizmus érdekében érdemes megjegyezni a következőket:

1. A buddhista szemlélet néminemű félreértésére vall a Dhammapada 58–59. szútráit határozottan úgy interpretálni, mintha Buddha a hierarchia elvét azáltal igyekezett volna helyreállítani, hogy az átlagembereket „szemétkupacként” kezeli, amelyből azután a Felébredett kiemelkedik. Még ha netán az idézett szútrák így is értelmezhetőek, tudnunk kell, hogy itt az önmagunk alacsonyabb megélési formáiból való kiemelkedéséről van szó, arról az önmeghaladásról, amelyet egyébként Evola máshol rendkívül nagy bölcsességgel interpretál. Szó sem lehet annak feltételezéséről, hogy a Megvilágosodott (és itt nem csak a történeti Buddhára gondolunk) hierarchia-látásában a kiindulópont, a szükségszerű alap – ami önnön világi, „tömegi” önátélésünk – valamiféle szemétkupacként jelenjen meg. A „tömeg” az a közeg, amiért – ez a mahájána buddhizmusban abszolút szintre fokozódik – és amiből a megvilágosodás végbemegy. A buddhizmus erre a lótuszvirág hasonlatát használja, amely a földből a vízen keresztül a levegőre tör, minden elemet és minden világot áthat, de gyökereivel, a világ teljes megváltásáig továbbra is a földben marad. A létforgatag világának lényei, legyenek azok emberek, állatok, préták vagy istenek, vagy más szavakkal: a szenvedő lények szemétkupac aspektusa nem tartozik a buddhizmus terminus technicusai közé.

2. Az Evola által fenntartással kezelt tétel, miszerint „minden kaszt minden személyében, minden potencionalitás, mind a pozitívak, mind a negatívak, egyenlő mértékben megvan” olyan kiemelt jelentőségű tantétel, amelyből a későbbiek során „a minden lényben meglévő megvilágosodás-tudatcsíra (bodhicsitta)” tantétele kinőtt. Az azt megelőző oldalon hozott idézet egyébként – bár más szempontból – ezt támasztja alá: „így a négy kaszt tagjai is, ha felveszik Buddha törvényét, elveszítik előző jellemzőiket”. Ezért azt ajánljuk, hogy az olvasó esetleges fenntartása ez esetben a tételben lévő bölcsesség meglátását szolgálja.

3. A szamszkára (páli: sankhára; szanszkrit: samskára) kizárólag a realista szarvásztivádinok (sarva-asti = minden van) tanításában jelenik meg mint a konkrét születést megelőző indíttatás. A buddhizmus legtöbb iskolája a szamszkárát úgy értelmezi, mint a most, az itt, a jelenben meglévő nem-tudásból fakadó indítékot, indíttatást, bár kétségtelen, hogy a dolgok születését valóban megelőzi. Ez látszólag ellentmond a karma némely értelmezésének, valójában azonban nem, mert a nem-tudás jelenben való megszüntetése (tkp. a téves képzetek megszüntetése) azonnal megszüntet minden téves tudatosságot eredményező indíttatást is, sőt, minden olyan „karmacsírát” is, amely egyébként a múltból fakadó indíttatásokat hordozza. Mert a nem-tudás (avidyá) megszűnte egyenlő az abszolút tudás és látás (vidyá) meglétével. A vidyá megléte pedig kizárja a szamszkárák (nem uralt formában való) megjelenését. Vagyis a szamszkárát realisztikus szempontból úgy is lehet kezelni, mint valami születés előtti dolgot, azonban a magasabb szemlélet számára a jelen pillanat hordozza ezeket.

E néhány megjegyzéssel nem azt akartuk mondani, hogy Evolának ezekben nincs igaza, mert Buddha szavaival: „Annyiféle igazság van, ahány lehullott falevél van ősszel az erdőben”, hanem csak azt, hogy Evola kiváló könyve sem fedi fel előttünk az Abszolút Igazságot, ezt (szerencsére) kizárólag csak önmagunkban találhatjuk meg.

Másrészről Evola elsősorban a Théravádinok (Hinayána) tanítását ismerteti, de tudjuk, hogy Buddha három szinten fejtette ki a Tant, ezeket nevezzük ma Hinayánának, Maháyánának és Vadzsrayánának. Ezek az „Utak”, vagy „kocsik” szintén hierarchikus viszonyban vannak. Az elsőt Buddha Sziddhártha alakjában, a másodikat Buddha Nágárdzsuna alakjában, a harmadikat pedig Padmaszambhava vagy – más szempontból – Szarahapáda alakjában fejtette ki. A három Buddha-alakban természetesen ugyanaz a Felébredett van, de a szintek különbözőek. Evola Sziddhártha Gautama Sákja (-Buddha) (páli: Sidhattho Gotamo Sakyo; szanszkrit: Siddhártha Gautama Sákya) tanítását interpretálja, és ezt is főleg az aszkézis szempontjából.

Mindezt azért jó tudni, mert a buddhizmus egyetlen interpretációja nem adhat magáról a Felébredés Tanáról teljes képet. Nemcsak azért, mert ez, alapjaiban véve, megtapasztalás kérdése, hanem, mert egy buddhai hasonlattal: „Mint amikor vakok tapogatják az elefántot és ítéletet alkotnak; aki a fülét fogja, az laposnak gondolja; aki a farkát, az pedig hosszú-vékonynak gondolja;” stb. A Felébredés Tanának teljes megismerését (a felébredést) pedig a teljes Egységbe-látás eredményezi. Mint minden más területen. Ehhez – esetünkben – pedig hozzátartozik a buddhizmusnak nem csak az aszkétikus, hanem a gnosztikus-mágikus arca is.

Mireisz László

* * *

Abban a pillanatban, amikor az ember lemondott szellemi függetlenségéről; abban a pillanatban, amikor kötelességeit nem a maga belső hangja, hanem osztályok és pártok nyújtotta előnyök szerint állapította meg; abban a pillanatban, amikor személyes felelősségét lerázta magáról arra való tekintettel, hogy ő csak egy a milliók közül: ebben a pillanatban egyszersmind elvesztette szellemi erejét, és emberektől várja azt, amit csak Isten tud megtenni, az isteni hatalom helyébe emberi kéz durva eszközeit teszi.

+ + + + +

Keskeny az ösvény, amely az élethez vezet, és csak kevesen tudják megtalálni, mert az emberben magában van, és mert csak kevesen keresik az élet útját. A legtöbben mások számára keresik meg az utat (ill. ajánlják, a szerk.), ezért nem találják meg a maguk számára soha.

+ + + + +

Az ember csak akkor olvasson, ha saját gondolatainak forrása elakad, ami bizonyára a legjobb fejjel is megtörténik. Ellenben, ha a könyvvel, amelyet kezetekbe vesztek, a saját őserejű gondolataitokat űzitek el, ez bűn a szent szellem ellen.

+ + + + +

Ha nincs meg az erőd, hogy égj és fényt sugározz, legalább ne rejtsd el.

IV. A dialektika démonának elpusztítása

Az elővétel, amiből a Felébredés Buddhista Doktrínája kiindul: a dialektika démonának elpusztítása, az olyan gondolat- és elméletkonstrukciók elutasítása, amelyek pusztán véleménykifejezésre szolgálnak, a pazar elméletekről való lemondás, melyeket az alapvető nyugtalanság kivetülésének tart, és amelyekben az a tudat, mely még nem találta meg önmagát, támaszt keres.

Ez vonatkozik nemcsak a kozmológiai elméletekre, hanem az embert érintő minden problémára, természetére, sorsára, de még oly elgondolás-jellegű konceptuális meghatározásokra is, hogy mi az aszkézis végső célja. „Léteztem-e vajon az elmúlt korszakokban? Vagy tán soha nem léteztem? Mi voltam én az elmúlt korszakokban? És hogy lettem azzá, aki voltam? Létezni fogok-e a jövőbeli korszakokban? Vagy tán nem fogok létezni? Mi leszek vajon a jövőbeli korszakokban? És aztán hogyan leszek azzá, ami majd leszek? – De még a jelen is kétségekkel van tele [a közönséges ember számára]: Valóban létezem? Vagy talán nem létezem? Mi vagyok? Hogyan vagyok? Ez a létezés, ez vajon miből adódott valójában? És vajon mivé lesz?” Mindezek a buddhizmus számára „hiú gondolatok”. „Ezt nevezik a vélemények vakvágányának, véleményzabálásnak, véleményburjánzásnak, véleménybozótnak, véleményhálónak”, melyen, „ha a világi teremtmény ostoba módon fennakad, elvész benne, és nem tudja megszabadítani magát a születéstől, pusztulástól és haláltól.”1 És újra: „»Én vagyok« ez egy vélemény; »Én leszek« ez egy vélemény; »Én a (tiszta) forma világában leszek« ez egy vélemény. »Én tudatos leszek« ez is egy vélemény; »Öntudatlan leszek« , ez is egy vélemény; »Nem leszek sem tudatos, sem nem-tudatos« – ez is egy vélemény. A vélemény, ó tanítványok, betegség. […]

[…]

„A tudás legmagasabb formája olyan tudás, mely egyezik a valósággal. Magasabb és fenségesebb tudás nem létezik; így mondom.” És újra: „»Tökéletesen Felébredettnek hívod magad, igaz; ám ezeket a dolgokat te sohasem ismerted meg« – az, hogy egy aszkéta, egy brahman, egy isten vagy egy démon, Brahma vagy bárki más a világon így vádolhatna engem, ez a lehetőség – mondja Siddhatha herceg – nem létezik.”12

A bölcs ember, az āriya nem rendszerek követője, nem ismer el dogmákat, és miután áthatolt az emberek között épp létező véleményeken, a spekuláció irányában közömbös lévén másokra hagyja azt, nyugodt marad az izgatottak között, és nem vesz részt azok szócsatájában, akik azt állítják: „Csak ez az igazság”. Nem tekinti magát a többivel egyenlőnek, sem felettük, sem alattuk levőnek.13 A kanonikus szövegekben a korabeli filozófiai vélemények ingoványának leírása után ezzel a résszel találkozunk: „A Felébredett más dolgokat ismer, melyek felette vannak [az ilyen spekulációknak], és az ilyen tudás birtokában nem válik büszkévé, hanem higgadt lesz, megvalósítja tudatában az ösvényt, mely túlvezet… Vannak, ó tanítványok, más dolgok, mélységes dolgok, melyeket nehéz felfogni, megérteni, de amelyek a nyugalmat szülik; örömteliek ezek, de olyanok, amiket a következtetésre épülő gondolkodás nem könnyen fog át, olyan dolgok ezek, amiket csak a bölcs ember tud megérteni. Ezeket a dolgokat a Tökéletesen Felébredett kifejtette, miután ő maga megismerte őket, miután ő maga is látta őket.”14

Mi már tudjuk, hogy a Buddha cím, amit Siddhatha hercegnek adtak, és aztán kiterjesztettek mindazokra, akik követték ezt az ösvényt, ezt jelenti: „a felébredett”. Ugyanahhoz a ponthoz visz el minket, a bizonyosság kritériumához. Az āriya doktrínát „képzelet fölöttinek” nevezik,15 melyet lehetetlen bármiféle következtetésen alapuló érvelésbe illeszteni. Az atakkāvacara terminus gyakran visszatér, ami azt jelenti, éppen azt, amit logikával nem lehet felfogni. Ehelyett a tant a „felébredésben” mint „felébredést” mutatják be. Az ember azonnal láthatja a megfelelést eme megismerés és Platón emlékezete, a „felidézés”, az „elmélyülés” között, ami a feledés fölébe kerül; ugyanúgy, ahogy a buddhizmus megpróbál felülkerekedni az āsava-k, a „mérgezők” , a mániák, a láz okozta állapoton.

Ezek a terminusok, mint a „felidézés”, a „felébredés”, nem szabad, hogy többet jelentsenek, mint a módot, ahogy a tudás megjelenik, felismerését és méltánylását annak, ami közvetlenül nyilvánvaló, azon a módon, ahogyan az ember visszaemlékezik, amint felébred és lát valamit.

Ez az oka a későbbi buddhista irodalomban a sphota fogalom újrafeltűnésének, ami hasonló jelentéssel bír: feltárás során megmutatkozó tudást jelent – mintha egy szem operáció után megnyílna és látni kezdene. Dhamma-Cakkhu: az „igazság szeme” vagy a „valóságé”; Cakkhumant „megáldva a szemmel”, ezek mindennapi buddhista kifejezések, ugyanúgy, ahogy az „átalakulás” jelölésére ez szolgál: „igazságszeme kinyílt”. Amikor Buddha a saját tapasztalatairól beszél, gyakran találjuk a tudás tiszta bemutatását közvetlenül vagy hasonlatokban, melyről soha senki nem beszélt és nem gondolkozott.16 Lássuk a szövegek egy másik visszatérő motívumát: „Mint valami, amiről soha nem hallottam, látomás emelkedett fel bennem, tudás emelkedett fel bennem, spontán felismerés emelkedett fel bennem, bölcsesség emelkedett fel bennem, fény emelkedett fel bennem.”17 Ezt hívják „az igaz kiválóságnak, mely egyezik az Ariya minőségű tudással“ . Ez felidézi az Olümposzi tudat minőségeit, a nous-t, amelyek a legősibb āriya–hellén hagyománynak megfelelően szorosan a „lételre” vonatkoznak, amely a „látás által való tudásban” manifesztálódik: a nous biztosíték a megcsalatás ellen, „szilárd és nyugodt, mint a tükör, feltár mindent kutatás nélkül, vagy inkább, minden felfedezi magát benne”, ugyanakkor a titáni szellem „nyugtalan, feltaláló szellemű, mindig keres valamit, ravasz és kíváncsi.”18

A látást, látomást, mint „áttetszőséget“ gondolják el, ami buddhista elgondolás: „úgy, ahogy átlát az ember az áttetsző vízen, és a homok, a kavics és a kövek színe látható lesz pusztán annak átlátszósága miatt, ugyanúgy, aki a megszabadulás ösvényét keresi, áttetsző tudattal kell rendelkeznie.”19 A képzet, ami jellemzi a módot, amivel az aszkéta megközelíti az āriya négy igazságát, ez: „Ha egy tiszta és áttetsző vizű alpesi tó szélén állna egy ember, és buzgó tekintettel nézné a kagylókat, homokot és a halakat, ahogy úsznak, azután pihennek; ez a gondolat merülne fel benne: ez az alpesi tó tiszta és áttetsző világos; látom a kagylót, a benne lakót, a homokot, a kavicsot és a halakat, ahogy úsznak és pihennek.” Ugyanilyen módon az aszkéta felfogja „az igazságnak megfelelően” a „tanítás legmagasabb tárgyát.”20 „Az igazságnak, vagy a valóságnak megfelelően – yathābhūtam – visszatérő motívum a szövegekben, ugyanúgy, mint az ilyen attributumok is, mint: a „világ szeme” vagy „szemmé válni” vagy „tudássá lenni” , amelyek a Felébredettekhez tartoznak.

Ez természetesen olyan folyamat, ami csak folyamatos haladás eredménye lehet. „Az óceán fokozatosan mélyül, ereszkedik egyenletesen, hirtelen szakadékok nélkül, így ebben a törvényben és tanban fokozatos képzés van, fokozatos akció, fokozatos kibontás, és nincs hirtelen felfogása a magasrendű tudásnak.”21 És újra: „Az ember, úgy mondom, nem képes elnyerni a legmagasabb tudást hirtelen; csak fokozatos képzéssel, fokozatos akcióval és fokozatos feltárással éri el az ember a tökéletes tudást. Hogyan? Az ember jön belső bizalomtól indíttatva: miután jött, csatlakozik [az Ariyák Rendjébe]; miután csatlakozott, figyel; figyelve megkapja a tanítást; megkapván a tanítást, megtartja tudatában azt; megvizsgálja annak értelmét; miután megvizsgálta értelmét, az bizonyosságot nyer; a bizonyság elnyerése után: megszületik a kívánság; fontolóra veszi; fontolóra véve intenzíven képzi magát; intenzíven képezve magát tudatosan megvalósítja a legmagasabb igazságot, és áthatolva rajta a bölcsesség által lát.”22 Ezek a fejlődés mérföldkövei. Említeni sem érdemes, hogy a sorozat elején a „bizalom” nem a „hitbe” való visszaesést jelenti: első renden a szövegek mindig azt hangsúlyozzák, hogy a bizalmat mindig az inspiráló szellemi beállítottság és a mester példája hozza elő.23 Másodsorban, ahogy a fokozatok sora világosan mutatja, ez időleges előrehaladás; az igazi előrelépés az, amikor vizsgálódással és gyakorlattal a közvetlen felfogás képessége, az értelmi intuíció, mely tökéletesen független minden megelőző dologtól, lehetővé vált. Ezért mondják ki: „Az, aki nem képzi magát fáradhatatlanul, nem éri el az igazságot: ezért a kitartó és fáradhatatlan képzés a legfontosabb az igazság megvalósításának szempontjából.”24 Természetesen van itt egy hallgatólagosan bennefoglalt feltételezés, erről hamarosan részletesen fogunk beszélni, amely feltétel szerint úgymond a tanítás nem kifejezetten olyan emberek felé irányult, akik vadállati szinten voltak; hanem akik természetes veleszületett felfogással felismerték, és nemcsak az intellektuális véleményalkotás erejéig, az érzékelten túli létezés valóságát. A „közönséges embernek”, aki így gondolkodik szívében: „Nincs adás és nincs felajánlás, nincs alamizsna, nincs a jó és a rossz tetteknek eredménye, nincs evilág és nincs másik, nincs szellemi újjászületés, nincsenek a világon aszkéták vagy brahmanok, akik tökéletesek, és akik saját megértésükkel felfogták és megvalósították ezt és a másik világot, és tudásukat kinyilvánították”, az ilyen emberek számára a tanítás nem fejtetett ki, mivel hiányában vannak a „bizalom” elemi minőségének, ami jellemzi a „nemes fiat”, és ami az általunk említett fokozatsor első helyén áll. Az ilyen emberek a szöveg illusztrációja szerint25 olyanok, mint az „éjjel kilőtt nyilak”.

Ami a kiválóság fokát illeti, nagyon gyakorlatias és antiintellektuális szellemben közelíti meg a Felébredés Doktrínája az akciót. Erről szól egy másik buddhista hasonlat. Egy ember, akit mérgezett nyíl talált el, és akinek a barátai sebészt akarnak hívni, elutasítja, hogy kihúzzák a nyilat, mielőtt megtudná, ki lőtte meg, mi a neve, milyen népből való, milyen a külseje, íja nagy volt-e vagy kicsi, milyen fából készült, mivel húrozták fel, és így tovább. Ez az ember nem tudná meg mindazt, amit akart, viszont közben meghalna. Ugyanígy viselkedik az az ember, – mondja a szöveg26 – aki csak olyan feltétellel hajlandó követni az Emelkedettet, ha az választ ad neki különböző spekulatív problémafelvetésekre, mint: örök-e a világ vagy nem, a test és az életelv külön van-e vagy sem, mi lesz a Tökéletessel a halál után, és így tovább. Egyikről sem beszéltem – mondja a Buddha. „És hogy miért nem magyaráztam el? Mivel nem üdvös, nem tartozik igazán az aszkézishez, mivel nem segíti a világtól való eltávolodást, az elfogulatlanságot, szenvtelenséget, kimozdíthatatlanságot, elmélyülést, mivel nem vezet a felébredéshez, az ellobbanáshoz: ezért nem fejtettem ki ezt.”

Az ellenteóriákban, amelyek veszik az embert és veszik a világát, jellemző maradványaként a kanti ellentmondásoknak, vagy az egyik, vagy a másik igaz. Egy dolog mindazonáltal bizonyos: az állapot, amiben az ember találja magát; önképzésének lehetősége is, arra nézve, hogy életében elérje épp ennek az állapotnak megszüntetését.

(Angolból fordította: Jakab Katalin)

* * *

Az ember javára fordíthatja a hagyományokat, amelyek elmúlt idők bölcs és szent embereitől reászálltak, de az ember dolga, hogy a hagyományokat eszével megvizsgálja, az egyiket elvesse, a másikat megtartsa. Minden embernek magának kell megállapítania Istenhez és a világhoz való viszonyát.

* * *

Iparkodjatok megismerni erőiteket. És ha megismeritek, ne attól féljetek, hogy lebecsülitek, hanem inkább attól, hogy túlbecsülitek őket.

V. A tűz és az örvénylő tudat*

Ahhoz, hogy megértsük a buddhista tanítás lényegét, abból kell kiindulnunk, hogy az ātmā–brahman azonosság, egy halhatatlan és állandósággal bíró „én”, amely azonos a világegyetem legmagasabb lényegével, és amely nem egy „realitáshoz alkalmazkodó koncepció” – yathā-bhūtam –, az nem alapozható a tapasztalati bizonyosság aktualitására, hanem pusztán egyfajta spekulatív elgondolás, filozófiai vagy teológiai alkotás. A Felébredés Doktrínája célzatosan és tökéletesen realisztikus. Ebből a realisztikus szempontból, ami az ember szármára azonnali bizonyosságként előtűnik, azt „szamszárai tudatosságnak” nevezhetjük. A buddhizmus elemzi ezt a tudatformát, meghatározza a neki megfelelő „igazságot”, amelyet az egyetemes állandótlanságban és lényegnélküliségben (anattā) összegzett.

A megelőző okfejtésben az ātmā–samsārának, ennek a kéttagú egységnek az első tagja volt a figyelem középpontjában, azaz a változhatatlan transzcendens „én”, valamint a létesülés árama. Abban a tanításban viszont, amely a buddhista aszkézis kiindulásául szolgál, a hangsúly majdnem kizárólagosan a második tagra esik, a samsārára, valamint arra a tudatosságra, amely ezt kíséri.

Ezt a második terminust aztán körüljárják az összes elképzelhető aspektusában, ami relativitását és irracionalitását illeti, és amelyek felmerülhetnek az eleve intuitíve ismert metafizikai valósággal való összehasonlításból.

Ezt a valóságot hallgatólagosan előfeltételezik még akkor is, ha gyakorlati okok miatt az érvelésben nem szerepel.

Így a „létesülés” világa az az igazság bizonyos szempontból, amit a buddhizmus kezdettől fogva használ. A létesülésben semmi nem marad azonos, semmi lényeggel bíró nincs, és semmi sem állandó. Ez a tapasztalásnak magának létesülése, felemésztve önmagát pillanatnyi tartamában. Szünettelen és határtalan, úgy gondolják, hogy semmi más, mint egymást követő állapotok sorozata, melyek egy személytelen törvény szerint váltják egymást egy örök körben.

Ez pontos megfelelője a hellén „születések körforgása” (küklosz tész genészeosz) és a „szükségszerűség kereke” (küklosz tész eimarmenész) tanításának.

A buddhista terminus, amely egy bizonyos valóságot vagy egyéni életet, vagy jelenséget jelöl, az a khandha vagy santāna. A khandha szó szerint csoportot, csomót jelent, értve ez alatt egy köteget, aggregátumot – a santāna pedig áramlást. A létesülés áramában, a pszicho-fizikai elemekből és a kapcsolódó állapotokból – ezek a dhammā-k – örvénylések és áramlások keletkeznek, s ezek fennállnak mindaddig, ameddig az őket létrehozó felhalmozó erők és feltételek megmaradnak. Ezután felolvadnak, és létesülésükben (samsāra) hasonló konglomerációt formálnak máshol, nem kevésbé változékonyakat, mint az előzőek. Ezért ezt mondják: „A létezés minden eleme átmeneti” – „Minden dolog egyediség és lényeg nélküli – sabbe dhammā anattā’ti.”1 A samsāra tudat törvényét ez a formula fejezi ki: suńńam idam attena vā attaniyena vā ti – az „én” hiánya vagy bármié, ami az „én”-re hasonlít, a lényeg hiánya. Egy másik kifejezés: minden „összetett”, „sankhata – az összetett” itt egyértelmű megfelelője a „feltételekhez kötöttségnek”.2 A létforgatagban a létezésnek és tudatnak csak feltételekhez kötött állapotai vannak.

Ez a látásmód igaz mind a külső, mind a belső tapasztalásra. Hangsúlyoznunk kell, hogy a dhammā-kat, a létezés elsődleges elemeit a buddhizmus – különösen a későbbi formái – a tudat egyszerű tartamának tartja és nem absztrakt magyarázó gondolatalkotta elveknek, mint például ahogyan az atomok szerepeltek a fizika ősi iskoláiban. Így majd azt találjuk, hogy az anattā, a lényegnélküliség doktrínája, amikor külső tapasztaláshoz alkalmazzák, egyre inkább a tiszta empirizmushoz közelít. Ahogy a külső világ közvetlenül megjelenik, az úgy van. Nem mondhatjuk, „ennek a tárgynak ez a formája, színe, szaga stb.”, hanem ezt: „ez a tárgy, ez a forma, ez a szín, ez az íz, stb.” – vagyis nincsen mögötte semmilyen értelmes bizonyosság, amire vonatkoztatni kellene.3

Egy modern kifejezéssel élve: csupán az éppen megélt tapasztalat continuuma, folyamatossága létezik és valóságos.

Ugyanezt a szempontot alkalmazzák az összefüggésekkel kapcsolatban – mondhatnánk sebészi közvetlenséggel – a belső és személyes tapasztalás terén. A buddhizmus vitázik annak a kijelentésnek a helyességével, hogy az egyedi jelenség mögötti állandó lényegről beszélhetünk, mint olyanról, ami „összhangban van a valósággal”, sőt azt sem engedi meg, hogy az egész természet mögött ilyen lenne, ahogyan azt a brahmanizmusban találjuk. Ugyanúgy elveti azt is, hogy a személyiségnek lenne egy halhatatlan nem változó elve, mint amilyen az Upanishad ātmā-ja. Még a személy – sakkāya – is khandha és santāna, azaz az aggregátum, állandótlan, „összetett”, feltételekhez kötött állapotok és elemek árama a sankhāta is. Egységessége és valóságossága pusztán névleges, legfeljebb funkcionális. Azt írják: ahogyan a szekér szót is csak akkor használják, amikor a szekér különböző részeit összeállították, ugyanúgy, amikor az emberi egyéniséget alkotó különböző elemek mind jelen vannak, akkor beszélünk „személyről”. „Ahogyan a különböző részek összekapcsolódása hozza létre a szekér fogalmát, ugyanúgy az állapotok sorozata vagy halmaza ad nevet egy élőlénynek.”4

Ahogy a szekér, az elemek funkcionális egysége nem lényegiség; ugyanúgy van az emberrel és „tudattal” – „ugyanúgy, ahogyan az élőlény és az »én« csak egy módja annak, ahogy a ragaszkodás ötrétű törzséről beszélhetünk.”5 Amikor a körülmények, amelyek meghatározták az elemek és állapotok kombinációját ebben a törzsben, nem működnek, akkor a személy – azaz mint külön speciális személy – feloldódik. Ám amíg megvan a személy, addig sem „lény”, hanem folyam, „áramlat” (santāna) vagy inkább az „áramlat” egy része, mivel a santānát úgy gondolják, hogy annak nincs kezdete a születés által, és nem szakad meg halál által sem.6

Ezen szemlélet pozitív bázisa – ami nem túl biztató a mi köznapi „spiritualistáinknak” –, hogy az egyetlen tudatosság, amiről a modern emberek túlnyomó többsége igazán beszélhet, az a „keletkező” és „formált” tudat: olyan tudat, amelyet meghatároz és feltételekhez köt a tartalma, s ezért állandótlan.

A tudatosság és a felfogás, valamint az érzékelés elválaszthatatlan: „ez a két dolog össze van kapcsolva, nem különálló, és ahogy lehetetlen különválasztani őket, ugyanúgy nem lehet különbséget tenni köztük; mivel amiről az embernek van érzékelése, annak tudatában van, és aminek tudatában van, azt érzékeli, azt fogja fel.7

Ahogyan értelmetlenség tűzről beszélni általában, mivel a tűz fahasábból, tüzelőtrágyából, rőzséből vagy fűből van stb., ugyanúgy tudatosság nincs általában, hanem van vizuális, hallási, szaglási, ízlelési, tapintási és szellemi tudatosság – az adott esetnek megfelelően.”8

„A szemen keresztül a tárgy és a vizuális tudat, a látvány veszi eredetét; ugyanez a helyzet a hallással, szaglással, ízleléssel és az érintéssel, és így a tudatból erednek a mentális állapotok, a gondolat. Ezek az érzékleti állapotok eredetüket más okokból veszik, és valós, lényegi kezdetük nincsen.”9 „A test az, amivel kapcsolatban az »én vagyok« ideája felmerül, és nem másképp.” És ugyanígy az érzéssel, felfogással, formációkkal és tudatossággal kapcsolatosan, ezen okok viszonylatában merül fel az „én vagyok” és „nem másképpen”; de ugyanakkor ezek az okok állandótlanok.10 Így tekintve a dolgokat nyilvánvalóvá válik, hogy az ātmā mint lényegi feltételekhez nem kötött „én” gondolata nem fogadható el. A tudatosság így az „én” hiánya, mivel az mindig valamilyen érzékleti vagy pszichikai tényező hatására merül fel.11 Általánosan szólva a valóságos „én”, amit mindenki tapasztal, és nem a filozófusok teoretikus „én”-je, „név és forma” által kötött. Ez az a kifejezés, amit a buddhizmus a Védák hagyományából vett, és a pszicho-fizikai egyént jelöli: „azt a részét ennek az aggregátumnak, amely durva és anyagi – írják12 – formának nevezzük; azt a részét pedig, amely finom és mentális: névnek”, s a kettő között kölcsönös függőségi viszony van. Névhez és formához kötve a „lélek” követi sorsszerű változásait, és ezen ok miatt, ahogy látni fogjuk, a szenvedés és zaklatottság minden emberi lény és általában a létforgatagbeli szamszárikus élet legmélyebb rétege.13 Végtére is az egyéni tudatosság és a „név és forma” feltételezik egymást. Az egyik nem állhat a másik nélkül, mivel egy szövegbeli hasonlatnak megfelelően két deszka nem tud megállni anélkül, hogy egyik a másikára ne támaszkodna. Ez ugyanaz, mintha azt mondanánk, hogy a keletkezés, valamivé válás nem véletlenszerű a személynél, mint „funkcionális” egésznél, hanem annak lényegisége. „Egyik állapot befejeződik és egy másik elkezdődik: az egymásutániság olyan, hogy majdnem azt lehet mondani, hogy semmi sincs, mi megelőzné, és semmi sincs, mi követné.”14

Mindezt úgy tekinthetjük, mint általános bevezetőt az „árják négy igazságának” – cattāri ariya-saccāni – és a „függő keletkezéshez” – pattica-samupāda – elméletéhez.

A lényegnélküliség szemlélete – ahogy azt már megvitattuk –, nem megy a külső és belső világ fenomenalisztikus vizsgálatánál tovább. Továbbá, egy másik szempontot felvéve, a közvetlen tapasztalás szintjén felfedezzük ezen áramlat, állapotok egymásutániságának mélyebb jelentését és törvényét. Az árják négy igazságából az első kettő tűnik elő, amelyek a dukkha-nak és a tanhá-nak felelnek meg.

Már ennél a pontnál szükséges vizsgálódásunkban vállalkozni arra a feladatra, hogy különválasszuk a buddhista tanítás magját a járulékos elemektől és populáris alkalmazási formáitól; pontos jelentéstartalmát rendkívül nehéz kialakítani a nyugati nyelvekben, mivel egy terminus jelentése gyakran változik egy szövegen belül is.

Míg a nyugati nyelvek terminusainak szorosan pontos jelentése van, mivel nagyrészt verbális és konceptuális absztrakciókra alapozódnak, az indo-árja nyelvekben alapvetően változékony jelentéstartalmakkal találkozunk, mivel a közvetlen tapasztalás gazdagságát kell kifejezniük.

A dukkha terminust gyakran „fájdalom” vagy „szenvedés” szóval fordítják le. S ebből következik az a sztereotip fogalom, hogy a buddhista tanítás lényege egyszerűen az, hogy a világi lét fájdalmas. Ez a legnépszerűbb és mondhatjuk a legprofánabb interpretációja a buddhista doktrínának. Az valóban igaz, hogy a szövegekben a dukkha olyan dolgokra is vonatkozik, mint az öregedés; betegség; elszenvedni azt, amit el akar kerülni; megfosztatni attól, amire az ember vágyik stb.: mindezeket általában szenvedésnek vagy fájdalomnak tarthatjuk. Ugyanakkor például az a gondolat, hogy a születés maga dukkha, megfontolásra késztethet minket, különösen, hogy ugyanaz a terminus vonatkozik a nem-emberi, „mennyei” vagy „isteni” tudatállapotokra, amelyek a szó közönséges értelmében bizonyára nem gondolhatók „fájdalmasnak”. A dukkha szó mélyebb, doktrinális és nem populáris jelentése szerint nyugtalanságot, izgatott, dúlt, „felbolydult”15 állapotot jelent inkább, mint „szenvedést”. Úgy írhatjuk le, mint megélt velejáróját annak, amit a tan az anicca, anattā egyetemes állandótlanságának és lényegnélküliségének nevez. Ebből adódik, hogy amikor a szövegekben a dukkha, anicca és anattā, ha nem mint szinonima16 jelentkezik, mindig szoros kapcsolatban van egymással.

Ez az értelmezés kap megerősítést, ha a dukkhát ellentétjének fényében vizsgáljuk meg, azaz a „megszabadulás” állapotaival szemben: a „dukkha” most mint a kimozdíthatatlan nyugalom antitézise, amely nemcsak a fájdalomhoz, hanem az örömhöz képest is magasabb rendű; a dukkha ellentettje „a hasonlíthatatlan biztonságnak”, annak az állapotnak, amelyben nincs több „nyugtalan vándorlás”, nincs több „jövés és menés”, ahol a félelem és szenvedés lerombolódik.

Azért, hogy valójában megértsük a dukkha és az árják első igazságának teljes jelentését, és így felfogjuk a szamszárikus létezés legmélyebb jelentőségét, a „szenvedés”, „gyötrődés” fogalmát az „izgatott felbolydultsággal”, „összezavarodottsággal” kell összekapcsoljuk. Buddha a világban „reszkető, remegő lényeket látott”, embereket, akik személyiségükhöz ragaszkodva reszketnek, „úgy, mint a halak egy kiszáradni készülő patakban”.17 „Ez a világ összezavarodottságba zuhant” – ez a gondolat akkor merült fel benne, mikor még a megvilágosodást18 kereste. „Valójában ezt a világot elborította a felbolydult összezavarodottság. Megszületünk, meghalunk, az egyik állapotban megsemmisülünk és felbukkanunk a másikban. És ebből a bánatból, pusztulásból, halálból senki sem tudja a szabadulást.”19 Ezért ez sokkal mélyebb és nagyobb kérdés, mint amit általában a fájdalommal jelölnek.

Most elérkeztünk a második árja igazsághoz, ami a samudayával foglalkozik, azaz az eredettel.

Vajon dukkha-ként, összezavarodottságként, gyötrelmes keletkezésként megjelenő tapasztalásunk honnan táplálkozik, mi tartja fenn? A válasz a tanhā (szkrt.: tŗşņā) azaz a sóvárgás vagy szomj: „az örökkön megújuló élet utáni szomjúság, amely mikor a kielégülés öröméhez kapcsolódik, itt-ott kiéli magát és az érzéki örömre, létezésre, a keletkezésre való szomjúsággá válik.” Ez a szamszárikus (örvénylő) létezés központi ereje, ez az az elv, amely meghatározza az anattā-t, azaz minden dolog és bármiféle élet állandótlanságát, mely változásban és halálban részesíti az életet. Szomjúság, sóvárgás, égés a buddhista tanításnak megfelelően nemcsak minden tudatállapot gyökerében ott található, de általában minden tapasztalás tövében, azon megfigyelési felfogás- és érzésbeli formákban is, amelyeket általában semlegesnek és mechanikusnak gondolnak. Így kapjuk az „égő világ” erőteljes jelképét. „Az egész világ lángokban áll, az egész világot tűz emészti, az egész világ remeg.”20 Minden lángol. És mi az a minden, ami lángol? Ég a szem, ég, ami látható, ég a látottról való tudatosság és a szemnek a látotthoz való kapcsolata; és az érzés – legyen az öröm, fájdalom, vagy se nem fájdalom, se nem öröm – mindaz, ami a látotthoz való kapcsolatból keletkezik ég. És vajon mitől ég? A vágy tüzétől, az undor tüzétől és az eltévelyedés tüzétől” – ugyanezt a témát elismétli mindarra, amit hallunk, ízlelünk vagy érintünk, szagolunk vagy gondolunk.21 Azután ott van, ugyanezt a téma a pańcakkhandhā-ban, a személyiség öt rétegében: anyagiság, érzés, érzékelés, a formációk és tudatosság.22

Ez a láng nemcsak a vágyban, undorban és káprázat-tévelygésben ég, hanem a születésben, halálban, pusztulásban, mindenféle fájdalomban és szenvedésben is.23

Ez az árják második igazsága, az „eredetről” szóló igazság. Ahhoz, hogy ezt megértsük, a felszíni tudatosság fölé kell emelkednünk; mivel, bár mindenki valószínűleg kész elismerni, hogy a vágy van a legtöbb emberi cselekedet gyökerénél, gyakorlatilag ösztönösen senki nem fogja fel, hogy testi formájának is ez az anyaga, személyiségének is ez a gyökere, minden tapasztalásának ez az alapja, még annak a színnek vagy hangnak is, ami iránt közömbös. Ez bizonyos mértékig érvényes az első igazság tekintetében is, mivel elég valószínűtlen, hogy mindenki megértse, öröme alatt dukkha rejtőzik, azaz összezavarodottság, gyötrődés és nyugtalanság. Tény az, hogy ez a két igazság bizonyos mértékig már a „másik oldallal” kapcsolatos, mivel csupán azok számára közvetlenül nyilvánvaló, akik átkeltek; tárgyilagosan és tökéletesen megértik azt az állapotot, amelyben megelőzőleg találtattak.24 Ebben az összefüggésben a szövegek egy nagyon ragyogó példázattal, a leprás példázatával élnek. Azok, „akiket a vágy hajt, felemészti őket a vágy szomja, a vágy láza égeti őket, örömet lelnek a vágyban”, olyanok, mint azok a leprások, akiknek testét fekélyek, sebek borítják, férgek eszik őket, és ezek vakarásában, végtagjaik pörkölésében morbid gyönyörűséget lelnek. De az, aki megszabadult a leprától, gyógyultnak, egészségesnek és függetlennek érzi magát, „oda megy, ahova akar”, ez az ember azután „a valóságnak megfelelően” értené a leprás morbid gyönyörűségét, és ha bárki megpróbálná erővel a tűz felé vonni, ami előzőleg örömet okozott neki, minden lehető módon megpróbálna visszavonulni, elvinni a testét.25

Ettől eltekintve a láng és a tűz szimbólumrendszere elég segítség számunkra, hogy megközelítőleg úgy értsük a „feltételekhez kötött létezés és keletkezés törvényét, mint sóvárgást”, „szomjúságot”. Emellett vegyük csak a fizikai szomjúságot, és általában a táplálkozást példának. Az ösztön arra készteti a szervezetet, hogy fenntartásához valamit elfogyasszon és magába olvasszon, hogy ezáltal kielégítse önmagát. A fenntartás ugyanakkor azt jelenti, hogy később egy friss éhség és szomjúság kel fel, mivel ez a törvényszerűsége annak a szervezetnek, amely szükségletének kielégülése által erősödik meg. Így hangzik ez az Evangéliumokban. „Bárki iszik ebből a vízből, újra szomjúhozni fog. Ám ha valaki abból a vízből iszik, amit én adok neki, soha nem fog szomjazni; hanem a víz, amit adok neki, egy olyan kútban lesz benne, melyből az örök élet forrása fakad.”26 Még inkább megfelelő a láng és az elégés szimbóluma. Dahlke erről szóló beszámolója segít behatolni a szamszárikus lét titkába. Miután a sóvárgást tűzhöz hasonlítottuk, minden élőlény, nem mint „én”, hanem mint az elégés folyamata jelenik meg, mivel azon a szinten, amiről most beszélünk, nem mondhatjuk, hogy a lénynek vágya, sóvárgása, van, hanem inkább, hogy ő maga a sóvárgás. Így mindenkiben – látensen – benne van az égés szándéka, az, hogy lánggá váljék, ami valamilyen anyagot felemészt. Az éghető anyag maga stimulálja ezt a szándékot egy olyan égési folyamatban, amely egy még nagyobb fokú hőt eredményez, újabb égést indítva el, és így tovább a végtelenségig. Ebből a szempontból ez olyan folyamat, amely generálja és táplálja, fenntartja önmagát; minden pillanatban a tűz egy bizonyos hőfokot hoz létre, ami így újabb égési potencialitást jelent mihelyst az éghető anyaggal való kapcsolat létrejön.27

Ezen a módon a szöveg, amit követtünk, úgy vesz számításba minden kapcsolatot, érzékletet, látomást és gondolatot, mint „égési” anyagot. A tűz maga a sóvárgás, amit az akarat indít ilyen vagy olyan kontaktus felé, amelyben kiterjeszti és élesíti önmagát, úgyszólván táplálja önmagával önmagát, sarkallva önmagát a kielégülés aktusa és égési anyagának felemésztése által. Az „én” mint santāna vagy „áramlás” nem más, mint ennek a tűznek a folytonossága, amely akkor hal el, és huny ki a hamuban, mikor tápláló anyaga elfogyott, és bármikor fellobog, ha új kapcsolódásra lel. A szamszárikus (létforgatag) élet úgy gondolható el, mint az éghető anyaghoz tapadó láng, vagy még inkább mint önmaga anyagául szolgáló láng. A kapcsolódás ragaszkodás, upādāna által fejlődik ki. Ez történik abban az ötrétegű törzsben, ami általában a személyt alkotja: anyagiság, érzés, érzékelés, formaképződés és egyénített tudat. Az égési potencialitás ebben a törzsben szomjúságot fejleszt öt részének mindegyikében azon kontaktussorozat által, amit a külső világ szolgáltat; a világ maga is égni látszik az akarat szempontjából, mégpedig mint sokfajta tüzelő, éghető üzemanyag, amely aztán még nagyobb lángolásra sarkall annak arányában, hogy az mennyiben részelteti az akaratot csalóka kielégülésében. Így az anattā a „nem-én” elméletének a következő jelentése van: az „én” nem létezik az égési folyamaton kívül, maga ez a folyamat – ha megállna, az „én”, azaz annak illúziója, hogy az ember „én”, szétesne. Itt van az oka annak a belső gyötrelemnek, szenvedésnek és primordiális „zaklatottságnak, nyugtalanságnak”, amelyről már beszéltünk; itt van az alapvető forrása az „érzékletek hármas tüzének, a gyűlöletnek, nem-tudásnak és annak az akaratnak, mely más világok keresését, kutatását okozza”. Az örvénylő tudat „énjének” a sóvárgásban van gyökere, anélkül összeomlana.28 Még a szenvedésben és a fájdalomban is működik egy változata ennek az alapvető tűznek, annak az akaratnak, mely a feltételekhez kötött létezést akarja, s melyben alapvető trónfosztottság foglaltatik.

Ezen az alapon a létörvény buddhista elmélete eljuthatott egészen a „pillanatnyiságig”, vagy a „pillanatnyi létezés” elméletéhez – khana. Ha a létezést és az „én” érzékelést a kapcsolatok kondicionálják, akkor ez a létezés ugyanezen kapcsolatok pontsorozatává oldódik. Ebben az értelemben pillanatnyi a létezés tulajdonképpen, ugyanúgy, ahogy abban a buddhista hasonlatban, ami a szekérkerékről szól; a kerék mozgása folyamatos, de amely akár mozog, akár áll, a földet egyszerre csak egy ponton érinti.”

Ugyanúgy a lények élete csupán egy gondolat idejéig tart: a múlt lénye élt, de már nem él, és nem fog élni; a jövő lénye élni fog, de nem él és nem élt; a jelen pillanat lénye él, de nem élt és nem fog élni. Ez a coup de gráce, a kegyelemdöfés az ātmā brahmanista elméletének. Így még ha el is tekintünk a „pillanatnyi létezés elméletének” későbbi szélsőséges megnyilvánulásaitól, ez a gondolkodásmód elég ahhoz, hogy a reinkarnáció elméletét lerombolja, amelyet egyébként a hinduizmusban főként külső befolyásoknak tulajdonítottunk. Valójában már láttuk, hogy az azzal való foglalkozás, hogy mi volt, és mi lesz az ember ezen életen túl: véleményezés, a lényegtől való elkalandozás, ami Buddha szerint nem más, mint betegség, egy tüske, seb, kelevény, erdőrengeteg, útvesztő.

Mindenesetre az az elgondolás, hogy „ez a tudat változatlanul megy tovább a változó létezések ciklusain” kifejezetten és határozottan „hamis vélemény, Buddha nem beszélt erről”, ez egy „bolond”29 elgondolása: ez utóbbi olyan ítélet, amelyet a tanítványok Rendje elfogadott, miután megkérdezték Siddhatha Herceget.30

A legalapvetőbb érv itt az, hogy a gyakorlatban lehetetlen annak lehetőségét tételezni, hogy már létezett bármilyen/valamiféle evidens tudatosság,31 a második, hogy a „tudat természete feltételekhez kötött”32 – feltételekhez kötött mindezek fölött „név és forma” által; a tudat valóságos folytonossága elgondolhatatlan, mivel a „név és forma” változik, ahol új khandha, új és különböző pszicho-fizikai aggregátumok jöhetnek létre az áramlásban.

Valójában nem ugyanaz a név és forma az, ami újra felemelkedik. Amikor az élet megszűnésével „a név és forma, azaz az individualitás megszűnik, nem fog tovább létezni valahol máshol, mint ugyanaz az aggregátum. Úgy kell inkább elképzelnünk, mint a lant hangját, amely anélkül jön létre, hogy valahol már létezett volna, és nem származik át valami más helyre, mikor a muzsikus abbahagyta a játékot.33 Van folytonosság, de az személytelen, az a sóvárgás kontinuitása, az áramlásé, azé a vágyé, hogy égjen és így legyen, mikor ez az erő kimerült mint az üzemanyag, akkor új forrásra ugrik és táplálván magát fellángol. Egyik szövegnek megfelelően34 megmarad a köztes állapotokban olyan lángnak, ami felébreszti önmagát, azaz mint hőpotencialitás. Szorosan véve itt egy olyan kontinuumról van szó, amelyből mind az abszolút sokféleség mind az abszolút identitás ki van zárva. Az ezzel kapcsolatban használt hasonlat az éji őrök fáklyáira utal: az első őr fáklyája mielőtt éppen kialudna, meggyújt egy másikat, aztán ez a maga során majd egy harmadikat. Ezt a három lángot nem nevezhetjük sem azonosaknak, sem különbözőeknek. Az egyik meggyújtja a másikat, a másik megkapta az egyik lángját, de mind különbözőek egymástól, és a láng mindegyik esetben láng (élet, tudatosság), de egy másik fáklya lángja. A másik hasonlat, hogy a tej először aludttej lesz, aztán vaj, végül sajt. Ugyanazzal az alapanyaggal van dolgunk, de mégse mondhatjuk, hogy az aludttej tej, vagy hogy vaj.35 Állapotát változtatva – más „nevet és formát” felvéve (filozófiailag azt mondhatjuk: ez egy másik principium individuationis és az elnevezést is helyénvaló változtatni).

Az egyetlen igaz kontinuitás a kauzális kapcsolat, egyfajta személytelen átöröklés. A láng, egy adott lényben annak a lénynek az élete, és ezen élet során egy bizonyos minőséget vesz fel, egy bizonyos habitust, ami kitart és manifesztálódik égések sorozatában. Ebből alakul a sankhārā-nak hívott formációk képzete, amelyek megfelelnek a vágy irányvételeinek, és amelyek a személyiséget alkotó öt csoport egyikét alkotják.

Míg az általános meghatározó törvénye, amely szerint ez az alapvető erő összegyűjti külön dhamma csoportját, vagyis az elemeket, mikor már megnyilatkozik, az Upanishad karmának mondja (pāli-ban kamma), különösen a későbbi buddhista szövegekben. Így a kammáról úgy beszél, mint a „lények szülőjéről”, melegágyáról – kammayoni – és az elvet így szövegezik meg: „egy lény cselekedeteinek megfelelően kél fel az újabb létesülés; amit az ember tesz, okozza, hogy újra legyen. Újralétesülés: a kapcsolódások érintkeznek (azaz elindult az új égési folyamat). A lények így, cselekedetek örökösei.”36 Ebből az elgondolásból ugyanakkor nem következtethetjük az egyéni lényegiség, egy én folytonosságát, figyelembe kell vegyük azt, amit a fa egyik ágáról a másikra terjedő láng képe mutat, és itt legyünk különös tekintettel arra a speciális minőségre, ami a tűz sajátja, miközben a következő égésbe megy át. Emiatt nincs válasz a szövegekben erre a kérdésre: ugyanaz az individuum érzékeli-e vajon egy megelőző létezés hatásait, vagy egy másik? Az egyetlen válasz, amit erre adni lehet, a „feltételekhez kötött keletkezés”, azaz az a folyamat, amely általában az örvénylő tudathoz37 vezet. Erre a kérdésre: ugyanaz a név és forma-e az, amely felemelkedik a következő létezésben? Ez a válasz: „Nem ugyanaz a név és forma az, amely felemelkedik, de ugyanezzel a névvel és formával jó vagy rossz cselekedeteket hajtanak végre, ami által egy új név és forma keletkezik egy jövő létezésben.”38

A szöveg így összegez: „A hatások egy egész sorozatban kelnek fel, amelyben nem található sem abszolút azonosság, sem abszolút különbözőség, és ezért nem lehet mondani, hogy ugyanaz a lény, vagy egy másik hozta-e létre.39 Ha még radikálisabbak akarunk lenni, akkor megadhatjuk az egymilliárd labda hasonlatát, amelyek attól mozognak, hogy irányt és lendületet kaptak egy másik egymilliárd labdától, amelyek különlevőek, természetesen az elsőktől – ám megelevenedett világuk tökéletes analógiákkal látott el minket a nemzedéki és biológiai örökséget illetően: mert bár az utód különbözik szülőjétől, az új állatban elődei tendenciáit, ösztöneit, és gyakran fogyatékosságait találjuk.

Mindazonáltal azt állítjuk, hogy az embernek kevesebbet kéne az individuális létezések lineáris folytonosságában gondolkozni, egy sóvárgástőből eredő számtalan megjelenési formában. Míg az égés folyamatában van, minden egyes élet, minden egyes individuum van, és a vágy az, ami azt az életet és individuumot alkotja, de amely ugyanakkor meg is haladja azt, és miután visszatért egy látens állapotba, továbbhalad, hogy felbukkanjon máshol, és létrejöjjön főleg annak az erőnek és iránynak megfelelően, amelyet adott magának megelőző élete vagy életei során.

Ez a doktrína haladja meg azt a kompromisszumot, ami benne rejlik az Upanishad koncepciójában – túljut a relatív igazság és az ātmā tudat, valamint a relatív igazság és a szamszárikus tudat közötti oszcilláláson és egyben egy szigorúan realisztikus szemléletet is megalapoz, amely mentes mindenféle „idealizmustól” és szépítéstől.

Az eredmény bizony nem mondható vigaszelméletnek. A Buddha úgymond felgyorsított tempó által megmutatja mi az, ami felér az esést vagy regressziót megállító formával, mivel csupán ez lehet módja annak, hogy teljes reakciót provokáljon és annak megértését, hogy a Felébredés ösvényéhez aszkézis szükséges.

Ezen a ponton fontos megfontolni a következőket. Említettük már, hogy az árják első két igazsága, különös tekintettel a szomjúság és a tűz elvére, lehet, hogy nem közvetlenül evidens a modern ember számára. Lehet, hogy tökéletesen csak speciális vagy kritikus pillanatokban tudja megérteni, mivel az életet többnyire mintegy általában önmagán kívül éli, félig alva jár, pszichológiai reflexek és képzetek között mozog, amelyek elrejtik előle a lét legmélyebb és legfélelmetesebb lényegét. Csak bizonyos körülmények között történik, hogy ez az alapvetően gondviselésszerű fátyol széthasad. Például a hirtelen veszély állapotában, pillanataiban: azon a ponton, amikor az ember lába alól el akar tűnni a föld, megnyílik alatta, vagy leszakad a part, vagy vigyázatlanságból izzó szenet vagy elektromos tárgyat érint; egy pillanatig tartó reakció történik. Ez a reakció nem az „akarat”-tudatból, sem az „én”-tudatból nem táplálkozik, mivel ez a rész akkor következik, mikor a kezdeti kiinduló reakció már teljes; az első pillanat valami mélységesebb, gyorsabb és az abszolúthoz közelebb áll. Rendkívüli éhség, pánik, félelem, érzéki vágy vagy fájdalom és iszonyat perceiben ugyanez az erő mutatja meg magát – és az, aki képes ezekben a pillanatokban közvetlenül felfogni, ugyancsak kialakítja magának azt a képességet, hogy fokozatosan úgy fogja fel, mint minden ébredő élet láthatatlan szubsztrátumát. Hajlamok, hiedelmek, atavizmusok, leküzdhetetlen irracionális meggyőződések, szokások és jellemvonások felszín alatti gyökerei, ami mint az állati természet, mint biológiai faj él bennünk, mindaz, ami a testet készteti – mindez ugyanarra az elvre vezethető vissza. Ezzel összehasonlítva az „én akarata” általában véve annyi szabadsággal rendelkezik, mint az a kutya, amelyik egy viszonylag hosszú láncon van, és nem is veszi ezt észre mindaddig, amíg egy bizonyos határon túl nem megy. Ha az ember ezen a határon túlmegy, a mélységes erő késlekedés nélkül feltámad vagy azért, hogy kiszorítsa az ént, vagy hogy félrevezesse, és elhitesse vele, hogy azt akarja, amit ennek az erőnek magának van szándékában. A képzelet és a sugallat vad erői ugyanarra a pontra visznek minket: akkor, az ún. „fordított erőfeszítés” törvénye szerint az ember annál jobban csinál egy dolgot, minél erősebben „akar” ellene – ahogy az álom elkerüli azt, aki nagyon „akarja”, vagy az a sugallat, hogy az ember szakadékba fog esni, valóban zuhanást okoz, ha valaki nagyon nem „akarja”.

Ez az erő, ami az irracionális érzelmi energiákkal kapcsolatos, fokozatosan azon erőnek mutatja magát, ami a fizikai lét alapvetően mélységes funkcióit irányítja, amelyre az „akaratnak”, „tudatnak”, „énnek” csekély a befolyása, s ezeken kívülálló. Ezek a fent említett mély erők élősdien élnek, kivonva esszenciális nedvét anélkül, hogy azért a törzsszívéig alámerülnének. Így az embernek meg kell kérdeznie önmagától: Mi gondolható az „én” testemből annak, ami igazolhatóan tárgya az „én” akaratomnak? Akarom-e „én” a lélegzetemet vagy azokat az emésztőszerveket, amelyek a táplálékot megemésztik? „Én” akarom-e a formákat, testemet, vagy emberi létezésemet, ami így kondicionált és nem másképpen? Lehetséges-e, hogy aki felteszi ezeket a kérdéseket, ne menjen tovább és ne kérdezze magától: az „akaratom”, a tudatom az „énem” – akarom-e én ezeket, vagy az e helyzet, hogy egyszerűen vannak?

Látni fogjuk, hogy a Felébredés Doktrínája ilyen kérdéseket tesz fel. És az, aki elég erős, hogy rávegye magát az illúzión való túllépésre, nem kerülheti el, hogy a következő elképesztő konklúzióhoz jusson: „Te magadban nem vagy élet. Nem létezel. Nem mondhatod semmire, hogy »enyém«. Nem te birtoklod az életet, az élet birtokol téged. Elszenveded. Ezen fantom »én« halhatatlanságának lehetősége a test feloszlásával csupán káprázat, mivel minden arról beszél neked, hogy a testtel való kapcsolata számodra alapvetően fontos, és egy sérülés, betegség, ájulás vagy bármilyen baleset meghatározó hatással van minden funkciójára, bármilyen »magasrendűek« vagy »spirituálisak« legyenek is azok.”

Vannak néhányan, akik bizonyos pillanatokban képesek bizonyos távolságot tartani önmaguktól, a felszín alá menni, a testüket irányító erő mélységeibe alámerülni, ahol ez az erő elveszti nevét és identitását. Megélik azt az érzetet, hogy ez az erő kitágul, magába foglalva az „én”-t és „nem-én”-t, áthatva az egész természetet, létrehozzák az időt, lények miriádjait, mintha részegek lennének, vagy hallucinálnának, újraalkotják önmagukat ezer formában, ellenállhatatlanul, nekiszabadultan, kimeríthetetlenül, szüntelenül, határtalanul, örök elégtelenségtől és éhségtől égve. Az, aki megéli ezt a félelmetes tapasztalást, amely olyan, mint amikor szakadék nyílik meg, megragadja a létforgatag és az örvénylő tudatosság misztériumát, megérti és éli az anattā-t a „nem-én” elvét. A pusztán individuális tudatosságból az örvénylő tudatosságba való átmenet, amely létezési lehetőségek végtelenségét foglalja magában az „infernálistól” a mennyeiig – ez a Felébredés Doktrínájának lényegi alapja.

Itt most nem a „filozófiáról” van szó, hanem a tapasztalásról, ami az igazat megvallva nem a buddhizmus kizárólagos sajátossága. Nyomai és visszhangja megtalálható a többi hagyományban, mind keleten, mind nyugaton. Nyugaton főleg titkos tudomány és beavatási tapasztalás formájában. A világfájdalom, az élet mint fájdalom ebben az értelemben nem képvisel mást, mint valamit, ami tökéletesen külsődleges és ahogy már mondottuk, profán.

Ahol széles körben elterjedt, ott csupán a populáris kifejtési formákat érinti.

A nyugati mentalitást általában tekintve, a létnek és az örvénylő tudatosságnak két formája vagy fokozata van: az egyik valójában örvénylő, a másik egyetlen individuális lét terére és idejére korlátozódik. A modern nyugati világban a második a domináns. Ám csupán egy részét, szeletét képezi a tudatnak vagy örvénylő létezésnek az, ami időben nyúlik el, és amely, ahogy éppen kimutattuk, magában foglalhat olyan állapotokat, amelyek mentesek az általunk ismert időlegesség törvényétől.

Ugyanakkor az ősi keleti világban nagy mértékben létezett ez a sokkal hatalmasabb, a létörvény tudatossága. És az aszkétikus–beavató ösvény, amit úgy tartottak számon, mint átvezető fázist a különböző, egy élethez és az individuális „én”-hez kötött tudatból a valójában szamszarikus tudatba: ezt a santāna jelöli, az az „én”, amely lényegiség nélküli, dukkhaként meghatározott állapotok végtelen sora, árama. Csak miután ezt a fázist tökéletesen műveli, talál a jelölt átvezetőt ahhoz, ami feltételekhez nem kötött, létforgatagon túli. Ám ahogyan hamarosan látni fogjuk, mikor az elhivatottakról beszélünk, nyugaton ritka köztük az olyan, aki nem keveri össze a feltételekhez nem kötött abszolútot azzal, ami csupán az örvénylő tudat magasabb állapotaiként ismerhető.

¤ ¤ ¤

Bebolyongtam az egész világot, az útmutató fényt keresve. Pihenés nélkül kerestem éjjel-nappal, míg végre ráakadtam a prédikátorra, aki megmondta nekem a teljes igazságot. A lelkembe pillantottam, s íme ott volt a keresett fény.

¤ ¤ ¤

Mi magunk vagyunk önmagunk megváltói és megrontói. Semmiféle külső dolog nem árthat az embernek, mert ha léttörvényeivel összhangban él, semmiféle baj nem rendítheti meg, még a fizikai megsemmisülés és a világ vége sem.

¤ ¤ ¤

Te magad követed el a vétket, te magad eszeled ki a rosszat, te magad menekülsz a vétek elől, te magad tisztulsz meg szándékaidtól, te magad teszed magad gonosszá vagy tisztává: senki más nem menthet meg téged.

¤ ¤ ¤

Minden szóba foglalt gondolat olyan erő, amelynek hatása határtalan.

[[Kategória:Filozófia]]
[[Kategória:Eredetileg angol szövegek]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>India titkai</title>
    <id>270</id>
    <revision>
      <id>4695</id>
      <timestamp>2006-08-29T14:12:28Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>[[Paul Brunton/India titkai]] átmozgatva [[India titkai]] névre: szerző neve a címben</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     = Paul Brunton
| cím        = India titkai
| szakasz    =
| előző      =
| következő  =
| megjegyzés =
}}

==Előszó==

Indiában - és a Kelet ősi kultúráinak más országaiban - még élnek a hagyományok és a szellemi ismeretek, amelyek valamikor régen, évezredekkel ezelőtt jöttek létre. Az ősi szellemi ismeretek még másféle gondolkodásmódban, másféle befogadó eszközök segítségével születtek, mint a mi modern ismereteink.

A régmúlt bölcsek ''befelé ''tekintettek, a maguk énjének gyökerét keresték, és az emberlélek mélyén fedezték fel a minden dolgok végső és egyetemes okát, amely mindeneket éltet és fenntart. A hindu bölcselet régi hasonlatával: ez az a fonál, amelyen a mindenség, mint valami gyöngysor függ, nélküle széthullana az egész.

India ősi bölcsei - a risik - így hozták közös nevezőre az egész világot, s amikor megtalálták a középpontot, amelyből az univerzum minden elképzelhető és feltehető jelenségének koordinátái kiindulnak, innen, ebből a belső magból szemlélve hozták rendszerbe, és értékelték az életet, a világot, mindent. Hasonlíthatatlan egység volt ennek az eredménye, s a világszemlélet egysége hallatlanul nagy erő forrásává lett. Mert az emberi elme akkor fejtheti ki legnagyobb hatását, ha figyelme szigorúan összpontosul, és minden erejét egyetlen célra irányítja. Ahol nincsen egységes felfogás, ott szétszóródnak a gondolatok, számtalan irányba ágazva keresztezik egymást, és szellemi zűrzavar, tapogatódzó bizonytalanság a következmény. Az egységes szemlélet biztonságérzést ad az embernek, s felszabadítja a lényében lakó erőket.

A nyugati gondolkozás azonban már régóta egészen más irányba fordult. Leszokott arról, hogy befelé tekintsen és a végtelen sok jelenség közös gyökerét keresse, hanem ''kifelé, ''a jelenségek sokasága felé irányította figyelmét. Megedzette, kifejlesztette a kifelé irányuló gondolkozás eszközét, a kapcsolatokat kutató racionális észt, és meglepő, nagyszerű eredményeket ért el a jelenségvilág kutatásában. A világban rejlő lehetőségek hosszú sorát tárta fel, kifürkészte az anyag sok-sokféle alkalmazhatóságát, s önmagát szoros kapcsolatba hozta azzal az új, szándékosan teremtett világgal, amelyet elméje és találékonysága alakított ki. És eközben megszokta, hogy azt a szemléleti módot, amely mindezt lehetővé tette - az ésszerű, tapasztalható és logikusan ellenőrizhető tényekben való gondolkozást  , egyedül használhatónak tartsa. Leszokott arról, hogy befelé és önmagába tekintsen, s mert kifelé nézve, a jelenségek világában nem találta meg a lelkét, hovatovább arra a meggyőződésre jutott, hogy a lélek csak mese. S innen már csak egy kicsiny lépés odáig, hogy akkor az Isten is csak mese, mert a csupán kifelé tekintő, csak a kapcsolatok rendjében gondolkozó racionális agy semmi szükségét nem érzi ennek a „hipotézisnek”.

Gyerekes lenne azon vitatkozni, melyik a helyes út, melyik az igaz felfogás. Ha a kérdés mélyére tekintünk, rájövünk, hogy a különbség csak a módszerben áll; más irányba és más módon néz az egyik szemlélet, mint a másik.

Szükség volt arra, hogy az emberi elme megtanuljon ésszerűen és szigorúan ellenőrzött kapcsolatokban gondolkozni. De a fejlődés ezzel még nem jutott a befejezéséhez. Feltehető, hogy az emberi szellem, amely fel tudta fedezni egykor a léte mélyén rejlő titkokat, s ezeken át a mindenség benső, szellemi értelmét, majd másfelé irányulva be tudta járni a külső kapcsolatok törvényszerű útját, kikutatva az anyagvilág ezernyi és ezernyi lehetőségét, igen, feltehető, hogy ez az emberi elme majd egyszer eljut odáig, hogy ezt a két irányba forduló szemléletet párosítani tudja, s egyaránt bír majd kifelé, a jelenségek végeláthatatlan szövevénye felé figyelni és befelé, a lét mélyére, saját lelkébe tekinteni.

Nincsen ebben semmi lehetetlen. Csak éppen szokatlan, talán hihetetlen a gondolat ma azoknak, akik csak a jellegzetesen nyugati és modern módon tudnak bánni agyukkal és elméjükkel.

Kétségtelen, hogy ez az eljövendő szemlélet nagy-nagy nyeresége lenne az embernek. A kifelé irányuló szemlélettől - minden kézzelfogható eredményének ellenére is - elválaszthatatlan a benső nyugtalanság és nyughatatlanság. A sokszerűség fokozza és biztatja a tevékenységet, de nem ad biztos pontot, ahová lehorgonyozhatjuk életünk hányt-vetett hajóját. Vélemények, felfogások, hipotézisek és elméletek szakadatlan sorban követik egymást, ma fölényesen lemosolyogjuk azt, amit tegnap még tudományosan megalapozott világfelfogásnak véltünk, és lehet, hogy holnap be kell látnunk, mai nézeteink is megdőltek valami új, váratlan felfedezés megvilágításában. A „haladásnak” ez a velejárója kiküszöbölhetetlen.

Nincs és nem lehet szilárdan megalapozott világnézetünk, életfelfogásunk, mert ezeknek időről időre gyökeres változáson kell átmenniük, amint ismereteink és az ezekben gyökerező nézeteink vagy meggyőződéseink módosulnak.

Hol van itt a lélek biztonsága, a szellem megdönthetetlen nyugalma, az a fenséges rend, amelyben az ember megtalálja a maga helyét egyszer s mindenkorra, s amely valóban az isteni összhang derűs békéjét adja a léleknek? Nincsen sehol, mert letagadhatatlan tény - s éppoly kézzelfogható, mint a legtudományosabb bizonyítható tétel -, hogy minél inkább megnyerjük az egész világot, annál inkább elveszítjük a lelkünket.

„Mit ér ez?” - kérdezte Jézus, és ugyanezt a kérdést, félreérthetetlen feleletével együtt, minden mélyen látó bölcs feltette az embernek.

''Hogyan közelíthetne hát a másik, az újabb és látszólag sikeresebb úton járó modern elme az ősi, gyökeres élményhez?''

Nem vetheti le megszokott szemléletét máról holnapra, és nem kételkedhetik egyszerűen mindabban, amit a maga gondolkozásmódjának segítségével létrehozott. Ezt nem is lehet kívánni tőle, de nem is lenne jó.

Mert a racionális szemléletnek is nagy értéke van. A látszatok nem téveszthetik meg egykönnyen és az ellenőrző vizsgálódás módszerei, ha megnehezítik is útját az előtte ismeretlen területeken, a nagy nehezen mégis elért állomásokat biztonságossá teszik. Mankó talán a logikus és ésszerű ellenőrzés azon az úton, ahol a szárnyalás otthonosabb módja az előrejutásnak, de ez a mankó megakadályozhatja a járót abban, hogy megbotoljék vagy ismeretlen mélységekbe zuhanjon. ''De'' ''akiben él a nem-racionális, hanem ősi, félig elfeledett lelki magvakból még oly gyöngén is sarjadzó emlékpalánta, s ez ösztönző erővel hajtja a  m á s i k  útra, az ilyen ember jó védelmet talál ésszerű, racionális, vagy ha úgy tetszik, tudományosan felvértezett gondolkozásmódjában, mert meg tudja különböztetni az üres látszatot a tartalomtól, a múló jelenséget a gyökeres változástól.''

Paul Brunton ezt az utat járta be. S élményei ezért mindennél hasznosabb tanulsággal szolgálnak éppen a nyugati embernek. Jellegzetesen nyugati és modern a gondolkozása, a világlátása. Megszerezte mindazt az ismeretet, amely a racionális gondolkozást alátámasztja. tisztában van nyugati elménk fejlettségével és korlátaival is. Nem tagadja meg az ésszerűséget és nem feledkezik meg az ellenőrző, józan, mérlegelő kritikáról, amikor furcsa, látszólag megmagyarázhatatlan jelenségekkel kerül szembe.

''Amikor a szellemi erők kutatásában lépésről lépésre halad, és India bölcseinek szokatlan, meglepő, sokszor idegenszerű megnyilatkozásaival találkozik, felhozza a racionális ész minden ellenérvét, még önmagával szemben is, hogy hajlandóságát szigorúan próbára tegye.'' A legridegebben józan, a leginkább kézzelfogható tényekre támaszkodó nyugati ember sem lehet kritikusabb, gyanakvóbb a lelki-szellemi jelenségekkel szemben, mint amilyen Paul Brunton volt, különös célú „keresésének” viszontagságos évei alatt.

Nyugodtan rábízhatjuk magunkat a vezetésére, mert megtesz helyettünk minden ellenvetést, még talán több ellenérvet is hoz fel, mint amennyire közülünk sokan gondoltak volna. Olyan gyanakvó, olyan hitetlen, hogy a legszélsőségesebb materialista és ateista is meg lehetne elégedve kifogásaival. Jellegzetesen nyugati és modern látással és gondolkozással veszi bonckése alá a Kelet szellemiségének különféle jelenségeit. Nem hajlandó hinni mást, csak amit lát, amit megtapinthat. Hitetlen Tamás, mint a Nyugat mai embere általában.

És éppen ezért megszívlelendő és komolyan értékelhető az, amit így végül fölfedez és megismer. Tamás boldog volt, mert miután látott, hinni is tudott, bár Jézus mély igazságot mondott ki akkor, amikor intette Tamást, hogy még boldogabbak azok, akik nem látnak és mégis hisznek. De Brunton útja és a modern nyugati elme útja a Tamásé. Látni kell, meg kell előbb győződnie ahhoz, hogy elfogadhasson valamit. Brunton erre törekedett, és végül eljutott a megismeréshez a közvetlen, legszemélyesebb tapasztalás és átélés útján. Nem kételkedhetünk őszinteségében, és nem kételkedhetünk abban sem, hogy amit fölismert, az valóságot tény volt. S ebben áll művének legnagyobb értéke.

Paul Brunton könyve nagy mértékben hozzájárul ahhoz, hogy lassan, de biztosan végbemenjen a nyugati elme nagy és gyökeres változása. Vaknak kell lenni ahhoz, hogy ne eszméljünk rá erre a tényre. Lehet, sőt valószínű, hogy az emberi gondolat két nagy folyama a jövőben összetalálkozik, és vizeit egyesítve megkétszerezett erővel fog áradni tovább, előre. ''S akkor az ember, aki meghódította a világot, de elveszítette a lelkét, megtalálja majd a lelkét anélkül, hogy a világot elveszítené. Akkor lesz teljes értékű, akkor lesz az önmaga lehetőségeinek beteljesített eredménye.''

''Brunton a maga élményének közlésével utat mutat errefelé, mutatja az utat, ahová eljuthat az, aki nem elégszik meg mai nézeteinek korlátaival, hanem szélesebb, tágasabb világba vágyik.'' Sokan vannak ilyenek, s ezek közül sokan jutnak zsákutcákba, mert kiábrándulva racionális józanságukból, amely nem viszi előbbre őket, kritika nélkül dobják magukat a képzelgő hiszékenység vermébe.

Paul Brunton könyve megbízható vezető minden kereső embernek, mert ő maga is keresett, de nem volt hajlandó vakon hinni, amíg meggyőző és megdönthetetlen bizonyosságot nem sikerült szereznie arról, ''hogy a lélek valóság, valóságosabb mindennél, és hogy a lélek megismerése nélkül minden más megismerés hiányos marad.''

							Baktay Ervin

 
==I. FEJEZET==

Köszöntöm az olvasót

Az Indiai élet könyvének sárgult lapjain van egy különös részlet; ezt igyekeztem megvilágítani s érthetővé tenni a nyugati olvasók számára. A régi utazók rejtelmes történeteket hoztak haza magukkal Európába az indiai fakírokból, és még a modern utazók is gyakran emlékeznek meg hasonló dolgokról.

Mi az igazság ezekben a történetekben, amelyek újra meg újra fülünkbe jutnak, s titokzatos emberek csoportjáról számolnak be, akiket ''jógik''nak neveznek, míg mások fakír néven említik őket? Mi az igazság a szeszélyes és bizonytalan utalások mögött, amelyek arra céloznak, hogy Indiában olyan ősrégi bölcsesség él, amely a szellemi erőknek egészen rendkívüli fejlesztését teszi lehetővé azok részére, akik a gyakorlatban is követik? Elindultam hosszú utamra, hogy ráakadjak erre az igazságra, és az itt következő lapokon összefoglalom a jelentésemet.

Azt mondom, hogy „összefoglalom”, mert a tér és idő kérlelhetetlen korlátozásai arra kényszerítettek, hogy csak egyik-másik jógiról írjak, holott sokkal találkoztam. Ezért kiválasztottam közülük néhányat, akik leginkább érdekeltek, s akikről föltehettem, hogy a nyugati világot is leginkább fogják érdekelni. Gyakran hallottam úgynevezett „szent emberekről”, akik felől az a hír járta, hogy mély bölcsességre és különös erőkre tettek szert; így aztán perzselően forró napokon és álmatlan éjszakákon át utaztam, hogy rájuk akadjak, de végül is csak az Írások rabszolgáit, tiszteletreméltó semmittudókat, pénzéhes szemfényvesztőket, néhány mutatvánnyal büszkélkedő bűvészeket találtam. Ilyen emberekről szóló beszámolókkal megtölteni könyvem lapjait nem jelentene értéket az olvasónak, s ebben magam sem lelném örömömet. Ezért hallgatással siklom át a reájuk pazarolt időn.

Teljes alázattal él bennem a tudat, hogy kiváltságos szerencse révén megláthattam Indiának egy kevéssé ismert oldalát, amelyet az átlagos utazók ritkán látnak meg és még ritkábban tudnak helyesen értelmezni. Az óriási országban élő angoloknak csak elenyészően parányi töredéke törődött azzal, hogy Indiának ezt az arcát tanulmányozza, s e kis töredékből is csak nagyon kevesen rendelkeztek azzal a függetlenséggel, hogy mélyebben hatoljanak a kérdésbe és nyíltan beszámoljanak róla, hiszen a hivatalos méltóságot mindenáron meg kell őrizni.

Így aztán azok az angol írók, akik ezt a témát érintették, többnyire a kétely hangját ütik meg; viszont a kételkedés hozzáférhetetlenné teszi számukra az indiai forrásból nyerhető értesüléseket, az olyan indiait pedig, aki a kérdésnek mélyebb értelméről valóban tud valamit, visszariasztja attól, hogy ezekről a dolgokról hajlandó legyen velük beszélgetni.

A fehér ember, amennyiben egyáltalán tudomással bír a jógikról, a legtöbb esetben csak nagyon hiányos ismeretekkel rendelkezik felőlük, s ha ismer is egyet-kettőt, bizonyára nem a legkiválóbbakat ismeri. Az igazán kiváló jógik manapság eredetük országában is maroknyira zsugorodtak. Nagyon ritka az ilyen jógi; szeretnek elzárkózni a nyilvánosság elől, és többnyire tudatlanoknak tettetik magukat. Indiában, Tibetben és Kínában egyaránt úgy igyekeznek megszabadulni a nyugati utazótól, aki véletlenül beléjük botlott, hogy célzatosan jelentékteleneknek és tudatlanoknak mutatkoznak előttük. Talán igazat adnának Emerson odavetett megjegyzésének, amely szerint „Nagynak lenni annyit tesz, mint félreismertnek lenni”... Nem tudom. Az ilyen jógik mindenesetre remete módra élnek, és legkevésbé sem óhajtanak az emberek közé keveredni. Még ha összetalálkozunk is velük, aligha lesznek hajlandók kilépni elzárkózottságukból, legföljebb hosszabb ismeretség után. Ezért igen keveset írtak nyugaton e jógik sajátságos életéről, s a kevés, amit írtak, ugyancsak bizonytalan közlésekben merül ki.

Az indiai írók közlései ugyan rendelkezésünkre állnak, de ezeket az írásokat kellő óvatossággal kell olvasnunk. Sajnálatos tény, hogy a keletiek minden mérlegelés nélkül össze szokták keverni a mendemondát a való tényekkel. Ezáltal a hasonló beszámolók sokat vesztenek dokumentum értékükből. Amikor sok lehangoló tapasztalat árán rájöttem erre, hálát adtam az égnek azért a tudományos képzettségért, amelyet a Nyugat adott nekem, s azért a józan szemléletért, amelyre az újságírói tevékenység rászoktatott. A legtöbb keleti babona mögött alapvető igazság rejlik, de mélységes figyelem és éber óvatosság kell hozzá, hogy felfedezzük.

Kénytelen voltam mindenütt, amerre csak jártam, kritikus, bár nem ellenséges szemmel vizsgálni a jelenségeket. Nem egy emberrel találkoztam, akik mihelyt megtudták, hogy az általános bölcseleti érdeklődésen túl a misztikus és csodálatos dolgok is érdekelnek, nagy igyekezettel próbálták idevágó csekély ismereteiket gazdagon kiszínezni. Ha nem lett volna fontosabb dolgom, időmet arra fordíthattam volna, hogy megértessem velük az Igazság természetét, amelyben olyan nagy erő él, hogy meg tud állni a maga lábán anélkül, hogy alá kelljen támasztani. De utóbb nagyon örültem annak, hogy a Kelet csodáit mindig első kézből igyekeztem megismerni, mint ahogyan Krisztus bölcsességét is fölébe helyezem a magyarázók tudatlanságának. A képtelen babonaságok és ősi képzelgések kavargó tengerében keresve kerestem azt, ami csakugyan igaz, ami kiállja az alapos vizsgálat vegyelemzésének maró savát.

Azzal hízelgek magamnak, hogy ez sohasem sikerült volna nekem, ha különös összetételű természetemben nincsen meg egyidejűleg a tudományos kételynek és a szellemi érzékenységnek eleme, ez a két elem, amely egyébként rendszerint éles összeütközésbe szokott kerülni egymással.

„India titkainak nyomában”  - ezt a címet adtam könyvemnek, mert arról az Indiáról szól, amely évezredeket át elrejtőzött a vizsla pillantások elől, s annyira zárkózott életet élt, hogy ma már csak gyorsan eltűnő maradékaival találkozhat a kereső. Az a mód, amellyel a jógik olyannyira elrejtve őrizték meg tanaik, titkait, önzőnek tűnhet fel előttünk a mai demokratikus időkben, de legalább magyarázatot ad arra nézve, miért tűntek el szem elől ezek a tanok fokozatosan India látható életében. Ezer és ezer Angol él Indiában, százan és százan látogatnak el Indiába évente. És mégis csak igen kevesen tudnak valamit arról, ami egy napon nagyobb értéknek bizonyulhat a világ részére, mint a drágakövek és becses gyöngyök, amelyeket hajóink Indiából elhoznak. Még kevesebben vettek fáradtságot ahhoz, hogy letérve a szokott útvonalakról, ráakadjanak a Jóga avatott tudóira, s ezer angol közül talán egyetlenegy sem lenne hajlandó arcra borulni egy barna testű, félmeztelen alak előtt valamely magányos barlangban vagy tanítványokkal telt szobában. Az emberek különböző csoportjait elválasztó korlátok olyan áthághatatlanok, hogy még nagylelkűen megértő és fejlett értelmiségű emberek is, ha hirtelen kiragadnák az angol városrészből és a föntebb említett barlangok egyikébe vinnék őket, a jógi társaságát elviselhetetlenül idegennek, eszméit pedig érthetetlennek találnák.

Az Indiában élő angolnak, legyen akár katona, akár köztisztviselő, üzletember vagy utazó, persze nem lehet rovására írni, ha túl büszke, s ezért nem hajlandó keresztbe vetett lábakkal letelepedni a jógi gyékényére. Eltekintve attól, hogy mindenáron fenn akarja tartani a brit fensőbbség presztízsét, ami kétségkívül roppantul fontos és szükséges igyekezet, az indiai „szent”, akivel általában összeakadhat, inkább visszataszító, semmint vonzó hatást tesz reá. Bizonnyal nem veszteség, ha az ilyen alakokat elkerüli. Mindamellett sajnálatos, hogy a legtöbb angol hosszú évek után rendszerint úgy hagyja el Indiát, hogy halvány sejtelme sincs arról, mi rejlik egy indiai bölcs homloka mögött.

Jól emlékezem beszélgetésemre egy tipikus londoni emberrel Tricsinapalli gigászi sziklaerődje alatt. Több mint húsz éven át töltött be felelősségteljes állást az indiai vasutaknál. Elkerülhetetlen volt, hogy ne kérdezősködjem afelől, hogyan folyik az élete ebben a napperzselte országban. Végül pedig kiböktem kedvenc kérdésemet:

- Találkozott-e valaha jógikkal?

A londoni úr némileg értelmetlenül nézett rám, aztán így felelt:

- Jógikkal? Mi legyen az a jógi? Valamiféle állat?

Ez a tudatlanság teljességgel menthető lett volna, ha az illető szépen otthon marad London városában, de az Indiában töltött huszonhat év után igazán tiszteletet ébreszthetett. Nem is próbáltam megzavarni áldott tudatlanságát.

Minthogy én lábbal tapostam a brit büszkeséget, amidőn Hindusztán különféle népei közt jártam-keltem, megértő készséggel, rokonszenvező gondolkodással közeledtem hozzájuk, minden kicsinyes előítélettől mentesen, az egyént becsülve, tekintet nélkül a testszínre; és mert egész életemben az Igazságot kerestem, és hajlandó voltam elfogadni mindent, ami az Igazság kíséretében jön elém - ezért áll módomban most megírni ezt a beszámolót.

Óvatosan haladtam át a babonás bolondok és az önmagukat fakíroknak kinevezők tömegén, hogy végül leülhessek az igazi bölcsek lábai előtt, s első kézből tanuljam meg az indiai Jóga valóságot tanításait. Nem egy különös remetetelep padlóján üldögéltem, különös arcok körében, különös tájszólások szavait hallgatva. Kiválogattam a világból elvonult, zárkózottan élő, legkülönb jógikat, és alázatosan figyeltem szóbeli oktatásukra. órákon át beszélgettem a benáreszi brahman panditokkal, a bölcselet és a hit ősrégi kérdéseit vitatva, amelyek az ember agyát kínozták, szívét gyötörték, amióta csak először gondolkozni kezdett. Közben olykor szórakozást kerestem a varázslók és csodatevők társaságában, s különös események keresztezték utamat.

Az első kézből való ismeretszerzés útján akartam helytálló tényeket gyűjteni a jógikra vonatkozólag. Bíztam abban, hogy újságírói tapasztaltságom révén a lehető legkevesebb időveszteséggel ki tudom szedni mindenkiből azt az értesülést, amelyre éppen szükségem van; a szerkesztőségi munka rászoktatott a tömörségre s arra, hogy a búzát kíméletlen kritikával elválasszam a konkolytól; és hogy a legkülönbözőbb rétegekhez tartozó emberekkel, férfiakkal és nőkkel, rongyos koldusokkal és jóllakott milliomosokkal való gyakori érintkezésem, amely velejár az újságírói tevékenységgel, megkönnyíti, hogy akadálytalanul mozogjak India tarka tömegében, amelynek sorai közt azokat a különös embereket, a jógikat kerestem.

Másrészt pedig bensőséges életet éltem, amely teljesen független volt külső körülményeimtől. Ráérő időm jó részét azzal töltöttem, hogy nehezen hozzáférhető könyveket, s a lélektani kísérletezés kevéssé ismert mellékösvényeit tanulmányozzam. Olyan tárgyakba és kérdésekbe merültem, amelyeket mindig mélységes rejtelem burkolt. Mindezekhez hozzájárult még a velem született vonzódásom a Kelet dolgai iránt. A Kelet még első keleti utam előtt kinyújtotta felém hatalmas csápjait s rabul ejtette lelkemet; majd végül Ázsia szent könyveinek, ''pandit''jai tudós magyarázatainak, bölcsei feljegyzett gondolatainak tanulmányozására késztetett, már amennyire angol fordítások hozzáférhetővé tehették ezeket számomra.

Ez a kettős természetű tapasztalás nagy értékűnek bizonyult. Megtanított arra, hogy bármennyire is rokonszenvezzem a keleti módszerrel, mely az élet rejtelmeibe mélyed bele, azért ne feledkezzem meg tudományos törekvésemről, hogy kellő ítélettel és elfogulatlanul keressem a tényeket. Ama rokonszenv nélkül sohasem mehettem volna olyan emberek közé, s olyan helyekre, akik s amelyek az átlagos angolban visszatetszést keltenek. Ama szigorúan tudományos magatartás nélkül pedig a babona útvesztőibe tévedhettem volna, mint ahogyan olyan sok indiai beletévedt. Nem könnyű dolog összeegyeztetni olyan képességeket, amelyek rendszerint ellentmondanak egymásnak, de én őszintén megkíséreltem, hogy a kettőt egészséges egyensúlyban tartsam.

:¤ ¤ ¤

A Nyugat vajmi keveset tanulhat a mai Indiától. Ezt egyáltalán nem igyekszem tagadni. De igen sokat tanulhatunk a múlt indiai bölcseitől s attól a néhánytól is, akik ma élnek. Ezt habozás nélkül merem állítani. A fehér turista, aki előírásosan végigjárja a fontosabb városokat és történelmi látnivalókat, aztán hajóra száll és elutazik, telve megvetéssel India elmaradott civilizációjával szemben, kétségtelenül joggal kicsinyli le Indiát. De majd egy napon bölcsebb utazó érkezik, aki nem haszontalan templomok szétmálló romjait, sem a rég elmúlt tivornyázó királyok márványpalotáit fogja keresni, hanem az élő bölcseket, akik olyan bölcsességet tárhatnak fel, amelyet a mi egyetemeinken nem tanítanak.

Vajon ezek az indiaiak valóban csak naplopók volnának akik henyén sütkéreznek a vad erejű trópusi verőfényben? Nem tettek-e semmit, nem gondoltak-e semmit ami az Indián kívül fekvő világ részére is értéket jelentene? Az utazó, aki csak anyagi lezüllöttségüket és értelmi hanyatlásukat veszi észre, nem látott sokat. Helyettesítse megvetését belátással s akkor meglehet, hogy zárt ajkak és elrejtett ajtók fognak megnyílni előtte.

Jól van, ismerjük el, hogy India évszázadokon át bóbiskolt és horkolva aludt; ismerjük el, hogy ebben az országban ma is millió és millió paraszt él, akik éppoly írástudatlanok, éppoly gyerekes babonákon és éretlen, kezdetleges vallásosságon keresztül látják a világot, mint a tizennegyedik század angol parasztjai. Ismerjük el továbbá, hogy a tanultság indiai központjaiban élő brahman panditok ugyanúgy fecsérlik hiábavaló esztendőiket arra, hogy vallási hajszálakat hasogassanak és metafizikai sodronyszálakat húzzanak ki végtelen hosszúságúra mint egykor a mi középkori skolasztikusaink. De akkor is fennmarad még a kultúrának egy kicsiny, de felbecsülhetetlen értékű maradványa, amelyet általában a Jóga elnevezés alatt foglalnak egybe, s ez a maga módján több becses értékkel gazdagíthatja az emberiséget, mint aminőket a nyugati tudományok valaha is nyújthatnak.

Ez a Jógának nevezett valami közelebb hozhatja a testünket ahhoz az egészséges állapothoz, amelyet a természet eredetileg szánt neki; elő tudja idézni azt, aminek a modern civilizáció leginkább híjával van: az elme tökéletes egyensúlyát és békéjét; és utat tud nyitni a szellem romolhatatlan kincseihez azoknak, akik készek fáradozni értük. Elismerem, hogy ez a nagy bölcsesség alig található meg a mai Indiában, hanem inkább a múlt Indiájában, s a Jóga féltve őrzött tudománya ma kevéssé virul, jóllehet egykoron érdemes tanítómesterei és hűséges tanítványai voltak. Meglehet, hogy a titokzatoskodás, amellyel körülvették, végtére is megakadályozta ennek az ősi tudománynak tovaterjedését; nem tudom bizonyosan.

Így hát talán nem elvetendő dolog, ha valaki felszólítja nyugati embertársait, hogy nézzenek Kelet felé, nem valami új hitet keresve, hanem csak azért, hogy a tudásnak néhány újabb kövecskéjét többletként hajíthassuk a mi tudományunk jelen halmazára. Amikor olyan orientalisták, mint Burnouf, Colebrooke és Max Müller megjelentek a tudomány színterén és elhoztak számunkra egyet-mást India irodalmi kincseiből, akkor Európa tudósai kezdték belátni, hogy ama távoli ország pogány lakói távolról sem lehetnek olyan ostobák, mint az a magunk tudatlansága feltételezte róluk.

Azok az okos elmék, amelyek azt hirdetik, hogy Ázsia tudása nem rejt a nyugat részére is hasznos gondolatokat, ezzel csupán maguk ürességét bizonyítják. Azok a gyakorlatias gondolkozású egyének, akik a Kelet tudásának tanulmányozását ostobaságnak minősítik, ezzel csak a maguk szűklátókörűségét bélyegzik meg. Ha a mi felfogásunk az életről csupán abban a puszta térbeli körülményben gyökeredzik, hogy valaki Európában vagy Indiában született-e, akkor nem érdemeljük meg a művelt emberek nevét.

Azok, akik elméjüket elzárják a keleti eszmék elől, a legfinomultabb gondolatok, a mély igazságok és érdemes lélektani megismerések elől is elzárkóznak. De aki hajlandó a Kelet hagyományainak talán penészes felszínű halmazában keresgélni, abban a reményben, hogy különös tények és még különösebb bölcsesség drágaköveire bukkanhat, az úgy fogja találni, hogy igyekezete nem veszett kárba.

:¤ ¤ ¤

Azért mentem Keletre, hogy jógikat keressek és felkutassam az ő szem elől elrejtett tudományukat. Élt bennem az a gondolat is, hogy istenesebb életet és szellemi világosságot találok, de nem ez volt a célom elsősorban. Végigjártam India szent folyóinak - a csöndes, szürkészöld Gangesz, a széles Dzsamna, a festői Godávari - partjait, folyton keresve. Bejártam Indiát széltében-hosszában.

India a szívére vett, és bölcseinek egyre fogyatkozó maradékai nem egy ajtót nyitottak meg a nyugati idegen előtt. Nem is olyan régen még azok közé tartoztam, akik Istenben csak az emberi képzelődés rémképét látják, s a szellemi igazságot puszta agytermelte ködnek, a gondviselés igazságát pedig gyerekes idealistáknak való csemegének tartják. Magam is némi türelmetlenséggel néztem azokra, akik teológiai Paradicsomokat teremtenek, és olyan bizalmas otthonossággal vezetgetnek bennünket körül ezekben a mennyországokban, mintha Isten telekügynökei volnának. Csak megvetés élt bennem minden iránt, amiben az ítélőképesség nélküli elméletgyártók hiábavaló, fanatikusan elvakult törekvéseit láttam.

Ha tehát mégis egy kissé másképpen kezdtem gondolkodni a hasonló dolgokról, higgyék el, hogy erre alapos okom volt. De azért nem mentem odáig, hogy bármelyik keleti hitvallás hívévé szegődjem. Ami ezt illeti, a figyelemreméltó vallásokat már régebben tanulmányoztam, amennyire értelmi úton meg lehet ismerni őket. De az isteninek új elfogadásához jutottam. Ez talán egészen jelentéktelen és személyes ízű dolognak tűnhet föl, de én, mint fia annak a modern nemzedéknek, amely csak kézzelfogható tényekben és hűvös értelemben bízik, s nem nagyon lelkesedik vallásos dolgokért, mégis megszívlelendő eredménynek érzem.

Ezt a hitet bennem az egyetlen módszer állította helyre, amely a kételkedőnek rendelkezésére állhat: nem az érvek módszere, hanem egy lenyűgöző, meggyőző tapasztalás tanúsága. S ezzel a tanúsággal egy erdőlakó bölcs idézte elő az életbevágó változást gondolkozásomban, egy igénytelen és szerény remete, aki hat évet töltött egy hegyi barlangban. Nagyon valószínű, hogy ez az ember megbukott volna az érettségi vizsgán, de én mégsem szégyellem a könyv utolsó fejezeteiben leszegezni, milyen mélységes hálával tartozom neki. Az, hogy ilyen bölcseket hoz létre India, elég meggyőző ok arra, hogy gondolkozó nyugatiak figyelme feléje forduljon.

A rejtelmes India szellemi élete ma is megvan, a politikai mozgalmak ellenére, amelyek eltakarják, s én megkíséreltem, hogy megbízható közléseket adjak nem egy ilyen beavatottról, akik valóban elérték a léleknek azt az erejét és derűs nyugalmát, amelyre mi, jelentéktelen halandók annyira vágyakozunk.

Könyvemben tanúbizonyságot tettem más dolgokról is, csodálatos és kísérteties dolgokról. Most, amint itt ülök az angol vidéki élet józan keretében, és az írógép fekete szalagján át papírosra kopogom mondanivalómat, ez szinte hihetetlennek tetszik; az igazat megvallva, csodálkozom merészségemen, hogy ezeket a dolgokat lejegyzem a szkeptikus világ részére. De nem hiszem, hogy a jelen anyagias felfogás, amely ma a világon uralkodik, örökre fennmaradjon; máris észrevehetők azok a jóslatszerű jelenségek, amelyek a gondolkozás átalakulására utalnak. De őszintén szólva. Nem hiszek a csodákban. A mostani nemzedék sem hisz bennük általában. De igenis hiszem, hogy ismereteink a Természet törvényeire vonatkozóan még elégtelenek, és hogy amidőn a tudósok előcsatárai, akik eddig felkutatlan területekre nyomulnak előre, majd újabb részleteket fedeznek fel ezekből a törvényekből, akkor olyan képességekre tehetünk szert, amelyek segítségével csodákkal határos dolgokat vihetünk végbe.

 
==II. FEJEZET==

Kutatásaim előjátéka

A földrajztanár hosszú pálcát vesz a kezébe, és végigvezeti ezt a nagy, fényezett vászonból készült térképen, amely a meglehetősen unatkozó osztály előtt függ a falon. Rámutat egy pirosra festett, háromszögletű foltra, mely egészen az Egyenlítőig nyúlik le, aztán újabb kísérletet tesz, hogy tanítványainak szemmel láthatóan lankadt érdeklődését kissé felrázza. Vékony, vontatott hangon kezd beszélni, s olyan képet vág hozzá, mint aki mélységes titkot készül kinyilvánítani.

- Indiát a brit korona legragyogóbb drágakövének szokták nevezni...

Az egyik fiú, akinek szeszélyes gondolatai ábrándozva jártak valahol a messzeségben, egyszerre megrezzen, és képzeletét visszahívja a fakó, téglafalú épületbe, amely az iskolatermet magába zárja. India neve, mely megütötte fülét, s India képe, mely látóidegét éri a nyomtatott térképről, az ismeretlenség izgalmas és rejtelmes érzését keltik föl benne. Valami megmagyarázhatatlan gondolatmenet újra meg újra elébehozza Indiát.

S amikor a számtantanár azt hiszi, hogy tanítványa szorgalmasan dolgozik egy algebrapélda megfejtésén, nem is sejti, hogy a fiatal gézengúz az iskolapadot egészen más célra használja: az ügyesen elrendezett könyvek leplező torlasza mögött turbános fejeket, sötét arcokat és fűszerekkel megrakodott hajókat rajzolgat magának.

A koraifjúság évei tovatűnnek, de a tanuló érdeklődése Hindusztán iránt megmarad. Sőt, még csak fokozódik, kiterjed és felöleli már egész Ázsiát.

Időnként ismételten vad terveket sző, hogy eljusson a Keletre. Meg akar szökni, hogy hajósinas legyen. Hiszen akkor már csak kevés igyekezet kellene hozzá, hogy Indiát is megláthassa! És ha ezek a tervek mind füstbemennek is, hatásos szónoklatokat intéz iskolatársaihoz, míg végül ezek egyike könnyen áldozatává esik éretlen lelkesedésének.

Ezek után csöndben szövik összeesküvéseiket, és titkos utakon járnak. Arra készülnek, hogy kalandozva becsavarogják Európát, aztán átmennek Kisázsiába, és Arábián keresztül eljutnak Adenig. Szentül hiszik, hogy Adenben összeakadnak valami barátságos hajóskapitánnyal. Bizonyára megértő, rokonszenves ember lesz. Fölveszi őket hajójára, s egy hétre rá már hozzákezdhetnek India felkutatásához.

Közben készülődnek erre a hosszas kirándulásra. Szorgalmasan gyűjtik a pénzt, és titokban beszerzik azokat a dolgokat, amelyeket tapasztalatlanságukban a felfedező nélkülözhetetlen felszerelésének tartanak. Gondosan tanulmányozzák a térképeket és útikönyveket, s a színes lapok meg a vonzó fényképek lázas fokra fűtik fel vándorkedvüket. Végtére kitűzik a napot, amelyen fittyet hányva a sorsnak, faképnél fogják hagyni hazájukat. Ki tudja, mi vár rájuk ott túl a sarkon?

Kár volt a sok ifjonti erőfeszítésért, és jobban takarékoskodhattak volna fiatalos bizakodásukkal. Mert egy szerencsétlen napon a másik fiú nevelője fölfedezi az előkészületeket, további részleteket derít fel a tervből, és kemény kézzel lecsap. Hogy mit kell a két vállalkozó ifjúnak szenvednie, arról jobb nem beszélni! Ha kedvetlenül is, de feladják szándékukat.

A sikertelen expedíció tervezőjét azonban nem hagyja el a vágy, hogy egyszer mégis meglássa Indiát. Hanem a férfikor eljötte más irányú érdekek kötelékeit hozza el, és kötelességek béklyóit lakatolja lábaira. A régi vágyat szomorú érzéssel kell háttérbe szorítania.

Az idő lapot lap után fordít el az évek kalendáriumában, míg barátunk végre váratlanul összetalálkozik egy emberrel, aki egy időre ismét pezsdülő életre ébreszti benne a régi törekvést. Mert az idegen arca barna, turbánt visel a fején, és Hindusztán napsütötte országából való.

:¤ ¤ ¤

Kivetem emlékezetem finomszövésű hálóját a múlt vizébe, hogy ama nap képeit előhalásszam, amikor az indiai idegen az életembe lépett. Az őszi dagály gyorsan apályra fordul, a levegőt köd tölti el, és kemény hideg kúszik be a ruhámon át. A kedvetlenség fagyos ujjai szorítják össze rendetlenül dobogó szívemet.

Bemegyek egy fényesen kivilágított kávéházba, hogy melegéből egy kis kellemes érzést kérjek kölcsön. A forró tea, mely máskor olyan pompás hatású szokott lenni, nem bírja visszaadni jókedvemet. Nem tudok megszabadulni a rám nehezedő súlytól. A búskomorság kiszemelt, hogy sötét céljait szolgáljam. Fekete függöny takarja szívem bejáratát.

Nem bírom sokáig elviselni ezt a nyugtalanságot, végül is kikerget a kávéházból az utcára. Céltalanul járkálok és régi nyomokat követek, míg végre egy kis könyvesbolt elé jutok, amelyet jól ismerek. A bolt régi házban áll, régi könyveknek ad szállást. Tulajdonosa igen különös ember, mintha elmúlt századok élő maradványa volna. A ma sürgő-forgó élete mit sem jelent szemében, igaz, hogy ő sem jelent semmit a sürgő-forgó mának. Kizárólag ritka könyveket és korai kiadásokat árusít, főleg olyanokat, amelyek furcsa és kevéssé ismert tárgyakkal foglalkoznak. Amennyire a könyvek lehetővé teszik, figyelemre méltó jártassággal rendelkezik a tudás mellékösvényeinek és a mindennapi élettől távol eső kérdéseknek ismeretében. Időről időre szívesen beállítok a régi könyvesboltba, és elbeszélgetek a tulajdonossal a könyvekről.

Belépek és köszöntöm. Egy ideig borjúbőrbe kötött könyvek elsárgult lapjait forgatom, vagy fakó fóliánsokba pillantok. Egy régi könyv magára vonja figyelmemet; érdekesnek látszik, gondosabban kezdem vizsgálgatni.

A pápaszemes könyvkereskedő észreveszi érdeklődésemet, és szokása szerint vitatkozni kezd velem a könyv tárgyáról, amely nem egyéb, mint a - lélekvándorlás.

Az öregember most is régi szokását követi, és a vitát a maga szempontjai felé tereli. Hosszasan beszél, s azt a benyomást kelti, mintha jobban ismerné a kérdésre vonatkozó érveket és ellenérveket, mint maga a mű szerzője; a klasszikus tekintélyek pedig, akik a tárgyról írtak, mind a kisujjában vannak. Így aztán sok különös értesülésre tehetek szert.

Egyszerre csak hallom, hogy valaki moccan a bolt másik végében, és odafordulva magas alakot pillantok meg, amint előlép az árnyba borult kis belső helyiségből, ahol a kereskedő az értékesebb könyveket tartja.

Az idegen indiai. Előkelő tartással jön felénk, és megáll a kereskedővel szemben.

- Barátom - szól nyugodtan -, bocsássa meg, hogy közbeszólok. De nem tehetek róla, hogy hallottam a szavait, s ez a téma rendkívül érdekel engem. Ön az imént azokat a szerzőket idézte, akik elsőül tettek említést arról a gondolatról, hogy az ember ismételten újraszületik a földön. Elismerem, hogy a bölcselkedő görögök, tudós afrikaiak és korai keresztény egyházatyák közt a mélyebb elmék jól megértették ezt a tant. De mit gondol, honnan ered ez a felfogás?

Egy pillanatra elhallgat, de nem enged időt a válaszra.

- Engedje meg, hogy megadjam a feleletet - folytatja mosolyogva. - Ha azt óhajtja megtudni, hol ismerték fel legelőször az Óvilágban a lélekvándorlás tanát, akkor India felé kell fordulnia. Ez a tan egyike volt az alapvető nézeteknek hazám népei közt, már az ősidőkben is.

A beszélő arca szinte megbűvöl engem. Szokatlan, rendkívüli arc, száz más indiai közül is kitűnnék előkelőségével. Fékentartott erő - ezt olvasom ki jelleméből. Átható tekintet, erőteljes áll és magas homlok egészíti ki arca kifejezését. Arcszíne sötétebb, mint az átlagos hindué. Pompás turbánt visel, a turbán elejét szikrázó ékszer díszíti. Egyébként európai ruha van rajta, de ez rendkívül finom szabású.

Az indiainak kissé oktató hangú megállapítása szemmel láthatólag nem tesz különösebb hatást a pult mögött álló öregúrra; mi több, élénk ellenzést vált ki belőle.

- Már hogyan lehetne az? - hangzik a kételkedő megjegyzés. - Hiszen a Földközi-tenger keleti partvidékén épült városok már a kereszténység előtti időkben a kultúrának és civilizációnak központjai voltak! Vajon az ókor legnagyobb szellemei nem ott éltek-e abban a körzetben, amely Athén és Alexandria közt terül el? Bizonyos, hogy az ő eszméik terjedtek tova dél és kelet felé, míg végül eljutottak Indiába!

Az indiai türelmesen mosolygott.

- Egyáltalán nem - válaszolt nyomban. - A valóság éppen ellenkezője annak, mint amit ön állít.

- Ugyan már! Csak nem akarja komolyan mondani, hogy a haladó szellemű Nyugatnak a tunya Kelettől kellett kölcsönkérni a bölcseletét? Nem, uram, az nem lehet! - fakadt ki a könyvkereskedő.

- Miért nem? Olvassa csak el újra az Apuleiusát, barátom, s akkor megtudhatja, hogyan ment Pythagoras Indiába, ahol brahmanok tanították bölcsességre. Aztán megtudhatja, hogyan kezdte hirdetni a lélekvándorlás tanát, miután visszatért Európába. S ez csak egyetlenegy példa. Többre is rámutathatok. S az ön megjegyzése a tunya Keletről mosolyra késztet. Évezredekkel ezelőtt az én honfitársaim már a legmélyebb kérdéseken elmélkedtek, amikor az ön honfitársainak még sejtelmük sem volt hasonló kérdések létezéséről.

Elhallgat, figyelmesen néz ránk és várakozik, hogy szavai jól bevésődjenek elménkbe. Gondolom, az öreg könyvkereskedő kissé zavarban van. Soha azelőtt nem láttam, hogy valaki úgy el tudta volna hallgattatni, vagy olyan hatást tett volna reá, mint most ez az indiai.

Csöndesen figyeltem az indiai szavára, és nem próbáltam beleszólni a párbeszédbe. Most aztán szünet áll be a beszélgetésben, s ezt mindnyájan észrevesszük, sőt értékeljük is. Az indiai kisvártatva elfordul, és visszamegy a belső helyiségbe, de pár perc múlva újra kilép, kezében egy értékes fóliánssal, amelyet kikeresett a polcokról. Kifizeti a könyv árát, és indulni készül. Az ajtóhoz ér, míg én bámulva nézek távozó alakja után.

Egyszerre ismét visszafordul, és közeledik felém. Tárcát húz elő zsebéből, és névjegyet vesz ki belőle.

- Lenne kedve folytatni ezt a beszélgetést? - kérdezi alig észrevehető mosollyal. Engem a kérdés meglep, de örömest ráállok. Az indiai átadja nekem a névjegyet és tetejébe meghív vacsorára.

:¤ ¤ ¤

Estefelé útra kelek, hogy ráakadjak az idegen házára. Ez a feladat némi kényelmetlenséggel jár, mert egészen beburkol a csúnya köd, amely sűrűn ráereszkedett az utcákra. Azt hiszem, valami művész romantikus szépséget fedezhetne föl ebben a ködben, amikor ráborul a városra és elhomályosítja fényeit. De engem annyira elfoglal a közelgő találkozás gondolata, hogy nem látok semmi szépet, de nem is érzek semmi kellemetlent a környező ködös levegőben.

Utam véget ér egy tömör kapu előtt, amely hirtelen magasodik fel előttem. Vastartók két nagy lámpát nyújtanak elém, mintha üdvözölnének. Amikor belépek, kellemes meglepetés fogad. Mert az indiai nem tett célzást lakásának páratlan berendezésére. Pedig nyilvánvaló, hogy bőven pazarolta rá az ízlést és a pénzt.

Elég, ha annyit mondok, hogy nagy teremben találom magam, amely akár valami ázsiai palotának is része lehetne, olyan egzotikus módon van berendezve, és oly színgazdag, pompás a díszítése. Amint becsukódik az ajtó, elmarad mögöttem a Nyugat fakó, színtelen világa. A termet az indiai és kínai stílusok sajátságos keverékével dekorálták. Vörös, fekete és arany az uralkodó szín. Remek terítők takarják a falakat, vonagló kínai sárkányokkal ékesen. A sarkokból faragott zöld sárkányfejek néznek szilajul. Egy-egy selyem mandarinköntös díszíti az ajtó két oldalát. Merész mintájú indiai szőnyegek terülnek szét a padlón, lábam kellemesen süpped bele puha vastagságukba. Óriási tigrisből nyújtózik ki teljes hosszában a kandalló előtt.

Szemem egy kis lakkozott asztalra téved, amely az egyik sarokban áll. Az asztalon fekete ében szentségtartó szekrény van, aranyozott ajtószárnyakkal. Valami indiai istenség alakját pillantom meg a szekrény mélyén. Valószínűleg Buddhát ábrázolja, mert az arc nyugalmas, kifürkészhetetlen, s a mozdulatlan szemek lefelé pillantanak.

Vendéglátó gazdám szívélyesen üdvözöl. Kifogástalan szmoking fedi alakját. Eszembe ötlik, hogy az ilyen ember a világ bármely társaságában is előkelő hatást tenne. Pár perc múlva vacsorához ülünk. Pompás ízű ételeket szolgálnak fel, és most ismerkedem meg először a curry gyönyörével; annyira ízlik, hogy mindig szeretni fogom. A felszolgáló inas festői jelenség, makulátlanul fehér zubbonyt és nadrágot visel, széles arany övvel a derekán és fehér turbánnal a fején.

Étkezés közben általános és felszínes dolgokról beszélgetünk, de akármit mond a házigazdám, bárminő témát érint is, szavaiban mindig benne cseng valami végérvényes határozottság. Kijelentéseit úgy fogalmazza meg, hogy alig marad alkalom vitára; hangsúlyában annyi a meggyőződés, hogy azt a hatást kelti, mintha a végső szót mondotta volna ki a kérdésben. Nyugodt biztonsága, ha akarom, ha nem, nagy hatást tesz reám.

A feketekávé mellett önmagáról is elmond egyet-mást. Megtudom, hogy sokat utazott, és hogy elég jómódú. Eleven emlékezésekkel szolgál Kínáról, ahol egy évet töltött, aztán Japánról beszél, tömören és találóan megjósolva bámulatos jövőjét, majd Amerikáról, Európáról szól, s végül - ez a legmeglepőbb az egészben - arról az időről, amelyet egy szíriai keresztény kolostorban töltött, visszavonulva a világtól.

Amikor cigarettára gyújtunk, érinti a tárgyat, amelyről a könyvkereskedésben esett szó. De nyilvánvaló, hogy egyéb dolgokról kíván beszélni, mert rövidesen más, messzemutató kérdésekre tér át, és India ősi bölcsességét kezdi fejtegetni.

- Bölcseink tanainak egy része máris elérte a Nyugatot - jegyzi meg nyomatékosan -, de az igazi tanításokat a legtöbb esetben félreértették; némely esetben még meg is hamisították. Mindamellett nem az én dolgom, hogy emiatt panaszkodjam. Mi ma India? Nem képviseli többé múltjának magasztos kultúráját. A nagyság eltávozott belőle. Szomorú dolog ez, nagyon szomorú. A tömegek még ragaszkodnak néhány eszményhez, aminek az az ára, hogy az álvallásosság bilincsei és oktalan szokások szövevénye ejtik rabul őket.

- Mi az oka ennek a hanyatlásnak? - kérdem.

Házigazdám hallgat. Lassan elmúlik egy perc. Figyelem az arcát, míg szeme összeszűkül, és lassan félig lezáródik a szemhéja. Ekkor megtöri a csendet:

- Sajnos, barátom! Valamikor régen nagy látnokok éltek hazámban, emberek, akik keresztülláttak az élet rejtelmein. Tanácsukat egyaránt keresték a királyok és az egyszerű emberek. Szellemi hatásuk alatt az indiai művelődés a tetőfokát érte el. Vajon hol találhatnánk ma ezeket a bölcseket? Kettő-három maradt csak meg belőlük, s ezek ismeretlenek, senki sem vesz tudomást róluk, és a modern élet áramlatától messze-távol élnek.

Amidőn a nagy bölcsek - risik, ahogyan mi nevezzük őket - elkezdtek visszavonulni az emberi társadalomból, akkor megkezdődött a mi hanyatlásunk is.

Feje lankadtan ereszkedik a mellére. Az utolsó mondat bánatos hangot kevert a szavába. Egy ideig mintha eltávolodott volna tőlem, lelke szomorú elmélkedésbe merült.

Egyénisége újfent kihívó érdekességgel és határozott vonzerővel hat reám. Sötét és villogó szeme éles értelmet árul el; halk és rokonszenves hangja meleg szívről beszél. Újra az az érzésem, hogy szeretnem kell őt.

A szolga nesztelenül lép a szobába, és közeledik a lakkozott asztalhoz. Füstölőpálcikát gyújt meg, és kékes füstszalag kanyarog a mennyezet felé. Valami keleti tömjénféle különös illata tölti be a termet. Nagyon kellemes illat.

Egyszerre csak házigazdám fölemeli fejét és rám tekint.

- Ugyebár mondottam, hogy két vagy három nagy bölcs még él ma is? - kérdi különös hangon. - Igen, mondottam. Egyszer magam is ismertem egy nagy bölcset. Ezt olyan kiváltságnak érzem, hogy ritkán beszélek róla mások előtt. Atyám, vezetőm, mesterem és barátom volt. Isteni bölcsesség lakozott benne. Úgy szerettem, mintha csakugyan a fia lettem volna. Amikor szerencsém lehetővé tette s közelében tartózkodhattam, olyankor megértettem, hogy az élet alapjában véve jó. Ez az ő közelségének csodálatos hatása volt. ''Én, aki a művészetet választottam kedvtelésemül és a szépséget eszményképemül, megtanultam tőle, hogy az isteni szépséget meglássam a bélpoklosban, a nyomorékban, az eltorzult emberben is, olyanokban, akiktől azelőtt borzadva iszonyodtam el.''

Mesterem egy erdei remetetanyán lakott, távol a városoktól. Látszólag véletlenül botlottam tanyájába. Attól fogva gyakran meglátogattam, s annyi időt töltöttem mellette, amennyi csak módomban állott. Sokra megtanított. Igen... egy ilyen ember bármely országot naggyá tehetne.

- De hát akkor miért nem lépett a nyilvánosság elé, hogy Indiát szolgálja? - teszem fel nyíltan a kérdést.

Az indiai a fejét rázza.

- Még nekünk, indiaiaknak is nehéz megértenünk az ilyen rendkívüli ember elhatározásait. Önnek, a nyugatinak, kétszeresen nehéz lenne megértenie őt. ''Bizonyára azt felelné az ön kérdésére, hogy szolgálatot titokban is lehet tenni, a szellem távolba ható erejének segítségével; a hatást létre lehet hozni távolból és láthatatlanul is, de azért nem kevésbé érezhető erővel. És lehet, hogy még azt is hozzátenné, hogy az elfajult emberiségnek el kell viselnie végzetét, amíg a szabadulás sorsszabta órája el nem érkezik.''

Megvallom neki, hogy válasza megzavart.

- El voltam készülve erre, barátom - jegyzi meg végül.

:¤ ¤ ¤

Az első emlékezetes este után sokszor fölkerestem az indiai otthonát. Rendkívüli ismeretei éppúgy vonzottak, mint egzotikus lénye. S ő megérint a törekvéseimben valami elrejtett rugót, és felszökken bennem a vágy, hogy az élet értelmét fürkésszem. Ő biztat, de nem annyira arra, hogy értelmi kíváncsiságomat igyekezzem kielégíteni, mint inkább arra, hogy olyan boldogságra tegyek szert, amelyért érdemes küzdeni.

Egy este beszélgetésünk olyan fordulatot vesz, amelynek utóbb sorsszerűen fontos eredményei mutatkoznak rám nézve. Alkalomadtán leírja honfitársainak furcsa szokásait és sajátságos hagyományait'';'' némelykor szavaival elém festi különös hazájának némely jellegzetes figuráját. Ezen az estén egy egészen különös típusról tesz említést, a - jógikról. Csak határozatlan és zilált fogalmaim vannak arról, mit jelent ez a szó. Olvasmányaim folyamán már egynéhányszor elém került a kifejezés, de valahányszor felvilágosítást kerestem, a található adatok annyira eltértek egymástól, hogy fogalmaim csak annál zavarosabbá váltak. Így hát most, amikor barátom kiejti ezt a szót, szavába vágok, és megkérem, hogy beszéljen a tárgyról kissé részletesebben.

- Örömmel teszem - feleli -, de igazán bajosan tudnám önnek néhány szóban kifejteni, hogy mit kell jógin értenünk. Ha tíz indiait megkérdezne, bizonyos, hogy mind a tíz másképpen határozná meg a jógi fogalmát. Például ezer és ezer vándorló koldus van, akiket rendesen ''jógi''knak neveznek. Csapatostul vonulnak át a falvakon, és rajokban jelennek meg a vallásos ünnepek színhelyein. Legtöbbjük nem egyéb, mint lusta csavargó vagy még ennél is rosszabb, nagy részük teljesen tanulatlan, írástudatlan fickó, akiknek fogalmuk sincs a Jóga történetéről, tanairól és tudományáról, a Jógáról, amelynek álcájában szerepelni szoktak.

Rövid szünetet tart, míg leveri cigarettájáról a hamut.

- De menjen csak el valami olyan helyre, aminő például Hrisikés, ahol a hatalmas Himalája áll örök őrséget. Ott egészen másféle emberekre fog akadni. Alázatos kunyhókban vagy barlangokban laknak, keveset esznek, és szüntelenül imádkoznak Istenhez. Minden leheletük vallás, éjjel és nappal egyedül ez foglalkoztatja elméjüket. Többnyire jó emberek, szent könyveiket tanulmányozzák, és ájtatos himnuszokat énekelnek. Őket is jógiknak szokták nevezni. Pedig mi közük van azokhoz a koldusokhoz, akik a tudatlan tömegeken élősködnek? Látja ön, milyen rugalmas és tág ez a kifejezés! S e két csoport közt még más csoportok is vannak, amelyek mindkettőnk sajátságait egyesítik magukban.

- Mindezek ellenére olyan sok szó esik azokról a titokzatos erőkről, amelyekkel állítólag a jógik rendelkeznek - jegyzem meg.

- Ó, hallgassa csak meg a következő meghatározást is! - nevet vissza reám. - Vannak különös emberek, akik a nagy városoktól távol, magányos rejtekhelyeken, elhagyatott rengetegekben vagy sziklabarlangokban élnek, és egész életüket olyan gyakorlatoknak szentelik, amelyek hitük szerint csodálatos erőket eredményeznek. Ezek közül némelyek megvetéssel utasítanák el a vallás puszta említését is, mások köztük viszont mélységesen vallásosak, de mind egyetért abban, hogy nagy küzdelmek árán kicsikarják a természettől a hatalmat a láthatatlan és kézzelfoghatatlan erők fölött. Tudja, India sohasem volt szűkében a titokzatos, rejtelmes dolgokról szóló hagyományoknak, és sok történetet lehet hallani azokról a beavatottakról, akik csodálatos dolgokat bírnak véghezvinni. Nos, az ilyen embereket is jógiknak nevezik.

- Találkozott-e ön ilyen emberekkel? Hisz-e ön ezekben a hagyományokban? - kérdem ártatlanul.

Az indiai nem szól. Mintha azon gondolkoznék, milyen formába öntse a mondanivalóját.

Szemem a lakkozott asztalkán álló szentélyszekrény felé fordul. A szobát betöltő lágy világosságban úgy képzelem, mintha Buddha jóindulatúan mosolyogna rám aranyozott fából készült lótusztrónjáról. Fél percig hajlandó volnék elhinni, hogy valami titokzatos áramlat kering a levegőben'';'' s ekkor az indiai tiszta hangja betör gondolataimba, és megállítja elbarangoló képzeletemet.

- Nézzen ide! Szól csöndesen, s kezében fölemel valamit, hogy jól láthassam. Gallérja alól húzta elő. Én brahman vagyok. Ez az én szent zsinórom. Évezredek szigorú elkülönülése bizonyos szellemi sajátosságokat ösztönössé fejlesztett ki kasztomban. A nyugati nevelés vagy a nyugaton való utazgatás sohasem törölheti ki belőlünk azokat a sajátosságokat. A felsőbb hatalomba vetett hit, a természetfölötti erők létezésének hite s az ember szellemi fejlődésének fölismerése - ezek velem születtek, mivel brahman vagyok. Akkor sem tudnám megsemmisíteni ezeket, ha akarnám, míg az ész végül is mindig behódol előttük, valahányszor megpróbál szembeszállni velük. Így aztán, jóllehet egyetértek az önök modern tudományosságának elveivel és módszereivel, vajon mi más választ adhatnék a kérdésére, mint ezt: - Hiszek azokban a hagyományokban!

Néhány pillanatig merőn néz rám. Aztán folytatja:

- Úgy van, találkoztam olyan emberekkel. Egyszer, kétszer, háromszor is. Nehéz összetalálkozni velük. Azt hiszem, régen könnyebb volt rájuk akadni, de ma már szinte egészen eltűntek.

- De gondolom, azért még vannak?

- Nagyon valószínű, barátom. De megtalálni őket, az megint más dolog. Huzamos keresésre lenne szükség.

- Az ön mestere egyike volt azoknak?

- Nem, ő magasabb rendhez tartozott. Nem mondtam, hogy risi volt?

Megvallom neki, hogy ezt a szót is jobban meg kell világítania, mielőtt felfoghatnám.

- A jógiknál magasabban állnak a risik - válaszol. - Vigye át a darwini elméletet az ember lelkiállapotának területére'';'' fogadja el a brahmanok tanítását, amely szerint szellemi fejlődés is halad párhuzamosan a testi evolúcióval, aztán tekintse a risiket olyan embereknek, akik a felfelé emelkedő fejlődés legmagasabb csúcsát elérték - akkor megközelítő, bár még homályos fogalmat alkothat magának a risik nagyságáról.

- Visz-e véghez a risi is olyan csodákat, mint aminőket a jógiknak szoktak tulajdonítani?

- Igen, minden bizonnyal, de semmi jelentőséget nem tulajdonít az ilyen csodáknak, míg a csodatévő jógik ezeket sokszor nagyra tartják. A hasonló erők egészen természetes következményekként állnak elő a risiben, akaratának kifejlesztése és szellemi összpontosítása révén. De ezek az erők nem jelentenek szemében célt, esetleg lenézi is mindet, és csak nagyon ritkán folyamodik hozzájuk. ''Igazi célja inkább az, hogy belsejében hasonlóvá váljék azokhoz az isteni lényekhez, akiknek legmagasztosabb mintaképei keleten Buddha és nyugaton Krisztus.''

- De Krisztus csodákat is művelt!

- Úgy van. De azt gondolja, hogy hívságos öndicsőítés kedvéért művelte a csodáit? Távolról sem. Csak segíteni akart a köznapi lelkeken azzal, hogy a csodák révén felkeltette bennük a hitet.

- De ha ilyen risik léteznének Indiában, akkor a nép bizonyára tömegesen tódulna hozzájuk, nemde? - kockáztatom meg a kérdést.

- Kétségkívül - csakhogy ehhez a risiknek előbb meg kellene jelenniük a nyilvánosság előtt, kinyilvánítva mivoltukat. De csak a legkivételesebb esetekben fordult valaha is elő, hogy egy-egy risi így tett volna. Jobban szeretnek a világtól elkülönülve élni. Azok, akik valami közérdekű munkát kívánnak elvégezni, egy időre megjelennek, aztán ismét eltűnnek.

Felhozom az ellenvetést, hogy az ilyen emberek aligha tehetnek sok szolgálatot felebarátaiknak, ha hozzáférhetetlen helyeken rejtőznek el.

Az indiai elnézően mosolyog.

- Erre vonatkozólag emlékeztetem önt a nyugati szólásmondásra: „A látszat gyakran csal”. Ne vegye rossznéven, de ahhoz, hogy valaki helyesen ítélhesse meg az ilyen embereket, előbb nagyon alaposan és behatóan ismernie kellene őket. Említettem, hogy a risik régebben időnként a városokban éltek, és megfordultak az emberek közt. A régi időkben, amikor az ilyesmi gyakrabban megesett, a risik bölcsessége, lelki hatalma és tökéletessége ismertté vált a nyilvánosság előtt'';'' befolyásukat akkoriban nyíltan elismerték. Még maharadzsák sem röstellték, hogy alázatos hódolattal elébük járuljanak és tanácsaikat kérjék fontos államügyekben. De tény, hogy risik jobban szeretik hatásukat csöndben s ismeretlen módon kifejteni.

- Nos, igazán szeretnék ilyen emberekkel találkozni - suttogom, félig magamnak. - És minden bizonnyal nagyon szeretnék összeakadni néhány igazi jógival.

- Egy napon ez be fog következni, semmi kétség - nyugtat meg az indiai.

- Honnan tudja ön ezt? - kérdem némileg meglepődve.

- Tudtam már akkor, amikor először találkoztunk - hangzik a még meg- lepőbb válasz. - Megéreztem. Intuíció volt. De nem mindegy, hogy milyen szóval nevezzük? Megérzés adta tudtomra, anélkül, hogy külső bizonyíték támogathatta volna. Mesterem megtanított rá, hogyan fejlesszem ki ezt a megérző képességet. S én megtanultam, hogy feltétel nélkül megbízzam intuíciómban.

- Egy modern Szókratész, akit a démona vezérel! - jegyzem meg félig tréfálkozva. - De mondja csak, mit gondol, mikor válik valóra az ön jóslata?

Az indiai vállat von.

- Nem vagyok jövendőmondó. Sajnálom, de az időpontot nem tudom megállapítani.

Nem erőltetem tovább, bár gyanítom, hogy többet is tudna mondani, ha úgy akarná. Elgondolkozom a dolgon, aztán fölvetem a kérdést:

- Gondolom, ön nemsokára haza készül térni Indiába. Ha addig útrakészen állok, elutazhatnék-e önnel együtt? Nem lenne segítségemre, hogy rátaláljak azoknak az embereknek egyikére-másikára, akikről beszélgettünk?

- Nem, barátom. Menjen egyedül. Jobb lesz, ha maga indul keresésükre.

- Nehéz feladat lenne az egy idegennek - panaszkodom.

- Így van, nagyon nehéz. De azért csak menjen egyedül'';'' egy napon majd be fogja látni, hogy igazam volt.

:¤ ¤ ¤

Ettől fogva erősen hittem abban, hogy eljön a nagy jelentőségű nap, amikor majd horgonyt vethetek a Keleten. Arra gondolok, hogy ha India olyan nagy embereknek adott egykor hazát, mint a risik, s barátom állítása szerint még ma is él ott egynéhány ilyen ember, akkor a keresés fáradságát bizonnyal busásan megjutalmazza a bölcsesség, amelyet tőlük tanulhatok. Meglehet, hogy általuk olyan megértést és elégedettséget nyerhetek, aminőt eddig az élet megtagadott tőlem. De még ha hiábavalónak bizonyul is a keresésem, az utazás akkor sem lesz egészen haszontalan. Mert azok a furcsa emberek, a jógik, varázserejükkel, titokzatos gyakorlataikkal és különös életmódjukkal egyre inkább felgerjesztik kíváncsiságomat. Az újságírás köszörűköve rendkívül élesre fente érdeklődésemet a szokatlan dolgok iránt. Magával ragad a kilátás, hogy oly kevéssé járt ösvényeket kutathatok át. Elhatározom, hogy vágyamat a legteljesebb mértékben valóra váltom, s mihelyt alkalom kínálkozik, hajóra szállok India felé.

Keleti barátom, aki ilyképpen megerősítette és véglegessé tette eltökélésemet, hogy útra keljek a kelő Nap felé, továbbra is gyakran szívesen lát házában, még hónapokig. Segítségemre van, hogy irányt találjak az élet kavargó tengerén, noha nem hajlandó kormányosomul szegődni az elém táruló, még térképezetlen vizeken. De így is kétségtelenül nagy értéket jelent egy fiatalembernek, ha felismerheti tulajdon hajlamait, ha ráeszmél rejtett képességeire, és tisztázhatja bizonytalan elgondolásait az ilyen hatás segítségével. S így helyénvaló, hogy kifejezzem mély hálámat első jótevőm iránt. Mert elközeleg a komor nap, amidőn a sors ismét pördít egyet a kerekén, s el kell válnunk. Rövid pár év múltán mintegy véletlenül jut fülembe a hír, hogy meghalt.

Az idő és a körülmények még nem teszik lehetővé elutazásomat. Az igyekezet és a vágy az embert olyan kötelezettségekbe bonyolítja, amelyekből nehéz kibontakozni. Alig tehetek többet, mint hogy beletörődöm az életbe, amely korlátok közé zár, s közben várakozom.

Sohasem vesztem el hitemet az indiai jövendölésében. S egy napon váratlan dolog erősíti meg még jobban ezt a hitemet.

Hivatásos munkám hónapokon át gyakori kapcsolatba hoz egy emberrel, aki iránt nagy becsülést és baráti vonzalmat érzek. Roppant éles szemű és töviről hegyire ismeri az emberi természetet. Évekkel azelőtt a pszichológia professzora volt az egyik egyetemen, de az akadémikus életét nem találta ínyére valónak. Otthagyta hát és felcserélte olyan tevékenységgel, amelyben bámulatosan széles körű tudását jobban hasznosíthatta. Egy ideig az üzleti világ nagyjainak szolgált tanácsadóként. Hányszor kérkedett azzal, hogy a nagy cégek tekintélyes összegekkel igyekeztek biztosítani maguknak szolgálatait!

Megvan benne az a veleszületett képesség, hogy másokat ösztönözni tud a maguk legjobb képességeinek kifejtésére. Akárkivel találkozzék is - kifutógyerektől a milliomos üzletemberig  , mindenki gyakorlati segítséget nyer tőle, új lelkesedést merít a vele való érintkezésből, olykor pedig aranyat érő tanácsokhoz jut. Szokásommá teszem, hogy gondosan figyelembe vegyem minden tanácsát, mert előrelátása és belátása rendesen meglepő igazolást szokott nyerni úgy az üzleti, mint a személyes ügyekben. Élvezem a társaságát, mert sikerült egyesítenie magában a befelé tekintő meggondolást és a kifelé irányuló megfigyelést, s ennek az az eredménye, hogy az egyik percben mélyértelmű bölcseletről tud beszélni, hogy a következőben valami kereskedelmi jelentéssel foglalkozzék. S amellett sohasem unalmas, hanem mindig elmés, s a jókedv csak úgy sugárzik belőle.

Befogad engem bizalmas barátságába, és nemegyszer töltünk együtt hosszú órákat, a munkát élvezettel vegyítve. Sohasem elégelem meg, hogy beszédét hallgassam, annyira magával ragad témáinak sokoldalúsága. Sokszor csodálkozom, hogyan tartalmazhat egy kis emberi fej olyan sok tudást!

Egy este együtt vacsorázunk egy kis művészkocsmában, ahol a kellemesen fátyolozott lámpák alatt kitűnő ételeket szolgálnak fel. Vacsora után az égbolton ragyogó telehold biztatására kedvet kapunk, hogy ebben a regényes hangulatban gyalog sétáljunk hazafelé.

A beszélgetés szinte egész este könnyed és felszínes volt, de amint végighaladunk a város csöndesebb utcáin, bölcseleti mélységekbe merül a szó. Éjszakai vándorlásunk végefelé már olyan elvont és magasrendű dolgokról beszélgetünk, hogy társam üzletfelei bizonyára már a felötlő szokatlan szavaktól is megrémülnének. Otthonának kapuja előtt társam megfordul és kezét nyújtja búcsúzóul. Amint megfogja a kezemet, egyszerre igen komoly hangon kezd szólni, és megfontolt lassúsággal így beszél:

- Önnek sohasem kellett volna ezt a foglalkozást választani. Ön valójában filozófus, akit foglyul ejtett a tintafecsérlő újságírás. Miért nem ment egyetemre, hogy életét elzárkózott kutatásban töltse? Mert ön legszívesebben agyának belső rejtekeiben szeret kalandozni. Arra törekszik, hogy a lélek végső gyökeréig hatoljon. Egy napon majd elmegy az indiai jógikhoz, a tibeti lámákhoz és a japán zen-szerzetesekhez. Akkor majd különös beszámolókat fog írni mindezekről. Jó éjszakát!

- Mi az ön véleménye a jógikról?

Társam egészen közel hajol hozzám, és szinte suttogja:

- Barátom, azok tudnak, azok ''tudnak''!

Töprengő hangulatban távozom. Arra a bizonyos keleti útra még hosszú ideig aligha kerülhet sor. Egyre mélyebben és mélyebben belekeveredem egy csomó tevékenységbe, s a kibontakozás ennek megfelelően egyre nehezebbnek látszik. Egy időre reménytelenség ejt rabul. Vajon nem a végzet ítél-e arra, hogy a magánérdekű kapcsolatok és személyes törekvések hálójában vergődjem?

De a még megíratlan jövőre vonatkozó nézetem tévesnek bizonyul. A sors mindennap új parancsokat ad, s ha nem is vagyunk eléggé írástudók ahhoz, hogy e parancsokat elolvashassuk, mindamellett öntudatlanul is engedelmeskedünk nekik minden lépésünkben! Alig múlik el tizenkét hónap, íme, partraszállok Bombayben az Alexandra rakparton'';'' belévegyülök a keleti város tarka tömegébe, és az ázsiai nyelvek rejtelmes keverékének kakofóniájára figyel a fülem.

 
==III. FEJEZET==

Az egyiptomi varázsló

Különös és meglehet, jelentős tény, hogy mielőtt szerencsét próbálhatnék sajátságos célú keresgélésemmel, a szerencse maga keres föl engem. Még a turisták szokásával sem éltem, hogy megszemléljem Bombay látnivalóit. Mindazt, amit a városról tudok, kényelmesen leírhatnám egy levelezőlapon. Bőröndjeim, egy kivételével, kicsomagolatlanul, érintetlenül maradnak. Egyetlen tevékenységem abban áll, hogy igyekszem megismerkedni környezetemmel a Majestic Hotelben, amelyet egy hajón szerzett ismerősöm ajánlott, mint a város legkényelmesebb szállodáját. De éppen ez a tevékenységem vezet egy meglepő felfedezéshez. Mert ráakadok szállóbeli lakótársaim közt a varázslók céhének egyik érdemes tagjára, a különös igézetek egy művelőjére, röviden: egy eleven csodatévőre!

Az illető nem azoknak a bűvészeknek egyike, akik vagyonokat keresnek a maguk s a színházak részére azzal, hogy szemfényvesztő mutatványaikkal ámulatba ejtik a szájtátó közönséget. Nem tartozik azok közé a hivatásos varázslók közé sem, akik színpad helyett a sokkal prózaibb köznapi környezetben mutogatják bűvészfogásaikat. Nem! Ez az ember a középkori boszorkánymesterek rendjébe tartozhatna. Nap nap után titokzatos lényekkel érintkezik, akiket a közönséges ember nem láthat, de akik az ő szeme előtt világosan láthatóvá válnak! Legalábbis ez a vélemény róla. A szállodai személyzet félve tekint reá, és visszafojtott lélegzettel szól hozzá. Amerre csak elhalad, a többi vendég hirtelen félbeszakítja a beszélgetést és kérdő, zavart pillantások fordulnak utána. Ő nem keresi senkinek a társaságát, és általában ragaszkodik hozzá, hogy egyedül költse el estebédjét.

Még izgatóbbá teszi a mi szemünkben az a körülmény, hogy nemzetiség szerint se nem európai, se nem indiai. A Nílus országából érkezett. Semmi kétség: igazi egyiptomi mágus!

Nem találom könnyűnek, hogy Mahmud Bej megjelenését kapcsolatba hozzam azokkal a sötét erőkkel, amelyeket neki tulajdonítanak. A komor arc és szikár alkat helyett, amit az ember elvárna, tetszetős, mosolygó arcot, arányos, erős vállú alakot látok, gyors járása is a tevékeny emberé. Fehér köntös vagy bőrredős köpönyeg helyett kifogástalan, jól szabott modern ruhát visel. Olyan, mint egy jó megjelenésű francia, amilyet a jobb párizsi vendéglőkben mindennap láthat az ember.

Estig folyton csak vele foglalkoznak a gondolataim. Másnap kész elhatározással ébredek föl. Haladéktalanul interjút kérek Mahmud Bejtől. „Kiszedek belőle mindent”, ahogyan újságíró kollégáim szokták mondani.

Óhajomat néhány sorban leírom egy névjegy hátára, a névjegy jobb sarkába pedig odarajzolok egy apró jelet, amely elárulhatja, hogy titokzatos művészetének hagyományai nem egészen ismeretlenek előttem, abban a reményben, hogy ez megkönnyíti tervemet, s az idegen hajlandó lesz fogadni. A névjegyet nesztelep léptű szolga kezébe csúsztatom, egy ezüst rúpia kíséretében, s a varázsló szobájába küldöm.

Öt perc múlva megérkezik a válasz:

- Mahmud Bej azonnal fogadja önt, uram. Éppen most készül reggelizni, s kéri önt, szíveskedjék vele tartani.

Az első siker felbátorított. A szolga fölvezet a lépcsőn, és Mahmud Bejt az asztalnál ülve találom, előtte tea, pirított kenyér és dzsem. Az egyiptomi nem kel fel, hogy üdvözöljön. Ehelyett rámutat a szemközt álló székre, és határozott, zengő hangon szól:

- Tessék, foglaljon helyet. Bocsásson meg, de sohasem szoktam kezet fogni.

Hosszú, bő, szürke háziköntöst visel. Barna haja az oroszlán sörényére emlékeztet. Az egyik göndörödő fürt a homlokába hull. Foga megnyerő mosolyban villan meg:

- Megosztja velem a reggelit, ugyebár?

Megköszönöm. Tea mellett megemlítem azt az ámuló tiszteletet, amellyel a hotelbeliek tekintenek rá, s elmondom, milyen soká tétováztam, mielőtt bátorságot vettem magamnak a közeledéshez. Szívből nevet, félig fölemeli kezét, olyan mozdulattal, mint aki azt akarja kifejezni, hogy nem tehet az egészről, de nem szól semmit.

Kisvártatva megkérdez:

- Ön valamelyik újságot képviseli?

- Nem. Magáncél hozott Indiába. Szokatlan dolgokat óhajtok tanulmányozni, s alkalomadtán feljegyzéseket gyűjtök későbbi irodalmi munkákhoz.

- Hosszasan készül itt maradni?

- Ez a körülményektől függ. Nem tűztem ki határidőt - felelek, s az a különös érzés fog el, hogy nem én kérek tőle, hanem én adok neki interjút. De következő szavai megnyugtatnak:

- Én is hosszabb tartózkodásra jöttem Indiába. Lehet, hogy egy évet, esetleg kettőt is itt töltök. Azután továbbindulok a Távol-Kelet felé. Szeretném megnézni a világot, aztán hazatérek Egyiptomba, ha Allah is úgy akarja.

A szolga bejön és leszedi az asztalt, miután elkészültünk a reggelivel. Érzem, hogy itt az idő mélyebb vizekre evezni.

- Igaz-e, hogy ön varázserőkkel rendelkezik? - kérdem nyomatékosan.

Nyugodtan, bizalmasan felel:

- Úgy van! A mindenható Allah megajándékozott ilyen erőkkel.

Habozom. Sötét szeme merően néz reám.

- Gondolom, szeretné, ha bizonyítékokkal szolgálnék, nemde? - kérdi hirtelen.

Eltalálta óhajtásomat. Bólintok.

- Rendben van. Van önnél ceruza és papíros?

Sietve előszedem a jegyzőkönyvemet, kitépek egy lapot, aztán ceruzát veszek ki a zsebemből.

- Most kérem, írjon valami kérdést a papírosra. - Azzal fölkel, odébb megy, és az ablaknyílásban leül egy asztalka mellé. Félig hátat fordít nekem, és letekint az utcára. Több lépésnyi távolság van köztünk.

- Milyen kérdést? - tudakolom.

- Amilyet akar - felel nyomban.

Elmém különböző gondolatokkal játszik. Végül leírok egy rövid kérdést. Ezt: „Hol éltem négy évvel ezelőtt?”

- Most hajtsa össze ismételten a papírost, míg egészen kicsi négyszög nem lesz belőle - utasít. - Olyan apróra, amekkorára csak lehet.

Engedelmeskedem. Erre ő visszahúzza székét az asztalhoz, és ismét leül velem szemben.

- Kérem, szorítsa erősen a jobb tenyerébe a papírost, a ceruzával együtt.

Keményen markomba szorítom a két tárgyat. Az egyiptomi behunyja szemét, mintha mélyen összpontosítaná a szellemét. Akkor aztán újra felnyílnak a nehéz szemhéjak, a szürke tekintet merőn rám szegeződik, és az egyiptomi nyugodtan így beszél:

- A kérdés, amelyet föltett... így hangzik: „Hol éltem négy évvel ezelőtt?”

- Eltalálta! - felelek meglepődve. - Ez igazán rendkívüli példája a gondolatolvasásnak!

- Most kérem, bontsa ki a kezében lévő papírost - vág közbe.

A kis papírdarabot az asztalra teszem, és lassan széthajtogatom, amíg a lap nyitva fekszik előttem eredeti alakjában.

- Vizsgálja meg! - rendelkezik Mahmud Bej. Megteszem, és meglepő felfedezésre jutok. Mert valami láthatatlan kéz ráírta a papírosra annak a városnak a nevét, ahol négy évvel azelőtt laktam. A válasz közvetlenül a kérdés alá volt írva.

Mahmud Bej diadalmasan mosolyog.

- Jó a felelet? - kérdezi.

Csodálkozva hagyom rá, mert egészen meg vagyok zavarodva. A dolog alig látszik hihetőnek. Ellenőrzésül megkérem, ismételje meg a mutatványt. Készséggel beleegyezik, és az ablakhoz megy, míg én leírom a következő kérdést. Ezzel elkerüli a feltevés lehetőségét is, hogy netán kileshetné az írást. Amellett óvatosan figyelem, és látom, hogy tekintete az utca tarka jeleneteire irányul.

Ismét összehajtogatom a papírost, és a ceruzával együtt erősen a tenyerembe szorítom. Az egyiptomi visszajön az asztalhoz és szemét lehunyva, megint mélyen koncentrál. Aztán megszólal:

- Második kérdése ez: „Miféle újságot adtam ki két évvel ezelőtt?”

Szó szerint eltalálta kérdésemet. Gondolatolvasás, ötlik eszembe.

Ismét felszólít, hogy bontsam ki a papírost. A lapot leteszem az asztalra, s bámuló szemem megpillantja rajta a szóban forgó újság címét, nehézkes betűkkel odaírva!

Varázslat? Mint képtelenséget, azonnal száműzöm ezt a gondolatot. A papírt és a ceruzát én magam vettem elő a zsebemből, a kérdéseket nem eszeltem ki jó előre, s Mahmud Bej ügyelt arra, hogy néhány lépésnyire álljon tőlem, mialatt írok. Azonfelül az egész dolog fényes nappal ment végbe.

Hipnózis? Ezzel a tárggyal sokat foglalkoztam, és felismerem könnyen, amikor valaki jogtalan befolyást igyekszik gyakorolni más emberre. Azzal is tisztában vagyok, hogyan kell az ilyen hatás ellen védekezni. És a titokzatosan papírra került szavak még ma is megvannak.  

Újra elfog az értetlen ámulat. Harmadszor is megkérem az egyiptomit, hogy ismételje meg a kísérletet, s ő rááll, hogy még egyszer és utoljára megteszi. Ez is teljes sikerével végződik.

A tényeket nem lehet kétségbevonni. Kiolvasta a gondolataimat (legalábbis ezt hiszem), s valami megmagyarázhatatlan varázslat vagy láthatatlan kéz segítségével szavakat írt a papírosra, melyet szorosan a markomban tartottam, s végül, ezek a szavak pontos választ adtak kérdéseimre.

Micsoda titokzatos eljárást alkalmazhatott?

Míg ezeken töprengek, kísérteties erők jelenlétét érzem. A józan ész hihetetlennek találja az egészet. Az eset idegenül s magában elkülönülve áll a természetes ítélet szempontjából. Szívem szinte elszorul a rejtelmesség érzetétől.

- Vannak Angliában emberek, akik ezt meg tudják tenni? - kérdi Mahmud Bej félig-meddig kérkedve.

Kénytelen vagyok megvallani, hogy nem tudok olyanról, aki hasonló körülmények közt véghez tudna vinni ilyen mutatványt, noha némely hivatásos bűvész kétségtelenül meg tudná tenni, ha megengednék neki, hogy szokásos segédeszközeit alkalmazza.

- Hajlandó lenne ön megmagyarázni nekem az eljárását? - tudakolom bizonytalanul, félve, hogy kissé túl sokat kívánok, amikor titkai felől kérdezősködöm.

Mahmud Bej felhúzza széles vállait.

- Nagy összegeket kínáltak már, hogy áruljam el a titkomat, de egyelőre még nem szándékozom megtenni.

- Tudja-e, hogy a dolgok szellemi oldala nem egészen ismeretlen előttem? - megkockáztatom a megjegyzést.

- Észrevettem. Ha egyszer netán Európába mennék - ami könnyen megeshet - akkor ön bizonyos szolgálatokat tehetne nekem. Ebben az esetben ígérem, hogy megtanítom önt eljárásaimra, s akkor, ha kedve tartja, meg fogja tudni tenni mindazt, amit én.

- Mennyi időt igényel a tanulás?

- Ez változó, aszerint, hogy milyen ember az illető. Ha igyekszik, és minden idejét e törekvéseknek szenteli, három hónap alatt már fogalma lehet a módszerekről, de ezután még évek gyakorlatára van szükség.

- Nem fejthetné ki teljesítményeinek elvi alapjait, egyedül az elméleti részt, anélkül, hogy titkait elárulná? - erőltetem a dolgot.

Mahmud Bej kis ideig mérlegeli kérésemet.

- Jól van, ezt megtehetem, az ön kedvéért - felel halkan.

Előveszem jegyzőkönyvecskémet, és írásra készen tartom a ceruzát szavaira várva.

- Nem, kérem. Nem ma reggel. - tiltakozik mosolyogva. - Dolgom van, meg kell bocsátania. Jöjjön ide holnap egy órával ebédidő előtt, és akkor folytathatjuk beszélgetésünket.

:¤ ¤ ¤

Pontosan a kitűzött időben ismét Mahmud Bej szobájában ülök. Egyiptomi cigarettával telt dobozt tol elém. Kiveszek egyet s mialatt tüzet ad, megjegyzi:

- Ezek az én hazámból valók. Igen jók.

Hátradőlünk karszékeinkben, és párat szippantunk bevezetésül. A füst illatos, zamatos, a cigaretták csakugyan kitűnőek.

- Most hát ismertetnem kell az elméleteimet, ahogyan az ön angol barátai mondanák'';'' de számomra azok nem elméletek, hanem bizonyosságok - Mahmud Bej kedélyesen nevet. - Bizonyára meglepné, ha azt mondanám, hogy én a tudományos mezőgazdaság szakértője vagyok, sőt ebben a szakmában diplomával is rendelkezem - teszi hozzá csak úgy odavetve.

Jegyezgetni kezdek.

- Egy ugyan nem látszik összefüggésben állani az én... hogy is mondjam... az én érdeklődésemmel a mágia iránt, jól tudom - folytatja. Ránézek, és látom, hogy mosoly játszadozik az ajka körül. Ő is egyenesen a szemembe néz. Ebből az emberből bizonyára érdekes cikket lehet „kiszedni”, gondolom magamban.

- Ön újságíró'';'' bizonyára szeretné tudni, hogyan lettem varázslóvá - tudakolja.

Mohón bólintok rá, hogy úgy van.

- Jó! Egyiptom belsejében születtem, de Kairóban nevelkedtem. Olyan voltam, mint akármelyik gyermek, s ugyanazok a dolgok érdekeltek, mint a legtöbb iskolásfiút. Nagy kedvet éreztem, hogy a gazdaságot válasszam életpályámnak, s ezért egy állami gazdasági főiskolára iratkoztam be. Kemény igyekezettel tanultam, és igazi lelkesedés töltött el hivatásom iránt.

Egy napon egy öreg ember vett ki lakást abban a házban, amelyben én is laktam. Zsidó volt. Bozontos szemöldöke és hosszú szürke szakálla volt, arcán mindig komoly és merev kifejezés ült. Olyan volt, mintha a múlt századból maradt volna itt, mert nagyon régimódi ruhát viselt. Annyira tartózkodóan viselkedett, hogy a házbeliek nem mertek közeledni hozzá. Különös, de ez a titokzatos tartózkodás ahelyett, hogy távoltartott volna tőle, még inkább felkeltette érdeklődésemet. Fiatal voltam, tele önbizalommal, a félénkség teljesen hiányzott belőlem, s kitartóan igyekeztem, hogy megismerkedjem vele. Eleinte visszautasította közeledésemet, de ez csak olajat öntött kíváncsiságom tüzére. Végre is engedett állandó próbálkozásaimnak, hogy beszélgetésbe elegyedjem vele. Kinyitotta előttem ajtaját, és megengedte, hogy belépjek az életébe. Így aztán megtudtam, hogy idejének nagy részét különös tanulmányokkal és rejtelmes praktikákkal tölti. Rövidesen megvallotta, hogy a dolgok természetfölötti sajátságainak kutatása foglalkoztatja.

Képzelje csak el! Addig egész életem az iskolai tanulás és az egészséges sport csatornájában folydogált. Most egyszerre egészen másféle létformával kerültem szemtől-szembe. És ez nagy hatást tett reám. A természetfölöttiség eszméje nem riasztott vissza, mint ahogy a legtöbb fiúval történt volna. Sőt, inkább még vonzott, mert nagyszerű, kalandos élmények kilátásával biztatott. Kérve kértem az öreg zsidót, tanítana meg egy s másra, és ő végül engedett óhajomnak. Így aztán új érdeklődések és új barátok körébe kerültem. A zsidó magával vitt egy társaságba, amely gyakorlati kutatásokat végzett a mágia, spiritizmus, teozófia és okkultizmus területén. Öreg mesterem gyakran tartott előadásokat a körben, amely társaságbeli emberekből, képzett tudósokból, kormányzati tisztviselőkből és más jóállású urakból állt.

Noha még éppen csak ifjúvá serdültem, az öreg megengedte, hogy a társaság minden összejövetelére elkísérjem. Ilyen alkalmakkor feszülten figyeltem mindenre, fülem szomjasan itta a szavakat, szemem elragadtatva, de éles figyelemmel kísérte a különös kísérleteket, amelyeket gyakran végeztek a körben. Mindennek természetesen az volt a következménye, hogy gazdasági tanulmányaimat elhanyagoltam, mert minél több időt igyekeztem szentelni a természetfölötti jelenségek kutatásának. Szerencsére határozott tehetségem volt a műszaki s gazdasági tanulmányokhoz, és így különösebb nehézségek nélkül keresztülrágtam magam a főiskolán, míg megkaptam a diplomámat.

Tanulmányoztam az öreg zsidótól kapott régi, dohos könyveket, és gyakoroltam a mágikus eljárásokat s egyéb kísérleteket, amelyekre ő megtanított. Olyan gyors előhaladást tanúsítottam, hogy hovatovább olyan dolgokat is kezdtem fölfedezni, amelyeket ő maga sem tudott. Egy idő múlva elismert szakértőjévé váltam a titkos tudományoknak. Előadásokat tartottam és bemutatásokkal kísértem ezeket a kairói társaságban, míg végül ennek tagjai elnökükké választottak. De aztán lemondtam, mert el akartam utazni Egyiptomból, hogy idegen országokba menjek - mégpedig azzal a céllal, hogy vagyont szerezzek!

Mahmud Bej elhallgat, jól ápolt ujjai, amelyek már előbb is feltűntek nekem, lepattintják a hamut cigarettájáról.

- Nem könnyű cél!

Az egyiptomi mosolyog.

- Számomra nem lesz nehéz. Csak egynéhány érdeklődőt kell találnom a dúsgazdag emberek közt, akik fel akarnák használni mágikus erőimet. Máris több gazdag párszi és hindu ismer itt engem. Fölkeresnek és véleményemet kérik különböző problémáikban és bajaikban, vagy fel akarnak deríteni egyet-mást, amivel sehogyan sem tudnak boldogulni, vagy olyan felvilágosításokat óhajtanak szerezni, amelyeket egyedül az okkult módszerek tesznek lehetővé. Természetesen magad díjakat számítok nekik. Száz rúpia a legkevesebb. Őszintén szólva, sok pénzt akarok szerezni, hogy aztán abbahagyhassam az egészet, és visszavonuljak Egyiptom valamelyik békés zugába. Nagy narancsültetvényt szándékozom vásárolni, és újra a gazdasággal foglalkozom majd.

- Egyenesen Egyiptomból jött ide?

- Nem. Egy időt Szíriában és Palesztinában töltöttem, miután elhagytam Kairót. A szíriai rendőrség hallott képességeimről, és több esetben segítségemet kérte. Valahányszor nem bírtak eligazodni valamely bűntényben, végső menedékként hozzám folyamodtak. Csaknem mindig sikerült megtalálnom a tettest.

- Hogyan csinálta ezt?

- A bűntények rejtett titkait szolgálattévő szellemeim árulták el nekem, és elém varázsolták a bűntény lefolyásának jeleneteit.

Mahmud Bej kis időre elmerül visszaemlékezéseibe. Türelmesen várom további szavait.

- Úgy van, gyakorlati spiritisztának is nevezhetne, mert csakugyan szoktam szellemeket idézni, hogy segítségüket kérjem - folytatja aztán. - De ugyanakkor a szó igazi értelmében véve mágus vagyok, nem pedig bűvész, s a gondolatolvasáshoz is értek. Nem is állítom, hogy ennél több volnék.

Azt hiszem, ennyi éppen elég!

- Kérem, mondjon el egyet-mást az ön láthatatlan alkalmazottairól! - unszolom.

- A szellemekről? Nos, háromévi nehéz munkámba került, hogy szert tegyek arra az uralomra, amellyel ma rendelkezem fölöttük. Tudja, abban a másik világban, amely a mi anyagi érzékelésünkön túl létezik, éppúgy vannak gonosz, mint jó szellemek is. Arra törekszem, hogy csak a jókat vegyem igénybe. Némelyek közülük emberi szellemek, akik átmentek azon, amit a világ halálnak nevez, de legtöbb szolgálattévőm dzsinn, vagyis a szellemvilág született lakói, akik sohasem éltek emberi testben, Ezek közt vannak olyanok, akik alig állnak magasabb értelmi fokon, mint az állatok, mások viszont olyan eszesek, mint a legokosabb ember. Vannak gonosz dzsinnek is - mi így nevezzük őket Egyiptomban, s nem ismerek megfelelő angol kifejezést -, s az ilyeneket az alacsonyrendű boszorkánymesterek, főleg az afrikai törzsek varázslói veszik igénybe. De nekem semmi kapcsolatom nincsen velük. Veszedelmes szolgák, s olykor áruló módon az ellen fordulnak, aki igénybe veszi őket, és megölik.

- Kik azok az emberi szellemek, akiknek a szolgálatát felhasználja?

- Annyit mondhatok, hogy egyikük a fivérem. Néhány évvel ezelőtt halt meg, ahogyan mondják. De ne feledje el: én nem vagyok spiritiszta médium, mert soha semmiféle szellem nem szállja meg a testemet, és nem engedem, hogy uralkodjanak fölöttem. Fivérem olyképpen érintkezik velem, hogy agyamba vetíti a gondolatot, amelyet közölni akar, vagy látomásokat idéz lelki szemem elé. Így jutottak tudomásomra az Ön tegnapi kérdései is, amelyeket leírt.

- És a dzsinnek?

- Vagy harminc áll a szolgálatomra. Amikor már uralmam alá vetettem őket, előbb még ki kellett képeznem valamennyit, hogy megfelelően vigyék véghez azt, amit kívánok tőlük, tanítanom kellett őket, mint ahogyan a gyermeket táncra oktatják. Mindegyiknek tudnom kell a nevét, mert enélkül nem lehet uralkodni rajtuk. Némelyiknek a nevét azokból a dohos régi könyvekből tanultam meg, amelyeket a zsidó adott nekem.

Mahmud Bej ismét elém tolja a cigarettás dobozt, aztán folytatja:

- Mindegyik szellemre külön feladatot róttam ki'';'' mindegyik más és más munka elvégzését sajátította el. Így például azok a dzsinnek, akik a ceruzával írt szavakat az ön papírlapjára varázsolták, képtelenek volnának segítségemre lenni a kérdések kiderítésében.

- Hogyan lép ön kapcsolatba ezekkel a szellemekkel? - hangzik következő kérdésem.

- Bármikor magamhoz hívhatom őket, csupán rájuk kell összpontosítani a gondolatomat, de a gyakorlatban rendszerint leírom arab betűkkel annak a szellemnek a nevét, akire szükségem van'';'' ennyi elég ahhoz, hogy szinte abban a szempillantásban hozzám jöjjön.

Az egyiptomi az órájára néz. Fölkel és így szól:

- Most pedig, barátom, meg kell bocsátania, de nem adhatok több felvilágosítást módszereimre vonatkozólag. Most már talán megérti, hogy miért kell titokban tartani mindezt. Egy napon még viszontláthatjuk egymást, ha Allah is úgy akarja. Isten vele!

Meghajlik és fehér fogai mosolyban villannak meg. A beszélgetésnek vége.

:¤ ¤ ¤

Éjszaka Bombayban. Későn fekszem le, de nem alszom. A nehéz levegő fojtogat, mintha nem volna benne oxigén, s a hőség is tűrhetetlen. A mennyezetről alácsüggő villanyventillátor surrogó karjai csak kevés enyhülést adnak, semmi esetre sem elegendőt ahhoz, hogy fáradt szemeim lecsukódjanak. Úgy találom, hogy a lélegzés már magában véve is nehéz munka. A levegő olyan forró, hogy ilyesmihez nem szokott tüdőm minden tágulása fájdalmat okoz. Elcsigázott testemről csak úgy folyik a verejték, amelyet hálóruhám magába szív. S ami még rosszabb, agyam sem tud megpihenni. Az álmatlanság ördöge bekopogtat életembe ezen az éjszakán, s a sors akaratából nem is hagy el többé egészen addig, amíg lábam utoljára nem tapodja India földjét. Elkezdtem fizetni az alkalmazkodás díjának első részleteit a trópikus világnak.

Ágyamat moszkitóháló veszi körül, olyan, mint valami fehér szemfödő. A balkonra nyíló, tárva álló ablakon át holdfény ömlik be, és kísérteties árnyakat rajzol a sápadt mennyezetre.

Elgondolkozom a Mahmud Bejjel folytatott reggeli beszélgetésen s az előző nap meglepő jelenségein, és megpróbálok másféle magyarázatot találni rájuk, mint amivel ő szolgált, de nem sikerül. Ha az a harmincegynéhány titokzatos szolgálattévő valóban létezik, akkor ismét a középkorban vagyunk, amikor - amennyiben a legendák nem hazudnak - Európa minden városában élt és virult néhány varázsló, jóllehet az egyház és az állam gyakran akadályozta őket sötét munkájukban.

Minél inkább igyekszem magyarázatot találni, annál zavarosabb fejjel kell bevallanom sikertelenségemet.

Miért mondta Mahmud Bej, hogy a ceruzát a papírossal együtt fogjam a tenyerembe? Talán az állítólagos szellemek kivontak az irónból néhány grafitszemcsét, hogy azzal írják a válaszokat a papírra?

Emlékezetemben kutatok példák után, amelyek hasonló esetekre vonatkoznak. Vajon nem említi-e Marco Polo, a híres velencei utazó, könyvének valamelyik helyén, hogy Kínában és Tibetben bizonyos varázslókra bukkant, akik írást tudtak létrehozni anélkül, hogy a lapot érintették volna? És nem mondták-e ezek a boszorkánymesterek Polónak, hogy rejtelmes tudományukat régóta, már századokkal azelőtt sokan ismerték és gyakorolták hazájukban?

Igen, Mahmud Bej is varázsló, huszadik századi boszorkánymester. Az, hogy röviddel Indiába érkezésem után ráakadtam, biztató és ígéretes előjelnek tűnik előttem, hogy még különösebb felfedezések várnak reám. Képletesen azt mondhatnám, hogy megtettem az első bemetszést indiai tapasztalataim rovásos pálcájába. Köznapi szóval: bejegyeztem első tapasztalataimat zsebkönyvemnek eddig még érintetlen lapjaira.

 
==IV. FEJEZET==

Találkozom egy messiással

- Örvendek, hogy megismerhetem - hangzik a közhelyre emlékeztető üdvözlés, amellyel Meher Baba fogad. Még nem is sejtem, pedig az vár rá, hogy meteorként villanjon át a neve a nyugati égbolton, és milliók kíváncsiságát ébressze föl Európában és Amerikában. És ugyancsak meteorként fog dicstelenül aláhanyatlani a földre. Én vagyok az első nyugati újságíró, aki interjút kér tőle, és fölkeresem indiai tanyáján, amikor a legközelebbi környezetén kívül még senki sem ismeri nevét.

Megismerkedtem egyik főtanítványával, és miután egy ideig leveleztem vele, fölébredt bennem a kíváncsiság, miféle ember lehet az, aki legutóbb az emberiség önkinevezte megváltóinak sorába lépett. Két párszi tanítvány jön értem Bombaybe, hogy mesterükhöz vezessenek. Mielőtt elhagynánk a várost, értésemre adják, hogy feltétlenül szükséges válogatott virágokat és gyümölcsöket vinnem ajándékba a mesternek. Így hát a bazárba sietünk, és a tanítványok jókora csomó virágot meg gyümölcsöt szereznek be költségemre.

Vonatunk másnap reggel érkezik meg Ahmadnagarba, miután egész éjjel utaztunk. Emlékszem az Ahmadnagarra vonatkozó történelmi adatra: Aurangzeb császár, a Hit védelmezője és a mogul trón ékessége itt simogatta meg szakállát utoljára, mert a halál itt érte utol őt a sátrában.

Az állomáson vár bennünket egy rozoga vén Ford kocsi, amely Meher baba tanyájának szállítmányozó eszközét képviseli. A hétmérföldnyi utat lapályos vidéken tesszük meg. Az út egy részét fasor szegélyezi. Elhaladunk egy falu mellett, amelynek összebújó barna háztetői közül a helyi templom finom kis tornya emelkedik ki. Azután folyót pillantok meg, amelynek partjait piros és sárga virágok keretezik be, míg iszapos vizében bivalyok heverészve élvezik a semmittevést.

Elérjük Meher Baba különös telepét. Három furcsa kőépítmény áll egy mező közepén, utóbb megtudom, hogy az építmények egy régebben megszűnt katonai táborhely maradványai. A szomszédos mezőn három egyszerű faház, amolyan bungalóféle áll. Negyed mérfölddel odébb kis falu fekszik, neve Arangaon. Az egész vidék igen kopár hatást tesz, és olyan, mintha félig-meddig kihalt volna. Párszi kísérőim fölvilágosítanak, hogy ez mesterüknek csak a falusi telepe, mert fő központja Nászik városa mellett van, ahol legbizalmasabb tanítványainak többsége lakik, s ahol rendszerint a vendégeket is fogadják.

Amint elmegyünk az egyik házikó előtt, néhány ember lép ki belőle. A verandán lebzselnek, mosolyogva integetnek, és nyilván nagyon örülnek, hogy egy európai érkezett körükbe. Átmegyünk egy réten, és különös formájú építményhez érünk, amely voltaképpen mesterséges barlang. Kőből és kőtörmelékből készült, habarcs tartja össze, körülbelül nyolc láb mély. Egyenesen délnek néz, a délelőtti erős napfény egész mélységét átjárja. Körülnézek, s látom a mezők hullámzó síkját, a lapályt keletről határoló hegyek körét, a fákkal árnyas falut egy horpadásban. Ez a párszi szent kétségkívül nagy természetbarát, amiért ilyen békés, nyugodalmasan szép környezetben ütötte fel a tanyáját. Igazán örülök, hogy ilyen csöndes, békés zugot találtam a bombayi élet forgataga után.

A barlang bejárata előtt két ember áll, mintha őrszemek volnának. Közeledtünkre megmozdulnak és bemennek, hogy jelentést tegyenek mesterüknek.

- Oltsa ki a cigarettáját - suttogja egyik kísérőm -, a Baba nem kedveli a dohányfüstöt.

Eldobom a sérelmes cigarettát. Percre rá bevezetnek az úgynevezett „új messiás” magasztos színe elé.

Meher Baba a barlang szemközti falánál ül a földön, az egész padlót szépséges mintázatú perzsaszőnyeg takarja. A „messiás” valahogyan más hatást tesz, mint ahogyan elképzeltem magamnak. Tekintete nem átható, arckifejezése nélkülözi az erőt, és noha megérzem, hogy valami aszkétikus, világtól elforduló és szelíd légkör veszi körül, mégis csodálkozom, miért nem támad bennem semmiféle izgalom vagy feszült várakozás, amilyet az embernek bizonnyal éreznie kellene olyan személy közelében, aki azt hirdeti, hogy milliókat fog megnyerni ügyének.

Meher Baba hosszú, makulátlan fehér köntöst visel, s ez mulatságosan emlékeztet valami régimódi angol hálóingre! Barátságos és jóindulatú arcát gesztenyeszínű haj foglalja be, haja hosszú, göndör hullámokban válláig ér. Meglep ennek a hajnak lágy, selymes finomsága, szinte nőére emlékeztet. Orra ívelten emelkedik ki arcából, aztán sasorrként hajlik vissza. Szeme sötét, közepes nagyságú, tiszta tekintetű, de úgy találom, hogy nem tesz hatást reám. Felső ajkát vastag, nagy barna bajusz födi. Világos árnyalatú olajbarna bőre elárulja perzsa származását, mert apja a sahok országából való volt. Fiatalos, szemmel láthatólag a harmincas éveiben jár. Még a homloka marad meg emlékezetemben. Olyan alacsony ez, hogy az átlagos homlok magasságát sem látszik elérni, s annyira hátracsapott, hogy kételyeket ébreszt bennem. Vajon az agy méreteinek van-e jelentősége a szellemi képességek szempontjából? Vajon az ember homloka kifejez-e valamit gondolkodásának erejéből? De hát meglehet, hogy egy messiás fölötte áll a hasonló testi korlátozásoknak!

- Örvendek, hogy megismerhetem - jegyzi meg Meher Baba, de ne tessék gondolni, hogy ezt az emberi szó szokásos közlésmódján teszi. Ölében kis táblát tart, amelyen az ábécé betűi láthatók, s ujjával sebesen mutogat rá az egymás után következő betűkre. Mialatt a szavak ezzel a némajátékra emlékeztető módszerrel összeállnak, titkárja hangosan tolmácsolja a mondanivalót.

1925 júliusa óta a szent ember egyetlen szót sem ejtett ki! Öccse közli velem, hogy ha majd az új messiás megszólal, szózata meg fogja rendíteni a világot! Addig is ragaszkodik a hallgatás fogadalmához.

Meher Baba ujjaival a betűkre böködve, barátságosan érdeklődik személyes hogylétem iránt, kérdéseket intéz hozzám az életemre vonatkozóan, s kifejezi örömét azon, hogy annyira érdekel India. Kitűnően bírja az angol nyelvet, így semmi szükség arra, hogy feleleteimet lefordítsák. Késő délutánra tűzi ki a hosszabb kihallgatást, amelyet kértem tőle.

- Most önnek táplálékra és pihenésre van szüksége - mondja, helyesebben tolmácsoltatja.

Átmegyek az egyik kőépületbe. Belseje puszta és homályos, de egy öreg ágyféle áll benne, ágynemű nélkül, aztán egy rozoga asztal meg egy szék, amely úgy a múlt század közepén még kiválóan szolgálhatott. Itt kell tanyát ütnöm közel egy hét tartamára. Kinézek az üveg nélküli ablakon, és szemem elsiklik a kopár, megműveletlen földeken, amelyek kaktusszal vegyes bozótban vesznek el.

Négy óra mászik tova lassú, álmos lábakkal az órám lapján. Aztán ismét ott ülök a perzsaszőnyegen, szemtől szemben Meher Babával. Az a feladatom most, hogy vizsgálat alá vessem nagyszabású igényét, amely abban a kijelentésében áll, hogy hivatása szellemi világosságot adni az egész emberiségnek és közvetlen vezetőjévé válni.

Mindjárt az első mondtaban, amelyet ujjával kibökdös a táblán, megszövegezi ezt az igényét:

- Meg fogom változtatni az egész világtörténelmet!

Jegyezgetni kezdek, s ez szemmel láthatólag kissé zavarja őt.

- Nem készíthetné el a jegyzeteit azután, amikor eltávozott?

Ráállok, s azontúl az emlékezetem lapjára jegyzem föl szavait.

- Mint ahogy Jézus eljött, hogy szellemiséget árasszon egy anyagias nemzedékbe, úgy jöttem el én is, hogy a mai emberiséget előrevigyem a szellemiség útján. Az ilyen isteni munkának mindig megvan a maga kijelölt időpontja, s amikor majd az idő teljessége elérkezik, fölfedem igaz mivoltomat a világ előtt. A nagy vallástanítók - Jézus, Buddha, Mohamed és Zarathusztra - nem térnek el egymástól lényeges tanaikban. Ezek a próféták mind Isten küldöttei. A főparancsolatok mindegyikük tanításában egyaránt úgy szövődnek át, mint megannyi aranyfonál. Ezek az isteni lények akkor jelentek meg a nyilvánosság előtt, amidőn segítségükre legnagyobb szükség volt, amidőn a szellemiség legmélyebb apályát érte el, és az anyagiasság látszólag mindenütt diadalmaskodott. Most is sebesen közeledünk egy ilyen korszakhoz.

Ma az egész világot behálózták az érzékiség vágyai, a fajok önzése és a pénz imádata. Az Istent megtagadták. Az igazi vallás megfogyatkozott'';'' az ember életadó táplálékot keres, de a papok rendszerint csak követ adnak neki. Ezért Istennek ismét el kell küldenie igaz prófétáját az emberek közé, hogy visszaállítsa az igazi vallásosságot, és fölrázza az embereket anyagias tompultságukból. Én csak a régebbi próféták nyomdokában járok, ez a küldetésem. Isten fölhatalmazást adott nekem.

Csöndesen figyelek, mialatt a titkár szóval közli ezeket a meglepő állításokat. Nyílt elmével fogadom az egészet, nem élek bírálattal, nem fejtek ki értelmi ellenállást. Ez azért még nem jelent annyit, mintha elfogadnám a hallottakat, de tisztában vagyok azzal, hogy a keleti emberek közt meg kell tanulni a meghallgatás kellő formáját. Máskülönben a nyugati ember kevés hasznát látja igyekezetének, még ha valami elfogadásra érdemes dolog jut is tudomására. ''Az igazság elbírja a kíméletlen vizsgálatot, ''de a nyugati módszereknek át kell alakulniuk, hogy alkalmazhatók legyenek a keleti gondolkozás légkörében is.

Meher Baba kedélyesen rám mosolyog, és folytatja:

- A próféták bizonyos szabályokat és előírásokat szögeztek le, hogy a tömegeket jobb életre segítsék és Isten felé irányítsák. Ezek a szabályok fokozatosan egy-egy szervezett, intézményes vallás alapelveivé válnak, de az eszme szelleme és lendítőereje, amely az alapító életében még áthatja a vallást, halála után lassanként szertefoszlik. Ez az oka, hogy miért nem tudják az intézményes vallások közelebb hozni a szellemi igazságot és hogy az igazi vallás mindig az egyének személyes átélése marad. A vallásos intézmények olyanokká válnak, mint a régészeti múzeumok, amelyek a múltat akarják életre kelteni. Ezért nem fogok új vallás, kultusz vagy intézmény alapítására törekedni. De megifjítom minden népnek a vallásos gondolatát, s az élet magasabbrendű megismerését árasztom beléjük.

A dogmák, amelyeket évszázadokkal az alapító halála után hoztak létre, többnyire ijesztően ellentmondanak egymásnak, de a vallások alapvető tanai valójában mindig ugyanazok, mert mind ugyanabból a forrásból erednek: Istentől. Ezért majd ha kilépek a nyilvánosság elé, egyetlen fennálló vallást sem fogok elítélni, de egyiküket sem fogom a többi fölé emelni. El akarom terelni az emberek gondolatát a felekezeti különbözőségektől, hogy mindnyájan megegyezzenek a lényeges igazságokban. Mindamellett nem szabad elfeledni, hogy minden próféta figyelembe veszi az időt, a körülményeket és az emberek közt éppen uralkodó felfogásokat, mielőtt nyilvánosan kihirdetné tanait. Így aztán olyan elveket hirdet, amelyek leginkább megfelelnek az előfeltételeknek, s ezért legjobban érthetők is.

Meher Baba kis szünetet tart, hogy magasztos eszméi alaposan gyökeret verhessenek elmémben, aztán szavai új fordulatot vesznek.

- Megfigyelte ön, milyen gyors és közvetlen kapcsolatok épültek ki a nemzetek közt ebben a modern korban? Nem látja talán, hogy a vasutak, gőzhajók, a telefon, a tengeralatti kábel, a drótnélküli távíró és az újságok szorosan egybefonódó egységbe kapcsolták a világot? Ha az egyik országban valami fontos esemény megy végbe, arról más népek még aznap tudomást vesznek, tízezer mérföldnyi távolságban is. Eszerint az, aki ma fontos szózatot akar közölni, szinte az egész emberiséget ott találhatja hallgatói közt. S mindezeknek érthető oka van. Közeledik az idő, amidőn az emberiség egyetemes szellemi hitet nyer, amely egyaránt meg fog felelni minden népfajnak és minden országnak. Más szavakkal: már épül az út, amely lehetővé teszi majd számomra, hogy kinyilvánítsam az egész világnak szóló üzenetemet!

Ez a lélegzetfojtó kijelentés eléggé mutatja, hogy Meher Baba határtalanul bízik a maga jövőjében, egész magatartása ezt bizonyítja. A maga megítélése szerint ügyének részvényei egy szép napon igen magas árfolyamra fognak szökni!

- De mikor szándékozik kihirdetni üzenetét a világnak? - tudakolom.

- Csak akkor szakítom meg a hallgatásomat, és teszem közzé kinyilatkoztatásomat, amikor mindenütt zűrzavar és felfordulás fog uralkodni, mert akkor lesz legnagyobb szükség reám. Amikor majd a világ kínok közt vajúdik, földrengések, áradások és vulkáni kitörések látogatják meg, amikor Kelet és Nyugat egyaránt háborúk tüzében fog égni. Bizony, az egész világnak szenvednie kell, mert az egész világnak részesülnie kell a megváltásban.

- Ismeri ön ennek a nagy háborúnak az időpontját?

- Ismerem. Nincsen már messze. De nem szándékozom fölfedni az időpontot.

- Ez rettentő jóslat! - fakadok ki.

Meher Baba mentegetődzve feszíti ki hosszú, vékony ujjait.

- Úgy van. Az a háború rettenetes lesz, mert a tudományos eredmények és találmányok sokkal pusztítóbbá fogják tenni, mint amilyen az előző háború volt. De nem fog sokáig tartani - csak néhány hónapig -, s amikor a legszörnyűbb helyzet elérkezik, nyilvánosan megismertetem magam és kinyilatkoztatom küldetésemet az egész világnak. Anyagi erőfeszítéseimmel és szellemi erőmmel mihamar hirtelen véget vetek a nagy összeütközésnek, visszaadva a békét a nemzetek összességének. Ám egyidejűleg óriási természeti változásoknak kell beállaniuk ezen a planétán. Életben és tulajdonban nagy veszteségek mutatkoznak a földgömb különböző részein. Ha a Messiás szerepére vállalkozom, ez csak azért történik, mert a világ állapota megkívánja. Legyen nyugodt afelől, hogy nem fogom elvégezetlenül hagyni szellemi munkámat.

Titkárja, egy zömök, sötét arcszínű ember, aki kerek, fekete sapkát visel, sokat jelentő kifejezéssel néz reám, miután az utolsó szavakat tolmácsolta. Arca körülbelül ilyesmit juttat kifejezésre: „Na lássa! Mit szól ehhez? Most láthatja, milyen fontos dolgokról van nekünk itt tudomásunk!”

Mesterének ujjai ismét gyorsan futkározni kezdenek az ábécés táblán, s a titkár siet tolmácsolni a mondanivaló értelmét:

- A háború után hosszas béke korszaka fog következni, az egész világ nyugalmat talál. A lefegyverkezés akkor nem lesz már puszta szóbeszéd tárgya, hanem valóra válik. A fajok és osztályok harca megszűnik, a felekezeti gyűlölködés is véget ér. Be fogom utazni az egész világot, és a népek mohón várják majd jöttömet, hogy láthassanak. Szellemi szózatom elér minden országot, minden várost, sőt minden falut is. Egyetemes testvériség, békesség az emberek közt, jóindulatú együttérzés a szegények és elnyomottak iránt, Isten szeretete - ezeket fogom előmozdítani.

- És mi lesz Indiával, az ön hazájával?

- Nem nyugszom addig, míg az átkos kasztrendszer végleg meg nem semmisül. India azzal süllyedt olyan mélyre a nemzetek közt, hogy behozta a kasztrendszert. Amikor a kitaszítottak és a megvetett kasztok fölemeltetnek, India is egyszerre ismét a világ legjelentékenyebb országai közé fog emelkedni.

- És India jövője?

- India, minden hibájának ellenére is, még mindig a világ legszellemibb országa. A jövő minden nemzetek erkölcsi vezetőjévé fogja avatni Indiát. Minden nagy vallás alapítója a Keleten született, és a népeknek ezentúl is Kelet felé kell tekinteniük szellemi világosságot keresve.

Megkíséreltem elképzelni a nagy nyugati nemzeteket, amint a kis barna emberek lábai előtt ülnek, de nem sikerül. Az előttem ülő fehér ruhás alak talán megsejti ezt, mert hozzáteszi:

- Indiának úgynevezett elnyomatása nem igazi elnyomatás. Csak testi értelemben az, tehát ideiglenes. Az ország lelke halhatatlan és nagy, ha kifelé a nemzet elvesztette is hatalmát.

Ez a finom magyarázat valahogyan nem hatol be értelmembe. Visszatérek előbbi témánkhoz.

- Mi a Nyugaton az ön szellemi üzenetének legnagyobb részét már más forrásokból is hallottuk. Nincsen hát önnek semmi új mondanivalója részünkre?

- Szavaim nemcsak a régi szellemi igazságokat visszhangoztathatják, hanem az én titokzatos erőm új elemet fog hozni a világ életébe.

Elmémet ezzel próbálom megnyugtatni. Egy ideig csönd van, nem teszek föl több kérdést. Fejemet oldalt fordítom, és kitekintek a barlangból. A nyugalmas mezőkön túl a messzeségben dombsor emelkedik. Az égről könyörtelenül perzselő tűzzel süt le a nap emberre, állatra, földre egyaránt. Múlnak a percek. Ebben az elkülönült barlangban, a véget nem érő hőségben, a befogadásra kész elmék körében könnyű ilyen nagy világmegváltó terveket szőni és rendkívüli vallásos eszmék megszállottjává válni. De odakünn a mindennapi valóság világában, az anyagias városi élet nehéz küzdelmei közt ezek a dolgok pillanatok alatt úgy szertefoszlanának, mint a köd a felkelő nap előtt.

- Európa kemény és kétkedő - jegyzem meg visszafordulva, és az új messiásra nézek. Hogyan akar ön meggyőzni bennünket arról, hogy igazán isteni felhatalmazással szól hozzánk? Hogyan akarja megnyerni az ön előtt ismeretlen népeket szellemi hitének? Az átlagos nyugati ember azt mondaná erre, hogy lehetetlen, és nagyon valószínű, hogy kinevetné az igyekezeteit.

- Ó, ön nem tudja elképzelni, mennyire megváltoznak addigra az idők!

Meher Baba halvány, keskeny kezeit dörzsöli. Azután az előbbiekhez hozzáfűz még néhány meglepő jogigényt, amelyek fantasztikusan hangzanak a nyugati fülnek, de azért ő mindezt egészen magától értetődőnek tartja.

- Mihelyt nyilvánosan kihirdetem, hogy messiás vagyok, semmi sem állhat többé ellent a hatalmamnak. Mindenek szeme láttára csodákat fogok művelni, hogy bizonyítékát adjam elhivatottságomnak. Visszaadni a vaknak szeme világát, meggyógyítani a betegeket, bénákat és nyomorékokat, mi több, feltámasztani a halottat - mindez gyermekjáték lesz nekem! Azért fogok ilyen csodákat tenni, hogy általuk az emberek mindenütt kénytelenek legyenek hinni nekem, s így aztán a tanításomban is. A csodák nem a hívságos kíváncsiság kielégítésére fognak szolgálni, hanem arra, hogy meggyőzzék a kételkedőket.

Megakad a lélegzetem. A beszélgetés elérte a józan ész határát. Elmém tántorogni kezd. A keleti képzelet területére léptünk.

- De nehogy félreértsen - folytatja a párszi messiás. - Tanítványaimnak értésére adom, hogy a csodák csak a tömegeknek vannak szánva, nem őnekik. Én ugyan egyetlen csodát sem vinnék véghez, de tudom, hogy az ilyesmi felkelti a közönséges emberek érdeklődését a szavaim iránt. És ha meg akarom lepni a világ népeit a csodatételeimmel, ez csak azért történik, mert át akarom szellemíteni őket.

- A Baba máris csodálatos dolgokat vitt véghez! - szól közbe a titkár.

Egyszerre fölfigyelek.

- Például? - kérdem gyorsan.

A mester elhárító mosollyal fordul a titkárhoz:

- Erről majd máskor beszélj az úrnak, Visnu - böködi ki a szavakat. - Bárminő csodát véghez tudok vinni, ha szükséges. Nem esik nehezére az ilyesmi annak, aki isteni fokra emelkedett.

Magamban elhatároztam, hogy másnap megcsípem a titkárt, és kiszedek belőle néhány részletet az állítólagos csodákra vonatkozólag. Ez érdekes része lehet a vizsgálódásaimnak. Mint szemfüles kutató jöttem ide, ezért mindenféle adat hasznosnak bizonyulhat munkámban.

Újabb szünet csöndje áll be. Aztán megkérem a szent férfiút, adjon némi felvilágosítást az életútjáról.

- Mondd el majd ezt is neki, Visnu - felel a titkár felé fordulva, aztán rám mutat. - Önnek bőven lesz alkalma elbeszélgetni tanítványaimmal, hiszen egy ideig itt marad. Ők mindent elmondhatnak önnek a múltról.

A beszélgetés általánosságokba csap át. Nem sokára véget ér a látogatás. Első dolgom, amikor visszatérek a szállásomra, rágyújtani egy cigarettára, hogy kárpótoljam magam a tilalomért, aztán az illatozó füstöt figyelem, amint kóvályogva emelkedik a magasba.

:¤ ¤ ¤

Estefelé különös látványnak válok tanújává. A csillagok éppen halványan pislákolni kezdtek, a nappal nem hunyt még el egészen, sajátságos félhomály uralkodik, amelyben csak egynéhány olajlámpa dereng halványan. Meher benn ül barlangjában, míg a tanítványaiból, látogatókból és a közeli Arangaon falu lakóiból álló tarka sokaság patkó alakban összegyülekezik a bejárat előtt.

Szertartás következik, amelyet minden este ismételnek, akárhol tartózkodjék is éppen Meher. Az egyik hívő fémcsészét emel magasba, a csésze lámpásul szolgál, mert szantálfával erősen illatosított olaj van benne és lánggal égő kanóc. A hívő hétszer meglóbálja a mécset mesterének szentséges feje körül. A gyülekezet erre karban énekelni kezd, és nagy hangon himnuszokat, imákat harsog. Maráthi nyelven énekelnek, de a szavak közül többször megüti fülemet Meher Baba neve. Nyilvánvaló, hogy az énekek mesterük felsőfokú dicsőítését tartalmazzák. Mindenki imádattól ragyogó szemmel néz reá. Meher öccse egy kis hordozható harmónium előtt ül, és panaszosan nyafogó zenével kíséri az éneklőket.

A szertartás folyamán minden egyes hívő sorban a barlang elé járul, leborul Meher előtt, és megcsókolja födetlen lábát. Némelyikükön annyira elhatalmasodik az áhítat, hogy a hódolatnak ezt a kifejezését jó percig elnyújtja. Megmagyarázzák nekem, hogy ez a cselekmény rendkívül hatásos szellemi nyereséggel jár, mert Meher áldását árasztja a hívőkre, és ez elmossa bűneik egy részét.

Visszasétálok szállásomra, és kíváncsi vagyok, mit hoz a másnap. Valahol a réteken túl, a dzsungelban sakál vonít, és megtöri az éjszaka csöndjét.

Másnap összegyűjtöm a titkárt meg néhány angolul beszélő tanítványt az egyik fakunyhó előtt. Félkörben letelepszünk. Akik nem tudnak angolul, valamivel odébb állnak, és mosolygó képpel, érdeklődő tekintettel néznek bennünket. Hozzálátok, hogy az elmék és emlékek e gyűjteményéből összeszedjek néhány olyan tényt mesterük felől, amelyeket még nem ismerek.

Személyes neve Meher, de ő Szadguru Meher Babának nevezi magát. Szadguru jelentése „tökéletes mester”, míg a Baba név csak a ragaszkodás kifejezése, amely meglehetősen általános némely indiai nép között, s a tanítványok rendesen csak ezen a néven szólítják mesterüket. (Baba jelentése: atya).

Meher Baba apja perzsa, a Zarathusztra vallásának követője, aki mint szegény ifjú vándorolt Perzsiából Indiába.

Meher volt az első fia. 1894-ben született Púna városában. A kisfiút ötéves korában iskolába küldték, jó előmenetel tanúsított tanulmányaiban, s tizenhét éves korában letette az érettségi vizsgát. Akkor aztán beiratkozott a púnai Deccan College-ba, és két éven át kitűnő, modern neveltetésben részesült.

Ekkor kezdődött különös életpályájának zegzugos és érthetetlen szakasza. Egy este kerékpáron igyekezett hazafelé az iskolából, és éppen el akart haladni egy jól ismert mohamedán fakír nő tanyája előtt. Ezt a nőt Hazrat Babadzsannak nevezték, s az volt a hír felőle, hogy több mint száz esztendős. Éppen egy régi heverőn ült egyszerű faházikójának rácsos tornácán. Amikor a kerékpár elébe ért, az öregasszony fölkelt, és intett a fiúnak. Ez leszállt, és odament hozzá. Az öreg nő kezébe szorította a fiú kezeit, majd megölelte és homlokon csókolta.

Ami ezután történt, az nem egészen világos. Annyit kiszedhettem az elbeszélésekből, hogy az ifjú zavart elmeállapotban ért haza, és a rákövetkező nyolc hónap alatt észbeli képességei egyre inkább gyöngültek, míg aztán képtelen volt tanulmányaival foglalkozni. Végül is búcsút kellett mondania a kollégiumnak, mert nem bírt többé megbirkózni a tanulással.

Ezek utána fiatal Meher valami félig hülye állapotba esett, és még magáról sem tudott gondoskodni. Szeme tompává és élettelenné vált, s elméje annyira elhomályosult, hogy még az átlagos emberi dolgokat sem tudta véghezvinni, nem bírt egymaga enni, mosakodni vagy elvégezni a szükségét stb. Amikor apja rászólt: „Egyél!”, az ifjú szinte gépiesen elfogyasztotta eledelét, máskülönben nem értette, miért teszik elébe a tálat. Rövidesen olyanná lett, mint valami emberi automata.

Ha egy húszéves ifjúról úgy kell gondoskodni, mint valami hároméves kisgyerekről, az joggal enged szellemi fogyatékosságra következtetni, s a gondterhelt apa ezt csak annak bírta tulajdonítani, hogy fia túlerőltette az agyát, amikor a vizsgájára készült. Mehert különféle orvosokhoz vitték, azok idegösszeroppanást állapítottak meg, és injekciókkal kezelték. Kilenc hónap múlva javulás állt be, s ez továbbra is fokozódott, míg végül értelmesen tudott viselkedni környezetével szemben, és viselkedése is normálissá vált.

De gyógyulása után kiderült, hogy jellem tökéletesen megváltozott. Elvesztette kedvét a tanulmányokhoz, a világi pálya és siker iránti érdeklődése is eltűnt, játék és sport sem vonzotta többé. Mindezek helyét a vallásos élet mélységes szomjazása foglalta el, s szüntelenül élt benne a törekvés, hogy lényében szellemivé váljék.

Meher azt tartotta, hogy e változások mind abban a csókban gyökereztek, amelyet a muzulmán fakír nőtől kapott, s ezért fölkereste az idős asszonyt, hogy tanácsot kérjen tőle jövőjére nézve. Hazrat Babadzsan meghagyta neki, hogy keressen magának szellemi mestert. Meher megkérdezte, vajon hol találhat ilyet. Az öreg hölgy válaszul széles mozdulattal a messzeségre mutatott.

Meher fölkeresett több embert, akik a városban szent hírnek örvendtek. Azután nagyobb körben folytatta keresését, és bejárta a falvakat, amelyek szülővárosától, Púnától száz mérföldön belül feküdtek. Egy napon belépett egy kis, kőből épült templomba Szakori mellett. Szegényes, rozzant kis szentély volt, de egy nagyon szent ember tanyázott benne, vagy legalábbis így mondták a falubeliek. S amikor Meher ott állt szemből szemben Upászani Mahárádzzsal, érezte, hogy megtalálta mesterét.

A szent élet fiatal jelöltje időnként ki-kirándult hazulról Szakoriba. Rendesen pár napot töltött ilyenkor a tanítómesterével, de egy ízben négy hónapig nála maradt. Meher azt állítja, hogy ez alatt az idő alatt vált tökéletessé és alkalmassá a küldetésére. Egy este összegyűjtött vagy harmincat régebbi iskolatársai és gyermekkori játszópajtásai közül, titokzatos szavakkal tett célzásokat valami fontos találkozásra, aztán kivitte őket a kis templomba Szakori közelében. Magukra zárták az ajtót, s ekkor Upászani Mahárádsz, a szigorú tekintetű ember, aki a templomban lakott, fölállott és szólni kezdett a gyülekezethez. A vallásról beszélt, szívükre kötötte, hogy törekedjenek erényes életre, majd közölte velük, hogy Mehert a maga titkos erőinek és tudásának szellemi örökösévé tette, végül pedig kinyilatkoztatta a meglepődött fiatalemberek előtt, hogy Meher isteni tökéletességet ért el! Nyomatékosan tanácsolta nekik, hogy legyenek párszi barátuk követőivé, mert akkor nagy szellemi kincseket nyerhetnek úgy jelen, mint a túlvilági életben.

A jelenlévők egy része megfogadta a tanácsot, mások kételkedők maradtak. Körülbelül egy év múlva, amikor Meher elérte a huszonhetedik életévét, a fiatal párszi kijelentette kis nyája előtt, hogy tudatára ébredt az isteni küldetésnek, amelyet végre kell hajtania, és hogy Isten olyan munkával bízta, meg, amelynek óriási fontossága van az egész emberiségre nézve. Nem árulta ugyan el küldetésének mibenlétét, de pár év múlva mégis megengedte, hogy a titok kiszivárogjon. A sors messiásnak szánta őt!

Meher 1924-ben hagyta el első ízben Indiát. Perzsiába ment vagy hat követőjének kíséretében azzal, hogy bejárja őseinek hazáját. Amikor a hajó kikötött Bashirban, egyszerre megváltoztatta elhatározását, s a legközelebbi hajóval megint hazatért. Három hónap múlva a felkelő hadak elfoglalták Teheránt, a perzsa fővárost, és véget vetettek a régi uralmi rendszernek. Új sah ült a trónra.

Ekkor Meher Baba a követőihez fordult, és így beszélt:

- Íme, láthatjátok, minő eredménnyel járt az én titkos munkálkodásom, amelyet Perzsiában tett látogatásomkor fejtettem ki!

Tanítványai biztosítottak afelől, hogy Perzsia boldogabb az új uralkodó alatt, mohamedánok, párszik, zsidók s keresztények békés barátságban élnek egymás mellett, holott a régi uralom idején állandó viszály dúlt köztük, és súlyos sérelmekkel illették egymást.

Néhány évvel e titokzatos kirándulás után Meher Baba különös nevelőintézményt létesített. Indítványára az egyik tanítvány megvásárolta a gyülekezet jelenlegi telepét Arangaon falu közelében. Több kezdetleges bungalót építettek itt, néhány zsúpfedeles gerendakunyhóval egyetemben. Akkor megnyitották a díjtalan iskolát, amely ellátást is nyújtott a növendékeknek. A tanítók a párszi mester tanult követői közül kerültek ki, míg a tanulókat Meher híveinek s ezek barátainak családjaiból toborozták. A tanítás, az ellátás és a lakás is díjtalan volt. A szokásos világi tantárgyakon kívül a hallgatókat maga Meher oktatta az általános vallásra.

Ilyen előnyös feltételek mellet mi sem volt könnyebb, mint száz-egynéhány fiút összeszedni. Tíz-tizenketten közülük a távoli Perzsiából jöttek. Azokra az erkölcsi eszményekre tanították őket, amelyek többé-kevésbé egyaránt megvannak a legtöbb vallásban, ezenfelül még a nagy hithirdetők élettörténetével is megismerkedtek. A vallásóra fokozatosan az egész tanítás központjává, gerincévé vált, míg Meher Baba az idősebb fiúkat ránevelte az ájtatos miszticizmusra, amely azonban , úgy látszik, meglehetősen vizenyős volt. A fiúk megtanulták, hogy szentet lássanak Meher Babában, sőt azt is, hogy ájtatosan hódoljanak előtte. Mindezek következtében néhányan a fiúk közül a vallási hisztéria jeleit kezdték mutatni. Szinte hetenként furcsa jelenetek adódtak köztük.

Ennek a szokatlan iskolának egyik figyelemreméltó vonása az volt, hogy hallgatói a legkülönbözőbb kasztokhoz, fajokhoz és felekezetekhez tartoztak. Hinduk, mohamedánok, indiai keresztények és Zarathusztra követői minden korlátozás nélkül érintkeztek egymással, de Meher Baba arra törekedett, hogy még szélesebb körből szerezzen tanítványokat iskolájának. Egyik fő hívét Angliába küldte, hogy néhány fehér hallgatót szerezzen. De küldönce igen sok nehézséggel találkozott, mert a fehér szülők nem voltak hajlandók rábízni gyermekeiket egy idegenre, aki a távoli Ázsiába s ott valami iskolába akarta cipelni őket. Aztán meg a különféle vallások összekeverésének ötlete sem tett különös benyomást a szülőkre. Angliában tömérdek iskola van, amelyekben a különféle felekezetekhez tartozó fiúk egészen magától értetődő módon vannak együtt anélkül, hogy ebből olyan nagy dolgot csinálnának, mint a felekezeti kérdésekkel küszködő Indiában.

Egy napon az indiai megbízott összetalálkozott egy angollal, aki egy-két beszélgetés után egyszeriben hajlandónak mutatkozott elfogadni a párszi messiás hitét. Ez az ember igen lelkesedő természetű volt, és miután rövid egymásutánban végigpróbált minden vallásos kultuszt, amelyet Londonban találni lehet, készen állt Meher Baba magasztosabbnak tetsző tanának befogadására. Így aztán segítségére volt az indiainak abban, hogy fehér tanítványokat keressen az iskolának. Találtak is három gyermeket'';'' szegény sorsú szüleik némi fizetség ellenében hajlandók voltak megválni tőlük, hogy ezzel a megélhetésükön is könnyítsenek. De amikor a dolgok idáig fejlődtek, az Indiai Hivatal is megmozdult, vizsgálatot indított az ügyben, rosszallóan rázta hivatalos fejét, és letiltotta az egész próbálkozást.

A gyermekek nem utaztak el. A párszi messiás megbízottja visszatért Indiába a megtért angol, ennek felesége és sógornője kíséretében. Öt vagy hat hónappal rá Meher Baba visszaküldte őket Angliába, mégpedig egykori megbízottjának a költségén.

Megtudtam Mehertől, hogy az iskola alapításában kettős cél vezette. Először is le akarta rombolni a faji és felekezeti korlátokat a tanítványai közt'';'' másodsorban pedig arra törekedett, hogy a tanítványokból kiválasszon néhányat, akik később majd szellemi ügyének képviselői lehetnek a világban. Majd ha az évek kellőképpen megérlelték őket, s az idő elérkezik, hogy kihirdesse a maga küldetését, akkor választott tanítványait szétküldi az öt világrészbe, hogy apostolaiként segítsék elő munkáját az emberiség átszellemítésében.

Az iskolával párhuzamosan egy másik tevékenység is kialakult. Kezdetleges kórházat nyitottak, és a lelkesebb tanítványokat kiküldték, hogy szedjék össze a környékről a vakokat, betegeket és nyomorékokat. Ezek ingyenes orvosi kezelésben, ellátásban és lakásban részesültek, míg a párszi szent lelki vigasszal látta el őket. Az egyik lelkes hívő azt állítja, hogy öt bélpoklos Meher Baba kezének érintésére meggyógyult. Sajnos, kissé kételkedem ebben, mert senki sem tudja, kik voltak a meggyógyultak, hol vannak jelenleg, vagy hogy miképpen lehetne rájuk akadni. Félek, hogy az egész megint csak a keleti túlzás példája. Feltehető elvégre, hogy legalább egy az öt bélpoklos közül merő hálából Meher Baba hívei közé állt volna. És feltehető, hogy a csodálatos gyógyulás híre futótűzként terjedt volna szét a lepra sújtotta Indiában, és a sok nyomorult beteg az egész országból az arangaoni kórház felé igyekezett volna.

A hívekből, látogatókból és a közeli falvak érdeklődőiből népes telep verődött össze. A rendkívüli település lakossága több százra rúgott már, nagy vallásos buzgóság hatotta át a helyet, és természetesen Meher Baba volt az egész kép középpontja.

Tizennyolc hónappal az alapítás után a telep egyszerre megszűnt, és az összes tevékenység abbamaradt. A fiúkat hazaküldték szülőikhez, s a betegek is hazatértek. Meher Baba nem adott semmilyen magyarázatot erre a lépésére. Megtudtam, hogy hasonló hirtelen és megmagyarázhatatlan impulzusok megszokott kísérői a magatartásának.

1929 tavaszán küldte ki első hittérítő tanítványát, egy Szádhu Leik nevű embert, akinek az volt a feladata, hogy járja be Indiát. Útravalóul ezeket a szavakat kapta:

- Abban a különleges helyzetben vagy, hogy egy messiásért dolgozhatsz. Légy világpolgár, és ne szólj le egyetlen vallást sem. Légy meggyőződve arról, hogy minden lépésedről tudni fogok. Mások megjegyzései ne kedvetlenítsenek el. Én leszek a vezetőd, és ne kövess mást, egyedül engem.

Az értesülésekből, amelyeket összeszedhettem, nyilvánvalóan kiderült, hogy a szerencsétlen fickó testileg sem volt alkalmas az ilyen vándoréletre. Sikerült Madrászban a hívek kis csoportját összetoboroznia, de röviddel azután útközben megbetegedett, és visszatért a telepre meghalni.

Ezekben körvonalazhattam sebtében a párszi szent életpályáját.

:¤ ¤ ¤

Többször beszélgettem már Meher Babával, futólag és felszínesen, de szeretnék valami határozottat megtudni arról a küldetésről, amellyel önmagát ruházta fel. Ezért még egy utolsó interjút kérek tőle, s meg is kapom.

Ezúttal világoskék nyakbavetőt visel, az ábécés tábla ott pihen a térdén, készen a sajátságos beszélgetésre. A jelen lévő tanítványok szolgáltatják a bámuló közönséget és a szükséges hátteret. Mindenki mosolyog, míg hirtelen kérdésem bele nem hasít a csöndbe:

- Honnan tudja ön, hogy messiás?

A tanítványok megdöbbenve néznek össze merészségemen. A mester bozontos szemöldöke kissé rángatózik. De nem jön zavarba. Mosolyogva néz a kotnyeles nyugatira, és haladéktalanul válaszol:

- Tudom! Nagyon jól tudom. Ahogyan ön is tudja magáról, hogy emberi lény, ugyanúgy tudom én magamról, hogy messiás vagyok! Ez betölti egész életemet. Üdvösségem érzete sohasem szakad meg. Ön sem téveszti össze magát soha másvalakivel, ugyanígy én sem tévedhetek afelől, hogy ki vagyok. Isteni művet kell végrehajtanom, és én végre is fogom hajtani.

- Mi történt valójában, amikor a mohamedán asszony megcsókolta önt? Vissza tud erre emlékezni?

- Igen. Odáig világi gondolkozású voltam, mint minden más ifjú. Hazrat Babadzsan kitárta előttem az ajtót. Csókja fordulópont volt életemben. Az volt az érzésem, mintha a mindenség visszahúzódna az űrbe, s én teljesen magamra maradnék. Úgy van - egyedül maradtam Istennel. Hónapokig nem bírtam aludni. De mégsem gyöngültem el, hanem éppoly erős voltam, mint azelőtt. Atyám nem értette a dolgot, azt hitte, hogy megbolondultam. Egyik orvost a másik után hívta hozzám. Az orvosok gyógyszert és injekciókat adtak nekem, de mindnyájan tévedtek. Én Istennel voltam, és nem volt bennem gyógyítani való betegség. Csak éppen elvesztettem kapcsolatomat a köznapi léttel, és hosszú idő kellett hozzá, hogy visszataláljak. Érti ön ezt?

- Tökéletesen. De most, miután visszatalált, mikor fogja nyilvánosan kihirdetni a küldetését?

- Kinyilatkoztatásom a közeljövőben fog megtörténni, de a határozott időpontról még nem szólhatok.

- És akkor? ...

- Munkám e földön harminchárom évig fog tartani. Aztán tragikus halállal halok meg. Tulajdon népem, a párszik lesznek felelősek erőszakos halálomért. De mások majd folytatják a munkámat.

- A tanítványai?

- Tizenkét kiválasztott tanítványom köre, akik közül az egyik a kitűzött időben mesterré lép elő. Az ő javukra tartok gyakori böjtöt, s az ő javukra ragaszkodom hallgatásomhoz, mert mindez elmossa bűneiket és elősegíti, hogy szellemileg tökéletesekké legyenek. Mindegyikük együtt volt velem előző életeinkben, és nekem kötelességem segíteni nekik. Aztán lesz még egy külső kör is, negyvennégy taggal. Ezek alacsonyabb szellemi fokon álló férfiak és nők lesznek'';'' feladatuk abban fog állani, hogy a tizenkét fő tanítványt támogassák, amikor ez utóbbiak elérték a tökéletesség fokát.

- Vannak-e még mások is, akik messiásoknak nevezik magukat?

Meher nevet, telve megvetéssel ama lehetetlen fickók iránt:

- Vannak. Ott van például Krisnamurti, Besant asszony pártfogoltja. A teozófusok csak önmagukat ámítják. Azt tartják, hogy fő irányítóik valahol a Himalájában, Tibetben lakoznak. De csak port és csontokat találna állítólagos tanyájukon. Amellett soha még igazi szellemi vezérnek nem volt szüksége mások testére, hogy ezen keresztül érvényesítse szándékait. Ez nevetséges gondolat!

Még más különös kijelentések is következnek ennek az utolsó beszélgetésnek folyamán'';'' furcsa állítások egyvelege, amelyeket a betűről betűre ugró hosszú ujjak szövegeznek meg...

- Amerikára nagy jövő vár, az amerikaiak szellemi gondolkozású nemzetté fognak fejlődni... Én tudomást szerzek mindenkiről, aki hisz benne, és az ilyen ember mindig segítséget nyer... Ne próbálja kiolvasni cselekvéseim értelmét, ön ezt sohasem fürkészheti ki... Ha fölkeresek egy helyet, és ott időzöm, akár mégoly rövid időre is, ama hely szellemi atmoszférája megtisztul és felmagasztosul... Az általános szellemi lendület, amelyet a világnak készülök adni, rövidesen minden anyagias problémát meg fog oldani - gazdasági, politikai, nemi, társadalmi problémákat egyaránt -, mert az önzés elpusztul és helyét a testvériség foglalja el... Sívadzsi, a marátha törzs vezére, aki a tizenhetedik században fölépítette a marátha birodalmat, itt van! (Itt magára mutat, azt akarva kifejezni, hogy ő Sívadzsi új megtestesülése)... Némely bolygó lakott'';'' hasonlítanak ehhez a mi planétánkhoz művelődésükben és anyagi fejlettségükben, de szellemi tekintetben Földünk a leghaladottabb...

Mindebből kitűnik, hogy Meher nem szenved túlzott szerénységben, amikor igényeit hangoztatja. Mindamellett kissé megriadok, amidőn beszélgetésünk végén parancsot hoz tudomásomra:

- Menjen el Nyugatra mint az én szószólóm! Terjessze el a nevemet mint az eljövendő isteni küldöttét! Dolgozzék érettem és művemért, s akkor az emberiség jóvoltáért fog tevékenykedni!

- A világ valószínűleg bolondnak tartana... - felelek kényelmetlen érzéssel, mert az ötlet felkavarja képzeletemet.

Meher ellentmond.

Azt felelem, hogy legalábbis a csodáknak egész sorára lenne szükség, hogy a Nyugatot meg lehessen győzni valakinek a szellemi felsőbbrendűségéről, nem is beszélve messiás voltáról, s miután én nem tudok csodákat művelni, azért nem is vállalhatom el megbízatását, hogy hírnökéül szolgáljak.

- Akkor hát csodákat fog művelni! - nyugtat meg határozott hangon.

Elhallgatok. Meher félreérti hallgatásomat.

- Maradjon velem, és én hatalmas erőkkel fogom felruházni önt - biztat. - Ön szerencsés ember. Segítségére leszek, hogy a fejlett szellemiség erőiben részesedjék, s így nagy szolgálatot tehessen a Nyugatnak.

:¤ ¤ ¤

Szükségtelen leírnom ennek a hihetetlen beszélgetésnek további részleteit. Némely ember nagynak születik, mások kiküzdik a nagyságot, ismét mások sajtóügynököket bérelnek. Úgy látszik, Meher ezt az utóbbi módszert választja.

Másnap útra készülődöm. Elég ájtatos bölcsességet és prófétai jóslatot szívtam magamba ahhoz, hogy egy időre jóllakjam. Nem azért utaztam a világ távoli tájaira, hogy vallásos kijelentéseket és nagysággal való kérkedéseket hallgassak. Tényeket akarok, ha mindjárt különös, szokatlan fajtájú tények lesznek is. Elfogadható bizonyságot keresek vagy még inkább valami személyes tanúságtételt, valamit, amiről teljes nyugalommal meggyőződhetem.

Poggyászomat összecsomagoltam, indulásra készen állok. Meherhez megyek, és udvariasan elbúcsúzom tőle. Közli velem, hogy pár hónap múlva központi főszállásán fog tartózkodni, Nászik városának közelében. Felszólít, hogy látogassam meg ott, és maradjak vele egy hónapig.

- Tegyen így. Jöjjön, ha módját ejtheti. Bámulatos szellemi megismerésekben fogom részesíteni, és megtudhatja majd a rám vonatkozó teljes igazságot. Feltárom ön előtt az én benső, szellemi erőimet. Akkor aztán nem fog többé kétely élni önben. Tulajdon tapasztalása fogja meggyőzni arról, hogy valóban az vagyok, akinek mondom magam. Akkor elmehet a Nyugatra, és sok hívet szerezhet nekem.

Elhatározom, hogy ha időm engedi, visszatérek hozzá, és egy hónapot nála töltök. A párszi szent színpadiasságának és küldetése fantasztikus voltának ellenére is rászánom magam, hogy nyílt elfogulatlansággal vizsgálat alá vegyem az egész ügyet.

:¤ ¤ ¤

Rövid időre visszatérek Bombay forgatagába, aztán vonatra szállok, hogy Púnába utazzam. Elkezdődik hát vándorlásom ebben az ősi országban.

Az öreg mohamedán szent nő, akinek hirtelen közbelépése Meher Babát elindította furcsa pályáján, magára vonja érdeklődésemet. Úgy vélem, nem szolgálhat veszteségemre, ha rövid látogatást teszek nála.

Máris beszereztem néhány előzetes értesülést róla Bombayben'';'' Khandalavála, volt bíró, aki ötven év óta ismerte a hölgyet, azt mondja, hogy Hazrat Babadzsan valójában kilencvenöt éves lehet. Emlékszem, hogy Meher követői százharminc évesnek állították, de én ezt nagylelkűen hívő elragadtatásuk számlájára írom.

A bíró röviden elmondja a szent nő élettörténetét. Beludzsisztánban született, azon a bizonytalan határú területen India és Afganisztán közt, s egészen fiatalom megszökött hazulról. Hosszas és kalandos gyaloglás után úgy a jelen század elején eljutott Púnába, s azóta nem is hagyta el többé ezt a várost. Eleinte egy fa alatt ütött tanyát, s ott maradt egész éven át, mit sem törődve az évszakokkal. Szent voltának és különös erőinek híre elterjedt a környék mohamedán lakossága közt, míg aztán még a hinduk is nagy tisztelettel kezdtek közeledni hozzá. Végül néhány muzulmán kis fakunyhót eszkábált össze részére a fa alatt, miután a szent nő nem volt hajlandó rendes házba költözni. A kis tanya azóta szállásául szolgál, és némi védelmet nyújt neki az esős évszak könyörtelen felhőszakadásaival szemben.

Megkérdezem a bírót, mi az ő egyéni véleménye minderről. Azt feleli, nem kételkedik abban, hogy Hazrat Babadzsan igazi fakír. A bíró párszi, s ezért alapos felvilágosítást kérek tőle Meher Babára vonatkozóan, akit igen jól ismer. Amit megtudok, az aligha hangol elismerőbb érzésre a párszi messiás iránt. Végül Upászani Mahárádzs, Meher szellemi vezetője felől érdeklődöm. A bíró, aki éles eszű, világos ítéletű, széles körű tapasztalatokkal rendelkező ember, hosszasan ismerteti a maga szerencsétlen kapcsolatát a szóban forgó egyénnel. Csak két részletet ragadok ki:

- Upászani súlyos tévedéseket követett el. Egyszer rávett, hogy menjek Benáreszbe, ahol abban az időben tartózkodott. Egy idő múlva valami haláleset előérzete fogott el, és vissza akartam térni Púnába, ahol a családom lakott. Upászani megakadályozta elutazásomat azzal az ismételt jóslattal, hogy családom körében minden rendben lesz. Ennek ellenére két nap múlva sürgönyt kaptam azzal, hogy fiam felesége gyermeket szült, s a gyermek pár percre rá meghalt. A másik esetben Upászani azt mondta a vőmnek, aki a bombayi tőzsdén bizonyos kötéseket akart lebonyolítani, hogy ez a lépése rendkívüli szerencsével fog járni. Tanácsát követve, vőm belement a tőzsdei spekulációba, és kis híján tönkrement!

Khandaláva bíró mély benyomást tesz rám felfogásának független voltával. Lerántja magas polcáról Upászani Mahárádzsot, akit Meher Baba előttem mint „korunk egyik legnagyobb szellemi egyéniségét” emlegetett, viszont Mehert magát tartózkodás nélkül becsületesnek mondja, és valóban hisz az ő szellemi tökélyében, jóllehet ezt semmi sem bizonyítja.

Megérkezem Púnába, megszállok az angol városrész egyik hoteljében, aztán egyenesen Hazrat Babadzsan tanyájához hajtatok.

Vezető kísér, aki személyesen ismeri a fakírt, hogy csekélyke hindusztáni nyelvtudásomat támogassa és tolmácsomul szolgáljon.

Ráakadunk Hazrat Babadzsanra egy keskeny utcában, amelyet tarka olajmécsek és villanylámpák sajátságosan kevert fénye világít meg. A fakír nő a járókelők pillantásainak teljesen kitéve pihen egy alacsony heverőn. Csak a tornác rácsos léckerítése választja el az utcától. A nímfa szép lombtömege a deszkatető fölé emelkedik, s a fehér virágok könnyű illattal töltik meg a levegőt.

- Le kell vetnie a cipőjét - figyelmeztet a vezetőm. - Tiszteletlenségnek számít, ha cipővel a lábán lép be.

Engedelmeskedem, és rövidesen ott állunk a fakír nő ágya mellett.

Az igen idős hölgy hanyatt fekszik, fejét vánkosok támasztják föl. Selymes hajának csillogó fehérsége szomorú ellentétként üt el ráncos képétől és barázdás homlokától.

Nemrég tanult hindi nyelvtudásom szerény készletéből néhány szóval bemutatom magam az öreg hölgynek. Felém fordítja agg fejét, kinyújtja csontos, fityegő bőrrel födött karját, és egyik kezemet a kezébe fogja. Szorosan tartja kezemet, s fölnéz rám nem e világról való tekintetével.

Szeme talányos érzést kelt bennem. Olyan, mintha nem lakozna benne értelem, mintha egészen üres volna. Az öreg hölgy három vagy négy percig szótlanul fogja kezemet, és üres tekintetével egyre a szemembe mered. Az az érzésem, hogy pillantása átjárja valómat. Kísérteties érzés. Nem tudom, mit tegyek...

Végül visszahúzza kezét, és többször egymás után végigsimítja homlokát. Aztán a vezetőmhöz fordul, és szól valamit hozzá, de nem értem a szavait.

A vezető suttogva tolmácsolja:

-'' Ön elhívattatott Indiába, és nemsokára megismerésre fog jutni.''

Szünet. Majd újabb mondat hangzik el az öreg nő ajkán, de ennek értelmét inkább emlékezetemben őrzöm, nem közlöm nyomtatásban.

Hazrat Babadzsan hangja rendkívül gyenge, szavai lassan és küszködve törnek elő szájából. Lehetséges volna, hogy ez az élemedett és megrokkant testi burok, ez a kiszáradt és összeroskadt alak egy csodálatos erőkkel megáldott igazi fakír lelkét zárja magába? Ki mondhatná meg? Nem mindig könnyű a lélek lapjait elolvasni a test betűin keresztül.

De ez az asszony közel száz esztendős. Előre figyelmeztettek, hogy nem szabad hosszasan beszélgetni vele, tekintettel gyöngeségére. Csöndesen vissza készülök vonulni, s egy gondolat erősen hatalmába ejt. Arra kell gondolnom, hogy tekintetének üres kifejezése annak a jele, hogy közel jár a halál küszöbéhez.  A lélek már búcsúzik az elviselt testtől, de időnként még visszavánszorog belé, hogy a különös szemeken át erőtlenül tudomást vegyen erről a világról.

A szállodában összegezem érzéseimet. Bizonyos vagyok afelől, hogy valami különös lelki képesség valóban lakozik Hazrat Babadzsan lényének mélyén. ''Akaratlanul tisztelet ébred bennem iránta. Úgy találom, hogy a vele való találkozás félreterelte megszokott gondolataimat, és fölébresztett valami megmagyarázhatatlan sejtelmet ama misztikus elemről, amely földi életünket átfogja, a tudósok minden fölfedezésének és elméletének ellenére. Váratlan világossággal látom, hogy azok a tudományos írók, akik azt állítják, hogy feltárják a nagy világ rejtélyének alapvető titkait, legföljebb csak a felszínen kapirgálnak.'' De nem tudom megérteni, hogy a fakír nővel való rövid találkozásom miért bírja egyszerre megingatni egyébként oly bizonyosnak vélt értelmi nézeteim alapját.

Eszembe jut a rejtelmes kijelentés, amelyet rólam tett. Nem tudom felfogni értelmét. Senki sem hívott engem Indiába'';'' talán nem a magam szeszélyes óhaját követve keltem útra?... Csak most, amikor ezeket a sorokat leírom, támad fel bennem a hit, hogy kezdem érteni azokat a szavakat. Különös ez a világ!

 
==V. FEJEZET==

Az Adjar folyó remetéje

A mutatók körben vágtatnak órám számlapján, a hetek egymást kergetik naptáramon, mialatt lassan dél felé igyekszem a Dekkán síkföldjén. Több nevezetes helyet látogatok meg, de kevés nevezetes emberrel találkozom. Valami ellenállhatatlan, kifürkészhetetlen erő - amelyet nem tudok megérteni, de vakon követek, gyorsítja lépteimet, úgyhogy annyira sietek, mintha turista volnék.

Végre vonaton ülök, és Madrász felé igyekszem, ahol egy időre meg akarok állani. A hosszú éjszakai utazás alatt, amikor úgyis nehéz aludni, számbaveszem a láthatatlan nyereségeket, amelyekre Indiában való kalandozásaim során szert tettem.

Kénytelen vagyok megvallani magamnak, hogy eddig még egyetlen jóginak sem sikerült a nyomára akadnom, arra pedig, hogy egy risit találhatnék, egyelőre nem is gondolok. Viszont eleget láttam az álmatag India durva babonáiból és fojtogató szokásaiból, hogy belássam, mennyire jogosultak voltak némely bombayi ismerőseim kételyei és intelmei. Azt is belátom, hogy a magam elé tűzött feladatot nem lesz könnyű elvégeznem. Ájtatos emberek bőven akadnak itt, van vagy hetvenöt osztályuk, de ezek nem adnak elég anyagot az érdeklődésnek. Az ember elsétál templomok előtt, amelyek titokzatos belseje mintha sokat ígérne. Áthaladok a szentelt körzeten, és megállok a küszöb előtt. Beleskelődöm, és látom a fantasztikus hívőket, akik csengettyűket ráznak ima közben, nehogy imájuk elkerülje választott istenségük figyelmét.

Örülök, amikor elérem Madrászt. A város tarka képei vonzó hatást tesznek reám, s megtelepszem az egyik kedves külvárosban, vagy két mérföldnyire a belvárostól, hogy könnyebben kapcsolatba kerüljek az indiaiakkal, mert inkább ezek társaságát keresem, mint az európaiakét. Házam a brahmanok utcájában áll. Az utat vastag homokréteg takarja, cipőm belesüpped'';'' a járdák levert földből készültek, és a huszadik század hatására vallanak. A fehérre meszelt házak előtt oszlopos tornácok és nyitott verandák húzódnak. Az én házamban belül téglával kirakott udvar van, amelyet fedett folyosó vesz körül. A vizet vödörrel kell felhúzni egy öreg kútból.

Dús délszaki növényzet vesz körül, mihelyt elhagyom azt a két-három utcát, amelyből a külváros áll, s ez szüntelen örömömre szolgál. Hamarosan fölfedezem, hogy az Adjar folyó alig fél órányira van tőlem. A széles folyó mentén több árnyas pálmaliget kínálkozik, és engem is hívogat. Szabadidőmet azzal töltöm, hogy ezekben a ligetekben kóborlok, vagy néhány mérföldnyire elsétálok a lassan hömpölygő víz partján.

Az Adjar innen Madrász felé folyik, s a város déli határát alkotja, aztán beleömlik a tengerbe. Egy reggel kényelmesen és lassan a szép folyóparton sétálok egy brahman ismerősömmel, aki már tudja, mi érdekel engem leginkább. Egyszerre csak megfogja a karomat.

- Nézze csak! - szól rám. - Látja azt a fiatalembert, aki felénk közeledik? Azt mondják, jógi. Bizonyára érdekelné önt, de sajnos, nem hajlandó szóba állni senkivel.

- Miért nem?

- Tudom, hol lakik, de nincsen nála tartózkodóbb ember a környéken.

Eközben az idegen csaknem mellénk ért. Atléta termetű ember, úgy harmincöt évesre becsülöm. Valamivel magasabb a közepesnél. De mindennél jobban szemembe ötlik arcának négeres jellege. Bőre csaknem fekete, s a széles, lapult orr, a vastag ajkak, az izmos termet, mind-mind arról beszél, hogy nem árja vér folyik ereiben. Hosszú, gondosan befont haja kontyféle kötegben feje tetejét koronázza. Különös alakú, nagy fülbevalót visel. Fehér lepel borítja testét, s a vége át van vetve bal vállán. Lábszárai és lábai födetlenek.

Egyáltalán nem vesz rólunk tudomást, lassú léptekkel folytatja útját. Szeme lefelé irányul, mintha keresne valamit a földön. Azt a benyomást kelti, mintha valamin töprengene. Vajon mi lehet ennek a sétáló elmélkedésnek a tárgya? - ötlik fel bennem a gondolat.

Érdekel, s érdeklődésem egyre fokozódik. Hirtelen erős vágy fog el, hogy áttörjem a bennünket elválasztó korlátokat.

- Szeretnék beszélni vele. Forduljunk vissza - indítványozom.

A brahman határozottan ellenkezik.

- Céltalan.

- Mindenesetre megpróbálhatom - felelek.

A brahman ismét megkísérli, hogy lebeszéljen.

- Ez az ember annyira megközelíthetetlen, hogy alig tudunk róla valamit. Még szomszédaitól is teljességgel elzárkózik. Nem szabad alkalmatlankodnunk neki.

De én máris az állítólagos jógi felé lépdelek, és társam kénytelen követni engem.

Hamarosan az idegen mögött járunk, de ő semmi jelét nem adja, hogy tudomást szerzett volna közeledésünkről, és nyugodtan folytatja útját. Mi párhuzamosan lépést tartunk vele.

- Kérem, kérdezze meg, szabad-e szólnom hozzá - fordulok a társamhoz. Ez tétovázik, aztán a fejét rázza.

- Nem... Nem merem - jelenti ki bizonytalanul.

A kellemetlen kilátás, hogy esetleg elmulasztom a kínálkozó alkalmat, további erőfeszítésre ösztökél. Nem marad más hátra, magam kell, hogy megszólítsam a jógit. Felrúgok minden illendőséget, indiait és európait egyaránt, egyenesen az útjába állok, és szemtől szembe kerülök vele. Megpróbálok kinyögni hindi szókincsemből egy rövid mondatot. Az idegen fölpillant, halvány mosoly jelenik meg a szája körül, de fejével tagadó mozdulatot tesz.

Ez idő szerint még egyetlen egy szót sem tudok tamilul, Madrász bennszülött nyelvén, s kétségtelen, hogy a jógi még ennyit sem ért angolul. Délen kevesen tudnak hindiül, de ez a körülmény még nem ismeretes előttem. Szerencsére a brahman kezd ráeszmélni, hogy nem hagyhat gyámoltalanul magamra, és előlép, hogy segítségemre legyen.

Tétova, mentegetődző hangon mond valamit tamilul. A jógi nem válaszol. Arca megkeményszik, szeme hideg és barátságtalan kifejezést ölt.

A brahman zavartan néz rám. Hosszú szünet következik. Egyikünk sem tudja, mitévő legyen. Búsan állapítom meg, milyen nehéz feladat szóra bírni egy remete nyelvét. Az ilyen ember nem szereti, ha kérdéseket tesznek fel neki, és nem akar idegenek előtt a maga bensőséges tapasztalatairól nyilatkozni. Különösen nem szereti, ha arra kérik, hogy szakítsa meg tartós hallgatását egy trópusi sisakos fehér ember kedvéért, akiről feltételezi, hogy sem rokonszenv, sem megértés nem él benne a Jóga finom részletei iránt.

Ezt a benyomást újabb váltja fel. Meglepetve veszem észre, hogy a jógi áthatóan szemügyre vesz engem. Valahogyan érzem, hogy legrejtettebb gondolataimat fürkészi. De külsőleg távoli, közönyös marad. Tévednék?

Nem tudok szabadulni attól a nyugtalanító érzéstől, hogy mintegy emberi mikroszkóp-tárggyá váltam a jógi vizsgáló szemsugarában.

A brahman nagyon ideges lesz, és oldalba bök, hogy figyelmeztessen. Menni szeretne. Még egy perc és engedek néma sürgetésének, hogy vereséget szenvedve eltávozzam.

A jógi hirtelen mozdulatot tesz a kezével, egy közeli nagy pálma alá vezet bennünket, és szótlanul int, hogy üljünk le. Azzal ő maga is a földre telepszik.

Néhány tamil szót intéz a brahmanhoz. Megfigyelem hangjának különös csengését, amely szinte muzsikálóvá teszi.

- A jógi azt mondja, hogy hajlandó beszélgetni önnel - tolmácsolja kísérőm, s hozzáteszi, hogy a jógi néhány éven át a folyópart egyik félreeső zugában tanyázott.

Először is a nevét tudakolom, mire a nevek olyan hosszú sorát hallom, hogy azon nyomban új névvel látom el. Személyneve „Brahmaszugánanda”, de ezenkívül még vagy négy nevet visel, s mindegyik éppoly hosszú vagy még hosszabb, mint az első, s ezért célszerűbbnek találom egyszerűen Brahmának nevezni őt. Ha mind az öt nevét leírnám, szinte az egész oldal megtelnék, olyan rengeteg betű van bennük. A fiatalember neveinek hosszúsága egyidejűleg tiszteletet ébreszt bennem és megdöbbent. Jobb is, ha diszkréten elhallgatom e neveket, és megkönnyítem a dolgot az ilyesmiben járatlan olvasó részére is azzal, hogy ezentúl egyszerűen csak Brahmának nevezem a jógit. Magam is ezt a rövid formát használtam a vele folytatott társalgásban.

- Kérem, mondja meg neki, hogy nagyon érdekel a jóga, és szeretnék róla megtudni valamit - mondom.

A jógi bólint, amikor a brahman lefordítja szavaimat.

- Látom rajta - felel mosolyogva. - Kérdezzen hát a szahib.

- Melyik jógarendszert követi ön?

- A testen való uralom rendszerét. Ez a legnehezebb jógaágazat. Úgy kell küzdeni a testtel és a lélegzettel, mintha ezek csökönyös öszvérek volnának, hogy fölébük kerekedhessünk. Ha ez sikerült, akkor az idegeket és az elmét már könnyű alávetni ellenőrzésünknek.

- És milyen előny származik ebből?

Brahma a folyó vizén nyugtatja pillantását.

- Testi egészség, akaraterő, hosszú élet.... íme, néhány előny - mondja. - A jógi, aki mesterré fejlesztette magát abban a gyakorlati módszerben, amelyet követek, testét olyan ellenállóvá teheti, akár a vas. Semmiféle fájdalom ki nem zökkenti. Ismerek egyet, aki orvosi műtétnek vetette alá magát, mégpedig olyannak, amelyben nem lehetett altatást alkalmazni. Hang nélkül állta a műtétet. Az ilyen ember meztelenül kiteheti magát a leggyilkosabb fagynak is anélkül, hogy ez megárthatna neki.

Előrántom a noteszemet, látva, hogy a beszélgetés érdekesebb irányt vesz, semmint sejtettem volna. Brahma az én gyorsírásom láttára ismét elmosolyodik, de nem emel kifogást ellene.

- Mondjon még többet az ön jógamódszeréről - kérlelem.

- Mesterem a Himalája hegyei közt élt, hó és jég közepette, s egyetlen ruhája egy fahéj színű lepel volt. Órákig nyugodtan elüldögél olyan helyen, ahol a víz nyomban jéggé fagy, de a legcsekélyebb kényelmetlenséget sem érzi. Ilyen a mi jógánk hatalma.

- Ön tehát tanítvány?

- Az vagyok. Még sok csúcsot kell megmásznom. Tizenkét éven át szakadatlan erőfeszítéssel törekedtem, hogy gyakorlatainkat mindennap elvégezzem.

- És szert tett-e szokatlan erőkre?...

Brahma bólint, de szót sem szól.

A különös fiatalember egyre jobban izgatja érdeklődésemet.

- Szabad megkérdeznem, hogy miként lett jógivá? - tudakolom kissé bizonytalanul.

Eleinte nem válaszol. Szótlanul üldögélünk a legyezős levelű pálma alatt. Csavargó varjak rekedt rikoltásait hallom a folyó túlsó partján álló kókuszfa-csoportból. Ezzel a nesszel néhány majom indulatos kiáltozása keveredik, amint a majmok a fák csúcsát átkutatják. A parton csöndesen csobog a víz.

- Nagyon szívesen! - felel hirtelen Brahma. Azt hiszem, megértette, hogy kérdéseim mögött holmi akadémikus kíváncsiságnál több rejtőzik. Kezét átvetője alá dugja, tekintetét a folyó túlsó partján valami tárgyra szögezi, és beszélni kezd:

- Csöndes és magányos gyermek volta, nem találtam örömömet azokban a dolgokban, amelyek a gyermekeket általában foglalkoztatják. Nem játszadoztam a többiekkel, inkább egyedül barangoltam a kertekben vagy a réteken. Kevesen értik meg a töprengő gyermeket, s nem mondhatnám, hogy életem boldog lett volna. Tizenkét éves koromban egyszer véletlenül kihallgattam néhány idősebb ember beszélgetését, s így szereztem először értesülést a jóga létezéséről. Ez az eset élénk vágyódást ébresztett bennem, hogy többet is megtudjak felőle Érdeklődni kezdtem különböző személyeknél, s ily módon sikerült hozzájutnom néhány tamil nyelvű könyvhöz, amelyek sok érdekes dolgot mondtak el a jógikról. Mint ahogyan a pusztában vágtató paripa szomjazza a vizet, úgy kínzott engem is a szomjúság, hogy még többet megtudjak a jógáról. De olyan ponthoz jutottam, hogy semmiképpen sem állt módomban további értesüléseket szerezni. Egy napon, mintegy véletlenül, újra elolvastam egy mondatot valamelyik könyvemben. Így hangzott: ''„Ahhoz, hogy az ember sikert érhessen el a jóga útján, feltétlenül szükség van egy személyes oktatómesterre”.'' Ezek a szavak igen nagy hatást tettek reám. Éreztem, hogy csak úgy találhatok megfelelő mestert, ha elhagyom otthonomat, és vándorútra indulok. Ehhez persze a szüleim nem adták volna hozzájárulásukat. Nem tudtam, mi egyebet tehetnék, tehát titokban lélegző gyakorlatokat kezdtem végezni, amelyekre vonatkozólag innen-onnan némi felvilágosítást szerezhettem. Ezek a gyakorlatok nem segítettek, sőt, inkább még ártottak nekem. ''Akkor még nem értettem, hogy tapasztalt mester vezetése nélkül ilyen gyakorlatokat folytatni meglehetősen veszélyes.''

De annyira lelkesített a gondolat, hogy nem bírtam várni, míg rátalálok egy mesterre. Néhány éven belül a légzési gyakorlatok hatása mutatkozni kezdett. Fejem tetején apró agysérv jelent meg, mintha koponyám megrepedt volna leggyöngébb pontján. Vér szivárgott a sebből, és testem kihűlt, eltompult. Azt hittem már, hogy halálomon vagyok. Két órával később különös látomás suhant át lelki szemem előtt. Mintha egy tiszteletreméltó jógi alakját láttam volna, s a jógi így szólt hozzám: „Most már láthatod, milyen veszélyes állapotba juttattak ezek a tiltott gyakorlatok. Szolgáljon ez leckéül számodra!” A látomás eltűnt és sajátságos állapotom attól a perctől fogva javulni kezdett, és végül teljesen rendbejöttem. De a sebhely a mai napig megmaradt.

Brahma lehajtja a fejét, hogy láthassuk a koponyáját. Feje tetején jól látszik egy kis kerek forradás.

- Ez után a rosszul végződött tapasztalás után abbahagytam a lélegző gyakorlatokat, s pár éven át csak várakoztam, hogy az otthonhoz fűző kötelékek kissé meglazuljanak - folytatja a jógi. - Amikor alkalom nyílt arra, hogy szabaddá tegyem magam, elmentem hazulról, és vándorolva kerestem a mestert. Tudtam, hogy legjobban úgy lehet egy mester értékével tisztába jönni, ha néhány hónapot vele tölt az ember. Több tanítómestert találtam. Egy ideig náluk tartózkodtam, aztán ismét hazatértem, mégpedig csalódással telve.

E tanítók némelyike kolostorok élén állt, mások szellemi tudományokkal foglalkozó intézmények vezetői voltak, de valahogyan egyikük sem elégített ki engem.'' Sok bölcselettel rendelkeztek, de nagyon kevés személyes tapasztalattal. ''Legtöbbjük csak azt tudta ismételgetni, ami a könyvekben áll, de nem nyújthattak igazán használható vezetést. Én azonban kevésbé vágyódtam könyvelméletekre, mint inkább a jóga gyakorlati átélésére. Ilyképpen nem kevesebb, mint tíz tanítómestert látogattam meg, de úgy látszott, hogy egyikük sem igazi jógamester. Mindamellett nem estem kétségbe. Fiatalos lelkesedésem csak annál nagyobb lángra gyúlt, mert a sikertelenség még inkább fokozta elhatározásomat, hogy sikert arassak.

Már a férfikor küszöbén álltam. Eltökéltem, hogy örökre búcsút veszek atyáim otthonától, lemondok a világi életről, és mindhalálig keresve keresem az igazi mestert. Aztán - immár a tizenegyedik ízben - elindultam zarándokutamra. Vándoroltam, míg végül egy nagy faluba értem, a tandzsuri kerületben. Lementem a folyópartra, hogy szokásos reggeli fürdőmet vegyem, majd a parton sétálni indultam. Nemsokára kis, vörös kőből épült szentélyhez vagy inkább parányi templomhoz értem. Kíváncsian bepillantottam, és meglepve láttam, hogy többen vannak odabenn, félkörben ülve egy ember körül, aki csaknem egészen mezítelen, mert csak kis ágyékkendő takarja testét. A többiek határtalan tisztelettel néztek reá. Volt valami tiszteletet parancsoló, méltóságteljes és titokzatos a középen ülő alakban. A bejáratnál maradtam, s lenyűgözött a hódolat. Hamarosan rájöttem, hogy a kis gyülekezet éppen oktatásban részesül, és az volt az érzésem, hogy a középen helyet foglaló alak igazi jógi lehet, hivatott mester, nem pedig holmi szavakon rágódó könyvmoly. Nem tudom megmagyarázni, miért ébredt bennem ez az érzés.

Egyszerre csak a tanítómester az ajtó felé fordította fejét, és pillantásunk találkozott. Engedelmeskedtem a benső ösztönzésnek, és bementem a templomba. Az oktató melegen köszöntött, hellyel kínált, és így szólt: ''„Hat hónappal ezelőtt intelmet kaptam, hogy fogadjalak tanítványomul. Most hát eljöttél.”''

Örvendező meglepetéssel jutott eszembe, hogy pontosan hat hónappal előbb hagytam el otthonomat, hogy újra vándorútra keljek. Nos, így találkoztam a mesteremmel. Azontúl nyomon követtem, akármerre ment is. Olykor városokba tért, máskor lakatlan erdőkbe vagy magányos dzsungelekbe vonult vissza. Segítségével szépen haladni kezdtem a jóga útján, és végre elégedett voltam. Mesterem nagy tapasztalatú jógi volt. A testen való uralom jógáját gyakorolta. A jógának több rendszere ismeretes, mindegyikük eltér egymástól, módszer és gyakorlatok tekintetében.

Az a rendszer, amelyet én tanultam, egyedül áll köztük abban, hogy a testtel való foglalkozással kezdi, s nem a lélekkel, mint a többi rendszer. Azt is megtanultam, hogyan tegyek szert uralomra a lélegzet fölött. ''Egy ízben  n e g y v e n napig kellett böjtölnöm, hogy előkészüljek az egyik jóga-erő befogadására.''

Elképzelheti, mennyire meg voltam lepődve, amikor mesterem egy napon maga elé hívatott, és így szólt hozzám: „A világtól való teljes elvonulás még nem neked való. Eredj vissza a tieidhez, és élj a szokásos módon. Megnősülsz, s egy gyermeked is lesz. Harminckilenc éves korodban bizonyos jeleket tapasztalsz majd, s azután szabad leszel, hogy ismét visszavonulhass a világtól. Akkor majd az erdőbe mégy, és magányos elmélkedésben élsz, míg el nem éred a célt, amely felé minden jógi törekszik. Várni fogok rád, és visszatérhetsz hozzám.”

Engedelmeskedtem parancsának, és visszamentem szülőhelyemre. Egy idő múlva feleségül vettem egy hűséges és odaadó nőt, s ez utóbb gyermeket szült nekem, pontosan úgy, ahogyan mesterem megjósolta. De nem sokkal rá feleségem meghalt. Szüleim már nem éltek, elhagytam hát szülővárosomat, és idejöttem. Egy öreg özvegyasszony házában lakom, aki gyermekkorom óta ismer, mert odavalósi, ahol születtem. Az özvegy ellátja a ház gondját, de minthogy az évek megértővé tették, nem zavar meg abban az elvonuló életmódban, amelyet a jóga előír követőinek.

Brahma elhallgat. Elbeszélése olyan mély hatást tesz reám, hogy magam is csöndesen ülök, és nem jut eszembe újabb kérdés. Két-három perc telik el tökéletes csöndben, s ekkor a jógi fölkel, és lassan elindul otthona felé. A brahman meg én követjük.

Utunk szép pálmaligetek és virágzó bokrok közt vezet. A folyó csillog a verőfényes napsütésben, és jó órahosszat haladunk végig a part mentén. Aztán ismét emberi tanyákhoz közeledünk. Halászok gázolnak a vízbe, hogy ősi módon űzzék foglalkozásukat. Nem csónakról halásznak, sőt a partról sem, hanem derékig beleállnak a folyóba, s úgy feszítik ki hálójukat vagy tartják halfogó kosaraikat.

A tájak szépségét még fokozzák a folyó fölött csapongó, ragyogó tollú madarak. A levegőt könnyű szellő illattal tölti meg, egyenesen a tenger felől fúj arcunkba. Elérünk egy utat, s itt sajnálkozva kell megválnom a folyótól. Visítozó disznócsorda halad el mellettünk. Ősz hajú, alantas kasztbeli asszony hajtja őket, és bambuszbotjával nagyokat húz a boldogtalan elmaradozókra.

Brahma végül felénk fordul, hogy elbúcsúzzék. Kifejezem abbeli reményemet, hogy máskor is láthatom. Hozzájárul. Erre megkockáztatom a kérdést, hogy kitüntetne-e a látogatásával. Brahman társam nagy meglepetésére a jógi készségesen rááll, és megígéri, hogy este fölkeres.

:¤ ¤ ¤

Mire beesteledik, meglehetős izgalommal várom Brahma érkezését. Egész sereg kérdés kavarog a fejemben. Rövid önéletrajza erősen fölkeltette érdeklődésemet, míg különös egyénisége talányként áll elém.

Amidőn a szolga bejelenti jöttét, lelépdelek a tornác néhány lépcsőfokán, és fölemelt kézzel, tenyereimet összetéve üdvözlöm a jógit. Ennek az általános hindu köszöntésnek jelképes értelmét a nyugati elme bizonyára furcsának találná. Mert a mozdulat jelentése ez: „Az én lelkem és a te lelked: egy!” A hinduk örvendenek, ha az európai így üdvözli őket, ami azt mutatja, hogy ez elég ritka dolog. Pedig ez a köszöntésmód a hinduk közt éppoly mindennapi, mint nálunk a kézfogás.

Azt akarom, hogy barátságos szándékú közeledőt lássanak bennem, s ezért igyekszem tiszteletben tartani az indiai szokásokat és hagyományokat, már amennyire ismerem ezeket. Ez nem jelent még annyit, mintha minden tekintetben „bennszülötté” akarnék válni, mert nem táplálok hasonló szándékot, de hiszek abban az elvben, hogy úgy viselkedjünk mások irányában, ahogyan szeretnék, hogy ők viselkedjenek irányunkban.

Brahma belép velem a nagy szobába, és nyomban letelepszik a padlóra, keresztbevetett lábakkal.

- Nem akar inkább a kerevetre ülni? - kérdem a tolmács útján. - Igen jó kerevet, nagyon kényelmes és puha.

De nem, a jógi szívesebben ül a kemény padlón! Pedig az indiai padlót nem deszka, hanem tégla borítja!

Kifejezem hálámat, amiért meglátogatott, és eledellel kínálom. Elfogadja, és szótlanul eszik. Étkezés után úgy érzem, hogy el kell mondanom neki egyet-mást magamról, ami megmagyarázhatja, miért törtem be magányába. Röviden vázolom hát a hatásokat, amelyek India felé vonzottak. A vége felé Brahma kilép a tartózkodás bástyája mögül, amelyet eladdig nem hagyott el, és kezét barátságosan a vállamra teszi.

- Öröm hallanom, hogy ilyen emberek is vannak a Nyugaton. Nem utazott hiába ide, mert sokat fog tanulni. Boldog nap ez részemre, amiért a sors arrafelé irányította mindkettőnk lábát, ahol találkozhattunk. Bármit kíván is tudni, csak kérdezzen, s én örömest válaszolok, amennyire esküm engedi.

Ez igazán biztatóan hangzik! Megkérdezem, miben áll az ő jógarendszere, mi a története és célja ennek.

- Ki mondhatná meg, milyen régi a testen való uralom rendszere, amelyet tanulmányozok? Titkos szövegeink úgy mondják, hogy Síva isten adta a bölcs Ghéranda tudtára. Ettől tanulta meg aztán a bölcs Martéjanda, aki aztán másokat is megtanított rá. Így származott tovább megszakítás nélkül ezer és ezer éven át'';'' de hogy hány ezredév telt el azóta, nem tudjuk, de nem is törődünk vele, noha azt tartjuk, hogy a miénk csak a legutolsó a jógarendszerek közt, amelyek a régmúltban létrejöttek. Már akkoriban olyan mélyre hanyatlott az emberiség, hogy az istenek kénytelenek voltak olyan utat mutatni a megváltás felé, amely egyedül a testből indul ki. A testen való uralom jógáját kevesen értik meg, kivéve a beavatottakat, akik mesterévé váltak'';'' a közönséges embereknek egészen hamis fogalmaik vannak erről a nagyon ősi tudományról. És minthogy, sajnos, ilyen beavatottakat manapság nagyon ritkán lehet találni, a sokaság a legeszeveszettebb és legnyakatekertebb gyakorlatokról azt véli, hogy a mi rendszerünkhöz tartoznak. Menjen csak Benáreszbe, s ott majd láthat olyan embert, aki egész nap és egész éjjel éles szögeken ül vagy alszik'';'' odébb olyat láthat, aki egyik karját kinyújtva tartja, míg teljesen el nem szárad s a körmei több hüvelyknyi hosszúságúra nőnek. Azt mondják majd önnek, hogy ezek az emberek a mi jógarendszerünk követői, pedig nem igaz. Az ilyenek inkább csak szégyent hoznak reánk. A mi célunk nem az, hogy testünket a közbámulat kedvéért esztelenül kínozzuk'';'' az ilyen önsanyargató aszkéták tudatlan emberek, akik hallomásból vagy valami jóindulatú ismerős révén megismertek pár gyakorlatot, amelyek a test erőszakos kicsavarására szolgálnak. De miután nem ismerik céljainkat, kiforgatják a gyakorlatokat igazi mivoltukból, és természetellenes időtartamra nyújtják. Mindamellett a közönséges nép tiszteli az ilyen bolondokat, és jól tartja őket étellel vagy pénzzel.

- De vajon szabad-e hibáztatni ezért a népet? Ha az igazi jógik annyira elrejtőznek és módszereiket annyira titokban tartják, akkor elkerülhetetlen a félreértés - hangzik ellenvetésem.

Brahma vállat von, és megvető kifejezés jelenik meg szája körül.

- Vajon a királyok kirakják- e drágaköveiket közszemlére az országúton? - kérdi. - Nem, elrejtik a kincseskamrájukba, mélyen lenn, palotájuk pinceboltjaiban. A mi tudományunk egyike a legnagyobb kincseknek, amelyekkel az ember egyáltalán rendelkezhet. Kínáljuk talán vásárra a bazárban akármilyen jöttmentnek? Akiben él a vágy, hogy ezt a kincset megszerezze - ám hadd keresse. Ez az egyetlen út, de ez a helyes út. Szövetségeink ismételten hangsúlyozzák a titoktartás szükségességét, míg mestereink a fontos tanításokat csupán kipróbált tanítványaikkal közlik, akik már legalább néhány éven át hűségeseknek bizonyultak. A miénk az összes jógák közt a legtitkosabb út'';'' tele van komoly veszélyekkel, nemcsak magára a tanítványra, hanem másokra nézve is. Gondolja, hogy nekem talán szabad volna egyebet, mint a legelemibb elveket föltárnom ön előtt, vagy akár csak ezeket is, a legmesszebbmenő meggondolás nélkül?

- Értem.

- De van a mi tudományunknak egy ágazata, amelyről szabadabban beszélhetek. Ez azokra a gyakorlatokra vonatkozik, amelyekkel a kezdők akaratát megszilárdítjuk, testüket megerősítjük, mert csak így válhatnak alkalmassá az igazi jóga nehéz gyakorlataira.

- Ó, mennyire érdekelné ez a Nyugatot!

- Van vagy húsz gyakorlatunk, amelyek a különböző testrészeket és szerveket megedzik, s azonfelül megszüntetik a betegségeket, vagy elejüket veszik. ''Ezek közé tartoznak azok az ülőhelyzetek, amelyek bizonyos idegközpontokra nyomást gyakorolnak; a kérdéses idegközpontok viszont hatással vannak bizonyos szervekre amelyek nem működnek kellően, s rendes működésre szorítják ezeket.''

- Használnak önök gyógyszereket?

- ''Szükség esetén használunk bizonyos növényeket, amelyeket olyankor kell szedni, amikor a Hold növekedőben van. ''Négyféle gyakorlatunk vagy módszerünk van arra, hogy a testi egészséget rendbehozzuk. Elsősorban megtanuljuk, miként kell úgy pihenni, hogy az idegek megnyugodjanak. Erre is négy megfelelő gyakorlat szolgál. Azután megtanuljuk a „nyújtózkodásokat”, az egészséges állatok természetes nyújtózkodását utánozva. Harmadszor, alaposan megtisztítjuk a testünket különböző módszerek segítségével, amelyeket ön valószínűleg nagyon furcsáknak találna, bár valóban kitűnő és hatásos eljárások. Végül megtanuljuk a lélegzés művészetét és a lélegzés szabályozását.

Kifejezem óhajtásomat, hogy szeretnék látni néhány ilyen gyakorlatot.

- Azokban, amelyeket most bemutatok önnek, nincsen semmi sötét titok - mosolyog Brahma. - Kezdjük tehát a pihenőhelyzettel. Ebben a tekintetben sokat tanulhatunk a macskától. Mesterünk egy macskát tesz tanítványainak körébe, és felszólítja őket, hogy figyeljék meg, milyen kecses tartással pihen ez az állat. Felhívja figyelmüket, hogy vegyék gondosan szemügyre a macskát, amikor a déli hőségben elalszik. Vagy amikor egy egérlyuk előtt kuporog. Kifejti a tanítványoknak, hogy a macska az igazi nyugvás tökéletes példáját nyújtja, és nagyon jól tudja, miképpen gazdálkodjék erejének minden csöppjével. Ön azt képzeli, hogy tudja, miként kell pihenni, de valójában sejtelme sincs róla. Ön egy ideig csöndesen ül székében, aztán erre-arra mocorog, fészkelődik, végül kinyújtja lábait. Jóllehet nem kel fel a székről, és látszólag kényelmesen ül, azért gondolat gondolatot kergetve vágtat át az agyán. Nyugalomnak nevezheti ön ezt? Vajon nem csupán a ténykedésnek egyik módja ez?

- Ez a szempont még sohasem ötlött az eszembe - mondom.

- Az állatok tudják, hogyan kell igazán pihenni, de csak igen kevés ember van ezzel tisztában. Mert az állatokat az ösztön, a természet szava vezeti, míg az embereket gondolataik irányítják. ''És mivel az emberek általában nem bírnak uralkodni elméjükön, ezt idegzetük és testük is megszenvedi, s igen ritkán találnak igazi nyugalmat.''

- Mit kell hát tenni?

- Az első dolog, amit meg kell tanulni, nem egyéb, mint a keleti ülésmód! A szék tényleg hasznos lehet az önök északi országainak hideg szobáiban, de meg kell tanulni, hogy az ember meglegyen nélküle, míg a jóga előkészítő gyakorlataival foglalkozik. A mi ülésmódunk valóban nagyon pihentető. Munka vagy járkálás után az egész testnek nyugalmat ád. Legkönnyebben úgy tanulhatja meg, ha egy kis szőnyeget vagy gyékényt tesz a fal elé'';'' üljön le erre oly kényelmesen, amint csak tud és támassza hátát a falnak. Vagy a szoba közepében helyezheti el a gyékényt, aztán támassza hátát egy kerevethez vagy székhez. Ezek után hajlítsa be térdben, és vesse keresztbe a lábait. Nem szabad semmi feszültséget éreznie, nem kell megfeszítenie izmait. Így hát az első gyakorlata csak annyi, hogy ebben a helyzetben ül, és testét egészen mozdulatlanul tartja, kivéve az egyenletes, lassú lélegzéshez szükséges csekély izommunkát. S amikor leült ebben a helyzetben, el kell határoznia, hogy gondolatait elvonja minden világi dologtól és gondtól'';'' irányítsa elméjét egyszerűen valami szép tárgyra, festményre vagy virágra.

Fölkelek karosszékemből, leülök a padlóra szemközt Brahmával, abban a helyzetben, amelyet az imént leírt. A szabók ősrégi helyzete ez, amikor keresztbevetett lábbal ülve dolgoznak.

- Jól van, egészen könnyen eltalálja - jegyzi meg Brahma. - De a legtöbb európai nem találná kényelmesnek ezt az ülést, mert nem szokott hozzá. Hanem az ön helyzetében is van egy hiba: tartsa egyenesen a hátgerincét, ne hajlítsa meg. Hadd mutatok önnek egy másik gyakorlatot.

Brahma lassan álla felé emeli térdeit, noha lábait még mindig keresztbevetve tartja. Ez a helyzet kissé eltávolítja lábát törzsétől. Kezeit összekulcsolja térdei előtt.

- Ez a helyzet rendkívül nyugtató, ha előbb hosszú ideig talpon volt. Ügyeljen arra, hogy a testsúly javát testének alapjára helyezze. Ezt néhány percen át gyakorolhatja, valahányszor nagyon fáradtnak érzi magát. A helyzet fontos idegközpontokat nyugtat meg.

- Pedig milyen könnyű!

-'' Nincs is szükség semmiféle bonyolult dologra ahhoz, hogy a nyugalom művészetét elsajátítsuk, mi több, éppen a legkönnyebb gyakorlataink járnak a legkiválóbb eredménnyel.'' Feküdjön simán a hátára, lábait oldalt szétnyújtva. Fordítsa lábfejét kifelé. Nyújtsa ki karjait is, hogy törzse mellett pihenjenek. Ernyessze el minden izmát. Hunyja be szemét. Engedje, hogy egész súlya a padlóra nehezedjék. Ezt ágyon fekve nem gyakorolhatja kellőképpen, mert fontos, hogy a hátgerince egészen egyenesen, kinyújtva maradjon. Tegyen szőnyeget a padlóra, s feküdjön arra. Ebben a helyzetben a természet gyógyító erői nyugalmat árasztanak testébe. Mi „holttest-helyzet”-nek nevezzük az ilyet. Megfelelő gyakorlattal akár egy óra hosszat is pihenni tud majd ezekben a helyzetekben, ha úgy tartja kedve. Megszüntetik az izmok feszültségét, és megnyugtatják az idegeket.'' Ahhoz, hogy az elme megnyugodhassék, előbb az izmoknak kell elnyugodniuk.''

- Tényleg, az önök gyakorlatai mintha nem is állnának egyébből, csak különféle ülésmódokból!

- S ez talán semmi? Önök nyugatiak csak a tevékenységgel törődnek, de mit gondol, meg szabad vetni ezért a nyugalmat? A nyugodt idegzet talán nem jelent semmit? ''A nyugalom minden jógának a kezdete. De a nyugalomra nemcsak nekünk van szükségünk, hanem az önök világának is!''

Brahma szavai nem egészen jogosulatlanok.

- Ez a pár gyakorlat elég lesz mára - teszi hozzá. - Most mennem kell.

Megköszönöm a tanultakat, és kérem, részesítsen további oktatásban.

- Holnap reggel a folyóparton megtalálhat - feleli.

Vállára vonja fehér átvevőjét, búcsúzó mozdulatban teszi össze két kezét, azzal eltávozik. Magamra maradva jó ideig kérődzhetem az érdekes beszélgetésen, amely oly hirtelen félbeszakadt.

:¤ ¤ ¤

Többször, újra meg újra találkoztam a jógival. Óhaja szerint többnyire csatlakozom reggeli sétájához, de amikor sikerül becsalogatnom a házba, velem tölti az estéit. Ezek az esték igen sok eredménnyel járnak rám s kutatásomra nézve, mert a jógi szívesebben közli rejtelmes tudományát olyankor, amidőn a Hold árasztja fényét, mint nappali verőfényben.

Némi kérdezősködés lehetővé teszi, hogy megoldjak valamit, ami egy ideje foglalkoztatott. Azelőtt úgy véltem, hogy a hinduk barna bőrűek. Miért olyan fekete hát Brahma testszíne, mintha néger volna?

Azt feleli, hogy ő a bennszülötteknek abba a csoportjába tartozik, amely valószínűleg India őslakóitól származott. Amidőn az árják, India első meghódítói, évezredekkel ezelőtt keresztülhatoltak az északnyugati hegyeken, és leereszkedtek a síkságokra, az ott talált dravida népfajt visszaszorították dél felé. Ezek a dravidák ma is külön népcsoportot alkotnak, bár elfogadták a hódítók vallását. A forró déli Nap szinte feketére festette bőrüket, s ez a körülmény, más jellemző vonásokkal egyetemben, arra a feltevésre késztetett némely tudóst, hogy a dravidákat afrikai vérből származtassák. Mint annak idején háborítatlan uralmuk korában, a dravidák ma is hosszú hajat viselnek, kontyba kötve ezt a tarkójuk fölött, s ma is ősi, félig-meddig énekszóra emlékeztető nyelveiket beszélik, amelyek közt legjelentékenyebb a tamil.

Brahma bizalmasan megjegyzi, hogy a barna bőrű benyomulók a dravidáktól szerezték a jóga ismeretét, mint ahogy sok más értékes ismeretük is az őslakóktól eredt. De a tanult hinduk, akiknek említést tettem erről, képtelen állításnak mondották ezt a felfogást'';'' így hát a jóga eredetének kevésbé fontos kérdését sorsára bízom.

Miután nem szándékozom tudományos értekezést írni a jóga rendszeréről, nem ismertetek többet két-három gyakorlatnál. Ezek bizonyos testhelyzetek elsajátítására vonatkoznak, amelyek úgy látszik, különösen fontos szerepet játszanak a testen való uralom jógájában. Az a húsz-egynéhány további testtartás vagy helyzet, amelyet Brahma egy pálmafás tisztáson vagy lakáson köznapibb környezetében bemutat nekem, a testtagok furcsa kicsavarásával jár, s ezért a nyugati ember szemében vagy nevetségesnek, vagy képtelennek hat. Némelyik helyzetben a jógi felfelé fordított lábakkal a térdein áll, vagy egész testsúlyát ujjainak hegyén egyensúlyozza'';'' más helyzetben a nyak mögött keresztbe teszi karjait úgy, hogy a kezek az ellenkező oldalon nyúlnak előre'';'' vannak aztán helyzetek, amelyekben a jógi valósággal csomóba köti testének minden tagját, vagy lábait felhúzza nyakába s keresztülveti a vállain, mint valami cirkuszi akrobata'';'' de van a helyzeteknek egy ötödik csoportja, amelyben a törzs a képzelhető legfurcsább módon csavarodik össze-vissza. Mialatt Brahma bemutatja ezeket az ülésmódokat, arra kell gondolnom, milyen nehéz lehet ennek a jógarendszernek a gyakorlása.

- Hány ilyen testhelyzet fordul elő az önök rendszerében? - Tudakolom.

- A testen való uralom jógája nyolcvannégy helyzetet ismer - felel Brahma -, bár én ez ideig csak hatvannégyet tanultam meg közülük.

Míg beszél, bemutatja a helyzetek egyikét, s olyan kényelmesen pihen a különös testtartásban, int én a karosszékben. Mi több, kijelenti, hogy ez az ő kedvenc helyzete. Nem nehéz, de nagyon kényelmetlennek látszik. Jobb lábának sarka testének alapja alá kerül, míg a másik behajlított lábának lábfeje a lágyékába nyomul. A visszahajlított jobb lábszár hordozza csaknem az egész testsúlyt.

- Mi a haszna ennek a helyzetnek? - tudakolom ismét.

- Ha ''a jógi ''ezt a helyzetet foglalja el, s aztán bizonyos légzési gyakorlatokat végez, megifjodik.

- S ez a lélegzési gyakorlat...?

- Azt nem szabad megismertetnem önnel.

- Mi hát a célja a különféle ülésmódoknak?

- Az, hogy valaki szabályos időtartamra bizonyos meghatározott helyzetben üljön vagy álljon, bizonyára jelentéktelen dolognak tűnik fel az ön szemében. De a figyelemnek és akaraterőnek a választott helyzetre való irányítása s összpontosítása olyan hatékony, hogy a szunnyadó erők ébrednek föl a jógikban. ''Ezek az erők a természet titkos birodalmába tartoznak, s ezért ritkán támadnak föl teljes erővel, amíg légzési gyakorlataink nem járulnak hozzájuk, mert a lélegzésben hatalmas erők rejlenek. ''Noha az ilyen erők felébresztése a mi voltaképpeni célunk, azért gyakorlataink közül legalább húsz csupán arra szolgál, hogy előmozdítsák az egészséget vagy megszüntessenek bizonyos betegségeket, míg más gyakorlatok minden tisztátlanságot kiküszöbölnek a testből. Nincsen-e mindezeknek nagy haszna?

Vannak aztán helyzetek, amelyek célja elősegíteni erőfeszítéseinket az elme s a lélek fölött való uralom megszerzésében, mert nagy igazság az, hogy a test éppúgy befolyásolja gondolatainkat, mint a gondolatok a testünket. A jóga előrehaladottabb fokozatán, amidőn esetleg órákon át elmélyedésbe merülünk, a megfelelő testhelyzet nemcsak azt teszi lehetővé, hogy az elme megszakítás nélkül az erőfeszítésre irányuljon, hanem egyenesen elősegíti is ebben a törekvésében. Tegye hozzá mindehhez még az akaraterőnek hatalmas többletét, amelyre az olyan ember tesz szert, aki kitartóan folytatja a nehéz gyakorlatokat, s akkor beláthatja, milyen nagy előnyök rejlenek a mi módszereinkben.

- De mire való a tagoknak ez a sokféle kicsavarása? - vetem ellene.

- A testben szétszórtan sok idegközpont van, és minden egyes testtartás más és más idegközpontra gyakorol hatást. Az idegeken keresztül aztán a testi szerveket vagy elménk gondolatait befolyásolhatjuk. Azok a kicsavart helyzetek lehetővé teszik, hogy hozzáférkőzzünk olyan idegközpontokhoz, amelyek máskülönben érintetlenek maradnának.

- Értem.

A jóga testnevelésének alapelve kezd valamivel világosabban kialakulni elmémben. Érdekes megállapítani, mennyiben egyeznek ezek az alapelvek a mi európai vagy amerikai testnevelésünk némely elvével. Meg is jegyzem Brahmának, hogy nálunk is ismeretes néhány testnevelő módszer.

- Nem ismerem az önök nyugati rendszereit, de láttam, amikor fehér katonákat gyakorlatoztattak a Madrász közelében lévő nagy gyakorlótéren. Figyeltem és megértettem, mit akarnak elérni az oktatóik. Elsősorban az izmok erősítésére látszanak törekedni, miután önök nyugatiak a testi tevékenységben látják a legnagyobb értéket. Ezért a lehető legerélyesebb módon igyekeznek használni tagjaikat, újra meg újra megismételve ugyanazokat a mozdulatokat. Nagy igyekezettel fecsérlik az energiát, hogy cserébe izmokat fejlesszenek ki, és nagyobb izomerőt nyerjenek. Kétségtelen, hogy ez igen hasznos dolog Észak hűvös országaiban.

- Miben látja ön a lényeges különbséget a két módszer közt?

- A mi jógagyakorlataink csupán testtartásokban állnak, és nincs szükség további mozgásra, ha egyszer fölvettük a megfelelő helyzetet. Ahelyett, hogy a tevékenységre irányuló erőmennyiséget igyekeznénk fokozni, inkább a kitartás nyugvó erőtartalékát fokozzuk. Noha mi is elismerjük, hogy az izmok fejlesztése hasznos lehet, mégis nagyobb értéket tulajdonítunk az izmok mögött rejlő erőforrásnak. Ha például azt mondanám önnek, hogy egy bizonyos módon a vállaira állva elérheti, hogy a vér jól átmossa agyát, megnyugtassa idegeit és kiküszöböljön egyes betegségeket testéből, akkor ön, nyugati lévén, ezt a gyakorlatot egy-két pillanat alatt elvégezné, majd sokszor egymás után sietősen megismételné. Ezzel talán fokozná a munkába vett izmok erejét, de semmiképpen sem részesülne azokban az előnyös eredményekben, amelyeket a jógi biztosít magának, amikor a maga módján végzi a gyakorlatot.

- És miben áll ez a mód?

- A jógi lassan, megfontoltan végzi a gyakorlatot, fölveszi a kívánt testtartást, aztán perceken át egyenletesen megmarad abban. Nos, megmutatom önnek ezt az „egész-test”-helyzetet, ahogyan nevezzük.

Brahma egyenesen kinyújtózva hanyatt fekszik, kezeit oldala mellett tartva, lábait egymás mellé zárva. Fölemeli lábait, kiegyenesített térddel, oly magasra, míg körülbelül hatvan fokos szöget zárnak be a padlóval. Könyökét a padlón nyugtatva, kezeivel támasztja alá hátát. Ekkor egészen fölfelé emeli testét, míg törzse és csípője is egy vonalba nem jut függőlegesen kinyújtott lábaival. Az áll a mellet éri. A kezek támasztékul szolgálnak a törzsnek. A test súlyát a vállak és a tarkó hordozzák.

Miután vagy öt percig ebben a helyzetben maradt, a jógi ismét talpra áll, és megmagyarázza a testtartás jelentőségét.

- Ebben a helyzetben a vér néhány percen át saját súlyánál fogva leárad az agyba. A normális testtartásban a szív szivattyúzó tevékenységének kell fölhajtania a vért a fejbe. A kettő közti különbséget ennek a helyzetnek az agyra s az idegekre gyakorolt megnyugtató hatása bizonyítja. Az olyan embereknek, akik eszükkel dolgoznak, az „egész-test”-helyzet alkalmazása rövidesen visszaadja frissességüket, ha netán kimerültek volna az agymunkában. De nem ez az egyetlen előnye. A nemi szerveket is erősíti. Hanem ezek az eredmények csupán akkor állnak be, ha a gyakorlatot a mi módunkon, s nem a nyugatiak elsietett módján végezzük.

- Ha nem tévedek, ön szerint a jógahelyzetek a testet a kiegyensúlyozott nyugalom állapotában tartják, míg a mi nyugati gyakorlataink erősen felzaklatják?

- Úgy van - hagyja rám Brahma.

Kiválasztok Brahma műsorából egy másik helyzetet, amely jobban megfelel a nyugati ember tagjainak, s amellett némi türelemmel és igyekezettel könnyen elsajátítható. Ebben a helyzetben a jógi kinyújtott lábbakkal ül, mindkét karját feje fölé emeli, és behajlítja kezének első ujjait. Ezután előrehajol, közben kilehelve tüdejéből a levegőt, s előrenyújtott ujjaival megfogja mindkét nagylábaujját. A jobb láb nagyujját a bal kézzel, a bal lábét a jobb kézzel. Most lassan előrehajtja fejét, míg kinyújtott karjai közt homlokát a combjaira nyugtathatja. Egy ideig ebben a különös helyzetben marad, aztán fokozatosan visszatér a normális testtartásba.

- Ne kísérelje meg ezt így egyszerre véghezvinni - figyelmeztet a jógi. - Apránként, mindig csak egészen kevéssel próbálja közelebb vinni fejét a térdéhez. Ha hetekbe telik is, míg sikeresen véghez tudja vinni a testtartást, azontúl mindig könnyen fog már menni, mihelyt egyszer sikerült.

Megtudom, hogy ez a gyakorlat a gerincoszlopot erősíti, mint az sejthető is'';'' aztán megszünteti a gerinc gyengeségéből eredő ideges zavarokat és csodákat művel a vérkeringésben.

A következő helyzetben Brahma leül a padlóra, aztán behajlított lábszárait maga alá húzza, talpai így testének alapja alá kerülnek. Hátraveti törzsét, míg vállai a padlót érintik. Karjait összefonja feje mögött, amely most a karjain nyugszik. Jobb kezével megfogja a bal vállát, baljával a jobb vállát. Ebben a határozottan tetszetős helyzetben marad néhány percig. Amikor aztán ismét rendes testtartását veszi föl, megmagyarázza, hogy ez a gyakorlat előnyösen befolyásolja a nyakban, a vállakban, valamint a lábakban lévő idegközpontokat, sőt még a mellkasra is jó hatással van.

Az átlag angol annyira hajlamos gyönge fickót látni az átlagos indiaiban, akit a trópusi hőség és a hiányos táplálkozás elfajzott produktumának tart, hogy meglepetéssel veszi tudomásul, ha arról hall, hogy Indiában ősidők óta ilyen gondosan felépített testedző rendszer létezik. Ha a mi nyugati rendszereink olyan hasznosak, hogy manapság senkinek sem jutna eszébe kétségbevonni az értéküket, az még nem jelent annyit, hogy magukban véve teljesek és tökéletesek, vagy hogy az utolsó szót mondották ki a testfejlesztés, az egészség megőrzése vagy a betegség megelőzése terén. Talán, ha a Nyugat az ő tudományosan irányított alapos kutatási módszereivel kiragadna egynéhányat a jóga hagyományos, porlepte gyakorlatai közül, ezzel testünk teljesebb megismeréséhez és az egészséges élet tökéletesebb alkalmazásához jutnánk.

Mindamellett tudom, hogy talán csak tíz-tizenkét jóga-testhelyzetet lehet aránylag könnyen elsajátítani, s részünkről csak ezek érdemlik meg a ráfordított időt és fáradságot. A többi, hetven-egynéhány testtartást a leglelkesebb próbálkozókon kívül aligha bírná bárki is megtanulni, s amazok is csak akkor, ha elég fiatalon kezdenek hozzá, amikor még hajlékonyak a tagjaik, s nem merev a gerincük.

Brahma maga is elismeri:

- Tizenkét éven át nap nap után keményen gyakorlatoztam, csak így sikerült elsajátítanom azt a hatvannégy helyzetet, amelyet tudok. S még így is szerencsém volt, hogy aránylag fiatalon kezdtem, mert az érettebb korú ember még kísérletet sem tehet e gyakorlatok legtöbbjével anélkül, hogy erős fájdalmakat ne érezzen. A felnőtt emberben a csontok, izmok már kialakultak és megmerevedtek, ezért sok kínnal jár, ha rendjüket meg akarjuk változtatni. De még ilyen esetben is meglepő, mennyire elsajátíthatók a helyzetek, ha valaki szüntelen erőfeszítéssel gyakorol.

Nem kételkedem Brahma állításában, hogy kitartó gyakorlással bárki elsajátíthatja ezeket a testtartásokat, de a tagoknak, ízületeknek és izmoknak lassú hajlékonnyá tétele bizonnyal hosszú évek igyekezetét követelné. Brahma abban az előnyös helyzetben volt, hogy még huszadik éve előtt kezdhette a gyakorlatokat, s ennek a korai kezdetnek az értékét nem lehet eléggé túlbecsülni.

Mint ahogy a legkiválóbb akrobatákat is már kisgyermek koruk óta nevelik mesterségükre, ugyanúgy nyilvánvaló, hogy a testen való uralom jógájának sikeres követői is korán kell, hogy kezdjék a gyakorlást, amikor még testi növekedésük nem fejeződött be, vagyis huszonöt éves koruk előtt. Nem tudom, miként vállalkozhatna valamely felnőtt európai arra, hogy bonyolult testtartásokkal megpróbálkozik anélkül, hogy a kísérletezés közben egy-két tagját ki ne ficamítsa vagy el ne törje. Amikor ezt kifejtem Brahma előtt, ő csak részben fogadja el nézetemet, és makacsul kitart állítása mellett, hogy a szakadatlan erőfeszítés, ha nem is mindig, de sok esetben sikerrel járhat. Annyit azonban elismer, hogy e tekintetben az európaiak sokkal több nehézséggel találkozhatnak.

- Nekünk keletieknek nagy előnyünk, hogy gyermekkorunk óta megtanultunk keresztbe tett lábakkal ülni. Vajon egy európai kibírná-e, hogy két óra hosszat mozdulatlanul üljön ilyen helyzetben? Pedig a keresztbe tett lábakkal s összefont bokákkal való ülésmód csupán a kezdete legtöbb helyzetünknek. Általában a leghelyesebb testtartásnak tekintjük. Megmutassam?

Erre Brahma azt a testtartást veszi föl, amelyet mi nyugatiak is jól ismerünk a Buddhát ábrázoló képekről vagy szobrokról. Teljesen kiegyenesedve ül, jobb lábát visszahajlítja úgy, hogy lábfeje a bal lágyékához simul'';'' ekkor bal lábát is behajlítja, s keresztülfekteti jobb combján, míg bal sarka hasának jobb alsó részéig ér. Talpai fölfelé vannak fordítva. Művészi hatású és tökéletesen kiegyensúlyozott testtartás ez. Kedvem kerekedik, hogy magam is megpróbálkozzam vele.

Kísérletet teszek, hogy utánozzam az ülésmódot, de jutalmul csak annyit érek el, hogy kegyetlen fájdalom hasít a bokáimba. Panaszkodom, hogy még egy pillanatra sem tudom felvenni ezt a helyzetet. Milyen festőien egzotikusnak találtam a múltban a Buddha testtartását, ha egy-egy szép bronzszobron láttam! De milyen természetellenesnek találom most itt Indiában a végtagoknak ezt a kicsavarását, amikor a magam személyén igyekszem kipróbálni! Brahma mosolygó bátorítása sem nyugtat meg. Kijelentem, hogy el kell halasztanom erőfeszítéseimet.

- Ízületei merevek - jegyzi meg. - Dörzsölje be olajjal a bokáit és térdeit, mielőtt újból gyakorolni próbálna. Ön annyira hozzászokott a székben való üléshez, hogy az ilyen helyzet nagyon megerőlteti tagjait. De ha mindennap gyakorol egy keveset, akkor lassanként a nehézségek is megszűnnek.

- Nem hiszem, hogy valaha is boldogulnék vele!

- Ne mondja, hogy lehetetlen. Hosszú időt igényel, de bizonyosan meg fogja tanulni. A siker váratlanul fog beköszönteni egy napon, hirtelenül lepi majd meg. 

- De olyan fájdalmas, mintha kerékbe törnék a lábamat!

- A fájdalom is meg fog szűnni, bár ehhez talán még hosszabb időre lesz szüksége, mint az ülésmód elsajátításához. De aztán majd eljön az idő, amikor minden fájdalomérzet nélkül ülhet ebben a helyzetben.

- De az eredmény vajon megéri-e a fáradságot?

- Minden bizonnyal. A „lótusz-helyzet” - mert így nevezzük - olyan fontos, hogy kezdő tanítványainknak kivétel nélkül meg kell tanulniuk, noha más helyzetek alól felmentést nyerhetnek.

Ez a leggyakoribb ülésmód, amelyben a jógik szoktak elmélyedésükbe merülni. Szilárd támaszt ad a testnek, nem borulhat fel, ha a jógi mély révültségbe esne, ami gyakran előfordul, noha a beavatottak akkor merülnek révültségbe, amikor akarják. Láthatta, hogy a lótusz-helyzetben a lábak egybefonódnak, s a testet nyugalmas, szilárd egyensúlyban tartják. ''A nyugtalan és izgatott test a szellemet is nyugtalanná teszi, de a lótusz-helyzet önuralmat és benső egyensúlyt biztosít. ''Ebben az ülésmódban könnyebb elérni az elme összpontosításában rejlő erőt, amelyet mi olyan nagyra becsülünk. S végül, lélegzetgyakorlatainkat is rendesen ebben a testtartásban végezzük, mert az ülésmód és a lélegzetszabályozás együttes hatása fölébreszti a szellemi tüzet, amely a testben szunnyad. Amidőn ez a láthatatlan tűz fölébred, a vér egészen új módon oszlik szét a testben, míg az idegerő árama nagy nyomatékkal irányul bizonyos nagy fontosságú pontokra.

Megelégszem ezzel a magyarázattal és véget vetek a testtartásokra vonatkozó beszélgetésünknek. Mert Brahma előzőleg még egész sereg ijesztően kicsavarodott és vonagló helyzetbe kényszerítette a testét az én épülésemre, éppen csak azért, hogy megmutasson valami keveset abból, hogyan tud uralkodni izmain és csontjain. Hol van az a nyugati ember, akinek elég türelme volna véghezvinni ezeket a bonyolult gyakorlatokat, hogy elsajátítsa valamennyit? És hol van az a nyugati ember, akinek elegendő ideje volna ehhez?

 
==VI. FEJEZET==

A halálon győzedelmeskedő jóga

Brahma azon óhaját fejezi ki, hogy látogassam meg szállásán. Elmondja, hogy tulajdonképpen nem is a házban lakik, hanem tágas kunyhót állított fel a kert végében, hogy ott szabadon és zavartalanul tölthesse idejét.

Megvallom, némi izgatottsággal teszek látogatást házában egy délután. Az épület poros utcában áll, a környék elhanyagolt és elhagyatott. Egy pillanatra megállok az ósdi, fehérre meszelt építmény előtt, és szemügyre veszem a fából készült emeletet, amelynek kiugró ablakai a mi középkori házainkra emlékeztetnek. Betaszítom a súlyos, öreg ajtót, s az ajtónyitás recsegő visszhangot ver a folyosókon és szobákban.

Idős asszony jelenik meg. Arcán széles anyai mosoly terül szét, és ismételten meghajlik előttem. Hosszú, homályos folyosón vezet végig, míg a konyhán át kijutunk a ház mögött fekvő kertbe.

Elsőnek egy terebélyes pippalfát pillantok meg, a fa alatt, a lombok védelmező árnyékában régimódi kút áll. Az asszony a kút túlsó oldalán emelkedő kunyhóhoz vezet, ez elég közel van a fához, hogy árnyékában részesüljön. Könnyed építmény, bambuszoszlopok vékony keresztléceket tartanak, s az egészre fűből készült zsúptető borul.

Az idős hölgy, akinek képe éppoly fekete, mint Brahmáé, szemmel láthatólag izgatott, és néhány remegő tamil szót kiált a kunyhó felé. Belülről muzsikáló hang felel, az ajtó lassan kinyílik, a jógi megjelenik, és szívélyesen betessékel egyszerű remetetanyájába. Nem teszi be az ajtót mögöttünk. Az özvegy pár percig még a bejáratnál marad, szemét rám szögezve, míg arca leírhatatlan boldogságot fejez ki.

Igénytelen szobában vagyok. Alacsony, párnák nélküli kerevet áll a túlsó fal mentén, az egyik sarokban kezdetleges padon nagy csomó irat és papíros hever. Súlyos réz vizeskancsó függ zsinórra akasztva az egyik mestergerendáról. A padlót terjedelmes gyékény takarja.

- Foglaljon helyet! - szól Brahma a padlóra mutatva. - Sajnálom, de nem ajánlhatunk fel széket.

Letelepszünk a gyékényre, Brahma, jómagam és egy fiatal tanítójelölt, aki hozzám csatlakozott, és most tolmácsul szolgál nekem. Pár perc múlva az öreg özvegy eltávozik, de rövidesen visszatér egy kanna teával, amelyet asztal helyett a gyékényen szolgálnak fel. Az asszony ismét elmegy, majd piskótával, naranccsal és banánnal megrakott réztálakat hozva jön vissza.

Mielőtt hozzálátnánk ezekhez az ízletes csemegékhez, Brahma apró sárga virágokból font füzért vesz elő, és a nyakamba akasztja. Meglepve tiltakozom, mert tudom, hogy indiai szokás szerint ez a kitüntetés csak nagy tiszteletet érdemlő személyeknek jár ki, s én sohasem soroltam magam ebbe a magasztos osztályba.

- Ugyan már, testvér... - biztat mosolyogva Brahma.

- Ön az első európai, aki tanyámat felkereste s aki barátommá lett. Ki kell fejeznem örömömet, s ennek a hölgynek az örömét is, erre szolgál ez a tiszteletadás.

Hasztalanul próbálok szabadkozni. Kénytelen vagyok belenyugodni, hogy a nyakamban szertartásos sárga virágfüzérrel üljek a padlón. Igazán örülök, hogy olyan messze vagyunk Európától, legalább nem láthatnak a barátaim, és nem kacaghatnak furcsa megjelenésemen.

Teázunk, eszegetünk a gyümölcsből, és egy ideig kedélyesen társalgunk. Brahma elmondja, hogy a kunyhót maga építette, és az egyszerű bútorzatot is a maga kezével készítette. A sarokban álló padon heverő sokféle írás fölkelti figyelmemet, és megkérdem, mit jelentenek. Annyit látok, hogy rózsaszínű papírosból valók, és zöld tintával írták a szöveget. Brahma fölszed egy csomó írást. Különös jelek állanak rajtuk, s fölismerem a tamil írásmódot. A tanítójelölt megvizsgálja az iratokat, de csak nehezen tudja elolvasni s még nehezebben érit meg a szöveget. Megjegyzi, hogy régi, ma már elavult tamil nyelven írták, amely évszázadokkal azelőtt volt használatos, de manapság csak igen kevesen értik. Hozzáteszi, hogy sajnos, a tamil bölcselet és irodalom nagy klasszikusai ezen a régies, úgynevezett „magastamil” nyelven írtak, amely nagyobb nehézséget támaszt azoknak, akik csupán a mai élőnyelvet ismerik, mint a középkori angolság a mai átlagos angol nyelvtudással bíróknak.

- Ezeket a feljegyzéseket többnyire éjszaka szoktam írni - magyarázza Brahma. - Vannak köztük verses részek, amelyekben a jóga kapcsán szerzett tapasztalataimat összegeztem, aztán van néhány hosszabb költemény is, amelyekben a szívemben élő vallást szólaltatom meg. Néhány fiatalember jár hozzám, ezek tanítványaimul tekintik magukat, s hangosan szokták olvasgatni írásaimat.

Brahma elővesz egy művészi hatású köteget, amely néhány rózsaszínű lapból áll, piros és zöld írással, s az egészet zöld szalag köti át. Mosolyogva felajánlja nekem az iratot.

- Ezt egyenesen az ön részére írtam - jelenti ki.

A fiatal tolmács megállapítja, hogy nyolcvannégy soros költeményről van szó. Nevemmel kezdődik és végződik a vers, de a fiatalember ezenkívül alig ért belőle valamit. Kibetűz egyes szavakat, és azt mondja, hogy a költemény nyilván valami személyes közleményt vagy üzenetet tartalmaz, de olyan klasszikus tamil nyelven, hogy nem vállalkozhatik lefordítására. De azért én rendkívül örvendek a váratlan ajándéknak, főleg, mert ez a jógi irántam érzett jóindulatának kifejezése.

Első látogatásom ünneplése véget ér, az idős hölgy eltávozik, és komoly beszélgetésbe kezdünk. Ismét előhozakodom a lélegzéssel, amely nyilvánvalóan nagyon fontos szerepet játszik a jógában, és olyan titokzatosság veszi körül. Brahma sajnálkozik, hogy egyelőre nem mutathat nekem további gyakorlatokat, de hajlandó még egyet-mást elmondani az elméleteiből.

- ''A természet 21600 lélegzési ritmust szabott ki minden embernek, ennyit kell felhasználnia naponta,'' nappal és éjjel, egyik napkeltétől a másikig. A gyors, hallható és rendetlen lélegzés túllépi ezt a határt, s így megrövidíti az életet. A lassú, mély és nyugodt lélegzés megtakarít a kiszabott mennyiségből, s ezzel meghosszabbítja életünket. ''Minden egyes megtakarított lélegzet nagy erőtartalék felhalmozására szolgál, s ebből a tartalékból évekre rúgó élettöbbletet meríthet az ember.'' A jógik nem vesznek annyi lélegzetet, mint mások, nincs is szükségük rá, mert... Ó, de hogyan folytassam magyarázataimat anélkül, hogy meg ne szegjem eskümet?

A jóginak ez a tartózkodása tantaluszi vágyakozást ébreszt bennem. Képzelhető volna, hogy az a tudomány, amelyet ennyi gonddal igyekeznek titokban tartani, ne tartalmazna valami igazán értékeset? S ha igaz érték rejlik e tanokban, akkor érthető miért lepleznek el minden nyomot ezek a különös emberek, és miért rejtik el tanaik kincsét, hogy ezzel távol tartsák a felszínes kíváncsiskodót, az éretlen elméjű s a szellemileg érdemtelen embert. Lehetséges volna, hogy én is ezeknek az utóbbiaknak osztályába tartozom, és végül is kénytelen leszek elhagyni Indiát anélkül, hogy igyekezeteimet puszta fáradságnál több jutalmazná?

De Brahma ismét megszólal:

- Mestereink birtokában vannak a lélegzet hatalmához vezető kulcsoknak. ''Tudják, milyen szoros kapcsolat áll fenn a vér és a lélegzet közt; értik, hogyan követi az elme is a lélegzet útját, s ismerik azt a titkot, hogyan lehet a lélek tudomására jutni a lélegzet és a gondolat segítségével.'' A lélegzet a mi világunkban csupán egy finomabb erő kifejezése, s ez a finomabb erő a test igazi éltetője. Ez az erő rejtőzik az élő szervekben, noha láthatatlan. Amikor elhagyja a testet, a lélegzet is megszűnik és ennek következtében beáll a halál. De a lélegzeten való uralom útján bizonyos mértékben efölött a láthatatlan életáram fölött is uralomra tehetünk szert. Ám ha testünket a legtökéletesebb ellenőrzés és uralom alá vetjük is - úgyhogy még a szívverést is befolyásolni tudjuk -, azért gondolja-e ön, hogy ősi bölcseink egyedül a testre s a testi erőkre gondoltak volna, amikor első ízben nyilvánították ki rendszerünk tanait?

Akármit gondolok is a régi bölcsekről és szándékaikról, az mind eltörpül az elmémben hirtelen felébredő heves kíváncsiság mellett.

- Ön uralkodni tud a szívműködésén? - kiáltok fel meglepetten.

- Sikerült bizonyos mértékben engedelmességre szorítanom belső szerveimet, a szívet, a gyomrot, és a veséket - felel nyugodtan, minden kérkedés nélkül.

- Hogyan viszi ezt véghez?

- A hozzá szükséges erőre az ülésmód, lélegzés és akaraterő bizonyos együttes gyakorlása révén lehet szert tenni. Ezek a gyakorlatok természetesen a jóga magasabb fokozatába tartoznak. Olyan nehezek, hogy csak kevés ember tud megbirkózni velük. E gyakorlatok útján valamennyire akaratom alá vetettem a szív izmait a szívet mozgató izmok révén, aztán tovább haladhattam, és legyőzhettem a többi szervet is.

- Ez igazán rendkívüli!

- Gondolja? Tegye kezét a mellemre, pontosan a szívem fölé, és tartsa ott - Brahma ekkor helyzetet változtat, különös ülésmódot vesz föl és lehunyja szemét.

Engedelmeskedem fölszólításának, aztán türelmesen várakozom, hogy mi fog történni. Néhány percen át olyan mozdulatlanul ül, mintha kővé merevedett volna. Majd szívének dobogása fokozatosan gyengülni kezd. Riadtan érzem, hogy egyre lassabban és lassabban ver. Valami kísérteties érzés terjed szét idegeimben, amint határozottan megfigyelhetem, hogy kezem alatt Brahma szívének ritmikus működése teljesen megáll. A szünetelés körülbelül hét aggodalmas másodpercig tart.

Megpróbálom elhitetni magammal, hogy csak hallucináció az egész, de annyira ideges vagyok, hogy nem bírom meggyőzni magam. Amidőn aztán a szív a látszólagos halálból ismét visszatér az életbe, megkönnyebbülök. A dobbanások gyorsulnak, és végül a megszokott ütemben következnek egymásra.

A jógi még néhány percig nem emelkedik ki mozdulatlan magába mélyedéséből. Ekkor lassan kinyitja szemét, és megkérdezi:

- Érezte, hogy eláll a szívverésem?

- Éreztem. Egészen határozottan.

Bizonyos vagyok afelől, hogy nem volt szó képzelődésről. Szeretném tudni, még miféle különös dolgokat tud véghezvinni jógim az ő benső szerveinek gépezetével?

Mintha csak a kimondatlan gondolataimra válaszolna, Brahma így szól:

- Ez semmi ahhoz, amit a mesterem véghez tud vinni. Felvághatja valamelyik ütőerét, s ő parancsolni fog a vérének, mi több, meg tudja állítani a vérfolyást! Magam is bizonyos fokú uralomra tettem szert a vérem fölött, de ezt azért nem tudom véghezvinni.

- Mutathatna valamit ebből az uralomból?

Megkér, hogy fogjam meg a csuklóját, ahol jól érezhetem az ütőér lüktetését. Megteszem.

Két vagy három percen belül érezni kezdem, hogy az ujjam alatt lüktető ér ritmusa meglassul. Nemsokára egészen megszűnik. Brahma elállította az érverését!

Aggódva lesem a vérkeringés megindulását az ütőérben. Elmúlik egy perc, de nem történik semmi. A második perc is lassan ketyegve mászik át órám lapján, mialatt én minden pillanatot élénken számon tartok. A harmadik perc sem hoz változást. Csak negyedfél perc elmúltával veszem észre az ütőér tevékenységének lassú visszatértét. A feszültség fölenged. Az érverés nemsokára rendes ütemét veszi föl.

- Milyen különös! - fakad ki belőlem önkéntelenül.

- Semmi az egész - felel szerényen Brahma.

- Ez úgy látszik a különös élmények napja... Nem mutatna még egyet-mást?

Brahma tétovázik.

- Még egyet igen - mondja egy idő múlva -, de annyival aztán meg kell elégednie.

Elgondolkodva néz a padlóra, majd kijelenti:

- Elállítom a lélegzetemet?

- De hát akkor minden bizonnyal meghal! - kiáltok fel idegesen.

Brahma nevet, de nem vesz tudomást megjegyzésemről.

- Most tegye a kezét az orrlyukaim alá.

Bizonytalanul engedelmeskedem. A kilehelt levegő meleg simogatása ismételten meglegyinti kezem bőrét. Brahma lehunyja szemét, teste szoborszerűen mozdulatlanná válik. Mintha mély révületbe esne. Várok, s közben kezemet közvetlenül az orrlyuka alatt tartom. Brahma mozdulatlanul ül, mint valami kőből faragott bálvány. Lassan, nagyon egyenletesen csökkenni kezd lélegzetének fuvallata. Végül teljességgel megszűnik.

Figyelem az orrlyukait és a száját. Megvizsgálom vállait és mellkasát, de semmi észrevehető jelét nem látom a lélegzetvételnek. De tudom, hogy ezek az ellenőrzések nem egészen kielégítőek, és szeretnék egészen meggyőző módon kísérletet tenni. Agyam gyorsan forog.

A szobában nincsen kézitükör, de ehelyett igen megfelelőnek találok egy kis fényesre csiszolt réztálat. Egy ideig Brahma orra alá tartom a tálacskát, aztán az ajka elé teszem. Fénylő lapján a legcsekélyebb párafolt sem jelenik meg.

Szinte képtelenségnek érzem, hogy ebben a csöndes, köznapi házban, egy csöndes, köznapi város közelében, valami jelentékeny ténnyel jutottam kapcsolatba, olyan ténnyel, amelyet egy napon a nyugati tudomány is kénytelen lesz elismerni - ha akarja, ha nem. De a bizonyíték a szemem előtt van, és nem kételkedhetem benne. A jóga valóban több holmi haszontalan mesénél.

Amikor végre Brahma magához tér transzra emlékeztető állapotából, kissé kimerültnek látszik.

- Meg van elégedve? - kérdi fáradt mosollyal.

- Megelégedve? Ez több, mint amennyit reméltem! De képtelen vagyok megérteni, hogyan bírja megtenni.

- Nem szabad megmagyaráznom. A lélegzet elállítása a felsőbb jógához tartozik. A fehér emberek szemében ostobaságnak tetszhet, hogy valaki ilyesmire törekedjék, de számunkra ennek nagy jelentősége van.

- Hanem mi mindig úgy tanultuk, hogy az ember nem élhet lélegzetvétel nélkül. Talán ez is ostoba felfogás?

- Nem az'';'' de mindamellett nem igaz. Ha akarom, két órán át vissza bírom tartani a lélegzetemet. Sokszor meg is tettem már, s látja, mégsem haltam meg! - mosolyog Brahma.

- Nem értem a dolgot. Ha nem szabad is magyarázatokkal szolgálnia, de talán megvilágíthatja kissé a jelenség mögött rejlő elméletet?

- Szívesen. Bizonyos állatok megfigyeléséből sokat tanulhatunk, mint ahogy ez egyike a mesterem kedvenc oktatómódszereinek is. Az elefánt sokkal lassabban lélegzik, mint a majom, mégis sokkal tovább él. Némely nagy kígyó jóval lassabban vesz lélegzetet, mint például a kutya, s mégis hasonlíthatatlanul hosszabb életű. Vannak tehát teremtmények, amelyek azt bizonyítják, hogy a lélegzés meglassítása megnyújthatja az élet tartamát. Ha eddig megértett, akkor a következő lépést is könnyebben megértheti. Vannak a Himalájában denevérek, amelyek téli álmot alszanak. Felfüggeszkedve lógnak a hegyi barlangokban heteken át, de egyetlen lélegzetet sem vesznek, amíg ismét föl nem ébrednek. A himalájai medvék is többnyire egész télen át mély álomba merülve pihennek, s élettelennek látszanak. A Himalája mélyedéseiben, ahol télen nem lehet táplálékot találni, tüskés disznók élnek, s néhány hónapra ezek is álomba merülnek, miközben a lélegzetvételük szünetel. Ha ezek az állatok lélegzés nélkül életben maradhatnak, miért volna ez lehetetlen az emberi lény számára?

A különös tények elsorolása érdekes, de nem olyan meggyőző, mint Brahma mutatványa. Az általános véleményt, hogy a lélegzés elengedhetetlenül szükséges az élet bármely körülményei közt, nem lehet csak úgy egyszerűen elvetni.

- Mi nyugatiak sohasem értenénk meg egykönnyen, hogy az élet megmaradhat valamely testben anélkül, hogy a lélegzés is folytatódnék.

- Az élet mindig megmarad - hangzik a titokzatos válasz. - A halál csak a test szokásainak egyike.

- De csak nem akarja azt mondani, hogy a halált is le lehet győzni? - tudakolom kétkedőn.

- Miért ne? - Feszült szünet következik. Szeme áthatóan mered szemembe, de kifejezése barátságos.

- Önben lehetőségek szunnyadnak, s ezért elmondom ősi titkaink egyikét. De előbb meg kell kérdeznem, hajlandó-e hozzájárulni egy föltételhez?

- Mi légyen az?

- Ön nem fog kísérletet tenni a lélegzési gyakorlatokkal, kivéve azokat, amelyekre később talán majd megtanítom.

- Beleegyezem.

- Akkor hát álljon a szavának. Nos, eddig ön azt hitte, hogy a lélegzés teljes megszűnte halált von maga után?

- Azt.

- Nem ésszerű-e annak is a feltételezése, hogy ha az ember a lélegzetet tökéletesen magában tartja, akkor az élet is bennemarad testében, ameddig a lélegzetet tartani tudja?

- De...

- Mi csak ennyit állítunk. Azt valljuk, hogy a lélegzet uralmára szert tett jógi, aki tetszése szerint vissza tudja tartani a lélegzetet, ezzel fenntartja életáramát is. Megérti ezt?

- Gondolom, igen.

- Képzeljen most el egy beavatott jógit, aki meg tudja tartani a testébe zárt lélegzetet, nemcsak néhány percre kedvtelésből, hanem hetekre, hónapokra, sőt évekre is.  Miután elismerte, hogy ahol lélegzet van, ott életnek is kell lennie, nem tudja-e belátni, hogy ez a módszer a megnyújtott élettartamnak milyen kilátásait tárja fel az ember előtt?

Nem találom szavamat. Elvethetem-e vajon ezt az állítást mint képtelenséget? De vajon elfogadhatom-e? Nem idézi-e föl ez a gondolat a középkori Európa alkimistáinak hívságos álmait, akik az életelixírt keresték, de mégis egymás után elhullottak a halál kaszája alatt? De ha Brahma nem ámítja önmagát, akkor miért akarna ámítani engem? Hiszen nem ő kereste a társaságomat, és nem igyekszik tanítványokat szerezni.

Különös félelem nehezedik agyamra. Hátha csak őrülttel van dolgom? Nem, Brahma olyan értelmesnek és ésszerűnek látszik más dolgokban. Talán jobb lenne, ha egyszerűen csak annyit tételeznék föl róla, hogy téved? De valami megszólal bennem, és kétségbevonja ezt a föltevést. Zavarban vagyok.

- Nem tudom meggyőzni önt? - szólal meg ismét a jógi. - Nem hallotta ön annak a fakírnak a történetét, akit Randzsit Szingh eltemetett Lahorban egy sírboltba? A fakír eltemetése angol tisztek jelenlétében történt, s az utolsó szikh fejedelem maga is figyelemmel kísérte az egészet.  Az élve eltemetett ember sírját hat héten át katonák őrizték, de a fakír élve s egészségesen szállt ki belőle.

Nézzen utána ennek a történetnek, mert úgy hallottam, hogy le van írva valahol az önök kormányzatának feljegyzéseiben. Ez a fakír nagy uralomra tett szert a lélegzése fölött, s kedve szerint elállíthatta, a halál veszélye nélkül.

Pedig nem is volt a jóga beavatottja, mert hallottam egy öreg embertől, aki ismerte, hogy nem volt tiszta jellemű. Haridásznak hívták, és fenn, északon élt.

Ha ez az ember oly hosszú ideig életben maradhatott egy levegőtlen lyukban minden lélegzés nélkül, akkor mennyivel többet vihet véghez a jóga igazi mestere, aki titokban végzi gyakorlatait, és nem mutogatja tudományát arany reményében.

Sokatmondó csönd váltja fel a beszélgetést.

- Vannak még más különös erők, amelyekre a mi jógarendszerünk útján szert lehet tenni, de vajon ki volna hajlandó a mai elsatnyult időkben megfizetni a súlyos árat a megszerzésükért?

Újabb szünet.

- Nekünk, akik a köznapi világban élünk és dolgozunk, éppen elég tennivalónk van anélkül is, hogy hasonló erőket próbáljunk megszerezni - kockáztatom meg az ellenvetést korunk védelmében.

- Úgy van - hagyja rám Brahma -, a testen való uralom csak keveseknek való. Éppen ezért tudományunk tanítói titokban is tartották évszázadokon át. Nagyon ritka eset, hogy a mesterek tanítványokat keressenek magunkak'';'' a tanítványnak kell keresnie a mestert.

:¤ ¤ ¤

Legközelebbi találkozásunk alkalmával Brahma látogat meg lakásomon. Este van, és rövidesen vacsorához látunk. Étkezés és rövid pihenő után kimegyünk a holdfényes tornácra, én heverőszékbe ülök, míg a jógi kényelmesebbnek találja a padlóra helyezett gyékényt.

Pár percig némán élvezzük a telehold ragyogó sugárözönét.

De nem felejtettem el legutóbbi találkozásunk meglepő eseményeit, s így nemsokára újra felvetem a hihetetlen kérdést azokra az emberekre vonatkozólag, akik fittyet hánynak a halálnak.

- Miért ne? - teszi fel Brahma az ő kedvenc kérdését. - Van a mi rendszerünknek, a testen való uralom jógájának egy beavatottja, aki elrejtőzve él a Nilgiri-hegyekben, itt lenn, délen. Sohasem mozdul ki tanyájából. Északon is él egy ilyen beavatott, a hófödte Himalája egyik barlangjában. Ezekkel az emberekkel ön nem találkozhat, mert megvetik a világot, de létezésük hagyományként él köztünk, és úgy tudjuk, hogy több száz évre kinyújtották életüket.

- S ön valóban elhiszi ezt? - fakadok ki szerény kételkedéssel.

- Feltétlenül! Nem áll-e előttem a mesterem szemmel látható példája?

Kérdés tolul elő elmémben, olyan kérdés, amely már napok óta feszengett bennem. Eleddig haboztam megemlíteni, de most, hogy olyan bizalmas barátság alakult ki köztünk, rászánom magam, hogy merészen kibökjem. Komolyan a jógira nézek, és megkérdem:

- Brahma, ki az ön mestere?

Brahma egy ideig merően viszonozza pillantásomat, de nem ad feleletet. Aztán tétován néz rám.

Végül megszólal, szava lassú és komoly:

- Délvidéki tanítványai Jerumbu Szvámi néven ismerik, s a név jelentése: a Hangyák Tanítója.

- Milyen furcsa név! - kiáltok fel meglepetten.

- Mesterem mindig hordoz magánál egy zacskó rizslisztet, s ezzel táplálja a hangyákat, akármerre jár is. De északon és a Himalája falvaiban, ahol időnként tartózkodni szokott, más a neve.

- Ő tehát tökéletes mestere a testen való uralom jógájának?

- Úgy van.

- S ön azt hiszi, hogy ő...

- Hiszem, hogy több, mint négyszáz éves! - fejezi be nyugodtan a mondatot helyettem Brahma.

Feszült csönd következik.

Zavart ámulattal nézek rá.

- Nemegyszer beszélt nekem dolgokról, amelyek a mogul császárok uralmának idejében történtek - folytatja a jógi. - És történeteket mondott el abból az időből, amikor az önök Kelet-Indiai Társaságának angoljai először jöttek Madrászba.

Kétkedő nyugati fül nem bírja elfogadni ezeket a kijelentéseket.

- De hát bármely gyerek, aki történelmi könyveket olvasott, szolgálhat ilyen elbeszélésekkel - teszem meg az ellenvetést.

Brahma nem veszi tudomásul megjegyzésemet. Folytatja:

- Mesterem világosan emlékszik az első panipati csatára  és nem felejtette el a plasszi csata  napjait sem. Emlékszem, amidőn egy alkalommal gyerkőcnek nevezte egyik tanítványtársunkat, a nyolcvan esztendős Bésudánandát!

A világos holdfényben jól látom, hogy Brahma lapos orrú arca sajátságosan mozdulatlan s kifejezéstelen marad, mialatt ezeket a különös szavakat mondja.

De hát az én agyam, amelyet a modern tudományos gondolkozás szigorú kutatómódszerei iskoláztak, hogyan fogadhatná el ezeket az állításokat? Brahma végtére is hindu, és bizonyára benne is él honfitársainak hajlandósága arra, hogy a legendákat készpénznek vegye. Nincs értelme vitába elegyedni vele, elhatározom, hogy hallgatni fogok.

A jógi folytatja:

- Mesterem több mint tizenegy évig az egyik nepáli maharadzsa lelki tanácsadója volt. Nepál India és Tibet között terül el. Ott jól ismerik és szeretik őt a falvakban, amelyek a Himalája hegyei közt feküsznek. A falusi nép istenként hódol neki, valahányszor ellátogat oda, de ő olyan jóságosan beszél velük, mint atya a gyermekeivel. Nem törődik a kasztszabályokkal, és nem eszik sem húst, sem halat.

- Hogyan élhet egy ember sokáig? - gondolataim akaratlanul is újra megszólalnak.

Brahma félrefordítja tekintetét, mintha megfeledkezett volna jelenlétemről.

- Három módja van az életkor megnyújtásának. Az első az összes ülőhelyzetek, összes légzési gyakorlat s a mi rendszerünkben található többi titkos gyakorlat állandó alkalmazásában áll. Ezeket a gyakorlatokat addig kell folytatni, míg a jógi tökéletessé nem lesz, ami kizárólag egy megfelelő mester vezetésével érhető el, mert csak az ilyen mester tudja a saját testén igazolni azt, amit tanít. A másik mód az, hogy a jógi rendszeresen él bizonyos ritka gyógynövényekkel, amelyeket csak olyan beavatottak ismernek, akik ezt a tárgyat sokáig tanulmányozták. Ezek a beavatottak titkon viszik magukkal a gyógynövényeket, vagy ruhájukba rejtik, amikor vándorúton járnak. Amidőn eljön az ilyen beavatott végső eltűnésének ideje, kiválaszt egy érdemes tanítványt, megismerteti a titokkal, és neki ajándékozza a növényeket. Más sohasem férhet hozzájuk. A harmadik módot nem könnyű megmagyarázni - szakítja meg szavát hirtelen.

- Nem próbálná meg? - biztatom.

- Lehet, hogy ön nevetni fog a szavaimon.

Biztosítom, hogy ellenkezőleg, illő tisztelettel hallgatom fejtegetéseit.

- Jól van. Az ember agyában van egy kicsiny lyuk. Ebben a mélyedésben lakik a lélek. A lyukat valami szelepféle zárja el. A gerincoszlop alsó végében jön létre a láthatatlan életáram, amelyről már több ízben említést tettem. Ennek az áramnak állandó elvesztegetése okozza a test öregedését. De ha megőrizzük, akkor új élettel tölti meg a testet és hosszantartóvá teheti. Amikor az ember legyőzte önmagát, akkor hozzáláthat, hogy uralomra jusson az élettartam fölött, bizonyos eljárásokkal, amelyeket csak a mi iskolánk haladó jógijai ismernek. ''És ha fölfelé bírja irányítani ezt az életáramot a gerincben, akkor megkísérelheti összpontosítani az agyban lévő lyukra. De ha nem talál olyan mestert, aki segíthet neki az agyban lévő lyukat elzáró szelep felnyitásában, akkor nem érhet el sikert''. Ám ha talál mestert, aki hajlandó ezt megtenni neki, akkor a láthatatlan áram behatol a lyukba s ott a „hosszú élet nektárjává” válik, ahogyan nevezzük. Nem könnyű feladat ez, mert romlás vár arra, aki egymagában próbálkozik vele. Az, akinek sikerült, halálhoz hasonló állapotba hozhatja magát, amikor kedve tartja, s így győzedelmeskedhetik az igazi halálon, amidőn ez közelít hozzá. Kiválaszthatja halála pillanatát akármikor, s a legszigorúbb vizsgálat is olyannak fogja találni, mintha természetes halállal halt volna meg. Akinek mindhárom módszer a rendelkezésére áll, az sok száz évig elélhet. Így tanultam. És ha az ilyen ember meghal, a férgek akkor sem támadják meg a testét. Egy évszázad múlva sem lesz rajta nyoma a szétbomlásnak.

Megköszönöm Brahma magyarázatait, de csodálkozom és kétkedem. A dolog mélységesen érdekel, de nem vagyok meggyőződve felőle. Az anatómia nem ismeri azt az áramot, amelyről Brahma szólt, és kétségtelen, hogy sohasem tudott arról a bizonyos nektárról. Vajon ezek a fiziológiai csodák nem volnának egyebek puszta babonás félreértéseknél? Hallatukra az ember visszatér a regék világába, amikor hosszú életű boszorkánymesterek és varázslók őrizték az élet bájitalát. De mégis, Brahma bemutatója a lélegzésen és vérkeringésen való uralomról valamennyire meggyőztek engem afelől, hogy a jógaerők többet jelentenek képzelődésnél, és hogy ezek az erők kétségkívül magyarázattal szolgálnak olyan teljesítmények lehetőségére, amelyek az avatatlan szemében meseszerűeknek látszanak. De ezen a ponton túl már nehezen tudom követni Brahmát.

Tiszteletteljesen hallgatok, és gondosan vigyázok, nehogy arcom elárulja az elmémben dúló tusát.

- Az ilyen erők nagyon kívánatosak lehetnének olyanok szemében, akik sírjuk felé közelednek - foglalja össze Brahma a mondottakat -, de ne felejtse el, hogy az erők felé vezető út tele van veszélyekkel. Nincs mit csodálkozni rajta, ha mestereink így beszélnek ezekről a gyakorlatokról: „Tartsátok annyira titokban, mint ahogyan egy gyémánttal telt dobozt rejtegetnétek.”

- Eszerint ön aligha lenne hajlandó közölni velem a gyakorlatokat?

- Akik beavatást óhajtanak nyerni, azoknak előbb meg kell tanulniok járni, mielőtt futni próbálnának! - feleli halvány mosollyal.

- Még egy utolsó kérdést, Brahma.

A jógi bólint.

- Hol tartózkodik most az ön mestere?

- Visszavonult egy félreeső templomba, Nepál hegyei közé, a Terai dzsungel túlsó oldalán.

- Feltehető, hogy ismét visszatér a sík vidékre?

- Ki mondhatná meg előre, hogy mit fog tenni? Lehet, hogy hosszú évekig Nepálban marad, de lehet, hogy újra vándorútra indul. Legszívesebben Nepálban tartózkodik, mert a mi jógairányzatunk ott inkább otthonos, mint Indiában. Látja, még a testen való uralom jógájában is különböző irányzatok vannak. A miénk az úgynevezett Tantra-irányzat, amelyet Nepálban jobban megértenek, mint a hinduk közt.

Brahma elhallgat. Gondolom, hódoló érzéssel emlékezik titokzatos mesterére. Ó, ha ezek a ma hallott dolgok nem puszta regék, hanem valóság rejlik bennük, akkor az ember valóban bepillantást nyerhet abba, ami rejtve van előttünk! Az időtlen és halhatatlan Ember titkába!

:¤ ¤ ¤

Ha nem siettetem a tollamat, ez a fejezet sohasem jut el a végéhez. Igyekszem hát röviden összegezni a hosszú nevű jógival való kapcsolatom utolsó emlékezetes jelenetét.

Az indiai éjszaka gyors lábon követi az estét, itt nincs olyan lassú átmenetekben gazdag naplemente, mint Európában. S amidőn a siető esthomály ráborul a kerti kunyhóra, Brahma meggyújt egy olajlámpát, és felfüggeszti a tetőgerendára. Aztán ismét letelepedünk.

Az idős özvegy szerényen eltávozik, s egyedül hagy engem a jógival meg a tanítójelölttel, aki szavainkat tolmácsolja. Az égő füstölőrúd illata misztikus hangulattal telíti a szobát.

Ma este a válás szomorú gondolatai nehezednek rám. Igyekszem szabadulni tőlük, de hasztalan. A bosszantó korlát, amely köztünk áll, mert csak egy harmadik személyen keresztül közölhetjük gondolatainkat, megakadályoz abban, hogy világosan megmondjam Brahmának, ami a szívemen fekszik. Nem tudom megállapítani, mily mértékben helytállók azok az új dolgok és különös elméletek, amelyekkel megismertetett, de méltányolni tudom készségét, hogy megengedte belépnem magányos életébe'';'' sokszor éreztem, hogy szívünket rokonérzés vonja egymás felé, és most már tudom, mit jelentett neki az, hogy szokásos tartózkodását feladja. Ma este a küszöbön álló válás örve alatt még egy utolsó kísérlettel megpróbáltam rávenni Brahmát, hogy tárjon fel előttem ma mélyebb titkokat.

- Hajlandó ön elfordulni a városok életétől és visszavonulni valamely magányos helyre a hegyek közé vagy a dzsungelba néhány esztendőre? - kérdi fürkésző tekintettel.

- Ezen még gondolkoznom kell, Brahma.

- Hajlandó-e föladni minden más tevékenységét, munkáját, lemondani élvezeteiről, és egész idejét a mi rendszerünk gyakorlására fordítani - mégpedig nem csak pár hónapra, hanem több esztendő tartamára?

- Nem hinném. Nem... erre még nem állok készen. Talán majd egyszer...

- Akkor nem vezethetem tovább. A testen való uralom jógája sokkal komolyabb dolog, semhogy valakinek szórakozásul szolgáljon üres óráiban.

Kilátásom arra, hogy jógivá legyek, gyorsan semmibe foszlik. Sajnálkozva látom be, hogy a teljes rendszer, hosszú évekig tartó nehéz gyakorlatával, szigorú és rideg fegyelmével nem nekem való. De valami közelebb áll a szívemhez, mint a testen való uralom különös erői. S feltárom ezt a remete előtt.

- Brahma, ezek az erők valóban lenyűgözők. Egyszer majd igazán szeretnék mélyebben megismerkedni velük az ön vezetésével, de végtére is, milyen tartós boldogságot eredményezhetnek? Van-e valami a jógában, ami még mélyebb és finomabb? Talán nem tudom magam világosan megértetni...

Brahma bólint és felel:

- Értem.

Mindketten mosolygunk.

- ''Szövegeink azt mondják, hogy a bölcs ember a testen való uralom jógáját a szellemen való uralom jógájával együtt gyakorolja - jegyzi meg lassan Brahma.'' - Úgy is mondhatnánk, hogy az előbbi csak előkészítés az utóbbira. Amidőn a mi ősi mestereink Síva istentől megkapták rendszerünk alapelveit, tudtukra adatott, hogy a végső cél nem pusztán a testiséggel függ össze. Megértették, hogy a test legyőzése voltaképpen az első lépés csupán az elme legyőzésére, ez pedig a szellemi tökéletesség felé vezető út. Láthatja tehát, hogy a mi rendszerünk a közelfekvő dolgokkal foglalkozik, a testtel, de ez csak közvetett módja a szellemig vezető áthatolásnak. Ezért mesterem így tanított: „Előbb járd a test legyőzésének útját, akkor aztán a királyi tudománynak, az elme legyőzésének útjára léphetsz.” Ne feledje, hogy az uralmunknak alávetett test többé nem háborgatja az elmét'';'' csak igen kevesek indulhatnak el nyomban a gondolatok fölötti uralom útján. Mindamellett, ha valakit nagyon erősen vonz az elmén való uralom útja, mi nem akadályozzuk, mert akkor ez az őneki rendelt út.

- ''S ez tisztán értelmi jóga?''

''- Úgy van. Célja az, hogy az elmét olyanná tegyük, mint valami állandó, változatlan fény, s akkor ezt a fényt a szellemre vetítjük.''

- Hogyan kezdi az ember ezt a gyakorlatot?

- Ehhez is szükséges mestert találni.

- Hol?

Brahma vállat von.

- Testvérem, az éhes ember mohó igyekezettel keres élelmet, a kiéhezett pedig valóban minden egyébről elfeledkezve, úgy veti magát a táplálék után, mintha megőrült volna. Amikor ön is annyira fogja kívánni a mestert, mint a kiéhezett ember az eledelt, meg is fogja találni. ''Akik őszintén keresnek, azok minden bizonnyal a mester felé vezettetnek a rendelt időpontban.''

- Gondolja, hogy ez végzetszerűen történik?

- Szavai helyesek.

- Olvastam néhány könyvet...

A jógi a fejét rázza:

- Mester nélkül a könyvek csak annyit érnek, mint a puszta papíros. A mi szavunk a mesterre, guru, ezt jelenti: „Aki eloszlatja a sötétséget.” Az olyan ember, akit törekvései és sorsa kellőképpen elősegítenek a mester megtalálásában, hamarosan kilép a világosságra, mert a mester a maga fensőbbrendű képességeit is felhasználja a tanítvány javára.

Brahma odalép az írásokkal teleszórt padhoz, és visszatér egy nagy papírlappal. Ezt átnyújtja nekem. A lapot bizonyos rendben elhelyezett kabalisztikus jelek, sajátságos szimbólumok és piros, zöld vagy kék tintával írt tamil betűk borítják. A lap tetejét nagy hieroglifás jelkép díszíti, ebben fölismerem a Napot, a Holdat és egy emberi szempárt. A rajzolt jelek és írások a középen üresen hagyott négyszöget foglalják le.

- Múlt éjjel pár órát ennek az elkészítésével töltöttem - mondja Brahma. Ha majd hazaér, ragassza egyik fényképemet ide a közepére.

Megmagyarázza, hogy ha elmémet erre a furcsa, de művészies hatású írásra összpontosítom öt percig, mielőtt este nyugovóra térnék, akkor őróla fogok álmodni.

- Még ha ötezer mérföld választaná is el testünket, irányítsa csak gondolatát erre a papírosra, és akkor szellemeink találkozni fognak az éjszaka folyamán - jelenti ki meggyőződéssel. ''És hozzáteszi, hogy ezek az álombeli találkozások éppoly valóságosak lesznek, mint amilyenek eddig a testi találkozásaink voltak.''

Ennek kapcsán aztán megemlítem, hogy bőröndjeimet már becsomagoltam, és rövidesen elutazom'';'' s aztán, ki tudja, hol és mikor láthatom majd viszont őt.

Azt feleli, hogy kétségkívül be kell teljesednie mindannak, amit a sors nekünk szánt. Majd ezt a közlést teszi:

- Tavasszal elhagyom ezt a helyet, s a tandzsuri kerületbe megyek, ahol tanítványaim várnak. Ki mondhatná meg, hogy azután mi fog történni? Hiszen emlékszik, mondottam, hogy üzenetet remélek kapni egy napon a mesteremtől.

Hosszú hallgatás következik, majd végül Brahma ismét megszólal, és suttogó hangon kezd beszélni. Én a tanítójelölthöz fordulok, és várom, hogy valami új közlést kapjak.

- Múlt éjjel nálam járt a mesterem. Önről beszélt. Ezt mondta:

''„Barátod, a szahib, mohón vágyik a tudásra. Előző születésében köztünk élt. A jóga-gyakorlatok útját követte, de nem a mi irányzatunkét. Most ismét visszajött Hindusztánba, de ezúttal fehér emberként. Amit egykor tudott, az feledésbe merült, de csak egy időre felejthette el. Amíg egy mester nem részesíti kegyében, addig nem ébredhet fel benne régebbi tudása. Szükség van a mester hatására, hogy jelen testében visszanyerje az egykori tudást. Mondd meg neki, hogy nemsokára rátalál mesterére. Azután a világosság már magától fog áradni rá. Ez bizonyos. Mondd meg neki, hogy ne aggódjék többé. Nem hagyja el hazánkat, amíg ez be nem következik. A sors rendelése, hogy ne hagyjon el bennünket üres kézzel.”''

Meglepve húzódom hátra.

A lámpa fényt áraszt a kis társaságra. Fiatal tolmácsom arcán ebben a sárga világosságban mintha áhítatos tisztelet kifejezése jelenne meg.

- Nem mondta ön, hogy a mestere messzi távol, Nepálban van? - kérdem szemrehányó hangon.

- Ott van, és egyelőre ott is marad!

- De hát akkor hogyan utazhat ezerkétszáz mérföldet egyetlen éjszakán?

Brahma talányosan mosolyog.

- Mesterem mindig előttem van, ha mindjárt egész India szélessége választ is el bennünket testben. Üzenete elér levél vagy üzenethozó nélkül. Gondolata a levegőn keresztül jut el hozzám. Elér és én megértem.

- Telepátia?

- Ha úgy tetszik!

Fölállok, mert elérkezett a búcsúzás ideje. Elindulunk utolsó holdfényes sétánkra, és elmegyünk a templom ősi falai előtt, amely nem messze áll Brahma házától. A holdfény a levelek közt szűrődik át, amint megállunk egy útszéli pálmaligetnél.

Brahma elbúcsúzik tőlem, és halkan így szól:

- Ön tudja, hogy kevés dolgot mondhatok magaménak. Ezt becsülöm mind közt legtöbbre. Fogadja el.

Megfogja bal kezének negyedik ujját, és csavargat rajta. Felém nyújtja jobb tenyerét. Aranygyűrűt látok csillogni a holdsugárban. Nyolc vékony kampó tart egy kerek zöld követ, amelynek lapját vörösesbarna jelek barázdázzák. Amikor kezet szorítunk, Brahma markomba nyomja a gyűrűt. Megpróbálom visszaadni a váratlan ajándékot, de ő ellenáll, és még szorosabban, határozottabban a kezembe nyomja.

- Olyan valaki adta ezt nekem, akiben a jóba nagy bölcsessége él. Akkoriban messze földön vándoroltam a tudást keresve. Most... kérem, hordja ön!

Megköszöntem, és félig tréfálkozva megkérdeztem:

- Jó szerencsét fog hozni nekem?

- Nem, azt nem bírja megtenni. De hatalmas igézet van a kőben, s ez lehetővé teszi önnek, hogy rejtve élő bölcsek közelébe jusson, és segítségére lesz a tulajdon rejtett erőinek kifejezésében. Ezt majd a tapasztalás igazolni fogja. Ha tehát vágyik ezekre a dolgokra, hordja a gyűrűt.

Végső, baráti válás következik, és megy ki-ki a maga útján.

Lassan haladok tova, és fejemet furcsán kavargó gondolatok tarka sokasága tölti meg. Elgondolkodom Brahma távoli mesterének rendkívüli üzenetén. A dolog túl rendkívüli ahhoz, hogy vitatni próbáljam.

Némán gondolok rá, míg a hit és a kétely ádáz csatát vív egymással szívemben.

Az aranygyűrűre pillantok, és felteszem magamnak a kérdést:

„Hogyan rejtőzhetne egyszerű gyűrűben olyan erő, amely ilyen dolgokat tudna előidézni?” Képtelen vagyok megérteni, hogyan és miért bírna befolyásolni engem vagy másokat bármilyen szellemi vagy egyéb dologban. Hinni ebben szinte babonával egyenlő. De mégis, Brahma nyilván meg van győződve a gyűrű mesébe illő képességeinek valóságáról. Lehetséges ez?

Valami arra késztet, hogy csaknem kimondjam: „Ebben a különös országban minden lehetséges!” De az értelem sietve segítségemre jön, és kérdőjelek torlaszát emeli közém s a kérdés közé.

Töprengő elmélyedés vesz erőt rajtam, és egyszerre csak arra riadok föl, hogy homlokommal beleütköztem valamibe. Föltekintve egy pálma szépséges árnyképét látom, és fénybogárkák ezrei járják csillogó táncukat a levelek és ágak közt.

Az ég sötét, mélykék. A Vénusz - élénken ragyogó pont - mintha egészen közel volna bolygónkhoz. Végtelen békesség terül az útra, amint tovamegyek. Titokzatos csönd ragad el. Még a fejem fölött időnként elsuhanó nagy denevérek is nesztelen szárnyakon szállnak. A kép elbűvöl. Megállok egy pillanatra. A Hold szétfolyó fényében felém közelgő ember olyan, mint valami suhanó kísértet.

Hazaérve azt találom, hogy az ébrenlét sokáig velem maradt ezen az éjszakán. Csak hajnal felé jön szememre álom, feledésbe merítve örvénylő gondolataimat.

 
==VII. FEJEZET==

A bölcs, aki nem beszél soha

Meg kell szakítanom elbeszélésem időrendjét, és vissza kell nyúlnom vagy két héttel, ha meg akarok emlékezni egy nem érdektelen találkozásról.

Mialatt Madrász egyik külvárosában laktam, nem hanyagoltam el igyekezetemet, hogy a város indiai köreiben szorgalmasan kérdezősködjem, hol találhatnám jelentékenyebb képviselőit annak a csoportnak, amely különösen érdekelt engem. Beszélek írókkal, ügyvédekkel, tanítókkal, üzletemberekkel, sőt egy-két ájtatos előkelőséggel is. Aztán meginterjúvolom az interjúk íróit, s néhány kellemes órát töltök szaktársaim közt. Fölfedezek egy segédszerkesztőt, aki négyszemközt bevallja, hogy ifjabb éveiben a jóga lelkes tanulója volt. Akkoriban egy mester lábainál ült, akit ma is a szellemen való uralom beavatottjának tekint, de mestere tíz évvel ezelőtt meghalt.

Az egykori tanítvány nagyon kedves és rendkívül értelmes hindu, de sajnos, nem tudja, hol lehetne igazán magasrendű jógikat találni.

Ettől eltekintve is, alig találkozom egyébbel, mint bizonytalan mesékkel, ostoba legendákkal és határozott visszautasításokkal. Igaz, hogy találkozom egy szent emberrel, akinek krisztusi arca és köntöse a prózai Nyugaton bizonyára feltűnést keltene, de ő is megvallja, hogy keresve vándorol a felsőbbrendű élethez vezető úton. Lemondott szépen fizető gazdaságáról, hogy szent koldussá, hontalan csavargóvá legyen. Felajánlja nekem kis birtokát, ha kész vagyok letelepedni és szegény, tévelygő indiaikon segíteni. De jaj, magam is csak szegény, tévelygő halandó vagyok! Kénytelen másokhoz fordulni nagylelkű ajánlatával.

Egy napon hírt kapok egy híres jógiról. Körülbelül fél mérföldnyire lakik Madrásztól, de miután elkerüli az emberekkel való találkozást, csak kevesen tudnak róla. Kíváncsiságom felébred, és elhatározom, hogy megismerkedem vele.

A ház magas bambuszkerítéssel zárt udvarban áll, teljesen elszigetelten egy rét közepén.

Társam az elkerített házra mutat.

- Úgy hallottam, hogy a jógi szinte egész nap révületbe van merülve. Nem valószínű, hogy meghalljon bennünket, ha zörgetünk is vagy a nevét kiáltjuk'';'' s ha így tennénk, azt illetlenségnek is tekinthetnék.

Durván összeeszkábált ajtó vezet az udvarba, de nehéz lakat van rajta, és nem tudom, hogyan juthatnánk be. A környéket tökéletes csönd hatja át. Körüljárjuk a rétet, és véletlenül ráakadunk egy fiúra, aki tudja, hol található a jógi szolgája. Körülményes úton elérjük.

Kiderül, hogy az illető felfogadott szolga. Felesége és sok gyermeke kijön, hogy megnézzenek bennünket, s folyton a szolga nyomában vannak.

Közöljük vele óhajunkat, de ő nem hajlandó segítségünkre lenni. Határozott hangon kijelenti, hogy a „Bölcs, Aki Sohasem Beszél” nem mutatkozik akármilyen jöttment látogatónak, hanem szigorú magányban él. A Bölcs mély révületben tölti napjait, és nagyon felháborodna, ha akárkinek megengednék, hogy megzavarja magányában.

Kérem a szolgát, tegyen velem kivételt, de hajthatatlan. Társam szükségesnek véli, hogy hatósági beavatkozással fenyegetődzék, amennyiben nem nyernénk bebocsáttatást azonnal - ez persze egészen jogosulatlan eljárás, de azért én éppoly jogtalanul támogatom, noha suttyomban összekacsintunk. Indulatos vita következik. Én a fenyegetéseinket bőkezű baksis csábításával támasztom alá, és a szolga nemsokára, bár ellenkezve, beadja derekát, és kihozza a kulcsokat. Kísérőm felvilágosít, hogy a fickó valóban nem lehet több fizetett szolgánál, mert ha személyes tanítványa volna a bölcsnek, akkor sem fenyegetés, sem pénz nem tántoríthatná el.

Visszasétálunk az udvar ajtajához, és kinyitjuk a súlyos lakatot. A szolga megjegyzi, hogy a bölcs olyan kevés ingósággal rendelkezik, hogy még kulcsa sincsen. Kívülről rázárják az udvar ajtaját, és nem is jöhetne ki onnan, csak amikor a szolga odamegy, ami naponta kétszer történik. Megtudjuk továbbá, hogy a bölcs egész nap révületbe merül, de este elfogyaszt némi gyümölcsöt, édességet, és egy csupor tejet. De számtalanszor megesik, hogy érintetlenül hagyja a táplálékát. Amikor leszáll az este, a remete néha kilép tanyájáról, de akkor is legföljebb csak a közeli réten sétálgat egy keveset. Ebből áll minden testmozgása.

Átmegyünk az udvaron, és modern építményhez érünk. Szilárdan épült, kőkockákból és festett faoszlopokból. A szolga újabb kulcsot vesz elő, és kinyitja a nehéz ajtót. Meglepetésemnek adok kifejezést ezen a körülményes elővigyázatosságon, hiszen emberünk maga mondotta, hogy a bölcsnek nincsen semmije. Erre a szolga rövid magyarázattal felel.

Néhány évvel azelőtt a bölcs úgy élt a házban, hogy az ajtók sohasem voltak bezárva. De egy szerencsétlen napon valami fickó, aki olcsó pálinkával leitta magát, kihasználta a bölcs védtelenségét, és megtámadta. A részeg ember megráncigálta a bölcs szakállát, jókat húzott rá botjával, és becsmérlő szavakkal illette.

Véletlenül éppen akkor vetődött a rétre néhány fiatalember, akik labdázni akartak a szabadban. A támadás zaja felhívta figyelmüket. Besiettek a házba, és megszabadították a bölcset bántalmazójától, míg egyikük a legközelebbi házcsoporthoz futott, hogy hírt adjon az esetről. Rövidesen felindult emberek csoportja verődött össze a ház előtt, s nekiestek a részeg gazfickónak, aki egy köztiszteletben álló szentet mert bántalmazni. Úgy látszott, hogy az arcátlan fickót mindjárt meglincselik.

A bölcs a támadás közben megőrizte szokott nyugalmát és béketűrését, de most közbelépett, és a következő szavakat írta le:

- Ha ezt az embert ütlegelitek, az annyi, mintha engem bántalmaznátok. Eresszétek el, hadd menjen útjára, mert én megbocsátottam neki.

Miután a bölcs szavát íratlan törvénynek tekintette mindenki, az emberek engedelmeskedtek óhajának, és a fickót szabadon eresztették.

:¤ ¤ ¤

A szolga bepislant a szobába, aztán figyelmeztet minket, hogy legyünk teljesen csöndben, mert a bölcs révületbe van merülve. Kifűzöm a cipőmet, és otthagyom a tornác előtt, a hindu szokás kérlelhetetlen parancsának engedelmeskedve. Amint meghajtom a fejem, kis lapos követ pillantok meg a falban. A kő lapján tamil írásjelek láthatók: „Ez a tanyája a Bölcsnek, aki nem beszél soha” - fordítja le kísérőm.

Belépünk egy egyszobás házikóba. A szoba magas, jól épített födele van, és kifogástalanul tiszta. Másfél arasznyi magas beépített márványemelvény áll a szoba közepében. Tetejét gazdag mintájú perzsaszőnyeg borítja. Ezen a szőnyegen ül a hallgatag Bölcs révületbe merült teste.

Képzeljenek el egy jó megjelenésű embert, akinek a bőre vörösesfekete színben csillog, teste kiegyensúlyozott tartásban egyenesedik fel, és sajátos helyzetben ül. Ezt azonnal ama jóga-ülésmódok egyikének ismerem meg, amelyeket Brahma mutatott nekem. Bal lábát visszahajtotta, úgyhogy a lábfej testének alapja alatt nyugszik. A bölcs hát, nyaka és fej tökéletesen egyenes vonalat alkot. Haja hosszú fekete csíkokban csaknem a válláig ér, és sűrűn veszi körül a fejét. Arca fekete szakállban végződik. Kezei összekulcsolja térde fölött. Észreveszem, hogy a törzse feltűnően jól fejlett, nagyon izmos és szemmel láthatóan egészségre vall. Csupán kis ágyékkendő födi testét.

Arca azon nyomban rögződik emlékezetemben: olyan ember arca, aki diadalmasan mosolyog az életen, mert legyőzte a gyöngeségeket, amelyeket mi erőtlenebb halandók akarva, nem akarva magunkban hordozunk. A száj kissé megfeszül, mintha mosolyogni készülne. Az orr rövid és egyenes, csaknem görögös metszésű. A szemek tárva-nyitva egyenesen előre néznek, valami merev, sohasem rezdülő tekintettel. A bölcs úgy ül, mintha kőből faragták volna, meg sem moccan.

Már előbb hallottam, hogy a hallgatag bölcs mély révületbe szokott merülni, amelyben énjének emberi része egy időre öntudatlanságba süllyed, úgyhogy egyáltalán nem vesz tudomást környezetéről. Feszült figyelemmel nézem a bölcset, nem kételkedem abban, hogy kataleptikus önkívület állapotában van. A percek órákba folynak, de a bölcs mozdulatlan marad.

''Mindennél nagyobb benyomást tesz rám az, hogy a hosszú idő alatt egyetlen egyszer sem hunyorít szemhéjával.'' Sohasem találkoztam még olyan emberi lénnyel, aki két órán keresztül tudott volna egyenesen maga elé nézni anélkül, hogy hunyorítana. Lassanként kénytelen vagyok arra következtetni, hogy ha a remete szeme nyitva van is, mindamellett nem lát semmit. Ha elméje ébren van is, nem ezen a világon honol. Testi képességei mintha elaludtak volna. Nyilvánvaló, hogy a megmerevedett szemhéj nem bírja ellátni szokott feladatát a könnyvezetékkel kapcsolatban. A mennyezetről zöld gyík ereszkedik alá, keresztülkúszik a szőnyegen, felmászik a bölcs egyik lábán, aztán a márvány emelvény mögött tűnik el. De ha kőfalon mászott volna végig, az sem lett volna érzéketlenebb, mint a bölcs lába. Időről időre legyek szállnak az arcára, és végigsétálnak sötét bőrén, de az arcon egyetlen izomrendülés sem vehető észre. Ha bronzszobor arcára szálltak volna le, az éppoly kevéssé vett volna tudomást róluk, mint a bölcs.

Figyelem a némán ülő alak lélegzését. Nagyon gyönge, csaknem észrevehetetlen, egészen nesztelen, de teljesen szabályos. Ez az egyetlen jel, amely arra vall, hogy az élet nem szállt el testéből.

Mialatt várunk, elhatározom, hogy felhasználva az időt, egy-két fényképet készítek erről a hatásos alakról. Kihúzom készülékemet bőrtokjából, és földön ültömben ráirányítom a lencsét. A szoba világítása nem jó'';'' azért hát többszörös időfelvételt csinálok.

Órámra nézek. Két óra telt el. A jógi még mindig nem adja jelét, hogy magához térne hosszú önkívületéből. Alakjának szoborhoz fogható merevsége szembeszökő.

Készen vagyok arra, hogy akár egész nap ott maradjak, és elérjem célomat. De a szolga most hozzám lép, és odasúg nekünk, hogy a további várakozás hiábavaló. Semmit sem érünk el vele. Ha egy vagy két nap múlva ismét eljövünk, talán több szerencsénk lesz'';'' mindamellett semmi bizonyosat nem ígérhet.

Egyelőre tehát eredménytelenül hagyjuk el a házat, s a város felé irányítjuk lépteinket. Érdeklődésem nem csökkent, sőt ellenkezőleg, még fokozódott.

A következő napon értesüléseket igyekszem szerezni a bölcsre vonatkozólag, aki sohasem beszél. Mindenütt kérdezősködöm, hosszasan faggatom a bölcs szolgáját, sőt, egy rendőrfelügyelővel is folytatok rövid beszélgetést. Ilyképpen sikerül összeszednem a bölcs töredékes élettörténetét.

Nyolc évvel azelőtt érkezett a madrászi kerületbe. Senki sem tudta, hogy kicsoda, micsoda, vagy honnan jött. Tanyát ütött a puszta tarlón, annak a rétnek a közelében, amelyen ma a háza áll. Kíváncsi érdeklődők, akik kérdéseket intéztek hozzá, nem kaptak választ. A bölcs nem szólt senkihez, nem vett tudomást sem hangokról, sem személyekről, és még a legegyszerűbb beszélgetésre sem lehetett rávenni. Némelykor kevés eledelt koldult, kinyújtva kókuszdióhéjból készült alamizsnás szilkéjét.

Nap nap után ott üldögélt abban a barátságtalan környezetben, nem törődve a perzselő nap kíméletlen sugaraival s az esős évszak erős záporaival, a porral és az alkalmatlankodó rovarokkal. Soha semmilyen körülmények közt nem próbált védelmező tanyát keresni, egykedvűen és nyugodtan figyelmen kívül hagyta a külvilág dolgait. Semmi sem védte fejét, semmi sem födte testét, kivéve a keskeny ágyékkendőt.

Sohasem változtatott a jógahelyzeten, amelyben ült. De az olyan nagy város környéke, mint Madrász, aligha megfelelő hely egy remetének, aki a szabadban, a jövőmenők láttára telepedik le, hogy elméjét huzamos időn át elvont szemlélődésbe merítse. Az ilyen magatartás nagy tiszteletet vívott volna ki a régi Indiában, de a mai idők jógija csak a ritkás dzsungel tisztásain, erdők mélyén, sziklabarlangokban vagy szobájának magányában találhat misztikus gyakorlatainak kedvező feltételeket.

Miért választott hát ez a különös remete olyan alkalmatlan helyet a meditációjának? Egy kellemetlen esemény szolgáltatott érdekes magyarázatot erre.

Egy napon egy csapat fiatal és tudatlan naplopó akadt rá véletlenül a magányos jógira, s attól kezdve nem hagyták békén. Nap nap után lelkiismeretes pontossággal kivonultak, hogy köveket és sarat dobálva, becsmérlő kiabálással bántalmazzák a remetét. Ez továbbra is nyugodtan ült és türelmesen viselte a megpróbáltatásokat, jóllehet elég izmos volt ahhoz, hogy alaposan ellássa a csirkefogók baját. De még csak szóval sem korholta őket, hiszen hallgatási fogadalmat tett.

Semmi sem zavarta a fiatal gazfickókat, míg egyszer arra nem jött egy ember, amint éppen javában gyötörték a jógit. Az idegen felháborodott, amikor látta, hogyan bántalmaznak egy szent embert. Visszament Madrászba, jelentést tett a rendőrségen, és segítséget kért a szótlan jógi részére. A segítség meg is érkezett, és a rendőrök szigorú fenyegetésekkel szétkergették a hitvány bandát.

Az eset után egy rendőrtiszt elhatározta, hogy utánajár a remete kilétének, de nem talált egyetlen embert sem, aki bármit is tudott volna felőle. Így hát kénytelen volt magához a jógihoz fordulni, és a törvény tekintélyével kérdést intézni hozzá. A jógi hosszas tétovázás után rövid nyilatkozatot írt le egy palatáblára. Közlése ennyiből állt:

„Marakajar tanítványa vagyok. Mesterem meghagyta, hogy keljek át a síkságon, és menjek dél felé Madrászig. Leírta ezt a helyet itt, és megmagyarázta, hogyan találhatok rá. Azt mondotta, hogy tanyázzam itt, és folytassam szakadatlanul a jóga gyakorlatát, amíg tökélyre nem teszek szert benne. Felhagytam a világi élettel, és csak az a vágyam, hogy hagyjanak magamra. Semmi közöm nincs a madrászi dolgokhoz, és egyetlen célom, hogy szellemi utamat kövessem.”

A rendőrtiszt megértette, hogy ez az ember igazi fakír, mégpedig a magasabbrendűek egyike, s mielőtt eltávozott volna, védelmet ígért neki az alkalmatlankodókkal szemben. Marakajar neve ismerős volt előtte, tudta, hogy híres mohamedán fakír volt, és nemrég halt meg.

„Minden rosszból származik valami jó”, tartja a régi közmondás. A kellemetlen esetnek az volt a következménye, hogy a remete jelenléte tudomására jutott egy gazdag és ájtatos madrászi polgárnak. Ez mindent elkövetett, hogy a remetét becsalogassa a városba, szép házat ajánlott fel neki tanyául, de a remete nem volt hajlandó megszegni mesterének utasításait. A pártfogó végül is kénytelen volt kőből és gerendákból házikót építtetni azon a telken, amelyet a jógi nem volt hajlandó elhagyni. A remete elfogadta a tanyát, s azontúl a jól megépített háztető megfelelő védelmet nyújtott neki a változó évszakok viszontagságai ellen.

Pártfogója egy szolgát is alkalmazott, hogy viselje gondját a jóginak. Ennek nem kellett többé koldulnia, a szolga hozta el neki a szükséges élelmiszereket. Vajon mestere, Marakajar előre látta-e a kellemetlen élmény kellemes következményét vagy sem? Annyi bizonyos, hogy tanítványának helyzete végül is igen előnyösre fordult.

Megtudom, hogy a Bölcs, Aki Sohasem Beszél nem rendelkezik egyetlen tanítvánnyal sem. Nem keres tanítványt, és nem fogad el tanítványul senkit. Egyike azoknak a magányos remetéknek, akik legszívesebben elszigetelt magányban élnek, hogy a maguk „szellemi felszabadulását” kivívják. Ha ebben tényleg van valami érték, akkor magatartásuk látszólag nagyon önző, a mi nyugati szempontunkból ítélve. De mégis, ha meggondoljuk, milyen mélységes szelídséget tanúsított a bölcs a részeg ember iránt, és mennyire nem gondolt megtorlásra bántalmazóival szemben, akkor bizony gondolkodóba eshetünk, hogy vajon csakugyan olyan önző emberrel van-e dolgunk?

:¤ ¤ ¤

Két más személy kíséretében másodszor is kísérletet teszek, hogy fölkeressem a Bölcset, Aki Sohasem Beszél. Egyik kísérőm a tolmács, míg a másik senki más, mint az a jógi, akitől olyan sokat tanultam: Brahma, az „adjari remete”, ahogyan legszívesebben nevezem. Brahma sohasem megy be a városba, de amikor közlöm vele látogatásom célját, és kérem, hogy tartson velem, ellenkezés nélkül azonnal rááll.

Az udvar előtt újabb látogatóval találkozunk, aki nagy autót hagyott az út szélén, és átsétált a réteken, ugyanazzal a céllal, mint mi. Ő is látni szeretné a hallgatag bölcset. Rövid beszélgetésünk folyamán elmondja nekem, hogy ő a gadvali fejedelemasszony fivére'';'' Gadval kis állam, és a hajderábádi nizám hűbéri fennhatósága alá tartozik. Megtudom azt is, hogy az illető a bölcs pártfogója, mert rendszeresen hozzájárul a ház fenntartásához. Rövid látogatásra érkezett Madrászba, de nem hagyhatja el a várost anélkül, hogy tisztelettel ne járuljon a bölcs elé, s esetleg megkapja ennek áldását. Hogy mit ér ez az áldás, azt a következő történetből tudom meg.

A gadvali udvar egyik hölgytagjának gyermekét valami kínzó betegség támadta meg. A hölgy véletlenül éppen akkor hallott a sohasem beszélő bölcsről. Nagy aggodalmában azonnal Madrászba utazik, áldását kéri a bölcsnek, és könyörög, hogy gyógyítsa meg a kisfiút. A bölcs áldását adja, s ettől a perctől fogva a fiú állapota javulni kezd, és csodálatosan meggyógyul.

Az eset a fejedelemasszony tudomására jut, s ő is meglátogatja a remetét. A fenséges hölgy hatszáz rúpiát tartalmazó erszénnyel ajándékozza meg a bölcset, de ez nem fogadja el. A fejedelemnő addig erőlteti, míg végül a remete írásban közli, hogy a pénzt felhasználhatják a ház karbantartására s egy kerítés készítésére, hogy még zavartalanabb magányban élhessen. A fejedelemasszony intézkedik, s így jön létre a bambuszkerítés.

A szolga ismét bebocsát bennünket a házba. A remete ugyanolyan önkívülethez hasonló állapotban ül a helyén, mint amikor először kerestem föl.

Szótlanul kuporgunk a padlón, és türelmesen várakozunk a márványemelvényen ülő magas, fenséges megjelenésű, fekete szakállas alak előtt. Úgy a második óra közepe felé észrevesszük az első jeleit annak, hogy a tevékenység vissza készül térni a bölcs testébe. Lélegzése elmélyül, és hallhatóbbá válik. Szemhéja megrezdül, a szemgolyók aggasztóan felfelé fordulnak, hogy csak a fehérjük látszik, majd normális helyzetükbe térnek vissza. A törzs alig észrevehető ingadozással kimozdul merevségéből.

Öt perc múlva a bölcs szemének kifejezése megváltozik, és látni rajta, hogy tudomást vett környezetéről. Figyelmesen néz a tolmácsra, hirtelen Brahma felé fordítja fejét és ránéz, majd a másik látogatóra, aztán megint visszafordul és rám tekint.

Megragadom az alkalmat, és írótömböt, ceruzát helyezek lába elé. A bölcs kissé tétovázik, fölveszi a ceruzát, és nagy, ékes tamil betűkkel írni kezd:

- Ki jött ide a minap és próbált képeket készíteni?

Kénytelen vagyok megvallani, hogy én voltam. Egyébként igyekezetem hiábavalónak bizonyult, mert a filmek kevés megvilágítást kaptak.

A bölcs újra ír.

- Ha máskor mély révületbe merült jógikhoz megy, sohase zavarja meg őket hasonló cselekedetekkel. Ne próbáljon hirtelen betörni elmélyedésükbe. Az én esetemben nem történt semmi baj, de figyelmeztetem a jövőre nézve, ha más jógik közelébe talál kerülni. Elmélyedésüknek ilyen erőszakolt megszakítása ártalmas lehet rájuk nézve, megeshet, hogy átokkal sújtják önt.

Nyilvánvaló, hogy az ilyen emberek magányába való behatolás szinte szentségtörésnek számít, s ezért sajnálkozásomat fejezem ki.

A gadvali fejedelemnő fivére üdvözli most mély hódolattal a bölcset. Ezután megkockáztatom, hogy bemutatkozzam, mint olyan ember, akit India ősi bölcsessége mélyen érdekel. Hallottam ott túl a tengeren, mondom a bölcsnek, hogy Indiában még ma is él néhány ember, akik figyelemreméltó fokra fejlődtek a jóga tudományában, s én ezeket keresem.

- Hajlandó-e a bölcs megvilágítani elmémet eggyel s mással, amit megfelelőnek ítél?

A remete szoborszerűen, rendületlenül ül'';'' arca nem fejez ki semmilyen változást. Teljes tíz percig semmi jelét sem adja, hogy kérésemet hallotta volna. Félni kezdek, hogy hiába jöttem, mert a bölcs az anyagias gondolkozású nyugatit nem tartja alkalmasnak arra, hogy akár a legcsekélyebb felvilágosítással is szolgáljon neki. Lehet, hogy az én esetlen viselkedésem a fényképezéssel ellenszenvet ébresztett benne. Vajon nem kívánok-e túl sokat, amikor elvárom, hogy a világtól elfordult emberek, e csoportjának ez a különösen zárkózott tagja megszakítsa elmélyedését egy idegen faj hitetlen tagjának kedvéért? Kedvetlen, elszontyolodott érzés uralkodik el rajtam.

De csalódásom korainak bizonyul. A bölcs végül fogja a ceruzát, és valamit ír a papirosra. Amikor befejezte, odahajlok, és a tömböt a tolmácsom elé tolom.

- Mi az, amit meg akar érteni? - fordítja a tolmács lassan a nehézkes szöveget.

- A mindenség tele van kérdésekkel... - felelem bátortalanul.

Mintha gúnyos mosoly jelenne meg a bölcs ajka körül.

- Ha ön még saját magát sem érti meg - kérdi -, akkor miként reméli megérteni a mindenséget?

Egyenesen a szemem közé néz. Érzem, hogy merev tekintete mögött valami mély tudás honol, titkok lakoznak ott, amelyeket fáradhatatlan gonddal őriz. Nem tudok számot adni magamnak erről a különös benyomásról.

- De zavart vagyok, nem találom az utamat... - csak ennyit birok kinyögni.

- Akkor hát miért csapong méh módjára a tudásnak apró cseppjeit keresgélve, holott a tiszta méz súlyos tömege várja?

E válasz felizgatja képzeletemet. Bizonyára elég volna a keleti elmének. A szavak misztikus homályossága elbűvöl, mintha költészet termékei volnának, de zavarosan összefolynak, amikor használható útbaigazítást keresek bennük, amely az élet némely problémáját megoldhatná.

- De hát hol keressem?

- Keressen önmagában, és akkor megismeri az Igazságot, amely mélyen a lényében rejtőzik - jön a válasz.

- De csak a tudatlanság ürességét találom - erőltetem a dolgot.

- A tudatlanság egyedül a gondolataiban létezik - írja le tömör feleletét a bölcs.

- Bocsásson meg, mester, de a válaszai még sűrűbb tudatlanságba merítik elmémet!

A bölcs elmosolyodik, nem ütközik meg merészségemen. Egy ideig tétovázik, magasba vonja szemöldökét, aztán írni kezd:

''- Saját gondolataival idézte elő jelen tudatlanságát; most vezesse vissza magát a gondolataival a bölcsességhez, ami egyértelmű az önmegismeréssel. A gondolat olyan, mint valami ökrösszekér, amely az embert hegyi alagút sötétségébe viszi be. Fordítsa hát visszafelé, és akkor ismét kiviszi a világosságra.''

Rágódom ezeken a szavakon, de kissé még mindig megzavarnak. A bölcs észreveszi ezt, az írótömbért nyúl, pár pillanatig maga elé emeli a ceruzát, aztán leírja:

- A gondolatnak ez a visszafelé való fordítása a legmagasabb jóga. Érti most már?

Igen, halvány világosság kezd derengeni agyamban. Érzem, hogy ha elegendő ideig elmélkedhetném a kérdésen, megérthetnénk egymást'';'' azért hát elhatározom, hogy nem firtatom a dolgot túlságosan.

Olyan feszülten figyelem a bölcset, hogy észre sem veszem egy újabb látogató érkeztét. Ez kihasználta a nyitva hagyott ajtót, és bejött közénk. Csak akkor veszek tudomást jelenlétéről, amikor fülembe súg valamit, mert egyenesen mögöttem ült le. Mialatt fejemet töröm a bölcs válaszán, némi csalódást érezve szavainak rejtelmes volta miatt, titokzatos suttogás hatol fülembe, s a szavak kifogástalan angolsággal mondják:

- Az én mesterem megadhatja önnek a választ, amelyre vár.

Odafordulok, megnézem, ki szólt bele gondolataimba. Negyven évesnél nem idősebb férfi, a vándor jógik okkerszínű leplét viseli. Arcbőre úgy csillog, mint a fényes réz. Jó testalkatú, széles válla van, erőteljesnek hat. Orra vékony, kiemelkedő és horgas, mint a papagáj csőre. Szeme kicsiny, és mintha örökös mosolygás redőzné. Guggolva ül a földön, és széles mosollyal néz arcomba, amikor feléje fordulok.

De nem követhetem el azt a modortalanságot, hogy egy hívatlan idegennel kezdjek beszélgetni, hátat fordítok hát neki, ismét a bölcsre irányítom figyelmemet.

Újabb kérdés merül fel elmémben. Lehet, hogy túlságosan merész vagy talán arcátlan is:

- Mester, a világnak segítségre van szüksége. Helyes-e, hogy a bölcsek, mint amilyen ön is, magányosan félrevonuljanak?

Talányos kifejezés jelenik meg a nyugodt arcon.

-'' Fiam, ''- felel -,'' ha ön nem érti meg saját magát, hogyan álmodhatna akkor arról, hogy engem megértsen? Kevés haszon származik abból, hogy a szellemi dolgokon vitatkozunk. Kíséreljen meg beférkőzni tulajdon énjébe a jóga gyakorlatával. Keményen küszködnie kell ezen az úton. Akkor a problémái maguktól, könnyedén megoldódnak.''

Még egy utolsó kísérletet teszek.

- A világnak nagyobb világosságra van szüksége, mint amivel ma rendelkezik. Szeretném megtalálni ezt a világosságot és részesülni benne. Mit tegyek hát?

''- Amikor majd megismeri az Igazságot, akkor azt is tudni fogja, mit kell tennie, hogy a lehető legjobban szolgálhassa az emberiséget, s az ereje sem fog hiányozni ehhez. Ha a virágban méz van, a méh magától értetődő módon rátalál. Ha egy emberben szellemi bölcsesség és erő lakozik, akkor nem kell az emberek keresésére indulnia, azok kéretlenül jönnek őhozzá. Művelje benső valóját, míg teljesen meg nem ismeri. Semmi más tanításra nincs szükség. Ez az egyedüli tennivaló.''

Azzal értésünkre adja, hogy véget óhajt vetni a beszélgetésnek, és hogy visszatér elmélyedésébe.

Még egy végső szózatot kérek.

A hallgatag bölcs fejem fölött a semmibe néz. Egy perc múlva leír valamit, és felém tolja a tömböt. Olvassuk:

- Nagyon örülök, hogy idejött. ''Fogadja ezt avatási ajándékom gyanánt.''

Alig fogom fel a válasz értelmét, amidőn egyszerre valami különös erőt érzek a testembe áradni. Végigömlik a gerincoszlopomon, megmerevíti nyakamat, és felfelé húzza fejemet. Az akaraterő mintha felsőfokra hatványozódott volna bennem. ''Tudatára ébredek valami dinamikus erőnek, hogy győzzem le önmagamat, és szorítsam testemet engedelmességre, hogy a legmagasabb eszmények szolgálatába álljon. És ösztönösen érzem, hogy azok az eszmények csupán legigazabb valóm hangjai, s hogy egyedül ez a jobbik valóm adhat nekem tartós boldogságot.''

Furcsa gondolat ötlik agyamba: a bölcs valami áramot vetített belém, valami láthatatlan telepatikus áramlattal telített meg. Lehetséges volna, hogy így akar nekem bizonyságot adni a maga fejlettségéről, erejének parányi cseppjét átárasztva belém?

A remete tekintete ismét megmerevedik, és a távolbanéző kifejezés újra megjelenik szemében. Teste megfeszül, amint visszahelyezkedik szokott ülésmódjába. Világosan látom, hogy figyelmét olyan mélységekbe vonja vissza, amelyek mélyebbek lehetnek a gondolatnál is, és öntudatát azokba a benső rejtekekbe meríti, amelyek kedvesebbek neki ennél a világnál.

Tehát igazi jógi volna? Titokzatos benső felfedezések útján jár-e, amelyeknek - mint már sejten kezdem - mégis van valami fontos jelentősége az emberiség részére? Ki tudja?

Amint kifelé haladunk az udvarból, Brahma, az adjari remete hozzám fordul és nyugodtan így szól:

- Ez a jógi magas fokra jutott, bár még nem érte el a végső célt. Vannak titkos erői, de inkább szellemiségének tökéletesítésére törekszik. Kitűnő testi állapotát a testen való uralom hosszas gyakorlásának tulajdonítom, bár látom, hogy az elmén való uralom terén is messze előrehaladt. Már azelőtt is ismertem.

- Mikor?

- Néhány évvel ezelőtt találtam rá, amikor még itt a szabad mezőn tanyázott, és nem volt háza. Fölismertem benne a gyakorló jógit, aki velem egy úton jár. Azt is közölte velem - persze írásban -, hogy ifjabb éveiben szipoj = közkatona) volt a hadseregben. Amikor szolgálati évei véget értek, megelégelte a világi életet, és magányba vonult. Akkoriban találkozott a híres fakírral, Marakajarral, és tanítványa lett.

Szótlanul folytatjuk utunkat a réteken át, aztán elérjük a poros országutat. Senkinek sem teszek említést arról a váratlan és megmagyarázhatatlan élményről, amelynek a bölcs házában váltam részesévé. Előbb gondolkozni akarok rajta, amíg visszhangja élénken él bennem.

Nem láttam viszont többé a bölcset. Nem akarja, hogy behatoljak elvonult életébe, s tiszteletben kell tartanom óhaját. Magára hagyom tehát elszigetelt elmélyedésében, a megközelíthetetlenség köpenyébe burkolódzva. Nem vágyódik arra, hogy iskolát alapítson vagy követőket gyűjtsön maga köré, és úgy látszik, nincsen más kívánsága, mint hogy észrevétlenül haladjon át az életen. Nem tehet hozzá semmi többet ahhoz, amit máris értésemre adott. A bölcs nem csinál művészetet a társalgásból, mint mi nyugatiak.

'' 
''

==VIII. FEJEZET==

Dél-India szellemi vezérénél

Mielőtt elérnénk a Madrász felé vezető út végét, valaki mellém lép. Odafordulok. A sárga köntösbe öltözött jógi - mert ő az - felséges vigyorgással jutalmaz. Szája szinte egyik fülétől a másikig húzódik, és szeme nyílása keskenyre zsugorodik.

- Velem óhajt beszélni? - tudakolom.

- Igen, uram - felel gyorsan és jó angol kiejtéssel. - Szabad megkérdenem, hogy mit művel ön a mi országunkban?

A kíváncsiskodás visszariaszt, és határozatlan választ adok:

- Ó, éppen csak utazgatok!

- gondolom, önt érdeklik a mi szent embereink...

- Úgy van... egy kissé...

- Én jógi vagyok, uram - jegyzi meg.

- Mennyi idő óta?

- Három éve, uram.

- Nos, ez szemmel láthatólag nem ártott meg önnek, ha nem veszi rossz néven a szavaimat!

Büszkén kihúzza magát, és vigyázzállásba helyezkedik. Talán a sarkait is összecsapta volna, de hát mezítláb volt.

- Hét éven át voltam Ő királyi és császári felségének a katonája! - jelenti ki.

- Valóban?

- Úgy bizony, uram. Az indiai hadseregben szolgáltam a mezopotámiai hadjárat alatt. A háború után magasrendű szellemiségem folytán a katonai számvevőséghez helyeztek át!

Önkéntelenül elmosolyodom erre a kéretlen önjellemzésre.

- Családi okokból hagytam el a katonaságot, és nagy nehézségeken mentem keresztül. Ez késztetett arra, hogy a szellemiség útjára térjek, és jógivá legyek.

Névjegyet adok át neki.

- szabadna tudnom a nevét?

- Személynevem Szubrahmanja'';'' kaszt-nevem Aijar - mondja gyors szóval.

- Nos, Szubrahmanja úr, várom, hogy megmagyarázza azt a megjegyzését, amelyet a hallgatag bölcs házában fülembe súgott.

- S én az egész idő alatt csak arra vártam, hogy magyarázattal szolgálhassak önnek! Forduljon kérdéseivel a mesteremhez, mert ő a legbölcsebb ember Indiában, bölcsebb még a jógiknál is.

- Csakugyan? És bejárta ön egész Indiát? Találkozott ön a nagy jógik mindegyikével, hogy ilyen kijelentést mer tenni?

- Sok jógival találkoztam, ismerem az országot a Komorin-foktól a Himalájáig.

- Na és?

- Uram, sohasem találkoztam a mesteremhez foghatóval! Nagy lélek. És azt akarom, hogy ön megismerje.

- Miért?

- Mert ő vezetett engem önhöz! Az ő ereje vonzotta önt Indiába!

Ez a nagyhangú állítás ugyancsak erős túlzás hatását teszi rám, és visszahúzódom. Mindig félek az érzelmes egyének nagy szavakkal dobálódzó túlzásaitól, és nyilvánvaló, hogy ez a sárgaruhás jógi nagyon is az érzelmek embere. Hangja, mozdulatai, megjelenése s egész mivolta ezt bizonyítják.

- Nem értem - felelek hűvösen.

További magyarázatokba bocsátkozik.

- Nyolc hónappal ezelőtt kerültem kapcsolatba vele. Öt hónapig mellette maradhattam, aztán ismét vándorútra küldött. Nem hiszem, hogy valaha is hasonló emberrel találkozhatna. Olyan szellemi képességei vannak, hogy még a kimondatlan gondolataira is meg tud felelni. Csak rövid időt kellene közelében töltenie, hogy felismerje magas szellemi fejlettségét.

- Bizonyos ön afelől, hogy mestere szívesen venné látogatásomat?

- Ó, uram, feltétlenül! Az ő vezetése irányított engem ön felé.

- Hol lakik a mestere?

- Arunácsalán -, a Szent Jelzőtűz Hegyén.

- És hol van az?

- Arkot vidékén, messze lenn dél felé. Szívesen állok rendelkezésére, mint vezető. Engedje, hogy odavigyem.

Mesterem megoldja kételyeit, és megszabadítja minden problémájától, mert ő ismeri a legmagasabb igazságot.

- Ez egészen érdekesen hangzik - ismerem be húzódozva -, de sajnálom, a látogatás ez idő szerint lehetetlen. Bőröndjeim becsomagolva várnak, és rövidesen északnyugatra utazom. Tudja, két fontos találkozást kell lebonyolítanom.

- De ez fontosabb.

- Sajnálom. Későn találkoztunk. Már megtettem intézkedéseimet, és most már bajos lenne változtatni rajta. Később talán visszajövök ide délre, de most el kell halasztanunk a látogatást.

A jógi szemmel láthatólag csalódottnak érzi magát.

- Uram, ön kedvező alkalmat mulaszt el, és...

Hiábavaló vitát sejtek, és röviden a szavába vágok.

- Most mennem kell. Mindenesetre köszönöm a fáradozását.

- Nem veszem tudomásul a visszautasítást - jelenti ki makacsul. - Holnap este fölkeresem, és remélem, addigra megváltoztatja szándékát.

Beszélgetésünknek hirtelen vége szakad. Utánanézek, amint erős, tagbaszakadt, sárga ruhás alakja keresztülhalad az úton.

Amidőn hazaérek, az az érzés kezd elhatalmasodni rajtam, hogy talán helytelenül ítélem meg a dolgot. Ha a mester csak feleannyit ér, mint amennyit a tanítványa állított róla, akkor is érdemes lenne a kényelmetlen utazásra vállalkoznom, le a félsziget déli csúcsa felé. De valahogyan torkig laktam már a lelkesedő hívekkel. Dicshimnuszokat zengedeznek mestereikről, akikről aztán a közelebbi vizsgálat kideríti, hogy gyászosan elmaradnak a követelmények mögött, amelyeket a Nyugat szigorúbb kritikája támaszt. Azonfelül az álmatlanéjszakák és tapadósan meleg nappalok hatása kelleténél nyugtalanabbá tette idegzetemet'';'' így aztán az a lehetőség, hogy utazásom eredménytelennek bizonyulhat, szintén nagyobb nyomatékot kap, mint amennyit megérdemelne.

De az érveknek nem sikerül legyőzniök az érzést. Furcsa ösztönös megérzés figyelmeztet, hogy a jógi lelkes állításainak valami komoly alapja lehet. Nem tehetek róla, de nagyon elégedetlen vagyok önmagammal.

:¤ ¤ ¤

A délutáni tea idején a szolga látogatót jelent be. A látogatóról kiderül, hogy a tintásujjú felekezetből való szaktársam, vagyis író, név szerint Venkataramáni.

Ajánlóleveleim a bőröndöm fenekén nyugszanak, ahová hajítottam őket. Semmi kedvem sincs segítségükhöz folyamodni. Valami különös szeszély késztet arra, hogy inkább az istenekre bízzam, hogyan irányítják sorsomat, akár jó, akár rossz legyen az eredmény. Mindamellett az egyik ajánlólevelet felhasználtam Bombayban, mielőtt hozzáláttam volna kutatásomhoz, egy másikat pedig Madrászban adtam át a címzettnek, mert írója személyes üzenettel is megbízott. S most ez a második levél hozta el hozzám Venkataramánit.

Tagja a madrászi egyetem szenátusának, de jobban ismerik mint tehetséges tanulmányok és a falusi életről szóló regények íróját. Ő az első hindu író a madrászi tartományban, aki angolul írja műveit, s aki elefántcsontra festett díszoklevelet nyert az irodalomnak tett szolgálataiért. Finom stílusban írt művei olyan értékesek, hogy Indiában Rabindranath Tagora, Angliában pedig Lord Haldane legnagyobb elismerését érdemelte ki. Prózája tele van szép metaforákkal, elbeszélései az elhanyagolt falvak életét festik.

Amint szobámba lép, végignézek magas, sovány alakján, kis fején, amelyen apró hajcsomó ágaskodik, kis állán és pápaszemes szemén. Szeme gondolkodóra, idealistára és költőre vall. De szomorú tekintetében a szenvedő parasztok bánata tükröződik.

Nemsokára egész sora merül fel a közös témáinknak. Miután egybevetettük véleményünket a legtöbb dologról, darabokra szedtük szét a politikát, és meglengettük a tömjéntartót kedvenc íróink előtt, egyszerre az az érzésem támadt, hogy fedjem fel előtte indiai utam igazi okát. Teljes őszinteséggel megmondom hát neki, miféle cél vezérel'';'' megkérdem, tudja-e, hol találhatnék rá az igazi jógikra, akik bebizonyítható képességek birtokában vannak'';'' és figyelmeztetem, hogy érdeklődésem nem éppen irányul hamuval bekent testű vezeklőkre vagy szemfényvesztő fakírokra.

Lehajtja fejét, aztán tagadóan megrázza.

- India többé már nem az ilyen emberek földje. Hazánk fokozódó anyagiassága, általános hanyatlása egyrészt, a szellemtagadó nyugati művelődés behatása másrészt, együttvéve okai annak, hogy a mi nagy Mestereink, akiket ön keres, szinte végképpen eltűntek. Mégis, szilárdan hiszem, hogy egynéhányan közülük még élnek, félrevonulva a világtól, talán magányos erdőkben, de hacsak nem szenteli egész életét a keresésnek, nagyon nehezen fog rájuk találni. Ha indiai testvéreim hasonló keresésre indulnak, mint ön, manapság bizony messze földeket be kell járniok. Mennyivel nehezebb hát ez a feladat egy európainak!

- Szóval kevés reménnyel biztathat? - kérdezem.

- Azt bajos volna állítani. Hátha szerencséje lesz.

Valami arra késztet, hogy hirtelen feltegyem a kérdést:

- Hallott ön arról a mesterről, aki Arkot hegyei közt él?

Fejét rázza.

Beszélgetésünk visszakanyarodik az irodalmi témákra.

Cigarettával kínálom, de megköszöni, nem dohányzik. Rágyújtok, és míg a török dohány illatos füstjét beszívom, Venkataramáni kiönti szívét, és szenvedélyesen dicsőíti a régi hindu kultúrát és tünedező eszményeit. Utal az egyszerű élet, a közösség szolgálata, a szemlélődő nyugalom és a szellemi célok eszméire. Szeretné lenyesegetni az élősködő butaságot, amely az indiai társadalmat elékteleníti kinövéseivel. De legnagyobb álma mégis az, hogyan lehetne megmenteni India félmilliónyi faluját attól, hogy nagy ipari városok nyomortanyáinak toborzóhelyei legyenek. Noha ez a veszély inkább még csak képzeletbeli, semmint valóságos, de előrelátó ösztöne és a Nyugat iparosodásának történeti példái azt mutatják neki, hogy a jelen fejlemények feltétlenül arrafelé irányítják a jövőt. Venkataramáni elmondja, hogy családjának birtoka van Dél-India egyik legrégibb falujának közelében, és ő mélyen fájlalja a kulturális hanyatlást és az elszegényedést, amely a falusi életre ránehezedett. Szeret terveket kovácsolni az egyszerű falusi nép színvonalának emelésére, és nem óhajt boldog lenni addig, amíg a nép boldogtalan.

Csöndesen hallgatom és igyekszem megérteni szempontjait. Végül fölkel, hogy távozzék. Tekintetemmel követem hosszú, vékony alakját, amint az út végén eltűnik.

Másnap korán reggel meglepetésszerűen ismét meglátogat. Kocsija sietősen érkezik kapum elé, nyilván attól fél, hogy már nem talál otthon.

- Tegnap este üzenetet kaptam, hogy legnagyobb pártfogóm egy napra Csingleputban tartózkodik - mondja lélekszakadva.

Visszanyeri lélegzetét, és folytatja:

- Őszentsége Sri Sankara Ácsárja az, Kumbakónamból. Ő Dél-India szellemi feje. Millió és millió ember Isten egyik kiválasztott tanítómesterét tiszteli benne. Valahogyan sikerült fölkeltenem érdeklődését, és ő bátorításával nagyban elősegített írói pályámon. Természetesen indig hozzá fordulok szellemi tanácsért. Most megmondhatom, amit tegnap elhallgattam. Mi olyan mesternek tartjuk őt, aki a legmagasabb szellemi tökélyre jutott. De nem jógi. Ő a dél-indiai világ első főpapja, igazi szent és nagy vallásbölcselő. Minthogy teljesen tisztában van korunk legtöbb szellemi áramlatával és magasrendű megismerésnek van birtokában, bizonyára az igazi jógikról is sokkal többet tud, mint bárki más. Sokat utazik, faluról falura, városról városra jár, úgyhogy kivételesen megbízható értesülései vannak hasonló dolgokról. Bármerre járjon is, a szent emberek elébe járulnak, hogy hódoljanak neki. Bizonyára hasznos tanácsokat adhatna önnek. Volna kedve meglátogatni?

- Igazán kedves öntől. Örömmel megyek. Milyen messze van Csingleput?

- Csupán harminc mérföld innen. Csakhogy...

- Igen?

- Nem vagyok egészen bizonyos afelől, hogy Őszentsége hajlandó lesz-e fogadni önt. Természetesen mindent el fogok követni, hogy rábeszéljem, de...

- De európai vagyok! - fejezem be a mondatot helyette. - Értem.

- Hajlandó vállalni a visszautasítás eshetőségét? - kérdi némi aggodalommal.

- Hogyne. Menjünk!

Könnyű étkezés után elindulunk Csingleputba. Írótársamat kérdésekkel faggatom, hogy milyen ember az, akit látni remélek. Megtudom, hogy Sri Sankara csaknem aszkétikus egyszerűségben él, ami táplálékát és öltözékét illeti, de magas tisztségének méltósága megkívánja, hogy szinte fejedelmi pompa vegye körül utazásain. Ilyenkor elefántháton vagy tevéken népes kíséret, panditok és tanítványaik, hírnökök és tábori személyzet követik. Amerre megy, mindenütt csak úgy árad hozzá a nép a közeli helységekből. Szellemi, lelki, testi és anyagi támogatásért keresik fel. Naponta ezer és ezer rúpiát raknak lába elé a gazdagok, de minthogy ő szegénységi fogadalomban él, a pénzt érdemes célokra fordítja. Támogatja a szegényeket, elősegíti a népoktatást, romladozó templomokat tataroztat, és rendben tartja azokat a mesterséges medencéket, amelyekben a falvak népe összegyűjti az esővizet, s amelyek olyan nagy szolgálatot tesznek Dél-India folyóvizekben szegény vidékein. De küldetése természetesen elsősorban szellemi.

Ahol csak megállapodik, a népet a hinduizmus örökségének mélyebb megértése lelkesíti, s arra biztatja, hogy szívüket s elméjüket magasabb célok felé emeljék. Rendszerint a helyi templomban tart beszédet, azután magánkihallgatáson ad választ a hozzá özönlő kérelmezőknek.

Megtudom, hogy Sri Sankara a cím viselésében hatvanhatodik utóda az eredeti Sankarának, s a cím megszakítás nélkül szállt nemzedékről nemzedékre az utódok sorában. Hogy Sri Sankara hivatalát és hatalmát helyesen tudjam értékelni, kénytelen vagyok több kérdést intézni Venkataramánihoz az alapítóra vonatkozólag. Úgy veszem ki szavaiból, hogy az első Sankara kétezer évvel ezelőtt élt, és egyike volt a történelem legnagyobb brahman bölcseinek.  Racionális misztikusnak lehetne nevezni, s mindenesetre kiváló bölcselő volt. Korának hinduizmusát pusztuló és rendezetlen állapotban találta, szellemi életereje rohamosan kiveszőben volt Sankara nyilván nagy hivatásra született. Tizennyolc éves korától fogva gyalogszerrel bejárta egész Indiát, vitázott a képzett emberekkel és a papokkal mindenütt, amerre csak elhalad, és a maga alkotta tanokat hirdette, sok követőt szerezve egész Indiában.

Értelme olyan éles volt, hogy többnyire minden ellenfelén diadalmaskodott. Olyan szerencse kísérte működését, hogy még életében elismerték és tisztelték, mint prófétát, nemcsak azután, hogy kilehelte lelkét.

Sokféle cél vezette működésében. Noha India vezető vallását, a hinduizmust hirdette, de erőteljesen elítélte a megvetendő szokásokat, amelyek ebben a vallás örve alatt felszaporodtak. Azon igyekezett, hogy a népet az erény ösvényére terelje, és rámutatott a külsőleges rítusok alkalmazásának hiábavalóságára, ha ezeket nem kíséri a személyes törekvés. Megszegte a kasztszabályokat azzal, hogy ő maga végezte el a halotti szertartásokat anyja halálakor, amiért a papok aztán kiközösítették. Ez a félelmet nem ismerő fiatalember e tekintetben méltó követője volt Buddhának, a kasztszabályok első híres megszegőjének. A papokkal ellentétben azt hirdette, hogy minden emberi lény, tekintet nélkül kasztjára vagy színére, elérheti Isten kegyelmét és a legmagasabb igazság megismerését. Nem alapított semmilyen külön vallásrendszert, hanem azt hirdette, hogy minden vallás az Isten felé vezető ösvények egyike, ha őszinte hittel követi az ember, a vallás benső, misztikus értelmét keresve. Átfogó és finomszövésű bölcseleti rendszert dolgozott ki, hogy ezzel alátámassza felfogását. Nagy irodalmi hagyaték maradt utána, s írásait India minden városában, ahol a szent irodalommal foglalkoznak, igen magasra értékelik.

A panditok is nagyra tartják Sankara bölcseleti és vallási hagyatékát, bár természetesen sokat veszekszenek és vitatkoznak szavai értelmén. Sankara bejárta egész Indiát, okkerszínű köntösben. És vándorbottal a kezében. Stratégiai meggondolásból, igen bölcsen, négy nagy intézményt létesített India négy pontján, az égtájak szerint. Az egyik Badrináthban volt, északon, a másik Puriban, keleten, s így tovább. A központ, ahol templom és kolostor is létesült, Dél-Indiában volt, mert Sankara itt kezdte tevékenységét. Dél mai napig is megmaradt a hinduizmus legszentebb földjének. Ezekből az intézményekből az esős évszak végeztével képzett szerzetesek csapatai indultak el, hogy bejárva az országot, Sankara tanát hirdessék. Ez a jelentékeny ember igen korán, harminckét éves korában halt meg, noha a legenda azt tartja hogy egyszerűen csak eltűnt.

Az értesülések értéke mindjárt nyilvánvalóvá válik előttem, amikor megtudom, hogy Sankara utóda, akihez készülök, ugyanazt a munkát folytatja, s ugyanazokat a tanokat hirdeti ma is. Ezzel kapcsolatban különös hagyomány él. Az első Sankara megígérte tanítványainak, hogy ő mindenkor velük lesz szellemben, s ezt azzal fogja biztosítani, hogy titokzatos módon „beárnyékolja” utódait. Hasonló elmélet járul a tibeti Nagy Láma, a Dalai Láma tisztségéhez is. A vallásfő, amikor haldoklik, utolsó perceiben megnevezi utódját, akit a tisztségre érdemesnek tart. A kiválasztott utód rendszerint tíz-egynéhány éves fiú, akit aztán a található legkiválóbb mesterek vesznek kézbe, és alapos kiképzéssel készítik elő magasztos hivatására. Nemcsak vallási és értelmi tekintetben részesül kiképzésben, hanem a magasabb rendű jóga és az elmélyedés módszereit is el kell sajátítania. Amikor azután kiképzése véget ért, ezt tevékenységben, a nép jóvoltáért végzett munkában eltöltött élet követi. Figyelemreméltó tény, hogy a hosszú évszázadok folyamán, amióta az öröklés rendje fennáll, a címnek egyetlen viselője sem bizonyult másnak, mint a legmagasabb rendű és legönzetlenebb jellemnek.

Venkataramáni még elbeszélésekkel toldja meg közléseit, amelyek a hatvanhatodik Sri Sankara csodálatos képességeiről szólnak. Elmondja unokafivérének rendkívüli gyógyulását. Ezt a köszvény már egészen nyomorékká tette, és éveken át kénytelen volt az ágyat őrizni. Sri Sankara meglátogatta, megérintette testét, és a béna ember három órán belül annyira fölépült, hogy elhagyhatta ágyát, majd nemsokára teljesen meggyógyult.

Végül kísérőm afelől is biztosít, hogy Őszentsége olvasni tud mások gondolataiban'';'' legalább Venkataramáni rendületlenül hisz ebben.

:¤ ¤ ¤

Pálmákkal szegélyezett országúton érjük el Csingleputot, és fehérre meszelt házak, vörös háztetők, keskeny sikátorok tömkelegébe jutunk. Gyalog megyünk a város központjába, ahol nagy tömegek verődtek össze. Házba lépünk, itt titkárok serege dolgozik szorgalmasan a hatalmas levelezést rendezgetve, amely mindenüvé követi Őszentségét a központból, Kumbakónamból. Székek nélkül szűkölködő előszobában várakozom, míg Venkataramáni az egyik titkárt üzenettel beküldi Sri Sankarához. Több mint fél óra telik el, mielőtt a titkár visszatérne azzal a válasszal, hogy Őszentsége nem adhat kihallgatást nekem. Őszentsége nem tudja, miképpen fogadhatna egy európait, azonfelül pedig máris vagy kétszáz ember várakozik bebocsáttatásra. Sokan még előző nap a városba jöttek, hogy Őszentsége elé járulhassanak. A titkár nem győz eléggé mentegetődzni.

Én filozofikus nyugalommal fogadom a helyzetet, de Venkataramáni azt mondja, hogy ő megpróbál bejutni Őszentségéhez, és kiváltságos barátja lévén, beszél majd az érdekemben. A tömegben többen barátságtalanul morognak, amikor észreveszik szándékát, hogy soron kívül bejusson a házba, amelyre olyan nagy vágyódással tekintenek. Sok beszéd és összevissza magyarázkodás után mégis sikerül bejutnia. Rövidesen visszatér, és diadalmasan mosolyog.

- Őszentsége egészen különös kivételt tesz az ön kedvéért. Úgy egy óra múlva fogadja.

Addig is a főtemplomot környező festői sikátorok bebarangolásával töltöm az időt. Szolgákkal találkozom, akik szürke elefántok és nagy, fakóbarna tevék sorát vezetik az itatóhoz. Valaki megmutatja nekem a pompás állatot, amely dél-India szellemi vezérét szokta hordozni utazásain. Királyi módon utazik, dúsan ékesített haudában ülve egy hatalmas elefánt hátán. Az elefántot díszes takarók, arannyal hímzett leplek födik. Figyelem, hogyan lépked a méltóságteljes öreg állat végig az utcán. Felkanyarítja ormányát a homlokáig, aztán megint lebocsátja, amint elhalad.

Eszembe jut az ősrégi szokás, amely megkívánja, hogy ha az ember valami szellemileg kiváló személyt látogat meg, némi gyümölcsöt, virágot vagy édességet ajánljon fel. Beszerzek egyet mást, hogy ajándékképen Sri Sankara elé helyezzem. Csak narancsot és virágot találok, s ezekből összeszedek annyit, amennyit cipelni bírok.

Az Őszentsége ideiglenes tartózkodási helyét körülvevő tömegen keresztülvergődve megfeledkezem egy másik fontos szokásról.

- Vesse le a cipőjét! - emlékeztet nyomban Venkataramáni.

Levetem lábbelimet, és künn hagyom az utcán, abban reménykedve, hogy még ott találom, ha majd visszatérek! Kis ajtón át belépünk egy puszta előszobába. Túlsó végén homályosan megvilágított fülke nyílik, s látom, hogy alacsony alak áll benne. Közeledem hozzá, lerakom ajándékomat, és üdvözlésképpen mélyen meghajlom. Ennek a szertartásnak művészi hatása mindig nagy benyomást tesz rám, eltekintve attól, hogy elengedhetetlenül szükséges, mint a tisztelet kifejezése, és végtére is csak az udvariasság ártalmatlan jele. Jó, tudom, hogy Sri Sankara nem pápa, mert ilyesmi nincsen a hinduizmusban. De hatalmas vallásos tömeg tanítómestere és lelki útmutatója. Egész Dél-India alázattal hajlik meg előtte és vezetőjét látja benne.

:¤ ¤ ¤

Némán nézek reá. Az alacsony férfi a szerzetesek okkerszínű leplét viseli, és vándorbotjára támaszkodik. Hallottam, hogy még innen van a negyvenen, s ezért meglep, hogy haja egészen szürke.

Nemes arca, amint szürke és barna árnyalatokban megjelenik, tisztelettel övezett helyet foglal el emlékezetem galériájában. Van valami az arcában, amit a franciák találóan szellemesnek szoktak nevezni. Kifejezése szerény és szelíd, a nagy sötét szemek rendkívül nyugalmasak és szépek. Orra rövid, egyenes és klasszikusan szabályos. Rövid kis szakáll födi állát, és ajkának komoly vonala egészen figyelemreméltó. Ilyen arcuk lehetett azoknak a szenteknek, akik a középkorban a Keresztény Egyház dicsőségét öregbítették, de ezen az arcon itt még az értelmiség kifejezése is megvan. A gyakorlatias nyugati ember, azt hiszem, megjegyezné, hogy Sri Sankara szemei álmodozóak. De valami megmagyarázhatatlan érzés azt mondja nekem, hogy súlyos pillái mögött álmoknál több lakozik.

- Őszentséged nagy kegyben részesített, amikor hajlandó volt fogadni - jegyzem meg bemutatkozásul.

Őszentsége társamhoz, az íróhoz fordul, és mond valamit az anyanyelvükön. Pontosan eltalálom szavainak értelmét.

- Őszentsége megérti az ön angol beszédét, de attól fél, hogy ő kevésbé értené az övét. Azért inkább arra kér, hogy én tolmácsoljam a feleleteit - mondja Venkataramáni.

Átsiklom a beszélgetés első részletein, mert ezek inkább rám, semmint a hindu főpapra vonatkoznak. Tudakolja, mik voltak személyes tapasztalataim Indiában'';'' nagyon érdekli, milyen benyomást tesznek az idegenre az indiaiak és az indiai intézmények. Őszintén feltárom előtte benyomásaimat, nyíltan és szabadon vegyítve a dicséretet a kritikával.

A beszélgetés most szélesebb csatornákba ömlik, és nagy meglepetéssel eszmélek rá, hogy ''Őszentsége rendszeresen olvassa az angol újságokat, és teljesen tájékozott a külvilág folyó eseményeiről. Mi több, még Európa helyi kérdései sem ismeretlenek előtte.''

Eszembe jut Venkataramáni szilárd meggyőződése, hogy Őszentsége prófétikus látással rendelkezik. Képzeletem arra unszol, hogy megkérdezzem véleményét a világ jövőjére vonatkozólag.

- Mit gondol, mikor kezdenek a politikai és gazdasági viszonyok világszerte megjavulni?

- A jó irányban való változás aligha áll be egyhamar - felel. - Ez a folyamat szükségképpen hosszabb időt vesz igénybe. Hogyan fordulhatnak jóra az állapotok, ha a nemzetek évről évre többet költenek a halál fegyvereire?

- Mindamellett manapság sok szó esik a lefegyverzésről. Nem számít ez semmit?

- Ha szétszedik hadihajóikat és rozsdásodni hagyják ágyúikat, ez még nem vet véget a háborúskodásnak. A népek tovább fognak harcolni, ha mindjárt botokkal is!

- De mit lehetne tenni, hogy a helyzet megjavuljon?

- Egyedül a szellemi megértés idézhet fel jóakaratot a nemzetek közt, a gazdag és a szegény között, s hozhatja meg ezzel az igazi békét és jólétet.

- Ez nagyon távolinak látszik. Eszerint kilátásaink nem nagyon szívderítőek?

Őszentsége kissé súlyosabban támasztja karját botjára.

- Ott van még az Isten - jegyzi meg szelíden.

- Ha van is, szintén nagyon távolinak látszik - ellenkezem merészen.

- Istenben csak szeretet él az emberiség iránt - hangzik a halk felelet.

- A világot manapság sújtó boldogtalanságról és nyomorúságról ítélve, Istenben csak közöny él - fakadok ki indulatosan, s hangomban akaratlanul is gúny cseng. Őszentsége különös tekintetet vet reám. Azon nyomban megbánom elhamarkodott szavaimat.

- ''A türelmes ember szeme talán mélyebbre lát.'' Isten majd embereket fog felhasználni eszközök gyanánt, a kijelölt órában, hogy rendbe hozza a világ dolgait. A nemzetek közti viszálykodásnak, az emberek soraiban uralkodó erkölcsi romlottságnak és a nyomorult milliók szenvedéseinek hatása egy nagy, Istenről vezérelt embert fog előszólítani, hogy jöjjön a világ segítségére. Ebben az értelemben minden évszázadnak megvan a maga megváltója. A folyamat úgy megy végbe, mint valami fizikai törvény. Minél nagyobb a szellemi tudatlanság s az anyagiasság okozta nyomorúság, annál nagyobb lesz az az ember, aki majd eljön, hogy segítsen a világon.

- Eszerint ön úgy véli, hogy a mi időnkben is eljön valaki?

- A mi évszázadunkban - igazítja helyre szavaimat. - Egészen bizonyos. A világ szüksége olyan nagy, és szellemi sötétsége olyan sűrű, hogy az Istentől vezérelt embernek kétségtelenül el kell jönnie.

- Tehát az a véleménye, hogy az emberek egyre mélyebbre hanyatlanak? - tudakolom.

- Nem, nem így gondolom - felel türelmesen. -'' Az emberben isteni lélek lakozik, s ez végtére is visszatéríti Istenhez.''

- De a mi nyugati városainkban gazemberek élnek akikben mintha démonok lakoznának - vetem ellene a modern gengszterekre gondolva.

- Ne kárhoztassa annyira az embereket, mint inkább a környezetet, amelybe születnek. A környezet és a körülmények kényszerítik az embereket arra, hogy rosszabbak legyenek, mint amilyenek valójában. Ez egyaránt igaz keletre és nyugatra. A társadalmat összhangba kell hozni valami magasabb rendűvel. Az anyagiasságot az eszményiséggel kell ellensúlyozni'';'' nincsen más igazi gyógyszer a világ nehézségeire. A bajok, amelyekbe az országok mindenütt belekeverednek, ebben a mivoltukban csak a beteg állapot kísérői, amelyek kikényszerítik a változást, ugyanúgy, mint ahogyan ''a sikertelenség sokszor csak jelzőtáblaként mutat az új utak felé.''

-'' Ön tehát azt szeretné, ha az emberek szellemi elveket alkalmaznának a világi dolgaikban is?''

-'' Úgy van. S ez nem megvalósíthatatlan, hiszen ebben áll az egyetlen lehetőség, amelynek eredményei végül mindenkit kielégíthetnek, s nem mennek hamarosan veszendőbe.'' Indiának becsületére válik, hogy támogatja és tiszteli szellemi embereit, ha kevésbé is, mint a régi időkben. ''Ha az egész világ így tenne, s a szellemi bölcsességgel rendelkezőkhöz fordulna vezetésért, akkor a világ mihamar megtalálná békéjét, és jólétre jutna.''

Beszélgetésünk tovább folyik. Rövidesen észreveszem, hogy Sri Sankara nem szólja le a Nyugatot, hogy felmagasztalja ezzel a Keletet, mint ahogyan oly sokan teszik ebben az országban. Elismeri, hogy a földteke mindkét felének megvannak a maga erényei és bűnei, s hogy ebben a tekintetben nagyjából egyformák! Reméli, hogy egy bölcsebb nemzedék az ázsiai s az európai művelődés legjobb értékeit egy magasabb rendű és jól kiegyensúlyozott társadalmi rendbe fogja összeolvasztani.

Elejtem a témát, és engedelmét kérem, hogy néhány személyes kérdést tehessek föl. Ezt minden nehézség nélkül megkapom.

- Mennyi ideje viseli Szentséged ezt a címet?

- 1907 óta. Akkor még csak tizenkét éves voltam. Négy évvel a kijelöltetésem után visszavonultam egy faluba a Kavéri folyó partján, s ott három éven át elmélkedésnek és tanulmányoknak éltem. Csak ezután kezdődött a nyilvános tevékenységem.

- Szentséged ritkán tartózkodik kumbakónami központjában, amint hallom.

- Ennek oka az, hogy 1918-ban a nepáli maharadzsa meghívott, hogy legyek a vendége egy időre. Elfogadtam a meghívást, s azóta úton vagyok a fejedelem messze északi országa felé. De látja! E sok esztendő alatt sem juthattam messzebbre néhány száz mérföldnél, mert tisztségem hagyományai megkívánják, hogy megállapodjam minden faluban és városban, amelyen útközben áthaladok vagy ahová meghívnak, ha csak nem esik nagyon messzire. Beszédet kell tartanom a helyi templomban, és oktatásban részesítenem a lakosságot.

Előhozakodom kutatásommal, és Őszentsége kikérdez a jógik felől, akikkel eladdig találkoztam. Ezután őszintén így beszélek:

- Szeretnék találkozni valakivel, aki magas fokra fejlődött a jógában, s aki bizonyítékot, szemmel látható tanúságot tud szolgáltatni erőiről. Az önök szent emberei közt igen sokan csak szavakkal szolgálnak, amikor bizonyítékot kérnek tőlük. Túl sokat kívánok?

A nyugalmas tekintet az enyémet keresi.

Teljes percig csönd van. Őszentsége a szakállát simogatja.

- Ha ön beavatást keres az igazi magasrendű jógába, akkor nem keres túl sokat. Komolysága elősegíti, s látom elhatározásának erejét is'';'' de lényének mélyén világosság kezd derengeni, s ez kétségkívül elvezeti majd önt oda, ahová törekszik.

Nem vagyok bizonyos benne, hogy helyesen értettem a szavait.

- Eddig csak magam után igazodtam a keresésemben. Az önök régi bölcsei is azt mondják, hogy nincsen más Isten, csak az, aki bennük lakik - kockáztatom meg a kijelentést.

Azonnal megjön a válasz:

- Isten mindenütt jelenvaló. Hogyan zárhatnánk Őt lényünk határai közé? Az egész mindenséget Ő tartja fenn.

Érzem, hogy nem tudok a mélységben maradni, és nyomban elterelem a beszélgetést ebből a félig teológiai irányból.

- Melyik a legcélravezetőbb út részemre?

- Folytassa utazásait. Amikor végükre ért, gondoljon vissza a különböző jógikra és szentekre, akikkel találkozott, s akkor válassza ki közülük azt, aki a legnagyobb hatást tette önre. Térjen vissza hozzá, és ő bizonnyal beavatásban fogja részesíteni.

Felnézek békés arcára, és bámulom különös nyugalmát.

- De tegyük fel, Szentséged, hogy egyikük sem tesz elég erős hatást reám. Mit tegyek akkor?

- Ebben az esetben egyedül kell folytatnia útját, amíg Isten maga nem vezérli beavatáshoz. Gyakorolja rendszeresen az elmélyedést, szemlélje önnön szívében a magasabb rendű dolgokat, gondoljon gyakran a lélekre, s ez elő fogja segíteni törekvésében. A gyakorlásra legalkalmasabb idő a hajnal órája, utána legjobb az esti szürkület ideje. Ezekben az időpontokban a világ nyugodalmasabb, és kevésbé zavarja meg elmélkedéseiben.

Jóindulatúan néz reám. Kezdem irigyelni a szent békességet, amely szakállas arcán honol. Szíve bizonyára sohasem ismerte azokat a pusztító viharokat, amelyek az enyémet megtépdesték. Valami arra ösztönöz, hogy megkérdezzem:

- Ha kudarcot vallok, szabad lesz önhöz fordulnom majd támogatásért?

Sri Sankara szelíden rázza fejét.

- Én nyilvános intézmény élén állok, s az időm nem a magam tulajdona. Tevékenységeim csaknem minden percemet igénybe veszik. Éveken át éjszakánként csak három órát szánhattam alvásra.

Hogyan fogadhatnék magamhoz személyes tanítványokat? Olyan mestert kell találnia, aki önnek szentelheti az idejét.

- De úgy hallottam, hogy az igazi mesterek igen ritkák, és hogy európai ember aligha akadhatna rájuk.

Helyeslően rábólint megjegyzésemre, de hozzáteszi:

- Az Igazság él. Meg lehet találni.

- Nem irányíthatna engem egy megfelelő mesterhez, akiről tudja, hogy a magasabbrendű jóga igazságának bizonyítékait adhatná nekem?

Őszentsége jó ideig hallgat, és csak aztán felel kérdésemre.

- De igen. Csak két mestert ismerek Indiában, akik megadhatnák önnek azt, amit kíván. Egyikük Benáreszben lakik, elrejtőzve egy nagy házban, amely maga is megbújva áll tágas térségek közepette. Nagyon kevesen juthatnak közelébe, annyi bizonyos, hogy eddig egyetlen európai sem törhetett be magányába. Elküldhetném önt őhozzá, de attól félek, hogy a jógi esetleg nem lesz hajlandó fogadni egy európait.

- És a másik? ... - érdeklődésemet különös izgalom csigázta fel.

- ''A másik az ország belsejében lakik, messzebb, lenn Délen. Egy ízben meglátogattam, és tudom, hogy igen magasrendű mester. Ajánlom, hogy menjen el hozzá.''

- ''Ki az?''

- ''Maharisinek''  nevezik. Arunácsalán, a Szent Jelzőtűz Hegyén lakozik, Arkot területén. Lássam el részletes útbaigazításokkal, hogy odataláljon hozzá?

Hirtelen kép villan át lelki szemem előtt.

A sárga ruhás szerzetest látom, aki hasztalan próbált rábeszélni, hogy menjek el vele a mesteréhez. Hallom, amint egy hegy nevét mormolja: „A Szent Jelzőtűz Hegye...”

- Köszönöm Szentséged jóságát - szólalok meg -, de van vezetőm, aki onnan való.

- Tehát elmegy?

Tétovázom.

- Minden előkészület megtörtént már, hogy holnap elutazzam, s elhagyjam Dél-Indiát - mormolom határozatlanul.

- Ebben az esetben kérnem kell valamire.

- Készséggel.

- Ígérje meg, hogy nem hagyja el Dél-Indiát addig, amíg nem találkozott a Maharisivel.

Szeméből kiolvasom az óhajt, hogy segítségemre lehessen. Ígéretet teszek.

Arcán jóságos mosoly jelenik meg.

- Ne aggodalmaskodjék. Meg fogja találni azt, amit keres.

Az utcáról a tömeg moraja behallatszik a házba.

- Túl sokat vettem igénybe Szentséged becses idejéből - mentegetődzöm. - Igazán sajnálom.

Sri Sankara száján fölenged a komoly vonás. Kikísér az előszobáig, és valamit a társam fülébe súg. Szavai közül kihallom a nevemet.

Az ajtóban megfordulok, hogy meghajoljak. Őszentsége visszahív, s a következő búcsúszózattal ajándékoz meg:

- Ön mindig emlékezni fog rám, és én mindig emlékezni fogok Önre!

Ezekkel a titokzatos és meglepő szavakkal emlékezetemben nem szívesen távozom el ettől az érdekes embertől, aki gyermekkora óta egész életét Istennek szentelte. Főpap, aki nem törődik a világi hatalommal, mert lemondott mindenről, és elfordult mindentől. Amit anyagi értékben adnak neki, azt azonnal továbbadja olyanoknak, akiknek szükségük van rá. Szépséges és szelíd lénye minden bizonnyal meg fog maradni emlékezetemben.

Estig Csingleputban barangolok, régi világból való művészies szépségeit kutatva, aztán, mielőtt hazatérnék, igyekszem még egyszer látni Őszentségét.

A város legnagyobb templomában találom. A szerény, sárga ruhás alak nagy tömeghez szól, amelyben férfiak, nők és gyermekek verődtek össze. A nagy számú hallgatóság tökéletes csendben figyeli szavát. Nem értem a beszédét, de annyit értek, hogy Sri Sankara leköti a jelenlévők legmélyebb figyelmét, a tanult brahmantól az írástudatlan parasztig. Nem tudom, de az a benyomásom, hogy a legmélyebb értelmű dolgokról a legegyszerűbb módon beszél, mert ilyennek ismertem meg jellemét.

És mégis, jóllehet értékelem lelke szépségét, azért nagyon irigylem hallgatóságának egyszerű hitét. Úgy látszik, az élet sohasem ébreszt bennük kételkedő hangulatokat. Isten van, s azzal vége. Azt hiszem, nem tudják, mit jelent az, ha valakinek a lélek sötét éjszakáin kell keresztültörnie, amidőn a világ olyannak tetszik, mint valami zord csatatér egy bozótos erdő mélyén'';'' amidőn Isten homályos semmivé halványul, és az ember saját léte is csak olyannak tűnik föl, mint valami röpke átkelés a mindenségnek ezen az apró, mulandó töredékén, amelyet Földnek nevezünk.

Csillagokkal teleszórt sötétkék égbolt alatt hajtatunk ki Csingleputból. Hallgatom a pálmák suttogását, amelyek méltóságteljesen himbálják ágaikat a víz szélén váratlanul elsuhanó szellőben.

Társam egyszerre megtöri a csendet:

- Ön igazán szerencsés!

- Miért?

- Mert ez volt az első kihallgatás, amelyet Őszentsége egy európai írónak adott.

- Na és...?

- Ez áldást hoz önre!

:¤ ¤ ¤

Közel éjfélre jár, mire hazaérek. Még egy utolsó pillantást vetek az égre. Csillagok megszámlálhatatlan miriádjai szikráznak az ég óriási boltozatán. Európában sehol sem lehet ilyen sok csillagot látni. Felsietek a tornácra vezető lépcsőn, és felvillantom zseblámpámat.

A sötétből guggoló alak emelkedik föl, és üdvözöl.

- Szubrahmanja! - kiáltok föl meglepetten. - Mit keres ön itt?

Az okkerszínű köntösbe burkolódzott jógi szája szokott széles vigyorára húzódik.

- Nem ígértem meg, hogy fölkeresem, uram? - emlékeztet szemrehányóan.

- De igen!

Benn a nagy szobában kérdéssel támadok reá.

- Az ön mesterét... Maharisinek nevezik?

Most rajta a sor, hogy meglepődve hátráljon.

- Honnan tudja, uram? Ugyan honnan tudta meg ezt?

- Sose bánja. Holnap együtt indulunk őhozzá. Megváltoztatom útitervemet.

- Ez örvendetes hír, uram.

- De nem maradok ott sokáig. Talán pár napra.

A következő fél óra alatt még egypár kérdést intézek a jógihoz, aztán alaposan kimerülve pihenni térek. Szubrahmanja tökéletesen megelégszik egy kis pálmarost gyékénnyel, erre fekszik le, hogy a padlón aludjon. Vékony gyapotlepelbe burkolódzik, amely egyidejűleg a derékalj, lepedő és takaró szerepét játssza, de neki ez elég, és visszautasítja a felajánlott kényelmesebb alvóalkalmatosságot.

Egyszerre csak hirtelen felébredek. A szoba teljesen sötét. Idegeimben különös feszültséget érzek. A légkör mintha villamos árammal volna telítve körülöttem. Előhúzom órámat a párna alól, és a foszforeszkáló óralapon látom, hogy az idő háromnegyed háromra jár. Csak most ébredek tudatára, hogy ágyam lábánál valami fényesség látszik. Nyomban felülök, és egyenesen odanézek.

Meglepett tekintetem Őszentsége Sri Sankara arcára s alakjára hull. Világosan és tévedhetetlenül magam előtt látom. Nem mintha szellem, hanem inkább mintha tömör emberi test volna. Valami titokzatos fény dereng az alak körül, s elválasztja a környező sötétségtől.

De hát lehetséges ez a látomás? Nem maradt-e Csingleputban a főpap? Szorosan lehunyom szemem, hogy próbára tegyem magam. Nincs különbség, még mindig világosan látom őt!

Elég, ha annyit mondok, hogy jóindulatú és barátságos hatás jelenlétét érzem. Kinyitom a szememet, és a bő sárga köntösbe öltözött alak szíves kifejezésű arcára nézek.

Az arc megváltozik, ajka mosolyra nyílik, és mintha így szólna:

''- Légy alázatos, akkor megtalálod azt, amit keresel!''

Miért az az érzésem, hogy élő emberi lény szól így hozzám? Miért nem tekintem legalább szellemnek?

A látomás éppoly titokzatosan eltűnik, mint ahogyan jött, Elragadtatott, boldog és kiegyensúlyozott érzés marad bennem a rendkívüli élmény után. Fogjam fel egyszerűen álomnak? Nem mindegy?

Ezen az éjszakán nem jön többé szememre álom. Ébren fekszem, és az előző napi találkozásra gondolok, arra az emlékezetes beszélgetésre a kumbakónami Sri Sankara Őszentségével, akiben Dél-India egyszerű népe Isten választott főpapját látja.

 
==IX. FEJEZET==

A Szent Jelzőtűz Hegye

A madrászi pályaudvaron Szubrahmanja és én beszállunk a ceyloni vonat egyik kocsijába. Órákon át robogunk változatos tájak közt. Az érőben lévő rizs zöld foltjai vörös dombokkal váltakoznak, hatalmas kókuszpálmák árnyas ültetvényeit a mezőn szerteszét dolgozó parasztok képe váltja föl.

Az ablakba ülök, de amikor a gyorsan beálló indiai alkony homályba vonja a tájat, gondolataimat másfelé irányítom. Csodálkozva gondolok a különös dolgokra, amelyek velem történtek, amióta a Brahmától kapott aranygyűrűt viselem. Mert terveim egészen megváltoztak'';'' váratlan körülmények egész szövevénye állt elő és még messzebb, dél felé űzött, ahelyett, hogy Kelet felé vettem volna utamat, mint az szándékomban volt. Lehetséges-e, teszem fel a kérdést magamnak, hogy a gyűrű arany karmai közé szorított kő valóban azzal a titokzatos erővel rendelkeznék, melyet a jógi tulajdonított neki? Noha igyekszem elfogulatlanul ítélni, a tudományosan képzett nyugati elmének nem könnyű dolog hinnie az ilyesmiben. Kivetem agyamból a tépelődést, de nem sikerül elűznöm a bizonytalanság érzését, amely gondolataim mögött settenkedik. Miként lehetett az, hogy lépteimet valami oly különös módon a hegytetőn álló remetetanya felé irányította, ahová igyekszem? Miként lehet az, hogy két ember, mind a kettő sárga köntösben, összefogott arra, hogy a sors ügynökeiként a Maharisi felé irányítsák vonakodó tekintetemet? A „sors” szót nem közönséges értelmében használom, hanem azért, mert nem találok jobban. Tapasztalataim eléggé megtanítottak arra, hogy látszólag jelentéktelen események gyakran váratlan szerepet játszanak életünk alakulásában.

Kiszállunk a vonatból, s ezzel elhagyjuk a főútvonalat, negyven mérföldnyire Pondicherrytől, Franciaország indiai gyarmatainak ettől a patetikus kis maradványától. Csöndes, kis forgalmú szárnyvonalon utazunk tovább az ország belsejébe, de előbb közel két óra hosszat kell várakoznunk egy sivár váróterem félhomályában. A szent ember odakünn, a még sivárabb peronon járkál fel és alá, magas alakja félig kísértetnek, félig valóságosnak hat a csillagfényben. Végre a késedelmes vonat, amely nagy időközökben közlekedik ide-oda a vonalon, fölszed s elvisz bennünket. Kívülünk csak kevesen utaznak.

Elalszom. Nyugtalan álmokkal megszakított alvásom néhány órán át tart, míg társam föl nem ébreszt. Leszállunk egy kis állomáson, a vonat csikorogva és zakatolva tűnik el a sötétben. Még éjszaka van, s így a puszta és kényelmetlen kis várószobában rostokolunk, amelynek apró petróleumlámpáját magunknak kell meggyújtanunk.

Türelmesen várakozunk, mialatt a reggel megvívja csatáját a sötétséggel. Amidőn végre fölszáll a sápadt hajnal és a kis rácsos ablakon lassanként bekúszik szobánkba, kitekintek s szemügyre veszem a homályból kibontakozó környéket. A hajnali párából magányos hegy halvány kör vonalai emelkednek ki, látszólag néhány mérföldnyire tőlünk. A hegy alapja és oldala terjedelmesnek látszik, de csúcsát még sűrűn borítja a hajnali köd.

Vezetőm kilép az állomásról, és fölfedez egy embert, aki apró ökrösszekerében hangosan hortyog. Egy-két kiáltás visszahozza a kocsist e földi létbe, s ő azonnal ráeszmél, hogy üzlet vár rá. Amikor megmondjuk neki, hová igyekszünk, szemmel láthatólag mohón kap az alkalmon, hogy odaszállítson bennünket. Némileg kétkedve nézek a keskeny járműre: két kerék közt kis bambuszmennyezet himbálódzik. Mindegy, fölkapaszkodunk, és a kocsis mögénk rakja málhánkat is. A szent embernek sikerül magát olyan parányi helyre összeszorítani, amekkorán egy emberi lény egyáltalán elférhet'';'' én az alacsony mennyezet alatt kuporgok, és lábaim kilógnak az űrbe'';'' a kocsis föltelepszik a rúdra ökrei közé, térdei csaknem az álláig érnek. Miután az elhelyezkedés problémáját így, többé-kevésbé kielégítően megoldottuk, odaszólunk a kocsisnak, hogy indulhat. Haladásunkat nem lehet gyorsnak nevezni, noha a két erős kis fehér ökör szorgalmasan igyekszik. Ezek a kedves állatok nagyon hasznosak a szárazság idején India belső vidékein, mert jobban elviselik a hőséget, mint a lovak, és sokkal kevésbé válogatósak élelem dolgában. A belső terület csöndes falvainak és apró városainak élete nem sokat változott az évszázadok folyamán. Az ökrösszekér, amely Krisztus előtt 1000 évvel az utast egyik helyről a másikra szállította, ugyanúgy szállítja ma is, kétezer évvel Krisztus után.

Kocsisunk, akinek arca kalapált bronz színére emlékeztet, nagyon büszke az állataira. Az ökrök szépen hajló, hosszú szarvait formás, aranyozott építmények díszítik'';'' vékony lábukra csilingelő rézharangocskákat kötöttek. A kocsis az orrukon átfűzött kötél segítségével irányítja őket. Míg előfogatunk vígan poroszkál az út porában, én a gyorsan hajnalodó trópikus reggel kibontakozását figyelem.

Jobb és bal kéz felől egyaránt tetszetős tájkép tárul elénk. Nem valami egyhangú lapály ez, hanem emelkedések és dombok teszik változatossá a környéket, amerre csak nézek. Az út vörös talajon halad át'';'' amelyet alacsony tüskés bozót foltjai és smaragdszínű rizsföldek szakítanak meg.

Munkától elcsigázott arcú paraszt megy el mellettünk. Bizonyára a mezőre siet, ahol hosszú nap munkája várja. Nemsokára utolérünk egy leányt, aki réz vizeskorsót cipel a fején. Egyetlen élénkvörös köntös csavarodik teste köré, de vállai födetlenek. Egyik orr-cimpájában vérszínű rubin ékeskedik, karjain pedig egy-egy arany karika csillog az enyhe reggeli napfényben. Bőrének feketesége elárulja, hogy dravida, mint ahogy ennek a vidéknek legtöbb lakosa valószínűleg az, kivéve a brahmanokat és mohamedánokat.

Ezek a dravida leányok rendesen vidám és derűs kedvű teremtések. Beszédesebbek, mint barnabőrű honfitársnőik, és szavuk is kellemesebben zeng.

A leány leplezetlen érdeklődéssel bámul reánk, azt hiszem, európaiak ritkán keresik fel ezt a belső vidéket. Így folytatjuk utunkat, míg egy kis városba nem érünk. A házak jólétről tanúskodnak, és utcákba sorakoznak, amelyek egy hatalmas templom két oldalán zsúfolódnak össze. Ha nem tévedek, a templom van vagy negyedmérföld hosszú. Tömör építkezéséről nagyjából fogalmat alkothatok, amikor elérjük a templom egyik tágas kapuját. Itt egy-két percre megállunk, s én bepillantok, hogy elkapjak néhány képet a hely életéből. A templom különös jellege éppoly hatásos, mint a méretei. Soha még azelőtt nem láttam ehhez fogható épületet. Nagy négyszög veszi körül a templom terjedelmes bensőségét, amely labirintusra emlékeztet. Látom, hogy a négy magas falat a szilaj trópusi napsütés és az időjárás viszontagságai évszázadok alatt festették mostani színükre. Mindegyik falat egyetlen kapunyílás töri át, s mindegyik kapu fölött óriási pagoda furcsa felépítménye emelkedik a magasba. Ezek a tornyok díszesen kifaragott, szobrokkal telehalmozott gúlákra emlékeztetnek. Alsó részük kőből épült, de felső részük mintha vastagon vakolt tégla volna. A pagoda több emeletre oszlik, de egész felületét alakok és faragványok változatos sokasága borítja. A négy bejárati tornyon kívül még legalább öt más tornyot számolok össze, amelyek a templom belső területén emelkednek. Mily sajátságosan emlékeztetik az embert az egyiptomi piramisokra körvonalaik hasonlóságával! Utoljára még hosszú, födött fülkék sorát, lapos kőoszlopok zárt sorait, nagy központi térséget, homályos szentélyfülkéket, sötét folyosókat, és sok kis építményt veszek észre. Magamban eltökélem, hogy minél előbb alaposan bejárom ezt az érdekes helyet. Az ökrök tovább ügetnek, és mi ismét szabad tájon járunk . Mellettünk tetszetős képek maradnak el. Az utat vörös por födi, mindkét oldalon alacsony bokrok, helyenként pedig magas facsoportok szegélyezik. A lombok közt sok madár rejtőzik, hallom szárnycsapkodásukat és az utolsó hangjait a szép karéneknek, amellyel a madarak az egész világon a reggelt szokták köszönteni.

Az út mentén elszórva egész sereg bájos kis szentély áll. Építészeti stílusuk sokfélesége meglep, bizonyára a különböző korszakokban emelték a szentélyeket. Némelyik rendkívül díszes, ékítményekkel túlhalmozott és aprólékosan kifaragva a szokásos hindu modorban, de a nagyobbakat sima felszínű oszlopok emelik, amilyeneket sehol máshol nem láttam, csak itt Délen. Két-három szentély körvonalainak klasszikus komolysága már szinte görögös.

Gondolom, körülbelül öt vagy hat mérföldet tettünk meg, amikor elérjük a hegy alsó lejtőit, amelynek bizonytalan körvonalait az állomásról láttam. Úgy emelkedik a tiszta reggeli verőfénybe, mint valami vörösesbarna színű óriás. A köd már elhömpölygött, és előtűnik a tető széles sávja. A hegy puszta'';'' a vörös és barna sziklatömeg túlnyomó részben kopár, nagy darabokon egyetlen fát sem látni, s a szirt helyenként nagy kövekre töredezve hever egymás nyakán-hátán, zűrzavaros rendetlenségben.

- Arunácsala! A szent vörös hegy! - kiált föl társam, amikor észreveszi, hogy merre nézek. Az imádat lelkes kifejezése jelenik meg arcán. Szempillantás alatt elragadottság szállja meg, mint valami középkori szentet. Megkérdezem:

- Van a névnek valami jelentése?

- Éppen az imént mondottam - felel mosolyogva. - A név két szóból áll: Aruna és Acsala, ami „vörös hegyet” jelent, s miután ez a templom uralkodó istenségének a neve is, a teljes fordítás tehát ''Szent Vörös Hegy'' volna.

- És honnan ered a Szent Jelzőtűz elnevezés?

- Ó! Évenként egyszer a templom papjai megülik a hely nagy ünnepét. Ekkor a hegy tetején hatalmas tűz lobban fel, amelynek lángjait rengeteg vajjal és kámforral táplálják. A tűz napokon át ég, és körös-körül messze földre ellátszik. Aki csak megpillantja, azonnal földre borul előtte. A tűz azt jelképezi, hogy ez a hegy szent terület, amelyre egy nagy istenség veti árnyékát.

A hegy most már fejünk fölé tornyosul. Van valami ős, nyers nagyszerűség ebben a vörös, barna és szürke sziklákkal tarka magányos csúcsban, amely több ezer láb magasra emeli lapos fejét a gyöngyszínű égbe. Akár a szent ember szavai hatottak reám, akár valami más, amiről nem tudok számot adni magamnak, de különös áhítat érzése ébred bennem, amint a szent hegy képét magam előtt látom, és bámuló tekintettel nézek fel Arunácsala meredek oldalán.

- Tudja-e - suttog a társam -, hogy ezt a hegyet nemcsak szentnek tartják, hanem a helyi hagyományok még azt is állítják, hogy az istenek helyezték ide, annak jeléül, hogy itt van a világ szellemi középpontja!

Ez a helyi érdekű legenda mosolyra késztet. Milyen gyerekes!

Végre közeledünk a Maharisi remetetelepéhez. Letérünk az útról, s egy ösvényen sűrű kókusz- és mangófaligetbe jutunk. Áthaladunk ezen, és az ösvény egyszerre véget ér egy kapu előtt. A kocsi leszáll, kitárja a kaput, azután behajt egy nagy, kövezetlen udvarba. Kinyújtóztatom elgémberedett tagjaimat, leszállok, és körülnézek.

A Maharisi birodalmát elöl sűrűn nőtt fákkal és bokrokkal telt kert határolja'';'' hátul és kétoldalt cserje és kaktusz élő sövényei zárják be, míg nyugat felé bozótos dzsungel nyúlik el, és odébb sűrű erdőbe olvad. Elszigetelt és különálló voltával a telep alkalmas helynek látszik azok számára, akik mély elmélkedésnek akarják szentelni idejüket.

Az udvar bal oldalát két kis zsúpfödeles épület foglalja el. Hozzájuk csatlakozva hosszú, modern épület áll, amelynek vöröscserepes teteje éles szögben fut le a kihajló ereszekig. A homlokzat egy része előtt kis tornác nyúlik.

Az udvar közepét nagy kút jelzi. Egy derékig meztelen és csaknem fekete bőrű fiú lassan egy vödör vizet húz fel a nyikorgó kerék segítségével.

Érkezésünk zaja néhány embert előcsal az épületekből az udvarra. Ruházatuk sokféle. Egyikükön csupán egy rongyos ágyékkendő van, de egy másik gazdag hatású fehér selyem köntöst visel. Kérdő pillantásokkal merednek ránk. Vezetőm szélesen mosolyog, nyilván élvezi meglepetésüket. Odamegy hozzájuk, és tamil nyelven mond valamit. Az emberek arckifejezése azonnal megváltozik, mint mosolyogni kezdenek, és örömtől sugárzó képpel néznek rám. Arcukat és magatartásukat rokonszenvesnek találom.

- Most bemegyünk a Maharisi csarnokába - jelenti ki a sárga ruhás szent ember, s int, hogy kövessem. A födetlen tornác kövén levetem cipőmet. Fogom a kis csomag gyümölcsöt, amelyet ajándékul hoztam, és belépek a nyitott ajtón.

:¤ ¤ ¤

Húsz arc villantja felénk szemeit. Az arcok tulajdonosai félkörben kuporognak a vörös cseréppel kirakott padlón. Tiszteletteljes távolságban ülnek attól a szöglettől, amely legtávolabb van, jobb kéz felől az ajtó oldalán. Nyilvánvaló, hogy mindenki e felé a szöglet fel nézett, mielőtt beléptünk volna. Odapillantok, s ülő alakot látok egy hosszú fehér kereveten. Egyetlen pillantás is elég, tudom, hogy a maharisi ül ott.

Vezetőm közeledik a kerevethez, arcra borul a padlón, és összekulcsolt kezeibe temeti arcát.

A kerevet csak néhány lépésnyire áll a szemben levő falba nyíló széles, magas ablaktól. A világosság a Maharisire árad, és én arcélének minden részletét jól szemügyre vehetem, mert ültében mereven arrafelé tekint az ablakon át, amerről mi érkeztünk aznap reggel. Feje nem mozdul'';'' ezért, hogy magamra vonjam szemét, és üdvözlésül fölajánljam a gyümölcsöt, lassan átmegyek a szobán az ablakhoz, leteszem ajándékomat a Maharisi elé, s pár lépésre visszavonulok.

A kerevet előtt kis réz zsarátnoktartály áll. A tartály égő parázzsal van tel, s a kellemes illat elárulja, hogy valami aromás port hintettek az izzó faszénre. Közelében füstölő áll, benne szantálfa-rudacskákkal. Kékes-szürke füst szalagjai szállnak föl és terjednek szét a levegőben, átható illatot árasztva.

Összehajtogatok egy vastag gyapottakarót a padlón, és leülök, várakozóan tekintve a szótlan alakra, aki oly merev tartással ül a kereveten. A Maharisi teste csaknem meztelen, kivéve egy keskeny, vékony ágyékkendőt, ami meglehetősen általános viselet ezen a vidéken. Bőre kissé rézszínű, de az átlagos dél-indiaiakhoz képest egészen világos. Alakját magasra becsülöm'';'' korra nézve az ötvenes évek elején járhat. Feje jól formált, rövidre nyírt ősz haj födi. Homlokának magas és széles boltozata magas rendű értelemre vall. Vonásai inkább európaira, semmint indiaira emlékeztetnek. Ez az első benyomásom.

A kerevetet fehér párnák borítják, és a Maharisi lába pompás tigrisbőrön nyugszik.

A hosszú csarnokban olyan csönd honol, hogy a leejtett tű neszét is hallani lehetne. A bölcs teljesen csöndben, mozdulatlanul marad, érkezésünk egyáltalán nem zavarta meg. A kerevet túlsó oldalán sötét bőrű tanítvány ül a padlón, a Csöndet azzal töri meg, hogy húzgálni kezd egy kötelet, amely bambuszgyékényből készül hűsítő legyezőt mozgat. A legyező fagerendára erősítve függ alá közvetlenül a bölcs feje fölött. Hallgatom az ütemes surrogást, mialatt egyenesen az előttem ülő alak szemébe nézek, abban a reményben, hogy magamra vonhatom figyelmét. Szeme sötétbarna, közepes nagyságú, és tárva-nyitva van.

Ha tudomást is vett jelenlétemről, ennek nem adja semmi jelét. Teste természetfölötti módon nyugalmas, olyan mozdulatlan, mint egy szobor. Tekintete egyetlen egyszer sem találkozik az enyémmel, mert szeme továbbra is a messzeségbe mered, mintha a végtelenséget szemlélné. A jelenet sajátságosan emlékeztet valamire. Hol láttam én ehhez hasonlót? Átkutatom emlékezetem képtárás, és felmerül előttem a Bölcs Aki Sohasem Beszél, a remete, akit meglátogattam magányos tanyáján Madrász közelében, s akinek a teste olyan mozdulatlan volt, mintha kőből faragták volna. Van valami különös hasonlatosság közte és a Maharisi testének szokatlan mozdulatlansága között.

Régi elmélete, hogy az ember lelkébe bele lehet tekinteni a szemein keresztül. De a Maharisi szemei előtt talányos és zavart érzéssel tétovázom.

A percek kimondhatatlan lassússággal másznak tova. Előbb fél órát írnak a falon függő óra lapján, aztán tovább haladnak, s egy egész órát töltenek be. Mindamellett senki sem mozdul a csarnokban, s bizonyára senki sem merészelne megszólalni. Tekintetemet állandóan egy pontra irányítva már ott tartok, hogy minden más dologról elfeledkezve egyedül a kereveten ülő sótlan alakot látom. Gyümölcsajándékom figyelembe se véve áll egy kis faragott asztalon a bölcs előtt.

Vezetőm nem helyzete előre kilátásba nekem, hogy mestere hajlandó lesz fogadni. Hirtelen ébredek tudatára ennek a különös fogadtatásnak, amelyet tökéletes közöny jellemez. Az első gondolat, amely bármely európainak eszébe ötlene: „Vajon ez az ember csak pózol a hívei kedvéért?” Átvillan egyszer-kétszer az agyamon, de mihamar kiküszöbölöm. A bölcs bizonnyal önkívületi állapotban van, noha vezetőm nem mondotta, hogy mester önkívületbe szokott merülni. A következő gondolat: „Vajon a misztikus szemlélődésnek ez az állapota nem több-e értelmetlen ürességnél?” hosszabb ideig foglalkoztat, de elejtem, egyszerűen, mert nem tudok felelni rá.

Van valami ebben az emberben, ami úgy magára vonja figyelmemet, mint ahogy a delejes vas magához rántja az acélforgácsot. Nem bírom elfordítani tekintetemet róla. Első zavarodottságom, hogy egyáltalán nem vesz tudomást rólam, amint ez a különös igézet egyre erősebben hatalmába ejt.

''De csak a második órában eszmélek rá arra a csöndes, ellenállhatatlan változásra, amely bennem végbemegy.'' A kérdések, amelyeket útközben oly körültekintő gonddal fogalmaztam meg, egyenként kihullanak elmémből. Mert most úgy érzem, hogy egészen mindegy, vajon fölteszem-e a kérdéseket vagy sem, s mintha egészen mindegy volna, hogy megoldom-e a problémákat, amelyek eladdig rám nehezedtek. ''Csak annyit tudok, hogy a nyugalomnak valami csöndes folyam árad közelemben, valami nagy békesség hatol be lényem mélyébe, és gondolatokkal agyongyötört agyam mintha lassanként megnyugodnék.''

Mily kicsinyeseknek tűnnek föl azok a kérdések, amelyeket oly gyakran vetettem föl magam előtt! Mily szűkre zsugorodik az elvesztett évek panorámája! ''Hirtelen támadt világossággal eszmélek rá, hogy az ész maga teremti meg tulajdon problémát is, s aztán szerencsétlenné teszi magát azzal, hogy meg akarja oldani őket.'' Ez valóban egészen új felfogás az olyan ember agyában, aki azelőtt oly nagy értéket tulajdonított az észnek.

Átadom magam a nyugalom egyre mélyülő érzésének, mialatt a második óra is elmúlik. Az idő múlása most nem bosszant, mert érzem, hogy az értelem termelte problémák lánca elszakadt, és félredobatott. S ekkor lassanként egy új kérdés foglalja el öntudatom terét.

- Vajon ez az ember, a Maharisi, úgy árasztja-e magából a szellemi békét, mint ahogy a virág szirmai illattal töltik meg a levegőt?

Nem tartom magam illetékesnek, hogy a szellemiség szakértője legyek, de személyes visszhang felel bennem mások hatására. A Maharisi személyes hatása ébreszti bennem azt a derengő sejtelmet, hogy ezt az engem betöltő titokzatos békességet annak a környezetnek kell tulajdonítani, amelybe most kerültem. Azon kezdek gondolkozni, vajon a bennem szétáradó csönd valóban a bölcstől ered-e, valami ismeretlen telepatikus úton. De ő szemmel láthatólag teljesen érzéketlen marad, mintha egyáltalán nem is tudna létezésemről.

A nyugalom felszínét felfodrozza az első rezdülés. Valaki hozzám lép, és fülembe suttog:

- Nem akart ön kérdezni valamit a Maharisitől?

Vezetőm úgy látszik, elvesztette türelmét. Vagy ami még valószínűbb, azt képzeli rólam, a nyughatatlan európairól, hogy elértem türelmem határát. Ó jaj, kérdezősködő barátom! Csakugyan azért jöttem ide, hogy kérdést intézzek mesteredhez, de most... én, aki békességben vagyok az egész világgal és önmagammal, miért zaklassam fejemet kérdésekkel? Érzem, hogy lelkem hajója már-már felvonja horgonyát, csodálatos tenger tárul ki előttem, hogy átkeljek rajta'';'' s te visszahívsz eme világ zajos kikötőjébe, éppen, amikor elindulni készülök a nagy, csodálatos útra!

De az igézet megtört. Mintha ez a szerencsétlen megzavarás jeladás lett volna, emberek kelnek föl a padlóról, és ide-oda kezdenek mozogni a csarnokban, hangok érkeznek fülembe és - csodák csodája! - a Maharisi barna szemei egyszer-kétszer megrezdülnek. Ekkor a fej megmoccan, az arc lassan, nagyon lassan mozdul, és lefelé hajlik. Még néhány pillanat, s a Maharisi fejének lassú fordulata szeme elé hoz engem. A bölcs titokzatos pillantása most először irányul egyenesen rám. Nyilvánvaló, hogy éppen most ébredt föl hosszas önkívületéből.

Vezetőm, talán abban a hiszemben, hogy azért nem felelek, mert nem hallottam szavát, hangosan megismétli a kérdést. De a szelíden rám irányuló fényes szemsugárban más kérdést olvasok, noha ez kimondatlan marad:

- Lehet-e, képzelhető-e, hogy téged még mindig megtévesztő kételyek kínozzanak, amikor ráeszméltél arra a mélységes lelki békére, amelyet te - éppúgy, mint minden ember - elérhetsz?

A békesség elhatalmasodik rajtam. A vezetőhöz fordulok, és felelek:

- Nem. Most nem kívánok kérdezni semmit. Majd máskor...

Érzem, hogy magyarázattal kell szolgálnom jövetelem célja felől, ha nem is a Maharisinek magának, hanem a kis gyülekezetnek, amely oly élénken beszélgetni kezdett. Tudom vezetőm közléseiből, hogy ezek közül az emberek közül csak néhányan itt lakó tanítványok, a többiek a környékről érkezett látogatók. Különös, de most vezetőm maga áll föl, és szolgál a szükséges bemutatással. Erélyes hangon, tamilul beszél, rengeteget gesztikulálva, mialatt mindent megmagyaráz a gyülekezetnek. Félek, hogy magyarázatában jó adag mesét kever össze a tényekkel, mert a csodálat felkiáltásai felelnek szavaira.

:¤ ¤ ¤

A déli étkezésnek vége. A Nap kíméletlen sugarai olyan fokra fűtik a délutáni hőséget, amilyet még sohasem tapasztaltam De hát meglehetősen közel vagyunk már az Egyenlítőhöz. Ezúttal először vagyok hálás azért, hogy az indiai éghajlat nem nagyon mozdítja elő a tevékenységet, mert majdnem mindenki eltűnt, hogy az árnyas ligetekben déli pihenőre térjen. Így hát oly módon közelíthetek a Maharisihez, ahogyan az nekem leginkább megfelel, minden fölösleges körülményesség és feltűnés nélkül.

Belépek a nagy csarnokba, és leülök a bölcs közelében. A Maharisi félig támaszkodó helyzetben dől a kerevet fehér vánkosaira. Egy szolgaféle állandóan húzgálja a kötelet, amely a legyezőt mozgatja. A kötél halk susogása s a legyező enyhe surrogása, amint a fülledt levegőt felkavarja, kellemes hang a fülemnek.

A Maharisi összehajtogatott, könyv alakú papirosköteget tart a kezében, rendkívül lassan ír valamit. Néhány perccel bejövetelem után félreteszi a könyvet, s egyik tanítványát szólítja. Pár szót szólnak egymással tamil nyelven, s a tanítvány közli velem, hogy mestere nagyon sajnálja, amiért én nem oszthatom meg velük az ő eledelüket. Kifejti, hogy ők egyszerű életet élnek, s miután azelőtt sohasem láttak vendégül európait, nem tudják, milyen táplálékot ajánlhatnának fel nekem. Köszönetet mondok a Maharisinek, és azt felelem, hogy örömest megosztanám velük a fűszerezetlen étkeket'';'' egyébként majd ellátom magam élelemmel a városban. Hozzáfűzöm még, hogy az eledel kérdését sokkal kevésbé fontosnak tartom, mint azt a célt, amely a Maharisi remetetelepére hozott.

A bölcs figyelmesen hallgat, arca nyugodt, zavartalan és egykedvű.

- Az helyes cél - jegyzi meg végül.

- Mester, én tanulmányoztam a mi nyugati bölcseleteinket és tudományainkat, éltem és dolgoztam a mi sűrű népességű városaink lakosai közt, ízleltem élvezeteiket, és hagytam, hogy törekvéseik engem is hatalmukba ejtsenek. De jártam lehagyatott helyeken is, és sokat bolyongtam a mély gondolatok magányában. Kifaggattam a Nyugat bölcseit'';'' most pedig Kelet felé fordítottam arcomat. Több világosságot keresek.

A Maharisi bólint, mintha mondaná: „Igen, értem”.

- Sok véleményt hallottam, sok elmélete vettem tudomásul. A különböző hitek értelmi bizonyítékai halomban magasodnak fel körülöttem. Belefáradtam ezekbe, és kételkedem mindenben, amit a személyes tapasztalás nem igazolhat. Bocsássa meg szómat, de nem vagyok vallásos. Van-e valami az ember anyagi létén túl? Ha igen, hogyan szerezhetnék erről személyes meggyőződést?

A jelenlevő két-három hívő meglepetten bámul. Talán megsértettem a remetetelep illemszabályait azzal, hogy olyan merészen és leplezetlenül szóltam mesterükhöz? Nem tudom, de lehet, hogy nem is bánom. A hosszú évek alatt felgyűlt vágyakozás súlyos terhe váratlanul kiszabadult ellenőrzésem alól, és szavakban keresett kifejezést. Ha a Maharisi olyan ember, amilyennek gondolom, akkor bizonyára megért, és figyelemre sem méltatja a szokástól való eltérést.

A bölcs nem válaszol szavakban, de mintha valami gondolatmenet indult volna meg benne. Minthogy egyebet nem tehetek, és mert nyelvem most már megoldódott, harmadszor is megszólalok:

- A Nyugat bölcs embereit, a mi tudósainkat, nagyra becsülik eszességükért. Mindamellett megvallották, hogy csak kevés fényt tudnak vetni az élet mögött rejlő igazságra. Úgy hírlik, hogy Indiában él néhány ember, akik feleletet adhatnak arra, amit a nyugati bölcsek nem bírnak föltárni. Igaz ez? Segítségemre lehet ön abban, hogy a magam tapasztalásán keresztül megvilágosodáshoz jussak? Vagy talán ez a keresés maga sem egyéb káprázatnál, önámításnál?

Elmondtam mindent, ami a lelkemen feküdt, és elhatároztam, hogy nem szólok, amíg a Maharisi nem válaszol. A bölcs továbbra is elmélyedő tekintettel néz rám. Talán a kérdéseimen töpreng. Tíz perc múlik el csöndben.

Végül megnyílik az ajka, és szelíden megszólal:

- Ön azt mondja: „én”. „''Én'' tudni akarom...” Mondja hát meg, ki légyen az az ''Én''?

Mit ért ezen? A bölcs most nem folyamodik már tolmácshoz, hanem egyenesen hozzám szól, angolul. Zavarodottság ömlik el agyamon.

- Félek, hogy nem egészen értem a kérdést - felelek bizonytalanul.

- Nem világos a kérdés? Gondolkozzék rajta!

Ismét töprengeni kezdek szavain. Egyszerre gondolat villan át fejemen. Magamra mutatok, és kimondom a nevemet.

- És ön ismeri őt?

- Amióta élek! - mondom mosolyogva.

- De hát ez csupán a teste! Újra kérdem: „Ki légyen Ö''n''?”

Nem találok feleletet erre a rendkívüli kérdésre.

''A Maharisi folytatja:''

-'' Ismerje meg előbb azt az „Ént”, s akkor ismerni fogja az igazságot.''

Elmém ismét ködbe borul. Talány előtt állok. Zavarodottságom szavakban keres kifejezést. De a Maharisi nyilván eljutott angol tudományának határáig, mert a tolmácshoz fordul, és ez lefordítja válaszának folytatását:

-'' Csak egyet lehet tenni. Nézzen be mélyen önmagába. Tegye ezt a kellő módon, és akkor megkapja a választ minden problémájára.''

Különös felelet. De kérdést teszek föl.

-'' Mit tegyek hát? Milyen módszert alkalmazzak?''

-'' Ha mélyen elmélkedünk saját magunk természetén, és állandóan elmélyedve gondolkozunk, akkor megtalálhatjuk a világosságot.''

-'' Sokszor elmélkedtem az igazságon, de nem jutottam előbbre.''

-'' Honnan tudja, hogy nem jutott előbbre? A szellemiség világában nem könnyű megállapítani, hogy mennyi előrehaladást tett az ember.''

-'' Szükség van-e egy mester támogatására?''

-'' Esetleg.''

-'' Elősegítheti-e a mester az embert, hogy belelásson önmagába azon a módon, ahogyan ön ajánlotta?''

-'' A mester megadhatja neki mindazt, amire keresésében szüksége lehet. Az ilyesmit csak a személyes tapasztalás útján lehet megismerni.''

- Mennyi idő alatt lehet a megismerés bizonyos fokáig eljutni egy mester segítségével?

- Ez a kereső szellemi érettségétől függ. A lőpor egy szempillantás alatt fellobban, de sokkal több idő kell ahhoz, hogy a szén tüzet fogjon.

Az a furcsa érzés ébred bennem, hogy a bölcs nem szívesen tárgyalja a mesterekre és módszereikre vonatkozó kérdéseket. De értelmi makacsságom elég erős ahhoz, hogy túltegye magát ezen az érzésen, és újabb kérdést intézek a bölcshöz a tárgyra vonatkozóan. A Maharisi az ablak felé fordítja nyugodt arcát, kitekint a messzen nyúló helyes tájra, és nem ad feleletet. Megértem a célzást, és elejtem a témát.

- Hajlandó lenne a Maharisi kifejezni véleményét a világ jövőjéről? Mert válságos időket élünk.

-'' Miért gyötörné önmagát a jövő miatt? - kérdi a bölcs. - Hiszen a jelenről sincsen világos ismerete! Törődjön a jelennel; a jövő majd ellátja a maga gondját.''

Újabb visszautasítás! De ezúttal nem engedek egykönnyen, mert olyan világból jövök, ahol az élet sokkal nagyobb súllyal nehezedik az emberekre, mint itt ebben a békés erdei magányban.

- Vajon a világ a barátságos érzés és a kölcsönös segítés új korszakához közeleg-e vagy pedig zűrzavarba és háborúba fog rövidesen hanyatlani? - ragaszkodom gondolatomhoz.

A Maharisinek mintha nem tetszene a dolog, de azért mégis válaszol:

- Van Egy, aki a világot kormányozza, s az Ő feladata, hogy a világ ügyeit intézze. Ő, aki életet adott a világnak, jól tudja azt is, hogyan irányítsa ezt az életet. Ő viseli ennek a világnak a terhét, nem ön!

- De mégis, ha az ember elfogulatlan szemmel néz körül, akkor bajos felfedezni, hol jut kifejezésre az a jóságos gondoskodás - vetem ellenébe.

A bölcsnek ez mintha még kevésbé tetszenék. De megfelel:

-'' Amilyen ön, olyan a világ. Ha nem érti meg saját magát, akkor mi haszna lehet annak, hogy a világot próbálja megérteni?'' Olyan kérdés ez, amelyre az igazság keresőjének nem kell ügyet vetnie. Az emberek hasonló kérdésekre fecsérlik erejüket. ''Előbb találja meg azt az igazságot, amely saját énje mögött rejlik; akkor alkalmasabb állapotban lesz ahhoz, hogy megértse a világ mögött rejlő igazságot, mert ön része a világnak.''

Hirtelen elhallgat. Szünet áll be. Egy szolgálattévő közeledik, és újabb füstölőpálcikát gyújt meg. A Maharisi figyeli a fölfelé kígyózó kék füstszalagot, aztán fölveszi kéziratos könyvét. Kinyitja, és ismét dolgozni kezd, ezzel kizárva engem figyelmének köréből.

Közönyének ez az újabb jele hideg vízként hat önbecsülésemre. Még vagy negyed óráig ott üldögélek, de belátom, a bölcsnek nincsen kedve a kérdéseimre válaszolni. Érezve, hogy beszélgetésünk csakugyan véget ért, fölkelek a cseréptéglával födött padlóról, köszöntő mozdulatban teszem össze kezeimet, és eltávozom.

:¤ ¤ ¤

A városba küldtem járműért, mert meg akarom nézni a templomot. Kértem, hogy lóvontatta kocsit szerezzenek, ha ugyan akad ilyen, mert az ökrösfogat nagyon festői látvány, de távolról sem olyan gyors és kényelmes, amilyennek kívánná az ember.

Amidőn belépek az udvarra, kétkerekű kocsit találok ott, amelybe kis ló van fogva. Ülés nincs a járművön, de az ilyesmi már régen nem zavar.

A kocsis szilaj képű fickó, piszkos vörös turbánnal a fején. Egyetlen öltözéke egy fehérítetlen, hosszú kelmesáv, amelyet a derekára csavarva visel, a kelme egyik végét áthúzva combjai közt.

Hosszú, poros út következik, s végül megállunk a nagy templom bejáratánál. A kaputorony felmagasodó emeletei és faragott domborművei üdvözölnek bennünket. Leszállok a kocsiról, és vizsgálódni kezdek.

- Nem tudom megmondani, milyen régi az arunácsalai templom - jegyzi meg társam, kérdésemre válaszolva -, de láthatja, hogy legalább néhány száz esztendeje fenn kell állania.

A kapuk körül és a templom külső körében néhány kis bolt és a pálmák alatt több tarka árusátor áll. Mellettük szerényen öltözött árusok ülnek, és szentképeket, Síva vagy más istenek kis rézképmásait kínálják. Meglep, mennyire előtérbe lép itt Síva tisztelete, mert más templomokban Krisna és Ráma képmásai vannak túlsúlyban. Vezetőm magyarázattal szolgál:

- Szent legendáink szerint Síva egyszer láng alakban jelent meg a szent vörös hegy tetején. Ezért gyújtják meg a papok a nagy jelzőtüzet évenként egyszer, ennek az eseménynek az emlékére, amely sok ezer évvel ezelőtt történhetett. Gondolom, a templomot is a tűz emlékére építették, mert Síva beárnyékolja a hegyet. 

Néhány zarándok lebzsel az árusbódék előtt. Ezekben nemcsak kis réz isteneket lehet kapni, hanem szent történeteket ábrázoló cifra, harsán színű olajnyomatos képeket, tamil és telugu nyelven nyomtatott vallásos tárgyú könyveket és festékeket is, amelyekkel a hívők homlokukra festik a kasztjukat vagy felekezetüket megillető jelet.

Bélpoklos koldus jön felém tétovázva. A hús apránként lekorhad tagjairól. A szerencsétlen nem biztos benne, vajon elkergetem-e vagy fölébreszti részvétemet. Arca egészen merevvé vált szörnyű betegségében. Szégyenkező érzés fog el, amikor alamizsnát teszek le a földre, de félek a leprás érintésétől.

A faragott alakokkal díszes, piramis alakú kapu vonja most magára figyelmemet. Olyan, mint valami egyiptomi gúla, melynek lecsapták a csúcsát. Három más társával együtt eluralkodik a környéken. Már messziről látni lehet őket, mielőtt a templomhoz érnénk.

A pagoda felszínét rengeteg faragvány és furcsa kis szobrok takarják. Szent mítoszok, legendák alakjait és történéseit ábrázolják. Az egész valami különös kavargó együttest eredményez. Itt a hindu istenek magányos alakjait látjuk mélységes elmélkedésbe merülten, odébb ezek az istenségek szerelmi ölelkezésbe fonódnak. Az idegen meglepődik. Arra kell gondolnom, hogy a hinduizmusban mindenki megtalálhatja a maga ízlésének megfelelő elemet, annyira mindent felölel ez a vallás.

Belépek a templom terére, óriási négyszög egyik részében vagyunk.

A nagy építmény oszlopsorok, fülkék, galériák, szentélyek, szobák, folyosók, fedett és fedetlen térségek labirintusát zárja be. Itt nem találunk olyan kőépületet, amelynek oszlopokkal kihangsúlyozott szépsége néhány percre néma csodálatra készteti érzésünket, mint azok a templomok ott, Athén közelében'';'' itt inkább a sötét misztériumok homályos szentélye várja a belépőt. A hatalmas, tátongó csarnokok emelkedett, elérhetetlenül távoli hangulata áhítatot ébreszt bennem. A templom valóságos útvesztő, de társam otthonosan mozog benne, Kívülről a pagodák vörös színe vonzó hatást vált ki, de belül a kövek hamuszürkévé halványodnak.

Hosszú csarnokon haladunk át, a tömör falak közt lapos, sajátságosan kifaragott oszlopok emelik a tetőt. Homályos folyosókba lépünk, borongós kamrákon sietünk át, és végül hatalmas bejárathoz érünk, amely egy külső udvarra nyúlik.

- Az Ezer Oszlop Csarnoka! - jelenti ki vezetőm, amint az időtől megszürkült építményre tekintek. Lapos. Faragott, óriási kőoszlopok szoros sorai nyúlnak el előttem. A hely magányos és puszta, a hatalmas oszlopok titokzatosan emelkednek elő a félhomályból. Közelebb lépek hozzájuk, hogy szemügyre vegyem a régi faragványokat, amelyek némelyiknek a felszínén láthatók. Minden egyes oszlop egyetlen kőtömbből készült, s még a tetőt is, amelyet emelnek, csupa nagy, lapos kőlapból rótták egybe. Ismét isteneket és istennőket pillantok meg, akik a kőfaragó jóvoltából gyönyöröket élnek át'';'' aztán megint ismerős és ismeretlen állatok faragott képei merednek reám.

Áthaladunk az oszlopos galériák nagy kőlapokkal kirakott padlóján, sötét folyosókon megyünk keresztül, amelyekben itt-ott kis rézcsészékben égő mécsláng dereng, s a központi rész falához érkezünk. Innen jól láthatjuk a templom belsejében emelkedő öt alacsonyabb pagodát. Egészen olyanok, mint a bejárati kapuk gúlatornyai a külső, magas falakkal ellátott udvar négyszögében. Gondosan megnézem a legközelebb álló tornyot, és megállapítom, hogy téglából épült, és ékítményes felszíne valójában nem kőfaragás, hanem az alakzatokat agyagból vagy más tartós, szilárd habarcsból mintázták, amely aztán kőkeménnyé száradt. Némelyik alakot nyilván még festéssel is kiemelték, de a színek már elfakultak.

Belépünk a következő négyszögbe, de alig megyünk át néhány hosszú, sötét folyosón, vezetőm figyelmeztet, hogy közeledünk a központi szentélyhez, amelyet európai láb nem érinthet. S bár a Szentekszentje tilalmas a hitetlen számára, azért ennek is megengedik, hogy egy pillantást vethessen a benső szentélybe arról a sötét folyosóról, amely a küszöbig visz. Mintha vezetőm figyelmeztetését akarná megerősíteni, dobok puffogása, gongok zengése morajlik fel, a papok mormogása belevegyül az egyhangú ritmusba, amely igazán kísértetiesen hangzik a régi szentélyben.

Várakozó érzéssel pillantok be. A belső sötétségből bálványkép előtt lobogó arany láng villan elő, két-három fény csillan fel az oltárok előtt, és néhány hívőt látok, akik valamilyen szertartást végeznek. A papi zenészek alakját nem tudom megkülönböztetni, de most meghallom a kagylókürtök szavát, és valami húros hangszer vegyíti éles, kísérteties hangját a zenébe.

Társam fülembe súgja, hogy jobb lesz, ha nem maradok ott tovább, mert jelenlétem határozottan a papok rosszallásával találkozna. Erre visszahúzódunk a templom külső körzetének álmosító homályába. Vizsgálódásom véget ért.

Amikor újra a bejárati kapuhoz érünk, félre kell lépnem, mert az út közepén idős brahman ül a földön, kis réz vizesedénnyel maga mellett. Cifra kasztjelet pingál a homlokár, bal kezével kis törött tükördarabot emelve arca elé. A vörös és fehér három ágú ábra, mely homlokán megjelenik - a dél-indiai ortodox hinduk jele - nyugati szemmel nézve bohócra emlékeztető megjelenést ad arcának. Egy összeszáradt öreg ember, aki a templomkapu mellett kis boltjába ül s Síva szent képmásai árusítja, rám emeli tekintetét, szeme találkozik az enyémmel, és megállok, hogy szótlan kérelmére vásároljak valamit.

Valahol a városka túlsó végén márvány minaret csillogó fehérségét fedezem föl, elhagyom hát a templomot, s a helyi mecsethez hajtatok. A mecsetek kecses ívei és kupoláik finom szépsége mindig nagy hatást tesznek rám. Ismét levetem cipőmet, és belépek az elbűvölően fehér épületbe. Milyen kiválóan tervezték formáit, boltozatos magassága mennyire fölemeli az ember hangulatát! Csak kevés hívő van jelen, kis tarka imaszőnyegeiken ülnek, térdelnek vagy hajlonganak. Itt nincsenek titokzatos szentélyfülkék, nincsenek tarkára festett képmások, mert a Próféta megírta, hogy semmi se lépjen az ember és az Isten közé... még a pap sem! Allah színe előtt minden hívő egyenlő. Sem pap, sem pandit, sem papi fensőbbség nem áll az ember gondolatai elé, amikor arcát Mekka felé fordítja.

Amikor a főutcán visszafelé igyekszünk, észreveszem a pénzváltók bódéit, az édességárus boltját, a kelmekereskedő üzletét és a rizs vagy más vetemények árusait - mindez csak a zarándokok szükségleteit szolgálja, mert a települést egyedül az ősi szentély hívta életre.

Szeretnék mielőbb visszatérni most a Maharisihez. A kocsis gyorsabb iramra ösztökéli lovát, hogy az előttünk fekvő utat mihamarább megtegye. Fejemet a pagodák felé fordítva még egyszer megnézem Arunácsala templomát. A kilenc faragott gúla ékekhez foghatóan emelkedik a magasba. Arról az Isten nevében végzett türelmes fáradozásról beszélnek, amelyet a templom építésére fordítottak a hívő nemzedékek, mert kétségtelen, hogy nem készülhetett el egyetlen emberélet folyamán. És megint felötlik előttem az Egyiptomra emlékeztető hangulat. Még az utcák köznapi építkezése is valami egyiptomi jelleget mutat, alacsony házaival és vastag falaival.

Vajon eljön-e egyszer a nap, amikor ezek a templomok elhagyatottan, elcsöndesülve és magányosan, lassan visszaomlanak a vörös és szürke porba, amelyből fölemelkedtek? Az ember új isteneket fog találni, és új szentélyeket épít majd tiszteletükre?

Mialatt lovacskánk a sziklákkal teleszórt hegyoldal remetetelepe felé igyekszik, egyszerre ráeszmélek a lélegzetfojtó élményre, hogy a természet csodálatosan szép képet tár fel szemünk előtt. Hányszor várakoztam a Keleten erre az órára, amidőn a Nap pompázó ragyogással pihenni tér az éjszaka ágyára! A keleti napnyugta szépséges, eleven színeivel megejti az ember szívét. De az egész alkony gyorsan véget ér, alig fél óráig tart a csodálatos látványosság.

Az európai ősz lassú alkonyata szinte egészen ismeretlen itt. A nyugati láthatáron nagy vörös tűzgolyó merül alá szemmel követhető gyorsasággal a dzsungel sűrűjébe. Mielőtt eltűnnék az égboltról, éles narancsszínű ragyogásra gyullad. Az ég körös-körül a szivárvány minden színét magára ölti, olyan pazar művészi lakomával bűvölve el tekintetünket, amihez foghatót soha semmilyen festő nem nyújthat. A mezők és ligetek körülöttünk elvarázsolt csöndbe merültek. A kis madarak csiripelését sem hallani többé. A vadon élő majmok rikácsolása is elült. Az óriási vörös tűzgolyó gyorsan halványul el. Az est függönye sűrűbbé válik, a villogó tűzlángok és szétterjengő színek látképe nemsokára a sötétségbe süpped.

Nyugalom suhan gondolataimba, és az est szépsége megsimogatja szívemet. Hogyan feledhetnék el ezeket az áldott perceket, a sors kegyes ajándékait, amikor játékosan felmerül bennünk a gondolat, hogy az élet kegyetlen arca mögött talán mégis egy jóságos és szépséges Hatalom rejtőzik? Az ilyen percek megszégyenítik közhelyekhez tapadt szürke óráinkat. A sötét űrből úgy érkeznek hozzánk, mint megannyi meteor, hogy a remény röpke ösvényét megvilágítsák s aztán eltűnjenek látókörünkből.

:¤ ¤ ¤

A remetetelep kertje körül fénybogárkák csaponganak, különös fénymintákat rajzolva a sötétség hátterére, amint behajtunk a pálmákkal szegélyezett udvarra. S amidőn belépek a hosszú csarnokba és leülök a padlóra, a fölséges csend, mintha legigazibb kifejezését találta volna meg itt, betölti a levegőt.

A gyülekezet a csarnokban ül körös-körül, de az emberek nem beszélgetnek, csöndben vannak. A sarokban lévő kereveten ott ül a Maharisi, lábait összehajtva maga alatt, kezét könnyedén térdén nyugtatva. Alakjának egyszerűsége és szerénysége ismét hatást tesz reám, mert egyben méltóságteljes és lenyűgöző is. Fejét nemes egyensúlyban emeli, mint Homérosz bölcsei. Tekintete mozdulatlanul mered a csarnok túlsó vége felé. szemének sajátságos merevsége most is éppoly talányos, mint legutóbb. vajon csak a világosság utolsó sugarának tovatűntét figyelte az égen, vagy valami álomhoz fogható elmélyedésbe merül, hogy mit sem lát ebből az anyagi világból?

A már ismert tömjénillat elterjeng a tető fagerendái alatt. Elhelyezkedem és igyekszem tekintetemet a Maharisire rögzíteni, de nemsokára valami szelíd ösztönzés arra késztet, hogy hunyjam le szememet. Kisvártatva félálomba merülök, elringat a megfoghatatlan békesség, amely a bölcs közelében még mélyebben kezd belém áradni. Végül szünet áll be öntudatomban, és élénk álomnak válok tanújává.

Mintha ötesztendős kisfiúvá váltam volna. Köves ösvényen állok, amely fölfelé kanyarog Arunácsala szent hegyén, s a Maharisi kezét fogom'';'' de ő most toronymagasan emelkedik fölém, mert alakja óriásivá növekedett. Elvisz a remetetelep közeléből, és az éjszaka áthatolhatatlan sötétségének ellenére is biztonságosan vezet az ösvényen, amelyen lassan lépdelünk egymás mellett. Egy idő múlva a Hold és a csillagok összefognak, hogy halvány fényt vessenek környezetünkre. Észreveszem, hogy a Maharisi gondosan vezet, megkerüli velem a sziklarepedéseket a talajon, az iszonyú nagy kősziklák közt, amelyek lezuhanással fenyegetnek. A hegy meredek, és lassan haladunk fölfelé. A szirtek között keskeny szakadékokban, alacsony bozótban apró remetetanyák rejtőznek, és barlangok tárulnak szemünk elé. Lakóik előjönnek, üdvözölnek bennünket. Noha megjelenésük szellemekre emlékeztet a csillagfényben, különböző rendszerekhez tartozó jógikat ismerek fel bennük. Nem állunk meg mellettük, hanem folytatjuk utunkat, amíg a hegy csúcsát el nem érjük. Végre megállunk, és szívemet valami rám váró fontos esemény különös előérzete dobogtatja meg.

A Maharisi felém fordul, és arcomba néz'';'' én is várakozó pillantással tekintek fel őrá. Ráeszmélek, hogy nagy gyorsasággal titokzatos változás megy végbe szívemben és elmémben. A régi célok és ösztönzések amelyek azelőtt csalogattak, kezdenek elhalványulni bennem. A parancsoló vágyak, amelyek lábaimat erre vagy arrafelé irányították, hihetetlen gyorsasággal tűnnek el. Az ellenszenvek, félreértések, a hűvösség és önzés, amelyek legtöbb embertársammal való kapcsolatomat jellemezték, az üres semmibe omlanak. Kimondhatatlan béke száll rám, és most már tudom, hogy nincs többé semmi, amit az élettől kérhetnék.

Egyszerre csak a Maharisi felszólít, hogy irányítsam pillantásomat a hegy lába felé. Engedelmeskedem, és nagy meglepetésemre azt látom, hogy földtekénk nyugati félgömbje terül el lent. Millió és millió ember lakja'';'' homályosan látom is a különböző alakzatú tömegeket, de az éj sötét leplet borít rájuk.

A bölcs megszólal, és lassan így beszél:

- Amikor visszatérsz oda, magaddal viszed a békét, amelyet most érzel. De ennek ára az lesz, hogy mostantól kezdve el kell vetned azt a gondolatot, hogy te ez a test vagy, ez az agy volnál. Amidőn ez a béke beléd árad, el kell felejtened önmagadat, mert akkor ár életedet ''Annak'' fogod felajánlani!

És a Maharisi valami ezüstös fényű fonál egyik végét helyezi kezembe.

Fölébredek rendkívül élénk álmomból, és fenséges szépségének érzése még mindig egész valómat eltölti. Ébredésemkor azonnal látom, hogy a Maharisi szeme a szemembe néz. Arca felém fordul, és merev tekintettel néz reám.

Mi rejlik ez álom mögött? Mert a személyes élet vágyai és keserűségei egy időre feledésbe halványulnak. Az önmagam iránt érzett magasztos közöny és a mélységes részvét embertársaim iránt, amelyeket álmom hívott létre, nem hagy el, most sem, noha már fölébredtem. Sajátságos élmény.

De ha ebben az álomban valami valóság van, akkor ez az állapot nem lesz tartós'';'' még nem nekem való.

Mennyi ideig tartott az álmom? Mert a csarnokban mindenki föláll és készül nyugovóra térni. Én is kénytelen vagyok követni példájukat.

Az elégtelenül szellőztetett hosszú csarnokban túlságosan fülledt a levegő, ezért az udvaron keresek magamnak alvóhelyet. A szürke szakállú magas tanítvány lámpát hoz nekem, s azt tanácsolja, hogy tartsam égve egész éjjel. Számítani lehet kellemetlen látogatókra, például kígyókra, sőt még csítálokra (kisebbfajta leopárd) is, de ezek valószínűleg nem mernek közeledni a világossághoz.

A talaj kemény és nincs derékaljam, aminek eredményeképpen órákon át nem bírok elaludni. De nem baj - van min gondolkozni bőven, mert érzem, hogy a Maharisiben a legtitokzatosabb személyiséggel találkoztam, akit az élet valaha közelembe hozott.

A bölcsben mintha olyasmi lakoznék, aminek nagy fontossága van rám nézve, de nem egykönnyen tudom felismerni, hogy valójában mi légyen az. Valami megfoghatatlan, súlytalan, talán szellemi lehet. Még ma is, valahányszor reá gondolok, amikor csak visszaemlékezem arra az élénk álomra, sajátságos érzés árad végig bennem és bizonytalan, de fenséges várakozással dobogtatja meg szívemet.

:¤ ¤ ¤

A következő napokban közelebbi kapcsolatba igyekszem jutni a Maharisivel, de sikertelenül. Ennek a sikertelenségnek három oka van. Az első természetesen magának a Maharisinek tartózkodó természetében, vitatkozással szemben érzett nyilvánvaló ellenszenvében, s abban a békés közönyben áll, amelyet mások hite és véleményei iránt tanúsít. ''Egészen világossá válik előttem, hogy a bölcs egyáltalán senkit sem akar megnyerni a maga eszméinek, bármilyenek legyenek is ezek, s nem vágyódik arra, hogy akár egyetlenegy új hívet is szerezzen magának.''

A második ok minden bizonnyal nagyon különös, de mindamellett fennáll. Ama sajátságos álom estéje óta nagy, áhítatos hódolatot érzek, amikor csak a bölcs közelébe lépek. A kérdések, amelyek máskülönben csak úgy áradtak volna szájamból, elcsöndesültek, mert szinte szentségtörésnek érzem, hogy olyan embert lássak a bölcsben, akivel más közönséges ember csak úgy egyszerűen szóba ereszkedhet és vitatkozhat, mintha egyenrangú volna vele.

Sikertelenségem harmadik oka eléggé egyszerű. Csaknem mindig jelen vannak mások is a csarnokban, s nekem ellenszenves az, hogy legszemélyesebb gondolataimat az ő jelenlétükben feltárjam. Végtére is idegen vagyok számukra, és idegen vagyok ezen a vidéken. Annak, hogy más nyelven beszélek, mint ők, nincs sok jelentősége, de az a körülmény, hogy cinikus, kételkedő, minden vallásos érzéstől mentes módon látom a dolgokat, súlyosabb jelentőséget kap, amikor megkísérelem ezt a felfogásomat kifejezésre juttatni. Nem akarom jámbor érzékenységükben megbántani őket, de ahhoz sincs kedvem, hogy olyan szemszögből vitassam meg a dolgokat, amely kevés hatást tesz rám. Így aztán ez a körülmény is bizonyos értékig hallgatásra kényszerít.

Nem könnyű simán járható utat találni ezen a három akadályon keresztül'';'' több ízben már-már kérdést intézek a Maharisihez, de a három akadályozó ok valamelyike mindig belém fojtja a szót.

A tervbe vett hétvége gyorsan elmúlik, és ott tartózkodásomat megnyújtom egy hétre. A Maharisivel való első komoly és értékes beszélgetésem úgy látszik, egyben az utolsó is volt. Egy két szokványos, töredékes és jelentéktelen beszélgetésen kívül képtelen vagyok ismét igazán szemtől szembe kerülni a bölccsel.

Elmúlik a hét is, még megtoldom még egy héttel. Nap-nap után érzem a bölcs szellemi légkörének szépséges békéjét, a derűs nyugalmat, amely mintha még a levegőt is betöltené körülötte.

Elérkezik utolsó napom, és még mindig nem jutottam közelebb a Maharisihez. Egész ottlétem izgalmas keveréke volt a magasztos hangulatoknak és a bosszantó sikertelenségeknek, hogy valamirevaló személyes kapcsolatba kerülhessek a Maharisivel. Körülnézek a csarnokban, és némi kedvetlenség nehezedik reám. A jelenlévők többsége más nyelven beszél, más módon gondolkozik, mint én'';'' miként remélhetném hát, hogy közelebb jussak hozzájuk? A bölcsre magára tekintek. Olimposzi magasságban ül, és úgy néz le az életre, mint aki az egészen kívül áll. Van ebben az emberben valami titokzatosság, s ez különbözteti meg őt minden más embertől, akivel valaha találkoztam. Valahogyan érzem, hogy nem tartozik közénk, az emberi faj körébe, hanem inkább a természet világába való, a magányos csúcshoz tartozik, amely meredeken szökken föl a remetetanya mögött, vagy az irdatlan dzsungelhez, amely távoli erdőkbe nyúlik, s a megközelíthetetlen égbe, amely az egész űrt betölti.

A magányos Arunácsala megkövült, mozdulatlan fenségének egy része mintha a Maharisi lényében is élne. Hallottam, hogy harminc éve él ezen a hegyen, és még egyetlen rövid napra sem hajlandó eltávozni innen. Az ilyen bensőséges kapcsolatnak bizonyára elkerülhetetlen a hatása az ember természetére. Tudom, hogy szereti ezt a hegyet, mert tanítványainak egyike lefordította annak az elbűvölő, de patetikus költeménynek néhány sorát, amelyben a bölcs ezt a szeretetét kifejezésre juttatta. Mint ahogyan ez az elszigetelt hegy kiemelkedik a bozótból és az égbe nyújtja fejét, ugyanolyan magányos, egyedülálló nagyságban emeli fejét a magasba ez a különös ember is a közönséges emberiség erdejéből. Mint ahogyan Arunácsala, a Szent Jelzőtűz Hegye külön áll, kiszakítva az egész tájképet övező rendetlen hegyláncból, ugyanolyan titokzatos elszigeteltségben áll külön, egymagában a Maharisi akkor is, amikor hívei veszik körül, akik pedig éveken át szeretettel éltek a közelében. A természet személytelen, kifürkészhetetlen sajátossága, amelyet ez a szent hegy oly különösen példáz, valahogyan a bölcsre is átszármazott. Ez elválasztotta őt gyöngébb embertársaitól, talán örökre. Olykor rajtakapom magam a kívánságon: bár kissé emberibb lenne ez a bölcs, hogy kissé fogékonyabb legyen az iránt, amit mi természetesnek találunk, de ami az ő személytelen jelenlétében olyan semmiségnek látszik. Ám mégis, ha ő valóban eljutott valami magasrendű megismeréshez, felülemelkedve a köznapiságon, akkor hogyan is kívánhatnánk tőle, hogy ne emelkedjék az emberek fölé, s ne hagyja végképpen maga mögött tunyán botorkáló faját? Miért van az, hogy szemének különös tekintete előtt mindig sajátságos előérzet tölt el, mintha erre várnék, hogy most mindjárt valami bámulatos megnyilatkozás részesévé fogok válni.

Pedig a szinte kézzelfogható tisztaság és béke hangulatain s az álmon kívül, amely csillagként ragyog emlékezetemben, nem részesülhettem sem szóbeli, sem más kinyilatkoztatásban. Az idő múlásának sürgető érzése csaknem kétségbe ejt. Majdnem két hét múlt el, és csak egyetlen jelentékeny beszélgetésre nyílt alkalom! Valahogyan még a bölcs hangja is hozzájárult ahhoz, hogy távoltartson engem. A szokatlan fogadtatás is váratlanul ért, hiszen nem felejtettem el a nagyszerű kiáltásokkal biztató szavakat, amelyekkel a sárga ruhás szent rábeszélt az idejövetelre. Nincs ember, akinek a megnyilatkozását annyira áhítoznám, mint a bölcsét, mert egy bizonyos gondolat valahogyan egészen hatalmába ejtette elmémet. Ez a gondolat nem érvelésnek a következménye'';'' kéretlenül, teljesen önmagától jött létre:

„Ez az ember megszabadította magát minden kínzó kérdéstől, és semmilyen fájdalom nem férkőzhet hozzá.”

Ez a rajtam uralkodó gondolat tartalma.

Elhatározom, hogy újabb kísérletet teszek hangot adni kérdéseimnek, és feleletre késztetem a Maharisit. Átmegyek az egyik öreg tanítványhoz, aki a közeli kunyhóban valami munkát végez, s aki rendkívül kedves volt hozzám, és teljes komolysággal közlöm vele óhajomat, hogy még egyszer utoljára elbeszélgethessek a mesterével. Megvallom neki, hogy nem merek magamtól közeledni a bölcshöz. a tanítvány résztvevően mosolyog. Otthagy, és nemsokára visszatér azzal, hogy mestere kész örömmel hajlandó beszélgetni velem.

Visszasietek a csarnokba, és kényelmes közelségben leülök a kerevet mellé. A Maharisi azonnal felém fordul, s kedves mosollyal üdvözöl. Feszélyezettségem nyomban elmúlik, és fölteszem első kérdésemet:

- A jógik azt mondják, hogy ha az ember meg akarja találni az igazságot, akkor le kell mondania erről a világról, és magányos erdőbe vagy a hegyek közé kel vonulnia. Ilyesmit aligha tehetne meg az ember a Nyugaton, a mi életünk annyira más. Helyesli ön a jógik felfogását?

A Maharisi az egyik tanítványhoz fordul, akinek magatartása udvari emberére emlékeztet. Ez tolmácsolja számomra a bölcs válaszát.

-'' A tevékeny életről nem szükséges lemondani. Ha mindennap egy-két órán át elmélkedik, akkor kötelességeit is teljesítheti. Ha megfelelő módon elmélkedik, akkor a megindított gondolatáram munkája közben is tovább folyik. Mintha ugyanazt az eszmét kétféleképpen fejezné ki a gondolatoknak az az iránya, amelyet elmélkedése megindított, az fog kifejezésre jutni a tevékenységeiben is.''

- S mi az eredménye, ha így teszek?

- ''Ha egy ideig követi ezt a módszert, azt fogja találni, hogy magatartása az emberekkel, eseményekkel és dolgokkal kapcsolatban fokozatosan átalakul. Tevékenységei, tettei mintegy önmaguktól fogják gondolatainak irányát követni.''

- Tehát ön nem ért egyet a jógikkal? - próbálom leszögezni a bölcs álláspontját.

De a Maharisi kitér az egyenes válasz elől.

- ''Az embernek föl kell adnia személyes önzését, amely ehhez a világhoz köti. A megtévesztő énünk feladása, ez az igazi lemondás.''

- Hogyan lehetséges önzetlenné válni, míg az ember a világi tevékenység életét éli?

- ''A munka és a bölcsesség közt nincsen összeütközés.''

- Úgy érti, hogy az ember folytathatja régi tevékenységeit, például a foglalkozását, s egyidejűleg elérheti a megvilágosulást?

-'' Miért ne? Csakhogy ebben az esetben az illető már nem gondolja, hogy régi egyénisége végzi a munkát, mert öntudata fokozatosan átalakul, míg végül abban összpontosul, ami a kicsinyes énünkön túl van.''

- Ha az ember munkálkodik, akkor kevés ideje marad az elmélkedésre.

A Maharisit szemmel láthatólag nem zavarja ellenvetésem.

-'' Csak aki még kezdő a szellemi igyekezetben, annak van szüksége arra, hogy külön időt tűzzön ki elmélkedései számára - válaszol. - A haladó ember már elmélyültebb boldogság ízét ismeri meg, akár munkálkodik, akár nem. Míg kezei a külső világban tevékenykednek, feje hűvös marad, és magányban él.''

-'' ''Így hát ön nem a jóga útját tanítja?

-'' A jógi úgy próbálja elméjét a cél felé terelni, mint ahogyan a pásztor bottal hajtja a bikát, de ezen a másik úton a kereső azzal csalogatja a bikát, hogy maréknyi füvet tart elébe!''

-'' ''És hogyan történik ez?

- ''Föl kell tennie önmagának ezt a kérdést: K i  v a g y o k  é n? Ez a vizsgálódás végül arra vezet, hogy fölfedez magában valamit, ami az elméje mögött honol. Oldja meg ezt a nagy kérdést, s azzal minden más kérdést megoldott.''

Szünet következik, míg én megemészteni próbálom a bölcs válaszát. Az ablak négyszögletes, rácsozott nyílásán keresztül a szent hegy alsó lejtőinek szép látképe tárul elém. A hegy különös körvonala a kora reggeli napfényben fürdik.

A Maharisi ismét hozzám fordul:

- ''Talán világosabb lesz, ha így fejezzük ki: minden emberi lény örökösen boldogságra vágyik, boldogságra, melyet nem szennyez be bánat. Olyan boldogságot akarnak megragadni, amely nem ér véget. Ez az ösztön igaz és helyes. De sohasem döbbent még ön rá a tényre, hogy az emberek önmagukat szeretik a legjobban? Most kapcsolja össze ezt azzal a ténnyel, hogy az emberek örökösen boldogságra törekszenek, egyik vagy másik módon, ital vagy vallás segítségével, s akkor megtalálta a kulcsot az ember igazi természetéhez.''

- Nem látom...

A bölcs hangja magasabban cseng:

- ''Az ember igazi természete valóban a boldogság. A boldogság veleszületett az ember igazi valójával. Amikor a boldogságot keresi, öntudatlanul is csak önnön igazi valóját keresi. Az igazi lényeg elpusztíthatatlan; s ezért ha az ember megtalálja, olyan boldogságot talál, amely sohasem ér véget.''

- De a világ olyan boldogtalan...

-'' Úgy van, de csak azért, mert a világ nem ismeri önnön igazi valóját. Minden ember, kivétel nélkül, tudatosan vagy öntudatlanul csak ezt keresi.''

- A gonosz, az állatias és a bűnöző ember is?

-'' Még azok is azért bűnöznek, mert önnön valójuk boldogságát próbálják megtalálni minden egyes elkövetett bűnben. Ez a törekvés ösztönös az emberben, de nem tudják, hogy mindig a maguk igazi valóját keresik, s ezért elsősorban gonosz utakon próbálkoznak közelebb jutni a boldogsághoz. Ezek persze elhibázott utak, mert az ember tettei visszahatnak az emberre.''

- Ha tehát megismerjük igazi lényünket, akkor tartós boldogság vár reánk?

A bölcs rábólint.

Rézsútos napsugár hull az ablakon át a Maharisi arcára. Derűs nyugalom ül redőtlen homlokán, elégedettség a szilárd rajzú szájon, ragyogó szemében olyan béke lakik, mint a szentélyek mélyén. Arca, melyet nem barázdálnak ráncok, nem hazudtolja meg kinyilatkoztató szavait.

Mit ért a Maharisi ezeken a látszólag egyszerű mondatokon? A tolmács közölte velem angolul a mondatok külső értelmét, igen, de van bennük valami mélyebb tartalom, amit nem juttathat kifejezésre. Tudom, hogy ezt magamnak kell fölfedeznem. A bölcs mintha nem filozófus módjára szólna, nem mint valami pandit, aki tanait próbálja magyarázni, hanem úgy beszél, mint aki a szíve mélyét tárja fel. Vajon ezek a szavak az ő saját szerencsés tapasztalatának bizonyítékai?

- Mi tehát az az önvaló, amiről beszél? Ha igaz, amit mond, akkor az emberben még egy énnek kell laknia.

Ajka egy pillanatra mosolyra hajlik.

- ''Lehet-e az embernek két valója, két azonos énje? - felel. - Hogy ezt megérthesse, az embernek előbb ki kell elemeznie önmagát. Miután hosszú időn át megszokta, hogy úgy gondolkozzék, mint mások, sohasem nézett még szemtől szembe kellőképpen saját „Én”-jével. Nincs határozott képe önmagáról; túl soká azonosította magát a testtel vagy az aggyal. Azért csak azt mondhatom önnek, kutassa fáradhatatlanul ezt a kérdést: Ki vagyok én?''

Elhallgat, hogy szavai jól bevésődjenek elmémbe. Mohón hallgatom utolsó mondatait:

-'' Arra kér, hogy írjam le ezt az igaz önvalót. Mit mondhatnék? Ez az Önvaló az, amiből a személyes „Én” érzete ered, s amiben majd fel kell oldódnia, hogy eltűnjék.''

- Hogy eltűnjék? - visszhangzom szavát. Hogyan veszthetné el az ember a tulajdon személyi voltának érzetét?

- ''Minden gondolatok közt az első, az eredendő gondolat minden ember elméjében ez: „Én”. Csak amikor ez már megszületett, akkor születhet meg a többi gondolat is. Csak amikor az első személyes névmás, az „ÉN” felmerült az elmében, akkor jelenhet meg a második személy, a „Te”. Ha elméjében nyomon tudná követni az „ÉN” fonalát visszafelé, míg eredetéhez nem jut, akkor fölfedezné, hogy ez, mint ahogyan az első gondolat volt, ugyanúgy az utolsó is lesz, amely eltűnik. Ez olyasmi, amit tapasztalni lehet.''

- Úgy érti, valóban lehetséges ilyen szellemi kutatást végezni önmagunkban?

-'' Feltétlenül lehetséges befelé hatolni, amíg az utolsó gondolat, az „Én” fokozatosan el nem tűnik.''

- Mi marad akkor? - tudakolom. - Egészen öntudatlan lesz akkor az ember vagy hülyévé válik?

-'' Dehogyis! Ellenkezőleg, eljut a halhatatlan öntudathoz, és igazán bölccsé válik, amikor ráébredt igazi önvalójára, amely az ember igazi mivolta.''

- De az „Én” érzetének bizonnyal ehhez is hozzá kell tapadnia! - makacskodom.

-'' Az „Én” érzete a személyiséghez, a testhez és az agyhoz tapad - válaszol nyugodtan a Maharisi. - Amikor az ember először ismeri föl önnön igaz valóját, akkor valami más emelkedik föl lényének mélyéről, és hatalmába ejti. Ez a valami az elme mögött lakozik; végtelen, isteni, örök. Némelyek a Mennyek Országának, mások léleknek, ismét mások Nirvánának mondják, mi hinduk pedig Felszabadulásnak nevezzük; tetszése szerinti névvel láthatja el. Amikor ez bekövetkezik, az ember igazában nem veszítette el önmagát, ellenkezőleg, megtalálta önmagát.''

Amint az utolsó szavak elhangzanak a tolmács ajkáról, elmémen átvillannak azok a szavak, amelyeket egy vándorló Mester mondott Galileában, szavak, amelyek annyi ember előtt talányosaknak tűntek fel:

„Aki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt'';'' és aki elveszti az ő életét, megtartja azt!”

Mennyire, milyen sajátságosan hasonlít egymáshoz ez a két mondás! Pedig az indiai bölcs ehhez a gondolathoz a maga nem keresztény módján jutott el, olyan lélektani úton, amely rendkívül nehezen követhetőnek és idegenszerűnek látszik.

A Maharisi ismét megszólal, szavai megtörik'' ''gondolatmenetemet:

-'' Mindaddig, amíg az ember nem indul el önnön igaz valójának keresésére, kétség és bizonytalanság követi nyomon egész életén át. A legnagyobb királyok és államférfiak uralkodni próbálnak másokon, holott szívük mélyében tudják, hogy önmagukon sem tudnak uralkodni. Ámde a legnagyobb hatalom áll rendelkezésére annak, aki behatolt önnön valójának legmélyéig. Vannak óriási eszű emberek, akik életüket azzal töltik, hogy sokféle dologról ismereteket szereznek.''

''Kérdezze meg ezeket, vajon megoldották-e az ember rejtelmét, vajon legyőzték-e önmagukat, s akkor szégyenkezve fogják lecsüggeszteni fejüket. Mit ér az, ha minden egyéb dologról tudunk, de nem tudjuk önmagunkról, hogy ki s mi vagyunk. Az emberek kitérnek az igazi valójuk e kutatása elől, pedig van-e más, amire vállalkozni ennyire érdemes lenne?''

- De ez olyan nehéz, olyan emberfölötti feladat - jegyzem meg.

A bölcs alig észrevehetően rándít a vállán.

- ''A lehetőség kérdése csak az illető egyén tapasztalatától függ. A nehézség sokkal kevésbé valóságos, mintsem gondolná.''

- Nekünk, tevékeny, gyakorlatias nyugatiaknak... ilyen magunkba tekintés...? - kezdem kétkedőn, de a mondat befejezetlenül félbeszakad.

A Maharisi lehajlik, hogy újabb füstölőpálcikát gyújtson meg, mert a másiknak vörösen izzó csonkja már végéhez közeleg.

- ''Az igazság megismerése indiai és európai számára egyaránt ugyanaz. Elismerem, hogy a feléje vezető út nehezebben járható azoknak, akik belemerültek a világi életbe, de még így is lehet - és kell - győzedelmeskedni. Az elmélyedésben megindított áramot fenn lehet tartani, ha szokásunkká válik, ha gyakoroljuk. Akkor az ember ebben az áramlatban élve végezheti munkáját és tevékenységeit, nem lesz megszakítás benne. Így az elmélyedés és a külső tevékenykedés közt sem lesz különbség. Ha ezen a kérdésen „Ki vagyok én?” elmélkedik - ha kezdi belátni, hogy ön valójában nem azonos a testtel, sem az aggyal, sem a vágyakkal, akkor kutató magatartása végül is saját lényének mélyéről fogja felhozni a választ. Magától jön majd ez a válasz, mint valami mélységes felismerés.''

Ismét rágódom a szavain.

-'' Ismerje meg igazi valóját - folytatja a bölcs -, s akkor az igazság napfényként fog felragyogni szívében. Elméjét nem fogja már zavarni semmi, és igazi boldogság árasztja el majd, mert a boldogság és igaz valónk azonos egymással. Ha egyszer elérte ezt az önmegismerést, nem lesznek többé kételyei.''

Fejét elfordítja, és tekintetét a csarnok túlsó végére szögezi. Megértem, hogy a beszélgetés véget ért. Így fejeződik be utolsó beszélgetésünk, és én gratulálok magamnak ahhoz, hogy sikerült még az elutazásom előtt kicsalni a bölcset hallgatagságának kagylójából.

:¤ ¤ ¤

Eltávozom a bölcstől, és elsétálok a dzsungel egy csöndes zugába. A nap nagy részét aztán itt töltöm jegyzeteim és könyveim közt. Amidőn bealkonyul, visszatérek a csarnokba, mert egy-két óra múlva értem jön a lovas kocsi vagy az ökrösszekér, hogy elvigyen a remetetelepről.

A füstölőszer illattal telíti a levegőt. A Maharisi félig hátradőlve támaszkodik a lengedező legyező alatt, de nemsokára felül, és kedvenc testtartásában helyezkedik el. Keresztbevetett lábakkal ül, jobb lábát a bal combra helyezve, míg bal lábszárát egyszerűen csak visszahajtja jobb combja alá. Emlékszem, hogy Brahma, a Madrász közelében lakó jógi, hasonló helyzetet mutatott nekem, és ezt a „kényelmes testtartásnak” nevezte. Félig Buddha ülésmódjára emlékeztet, és egészen könnyen elsajátítható. A Maharisi szokása szerint jobb kezével az állát fogja, könyökét pedig térdére támasztja. Aztán figyelmesen rám néz, de szótlan marad. Mellette a padlón száraz tökhéjból készült vizeskorsó s a bölcs bambuszbotja áll. Ágyékkendőjén kívül ennyiből áll a Maharisi minden földi tulajdona. Micsoda néma ítélet ez a mi nyugati mohóságunkra, mely oly sok mindent akar birtokolni!

Mindig ragyogó szeme lassanként mind üvegesebbé és merevebbé válik'';'' teste is merev tartást ölt; feje könnyedén remeg, majd szintén mozdulatlanná lesz. Még néhány perc, és világosan látom, hogy a bölcs ismét visszatért abba az önkívülethez hasonló állapotba, amelyben először megláttam. Milyen különös, hogy válásunkban megismétlődik a találkozásunk! Valaki közelhajol hozzám és a fülembe súgja:

- A Maharisi szent önkívületbe merült. Céltalan lenne most szólni hozzá.

A kis társaságra csönd borul. A percek lassan múlnak, de a csönd egyre jobban elmélyül. Nem vagyok vallásos, de éppoly kevéssé tudok már ellenállni az áhítatos tisztelet fokozódó érzésének, amely hatalmába kezdi ejteni elmémet, mint ahogyan a méh sem bír ellenállni a teljes pompájában feslő virágnak. A csarnokot valami megfoghatatlan és meghatározhatatlan finom ''erő'' kezdi elárasztani, s ez mély hatást tesz reám. Érzem, minden kétség és tétovázás nélkül, hogy ennek a titokzatos erőnek a központja semmi más, mint a Maharisi maga.

Szeme meglepő ragyogással fénylik. Különös érzések kezdenek fölemelkedni bennem. Az a csillogó szempár mintha lelkem legbensőbb rejtekébe pillantana. Valami sajátságos módon mintegy tudatában vagyok mindannak, amit a szívemben láthat. Titokzatos pillantása áthatol gondolataimon, érzéseimen és vágyaimon; tehetetlen vagyok vele szemben. Ez a felforgató tekintet eleinte megzavar; nyugtalanság fog el. Érzem, hogy a bölcs olyan lapjait látta meg életemnek, amelyeket én a múltba száműztem és elfelejtettem. Bizonyos vagyok afelől, hogy ő mindezt tudja. Nincs erőm a meneküléshez, de valahogyan nem is akarok menekülni előle. Valami különös előérzet eljövendő nyereséget ígér, s arra késztet, hogy viseljem el a rám meredő pillantást.

És a bölcs továbbra is beletekint lelkem gyöngeségeibe, végignéz tarka múltamon, és tudomásul veszi vegyes érzelmeimet, amelyek erre-arra űztek, hajtottak azelőtt. De érzem, hogy azt is megérti, micsoda lélekgyötrő keresés kényszerített arra, hogy letérjek a köznapiság ösvényéről, s olyan emberek felé igyekezzem, mint amilyen ő.

Észrevehető változás áll be a telepatikus áramlatban, amely kettőnk közt fonódott, miközben én gyakran hunyorítok szememmel, de az övé még csak meg sem rezdül. Ráeszmélek, hogy a bölcs határozottan egybekapcsolja szellememet az övével, és szívemet abba a csillagfényes nyugalomba hívja, amelyet ő örökösen élvezni látszik. Ebben a rendkívüli békességben felemelő és könnyű érzést találok. Az idő mintha megállott volna. ''Szívem megszabadult a rám nehezedett gondok terhétől. ''Érzem, hogy soha többé nem fog a harag keserűsége és a kielégítetlen vágy szomorúsága rám nehezedni. Tudatára ébredek, hogy az a gyökeres ösztön, amely az emberi fajjal veleszületik s arra biztatja az embert, hogy emelje föl a pillantását, új reménységre bátorítja és fenntartja, amikor az élet elsötétült, igaz ösztön, mert a lét lényegében véve jó. Ebben a szépséges, elragadtatott csöndben, amidőn az óra megáll, a múlt sok bánata és tévedése pedig jelentéktelennek tetszik, szellemem beleolvad a Maharisi szellemébe, s a bölcsesség eléri tetőfokát. Olyan ennek az embernek a pillantása, mint valami varázspálca, mely soha nem sejtett pompában ragyogó, rejtett világot idéz avatatlan szemem elé.

Olykor föltettem magamban a kérdést, vajon miért maradnak ezek a tanítványok éveken át a bölcs közelében, holott csak nagy ritkán beszélhetnek vele, kevés kényelem vár rájuk, és semmilyen külső tevékenység nem vonzhatja őket körébe? Most kezdem megérteni - bár nem gondolkozás, hanem villámfényszerű megvilágosodás útján -, hogy a tanítványok ama hosszú évek alatt szakadatlanul valami mély és csöndes jutalomban részesültek.

A csarnokban eddig mindenki halálos csöndbe merülten ült. Nagysokára valaki csöndesen fölkel és kimegy. Ezt később másik követi, aztán a harmadik, míg végül mindenki eltávozott.

Egyedül vagyok a Maharisivel! Ez sohasem történt meg ezelőtt. Szeme változni kezd, összeszűkül, míg gombostűfejnyivé zsugorodik. Egészen olyan ez, mint amikor a fényképezőgép fényrekesze összeszűkül. A pillák közt csillogó fény egyre erősödik, pedig a bölcs szeme ár csaknem bezárult. Egyszerre mintha eltűnnék a testem, és mindketten odakünn vagyunk az űrben!

Kegyetlen pillanat ez. Tétovázom - s elhatározom, hogy megtöröm a varázsló igézetet. Az elhatározás erőt hoz magával, és ismét testemben vagyok, újra ott ülök a csarnokban.

Egyetlen szó sem hangzik felém a bölcs ajkáról. Összeszedem magam, az órára nézek, és csöndesen fölkelek. Az elutazás ideje elérkezett.

Búcsúzóul meghajtom fejemet. A bölcs szótlanul tudomásul veszi ezt. Néhány köszönő szót nyögök ki. A bölcs ismét szótlanul bólint.

Vonakodó érzéssel tétovázom a küszöbön. Künn csengő hangját hallom. Az ökrösszekér megjött. Még egyszer fölemelem kezemet, két tenyeremet összetéve.

S azzal elválunk.

 
==X. FEJEZET==

Varázslók, és szent emberek közt

A tér és idő, az embernek ezek az ádáz ellenségei, ismét siettetik tollamat. Lábamnak újra hétmérföldes lépésekkel kell igyekeznie keleti útján, míg tollam feljegyez néhány kiemelkedő eseményt, amelyek érdemesek a megemlítésre.

Tény, hogy a néhány bűvészfogással rendelkező fakír, az utcák varázslója bennem is érdeklődést kelt, akárcsak másokban. De az én érdeklődésem csak futólagos, hiszen a szemfényvesztő kevés világosságot vethet az emberi élet nagy rejtelmeire, amelyek egyedül méltók az ember elmélyedő gondolataihoz. Mindamellett a varázsló elszórakoztat, és alkalomadtán letérek utamról, hogy ilyen bűvészeket keressek.

Vázlatot akarok rajzolni néhány típusról, akik vándorlásomon utamba kerülnek, mert erősen elütnek egymástól. Egyikük előtérbe lép emlékezetemben, pedig csak jelentéktelen szemfényvesztő, akivel Rádzsmundriban, a madrászi tartomány északnyugati részében fekvő csöndes városkában találkoztam.

Céltalanul kóborlok, s olyan környékre érek, ahol cipőm mélyen belesüpped a talajt borító puha homokba. Végül keskeny utcába jutok, s ez bazárhoz vezet. Amint a fülledt levegőben végighaladok a bazársoron, öreg emberek kuporognak a nyitott ajtókban, gyerekek játszadoznak a porban, s az egyik házból anyaszült meztelen kisfiú lódul ki az utcára, hogy az idegen láttára nyomban visszapördüljön.

A hosszú, nyüzsgő bazárban idősebb kalmárok ülnek kis boltjaik padlóján, és várakozóan simogatják szakállukat, amikor elmegyek előttük. Az élelmiszer- és gabonaárusok nyitott fülkéik mellett rostokolnak, mialatt a legyek egész hadseregei rohamozzák áruikat. Nemsokára egy templom meglehetősen cifra épületéhez érek, s közeledtemre az utca porában ülő kis csoport megmozdul. A legtöbb indiai városban a templomok és vasúti állomások közelében találkát adnak egymásnak a bélpoklosok, a bénák, a nyomorékok és nincstelenek, hogy alamizsnát könyörögjenek a jámbor hívőktől és az utasoktól. A hívők nesztelenül lépnek be a templomba, meztelen lábuk a köveket borító port súrolja. Lépjek-e be én is és nézzem végig a papok szertartásos tevékenykedést? Ez a kérdés foglalkoztat, de aztán úgy határozok, hogy nem megyek be.

Folytatom hosszúra nyúlt kóborlásomat, míg aztán észreveszek egy ifjút, aki előttem jár, és egy irányba igyekszik velem. Európai inget visel, mégpedig gyakori szokás szerint a hátát fordítva előre, libegő derékkötője van, jobb hóna alatt pedig egy csomó, vászonba bugyolált könyvet cipel. Amikor utolérem, az ifjú ösztönszerűen felém fordítja fejét; szemünk találkozik és - ismeretségünk megkezdődik.

Mesterségem követelményei megtanítottak arra, hogy tartsam be az illendő szokásokat, ahol csak lehet, de tegyem túl magam rajtuk, ha célom és közém állanak. Szeretek utazni, de inkább szokatlan módon; azért az én indiai kóborlásaim aligha szolgálhatnának követendő például a Cook-féle turistának vagy az olyan utazónak, akiből hiányzik a cigányos csavargóhajlam.

Kiderül, hogy a fiatalember a helybeli nagy kollégium diákja, s olyan értelmes benyomást tesz reám, hogy egészen vonzónak találom. Azonfelül úgy látszik, törődik hazájának ősi kultúrájával is, s amikor megemlítem neki, hogy ez nagyon érdekel engem, öröme határtalan. Azt is fölfedezem, hogy fiatalemberem még nem esett áldozatul annak a politizáló hisztériának, amely a legtöbb fiatal városi diákot megtámadja, hiszen Gandhi mozgalma óta India levegője telítve van politikai kérdésekkel.

Félóra alatt az ifjú elvezet egy nyílt térségre, ahol kis tömeg gyűlt össze, és nagy várakozással eltelve lesnek valamit. A kör közepén egy ember kiabál valamit éles, magas hangon. A fiatal diák felvilágosít, hogy a hangos szavak főleg azoknak a csodálatos jóga-erőknek a felsorolását tartalmazzák, amelyekkel a kiabáló ember állítólag rendelkezik.

Az önkinevezte jógi hatalmas, erőteljes alak; hosszúkás feje, széles, izmos válla van, hasa pedig domborodva feszíti a derekára csavart kelmét. Egyébként hosszú, bő fehér köntöst visel. Az az érzésem hogy a fickó kissé túl hangosan dicséri önmagát, de amikor bejelenti, hogy hajlandó bemutatni a mangófa-csodát, ha a hallgatóság megfelelő összeget biztosít, magam is csatlakozom néhány más jelenlévőhöz, s velük együtt pár pénzdarabot dobok a mutatványos lába elé.

Azzal kezdi, hogy jókora cserépfazekat tesz le maga elé, aztán leguggol a földre. A cserép vörösesbarna földdel van megtöltve. A varázsló egy mangómagot mutat nekünk, aztán beledugja a földbe. Most nagy kendőt szed elő útitáskájából, s leborítja vele a cserepet, keresztbevetett térdeit és combját.

Néhány percig valami titokzatos kántálással tart jól bennünket, egyhangú énekfélével mormolja varázsigéit, aztán leemeli a kendőt a cserépről. Fiatal mangóhajtás első rügye dugja ki fejét a földből!

Újra letakarja a cserepet és a mag lábait, fölkap egy nádfuvolát, és kísérteties zajt csap vele, amit nyilván zenének tart. Újabb percek múlva megint leemeli a kendőt, s látjuk, hogy a hajtás már több hüvelyknyire megnőtt! A letakarásnak és felfödésnek ez a módszere, a közbeiktatott zenével többször ismétlődik míg végül kis mangóbokor emelkedik a cserép fölé. Körülbelül húsz-huszonöt centiméter magas lehet. Fának tehát alig nevezhető! Mindamellett apró sárgás-aranyszínű mangógyümölcs fityeg a növény tetején.

- Ez a fa mindenestől abból a magból nőtt ki, amelyet szemük láttára a földbe dugtam! - jelenti ki diadalmasan a jógi.

Értelmi alkatom nem engedi, hogy ezt a megállapítást minden kétely nélkül készpénznek vegyem. Sejtem, hogy az egész mutatvány csak szemfényvesztő fogás volt. A fiatalember kifejezi véleményét:

- Szahib, ez az ember jógi. Az ilyen emberek csodálatos dolgokat tudnak véghezvinni.

De engem mindez nem elégít ki. Igyekszem megérteni a titkot, s arra az eredményre jutok, hogy az állítólagos jógi inkább a vásári szemfényvesztők céhébe tartozik. De hogyan lehetne meggyőződni a dolog felől?

A jógi becsukja táskáját, és kuporogva ül, mialatt a sokadalom lassanként szétoszlik.

Hirtelen ötletem támad. Amikor magunkra maradunk, közeledem a jógihoz, előveszek egy ötrúpiás bankót, és így szólok a diákhoz:

- Mondja meg neki, hogy ez a pénz az övé, ha megmutatja, miképpen csinálta a mutatványt.

A fiatalember engedelmesen tolmácsolja szavaimat. A fickó úgy tesz, mint aki elutasítja az ajánlatot, de látom, hogy szemében vágyakozás gyúl ki.

- Ajánljon neki hét rúpiát!

A földön kuporgó ember ezt a kísérletet is megvetéssel fogadja.

- Jól van, akkor mondja meg neki, hogy megyünk!

Elindulunk, bár készakarva lassan lépdelek. Pár pillanat múlva a jógi utánunk kiált.

- Ha a szahib száz rúpiát ad, akkor a jógi hajlandó elárulni a fogást.

- Nem! Hét rúpia - vagy tartsa meg a titkát! Gyerünk!

Megint távolodunk. Rövidesen újabb kiáltás hangzik. Visszatérünk.

- A jógi azt mondja, hogy elfogadja a hét rúpiát.

Megkapom a kívánt magyarázatot. A bűvész kinyitja utazótáskáját és előszedi az eszközöket, amelyekkel szemfényvesztő mutatványát véghezvitte. Az egész egy mangógyümölcs magjából és három mangópalántából áll, ezek közül mindegyik hosszabb az előzőnél.

A fickó a legrövidebb hajtást beleszorítja egy kagylóhéjba. A növény kör alakban feszül beléje, a kagylót aztán befödi és a földbe dugja. Csak az ujjaival kell belevájnia a földbe s leemelni a kagyló tetejét, mire a palánta kiegyenesedik, s a cserépben megjelenik az első hajtás.

A hosszabb növénydarabokat az övében rejti el. Aközben, mialatt énekel vagy fuvolázik, egyszer-kétszer fölemeli a kendőt, mintha a mangó növekedését figyelné, persze mást nem enged alánézni. E mozdulatok leple alatt ügyesen előhúzza a hosszabb palántát az övéből, a földbe ülteti, kiszedi a rövidebb növénydarabot, és ezt a ruhájába rejti. Így áll elő a növekvő mangó illúziója.

Amint elmegyek, már többet tudok igaz, de felmerül bennem a kérdés, vajon a jógikra vonatkozó többi illúzióm is úgy fog-e lehullani rólam, mint ősszel a fákról a megbarnult levelek?

És ekkor eszembe jut a figyelmeztetés, amelyet Brahmától, az adjari jógitól kaptam, hogy az alsórendű fakírok és áljógik utcai mutatványai nem egyebek közönséges bűvészkedésnél. Az ilyen emberek szégyent hoznak a jógi névre, különösen a fiatalok és műveltebb osztályok előtt, mondotta Brahma.

Ez az ember, aki fél óra alatt mangófákat növeszt, nem igazi jógi, csak annak nevezi magát.

:¤ ¤ ¤

De azért vannak fakírok, akik igazi varázslattal dolgoznak. Eggyel közülük Berhampurban találkozom míg a másikat Puriban keresem föl.

Berhampur városában ahol a hindu élet régi szokásai és porlepte erkölcsei töretlenül élnek, egy időre tanyát ütöttem egy utasházban. Egy forró délután az utasház födött tornácának kellemes árnyékában keresek menedéket. Hosszú heverőszékemből figyelem a napfény játékát a kert trópikus növényzetének buja lombjain.

Egyszerre mezítelen lábak alig hallható nesze üti meg fülemet s egy meglehetősen vad megjelenésű ember közeledik az udvar felől, kezében kis bambuszkosárral. Hosszú, fekete, gubancos haja van, s észreveszem, hogy szeme fehérét vérrel átfutott erek festik vörösre. Közelebb jön, kosarát leteszi a porba, s azon nyomban fölemeli a kezét arca elé, hogy üdvözöljön. Aztán megszólít, anyanyelvét alig felismerhető angol szavakkal keveri. Gondolom, telugu nyelven szól, de nem vagyok bizonyos benne. Angol kiejtése olyan rettenetes, hogy csak két-három szó értelmét bírom kihámozni. Megpróbálok néhány angol mondattal felelni, de nyilván nem ismeri az angol nyelvet eléggé ahhoz, hogy megértsen. Én persze még kevésbé tudom megértetni magam telugu nyelven. Mindketten belátjuk ezt, miután egy ideig olyan szavakkal tartottuk jól egymást, amelyek értelmetlen hangok sorát jelentették a másiknak. Végül jelbeszéddel és arcfintorokkal próbálja megértetni magát, míg végre rájövök, hogy valami fontos dolog van a kosarában, s azt szeretné megmutatni nekem.

Beszólok a házba a szolgáért, aki tud valami keveset angolul, éppen eleget ahhoz, hogy idegen nyelvű bőbeszédűségét pár angol szóval valamennyire érthetővé tegye. Felszólítom, hogy tolmácsoljon, úgy-ahogy.

- Fakír varázslatot akar mutatni önnek, Mister.

- Remek. Mutassa. Mennyi pénzt kér?

- Azt mondja, a Mister annyit adhat, amennyit akar.

- Lássuk hát!

A fakír torzonborz külseje és ismeretlen volta félig érdekel, félig visszataszít. Nehéz kifürkészni az arckifejezését. Van benne valami sötét, de nem olvasok ki belőle semmi rosszat. Inkább különös erők és szokatlan képességek auráját érzem körülötte.

Nem is próbál feljönni a tornácra, hanem lekuporodik egy fa alá, melynek hosszú, szétágazó lombjai alacsony mennyezetet borítanak feje fölé. A bambuszkosárból most mérgesnek látszó skorpiót szed elő, amelyet kezdetleges facsiptetővel tart.

A barátságtalan külsejű féreg el akar futni. A fakír legott kört rajzol mutatóujjával a porba. A skorpió ezután körbe-körbe szaladgál. Valahányszor a körhöz ér, tétovázik, mintha valami korlát állná útját, aztán más irányba tér. Élesen figyelem az egészet a villogó trópusi napsütésben.

A furcsa látványosság két vagy három percig tart, ekkor fölemelem kezemet, hogy elég lesz belőle, s a fakír visszateszi a skorpiót kosarába. Ebből most két éles, vékony, hegyes vasnyársat húz elő.

Lehunyja némileg ijesztő, vörös szemét, mintha a kellő pillanatra várna, hogy következő varázslatát bemutathassa. Végre kinyitja szemét, fogja az egyik nyársat, és hegyével a szájába dugja. Keresztülerőlteti a nyársat arca egyik oldalán, míg csaknem egész hossza kiáll a képéből. S mintha nem volna megelégedve ezzel a meglehetősen borzalmas mutatvánnyal, megismétli olyképpen, hogy a másik nyársat arca másik oldalán döfi keresztül. Az undor és a bámulat vegyes érzelmei fognak el erre a látványra.

Amikor a bűvész úgy gondolja, hogy eleget láttam, egymás után kihúzza a nyársakat, és fölemelt kézzel köszönt. Lemegyek a tornác lépcsőjén, és közelről megvizsgálom az arcát. Pár jelentéktelen vércseppen és a bőrben látható két kicsiny lyukon kívül alig lehet észrevenni a sebhelyeket!

Az ember int, hogy foglaljak helyet ismét székemben. Amikor megint a tornácon ülök, a varázsló két vagy három percig nyugodtan ül, mintha összeszedné magát, újabb meglepő mutatványra készülődve.

Olyan nemtörődömséggel, mint ahogy valaki leszakít egy gombot a kabátjáról, a fakír a szeméhez emeli jobb kezét, megragadja jobb szemgolyóját, és lassanként kihúzza üregéből!

Megdöbbenve rezzenek össze.

Néhány pillanatnyi szünet után még jobban kihúzza látószervét, úgyhogy az arcán csüng, kilógó izmokon és ereken felfüggesztve.

Hányingerrel határos undor fog el erre a látványra.

Kényelmetlen érzésem nem is múlik el, míg vissza nem teszi szemgolyóját az üregébe.

Megelégeltem varázslatát, és néhány ezüst rúpiával jutalmazom. Megbízom a szolgát, kérdezze meg a fakírt, hajlandó-e megmagyarázni, hogy miként viszi véghez az ilyen anatómiai szörnyűségeket.

- Ígéret nem mondani, Mister, apa tanítani fiát csak. Csak család tudni.

Ellenkezése nem zavar meg. Elvégre az egész dolog inkább sebészek és orvosok vizsgálatát kívánja, semmint egy bolyongó íróét.

A fakír búcsúzó köszöntésre emeli kezeit, kimegy az udvar kapuján, és nem sokára eltűnik a poros úton.

:¤ ¤ ¤

A hullámverés csöndes moraja visszahangzik fülemben. Puriban vagyok. A bengáli öböl felől könnyű szél kellemes fuvallata legyint meg. A tengerpart egy elhagyatott részén sétálok, sárgás-fehér homok széles sávja nyúlik előttem, a látóhatárt csak a forró, remegő párán keresztül látom. A tenger folyékony zafír színekben pompázik.

Előhúzom zsebemből az órámat, vakítóan csillog a napsütésben. Visszafordulok a város felé, és egyenesen belesétálok egy megmagyarázhatatlan mutatványba, mely állandó talányként marad meg emlékezetemben.

Tarka öltözékű embert pillantok meg az összeverődött tömeg közepén. Turbánja és bő nadrágja elárulják a muzulmánt. Eszembe ötlik, hogy mit keres egy mohamedán ebben a kifejezetten hindu városban? A fickó fölkelti kíváncsiságomat és érdeklődésemet. Van egy kis szelídített majma, az is cifra, tarka színű ruhát visel. Az ember különböző mutatványokat végeztet vele, s a majom tévedhetetlenül, szinte már emberi értelemmel engedelmeskedik gazdája parancsainak.

Amikor a muzulmán észrevesz engem, odaszól valamit a majomnak, mire ez egyenesen keresztül ugrál a sokadalmon, és panaszos rikácsolással áll meg előttem. Leveszi kalapját, és elém nyújtja, mintha baksist kérne. Pénzdarabot dobok belé. A majom udvariasan meghajlik, furcsa bókot vág ki, aztán visszatér gazdájához.

Következő mutatványában bámulatos táncot jár, tökéletesen betartva a zene ütemét, amellyel gazdája kíséri, ócska harmonikát nyekergetve. A majom művészi kecsességgel és kitűnő ritmusérzékkel táncol, még egy embernek is becsületére válna.

Amikor a mutatvány véget ér, a turbános ember néhány szót intéz urdu nyelven segédjéhez - egy fiatal mohamedánhoz -, mire ez hozzám lép, és felszólít, hogy lépjek be a hátrébb álló sátorba, mert gazdája valami különlegeset akar mutatni nekem.

Mialatt a fiatalember künn marad, hogy a tolongó tömeget visszatartsa, belépek a sátorba a tarka ruhás emberrel. Benn észreveszem, hogy a sátor tulajdonképpen csak egy vászonkerítés, amelyet négy egyenesen letűzött rúdra erősítettek, teteje nincsen. Így éppoly jól lehet látni benn, mint odakünn. A középen egyszerű, könnyű faasztal áll.

A mutatványos vászoncsomagot bont ki, és több apró bábut szed elő, mindegyikük körülbelül öt centiméter magas. Fejük színes viaszból készült, és merev szalmaszál lábaik végén lapos kis vasgombok vannak. Az ember ekkor a kis figurákat az asztalra teszi, úgyhogy mindegyik fölegyenesedve áll vasgomb talpain. A mohamedán jó méternyire elhúzódik az asztaltól, és urdu nyelven parancsokat kezd osztogatni. Egy-két percen belül a bábuk megmozdulnak az asztalon, aztán táncra kerekednek.

A mester rövid pálcájával hadonászik, mint ahogy a karmester szokott vezényelni, s a színes kis figurák pontosan követik táncukban a mozdulatok ritmusát.

Végigtáncolnak az asztal felületén, de óvatosan elkerülik az asztallap szélét, nehogy leessenek. Ezt a meglepő mutatványt teljesen nappali világosságban, délután négy óra tájban látom. Csalafintaságot gyanítva, közelebb lépek az asztalhoz, és alaposan szemügyre veszem, sőt, még végighúzom karjaimat is a bábuk fölött, és az asztal alatt, fonalakat keresve, de nem találok semmi áruló jelet. Talán mégsem közönséges bűvésszel, hanem valami fakírral van dolgom?

Ez most jelekkel és szavakkal értésemre adja, hogy mutassak rá az asztal különböző pontjaira. Megteszem, mire a bábuk összetömörülnek, és együttesen pontosan abba az irányba táncolnak, amerre mutattam.

A varázsló végül egy rúpiát mutat, és mond valamit hozzá, amiből ösztönösen megértem, hogy ugyanolyan pénzdarabot kér tőlem. Kiveszek egyet a zsebemből, és az asztalra teszem. Az ezüstpénz csaknem abban a szempillantásban táncolni kezd, és keresztülugrál az asztalon a fakír felé. Amikor eléri az asztal túlsó szélét, lepottyan, és a bűvész lábához gurul, ott aztán egyszerre megállapodik. Amaz fölveszi, és elrakja, köszönete jeléül udvarias szelámmal fordulva felém.

Figyelemre méltó bűvészmutatványnak vagy igazi jóga-varázslatnak vagyok-e tanúja? Kételyeim nyilván arcomra vannak írva, mert a fakír behívja fiatal segédét. Ez megkérdezi tőlem, akarom-e mestere hatalmának további bizonyítékait is látni. Igenlően válaszolok, mire az ifjú odaadja az ócska harmonikát a fakírnak, aztán fölkér, hogy tegyem gyűrűmet az asztalra. Lehúzom ujjamról a gyűrűt, és engedelmeskedem. Ugyanaz a gyűrű, melyet Brahma, az Adjar folyó remetéje ajándékozott nekem búcsúzóul. A gyűrű arany karmait és zöldes kövét figyelem, mialatt a fakír néhány lépésre távolodik, és urdu nyelven parancsot ad parancs után. A gyűrű a fakír minden egyes szavára a levegőbe emelkedik és visszaesik! A fakír jobb keze megfelelő mozdulattal kíséri minden parancsszavát; bal keze a harmonikát fogja. Most játszani kezd a hangszeren, s a gyűrű bámuló szemem előtt táncolni kezd az asztalon a zene ütemére. A fakír nem közelített hozzá, nem is érintette meg. Nem tudom, hogyan magyarázzam ezt a rendkívüli mutatványt. Miként lehetséges ily titokzatos módon megmozdítani egy élettelen tárgyat, hogy szóbeli parancsoknak engedelmeskedjék?

Amikor a segéd visszaadja gyűrűmet, gondosan megvizsgálom, de semmiféle mesterkedésnek nyomát nem látom rajta.

A fakír megint kibontja vászonbatyuját. Ezúttal rozsdás, lapos vasdarabot szed ki belőle. Körülbelül hat-hét centiméter hosszú s két centiméter vastag lehet. Éppen az asztalra akarja tenni, amikor közbelépek, és megkérem a segédet, hogy megvizsgálhassam a vasdarabot. Nem tesznek ellenvetést, és én gondosan szemügyre veszem. Nincsen fonál erősítve hozzá. Visszaadom, aztán az asztalt vizsgálom meg alaposan, de semmi gyanúsat nem találok.

A vasdarab az asztal lapján nyugszik. A fakír egy vagy két percig erősen összedörzsöli két tenyerét. Aztán kissé előre hajlik, és kezeit néhány centiméterre a vasdarab fölé tartja. Figyelmesen nézem. Lassan visszafelé húzva kezeit, ujjaival még mindig a vasdarab felé mutatva és én meglepődve látom, hogy a rozsdás tárgy követi a kezét. Magától keresztülhalad az asztalon, párhuzamosan a fakír hátráló mozgásával. A fakír ujjai és a vasdarab közt úgy tizenkét centiméter távolság lehet. Amikor kezei az asztal széle fölé érnek, a vasdarab szintén megállapodik ott. Ismét kérem, hogy engedjék megvizsgálnom. Készséggel beleegyeznek. Azonnal fölkapom a vasat, de nem találok semmi gyanúsat rajta; közönséges ócskavas.

A fakír megismétli ugyanezt a mutatványt egy kis acélnyelű késsel.

Bőkezűen megjutalmazom a szokatlan mutatványokért, aztán megpróbálom kicsalni a magyarázatukat. A fakír annyi magyarázattal szolgál, hogy általában lényeges, hogy a használt tárgy vasból legyen, vagy legalábbis tartalmazzon vas alkatrészt is, mert a vas különleges szellemi sajátsággal rendelkezik; de ő már annyira tökéletesítette magát művészetében, hogy ugyanezt a mutatványt aranytárgyakkal is véghez tudja vinni.

Töröm a fejemet, hogy mi lehet a titka. Egyszerre csak eszembe jut, hogy ha egy hosszú vékony hajszálat a végén hurokkal látnának el, ezt rá lehetne csúsztatni a vasdarabra, és szinte láthatatlan maradna. De akkor visszaemlékezem a tényre, hogy amikor a gyűrűmet táncoltatta, a fakír mindkét kezét lefoglalta a harmonika, s több lépés távolságra állott. A segédet sem lehet cinkossággal vádolni, hiszen a sátor előtt állt künn, mialatt a bábuk táncoltak. Mindamellett, hogy próbára tegyem, megdicsérem a mestert, hogy milyen kitűnő bűvész és szemfényvesztő.

Homloka elborul és hevesen tiltakozik a feltevés ellen.

- Hát akkor micsoda? - erőltetem a kérdést.

- Igazi fakír vagyok - közli büszkén válaszát a segéd útján - mestere a... művészetének.

Az utolsó előtti szót, amely valami urdu név lehet, nem bírom megjegyezni. Elmondom neki, hogy mennyire érdekelnek ezek a dolgok.

- Tudom, észrevettem, még mielőtt a közelembe ért volna - hangzik a meglepő felelete. - Ezért hívtam önt a sátramba.

- Valóban?

- Úgy van. Ne higgye, hogy kapzsiságból gyűjtöm a pénzt. Azért teszem, mert szükségem van egy bizonyos összegre, hogy síremléket állítsak néhai mesteremnek. Ez a cél szívemen fekszik, és nem nyugszom addig, míg meg nem valósítom.

Megkérem, hogy mondjon el még egyet mást az életéből. Vonakodik, de végül enged.

- Tizenhárom éves koromban apám kecskenyáját őriztem. Egy napon sovány vezeklő jött falunkba. Olyan szikár volt, hogy szinte félelmet keltett, a csontok csaknem kibökték a bőrét. Egy éjszakára eledelt és tanyát kért; készséggel meg is kapta apámtól, aki mindig tisztelettel és megbecsüléssel bánt a szent emberekkel. De egyetlen éjszaka helyett a szent ember több mint egy évig nálunk maradt; családunk annyira megszerette, hogy apám ismételten kérte, vegye továbbra is igénybe vendégszeretetünket. Csodálatos ember volt, és mi hamar rájöttünk, hogy különös erőkkel rendelkezik. Egy este, amint egyszerű rizsből és főzelékből álló estebédünk mellett ültünk, több ízben figyelmesen megnézett engem, s én nem értettem, hogy mit akarhat. Másnap reggel kijött oda, ahol én a kecskéket legeltettem, és leült mellém.

- Fiam - mondotta -, volna kedved fakírrá lenni?

Nem voltam egészen tisztában azzal, hogy milyen lehet a fakírélet, de a velejáró szabadság és rendkívüliség nagy hatást tett reám, így hát azt feleltem, hogy szívesen lennék fakír. Az öreg beszélt szüleimmel, és azt mondta, hogy majd ha három évvel idősebb leszek, megint eljön, s akkor magával visz. Különös, de mindkét szülőm meghalt ezalatt, úgyhogy amikor a fakír visszatért, egészen szabad voltam, és vele mehettem. Attól fogva vándorolva jártuk az országot faluról falura; én a tanítványa voltam, ő pedig a mesterem. Mind az a csoda, amelyet ön ma itt látott, valójában tőle ered, mert ő tanított meg arra, hogyan kell véghezvinni ezeket a dolgokat.

- Könnyen meg lehet tanulni az ilyesmit? - kérdem.

A fakír nevet.

- Csak hosszú évek kemény igyekezete árán lehet elsajátítani ezeket az erőket.

Valahogyan az az érzésem, hogy a fakír története igaz. Megnyerő, őszinte embernek látszik. Noha természetemnél fogva kételkedő vagyok, kételyemet féken tartom.

Amint kibotorkálok a sátorból, bizonytalanul, hogy vajon nem valami rendkívüli álmot éltem-e át, a kellemes szellő felfrissít. Hallom a szél susogását a távoli kókuszfák sorában. Minél messzebbre jutok, annál hihetetlenebbnek tűnik föl előttem az, amit láttam. Szeretném valami csalafintasággal vádolni a fakírt, de érzem, hogy becsületes emberrel volt dolgom. De hogyan magyarázza meg az ember ezt a meglepő bűvészetet, amely látható érintkezés nélkül élettelen tárgyakat tud mozgásra késztetni? Nem bírom megérteni, hogyan változtathatná meg bárki is puszta szeszélyből a természeti törvényeket. Talán mégsem tudunk a dolgok mibenlétéről olyan sokat, mint ahogy véljük.

:¤ ¤ ¤

Puri India szent városainak egyike. Kolostorok és templomok leltek itt otthonra ősidők óta. Bizonyos évi ünnepek alkalmával zarándokok tódulnak a városba, hogy Dzsagannáth óriási szekerét segítsék végighúzni kétmérföldes útján. Megragadom az alkalmat, hogy a városon átvonuló szent embereket tanulmányozzam, s ennek eredményeképpen módosítanom kell korábbi előnytelen benyomásaimat.

Az egyik vándorló szent, aki eléggé érthetően töri az angolt, egészen kitűnő embernek bizonyul, amikor közelebbről megismerkedem vele. Innen jár a negyvenen, és bogyókból fűzött vékony láncot visel a nyakában. Elmondja, hogy zarándokútján szentélyről szentélyre, kolostorról kolostorra vándorol. Egyetlen szál köntöst visel, élelmét koldulással szerzi meg, s az a törekvése, hogy a Kelet és Dél legfontosabb szent helyeit végiglátogassa. Csekély alamizsnával támogatom. Viszonzásul ő egy tamil nyelven nyomtatott kis könyvet mutat nekem. Ez annyira sárgult és viharvert, hogy legalább száz esztendőre becsülöm. Több furcsa fametszet van benne. A zarándok lassan és gondosan kivág belőle két képet, és nekem ajándékozza ezeket.

Mulatságosabb a találkozásom az „irodalmi” szádhuval, ahogy elneveztem. Egy reggel a parti homokban ülök, Omar Khajjám rózsaillatú sorait olvasva. A Rubaiját költeménye mindig lenyűgöz, de amióta egy fiatal perzsa író beavatott a mű mélyebb értelmébe, fokozott élvezetet találok benne, amint a versek mámorító borát szürcsölöm. Annyira elbűvöl a költemény, hogy egészen belémerülök, s talán ez az oka, hogy nem veszem észre a homokparton felém közeledő alakot. Csak amikor tekintetemet fölemelem a nyomtatott oldalakról, pillantom meg a váratlan látogatót, aki már keresztbevetett lábain ül mellettem.

A szent emberek sárga köntösét viseli, vándorbotját és kis vászonmotyóját maga mellé tette a földre. A kis köteg szélén könyveket látok kikandikálni.

- Bocsásson meg, uram - szól az idegen kitűnő angolsággal, amint bemutatkozik -, de én is az önök irodalmának tanulója vagyok.

Kezdi kibontogatni a köteget takaró kendő csomóját.

- Kérem, uram, ne nehezteljen rám. Nem bírtam ellenállni, hogy beszéljek önnel.

- Neheztelni? Egyáltalán nem! - mosolygok reá.

- Ön turista?

- Az már aligha.

- De ön még nem régóta van a mi országunkban?

Rábólintok.

A szent ember kinyitja batyuját, és három, vászonba kötött, kopott födelű, szakadozott sarkú könyvet, néhány fűzött röpiratot és egy csomó írópapirost szed elő.

- Látja, uram, itt vannak Lord Macaulay „Tanulmányai”. Remek irodalmi stílus, uram, micsoda nagy elme - de micsoda materialista!

No, gondolom magamban, kezdő irodalmi kritikusba botlottam.

- Ez a könyv itt a „Két város regéje”, Charles Dickenstől. Micsoda érzés, micsoda könnyfakasztó pátosz, uram!

Ezek után a szent ember sebtében összecsomagolja kincseit, aztán megint hozzám fordul.

- Nem tart tolakodónak, uram, ha megkérdezem, hogy mi a címe annak a könyvnek, amelyet olvas?

- Khajjám könyvét olvasom.

- Khajjám? Nem hallottam róla. Talán egy új regényíró?

A kérdés megnevettet.

- Dehogy... költő.

Rövid szünet következik.

- Ön nagyon szeret kérdezősködni - jegyzem meg. - Talán alamizsnát akar?

- Nem pénzért jöttem ide, uram - felel lassú szóval.

- Inkább azt akarom, jobban mondva remélem, hogy ön megajándékoz engem egy könyvvel. Tudja, nagyon szeretek olvasni.

- Jól van, kap egy könyvet. Amikor hazatérek szállásomra, elkísérhet, és majd találok valami lassan folydogáló, kora viktoriánus regényt, amely bizonyára tetszeni fog önnek.

- Fogadja mély hálámat, uram.

- Várjon egy percig. Mielőtt megkapná a könyvet, szeretnék kérdezni valamit. Mi az a harmadik könyv a batyujában?

- Óh, uram! Ez egészen érdektelen kötet.

- Lehetséges. De azért szeretném tudni a címét.

- Említésre sem érdemes, uram.

- Meg akarja kapni a könyvet, amelyet ígértem?

Emberem mintha kissé meg volna ijedve.

- Nagyon szeretném, uram. Ha annyira erőlteti, hát megmondom. Címe: „Mammonizmus és materializmus - a Nyugat leleplezése”, egy hindu kritikus írta.

Felháborodást tettetek:

- Ohó! Szóval ön ilyesféle irodalmat tanulmányoz?

- A városban kaptam egy kereskedőtől - mentegetőzik gyönge, szabadkozó hangon.

- Lássam csak!

Végigfutok az ütött-kopott könyv fejezetcímein, s itt-ott elolvasok egy-egy oldalt. Szónokló stílusban írta valami bengáli, és Kalkuttában adták ki - bizonyosan a szerző költségén. A neve után biggyesztett két egyetemi rendfokozat tekintélyére támaszkodva, de tárgyának minden első kézből való ismerete nélkül, nevetséges módon írja le a szerző Európát és Amerikát, mint valami új poklot, amely tele van szenvedéssel és sötétséggel, agyongyötört osztályokkal és aljas gyönyörök közt élő szibarita plutokratákkal.

Megjegyzés nélkül adom vissza a könyvet. A szent ember gyorsan elrakja, és az egyik röpiratot veszi elő.

- Ez itt egy indiai szent rövid életrajzát tartalmazza, de bengáli nyelven van nyomtatva - magyarázza.

- Mondja csak... egyetért ön a „Mammonizmus” írójával? - kérdezem.

- Egy kicsit, uram, csak egészen kicsit! Az a vágyam, hogy majd egyszer bejárom a Nyugatot; akkor majd a magam szemével láthatok mindent.

- És mit akar ön művelni ott?

- Előadásokat fogok tartani, hogy az emberek sötét szellemébe világosságot árasszak. Szeretnék a nagy Szvámi Vivékánanda nyomdokaiba lépni, aki oly meggyőző beszédeket tartott az önök országainak nagyvárosaiban. Milyen kár, hogy olyan fiatalon hunyt el! Micsoda arany nyelv halt meg vele!

- Nohát, maga nagyon furcsa szent ember - jegyzem meg.

Mutatóujját az orra oldalára teszi, és mindentudó arckifejezést öltve így válaszol:

- A Nagy Játékmester színpada készen áll. Mi emberek volnánk a színészek, akik belépünk a színpadra, és elhagyjuk ismét, mint azt az önök világhírű Shakespeare-je mondja.

:¤ ¤ ¤

Rájövök, hogy India szentjei ugyancsak vegyes társaságot alkotnak. Sokan közülük jó, ártalmatlan emberek, noha mintha kissé vérszegények volnának az erő vagy bölcsesség szempontjából. Mások vagy nem állották meg helyüket a világi életben, vagy egyszerűen csak a megélhetésnek könnyű módját választották. Egyike az ilyen embereknek közeledik hozzám, és baksist kér. Csapzott haja, hamuval bekent teste és gazfickóra valló arca visszataszítóvá teszik. Elhatározom, hogy nem hederítek kérelmére, ha egyébért nem is, csak hogy lássam, miképpen viselkedik. Ellenállásom csupán fokozza erőszakosságát. Amikor végül új fogással próbálkozik, és el akarja adni nekem bogyókból fűzött olvasóját - ezt a piszkosnak látszó tárgyat, amelynek a lehetetlen árról ítélve nagy jelentőséget tulajdonít -, rászólok, hogy menjen a dolgára.

Ritkábbak azok a balga vezeklők, akik nyilvánosan mutogatják önkínzó igyekezeteiket. Az embernek, aki fölfelé nyújtja karját, míg körmei félméter hosszúra is megnőnek, méltó társa az a másik, aki éveken át féllábon áll. Hogy mit remélnek nyerni ezzel az ellenszenves produkcióval - eltekintve a néhány garastól, amelyet az emberek alamizsnás szilkéjükbe dobnak - nem könnyű megállapítani.

Némelyikük, úgy látszik, egészen nyíltan valami sötét boszorkányságot művel. Ezek India kezdetleges népi varázslói, és rendesen a falvakban dolgoznak. Csekély díjazásért hajlandók kárt tenni az ember ellenségében, eltenni láb alól a megunt feleséget vagy megtisztogatni az utat a törekvők számára azzal, hogy vetélytársukat valami titokzatos betegséggel sújtják. Sötét és megdöbbentő történeteket lehet hallani a fekete mágiának ezekről a mestereiről. Mindamellett ők is a jógi vagy fakír nevével büszkélkednek.

Hátravan még a szent embereknek egy kis, művelt csoportja. Ezek hosszú évek fáradságos keresgélésére ítélik magukat, éveken át keserves önmegtartóztatásban élnek, számkivetve a szervezett társadalom szabályozott világából, mert az igazság felkutatására indultak útnak. Él bennük az ösztön, amely azt mondja - helyesen vagy tévesen -, hogy elérni az igazságot annyit tesz, mint elérni a tartós boldogságot. Lehetnek kételyeink az indiaiak világot megtagadó vallásos, szokványos törekvése felől, amely az ilyen keresésre ösztönzi őket, de maga az ösztönző érzés, amelyet követnek, kevéssé vonható kétségbe.

Az átlagos nyugati embernek nincs ideje az ilyen keresésre. Jó kifogása van arra, hogy az általános közöny álláspontját tegye magáévá, mert tudja, hogy ha tévelyeg, akkor egy egész világrész társaságában tévelyeg. Hiszen a mai kételkedő kor az igazság keresését semmibe veszi, mialatt erejét komoly igyekezettel olyan dolgok hajszolására fordítja, amelyeket legjobb pillanatainkban értékteleneknek ismerünk fel. Valahogyan sohasem ötlik eszünkbe, hogy az a néhány ember, aki életét az élet igazi értelmének szenvedélyes keresésével tölti, bizonyára helyesebb véleményt tud alkotni a mulandó órák problémáiról, mint azok, akik erejüket és érdeklődésüket egész tucat különböző tárgyra fordítják, és talán soha egyetlen gondolatot sem szenteltek az igazság fölfedezésének.

Egykor régen Nyugatról egy férfi jött a pandzsábi síkságra, más feladattal, mint én, de néhány ember, akivel ott találkozott, egészen váratlan irányba terelte érdeklődését, míg végül veszedelmesen közel jutott ahhoz, hogy eredeti céljáról egészen elfeledkezzék. Nagy Sándor a magáénál nagyobb országot keresett, hogy alávesse jogarának. Mint katona jött, de kevés hiányzott ahhoz, hogy mint bölcs végezze.

Sokszor elgondolkozom azon, hogy milyen gondolatok járhattak Nagy Sándor agyában, amidőn hazafelé hajtotta harci szekerét a égfödte hegyeken és fölrepedezett sivatagokon keresztül. Nem nehéz fölismerni, hogy a macedón királynak, aki az Indiában talált bölcsek és jógik igézete alá került, sokszor napokon át mohón kérdezgette őket, és lelkesen vitatkozott velük bölcseletük felől, csak még néhány évet kellett volna töltenie körükben, hogy a Nyugatot egészen új politikai irányokkal lepje meg.

A mai szent emberek soraiban is van még egynéhány olyan bölcs, aki sokkal hozzájárul az Indiában még meglévő eszmeiség és szellemiség fenntartásához. Lehet, hogy a nemkívánatos elemek túlsúlyban vannak; ha így áll a dolog, ez csak az idő elfajulásra vezető hatásának tudható be, de nem szabad, hogy elvakítson bennünket, hogy ne lássuk meg az értékes maradékot, amely annál fényesebben ragyog. Olyan sokféle emberrel találkozunk Indiában, hogy nem ajánlatos egy kalap alá véve címkével ellátni az egész népet, akár dicsérő, akár rosszalló értelemben. Megértem a városok ifjonti lázban égő diákjait, akik arról igyekeznek meggyőzni, hogy az „élősdi” szentek kiirtása nagy áldást fog jelenteni Indiának. De éppúgy megértem azokat a belátóbb elméket, a csöndesebb városokban lakó, években érettebb embereket, akik azt állítják, hogy ha az indiai társadalom nem bírja többé eltartani szent embereit, akkor pusztulásra van ítélve.

A kérdés Indiára nézve nagy fontosságú más tekintetben is, mert a gazdasági bajok bizonyos újraértékeléseket tesznek kényszerítően szükségessé. A szent ember nem tölt be semmiféle olyan tevékenységet, amely az országra nézve gazdasági szempontból hasznot hajtana. Tudatlan és tanulatlan emberek rajai vándorolnak át a falvakon, és keresik föl bizonyos városok időnként ismétlődő vallásos ünnepségeit. A gyermekek mumust látnak bennük, míg a felnőttek többnyire alkalmatlankodó koldusoknak tekintik őket. Terhet jelentenek a társadalomra nézve, mert nem adnak semmit annak ellenében, amit kapnak. De azért mégis vannak köztük igazán nemes, magasrendű emberek, akik otthagyták szép állásukat vagy lemondtak birtokukról, vagyonukról, hogy hontalanná válva Istent keressék. Amerre csak járnak, arra törekszenek, hogy fölemeljék, jobbá tegyék azokat, akikkel kapcsolatba kerülnek. Ha a jellem számít valamit, akkor az az igyekezetük, hogy önmagukat és másokat nemesebbé, magasabb rendűvé tegyék, mindenesetre megéri azt a darab kenyeret vagy maroknyi rizst, amit adnak nekik. Végeredményben is annyit mondhatunk, hogy le kell kaparnunk az emberről a szellemi mázat, mert csak így állapíthatjuk meg: haszontalan csalóval vagy igazi, Istent kereső vándorral van-e dolgunk, s csak így becsülhetjük meg valóságos érdeme szerint.

:¤ ¤ ¤

Az éjszaka fekete köpönyege ráborul a Föld széles vállaira, míg én a régi Kalkutta keskeny, túlzsúfolt sikátoraiban kalandozom.

Emlékezetemben még mindig kísért a reggel látott riasztó kép. Amikor vonatunk bepöfögött a Haura állomásra, a mozdony ijesztő szállítmányt cipelt a lökhárítóját. A vonal mérföldeken át veszedelmes dzsungelen visz keresztül, ahol szabadon járnak-kelnek a fejedelmi párducok. Mozdonyunk az éj folyamán elütött és nyomban megölt egy párducot, és a szétroncsolt tetemet magával vitte az állomásig. A vadállat széttépett, cafatokra szaggatott húsát csak nehezen tudták letisztogatni a vasalkatrészekről.

Hanem a száguldó vonaton sikerült újabb fonalat fölvennem, amely keresésemben tovább vezethet. Vonatunk, mint az indiai fővonalakon általában, zsúfolásig megtelt. A szakaszban, ahol szerencsésen fekvőhelyet kaptam, vegyes társaság utazik. Olyan nyíltan tárgyalják meg ügyeiket, hogy az ember mihamar tisztában van, mifélék és kicsodák. Van köztük az Iszlámnak egy tiszteletreméltó híve, ez hosszú, nyaka körül begombolt fekete selyemköntöst visel. Gyér hajú fején arannyal hímzett kerek fekete sapka ül. Fehér pizsamanadrág van rajta, lábbelije pedig művészi befejezése öltözékének, mert vörös és zöld fonállal készült hímzés díszíti. Velünk utazik még egy hernyó-szemöldökű maráthi Nyugat-Indiából; aztán egy aranyturbános márvári, aki pénzkölcsönzéssel foglalkozik, mint legtöbb fajtársa; meg egy kövér, déli brahman ügyvéd. Mind meglehetősen jómódú lehet, mert szolgák kíséretében utaznak, akik minden megállóhelyen kiugrálnak harmadosztályú fülkéikből, hogy gazdájuk hogyléte felől kérdezősködjenek, és esetleges parancsait teljesítsék.

A mohamedán egyetlen pillantást vet felém, lehunyja szemét, és mély álomba merül. A maráthi a márvárival beszélget. A brahman nemrég szállt be, még nem érzi magát otthonosan köztünk.

Éppen beszélgető hangulatban vagyok, de nincs kivel társalognom. A Nyugatot a Kelettől elválasztó korlát mintha elzárna a többiektől. Így hát felvidulok, amikor a brahman előszed egy könyvet, amelynek angol címét - ''Rámakrisna élete'' - akarva-nem akarva meglátom, akkora betűkkel nyomtatták a fedelére. Megragadom az alkalmat, és beszédbe elegyedem a brahmannal. Valakitől már hallottam, hogy ez a Rámakrisna az utolsó Risi, az emberfölötti szellemiség utolsó nagy képviselője volt. Ezt megemlítem útitársam előtt, s ő készséggel kap rajta. Bölcseleti beszélgetés magaslataiba emelkedünk, majd ismét alászállva, az indiai élet kevésbé nagyszerű oldalaira fordítjuk aszót.

Valahányszor a brahman kimondja a Risi nevét, hangjában szeretet és áhítat csendül meg, szeme felcsillan. A rég elhunyt bölcs iránt érzett hódolatának őszintesége kétségbevonhatatlan. Két órán belül tudom, hogy a brahmannak van egy mestere, aki egyike a nagy Rámakrisna még élő néhány tanítványának. Mestere közel nyolcvanesztendős, és nem valami világtól félreeső helyen, hanem Kalkutta indiai városrészének kellős közepén lakik.

Természetesen elkérem a címét, s meg is kapom.

- Nincs szüksége más ajánlásra, mint saját vágyára, hogy megismerje mesteremet - mondja az ügyvéd.

Így hát most itt vagyok Kalkuttában és Mahászaja mesternek, Rámakrisna idős tanítványának házát keresem.

Áthaladok egy nyílt udvaron, amely az utcához csatlakozik, s a nagy, ócska ház belsejébe vezető lépcsőhöz érek. Sötét lépcsőházban megyek fölfelé, és a legfelső emeleten alacsony ajtón lépek be. Kis szobába jutok, amely a ház lapos tetőerkélyére nyílik. Két fala mentén alacsony kerevetek állanak. Egy lámpán és egy rakás könyvön kívül a szoba üres. Fiatalember lép be, és megkér, hogy várjak, míg mestere a földszintről feljön.

Tíz perc múlik el. Hallom, hogy valaki odalenn kimegy a szobából, és a lépcsőn felfelé indul. Abban a szempillantásban valami bizsergető érzés jelentkezik a fejemben, s egyszerre eszembe ötlik, hogy az odalenn lévő ember rám irányította gondolatát. Hallom a lépteit, amint a lépcsőn fölfelé közeledik. Igen lassan halad, s amidőn végtére belép a szobába, nem kell, hogy bárki is megmondja a nevét. Olyan, mint valami bibliabeli tiszteletreméltó pátriárka, mintha a mózesi idők valamelyik alakja öltött volna testet. Ez a kopasz fejű, hosszú fehér szakállú, fehér bajuszú, komoly arckifejezésű, nagy gondolkozó szemű öreg ember, akinek a vállát kissé meghajlítja a világi lét nyolcvan esztendejének súlya, nem lehet más, mint Mahászaja mester.

Helyet foglal az egyik kereveten, aztán felém fordítja arcát. Komoly, eszes kifejezése azonnal megérteti velem, hogy itt nem lehet helye semmiféle könnyű gúnynak, szellemeskedő tréfálkozásnak vagy annak a nyers cinizmusnak és sötét kételkedésnek, amely időnként árnyékként borul lelkemre. Jelleme, Istenbe vetett tökéletes hite és nemes életfelfogása nyilvánvalóan leolvasható arcáról.

Tökéletes angol kiejtéssel szól hozzám:

- Isten hozta, szívesen látjuk!

Közelebb hív, és hellyel kínál a kereveten, amelyen ő is ül. Pár pillanatig kezében tartja kezemet. Illőnek vélem, hogy bemutatkozzam, és elmondjam, mi járatban vagyok. Amikor befejeztem, ismét barátságosan megszorítja kezemet, és így beszél:

- Magasabb rendű hatalom késztette önt arra, hogy Indiába jöjjön, s ez kapcsolatba hozza önt a mi földünk szent embereivel. Mindezek mögött igazi cél rejlik, és a jövő minden bizonnyal fel fogja ezt tárni. Várjon türelemmel.

- Elmondana egyet-mást mesteréről, Rámakrisnáról?

- Ó, ez olyan tárgy, amelyről legszívesebben beszélek! Idestova fél évszázad telt el azóta, hogy ő elhagyott bennünket, de áldott emléke örökkön velem van, mindig üdén, élénken virul szívemben. Huszonhét éves voltam, amikor találkoztam vele, és életének utolsó öt éve alatt állandóan körében tartózkodtam. Ennek eredményeképpen tökéletesen megváltoztam, az élettel szemben elfoglalt egész magatartásom teljességgel átalakult. Ilyen volt Rámakrisnának, ennek az istenembernek a különleges hatása. Mindenkit alávetett szellemi igézetének, aki csak meglátogatta. A szó szoros értelmében mindenkit megbűvölt, elragadott. Még az anyagias gondolkodású emberek is, akik azért jöttek hozzá, hogy gúnyt űzzenek belőle, elnémultak színe előtt.

- De hogyan érezhetnek az ilyen emberek becsülést a szellemiség iránt, ha ebben maguktól sem hisznek? - vetem közbe némi kételkedéssel.

Mahászaja ajka könnyű mosolyra húzódik:

- Ketten paprikát ízlelnek. Az egyik nem ismeri e fűszer nevét, talán még nem is látta soha azelőtt. A másik jól ismeri és azonnal tudja, hogy mi az. Vajon azért nem egyformán érzik-e a paprika ízét mindketten? Nem fogja-e csípni a fűszer mindkettejük nyelvét? Az, hogy nem ismerték Rámakrisna szellemi nagyságát, nem gátolhatta az anyagias gondolkozásúakat abban, hogy „ízleljék” azt a sugárzó szellemi légkört, amely Rámakrisna lényéből áradt.

- Tehát igazán a szellemiség nagyja volt?

- Az. És hitem szerint még sokkal több ennél. Rámakrisna egyszerű ember volt, nem tudott írni-olvasni, nem részesült neveltetésben - annyira írástudatlan volt, hogy még a saját nevét sem tudta lejegyezni. Alázatos külsejű volt és életmódjában még alázatosabb, s mégis, az akkori India legműveltebb és legtanultabb emberei közül nem egy mély odaadással vetette magát alá befolyásának. Meg kellett hajolniuk hatalmas szellemiségének ereje előtt, mert ez annyira valóságos volt, hogy szinte kézzelfoghatóan érezhetővé vált. Azt tanította nekünk, hogy a dölyf, gazdagság, birtok, világi dicsőség, világi állás mind csak semmiség a szellemiséghez képest, valójában nem egyebek röpke káprázatoknál, melyek rászedik az embert. Ó, azok a csodálatos napik! Mesterem gyakran önkívületbe merült, s ez oly nyilvánvalóan isteni természetű állapot volt, hogy mi, akik körülötte összegyűltünk, inkább Istennek éreztük őt, semmint embernek. Benne is megvolt az a sajátságos képesség, hogy egyszerű érintésével hasonló állapotot idézzen elő tanítványainál; ebben az elragadtatott állapotban közvetlenül, szemtől-szembe megláthatták Isten misztériumát. De hadd mondom el, hogyan hatott énrám.

Engem nyugati szellemben neveltek és taníttattak. Fejem tele volt büszkeséggel, hogy milyen eszes vagyok. Kalkuttai kollégiumokban tanítottam, mint az angol irodalom, történelem, és közgazdaság tanára. Rámakrisna a daksinésvari templomban lakott, a folyón fölfelé néhány mérföldnyire Kalkuttától. Ott láttam meg legelőször egy feledhetetlen tavaszi napon, és hallgattam egyszerű szavait azokról a szellemi eszmékről, amelyeket a maga tapasztalásán keresztül ismert meg. Gyönge kísérletet tettem arra, hogy vitába szálljak vele, de szent mivoltának hatása mihamar elnémított, mert ez a hatás leírhatatlanul mély volt. Újra meg újra felkerestem, nem bírtam sokáig távol maradni ettől a szegény, alázatos, de isteni személytől, míg egy napon Rámakrisna tréfálkozva megjegyezte: „Egyszer egy pávának négy órakor ópiumot adtak. Másnap pontosan ugyanabban az időben ismét megjelent. Az ópium hatása alá került, és eljött, hogy újra részesüljön benne.” Ez, képletesen szólva, igaz volt. Sohasem részesültem olyan boldogító élményekben, mint amikor Rámakrisna közelében tartózkodtam, lehet-e hát csodálni, ha újra meg újra visszatértem hozzá? S így egyikévé lettem legbizalmasabb tanítványainak, akiket megkülönböztetett az alkalmi látogatóktól. Egy napon a mester így szólt hozzám: „A szemeidben, homlokodon és arcodon látható jelekről felismerem, hogy jógi vagy. Végezzed hát minden munkádat továbbra is, de gondolj állandóan Istenre. Szolgálj mindeneket úgy, mintha feleséged, gyermeked, apád és anyád volnának. A teknősbéka erre-arra úszik a tó vizében, de gondolata ott időzik, ahová a parton a tojásait rakta. Így végezzed te is a világ munkáját, de gondolatod időzzék mindenkor Istennél.”

Amikor aztán mesterünk eltávozott, s legtöbb tanítványa önként elfordult a világtól, felöltötték a sárga köntöst, és életüket arra szentelték, hogy Rámakrisna tanításait elterjesszék egész Indiában, én nem adtam föl hivatásomat, hanem folytattam oktatói munkásságomat. Mindamellett oly erős volt az elhatározásom, hogy nem tartozzam a világba, noha benne munkálkodom, hogy éjnek idején olykor kimentem a Szenátus előtti térségre, s a város hajléktalan koldusai közt aludtam, akik rendesen ott töltötték az éjszakákat. Ez legalább egy időre azt az érzést keltette bennem, hogy magam is nincstelen, szegény ember vagyok.

Rámakrisna eltávozott, de ha ön bejárja Indiát, láthatja majd jeleit annak a szociális, emberbaráti, egészségügyi és népnevelő munkának, amely az egész országban végbemegy Rámakrisna egykori tanítványainak ösztönzésére, akik - sajnos - legnagyobbrészt már maguk is eltávoztak. De amit nem láthat meg könnyen, az a megváltozott szívek és újjáalakult életek nagy számában áll, s ezt szintén annak a csodálatos embernek a hatására lehet visszavezetni. Mert tanítása továbbszállott tanítványról tanítványra, akik tőlük telhetően széles körben terjesztették azt. S nekem az a kivételes szerencse jutott osztályrészemül, hogy mesterem sok mondását följegyezhettem bengáli nyelven; ezeknek nyomtatott gyűjteménye minden bengáli házban otthonossá vált, míg fordításuk egész Indiában elterjedt. Így láthatja, hogy Rámakrisna hatása tanítványainak kis körén túl is messzire szétágazott.

Mahászaja befejezi hosszú elbeszélését. És szótlanul ül. Ismét arcára nézek, és meglep ennek színe és jellege, mely nem vall hindura. Megint Kisázsiára kell gondolnom, arra az országra, ahol Izrael fiai találtak rövid pihenőt sok viszontagságuk után. Megjelenik képzeletemben Mahászaja képe, amint próféta alakjában szól ehhez a néphez. Milyen nemes és méltóságteljes a megjelenése! Jósága, becsületessége, erénye, áhítata és őszintesége egészen átlátszó. Megvan benne az olyan ember önérzete, aki egy hosszú életen át minden tekintetben a lelkiismerete szavának engedelmeskedett.

- Szeretném tudni, vajon mit szólna Rámakrisna az olyan emberhez, aki nem tud egyedül a hitből élni, hanem eszét és értelmét is ki akarja elégíteni? - mormogom kérdőn.

- Azt mondaná neki, hogy imádkozzék. ''Az ima roppant nagy erő. ''Rámakrisna maga is imában kérte Istent, hogy szellemiségre hajló embereket küldjön neki, és nem sokkal azután csakugyan eljöttek azok, akik később tanítványaivá váltak.

- De mit tegyen az, aki még sohasem imádkozott?

- ''Az ima a végső menedék. Ez a legutolsó mentsvára az embernek. Az ima segíthet, amikor az értelem felmondja a szolgálatot.''

- De hátha valaki azt mondaná önnek, hogy az imádkozás nem felel meg a természetének. Milyen tanácsot adna ön neki? - erőltetem a kérdést.

- ''Keresse gyakran az igazán szent emberek társaságát, akik valóban szellemi élmények részeseivé váltak. Az ilyenekkel való állandó kapcsolat segítségére lesz abban, hogy rejlő szellemiségét felszínre hozza. A magasabbrendű emberek isteni célok felé irányítják elménket és akaratunkat. Mindenekfölött élénk vágyat ébresztenek a szellemi élet iránt. Ezért az ilyen emberek társasága az első lépések idején nagyon fontos, és gyakran az utolsó lépésnél is lényeges, mint ahogyan Rámakrisna szokta volt mondani.''

Így beszélgetünk magasrendű és szent dolgokról, arról, hogy az ember sehol sem találhat békét, egyedül az Örök Jóban.

Közben újabb látogatók érkeznek, míg a szerény szoba megtelik indiaiakkal, Mahászaja mester tanítványaival. Esténként fölkapaszkodnak a négyemeletes ház lépcsőjén, hogy figyelmesen csüngjenek tanítójuk minden szaván.

Egy időre én is csatlakozom hozzájuk. Minden este eljövök, nem annyira azért, hogy Mahászaja ájtatos szavait hallgassam, mint azért, hogy lényének szellemi verőfényében sütkérezzem. Személyének légköre enyhítő és szépséges, szelíd és szeretetteljes; ő megtalált valami benső üdvösséget, s ennek kisugárzása szinte kézzelfogható. Sokszor elfelejtem szavait, de nem felejthetem el áldott személyiségét. Az , ami őt újra meg újra Rámakrisna felé vonzotta, mintha engem is Mahászajához vonzana és kezdem megérteni, milyen hatalmas lehetett a mester hatása, ha a tanítványa ennyire lenyűgöz engem.

Amidőn utolsó esténk elérkezik, megfeledkezem az idő múlásáról, amint boldog hangulatban ülök mellette a kereveten. Óra óra után szállt el, beszélgetésünket nem szakította meg a hallgatás szünete, de végül mégis elhallgatunk, s ekkor a jó mester kézenfog és kivezet házának tetőerkélyére, ahol a tiszta holdfény a körben elhelyezett cserepekben álló, nagy növényekre hull. Odalenn Kalkutta házaiból ezer fény csillan elő.

Teljes holdtölte van. Mahászaja felmutat a Hold kerek arcára, aztán rövid ideig szótlan imába merül. Türelmesen várakozom oldalán, amíg befejezi. Felém fordul, áldásra emeli kezét, könnyedén megérinti fejemet.

Alázatosan meghajlom ez előtt az angyalhoz fogható ember előtt, bármennyire vallástalan vagyok is. Néhány pillanatig csönd van, majd halk szóval így beszél:

- Feladatom immár végéhez közeledik. Ez a test kevés híján elvégezte azt, amiért Isten ide küldötte. Fogadja áldásomat, mielőtt eltávozom. 

Ez a jelenet erősen megindított. Száműzöm az alvás gondolatát, és az utcákon csatangolok. Amikor jó sokára egy nagy mecsethez érek és hallom az ünnepélyes éneket - „Isten nagy, Isten hatalmas!” - amint belezeng az éjfél csöndjébe, arra gondolok, hogy ha valaki megszabadíthatna az értelmi kételkedéstől, amely annyira hozzám tapad, s az egyszerű hit élete felé irányíthatna, akkor az kétségkívül csak Mahászaja mester lehet.

:¤ ¤ ¤

- Már nem találkozhat vele. Talán a sors akarta, hogy ne találkozzanak. Ki tudja?

A beszélő dr. Bandjopádhja, az egyik kalkuttai kórház főorvosa. Egyike a város legkiválóbb sebészeinek; keze hatezer műtétet vitt véghez; neve után a címek és rendfokozatok egész sora következik; s én sok élvezetet találtam abban, hogy vele együtt gondosan és kritikusan vizsgálat alá vessem a testen való uralom jógájáról szerzett néhány ismeretemet, amelyeket itt-ott fölszedtem. Tudományos képzettsége az orvostanban és szakértő tájékozottsága az anatómiában hasznos segítségnek bizonyult abban az igyekezetemben, hogy a jóga mibenlétét merőben ésszerű alapokra helyezzem.

- Úgyszólván semmit sem tudok a jógáról - vallja be az orvos. - Amit most öntől hallottam, számomra egészen új. Soha még csak nem is találkoztam jógival, azaz igazi jógival, kivéve Naraszingha Szvámit, aki nemrég Kalkuttában járt.

Azonnal érdeklődöm holléte felől, de elkedvetlenítő választ kapok.

- Naraszingha Szvámi betoppant Kalkuttába, nagy feltűnést keltett, aztán megint elment, nem tudom, hová. Úgy hallottam, hogy mielőtt idejött volna, az ország belsejében élt visszavonulva, s meglehet, hogy visszatért oda.

Szeretném tudni, mi történt.

- Egy ideig az egész város róla beszélt. Dr. Neoghi, a kalkuttai egyetem vegytantanára fedezte föl egy vagy két hónappal azelőtt Madhupurban. A jógi dr. Neoghi szeme láttára felnyalt néhány csöpp mérgező hatású savat, azonkívül izzó parazsat is vett a szájába, s ott tartotta, amíg meg nem szűnt izzani. A doktorban felébredt az érdeklődés, és rábeszélte a jógit, hogy jöjjön Kalkuttába. Az egyetem nyilvános előadást rendezett, hogy Naraszingha Szvámi bemutathassa képességeit egy kizárólag tudósokból és orvosokból álló közönség előtt. Én is a meghívottak közt voltam. Az előadást a Presidency College fizikai bemutatótermében tartották. Meglehetősen kritikus társaság volt együtt, s ön tudja, hogy magam is kevés érdeklődést tanúsítottam a vallás, a jóga és más hasonló dolgok iránt, mert figyelmemet tudományos munkám foglalta le. A jógi a bemutatóterem közepén állt, mi mérgeket nyújtottunk neki, amelyeket a kollégium laboratóriumi készletéből vettünk elő. Először is egy üveg kénsavat adtunk a kezébe. Ebből néhány cseppet a tenyerébe töltött, aztán felnyalta. Most erős karbonsavat kapott, és azt is felnyalta. Próbára tettük ciánkálival, ezzel a halálos méreggel, de ő lenyelte, és még a hajaszála sem görbült meg tőle! A teljesítmény meglepő, mi több, hihetetlen volt, de el kellett fogadnunk, hiszen saját szemünkkel láttuk. Elegendő ciánkálit vett magához, hogy az három perc alatt akár három embert is elpusztítson, s mégis mosolyogva, szemmel láthatólag baj nélkül állt előttünk. Ezután egy vastag üvegből készült palackot összetörtek, és az üvegcserepeket porrá zúzták össze. Naraszingha Szvámi lenyelte ezt a port, amelynek lassan ölő hatása van. Három órával azután, hogy ezt a különös vacsorát elfogyasztotta, az egyik kalkuttai orvostársunk gyomormosást alkalmazott a jógin, és kiszivattyúzta gyomrának tartalmát. A mérgek még ott voltak. És más a porrá tört üveget is megtalálták a székletében. A vizsgálat alaposságához nem férhet kétség. A kénsav roncsoló hatását egy rézpénzen előbb kipróbálták. A bemutatáson jelen volt Sir. C. V. Raman, a híres Nobel-díjas tudós, aki a bemutatást olyképpen jellemezte, hogy az valóságos kihívás a modern tudománnyal szemben. Amikor megkérdeztük Naraszingha Szvámit, hogyan tud ilyen dolgokat véghezvinni a testével, azt mondotta, hogy mihelyt visszatér otthonába, a jóga önkívületi állapotába merül, és szellemének erős összpontosításával ellenhatást fejt ki a mérgek halálos hatásával szemben.

- Meg tudja mindezt magyarázni az orvostudomány szempontjából?

A doktor a fejét rázza.

- Nem, nem tudom megmagyarázni. Az eset egészen érthetetlen előttem.

Hazatérve előkeresem egyik bőröndömből azt a jegyzőkönyvecskémet, amelybe Brahmával, az adjari jógival folytatott beszélgetéseimet írtam volt le. Sebtében átforgatom a lapokat, míg végre ráakadok erre a följegyzésre: „Mérgek, ha még oly halálosak is, nem árthatnak az olyan beavatottnak, aki a Nagy Gyakorlatot alkalmazta. Ez a gyakorlat bizonyos ülésmódnak, lélegzésnek, akaraterőnek és szellemi összpontosításnak az egybekapcsolása. Hagyományaink szerint ez olyan erővel ruházza föl a beavatottat, hogy lenyelhet bármit, akár mérget is, anélkül, hogy ez ártana neki. Rendkívül nehéz eljárás ez, és rendszeresen gyakorolni kell, hogy hatása állandó legyen. Egy nagyon öreg ember beszélt nekem egyszer egy jógiról, aki Benáreszben lakott, és nagy mennyiségű mérget tudott meginni anélkül, hogy baja történt volna. Ezt a jógit Trailingja Szváminak hívták; abban az időben jól ismerték a városban, de már sok esztendővel ezelőtt meghalt. Trailingja nagy beavatott volt, és a testen való uralom jógájában is nagy tudásra tett szert. Csaknem ruhátlanul ült éveken át a Gangesz partján, de senki sem beszélgethetett vele, mert a hallgatás fogadalmát tette.”

Amikor Brahma első ízben tett említést erről a dologról, a méreggel szemben való sérthetetlenséget hihetetlennek és lehetetlennek tartottam. De most kissé megrendült a hitem abban, hogy mi lehetséges és mi nem. Olykor csodálkozva gondoltam azokra a hihetetlen és csaknem érthetetlen teljesítményekre, amelyeket ezek a jógik véghezvisznek, de - ki tudja - talán olyan titkok birtokában vannak, amelyeket mi nyugatiak a laboratóriumok ezernyi kísérletével is hiába próbálunk fölfedezni.

 
==XI. FEJEZET==

A benáreszi csodatevő

Csatangolásaimat Bengálban kénytelen vagyok feljegyzetlenül hagyni, és váratlan kapcsolatomnak Buddha-Gaja közelében három tibeti lámával, akik meghívtak hegyvidéki kolostorukba, szintén feledésbe kell merülnie, mert mozgó sietséggel igyekszem elérni Benáresz szent városát.

A vonat dübörögve száguld keresztül a nagy vashídon a város közelében, zajával kétségkívül a modern idők betörését hirdetve az indiai társadalom ősi és mozdulatlan világába. A szent Gangesz aligha maradhat még sokáig szent, ha idegen és hitetlen emberek pufogó tűzszekerei száguldanak át szürkészöld vize fölött.

Tehát ez itt Benáresz!

Nagy zarándoktömeg tolong, mialatt kisietek az állomásról, és egy várakozó kocsiba szállok. Amint a poros úton tovahajtunk, valami új elem jelenlétét érzem meg a légkörben. Megpróbálom nem venni tudomásul, de fokozódó erővel kényszeríti rá magát figyelmemre.

Tehát ez India legszentebb városa! Nos, a szaga nagyon Istentelen! Benáresznek az a híre, hogy India legrégibb városa. A szaga megerősíti ezt. A bűzös levegő szinte elviselhetetlen. Kezdem elveszteni bátorságomat. Szóljak a kocsisnak, hogy vigyen vissza az állomásra? Nem jobb-e fitymáló hitetlennek lenni és tiszta levegőt szívni, mint ilyen szörnyű áron részesülni az áhítatban? Aztán arra gondolok, hogy idővel valahogyan majd csak hozzászokom ehhez a levegőhöz, mint ahogy az ember még furcsább dolgokat is megszokik ebben az áporodott országban. De Benáresz! Lehet, hogy te a hindu kultúra tengelye vagy, de mégis kérlek, tanulj valamit a hitetlen fehérektől, és ne sajnálj szentséges mivoltodból egy kis higiéniát! Megtudom, hogy a szag részben onnan származik, mert az utakat tehéntrágya és föld keverékével borítják, részben pedig attól a régi, kiszáradt folyómedertől, amely körülveszi a várost, s amelyet az emberek sok-sok nemzedék óta szemétlerakodó helynek használnak.

Ha hinni lehet az indiai krónikáknak, Benáresz már tizenkét évszázaddal időszámításunk előtt népes város volt. Mint ahogy az ájtatos angolok Canterbury szent városába utaztak a középkorban, úgy tódultak az indiaiak országuk minden tájáról Benáresz szent városába. Hinduk, szegények, és gazdagok egyaránt, idejönnek, hogy áldásában részesüljenek, míg a betegek itt akarják eltölteni utolsó napjaikat, mert ha itt halnak meg, lelkük egyenesen az égbe száll.

Másnap gyalogszerrel barangolok keresztül az öreg Kási-n - ahogyan a hinduk előszeretettel nevezik Benáreszt -, és átkutatom a várost alkotó girbegurba utcák labirintusát. De látszólag céltalan bolyongásomnak célja van, mert zsebemben papírdarab húzódik meg, rajta egy csodatévő jógi címével, akinek tanítványával Bombayban találkoztam.

Fülledt sikátorokon haladok át, amelyek nem elég szélesek ahhoz, hogy egy kocsi elférjen bennük. Nyüzsgő bazárokon törtetek keresztül; tucatnyi különböző fajhoz tartozó ember nyüzsög itt, és rühes kutyák, meg legyek megszámolhatatlan tömegei fokozzák a zűrzavart. Ősz hajú és kiszáradt mellű öregasszonyok; hajlékony alakú, sima barna testű fiatal nők; olvasóikat pörgető zarándokok, akik talán most ötvenezredikszer ismétlik el ugyanazt a szent igét; hamuval bekent testű idősebb vezeklők szikár alakjai; ezek és más figurák nyüzsögnek a keskeny utcákon. A sikátorok szövevényében, amelyek tele vannak zsibongással, zajjal és színnel, véletlenül az Aranytemplomhoz jutok, amely az egész ortodox Indiában nevezetes. Hamuval összekent aszkéták kuporognak a bejárat körül, a nyugati szem visszataszítónak találja külsejüket. Hívők hömpölyögnek be és ki végtelen áradatban. Többen közülük tetszetős virágfüzéreket visznek, és ezzel vidám színt kevernek a képbe. Az ájtatosak homlokukkal érintik meg a kapu kőoszlopait, amint kilépnek a templomból s akkor, megfordulva, pillanatnyi meglepetéssel merednek a fehér hitetlenre. Ismét tudatára ébredek annak a láthatatlan korlátnak, amely ezeket az embereket elválasztja tőlem.

A remegő verőfényben, aranylapokkal borított két kupola csillog; rikácsoló papagájok rajzanak a közelebbi torony körül. Az Aranytemplom Síva isten szolgálatában áll. Hol lehet most, gondolom magamban, ez az isten, akihez ez a sok hindu siránkozva könyörög, aki előtt imádkoznak, s akinek kő képmásaihoz illatos virágokat és főtt rizst visznek áldozati ajándékul?

Továbbmegyek, és egy másik templom küszöbe előtt állok meg. Itt Krisna istent tisztelik. Égő kámfor füstölög egy arany bálvány előtt; a templom harangjai szüntelenül zengve igyekeznek felhívni az isten figyelmét, míg a kagylókürtök harsogása siket füleit ostromolja. Sovány, szigorú képű pap lép ki, kérdő tekintetet vet reám, s én folytatom utamat.

Ki számolhatná meg az istenképek és bálványok sokaságát, amelyek Benáresz templomait és házait benépesítik? Ki fejthetné meg ezeket a komoly tekintetű hindukat, akik gyakran annyira gyerekesek s olykor mégis mély bölcsességgel gazdagok?

Sötét sikátorokon furakodom keresztül, gyalogszerrel és egyedül, a csodatévő házát keresve. Végül az utcák bonyolult szövevényéből szélesebb utakra jutok. Kisfiúk, sovány fiatalemberek és néhány férfi rendetlen, szakadozott sora vonul el mellettem. Vezetőjük hevenyében készült zászlót cipel, amelyen valami kibetűzhetetlen felirat áll. Furcsa jelszavakat kiáltoznak, ezek közé olykor énektöredékek vegyülnek. Ellenséges arccal és ferde pillantásokkal néznek reám, amint elmennek mellettem, úgyhogy felismerem a tarka felvonulás politikai jellegét. Előző este egy népes bazárban, ahol sem európai, sem rendőr nem volt látható sehol, valaki a hátam mögött fenyegetően azt sziszegte, hogy lelő engem. Azonnal hátrafordultam, de csak kifejezéstelen arcok tömegét láttam, mert a fiatal fanatikus eltűnt egy sarok mögött a sötétben. Így aztán most részvéttel nézem ezt a rongyos menetet, amely lassan eltűnik az úton. A politika, ez a csalóka szirén, aki mindenkinek mindent ígér, ismét néhány újabb áldozatot ejtett meg csábító ölelésével...

Végre utcához érek, amelyen nagy és jól épített házak állnak, az udvarok is tágasak és rendesek. Siettetem lépteimet, míg egy kapuhoz nem érek, amelynek oszlopán kőtáblára vésve ez a név áll: VISUDHÁNANDA. Belépek az udvarra, mert ezt a házat kerestem, és közelítek valakihez, aki a tornácon lebzsel. Ez nem éppen értelmes arcú fiatalember. Hindiul kérdezem:

- Hol van a mester?

De a fickó a fejét rázza, és értésemre adja, hogy nem tud ilyen személyről. Kimondom a mester nevét, de most is tagadó választ kapok. Az eredmény elkedvetlenítő, de én elhatározom, hogy nem hagyom magam. Valami arra figyelmeztet, hogy ez a fiatalember bizonyára azt tartja, hogy európainak nem lehet itt semmi keresnivalója, s ebből arra következtetett, hogy bizonyosan más házat keresek. Ismét arcába nézek, és végleg megállapítom róla, hogy ostoba. Mit sem törődve hadonászásával, egyenesen besétálok a házba.

Egy belső szobában sötét arcok félkörére bukkanok. Jól öltözött indiaiak csoportja kuporog a padlón. A szoba túlsó végén szakállas öregember ül támaszkodva egy kereveten. Tiszteletreméltó külseje s a megtiszteltetést kifejező ülőhely megértetik velem, hogy ő az, akit keresek. Üdvözlésre emelem összetett kezemet.

- Békesség, mester! - mondom a szokásos hindi üdvözlő szavakat.

Bemutatkozom, s elmondom magamról, hogy író vagyok, Indiában barangolok, de amellett a hindu bölcselet és misztika tanítványa is volnék. Kifejtem, hogy a tanítvány, akivel találkoztam, világosan értésemre adta, hogy mestere sohasem szokta nyilvánosság előtt mutogatni csodálatos képességeit, sőt még kis körben is ritkán mutatja be erőit idegenek előtt. Mindamellett, tekintve mély érdeklődésemet ősi bölcsességük iránt, azt szeretném, ha velem kivételt tenne.

A tanítványok bámész tekintettel néznek össze, majd mesterük felé fordulnak, mintha kíváncsian várnák feleletét. Visudhánanda hetven-egynéhány éves lehet. Orra rövid, arcát hosszú szakáll ékesíti. Táskás szemének nagysága meglep. Nyakában a brahmanok szent zsinórja függ.

Az öregember hűvösen szögezi rám szemét, mintha valami különös lényt látna a mikroszkóp lencséje alatt. Kísérteties és kényelmetlen érzés szorítja össze szívemet. Valóban, mintha különös erők árasztanák el az egész szobát, és némi nyugtalanság fog el.

Végre néhány szót intéz az egyik tanítványhoz, mégpedig bengáli nyelven, ahogyan kiveszem, mire a tanítvány felém fordul, és közli velem, hogy nem kaphatok kihallgatást, hacsak nem hozom magammal Pandit Kavirádzsot, az állami Szanszkrit Kollégium vezetőjét, hogy tolmácsul szolgáljon. A Pandit tökéletesen bírja az angol nyelvet, amellett régi tanítványa Visudhánandának, s ezért nagyon megfelelő tolmács lehet közöttünk.

- Jöjjön el vele holnap délután - mondja a mester. - Holnap négy órakor várom.

Kénytelen vagyok visszavonulni. Künn az utcán szólok egy arra haladó kocsinak, és a kanyargós utcákon a Szanszkrit Kollégium felé hajtatok. A kollégium vezetője nincs ott. Valaki azt véli, hogy talán otthon lesz, így hát újabb félórai kocsikázás következik, míg végre ráakadok a Panditra egy magas, régi házban, amely kiugró felső emeletével barátságosan emlékeztet valami középkori olasz épületre

A Pandit a felső szoba padlóján ül, minden oldalról könyvek, papírosok és egyéb tudós felszerelések rakásai között. A brahmanokra jellemző magas homlokához hosszú keskeny orr és világos arcszín járul. Arca finom és tudósra vall. Elmondom, mi járatban vagyok; ő mintha kissé tétovázna, de aztán rááll, hogy másnap elkísér. Ezek után eltávozom.

Lekocsizom a Gangeszhez, s ott szélnek eresztem a járművet. Csatangolok a folyóparton végig, amelyen hosszú lépcsősorokat építettek a fürdőző zarándokok részére. Sok évszázadon át koptatták a lábak ezeket a lépcsőket, egyenetlenek és csorbák. Milyen rendetlen és rendezetlen Benáresz képe a víz felől! A templomok a vízbe roskadoznak; csillogó kupolák mellett széles, szögletes, cifrán díszített, különböző magasságú paloták állanak; s az egész összevissza épülethalmazban régi és modern formák rendszertelenül keverednek.

Mindenütt papok és zarándokok rajzanak. Kis, nyitott fülkékben panditok oktatják tanítványaikat. Egyszerű, fehérre meszelt falak közt a tanítómesterek szőnyegen ülnek, mag a tanítványok tiszteletteljesen kuporognak körülöttük, vallásuknak pókhálós hitelveit habzsolva.

Szakállas vezeklőt látok, megjelenése kérdezősködésre késztet. Négyszáz mérföldnyi utat tett meg a porban hemperegve. Különös módja a zarándokútnak Benáresz felé! Odébb másik kísérteties külsejű emberre bukkanok. Egyik karját éveken át fölnyújtva tartotta. A boldogtalan végtag inai és ízületei csaknem egészen elszáradtak, a hús pergamentté zsugorodott rajta. Mire magyarázza az ilyen haszontalan az önkínzást, hacsak nem arra, hogy az örökös trópikus napsütés egy kissé kótyagossá tette ezeknek az embereknek az eszét? Lehet, a szörnyű hőség is hozzájárult, hogy kizökkentse e nép boldogtalan tagjainak a gondolkozását, amely amúgy is annyira hajlamos a vallási rajongásra.

:¤ ¤ ¤

Másnap pontosan négy órakor Pandit Kaviráddzsal behajtatunk a mester házába. Belépünk a nagy szobába, és üdvözöljük a házigazdát. Úgy öt-hat tanítvány van még jelen.

Visudhánanda fölkér, hogy jöjjek kissé közelebb; lekuporodom hát néhány lábnyira kerevetétől.

- Csodatételeim egyikét óhajtaná látni ön? - ez az első kérdése.

- Ha a mester hajlandó ebben a kegyben részesíteni, végtelenül örvendenék.

- Akkor adja ide a zsebkendőjét. Ha selyem, annál jobb - tolmácsol a Pandit. - A mester bármely illatot, amelyet csak kíván, zsebkendőjére fog varázsolni, csupán egy nagyítólencse s a Nap sugarainak segítségével.

Szerencsére csakugyan selyem zsebkendő van nálam, s átadom a csodatévőnek. Ő elővesz egy kis üveglencsét, aztán megmagyarázza, hogy a napsugarakat akarná összegyűjteni vele, de a Nap jelen helyzete nem engedi, hogy közvetlenül megtehesse. Mindamellett ezen könnyen lehet segíteni azzal, hogy az egyik tanítványt kiküldi az udvarra. Ez kézi tükörrel majd bevetíti a sugarakat a nyitott ablakon át a szobába.

- Most illatot teremtek a levegőből! - jelenti ki Visudhánanda. - Milyen illatot kíván?

- Lehet fehér jázmint?

A mester bal kezébe veszi zsebkendőmet, és fölébe tartja a gyújtólencsét. Rövid két másodpercig ragyogó napsugár remeg a selyemkelmén; akkor leteszi a lencsét, és visszaadja a zsebkendőt. Orromhoz emelem, és a fehér jázmin pompás illata jutalmaz!

Megvizsgálom a zsebkendőt, de nedvességnek nyomát sem látom, semmi jele annak, hogy folyékony illatszert csöppentettek volna rá. Meglepetésemben némi gyanakvással pillantok az öregemberre. Ez felajánlja, hogy megismétli a kísérletet.

Ezúttal rózsaillatot kérek. Óvatosan figyelem a mestert az újabb kísérlet alatt. Minden mozdulatát, mindazt, ami körülötte van, a legnagyobb éberséggel ellenőrzöm. Gondosan figyelem párnás kezeit és makulátlan fehér ruháját, de semmi gyanúsat nem sikerül felfedeznem. Megismétli az előbbi eljárást, és rózsaillatot idéz elő, amely a zsebkendőnek egy másik sarkát erősen áthatja.

Harmadszorra ibolyát választok. Ez a kísérlet is ugyanúgy sikerül.

Visudhánanda nem látszik büszkélkedni diadalával. Az egész mutatványt mindennapos dolognak, egészen jelentéktelen esetnek tünteti föl. Komoly arca pillanatra sem változik meg.

- Most pedig én fogom az illatot választani - mondja váratlanul. - Olyan virág illatát teremtem elő, amely egyedül Tibetben otthonos.

Napsugarat vetít a zsebkendőnek utolsó, még illatosítatlan szögletére, és íme! Amit ígért, bekövetkezik: előidézte a negyedik illatot, s ezt ismeretlennek találom.

Némileg zavarodottan teszem zsebre a fehér selyemkendőt. A teljesítmény valóban csodával határos. Talán a ruhájában rejtette el az illatszereket? Akkor ugyancsak nagy készletet kellene magánál tartania, hiszen nem tudhatta előre, milyen illatot fogok választani. Egyszerű ruhája különben sem rejthetne el oly sokféle illatszert, amennyire szüksége lehet. Amellett keze egyetlenegyszer sem tűnt el köntösének redői közt.

Engedélyt kérek, hogy megvizsgálhassam a lencsét. Egészen közönséges nagyítóüveg, fémkeretbe foglalva, kis fémnyéllel. Semmi gyanúsat nem találok rajta.

Ezenfelül megnyugtató az is, hogy nemcsak én tartom szemmel Visudhánandát, hanem a hat tanítvány is. A Pandit már előre közölte velem, hogy ezek a tanítványok kivétel nélkül felelősségérzettel és jó neveléssel rendelkező, előkelő állású emberek.

Még a hipnózis kínálkozik lehetséges magyarázatul. Ennek a föltevésnek helytálló voltát könnyen kipróbálhatom. Ha majd hazatérek szállásomra, megmutatom a zsebkendőt másoknak is.

Visudhánanda újabb és jelentékenyebb csodatételt is szándékozik bemutatni nekem. De ezt ritkán szokta véghezvinni. Azt mondja, ehhez erős napfényre van szüksége; most azonban a Nap már lenyugvóban van, s közeledik az este. Azért hát jöjjek el a hét utolsó napjainak egyikén, pontosan délben. Akkor bemutatja azt a bámulatos teljesítményt, hogy átmenetileg életre kelti a holtat!

Hazahajtatok, s három személynek megmutatom a zsebkendőt. Mindegyik úgy találja, hogy az illatok még erősen érezhetők rajta. Ezt tehát nem lehet a hipnózisnak tulajdonítani. S éppoly nehéz volna egyszerű szemfényvesztést látni az egészben.

:¤ ¤ ¤

Ismét a varázsló házában vagyok. Azt mondja, hogy csak kis állatnak tudja visszaadni az életét; többnyire madárral szokott kísérletezni.

Egy verebet megfojtanak, és egy óra hosszat hagynak heverni szemünk láttára, hogy meggyőződhessünk élettelen voltáról. Szemei mozdulatlanok, szegény kis teste merev; semmi jel nem árulja el, hogy élet volna a kis teremtményben.

A varázsló fogja nagyítóüvegét, és napsugarat vetít a madár szemébe. Néhány perc eseménytelenül múlik el. Az öregember előre hajolva végzi különös munkáját, nagy szeme üvegesen mered előre, arca hideg, érzéstelen és kifejezéstelen. Egyszerre csak szája kinyílik, és kísérteties, gajdoló ének tör ki belőle, előttem ismeretlen nyelven. Kisvártatva a madár teste rángatódzni kezd. Ilyen rángatódzást már láttam, amikor egy kutya küszködött a közelgő kimúlással. Ezután könnyedén felborzolódnak a madár tollai, újabb pár perc múlva a veréb lábon áll, s ide-oda ugrándozik a padlón. A halott valóban feltámadott!

Röviddel azután a madár elegendő erőt szed össze ahhoz, hogy fölrepüljön, és nyugvóhelyet keres, amint körberepül a szobában. Az egész dolog olyan hihetetlennek látszik, hogy eszemet erőltetve igyekszem meggyőzni magamat a látottak valóságáról, hogy a körülöttem lévő dolgok valóságosak, tapinthatók, és nem a képzelet szülöttei.

Feszült fél óra múlik el, míg én a föltámadt madár röpködő igyekezetét figyelem. Végül hirtelen fordulat szolgál újabb meglepetéssel. A szegény kis veréb egyszerre lepottyan a levegőből, és mozdulatlanul hever lábunk előtt. Többé nem mozdul. A vizsgálat megállapítja, hogy nem lélegzik, kétségtelenül halott.

- Tartósabban is meghosszabbíthatta volna az életét? - kérdem a varázslót.

- Ennél többet jelenleg nem mutathatok önnek - felel könnyed vállrándítással. A Pandit fülembe súgja, hogy a jövendő kísérletektől még nagyobb dolgokat remélhetünk. Mestere még sok mindent véghez tud vinni, de nem élhetünk vissza jóindulatával, elvégre nem vásári mutatványossal van dolgunk. Meg kell elégednem azzal, amit láttam. Ismét érzem a szobát betöltő titokzatosság különös légkörét. A Visudhánanda egyéb erőiről hallott történetek még fokozzák ezt az érzést.

Megtudom, hogy friss szőlőt tud létrehozni látszólag a levegőből, és édességeket idéz elő a puszta semmiből; ha pedig elhervadt virágot vesz a kezébe, az rövidesen visszanyeri üdeségét.

:¤ ¤ ¤

Mi a titka ezeknek a nyilvánvaló csodáknak? Szeretnék valami tájékoztatást nyerni, és rendkívüli választ kapok. Olyan magyarázat ez, amely tulajdonképpen nem magyaráz meg semmit. Az igazi titok továbbra is rejtve marad a benáreszi csodatévő szögletes homloka mögött, eddig még legbizalmasabb tanítványának sem tárta föl.

Elmondja nekem, hogy Bengálban született. Tizenhárom éves korában valami mérges állat megmarta. Állapota annyira komolyra vált, hogy anyja sem bízott már felépülésében, és levitte a Gangeszhez, hogy ott haljon meg. A hindu vallás szerint a halál sehol sem szentségesebb és boldogabb, mint e folyam mellett. Bevitték a szent folyó vizébe, mialatt a gyászoló család a parton gyűlt össze, a halotti szertartásra készülődve. Őt a vízbe mártották. S ekkor csoda történt. Minél mélyebben eresztették a folyóba, annál mélyebbre süllyedt a víz színe a teste körül. Amidőn megint fölemelték, egyidejűleg a víz is emelkedett, míg rendes szintjét el nem érte. Újra meg újra bemártották: a víz is újra meg újra lesüllyedt! Röviden, a Gangesz nem akarta befogadni a haldoklónak vélt fiút!

A folyóparton egy jógi ült, s figyelte az esetet. Fölkelt, és kijelentette, hogy a fiú életre van szánva, nagy dolgokat fog véghezvinni, és sorsa nagyon szerencsés, híres jógi lesz belőle. A jógi ezután valami füvet dörzsölt a mérges harapás sebére, és eltávozott. Hét nap múlva visszajött, és azt mondta a szülőknek, hogy a fiú most már teljesen egészséges, és csakugyan úgy is volt. De közben különös dolog történt a gyermekkel. Egész lénye és viselkedése megváltozott, nem akart többé otthon maradni szüleinél, hanem arra vágyott, hogy vándorló jógivá legyen. Attól fogva állandóan ostromolta édesanyját, míg ez végül néhány év múlva beleegyezett, hogy fia elhagyja az otthont. Az ifjú elment, és a jóga beavatottjait kereste.

Tibetbe jutott, ebbe a Himaláján túl fekvő titokzatos országba, abban a reményben, hogy Tibet híres csodatevő remetéi közt rátalál a mesterre, akit neki szánt a sors. Mert az indiai lélekben a gondolat erősen benne gyökerezik, hogy a törekvőnek, ha sikert akar elérni igyekezetében, rá kell találnia valakire, aki maga már beavatottja a jóga titkainak, s ennek személyes tanítványává kell válnia. A fiatal bengáli is ilyen embert a kunyhókban vagy barlangokban lakó magányos remeték közt, s keresve vándorolt, olykor a hegyeken átsöprő, harsogó hóviharokban is, de csalódottan tért haza.

Eseménytelen évek múltak el, de vágya nem talált kielégülést. Újra átkelt a határon, és déli Tibet puszta tájain barangolt. A hegyek közt egy egyszerű tanyán végre aztán fölfedezte a régóta keresett mestert.

Ezután azoknak a hihetetlen megállapításoknak egyikét hallom, amelyek azelőtt gúnyos kacagásra fakasztottak volna, de most valóban meglep a kijelentés. Mert a csodatévő ünnepélyesen közli velem, hogy ez az ő tibeti mestere nem kevesebb, mint ezerkétszáz esztendős! S ezt olyan nyugodtan mondja, mint ahogyan egy józan nyugati ember mondaná valakiről, hogy az negyvenéves.

A hosszú életnek ezzel a meglepő legendájával már legalább kétszer találkoztam annakelőtte. Brahma, az adjari jógi mondotta egyszer nekem, hogy Nepálban élő mestere négyszáz évnél idősebb, míg egy szent ember, akivel Nyugat-Indiában találkoztam, azt állította, hogy a Himalája szinte elérhetetlen magasságában, egy barlangban egy jógi él, aki olyan öreg - szám szerint is megmondta: ezerévesnél több -, hogy gyengeségében nem bírja már nyitva tartani a szempilláját! Mindkét állítást elvetettem, mert túl fantasztikusnak találtam, de most meg kell emlékeznem a dologról, mert a benáreszi csodatévő arra céloz, hogy nyomában van az élet varázsitalának.

A tibeti mester a fiatal Visudhánandát beavatta a testen való uralom jógájának elveibe és gyakorlataiba. Ebben a szigorú fegyelmezésben a tanítvány rendkívüli testi és szellemi erőket fejlesztett ki. Beavatást nyert egy másik különös dologba is, amelyet a Nap Tudományának nevez. A hófödte tájon való élet nélkülözéseinek ellenére is tizenkét éven át ült tanítványként a halhatatlan élet tibeti mesterének lába előtt. Amikor mindent megtanult, mestere visszaküldte Indiába. Átkelt a hegyi hágókon, lebocsátkozott a síkságra, és kellő idő múlva maga is a jóga mesterévé lett. Egy időre Puriban, a Bengáli-öböl partján telepedett le, ahol ma is nagy háza van. A tanítványok serege, amely köréje gyűlt, kizárólag a hinduk magasabb osztályaiból került ki. Gazdag kereskedők, jómódú földbirtokosok, kormányzati tisztviselők vannak köztük, sőt még egy rádzsa is. Lehet, hogy tévedek, de az a benyomásom nem kívánják az egyszerűbb emberek csatlakozását.

- Hogyan vitte ön véghez azokat a csodákat, amelyeket mutatott nekem? - kérdem nagy merészen.

Visudhánanda összekulcsolja vastag kezeit.

- Amit önnek mutattam, az nem a jógagyakorlatok eredménye, hanem a Nap Tudományában gyökerezik. A jóga lényege a jógi akaraterejének és szellemi összpontosításának kifejlesztésében áll, de a Nap tudományának gyakorlásában nincsen szükség ezekre a képességekre. A Nap tudománya csupán bizonyos titkok gyűjteménye, és nem kell hozzá különleges előképzettség. Ugyanúgy megtanulható, mint ahogy az önök nyugati anyagias tudományainak bármelyikét meg lehet tanulni.

Pandit Kavirádzs hozzáfűzi, hogy ez a különös művészet minden másnál közelebb áll a villamosság és magnetizmus tudományához.

Éppen olyan sötétségben botorkálok, mint azelőtt, a mester tehát további magyarázatokkal szolgál.

- A Nap Tudománya, mely Tibetben otthonos, egyáltalán nem új dolog. Az indiai nagy jógik már igen régi időkben jól ismerték. De manapság, kivéve egy-két ritka esetet, csaknem teljesen feledésbe merült nálunk. ''A Nap sugaraiban életadó elemek vannak, és ha az ember ismeri a titkot, hogyan válassza ki ezeket az elemeket, akkor véghezviheti a megfelelő csodákat. És a napfényben mágikus erejű éteri sajátságok rejlenek, ha valaki hatalmába tudja keríteni.''

- Megismerteti ön a Nap Tudományának ezeket a titkait a tanítványaival?

- Még nem, de szándékozom. Kiválasztok majd egyes tanítványokat, és közlöm velük a titkokat. Most nagy laboratóriumot építünk, tantermek lesznek benne, amelyekben bemutatókat, kísérleteket lehet majd végezni.

- Mit tanulnak hát most az ön tanítványai?

- A jógába nyernek beavattatást.

A Pandit magával visz, megnézzük a laboratóriumot. Ez több emeletes, határozottan európai jellegű, modern építmény. A falak vörös téglából épültek, és nagy nyílások jelzik az ablakok helyét. Ezekbe a nyílásokba majd nagy, csiszolt üvegtáblák kerülnek, mert a laboratóriumban végzendő munka megkívánja, hogy a napfényt vörös, kék, sárga, zöld és színtelen üvegen át bocsássák be.

A Pandit megjegyzi, hogy egyetlen indiai gyár sem tud olyan nagy üveglapot előállítani, amekkorára az óriási ablakokhoz szükség van, s emiatt nem fejezhetik be az építkezést. Fölkér, hogy érdeklődjem Angliában, de hangsúlyozza, hogy Visudhánanda megkívánja, hogy betű szerint kövessék az előírásait. Ezek közé tartozik az a föltétel is, hogy az üveg légbuborékoktól tökéletesen mentes legyen, és a színes üvegek egészen átlátszók legyenek. 

A laboratórium épületét tágas kert övezi, és sűrű levelű pálmafák rejtik el a kíváncsi szemek elől.

Visszatérek a csodatévőhöz, és leülök elébe. A tanítványok egy része elszéledt, már csak ketten vagy hárman vannak ott. Pandit Kavirádzs mellettem kuporog, tanulmányoktól megviselt arcát áhítatos tekintettel emeli mesterére.

Visudhánanda egy pillanatra rám néz, aztán a padlóra fordítja tekintetét. Magatartásában méltóság és tartózkodás vegyül el; arca szinte természetfölötti módon ünnepélyes, s ez az ünnepélyesség visszatükröződik tanítványainak arcán. Megpróbálok áthatolni komolyságának sisakrostélyán, de nem látok semmit. Ennek az embernek az elméje éppoly megközelíthetetlen az én nyugati gondolkodásomnak, akár a közeli Aranytemplom legbensőbb szentélye. A keleti mágia idegenszerű világa burkolja be. Erősen érzem, hogy noha ismételt kérés nélkül bemutatta nekem csodatételeit, mindamellett olyan szellemi korlátot állított közénk, amelyet sohasem fogok átlépni. Szíves fogadtatásom csak felszínes; itt nem tartják kívánatosnak a nyugati vizsgálódókat és tanítványokat.

A mester egyszerre csak váratlan megjegyzést tesz:

- Nem avathatnám önt tanítványommá anélkül, hogy előbb engedélyt ne kérnék ehhez tibeti mesteremtől. Ezt a feltételt munkásságomban mindig szem előtt kell tartanom.

Kiolvasta volna a fejemben kóválygó gondolatokat? Bámulva nézek rá. Kissé kidomborodó homlokán mintha gondterhelt redők jelentek volna meg. De hát én egy szóval sem mondottam, hogy tanítványává szeretnék lenni. Egyáltalán nem hajt semmi arra, hogy bárkinek is tanítványává váljak. De egy dologban bizonyos vagyok: ha ilyen kéréssel fordulnék hozzá, tagadó választ kapnék.

- De miként érintkezhetik ön a mesterével, ha ő a messze Tibetben lakik? - tudakolom.

-'' A legteljesebb kapcsolatban állunk egymással a belső síkon ''- feleli. Hallgatom szavát, de nem értem. Váratlan megjegyzése egy időre mégis elterelte elmémet csodáiról. Elgondolkozom. Szinte önkéntelenül felteszem a kérdést:

- Mester, hogyan találhatja meg az ember a megvilágosulást?

Visudhánanda nem válaszol, ehelyett más kérdést tesz fel:

- Ha ön nem gyakorolja a jógát, akkor hogyan juthatna megvilágosodáshoz?

Néhány pillanatig gondolkozom a kérdés fölött.

- De úgy hallottam, mester nélkül rendkívül nehéz megérteni a jógát, és még kevésbé lehet sikeresen gyakorolni. Igazi mestereket pedig nagyon bajos találni.

Arca közönyös és kifürkészhetetlen marad.

-'' Amidőn a kereső készen áll lélekben, a mester mindig megjelenik.''

Kételyemet fejezem ki. Ő széttárja ujjait.

-'' Az embernek előbb teljesen föl kell készülnie; akkor aztán bárhol is legyen, előbb-utóbb megtalálja mesterét.'' ''És ha a mester nem jönne el testi alakban, akkor is megjelenik a kereső belső látása előtt.''

- Hogy kell hát hozzákezdeni?

- Idejének egy részét minden nap szentelje annak, hogy abban az egyszerű helyzetben üljön, amelyet majd megmutatok önnek. Ez segítségére lesz az előkészületben. Legyen gondja arra is, hogy elfojtsa indulatait, és uralkodjék szenvedélyein.

Visudhánanda ezután megmutatja nekem a lótuszülést, amelyet már ismerek. Nem értem, miért nevezi ezt a keresztbevetett és egymásba kulcsolt lábakkal való ülésmódot egyszerű helyzetnek.

- Ugyan, miféle felnőtt európai bírná így kicsavarni a tagjait! - kiáltok föl.

- Csak az első kísérletek járnak nehézségekkel. Ha minden reggel és este gyakorolja, akkor könnyűvé válik. Fontos az, hogy a nap meghatározott idejét ennek a jógagyakorlatnak szentelje, és mindig szabályosan betartsa. Eleinte elég, ha öt percig próbálkozik. Egy hónap múlva húsz percre, és így tovább. Ügyeljen arra, hogy hátgerincét egyenesen tartsa. Ez a gyakorlat lehetővé teszi az embernek, hogy testi egyensúlyra és szellemi nyugalomra tegyen szert. A nyugalom feltétlenül szükséges a jóga további gyakorlásához.

- Eszerint ön a testen való uralom jógáját tanítja?

- Azt. Ne képzelje, hogy az elmén való uralom jógája magasabbrendű ennél. Mint ahogyan minden emberi lény gondolkodik és cselekszik is, ugyanúgy fejlesztenünk kell természetünknek mindkét oldalát. A test kihat az elmére, s az elme visszahat a testre. A gyakorlati fejlesztésben ezt a kettőt nem lehet elválasztani.

Ismét megérzem Visudhánanda részéről a belső vonakodást, hogy alávesse magát további kérdezősködésemnek. Valami szellemi hűvösség árad szét körülöttünk. Elhatározom, hogy rövidesen távozom, de előbb még egy utolsó kérdést vetek föl:

- Fölfedezte-e már, hogy az életben egyáltalán van valami cél, valami feladat? - A tanítványok megfeledkeznek komolyságukról és mosolyognak együgyűségemen. Csak egy hitetlen, tudatlan nyugati kérdezhet ilyesmit. Nem tanítják-e a hindu szent könyvek mind, kivétel nélkül, hogy Isten a kezében tartja ezt a világot s célja van vele?

A mester nem ad választ. Hallgatásba merül újra, de Kavirádzsra pillant, s ez megfelel helyette.

- Minden bizonnyal van célja az életnek. Szellemi tökéletességre kell fejlődnünk, hogy eggyé válhassunk Istennel.

Óra hosszat tartó csönd borul a szobára. Visudhánanda egy vastag könyvben lapozgat, a könyv borítólapján bengáli nyomtatás látszik. A tanítványok maguk elé merednek, alusznak vagy elmélkednek. Enyhítő delejes hatás kezd lopva rám terülni. Érzem, ha még maradok, akkor vagy álomba vagy valami önkívületfélébe merülök, összeszedem hát magam, köszönetet mondok a mesternek, és eltávozom.

:¤ ¤ ¤

Könnyű étkezés után nekivágok a kanyargós sikátoroknak a szent városban, amely úgy látszik, egyaránt vonzza a szenteket és a bűnösöket. Az egész országból magához csalogatja az ájtatos embereket, de odavonja a hitetleneket, a hitványokat és a gonosztévőket is, a papi élősdiekről nem is beszélve.

A Gangesz-part csilingelő templomi harangjai esti ájtatosságra hívják a hívőket. Az éjszaka gyorsan közeledik a szürkülő égen. A napnyugta újabb hangot vegyít az esti zajgásba, mert most a müezzinek is kiáltó szóval hívják imára a Próféta követőit. Az ősi folyam, a nagy tisztelettel övezett Gangesz partján ülök, és az átvonuló könnyű szélben remegő pálmák susogását hallgatom. Hamuval bekent testű koldus közeledik felém. Megáll, ránézek. Valamiféle szent ember, mert szemében nem erről a világról való fény csillog. Kezdem belátni, hogy mindeddig nem sikerült még annyira megértenem az öreg Indiát, mint ahogyan gondoltam. Aprópénz után kotorászom a zsebemben, s közben azon jár a gondolatom, vajon átugorhatjuk-e a civilizáció szakadékát, amely elválaszt bennünket. Nyugodt méltósággal veszi át alamizsnámat, kezét köszöntve emeli hamuval borított homlokához, és visszavonul.

Sokáig töprengtem a csodatévő titkain, aki az éterrel bűvészkedik, és ideiglenes életre tud kelteni kimúlt madarakat. Tetszetős, de rövid magyarázata a Nap Tudományáról nem ejtett meg. Csak üresfejű ember tagadhatná, hogy a modern tudomány nem kutatta volna ki teljesen a napfényben rejlő lehetőségeket'';'' de az adott esetben mégis olyan elemek vannak, amelyek arra ösztönöznek, hogy másfelé nézzek magyarázatért.

Ugyanis Nyugat-Indiában tudomást szereztem két jógiról, akik véghez tudták vinni Visudhánanda egyik mutatványát, azt, amikor illatokat idéz elő a levegőből. Sajnos, mindketten még a múlt század végefelé meghaltak, de a forrás, ahonnan az értesülés eredt, eléggé megbízhatónak látszott. Mindkét estben illatos, olajos folt jelent meg a jógi tenyerén, mintha bőrén át izzadta volna ki. Az illat némelykor elég erős volt ahhoz is, hogy egész szobát betöltsön.

Ha tehát Visudhánanda is rendelkezik ezzel a különös képességgel, akkor az illatot könnyen átviheti tenyeréről a zsebkendőre, mialatt a nagyítóüveggel mesterkedik. Vagyis az egész mutatvány, amikor a napsugarakat összegyűjti, talán csak hókuszpókusz, amely eltereli a figyelmet a varázslatosan létrejött illat átviteléről. Az is támogatja ezt a felvetést, hogy a csodatévő ez ideig egyetlen tanítványa előtt sem tárta föl a mutatvány titkát. Közben persze a költséges laboratórium hosszadalmas építkezésével tartotta ébren reményeiket. De még ez is abbamaradt, mert Indiában nem lehet megfelelő nagyságú üveglapokat kapni. Így hát csak várnak és remélnek tovább.

Miféle eljárást alkalmazott hát valójában Visudhánanda, ha a napfény összegyűjtése csak ürügy volt? Lehet, hogy az illatok előidézése is egyike a jógaerőknek, s megfelelő igyekezettel megszerezhető. Nem tudom. De ha nem is találok helytálló elméletet a csodatévő mutatványainak megfejtésére, azért még nem kell készpénznek vennem a Nap Tudományának magyarázatát. Minek töröm hát a fejemet? Feladatom csak az, hogy leírjam és följegyezzem ezeket a dolgokat, megmagyarázni a megmagyarázhatatlant már nem az én dolgom. Ez is egyike az indiai élet ama különös oldalainak, amelyeknek örökre pecsét alatt kell maradniuk, hiszen ha a zömök kis csodatévő vagy valamelyik kiválasztott tanítványa bemutatná is ezt a sajátságos művészetet a nyilvánosság előtt, és magára vonná is a tudósok meglepett figyelmét, nem valószínű, hogy a titkot elárulná. Azt hiszem, helyesen ítélem meg a felfogását.

Benső hang kérdi tőlem: de hogyan támasztotta fel a kimúlt madarat? És hogyan áll a dolog a tökéletes jógiról szóló legendával, hogy az tetszés szerinti tartamra meghosszabbítja életét? Valóban felfedezték volna a kelet egyes fiai a szokatlanul hosszú élet titkát?

Elfordulok a bennem rejlő kérdezősködőtől, és fáradtan nézek föl a csillagokra. A csillagos ég felmérhetetlen nagysága elbűvöl. A csillagok sehol sem olyan ragyogóak, mint a trópusi égen. Mereven bámulok a reszkető fénypontokra... Amidőn ismét körülnézek, és embertársaimat meg a házak alaktalan tömegét látom újra, mélyen érezni kezdem a világ megközelíthetetlen rejtelmét. A tapintható dolgok és köznapi tárgyak hamarosan valótlan sötétségbe tűnnek, míg az árnyakhoz foghatóan mozgó alakok, lassan tovasikló bárkák és a lámpák élénk fényfoltjai az éjszakát s a környéket álomvilág elbűvölt tájává varázsolják. A régi indiai bölcselet tétele, hogy a mindenség valójában csak árnyképek látomása, eltölti lelkemet, és elmossa valóságérzésemet. Így készít elő a legkülönösebb élményre, amelyet ez az űrben száguldó planéta részemre hozhat.

De valamelyik földi teremtmény durván megtöri mennyei álmomat, amint hangos szóval ritmikus indiai dalra gyújt, s én egyszeribe visszatérek a bizonytalan gyönyörök és váratlan bánatok összevisszaságába, amelyet az emberek életnek neveznek.

 
==XII. FEJEZET==

Megíratott a csillagokban!

A vakító napsütés reszkető fénybe vonja a kupolákat, a levegőt a reggeli fürdőzők zaja tölti be, és a benáreszi folyópart kavargó, keleties látványossága ismét kitárul idegen szemem előtt. Ormótlan bárkán siklom lefelé a Gangeszen, a jármű kifaragott orra kobrafejet ábrázol. A fülke tetején ülök, mialatt odalenn három evezős dolgozik furcsa lapátjaival.

Társam egy bombayi kereskedő. Mellettem ül, és elmondja, hogy mihelyt hazatér Bombayba, visszavonul az üzleti tevékenységtől. Rendkívül ájtatos, de éppoly gyakorlatias ember. Miközben mennyei kincseket gyűjtött, nem feledkezett meg arról sem, hogy vagyont halmozzon fel a bankban. Vagy egy hete ismerem, és barátságos, kedélyes embernek találom.

- Pontosan abban az évben vonulok vissza, amelyet Szudhei Babu előre megmondott - jegyzi meg, hogy magyarázattal szolgáljon.

Erre a furcsa megjegyzésre - képletesen szólva - mindjárt a fülemet hegyezem.

- Szudhei Babu... ki légyen az?

- Nem tudja? A legkiválóbb asztrológus Benáreszben.

- Ó, csak egy asztrológus! - mormogom kissé megvetően.

Mert láttam ezt a fajzatot Bombay nagy térségén, a Maidánon vagy a kalkuttai bazárfülkékben üldögélni, és találkoztam velük mindenütt, a legkisebb városokban is, ahol idegenek szoktak megfordulni. Legtöbbjük piszkos külsejű, bozontos hajú, vad tekintetű fickó. Arcukon rajta ül a babona és a tudatlanság fölismerhető jele. Fölszerelésük rendesen két-három, erősen használt, szennyes könyvből és egy érthetetlen ábrákkal telt indiai kalendáriumféléből áll. Nem egyszer támadt bennem láttukra az a cinikus gondolat, hogy miért próbálnak ezek szerencsét jósolni másoknak, amikor ők maguk szemmel láthatóan sokkal inkább híjával vannak a jószerencsének.

- Ön kissé meglep. Ajánlatos az, hogy egy üzletember a csillagok pislákolására bízza magát? Nem gondolja, hogy a józan ész hasznosabb vezető? - teszem hozzá olyan hangon, mint aki bölcs tanácsokat ad.

A másik könnyedén a fejét rázza, és türelmesen mosolyog rám.

- Akkor hát hogyan magyarázná meg azt, hogy a jóslat pontosan előre megmondta visszavonulásom időpontját? Ki sejthette volna, hogy én ily szokatlanul fiatal korban abba kívánom hagyni üzleti tevékenységemet? Hiszen csak negyvenegy éves vagyok.

- Véletlenek találkozása, meglehet.

- Jól van, hadd mondok el önnek egy kis történetet. Pár évvel ezelőtt Lahoréban egy híres asztrológussal találkoztam, és tanácsára nagy üzleti vállalkozásba fogtam. Akkoriban egy idősebb emberrel álltam viszonyban. Társam kijelentette, hogy az üzletet nagyon kockázatosnak tartja, és nem volt hajlandó részt venni benne. Emiatt megszakítottuk társas viszonyunkat. Egymagam vittem véghez a vállalkozást. Meglepő sikernek bizonyult, és egész kis vagyont hozott nekem. Pedig ha a lahori asztrológus nem biztat igen erélyesen, magam is féltem volna belevágni.

- Szóval önnek az a véleménye, hogy...

Társam befejezi helyettem a mondatot:

- Életünkön a sors uralkodik, és a sors kiolvasható a csillagok állásából!

Türelmetlen mozdulattal fejezem ki nézetemet erről a felfogásról.

- Az asztrológusok, akiket Indiában láttam, olyan tudatlan, ostobának látszó népség, hogy képtelen vagyok feltételezni róluk, hogy bárkinek is használható tanácsot tudnának adni.

- Ó, nem szabad összetéveszteni az olyan képzett tudóst, mint Szudhei Babu, azokkal a tudatlan fickókkal, akikkel találkozott! Azok csakugyan nyegle csalók, de Szudhei Babu nagy eszű brahman, és saját nagy házában lakik. Hosszú éveken át elmélyedő tanulmányokat folytatott az asztrológiával kapcsolatban, és sok, egészen ritka könyv van birtokában.

Egyszerre felötlik bennem, hogy társam bizonyára nem ostoba ember. A modern hinduknak ahhoz a típusához tartozik, aki meggyőződésesen gyakorlatias, és nem habozik felhasználni a Nyugat legmodernebb vívmányait. Sok tekintetben még modernebb, mint én. Pompás mozifelvevőgép van nála, míg én csak egyszerű zsebkodakkal kérkedhetem: szolgája termoszpalackból hűsítő italt tölt nekünk, mintegy emlékeztetve engem a mulasztásra, hogy elfeledkeztem erről a kitűnő utazási felszerelésről'';'' s beszélgetésünkből kiveszem, hogy sokkal gyakrabban használja a telefont, mint én valaha Európában. És mégis hisz az asztrológiában! Álmélkodom, hogy milyen össze nem illő elemek találkoznak jellemében.

- Értsük megy egymást. Ön teljes mértékben elfogadja azt az elméletet, hogy minden ember élete folyását és a világ minden eseményét a csillagok szabályozzák, amelyek elképzelhetetlen távolságban vannak földünktől?

- Úgy van - felel nyugodtan.

Vállat vonok, mert nem tudom, mit szóljak.

Társam arca bocsánatkérő kifejezést ölt.

- Kedves uram, miért nem tesz próbát személyesen? Önök angolok azt szokták mondani, hogy „a puding próbája az evés”. Tegyen kísérletet Szudhei Babuval, hogy mit tud mondani önnek. Magam sem törődöm a vásári nyeglékkel, de szentül hiszek Szudhei Babu komolyságában.

- Hm. Mindig kételkedem azokban, akik hivatásszerűen űzik a jövendő-mondást. De mégis szaván akarom fogni önt. Elvinne engem ahhoz az asztrológushoz?

- Készségesen. Jöjjön el hozzám holnap teára, azután együtt elmegyünk hozzá.

Folytatjuk utunkat a vízen, terjedelmes paloták, öreg templomok és sárga virággal telehintett kis szentélyek előtt.

Közönyösen nézek a fürdő zarándokokkal nyüzsgő széles kőlépcsőre, és azon gondolkozom, hogy jóllehet a tudomány azzal hízeleg magának, hogy útját állta a babonának, azért még nem tartunk ott, hogy a tudományos felfogás útját állja az érdeklődő keresésnek. Ha társam elfogadható bizonyítékokat tud szolgáltatni a sors végzetszerű működésére, amelyben ő ugyanúgy hisz, mint legtöbb honfitársa, akkor én kész vagyok elfogulatlanul tanulmányozni a kérdést.

:¤ ¤ ¤

Kedves ismerősöm másnap elvisz egy keskeny, régi, lapos tetejű házak sorai közt kanyargó utcába. Megállunk egy kőből épült, régi, nagy ház előtt. Társam előremegy, és sötét, alacsony tetejű folyosón vezet végig, majd néhány kőlépcsőn megyünk föl, amelyek alig szélesebbek egy embernél. Keskeny szobán haladunk át, és egy tágas belső udvar tornácára jutunk. A ház minden oldalról körülveszi ezt az udvart.

Megláncolt kutya figyel fel ránk, és dühös ugatásba tör ki. A tornác hosszát nagy cserepekben virágtalan trópikus növények szegélyezik. Követem társamat egy sötét, komor hangulatú szobába, és csaknem keresztülbotlom a küszöb feltöredezett kőkockáin. Lehajolva látom, hogy a szoba padlóját éppúgy szabadon hagyott föld takarja, mint a tornácét. Talán az asztrológus növényápolásban keres felüdülést a csillagok fürkészése után?

Társam hangosan hívja az asztrológust, nevét visszaverik az öreg falak. Két-három percig várakozunk, majd újabb kiáltozással segítünk zajt csapni a kutyának, de a lárma csak annál jobban kiemeli a látszólag lakatlan ház csöndjét. Már-már azt hiszem, hogy hiába jöttünk, amikor az emelet felől közelgő léptek nesze üti meg fülemet.

A küszöbön vékony emberke jelenik meg, egyik kezében gyertyával, a másikban kulcscsomóval. Rövid párbeszéd következik a félhomályban, s az asztrológus kinyit egy másik ajtót. Belépünk. A ház gazdája két nehéz függönyt húz félre, és kitárja a magas erkélyablakokat takaró zsalukat.

A kinyitott ablakon beáradó fény egyszerre megvilágítja az asztrológus arcát. Inkább a szellemvilág valamelyik lakójára emlékeztet, semmint hús-vér emberre. Sohasem láttam még embert, aki ennyire megfelelt volna a költő szavainak: „a gondolat sápadt álcája beteges színt vont a képére”. Halálfőre emlékeztető ábrázata, hihetetlenül szikár alakja, a túlvilágian lassú mozdulatai együttvéve kísérteties benyomást tesznek. Szemefehérjéből annyi látszik, hogy még csak fokozza ezt a hatást, amint élesen elüt koromfekete szemétől.

Leül egy nagy asztalhoz, amelyet írások és papirosok halmaza borít. Tűrhetően beszél angolul, de csak némi unszolás után hajlandó közvetlenül beszélgetni velem, mellőzve a harmadik személy tolmácsolását.

- Kérem, értse meg, hogy én mint érdeklődő jöttem önhöz, s nem mint hívő. - kezdem.

Biccent szikár fejével.

- Rendben van. Elkészítem horoszkópját, aztán majd nyilatkozik, meg van-e elégedve vele.

- Mennyi az ön tiszteletdíja?

- Ez nincs megállapítva. Jómódú emberek hatvan rúpiát is fizetnek, mások húszat. Önre bízom az összeg megállapítását.

Kifejtem, hogy mielőtt a jövővel foglalkoznánk, előbb szeretném próbára tenni, mennyire látja a múltat. Beleegyezik.

Egy ideig születési adataim kiszámításával foglalkozik. Tíz perc múlva lehajol, és széke mögött a padlón rendetlenül felhalmozott sárgult papirosok és pálmalevélre írt kéziratok közt kutat. Végre kortól szürkült lapok hosszúkás kis kötegét szedi elő. Egy papírlapra furcsa ábrát rajzol, és beszélni kezd:

- Ez az égbolt vázlata az ön születésének időpontjában. Ezek a szanszkrit szövegek pedig az ábra minden részletét megmagyarázzák. Most tehát elmondom önnek, amit a csillagokból ki lehet olvasni.

Beható figyelemmel vizsgálgatja az ábrát, belenéz az egyik kéziratába, aztán ismét megszólal a lényéhez annyira illő, halk, egykedvű hangon:

- Ön nyugatról jött, és író. Igaz?

Intek, hogy úgy van.

Ezután ifjúkoromról beszél, és gyors egymásutánban megemlít néhány eseményt életem fiatal éveiből. Összesen hét fontos eseményt sorol fel múltamból. Ezek közül öt meglehetősen helytálló, míg kettő egészen hibás. Így megítélhetem tudásának értékét vagy értéktelen voltát. Becsületessége nyilvánvaló. Annyit máris látok, hogy szándékos csalásra képtelen volna. A kezdeti kísérletben mutatkozó hetvenöt százalékos siker eléggé meglepő ahhoz, hogy érdemesnek tartsam figyelmet szentelni a hindu asztrológiának, de azt is bizonyítja, hogy ez nem tökéletesen pontos, tévedhetetlen tudomány.

Szudhei Babu megint beletemetkezik szétszórt papirosaiba, aztán meglehetősen találó módon leírja jellememet. Ezután szellemi képességeimet ecseteli, amelyek foglalkozásom felé tereltek. Majd ismét fölemeli értelmes fejét, és megkérdezi:

- Helyes, amit mondtam?

Nem tagadhatom, hogy szavai találóak voltak.

Az asztrológus az írásai közt motoz, szótlanul vizsgálja az ábrát, aztán a jövőről kezd beszélni.

- A nagyvilág lesz az otthona. Nagy, távoli utakat fog tenni, de mindig magával viszi a tollát, és írni fog. - Ebben a hangnemben írja le, hogy mi minden vár rám. Azonban a jóslatokat nem áll módomban ellenőrizni s ezért nem sokat törődöm velük, hagyom, ahol vannak: a csillagokban megírva!

Utolsó szavai után megint megkérdezi, meg vagyok-e elégedve. Elmúlt negyven esztendőmről megközelítően pontos képet adott, szellemi alkatomat csaknem egészen kifogástalanul rajzolta meg - mindez elnémítja ellenvéleményemet, amelyre ítéletemet előre beállítottam.

Felmerül bennem a kérdés: „Vajon csak úgy találomra hibáz rá a dolgokra? Talán az egész nem egyéb, mint ügyes kitalálás?” De őszintén meg kell vallanom magamnak, hogy jóslatai hatást tettek rám. Hanem majd az idő fogja igazolni, van-e bennük valami helytálló érték vagy sem.

Vajon kártyavárként kell-e összeomolnia nyugati felfogásomnak a sors homályos kérdésére vonatkozólag? Mit szólhatnék mindehhez? Az ablakhoz lépek és kibámulok az ablakon, a zsebemben lévő pénzdarabokat csörgetem. Végül visszatérek helyemre, és kérdést intézek az asztrológushoz. Így válaszol:

- Miért tetszenék ön előtt képtelenségnek, hogy a távoli csillagok befolyásolhatnák az emberek életét? - mondja szelíden. - Talán nem idéz elő a távoli Hold hatása árapályt a tengeren? Nem megyen-e át szabályos változáson a női test minden holdhónapban? A Nap távolléte vajon nem teszi-e az embereket hajlamosabbakká a csüggedt hangulatokra és egészségük gyengülésére?

- De igen. De mindez még nem igazolja az asztrológia állításait. Mi köze lehet a Jupiternek vagy a Marsnak ahhoz, hogy engem például hajótörés ér vagy sem?

Zavartalan nyugalommal néz reám.

- Helyesebb, ha a planétákat csak égi jelképeknek tekinti, valójában nem ''ők'' befolyásolnak bennünket, hanem a magunk múltja - felel. - Sohasem értheti meg az asztrológia ésszerű mivoltát, ha nem fogadja el azt a felfogást, hogy az ember újra meg újra megszületik, és sorsa születésről születésre kíséri. Ha elkerüli rossz cselekedeteinek következményeit az egyik születésben, azok a következőben büntetik'';'' és ha nem nyeri el jótetteinek illő jutalmát az egyik élet folyamán, a következőben bizonnyal megkapja. E tan nélkül, amely szerint az ember lelke ismételten visszatér e földre, amíg csak egészen tökéletessé nem válik, a sokféle egyén változó sorsa csak merő véletlenek és vakesetek sorát jelentené. Hogyan egyeztethetné ezt össze egy igazságos Isten gondolatával? Nem'';'' mi azt tartjuk, hogy ha az ember meghal, jelleme, vágyai, gondolatai és akarata tovább élnek, míg újabb testbe nem költöznek, és újszülött gyermek képében ismét megjelennek a földön. Az előző születésben véghezvitt jó vagy rossz cselekedetek megkapják az értük kijáró jutalmat vagy büntetést a jelen életben vagy a következőkben. Így magyarázzuk mi a sorsot. Amikor azt mondtam, hogy önt egy napon hajótörés éri, és a vízbefúlás komoly veszélye fogja fenyegetni, ez csupán megérdemelt végzete, amelyet Isten rejtett igazságossága mért önre valamely előző születésében elkövetett rossz cselekedetéért. Nem a planéták kényszerítik önt a hajótörésbe, hanem saját előző tetteinek elkerülhetetlen következményei. A planéták és ezek állása csak mintegy nyilvántartják a végzetet'';'' hogy ez miért van így, azt nem tudom megmondani. Az asztrológiát sohasem találhatta ki emberi elme'';'' ősidőkben nyertük ismeretét, amidőn a nagy látnokok feltárták az emberek javára.

Figyelek erre az elfogadhatóan hangzó magyarázatra, és nem tudom, mit szólhatnék hozzá. Ez a felfogás az ember lelkét és sorsát a végzet cölöpjéhez bilincselné. De egyetlen józan nyugati ember sem lenne hajlandó lemondani az oly sokra tartott szabad akarat birtokáról. A tetterős Nyugat fia nem lelkesedhetik azért a hitért, hogy lépteit nem a maga elhatározása, hanem a végzet irányítja. Zavarodottan bámulok az állatöv távoli jegyeinek sápadt vándorára.

- Tudja-e ön - szólok hozzá -, hogy a Dél némely vidékén az asztrológusok rangban mindjárt a papok után következnek, és semmiféle jelentékeny dolgot nem lehet ott véghezvinni anélkül, hogy előbb ne kérnék ki tanácsukat? Mi európaiak kinevetnénk az ilyesmit, mert nem tartunk sokat a jövőbelátó módszerekről. Mi inkább azt szeretjük hinni, hogy szabad egyének vagyunk, nem pedig a kérlelhetetlen végzet tehetetlen áldozatai.

Az asztrológus vállat vont.

- Egyik régi könyvünkben, a Hitópadésában ez áll: „Senki sem szegülhet ellene a sors rendelésének, amely az emberek homlokára van írva.” - Várakozik, míg e szavak jól bevésődnek elmémbe, aztán folytatja: - Mit lehetne tenni? ''Vállalnunk kell tetteink gyümölcsét.''

De én kételkedem a kijelentés helyességében, és ezt ki is fejezem.

A sorsok fürkészője fölkel székéből. Megértem a célzást, és indulni készülök. Az asztrológus halkan mormogva mondja:

- Minden Isten hatalmában van. Semmi sem szabadulhat Tőle. Vajon ki volna köztünk igazán szabad? Ugyan merre mehetnénk, ahol Isten nincsen jelen?

Az ajtóban még tétován hozzáteszi:

- Ha kedve van máskor is eljönni, még beszélgethetünk ezekről a dolgokról.

Köszönettel elfogadom a meghívást.

- Akkor hát várom holnap, naplemente után, úgy hat óra tájban.

:¤ ¤ ¤

Másnap alkonyatkor visszatérek az asztrológus házába. Nem szándékozom elfogadni mindent, amit mond, de nem készültem elő a visszautasításra sem. Hallgatni akarom mondanivalóját, s ha lehet, tanulni akarok, bár ez attól függ, milyen mértékben tudja állításait kísérletekkel igazolni. Ezúttal hajlandó is vagyok a kísérletezésre, de csak ha kellő súllyal bíró megokolás támogathatja. Szudhei Babu közlései a horoszkópommal kapcsolatban azt a benyomást ébresztették bennem, hogy a hindu asztrológia nem lehet merő babonás ostobaság és bizonyára megérdemli a behatóbb vizsgálatot. Ez a gondolat egyben jelen értelmi beállítottságom határát is jelzi.

Szemközt ülünk egymással a nagy íróasztal mellett. Petróleumlámpa veti halvány fényét körénk. Milliónyi más indiai otthont is így világít meg e percben sok hasonló lámpa.

- Házamban tizennégy szoba van - jegyzi meg az asztrológus. - Régi kéziratokkal vannak tele, a legtöbbet szanszkritul írták. Ez magyarázza meg, miért van szükségem ilyen nagy házra, noha egyedül élek. Jöjjön, nézze meg a gyűjteményemet.

Leemeli a függőlámpát, és bevezet egy másik szobába. Körös-körül a falak mentén nyitott ládák állanak. Belekukkantok az egyikbe, és látom, hogy tele van könyvekkel és írásokkal. Még a padlót is rengeteg papiros, pálmalevélre írt kézirat és időtől fakult kötésű könyv borítja. Kezembe veszek egy kis köteget'';'' a lapokat érthetetlen, kifakult írásjelek töltik meg. Szobáról szobára megyünk, és mindenütt ugyanaz a kép fogad. Az asztrológus könyvtára szemmel láthatóan reménytelen rendetlenség állapotában leledzik, de ő megnyugtat, hogy pontosan tudja minden egyes könyvének és kéziratának helyét. Úgy látszik, összegyűjtötte házában Hindusztán minden bölcsességét. Bizonyára India különös hagyományainak tekintélyes része rejlik itt az ősrégi kézirattekercsek és a szanszkrit könyvek kibetűzhetetlen lapjain.

Visszatérünk helyünkre, és az asztrológus így szól:

- Szinte minden pénzemet ráköltöttem a kéziratokra és könyvekre. Sok nagyon ritka példány van köztük, azok igen nagy összegekbe kerültek. Így aztán ma már nagyon szegény vagyok.

- Milyen tárggyal foglalkoznak a könyvei?

- Az emberi élettel és az isteni rejtelmekkel, de sok asztrológiai munka is van köztük.

- Tehát ön bölcselő is?

Ajka halvány mosolyra húzódik.

- Aki nem jó bölcselő, abból jó asztrológus sem lehet.

- Bocsássa meg a szavaimat, ha megkérdezem. Nem tanulmányozza ön túlságosan azokat a könyveket? Amikor először láttam, meglepett arcának sápadt színe.

- Nincsen ebben semmi meglepő. Hat napja nem ettem.

Megdöbbenésemnek adok kifejezést.

- Nem a pénzen múlik. Az asszony, aki minden nap idejár főzni, megbetegedett. Hat nap óta nem jött el.

- De hát miért nem hív másik asszonyt?

Eltökélten rázza a fejét.

- Nem. Eledelemet nem készítheti el alacsonyabb kasztból való nő. Inkább egy hónapig nem ennék, semhogy ilyesmibe belenyugodjam. Várnom kell, míg szolgálóm meggyógyul. De remélem, hogy két-három nap múlva már eljöhet.

Jól megnézem, és látom, hogy nyakában „Brahma fiainak” szent zsinórját viseli. A háromszorosan összesodort gyapotzsinórt minden brahman haláláig a nyakában hordja. Asztrológusom eszerint brahman.

- Mit törődik az ilyen babonás kasztszabályokkal? - biztatom. - Egészsége talán mégis csak fontosabb?

- Ez nem babona. Mindenkiből delejes áram sugárzik, s ez valóságos tény, ha az önök nyugati műszerei még nem fedezték is föl. A szakács, amikor az ételt elkészíti, ráárasztja a maga kisugárzását, persze öntudatlanul. Az alacsonyabb rendű szakács ártalmas delejességgel tölthetné meg az étket, s az így belejuthatna abba, aki megeszi a főztet.

- Micsoda különös elmélet!

- De igaz.

Másra fordítom a szót.

- Mióta asztrológus ön?

- Tizenkilenc éve. Akkor kezdtem hozzá, amikor megházasodtam.

- Értem...

- Nem, nem vagyok özvegy. Magyarázzam meg? Tizenhárom éves koromban gyakran imádkoztam Istenhez, hogy részesítsen tudásban, s Ő különféle emberekhez és könyvekhez vezetett. Ezekből sokat tanultam. De a tanulás annyira lenyűgözött, hogy egész nap és sokszor szinte egész éjszaka is olvastam. Szüleim megnősítettek. Néhány nappal a mennyegző után feleségem megharagudott rám, és így szólt: „Hiszen én két lábon járó könyvet kaptam férjül!”. A nyolcadik napon megszökött azzal az emberrel, aki a kocsinkat szokta hajtani.

Szudhei Babu elhallgat. Akarva, nem akarva elmosolyodom az asszony csípős megjegyzésén, bár hirtelen szökése bizonyára nagy port verhetett föl a hagyományokhoz ragaszkodó Indiában. De hát a nők útja tekervényes és érthetetlen a férfiész számára.

- Egy idő múlva lelki egyensúlyom helyreállt, és elfelejtettem a feleségemet - folytatta az asztrológus. - Mintha minden érzést kitöröltek volna belőlem. Még mélyebben az asztrológia és az isteni rejtelmek tanulmányozásába merültem. Akkor kezdtem hozzá legbecsesebb tanulmányomhoz, a ''Brahma Csinta'' könyvéhez.

- Megmondaná, miről szól ez a könyv?

- A címét „Isteni elmélkedés”-nek, „Brahma keresésének” vagy „Isteni ismeret”-nek lehetne fordítani. Az egész mű több ezer oldalt tartalmaz, de én ennek csak egyik részét tanulmányozom. Így is közel húsz esztendőbe került, míg ezt az egy részt sikerült összeszednem, a mű ugyanis csak szétszórtan, itt-ott található. Soká tartott, míg megbízott ügynökeim révén India más és más tájékáról összeszedhettem a könyv egyes részleteit. A mű tizenkét részből és sok fejezetből áll. Főleg bölcselettel, asztrológiával, jógával, a halál utáni élettel és más mély kérdésekkel foglalkozik.

- Nincs ennek a könyvnek angol fordítása?

Fejét rázza.

- Sohasem hallottam róla. Még a hinduk közt is csak kevesen tudnak e könyv létezéséről. Ez ideig féltékenyen őrizték és titokban tartották. Eredetileg Tibetből származott, ahol nagyon szentnek tartják, és csak kiválasztott tanítványoknak szabad olvasniuk.

- Mikor írták?

- Évezredekkel ezelőtt a bölcs Bhrigu állította össze, de ez olyan régen élt, hogy korát megközelítően sem mondhatom meg. A jógának egy olyan módszerét tanítja, mely teljesen eltér az Indiában ismert többi módszertől. Önt érdekli a jóga, ugyebár?

- Honnan tudja?

Válasz gyanánt Szudhei Babu nyugodtan előveszi a születési időm alapján rajzolt ábrát, és irónjával rámutat a furcsa ákombákomokra, melyek a planéták állását és az állatövi jegyeket jelölik.

- Horoszkópja meglep. Nagyon szokatlan egy európai esetében, sőt még indiaiéban sem volna mindennapi. Azt mutatja, hogy önben nagy hajlam ébred a jóga tanulmányozása iránt, és bölcsek kegyében részesül majd, akik segítségére lesznek a tárgy mélységes megismerésében. De érdeklődése nem fog kizárólag a jógára szorítkozni, hanem a misztikus bölcselet más ágazataiban is jártasságra tesz szert.

Elhallgat, és egyenesen a szemembe néz. Valami azt súgja nekem, hogy olyan kijelentést készül tenni, amely mintegy feltárja belső életét.

- Kétféle bölcs van: az egyik csoport önző módon magának tartja meg tudását, a másik azonban, ha megismerésre jutott már, készségesen megosztja az t másokkal, akik a tudást keresik. Horoszkópja arra mutat, hogy ön már csaknem a megvilágosulás küszöbéig jutott, s ezért szavaim nem fognak süket fülekre hullani. Hajlandó vagyok önt tudásomban részesíteni!

A dolgok hirtelen és különös fordulata csaknem megdöbbentett. Először azért jöttem Szudhei Babuhoz, hogy vizsgálatnak vessem alá asztrológiai tudományának értékét'';'' másodízben meg azért, hogy hallja, milyen alapvető tételekkel tudja támogatni felfogását. És most váratlanul felajánlkozik, hogy mesteremmé lesz a jógában!

- ''Ha ön a Brahma Csinta módszerét gyakorolja, nem lesz szüksége vezetőre. ''- folytatja. - ''Tulajdon lelke fogja mesterként irányítani.''

Egyszerre belátom tévedésemet, és kíváncsi vagyok, vajon kiolvasta-e gondolataimat.

- Ön igazán meglep! - csak ennyit bírok kinyögni.

- Oktattam már néhány embert ere a tudományra, de sohasem tekintette magamat mesterüknek, hanem csak testvérüknek és barátjuknak. Eszerint ne arról van szó, hogy a szokásos értelemben tanítójává legyek. A bölcs Bhrigu ''szelleme ''egyszerűen fel fogja használni személyemet és elmémet, hogy tanait ''közvetítsem ''önnek.

- Nem értem, hogyan kapcsolhatja össze az asztrológusi foglalkozást a jóga tanításával?

Vékony kezeit szétterpeszti az asztalon.

- Íme a magyarázat: a világban élek, és munkámmal szolgálom a világot, ez pedig véletlenül éppen az asztrológia. Másodszor: nem engedem, hogy a jóga mesterének tekintsenek,'' mert a mi Brahma Csintánk csupán Istent ismeri el az egyedüli tanítónak. Kívüle nem ismerünk más vezetőt. Ő az egyetemes lélek, bennünk is lakozik, és ő tanít minket. ''Lásson bennem testvért, ha úgy tetszik, de ne tekintsen szellemi mesterének. ''Akik mesterhez csatlakoznak, könnyen hajlandók őrá támaszkodni ahelyett, hogy tulajdon lelkük lenne a támaszuk.''

- És ön mégis az asztrológiára támaszkodik, benne keres útmutatást - vágok vissza gyorsan -, ahelyett, hogy a lelkére bízná magát.

- Nincs igaza. Ma már sohasem nézek bele a horoszkópomba. Mi több, évekkel ezelőtt össze is téptem.

Meglepetéssel veszem tudomásul ezt a kijelentést. Így felel:

- ''Megtaláltam a világosságot, és nincs szükségem már az asztrológia irányítására, de akik még a sötétben botorkálnak, azok hasznát vehetik. Én teljességgel Isten kezébe tettem az életemet.'' S ennek elkerülhetetlen következménye az, hogy az ember hagyjon fel minden gonddal, úgy jövőre, mint a múltra nézve. Bármit küld is rám az Úr, elfogadom mint az Ő akaratát. Egész lényemet - testemet, lelkemet, cselekedeteimet és érzéseimet felajánlottam és átadtam a Mindenható akaratának.

- Tegyük fel, hogy egy gyilkos gonosztevő halállal fenyegetné önt - akkor sem tenne semmit, és elfogadná mint Isten akaratát?

-'' Ha veszély fenyeget, tudom, hogy csak imádkoznom kell, és azon nyomban megkapom Isten segítségét. Imádkozni szükséges, de félni nem.'' Sokszor imádkozom, és az Úr csodálatos módon megóvott mindig. Pedig nagy bajokon mentem már keresztül. De mindenkor tudatában voltam Isten segítségének, és minden körülmények közt tökéletesen bíztam Őbenne. Majd eljön a nap, amikor ön sem fog többé törődni a jövővel, és közönyössé válik iránta.

- Nagy változásnak kell előbb végbemennie bennem, hogy ez bekövetkezhessék - jegyzem meg szárazon.

- A változás feltétlenül eljön.

- Bizonyos ön ebben?

- Igen. Nem térhet ki a sorsa elől. ''A szellemi újjászületés Istentől ered, akár keresi valaki, akár nem.''

- Ön különös dolgokat mond, Szudhei Babu.

Az Istenség gondolata az az ismeretlen tényező, mely oly gyakran vegyül beszélgetéseimbe itt Indiában. A hinduk alapvető lényege a vallásosság, és sokszor sóvárgó vágyat ébreszt bennem az a magától értetődő hang, ahogyan Istent emlegetik. Vajon tudják-e méltányolni a kételkedő nyugati ember szempontját, aki az egyszerű hitet fölcserélte a bonyolult ésszel? Belátom, hogy fölösleges és eredménytelen lenne az Istenség kérdését vita tárgyává tenni az asztrológussal szemben. Nincs ínyemre a teológiai magyarázat, amelyet bizonyára elém tálalna, azért kevesebb ellentmondás lehetőségét rejtő tárgyra fordítom a szót.

- Beszéljünk másról, mert Isten meg én sohasem találkoztunk.

Élesen rám néz, a fehér keretből különösen sötétlő fekete szeme a lelkembe pillant.

- Horoszkópját nem számítottam ki hibásan, különben elrejthetném tudásomat a még éretlen szellem elől. De a csillagok hibátlanul járják útjukat, s amit ma ön még képtelen felfogni, az egy ideig az elméjében lappang, és végül majd kettőzött erővel ébred fel újra. Ismét kijelentem, hogy hajlandó vagyok megismertetni önnel a Brahma Csinta útját.

- Én pedig készséggel hajlandó vagyok azt megtanulni.

:¤ ¤ ¤

Estéről estére fölkeresem az asztrológus vén kőházát, és oktatást nyerek a Brahma Csinta tanaiból. A halvány lámpafény remegő árnymintákat rajzol beesett arcára, amint ennek a kezdetleges tibeti jógarendszernek titkaiba beavat engem.

Sohasem veszi föl a szellemi fölénynek vagy a mesteri tekintélynek a pózát. Olyan, mint a megtestesült alázat. Tanításait rendszerint ezzel a mondattal kezdi: „A Brahma Csinta eme tétele azt tanítja...”

- Mi a Brahma Csinta jógájának legfőbb és végső célja? - kérdezem egy este.

- A szent önkívület állapotára törekszünk, mert ebben az ember tökéletes bizonyítékot nyer arra, hogy lénye valójában lélek. Aztán ez az állapot fölszabadítja elméjét a környezet hatása alól'';'' a tárgyak elhalványulnak, és a külvilág szertefoszlik. A tanuló fölfedezi, hogy lelke van, s ez valóságos lényként él őbenne'';'' a lélek üdvössége, békéje és hatalma egészen lenyűgözi. Csupán egyetlen ilyen élményre van szüksége, hogy meggyőződést szerezzen a benne rejlő isteni és halhatatlan életről'';'' sohasem feledkezik meg róla többé.

Némi kételkedés késztet erre a kérdésre:

- Bizonyos ön afelől, hogy ez mind nem csak az önszuggesztiónak egy elmélyült formája?

Halvány mosoly jelenik meg az arcán.

- Amikor az anya gyermeket szül, lehetséges-e, hogy akár egy pillanatig is kételkedjen abban, ami történik vele? És amikor visszagondol erre az élményre, vajon gondolhatja-e, hogy csak önszuggesztió volt? És amikor évről évre növekedni látja gyermekét, kételkedhetik-e a gyermek létezésében? Ugyanígy, a szellemi újjászületés szintén olyan hatalmas esemény az ember életében, hogy nem lehet elfelejteni'';'' az mindent megváltoztat életében. ''Amikor valaki a szent önkívületbe merül, elméjében bizonyos üresség keletkezik; Isten - vagy, minthogy ön kerüli ezt a szót, a lélek -, a magasabb erő, ahogyan én nevezem, behatol és betölti ezt az űrt. Amikor ez megtörténik, lehetetlen, hogy az illetőt ne árassza el a legteljesebb boldogság. És nagy-nagy szeretet ébred benne az egész világ iránt.'' A test kívülről olyannak látszik, mintha nemcsak önkívületben volna, hanem meghalt volna, mert a lélegzés egészen megszűnik, amikor az önkívület eléri legmélyebb pontját.

- És ez nem veszélyes?

- Nem. Az ember teljes magányban merül önkívületbe, vagy egy barátja lehet mellette, hogy vigyázzon rá. Magam is gyakran merülök szent önkívületbe, és mindig magamhoz tudok térni, amikor akarom. Rendszerint két vagy három óra hosszat maradok önkívületben, s a révült állapot végének időpontját előre kitűzöm. ''Csodálatos élmény ez, mert amit ön, mint mindenséget lát, azt én önmagamban látom!'' Ezért mondom, hogy ''mindazt, amit meg kell tanulni, az ember a saját lelkétől megtanulhatja. ''Amikor majd már a Brahma Csinta teljes jógáját megismertettem önnel, nem lesz szüksége többé mesterre, sem bárminő külső vezetésre.

-'' Önnek sem volt soha tanítómestere?''

-'' Soha. Nem is kerestem, amióta fölfedeztem a Brahma Csinta titkait.'' Mindamellett több nagy mester látogatott meg időről időre. Ez olyankor történik, amikor szent önkívületbe merülve tudatára ébredek a belső világnak. E nagy bölcsek szellemi alakjukban jelentek meg előttem, és kezüket áldóan a fejemre tették. ''Ezért mondom újból, bízzék tulajdon lelkének vezetésében, és akkor a tanítómesterek kéretlenül eljönnek önhöz a belső világban.''

Egy vagy két percig merengő csönd uralkodik. Az asztrológus mintha gondolatok felhőjébe burkolódzott volna. Különös oktatóm azután nagyon csöndesen, nagyon alázatosan így szól:

- Egyszer a szent önkívületben Jézust láttam.

- Ön megtéveszt engem! - fakadok ki.

De ő nem siet a magyarázattal. Ehelyett egyszerre a legmegdöbbentőbb módon fölfelé fordul a szemefehérje. Újabb percnyi mély csönd következik, és csak akkor nyugszom meg, amikor szeme ismét szokott helyzetébe fordul vissza.

Amidőn ismét megszólal, ajka körül rejtelmes mosoly játszadozik.

- A szent önkívületnek oly nagy a hatalma, hogy a halál nem férkőzhet az emberhez, amíg önkívületben van. A Himalája tibeti oldalán él néhány jógi, akik tökéletessé váltak a Brahma Csinta gyakorlatában. Minthogy kedvük telik benne, teljes magányba vonulva, barlangokban élnek, mégpedig a szent önkívület legelmélyültebb állapotában. Ebben az érütés eláll, a szív nem dobog, és a vér sem kering a mozdulatlan testben. Ha valaki rájuk akadna, halottaknak tartaná őket. Ne higgye, hogy valami álomfélébe merültek volna, mert éppúgy öntudatnál vannak, akárcsak ön vagy én. A belső világba léptek át, és ott magasabb rendű életet élnek. Szellemük felszabadult a test korlátozásai alól, és az egész mindenséget fölismerik önmagukban. Egyszer majd fölébrednek önkívületükből, de akkor már többszáz esztendősek lesznek!

Már megint az emberi örök életnek ez a hihetetlen hagyománya! Nyilván lépten - nyomon találkozni fogok vele, bármerre járjak is itt a keleti ég alatt. De vajon sikerül-e valaha is kinyomoznom ezeknek a legendás halhatatlanoknak egyikét, hogy szemtől szembe lássam? És vajon a Nyugat fel fogja-e fedezni és elfogadja-e mint tudományos és lélektani adalékot, ezt az ősi mágiát, amelyet Tibet zord tájai rejtegetnek? Ki tudja?

:¤ ¤ ¤

Utolsó leckém a Brahma Csinta jógájának fantasztikus tanaiban véget ér.

Ráveszem az otthonülő asztrológust, hogy hagyja el házát, amit ritkán tesz, s engedélyezzen tagjainak egy kis egészséges mozgást. Keskeny sikátorokon megyünk át, hogy elkerüljük a nyüzsgő bazárokat, amelyek utunkat állják a folyó felé. Benáresz, minden ősi áporodottságának és egészségtelen túlzsúfoltságának ellenére, színes látványosságok gazdag sokaságát kínálja annak, aki gyalog sétál utcáin.

Délutánra jár, és társam nyitott, lapos napernyőt támaszt vállához, hogy távol tartsa a Nap sugarait. Törékeny alakja és álmodozó mozgása nem teszik lehetővé a gyors haladást, s én útirányt változtatok, hogy megrövidítsem utunkat.

A rézművesek utcáján megyünk át. A levegő zent a szakállas iparosok kalapácsolásától, műveik pedig, a csillogó rézedények, a napfényben ragyognak. Itt is egész sereg kis rézfigurát látni, a hindu Panteon főbb isteneiknek földi képmásai ezek.

Egy másik utcán az útszéli árnyékban öreg ember kuporog. Elgyengült szemeit és szomorú arcát rám emeli. Félelme eloszlik s alamizsnát kér.

A terménykereskedők utcáján haladunk át, ahol kis deszkaemelvényeken vörös és sárga magvak halmai tornyosulnak. A boltosok keresztbevetett lábakkal ülnek, vagy sarkukra ereszkedve guggolnak áruik mellett. Egy-két pillantást vetnek az előttük elhaladó furcsa párra, aztán türelmesen várakoznak tovább a vevőkre.

Más utcákban megkülönböztethetetlen szagok keverednek össze. Amint a folyóhoz közeledünk, egyenesen az alamizsnakérők valóságos vadászterületére jutunk. Girhes koldusok vonszolják magukat az út porában. Egyikük közeledik hozzám, és fürkésző pillantással néz a szemembe. Arcán kimondhatatlan szomorúság ül. Szívem összeszorul láttára.

Odébb csaknem keresztülbotlom egy kiszáradt öregasszonyon, akinek laza bőrét szinte kibökik a csontok. Ő is a szemembe néz. Tekintetében nincs szemrehányás, csak tompult belenyugvás a sorsba. Előveszem erszényemet. Az asszony egyszerre megelevenedik. Kinyújtja száraz karját, átveszi az odanyújtott pénzt.

Reszketve gondolok szerencsémre, hogy bőséges táplálékom, jó ruhám, védelmező hajlékom s más kívánatos javaim vannak. Amikor azoknak a boldogtalan emberi roncsoknak kísértő pillantására gondolok, vétkesnek érzem magam. Miféle jogon élvezem én ennyi meg ennyi rúpiának a birtokát, amikor ezeknek a szegény koldusoknak nincs egyebük néhány rongynál? Tegyük fel, hátha a születés vagy a sors szeszélye folytán mint ezeknek egyike jöttem volna a világra? Egy ideig ezzel az iszonytató gondolattal játszom, de annyira elfog az irtózás, hogy mihamar feledésbe száműzöm a gondolatot.

Mi az értelme a véletlen eme misztériumának, amely a születés puszta eshetőségei folytán az egyik embert piszkos rongyokban erre az útszélre helyezi, míg a másikat selyemköntösbe öltöztetve oda, abba a folyószéli palotába ülteti? Az élet valóban sötét talány'';'' nem bírom megérteni.

- Üljünk le itt - szól az asztrológus, amikor a Gangesz-partra érünk. Leülünk az árnyékban, és letekintünk a folyóra, a széles kőlépcsők soraira, a kiugró erkélyekre. Zarándokok kis csoportjai szüntelenül jönnek és mennek.

Két karcsú minaret finom formája kecsesen emelkedik a gyöngyház színű égbe, közel száz méter magasságig. Ezek Aurangzib mecsetét jelzik, ezt a mohamedán anakronizmust a hindu városok legszentebbikében.

De az asztrológus észrevette, hogy mennyire elszomorítottak a koldusok, mert felém fordítja beesett arcát, és így szól:

- India nagyon szegény ország. - Szava mintegy bocsánatkérően hangzik. - Népe tétlen erőtlenségbe süllyedt. Az angol fajban sok értékes vonás van. Én hiszek benne, hogy Isten országunk előnyére hozta ide őket. Jöttük előtt az élet nem volt biztonságos'';'' a törvényt és igazságot gyakran lábbal taposták. Remélem, hogy az angolok nem fogják elhagyni Indiát'';'' szükségünk van a segítségükre, de ezt a segítséget most már barátsággal, nem pedig erőszakkal kellene adniuk. Mindamellett mindkét nép végzetének be kell teljesednie.

- Ó, fatalizmusa már megint visszatér!

Nem veszi tudomásul megjegyzésemet, és hallgatásba merül. Végre ismét megszólal:

- Hogyan térhetne ki ez a két nép Isten akarata elől? A napot mindig az éjszaka követi, és az éjszakát midig követi a nappal. Így van ez a népek történelmével is. Nagy változások lebegnek a világ fölött. India tespedtségbe és erőtlenségbe merült, de meg fog változni, míg majd eltöltik a vágyak és törekvések, amelyek mindig megelőzik a tevékenységet. Európa a gyakorlatias tevékenység lázában ég, de materializmusának ereje el fog oszlani, és arcát magasabb eszmények felé fogja fordítani. Akkor majd a belső dolgok felé fordul. És ugyanez fog végbemenni Amerikában is.

Szótlanul hallgatom.

- Ezért a mi hazánk bölcseleti és szellemi tanításai úgy fognak a Nyugat felé áradni, mint a tengerhullám - folytatja komolyan. - a tudósok máris lefordították néhány szanszkrit írásunkat és szent könyvünket a nyugati nyelvekre, de még igen sok szöveg rejtőzik barlangok mélyén, India, Nepál és Tibet félreeső vidékein. Végül majd ezeknek is ismertekké kell válniuk a világ előtt. Nemsokára eljön az idő, amikor India ősi bölcsessége és szellemi tudása párosulni fog a Nyugat gyakorlatias tudományával. A múlt idők titokzatoskodása helyet kell adjon századunk szükségleteinek. Örvendek, hogy ezek mind meg fognak történni.

A Gangesz zöldes vizére bámulok. A folyó oly különösen csöndes, mintha vize megállott volna. Felszíne megcsillan a verőfényben.

Az asztrológus ismét hozzám fordul:

-'' Minden népfaj sorsának éppúgy teljesedésbe kell mennie, mint ahogyan minden egyes ember végzetének is be kell teljesülnie.'' ''Az Úr mindenható. Emberek és nemzetek nem szabadulhatnak a sorstól, amelyet tulajdon tetteikkel érdemeltek ki, de Isten megóvhatja bajaik közepette, és nagy veszélyektől is megmentheti őket.''

- És hogyan nyerheti el az ember az ilyen védelmet?

- Imával és gyermeki bizakodással, amikor a Mindenhatóhoz fordul, de ne csak szájjal, hanem szívével is emlékezzék meg Istenről, különösen olyankor, amikor valami tevékenységbe kezd. Élvezzük a boldog napokat mint Isten ajándékát, a nehéz időket pedig próbáljuk olyan orvosságnak tekinteni, amely meggyógyíthatja benső bajainkat. Istentől nem kell félni, mert Ő végtelenül kegyelmes.

- Eszerint ön nem hiszi, hogy Isten távol volna a világtól?

- Nem. ''Isten valójában Szellem, aki az emberekben és az egész mindenségben rejtve él.'' Ha szépséget lát a természetben, például egy csodaszép tájképet, ezt ne önmagáért csodálja, hanem gondolja meg, hogy azért szép, mert az Istenség van jelen benne. Lássa azt, ami isteni a dolgokban és emberekben, és ne engedje, hogy a külső formák annyira rabul ejtsék, hogy elfelejtse a belső Szellemet, amely azoknak létet ád.

- Ön sajátságos módon keveri tanait a sorsról, vallásról és asztrológiáról, Szudhei Babu.

Ünnepélyes tekintettel néz reám.

- Már miért? Ezeket a tanokat nem én alkottam. A legtávolabbi múlt őskorából szálltak ránk. A sors hatalmas erejét, Teremtőnk imádatát és a planéták hatásának tanát a legrégibb népek jól ismerték. Ezek nem voltak olyan vademberek, mint ahogy önök, nyugatiak képzelik. De nem jósoltam-e meg? A Nyugat még a jelen század vége előtt újra fel fogja fedezni, hogy mennyire valóságosak azok a láthatatlan erők, amelyek minden ember életére kihatnak.

- A Nyugatnak rendkívül nehezére fog esni föladni azt a veleszületett felfogást, hogy az ember szabadon alakítja akaratával jóvá vagy rosszá a maga életét.

- ''Minden, ami történik, csak az Ő akaratából történik, és amiről azt hisszük, hogy szabadság, az valójában csak az Ő hatalmának műve. A Mindenható visszahárítja az emberekre előző életük gondolatainak és tetteinek jó vagy rossz gyümölcseit. Leghelyesebb elfogadni az Ő akaratát, de az ember nem roskad össze a bánat és boldogtalanság alatt, ha Őhozzá fordul erőért, hogy elviselhesse a gyötrelmeket.''

- Reméljük, hogy önnek igaza van, már azoknak a szerencsétlen koldusoknak az érdekében is, akikkel az imént találkoztunk.

- Csak ezt az egy választ adhatom - feleli röviden. - Ha ön követi a saját lelkébe vezető ösvényt, a Brahma Csinta ösvényét, amelyet megmutattam önnek, akkor ezek a problémák maguktól megoldódnak.

Belátom, hogy elvezetett érvelő képességének határáig, s innen már magamnak kell megtalálnom az utamat.

Zsebemben végzetes sürgöny bújik meg, amely arra kényszerít, hogy sebtében vonatra szállva elhagyjam Benáreszt. Másik zsebemben fényképezőgép van. Megkérem az asztrológust, hogy felvételt készíthessek róla. Udvariasan megtagadja.

Unszolni próbálom.

- Ugyan minek? - hangzik ellenvetése. - Mit akar az én csúnya arcommal és kopott ruhámmal?

- Kérem szépen! Fényképe felidézi az emlékét évek múlva is, amikor talán távoli országokban leszek.

- ''A legjobb emlékeztetők'' - felel szelíden - ''a szent gondolatok és önzetlen cselekedetek.''

Vonakodva hajlom meg ellenvetése előtt, és a fényképezőgép ismét eltűnik zsebemben.

Amint fölkel, hogy hazatérjen, s én is utána indulok, ülő alakot pillantok meg a közelben, aki a kegyetlen napsütés elől egy nagy, kerek bambusz napernyő alatt keresett menedéket. Arca elragadtatott meditációban merevült meg, és köntösének okkersárga színén látom, hogy az illető egy magasabb rendhez tartozó szent ember.

Továbbmegyünk, és egy tehenet pillantunk meg - bizonyára egyikét a szent szarvasmarháknak, amelyek oly nagy számmal élnek Benáreszben -, amint a fajtájára annyira jellemző testtartásban alszik. Hasa alá húzott lábakkal fekszik keresztben utunkon.

Egy pénzváltó boltjához érünk, itt kocsira szállok, és útjaink elválnak.

:¤ ¤ ¤

A következő napok alatt szinte tobzódom az utazásban. Éjszakáimat útszéli utastanyákban töltöm, amelyeket a kormányzat atyai gondoskodása létesített az ország belsejében utazó tisztviselők és egyéb személyek részére. Az utasház, amelyben éppen lakom, nem rendelkezik szóra érdemes kényelemmel, viszont fölfedezem, hogy tömegestől népesítik be a hangyák. Két óra hosszat tartó lassú kínlódás és a hangyák támadása ellen vívott hiábavaló harcok után elhatározom, hogy otthagyom az ágyat, és karosszékben töltöm az éjszakát.

Az idő gyötrelmes lassúsággal múlik, míg aztán gondolataim elfordulnak a környezettől, és a benáreszi asztrológus fatalisztikus bölcseletével kezdenek foglalkozni.

Egyidejűleg eszembe jutnak a nyomorúságos koldusok, akik kiéhezett testüket az út porában vonszolták. Az élet nem engedi őket sem élni, sem meghalni. Ha a gazdag marvári pénzkölcsönző elhajtat előttük díszes, kényelmesen rugózott kocsiján, amazok elfogadják őt ugyanúgy, mint ahogyan nyomorúságukat elfogadják, tökéletesen belenyugodva Isten akaratába. A perzselő égnek ebben az országában még a szánalomra méltó bélpoklos is mintha meg volna elégedve sorsával. Ilyen erős a részegítő fatalizmus, amely olyan sok indiainak a csontja velejéig hatol!

Belátom, mennyire hiábavaló, ha a szabad akarat nyugati híve vitába próbálna szállani a mindenható végzet keleti hirdetőjével. Ez utóbbi részére a problémának csak egy oldala van, mert kételkedés nélkül elfogadja a dogmát, hogy egyáltalán nincs probléma! A sors uralkodik az életen, és azzal kész.

Vajon melyik önmagában bízó nyugati hallja szívesen, hogy mi csak bábok vagyunk a sors zsinórjain, amint föl és alá vagy jobbra és balra mozgunk a láthatatlan kéz parancsára? Eszembe jut Napóleon nagyszerű kitörése, mielőtt hadserege átkelt volna az Alpokon: „Lehetetlen? Ilyen szó nincs az én szótáramban!”

De ismételten áttanulmányoztam Napóleon egész életének lenyűgöző történetét, és emlékezetembe ötlenek a különös sorok, amelyeket Szent Ilona szigetén írt le, amidőn hatalmas elméje újra meg újra felvonultatta maga előtt a múltat:

„Mindig fatalista voltam. Ami az egekben megíratott, az megíratott... Csillagom elhalványult'';'' éreztem, hogyan siklik ki kezemből a gyeplő, és mégsem tehettem semmit.”

Az az ember, akiben ilyen ellentmondó hitek találkoztak, nem oldhatta meg a rejtelmet, és fölébred bennem a kétség, hogy vajon valaki valaha is teljesen megoldotta volna. Meglehet, hogy amióta csak az emberi agyvelő működni kezdett, ezt az ősi problémát mindenütt megvitatták az emberek az északi sarktól a déli sarkig. A mindent egyszerűen bizonyosra vevők, mint rendesen, kényük-kedvük szerint intézték el a kérdését. A bölcselkedő ember azonban még mindig egybeveti az érveket, amelyek mellette vagy ellen szólnak, de tétovázik összeadni a végeredményt.

Nem felejtettem el horoszkópom meglepően találó kifejtését, amellyel az asztrológus szolgált. Gyakran gondolkoztam felőle, míg végre már nem vagyok bizonyos benne, vajon nem lopózott-e valami ebből a keleti fatalisztikus balgaságból a fejembe. Valahányszor eszembe jutott, hogyan olvasta ki múltamat ez a szerény igényű ember, hogyan idézte vissza az elmúlt események röpke jelenségeit a jelenbe, határozatlan érzés fog el, és kísértésbe esem, hogy anyagot gyűjtsek egy vaskos tanulmányhoz a végzet és a szabad akarat magasztos problémájáról. De tudom, hogy céltalan lenne szabadjára engedni tollamat, hogy a végzet gondolatával játszadozzék, mert valószínűleg ugyanabban a mélységes homályban végezném, ahonnan kiindultam. Hiszen az asztrológia problémáit föltétlenül bele kellene vonnom a vizsgálódásba, és föladatom erőmet meghaladó módon bonyolulttá válnék. De hát a modern találmányok oly óriási léptekkel haladnak előre, hogy talán már nincs is messze a nap, amikor körutazási jegyet válthatunk a távoli bolygókra! Akkor majd fölfedezhetjük, hogy a bennünket körülvevő csillagos keretnek van-e valami valóságos jelentősége az életünkben. Addig is az ember próbára teheti egy-két asztrológus képességeit, nem feledkezve Szudhei Babu intelméről, hogy az asztrológus nem tévedhetetlen, és hogy az asztrológiának csupán egy töredékes része vált ismertté a világ előtt.

És mégis, föltéve és elismerve, hogy valami különös negyedik dimenzióban máris készen áll a jövendő, vajon kívánatos-e megtudni az egyéni sors titkait, amelyek rejtve vannak szemünk elől?

Ez a kérdőjel véget vet töprengésemnek, és hatalmába ejt az álom.

Pár nap múlva már több száz mérföldnyire vagyok Benáresztől, amikor hírt hallok az ott kitört aggasztó zavargásokról. A hindu-muzulmán viszálykodás ízetlen históriája ez, amelyet rendszerint holmi jelentéktelen eset vált ki, de aztán jó alkalmat ad gazembereknek arra, hogy a vallásos ürügy hazug leple alatt fosztogassanak, erőszakoskodjanak, és gyilkoljanak.

Napokon át rémuralom nehezedik a városra. Betört fejek, megkínzott testek és oktalan öldöklés szokásos hírei szállingóznak. Aggódom az asztrológus biztonsága miatt, de lehetetlen kapcsolatba lépni vele. A postások nem merészkednek ki az utcára, és sem magánlevelet, sem sürgönyt nem kézbesítenek.

Kénytelen vagyok várni, míg Csőcselék őfelségét megfosztják trónjától Benáreszben, s akkor feladom egyikét a legelős sürgönyöknek, amelyek a boldogtalan várost elérik. Egyszerű köszönő levél érkezik válaszképpen, amelyben az asztrológus „a Mindenható védelmének” tulajdonítja bántatlanságát. És a papiros túlsó oldalára följegyezte a Brahma Csinta jógájának tíz gyakorlati szabályát!

 
==XIII. FEJEZET==

Az Úr Kertje

Amint lábam erre-arra siet Észak-India földjén, két nyom is egy kevéssé ismert s a maga nemében egyedülálló telep felé irányítja lépteimet. A telep, helyesebben város, költői nevet visel: Dajalbágh, „Az Úr Kertje”.

Az egyik nyom Lakhnauból indul ki, ahol barátom, Szundarlál Nigan, a filozófus szolgál vezetőmül, míg ebben a festői városban tartózkodom. Együtt járjuk be a várost, és kóborlás közben egyre bölcselkedünk. Szundarlál, gondolom, nem több huszonegy vagy huszonkét évesnél, de mint oly sok indiai testvére, korán felnőtté érett.

Bejárjuk a régi mogul palotákat, és elmerengünk a kifürkészhetetlen végzeten, amely a letűnt királyokat utolérte. Ismét belészeretek a felséges indo-perzsa építészetbe, melynek kecses hajlásai és finom színezése elárulják alkotóik előkelő ízlését. Hogyan is felejthetném el a ragyogó napokat, amelyeket a Lakhnaut ékesítő királyi kertek narancsfái közt andalogva töltöttem el?

Átkutatjuk a színgazdag épületeket, amelyekben egykor Audh régi királyainak csábos kegyencnői villogtatták olajbarna szépségüket a márvány erkélyeken és aranytól csillogó fürdőmedencékben. A paloták ma már üresek, csak emlékek lakoznak bennük.

Újra meg újra visszatérek egy szép mecsethez, amely a furcsa nevű Majmok Hídja közelében áll. Belseje merő fehérség, és úgy csillog a napsütésben, mint valami tündérpalota. A finom alakú minaretek mintha kezek módjára örökös imában emelkednének a tiszta ég felé. Benézek, s egy sereg hívőt látok, amint leborulnak a földre, és Allahhoz könyörögnek. A képet még elbűvölőbbé teszik a tarka színű kis szőnyegek, amelyeken a hívők ájtatosságukat végzik. Nem lehet kételkedni a Próféta követőinek buzgóságában, mert vallásuk eleven erőt jelent nekik.

Kirándulásaink és bolyongásaink közben fiatal vezetőm bizonyos jellemvonásai fokról fokra nagyobb benyomást tesznek reám. Találó megjegyzései, kivételes értelmessége és józan állásfoglalása a világi dolgokkal kapcsolatban valahogyan egybeolvadnak a jóga tanulójának mélységével és miszticizmusával. Csak ismételt találkozások és heves viták után - miközben ráeszmélek, hogy ő viszont az én hitemet és eszméimet igyekszik kifürkészni - árulja el előttem, hogy ő az úgynevezett Rádha Szoámik félig-meddig titkos testvériségének a tagja.

:¤ ¤ ¤

A Dajalbágh felé vezető másik nyomra Malik, ugyanannak a testvéri szövetségnek egy másik tagja irányítja rá figyelmemet. Vele más helyen és más időben találkozom. Indiai mértékkel nézve jó megjelenésű, világos testszínű, erőteljes fickó. Szülőföldjének szomszédságában évszázadokon át vad határszéli törzsek éltek, akik mohó szemmel nézik a szomszédok birtokát. De a bölcs brit kormányzat megszelídíti ezeket a nyughatatlan tűzevőket, mégpedig nem az örökös háborúság régi módszereivel, hanem azzal, hogy szolgálatába fogadja és megfizeti őket.

Malik felügyelője egy csapat szilaj törzsbelinek, akik beletörődtek abba a békésebb és hasznosabb foglalkozásba, hogy utakat készítsenek hegyeken és sivatagokon keresztül, hidakat, védelmi erődöket és laktanyákat építsenek. A szilaj tekintetű férfiak közt sokan most is viselik puskájukat, talán inkább régi megszokásból, semmint szükségből. Az Északnyugati Határvidéknek ezen a táján dolgoznak, új utakat építve a kalmároknak és új erődöket a katonáknak.

Malik kemény és jó munkát végez Dére Izmail Khán, az indiai Impérium eme határállomása mellett. jellemében harmonikusan párosul a kemény önbizalom és a talpraesett gyakorlatiasság a nemes magatartással és mély gondolkozással. Ezek a jól kiegyensúlyozott jellemvonások nagy benyomást tesznek rám.

Az első idők tartózkodása után, amely megfelel a jóga ősi hagyományainak, csak vonakodva enged érdeklődésemnek, és végül megvallja, hogy van egy mestere, akit időnként meglátogat, amikor szolgálata megengedi. Mestere, akit Szahábdzsi Maharádzsnak neveznek, a Rádha Szoámik feje. És immár másodízben hallom azt, hogy mestere arra a meglepő és érdekes gondolatra jutott, hogy a jóga fegyelmét a nyugati módszerekre és felfogásokra alapozott mindennapi élettel kapcsolja össze.

:¤ ¤ ¤

Ennek a két embernek, Nigamnak és Maliknak barátságos igyekezetei végre is megtermik gyümölcsüket. Vendége leszek Szahábdzsi Maharádzs Őszentségének, aki a Rádha Szoámik városának, Dajalbághnak koronázatlan királya.

Gépkocsin hagyom magam mögött azt a néhány poros mérföldet, amely Agrát a teleptől elválasztja.

Dajalbágh - az Úr Kertje! Ha első benyomásaim helyesek, az alapító arra törekszik, hogy a város valóban méltó legyen szép nevéhez.

Egy épülethez vezetnek, amelyben a mester magánirodája van. A várószobát tetszetős európai stílusban rendezték be. Kényelmes karosszékemben ülve méltányolni tudom a szépen festett falakat és a bútorzat ízléses egyszerűségét.

Ez a nyugatiasság egészen meglep. Találkoztam jógikkal igénytelen, sivár házakban, magányos barlangokban és folyóparton álló szegényes, zsúpfödeles kunyhókban, de sohasem hittem volna, hogy e szerzet valamelyik tagját ilyen modern környezetben fogom találni. Kíváncsi vagyok, milyen ember lehet ennek a szokatlan testvériségnek a vezetője? Nem maradok sokáig bizonytalanságban, mert az ajtó lassan kinyílik, s belép maga a mester. Alakja középmagas. Fejét makulátlanul fehér turbán födi'';'' arcvonásai finomak, bár nem indiai jellegűek'';'' ha bőre valamivel világosabb volna, akár amerikainak is beillenék. Szemét nagy szemüveg takarja, és szája fölött rövid bajusz sötétlik. Azt a nyakig begombolt hosszú kabátot viseli, amelyben az indiai és a nyugati öltözék stílusa keveredik.

Magatartása szerény és szelíd. Udvariasan, de bizonyos méltósággal üdvözöl. Miután köszöntöttük egymást, várok, amíg elhelyezkedett székében, aztán elismeréssel teszek megjegyzést a szoba művészi berendezésére. Ragyogó fehér fogsor villan elő ajkai közül, amint mosolyogva válaszol:

- ''Isten nemcsak szeretet, hanem szépség is. Amidőn az ember ki akarja fejezni a benne lakó Szellemet, akkor több szépséget kellene kifejezésre juttatnia, nemcsak önmagában, hanem a környezetében is.''

Feltűnően jó angolsággal beszél. Gyors szava önbizalmat árul el.

Rövid szünet után ismét megszólal:

- A szoba falait és berendezését még más valami is ékesíti, de ez láthatatlan. Pedig nagyon fontos. Tudja ön, hogy a tárgyak magukban hordozzák az emberek gondolatainak és érzéseinek benyomását? Minden szoba, sőt akár minden szék is visszasugározza annak a személynek láthatatlan hatását, aki állandóan használja. A szem talán nem látja az ilyen szellemi légkört, de azért az mégis jelen van, és akik a körébe lépnek, öntudatlanul, különböző mértékben megérzik hatását.

- Úgy gondolja, hogy a tárgyak valami villamos vagy delejes kisugárzással tükrözik vissza az emberi jellemvonásokat?

- Pontosan így. A gondolatok a maguk síkján valóságos dolgok, és hosszabb vagy rövidebb időre hozzátapadnak mindahhoz, amit állandóan használunk.

- Ez érdekes elmélet.

- Több, mint elmélet, tény! Az embernek van egy finomabb teste is, mint a fizikai, s ebben a finomabb testben a tevékenységnek oly központjai rejlenek, amelyek megfelelnek az érzéki tevékenység fizikai szerveinek. Ezeknek a központoknak segítségével az ember láthatatlan erőket tud megkülönböztetni, mert ha a központok erővel telnek el, lelki és szellemi látást tesznek lehetővé.

Rövid szünet következik, majd azt tudakolja, hogy mi a véleményem India jelen állapotáról. Őszinte ítéletet mondok arról, hogy hazája elhanyagolja a modern élet módszereit, hogy túl lassan veszi át mindazt a kellemes kényelmet, ügyes eszközt és mechanikai találmányt, amelyek különbbé tehetik az ember rövid tartózkodását ezen a világon, hogy nem hederít az egészségügy ésszerű követelményeire, és hogy túlzottan hódol ostoba társadalmi szokásoknak vagy a kegyetlen hagyományoknak, amelyek állítólag vallási elveken alapulnak. Nyíltan kimondom, hogy a papi befolyás úgy látszik zsákutcába terelte India erőit, sajnálatos következményekkel. Felhozok néhány példát azokból az ésszerűtlen dolgokból, amelyeket a vallás nevében visznek véghez, de amelyek csak azt bizonyítják, hogy az emberek mennyire vissza tudnak élni az értelem Istenadta ajándékával. Leplezetlen megfigyeléseim határozott helyesléssel találkoznak Szahábdzsi Maharádzs részéről.

- Ön pontosan rámutatott azokra a szempontokra, amelyek részét alkotják az én reformtervemnek - jegyzi meg szemembe nézve.

- Általában, úgy látszik, sok indiai elvárja Istentől, hogy tegye meg helyettük azt, amit ők maguk is kifogástalanul elvégezhetnének.

- Teljességgel igaza van. Mi hinduk sokat emlegetjük a vallást, hogy ezzel egész sereg olyan dolgot elleplezzünk, amelyeknek semmi közük nincs a valláshoz. A baj az, hogy létének első ötven esztendejében minden vallás tiszta és életerős, de aztán puszta bölcselkedéssé fajul'';'' követői szószátyárokká válnak, nem vallásos életet élő emberek többé. végül utolsó és leghosszabban tartó fokozatán, a vallás képmutató papok kezébe hanyatlik. S az emberek legvégül a képmutatást fogadják el vallásul.

Ezek az egyenes és nyílt beismerések szinte belém fojtják a lélegzetet.

- Mi haszna, ha folyton a mennyország és pokol, Isten és más hasonló dolgok miatt veszekszünk? Az emberiség a fizikai síkon él, és nem szabad elhanyagolnia az ehhez a síkhoz tartozó dolgokat. Törekedjünk arra, hogy életünket itt e földön szebbé és boldogabbá tegyük - fejezi be szavait.

- Éppen ezért kerestem fel önt. Tanítványai kitűnő embereknek látszanak. Arra törekszenek, hogy éppoly modernek és haladottak legyenek, mint bármely európai'';'' nem büszkélkednek vallásosságukkal, hanem jó és becsületes életet élnek, s mindezek mellett híven és szabályosan folytatják jógagyakorlataikat.

Szahábdzsi elismerően mosolyog.

- Örvendek, hogy ön megfigyelte ezt - válaszol azonnal. - Azzal, hogy ezeket a tevékenységeket bevezettem Dajalbághban, éppen azt igyekszem megmutatni a világnak, hogy az ember tökéletesen szellemivé válhat anélkül, hogy barlangokba menekülne, és elérheti a legmagasabb tökéletességet a jógában, miközben világi kötelességeit teljesíti.

- Ha ön sikert ér el ebben a törekvésben, akkor a világ bizonyára sokkal többre fogja tartani az indiai tanokat, mint ez idő szerint.

- Sikert fogunk elérni - hangzik a bizakodó válasz. - Hadd mondok el önnek egy történetet. Amikor először idejöttem, hogy megalapítsam a telepet, legfőbb vágyaim egyike volt, hogy itt sok fát ültessek. De a körünkön kívül állók azt mondották, hogy ezen a terméketlen, homokos talajon lehetetlen fákat nevelni. A Dzsamna nincsen messze, ez a terület voltaképpen a folyónak egy régebbi, elhagyott medre. Nem voltak köztünk szakértők, s így gyakori kísérletek és ismételt sikertelenségek árán kellett megtanulnunk, hogy milyenféle fa élhet meg az ilyen reménytelen talajban. Az első év folyamán ültetett fák pedig - több ezret ültettünk - csaknem kivétel nélkül elpusztultak. De egyetlenegy fa megmaradt. Ezt a tapasztalást figyelembe vettük, és folytattuk erőfeszítéseinket. Ma kilencezer egészséges fa fejlődik szépen Dajalbághban. Azért mondom el ezt, mert az eset jellemző arra a magatartásra, ahogyan problémáinkkal szembenézünk. Meddő talajt találtunk itt, olyan értéktelennek látszott, hogy senki más nem akarta megvenni. Nézze meg most, mivé változott!

- Az ön célja tehát új Árkádiát teremteni itt Agra közelében?

Szahábdzsi mosolyog.

Kifejezem óhajomat, hogy megnézzem a várost.

- Hogyne! Azonnal intézkedem. Nézze meg előbb Dajalbághot, akkor aztán beszélgethetünk a telep dolgairól. Jobban meg fog érteni, ha megvalósítva látja eszméimet.

Egészen üzletszerűen csönget. Pár perc múlva már körutamon járok, félig kész utcákon és biztató külsejű műhelyépületek közt. Vezetőm Sarma kapitány, aki azelőtt az indiai hadsereg orvosi szolgálatában állott, de most minden képességét annak az építőmunkának szenteli, amely itt mesterének irányításával végbemegy. Amint gyorsan képet alkotok magamnak jelleméről, újabb sikeres összeegyeztetését ismerem meg benne a nyugati törekvéseknek és az őszinte szellemiségnek.

Dajalbágh tiszta kis város, pompás sugárút vezet a belsejébe. Az utcákat mindenütt árnyékos fák szegélyezik. A központi teret szép virágoskertek díszítik. Megtudom, hogy csak ismételt erőfeszítések árán lehetett legyőzni a száraz sivatagot, amely nem kedvez a kertészkedésnek. Egy szederfa, amelyet Szahábdzsi Maharádzs 1915-ben ültetett, amikor telepét építeni kezdte, szépen jelképezi, hogy mennyire becsülni tudja a művészi hátteret. Az ipari negyed legszembeszökőbb vonása az a műhelycsoport, amelyet „Minta-Ipartelep”-nek neveznek. Az épületeket értelmesen tervezték, világosak, levegősek, tiszták és tágasak.

:¤ ¤ ¤

Elsőnek a lábbeli-üzemet néztem meg. Szorgos hajtószíjak surrognak szüntelenül, és gépek hosszú sorát tartják működésben. A sötétbőrű műszerészek ügyes kézzel dolgoznak a zaj közepette, és éppoly szakértelemmel látszanak rendelkezni, mint angol társaik, akiket a northamptoni nagy gyárakban láttam. A műhelyvezető azt mondja, hogy műszaki ismereteit Európában sajátította el, ahová azért ment, hogy a bőripari cikkek gyártásának modern eljárásait tanulmányozza.

Magas szárú és félcipők, szandálok, kézitáskák és derékövek szaladnak át hangos zúgással a gépüzemű gyártás minden fokozatán. A gépek mellett dolgozó emberek tudatlan újoncokként kezdték, és munkájuk minden csínját-bínját az üzemvezetőtől tanulták meg.

A termelt áru egy része helyi piacot talál Dajalbághban és Agrában'';'' a többit távolabbi városokba szállítják. Ez utóbbiakban boltokat létesítenek, és nagy, közös vezetés alatt álló üzleti szervezetet építenek ki.

Átmegyek a következő épületbe. Ez kelmegyár. Szöveteket és selymeket állítanak elő'';'' az anyagok korlátozott számú mintában készülnek.

Egy másik épületben egészen modern géplakatos-, kovács- és ércöntőműhelyt találok'';'' egy hatalmas gőzkalapács a tevékenység biztató hangulatát kelti zuhogó csattanásaival. A közeli műhelyben tudományos készülékeket, laboratóriumi apparátusokat, mérlegeket és súlyokat állítanak elő, mégpedig olyan jó minőségben, hogy a telep megkapta az Egyesített Tartományok kormányzatának rendeléseit. Érdeklődéssel figyelem az arany-, nikkel- és rézgalvanizálás finom folyamatait.

A „Minta Ipartelep” más üzemei szorgalmasan gyártják a villanyventillátorokat, gramofonokat, késeket és bútordarabokat. A műszerészek egyike új típusú hangszórót talált föl, s a közeljövőben ennek a gyártását is megkezdik.

Meglepetéssel fedezek föl egy töltőtollgyártó műhelyt, és megtudom, hogy ez volt az első ilyen gyár Indiában. Kísérleteknek hosszú sorára volt szükség, míg az első töltőtollat piacra lehetett vinni. Egy dolog nagy fejtörést okozott ezeknek az ipari úttörőknek: hogyan tegyék az irídiumhegyet az arany írótollak végére. Remélik, hogy egy szép napon majd fölfedezik ezt a titkot. A tollakat addig is egy európai céghez küldik, hogy az szerelje fel őket irídiumheggyel.

A „Dajalbághi Sajtó” épületében tökéletes nyomdafelszerelés látja el a város nyomtatványszükségletét, úgy üzleti, mint irodalmi téren. Megnézem az itt készült nyomtatványokat'';'' három nyelven nyomtatnak, hindi, urdu és angol szövegeket. Egy kis heti újság- a Prém Pracsárak - is szép példányszámban hagyja el a sajtót, és jut postán az ország távoli részeiben lakó Rádha Szoámi-hívekhez.

Minden épületben olyan munkásokat találok, akik nem csak meg vannak elégedve, hanem kimondottan lelkesednek munkájukért. Szakszervezetre semmi szükség sem lenne ezen a helyen. Mindenki úgy végzi dolgát, bármi légyen ez, mintha igazi élvezetet és nem kényszerű kötelességet látna benne.

A városnak saját villanyfejlesztő telepe van, amely a gyárak gépezetét és a nagyobb házakban fölszerelt villany szellőztetőket látja el hajtóerővel. Azonfelül minden házat a közösség költségén villanyvilágítással látnak el, ilyképpen fölöslegessé téve a költséges fogyasztásmérő órákat.

A mezőgazdasági rész kicsiny, de modern majorságból áll, amely még a fejlődés kezdetén tart. A műszaki felszerelés közt egy gőztraktort és egy tőzekét is látok. A fő termények főzelékfélék, konyhavetemények és szarvasmarha-takarmány.

Talán mind közt a legsikeresebben megszervezett üzem a tejgazdaság. Sehol Indiában nem láttam ehhez foghatót. Mintaszerű tejgazdasági berendezése van, akár kiállításon is szerepelhetne. Minden egyes tehén pompás példány, és előnyösen üt el azoktól az állatoktól, amelyeket akár már a közeli Agrában láthat az embere. Az istállókban kínos tisztaság uralkodik, és azt hallom, hogy az alkalmazott tudományos módszerek jelentékenyen nagyobb tejhozadékot eredményeznek, mint az átlagos indiai tejgazdaságok. A pasztörizáló- és hűtőtelep először tette lehetővé Dajalbágh és Agra olyan lakosainak, akik meg tudják becsülni a jó, mikrobamentes tejet, hogy ilyenhez hozzájussanak. Másik importált alkalmatosság a villanyüzemre berendezett vajkészítőgép. Az üzem minden eredménye Szahábdzsi Maharádzs egyik fiát dicséri. Ez az energikus és talpraesett fiatalember elmondja nekem, hogy bejárta Anglia, Hollandia, Dánia és az Egyesült Államok legfontosabb tejgazdasági központjait, hogy megismerkedjék a legmodernebb eljárásokkal.

A majorságnak, valamint az egész városnak vízzel való ellátása nehéz problémának bizonyult a telep első idejében. Öntözőcsatornát ástak, és vízművet építettek, de a növekvő vízszükséglet arra kényszerítette Szahábdzsi Maharádzsot, hogy további vízkészletek biztosításáról gondoskodjék. Állami mérnökök segítségéhez folyamodott, s ezek mély csöveskutat fúrtak, mégpedig sikeres eredménnyel.

A telepnek saját bankja van'';'' erősen megépített, vasrácsos ablakokkal ellátott ház ez, homlokzatán a felírással: „Rádha Szoámi Általános és Biztosító Bank, Kft”. A bank alaptőkéje kétmillió rúpia, és nemcsak magántermészetű bankügyletekkel foglalkozik, hanem a város pénzügyeit is intézi.

A Rádha Szoámi Közoktatási Intézet Dajalbágh közepén áll és méltán, mert a telep legszebb épülete. Hatvan méter hosszú vörös téglahomlokzata a nyugati szemre is előnyös hatást tesz. A gót ívelésű ablakok fehér márványkerettel vannak ellátva. Az épület előtt virágzó kert terül el.

A modern középiskolának több száz tanulója van, egy igazgató és harminckét diplomás tanár áll az élén. Az utóbbiak fiatal, lelkes idealisták, és az a vágy tölti el őket, hogy legjobb tudásukkal szolgálják tanítványaikat és mesterüket, Szahábdzsi Maharádzsot. Az általános oktatás magas színvonalon áll. Nincs intézményes vallásoktatás, hanem arra törekszenek, hogy a tanulók jellemét nemessé fejlesszék. Ezenfelül Szahábdzsi Maharádzs időnként meglátogatja a fiúkat, és minden vasárnap szellemi tárgyú beszédet intéz az összegyűlt tanulókhoz.

A fiúkat sportokra szoktatják'';'' gyeplabda, labdarúgás, krikett és tenisz a legkedveltebbek. Hétezer kötetes könyvtár és érdekes kis múzeum egészíti ki az intézetet.

Egy másik pompás épületben a Leányok Kollégiuma van elhelyezve, amelyet hasonló elvek szerint irányítanak. Az intézmény Szahábdzsi Maharádzs eltökélt törekvését jelképezi, hogy a maga hatáskörén belül véget vessen annak a nem kívánatos tudatlanságnak, amelyet egészen a legújabb időkig rákényszerítettek az indiai nőkre.

A Műszaki Kollégium a legfiatalabb az oktatóintézmények közt. Mechanikai, villamossági és motorgépészeti tanfolyamai vannak, itt képezik ki a gyárüzemek műszerészeit és üzemvezetőit. A „Minta Ipartelep” egyik részében külön gépeket és műhelyeket rendeztek be a középiskolai tanulók részére, úgyhogy az elméleti oktatás párhuzamosan halad a gyakorlati ismeretszerzéssel.

Több tetszetős internátusépület áll a tanulók rendelkezésére, akik a három kollégiumot látogatják. Az internátusok mindegyike világos, levegős és modern. A város lakótelepei a dajalbághi Építészeti Ügyosztály felügyelete alatt állnak, amely tervekkel szolgál, és fölépíti a házakat. Minden utcának megvan a maga összehangzó építészeti jellege, és nyilvánvaló, hogy a várostervezők egyik fő célja a művészi egység biztosítása. Csúf épületeket és hitvány, olcsó hatású házakat nem engedélyeznek, mert az építtető csak az Ügyosztály terveiből választhatja ki házának stílusát. Négyféle méretű lakóházat rendszeresítettek, megfelelő rögzített áron. Az építtető csak a tényleges költségeket fizeti, igen csekély százalék hozzáadásával.

A város remek kis kórházat és szülőotthont tart fenn. A telepnek kitűzött célja az, hogy minden tekintetben biztosítsa önellátását, úgyhogy már alig lepődöm meg, amikor megtudom, hogy a keményen tisztelgő egyenruhás rendőr szintén a Rádha Szoámi testvériség tagja. Mindamellett rendőr jelenléte némileg gondolkodóba ejt, mert föltételezem, hogy az általános erkölcsi színvonal Dajalbághban olyan magas, hogy bűnözésre aligha kerülhet sor. De a rendőrre azért van itt szükség, hogy a várost a nem kívánatos idegenekkel szemben megvédelmezze.

Amidőn Szahábdzsi Maharádzsnak nehéz kötelességei egy kis szabad időt engednek, fölkeresem, és lerovom elismerésem adóját a dicséretes teljesítményekért, és kifejezem meglepetésemet, hogy a visszamaradott Indiában ilyen haladó szellemű várost találtam.

- De hogyan biztosítják a pénzügyi megalapozottságot? - kérdezem. - Az alapítás bizonyára igen nagy kiadásokkal járt.

- Valószínűleg alkalma lesz később arra, hogy lássa, miképpen folyik be a pénz - válaszol. - A Rádha Szoámi testvériség tagjai maguk tartják fenn a telepet. Erre nincsenek kötelezve, még gyűjtést sem rendezünk, de mindenki vallásos kötelességének tartja, hogy anyagi erejéhez képest elősegítse Dajalbágh fejlődését. Noha az első időben kénytelenek voltunk igénybe venni ezeket a hozzájárulásokat, célom az, hogy a telepet teljes mértékben önellátóvá tegyem. Nem nyugszom addig, amíg teljes függetlenséget nem biztosíthatunk magunknak.

- Tehát gazdag támogatóik vannak?

- Egyáltalán nem. Fél kezemen megszámlálhatom a gazdag tagokat. Tagjaink túlnyomó része szerény vagy szűkös viszonyok közt él. Eddigi haladásunk a tagok legtöbbjétől nagy áldozatkészséget követelt. De hála a Legfőbb Atyának, eddig is már sok ezer rúpiát sikerült összeszednünk és felhasználnunk. A telep jövője biztosítva van, mert a jövedelem a testvéri szövetség növekedésével együtt gyarapodik'';'' így tehát sohasem fogunk hiányt szenvedni.

- Mennyi taguk van?

- Több mint száztízezer, de közülük természetesen csak néhány ezer telepedett le itt. A Rádha Szoámi testvériség hetvenévesnél idősebb, de a legutóbbi húsz év alatt érte el legnagyobb növekedését. És gondolja csak, ezt a haladást minden nyilvános propaganda nélkül értük el, hiszen félig- meddig titkos szervezet vagyunk. Ha ki akarnánk lépni a nagy nyilvánosság elé, hogy nyíltan hirdessük tanainkat, tagjaink létszámát tízszeresére növelhetnénk. Máris egész Indiában megtalálhatja tagjainkat, de mindnyájan Dajalbághot tekintik központjuknak, és valahányszor csak tehetik, meglátogatnak bennünket. Helyi csoportokba vannak szervezve, ezek minden vasárnap pontosan ugyanabban az órában gyülekeznek össze, amikor mi szokásos összejövetelünket tartjuk Dajalbághban.

Szahábdzsi kis szünetet tart, míg megtörli szemüvegét.

- Vegye csak fontolóra: amikor építeni kezdtük ezt a telepet, nem rendelkeztünk többel ötezer rúpiánál, ezt is ajándékba kaptuk. Első telkünk csak négy acre nagyságú volt'';'' ez idő szerint Dajalbágh több ezer acrényi területtel rendelkezik. Nemde, ez mégis csak gyarapodásnak nevezhető!

- Milyen nagyra akarják kifejleszteni Dajalbághot?

- Körülbelül tíz vagy tizenkétezer embert remélek itt letelepíteni, akkor aztán megállunk. Tizenkétezer lakosú város, ha kellőképpen van megszervezve, éppen elég nagy. Nem akarom utánozni az önök nyugati országainak városszörnyetegeit'';'' a túlzsúfoltság sok nem kívánatos következményekkel jár. Kertvárost akarok építeni, ahol az emberek boldogan dolgozhatnak és élhetnek, ahol bővében vannak a térnek és a levegőnek. Még néhány évre van szükség, hogy Dajalbágh elérje tervbe vett méretét, s akkor igazi mintaváros lesz. Megjegyzem, amikor először olvastam Plátón „Állam”-át, kellemes meglepetéssel láttam, hogy ebben a könyvben sok olyan eszme van, amelyeket itt kifejezésre akarok juttatni. Ha majd Dajalbágh készen lesz, mintaképül kell szolgálnia az India különböző részeiben létesítendő hasonló településekhez, mert legalább egyet minden tartományban létesíteni óhajtunk. Ezt akarom én fölajánlani Indiának, mint sok probléma megoldását.

- Azt akarja, hogy India az ipari fejlődésre fordítsa erőit?

- Határozottan. Erre van a legnagyobb szüksége. De... nem szeretném, hogy India teljességgel elveszítse magát ebben a tevékenységben, mint ahogy az önökkel történt a Nyugaton - veti közbe mosolyogva. - Úgy van, Indiának ipari civilizációt kell kiépítenie, hogy megszabaduljon a tömegekre nehezedő szegénységtől, de ezt oly rendszer alapján kell tennie, amely elejét veszi a tőke és a munka máskülönben elkerülhetetlen összeütközésének.

- És hogyan gondolja ön ezt keresztülvinni?

- Azzal, hogy egyéni jólétet teremtsek az általános jólét útján, nem pedig a közösség rovására. Az együttműködés elvének alapján dolgozunk, és mindnyájunk fontosabbnak tartja Dajalbágh sikerét, mint a maga személyes sikerét. Sokan dolgoznak itt csekélyebb fizetésért, mint amennyit akárhol másutt kaphatnának'';'' természetesen nem tanulatlan munkásokra, hanem képzett és művelt emberekre gondolok, akik ezt önként és örömmel teszik. Ez az elv csak azért válik be nálunk, mert bennünket szellemi cél lelkesít, s ez minden más erőfeszítésünk mögött is a mozgató erő. Néhányan, akiknek módjában áll, egészen ingyen ajánlják fel szolgálataikat. Ebből láthatja, hogy milyen pompás szellem és lelkesedés tölti el a mieinket. De amikor majd Dajalbágh teljesen kifejlődött és fenntarthatja önmagát, akkor, remélem, nem lesz többé szükség ilyen áldozatokra. Mindenesetre az vonzotta ide az embereket, hogy gyorsabban érhessék el a szellemi fejlődést, mert ez a mi testvériségünk alapvető célja. Ha például ön hajlandó lenne csatlakozni hozzánk, munkája bizonnyal havi ezer rúpiát is megérne, de valószínűleg csak ez összeg egyharmadát kaphatná, mert nem áll módunkban nagy fizetéseket adni. Akkor aztán lassanként házat építhetne magának, megnősülhetne és gyermekei lehetnének. De ha ön életcéljainak csak anyagi oldalára gondolna, és szem elől tévesztené azt a szellemi eszményt, amelynek kedvéért hozzánk csatlakozott, akkor igyekezete sokat veszítene értékéből. Az itt látható anyagi természetű tevékenységek ellenére is mindig arra törekszünk, hogy sohase tévesszük szem elől azt a legfőbb célt, amelyért testvéri szövetségünk létrejött.

- Értem.

- Nem vagyunk szocialisták a szó nyugati értelmében, de tény, hogy az ipari üzemek, a majorságok és kollégiumok a közösség tulajdonai. Mi több, a föld és a házak is a közösség birtokában vannak. Ön építtethet itt házat, de ez csak addig az öné, ameddig lakja is. Ezeken a határokon belül mindenki annyi pénzzel és tulajdonnal rendelkezhet, amennyivel akar, itt vagy más helyen. Mindez természetesen élesen megkülönbözteti rendszerünket a szocializmus zsarnokságától. Minden közös tulajdonunkat és a tagok önként felajánlott pénzadományait bizománynak tekintjük, amelyet vallásos szellemben kell kezelnünk. Mindent alárendelünk szellemi célunknak. Az ügyvezetés negyvenöt tagú testület ellenőrzése alatt áll, ebben helyet foglalnak India különböző tartományainak képviselői is, akik évenként kétszer összegyűlnek, hogy megvizsgálják az elszámolásokat, és megállapítsák a költségvetést. Az általános ellenőrzés és a mindennapi tevékenység irányítása tizenegy tagú végrehajtó bizottság kezében van.

- Az imént azt mondotta, hogy ön Dajalbághban sok probléma Megoldására akar rámutatni. De nem látom, hogyan oldaná meg a gazdasági problémát, amely ma talán a legfontosabb.

Szahábdzsi Maharádzs bizakodva mosolyog.

- Még India is hozzájárulhat valami hasznossal e nagy kérdés megoldásához - mondja. - Hadd mondok el önnek egy tervet, amelyet nemrég vittünk át a gyakorlatba, hogy fejlődésünket a legközelebbi pár év folyamán meggyorsítsuk. Ez a terv, nézetem szerint, elsőrangú fontosságú gazdasági és szociális elveket valósít meg. Örökösödési alapot létesítettünk, amelyhez azok a tagjaink járulnak hozzá, akik legalább ezer rúpiát vagy ennél többet ajánlhatnak föl. Minden ilyen aláíró évente legalább öt százalékot kap az összeg után ügyvezető bizottságunktól. Halála után ugyanennyi évjáradékot fizetünk feleségének, gyermekének vagy akárkinek, akit ő előzőleg kijelöl. Ez a második személy ugyanúgy jogosult megnevezni a maga örökösét. De a harmadik nemzedék halálával minden fizetési kötelezettség megszűnik. Ha az eredeti aláíró netán nehéz körülmények közé kerülne vagy sürgős szüksége lenne a pénzre, akkor az általa befizetett összeg egy részét vagy esetleg az egészet is visszakaphatja. Így idők folyamán száz és százezer rúpia folyik be a bizottság pénztárába az örökösödési alap révén, anélkül, hogy tagjainkra nézve ez súlyos megterheltetést jelentene. Akármennyivel járulnak is hozzá az alaphoz, ennek ellenében bizonyosak lehetnek a megfelelő szerény jövedelemről.

- Úgy látom, hogy ön igyekszik megtalálni az egészséges középutat a kapitalizmus hibái és a szocializmus elképzelései közt. Annyi bizonyos, hogy megérdemlik a sikert, és remélem is, hogy minél előbb teljes siker fogja koronázni igyekezetüket.

Világossá válik előttem, hogy Dajalbághnak sikeres jövőt biztosító jövedelmi források állnak rendelkezésére, a folyton növekvő örökösödési alap, az önkéntes adományok és ama iparágak révén, amelyeket már hasznot hajtóvá fejlesztettek.

- India több közismert vezető személyisége figyelemmel kíséri kísérletünket, és várják a mutatkozó eredményt - mondja a Rádha Szoámi fehérturbános vezére. - Néhányan közülük meglátogatták Dajalbághot, sőt olyanok is eljöttek, akik eszményeinket ellenzik. Ön tudja, hogy India népe egyike a leggyöngébbeknek és legszegényebbeknek a világon, és hogy vezetői csupa ellentmondó gyógyszert ajánlanak bajaira. Egyszer maga Gandhi is eljött ide, és hosszú beszélgetést folytatott velem. Felszólított, hogy csatlakozzam politikai mozgalmához, de én nem álltam rá. Nekünk itt semmi közünk sincsen a politikához. Mi az újjászületés gyakorlati eszközeire irányítjuk minden figyelmünket. Bár nem foglalkozom Gandhi politikai terveivel, gazdasági eszméit elítélem, mert nézetem szerint fantasztikusak és hasznavehetetlenek.

- Gandhi azt akarja, hogy India minden gépet hajítson a tengerbe.

Szahábdzsi a fejét rázza.

- India nem térhet vissza múlthoz'';'' előre kell mennie és ki kell fejlesztenie az anyagi civilizáció legjobb értékeit, ha jobb sorsot akar biztosítani magának. Honfitársaimnak inkább Amerikától és Japántól kellene tanulniuk. A kézifonás és -szövés nem állhatja meg helyét a racionalizált modern módszerekkel szemben.

S amint Szahábdzsi Maharádzs kifejti eszméit, az a benyomásom, mintha tevékeny amerikai szellem laknék barna hindu testében, olyan üzletszerű és talpraesett a magatartása, s olyan szabatosan fejezi ki gondolatait. Racionális hajlandóságomra vonzó hatást tesz ez a józan gondolkodás, kiegyensúlyozottság és egészséges felfogás, csupa olyan vonás, amely eléggé ritka ezen a tájon.

Ismét szemembe ötlik paradox jellemének különös összetettsége. Százezer ember vezetője, aki a jóga egyik titokzatos formáját gyakorolja'';'' elsőrangú szervezője annak a sokoldalú és anyagias tevékenységnek, amely nagy lendülettel megy végbe Dajalbághban'';'' ha mindezt tekintetbe veszem, igazán kiváló és meglepően kivételes embernek kell tartanom. Bizonyos, hogy sem Indiában, sem másutt a világon nem találkozhatom egykönnyen hozzá hasonlóval.

Hangja megszakítja gondolataimat.

- Ön itt Dajalbághban eddig életünknek két oldalát látta, de tevékenységünk háromirányú. Az emberi természet is háromszoros összetételű: szellem, értelem és test. Ezért vannak műhelyeink és majorságaink a testi munka céljaira, kollégiumaink az értelem fejlesztésére és végül csoport-összejöveteleink a szellemi tevékenységre. Így törekszünk minden egyén harmonikus és mindent felölelő fejlesztésére. De a legnagyobb súlyt a szellemiségre helyezzük, és testvéri közösségünk minden tagja azon van, hogy bárhol is járjon, szabályosan elvégezze a maga jógagyakorlatait.

- Részt vehetek az önök csoport-összejöveteleinek egyikén?

- Kész örömmel. Minden összejövetelünkön szívesen látjuk.

:¤ ¤ ¤

Dajalbágh tevékenységei reggel hat órakor, az első csoport-összejövetellel kezdődnek. A hajnal gyorsan elűzi az éjszaka sötétjét'';'' vidám csiripelés vegyül el a varjak gyászos rikoltásaival'';'' s a madarak mind rázendítenek reggeli himnuszukra, mellyel a Nap érkeztét köszöntik. Követem vezetőmet egy óriási vászonsátorhoz, amelyet faoszlopok emelnek.

A bejáratnál nagy embertömeg tolong, mindenki leveti szandálját vagy cipőjét s átadja a várakozó alkalmazottaknak. Követem a szokást, aztán belépek a nagy sátorcsarnokba.

A középen emelvény, ezen szék áll, s ebben foglal helyet Szahábdzsi Maharádzs Őszentsége. Híveinek százai körben ívelő sorokban kuporognak körülötte, úgyhogy az egész padlót emberek töltik be. Minden szem a mester felé fordul, mindenki néma hódolattal tekint reá. Keresztültöröm magam az emelvényig, s ott szűk kis helyen letelepszem. Nem sokkal ezután két ember föláll a csarnok túlsó oldalán, és lassú ének hangzik fel ajkukon. Hindi nyelven énekelnek, és a ritmus végtelenül kellemes hatást tesz reám. Az ének úgy tizenöt percig tart, s ezalatt a különös szent szavak békés hangulatot ébresztenek a hallgatóságban. Ezután a hangok fokozatosan elhalkulnak, majd végül teljesen elnémulnak.

Körülnézek. A nagy sátorban jelen levők mind csöndesen, mozdulatlanul, meditációba vagy imába merülve ülnek. Az emelvényen ülő, egyszerűen öltözött emberre tekintek. Eddig még egetlen szó sem hagyta el ajkát. Arca komolyabb, mint máskor'';'' élénk, tevékeny magatartása eltűnt'';'' derűs, magasztos szemlélődésbe látszik merülni. Vajon miféle gondolatok jönnek-mennek fehér turbánja alatt? Mekkora felelősség nehezedik vállaira! Hiszen ezek az emberek itt mind azt a szent kapcsot látják benne, amely a magasabbrendű élethez fűzi őket.

A mély csönd még további fél óráig tart. Még csak nem is köhint, nem is moccan senki! Ez a sok szemlélődő keleti ember talán mind egy olyan világba vonta vissza szellemét, amely a kétkedő nyugati előtt zárva áll? Ki tudja? De a jelenet hatásos előjátéka annak az erőteljes tevékenységnek, amely nemsokára az egész városban morajlani fog.

Ismét felhúzzuk lábbelinket, és csöndesen szétoszlunk.

A reggel óráiban sok Rádha Szoámi követővel elegyedem beszélgetésbe, úgy helyben lakókkal, mint látogatókkal. Többen közülük jól beszélnek angolul. Vannak itt turbános fejű emberek Északnyugatról, varkocsos tamilok Délről, mozgékony kis bengáliak Keletről és szakállas alakok a Központi Tartományokból. Mély benyomást tesz rám önérzetes magatartásuk és az az okos gyakorlatiasság, amely szellemi törekvéseiket ellensúlyozza. Ha vágyaik a magasságok felé szárnyalnak is, lábuk azért szilárdan jár a földön. Íme, gondolom magamban, az ilyen polgárokra bármely város büszke lehetne. Ösztönösen vonzódom hozzájuk, és határtalanul bámulom őket, mert megvan bennük a ritka érték: a jellem!

A délután folyamán kisebb összejövetelt tartanak. Ez rövid, minden formaságtól mentes összejövetel, amelyet a látogató tagok kedvéért rendeznek. Egyéni problémákat beszélnek meg, kérdésekre válaszolnak, és néhány közérdekű ügy kerül tárgyalásra. Szahábdzsi Maharádzs nem mindennapi képességet árul el abban, hogy minden felmerülő kérdést ügyesen megoldjon. Csevegő, szórakoztató módon beszél, a legfogasabb kérdésre is azonnal meg tud felelni, a legkülönbözőbb szellemi és anyagi problémákra vonatkozólag is gyorsan és határozottan tud véleményt alkotni. Egész magatartása arról beszél, hogy a teljes önbizalmat a nyugalmas alázattal rendkívüli módon és sikeresen egyeztette össze lényében. Kiderül, hogy még igen megnyerő humorérzéke is van, amely újra meg újra tréfás megjegyzésekben jut kifejezésre.

Este még egy csoport-összejövetel van. Minden műhely, üzlet és majorság befejezte aznapi tevékenységét és az óriási sátrat ismét hatalmas gyülekezet tölti meg. Szahábdzsi Maharádzs megint az emelvényen álló székében ül. Hívei sorban közelednek az emelvényhez, és önként lába elé rakják az ügyvezető bizottság alapjának szánt adományokat. A bizottság két tagja gyűjti össze és jegyzi be ezeket a hozzájárulásokat.

Azután következik a fő esemény, a mester hosszú beszéde. A hívek ezrei elmélyült figyelemmel kísérik a szépen hangzó hindi szavakat, mert Szahábdzsi Maharádzs igen jó szónok. Minden szava a szívéből jön, és mély érzéssel teljes festőiség jellemzi kifejezéseit. Olyan tüzes erő és elragadtatás tölti el, hogy a hallgatóira tett lelkesítő hatása szinte érezhetővé válik.

:¤ ¤ ¤

Minden nap betartják ugyanezt a változatlan napirendet. Az esti összejövetel a leghosszabb, mert csaknem két órát vesz igénybe. Szahábdzsi Maharádzs szellemi erejét dicséri, hogy minden nehézség nélkül és megszokott energiájával bírja fönntartani ezt a beosztást. Senki sem tudja előre, miről fog szólni esti beszédje. Kérdést intézek hozzá erre vonatkozólag, s ő így felel:

- Amikor leülök, sejtelmem sincs még, hogy miről fogok beszélni, sőt, amikor már belekezdtem, akkor sem tudom, mi lesz a következő mondat vagy hogyan fogom befejezni beszédemet. Fenntartás nélkül a Legfőbb Atyára bízom magamat. Ő pillanatról pillanatra értésemre adja, amit tudnom vagy mondanom kell. Belsőleg kapom Tőle a parancsokat. Valósággal az Ő kezében vagyok.

Első beszédének szavai napokon át fülemben csengenek. Arról szólt, hogy az embernek át kell adnia magát egy vezetőnek, s ez annyira felpiszkálja elmémet, hogy végül megemlítem Szahábdzsi előtt. A Dajalbágh közepén elterülő pázsitos térségen ülünk, és barátságos beszélgetés alakul ki köztünk.

Szahábdzsi megismétli tételét és hozzáfűzi:

- Vezetőre feltétlenül szükség van. A szellem körében nincsen önállóság.

- Vajon ön is szükségesnek találta a vezetőt? - kérdem merészen.

- Kétségkívül. Tizennégy éven át kerestem az igaz mestert, mielőtt megtaláltam volna.

- Tizennégy évig? Életének egyötödén át! Érdemes volt?

- Az igaz mester keresésében töltött idő sohasem vész kárba, ha mindjárt húsz évig tart is - válaszol pillanatnyi tétovázás nélkül. - Mielőtt hívővé váltam volna, éppoly kételkedő voltam, mint ön. S akkor kétségbeesetten igyekeztem megtalálni a tanítót, aki föltárhatná előttem a szellemi megvilágosulás felé vezető utat. Fűhöz és fához, éghez és földhöz fordultam, azt feszegetve, vajon létezik-e az igazság'';'' sírtam, mint valami gyermek, csüggedt fővel esdekelve világosságért. Végül már nem bírtam többé elviselni ezt a feszültséget. Egy napon elhatároztam, hogy nem eszem többé és éhenhalok, ha az isteni hatalom nem részesít valami megvilágosulásban. Már dolgozni sem tudtam. A következő éjszakán élénk álmot láttam, egy férfiú jelent meg előttem, és kijelentette, hogy ő lesz a mesterem. Megkérdeztem, hogy hol lakik. Így felelt: „Allahábádban! A közelebbit majd később tudod meg.” Másnap elmondtam álmomat egy barátomnak, aki allahábádi volt. Barátom elment, s egy csoportfényképpel tért vissza, aztán megkérdezte, vajon fölismerem-e mesterem arcát a csoportban. Azonnal rámutattam. Barátom erre elmondta, hogy ő egy allahábádi félig titkos társaságba tartozik, és hogy az, akire rámutattam, a mesterük. Haladéktalanul érintkezésbe léptem vele, és tanítványává lettem.

- Milyen érdekes!

- ''Még ha egyedül kezd is bele a jógagyakorlatokba, és kizárólag saját erejére támaszkodik, akkor is, azon a napon, amikor igaz imája meghallgatást nyer, találkozni fog a mesterével. Ez alól nincs kivétel.'' Feltétlenül szükség van a vezetőre. Az őszinte, tökéletes elhatározású kereső végül is megtalálja igaz mesterét.

- És hogyan ismeri föl az ember? - mormogom kérdőn.

Szahábdzsi arca elsimul, s egy pillanatra jókedvű kifejezés villan át tekintetén.

-'' A mester előre tudja, hogy ki fog hozzá jönni, és delejes erővel vonzza magához a tanítványt.'' Ereje összekapcsolódik a tanítvány sorsával, az eredmény elől nem lehet kitérni.

Hívek kis csoportja verődött körénk, és egyre többen jönnek oda. Szahábdzsi Maharádzsnak nemsokára már nemcsak egy hallgatója van, hanem egész kis sereg.

- Igyekeztem világos képet alkotni magamnak az önök tanairól - mondom -, de kemény diónak találtam. Tanítványainak egyike adott nekem néhány idevágó munkát, amelyeket a testvériség egy régebbi mestere, Brahm Sankar Miszra írt, s az eredmény az, hogy már szinte kóvályog a fejem.

Szahábdzsi nevet.

- Ha meg akarja érteni a Rádha Szoámi tanításaiban rejlő igazságokat, akkor jógagyakorlatainkat is alkalmaznia kell. ''A mi szemünkben ezeknek a gyakorlatoknak mindennapos elvégzése sokkal fontosabb, mint tanainknak elméleti megértése.'' Sajnálom, hogy nem fejthetem ki meditációink részletes módszereit, mert ezeket csak titoktartás fogadalma mellett közöljük azokkal, akik csatlakozni akarnak hozzánk, és föl is vétettek. ''A módszerek alapja a „hangjóga” vagy a „hallgatás a belső hangra”, ahogyan rendszerint nevezzük''.

- Az írások, amelyeket tanulmányozok, azt mondják, hogy a hang az az erő, amely a mindenséget létrehívta.

- Anyagias szempontból helyesen értette, de voltaképpen arról van szó, hogy bizonyos hangáram volt a legfelsőbb Lény első tevékenysége a teremtés kezdetén. A mindenség nem vak erők következménye. Nos, ez az isteni hang ismeretes a mi testvériségünk előtt, és fonetikusan átírható. Hisszük, hogy a hangok magukban hordozzák eredetük jellegét, azt az erőt, amely létrehozta őket. Ezért, amidőn valamely hívünk bensőleg is reménykedően hallgat az isteni hangra, uralmának alávetett testtel, elmével és akarattal, akkor, mihelyt meghallja az isteni hangot, fölemeltetik a Legfelsőbb Lény üdvössége és bölcsessége felé.

- Nem lehetséges, hogy az ember képzelete a fül véredényeiben lüktető vér neszét tartja az isteni hangnak? Vajon miféle más hangot lehet belsőleg hallani?

- Ó, mi nem anyagi hangot gondolunk, hanem szellemit. Az erő, amely az anyagi síkon hangként jelenik meg, csak visszaverődése annak a finomabb erőnek, amelynek működése létrehozta a mindenséget. Mint ahogyan az önök tudósai az anyagot visszavezették a villamossághoz, mi is visszavezetjük az erőt - amelyet anyagi síkon mint hangot hallunk, - egy magasabb rendű rezgéshez, amelyet testi fülünk nem foghat fel, mert az szellemi síkon érvényesül. A hang annak a régiónak a hatását hordozza, ahonnan ered, s így, ha figyelmét befelé összpontosítja, akkor egy napon meghallhatja azokat a rejtelmes szavakat, amelyek az őskáosz első megrezdülésekor felhangzottak, s amelyek a Teremtő igazi nevét adják. Ama szavak visszhangja visszaverődik az ember szellemi részébe'';'' ha valaki a mi titkos jógagyakorlatunk segítségével meghallja ezt a visszhangot, és visszafelé követi az eredetéig, akkor a szó szoros értelmében a mennyekbe emeltetik. Aki híven elvégzi a mi Rádha Szoámi-gyakorlatainkat, amelyek fogékonnyá teszik a titokzatos hang meghallására, az teljes elragadottságban feledkezik meg magáról, amikor végre ama hang felcsendül belső hallása számára.

- Ezek a tanítások meghökkentően újszerűek.

- A Nyugatnak, de nem Indiának! Kabir ezt a hang-jógát már a tizenötödik században tanította Benáreszben.

- Igazán nem tudom, mit szóljak ezekhez.

- Hol a nehézség? Bizonyára készségesen elismeri, hogy a hangnak egyik formája, a zene, elragadtatott érzést kelthet az emberben. Mennyivel mélyebb hatást tehet akkor rá a bensejében hallott mennyei muzsika!

- Elismerem!... ha be lehet bizonyítani, hogy ez a belső zene valóban létezik.

Szahábdzsi vállat von.

- Egész sor érvet tudnék felhozni, hogy meggyőzzem önt, de gondolom, ön ennél valami többet vár. Hogyan bizonyíthatnám be merő okoskodással a test fölötti síkok létezését? Egészen természetes, hogy a még készületlen agy a fizikai világon kívül semmi egyebet nem tud felfogni.

Ha ön ezeknek a szellemi igazságoknak legjobb bizonyítékát óhajtja, az első kézből való tapasztalást, akkor kitartóan alkalmaznia kell a jóga-gyakorlatokat. Biztosítom önt, hogy az emberi test valóban magasabb ténykedésekre képes, mint amelyeket köznapi értelemben ismerünk'';'' agyközpontjainknak legbelső magva kapcsolatban áll a lét finomabb összetételű, szellemi világaival'';'' és megfelelő előképzés után ezeket a központokat oly erőre lehet fejleszteni, hogy végül tudatára ébredünk ama finomabb összetételű világoknak'';'' s e központok legfontosabbika képessé tesz bennünket arra, hogy a legmagasabb rendű isteni öntudat részesévé váljunk.

- Azokra az agyközpontokra céloz ön, amelyeket az anatómusok is ismernek?

- Részben. Azok csak fizikai szervek, amelyeken keresztül a finomabb szellemi központok hatnak'';'' az igazi tevékenység ez utóbbiakban megy végbe. ''E központok közt legfontosabb a tobozmirigy, amely, mint ön is tudja, az agy közepe táján van elhelyezve. Ez a szellemi teljesség székhelye az emberben.'' Ha valakit itt ér lövés, a halál bizonyos és azonnali. A szellemi áramlatok, amelyek a halló-, látó-, szagló- és egyéb idegeken folynak keresztül, mind ebben a mirigyben találkoznak.

- Orvosaink még mindig bizonytalanságban vannak a tobozmirigy fő működései felől - jegyzem meg.

- S ez nem is csoda, tekintve, hogy a tobozmirigy a gyújtópontja az egyéni szellemiség teljességének, amely az emberi elmének és testnek életet és vitalitást ad. Amikor ez a szellemi teljesség kihúzódik a tobozmirigyből, olyankor beáll az álom, mély alvás vagy önkívület állapota, amikor pedig végleg elhagyja a mirigyet, a test holtan roskad össze. ''Miután az emberi test kicsinyített foglalata az egész mindenségnek, amennyiben a teremtés evolúciójában szereplő elemek kisebb mértékben mind megvannak benne is, és miután a testben megfelelő központok kapcsolódnak a finomabb szférákkal, ezért a bennünk lévő szellemi teljességnek igenis lehetséges elérnie a legmagasabb szellemi világot.'' Amidőn elhagyja a tobozmirigyet és fölfelé igyekszik, útja az agy szürkeállományán át kapcsolatba hozza az egyetemes értelem körével, amikor pedig a fehérállományon halad keresztül, öntudata a legmagasztosabb szellemi valóságokig emelkedik. De ahhoz, hogy ezt a szellemi öntudatot elérhessük, a testi érzékek minden tevékenységét meg kell szüntetni, máskülönben nem lehetséges kizárni a külső hatásokat. ''Ezért a jógagyakorlatok lényege a teljes koncentrációban áll, amely a figyelem áramlatát befelé irányítja, elfordítva a környezettől, míg a belső szemlélet legmélyebb fokára el nem ért.''

Elfordítom tekintetemet, és próbálom megemészteni a finom, nehezen felfogható gondolatok áradatát, amelyeket Szahábdzsi oly tetszetős szavakba öltöztetett. A körénk gyűlt jókora sokaság élénk érdeklődéssel kíséri a beszélgetést. A mesterük szavaiban kifejezésre jutó nyugodt bizonyosság vonzó hatást tesz rám, de...

- Ön azt mondja, hogy állításának bizonyítására csupán egyetlen mód van'';'' az ön hangjóga gyakorlatainak alkalmazása. Viszont ezeket a gyakorlatokat titokban tartja - panaszolom.

- Azzal, aki testvériségünkbe óhajt lépni és fölvétetik, szóbelileg közöljük szellemi gyakorlataink módszereit.

- Nem adhat nekem előbb valamilyen személyes élményt, valami közvetlenül meggyőző bizonyítékot? Amit mond, az tökéletesen igaz lehet... valóban, szívemből hinni szeretném.

- Önnek előbb be kell lépnie közénk.

- Sajnálom. Nem tehetem. Lelkialkatom olyan, hogy nem tudok hinni, mielőtt bizonyítékot nyernék.

Szahábdzsi tanácstalan mozdulattal tárja ki kezét:

- Akkor hát mit tehetnék? A Legfőbb Atya kezében vagyok.

:¤ ¤ ¤

Nap nap után éppoly szabályosan részt veszek a csoport-összejövetelekben, mint a társaság tagjai maguk'';'' közöttük ülve szótlanul elmélkedem és hallgatom mesterük beszédeit'';'' nyílt kérdéseket intézek hozzájuk, és tanulmányozom a Rádha Szoámi-tanításoknak a mindenségre és az emberre vonatkozó azon részeit, amelyekhez hozzájuthatok.

Egy késő délután az egyik tanítvánnyal jó mérföldnyi sétát teszek Dajalbághból odáig, ahol a dzsungel kezdődik. Innen aztán a Dzsamna felé fordulunk, és végül leülünk a széles folyó partján. A meredek és homokos part magasságából nézzük a lassú mozgású vizet, amint lassan kanyarogva folytatja útját az Agra felé nyúló síkságon keresztül. Időnként egy nagy keselyű száll el csapongó szárnyakkal a fejünk fölött.

A Dzsamna! Valahol a partjai mellett játszadozott egykor diadalmasan Krisna, a tehénpásztor-leányok közt, elbűvölve őket csodálatos fuvolájával és szerelmi kedveskedésével. Manapság valószínűleg ő a hindu Panteon legszélesebb körben tisztelt istene.

- Még néhány évvel ezelőtt - mondja társam - ez a környék a vadállatok tanyája volt, és éjjelente egészen odáig elkalandoztak, ahol azóta Dajalbágh fölépült. De most messze elkerülik.

Néhány percig szótlanul ülünk, aztán így szól:

- Ön az első európai, aki a mi csoport-összejöveteleinken részt vesz, bár bizonyára nem lesz az utolsó. Nagyon tudjuk értékelni azt a megértést és rokonszenvet, amelyet ön tanúsított. Miért nem csatlakozik társaságunkhoz?

- Mert nem hiszek a hitükben. ''Mert tisztában vagyok azzal, hogy végzetesen könnyű dolog hinni abban, amit az ember hinni akar.''

Társam fölhúzza térdét, és rátámasztja állát.

- A mesterünkkel való kapcsolat mindenesetre előnyére fog szolgálni. Nem akarom rábeszélni a csatlakozásra. Mi nem igyekszünk híveket szerezni, és körünk tagjainak tilos a hithirdetés.

- Hogyan szerzett ön tudomást a társaság létezéséről?

- Igen egyszerűen. Atyám hosszú évek óta tagja volt. Nem lakik Dajalbághban, de időnként felkeresi. Látogatásainak egyikére-másikára magával vitt engem is, de sohasem próbált rávenni a csatlakozásra. Úgy két évvel ezelőtt gondolkozni kezdtem a dolgokon, és több barátomat megkérdeztem a hitük felől. Apámat is megkérdeztem, és válasza a Rádha Szoámi tanai felé terelt. Fölvettek a testvériség tagjául, és az idő igazolta hitemet. Ezt talán a jószerencsémnek köszönhetem, mert akárhányan csak akkor kerülnek hozzánk, amikor már csaknem egész életüket bizonytalanságban töltötték el.

- Ha én oly könnyen és gyorsan tudnám elintézni kételyeimet, mint ön a magáét... - felelek elmerengve.

Ismét hallgatunk mindketten. A Dzsamna sötétkék vize magára vonja pillantásomat, és észrevétlenül mély álmodozásba merülök.

Ezeknek az indiaiaknak minden tudatos és öntudatlan gondolkozását megfesti a hit, a szükségérzet, hogy hódoljanak valamilyen vallásnak, hitnek vagy szentírásnak. Indiában minden elképzelhető hitformát megtalálunk, a legalantasabbtól a legmagasabb rendűig.

Egyszer a Gangesz partján kis templomra bukkantam. Oszlopait faragott domborművek borították, amelyek nemi ölelkezésben összefonódott férfiakat és nőket ábrázoltak, falaira pedig olyan erotikus jelenetek voltak festve, amelyek elrettentenék a nyugati papokat. Még az ilyesminek is helye van a hindu vallásban, és meglehet, hogy a nemiség vallásos elismerése helyesebb, mint hogyha az útszélre száműznék. De helye van ebben a vallásban az ember számára egyáltalán elérhető legmagasztosabb és legtisztább eszméknek is. Ez India!

De sehol ebben az országban nem találkoztam még olyan meglepő kultusszal, mint amilyen a Rádha Szoámi. Ez tagadhatatlanul egyedülálló. Ki más jöhetett volna arra a gondolatra, mint Szahábdzsi Maharádzs, hogy a jógát, a világ legrégibb tanát összekapcsolja egy modern európai vagy amerikai város magasfeszültségű gépesített civilizációjával? Vajon Dajalbágh kiemelkedő helyre fog-e jutni India történelmében, túlnőve mostani látszólagos jelentéktelenségének arányain? Ha India olyan keresztrejtvény, amelynek pontos megfejtését még senki sem találta meg, ez még nem jelent annyit, hogy az eljövendő évek ne hozhatnák meg a feleletet.

Szahábdzsi kinevette Gandhi középkori erkölcsöket hirdető tanát, és Ahmedábád városa, ahol Gandhi központi telepe van, ma is visszhangozza nevetését. A Szabarmati folyó felől félszáz magas gyárkéményt számolhatunk össze, amelyek kihívóan füstölögve néznek le a fából épült, fehér házikók kis csoportjára, ahol a paraszti háziipar evangéliumát hirdetik.

A nyugati módszerek erőteljes behatása máris bomlasztani kezdte India hagyományos módszereit, amelyeket az élet elkerülhetetlenül szükséges tevékenységeiben alkalmazott. Az első európaiak, akik India tengerpartján megjelentek, nemcsak árukötegeket, hanem eszméket is hoztak magukkal. Amidőn Vasco da Gama szakállas tengerészei partra szálltak Kalikut békés kikötőjében, megindult az elnyugatiasodás folyamata, amely ma oly hatalmas ütemben halad előre. India iparosodása tapogatódzva és félénken kezdődött, de megkezdődött. Európa sorra átesett a reneszánsz értelmi újjászületésén, a vallási reformáción és az ipari forradalmon. És maga mögött hagyta ezeket. India fölébredt, és e problémák a szemébe merednek. Most az ő problémái ezek. Vakon utánozni fogja-e az európaiakat, vagy megtalálja a maga sajátos - és talán jobb - útját a kérdések megoldására? Vajon Szahábdzsi Maharádzs egyedülálló példája egy napon magára fogja-e vonni India figyelmét?

Ha valami felől bizonyos vagyok, akkor bizonyos vagyok e felől: India rövidesen olyan olvasztótégelybe kerül, amilyenhez foghatót még nem láttunk. Háromezer év hagyományai, amelyek társadalmát gúzsba kötötték és vallásos szabályok börtönébe zárták, két vagy legföljebb három évtizeden belül el fognak tűnni. Ez csodával lesz határos, de meg fog történni.

Szahábdzsi Maharádzs nyilván világosan megértette ezt a helyzetet. Fölismerte, hogy új korszakban élünk'';'' a dolgok régi rendje mindenütt elpusztul, Indiában éppúgy, mint más országokban. Az ázsiai egykedvűség és a nyugati gyakorlatiasság két végletét sohase lehetne összeegyeztetni? Szahábdzsi úgy vélte, hogy igen. Miért ne ölthetné fel a jógi a világfi ruháját? És így kiadja a jelszót, hogy a jóginak ki kell lépnie megszokott rejtőzéséből, hogy elvegyüljön a gépeknek parancsoló emberek zajos gyülekezeteivel. Azt tartja: itt az ideje, hogy a jógi leereszkedjék a gyárba, a hivatalba és az iskolába, és kísérletet tegyen arra, hogy ezeket szellemiséggel töltse el- nem a prédikálás és propaganda eszközeivel, hanem megvilágosult cselekvéssel. A mindennapok szorgoskodó tevékenységének útját az ég felé vezető úttá lehet és kell tenni. Az olyan, szellemi alapokon nyugvó életmód, mint a jóga, amely túlságosan felülemelkedik a köznapi embereken, ezek szemében könnyen az önhitt ostobaság egyik válfajának benyomását keltheti.

Ha a jóga továbbra is csak néhány remete kedvtelése marad, akkor a modern világ nem veheti hasznát, és ennek a haldokló tudásnak utolsó nyomai is veszendőbe mennek. Ha csak egypár kiszáradt testű vezeklő céljait szolgálhatja, akkor nekünk, akik tollat forgatunk, ekeszarvat tartunk, a géptermek olajos környezetében dolgozunk, vagy a tőzsde lármájában és az üzletek alkudozó szorgoskodásában élünk, fitymálva kell elfordulnunk tőle. És a modern Nyugat magatartása nem sokára a modern India magatartása is lesz.

Szahábdzsi Maharádzs éles ésszel előre látta a dolgok elkerülhetetlen alakulását, és nagyszerű erőfeszítést tett, hogy a jóga ősi tudományát átmentse a modern életbe, ezzel használhatóvá tegye. Ez az irányt mutató és erőteljes ember minden bizonnyal nyomot fog hagyni hazája történetében. Megértette, hogy szülőföldje elég hosszú ideig tespedt tétlen egykedvűségben. Világosan látja, hogy a Nyugat ipari, gyári, kereskedelmi és mezőgazdasági igyekezetektől zajló világa gazdagabb életet él. Azt is látja, hogy a jóga szellemi kincse mindenkor India legértékesebb öröksége marad, amelyet az ősi bölcsektől kapott, de az a néhány mester, aki magányba vonulva életben tartja ezt a kincset, már csak gyér maradéka a nagy bölcsek osztályának'';'' ha meghalnak, a jóga igazi titkai velük együtt fognak elmúlni. S ezért leszállott a gondolatok hegycsúcsainak ritkult légköréből napjaink világába, a huszadik század erélyes törekvései közé, s azon igyekszik, hogy a kettőt összekapcsolja egymással.

Túlságosan fantasztikus ez az igyekezet? Ellenkezőleg, a legnagyobb mértékben bámulatra méltó. Olyan időket élünk, amidőn Mohamed sírját Mekkában villanylámpák világítják meg, s a tevének ki kell térnie Marokkó sivatagi homokján a pompásan felszerelt autócsodák elől. Hát akkor India? Ennek az óriási országnak, amelyet sok évszázados álmából egy egészen ellentétes kultúra felriasztott, ki kell nyitnia megnehezedett szempilláit. Az angolok többet tettek, mint hogy homokos sivatagokat termékeny mezőkké változtattak, csatornákat és gátakat építettek a mezőgazdaság fejlesztésére, a nagy folyók árvizeit megrendszabályozták, kitűnően, képezett katonák áthatolhatatlan falát állították fel az északnyugati határon, biztosítva a békét és a nép birtokát, s egészséges, ésszerű gondolatok frissítő, ébresztő szelét árasztották Indiára.

A fehér emberek a szürke Észak és a távoli Nyugat felől jöttek. A sors a lábuk elé tette Indiát, és az ország kevés erőfeszítés árán az övék lett.

Miért?

Talán a világ, amely az ázsiai bölcsességen és a nyugati tudományosságon kotlik, egy szép napon olyan művelődést fog kikelteni, amely megszégyeníti az antik világot, nevetségessé teszi a modern jelent, és bámulattal tölti el a jövőt.

Gondolataim ösvénye végéhez ér. Fölemelem a fejemet, és kérdő szót intézek társamhoz. Nem hiszem, hogy hallaná. Csak néz egyenesen előre, át a folyó fölött, amely visszatükrözi a napnyugta utolsó piros sugarait. Ez az alkony órája. Szemmel kísérem a vörös tűzgolyót, amint sebesen hanyatlik a láthatár alá. A csönd leírhatatlan, mintha a természet belefeledkezett volna a szépséges látványba, és egy időre elnyugodnék. Szívem mohón issza a felséges békét. Újra társamra pillantok. Alakját már beburkolja a gyorsan aláereszkedő homály fátyla.

Így ülünk a halotti csöndben, míg a Nap hirtelen alá nem bukik a fekete éjszakába.

Társam fölkel, és nyugodt léptekkel vezet vissza Dajalbághba a sötétség árnyai közt. Sétánk ezer és ezer csillag fénypontjaival hímzett sötét mennyezet alatt ér véget.

:¤ ¤ ¤

Szahábdzsi Maharádzs úgy határoz, hogy egy időre búcsút vesz Dajalbághtól, és lemegy a Központi Tartományokba egy kis jól megérdemelt pihenőre. Ebben a mi búcsúnknak is sorsszabta időpontját látom, és eltervelem, hogy ugyanabba az irányba fogok utazni. Timarniig együtt mehetünk, ott aztán útjaink elválnak.

Éjfél után egy óra tájban leszállunk az agrai pályaudvaron. Bizalmas tanítványainak kis csoportja kíséri a mestert, s így társaságunk eléggé szembeszökő. Valaki széket kerít Szahábdzsi részére, és míg ő a lelkes hívek körében ül, én fel s alá járkálok a gyengén megvilágított peronon.

Napközben szemlét tartottam dajalbághi tartózkodásom fölött, és sajnálkozva állapítom meg, hogy semmiféle emlékezetre méltó benső élmény nem ért, nem részesültem lélekemelő látomásban, amely az élet értelmét föltárta volna előttem. Azt reméltem, hogy az öntudatot kitágító jóga valamilyen megvilágosulása egy-két órára át fogja törni elmém homályát, hogy akkor majd visszafelé próbáljam követni a jóga nyomdokait, látó szemmel, nem pedig puszta hittel. De nem, ilyen áldás nem vár rám. Talán nem vagyok méltó rá, talán túl sokat követelek'';'' nem tudom.

Időnként az ülő alak felé pillantok. Szahábdzsi Maharádzs egyéniségében van valami delejes erő, s ez hatással van rám. Érdekes vegyüléke az amerikai talpraesettségnek, a korrekt magatartás iránti angol előszeretetnek és az áhítatos indiai szemlélődésnek. Ritka típus ebben a modern világban. Több mint százezer férfi és nő bízta benső életének vezetését erre az emberre, s a Rádha Szoámiknak ez a legkevésbé sem elbizakodott vezetője mégis milyen szerényen, alázatosan üldögél székében.

Végre berobog vonatunk, és a mozdony erős reflektora kísérteties fényt vet a jelenetre. Szahábdzsi beszáll fenntartott szakaszába, mi többiek is beszállunk a kocsikba. Leheverek, hogy pár órát aludjam, és nem tudok többé semmiről, amíg csak reggel hihetetlenül kiszáradt torokkal föl nem ébredek.

Minden állomáson, ahol a vonat megáll, Szahábdzsinak a közelben vagy akár több mérföldnyi körzetben lakó hívei tömegbe verődnek a különszakasz ablaka előtt. Előre értesültek átutazásáról, és mohón megragadják az alkalmat, hogy legalább rövid időre érintkezésbe jussanak vele, mert Indiában azt tartják, hogy a mesterrel való mégoly rövid érintkezés is fontos szellemi és anyagi eredményekkel jár.

Engedélyt kérek és kapok Szahábdzsitól, hogy az út utolsó három óráját vele tölthessem, az ő szakaszában. Hosszasan beszélgetünk a világ állapotáról, a nyugati nemzetekről, India jövőjéről és az ő felekezetének a jövőjéről. Végül így szól megszokott, kellemes és megnyerő modorában:

- Biztosíthatom önt afelől, hogy nem él bennem tudatosan az, hogy India a hazám. Szemléletemben kozmopolita vagyok, és minden embert testvéremnek tekintek.

Ez a meglepő őszinteség örömmel tölt el. De örömömet lelem minden szavában. Mindig egyenesen a tárgyra tér, minden mondata célba talál, és teljes mértékben él benne a meggyőződés bátorsága. Élvezetes élmény beszélgetni vele, és kapcsolatba jutni gondolataival. Minduntalan valami váratlan kijelentéssel, valami új szemponttal lep meg.

A vonat most olyan irányba tér, hogy a napfény elviselhetetlen erővel tűz az ablakon át a szemembe. A fülledt hőség szinte süti az ember húsát, a könyörtelen sugarak kimerítik az agyat. Felhúzom a fatáblás napellenző redőnyt, és bekapcsolom a villamos ventillátort, némi enyhülést biztosítva így a déli hőség ellenében. Szahábdzsi Maharádzs észreveszi, milyen kényelmetlenül érzem magam, és néhány narancsot szed elő kézitáskájából. A kis asztalra teszi, és felszólít, hogy osszam meg vele a narancsokat.

- Lehűti a torkát - jegyzi meg.

Mialatt kése lassan hántja le a sárga héjat, minden fontoskodás nélkül így beszél:

- Igaza van, ha annyira óvatos abban, hogy bárkit is mesteréül válasszon. A kételkedés nagyon hasznos, amíg elhatározásra nem jut, de azután már teljes hitének kell lennie. Ne nyugodjék, amíg rá nem talál szellemi oktatójára. Erre feltétlenül szükség van.

Nemsokára csikorgó zaj hallatszik és hangos szó kiáltja: „Timarni!”

Szahábdzsi fölkel, hogy kiszálljon. Valami fölébred bennem, mielőtt megjelennének a tanítványai és lefoglalnák. Ez a valami megtöri tartózkodásomat, félrehárítja nyugati büszkeségemet, lerombolja vallásellenes felfogásomat, és ajkamon át szavakba öltözik:

- Kérhetném szentséged áldását?

Barátságos mosollyal fordul felém, kedvesen mosolyog szemüvegén át, és kedélyesen megveregeti a vállamat.

- Már meg is kapta! - biztosít búcsúzóul.

Visszatérek szakaszomba, és a vonat sebesen robog tovább. Fakó mezők suhannak el az ablak előtt. Álmos tekintetű tehenek kis csoportjai elégedetten rágódnak a ritkás füvön. Szemem csak felszínesen vesz tudomást róluk, mert elmém egy jelentékeny ember képét viszi magával, akit nagyon megkedveltem, és mélyen csodálok.

 
==XIV. FEJEZET==

A párszi messiásnál

Agrától Naszikig hosszú az út, de ebben a rövid fejezetben nem térek ki rá, nehogy vándorlásaim beszámolója túlságosan hosszúra nyúljék.

Az idő kereke feltartóztathatatlanul tovább forog, és körös-körül hordoz engem Indiában. Ismét eljutok Meher Babához, a párszi szenthez és önkinevezte messiáshoz.

Nem valami mohó vágyakozás vissz hozzá vissza. A kétely hideg kígyói szorosan körültekergődzték elmémet, és erős benső érzés azt súgja, hogy közelében a huzamos tartózkodás merő időfecsérlés lesz, mert Meher Baba, bár jó ember és aszkétaéletet él, sajnos, óriási csalódás áldozata a maga nagyságának képzetéről. Utazásaim közben alkalomadtán értesüléseket szereztem az ő úgynevezett csodálatos gyógyításaira vonatkozólag. Az egyik eset vakbél-gyulladás volt, s azt mondják, hogy a beteget tökéletesen meggyógyította a Meherbe vetett egyszerű hit. De a behatóbb kérdezősködés kideríti, hogy az orvos, aki az illetőt megvizsgálta, súlyos emésztési zavarnál egyebet nem állapított meg!

Egy másik esetről kiderül, hogy az idős embernek, akit Meher állítólag egyetlen éjszaka folyamán a betegségek egész sorozatából gyógyított volna ki, bebizonyíthatóan nem volt más baja, csak a bokája dagadt meg! Röviden, a mester gyógyító erejét alaposan felfújták a tanítványai, akiknek túlbuzgó lelkesedése eléggé érthető az olyan országban, ahol a mese gyorsabb lábon jár, mint a tények.

Nem hiszem, hogy a párszi messiás be tudná váltani ígéreteit, hogy csodálatos élményekben részesít engem'';'' de mert ráálltam, hogy egy hónapot a közelében töltök, nem akarom megszegni szavamat. Így hát minden ösztönös érzésem és ítélőképességem ellenére vonatra szállok, és Naszik felé igyekszem, nehogy Meher Baba azzal vádolhasson, hogy nem adtam alkalmat neki állítólagos erőinek bebizonyítására.

:¤ ¤ ¤

Meher központi szállása a város szélén, néhány modern épületben van. Negyven tanítványból álló kísérete céltalanul ődöng a telep körül.

- Nos, mit gondol? - ez az első kérdések egyike, amellyel Meher hozzám fordul. Fáradt vagyok, kimerített az utazás'';'' Meher úgy látszik, arcom színtelenségét és fáradt vonásait a mélységes elmélkedésnek tulajdonította, de sebaj, azonnal készen állok a válaszommal:

- Arra a tucatnyi messiásra gondolok, akiket ittlétem óta Indiában fölfedeztem.

Meher Baba nem mutat meglepetést.

- Igen - felel, lassan mozgatva ujját az ábécés táblán -, egyik-másikukról magam is hallottam.

- Mivel magyarázza ezt a jelenséget? - kérdem ártatlanul.

Homloka redőkbe húzódik, de ajkán fölényes mosoly jelenik meg.

- Ha becsületesek, akkor tévedés rabjai. Ha nem becsületesek, akkor megcsalják az embereket. Vannak olyan szent emberek, akik szép előhaladást tesznek, s akkor a szellemi dicsőség a fejükbe száll. Ez rendesen akkor áll elő, ha nincs megfelelő mesterük, aki tanáccsal irányíthatná őket. A misztikus út közepe táján van egy pont, amelyen legnehezebb keresztüljutni'';'' gyakran megesik, hogy aki ájtatossága révén eljut idáig, balgán azt hiszi, hogy elérte a legfőbb, végső célt. Innen aztán már csak egy lépés, hogy messiásnak képzelje magát.

- Kitűnő és ésszerű magyarázat. De, sajnos, csaknem ezt hallottam minden egyes úgynevezett messiástól a többiekre vonatkozólag. Mindegyik azt állítja, hogy ő tökéletes, és mindegyik tökéletlennek mondja a vetélytársait!

- Ne törődjék velük. Ezek az emberek öntudatlanul mind csak az én munkámat mozdítják elő. Én tudom, ki vagyok. Amidőn az idő elérkezik, hogy küldetésemet betöltsem, akkor majd a világ is megtudja, ki vagyok.

Ilyen légkörben lehetetlen ésszerűen vitatkozni, azért hát elejtem a kérdést. Meher Baba még néhány tetszetős közhelyet mond, majd kegyesen elbocsát.

Letelepszem az egyik kis házban, amely két-három percnyire áll a telep központjától. Eltökéltem, hogy félreteszek minden érzést, és egészen elfogulatlan szemmel vizsgálom az eseményeket a következő négy hét alatt. Nem lesz bennem ellenérzés Meher iránt, a kétely sem fog gátolni, hanem inkább várakozó álláspontot foglalok el, föltételezve a legjobbat.

Nap nap után bizalmasan érintkezem a tanítványokkal'';'' látom életmódjukat, tanulmányozom lelkialkatukat és fürkészem Meherrel való szellemi kapcsolatuk történetét. A párszi messiás mindennap ad nekem valamit az idejéből. Sokmindenről beszélgetünk, s ő sok kérdésemre válaszol, de egyetlenegyszer sem utal azokra a különös ígéretekre, amelyet Ahmednagarban tett nekem. Elhatározom, hogy nem emlékeztetem, s így az egész ügy látszólag feledésbe merül.

Az örökös kérdezősködésnek, amellyel őt és tanítványait elárasztom - részben újságírói kíváncsiságból, részben őszinte vágyból, hogy elég tényt sikerüljön találnom, amelyek vagy meggyőzhetnek látogatásom haszontalan voltáról, vagy megdönthetik kételyeimet - egyik eredménye az, hogy Meher rendelkezésemre bocsátja azoknak a titkos naplóknak sorozatát, amelyeket rendeletére évek óta vezettek. A messiásra és tanítványainak csoportjára vonatkozó főbb események és minden fontosabb tanítás, kijelentés vagy jövendölés följegyzését tartalmazza, amelyeket Meher szóbelileg adott. E könyvek közel kétezer sűrű kézírásos oldalt tesznek ki, a szöveg többnyire angol.

A naplót szemmel láthatólag a vakhit szellemében írták, de én értékes segédeszköznek találom, mert jól megvilágítja Meher jellemét és képességeit. Ezek az írások, minden alázatos hódolatuk ellenére, annyira becsületesek, hogy feljegyzik a legjelentéktelenebb dolgokat is, s ez a körülmény kitűnően szolgálja célomat, mert a följegyzések megmutatják, milyen irányban és hogyan mozog Meher eszejárása. A két tanítvány, aki a naplókat vezette, fiatalember'';'' csak kevés élettapasztalattal rendelkeznek a maguk rendkívül korlátozott körén kívül, de éppen naivitásuk és mesterükbe vetett tökéletes bizalmuk késztette arra őket, hogy olyan dolgokat is följegyezzenek, amelyek egyáltalán nem hízelgők Meherre nézve.

Miért jegyezték fel, hogy Meher egy alkalommal Mattra felé utaztában, a vonaton olyan hatalmas pofont mért egyik legbizalmasabb tanítványának képére, hogy ennek orvoshoz kellett fordulnia? Miért jegyezték föl a fonák magyarázatot, - amellyel mesterük, aki az isteni szeretetet hirdeti, próbálta mentegetni tettét, - mely szerint ha egy messiás tettetett haraggal megbünteti valamelyik tanítványát, akkor a bűnei miatt ez utóbbira váró bűnhődés nagy része eltöröltetik? Miért jegyezték fel annak a tanítványnak a mulatságos esetét, aki Arangaonban „elveszett”, mire Meher egész kereső különítményt küldött ki felkutatására, de ez órák múlva az eltűnt tanítvány nélkül jött vissza? Az elveszett tanítvány végül is szépen magától megkerült, s azt a magyarázatot adta, hogy miután pár nap óta álmatlanságtól szenvedett, váratlanul elnyomta az álom egy lakatlan épületben, amely Meher szállásának közvetlen közelében állt! A mester, aki a saját állítása szerint részt szokott venni az istenek tanácskozásaiban, és ismeri az emberiség jövőjét, nem tudta, hogy „eltűnt” tanítványa ott volt a közelében!

Így hát éppen elég anyagot találok, hogy az elmémben lappangó kételyeket újból megerősítsem. Arra is rájövök, hogy Meher Baba egyáltalában nem tévedhetetlen tekintély, szüntelenül változó hangulatok rabja, s igazi önző, aki eltompult agyú követőitől a legteljesebb szolgai magatartást követeli. És végül kiderül a naplókból, hogy Meher olyan próféta, akinek a jóslatai igen ritkán válnak be. Amikor először találkoztunk Ahmednagarban, közelgő világháborút jósolt, de nem volt hajlandó elárulni, hogy az mikor következik be, jóllehet azt a benyomást igyekezett kelteni bennem, hogy az esemény időpontját ismeri. Most a naplókból megtudom, hogy ugyanezt az eseményt bizalmas tanítványainak is megjósolta, sőt nem csak egyszer, hanem több ízben. Minden egyes alkalommal sorra más és más időpontot tűzött ki a világot felforgató esemény bekövetkezésére, mert a megjósolt dátumok eljöttek, de a háború mindig elmaradt. Az egyik évben, amikor az ázsiai helyzet vészjóslónak látszott, a háború kitörését Keletre helyezte, a következő évben, amikor Európában válik fenyegetővé a helyzet, és már elfelejtette előző kudarcát, a Nyugatot jelöli ki a háború színhelyéül, és így tovább. Most érthetővé válik előttem, hogy miért nem akart határozott dátumot mondani nekem Ahmednagarban. Fölvetem a be nem teljesült jóslatok esetét az egyik értelmesebb tanítvány előtt, s ez őszintén megvallja, hogy mesterének jóslatai általában tévesek szoktak lenni.

- Nem is hiszem, hogy valaha is sor kerüljön arra a háborúra, mármint szokásos háborúra, de bizonyosan gazdasági háború lesz - fűzi hozzá ártatlanul.

Noha a meglepő naplófeljegyzések utolsó oldalait már mosolyogva lapozom át, nyíltan megvallom magamnak, hogy magasztos és lélekemelő beszédeket is találtam köztük, és hogy Meher Babában vallásos tehetség lakozik. Ha valaha sikert ér el, csak ennek lesz tulajdonítható. De nem felejtem el tulajdon mondásainak egyikét, amelyet valahol a naplóban olvastam, hogy: “Ha valaki erényes tanácsokat tud adni másoknak, az még nem a szentség bizonyítéka vagy a bölcsesség jele. „

:¤ ¤ ¤

Nasziki tartózkodásom hátralévő részén jobb, ha bölcs hallgatással siklom át. Ha csakugyan egy világmegváltónak s az emberiség szabadítójának közelében élek, igazán semmi sem látszik igazolni, hogy ilyen rendkívüli szerencsének részese lehetek. Ez talán onnan ered, hogy jobban érdekelnek a kézzelfogható tények, mint a mitikus legendák. Nincs kedvem följegyezni a gyerekes cselekvések, beteljesületlen jóslatok, az ésszerűtlen parancsoknak való vak engedelmeskedés és az olyan messiási tanácsok sorát, amelyek még nagyobb bajba sodorják azt, aki megfogadja őket.

Amidőn ott tartózkodásom határideje közeledik, Meher Baba mintha igyekeznék elkerülni a velem való találkozást. Lehet, hogy csak képzelődöm, de ez a benyomásom. Amikor látom, mindig roppantul siet, sok a dolga, és pár perc múlva elrohan. Minden nap egyre jobban ráébredek visszás helyzetem tudatára, és meglehet, hogy maga Meher is tisztában van a kényelmetlen állapottal, amely napról napra jobban rám nehezedik.

Várok a csodálatos élményekre, amelyeket kilátásba helyezett, bár tudom, hogy sohasem fognak bekövetkezni, S ez tökéletesen igazolódik is. Semmi szokatlan dolog nem történik, sem velem, sem másokkal. Nem igyekszem Mehert szigorú keresztkérdések vizsgálatának alávetni, hiszen tudom, hogy ez teljesen meddő kísérlet lenne. De amikor a hónap vége felé jár, közlöm vele küszöbön álló elutazásomat, és szemére vetem Meher Babának, hogy nem tudta beváltani ígéretét. Válaszképpen könnyedén néhány hónappal későbbi időpontra odázza el az ígért csodákat, azzal elejti az egész kérdést! Lehet, hogy tévedek, de az a benyomásom, hogy valami idegesség bántja, valami különös türelmetlenség, amelyet jelenlétem vált ki. Mindezt inkább csak megérzem, semmint a szememmel látnám. De nem próbálok vitába bocsátkozni vele, mert belátom, hogy céltalan lenne az én egyenes, szókimondó kérdéseim fegyverét szembeszegezni az ő mellékutakon járó, határozott válaszok elől kitérő keleti gondolkozásmódjával.

Amikor barátságosan és udvariasan mindörökre istenhozzádot mondok Meher Babának, még a búcsú pillanatában is úgy beszél, mintha legcsekélyebb kétség sem merülhetne föl az iránt, hogy ő valóban az a világmegváltó mester, akit oly sokan várnak. Sőt, még kijelenti, hogy ha majd egy napon elérkezik az ideje, hogy elmenjen a Nyugatra, s ott a művét véghezvigye, akkor értem fog küldeni, mert vele kell utaznom.

Ez volt hát az eredménye az én balga kísérletemnek, hogy ezt az embert a szaván fogjam. Mit mondhatnék az úgynevezett „isteni mesterekről”, akik szellemi elragadtatást ígérnek, s ehelyett csak reménytelen zavart keltenek az elmékben?

:¤ ¤ ¤

Lehet-e elfogadható magyarázatot találni Meher Baba különös életpályájára és furcsa viselkedésére? A fölszínes ítélet könnyűszerrel csalónak vagy nyeglének tarthatná. Így már többen ítéltek felőle, de ez nyilván nem igazságos, és sok mindent nem magyaráz meg az életében. Inkább elfogadom az öreg bombeyi Khandavála bíró véleményét, aki Meher Babát ennek gyerekkora óta ismerte, s azt mondta nekem, hogy a párszi messiás egyszerűen csak becsületes ember, de tévedések rabja. Ez a magyarázat eléggé helytálló, de engem még nem elégít ki.

Meher Baba jellemének egy kis elemzése érthetőbbé teheti elméletemet. Említettem föntebb, hogy amikor először találkoztam vele Ahmednagarban, hatást tett rám békés és szelíd magatartása. De nasziki tartózkodásom idején a mindennapi események megfigyelése feltárta, hogy békés mivolta gyönge jellemet, szelídsége pedig erőtlen természetet takar. Fölfedeztem, hogy valójában határozatlan ember, akit mások és a körülmények befolyásolhatnak. Kis, hegyes álla ékesszólóan bizonyítja ezt. Azonfelül hirtelen, felelőtlen megnyilatkozások is jellemzik viselkedését. Nyilvánvaló, hogy az érzelmei erősen uralkodnak rajta. Szenvedélye a színpadiasság iránt, gyermeki, de keleties hajlama a látványos demonstrációkra szintén azt bizonyítják, hogy szeret színészkedni. Mintha inkább a nézőközönségért élne, mint önmagáért. És jóllehet azt állítja, hogy az élet színpadán igen komoly szerepet tölt be, nem lehet egészen elítélni azokat, akik viselkedésében komédiát látnak.

Az én elméletem az, hogy az öreg mohamedán fakír nő, Hazrat Babadzsan, csakugyan annyira felforgatta Meher Baba lényét, hogy egészen kizökkentette egyensúlyából, és ezzel olyan állapotba juttatta, melyet sem ő, sem a körülötte lévők nem értenek meg. A jelentékeny hölggyel való találkozásom, bár rövid volt, meggyőz afelől, hogy Hazrat Babadzsannak valami különös hatalma van, s ez elég erős ahhoz, hogy még a legmegrögzöttebb racionalistát is felrázza. Nem tudom, miért kellett hirtelen Meher Baba életébe lépnie, egészen váratlan irányba s olyan pályára terelve őt, amelynek végkifejlődése - akár nevetséges, akár valóban jelentékeny lesz az - még a jövő titka. De annyit tudok, hogy a fakír nőnek megvolt a képessége ahhoz, hogy - képletesen szólva - kirántsa a talajt Meher lába alól.

A csók, amelyet Mehernek adott, magában véve nem jelentett semmit, de fontosságot nyert, mint a szent nő lelki kegyének jelképes hordozója. Az eredményeképpen föllépett különös agybeli állapot jelentőséget kap Meher későbbi élettörténetének szempontjából. „Elmémet nagy megrázkódtatás érte, amely hosszabb időn át tovább rezgett bennem” - mondotta egyszer nekem, az eseményre utalva. Világos, hogy a hatás készületlenül érte. Nem részesült előképzésben, sem oly gyakorlatokat nem végzett, amelyek a jógivá való felavatással egyenlő értékűek lettek volna. „Jó barátja voltam Meher Babának fiatal korában - mondotta tanítványa, Abdullah - de soha sem tapasztaltam érdeklődést nála a vallás vagy bölcselet iránt. Mindig jobban szerette a sportot, játékot vagy mulatságot. Iskolai csetepatéinkban és tevékenységeinkben mindig főszerepet játszott. Hirtelen átfordulása a szellemi érdeklődés terére meglepetésként ért bennünket.”

Azt hiszem, hogy a fiatal Mehert a váratlan élmény teljesen kizökkentette egyensúlyából. Ez eléggé nyilvánvalóvá vált, amikor tompult elmeállapotba esett, és úgy viselkedett, mint valami emberi automata, de távolról sem olyan nyilvánvaló most, miután visszanyerte egészségét. Nem hiszem, hogy emberi mivoltában egészen visszanyerte volna normális állapotát. Némely ember esetében a vallási hatás, a jóga önkívülete, vagy a misztikus elragadtatás hirtelen túladagolása éppoly felforgató lehet, mint bármely erős bódítószer. Röviden, nézetem szerint, Meher Baba még mindig nem tért magához a magasztos hangulat első mámorából, és a hallatlanul nagy mérvű kizökkenés eredményeképpen még mindig bizonyos egyensúlyhiány mutatkozik benne. Semmilyen más feltevéssel nem tudom magyarázni azt a rendkívüli viselkedést, amelyet időnként tanúsít.

Másfelől viszont a misztikus minden kiválóságának - szeretet, szelídség, vallásos intuíció stb. - jeleit mutatja, de ugyanakkor a paranoiás elmebaj jelei is láthatók rajta. Mindent nagyítva eltúloz, ami önmagára vonatkozik. Ezt az állapotot olyan vallási rajongóknál is meg lehet találni, akik hirtelen, de csak ideig-óráig tartó önkívületbe szoktak esni. Amikor magukhoz térnek, él bennük a tudat, hogy valami nagyszerű dolog történt velük. Innen már csak egy lépés, hogy minden jogosultság nélkül szellemi nagyságot tulajdonítsanak önmaguknak, s így új felekezeteket és furcsa társaságokat alapíthassanak, amelyeknek ők maguk a fejei. Az önistenítés, a hit, hogy ők az emberiség megváltására hivatott messiások, csak a végső lépés, amelytől egy-két vakmerőbb ember nem riad vissza.

Úgy találom, hogy Indiában sok olyan ember van, aki vágyódik arra a magasztos öntudatra, amelyet a jóga ígér követőinek, de nem hajlandó megfizetni a gyakorlat és önfegyelmezés árát, amelyet az követel. Az ilyenek hát bódítószereket szednek, például ópiumot és hasist, hogy a transzcendentális tudati állapot kiszínezett utánzatára tegyenek szert. Megfigyeltem a bódítószerek rabjainak viselkedését, és azt találtam, hogy egy bizonyos vonás mindegyikükben közös. Hallatlan mértékben felnagyítják a maguk életének kisebb-nagyobb jelenségeit, és nyilvánvalóan hazudoznak, abban a szilárd hitben, hogy az igazat mondják! Ez aztán a paranoia kifejlődéséhez vezet, amely nem egyéb, mint az öntudatnak a teljes önámítás fokáig való nagyzó eltúlozása.

A bódítószer rabja például észrevesz egy nőt, aki hanyagul feléje pillant. Azonnal egész elképzelt regényt sző magának a nővel kapcsolatban. Világa kizárólag a maga dicsőített énje körül forog. Olyan fantasztikus kijelentéseket tesz a maga csodálatos erőiről, hogy az ember kétségbevonja épelméjűségét. És a cselekedetei mind hirtelen, megmagyarázhatatlan indítékokból következnek be.

Az ilyen szerencsétlen emberekre jellemző kiegyensúlyozatlan vonások némelyike Meher Baba jellemét és életét is jellemzi, de azzal a különbséggel, hogy ő sohasem hanyatlik olyan gonosz mélységekbe, mint amazok oly könnyen, mert az ő kizökkenésének eredete nem bódítószer, hanem egy boldogító szellemi élmény volt. Nietzsche szavaival élve, a párszi messiás „emberi, túlontúl emberi”.

Nagy teketóriát csinálnak az időpontra vonatkozóan, amikor majd hallgatását megszakítja. Az ember szinte kételkedik benne, vajon meg mer-e szólalni valaha is, de nem kell nagy ítélőképesség annak belátásához, hogy szava, ha majd végre felhangzik, eredménytelenül fog elenyészni a világ süket fülében. Szavak nem művelhetnek csodákat. Elhamarkodott jóslatai beválhatnak vagy nem válhatnak be'';'' fontos az, hogy maga a próféta megbízhatatlannak bizonyult'';'' ígéreteit nem tartja be, jövőbelátó kijelentései nem teljesülnek, magatartása pedig önző és tévelygő. Nem tudja támogatni a maga mivoltával magasrendű elhivatottságát, amelyet másokkal el akar hitetni. Az ilyen ember szózatának szükségképpen süket és közönyös fülekbe kell hullania.

És lelkes követői? Vajon az idő fagyos kézzel fogja felrázni őket önámításukból? Nem valószínű. Meher Baba története az indiai hiszékenység jellegzetes története, és szembeszökő példával szolgál az indiai jellemnek erre a hibájára. India egy tanulatlan és túlzottan vallásos faj hibáiban szenved, mert nem ismeri a gondolkozásnak azokat a tudományos módszereit, amelyek az érzést elválasztják az értelemtől, a történelmet a mendemondától, a tényt a képzelődéstől. Elég könnyű dolog nyájba gyűjteni a lelkes követőket, legyenek ezek akár őszinte törekvők, akár balga és tapasztalatlan személyek, vagy akár olyanok, akik okos dolognak tartják, ha magukat és szerencséjüket náluk fényesebb csillaghoz kapcsolják.

Nem áll rendelkezésemre sem hely, sem türelem ahhoz, hogy rájuk mutassak, de tény, hogy Meher Baba életében lépten-nyomon hibákat és botlásokat követett el.

Ugyanez persze rám is áll. De ő azt állítja magáról, hogy Isten sugallta messiás, míg én nagyon is tisztában vagyok közönséges halandói korlátozottságommal.

Nézetem szerint a követői sohasem fogják elismerni, hogy Meher Baba hibákat követhet el. Ártatlanul mindig föltételezik, hogy valami titokzatos, rejtett cél húzódik meg minden mögött, amit ő mond vagy tesz. Megelégszenek azzal, hogy vakon kövessék, és valóban nem is tehetnek mást, hiszen az ész mihamar föllázadna az ellen, amit le kell nyelniük. A Meherrel kapcsolatban szerzett tapasztalatom csak még jobban megerősítette cinizmusomat, amelynek annyiszor kárát vallottam életemben, és megerősítette bennem azt a radikális kételkedést is, amely eltakarta benső érzésemet, pedig ez az utóbbi vezetett vándorlásaimon ebben a keleti világban.

Keleten mindenütt egyre gyakrabban esik szó valami eljövendő eseményről, amelyről majd kiderül, hogy a legnagyobb dolog lesz, amit a történelem évszázadok óta hozott. Egy „Eljövetel” jóslata magasodik fel India barna bőrű fiai, Tibet zömök népe, Kína mandulaszemű tömegei és Afrika szürke szakállas vénei előtt. Az élénk és áhítatos keleti képzelet szerint az idő teljessége elközelgett, s a mi nyughatatlan korunk külső jelekkel is bizonyítani látszik a nagy események közeli beálltát. Mi volna hát természetesebb annál, hogy Meher Baba az ő hirtelen lelki változását messiási elhivatottságra magyarázza? Mi volna természetesebb az ő engedelmes nyája vállalkoznék a „messiás” eljövetelének hirdetésére? Mindamellett kénytelen vagyok elítélni azokat a színpadias eszközöket, amelyeket Meher alkalmazott. Soha még nagy valláshirdető nem használt ilyeneket, és valószínűleg a jövőben sem fog akadni olyan, aki az évezredeken át követett szellemi illemszabályt megtagadná. Élénken gyanakszom, hogy ennek a látványos „szentnek” a különcködései igen furcsa irányt fognak még venni. De az idő majd sokkal jobban feltárhatja mindezt a világ szórakoztatására, mint e sorok írója.

S amint ez a hosszúra nyúlt elmélkedés a befejezéséhez közeledik, fölösleges tagadnom, hogy Meher Baba gyorsan mozgó ujjai nem egy magasztos és csodálatos mondást tolmácsoltak. De amikor leszáll vallásos ihletettségéből - ami pedig elkerülhetetlen -, és a maga személyes nagyságáról kezd beszélni, akkor legjobb, ha ismét felhúzzuk saruinkat, és továbbállunk. Mert ilyenkor az emberiség jövendő vezetőjét inkább félrevezetőnek lehet tartani! 

 
==XV. FEJEZET==

Különös találkozás

Kényelmesen és határozatlanul kóborlok Nyugat-Indiában, immár másodízben. Megelégeltem az utazást a poros vonatokon és ülés nélküli ökrösszekereken, ezért ócska, de erős túragépkocsit bérelek, s egy hindut fogadok, aki az útitárs, sofőr és szolga háromszoros szerepét játssza.

A tájkép ismételten megváltozik körülöttünk, míg a mérföldek sebesen maradnak el a gumikerekek alatt. Az erdős vidékeken sofőröm este megáll, ha idejében nem érhetne el valami falut. Egész éjjel nagy tüzet éget, ágakkal, rőzsével táplálja a lángokat. Azt mondja, hogy a tűz távoltartja a vadállatokat. Az erdőséget leopárdok és párducok népesítik be, de annyira félnek a tűztől, hogy tiszteletteljes távolságban maradnak. De nem úgy a sakálok. Halljuk gyászos csaholásukat a hegyek közt, olykor egészen közelről. Napközben pedig keselyűk keringenek fejünk fölött.

Egy késő délután, amint vastag porral födött úton hajtunk tova, különös párt látunk ülni az út szélén. Az egyik közepes korú szent ember, sarkaira kuporodva ül, és szemmel láthatóan a köldökét nézi a ritka lombú bozót gyér árnyékában'';'' a másik az ő fiatal kísérője, valószínűleg tanítványa. Az idősebb ember összetett kezekkel, elmélyedésben félig lehunyt szemmel, tökéletesen mozdulatlanul ül, amint elhaladunk előtte. Még csak egy pillantást sem vet felénk, bár az ifjú hívő bámész tekintettel mered kocsinkra. Valami a szent ember arcában felkelti érdeklődésemet, és valamivel odébb megállíttatom a kocsit. Hindu társam visszamegy, hogy kikérdezze őket, s én idegesen várom az eredményt, míg ő hosszabb beszélgetésbe elegyedik a fiatalemberrel.

Visszatér, s egy sereg fölösleges részlet kíséretében közli velem, hogy az a pár csakugyan mester és a tanítványa, hogy az idősebb embert Csandi Dásznak nevezik, aki az ifjú szerint, kivételes képességekkel rendelkező jógi. Faluról falura vándorolnak, és már jó utat tetek meg, részben gyalog, részben vonaton, amióta két évvel ezelőtt elhagyták szülőfalujukat Bengálban.

Felajánlom, hogy magunkkal visszük őket a kocsin, amit az idősebb ember kegyes jóindulattal, az ifjabbik pedig kitörő hálával fogad. S így egy fél óra múlva a következő faluban, ahol az éjszakát akarjuk tölteni, ugyancsak furcsa és tarka társaság száll le a gépkocsiról.

Útközben lelket sem láttunk, csak a falu közelében legeltetett egy fiú néhány girhes tehenet. A délután vége felé közeledik, amint a falu kútja mellett állva az üdítő, bár kétséges színű folyadékot isszuk. A falu egyetlen, girbegurba utcáját szegélyező negyven vagy ötven kunyhó kissé lehangol engem alacsony, szabálytalan sárfalaival, durva bambuszoszlopaival és szegényes külsejével. A kevéssé vonzó tanyák előtt néhány falubeli rostokol az árnyékban. Félig födetlen, kiszáradt mellű, ősz hajú, szomorú tekintetű asszony közeledik a kúthoz, ránk bámul, megtölti vízzel rézkorsóját, aztán hazafelé indul.

Hindu társam előszedi a teafőzéshez szükséges holmit, aztán a falu elöljárójának keresésére indul. A jógi és hűséges tanítványa a porban kuporogva pihen. Az előbbi nem tud angolul, de már útközben rájöttem, hogy a fiatalember rendelkezik az angol nyelv némi ismeretével, bár ez alig elég ahhoz, hogy annak rendje-módja szerint elbeszélgethessünk. Néhány kísérlet után okosabbnak vélem bevárni az estét, amikor majd nyugodtan elüldögélhetünk és hindu társam tolmácsolásához folyamodhatom.

Közben férfiak, nők és gyermekek kis csoportja verődött össze körülöttünk. Az ország belsejében lakó indiaiak ritkán kerülnek kapcsolatba európaiakkal. Gyakran érdekes tapasztalatokra tettem szert, ha ilyen indiaiakkal szóba elegyedtem, ha egyébért nem is, annak az egyszerű és igénytelen életfelfogásnak a kedvéért, amely szavaikban kifejezésre jut. A gyermekek eleinte félénken viselkednek, de néhány pénzdarab szétosztásával mihamar megnyerem bizalmukat. Órám ébresztő szerkezetét megszólaltatom, és a kicsinyek hitetlenkedő bámulattal, nagy elragadtatással hallgatják a halk csöngést.

Egy nő közeledik a jógihoz, a nyílt utcán arcra borul előtte, megérinti lábait, aztán ujjaival megérinti saját homlokát. Hindu szolgám visszatér a falu elöljárójával, s jelenti, hogy a tea elkészült. Emberem kollégiumot végzett, de tökéletesen meg van elégedve a szolga, sofőr és tolmács szerepével, mert szeretné kiismerni nyugati gondolkodásomat, és állandóan él benne a remény, hogy egy szép napon majd magammal viszem Európába. Én társként és barátságos indulattal bánok vele, értelmessége és tisztességes magatartása megérdemli ezt.

Közben valaki lecsapott a jógira és tanítványára, hogy kunyhójában láthassa vendégül őket. Ez a falusi nép minden bizonnyal sokkal barátságosabb, mint városbeli honfitársai.

Amint az elöljáró háza felé lépdelünk, a Nap narancsszínű korongja a távoli hegyek mögött alábukik a vörös égbolton. Jobb módra valló ház előtt állunk meg, majd belépve megragadom az alkalmat, hogy köszönetet mondjak az elöljárónak.

Az ön látogatása a legnagyobb megtiszteltetés rám nézve - válaszol egyszerűen.

Tea után egy ideig pihenünk. Az alkony árnyai végignyúlnak a réteken, és hallom, amint a jószágot éjszakára visszahajtják a faluba. Később szolgám kimegy, hogy meglátogassa a jógit, és sikerül is előkészítenie az utat részemre. Az egyik szegényes kunyhó ajtajához vezet.

Belépek a négyszögletes, alacsony mennyezetű szobába, lábam puszta földpadlón tapos. Bútor alig látható, csak néhány cserépedény hever a kezdetleges tűzhely körül. A falba dugott bambuszrúd pótolja a szekrényt, mert ruhadarabok és rongyok lógnak rajta. Az egyik sarkot réz vizeskorsó ékesíti. A helyiség nagyon kopár hatást tesz a kezdetleges lámpa világánál. Ilyen a szegény indiai paraszt kopár otthona.

A jógi tanítványa tört angolságával üdvözöl, de mesterét nem látom. Egy beteg anyához hívták, hogy adja áldását rá. Várok, míg visszatér.

Végre léptek nesze hallatszik be az utcáról, és magas alak jelenik meg a küszöbön. Komoly tartással lép be a szobába. Amikor meglát, jelenlétemet kézmozdulattal veszi tudomásul, és néhány szót mormog. Szolgám suttogva tolmácsolja.

- Üdvözöllek, szahib. Óvjanak az istenek!

Nem fogadja el a felajánlott pokrócot, hanem keresztbevetett lábakkal a padlóra telepszik. Szemközt ülünk egymással, és most alaposabban szemügyre veszem. Körülbelül ötvenéves lehet, bár a rövid, bozontos szakáll idősebbnek mutatja. Haja csapzott csomókban csüng nyakára'';'' szája komoly kifejezésű és sohasem mosolyog. De már első találkozásunkkor is feltűnt nekem, és most megint szemembe ötlik - szénfekete szemének különös csillogása, ragyogó fénye ez. Tudom, hogy ezek a szinte földöntúli szemek napokon át kísérteni fognak.

- Ön messze földet bejárt? - kérdi csöndesen.

Rábólintok.

- Mi a véleménye Mahászaja mesterről? - kérdezi váratlanul.

Megrezzenek. Honnan tudja, hogy én Bengálban jártam, és meglátogattam Kalkuttában Mahászaját? Egy ideig álmélkodva meredek rá, aztán eszembe jut, hogy felelnem kell kérdésére.

- Mahászaja megnyerte a szívemet - felelek. - De miért kérdi?

Nem vesz tudomást kérdésemről. Zavart csönd áll be. Igyekszem tovább fűzni a beszélgetést:

- Remélem, hogy viszontlátom Mahászaját, amikor Kalkuttába megyek. Ő ismeri önt? Adjam át neki üdvözletét?

A jógi határozottan rázza fejét.

- Ön nem fogja viszontlátni többé Mahászaját. E pillanatban Jama, a halál Istene szólítja szellemét.

Újabb szünet. Aztán így szólok hozzá:

- A jógik élete és gondolatai nagyon érdekelnek. Elmondaná, hogyan lett önből jógi és milyen bölcsességre tett szert?

Csandi Dász nem bátorít további kérdezősködésre.

- A múlt csak egy rakás hamu - válaszol. - Ne kívánja, hogy ujjamat a hamuba dugjam, és holt tapasztalatok emlékeit szedjem ki belőle. ''Én nem élek sem a múltban, sem a jövőben.'' Az emberi szellem mélységeiben ezeknek a dolgoknak nincsen több valóságuk, mint az árnyéknak. S ez egyben a bölcsesség is, amit megtanultam.

Ez elkedvetlenítő. Merev, papos magatartása kizökkent egyensúlyomból.

- De nekünk, akik a világban és az időben élünk, tudomást kell vennünk róluk - teszek ellenvetést.

- Az idő? - kérdi. - Bizonyos ön abban, hogy ilyesmi létezik?

Félek, hogy a beszélgetés fantasztikussá válik. Vajon tényleg olyan csodálatos képességek élnek ebben az emberben, mint amilyeneket tanítványa tulajdonított neki? Fennhangon így szólok:

- Ha az idő nem léteznék, akkor a múlt és a jövő is egyaránt itt volna most. De a tapasztalás az ellenkezőt bizonyítja.

- Úgy? Azt akarja mondani, hogy az ön tapasztalata, a világ tapasztalata bizonyítja ezt az ön számára!

- Csak nem azt akarja állítani, hogy ön erre a dologra nézve más tapasztalatokat szerzett?

- Szavaiban igazság rejlik - hangzik a különös válasz.

- Úgy értsem, hogy a jövő megmutatkozik ön előtt?

- Én az örökkévalóságban élek - felel Csandi Dász. - sohasem igyekszem fölfedni az eseményeket, amelyeket az eljövendő évek fognak elhozni.

- De mások kedvéért bele tud nézni a jövőbe?

- Ha akarom - igen!

Elhatározom, hogy ezt a dolgot tisztázni fogom.

- Akkor értésére tudja adni másoknak az eseményeket, amelyek még csak ezután következnek?

- Csak részben. ''Az emberi élet nem halad olyan simán, hogy minden egyes részlete előre meg volna határozva.''

- Hajlandó tehát fölfedni előttem jövőmnek azt a részét, amelyet megláthat?

- Miért akarja tudni ezeket a dolgokat?

Tétovázom.

- ''Isten nem komoly ok nélkül vont fátylat arra, ami még eljövendő'' - folytatja csaknem szigorú hangon az idős ember.

Mit szólhatnék? S ekkor egyszerre jó gondolatom támad.

- Súlyos kérdések gyötrik elmémet. Azért jöttem az önök országába, mert azt reméltem, hogy itt világosságot találok, amely fényt deríthet kételyeimre. Amit ön mondhat nekem, az talán irányításul szolgálhat majd, vagy talán megérteti velem, hogy hiába jöttem ide.

A jógi felém fordítja csillogó fekete szemét. A beálló csöndben ismét erős benyomást tesz rám ennek az embernek a méltóságteljes komolysága. Amint keresztbevetett lábbal előttem ül, oly elmélyültnek, oly főpapinak, oly bölcsnek látszik, hogy a félreeső dzsungelbeli falu szegényes kunyhója szinte ''átszellemül ''jelenlététől.

Most először veszem észre, hogy a fal tetejéről egy gyík les bennünket. Fekete gyöngyhöz hasonló szeme pillanatra sem fordul el rólunk, és groteszkül nagy szája olyan furcsa, mintha gonoszul vigyorogna rám.

Végtére Csandi Dász megtalálja szavát.

- ''Engem nem ékesítenek a tanultság csiszolt drágakövei, de ha meghallgatja, amit mondhatok önnek, akkor utazása nem lesz hiábavaló.'' Térjen vissza ugyanoda, ahol indiai utazását megkezdte, és mielőtt a Hold megújulna, vágya beteljesülést nyer.

- Úgy érti, hogy térjek vissza Bombaybe?

- Helyesen szólt.

Nem értem a dolgot. Mit rejthet számomra az a felemás, félig keleti, félig nyugati város?

- De ott sohasem találtam semmit, ami keresésemben elősegíthetett volna - tiltakozom.

Csandi Dász hűvösen néz rám.

- Útja arra vezet. Kövesse oly gyorsan, ahogyan csak a lábai vihetik. Ne vesztegesse az időt, hanem siessen vissza már holnap Bombaybe.

- Ez az ''egész,'' amit mondhat?

-'' Volna még több is, de nem tartom érdemesnek föltárni.''

Ismét hallgatásba merül. Szeme olyan kifejezéstelenné válik, mint a csöndes víz. Egy idő múlva megszólal:

-'' Ön el fogja hagyni Indiát, és visszatér a nyugati földre még a következő napéjegyenlőség előtt. Súlyos betegség fogja megtámadni testét, csaknem azonnal, amidőn elhagyja földünket. A szellem vergődni fog a beteg testben, de még nem jön el a szabadulás órája. S akkor a sors rejtett műve a világosságba lép, mert visszaküldi önt Indiába, úgyhogy összesen háromszor fogja fölkeresni ezt a földet. Már most is egy bölcs várakozik önre, és ön, minthogy ősi kötelékek fűzik őhozzá, e bölcs kedvéért vissza fog térni, hogy közöttünk éljen.''

Szava elnémul, és gyönge remegés fut át szempilláján. Amidőn valamivel később egyenesen rám néz, hozzáteszi:

- Hallotta szavaimat. Nincs több mondanivalóm erről.

További beszélgetésünk felszínes és jelentéktelen. Csandi Dász nem hajlandó többet mondani önmagáról, úgyhogy nem is tudom, mire véljem különös szavait, jóllehet érzem, hogy valami rejlik mögöttük.

Mulatságos fordulatot vesz a beszélgetés, amikor a fiatal tanítvány nagy komolyan ezzel a kérdéssel fordul hozzám:

- Nem látott még ilyen dolgokat az angliai jógik közt?

Igyekszem elleplezni mosolyomat.

- Ott nincsenek jógik - felelek.

Egész este mindenki csöndesen és mozdulatlanul ült, de amidőn a jógi jelt ad, hogy a beszélgetésnek vége, a kunyhó gazdája - valószínűleg szegény paraszt - hozzánk lép, és megkérdezi, vajon megosztanánk-e vele egyszerű eledelét. Azt mondom neki, hogy kocsinkon hoztunk magunkkal élelmiszert, és átmegyünk az elöljáró házához, miután ez megígérte, hogy házának egyik szobájában elszállásol bennünket éjszakára. De a paraszt azt feleli, hogy nem szeretné, ha azt mondanák róla, nem tudja, mire kötelezi a vendégszeretet. Erre kijelentem, hogy aznap eleget ettem, és kérem, ne okozzon magának alkalmatlanságot. De az indiai szilárdan kitart, s így, nehogy megbántsam, elfogadom meghívását.

- Nem illendő dolog vendéget látni a háznál, és nem adni neki eledelt - jegyzi meg, amint egy tál főzeléket kínál. Kitekintek a rácsos nyíláson, amely ablakul szolgál. A Hold opál színű sarlója halvány fényt vet a nyíláson át, s én arra gondolok, hogy milyen gyakran találkozhatik az ember finom magatartással és barátságos jóérzéssel ezek közt az egyszerű, írástudatlan parasztok közt. Sem az iskolás tanultság, sem az üzletszerű ügyesség nem kárpótol azért a jellembeli elfajulásért, amely oly gyakran különbözteti meg a városlakókat a falu egyszerű népétől. Majd miután elbúcsúztam Csandi Dásztól és tanítványától, a paraszt leakasztja a mennyezetről alácsüggő olcsó lámpát, és kikísér bennünket az utcára. Megköszönöm szívességét, ő homlokához emeli kezét, mosolyog, és a nyitott ajtóban állva marad. Nyomon követem szolgámat éjjeli szállásunk felé, mindegyikünk kezében villany zseblámpa világít. Az álom elkerüli szememet'';'' mert gondolataimmal, amelyek a titokzatos bengáli jógi körül járnak, összekeveredik a sakálok üvöltése és a kóbor ebek sajátos vontatott vonítása.

:¤ ¤ ¤

Ha nem követem is betű szerint Csandi Dász tanácsát, de legalább Bombay felé fordítom a kocsit, és apránként térek vissza ebbe a városba. Amikor végre sikerül odaérnem, és elhelyezkednem egy szállodában, sikerül megbetegednem is.

Négy fal közé zárva, testben és lélekben kimerülve, betegen, ezúttal először kezdem sötéten és reménytelenül látni a jövőt. Az az érzés kap erőre bennem, hogy megelégeltem már Indiát. Sok ezer mérföldnyi utat bejártam ebben az országban, olykor igen kényelmetlen körülmények közt. Az az India, amelyet én kerestem, nem található meg az európai negyedekben, ahol vacsorák, tánc, bridzs és szódás whisky alkotják a mintát. Amikor csak tehettem, a városok indiai negyedében laktam, s ez elősegítette kutatásomat, de nem tett jót az egészségemnek. A félreeső vidékeken és a dzsungelbeli falvakban való tartózkodásom, a nem megfelelő táplálék és a rossz víz, amelyekhez még a folytonos környezetváltozás és a trópusi álmatlanság is hozzájárult, komoly veszélyekkel járt. Testemet most súlyos tehernek érzem, amint a gyötrelmek ágyán elterülve fekszem.

Kíváncsi vagyok, meddig bírom még elodázni a teljes összeomlást. Szempillámra ránehezedik az álmatlanság. Hónapokon át képtelen voltam megszabadulni ettől az átoktól'';'' irgalmatlanul üldözött mindenüvé, végig ezen az országon. Idegeimet megviselte a folytonos elővigyázat és óvatoskodás, amidőn idegen embertípusok közt kellett mozognom. Az igyekezet, hogy gondosan megőrizzem benső egyensúlyomat, s egyidejűleg kritikus és befogadóképes tudjak lenni, miközben India titkos, ismeretlen köreibe igyekeztem behatolni, állandó feszültséget kényszerített rám. Meg kellett tanulnom, hogyan tegyek különbséget az igazi bölcsek és a maguk önző képzelődését isteni tudással összetévesztő bolondok közt, igazi vallásos misztikusok és rejtelmekkel hitegető csalók közt, fekete mágiával foglalkozó álszentek és a jóga útjának igaz követői közt. És vizsgálódásaimat mindig a legrövidebb időre kellett összesűrítenem, hiszen nem szánhatok életemből hosszú éveket kizárólag erre a kérdésre.

És ha testem és elmém állapota rossz, szellemi állapotom sem sokkal különb. A sikertelenség érzése elvette bátorságomat. Igaz, találkoztam néhány emberrel, akik figyelemreméltó képességekkel és jellemmel bírtak, olyanokkal is, akik bámulatra méltó dolgokat tudnak véghezvinni, de nem jutottam arra a határozott benső felismerésre, hogy megtaláltam a keresett szellemi nagyságot, a mestert, aki megfelel az én racionális lelkialkatomnak, s akihez szívesen csatlakoznék. A lelkes tanítványok hasztalan igyekeztek becsalogatni engem mestereik nyájába, de belátom, hogy ezeket a jó embereket annyira elragadták első élményeik, hogy nem is próbáltak újabbakat keresni. Amellett semmi kedvem hozzá, hogy más emberek tanainak letéteményesévé váljak'';'' élő, első kézből erdő, személyes élményt keresek, olyan szellemi megvilágosulást, amely egészen az enyém, nem valaki másé.

De hát végtére is csak szerény és felelőtlen firkász vagyok, aki fölhagyva törekvéseivel, a keleten kóborol. Ki vagyok én, hogy ily rendkívüli találkozásban reménykedjem? És a lehangoltság szívembe borítja súlyos palástját.

Amikor annyira összeszedem magam, hogy talpraállhatok, a szálloda étkezőasztalánál egy kapitány mellett ülök. Ez hosszú történetet mond el beteg feleségéről, a lassú gyógyulásról, a füstbe ment szabadságról és egyebekről. Beteges kedvetlenségemet mindez még csak súlyosbítja. Étkezés után, amikor kinn ülünk a verandán, a kapitány hosszú szivart dug a szájába, és így morog:

- Szép kis játék ez az élet, mi?

- Az ám! - hagyom rá kurtán.

Fél óra múlva taxiban száguldok a Hornby Roadon végig. Megállunk a hajózási társaság irodaépületének magas homlokzata előtt. Azzal az érzéssel fizetem ki hajójegyemet, hogy az egyedül lehetséges megoldást választottam, amikor ily hirtelen elhatározással elhagyom Indiát.

Ügyet sem vetve a szürke bérházakra, poros boltokra, cifra palotákra és praktikus jellegű üzletházakra, amelyek Bombayt alkotják, visszatérek szállóbeli szobámba, hogy folytassam boldogtalan rágódásaimat.

Leszáll az este. A pincér ízletes curryt tesz az asztalra, de undorodom az evéstől. Néhány pohár jeges italt ürítek, aztán taxiban kocsikázom a városon keresztül. Kiszállok, és lassan ődöngve végigmegyek egy utcán, míg végül megállok a Nyugat egyik ajándéka előtt, amelyet India városainak adott: nagy, cifrán kivilágított homlokzatú mozi ez. Egy ideig a fényes bejárat előtt álldogálok, és a tarka plakátokat tanulmányozom.

Mindig szerettem a mozit, s ez itt ma este a feledés kívánatos kelyhét kínálja nekem. Nem hiszem, hogy valaha is teljességgel elhagyatottnak érezzem magam, amíg módomban áll jegyet váltani egy plüssel borított párnázott ülésre valamely moziban, akárhol a világon.

Odabenn elhelyezkedem, és nézem az amerikai élet örökös változatainak konzervbe sűrített és árnyképek formájában vászonra vetített jeleneteit. Megint viszontlátom a léha feleséget és a hűtlen férjet, amint dúsan berendezett termek hátterén mozognak ide-oda. Igyekszem figyelmemet rájuk irányítani, de valahogy egyre jobban elhatalmasodik rajtam az unalom. Meglepetésemre fölfedezem, hogy a mozi iránt érzett régi vonzalmam cserbenhagyott. ''Az emberi szenvedélyek, tragédiák és komédiák meséi elvesztették hatásukat rám, nem bírnak többé elszomorítani vagy nevetésre fakasztani.'' Az előadás közepe táján a vásznon mozgó alakok ár egészen valótlanokká szürkülnek szemem előtt. Figyelmem egészen elvont irányba fordul, és gondolataim ismét az én különös feladatomra, keresésemre összpontosulnak. Váratlanul rádöbbenek, hogy zarándok lettem, akinek nincs Istene, vándor lettem, aki városról városra és faluról falura kóborolva keres olyan helyet, ahol lelke megnyugodhatnék, de sehol sem talál. Hogyan fürkésztem sok-sok ember arcába, abban a reményben, hogy az egzotikus vonások mögött fölismerem a szellemiség emberfölötti hősét, aki a gondolat mérőónját mélyebbre bocsátotta, mint magam hazájának és korának emberei'';'' hogyan néztem mások sötéten ragyogó szemébe, egyre csak remélve, hogy valamelyik szempárból az a titokzatos válasz fog visszasugárzani rám, amely kielégíthetne!

''És ekkor sajátságos feszültség fogja el agyamat, és a légkört, mintha hatalmas erejű villamos rezgések telítenék körülöttem. Tudatára ébredek, hogy valami mélységes, nagy erejű szellemi változás megy végbe bennem. Egyszerre csak lelkem mélyén hang szólal meg, magára irányítja figyelmemet, és én álmélkodva hallgatom, amint megvetően így beszél hozzám:''

''„Az élet maga sem több, mint valami mozidráma, amelynek jelenetei a bölcsőtől a sírig követik egymást. Hová tűntek a már lepergett jelenetek - vajon visszatarthatod őket? Hol vannak a még eljövendők - vajon megfoghatod őket? Ahelyett, hogy igyekeznél megtalálni az Igazat, a Tartósat, az Örökkévalót, idejössz, és idődet a mindennapi létnél is még csalókább valamire fecsérled, csupán a képzelet szülte történetre, ámító látszatra a Nagy Látszat keretében.”''

Ezek után utolsó cseppje is elvész érdeklődésemnek az emberi szerelem és tragédia pergő játéka iránt. Nevetséges lenne továbbra is itt maradnom. Fölkelek és kimegyek a moziból.

Lassan és céltalanul megyek végig az utcán a fényes Hold alatt, amely a keleten olyan közelinek látszik. A sarkon koldus közelít felém, arcába nézek, amint szája érthetetlen hangra nyílik. Borzadva hőkölök vissza, mert a koldust betegség torzította el, bőre cafatokban tapad arcán a csontokhoz. De első undoromat mély részvét váltja föl az ember iránt, aki éppúgy az élet áldozata, mint én, s minden aprópénzemet kinyújtott tenyerébe rakom.

A tengerpart felé megyek, s elhagyatott környéket keresek, ahol az embert nem zavarja a sokféle fajhoz tartozó emberek sokasága, amely a tengerparti sétányt minden este elárasztja. A csillagok szépséges mennyezetet borítanak a város fölé, és én a csillagokra bámulva ráeszmélek, hogy életem váratlan válsághoz érkezett.

:¤ ¤ ¤

Hajóm néhány napon belül útnak indul Európa felé, és az Arab-tenger zöldeskék hullámait fogja szelni. Mihelyt hajóra szálltam, búcsút mondok a bölcselkedésnek, és keleti keresésem emlékét is a feledés vizébe hajítom. Nem fogom többé odaadni mindenemet, amim csak van - az időmet, gondolataimat, erőmet és pénzemet - azért, hogy állítólagos mestereket keressek.

De a benső hang elől nincs szabadulás, megint okvetetlenkedni kezd.

- Bolond! - szól hozzám gúnyos megvetéssel. - Eszerint üres kézzel akarsz hazatérni, évek annyi törekvése és igyekezete után! ''Ugyanazon az úton akarsz járni ezentúl, mint a többiek, elfeledve mindazt, amit megismertél, kemény önzésbe és érzékiségbe fullasztva minden jobb érzésedet? De jól vigyázz!'' Kegyetlen mesterek alatt jártad ki az élet iskolájának tanoncéveit'';'' szakadatlan gondolkozásod lehántotta a burkot a létről'';'' nyughatatlan tevékenységed korbáccsal hajszolt előre'';'' szellemi magányosságod mindenektől elválasztotta lelkedet. Gondolod, hogy megszabadulhatsz ettől az elkötelezettségtől? Ne hidd, mert ez láthatatlan láncokat kovácsolt lábaidra!”

Egyik hangulatból a másikba esem, mialatt a keleti égboltot sűrűn borító csillagok sokaságára bámulok. Igyekszem védekezni a könyörtelen belső hang ellen, s az eredménytelenséggel szemben a tehetetlenségemre hivatkozom.

''A hang felel:''

''- Egészen bizonyos vagy afelől, hogy az Indiában megismert emberek egyike sem lehet az a Mester, akit keresel?''

Arcok hosszú sora vonul el lelki szemem előtt. Heves vérmérsékletű északiak, békés déliek, idegesen érzelmes keletiek és erőteljes, hallgatag maráthi arcok'';'' veszedelmes arcok, gonosz arcok és kifürkészhetetlen arcok.

Egyetlen arc emelkedik ki a hosszú sorból. A ''Maharisi ''lebeg előttem, szemét szemembe meresztve. A Maharisi nyugalmas, szfinx-szerű arca ez, a Bölcsé, aki életét Délen, a Szent Jelzőtűz Hegyén töltötte. Sohasem feledtem el őt. Valóban, emléke újra meg újra meleg érzéssel ébredt bennem rövid életre, de élményeim gyorsan változó, pergő sora, az arcok, események és hirtelen változások, amelyek kereső utamat kísérték, vastag réteget raktak a Maharisivel töltött rövid idő benyomásaira.

De azért most ráeszmélek, hogy a Maharisi úgy suhant át életemen, mint valami csillag, amelynek magányos fénye átvonul a sötét űrön, s aztán eltűnik. És a faggató benső hangra válaszul el kell ismernem, hogy a Maharisi az egyetlen, aki mélyebb hatást tett rám, mint bárki más, akivel akár keleten, akár nyugaton valaha találkoztam. De ez az ember olyan távolinak, mindenen túlemelkedőnek, az európai gondolkozásmód számára oly megközelíthetetlennek látszott, és mintha egészen közönyös lett volna előtte, vajon tanítványa leszek-e vagy sem.

A csöndes hang most fokozott erővel támad rám.

- Honnan tudhatod olyan bizonyosan, hogy közönyös volt? Nem maradtál sokáig mellette, mihamar sietve elhagytad.

- Úgy van - vallom be erőtlenül. - Keresztül kellett vinnem kitűzött útitervemet. Mi egyebet tehettem volna?

- Most még megtehetsz valamit. Eredj vissza hozzá.

- Csak nem erőltethetem magamat rá?

-'' Személyes érzéseid kevésbé fontosak, mint az, hogy keresésedben eredményt érj el.'' Eredj vissza a Maharisihez.

- Ő India másik végében van, s én túl beteg vagyok ahhoz, hogy újrakezdjem vándorlásaimat.

- Mit törődsz ezzel? Ha valóban Mesterre vágysz, akkor meg kell fizetned az árat.

- Nem tudom bizonyosan, vajon még mindig vágyódom-e Mester után. Túlságosan kimerült vagyok, hogy bármire is vágyódjam. Különben is, megváltottam a jegyemet, és három nap múlva hajóra kell szállnom'';'' már késő változtatni a dolgokon.

A hang csaknem gúnyosan kacag rajtam.

- Késő, mi? Hová lett érzéked a dolgok értékelése iránt? Elismered, hogy a Maharisi a legcsodálatosabb ember, akivel valaha találkoztál, de mégis hajlandó vagy megszökni előle, mielőtt igyekeztél volna megismerni őt. Térj vissza hozzá.

Makacsul kitartok elhatározásom mellett. Agyam válaszol: „Igen”, de vérem azt mondja „Nem!”.

A hang még egyszer sürget.

- Változtassad meg újra a terveidet. Vissza kell menned a Maharisihez.

Ekkor valami feltolul lényem legmélyéről, és követelve kívánja, hogy azonnal engedelmeskedjem a megmagyarázhatatlan hang parancsának. Az érzés lenyűgöző, és oly erővel küzdi le észből eredt ellenvetéseimet és elgyengült testem tiltakozását, hogy tehetetlen gyermekké válok kezében. És míg ez a hirtelen támadt parancsoló kényszer arra hajszol, hogy nyomban térjek vissza a Maharisihez, hihetetlen élességgel látom magam előtt a bölcs ellenállhatatlanul hívó szemének tekintetét.

Feladom a további vitát a benső hanggal szemben, mert tudom, hogy ellenállhatatlanul uralkodik rajtam. Azonnal útra kelek a Maharisihez, és ha befogad, akkor teljesen rábízom magam az ő gyámkodására. Ragyogó csillagához kötöm a sorsom szekerét. A kocka el van vetve. Valami legyőzött, bár nem értem, mi lehet az.

Visszatérek a szállodába, megtörlöm homlokomat, és kiszürcsölök egy csésze langyos teát. Eközben rádöbbenek, hogy teljességgel megváltoztam. Tudatára ébredek, hogy nyomorúságom és kételyem súlyos, sötét terhe lecsúszik vállamról.

Másnap reggel lemegyek a reggelihez, és rajtakapom magam, hogy először mosolygok, amióta visszajöttem Bombaybe. A magas, szakállas szikh kiszolgáló legény, hófehér kabátban és nadrágban, arany derékövvel, mosolyomat mosolygással viszonozza, amint összefont karokkal áll a székem mögött. Aztán megszólal:

- Levele van, uram.

Megnézem a borítékot. Kétszer átcímezték, egyik helyről a másikra követett. Leülök és felszakítom.

Örömömre és meglepetésemre fölfedezem, hogy a Szent Jelzőtűz Hegye alatt elterülő remetetelepről küldték a levelet. Egy régebben jól ismert közéleti férfiú, a madrászi Törvényhozó Tanács volt tagja írta'';'' ez egy családi tragédia következtében visszavonult a világtól és a Maharisi tanítványa lett, akit időnként fölkeres. Annak idején találkoztam vele, és azóta rendetlen időközökben leveleztünk is egymással.

A levél tele van bátorító gondolatokkal, és biztosít, hogy szívesen látnának, ha kedvem volna ismét meglátogatni a remetetelepet. Amidőn befejeztem az olvasást, egyetlen mondat olyan fényesre gyúl emlékezetemben, hogy a többit mind elhomályosítja.

„Ön abban a szerencsében részesült, hogy igazi Mesterrel találkozhatott” - így hangzik ez a mondat.

A levélben kedvező előjelét látom annak az újonnan ébredt elhatározásomnak, hogy visszatérek a Maharisihez. Reggeli után gépkocsin a hajózási irodába sietek, és közlöm a tisztviselővel, hogy nem utazom.

Mihamar búcsút veszek Bombaytől, és végrehajtom tervemet. Száz meg száz mérföldön száguldok át a Dekkán lapos, színtelen fennsíkján, ahol nagy távolságokra csak egy-egy magányos pálma emeli levélkoronáját a magasba, változatosságot hozva az egyhangú tájba. A vonat nem bír olyan sebesen keresztülrohanni ezen az indiai síkságon ahhoz, hogy elég gyorsnak találjam. Amint a vasúti kocsi végigdübörög a síneken, érzem, hogy nagy esemény felé sietek - szellemi megvilágosulás és a legtitokzatosabb személyiség vár rám, akivel valaha találkoztam. S miközben a kocsi ablakán kinézek, ismét fölébred bennem a szunnyadó reménység, hogy igazi Risit, igazi szellemi nagyságot fogok találni.

Másnap, amikor már ezer mérföldet megtettünk s elértük a dél békés tájait, és vöröses hegysorait, különös boldogság érzése hatalmasodik el rajtam. S amidőn hátunk mögött elmarad a kopár síkság, egyenesen örülök Madrász nyirkos, gőzölgő hőségének, hiszen ez azt jelenti, hogy utam nagyobbik részén már túlestem.

A Dél-Maráthi Vasút végállomásáról át kell mennem a kiterjedt városon, hogy átszállhassak a Dé-Indiai Vasút vonalára. Látom, hogy a vonat indulásáig még pár óra szabadidőm marad, ezt felhasználom arra, hogy néhány szükséges dolgot bevásároljak, és sebtében szót váltsak az indiai íróval, aki Sri Sankara Őszentségének, Dél-India szellemi fejének bemutatott.

Az író melegen üdvözöl, és amikor közlöm vele, hogy úton vagyok a Maharisihez, felkiált:

- Ez egyáltalán nem lep meg! Vártam erre!

Meglepődöm, és kérdéssel fordulok hozzá:

- Miért mondja ezt?

Mosolyog.

- Barátom, nem emlékszik, hogyan váltunk el Őszentségétől Csingleputban? Nem vette észre, hogy valamit súgott nekem az előszobában, mielőtt elmentünk volna?

- De igen, most, hogy ön említi, magam is visszaemlékezem.

Az író keskeny, finom vonású arcán még mindig mosoly ül.

- Ezt mondta nekem Őszentsége: „Barátja be fogja utazni egész Indiát. Sok jógit fog felkeresni, és sok tanítómester szavát fogja hallgatni. De végül vissza kell térnie a Maharisihez. Részére a Maharisi az egyedüli igaz Mester”.

Ezek a szavak, most, amikor éppen visszatérőben vagyok a Maharisihez, mély hatást tesznek rám. Sri Sankara jóserejét bizonyítják, s ami több, bizonyos értelemben igazolják, hogy a helyes utat választottam.

Milyen különös is ez az én vándorlásom, amelyet csillagaim parancsoltak rám!

 
==XVI. FEJEZET==

Az erdei remeték telepén

Vannak feledhetetlen pillanatok, amelyek arany betűkkel vésődnek be emlékeink kalendáriumába. Ilyen pillanat vár rám most, amikor belépek Maharisi csarnokába.

Mint rendesen, pompás tigrisbőrén, a kerevet közepén ül. A füstölő-rudacskák lassan izzva égnek a mellette álló asztalkán átható tömjénes illattal árasztva el a termet. De ma a bölcs nincsen olyan távol az emberektől, nem burkolódzik abba az önkívülethez fogható szellemi elmélyedésbe, mint ama különös alkalommal, amikor először kerestem föl. Szeme világosan fordul e világ felé, és megértően tekint rám, amidőn meghajlom előtte, szája pedig szíves és kedves mosolyra nyílik.

Tiszteletteljes távolságban mesterüktől néhány tanítvány kuporog a csarnokban'';'' máskülönben a helyiség üres. A tanítványok egyike a hűsítő legyező kötelét húzgálja, s a legyező lapja lustán libben a nehéz levegőben.

Szívemben tudom, hogy úgy jöttem ide, mint aki szeretne beállni tanítványnak, és lelkem nem nyugodhat meg addig, amíg nem hallom a Maharisi döntését. Igaz ugyan, hogy erősen reménykedem, hiszen az a sajátságos erő, amely sietve idehozott Bombayből, megfellebbezhetetlen parancs, határozott és tekintélyerejű irányítás volt a felsőbb régiókból. Néhány szóval túlesem a szükséges magyarázatokon, aztán röviden és merészen a Maharisi elé terjesztem kérelmemet.

Ő továbbra is mosolyogva néz rám, de nem szól semmit.

Némi nyomatékkal ismétlem meg kérésemet.

Újabb hosszas szünet következik, de végül a Maharisi mégis válaszol. Nem veszi igénybe a tolmács szolgálatát, és egyenesen angolul intézi szavait hozzám.

- ''Mire való folyton mesterekről és tanítványokról beszélni? Ezek a megkülönböztetések csak a tanítvány látószögéből léteznek. Annak a szemében, aki már megismerte önnön igaz valóját, nincs többé sem mester, sem tanítvány. Az ilyen ember már mindenkire egyenlő szemmel néz.''

Halványan olyasvalami dereng föl bennem, mintha visszautasításban részesülnék. Más módon igyekszem kérésemet újra kifejezésre juttatni, de a Maharisi nem látszik tudomást venni erről. Végtére mégis így szól:

- ''Önmagában, tulajdon szellemi valójában kell megtalálnia mesterét. Úgy kell szemlélnie testét, mint ahogyan a test látja önmagát; a test nem az igazi magunk.''

Gondolataimban kezd kialakulni a benyomás, hogy a Maharisit nem lehet közvetlenül beleegyező válaszra bírni, és hogy a várva várt feleletet valami más úton kell megtalálnom, bizonyára azon az elvontabb, homályosabb úton, amelyre szavaival célzott. Így hát nem feszegetem tovább a kérdést, és beszélgetésünk a látogatásom felszínes és anyagias vonatkozásaira tér át. A délutánt azzal töltöm, hogy huzamos tartózkodásra teszek előkészületeket.

:¤ ¤ ¤

A következő hetek különös, szokatlan élet körébe vonnak. Nappalaimat a Maharisi csarnokában töltöm, bölcsességének összefüggéstelen töredékeit szedegetem föl, és halvány utalásokat keresek az engem annyira érdeklő válaszra'';'' éjszakáim pedig, mint addig is, kínzó álmatlanságban telnek, amint testem elnyúlik a sebtében felépített kunyhó kemény földjére terített pokrócon.

Ez a szerény tanya körülbelül száz méternyire áll a remeteteleptől. Vastag falai vékonyan vakolt agyagból készültek, de a tetőt szilárd cserépfödél védi az esős évszak vizei ellen. A kunyhó környékét irdatlan bozót, a nyugat felé elnyúló dzsungel szegélyének része borítja. A vadon tájkép a természetet a maga eredeti, szelídítetlen nagyságában tárja föl. Köröskörül mindenütt kaktuszsövények húzódnak, s e növény tövisei nagy, durván hegyezett tűkhöz hasonlítanak. Túl a kaktuszok sávján a dzsungel törpe cserjék és csenevész fák függönyével zárja le a tájat. Északon a hegy súlyos tömege emelkedik fémesen színezett szikláival és barna talajával, Dél felé hosszú tó terül el, amelynek csöndes vize késztetett arra, hogy közelében üssek tanyát'';'' a tóparton facsoportok állnak, s a lombok közt szürke és barna majmok családjai tanyáznak.

Egyik nap pontosan olyan mint a másik. Reggelente korán kelek és figyelem, hogyan változtatja a hajnal a dzsungelt szürkéből zölddé, majd arannyá. Aztán beleugrom a vízbe, és gyorsan végigúszom a tavacska hosszát oda és vissza, akkora zajt csapva, amekkorát csak bírok, hogy elriasszam a leselkedő kígyókat. Ezután öltözködés és borotválkozás következik, majd az egyetlen fényűzés, amelyet itt megengedhetek magamnak: három csésze zamatos, pompás, üdítő tea.

- Mister, a teavizes fazék készen áll - jelenti Rádzsu, bérelt szolgafiúm. Eleinte egy árva szót sem tudott angolul, de most már összeszedett ennyit, sőt még többet is, amire alkalomadtán megtanítottam. Igazi mintaszolga, mert bizakodó elszántsággal teszi tűvé a kis várost, azokat a furcsa dolgokat és élelmiszereket keresve, amelyekért nyugati gazdája reménykedve elküldte'';'' vagy csöndesen üldögél a Maharisi csarnoka előtt az elmélkedés idején, ha gazdájának közben netalán eszébe jutna valami parancsot adni. Hanem mint szakács képtelen felfogni a nyugati ízlést, ebben valami furcsa és nyakatekert dolgot lát. Néhány kínos kísérlet után magamra vállalom a konyhabeli tevékenység fontosabb részét, azzal csökkentve munkámat, hogy tömörebb étkezéseimet napi egyetlen étkezésre szállítom le. De naponta háromszor teázom, s ez nemcsak egyetlen földi örömöm, hanem egyben erőim fenntartója is. Rádzsu a verőfényben áll, és csodálkozva nézi, mennyire élvezem ezt a dicső barna főzetet. Teste csiszolt ébenként csillog az éles sárga napfényben, mert Rádzsu a fekete dravidáknak, India őslakóinak telivér leszármazottja.

Reggeli után lassan, kényelmesen a remetetelepre sétálok, és néhány percre megállok az édes illatú rózsabokrok előtt a telep bambuszoszlopokkal bekerített kertjében, vagy pihenek egy keveset a kókuszdiókkal terhes pálmák lehajló levelei alatt. Igazi élvezet a remetetelep kertjében sétálgatni, amikor a Nap még nem fejti ki teljes erejét, a sokféle tarka virágot nézegetve és belehelve illatukat.

Akkor aztán belépek a csarnokba, meghajlom a Maharisi előtt, és csöndesen leülök, keresztbetett lábakkal. Egy ideig esetleg olvasok vagy írok, vagy beszélgetésbe elegyedem egyik-másik tanítvánnyal, vagy valami kérdéssel fordulok a Maharisihez, vagy egy óra hosszat elmélyedésbe merülök, követve a gondolatmenetet, amelyet a Maharisi jelölt ki részemre, bár rendesen az esték szolgálnak a meditáció kiszabott idejéül a csarnokban. De akármit teszek is, mindig fokról fokra jobban érzem a hely titokzatos légkörét és a boldogító, áldást hozó kisugárzást, amely szüntelenül az agyamba árad.

Kimondhatatlan nyugalmat élvezek, s ehhez elég, ha csak egy ideig a Maharisi közelében ülök. Gondos megfigyeléssel és gyakori elemzéssel, rövidesen tökéletes bizonyosságra jutok, hogy kölcsönös áramlat indul meg közöttünk, valahányszor egymás közelében vagyunk. A jelenség lemérhetetlenül finom, és tévedhetetlenül megállapítható.

Tizenegykor visszatérek a kunyhóba déli étkezésre és pihenésre, majd ismét a csarnokba megyek, hogy megismételjem a délelőtti programot. Elmélkedéseimet és beszélgetéseimet olykor a környéken tett séták szakítják meg, vagy bemegyek a kis városba, hogy a hatalmas templomban folytassam vizsgálódásaimat.

A Maharisi déli étkezése után, időnként váratlanul meglátogat kunyhómban. Megragadom az ilyen alkalmakat, hogy újabb és újabb kérdésekkel gyötörjem, ő pedig türelmesen, rövid, epigrammákra emlékeztető mondatokban felel, bár válaszai némelykor olyan kurták, hogy alig nevezhetők kerek mondatoknak. Hanem egyszer, amidőn éppen valami új problémát vetek föl, nem ad választ. Ehelyett kitekint a láthatáron elnyúló bozóttal födött hegyek felé, és mozdulatlan marad. Percek múlnak el, de szeme még mindig mereven a messzeségbe néz, tudata is mintha távol járna. Nem tudom megállapítani, vajon figyelme valami távoli szellemi lényre irányul-e vagy pedig befelé fordul? Eleinte nem tudom, hallotta-e szavamat egyáltalán, de a beálló mély csöndben, amelyet képtelen volnék megszakítani, a magam ésszerű elméjénél nagyobb erő kezd áhítatos tiszteletet gerjeszteni bennem, míg végül egészen lenyűgöz.

''Álmélkodásomon keresztültör az eszmélés, hogy kérdéseim csupán húzások valami végtelen játszmában, a határt nem ismerő gondolatok játékában.'' S arra is ráeszmélek, hogy valahol bennem rejlik a bizonyosság forrása, és ez a vágyva vágyott igazság vizével üdíthet'';'' jobb is lenne abbahagynom a kérdezősködést, ehelyett inkább arra törekedve, hogy megismerjem a magam szellemi mivoltának mérhetetlen erőforrásait. Így hát hallgatok és várok.

A Maharisi mozdulatlan szeme csaknem fél órán át egyenesen maga elé mered, mintha elfeledkezett volna rólam - de teljesen tisztában vagyok azzal, hogy a felséges megismerés, amely egyszerre elárasztott, nem egyéb, mint az ebből a titokzatos és megingathatatlan emberből kiáradó telepatikus sugárzásnak tovaterjedő gyűrűzése.

Egy másik látogatásakor sötéten látó hangulatban talál. Arról a dicsőséges célról beszél, amely az olyan embert várja, aki elindul a szellemi önmegismerés útján.

- De Maharisi, ez az út tele van nehéz akadályokkal, és én tudatában vagyok gyöngeségemnek - panaszlom.

- ''Ez a legbiztosabb módja annak, hogy az ember megnehezítse előrejutását - felel rendíthetetlenül -, ha valaki a sikertelenség félelmével és addigi eredménytelenségeinek gondolatával terheli meg elméjét.''

- És ha mégis így volna...? - makacskodom.

- ''De ha nem így van. Az ember legnagyobb tévedése, ha azt gondolja, hogy ő természettől fogva gyönge vagy rossz. Minden ember igazi természete isteni és erős. Ami benne gyönge vagy rossz, az csak szokásaiban, vágyaiban és gondolataiban áll, de nem benne magában.''

Szavai erőt fokozó szer gyanánt hatnak rám. Felüdítenek és lelkesítenek Ha más embernek, kisebb és gyöngébb valakinek az ajkáról hallanám, nem sok jelentőséget tulajdonítanék e szavaknak, és konokul ellentmondanék nekik. De a benső hang meggyőz afelől, hogy a bölcs nagy és tekintélyerejű szellemi átélés mélységeiből szól, nem pedig úgy, mint az elméleteket hangoztató professzor, aki csak a spekuláció vékony falábainak magasságából beszélhet.

Más alkalommal, amikor a Nyugatra fordul a szó, így vágok vissza:

- Könnyű önnek elérni és megőrizni a szellemi derűt és nyugalmat itt ebben az erdei magányban, ahol semmi sem zavarja vagy téríti félre a figyelmét!

- ''Ha valaki elérte a célt, ha valaki megismerte a Megismerőt, akkor nincs többé különbség aközött, hogy egy londoni házban vagy az erdei magányban él-e - ''hangzik nyugalmas válasza.

Egy ízben elítélem az indiaiakat, amiért elhanyagolják az anyagi fejlődést. A Maharisi nagy meglepetésemre elismeri vádam helytálló voltát.

- Ez igaz. Mi visszamaradt faj vagyunk. De kevés igényünk van. Társadalmunknak helyes újításokra van szüksége, csakhogy mi sokkal kevesebbel megelégszünk, mint önök nyugaton. Így hát az, hogy elmaradottak vagyunk, még nem jelent annyit, hogy boldogtalanabbak is volnánk.

:¤ ¤ ¤

Hogyan jutott a Maharisi ahhoz a különös erőhöz és még különösebb életfelfogáshoz, amelynek birtokában van? Saját, bár nehezen megnyilatkozó szavaiból és tanítványainak beszédéből apránként összeállítottam élettörténetének töredékes vázlatát.

1879-ben született egy faluban, harminc mérföldnyire Madurától, ettől a nevezetes dél-indiai várostól, ahol az ország legnagyobb temploma áll. Apja, aki jogi pályán működött, jó brahman családból származott. Nyilván rendkívül jótékony ember lehetett, mert sok szegény embert látott el táplálékkal és ruházattal. A fiú később Madurába ment, hogy tanulmányait elvégezze, s itt az amerikai hittérítők iskolájában szedte föl csökevényes angol nyelvismeretét.

A fiatal Rámana eleinte szerette a játékot és a sportot. Birkózott, bokszolt és veszedelmes folyókat úszott át. Nem árult el különösebb érdeklődést a vallási vagy bölcseleti dolgok iránt. Akkori életében az egyedüli kivételes vonás az alvajárásra irányuló hajlamában mutatkozott és abban, hogy olyan mély volt az álma, hogy a legerőszakosabb zavarás sem tudta fölrázni. Iskolatársai rájöttek erre, és mindenféle tréfát űztek vele. Napközben féltek kemény öklétől, de éjszaka belopództak hálókamrájába, kicipelték a játszótérre, alaposan elverték, nagyokat ütöttek a fülére, aztán visszavezették az ágyához. Ő mit sem tudott minderről, és reggel sem emlékezett a történtekre.

A lélektan értője, aki helyesen fölismerte az alvás természetét, ebben a fiú szokatlanul mély figyelemösszpontosító képességét láthatja, amely eléggé rámutat misztikus hajlamára.

Egy napon valamelyik rokona fölkereste Madurában, és Rámana kérdésére elmondta, hogy éppen hazatérőben van zarándokútjáról, amelyet Arunácsala templomához tett. A név fölrázott valamit a fiú lelkének szunnyadó mélységeiben, s olyan különös reménykedéssel és várakozással töltötte el, amelyet ő maga sem tudott megérteni. Megtudakolta, hol van az a templom, és azontúl folyton kísértette ennek a gondolata. Ez a templom rendkívüli fontosságot nyert szemében, de magának sem tudta megmagyarázni, hogy miért jelentene számára többet Arunácsala, mint India sok-sok más temploma.

Folytatta tanulmányait a missziós iskolában, de nem tanúsított semmi különös képességet, noha elismerték, hogy munkáját mindig értelmesen végzi. De amidőn tizenhét éves lett, a sors gyors és hirtelen fordulata kizökkentette életét megszokott kerékvágásából.

Megvált az iskolától, és teljesen abbahagyta tanulmányait. Sem tanárainak, sem rokonainak nem szólt erről, mielőtt így határozott volna. Mi volt az oka ennek a nem sokat ígérő változásnak, amely jövendő kilátásaira sötét felhő árnyékát vetette?

A fordulat oka az ő szemében indokolt lehetett, bár mások meglehetősen zavarosnak tarthatták volna. Az élet, az emberek legfőbb tanítója, a fiatal diákot más irányba és más cél felé terelte, mint amelyet tanárai elébe tűztek. S a változás különös módon állt be, körülbelül hat héttel azelőtt, hogy Rámana abbahagyta tanulmányait, és végképp eltűnt Madurából.

Egy napon egyedül üldögélt szobájában, amidőn egyszerre megmagyarázhatatlan halálfélelem fogta el. Egészen világosan tudatára ébredt, hogy meg fog halni, holott külsőleg a legjobb egészségnek örvendett. Lélektani jelenség volt ez, hiszen semmi elfogadható ok nem volt arra, hogy meghaljon. De őt mégis teljesen hatalmába kerítette ez az érzés, és haladéktalanul készülődni kezdett a bekövetkezendő eseményre.

Hanyatt feküdt a padlón, tagjait mereven kinyújtotta, mint a holttest, lehunyta szemét, becsukta száját, és végül még a lélegzetét is visszatartotta: „Most hát - mondotta magában - ez a test meghalt. Megmerevedve viszik ki majd a halottégető térségre s ott elhamvasztják. De ha a test meghalt, vajon  é n  is meghaltam? Én vagyok ez a test? E test most mozdulatlan és merev. De én továbbra is teljes erővel érzem élő valómat, függetlenül ettől az állapottól.”

Ezekkel a szavakkal szokta leírni a Maharisi azt a kísérteties élményt, amelyen átesett. Hogy azután mi történt, azt nehezebb megérteni, mint leírni. Mintha mély, de tudatos önkívületbe süllyedt volna, s ebben belémerült az önvaló forrásába, a lét eredendő lényegébe. Egészen világosan megértette, hogy a test valami külön dolog, és az ént nem érintheti a halál. Az önvaló nagyon valóságosnak bizonyult, de oly mélyen rejtőzik az ember létében, hogy odáig nem eszmélt rá.

Rámana ebből a meglepő élményből teljességgel megváltozva emelkedett ki. Csaknem minden érdeklődését elvesztette a tanulmány, sport, barátok és más hasonló dolgok iránt, mert érdeklődése most már az igaz önvaló felséges tudatára irányult, amelyet oly váratlanul fedezett fel. A halálfélelem éppoly titokzatosan szertefoszlott, mint ahogy jött. Belső nyugalom, derű és szellemi erő gyönyöre töltötte be, s ez azóta sem hagyta el.

Azelőtt mindjárt kész volt a megtorlásra, ha társai bosszantották vagy csínyeket űztek vele, de most már mindent szelíd alázattal tűrt el. Ha igazságtalanság érte, közönnyel fogadta, tökéletes alázattal viselkedett. ''Föladta régi szokásait, és amennyire csak tehette, igyekezett egyedül maradni, mert olyankor elmélyedt, és átengedte magát az isteni öntudat mindent elárasztó áramlatának, amely figyelmét állandóan életének benső magva felé irányította.''

Ezt a mélységes változást jellemében természetesen mások is észrevették. Egy alkalommal bátyja belépett a szobába, amikor a fiúnak a házi feladatát kellett volna végeznie, de ehelyett lehunyt szemmel, meditációba merülve találta. Az iskolakönyvek és füzetek szerteszét szórva hevertek a szobában. Rámana bátyját ez a hanyagság annyira felbosszantotta, hogy éles, gúnyos szavakkal förmedt öccsére:

- Mi hasznát vehetnénk itt az ilyen fickónak? Ha úgy akarsz viselkedni, mint valami jógi, akkor minek jársz iskolába?

A fiatal Rámanát ezek a szavak mélyen érintették. Azonnal belátta igazságukat, és elhatározta, hogy ennek megfelelően cselekszik. Apja már nem élt, és tudta, hogy nagybátyja és fivérei gondját fogják viselni édesanyjának. Valóban nem volt mit keresnie addigi környezetében. S ekkor elméjébe villant a név, amely már közel egy év óta üldözte, amelynek minden betűje szinte elbűvölte, Arunácsala templomának neve. Oda fog menni, ámbár nem tudta volna megmondani, hogy miért éppen ezt a helyet választja. De valami sürgető parancs szólalt meg bensejében, és a maga akaratából, őhelyette hozta meg a döntést. Mindez előre megfontolt szándék nélkül ment végbe.

- A szó szoros értelmében igézet hozott ide - mondotta nekem a Maharisi. - Ugyanaz az erő, amely önt Bombayből erre a helyre vonzotta, hozott ide engem Madurából.

S így a fiatal Rámana, követve szíve sugallatát, elhagyta barátait, családját, az iskolát és tanulmányait, hogy útra keljen Arunácsala és egy mindennél mélyebb szellemi megvilágosulás felé. Rövid búcsúlevelet hagyott hátra'';'' ezt ma is őrzik a remetetelepen. A levél kacskaringós tamil betűi ezeket a szavakat tartalmazzák:

„Elmentem, mert Atyámat keresem, és az Ő parancsának engedelmeskedem. Ez csak annyit jelent, hogy erényes útra vállalkoztam. Ezért hát senkinek sem kell bánkódnia emiatt. Ne költsetek pénzt a keresésemre.”

Három rúpiával a zsebében és a világi dolgokban való teljes tapasztalatlansággal indult útjára a Dél belső vidékei felé. A csodálatos események, amelyek ezzel az úttal jártak, meggyőzően bizonyítják, hogy valami titokzatos hatalom óvta és vezette őt. Amidőn végtére elérte útja célpontját, nem volt már semmije, és vadidegen emberek közé jutott. De a világról való teljes lemondás lelkesültsége erős lánggal lobogott benne. Az ifjú annyira megvetett minden földi tulajdont, hogy köntösét is eldobta, és egészen meztelenül ült le meditációs testtartásában a templom udvarán. Egy pap észrevette, és korholó szóval illette, de eredménytelenül. Más felháborodott papok is odajöttek, és heves erőfeszítéseikkel végül engedményre bírták az ifjút. Beleegyezett, hogy keskeny ágyékkendőt vegyen magára, s azóta is mind a mai napig csak ennyit visel.

Hat hónapon át a templom környékének különböző pontjain üldögélt, sohasem hagyta el a helyet. Minden élelme kevés rizsből állt, ezt is naponta egyszer az egyik pap hozta neki, akit meglepett az ifjú különös magatartása. Mert Rámana egész napon át misztikus önkívületbe és szellemi elragadtatásba merült, oly mélyen, hogy egyáltalán tudomást sem vett a környező világról. Amikor néhány durva muzulmán suhanc görönggyel dobálta meg s aztán elszaladt, Rámana ezt észre sem vette, csak órák múlva vett tudomást az esetről. Szívében semmi neheztelést nem érzett bántalmazóival szemben. A templomba tóduló zarándokok sokasága azonban lehetetlenné tette, hogy megtalálja azt a magányt, amelyet óhajtott. Így hát elhagyta a templomot, és egy csöndes kis szentély mellett telepedett le, künn a réteken, távolabb a falutól. Másfél évig maradt itt. Megelégedett az élelemmel, amelyet a szentély ritka látogatói hoztak neki.

Egész idő alatt senkihez sem beszélt'';'' ajka egyetlen egyszer sem nyílt szóra míg három esztendő nem telt el odaérkezése óta. Nem mintha hallgatás fogadalmát tette volna, hanem mert valami benső parancs arra késztette, hogy minden erejét és figyelmét a szellemi életre összpontosítsa. Amidőn aztán elérte misztikus célját, nem volt szükség többé az elzárkózásra és ismét beszélni kezdett, bár a Maharisi mai napig is rendkívül hallgatag ember maradt.

Kilétét teljesen titokban tartotta, de különböző események láncolata révén, két évvel az eltűnése után édesanyja fölfedezte tartózkodási helyét. Erre legidősebb fia kíséretében fölkereste Rámanát, és sírva kérlelte, hogy térjen haza vele. Az ifjú nem volt hajlandó elhagyni helyét. Miután a könnyek nem értek célt, anyja szemrehányásokkal kezdte illetni közönyössége miatt. Rámana végül egy darab papirosra leírta válaszát hogy az emberek sorsát magasabb hatalmak irányítják, és bármit tegyen is édesanyja, az ő sorsát nem változtathatja meg. Hozzáfűzte a tanácsot, hogy anyja nyugodjon bele a helyzetbe, és ne búslakodjék többé miatta. S az anyának engednie kellett fia nyakas kitartásával szemben.

Ez az esemény fölkeltette az emberek érdeklődését, és egyre többen zavarták magányában, ahogy megbámulták a fiatal jógit. Rámana ezért innen is elment, megmászta a Szent Jelzőtűz Hegyét, ott egy nagy barlangban ütött tanyát, és évekig lakott ebben. Ezen a barlangon kívül még egynéhány ilyen sziklaodú van a hegyen, és mindegyikben szent emberek vagy jógik tanyáznak. De az a barlang, amelyben a fiatal Rámana keresett menedéket, nevezetesebb volt a többinél, mert egy régen élt nagy jógi sírja állt benne.

A hinduk rendszerint elégetik halottaikat, de úgy tartják, hogy ezt nem szabad megtenniük olyan jógi testével, aki a legmagasabb tökéletességre jutott, mert úgy hiszik, hogy az élet lehelete vagy a láthatatlan életáram évezredeken át a testében marad, és megóvja ezt a feloszlástól. Ilyen esetben a jógi testét megfürösztik, és szentelt olajjal kenik meg, aztán ülő helyzetben, keresztbe vetett lábakkal helyezik sírba, mintha még mindig meditációba volna mélyedve. A sír nyílását nehéz kővel zárják le és betapasztják. Az ilyen síremlék rendesen zarándoklás célpontjává válik. Még egy másik oka is van annak, hogy a nagy jógikat nem hamvasztják el, hanem eltemetik, s ez abban a hitben áll, hogy testüket nem szükséges megtisztítani a tűzben, mert már életükben megtisztultak.

Érdekes figyelembe venni, hogy a barlangok mindig kedvenc tanyái voltak a jógiknak és szenteknek. A régiek a barlangokat az isteneknek szentelték'';'' Zarathusztra, a párszi vallás alapítója, szintén barlang mélyén elmélkedett'';'' sőt Mohamed is barlangban részesült vallásos élményeiben. Az indiai jógiknak jó okuk van rá, hogy barlangokat és föld alatti tanyákat válasszanak lakóhelyül, ha nem találnak jobb helyet. Mert a sziklaodúkban védelmet találnak az idő viszontagságai és a hőmérséklet gyors változásai ellen, amelyek a trópusok alatt élesen elválasztják a nappalt az éjszakától. A barlangokban kevesebb a világosság és zaj, amelyek megzavarhatnák elmélyedésüket. És ha valaki a barlangok elzárt levegőjét szívja, ezt feltűnően csökkenti az étvágyat, s így lehetővé teszi, hogy a legcsekélyebb táplálék elég legyen a test fenntartásához. Még egy ok is hozzájárulhatott ahhoz, hogy Rámana ezt a bizonyos barlangot válassza a Szent Jelzőtűz Hegyén: a szép kilátás. Ha kiállunk a barlang mellett előreszögellő szirtre, végigtekinthetünk az alant messze szétterülő síkságon és a kis városon, amelynek közepén az óriási templom emelkedik. A messzeségben, a síkság határán hosszú hegysor zárja le az elragadó képet.

Elég az hozzá, hogy Rámana évekig élt ebben a borongós barlangban, misztikus elmélkedésekbe és mélységes önkívület elragadtatásaiba merülve. Nem volt jógi a szó ortodox értelmében, hiszen sohasem tanulmányozta a jóga egyik rendszerét sem, és nem volt tanítványa semmilyen mesternek. A benső ösvény, amelyet követett, egyszerűen csak az önmegismeréshez vezető út volt'';'' s az utat egyedül az mutatta neki, amit benső vezetőjének ismert föl.

1905-ben pestis ütötte föl fejét a környéken. A rettegett kórságot valószínűleg Arunácsala templomnak egyik zarándok látogatója cipelte be magával. A pestis olyan borzasztó pusztítást vitt véghez a lakosság közt, hogy csaknem mindenki elhagyta a kis várost és rémülten menekült biztonságosabb falvakba vagy városokba. Az elhagyott környék annyira elcsöndesedett, hogy a tigrisek és leopárdok előbújtak erdei rejtekükből, és az utcákon kóboroltak. De noha bizonyára sokszor kalandoztak a hegyoldalban, hiszen ez útjukba esett a város felé, s bizonyosan nem egyszer elhaladtak a Maharisi barlangja előtt, ez mégsem volt hajlandó elhagyni helyét, hanem éppoly nyugodt és rendíthetetlen maradt, mint mindig.

Ebben az időben a fiatal remete akaratán kívül szert tett egy tanítványra, aki annyira ragaszkodott hozzá, hogy mindenáron mellette akart maradni, és szolgálataival Rámana csekély életszükségleteiről gondoskodni. Ez az ember már meghalt, de a többi tanítvány közt tovább élt a legenda, amelyet először ő mondott el, hogy éjjelenként egy nagy tigris jött a barlanghoz, és Rámana kezeit nyalogatta, míg a remete barátságosan simogatta a vadállatot. A tigris egész éjjel ott ült előtte, és csak hajnalban állt odébb.

Az India-szerte elterjedt vélemény azt tartja, hogy a jógik és fakírok a dzsungelekben vagy a hegyek közt, ahol oroszlánok, tigrisek, kígyók és a vadon más állatai fenyegetik az életbiztonságot, veszélytelenül és bántatlanul járhatnak-kelhetnek, ha megfelelő jógaerőre tettek szert. Egy másik történet elmondja Rámanáról, hogy egy délután éppen tanyájának keskeny bejárata előtt ült, amikor váratlanul egy nagy kobra siklott sziszegve elő a sziklák közül, és megállt előtte. A kígyó fölemelkedett, felfújta taraját, de a remete még csak meg sem mozdult. Az ember és az állat percekig nézett egymás szemébe. Végül is a kígyó tovasiklott, és nem bántotta Rámanát, noha olyan közel volt hozzá, hogy kényelmesen odakaphatott volna fogával.

A különös fiatalember szigorú és magányos életének első szakasza azzal zárult le, hogy szilárdan és tartósan megtalálta benső erejét szellemének legmélyén. Az elvonulás ekkor már nem volt feltétlenül szükséges, de ő továbbra is a barlangban maradt, egészen addig, amíg egy nevezetes brahman panditnak, Ganapati Sásztrinak a látogatása fordulatot nem hozott életébe, mely ettől fogva ismét szorosabban kapcsolódott embertársai életéhez. A pandit nem sokkal azelőtt érkezett oda, hogy a templom közelében élve tanulmányokat folytasson és elmélkedjék. Véletlenül hírét vette, hogy a hegyen egy egészen fiatal jógi tanyázik, s merő kíváncsiságból keresésére indult. Amikor megtalálta Rámanát, az éppen mereven a Napba nézett. Nem volt szokatlan dolog, hogy a remete órákon át a Nap vakító fényére irányítsa szemét, míg az el nem tűnt a láthatár alatt. Az európai, aki még nem tapasztalta, aligha képzelheti el, mit jelent az indiai Nap kora délutáni kápráztató ragyogása. Emlékszem, amikor egy ízben nem az alkalmas időben vágtam neki egy hegy megmászásának, és visszatérőben sehol sem kínálkozott menedék a déli nap teljes erejű verőfénye elől. Jó ideig úgy tántorogtam és szédültem, mint a részeg. Így aztán helyesebben értékelhetjük a fiatal Rámana teljesítményét, amikor fölfelé irányított arccal és merev szemmel, pillájának rezdülése nélkül viselte el a Nap könyörtelen sugarait.

A pandit már több mint tíz év óta tanulmányozta a hindu bölcsesség legfontosabb könyveit, és szigorú vezeklő életet folytatott, hogy valami kézzelfogható szellemi eredményt érjen el, de még mindig kételyek és benső zavarok kínozták. Kérdést tett föl Rámanának, és tizenöt perc múlva olyan választ kapott, amely meglepte bölcsességével. További kérdéseket intézett hozzá a maga bölcseleti és szellemi problémáival kapcsolatban, és még nagyobb meglepetéssel hallgatta a válaszokat, amelyek eloszlatták az elméjében évek óta uralkodó gyötrelmes zavart és bizonytalanságot. Végül leborult a fiatal remete előtt, és a tanítványává lett. Sásztrinak is megvoltak a maga követői Vellurban, s amikor később visszatért ide, közölte híveivel, hogy egy Maharisit (nagy bölcset és látnokot) talált, s ez kétségkívül a legmagasabb szellemi megismerésre jutott, mert tanításai egészen eredetiek, s a pandit egyetlen könyvben sem olvasott azokhoz egészen hasonlót. Ettől fogva a tanul emberek Maharisinek kezdték nevezni a fiatal Rámanát, a köznép pedig isteni lényként akarta tisztelni, amikor tartózkodási helye és személyes kiválósága ismertebbé vált. De a Maharisi erélyesen megtiltotta a hódolatnak hasonló megnyilatkozásait. Jelenlétében hívei tartózkodtak is az ilyesmitől, de maguk közt, vagy amikor velem beszélgettek, követőinek s a környéken lakóknak vagy része mint valami istent emlegette.

Idővel tanítványok kis csoportja csatlakozott a Maharisihez. A hegy egyik alacsonyabb pontján gerendavázas kunyhót építettek, és rávették Rámanát, hogy lakjon ott velük együtt. Az évek folyamán anyja is meg-meglátogatta rövid időre, és belenyugodott fia hivatásába. Amikor legidősebb fia és többi rokona meghalt, a Maharisihez ment, és kérte, hogy a közelében élhessen. Ő beleegyezett. Az idős asszony a Maharisi mellett töltötte hátralévő hat esztendejét, és lelkes hívévé vált tulajdon fiának. A kis remetetelepen élvezett vendégszeretet ellenében a konyhai munkát vállalta magára.

Amikor az öreg hölgy meghalt, hamvait a hegy lábánál temették el, és a Maharisi néhány híve kis szentélyt épített a hamvak fölé. Itt örökmécsek égnek az asszony emlékére, aki egy nagy bölccsel ajándékozta meg a világot, és a hívek illatos virágokat helyeznek a kis oltárra az elköltözött szellemének tiszteletére

Idők múltával a Maharisi híre elterjedt a környéken, úgyhogy a templomot felkereső zarándokok többnyire fölmentek a hegyre is, hogy őt meglátogassák, mielőtt hazatérnének. A Maharisi csak nemrégen engedett hívei szüntelen kéréseinek, hogy az új, és nagy csarnokot, amelyet a hegy tövében az ő és a tanítványai részére építettek, megszentelje jelenlétével.

A Maharisi sohasem fogadott el élelmiszernél egyebet, s tartózkodik a pénznek még az érintésétől is. Amije mégis van, azt mások önként adták, helyesebben ráerőltették. Az első években, amikor magányos életet élt és a hallgatás áthatolhatatlan falát emelte maga köré, nem átallt alamizsnás szilkével a kezében lemenni a faluba, és táplálékot koldulni, ha az éhség rákényszerítette. Egy idős özvegy megsajnálta, s azontúl szabályosan ellátta élelemmel, sőt később maga vitte föl Rámanának az eledelt a barlangba. Így nyert igazolást hite, amely arra késztette, hogy hátat fordítson a polgári otthon minden kényelmének, mert a felsőbb hatalmak gondoskodása valóban ellátta tanyával és élelemmel. Azóta igen sok ajándékot ajánlottak fel neki, de ő rendszerint visszautasítja az ilyesmit.

Nemrégiben egy rablóbanda tört be éjszaka a csarnokba. Mindent felforgattak pénzt keresve, de nem találtak csak néhány rúpiát annál az embernél, akire a telep élelembeszerzésének gondja hárult. A rablókat ez annyira felbőszítette, hogy csalódásukban vastag bunkósbotokkal alaposan összeverték a Maharisit, zúzódások foltjait hagyva testén. A bölcs nemcsak türelmesen viselte el a bántalmazást, hanem még kérte is őket, hogy egyenek valamit, mielőtt elmennének, sőt fel is ajánlott nekik némi eledelt. Viselkedésükkel nem válthattak ki belőle egyebet sajnálkozó részvétnél, amelyet szellemi tudatlanságuk ébresztett benne. Futni hagyta őket, de egy éven belül, amint éppen újabb rablást hajtottak végre, hurokra kerültek, és súlyos büntetést kaptak.

Nem egy nyugati elme elkerülhetetlenül arra a véleményre fog jutni, hogy a Maharisi egészen haszontalan életet él. De talán nem árt nekünk, ha egynéhány ember a mi végeszakadatlan tevékenységben kavargó világunktól távolabb ül, és messzebbről vizsgálja életünket. Az ilyen néző többet lát az egészből, és olykor igazabb távlat bontakozik ki előtte. És meglehet, hogy az erdőlakó bölcs, aki teljességgel legyőzte énjét, nem áll mögötte a balgának, akit a világi életben minden kis esemény és körülmény erre-arra zökkent.

:¤ ¤ ¤

Nap nap után újabb és újabb jeleit ismerem föl a Maharisi nagyságának. A remetetelep furcsán kevert társaságának közepette egy napon egy pária botorkált be a csarnokba. Valami nagy szenvedés gyötri a lelkét, és panaszait kiönti a Maharisi lába előtt. A bölcs nem felel, megőrzi hallgatását és tartózkodását, hiszen különben is könnyen meg lehetne számolni, hány szót ejt ki naponta. Nyugodtan, békésen néz a szenvedő emberre'';'' ennek zokogó panasza fokról fokra elcsöndesedik, és két óra múltán megnyugodva, derűs bizakodással és erőben gyarapodva hagyja el a csarnokot.

''Lassanként megtanulom, hogy a Maharisi így szokott segíteni másokon: feltűnés nélkül, némán, de szüntelenül árasztja szellemi erejének gyógyító rezgéseit a zavarodott lelkekbe. Titokzatos távolba ható folyamat ez, amelyről majd egyszer a tudománynak is elkerülhetetlenül számot kell adnia.''

Kollégiumot végzett, művelt brahman érkezik, és fölteszi kérdéseit. Sohasem lehet előre tudni, vajon a bölcs választ fog-e adni vagy sem, mert sokszor a hallgatása is mindennél ékesebben szól. De ma közlékeny hangulatban van, és néhány rövid mondattal, amelyek, mint rendesen, mély jelentést hordoznak, sok új gondolkodási irányt tár fel a látogató előtt.

Látogatók és hívek nagy csoportja van együtt a csarnokban, amikor valaki azt a hírt hozza, hogy a kis városban meghalt egy ember, akinek nevéhez több bűntény fűződött. Azonnal róla kezdenek beszélgetni, és egyese, emberi szokás szerint, fölemlegetik bűneit és jellemének legsötétebb vonásait. Amikor aztán az indulatos beszélgetés zaja elült, a Maharisi aznap először nyitja szóra ajkát, és csöndesen megjegyezi:

- Ez mind igaz, de legalább testét nagyon tisztán tartotta, mert naponta kétszer-háromszor is fürdött.

Egy paraszt a családjával több mint száz mérföldnyi utat tett meg, hogy néma hódolattal járuljon a bölcs elé. Teljesen írástudatlan, mindennapos munkájánál alig ért többhöz, legföljebb még vallásának szertartásait és ősi babonáit ismeri. Hallotta valakitől, hogy a Szent Jelzőtűz Hegyének lábánál egy embertestet öltött isten lakozik. Miután háromszor arcra borult a bölcs előtt, csöndesen ül a padlón. Rendületlenül hiszi, hogy útjának eredményeképpen valamilyen szellemi áldás vagy szerencse fogja érni. Felesége kecses mozgással odamegy melléje, és letelepszik a padlón. Bíborszínű köntöse lágy redőkben hull fejétől a bokájáig, s a vége a derekába van tűzve. Sima haja illatos olajtól fénylik. Leánya is vele van. A csinos kislány bokáján ezüst karikák csilingelnek, amint a csarnokba lép. A déliek kedves szokása szerint virágot visel a füle mellett.

A kis család néhány órát tölt ott, alig szól egy szót, csak hódolattal bámul a Maharisire. Nyilvánvaló, hogy a bölcs puszta jelenléte szellemi bizonyosságot, boldogság érzését és - ami a legkülönösebb - megújult hitet ad nekik saját vallásukban. ''Mert a bölcs minden vallást egyenlőnek tekint, mindegyikükben egy hatalmas élmény jelentős és őszinte kifejezését látja, és Jézust nem kevésbé tiszteli, mint Krisnát.''

Balra tőlem hetvenöt esztendős öreg ember kuporog. Jóleső érzéssel rágja a szájába dugott bételtekercset, kezeiben szanszkrit könyvet tart, vastag pillákkal árnyas szemét elmélyedve mereszti a nagy nyomtatott írásra. Brahman, évekig állomásfőnök volt Madrász közelében. Hatvanéves korában vált meg a vasúti szolgálattól, és nem sokkal azután meghalt a felesége. Ő megragadta az így kínálkozó alkalmat, hogy régóta halogatott vágyát megvalósítsa. Tizennégy éven át járt-kelt zarándokolva az országban, fölkereste a bölcseket, a szenteket és jógikat, abban a reményben, hogy talál köztük olyat, akinek személye és tanításai kellő hatást tehetnek rá. Háromszor beutazta Indiát, de sehol sem akadt ilyen mesterre. Nyilván nagyon egyéni és magas követelményeket támasztott. Amikor megismerkedtünk, és kicseréltük tapasztalatainkat, panaszosan emlegette sikertelenségét. Rokonszenvesnek találtam egyszerű és becsületes arcát, amelyen a ráncok mély barázdákat szántottak. Nem volt magasan iskolázott, de egyszerűen és egészen ösztönösen gondoskodott. Jóval fiatalabb lévén nála, kötelességemnek érezten, hogy egy-két jó tanáccsal próbáljam vigasztalni az öreget. Ez meglepő eredménnyel járt. Az idős brahman fölkért, hogy - legyek a mestere!

- Az ön mestere itt van a közelben - mondottam neki, és egyenesen a Maharisihez vezettem. Nem sok idő kellett hozzá, hogy teljesen egyetértsen velem, és lelkes hívévé lett a bölcsnek. A csarnokban lévők közt van egy selyembe öltözött és jómódúnak látszó pápaszemes ember is: bíró, aki szünidejét arra használta fel, hogy meglátogassa a Maharisit. Igyekvő tanítványa és nagy bámulója a bölcsnek, sohasem mulasztja el, hogy legalább évente egyszer fölkeresse. Ez a művelt, jól ápolt és tanult úriember demokratikusan kuporog egy csoport szegény tamil közt, akik derékig meztelenek és testük úgy csillog a rákent olajtól, mint a fényezett ébenfa. Az, ami mindnyájukat idehozta, lerombolja a kasztok tűrhetetlen korlátait, és egységbe forrasztja őket. Ugyanígy járultak fejedelmek és rádzsák a régi időkben tanácsért az erdei risikhez, fölismerve, hogy az igazi bölcsességért érdemes föláldozni a felszínes különbségek látszatát. Fiatal nő lép be tarka ruhába öltözött gyermekével, és hódolva borul le a bölcs előtt. Éppen az élet mély kérdéseiről folyik a szó, az asszony tehát szótlanul ül, nem mer beleszólni a tudós beszélgetésbe. A tanultságot nem tekintik a hindu nők díszének, és ez az asszony is csak igen keveset tud a konyha és a háztartás dolgain felül. De azt világosan tudja, hogy most a tagadhatatlan nagyság közelében van.

Az alkony leszálltakor a csarnokban lévők együttes elmélkedésbe szoktak merülni. A Maharisi gyakran azzal ad jelt erre, hogy szinte észrevehetetlen átmenettel önkívületszerű révültségbe merül, elzárva érzékeit a külvilág elől. E mindennapos elmélkedések folyamán s a bölcs nagy hatású közelségében megtanultam, hogyan irányítsam gondolataimat befelé, egyre jobban elmélyülve. Ha az ember gyakran kapcsolatba jut a bölccsel, lehetetlen, hogy ne világosodjék meg bensejében, mintha a Maharisi szellemi fényköréből kisugárzó világosság hatná át. Ismételten tudatára ébredek, hogy a Maharisi a csöndes nyugalomnak ebben az idejében elmémet az ő saját szellemi körébe vonja. S ilyenkor kezdem megérteni, miért jelent ennek az embernek a hallgatása még többet, mint a szavai. Nyugalmas, kimért egyensúlya beteljesedett erőt takar, amely a hallható beszéd vagy látható cselekvés közege nélkül is ellenállhatatlanul hatni tud másokra.

Vannak pillanatok, amidőn olyan erősen érzem ezt a hatalmat, hogy tudom: bármit parancsolna is most a bölcs, azonnal készségesen engedelmeskednék. De a Maharisinek eszébe sem jut követőit a szolgai engedelmesség láncára fűzni, és mindenkinek meghagyja legteljesebb cselekvési szabadságát. Ebben a tekintetben nagyon előnyösen különbözik a legtöbb mestertől és jógitól, akivel Indiában találkoztam. Elmélkedéseim azt az irányt követik, amelyre a bölcs első látogatásomkor utalt, amidőn szinte kétségbe ejtett válaszainak ködös határozatlanságával. Elkezdtem önnön valóm mélyére tekinteni.

Ki vagyok én?

Ez a húsból, vérből és csontból álló test vagyok én?

Én vagyok-e az elme, a gondolatok és az érzések, amelyek minden más személytől megkülönböztetnek engem?

Eladdig egészen természetes módon és kétségbevonhatatlanul igenlő választ adtam volna ezekre a kérdésekre, de a Maharisi figyelmeztetett rá, hogy ne legyek annyira biztos a dologban. Mindamellett nem volt hajlandó semmilyen rendszeres tanítással szolgálni. Szózatának lényege ez:

- ''Elmélkedjék fáradhatatlanul ezen a kérdésen: „Ki vagyok én?” Elemezzed egész személyiségedet. Próbáljad megtalálni, hol kezdődik az én gondolata. Folytasd elmélkedéseidet. Fordítsad figyelmedet állandóan befelé. Egy napon majd a gondolat kereke lelassul, és titokzatos módon bekövetkezik az eszmélés. Kövesd ezt az ösztönös eszmélést, engedd megszűnni a gondolkozást, s akkor az eszmélés előbb-utóbb elvezet a végső célhoz.''

Nap nap után küszködöm gondolataimmal, és lassan török utat az elme benső rejtekei felé. A Maharisi segítő közelségében elmélkedéseim és a magammal folytatott beszélgetések fokozatosan kevésbé fárasztókká és egyre hatásosabbakká válnak. ''Állandóan megismételt erőfeszítéseimben a várakozó reménység s az az érzés ösztönöz, hogy vezetés alatt állok. Különös órák jönnek, amidőn világosan tudatában vagyok, hogy a bölcs láthatatlan ereje hatalmasan árad elmémbe, azzal az eredménnyel, hogy mindig valamivel mélyebbre hatolhatok be az emberi elmét környező rejtelmes határterületekre.''

Az este mindig azzal zárul, hogy a bölcs, a tanítványai és a látogatók átmennek estebédre az étkezőterembe, s a csarnok kiürül. Minthogy az étkeik nem felelnek meg nekem, de nincs kedvem főzéssel bajlódni, rendesen egyedül maradok, és bevárom, míg visszatérnek. Mindamellett van valami a remetetelep étrendjében, amit igen ízletesnek találok, s ez az aludttej. A Maharisi tudomást szerzett erről, és rendszerint minden este szól a szakácsnak, hogy hozzon nekem egy csésze aludttejet.

Úgy fél órával visszatérésük után a telep lakói és az esetleg ottmaradt látogatók lepedőkbe vagy vékony gyapottakarókba burkolódznak, és nyugovóra térnek a csarnok cseréplapokkal kirakott padlóján. A bölcs maga a kerevetén alszik. Mielőtt betakaródznék fehér leplével, hűséges szolgája alaposan végignyomkodja és olajjal kenegeti tagjait.

Fogok egy vas kézilámpát, elhagyom a csarnokot, és elindulok magányos sétámra a kunyhó felé. A kert virágai, növényei és fái közt ezernyi fénybogárka csapong. Egy alkalommal, amikor a rendesnél két vagy három órával későbben, éjfél fel térek haza, megfigyelhetem, amint ezek a különös bogárkák kioltják kísérteties fényüket. Sokszor nagy számmal hemzsegnek a sűrű bozót és kaktusz közt is, amerre utam vezet. Óvatosan kell járnom, nehogy skorpióra vagy kígyóra lépjek a sötétben. Némelykor annyira elmélyedek a meditációba, hogy nem tudom vagy nem akarom ezt abbahagyni, s így nem fordítok figyelmet a keskeny irtásos ösvényre, amelyen végig kell haladnom. Így térek vissza szerény kunyhómba, becsukom a szorosan záródó, nehéz ajtót és ráhajtom a fatáblákat az üveg nélküli ablaknyílásokra, hogy távoltartsam a hívatlan látogatókat a különféle állatokat amelyek behatolnának. Utolsó pillantásom a pálmaligetre esik, amely a bozótbeli tisztás egyik oldalán áll, és sűrűn egybefonódott legyezős levélsátorát az ezüst holdfény áradatában füröszti.

 
==XVII. FEJEZET==

Az elfeledett igazság táblái

Egy délután új látogató vonul be méltóságteljes léptekkel a csarnokba, és helyet foglal egészen közel a Maharisi ülőhelyéhez. Bőrének színe rendkívül sötét, de arca máskülönben nagyon finom kifejezésű. Egy szót sem szól, de a Maharisi azonnal üdvözlő mosollyal néz rá.

Az újonnan érkezett ember személyisége hatalmas benyomást tesz rám. Olyan, mint egy kőből faragott Buddha. Rendkívüli nyugalom ül az arcán. Amidőn szemeink összetalálkoznak, hosszasan és mereven néz rám, míg végül zavarodottan elfordulok. Egész délután egyetlen szót sem szól. Legközelebbi találkozásunk másnap egészen váratlan módon következik be. Elhagyom a csarnokot, és kunyhómba térek, hogy teát készítsek, mert szolgám, Rádzsu elment valamiért a városba. Kinyitom a súlyos ajtót, és éppen át akarok lépni a küszöbön, amikor valami mozgás suhan át a padlón, és megáll alig egy-két arasznyira lábamtól. A sikló mozgás és a halk sziszegés, amelyet inkább képzelek, semmint hallok, még mielőtt láthatnám, már figyelmeztet, hogy kígyó van a szobában. Egy pillanatra a lábam előtt leselkedő halál olyan borzadással tölt el, hogy nem tudom, mit tegyek. Nem tudom levenni megbűvölt tekintetemet a kígyóról... de ez mégis irtózatba ejt. Idegeim a megpattanásig feszülnek. Borzadály és undor kavarog föl szívem mélyéből, de szemem továbbra is a kígyó szépen formált fejére mered. A váratlan találkozás egészen megbénított. A rosszindulatú hüllő is mereven figyel engem hideg szemével, és kifeszíti a taraját izmos nyakán. Végre összeszedem magam, és gyorsan visszahúzódom. Éppen nehéz faágat akarok keresni, hogy eltörjem a gerincét, amidőn a tegnapi új látogató alakja megjelenik a tisztáson. Nemes arca, méltóságteljes, elmélyedő tekintete valamennyire visszaadja nyugalmamat. Közeledik kunyhómhoz, egyetlen pillantással megérti a helyzetet, és zavartalanul az ajtóba lép. Kiáltva figyelmeztetem, de ő ügyet sem vet rá. Idegeim ismét felmondják a szolgálatot. Az idegen, bár fegyvertelen, mindkét kezét kinyújtja a kígyó felé!

A kígyó villás végű nyelve ide-oda csapkod nyitott szájában, de nem próbál rátámadni. E pillanatban két ember, akiket kiáltásom figyelmeztetett, sietve közeledik kunyhómhoz a kis tó mellől, ahol mosakodtak. ''De még mielőtt odaérnének, a különös látogató már egészen a kígyó előtt áll, a kígyó lehajtja fejét előtte, s ő szelíden simogatja a hüllőt!''

A szép, de mérget rejtő fej nem vicsorítja többé fenyegető fogait. Közben már odaér a másik két ember. Ekkor a hajlékony test, mintha a kígyó ismét összeszedte volna magát, gyorsan mozogni kezd, négyünk szeme láttára sebesen kisiklik a kunyhóból, és eltűnik a bozót biztonságos sűrűjében.

- Fiatal kobra - jegyzi meg az utóbb érkezettek egyike, egy városbeli jómódú kereskedő, aki gyakran jön el a bölcshöz, hogy hódoljon előtte vagy beszélgessen vele.

Kifejezem bámulatomat afölött, hogy milyen vakmerően nyúlt a kígyóhoz első látogatóm.

- ''Ó, ez Rámia jógi'' - felel kérdésemre a kereskedő. - Egyike a Maharisi legelőrehaladottabb tanítványainak. Rendkívüli ember!

A jógival lehetetlen beszélgetnem, mert kiderül, hogy szigorú hallgatás fogadalmát tette, s amellett a telugu nyelvterületről való. Angol nyelvismerete éppoly korlátozott, mint az én telugu tudásom, vagyis majdnem semmi. Megtudom azt is, hogy teljesen visszavonulva él, és általában senkivel sem érintkezik'';'' egy kis kőkunyhóban lakik, amelyet a tó túlsó oldalán álló nagy sziklák árnyékában épített magának. Már tíz év óta a Maharisi tanítványa.

Mindamellett nemsokára sikerül áthidalni a bennünket elválasztó szakadékot. A tó mellett találkozom vele, rézkorsójával vízért jött oda. Sötét, rejtelmes, de jóságos kifejezésű arca megint vonzó hatást tesz rám. Fényképezőgépem éppen a zsebemben van, és jelekkel értésére adom kérelmemet, hogy engedje lefényképezni magát. Nem tesz ellenvetést, sőt a felvétel után elkísér kunyhómhoz. Itt az egykori állomásfőnökkel találkozunk, aki ajtóm előtt kuporogva várt visszatérésemre. Rájövök, hogy az idős ember csaknem olyan jól beszéli a telugut, mint az angolt, és készséggel hajlandó a tolmács szerepét vállalni köztünk. A jógi szavak helyett írásban közli mondanivalóját. Nem nagyon közlékeny, és szemmel láthatólag ellenére van a kérdezősködés, de azért sikerül néhány adatot megtudnom róla.

Rámia még nincs negyvenéves. A nelluri kerületben kis földbirtoka van, és jóllehet lemondott a világról, családjára bízta birtokának kezelését, hogy ő maga több időt fordíthasson jógagyakorlataira. Nellurban neki is megvannak a maga tanítványai, de évente egyszer elhagyja őket, hogy meglátogassa a Maharisit, s mellette töltsön két vagy három hónapot.

Fiatalabb korában, amikor jógamestert keresett, nagy utat tett Dél-Indiában. Különböző mesterek vezetésével folytatta tanulmányait, kivételes képességekre és erőkre tett szert. Teljesen otthonos a lélegzési gyakorlatokban és a meditáció módszereiben. Úgy látszik, túltett a mesterein, mert olyan élményekben részesült, amelyeket azok nem tudtak kielégítően megmagyarázni neki. Ennek következtében végül is a Maharisihez fordult, aki rövidesen megadta neki a helytálló magyarázatokat és elősegítette további fejlődésében.

Rámia jógi elmondja nekem, hogy két hónapra jött ide, magával hozva szolgáját, és nagyon örül, hogy megismerhetett egy nyugati embert, aki a Kelet ősi bölcsessége iránt érdeklődik. Képes angol folyóiratot mutatok neki, s ő különös megjegyzést fűz az egyik képhez.

- Amikor majd az önök nyugati bölcs emberei abbahagyják igyekezetüket, hogy olyan gépeket csináljanak, amelyek gyorsabban járnak, mint amelyeket azelőtt csináltak, s ehelyett önnön valójukba kezdenek tekinteni, akkor az önök faja több igazi boldogságra tehet szert. Állíthatja-e, hogy az önök népei mindig elégedettebbek és boldogabbak is lesznek, valahányszor kitalálnak valamit, aminek segítségével gyorsabban utazhatnak?

Mielőtt eltávozna, kérdést intézek hozzá a fiatal kobrával való esetére vonatkozólag. Mosolyogva írja fel a választ.

- ''Mitől kellett volna félnem? Gyűlölet nélkül, szívemben a minden élőlény iránt érzett szeretettel közeledtem hozzá.''

Azt hiszem, a jógi szavai mögött sokkal több rejlik annál, mint amennyit ez a látszólag szentimentális magyarázat kifejez, de abbahagyom a kérdezősködésemet, ő pedig visszatér magányos tanyájára, a tó túlsó oldalára.

Az első találkozásunkat követő hetek folyamán valamennyivel jobban megismerem Rámiát. Gyakran találkozunk a kunyhóm körül elterülő kis tisztáson vagy a tóparton, sőt az ő tanyája előtt is. Van valami a felfogásában, ami megfelel vérmérsékletemnek, és a nagy, sötét szeméből áradó ''nyugalom'' sajátságosan vonzó hatást tesz rám. Különös, szótlan barátság alakul ki köztünk, s ez tetőfokát éri el egy napon, amidőn áldását adja rám olyképpen, hogy megsimogatja fejemet, aztán mindkét kezemet a kezébe fogja. A telugu nyelven ceruzával írt néhány soron kívül, amelyeket az öreg ember fordít le részemre, egyetlen szót sem ejt ki ismeretségünk egész ideje alatt. De mégis érzem, hogy köztem és Rámia között olyan kapcsolat épül ki, amely sohasem szakadhat meg. Időnként elkísérem rövid sétáira az erdőn át, egyszer vagy kétszer pedig a meredek hegyoldalon törtetünk fölfelé a nagy sziklák közt, de bárhová menjünk is, ő mindig megőrzi nyugalmas, méltóságteljes magatartását, amelyet akarva, nem akarva, csodálnom kell.

Nemsokára újabb meglepő jelét látom rendkívüli erejének. Rám talált egy utánam küldött levél, és nagyon rossz hírt hozott. Ez, amennyire megítélhetem, annyit jelent, hogy pénzforrásaim rövidesen annyira el fognak apadni, hogy indiai tartózkodásomat rövidre kell szabnom. Ugyan akármeddig élvezhetném a Maharisi telepének vendégszeretetét, amelyet a tanítványok kétségkívül felajánlanának, de az ilyen helyzet sehogy sem felel meg a természetemnek. De különben is bizonyos kötelezettségek nehezednek rám, melyek elől nem térhetek ki, s mindez arra kényszerít, hogy visszatérve nyugatra, ismét munkához lássak. A hír kitűnő próbaköve az én értelmi és szellemi előrehaladottságomnak, amelyet az utóbbi időben elérni igyekeztem, de úgy látszik, kevés eredménnyel, mert a hír hatása nem válik dicséretemre. Alaposan felforgatott. A csarnokban nem sikerül létrehoznom szokásos benső kapcsolatomat Maharisivel, és rövid ottlét után hirtelen eltávozom. Egész nap elkeseredett hangulatban bolyongok, némán lázadozva a sors ellen, amely egyetlen csapással fenekestől fel tudja forgatni az ember terveit.

Kunyhómba megyek, s fáradt testtel és még fáradtabb lélekkel heverek végig a pokrócon. Mély, álmodozó kábultság nehezedhetett rám, mert egy idő múlva hirtelen felriadok. Valaki kopogott az ajtón, s én felszólítom a látogatót, hogy lépjen be. Az ajtó lassan kinyílik és meglepetésemre Rámia alakja jelenik meg a küszöbön.

Sebtében fölkelek, és miután Rámia lekuporodott, én is leülök a földre vele szemközt. Merően néz rám, szemében kérdő kifejezéssel. Egyedül vagyok egy emberrel, akinek nem beszélem a nyelvét, s aki egy szót sem tud angolul. Mégis valami különös érzés arra késztet, hogy angolul, ezen a számára teljesen idegen nyelven szóljak hozzá, abban a szinte képtelen reményben, hogy ha szavaimat nem is, de gondolataimat fel bírja fogni! S így néhány szakadozott mondatban rámutatok a nehézségekre, amelyek egyszerre a nyakamba szakadtak, és szavaimat kézmozdulatokkal kísérem, amelyek elkeseredésemet és felindulásomat fejezik ki.

Rámia nyugodtan ül és hallgat. Amikor befejezem, komolyan bólint, mintha együttérzését akarná tudtomra adni. Kis idő múlva fölkel, és jelekkel hív, hogy menjek vele. Utunk árnyas sűrűn át vezet, de nemsokára tágas, porfödte térségre jutunk, ahol semmi sem véd bennünket a délutáni Nap tüze ellen. Még vagy fél óra hosszat követem Rámiát, de akkor védelmező árnyékot keresek túlhevült testemnek egy fa alatt. Rövid pihenő után ismét félóra hosszat járunk, újra alacsony bozóton kelve át, míg végül egy nagy tóhoz érünk az ösvényen, amelyet Rámia, úgy látszik, jól ismer. Lábunk mélyen belesüpped a part puha homokjába. A víz szélét tarka lótuszok borítják.

A jógi egy egészen alacsony fa árnyékában ül le. Melléje kuporodom a homokba. A pálma levélkoszorúja zöld ernyőhöz foghatóan terül szét fölöttünk. Mintha teljességgel egyedül volnánk forgó földgolyónknak ebben a csöndes zugában, mert körülöttünk puszta, sivatagos táj nyúlik több mérföldnyi messzeségbe, ahol a hegyek sűrű bozótjával találkozik.

Rámia keresztbe veti s összefonja maga alatt lábait, szokásos elmélkedő helyzetében ülve. Ujjával közelebb int magához. Békés arca ezután egyenesen maga elé irányul, szeme mereven tekint a víz fölé, és rövidesen mély meditációba merül.

A percek lassan másznak tova, de Rámia egészen mozdulatlan marad, arca olyan nyugalmas, mint a tó felszíne, és teste úgy beleillik a természet tájképébe, mint valami fa, amelynek egyetlen levelét sem mozdítja a szellő. Fél óra telik el, de Rámia még mindig a pálma alatt ül, nagyon nyugodtan, befelé tekintő csöndbe burkolódzva. Arcára még a megszokottnál is mélyebb béke kifejezése ül ki, és merev szeme mintha az űrbe vagy a távoli hegyekre nézne - nem tudom biztosan. Kevéssel utóbb élesen és világosan tudatára ébredek a magányos környezet csöndjének, és társam különös nyugalmának. Lassanként, ellenállhatatlan szelídséggel, békesség árasztja el a lelkemet. A személyes bajok és gondok fölé emelkedő békés, derűs diadalérzés, amelyet azelőtt nem tudtam elérni, most könnyebben elérhetővé válik. ''A jógi a maga titokzatos módján segítségemre van; ebben nem kételkedhetem.'' Mozdulatlan testét jóformán még lélegzet sem remegteti meg, olyan mély szemlélődésbe merült. Mi a titka ennek a fenséges állapotnak? Mi a forrása a belőle áradó jótékony sugárzásnak? Az est közeledtével alábbhagy a hőség, s a szinte áttüzesedett homok kezd lehűlni. Az alászálló Nap arany színű sugara a jógi arcára hull, és mozdulatlan testét dicsfénnyel övezett bálvánnyá változtatja. Elfordítom róla gondolatomat, hogy ismét az egész lényemet elárasztó, egyre növekvő békét élvezzem. A világi lét változásai és eshetőségei most illő arányaikban jelennek meg, amint életem önnön valómnak istenibb mélységeibe tevődik át. Szinte megdöbbentő világossággal eszmélek rá, hogy az ember derűs nyugalommal nézhet bajaira és megpróbáltatásaira, ha rátalál mélyebb valójának nézőpontjára; hogy balga dolog a világi remények gyorsan múló vigaszához tapadni, amidőn elfogadhatjuk az isteni gondoskodás változhatatlan bizonyosságát; és hogy a bölcs Galilei azért mondotta tanítványainak, hogy ne törődjenek a holnappal, mert egy magasabb hatalom veszi gondjaiba őket. ''Ráeszmélek arra is, hogy ha az ember egyszer már minden bizalmát a lénye mélyén rejtőző felsőbbrendű erőbe helyezte, akkor félelem és botladozás nélkül haladhat keresztül az emberi élet gyötrelmei közt ezen a világon.'' És érzem, hogy valahol egészen közel az élet alapvető értéke kínálkozik, amelynek nyugalmas körében nem maradhat meg semminő gond. S a szellemi légkörnek ezzel a változásával együtt semmivé foszlik a teher, amely oly súlyosan nehezedett lelkemre.

Kevéssé veszek tudomást az idő múlásáról ebben a szépséges élményben. Nem tudom, hogyan lehetne kielégítően megmagyarázni az isteni „belül-lét” misztériumát és ennek minden véges érzékeléstől való függetlenségét. A szürkület ráborul a képre. Valahol az emlékezetem homályos zugában tudom, hogy az éjszaka ezen a trópusi tájon meglepő gyorsasággal áll be, de mit sem törődöm ezzel. Elég, ha ez a csodálatos ember itt mellettem jónak találja még maradni és továbbra is a legfőbb jó, és a derűs nyugalom felé vezetni engem.

Amidőn végül Rámia könnyen megérinti karomat, és indulásra biztat, teljes a sötétség. Kéz a kézben haladunk az éjbe borult magányos és elhagyatott vidéken át, lámpa és ösvény nélkül igyekezve hazafelé, egyedül Rámia jógi rejtelmes tájékozódó képességét követve. Minden más esetben kényelmetlen félelemérzés fogott volna el, mert a dzsungelben töltött éjszakák tapasztalatai aggasztó emlékeket hagytak hátra; az ember érzi ilyenkor, hogy láthatatlan élőlények világa veszi körül, és állatok járnak-kelnek a közelében. S egy-két pillanatra eszembe jut Jackie, a kutya, amely gyakran részt vesz sétáimon és étkezéseimen, s az a két sebhely a nyakán, amelyek leopárd harapásától erednek, s eszembe jut boldogtalan testvére is, amelyet ugyanaz a leopárd hurcolt el. Hátha én is megpillantom egy kóborló éhes leopárd sárgán csillogó szemét, vagy a sötétben rá találok lépni egy összetekerődzött kobrára, vagy szandálos lábammal megérintek egy skorpiót, egyikét ezeknek a kis, halálos szörnyetegeknek. De mindjárt azután szégyellem ezeket a gondolatokat, a félelmet nem ismerő jógi közelségében, s azonnal átadom magam az ő védelmező szellemi légkörének, amely engem is érezhetően beburkol. A természet sajátságos kórusával, amely az indiai hajnallal kezdődik, most versenyre kel az a még sajátságosabb kórus, amelyet az éj előhaladás a ébreszt föl. A messzeségben időközönként sakál üvölt, egy ízben valamilyen vadállat morgása üti meg fülemet, s amint a tanyáinkat elválasztó tóhoz közeledünk, a békák, gyíkok és denevérek veszik át a szólamot... Szemem reggel verőfényes világra nyílik, és szívem feltárul a világ verőfényes üzenete előtt.

:¤ ¤ ¤

Szívesen szabadjára ereszteném a tollamat, hogy feljegyezzem itteni életem tarka képeit és a Maharisivel folytatott beszélgetéseket, de ideje már befejezéshez juttatni ezt a krónikát.

Élesen figyelem a bölcset, és fokozatosan odajutok, hogy a régmúltak fiát lássam benne, annak az időnek fiát, amikor még a szellemi igazságok felfedezésének nem tulajdonítottak kevesebb értéket, mint egy aranybánya felfedezésének manapság. Fokozódó erővel dereng föl bennem a tudat, hogy Dél-Indiának ebben a csöndes és kevéssé ismert zugában India szellemi nagyságának egyik utolsó képviselőjét ismertem meg. Ennek az élő bölcsnek magasztos alakja közelebb hozza hozzám India ősi risijeinek legendás alakjait. Érezni lehet, hogy ami ebben az emberben a legcsodálatosabb, az rejtve marad. Lelkének legmélye, amelyben az ember ösztönösen megérzi a bölcsesség gazdag kincseit, elrejtőzik a megértés elől. Időnként különös módon távolinak tetszik, máskor azonban a bensejében élő kegyelem jóságos áldása acélabroncsokkal köt engem hozzá. Megszokom, hogy alávessem magam egyénisége talányának, és elfogadjam őt olyannak, amilyennek mutatkozik. Erős szigetelés védi a külső kapcsolatokkal szemben, de azért, ha valaki fölfedezi az Ariadne-fonalat, akkor végigjárhatja a benső ösvényt, amely a vele való szellemi kapcsolathoz vezet. És különösen azért szeretem annyira a Maharisit, mert olyan egyszerű és szerény, noha a tekintélyerejű nagyság légköre szinte kézzelfoghatóan veszi körül; mert nem támaszt igényt rejtelmes erőkre, és fölkent papi tudásra, hogy ezzel hatást tegyen honfitársainak titokzatossághoz vonzódó természetére; és mert annyira hiányzik belőle minden nagyravágyás, hogy erélyesen tiltakozik minden kísérlet ellen, amely még életében szentté akarja avatni.

Nekem úgy tetszik, mintha a Maharisihez hasonló emberek az isteni üzenet folytonosságát biztosítanák a történelmi korokon végig, s ez az üzenet olyan régiókból ered, amelyekhez mi, egyszerűbb emberek nehezen férkőzhetnénk. Továbbá azt hiszem, tényként kell elfogadnunk, hogy az ilyen bölcs feladata: valamit feltárni előttünk, nem pedig bármit is érvekkel bizonyítani. Tanításai mindenesetre erős hatást tesznek rám, mert személyes magatartása és gyakorlati módszere, ha megértettük, a maga módján egészen tudományos. Nem von be tanaiba természetfölötti erőket, és nem kíván vallásos vakhitet. A Maharisi légkörének fenséges szellemisége és bölcseletének ésszerű önelemzése csak halk visszhangra talál a szomszédos templomban. Még az „Isten” szót is ritkán veszi ajkára. Elkerüli a varázsló mágia sötét és kétséges vizeit, amelyeken oly sok ígéretes utazás végződött hajótöréssel. Egyszerűen az önelemzésnek egy bizonyos útját mutatja, amelyen a tanítvány bármely ősi vagy modern elméletre vagy hitre való tekintet nélkül járhat, s ez az út az embert végül az igaz önmegismeréshez vezeti.

Alkalmazom az önfeltárásnak ezt az eljárását, arra törekedve, hogy a tiszta, oszthatatlan lét gyökeréig jussak. Újra meg újra tudatára ébredek, hogy a Maharisi elméje átad valamit az enyémnek, holott talán egyetlen szót sem váltunk egymással. A küszöbön álló elutazás árnyéka ráborul erőfeszítéseimre, de ismételten megtoldom ott-tartózkodásomat, míg végül a betegség is beleszól a játszmába, és sietteti a visszavonhatatlan elhatározást, hogy útra keljek. Abból a mély belső ösztönzésből, amely ide vonzott, elég akaraterő származott ahhoz, hogy leküzdjem a fáradt, beteg test és kimerült agy panaszait, és tűrhetően elviseljem az életet ebben a forró, fülledt légkörben. De a természeten nem lehet sokáig kifogni, a testi összeomlás mihamar már közvetlen közelből fenyeget. Szellemi értelemben életem a csúcspontjához közeledik, de - különös ellentmondás! - testi értelemben mélyebbre hanyatlik, mint valaha bármikor. Mert a Maharisivel való kapcsolatom betetőző élményének beállta előtt néhány órával heves hidegrázás és szokatlanul bőséges izzadás vesz erőt rajtam - a közelgő láz előjelei.

Sietve visszatérek a nagy templomból, ahol a rendszerint elzárt szentélyek egyikében vizsgálódtam, és belépek a csarnokba, amikor az esti meditáció idejének fele már letelt. Csöndesen helyet foglalok a padlón, a meditáció szokásos ülésmódjában. Pár percen belül összeszedem magam, és szétágazó gondolataimat erősen egyetlen pontra irányítom. Lehunyom szememet, és a tudat fokozott befelé fordulása azonnal bekövetkezik.

A Maharisi ülő alakja különös elevenséggel jelenik meg lelki szemem előtt. Követve gyakorta ismételt oktatását, igyekszem keresztültörni az elmémben látott képen, hogy eljussak ahhoz, ami formák nélkül való, az ő igaz lényéhez, benső mivoltához, lelkének lelkéhez. Az erőfeszítés nagy meglepetésemre csaknem abban a szempillantásban sikerrel jár, és a kép ismét eltűnik, úgyhogy nem marad bennem más, mint a bölcs bensőséges közelségének erősen felfokozott érzete. Az észérvekre alapozott kérdések, amelyek eleinte meditációimat jellemezték, az utóbbi időben lassanként elnémultak. Ismételten, sorra vizsgálatnak vetettem alá a fizikai, érzelmi és értelmi benyomásokat felfogó tudatomat, de ez nem vezetett önnön valóm megismeréséhez, és végül teljesen figyelmen kívül hagytam. Ekkor tudatom egész figyelmét a maga saját központjára irányítottam, arra törekedve, hogy felismerjem eredetének gyökerét. Most következik a legnagyobb, a végső pillanat. Ebben az elcsöndesedett koncentrációban, amidőn az elme visszahúzódott önmagába, a megszokott világ árnyképekhez fogható ködbe kezd szétfolyni. Egy időre látszólag a puszta semmi vesz körül, mintha az elme valami üres fal elé ért volna. Most a lehető legteljesebb erőfeszítésre van szükség, hogy az ember fönntarthassa egy pontra irányított figyelmét. De milyen nehéz elszakadni felszínes életünk renyhe kapcsolataitól, és az elmét befelé fordítva tűhegynyi élességgel összpontosítani!

Ma este gyorsan elérem ezt a pontot, alig kell csekélyke küzdelmet folytatnom a gondolatfolyamatokkal, amelyek rendesen megelőzik a koncentráció beálltát. Bensőm világában valami új és hatalmas erő ébred dinamikus tevékenységre, és ellenállhatatlan sebességgel ragad a benső mélység felé. Az első nagy csata szinte kardcsapás nélkül megvívatott, s a magas feszültséget gyönyörteljes, boldog, megpihentető érzés váltja föl.

A következő fokozatban különválok az értelemtől, bár tudatában maradok a gondolkodásnak, de azt is ösztönösen felismerem, hogy az értelem csupán eszköz. Kísértetiesen kívülállva figyelem ezeket a gondolataimat. A gondolkozóképesség, amely számomra eddig csak bizonyos öntelt büszkeség tárgya volt, most olyasmivé változik, amitől meg kell szabadulni, mert megdöbbentő világossággal eszmélek rá, hogy öntudatlanul rabja voltam. Ezt a fölismerést közvetlenül követi a hirtelen ébredt vágy, hogy az értelmemen kívül állva, egyszerűen csak ''legyek. ''A gondolatnál is mélyebb mélységbe akarok merülni. Tudni kívánom, milyen érzés lehet, amikor teljességgel megszabadulok az agy uralmától, de ezt éber figyelemmel és eleven öntudattal teszem.

Az is már elég különös dolog, ha az ember mintegy félreállva tudja szemlélni agyának működését, mintha másvalakit figyelne, s látja, hogyan születnek és hogyan múlnak el a gondolatok, de még sokkal különösebb az, ha megérző ösztönnel ráeszmél, azokba a titkokba készül behatolni, amelyek az ember lelkének legbensőbb rejtekeit burkolják. Új Kolumbusznak érzem magam, aki ismeretlen világrészben készül partraszállani. A bekövetkezendők előérzetének tökéletesen ellenőrzött és fegyelmezett izgalma csöndesen árad el bennem.

De hogyan válhatnánk meg a gondolatok ősi zsarnokságától? Eszembe jut, hogy a Maharisi sohasem ajánlotta, hogy erőltetni próbáljam a gondolkozás megszüntetését. „Kövesse nyomon a gondolatot az eredetéig - ez volt ismételt tanácsa -, várjon figyelve, míg az igaz önvaló feltárja önmagát, s gondolatai akkor maguktól el fognak csöndesedni.” Így hát érezve, hogy rátaláltam a gondolkodás szülőhelyére, föloldom az erőteljesen pozitív magatartást, amely figyelmemet eddig a pontig vitte, és teljes passzivitásnak adom át magam, de közben éppoly éberen megőrizve figyelő szemléletemet, mint ahogyan a kígyó nézi áldozatát.

Ez a kiegyensúlyozott állapot uralkodik bennem, amíg föl nem ismerem a bölcs jóslatának helytálló voltát. A gondolathullámok egészen természetes módon csökkenni kezdenek. A logikus, ésszerű elmeműködés lassanként a zérópontig lassul. Most aztán soha nem tapasztalt érzés fog el. Az idő mintha ködösen szétfolyna, amint sebesen növekvő benső eszmélésem kinyújtja antennáját az ismeretlenbe. Testi érzékeim jelentéseit már ne hallom, nem érzem, nem jegyzem meg. Tudom, hogy bármely pillanatban már ''kívül'' állhatok mindenen, ott, a világ titkának küszöbén...

És végül megtörténik. A gondolat kialszik, mint az elfújt gyertyaláng. Az értelem visszahúzódik igazi területére, vagyis az öntudat anélkül működik, hogy a gondolatok akadályoznák. Meglátom, amit egy ideje már sejtettem, s amit a Maharisi oly határozottan erősített, hogy az elme transzcendentális forrásból ered. Az agy teljesen megszűnt működni, akárcsak a mély álomban, de az öntudat a legkisebb mértékben sem csökkent. Tökéletes nyugalomban honolok, és teljességgel tudatában annak, hogy ki vagyok és mi történik. De ez a tudatosság kilépett a különálló személyiség szűk korlátai közül; felségesen mindent-átölelővé vált. ''Énem még mindig megvan, de ez már egészen megváltozott, ragyogóan fényes én: önnön igaz valóm. Mert valami, ami sokkal magasabbrendű, mint ami én voltam, valami mélyebb, istenibb lény ébred öntudatra s azonosul velem, leggyökeresebb énemmé válik.'' Ezzel együtt a tökéletes szabadságnak egészen új érzete lép föl, hiszen a gondolat olyan, mint a takács vetélője, folyton ide-oda jár, s ha az ember megszabadulhat ettől a zsarnoki kényszertől, akkor olyan ez, mintha a börtönfalak közül a szabad levegőre lépett volna.

Kívül vagyok, a világtudat szegélyén túl. A bolygó, amelynek addig a lakója voltam, eltűnik. Ragyogó fény tengerének közepén lebegek. Ez a fénytenger - érzem inkább, semmint gondolnám - ősanyag, amelyből a világok létrejöttek, az anyag első állapota. Kimondhatatlan, végtelen térbe terjed szét, és hihetetlenül eleven ''élet'' tölti el.

Ennek a rejtelmes és egyetemes színjátéknak az értelme hirtelen világosság fellobbanásaként hatol belém, majd visszatérek létem alapvető mivoltához. Én, az új énemmel, szent üdvösség ölében nyugszom. A Léthé vizével telt plátóni kelyhet ürítettem, s a tegnap keserű emlékei a holnap aggasztó gondjaival egyetemben végleg szertefoszlottak. Isteni szabadságra és szinte leírhatatlan boldogságra tettem szert. Karjaim mélységes együttérzéssel ölelik át az egész teremtett világot, mert az elképzelhető legmélyebb felismeréssel ismerem föl az igazságot, hogy mindent megérteni nemcsak annyi, mint mindent megbocsátani, hanem annyi, mint mindent szeretni. Szívem elragadtatás gyönyörében újhodik meg.

Hogyan számoljak be élményeimről, amelyek ezután következnek, ha túl súlytalanok és légiesek ahhoz, hogy tollammal érinthessem? Pedig a megismert csillagfényes igazságokat talán le lehet fordítani földi nyelvre, s az igyekezet sem lenne egészen haszontalan. Így hát megkísérlem, ha esetlenül is, hogy visszahozzak egynémely emléket abból a csodálatos ősi világból, amely úttalanul és bejáratlanul terül el az emberi lélek mögött.

:¤ ¤ ¤

''Az ember magasrendű kapcsolatok rokonságába tartozik, és édesanyjánál nagyobb Lény táplálta. Tisztultabb pillanataiban ráeszmélhet erre.''

''Egykor régen, múltjának távoli napjaiban az ember magasztos szövetségre esküdött föl, és isteni dicsőség fényével feje fölött, az istenek oldalán járt. Ha manapság a szorgoskodó világ parancsolóan hívja, és az ember aláveti magát e parancsnak, azért még vannak olyanok, akik nem feledkeztek meg esküjükről, és a megfelelő órában megemlékeznek róla.''

''Van valami az emberben, ami megsemmisíthetetlen faj tulajdona. Csaknem teljességgel elhanyagolja igaz önvalóját, de ez sohasem érintheti vagy változtathatja meg ennek ragyogó nagyságát. Elfeledkezhetik róla, és egészen belemerülhet az érzékek álmába, de amidőn az önvaló kinyújtja kezét és megérinti, eszébe jut, hogy ki ő, és visszanyeri lelkét.''

''Az Ember nem értékeli magát igazi értéke szerint, mert elvesztette isteni felfogóérzékét. Ezért más emberek véleménye után igazodik, holott teljes bizonyosságot lelhetne önnön lényének tekintélyerejű szellemi középpontjában. A Szfinx nem földi tájra néz. Sohasem rezdülő tekintete mindig befelé irányul, és kifürkészhetetlen mosolyának titka az önmegismerés.''

''Aki magába tekint, és csak elégületlenséget, sötétséget és félelmet fedez föl magában, az ne húzza száját gúnyos kétely mosolyára. Nézzen egyre mélyebben és mélyebben önmagába, hosszasabban és hosszasabban, míg aztán egyszerre halvány jelek és leheletszerű bizonyítékok tudatára ébred, amidőn szíve elcsöndesedik. Vegye figyelembe ezeket jól, mert életre kelnek, és magasztos gondolatokká sarjadnak, amelyek bolygó angyalokként átlépik elméjének határát és előfutáraivá lesznek a később felhangzó szózatnak - a rejtőző, elérhetetlen és titokzatos lény szózatának, aki az ember lelkének közepén honol, és az ő eredeti, legősibb benső valója.''

''Az isteni természet minden egyes emberi életben megnyilatkozik, de ha az ember közönyösen megy el mellette, akkor a megnyilatkozás olyan, mint a köves talajra hullott mag. Senki sincs kizárva ebből az isteni öntudatból; az ember csak önmagát zárja ki belőle. Az ember mesterkélt és nagyképű módon igyekszik belehatolni az élet rejtelmébe és értelmébe, holott közben minden kis madár, amely a zöldellő ágon ül, minden kisgyermek, aki édesanyjának kezét fogja, megoldotta a talányt, és arcára írva viseli a választ. Ó ember! Az élet, amely téged megszült, nevesebb és nagyobb, mint a te legmesszebbre szálló gondolatod. Higgy az ő jóságos szándékában és engedelmeskedjél halk ösztönzéseinek, amelyeket eszmélő sejtelmekként súg a szívedbe.''

''Az olyan ember, aki azt hiszi, hogy szabadon átengedheti magát meggondolatlan vágyainak, és mégsem kell tartania a bekövetkező számadástól, üres álomhoz köti az életét. Aki embertársai vagy önmaga ellen vét, ezzel kimondja az ítéletet is önmaga fölött. Mások szeme elől elrejtheti bűneit, de nem rejtegetheti az istenek mindent látó szemei elől. Az igazság még mindig kérlelhetetlen erővel uralkodik a világon, ha működését gyakran nem is lehet látni, és nem mindig található meg a törvény kőből épített házaiban. Lehet, hogy valaki nem fizet meg bűneiért a földi törvény kiszabta bűnhődéstől, amelyet az istenek mérnek rá. Könyörtelen és engesztelhetetlen nemezis fenyegeti az ilyen embert életének minden órájában.''

''Akik a bánat keserű tengerébe merültek, akik borongós évek során át a könnyek ködében járták útjukat, azok valamivel könnyebben fogadhatják be az igazságot, amelyet az élet szüntelenül hangoztat. Ha mást nem is, de legalább észreveszik azt, hogy a szerencse mosolyát milyen tragikus mulandóság és változandóság kíséri. Akit a napsugaras órák nem bírnak egészen megtéveszteni, az a sötét órákban sem szenved majd olyan keményen. Az öröm és a szenvedés szálai minden életben egybeszövődnek. Ezért senki sem járhat-kelhet büszke és öntelt elégültséggel az életben. Aki mégis így tesz, annak útját súlyos veszedelmek fenyegetik. Mert az alázatosság az egyedüli illő köntös, amelyet a láthatatlan istenek előtt viselhetünk; hiszen ezek néhány nap alatt elvehetik tőlünk azt, amit évek folyamán felhalmoztunk.''

''Minden dolgok sorsa forgandó, a sors köröket ír le, és csak a fölületes megfigyelő nem veszi észre ezt a tényt. Még a világegyetemben is azt látjuk, hogy minden napközelséget naptávol követ. Ugyanígy az emberi sorsban is a jólét dagályát a szűkölködés apálya követheti, az egészség csak átmenő vendég, s a szerelem talán csak azért köszönt be, hogy ismét eltávozzék életünkből. Hanem amidőn a hosszas gyötrelem éjszakája véget ér, felvirrad az új bölcsesség hajnala. Mindezek végső tanulsága pedig az, hogy az ember örök menedéke - bár nem tud róla és nem keresi - csak az lehet, ami egykor volt; vigasztalódásai és csalódásai vagy szenvedései időnként összefognak, hogy ama menedék felé tereljék. Senki sem olyan szerencsés, hogy az istenek megengednék neki kikerülni az emberi faj e két nagy nevelőjét.''

''Az ember csak akkor érzi magát biztonságban, amikor fölfedezi, hogy a magasztos fenség ragyogó szárnyai ölelik át. Amíg a sötétséghez ragaszkodik, legkülönb eredményei is csak akadályaivá válnak, s minden, ami a dolgok anyagi keretéhez vonja, csak újabb csomót köt sorsán, amelyet később ki kell majd bogoznia.''

''Mert az ember elválaszthatatlanul hozzákapcsolódik ősi múltjához, örökkön a bensejében élő istenség színe előtt áll, és ezt nem rázhatja le soha.''

''Ne hagyja hát figyelmen kívül ezt a tényt, hanem adja át magát világi gondjaival és titkos terheivel együtt önnön jobbik énjének, bízza mindezt igaz önvalójának jóságos gondjára, s az sohasem fogja cserbenhagyni. Ha szépséges békében akar élni és félelem nélkül, méltósággal akar meghalni, akkor így kell tennie.''

''Aki egyszer már meglátta önnön igaz valóját, az soha többé nem gyűlöl senkit. Nincsen nagyobb bűn a gyűlöletnél, nincs nagyobb szomorúság, mint a vérrel öntözött föld öröksége, és nincs bizonyosabb következmény, mint az, hogy a gyűlölet előbb-utóbb visszahull arra, akiből kiáradt. Az istenek, noha senki sem rejtőzhet el szemük elől, láthatatlan és néma tanúk gyanánt figyelik az ember iszonyatos művét. Kínoktól nyögő világ veszi körül az embert, de a felséges békét mindenki elérheti; a kimerült emberek gondoktól elgyötörten és kételyektől marcangoltan botorkálnak, irányt keresve az élet sötétbe borult útjain, pedig hatalmas fény világítja meg az előttük fekvő út kőkockáit. A gyűlölet csak akkor fog eltűnni a világból, amikor az emberek nemcsak a köznapi világosságban, hanem a bennük rejlő isteni lehetőségek átalakító fényében látják embertársaik arcát; ha illő tisztelettel tud arcukba nézni, mint olyan lényekre, akiknek szívében azzal a hatalommal rokon elem lakozik, amelyet az emberek Istennek neveznek.''

''Mindaz, ami a természetben igazán nagyszerű és a művészetben lelkesítően szép, az az embernek önmagáról, az emberről beszél. Ahol a pap kudarcot vallott, ott az ihletett művész veszi át az elfeledett üzenet hozójának szerepét, és az embereket a lélekre emlékezteti.''

''Aki emlékezik olyan ritka pillanatokra, amidőn a szépség szárnyain az örökkévalóság érzetébe emelkedhetett, az keressen ösztönzést ebben az emlékben, valahányszor a világ kifárasztja, és térjen a szentélybe, mely önnönlelke mélyén rejlik. Zarándokoljon ide egy kis békességért, egy csöpp erőért és egy szemernyi világosságért, bízva abban, hogy mihelyt sikerül igaz önvalóját érintenie, akár csak egy pillanatra is, végtelen fenntartó erőt és tökéletes kárpótlást talál. A tudósok vakondok módjára beáshatják magukat az új könyvek és ósdi kéziratok egyre növekvő halmazába, amelyek a tanultság házaiban soraikkal betöltik a falakat, mégsem juthatnak tudomására ennél nagyobb titoknak, mert nincs magasztosabb titok, mint az, hogy az ember önnön igaz valója isteni. Az ember szeszélyes reménységei szerteoszolhatnak az évek múltával, de a halhatatlan élet reménye a tökéletes szeretet reménye, és a biztos boldogság reménye végül feltétlenül megvalósul, mert ezek a remények tisztánlátó ösztönnel mutatnak rá az elháríthatatlan végzetszerűségre, amelyet semmiképpen sem lehet kikerülni.''

''A világ a prófétákhoz fordul a legmagasabb rendű gondolatokért, és régmúlt porfödte korokba tekint görnyedő tisztelettel a legnemesebb erkölcsiséget keresve. De amikor az ember előtt feltárul a maga csillagfényes mivoltának felséges ténye, akkor a valóság ereje elárasztja. Akkor már kéretlenül kapja mindazt, ami a gondolat és érzés világában érdemes és becses. Lelkének kolostori csöndjében éppoly szent látomások jelennek meg, mint a zsidó és arab látnokok előtt, akik népüket az isteni eredetre emlékeztették. Ugyanez a hajnali fény vezette megértésre Buddhát, hogy hírt hozzon az embereknek a Nirvánáról. S a szeretet, amelyet ez az eszmélés ébreszt, úgy öleli át a mindenséget, mint ahogyan Mária Magdolna ölelte át Jézus lábát, amikor zokogva elébe tette elhibázott életét.''

''Ezeknek az ősrégi igazságoknak komoly nagyszerűségét sohasem lepheti be a por, jóllehet az emberi faj első napjai óta pihentek az idők ölében. Nem volt még olyan nép, amely ne pillantott volna meg valamit ebből a mélyebb életből, amely nyitva áll az ember előtt. Aki pedig el akarja fogadni ezeket az igazságokat, az ne csak értelmével fogja fel, míg ez igazságok úgy ragyognak gondolatai közt, mint a csillagok a csillagködök közepette, hanem tegye magáévá valamennyit szívével és szívében, mígnem isteni tevékenységre nem lelkesítik őt.''

'':¤ ¤ ¤''

Ellenállhatatlan erő késztet visszatérnem ehhez a világi léthez. Lassan, fokozatosan ébredek környezetem tudatára. Rájövök, hogy még mindig a Maharisi csarnokában ülök, és hogy a csarnok szemmel láthatólag kiürült. Pillantásom a faliórára esik, és tudom, hogy a többiek esti étkezésre mentek. S ekkor észreveszem, hogy valaki van mellettem. A hetvenöt éves nyugalmazott állomásfőnök az. Közvetlenül mellettem kuporog a padlón, és tekintete jóindulatúan mered rám.

- Közel két óra hosszat szellemi önkívületben volt - jegyzi meg. Arcára, melyen az évek és gondok mély nyomokat hagytak, boldog mosoly ül, mintha az én boldogságom őt is boldoggá tenné.

Igyekszem valami választ adni, de meglepetésemre azt tapasztalom, hogy nem bírok megszólalni. Csak jó tizenöt perc múlva nyerem vissza szavamat. Közben az idős ember hozzáteszi előbbi közléséhez:

- A Maharisi egész idő alatt figyelte. Azt hiszem, az ő gondolatai vezették önt.

Amikor a bölcs visszatért a csarnokba, a többiek is rövid időre elfoglalják szokott helyüket, mielőtt végleg éjszakai nyugalomra térnének. A Maharisi keresztbe teszi lábait, felegyenesedve ül a kereveten, majd könyökét jobb combjára támasztva, felemelt kezével az állát fogja, két ujjával az arcán. Szemeink találkoznak, és a bölcs hosszan, egyenesen a szemembe tekint.

És amikor a csarnok lámpáit lecsavarják, szokás szerint az éjszakára készülődve, a Maharisi nyugalmas szemének különös fénye akkor is felém ragyog. Úgy ragyog a félhomályban, mint valami páros csillag. Elgondolom, hogy soha nem láttam még olyan kifejező és sajátságos szemet, mint a Maharisié. Amennyire az emberi szem isteni erőt tükrözhet, az indiai risik ez utolsó leszármazottjának szeméből ez sugárzik.

Az átható illatú tömjénfüst csöndesen kígyózik, míg én a bölcs nem rebbenő szemét figyelem. Negyven perc múlik el így, én nem szólok hozzá, és ő sem szól hozzám. Mi szükség volna itt szavakra? Most már szavak nélkül jobban megértjük egymást, mert ebben a mélységes csöndben lelkünk szépséges összhangban találkozik, és szemének sugara hangtalanul is világos üzenetet mond el nekem. Most, hogy csodálatos és feledhetetlen módon részesévé váltam annak a szemléletnek, amellyel a Maharisi nézi az életet, belső életem egybeolvad az övével.

:¤ ¤ ¤

A következő két napon a rám támadó lázzal küszködöm, és sikerül is féken tartanom.

Az öregember délután felkeresi kunyhómat.

- Testvérem, köztünk való időzése vége felé közeledik - mondja sajnálkozva. - De egyszer majd bizonyára visszatér közénk?

- Egészen biztos! - felelem bizakodva.

Eltávozik, én pedig az ajtóban állok, és fölnézek a Szent Jelzőtűz Hegyére, Arunácsalára, a Szent Vörös Hegyre, ahogyan a környék népe szereti nevezni. Életem színes hátterévé vált ez a hegy'';'' akármit tegyek is, ha eszem, sétálok, beszélgetek vagy elmélkedem, csak fel kell emelni szememet, és ott látom különös, lapos tetejű alakját, künn a szabadban vagy az ablakon keresztül. Itt valahogyan nem lehet szabadulni tőle, de még kevésbé szabadulhatnék az alól a sajátos igézet alól, amellyel a hegy hat rám. Már-már azt kezdem hinni, hogy ez a furcsa magányos csúcs megbűvölt engem. A környéken hagyomány él, hogy a hegy belül egészen üres, és bensejében több nagy szellemi lény lakozik a halandó szemnek láthatatlanul, de én ezt gyerekes legendának tartom. És ez a magányos hegy mégis hatalmas erővel láncol magához, annak ellenére, hogy hasonlíthatatlanul szebb és hatásosabb hegyeket is láttam már. A természetnek ez a faragatlanul nyers műve, rendetlen tömegekbe torlódott vörös laterit szikláival, amelyek tompa tűzfénnyel látszanak izzani a napsütésben, valami erősen személyes jelleggel bír, s ebből szinte kézzelfoghatóan árad a tiszteletet ébresztő hatás.

Alkonyatkor mindenkitől elbúcsúzom, a Maharisit kivéve. Csöndes elégedettség tölt el, mert a szellemi bizonyosságért vívott csatámat megnyertem, és megnyertem anélkül, hogy a szememben annyira becses ésszerűséget föláldoztam volna a vak hiszékenységért. Mégis, amikor a Maharisi velem együtt az udvarra lépett, elégedettségem egyszerre elszáll. Ez az ember valami különös módon legyőzött és meghódított engem, és mélyen átérzem, hogy el kell válnom tőle. Acélnál keményebb láthatatlan kapcsokkal fűzött engem a lelkéhez, holott csak arra törekedett, hogy egy embert visszaadjon önmagának, megszabadítson, nem pedig hogy rabbá tegyen. Elvezetett a magam szellemi valójának boldogító közelségéhez, és hozzásegített engem, az eltompult nyugatit, hogy egy értelmetlen kifejezést eleven és üdvösséges élményre fordíthassak le.

Halogatom a búcsút, képtelen vagyok kifejezni a mély érzéseket, amelyek megindítanak. Fejünk fölött a sötétkék égen a csillagok megszámlálhatatlan ezrei szikráznak. A fölkelő Hold keskeny sarlója ezüstösen fénylik. Mellettünk az esti fénybogárkák vonják ragyogásba a kertet, s a magas pálmák levélbokrétás feje sötét árnyképben emelkedik ki az ég hátteréből.

Benső átváltozásom kalandos élménye véget ért, de az idő forgó kereke, tudom, még visszahoz majd ide. Fölemelem kezemet, és a szokásos üdvözlő mozdulatban összetéve tenyereimet, rövid búcsúszót surrogok. A bölcs mosolyog, és merően néz rám, de szót sem szól.

Még egy utolsó pillantás a Maharisi felé, a halvány lámpafényben utoljára látom a ragyogó szemű, magas, rézszínű alakot, még egyszer búcsúzó mozdulatra emelem kezemet, ő könnyedén viszonozza ezt jobbjával - és elválunk.

Fölkapaszkodom a várakozó ökrösszekérre, a kocsis meglóbálja ostorát, az engedelmes állatok kifordulnak az udvarról a göröngyös ösvényre, aztán serényen igyekezve haladnak tovább a jázminillatú trópusi éjszakába.

[[Kategória:Szövegek]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Ki vagyok én</title>
    <id>271</id>
    <revision>
      <id>4676</id>
      <timestamp>2006-08-29T13:42:54Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>[[Ramana Maharsi/Ki vagyok én]] átmozgatva [[Ki vagyok én]] névre: -szerző neve</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     = Ramana Maharsi
| cím        = Ki vagyok én
| szakasz    =
| előző      =
| következő  =
| megjegyzés =
A tamil nyelvű mű eredeti címe: Nán Jár?

A Ki vagyok én? Ramana Maharsi időrendben második könyve, amely eredeti formájában 1902-ben született, amikor Maharsi huszonkét éves volt. Ekkoriban még Arunácala szent hegyének délkeleti oldalán, a Virúpáksa barlangban tartózkodott (csak jóval később költözött le a hegy lábánál fekvő - róla elnevezett - Ramanásramamba). Maga a mű eredetileg Maharsi egyik első tanítványa, Sívaprakásam Pillai kérdéseire adott válaszokat foglalja magában. Mivel Maharsi ebben az időben nem beszélt (habár soha nem tett formális hallgatási fogadalmat), a szóban elhangzott kérdésekre írásban válaszolt.

A fordítás forrása: The Collected Works of Ramana Maharshi.

Srí Ramanasramam, Tiruvannamalai, 1996, pp. 39-50.

}}

Ki vagyok én?

Mivel minden élőlény (jíva) állandó, szenvedéstől mentes boldogságra vágyik, mivel a mindenekfölötti szeretet (parama priyam) mindenkiben kizárólag önmagára irányul, s mivel a szeretet csak arrafelé fordul, amerre boldogságot talál, ahhoz, hogy az ember elérje ezt a boldogságot - amely tulajdonképpeni természetét alkotja, s amely az elme működésétől mentes mélyalvás állapotában naponta megtapasztalható -, meg kell ismernie saját valóját. Ennek alapvető eszköze (mukhya sádhana) egyedül a &quot;Ki vagyok én?&quot; kérdésén alapuló kutatás (jnána vicára).

''Ki vagyok én?''

Nem én vagyok a hét alkotóelemből (dhátu) álló durva [anyagi] test; nem én vagyok az öt megismerő képesség, nevezetesen a hallás, a tapintás, a látás, az ízlelés és a szaglás képessége, amelyek a nekik megfelelő tárgyakat, vagyis a hangot, a tapintást, a színt, az ízt és az illatot érzékelik; nem én vagyok az öt akarati képesség, nevezetesen a beszéd, a helyváltoztatás, a fogás, az ürítés és a nemzés képessége, amelyek a nekik megfelelő funkciókkal, vagyis a beszéd, a helyváltoztatás, a fogás, az ürítés és gyönyörérzés funkcióival rendelkeznek; nem én vagyok az öt életszél, vagyis a prána és a többi, amelyek a belégzésnek és a többi négy lélegzési funkciónak felelnek meg; de nem én vagyok a gondolkozó elme sem; s ugyanígy nem vagyok azonos a [mélyalvásban megvalósuló] tudatlansággal sem, amely mit sem tud a objektumokról, amelynek nincsenek funkciói, s amely a tárgyaknak csupán maradványszerű benyomásait hordozza.

''Ha ezek közül egyikkel sem vagyok azonos, akkor ki vagyok én?''

Miután a fent említett azonosítások mindegyikét az &quot;ez sem&quot;, &quot;az sem&quot; válaszokkal elutasítottuk, egyedül [maga] a tudatosság marad - az, hogy én vagyok.

''Mi a tudatosság természete?''

A tudatosság természete: lét-tudat-üdv.

''Mikor éri el az ember az Önvaló megvalósítását?''

Mikor a világ, ami-a-látott, eltávolíttatik, valósul meg az Önvaló: a látó.

''Nem lehetséges az Önvaló realizálása, amíg a világ (valóságosnak tekintve) jelen van?''

Nem lehetséges.

''Miért?''

A látó és a látott tárgy viszonyát a kötél és a kígyó hasonlata szemlélteti. Ahogy a kötéldarabot csak akkor ismeri fel kötéldarabként az ember, ha többé nem vetíti rá a kígyó hamis képzetét, éppúgy az Önvaló megvalósítására is csak akkor nyílik lehetősége, ha felszámolja a világ valóságába vetett hitét.

''Mikor mondhatja azt az ember, hogy sikerült eltávolítania a világot, vagyis a látás tárgyát?''

Mikor az összes megismerés és az összes cselekvés forrásául szolgáló elme lecsillapodik, a világ el fog tűnni.

''Mi az elme természete?''

Amit &quot;elmének&quot; neveznek, az egy Önvalón belüli rendkívüli hatalom. Az elme az összes gondolat keletkezésének oka. Gondolatoktól függetlenül létező elméről nem beszélhetünk. Az elme lényege ugyanis éppen a gondolkozás. A világról mint gondolatoktól független entitásról nem beszélhetünk. Az álomtalan mélyalvásban nincsenek gondolatok és nincs világ. Az ébrenléti és az álomállapotban viszont vannak gondolatok és van világ is. Mint ahogy a pók magából ereszti ki hálója fonalát, hogy aztán újra visszahúzza magába, úgy vetíti ki magából az elme is a világot, hogy aztán ismét magába vonja. Amikor az elme kilép az Önvalóból, megjelenik a világ. Ezért amikor a világ valóságos létezőként megjelenik, az Önvaló rejtve marad; és amikor az Önvaló felragyog, a világ nem tud megjelenni. Ha az ember állhatatosan tanulmányozza az elme természetét, az elme felszámolódik, úgy hogy elhagyja az Önvalót, mint reziduum. Amikor az Önvalóra utalunk, akkor ez alatt az átmant értjük. Az elme mindig csak valami durva objektum függvényében létezik; egyedül nem képes fennmaradni. Az elme az, amit szubtilis testnek vagy léleknek (jíva) nevezünk.

''Milyen módon kell vizsgálódnia az embernek, ha meg akarja érteni az elme természetét?''

Ami &quot;énként&quot; jelenik meg a testben, az az elme. Ha az ember megvizsgálná, hogy a testben hol jelenik meg először az &quot;én&quot; gondolata, akkor rájöhetne arra, hogy az először a Szívben bukkan fel. Innen ered az elme. Ha az ember egyszerűen csak folytonosan arra gondolna, hogy &quot;én&quot;, &quot;én&quot;, akkor is eljutna az elme forrásához. Az elmében megjelenő összes gondolat közül az &quot;én&quot; gondolata az első. Csak e gondolat megjelenése után jelenik meg a többi gondolat. A második és a harmadik személyű személyes névmás csupán az egyes szám első személyű személyes névmás megjelenése után születik meg; az egyes számú személyes névmás nélkül nem születhet meg a második és harmadik sem.

''Hogyan csendesíthető le az elme?''

A &quot;Ki vagyok én?&quot;-vizsgálódás segítségével. A &quot;Ki vagyok én?&quot;-kérdés gondolata az összes többi gondolatot elpusztítja, s miként a halottégető máglya piszkálására használt bot, végül maga is megsemmisül. Ekkor következik be az Önvaló megvalósítása.

''Hogyan lehetséges folyamatosan kitartani a &quot;Ki vagyok én?&quot; gondolata mellett?''

Ha más gondolatok bukkannak fel, az embernek nem szabad követnie azokat, hanem a következő kérdést kell feltennie magának: &quot;Kinek a gondolatai ezek?&quot; Hogy mennyi gondolat bukkan fel, az ezúttal érdektelen. Amint egy gondolat felbukkan, késlekedés nélkül fel kell tenni a kérdést: &quot;Kinek a gondolata ez?&quot; Az erre adandó válasz: &quot;Az én gondolatom.&quot; Ha ezek után az ember felteszi azt a kérdést, hogy, &quot;Ki vagyok én?&quot;, akkor az elme visszatér saját forrásához, a felbukkanó gondolat pedig elenyészik. Ha az ember kitartóan folytatja ezt a gyakorlatot, akkor az elme jártasságra fog szert tenni abban: miként maradjon meg saját forrásánál. Amikor a szubtilis elme az agyon és az érzékszerveken keresztül kifelé irányul, megjelenik a nevek és formák durva világa; ha viszont megmarad a Szívben, a nevek és formák világa eltűnik. Antar-mukhának [befelé fordulásnak] azt nevezik, amikor az ember nem engedi, hogy az elme kifelé irányuljon, hanem megtartja a Szívben. Bahir-mukhának [kifelé fordulásnak] azt nevezik, amikor az ember engedi, hogy az elme kilépjen a Szívből. Amikor az elme a Szívben marad, az összes gondolat forrását képező &quot;én&quot; eltűnik, és felragyog az örökké létező Önvaló. Bármit is tegyen az ember, azt az &quot;én&quot;-énsége (egoitása) nélkül kell tennie. Ha az ember ekképpen cselekszik, akkor mindenben meglátja a Siva-természetet.

''Vannak-e még más módjai is a mentális nyugalom elérésének?''

A vizsgálódáson (vicára) kívül nincs más kielégítő módszer. Ha az ember más módon igyekszik uralma alá vonni elméjét, akkor úgy fog tűnni, hogy uralja az elmét, de azután ez ismét tovatűnik. Az elme lecsendesítését a légzés feletti uralom révén is el lehet érni; viszont az elme csak addig marad nyugalomban, amíg a légzés uralása tart, s amint megszűnik a légzés ellenőrzése, az elme a maradványszerű benyomások hatására ismét mozgásba lendül, és erre-arra kezd vándorolni. Az elme és a légzés forrása ugyanaz. Az elme lényege valójában a gondolkozás. Az &quot;én&quot;-gondolat az elme első gondolata; ez az énség. Ahonnan az énség ered, onnan ered a légzés is. Ezért amikor az elme lecsendesül, a légzés is szabályozottá válik, és a légzés szabályozásával az elme is lecsendesül. Mindazonáltal hiába csendesül le az elme az álomtalan mélyalvásban, a légzés mégsem áll le. Ez Isten akaratának köszönhető, ő ugyanis így gondoskodik a test fennmaradásáról, és arról, nehogy mások halottnak gondolják a testet. Amikor az elme az ébrenléti állapotban a samádhi során elcsendesül, a légzés is szabályossá válik. A légzés az elme durva formája. A légzést a halál pillanatáig az elme tartja fenn a testben; amikor pedig meghal a test, az elme magával viszi a légzést. Ezért a légzés ellenőrzése csupán segédeszköze lehet az elme lecsendesítésének (manonigraha), s önmagában nem képes arra, hogy felszámolja az elmét (mano-nása).

A légzésszabályozáshoz hasonlóan az isteni formákon való meditáció, a mantrák ismételgetése, a táplálék korlátozása és a többi hasonló módszer is csupán segédeszköze lehet az elme lecsendesítésének.

Az isteni formák fölötti meditáció és a mantrák ismétlése révén az elme egyhegyűvé válik. [Egyébként azonban] hol erre, hol arra fog csapongani. Ahogy az elefánt [ide-oda himbálózó] ormányára egy láncot tesznek, s ahogy az attól fogva már csak a lánccal törődik, épp ilyen módon foglalja le az elmét egy név vagy egy forma, amikor egyedül csak azzal foglalkozik. Amikor az elme számtalan gondolatra osztódva szétfolyik, mindegyik gondolat elerőtlenedik; a gondolatok felszámolásával azonban az elme egyhegyűvé és erőssé válik; az ilyen elme számára az Önvaló kutatása már nem okoz különösebb nehézséget.

Minden olyan korlátozás, amely arra vonatkozik, hogy csak sattvikus élelmet vegyünk magunkhoz - s azt is csak kis mértékben -, igen hasznos; e szabályt betartva az elme sattvikus minősége erősödik, és ez segítséget jelent az Önvaló kutatása során.

''A tárgyak maradványszerű benyomásai (a gondolatok) vég nélkül követik egymást, akárcsak az óceán hullámai. Mikor sikerülhet az embernek eltávolítania az összeset?''

Miként az Önvaló feletti meditáció egyre magasabb és magasabb fokra hág, úgy fognak a gondolatok is megsemmisülni.

''Elképzelhető-e az, hogy a tárgyak maradványszerű benyomásai, amelyek az idők végtelensége óta áramlanak, elenyésszenek, és hogy az emberben ne maradjon más, mint a tiszta Önvaló?''

Anélkül, hogy a &quot;Lehetséges-e, vagy nem lehetséges?&quot;-kételynek helyet adna, az embernek állhatatosan ki kell tartania az Önvaló feletti meditáció mellett. Még ha nagy bűnös volna is, akkor sem szabad aggodalmaskodnia és panaszkodnia: &quot;Ó, én bűnös, hogyan menekülhetnék meg?&quot; Ha az ember megszabadul a &quot;bűnös vagyok&quot; gondolatától, és figyelmét állhatatosan az Önvaló feletti meditációra irányítja, akkor bizonnyal sikerrel jár. Nincs két elme - egy jó és egy gonosz elme; csak egyetlen elme létezik. A maradványszerű benyomások azok, amelyek kétfélék: kedvezőek vagy kedvezőtlenek. Amikor az elme kedvező befolyások hatása alá kerül, akkor jónak nevezik; amikor pedig kedvezőtlen befolyások hatása alá kerül, akkor gonosznak tekintik.

Nem szabad hagyni, hogy az elme a világi tárgyak és a többi emberrel kapcsolatos dolgok irányába csapongjon. Bármennyire is rosszak legyenek az emberek, a törekvőnek nem szabad gyűlöletet éreznie irántuk. A vágyaktól éppúgy tartózkodnia kell, mint a gyűlölettől. Mindazt, amit az ember másoknak ad, valójában magának adja. Ha az emberek megértenék ezt az igazságot, ki tarthatná vissza őket attól, hogy másoknak adjanak? Amikor az ember felébred, [vele együtt] minden felébred; amikor elcsendesül, [vele együtt] minden elcsendesül. Amilyen mértékben alázatosak vagyunk, olyan mértékben fog ez a beállítottság jó eredményeket szülni. Ha az elme elcsendesül, az ember bárhol élhet.

''Meddig kell a kutatást gyakorolni?''

A &quot;Ki vagyok én?&quot;-vizsgálódást mindaddig folytatni kell, amíg az elmében tárgyak benyomásai jelennek meg. Amint felbukkannak a gondolatok, ott és akkor, közvetlenül megjelenésük pillanatában kell őket e kérdés révén elpusztítani. Ha az ember szakadatlanul az Önvaló kontemplációjába merülne, mindaddig, amíg az Önvalót el nem érné, akkor ez [a &quot;Ki vagyok én?&quot; kérdésének vizsgálata nélkül,] önmagában is elegendő volna. Mindaddig, amíg a várban ellenséges erők vannak, újra és újra támadásba lendülnek; ha azonban felbukkanásuk pillanatában elpusztítjuk őket, a vár a mi kezünkre kerül.

''Mi az Önvaló természete?''

Ami valójában létezik, az egyedül az Önvaló. A világ, az individuális lélek és az Isten, akár a gyöngyházban az ezüst-csillogás, csupán az Önvalón belüli tünékeny jelenségek; e három ugyanabban a pillanatban jelenik meg és ugyanabban a pillanatban tűnik el.

Az Önvaló ott található, ahonnan az &quot;én&quot;-gondolat teljesen hiányzik. Ezt nevezik &quot;csendnek&quot;. Az Önvaló maga a világ; az Önvaló maga az &quot;én&quot; az Önvaló maga az Isten. Minden Siva -, az Önvaló.

''Nem Isten műve-e minden?''

A Nap vágy, szándék és erőfeszítés nélkül kel fel. A Nap puszta jelenléte révén a napkőből tűz csap ki, a lótusz virágba borul, a nedvesség elillan, az emberek nekilátnak különféle feladataiknak, hogy azután nyugovóra térjenek. Mint ahogy a mágnes közelében megmozdul a tű, úgy viszik véghez tetteiket és úgy térnek nyugalomra saját karmáikkal összhangban Isten puszta jelenlétének köszönhetően a három kozmikus funkció és az ötrétű isteni tevékenység által irányított lelkek. Istennek nincs semmi szándéka. Hozzá éppúgy nem tapad semmilyen karma, mint ahogy e világ cselekedetei sincsenek semmilyen hatással a Napra, vagy mint ahogy a többi négy elemhez kapcsolódó érdemek avagy érdemtelenségek sem gyakorolnak befolyást a mindent átható éterre.

''Ki tekinthető legnagyobbnak a törekvők közül?''

Aki Önmagának, azaz Istennek szenteli magát, az a legkiválóbb törekvő. Magunkat Önmagunknak szentelni annyit jelent, mint állandóan az Önvalóban maradni anélkül, hogy teret engednénk bármilyen gondolat megjelenésének az Önvaló gondolatán kívül.

Bármily terhet rakunk is Istenre, ő elbírja azt. Ha egyszer mindent Isten legfelső hatalma mozgat, miért nem vetjük alá magunkat e hatalomnak, és miért engedjük, hogy folytonosan olyan gondolatok nyugtalanítsanak bennünket, hogy mit és hogyan kell tennünk, illetve mit és hogyan kell elkerülnünk? Ha egyszer tudjuk, hogy miután felszálltunk a vonatra, minden terhet az visz, miért tartanánk csomagjainkat kényelmetlenül fejünkön ahelyett, hogy leraknánk azokat, és kényelembe helyezkednénk?

''Mit jelent a nem-kötődés?''

A felbukkanó gondolatok teljes és maradéktalan elpusztítása keletkezésük pillanatában - ez a nem-kötődés. Mint ahogy a gyöngyhalász egy derekára kötött kő segítségével merül le a tenger fenekére, hogy ott gyöngyöket kutasson fel, úgy kell az embernek is felöveznie magát a nem-kötődéssel, alámerülnie önmagába, hogy megszerezze az Önvaló igazgyöngyét.

''Lehetséges-e Isten vagy a guru részéről egy lélek megszabadításának véghezvitele?''

Isten és a guru csak a megszabadulás útját mutatják meg; pusztán ők nem fogják a lelket a szabadság állapotába emelni.

Isten és a guru valójában nem különbözik. Mint ahogy a tigris nem ereszti többé zsákmányát, ha már egyszer megragadta, akire a guru kegyes tekintete rávetül, az nem vész el; mégis mindenkinek saját erejéből kell járnia az Isten vagy a guru által mutatott ösvényen, és saját erőfeszítésével kell kivívnia a megszabadulást. Az ember csak saját tudása szemén át ismerheti meg magát, nem másvalakién keresztül. Ráma vajon tükör segítségére szorul-e, hogy megtudja: ő Ráma?

''A megszabadulás után vágyakozónak kell-e vizsgálódnia a [mindenséget alkotó] princípiumok (tattvák) természetét illetően?''

Miként annak, aki konyhai hulladékot akar kihajítani, nincs szüksége arra, hogy a szemetet vizsgálva megnézze, mit is dob ki, éppúgy annak sincs szüksége a tattvák számbavételére avagy jellegzetességeik kutatására, aki az Önvalót akarja megismerni; amit tennie kell, az az Önvalót elrejtő valamennyi kategória elutasítása. A világot úgy kell tekinteni, mint egy álmot.

''Van-e különbség az álom és az ébrenlét között?''

Az ébrenlét hosszú, az álom rövid; más különbség nincsen. Mint ahogy az ébrenlét során történtek valóságosnak tűnnek ébrenlétünk folyamán, éppúgy valóságosnak tűnnek az álomban történtek is, miközben alszunk. Az álomban az elme egy másik testet ölt magára. Az ébrenlét és az álom állapotában egyaránt a gondolatok, nevek és formák egyidejűleg jelennek meg.

''Van-e valamilyen haszna a könyvek olvasásának azok számára, akik a megszabadulás után vágyódnak?''

Az összes [szent] szöveg azt mondja, hogy a megszabadulás előfeltétele a nyugodt elme; ebből következően azt tanítják, hogy az elmét le kell csillapítani. Ha egyszer ezt megértette az ember, semmi szükség a könyvek végnélküli olvasgatására. Az elme lecsendesítéséhez az embernek csupán saját Önvalóját kell felkutatnia magában; s Önmagát vajon hogyan találhatná meg a könyvekben?! Önmagunkat saját bölcsességünk szemével kell felismernünk. Az Önvaló az öt burkon belül lelhető fel; a könyvek azonban a burkokon kívül vannak. S minthogy az Önvalót az öt burok eltávolítása után lehet megtalálni, hasztalan lenne azt könyvekben keresni.

Eljön majd az idő, amikor az embernek mindazt el kell felejtenie, amit valaha is tanult.

''Mi a boldogság?''

A boldogság az Önvaló igazi természete; a boldogság és az Önvaló nem különböznek. A boldogság a világ egyetlen tárgyából sem fakad. Tudatlanságunknak köszönhetően képzeljük azt, hogy a tárgyakból boldogságot meríthetünk. Amikor az elme kifelé irányul, szenvedéssel szembesül. Valójában akkor teljesülnek be az elme vágyai, amikor visszatér saját forrásához és elmerül a boldogságban - vagyis az Önvalóban. Az álomtalan alvás közben, a samádhi alatt és az eszméletlenség állapotában, illetve vágyainak tárgyát elérve avagy az ellenszenves tárgyakat eltávolítva éppen ez történik: az elme befelé fordul és tiszta Ön-boldogságot élvez. Az elme ily módon megállás nélkül, nyughatatlanul vándorol, és hol kilép az Önvalóból, hol visszatér hozzá. A fa alatti árnyék kellemes; az árnyékon kívül, a szabad ég alatt perzselő a hőség. Aki a napon volt, az kellemes hűvöset érez, amikor eléri az árnyékot. Aki viszont újra és újra elhagyja az árnyék hűvösét és kimegy a tűző napra, majd utána ismét az árnyék hűvösébe menekül, mi másnak nevezhetnénk, mint bolondnak? A bölcs ember állandóan az árnyékban marad. Hasonlóképpen, annak az embernek az elméje, aki ismeri az igazságot, nem hagyja el Brahmant. A balga ember elméje, éppen ellenkezőleg, miközben erre-arra forog a világban, csak szenvedést tapasztal, s csak egy kis időre tér vissza Brahmanhoz, hogy a boldogságot megízlelje. Amit világnak neveznek: csupán egy gondolat. Amikor a világ eltűnik - vagyis a gondolatoktól mentes állapotban -, az elme boldogságot tapasztal; amikor azonban újra megjelenik a világ, akkor az elme szenvedésbe merül.

''Mit jelent a bölcsesség meglátása (jnána-drsti)?''

A bölcsességet meglátni annyit jelent, mint csendben maradni. Az elme Önvalóban történő feloldásának eszköze: a csendben maradás. A telepátia, a múlt, jelen- és jövőbeli dolgok ismerete és a tisztánlátás nem azonosak a bölcsesség meglátásával.

''Milyen viszonyban van egymással a vágytalanság és a bölcsesség?''

A vágytalanság - bölcsesség. E kettő nem különbözik egymástól; ugyanazok. A vágytalanság védi meg az elmét attól, hogy valamely tárgy irányába elmozduljon. A bölcsesség azt jelenti: nem jelennek meg tárgyak. Más szavakkal az elkülönülés és a vágytalanság nem más, mint az Önvaló keresése - nem keresni mást, mint az Önvalót; az Önvaló el nem hagyása - a bölcsesség.

''Mi a különbség a vizsgálódás (vicára) és a meditáció (dhyána) között?''

A vizsgálódás az elme Önvalóban történő tartózkodása. A meditációban az ember önmagának és a lét-tudat-üdv-vel egyenlő Brahmannak az azonosságára irányítja gondolatait.

''Mi a megszabadulás?''

Vizsgálódás rabságban lévő Önmagunk természetét illetően, majd megvalósítani igazi természetünket - ez a megszabadulás.

[[Kategória:Szövegek]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Maharsi evangéliuma</title>
    <id>272</id>
    <revision>
      <id>4679</id>
      <timestamp>2006-08-29T13:43:00Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>[[Ramana Maharsi/Maharsi evangéliuma]] átmozgatva [[Maharsi evangéliuma]] névre: -szerző neve</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     = Ramana Maharsi
| cím        = Maharsi evangéliuma
| szakasz    =
| előző      =
| következő  =
| megjegyzés =
Az angol nyelvű mű címe: Maharshi's Gospel

Az 1935-ben összeállított mű nem tartozik Maharsi eredeti művei közé, hanem angol nyelvű változata a különböző nyelveken elhangzott kérdéseknek és Maharsi úgyszintén különböző nyelveken adott válaszainak.

A fordítás forrása: Maharshi's Gospel.

Srí Ramanasramam, Tiruvannamalai, 1979.
}}

==Munka és lemondás==

Mi az ember által elérhető legmagasabb rendű szellemi tapasztalat?

Az Ön-megvalósítás.

Megvalósíthatja-e egy családos ember Önmagát?

Természetesen. Akár családos valaki, akár nem, képes Önmaga megvalósítására - az [Önvaló] ugyanis itt és most is jelen van. Ha ez nem így lenne, ha [az Ön-megvalósítást] csak egy adott időben véghezvitt adott erőfeszítéssel lehetne elérni, s ha az valami új lenne, amit külön meg kellene szerezni, akkor nem volna érdemes törekedni rá. Mert ami nem természetes, az nem is maradandó. Én azonban azt mondom, hogy az Önvaló itt és most is jelen van - és egyedül az Önvaló van.

A tengerbe merülő sóbábut nem fogja megvédeni egy esőkabát. Ez a világ, amelyben éjjel-nappal küszködnünk kell, olyan, mint az óceán...

Igen, az elme az esőkabát.

Ezek szerint az ember belemerülhet a munkájába, s ugyanakkor vágyaktól érintetlenül megőrizheti magányát? Csakhogy az élettel járó kötelezettségek nemhogy a meditációra, de még az imádságra is alig hagynak időt!

Igen. A munka, amelyhez kötődnek, és ilyen módon végzik, bilinccsé válik, míg az eloldódással végzett munka nem gyakorol hatást a cselekvőre. Az ilyen ember munka közben is megőrzi magányát. Eleget tenni a kötelességeknek: ez az igazi namaskára [imádás], míg az Istenben lakozás az egyetlen igazi ásana [testhelyzet].

El kell-e hagynom az otthonomat?

Ha ez lenne a sorsa, e kérdés fel sem merült volna önben.

Akkor ön miért fordított hátat otthonának fiatal korában?

Minden az isteni gondviselés szerint történik. Az, hogy ebben az életben milyen életrendet építünk ki, prárabdhánktól [sorsunktól] függ.

Érdemes-e minden időmet az Önvaló keresésére fordítanom? Ha ez nem lehetséges, elegendő pusztán csendben maradnom?

Ha csendben tud maradni anélkül, hogy bármi másra is törekedne, az a legjobb. Ha [azonban] ezt nem tudja megtenni, akkor a megvalósítás szempontjából mi haszna lenne annak, hogy csendben marad? Mindaddig, amíg az ember kénytelen fenntartani aktivitását, nem szabad feladnia Önmaga megvalósítására irányuló igyekezetét.

Hatással lesznek-e az emberre [mostani] cselekedetei későbbi születései során?

Ön az, aki most megszületett? Miért érdeklik önt a további születések? Az igazság az, hogy sem születés, sem halál nincs. Foglalkozzék a halállal az, vigasztalja magát [az újraszületés gondolatával] az, aki született!

Meg tudná idézni nekünk halott rokonainkat?

Talán ismerte a rokonait születésük előtt, hogy haláluk után is tudni szeretne róluk?

Mit tehet egy grhastha [családfő] a moksa [megszabadulás] érdekében? Nem az lenne a kézenfekvő, ha koldussá válna?

Miért gondolja, hogy ön grhastha? De még ha a samnyásíkhoz [vándorló szerzetesekhez] hasonlóan el is vonulna a világtól, akkor is hasonló gondolatok kísértenék, mert akkor meg azt gondolná, hogy samnyásí. Akár családjában marad, akár lemond róla és az erdőbe megy, elméje [továbbra is] háborgatni fogja. Az ego a gondolatok forrása. Ez teremti a testet és a világot, és ennek hatására tekinti magát grhasthának. Ha elvonul, nem tesz mást, mint a grhastha gondolatát felváltja a samnyása [magányos aszketikus élet] gondolatával, a családot mint környezetet pedig az erdővel mint környezettel. De a mentális akadályokkal még mindig nem történt semmi. Sőt, az új környezetben azok igencsak felerősödnek! A környezet megváltoztatása nem jelent segítséget. Az egyedüli akadály az elme, és azt kell legyőzni akár otthon, akár az erdőben. Ha le tudja győzni az erdőben, miért ne tudná legyőzni otthon? Miért változtatná meg hát környezetét?! A környezettől függetlenül már most belefoghat a [megszabadulásért folytatott] küzdelembe.

Miközben az ember világi munkába merül, élvezheti-e a samádhi [a valóság tudatának] állapotát?

Az akadályt az &quot;én dolgozom&quot; érzése képezi. Tegye fel a kérdést önmagának: &quot;Ki dolgozik?&quot; Gondoljon arra, hogy ki ön - és akkor a munka nem kötöttséget fog jelenteni az ön számára, hanem magától fog menni. Ne tegyen erőfeszítést sem a munka, sem a [munkáról való] lemondás érdekében; éppen erőfeszítése az, ami rabságban tartja. Aminek a sors szerint meg kell történnie, az úgyis meg fog történni. Ha az a sorsa, hogy ne dolgozzék, akkor még ha nagyon akarja, akkor sem lesz munkája. Ha [viszont] az a rendeltetése, hogy dolgozzon, akkor a munkát semmiképpen nem fogja tudni elkerülni, és kénytelen lesz valamilyen munkát végezni. Hagyja hát ezt a magasabb hatalomra; [a puszta] elhatározás sem a lemondáshoz, sem a[z otthon] maradáshoz nem elegendő.

Bhagaván tegnap azt mondta, hogy amíg az ember &quot;bent&quot; Isten keresésével van elfoglalva, &quot;kint&quot; a munka magától megy tovább. Srí Caitanya életéből tudjuk, hogy miközben tanítványainak előadásokat tartott, belül valójában Krsnát kereste, testével kapcsolatban pedig mindenről megfeledkezett - közben pedig tovább beszélt Krsnáról. Mindazonáltal kétségeket ébreszt bennem az, hogy vajon a munkát nyugodtan magára lehet-e hagyni. Nem kellene-e az embernek figyelme egy részét a külső munkára irányítania?

Az Önvaló minden. Létezhet-e ön Önmagától függetlenül? Vagy csinálhat-e bármit is Önmaga nélkül? Az Önvaló egyetemes, s így akár igyekszik elfoglalni magát valamilyen cselekvéssel, akár nem, minden cselekvés folytatódni fog. A munka magától fog menni. Krsna is azt mondta Arjunának, hogy fölösleges aggodalmaskodnia a Kauravák megölése miatt, mert őket Isten már halálra ítélte. Nem az volt Arjuna dolga, hogy döntsön ez ügyben, s aztán aggodalmaskodjék miatta - hanem engednie kellett, hogy saját természete hajtsa végre a magasabb hatalom akaratát.

De a munka szenvedéssé válhat, ha az ember nem törődik vele!

Ha Önmagával törődik, az annyi, mintha a munkával törődne. Minthogy azonosítja magát testével, azt gondolja, hogy a munkát ön végzi. De a test és tevékenységei, ideértve a munkát is, nem léteznek az Önvalótól függetlenül. Mit számít az, hogy törődik-e a munkával vagy sem? Amikor az egyik helyről a másikra megy, nem törődik a megtett lépésekkel, s egy idő múlva mégis a célnál találja magát. Láthatja tehát, hogy a lépések anélkül folytatódnak, hogy gondot fordítana rájuk. Így van ez az összes többi munkával is.

Akkor ez olyan, mint az alvajárás.

Jól mondja: &quot;olyan, mint&quot; a holdkórosság. Van úgy, hogy az anya akkor táplálja gyermekét, amikor az mélyen alszik; a gyerek éppúgy megeszi a táplálékot, mint amikor teljesen ébren van. Azonban a következő reggel azt mondja az anyjának, &quot;Mama, tegnap este nem ettem&quot;. Az anya és a többiek [azonban] jól tudják, hogy evett, ő mégis azt állítja, hogy nem evett - [mert hogy] nem volt tudatánál. A cselekvés mégis végbement.

Egy utas elalszik a kocsiban. Az utazás során az ökrök hol haladnak, hol nyugodtan állnak, hol meg ki vannak fogva a járomból. Az utas ezekről az eseményekről mit sem tud, ébredése után mégis egy másik helyen találja magát. Hiába merült boldog tudatlanságba az utazás eseményeit illetően, az utazás mégis sikeresen befejeződött. Hasonlóképpen van az ember is Önmagával. Az örökké éber Önvalót a kocsiban alvó utazóhoz hasonlíthatjuk. Az éber állapot az ökrök mozgása; a samádhi az ökrök nyugodt állásának felel meg (mivel a samádhi jágrat-susuptit [éberalvást] jelent, vagyis azt, hogy az ember tudatánál van, de nem vesz részt a cselekvésben; az ökrök be vannak fogva, de nem mozognak); az [álomtalan] alvás az ökrök járomból való kifogása, mivel az alvás során a cselekvés teljes megszűnése az ökrök járomból való kifogásának felel meg.

Vagy vegyük például a filmszínház esetét, ahol képeket vetítenek egy vetítővászonra. A mozgó képek azonban nincsenek hatással a vászonra, nem alakítják azt át. A nézőközönség ezekre figyel, s nem a vetítővászonra. Noha a képek nem létezhetnek a vászon nélkül, a vászonról mégsem vesz tudomást senki. Hasonlóképpen: az Önvaló az a vetítővászon, amelyen a képek, a cselekedetek és a többi efféle követi egymást. Az ember ez utóbbiaknak tudatában van, azonban arról, ami igazán lényeges, vagyis az előbbiről [az Önvalóról] nincs tudomása. Mindazonáltal a képek világa az Önvaló nélkül elképzelhetetlen. Akár tudatában van a néző [az individuum] a vetítővászonnak [az Önvalónak], akár nincs, a tettek folytatódni fognak.

Azonban a filmszínházban van egy gépész is!

A filmszínház érzéketlen anyagokból áll. A lámpa, a képek, a vetítővászon és a többi: ezek mind érzéketlenek, s így szükségük van egy gépészre, azaz egy érzékelőképességgel rendelkező cselekvőre. Másrészt az Önvaló az abszolút tudat, és ezért külső tényezők nem gyakorolhatnak rá hatást. Az Önvalón kívül nem lehet más gépész.

Én nem keverem össze a testet a gépésszel; inkább Krsna szavaira utalok a Gítá XVIII. fejezetének 61. verséből: &quot;Az Úr minden lény szívében ott lakozik, Arjuna, és káprázatával mozgat minden élőlényt, mint bábjátékos a bábukat.&quot;

A test funkciói, ideértve a működtető iránti igényt is, az elmében születnek; minthogy a test jada, azaz érzéketlen, szükség van egy érzékelőképességgel rendelkező működtetőre. Mivel az emberek azt hiszik magukról, hogy ők jívák [individuális lelkek], Krsna azt mondja, hogy Isten a jívák működtetőjeként lakozik a Szívben. Tulajdonképpen nincsenek jívák, és rajtuk kívüli működtető sincs; az Önvaló mindent magában foglal - magában foglalja a filmvásznat, a képeket, a nézőt, a színészeket, a gépészt, a fényt, a filmszínház épületét és minden egyebet. Az, hogy ön összetéveszti Önmagát a testtel, és színésznek képzeli magát, olyan, mintha a néző színészként viselkedne a filmszínházban. Képzeljen el egy színészt, aki vászon nélkül akarna eljátszani egy jelenetet! Pontosan ez történik azzal az emberrel is, aki cselekedeteit az Önvalótól függetlennek véli.

Másrészt olyan ez, mintha a nézőt arra kérnénk, hogy játsszon a filmben. Vagyis meg kell tanulnunk az alvajárást.

A cselekedetek és az állapotok összhangban vannak az ember nézőpontjával. A varjú, az elefánt, a kígyó [bizonyos] testrészeit két különböző dologra is használja. A varjú egyetlen szemmel kétfelé is nézhet; az elefánt az ormányát egyformán használja fogásra és szaglásra; a kígyó nemcsak lát, hanem hall is a szemével. Akár azt mondja, hogy a varjúnak egy szeme van, akár azt, hogy szemei vannak, akár úgy utal az elefánt ormányára, mint &quot;kézre&quot; vagy &quot;orra&quot;, vagy fülnek hívja a kígyó szemeit: ez mind ugyanazt jelenti. Hasonlóképpen a jnání számára az alvás közbeni ébrenlét, ébrenlét közbeni alvás, az álom közbeni alvás vagy álom közbeni ébrenlét nagyjából mind ugyanazt jelenti.

De nekünk egy fizikai, ébrenléti világban kell foglalkoznunk a fizikai testtel! Ha munkavégzés közben elalszunk vagy ha megpróbálunk dolgozni, mialatt alszunk, munkánk aligha lesz eredményes.

Az [álomtalan] alvás nem tudatlanság, hanem az ember tiszta állapota; az ébrenlét nem tudás, hanem tudatlanság. Az alvást a teljes tudatosság jellemzi, az ébrenlétet a teljes tudatlanság. Az ön valóságos természete mindkettőt magában foglalja - s [ugyanakkor] mindkettőt transzcendálja. Az Önvaló túl van mind a tudáson, mind a tudatlanságon. Az álomteljes alvás, az álomtalan mélyalvás és az ébrenlét állapotai csak múló alakzatok az Önvaló előtt; akár tudatában van ön ezeknek, akár nem, megjelennek. A jnání, akiben a samádhi, az ébrenlét, az álomteljes alvás és az álomtalan mélyalvás állapotai megjelennek, olyan, mint az utazó, aki nyugodtan alszik, miközben az ökrök mennek, állnak, vagy éppen kifogják őket. Ezek a válaszok az ajnání [tudatlan] számára valók; máskülönben ilyen kérdések fel sem merülnének.

Természetesen ezeket a kérdéseket nem az Önvaló teszi fel. Ott ki is kérdezhetne? Sajnálatos módon azonban én még nem valósítottam meg Önmagamat!

Éppen ez jelent akadályt az ön számára. Meg kell szabadulnia attól a gondolattól, hogy ajnání [tudatlan], és még meg kell valósítania Önmagát. Ön az Önvaló. Volt-e valaha olyan pillanat, amelyben nem volt tudatában Önmagának?

Ezek szerint az alvajárás vagy az álmodozás állapotában kell kísérletezgetnünk?

(Nevet.)

Fenntartom, hogy az Önvalón történő töretlen &quot;kontempláció&quot; eredményeként a samádhiba merült ember fizikai teste mozdulatlanná válhat. Lehet tevékeny is, lehet tétlen is. Az olyan elmére, amely ebben a &quot;kontemplációban&quot; megállapodott, a test vagy az érzékek mozgása nem lehet hatással - mint ahogy az elme nyugtalansága sem a fizikai aktivitás jele. Mások ezzel szemben azt állítják, hogy a fizikai aktivitás nyilvánvalóan meghiúsítja a samádhit, vagyis a töretlen &quot;kontemplációt&quot;. Bhagaván hogyan vélekedik erről? Ön az én álláspontom megingathatatlan bizonyítéka.

Mindkét félnek igaza van: ön a sahaja nirvikalpa samádhira utal, a másik fél a kevala nirvikalpa samádhira. Ez utóbbi esetben az elme belemerül az Önvaló fényébe (míg ugyanez az elme a mélyalvásban a tudatlanság sötétségébe merül); és ami még különbséget tesz a samádhi és a samádhiból való ébredés utáni aktivitás között, az a[z elme] tárgy[a]. Ezenfelül a test, a látás, a vitális erők és az elme aktivitása, valamint a tárgyak észlelése: mindezek akadályokat jelentenek annak, aki a kevala nirvikalpa samádhi megvalósítására törekszik.

A sahaja samádhiban azonban az elme már átalakult az Önvalóvá, s ilyen módon nincs többé. Így hát a fent említett különbségek és akadályok itt már nem léteznek. Egy ilyen lény tevékenységei a szundikáló kisgyermek etetéséhez hasonlatosak, mert ez is csak a külső rátekintő számára érzékelhető, az ételt elfogyasztó számára nem. A mozgó kocsiban alvó utazó nincs tudatában a kocsi mozgásának, mivel elméje elmerült a sötétségben. Ugyanígy a sahaja jnání sincsen tudatában testi tevékenységének, mivel elméje a cidánanda [az Önvaló üdvözült boldogságának] elragadtatásába való belemerülés során visszavonatott.

==Csend és magány==

Van-e valami haszna annak, ha az ember hallgatási fogadalmat tesz?

A belső csend az önmagunkról való lemondással egyenlő. S ez annyit jelent, mint az ego tudata nélkül élni.

A samnyásínak feltétlenül magányban kell élnie?

A magány az ember elméjében van. Még ha a világ sűrűjében él is az ember, fenntarthatja elméje tökéletes nyugalmát; aki így tesz, mindig magányban van. Másvalaki viszont hiába él erdőben, mégis képtelen elméjét uralni. Az ilyen emberről nem mondhatjuk azt, hogy magányban van. A magány egy mentális beállítottság; az az ember, aki az élet dolgaihoz kötődik, bárhol éljen is, nem válhat magányossá. Az eloldódott ember azonban mindig magányban van.

Mi a mauna?

A mauna [csend] a beszédet és a gondolkozást felülmúló állapot; a mauna mentális aktivitás nélküli meditáció. A meditáció az elme leigázása; a mélymeditáció örökkévaló beszéd. A csend örökbeszélő; ez a &quot;nyelv&quot; örökéltű áramlása. Ezt az áramlást szakítja meg a beszéd - mert a szavak e néma &quot;nyelv&quot; számára csak akadályt jelentenek. Az előadások képesek órákig lekötni a hallgatókat anélkül, hogy javítanának rajtuk. A csend egyfelől állandó, másfelől az egész emberiség üdvét szolgálja. A csend nem más, mint ékesszólás. A szóbeli előadások korántsem annyira ékesszólóak, mint a csend. A csend szakadatlan ékesszólás. Ez a legnagyszerűbb nyelv.

Létezik olyan állapot, amelyben a szavak megszűnnek, és a csend kerül uralomra.

Akkor hogyan közölhetjük gondolatainkat másokkal?

Ez csak a kettősség tudatának megjelenése után válik szükségessé.

Miért nem járja Bhagaván a világot, miért nem hirdeti mindenfelé az igazságot?

Honnan tudja, hogy nem teszem? [Gondolja, hogy] az igazság hirdetése abban áll, hogy az ember emelvényre áll, és szónoklatot intéz a körülötte álló sokasághoz? Az igazság hirdetése egyszerűen a tudás átadását jelenti; s ezt csak csöndben lehet véghezvinni. Mit gondol arról az emberről, aki egy álló órán keresztül hallgat egy prédikációt, s aztán anélkül távozik, hogy élete megváltoztatásának gondolata felmerült volna benne? Vesse össze ezt egy másik ember magatartásával, aki egy szent ember jelenlétében tartózkodik, majd egy idő múlva azzal a meggyőződéssel távozik, hogy élete gyökeresen megváltozott. Melyik a jobb: hangosan, ámbár hatás nélkül prédikálni, vagy csendben ülni és belső erőt sugározni?

Ezenfelül [gondolja csak meg,] hogyan jön létre a beszéd? Először is van egy [minden partikuláris ismerettől] elvonatkoztatott tudás. Ebből emelkedik ki az ego, amelyből gondolatok fakadnak, a gondolatokból pedig szavak. Így a szó az eredeti forrás dédunokája. Ítélje meg ön: ha már a szó is képes kiváltani bizonyos hatást, mennyivel erőteljesebbnek kell lennie a csenden keresztül megnyilvánuló prédikációnak! Csakhogy az emberek nem értik ezt az egyszerű, nyilvánvaló igazságot - mindennapi, állandóan jelenlevő, örökös tapasztalásuk igazságát. Ez az igazság az Önvaló igazsága. Van-e olyasvalaki, aki nincs tudatában Önmagának? ők azonban mégsem szeretnek hallani erről az igazságról, ellenben mohón keresik a választ arra, hogy mi van a túlvilágon - a mennyben, a pokolban -, s hogy mi a reinkarnáció.

Mivel az emberek a titokzatos dolgokat szeretik, s nem az igazságot, a vallások gondoskodnak arról, hogy végül is Önmagukhoz térjenek. Úgyhogy bármily eszközöket is alkalmazzon, végül önnek is mindenképpen az Önvalóhoz kell visszatérnie: s hát miért ne ütne tanyát Önmagában [már] itt és most? Ahhoz, hogy a túlvilágról spekuláljon, ahhoz, hogy a túlvilág szemlélőjévé válhasson, szükség van az Önvalóra; így hát ezek nem különböznek az Önvalótól. Még a tudatlan ember is, amikor a tárgyakat látja, valójában csak Önmagát látja.

==Az elme megfékezése==

Hogyan fékezhető meg az elme?

Ha megvalósította Önmagát, nincs szüksége az elme megfékezésére. Amikor az elme eltűnik, fölragyog az Önvaló. Függetlenül attól, hogy elméje tevékeny vagy tétlen, a megvalósított emberben már csak az Önvaló létezik. Az elme, a test és a világ ugyanis nincsen elválasztva az Önvalótól; és ezek nem is maradhatnának fenn az Önvalón kívül. [Így hát] hogyan is különbözhetnének ezek magától az Önvalótól? Amikor az ember tudatában van Önmagának, miért kellene aggodalmaskodnia ezek miatt az árnyképek miatt? Hogyan gyakorolhatnának hatást ezek az Önvalóra?

Ha az elme pusztán árnyék, akkor az ember hogyan szerezhet tudomást az Önvalóról?

Az Önvaló az önfényű Szív. Az agyat, az elme székhelyét a Szívből származó fény világítja meg. A világot az elmével látjuk; ily módon a világot az Önvaló tükrözött fényének segítségével láthatja. A világot az elme aktusa észleli. Amikor az elme fényt kap, tudatában van a világnak; amikor az elme nem kap fényt, nincs tudatában a világnak.

Ha az elme befelé, a fény forrása felé fordul, az objektív megismerés megszűnik, és egyedül az Önvaló, a Szív ragyog.

A Hold fénye a Nap fényének visszatükröződése. Amikor a Nap lemegy, a Hold világítja meg a tárgyakat. Ha a Nap felkel, senkinek sincs szüksége a Holdra, még ha tányérja látható is az égen. Így van ez az elmével és a Szívvel is. Az elme tükrözött fénye miatt hasznos. Segítségével észleljük a tárgyakat. Amikor befelé fordul, belemerül a magától ragyogó fény forrásába. Ilyenkor az elme olyanná válik, mint a nappal látható Hold.

Amikor besötétedik, lámpára van szükségünk ahhoz, hogy fényt teremtsünk. Ha azonban felkel a Nap, nincs szükség lámpára; a tárgyak láthatóvá válnak. És akkor sincs szükségünk lámpára, ha a Napot akarjuk látni: elég, ha szemünket a magától ragyogó Nap felé fordítjuk. Hasonlóképpen van ez az elmével is: a tárgyak látásához szükségünk van az elméből származó tükrözött fényre. Ha viszont a Szívet kívánjuk látni, elég, ha az elme a Szív felé fordul. Ekkor az elme elveszíti jelentőségét, a Szív pedig magától ontja a fényt.

Miután ezt az ásramamot [remetetelepet] októberben elhagytam, tudatában voltam annak a kisugárzásnak, amely Srí Bhagaván jelenlétében uralkodott, s amely engem tíz napon keresztül beragyogott. Miközben munkámmal voltam elfoglalva, folyamatosan éreztem az egységben való béke rejtett áramlását; majdnem olyan volt ez, mint az a kettős tudatosság amelyet az ember akkor tapasztal, amikor egy unalmas előadás alatt félálomba merül. Azután ez az egység fokozatosan elhalványult, és felváltották a régi butaságok. A munka nem hagy időt a magányos meditációra. Elég-e az, ha munka közben állandóan arra figyelmeztetem magam, hogy &quot;én vagyok&quot;?

(Rövid szünet után.) Ha megerősíti elméjét, a béke később sem fog megszakadni. A béke időtartama az ismételt gyakorlatok által megszerzett mentális erővel arányos. A megerősödött elme képes arra, hogy megtartsa önmagát ebben az áramlásban. Ez esetben akár elfoglalja magát valamivel az ember, akár nem, ez az áramlás érintetlen és szakadatlan marad. [Mindazonáltal] nem a munka az, ami önt akadályozza, hanem az a képzet, hogy ön végzi a munkát.

Szükség van-e az elme megerősítéséhez az ülés közben gyakorolt meditációra?

Ha mindig szem előtt tartja azt a gondolatot, hogy [amivel elfoglalja magát nap közben,] az nem az ön munkája, akkor nem. Ahhoz, hogy erre [folytonosan] emlékeztesse önmagát, komoly erőfeszítésre van szükség; később azonban ez a gondolat magától értetődővé és folyamatossá válik. A munka önmagától megy majd végbe, és békéjét semmi sem fogja megzavarni.

Az ön valódi természete a meditáció. Most még meditációnak nevezi, mivel vannak más gondolatok is, amelyek megzavarják. Ha elűzi ezeket a gondolatokat, egyedül marad - vagyis a gondolatoktól mentes meditáció állapotába kerül; és ez az ön igazi természete - [vagyis az,] amit most a többi gondolat távoltartásával próbál elérni. Ezt a gondolatoktól való távolságtartást most meditációnak nevezi. De ha a gyakorlás megszilárdul, a valódi természet fog igazi meditációként megmutatkozni.

Amikor az ember megkísérli a meditációt, a többi gondolat szinte rátámad!

Igen, a meditációban mindenfajta gondolat megjelenik. És ez így van jól; mert ami önben rejtőzik, ekkor felszínre kerül. Ha nem jelennének meg ezek a gondolatok, hogyan pusztítaná el őket? A gondolatok mintegy maguktól jelentkeznek, de csak azért, hogy a megfelelő pillanatban kioltsák őket. Így szolgálják az elme megerősödését.

Vannak pillanatok, amikor az emberek és a dolgok valamiféle határozatlan, csaknem átlátszó formát öltenek magukra, akárcsak egy álomban. Az ember többé nem kívülről látja őket; létüknek csak passzív módon van tudatában, sőt aktív módon még az énségről sincsen tudomása. Az elmében mély csend honol. Vajon ezekben a pillanatokban válik alkalmassá az elme arra, hogy belemerüljön az Önvalóba? Netán ez valamiféle egészségtelen állapot, valamiféle önhipnózis eredménye? Vagy ez az állapot az ideiglenes béke elérésének egyik eszköze?

[Elmondása szerint] az elme nyugalmát [az ön esetében] a tudat jelenléte kíséri. Pontosan ez az az állapot, amelyet el kell érni. [Mindazonáltal] az a tény, hogy ezen a ponton megfogalmazódott önben a fenti kérdés - anélkül, hogy felismerte volna tapasztalatában az Önvalót -, azt mutatja, hogy ezt az állapotot még csupán alkalomszerűen birtokolja.

A &quot;belemerülés&quot; szó csak akkor használható, ha az embernek befelé kell fordítania elméjét, hogy elkerülje az elme kifelé irányuló tendenciái által megzavart létezést. Ezekben az időszakokban az embernek [valóban] e külsődleges jelenségek felszíne alá kell merülnie. De amikor a tudatot akadálytalanul hatja át a mély csend, akkor mibe kellene belemerülni? Ha az ember ebben az állapotban nem ismeri fel Önmagát, akkor az Önvaló elérése érdekében kifejtett erőfeszítést joggal nevezhetjük &quot;belemerülésnek&quot;. Ebben az értelemben mondhatjuk erről az állapotról, hogy alkalmas a megvalósításra vagy a belemerülésre. Ilyen módon az ön által feltett utolsó két kérdés érvényét veszíti.

A gyermekek iránt az elme mindig elfogult - talán azért, mert a gyermekben gyakran az Eszményi megtestesülését látja. Hogyan lehet ezt a részrehajlást kiküszöbölni?

Önmagához ragaszkodjon! Miért foglalkozik a gyermekekkel és feléjük irányuló reakcióival?!

Most vagyok itt harmadszor Tiruvannámalaiban; ittlétem alatt elhatalmasodott bennem az egoizmus érzése, és a meditációm is nehezebbé vált. Ez vajon egy lényegtelen, átmeneti fázis, vagy annak a jele, hogy ezentúl az ilyen helyeket kerülnöm kell?

Ez csak egy képzeletbeli dolog. Ez a hely is éppúgy önben van, mint ahogy az összes többi. Az efféle képzelgéseknek véget kell vetnie, mert a helyeknek mint olyanoknak semmi közük az elme tevékenységéhez. Körülményei sem pusztán egyéni választásától függnek; ezek maguktól adódó dolgok. Önnek pedig az a feladata, hogy föléjük emelkedjen, s nem az, hogy beléjük gabalyodjon.

[Este öt körül, amikor Srí Bhagaván felment a hegyre, egy nyolc és fél éves fiúcska ült a csarnokban. Miközben Srí Bhagaván távol volt, a kisfiú tisztán, egyszerűen, az irodalmi tamil nyelvet használva és szabadon idézve a szentek mondásait és a szent szövegeket, a yogáról és a vedántáról beszélt. Amikor közel háromnegyed óra múltán Srí Bhagaván belépett a csarnokba, teljes csend uralkodott. A kisfiú húsz percig ült Srí Bhagaván jelenlétében, egy szót sem szólt, csak merőn figyelte őt. Azután könnyek szöktek a szemébe. Bal kezével letörölte őket, és nem sokkal később elment azzal, hogy ő még vár az Önmegvalósítással.] Hogyan magyarázhatjuk e fiúcska rendkívüli viselkedését?

Erősek voltak benne utolsó születésének jellegzetességei. Azonban bármennyire is erősek legyenek, ezek csak egy nyugodt, elcsendesült elmében nyilvánulhatnak meg. Mindenki tapasztalhatja, hogy miközben az emlékképek felidézésére tett kísérletek időnként kudarcba fulladnak, a csendes és nyugodt elmébe gyakran betör valami [távoli emlékkép].

Hogyan csendesíthető el, hogyan nyugtatható meg a rakoncátlan elme?

Vagy keresse meg a forrását, hogy eltűnjön, vagy mondjon le magáról, hogy az elme felszámolódjék. Az önmagáról való lemondás ugyanaz, mint az ön-ismeret, s így mindkettő szükségképpen magában foglalja az önuralmat. Az ego csak akkor adja meg magát, ha felismeri a magasabb hatalmat.

Hogyan menekülhetünk meg az elme nyugtalanságáért felelős samsárától [létforgatagtól]? Elérhető-e az elme nyugalma a lemondás révén?

A samsára csak az ön elméjében van. A világ nem mondja azt, hogy &quot;Itt vagyok én, a világ&quot;. Ha így tenne, akkor mindig jelen lenne, és még alvás közben is tapasztalhatóvá tenné magát. Minthogy azonban alvás közben nincs jelen, nem állandó. S mivel nem állandó, nincs szubsztanciája. Minthogy az Önvalón kívül semmi sem rendelkezik realitással, [a világ] könnyen legyőzhető az Önvaló révén. Egyedül az Önvaló maradandó. A lemondás Önmaga nem-Önmagával való azonosításának megtagadását jelenti. Amikor az ember eltávolítja az Önvalót a nem-Önvalóval azonosító tudatlanságot, a nem-Önvaló léte megszűnik. És ez az igazi lemondás.

A tetteket egy ilyen [fokú] lemondás híján is végre tudjuk hajtani kötődés nélkül?

Csak az átma-jnáni [Önmagát ismerő] lehet jó karma-yogi.

Bhagaván elutasítja a dvaita [kettősségen alapuló] filozófiát?

A dvaita [kettősség] csak akkor maradhat fenn, ha Önmagát nem-Önmagával azonosítja. Az advaita [a kettősség elutasítása] ezen azonosítás elutasítását jelenti.

==Bhakti és jnána==

A Srí Bhagavatam azt írja, hogy az ember akkor talál rá szívében Krsnára, ha mindenre úgy tekint és minden előtt úgy borul le, mintha az maga az Úr volna. Ez az út vezet az Ön-megvalósításhoz? Nem volna-e könnyebb mindenben Bhagavánt imádni, mint a &quot;Ki vagyok én?&quot; mentális vizsgálata révén az elmefölötti valóságot keresni?

Amikor ön mindenben Istent látja, Istenre gondol-e vagy sem? Ha maga körül mindent Istennek akar látni, nyilvánvalóan Istenre kell gondolnia. Ha Istent ilyen módon emlékezetében tartja, akkor ez [a mentális beállítottság előbb-utóbb] dhyánává [meditációvá] válik - és a dhyána a megvalósítást megelőző állapot. A megvalósításra csak az Önvalóban van lehetőség, illetve a megvalósítás csak az Önvaló számára lehetséges. Az Önvalótól függetlenül nincs lehetőség a megvalósításra. A dhyánának meg kell előznie a megvalósítást, de az már lényegtelen, hogy Istent választja-e dhyánája tárgyául, vagy az Önvalót, mert a cél ugyanaz. Önmagát sehogyan sem tudja megkerülni. Mindenben Istent akarja látni, csak épp önmagában nem? Ha minden Isten, akkor ebbe a mindenbe ön talán nem tartozik bele? Ha egyszer minden Isten, mi különös van azon, hogy ön is Isten? Ez az a módszer, amit a Srí Bhagavatam és más [hasonló] művek is ajánlanak. De még e gyakorlat végzéséhez is szükség van egy látóra vagy egy gondolóra. Vajon ki az?

Hogyan lehet meglátni egy mindent átható Istent?

Istent látni annyit jelent, mint Istennek lenni. A &quot;minden&quot; nem Istenen kívül van, hogy Isten azt átjárhatná. Csak Isten van.

Olvasgassuk-e időnként a Gítát?

Mindig!

Milyen viszony van a jnána és a bhakti [szeretet] között?

A jnána az Önvalóban tartózkodás örökkévaló, töretlen és természetes állapota. Ahhoz, hogy az ember Önmagában tartózkodjék, szeretnie kell Önmagát. Mivel Isten igazából az Önvaló, az Önvaló szeretete Isten szeretetét jelenti; és ez a bhakti. A jnána és a bhakti ilyen módon egy és ugyanaz.

Ha a japát [Isten nevének ismétlését] egy-két óra hosszat csinálom, valamiféle alváshoz hasonló állapotba esem. Felébredve visszaemlékszem arra, hogy a japa megszakadt. Akkor aztán ismét megpróbálkozom vele.

Jól mondja, hogy &quot;alváshoz hasonló&quot;. Ez egy természetes állapot. Mivel ön még az egóval azonosítja magát, úgy gondolja, hogy a természetes állapot olyan állapot, amely megszakítja a japa gyakorlását. Vagyis önnek arra van szüksége, hogy mindaddig igyekezzék megismételni ezt a tapasztalatot, amíg fel nem ismeri, hogy az az ön természetes állapota. Akkor aztán rá fog jönni arra, hogy a japa független [öntől], és magától folytatódik. Jelenlegi kétsége ennek a hamis identifikációnak köszönhető - nevezetesen annak, hogy a japát végző elmével azonosítja magát. A japa azt jelenti, hogy az ember egyetlen gondolathoz ragaszkodik, az összes többit pedig kirekeszti elméjéből. Ez a japa célja. Így vezet el a japa a jnánához, amely azután Ön-megvalósításban, vagyis jnánaban végződik.

Hogyan folytassam a japát?

Az embernek Isten nevét nem mechanikusan és felszínesen kell ismételgetnie, hanem az odaadás érzésével eltelve. Isten nevét csak úgy használhatja az ember, csak úgy hívhatja segítségül őt, ha vágyakozik utána és fenntartás nélkül aláveti magát neki. Csak e ráhagyatkozás után marad Isten neve állandóan az emberrel.

Mi szükség van akkor a kutatásra, vagyis a vicárára?

A ráhagyatkozás csak akkor vezet eredményre, ha az ember maradéktalanul tisztában van azzal, hogy mit jelent a valódi ráhagyatkozás. [Azonban] az ember ezt a tudást - mely mindig önfeladásban végződik - csak kutatás és elmélkedés révén tudja megszerezni. Nincs különbség a jnána és az Úrnak való tökéletes odaadás között, történjék ez utóbbi akár gondolatban, akár szóban, akár cselekedetben. Ahhoz, hogy az odaadás teljes legyen, feltétel nélkülinek kell lennie; a hívő nem alkudozhat az Úrral, nem követelhet tőle kegyeket. Ez a teljes odaadás mindent magában foglal: [egyszerre] jnána és vairágya [szenvedélytelenség], hódolat és szeretet.

==Önvaló és individualitás==

Az emberi individualitás nem oldódik fel a halálban éppúgy - lehetetlenné téve az újraszületést -, mint ahogy az óceánba ömlő folyók is elveszítik egyediségüket?

Csakhogy amikor a víz elpárolog és eső formájában visszatér a hegyekre, újra folyókká válik, s azok újra az óceánba torkollanak. Az individuumok is hasonlóképpen elveszítik egyedi voltukat az alvás során, de samskáráiknak, vagyis régmúlt hajlamaiknak megfelelően mégis individuumokként térnek vissza. S ugyanez történik a halált követően is. Az emberi individualitás a samskárákkal együtt tehát nem veszhet el.

Hogyan lehetséges ez?

Gondoljon arra, hogy ha a fa ágait levágják, azok újra kihajtanak. Mert mindaddig, amíg a gyökérzet ép, a fa újra kihajt. Nos, a halál során a Szívbe visszahúzódó - következésképpen még elpusztítatlan - samskárákkal is hasonló történik: a megfelelő pillanatban ezek is újraszületéshez vezetnek. Így születnek újra a jívák [individuumok].

Hogyan jöhet létre a számtalan jíva s rajtuk keresztül a nevekkel és formákkal teli hatalmas univerzum ezekből a Szívbe merült szubtilis samskárákból?

Ahogy a nagy fügefa egyetlen apró magból sarjad ki, úgy hajt ki az összes jíva a nevekkel és formákkal teli univerzummal együtt a szubtilis samskárákból.

Hogyan sugárzódik ki az individualitás az Abszolút Önvalóból, és hogyan lehetséges visszatérnie bele?

Ahogy a szikra kipattan a tűzből, úgy árad ki az individualitás az Abszolút Önvalóból. A szikrát egónak nevezik. Az ajnání esetében az ego - megjelenésével egyidejűleg - [mindig] valamilyen tárggyal azonosítja magát. Ugyanis ha nem kapcsolódna tárgyakhoz, nem maradhatna fenn.

Ez az összekapcsolódás annak az ajnánának [tudatlanságnak] köszönhető, amelynek elpusztítására irányul erőfeszítésünk. Ha az embernek sikerül elpusztítania ezt az objektumokkal való identifikációs hajlamot, akkor az ego tisztává válik, majd pedig egyesül forrásával. Amikor az ember önmagát alaptalanul testével azonosítja, azt nevezzük dehátmabuddhinak, vagyis &quot;én vagyok a test&quot;-gondolatnak. Ahhoz, hogy az ember sikerre vigye erőfeszítését, ettől kell megszabadulnia.

Hogyan lehet ezt kiirtani?

A susuptiban [a mélyalvás állapotában] ön test és elme nélkül létezik, míg a másik két állapotban mindkettővel rendelkezik. Ha egy lenne a testtel, hogyan létezhetne test nélkül a susuptiban? Ami az ön számára külsődleges, attól elválaszthatja magát, de ami egy önnel, attól nem. Ebből következően az ego nem lehet egy a testtel. Ezt kell felismerni az ébrenléti állapotban. A három állapotot azért tanulmányozzuk, hogy elérjük ezt a tudást.

A [pusztán] két állapothoz kötődő ego hogyan valósíthatja meg azt, ami mindhárom állapotot magában foglalja?

Az ego a maga tisztaságában leginkább két állapot vagy két gondolat között tapasztalható. Az ego olyan, mint a hernyó, amely csak akkor engedi el az egyik levelet, ha már belekapaszkodott a másikba. Igazi természete akkor tárul fel, amikor nem érintkezik tárgyakkal avagy gondolatokkal. A három állapot, a jágrat [ébrenlét], a svapna [álom] és a susupti tanulmányozásából nyert meggyőződés révén ezt a köztességet kell megvalósítania maradandó és változhatatlan valóságként, önnön valódi léteként.

Az ébrenléti állapothoz hasonlóan nem maradhatok-e akaratlagosan a susuptiban mindaddig amíg szeretnék? Hogyan éli meg a jnání ezt a három állapotot?

A susupti az ébrenlét állapotában is létezik. Ön most is a susuptiban van. Ebbe a susuptiba kell tudatosan behatolnia, és ezt kell elérnie ebben az ébrenléti állapotban. Valójában a susuptiba sem belépni nem lehet, sem pedig kilépni nem lehet belőle. Tudatában lenni a susuptinak a jágrat állapotában: ez a jágrat-susupti [éberalvás] - ez a samádhi.

Az ajnání nem képes sokáig susuptiban maradni, mivel természete arra kényszeríti, hogy kilépjen belőle. Egója nem halott, s ezért újra meg újra felbukkan. A jnání azonban az egót forrásánál pusztította el. Néha úgy tűnik, mintha időnként a prárabdha hatására az ő esetében is felbukkanna az ego. Vagyis a kifelé irányuló szándékok vonatkozásában a jnáni esetében is az a benyomás alakulhat ki [a külső szemlélőben], hogy a prárabdha fenntartja, életben tartja az egót, akárcsak az ajnání esetében. Van azonban egy alapvető különbség közöttük, mégpedig az, hogy amikor az ajnání egója felbukkan (igazából a mélyalvás kivételével sohasem tűnik el), egyáltalán nincs tudatában forrásának: más szavakkal az ajnáni nincs tudatában susuptijának álmában vagy ébrenléte alatt. Ezzel szemben a jnání esetében az ego megjelenése avagy léte csupán látszólagos, és ő az ego látszólagos felbukkanása avagy léte ellenére sem szakad el soha töretlen és transzcendentális tapasztalatától, mivel figyelmét mindig az elme forrására rögzíti. Az ilyen ego [tehát] ártalmatlan; olyan, mint az elégett kötél maradványa - noha még őrzi eredeti formáját, alkalmatlan arra, hogy bármit is megkössenek vele. Ha az ember folytonosan az elme forrására összpontosítja figyelmét, az ego éppúgy eltűnik ebben a forrásban, mint a sóbábu a tengerben.

Mi a keresztre feszítés értelme?

A kereszt a test. Jézus, az ember fia az ego, vagyis az &quot;én vagyok a test&quot; képzete. Amikor az ember fiát keresztre feszítik, az ego megsemmisül, s ami megmarad, az az Abszolút Lény Ez a dicsőséges Önvalónak, Krisztusnak - Isten Fiának a feltámadása.

De mivel indokolható a keresztre feszítés? A gyilkosság nem szörnyű bűn?

Mindenki öngyilkosságot követ el. Az örökkévaló, üdvösséggel teljes, természetes állapotot megfojtotta ez a tudatlan élet. Ilyen módon a jelenlegi élet az örökkévaló, feltétlen lét meggyilkolásának következménye. S ez vajon nem egyfajta öngyilkosság? Úgyhogy miért aggasztja annyira önt [ez] a gyilkosság?

Srí Rámakrsna azt mondta, hogy a nirvikalpa samádhi nem tarthat tovább huszonegy napnál; ha tovább tart, az illető meghal. Valóban így van?

Amikor a prárabdha kimerül, az ego anélkül, hogy bármilyen nyomot is hagyna maga után, maradéktalanul szertefoszlik. Ez a végső megszabadulás (nirvána). Ha a prárabdha nem merül ki, az ego újra feltámad, mint ahogy a jivanmukták [a földi életük során megszabadultak] esetében is úgy tűnik, mintha feltámadna.

Az Ön-megvalósítás

Hogyan érhetem el az Ön-megvalósítást?

A megvalósítás nem valami távoli, elérendő cél; a megvalósítás már [az idők kezdete előtt] végbement. Mindössze attól a gondolattól kell megszabadulnia, hogy &quot;még nem értem el a megvalósítást&quot;.

Nyugalom és béke: ez a megvalósítás. Nincs olyan pillanat, amelyben az Önvaló ne létezne. Mihelyt kétsége merül fel a megvalósítással kapcsolatban, vagy úgy érzi, hogy a megvalósítást még nem érte el, próbálja megszabadítani magát az ilyen gondolatoktól. Ezek a kétségek Önmaga nem-Önmagával való azonosításából fakadnak. Ami a nem-Önvaló eltűnése után egyedül fennmarad, az az Önvaló. Ha teret akar adni neki, akkor azt nem valahol másutt kell megtennie; pusztán az akadályokat kell eltávolítania.

Ha egyszer a vásana ksaya [a mentális hajlamok felszámolása] nélkül nincs mód a realizációra, akkor hogyan kell megvalósítanom azt az állapotot, amelyből ezek a hajlamok hiányoznak?

Ön most éppen ebben az állapotban van.

Ez azt jelentené, hogy az Önvalóhoz ragaszkodva akkor és ott kell megsemmisíteni a vásanákat, amikor és ahol azok megjelennek?

Ha ön az lesz, ami, akkor az összes vásana magától elpusztul.

De hogyan érhetem el az Önvalót?

Az Önvalót nem lehet elérni. Ha az Önvalót el kellene érni, akkor az azt jelentené, hogy az Önvaló itt és most nincs jelen, s hogy még nem érte el. Ámde amihez újonnan jut hozzá, azt el is fogja veszíteni. Vagyis az nem lesz állandó. [Márpedig] ami nem állandó, azzal nem érdemes foglalkozni. Ezért mondom azt, hogy az Önvalót nem lehet elérni. Ön az Önvaló - és már most is az.

Kétségtelen, hogy e pillanatban ön nincs tudatában üdvösségtől áthatott állapotának. A tudatlanság ugyanis közbeékelődik, és elfátyolozza a tiszta Önvalót, amely maga az üdvösség. Csupán a tudatlanság e fátylát kell eltávolítania, amely nem egyéb tévedésen alapuló tudásnál. A tévedésen alapuló tudás az Önvaló helytelen azonosítása a testtel és az elmével. Ha felszámolja e téves identifikációt, akkor egyedül az Önvaló marad.

Ezért a megvalósítás mindenki számára kész tény A megvalósítás nem tesz különbséget a törekvők között. Maga az a gondolat képezi az akadályt, hogy vajon &quot;sikerül-e megvalósítanom Önmagamat&quot;, illetve &quot;még nem valósítottam meg Önmagamat&quot;. Szabaduljon meg ezektől az akadályoktól!

Mi az értelme a samádhinak, és megmarad-e a gondolkozás a samádhi állapotában?

Egyedül a samádhi képes feltárni az igazságot. A gondolatok elfátyolozzák a valóságot, s így az a maga mivoltában csak a samádhi állapotában ismerhető fel.

A samádhiban csak az &quot;én vagyok&quot; érzése van jelen; gondolatok nincsenek benne. Az &quot;én vagyok&quot; megtapasztalása nem más, mint csendben maradni.

Hogyan ismételhetném meg a samádhinak, vagyis a mozdulatlanságnak azt a tapasztalatát, amit az ön jelenlétében [egyszer már] sikerült elérnem?

Az ön jelenlegi tapasztalata amaz atmoszféra hatásának tulajdonítható, amely itt [a Ramanásramamban] körülveszi. Azt kérdi, hogy birtokába juthat-e a samádhinak ezen az atmoszférán kívül is? A tapasztalat meg-megújuló. Míg állandóvá nem válik, szükség van a gyakorlásra.

Az ember időnként élénk tudatfelvillanásokat tapasztal, amelyek középpontja már kívül van a normális &quot;én&quot;-en, és amelyek valamiképpen mindent magukban foglalnak. Ha most eltekintünk a filozófiai fogalmaktól, Bhagaván szerint hogyan lehetne ezeket a ritka tudatfelvillanásokat elérni, megtartani és meghosszabbítani? Ha ilyen tapasztalatokra akarok szert tenni, akkor az abhyása [spirituális praxis] érdekében esetleg vissza kellene vonulnom a világból?

Ön azt mondja: &quot;kívül&quot;. De kin belül vagy kin kívül? A &quot;kívül&quot; és a &quot;belül&quot; csak addig létezik, amíg a szubjektum és objektum kettőssége fennáll. Továbbá ki tapasztalja ezeket [a tudatfelvillanásokat]? Vizsgálódása folytán rá fog jönni arra, hogy ezek csupán a szubjektumban léteznek. Vizsgálja meg, hogy ki ez a szubjektum, s akkor majd kutatása el fogja vezetni abba a tiszta tudatba, amely túl van ezen a szubjektumon.

Ön azt mondja: &quot;normális én&quot;. A &quot;normális én&quot; az [ön számára] az elme. Az elmének megvannak a maga korlátozottságai. A tiszta tudat túl van a korlátozottságokon, és a vizsgálódás révén érhető el.

Ön azt mondja: &quot;elérni&quot;. Az Önvaló mindig jelen van. Önnek pusztán el kell távolítania azt a fátylat, amely az Önvaló megnyilatkozását akadályozza.

Ön azt mondja: &quot;megtartani&quot;. Ha egyszer megvalósítja Önmagát, akkor ön az Önvaló közvetlen és természetes tapasztalatára tesz szert. Az Önvaló sosem vész el.

Ön azt mondja: &quot;meghosszabbítani&quot;. Az Önvaló [tapasztalata] nem hosszabbítható meg, mert az Önvaló mindig az, ami - megrövidülés és meghosszabbodás nélkül.

Ön azt mondja: &quot;vissza kellene vonulnom&quot;. Az Önvalóban lenni annyit jelent, mint magányban lenni, hiszen az Önvaló számára semmi sem idegen. Visszavonulni egyik helyről a másikra, egyik állapotból a másikba kell. De az Önvalón kívül sem egyik, sem másik hely nincsen. Minthogy minden az Önvaló, a visszavonulás képtelen és értelmezhetetlen vállalkozás.

Ön azt mondja: &quot;abhyása&quot;. Az abhyása csupán az inherens békét elfedő nyugtalanság elhárítására szolgál. Akár végzi az abhyását, akár nem, ön mindig saját természetes állapotában van. Kétségek és kérdések nélkül megmaradni annak, ami: ez az ön természetes állapota.

A samádhi megvalósításával siddhiket [természetfeletti képességeket] is elér az ember?

Ha siddhijeit be akarja mutatni, szüksége van másokra, hogy felismerjék azokat. Ez azt jelenti, hogy aki ezeket gyakorolja, abból hiányzik a jnána. Éppen ezért nem érdemes foglalkozni a siddhikkel. Egyedül a jnánát kell célul kitűzni és elérni.

Saját realizációm segítségére lehet másoknak?

Természetesen. Ez az elképzelhető legjobb segítség. Ámde nincsenek &quot;mások&quot;, akiken segítenie kellene. A realizált lény ugyanis [mindenben] csak Önmagát látja, mint ahogy az aranyműves is csak az aranyat látja, amikor a különféle ékszerekben felbecsüli az arany értékét. Ha a testtel azonosítja magát, akkor csak formákat és alakokat lát. Ha sikerül transzcendálnia testét, test-tudatával egyetemben a &quot;mások&quot; is eltűnnek. Aki elérte a megvalósítást, az többé nem tekinti Önmagától különbözőnek a világot.

Nem volna-e jobb, ha a szentek elvegyülnének a többi ember között, hogy segítsék őket?

Nincsenek &quot;többiek&quot;, akik között elvegyülhetnének. Az Önvaló az egyetlen valóság.

Meg kell próbálnom orvosolni a világ szenvedéseit?

Önt is ugyanaz a hatalom teremtette, mint ami a világot. Ha ez a hatalom gondoskodni tud önről, gondoskodni tud a világról is. Ha a világot Isten teremtette, akkor az ő dolga, hogy gondot viseljen rá, s nem a magáé.

Feladataink közé tartozik-e a haza szolgálata?

Az ön kötelessége az, hogy legyen, s nem az, hogy ez vagy az legyen. A teljes igazságot az &quot;Én vagyok az én vagyok&quot; foglalja össze; a módszert pedig a &quot;Légy csendben!&quot; summázza.

És mit jelent a csend? Azt jelenti: &quot;Pusztítsd el önmagad!&quot;; mert minden név és forma (náma-rúpa) nyomorúsághoz vezet. Az &quot;én én vagyok&quot; az Önvaló; az &quot;én ez vagyok&quot; az ego. Amikor az &quot;én&quot; pusztán &quot;énként&quot; jelenik meg, az az Önvaló. S amikor az &quot;én&quot; a megszokottól eltérően váratlanul azt mondja, hogy &quot;én ez vagy az vagyok, én ilyen vagy olyan vagyok&quot; akkor az az ego.

Ki akkor az Isten?

Az Önvaló az Isten. Az &quot;én vagyok&quot; az Isten. Ha Isten az Önvalón kívül lenne, akkor Önvalótlan Istennek kellene lennie - márpedig ez képtelenség.

Az Önvaló megvalósításához az embernek pusztán csendben kell maradnia. És hát mi lehetne ennél könnyebb? Ennélfogva az átma-vidyá [az Ön-ismeret] elérése mindennél könnyebb.

==A guru és kegyelme==

Mi a guru-kripá [a guru kegyelme], és hogyan vezet el ez a kegyelem az Ön-megvalósításhoz?

A guru az Önvaló. ... Vannak emberek, akik egyre elégedetlenebbé válnak életükkel, s minthogy az immár nem elégíti ki őket, Isten felé forduló imádsággal igyekeznek betölteni kínzó ürességüket. Miközben Isten ismeretére vágyakoznak, elméjük fokozatosan megtisztul, és a világi vágyak kielégítése helyett egyre inkább Isten kegyelmét tartják szem előtt. Akkor Isten kegyelme fokozatosan megnyilatkozik számukra. [Ezt követően] Isten felveszi a guru formáját és megjelenik a törekvőnek, megtanítja az igazságra, sőt a [vele való] érintkezés során megtisztítja elméjét. A tanítvány elméje megerősödik, s ekképpen képessé válik arra, hogy befelé forduljon; a meditáció révén még jobban megtisztul, elcsendesedik, míg végül legkisebb fodrozódása is eltűnik és teljesen elsimul. Ez a zavartalan kiterjedés az Önvaló.

A guru egyszerre külső és belső. Kívülről lökést ad az elmének, hogy befelé forduljon. Belülről az Önvaló felé vonzza az elmét, és segítségére van abban, hogy elcsendesedjék. Ez a guru kegyelme. Nincs különbség Isten, a guru és az Önvaló között.

A Teozófiai Társaságban [többek között] azzal a céllal meditálnak, hogy mestereket találjanak, akik aztán majd vezetik őket.

A mester belül van; a meditáció arra szolgál, hogy eltávolítsa azt a tévképzetet, miszerint ő csak külső lehet. Ha a mester egy másik ember, akire ön vár, akkor [előbb-utóbb] el is kell tűnnie. S mi haszna lehetne egy efféle tünékeny lénynek? De mihelyt úgy véli, hogy ön különálló [individuum], vagy azonosítja magát testével, szüksége lesz külső mesterre is, és ő is úgy fog megjelenni, mint akinek teste van. Ha többé már nem azonosítja magát helytelenül testével, rá fog jönni arra, hogy a mester nem más, mint Önmaga.

Segítségünkre lesz-e a guru abban, hogy megismerjük az Önvalót a beavatás során?

Gondolja, hogy a guru majd kézen fogja, vagy valamilyen titkos dolgot súg a fülébe?! Azt hiszi, hogy ő olyan, mint amilyennek ön képzeli magát?! Minthogy önmagát testi lénynek tekinti, azt gondolja, hogy neki is van teste, s valami kézzelfoghatót fog önnel tenni. Ő [azonban] bent végzi a maga dolgát, a szellem birodalmában.

Hogyan lehet megtalálni a gurut?

Istennek, aki immanens, megesik a szíve kedves hívén, és a hívő előrehaladottságának megfelelően megnyilvánul [előtte]. A hívő azt hiszi, hogy ő egy ember, és [ennek megfelelően] két fizikai test közötti kapcsolatra számít. De a guru - aki Isten, vagyis az Önvaló - belülről viszi véghez műveit, segíti abban, hogy útja során észrevegye tévedéseit, és a helyes ösvényen tartja, míg csak fel nem ismeri önmagában Önmagát.

Mit kell tennie akkor a hívőnek?

Neki egyszerűen a mester szavai szerint kell eljárnia, és munkálkodnia kell önmagában. A mester egyszerre van kint és bent, ilyenformán megteremti a feltételeket ahhoz, hogy befelé irányítsa önt, és ugyanakkor a &quot;belsőt&quot; is előkészíti arra, hogy a középponthoz vonzza. Kívülről tehát lökést ad önnek, belülről pedig befelé vonzza, hogy aztán végül megvethesse lábát a középpontban.

Ön [most] úgy gondolja, hogy a világot pusztán saját erőfeszítése révén is legyőzheti. Amikor majd csalódik a külső dolgokban, és figyelmét elkezdi befelé fordítani, ráébred az igazságra: &quot;Ó, hát van egy hatalom, amely nagyobb az embernél!&quot;

Az ego olyan, mint egy hatalmas elefánt, amelyet csak egy olyan hatalom hajthat uralma alá, mint amilyennel az oroszlán rendelkezik - aki ez esetben nem más, mint a guru, akinek pillantására az elefánt megfelelőjéül szolgáló ego rémületében elpusztul.

Ha majd eljön az ideje, megtudja, hogy dicsőségét ott találhatja meg, ahol megszűnik létezni. Ahhoz, hogy ezt az állapotot elnyerje, le kell mondania önmagáról. Ekkor a mester látni fogja, hogy megfelelő állapotban van ahhoz, hogy a vezetést megkapja - és ő vezetni fogja önt.

Hogyan lehet a guru szavánál hatalmasabb a csendje - ami pedig nem ad sem beavatást, sem bármilyen más érzékelhető dolgot? Vagy miképpen lehet hasznosabb az ilyen csend, mint a szent szövegek tanulmányozása?

A csend a munka leghatékonyabb formája. Bármennyire hathatósak és erőteljesek legyenek is az írások, hatásukat tekintve elmaradnak a csendtől. A guru a mindenben uralkodó csend és kegyelem. Ez a csend jóval hatalmasabb és erőteljesebb, mint az összes szentírás együttvéve.

De elérheti-e a hívő a boldogságot?

A hívő aláveti magát a mesternek, és ez azt jelenti, hogy az individualitásnak immár nyoma sincs benne. Ha ez a ráhagyatkozás tökéletes, akkor az összes &quot;én&quot;-érzet eltűnik, és ebben az állapotban már sem a szomorúságnak, sem a szenvedésnek nincs helye.

Az örökkévaló lét a tökéletes boldogság. Úgy jut birtokába ennek az ember, mint valamiféle kinyilatkoztatásnak.

Hogyan nyerhetem el a kegyelmet?

A kegyelem nem más, mint az Önvaló. Ilyen módon a kegyelemhez sem lehet hozzájutni. Egyszerűen csak tudnia kell, hogy létezik.

A Nap csak a világosságot ismeri. Ismeretlen előtte a sötétség. Ha felkel a Nap, a sötétség meghátrál előle. S ugyanígy a hívő tudatlansága is - akárcsak a sötétség káprázata - eltűnik a guru pillantására. Napfénnyel van körülvéve; de ha látni akarja a Napot, akkor annak irányába kell fordulnia, és szemét rá kell szegeznie. S ugyanígy hiába van jelen a kegyelem mindig és mindenütt: ahhoz, hogy az ember rátaláljon, megfelelő hozzáállásra van szüksége.

Előmozdíthatja-e a kereső érettségét a kegyelem?

Hagyja ezt teljesen a mesterre. Hagyatkozzon rá feltétel nélkül.

Két dolog közül egyet mindenképpen meg kell tennie: vagy mondjon le önmagáról, felismerve tehetetlenségét és azt, hogy rászorul egy magasabb hatalomra; vagy kutassa fel a szenvedés okát, hatoljon be az elme forrásába, s váljon eggyé ilyen módon Önmagával. Bármelyik utat is választja, végül megszabadul a szenvedéstől. Isten avagy a guru sohasem hagyja cserben azt a hívőt, aki fejet hajtott előtte.

Mi az Isten vagy a guru előtti leborulás jelentősége?

A leborulás az ego lecsendesedésének a jele, s ugyanakkor az ego forrásába való belemerülést jelenti. Istent avagy a gurut nem lehet becsapni színlelt térd- vagy főhajtással, megjátszott leborulással. Pontosan látja ő, hogy az ego jelen van-e, vagy sem.

Nem kaphatnék Bhagaván leveléről kegyelmének jeléül prasádot [áldozati eledelt]?

Egyen anélkül, hogy az egóra gondolna. Ekkor bármit fog enni, az Bhagaván prasádjává fog válni.

A tanult ember nem alkalmasabb-e a megvilágosodásra abban az értelemben, hogy neki nincs szüksége guru-kripára?

Még a tanult embernek is meg kell hajtania fejét a tanulatlan bölcs előtt. A műveletlenség tudatlanság, a műveltség pedig tanult tudatlanság. Az igazi cél vonatkozásában mindkettő tudatlan. [Mindazonáltal] egy másik megközelítésből a bölcs is tudatlannak nevezhető: számára már nincs &quot;más&quot;.

Könnyebben elnyerjük-e a guru kegyelmét akkor, ha ajándékokat ajánlunk fel neki? Ezért ajánlanak-e fel ajándékokat a látogatók Bhagavánnak?

Miért hoznak nekem ajándékokat? Kértem én azokat? És még ha vissza is utasítom őket, akkor is rám erőszakolják adományaikat! Miért? Vajon nem olyan-e ez, mint amikor a halat csalétekkel fogják meg? Talán az a fontos a horgásznak, hogy megetesse őket? Nem, neki csak az a fontos, hogy megegye a halat!

Helyes-e az a teozófiai elképzelés, hogy a moksát megelőzően az embernek beavatások sorozatán kell keresztülmennie?

Azok, akik a móksát elérik ebben az életben, korábbi életeikben nyilvánvalóan már minden beavatáson keresztülmentek.

A teozófia azt mondja, hogy a jnáníknak a halál után - de nem feltétlenül ezen a világon - négy vagy öt működési területet kell választaniuk. Mi erről Bhagaván véleménye?

Vannak, akik így járhatnak el, de nem mindannyian.

Ön tudatában van-e a láthatatlan rsik testvériségének?

Ha egyszer láthatatlanok, hogyan láthatja őket?

A tudatban.

A tudatban semmilyen külsődleges nincs.

Nem ismerhetem fel őket?

Ha felismeri önnön valóságát, akkor a rsik és a mesterek valósága is nyilvánvalóvá fog válni ön előtt. Csak egyetlen mester van, és az az Önvaló.

Van-e a reinkarnáció?

A reinkarnáció csak addig létezik, amíg a tudatlanság fennáll. Valójában egyáltalán nincs reinkarnáció, sem most nincs, sem ezelőtt nem volt. És ezentúl sem lesz. Ez a végső igazság.

Megismerheti a yogi elmúlt életeit?

Talán már megismerte jelenlegi életét, hogy a múltbelit szeretné megismerni? Előbb fedezze fel a jelent, azután majd ráér foglalkozni az elkövetkezendőkkel. Ön éppen jelenlegi korlátozott megismerése miatt szenved oly sokat. Miért kellene megterhelnie magát még több [ilyen jellegű] ismerettel? Hogy még többet szenvedjen?

Használ-e Bhagaván okkult erőket ahhoz, hogy másokat az Önvaló megismeréséhez segítsen, vagy elegendő ehhez Bhagaván megvalósítottságának puszta ténye?

Az Ön-megvalósítás spirituális ereje messze hatalmasabb, mint bármilyen okkult erő. Mivel a bölcs előtt ismeretlen az ego, számára nincsenek &quot;mások&quot;. Mi az a legfőbb jótétemény, amit ön elnyerhet? A boldogság. És a boldogság a békéből születik. Csak ott uralkodik béke, ahol nincs nyugtalanság, a nyugtalanság pedig az elmében feltámadó gondolatok következménye. A béke akkor válik tökéletessé, ha maga az elme is hiányzik. Aki nem semmisítette meg az elmét, az nem nyerheti el a békét sem, következésképpen nem lehet boldog. Ha pedig nem boldog, akkor nem adományozhat boldogságot &quot;másoknak&quot;. Mivel azonban a bölcs számára, akinek nincs elméje, nincsenek &quot;mások&quot;, Ön-megvalósításának puszta ténye is elegendő ahhoz, hogy &quot;másokat&quot; boldoggá tegyen.

==Béke és boldogság==

Hogyan érhetném el a békét? Mert egyre inkább úgy látom, hogy számomra nem a vicára a megfelelő eszköz.

Az ön természetes állapota a béke. Az elme az, ami a természetes állapotot [ön elől] eltakarja. Ha nem tapasztalja a békét, az azt jelenti, hogy a vicárát pusztán mentális szinten gyakorolja. Vizsgálja meg, hogy mi az elme, s akkor az semmivé lesz. Nincsen gondolatoktól függetlenül létező elme. Mindazonáltal a gondolatok jelentkezése miatt úgy véli, hogy azoknak valahonnan származniuk kell, és ezt nevezi elmének. Ha azonban alaposabban megvizsgálja, hogy mi az, rá fog jönni, hogy valójában nincsen olyan, hogy elme. Ha az elme ilyenformán szertefoszlik, eléri az örök békét.

A költészet, a zene, a japa, a bhajanok [vallásos énekek], a szép tájak, a spirituális versek sorai révén az ember időnként megérez valamit abból, hogy mi is az a mindent átható egység. Vajon a mélységes üdvteli csendnek ez az érzése, amelyben a személyes énnek már nincs helye, ugyanaz volna, mint az a Szívbe való belemerülés, amelyről Bhagaván beszél? Vajon elvezethetnek-e ezek a dolgok egy mélyebb samádhihoz, s így végső soron magának a valóságnak a szemtől szemben való megtapasztalásához?

Amikor az elme ilyen nemes dolgokat tapasztal, boldognak érzi magát. Ez a boldogság magában az Önvalóban rejlik; az Önvalón kívül nincs boldogság. Márpedig az Önvaló nem valamiféle idegen vagy távoli dolog.

Ön [azt mondja, hogy] ha találkozik valamivel, amit kellemesnek ítél, akkor [annak hatására] belemerül az Önvalóba, és ez az Önvalóba merülés egy önmagában nyugvó üdvösség tapasztalatához vezeti. Vagyis [a jelek szerint] azt az üdvösséget, amely valójában önben van, helytelenül más dolgoknak tulajdonítja. [Azt mondja, hogy] fenti tapasztalatai során az Önvalóba merül, habár tudattalanul. Ha [viszont] ezt tudatosan tenné - azzal a szilárd meggyőződéssel, hogy ön azonos azzal a boldogsággal, amely valójában maga az Önvaló, vagyis az egyetlen realitás -, akkor ezt már joggal nevezhetnénk megvalósításnak. Amire tehát önnek szüksége van, az az Önvalóba, vagyis a Szívbe való tudatos belemerülés.

==Az Ön-kutatás==

Hogyan kell az embernek megvalósítania az Önvalót?

Kinek az Önvalóját? Derítse ki!

Az enyémet - de ki vagyok én?

Oldja meg a kérdést maga!

De hogyan oldhatnám meg?

Egyszerűen gondolkozzék ezen a kérdésen! Ki mondja azt, hogy &quot;hogyan oldhatnám meg&quot;? Ki az az &quot;én&quot;, aki ebben a kijelentésben rejlik? Mi az, amit nem ismer?

Valaki vagy valami bennem.

Ki az a valaki? [És] kiben?

Talán valamilyen erő.

Derítse ki!

Miért születtem erre a világra?

Ki született? A válasz minden kérdésére ugyanaz.

De hát akkor ki vagyok én?

(Mosolyogva.) Azért jött, hogy engem vizsgáztasson? Önnek kell meghatároznia, hogy kicsoda ön.

Bármennyire is próbálom, úgy tűnik, hogy nem tudom az &quot;ént&quot; megragadni. [Számomra] még nem ismerhető fel egyértelműen.

Ki mondja azt, hogy az &quot;ént&quot; nem tudja felismerni? Talán két &quot;én&quot; van önben, hogy az egyik azt mondja, hogy a másikat nem tudja felismerni?

A &quot;Ki vagyok én?&quot;-kérdés helyett feltehetem-e magamnak a &quot;Ki vagy te?&quot;-kérdést? Akkor ugyanis elmémet Bhagavánra irányíthatom, és én Bhagavánt a guru formájában megnyilatkozó Istennek tekintem. Nem kerülnék-e közelebb kutatásom céljához, ha a &quot;Ki vagyok én?&quot;-kérdés helyett a &quot;Ki vagy te?&quot;-kérdést tenném fel?

A kutatás bármely formáját alkalmazza, végül is az Énhez, az Önvalóhoz kell eljutnia.

Mindazon megkülönböztetések, amelyeket az &quot;én&quot; és a &quot;te&quot;, a mester és a tanítvány stb. között tesznek, csupán az emberi tudatlanság jelei. Egyedül a legfelső Én létezik. Ha másképpen gondolkozik, önmagát csapja be.

Ebben az összefüggésben különösen érdemes megfontolni Rbhu mester és tanítványa, Nidágha puránikus történetét.

Hiába oktatta tanítványát Rbhu az egyetlen Brahman legfőbb igazságára, Nidágha képzettsége és felfogóképessége ellenére sem volt képes elfogadni és követni a jnána ösvényét, hanem letelepedett szülővárosában, hogy életét a vallási szertartások előírásai szerint irányítsa.

A bölcs azonban éppen olyan mélyen szerette tanítványát, mint ahogyan tanítványa tisztelte mesterét. Kora ellenére Rbhu [gyakran] elment tanítványához a városba, hogy megnézze, milyen messzire jutott a szertartások gyakorlásában. Időnként álruhát öltött magára, hogy megfigyelhesse, miképpen cselekszik Nidágha, amikor nem tudja, hogy mestere figyeli.

Egy ilyen alkalommal, amikor Rbhu paraszti álruhában kereste fel tanítványát, Nidágha éppen elmerülten figyelt egy királyi menetet. A vidéki &quot;paraszt&quot;, akiben a városlakó Nidágha nem ismerte fel mesterét, az iránt érdeklődött tőle, hogy mi ez a nyüzsgés mindenfelé, mire azt a választ kapta, hogy éppen a király megy ott a menetben.

- Ó, a király! Ott megy a menetben!... De hol van? - kérdezte a &quot;paraszt&quot;.

- Ott, az elefánton - mondta Nidágha.

- Azt mondod, hogy a király az elefánton van? Valóban kettőt látok ott - mondta a &quot;paraszt&quot; -, de melyik a király és melyik az elefánt?

- Micsoda? - kiáltott fel Nidágha. - Látod mindkettőt, de nem tudod, hogy az az ember ott felül a király, az az állat ott alul meg az elefánt?! Miféle szerzet vagy te?

- Könyörgök, ne légy türelmetlen egy olyan tudatlan emberrel szemben, mint amilyen én vagyok - kérlelte a &quot;paraszt&quot; -, de azt mondtad, hogy &quot;felül&quot; és &quot;alul&quot;. Mit jelentenek ezek a kifejezések?

A pohár betelt.

- Látod a királyt és látod az elefántot, az egyik felül van, a másik alul. Mégis azt akarod tudni, hogy mit jelent a &quot;felül&quot; és az &quot;alul&quot;? - fakadt ki Nidágha. - Ha a látott dolgok és a kimondott szavak ennyire keveset mondanak neked, akkor egyedül csak a példából fogsz tanulni. Guggolj csak le, és azonnal megértesz mindent!

A &quot;paraszt&quot; úgy is tett, ahogy tanítványa mondta. Nidágha felült a vállára, és azt mondta:

- Most aztán jól figyelj! Én vagyok felül, mint a király, s te vagy alul, mint az elefánt. Elég világos?

- Sajnos még mindig van itt valami, amit nem nagyon értek - válaszolta alázatosan a &quot;paraszt&quot;. - Azt mondod, hogy te vagy felül, mint a király és én vagyok alul, mint az elefánt. &quot;Király&quot; és &quot;elefánt&quot;, &quot;felül&quot; és &quot;alul&quot; - ez eddig világos. De, könyörgök, áruld el nekem, mit jelent az, hogy &quot;én&quot; és &quot;te&quot;?

Ekkor Nidágha hirtelen szembesült az &quot;én&quot;-en kívüli &quot;te&quot; meghatározásának hatalmas problémájával, és elméjében fény gyulladt. Azonnal leugrott mestere válláról, lábához borult, és azt mondta:

- Ki más, ha nem az én tiszteletreméltó mesterem, Rbhu az, aki elmémet a fizikai létezés felszínességéből az Önvaló igazi létébe emelte?! Ó kegyes mester, könyörgök az áldásodért.

Így hát miközben ön az átma-vicára révén itt és most túl akar lépni a fizikai létezés felszínén, hogyan tehetnénk különbséget a csak a testre vonatkozó &quot;te&quot; és &quot;én&quot; között? Amikor gondolatai forrását keresve elméjét befelé fordítja, hol lehetne a &quot;te&quot; és hol lehetne az &quot;én&quot;?!

Önmagát kell keresnie, Önmagává kell válnia, mert az Önvaló mindent magában foglal.

De hát nem mulatságos, hogy az &quot;én&quot;-nek kell felkutatnia az Ént? Végül is a &quot;Ki vagyok én?&quot; kérdésének vizsgálata nem válik üres formalitássá? Vagy pedig egyfajta mantrának kell tekintenem ezt a kérdést, és szüntelenül ismételgetnem kell, szüntelenül fel kell tennem magamnak?

A &quot;Ki vagyok én?&quot; kérdése nyilvánvalóan nem egy üres formula, és az is kétségtelen, hogy itt sokkal többről van szó, mint egyszerűen egy mantra ismétléséről. Ha a &quot;Ki vagyok én?&quot; kérdésének vizsgálata egy pusztán mentális kérdésfeltevésben merülne ki, nem sokat érne. Az Ön-kutatás tulajdonképpeni célja az elme egészének fókuszálása saját forrására. Éppen ezért itt nem arról van szó, hogy az egyik &quot;én&quot; elkezdi keresni a másikat. S még kevésbé mondható az, hogy az Ön-kutatás üres formula, hiszen az az egész elme részéről a tiszta Ön-tudatosság szilárd megtartásának intenzív tevékenységét követeli meg.

Az Önvalóra való kérdezés az egyetlen csalhatatlan eszköz, az egyetlen közvetlen módszer ahhoz, hogy megvalósítsa azt a feltételekhez nem kötött, abszolút létet, ami nem más, mint ön.

Miért egyedül az Ön-kutatás tekintendő a jnána egyetlen közvetlen eszközének?

Mert az átma-vicárát kivéve az összes sádhana [gyakorlat] előfeltételezi az elmét mint a sádhana gyakorlásának eszközét, s így azokat az elme nélkül nem lehet végezni. A gyakorlás különböző stádiumaiban az elme különböző és egyre szubtilisabb formákat ölthet magára, de [ilyen módon] soha nem számolható fel.

Amikor Janaka felkiáltott: &quot;Most csíptem nyakon azt a tolvajt, aki kiforgatott mindenemből! Azonnal végzek vele!&quot; - a király valójában az egóra, vagyis az elmére utalt.

De a tolvajt éppígy más sádhanákkal is kiválóan el lehet fogni.

Ha valaki az elmét nem az átma-vicára, hanem más sádhanák segítségével próbálja meg felszámolni, az éppen olyan, mintha a tolvaj rendőrnek tettetné magát, hogy elfogja a tolvajt, azaz magát. Egyedül az átma-vicára képes feltárni az igazságot, hogy valójában sem az ego, sem az elme nem létezik, és egyedül e sádhana révén válik képessé az ember arra, hogy megvalósítsa Önmaga, vagyis az abszolút[um] vegyítetlen és differenciálatlan létét.

Önmagát megvalósítva semmi nem marad, amit még meg kellene ismernie, mert ez a tökéletes boldogság - mert ez a minden.

Megvalósíthatom-e valaha is ebben a korlátozásokkal teli életben az Önvaló üdvösségét?

Az Önvaló üdvössége mindig önnel van, s ha komolyan keresi, meg is fogja találni. Szenvedésének okát ne a külső körülményekben keresse; a szenvedés oka az ego formájában önben található: korlátokkal veszi körül magát, utána meg hiábavaló erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy átlépje azokat. Minden boldogtalanság az ego következménye; az összes baj az ego miatt szakad az ember nyakába. Mi haszna lenne a szenvedés okát külső tényezőknek tulajdonítani, amikor az valójában önben van?! Milyen boldogságot nyerhetne azoktól a dolgoktól, amelyek idegenek az ön számára?! S ha ilyen módon hozzá is jutna [a boldogsághoz], vajon meddig tartana az?!

Ha elutasítaná az egót, és tudomást sem véve róla pusztulásra ítélné, szabaddá lenne. Ha viszont elfogadja a létét, akkor az ego korlátok közé szorítja önt, majd pedig hiábavaló erőfeszítésre készteti, hogy túllépjen ezeken a korlátokon.

Egyedül csak úgy valósíthatja meg azt az üdvösséget, amely öröktől fogva az öné, ha Önmagává válik - vagyis azzá, ami valójában.

Mivel mindeddig még nem valósítottam meg azt az igazságot, amely szerint egyedül az Önvaló létezik, nem kellene inkább a sádhana célkitűzései számára alkalmasabbnak tűnő bhakti- és yoga-márgát [bhakti- és yoga-ösvényt] követnem a vicára-márga helyett? Az ember abszolút létének, azaz a Brahma-jnánának [Brahman megismerésének] a megvalósítása nem jelent-e valami teljesen megvalósíthatatlan dolgot egy olyan világi ember számára, mint amilyen én vagyok?

A Brahma-jnána nem egy olyan jnána, amihez hozzá kellene jutni, hogy aztán az ember ilyen módon elérhesse a boldogságot. Az embernek [csupán] önmagára irányuló tévképzeteit kell felszámolnia. Valójában ön az az Önvaló, amit meg szeretne ismerni. Mivel azt hiszi magáról, hogy a tudatlanság béklyójában van, értelmetlenül és fölöslegesen bánkódik, akárcsak az a tíz bolond, akik hasonló tudatlanságuk következtében egyik társuk meg nem történt elvesztése felett bánkódtak.

A példázat szerint tíz bolond gázolt át egy sebes folyamon, és a túlpartot elérve meg akartak bizonyosodni arról, hogy mindannyiuknak sikerült-e az átkelés. Egyikük számba is vette őket, de miközben a többieket számlálta, magát kifelejtette. &quot;Csak kilencet látok; egyikünk bizonyára elveszett. De vajon ki lehet az?&quot; - mondta. &quot;Jól számoltál?&quot; - kérdezte egy másik, és maga is megszámolta a többieket. De ő is csak kilencet számolt. Aztán egytől egyig mind megszámolták önmagukat, csakhogy az éppen számoló mindig kifelejtette magát. &quot;Csak kilencen vagyunk állapították meg szomorúan -, de ki lehet a hiányzó tizedik?&quot; - kérdezték maguktól. Azonban minden erőfeszítésük, hogy &quot;hiányzó&quot; társukat megtalálják, hiábavalónak bizonyult. &quot;Bárki is legyen az, nyilván belefulladt a vízbe - mondta a tíz bolond közül a legérzelgősebb, - s mi végleg elveszítettük őt.&quot; Majd e szavak után, kezdve rajta, egytől egyig sírva fakadtak.

Éppen arra járt egy vándor, s miután látta, hogy ott sírnak a parton, segítőkészen megkérdezte őket, hogy miért sírnak. Beszámoltak neki arról, hogy mi történt, és elmondták, hogy akárhányszor is számolták magukat, mindig kilencen voltak, és nem tudtak rájönni arra, hogy ki a &quot;hiányzó&quot; tizedik. Miután a vándor végighallgatta a történetet, s ugyanakkor maga előtt tíz embert látott, rájött arra, hogy mi történt. Hogy ők is felismerjék, hogy valójában tízen vannak, s hogy mindegyikük sikeresen kelt át a folyón, azt mondta nekik: &quot;Én majd egyenként mindegyikőtökre ráütök, ti meg hangosan számoljátok magatokat, hogy egy, kettő, három és így tovább, s így aztán mindenki biztos lehet abban, hogy nem maradt ki, és hogy csak egyszer számláltatott meg. Így megtalálhatjuk hiányzó tizedik társatokat.&quot; Ezt hallva [a bolondok] nagyon megörültek annak, hogy megtalálhatják &quot;elveszett&quot; társukat, így hát elfogadták a vándor javaslatát.

A segítőkész vándor tehát sorban mind a tízre rásózott egyet, s az, aki az ütést éppen kapta, fennhangon mondta az éppen következő számot. &quot;Tíz&quot; - szólt az utolsó, amikor megkapta a tizedik ütést. Hirtelen elképedve egymásra meredtek: &quot;Tízen vagyunk!&quot; - mondták egy emberként, és megköszönték a vándornak, hogy megszabadította őket szomorúságuktól.

Eddig a példázat. Honnan került elő a tizedik ember? Egyáltalán elveszett? Vajon megtudtak-e valami újat, miután ráébredtek arra, hogy mindvégig ott volt velük? Tulajdonképpen nem amiatt voltak bánatosak, mert egyikük elveszett, hanem saját tudatlanságuk, vagy inkább egyikük elvesztésének puszta feltételezése miatt.

Pontosan így van ez önnel is. Valójában semmi oka arra, hogy boldogtalannak érezze magát, és el legyen keseredve. Saját maga szorítja korlátok közé önnön természetét, mely végtelen lét, majd amiatt panaszkodik, hogy véges teremtmény, s különféle spirituális praktikákkal kísérletezik, hogy a nem létező korlátokat meghaladja. De ha a korlátok létét maga a spirituális praxis feltételezi, akkor az hogyan lehetne segítségére önnek a korlátok meghaladásában? Éppen ezért azt mondom: ismerje fel, hogy ön valójában végtelen, színtiszta lét, [maga] az Önvaló. Ön mindig azonos ezzel az Önvalóval, és semmi mással [nem azonos], csupán az Önvalóval. Úgyhogy önnek szükségképpen mindig tudomása van az Önvalóról. Az ön tudatlansága csupán képzeletbeli tudatlanság, akárcsak azoké a bolondoké, akik &quot;elveszett&quot; tizedik társuk után bánkódtak.

Ismerje fel végre, hogy a valódi megismerés semmiféle új létet nem eredményez az ön számára, hanem csupán tudatlan[sága folytán előálló] tudatlanságát számolja fel. Az üdvösség semmit sem ad hozzá az ön [eredeti] természetéhez; az ön valódi, természetes állapota az örök és hervadhatatlan üdvösség, s önnek csupán arra van szüksége, hogy azt szabaddá tegye. A szomorúságtól és szenvedéstől az ember csak úgy szabadulhat meg, ha megismeri Önmagát és Önmagává lesz. Hogyan lehetne ez elérhetetlen?!

==Sádhana és kegyelem==

Isten kutatása időtlen idők óta folyik. Kimondták-e már a végső szót?

(Egy ideig csendben marad.)

(Zavarban van.) Úgy tekintsem Srí Bhagaván csendjét, mint választ a kérdésemre?

Igen. A mauna Ísvara svarúpa [a csend Isten valódi formája]. Ez az értelme a kijelentésnek: &quot;A legfelső Brahman igazsága a csendes ékesszóláson keresztül nyilatkozik meg.&quot;

Azt mondják, hogy Buddha erről az Isten utáni kutatásról tudomást sem vett...

Ezért nevezték őt súnyavádinnak [nihilistának]... Tulajdonképpen Buddha nem annyira az Istenről szóló akadémikus vitákkal törődött, mint inkább azzal, hogy a keresőt itt és most az üdvösség megvalósítása felé irányítsa.

Istent gyakorta úgy írják le, mint megnyilvánultat és megnyilvánulatlant, a megnyilvánult Istenről pedig azt mondják, hogy a világot ő lénye részeként foglalja magában. Ha ez így van, akkor mi, mint e világ részei, [a világ megismerése révén] könnyen megismerhetjük őt megnyilvánult formájában?

Mielőtt Isten és a világ természetéről véglegesítené álláspontját, ismerje meg önmagát.

Önmagam megismerése Isten megismerését is magában foglalja?

Igen. Isten önben van.

Akkor mi akadályozza meg önmagam vagy Isten megismerését?

Szétszórtsága és természetellenes szokásai.

Én egy esendő teremtmény vagyok. De a belül lévő Úr legfelső hatalma miért nem távolítja el ezeket az akadályokat?

El fogja távolítani őket, ha ön is törekszik rá.

De miért nem teremti meg bennem a törekvést?

Megteremti, csak mondjon le magáról.

Ha lemondok magamról, akkor az Istenhez szóló imára már nincs is szükség?

A magunkról való lemondás a leghatalmasabb ima.

És mielőtt lemondunk magunkról, előbb nem kell-e megértenünk az Úr természetét?

Ha hisz abban, hogy Isten mindent megtesz az ön számára, amit vár tőle, akkor hagyatkozzék rá. Ha nem, akkor hagyja békén Istent, és ismerje meg önmagát.

Vajon gondot visel-e rám Isten vagy a guru?

Noha Isten és a guru valójában nem két, hanem egy és ugyanazon valóság, bármelyiket is keresi közülük, biztos lehet abban, hogy ők sokkal féltőbb gondoskodással keresik önt, mint azt valaha is el tudná képzelni.

Jézusnak van egy példázata az elveszett pénzérméről, amelyet addig keresett egy asszony, amíg meg nem találta...

Igen, ez a példázat találóan jeleníti meg azt az igazságot, hogy Isten vagy a guru mindig keresi legbuzgóbb keresőit. Ha az érme hamis lett volna, az asszony nem kereste volna olyan sokáig. Érti, hogy ez mit jelent? A keresőnek az odaadás révén alkalmassá kell tennie önmagát [arra, hogy Isten vagy a guru keresse].

Az ember azonban nem lehet teljesen biztos Isten kegyelmében.

Ha az éretlen elme nem érzi Isten kegyelmét, az nem jelenti azt, hogy Isten kegyelme hiányzik; ez ugyanis azt feltételezné, hogy az Isten időnként nem gyakorolja kegyelmét - azaz megszűnik Istennek lenni.

Ez ugyanazt jelenti, mint Krisztus mondása: &quot;Hited szerint méretik neked&quot;?

Igen.

Az Upanisadok mondják, hogy egyedül csak az ismeri az átmant, akit az átman kiválaszt. Miért kell egyáltalán az átmannak választania? És ha már választ, akkor azt milyen alapon teszi?

Amikor a Nap felkel, csak néhány bimbó nyílik ki, nem mind. De hát ki hibáztathatja ezért a Napot?! Viszont a bimbó sem képes magától virágot bontani: szüksége van a Nap fényére.

Nem mondhatjuk-e azt, hogy szükség van az átman segítségére, tekintve, hogy az átman az, ami a máyá fátylát magára vonta?

De mondhatja.

Ha azonban az átman vonta magára a bűnt, akkor nem neki kell-e eltávolítania a fátylat?

El fogja távolítani. Vizsgálja meg, hogy a fátyol kinek a látását homályosítja el.

Miért én vizsgáljam meg? Hadd távolítsa el a fátylat maga az átman!

Ha az átman beszél a fátyolról, akkor maga az átman el is fogja távolítani.

Isten személyes?

Igen, örökösen ő az első személy, az &quot;én&quot;, aki mindig megelőzi a &quot;te&quot;-t. Minthogy ön a világ dolgainak ad elsőbbséget, úgy tűnik, mintha Isten a háttérbe húzódna. Ha minden egyébről lemond, és egyedül őt keresi, mint Én és mint Önvaló egyedül ő fog fennmaradni.

A megvalósítás végső állapotáról az advaita azt mondja, hogy az az Istennel való abszolút egyesülés, a visístádvaita [Rámánuja advaitája) szerint minősített egyesülés, míg a dvaita azt mondja, hogy egyáltalán nincs is egyesülés. Melyik nézet felel meg az igazságnak?

Miért foglalkozik azzal, hogy mi fog történni a valamikori jövőben? Azzal, hogy az én létezik, mindenki egyetért. Bármelyik gondolkozási iskolához is tartozzék, a komoly keresőnek először arra kell rájönnie, hogy mi az én. Azután majd lesz elég ideje arra is, hogy megismerje, milyen lesz a végső állapot, s hogy vajon az én el fog-e merülni a Legfelső Lényben, vagy rajta kívül marad. Ne vágjunk elébe a végső következtetésnek, hanem tartsuk nyitva a kérdést.

De hát a végső állapot bizonyos fokú megértése nem jelentene-e segítséget még a törekvő számára is?

Most céltalan volna annak meghatározásával próbálkozni, hogy a megvalósítás végső állapota milyen lesz. Ennek ugyanis nincs valós értéke.

Miért?

Mert rossz úton jár. Az ön tisztázási kísérletének egy olyan intellektustól kell függenie, amely az Önvaló fényéből kölcsönzi világosságát. Nem elbizakodottság-e az értelem részéről olyasvalami fölött ítélkezni, aminek ő csupán egy korlátozott megnyilvánulása, és amiből halvány fényét meríti?

Miként lehetne alkalmas e kérdés tisztázására az az értelem, amely sohasem éri el az Önvalót, s amely még kevésbé képes dűlőre jutni a megvalósítás végső állapotának természetével kapcsolatban? Ez éppen olyan, mintha a Nap fényét közvetlenül a forrásánál egy gyertya fényével próbálnánk megmérni. A viasz még azelőtt elolvadna, hogy a gyertya a Nap közelébe érne.

Ahelyett, hogy puszta spekulációba merülne, szentelje magát itt és most arra, hogy felkutassa azt az igazságot, amely örökké önben van.

==A jnání és a világ==

Észleli-e a jnání a világot?

Ki teszi fel ezt a kérdést? Egy jnání vagy egy ajnání?

Bevallom, hogy egy ajnání.

A világ az, ami valóságosságának kérdését szeretné eldönteni? A kétség önben jelent meg. Előbb ismerje fel, hogy ki a kételkedő, azután majd elgondolkozhat azon is, hogy a világ vajon valóságos-e vagy sem.

Az ajnání látja és ismeri a világot és annak tárgyait, amelyek hatnak tapintási, ízlelési stb. érzékeire. A jnání is ilyen módon tapasztalja a világot?

Ön a világ látásáról és megismeréséről beszél. De hát anélkül, hogy önmagát, vagyis az alanyt ismerné (amely nélkül elképzelhetetlen a tárgy ismerete), hogyan ismerhetné meg a világ, vagyis a megismert tárgy valódi természetét?! A tárgyak kétségtelenül hatnak a testre és az érzékszervekre - de vajon a teste az, ami számára ez a kérdés felmerül? Mondja-e a test azt, hogy &quot;Érzékelem a tárgyat, [tehát] valóságos&quot;? Vagy a világ az, ami azt mondja önnek: &quot;Én, a világ, valóságos vagyok&quot;?

Próbálom megérteni, hogy milyen nézőpontból tekint a jnání a világra... Az Ön-megvalósítást követően [egyáltalán] érzékeli még a világot?

Miért izgatja annyira a világ, s az, hogy mi történik a világgal az Ön-megvalósítás után? Előbb valósítsa meg Önmagát. Mit számít, hogy érzékeli-e a világot, vagy sem? Segítségére van-e kutatásában akárcsak a legkisebb mértékben is az, hogy alvás közben nem érzékeli a világot? Vagy a másik oldalról megközelítve: mit veszít a jelen pillanatban a világ érzékelése miatt? A jnání és az ajnání számára teljesen lényegtelen, hogy érzékeli-e a világot, vagy sem. [A világot] mindkettő látja, nézőpontjaik azonban [alapvetően] különböznek egymástól.

Ha a jnání és az ajnání hasonlóképpen látja a világot, hol a különbség közöttük?

A jnání a világot látva Önmagát, a látható világ egészének szubsztrátumát látja; az ajnání akár látja a világot, akár nem, nincs tudatában valódi létének, az Önvalónak.

Gondoljon csak a filmszínház vásznán megjelenő mozgóképekre. Mit lát maga előtt, mielőtt elkezdődne az előadás? Csupán a vásznat. Ezen a vásznon látja az egész előadást, és a képek nagyon is valósághűnek látszanak. De menjen csak oda, és próbálja megfogni őket. Mit foghat meg? Csupán a vásznat, amelyen a képek megjelennek. És a vetítés után, amikor a képek már eltűntek, mi marad? Újra csak a vászon.

Így van ez az Önvalóval is. Egyedül az Önvaló létezik, a képek csak jönnek-mennek. Ha megragadja az Önvalót, a képek többé nem fogják megtéveszteni. A képek megjelenése és eltűnése akkor már egyáltalán nem fogja befolyásolni. Az ajnání, aki nincs tudatában Önmagának, azt gondolja, hogy a világ valóságos - mint ahogy a néző sincs tudatában a vászonnak, hanem csak a képeket látja, mintha azok a vászontól függetlenül léteznének. Ha az ember rájön arra, hogy látó nélkül nincs látott - mint ahogy a vászon nélkül sincsenek képek -, kiszabadul az illúzió hatalmából. A jnání tudja, hogy a vászon és a képek sokasága nem más, mint az Önvaló. Ha éppen jelen vannak a képek, az Önvaló megnyilvánult formájában van; ha nincsenek jelen, megnyilvánulatlan formájában van. A jnání számára [azonban] teljesen mindegy, hogy az Önvaló az egyik vagy a másik formában van-e. Ő mindig Önmaga. De az ajnání, tevékenykedni látva a jnánít, nem érti a dolgot.

Éppen ez az, ami arra ösztönzött engem, hogy feltegyem első kérdésemet: vajon az, aki megvalósította Önmagát, hozzánk hasonlóan érzékeli-e a világot, s ha igen, akkor azt szeretném tudni, hogy mit gondol Srí Bhagaván a tegnapi fénykép titokzatos eltűnéséről?

(Mosolyogva.) Nyilván a madurai templom fényképére céloz. A fényképet néhány perccel eltűnése előtt a látogatók kézről kézre adva nézegették. Biztos becsúszott valamelyik könyv lapjai közé, vagy valahova máshová keveredett el.

Igen, meglepő esemény volt. Mit gondol erről Bhagaván? Hiába keresték annyira a fényképet, nem tudták megtalálni. Mi a véleménye Bhagavánnak a fénykép titokzatos eltűnéséről éppen akkor, amikor szükség lett volna rá?

Tételezzük fel, hogy azt álmodja, elvisz engem távoli hazájába, Lengyelországba. Majd felébred, és azt kérdezi tőlem: &quot;Ezt és ezt álmodtam. Önnek is volt valamilyen hasonló álma, vagy tudja-e valamilyen más forrásból, hogy önt elvittem Lengyelországba?&quot; Nos, hogyan értékelne ön egy ilyen kérdést?

Ami azonban a fénykép eltűnését illeti, az egész esemény Srí Bhagaván jelenlétében zajlott le...

A fénykép látása, eltűnése, valamint jelenlegi kérdései egyaránt pusztán az elme művei.

Van egy puránikus történet, amely megvilágítja a lényeget. Amikor Sítá eltűnt erdei remetelakából, Ráma ide-oda futkosva kereste, s közben siránkozott: &quot;Ó Sítá, Sítá!&quot; Azt mondják, hogy Párvati és Paramesvara fentről látta, hogy mi történt az erdőben. Párvati meglepve fordult Sivához, és azt mondta neki: &quot;Úgy beszéltél Rámáról, mint egy tökéletes lényről. Nézd csak, hogyan viselkedik most, és hogyan szomorkodik Sítá elvesztése miatt!&quot; Siva azt felelte: &quot;Ha kételkedsz Ráma tökéletességében, akkor győződj meg róla magad. Yoga-máyád [jóga-varázserőd] segítségével változtasd át magad Sítá formájává, és jelenj meg előtte.&quot; Párvati így is tett. Megjelent Ráma előtt Sítá tökéletes másaként, megdöbbenésére azonban Ráma tudomást sem vett jelenlétéről, hanem tovább járkált fel s alá, mint annak előtte, kiáltozva: &quot;Ó Sítá, ó Sítá!&quot;, mintha csak vak volna.

Egyszerűen nem értem, hogy mi ennek a történetnek a tanulsága.

Ha Ráma valóban Sítá testi jelenlétét kereste volna, akkor fel kellett volna ismernie Sítát abban a személyben, aki az elvesztett Sítá tökéletes hasonmásaként állt előtte. De nem [ismerte fel], [mert] számára az elveszett, Sítá éppúgy nem volt valóságos, mint az a Sítá, aki szeme előtt megjelent. Ráma természetesen nem volt vak; azonban Rámának - a jnánínak - a remeteségben élő Sítá, Sítá eltűnése, ezt követő keresése, majd pedig Párvati megjelenése Sítá formájában egyaránt nem volt valóságos.

Érti most már, hogyan tekintendő az elveszett fénykép?

Nem mondhatnám, hogy világos előttem ez az egész... A világ melyet oly sokféleképpen látunk, érzünk és tapasztalunk, valamiféle álom, valamiféle illúzió lenne csupán?

Ha az igazságot - és egyedül az igazságot - keresi, csupán egyetlen alternatívája van: elfogadni, hogy a világ nem valóságos.

Miért?

Azon egyszerű oknál fogva, mert ha nem adja fel a világ realitásának eszméjét, elméje mindig a világ után fog futkosni. Ha a jelenséget valóságosnak tekinti, sosem fogja megismerni magát a valóságot, noha egyedül a valóságos létezik. Ezt illusztrálja a kígyó és a kötél hasonlata. Egy kötéldarabra pillantva hirtelen azt hiheti, hogy az egy kígyó. S miközben azt hiszi, hogy a kötél kígyó, képtelen meglátni a kötelet kötélként. A nem létező kígyó valóságossá válik ön előtt, míg a valóságos kötelet mint olyant teljes mértékben nem létezőnek tekinti.

Könnyű feltételezni azt, hogy a világ végső soron nem valóságos, de nem könnyű meggyőződni arról, hogy tényleg nem valóságos.

Miközben álmodik, álomvilága is valóságos. Ameddig az álom tart, mindaz, amit ön abban lát vagy tapasztal, valóságos.

A világ ezek szerint nem jobb egy álomnál?

Miért lenne rossz az a fajta valóságtapasztalat, amellyel ön álmában rendelkezik? [Képzelje el, hogy] valami egészen képtelen dologról álmodik, mondjuk arról, hogy jókedvűen cseveg egy halottal. S ekkor egy pillanatra kétségei támadnak, és azt mondja magában: &quot;De hisz ez egy halott!&quot;. Aztán elméje valahogy mégiscsak megbékél a gondolattal, hiszen az illető az álom szempontjából éppoly jól funkcionál, mint egy élő. Más szavakkal az álom mint álom nem engedi meg, hogy kétségbe vonja realitását. Ugyanez jellemzi az ébrenléti állapotot is: képtelen kétségbe vonni annak a világnak a realitását, amelyet akkor lát, amikor ébren van. Hogyan fogadhatná el az elme, hogy nem valóságos az a világ, amelyet ő maga teremtett?!

Ez az értelme az éber állapot és az álomállapot közötti párhuzam keresésének. Mindkettő az elme teremtménye, s mihelyt az elme belemerül valamelyikbe, képtelen elutasítani realitását. Nem tudja elutasítani az álomvilág realitását, míg álmodik, s nem tudja elutasítani az éber világ realitását, míg ébren van.

Ha ezzel szemben ön maradéktalanul visszavonja elméjét a világtól, befelé fordítja, és bent rögzíti, azaz ha folyamatos éberségre tesz szert az Önvalóval szemben - amely minden tapasztalatának szubsztrátuma -, rá fog jönni arra, hogy az a világ, amelynek most tudatában van, éppen annyira nélkülözi a valóságot, mint az a világ, amelyben álmában élt.

[De hiszen] oly sokféleképpen látjuk és érzékeljük a világot! Ezek az érzéki benyomások a látott és tapasztalt objektumok visszahatásai. Vagyis ezek az objektumok nem mentális produktumok, mint az álombeli világok, amelyek nemcsak személyenként különböznek egymástól, hanem ugyanazon személy tekintetében is eltérőek. Ez nem elegendő a világ objektív realitásának bizonyítására?

Ezek az álomvilág belső ellentmondásaira vonatkozó észrevételei csak akkor fogalmazódnak meg önben, amikor ébren van. Míg álmodik, az álom tökéletesen integráns egész. Azaz ha álmában szomjasnak érzi magát, az illuzórikus víz illuzórikus ivása enyhíteni fogja illuzórikus szomját. Azonban mindaddig, amíg rá nem ébred arra, hogy maga az álom illúzió, ez az egész nem illuzórikus, hanem nagyon is valóságos lesz az ön számára. Hasonlóképpen van ez az ébrenléti világgal is. Az önt érő érzéki benyomások azzá a szilárd meggyőződéssé állnak össze önben, hogy a világ valóságos.

Ha viszont a világ [a tapasztaló szubjektumtól] függetlenül létező realitás (vagyis az, amit ön nyilvánvalóan az &quot;objektív világ&quot; alatt ért), mi akadályozza meg a világot abban, hogy alvás közben is megmutatkozzék ön előtt? Nem mondhatja azt magáról, hogy miközben aludt, nem létezett...

De alvás közben nem is vonom kétségbe a világ létezését. Az mindvégig létezik. Ha alvás közben nem is látom a világot, mások, akik nem alszanak, látják.

Annak bizonyítékaképpen, hogy [a világ] alvás közben létezett, mások tanúbizonyságára kénytelen támaszkodni? Miért hivatkozik most az ő tanúságukra? Ezek az emberek csak akkor tájékoztathatják arról, hogy látták a világot, miközben aludt, ha ön már felébredt. Saját tapasztalata [azonban] más volt. Felébredve azt mondja, hogy volt egy mély álma, s így bizonyos mértékig a legmélyebb álomban is tudatában van önmagának, noha eközben a világ létezésének leghalványabb eszméjével sem rendelkezett. Most, miközben ébren van, a világ az, ami azt mondja: &quot;Valódi vagyok&quot; - vagy ön mondja ezt?

Természetesen én mondom, de a világról mondom.

Nos hát ez a világ, amelyről ön azt állítja, hogy valóságos, valójában kineveti önt amiatt, hogy bizonyítani igyekszik valóságos voltát, miközben önnek még saját realitásáról sincs tudomása.

Ön mindenképpen ragaszkodik ahhoz a gondolathoz, hogy a világ valamilyen módon valóságos. De mi a valóság mértéke? Egyedül az valóságos, ami önmagától létezik, ami magától nyilvánul meg, s ami örökös és változatlan.

A világ magától létezik? Látható volt-e valaha is az elme eszköze nélkül? Az [álomtalan] alvásban nincs sem elme, sem világ. Ha felébred, van elme, és ott a világ is. De mit jelent [az elmének] ez az állandó kísérőjelenség[e: a világ]? Ön otthonosan mozog az induktív logika alapelvei között, amelyek a tudományos kutatás tulajdonképpeni fundamentumát alkotják. Miért nem dönti el a világ realitásának e kérdését a logika emez alapelveinek fényében?

Természetesen [nyugodtan] kijelentheti: &quot;Létezem.&quot; Vagyis az ön létezése nem puszta létezés, hanem olyan létezés, amelynek ön tudatában van. Valóban, ez a létezés azonos a tudattal.

Lehet, hogy a világ nincs tudatában magának, mégis létezik!

A tudat mindig Ön-tudat. Ha ön tudatában van bárminek, lényegében önmagának van tudatában. Az öntudatlan tudatos létezés [ang. unself conscious existence] önellentmondás. Ez egyáltalán nem létezés. Pusztán tulajdonított létezés, míg a valódi létezés, a sat, nem attribútum; a sat maga a szubsztancia. Ez a vastu [valóság]. A valóság ezért sat-cit, lét-tudat, és sosem csupán az egyik a másik nélkül. A világ nem magától létezik, és létének sincs tudatában. Hogyan állíthatná azt, hogy egy ilyen világ valóságos?

És mi a világ lényege? A szüntelen változás, a folyamatos, végeláthatatlan áramlás. Egy függő [helyzetben lévő], öntudat nélküli, örökké változó világ nem lehet valóságos.

Nem csak a nyugati empirikus tudomány tekinti a világot valóságosnak, de a Vedák is aprólékos kozmológiai leírást adnak a világról és eredetéről. Miért tennék ezt, ha a világ nem volna valóságos?

A Vedák elsődlegesen az elpusztíthatatlan átman természetére szeretnék megtanítani önt, és teljes tekintélyükkel jelentik ki: &quot;Az te vagy.&quot;

Ez kétségtelenül így van. De miért adnak olyan részletes kozmológiai leírást akkor; ha nem tartják a világot valóságosnak?

Alkalmazza a gyakorlatban is azt, amit elfogadott elméletben, a többivel pedig ne foglalkozzék. A sástráknak [a szentírásoknak] a keresők mindegyik típusát rá kell vezetniük az igazságra, és nem mindenki ugyanolyan szellemi beállítottságú. Amit nem tud elfogadni, kezelje arthavádaként, azaz kiegészítő érvelésként.

==A Szív mint Önvaló==

Srí Bhagaván úgy beszél a Szívről, mint a tudat székhelyéről, s mint ami azonos az Önvalóval. Tulajdonképpen mi a Szív?

A Szív kérdése azért jelenik meg, mert ön a tudat forrását keresi. Az énnek és természetének kutatása minden mélyen gondolkodó elme számára ellenállhatatlan vonzerővel bír.

Bármilyen névvel is illetjük [ezt a valóságot], akár Istennek, akár Önvalónak, akár Szívnek vagy a tudat székhelyének nevezzük, mind ugyanazt jelenti. A lényeg, amit ezzel kapcsolatban feltétlenül meg kell érteni, az az, hogy a Szív az emberi lény igazi magja, az a középpont, amely nélkül semmi más nem létezhet.

Srí Bhagaván azonban a Szívet egy meghatározott helyen lokalizálta a testen belül, nevezetesen a mellkasban, két ujjnyira jobbra a középvonaltól...

Igen, a bölcsek tanúsága szerint ez a szellemi tapasztalás központja. Ez a szellemi Szív-centrum teljesen más, mint az ugyanezen név alatt ismert fizikai szerv, amely a vérkeringést teszi lehetővé. A szellemi Szív-centrum nem testi szerv. Mindaz, amit ön a Szívről mondhat, annyi, hogy ez lénye igazi középpontja. [Ez] az [a középpont], amellyel ön valójában azonos (mint ahogyan maga a szó is szó szerint ezt jelenti a szanszkritban), akár ébren van, akár alszik, akár álmodik, akár munkájával foglalkozik vagy samádhiba merül.

Ebben az esetben a Szív hogyan lokalizálható a test bármelyik részébe? Hiszen ha egy adott helyhez kapcsolnánk, akkor fiziológiai határok közé zárnánk azt, ami túl van a tér és az idő korlátain.

Így igaz. De az, akit a Szív helye érdekel, úgy tekint magára, mint aki testtel rendelkezik vagy testben van. Miközben az imént feltette a kérdést, vajon úgy tekintett önmagára, hogy csupán a teste van itt, míg ön valahonnan máshonnan beszél? Nem, ön [nyilvánvalóan] testi létezését feltételezve mondta azt, amit mondott. És ebből a szempontból lehet bizonyos utalásokat tenni a fizikai testre.

A tiszta tudat tulajdonképpen oszthatatlan, nincsenek részei. Nincs formája és nincs alakja, nincs &quot;kívül&quot;-je és nincs &quot;belül&quot;-je. Számára a &quot;jobb&quot; és a &quot;bal&quot; nem létezik. A tiszta tudat, vagyis a Szív mindent magában foglal, s rajta kívül vagy tőle függetlenül semmi sem létezik. Ez a végső igazság.

Ebből az abszolút szempontból a Szív, az Önvaló, vagyis a tudat a fizikai testben semmilyen meghatározott helyhez nem köthető. Miért? Maga a test puszta projekciója az elmének, az elme pedig csupán szegényes tükörképe a ragyogó Szívnek. Hogyan lehetne bezárni a fizikai testbe, vagyis az egyetlen valóság végtelenül kicsiny, fenomenális megnyilvánulásába azt, ami mindent magában foglal?

De az emberek ezt nem értik. Az ő gondolkozásuk szükségképpen a fizikai test és a világ jegyében áll. Ön például azt mondja: &quot;Hosszú út áll mögöttem: a Himaláján túlról jöttem ide az ásramba.&quot; Pedig valójában nem ez történt. Hogyan volna lehetséges &quot;jövés&quot; vagy &quot;menés&quot;, vagy egyáltalán bármiféle mozgás amaz egyetlen, mindent átható szellem számára, amely valójában önnel azonos? Ön ott van, ahol mindig is volt. Csupán teste mozgott, csupán az utazott egyik helyről a másikra, míg aztán végül eljutott ide az ásramba. Az az ember, aki önmagát egy objektív világban élő szubjektumnak véli, erre az egyszerű igazságra úgy tekint, mint valami képtelen gondolatra.

[Csupán] a hétköznapi megértés szintjére alászállva lehet azt mondani, hogy a Szív a fizikai test egy bizonyos pontján található.

Akkor hogyan értsem Bhagaván kijelentését, hogy a Szív-központ tapasztalata a mellkas egy bizonyos helyéhez köthető?

Ha egyszer majd - az igazi és abszolút nézőpontot magáévá téve - belátja azt, hogy a Szív mint színtiszta tudat túl van a téren és az időn, akkor majd a [Szívvel kapcsolatos] többi dolgot is könnyűszerrel meg fogja érteni.

Csak kiindulási pontként tettem fel a Szív helyére vonatkozó kérdést. Engem inkább Srí Bhagaván tapasztalata érdekelne.

A tiszta tudat, amely semmilyen vonatkozásban sem áll a fizikai testtel, és amely transzcendálja az elmét, közvetlen tapasztalásként jelenik meg. A bölcsek éppoly jól ismerik testetlen és örökkévaló létüket, mint ahogy a hétköznapi ember ismeri testi létezését. A tudat tapasztalása azonban éppúgy végbemehet a testi tudatosság jelenléte mellett, mint anélkül. A tiszta tudat testetlen tapasztalásában a bölcs túl van téren és időn, és a Szív helyének kérdése egyáltalán fel se merülhet benne.

Mivel azonban a fizikai test nem maradhat életben a tudat nélkül, a testi tudatosságot a tiszta tudatnak kell fenntartania. Az előbbi természeténél fogva korlátozott, és sohasem állhat fenn együtt az utóbbival, amely végtelen és örökkévaló. A testtudat pusztán monádszerű, lekicsinyített tükörképe annak a tiszta tudatnak, amellyel a bölcs megvalósította azonosságát. Számára ezért a testtudat csupán mintegy visszaverődött sugara annak az önfényű, végtelen tudatnak, amely ő maga. Csak ebben az értelemben lehet azt mondani, hogy a bölcs tudatában van testi létezésének.

Mivel a Szívnek mint tiszta tudatnak a testetlen tapasztalása közepette a bölcs egyáltalán nincs tudatában a testnek, ő ezt az abszolút tapasztalatot a testi tudatosság megjelenését követően [csak] egyfajta érzés-visszaemlékezés révén lokalizálja a fizikai test határán belülre.

Egy olyan embernek, mint amilyen én vagyok, akinek nincs közvetlen tapasztalata a Szívről, s ebből következően emlékképe sincs róla, ezt az egészet nem könnyű megértenie. Ami magát a Szív helyét illeti, talán valamiféle találgatásra kellene hagyatkoznunk?

Ha a Szív helyzetének meghatározása - még a hétköznapi ember esetében is - valamiféle találgatástól függne, akkor a kérdés minden bizonnyal nem érdemelne sok figyelmet. Nem, itt nem valamiféle találgatásról, hanem egy csalhatatlan intuícióról van szó.

De hát kinek van ilyen intuíciója?

Kivétel nélkül mindenkinek.

Srí Bhagaván úgy gondolja, hogy jelen van bennem a Szív intuitív ismerete?

Nem, a Szívé nem, csak a Szív helyéé saját azonosságát illetően.

Srí Bhagaván azt mondja, hogy a fizikai testben intuitíve ismerem a Szív helyét?

Miért ne?

(Magára mutatva.) Én vagyok az személyesen, akire Srí Bhagaván utal?

Igen. Pontosan ez az intuíció! Hogyan mutatott önmagára az iménti pillanatban ezzel a kézmozdulattal? Vajon nem a mellkas jobb oldalára tette-e az ujját? Pontosan ez a Szív-központ helye.

Ilyenformán tehát a Szív-központ közvetlen ismerete híján erre az intuícióra kellene hagyatkoznom?

Miért lenne ez baj? Amikor a tanuló azt mondja az iskolában: &quot;Én végeztem el pontosan az összeadást&quot;, vagy amikor azt kérdezi öntől: &quot;Én szaladjak el, és én hozzam el a könyvet?&quot;, akkor ő talán a fejére mutat, amely az összeadást pontosan elvégezte, vagy a lábaira, amelyek gyorsan elviszik, hogy a könyvet elhozza? Nem, mindketten teljesen természetesen a mellkas jobb oldalára fognak mutatni, így adva öntudatlan kifejezést annak a mély igazságnak, hogy az énség forrása ott benn található. Egy csalhatatlan intuíció késztet arra mindenkit, hogy ilyen módon mutasson magára, vagyis a Szívre, amely az Önvaló. Ez a mozdulat teljesen akaratlan és egyetemes, azaz minden ember esetében azonos.

Kell-e ennél meggyőzőbb bizonyíték a Szív-központ testi helyét illetően?

Azt hallottam egy szenttől, hogy szellemi tapasztalását a két szemöldök közötti területen érzi.

Mint ahogy az imént már említettem, a szubjektum-objektum viszonyt csak a végső és tökéletes megvalósítás haladja meg. Ha az ember elért erre a szintre, már nem számít, hol érzékeli a szellemi tapasztalást.

Kérdéses azonban, hogy melyik a helyes nézet e kettő közül: a szellemi tapasztalás centruma a két szemöldök közötti hely-e, vagy a Szív?

Ha olyan gyakorlatot végez, amely a két szemöldök közötti helyre irányuló összpontosításból áll, akkor az [csupán] bhávana, vagyis mentális imaginációs kontempláció lesz; ezzel szemben az anubhava legfelső állapota, vagyis a megvalósítás, amellyel ön teljesen azonosul, és amelyben individualitása teljesen feloldódik, meghaladja az elmét. Ebben az esetben már nem tapasztalható olyan tárgyiasult központ, amely öntől mint szubjektumtól különbözne vagy el lenne választva.

Szeretném a kérdésemet némileg más módon megfogalmazni. Lehet-e a két szemöldök közötti helyről azt mondani, hogy az az Önvaló helye?

Ön [ugyebár] elfogadja azt, hogy az Önvaló a tudat végső forrása, és hogy az Önvaló egyaránt fennmarad az elme mindhárom állapotában. De figyelje csak meg mi történik, amikor a meditációban lévő személyt legyőzi az álom. Az elalvás első jeleként az ember feje lecsuklik, ami viszont nem történhetne meg akkor, ha az Önvaló a két szemöldök között, vagy a fej bármely más részén helyezkedne el.

Ha az alvás ideje alatt az Önvalót nem tapasztalja az ember a két szemöldök között, akkor ezt a központot nem nevezhetjük az Önvaló helyének, mert ez azt jelentené, hogy az Önvaló időnként elhagyja saját helyét, ami viszont képtelen állítás volna.

Kétségtelen, hogy a sádhaka [törekvő] mindazokon a központokon vagy cakrákon átélheti tapasztalatát, amelyekre elméjét összpontosítja. Emiatt azonban ez a hely nem válik ipso facto az Önvaló helyévé.

Van egy érdekes történet Kamalról, Szent Kabír fiáról, amely jól illusztrálja azt, hogy a fejet (és a fortiori a két szemöldök közötti helyet) nem lehet az Önvaló helyének tekinteni.

Kabír teljesen Srí Rámának szentelte magát, és sohasem mulasztotta el jól tartani azokat, akik Urának dicséretét zengték. Egy alkalommal azonban az történt, hogy kifogyott az élelemből, és így nem tudta megvendégelni a hívők gyülekezetét. Nem volt tehát más választása: még virradat előtt valahogyan elő kellett teremtenie a hiányzó eledelt. Így hát fiával együtt nekivágott az éjszakának, hogy megszerezzék a szükséges élelmet.

A történet úgy folytatódik, hogy miután az apa és fia egy nyíláson keresztül, amelyet maguk vágtak a falon, kihozta az élelmet az egyik kereskedő házából, a fiú ismét bemászott, hogy felébressze a háziakat és figyelmeztesse őket, hogy a házukba betörtek. Miután a háziakat felverte, a nyíláson keresztül próbált kimenekülni és csatlakozni apjához, ám teste beszorult. Mivel el akarta kerülni, hogy az őket üldöző háziak felismerjék (ha ugyanis megtudták volna, hogy ki ő, a hívők másnapi megvendégelése kútba esett volna), kiszólt apjának, hogy vágja le a fejét, és vigye magával. Miután levágta a fiú fejét, Kabír megszökött a lopott élelemmel, és hazaérve a várható nyomozás elől elrejtette a fejet. A következő nap, amikor ünnepséget rendezett a bhaktáknak, teljesen megfeledkezett arról, hogy előző éjjel mi is történt. &quot;Ha Ráma akarata az volt - mondta magának Kabír -, hogy a fiamnak meg kellett halnia, akkor legyen meg az ő akarata!&quot; Este Kabír szokásának megfelelően a gyülekezettel együtt bhajanákat [szent énekeket] énekelve körmenetre indult a városba.

Időközben a megrabolt családfő értesítette a királyt, s megmutatta neki Kamal megcsonkított testét, amely semmit nem segített a nyomozásban. Hogy felderítsék kilétét, a király a testet egy főút melletti feltűnő helyre kiköttette, azzal a szándékkal, hogy aki majd követelni fogja a testet, vagy el akarja vinni (mivel a rokonok és barátok egyetlen halottat sem hagynak úgy, hogy végtisztességben ne részesítenék), azt a titokban lesbe állított rendőrség kihallgathassa és letartóztathassa.

Kabír és vendégserege a bhajanákat énekelve javában ment a főúton, amikor mindenki legnagyobb meglepetésére Kamal megcsonkított teste (amelyről tudták, hogy már szikrányi élet sincs benne) tapsolni kezdte a bhajana-gyülekezet által énekelt dallam ritmusát..

Ez a történet tehát megcáfolja azt a nézetet, amely szerint az Önvaló székhelye a fejben vagy a két szemöldök között lenne. De megemlíthetjük még azt az esetet is, amikor egy katona fejét a csatában, harc közben egy hirtelen és hatalmas kardcsapás leválasztotta testéről, a test azonban mégis tovább futott, vagyis lábai mintegy küzdelmet színlelve mindaddig tovább mozogtak, míg végül holtan össze nem rogyott.

Kamal teste azonban már órákkal azelőtt halott volt?

Amit ön halálnak nevez, az Kamal számára valójában semmi rendkívülit nem jelentett. Íme egy másik történet, még fiatalabb korából.

Kamalnak volt egy vele azonos korú barátja, akivel rendszeresen golyóztak. Egyik szokásos játékszabályuk az volt, hogy ha valamelyikük a másiknak egy vagy két játszmával tartozik, azt másnap meg kell adnia. Egy este úgy hagyták abba a játékot, hogy barátja tartozott Kamalnak. A következő nap, hogy tartozását behajtsa, Kamal elment a fiú házához, ahol azonban játszótársa a verandán feküdt, hozzátartozói pedig mellette jajveszékeltek.

&quot;Mi történt - kérdezte őket Kamal -, tegnap még velem játszott, és tartozik nekem egy játékkal.&quot; De a rokonok csak annál jobban sírtak, és azt mondták, hogy a fiú meghalt. &quot;Dehogy - mondta Kamal -, nem halott, csak halottnak tetteti magát, hogy elkerülje tartozása megadását.&quot; A rokonok tiltakoztak, és kérték Kamalt, nézze meg maga, hogy a fiú már kihűlt és merev. &quot;Csak így próbálja elkerülni, hogy megadja az adósságát. Mit számít, hogy teste kihűlt és merev? Én is tudok ilyen lenni.&quot; S miután így szólt Kamal, lefeküdt, és egy szempillantás alatt meghalt.

A szerencsétlen hozzátartozókat, akik eddig csak saját fiuk halála miatt sírtak, megdöbbentették és összezavarták a történtek, és most már Kamal halála miatt is sírni kezdtek. Kamal azonban újraéledve kijelentette: &quot;Látjátok már? Én, mint mondtátok, halott voltam, de ismét feltámadtam, és kutya bajom sincs. Így akar a maguk fia is becsapni engem, de én ilyen színészkedésnek nem dőlök be.&quot;

Végül Kamal benső szentsége életet adott a halott fiúnak, s így visszakapta az őt megillető tartozást.

E történet tanulsága az, hogy a test halála nem jelenti az Önvaló kioltódását. Az Önvaló testtel való kapcsolatát nem korlátozza sem a születés, sem a halál, és fizikai testben való tapasztalása sem korlátozódik egy adott helyre, például a két szemöldök közé az itt végzett dhyána következtében. Az Ön-tudatosság legfelsőbb állapota mindig jelen van; éppúgy transzcendálja az elme mindhárom állapotát, mint az életet és a halált.

Ha Srí Bhagaván azt mondja, hogy az Önvaló - miközben a Szívben van - bármelyik centrumban vagy cakrában funkcionálhat, akkor nem képzelhető el az, hogy a két szemöldök közötti pontra irányuló intenzív koncentráció vagy dhyána révén ez a centrum váljon az Önvaló székhelyévé?

Nyugodtan irányíthatja figyelmét a test egy bizonyos pontjára, de az Önvaló helyére vonatkozó spekulációk a valósággal sosem lesznek összhangban. Ön szubjektumnak, látónak tekinti önmagát, és ilyen módon az a hely, ahová figyelmét irányítja, a látás tárgyává válik. De ez pusztán bhávana [mentális képzet]. Ha ezzel szemben magára a látóra tekint, akkor az Önvalóba merülve eggyé válik vele. És ez a Szív.

Érdemes foglalkozni a két szemöldök közé irányuló koncentrációval?

Bármilyen is legyen a dhyána, végső soron arra irányul, hogy az a tárgy, amelyre a kereső irányítja a figyelmét, megszűnjön a szubjektumtól elválasztott, különálló objektumként létezni. Ekkor a szubjektum és az objektum az egyetlen Önvalóvá válik. Ez a Szív.

A két szemöldök közötti centrumon végzett koncentrációs gyakorlat a sádhana módszereinek egyike, s e módszer révén a gondolatok egy időre valóban uralttá válnak. Ez [ennek a gyakorlatnak] az értelme. Minden gondolat az elme kifelé forduló tevékenysége; és a gondolkodás elsősorban a - fizikai vagy mentális - &quot;látványt&quot; követi.

Meg kell azonban jegyezni, hogy a figyelem két szemöldök közé rögzítésének sádhanáját japával együtt kell gyakorolni. Mert akár az elme uralásáról, akár az elme megzavarásáról van szó, a fizikai szem után a fontossági sorrendet tekintve a fizikai fül következik.

Akár az elme uraltságáról, s ennélfogva megerősítéséről van szó, akár megzavarásáról, s ennélfogva szétszóródásáról, az elme szeme (vagyis az objektum mentális vizualizációja) után az elme füle (vagyis a beszéd mentális artikulációja) következik. Így hát miközben az elme szemét valamelyik központra rögzíti - például a két szemöldök közé -, gyakorolnia kell a náma [név] vagy a mantra [szent szótag avagy szótagok] mentális artikulációját is. Ellenkező esetben képtelen lesz hosszú ideig megtartani a koncentráció tárgyát.

A fentiekben leírt sádhana a náma, a mantra vagy az Önvaló (tetszése szerint nevezheti) egyesüléséhez vezet azzal a központtal, amelyre a dhyána irányul. A tiszta tudat, az Önvaló, vagyis a Szív jelenti a végső megvalósítást.

Miért nem javasolja nekünk Bhagaván azt, hogy figyelmünket valamelyik központra vagy cakrára összpontosítsuk?

A yoga-sástrák azt mondják, hogy a sahasrára [az agyi cakra], vagyis az agy az Önvaló székhelye. A Purusa Súkta kijelenti, hogy ez a hely a Szív. Hogy a sádhakában semmilyen kétség ne merülhessen fel [az Önvaló helyét illetően], én azt mondom neki, hogy vegye fel az &quot;én&quot; avagy az &quot;én&quot;-ség fonalát, és kövesse nyomon egészen forrásáig. Mert először is az &quot;én&quot;-eszmével kapcsolatban senkinek nem lehetnek kétségei; másodszor pedig, bármilyen eszközt is alkalmazzon [a törekvő]; a végső cél az &quot;én vagyok&quot;-ság forrásának realizálása - s az &quot;én vagyok&quot;-ság az ön tapasztalatának is elsődleges momentuma.

Így hát az átma-vicára gyakorlása révén érheti el a Szívet, vagyis az Önvalót.

==Aham és aham-vrtti==

Hogyan leplezhetné le az ego által kezdeményezett kutatás saját valótlanságát?

Ha ön belemerül abba a forrásba, amelyből az &quot;én&quot;-gondolat származik, transzcendálja az ego fenomenális létezését.

De hát az aham-vrtti [&quot;én&quot;-gondolat] nem csupán egyike annak a három formának, amelyben az ego megnyilvánul? A Yoga Vásistha és más ősi szövegek [ugyanis] arról írnak, hogy az ego háromszoros formával rendelkezik.

Így van. Az egót [ezek a szövegek] úgy írják le, mint aminek három teste van: egy durva, egy finom és egy kauzális. Ezt azonban csupán az analitikus kifejtés érdekében teszik. Ha a kutatás módszere az ego formájától függne, joggal gondolhatná, hogy mindenféle Ön-kutatás teljességgel lehetetlen, ugyanis az ego megszámlálhatatlanul sok formát ölt magára. Ezért az Ön-kutatás sikere érdekében önnek ahhoz a nézethez kell tartania magát, hogy az egónak csupán egyetlen formája van, nevezetesen az aham-vrtti.

De nem biztos, hogy az aham-vrtti [megragadása] elegendő a jnána megvalósításához.

Az aham-vrtti nyomát követő Ön-kutatás éppen olyan, mint amikor a kutya pusztán szaglása révén rátalál gazdájára. Tartózkodjék bár gazdája valamilyen távoli, ismeretlen helyen, ez nem akadályozza meg kutyáját abban, hogy megkeresse. Gazdája szaga tévedhetetlenül nyomra vezeti, és [ezen kívül] semmi más - sem a ruhája, sem a testalkata, sem bőrének színe-nem érdekli. A kutya, míg gazdája után kutat, csupán a szag után megy, s végül pusztán a szag nyomán haladva sikerül rátalálnia.

De a kérdés továbbra is fennáll: miért az összes többi vrttitől megkülönböztetett aham-vrtti forrásának keresését kell az Ön-megvalósítás közvetlen eszközének tekinteni?

Maga az aham szó igen tanulságos. A szó két betűje, nevezetesen az &quot;A&quot; és a &quot;Ha&quot; a szanszkrit ábécé első és utolsó betűje. Ez azt sugallja, hogy amit ez a szó jelöl, az mindent átölel. Hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy az aham magát a létezést jelenti.

Noha az &quot;én&quot;-ség vagy &quot;én vagyok&quot;-ság fogalmát a nyelvi konvenciók miatt aham-vrttiként ismerjük, az valójában - ellentétben az elme többi vrttijével - nem vrtti [mentális módosulás]. Ugyanis a többi vrttitől eltérően, amelyeknek nincsen lényegi kölcsönviszonya [egymással], az aham-vrtti az elme mindegyik és összes vrttijéhez ugyanúgy és lényegi módon hozzákapcsolódik. Aham-vrtti nélkül nem lehet más vrtti, de az aham-vrtti fennmaradhat önmagában is anélkül, hogy függne az elme bármely más vrttijétől. Az aham-vrtti ezért alapvetően különbözik a[z összes] többi vrttitől.

Így tehát az aham-vrtti forrása utáni kutatás nem csupán az ego egyik formájának bázisa utáni kutatás, hanem annak a tulajdonképpeni forrásnak a kutatása, amelyből az &quot;én vagyok&quot;-ság keletkezik. Más szavakkal, az aham-vrttiként megnyilvánuló ego forrásának kutatása és megvalósítása szükségképpen magában foglalja az ego transzcendálását lehetséges formáinak mindegyikében.

Tegyük fel, hogy az aham-vrtti tényleg lényegi módon magában foglalja az ego összes formáját. De akkor is fennáll a kérdés: miért egyedül ezt a vrttit kell az Ön-kutatás eszközévé tenni?

Mert ez az ön tapasztalatának másra visszavezethetetlen premisszája, és mert az aham-vrtti forrásának keresése az Önvaló megvalósításának egyetlen használható eljárása. Azt mondják, hogy az egónak van egy kauzális teste [az &quot;én&quot; állapota alvás közben] - de hát azt hogyan tehetné kutatása tárgyává?! Amikor az ego felveszi ezt a formát, ön éppen az alvás sötétségébe van alámerülve.

De a szubtilis és kauzális formájában megnyilvánuló egót az ébrenléti állapotban nem lehet megragadni az aham-vrtti forrására irányuló kutatás során.

Ez nem így van. Az aham-vrtti forrásának kutatása az ego tulajdonképpeni létét érinti. Ezért az ego formájának szubtilitása nem lényegbevágó kérdés.

Mi értelme lehet az aham-vrtti formáját magára öltő egóra irányuló vizsgálatnak, ha egyszer az ember az egótól minden tekintetben független kondicionálatlanságot, az Önvaló tiszta létét igyekszik megvalósítani?

Funkcionális szempontból az egónak mindössze egyetlen jellegzetessége van: az ego a tiszta tudatot képviselő Önvaló, valamint a tehetetlen és érzéketlen test közötti összekötő kapocsként funkcionál. Az egót ezért cit-jada-granthinak [a tudat és a tehetetlen test közötti kapocsnak] nevezik. Miközben az ember az aham-vrtti forrását kutatja, az ego lényegi cit-aspektusát ragadja meg. Ezért a kutatásnak az Önvaló tiszta tudatának megvalósításához kell vezetnie.

Milyen viszony van a jnání által megvalósított tiszta tudat és a tapasztalat elsődleges adottságaként felfogható &quot;én vagyok&quot;-ság között?

A tiszta lét differenciálatlan tudata a Szív, vagyis a hrdayam, mely azonos az ön végső valójával. A Szívből az emberi tapasztalat elsődleges adottságaként az &quot;én vagyok&quot;-ság emelkedik ki. Magában véve ez az &quot;én vagyok&quot;-ság színtiszta (sudhá-sattva). Az &quot;én&quot; a jnáníban a rajas és a tamas [a tevékenység és a tehetetlenség] által szennyezetlen eredeti tisztaság formájában (sudhá-sattva-svarúpa) jelentkezik.

Ha a jnáníban az ego tiszta formaként él, valamiképpen valóságosnak kell lennie, nemde?

Az ego bármilyen formában való megjelenése a jnáníban éppúgy, mint az ajnáníban egy [egyszerű] tapasztalat. De az ajnání számára, aki félrevezetve azt gondolja, hogy az ébrenléti állapot és a világ valóságos, az ego is valóságosnak tűnik. Mivel azt látja, hogy a jnání a többi individuumhoz hasonlóan cselekszik, úgy érzi, az individualitástól a jnání sem lehet teljes mértékben mentes.

Hogyan funkcionál akkor az aham-vrtti [az &quot;én&quot;-gondolat] a jnáníban?

Egyáltalán nem funkcionál benne. A jnání valóságos természete maga a Szív, minthogy egy és azonos azzal a differenciálatlan, tiszta tudattal, amelyre az Upanisadok mint prajnánára [teljes tudatra] hivatkoznak. A prajnána valójában [maga] Brahman, a feltétlen, és Brahman nem más, mint a prajnána.

Akkor hogyan jelenhet meg erre az egyetlen és egyedüli valóságra vonatkozó tudatlanság az ajnáníban?

Az ajnání csak azt az elmét látja, amely a Szívből eredő tiszta tudat puszta tükröződéseként jelenik meg. Magáról a Szívről mit sem tud. Miért? Mert elméje kifelé fordul és sohasem keresi önnön forrását.

Mi akadályozza meg a tudat Szívből fakadó végtelen és differenciálatlan fényét abban, hogy fölfedje magát az ajnání előtt?

Mint ahogy a fazékban lévő víz csupán a fazék szűk keretei között tükrözi vissza a hatalmas Napot, éppígy a vásanák, vagyis az individuum elméjének lappangó tendenciái is csak egy töredékét képesek felfogni és visszatükrözni a tudat Szívből előtörő, mindeneket átható, végtelen fényének. E visszatükröződés az a jelenség, amit elmének nevezünk. Az ajnání, minthogy csak ezt a visszatükröződést észleli, annak a tévhitnek az áldozata, hogy ő egy véges lény, egy jíva, [vagyis] egy individuális &quot;én&quot;. Ha az elme az aham-vrtti forrásának keresése során befelé fordul, a vásanák elpusztulnak, és a tükröző közeg hiányában a tükröződés jelensége, vagyis az elme is eltűnik, mivel magába vonja az egyetlen valóság, a Szív fénye.

Ez mindannak a lényege és veleje, amit a törekvőnek tudnia kell. Az egyetlen megkerülhetetlen követelmény az aham-vrtti forrásának komoly és összpontosított kutatása.

Azonban bármennyire is komolyan törekszik az ember, a tapasztalás köre az ébrenléti állapotban lévő elmére fog korlátozódni. Az a kutatás, amit az ember ilyen módon az elme három állapota közül csak az egyikben hajt végre, hogyan pusztíthatja el magát az elmét?

Az aham-vrtti forrásának kutatását a sádhaka kétségtelenül az elme ébrenléti állapotában kezdi meg. Nem lehet azt mondani, hogy elméje már elpusztult. Azonban magának az Ön-kutatásnak a folyamata fényt fog deríteni arra, hogy az elme három állapotának váltakozása és egymásba való átalakulása éppúgy a jelenségvilághoz tartozik, mint maga a három állapot, s ilyen módon nem lehet hatással intenzív, benső kutatására.

Az Önvaló kutatása csak az elme intenzív befelé fordításán keresztül vihető véghez. Ami végül az aham-vrtti forrásának kutatása során megvalósul, az valójában a tiszta tudat differenciálatlan fényeként megjelenő Szív, amelyben az elme tükrözött fénye már maradéktalanul felszívódott.

A jnání számára tehát nincs különbség az elme három állapota között?

Hogyan lehetne, ha egyszer az elme feloszlott és elveszett a tudat fényében?

A jnání számára mindhárom állapot egyaránt irreális. De az ajnání képtelen ilyen módon tekinteni ezekre az állapotokra: számára ugyanis a valóság mértéke az ébrenléti állapot, míg a jnání számára a valóság mértéke maga a valóság. A tiszta tudatnak ez a valósága természeténél fogva örökkévaló, s ezért egyaránt ott van mindamögött, amit ön ébrenlétnek, álomnak és alvásnak nevez. Annak számára, aki azonos ezzel a valósággal, nem létezik sem az elme, sem annak három állapota, s éppen ezért nem létezik a befelé vagy kifelé fordulás sem.

Az ő állapota az örök ébrenlét állapota, mert tudatában van Önmagának; az ő állapota az örök álom állapota, mert számára a világ nem több, mint egy újra és újra jelentkező álomkép; az ő állapota az örök alvás állapota, mert minden pillanatban mentes a &quot;test vagyok&quot; tudatától.

Akkor úgy kell Srí Bhagavánra tekintenem, mint aki egyszerre mindhárom állapotban beszél hozzám?

Mivel tudatos tapasztalása jelenleg az elme kifelé fordulásának időtartamára korlátozódik, a jelen pillanatot ébrenléti állapotnak nevezi, holott elméje az Önvaló vonatkozásában mindvégig alszik, s ezért valójában ön most is mélyen alszik.

Az alvás számomra puszta üresség.

Így van, mivel ébrenléti állapota a nyugtalan elme puszta pezsgéséből áll.

Amit én üresség alatt értek, az az, hogy aligha vagyok tudatában bárminek is alvás közben; s ez számomra ugyanolyan, mint a nemlétezés.

Alvás közben azonban mégiscsak létezik!

Ha így is van, nem vagyok tudatában.

Csak nem akarja komolyan azt mondani, hogy alvás közben megszűnik létezni? (Nevetve.) Ha ön X. úrként alszik el, talán Y. úrként fog felébredni?

Nem, tudatában vagyok azonosságomnak, éspedig alighanem az emlékezetnek köszönhetően.

Ha egyszer így van, akkor ez hogyan volna elképzelhető a tudatosság folytonossága nélkül?

De én nem vagyok tudatában ennek a tudatosságnak.

Ez nem így van. Ki mondja azt, hogy ön alvás közben nincsen tudatánál? Az elméje. De miközben aludt, nem volt elméje? Milyen értéke van az elme tanúságának az alvás során az ön létével vagy tapasztalásával kapcsolatban? Ha az elme tanúságát keresi annak érdekében, hogy az alvás alatti létezését vagy tudatosságát kétségbe vonja, akkor az éppen olyan, mintha a fia tanúságát felhasználva igyekezné cáfolni saját születését!

Emlékszik, nemrégen azt mondtam önnek, hogy a létezés és a tudatosság nem két különböző dolog, hanem egy és ugyanaz? Nos, ha bármilyen ok miatt úgy érzi, el kell ismernie azt a tényt, hogy az alvás alatt létezik, biztos lehet abban, hogy tudatában is volt annak a létezésnek.

Aminek valóban nem volt tudatában alvás alatt, az testi létezése. Ön ezt a testi tudatosságot téveszti össze az Önvaló igazi és örökkévaló tudatosságával. A prajnána, amely az &quot;én vagyok&quot;-ság forrása, mindig fennmarad, anélkül, hogy az elme három átmeneti állapota hatással lenne rá, s ez teszi lehetővé az ön számára azt, hogy sértetlenül megőrizze önazonosságát.

A prajnána ugyanakkor túl van a három állapoton is, mivel ezek nélkül és ezek ellenére is fennmaradhat. Ez az a valóság, amit úgynevezett ébrenléti állapota során keresnie kell az aham-vrtti forrásának felkutatása révén. E kutatás intenzív gyakorlása fényt fog deríteni arra, hogy az elme és három állapota nem valóságos, s hogy a tiszta lét örökkévaló és végtelen tudata, az Önvaló, vagyis a Szív nem más, mint ön.

[[Kategória:Szövegek]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Szellemi útmutatás</title>
    <id>273</id>
    <revision>
      <id>4681</id>
      <timestamp>2006-08-29T13:43:07Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>[[Ramana Maharsi/Szellemi útmutatás]] átmozgatva [[Szellemi útmutatás]] névre: -szerző neve</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     = Ramana Maharsi
| cím        = Szellemi útmutatás
| szakasz    =
| előző      =
| következő  =
| megjegyzés =
A tamil nyelvű mű eredeti címe: Upadesa manjari

Hasonló körülmények között keletkezett, mint a [[Ki vagyok én?]], csupán tizenhat évvel később, 1918-ban. A könyvet Maharsi híveivel való beszélgetései alapján Sadhu Natanánanda állította össze, majd az általa összeállított művet Maharsi korrigálta.

A fordítás forrása: The Collected Works of Ramana Maharshi.

Srí Ramanasramam, Tiruvannamalai, 1996, pp. 51-79.
}}

Útmutatás (Upadesa)

Milyen tulajdonságok jellemzik az igazi tanítót (sadguru)?

Állhatatosság az Önvalóban, mindent egyforma szemmel nézés, és mindenkor, mindenhol és minden körülmények között való rendíthetetlen bátorság.

Milyen tulajdonságok jellemzik az igazán komoly tanítványt (sadsisja)?

A bánat felszámolására és a boldogság elérésére irányuló intenzív vágyakozás, valamint a világi élvezetekkel szembeni mélységes ellenszenv.

Milyen sajátosságai vannak az útmutatásnak (upadesa)?

Az upadesa szó jelentése: &quot;közel a helyhez&quot; vagy &quot;közel az ülőhelyhez&quot; (upa - &quot;közel&quot;, desa - &quot;hely&quot; avagy &quot;ülőhely&quot;). A guru, aki annak megtestesülése, amit a sat (&quot;lét&quot;), cit (&quot;tudat&quot;) és ánanda (&quot;üdv&quot;) szavak kifejeznek, megakadályozza, hogy a tanítvány, aki az érzéki tapasztalás tárgyainak formáit valóságosnak tekintve elfordult a valódi állapottól, s ennek következtében az örömöknek és bánatoknak kiszolgáltatva hol erre, hol arra vettetik, tovább maradjon ebben az állapotban, és megszilárdítja őt saját valódi, differenciálatlan természetében.

Az upadesa ugyanakkor egy távoli tárgy közelről való megmutatását is jelenti. Ennek révén győződhet meg a tanítvány arról, hogy Brahman, akiről azt hiszi, hogy távoli és tőle különböző, valójában közeli, és tőle nem különböző.

Ha igaz az, hogy a guru az ember saját Önvalója (átman), mi az alapja annak a tanításnak, amely szerint bármennyire is képzett legyen egy tanítvány, vagy bármiféle okkult képességekkel is rendelkezzék, az Ön-megvalósítást (átma-siddhi) nem érheti el a guru kegyelme nélkül?

Jóllehet az abszolút igazság szempontjából a guru állapota azonos az ember állapotával, a tudatlanság révén individuális lélekké (jíva) vált Önvaló számára a guru kegyelme nélkül mégis komoly nehézséget jelent igazi állapotának avagy természetének megvalósítása.

A mentális képzetek fölött a tanítvány már a valódi guru puszta jelenléte révén is uralmat szerezhet. Ha az ilyen guru azt mondaná - annak, aki öntelten azt állítja, hogy ő már látta a tudás óceánjának túlsó partját, vagy aki dölyfösen kijelenti, hogy ő képes olyan cselekedeteket végrehajtani, amelyek majdnem lehetetlenek -, hogy &quot;Igen, ön megtanulta mindazt, amit meg kellett tanulnia, de vajon megtanulta-e önmagát megismerni? Ön pedig, aki képes arra, hogy olyan tetteket hajtson végre, amelyek majdnem lehetetlenek: látta-e önmagát?&quot;, akkor ezek az emberek szégyenkezve, fejüket lehajtva elhallgatnának. Tehát nyilvánvaló, hogy csupán a guru kegyelmének segítségével, és semmilyen más módon nem lehetséges az Önmagunk megismerése.

Mik a jelei a guru kegyelmének?

[A guru kegyelme] túl van a szavakon és a gondolatokon.

Ha ez így van, hogyan lehet azt állítani, hogy a tanítvány a guru kegyelme révén valósítja meg igazi állapotát?

Olyan ez, mint amikor az elefánt, oroszlánt látva álmában, felriad. Ahogy az elefánt az oroszlán puszta megpillantásától felébred, úgy a guru kegyelmének jótékony hatására a tanítvány is kétségtelenül a valódi tudás éberségére eszmél a tudatlanság álmából.

Mi a jelentősége annak a kijelentésnek, hogy az igazi guru természete azonos a Legfelső Úr [Sarvesvara] természetével?

Először is az individuális lélek, amely az Istenség (Ísvara) állapotát - vagyis a valódi tudás állapotát - szeretné elérni, szüntelen odaadást gyakorol. Amikor aztán ez az individuális odaadás elér egy bizonyos szintet, az Úr - aki az individuális lélek szemtanúja, ám [ugyanakkor] azonos is vele - megnyilvánul [számára]: a sat-cit-ánandának, három természetes tulajdonságának segítségével emberi alakban, valamint formával és névvel (náma-rúpa) felruházva - melyet ő úgyszintén kegyesen magára ölt - jelenik meg. Akkor a tanítványt áldás formájában magába vonja. E tanítás szerint a guru valóban azonosnak tekinthető az Úrral.

Hogyan nyerhette el akkor néhány kiváló személy (mahátma) a tudást guru nélkül is?

Néhány arra érett személynek az Úr a megismerés fényeként ragyog, és az igazság ismeretében részesíti őket.

Mi az odaadás (bhakti) célja, és hová vezet a siddhánta [vagyis a saiva siddhánta] ösvénye?

Annak az igazságnak a felismeréséhez, hogy az ember összes tette, amit önzetlen odaadással, a három megtisztított eszköz [gondolat, beszéd és cselekvés] segítségével és az Úr szolgájának minőségében hajt végre, az Úr cselekedetévé válik és megszabadul az &quot;én&quot; és az &quot;enyém&quot; tudatától. Ez az igazság azonos azzal az igazsággal, amit a saiva-siddhántinok parábhaktinak [&quot;legmagasabb rendű odaadásnak&quot;] avagy az &quot;Isten szolgálatában töltött életnek&quot; (irai-paninittal) neveznek.

Mi a célja a tudás (jnána), vagyis a vedánta ösvényének?

Annak az igazságnak a megismerése, hogy az Én nem különbözik az Úrtól (Ísvara), valamint annak a tudatnak a felszámolása, miszerint &quot;én vagyok a cselekvő&quot; (kartrtva, ahamkára).

Milyen megfontolások alapján jelenthető ki az, hogy mindkét ösvény ugyanoda vezet?

Bármilyenek is legyenek az eszközök, a cél az &quot;én&quot; és az &quot;enyém&quot; tudatának elpusztítása; s minthogy ezek kölcsönösen függnek egymástól, bármelyikük elpusztítása a másik megszűnéséhez vezet. Így hát ahhoz, hogy a gondolatokon és szavakon túli csend állapotát elérjük, éppúgy célravezető az &quot;én&quot; érzését eltávolító tudás (jnána) ösvényének követése, mint az &quot;enyém&quot; érzését eltávolító odaadás (bhakti) ösvényének követése. Ilyenformán kétségtelen, hogy az odaadás és a tudás ösvényének célja egy és ugyanaz.

Megjegyzés:

Mindaddig, amíg létezik az &quot;én&quot;, az embernek el kell fogadnia az Urat is. Annak számára, aki könnyen vissza akarja szerezni az azonosság legfelső állapotát (sáyujya), melyet most nélkülözni kénytelen, csak az a helyes, ha el tudja fogadni ezt a következtetést.

Mi az ego ismertető jegye?

Az ego az &quot;én&quot; formájában megnyilvánuló individuális lélek. A tudat (cit) természetével rendelkező Önvaló nem ismeri az &quot;én&quot; érzését; és az érzéketlen test sem ismeri az &quot;én&quot;-érzést. Az illuzórikus egónak az értelmes és az érzéketlen lét közötti rejtélyes megjelenése képezi minden baj gyökerét. Ezen ok bármilyen módon történő felszámolását követően Az, ami valóban létezik, akként tárul fel, Ami. Ezt nevezik megszabadulásnak (moksa).

A gyakorlás (Abhyása)

Mi a gyakorlás módja?

Minthogy az Ön-megvalósítás végrehajtását megkísérlő ember Önvalója nem különbözik [magától] az [Ön-megvalósításra törekvő] embertől, s minthogy [Önmagán kívül] semmi más vagy magasabb rendű nem létezik, amit el kellene érnie (ugyanis az Ön-megvalósítás egyszerűen a tulajdon természet megvalósítása), a megszabadulás keresője kétségek és tévedések nélkül, az örökkévalót a mulandótól megkülönböztetve valósítja meg valóságos természetét, és természetes állapotától sohasem fordul el. Ez az, amit úgy neveznek: &quot;a tudás gyakorlása&quot;. E kutatás (vicára) vezet az Ön-megvalósításához.

Minden törekvő követheti a kutatásnak ezt az ösvényét?

Ez az út csak az erre érett lelkek számára járható. A többieknek tudatuk állapotának megfelelő módszerekhez kell folyamodniuk.

Melyek ezek a módszerek?

A stuti, a japa, a dhyána, a yoga, a jnána és a többi, ezekhez hasonló módszer.

A stuti az Urat dicsőítő himnuszok odaadással áthatott éneklése.

A japa az istenek neveinek vagy az omhoz hasonló szent mantráknak gondolatban vagy fennhangon való ismételgetése.

Megjegyzés:

Miközben az ember a stuti és a japa módszereit követi, az elme időnként zárttá, azaz összeszedetté, időnként pedig nyitottá, azaz szétszórttá válik, [mindazonáltal] az elme effajta szeszélyes viselkedése e módszerek követői előtt nem lesz nyilvánvaló.

A dhyána a nevek és mantrák gondolatban való áhítatos ismétlését (japa) jelenti. E módszert követve az elme állapota könnyen felismerhetővé válik, mert az elme nem lehet egyszerre összeszedett és szétszórt. Amikor az ember belemerül a dhyánába, az elme nem érintkezik az érzékek tárgyaival; amikor az elme érintkezik a tárgyakkal, az ember nincs dhyánában. Ezért azok, akik ebben az állapotban vannak, megfigyelhetik az elme szeszélyes viselkedését, és megakadályozva az elmét abban, hogy további gondolatokat hozzon létre, képesek azt a dhyánában rögzíteni. Tökéletességre jutni a dhyánában annyit jelent, mint az Önvalóban tartózkodni [tadákáranilai - szó szerint: az &quot;‚Az' formájában tartózkodni&quot;]. S mivel a meditáció rendkívül finom módon működik az elme forrásánál, nem nehéz észlelni az elme felébredését és lecsendesülését.

Ami a yogát illeti, a légzésnek és az elmének ugyanaz a forrása; ezért az egyik lecsendesítése szükségképpen a másik lecsendesítéséhez vezet. Az elme légzésszabályozás (pránáyáma) révén való lecsendesítésének gyakorlatát nevezik yogának. Miközben a yogik a pszichikus centrumokra, például a sahasrárára, vagyis az ezerszirmú lótuszra rögzítik elméjüket, korlátlan ideig képesek testtudat nélkül maradni. Mindaddig, amíg ez az állapot tart, a yogik láthatólag egyfajta boldogságba merülnek. Amikor azonban a lecsillapodott elme feltámad, vagyis amikor ismét aktívvá lesz, újra belemerül világi gondolataiba. Ezért kell a kifelé fordult elmét olyan gyakorlatokkal edzeni, mint amilyen a dhyána. Ekkor fog az elme elérni abba az állapotba, amelyben már nincs sem lecsendesülés, sem felébredés.

A jnána az elme visszavonása, amelyben a meditáció (dhyána) vagy a kutatás (vicára) állandó gyakorlása révén az elme az Önvaló formáját ölti magára; ezen állapot az, amelyben minden erőfeszítés megszűnik. Azok, akik megtartják magukat ebben az állapotban, többé már nem fordulnak el igazi természetüktől. A &quot;csend&quot; (mauna) és a &quot;nem-cselekvés&quot; kifejezések egyedül erre az állapotra vonatkoznak.

Megjegyzés:

1. Valamennyi gyakorlat csak az elme összpontosításával folytatható. Mivel minden mentális aktivitás (emlékezet, felejtés, vágy, gyűlölet, vonzódás, valamivel való felhagyás és így tovább) az elme módosulása, így ezek egyike sem tekinthető az ember valódi állapotának. Az ember voltaképpeni természete az egyszerű és változatlan lét. Így hát megismerni az emberi lét igazságát és annak lenni egyet jelent a béklyókból való megszabadulással és a kötelék kioldásával (granthi násam). Mindaddig, amíg a törekvő az elmének ezt a nyugalmi állapotát szilárdan el nem éri, gyakorolnia kell az Önvalóban való tántoríthatatlan jelenlétet, és elméjét meg kell őriznie a különféle gondolatok beszennyező hatásától.

2. Noha az elme erejének művelését számos gyakorlattal el lehet érni. azok mindegyike ugyanahhoz a célhoz vezet. Mert bármilyen tárgyra is összpontosítsa elméjét az ember, az elme a mentális képek felszámolásával az adott tárgy [mentális] formáját ölti magára. Ezt nevezik sikeres meditációnak (dhyana siddhi). Azok, akik a kutatás (vicára) ösvényét követik, felismerik, hogy a kutatás végére megmaradó tudat Brahmannal azonos. Azok, akik a meditációt (dhyána) gyakorolják, felismerik, hogy ami az eredményes meditációban fennmarad, az [egyedül] meditációjuk tárgya. Mivel az eredmény mindkét esetben ugyanaz, a törekvők feladata: a két módszer valamelyikének megszakítás nélküli gyakorolása mindaddig, míg csak el nem érik a célt.

A &quot;csend&quot; állapota az erőfeszítés, vagy az erőfeszítés nélküliség állapotát foglalja-e magába?

A csend nem a tétlenség erőfeszítés nélküli állapota. Az összes világi cselekvés - amelyet közönségesen &quot;erőfeszítésnek&quot; neveznek - az elme egy részének segítségével és gyakori megszakításokkal megy végbe. Azonban az Önvalóval való egység (átma vjavahára), vagyis a benső nyugalom állapotában való időzés olyan intenzív benső aktivitást feltételez, amelyet az elme egészével és megszakítás nélkül kell végrehajtani.

A máyát [a káprázatot avagy tudatlanságot] semmilyen más módon, csak ezzel a &quot;csendnek&quot; (mauna) nevezett intenzív aktivitással lehet tökéletesen elpusztítani.

Miben áll a máyá természete?

Az, hogy a mindenkor és mindenhol jelenlevő, mindent átható és önfényű Önvalót, a Valóságot nemlétezőnek tekintjük, míg a mindig és mindenütt következetesen nemlétezőnek bizonyuló individuális lelket (jíva) és a világot (jagat) létezőnek tekintjük, a máyának tulajdonítható.

Minthogy az Önvaló önként ontja sugarait, miért nem ismeri fel mindenki éppúgy, mint a világ más tárgyait?

Bármilyen konkrét tárgy is váljék a megismerés tárgyává, mindig az Önvaló az, amely az adott tárgy formájában önmagát megismeri. Mert ami megismerésként vagy tudatosságként ismeretes, az nem más, mint az Önvaló hatalma (átma sakti). Az Önvaló az egyetlen érzékelő objektum. Az Önvalón kívül semmi nincs. De ha mégis feltételezzük, hogy az Önvalón kívül vannak objektumok, akkor azok [mindenképpen] érzéketlenek, s ennélfogva sem magukat, sem pedig egymást nem ismerhetik meg. S mivel az Önvaló nem ismeri fel igazi természetét ezen a módon, úgy tűnik, hogy belemerült a születés [és halál] óceánjába, és hadakozik azzal, midőn az individuális lélek formájában van.

Noha az Úr mindeneket áthat, úgy tűnik - például az olyan kijelentések révén, mint a &quot;felékesítvén őt kegyelmével&quot; -, hogy csak kegyelme révén lehet megismerni. Hogyan érheti el akkor az Úr kegyelme nélkül az individuális lélek saját erőfeszítése révén az Ön-megvalósítást?

Mivel az &quot;Úr&quot; [megnevezés] az Önvalóra vonatkozik, s mivel a kegyelem az Úr jelenlétét avagy megnyilatkozását jelenti, egyetlen olyan pillanat sincs, amelyben az Úr ismeretlenségben maradna. Ha a Nap fénye a bagoly számára láthatatlan, az csak az ő tökéletlenségének jele, s nem a Nap hiányosságának tulajdonítható. S ugyanígy a tudatlan emberek, mi másnak köszönhetnék a - tudatosság természetével rendelkező - Önvalóra irányuló tudatosságuk hiányát, mint saját tökéletlenségüknek? Hogyan lehetne ezt az Önvaló tökéletlenségének rovására írni? Mivel a kegyelem az Úr igazi természete, őt mint &quot;áldott kegyelmet&quot; ismerik. Ezért az Úrnak, akinek maga a kegyelem a természete, nem kell adnia a kegyelmét; nincs is külön ideje annak, hogy adja a kegyelmét.

Hol található az Önvaló a testben?

Azt szokták mondani, hogy a Szív a mellkas jobboldali részében található, mégpedig azért, mert akkor, amikor magunkra utalunk, rendszerint a mellkas jobboldali részére mutatunk. Némelyek azt mondják, hogy a sahasrára, az ezerszirmú lótusz az Önvaló tartózkodási helye. Ha azonban ez így lenne, akkor a fejnek nem volna szabad előrebuknia az elalvás vagy az eszméletvesztés következtében.

Mi a Szív?

A szent szövegek a Szívet a következőképpen írják le:

A két mellbimbó között, a mellkas alatt és a hasüreg fölött hat, különböző színű szerv található. Ezek közül azt, amelyik a vízililiom bimbójához hasonlít, és amelyik [a test középvonalától] két ujjnyira jobbra helyezkedik el, Szívnek nevezik. Ezen a fordított állapotban lévő szerven belül egy parányi nyílás található, amely a vágyakkal teli sűrű sötétség (tudatlanság) székhelye. Itt fut össze az összes pszichikus idegvezeték (nádi). Ez a vitális erők, az elme és a [tudat] fény[ének] tartózkodási helye.

Mindazonáltal a Szív (hrdayam), még ha így is írják le, voltaképpen (maga az] Önvaló (átman). Mivel a lét (sat), a tudat (cit), az üdv (ánandam), az örökkévalóság (nityam) és a teljesség (púrnam) kifejezések is a Szívre vonatkoznak, nem érvényesek rá az olyan megkülönböztetések, mint külső és belső, fent és lent. Azt a nyugalmi állapotot, amelyben minden gondolat megszűnik, az Önvaló állapotának nevezik. Ha egyszer az ember elérte ezt az állapotot a maga valójában, érvényüket veszítik az olyan próbálkozások, amelyek a Szívet valamilyen testen belüli vagy testen kívüli helyre akarják lokalizálni.

Miért merülnek fel az elmében a különféle tárgyakra vonatkozó gondolatok még akkor is, amikor az már nincs kapcsolatban a külső tárgyakkal?

Az efféle gondolatok megjelenése a lappangó tendenciáknak (púrva samskára) tulajdonítható. [Mindazonáltal] ezek a gondolatok csak a valódi természetéről megfeledkező és kifelé forduló individuális tudatban (jíva) jelennek meg. Amikor az ember a különféle dolgokat érzékeli, a &quot;Ki az, aki ezeket látja?&quot;-kérdést kell feltennie magának; akkor azonnal eltűnnek.

Hogyan nyilvánul meg a samádhiból és az álomtalan mélyalvásból hiányzó három tényező, a megismerő, a megismert és a megismerés az Önvalóban az ébrenlét és az álomállapot során?

Az Önvalóból egymás után az alábbi három dolog jön létre:

1. A cidábhása [a tükrözött tudat], amely egyfajta fényesség.

2. A jíva [az individuális tudat], azaz a látó, vagyis az első gondolat.

3. [Maga] a jelenség, vagyis a világ.

Ha egyszer az Önvaló szabad a tudás és a tudatlanság eszméjétől, hogyan mondható róla, hogy az érzékelés alakjában az egész testet áthatja, vagy hogy az érzékeket az érzékelés képességével ruházza fel?

A bölcs emberek tudják, hogy kapcsolat van a különböző pszichikus idegvezetékek forrása és az Önvaló között, s hogy ez a kapcsolat a Szívben valósul meg; hogy az érző és érzéketlen közötti kapcsolat mindaddig fennmarad, amíg az igazi tudás pallosával szét nem vágják őket; [tudják,] hogy miként az elektromosság szubtilis és láthatatlan ereje különleges dolgokat eredményezve halad keresztül vezetékeken, így áramlik az Önvaló ereje is a pszichikus idegvezetékeken keresztül, rajtuk keresztül hatva át az egész testet és általuk látva el érzékelőképességgel az érzékszerveket; s [végül] hogy mihelyt e kapcsolatot megszakítják, az Önvaló az marad, ami - mindenféle tulajdonságot nélkülözve - mindig is volt.

Hogyan lehet kapcsolat a tiszta tudást képviselő Önvaló és a relatív tudást képviselő hármas tényező [megismerő - megismert - megismerés] között?

Ezt bizonyos értelemben a filmszínházban történő vetítéshez hasonlíthatjuk.

A lámpa a vetítőgépben. Az Önvaló.

A lámpa előtti lencse. Az Önvalóhoz közel lévő tiszta

(sattvikus) elme.

A filmkockák sorozatából A szubtilis gondolatokból álló lappangó

összeálló film. lappangó tendenciák tárháza.

A lencse, a lencsén keresztül- Az elme, az elme megvilágítása és az

haladó fény és a lámpa, amelyek Önvaló, amelyek együtt hozzák létre

együtt hozzák létre a fókuszált a[z individuális] látót, vagyis a jívát.

fényt.

A lencsén áthaladó és a Az Önvaló fénye, mely az elméből

filmvászonra vetülő fény. kilépve az érzékszerveken keresztül vetül

a világra.

A vászonra eső fény révén A világra vetülő fényben észlelt, tárgyak-

megjelenő különféle képek. ként megjelenő különféle formák és nevek.

A szerkezet, amely mozgásba Az elme lappangó tendenciáit felszínre

hozza a filmszalagot. hozó isteni törvény.

Ahogyan mindaddig képek jelennek meg a filmvásznon, amíg a film a lencsén keresztül az árnyképeket vetíti, a jelenségvilág is mindaddig folyamatosan megjelenik az individuum számára az ébrenléti és álomállapotban, amíg a lappangó mentális benyomások léteznek. Mint ahogy a lencse hatalmas méretűvé nagyítja az apró porszemeket, és egyetlen másodperc leforgása alatt számos képet vetít, úgy növeli az elme a csíraszerű tendenciákat fához hasonlatos gondolatokká, egyetlen másodperc alatt megszámlálhatatlanul sok világot hozva létre. Továbbá ahogy a filmszalag hiányában csupán a lámpa fénye látható, úgy ragyog az Önvaló is a három tényező nélkül önmagában, amikor a tendenciák formájában megjelenő mentális fogalmak az álomtalan mélyalvás, az eszméletvesztés és a samádhi állapotában nincsenek jelen. S ahogy a lámpa megvilágítja a lencsét és az utána következőket, miközben maga változatlan marad, úgy világítja meg az Önvaló is az egót (cidábhása) és az utána következőket, miközben ő maga változatlan marad.

Mi a dhyána (meditáció)?

A dhyána nem más, mint megmaradni az Önvalóban az igazi természettől való legcsekélyebb elfordulás, és magának a meditáció végzésének tudata nélkül. Mivel ekkor az ember egyáltalán nincs tudatában a különböző állapotoknak (ébrenlét, álom és így tovább), az alvás úgyszintén [egyfajta] dhyánának tekintendő.

Mi a különbség a dhyána és a samádhi között?

A dhyána szándékos mentális erőfeszítéssel érhető el [és tartható fenn]; a samádhi nem ismeri az erőfeszítést.

Milyen tényezőket kell figyelembe venni a dhyána során?

Annak, aki szilárdan kitartja magát Önvalójában (átma nisthá), mindenekelőtt arra kell ügyelnie, hogy a legkisebb mértékben se forduljon el ettől az elmélyedéstől. Valódi természetétől elfordulva [ugyanis] ragyogó sugárzást láthat maga előtt, szokatlan hangokat hallhat, vagy valóságosnak vélheti a benne vagy rajta kívül megjelenő istenek vízióját. De ezeknek [a jelenségeknek] nem szabad félrevezetniük: nem engedheti meg, hogy ezek eltereljék figyelmét Önmagáról.

Megjegyzés:

1. Ha az ember azon pillanatokat, amelyeket a tárgyakon - vagyis nem Önmagán - való gondolkozás során veszteget el, Önmaga utáni kutatásra fordítaná, akkor az Ön-megvalósítást igen rövid idő alatt elérhetné.

2. Mindaddig, amíg az elme nem állapodott meg az Önvalóban, szükség van valamilyen bhávanára [egy megszemélyesített isten vagy istenség mély érzelmekkel és vallásos érzéssel áthatott kontemplációjára]. Enélkül ugyanis az elmét gyakran elárasztják a csapongó gondolatok, vagy éppen rátör az álom.

3. Ahelyett, hogy az ember vég nélkül az olyan bhávanák gyakorlásába merülne, mint az &quot;én vagyok Siva&quot; vagy &quot;én vagyok Brahman&quot; - amelyeket [összefoglalóan] nirgunopásanának [a tulajdonságok nélküli Brahman kontemplációnak] neveznek -, mihelyt az efféle upásana [kontempláció] eredményeként megjelenő mentális erőt elérte, az Önmagára kérdezés módszerét kell gyakorolnia.

4. A gyakorlás (sádhana) csak akkor tekinthető sikeresnek, ha az ember egyetlen mentális fogalomnak (vrtti) sem ad helyet.

Milyen életvezetési szabályokat kell követnie a törekvőnek (sádhaka)?

Mértékletesség az étkezésben, mértékletesség az alvásban, mértékletesség a beszédben.

Meddig kell folytatni a gyakorlást?

Mindaddig, amíg az elme el nem éri a fogalmaktól való mentesség erőfeszítés nélküli és természetes állapotát, illetve addig, amikor az &quot;én&quot; és az &quot;enyém&quot; érzete már nem létezik.

Mi a jelentősége a magányban való tartózkodásnak (ekánta váza)?

Mivel az Önvaló mindent áthat, a magány nem a tartózkodási hely függvénye. A &quot;magányos élet&quot; a mentális fogalmaktól mentes állapotot jelenti.

Miről lehet felismerni a bölcsességet (viveka)?

A bölcsesség szépsége nem más, mint az igazság megvalósítását követően létrejövő káprázattól mentes állapot. A félelmet csak azok ismerik, akik még valamilyen különbséget vélnek felfedezni a magasztos Brahmanban. Mindaddig, amíg fennmarad az az elképzelés, hogy a test az Önvaló, az ember - bármilyen is legyen [egyébként] - nem valósíthatja meg az igazságot.

Ha minden a [prárabdha] karma [a múltban elkövetett cselekedetek következménye] szerint történik, akkor hogyan győzhetők le a meditáció (dhyána) akadályai?

A prárabdha csak a kifelé forduló elmét érinti, az önmaga felé fordulót nem. Azt, aki valódi Önmagát keresi, nem fél semmiféle akadálytól.

Szüksége van-e aszkézisre (samnyása) annak, aki az Önvalóban való megállapodottságot (átma nisthá) tűzte ki céljául?

Az az erőfeszítés, amelynek révén az ember saját testéhez való kötődéstől igyekszik megszabadulni, valójában az Önvalóban való tartózkodásra irányul. Egyedül a gondolkozás és a kutatás érettsége szünteti meg a testhez való kötődést, s nem az életszakaszok (ásrama), mint például a tanulási időszak (brahmacarya). A kötődés ugyanis az elme kötödése, míg az életszakaszok a testhez kapcsolódnak. S vajon miképpen tudnák a testi állapotok az elmében gyökerező kötődést kiküszöbölni? Minthogy a gondolkozás és a kutatás érettségéről [csak] az elme vonatkozásában beszélhetünk, egyedül csak ez az elme képes eltávolítani a kutatás révén azokat a béklyókat, amelyek figyelmetlensége következtében kerültek rá. Mivel azonban az aszketikus fegyelem (samnyásásráma) a szenvedélytelenség (vairágya) elérésének eszköze, s mivel a szenvedélytelenség a kutatás eszköze, az aszkéták rendjéhez való kapcsolódást bizonyos módon úgy lehet tekinteni, mint a szenvedélytelenségen keresztül végbemenő kutatás eszközét. [Ám] ahelyett, hogy az ember arra vesztegetné életét, hogy időnap előtt az aszkéták rendjéhez csatlakozna, sokkal inkább helyénvaló a családfő életét élnie. Ahhoz, hogy az ember az Önvalóban - vagyis voltaképpeni természetében - rögzítse elméjét, mindenekelőtt a képzelődések (samkalpa) és kétségek (vikalpa) családjától kell elkülönítenie azt - vagyis az embernek bensőleg kell eloldódnia a családi köteléktől. Ez a valódi aszkézis.

Alapszabály, hogy addig, amíg a legkisebb mértékben is létezik az &quot;én vagyok a cselekvő&quot; gondolata, az Ön-ismeretet nem lehet elérni; de vajon a családfői tisztet betöltő törekvő ennek tudata nélkül is kielégítően elvégezheti kötelességeit?

Mivel nem létezik olyan szabály, amely szerint a cselekvés előfeltétele az &quot;én vagyok a cselekvő&quot; tudata volna, értelmetlen abban kételkedni, hogy vajon bármilyen adott cselekedet végbe fog-e menni a cselekvő vagy a cselekvés aktusa nélkül. Noha mások szemében úgy tűnik, hogy a kincstár felügyelője egész nap figyelmesen és felelősen végzi munkáját, ő - arra gondolva, hogy &quot;ehhez a tömérdek pénzhez nekem igazából semmi közöm nincs&quot; - kötődés nélkül fog eleget tenni kötelességének, anélkül, hogy elméjében megjelenne a birtoklás érzése. S ugyanígy a bölcs családfő is kötődés nélkül eleget tehet családfői kötelezettségeinek, melyek múltbeli karmájának megfelelően úgy jutottak osztályrészéül, mint ahogy egy szerszám jut valakinek a kezébe. A cselekvés és a megismerés nem akadályozza egymást.

Mire jó a családnak egy bölcs családfő, aki nem törődik testi kényelmével, és mire jó egy ilyen családfőnek a család?

Noha a bölcs családfőt a testi kényelem egyáltalán nem érdekli, ha múltbeli karmájának köszönhetően családjának az ő erőfeszítésével kell fenntartania magát, akkor úgy kell őt tekinteni, mint aki másoknak tesz szolgálatot. Ha azt kérdezzük, merít-e valamilyen hasznot a bölcs ember abból, hogy a családdal kapcsolatos kötelességeit elvégzi, akkor erre azt válaszolhatjuk, hogy mivel elérte minden jótétemény felső fokát és a legmagasabb rendű jót jelentő teljes megelégedettség állapotát, családi kötelességeinek teljesítése révén már nem nyerhet semmit.

Hogyan érhető el a tevékenység megszüntetése (nivrtti) és az elme békéje a családfői teendők közepette, amelyeket éppen az állandó tevékenység jellemez?

Minthogy a bölcs (jnání) tevékenységei csak mások szemében léteznek, nem pedig sajátjáéban, akár tömérdek feladatot is végezhet, valójában nem csinál semmit. Éppen ezért tevékenységei nem állnak útjában a nem-cselekvésnek és az elme békéjének. Ő ugyanis ismeri az igazságot, hogy ő pusztán jelen van a tevékenységeknél, s nem véghezvivője azoknak. Ily módon ő csendes tanúja lesz [csupán] a különféle tevékenységeknek.

Ha egyszer a bölcs jelenlegi cselekedetei múltbeli karmájából fakadnak, akkor a jelenlegi cselekedetek által létrehozott benyomások (vásana) nem fogják-e követni őt a jövőben?

Csak azt nevezhetjük bölcsnek, aki minden lappangó tendenciától (vásana) szabad. S ha egyszer így van, akkor a karmikus tendenciák miképpen gyakorolhatnának hatást arra, aki már teljesen eloldódott a cselekvéstől?

Mi a brahmacarya [az önmegtartóztató tanulói életszakasz] értelme?

Csak Brahman keresését nevezhetjük brahmacaryának.

A tudás eszközei közé tartozik-e az életszakaszok (ásrama) rendjével összhangban történő brahmacarya gyakorlása?

Mivel a tudás különféle eszközeit - például az érzékszervek megfékezését - a brahmacarya magában foglalja, a tanulók (brahmacárinok) rendjéhez tartozó törekvők erénygyakorlatai igazi segítséget fognak jelenteni tökéletesedésük során.

Átléphetünk-e közvetlenül a tanulók rendjéből (brahmacarya) az aszkéták rendjébe (samnyása)?

Azoknak, akik megfelelő képességekkel rendelkeznek, nem kell az életszakaszok sorrendjét betartva formálisan brahmacárinná válniuk. Az, aki megvalósította Önmagát, nem tesz különbséget a különböző életszakaszok között; ezért nincs olyan életszakasz, amely segítené vagy gátolná őt.

Elveszít-e valamit a törekvő (sádhaka) akkor, ha nem tartja be a kasztra és az életszakaszokra vonatkozó szabályokat?

Mivel a tudás megszerzése [anustáana - szó szerint: gyakorlása] az összes gyakorlat legmagasabb célja, nincs olyan szabály, hogy annak, aki valamelyik életszakaszban tartózkodik - s ugyanakkor folyamatosan a tudás megszerzésének szenteli magát -, követnie kellene az adott életszakaszhoz tartozó szabályokat. Ha követi a kasztra és az életszakaszokra vonatkozó előírásokat, azt csak a világ érdekében teszi. A szabályok betartásából ő már semmiféle hasznot nem merít. De nem is veszít semmit, ha ezeket nem tartja be.

Tapasztalás (Anubhava)

Mi a tudat fénye?

Az önfényű lét-tudat tárja fel a látó számára a nevek és formák világát kívül és belül [egyaránt]. E léttudat létére az általa megvilágított tárgyakból lehet következtetni. Ez [a lét-tudat azonban soha] nem válik a tudat tárgyává.

Mi a tudás (vijnána)?

A vijnána a lét-tudatnak a hullámtalan óceánhoz avagy a mozdulatlan éterhez hasonló, a törekvő által megtapasztalható nyugalmi állapota.

Mi az üdvösség (ánanda)?

Az üdvösség: a boldogság és béke tapasztalata a vijnána minden aktivitástól mentes, álomtalan mélyalváshoz hasonló állapotában. Ez az az állapot, amit másképpen kevala nirvikalpának [a fogalom nélküliség állapotának] is neveznek.

Mi az az állapot, amely túl van az üdvösségen?

Az, ami az üdvösségen túl van, az elme szüntelen békéjének állapota, mely a tökéletes nyugalom, a jágrat-susupti [éberalvás] állapotában lelhető fel, s amely az aktivitástól mentes mélyalváshoz hasonlítható. Ebben az [üdvösségen túli] állapotban a test és az érzékek aktivitása ellenére sincs külső tudatosság, akárcsak a [szoptatás közben] álomba merült gyermek esetében (aki nincs tudatában annak, hogy édesanyja táplálja). A yogi, aki ebben az állapotban tartózkodik, még akkor sem aktív, ha cselekvésbe bocsátkozik. Ez az az állapot, amit másképpen sahaja nirvikalpa samádhinak [a fogalmak nélküli magába merülés természetes állapotának] is neveznek.

Milyen alapon jelenthetjük ki azt, hogy az összes mozgó és mozdulatlan világ magától függ?

A megtestesült lét nem más, mint az Önvaló. A tárgyak világa csak akkor tapasztalható, ha a mélyalvás állapotában addig rejtett energia az &quot;én&quot; ideájával együtt felbukkan. Az Önvaló jelen van minden észlelésben, mint észlelő. Ha az &quot;én&quot; nincs jelen, nincsenek látható tárgyak. Mindezek fényében bizonyossággal állítható: minden az Önvalóból származik, és minden az Önvalóba tér vissza.

Mivel a testek és az őket éltető lelkek [ang. selves] megszámlálhatatlanul sokan vannak, hogyan állítható az, hogy az Önvaló csupán egyetlenegy?

Ha az &quot;én test vagyok&quot; ideáját elfogadjuk, akkor a lelkek valóban megszámlálhatatlanul soknak tűnnek. Azon állapot, amelyben e képzet eltűnik, az Önvaló, mivel ebben az állapotban nincsenek tárgyak. Ebben az értelemben tekintendő az Önvaló egyként.

Milyen alapon állíthatjuk, hogy Brahman felfogható az elme által, egyszersmind, hogy Brahman nem fogható fel az elme által?

Nem fogható fel a tisztátalan elme által, de felfogható a tiszta elme által.

Mi a tiszta elme és mi a tisztátalan elme?

Midőn Brahman meghatározhatatlan hatalma elválasztja magát Brahmantól, és a tudat tükörképével (cidábhása) egybeolvadva különböző formákat ölt magára, azt tisztátalan elmének nevezzük. Midőn az elme a megkülönböztetés révén a tudat tükröződésétől mentessé (abhása) válik, akkor azt tiszta elmének nevezik. [Az elme] Brahmannal való egységének állapota egyenlő Brahman felfogásával. A tudat tükröződése által kísért energiát tisztátalan elmének nevezik, amelynek Brahmantól való elválasztottsága azt jelenti, hogy nem fogja föl Brahmant.

Legyőzhető-e már testi létezés alatt a prárabdha karma, amelyről pedig azt mondják, hogy a testi létezés végéig fennmarad.

Igen. Ha az a tényező, amelynek a karma maga is függvénye - nevezetesen a test és az Önvaló között létrejövő ego -, eggyéválik eredetével és elveszíti formáját, hogyan élhetne tovább a karma, mely ennek függvénye? Ha nincs &quot;én&quot;, nincs karma.

Ha egyszer az Önvaló lét (sat) és tudat (cit), milyen megfontolásból írják úgy le, mint ami léttől és nem-léttől, az érzékelőtől és a nem-érzékelőtől különbözik?

Habár az Önvaló valóságos, minthogy mindent magában foglal, nem hagy teret valóságossága és nem-valóságossága kettősségét magában foglaló kérdéseknek. Ezért mondjuk azt, hogy egyaránt különbözik a valóságostól és a nem-valóságostól. Hasonlóképpen: habár [az Önvaló] tudat, de mivel semmi megismernivalója vagy megismertetnivalója nincsen, azt mondjuk - mind az érzékelőtől, mind a nem-érzékelőtől különbözik.

Célbaérés (Árúdha)

Mi jellemzi a tudás elérésének állapotát?

Ez az állapot szilárd és erőfeszítés nélküli jelenlét az Önvalóban, amelynek során az elme eggyé válik az Önvalóval, s azt követően többé már nem bukkan fel. Rendszerint mindenki, testét tartva szem előtt, magától értetődően úgy gondol önmagára, hogy &quot;én nem vagyok sem kecske, sem tehén, sem bármilyen más állat, én ember vagyok&quot;; éppúgy amikor az ember arra gondol, hogy &quot;én nem vagyok azonos a testtel kezdődő és a hanggal (náda) végződő princípiumok (tattva) összességével, hanem az Önvaló vagyok, amely létezés, tudat és üdvözült boldogság&quot;, [vagyis amikor önmagát] az eredendő Öntudat[tal (átma prajná) azonosítja], akkor mondható el róla, hogy a megingathatatlan tudás birtokába jutott.

A bölcs (jnání) a tudás hét fokozata (jnána-bhúmiká) közül melyikhez tartozik?

A negyedik fokozathoz.

Ebben az esetben miért különböztetünk meg további fokozatokat?

Az utolsó három fokozat jegyei a realizált személy (jívanmukta) tapasztalatain alapulnak. Ezek [már] nem a tudás és megszabadulás fokozatai. A tudás és a megszabadulás szempontjából semmi különbség nincs e négy fokozat között.

Ha egyszer a megszabadulás [állapota] mindenki számára azonos, miért egyedül a varisthát [szó szerint: a legkiválóbbat] magasztalják annyira?

Amennyiben a varistha üdvösségre vonatkozó általános tapasztalatát nézzük, őt csak az előző születései során elért - és üdvössége okául szolgáló - különleges érdeme miatt becsüljük nagyra.

Nincs olyan ember, aki ne vágyódna az állandó boldogság megtapasztalására; mégis mi az oka annak, hogy nem minden bölcs (jnáni) éri el a varistha állapotát?

A vágy és az erőfeszítés önmagában nem elegendő ezen állapot eléréséhez. Ez a prárabdha karma miatt van így. Mivel az ego - okával egyetemben - már a negyedik fokozaton (bhúmiká) megsemmisül, ezen az állapoton túljutva mi lehetne az, ami valamire még vágyakozhatna, vagy éppen erőfeszítéseket tehetne valamiért? Mindaddig, amíg az ember erőfeszítéseket tesz, nem lehet bölcsnek (jnáni) tekinteni. A szent szövegek (sruti), amelyek különös hangsúllyal említik a varisthát, vajon szólnak-e arról, hogy az utolsó három [fokozathoz tartozó] személy nem-megvilágosodott?

Minthogy néhány szent szöveg azt állítja, hogy a legfőbb állapot az, amelyben az érzékszervek működése megszűnik és az elme teljesen kialszik, hogyan egyeztethető össze ez az állapot a test és az érzékek tapasztalásával?

Ha ez így lenne, akkor semmilyen különbség nem lenne ezen állapot és a mélyalvás állapota között. Továbbá, hogyan tekinthetnénk ezt természetes állapotnak, amikor egyszer fennáll, másszor viszont nem? Mint ahogy már mondtuk, egyesek karmájuknak megfelelően ideig-óráig, vagy [egészen] halálukig ebben az állapotban maradnak. Ezt [azonban] nem lehet végső állapotnak tekinteni. Ha annak tekintenénk, akkor ez azt jelentené, hogy az összes nagy lélek, valamint az Úr, akik a vedikus művek (jnána grantha) és a Vedák alkotói voltak, nem voltak megvilágosodottak. Ha az a legfelső állapot, amelyben sem az érzékek nem működnek, sem pedig az elme nem létezik, s nem az, amelyben ezek léteznek, akkor hogyan lehetne ez a tökéletes állapot (paripúrnam)? Mivel a bölcsek cselekvése avagy nem-cselekvése kizárólag a karmának tulajdonítható, a nagy lelkek kijelentették, hogy egyedül a sahaja nirvikalpa állapota (a fogalmak nélküli természetes állapot) tekinthető a végső állapotnak.

Mi a különbség a közönséges alvás és az éberalvás (jágrat-susupti) között?

A közönséges alvás nemcsak a gondolatok, hanem a tudatosság hiányát is magában foglalja. Az éberalvásban megvan a tudatosság. Ezért nevezik ébernek ezt az alvást, vagyis olyan alvásnak, amelyben jelen van a tudatosság.

Miért írják le az Önvalót hol negyedik állapotként (turíya), hol pedig olyanként, mint ami túl van a negyedik állapoton (turiyátita)?

A turíya azt jelenti: &quot;negyedik&quot;. A visvaként, taijasaként és prájnaként ismeretes ébrenlét, álmodás és mélyalvás állapotának tapasztalói (jíva), akik egymást követően ebben a három állapotban vándorolnak, nem azonosak az Önvalóval. Hogy világossá tegyék ezt - tudniillik, hogy az Önvaló, mint e három állapot tanúja, különbözik ezektől -, ezért hívják az Önvalót negyediknek (turíya). Amikor ezt felismeri az ember, a három [állapot] tapasztaló[ja] eltűnik, s ugyanakkor eltűnik az a képzet is, miszerint az Önvaló egy tanú, azaz egy negyedik [tényező] volna. Ezért írják le úgy az Önvalót, mint ami túl van a negyedik állapoton (turíyatita).

A bölcs számára, milyen jótékony hatása van a szentkönyvek (sruti) olvasásának?

A bölcsnek, aki az írásokban említett igazságok megtestesülése, nincs szüksége e könyvekre.

Létezik-e kapcsolat a természetfölötti képességek (siddhi) és a megszabadulás (mukti) között?

Egyedül a megvilágosodott kutatás vezet el a megszabaduláshoz. A természetfölötti képességeket a máyá-hatalom (máyásakti) hozza létre - vagyis ezek mind hamis látszatok. A permanens Önmagam-megvalósítás az egyetlen igazi képesség (siddhi). Azon képességek, amelyek hol megjelennek, hol eltűnnek a máyá-hatás következtében, nem lehetnek valóságosak. Ezek a hírnév és egyéb örömök élvezetét szolgálják. Némelyek azonban karmájukból kifolyólag anélkül is hozzájutnak ezen képességekhez, hogy törekednének utánuk. Tudnia kell, hogy minden képesség tulajdonképpeni célja a Brahmannal való egyesülés. Ez egyben a megszabadulás állapota is (aikya mukti), amelyet egyesülésnek (sáyujya) is mondunk.

Ha ez a megszabadulás (moksa) természete, akkor néhány szöveg miért kapcsolja össze [ezt az állapotot] a testtel, és miért mondja azt, hogy az individuális lélek csak akkor érheti el a megszabadulást, ha nem hagyja el a testet?

A megszabadulást és a megszabadulás átélését csak akkor kell figyelembe venni, ha a kötöttség valóságos. Ami az Önvalót (purusa) illeti, az valójában a négy állapot egyikében sem ismer kötöttséget. Mivel a kötöttség a Vedánta-rendszer határozott tanítása szerint pusztán egy nyelvi feltevés, hogyan jelenhet meg a kötöttség kérdésétől függő megszabadulás kérdése magának a kötöttségnek a hiányában? Ezen igazság ismerete nélkül a kötöttség és a megszabadulás természete utáni kutatás olyan, mintha egy meddő asszony fia után, vagy egy mezei nyúl nem létező szarvának nagysága, színe stb. után érdeklődnénk.

Ha azonban ez így van, akkor az írások kötöttségre és megszabadulásra vonatkozó megfogalmazásai vajon nem minősülnek-e lényegtelennek vagy éppen hamisnak?

Nem. Éppen ellenkezőleg, az időtlen idők óta fennálló tudatlanság alkotta kötöttség káprázatát csak a tudás távolíthatja el - és evégett fogadták el általánosan a &quot;megszabadulás&quot; (mukti) kifejezést. Ennyi az egész. Az a tény, hogy a megszabadulás jellemző vonásait különbözőképpen írják le, bizonyítja, hogy azok képzeletbeliek.

Ha ez igaz, akkor az olyan erőfeszítések, mint amilyen például a tanítások hallgatása vagy az elmélkedés, vajon nem haszontalanok-e?

Nem, egyáltalán nem. Minden erőfeszítés legfőbb célja ama szilárd meggyőződésre jutni, hogy nincs sem kötelék, sem megszabadulás. Minthogy az ember csak az előbb említett gyakorlatok révén juthat el oda, hogy közvetlen tapasztalat révén bátran felismerje a kötöttség és a megszabadulás illuzórikus természetét, ezen erőfeszítések hasznosak.

Alátámasztja-e valamilyen tekintély azt a kijelentést, hogy nincs sem kötelék, sem megszabadulás?

Ez csupán a tapasztalásban tárul fel; pusztán az írások alapján nem lehet kijelenteni.

Ha ez csupán a tapasztalásban tárul fel, akkor miképpen lehet erről tapasztalatot szerezni?

A &quot;kötelék&quot; és a &quot;megszabadulás&quot; pusztán nyelvi kifejezések. Saját valóságuk nincsen, s így önmagukban érvénytelenek. [Viszont] kell lennie egy fundamentumnak, amelynek ezek csupán módosulásai. Ha az ember felteszi a kérdést, hogy &quot;a kötöttség és a megszabadulás kinek a számára kötöttség és megszabadulás?&quot;, akkor azt fogja látni, hogy &quot;a kötöttség és a megszabadulás az én számomra kötöttség és megszabadulás&quot;. Ha ekkor azt kérdi, hogy &quot;Ki vagyok én?&quot;, akkor rájön arra, hogy nincs olyan, hogy &quot;én&quot;. Ami valójában van - az ember valóságos lénye -, annyira magától értetődő lesz számára, mint egy kezében tartott ámalaka-gyümölcs. Ha erről az igazságról természetes és félreérthetetlen tapasztalatot szereznek azok, akik maguk mögött hagyták a puszta nyelvi fejtegetéseket, és bensőleg kutatják önmagukat, akkor többé nem fognak kételkedni abban, hogy az Önmagukat megvalósítók igazi Önmagukat tekintve sem kötöttséget, sem megszabadulást nem ismernek.

Ha valójában nincs sem kötöttség, sem megszabadulás, akkor az ember miért tapasztal örömet és szomorúságot?

Ezek csak akkor tűnnek valóságosnak, ha az ember elfordul igazi természetétől. Valójában ezek nem léteznek.

Megismerheti-e mindenki közvetlenül és minden kétségen felül, hogy mi az ember voltaképpeni természete?

Természetesen.

Hogyan?

Mindenki tapasztalta már, hogy ha a mélyalvás vagy az eszméletlenség állapotában az egész mozgó és mozdulatlan világegyetem - a földtől kezdve egészen a megnyilvánulatlanságig - el is tűnik, ő maga nem tűnik el. Így hát az ember igazi természete a tiszta létnek az az állapota, amely mindenki számára azonos, és amit mindenki mindig közvetlenül tapasztal. Ebből következően az összes tapasztalat - legyen az a megvilágosodott avagy a tudattalan állapotban megjelenő, bármily rendkívüli tapasztalat is -, szemben áll az ember igazi természetével.

[[Kategória:Szövegek]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Újjászületéstan</title>
    <id>274</id>
    <revision>
      <id>4710</id>
      <timestamp>2006-08-29T15:56:51Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>[[Otto Hanisch/Újjászületéstan]] átmozgatva [[Újjászületéstan]] névre: -szerző neve</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     = Otto Hanisch
| cím        = Újjászületéstan
| szakasz    =
| előző      =
| következő  =
| megjegyzés =
}}

1.  rész 
== AZ  ÚT ÉS MEGVALÓSÍTÁS ==

Nékünk újjá kell születnünk, ha mi el akarjuk érni az örök életet, vagyis nékünk a testünket mindjobban át kell szellemítenünk, hogy ezáltal megtanulja az étheranyagokat, melyeket a mirigyek termelnek (külső szekréciók, külső hormonok) mindinkább a test föl- és kiépítésére felhasználni, és ezután a  durvább   földi anyagokat kiküszöbölni.

Minden átalakulás eme irányban egy résznyi újjászületést jelent, ami részben öntudatlanul megy végbe bennünk, mihelyt étheranyagok kiterjedt mértékben termelődnek és felhasználódnak bennünk. Az embernek feladata pedig az, hogy az újjászületést tudatosan végbevigye. Hasonlóképpen, mint a lótuszvirág mocsárból és iszapból sugárzó szépséggel felemelkedik, éppúgy kell nékünk a mi testünket finomítanunk mindenféle eszközökkel, amelyek csak elérhetők, nékünk nem szabad a mocsárban bent ragadnunk vagy éppenséggel abban elmerülnünk.

Tudatunk fokozata emelkedik a tudatos légzés és tudatos táplálkozás által. E két eszköz által jut az újjászületés folyamatba, mely tehát a testre vonatkozik és nem a szellemre. A szellem tökéletes, és amilyen tökéletes mi már szellemben vagyunk, oly tökéletesnek kell lennünk testben. Minél inkább tökéletesül a test, annál nagyobb erőket fejt ki a szellem. Ami újjá lesz teremtve, az egyedül a test, mely az egész életen át át kell legyen alakítva, újjászületve, és lehet is, ha csak mi azt akarjuk és az ahhoz szükséges lépéseket megtesszük.

Mihelyt szellemi megállás vagy visszaesés  áll be, akkor az önálló, teremtői gondolkodás megszűnik, elkezdődik az öregedés, a testies többé nem újul meg, és   ez   azt   bizonyítja,   hogy   a testi újjászületési   folyamat hasonlóan szünetel. Nekünk tehát az önálló gondolkodást ismét el kell sajátítanunk, miként azzal a gyermek rendelkezik mindaddig, amíg nem lesz elnyomva.

Mihelyt   nékünk   meg   lett   az   önálló   gondolkodás, meg    kell   jönnie   a   fenntartó   gondolkodásnak.   Evégett nékünk    a   mi   gondolkodásunkat  egy  magasabb   szellemi   célra   kell  összpontosítanunk.   Minden   lénynek  van egy    ideálja,    egy   magas   célja  az  ő   szeme   előtt,   s   a szívében,    és   ennek  tudatában  is  lesz   az   újjászületés előhaladásával.    Akkor   minden   egyes   ember    felismeri azt,    hogy   ő   egy   individuális   feladattal   van    ellátva itt  a   földön,    amit    csak   ő   tud   teljesíteni   és    senki más.     Akkor    azután    utat    tör    magának    a   fenntartó gondolkodás,   mely    mindenkit     az       ő      individuális állásában   és   feladatában  jogosultnak   elismer,   úgyhogy az    ember   többé  nem   képes   gondolni  a  konkurrencia, az   utánzás   és a kitúrás  (Ausstechen = kifúrás)  gondolatait.

A konkurráló szellem csak ott hatalmasodik el, ahol tisztulatlan gondolkodás uralkodik, mivel a testies még nincs alárendelve a szellem vezetésének, utánozva csak az lehet, ami már a mi legbensőbb lényünkből annak a környezetébe jutott, ami már ki lett nyilatkoztatva, ami tehát már nemcsak egyedül miránk tartozik. Amit mi magunkban birtokolunk, és ami mindig az elrejtettben marad, a mi individualitásunk, vagyis az Isteni bensőnk, az nem utánozható és konkurrálható, mert az csak egyszer van jelen és egyetlen az ő minőségében.

Az önálló és fenntartó gondolkodás mellett fel kell lépnie a felépítő gondolatnak, hogy ezáltal mi megtanuljuk mindazt, ami a mi környezetünkben található, arra felhasználni, hogy a bennünk létezőket kifejlésre juttassuk. A környezet nékünk mindent felkínál, ami csak valamiképpen szükséges, éspedig idő és tér szempontjából korlátlanul és anélkül, hogy bárki ennél ki volna rekesztve vagy befolyásolva lenne. Evégett nékünk arra az útra kell térnünk, mely minket kapcsolatba hoz a bennünk lévő örök erőkkel, melyeket a tökéletesség terve szerint kell alkalmazni.

 
Evégett a mi önismeretünk Minden-Ismeretté kell kibővüljön. Akkor minden szegénységtől való félelem elmúlik és a szegénység maga is, minden betegségtől való rettegés és a betegség maga is. Az embernek fel kell hagyniok azzal, hogy a szegénységtől való rettegés végett szociálpolitikát és a betegségtől való irtózat miatt jóléti intézménykedést folytassanak, mert az annyit jelent, mint a szegénységet és betegséget becézni. Ehelyett az önismeretet és a mindenismeretet kell elősegítem.

Aki eljutott az ő isteni lényének a megismerésére, az az ő képességeit belülről kibővíti, az ő lényének szabadságot teremt, és az Isten országát, annak tulajdonait iparkodik elérnik. Ezáltal minden egyéb önként az ölébe hull. Ha azonban mi magunkat elhatároljuk a csak külső birtoklás után való törekvés által, úgy csupán többé-kevésbé kis részecskéknek jutunk a birtokába, miközben az egésznek az áldását elmulasztjuk. Mihelyt azonban az ember a fejlődés útjára tér, felismeri a fejlődés lényegét, mely fejlődés magában egységes és csak mindig az akkori időben megválasztott vonal által különböztethető meg. Végül az ember tudatában lesz az összes fejlődések párhuzamosan haladó vagy rokoni vonalainak.

Az nem lényeges, hogy én az én újonnan felmerülő képességemet hatékonnyá teszem-e egy még soha nem látott burgonyatermés elérésére, avagy virágfajták, gyümölcs- és zöldségfélék vagy mindenféle állatok nemesítésére, mely még sose volt azelőtt. De a saját maga nemesítéséről az ember megfelejtkezik. Az eredmény meglesz nékem, ha csak én megmaradok a természettörvények útján és nem az önzés tévútjain botorkálok. Nékem fel kell ismernem azt, hogy mit akar a Természet, és hogy ez miként működik, itt a hiányzókat ki kell egészítenem, ott a felesleget elvennem. Ugyanaz a törvény érvényes az én természetemre, az emberi természetre, melynek termékenysége korlátozva van, ha ott valami hiányzik, vagy ott valamiből túl sok van.

Ezen felismeréshez az utat az Újjászületéstan mutatja. Eredményt azonban csak az várhat, aki e tannak   egészen   odaadja   magát,   aki   nyílt  és  becsületes 
önmagával szemben és előítélettől mentes. Aki előítéletekkel telten egy gyönge és céltalan kísérletet tesz ezzel vagy azzal a mellékes dologgal, annak nem szabad csodálkoznia, ha nem lesz eredménye. E tannak való odaadás pedig nem egyebet jelent, mint azt, hogy a tant a mindennapi életben tettekkel éljük. Akkor a tan naponta és óránként bőséges mértékben azt nyújtja, amit ő ígér, és igaznak bizonyítja be magát.

Ha   már  többé  nincs nékünk szolgálatunkra a theoretikus    iskolabölcsesség   és   az   amolyan   „világnézet&quot;, miután   mi   már   beláttuk,   hogy minket csak az  olyan gondolkodásmód    nyugtat   meg,    amellyel mi  a   mindennapi   életben    hasznot   juttathatunk   magunknak,    úgyhogy   mi  saját  magunk   előtt  igazul  állunk,   és   éppúgy a    mi    környezetünkkel   szemben.   Mi   megtudtuk    azt, hogy    fonák   fogalmak    és    nyakatekert  nézetek,   akár a   világtól,    akár   a   világ   felett   valók   azok,   nékünk szellemi   önállótlanságot   juttattak,    amiből   testi  egyoldalúságok,     gyengeségek    és    zavarok   fejlődtek,    melyek   nékünk   nem   csak   az   életkedvünket   veszik   el, hanem    bennünket   az    élet   felett   való kétségbeesésbe ejtenek.

Ezért az első mérföldkő a mi utunkon a tökéletességre a testi egészség, úgyhogy mi az összes rendelkezésre álló erőkkel a mi feladatunkat a jelenben teljesíteni tudjuk, amihez a test növekvő tisztasága és a gondolat világosultsága szükséges. A helyes testápolás, testünknek tisztogatása és tisztántartása által tehát nékünk magától értetődő dolog ugyan, azonban mihelyt mi az újjászületés útjára tértünk, az nékünk nem egy öncélunk, amellyel mi a mi időnket elfecséreljük. Minden testápolásnak a tisztaság az alapfeltétele, azonban nemcsak a külső, a durva tisztaság, hanem mindenekelőtt a belső is, gondolatban, szóban és tettben.

Az Újjászületéstan egy lényeges része az egész Mazdaznan Tan-Rendszernek, mely tanrendszer az egész emberrel foglalkozik, így egész különösképpen magában foglalja a Légzés-, Táplálkozás-, Hang- és Gondolkodástant. A Légzés- és Táplálkozástannal az embernek lehetőleg már az Újjászületéstan tanulmányozása előtt meg kellene ismerkednie.

Aki még nem tudatosan légsik és magát helytelenül s osztatlanul táplálja, úgyhogy az ő gondolkodásmenetét még nem tudja ellenőrizni, az nyerhet az Újjászületéstan követése által bizonyos átmeneti eredményeket, azonban a tökéletesség fokát mégsem tudja elérni, ami azt megköveteli, hogy az ember magát átalakítsa, miközben ő teljesen és egészen új életet él, mely élet a múlttal szakított és a jövővel csak annyiban foglalkozik, amennyiben a jelenben örömmel élve ezt az életet és hasznos testi s szellemi munkával betöltve azt, így nékünk önként egy jobb jövőt készít elő.

Akkor mi a jelenben boldog életet élünk, ami végett mi e földre jöttünk, hagyjuk a múltat, hogy az múlt legyen és nem vesztődünk el a jövő álmaiban.

Ha minden egyén önmagában az ő részével ama célra törekszik, hogy egy újjászületett testet nyerjen, akkor végül mindnyájan ugyanazon cél irányában működnek, hogy jelenleg legfejlettebb népfaj, egy magasabb fokra emelkedjék és a nyilvános intézmények a községben, a népben és az államban önként mindinkább és mind céltudatosabban nemcsak az egyesek emelkedését, hanem az egész emberiség emelését szolgálják.

Mivel az Újjászületéstan a test javítását és nemesítését célozza, magától értetődik, hogy az ő alaptételeinek és útmutatásainak a követése által a testből mindaz kiirtható, ami beteges. Mégis, a betegségek gyógyítása és ahhoz szükséges rendelkezések nem tartoznak e mű keretébe, noha, aki az újjászületés útjára tér, annak egészsége automatikusan megjavul, mely mű egyszerűen az átlagembert fel akarja világosítani afelől, hogy ő miképpen tudja magét megjavítani és megnemesíteni.

Ha a mibennünk lévő teremtő erőknek a forrása kimerül, akkor először testünk leggyengébb része szenved, és végül megbetegszik. Az orvos ugyan egy megbetegedett testrészt tud egy ideig serkenteni, sőt elérhet egy látszólagos gyógyulást is. Azonban a betegség egy másik helyen és más módon ismét   fellép,   ha nem  sikerül   a  test  benső  gyógyforrásait   vagy  miként  a  régi  írások   mondják,   az   „élő   vizek    (mirigy    szekréciók,    hormonok)    folyamatait&quot;    folyásra    bírni. Amíg    testünk    a   szaporodási    mirigyekben elegendő   életnedveket    térmel, és    azokat     nem herdáljuk    el,    addig   a    betegség    nem   tud    gyökeret Verni,    hanem   nékünk    megmarad   az    egészségünk    és ifjúságunk,  ha    vérünk   ily   módon   mindig   megújul, fölfrissül.    Betegség   és   baj,   általában   minden   rossz azáltal   jött   a  világra,   hogy  az  ember  az   újjászületés törvényeit       elhanyagolta,      lebecsülte,       és      ezáltal kiváltképpen     a    nő    havi    tisztulását    a    természetes fiatalító     folyamatból    egy     a    nő     erőit     felmorzsoló „beszeplősítéssé&quot;      tette,      ugyanúgy     a      férfi,      ha | hormonjait,       ondóját      elherdálja,      ami     által      nemi tisztátlanság,     nemi    betegségek   és   elfajultság   lépett fel   az   emberi   nemben.   Mihelyt  az  ember  tisztátlanná vált,   eltisztátlanította   -   ténykedései   által  -  a  földet és   a levegőt,   úgyhogy   a  betegségcsírák  keletkeztek, s   a  pestislehelet   a  levegőt megrontotta.  Így fellángolt a harc a jó és a gonosz között, élet és halál között.

Ez az eIfajultsági állapot csak azáltal szüntethető meg, hogy a régi, egészséges, természetes állapot vissza lesz állítva az újjászületés közvetítésével. Eszerint férfi és nő kőzött nemi érintkezésnek nem kellene történnie semmiképpen sem a nő havi tisztulásától számított 10 napon és 10  éjen belül. Ha pedig az megtörténik, akkor a férfimag (ondó) megbetegszik, és a nőnél a havi tisztulás beszeplősitéssé és az ő számára terhessé válik. Ha a nemzésnél a nő élénkebb, erősebb, akkor a csírasejtek férfi (hím) oldala erősebb lesz, úgy fiú születik, ha a férfi élénkebb, erősebb, akkor a női (nőstény) oldal erősebb lesz - leány születik. Az összes csírasejtek, melyek nem szolgálnak magzat képzésére, a test megújítására lesznek felhasználva.

Az élet. vizét, vagyis az életbort termelik a testnek véréből, mely a bensődben nő fel, létrehozza ama gyógyitalokat, melyek minden betegséget gyógyítanak.

A megváltók és kiválasztottak a Haomából, az élet borából fogják elnyerni az örökéletet, és ezt az öszszes   embereknek   tanítani   fogják,    úgyhogy   végül  az
összes emberek tökéletesek lesznek, és az örökéletet elnyerik. Akkor az ellentét a nemek között megszűnik, és mindnyájan a férfiben s a nőben egy atyát s egy anyát, egy fivért s egy nővért fognak látni. A betegség helyébe tisztaság lép, és minden baj elmúlik. Szellemileg és testileg minden megújul és a földön lévő pokolból ismét paradicsom lesz. Akkor aztán a mű „elvégeztetett&quot;. Akkor a teremtésmű befejeződik, s tökéletessé válik, és így is marad mindörökre,  ha mindnyájan eszerint iparkodnak és cselekednek.

Mindez úgy lehetséges, ha kitisztítjuk magunkat, mert a test a mértéktelenség és az abból fakadó belső rothadás által eltisztátlanodik.

Az összes állatkák, vagyis élősdiek, bacillusok, paraziták, férgek és hasonlók ki kell előbb űzessenek a testből, mielőtt a megújulás vagy újjászületés munkája megkezdődhetnék. A régi, terhelt beteg testnek  meg kell töretnie, le kell építtetnie, mielőtt egy újabb felépíthető volna.

A nőnek van elébetárva annak jeléül, miszerint az Újjászületéstan mindenkire tartozik, nemcsak a férfiakra, nemcsak egyes embercsoportokra, hanem az egész emberiségre. A nőnek is ki kell emelkednie az Újjászületéstan által az ő elnyomott helyzetéből, és a férfival egyenlő fokozaton kell állnia, hogy a kiegyenlítettség ideje, minden ember egyenlőségének a korszaka elkezdődjék.

Az altestnek rendbehozása és rendbentartása ama pont, amelytől függ, hogy mi előrehaladjunk az újjászületés útján.

A petyhüdt altestnek nem lévén, meg a tartottsága, az egyrészt lefelé húzza a mellkast, májat és szívet, másrészt az egész test oly terhét a medencére rányomja úgy, hogy a szaporodási mirigyek állandóan egy természetellenes nyomás alatt állnak. Akkor aztán az ember nem tud magán uralkodni, egyáltalán nincs   kedve   arra,   hogy testét  egészséges  állapotban
megtartsa.

A nőknél ez a természetellenes nyomás hajlamot idéz elő mindenféle női bajokra, a férfit pedig akadályozza abban, hogy magának egy magas célt tűzzön ki   és  azt  kövesse.   Az tehát egyenesen  egy  normális
és   etikai   kötelesség,   hogy  úgy  a  nők,   mint a férfiak az ő altestüket újra megfékezzék.

A természet már minket helyesen beosztott, és a felső részbe, a mellüregbe helyezte a szivet, melyben az örökké működő Intelligencia bentlakozik, míg ugyancsak a természet a matériát a test alsó részébe vonta, melynél a választóvonal a lágyéktájon fekszik. A két ellentétes pólus (sarok), az érzülék (összérzék) a fejben és a megújulás lényege a szaporodási mirigyekben, a lágyéktájon olvadnak egybe. Ha a lágyékok övezve vannak, vagyis helyes tartásban és állásban, úgyhogy gyeplők módjára szolgálnak, akkor képesek vagyunk a felsőrész, a szív által összhangban az aggyal, a test alsó részét irányitani és a szaporodási mirigyek termékeit a tobozmirigyben lévő érzülék szolgálatába állítani.

Azáltal, hogy a test alsó részét felfelé, a szívhez húzzuk és a szívvel kapcsolatba hozzuk, azáltal megmaradunk a test tisztaságában, és azáltal, hogy a szaporodási mirigyek az ő szekrécióikkal az érzülék kiterjedését   szolgálják, tudatára jutunk a szentségességnek, megszabadulunk a világ beképzeltségének és behatásainak átkától, s az önismeret és a mindenek ismeretében fokozataira feljutunk, a lélek, a szellem és az Istenség megismeréséig.

Ha a férfi az ő altestét ismét megfékezi, a meggondolatlan evés-ivást abbahagyja és a megjavított légzés által egy magasabb célra törekszik, akkor ő testileg és szellemileg ismét egy példakép a nő számára. Akkor a nő ismét ideálokat lát az ő szemei előtt, kiknek sajátságait ő a gyermekekre átviszi és egy népnek a felemelkedése, sőt az egész emberiségé egyetlen nemzedék által véghezvihető. Ha a férfi azt megtagadna, mégis, legalább a nőnek be kell azt látnia, mi az ő kötelessége, mivel tőle függ mint anyától az egész világ jövendője, és akkor még mindig reménykedhetünk, mert az anya a világ reménye. Minél éberebb és emelkedettebb az anya, minél inkább tudatában van ő az ő bensőjében lakozó hatalomnak, és minél magasabb az ő felismerése, annál előbb nyilatkozik ki a tökéletes emberiség. Az anya, ki magát ellenőrzi és önuralmat gyakorol, formálisan megszüli az új 
korszakot, az emberiség paradicsomát.

A nőnek nem szabad tovább elzárkóznia a haladás előtt, különben a frivolitás (ledérség) áldozatául esik, miként az átlagember. Néki teljesen mellőznie kell mindeme gondolathullámokat, melyek a fantázia agyterületén rezgéseket idéznek elő, mert ő ezáltal a szellemi egyensúlyt elveszti és végül testileg is meghanyatlik. Néki fontosabbat kell cselekednie. Néki az ő lelki szemei elé kellene állítania azt a leírhatatlan valamit, amit ő az ő ideáljának nevez, és aztán ennek a megvalósítására kell törekedjék.

Ennél nem az a fontos, hogy ő mit választ ideálul, légyen bár az az ő saját karakterének a felépítése, egy könyv megírása, egy kép megfestése, autó biztos vezetése, fő dolog, hogy a választása egy koncentrációs pont legyen az ő számára, és minden más az ideáljának a megvalósítására szolgáljon. Mihelyt elkezd a tüdő felső szárnyaival (csúcs) légzeni, tudatára ébred a benne lakozó erőnek és hatalomnak, és így képessé lesz arra, hogy minden élethelyzetben helytálljon.

Hogy azonban a természet az ő fiatalító müvét bennünk elkezdhesse, nékünk különböző akadályokat el kell távolítanunk utunkból és a természetnek az útját egyengetnünk kell a virágzási és érési idő bekövetkezésére. A természetnek megvan magában az ő fiatalító indítéka, és azt azonnal működésbe hozza, mihelyt mi legalábbis részben közeledünk feléje. Amíg azonban a mi szerveink többé-kevésbé bénultak úgy, hogy az ő természetes feladatukat már nem tudják elvégezni, akkor mi beleesünk a természetellenes gondolkodásba, és természetellenes életmódot folytatunk minden tekintetben, éppúgy evés-ivás tekintetében, mint Öltözködésben és társadalmi s egyéb szokásokmódok és erkölcsök tekintetében.

Akkor súlyos terhek tolulnak a testi berendezésekre, azok elhasználódnak, megöregszenek és minket magunkat is a haszontalanság, terméketlenség és öregedés állapotéba helyeznek. A valóságban pedig a mi testünk a legnagyszerűbb és a legfinomabb gépezet, mely valaha alkotva lett, és mely képes a szaporodási   mirigyek  szekréciói   közvetítésével az állandó fiatalítást végrehajtani, hacsak mi azt a gépezetet rendben tartjuk.

Amiként minden kis hiba, amit mi a testünk természete ellen elkövetünk, lassanként súlyos bajokká és szenvedésekké fajul, akként minden lépés a jó irányban lassanként sokszor gyümölcsözést nyújt. Azonban az embernek a múltat valóban maga mögött kell hagynia, egyáltalán nem szabad ama állapotokra gondolnia, miket a mi tudatlanságunk és értelmetlenségünk okoztak, még kevésbé szabad nékünk afelett panaszkodnunk, sem magunk, sem mások előtt. Mert a panaszkodás csak növeli a kedvetlenséget és végül kétségbeesésbe vezet. Minden pozitív lépés, a legkisebb is, a természeti törvények becsülése és teljesítése irányában új reményt kelt bennünk, tekintet nélkül arra, hogy mi hány évét számoljuk a mi életkorunknak. Sőt, még az előhaladott korúak is reménykedhetnek.

Amíg mi még egy testszervünket birtokoljuk és az még nem halt el teljesen, addig az életszikra még benne van, amit mi újra felgyújthatunk, úgyhogy ez a szerv feléled, működését ismét folytatja, s feladatát teljesíti, mint azelőtt. Az előhaladás ugyan temperament (vérmérséklet), felfogóképesség és akaraterő szerint nagyon is különböző lehet, azonban az összes gátlási állapotok, kivétel nélkül legyőzhetők, ha mi azirányban a helyes útra lépünk. Az előhaladás talán más irányban történik, mint ahogyan mi azt vártuk, mivel a természetnek megvan a saját törvénye, amelyet mi még nem ismertünk meg teljesen, azonban a javulás biztosan megjön, mihelyt mi arra az útra térünk, melyet nékünk a mi Individualitásunk, a benső halk hang sugall.

 
2. rész


== A KÉT KIKÜSZÖBÖLŐ SZERV	 ==


Az elöhaladás és felemelkedés útjára sokan óhajtanának ugyan rátérni, és igyekezhetnek is az ő természetüknek eleget tenni, azonban a természet-törvények nem ismerése következtében nem tudják azt, hogy hol is kezdjék azt el. A legtöbb szenvedés a kiküszöbölő szervek túlterhelése által keletkezik. Túlterhelés és túl feszítés által bénul azok tevékenysége, és akkor aztán azok megbetegszenek. Ezzel egyidejűleg megbénulnak és megbetegednek a megfelelő agyrészek is, úgyhogy egyoldalú ideák fejlődnek és egyoldalú ténykedések következnek, míg végül az egész test elnyomorodik.

Ez a végén beteges, lázas állandósult állapotot idéz elő, telve önámításokkal és a természet törvényének állandó megsértésével, úgyhogy idővel az igazi férfiasság és nőiesség állapotától oly messze eltérhetünk, hogy mi kevesebb ellenőrzést és önuralmat gyakorolunk, mint az állat, és ezáltal nemcsak magunkat lealacsonyítjuk és megkárosítjuk, hanem még az emberi társadalom fennállását is fenyegetjük.

Azonban a túlterhelt és bénult kiküszöbölési szerveknek, melyek a tüdő-vese-gyomor-májbajok betegségi tüneteit okozzák, vagy bárminő neveket is adjunk a megszámlálhatatlan betegségi jelenségeknek, mi nem segíthetünk egy szerrel vagy egy orvossággal, mely a napfényre jutott betegség képét legfeljebb elnyomja.) Ha a modern gyógytudomány a betegségi tünetekkel szemben az ő szereit és orvosságait fel is sorakoztatja és azokkal a betegségtüneteket a megbetegedett szervből a következő leggyengébb szervhez űzi is, mégis ugyanaz az ok még mindig bent van a testben és csak alkalomra vár, hogy egy másik helyen és más    formában   ismét   napfényre   jusson.    Minél   hamarabb belátjuk ezt a tényt, annál hamarabb rájövünk az igazi ok alapjára, amiben a modern tudomány még mindig csődöt mond.

Végre felfogjuk azt, hogy a gyógyerő egyetlen forrása mibennünk magunkban folyik, és hogy ennek akadálytalan folyása a két kiküszöbölő szervtől függ, melyek ugyan egymással párhuzamosan, de ellentétes irányban működnek: az emésztési szervektől és a szaporodási szervektől. Az emésztőszervek feladata, hogy az ő szervi intelligenciáik közvetítésével a teremtés princípiumai és a természet törvényei szerint a táplálékot teremtőien alakítsák és formálják, hogy a testi működések zavartalanul haladjanak. A szaporodási szervek feladata az, hogy az emésztőszervek által szállított új építőanyagokból teremtő szubsztanciákat, hormonokat készítsenek a szürke ideganyag kibővítésére, amitől a szerv-Intelligencia kiterjedése függ az egész test összes szerveiben, és ennek következtében az örök Intelligenciának vagy Istennek vagy az emberben az Isteni Individualitásnak nagyobb működési lehetősége is függ.

Amíg ez a két nagy kiküszöbölési berendezés az ő természetes feladatát tökéletesen ellátja, addig az örök Intelligencia az egész test összes szerv-Intelligenciáival összhangban és egyetértésben működik. Ő ezekre sem túl nagy mértékben, sem túl kevéssé, sem pedig csak kizárólagosan - nem fordít figyelmet. Ha azonban a szerv-Intelligenciák a kiküszöbölési szervekben lévő testi rendetlenség következtében bénulva vannak és az örök Intelligenciával a szívben nincs meg a kapcsolat, úgy ez sem tud többé segíteni és a forrás, melyből egyedül fakad a gyógyerő, kiapad.

Hogy miképpen kelljen az emésztőszerveknek a mi emberi testünkben az ő természetes feladatukat teljesíteniük , az a Mazdaznan Táplálkozástanban van bőven tárgyalva, különösen az „Intus-suscepció&quot; és a „Fejlődésgondolat&quot; fejezetekben, így emitt elégséges néhány megjegyzés. Az elfogyasztott eledel nem nyújt nékünk közvetlenül sem új erőt, sem új életet, hanem csak bizonyos föld-alkatrészeket juttat a mi testrendszerünkbe. Az atmoszférából mi a légzet közvetítésével a szükséges étherikus elemeket nyerjük, melyek a testben a föld-alkatvészekkel kapcsolódnak és abból építőanyagokat képeznek, melyeknek jelenlétében a sejt- vagy szerv-Intelligencia önmagából kifelé az ő növekedését és az ő megújító műveletét ellátni tudja.

Éppúgy, miként egy növény magva, melyet a földbe helyezünk, pontosan azon alkatrészeket vonja magához a földből és az atmoszférából az elemeket, melyek az ő karakterisztikus sajátosságainak a képzéséhez szükségesek, míg az ő természetének idegen és a nem megfelelő földanyagokat és elem-alkatrészeket nem veszi fel vagy feldolgozatlanul ismét kiküszöböli, éppúgy kellene nekünk is azt magunkhoz vonzanunk és magunkévá tennünk, ami nékünk hasznos és sajátságos.

Már azon gyermekeknél is, kiknél az emésztőszer vek kórosak, megfigyelhetjük, hogy ők olyan gondola tokat folytatnak, melyek egy emberi lényhez nem mél tóak, ők rossz szokásokat vesznek fel, magukat szen vedélyes megnyilatkozásokra és cselekvésekre ragad tatják, és végül még másokat is arra csábítanak és azokat magukkal együtt örvénybe sodorják. Így mi már a korai gyermekkortól kezdve érezzük a termé szet felnyitó példáját, és a rossz szokások elkísérnek minket egész életen át és gondokkal, szégyennel, lelkiismeretfurdalással, betegséggel és eredménytelen séggel árasztanak el bennünket. Mint felnőttek, az tán félreismerhetetlen jelekkel áruljuk el azt, hogy mi elfecséreltük az életerőnket és az akaratot az elö haladásra és felemelkedésre elveszítettük.	

 
3.  rész 

== INTELMEK A NŐK  HAVI TISZTULÁSÁHOZ ==


A Hold kisugárzó erői hatalmas befolyást gyakorolnak az időjárásra s mindennek a növekedésére, így az emberre is. Egy teljesen egészséges nőnek új-holdkor van a mensese a lefolyása rövid, legfeljebb három nap. A helyes és egészséges életet élő pároknak ilyenkor nemi életet élni nem szabad. Teljes egészség annyi, mint tökéletes összhang a természettel. Aki ért ahhoz, hogy a növekedő Holddal gyarapodjék, a fogyó Holddal a fölöslegtől megszabadítsa magát - ezen ritmuson áll fönn az egészség, az élet, a növekedés, minden siker s eredmény. Újhold táján van a kúráknak, diétáknak, böjtöknek ideje. Telihold körül a felépítés a bővebb táplálkozás, a teljes erőnlét. Mivel gyakoriak a rendellenességek, nem lehet a Hold állásához sem mindenkinek mereven ragaszkodni, ez csak általános irányelvül szolgáljon.

A tisztulás fő célja a megfiatalodás, a megújulás. A nőnek ilyenkor nyugodtan és fesztelenül kell intézni munkálkodását, nem szabad felizgatni magát, sem nagy erőfeszítéseket tenni. A havi ápolás, irrigálás elkezdődik három nappal újhold előtt, a harmadik napig tart, vagyis a tisztulás várható kezdetéig. Lelkileg mellőzni kell minden izgalmat is, és figyelnie kell a finomabb lelki erőkre, ésszerű kíméletesség legyen. A testi erőfeszítéseket és a mértéktelen evést-ivást is kerülni kell. Tekintettel kell lenni a külső, belső tisztogatásokra, kiküszöbölésekre, megfelelő étrend vagy táplálék-elvonás is böjt által; a legnagyobb gondossággal eljárva, és ilyenkor többet tudatosan légzeni. Rendszeres székletről gondoskodni elengedhetetlenül fontos, nehogy rothadási anyagok képződjenek elégtelen bélürülés miatt, ezek a leggyakoribb okai az erős vérzésnek. A tisztogatást támogatni kell lenmag, sikamlós izlandi zuzmó, sik. szilfa kéreg, sik. caragen moha-teákkal. Egy kanál agar-agart szárazon megenni, utána valamelyik teát, vizet vagy tejet inni. Étkezésül árpanyák-leves vagy zöldségfélék, melyek kiküszöbölését elősegíti. Gyümölcsök mellőzendők, mert fokozzák a vérzést a savaik végett. Mivel mindennemű savasodás elkerülendő és minden étrendi hiba; túl bő táplálkozás is húgysavakat termel; az étvágyat meg kell fékezni. A gyomor ilyenkor csak nagyon csökkent mértékben képes ellátni teendőit a vérnek az altestbe nyomulása következtében. Néha csak a nagyon szűkre szabott koszt vagy böjt segít a fenti teák mellett legalább három napig vagy amíg a vérzés tart. Utána három napig mértékkel enni, lassan fokozatosan a táplálóbb ételekre rátérni a 3. ill. a 6. napon.

Kínos tisztaság, meleg vízzel, szappannal külső mosakvások szükségesek! Ha a vérzés a harmadik napon sem szűnik meg, Ok: a méh abnormális állapota: (a vér elsavadosáa következtében a hajszálerek törékenyek). Ez esetben hüvelyöblitéseket kell venni este, reggel 1 l forró sós vízzel, ez vérzéscsillapítóan hat, s megszünteti a vérzést. Az öblítések után belsőleg a hüvelyt jól beolajozni és vazelinozni.

Ha elmarad a menses, úgy a tisztulási idő előtt három nappal, aztán minden tíznaponként három napig 3-6-szor napjában egy kiskanál fokhagymás bort bevenni (egy csésze borban három gerezdet hevítve, nem forralni, aztán kis üvegben tárolni.) Reggel és este éhgyomorra gyapotgyökér, szilfakéreg, bolhafű, Erigeron vagy poligónum-teát kell inni.

A rendellenesség vagy hószámkiesés a túlerőltetés és visszaélés miatt van. Éppúgy nem szabadna reggel addig enni, míg nem volt széklet, avagy étkezés után sem nappal, sem este nem szabadna lefeküdni, amígnem üres a gyomor. Ezen legutóbb említett kúrálásokkal egyidejűleg 1/2 óráig forró borogatásokat rakni a lágyéktéjakra, szeméremcsontra, farcsontra s végbélre, ez elengedhetetlenül fontos a bél kitisztítása miatt. Végül nagyon forró lábfürdöt venni. Mégha a klimax elkezdődött volna is, ha mindent lelkiismeretesen betartunk, újra megjön a tisztulás. Segít még a fahéjolajkúra, ágyéktájak (petefészek) masszírozása, ujjhegyekkel való vibrálása, napjában többször.

Sok   testmozgás,   hajlongás,   térdelés,   ugrándozás, különösen a hegymászás, mindezt ésszerűen végezve.

A tisztulás után a harmadik naptól mint fentebb említve elkezdődhetik a bővebb táplálkozás mértékkel. Most bővebb munkálkodást lehet folytatni, ilyenkor érkezik a nő ereje teljéhez. Ha ilyenkor is túl szűken táplálkozna, akkor gyengén táplálttá válna, és teljesítőképességét nem tudná tartani. Tehát a jól és helyesen tápláltság épp olyan fontos, úgyszintén a tápcsatorna kiürítése naponta. Béllázas vagy erjedéses állapotúnak nem szabad annak lennie. Este, reggel, különösen lefekvés előtt, ha másképp nem megy (bélápolás) forró borogatások segítségével, melyeket ha az első eredménytelen, többször megismételni vagy hashajtás.

Alapos kilégző gyakorlatok, légfürdők, bőrápolás sokat segítenek. Ezekről sohasem szabad elfelejtkezni! Mindezek sokkal fontosabbak, mint mi azt gondoljuk, ezek segítségével mirigyeinket, nemi szerveinket, sőt, ezáltal tudjuk tartani. Ha a fent leírt kezelésekkel sem érünk el bőséges bélürülést, akkor végbélfecskendővel beöntünk egy csészényi meleg vizet vagy 1-2 kanál olajat, és azt addig bent tartjuk, míg az ürülés bekövetkezik. Fokozatosan el kell érnünk idővel, hogy a hasüregi szervek magukat teljesen önmaguktól kitisztítsák, ez pedig csak úgy érhető el, ha a fentebb említett minden vonalon rendet teremtünk. Bármely nehéznek látszik is a kivitele mindezeknek, ezzel mi magunk választjuk az életet, az elbájoló kellemet, a sugárzó fiatalságot vagy pedig a halált hozó öregedést, hervadást, eltaszító merevséget, így lesz örömünk vagy bánatunk!

És csak így vagyunk képesek magunkban a finomabb szellemi erőket tudatosan megteremteni. Ezen intelmek nőkre, férfiakra egyaránt vonatkoznak.

Csak ép testben lehet ép lélek. Ily módon leszünk képesek arra, hogy kifelé a közösségben eredményesen működjünk, tartós és maradandó értékeket, így végül 
méltóbb utódokat hozzunk életre.

Erre pedig nem  létezik   más    út,    mint    a   helyes testápolás, nőnél,  férfinél.	

Bővebbeket mindkettőjük számára lásd a többi Mazdaznan Művekben. Öngyógymód, újjászületés, stb. müvekben.

== INTELMEK  FÉRFIAK RÉSZÉRE ==


Ha mi akaratlan magömlésekkel küzdünk, abból ki kell gyógyulni. 

1./ rendszeres kilégző gyakorlatokat végzünk. 

2./ a mi egyéniségünknek megfelelő táplálkozást kell folytatnunk, ezt tanulmányozni kell. Ha ezt némileg is a követelményeknek megfelelően tudjuk véghez vinni, akkor a 

3./ pont az elegendő bélürülés is normális lesz. Ha csak akkor eszünk, ha igazán éhesek vagyunk, tehát mértéket is tartunk, akkor nem fog a tápcsatorna a túlterheléstől erjedéses és lázas állapotba jutni. Ez az alapja az egésznek! 

4./ Ha nemileg gyengék vagyunk, addig nemi életet nem kellene folytatni, míg rendbe nem jövünk. De ha ez mégis szükséges, hetenként egyszernél többször semmi szín alatt. És ezt is csak normálisan, nem túlhajtva felfokozva, vagyis erőltetve. Onánia elvetendő módszer! 

5./ Béltisztitás, bélfürdők (lásd 6. rész) ezeket rendszerint rövidebb vagy hosszabb böjtökkel egybekötve végezzük, itt mindig egyik legfontosabb a böjtmegtörés l. öngyógymód. Különösen hosszabb böjtökkel, ha hozzáértéssel végezzük legnagyobb eredményt érünk el. Tehát legnagyobb gyógyhatást érjük el minden bajnál: az imával (kilégzéssel) és böjttel! 5. rész. Aki nem tud leszokni a sok evésről, annak korán kell kelni, napkelte körül, ez általában a férfiakra szabály, és erős fizikai munkát, ennek hiányában intenzív testmozgást végezni este is lefekvés előtt, ezzel a vért jobb keringésre, a mirigyeket több, jobb működésre, vibrálásra serkentjük. Túlhajtott, túl sok mozgás, idegesség is ártalmas lehet, úgyszintén olyasmi, mint túl-lustálkodás is. Megfelelő kezelés módját, mint a hideg és forró nemi   leöblítéseket   végezni  naponta  gyakrabban. Egyeseknek jobbat tesznek a légfürdök, ezt vegyék minél gyakrabban, nyáron a szabadban, télen a szobában, bőrápolással. Amikor csak tehetjük, járjunk rövid short nadrágban, hordjunk az altesti részben minél szellősebb   ruházatot.

Impotencia vagy magömlés adódhatik rosszul tápláltságtól is, gyenge egyéneknél ez esetben jobb, ha mindig rendesen vacsorázunk, de ne később, mint három órával lefekvés előtt. Kivétel, ha alapos bélfürdőt és böjtkúrát tartunk, ha a beleket sikerült egész tisztára kimosni, nincs fölhevülési veszély, mert az ok mindig a szennyeződés. Hűvösebben kell takarózni az ágyban, és jó teljesen ruha nélkül aludni, szellős helyen. A szellőzésről éjjel-nappal mindig gondoskodni, minél többet a szabadban tartózkodni. Tiszta gondolatokkal elalvás előtt a nemi szervek lágyék körüli tájat enyhe masszírozással erősítjük. Az étkezések legyenek minél kiküszöbölőbb hatásúak, zöldséggel vagy gyümölccsel. A férfi telehold táján kell ereje legnagyobb teljében legyen! A 8, 9, 21 oldalakat gyakran kell tanulmányozni. Vannak, akik váltig erősítik, hogy ők mindent betartanak, és mégis székrekedésben vagy nemi gyengeségekben szenvednek, ezeknél még hiányzik az igazi önismeret, kell még nekik ebben fejlődni, mert ezek nem üres fecsegések, amik ajálva vannak, hanem mind kipróbált dolgok. Tehát tüdőnk erősítése légzéssel és testünk (bensőnk) tisztántartása a célravezető! És a szilárd pozitív gondolat! Mindig arra kell gondolni, amit el akarok érni.  Lásd öngyógyítás.

 
4. rész


== EMÉSZTŐSZERVEK ==

Bélélősdiek

Az összes zavarok az emésztöszervekben a mi esztelen és terv nélküli élet- és táplálkozásmódunknak a következményei: Mi úgyszólván állandóan visz-szaélünk a mi emésztőszerveinkkel, amennyiben mi azoknak túl sok, túl gyakori vagy túl nehéz munkát adunk, melyet azok képtelenek huzamosan teljesíteni. Ha őket túlzottan igénybe vesszük, akkor azok nem tudják az átalakító műveletüket tökéletesen végbevinni és a hulladékanyagokat vagy az égési salakokat rendszeresen a testből eltávolítani.

Rendszeres széklet még nem bizonyíték arra, hogy a bél nincs túlterhelve. Ugyanis az kétszeresére tud kitágulni az ő természetes nagyságának a lerakódások és felgyülemlések következtében, és a bélfalak elkérgesedése dacára is a középen még szabadon marad az út a kiküszöbölendő maradék számára. Évek folyamán ez a kérgesedés oly szilárdan ráülepedhetik a bélfalakra, hogy a hashajtók azzal szemben tehetetlenek.

A legfélelmetesebb betegségtanya a vastagbél, hol betegségcsírák és baktériumok könnyen egész tömegesen kifejlődhetnek. A kapuerek, melyek a vért a hasüregi szervekből összegyűjtve a májhoz vezetik, és a bél limfaedényei vagy felszívódás erei, melyek az ő tartalmukat a véredényrendszerbe szállítják, a betegségcsírákat és baktériumokat, aztán az egész testszervezetben elterjesztik.

Egy   és   ugyanazon   okból  a  vastagbél   eme  kérgesedéséből    keletkeznek    aztán   temperament   és   általános     testállapot    szerint    hurutok,   tüdő-      gégebajok, gyomornyálkásodások,     oldalszúrások    és     keresztcsontfájdalmak.     Lassanként   az    egész   bélcsatorna   nyálkahártyái meglobosodnak, éhhez ideggyulladások csatlakoznak, amiből az elektromagnetikus fluidum csökkenése következik. Ekkor a betegségcsirákból baktériumok, kukacok, férgek és mindenféle élősdiek támadnak óriási mennyiségben. Ez az egész állatsereglet az ételnedvek legjavával abrakoltatja és hízlalja magát, és a mi életerőnket sorvasztja. Mindazután a belet egy alapos tisztogatásnak alávetni.

2. féregkúra. A következő szert készíthetjük és alkalmazhatjuk. Melegítsünk egy csésze tejet, három gerezd fokhagymával 5 percen át gyenge tűz felett anélkül, hogy az főne, tegyünk némi mézet hozzá, és rossz emésztés esetén némi sót is. Még jobb méz és só nélkül. Ezt a fokhagymás tejet reggel éhgyomorra vesszük más étek nélkül, és egyúttal a talpakat, a tenyereket, a köldöktájat és az orrot némi fokhagymával bedörzsöljük. Rendszerint egy órán belül férgek távoznak. Egyidejűleg egy héten át igyunk minden második nap bőven desztillált vizet. A fokhagymás tej különösen gyermekek számára ajánlatos, akik azt szívesen veszik.

 
5. rész


== BÉL-LÁZ ==


Nos, tovább mehetünk, hogy a bél tartós tisztaságát biztosítsuk. A vastagbélnek nem szabad semmi rothadt hulladékfélét visszatartani, s az ő rekeszecskéiben és ráncaiban leülepedni hagynia. Ugyanis ezáltal mérgesgázok keletkeznek, melyek a szomszéd szervek szervintelligenciáit bódítják, sőt a gyomrot, a gégét és tüdőt is megtámadják.

Minél inkább eltelítődnek a vastagbél ráncai és rekeszei ilyen hulladékanyagokkal, annál jobban kitágul és a szomszéd szervek kárára végül ott foglal helyet, mely nem megfelelő vagy nyomást gyakorol a mellette lévő szervekre úgy, hogy azok az ő helyükről szintén kinyomódnak, elcsúsznak, lesüllyednek és megtörnek. Leginkább a szaporodási szervek vannak a nyomás által veszélyeztetve, mivel ezek közvetlenül a vastagbél közelében feküsznek. Ezek aztán kétirányban szenvednek a csupán mechanikai nyomás által, mely őket izgatja, aztán a rothadó mérges gázok növekvő áramlása által, melyek a vastagbél kitágult falazatán átáramolnak és a szervintelligenciákat bénítják.

Külső tisztaság nem változtatja meg a bélnek és az eltisztátlanodott szaporodás-szerveknek ezt a belső feladatukat teljesíteni, vagyis, hogy az életnedveket tisztítsák, nemesítsék és étheranyagokká alakitsák, amelyek a szürke ideganyag közvetítésével az   agyat   bővítik,   és  az összes testmüködéseket meg
kell javítsák.

Már, ha a szervek elcsúsztak, akkor nem tudnak többé egymással összhangban közreműködni, és nincs is meg a teljes és helyes kapcsolat az aggyal. Ha aztán a szervintelligenciák még mérges emésztési gázok   által   bódítva   és   bénítva   vannak,   akkor a leggyengébb szervekben a betegségtünetek napfényre jutnak. Az összes bántalmak, mint pl. emésztési gyengeség, bél- tüdőtuberkolózis, asztma, hurutok, székrekedés , aranyér, hasmenés, beteges női tisztulás, a férfi akaratlan-magömlése-orgazmusa, nőnél a nemi szervek izgulékonysága, onánia, érzékiség, erkölcstelenség, szoknyavadászat, férfi után őrjöngés, karaktertelenség, bűnöző tulajdonságok, és mindenféle erénytelenség csak akkor háríthatók el, ha a bél rothadó hulladékoktól mentesen van tartva, és többé nem mérgezi az egész testet az ő szennyezett állapota által.

Ezek a mérgek oly nagyfokú agyzavart okoznak, hogy azok, akik ettől szenvednek, az ő állapotukat fel sem tudják többé ismerni és nem tudják azt felfogni, hogy ők súlyos béllázban szenvednek. Az egészen könnyen beigazolható tény, miszerint érzéki emberek béllázban szenvednek. Az összes fanatikusok, vallási, tudományos, politikai és más irányúak béllázban szenvednek, és legnagyobb fokban akkor fejtik ki az ő indulataikat, midőn az emésztésük egészen csődöt mond.

Aki állandóan könnyekre fakad a megindultságtól, béllázban szenved. Aki megfontolatlanul a kéklő égben kalandozva ténykedik, szintén béllázban szenved. Aki ma itt, holnap ott szeret belé a másik nembe, és az ő szerelmét imádja, béllázban szenved. Az a nő, aki a te mozdulataidat féltékenyen figyeli, téged mindenütt követ, minden pillanatban hisztériás rohamot kap, és önkívületbe jut, s véled el akarja hitetni, miszerint ő téged szeret, annak nincs semmi más baja, mint bélláza. Tudós és híres férfiak s nők gyakran nagy hibába esnek és oly tetteket visznek végbe, melyek sem hozzájuk, sem az ő állásukhoz nem méltók és gyakran ténykednek megfontolatlanul, szenvedélyesen és izgultan, ezzel ők elárulják azt, hogy az idők folyamán az ő beleikben emésztési hulladékok kérgesedtek meg, és hogy ők heveny bélláz hatása alatt állnak.

Mindama kimondhatatlan nyomor a szerelmesek között, a megszámlálhatatlan félreértések férfi és nő közt, a gyermekek izgulékony természete, mind 
nem lennének, ha nem létezne bélláz. Sose feledjük azt, hogy a szenvedélyességnek semmi köze sincs a szeretethez. A bélláz ideges feszültséget okoz, mely megakadályozza a harmonikus, kiegyensúlyozott gondolkodást, az agyat izgatottá és lázassá teszik, úgyhogy a nyugalom és a tisztult megfontolás hiányzanak az agy koncentrációja (összponto-sultsága) fogyatékos, az ellenőrizetlen szervek felülkerekednek, a ziláltság elterjed és az ember veszélyes lesz az állathoz, sőt, a vadállathoz hasonlóan.

A közönséges tisztítószerek nem képesek az évek hosszú során át a bélráncokban felgyülemlett és megkeményedett hulladékanyagot eltávolítani. Hatékonyabb eszközt kell választani, ha az ember az eredeti tisztaságot, mely még az ifjúkorban megvolt, ismét helyre akarja állítani, hogy ezáltal az emésztöszervvel az ételnedveket újra tökéletesen átalakítsák és a szaporodási szerveket arra késztessék, hogy ezek ellássák az agyat étheranyagokkal, miket az agy az ő kiterjedése végett szükségei. Elképzelhetetlen idők óta ismeretes egyszerű eszköz a bélláz gyógyítására, ez a benső fürdő vagy bélfürdő. Ennek a bél tisztítása a célja és a bélláz megszüntetése, nem pedig a székrekedés gyógyítása, mely ellen a forró borogatások tesznek jó szolgálatokat. A világtörténelemnek minden korszakában alkalmazták ezt az eszközt, és még ma is használatos ama népeknél, melyek az ő testük iránt a természetes értelmüket megőrizték. E benső fürdőnek tehát nem szabad szokássá válnia, hogy azzal mintegy az idült székrekedéssel szemben eljárjunk, sem nem szabad azt úgy alkalmazni, hogy azzal az emésztöszervek gyöngítve legyenek. Ezért bélfürdöket mindig csak egy bizonyos ideig alkalmazunk, és csak azon célra, hogy a béllázat megszüntessük.

 
6.  rész 

== BÉLFÜRDŐ ==


Tartsuk tehát magunkat pontosan a következő útmutatásokhoz, melyek évezredes tapasztalatoknak a gyűjteményei, és óvjuk magunkat egyszer mindenkorra ama vágytól, hogy a rég bevált methódusokon ún. javításokat és változtatásokat eszközöljünk. Különben kellemetlen hatásokat váltanának ki, és kárt okoznának ahelyett, hogy hasznot látnánk abból. Az egész kezelés a teljes idegrendszert és az összes szerveket oly mértékben fel kell élénkítse, hogy a bél, a gyomor, máj, vesék és a hólyag szemmel láthatóan megkönnyebbülten érezzék magukat, és az összes már említett természetellenes állapotok elmúljanak. Hogy az meddig tart, míg a bél mentesül a láztól és az ő természetes működését ismét elkezdi, azt nem lehet általában előre megmondani. Legtöbb esetben a bélfürdőkúra nem tart tovább három hónapnál. Egyes kivételes esetekben az valamivel tovább tarthat, bizonyos esetekben azonban a bélláz már néhány benső fürdő után megszűnik. A kúra tartama tehát teljesen az egyén állapotától függ, melynél az ő temperamentje és a körülmények szerepet játszanak. Tehát mindenkinek magának kell az önmegfigyeléssel meghatároznia, hogy mikor hagyja abba a fürdőket. Ezért itt csak általánosságban adjuk meg az alapvető szabályokat. Bélfürdőkhöz az ember szerez magának egy irrigátort 4 liter vízzel, egy 2 m hosszú gumicsővel, melynek egy végszopókája és egy zárócsapocskája van vagy legjobb a bélfürdőkhöz külön összeállított bélfürdő-szerkezet. Ehhez egy 2 méter hosszú gumicső tartozik végszopókával, zárócsapocska, szívólabda és egy kemény gumihajlat (kengyel), mellyel a csövet bármely edénybe belehelyezhetjük. A teljes bélfürdő szerkezethez továbbá még 
egy 60-75 cm hosszú bélgumicső tartozik, mely a végszopóka helyett odacsatolható, egy olaj-üvegfecskendő, mellyel kisebb mennyiségű folyadékot, különösen olajat önthetünk a bélbe. Bélfürdőhöz csak meleg vizet szabad használni, soha hideget, és a víz melegebb kell hogy legyen valamivel, mint a vér melegsége. A helyes hőfokot az ember legjobban a kezével határozza meg. Az legyen olyan forró, hogy a kéz azt éppen kibírja, tehát mintegy 35o R, v. 44o C v. 110o F. Kezdetben az meglehetősen nehezen sikerül, hogy a vizet a bélben tartsuk, azonban a víz melege azt jelentősen megkönnyíti. Ezen okból a vizet lassan és egyenletesen kell befolyatni, nem lökésenként, még kevésbé erőszakkal bepréselni. Ezért fecskendő és pumpaszerkezetek semmi esetre sem ajánlatosak. Ha kezdetben csak egy kevés vizet is tudunk benntartani, idővel mind könnyebben növelhetjük a mennyiséget, és végül 2-4 liter vizet is be tudunk bocsájtani, és mintegy 10 percig bent tudjuk tartani. Mégis, soha és semmiképpen sem szabad erőszakolást gyakorolni.

1.	beöntés. Mihelyt minden elő van készítve, az 1. beöntéshez hozzáfogunk. A víztartó edényt mintegy 1 1/2 m magasra helyezzük a padló felé, hogy a víznyomás elég erős legyen.

Aztán a padlón egy szőnyegre vagy valami hasonlóra fekszünk, éspedig kissé felhúzott lábakkal a baloldalunkra, zárjuk a csapocskát a nyomólabdán, ebből kinyomjuk a levegőt úgy, hogy az azután vizet szívjon, a végszopókát a záróizmon át a bélbe dugjuk, a csapocskát megnyitjuk, és hagyjuk a meleg vizet a bélbe lassan befolyni. Kezdetben rendesen erős inger támad a víz kiürítésére. Ez esetben a csapocskát átmenetileg elzárjuk, és az ingernek 1-2 percen át ellenállunk, ez csak feszültségi állapot, melyet a meleg víz okoz, utána ismét vizet bocsátunk be. Miután ezt az ingert többször legyőztük és a vizet tovább már nem tudjuk tartani, akkor   elérkezett   a   székletét   ideje,   így   a  vizet kibocsátjuk.

2. beöntés. Miután a teljes kiürülés megtörtént, ugyanazon    módon  nekilátunk  a  2.   beöntésnek.   Azonban ezúttal a hátunkon fekszünk, és míg a vizet benntartjuk, a hasat körkörös mozgásokkal a bél mentén megmasszírozzuk, a jobboldalon elkezdve, kezünket a köldök alatt vezetve át a baloldalra, és innen a köldök felett jobboldalra visszavezetve. A masszírozás enyhén és könnyedén történjék, ha a kéz a köldök alatt a baloldalra átsiklik, akkor egy gyenge nyomást gyakorol a bélre. Masszírozás közben erőteljesen légzünk, azonban feszültség nélkül, és összpontosítjuk magunkat teljesen a masszírozás céljára, s az egész művelet értelmére. A 2. beöntésnél az ember könnyebben tud több vizet benntartani, és a kiürítési ingernek is hosszabban tud ellenállni.

3. beöntés. A 3. beöntéshez ismét a hátunkra fekszünk. Ezúttal a vizet oly sokáig benn tartjuk, amíg csak lehetséges, 10 percig vagy még tovább aszerint, hogy minő ellenőrzést gyakorolunk a szervekre. Minél tovább benn tartjuk a vizet, annál nagyobb a haszon, és annál hamarabb fejeződik be a kúra. Akinek nehezére esik a vizet legalább tíz percig benntartani, az helyezzen egy párnácskát vagy egy ruhatekercset a keresztcsontja alá, és húzza fel kissé lábait a has felé, ami által a nyomás és feszültségérzés enged. Miközben a hasat ismét megmaszszírozzuk, légzünk erőteljesen, de anélkül, hogy az altesti (has) izmokat mozgatnánk. A 3. beöntésnél nem tudunk több vizet benntartani (akkor) mint 1/2 litert, akkor arra kell törekedjünk, hogy a menynyiséget napról napra növeljük, hogy ezáltal az öszszes rothadt lerakódásokat a bélben elérjük, felpuhítsuk és eltávolítsuk. Hogy a vastagbél magasabb részét elérjük, főleg a vakbél tájékát, mely különösen könnyen válik a rothadási anyagok tanyájává, evégett tanácsos az, hogy a 3. beöntésnél mintegy 75 cm hosszú bélcsövet csatoljunk, és lassan a bélbe bevezessük. Ha a feszült izomcsoportok ellenállást fejtenek ki, akkor a bélcsövet néhány csepp olajjal vagy vazelinnel kell bekenni, és miután a csövet a bélzáróizmon át bedugtuk, hagyjuk egy kevés vizet befolyni, akkor azt könnyen tovább tudjuk betolni. Mindazon esetekben, hol a vakbél gyulladásra hajlamos   a  bélcső  nélkülözhetetlen.   Járulékok   a  beöntéshez.    Hogy   a   beöntések   hatását   fokozzuk,   az  utolsó beöntéshez    a   következőket   adhatjuk felváltva:   növényi    zsírszappan,    só,    borax   vagy   eukalyptus   olaj Ezek   közül   mindegyik   három   estén   át   egymás   után használandó.     Ezáltal     a    lerakódott    rothadásanyagok könnyen    fellazíthatók.    A   szappant   a   vízben   jól   fel kell   oldani.   A  sóból és  a  boraxból egy telt kávéskanálnyit   vegyünk   minden   liter  vízhez.   Az   eukalyptus olajból   elég   3   csepp   1   liter  vízhez.   Ha  a  kezelésnél az   ember  ideges  lesz,   ez  annak  a  jele,   hogy sok féreg  és  élősdi  van  jelen   a  bélben,   azon  esetben valamelyiket    alkalmazni    kell    az   előbb   említett   féregüző szerek   közül.    A   beöntéshez   használt  eukalyptus  olaj hatása    jelentősen    fokozódik,    ha    azután   egy   pohár forró   vizet  iszunk,   3 csepp eukalyptus  olajjal  és  hetenként    egy   forró  lábfürdőt  veszünk,   melyhez   1  kávéskanál     eukalyptus    olajat   adunk.   Idegességnél   az eukalyptus    olaj    jó    hatása    csaknem   meglepő,   mégis ne   menjünk   túlzásba   azzal.   Azonban   csak   a   valódi ausztráliai    eukalyptus   olaj   jön   tekintetbe   az   összes többi   fajták,    melyek   a   piacon   vannak,   nem  rendelkeznek    ugyanolyan    gyógyerővel.    Hogy    a   belet   az összes  lázkeltő  okoktól  alaposan megszabadítsuk, tanácsos  az,   hogy  a  bélfürdő-kúra  alatt néha az 1. beöntést   ürömteával,   a  2.   beöntést  sós  vízzel  és   a 3.-at enyhe   bolhafű teával  és  tejjel  végezzük.   A   sósvízhez 2    kávéskanál   sót   veszünk  1  liter  vízhez.   A   bolhafű teához   1   csésze  tejet  adunk  1   liter  vízhez.   Utókezelés.     Miután   a   3.    beöntés   kiürült,    ha   annál    semmi tisztátlanság     nem    mutatkozott    többé,    olaj      (üveg) fecskendővel   éjen   át   benntartva   1   vagy  2  evőkanál petrolátumot   viszünk a bélbe néhány csepp fokhagymaolajjal.    Ez   különösen   megnyugtatóan   hat  a  szimpatikus   idegzetre   és   egy   felülmúlhatatlan   szer   vakbélgyulladás   ellen.    A   bélfürdőkre   való   idő.    A   belfürdőket   csak   este   kell  venni  lefekvés előtt,  és legalább   3-4   órával   az   utolsó   étkezéstől,   ha   a  gyomor a   feldolgozással   már   nincs   elfoglalva.   Idős,    gyenge egyének       vehetik      reggeli      órákban      éhgyomorra is, legjobb,     ha     már     volt    széklet    utána    venni    a beöntést.    Jó  utána   l-l  1/2  napot  böjtölni.    Az 1.   és

 
2. étkezés csupán szilárd részektől mentes, gyenge erőleves legyen. Csak a 3. étkezéshez egyen saját nedvében párolt vagy nyers főzeléket némi tejjel vagy lágy tojással. Csak az ezután következő időkben fogyasszon szilárdabb ételeket is. Ha ezeket betartja, rendben lesz a kiküszöbölése. Jó ezt a kúrát kezdetben 1-2 hetenként megismételni. Aztán csak akkor, ha komoly betegség fenyeget, de legalább 1/4 évenként. Idős egyéneknek és gyengéknek gyakrabban. A bélfürdő kúrát tíz napos részletekben végezzük, vagyis tíz este egymás után vesszük, ill. veszünk beöntést, a következő tíz napon át nem, s aztán ismét tíz este bélfürdő stb. míg a bélláz teljesen megszűnt és a bél meggyógyult. Némely ritka eseteknél a bélfürdö-kúra alatt krízisek lépnek fel, melyek kereszttáji fájdalmak formájában jelentkeznek. Azonban nem kell félni, mert most már semmi sem árthat többé. Ezek csak régi bántalmak vagy gyöngeségi állapotok, legtöbbször a szaporodási szervekben és amazok most felkavarodtak s észlelhetővé váltak, mivel a meleg víz és a fertőtlenítőszerek a múlt időben elkövetett bűneinket most felszínre hozzák. Most aztán a dolgot üstökön kell ragadni, és mindent alaposan kisöpörni. A táplálkozásra, a bélfürdő-kúra alatt különösen tekintettel kell lennünk, lásd előző old. A természettel összhangban kell élni. A gyógyszerek szedéséről le kell szokni, reggel időben felkelni.

 
7. rész


== BÖJTGYAKORLÁS ==


1./ Általános előkészület. Az emésztőszervek és az egész test legalaposabb tisztítását böjt által éri el az ember. Mihelyt mi az emésztőcsatornát az élősdiektöl megtisztítottuk és a béllázat bélfürdőkkel megszüntettük, akkor készen vagyunk a böjtölésre. A legegyszerűbb dolgok azok, melyek a legnagyobb eredményt nyújtják, ha azokat az Intelligencia terve szerint visszük végbe, mely Intelligenciának a hangja nékünk a sugalmazás érzéke által válik érthetővé. Amíg azonban mi az élősdiek idegen uralma alatt állunk és a bélláz a mi érzékiességünket felkorbácsolja, addig mi az idegen befolyásoknak annyira ki vagyunk téve, hogy a benső hang intelmei nem jutnak nékünk tudatunkra. Még ha ez a hang szól is hozzánk néha a lelkiismeret útján, azonban a szellemi megkülönböztető-képességünk oly gyönge és annyira képtelen, hogy mi nem tudjuk azt belátni, miszerint nékünk szabaddá kell tennünk magunkat az idegen befolyásoktól. A böjt a legjobb eszköz a szellemi hallás vagy a szellemi megkülönböztető képesség finomítására, a negatív és idegen befolyásoknak kitett testállapot leküzdésére és a test tisztántartására. A tapasztalat azt mutatja, hogy az ember minden önuralom és koncentráció dacára is néha hibákat követ el, különösen akkor, ha ő alantas elemeknek és idegen befolyásoknak ki van téve. Ezek túl könnyen juttatnak minket a negativitás vagy befolyásoltság és a levertség állapotába, úgyhogy végül egészen jelentéktelen események minket dőre cselekedetekre késztetnek. Ez pedig csak onnan van, hogy bizonyos tisztátlanságok vannak jelen bennünk, melyek tiszta, önálló gondolkodást nem engednek felmerülni bennünk. Mégha az, hogy az étel nem felelt meg a mi   temperamentünknek   vagy   mi  túl   sokat,   vagy túl  
sokfélét, esetleg oly étkeket  együtt összekeverve ettünk, melyek nem találnak együtt, úgyhogy ezek tisztátlanságokat vagy mérgeket termeltek, melyek a mi gondolatmenetünket úgy befolyásolják, hogy az többé nem eléggé pozitív és nem elegendő elhárító erővel rendelkezik a kívülről való befolyások ellen. Eme tisztátalanság-fajta ellen, mely minket a szabad, haladásos gondolkodásban gátol, vegyünk rendszeresen hetenként egyszer reggel éhgyomorra 1 késhegynyi cayenne borsot vagy paprikát 1 gerezd fokhagymával. Előbb kitisztogatjuk a szánkat, háromszor mély lélegzetet veszünk, és minden belégzés után egy korty vizet az eldörzsölt fokhagyma forrázatából. Azután éhen maradunk, tehát semmit sem eszünk, és nem is iszunk legalább a következő két órán át, jobb azonban 84 óráig. Csak nagyon kemény testi munkánál fogyaszthatunk valamit, ha komoly éhségérzet áll elő. Ez a kis szer egész rendkívüli módon megerősíti a gyomrot és a belet, különösen akkor, ha nem szoktuk az étkeket borssal és más erős fűszerekkel Ízesíteni, és ez annyira rendben tartja az emésztőszerveket, hogy azok könnyedén megszabadítják magukat az összes emésztési salakoktól, és ezáltal a  testet tisztán tartják. Az ókori bölcsek, a tudósok rendszeresen használták, hetenként egyszer ezt a szert, hogy magukat az idegen befolyásoktól és negatív állapotoktól mentesítve tartsák, és hogy a benső hang serkentései iránt fogékonyak legyenek, ami által ők biztosak valának az előhaladás felől. Ők a pénteket jelölték meg a tisztogatás és böjtölés napjául. Mi azonban éppúgy válogathatunk bármely más napot, pl. a vasárnapot. Mert nem létezik törvény, mely minket egy meghatározott naphoz kötne előhaladásunk végett. Mi nem egy meghatározott nap miatt vagyunk teremtve vagy itt a földön jelenségformát öltve, hanem minden nap a mi akaratunk szerint kell nékünk szolgáljon, mint eszköz a mi céljaink elérésére. Egyszerűen az általunk megjelölt nap a helyes. A régiek a természettörvényeket alaposan tanulmányozták és meggyőződtek arról, hogy hetenként 1 napon a tápláléktól való tartózkodás megfelel az emberi természetnek és segít a fokról fokra való  
előhaladásban. Könnyebb böjtölni, ha jó időben sokat vagyunk kint a szabadban. Többet kell böjt alatt légzeni, és légfürdőket venni száraz bőrápolással és ledörzsöléssel pranopraktika mirigygyakorlatot.

2. Böjthajtás. A böjtöt az ő hatásmódjában és az ő hatásainak eredménye tekintetében semmi más nem pótolhatja, a mi egészségünk fenntartására és kibővítésére. Mily sok úton keresi az ember a szerencsét! Pedig nincs addig szerencse és egyáltalán öröm az életben, amíg nincs egészség. Mert ha az egészség hiányzik, akkor a betegség állapotában vagyunk, mely betegség egy egység és az egyetlen okból ered, éspedig abból, hogy mi a természettörvényeket áthágtuk tudva vagy tudatlanul. Ezért ne akarjuk a bajt azzal még növelni, hogy mi magunkkal azt elhitessük, miszerint a mi állapotunk valami egész különösképpen bonyolult. A te eseted, és éppúgy minden más eset egyáltalán a természet birodalmában fekszik és az egészséges állapot visszaállítása lehetséges, hacsak a te természeted megengedi, és néki megengeded, hogy ő ismét végezze az ő dolgát. Mert ő minden időben kész mindent jóvátenni, tévedéseket és hibákat kiegyenlíteni, ha az ember néki segítségére van és szabad kezet enged néki, hogy ő az ő munkáját végrehajtsa. Mivel a helytelen, természetellenes táplálkozásmód az oka legtöbb esetben az összes szervi bajoknak, ezért minden esetben a táplálkozásmódban változást kell előidézni, úgyhogy a régi állapot rövid időn belül és nagyobb mértékben visszatérjen. Hogy azonban az emésztési szerveket egy más táplálkozásmódra előkészítsük és őket egészen más, addig szokatlan dolgokra felvevőképessé tegyük, az szükséges, hogy néki nyugodt, ill. nyugtot hagyjunk, és így az ő lázas izgulékonyságuk egészen megszűnjék. Ha az élettűz gyengén pislákol, az egészség gyenge vagy betegségtünetekkel zavart, akkor én nem érek el javulást, több vagy más táplálékkal, inkább félre kell tennem a táplálékot, hogy így az emésztőszervek rendbehozhassák magukat. Aki azonban bölcs és elég belátással rendelkezik, az nemcsak akkor menekül a böjthöz, amikor  ő  már  beteggé  lett, hanem ő böjtöl, hogy megakadályozza a megbetegedést. A bajt elűzni bizonyos, hogy jó és szükséges, de nagyobb bölcsesség és erősebb karakter mutatkozik abban, hogy a bajt megelőzzük. Azok, kik hetenként 1 vagy 2 étkezést elhagynak, testileg és szellemileg sokkal jobban érzik magukat, mint azok, kik évről évre ugyanolyan étkezéseken megtapadnak vagy még ha lehet, még étkezések között is falatoznak. Mi magasabbra törekszünk, és óhajtanánk, ha lehetséges, a legfőbbet elérni. A természet bizonyítja azt nékünk, miszerint ama hajlam, hogy minden a legmagasabbra fejlődjék, őáltala naponta elő van segítve, és hogy ő maga azt végbeviszi a legegyszerűbb eszközökkel, ugyanis mi nem látjuk azt, hogy ő annál a legkevésbé is megfeszítené magát, vagy hogy túlzásokba menne, ő a Természet, kimeríthetetlenül találékony-feltaláló az ő eszközeiben, egy öreg beoltott fát ő megfiatalít, meg-nemeslti annak a gyümölcseit, meghosszabbítja az életét. Miért ne tudná a természet az embernél ugyanezt végbevinni, amikor az emberi test a földnek legfőbb és legnemesebb gyümölcse?

 
8. rész


== AZ ELEKTROMAGNETIZMUS ==


Nos,   mi  már tudjuk azt,  hogy az élet meghosszabbítása   és  a  test megnemesitése  a mirigy szekrécióktól s legutoljára   a    szaporodási    mirigyek   életnedveitől függ   és   hogy   a   mirigyek   ismét   az  ő működésükkel a légzésritmustól   és   a   vérritmustól   függenek,    melyeknek    nagyobb   vagy   kisebb   finomsága   és   tisztasága, mint   a  vérben  lévő magnetikus  mezőnek  a kibővülése vagy   szűkülése  fejeződik  ki.   Nos,   azonban az nagyon is   lehetséges,   hogy  magunkat  egy  technikailag tökéletes    légzésritmushoz   szoktatjuk,   és  hogy  a szaporodási    mirigyeket   is    természetes   működésre   élesztjük egészen    az   életnedvek   átváltozásáig   és  felszívódásáig,    anélkül   azonban,   hogy  magasabb  fokot elérnénk. Volt   már  elég sok  férfi  és  nő  és  még  ma is van abból   elég,   akik erőteljes  és  egészséges  férfiasságot és nőiességet   juttattak  napfényre,   azonban  úgy látszott, hogy   azzal   ők   az   ő  fejlődésük  célját elérték,   és  ők megállva   maradtak.   Másrészt  néha  előfordul az,   hogy férfiak   és   nők   magas   korban  csaknem  hirtelen bizonyos   fiatalosságot   érnek   el   újra,   úgyhogy  azt mindenki    bámulja,    mint    egy    csodát.    Mindkét   esetben ugyanazon   okról   van   szó,   és  ugyanazon törvényről: a     fény   kisugárzásáról.    Amint   a   test   beszünteti   az elegendő    magnetizmus   előállítását,   mely   a   két   iker-erő   közül  az  életet  adó,   életet  okozó,   úgyhogy azáltal    az   elektrizmus,   a   két   ikererő   közül   az  életnek csak   kifejezést   kölcsönző,    állandóan   túlsúlyban van, akkor  a test úgyszólván  kiég,   elhervad,   elhal. Amint azonban    a   viszony   az  ikererők között  megközelítőleg ismét   helyreáll   és   kiegyenlítődések  létesülnek,   akkor a   test   ismét   felvirágzik   és   egy   megújhodás   áll   elő egyszerűen     a    természet     törvények    következtében, nem   törődve  a kiegyenlítések  okával,   vagy hogy ezek
tudatosan lettek végrehajtva,  avagy öntudatlanul történtek. Amint a tüdők, melyek magukban rejtik az élet dinamikus vagyis hajtóerejét, és a test mirigyrendszerei, melyek az élet hajtókerekét képezik, harmonikusan együttműködnek, akkor ők képesítve vannak arra, hogy a táplálkozási folyamatból a vérpályákba jutott szalinokat étherizálják, vagyis étheranyagokká átváltoztassák, melyek a vérben a magnetikus mezőt kibővítik úgy, hogy a magnetikus erőknek gyarapodása és az életnek a kiterjedése létrejöhet. A mibelénk zárt szerv-Intelligenciák mind a fölélesztésre várnak ez azonban csak akkor történhetik meg, ha a szeretet melege a kapukat megnyitja és a folyamatot szabadjára engedi. Ott, hol szeretet van és haladás, ott fogamzás is van, befogadás, ami egyenlőt, sőt nagyobbat hoz létre. Ha a szív magnetikus kisugárzása az Univerzum elektrikus besugárzásával a mi sejtvilágunk atmoszférájában találkozik, akkor az éthervilágban új teremtések kezdődnek, étheroidok vagy fénymagok alakjában, melyek a sejtatmoszférát áthatják és a sejtben lakozó életet vagy intelligencialényt csírázásra, kiterjedésre vagy szoincillálásra serkentik. Ez a folyamat a természetben szakadatlanul végbemegy, ez a fogantatása a fénymagnak, amiből az előhaladás születik meg, és az nem végez megállapodást az embernél, hanem néki kiterjedtebb mértékben áll szolgálatára, amennyiben az ember őt (fénymag) tudatosan képes irányítani és vezetni. Ez ama folyamat, melyet a régiek szeplőtlen fogantatásnak neveztek, és amely az örökkévalóság óta lejátszódik és fog is mindörökre lejátszódni. Tudatos tiszta életmóddal több fénymagot nyerünk.

Továbbá nem létezik előhaladás, ha a nemek el vannak választva, mert akkor a finomabb erők elektromagnetikus ellentéte nem egyenlítődik ki, pedig csak ezáltal tud az Intelligencia kiterjeszkedni. Az egyik nemnek az elektromagnetikus állapota a szükséges kiegészítés a másik nem számára. Ha azonban mindegyik     nem   elválasztva   az   ő   saját   atmoszféréjában él, akkor a kettőjük közt való elidegenülés mind nagyobbá   kell   váljék,    és   végül   kölcsönös   gyűlöletté
kell fajuljon. Ezáltal az egyén gondolatvilága elveszti az ő egyensúlyát és az ember annyira eltévelyedik, miszerint azt hiszi, hogy a másik nem egyáltalán egészen és teljesen nélkülözhető. Végül ez odáig jut, miszerint már a másik nemre való gondolat is tisztátalanságnak lesz bélyegezve. Az emberi társadalom összes berendezése, ill. berendezkedései, melyekben kizárólag csak az egyik vagy a másik nem van képviselve, mindenkor balsikernek és kudarcnak bizonyultak .

Ennek oka az ellentétes elektromagnetikus rezgések természetes kicserélésében rejlik, ami által világosabb fény, több megértés és felismerés jön létre, mindegyiküknél egyénileg, és az egész harmonikus közösségben. Ez pedig az aura, amely minden lényt körülvesz, mint az elektromagnetikus rezgések eredménye, és amely által az egymás között való kapcsolat jön' létre, éspedig minden testi érintkezés nélkül. Minél tisztább az aura, annál erősebb a szellemi kapcsolat, sőt még a messze távolba is és a finomabb érzékek, különösen a gondolatátvitel és a távolbahatás, annál könnyebben működnek, minél nagyobb és tisztább az aura. Mihelyt a mi összes érzékeink nékünk tökéletesen szolgálnak, akkor mi látni tudjuk a másiknak az auráját.

Akkor   aztán  mi  annál inkább tekintettel, s figyelemmel   leszünk   a másik iránt,   annál  belátóbbak,   annál    kevésbé   ütközünk    össze,    előzékenyen   viselkedünk   és   finom,   nemes  közlekedéssel vagyunk egymás iránt.    A   szeretet   akkor   többé   már   nem   úgy tűnik fel,   mint  a nemeknek  egy személyi ügye,   hanem mint a    teremtőiességnek    a   másikban   való   felélesztése,   a mi   saját   jóakaratunk   által.   Ez  mindkét  felet  annyira megnyugtatja,    megerősíti,   hogy   a testi vonatkozások vagy   érintkezések   után   való természetellenes vágyakozás   eltűnik.   Mert   már  a másik  nemnek a jelenléte egyedül    elég   ahhoz,    hogy   az   elektromagnetikus hullámok   kölcsönös kicserélését  és  azoknak  a kiegyenlítését előidézze.

Ha a nő egyoldalúan elektrikus vagy pozitív, akkor ő a férfit utánozza külsőségekbe, úgyhogy ő a női    méltóság   határairól   megfeledkezik   és   többé   nem ismeri fel azt, hogy ő azzal saját magának árt. Ő el különíti magát a másik nemtől, gőgössé, igazoskodó vá, veszekedőssé válik, és oly állásokra törekszik, melyek nem neki valók, zilált, ideges, kapkodó, mert törtet, amelyekre ő huzamos időre nem született, amelyekben az ő női lénye lefokozódik.

Ahol    egyoldalúság    van   jelen,    kiegyenlítés   vagy polaritás   végett,    ott  nem  az erős  oldal  gyengítendő, hanem    a   gyenge   oldal   erősítendő,    hogy  ezáltal  előhaladás    történjék.    A  túl  gyenge elektrizmus   erősíté se    végett   inkább   a   kilégzést kell   gyakorolni,    mint a   belégzést,     tehát      légzésre      beszélni,      énekelni,  imádkozni,     fütyülni,    zümmögni.     Tehát      lassanként hosszabbítsuk meg a kilégzést. Mindenki,  aki    ezt    már   valóban gyakorolta, az tudja, hogy a kilégzö-imagyakorlatok   fokozzák  a  testi   erőt,   és   az   érzüléket összpontosítják,    s  megnyugtatják,   úgyhogy  mi  a  mindennapnak   a   körülményeit   játszva   megmestereljük,   és  a  mi előnyünkre   felhasználva   irányítjuk.   Túl  élénk  temperamentűek többet végezzék a belégző gyakorlatot.

Serkentsd a bőrmüködést minden lehető eszközökkel. Végy naponta hosszú lég- (hűvös időnél fűteni kell) és rövid napfürdőket, dörzsöld le a bőrödet mindennap, a te kezeiddel, és ha az néked nem elegendő, akkor kefével pöttyensd vagy dörzsöld át egy  durva törölközővel, míg az megpirosodik. Nevezd be a kezeidet és dörzsöld le a bőrt, míg ez megszárad és bársonypuha lesz.

Táplálkozásodban részesítsd előnyben a zöldségféléket azok sói végett. Végy porított tojás-tengeri rák-kagylóhéjat, és kerüld mindazt, ami téged savasíthatna, ha túl kevés a magnetizmus, mert sok az elektrizmus (élénkség). Ilyenkor végezz inkább belégzést, légezz hosszabban be, és tartsd bent a levegőt feszítés nélkül, s a kilégzést se hanyagold el.

Az összes nagy férfiak és nők, kik nagy dolgokat művelének, az ő saját kiegyensúlyozottságuk vagy polaritásuk és a másik nemhez való helyes viszony következtében elegendő erővel rendelkeztek arra, hogy egy nagyszerű tervet készítsenek és azt megfelelő eszközökkel és a helyes úton végrehajtsák. 

 
Mivel   ők   önmagukban   és   az   ő   legközelebbi   környezetükkel   minden   alkalmat felhasználtak az előhaladásra,   azért  ok  képesek valának az  általánosság részére is    nagy   és  hasznos  dolgokat végbevinni,   és mindazt teljesíteni, ami őnekik a szívükön feküdt.

Mindazt, ami az ő tervüket nem vitte előre, minden mellékest-kicsinyest és egyoldaliast ők félretoltak, úgyhogy ők a korszellemmel érzésükben együtthaladtak, mely előrenyomul és mely őket állandóan új eszközök és módok kigondolására késztette. Amíg ők a kiegyenlítés állapotában megmaradtak, addig ők évről évre mind eredménydúsabbak valának.

Csak ha a nemek ismét értenek a kiegyenlítődéshez, csak akkor nyerik vissza ismét férfi és női, az ő igazi állásukat a közösségi életben. Ezzel aztán meg is oldódnak az összes szociális kérdések önként és minden harc nélkül. Akkor mindegyik nem az ő igazi helyén áll, és azt teljesen betölti, a többi ember számára egy példakép, és az ő feladatát a teremtési tervezet szerint teljesíti. Akkor aztán minden ellentétesség, fölébehelyezettség vagy lebecsülés megszűnik. Tehát csak a test újjátevése, jobbá művelése hozza meg az embernek, hogy lelki, szellemi síkon is a neki kijelölt úton a cél felé haladhasson, így önmagát és a világot teljes fölvirágozáshoz segíthesse. Ez volna az ember élete célja, csak ezen módon valósulhat meg egy földi mennyország!

Fakta loguntur!   (Tettek beszélnek!)

Naponként némi időt kellene szentelnünk önmagunk vizsgálatára s önjavításukra, napi összes cselekedeteinket gondolatban még egyszer átvenni, hibáinkat beismerni, azon szilárd elhatározással, hogy tévedéseinket jóvátesszük, érzékeinket és erőinket jobban összeszedjük, s önuralmat gyakorlunk. Ha kicsinyességek által felizgulunk, dühösek és haragosak leszünk, s bosszút forralunk, úgy az annak a jele, hogy testi zavarokban szenvedünk, s hogy igazságérzetünk még nem fejlődött a legmagasabb fokra. Gyűlölet csak gyűlöletet, jogtalanság csak jogtalan- ságot termelhet; mert mi azt aratjuk, amit vetettünk. Egy   bölcs   ember   mindig   kész  az  ő  hiányosságait  és
hibáit megfontolni, s az ő értelmét azzal bebizonyítani, hogy ő iparkodik az ő tökéletlen természetét a hibák kijavítása által tökéletesíteni. Figyeld gondolataidat, s adj azoknak mindig oly irányt, mely egy gondolkodó lényhez méltó. Uralkodj minden időben érzelmeiden, szokásaidon s magaviseleteden, hogy így mindenkor igazolva légy.

Nagyon dicséretre méltót hogy ismereteket szerzünk magunknak. Azonban óriási különbség van azon ismeretek közt, melyeket a könyvekből sajátítunk el és olyanok közt, melyeket a természetben saját megfigyeléseink által s a mindennapi életben szerzett saját tapasztalataink által nyertünk.

Légy mindig kedvvel és bizalommal telve, kövesd kitartással magas célodat, még ha a legnehezebb megpróbáltatásokat is kell kiállnod. Ha komoly bajok támadnak, melyek ellen semmi alkalmas eszköz nem található, várj türelmesen azon időre, mely megoldást fog hozni, összpontosítsd magas, csendes hallgatásban s a kiút meg fog neked nyílni. A józan, megfontolt, figyelmes ember nem törődik az élet árnyoldalával, sokat bír elviselni, ritkán panaszkodik, s nehezen hozható ki egyensúlyából. Légy mindig igazságos, akkor béke, öröm, megelégedettség lesz jutalmad. Ha alkalom kínálkozik arra, hogy jót tégy, akkor ne kerüld azt el. Ragadd meg azt komolysággal s szorgalommal, s teljesítsd kötelességed saját magaddal és a világgal szemben. Ka te jogtalanság és bűn ellen való harcban nem is veszel részt, legalább maradó nyugton, s ne helyezz akadályokat azoknak útjába, kik kötelességüknek tartják, hogy ez irányban működjenek. Minden nemes és dicséretre méltó tett szolgáljon neked példaképül s utánzásul a mindennapi életben. A világban minden jónak az a célja, hogy bennünket utánzásra serkentsenek. A baj ellenben figyelmeztetés, hogy mi ne kövessük el ugyanazon hibákat, mint mások. Jó tetteket, miket velünk elkövettek, sohasem szabad elfelednünk, hanem figyelnünk kell az alkalmat, hogy azokat viszonozzuk. Ha mi valakit tiszteletünkre, s bizalmunkra nem is tartunk érdemesnek, az még nem ok arra, hogy mi őt szidjuk, vele rosszul bánjunk, s őt kárhoztassuk.   Mert,    ha   mi   ezt   tesszük,   akkor magunkat    ugyanazon   hibában   tesszük  vétkessé,   mint amelyekete   másokban   helytelenítünk.   Sohasem  szabad elfelednünk,   hogy minden, amivel találkozunk, jó, avagy rossz,   az  vagy a mi  múltunk visszfénye  vagy tanulság   arra,   hogy abból  a jelenre hasznot húzzunk. Nekünk   mindig készen   kell lennünk  megbocsátani azoknak,    kik   nekünk   ártani   iparkodnak.    Mert   az   ilyen próbálkozások   csak   a  mi  múltunk visszhangjai,  miket szeretnénk    elfeledni.   Sőt    azokkal    szemben   is,   kik bennünket    sértegetnek,   legyünk   udvariasak   s  barátságosak,    mivel   ők   nem  felelősek  az  ő tetteikért,  ők egyoldalú     s   igazságtalan   gondolatokban   szenvednek. Ha    nekik   mélyebb   belátásuk   volna,   s  jobban  lennének    kioktatva,    nem    lennének    képesek   jogtalanságra.   Jó  dolog  mások  lényének és  tulajdonságainak  engedni,   hogy  mi ezáltal  nekik a  mi jóakaratunkat megmutassuk.    Mindazáltal   nekünk   meg   kell   tartanunk a mi  bensőnk   vezetését,   meghagyni  magunknak. A bölcs ember    mindig megtalálja  a  helyes  választást  a kétség és   a  bizonyosság  között.   Ha ő  az  ő ítéletét figyelemből   s   illemből   nem   is  nyilvánítja,   mégis  cselekedetei által   tudtul  fogja  adni.   Minden  ember  őszinte és  becsületes,     amíg   nem túl    bizalmasan   közlekedünk   velük.   Hallgasd   meg,    amit   az   emberek   neked  mondani akarnak   és  mérlegeld  az  ő  szavaik  értékét,   a körülmények   szerint.    Ne   határozd  el  azonban  magad  soha csupán  az   Ő  szavaikra,   és a látszat által, hanem vizsgáld  mindig,   vajon   az   ő  cselekedeteik  egybevágnak-e az  ő   gondolataikkal.   Érintkezz  a nép  minden körével, férfiakkal,    nőkkel,    fiatalokkal,   öregekkel,    és  senkit se    zárj   ki   a   te   környezetedből,   de   mivel  ritkábban olyanokkal,    kik   más   utakon  haladnak.   Mégis,   tartsd távol    magad    oly    egyesülésektől,    amelyek    kizárólag férfiakból    vagy    nőkből    állnak. Kik   ránk    hallgatni nem    akarnak,   s     a     mi    jó    tanácsainkat   elutasítják, rájuk    erőszakolni    a    mi    tanácsainkat,    annyi   volna, mint    a  gyöngyöket    a   disznók   elé   dobni.    Ha   mi,   a személyes     méltóság    és    engedelmesség    számára    egy példakép   akarunk lenni a rend  törvényeivel szemben, akkor    magunkkal   szemben   sokkal   szigorúbbnak   kell lennünk,      mint    ahogy    azt    a    törvény különben csak átlagosat nyújtunk,  de nem példaszerűt.

Ha valami nagyot akarunk elérni az életben, arra ] sokat kell gondolni, mert első a sikerhez a pozitív, ! megingathatatlan gondolat! És abszolút erős hit, hin- ni is kell,  amit gondolok!

Bővebbet a többi M. müvekben.

Sapienti sat. (A bölcsnek ennyi elég)

[[Kategória:Filozófia]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Egy jógi önéletrajza</title>
    <id>275</id>
    <revision>
      <id>5050</id>
      <timestamp>2006-09-13T19:22:57Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>[[Special:Contributions/80.99.53.52|80.99.53.52]] ([[User talk:80.99.53.52|vita]]) szerkesztései visszaállítva [[User:FBöbe|FBöbe]] utolsó változatára</comment>
      <text xml:space="preserve">{{allaposít}}
{{fej
| szerző     = Paramahansza Jogananda
| cím        = Egy jógi önéletrajza
| szakasz    =
| előző      =
| következő  =
| megjegyzés =
}}

==1. FEJEZET==

Szüleim és gyermekkorom

Az indiai kultúrának hosszú-hosszú ideje jellemzője a végső igazságok fürkészése és - ami ennek velejárója - a ''guru''{{ref|1-1}}  tanítvány kapcsolat. Engem életutam egy Krisztusra emlékeztető bölcshöz vezetett, akinek példamutató életéből méltán okulhatnak az eljövendő századok. Egyike volt azoknak a nagyszerű mestereknek, akik India igazi szellemi értékét jelentik. Nemzedékről nemzedékre, újra meg újra felbukkannak ők, s megóvják hazájukat attól, hogy az ősi Babilon és Egyiptom sorsára jusson.

Legkorábbi emlékeim egy régebbi megtestesülésemre vonatkoznak. Tisztán emlékszem arra, hogy a régmúltban ''jógi''{{ref|1-2}} voltam a Himalája hófödte vidékein. Ám nem csupán a múltba pillanthattam be így, hanem e kifinomult képességem révén a jövőbe is.

Máig emlékszem arra is, mennyi megaláztatással járt számomra a kisgyermekkor gyámoltalansága. Zavart például, hogy nem tudok járni, nem tudom szabadon kifejezni magam. Testi gyengeségem hő fohászokra serkentett. Erős érzelmi életem mentálisan sok nyelven próbált megnyilatkozni. E belső bábeli nyelvzavarban fülem fokozatosan hozzászokott anyanyelvemhez, a bengálihoz. Mekkorát tévednek a felnőttek, amikor azt hiszik, egy kisgyermek csupán a játékaival törődik!

E lelkiállapot és testi tehetetlenségem sokszor toporzékoló dührohamot váltott ki belőlem. Emlékszem, mennyire meglepődött a családom ezeken a jeleneteken. De boldogabb emlékek is sereglenek körém: anyám becézgetései, első botladozó lépéseim és első szavaim. Rendszerint hamar elfelejtjük ezeket a korai kis győzelmeket, amelyek pedig az önbizalom természetes alapját jelenthetnék.

Messzire nyúló emlékeim korántsem különlegesek. Sok jógiról tudjuk, hogy sértetlenül megőrizte öntudatát, nem következett be szakadás az „életből&quot; a „halálba&quot;, sem a „halálból&quot; az „életbe&quot; történő drámai átmenet során. Ha az ember pusztán földi porhüvely volna, ennek elvesztése csakugyan véget vetne önazonosságának. Ám ha igazuk van a prófétáknak, akik az évezredek távolából szólnak hozzánk, akkor elmondhatjuk, hogy az ember lényegében testetlen és mindenütt jelenlévő lélek.

Nem rendkívüli, bár különös, ha valakinek teljesen világos gyermekkori emlékei vannak. Sok földet bejártam, s szavahihető férfiak és nők mesélték el nekem legkorábbi emlékeiket.

1893. január 5-én születtem Górakhpurban, Északkelet-Indiában, a Himalája ormai közelében. Itt töltöttem életem első nyolc évét. Nyolcan voltunk testvérek: négy fiú és négy lány. Jómagam, Mukunda Lál Ghós{{ref|1-3}} , második fiúként a negyedik gyermek voltam.

Szüleim bengálik voltak, s a ksatrija kaszthoz{{ref|1-4}} tartoztak. Mindkettejüket áldott jó természettel ruházta fel a teremtő. Kölcsönös, nemes és kiegyensúlyozott hitvesi szeretetük soha nem ragadtatta magát szélsőségekre. A szülők e tökéletes harmóniája jelentette gyermekzsivajtól hangos családi életünk nyugodt középpontját.

Apám, Bhagabatí Csaran Ghós kedves, méltóságteljes, néha kimért úr volt. Bármennyire szerettük is őt mi, gyermekek, mégis megtartottuk vele szemben a tiszteletteljes három lépés távolságot. Apám, aki kitűnő logikai és matematikai képességekkel volt megáldva, elsősorban az eszére hallgatott. Anyám viszont csodálatosan jó szívére, s mindenekelőtt a szeretet erejével nevelt minket. Halála után apám is jobban ki merte mutatni addig titkolt gyöngédségét. Többször észrevettem, hogy tekintete ilyenkor szinte átváltozik anyám simogató pillantásává.

Anyám segítségével korán kezdődött keserédes ismeretségünk a szent iratokkal: ő ugyanis nagyon okosan idézett olyan meséket a ''Mahábháratából ''és a ''Rámájanából{{ref|1-5}} , ''amelyek a fegyelmezést szolgálták; ilyenkor okítás és fenyítés kéz a kézben járt a szülői házban.

Anyám az apám iránti tisztelet jeléül gondosan kiöltöztetett minket délutánonként, hogy így fogadjuk hivatalból hazatérő apánkat. Amolyan alelnökféle szerepet töltött be a Bengál-Nágpur Vasúti Társaságnál, India egyik legnagyobb vállalatánál. Munkája sok helyváltoztatással járt, családunk ezért városról városra költözött gyermekkoromban.

Anyám bőkezűen bánt a szűkölködőkkel. Apám is jószívű volt, de az ő törvénytisztelete a pénztárcájára is kiterjedt. Egy ízben anyám két hét alatt apám több mint egyhavi jövedelmét költötte a szegényekre.

- Mindössze arra kérlek, hogy az ésszerűség határain belül jótékonykodj - feddte meg akkor apám.

Ám még ez a szelíd megrovás is rosszul esett anyámnak a férjétől. Bérkocsit rendelt, nekünk, gyermekeknek azonban egyetlen szóval sem árulta el elégedetlenségét.

- Isten veletek - köszönt el tőlünk. - Hazamegyek az anyámhoz.

Ősi ultimátum!

Megdöbbentünk, és jajgatni kezdtünk. Anyai nagybátyám a legjobbkor toppant be. Néhány, kétségtelenül a régi korok tapasztalatából leszűrt, bölcs tanácsot súgott apám fülébe, így ő békítgetni kezdte anyámat, aki most már megkönnyebbülten bocsátotta el a bérkocsit. Így végződött az egyetlen összetűzés szüleim között, amelynek tanúja voltam. Emlékszem viszont egy jellemző vitájukra.

- Kérlek, adj tíz rúpiát egy szerencsétlen asszonynak, aki a küszöbön áll - anyám roppant lefegyverezően tudott mosolyogni.

- Hogyhogy tíz rúpiát? Egy is elég - apám azután magyarázatképpen hozzátette: - Amikor apám és nagyszüleim váratlanul meghaltak, megismerkedtem a szegénységgel. A reggelim egyetlen vacak kis banánból állt, és ezután kilométereket gyalogoltam az iskoláig. Később az egyetemen a szükség rávitt, hogy havi egy rúpia támogatásért egy tehetős bíróhoz folyamodjam. Ő megtagadta a segítséget, mondván, hogy egyetlen rúpiát sem vesztegethet el másokra.

- Látod, milyen keserűen emlékszel vissza annak az egyetlen rúpiának az elvesztésére - vetette be a szív okfejtését anyám. - Azt akarod, hogy ez az asszony is keserűen megemlegesse annak a tíz rúpiának a megtagadását, amelyre pedig olyan égetően szüksége van?

- Győztél! - apám a vereséget szenvedett férjek felejthetetlen mozdulatával nyitotta ki a pénztárcáját. - Itt egy tízrúpiás bankjegy. Add át neki jókívánságaim kíséretében!

Apám hajlott arra, hogy minden új javaslatra azonnal nemet mondjon. Viselkedése az idegennel, aki oly könnyen elnyerte anyám rokonszenvét, csupán szokásos óvatosságának megnyilvánulása volt. Az ódzkodás az azonnali fejbólintástól mindössze a kellő megfontolás elvén alapul. A magam részéről apám ítéleteit mindig józannak és pártatlannak tartottam. Ha jó érvekkel alá tudtam támasztani őket, mindig teljesítette számos kérésemet, lett légyen szó kirándulásról vagy új motorkerékpárról.

Ha apám fegyelmet követelt gyermekeitől, önmagával egyenesen spártai szigorral bánt. Nem járt például színházba, ehelyett a lelkét művelte, például a ''Bhagavad-gitá''{{ref|1-6}} lapjainak forgatásával. Mindennemű fényűzésről lemondott, addig hordta például a cipőjét, amíg elszaggatta. Fiai az akkoriban elterjedt automobilokon feszítettek, ő azonban továbbra is villamossal járt munkába. A pénz hatalmi célokat szolgáló kuporgatása teljességgel idegen volt a természetétől. Egyszer, miután tető alá hozta a Kalkuttai Városi Bankot, nem fogadta el a jutalmul felajánlott részvényeket. Hisz ő mindössze polgári kötelességének tett eleget szabadidejében.

Evekkel nyugdíjba vonulása után egy angol könyvelő felülvizsgálta a Bengál-Nágpur Vasúti Társaság számadásait, s meglepetten fedezte fel, hogy apám soha nem folyamodott a neki kijáró nyereségrészesedésért.

- Három ember helyett dolgozott - közölte a könyvvizsgáló a társasággal. - 125 000 rúpia (körülbelül 41250 dollár) kárpótlással tartoznak neki.

A pénztáros el is küldte apámnak a mondott összeget tartalmazó csekket. Apámat azonban olyan kevéssé érdekelte az ügy, hogy a családjának is elfelejtette megemlíteni. Később legfiatalabb öcsém, Bisnú kérdőre vonta, amikor észrevette a tetemes összeget a bankszámlánkon.

- Miért törődjem én az anyagi javakkal? - felelte apám. - Akinek a kiegyensúlyozottság a célja, az nem örvendezik a nyereségen, és nem szomorkodik a veszteségek fölött. Tudja, hogy az ember egy garas nélkül érkezik erre a világra, és úgy is távozik onnan. 
Szüleim házasságuk elején egy nagy mester, a benáreszi Lahiri Mahásaja tanítványaivá szegődtek. Ez a kapcsolat tovább növelte apám önsanyargató hajlamait. Anyám egyszer bevallotta legidősebb nővéremnek, Romának:

- Apád és én évenként csak egyszer élünk házaséletet, hogy gyermekeink legyenek.

Apám Abinás Bábún{{ref|1-7}} , a Bengál-Nágpur Vasúti Társaság górakhpuri alkalmazottján keresztül ismerte meg Lahiri Mahásaját. Abinás az indiai szentekről szóló, lebilincselő történetekkel ajzotta fel gyermeki képzeletemet, amelyek rendre saját gurujának dicsőítésével végződtek.

- Tudod, milyen rendkívüli módon lett apád Lahiri Mahásaja tanítványa?

Egy lusta nyári délután tette fel ezt az izgalmas kérdést, amikor otthonunk hűvösében üldögéltünk. Várakozó mosollyal nemet intettem.

- Evekkel a születésed előtt arra kértem a főnökömet, a te apádat, hogy adjon egy hét szabadságot benáreszi gurum meglátogatására. Apád azonban hallani sem akart a dologról.

- Csak nem vallási fanatikusnak készülsz? - nevetett ki. - Ügyelj inkább a hivatali előmeneteledre!

Szomorúan baktattam hát hazafelé aznap egy erdei ösvényen, amikor apád utolért a gyaloghintaján. Elbocsátotta a szolgáit, és maga is gyalogosan szaporázta mellettem a lépteit. Hogy megvigasztaljon, a világi siker előnyeit ecsetelte. Én azonban nem hallgattam rá, mert a szívem egyre azt dobolta: „Lahiri Mahásaja! Nem tudok úgy élni, hogy ne láthassalak!&quot; Egy elhagyatott mező szélére értünk, ahol a magasra nőtt, hullámzó füvet bearanyozták a lebukó nap sugarai. Megálltunk, hogy megcsodáljuk a látvány szépségét. És akkor, ott a mezőn, néhány lépésre tőlünk, megjelent előttünk a gurum!{{ref|1-8}} 

- Bhagabatí, túl keményen bánsz az alkalmazottaiddal!

- hallottuk döbbenten a mester zengő hangját.

Ugyanolyan rejtélyesen tűnt el, ahogyan jött. Térdre vetettem magam, úgy kiáltoztam: „Lahiri Mahásaja! Lahiri Mahásaja!&quot; Apád is kővé dermedt néhány pillanatra a megdöbbentéstől.

- Abinás, nemcsak hogy szabadságot kapsz tőlem, de magam is szabadságot veszek ki, hogy holnap veled tarthassak Benáreszbe. Muszáj megismernem ezt a nagyszerű Lahiri Mahásaját, aki képes arra, hogy tetszés szerint megjelenjék, és közbenjárjon az érdekedben! A feleségemet is magammal viszem, és megkérem a mestert, hogy mutassa meg nekünk az általa követett szellemi utat. Elvezetsz hozzá?

- Természetesen - öröm töltött el amiatt, hogy csodálatos módon válasz jött fohászomra, s a dolgok ilyen szerencsés fordulatot vettek.

Másnap szüleiddel vonatra szálltunk Benáresz felé. Az azt követő napon lovaskocsit fogadtunk, később gyalogosan, keskeny dűlőutakon vágtunk át gurum elhagyatott hajlékáig. Belépvén a kis nappaliba, meghajoltunk a szokása szerint lótuszülésben ülő mester előtt. Szúrós tekintetét apádra emelte.

- Bhagabatí, túl keményen bánsz az alkalmazottaiddal!

- ugyanezeket a szavakat hallottuk tőle két napja a mezőn. Aztán hozzátette: - Örülök, hogy elengedted hozzám Abinást, és annak is, hogy elkísértétek őt a feleségeddel.

Ezután legnagyobb örömükre beavatta szüleidet a krija-jóga{{ref|1-9}} gyakorlásába. Apáddal tehát tanítványtársakká lettünk, s közös látomásunk emlékezetes napja óta mély barátság fűz minket egymáshoz. Amúgy Lahiri Mahásaja kifejezetten érdeklődött a születésed felől. Az életed bizonyára az övéhez kapcsolódik majd, mert egy mester áldása mindig megfogan.

Lahiri Mahásaja röviddel az én érkezésem után távozott e világból. Díszes keretbe foglalt képmása mindig ott díszelgett a családi oltáron, bármely városba rendelte is ki hivatala apámat. Reggel és este anyámmal sokszor meditáltunk egy hevenyészett oltár előtt, s közben illatos szantálfa kenőcsbe mártott virágokkal tisztelegtünk mesterünk előtt. Tömjénnel, mirhával és saját odaadásunkkal áldoztunk a Lahiri Mahásaja személyében megtestesült istenségnek.

Képmása felbecsülhetetlen hatással volt életem további alakulására. Ahogy növekedtem, úgy gondoltam mind többet és többet a mesterre. Meditáció közben a róla készült fénykép gyakorta kiemelkedett szűkös keretéből, s életre kelve mellém telepedett. Amikor azonban megpróbáltam megérinteni ennek a sugárzó testnek a lábát, ismét alakot váltott, és visszaváltozott rögzített képmássá. Felcseperedvén egyre inkább érzékeltem élő jelenlétét. Sokszor fordultam hozzá megpróbáltatások és kétségek idején, s ilyenkor az ő vigasza mutatott nekem utat.

Eleinte sajnáltam, hogy nem él már fizikai testben, amikor azonban felfedeztem titkos jelenlétét, nem szomorkodtam többé. Gyakran írta azoknak a tanítványainak, akik túl buzgón szerették volna viszontlátni őt: „Miért is keresnétek fel hús-vér valómat, amikor kútaszthátokkal (harmadik szemetekkel) mindig láthattok engem?&quot;

Nyolcéves koromban Lahiri Mahásaja fényképének köszönhettem csodálatos gyógyulásomat. Ez az élmény tovább mélyítette iránta érzett szeretetemet. Családi birtokunkon, a bengáliai Iccshápurban elkaptam az ázsiai kolerát. Az orvosok tehetetlenek voltak: élet és halál között lebegtem. Az ágyam szélén ülő anyám arra biztatott, hogy függesszem tekintetemet a mester elém akasztott képére.

- Hajolj meg előtte gondolatban! - tudta, ahhoz is gyenge vagyok, hogy a kezemet felemeljem köszöntésképpen. - Ha mély tisztelettel gondolatban térdet hajtasz előtte, megmenekülsz!

A fényképre pillantottam, amelyből most vakító fényesség sugárzott, körülölelte testemet, és betöltötte az egész helyiséget. Eltűnt az émelygésem, és egyéb, befolyásolhatatlan panaszaim is megszűntek; jól éreztem magam. Hirtelen elég erősnek éreztem magam ahhoz, hogy lehajolva tisztelettel megérintsem anyám lábát, amiért ilyen mélyen hisz gurujában. Anyám többször a kicsiny képmáshoz szorította a fejét.

- Ó, mindenütt jelenlévő mester, köszönöm, hogy fényed meggyógyította a fiamat!

Ekkor jöttem rá, hogy ő is látta azt a káprázatos fénysugarat, amely egy csapásra kigyógyított ebből az általában halálos kórból.

Ezt a fényképet azóta is kincsként őrzöm. Maga a mester adta apámnak, s ezért szent rezgéseket hordoz. Magának a képnek szintúgy csodálatos a története. Ezt apám egyik tanítványtársa, Kálí Kumár Roj beszélte el.

Lahiri Mahásaja szemlátomást nehezen tűrte a fényképezést. Ám hiába tiltakozott, egyszer tanítványai körében lencsevégre kapták - többek között Kálí Kumár Roj is jelen volt. A fényképész később döbbenten fedezte fel, hogy a filmen valamennyi tanítvány tisztán látható, de a kép közepe, ahol a mesternek kellett volna lennie, üresen maradt. A tanítványok széltében-hosszában tárgyalták a csodálatos jelenség okát.

Ekkor egyikük, aki hozzáértő fényképész hírében állt, bizonyos Gangádhar Bábú, kijelentette, rajta ugyan nem fog ki az illékony mester. Másnap, amikor a guru lótuszülésbe helyezkedett egy lócán, holmi válaszfal előtt, Gangádhar Bábú felállította a masináját. Miután minden szükséges óvintézkedést megtett, mohóságában egy tucat felvételt készített. A lóca és a válaszfal mindegyiken jól kivehető volt, a mester azonban ezúttal is hiányzott.

Gangádhar Bábú könnyekkel a szemében, megtépázott hiúsággal kért magyarázatot a gurutól. Lahiri Mahásaja azonban csak órák múlva törte meg a csendet a következő tömör és velős kijelentéssel:

- Szellem vagyok. Meg tudja örökíteni a géped a mindenütt jelenvaló Láthatatlant?

- Látom már, hogy nem! Szent uram, mégis arra kérlek, engedd meg, hogy lefényképezzem tested templomát, hisz véges látásommal a mai napig nem ismertem fel, hogy a testedben a szellem lakozik.

- Jó, gyere hát holnap reggel, akkor lefényképezhetsz. A fotós ismét felállította masináját. Ezúttal a szent alak nem burkolózott láthatatlanságba, hanem élesen kirajzolódott a filmen. A mesterről több kép nem készült ezután, legalábbis én egyről sem tudok.

A fényképet közreadom könyvemben. Lahiri Mahásaja valamiféle egyetemes kasztról árulkodó, nemes vonásai nemigen mutatják, melyik fajhoz tartozott. Kissé talányos mosolya az Istennel való egység ujjongó öröméről tanúskodik. Félig nyitott szeme a külső világ iránt tanúsított csekély érdeklődésről vall; szeme azonban félig csukott is, elmerülve a belső üdvösségben. S bár a földi örömök szegényes csábításai teljesen hidegen hagyták, rendkívüli éberséggel figyelt azoknak a keresőknek a spirituális szükségleteire, akik ilyen javakért fordultak hozzá.

Röviddel azután, hogy a guru képmása talpra állított, nagy horderejű látomásom támadt. Egyik reggel éppen az ágyamon ültem, amikor mély révületbe estem.

„Vajon mi rejtőzhet e lehunyt szempár sötétjében?&quot; - tolakodott elmémbe a gondolat. Ebben a pillanatban vakító fénysugár homályosította el külső látásomat. Lelki szemeim előtt ugyanakkor, akárcsak egy miniatűr mozi vetítővásznán, meditáló szentek jelentek meg egy hegyi barlangban.

- Kik vagytok? - kérdeztem tőlük fennhangon.

- A Himalája jógijai vagyunk.

Nehéz elmondani, mit éreztem az égi válasz hallatán, a szívem mindenesetre nagyot dobbant.

- Jaj, már régóta vágyom közétek!

A látomás ezzel eltűnt, az ezüstös sugarak örvénye azonban a végtelenbe tágult.

- Mi ez a csodálatos ragyogás?

- Isvara vagyok.{{ref|1-10}} Én vagyok a Fény.

A hang úgy morajlott, akár a viharfelhők.

- Eggyé szeretnék válni Veled!

Isteni elragadtatásom lassan elült, de azóta is bennem él az istenkeresés vágya. „Isten örök, folyvást megújuló öröm&quot; - gondoltam akkor, s ez az emlék máig elevenen él az emlékezetemben.

Egy másik emlékem is megmaradt, mégpedig a szó szoros értelmében, mivel a mai napig viselem a nyomát. Kora reggel nővéremmel, Urnával egy nimfa alatt gubbasztottunk górakhpuri kertünkben. A nővérem egy bengáli olvasókönyv tanulmányozásában segédkezett, miközben én sajnáltam, hogy nem figyelhetem ehelyett inkább azt, amint a papagájok érett margózagyümölcsöt csipegetnek a közelünkben. Umá elpanaszolta, hogy kelés nőtt a lába szárán, és kenőcsöt hozott kezelgetni azt. Egy cseppet magam is kentem belőle az alkaromra.

- Miért kensz orvosságot az egészséges karodra? - kérdezte Umá.

- Nos, nővérkém, úgy érzem, holnapra nekem is kelésem nő. Jobb már idejekorán elkezdeni a kezelést.

- Te kis hazug!

- Nővérkém, ne hívj hazugnak, várd ki a holnap reggelt! - szóltam rá felháborodottan.

Umá azonban nem hallgatott rám, és háromszor is elismételte megbélyegző kijelentését. Én ekkor lassan, fogam között szűrve a szót kijelentettem:

- Akaraterőmmel pontosan ezen a helyen holnapra én is kelést növesztek a karomon, a tied pedig kétszeresére duzzad majd!

Reggelre kelve jókora keléssel ébredtem a megjelölt helyen, s Urnáé valóban kétszer olyan nagy lett. Nővérem sikoltozva rohant anyámhoz.

- Mukunda varázsló lett!

Anyám ekkor szigorúan megtiltotta, hogy a szó erejével valaha is mások ártalmára legyek. Azóta is megfogadtam a tanácsát.

A kelésemmel sebészhez fordultunk. A metszés helye a mai napig látható. Jobb alkarom tehát szünet nélkül figyelmeztet arra, milyen hatalmas ereje lehet az emberi szónak.

Látszólag ártalmatlan, egyszerű, mély összpontosítással kimondott szavaimnak elég rejtett, belső erejük volt ahhoz, hogy bombaként robbanva, határozott, bár káros eredményük legyen. Később értettem meg, hogy ez, a szavakban rejlő hatalmas erő helyesen irányítva éppenséggel meg is szabadíthat az élet nehézségeitől, anélkül, hogy heget hagyna maga után vagy feddés járna nyomában.{{ref|1-11}} 

Családunk a pandzsábi Láhórba költözött, ahol szert tettem az istenanya Kálí{{ref|1-12}} istennőként megmutatkozó képére. Erkélyünkön kis szentélyt rögtönöztünk neki. Egyszer az a gondolatom támadt, hogy bármit kívánjak is ezen a szent helyen, teljesülni fog. Egy napon Urnával álltam itt, s néztük, amint két kisfiú papírsárkányt röptet a háztetők fölött, egy nagyon keskeny sikátor túloldalán.

- Miért hallgatsz olyan nagyokat? - lökött meg Umá játékosan.

- Arra gondoltam, milyen nagyszerű dolog, hogy az Istenanya valamennyi kívánságomat teljesíti.

- Talán éppen ezt a két sárkányt is neked adná? - nevetett fel gúnyosan a nővérem.

- Miért is ne? - s magamban imádkozni kezdtem ezért. Indiában a sárkányversenyeken a zsinórokat enyvvel és porrá tört üveggel szokás bekenni. Mindegyik versenyző arra törekszik, hogy elszakítsa az ellenfél zsinórját. Amikor elszabadul egy-egy sárkány, nagy mulatság elkapni őket a tetők fölött. Ahogy ott álltunk Urnával a tetővel fedett, beugró erkélyen, teljes képtelenségnek tetszett, hogy egyetlen sárkányt is elcsípjünk, hiszen a zsinór magasan a tetők fölött szokott lebegni.

Elkezdődött hát a verseny a sikátor túloldalán. Az egyik zsinór elszakadt, s a sárkány felénk lebegett. Egy pillanatra megállt, majd a szél hirtelen elültekor a zsinór belegabalyodott a szemközti ház tetején növekvő kaktuszba. Nekem csupán a kezemet kellett kinyújtanom zsákmányomért, amelyet diadalittasan nyújtottam át Urnának.

- Ez csupán a véletlen műve, nem a te imádé. Ha a másik sárkányt is elfogod, hiszek neked.

Nővérem sötét szempárja nagyobb ámulatot tükrözött, mint szavai. Még hevesebben folytattam imámat. Rövidesen a másik játékos is túl erősen rántotta meg a zsinórt, s ezzel elvesztette a sárkányát. Szolgálatkész segítőtársam, a kaktusz ezúttal is a kezemre játszott, s ezt a sárkányt szintén magamhoz ragadtam a zsinór hurka segítségével. Második zsákmányomat is átnyújtottam Urnának.

- Az Istenanya valóban meghallgatott! De ez túl rejtélyes nekem! - nővérem úgy rebbent arrébb, mint egy megriasztott őzike.

==2. FEJEZET==

Anyám halála és a rejtélyes amulett

Anyám leghőbb vágya bátyám esküvője volt. - Jaj, akkor leszek majd igazán boldog, amikor megpillantom Ananta hitvesének arcát!

Gyakorta hallottam, hogy anyám ezekkel a szavakkal fejezte ki a család folytonosságáért érzett aggódását, ami anynyira jellemző az indiaiakra.

Ananta eljegyzésének idején körülbelül tizenegy esztendős lehettem. Anyám Kalkuttában tartózkodott, ahol boldogan felügyelte az esküvői előkészületeket. Magunkra maradtunk hát apámmal bareillyi otthonunkban, Észak-Indiában, ahová kétévi láhóri szolgálat után helyezték át őt.

Addigra már férjhez adtuk két nővéremet, Romát és Urnát; Ananta azonban a legidősebb fiú volt, ezért az ő esküvője rendkívüli alkalomnak számított. Anyám számtalan rokont fogadott, akik távoli hajlékukból érkeztek nap nap után Kalkuttába, s kényelmesen elszállásolta őket egy frissen vásárolt, nagy házban, az Amherst utca 50. szám alatt. Minden készen állt a nagy alkalomra: a lakodalmi finomságok, a vidám trónus, amelyen bátyámat majd jövendőbelije házához viszik, a színes lampionok, a hatalmas kartonpapír elefántok és tevék, az angol, skót és indiai zenekarok, a hivatásos mulattatók, no meg az ősi szertartásokat lebonyolító papok.

Apámmal emelkedett hangulatban tervezgettük, miként csatlakozunk az ünneplő családhoz. Röviddel a nagy nap előtt azonban baljós látomásom támadt.

Éjfélkor, amikor apám mellett aludtam Bareillyben, a villánk teraszán, felriasztott az ágy felett kifeszített moszkitóháló különös meglebbenése. A vékony függöny szétvált, és én megpillantottam anyám szeretett alakját.

- Ébreszd fel apádat! - suttogta halkan. - Szálljatok fel az első vonatra hajnali négykor! Ha látni akartok, siessetek Kalkuttába! - ezzel a jelenés szertefoszlott.

- Apám! Apám! Anya haldoklik! - a hangomban remegő rettegés azonnal felébresztette. Zokogva újságoltam el a végzetes hírt.

- Rémeket látsz - apám, mint mindig, most is megmakacsolta magát a teljesen új helyzetben. - Anyád kitűnő egészségnek örvend. Ha rossz híreket hallunk felőle, holnap utazunk.

- Soha nem bocsátod majd meg magadnak, ha most rögtön nem indultunk el! - Szorongatottságomban még keserűen hozzátettem: - És én sem bocsátok meg neked!

Szomorú reggel köszöntött ránk. A távirat szavai félreérthetetlenek voltak: „Anya súlyos beteg. Lakodalom elhalasztva. Gyertek azonnal.&quot;

Apámmal lóhalálában siettünk anyámhoz. Az egyik nagybátyám várt minket az egyik átszállásnál. A bennem dúló érzelmek arra buzdítottak, hogy a felénk robogó vonat elé vessem magam. Máris úgy éreztem, hogy elvesztettem édesanyámat, és nem akartam árván folytatni az életemet. Hiszen anyám volt a legjobb barátom. Vigasztaló, fekete szempárja a béke szigetét jelentette számomra a gyermekkor csip-csup tragédiái közepette.

- Él még? - tettem fel a döntő kérdést nagybátyámnak. Ő volt olyan jó emberismerő, hogy olvasott a gondolataimban.

- Természetesen igen! De nemigen hittem neki.

Kalkuttai házunkban már csak a halál dermesztő titkával szembesültem. A hír csaknem teljesen megbénított. Evek múltak el, mire vigaszra találtam gyászomban. A menny kapuit döngettem, s az Istenanyát hívtam hangos szóval. Végül az ő szavai csepegtettek gyógyírt fájó sebeimre:

- Én vagyok az, aki életeidben mindig vigyáztam rád sok-sok anya gyöngédségében. Lásd meg az én pillantásomban azt az elveszített, szépséges fekete szempárt, amelyet keresel!

Röviddel a hamvasztási szertartás után apámmal visszatértünk Bareillybe. Minden kora reggel elzarándokoltam egy terebélyes széolífához, amely villánk előtt borított árnyat a sima, aranyzöld pázsitra. Költői pillanataimban úgy képzeltem, hogy a fehér virágok maguktól, vallásos jámborságukban hullanak alá a fű borította oltárra. Miközben könnyeim elkeveredtek a harmattal, többször különös, túlvilági fényre lettem figyelmes a hajnal derengésében. Ilyenkor megrohant az Isten iránti heves vágyakozás. Úgy éreztem, a Himalája hegyei hívogatnak, magukhoz szólítanak.

Ekkor látogatott el hozzánk az egyik unokatestvérem, aki nemrég járt a szent hegyekben. Valósággal ittam történeteit az ormok között lakozó jógikról és szvámíkról.{{ref|2-1}} 

- Szökjünk meg a Himalájába!

Háziurunk fiatal fia, Dvárká Praszád hallani sem akart az ötletemről. Ehelyett beárulta tervemet a bátyámnak, aki épp akkor járt nálunk látogatóban. Ananta ahelyett, hogy nevetett volna egyet gyerekes álmodozásomon, gúnyolni kezdett.

- Nos, hol a narancsszínű köntösöd? Enélkül nem lehetsz szvámí!

Engem azonban érthetetlen okokból felvillanyozott ez a csipkelődés. Elképzeltem magam szerzetesként, amint Indiát járom. Talán egy elmúlt élet emlékeit ébresztették fel bátyám szavai. Akárhogyan is, most döbbentem rá, milyen természetes könnyedséggel tudnám viselni ennek az ősi rendnek az öltözetét.

Egyik reggel Dvárkával fecserésztem, amikor lavinaként zúdult rám az Isten iránti szeretet érzése. Barátomat korántsem ragadta így magával ezt követő ékesszóló szónoklatom, engem azonban fellelkesített.

Még aznap délután megszöktem a Nainítálba, egy völgybe a Himalája előhegyei között. Ananta elszántan a nyomomba eredt, és legnagyobb bánatomra hazatoloncoltak. Az egyetlen zarándoklat, amelyet engedélyeztek számomra, szokásos hajnali tisztelgésem volt a széolífa előtt. Vérzett a szívem két elveszített anyámért, a földiért és az égiért.

Anyám halála egyszer és mindenkorra szétdúlta családunk egységét. Apám még vagy negyven esztendeig élt, de nem gondolt nősülésre. Mivel most anyámat is helyettesítenie kellett kisgyermekei nevelésében, észrevehetően gyengédebb, engedékenyebb lett. A család ügyes-bajos gondjait mindig nagy nyugalommal és körültekintéssel oldotta meg. Munka után, akár egy remete, visszavonult kis cellájába, ahol derűsen folytatta a krija-jóga gyakorlatait. Jóval anyám halála után megpróbáltam felfogadni egy angol hölgyet, aki kényelmesebbé tehette volna szülőatyám életét, ő azonban csak a fejét rázta.

- Egyedül anyád segítségét fogadtam el, rajta kívül egyetlen más nőét sem fogom - elrévedő tekintete örök hűségről árulkodott.

Anyám halála után tizennégy hónappal értesültem arról, hogy fontos üzenetet hagyott hátra nekem. Ananta ott volt a halálos ágyánál, és emlékezetébe véste a haldokló szavait. Noha arra kérte bátyámat, hogy egy év múlva adja őket tudtomra, bátyám késlekedett. Kalkuttába készült Bareillyből, hogy nőül vegye azt a lányt, akit még anyám választott ki számára.{{ref|2-2}} Egyik este maga mellé szólított:

- Mukunda, csak vonakodva adom át neked ezt a különös üzenetet - Ananta hangjában beletörődés rezgett. - Attól tartok ugyanis, hogy ezzel csak megerősítem szökési hajlandóságodat. De bárhogy légyen is, téged áthat az istenhit. Amikor a legutóbb elfogtalak a Himalájához menet, eldöntöttem magamban, hogy többé nem halogatom ünnepélyes fogadalmam valóra váltását.

E szavakkal bátyám átadott egy kis dobozt, és elmondta anyám üzenetét.

- Utolsó áldásom ez, szeretett fiam, Mukunda! - mondotta anyám. - Eljött az óra, amikor tudtodra kell adnom, milyen különleges események kísérték megszületésedet. Először karon ülő kisgyermek korodban értesültem sorsod későbbi alakulásáról. Elvittelek ugyanis gurum benáreszi házába. A mély meditációba merülő Lahiri Mahásaját szinte teljesen eltakarták a körötte tolongó tanítványok... Miközben téged ringattalak, magamban azért fohászkodtam, hogy a nagy guru vegyen észre és áldjon meg. Néma vágyam nőttön-nőtt bennem, mire ő kinyitotta a szemét, és intett, hogy lépjek közelebb. A többiek utat nyitottak előttem, én pedig szent lába elé borultam. Lahiri Mahásaja az ölébe vett, s kezét a homlokodra téve spirituális keresztségben részesített.

- Te kedves teremtés, fiadból jógi lesz, aki mint valamiféle spirituális mozdony, sok lelket szállít majd Isten országába.

Nagyot dobbant a szívem örömömben, hogy a mindentudó guru meghallgatta titkos fohászomat. Röviddel a születésed előtt azt is közölte velem, hogy egyszer az ő útjára lépsz majd... Később, fiam, nővéreddel, Romával a szomszéd szobából lestünk, amikor látomásod támadt a Nagy Fényről, és moccanatlanul hevertél ágyadon. Kis arcodat túlvilági fény árasztotta el, s hangod keményen csengett, amikor arról beszéltél, hogy a Himalájában kutatsz majd az Istenség után... Így ébredtem rá, drága fiam, hogy utad távol esik a világi ambícióktól. Eletem legkülönösebb eseménye további megerősítést hozott, erre az üzenetre is ez ösztökél - halálos ágyamról. Találkoztam egy pandzsábi bölcscsel. Amikor családunk Láhórban élt, az egyik reggel a szolga benyitott a szobámba.

- Úrnőm, egy idegen szádhu{{ref|2-3}} van itt. Mindenáron látni kívánja „Mukunda édesanyját&quot;.

Ezek az egyszerű szavak mély visszhangot keltettek bennem, s azonnal a látogató üdvözlésére siettem. A lábához borultam, mert láttam, hogy Isten emberével van dolgom.

- Te kedves anya - mondotta -, a nagy mesterek tudtodra kívánják adni, hogy földi tartózkodásod ideje a végéhez közeledik. Következő betegséged egyúttal az utolsó is lesz.{{ref|2-4}} 

Csönd borult ránk, amelyben nem éreztem félelmet, csak nagy békét. A szádhu újra megszólalt:

- Most gondjaidra bízok egy kis ezüst amulettet. Nem ma kapod meg, hogy ezzel is megtámogassam szavaim igazságát, hanem holnap terem majd a kezedben, a meditáció alatt. Halálos ágyadon bízd legidősebb fiadra, Anantára egy évig, és hagyd meg neki, hogy ezután adja át második fiadnak. Mukunda érteni fogja a talizmán jelentését. Akkor jut hozzá, amikor készen áll arra, hogy lemondjon a világi gyönyörökről, és mindenestől Isten keresésének szentelje magát. Egy idő után, amikor az amulett betöltötte feladatát, el fog tűnni. Tartsa bár a legtitkosabb helyen Mukunda, visszatér oda, ahonnan származik.

Alamizsnát adtam a szentnek,{{ref|2-5}} és nagy tisztelettel meghajoltam előtte, ő azonban visszautasította felajánlásomat, és áldását adva rám, távozott. Másnap, amikor kezemet összekulcsolva meditáltam, ezüst amulett jelent meg a tenyeremben, pontosan úgy, ahogyan a szádhu ígérte. Hűvös, sima érintéséről ismertem fel. Több mint két évig féltve őriztem, és most Ananta gondjaira bízom. Ne gyászolj, mivel nagy gurum segítségével a Végtelen ölelő karjaiba jutok. Isten veled, gyermekem, a kozmikus anya vigyáz majd rád.

Elöntött a megvilágosodás fénye, és rég szunnyadó emlékek ébredeztek bennem. A különös, kerek talizmánt szanszkrit betűk borították. Megértettem, hogy elmúlt életem mestereitől való, akik láthatatlanul is őrködtek lépteim fölött. Az amulettnek egyéb jelentése is volt, de egy ilyen tárgy titkát nem szabad teljesen felfedni.

Hogy végül hogyan tűnt el végképp életemnek egy nehéz időszakában, s elvesztése miként jelezte gurum megjelenését, arról egy későbbi fejezetben számolok be.

A kisfiú tehát, bár a Himaláját nem érhette el, naponta messzire szárnyalhatott amulettjével.

==3. FEJEZET==

A szent, akinek két teste van

- Apa, ha megígérem, hogy önként hazajövök Benáreszből, megnézhetem a várost?

Apám ritkán akadályozta vándor hajlamaimat. Már kisfiúként sok várost és zarándokhelyet bejártam így. Rendszerint egy vagy több barátom kíséretében, kényelmes első osztályon utaztam, amit az apám állásával járó kedvezmények tettek lehetővé számomra. Ezek bizony fölöttébb kedveztek fiai nomád hajlamainak.

Apám tehát megígérte, hogy fontolóra veszi kérésemet. Másnap hívatott, és átadta az oda-vissza út jegyét Bareillytől Benáreszbe, némi bankjegy és két levél kíséretében.

- Van egy üzleti javaslatom egy benáreszi barátom, Kédár Náth Bábú számára. Sajnos elvesztettem a címét. Remélem azonban, át tudod majd adni neki a levelemet közös ismerősünk, Szvámi Pranabánanda közvetítésével, aki tanítványtársam, s magas spirituális szintre jutott el. Hasznodra válhat a társasága. A második levél ajánlásul szolgál hozzá.

Apám tekintete megvillant, amikor hozzátette:

- Ne feledd, többször nem szökhetsz el itthonról!

Tizenkét esztendőm lelkesedésével vágtam neki az útnak - bár azóta sem csökkent az örömem, ha ismeretlen tájakat és arcokat láthatok. Benáreszbe érve haladéktalanul a szvámi otthonába siettem. A bejárati ajtót nyitva találtam, s a második emeleten megindultam egy hosszú folyosón.

Egy alacsony emelvényen zömök férfira bukkantam, aki egyetlen ágyékkötőben, lótuszülésben ült ott. Fejét és ránctalan arcát tisztára borotválta, s üdvözült mosoly játszott ajka szögletében. Régi ismerősként üdvözölt, s ezzel eloszlatta zavaromat, amiért betolakodtam az otthonába.

- Bábá ánanda (köszöntelek, gyermekem) - e gyerekhangon kiejtett szavak őszintén hangzottak házigazdám szájából.

Letérdeltem, és megérintettem a lábát.

- Ön Szvámi Pranabánanda? Bólintott.

- Te pedig Bhagabatí fia vagy? - kérdezte, még mielőtt időm lett volna előhalászni a zsebemből apám ajánlólevelét.

Meglepetten nyújtottam át neki, noha az mostanra szemlátomást értelmét veszítette.

- Természetesen megkeresem neked Kédár Náth Bábút - hökkentett meg ismét a gondolataimban olvasó szent.

A levélre pillantott, majd néhány szeretetteljes szót szólt apámról.

- Tudod, nekem két nyugdíjam is van. Az egyiket apád ajánlására kaptam, akinek valamikor alkalmazottja voltam a vasúti társaságnál. A másikat pedig az Égi Atya ajánlására, akivel szemben lelkiismeretesen teljesítettem evilági kötelességeimet.

Nem egészen értettem a szavait.

- Milyen nyugdíjat kap az Égi Atyától, uram? Tán pénzt pottyan az ölébe? - érdeklődtem.

Elnevette magát.

- A végtelen béke nyugdíjára gondolok, sok-sok évi mély meditáció gyümölcsére. Pénzre nekem már semmi szükségem. Az a kevés, ami kell, bőségesen rendelkezésemre áll. Egyszer te is megérted majd, mit is jelent e második nyugdíj.

Miután váratlanul véget vetett beszélgetésünknek, a szent méltóságteljes mozdulatlanságba dermedt. Titokzatos volt, akár egy szfinx. A tekintete előbb kigyúlt, mintha valami érdekeset látna, azután kialudt a fénye. Feszengeni kezdtem mellette; az is aggasztott, hogy nem szólt még arról, miként találom meg apám barátját. Nyugtalanul pillantgattam körbe a kopár helyiségben, ahol rajtunk kívül nem volt semmi. Ide-oda kalandozó tekintetem ekkor az emelvény zsámolya alatt heverő faszandálra tévedt.

- Csöppet se fájjon a fejed, kis uram.{{ref|3-1}} Akit látni kívánsz, fél óra múlva megjelenik.

A jógi ismét olvasott a gondolataimban, ami a jelen pillanatban nem is volt olyan nehéz!

Újra kifürkészhetetlen hallgatásba merült. Amikor az órámra pillantva láttam, hogy eltelt a fél óra, a szvámí felemelkedett ültéből.

- Azt hiszem, Kédár Náth Bábú közeleg az ajtó felé mondta.

Lépteket hallottam a lépcsőn. Semmit sem értettem, s megzavart gondolataim egymást kergették: „Ki hívhatta ide apám barátját küldönc nélkül? Hiszen a szvámí senkivel sem beszélt megérkezésem óta!&quot;

Minden teketória nélkül elhagytam a szobát, és elindultam lefelé a lépcsőn. Félúton vékony, középmagas, világos bőrű férfiú állta utamat. Ő is szemlátomást szaporázta a lépteit.

- Ön Kédár Náth Bábú? - kérdeztem izgalomtól reszkető hangon.

- Igen. Te akkor Bhagabatí fia vagy, aki itt vár rám? kérdezte barátságos mosollyal.

- Hogyhogy erre jár, uram? - bosszantott ez a megmagyarázhatatlan felbukkanás.

- Ma minden olyan titokzatos! Alig egy órája, épp amikor befejeztem fürdőmet a Gangeszben, látom ám, hogy Szvámí Pranabánanda közeleg felém. Sejtelmem sincs, honnan tudta, hol talál. „Bhagabatí fia vár rád a lakásomon - mondta. - Volnál kedves velem jönni?&quot; Boldogan beleegyeztem. Amint kéz a kézben baktattunk egymás oldalán, a szvámí különös módon gyorsabban lépdelt nálam faszandáljában, noha jómagam ezt az erős utcai cipőt viseltem. „Mennyi idő alatt is érsz a lakásomra?&quot; - állt meg hirtelen. „Körülbelül fél óra múlva.&quot; „Most van még egy kis elintéznivalóm - ezzel sejtelmesen rám mosolygott. - Magadra kell, hogy hagyjalak. Nálam találkozunk, ott várlak Bhagabatí fiával.&quot; S mielőtt még tiltakozhattam volna, elsuhant mellettem, és eltűnt a tömegben. Én pedig a lehető leggyorsabban idesiettem.

Magyarázata csak tovább növelte elképedésemet. Megkérdeztem, mióta ismeri a szvámít.

- Néhányszor összefutottunk tavaly, de nem a közelmúltban. Nagyon megörültem, amikor megláttam a fürdőhelyül szolgáló ''ghátnál.''

- Nem hiszek a fülemnek! Vagy kezd elmenni az eszem? Vízióként jelent meg előtted, vagy hús-vér alakban láttad? Megérintetted a kezét, hallottad a léptei neszét?

- Nem tudom, mire akarsz kilyukadni! - beszélgetőtársam elvörösödött mérgében. - Nem hazudok, elhiheted. Nem érted? Egyedül a szvámí tudta értésemre adni, hogy te vársz itt rám?

- Nos, ez az úr, Szvámí Pranabánanda egy pillanatra sem távozott el a közelemből, amióta ideérkeztem úgy egy órával ezelőtt.

Ezzel egyvégtében elmondtam az egész történetet, elismételve a beszélgetést, amit a szvámíval folytattam. Társam szeme elkerekedett.

- A valóságos világban élünk-e vagy álmodunk? Életemben nem pipáltam még hasonlót! Azt hittem, ez a szvámí közönséges halandó, és most látom, hogy tetszése szerint képes materializálni magának egy második testet! Együtt léptünk be a szent szobájába. Kédár Náth Bábú az emelvény zsámolya alatt heverő lábbelire mutatott.

- Nézd csak, ugyanezt a szandált viselte a ghátnál suttogta. - Mindössze egy ágyékkötőt tekert maga köré, pontosan, ahogyan most is.

Amikor a látogató fejet hajtott előtte, a szent csúfondáros mosollyal fordult hozzám.

- Miért vagy úgy meglepve? A jelenségvilág finom egysége nincs rejtve az igazi jógik előtt. Ha akarok, most rögtön beszélgethetek kalkuttai tanítványaimmal. És ők is ugyanígy akaratuk szerint képesek átlépni a durva anyag korlátait.

A jógi vélhetőleg azért beszélt nekem asztrális rádiójáról és televíziójáról,{{ref|3-2}} hogy nagyobb spirituális buzgóságra ösztönözzön. Én azonban lelkesedés helyett mindössze rémülettel vegyes tiszteletet éreztem iránta. Minthogy sorsom arra rendelt, hogy Isten-keresésemet egy bizonyos guru, Srí Juktésvar segítségével kezdjem el, akivel még nem találkoztam, nem éreztem hajlandóságot arra, hogy Pranabánanda tanítványául szegődjem. Kétkedve pillantottam rá, mintegy azt méregetve, ő maga vagy valamelyik kivetülése ül-e előttem.

A mester lélekemelő pillantással igyekezett eloszlatni nyugtalanságomat, majd a saját gurujáról kezdett beszélni.

- Lahiri Mahásaja a legnagyobb jógi volt, akit valaha is ismertem. Ő maga volt a testet öltött istenség.

Ha egy tanítvány így váltogatja földi megjelenési formáit, gondoltam akkor, miféle csodák várhatók akkor a mesterétől.

- Elmondom neked, milyen felbecsülhetetlen egy guru segítsége. Akkoriban minden éjjel nyolc órán keresztül meditáltam egy másik tanítvánnyal együtt. Napközben mindketten a vasúti társaságnál dolgoztunk. Mivel nehezen egyeztettem össze e kétfajta életformát, arra vágytam, hogy minden időmet Istennek szentelhessem. Nyolc éven keresztül osztottam meg magam a nappal és az éjszaka között. Ennek meg is lett az eredménye, mert csodálatos spirituális felismerésekben volt részem. Ám egy vékony fátyol még mindig maradt közöttem és a Végtelen között. Minden emberfeletti erőfeszítésem ellenére a végső, visszafordíthatatlan egyesülés megtagadtatott tőlem. Egyik este felkerestem Lahiri Mahásaját, és isteni közbenjárását kértem. Egész éjszaka ezzel zaklattam.

- Angyali guru, nem élet az élet, ha nem láthatom szemtől szemben a Nagyszerű Szeretettet!

- Mit tehetek én ennek érdekében? Elmélyültebben kell meditálnod.

- Hozzád folyamodom, ó, Isten! Testi valódban itt vagy előttem, kérlek, áldj meg azzal, hogy végtelen alakodban is megpillanthassalak!

Lahiri Mahásaja ekkor áldón fölém emelte a kezét.

- Most menj meditálni! Közbenjárok érted Brahmánál.{{ref|3-3}} Mérhetetlenül lelkes hangulatban tértem haza. Aznap éjjeli meditációm során elértem életem vágyva vágyott célját. Immár szünet nélkül élvezhetem lelki nyugdíjam áldásait. Az Áldott Teremtő attól a pillanattól fogva nem rejtette el magát előlem a káprázat fátyla mögé.

Pranabánanda arcán isteni fény ömlött végig. Egy másik világ békéje költözött a szívembe, és minden félelmem szertefoszlott. A szent folytatta bizalmas közléseit.

- Néhány hónap elteltével visszatértem Lahiri Mahásajához, és köszönetet mondtam neki felbecsülhetetlen ajándékáért. Újabb kéréssel is előálltam: „Isteni guru, nem megy már a hivatali munka. Kérlek, bocsáss el! Folyvást Brahma kábulatában élek.&quot; „Kérd nyugdíjaztatásodat a társaságtól!&quot; „És mivel indokoljam, hogy ilyen korán nyugállományba akarok vonulni?&quot; „Mondd csak, amit az érzéseid diktálnak.&quot; Másnap benyújtottam kérvényemet. Az üzemorvos időelőtti kérésem okát tudakolta. „Munka közben a gerincemben keletkező túláradó érzés egész testemet átjárja, ami miatt képtelen vagyok ellátni a feladataimat.{{ref|3-4}} &quot; Az orvos minden további kérdezősködés nélkül nyugdíjaztatásomat javasolta, s erre hamarosan sor is került. Tudom, hogy Lahiri Mahásaja isteni akarata munkált az orvos és a társaság hivatalnokainak döntésében, egyébként apád is köztük volt. Valamennyien automatikusan engedelmeskedtek a nagy guru szellemi irányításának, és lehetővé tették számomra, hogy szüntelenül egyesüljek a Szeretettel. {{ref|3-5}} 

E rendhagyó közlés után Szvámi Pranabánanda szokásos, hosszú hallgatásai egyikébe merült. Amikor búcsúzóul tiszteletteljesen megérintettem a lábát, áldását adta rám:

- Eleted a lemondás és a jóga ösvényére vezet. Később találkozom majd veled és atyáddal.

Az idők során mindkét jóslat beteljesült.{{ref|3-6}} Kédár Náth Bábú mellettem lépegetett a sűrűsödő sötétben. Átadtam neki apám levelét, amelyet társam egy utcai lámpa fényénél olvasott el.

- Apád azt javasolja, hogy vállaljak állást a társaság kalkuttai irodájában. Milyen jó is volna, ha a Szvámi Pranabánanda által élvezett nyugdíjak legalább egyikét megkaphatnám! De sajnos lehetetlen, nem hagyhatom el Benáreszt. Nekem egyelőre csak egyetlen test áll rendelkezésemre!

==4. FEJEZET==

Sikertelen szökésem a Himalájához

- Hagyd ott az iskolát valami nevetséges ürüggyel, és fogadj bérkocsit! A ház melletti sikátorban várakozz, ahol nem lát meg senki a házunkból!

Ezek voltak utolsó utasításaim Amar Mittarnak, gimnazistatársamnak, aki velem szándékozott jönni a Himalájába. Másnapra terveztük szökésünket. Az elővigyázatosságra nagyon is szükség volt, mert bátyám, Ananta éberen őrködött felettem. Feltette magában, hogy mindenáron megakadályozza szökésemet, hisz gyanította, hogy egyáltalán nem tettem le róla. Az amulett spirituális kovászként dolgozott a szívemben. Azt reméltem, hogy a Himalája hófödte birodalmában rábukkanok majd arra a mesterre, akinek arca oly sokszor jelent meg előttem látomásaimban.

Családom ekkoriban Kalkuttában lakott, ide vezényelték át apámat, most már véglegesen. Az apajogú indiai szokásnak megfelelően Ananta hazahozta a házastársát. Itt, egy kis padlásszobában végeztem napi meditációimat, s készültem fel lélekben az istenség keresésére.

Az emlékezetes reggel balszerencsésen kezdődött, mert eleredt az eső. Miután meghallottam az úton Amar kocsikerekeinek csikorgását, sietve összekapkodtam motyómat: egy takarót, egy szandált, két ágyékkötőt, egy imafüzért, Lahiri Mahásaja képmását, valamint a ''Bhagavad-gítá ''egy példányát. Ezt a csomagot aztán kidobtam harmadik emeleti ablakomból. Lefutottam a lépcsőn, de közben az ajtóban belebotlottam nagybátyámba, aki halat vett a bejáratnál.

- Mire ez a nagy izgalom? - méregetett gyanakodva. Ártatlanul elmosolyodtam, és a sikátorhoz siettem.

A motyómhoz hozzájutva egy összeesküvő óvatosságával vágtunk neki vállalkozásunknak Amarral. A Csándní Csaukba, egy kereskedőnegyedbe hajtattunk. Hónapokig raktuk félre a zsebpénzünket, hogy európai öltözetet vásárolhassunk belőle. Mivel tudtam, hogy éles eszű testvérem kitűnő detektív, úgy gondoltuk, hogy európai viselettel túljárhatunk az eszén.

A vasútállomás felé menet megálltunk, hogy felvegyük unokatestvéremet, Dzsotin Ghóst, akit én Dzsatíndának neveztem. A közelmúltban tért meg, s ő is vágyott egy himalájai gurura. Felvette a neki adott új öltönyt. Remek álöltözetnek gondoltuk. Ujjongtunk örömünkben.

- Most már csupán vászoncipőre van szükségünk. Egy cipőboltba vezettem társaimat, amely gumitalpú lábbeliket árult.

- Ne hordjunk magunkkal bőrtárgyakat ezen a szent úton, amelyek leölt állatokból készültek - javasoltam.

Ezzel ott, az utca közepén lefejtettem a ''Bhagavad-gítá ''bőrkötését csakúgy, mint angol gyártmányú trópusi sisakom bőrszíját.

A pályaudvaron megvettük a jegyet Buridván felé, innen szándékoztunk továbbutazni a Himalája lábánál fekvő Haridvárba. Amikor a vonat távolodni kezdett velünk, lelkes fecsegésbe kezdtem:

- Képzeljétek el! - lelkendeztem. - A mesterek majd beavatnak minket, és mi megismerjük a kozmikus tudat révületét. Testünket delejes erő hatja át, hogy a Himalája fenevadjai megjuhászodva kushadnak a lábunk alá. A tigrisek cicákká szelídülnek, s elégedetten dorombolnak simogatásunkra! 

E megjegyzésem - amelyet mind képletesen, mind a szó szoros értelmében értettem - mosolyra fakasztotta Amart. Dzsatínda azonban kerülte a tekintetemet, helyette az elsuhanó tájat nézte.

- Osszuk el a pénzt három részre! - javasolta hosszú hallgatás után. - Így külön vehetünk jegyet Buridvánban, és senki nem jön rá az állomáson, hogy együtt szöktünk meg.

Gyanútlanul beleegyeztem. Vonatunk alkonyatkor futott be Buridvánba. Dzsatínda elment jegyet venni, miközben Amarral letelepedtünk a peronon. Negyedórát vártunk a barátunkra, aztán kérdezősködni kezdtünk felőle, de nyoma veszett. Tűvé tettük utána a környéket, miközben a nevét kiáltoztuk. Ő azonban beleveszett a kis állomást övező sötétbe.

Ez a kudarc teljesen kedvemet szegte. Különös zsibbadtság telepedett tagjaimra. Isten akarata lehet ez a lehangoló közjáték! Első, gondosan megtervezett, romantikus szökésem csúfosan meghiúsult.

- Amar, haza kell térnünk - úgy sírtam, mint egy gyermek. - Dzsatínda szívtelen távozása rossz előjel. Vállalkozásunk kudarcra van ítélve.

- Így szereted te az Urat? Hiszen csak próbára akar tenni, el tudod-e viselni egy áruló barát elvesztését.

Az isteni próbatétel gondolata új erővel töltött el. Megkóstoltuk a híres buridváni édességeket, a szítábhógot (az istennő étkét), valamint a mótícsur nevű cukorkát. Néhány óra múlva Bareillyn keresztül útnak indultunk Haridvár felé. Másnap Mughalszarájnál átszálltunk, s közben a peronon megvitattunk egy létfontosságú kérdést.

- Amar, könnyen megeshet, hogy rövidesen faggatni kezdenek minket a vasutasok. Nem becsülöm alá bátyám találékonyságát! Bármi legyen is azonban a dolog kimenetele, nem hazudhatok. 

- Mindössze annyit kérek tőled, Mukunda, hogy hallgass. Ne nevesd el magad, és ne vágj grimaszokat, amikor beszélek.

Ebben a pillanatban megszólított egy európai vasúti alkalmazott. Kezében táviratot lobogtatott, amelynek fontosságát azonnal felmértem.

- Mérgedben szöktél meg hazulról?

- Nem! - örültem, hogy a kérdésre őszintén nemet mondhattam, hiszen tudtam, hogy nem a harag, hanem a „legistenibb vágy&quot; volt okolható szokatlan viselkedésemért.

A hivatalnok ekkor Amarhoz fordult. Az ezt követő szópárbajban nehéz volt megőriznem sztoikus komolyságomat.

- Hol van a harmadik fiú? - kérdezte a hivatalnok fensőbbségesen. - Gyerünk, bökjétek ki az igazságot!

- Uram, látom, szemüveget hordasz. Nem látod, hogy csak ketten vagyunk? - vágott vissza hetykén Amar. - Nem vagyok mágus, nem tudok elővarázsolni egy harmadik fiút.

A hivatalnokot szemlátomást meghökkentette ez a szemtelenség, ezért taktikát váltott.

- Hogy hívnak?

- Thomasnak. Angol anya és keresztény hitre áttért indiai apa gyermeke vagyok.

- És a barátodnak mi a neve?

- Én Thompsonnak hívom.

Ekkorra alig tudtam úrrá lenni jókedvemen, ezért minden további nélkül elindultam a vonat felé, amelynek sípszava istennek hála, már az indulást jelezte. Amar követett, oldalán a hivatalnokkal, aki elég naiv és szolgálatkész volt ahhoz, hogy elhelyezzen minket egy európai kupéban. Szemlátomást fájlalta volna, ha két félig angol fiú a bennszülöttekkel utazik együtt. Miután udvariasan elköszönt, hátravetettem magam az ülésen, és viharos kacagásban törtem ki. Amar csalafintán mosolygott, amiért így túljárt egy gyakorlott európai tisztviselő eszén.

A peronon sikerült elolvasnom a táviratot. Ananta írta, s a következőképpen szólt: „Három angol öltözetű bengáli fiú szökött meg otthonról. Maghulszarájon keresztül Haridvárba tartanak. Kérem, tartsák ott őket érkezésemig. Szolgálataikat bőségesen megjutalmazom.&quot;

- Amar, kértelek, hogy ne hagyj bejelölt menetrendet odahaza - pillantottam megrovóan a barátomra. - A bátyám bizonyára rátalált.

Amar töredelmesen beismerte, hogy hibázott. Rövid időre megálltunk Bareillyben, ahol Dvárká Praszád már várt minket egy Anantától származó távirattal. Dvárká hősiesen iparkodott lebeszélni minket vállalkozásunkról, én azonban meggyőztem, hogy mindent gondosan elterveztünk. Dvárká, akár a múltkor, most sem volt hajlandó velem tartani a Himalájához.

Miközben éjszakára vonatunk egy állomáson vesztegelt, én pedig szenderegtem, Amart megint felébresztette egy okvetetlenkedő hivatalnok. De ő is áldozatul esett Thomas és Thompson kettős varázsának. A vonat hajnalban diadalmasan befutott velünk Haridvárba. A fenséges hegyek hívogatóan tornyosultak a távolban. Átvágtunk az állomáson, s elvegyültünk a város forgatagában. Legelső dolgunk az volt, hogy visszaöltözzünk helyi viseletünkbe, mivel Ananta valahogyan rájött európai álöltözetünkre. Ennek ellenére balsejtelmek gyötörtek.

Mivel tanácsosnak láttuk, hogy haladéktalanul elhagyjuk Haridvárt, jegyet váltottunk észak felé, Risikésbe, amelynek földjét sok mester lába szentelte már meg. Én már felszálltam a vonatra, de Amar még a peronon vesztegelt. Ekkor váratlanul rákiáltott egy rendőr. Kéretlen gondviselőnk a rendőrőrsre hurcolt minket, ahol elvette a pénzünket. Itt udvariasan elmagyarázta, hogy kötelessége addig fogságban tartania mindkettőnket, amíg bátyám megérkezik.

Hallva, hogy az iskolakerülők célja a Himalája volt, a tiszt elmesélt egy különös történetet.

- Látom, bolondultok a szentekért! Pedig nem láthattok nagyobb szentet, mint akivel én épp tegnap összeakadtam. Bátyámmal, aki szintén rendőr, öt napja pillantottam meg. A Gangesz mellett őrjáratoztunk, egy bizonyos gyilkost hajszolva. Az volt a dolgunk, hogy élve vagy halva, de kézre kerítsük. Az a hír járta, hogy szádhunak álcázva rabolja ki a zarándokokat. Egyszer csak, valamivel előttünk, alacsony fickóra lettünk figyelmesek, akire illett a gyilkos személyleírása. Mivel felszólításunkra sem állt meg, utánaszaladtunk, hogy legyűrjük. A háta mögé érve hatalmas erővel megsuhintottam a baltámat, s szinte tőből lemetszettem a fickó jobb karját... Az idegen még csak rá sem pillantott a tátongó sebre, hanem némán továbbsietett. Amikor elébe kerültünk, csöndesen megszólalt: „Nem én vagyok az a gyilkos, akit kerestek.&quot; Nagyon bántott, hogy egy ilyen szent kinézetű embert sebesítettem meg. Lábához vetettem magam, úgy könyörögtem bocsánatáért. Felajánlottam a turbánomat, hogy ennek kelméjével állítsa el a spriccelő vérzést. „Fiam, érthető tévedés volt ez a részedről - nézett rám kedvesen a szent. - Menj utadra, és ne vádold magad. A Kedves Anya gondomat viseli majd.&quot; Ezzel fityegő karját a csonkra helyezte, és lássatok csodát, helyére forrott. Időközben a vérzés is érthetetlen módon elállt. „Három nap múlva megtalálsz az alatt a fa alatt, éspedig makkegészségesen. Így nem érzel majd megbánást.&quot; Tegnap bátyámmal izgatottan kerestük fel az általa megjelölt helyet. A szádhu ott volt, és engedte, hogy megvizsgáljuk a karját, amelyen sebhelynek nyomát sem láttuk! „Most Risikésen keresztül elvonulok himalájai remetemagányomba&quot; - mondta, és mielőtt sietve távozott, megáldott minket. Azóta úgy érzem, az életemet megnemesítette ez a találkozás.

A rendőr rövid imával fejezte be elbeszélését; ez a tapasztalat szemlátomást nagyobb spirituális mélységekkel ismertette meg, mint amilyen élményekhez szokva volt. Ezután hatásos mozdulattal átnyújtott egy újságkivágást, amely beszámolt a csodatételről. A cikk a sajtó szokásos túlzásaival (a jelenség Indiában is ismerős) számolt be az esetről - az elferdített változat szerint a szádhut kis híján lefejezték!

Amar meg én sajnáltuk, hogy elszalasztottuk a nagyszerű jógit, aki ilyen krisztusi módon bocsátott meg támadójának. Noha India az utóbbi két évszázadban szegény anyagi javakban, bízvást mondhatjuk, hogy máig az isteni kegyelem kimeríthetetlen forrása. Akár még a rendőrünkhöz hasonló, köznapi emberek is találkozhatnak a spiritualitás „felhőkarcolóival&quot;.

Megköszöntük a rendőrnek, hogy ezzel a csodálatos történettel enyhített a fogság unalmán. Talán azt akarta tudtunkra adni, hogy szerencsésebb nálunk, hiszen minden erőfeszítés nélkül megvilágosodott szentre akadt. Ezzel szemben a mi keresésünk véget ért, csakhogy nem egy mester lábánál, hanem egy sivár rendőrőrsön!

Alig egy kőhajításnyira a Himalájától estünk fogságba, kétszeresen is okunk volt hát a szabadulásra.

- Szökjünk meg az első adandó alkalommal! - javasoltam Amarnak. - Akár gyalog is elmehetünk a szent Risikésbe - mosolyogtam rá biztatóan.

Társamnak azonban azonnal kedvét szegte, hogy utazásunk anyagi alapját, a pénzünket elvették tőlünk.

- Ha nekivágnánk ennek a veszedelmes dzsungelnek, nem a szentek városában, hanem a tigrisek gyomrában végeznénk! - jelentette ki. 

Ananta és Amar testvére három nap múlva érkezett meg. Amar szerető megkönnyebbüléssel üdvözölte hozzátartozóját. Én azonban hideg maradtam, mint egy jégcsap, Ananta csupán szigorú megrovást kapott tőlem.

- Megértem az érzéseidet - mondta a bátyám békítően. - Mindössze arra kérlek, gyere velem Benáreszbe, ahol találkozol egy bizonyos bölccsel, majd pedig néhány napra látogasd meg aggódó apánkat Kalkuttában. Azután visszajöhetsz, és tovább keresheted a mesteredet.

Amar e ponton kijelentette, hogy a maga részéről nincs szándékában visszajönni velem Haridvárba, mivel a család melegére vágyik. Én azonban tudtam, hogy soha nem hagyok fel gurum keresésével.

Kis társaságunk vonatra szállt Benáresz felé. Itt imám különös és azonnali meghallgatásra talált.

A leleményes Ananta még mielőtt utánam jött volna, szerét ejtette - Benáreszben megszakítva utazását -, hogy nyélbe üsse a találkozásomat egy hittudóssal. A pandit és fia megígérte, hogy megpróbálnak lebeszélni a ''szannjászík''{{ref|4-1}} életmódjáról.

Ananta elvitt a hajlékukba. A fiú, egy bőbeszédű fiatalember, az udvaron fogadott, ahol menten terjengős filozófiai fejtegetésekbe bocsátkozott. Az állítva, hogy a jövőmbe lát, hevesen ellenezte, hogy szerzetesnek álljak.

- Sorozatos balszerencsében lenne részed. Mindennapi kötelességeidet odahagyván, Istent sem lelhetnéd föl! Nem dolgozhatod le a karmádat,{{ref|4-2}} ha nem vállalsz magadra világi terheket.

Válaszul a ''Bhagavad-gítá ''halhatatlan sorait idéztem:

''A csak engem imádót, bár&lt;br&gt; a legnagyobb gonosztevő, &lt;br&gt; az igazak közé iktasd, &lt;br&gt; mert jó szándék vezéreli.''

''Az ilyen az erény útján&lt;br&gt;örök békére jut hamar, &lt;br&gt;tudd, Kuntí-sarj, ki bennem hisz, &lt;br&gt;azt kárhozat nem érheti. ''{{ref|4-3}} 

Ennek ellenére a fiatalember erőszakos jövendölése kissé megingatta önbizalmamat. Teljes szívemből Isten felé fordultam, úgy imádkoztam:

- Kérlek, segíts rajtam, válaszolj itt és most, mit kívánsz, lemondjak-e a világról, vagy az emberek között éljek!

Ekkor nemes arcvonású szádhut pillantottam meg, aki közvetlenül a pandit kertje előtt ácsorgott. Nyilván kihallgatta a heves szópárbajt, amelyet a botcsinálta jóssal folytattam, mivel magához intett. Úgy éreztem, higgadt tekintetéből hatalmas erő sugárzik.

- Fiam, ne törődj ezzel a tudatlan fajankóval! Imád meghallgatásra talált, s az Úr közli veled, hogy a számodra rendelt út nem a világba vezet.

Hálával vegyes meghökkenéssel hallgattam, s boldogan elmosolyodtam a félreérthetetlen üzeneten.

- Hagyd ott azt a fickót! - kiáltott rám a „tudatlan fajankó&quot;.

Szent segítőm ekkor áldásra emelte kezét, és lassan eltűnt szem elől.

- Ez a szádhu ugyanolyan bolond, mint te magad - az ősz hajú pandit tette ezt a lefegyverező megjegyzést.

Gyászosan méregetett a fiával.

- Úgy hallottam, hogy ő is Isten bizonytalan hajszolása miatt hagyta ott az otthonát.

Félrefordultam, s lopva odasúgtam Anantának, hogy nem kívánok tovább társalogni házigazdáimmal. Elbátortalanodott bátyám beleegyezett, hogy nyomban továbbinduljunk, s rövidesen vonatra szálltunk Kalkutta felé. 

- Detektív úr, hogyan fedezted fel, hogy hárman vágtunk neki a világnak? - kíváncsiskodtam hazafelé menet.

Bátyám sokat sejtetően mosolygott.

- Az iskolában kiderítettem, hogy Amar otthagyta a tanítást, és nem tért vissza. Másnap reggel elmentem hozzájuk, ahol a holmijai közül kibányásztam egy jegyzetekkel ellátott menetrendet. Amar apja épp indulóban volt a kocsijával. „A fiam ma reggel nem tart velem. Egyszerűen nyoma veszett&quot; - sóhajtotta. „Hallottam egy kollégámtól, hogy a fia két másik, európai öltözetű fiú társaságában vonatra szállt a Howrah állomáson - világosította fel az összetört apát a kocsis. - Azért is emlékezett rájuk, mert nekiadták a bőrcipőjüket.&quot; Így tehát három kiindulópontom is volt már: a menetrend, a három fiú és az angol öltözet.

Öröm és bosszúság érzése keveredett bennem Ananta beszámolóját hallgatva. „Úgy látszik, rosszul tettük, hogy fölöslegesen nagylelkűsködtünk a kocsissal&quot; - gondoltam.

- Természetesen rohantam, és valamennyi város pályaudvari tisztviselőinek táviratot küldtem, amelyeket Amar megjelölt a menetrendben. Mivel Bareilly is köztük volt, ottani barátotokat, Dvárkát szintén értesítettem. Közben körbeérdeklődtem a kalkuttai szomszédságban, s megtudtam, hogy unokatestvéred, Dzsatínda egy éjszakára eltűnt, másnap reggel azonban felbukkant európai öltözetben. Felkerestem, és meghívtam vacsorára. Elfogadta a barátságos meghívást. A gyanútlan fiút útközben egy rendőrőrsre vezettem. Itt lefogta több rendőr, akiket korábban félelmetes külsejük miatt választottam ki erre a feladatra. Dzsatínda az ő félelmetes tekintetük súlya alatt megtört, és mindent bevallott: „Hitbuzgalommal eltelve indultam el a Himalája felé - magyarázta. - Lelkesített a gondolat, hogy nagy mesterekkel találkozhatom. Amikor azonban Mukunda azt kezdte ecsetelni, hogy himalájai elragadtatásunk alatt a tigrisek szelíd macskaként ülnek majd körül bennünket, ereimben megfagyott a vér, és verejtékcseppek ütköztek ki a homlokomon. Mi van akkor, ha spirituális révületünk ereje mégsem változtat a fenevadak vérszomjas természetén? Lelki szemeimmel már láttam magam egy tigris gyomrában, éspedig nem egészben, hanem cafatokra tépve!&quot; Dzsatínda iránti haragom ezt hallva menten elszállt, és nevetésben törtem ki. Ez a kacagtató magyarázat minden izgalmat megért. És be kell vallanom, elégedettségemre szolgált, hogy a rendőrökkel való találkozást Dzsatínda sem úszta meg! 

- Ananta, {{ref|4-4}} te született kopó vagy! - elismerő pillantásomba némi bosszúság keveredett. - Elmondom majd Dzsatíndának, örülök, hogy a jelek szerint nem kijátszani akart minket, hanem egyszerűen a megmaradási ösztön irányította!

Odahaza, Kalkuttában apám megindítóan kérlelt, hogy legalább a gimnázium befejezéséig fogjam vissza vándorhajlamaimat. Távollétemben szeretetteljesen megbeszélte egy szent pandittal, Szvámi Kébalánandával,{{ref|4-5}} hogy rendszeresen járjon a házunkhoz.

- A bölcs lesz a te szanszkrittanárod - jelentette ki bizakodón apám.

Azt remélte, a tudós bölcselő kielégíti majd vallásos sóvárgásom. Hanem másként történt: új oktatóm száraz elméletek helyett éppenséggel az Isten felé törekvés parazsát szította a lelkemben. Apám nem tudott arról, hogy Szvámi Kébalánanda Lahiri Mahásaja magas szintű tanítványa. A páratlan gurunak több ezer követője élt szerte az országban, akiket a belőle kiáradó isteni kisugárzás vonzott ellenállhatatlanul magához. Később megtudtam, hogy Lahiri Mahásaja gyakran nevezte Kébalánandát risinek, azaz megvilágosodott bölcsnek.

Oktatóm jóvágású arcát csinos fürtök keretezték. Sötét szempárja egy gyermek nyíltságával tekintett a világba. Vékony teste minden mozdulatát kimért higgadtság jellemezte. Ez a szelíd, gyöngéd lény szilárdan megvetette lábát a végtelen tudatosságban. Sok boldog órát töltöttünk együtt mély krija-meditációban.

Kébalánanda neves tekintélynek számított az ősi Sásztrák, vagyis szent könyvek birodalmában. Olvasottsága miatt nyerte el a Sásztrí Mahásaja elnevezést. Ám én nem tűntem ki a szanszkrit tanulmányokban. Minden lehetőséget megragadtam, hogy az egyhangú nyelvtan helyett a jógáról és Lahiri Mahásajáról beszélgessünk. Egyszer tanárom elmondott egy történetet a mesterrel együtt töltött időkről. 

- Abban a ritka szerencsében volt részem, hogy tíz évig Lahiri Mahásaja közelében maradhattam. Minden áldott éjjel elzarándokoltam benáreszi hajlékába. A gurut mindig az első emeleten, egy kis utcai nappaliban találtam. Lótuszülésben ült egy támla nélküli faszéken, tanítványai félkör alakban vették körül. Tekintetében az isteni öröm szikrája égett. Félig hunyt szemhéja mögött befelé figyelt, a végtelen üdvösség birodalmába. Csak néha beszélt hosszasabban. Pillantása időről időre megpihent egy olyan tanítványon, aki a segítségére szorult, s ilyenkor gyógyító szavai ügy zuhogtak, akár egy fénylavina... A mester nézése leírhatatlan békességgel töltött el. Mintha a végtelenség lótuszából áradt volna, ügy járt át illata. A vele való együttlét, akkor is, ha napokig nem váltottunk szót, egész lényemet kicserélte. Ha összpontosításomat láthatatlan gát akadályozta, a guru lábánál meditáltam. Így a legnehezebben kezelhető állapotaimon is könnyedén úrrá lettem. A csekélyebb kisugárzású mesterek erre nem voltak képesek. Gurum maga volt Isten élő temploma, akinek rejtett ajtaja minden tanítvány előtt nyitva állt... Lahiri Mahásaja nem a könyvek embere volt. Neki aztán semmi gondot nem okozott az „isteni könyvtár&quot; böngészése. Mindentudása forrásából szavak patakjai és gondolatok csermelyei fakadtak. Birtokában volt annak a varázskulcsnak, amely megnyitotta előtte a ''Védák ''évezredes bölcsességét.{{ref|4-6}} Amikor arra kértem, beszéljen bővebben az ősi szövegek által említett különböző tudatsíkokról, mosolyogva beleegyezett. „Mindjárt átlépek ezekbe az állapotokba, és elmondom, amit tapasztaltam.&quot; Tehát homlokegyenest más volt, mint a többi tanító, akik a szent iratokat az elme körébe utalták, és olyan absztrakciókat hirdettek, amelyeket ők sosem tapasztaltak meg. „Kérlek, fejtsd ki a szent szakaszok jelentését, ahogyan a gondolataid jönnek! - szűkszavú gurum gyakran biztatta erre a közelében tartózkodó tanítványokat. - Majd én vezetem gondolataidat, hogy ne tévedjenek tévútra.&quot; A tanítványok ekképpen a mester számos mondanivalóját feljegyezték, s többen megjegyzéseket is készítettek.

- Mesterem soha nem kedvelte a vakhitet - folytatta Kébalánanda az elbeszélést. - „A szavak mindössze üres héjak - mondta. - Győződjetek meg magatok Isten jelenlétéről meditációval létrejövő, örömteli kapcsolat révén.&quot; Bármi gondja is támadt tanítványainak, minden esetben a krija jógát ajánlotta megoldásként. „A jóga által adott kulcs akkor sem hagy benneteket cserben, amikor már nem leszek jelen fizikai testben, hogy utat mutassak nektek. Ez a módszer nem arra való, hogy kötetekbe gyűjtve a polcokon porosodjék, mint annyi szép elmélet. Törekedjetek szüntelenül a megszabadulásra a krija segítségével, amelynek ereje a gyakorlásban rejlik.&quot; A krijat magam is a saját erőnkből valaha is elérhető üdvözülés leghathatósabb eszközének tartom, amelyet ember csak kifejleszthetett a Végtelen után kutatva - zárta le hitvallását Kébalánanda. - A minden emberben benne rejlő istenség Lahiri Mahásaja és számos tanítványa személyén keresztül láthatóvá lett a krija gyakorlásával.

Lahiri Mahásaja egyik krisztusi csodájára Kébalánanda jelenlétében került sor. Egyik nap a könyveket félretolva, mentorom beszámolt az esetről.

- Egyszer egy vak tanítvány, bizonyos Rámú, heves szánalmat ébresztett bennem. Ugyan miért nem gyullad fény az ő tekintetében is, gondoltam, mikor pedig oly híven szolgálja mesterünket, akiben fennen lobog az istenség lángja? Egyik reggel megpróbáltam beszélni erről Rámúval, de ő órákig türelmesen legyezgette a gurut egy kézzel készített pálmalevél pankhával. Amikor végül elhagyta a helyiséget, utána mentem. „Rámú, mióta vagy vak?&quot; „Születésemtől fogva, uram! Soha egyetlen pillanatra nem pillanthattam meg Isten napját.&quot; „Mindenható gurunk segíthet rajtad. Kérlek, fordulj hozzá bizalommal!&quot; Másnap Rámú, ha vonakodva is, de Lahiri Mahásaja elébe járult, s szinte szégyenkezve kért tőle lelke gazdagsága mellé testi épséget. „Mester, benned ég a kozmosz világossága. Kérve kérlek, ültesd el ezt a fényt a szemembe, hogy láthassam a nap haloványabb sugarait!&quot; „Rámú, valaki rászedett, hogy nehéz helyzetbe hozzon engem. Nekem nincs gyógyerőm - válaszolta a mester. „Uram, a benned lévő Végtelen Egy minden bizonnyal gyógyításra is képes.&quot; „Ez már más kérdés, Rámú. Isten hatalma nem ismer korlátokat! Ő, aki az élet rejtelmes fényével gyújtja ki a csillagokat és árasztja el a sejteket, talán tényleg meggyújthatja szemedben a látás világosságát - e szavakkal a mester megérintette Rámú homlokát a két szemöldök között.{{ref|4-7}} - Összpontosítsd ide a tudatodat, s kántáld Ráma próféta{{ref|4-8}} nevét hét napig, s ragyogó hajnal virrad rád.&quot; És láss csodát, egy hét leforgása alatt a vak újra látott! Rámú életében először gyönyörködött a természet szépségében. A Mindentudó Egy tévedhetetlenül Ráma nevének ismételgetésére szólította fel tanítványát, mivel őt tisztelte a legjobban a szentek közül. Rámú hite volt az a termékeny talaj, amelyben a guru gyógyító hatalma megfoganhatott.

Kébalánanda elhallgatott, majd mély tisztelettel adózva a gurunak, folytatta:

- Lahiri Mahásaja minden csodatételében nyilvánvaló volt, hogy soha nem engedte meg saját egójának, hogy az önmagát a csoda okozójának tekintse.{{ref|4-9}} Mivel tökéletesen átadta magát a Legfőbb Gyógyító Erőnek, az szabadon átáramolhatott rajta. Az a sok-sok test, amelyet Lahiri Mahásaja ilyen csodálatos módon meggyógyított, végezetül a hamvasztótüzet táplálta. Ezért igazi, soha el nem múló csodái közé inkább az általa előidézett csendes felébredések és a Krisztushoz hasonló tanítványok kiformálása tartoznak.

Ugyan soha nem lettem a szanszkrit nyelv tudora, de Kébalánanda megtanított az isteni kommunikációra.

==5. FEJEZET==

Egy „illatos szent&quot; csodatételei

Mivel nem tudtam Salamon bölcs mondásáról, miszerint „mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak&quot;{{ref|5-1}} , hazulról eltávozva többnyire türelmetlenül kutattam a nekem rendelt guru arcvonásai után. Utam azonban csupán az érettségi után keresztezte az övét.

Két év telt el szökésem után, mire eljött a nagy nap: Srí Juktésvar belépett az életembe. Ebben az időszakban több bölccsel is találkoztam: az „illatos szenttel&quot;, a „tigris szvámíval&quot;, Nagéndra Náth Bháduríval, Mahásaja mesterrel, valamint a neves bengáliai tudóssal, Dzsagadís Csandra Bósszal.

Az „illatos szenttel&quot; való találkozásomat két esemény is beharangozta, az egyik ünnepélyes, a másik mulatságos.

- Isten egyszerű, rajta kívül minden más bonyolult. Ne keress abszolút értékeket a természet viszonylagos világában!

Ezek a bölcs életigazságok akkor ütötték meg fülemet, amikor megálltam Kálí templomi képmása előtt.{{ref|5-2}} Amikor megfordultam, egy magas férfiúval találtam szemben magamat, akinek hiányos öltözete elárulta, hogy vándor szádhuval van dolgom.

- A vesémbe láttál! - mosolyogtam hálásan. - A természet Kálí istennő által megtestesített, kegyes és kegyetlen aspektusa nálam bölcsebb elméket is megzavart!

Csak kevesen akadnak, akik megfejtik titkait! Az élet a jó és a rossz talányát adja fel minden gondolkodó embernek. És aki nem tudja megfejteni a feladott rejtvényt, az ma is ugyanúgy az életével lakol, akár a thébai szfinx napjaiban. Csupán néhány magányos nagyság nem hagyja magát legyőzni, hogy a kettősség májá-káprázatából{{ref|5-3}} csorbítatlan egységet teremtsen.

- Látom, szent meggyőződés fűt, uram.

- Jó ideje gyakorlom az önvizsgálatot: fájdalmas ára ez a bölcsességnek. Az önismeret, önnön gondolataink kíméletlen megfigyelése bizony alaposan megtépázza az önbizalmat. Az úgynevezett „önkifejezés&quot; és egyénieskedés önzést szül, s az önző ember azt képzeli, joga van Isten és a mindenség személyre szabott értelmezéséhez.

- Való igaz, az igazság szerényen visszavonul ilyen pökhendi eredetiség láttán - feleltem, s kezdtem élvezni az eszmecserét.

- Csupán az értheti meg az örök igazságokat, aki kiszabadítja magát az előítéletek béklyójából. Az emberi elme tisztánlátását évezredek hordaléka, számtalan visszataszító világi csábítás homályosítja el. A csatatér öldöklő zsivaja semmi ahhoz képest, amikor először kerülünk szembe belső ellenségeinkkel. Nem hús-vér ellenfelek ezek, akiket legyőzhet a túlerő! A tudatlanság és lustaság katonái mindenütt jelen vannak, sohasem nyugszanak, s gyilkos fegyvereikkel terítenek le minket, akár álmunkban is. Ostoba az, aki eszményeit feladva, aláveti magát a hétköznapi ember sorsának. Lehet-e más ezek után, mint tehetetlen, kérges szívű, gyalázatos?

- Nagytiszteletű uram, nem szánod a megfélemlített tömegeket?

A bölcs egy pillanatra elgondolkozott, majd kitérő választ adott.

- Bizony, nehéz egyszerre szeretni a láthatatlan Istent, minden erény letéteményesét és a hús-vér embert, aki szemlátomást híján van mindezeknek az erényeknek! Hanem visszatérve az előbbiekhez: az egyénieskedés mindenképpen tévútra visz. Az önvizsgálat azonban hamarosan megérteti velünk az emberi gondolkodás alapvető azonosságát, az önzés egyetemességét. Ez bizonyos értelemben az emberi közösség alapja. Aki ezt megérti, azt álmélkodó alázat fogja el. Később ez az állapot együttérzéssé változik azon embertársaink iránt, akik nem ismerik fel, milyen hatalmas gyógyerő rejlik a feltárandó lélekben.

- Uram, a szentek mindenkor hozzád hasonlóan szánták az emberi esendőséget.

- Csupán a sekélyes ember nem látja embertársai szenvedéseit, mivel kizárólag önnön, kicsinyes bajai foglalkoztatják - a szádhu szigorú arcvonásai e szavaknál szemmel láthatóan megenyhültek. - Ezzel szemben, aki önnön élveboncolását gyakorolja, megismeri az egyetemes szánalmat. Ez megszabadítja őt az én fülsiketítő követelődzésétől. Az Isten iránti szeretet ilyen talajon szokott kisarjadni. A teremtmény végül teremtőjéhez fordul, ha másért nem, hát azért, hogy szorongatottságában megkérdezze: „Miért, uram, miért?&quot; A szenvedés alantas csapásai végül Isten színe elé, a Végtelen Jelenlétbe kényszerítik, amely az egyetlen gyönyörűség számára.

Ez a beszélgetés a Kalkutta melletti Kálígáth templomában zajlott, amelyet nagy híre miatt kerestem fel. Új ismerősöm végigmutatott a díszes épületen.

- A tégla és a habarcs dallama nem hallható, a szív csak az emberi lény dallamára nyílik meg.

Kisétáltunk a bejárathoz, a hívogató napsütésbe. Hosszú sorokban özönlöttek a hívek a templomba.

- Te még fiatal vagy - vett szemügyre elgondolkozva a bölcs. - Maga India szintén fiatal. A régmúlt risijei{{ref|5-4}} lefektették a spirituális életmód máig érvényes alapjait. Ősi bölcsességük korunkban is megállja a helyét. Nem ment ki a divatból, nem gyűrte maga alá a csalóka anyagelvűség, s ezek az elvek érvényesek a mai Indiában is. A mindent kétségbevonó idő igazolta a ''Védák ''időtálló értékét: a bennük megfogalmazott tanítások dacolnak az évezredek viharaival, jóval több évezredéivel, mint amennyit a sötétben tapogatózó tudósok számon tartanak! Ez a te örökséged is, élj hát vele!

Miközben tiszteletteljesen elköszöntem a közlékeny szádhutól, tisztánlátó képességét felfedve, hozzátette:

- Miután ma innen elmész, szokatlan élményben lesz részed.

A templomkörzetet elhagyva, céltalanul kószáltam a városban. Egy sarkon befordulva, régi ismerősbe botlottam; azok közé tartozott, akik bőbeszédűsége nem ismeri az idő korlátait, s az örökkévalóságot ostromolja.

- Hamarosan utadra engedlek, feltéve, hogy részletesen elmondod, mi történt veled elválásunk óta.

- Furcsa ellentmondás - jegyeztem meg. - Most azonban magadra kell, hogy hagyjalak.

Ő azonban továbbra is a kezemet szorongatta, újabb meg újabb hírmorzsákat csikarva ki tőlem. „Olyan, akár egy vérszomjas farkas - gondoltam, magamban mulatva a dolgon -, minél többet hall tőlem, annál több újságra vágyik.&quot; Magamban elmormoltam egy fohászt Kálí istennőnek, hogy mentsen ki ismerősöm karmai közül.

Váratlanul ott is hagyott. Megkönnyebbülten felsóhajtottam, s alaposan kiléptem, nehogy ismét a szószátyár hálójába akadjak. Amikor hátam mögött sietős lépteket hallottam, kis híján futásnak eredtem. Hátranézni persze nem mertem. A fiatalember azonban így is elém szökkent, s barátságosan megragadta a vállamat.

- Majd elfelejtettem, Gandha Bábá (az „illatos szent&quot;) abban a házban lakik - ezzel egy hajlékra mutatott tőlünk néhány lépésnyire. - Keresd fel, érdekes ember. Meglehet, szokatlan élményben lesz részed. Na, viszontlátásra - és végre tényleg magamra hagyott.

Átvillant az agyamon, hogy a szádhu és bőbeszédű ismerősöm szóról szóra egyformán fogalmazott. Felcsigázva léptem hát a házba. Itt tágas társalgóba vezettek, ahol egész tömeg üldögélt kelet felé tekintve, egy vastag, narancsszínű szőnyegen. Tiszteletteljes suttogás ütötte meg a fülemet:

- Nézd, az ott Gandha Bábá azon a leopárdbőrön. Bármely virág illatával képes felruházni egy szagtalan növényt, vagy ha kedve tartja, feléleszt egy elszáradt virágot, esetleg egy ember bőrét változtatja illatossá.

Megnéztem magamnak a szentet, aki gyors pillantást vetett rám. Kövérkés, szakállas, sötét bőrű férfiú volt, nagy, csillogó szempárral.

- Örülök, hogy látlak, fiam. Mondd, mit kívánsz? Tán valamilyen illatra van szükséged?

- Ugyan minek? - Gyermekdednek találtam kérdését.

- Hogy megtapasztald az illatok örömét.

- Azzal zaklassam Istent, hogy illatokat gyártson?

- Miért is ne? Hiszen így is, úgy is ezt teszi.

- Igen, csakhogy törékeny szirmokat teremt erre a célra, amelyek aztán feladatukat betöltve elszáradnak. Tán virágot is tudsz varázsolni?

- Igen, többnyire azonban illatokat hozok létre, kis barátom.

- Nagy vetélytársa lehetsz a parfümgyáraknak.

- Miattam akár folytathatják is a mesterségüket. Nekem az a dolgom, hogy bebizonyítsam Isten hatalmát.

- Uram, ugyan minek Isten létezését bizonygatni? Hiszen minden létező: csoda.

- Igen, de mi magunk is tanúskodhatunk arról, milyen végtelen változatosságra képes Ő.

- Mennyi időbe került, amíg elsajátítottad mesterségedet?

- Tizenkét évbe.

- illatok előállítása asztrális úton! Nekem az a benyomásom, nagytiszteletű szent, hogy tömérdek időt vesztegettél el hiábavalóságokra. Ezeket az illatokat néhány rúpiáért bármely virágárusnál megvásárolhatod.

- Az illat együtt hal a virággal.

- Ez az élet törvénye. Miért vágyakozzam akkor olyasmire, ami csupán a testnek nyújt örömet?

- Tetszel nekem, bölcselő uram. Most pedig nyújtsd ki a jobb kezed! - ezzel áldását adta rám.

Néhány lépésre álltam tőle, és senki sem állt olyan közel hozzám, hogy megérinthessen. Kinyújtottam a kezemet, a jógi azonban nem fogta meg.

- Milyen illatot óhajtasz?

- Rózsát.

- Legyen kívánságod szerint.

Legnagyobb meglepetésemre varázslatos rózsaillat áradt a tenyeremből. Mosolyogva kivettem egy nagy, fehér, szagtalan virágot egy közeli vázából.

- És ezt a szagtalan virágot feltöltheted jázminillattal?

- Ahogy óhajtod.

Azon nyomban jázminillat csapott meg a szirmokból. Megköszöntem a csodatévő mutatványát, és helyet foglaltam egyik tanítványa mellett. Tőle megtudtam, hogy Gandha Bábá, valódi nevén Visuddhánanda, a jóga sok meghökkentő titkát leste el egy tibeti mestertől. Ez utóbbi egyébként több mint ezer évig élt.

- Tanítványa, Gandha Bábá nem mindig ilyen egyszerűen, szavakkal varázsol illatokat - világosított fel követője büszkén. - A hangulatán múlik, mikor hogyan éri ezt el. Csodálatos ember! Sok követője van a kalkuttai értelmiség köréből.

Magamban eldöntöttem, hogy én bizony nem állok be közéjük. Cseppet sem volt ínyemre egy ilyen parlagian „csodatévő&quot; guru. Udvariasan köszönetet mondtam Gandha Bábának, és távoztam. Hazafelé ballagva, a nap három érdekes találkozását forgattam az elmémben. 

Nővéremmel, Urnával az ajtóban akadtam össze.

- Nocsak, divatozunk, parfümöt szórunk magunkra? kérdezte.

Némán intettem, hogy szagolja meg a kezemet.

- Milyen mesés rózsaillat! Szokatlanul erős!

Mivel jómagam úgy gondoltam, hogy éppenséggel erősen szokatlan, az asztrálisan beillatosított virágot szintén nővérem orra alá dugtam.

- Jaj, imádom a jázmint! - ezzel Umá megragadta a virágot.

Arcára nevetséges zavar ült ki, hiszen olyan virágot szagolgatott, amelyet eddig szagtalannak ismert. Ez meggyőzött arról, hogy nem Gandha Bábá szuggesztiójának lettem az áldozata, s nem ezért éreztem virágillatot.

Később az egyik barátomtól, Alakánandától megtudtam, hogy az „illatos szent&quot; olyan hatalom birtokában van, amelyet inkább a világ éhező millióinak kívánnék.

- Több száz vendég társaságában Gandha Bábá buridváni hajlékában tartózkodtam egy ünnepen. Mivel a jógiról köztudott volt, hogy a semmiből varázsol elő tárgyakat, nevetve kértem, teremtsen elő mandarint, amelynek akkor épp nem volt szezonja. Alig mondtam ki kívánságomat, amikor a banánlevél tányérokon felszolgált lucs{{ref|5-5}} dagadni kezdett. És láss csodát, valamennyi kenyérbatyuban egy szem mandarin lapult. Kissé félve haraptam a magaméba, de fenségesnek találtam.

Evekkel később saját tapasztalataim alapján megértettem, hogyan vitte véghez Gandha Bábá a materializációját. Sajnos meg kell, hogy mondjam, a módszert nem a világ éhező tömegeinek szánták. 

A különböző érzékszervi ingereket, amelyekre az ember reagál - a tapintás, a látás, az ízlelés, a hallás és a szaglás érzeteit - az elektronok és a protonok rezgésmódosulásai hozzák létre. A rezgést egyébiránt a prána szabályozza, amely az atomi szintnél finomabb életerő, életron. Az életron intelligens töltései az öt érzékszerv ideaszubsztanciáiból származnak.

Gandha Bábá bizonyos jógagyakorlatok révén a pránára hangolódott rá, s az életronokat ügy tudta irányítani, hogy azok átrendezzék rezgés szerkezetüket, így érve el a kívánt eredményt. Illatai, gyümölcsei és egyéb csodái földi rezgések megtestesülései voltak, és nem hipnózisalapú, belső érzetek.{{ref|5-6}} 

Az „illatos szent&quot; csodái látványosak, spirituális szempontból azonban haszontalanok. A szórakoztatáson kívül egyéb értelmük nemigen van, s inkább csak letérítenek a komoly istenkeresés ösvényéről.

A hipnózist egyébként olyan, kisebb orvosi beavatkozásoknál szokás használni, ahol a beteg egészségét különben veszélyeztetnék az altatószerek. Maga a hipnózis sem veszélytelen, idővel ugyanis szétzilálja az agysejteket. A hipnotizőr illetéktelenül hatol be egy másik ember tudatába. Átmeneti jelenségeinek semmi köze a megvalósult mesterek csodatételeihez. Ezek a szentek a Kozmikus Álmodó teremtő akaratára ráhangolódva idézik elő e földi álomvilág változásait.

A mesterek megvetik a rendhagyó erők hivalkodó mutogatását. Abu Szaid perzsa misztikus egyszer kinevette azokat a fakírokat (muzulmán aszkétákat), akik a vízen, levegőben és a földön végrehajtott csodatételeikkel büszkélkedtek.

- A béka is kitűnően érzi magát a vízben! - mutatott rá Abu Szaid szelíd rosszallással. - A varjú és a keselyű könynyedén felröppen a levegőbe, s az ördög keleten és nyugaton egy időben van jelen! Az igaz ember társai között is megmarad az igazságban, s miközben ad és vesz, egyetlen percre sem feledkezik el Istenről!

Egy másik alkalommal a nagy perzsa tanító ekképpen beszélt a vallásos életről: - Vesd ki fejedből az önző vágyakat és a nagyra törést; két kézzel add oda önként mindened; és soha ne törj össze a balsors csapásai alatt!

Sem a kálígháti templom pártatlan bölcse, sem a Tibetben tanult jógi nem csillapította mester iránti éhségemet. Szívemnek vezetőre volt szüksége felismeréseihez, s annál inkább ujjongott, minél ritkábban kellett megtörni csendjét. Amikor végre találkoztam mesteremmel, ő pusztán a külső érzékszervekkel nem megtapasztalható példákkal tanított meg arra, milyen is az igaz ember.

==6. FEJEZET==

A tigris-szvámí

- Megszereztem a tigris-szvámí címét. Látogassuk meg holnap!

Ezzel az izgalmas javaslattal Csandí, egyik gimnazista iskolatársam állt elő. Nagyon kíváncsi voltam ugyanis a szentre, aki, mielőtt szerzetesnek állt volna, a két kezével fogta be és gyűrte le a tigriseket. Hősies tettei gyermeki lelkesedést ébresztettek bennem.

Másnap hideg téli nap virradt ránk, mi azonban vidáman indultunk utunkra Csandíval. Jó sokáig keresgéltünk Bóvánípurban, Kalkutta külvárosában, mire rátaláltunk a szvámí házára. Hangosan bekopogtattam az ajtón a két vasgyűrűvel. A szolga ügyet sem vetve a lármára, ráérősen jött fogadásunkra. Ironikus mosolya is jelezte, hogy a zajos látogatók sem zavarhatják meg a szent hajlékának nyugalmát.

Megszégyenülve a néma dorgálástól, hálásan léptünk be a társalgóba. Itt azután alaposan megvárakoztatott bennünket a szvámí. Indiában az igazság keresői számára íratlan törvény a türelem, s könnyen megeshet, hogy egy mester szándékosan tesz próbát, mennyire jeleskedünk gyakorlásában. Ezt a lélektani fogást egyébként a nyugati doktorok és fogorvosok is széltében-hosszában alkalmazzák!

A szolga végül bevezetett minket a házigazda hálótermébe. A hírneves Szóhong Szvámi{{ref|6-1}} az ágyán ült. Hatalmas teste látványa lenyűgözött minket, s némán álltunk ott, elkerekedő szemmel. Sohasem láttunk ilyen széles mellkast, ilyen futball-labdaként dagadozó bicepszet. A szvámí markáns, mégis higgadt arca vastag nyakon ült, s hosszú fürtök, szakáll és bajusz keretezték. Sötét szempárjában egyszerre csillogott a galambok szelídsége és a tigrisek vadsága. Egyedüli ruházatát az izmos dereka köré tekert tigrisbőr alkotta.

Amikor végre visszanyertük a hangunkat, barátommal köszöntöttük a szerzetest, s kifejeztük csodálatunkat hőstettei iránt.

- Elmondanád nekünk, kérlek, hogyan lehet puszta kézzel legyűrni a dzsungel legvérszomjasabb fenevadjait, a királyi méltóságú bengáli tigriseket?

- Fiaim, a tigrisekkel való küzdelem számomra gyermekjáték. Akár ma is vállalkoznék rá, ha muszáj volna gyerekesen felnevetett. - Ti tigrisként tekintetek rájuk, az én szememben azonban kiscicák.

- Szvámídzsí, szívesen sulykolnám a tudattalanomba, hogy a tigrisek kismacskák, de vajon ők maguk hinnének-e nekem?

- Természetesen erőre is szükség van! Egy hátulgombolós nyilván nem győzhetné le őket. Két erős kezem azonban elegendő fegyver nekem.

Megkért minket, hogy kövessük a belső udvarba, ahol ököllel belevágott a fal peremébe. Egy tégla nyomban a földre hullott, s az így támadt foghíjon keresztül átkandikált az ég. Leesett az állam a csodálkozástól. Aki egyetlen ökölcsapással kiüt egy téglát egy habarccsal megerősített falból, minden bizonnyal a tigrisek fogát is játszva kiveri!

- Sok, hozzám hasonlóan erős férfi akad, ám ők sincsenek birtokában a hűvös lélekjelenlétnek. A testi erő egyedül nem elégséges a dzsungelben szabadon szökkenő fenevadakkal szemben. A tigris a maga természetes élőhelyén sokkal vadabb, mint ópiummal elkábított, cirkuszi fajtársai! Egy királytigris támadásakor nem egy Herkulesnek inába száll a bátorsága. Mint látjátok, a tigris rettegő kismacskává silányította az embert. Ám ha az erős testhez leküzdhetetlen akarat társul, a helyzet megfordul, és a tigris válik védtelen kiscicává. Hányszor és hányszor tettem így!

Készségesen elhittem, hogy az előttem tornyosuló titán könnyűszerrel macskává varázsolta a tigriseket. Szemlátomást szívesen okított minket, Csandíval tiszteletteljesen hallgattuk.

- Az izmokat az elme mozgatja. Egy kalapácsütés hatása az erőkifejtésen múlik, ám egy férfi akarata és bátorsága segítségével mozgósítja testi erejét. A testet a szó szoros értelmében az elme hozza létre és tartja fent. Az előző életek során kialakult ösztönök nyomására a gyengeség vagy az erő fokozatosan áthatja az emberi tudatot. Szokásunkká válva, emezek formálják azután a testet kívánatossá vagy elfogadhatatlanná. A testi gyengeség lelki eredetű; és a test - szokások rabjává válva - béklyóban tartja az elmét. Ha a mester engedi, hogy a szolga uralkodjék fölötte, az elme előbb-utóbb a test zsarnoksága alá kerül.

Kérésünkre érdekes házigazdánk saját életéről is elmondott egyet-mást.

- Már zsenge gyermekkoromtól az volt a vágyam, hogy tigrisekkel harcoljak. Hiába volt azonban erős az akaratom, a testem gyengének bizonyult mindehhez.

Meglepetve kiáltottam fel. Elképzelhetetlennek tartottam, hogy ez az atlaszi testalkatú férfiú, akinek válla egy medvéével vetekedett, valaha is ismerte volna a gyengeséget.

- Testi fogyatkozásomat úgy győztem le, hogy rendíthetetlen kitartással hittem az egészségben és az erőben. Minden okom megvan arra, hogy az elme hatalmát dicsérjem, mivel tapasztalatom szerint egyedül ez képes a bengáli királytigrisek legyűrésére.

- Mit gondolsz, mélyen tisztelt szvámí, valaha is szembeszállhatnék egy tigrissel? - a furcsa ötlet életemben először és utoljára suhant át elmémen.

- Igen - felelte ő mosolyogva. - Csakhogy sokféle tigris létezik ám, s akad köztük olyan, amelyik az emberi vágyak dzsungelében garázdálkodik. Semmiféle spirituális hasznunk nem származik abból, ha fenevadakat terítünk le. Bánjunk el inkább belső ragadozóinkkal!

- Elmondanád, uram, hogyan lettél a tigrisek szelídítőjéből a vad szenvedélyek megjuhászítójává?

A tigris-szvámí elhallgatott. Tekintete a távolba révedt, szemlátomást a múlton merengett. Mintha azt fontolgatta volna, engedjen-e kérésemnek. Végül beleegyezően elmosolyodott.

- Amikor hírnevem tetőpontjára ért, mondhatni, fejembe szállt a dicsőség. Nem csupán megküzdeni óhajtottam már a tigrisekkel, de az is szándékomban állt, hogy beidomítsam a veszedelmes állatokat különböző mutatványokra, s engedelmes háziállatokká juhászítsam őket. Nyilvános bemutatóim zajos sikert arattak. Egyik este apám töprengve lépett a szobámba:

„Fiam, hallgass rám! Szeretnélek megóvni azoktól a bajoktól, amelyeket az okság törvényének semmibe vétele zúdítana rád.&quot; „Csak nem vagy fatalista, apám? Hagyjam, hogy a babonaság megzavarja ténykedésemet?&quot; „Nem vagyok fatalista, fiam, de hiszek abban, hogy az élet mindent igazságosan mér, s megtorolja a vétkeket, ahogyan a szent írásokban is áll. A dzsungel lakói neheztelnek rád, ez egyszer még vesztedet okozhatja.&quot; „Apám, meglepsz engem! Magad is jól tudod, bármilyen gyönyörű lények is a tigrisek, nem ismernek könyörületet! Ki tudja, talán az én ütéseim vernek némi józanságot abba a buta kobakjukba. Vedd úgy, hogy erdei iskolamester vagyok, aki jó modorra tanítom őket!... Kérlek, apám, úgy gondolj rám, mint egy tigrisszelídítőre, és ne úgy, mint a tigrisek gyilkosára. Ha viszont jótetteket hajtok végre, ugyan hogyan is lehetnének ártalmamra? Kérve kérlek, ne kívánd tőlem, hogy megváltoztassam az életformámat.&quot;

Csandí meg én feszült figyelemmel hallgattuk e szavakat, s átéltük, mekkora gondot jelenthetett mindez a múltban a tigris-szvámí számára. Indiában egy gyermek engedelmeskedni szokott a szülői akaratnak. Közben a szvámí folytatta:

- Apám kétkedve hallgatta okfejtésemet, majd a következőképpen zárta le a beszélgetést: „Fiam, arra kényszerítesz, hogy közöljem veled egy szent baljós jóslatát. Akkor lépett hozzám, amikor tegnap a verandán szokásos napi meditációmat végeztem: »Drága barátom, üzenetet hozok harcias fiad számára. Hagyja abba vérszomjas ténykedését, különben a következő küzdelemben súlyosan megsebesül, s fél éven keresztül élet és halál között lebeg majd. Ezután feladja korábbi életét, és szerzetesnek áll.«&quot; Mese habbal, gondoltam, és szántam apámat, aki hitt egy futóbolond fanatikus okvetetlenkedésének.

A tigris-szvámí e ponton türelmetlen taglejtéssel kísérte vallomását, mintha csupán holmi ostobaságra legyintene. Ezután egy időre komor hallgatásba merült, szemlátomást elfeledkezve jelenlétünkről. Fojtott hangon, váratlanul folytatta elbeszélését.

- Röviddel apám intését követően ellátogattam Kúcs Bihár fővárosába. A festői vidéket akkor láttam először, és pihentető volt számomra a változatosság. A kíváncsi tömeg azonban itt is a nyomomban járt. Efféléket suttogtak egymás között: „Ez az a fickó, aki vad tigrisekkel kel viadalra. Olyan a lába, akár egy fatörzs. Nézd az arcát! Bizonyára maga a tigrisek királya született újra a személyében!&quot; Tudjátok, milyenek a falusi süvölvények, mint egy újság legfrissebb kiadása! Vegyétek mindehhez hozzá az asszonyi sugdolózást! Nem telt bele néhány óra, és a város lázban égett jövetelemtől... Este éppen lepihentem, amikor vágtázó lovak patáinak robaja verte fel a csendet. Pont az én szállásom előtt álltak meg. Több magas, turbános rendőr tört be a szobámba... Megijedtem. „Ezektől minden kitelik. Vajon miféle vádakkal gyanúsíthatnak?&quot; - gondoltam. De a rendőrök udvariasan meghajoltak előttem. „Tiszteletre méltó uram, Kúcs Bihár hercege küldött minket hozzád. Holnap reggel szívesen látna a palotájában.&quot; Azon tépelődtem, vajon mi vár rám reggel. Valamilyen homályos okból sajnáltam, hogy betörtek békés magányomba. A rendőrök udvariassága mégis meggyőzött, és elfogadtam a meghívást... Másnap legnagyobb meglepetésemre pompás, négylovas hintó röpített a palotába. Egy szolga díszes napernyőt tartott fölém, hogy megóvjon a nap perzselő sugaraitól. A városban és az erdős környéken kellemesen esett a kocsikázás. A palota ajtajában maga a királyi sarj fogadott. Saját, aranybrokátos székébe ültetett, miközben maga mosolyogva átült egy egyszerűbb ülőalkalmatosságra. „Sokba kerül még nekem ez a nagy udvariasság!&quot; - gondoltam megrökönyödve. A herceg néhány semleges mondat után rögvest rá is tért a meghívás céljára. „Az egész város arról beszél, hogy puszta kézzel bánsz el vad tigrisekkel. Igaz ez?&quot; „Így igaz, felség.&quot; „Alig hiszek a fülemnek! Kalkuttából származó bengáli vagy, aki a városi nép táplálékán, fehér rizsen nőtt fel. Kérlek, mondd meg őszintén, nem csupán ópiumtól elkábított, erőtlen állatokkal küzdöttél?&quot; - kérdezte hangosan és gunyorosan a vidék tájszólásában, én pedig megengedtem magamnak, hogy ne válaszoljak egy ilyen sértő kérdésre. „Küzdj hát meg újonnan befogott tigrisemmel, Rádzsa Bégammal.{{ref|6-2}} Ha sikeresen ellenállsz támadásának, megkötözöd egy lánccal, és tiszta fejjel hagyod el a ketrecét, tied lehet ez a királyi méltóságú bengáli! Emellett több ezer rúpia és sok más ajándék üti a markodat. Ha viszont elutasítod az ajánlatomat, szertekürtölöm az országban, hogy szemfényvesztő szélhámos vagy!&quot; E szemtelen szavak puskagolyóként fúródtak belém. Haragosan elfogadtam az ajánlatot. A herceg félig felemelkedett ültéből izgalmában, majd ajkán kegyetlen mosollyal visszaereszkedett székére. Róma császáraira emlékeztetett, akik gyönyörködtek a fenevadak elé vetett keresztények kínszenvedésében. A herceg így folytatta: „A viadal időpontját mához egy hétre tűzöm ki. Sajnálom, de nem engedhetem meg neked, hogy előre megtekintsd a tigrist.&quot;

- Nem tudom, attól tartott-e, hogy hipnotizálom az állatot, vagy attól, hogy titkon ópiummal etetem meg... folytatta a tigris-szvámí. - A palotát elhagyva mulattam azon, hogy ezúttal a királyi napernyő és a baldachinos hintó elmaradt... Az elkövetkező héten módszeresen készítettem fel testemet és lelkemet a rám váró megpróbáltatásra. A szolgám jóvoltából elképesztő szóbeszédek jutottak a fülembe. A szent baljós jóslatának valamiként híre kelt, s kiki egyre jobban felnagyítva adta tovább. Számos egyszerű falusi úgy hitte, hogy valamiféle istenektől elátkozott, gonosz szellem született újra tigrisként. Éjszaka ez a tigris démonként kísértett, csak nappal nyerte vissza megszokott csíkjait. És nekem ezzel a démontigrissel kell megküzdenem... Egy másik képzeletdús változat szerint az állatok imája meghallgatásra talált a tigrisek mennyországában, így született a világra Rádzsa Bégam, hogy megbüntessen engem, elbizakodott kétlábút, amiért bántani mertem a tigriseket! Még hogy egy szőrtelen, karomtalan senkiházi szembe merjen szállni egy karmokkal felszerelt, izmos lábú tigrissel! A megbotránkozott tigrisek gyűlölete most, ím, az elbizakodott tigrisszelídítő bukását okozza, suttogták egymás között a falusiak... Szolgámtól azt is megtudtam, hogy a herceg szorgosan készül a nagy küzdelemre. Viharálló, több ezer néző befogadására alkalmas sátrat állíttatott fel. A közepén futkározott óriási vasketrecében Rádzsa Bégam, ezt külső biztonsági helyiség vette körül. A fogoly közben szüntelenül vérfagyasztóan morgott, jól kiéheztették, hogy ezzel is fokozzák harci kedvét. A herceg talán engem szánt neki jutalmul!... A páratlan eseményt dobszó adta a városlakók tudtára, akik seregestül érkeztek a látványosságra úgy a városból, mint a környékről. Több száz nézőnek már nem jutott férőhely. Néhányan átfurakodtak a sátor nyílásain, és minden talpalatnyi helyet elfoglaltak a széksorok között.

Ahogy a tigris-szvámí elbeszélése tetőpontjához közeledett, az én izgalmam is nőttön-nőtt. Csandí szintén elnémult elragadtatásában.

- Némán jelentem meg Rádzsa Bégam fülsértő üvöltései és a megfélemlített tömeg moraja közepette. Mindössze a derekamat fedte ruha. Elhúztam a biztonsági helyiség ajtajának reteszét, majd nyugodtan bezártam magam mögött az ajtót. A tigris vért szimatolt. Mennydörgő reccsenéssel a ketrec rácsaira vetette magát, és vészjóslóan rám mordult. A nézőtér elnémult izgalmában, talán szántak is, hiszen gyengécske áldozati báránynak tetszhettem a vérszomjas ragadozóval szemben... Egy szemvillanás alatt a ketrecben termettem, s alig csaptam be magam mögött az ajtaját, Rádzsa Bégam máris nekem ugrott és szétmarta a jobb kezemet. Patakzott belőlem a vér, márpedig a tigrisek nem ismernek ennél fenségesebb italt. Minden arra mutatott, hogy a szent jóslata beteljesül... Nyomban magamhoz tértem életem első komoly sérülése után. Vérző ujjaimat ágyékkötőm kelméjébe rejtettem, s bal kezemmel lesújtottam a fenevadra. Az hátrapenderült, majd miután több kört írt le a ketrec végében, ismét nekem támadt. Híresen kemény öklöm csapásai ezúttal a fejére zuhogtak... Csakhogy Rádzsa Bégamot egészen megrészegítette a vér szaga: úgy hatott rá, mint a bor a rég szomjazó iszákosra. Fülsiketítő üvöltések közepette egyre dühödtebben támadott. Én mindössze egyetlen kezemmel védekezhettem félelmetes karmaival és tépőfogaival szemben. Ennek ellenére csillagokat láthatott ökölcsapásaim nyomán. Mindkettőnkből ömlött a vér, élet-halál küzdelem volt ez. A ketrec poklában minden irányban fröcskölt a vér. A fenevad torkából végül fájdalmas halálhörgés tört föl. „Lődd le! Öld meg a tigrist!&quot; - kiáltozta a közönség. Olyan gyorsan mozgott azonban állat és ember, hogy az őr golyója mellément. Minden akaraterőmet összeszedve, vadul felkiáltottam, és végső csapást mértem ellenfelemre. A tigris összecsuklott, és mozdulatlanul hevert a lábam előtt.

- Akár egy kismacska! - vetettem közbe.

A szvámí szívből jövően elnevette magát, aztán folytatta lebilincselő elbeszélését.

- Rádzsa Bégamot tehát végül legyőztem. Királyi büszkeségét azzal is sérthettem, hogy szétmarcangolt kezemmel szétfeszítettem az állkapcsát, s egy drámai pillanatra bedugtam a fejem ebbe a gyilkos torokba. Majd lánc után néztem. Halomban hevert a földön, ezzel kötöztem oda nyakánál fogva a tigrist a ketrec rácsaihoz. Győztesen az ajtóhoz léptem... Ekkor azonban ez az eleven ördög, Rádzsa Bégam egyetlen hihetetlen rántással eltépte láncait, és a hátamra vetette magát. Valóban igaz lehetett a szóbeszéd, hogy egy démon lelke költözött a testébe. Miután megharapta a vállamat, összecsuklottam. Egy pillanat múltán mégis magam alá gyűrtem. Könyörtelen ökölcsapásaim alatt az ármányos fenevad elvesztette eszméletét. Ezúttal alaposabban kötöztem meg, majd lassú léptekkel elhagytam a ketrecet... A tömeg vadul éljenzett, ezúttal örömében. Mintha egyetlen óriási torokból harsant volna százak kiáltása. Ellenfelem alaposan megtépázott, mégis teljesítettem a küzdelem három feltételét - megbénítottam és megkötöztem a tigrist, és tulajdon két lábamon távoztam. Ráadásul úgy megsebesítettem és megfélemlítettem a vérszomjas fenevadat, hogy kénytelen volt lemondani ínycsiklandozó jutalmáról, arról, hogy fogai közt ropogtassa a fejemet!... Miután ellátták a sebeimet, virágfüzérekkel övezett fel az ünneplő tömeg, és aranypénzek záporoztak lábamhoz. Az egész város engem ünnepelt. Mindenki a nagy viadalt vitatta a világ legnagyobb és legvadabb tigrisével. Rádzsa Bégamot megkaptam a herceggel kötött egyezség szerint, de nem éreztem különösebb örömet. Szívemben spirituális változás történt, s ügy tetszett, a ketrecet elhagyva, világi ambícióimról is lemondtam... Ezt követően hat teljes hónapig élet és halál között lebegtem, mivel vérmérgezést kaptam. Amikor felépültem annyira, hogy elhagyhattam Kúcs Bihárt, hazatértem szülővárosomba. „Most már tudom, milyen előrelátó volt a szent ember figyelmeztetése. Ő az én igazi mesterem - ismertem be apámnak. - Bárcsak megtalálhatnám!&quot; Kívánságom őszinte lehetett, mert egy napon a szent váratlanul megérkezett. „Elég volt a tigrisszelídítésből - jelentette ki higgadt magabiztossággal. - Gyere velem, megtanítalak, miként győzd le a tudatlanság tigriseit, azokat, amelyek az emberi elme dzsungelében garázdálkodnak. Hozzászoktál a nyilvánossághoz: legyenek eztán nézőid az angyali seregek, mulattasd őket a jóga mesteri gyakorlásával!&quot; Szent gurum ezután beavatott spirituális tudományába, és megnyitotta lelkem ajtaját, amely alaposan berozsdásodott, nehezen mozdult a használat hiányától. Kéz a kézben vágtunk neki a Himalájának.

Csandíval a szvámí lábához vetettük magunkat, köszönetképpen, hogy elmondta nekünk viharos élettörténetét. Bőséges kárpótlásban volt részünk azután, hogy oly sokáig várakoztunk a hűvös váróban!

==7. FEJEZET==

Egy lebegő szent

- Tegnap este egy csoportos összejövetelen egy guru majd' egy méterrel a föld fölött lebegett - jelentette be a nagy hírt barátom, Upéndra Móhan Csaudharí. Szélesen elmosolyodtam.

- Talán kitalálom a nevét. Nem Bhádurí Mahásajáról van szó, a felső körútról?

Upéndra igenlően bólintott, kissé csalódottan ugyan, hogy nem ő volt a hírhozó. Baráti körben ismert volt szentek iránti érdeklődésem, ezért egymással versengve leptek meg új nevekkel.

- A jógi olyan közel lakik hozzánk, hogy gyakran felkeresem.

Szavaim nyomán érdeklődés ült ki Upéndra arcára, én pedig így folytattam:

- Figyelemre méltó teljesítményeinek voltam a szemtanúja. Mestere azoknak a pránájamáknak{{ref|7-1}} , amelyeket Patandzsali{{ref|7-2}} körvonalazott nyolcpontos jógarendszerében. Egy ízben Bhádurí Mahásaja olyan lendülettel hajtotta végre jelenlétemben a bhasztriká pránájamát, hogy valóságos vihart kavart ezzel a helyiségben! Aztán mennydörgő légzését kioltva, sokáig mozdulatlan maradt a magasrendű, tudatfölötti állapotban.{{ref|7-3}} E vihar utáni béke élénken él emlékezetemben.

- Hallottam, hogy soha nem megy el hazulról Upéndra hangjában hitetlenkedés csengett.

- Ez így igaz! Az utóbbi húsz esztendőt zárt ajtók mögött töltötte. Szent ünnepeink idején valamicskét feloldozza magát e magára rótt kötöttség alól, ilyenkor ugyanis kimegy a járdára a háza elé! A koldusok meg köréje gyűlnek, mivel Bhádurí közismert a jószívéről.

- Hogyan marad a levegőben? Hiszen ez azt jelenti, hogy dacol a nehézkedés törvényével!

- Bizonyos pránájamák elvégzése után a jógi teste veszít szilárdságából. Ilyenkor vagy lebeg, vagy béka módjára szökdécsel. Különben pedig istenfélő szentekről is tudunk, akik nem gyakorolták a jógát, mégis a föld fölé emelkedtek Isten iránti mérhetetlen odaadásuk alkalmával.{{ref|7-4}} 

- Erdekei ez a szent. Eljársz hozzá esténként? - Upéndra szemében valóban a kíváncsiság tüze égett.

- Igen, gyakran megfordulok nála, mivel nagyra becsülöm elméje élességét. Megesik, hogy az összejövetelek ünnepélyességét az én hosszúra nyúló nevetésem teszi tönkre. A szent nem bánja, de a tanítványai át tudnának döfni a tekintetükkel!

Aznap délután az iskolából hazafelé menet elhaladtam Bhádurí Mahásaja kolostora mellett, és úgy döntöttem, hogy felkeresem. A jógi aznap nem fogadott látogatót. A földszinten egyetlen tanítvány őrködött a mester nyugalma fölött. Mondhatom, fölöttébb akadékoskodó alakot fogtam ki személyében, mert most firtatni kezdte, „megbeszéltem-e&quot; a mesterrel a találkozót. A magyarázkodástól a guru megjelenése mentett meg.

- Engedd be Mukundát, valahányszor jön! - villant meg a bölcs szeme. - Nem a magam, hanem a mások kedvéért vonulok el a világtól. Az átlagember nem szíveli az önbecsapásait szétzúzó őszinteséget. A szentek nem csupán ritka, de nyugtalanító emberek is. Még a szentírásban is gyakorta zavarba ejtők! 

Követtem Bhádurí Mahásaját a legfelső emeleten berendezett, dísztelen lakosztályába, ahonnan csak nagy néha mozdult ki. A mesterek többnyire fittyet hánynak a világi hűhóra, hiszen ők az időtlenség felé törekszenek. Egy bölcs kortársai közé nem csupán a szűkös jelenben élők tartoznak.

- Maharisi{{ref|7-5}}, te vagy az első, általam ismert jógi, aki soha nem megy el otthonról.

- Isten néha szokatlan talajba plántálja szentjeit, nehogy azt képzeljük, kifürkészhetjük az Ő törvényeit!

A bölcs ezzel lótuszülésbe zárta energiát sugárzó testét. A hetvenes éveiben járt, de nem látszott meg rajta sem a kora, sem a mozgásszegény életforma. Izmos, sudár megjelenése minden tekintetben eszményinek volt mondható. Arca pontosan olyan volt, amilyennek az ősi szövegek a risit leírják. Nemes vonásai voltak, szakálla dúsan omlott alá, mindig szálegyenesen ült, s nyugodt tekintetét a Mindenütt Jelenvalóra függesztette.

Meditálni kezdtünk. Egy óra múlva a szent szelíd hangja rezzentett fel.

- Gyakran merülsz el a csöndben, de vajon kifejlesztetted-e magadban az anubhávát?{{ref|7-6}} - arra utalt ezzel, hogy Istent jobban kell szeretnem a meditációnál. - Ne téveszd össze az eszközt a céllal!

Ezután mangóval kínált. Kitűnő humorával, amelyet annyira szerettem amúgy kimért természetében, megjegyezte:

- Az emberek általában jobban kedvelik a dzsála-jógát (az étekkel való egyesülést), mint a dnyána-jógát (az Istennel való egyesülést).

Harsogó nevetésben törtem ki e szellemesség hallatán.

- Milyen kellemesen nevetsz! - nézett rám gyöngéden. Ő maga komoly maradt, arcán mégis finom, eksztatikus mosoly ömlött el. Nagy lótuszszemében isteni kacagás bujkált. 

- Maharisi - kérdeztem -, miért nem írsz könyvet a jógáról? Hasznára válna a világnak.

- Én tanítványokat oktatok - válaszolta. - Ők és a tanítványaik megannyi eleven kötetként szolgálnak majd, bizonyítékul az idő természetes romboló hatása és a kritikusok ferdítései ellen.

- Leveleket kaptam a távoli Amerikából - több vastag borítékra mutatott az asztalán. - Levelezem néhány társasággal, amelyek tagjai érdeklődnek a jóga iránt. Újra kezdik felfedezni Indiát, és jobb irányérzékkel, mint amilyen Kolumbusznak volt! Szívesen segítek nekik. A jóga tudománya, akárcsak a napfény, mindenkinek rendelkezésére áll... A Nyugat számára nem szabad felhígítani azt, amit a risik felfedeztek az emberiség megmentésére. A Kelet és a Nyugat lélekben egy, csupán külső megjelenésükben különböznek, s egyik sem jut egyről a kettőre a valamiféle fegyelemmel járó jóga gyakorlása nélkül.

A szent rám függesztette derűs tekintetét. Akkor még nem tudtam, hogy szavaiban burkolt jövendölés rejlik. Csak most, hogy ezeket a sorokat rovom, értettem meg gyakran elejtett megjegyzéseit, miszerint egyszer még Amerikába viszem India tanításait.

- Maharisi, miért nem írsz könyvet a jógáról? Hasznára válna a világnak.

- Én tanítványokat oktatok. Ők és a tanítványaik megannyi eleven kötetként szolgálnak majd, bizonyítékul az idő természetes romboló hatása és a kritikusok ferdítései ellen.

Együtt maradtam a jógival, amíg csak követői megérkeztek este. Ekkor Bhádurí Mahásaja, aki mindig páratlan beszélgetőtárs volt, belekezdett a beszélgetésbe. Békés árként söpörte félre hallgatói elméjéből a szemetet, miközben Isten felé irányította csolnakjukat. Meghökkentő példabeszédeit hibátlan bengáli nyelven mondta el.

Ezen az estén a Mírábáí életével kapcsolatos bölcseleti kérdéseket fejtegette. A középkori rádzsputánai hercegnő odahagyta az udvari életet a szentek társaságáért. Egyszer egy nagy szannjászí, Szanátana Gószvámí női mivolta miatt nem volt hajlandó fogadni, de Mírábái válasza arra késztette, hogy a lábához boruljon.

- Közöld mestereddel - jelentette ki a hercegnő -, hogy tudomásom szerint Istenen kívül nincs is hímnemű a mindenségben, hisz nem mind nők vagyunk-e az ő szemében? (Szavaival arra utalt, hogy a szent szövegek felfogása szerint az Úr az egyetlen pozitív teremtő elv, míg teremtése csupán passzív májá, káprázat.) 

Mírábáí sok-sok elragadtatott himnuszt szerzett, amelyek a mai napig nagy becsben állnak Indiában. Egyiküket lefordítva alább közlöm:

''Ha napi fürdővel megismernénk Istent,''

''Szívesen lennék bálna a mélyben;''

''Ha gyökérben-gyümölcsben érne bölcsessége,''

''Kecskévé válnék én ekképpen;''

''Ha imafüzér fedné fel titkát,''

''Óriás olvasót választanék;''

''Ha faragott képek mögött élne az igazság,''

''Kavicshegy előtt hajlonganék;''

''Ha Isten igéit tejjel magunkba szívnánk,''

''Borjak és gyermekek telnének el Véle;''

''Ha a hitvest elhagyva felidézhetnénk őt,''

''Minden férfi eunuch lenne érte.''

''De Mírábáí tudja, egyedül a szeretet''

''Mutatja meg Istent.''

Több tanítvány rúpiákat csúsztatott Bhádurí papucsába, amely mellette hevert, miközben ő jógatesttartásban ült közöttünk. Ez az Indiában szokásos, tiszteletteljes felajánlás azt jelképezi, hogy a tanítvány anyagi javait mintegy guruja lába elé helyezi. A hálás barátok csupán Isten akaratát hajtják végre, aki gondot visel az övéire.

- Csodálatos vagy, mester! - egy távozó tanítvány lelkesen mérte végig a pátriárkára emlékeztető bölcset. - Lemondtál a vagyonról és a kényelemről Isten kedvéért és azért, hogy megoszthasd velünk bölcsességedet!

Köztudott volt ugyanis, hogy Bhádurí Mahásaja gazdag szülői házat hagyott oda, amikor másról hallani sem akarva, a jóga útjára lépett.

- Kiforgatod a valóságot! - a szent arcán enyhe rosszallás tükröződött. - Én mindössze néhány nyomorúságos rúpiáról és sivár örömről mondtam le a végtelen üdvösség kozmikus birodalmáért. Hogyan is lenne ez önmegtagadás? Hisz megismertem a kincsek megosztásának boldogságát. Úgy véled, áldozat ez? Valójában a rövidlátó világiak mondanak le az életről, mivel páratlan isteni javakat cserélnek föl néhány szánalmas, földi játékszerért!

Elnevettem magam a lemondásnak ezt a paradox felfogását hallva, amely Krőzus fejfedőjét nyomja minden szent koldus fejébe, miközben öntudatlan mártíroknak állítja be a gőgös milliomosokat.

- Az isteni rend bölcsebben gondoskodik jövőnkről, mint bármely biztosítótársaság - a mester végszóként saját hitvallását összegezte. - A világ telve szorongó emberekkel, akik külső biztonságban bíznak. Keserű gondolataik sebhelyként éktelenítik el homlokukat. Az Egyetlen, aki első születésünktől kezdve ellát minket levegővel és tejjel, tudja, miként gondoskodjon napról napra híveiről.

Iskola után továbbra is sűrűn elzarándokoltam a szenthez. Néma buzgalmával hozzásegített, hogy elérjem az ''anubhávát. ''Aztán egy napon átköltözött a Ram Móhan Roj útra, amely távol esett otthonomtól. Szerető tanítványai Nagéndra Math néven{{ref|7-7}} új remetelakot építettek számára.

Noha több évvel előre kell szaladnom történetem elbeszélésében, itt számolok be Bhádurí Mahásaja hozzám intézett utolsó szavairól. Röviddel Nyugatra indulásom előtt felkerestem, és alázatosan eléje térdeltem, hogy áldjon meg az útra.

- Fiam, menj Amerikába! - mondta. - Legyen pajzsod India veretes méltósága. A győzelem a homlokodra van írva, ez a nemes és távoli nép szívesen fogad majd.

==8. FEJEZET==

India nagy tudósa, Dzs. Cs. Bósz

- Dzsagadís Csandra Bósz találmánya megelőzte a Marconi-féle drótnélküli távíró megjelenését.

Amint ez a merész mondat megütötte fülemet, közelebb mentem a járdán álldogáló professzorok csoportjához, akik elmerültek tudományos vitájukban. Ha a faji büszkeség vezérelt közéjük, sajnálom, nem tehetek róla. Nem tagadhatom ugyanis, hogy szívesen fogadom a bizonyítékokat, amelyek arról tanúskodnak, hogy India nem csupán a metafizikában, de a természettudományokban is vezető szerepet játszik.

- Mire gondol, uram?

A professzor készségesen kifejtette gondolatát.

- Bósz találta fel a drótnélküli rádióvevőt, valamint egy, az elektromos hullámok visszaverődését jelző műszert. Ám az indiai tudós nem használta ki anyagilag találmányait. Figyelme rövidesen a szervetlen világtól a szerves felé fordult. A növényélettan kutatójaként olyan forradalmi felfedezésekre jutott, amelyek még kiemelkedő fizikusi eredményeit is túlszárnyalták.

Udvariasan köszönetet mondtam a felvilágosításért. A professzor még hozzátette:

- A nagy tudós az elnöki főiskolán (Presidency College) tanít, akárcsak jómagam.

Másnap felkerestem Bószt az otthonában, mivel közel esett a magaméhoz. Már jó ideje csodálója voltam. A komoly, visszahúzódó botanikus kedvesen üdvözölt. Jóvágású, megtermett, az ötvenes éveiben járó férfiú volt, sűrű hajzattal, magas homlokkal és álmodozó tekintettel. Pontos fogalmazása tudós munkálkodással eltöltött életről árulkodott.

- A közelmúltban tértem vissza egy nyugati útról; tudományos társaságokat jártunk sorra. Élénken érdeklődnek az általam feltalált, finom műszerek iránt, amelyek az élet oszthatatlan egységét bizonyítják.{{ref|8-1}} A Bósz-féle kreszkográf{{ref|8-2}} tízmilliószoros nagyítással dolgozik. A mikroszkóp nagyítása mindössze néhány ezerszeres, mégis döntően befolyásolta a biológia fejlődését. A kreszkográf felmérhetetlen lehetőségeket nyit meg előttünk.

- Ön, uram, sokat tett azért, hogy Kelet és Nyugat átölelje egymást a tudomány személytelen karjaival.

- Cambridge-ben tanultam. Milyen csodálatos is a nyugati tudomány módszere, amely minden elméletet aprólékos kísérletnek vet alá a bizonyítás érdekében! Ez a tapasztalati eljárás ugyanakkor kéz a kézben járhat az én keleti örökségemmel, a befelé figyelés adományával. A kettő együtt tette lehetővé számomra, hogy megtörjem a természet hosszas hallgatását. Kreszkográfom beszédes grafikonjai a legkétkedőbb elméket is meggyőzik, hogy a növényeknek érzékeny idegrendszerük és változatos érzelmi életük van. A szeretet, a gyűlölet, az öröm, a félelem, a kellemes és kellemetlen testi érzetek, az ingerlékenység és a kábaság ugyanúgy jellemzők a növényekre, mint az állatokra.

- Az ön vizsgálódásai előtt az élet kivételes lüktetése a teremtményekben mindössze költői képzelődés lehetett, professzor úr! Ismertem egy szentet, aki soha egyetlen virágot nem szakított le. „Talán megfosszam a rózsabokrot büszke szépségétől?&quot; - kérdezte. Az ön felfedezései szóról szóra igazolják ezt a rokonszenves magatartást.

- A költők olyan végső igazságokkal állnak közeli ismeretségben, amelyeket a tudósok csak félve közelítenek meg. Jöjjön el egyik nap a laboratóriumomba, megmutatom, mi mindent tud a kreszkográf.

Hálásan elfogadtam a meghívását, és távoztam. Később hallottam, hogy a botanikus otthagyta a főiskolát, és kutatóközpont felállítását tervezi Kalkuttában.

Amikor megnyílt a Bósz Intézet, részt vettem az avatási szertartáson. Több száz rajongó gyűlt össze a helyszínen. Egészen elbűvölt a tudomány eme új csarnokának művészi kivitelezése és spirituális jelképisége. A főkapu egy több évszázados, távoli szentélyből maradt ránk. A lótuszokkal{{ref|8-3}} teleültetett medence mögötti, fáklyát hordozó női szobor a nők tiszteletére utal - az indiai felfogás szerint ugyanis a nők a halhatatlan fényhordozók. A kertben álló kicsiny szentélyt a jelenségvilágon túli, csak az értelemmel felfogható lényegnek ajánlották. Isten testetlenségére utal itt az oltárképek hiánya is.

A beszéd, amelyet Bósz a nagy alkalomból mondott, akár a hajdani idők egyik risije szájából is elhangozhatott volna.

- Nem csupán laboratóriumnak, de templomnak is szánom ezt az intézetet - ünnepélyes szavai mintegy láthatatlan fátylat borítottak az auditóriumban egybegyűlt tömegre. - Kutatásaim során öntudatlanul is a fizika és az élettan határterületére tévedtem. Legnagyobb meglepetésemre azonban eltűntek a határvonalak, új összefüggések jelentek meg élő és élettelen között. A szervetlen anyag korántsem mutatkozott holtnak, hanem számtalan erő összjátéka elevenítette meg. Úgy tűnik, a fémek, a növények és az állatok valamilyen közös törvénynek engedelmeskednek. Valamennyien mutatják például a kifáradás jelenségét, persze a gyógyulás és lelkes megújulás képességével karöltve, vagy éppen a halálra jellemző, tartós ingerelhetetlenséget.

Engem magamat is félelemmel töltött el ez a döbbenetes egyöntetűség, nagy reményekkel jelentettem be kísérletileg igazolt felfedezéseimet a Royal Society fórumán. Az élettan kutatóitól azonban azt a tanácsot kaptam, hogy korlátozzam kutatásaimat a fizika területére, ahol biztos babérok várnak rám, ne üssem bele az orromat az ő dolgukba. Meggondolatlanul egy másik kaszt területére tévedtem, és megsértettem szabályait.

- Egyfajta öntudatlan teológiai elfogultságba is beleütköztem - folytatta Bósz -, amely összekeveri a hitet a tudatlansággal. Gyakran elfeledkezünk ugyanis arról, hogy Ő, aki körülvett minket a teremtés megannyi talányával, a kérdezés és megértés vágyát is elültette a lelkünkben. Sokévi értetlenség után beletörődtem, hogy a tudomány emberének a sorsa elkerülhetetlenül véget nem érő küzdelem. Égő áldozatként kell odavetnie életét, egy és ugyanazon dolognak tekintve a sikert és a kudarcot, a nyereséget és a veszteséget. Idővel azután a világ vezető tudományos társaságai elismerték eredményeimet és elméleteimet, s velük együtt az indiai tudomány jelentőségét is.{{ref|8-4}} Vajon kielégítheti-e az indiai gondolkodást az aprólékos, tudományos vizsgálódás? Tény és való, ez a föld az élő hagyományok folytatója, és számtalan átalakuláson keresztül képes a megújulásra. Mindig is voltak olyan indiaiak, akik a közvetlen és azonnali dicsőségen túllépve, a legmagasabb életcélok megvalósítására törekedtek, éspedig nem passzív lemondás, hanem tevékeny küzdelem útján. Aki gyenge, aki visszariad az összetűzésektől, semmit sem nyer, annak így lemondania sincs miről. Csupán az, aki győztesen megharcolta a maga harcát, gazdagíthatja a világot győzelme gyümölcseivel.

A Bósz-laboratóriumban eddig elvégzett, az anyag reagálóképességét kutató vizsgálódás, illetve a növényi életről tett felfedezések új távlatokat nyitottak meg a fizika, az élettan, az orvostudomány, a mezőgazdaság, mi több, a lélektan számára. Az eleddig megoldhatatlannak tekintett kérdéseket mostantól tudományos vizsgálódásnak vethetjük alá.

A siker záloga azonban a szigorú pontosság. Ezért terveztem egy sor szuperérzékeny műszert, amelyeket ma megtekinthetnek a tárlókban, a bejárati csarnokban. Ezek arról a hosszadalmas erőfeszítésről beszélnek, amellyel a látszaton túllépve, a valóság tényleges törvényeinek feltárására törekedtem. Mindehhez szüntelen erőfeszítésekre, kitartásra és találékonyságra volt szükségem, hogy úgyahogy legyőzhessem az emberi megismerés korlátait. Minden kreatív tudós tisztában van azzal, hogy az elme az igazi laboratórium, ahol az illúzió mögött feltárul az igazság.

Az intézetünkben tartandó előadások nem csupán másodkézből való, mások által megcsócsált ismereteket nyújtanak. Új felfedezéseket remélünk e falak között, amelyeket először itt jelentünk be. Rendszeresen megjelenő sajtótermékeink révén az egész világ megismeri majd az indiai tudomány eredményeit, s ezek így közkinccsé lesznek. Mi nem ismerjük a szabadalom fogalmát. Nemzeti kultúránk szelleme azt követeli, hogy önös céljainkkal soha ne szentségtelenítsük meg a tudomány birodalmát.

További célom, hogy az intézet a lehetőségek szerint a földteke minden pontjáról származó tudósok előtt nyitva álljon. Ebben is hazám hagyományait folytatom. India kétezerötszáz éve szívesen látja ősi egyetemein - Nálándában és Taxilában - a világ tudósait.

Noha a tudomány alapvetően egyetemes, ezért nem lehet keleti és nyugati ágra osztani, Indiától mégis sokat várunk.{{ref|8-5}} A heves indiai képzeletet, amely az anyag új rendjét veszi észre látszólag ellentmondó tények szövevényében, az összpontosítás megszokása tartja kordában. Az így megfegyelmezett elme végtelen türelemmel adja át magát az igazság keresésének.

Könnyek gyűltek a szemembe Bósz utolsó szavainak hallatán. Hiszen az időn és a történelmen egyaránt kifogó türelem voltaképpen India szinonimája.

Röviddel a megnyitó után ismét felkerestem az intézetet. A nagy botanikus emlékezett ígéretére, és bevezetett csöndes laboratóriumába.

- Most rákapcsolom a kreszkográfot erre a páfrányra. A nagyítás óriási. Ha egy csiga mászását ugyanilyen mértékben nagyítaná fel, az expresszvonat száguldásaként hatna!

Tekintetem mohón a képernyőre tapadt, amely a páfrány felnagyított árnyékát mutatta. Láthatóvá váltak a parányi mozgások; a növény rendkívül lassan növekedett ámuló szemeim előtt. A tudós kis fémrúddal megérintette a páfrány csúcsát. Az előttem kibontakozó pantomim erre nyomban megmerevedett, ám a rúd visszahúzásakor menten visszanyerte sokat eláruló ritmusát.

- Látja, ugye, milyen felmérhetetlen károkat idézhet elő a legkisebb külső inger is az érzékeny növényi szövetekben? - magyarázta Bósz. - Figyeljen, most kloroformmal kezelem a páfrányt, aztán pedig ellenmérget adok.

A kloroform mindenestül leállította a növekedést, míg ellenszere újraindította azt. A páfrány árnyékának lassú mozgása jobban elbűvölt, mint a legizgalmasabb mozifilm. Házigazdám (most épp a gonosztevő szerepében) éles szerszámot döfött a növénybe, amelynek fájdalmát görcsös vergődés jelezte. Amikor Bősz borotvával belevágott a szárba, az árnyék hirtelen megrándult, majd a halál mozdulatlanságába dermedt.

- Amikor először kezeltem kloroformmal egy óriás fát, így sikerült lebonyolítanom egy átültetést. Az erdőnek ezek a királyai rendszerint hamar elhalnak az átültetést követően - Dzsagadís boldogan elmosolyodott, amikor visszaemlékezett az életmentő beavatkozásra. - Érzékeny műszerem grafikonjai bebizonyították a fák keringési rendszerének létezését. A növényi nedv áramlása az állati szervezet vérnyomásának felel meg. A nedv felemelkedését nem magyarázhatjuk meg pusztán fizikai törvényszerűségek, például a hajszálcsövesség alapján. A jelenséget a kreszkográf élő sejtek tevékenységeként érzékelte. A fa testén hosszában végigfutó hengeres cső - amely a szív szerepét tölti be - perisztaltikus mozgásai tesznek erről. Minél mélyebben belelátunk a természet rendjébe, annál nyilvánvalóbbá válik, hogy minden életformát egységes terv kapcsol egybe.

A nagy tudós egy másik, általa feltalált műszerre mutatott.

- Megmutatom, miféle kísérleteket végeztem egy bádogdobozzal. A fémben rejlő életerőt jótékonyan vagy kártékonyan befolyásolhatják a külső ingerek. A különböző reakciókat tintajelek mutatják.

Elbűvölten figyeltem, amint a műszer rögzíti az atomszerkezetre jellemző hullámokat. Amikor a professzor kloroformot öntött a dobozra, a rezgések abbamaradtak. Azután kezdődtek csak újra, miután a fém lassan visszanyerte korábbi állapotát. Amint házigazdám mérgező vegyszert öntött a dobozra, a bádog remegésével egyidejűleg a tű drámaian jelezte a diagramon a halál beálltát. A tudós így folytatta:

- A Bósz-féle műszerek kimutatták, hogy a fémek - például az ollók és a gépek készítéséhez felhasznált acél - is elfáradnak, s hatékonyságuk visszaállításához időről időre pihentetésre van szükségük. A fémekben lüktető életet az elektromos áram vagy az erős nyomás komolyan károsítja, vagy egyenesen ki is oltja.

Körbenéztem a teremben, ahol a számtalan találmány egy fáradhatatlan értelem munkálkodásáról tanúskodott.

- Sajnálatos, uram, hogy az ön nagyszerű gépeit nem használják fel a mezőgazdasági tömegtermelés jobb kihasználtsága érdekében. Nem lehetne például gyors laboratóriumi kísérletekkel kimutatni a különböző műtrágyák hatását a növényi növekedésre?

- Igaza van. Az eljövendő nemzedékek sokféleképpen hasznosíthatják majd a Bósz-féle szerkezeteket. Egy tudós ritkán törekszik azonnali eredményekre, megelégszik az alkotó szolgálat örömeivel.

Miután búcsúzóul kifejeztem végtelen csodálatomat a fáradhatatlan tudós munkássága iránt, távoztam.

„Vajon kimerülhet-e egyszer ennek a lángésznek a teremtő szelleme?&quot; - morfondíroztam magamban elmenőben.

Erre azonban nem került sor az évek folyamán. Bósz a későbbiekben feltalálta a „rezonáló kardiográf&quot; elnevezésű, bonyolult műszert, amellyel kiterjedt kísérletnek vetett alá számtalan indiai növényt. Egész orvosi receptkönyvet sikerült így összeállítania hasznos hatóanyagokból. A szerkezet olyan tévedhetetlenül pontos, hogy a másodperc századrésze is nyomot hagy a grafikonon. Az így készült diagramok a növényi, állati és emberi szervezet végtelenül kicsiny pulzálásait is mérni tudják. A nagy botanikus megjövendölte, kardiográfja révén a tudomány idővel beéri állatok helyett növények boncolásával.

- A növényeknek és állatoknak egyidejűleg adott orvosságok meglepően egybevágó eredményeket hoztak mondta. - Az emberi szervezet minden életműködésének megvan az előképe a növényvilágban. A növényekkel végzett kísérletek hozzájárulnak majd az emberi és állati szenvedés csökkenéséhez.

Bósz úttörő felfedezéseit évekkel később más tudósok is igazolták. A Columbia Egyetemen 1938-ban végrehajtott kísérletsorozatról a következőképpen tudósított a ''The New York Times:''

''Az elmúlt néhány évben beigazolódott, hogy az agy és a szervezet közti idegi ingerületek parányi elektromos impulzusok formájában terjednek tova. Ezeket érzékeny galvanométerek mérik, s a modern erősítő berendezések milliószorosan képesek felnagyítani őket. A gyors terjedési sebesség miatt egészen mostanáig nem sikerült tanulmányozni az idegingerület terjedését élő emberek és állatok idegrostjaiban. A növények elektromos impulzusai ezzel szemben jóval lassúbbak. A Columbia kutatói ezt a felismerést hasznosították, amikor lassított felvételeket készítettek az idegrostokban továbbított elektromos impulzusokról.''

''A nitella nevű növény ekképpen egyfajta rosette-i kővé vált, amely segített megfejteni az anyag és elme határterületeinek rejtett titkait.''

Rabindranath Tagore, a nagy indiai költő közeli barátja volt India idealista tudósának. Az édes szavú bengáli dalnok a következő sorokkal tisztelgett barátja előtt:

''Ó, remete, így hívlak a ''Száma ''nevű himnusz ősi''

''Szavaival: „Ébredj! Serkenj hát!&quot;''

''Ekképpen szólok a ''sásztra-tudást ''őrző férfihoz.''

''Hiábavaló, haszontalan vesződés helyett''

''A bolond hencegőket szólítom, hogy jöjjenek''

''Seregestől e széles földtekén, az egész tudósi kar.''

''Gyűljenek ''össze ''mind a tűzáldozat körül.''

''Ősi földünk, India is térjen vissza önmagához,''

''A kitartó munkálkodáshoz,''

''Odaadó, áldozatos ténykedéshez,''

''A mély meditáció révületéhez.''

''Hadd üljön ismét békésen, hajszától és mohóságtól''

''Mentesen, tisztán. Ó, csak egyszer még''

''Foglalja el helyét az emelvényen,''

''Ő, a földgolyó mestere.''

==9. FEJEZET==

Egy áldott tanítvány és kozmikus románca

- Kis uram, kérlek, foglalj helyet! Az Istenanyával beszélek éppen.

Néma tisztelettel léptem a helyiségbe. Mahásaja mester angyali megjelenése valósággal elkápráztatott. Ezüstfehér szakállával és nagy, csillogó szempárjával a makulátlan tisztaság földi megtestesülésének tetszett. Felszegett álla és összefont karja most értésemre adta, hogy imája közben zavartam meg.

Egyszerű üdvözlő szavai mélységes hatással voltak rám. Azt hittem, anyám halálánál nagyobb kínszenvedés már nem vár rám. Most tudatosult csak bennem, hogy az Istenanya is távol van tőlem. Nyögve a padlóra vetettem magam.

- Csillapodjál, kis uram! - a szent együtt érzően pillantott rám.

Óceánban fuldokló hajótöröttként ragadtam meg a lábát, mint egy menekülést jelentő tutajt.

- Szent mester, a közbenjárásodat kérem! Kérd meg az Istenanyát, legyen kegyes irántam!

Nem könnyen osztogatja senki a közbenjárás szent ígéretét, mesterem is elhallgatott.

Jómagam nem kételkedtem abban, hogy Mahásaja mester meghitt kapcsolatban áll az Istenanyával. Mélyen megalázott a felismerés, hogy miközben a szent hibátlan tekintete előtt megmutatkozott, előlem elrejtezett. Szégyenteleül átfogtam a szent lábát, meg sem hallva szelíd tiltakozását s újra meg újra közbenjárásáért folyamodtam.

- Tudatom kérésedet a Szeretettel - adta meg végül magát a mester, s lassan, együtt érzően elmosolyodott.

- Emlékezz az ígéretedre, uram! Rövidesen visszatérek, hogy megtudjam, mit üzent nekem az Istenanya. - Örömteli várakozás csendült hangomból, amely még egy pillanattal előbb is elcsuklott a bánattól.

A hosszú lépcsőn leereszkedve, megrohantak az emlékek. Ez a kalkuttai ház az Amherst Street 50-es szám alatt jelenleg Mahásaja mester lakhelye volt, egykor azonban családom lakta. Itt halt meg anyám. Itt szakadt meg a szívem őt gyászolva, s ma itt feszítette keresztre az Istenanya hiányának tudata. Megszentelt falak! Gyászom, s végül gyógyulásom néma tanúi.

Megszaporáztam lépteimet hazafelé menet. Itt azután tíz óráig meditáltam kis padlásszobám magányában. A meleg indiai éjszaka sötétjét hirtelen csodálatos látomás fénye világította meg.

Az Istenanya tündöklő glóriában állt előttem. Gyöngéden mosolygó arca maga volt a megtestesült szépség.

- Mindig szerettelek, és mindig szeretni foglak!

Hangjának égi csengése még ott reszketett a levegőben, amikor a jelenés szertefoszlott.

Másnap alig kelt fel a Nap annak rendje és módja szerint, amikor ismét felkerestem Mahásaja mestert. Megmásztam a lépcsőt a szívszaggató emlékeket idéző házban. A negyedik emeleten a zárt ajtó kilincse köré kelmedarab volt bugyolálva, úgy gondoltam, annak jelzéseként, hogy a szentnek magányra van szüksége. Tanácstalanul álldogáltam a lépcsőpihenőn, de a mester kiintett. Letérdeltem áldott lába elé. Próbára kívántam tenni, ezért elrejtettem felajzott lelkiállapotomat.

- Eljöttem az üzenetért, uram, megvallom, kissé túl korán. Szólt rólam valamit a Kedves Anya?

- Te kis széltoló!

A szent mindössze ennyit mondott. Semleges modorom szemlátomást nem tévesztette meg.

- Miért titokzatoskodsz, miért hallgatsz, uram? Vagy a szentek talán soha nem beszélnek világosan? - kérdeztem kissé bosszúsan.

- Muszáj engem próbára tenned? - a mester nyugodt tekintete tele volt megértéssel. - Vajon mi hozzátennivalóm lehet ahhoz a biztatáshoz, amelyet tegnap este tízkor kaptál magától a szépséges Istenanyától?

''Mahásaja ''a vesémbe látott, s én ismét a lábához borultam. Ezúttal azonban nem a szinte elviselhetetlen fájdalom, hanem az üdvözült boldogság csalt könnyeket a szemembe.

- Azt gondolod, hogy hited nem hatotta meg a Végtelen Könyörületet? Az Istenanya, akit emberi és égi alakban egyaránt tiszteltél, mindig válaszol kétségbeesett kiáltásodra.

Ki volt ez az egyszerű szent, akinek legjelentéktelenebb kérését is meghallgatta ''az ''Egyetemes Szellem? Mindig szerényen viselkedett, ahogy egy nagy emberhez illik. Az Amherst Street-i házban Mahásaja mester{{ref|9-1}} kis fiúgimnáziumot tartott fent. Soha senkit nem rótt meg, ő aztán nem nádpálcával tartott rendet. A szerény termekben magasabb matematikát oktatott, s mellette a szeretet tankönyvekbe nem foglalható művészetét. Bölcsességét nem érthetetlen fogalmakban, hanem inkább élő példával adta át. Őszinte szeretet égett benne az Istenanya iránt, s mindeközben csaknem annyira megkövetelte a tiszteletadás külső formáit, mint egy gyermek.

- Nem a gurud vagyok, ő majd később jön el - mondta nekem. - Az ő útmutatása a bölcsesség, hit és szeretet kimeríthetetlen forrásait fakasztja majd fel benned.

Minden nap, késő délután ellátogattam az Amherst Streetre. Mahásaja oly bőséggel részesült az isteni kegyelemből, hogy rám is átháramlott belőle. Korábban nem volt szokásom a legteljesebb hódolat kimutatása, most azonban mérhetetlen kitüntetésnek éreztem, hogy egyáltalán ugyanazt a földet taposhatom, amelyet Mahásaja lába megszentelt.

- Kérlek, uram, vedd fel ezt a csampakfüzért, amelyet külön a te számodra készítettem!

Egyik este ugyanis ezzel a virágfüzérrel érkeztem. Ő félszegen elhúzódott, s többször visszautasította a megtiszteltetést. Látva azonban, hogy megsért ezzel, mosolyogva mégis elfogadta.

- Mivel mindketten az Istenanya hívei vagyunk, voltaképpen ráhelyezheted a füzért erre a testtemplomra, a bentlakó Istenanyának ajánlva.

Ez a nagyszerű ember nem ismerte a kicsinyes hiúságot.

- Menjünk el holnap Daksinésvarba, Kálí templomába, amelyet gurum mindig nagy tiszteletben tartott - javasolta.

A szent egy Krisztusra emlékeztető mester, Srí Rámakrisna Paramahansza tanítványa volt.

Másnap reggel hajón tettük meg a Gangeszen a mintegy hat kilométeres távolságot. Beléptünk Kálí templomába, ahol az Istenanya és Siva szobra simára csiszolt lótuszon nyugszik, amelynek ezer szirmát gondosan kifaragta a hajdani kézműves. Mahásaja mester elragadtatottan mosolygott. Kimeríthetetlen szerelmi enyelgésbe merült a Szeretettel. Miközben a nevét kántálta, szívem ezer darabra hasadt, akárcsak a lótusz szirmai.

Később bejártuk a templomkörzetet, s megálltunk egy tamariszkuszligetben. Ennek a fának a jellegzetes nektárja arra az égi mannára emlékeztetett, amellyel Mahásaja mester táplált engem. Itt tovább imádkozott. Mozdulatlanul ültem a fűben a tamariszkusz rózsaszín, bolyhos virágai között. Akkor egy időre elhagytam testemet, és felszárnyaltam egy magasabb rendű birodalomba.

Ezt követően többször is elzarándokoltam szent mesteremmel Daksinésvarba. Tőle tanultam meg, hogy az isteni édességet az Istenanya vagy az isteni Könyörület képében tiszteljem. A gyermeki szent az atyai aspektust, amely az isteni igazságszolgáltatást képviselte, kevésbé találta vonzónak a maga számára. A szigorú, centivel kimért ítélet idegen volt ''az ''ő gyöngéd lelkétől.

„Olyan, akár egy földre szállt angyal!&quot; - gondoltam, miközben szeretettel figyeltem, amint imáját végzi. Soha nem bírált, nem méricskélt, s olyan tekintettel szemlélte a világot, amely bensőséges, mély kapcsolatban áll az ősi tisztasággal. Teste és lelke, beszéde és cselekedetei mind-mind összhangban álltak az egyszerűséggel.

„Így tudom a mesteremtől.&quot; Többnyire tartózkodott a személyes kijelentésektől, s inkább ezzel a fordulattal zárbölcs tanácsait. Annyira egynek érezte magát Srí Rámakrisnával, hogy már a gondolatait sem érezte a sajátjának.

Egyik este kéz a kézben sétáltam vele az iskolájában. Örömemet azonban beárnyékolta egy önhitt ismerősöm felbukkanása, aki hosszadalmas fejtegetésekkel untatott minket.

- Látom, nincs kedvedre ez a fickó - súgta oda a szent, ismerősöm azonban annyira megrészegedett önnön monológjától, hogy meg sem hallotta. - Megtanácskoztam az Istenanyával, aki látja, milyen szorongatott helyzetbe kerültünk. Megígérte, hogy amint ahhoz a vörös házhoz érünk, eszébe juttat barátunknak valami halaszthatatlan elintéznivalót.

Szemem valósággal rátapadt a megmenekülést jelentő házra. A vörös kaput elérve, a fickó minden különösebb ok nélkül sarkon fordult, még csak a mondatát sem fejezte be. Béke telepedett ránk.

Egy másik alkalommal egyedül baktattam a Howrah pályaudvar közelében. Egy pillanatra megálltam egy templom mellett, ahol egy csoport férfi verődött össze, s hangos dobszóval és cimbalomkísérettel énekeltek.

„Hogy megszentségtelenítik isten nevét ezzel a gépies ismétléssel!&quot; - tűnődtem. Hirtelen meglepetten pillantottam meg Mahásaja mestert, aki sietve közeledett felém.

- Hogy kerültél ide, uram?

A szent nem vett tudomást a kérdésemről, ehelyett egyenesen a gondolatomra válaszolt.

- Nem úgy van-é, kis uram, hogy a Kedves neve minden ajakról édesen cseng, legyen szó bölcsről vagy tudatlanról? - gyöngéden belém karolt, s máris varázsszőnyeg repített a Könyörületes Jelenlét közelségébe.

- Mi lenne, ha megnéznénk egy bioszkópot?

A különben visszavonult életet élő mester kérdése egészen meglepett, mivel akkoriban a mozit nevezték így Indiában. Beleegyeztem, hogy vele tartok, hiszen örültem, hogy a társaságában lehetek. A kalkuttai egyetem kertjéhez siettünk. Mesterem egy padra mutatott a góldighí, azaz a medence mellett.

- Üljünk le ide néhány percre!

Mesterem mindig azt kérte tőlem, hogy meditáljak, valahányszor vizet pillantok meg. Ennek a tónak a háborítatlan tükre Isten végtelen nyugalmát juttatta eszünkbe. Amiként minden visszatükröződik a tóban, úgy tükröződik a mindenség a kozmikus tudat tavában. Legalábbis így beszélt erről gurudévám{{ref|9-2}} .

Nem sokkal ezután beléptünk az egyetem előadótermébe, ahol épp egy előadás zajlott. Ásítóan unalmasnak bizonyult, noha időről időre diavetítés színesítette, már ha lehet ezt mondani.

„Úgy, ezt a bioszkópot kívánta megmutatni nekem a mester!&quot; - gondoltam bosszúsan, mégis megfegyelmeztem arcvonásaimat, hogy az arcomra kiülő érdektelenséggel meg ne sértsem mesteremet. Ő azonban bizalmasan hozzám hajolt.

- Látom, kis uram, hogy nincs kedvedre ez a bioszkóp. Szóltam róla az Istenanyának, s ő együtt érez mindkettőnkkel. Azt mondja, mindjárt áramszünet lesz, és ennek leple alatt elhagyhatjuk a termet.

Alig halt el a suttogása, a teremre sötétség borult. A professzor, akinek fülsértő hangja egy pillanatra elakadt meghökkenésében, kijelentette:

- Úgy látszik, valami baj van az árammal.

Addigra azonban mesteremmel már a küszöbön álltunk. A folyosóról visszapillantva láttam, hogy a teremben ismét felgyullad a villany.

- Kis uram, csalódást okozott neked ez a bioszkóp, azt hiszem azonban, egy másik jobban tetszik majd.

Az egyetem előtti járdán álltunk a szenttel. Ekkor szelíden a mellkasomra legyintett, a szívem fölött.

Bűvös csend telepedett ránk. Amiként a mai hangosfilmek is némafilmmé válnak, ha elmegy a hang, úgy némította el Isten keze különös csoda folytán a világ zsongását. Gyalogosok mentek el mellettünk, trolibuszok, automobilok suhantak el, ökrös szekerek baktattak tova, de mindez némán történt, még az abroncsozott kerekű bérkocsik csikorgása sem hallatszott. Én meg egyszerre, minden irányban láttam, a hátam mögé éppúgy, mint jobbra és balra. Kalkutta ezen negyedének nyüzsgése hang nélkül zajlott. A körpanorámát halvány derengés ölelte körül, mint amikor a vékony hamuréteg mögött felizzik a parázs.

Saját testem is csupán egy árny volt a sok közül, noha az enyém nem mozgott, míg a többiek némán ide-oda suhantak. Több fiú is jött felém, a barátaim, majd tovahaladtak, s bár közvetlenül rám néztek, nem ismertek fel.

Ez a páratlan pantomim megmagyarázhatatlan elragadtatást keltett bennem. Mélyeket kortyoltam az áldott forrásból. Mahásaja mester hirtelen ismét gyengéden meglegyintette a mellkasomat, s megint vonakodó fülembe tört a világ pokoli zsivaja. Megtántorodtam, mint aki könnyű álomból ébred. A transzcendentális bor eltűnt előlem.

- Nos, látom, ez a második bioszkóp{{ref|9-3}} már tetszett, kis uram - mosolyodott el a szent. Hálásan térdre akartam esni előtte. - Ezt nem teheted meg - mondta. - Tudod, hogy Isten a te templomodnak is lakója! Nem akarom, hogy az Istenanya a te kezeddel érintse meg a lábam!

Ha bárki tanúja lett volna annak, miként baktatunk arrébb szerény mesteremmel a zsúfolt járdáról, minden bizonnyal részegnek hitt volna bennünket. Úgy éreztem, hogy az alkony mindent beborító árnyai - irántunk érzett rokonszenvük miatt - szintén megrészegültek Istentől. Amikor a sötétség kiszabadult éjszakai ájulatából, eksztatikus állapotom is elmúlt. De emlékezetembe örökre bevésődött az Istenanya angyali fia: Mahásaja mester.

Miközben akadozó szavakkal próbálom ecsetelni Mahásaja mester és az utamba akadó többi szent jóságát, azon tűnődöm, vajon sejtették-e, hogy évekkel később nyugati földön írok majd róluk mint Isten szolgáiról. Nem lepne meg, ha beleláttak volna a jövőbe, s remélem, hogy az eddigi fejtegetéseimet nyomon követő olvasóim ugyancsak így gondolják.

==10. FEJEZET==

Találkozom mesteremmel, Srí Juktésvarral

„Az istenhit bármiféle csodát előidézhet egy kivételével: tanulás nélkül tudniillik nem lehet átmenni a vizsgán.&quot; Undorodva tettem le az „ihlető erejűnek&quot; mondott könyvet, amelyet egy üres pillanatomban vettem a kezembe.

„Ez az író tökéletesen hitetlen - gondoltam. - Szegény fickó, mennyire megbízik az éjfélkor égetett lámpaolajban!&quot;

Megígértem apámnak, hogy elvégzem a gimnáziumot. Szorgalmasnak azonban sehogyan sem tudtam tettetni magam. Az elsuhanó hónapok alatt kevesebbet fordultam elő az iskolában, mint a kalkuttai ''ghátok ''elhagyatott pontjain. A velük szomszédos halottégetőket, amelyek különösen éjjelente kísértetiesek, a jógik nagy becsben tartják. Aki megtalálja a halál nélküli lényeget, nem ijedhet meg néhány dísztelen koponya látványától. A csontok gyászos birodalma megérteti velünk emberi létünk végességét. Éjszakai virrasztásaim így különböztek a szorgos nebulókétól.

Közeledett az érettségi időpontja a hindu gimnáziumban. Ilyenkor a várakozás van olyan félelmetes, mint amilyenek a legborzongatóbb kísértetek. Ennek ellenére nyugodt voltam. A hullarablókkal dacolva, olyan tudást ástam elő sírjából, amelyet nem az iskolapadban tanítanak. Ennek ellenére híján voltam Szvámi Pranabánanda tudományának, aki könnyűszerrel tudott egyszerre két helyen is jelen lenni. Úgy véltem (sokak szerint alapozatlanul), az Úr észreveszi szorult helyzetemet, s kimenekít belőle. A tanítványok különösen hajlamosak arra, hogy a bajban egyedül az isteni csodában bízzanak.

- Szervusz, Mukunda! Alig látlak mostanság - egyik délután így köszönt rám egy osztálytársam a Garpar óton.

- Szervusz, Nantú! Iskolai láthatatlanságom kétségtelenül kínos helyzetbe hoz most engem - vallottam be a barátságos tekintet biztatására.

Nantú, aki kitűnő tanuló volt, most szívből jövően elnevette magát, mivel volt valami komikus is a panaszomban.

- Egyszóval semmit sem készültél az érettségire! Akkor nekem kell segítenem! - jelentette ki.

Egyszerű szavai isteni ígéretet hordoztak, s tüstént ellátogattam barátomhoz. Ő kedvesen elmagyarázta azokat a tételeket, amelyek szerinte várhatóak voltak a vizsgán.

- Ezek a kérdések számos bizakodó fiút csapdába csalhatnak. Emlékezz a válaszaimra, s meglásd, nem esik bántódásod.

Késő éjjel tértem haza. Tele volt a fejem frissen szerzett ismeretekkel, s buzgón imádkoztam, hogy a néhány hátralévő napban ez így is maradjon. Nantú felkészített tehát a különböző tantárgyakból, de idő hiányában elfeledkeztem a szanszkritról. Hevesen emlékeztettem hát Istent a mulasztásra.

Másnap reggel lépteim ritmusára magamban mormolva a tanultakat, sétálni indultam. Miközben átvágtam egy sarki telek gyomos területén, tekintetem néhány ott heverő nyomtatott lapra esett. „Győzelem!&quot; - gondoltam, mert szanszkrit verssorok kerültek a kezembe. Kerestem egy panditot, hogy legyen segítségemre, mivel én csak akadozva boldogultam a fordítással. Zengő hangja a mézédes ősi nyelv szépségével töltötte meg a levegőt.{{ref|10-1}} 

- Ezek a kivételesen szép versszakok vélhetőleg nem lesznek segítségedre a szanszkrit vizsgán - bocsátott el a tudós.

Ám ennek a versnek a megismerése mégis átsegített másnap a vizsgán. Nantú hathatós segítségével épp átmentem a léc fölött a többi tárgyból.

Apám örült, hogy megtartottam a szavamat, és leérettségiztem. Hálát adtam az Úrnak, hiszen egyedül ő vezérelt el Nantúhoz meg az elhagyatott, szeméttel teleszórt telekre. Az ő játékos kegye épp idejében érkezett, hogy megmentsen.

Amikor ismét kezembe került az a korábban elhajított könyv, amelynek szerzője tagadta Isten segítségét a vizsgákon, nem tudtam elfojtani nevetésemet. Magamban ezt gondoltam: „Hogy meglepődnék ez a fickó, ha elmondanám neki, hogy a tetemek szomszédságában végzett meditáció elegendő lehet az érettségihez!&quot;

Friss sikereim után már nyíltan tervezgethettem, hogy elmegyek otthonról. Úgy döntöttem, hogy fiatal barátommal, Dzsiténdra Mazumdárral{{ref|10-2}} egy benáreszi remetelakba, Srí Bharát Dharma Mahámandal fennhatósága alá költözöm.

Egyik nap szomorkodni kezdtem, hogy rövidesen elhagyom a családomat. Anyám halála óta különösen két öcsém, Szánanda és Bisnú, meg legfiatalabb húgom, Thámú került közel hozzám. Elvonulásom színhelyére, a kis padlásszobába szaladtam, amely oly sokszor volt tanúja viharos szádhanáimnak.{{ref|10-3}} Itt zokogtam egy-két órát, s ezután páratlan átalakulás ment végbe mennem, mintha valamilyen alkimista tisztítószer dolgozott volna lényemben. Eltűnt minden földi kötődésem,{{ref|10-4}} s sziklaszilárdan elhatároztam, hogy Istenben keresem legjobb barátomat.

- Még egy utolsó kérés - apám feszengve ejtette ki e szavakat, amikor előtte álltam, hogy áldását fogadjam. - Ne hagyj el engem és bánkódó testvéreidet!

- Tisztelt atyám, hogyan is fejezhetném ki irántad érzett szeretetemet? Ám nálad is jobban szeretem az Égi Atyát, aki ilyen tökéletes apával ajándékozott meg a Föl dön. Engedj tehát utamra, hogy egy napon Isten mélyebb megértésével térhessek vissza hozzád.

Apám ugyan vonakodva, de beleegyezését adta, hogy útnak induljak Dzsiténdra után, aki már elment a benáreszi remetelakba. Érkezésemkor szívélyesen fogadott a fiatal vezető szvámí, Dajánanda. A magas, vékony, elgondolkodó fiatalember rokonszenves benyomást keltett. Tiszta arcvonásain a Buddháéra emlékeztető önfegyelem ült.

Örültem, hogy új otthonomban is van padlásszoba, s itt tölthetem a hajnal és a reggel óráit. Az ásram tagjai vajmi keveset tudtak a meditációról, ezért úgy gondolták, hogy minden időmet a közösségi életnek kell szentelnem. Délutáni munkámat az irodán például megdicsérték.

- Ne próbáld túl hamar elérni Istent! - ez a nevetséges mondat akkor hangzott el egyik társam szájából, amikor időnek előtte visszaindultam padlásszobámba. Nyomban Dajánandához siettem, aki Gangeszre néző, kicsiny szentélyében foglalatoskodott.

- Szvámídzsí{{ref|10-5}} , nem értem, mint kívántok tőlem. Én Isten közvetlen érzékelését keresem. Nélküle nem elégít ki ''az ''emberi elismerés vagy valamilyen csoporthoz való tartozás.

A narancssárga ruhás pap szeretettel megveregette a vállamat. A látszat kedvéért megdorgálta közelben tartózkodó társaimat, akikhez így szólt:

- Ne törődjetek Mukundával! Majd megérti, hogyan élünk mi itt.

Ezután udvariasan elrejtettem kétségeimet. A tanítványok elhagyták a termet, szemlátomást nem hatott rájuk a dorgálás. Dajánandának azonban még beszéde volt velem.

- Mukunda, látom, hogy apád rendszeresen küld pénzt. Kérlek, juttasd vissza hozzá, mivel itt nincs szükséged ilyesmire. A fegyelmezéshez az étkezés is hozzátartozik. Ezért ne tedd szóvá, ha éhes vagy!

Nem tudom, ott égett-e az éhség a szememben. Hogy mennyire éhes voltam, azt csak én tudtam. A nap folyamán először mindig csak délben kaptunk enni. Odahaza hozzászoktam, hogy reggel kilenckor bőséges reggeli vár az asztalon.

Ez a háromórás eltolódás napról napra elviselhetetlenebbé vált. Hol voltak már azok a kalkuttai idők, amikor tíz perc késésért megfeddhettem a szakácsot! Megpróbáltam megfékezni az étvágyamat; tartottam egy huszonnégy órás böjtöt. Megkétszerezett lelkesedéssel vártam a következő delet.

- Dajánandadzsí vonata késik, az ő érkezéséig nem eszünk - ezt az elkeserítő hírt Dzsiténdra hozta.

A szvámí két hétig volt távol, és sok finomság várta hazatértét. A levegőben étvágygerjesztő illatok terjengtek. Mivel más nem akadt, előző napi böjtöm dicsőségét habzsoltam.

Istenem, siettesd azt a vonatot!

„Az égi Gondviselőnek bizonyára nincs része a Dajánanda-féle kínzásban&quot; - okoskodtam. Csakhogy Isten figyelme ezúttal elkalandozhatott, mert egymás után teltek-múltak az órák. Vezetőnk csak sötétedés után lépett be az ajtón. Kitörő örömmel üdvözöltem.

- Dajánandadzsí előbb megfürdik és meditál étkezés előtt - közölte a rossz hírt Dzsiténdra.

Csaknem összeestem már a mardosó éhségtől. Fiatal gyomrom nem szokta meg az éhezést, s most fellázadt. Lelki szemeim előtt felvonultak az éhínségek áldozatai.

„Nos, a következő én leszek ebben a benáreszi remetelakban&quot; - gondoltam. Kilenckor véget ért a megpróbáltatásunk. Micsoda mennyei gyönyörök vártak ezután! Emlékezetemben úgy él ez az étkezés, akár a legszebb emlék.

Bármennyire lefoglalt azonban az étkezés, nem kerülte el a figyelmemet, hogy Dajánanda szórakozottan evett. Láthatóan fölötte állt az én földhözragadt szemléletemnek.

- Nem voltál éhes, Szvámídzsí? - most, hogy jól belaktam, egyedül maradtam a vezetőnkkel a dolgozószobájában.

- Na, igen! - mondta. - Az elmúlt négy napot étlenszomjan töltöttem. Soha nem eszem vonaton, hiszen tele van a világi emberek sokféle rezgésével. A magam részéről szigorúan tartom rendem sásztrikus szabályait.{{ref|10-6}} Tudod, szervezéssel kapcsolatos gondok aggasztanak. Ma este otthon ezért kihagytam a vacsorát. Minek úgy sietni? Holnap gondoskodom majd megfelelő étkezésetekről - nevette el magát vidáman.

Valósággal fojtogatott a szégyen. Mivel azonban nem felejtettem el egykönnyen a borzasztó tegnapi napot, megkockáztattam egy további megjegyzést.

- Szvámídzsí, nehezemre esik megfogadnom az útmutatásaidat. Mi lesz, ha nem kérek enni, és senkinek sem jutok eszébe? Éhen is halhatok.

- Akkor halj meg! - ez a riasztó tanács késként hasított a levegőbe. - Ha muszáj, halj meg, Mukunda! Ne hidd, hogy az étel energiája táplál, és nem Isten hatalma! Ő, aki megalkotta a táplálék megannyi formáját, ő, aki étvágyat adott nekünk, kétségtelenül hívei ellátásáról is gondoskodik. Ne gondold, hogy rizsen élsz, hogy a pénz vagy az emberek tartanak fent! Vajon mire jutnál velük, ha Isten viszszatartaná a lélegzetedet? Emezek puszta eszközök az Ő kezében. Te magad, saját képességeidnek köszönhetően emészted meg a táplálékot? Használd megkülönböztető képességed kardját, Mukunda! Messed el a látszatok láncát, és lásd meg az egyedüli okot!

Úgy éreztem, metszően éles szavai a csontomba hasítanak. Nem hihettem többé, hogy a test parancsa előbbre való a lélekénél. Ott, akkor megízleltem a szellem mindenek felett valóságát. Hány és hány idegen városban nyílt alkalmam későbbi életemben, folytonos vándorlásaim során bebizonyítani a benáreszi remetelakban hallottak igazságát!

Kalkuttából egyedül a szádhu ezüstamulettjét vittem magammal, amelyet még anyám hagyott rám. Miután évekig őrizgettem, most is gondosan elrejtettem ásrambeli szobámban. Egyik reggel gyönyörködni szerettem volna a talizmánban, ezért kinyitottam a lezárt dobozt. A fedél érintetlen volt, ám az amulettnek nyoma veszett! Rémülten téptem fel a borítékját, de bizony ezt is üresen találtam. A talizmán eltűnt, pontosan úgy, ahogyan annak idején a szádhu megjövendölte, felolvadt az éterben, ahonnan elővarázsolta.

Közben Dajánanda követőivel is egyre inkább megromlott a kapcsolatom. Távolságtartó lettem velük szemben, mire ők is elidegenedtek tőlem. Szigorú ragaszkodásom a meditációhoz - amiért hátrahagytam otthonomat és világi törekvéseimet - sekélyes kritikára késztette ellenlábasaimat.

Spirituális szenvedés által hajtva, egyszer hajnalban padlásszobámba lépve, meditálni kezdtem. Kételyek gyötörtek, s elhatároztam, addig imádkozom, amíg választ kapok kérdéseimre.

- Mindenség Könyörületes Édesanyja, hadd ismerjelek meg látomások révén, vagy egy általad küldött gurun keresztül!

Teltek-múltak az órák, és én hiába zokogtam, nem érkezett válasz. Hirtelen úgy éreztem, testem felemelkedik egy leírhatatlan égi körbe.

- Mestered eljő holnap! - az Istenanya hangja egyszerre mindenünnen és sehonnan zengett.

Túlvilági látomásomat egy helybéli prózai kiáltása törte meg. Egy Hábúnak nevezett fiatal pap szólított a földszinti konyhából.

- Mukunda, elég legyen a meditációból! Szükségünk van a munkádra.

Más napon talán ingerülten válaszoltam volna, most azonban letöröltem könnyáztatta orcámat, és alázatosan engedelmeskedtem a felszólításnak. Hábúval együtt egy távoli piacra indultunk Benáresz bengáli negyedében. A kegyetlenül perzselő indiai nap még nem ért delelőpontjára, amikor bevásároltunk a bazárban. Háziasszonyok, idegenvezetők, papok, egyszerűen öltözött özvegyek, méltóságteljes bráhmanák és a mindenütt jelenlévő szent bikák színes kavalkádján vágtuk keresztül magunkat. Ahogy utat törtem magamnak Hábúval, szemembe ötlött egy keskeny, jellegtelen sikátor.

A végében Krisztusra emlékeztető férfiú állt mozdulatlanul a szvámík okkersárga köntösében. Első pillantásra ismerősnek tetszett valahonnan, s mohón siklott végig rajta a pillantásom. Aztán megrohant a kétség.

„Összetéveszted ezt a vándor szerzetest valakivel, akit ismersz - gondoltam. - Menj tovább, te álmodozó!&quot;

Tíz perc elteltével súlyos zsibbadást éreztem a lábamban. Úgy éreztem, kővé vált, s egy tapodtat sem tudok továbbmenni. Amikor nagy nehezen megfordultam, lábamba visszaköltözött az élet. Az ellenkező irányba tekintve azonban megint az előbbi különös súly nehezedett rám.

„A szent magához vonz, akár egy mágnes!&quot; - gondoltam, s ezzel Hábú karjába nyomtam csomagjaimat. Addig is ámuldozva nézte toporgásomat, és most nevetésben tört ki.

- Mi ütött beléd? Megbolondultál?

Feltoluló érzelmeim mindennemű visszavágást megakadályoztak, s én némán elsiettem.

Úgy szaporáztam lépteimet, mint akinek szárnya nőtt. A keskeny közbe érve, futó pillantással meggyőződtem arról, hogy a néma jelenés még mindig ott áll előbbi helyén, s engem fürkész. Néhány gyors lépéssel a lába elé vetettem magam.

- Gurudéva!{{ref|10-7}} 

Az isteni arcot ezer és ezer látomás mutatta már nekem. Ez a jégmadárszempár, ez az oroszlánsörény a hegyes szakállai nem egyszer derítette fel álmaimat, s olyan ígéretet hordozott, amelyet akkor még nem értettem.

- Kedvesem, végre eljöttél hát! - Gurum újra meg újra elmondta ezt a mondatot bengáliul, miközben hangja örömtől remegett. - Mióta várok rád!

Mindketten elnémultunk, hiszen e pillanatban merőben fölöslegesnek tetszettek a szavak. Néma ének szállt a mester szívétől a tanítványéig. Tévedhetetlen ösztönnel megéreztem, hogy gurum ismeri Istent, és elvezet Hozzá. Jelen életem homálya mögül születésem előtti emlékek tolultak fel. Drámai pillanatok, amelyekben múlt, jelen és jövő ölelkezett! Nem ez volt az első nap, amely a szent lábak előtt talált!

Gurum kézen fogott, és elvezetett a Ráná Mahal nevű városrészben található, ideiglenes szálláshelyére. Határozottan lépdelt szálas alakja. Ötvenöt éves lehetett ekkor, de olyan fürge volt, akár egy fiatalember. Nagy, sötét szempárjában mélységes bölcsesség fénye csillogott. Markáns arcvonásait enyhén göndörödő fürtök szegélyezték. Erő és szelídség keveredett ezen az arcon.

Miközben kiléptünk a ház Gangeszre néző kőerkélyére, gurum gyöngéden megszólalt:

- Neked adom remetelakom, és minden tulajdonom.

- Uram, én bölcsességért jöttem, meg azért, hogy megvalósítsam magamban Istent. Ezek azok a kincseid, amelyekre áhítozom!

A gyorsan érkező indiai alkonyat már félig ránk borította függönyét, amikor mesterem újra megszólalt. Tekintetében végtelen szelídség ült.

- Neked adom feltétel nélküli szeretetemet.

Drága szavak! Negyedszázadnak kellett elmúlnia, hogy gurum újra hangot adjon irántam érzett szeretetének. Nem szokott a fecsegéshez, a csönd jobban illet óceánmély szívéhez.

- Te is megadod nekem ugyanezt? - gyermeki bizalommal nézett rám.

- Az örökkévalóságig foglak szeretni, Gurudéva!

- A közönséges szeretet önző, a vágyak és kielégülések sötétjében gyökerezik. Az isteni szeretet ezzel szemben nem szab feltételeket, nincsenek határai, és sohasem csökken. A tiszta szeretet érintése egyszer és mindenkorra lehorgonyozza az ingatag emberi szívet - majd pedig alázatosan hozzátette: - Ha valaha is azt tapasztalod, hogy nem vagyok egységben Istennel, kérlek, vond öledbe fejemet, és segíts visszatérni a Kozmikus Szeretetthez, akit mindketten imádunk.

Ezután felállt a sűrűsödő sötétben, s egy belső helyiségbe vezetett. Miközben mangót és mandulás édességeket ettünk, mesterem észrevétlenül rám vonatkozó információkat szőtt a beszédébe. Megdöbbentett mindentudása, kivált, mert veleszületett szerénységgel párosult.

- Ne sajnáld az amulettedet. Kiszolgálta az idejét mint isteni tükörben, gurumban nyilvánvalóan egész életem tükröződött.

- Jelenléted élő valósága, mester, nagyobb örömet okoz minden jelképes tárgynál.

- Ideje változtatnod, hiszen nem érzed jól magad a remetelakban.

Egy szóval sem említettem életem részleteit, de ez mostantól fölöslegesnek is tetszett! A maga természetes, keresetlen modorával mesterem értésemre adta, hogy nem kívánja dicsértetni magát tisztánlátó képessége miatt.

- Menj vissza Kalkuttába! Miért fosztanád meg éppen a rokonaidat az emberek iránt érzett szeretetedtől?

Ez a javaslat elszomorított. Való igaz, családom folyvást visszatérésemet leste, bár jómagam nem válaszoltam a levelekben olvasott sürgetésekre.

Hadd röpködjön a kismadár a metafizika egeiben. Szárnyai előbb-utóbb elfáradnak majd abban a sűrű légkörben Nem telik bele sok idő, és hazarepül a drága, összezárja szárnyát, és békén megül a családi fészekben - füstölgött Ananta.

Még elevenen élt emlékezetemben ez a csüggesztő hasonlat, s feltettem magamban, semmiképpen sem „térek meg a családi fészekbe&quot;.

- Nem térek haza, uram, hanem téged követlek, akárhová mész is. Kérlek, mondd meg a neved és a címed!

- Szvámi Srí Juktésvar Girinek hívnak. Fő remetelakom Szírámpurban van, a Ráj ghát közben. Most anyámat jöttem meglátogatni néhány napra.

Elgondolkoztam, milyen bonyolult játékokat játszik Isten a híveivel. Szírámpur mindössze három kilométerre esik Kalkuttától, mégsem találkoztam soha azon a környéken a gurummal. Kásí (Benáresz) ősi városába kellett jönnünk, hogy találkozzunk, amelyet megszentelt Lahiri Mahásaja emléke. De járt itt Buddha, Sankarácsárja meg sok más jógi-Krisztus.

- Négy hét múlva újra eljössz hozzám - Srí Juktésvar hangja először csengett szigorúan. - Most, hogy biztosítottalak végtelen szeretetemről, és kimutattam örömömet, amiért megtaláltalak, rajtad áll, hogy teljesíted-e kérésemet. Legközelebb, amikor találkozunk, tenned kell valamit azért, hogy újraéleszd érdeklődésemet. Nem fogadlak első szóra a tanítványaim közé, ehhez tökéletesen alá kell vetned magad szigorú képzésemnek.

Makacsul hallgattam. Gurum nyomban kitalálta a gondolatomat.

- Attól félsz, hogy kinevetnek a rokonaid?

- Nem megyek vissza.

- Harminc napon belül visszatérsz.

- Soha.

Most, hogy kiadhattam magamból a feszültséget, tiszteletteljesen a lába elé borultam, majd távoztam. Miközben az éjféli sötétségben a remetelak felé baktattam, azon tépelődtem, miért végződött ilyen kellemetlenül ez a találkozás. Májá kettős serpenyője, az egyikben az öröm, a másikban az elmaradhatatlan bánat! Fiatal szívem még nem volt elég képlékeny, még gurum varázsló ujjainak sem engedelmeskedett.

Másnap reggeltől a remetelak lakói még inkább ellenem fordultak, alaposan megkeserítve napjaimat ilyen vagy olyan durvaságukkal. Három hét telt el így, aztán Dajánanda elhagyta az ásramot, hogy részt vegyen egy bombayi konferencián. Távollétében elszabadult a pokol, s társaim megannyi gonoszsága az én gyámoltalan fejemre zúdult.

- Mukunda ingyenélő, aki elfogadja ugyan a remetelak vendégszeretetét, de semmit nem ad cserébe.

Miután kihallgattam e szavakat, először bántam meg, hogy a vezető kérésének engedve visszaküldtem a pénzt apámhoz. Nehéz szívvel kerestem fel egyedüli barátomat, Dzsiténdrát.

- Elmegyek. Kérlek, ha Dajánándadzsí visszatér, mondd meg neki, sajnálom, hogy így alakult.

- Én is elmegyek! Nekem sem könnyebb itt meditálnom, mint neked - Dzsiténdra hangja határozottan csengett.

- Találkoztam egy Krisztushoz hasonló szenttel. Keressük fel Szírámpurban!

A madár most már készen állt arra, hogy hazatérjen a kalkuttai fészekbe!

==11. FEJEZET==

Két pénztelen kölyök Brindábanban

- Megérdemelnéd, hogy apánk kitagadjon, Mukunda! Milyen értelmetlenül herdálod el az életedet! - ha akartam, ha nem, hallgatnom kellett bátyám szónoklatát.

Leszálltuk a vonatról Dzsiténdrával (tetőtől talpig szutykosan), s megérkeztünk Ananta hajlékába. A közelmúltban Kalkuttából Ágrá ősi városába költözött át, ahol a kormány szolgálatában dolgozott főkönyvelőként.

- Jól tudod, Ananta, hogy én csupán az Égi Atyától remélek örökséget.

- Első a pénz, Isten csak utána következik! Ki tudja? Lehet, hogy elég hosszúra nyúlik az élet.

- Első Isten, a pénz csupán a szolgája! Ki tudja? Lehet, hogy túl rövidre sikerül az életünk.

Válaszomat a pillanat heve szülte, és nem jóslatnak szántam. (Sajnos, Ananta élete hamar véget ért.){{ref|11-1}} 

- Gondolom, a remetelakban tanultad ezt a bölcsességet! Mint látom azonban, otthagytad Benáreszt.

Ananta szeme elégedetten felcsillant, még mindig azt remélte, hogy a családi fészekhez kötheti röptömet.

- Nem volt hiába benáreszi tartózkodásom! Mindent felleltem ott, amire a szívem vágyott! Biztosíthatlak, nem a te panditod vagy a fia személyében!

Ananta egyetértően nevetett, hisz be kellett látnia, hogy a benáreszi „jós&quot;, akit kiválasztott, nem látott tovább az orránál.

- Mik hát a terveid, vándorkedvű öcsém?

- Dzsiténdra rávett, hogy menjünk el Ágrába, megnézzük ott a gyönyörű Tádzs Mahalt{{ref|11-2}} - mondtam. - Aztán felkeressük most megtalált gurumat, akinek van egy remetelakja Szírámpurban.

Ananta kitűnő vendéglátó házigazdának bizonyult. Este többször észrevettem, hogy elgondolkodón pihen meg rajtam a tekintete.

„Ismerem ezt a nézést - gondoltam. - Forral valamit!&quot;

Hogy mit, a korai reggelinknél derült ki.

- Úgy érzed tehát, hogy anyagilag független vagy apánktól? - Ananta ártatlan képpel kezdte újra a tegnapi kellemetlen beszélgetést.

- Egyedül Istentől való függésemet ismerem el.

- Könnyű azt mondani! Idáig tenyerén hordott az élet. Mit gondolsz, micsoda kínokat állnál ki, ha arra kényszerülnél, hogy a Láthatatlan Kéztől reméld mindennapi táplálékod és szállásod? Előbb-utóbb az utcán koldulnál.

- Soha! Inkább hiszek Istenben, mint az utcai járókelőkben. Ő ezernyi más megélhetési forrást talál hívei számára a koldulótálka helyett.

- Szavak, megint csak szavak! Javaslom, próbáljuk ki, hogyan állja meg helyét kérkedésed a valóságos világban!

- Áll az alku! Miért, szerinted Isten csak képzelt világban létezik?

- Majd elválik; ma bebizonyíthatod, melyikünknek van igaza.

Ananta drámai szünetet tartott, aztán lassan, tagoltan ejtve a szavakat, megszólalt:

- Javaslatom az, hogy ma reggel menjetek el barátoddal, Dzsiténdrával a közeli Brindábanba. Nem vihetsz magaddal egyetlen rúpiát sem; nem koldulhatsz sem ételt, sem pénzt. Helyzeted nem fedheted fel senkinek, nem éhezhetsz, és nem ragadhatsz Brindábanban. Ha még ma éjfél előtt visszatértek ide anélkül, hogy megszegtétek volna a próba szabályait, én leszek Ágrá legelképedtebb embere!

- Elfogadom a feltételeidet.

Szemernyi tétovázás sem volt bennem, sem a szavaimban, sem a szívemben. Képek villantak fel az emlékezetemben, miként gondoskodott rólam haladéktalanul a Gondviselés - azóta is hálás vagyok neki. Felvillant előttem, hogyan gyógyított ki a halálos kolerából a Lahiri Mahásaja képmásához intézett ima; hogyan szállt a láhóri tetőkre Isten kegyes ajándékaként a két papírsárkány; hogyan jelent meg az amulett a legjobb pillanatban, amikor épp elcsüggedtem Bareillyben; hogyan hozott üzenetet a ''szádhu ''a ''pandit ''háza előtt Benáreszben; hogyan jelent meg előttem az Istenanya, és milyen fenséges szavakban nyilvánította ki szeretetét; Mahásaja mester közreműködésével milyen gyorsan válaszolt kételyeimre; hogyan tettem le az érettségit a Gondviselés utolsó pillanatban érkezett közreműködésével; végül, utolsó jótéteményként, hogyan bukkant fel álmaimból életre szóló mesterem. Soha nem ismerném el, hogy hitem nem segít át a világ legkeményebb próbatételein!

- Vállalkozó szellemed dicséretedre válik! Máris kikísérlek a vonathoz - mondta Ananta, majd az elképedt Dzsiténdrához fordult.

- Kérlek, tarts vele, részben szemtanúként, és nagy valószínűséggel áldozatként!

Nem telt bele fél óra, és Dzsiténdrával ott álltunk a peronon, odafelé szóló jeggyel a zsebünkben. Ananta átvizsgálta holmijainkat és elégedetten állapította meg, hogy nem viszünk magunkkal titkos készleteket, s egyszerű ''dhótín''k{{ref|11-3}} sem rejt többet a szükségesnél.

Hogy a hit és az anyagiak így összekeveredtek, barátom tiltakozón felemelte a szavát.

- Ananta, adj legalább néhány rúpiát biztosítéknak, hogy baj esetén táviratozhassak.

- Dzsiténdra! - kiáltottam rá megrovóan. - Nem vállalom ezt a próbát, ha pénzt hozol magaddal végső biztosíték gyanánt.

- Márpedig a pénz csengésében van valami megnyugtató - Dzsiténdra nyomban elhallgatott szigorú tekintetemre.

- Mukunda, nem vagyok szívtelen - Ananta szavaiban megbánás csengett. Talán lelkiismeret-furdalást érzett, hogy két fiút egy fillér nélkül elküld egy idegen városba, talán a rá jellemző vallási kételyek vették elő. - Ha Isten vagy a véletlen kegyelméből baj nélkül hazajuttok Brindábanból, szavamra, tanítványotokká szegődöm.

Ez a fogadalom meglehetősen furcsán hangzott, de illet a pillanat szokatlanságához. Egy indiai családban a legidősebb fiútestvér ritkán hajol meg az öccse előtt, hiszen a neki kijáró tisztelet és engedelmesség mindjárt a családapát megillető után következik. Nem maradt azonban időm további válaszokra, mert indult a vonatunk.

Dzsiténdra komoran hallgatott, miközben vonatunk ette a kilométereket. Végül mégis életre kelt, s hozzám hajolva, érzékeny ponton belém csípett.

- Semmi jelét nem látom, hogy isten gondoskodni kívánna következő étkezésünkről!

- Csigavér, te hitetlen Tamás, az Úr nekünk dolgozik.

- Volnál kedves elintézni, hogy siessen kissé? Már attól korog a gyomrom, ha arra gondolok, mi vár még ránk. Azért hagytam el Benáreszt, hogy megnézzem a Tádzsmauzóleumot, nem azért, hogy megépítsem a magamét!

- Nyugodj meg, Dzsiténdra! Hisz előbb Brindában csodáit szándékoztunk megtekinteni.{{ref|11-4}} A magam részéről nagy örömömre szolgál, hogy azon a tájon járhatok, amelyet Krisna Urunk lába szentelt meg.

Ekkor kinyílt a szakaszunk ajtaja, s két férfi telepedett le mellénk. Az utolsó megálló már a végállomás lesz.

- Nos, fiatalemberek, van ismerősötök Brindábanban? - fogott meglepő kérdezősködésbe a velem szemben ülő idegen.

- Nem tartozik magára! - mondtam nyersen, és félrefordítottam tekintetemet.

- Talán épp a családtól szöktök, mert a szívek tolvaja{{ref|11-5}} benneteket is megigézett. Magam is buzgón hiszek, ezért kötelességemnek érzem, hogy gondoskodjam ételetekről és szállásotokról ebben a rekkenő hőségben.

- Nem, uram, hagyjon minket békén! Igazán nagyon kedves, de téved, ha azt hiszi, megszöktünk otthonról.

Ezzel le is zárult a beszélgetés, mert a vonat nagyot zökkenve megállt. Dzsiténdrával leszálltunk, majd új ismerősünk belénk karolt, és bérkocsiért kiáltott.

Egy tiszteletet parancsoló remetelak előtt álltunk meg, amely gondozott kertben állt örökzöld fák árnyékában. Jótevőinket szemlátomást ismerhették itt, mert egy mosolygó leány szó nélkül bevezetett bennünket a társalgóba. Itt kis idő múltán idősebb, méltóságteljes járású hölgy jelent meg.

- Gaurí Má, a hercegnő sajnos nem tudott eljönni mondta az egyik férfi az ásram háziasszonyának. - Nagyon sajnálják, de az utolsó pillanatban közbejött valami. Hoztunk azonban két másik vendéget. Amint megláttam őket a vonaton, nyomban tudtam, hogy Krisna Urunk híveivel van dolgom.

- Viszontlátásra, fiatal barátaim - két ismerősünk az ajtóhoz lépett -, ha Isten is úgy akarja, még találkozunk.

- Helyezzétek magatokat kényelembe! - mosolygott ránk Gaurí Má anyaian. - Nem is jöhettetek volna jobbkor. Két királyi pártfogónkat vártam mára a remetelakba. Mekkora szégyen lett volna, ha nem akad, aki megdicsérje a főztömet!

Kedves szavai meglepő hatással voltak Dzsiténdrára, aki könnyekben tört ki. Félelmei nem igazolódtak, ehelyett királyi fogadtatásban volt része, s ez a hirtelen fordulat túl sok volt neki. Háziasszonyunk kíváncsian méregette, de nem tett semmiféle megjegyzést. Talán tudott valamit a kamaszok hirtelen hangulatváltozásairól.

Az ebédet feltálalták, s Gaurí Má bevezetett minket egy kis belső udvarba, ahol kellemes, fűszeres illatok terjengtek a levegőben, majd eltűnt a szomszédos konyhában.

Erre a pillanatra vártam, és a megfelelő pontot kiválasztva Dzsiténdra testén, ugyanolyan erősen belecsíptem, mint ő tette a vonaton.

- Nos, mint látod, hitetlen Tamás, Isten velünk van, és ráadásul gyorsan dolgozik!

Háziasszonyunk egy pankhával tért vissza. Keleti módra buzgón legyezett minket, miközben mi lekuporodtunk a díszes takarókra. Közben az ásram tanulói sürögtek-forogtak körülöttünk, vagy harminc fogást föltálalva. „Étkezés&quot; helyett inkább úgy mondanám, „fejedelmi lakomát&quot; élvezhettünk. Amióta megláttuk Isten szép világát, Dzsiténdrával nem volt részünk hasonlóban.

- Ezek valóban hercegnőhöz illő fogások, tiszteletreméltó anya! El nem tudom képzelni, mi lehetett fontosabb patrónusaid számára, mint ezek a fenséges ételek! Életre szóló emléket adtál nekünk!

Mivel Ananta hallgatást kért, nem magyarázhattuk meg a nagylelkű hölgynek, hogy jótette kétszeresen is jelentős. Azt mindenképpen látta, hogy hálánk őszinte. Búcsúzóul még megáldott minket, és meghívott bennünket, látogassunk el ismét a remetelakba.

Odakint elviselhetetlen hőség csapott meg minket. Barátommal egy sudár törzsű kadambafa árnyékába igyekeztünk az ásram kapujában. Ezután éles szóváltás következett, mivel Dzsiténdrát ismét elfogta a kishitűség.

- Jó kis kutyaszorítóba kerültem miattad! Az ebédünk csupán a vakszerencse műve. Hogyan nézzük meg a látnivalókat egyetlen lyukas garas nélkül? És aztán hogy az ördögbe viszel vissza Anantához?

- Hamar elfeledkezel Istenről, most, hogy megtöltötted a bendődet.

Nem keserűség diktálta a szavaimat, mégis vádlón csengtek. Milyen rövid is az emberi emlékezet, ha az isteni kegyelmet kellene észben tartanunk! Hiszen nem él olyan ember a földön, akinek az Úr ne hallgatta volna meg valamelyik imáját.

- Azt bizonyosan nem felejtem el, mire vállalkoztam egy futóbolond társaságában!

- Nyugalom, Dzsiténdra! Az Úr, aki megetetett minket, most körülvezet bennünket Bríndábanban, és visszavezérel Ágrába.

Kellemes arcú, vékony fiatalember közeledett felénk sietős léptekkel. Megállt a fa alatt, és meghajolt előttem.

- Drága barátom, bizonyára idegenek vagytok itt a társaddal. Engedd meg, hogy vendégül lássalak és körbevezesselek titeket!

Egy indiai aligha tud elsápadni, Dzsiténdra arca mégis úgy elváltozott, mintha émelygés kerülgetné. Jómagam udvariasan visszautasítottam az ajánlatot.

- Tényleg nem csupán elzavarni akartok? - az idegen nyugtalansága bármely más helyzetben nevetségesnek hatott volna.

- Miért akarnánk?

- Te vagy a gurum - tekintete bizalommal mélyedt az enyémbe. - Déli imám során megjelent előttem az áldott Krisna Úr. Két kétségbeesett alakot mutatott ez alatt a fa alatt. Az egyik a te arcodat viselte, mesterem, amelyet egyébként gyakorta láttam meditációmban. Ha tudnád, milyen hihetetlen örömömre szolgálna, ha igénybe vennéd szerény szolgálataimat!

- Én is örülök, hogy rám találtál. Sem Isten, sem az emberek nem hagynak cserben minket!

Noha nem mozdultam, a lelkes arcra mosolyogva lélekben Isten lába elé borultam.

- Drága barátaim, megtisztelnétek otthonomat látogatásotokkal?

- Kedves vagy, de mások a terveink. Már a bátyámhoz szálltunk Ágrában.

- Legalább engedjétek meg, hogy körbevezesselek benneteket Brindábanban!

Ebbe persze örömmel beleegyeztem. A fiatalember, aki Pratáp Csattardzsíként mutatkozott be, most leintett egy bérkocsit. Felkerestük a Madanamóhana-templomot meg Krisna többi szentélyét. Sötétedésre végeztünk csak a városnézéssel.

- Bocsássatok meg, de most veszek ''szandést. ''{{ref|11-6}} 

Pratáp bement egy boltba a vasútállomás mellett. Dzsiténdrával a széles utcán őgyelegtünk, ahol a viszonylagos hűvösség miatt nagy volt a tömeg. Barátunk egy idő után édességekkel megrakodva tért vissza.

- Engedjétek meg, hogy ezt az érdemet szerezzem az Úr előtt - kérlelt mosolyogva Pratáp, miközben egy csomag bankjegyet nyújtott át két frissen vásárolt jegy kíséretében.

A Láthatatlan Kéz iránti tiszteletből fogadtam el a nagylelkű adományt. Ananta lenézi a Gondviselést, pedig a szükségesnél jóval bőkezűbben méri áldásait.

Nyugodt helyet kerestünk az állomáson.

- Pratáp, most megtanítalak Lahiri Mahásaja krijajógájára, márpedig ő a mai idők legnagyobb jógija. Ez a módszer lesz a te gurud.

A beavatás fél órát vett igénybe.

- A krija lesz a te csintámanid{{ref|11-7}} - mondtam az új tanítványnak. - A technika, mint látod, egyszerű, de e művészet gyakorlása felgyorsítja a spirituális fejlődést. A hindu szent iratok tanúsága szerint évmilliók szükségesek ahhoz, hogy az újra meg újra megtestesülő ego kiszabaduljon a májá fogságából. Ezt a természetes időtartamot azonban jelentősen lerövidítheti a krija-jóga. Amiként a növényi növekedés a normális ütem sokszorosára gyorsulhat Dzsagadís Csandra Bósz kísérleteiben, úgy tudományos eszközökkel az ember lelki fejlődése is siettethető. Gyakorolj szorgalmasan, s közel kerülhetsz a legfőbb guruhoz!

- Úgy örülök, hogy rátaláltam a jóga kulcsára, amelyet oly régóta keresek! - szólalt meg Pratáp elgondolkozva. Felold majd az érzékek kötelékeiből, s szabaddá tesz arra, hogy eljuthassak a magasabb szférákba. Ma megjelent előttem Krisna Úr, s ez csakis a legfőbb jót hozhatja el számomra.

Csöndes egyetértésben üldögéltünk egy darabig, majd lassan kisétáltunk az állomásra. Örvendezve szálltam fel a vonatra, Dzsiténdra azonban újfent elsírta magát. Szeretettel elbúcsúztam Pratáptól, szavaimnak társaim elcsukló zokogása volt a kísérője. Aztán az út során ismét erőt vett rajta a búbánat. Ezúttal az önvád mardosta.

- Milyen sekélyes is az én hitem, milyen kőszívű vagyok! Többé soha nem kételkedem az isteni gondviselésben.

Közeledett az éjfél, amikor a két „Hamupipőke&quot;, akit egy fillér nélkül küldtek ki a világba, belépett Ananta hálószobájába. Miként oly könnyedén megjövendölte, arca maga volt a döbbent meglepődés. Némán elborítottam az asztalt bankjegyekkel.

- Dzsiténdra! Valld meg az igazat! - faggatta barátomat Ananta csipkelődve. - Nem rabolt ki ez a fiatalúr egy bankot?

Ahogy azonban elmeséltük történetünket, az ő arca is egyre jobban elkomolyodott, majd ünnepélyesre vált.

- A kereslet és kínálat törvénye finomabb világokba nyúlik, mint gondoltam - soha nem láttam ekkora spirituális lelkesültséggel beszélni. - Most értem meg igazán, miért veszed semmibe a világi javakat.

Bármilyen későre járt is, bátyám ragaszkodott ahhoz, hogy része legyen a krija-jógába bevezető ''díksában{{ref|11-8}} . ''Mukunda, a „guru&quot; tehát egyetlen éjszaka leforgása alatt egyszerre két nem várt „tanítványt&quot; vezetett be e tudomány rejtelmeibe.

Másnap békésen megreggeliztünk, bezzeg előző reggel nem volt ilyen nyugodt étkezésünk!

Dzsiténdrára mosolyogtam.

- Nem fosztalak meg a Tádzstól. Nézzük meg, mielőtt továbbmennénk Szírámpurba!

Elbúcsúztunk Anantától, s rövidesen már a meseszép Tádzs Mahal előtt álltunk Ágrában. A fehér márvány kápráztatóan ragyogott a napsütésben, a tökéletes szimmetria megtestesülése. A mauzóleumot sötét ciprusok, selymes pázsit és nyugodt vizű lagúna övezi. A szépséges belső térben a csipkefinom faragásokba féldrágakövek ágyazódnak. Finom koszorúk és tekercsek indázata hálózza be barnán és ibolyaszínűen a márványt. A kupola ablakain beszüremlő fénysugár Dzsehán sah és Mumtáz-i-Mahal sírboltjára hullik, a királynő nem csupán a birodalomban, de a sah szívén is uralkodott.

Hanem ezzel elegem lett a látnivalókból, nagyon vágytam már a gurum után. Röviddel ezután Dzsiténdrával felszálltunk egy délre, Bengál felé tartó vonatra.

- Mukunda, hónapok óta nem láttam a családomat. Meggondoltam magam, talán majd később látogatom meg szírámpuri mesteredet.

Habozó természetű barátom tehát magamra hagyott Kalkuttában. Egy helyiérdekűvel hamar elértem Szírámpurt, amely tizennyolc kilométerre volt a fővárostól északra.

Csodálkozva számoltam össze, huszonnyolc nap telt el azóta, hogy Benáreszben a gurummal találkoztam. „Négy hét múlva újra eljössz hozzám&quot; - mondta akkor. Eljöttem hát, s dobogó szívvel álltam meg a csöndes Ráj ghát köz udvarán. Most először léptem be abba a remetelakba, ahol az elkövetkező tíz év legszebb pillanatait töltöttem, India dnyánávatárja, „a megtestesült bölcsesség&quot; társaságában.

==12. FEJEZET==

A mesterem remetelakában eltöltött évek

- Nos, eljöttél hát - üdvözölt Srí Juktésvar egy tigrisbőrön ülve a nappalijában.

Hangja hideg volt, modora szenvedélymentes.

- Igen, kedves Mester, itt vagyok, hogy a hívedül szegődjem - letérdeltem elé, s megérintettem a lábát.

- Hogyan lehetséges ez? Hisz semmibe vetted kívánságaimat.

- Többé már nem, Gurudzsí! Óhajod mostantól számomra parancs.

- Így már jobb! Akkor elvállalhatom érted a felelősséget.

- Szíves örömest átadom néked ezt a terhet, mesterem.

- Első kérésem, hogy térj vissza a családodhoz. Szeretném, ha Kalkuttában járnál egyetemre. Tovább kell tanulnod.

- Nagyon helyes, uram - elrejtettem csalódásomat. Vajon a poros könyvek egész életemben végigkísérnek? Előbb apám, most meg Srí Juktésvar!

- Egy napon Nyugatra mégy. Márpedig az ottaniak fogékonyabbak India ősi bölcsességére, ha a különös indiai tanár egyetemet végzett.

- Te jobban tudod nálam, Gurudzsí - rosszkedvem ezzel el is párolgott.

A Nyugatra tett utalást érthetetlennek, homályosnak véltem, ennél a jelen pillanatban sokkalta jobban foglalkoztatott, hogy a kedvében járjak mesteremnek.

- Kalkuttában közel leszel hozzám, eljöhetsz, amikor csak időd engedi.

- Ha tehetem, akár naponta, Mesterem! Hálásan elfogadom, hogy rendelkezz életem valamennyi részlete felett, egyetlen feltétellel.

- Éspedig?

- Hogy megígéred, felfeded előttem Istent! Kijelentésemet egy órás szópárbaj követte. Egy mester nem szegheti meg a szavát, ezért nem is adja könnyen. Egyezségünk hatalmas metafizikai távlatokat nyitott meg számomra. Szó mi szó, egy mesternek meghitt viszonyban kell állnia a Teremtővel, mielőtt megjelenésre bírhatná! Ereztem Srí Juktésvar egységét a Teremtővel, ezért elhatároztam, hogy tanítványként a javamra fordítom ezt az előnyt.

- Sokat kívánsz - jelentette ki mesterem, majd rokonszenvezőn hozzátette: - Mostantól azonban a te óhajod az én kívánságom is.

Ami eddig árnyékba borította az életemet, most eltűnt a szívemről. Vége lett a hiábavaló keresésnek. Végleges menedékre találtam gurumnál.

- Gyere, megmutatom neked a remetelakot.

Mesterem ezzel felkelt a tigrisbőr szőnyegről. Körbepillantva, felfedeztem a falon egy jázminvirággal ékesített képmást.

- Lahiri Mahásaja! - kiáltottam fel meglepetten.

- Igen, ő az én isteni gurum - Srí Juktésvar hangjában tisztelet vibrált. - Nagyobb volt embernek és jóginak is bármely más tanítónál, akit ismertem.

Némán meghajoltam az ismerős arcvonások előtt. Lélekben tisztelegtem a páratlan mester előtt, aki megáldotta gyermekkoromat, s idáig vezérelte lépteimet.

Gurum körbevezetett a házban és a kertben. A nagy, ősi, jól megépített, zömök oszlopokon nyugvó remetelak belső udvart vett körül. Külső falait moha borította, galambok röpködtek a lapos, szürke tető fölött, minden teketória nélkül osztozva az ásram épületén. A kellemes hátsó kertben kenyérfa, mangó és platán nőtt. A kétemeletes építmény felső emeletén mellvédes erkélyek néztek a belső udvarra. A földszinti, tágas csarnokot, amelynek magas mennyezetét oszlopok támasztották alá, mesterem felvilágosítása szerint főként a Durgápúdzsá{{ref|12-1}} évenként megrendezett ünnepén használták. Keskeny lépcső vezetett fel Srí Juktésvar nappalijába, amelynek kicsiny erkélye az utcára nézett. Az ásram bútorzata egyszerű, tiszta és célszerű volt. Több nyugati stílusú széket, padot és asztalt is láttam.

Mesterem meghívott, töltsem itt az éjszakát. Két fiatal tanítványa currys zöldséget szolgált fel.

- Gurudzsí, kérlek, beszélj az életedről! - gyékényszőnyegen kuporogtam a tigrisbőr közelében.

Úgy tetszett, a nyájas csillagok szinte karnyújtásnyira vannak.

- Családi nevem Prija Náth Karár. Itt születtem Szírámpurban,{{ref|12-2}} s apám tehetős üzletemberként tevékenykedett a városban. Ő hagyta rám ezt a házat, ahol, mint látod, remetelakot rendeztem be. Csak kevés iskolát végeztem, mivel sekélyesnek és nehézkesnek találtam a közoktatást. Fiatalon családot alapítottam, egyetlen lányom már férjnél van. Eletem derekán Lahiri Mahásaja áldott útmutatását élveztem. Miután feleségem meghalt, beléptem a szvámí rendbe, és új nevet kaptam, ekkortól Srí Juktésvar Girinek{{ref|12-3}} hívtak. Ilyen szűkszavú az én élettörténetem.

A mester mosolyogva nézett lelkes arcomra. Csakhogy szavai, mint minden életrajz, csupán a külső tényekről tájékoztattak, a belső emberről nem.

- Gurudzsí, mesélj a gyermekkorodról!

- Nos, elmondok egyet s mást, kizárólag a te okulásodra! - Srí Juktésvar szeme figyelmeztetően megvillant. Anyám egyszer kísértetekkel próbált elijeszteni egy sötét szobától. Nyomban odamentem, ahol persze egyetlen szál kísértetet sem találtam. Anyám soha többé nem szórakoztatott kísértethistóriákkal. Tanulság: nézz szembe a félelemmel, és nem zavarja tovább az életedet... Szintén korai emlékem, hogy nagyon vágytam egy randa kutyára a szomszédból. Hetekig nyúztam a családomat, hogy megkaphassam. Hiába ajánlgattak másik, tetszetősebb kölyköket, én hallani sem akartam róluk. Erkölcsi tanulság: a kötődés elvakít, mert a tetszés csalóka fénykörével veszi körül vágyaink tárgyát... Harmadik történetem a fiatal lélek formáihatóságáról szól. Anyám időnként megjegyezte: „Aki másnak dolgozik, az rabszolga.&quot; Ez a mondat olyan kitörölhetetlenül belevésődött elmémbe, hogy még házasságom után sem vállaltam állást. Ingatlanbefektetésekkel tartottam fent a családomat. Tanulság: a fogékony gyermeki lélekbe értékes, pozitív gondolatokat kell csepegtetni. A korai benyomások mély nyomokat hagynak bennünk.

Mesterem ezután békés hallgatásba merült. Éjfél körül keskeny priccshez vezetett. Édes, mély álom borult rám a gurum fedele alatt eltöltött első éjszakán.

Másnap reggel Srí Juktésvar beavatott a krija-jógába. Magát a technikát már elsajátítottam Lahiri Mahásaja két tanítványától, apámtól és tanáromtól, Szvámi Kébalánandától. Mesterem azonban átformáló erővel bírt. Amikor hozzám ért, nagy fényesség töltötte el lényemet, mintha számtalan nap ontotta volna rám sugarát. Szavakkal leírhatatlan boldogság járta át szívem legtitkosabb rejtekeit.

Csak másnap késő délután tudtam rávenni magam a remetelak elhagyására.

- Harminc napon belül visszatérsz - mondta újra mesterem.

Még az ő szavai csengtek a fülemben, amikor beléptem kalkuttai házunk ajtaján. Egyetlen hozzátartozóm sem tett megjegyzést a „fészkébe visszatérő madárkára&quot;, pedig tartottam ettől.

Felkapaszkodtam kis padlásszobámba, s úgy pillantottam körbe, mintha szobám élőlény lenne. - Tanúja voltál meditációimnak és szádhanáim viharos könnyeinek. Most pedig isteni tanítóm révébe értem.

- Fiam, örülök, mindkettőnk miatt - apámmal a csöndes estében üldögéltünk. - Te megtaláltad a gurudat, ugyanolyan csodálatos módon, ahogyan egykor én a magamét. Lahiri Mahásaja szent keze irányítja továbbra is az életünket. Látod, mestered nem valami megközelíthetetlen himalájai szent, hanem itt lakik a közelben. Imáim meghallgatásra találtak, istenkeresésed nem távolított el tőlem.

Apám annak is örült, hogy továbbtanulok, s meg is tette az ehhez szükséges intézkedéseket. Már másnap megkezdtem tanulmányaimat a közeli Scottish Church College-ben.

Boldog hónapok következtek. Éles eszű olvasóim bizonyára kitalálták, hogy csak ritkán fordultam elő az egyetemen. A szírámpuri remetelak vonzása túlontúl ellenállhatatlannak bizonyult. Mesterem egy szóval sem tiltakozott állandó jelenlétem ellen, és nagy megkönnyebbülésemre a tudomány csarnokait is csak ritkán hozta szóba. Noha mindenki láthatta, hogy nem vagyok tudós alkat, iparkodtam átcsúszni a vizsgákon.

Az élet szabályosan zajlott az ásramban. Gurum hajnalhasadás előtt ébredt. Ilyenkor lefeküdt, vagy néha felült az ágyában, és a szamádhi{{ref|12-4}} állapotába merült. Könnyen észre lehetett venni, hogy felébredt, mert nyomban vége szakadt hangos horkolásának.{{ref|12-5}} Egy-két mély lélegzetvétel után átlépett a lélegzetnélküliség hang nélküli állapotába, s mélyen elmerült a jóga örömeiben.

Reggeli helyett hosszú sétát tettünk a Gangesz partján. Milyen élénken élnek emlékezetemben ezek a reggeli séták a gurummal! Milyen valóságosak és elevenek is ezek a képek. Emlékeimben gyakran vagyok mellette. Szinte ismét odaképzelem magam mellé. A felkelő nap sugarai a folyót cirógatják, s mesterem hangjában bölcsesség zeng.

Ezután fürdő, majd ebéd következett. Mesterem napról napra részletes utasításokat adott, s a fiatal tanítványok készítették el a fogásokat. Gurum vegetárius volt. Mielőtt belépett a szerzetesrendbe, fogyasztott azért tojást és halat. Azt tanácsolta tanítványainak, hogy olyan egyszerű étrendet kövessenek, amely megfelel alkatuknak.

Ő maga keveset evett, legtöbbször kurkumával vagy répalével, spenóttal ízesített rizst, amelyet olvasztott bivaly-ghível vagy vajjal hintett meg. Máskor lencse-dált vagy cshénát fogyasztott zöldséggel.{{ref|12-6}} Édességnek rizspuding következett mangóval vagy naranccsal, esetleg kenyérfa leve.

A vendégek délután érkeztek a világ minden tájáról a csöndes remetelakba. Gurum minden jövevényt szíves szóval, udvariasan fogadott. Egy valódi mester - aki a mindenütt jelenlevő lélekként valósította meg magát, s nem a testével vagy az egójával azonosítja magát - minden emberben ugyanazt a szembeszökő azonosságot látja.

A szentek pártatlansága bölcsességükben gyökerezik. Immár nem hat rájuk a májá folyton változó arca, nincsenek alávetve a megvilágosulatlanok ellen- és rokonszenveinek, amelyek csak megzavarják az ítélőképességet. Srí Juktésvar ugyanúgy bánt a hatalmasokkal, gazdagokkal és sikeresekkel, mint a szegényekkel vagy akár az írástudatlanokkal. Tisztelettel hallgatta a bölcsességet akár egy gyermek szájából is, s az is megesett, hogy nyíltan semmibe vett egy-egy felfuvalkodott panditot.

Nyolckor vacsoráztunk, nemritkán vendég is ült az asztalnál. Gurum nem evett egyedül, s az ásramot sem hagyta el senki étlen-szomjan. Soha nem érte váratlanul a vendégek érkezése, s találékony irányításával tanítványai a szerény készletekből is pompás lakomát varázsoltak. Ennek ellenére takarékos volt, szerény anyagi eszközeiből is sok mindent kihozott. - Vigyázz a pénztárcádra, mert a herdálás bajba sodorhat - mondogatta. Akár a remetelak ünnepeiről, akár építkezésről, javításról vagy egyéb gyakorlati tennivalókról volt szó, a mester nem mindennapi leleményességről tett tanúbizonyságot.

A csöndes esteli órákon gurum kincset érő fejtegetésekbe kezdett. Minden egyes szavát kőbe lehetett volna vésni. Modorát szelíd magabiztosság jellemezte, amelynek nem akadt párja. Úgy beszélt, ahogyan emlékezetem szerint soha senki. Szavait gondosan lemérte a megkülönböztetés mérlegén, mielőtt megosztotta volna a külvilággal. A mindent átható igazság ügy áradt belőle, akár a lélek illatos harmata. Mindig is tudatában voltam, hogy magával a megtestesült istenséggel állok szemben. Mesterem isteni fensége előtt ösztönösen fejet hajtottam.

Ha vendégei észrevették, hogy Srí Juktésvar éppen elmerült a Végtelenben, gyorsan beszélgetésbe kezdett velük. Bármilyen póz vagy belső életének hivalkodó kiteregetése idegen volt a természetétől. Mivel mindig is egy volt az Úrral, nem volt külön időre szüksége ennek az egységnek a megteremtéséhez. A mester, aki már megvalósította önmagát, már maga mögött hagyja a meditáció lépcsőköveit. „Amikor a gyümölcs megjelenik, lehull a virág&quot; - szól a mondás. Ennek ellenére a szentek gyakran ragaszkodnak a spirituális formaságokhoz, hogy példát mutassanak ezzel tanítványaiknak.

Éjféltájban gurum többnyire egy gyermek természetességével adta át magát az álomnak. Az ágyazással nem bajlódott. Gyakran párna nélkül hevert le keskeny kanapéjára, amely tigrisbőr szőnyege mögött állt.

Nem volt ritka azonban, hogy az éjszaka filozófiai fejtegetésekkel ment el, elég volt ehhez egy tanítvány érdeklődő faggatózása, és máris ránk hajnalodott. Ilyenkor nem éreztem fáradságot, és aludni sem vágytam, mesterem élő szavai elég pihenést nyújtottak.

- A, már hajnal van! Menjünk sétálni a Gangeszhez! nem egy éjszakai épülésem ért véget ezekkel a szavakkal.

Az első hónapok során megtanultam, hogyan járjunk túl a szúnyogok eszén. Odahaza a család mindig szúnyogháló mögé húzódott éjszakára. A szírámpuri remetelak azonban nem tartotta magát ehhez a körültekintő óvintézkedéshez, noha rengeteg szúnyog volt. A rovarok így tetőtől talpig agyoncsipdestek. Gurum megszánt.

- Vegyél magadnak egy szúnyoghálót, sőt, tudod mit, egyet nekem is - nevetve tette hozzá: - Ha csak magadnak szerzel be, minden szúnyog rám gyűlik majd!

Hálásan engedelmeskedtem. Esténként ezután gurum velem rendeztette el a szúnyoghálót.

Egyszer azonban elfeledkezett erről, noha szúnyogok felhői kavarogtak körülöttünk. Idegesen füleltem a vészjósló zümmögésre. Lefekvéskor engesztelő imát küldtem a vérszomjas rovarok felé. Fél óra múlva nem bírtam tovább sem a szúnyogok énekét, sem a rohamot, s köhögést színleltem, hogy magamra vonjam a guru figyelmét.

Mivel meg sem mozdult, óvatosan föléje hajoltam. Nem lélegzett. Először láttam közelről révületbe merült jógit, és megrémültem.

„Talán megállt a szíve!&quot; - gondoltam, s tükröt tartottam mesterem orra alá, amely azonban csak nem párásodott be. Hogy végleges bizonyságot szerezzek, befogtam gurum orrát és száját. Teste hideg volt és mozdulatlan. Kábán az ajtó felé siettem, hogy segítséget hívjak.

- Nahát! Ezt a kísérletező kedvet! Szegény orrom! mesterem dőlt a kacagástól. - Miért nem fekszel le? Azt hiszed, az egész világ megváltozik a kedvedért? Változtasd meg önmagad, szabadulj meg a szúnyogtudatosságtól!

Leforrázva másztam vissza az ágyamba, de most egyetlen szúnyog sem merészkedett a közelembe. Ekkor jöttem rá, gurum korábban is azért egyezett bele a szúnyoghálóba, hogy a kedvemre tegyen, ő maga egy cseppet sem tartott a vérszívóktól. A jóga erejénél fogva vette elejét a csípéseiknek, de ha úgy akarta, belső sértetlenségébe is visszavonulhatott.

„Most leckét kaptam tőle - gondoltam. - A jógának erre a szintjére kell törekednem.&quot; Egy valódi jógi a föld meganynyi gondja-baja közepette - legyen szó rovarzümmögésről vagy perzselő napsütésről - tudatfölötti állapotba képes merülni. A szamádhi első fokozatában (szavikalpa) a tanítvány tökéletesen ki tudja kapcsolni a külvilág ingereit. Meg is lesz a jutalma: az Édenkertnél tündéribb belső világ muzsikája és jelenetei. {{ref|12-7}} 

A szúnyogok még valamire megtanítottak az ásramban való tartózkodásom elején. Gurum az alkony szelíd fényében az ősi szövegeket értelmezte éppen a maga páratlan módján. Tökéletes békében hevertem lábánál. Ekkor egy faragatlan szúnyog törte meg az idillt, és vonta magára figyelmemet. Miközben mérgező szubkután injekciót döfött a combomba, gépiesen felemeltem a kezem, hogy leüssem. A szemtelen szúnyog mégis megmenekült a rá váró kivégzéstől, mert még idejében jutott eszembe Patandzsali mondása az ahinszáról.{{ref|12-8}} 

- Miért nem fejezed be, amit elkezdtél?

- Mester! Azt tanácsolod, hogy öljek?

- Nem, de gondolatban már úgyis lesújtottál.

- Nem értem.

- Ahinszán Patandzsali az ölés ''vágyának ''megszüntetését értette - Srí Juktésvar most is olvasott a gondolataimban. - E világ berendezkedése nem megfelelő ahhoz, hogy szó szerint gyakorolhatnánk a ''nem-ártást. ''Megesik, hogy rákényszerülünk az ártalmas lények kiirtására. A haragra vagy ellenségességre azonban senki sem kényszeríthet bennünket. Minden életformának egyenlő jogai vannak a májá világára. Az a szent, aki megfejti a teremtés titkát, a természet megannyi zavaró megnyilvánulásával is összhangban él. Mindenki megérti ezt az igazságot, ha legyőzi magában a rombolás vágyát.

- Gurudzsí, áldozzuk fel inkább magunkat, nehogy megöljünk egy fenevadat?

- Nem, az emberi test becses. Az agyban és a gerincvelőben található idegközpontok miatt nagy evolúciós értéke van. Ezek teszik lehetővé a hitben magasabb szintre jutottak számára az istenség legnehezebben megfejthető aspektusainak megértését és kifejezését. Egyetlen alacsonyabb rendű életforma sem alkalmas erre a feladatra. Igaz ugyan, hogy egy kisebb vétket magunkra veszünk, amennyiben ölni kényszerülünk. A szent ''Sásztrák ''mégis azt tanítják, hogy az emberi test kincs, s elherdálása a karma törvényének súlyos megsértése.

Megkönnyebbülten felsóhajtottam, a szent iratok ugyanis nem mindig igazolják természetes ösztöneinket.

Tudomásom szerint mesterem soha nem került leopárd vagy tigris közelébe. Egyszer azonban szembe találta magát egy gyilkos kobrával, s csupán szeretetével tudta legyőzni. Az esetre Puríban került sor, ahol gurum remetelakot tartott fent a tenger mellett. Praphulla, Srí Juktésvar későbbi éveinek fiatal tanítványa ez alkalommal a társaságában tartózkodott.

- A szabadban ültünk az ásram közelében - mesélte nekem Praphulla. - Ekkor feltűnt egy kobra, a rettenetes jószág megvolt vagy százhúsz centi hosszú. Dühödten széttárta kámzsáját, ahogyan felénk suhant. A mester helyeslően elnevette magát, mintha csak egy gyermeket biztatna. Legnagyobb rémületemre ezután ritmikusan tapsolni kezdett. Szórakoztatni kívánta a rettegett látogatót! Én elnémultam, s magamban forró imákat mormoltam. A kígyó akkorra már a mester közvetlen közelébe ért, s megdermedt, szemlátomást megbűvölte mesterem nyájassága. A félelmetes kámzsa fokozatosan összehúzódott, majd a kígyó elsiklott Srí Juktésvar lába között, és eltűnt a bokrok sűrűjében... Nos, akkor nem értettem, miért tapsolt a mester, és miért nem támadta meg mégsem a kobra. Azóta megtanultam, hogy isteni gurunk nem fél egyetlen teremtménytől sem.

Egyik délután, még az első időkben, arra lettem figyelmes, hogy Srí Juktésvar kitartóan méreget.

- Túl sovány vagy, Mukunda.

Megjegyzése érzékeny ponton érintett; beesett szemüregem és keszeg testalkatom cseppet sem volt kedvemre. Gyermekkorom óta emésztési nehézségeim voltak. Az étvágygerjesztők palackokban álltak odahaza a polcomon, de egyik sem segített. Időről időre szomorúan feltettem magamnak a kérdést, érdemes-e élni ilyen esendő testtel.

- Az orvostudománynak megvannak a maga korlátai, az isteni, teremtő életerőnek azonban nem. Hidd el, hogy erős, egészséges leszel.

Mesterem szavai azonmód meggyőztek, hogy saját életemre is alkalmazhatom igazságukat. Egyetlen másik gyógyító (márpedig sokat kipróbáltam) sem ébresztett bennem ilyen feltétlen bizalmat.

Napról napra erősebb és egészségesebb lettem. Két hét alatt kiteltem Srí Juktésvar titkos áldása hatására. Gyomorpanaszaim is eltűntek.

Később tanúja lehettem, miként gyógyít gurum cukorbetegeket, nyavalyatörősöket, tüdőbajosokat és bénákat.

- Évekkel ezelőtt magam is szívesen híztam volna mesélte mesterem, röviddel azután, hogy visszaadta egészségemet. - Épp egy súlyos betegség után lábadoztam, s felkerestem Lahiri Mahásaját Benáreszben. „Uram - mondtam -, nagyon beteg voltam, és erősen lefogytam.&quot; „Látom, Juktésvar,{{ref|12-9}} megbetegítetted magad, s most azt gondolod, sovány vagy.&quot; Nem ilyen választ vártam, gurum azonban biztatóan hozzátette: „Lássuk csak, azt hiszem, holnapra már jobban leszel.&quot; Fogékony elmém úgy vette szavait, hogy titokban meggyógyított. Másnap örömmel jelentettem be: „Uram, sokkal jobban érzem ma magam.&quot; „Nahát! Látom, rendbe hoztad magad.&quot; „Nem, mester! - tiltakoztam. - Te voltál segítségemre, hetek óta először érzem magam erősnek.&quot; „Na, igen! A betegséged meglehetősen komoly volt. Még most is elég gyenge lábon állsz, ki tudja, mit hoz a holnap?&quot; Hideg borzongás futott rajtam végig a gondolatra, hogy kiújulhat a betegségem. Másnap már alig bírtam odavonszolni magam Lahiri Mahásaja otthonához. „Uram, ismét gyengélkedem.&quot; Gurum csúfondáros tekintettel nézett rám. „Hát igen! Másodszor is megbetegítetted magadat.&quot; E szavakat hallva elfogyott a türelmem. „Gurudéva - mondtam. - Most jövök rá, hogy nap mint nap bolonddá tettél. Nem értem, miért nem hiszed el, amint állapotomról őszintén beszámolok.&quot; „Valójában a gondolataid tettek erőssé vagy gyengévé - gurum gyengéden nézett rám. - Látod már, miként engedelmeskedik egészségi állapotunk tudattalan elvárásainknak. A gondolat van olyan jelentős erő, mint a villamosság vagy a gravitáció. Az emberi elme Isten mindenható tudatosságából származó szikra. Most bebizonyítottam neked, hogy amit hatékony elméd elgondol, az menten éreztetni fogja hatását.&quot; Tudva, hogy Lahiri Mahásaja soha nem beszél a levegőbe, tiszteletteljes hálával szóltam hozzá: „Mester, ha azt gondolom, hogy jól vagyok, és visszanyertem korábbi súlyomat, így is lesz?&quot; „Már most megvalósult&quot; - gurum megfontoltan ejtette ki e szavakat, miközben tekintetét az enyémbe mélyesztette. Azon nyomban erősebbnek éreztem magam, sőt, mintha a testsúlyom is megnőtt volna. Lahiri Mahásaja hallgatásba burkolózott. Miután néhány órát eltöltöttem a lábánál, viszszatértem édesanyám házába, mert általában itt szálltam meg benáreszi látogatásaim alkalmával. „Fiam! Mi a baj? Csak nem vízkór kerülget?&quot; - anyám alig hitt a szemének. Akkorra ugyanis kikerekedett és megerősödött a testem; olyan voltam, mint a betegségem előtt. Megmértem magam, és azt találtam, hogy egyetlen nap leforgása alatt 25 kilót híztam, s ettől fogva tartottam is a súlyomat. Barátaim és ismerőseim, akik láttak lefogyva, egyik álmélkodásból a másikba estek. Sok közülük a csoda hatására változtatott az életén, és Lahiri Mahásaja tanítványául szegődött... Istenre ráébredt gurum tudta, hogy e világ nem más, mint a teremtő megvalósult álma. Mivel tökéletes egységben élt az isteni álmodóval, tetszése szerint varázsolt elő vagy tüntetett el tárgyakat, és hajtott végre bármiféle változást a jelenségvilág álomatomjaiban.{{ref|12-10}} 

- A teremtés egészét szent rend kormányozza - zárta le elbeszélését Srí Juktésvar. - A külső mindenségben ható erőket a tudósok természeti törvényeknek nevezik. Vannak azonban finomabb törvényszerűségek is, amelyek a rejtett, spirituális síkokat és a tudat belső birodalmát igazgatják, ezeket a jóga tudománya ismerteti meg velünk. Nem a fizikus, hanem a megvalósult mester érti meg az anyag valódi természetét. Ilyetén tudásánál fogva volt képes Krisztus is arra, hogy visszaforrassza a szolga fülét, amelyet egyik tanítványa vágott le.{{ref|12-11}} 

Gurum páratlanul tudta értelmezni a szent iratokat. Sok boldog emlékem fűződik ezekhez az eszmecserékhez. Gondolatai drágaköveit mégsem szórta az ostobák vagy figyelmetlenek lába elé. Elég volt egyetlen ideges mozdulatom vagy figyelmem legkisebb lankadása, és a mester félbehagyta fejtegetéseit.

- Nem vagy itt - szakította félbe magát Srí Juktésvar egyik délután.

Szokása szerint maradéktalan figyelmet követelt.

- Gurudzsí! - tiltakoztam. - Meg sem mozdultam, a szemem sem rebbent, s minden egyes szavadat utánad tudom mondani!

- Ennek ellenére sem voltál teljesen velem. Ellenvetésed kényszerít arra, hogy megjegyezzem, gondolatban három intézményt hoztál éppen létre. Az egyik egy erdei remetelak volt egy síkságon, a másik dombtetőn állt, a harmadik meg az óceán partján.

Ezek a bizonytalan gondolatok valóban ott kavarogtak elmémben. Bocsánatkérően pillantottam mesteremre.

Mihez kezdhetek ilyen mesterrel, aki legtitkosabb gondolataimban is olvas?

- Te adtál nekem jogot erre. Az általam kifejtett finom igazságokat csak a legteljesebb figyelemmel lehet felfogni. Kizárólag akkor tolakszom mások elméjébe, ha muszáj. Az embernek joga van a saját gondolataihoz. Maga az Úr sem lép be hívatlanul a tudatunkba, hogyan mernék akkor én?

- Mindig szívesen látott vendég leszel, mester!

- Építészeti álmaid egy napon valóra válnak. Most pedig ideje tanulnunk!

Gurum így, egyszerű, mellékes megjegyzéssel adta tudtomra életem három elkövetkező eseményét. Kora ifjúságomtól fel-felvillant előttem három titokzatos épület, mindegyik más és más környezetben. Később ezek a látomások valóra is váltak, éspedig pontosan a Srí Juktésvar által megjelölt sorrendben. Legelőször a fiúk jógaiskoláját alapítottam meg egy síkságon, Ráncsíban. Ezt egy amerikai központ követte Los Angeles egyik dombtetőjén, majd egy remetelak a kaliforniai Encinitasban, a Csendes-óceán végtelen tükre mellett.

Mesterem soha nem jelentette ki nagyhangúan: „Megjósolom, hogy ez és ez történik a jövőben!&quot; Ehelyett inkább csak célzásokat tett: „Nem gondolod, hogy előfordulhat?&quot; kérdezte például. Egyszerű szavaiban azonban látnoki erő lappangott. És soha nem tévedett, burkolt jóslatai egyszer sem bizonyultak elhibázottnak.

Srí Juktésvar mindig visszafogottan, tárgyszerűen viselkedett. Egy pillanatig sem keltette bolond vagy tétova látnok benyomását. Két lábbal állt a földön, de feje a magas egekbe ért. Csodálta a gyakorlatias észjárású embereket. A szentség nem egyenlő a butasággal! Az isteni felismerések nem tompítanak el! - szokta mondogatni. - Az erény tevékeny kinyilvánítása borotvaéles elmét eredményez.

Gurum nem szívesen beszélt az érzékfeletti világokról. Csodálatos aurája tökéletes egyszerűségében rejlett. A társalgásban kerülte a megdöbbentő utalásokat, tettei azonban mindig sokatmondóak voltak. Sok mester beszél csodákról anélkül, hogy maga egyet is nyélbe tudott volna ütni. Srí Juktésvar ezzel szemben ritkán emlegette a mindenség finom törvényszerűségeit, titokban mégis tetszése szerint befolyásolta azokat.

- Egy megvilágosodott csupán akkor tesz csodát, ha Isten jóváhagyja szándékát - magyarázta. - A Mindenható ugyanis nem kívánja fűnek-fának kiadni teremtése titkait.{{ref|12-12}} Különben is, a világon mindenkinek elidegeníthetetlen joga a szabad akarat gyakorlása. Egy szent nem sértheti meg ezt a jogot.

Srí Juktésvar azért volt olyan szófukar, mert mélyen átélte a Végtelent. Nem maradt ideje azokra a hosszadalmas „felismerésekre&quot;, amelyek az önmagukat meg nem valósított oktatók napjait betöltik. Egy hindu szent irat szerint: „A sekélyes emberekben a kis gondolatok halai nagy kavarodást keltenek. Az óceánmély elmékben azonban az ihlet bálnái is alig fodrozzák a víz tükrét.&quot;

Mivel gurum jelentéktelennek tettette magát, kortársai közül csak kevesen ismerték fel emberfölötti nagyságát. A közmondás, miszerint „bolond az, aki nem tudja elrejteni bölcsességét&quot;, semmiképpen nem illik hallgatag mesteremre.

Noha Srí Juktésvar is halandó testbe született, mint mindannyian, mégis azonosult az idő és tér urával. Nem látta akadályát az emberi és isteni vonások egyesülésének. Magam is lassan megértettem, hogy ilyen akadály nem létezik, egyedül az ember spirituális tunyasága támaszthat nehézséget.

Mindig izgalom fogott el, ha megérinthettem mesterem szent lábát. Egy tanítványra mágneses erővel hat a mesterrel való tiszteletteljes kontaktus. Ilyenkor finom áramok termelődnek, amelyek úgyszólván kiégetik az agyban a tanítvány nemkívánatos szokásait, s jótékonyan megzavarják evilági hajlamait. Ha időlegesen is, de fellebben májá fátyla, s a tanítvány megpillanthatja az üdvösség valódi birodalmát. Egész testem felszabadultan izzott, valahányszor hindu módra gurum előtt térdeltem.

- Még ha nem beszélt is Lahiri Mahásaja, vagy nem kimondottan vallási témákat hozott szóba, felfedeztem, hogy szavakba nem foglalható tudást ad át nekem - mondta mesterem.

Srí Juktésvar ugyanilyen hatással volt rám. Ha történetesen zaklatott vagy közönyös lelkiállapotban léptem a remetelakba, a hangulatom itt észrevétlenül megváltozott. Gyógyító nyugalom ereszkedett rám gurum puszta látására. Minden vele töltött nap új örömöt, békét és bölcsességet hozott. Egyetlenegyszer sem fordult elő, hogy a mohóság, harag vagy bármiféle emberi kötődés elhomályosította volna tisztánlátását, megmérgezte volna ítéleteit.

- A májá sötétje észrevétlen közeledik. Siessünk hát haza benső hajlékunkba - mesterem ezekkel a szavakkal buzdította tanítványait a krija-jóga gyakorlására. Időről időre megesett, hogy egy új tanítvány kételkedett abban, vajon méltó-e a jóga gyakorlására.

- Felejtsd el a múltat - vigasztalta ilyenkor Srí Juktésvar. - Elmúlt életeink telis-tele vannak szégyenletes emlékekkel. Az emberi viselkedés egészen addig megbízhatatlan, amíg le nem horgonyzunk az isteniben. Eztán minden jóra fordul, ha most hajlandó vagy spirituális erőfeszítést tenni.

Mesterem mindig nevelt az ásramban fiatal ''csélákat{{ref|12-13}} . ''Egész életében az ő szellemi-lelki fejlődésükkel törődött. Röviddel halála előtt két hatéves fiút és egy tizenhat éves suhancot is felvett. A rábízottakat alaposan felkészítette, hiszen a ''tanítvány ''(disciple) és a ''fegyelem ''(discipline) szavak etimológiailag és a gyakorlatban is összetartoznak.

A bentlakók szerették és tisztelték gurujukat. Elég volt tapsolnia, máris megjelentek. Megesett, hogy visszahúzódó és szófukar lett, ilyenkor senki sem merészkedett a közelébe, ha viszont jókedvében nevetése végigzengett a házon, a gyermekek maguk közül valónak tekintették.

Srí Juktésvar ritkán kért fel másokat személyes szolgálatára, s a ''csélák ''segítségét is csak akkor fogadta el, ha jó szívvel ajánlották. Ha a tanítvány elfeledkezett ruhái kimosásának megtisztelő feladatáról, maga látott neki a mosásnak.

Többnyire a szvámík okkersárga köntösében járt. Odahaza a jógik szokása szerint tigris- vagy őzbőrből készült, fűző nélküli lábbeliket hordott.

Folyékonyan beszélt angolul, franciául, bengáli és hindi nyelven, s szanszkrittudása is elmélyült volt. Türelmesen megtanította fiatal tanítványait néhány egyszerű fogásra, amelyek megkönnyítették számukra az angol és a szanszkrit elsajátítását.

Nem kötődött aggályosan a testéhez, mindamellett törődött az egészségével.

- Az isteni - mutatott rá -, ép testben és lélekben nyilvánul csak meg.

Minden szélsőséget ellenzett. Egy tanítványának, aki sokáig szándékozott böjtölni, nevetve mondta:

- Miért nem vetsz néha egy csontot a kutyának?

Amúgy kitűnő egészségnek örvendett, egyszer sem láttam betegen.{{ref|12-14}} Hogy kimutassa megbecsülését a világi szokások iránt, ha egy tanítványa orvost kért, azt nem ellenezte.

- Az orvosok Isten törvényeinek segítségével folytatják gyógyító ténykedésüket, az anyagi világra alkalmazva azokat - jelentette ki. Ám a mentális terápia felsőbbrendűségét hirdette, s gyakran mondogatta: - A bölcsesség a legjobb méregtelenítő.

- A test hitszegő barát - mondta még tanítványainak. Adjátok meg neki, ami megilleti, de ne többet. A fájdalom és a testi jóérzés múlandó jelenség. Fogadjátok hidegvérrel a dolgok kettősségét, s közben emelkedjetek felül rajtuk. A képzelet az az ajtó, amelyen keresztül a betegség vagy a gyógyulás belép. Ne higgyetek a betegség valóságában akkor sem, ha gyengélkedtek, s a hívatlan látogató továbbáll!

Mesterem tanítványai között több doktor is akadt.

- Akik eddig az élettant tanulmányozták, most lépjenek tovább, s vegyék vizsgálat alá a lelket - mondta nekik. - A testi működés mögött finom spirituális szerkezet rejlik.{{ref|12-15}} 

Srí Juktésvar arra buzdította tanítványait, hogy egyesítsék magukban Kelet és Nyugat erényeit. Noha a külső szokásait illetően nyugatinak tűnt, lelkében keleti ember maradt. Dicsérte a nyugati haladást, találékonyságot és higiéniát, eközben azonban nem feledkezett meg azokról a vallási eszményekről, amelyek több évszázados fénykört vontak Kelet köré.

A fegyelmezés nem volt idegen számomra, mivel odahaza apám szigorúan, Ananta meg egyenesen keményen bánt velem. Srí Juktésvar módszereit azonban nem lehet másnak nevezni, mint erőszakosnak. Tökéletességre törekvő gurum nagyon kritikus volt tanítványaival szemben, mind a pillanat diktálta dolgok, mind viselkedésük finom árnyalatait illetően.

- A jó modor őszinteség nélkül olyan, akár egy szép nő holtan - mondta egyszer. - A szókimondás pallérozottság nélkül viszont a sebészkéshez hasonló; jó szolgálatot tesz ugyan, de fölöttébb kellemetlen. Az udvariasság és őszinteség együtt ezzel szemben mindig eredményes, erre törekedjetek.

Mesterem szemlátomást elégedett volt spirituális fejlődésemmel, mivel csak ritkán hozta szóba, pedig egyébként épp elég megrovást hallottam tőle. Legfőbb hibám a feledékenység, a búskomorságra való hajlam, az udvariatlanság és a hebehurgyaság volt.

- Figyeld meg, milyen jól szervezi meg az életét, milyen kiegyensúlyozott az apád, Bhagabatí - intett gurum.

Lahiri Mahásaja két tanítványa röviddel azután találkozott, hogy megérkeztem a szírámpuri remetelakba. Apám és mesterem mélyen tisztelte egymást. Mindketten szépséges belső életet építettek ki gránitkemény spirituális alapokon, amelyeken nem fogott az idő.

Egy korábbi oktatómtól, aki rövid ideig irányította fejlődésemet, hibás életelveket tanultam. Egy ''cséla ''ne foglalatoskodjék a világban, mondta például, és amikor elhanyagoltam feladataimat, nem fedett meg. Az emberi természet persze könnyen alkalmazkodik a fegyelem hiányához. Mesterem kemény irányítása alatt azonban rövidesen kigyógyultam a felelőtlenség kellemes illúziójából.

- Akik túl jók erre a világra, egy másiknak válnak díszére - jegyezte meg egyszer Srí Juktésvar. - Mindaddig azonban, amíg földanyánk levegőjét szívjuk, kötelességünk ellátni feladatainkat. Csak aki tökéletesen ura lett a lélegzet nélküli állapotnak{{ref|12-16}} , az szabadul meg a kozmikus törvényektől. - Majd szárazon hozzátette: - Ne félj, nem mulasztom el tudatni veled, mikor éred el ezt a végső tökéletességet.

Gurumat a szeretet sem vette le a lábáról. Semmit nem nézett el azoknak, akik hozzám hasonlóan a tanítványául szegődtek. Akár idegenek és tanítványok vettek minket körül, akár kettesben maradtam mesteremmel, mindig kertelés nélkül beszélt, s ha kellett, éles szavakkal dorgált meg. Nem nézte el a sekélyességet vagy az állhatatlanságot. Ez az egót nyesegető bánásmód kemény volt ugyan, én mégis hálásan hagytam, hogy Srí Juktésvar kiegyengesse lelki torzulásaimat. Miközben e gigászi átalakuláson munkálkodott, nemegyszer összerázkódtam fegyelmező kalapácsütéseinek súlya alatt.

- Ha nincsenek ínyedre a szavaim, bármikor szabadon távozhatsz - biztosított. - Semmi mást nem kívánok tőled, mint hogy fejlődj. Akkor maradj csak, ha úgy érzed, a javadra válik.

Elmondhatatlanul hálás vagyok, amiért kikalapálta belőlem a hiúságot. Néha az volt az érzésem, mintha - képletesen szólva - minden rossz fogamat kirángatta volna. Az önzés kemény magvát csakis kemény kézzel lehet kigyomlálni. Ám ha ez megtörtént, az isteni akadálytalanul áradhat a bensőnkbe. A kérges szívű önzést hiába is próbálná áthatni.

Srí Juktésvar intuíciója mindent átható volt. Megesett, hogy a szavakkal nem törődve, egyenesen a ki nem mondott gondolatokra válaszolt. Márpedig a szavak és a gondolatok homlokegyenest ellentmondhatnak egymásnak.

- Iparkodj türelmesen a kusza szavak mögötti gondolatokig hatolni - intett mesterem.

Az isteni tisztánlátás gyakorta zavaró a világi füleknek, mesterem ezért nem volt népszerű a felületes tanítványok körében. A bölcsek azonban - mindig ők voltak kisebbségben - mélyen tisztelték.

Merem állítani, hogy Srí Juktésvar lett volna India legkeresettebb guruja, ha nem olyan őszinte és bíráló természetű.

- Keményen bánok azokkal, akik képzésért jönnek hozzám - vallotta be nekem. - De hát ilyen vagyok. Vagy megszoknak, vagy megszöknek, harmadik út nincs. Te sokkal kedvesebb leszel majd a magad tanítványaihoz, mert ilyen a természeted. Én hibáikat a szigorúság tüzében próbálom kiégetni, amely azonban néha elviselhetetlenül perzsel. Hanem a szeretet szelíd szava is megváltoztathat. A rugalmas és a hajthatatlan módszer, bölcsen alkalmazva, egyaránt eredményre vezet. - Majd hozzátette: - Te majd idegenbe mégy, ahol nem kedvelik az ego ellen intézett durva támadásokat. India üzenetét csak az terjesztheti Nyugaton, aki nagy adag alkalmazkodókészséggel és türelemmel rendelkezik. (Talán mondanom sem kell, nagyon gyakran jutottak eszembe Amerikában mesterem szavai.)

Mesterem szókimondása nem szerzett neki sok követőt földi tartózkodása idején, mivel azonban őszinte hívei száma az évek során egyre szaporodott, szelleme a mai napig él. Míg a Nagy Sándorhoz hasonló világhódítók népeket igáznak le, a Srí Juktésvar léptékű mesterek nemesebb birodalmat hódítanak meg: az emberi lélekét.

Mesterem vészjósló komolysággal szokott rámutatni tanítványai apró hibáira. Egyszer apám Szírámpurba látogatott, hogy kifejezze tiszteletét Srí Juktésvar iránt. Szülőatyám joggal várta el, hogy csupa jót halljon felőlem. Döbbenten hallgatta ezért tökéletlenségeim hosszadalmas felsorolását. Sietve megkeresett.

- A gurud megjegyzéseiből arra kell következtetnem, hogy teljes csődtömeg vagy! - Apám a nevetés és a sírás között ingadozott.

Pedig Srí Juktésvarnak akkoriban csupán annyi oka lehetett az elégedetlenségre, hogy szelíd lebeszélése ellenére is megpróbáltam valakit a spirituális útra terelni.

Méltatlankodva siettem gurumhoz. Lesütött szemmel fogadott, mint aki tudatában van balfogásának. Ez volt az egyedüli eset, hogy az isteni oroszlán jámborul meghunyászkodott előttem.

- Uram, miért bíráltál olyan könyörtelenül szegény apám előtt? Jogosan jártál el, mondd?

- Többé nem teszem - mondta bocsánatkérő hangsúlylyal Srí Juktésvar.

Ezzel menten lefegyverzett. Milyen készségesen ismerte be hibáját a nagy ember! Noha soha többé nem zavarta meg apám lelki békéjét, a továbbiakban is könyörtelen élveboncolásnak vetett alá, ha úgy hozta kedve.

Az új tanítványok gyakran abba a tévedésbe estek, hogy gurummal versengve szóltak meg másokat. A józan ítélőképesség élő szobrai! Csakhogy aki támad, annak védenie is kell magát. A szőrszálhasogató tanítványok hanyatt-homlok menekültek, amikor a mester a többiek előtt feléjük is kilőtt néhány nyilat.

- A legenyhébb érintésre is megsajdulnak belső gyengeségeink, akár a beteg testrészek, amelyek a szelíd bánásmódot is nehezen viselik el - Srí Juktésvar így beszélt azokról, akik elmenekültek a közeléből.

Sok tanítvány előítéletekkel közeledik gurujához. Az ilyenek gyakran panaszolták, hogy nem értik Srí Juktésvart.

- Amiként Istent sem érted! - feddtem meg az egyiket. -Ha egy szent érthető volna számotokra, magatok is azok lennétek!

Amikor titkok milliárdjai hemzsegnek körülöttünk, és pillanatonként belélegezzük a szintén megmagyarázhatatlan levegőt, hogyan képzelheti valaki, hogy azonnal kiismeri egy mester lelkének felmérhetetlen mélységeit?

A tanítványok jöttek, és rendszerint hamar el is mentek. Akik a könnyebb utat keresték, akik azonnali rokonszenvre és érdemeik hízelgő elismerésére számítottak, azok bizony nem találták meg számításukat remetelakunkban. Mesterem az idők végezetéig adott fedelet és útmutatást tanítványainak, sokan közülük azonban sajnos hiúságuk legyezgetését is várták tőle. Ők nemsokára otthagyták Juktésvart, és az alázat helyett az élet számos megaláztatását választották. Mesterem bölcsessége napként égetett, s túl perzselő volt spirituális betegségük számára. Kerestek hát maguknak valami kevésbé jelentős tanárt, aki a hízelgés kellemes árnyékát borította fölébük, ahol kedvükre henyélhettek.

Az első hónapokban kifejezetten féltem dorgálásától, de nemsokára felismertem, hogy a szavakkal történő élveboncolást csak azokon alkalmazza, akik - mint én is - arra kérték, hogy fegyelmezze meg őket. A szenvedő tanítvány első tiltakozására Srí Juktésvar sértődöttség nélküli hallgatásba burkolózott. Szavaiban soha nem volt düh, hanem egyetemes bölcsesség.

A látogatókat azonban nem bántotta mesterem, s még ha szembeszökőek voltak is, ritkán tette szóvá hibáikat. Komoly felelősséget tanúsított azonban a tanácsát kérő tanítványok iránt. Bizony bátor az a guru, aki arra vállalkozik, hogy nemes fémet nyerjen ki az egóval átitatott ember nyers telérjéből. Egy szent bátorsága azon múlik, mekkora együttérzés él benne a májá bűvöletében élő halandók, a világban vakon tévelygők iránt.

Miután feladtam belső neheztelésemet, meglepetésemre büntetéseim száma is meredeken csökkent, s mesterem viselkedésében finom változás állt be, amely az enyheség felé billentette el a mérleg nyelvét. Idővel leromboltam magamban a racionalizáció és a tudattalan hárítás falait, amelyek mögé a személyiség el szokta bástyázni magát.{{ref|12-17}} Ennek meg is lett a jutalma, mivel minden erőlködés nélkül összhangot találtam gurummal. Ekkor fedeztem fel, menynyi bizalom, megértés és csöndes szeretet rejtőzik a jellemében. Ugyanakkor nem szívesen adta tanújelét érzelmeinek.

A magam vérmérséklete mindenekelőtt odaadóan áhítatos. Ezért eleinte zavart, hogy gurum ugyan telve van dnyánával, de szemlátomást híján van a bhaktinak,{{ref|12-18}} s leginkább száraz észérvekkel fejezi ki magát. Amikor azonban ráhangolódtam természetére, azt tapasztaltam, hogy ez nem csökkenti, ellenkezőleg, növeli hitemet. Az önmagát megvalósított mester gyengeségeik ismeretében vezeti tanítványait.

Noha nem sokat boncolgattuk kapcsolatunkat, mégis valamiféle rejtett ékesszólás ütötte rá pecsétjét. Gyakorta tapasztaltam, hogy kimondatlanul is jóváhagyja gondolataimat, ami szinte fölöslegessé tette a beszédet. Miközben csöndben üldögéltem mellette, éreztem, miként önti el lényemet az ő túláradó lelki gazdagsága.

Hogy mennyire pártatlanul ítél, arra első nyári vakációm során jöttem rá. Nyugalmas nyári hónapokra számítottam Szírámpurban.

- Talán téged bízlak meg a remetelak felügyeletével örült meg lelkes érkezésemnek Srí Juktésvar. - A te dolgod lesz a vendégek fogadása és a többiek munkájának ellenőrzése.

Kumár, egy fiatal falusi Kelet-Bengálból, két héttel később érkezett az ásramba. A feltűnően intelligens fiúval mesterem számomra kifürkészhetetlen okokból kivételezett.

- Mukunda, add át Kumárnak a feladataidat! A te dolgod a főzés és a takarítás lesz.

Mesterem az új tanítvány első hónapja után osztotta el így feladatainkat.

A vezetőnknek megtett Kumárból valóságos házi zsarnok lett. A tanítványok titokban fellázadtak ellene, s továbbra is hozzám jöttek eligazításért. Három hétig ment ez így, akkor aztán kihallgattam egy beszélgetést Kumár és mesterem között.

- Mukunda lehetetlenül viselkedik - mondta a fiú. Engem tettél meg vezetőnek, a többiek mégis hozzá fordulnak, és neki engedelmeskednek.

- Ezért küldtem őt a konyhára, téged pedig a társalgóba, ahol talán magadtól rájössz, hogy a rátermett vezető valójában szolgálni, s nem uralkodni akar - Srí Juktésvar megsemmisítő hangsúlya meglepte Kumárt. - Mukunda rangját akartad magadnak, de nem tudtad megtartani erényeid révén. Térj hát vissza korábbi munkádhoz, legyél kukta!

Ez után a megalázó közjáték után mesterem ismét szokatlanul elnézően bánt Kumárral. Ki láthat a rokonszenvek rejtelmeibe? Kumárban gurunk felfedezett valamit, egy elbájoló forrást, amely nem bugyogott fel a többi tanítványban. Noha az új fiú szemmel láthatóan Srí Juktésvar kedvence volt, nem éreztem magam mellőzve. A személyes gyengeségek, akár a mestereké is, csak gazdagabbá teszik az életet. Különben sem szoktam elmerülni a részletekben, s nagyobb jutalmat reméltem gurumtól a külsődleges dicséretnél.

Egy napon azonban Kumár minden ok nélkül olyan rosszindulattal szólt hozzám, hogy mélyen megsértett.

- Nagyon fennen hordod az orrodat! - mondtam erre, majd mintegy megérezve a jövőt, hozzátettem: - Ha nem változol meg, rövidesen el kell hagynod az ásramot.

Kumár gúnyos nevetések kíséretében elismételte a mester előtt a válaszomat, aki akkor lépett a helyiségbe. Mivel megrovásra számítottam, meghunyászkodva húzódtam vissza egy sarokba.

- Meglehet, Mukundának igaza van - mesterem hangja szokatlanul hidegen csengett.

Egy év múltán Kumár felkereste szülőföldjét. Nem törődött Srí Juktésvar néma helytelenítésével, aki sohasem zsarnokoskodott tanítványaival. Miután a fiú néhány hónap elteltével visszatért Szírámpurba, kellemetlen változást tapasztaltunk rajta. A méltóságteljes, derűs ábrázatú Kumár eltűnt, helyette faragatlan paraszt állt előttünk, aki az utóbbi időben ráadásul számos rossz szokást is felvett.

Mesterem hívatott, és tört szívvel adta tudtomra, hogy a fiú jelen állapotában alkalmatlan a remeteéletre.

- Mukunda, a te dolgod lesz, hogy felkérd Kumárt, holnap hagyja el az ásramot. Én sehogyan sem tudom magam rávenni! - könnyek gyűltek gurum szemébe, de menten erőt vett magán. - Ez a kölyök soha nem süllyedt volna ilyen mélyre, ha hallgat rám, és nem keveredik rossz társaságba. Nem fogadta el a védelmemet, legyen hát guruja a zord nagyvilág.

Csöppet sem örültem Kumár távozásának. Azon borongtam, miért enged valaki a világ hívásának, ha egyszer elnyerte egy mester szeretetét. A köznapi embernek a bor és a nemiség az élvezet, ehhez igazán nincs szükség kifinomult idegrendszerre. Az érzékek csábítása olyan, akár az örökzöld oleander, amelynek rózsaszínű virágai csodás illatot árasztanak, ám a növény minden része mérgező. A gyógyulás odabent vár ránk, s oly sugárzó boldogságot ígér, amelyet hiába is keresünk a külvilágban.{{ref|12-19}} 

- Az éles elme kétélű - jegyezte meg egyszer mesterem Kumár kitűnő szellemi képességeire gondolva. - Építésre és rombolásra egyaránt felhasználhatjuk, akár a kést, amellyel felvághatjuk a tudatlanság kelését, de le is fejezhetjük magunkat. Az értelem akkor jár helyes úton, ha az elme elismeri a spirituális törvények szükségszerűségét.

Gurum női és férfi tanítványokkal egyformán szívesen foglalkozott, mivel valamennyiükkel gyermekként bánt. Lélekben egyenlőnek tekintette a két nemet, ezért nem tett különbséget közöttük, és semmiféle részrehajlást nem mutatott irányukban.

- Almunkban nem tudjuk, melyik nemhez tartozunk mondta. - Amiként a nőt megszemélyesítő férfi színészből sem lesz nő, úgy a mindkét nem szerepét magára vállaló lélek is nem nélküli marad. Hiszen a lélek Isten változástól mentes, meghatározás nélküli képmása.

Srí Juktésvar soha nem kerülte a nőket, s nem is tekintette őket úgy, mint akik a „férfi bukását&quot; okozzák. Rámutatott, hogy nekik maguknak is kísértést jelent az ellenkező nem. Egyszer megkérdeztem tőle, miért nevezte egy régi nagy szent a nőket a „pokol kapujának&quot;.

- Meglehet, fiatalkorában megzavarta elméje békéjét egy lány - válaszolta gurum. - Így inkább önmaga tökéletlenségét kellett volna ostoroznia, nem a nőkét.

Ha egy látogató csiklandós történeteket engedett meg magának a remetelakban, mesterem elengedte ezeket a füle mellett.

- Ne hagyjátok, hogy egy szép arc megingassa a lelketeket! - mondta tanítványainak. - Miként is élvezhetnék a világ örömeit az érzékek rabszolgái? Miközben a sárban fetrengenek, elmulasztják a földi élet fenséges zamatait. Az alantas kéjvágy rabjai elől el van zárva a finom megkülönböztetések birodalma.

Azok a tanítványok, akik menekülni kívántak a nemiség májá-káprázata elől, türelmes és megértő tanácsokra számíthattak Srí Juktésvartól.

- Amiként jogunk van enni, de nem habzsolni, úgy a nemiséget is egyedül a faj szaporítása érdekében ültette el az élőlényekben a természet, nem pedig azért, hogy csillapíthatatlan vágyakat tápláljunk - mondta. - Irtsátok ki magatokból a rosszfajta vágyakat, különben veletek maradnak, minekutána az asztráltest elvált földi porhüvelyétől. Az értelem akkor is ellenállhat, amikor a test erőtlen. Ha heves kísértésben lesz részetek, győzzétek le személytelen elemzéssel és sziklaszilárd akarattal. Valamennyi természetes ösztönünkön úrrá lehetünk... Tartalékoljátok erőiteket! Legyetek olyanok, akár a határtalan óceán, amely szelíden magába fogadja az érzékek megannyi mellékfolyóját. A naponta megújuló, érzéki vágyak felőrlik belső békéteket. Olyanok, mint egy víztározó rései, amelyeken keresztül az életadó víz elszivárog az anyagelvűség pusztaságába. A helytelen vágy táplálása az emberi boldogság legnagyobb ellensége. Járjátok a világot az önfegyelem oroszlánjaiként, s ne engedjétek, hogy az érzéki gyöngeség békái ugrándozzanak a lábatok körül!

Az igazi hívő végül teljesen megszabadul az érzékek béklyójából. Az emberi érzelmek iránti szükségletét egyedül Isten felé irányítja - ez a magányos szerető azonban mindenütt jelen van.

Srí Juktésvar édesanyja Benáresz Rána Mahal nevű kerületében lakott; én is itt látogattam meg először gurumat. Bármilyen kedves és kellemes hölgy volt, azért rendkívül határozott természettel volt megáldva. Egyszer az erkélyén állva fültanúja voltam anya és fia beszélgetésének. A maga csöndes, józan módján mesterem megpróbálta meggyőzni valamiről az édesanyját. Láthatóan nem járt sikerrel, mert amaz hevesen rázta a fejét.

- Nem, nem, fiam, hagyd el ezt! Ne nekem szánd bölcs szavaidat! Nem vagyok a tanítványod!

Srí Juktésvar zokszó nélkül visszakozott, akár egy letorkolt gyermek. Meghatott, hogy ilyen nagy tisztelettel viseltetik édesanyja iránt, akkor is, amikor az oktalanul viselkedik. Anyja változatlanul a kisfiút látta benne, nem a bölcset. A jelentéktelen jelenetnek különös varázsa volt, mert fényt vetett gurum sajátos természetére, amely a külvilág felé hajthatatlannak tetszett, befelé azonban szerény és alázatos volt.

A szerzetesi élet rendje nem engedi meg, hogy a világgal való szakítás után a barát tovább ápolja földi kapcsolatait. Még a családfő számára egyébként kötelező családi szertartásokat sem végezheti el. Sankara, az ősi szvámí rend újraszervezője mégis semmibe vette ezeket a tilalmakat. Szeretett anyja halála után égi tűzzel hamvasztotta el a testét, amely felemelt tenyeréből tört elő.

Srí Juktésvar szintén semmibe vette a megszorításokat, csak éppen kevésbé látványos módon. Amikor édesanyja elhunyt, Benáreszben, a Gangesz szent vize mellett hamvasztotta el, majd számos bráhmanát lakatott jól, úgy, ahogyan ezt a családfőnek a szokások előírják.

A Sásztrák azért állították fel ezeket a tilalmakat a szvámíknak, hogy önmagukat ne korlátozzák pusztán a családra. Sankara és Srí Juktésvar azonban egész lényével feloldódott a Személytelen Szellemben: nekik igazán nem volt szükségük a korlátozások mankójára. Megesik, hogy egy mester szándékosan szeg meg egy szabályt, éppen azért, mert szellemét fontosabbnak tartja a formaságoknál. Jézus is ezért engedélyezte magának a kalásztépést szombat napján. Ezt mondta az elmaradhatatlan bírálóknak: „A szombat lőn az emberért, nem az ember a szombatért.&quot;{{ref|12-20}} 

Srí Juktésvar a szent iratokon kívül keveset olvasott. Ennek ellenére mindig ismerte a legújabb tudományos felfedezéseket és a tudomány egyéb eredményeit. Ragyogó társalgóként számos témáról beszélgetett vendégeivel. Fürge észjárása és harsogó kacagása minden vitát felélénkített. Komoly volt ugyan, de soha nem komor.

- „Ne legyen komor a nézéstek, mint a képmutatóké, a kik eltorzítják arcukat&quot;{{ref|12-21}} - idézte a Bibliából. - Ne feledjétek, hogy Istenre rátalálva valamennyi bánatotokat eltemethetitek!

Azok között a professzorok, jogászok és tudósok között, akik felkeresték a remetelakot, sok először azzal a szándékkal jött ide, hogy megnézze, milyen is egy ortodox vakbuzgó. Ilyenkor a fensőbbséges mosoly vagy a szórakozott elnézés elárulta, hogy a jövevény nem várt egyebet néhány istenfélő közhelynél. Miután azonban Srí Juktésvarral társalogva felfedezte, hogy a mester milyen pontos ismerettel bír az ő saját, speciális területéről is, már nehezére esett a távozás.

Gurum rendszerint szelíden és nyájasan bánt a vendégekkel, s elbájoló szívélyességgel látta el a házigazda tisztét. Megesett azonban, hogy a megrögzött önzőket megdöbbentette a viselkedése. Ilyenkor vagy fagyos közömbösséggel bánt, vagy vitára kelt velük: vagy jég volt, vagy vas!

Egy ízben egy neves vegyész bocsátkozott szóváltásba Srí Juktésvarral. A látogató nem volt hajlandó elismerni Isten létezését, arra hivatkozva, hogy a tudomány eszközeivel eddig nem sikerült ezt kimutatni.

- Eszerint megmagyarázhatatlan okokból nem sikerült izolálniuk a Legfőbb Erőt a maguk kémcsöveiben! - nézett rá keményen mesterem. - Tudja mit, új kísérletet ajánlok, vizsgálja meg a gondolatait egy kerek napon keresztül! Azután ne csodálkozzon többé, hogy nincs Isten!

Máskor egy másik ünnepelt tudóst osztott ki hasonlóképpen. Először járt az ásramban, s zengett a ház a vendég hangjától, aki a ''Mahdbhdratából, ''az ''Upanisadokból{{ref|12-22}} , ''valamint Sankara bhásjáiból{{ref|12-23}} idézett hosszú részleteket.

- Egyre várom a véleményét - Srí Juktésvar hangja kíváncsian csengett, mintha bizony hosszú csendet tört volna meg.

A pandit értetlenül nézett rá.

- Nos, idézetet épp eleget hallottunk - mesterem szavai hirtelen jókedvre hangoltak, amint tiszteletteljes távolságban a látogatóktól a sarkomban gubbasztottam. - De milyen eredeti hozzáfűznivalója van mindehhez saját élettapasztalatai alapján? Melyik szent szöveget szívta magába és tette sajátjává? Miként újították meg jellemét ezek az időtlen igazságok? Megelégszik az üres ismétléssel, azzal, hogy mint egy gramofon, más emberek szavait adja vissza?

- Feladom! - a tudós sértett büszkesége nevetségesen hatott. - Nincsenek belső felismeréseim.

Talán életében először értette meg, hogy a vesszők silabizálása hiábavaló szellemi vesződség.

- Ezek a vértelen könyvmolyok lámpaolajtól bűzlenek - jegyezte meg gurum a megjuhászodott tudós távozása után. - Az ő szemükben a bölcselet nem egyéb a szellem kellemes tornáztatásánál. Magasztos gondolataiknak nincs közük sem az élet nyersességéhez, sem a belső fegyelem tisztító munkájához!

Máskor mesterem a könyvekből szerzett tudás hiábavalóságáról beszélt.

- Ne keverjétek össze a megértést a nagy szókinccsel mondta. - A szent iratok jótékony hatásúak, ha belső megvilágosodásra ösztönöznek, már amennyiben egy alkalommal csupán egy versszakot tanulmányozunk aprólékos gonddal. Különben hiába minden szellemi fáradozásunk, hiúságot, hamis megelégedést és megemésztetlen tudást hoz csak.

Elmondta egyik élményét a szent iratok épületes hatásáról. A jelenet egy erdei remetelakban játszódott Kelet-Bengálban, ahol gurum neves mestert keresett fel, Dábrú Ballavot. Egyszerű, mégis nehéz módszere közkeletűnek számított az ősi Indiában.

Dábrú Ballav maga köré gyűjtötte tanítványait az erdő magányában. Kinyitották maguk előtt a szent ''Bhagavad-gítát. ''Fél órán keresztül csak egyetlen versszakot olvastak el, aztán behunyták a szemüket. Fél órát meditáltak. A mester rövid magyarázatot fűzött a szöveghez. Tanítványai további fél órát meditáltak mozdulatlanul. Végül a guru megszólalt:

- Értitek a versszakot?

- Igen, uram - kockáztatta meg a választ az egyik tanítvány.

- Nem, nem egészen értettétek. Azt a spirituális erőt keressétek, amely a századok során folyton megújította Indiát.

Ujabb óra telt el szótlanul. A mester ekkor elbocsátotta a tanítványokat, és Srí Juktésvarhoz fordult:

- Ismered a ''Bhagavad-gitát?''

- Nem, uram, nem ''igazán, ''noha szemem és elmém sokszor végigfutott lapjain.

- Százan és százan válaszoltak másként! - A nagy bölcs áldón mosolygott mesteremre. - Ha valaki csupán a szent szövegek külső bőségével foglalja el magát, ugyan mennyi ideje marad arra, hogy önnön belsőjébe nézve, felmérhetetlen értékű igazgyöngyök után kutasson?

Srí Juktésvar ugyancsak az egyetlen pontra koncentrálás intenzív módszerére szoktatta tanítványait.

- A bölcsességet nem szemünkkel, hanem atomjainkkal szívjuk magunkba - mondta. - Ha meggyőződésetek egész lényeteket áthatja, akkor elmondhatjátok magatokról, hogy felfogtátok a lényeget.

A könyvmolykodást azonban rossz szemmel nézte.

- A risik egyetlen mondatban olyan mélységeket fogalmaztak meg, hogy több nemzedékre munkát adtak a kommentátoroknak - mondta. - A folytonos irodalmi szőrszálhasogatás a tunya elméknek való. Van-e felszabadítóbb gondolat annál, hogy „Isten létezik&quot;, egyáltalán, az „Isten&quot; szónál?

Csakhogy az ember nehezen tér vissza az egyszerűséghez. Az értelmiségiek amúgy sem Istent keresik, hanem a tudós locsogást. Ráadásul a hiúságukat is csiklandozza, hogy ilyen fenemód műveltek.

Akik büszkék voltak gazdagságukra vagy a világban elért rangjukra, azoknak mesterem jelenlétében az alázatot is el kellett sajátítaniuk. Egy ízben egy helyi elöljáró kihallgatást kért gurumtól a tengerparti remetelakban, Puríban. Ennek a hírhedten kőszívű embernek hatalmában állt bezáratnia az ásramot. Magam is emlékeztettem erre a körülmenyre Srí Juktésvart. Ő azonban megalkuvást nem tűrően ülve maradt, és nem sietett a látogató fogadására.

Idegesen gubbasztottam az ajtó mellett. Mesterem nem kért széket az elöljáró számára, akinek így be kellett érnie egy faládával. Hiába várta hát, hogy szertartásosan tudomásul vegyük személye fontosságát.

A vendég metafizikai vitába bocsátkozott a házigazdával. Szemlátomást nem sokat értett a szent iratokból. Saját pontatlanságait látva, nőttön-nőtt a haragja.

- Tudod-e, hogy az én doktorim sikerült a legjobban? még mindig hangoskodott, pedig az értelem már rég cserbenhagyta.

- Elöljáró uram, elfelejted, hogy nem a törvényszéken vagyunk - felelte mesterem egykedvűen. - Gyermekes megjegyzéseidből azt a tanulságot szűröm le, hogy az egyetemen nem sok vizet zavartál. Különben is, az egyetemi diplomának semmi köze a megvalósuláshoz. A szenteket nem szemeszterenként gyártják, mint a könyvelőket.

A vendég döbbenten elhallgatott, majd szívből elnevette magát.

- Ez az első találkozásom egy égi elöljáróval - mondta. Később formálisan is folyamodott mesteremhez avégett, hogy „próbaidőre&quot; vegye fel a tanítványai közé. A formaságok kedvelése szemlátomást a jelleméhez tartozott.

Srí Juktésvar Lahiri Mahásajához hasonlóan több ízben is lebeszélte a szvámí rendhez való csatlakozásról az „éretlen&quot; jelölteket.

- Aki anélkül viseli az okkersárga köntöst, hogy megvalósította volna Istent, az félrevezeti a világot - jelentette ki a két mester. - Felejtsétek el a lemondás külső jeleit, amelyek hamis elbizakodottságot kelthetnek. Holott semmi egyéb nem számít, mint a napról napra felmutatott spirituális előrehaladás. Ennek érdekében gyakoroljátok a krijajógát.

Egy ember értékének megítélésekor a szentek változhatatlan mércét alkalmaznak, olyat, amely semmiben sem hasonlít a világ szüntelenül változó mércéihez. Egy mester két csoportba sorolja az önmagát sokkal szerteágazóbb szempontok szerint osztályozó emberiséget: tudatlanokra, akik nem keresik, és bölcsekre, akik keresik Istent.

Gurum személyesen felügyelte ingatlanja igazgatását. Többször előfordult, hogy lelkiismeretlen gazemberek megpróbálták rátenni kezüket mesterem ősi birtokára. Srí Juktésvar azonban elszántan felvette velük a harcot, ha kellett, még a perektől sem riadt vissza. Az sarkallta e sok vesződségre, hogy ne legyen belőle kolduló guru, ne legyen nyűg tanítványai nyakán.

Anyagi függetlensége is oka volt, miért nem szorult ijesztően szókimondó mesterem a diplomácia fortélyaira. Neki nem kellett támogatóknak hízelegnie, s fütyült mások kendőzetlen vagy titkolt gazdagságára. Sohasem fordult elő, hogy pénzt kért volna tőlünk, vagy akár csak célzott volna erre. Minden tanítvány ingyen tanulhatott nála.

Egyszer egy törvényszéki megbízott érkezett a szírámpuri ásramba, hogy bíróság elé idézze a mestert. Egy Kanai nevű tanítvány meg én vezettük ezt az embert a gurunk elé.

A hivatalnok lekezelően szólt hozzá.

- Jól tennéd, ha elhagynád remetelakod magányát, s belélegeznéd egy törvényszék tisztességes levegőjét - vetette oda megvetően.

Nem tudtam visszafogni magam.

- Még egy ilyen szemtelen megjegyzés, és padlóra kerülsz! - léptem előre fenyegetően.

Kanai szintén rárivallt a küldöncre.

- Te nyomorult! Ne merd gyalázni ezt a szent ásramot! Mesterem azonban védőn támadója elé állt.

- Ne dühödjetek fel semmiségeken! Ez az ember csak a kötelességét teljesíti.

Az eltérő fogadtatásoktól megzavarodott hivatalnok tiszteletteljesen bocsánatot kért, majd elsietett.

Bámulatos volt látni, hogy egy ilyen heves természetű ember, mint amilyen a mesterem, ennyire nyugodt legyen legbelül. Pontosan olyan volt, amilyennek a ''Védák ''Isten emberét leírja: „Lágyabb a virágnál az ő kedvessége; hevesebb a viharnál, ha az elvek forognak kockán.&quot;

A világban mindig találunk olyanokat, akik - Browning szavaival - „nem tudják elviselni a fényt, hiszen ők maguk sötétek&quot;. Megesett, hogy egy-egy idegen, képzelt sérelmeire hivatkozva, megfeddte mesteremet. Gurum udvariasan végighallgatta, s maga gondolta végig, nem rejlett-e akár szemernyi igazság a vádló szavakban. Ezek a jelenetek eszembe juttatták mesterem egyik páratlan megfigyelését: „Vannak, akik más fejét levágva iparkodnak magasabbnak látszani!&quot;

A szentek tántoríthatatlan önfegyelme minden imánál hatásosabb.

„Jobb a hosszútűrő az erősnél; és a ki uralkodik a maga indulatján, annál, a ki várost vesz meg&quot; - hirdeti a Biblia.{{ref|12-24}} 

Gyakran gondoltam arra, hogy nagyszerű mesterem könnyűszerrel lehetett volna császár vagy világhódító hadvezér, ha a világi hívságok vagy a hatalom foglalkoztatják. Ehelyett az önzés és a harag belső bástyáinak bevételét választotta, amelyek ledöntése az ember nagyságáról tanúskodik.

==13. FEJEZET==

Egy szent, aki nem alszik

- Kérlek, engedj el a Himalájához! Remélem, hogy a hegység végtelen csöndjében egyesülhetek Istennel.

Ezeket a hálátlan szavakat intéztem egyszer mesteremhez. Megmagyarázhatatlan téveszméknek engedelmeskedve, amelyek olykor-olykor erőt vesznek a híveken, egyre türelmetlenebbül végeztem napi teendőimet a remetelakban, és egyetemi tanulmányaim is untattak. Mentségemre legyen mondva, hogy az ötlet mindössze fél évvel azután pattant ki a fejemből, hogy megismertem Srí Juktésvart. Akkor még nem mértem fel teljesen mesterem emberfeletti nagyságát.

- Sok hegyi ember lakik a Himalájában, mégsem bírnak Isten-tudatossággal - gurum lassan, tagoltan ejtette e velős szavakat. - A bölcsességet inkább találod meg egy megvilágosodott embernél, mint egy holt hegynél.

Nem hallgattam gurum burkolt célzására, miszerint ő, nem pedig a hegység a mesterem, s megismételtem kérésemet. Srí Juktésvar még csak nem is válaszolt. Hallgatását beleegyezésnek vettem - kétes értékű, ám kényelmes magyarázat.

Aznap este kalkuttai otthonomban felkészültem az utazásra. Pár holmimat belekötöttem egy takaróba. Hasonló batyut dobtam ki lopva néhány évvel korábban padlásszobám ablakán. Reméltem, hogy ezúttal szerencsésebb leszek a Himalájával. Első szökésemkor hatalmas spirituális lelkesedés fűtött, ma este azonban furdalt a lelkiismeret, hogy elhagyom gurumat.

Másnap reggel felkerestem Bihári panditot, a Scottish Church College szanszkritprofesszorát.

- Uram, beszéltél már nekem egy barátodról, aki Lahiri Mahásaja nagyszerű tanítványa volt. Kérlek, add meg a címét!

- Rám Gópál Mazúmdárra gondolsz. Magamban csak „nem alvó szentnek&quot; hívom. Mindig ébren van ugyanis, egyfajta elragadtatott tudatállapotban. Ránbádzspurban lakik, Tárakésvar közelében.

Köszönetet mondtam a panditnak, s haladéktalanul vonatra szálltam Tárakésvar felé. Azzal reméltem elaltatni rossz lelkiismeretemet, hogy a „nem alvó szenttől&quot; kérek engedélyt a Himalájában való magányos meditációhoz. Bihári pandittól megtudtam, hogy Rám Gópál azok után világosodott meg, hogy több éven keresztül Bengál elhagyatott barlangjaiban gyakorolta a krija-jógát.

Tárakésvarban megtekintettem a híres szentélyt. A hinduk tisztelettel emlékeznek meg róla, nagyjából olyan híre van köztük, mint Lourdes-nak a keresztény világban. Számtalan csodálatos gyógyulásra került itt sor, többek között családom egyik tagja is e helyütt nyerte vissza egészségét.

- Egy hétig ültem a templomban - mesélte idősebb nagynéném. - Teljes böjtöt tartottam, s közben azért imádkoztam, hogy Szárada nagybátyád gyógyuljon fel krónikus betegségéből. A hetedik napon gyógynövény materializálódott a kezemben! Főzetet készítettem a leveleiből, és megitattam a nagybátyáddal. A betegsége nyomban elmúlt, és soha többé nem tért vissza.

Beléptem a tárakésvari szentélybe. Az oltárt egyetlen kerek kő alkotja. A kör kezdet és vég nélkülisége a Végtelent jelképezi. Indiában a kozmoszra vonatkozó, elvont fogalmakat még az írástudatlan parasztok is megértik. Néha a nyugatiak egyenesen azzal vádolnak minket, hogy absztrakciókon élünk!

Én annyira rosszkedvű voltam abban a pillanatban, hogy semmi kedvem nem volt meghajolni a kőszimbólum előtt. „Isten a lélekben lakozik&quot; - gondoltam.

Térdet sem hajtottam, úgy hagytam el a templomot, s Ránbádzspurba siettem. A falu Tárakésvar határában áll. Nem ismertem az utat, ezért megkérdeztem egy arra elhaladó férfitól, aki hosszas gondolkodás után bökte ki, súlyosan, akár egy jóslatot:

- Amikor keresztúthoz érsz, fordulj jobbra!

Úgy tettem, ahogyan mondta, s egy csatorna partján folytattam utamat. Közben rám esteledett, s a dzsungelben megbúvó falu határában szentjánosbogarak világítottak, a közelben sakálok üvöltöttek. A holdvilág túlontúl halovány volt ahhoz, hogy segítségemre legyen, így botladoztam még vagy két órát.

Végre meghallottam egy tehénkolomp csilingelését! Többszöri kiáltásomra egy paraszt jött elő.

- Rám Gópál Bábút keresem.

- Nem lakik ilyen nevű személy a falunkban - felelte határozott hangon a paraszt. - Uraságod talán szimatoló besúgó.

Iparkodtam elaltatni politikai gyanakvását, és megindító szavakkal ecseteltem sanyarú helyzetemet. Hazavitt magához, ahol szívélyesen vendégül látott.

- Ránbádzspur messze van innen - mondta. - Annál a keresztútnál balra kellett volna fordulj, nem jobbra.

„Korábbi kalauzom kifejezett csapást jelent az utazókra&quot; - gondoltam. Kiadós vacsorám után, amely nyers rizsből, lencse-dálból, burgonyából és nyers banánból állt, visszavonultam egy udvarra néző kis kunyhóba. A távolban a falubeliek éneke hallatszott, mridanga-{{ref|13-1}} és cimbalomkísérettel. Aznap éjjel aligha gondolhattam alvásra, inkább azért fohászkodtam, hogy a teremtő vezéreljen el a magányos jógihoz, Rám Gópálhoz.

Amikor a pirkadat első világossága felderengett kunyhóm résein keresztül, útnak indultam Ránbádzspur felé. Learatott rizsföldeken vágtam át, szúrós tarlón és száraz agyagbuckák között botladozva. Időről időre parasztokkal találkoztam, akik mind azt mondták, hogy úti célom mindössze egy ''krósára ''(azaz három kilométerre) van tőlem. Hat óra múltán a nap már magasan járt az égen, és én egyre kilátástalanabbnak éreztem a helyzetemet.

Délután változatlanul végtelen rizsföldeket láttam magam előtt. Az égből alázuhogó hőség, amely elől nem volt hová menekülnöm, csaknem ájulásba kergetett. Ekkor megláttam valakit, aki kényelmesen baktatott felém. Alig mertem feltenni szokásos kérdésemet, nehogy megint a „csak egy krósa&quot; választ kapjam.

Az idegen megállt mellettem. Alacsony, vékony testalkatú férfiú volt. Jelentéktelen külsejűnek mondhattam volna, ha nem szegezi rám fürkésző, különös, sötét tekintetét.

- Épp elmenni készültem Ránbádzspurból, de mivel a célod jó, megvártalak - meglepett arcom előtt megrázta az ujját. - Mit képzelsz, csak úgy bejelentetlenül beeshetsz hozzám? Annak a Bihári professzornak nem volt joga ahhoz, hogy megadja neked a címemet.

Látva, hogy bemutatkozásom merőben fölösleges lenne a jeles mester jelenlétében, némán álltam ott, s kissé sértve is éreztem magam a barátságtalan fogadtatás miatt. A következő kérdés még nyersebben hangzott.

- Mondd, mit gondolsz, hol lakik Isten?

- Nos, hát bennem és mindenütt - gondolom, ugyanolyan ijedtnek látszhattam, amilyennek éreztem magam.

- Isten mindent áthat, he? - a szent felkuncogott. - Akkor, ifjú uram, miért nem hajoltál meg a Végtelen kőjelkép előtt tegnap, a tárakésvari templomban?{{ref|13-2}} Büszkeségednek az lett a büntetése, hogy félrekalauzolt az a paraszt, aki nem zavartatta magát azzal, hogy különbséget tegyen bal és jobb között. És persze a mai kellemes napot is megérdemelted! Teljes mértékben egyetértettem, s közben magamban nem győztem ámuldozni, hogy ez a jelentéktelen külső mindent látó szemet hordoz. A jógiból gyógyító erő áramlott felém, olyannyira, hogy nyomban felfrissültnek éreztem magam ott, a napégette rizsföldön.

- A hívek hajlamosak azt hinni, hogy egyedül az ő útjuk vezet el Istenhez - mondta. - A jóga, amely bensőnkben keresi Istent, kétségkívül a legmagasabb rendű út, miként Lahiri Mahásaja tanította nekünk. Ám aki önmagában meglelte Istent, az előbb-utóbb a külvilágban is rátalál. A tárakésvari meg a többi szentélyt méltán tekintik a spirituális erő központjának.

A szent ezzel abba is hagyta a bírálatot, s tekintete rokonszenvezőn ellágyult. Megveregette a vállamat.

- Fiatal jógi, látom, elszöktél a mesteredtől. Pedig mindent meg tud adni neked, amire szükséged van, vissza kellene térned hozzá - majd hozzátette: - Egy hegység nem lehet a gurud.

Nagyjából ugyanazokkal a szavakkal fejezte ki magát, mint Srí Juktésvar két nappal korábban.

- A mestereket nem kötelezi arra a mindenség, hogy hegyekben éljenek - új ismerősöm csúfondárosan nézett rám. - A Himalája Indiában és Tibetben nem sajátíthatja ki magának a szenteket. Amit nem találunk meg a lelkünkben, azt hiába keressük odakint. Amint a hívő hajlandónak érzi magát arra, hogy a világ végéig is elmenjen spirituális megvilágosodásáért, guruja is feltűnik a közelben.

Magamban igazat adtam neki, s eszembe jutott imám a benáreszi remetelakban, majd az, hogy miként akadtam rá Srí Juktésvarra egy zsúfolt utcán.

- Nincs egy kis kamrád, ahol magadra zárhatod az ajtót, és egyedül lehetsz?

- De igen, van.

Közben azon morfondíroztam, hogy a szent nyugtalanító sebességgel jutott el az általánostól a részletekig.

- Nos, az a te barlangod - a jógi rám emelte megvilágosodott tekintetét, amelyet soha többé nem feledek. - Az a te szent hegyed. Ott találod meg Isten országát.

Egyszerű szavai mindörökre eloszlatták rögeszmés vágyódásomat a Himalája után. Egy napégette rizsföldön ébredtem fel a hegyekről és az örök hó birodalmáról szóló álmomból.

- Ifjú uracskám, az isteni után érzett szomjúságod igen dicséretes. Nagy szeretetet érzek irántad.

Rám Gópál kézen fogott, s a dzsungel egyik tisztásán álló, kicsiny faluba vezetett. A vályogviskók tetejét kókuszpálmalevelek alkották, s a bejáratot frissen szedett, trópusi virágok ékesítették.

A szent leültetett kis vityillója árnyas bambuszgyékényére. Édes limonádéval és kandiscukorral kínált, majd beléptünk a belső udvarba, és lótuszülésbe helyezkedtünk. Négy órán keresztül meditáltunk. Amikor kinyitottam a szemem, láttam, hogy a jógi holdsütötte alakja továbbra is mozdulatlan. Szigorúan figyelmeztettem gyomromat, hogy az ember nem csupán kenyéren él, s ekkor Rám Gópál is felemelkedett ültéből.

- Látom, megéheztél - mondta. - Mindjárt kész a vacsora.

Begyújtott a belső udvaron álló agyagkemencébe. Rövidesen előttünk gőzölgött a rizsből és dálból álló vacsora, amelyet házigazdám nagy banánleveleken tálalt fel. Főzés közben udvariasan visszautasította a segítségemet. „A vendég Isten&quot; - ezt az indiai közmondást időtlen idők óta tiszteletben tartják, ez a vendégszeretet. A városlakókat eltompítja a rengeteg idegen arc látványa, ők ezért kevésbé szívélyesek.

Most azonban, amikor a jógi mellett kuporogtam a kicsiny erdei falu magányában, az emberek világa elképzelhetetlen távolságba került. A kunyhót titokzatos, szelíd ragyogás világította meg. Rám Gópál megágyazott nekem a padlón régi takarókból, majd ő is leheveredett szalmapricscsére. A belőle áradó spirituális delejességtől lenyűgözve, megkockáztattam egy kérést.

- Uram, miért nem részeltetsz szamádhiban?

- Kedvesem, szívesen megtenném ezt a kedvedért, de nem az én dolgom - a szent félig hunyt szemhéja mögül nézett rám. - Mestered rövidesen megadja számodra ezt az élményt. A tested nem készült még föl rá. Miként a kisebb teljesítményű égők kiégnek, ha túl erős áram halad át rajtuk, úgy az idegeid sem alkalmasak a kozmikus erő felfogására. Ha most végtelen eksztázisban részesítenélek, úgy éreznéd, minden sejted kigyullad.

- Megvilágosodást kérsz tőlem - folytatta elgondolkozva -, miközben én azon tűnődöm, azzal a csekélyke meditációval, amit a hátam mögött tudhatok, kedvére tettem-e Istennek, s vajon kedves leszek-e szeme előtt a végső elszámolásnál.

- Uram, hát nem Őt keresed csupán, már jó ideje?

- Még nem kerestem elég sokáig. Bihári talán beszélt neked az életemről. Húsz éven át laktam egy titkos barlangban, ahol napi tizennyolc órát meditáltam. Aztán egy könnyebben megközelíthető barlangba települtem át, ahol huszonöt évig maradtam, napi húsz órát jógázva. Alvásra nem volt szükségem, hiszen mindvégig Istenben voltam. Testem sokkal jobban megpihent a tudatfölötti állapot nyugalmában, mint a tudattalan álom tökéletlen békéjében tette volna... Az izmok elernyednek alvás közben, a szív, a tüdő és a vérkeringés azonban tovább munkálkodik, ezek sohasem pihennek.

A tudatfölötti állapotban a belső szervek a tetszhalál állapotában vannak, a kozmikus energia mozgatja őket. Ezért évekig nem volt szükségem alvásra - majd hozzátette: - Eljön majd az idő, amikor te is megleszel alvás nélkül.

- Egek, te, aki oly sokáig meditáltál, mégsem vagy biztos Isten kegyelmében! Mit gondoljunk akkor mi, közönséges halandók? - vetettem közbe álmélkodva.

- Nos, nem látod, drága fiam, hogy Isten maga az örökkévalóság? Oktalanság feltételeznünk, hogy negyvenöt évi meditációval tökéletesen megismerhetjük. - Bábádzsí ennek ellenére biztosít minket, hogy kevés meditáció is eloszlatja rettenetes félelmünket a haláltól és a túlvilágtól. Spirituális ideádat ne kösd ezért holmi csip-csup hegyekhez, szegezd inkább tekinteted a korlátlan isteni megvalósulásra. Ha keményen dolgozol, egyszer a közelébe kerülhetsz.

Ez a lehetőség felvillanyozott, s további felvilágosító szavakat kértem a jógitól. Ekkor elmesélt egy csodálatos történetet arról, hogyan ismerkedett meg Lahiri Mahásaja gurujával, Bábádzsíval.{{ref|13-3}} Éjféltájban Rám Gópál elhallgatott, én pedig leheveredtem fekhelyemre. Amikor behunytam a szemem, fények villantak fel előttem, s a bensőmben lévő hatalmas tér megolvadt világosságban izzott. Szemem kinyitva ugyanez a szemkápráztató fényözön vett körül. A helyiség annak a végtelen boltozatnak a részévé lett, amelyet belső látásommal megpillantottam.

- Miért nem alszol? - kérdezte a jógi.

- Hogyan alhatnék, uram, amikor villámok cikáznak köröttem, akár nyitva tartom a szemem, akár csukva?

- Áldott élményben van részed. Nem könnyű meglátni a spirituális sugárzásokat - a szent még néhány szerető szót szólt hozzám.

Hajnalban Rám Gópál kandiscukorral vendégelt meg, és azt mondta, ideje útra kelnem. Mégis olyan nehezemre esett a búcsú, hogy könnyek ömlöttek végig az orcámon.

- Nem engedlek el üres kézzel - mondta a jógi szelíden. - Kapsz tőlem valamit.

Elmosolyodott, majd keményen a szemem közé nézett. Földbe gyökerezett a lábam, s a szentből áradó megnyugtató sugárzás betöltötte lényemet. Azon nyomban megszűnt a hátfájásom, amely pedig az elmúlt néhány évben sok kínszenvedést okozott nekem.

Megújulva, a fénylő boldogság tengerében fürödve, elapadtak a könnyeim. Miután megérintettem Rám Gópál lábát, nekivágtam a dzsungelnek. A sűrű rengetegen és a rizsföldek hosszú során átvágva értem Tárakésvarba.

Itt ismét elzarándokoltam a híres szentélybe, ahol az oltár elé borultam. A kerek kő addig tágult lelki szemeim előtt, mígnem eggyé lett a kozmosz szféráival; gyűrűt gyűrű után, kört kör után áthatott az istenség békéje.

Egy óra múlva boldogan vonatra szálltam Kalkutta felé. Így ért véget utazásom, nem a hegyek magasában, hanem Himalája nagyságú mesterem jelenlétében.

==14. FEJEZET==

A kozmikus tudat megtapasztalása

- Itt vagyok, Gurudzsí - szégyenpírban égő arcom ékesszólóbban beszélt a szavaimnál.

- Menjünk a konyhába, harapjunk valamit - Srí Juktésvar olyan közömbösen fogadott, mintha csak órákra és nem napokra váltunk volna el.

- Mester, bizonyára csalódást okoztam váratlan távozásommal. Azt hittem, megharagudtál rám.

- Ugyan már! A harag csupán a be nem teljesült vágyak hozadéka. Semmit nem várok másoktól, így cselekedeteik nem lehetnek ellentétesek kívánságaimmal. Különben sem használnálak téged saját céljaimra: csak a te igazi boldogságodban lelem boldogságomat.

- Uram, az ember rendszerint csak általánosságokat hall az isteni szeretetről, ma azonban konkrét példáját láttam angyali mivoltodnak! A világban még az apák sem egykönynyen bocsátják meg fiaiknak, ha bejelentés nélkül faképnél hagyják a családi vállalkozást. Te azonban a bosszúság legcsekélyebb jelét sem mutatod, noha vélhetőleg kellemetlenségeket okoztam neked félbehagyott teendőimmel.

Egymás szemébe néztünk, és könnyek csillogtak mindkettőnkében. Elöntött a boldogság hulláma. Tudtam, hogy az Úr gurum alakjában a kozmikus szeretet végtelen tereibe emeli csekély buzgóságomat.

Néhány nappal később, reggelre kelve, bementem mesterem üres nappalijába. Meditálni szándékoztam itt, dicsérétes elhatározásomnak azonban ellenszegültek engedetlen gondolataim. Úgy rebbentek szét, akár a madarak a vadász előtt.

- Mukunda! - hallatszott Srí Juktésvar hangja egy távoli erkélyről.

- Mesterem folyvást meditációra buzdít - morogtam magamban. - Nem kellene zavarnia, ha tudja, miért jöttem ide.

Gurum ismét szólított, én azonban makacsul hallgattam.

Harmadszorra hangja már megrovóan csengett.

- Uram, meditálok - kiáltottam vissza tiltakozón.

- Tudom - szólt vissza a mester -, csakhogy közben a tudatod olyan szétszórt, akár a levelek vihar után! Gyere ide hozzám!

Leforrázva és szomorúan járultam eléje.

- Szegény fiú, a hegyek nem adták meg neked, amit kívánsz - mondta vigasztaló kedvességgel. Nyugodt tekintete kiismerhetetlen volt. - Nos, teljesüljön szíved vágya.

Srí Juktésvar ritkán beszélt rébuszokban, ezért most meglepődtem. Ő ekkor gyöngéden megérintette mellkasomat a szívem fölött.

Lábam hirtelen a földbe gyökerezett, s a lélegzet úgy távozott tüdőmből, mintha valamiféle óriási mágnes húzta volna ki onnan. A lélek és az elme azon nyomban elvesztette fizikai kötelékeit, s úgy áradt ki minden pórusomból, akár valami folyékony fényözön. Testem olyan lett, mint egy holté, ebben a felfokozott tudatállapotban mégis megértettem, hogy sohasem voltam még ilyen eleven. Azonosságtudatom nem korlátozódott többé a testemre, hanem átölelte az egész környezetet. Észleltem a távoli utcákon hullámzó tömeget. A fák és növények gyökérzete áttűnt az áttetszővé vált talajon, s testnedveik keringését is érzékeltem.

Az egész környék szétterült tekintetem előtt. Közönséges, frontális látásom hatalmas körpanorámának adta át helyét, amelyben mindent egyszerre érzékeltem. Tarkóm például látta a Ráj ghát közön a távolban végighaladó járókelőket, sőt, egy ráérősen közeledő, fehér tehenet is észrevett. Amikor az állat elérte az ásram nyitott kapuját, azt már testi látásommal pillantottam meg. De még azután is tisztán láttam, hogy az udvar téglafala mögé került.

Valamennyi, panorámalátásommal észlelt tárgy reszketett és rezgett, mint a mozi képei. Testem, a mesteré, az oszlopos belső udvar, a bútorzat és a padló, a fák és a napsütés időről időre megremegtek, mígnem minden tündöklő fénytengerbe simult; így olvadnak fel a pohár vízben a cukorszemek, ha felkeverjük őket. A mindent egybemosó fényből időnként különböző alakzatok tűntek elő, s ezek az átalakulások felfedték a teremtés oksági összefüggéseit.

Óceánmély öröm ostromolta hullámaival lelkem végtelen, nyugodt partjait. Isten szelleme - jöttem rá akkor - maga a kimeríthetetlen üdvösség, teste pedig számtalan fényszövedék. Egyszer csak növekedni kezdett körülöttem egy glória, amely városokat, kontinenseket foglalt magába, aztán sorban a Földet, a naprendszert és a csillagrendszereket, foszlékony csillagködöket és lebegő univerzumokat. A szelíd fényben fürdő kozmosz olyan volt, akár távolból egy megvilágított város, s ott csillogott-pislákolt lényem végtelenségében. Az éles földi körvonalak elhalványultak a messzeségben, s fokozatosan csökkenő, lágy derengést láttam. Az egész leírhatatlanul finom volt, a bolygók képmásait ellenben erősebb fénysugár alkotta.

Az egész isteni sugárözön egy Végtelen Forrásból áradt, amely szemkápráztató csillagködökké formálódott, ezeket pedig leírhatatlan fénykör övezte. A teremtő sugarak itt-ott csillagképekké álltak össze, majd ismét áttetsző lánglapokká hullottak szét. Világok szextilliói rendeződtek szent ritmus szerint tündéri ragyogásba, azután pedig a tűztenger égboltozattá alakult át.

A mennyei birodalom központját ''az ''intuitív érzékelés központjaként a szívemben érzékeltem. A sugárözön ebből a magból, belőlem áradt szét a mindenség megannyi szegletébe. Az áldott amrita, a halhatatlanság nektárja rajtam keresztül lüktetett, akár a higany. Isten teremtő hangját, az Aumot{{ref|14-1}} hallottam, amely a Kozmikus Motor rezgése.

Aztán a lélegzet váratlanul visszatért tüdőmbe. Csaknem elviselhetetlen csalódással vettem tudomásul, hogy végtelen nagyságom is odalett. Ismét belekényszerültem a test megalázó fogságába, amely pedig nem a legkellemesebb lakás a léleknek. Úgy szöktem el a makrokozmoszban berendezett otthonomból, akár a tékozló fiú, s most a szűk mikrokozmosz börtönében találtam magam.

Gurum mozdulatlanul állt velem szemben, s én leborultam volna szent lába elé, hogy megköszönjem ezt a kozmikus élményt, amelyre oly szenvedélyesen vágytam. Mesterem azonban nem engedte, és csöndben így szólt:

- Nem szabad megrészegedned az eksztázistól! Épp elég dolog vár még a világban. Gyere, söpörjük föl az erkély padlóját, aztán sétáljunk egyet a Gangesz partján!

Seprűt ragadtam, s tudtam, hogy mesterem ezzel is a kiegyensúlyozott élet titkára tanít. Bár a lélek kozmikus örvények fölött táncol, a testnek végre kell hajtania mindennapi kötelességeit.

Amikor később Srí Juktésvarral sétálni indultunk, még mindig az iménti elmondhatatlan elragadtatás bűvöletében égtem. Testünket mint két asztrális képet láttam, amint a folyó melletti úton haladtunk, amelyek lényege a tiszta fény.

Isten szelleme tart fent minden formát és erőt a mindenségben, ám Ő maga transzcendentális: tőlünk távol, a teremtetlen, boldog űrben lakozik, a rezgésvilág jelenségein túl, magyarázta mesterem.{{ref|14-2}} 

- Azok a szentek, akik már testi voltukban ráébrednek az isteni részükre, hasonlóképpen kettős életet élnek. Miközben lelkiismeretesen eleget tesznek világi feladataiknak, elmerülnek belső üdvösségükben... Az Úr alkotta az embereket lénye kimeríthetetlen boldogságából. Noha fájdalmasan beszorult testébe, Isten ennek ellenére elvárja, hogy a képére és hasonlatosságára alkotott teremtmény végül felülemelkedjék érzékei szűk körén, és ismét egyesüljön Vele.

A kozmikus látomás számos örökérvényű tanulsággal ajándékozott meg. Miközben napról napra le kellett csendesítenem gondolataimat, végre megszabadultam attól a hamis elképzeléstől, hogy testem nem egyéb csontok és hús holt tömegénél, amely porrá lesz, hiszen a porból vétetett. Láttam, hogy a lélegzet és a nyughatatlan elme vihara korbácsolja a fényóceán hullámait anyagi formákká - így jön létre a föld, az ég, az ember, az állat, a madár és a fa. A Végtelen, Egyetlen Fényt csak akkor pillanthatjuk meg, ha lecsillapítjuk e viharos tombolást.

Amint a természet háborgásának véget vetettem, újra láttam, hogy a teremtés számtalan hulláma egyetlen tündökletes tengerré simul, ahogyan az óceán hullámai is derűs egységgé olvadnak össze vihar után.

Egy mester akkor részelteti a kozmikus tudatosság isteni élményében tanítványát, amikor az meditációval annyira megerősítette elméjét, hogy a hatalmas távlatok nem gyűrik le. A puszta intellektuális hajlandóság vagy nyitottság kevés ehhez. Csupán a jóga gyakorlása és a bhakti tágíthatja ki annyira a tudatot, hogy képes legyen felfogni a mindenütt jelenvalóság felszabadító élményét.

Ez az isteni tapasztalás a dolgok természetes folyományaként éri el az őszinte hívőt. Lelkes buzgalma azután mágnesként vonzza az Urat a kereső tudatához.

Késői éveimben a következő költeményt írtam ''Szamádhi ''címmel, arra törekedvén, hogy bepillantást nyújtsak az élmény nagyszerűségébe.

''Eltűnt a fény és árnyék fátyla,''

''Szétoszlott a bánat-pára.''

''Elhajózott a tűnő öröm,''

''Homályos hajnali tükröm.''

''Szeretet, gyűlölet, egészség, betegség, élet, halál:''

''Kettősség árnyjátéka mind csupán.''

''Elült ''májá ''tombolása,''

''Megérzésem suhintott, a varázspálca.''

''Megszűnt számomra múlt és jövendő,''

''Örök jelen, én, mindent betöltő.''

''Bolygók, csillagok, csillagpor és Föld,''

''Végítélet vulkánkitörése,''

''Teremtés olvasztókemencéje,''

''Néma röntgenfény gleccsere, égő elektronár,''

''Minden emberi gondolat összessége,''

''Az összes fűszál, én, az emberiség,''

''A csillagközi por megannyi részecskéje,''

''Harag, mohóság, jó és rossz, megváltás, érzékek kéje,''

''Mindet lenyeltem, óceánná gyúrtam,''

''Saját magam vérgőzös tengerévé.''

''Meditáció növelte örömem,''

''Könnyekkel vakítja el szemem.''

''Üdvösség halhatatlan lángja,''

''Fölitta könnyeim, fölperzselte földi vázam.''

''Én te vagyok, te meg én,''

''Egy a megismert, megismerő, megismerési''

''Elcsöndesült, töretlen izgalom,''

''Örökkön élő, örökkön új nyugalom.''

''Minden képzeletet felülmúló áldás,''

Szamádhi!

''Nem öntudatlan kábaság,''

''Nem tetszhalál, ahonnan nincs visszatérés,''

''A ''szamádhi ''kiterjeszti tudatom,''

''Jóval túl halandó körömön,''

''A végtelenség végső határáig,''

''Ahol én, a kozmikus óceán,''

''Figyelem a bennem úszó énparányt.''

''Hallani az atomok zúgó zsivaját,''

''A föld sötétje, hegy és völgy, ím, mind egybeolvadt!''

''Tengerek párás csillagköddé omolnak,''

Aum ''harsonázik e gőzök fölött,''

''Csodásan megbontva fátylukat,''

''Megnyílt óceán, csillámló elektron,''

''Míg utolsót dobban a kozmikus dob,''

''A szilárdabb fény''

''Mindent átható mámor''

''Örök sugarává enyész.''

''Örömből születtem, örömért élek, szent örömbe olvadok.''

''Tudat óceánja, magamba iszom minden teremtő hullámot.''

''Emelkedj négy fátyol,''

''Szilárd, folyékony, légnemű, fénylő,''

''Ott vagyok mindenben, belépek hatalmas önmagamba.''

''A halandó emlékezet reszketeg árnyai''

''Eltűntek mindörökre.''

''Lelkem ege tiszta ''- ''alant, magosan, előttem.''

''Az öröklét és én egyetlen közös fényözön.''

''Apró nevetésbuborék az én,''

''Elnyújtózom a derű tengerén.''

Srí Juktésvar megtanított, miként idézzem elő akaratom szerint a fenséges élményt, sőt, hogyan adjam tovább másoknak, amennyiben az intuíció csatornái kellőképpen kifejlődtek bennük.

Hónapok teltek el első eksztatikus egyesülésem óta amikor megértettem, miért mondják az ''Upanisadok ''Istenről, hogy rasza, azaz 'zamat'. Egy reggel mégis a következő kérdéssel fordultam mesteremhez:

- Tudni szeretném, uram, mikor találom meg Istent?

- Hiszen megtaláltad.

- Ó, nem, uram, nem hinném! Gurum elmosolyodott.

- Gondolom, nem tiszteletreméltó aggastyánra vársz, aki a mindenség valamelyik steril szegletében trónol! Látom azonban, hogy a csodálatos képességek meglétét annak bizonyítékaként könyveled el, hogy valaki megtalálta Istent. Nem. Nyerhetünk hatalmat az egész mindenség fölött, mégis lehet, hogy elillan előlünk az Úr. A spirituális fejlődés mértékét nem a csodatételek mérik, hanem kizárólag a meditációban elért üdvösség foka... A folyvást megújuló öröm maga Isten. Mint ilyen, kimeríthetetlen, s amint folytatod meditációdat az évek során, végtelen leleményességével nyűgöz majd le. A hozzád hasonló hívek, akik megtalálták a Hozzá vezető utat, álmukban sem gondolnak arra, hogy bármely földi boldogságért felcseréljék Istent, oly elmondhatatlanul édesen hívogat az ő szava... Milyen hamar megcsömörlünk a földi örömöktől! Végtelen sok földi dologra vágyhatunk, ám ezek sohasem okoznak teljes kielégülést, s egyik célunkat a másik után tűzzük ki. Ez a „valami más&quot;, amit keresünk, az Úr, aki egyedül képes tartós örömöt adni nekünk... A külsődleges vágyak kiűznek minket belső Édenünkből, hamis örömökkel kecsegtetnek, olyanokkal, amelyek csak elszemélytelenítik a lélek boldogságát. Az isteni meditáció hamar visszaadja az elvesztett Édent. Mivel Isten maga az örök váratlanság, folytonos Megújulás, soha nem fáradunk bele ''az ''Ő imádatába. Vajon eltöltekezhetünk-e az üdvösséggel, amely egy örökkévalóságig elegendő változatossággal szolgál?

- Most már értem, uram, miért nevezik a szentek Istent kiismerhetetlennek. Még egy örökélet sem lenne elegendő ahhoz, hogy méltón dicsérjük Őt.

- Ez így igaz. Ő azonban közel van hozzánk. Miután az elme a krija-jóga segítségével megszabadult az érzékek béklyójából, a meditáció kétszeresen is igazolja Isten létezését. Erről tanúskodik folyvást megújuló örömünk. De a meditációban Isten közvetlen útmutatására is rálelünk, hiszen Ő eligazít minden bajunkban.

- Látom már, Gurudzsí, megfeleltél a kérdésemre mosolyogtam hálásan. - Most jövök rá, hogy voltaképpen megtaláltam Istent, mert valahányszor a meditáció öröme tudattalanul átjár tevékeny óráimban, finoman arra int az Úr, hogy ne térjek le a helyes útról, s figyeljek oda a mindennapi teendőkre, egészen a legapróbb részletekig.

- Az emberi élet bánattal van tele mindaddig, amíg nem hangolódunk rá az isteni akaratra. A helyes út sokszor érthetetlen az önző értelem számára - szögezte le mesterem. - Egyedül Istentől számíthatunk tévedhetetlen tanácsra, hiszen ki volna képes hordozni a mindenség terheit, ha nem Ő?

==15. FEJEZET==

Az elrabolt karfiol

- Mester, ajándékot hoztam! Ezt a hat óriási karfiolt a tulajdon két kezemmel ültettem, s egy anya gyöngéd figyelmével lestem fejlődésüket - e szavakkal és szertartásos ünnepélyességgel nyújtottam át egy kosár zöldséget.

- Köszönöm! - Srí Juktésvar mosolya elismerést sugárzott. - Kérlek, tartsd az ajándékod a szobádban, holnap különleges vacsorát készítünk belőle.

Akkor érkeztem meg Puríba{{ref|15-1}} , hogy a vakációt gurum tengerparti remetelakában töltsem. A vidám, kétemeletes villa, amelyet a mester és a tanítványok emeltek a tulajdon két kezükkel, a Bengáli-öbölre néz.

Másnap korán ébredtem, a sós tengeri fuvallatoktól és az ásram csöndes varázsától felfrissülten. Gurum dallamos hangja szólított. Egy pillantást vetettem féltett karfioljaimra, majd gondosan az ágy alá rejtettem a kosarat.

- Gyere, menjünk le a partra!

Mesterem vezette a menetet, több fiatal tanítvány szétszórt csoportokban követte. Gurum enyhe rosszallással nézett végig rajtunk.

- Amikor nyugati testvéreink menetelnek, rendszerint büszkén vállalják egységüket. Kérlek tehát, álljatok fel kettős sorokba, és lépjetek egyszerre - figyelte, követjük-e utasításait, majd énekelni kezdett: - Fiúk, álljunk sorba, így menjünk a partra!

Csodálattal néztem, milyen könnyedén tartja a lépést a fiatalokkal.

- Állj! - gurum szeme rám szegeződött. - Nem felejtetted el bezárni a hátsó ajtót?

- Azt hiszem, nem, uram.

Srí Juktésvar néhány percig hallgatott, s félig elfojtott egy mosolyt.

- De bizony, hogy elfelejtetted - szólalt meg végül. - Az isteni elmélkedés nem lehet mentség a földi gondatlanságra. Elhanyagoltad kötelességedet, nem vigyáztál az ásramra, ezért büntetést érdemelsz.

Még mindig azt hittem, tréfál, amikor hozzátette:

- A hat karfiolból rövidesen csak öt marad. Mesterem utasítására megfordultunk, és visszamasíroztunk, amíg a remetelak közelébe értünk.

- Pihenj! Mukunda, nézz balra, át a kerten, figyeld a rajta túl húzódó utat. Mindjárt feltűnik valaki, ő lesz bűnhődésed eszköze.

Elrejtettem bosszúságomat, amely gurum érthetetlen szavaira fogott el. Rövidesen egy paraszt bukkant fel az úton, szökdécselve haladt előre, s közben nevetségesen kaszált a karjával. A kíváncsiságtól dermedten szegeztem tekintetem a kacagtató látványra. Amikor a paraszt eltűnt szemünk elől az út kanyarulatában, Srí Juktésvar megjegyezte:

- Mindjárt előkerül.

A paraszt nyomban útirányt változtatott, és az ásram hátsó bejárata felé indult. Átkelt egy homokos szekérúton, majd bement a hátsó ajtón. Nyitva hagytam ugyanis, pontosan úgy, ahogyan gurum mondta. Röviddel ezután emberünk ismét megjelent, egyik féltve őrzött karfiolomat szorongatva. Most már tekintélyesen lépdelt, mint akinek van mivel felvágnia.

Az ezt követő bohózatban a pórul járt áldozat szerepét játszottam. Ennél is bosszantóbb volt azonban, hogy nem sikerült elfognom a tolvajt. Félúton jártam, amikor mesterem visszahívott. Tetőtől talpig kacagás rázta.

- Szegény bolond karfiolra vágyott - magyarázta két nevetésroham között. - Úgy gondoltam, nekiadhatnánk az egyiket, hiszen amúgy is rosszul őriztük!

Szobámba rohantam, ahol láttam, hogy a szemlátomást karfiolbolond tolvaj érintetlenül hagyta a takarón maradt aranygyűrűimet, órámat és pénzemet. Ehelyett benézett az ágy alá, ahonnan előhúzta a hőn vágyott tárgyat.

Aznap este megkértem Sír Juktésvart, adjon magyarázatot az esetre (amelynek több részletét nem értettem).

Gurum lassan a fejét rázta.

- Egy napon majd megérted. A tudomány rövidesen számos rejtett törvényszerűséget fedez fel.

Amikor néhány év múltán a rádió csodája lázba hozta a világot, mesterem jövendölésére gondoltam. Az új találmány érvénytelenítette idő és tér évszázados fogalmait, hisz mostantól a legszegényebb viskóba is beléphetett London vagy Kalkutta! Mindez a legtompább értelmet is meggyőzhette arról, hogy az ember előtt nincs akadály.

A karfiolkomédia legjobban a rádió analógiájával érthető meg. Gurum tökéletes emberi rádió szerepét töltötte be. A gondolatok nem egyebek finom rezgéseknél, amelyek az éterben haladnak. Amiként egy megfelelően behangolt rádió több ezer műsorból kiválasztja a kívánt csatornát, úgy Srí Juktésvar is ráhangolódott egyetlen gondolatra (a féleszű parasztéra, akinek karfiolra fájt a foga) a világban kerengő számtalan gondolat közül.{{ref|15-2}} 

A Mester, erőteljes akaratával nem csupán rádióvevőként, hanem -adóként is szerepelt a történetben. Ilyen minőségben irányította a paraszt lépteit a karfiolhoz.

Az intuíció{{ref|15-3}} a lélek kalauza, amely természetes módon jelenik meg az embernél, ha elméje lecsendesült. Szinte csaknem valamennyiünk be tudna számolni egy-egy megmagyarázhatatlanul pontos „előérzetéről&quot;, vagy arról, miként adta át gondolatait egy másik személynek.

A zavaró tényezőktől mentes emberi elme bonyolult rádió adó-vevőként működik, gondolatokat közöl és fog fel, miközben kiszűri a nemkívánatosakat. Míg a rádióállomások üzemeléséhez villanyáram szükséges, az emberi rádió hatékonysága akaraterőnk mértékétől függ.

Minden gondolat egy örökkévalóságon keresztül rezeg tovább a világmindenségben. Mély összpontosítással egy mester bármely élő és holt ember gondolatait felfoghatja. A gondolatok egyetemesek, nem az egyénben gyökereznek; az igazságot nem alkothatjuk meg, csupán felfoghatjuk. A téves gondolatok az emberi észlelés kisebb-nagyobb tökéletlenségeinek termékei. A jóga célja az elme lecsendesítése, hogy torzulásmentesen meghalljuk a Belső Hang tévedhetetlen tanácsait.

A rádió és a televízió időkihagyás nélkül milliók kandallója mellé hozta távoli személyek hangját és képmását. Ez az első bizonytalan tudományos híradás arról, hogy az ember: mindent átható szellem. Noha az ego a lehető legdurvább mesterkedésekbe bocsátkozik az ember leigázására, az ember nem egyenlő a testtel, amely a tér egy pontjára korlátozódik, hanem alapvetően a mindenütt jelen lévő lélek.

„Rendkívül különleges és csodálatos, látszólag valószínűtlen jelenségek fordulhatnak mégis elő, amelyek, ha egyszer elfogadtuk létezésüket, többé nem lepnek meg bennünket jobban, mint a tudomány eredményei általában az elmúlt évszázadban - jelentette ki Charles Robert Richet, az orvosi Nobel-díj birtokosa. - Első megközelítésre azt hihetjük, hogy a meglepetés nélkül tudomásul vett jelenségek már nem keltik fel kíváncsiságukat, mivel megértettük őket. Ez azonban nem igaz. Nem azért nem lepnek meg, mert érhetők, hanem azért, mert megszokottá váltak. Ha ugyanis a meg nem értett jelenségeken rendre meglepődnénk, akkor egyik ámulatból a másikba eshetnénk - egy levegőbe felhajított kő esésén, a tölggyé terebélyesedő makkon, a hevítésre kitáguló higanyon, a mágnesességen... Napjaink tudománya könnyű fajsúlyú... Azok a bámulatos igazságok, amelyeket utódaink egyszer majd felfedeznek, ma is körülöttünk vannak, mondhatni, majd kiszúrják a szemünket, mégsem látjuk meg őket. Éspedig azért nem, mert nem akarunk látni. Alig jelenik meg ugyanis egy váratlan vagy szokatlan tény, megpróbáljuk azt begyömöszölni közhelyeink vagy elfogadott ismereteink keretei közé, és felháborodunk, ha valaki tovább akar jutni kísérleteivel.&quot;

Néhány nappal megrablásom után tréfás eseményre került sor. Nem leltünk egy bizonyos petróleumlámpát. Miután csak nemrégiben bizonyosodtam meg gurum mindentudásáról, gondoltam, gyerekjáték lesz meglelnie az elveszett tárgyat.

Mesterem érzékelte reménykedő várakozásomat. Túlzott komolysággal kérdezte végig az ásram valamennyi lakóját. Egy fiatal tanítvány bevallotta, hogy akkor vette kezébe a lámpát, amikor a hátsó udvarban álló kúthoz ment.

Srí Juktésvar ünnepélyesen felszólított minket, hogy keressük a lámpát a kút mellett.

Odarohantam, de a lámpa nem volt sehol! Csalódottan tértem vissza gurumhoz. Ő tele szájjal nevetett, anélkül hogy egy szikrányit is megszánt volna hiábavaló igyekezetemért.

- Sajnos nem tudlak a lámpához vezérelni, nem vagyok én jövendőmondó! - majd felcsillanó szemmel hozzátette: - De éppenséggel Sherlock Holmesnak sem felelnék meg!

Ekkor értettem meg, hogy külső nyomásra vagy haszontalanságokért mesterem nem mozgósítja belső erőit.

Csodálatos hetek következtek. Srí Juktésvar vallási fel. vonulást tervezett. Megkért, hogy vezessem végig a tanítványokat a városon, le egészen a tengerpartig. Az ünnep napján rekkenő hőségre ébredtünk (a nyári napfordulót ültük meg).

- Gurudzsí, hogyan vigyem át mezítláb a tanítványokat a forró homokon? - kérdeztem kétségbeesve.

- Elmondok egy titkot - felelte mesterem. - Az Úr felhőt küld majd fölétek, így egyikőtöknek sem esik bántódása.

Boldogan szerveztem a menetet. Az egyik csoport szatszanga zászlóval{{ref|15-4}} indult el az ásramtól. Ezt maga Srí Juktésvar tervezte, a harmadik szemet ábrázolta, az intuíció eszközét.{{ref|15-5}} 

Alig hagytuk el a remetelakot, amikor az ég, mintegy varázsütésre, beborult. A nézők meglepett kiáltásai közepette könnyű eső permetezett, lehűtve a város utcáit és a perzselően meleg tengerpartot.

A hűvös csöppek a felvonulás két órája alatt végig hullottak. Abban a minutumban azonban, hogy kis csapatunk hazaért, a felhők szertefoszlottak, és az eső elállt.

- Látod, miként gondoskodik rólunk Isten - mondta mesterem, miután kifejeztem neki hálámat. - Az Úr mindenkit meghallgat, és mindannyiunk javán munkálkodik. Ahogyan most esőt küldött kérésemre, úgy a hívek valamennyi őszinte kívánságát is teljesíti. Az emberek csak ritkán ismerik fel, milyen gyakran meghallgatja imáikat a Mindenható. Ő igazán nem részrehajló, bárkinek segít, aki bizalommal van iránta. A mindenütt jelenlévő Atya gyermekeinek mindig hinniük kell szülőjük szerető jóságában.{{ref|15-6}} 

Srí Juktésvar évente négy ünnepséget rendezett - ezek a napfordulókra és a napéjegyenlőségekre estek -, tanítványai ilyenkor az ország minden pontjáról köréje gyűltek. A téli napfordulót Szírámpurban szoktuk megünnepelni, s az első, amelyen részt vettem, életre szóló áldást jelentett számomra.

Az ünnepség reggel kezdődött; mezítláb vonultunk végje a városon. Vagy száz tanítvány énekelt szent dalokat, s a zenészek fuvolán és dhól kartalon (dobokon és cimbalmon) játszottak. A lelkes városiak virággal hintették tele utunkat, hisz örültek, hogy az Úr zengő dicséretével elszólítjuk őket egyhangú feladataiktól. A hosszú körmenet a remetelak udvarán ért véget. Ott körbeálltuk gurunkat, miközben a felső erkélyeken szorongó tanítványok sárga virágszirmokat hintettek ránk.

Sok vendég ment fel az emeletre cshéna pudingért és narancsért. Én testvéreim egy csoportja felé indultam, akik aznap a szakács tisztét látták el. Ekkora sokaság számára csupán a szabadban tudtunk főzni, óriási üstökben. A hevenyészett, fatüzeléses téglakályhák füstje könnyeket fakasztott a szemünkből, mi azonban vidáman nevetgéltünk munka közben. Az indiai vallási ünnepek mindig vígak, ilyenkor a hívek örömmel tesznek felajánlásokat: pénzt, rizst és zöldséget hoznak, vagy személyes munkájukat ajánlják fel.

Mesterem hamarosan közénk jött, s felügyelte az ünnep lefolyását. Minden pillanatban akadt elfoglaltsága, de versenyre kelt a legfürgébb fiatal tanítvánnyal is.

A második emeleten szankírtan (csoportos éneklés) zajlott harmónium és kézi dobok kíséretével. Srí Juktésvar elégedetten fülelt; tökéletes hallással rendelkezett.

- Hamisan játszanak! - mondta, s a szakácsokat odahagyva, a zenészekhez sietett.

A dallam ismét felcsendült, ezúttal helyesen.

A világ legkorábbi zenetudományi értekezéseit a ''Számavéda ''tartalmazza. Indiában a zene, a festészet és a dráma isteni művészetnek számít. Az első zenészek az örök szentháromság tagjai, Brahma, Visnu és Siva voltak. A szent iratok elbeszélik, hogy Síva Natarádzsa, a kozmikus táncos alakjában végtelen ritmuskombinációkat dolgozott ki a mindenség teremtése, megőrzése és lerombolása során, miközben Brahma a cimbalmot ütögette, míg Visnu a mridangát, a szent dobot verte.

Szaraszvatí, a bölcsesség istenasszonya ábrázolásain a vínán, valamennyi húros hangszer ősén játszik. Krisna, Visnu megtestesülése fuvolával jelenik meg az indiai művészetben. Az általa felzendített elbűvölő dal igazi otthonukba szólítja a májá káprázatában bolyongó emberi lelkeket.

Az indiai zene sarkkövét a rágák, vagyis a rögzített hangsorok alkotják. A hat alapvető rága 126 ráginíra (feleség) és putrára (fiú) oszlik. Mindegyik rága legkevesebb öt hangjegyből áll, jelesül a vezérhangjegy (vádí, avagy király), a másodlagos hangjegy (szamavádí, azaz miniszterelnök), a segítő hangjegyek (anuvádí, kísérők), valamint egy disszonáns hangjegy (vivádí, az ellenség).

A hat alaprága mindegyike megfelel egy adott órának, évszaknak és az őt felügyelő istenségnek. A Hindóla Rága ezért csak tavasszal, hajnalban csendül fel az egyetemes szeretet kifejezéseként. A Dípaka Rágát nyári estéken játsszák az együttérzés felébresztésére. A Mégha Rága az esős évszakban, délben hallható, s bátorságot ad. A Bhaivara Rága augusztusban, szeptemberben és októberben, reggel nyugtatja meg a lelket. A Srí Rága az őszi alkonyatok hangsora, s a tiszta szeretetet zendíti meg. A Málakausa Rága télen, éjfélkor hallatszik, és merésszé tesz.

A hajdani risik felfedezték, hogy ember és természet hangok segítségével teremthet kapcsolatot egymással. Mivel a természet az Aum, azaz az őshang megnyilvánulása, az ember bizonyos mantrák és szent énekek segítségével uralkodhat a természet erői felett.{{ref|15-7}} A krónikák elmondják, hogy Miján Tán Szénnek, Nagy Akbar mogul uralkodó udvari zenészének a 16. században rendkívüli varázsereje volt. Ha a császár megparancsolta, hogy éjszakai rágát játsszon fényes nappal, akkor a megfelelő mantra eléneklése után az egész palota sötétségbe borult.

Az indiai zene az oktávot huszonkét ''srutira, ''negyedhangra osztja. E mikrohangközök olyan árnyalt zenei kifejezést tesznek lehetővé, amilyen elképzelhetetlen a tizenkét félhangból álló, nyugati kromatikus skála alapján. A hindu mitológia az oktáv valamennyi hangjegyéhez adott színt, madárkiáltást vagy állathangot társít. A ''dóhoz ''a zöld és a páva tartozik, a réhez a piros és a pacsirta, a ''mihez ''az aranyszín és a kecske, a ''fához ''a sárgásfehér és a kócsag, a ''szóhoz ''a fekete és a csalogány, a ''lához ''a sárga és a ló, a ízhez valamennyi szín keveréke és az elefánt.

Az ind zenében hetvenkét thátha, vagyis hangsor létezik. A zenészek végtelen számú rögtönzéssel variálhatják a szabott, hagyományos dallamokat, rágákat. Miközben az adott téma érzés- és hangulatvilágát megőrzik, saját eredetiségükre támaszkodva díszítgethetik azt. Nem olvasnak kottát, a rága vázát minden egyes előadás során újra kicicomázzák, s miközben egyetlen dallamot ismételnek, ezt finom hangszín- és ritmusváltásokkal kombinálják.

A nyugati zeneszerzők közül a legjobban Bach értette meg a százféle bonyolult változat varázsát.

A szanszkrit irodalom 120 tálát, zenei ritmust tart számon. Az ind zene megalapítójáról, Bháratáról az a hír járta, hogy harminckétféle tálát különített el a pacsirta dalában. A tála, azaz ritmus alapja az emberi mozgás; a járás kettős, illetve az álombeli légzés háromszoros időtartama, ahol a belégzés kétszer olyan hosszú, mint a kilégzés.

India jó ideje felismerte, hogy az emberi hang tökéletesebb minden zeneszerszámnál. Az indiai zene ezért jobbára három oktávnyi hangterjedelemmel dolgozik, mert ez felel meg az emberi hangszálak teljesítményének. Ugyanezért a dallam (az egymást követő hangjegyek kapcsolata) fontosabb, mint az összhang (az egyidejű hangjegyek egymáshoz való viszonya).

Az indiai zene személyes, spirituális és egyéni teljesítményen alapuló művészet, amely nem az összhangzat kitűnőségére épít, hanem az előadó és a Világiélek összhangjára. A legfontosabb indiai dalokat egytől egyig hívők szerezték. A zenész szanszkritul bhagavatára, azaz 'aki megénekli Isten dicsőségét'.

A szankírtanok, vagyis a közös éneklések a jóga és spirituális fegyelem hatékony eszközei; fokozott összpontosítást követelnek a résztvevőktől annak érdekében, hogy teljesen elmerülhessenek a „mag&quot;-gondolatban vagy „mag&quot;hangzásban. Mivel maga az ember is a Teremtő Ige kifejeződése, a hangok azonnali, erős hatással vannak rá. Kelet és Nyugat nagyszerű vallási zenéje örömet kelt, mivel ideiglenesen felerősíti a gerinc egyik erőközpontjának rezgéseit. Ezekben az áldott pillanatokban visszaemlékezünk isteni eredetünkre.

A Srí Juktésvar második emeleti nappalijából kihallatszó szankírtan felvidította a gőzölgő lábasok körül sürgölődő szakácsokat. Nagy vígan énekeltük a refrént testvéreimmel, miközben kezünkkel vertük hozzá az ütemet.

Napnyugtára több száz vendégnek szolgáltunk fel ''khicsríi ''(rizses lencsét) zöldségkörettel és rizspudingot. Később gyapjútakarókat terítettünk szét az udvaron, s rövidesen az egész társaság a csillagos égbolt alatt kuporgott, miközben csöndesen hallgattuk Srí Juktésvar bölcsességeit. Nyilvános beszédeiben általában a krija-jóga fontosságát hangsúlyozta, s azt fejtegette, hogy az életünket önbecsülésben, nyugalomban, határozott elvek szerint éljük le, egyszerű étrenddel és rendszeres jógagyakorlással.

Ezután a legfiatalabb tanítványok elénekeltek néhány szent himnuszt, s a találkozó heves szankírtannal ért véget. Este tíztől éjfélig az ásram lakói edényeket és serpenyőket mosogattak, és kitakarították az udvart. Gurum magához intett.

- Elégedettségemre szolgál vidám munkálkodásod ma és a múlt heti előkészületek során. Kérlek, maradj velem. Ha akarod, ma éjjel az ágyamban alhatsz.

Nem hittem, hogy valaha is ebben a kiváltságban lesz részem. Elüldögéltünk egy darabig isteni nyugalomban. Körülbelül tíz perccel azután, hogy aludni tértünk, mesterem felkelt, és felöltözött.

- Mi a baj, uram? - hirtelen megint képtelennek tetszett a megtiszteltetés, hogy mesterem mellett álhatók.

- Azt hiszem, néhány tanítványom, akik lekéstek a vonatot, rövidesen megjelenik itt. Üssünk össze nekik valamit!

- Gurudzsí, senki nem jön ide hajnali egykor!

- Te maradj csak ágyban, hiszen keményen dolgoztál. Nekem azonban főznöm kell.

Gurum ellentmondást nem tűrő hangja kiugrasztott az ágyból, s utánamentem a kis konyhába, amely a második emeleti belső erkélyről nyílt. Rövidesen már rotyogott a rizs és a dál.

Gurum nyájasan rám mosolygott.

- Ma legyőzted a fáradtságot és a kemény munkától való ódzkodást; ezek soha többé nem zavarnak a jövőben.

Miközben kiejtette áldó szavait, lépések hangzottak az udvarról. Lefutottam a földszintre, és fogadtam az érkező tanítványokat.

- Drága testvérünk - mondta egyikük -, nem szeretnénk zavarni a mestert ebben az órában! Lekéstük a vonatot, és úgy éreztük, még egyszer látnunk kell gurunkat, mielőtt hazatérünk.

- Már vár benneteket, s e pillanatban éppen főz a számotokra.

Ekkor felcsendültek Srí Juktésvar üdvözlő szavai, s én a konyhába vezettem a meglepett tanítványokat. Mesterem csillogó szemmel fordult hozzám.

- Most, hogy tapasztalatot cseréltetek, bizonyára neked is tetszik, hogy vendégeink valóban lekésték a vonatot!

Fél óra múlva követtem a hálószobájába, miközben boldogan gondoltam a hatalmas megtiszteltetésre, hogy egy isteni guru oldalán hajtom álomra a fejem.

==16. FEJEZET==

Hogyan fogjunk ki a csillagokon?

- Mukunda, miért nem hordasz asztrológiai karperecet?

- Kellene, mester? Nem hiszek az asztrológiában.

- Ez nem ''hit ''kérdése. A tudományos hozzáállás bármely állítással szemben megköveteli, hogy megvizsgáljuk annak igazságtartalmát. A nehézkedés törvénye Newton előtt és után egyaránt hatott. A mindenség meglehetősen zűrzavaros lenne, ha működéséhez emberi szentesítésre volna szükség... A csillagászok ősi tudományát sarlatánok járatták le. A csillagjóslás mind matematikai,{{ref|16-1}} mind bölcseleti értelemben hatalmas terület, és csak az alapos tudással rendelkezők képesek helyesen értelmezni. Hogy tudatlanok félreértelmezik a csillagokat, s írás helyett csupán macskakaparást látnak az égbolton, az csöppet sem meglepő tökéletlen világunkban. Ne tévesszük tehát össze a bölcsességet a „bölcsekkel&quot;.

- A teremtés megannyi eleme összefügg és kölcsönhatásban áll egymással. A mindenség kiegyensúlyozott ritmusának alapja a kölcsönösség - folytatta gurum. - Az ember földi létében kétféle hatás ellen harcol. Egyrészt fel kell vennie a küzdelmet lénye zavarosságával, amelyet az öt elem - föld, víz, tűz, levegő és éter - keveredése okoz, másrészt meg kell küzdenie a természet külső, romboló erőivel. A halandóknak ezt a küzdelmét föld és ég megannyi változása befolyásolja... A csillagjóslás a planéták hatását vizsgálja az emberre. Maguk a csillagok nem mutatnak tudatosan jótékony vagy káros hatásokat, mindössze kedvező vagy kedvezőtlen sugárzást bocsátanak ki magukból. Önmagukban nem segítik vagy gáncsolják az embert, ugyanakkor természetes csatornát biztosítanak az ok-okozati egyensúly külső munkálkodásához, amelyet minden egyes ember még a múltban hozott mozgásba... Egy gyermek azon a napon és abban az órában születik, amikor az égi sugárzások matematikailag összhangban állnak egyéni karmájával. Horoszkópja nagy kihívást jelentő portré, amely föltárja megváltoztathatatlan múltját és várható jövőjét. A születési horoszkópot csupán finom megérző képességgel és bölcsességgel megáldott csillagjósok tudják helyesen értelmezni, ők azonban kevesen vannak... Az üzenet azonban, amely oly merészen ékeskedik az égbolton a születés pillanatában, nem a végzetet - a múlt jó és rossz cselekedeteinek következményét - hangsúlyozza, hanem az emberi akaratot akarja megerősíteni, hogy kiszabadulhasson az egyetemes béklyókból. A múltat már nem lehet visszacsinálni. Hisz mi magunk hoztuk létre a jelenlegi életünk okozatait meghatározó okokat. Magunk építettük fel korlátainkat cselekedeteinkkel, ezért mi vagyunk azok is, akik túlléphetünk rajtuk, már csak azért is, mert olyan spirituális erőforrások birtokában vagyunk, amelyek mentesek a csillagok befolyásától... A csillagjóslás babonás tisztelete gépekké silányítana minket, amelyek rabszolga módra függnek a mechanikus irányítástól. A bölcs azáltal győzi le a sorsát irányító planétákat - más szóval a múltját -, hogy a teremtéstől a Teremtő felé fordul, s benne keres szövetségest. Minél inkább megvalósítja a Világszellemmel való egységét, annál kevésbé uralkodhat rajta az anyag. A lélek mindörökre szabad, nem hal meg, mert nem is születik. Nem irányítható a csillagok által... Az ember ''lélek, ''de ''teste ''is van. Amikor ráébred önmaga lényegére, minden rögeszméjét maga mögött hagyja. Mindaddig azonban, amíg megmarad a spirituális amnézia zavaros állapotában, fogva tartják őt környezete finom törvényei... Isten harmónia: a hozzá hangolódó hívő soha nem fog helytelenül cselekedni. Cselekedeteit ezentúl magától értetődő módon igazítja a csillagok hatásához. Miután mély ima és meditáció révén kapcsolatba került az isteni tudattal, olyan belső védelemre tesz szert, amelynél nincs nagyobb erő.

- Akkor, drága mesterem, miért akarod, hogy asztrológiai karperecet viseljek?

Hosszú hallgatás után merészeltem feltenni ezt a kérdést, mivel sokáig emésztettem Srí Juktésvar magasröptű magyarázatait, amelyeket nagyon újnak éreztem a magam számára.

- Az utazó csak azt követően dobja el térképeit, hogy elérte a célját. Közben azonban nagyon is jól jön minden, ami megrövidítheti útját. A régi risik számos útját-módját ismerték annak, hogyan kurtítsák meg az ember száműzetését a káprázatok világában. Akadnak ugyanis olyan gépies szabályszerűségek a karma munkálkodásában, amelyeket ügyesen a javunkra rendezhetnek el a bölcsesség ujjai... Valamennyi bajunk abból fakad, hogy megszegjük a mindenség törvényeit. A szent iratok rámutatnak, hogy az embernek engedelmeskednie kell a természeti törvényeknek, s közben az isteni mindenhatóságot sem vonhatja kétségbe. Mondja azt: „Uram, bízom Benned, és tudom, Te megsegítesz, de én magam is mindent megteszek, hogy helyrehozzam tévedéseimet.&quot; A múltbeli mulasztások kártékony hatása számos módszerrel - imával, akaraterővel, jógameditációval, szentekkel való társalgással vagy éppen asztrológiai karperec viselésével - csökkenthető vagy semlegesíthető... Amiként a villámhárító rézrúdja megvédi a hajlékot a villámcsapástól, bizonyos eszközökkel a test templomát is megóvhatjuk a veszedelmektől... A mindenségben szünet nélkül keringenek az elektromos és mágneses sugárzások, amelyek kedvező vagy kedvezőtlen hatással lehetnek az emberi szervezetre. A régmúltban risijeink sokat gondolkodtak azon, miként győzzék le a finom, kozmikus befolyások káros hatását. A bölcsek felfedezték, hogy a tiszta fémek olyan asztrális fényt bocsátanak ki, amely hatásosan megszünteti az égitestek kártékony hatását. Bizonyos növények elegyéről szintén ugyanez derült ki. A leghatásosabb fegyver azonban a legalább kétkarátos, hibátlan drágakő... Az asztrológia gyakorlati megelőző fogásait nemigen tanulmányozták behatóan Indián kívül. Kevesen tudják például, hogy a megfelelő ékkövek, fémek és növényi készítmények csupán a kívánt mennyiségben, és közvetlenül a bőrön viselve hatásosak...

- Uram, természetesen megfogadom a tanácsodat, és hordani fogom azt a karperecet. Felvillanyoz a gondolat, hogy túljárhatok egy égitest eszén!

- Általános célra arany, ezüst és réz karkötőt ajánlok. A jelenlegi helyzetre való tekintettel azonban arra kérlek, viselj ezüst és ólom ötvözetet - tette hozzá körültekintően Srí Juktésvar.

- Mit értesz jelenlegi helyzeten, Gurudzsí?

- A csillagok a közeljövőben ellened fordulnak, Mukunda. Ne félj azonban, hisz védelem alatt leszel. Körülbelül egy hónap múlva a májad sok kellemetlenséget okoz neked. A betegség hat hónapig tartana, az asztrológiai karperec azonban huszonnégy napra rövidíti le ezt az időtartamot.

Már másnap elmentem egy ékszerészhez, s rövidesen elkészült a karperecem. Kitűnő egészségnek örvendtem, s mesterem jóslata kiment a fejemből. Ő közben Benáreszbe látogatott Szírampurból. Harminc nappal beszélgetésünk után hirtelen fájdalom nyilallott a májamba. Az elkövetkező hetekben iszonyatos kínokat álltam ki. Nem akartam zavarni gurumat, mivel úgy gondoltam, magam vészelem át ezt a megpróbáltatást.

Huszonhárom napi kínlódás azonban meggyöngítette elhatározásomat, s vonatra szálltam Benáresz felé. Srí Juktésvar szokatlan melegséggel fogadott, arra azonban nem adott alkalmat, hogy négyszemközt beszélhessek vele bajomról. Aznap több hívő is felkereste a mestert, mindössze egy darsanért.{{ref|16-2}} Betegen és elhanyagolva egy sarokba húzódtam. Az utolsó vendég csupán vacsora után ment el. Gurum ekkor a ház nyolcszögű erkélyére rendelt.

- Bizonyára a májad miatt jöttél - Srí Juktésvar elnézett mellettem, majd járkálni kezdett, s időről időre eltakarta a holdvilágot. - Lássuk csak, huszonnégy napig voltál beteg, ugye?

- Igen, uram.

- Kérlek, végezz olyan hasgyakorlatokat, amelyekre tanítottalak.

- Ha tudnád, mester, mennyire szenvedek, nem kérnél erre.

Ennek ellenére erőtlen kísérletet tettem arra, hogy engedelmeskedjem neki.

- Te azt mondod, fájdalmaid vannak, szerintem azonban nincsenek. Vajon hogyan képzelhető el ilyen ellentmondás? - nézett rám gurum fürkészőn.

Előbb elkábultam, aztán boldog megkönnyebbülés vett erőt rajtam. Többé nem éreztem azt a szakadatlan gyötrelmet, amely gyakorlatilag hetekre elvette az álmomat. Srí Juktésvar szavaira fájdalmaim megszűntek, mintha soha nem is lettek volna.

Már majdnem lába elé térdeltem, hogy kifejezzem a hálámat, ő azonban még idejében megakadályozott ebben.

- Ne légy gyerekes! Kelj föl, és gyönyörködj a holdvilágos Gangesz szépségében!

Mesterem szeme mégis boldogan csillogott, miközben némán álltam mellette. Viselkedéséből megértettem, azt kívánja tudtomra adni, hogy nem ő, hanem Isten gyógyított meg.

A mai napig viselem a nehéz ezüst-ólom ötvözet karperecet ennek a rég elmúlt, mégis oly sokszor felidézett percnek az emlékeként, amikor ismét megtapasztaltam, hogy emberfeletti képességekkel megáldott férfiúval élek együtt. Később, amikor elhoztam hozzá barátaimat, hogy gyógyítsa meg őket, szinte mindig ékköveket vagy karperecet javasolt, asztrológiai hatásukra hivatkozva.

Gyermekkoromtól fogva előítéleteim voltak az asztrológiával szemben. Részben azért is idegenkedtem e tudománytól, mert megfigyeltem, hogy sokan szolgaian kötődnek hozzá. Ellenszenvem másrészt családi asztrológusunk jövendölésére vezethető vissza, aki kijelentette, hogy háromszor fogok nősülni, mivel kétszer elözvegyülök. Sokat tépelődtem ezen, s kiszolgáltatott állatként vártam, hogy feláldozzanak a háromszoros házasság oltárán.

- Jobban tennéd, ha belenyugodnál a sorsodba - mondta bátyám, Ananta. - Meg van írva a horoszkópodban, hogy gyermekkorodban megszöksz a Himalájába, de erőszakkal hazatoloncolnak. Akkor a házasságaidra vonatkozó jóslatoknak is helytállóknak kell lenniük.

Egyszer éjszaka az a határozott érzésem támadt, hogy az egész jóslat, úgy ahogy van, hamis. Tűzre vetettem a horoszkópot tartalmazó tekercset, majd a hamut egy papírzacskóba söpörtem, s ráírtam: „Az elmúlt karma csírái nem sarjadhatnak ki, ha az isteni bölcsesség lángján perzselődnek.&quot; A zacskót szembeszökő helyre raktam le, s ahogy számítottam rá, Ananta nyomban el is olvasta dacos feliratomat.

- Nem teheted semmissé az igazságot olyan könnyen, amilyen könnyen ezt a papírtekercset elégetted - nevetett bátyám megvetően.

Tény és való, hogy felnőtté érésem előtt családom három ízben próbált megházasítani. Mind a három alkalommal visszautasítottam terveiket, tudva, hogy Isten iránti szeretetem bármely, múltból megörökölt asztrológiai hatásnál erősebb.{{ref|16-3}} 

„Minél mélyebben ébred rá valaki saját, igazi mivoltára, annál nagyobb hatással van finom spirituális rezgéseivel a mindenség egészére, s annál kevésbé hat rá a jelenségvilág árama&quot; - gyakran merítek erőt mesteremnek ezekből a szavaiból.

Időről időre meghagytam az asztrológusoknak, hogy jelöljék meg legnehezebb időszakaimat, én azonban makacsul ragaszkodtam ilyenkor is kitűzött feladataim végrehajtásához. El kell ismernem, hogy ezekben az időszakokban valóban jóval nehezebb volt sikerre vergődnöm. Ám meggyőződésem bizonyítást nyert: az isteni gondviselésbe vetett hit és Isten által adott akaratunk helyes alkalmazása félelmetesebb erő, mint a csillagok befolyása.

Fokozatosan megértettem, hogy a csillagok nem azt jelzik számunkra születésünkkor, hogy a múlt tehetetlen bábjai vagyunk. Üzenetük inkább büszkeségünket növeli, hiszen még maga az ég is kitesz magáért, s megerősíti az embert abbéli szándékában, hogy megszabaduljon valamennyi korlátjától. Isten minden embert léleknek teremtett, s egyéniséggel ruházott föl minket, ezért vagyunk nélkülözhetetlenek a mindenség rendjében, akár tartóoszlopként, akár élősdiként. Szabadulásunk végleges és azonnali, ha mi is úgy akarjuk, ám ez nem a külső, hanem a belső győzelmektől függ.

Srí Juktésvar felfedezte, miképp alkalmazható matematikailag korunkra egyfajta 24 000 éves napéjegyenlőségi ciklus.{{ref|16-4}} A ciklusnak van egy Felfelé ívelő és egy Lefelé ívelő szakasza, mindkettő 12 000 évet ölel fel. Mindegyik négy jugát, azaz világkorszakot foglal magába, ezek a kálí, dvápara, tréta és a szatja, s nagyjából megfelelnek a görög vas-, bronz-, ezüst- és aranykornak.

Gurum különböző számítások alapján arra a következtetésre jutott, hogy a kalijuga, azaz a vaskor Krisztus után 500-ban kezdődött. Az anyagelvűség e kora körülbelül i. sz. 1700-ban ért véget. Ezután vette kezdetét a dváparajuga 2400 éves időszaka, amelyben a villamosság és az atomenergia a meghatározó, ez a távíró, a rádió, a repülőgép kora; csupa olyan eszközé tehát, amely megszünteti a tér korlátait.

A trétajuga 3600 esztendeje i. sz. 4100-ban kezdődik majd. Ekkor válik közkinccsé a telepatikus közlekedés és minden egyéb, ami lerombolja az idő korlátait. A szatjajuga 4800 éve a Felfelé ívelés utolsó korszaka lesz. Az emberi értelem ekkorra teljesen kifejlődik, s az ember az isteni tervekkel összhangban él már.

A Lefelé ívelés 12 000 éve az aranykor 4800 esztendeje után kezdődik,{{ref|16-5}} amikor az emberiség fokozatosan tudatlanságba süllyed. Ezek a ciklusok a májá örök körforgását, a jelenségvilág ellentéteit és viszonylagosságait jelentik.{{ref|16-6}} Az ember csak akkor menekülhet meg a kettősség börtönéből, ha tudatosul benne, hogy eltéphetetlen kötelék fűzi őt teremtőjéhez.

Mesterem nem csupán asztrológiai ismereteimet mélyítette el, de a világ szent könyveit is végigolvastatta velem. E szent szövegeket elméje makulátlanul tiszta asztalára helyezve, az intuitív okfejtés szikéjével úgy boncolta fel őket, hogy elválasztotta a tudósok tévedéseit és betoldásait a próféták által kinyilatkoztatott igazságoktól.

„Figyelmed összpontosuljon az orr hegyére&quot;{{ref|16-7}} - így szól a ''Bhagavad-gítá egy ''sorának ferdítése, amelyet keleti panditok és nyugati fordítók egyaránt elfogadnak, mesterem azonban élesen bírált.

- Épp elég nehéz egy jóginak - mondta. - Ugyan miért tanácsolnánk neki, hogy a tetejében még kancsítson is? A nászikrágam helyes jelentése nem az 'orr hegye', hanem az 'orr töve'. Márpedig az orrtő a két szemöldök között található, ez, mint tudjuk, a spirituális látás székhelye.{{ref|16-8}} 

A ''Szánkhja-szútrában''{{ref|16-9}} olvasható isvarásziddhéh megfogalmazásra („A teremtés urának léte nem kikövetkeztethető&quot;) hivatkozva, sok tudós istentagadónak nevezi a benne kifejtett egész filozófiát.

- Ez a sor egyáltalán nem tagadja Istent - fejtegette Srí Juktésvar. - Mindössze arra utal, hogy a nem megvilágosult, végső döntéseiben az érzékszerveire hagyatkozó ember számára nem kell, hogy Isten létezése bizonyítást nyerjen. A szánkhja valódi követői, akik a meditációnak köszönhetik megingathatatlan felismeréseiket, megértik, hogy Isten létezik, és megismerhető.

Mesterem a keresztény Szentírást is lefegyverező világossággal taglalta. A keresztény világban ismeretlen hindu gurum tanított meg megbecsülni a ''Biblia ''örökérvényű igazságait. Így értettem meg Krisztus szavait, amelyeknél hajlíthatatlanabbakat nemigen ejtett ki száján ember: „Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképpen el nem múlnak.&quot;{{ref|16-10}} 

India nagy mesterei ugyanazokhoz a nemes eszményekhez igazítják életüket, amelyek Krisztust is lelkesítették. Jézus nyíltan a testvéreinek nevezte őket: „Mert a ki cselekszi az én mennyi atyám akaratát, az nékem fitestvérem, nőtestvérem és anyám.&quot;{{ref|16-11}} Másutt így beszélt: „Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonnyal az én tanítványaim vagytok. És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket.&quot;{{ref|16-12}} India jógi-Krisztusai egytől egyig a maguk urai s a halhatatlan testvériség tagjai, olyan testvériségéi, amely részesült az Egyetlen Atya felszabadító tudásában.

- Az Adám-Éva mese felfoghatatlan számomra! - jelentettem ki egyszer heveskedve, még az elején annak, hogy ezzel a keresztény allegóriával küszködtem. - Miért nem csupán a vétkes emberpárt büntette meg Isten, miért kellett lakolniuk ártatlan nemzedékeknek is?

Mesterem jót mulatott, nem is annyira tudatlanságomon, mintsem kirohanásomon.

- A ''Genezis ''mélyen jelképes értelmű, ezért nem értelmezhető szó szerint - magyarázta. - Az élet fája az emberi test. A gerincoszlop olyan, mint egy felfordított fa, ahol a haj a gyökérzet, s az érző és mozgató idegpályák az ágak. Az idegrendszer fája számos kellemes gyümölcsöt terem, ilyenek a látási, hallási, szaglási, ízlelési és tapintási érzetek. Az ember jogosan élvezi mindezeket. Tiltott volt azonban számára a nemiséggel való kísérletezés, azaz a test középpontjában („a kertnek közepette&quot;) érlelődő „alma&quot;.{{ref|16-13}} A „kígyó&quot; a nemi idegvégződéseket ingerlő, összetekeredett gerincvelői energiát képviseli. „Ádám&quot; az értelem, „Éva&quot; az érzés. Ha az érzelmen, vagyis az Éva-tudaton bármely emberi lényben úrrá lesz a nemi vágy, akkor értelme, azaz Ádám is elbukik.{{ref|16-14}} Isten akarata erejével, a férfiúi és a női test materializálásával megteremtette az emberi fajt, s fölruházta a képességgel, hogy hasonlóan „szeplőtelenül&quot;, azaz isteni módon teremtsenek gyermekeket.{{ref|16-15}} Mivel azonban teremtése során eddig csak ösztönös, gondolkodásra képtelen állatokat hozott létre, Isten most megteremtette az első emberi testeket: szimbolikusan Ádámnak és Évának hívta őket. További fejlődésük érdekében két élőlény lelkét vagy isteni lényegét ültette el bennük.{{ref|16-16}} Ádámban, a férfiban az ész volt az uralkodó, Évában, a nőben, az érzés. Ekképpen mutatkozott meg a jelenségvilágot átható kettősség, polaritás. Az ész és az érzés jól megvannak egymással mindaddig, amíg az emberi elmét lépre nem csalja az állati hajlamok kígyója. Az emberi test tehát nem az állatvilágból fejlődött ki, hanem az isteni teremtés egyszeri eseménye hozta létre. Az állati létformák túl kezdetlegesek voltak ahhoz, hogy kifejezhessék az istenit a maga teljességében. Így az ember mindentudó, „ezerszirmú lótuszt&quot; kapott az agyba, illetve a gerincoszlop frissen felébredt, titkos erőközpontjait... Isten, azaz az első emberpárban jelenlévő isteni tudat azt tanácsolta teremtményeinek, hogy élvezzék az érzékek nyújtotta emberi örömöket, egy kivétellel: tudniillik a nemi gyönyör tiltott volt számukra.{{ref|16-17}} E tilalmat azért állította fel Isten, hogy az ember ne adja át magát az állati szaporodás alantasságának. Az ember azonban nem hallgatott a figyelmeztetésre, hogy ne élessze fel magában a tudattalanul benne lappangó állatias emlékeket. A durva nemzés gyönyöreihez visszatérve, Ádám és Éva nem élvezhette tovább azokat a paradicsomi örömöket, amelyek a kezdetben tökéletes ember természetes jussa voltak. Amikor látták, hogy „mezítelenek&quot;, elveszítették a halhatatlanság tudatát, s a test törvényei szerint éltek tovább, amelytől Isten óvta őket, és alávetették magukat annak a fizikai törvénynek, amely szerint a földi születést földi halál követi... A jó és a rossz tudása, amelyet a kígyó Évának kínált, májá világának kettősségeire, ellentmondásaira utal. Miután rosszul használta fel az értelmet és az érzelmeket, azaz az Éva- és Ádám-tudatot, az ember a káprázatok világába süllyedt, s lemondott jogáról, hogy beléphessen az isteni jólét Édenkertjébe.{{ref|16-18}} Azóta minden emberi lény személyes felelőssége, hogy a „szülők&quot; természetét vagy a benne rejlő kettős természetet megszüntetve, eljusson valamiféle egyesített harmóniához, azaz a paradicsomi boldogsághoz.

Srí Juktésvar fejtegetéseit követően újfajta tisztelettel pillantottam a ''Genezis ''lapjaira.

- Drága mesterem, először érzem fiúi felelősségemet Ádámmal és Évával szemben! - mondtam.

==17. FEJEZET==

Szaszí és a három zafír

- Mivel te meg a fiam nagyra tartjátok Szvámi Srí Juktésvart, elmegyek, és meglátogatom - dr. Nárájan Csandra Roj olyan hangsúllyal jelentette ezt ki, mint aki féleszűeknek kíván a kedvében járni.

Jómagam a frissen megtértek szokása szerint elrejtettem felháborodásomat.

Az állatorvos makacsul tagadta a világ megismerhetőségét. Fiatal fia, Szantós megkért, törődjem az apjával. Eleddig nem sok eredménye látszott a törődésemnek.

Másnap dr. Roj elkísért a szírámpuri remetelakba. Miután mesterem beleegyezett egy rövid találkozóba, amelyet mindkét fél sztoikus hallgatagsága jellemzett, a látogató kurtán-furcsán távozott.

- Miért hozol egy halottat az ásramba? - Srí Juktésvar várakozón nézett rám, amint az ajtó becsukódott a kalkuttai kétkedő mögött.

- Uram! A doktor úr nagyon is eleven.

- De hamarosan meghal. Megdöbbentem.

- Uram, ez borzasztó csapást jelentene a fia számára. Szantós egyelőre reméli, hogy változtathat apja materialista nézetein. Kérve kérlek, mesterem, segíts rajta!

- Jó, a te kedvedért - mondta egykedvűen gurum. A büszke lódoktor előrehaladott cukorbajban szenved, noha nem tud róla. Tizenöt nap múlva ágynak esik. Az orvosok lemondanak róla, s ha minden a maga természetes menete szerint zajlana, mostantól számított hat hét múlva a doktor elhunyna. A te közbenjárásodnak köszönhetően azonban felgyógyul ezen a napon. Hanem van egy feltételem: rá kell venned, hogy viseljen asztrológiai karperecet. Bizonyára ugyanolyan hevesen ellenszegül majd, mint szamarai az operációk előtt - kuncogott mesterem.

Rövid szünet következett, miközben én azon tűnődtem, hogyan főzzük meg Szantóssal a doktort. A csöndet mesterem törte meg.

- Ha azután jobban lesz, tanácsold neki, hogy hagyjon fel a húsevéssel. Sajnos, nem fogadja majd meg a tanácsot, ezért újabb hat hónap elteltével, éppen, amikor kitűnően érzi magát, összeesik és meghal - gurum még hozzátette: Ezt a hat havi ajándékot is a te kérésed miatt kapja.

Másnap javasoltam Szantósnak, hogy rendeljen meg egy karperecet az ötvöstől. Egy hét alatt elkészült, dr. Roj azonban nem volt hajlandó viselni.

- Egészséges vagyok, mint a makk. Nem hattok meg ezekkel az asztrológiai babonákkal - ezzel a doktor harciasan rám villantotta a tekintetét.

Magamban jót mulattam azon, milyen találó hasonlattal nevezte mesterem csökönyös szamárnak ezt az embert. Újabb hét telt el, amikor a doktor hirtelen megbetegedett, s jámborul belegyezett, hogy viselni fogja a karperecet. Két hét múlva háziorvosa elmondta, hogy az eset reménytelen, majd szívszorító részleteket közölt a súlyos cukorbaj tüneteiről.

A fejemet ráztam.

- Gurum azt mondta, hogy egyhavi betegeskedés után dr. Roj jobban lesz.

Az orvos hitetlenkedve bámult rám. Két hét múlva ismét felkeresett, hogy bocsánatot kérjen.

- Dr. Roj tökéletesen felépült! - kiáltotta. - Ez a legbámulatosabb eset a praxisomban. Soha azelőtt nem láttam, hogy egy ennyire legyengült ember ilyen megmagyarázhatatlanul magához térjen. Gurud valóban nagy gyógyító lehet!

Miután elbeszélgettem a doktorral, s elismételtem neki Srí Juktésvar tanácsát, hogy ne fogyasszon húst, ezt követően hat hónapig nem láttam. Egyik este megállt egy kis csevegésre, amikor a családi ház udvarán ültem.

- Mondd meg a mesterednek, hogy éppen a gyakori húsevéssel nyertem vissza az egészségemet. Nem fogadhatom meg tudománytalan étrendi javallatait.

Szó mi szó, dr. Roj kicsattanóan egészségesnek tetszett. Másnap azonban Szantós futva jött hozzám a hírrel a szomszédos háztömbből:

- Ma reggel apa összeesett, és meghalt!

Ez az eset a mesteremmel kapcsolatos egyik legkülönösebb élményem volt. Meggyógyította a lázongó állatorvost, hitetlensége dacára, hat hónappal megnyújtva földi tartózkodását, s mindezt csupán azért, mert én olyan szívhez szólóan kérleltem. Srí Juktésvar végtelen jósággal bánt azokkal a hívekkel, akik szükségükben hozzá fordultak.

Legnagyobb kiváltságaim közé tartozott, hogy egyetemi barátaimat bemutathattam gurumnak. Sok közülük - legalábbis a látogatás idejére - félretette a hitetlenség divatos tudósi pózát.

Egyik barátom, Szaszí több boldog hétvégét töltött el Szírámpurban. Mesterem nagyon megszerette ezt a fiút, de sokat ostorozta vad, rendezetlen magánéletéért.

- Szaszí, ha nem változol meg, egy év múlva súlyosan megbetegszel - pillantott barátomra szerető féltéssel. - Mukunda a tanúm, ne mondd később, hogy nem figyelmeztettelek.

Szaszí elnevette magát.

- Mester, rád bízom, hogy nyerd meg a mindenség jóindulatát az érdekemben! A szellemem mindenre hajlandó, de az akaratom gyenge. Te vagy egyedüli megmentőm a földön, senki másban nem hiszek.

- Legalább hordj magadon egy kétkarátos kék zafírt. Sokat segítene!

- Nem engedhetem meg magamnak. Akárhogy is van, drága Gurudzsí, ha beüt a baj, számítok a védelmedre.

- Nem telik bele egy év, és három zafírral jelensz meg - felelte Srí Juktésvar. - Akkor azonban már késő lesz.

E beszélgetés különböző változatokban rendszeres gyakorisággal elhangzott.

- Nem tudok megváltozni! - sóhajtott fel nevetséges elkeseredéssel Szaszí. - Amúgy beléd vetett hitem drágább nekem, mester, bármely drágakőnél!

Eltelt egy év. Egyik nap felkerestem gurumat, tanítványa, Narén Bábú kalkuttai otthonában. Reggel tízre járt az idő, s Srí Juktésvarral a második emeleti társalgóban ültünk, amikor hallottam, hogy kinyílik a bejárati ajtó. Mesterem mereven kihúzta magát.

- Szaszí jött el - jegyezte meg komoran. - Letelt az év, s mostanra mindkét tüdeje oda. Nem hallgatott rám, mondd meg neki, hogy nem akarom látni.

Elámulva mesterem szigorúságán, rohantam le a lépcsőn. Szaszí már épp nekiindult.

- Jaj, Mukunda! Remélem, itt találom a mestert, az a megérzésem volt, hogy itt tartózkodik.

- Igen, de nem szeretné, ha zavarnák.

Szaszí erre könnyekben tört ki, és felviharzott mellettem. Srí Juktésvar lába elé vetette magát, s három gyönyörű zafírt helyezett elébe.

- Mindentudó guru, az orvosok szerint tüdőbeteg vagyok. Mindössze három hónapot adtak nekem! Alázatosan könyörgöm segítségedért, tudom, hogy meg tudsz gyógyítani!

- Nincs kissé túl késő, hogy aggódni kezdj az életedért? Most távozz az ékköveiddel együtt, már semmit sem érnek.

Mesterem hajthatatlan némasággal ült tovább, akár egy szfinx. A csöndet csupán a könyörületért esdő fiú zokogása törte meg.

Hirtelen az az érzésem támadt, hogy Srí Juktésvar csupán próbára teszi Szaszí isteni gyógyerőbe vetett hitét. Ezért nem lepődtem meg, amikor egy feszült óra múltán mesterem együtt érzően fordult elébe borult barátomhoz.

- Kelj fel, Szaszí, mekkora ramazurit rendezel egy idegen házban! Vidd vissza a zafírokat az ékszerészhez, mostanra úgyis fölösleges kiadást jelentenének. Vegyél azonban asztrológiai karperecet, és viseld! Ne félj, néhány héten belül meggyógyulsz.

Szaszí mosolya úgy ragyogta be könnyáztatta arcát, ahogyan a Nap kel fel váratlanul egy esőverte táj felett.

- Szeretett gurum, szedjem az orvosok által felírt gyógyszereket?

- Ahogy gondolod, vedd be vagy dobd ki őket, egyre megy. Olyan biztos, hogy nem halsz meg tüdővészben, ahogyan a Nap és a Hold sem cseréli fel pályáját - végül kurtán hozzátette: - Most pedig menj, mielőtt meggondolom magam!

Barátom mélyen meghajolt, majd sietve távozott. Az elkövetkező hetekben többször meglátogattam, és elszörnyedve tapasztaltam, hogy állapota egyre rosszabbodik.

- Szaszí nem éri meg a reggelt - egy orvos mondta ki ezt a véleményt.

Ez és csontsoványra lefogyott barátom látványa arra késztetett, hogy Szírámpurba rohanjak. Gurum hűvösen hallgatta végig könnyes beszámolómat.

— Miért zavarsz folyton? Hiszen hallottad, hogy megígértem Szaszí felgyógyulását.

Ijedten hajoltam meg előtte, és az ajtóig hátráltam. Srí Juktésvar egyetlen búcsúszó nélkül mély hallgatásba merült, rezzenéstelen szemét félig nyitva tartotta, de már egy másik világba révedt.

Nyomban visszatértem Szaszí kalkuttai otthonába. Meglepetésemre barátomat ülve találtam, tejet ivott.

- Jaj, Mukunda! Csoda történt! Négy órával ezelőtt megéreztem a mester jelenlétét a szobában, s szörnyű panaszaim nyomban megszűntek. Azt hiszem, kegyelme teljesen meggyógyított.

Néhány hét elteltével Szaszí kigömbölyödött, és jobban érezte magát, mint valaha.{{ref|17-1}} Mégis hálátlannak mutatkozott csodálatos felgyógyulását követően, csak ritkán kereste fel Srí Juktésvart! Egyszer bevallotta nekem, annyira szégyelli korábbi életmódját, hogy nem mer a mester szeme elé kerülni.

Zárszó gyanánt csupán annyit jegyezhetek meg, hogy Szaszí betegsége ellentétes hatással volt jellemére: az akaratát ugyan megacélozta, a modorán azonban sokat rontott.

Vége felé közeledett a Scottish Church College-ben eltöltött első két évem. Jobbára kerültem az iskolát, s csak anynyit tanultam, hogy a családom békén hagyjon. Két magántanárom óráit is rendszeresen elmulasztottam, legalább ennyi módszerességről beszámolhatok egyetemi éveimből!

Indiában két sikeres egyetemi évet szigorlat szokott lezárni, s újabb két év múlva veheti kézhez a hallgató a diplomáját.

A bölcsészszigorlat ideje fenyegetően közeledett. Elmenekültem Puríba, ahová mesterem elvonult néhány hétre. Homályosan azt remélve, tán azt mondja majd, nem is muszáj levizsgáznom, beszámoltam neki felkészületlenségemről.

Srí Juktésvar csillapítóan mosolygott.

- Mivel teljes odaadással láttad el spirituális kötelességeidet, óhatatlanul is elhanyagoltad egyetemi tanulmányaidat. Temetkezz a könyveidbe a következő héten, és baj nélkül átmégy a vizsgán.

Visszatértem Kalkuttába, s iparkodtam elfojtani magamban a jogosan fel-feltörő aggodalmakat. Az asztalomon tornyosuló könyvhegyek láttára olyan érzés fogott el, mint a sivatagban utat tévesztett vándort.

A sok meditáció most azonban megkönnyítette a munkámat. Találomra nyitottam ki könyveimet, s csak azokat az oldalakat olvastam el, amelyekre ráesett a pillantásom. Egy hétig napi tizennyolc órán keresztül folytattam ezt, úgyhogy a végén képzett magolónak mondhattam magam.

Látszólag véletlenszerű tanulásom meghozta az eredményét; átmentem a vizsgán, bár csak egy paraszthajszál mentett meg a bukástól. Barátaim és családtagjaim gratulációiba nevetséges módon álmélkodó felkiáltások keveredtek.

Puríból hazatérve, Srí Juktésvar kellemes meglepetést okozott.

- Most, hogy véget értek kalkuttai tanulmányaid, teszek róla, hogy az egyetem két utolsó évét itt, Szírámpurban fejezhesd be - jelentette ki.

Nem értettem, mire céloz.

- Uram, ebben a városban nem lehet doktorálni.

A szírámpuri főiskola, az egyetlen felsőoktatási intézmény a helységben, mindössze a szigorlatig juttatott el. Mesterem pajzánul elmosolyodott.

- Ahhoz túl öreg vagyok, hogy adományokat koldulva teremtsek neked egyetemet. Azt hiszem, valaki más közreműködését kell kérnem.

Két hónap múlva Howells professzor, a szírámpuri főiskola elnöke nyilvánosan bejelentette, hogy elegendő tőkét gyűjtött egy négyéves kurzus beindításához. A szírámpuri főiskola ezzel a kalkuttai egyetem kihelyezett intézményévé lett. Az első diákok között jelentkeztem Szírámpurba, hogy ledoktoráljak.

- Milyen nagylelkű vagy velem, Gurudzsí! Már régóta vágyom el Kalkuttából, hogy naponta a közeledben lehessek Szírampurban. Howells professzor nem is sejti, milyen sokat köszönhet a te néma segítségednek!

Srí Juktésvar tettetett szigorúsággal nézett rám.

- Most legalább nem kell annyit utazgatnod, és több időd lesz tanulni! Talán ritkábban hagyatkozol majd magolásra az utolsó pillanatban, és inkább viselkedsz tudóshoz méltóan.

Valahogyan mégis hiányzott a hangjából a meggyőződés.

==18. FEJEZET==

Mohamedán csodatévő

- Évekkel ezelőtt, ugyanabban a helyiségben, amelyben most te laksz, egy mohamedán csodatévő négy csodát hajtott végre a jelenlétemben!

Srí Juktésvar akkor mondta ezt, amikor először látogatott meg új lakhelyemen. Közvetlenül a szírámpuri főiskolára való felvételem után szobát vettem ki a közeli, Panthí nevezetű diákszálláson. Régimódi téglaépület volt ez, a Gangesz partján.

- Micsoda véletlen egybeesés, mester! Akkor ezek a frissen dekorált falak régi emlékeket hordoznak - megújult érdeklődéssel néztem körül egyszerűen bútorozott szobámban.

- Hosszú történet ez - mosolygott gurum a múltba feledkezve. - A fakírt{{ref|18-1}} Afzál Khánnak hívták. Különleges képességeire egy hindu jógival való véletlen találkozás révén tett szert. „Fiam, megszomjaztam, kérlek, hozz nekem vizet!&quot; - egy szutykos szannjászí kérte ezt Afzáltól egy napon, amikor még kisfiúként Kelet-Bengál egy falvacskájában lakott. „Mester, mohamedán vagyok. Hogyan fogadhatnál el a kezemből italt hindu létedre?&quot; „Tetszik a szókimondásod, fiam. Jómagam istentelen szokásnak tartom, hogy bárkit megvessek a hite miatt. Kérlek, menj hát hamar vízért!&quot; A jógi Afzál tisztelettudó szolgálatkészségét hálás pillantással jutalmazta. „Jó karmát hoztál magaddal előző életeidből - jegyezte meg ünnepélyesen. - Most megtanítalak egy bizonyos jógagyakorlatra, amelynek segítségével uralhatod a láthatatlan világok egyikét. Az így kezedbe kerülő roppant hatalmat azonban kizárólag mások javára hasznosíthatod, soha ne használd fel önző célok érdekében! Sajnos, azt is látom, hogy a múltból kártékony hajlamaid is fakadnak. Ne öntözgesd őket a gonosz cselekedetek friss vizével, nehogy szárba szökkenjenek! Elmúlt karmád olyan bonyolult, hogy jelen életedben bízvást a legnemesebb emberbaráti célok érdekében kamatoztathatod jógateljesítményedet.&quot; Miután megtanította az ámuldozó fiút egy bonyolult gyakorlatra, a mester eltűnt, mintha a föld nyelte volna el. Afzál húsz éven keresztül híven követte a jógi útmutatásait. Idővel híre ment csodatételeinek. Úgy tetszett, egy Hazrat nevű testetlen szellem volt állandóan mellette. A láthatatlan szellemlény a fakír legcsekélyebb kívánságát is teljesítette... Mestere intésének fittyet hányva, Afzál egy idő után kezdte rosszra felhasználni hatalmát. Ha csak hozzáért egy tárgyhoz, azonnal nyoma veszett. Ez a zavaró körülmény rendszerint nemkívánatos vendéggé tette a mohamedánt! Időről időre nagy ékszerüzleteket keresett fel Kalkuttában, vevőnek adva ki magát. A kezébe vett ékszerek azután hipp-hopp, eltűntek az üzletből, miután elhagyta a helyszínt... Afzált nemegyszer több száz tanítvány vette körül, akik ki szerették volna lesni a titkait. A fakír néha utazni hívta őket. A vasútállomáson kimesterkedte, hogy megérintsen egy köteg jegyet, majd a pénztáros felé tolta, mondván: „Meggondoltam magam, most nem veszem meg őket.&quot; Amikor azután vonatra szállt kíséretével, zsebében tudhatta a szükséges jegyeket.{{ref|18-2}} Ezek a csínytevések közfelháborodást keltettek, s Bengál ékszerészei és jegypénztárosai az idegösszeomlás szélén álltak! A rendőrség hiába eredt Afzál nyomába, a fakír csak szólt Hazratnak, és az máris eltüntette a beszédes bűnjelet.

Srí Juktésvar felkelt ültéből, és szobám erkélyéhez lépett, amely a Gangeszre nézett. Utánamentem, mivel kíváncsi voltam ennek a mohamedán széltolónak a további kalandjaira.

- Ez a Panthí ház korábban az egyik barátomé volt, aki megismerkedett Afzállal, és idehívta. Egyúttal húsz szomszédját is meghívta, köztük engem. Még fiatal voltam akkor, és érdekelt a hírhedt fakír személye - mesterem elnevette magát. - Mindamellett voltam annyira óvatos, hogy nem vittem magammal semmiféle értéket! Afzál kutatón végigmért, majd megjegyezte: „Erős kezed van. Menj le a kertbe, keress egy sima követ, írd rá a neved krétával, majd hajítsd a Gangeszbe, olyan messzire, ahogy csak bírod!&quot; Úgy tettem, ahogyan meghagyta. Alig tűnt el a kő a távoli habok között, a mohamedán ismét hozzám fordult: „Tölts meg egy edényt a Gangesz vizével a ház elejében!&quot; Miután visszatértem a csöbörnyi vízzel, a fakír felkiáltott: „Hazrat, tedd a követ az edénybe!&quot; És csodák csodája, az azonmód meg is jelent. Kivettem az edényből. Olyan olvashatóan állt rajta a nevem, ahogyan ráírtam. Bábú, az egyik jelenlévő barátom,{{ref|18-3}} súlyos antik aranyórát viselt lánccal. A fakír baljós figyelemmel vizsgálgatta. Mondanom sem kellett, rövidesen nyoma veszett! „Afzál, kérlek, add vissza ezt az értékes családi ékszert!&quot; Bábú csaknem elsírta magát. A mohamedán sztoikus nyugalommal hallgatott egy darabig, majd így szólt: „Ötszáz rúpiád van egy vasszéfben. Hozd el nekem, és megmondom, hol az órád.&quot; A zaklatott Bábú rögvest hazasietett. Rövidesen visszatért, és átnyújtotta Azfálnak a kért összeget. „Menj a házad mellett húzódó kis hídhoz! Ott hívd Hazratot, hogy adja neked az órát és a láncot.&quot; Bábú elszaladt. Megkönnyebbülten láttuk viszont, de az óra nem volt nála. „Amikor meghagyásod szerint szólítottam Hazratot, az óra a levegőből egyenesen a jobb kezembe bucskázott! Mérget vehetsz rá, hogy a széfbe zártam családi ékszert, mielőtt újra ide jöttem!&quot; Bábú barátai, akik tanúi voltak a tragikomikus óravadászatnak, neheztelve meredtek Afzálra. Ő azonban engesztelésül kihirdette: Kérlek, nevezzetek meg bármely tetszésetek szerinti italt, és Hazrat elhozza nektek!&quot; Sokan tejet kértek, mások gyümölcslevet. Nem lepődtem meg túlságosan, amikor az idegileg kikészült Bábú whiskyt kívánt! A mohamedán leadta a rendelést, s a készséges Hazrat lepecsételt tartályokat küldött, ezek lebegve jelentek meg a levegőben, majd sorban lepuffantak a földre. Minden vendég megtalálta a kedvére való itókát... Hátra volt azonban még a nap negyedik csodája, Afzál roskadozó terülj-terülj asztalkámat varázsolt elénk! „Rendeljük meg a legdrágább étkeket - javasolta Bábú nagy búsan. - Kiadós vacsorát kérek az ötszáz rúpiámért. Tálaljatok fel mindent aranyedényekben!&quot; Miután minden vendég elmondta a kívánságát, a fakír magához idézte a fáradhatatlan Hazratot. Nagy tányérzörgés közepette aranyedények jelentek meg bonyolult köretekkel, forró lucsival, s tömérdek primőr gyümölcs is földet ért a lábunknál. A fogások egytől egyig fenségesek voltak. Miután egy jó óráig lakomáztunk, kezdtünk hazafelé szállingózni. Mögöttünk éktelen lárma hallatszott, mintha valaki felnyalábolta volna az edényeket. Hátrapillantottunk, és ím, egy morzsa sem maradt a vacsorából, s a csillogó-villogó edényeknek is nyoma veszett.

- Gurudzsí - szakítottam félbe Mesterem elbeszélését -, ha Afzál aranytányérokat tudott a semmiből elővarázsolni, miért volt szüksége mások tulajdonára?

- A fakír nem volt fejlett spirituálisan - magyarázta Srí Juktésvar. - Megtanult egy jógamódszert, amely olyan asztrális síkot nyitott meg a számára, ahol minden kívánsága azonmód teljesült. Egy asztrális lény, Hazrat közreműködésével bármely tárgy atomjait magához kérhette; erős akaratereje mozgósította ehhez az éter energiáját. Csakhogy az a baj ezekkel az asztrálisan elővarázsolt tárgyakkal, hogy a szerkezetük fölöttébb illékony, ezért sokáig nem tárolhatók. Afzál ezért földi javakra vágyott, amelyek tartósabbak, ha nehezebb is hozzájuk jutni. Elnevettem magam.

- Megesik, hogy ezek is megmagyarázhatatlan módon eltűnnek!

- Afzál nem valósította meg magában Istent - folytatta mesterem. - Az igazi szentek azért hajthatnak végre maradandó és jótékony csodákat, mert ráhangolódtak a Mindenható Teremtőre. Afzál azonban köznapi ember volt, aki csupán arra volt képes, hogy behatoljon egy olyan finom tartományba, ahová a földlakóknak halálukig általában nincs bejárásuk.

- Már értem, Gurudzsí. Úgy tetszik, a túlvilág egészen kellemes hely.

Mesterem egyetértett velem.

- Ez után az eset után nem láttam többé Afzált, néhány év múltán azonban Bábú eljött hozzám, hogy megmutasson egy újságcikket a mohamedán nyilvános vallomásáról. Akkor tudtam meg az Afzál korai beavatására vonatkozó tényeket.

A szóban forgó iromány tartalma Srí Juktésvar elbeszélésében a következő volt: „Én, Afzál Khán, írom e szavakat vezeklésképpen és figyelmeztetésül mindazoknak, akik csodatévő hatalomra vágynak. Evekig visszaéltem ebbéli képességeimmel, amelyeknek Isten kegyelméből és mesterem jóindulatából jutottam a birtokába. Megrészegedtem az önzéstől, s úgy éreztem, fölötte állok az erkölcsi törvényeknek. Bűnhődésem napja azonban nem váratott magára sokáig... Nemrégiben találkoztam egy öreggel egy úton, Kalkutta határában. Nehézkesen bicegett, miközben aranyhoz hasonló, csillogó tárgyat hurcolt magával. Kapzsisággal a szívemben szólítottam meg:

- Afzál Khán vagyok, a nagy fakír. Mi van nálad?

- Ez az aranygolyó az egyetlen vagyonom, nem érdekelhet egy fakírt. Könyörgök, jó uram, gyógyítsd meg sántaságomat!

Megérintettem a golyót, és szó nélkül továbbmentem. Az öreg utánam szökdécselt. Rövidesen meghallottam a kiáltását:

- Eltűnt az aranyam!

Továbbra sem törődtem vele, ekkor azonban zengő hangon szólalt meg, ami különösen hangzott egy ilyen törékeny testből:

- Hát nem ismersz meg?

Földbe gyökerezett a lábam a későn jött felismeréstől, hogy ez a csúf, vén nyomorék nem más, mint a nagy szent, aki réges-régen bevezetett a jóga tudományába. Amikor kihúzta magát, teste egyszeriben fiatalos és erőteljes lett.

- Nahát! - gurum ádáz tekintetet vetett rám. - Mint a tulajdon két szememmel látom, nem a szenvedő emberiség megsegítésére használod varázserődet, hanem úgy garázdálkodsz, akár egy útonálló! Ezennel visszavonom hát természetfeletti képességeidet, s Hazratot felszabadítom a szolgálatodból. Többé nem fogod rettegésben tartani Bengált!

Ijedten szólítottam a szellemet, s először történt, hogy nem jelent meg belső látásomban. Ezzel egy időben azonban felemelkedett egy sötét fátyol, s tisztán láttam magam előtt, milyen szentséggyalázó életet folytattam eddig.

- Köszönöm neked, gurum, hogy jöttöddel szertefoszlattad ezt a hosszúra nyúlt káprázatot - zokogtam a lábához borulva. - Lemondok világi ambícióimról, visszavonulok a hegyek közé, ahol magányosan elmélkedem Istenről, s remélem, megbocsátja majd gonosztetteimet.

Mesterem csöndes szánalommal nézett rám.

- Érzem, hogy őszintén beszélsz - szólalt meg végül. Korábbi engedelmességed és mostani megbánásod miatt még egy jótéteményben részesítelek. Többi varázserődet elveszem, valahányszor azonban ételre vagy ruhára lesz szükséged, Hazrat továbbra is előteremti neked. Szenteld magad teljes szívvel Isten megértésének a hegyek magányában!

Gurum ezt mondva eltűnt a szemem elől, én pedig könynyezve töprengtem el a történteken. Isten veled, világ! Megyek, hogy a Kozmikus Szeretett bocsánatát kérjem.&quot;

==19. FEJEZET==

Mesterem kalkuttai tartózkodása idején megjelenik Szírámpurban

- Gyakran kínoznak ateista kételyek. Ennek ellenére az a sejtésem, hogy a léleknek eleddig ismeretlen mélységei léteznek. Nem vétjük el igazi sorsunkat, ha nem tárjuk föl e mélységeket?

Didzsén Bábú, a szobatársam akkor mondta ezt, amikor meghívtam a gurumhoz.

- Srí Juktésvar majd bevezet a krija-jógába - feleltem. Ez isteni bizonyosságot ültet a dualista zűrzavar helyébe.

Aznap este Didzsén elkísért a remetelakba. Mesterem jelenléte olyan nagy spirituális békével töltötte el barátomat, hogy rövidesen állandó vendég lett a házában.

A hétköznapi élet csip-csup gondjai nem elégítik ki legmélyebb szükségleteinket, hiszen velünk született éhség él bennünk a bölcsesség után is. Srí Juktésvar ösztönzésére Didzsén az igazi Ént igyekezett felfedezni önmagában a futó megtestesülések sekélyes egója helyett.

Miközben Didzsénnel a doktorinkra készültünk a szírámpuri főiskolán, rászoktunk, hogy az órák után elsétáljunk az ásramba. Srí Juktésvar ilyenkor mosolyogva üdvözölt minket második emeleti erkélyéről.

Egyik délután Kanai, egy fiatalabb bentlakó, csalódást okozó hírrel várt minket az ajtóban.

- A mester nincs itt, sürgős ügyben Kalkuttába hívták.

Másnap képeslapot kaptam gurumtól. „Szerdán indulok el Kalkuttából. Várjatok Didzsénnel a szírámpuri állomáson a kilences vonatnál!&quot; - írta.

Szerdán reggel fél kilenc körül Srí Juktésvar telepatikus üzenete villant át az agyamon: „Közbejött valami, ne várjatok a kilences vonatnál!&quot;

Közöltem a hírt Didzsénnel, aki már indulásra készen állt.

- Te meg a megérzéseid! - mondta barátom megvetően. - Én inkább tartom magam a mester írott meghagyásához.

Vállat vontam, és némán magamba zárkóztam. Didzsén dühös mormogással indult az ajtó felé, s hangosan bevágta maga után.

Mivel a szobában meglehetősen sötét volt, közelebb léptem az utcára néző ablakhoz. A gyér napfény hirtelen kápráztató ragyogássá fényesedett, amelyben teljesen eltűnt a vasrácsos ablak. E tündökletes háttérben tisztán kirajzolódott előttem Srí Juktésvar alakja!

Döbbenten emelkedtem fel székemből, és térdepeltem elébe. Szokásos mozdulatommal tiszteletteljesen megérintettem gurum cipőjét. Ismertem ezt a narancssárgára festett vászon lábbelit a zsinóros fűzőjével. Az okkersárga szvámíköntös a testemhez súrlódott, s nem csupán a kelme érintését éreztem, de a cipő érdes felületét és belül a lábujjak nyomását is. Mivel a megrökönyödéstől nem jutottam szóhoz, felálltam, és kérdőn néztem mesteremre.

- Örülök, hogy megkaptad telepatikus üzenetemet mondta nyugodt, tökéletesen hétköznapi hangon. - Most végeztem Kalkuttában, és a tíz órai vonattal érkezem meg Szírámpurba.

Mivel továbbra sem jött ki hang a torkomon, Srí Juktésvar folytatta:

- Nem jelenést látsz, hús-vér alakomban állok előtted. Isteni meghagyásra részeltetlek ebben az élményben, amelyet csak kevesen ismernek meg a földlakók közül. Gyere ki elém az állomásra. Didzsénnel látjátok majd, hogy mostani öltözetemben közeledek felétek. Egy utastársam jön előttem, egy ezüstkancsót hordozó fiú.

Gurum ezzel mindkét kezét fejemre helyezte, és elmormolt egy áldást. Amikor a ''tobé ási''{{ref|19-1}} szavakhoz ért, különös moraj ütötte meg a fülemet.{{ref|19-2}} Mesterem teste fokozatosan elhalványodott a vakító fényben. Először a lábfeje és a lábszára tűnt el, aztán a törzse és a feje, akár egy összehajtogatott papírtekercs. A legvégén még éreztem, amint ujjaival végigsimít a hajamon. A jelenés ezzel szertefoszlott: semmi más nem maradt előttem a rácsos ablakon és a sápadtan beszüremlő napfényen kívül.

Még mindig megkövülten álltam ott, s azon gondolkoztam, nem hallucináció áldozata vagyok-e. Didzsén lépett a szobába csalódottan.

- A mester nem volt ott a kilences vonatnál, de a fél tízesnél sem - szólalt meg bocsánatkérő hangsúllyal.

- Gyere, tudom, hogy tízkor érkezik - kézen fogtam Didzsént, és tiltakozásával mit sem törődve, magam után húztam.

Körülbelül tíz perc múlva beléptünk az állomásra, ahová éppen akkor futott be pöfögve a vonat.

- Az egész szakaszt betölti a mester aurája! Ott van, látod! - kiáltottam örvendezve.

- Álmodsz talán? - nevetett Didzsén gúnyosan.

- Várjuk meg itt!

Közben beszámoltam barátomnak arról, milyen módon közeleg majd felénk a gurunk. Épp befejeztem leírásomat, amikor Srí Juktésvar a látóterünkbe ért, éspedig ugyanabban az öltözékben, amelyben látomásomban nem is olyan régen megjelent előttem. Előtte egy kisfiú baktatott, ezüstkancsóval a kezében.

Egy pillanatra jeges félelem telepedett rám e különös csoda láttán. Úgy éreztem, hogy a 20. század materialista világa szertefoszlik körülöttem, s azokban az időkben járok, amikor Jézus megjelent Péter előtt a tengeren.

Amikor Srí Juktésvar, ez a mai jógi-Krisztus, odaért, ahol Didzsénnel dermedten álltunk, rámosolygott barátomra, és megjegyezte:

- Neked is küldtem üzenetet, te azonban nem értetted meg.

Didzsén hallgatott, de ellenségesen méregetett engem. Miután visszakísértük gurunkat a remetelakba, barátommal továbbmentünk az egyetemre. Didzsén egyszer csak megállt útközben, miközben neheztelés áradt minden pórusából.

- Úgy! Szóval a mester üzenetet küldött neked! Te azonban elrejtetted előlem! Magyarázatot követelek!

- Tehetek én róla? A te lelki tükröd annyira nyugtalan, hogy nem látod meg benne a guru útmutatásait - vágtam vissza.

A harag eltűnt Didzsén arcáról.

- Értem, mire gondolsz - mondta bánatosan -, de kérlek, magyarázd meg, honnan tudtál a kancsós gyerekről?

Mikorra befejeztem a mester csodálatos megjelenésének történetét, barátommal az egyetemre értünk.

- Amit most hallottam gurunk varázshatalmáról, azt a benyomást kelti bennem, hogy a világ valamennyi egyeteme csak óvoda - jelentette ki Didzsén.

==20. FEJEZET==

Nem megyünk Kasmírba

- Apám, szeretném meghívni a mestert és négy barátomat, hogy kiránduljunk együtt a Himalája előhegyeihez a nyári vakáció idején. Adnál nekünk hat jegyet Kasmírba, és kaphatnék pénzt a költségeink fedezésére?

Mint vártam, apám szívből jövően felkacagott.

- Harmadszor adod be nekem ugyanazt a mesét. Hiszen ezt kérted tavaly és tavalyelőtt nyáron is. Srí Juktésvar az utolsó pillanatban mindig lemondja az utazást.

- Igaz, apám, nem tudom, miért habozik a mester Kasmírral kapcsolatban.{{ref|20-1}} De ha azt mondom neki, hogy már megkaptuk tőled a jegyeket, remélem, valahogy csak sikerül rábeszélnem az utazásra.

Apámat láthatóan nem győzték meg a szavaim, ennek ellenére másnap néhány élc kíséretében átnyújtott nekem hat jegyet és egy tízrúpiás bankjegyet.

- Véleményem szerint ez a képzelt utazás aligha igényel ilyen gyakorlati alátámasztást, de tessék.

Aznap délután megmutattam zsákmányomat Srí Juktésvarnak. Mosolygott ugyan lelkesedésemen, mégsem mondott semmi egyértelműt:

- Természetesen szeretnék menni, de majd meglátjuk.

Akkor sem tett megjegyzést, amikor arra kértem kis tanítványát, Kanait, hogy jöjjön ő is velünk. Három másik barátomat ugyancsak meghívtam - Radzséndra Náth Mitrát, Dzsotin Auddit és még egy fiút. A következő hétfőre tűztük ki az indulás idejét.

Hétvégén Kalkuttában maradtam, ahol egy unokatestvérem lakodalmát ültük meg a szülői házban. Hétfőn kora reggel érkeztem a cókmókommal Szírámpurba. Radzséndra a remetelak kapujában várt.

- A mester nincs itt, sétálni ment. Nem hajlandó velünk jönni.

Szomorú és eltökélt voltam egyszerre.

- Nem adok harmadik lehetőséget apámnak, hogy kinevessen, amiért soha nem jutok el Kasmírba. Mi, többiek akkor is elmegyünk.

Radzsénrda benne volt az utazásban, elhagytam hát az ásramot, hogy kerítsek magunknak egy szolgát. Tudtam, Kanai nem indul el a mester nélkül, márpedig szükségünk volt valakire, aki vigyáz a csomagokra. Eszembe jutott Bihári, aki korábban a családomnál szolgált, s jelenleg egy szírámpuri iskolamesternél állt alkalmazásban. Miközben fürgén szaporáztam lépteimet, a keresztény templom előtt, a szírámpuri törvényszék közelében összetalálkoztam a gurummal.

- Hová, hová? - Srí Juktésvar mosolytalan arccal nézett rám.

- Hallom, uram, hogy te meg Kanai nem tartotok velünk. Bihárihoz készülök. Mint bizonyára emlékszel, tavaly annyira vágyott Kasmírba, hogy akár ingyen is vállalta volna a szolgálatunkat.

- Igen, emlékszem. Mindamellett nem hinném, hogy Bihári most szívesen utazna.

- Alig várja ezt az alkalmat! - mondtam dühösen.

Gurum némán folytatta sétáját, én pedig rövidesen az iskolamester háza előtt álltam. Bihárit az udvaron találtam. Nyájas melegséggel üdvözölt, amely nyomban eltűnt, amint szóba hoztam Kasmírt. A szolga dünnyögött valamit bocsánatkérés gyanánt, és otthagyott. Beléptem a gazdája házába. Vártam vagy egy fél óráig, miközben azzal nyugtatgattam magam, hogy Bihári bizonyára az útra készülődik. Végül kopogtam a főbejáraton.

- Bihári vagy félórája távozott a hátsó ajtón keresztül mondta valaki, akinek halvány mosoly játszott az ajka körül.

Szomorúan távoztam, s azon tépelődtem, hirtelenségem vagy mesterem láthatatlan befolyása volt-e a szolga megfutamodásának oka. A keresztény templom előtt elhaladva, ismét megpillantottam a lassan felém közeledő mestert. Meg sem várva beszámolómat, felkiáltott:

- Úgy, szóval Bihári nem tart veletek! Most hogyan tovább?

Úgy éreztem magam, akár egy makrancos gyermek, aki dacosan szembeszáll zsarnoki atyjával.

- Uram, megkérem a nagybátyámat, adja kölcsön a szolgáját, Lál Dhárít.

- Menj el hozzá, ha akarsz - kuncogott fel Srí Juktésvar. - Hanem alig hiszem, hogy élvezni fogod ezt a látogatást.

Rossz sejtelmekkel, mégis lázongva hagytam ott gurumat, s beléptem a szírámpuri törvényszék épületébe. Apai nagybátyám, Szárada Ghós, a kormány tisztviselője, szívélyesen üdvözölt.

- Holnap Kasmírba megyek néhány barátommal mondtam. - Évek óta várok erre a himalájai útra.

- Gratulálok, Mukunda. Segítségedre lehetek valamiben, amivel az utat könnyebbé tehetném a számodra?

Kedves szavai biztatóan hangzottak.

- Drága nagybátyám, nem tudnád kölcsönadni a szolgádat, Lál Dhárít?

Egyszerű kérésem valóságos földindulást idézett elő a helyiségben. A nagybátyám olyan hevesen ugrott fel ültéből, hogy felborította a székét, s íróasztalán a papírok szanaszét repültek. Hosszú, kókusznyélból faragott vízipipája is a padlóra esett, nagy csattanással.

- Önző kölyök - kiabálta a haragtól reszketve. - Micsoda nevetséges ötlet! Ugyan ki viselné gondomat, ha te magaddal hurcolod a szolgámat a kis kiruccanásaidra?

Meglepetésemet elrejtve, arra gondoltam, hogy jó természetű nagybátyám hirtelen hangulatváltása csupán eggyel több a mai nap talányainak sorában. Távozásom a törvényszékről inkább volt sietősnek, mint méltóságteljesnek nevezhető.

A remetelakban már vártak rám egybegyűlt barátaim. Egyre erősödött bennem a meggyőződés, hogy mesteremnek nyomós oka lehet a viselkedésére, ha titkolja is, mi az. Megbánás vett erőt rajtam, amiért ellentmondtam gurum akaratának.

- Mukunda, nem maradnál még velem egy darabig? kérdezte Srí Juktésvar. - Radzséndra és a többiek előre mennek, és megvárnak Kalkuttában. Bőven lesz időtök elérni az utolsó esti vonatot Kasmírba.

- Uram, nélküled nincs is kedvem elutazni - mondtam szomorúan.

Barátaim ügyet sem vetettek megjegyzésemre. Bérkocsit rendeltek, és elindultak a csomagokkal. Kanai meg én csöndben ültünk gurum lábánál. Félórás hallgatás után mesterem felemelkedett, s a második emeleti, étkezésre használt erkély felé indult.

- Kanai, kérlek, tálalj Mukundának! Rövidesen indul a vonata.

Ahogy felkeltem a takaróról, hirtelen émelygés fogott el, és égő fájdalom nyilallt a gyomromba. Kétrét görnyedtem a pokoli gyötrelemtől. Vakon tapogatóztam gurum felé, majd összecsuklottam előtte. Mindenki láthatta, hogy elkaptam a rettegett ázsiai kolerát. Srí Juktésvar és Kanai bevitt a nappaliba.

Ott kínjaim közepette felkiáltottam:

- Mester, kezedben az életem - valóban úgy hittem akkor, hogy már nincs sok hátra.

Srí Juktésvar ölébe vonta a fejemet, s angyali szelídséggel cirógatta.

- Látod már, mi lett volna, ha az állomáson, a barátaid körében ér ez a roham - mondta. - Ezen a különös módon kellett vigyáznom rád, mivel te megkérdőjelezted döntésemet, hogy halasszuk el az utazást.

Végre minden a helyére került. Mivel a nagy mesterek csak ritkán teszik közszemlére hatalmukat, a nap eseményei a felületes szemlélő számára természetesnek tetszhetnek. Gurum közbelépése túl finom volt ahhoz, hogy szembetűnjön. Észrevétlen vitte véghez akaratát Bihári, a nagybátyám, Radzséndra meg a többiek közreműködésével. Rajtam kívül minden érintett teljesen ésszerűnek és hétköznapinak érezhette az események menetét.

Mivel Srí Juktésvar soha nem mulasztotta el társadalmi kötelezettségeit, Kanait elküldte orvosért, és meghagyta neki, hogy értesítse nagybátyámat.

- Mester - tiltakoztam -, csak te gyógyíthatsz meg! Túl rosszul vagyok ahhoz, hogy egy orvos bármit használna.

- Gyermekem, téged az isteni könyörület védelmez. Ne izgasd magad az orvos miatt, nem talál ebben az állapotban. Hiszen máris meggyógyultál.

Gurum szavaira nyomban megszűntek kínzó fájdalmaim. Szédelegve felültem. Hamarosan megérkezett az orvos, és alaposan végigvizsgált.

- Úgy tűnik, a nehezén már túl vagy - mondta. - Viszek magammal mintát a laborba.

Másnap az orvos sietve érkezett. Felültem, már sokkal jobb hangulatban voltam.

- Nos, látom, mosolyogsz és csevegsz, mintha bizony nem jártál volna közel a halálhoz - gyöngéden megveregette a kezemet. - Pedig alig számítottam arra, hogy élve talállak, miután a laboreredmény megmutatta, hogy ázsiai kolerában szenvedsz. Szerencsés vagy, fiatalember, hogy isteni gyógyerővel megáldott gurud van! Ebben biztos vagyok!

Teljes szívvel egyetértettem szavaival. Az orvos már távozóban volt, amikor Radzséndra és Auddi jelent meg az ajtóban. Arcukról menten eltűnt a neheztelés, és szánakozásra változott, amikor az orvosra, majd az én sápatag ábrázatomra pillantottak.

- Haragudtunk rád, amikor nem jelentél meg a megbeszélés szerint a kalkuttai vonatnál. Beteg voltál?

- Igen.

Nem tudtam nevetés nélkül végignézni, hogy barátaim ugyanabba a sarokba helyezik vissza a cókmókjukat, ahol tegnap felhalmozták őket.

- Egyszer egy hajó elment Spanyolhonba, de nem érkezett meg, otthon is volt nyomban! - szavaltam el nekik a versikét.

Mesterem lépett a szobába. Betegségemre való tekintettel megengedtem magamnak, hogy hálásan megszorongassam a kezét.

- Gurudzsí, tizenkét éves korom óta hasztalan próbálok eljutni a Himalájához. Most végre megértettem, hogy áldásod nélkül Párvatí istennő nem fogadna szívesen!{{ref|20-2}} 

==21. FEJEZET==

Elmegyünk Kasmírba

- No, most már elég erős vagy az utazáshoz. Veled megyek Kasmírba - mondta Srí Juktésvar két nappal azután, hogy csodálatosan felgyógyultam az ázsiai kolerából.

Aznap este kis társaságunk vonatra szállt észak felé. Először Szimlában álltunk meg. Ez a királynői város fenségesen pihen hegytrónusán. A meredek utcákat járva, nem győztük csodálni a pompás kilátást.

- Angol epret vegyenek! - kiáltozta egy öregasszony, aki a festői, nyitott piactéren gubbasztott.

Mesterem kiváncsi volt a furcsa kis piros gyümölcsökre. Vásárolt belőlük egy nagy kosárral, s megkínált belőle engem és Kanait, mivel mi voltunk a közelében. Megkóstoltam egy szem epret, de nyomban ki is köptem a földre.

- Uram, ez a gyümölcs borzasztóan savanyú! Sosem fogom szeretni az epret!

Mesterem elnevette magát.

- Pedig szeretni fogod egyszer még... Amerikában. Egy vacsorán a háziasszony cukorral és tejszínhabbal tálalja fel. Miután villával összetörte az epret, te majd megkóstolod, és azt mondod: „Milyen fenséges ez az eper!&quot; Akkor majd visszaemlékszel erre a szimlai napra.

Srí Juktésvar jóslata teljesen kiment a fejemből, évekkel később, röviddel Amerikába érkezésem után azonban eszembe jutott. Mrs. Alice T. Hasey (Jógmátá nővér) vacsoravendége voltam a Massachusetts állambeli West Somerville-hen. Amikor felszolgálták az epret, háziasszonyom villával összetörte a tányéromon álló gyümölcsöt, cukorral szórta meg és tejszínhabot öntött rá.

- A gyümölcs meglehetősen savanyú, azt hiszem, így jobban ízlik majd magának - mondta.

Megkóstoltam egy kanállal.

- Milyen fenséges ez az eper! - kiáltottam. Emlékezetem feneketlenül mély barlangjából nyomban fel is merült gurum szimlai jóslata. Álmélkodva fedeztem fel, hogy Istenre ráhangolódott mesterem megfejtette az éterben kóválygó karmikus események jelentését.

Kis csapatunk rövidesen elhagyta Szimlát, s vonatra szállt Rávalpindí felé. Itt nagy, kétlovas, zárt batárt béreltünk. Ezzel mentünk Srínagarba, Kasmír fővárosába, ahol egy hétig tartózkodtunk. Észak felé tartó utunk második napján előbukkantak a Himalája égbe törő ormai. Miközben a batár vaspántos kereke csikorogva gördült tova a forró, kövezett úton, elbűvölten gyönyörködtünk a hegyi világ változatosságában.

- Uram, nagyon élvezem ezt a fenséges látványt szent társaságodban - mondta mesteremnek Auddi.

Megdobbant a szívem örömömben barátom dicséretét hallva, hiszen én voltam ennek az útnak a fő értelmi szerzője. Srí Juktésvar kitalálta a gondolatomat, s felém hajolva súgta:

- Ne hízelegj magadnak! Auddit sokkal kevésbé érdekli a táj szépsége, mint az, hogy minket elhagyva végre rágyújthasson.{{ref|21-1}} 

Megdöbbentem.

- Uram - súgtam vissza -, kérlek, ne zavard meg harmóniánkat kellemetlen szavaiddal! Nehezen hihetem, hogy Auddi cigaretta után ácsingózik.

Feddőn néztem gurumra, akit azonban nehéz volt viszszafogni.

- Jól van, jól, egy szót sem szólok ellene - kuncogott. Hamarosan meglátod azonban, milyen fürgén él az alkalommal, amint a batár megáll.

Kis csapatunk megérkezett egy kis karavánszerájhoz. Amikor elvezették itatni a lovainkat, Auddi megkérdezte:

- Uram, nem bánod, ha a kocsissal tartok? Szeretnék egy kis friss levegőt szívni.

Srí Juktésvar megadta az engedélyt, nekem azonban odasúgta:

- Friss dohányra vágyik, nem friss levegőre.

A batár folytatta lármás útját a poros országúton. Mesterem csillogó szemmel szólt oda nekem:

- Dugd ki a fejed a batár ajtaján, és meglátod, hogyan levegőzik Auddi.

Engedelmeskedtem, és elképedve láttam, hogy Auddi javában eregeti a füstkarikákat. Bocsánatkérőn pillantottam Srí Juktésvarra.

- Mint mindig, most is igazad van, uram. Auddi egyszerre élvezi a kilátást és a cigarettát.

Gyanítottam, hogy barátom a kocsistól kapta, hiszen Kalkuttából nem hozott magával.

Folytattuk vándorlásunkat a hegyek útvesztőjében, s gyönyörködtünk a folyók, a völgyek, a szédítő meredélyek meg a tömérdek hegyvonulat látványában. Minden este megálltunk egy útszéli fogadóban, és vacsorát főztünk magunknak. Srí Juktésvar külön gondot fordított az étrendemre, s ragaszkodott ahhoz, hogy minden étkezéskor citromlét is kapjak. Gyenge voltam még, de napról napra erősödtem, noha a zötyögős batárt nem éppen lábadozóknak találták ki.

Vidám várakozás ült a levegőben, amikor Kasmír középső területei felé közeledtünk. Lótuszt nevelő, paradicsomi tavak, úszó kertek, tarkabarka, baldachinos lakóhajók, a sokhidas Dzshélam-folyó és virággal borított mezők suhantak el mellettünk a Himalája hegykaréjának gyűrűjében.

Magas, hívogató fasoron keresztül jutottunk be Srínagarba. Egy kétemeletes fogadóban vettünk ki szobákat, amely a fenséges hegyekre nézett. Folyóvíz nem volt, egy közeli kútról hordtuk a vizet. A nyári időjárás mindenesetre igen kellemesnek ígérkezett, meleg nappalaival és hűvös estéivel.

Elzarándokoltunk a város ősi, Szvámi Sankara emlékének szentelt templomába. A hegytetőn álló remetelakra pillantva, amely merészen magasodott az égbolt háttere előtt, eksztázisba estem. Lelki szemeim előtt megjelent egy hegycsúcsra épült lak egy távoli országban; Sankara magas temploma azzá az épületté alakult át látomásomban, amelyben évekkel később megalapítottam Amerikában az Önmegvalósítás Közösségét. (Amikor először jártam Los Angelesben, s megláttam a nagy építményt a Mount Washington gerincén, azonnal ráismertem kasmíri és egyebütt is rám köszöntő látomásaimból.)

Néhány napot töltöttünk el Srínagarban, aztán továbbmentünk a 2250 méter magasságba települt Gulmárgba (a szó ennyit tesz: virágok hegyi ösvénye). Eletemben először ültem itt nagy termetű lóra. Radzséndra egy kisebb lóra szállt fel: ezt az állatot a sebesség mámora éltette. Lóháton kapaszkodtunk fel a meredélyen Khilanmárgba. Utunk sűrű erdőn vezetett keresztül, ahol rengeteg gomba nőtt, s a köd ülte ösvények gyakran veszedelembe csaltak. Hanem Radzséndra lovacskája egy pillanatnyi pihenést nem engedélyezett az én megtermett lovamnak, még a legnyaktörőbb kanyarokban sem. Csak száguldott előre, mint a szélvész, s egyedül a versengés szelleme éltette.

A megfeszített versenynek lélegzetelállító kilátás volt a jutalma. Először pillanthattam végig a Himalája hóborította magaslatain, amelyek körvonalai óriási jegesmedvékként tornyosultak egymás hegyén-hátán. Tekintetem gyönyörködve pihent meg a jeges csúcsok végtelen során, a makulátlanul tiszta kék ég hátterében.

Fiatalokból álló kis csapatunk vígan ugrándozott a sziporkázóan fehér lejtőkön. Valamennyien kabátot húztunk. Lefelé menet a távolban sárga virágok szőnyege borította a tájat, elvarázsolva a kopár ormokat.

Ezt követően Sálímárban és Nisát Bághban ellátogattunk Dzsehangír császár „díszkertjébe&quot;. A Nisát Bágh-i patinás palota közvetlenül egy természetes vízesés fölé épült. A hegyekből alázúduló víztömeget elmés szerkezetek szelídítették meg, így csörgedezett át a tarka teraszokon, s így szökkent magasra a színpompás virágágyaktól övezett szökőkutakban. A kis patakok a palota néhány termén is végigfolytak, végül mesebelien porlottak alá egy alanti tóba. A hatalmas kertekben rózsa, jázmin, liliom, tátika, százszorszép, levendula és pipacs színorgiája virult. Csinárok{{ref|21-2}} , ciprusok és cseresznyefák szimmetrikus, smaragdzöld sorai álltak őrt a kert körül, mögöttük már a Himalája zordon ormai magasodtak.

Az ún. kasmíri szőlő ritka csemegének számít Kalkuttában. Radzséndra, aki sokat ábrándozott a Kasmírban ránk váró szőlőlakomáról, csalódottan látta, hogy sehol nincs nagyobb szőlőskert. Időnként ugratni kezdtem megalapozatlan álmodozásáért.

- Jaj, annyira elteltem szőlővel, hogy járni sem bírok! A láthatatlan szőlő csak úgy forr bennem! - mókáztam.

Később hallottuk, hogy tömérdek édes szőlő terem Kabulban, Kasmírtól nyugatra. Rabríból (sűrített tejből) készült fagylalttal vigasztalódtunk, amelyet készítője egész pisztáciadiókkal ízesített.

Több kirándulást is tettünk sikárán. Ezek a piros, hímzett baldachinnal árnyékolt kis hajók a Dal-tó bonyolult csatornahálózatát járják, amely vízi pókhálóként szövi be a tájat. Bámulatosak itt a rönkökből és földből tapasztott úszó kertek. Első pillantásra az ember alig hisz a szemének, hogy kerti vetemény és dinnye teremhet a hatalmas vízfelület közepén. Időről időre megpillantottunk egy parasztot, aki épp átvontatta földjét a sokujjú tavon, amelyet nem volt hajlandó a szárazföldre telepíteni.

A teraszos völgy valóságos földi Paradicsom. Kasmír úrnőnek hegy a koronája, tó a virágfüzére, virág a cipellője. Később, miután sok országot bejártam, megértettem, miért nevezik e tájat a földgolyó egyik legszebb vidékének. Rendre fellelni itt a Svájci Alpok, a skóciai Loch Lomond és a szépséges angol tavak varázsát. A Kasmírban járó amerikai utazót sok minden emlékezteti Alaszka és a denveri Pikes Peak kopár fenségére.

Ami a tájak közti szépségversenyt illeti, jómagam az első díjat vagy a nagyszerű kilátást nyújtó Xochimilcónak adnám Mexikóban - ahol a hegyek és a nyárfák vízi ösvények sokaságában tükröződnek, játékos halak suhannak itt tova -, vagy Kasmír tavainak, amelyeket szépséges szüzekként őriznek a Himalája zord magaslatai. Ez a két vidék tetszik emlékeim szerint a földteke két legvarázslatosabb helyének.

Persze döbbentem néztem később a Yellowstone-i Nemzeti Park, a coloradói Crand Canyon és Alaszka csodáit is. Yellowstone talán az egyetlen olyan vidéke planétánknak, ahol a tömérdek gejzír óraműpontossággal lövell a magasba. E vulkanikus tájon a természet meghagyta mutatóba a földtörténet egy korábbi korszakát: a kénes hőforrásokat, az opál- és zafírszínű tavacskákat, a heves gejzíreket meg a szabadon kószáló medvéket, farkasokat, bölényeket és egyéb vadállatokat. Miközben kocsival bejártam Wyoming útjait, s ellátogattam az „ördög festékesdobozához&quot;, ahol forrón fortyog az iszap, csörgedező patakokban, magasba szökő gejzírekben és párálló forrásokban gyönyörködhettem. Bátran állíthatom ezért, hogy Yellowstone egészen különleges hely.

A kaliforniai Yosemite Parkban ősöreg mamutfenyők tornyosulnak fenségesen. Az óriási fatörzsek valósággal az égbe nyúlnak. Isten elméssége teremtette a természetnek ezeket a székesegyházait. Noha keleten is gyönyörű vízesések találhatók, egyik sem vetekedhet a Niagara vad szépségével, amely a kanadai határ mentén zúdul alá New York államban. Furcsa meseország azután a Mamut-barlang Kentuckyban meg a Carlsbadi-barlangok Új-Mexikóban. A mennyezetről hosszú sztalaktitrudak csüngenek alá, s föld alatti folyócskák vizében méregetik magukat. Elvarázsolt világ ez.

A kasmíriak híresek szépségükről. Fehérek, akár az európaiak, arcvonásaik és csontszerkezetük is hasonló, sok közülük kék szemű és szőke hajú. Nyugati öltözékben amerikainak nézné őket az ember. A Himalája hűvösében mentesülnek a nap perzselő hevétől, így megőrizhetik fehér arcbőrüket. Délnek haladva, a trópusi éghajlaton egyre sötétebb lesz India lakóinak bőre.

Miután boldog heteket töltöttünk Kasmírban, vissza kellett mennem Bengálba, mert a szírámpuri főiskolán kezdődött az őszi szemeszter. Úgy beszéltük meg, hogy Srí Juktésvar, Kanai és Auddi kicsivel tovább marad Srínagarban. Röviddel indulásom előtt mesterem sejteni engedte, hogy Kasmírban még megbetegszik.

- Uram, egészséges vagy, mint a makk - tiltakoztam.

- Annak is megvan a valószínűsége, hogy most hagyom itt ezt az árnyékvilágot.

- Gurudzsí! - könyörögve borultam a lábához. - Kérlek, ígérd meg, hogy nem most hagyod oda földi porhüvelyedet. Még nem készültem föl arra, hogy nélküled éljek tovább.

Srí Juktésvar elhallgatott, de olyan bátorítóan mosolygott rám, hogy megnyugodtam. Ezek után nehéz volt őt magára hagynom.

„Mester súlyos beteg.&quot; Auddi távirata röviddel Szírámpurba való megérkezésem után ért utol.

„Uram, ígéretet tettél, hogy nem hagysz magamra. Kérlek, maradj életben, különben én is utánad halok!&quot; - szólt szenvedélyes hangú táviratom.

„Legyen, ahogy akarod&quot; - felelte mesterem Kasmírból.

Néhány nap múlva levelet kaptam Audditól, amely gurunk felgyógyulásáról értesített. Két hét múlva viszontláttam Szírámpurban, s szorongó szívvel vettem tudomásul, hogy korábbi súlyának a felére soványodott.

Tanítványai szerencséjére, Srí Juktésvar sok vétkeiket elégette a Kasmírban rátörő láz tüzében. A magas szintre jutott jógik ismerik a betegség fizikai síkú áttételének metafizikai módszereit. Ahogyan egy erős ember segítségére lehet egy gyönge testalkatúnak nagy súlyok cipelésében, úgy csökkentheti a spirituálisan felsőbb ember a lehető legkisebbre tanítványai testi-lelki kínjait azzal, hogy magára veszi karmikus terheik egy részét. Amiként egy gazdag ember lemond pénze egy részéről, hogy kifizesse tékozló fia adósságait, akit így megkímél ostobasága végzetes következményeitől, a mester is jó szívvel áldozza fel testi kincseit tanítványai nyomorúságának enyhítése végett.{{ref|21-3}} 

A szent ilyenkor titkos jógamódszer segítségével egyesíti tudatát és finomtestét a szenvedőével, aminek az lesz az eredménye, hogy a betegség részben vagy teljesen átköltözik a jógi fizikai testébe. Ő nem sokat törődik már a testével, hiszen a földi mezőkön már betakarította magának Istent. Ha meg is betegszik más javára, az nem érinti, nem szennyezi be elméjét. Egyenesen szerencsésnek érzi magát, amiért végrehajthatja e jótéteményt. Végső megváltásra amúgy is csak az számíthat az Úrnál, akinek teste betöltötte feladatát, egy mester ezután arra használja a testet, amire jónak látja.

A gurunak az a dolga a világban, hogy enyhítsen az emberiség szenvedésein, akár spirituális eszközökkel, akár tanácsadással, akár akaraterő átadásával vagy a betegség átvállalásával. Egy mester akkor menekül a felsőbb tudatba, amikor kedve tartja, s ilyenkor mit sem tud a test kínjairól. Néha, hogy példát mutasson tanítványainak, sztoikusan viseli a testi kínokat is. A karma gépiesen ható törvényét az isteni bölcsesség felkentjei tudományos módszerekkel befolyásolják.

Ugyanakkor a mester nem föltétlenül esik ágynak, amikor gyógyít. Rendes körülmények között a gyógyulást az ezt azonnal előidéző számos eszköz birtokában éri el, anélkül, hogy őt ez megbetegítené. Ritkán megeshet, hogy egy guru ügy kívánja meggyorsítani tanítványai fejlődését, hogy testi szenvedés felvállalásával ledolgozza nemkívánatos karmájuk egy részét.

Jézus életét adta az emberiség bűneiért. Isteni hatalmánál fogva{{ref|21-4}} elkerülhette volna a kereszthalált, csakhogy ő kész volt együttműködni az okság finom, kozmikus törvényeivel. Magára vette tehát mások karmáját, különösen a tanítványokét. Ekképpen megtisztultak annyira, hogy magukba fogadhassák a mindenütt jelenlévő tudatosságot, a Szent Szellemet, amely később reájuk szállott.{{ref|21-5}} 

Csupán az önmagát megvalósított mester képes arra, hogy átadja életerejét, vagy magára vállalja embertársai betegségét. Egy közönséges halandó képtelen volna így gyógyítani. De nem is volna kívánatos, mivel a beteg test akadályozza a mély meditációt. A hindu szent iratok szerint kötelességünk egészségben megőrizni testünket, különben elménk nem képes odaadóan összpontosítani.

A nagyon erős elme azonban leküzdheti a testi akadályokat, és megvalósíthatja magában Istent. Számos szent hányt fittyet betegségére, s folytatta tovább Isten keresését. Assisi Szent Ferenc súlyos beteg volt, amikor gyógyított vagy éppen halottakat támasztott fel.

Ismertem egyszer egy indiai szentet, akinek fiatalkorában teste jó részét fekélyek borították. Cukorbaja olyan súlyos volt, hogy nem tudott tovább egy helyben ülni negyed óránál. Mindez azonban nem rendítette meg hitét.

- Uram, jöjj el az én düledező templomomba! - imádkozott. Akaratereje szüntelen megfeszítésével elérte, hogy naponta tizennyolc óráig bírta lótuszülésben, miközben a mennyekben járt.

- Három év múltán aztán a Végtelen Fény elárasztotta testemet - mesélte nekem. - E ragyogásban elfeledkeztem a testemről. Később láttam, hogy Isten kegyelméből meggyógyultam.

Csodálatos gyógyulásban volt része Bábur királynak (1483-1500) is, a mogul birodalom alapítójának. Fia, Humájún egyszer súlyosan megbetegedett. Apja kétségbeesetten fohászkodott az éghez, hogy kapja meg ő a betegséget, és meneküljön meg a fia. Humájún felgyógyult, őt magát pedig ugyanaz a kór támadta meg, mint a fiát, és meg is halt.

Sokan vélik úgy, hogy egy nagy mester olyan bivalyerős és makkegészséges kell legyen, mint Sandow.{{ref|21-6}} Ennek az elképzelésnek nincs semmi alapja. A beteges testalkat nem azt jelenti, hogy a guru híján van az isteni erőnek, amiként a kicsattanó egészség sem utal belső megvilágosodásra. A mesterek megkülönböztető jegyei nem testiek, hanem spirituálisak.

Számos nyugati kereső tévesen azt hiszi, hogy az, aki ékesszólóan ír vagy beszél a metafizika kérdéseiről, az máris mester. A mester előfeltétele egyrészt, hogy tetszés szerint be tud lépni a lélegzetnélküli állapotba (szavikalpa szamádhi), másrészt az örök üdvösség (nirvikalpa szamádhi) megtapasztalása.{{ref|21-7}} Amint a risik rámutattak, egy halandó csupán e készségek felmutatásával bizonyíthatja be, hogy úr a májá, a kozmikus káprázat dualista világa felett. Egyedül ő jelentheti ki megvilágosodása mélységeiből: „Ékam szat&quot; (egyedül az Egy létezik).

''A ''Védák ''kimondja, hogy a tudatlan ember, aki elégedett azzal, ha a legcsekélyebb különbséget felfedezi az individuális lélek és a Legfelsőbb Én között, veszélyben van - ''írta Sankara, a nagy monista. - ''Amikor a tudatlanság miatt a kettősség uralkodik, minden dolgot az Éntől különállónak tekintünk. Amikor azonban mindent Énként tudunk, még egy atomot sem tekintünk az Éntől különbözőnek...''

''Mihelyt szert tettünk a tudásra a Valóságról, többé már nem kell megtapasztalnunk a múlt cselekedeteinek hatását, amelyeket a test valótlansága szült, ahogyan ébredés után sem álmodunk tovább.''

Csupán a legnagyobb guruk képesek magukra venni tanítványaik karmáját. Srí Juktésvar nem betegedhetett volna meg Srínagarban, ha nem kap engedélyt a benne lévő Lélektől, hogy ezen a szokatlan módon legyen tanítványai segítségére. Kevés szent volt fogékonyabb az isteni parancsolatokra, mint a Teremtőre ráhangolódott mesterem.

Amikor szánakozó megjegyzést tettem lesoványodott testére, gurum vidáman felelte:

- A dolog előnye az, hogy beleférek azokba a ''gandzsík''ba (mellényekbe), amelyeket évek óta nem tudtam felvenni!

Jókedvű nevetését hallva, Szalézi Szent Ferenc szavai jutottak eszembe: „A szent, aki szomorú: szomorú szent!&quot;

==22. FEJEZET==

Egy kőszobor szíve

- Hű hindu feleségként nem akarok a férjemről panaszkodni. Mégis az a legfőbb kívánságom, hogy adja fel materialista nézeteit. Abban leli örömét, hogy kigúnyolja a meditációs szobámban elhelyezett szentek képmásait. Drága öcsém, mélyen hiszek abban, hogy a segítségemre lehetsz. Megtennéd a kedvemért?

Legidősebb nővérem, Roma kérlelően nézett rám. Épp rövid látogatást tettem náluk, kalkuttai otthonukban, a Giris Vidjaratna közben. Nővérem kérése megindított, mivel nagy spirituális hatással volt gyermekéveimre, amikor szeretőn próbálta betölteni a hiányt, amelyet anyám halála hagyott maga után a családunkban.

- Drága nővérem, természetesen minden tőlem telhetőt megpróbálok - rámosolyogtam, hisz azon voltam, hogy eloszlassam az arcára kiülő szomorúságot, amely annyira ellentétben állt szokásos nyugalmával és derűjével.

Romával egy ideig csöndes imába merültünk, miközben az ég segítségét kértük. Egy évvel korábban nővérem megkért, hogy vezessem be a krija-jógába, s figyelemreméltó előrehaladást tanúsított benne.

Hirtelen ötletem támadt.

- Holnap Kálí daksinésvari templomába készülök. Kérlek, gyere velem, és vedd rá a férjedet is, hogy kísérjen el minket. Az az érzésem, hogy a szent hely rezgései közepette az Istenanya az ő szívét is megérinti majd. Azt azonban ne áruld el neki, mi a hátsó szándékunk.

Nővérem bizakodón beleegyezett tervembe. Másnap kora reggel örömmel nyugtáztam, hogy a férje is Romával tart. Miközben bérkocsink a felső körúton Daksinésvar felé haladt, sógorom, Szatís Csandra Bósz a gurukat ócsárolva múlatta az időt. Észrevettem, hogy Roma közben a könynyeit nyeldesi.

- Légy vidám, nővérkém! - súgtam oda. - Ne add meg férjednek az elégtételt, hogy komolyan vesszük csipkelődését.

- Mukunda, hogyan hihetsz olcsó szélhámosságokban! fordult most hozzám Szatís. - Egy szádhunak már a külseje is visszataszító. Vagy olyan soványra aszott, mint egy csontváz, vagy olyan szentségtelenül dagadt, akár egy elefánt!

Rázkódtam a nevetéstől. Ez bosszantotta Szatíst, aki sértett hallgatásba burkolózott. Amikor a bérkocsi a templomkörzetbe ért, sógorom gúnyosan elvigyorodott.

- Ez a kirándulás, gondolom, a megtérítésemre irányuló összeesküvés.

Kérdését válasz nélkül hagytam, és félrefordultam, mire ő megragadta a karomat.

- Fiatal szerzetes barátom - sziszegte -, ne felejtsd elrendezni az ebédünket a templomi hatóságoknál!

Ő maga nem óhajtott papokkal tárgyalni.

- Most meditálni megyek. Ne izgasd magad az ebéd miatt! - feleltem kurtán. - Az Istenanyának gondja lesz rá.

- Én bizony semmit sem bízok az Istenanyára. Téged viszont felelőssé teszlek az ebédért - Szatís hangjában fenyegetés bujkált.

Továbbhaladtam a Kálí (az anya aspektusában megnyilvánuló Isten) nagy templomát elöl lezáró oszlopcsarnok felé. Kiválasztottam magamnak egy árnyékos helyet az egyik oszlop mellett, majd lótuszülésbe telepedtem. Noha még csak hétre járt az idő, tudtam, hogy a reggeli nap tüze hamarosan elviselhetetlen lesz.

Amint elmerültem meditációmban, a világ eltűnt körülöttem. Kálí istennőre összpontosítottam tudatomat. Ugyanebben a templomban imádta képmását a nagy mester, Srí Rámakrisna Paramahansza is. Könyörgésére a kőszobor gyakran megelevenedett, és szólt a szenthez.

- Néma istenszobor, ha élet költözött beléd szeretett híved, Rámakrisna kérésére, miért ne segítenél akkor az én bajomon?

Határtalan szeretet töltött el az Istenanya iránt, amelyet isteni derű kísért. Mégis eltelt öt óra anélkül, hogy az Istenanya, akit magam elé képzeltem, válaszolt volna. Lassan csüggedni kezdtem. Néha Isten azzal teszi próbára híveit, hogy késlelteti imáik beteljesítését. Végül azonban mindig megjelenik a kitartó hívő előtt, éspedig abban az alakban, ahogyan az kívánja. A hithű keresztény Jézust látja, a hindu Krisnát vagy Kálí istennőt, esetleg - ha személytelen erőhöz fordult - táguló fénykört pillant meg.

Vonakodva nyitottam ki a szememet, s láttam, hogy a templomajtót épp bezárja egy pap, ahogyan délidőben szokás. Felemelkedtem hát magányos zugomból, és kiléptem az udvarra. A kő átmelegedett a déli verőfényben, s fájdalmasan égette talpamat.

„Istenanya, nem jelentél meg előttem, most pedig zárt ajtók mögé rejtőzöl a templomban. Pedig ma sógorom érdekében fordultam hozzád&quot; - szólítottam meg magamban az istenséget.

Néma könyörgésemnek most azonban meglett a foganatja. Először csodálatosan hűvös hullám ömlött végig a hátamon, s futott tovább a lábfejemig, megszüntetve minden külső kellemetlenséget. Aztán legnagyobb meglepetésemre a templom óriásivá nőtt. A nagy ajtó lassan kinyílt, s láttatni engedte Kálí istennő kőszobrát. A szobor fokozatosan megelevenedett, mosolyogva felém biccentett, ami leírhatatlan örömmel töltött el. A lélegzet eltávozott tüdőmből, mintha csak egy óriási szivattyú szippantotta volna ki, s testem is mozdulatlanná merevedett, de nem halottivá.

Mindezt tudatom mámoros kitágulása követte. Tőlem balra, több kilométerre elláttam a Gangesz partján, a templomon túl pedig az egész templomkörzetbe. Valamennyi épület falai áttetszően csillogtak, s túl rajtuk megpillantottam a távolban járó-kelő embereket.

Noha nem lélegeztem, s testem is különösen megdermedt, kezemet és lábamat azért szabadon tudtam mozgatni. Több percen keresztül azzal kísérleteztem, hogy kinyissam és behunyjam a szemem, de mindkét állapotban élesen láttam az egész daksinésvari panorámát. 

A spirituális látás olyan, mint a röntgenfény: áthatol az anyagon. Az isteni szem mindennek a középpontjában áll, s nincs határa. Ott, a napsütötte udvaron ismét rádöbbentem, hogy ha az ember tékozló fiúként megtér Istenhez az anyag álmából, amely szétpattan, akár a buborék, ismét visszakapja atyai örökségét, az örökkévalóságot. Ha a személyiség szűk börtönébe zárt embernek mindenképpen menekülnie kell, létezhet-e szebb menekülés a mindenütt jelenvalóságnál?

Mostani szent látomásomban egyedül a templom és az Istenanya szobra nagyobbodott meg. Minden mást megszokott méretében láttam, noha a tárgyakat halványan derengő fénykör vette körül, fehér, kék és szivárványszín sugarakkal. Testem is mintha éterből lett volna, s már-már a magasba lebbent. Tökéletesen tudatában voltam anyagi környezetemnek, s néhány lépést tettem anélkül, hogy megzavartam volna az üdvözült látomás folytonosságát.

A templom falai mögött hirtelen megpillantottam sógoromat, aki egy szent bélfa tüskés ágai alatt üldögélt. Minden erőlködés nélkül olvastam a gondolataiban. Valamelyest hatott ugyan rá Daksinésvar fensége, ennek ellenére most épp rajtam dühöngött. Közvetlenül az Istennő drága alakja felé fordultam.

- Istenanya, kérlek, térítsd meg a sógoromat! Az eddig néma szobor most megszólalt.

- Kérésed teljesül!

Boldogan néztem Szatísra. Mintha csak ösztönösen megérezte volna, hogy itt magasabb erők hatnak, mérgesen felemelkedett ültéből. Futva közelgett felém a templom mögül, s az öklét rázta.

A mindent felölelő látomás szertefoszlott. Többé nem láttam a dicső Istenanyát, a templom sem volt már áttetsző, s visszanyerte korábbi formáját. Testem ismét eltikkadt a nap égető sugaraitól. Az oszlopcsarnok árnyékába ugrottam, de Szatís ide is utánam jött. Az órámra pillantottam. Egy óra volt, az isteni látomás egy óráig tartott tehát.

- Te kis balfék - rivallt rám a sógorom -, órákig ültél keresztbe tett lábbal és kancsító szemmel. Fel-alá járva figyeltelek. Hol az ebédünk? A templomot, mint látod, becsukták, te pedig nem értesítetted az ittenieket érkezésünkről, úgyhogy az ebédet leshetjük!

Én még abban a mámorban úsztam, amelyet az Istennő közelsége keltett bennem. Felkiáltottam:

- Az Istenanya majd ad ennünk!

- Követelem Istenanyádtól, hogy haladéktalanul gondoskodjon az ételünkről! - kiabálta Szatís.

Alig ejtette ki e szavakat, amikor egy templomi pap vágott át az udvaron, és lépett hozzánk.

- Fiam - fordult oda felém -, figyeltelek. Láttam, hogy arcod órákon keresztül a meditáció fényében izzott. Reggel tanúja voltam érkezéseteknek, és úgy gondoltam, félrerakok nektek ebédrevalót. Ugyan ellene van a szabályainknak, hogy enni adjunk azoknak, akik nem kérik, veletek azonban kivételt teszek.

Megköszöntem a jóságát, s Szatísra szögeztem a tekintetemet. Elpirult szégyenében, és némán lesütötte a szemét. Miközben felszolgálták a bőséges ebédet, amelyben primőr mangó is szerepelt, észrevettem, hogy sógorom csak csipeget az ételből. Szemlátomást felzaklatták a történtek, s mélyen elmerült a gondolat óceánjában.

Kalkuttába visszatérőben Szatís időről időre bocsánatkérőn pillantott rám. Azóta egy szót sem szólt, amióta a pap, mintegy válaszul az ő követelőzésére, megjelent, és meghívott minket ebédre.

Másnap délután felkerestem otthonában a nővéremet. Szeretettel üdvözölt.

- Drága öcsém, csoda történt! - kiáltotta. - Tegnap este a férjem a szemem előtt zokogott. „Drága Dévi{{ref|22-1}} - mondta -, elmondhatatlanul boldog vagyok, hogy öcséd térítő szándékai átformálták a lelkemet. Mostantól minden, veled szemben elkövetett vétkemet jóváteszem. Ma estétől nagy hálószobánkat kizárólag ima céljára használjuk, s a te kis meditációs szobádban alszunk majd. Őszintén bánt, hogy kigúnyoltam az öcsédet. Vezeklésül addig nem szólok Mukundához, amíg előre nem haladtam a hit útján. A mai naptól az Istenanyát keresem, s egy napon bizonyára fellelem Őt!&quot;

Evekkel később (1936-ban) meglátogattam Szatíst Delhiben. Örömmel láttam, hogy jelentősen előrehaladt az önmegvalósítás útján, s az Istenanya egy látomással is megáldotta. Ott-tartózkodásom alatt láthattam, hogy Szatís titokban az éjszaka nagy részét mély meditációban tölti, s ebben az sem akadályozza, hogy súlyos betegségben szenved, és nappal hivatali teendőit látja el.

Hirtelen az az érzésem támadt, hogy sógorom nem él már sokáig. Roma bizonyára olvasott a gondolataimban, mert megjegyezte:

- Drága öcsém, én ugyan jól vagyok, de a férjem beteg. Tudatni szeretném veled, hogy hű hindu feleségként én halok meg elsőnek.{{ref|22-2}} Rövidesen eltávozom hát erről a világról.

Elképedtem vészjósló szavai hallatán, mégis éreztem, hogy mindez beteljesül. Épp Amerikában jártam nővérem halálakor, körülbelül tizennyolc hónappal a jövendölése után. Később legfiatalabb öcsém, Bisnú számolt be a részletekről.

- Roma és Szatís Kalkuttában tartózkodott nővérünk halálakor - mondta. - Aznap reggel magára öltötte menyasszonyi ékeit. „Miért ez a különleges öltözet?&quot; - kérdezte Szatís. „Mert a mai napon szolgállak utoljára a földön&quot; - felelte Roma. Nem sokkal később szívrohamot kapott. Miközben fia segítségért rohant, ő azt mondta: „Fiam, ne hagyj magamra! Minden hiába, úgyis meghalok, mielőtt az orvos ideérne.&quot; Tíz perc múltán, miközben tisztelettel ölelte át férje lábát, Roma éber tudattal, boldogan és szenvedés nélkül lehelte ki lelkét.

- Szatís felesége halála után emberkerülő lett - folytatta elbeszélését Bisnú. - Egyik nap Roma mosolygó fényképét nézegettük éppen. „Miért mosolyogsz? - kiáltott rá Szatís, mintha még élne. - Azt gondolod, ügyesen előttem mentél el? Majd én bebizonyítom, hogy nem maradsz sokáig egyedül, hamarosan utánad megyek.&quot; Noha ez időre Szatís teljesen felépült betegségéből, és kitűnő egészségnek örvendett, minden különösebb ok nélkül meghalt nem sokkal viharos érzelemkitörése után.

Így halt meg szeretett nővérem és férje, Szatís, az a Szatís, akiből Daksinésvarban egy köznapi világi férfiból szent ember lett.

==23. FEJEZET==

Ledoktorálok

- Bele se néz a filozófia-tankönyveibe. Gondolom, „intuíciójára&quot; hagyatkozik megint munka helyett, így akar túljutni a vizsgákon. Ám ha nem embereli meg magát, gondom lesz rá, hogy megbuktassam!

D. C. Gósál professzor, a szírámpuri főiskola tanára rótt meg a fenti szavakkal. Ha nem sikerül a szakdolgozatom, nem enged majd záróvizsgára. Ez a kalkuttai egyetem szervezésében zajlott volna, amelyhez főiskolánk is tartozott. Az indiai egyetemeken, ha valaki csak egy tárgyból is elbukik a záróvizsgákon, az összes többit meg kell ismételnie.

Főiskolai tanáraim rendszerint rendesen bántak velem, sőt, valamelyest talán mulattak is rajtam.

- Mukunda kissé túlzásba viszi a vallást.

Miután ezzel elintéztek, tapintatosan békén hagytak a tanórákon. A szakdolgozatra bízták, hogy buktasson majd ki az egyetemről. Diáktársaim sem voltak jobb véleménnyel rólam, ami abból is kitűnik, hogy „bolond szerzetesnek&quot; neveztek.

Én azonban eredeti módon védekeztem az ellen, hogy Gósál professzor megbuktasson filozófiából. Amikor kiírták a szakdolgozat jegyeit, megkértem az egyik csoporttársamat, hogy jöjjön velem a professzor dolgozószobájába.

- Gyere velem, tanúra van szükségem - kértem. - Nagyon csalódott lennék, ha nem sikerülne túljárnom a prof eszén.

Gósál professzor a fejét rázta, miután a jegyem felől érdeklődtem.

- Ön nincs azok között, akik jó szakdolgozatot írtak mondta diadalmasan. - Végignézte az íróasztalán álló jókora paksamétát.

- Nincs is itt a szakdolgozata, ezért nem adhattam rá jegyet.

Felkuncogtam.

- Uram, igenis megírtam. Magam is átnézhetném a papírokat?

A professzor elképedve adott engedélyt, én pedig hamarosan megtaláltam a dolgozatomat, amelyikről elővigyázatosan lehagytam a nevemet, csupán a sorszámommal jelölve személyazonosságomat. Mivel nevem nem szerepelt vörös posztóként a lapon, tanárom jó jegyet adott, pedig nem tűzdeltem tele művemet tankönyvi kitételekkel.{{ref|23-1}} 

A professzor átlátva a szitán, rám rivallt:

- Pimasz széltoló! - majd hozzátette: - No, ha most nem, a záróvizsgákon bizonyára megbukik.

A többi tárgyból volt, aki segítsen. A legtöbbet drága barátomnak és unokafivéremnek, Prabhász Csandra Ghosenak,{{ref|23-2}} Szárada nagybátyám fiának köszönhetek. Minden szigorlatomat úgy tettem le, hogy épp csak átcsúsztam.

Elkövetkezett a doktori vizsga ideje. A szírámpuri szigorlatok gyerekjátéknak tűntek a kalkuttai doktori vizsga követelményeihez képest. Mivel szinte minden napomat Srí Juktésvarral töltöttem, nemigen maradt időm az egyetemre. Itt inkább hiányommal, mint jelenlétemmel tüntettem.

A vizsgára készülésem abból állt, hogy szinte minden reggel fél tízkor kerékpárra ültem. Egyik kezemben ajándékot vittem gurumnak, néhány szál virágot, amelyeket a diákszálló kertjében szedtem. Mesterem szeretettel üdvözölt, és meghívott ebédre. Ezt minden esetben örömmel elfogadtam, mert így legalább aznap nem kellett az egyetemre gondolnom. Miután órákon keresztül hallgattam Srí Juktésvar kiapadhatatlan bölcsességeit, s az ásram mindennapi teendőinek ellátásában is segédkeztem, éjfél körül visszaindultam szállásomra. Megesett, hogy az ásramban maradtam éjszakára; annyira elmerültünk beszélgetésünkben, hogy ránk hajnalodott.

Egyik éjjel, tizenegy körül, már a cipőmet húztam fel éppen,{{ref|23-3}} hogy hazakerekezzem, amikor mesterem nekem szegezte a kérdést:

- Mikor lesz a doktori vizsgád?

- Öt nap múlva, uram.

- Remélem, tisztességesen felkészültél.

Annyira megdermedtem rémületemben, hogy egyik cipőm a kezemben maradt.

- Uram, tudod, hogy inkább veled töltöttem napjaimat, mint a professzorokkal - mentegetőztem. - Tegyem nevetségessé magamat azzal, hogy megjelenek ezen a nehéz vizsgán?

Srí Juktésvar rám szegezte szigorú tekintetét.

- Márpedig meg kell jelenned - jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon. - Nem adhatunk okot apádnak és a többi rokonodnak, hogy megrójanak, amiért inkább az ásramban töltötted az idődet. ígérd meg, hogy elmész vizsgázni, s tudásod szerint válaszolsz a kérdésekre!

Hullott a könnyem, mint a záporeső. Úgy éreztem, mesterem utasítása nélkülöz minden ésszerűséget, s hogy kissé megkésve érdeklődik egyetemi előmenetelem iránt.

- Elmegyek vizsgázni, ha úgy kívánod - mondtam felzokogva. - De már nincs időm érdemben felkészülni.

Magamban ezt mormoltam: „Majd a te tanításaiddal írom tele a lapokat.&quot;

Másnap, a megszokott időben beléptem a remetelakba, s bánatosan átadtam csokromat Srí Juktésvarnak. Nevetett búbánatos képemen.

- Mukunda, cserbenhagyott téged valaha is az Úr a vizsgák alkalmával vagy máskor?

- Nem, uram - feleltem melegen. Hálás emlékek özönlötték el elmémet.

- Nem lustaság, hanem a lángoló istenszeretet tartott távol az egyetemtől - mondta gurum kedvesen. Majd némi hallgatás után a ''Bibliából ''idézett: - „Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek.&quot;{{ref|23-4}} 

Vagy ezredszer éreztem azt, hogy mesterem jelenlétében megszabadulok gondjaimtól. Amikor befejeztük korai ebédünket, javasolta, hogy térjek vissza a diákszállóba.

- Ott lakik még a barátod, Romés Csandra Datt is?

- Igen, uram.

- Keresd meg, az Úr majd arra ösztönzi, hogy legyen segítségedre a vizsgánál.

- Jól van, uram, de Romés most ki se látszik a könyvekből. Ő az éltanuló a csoportunkban, és most kitesz magáért.

Mesterem csak legyintett ellenvetésemre.

- Romés időt talál majd számodra. Most pedig menj!

Visszakerekeztem a Panthíba. Az első ember, akit megláttam a szálláson, Romés volt. Oly könnyedén egyezett bele korrepetálásomba, mintha időmilliomos volna.

- Természetesen a szolgálatodra állok!

Hosszú órákon át okosított a különböző tantárgyakból.

- Azt hiszem, angol irodalomból sok kérdés vonatkozik majd Childe Harold útjára. Haladéktalanul kerítenünk kell egy atlaszt - morfondírozott.

Szárada nagybátyámhoz siettem, és kölcsönvettem tőle egy atlaszt. Romés bejelölte Európa térképén sorra, merre is járt Byron romantikus hőse.

Néhány csoporttársam körénk gyűlt, hogy meghallgassa a leckeórát.

- Romés rossz tanácsot ad - vont félre egyikük a végén. - A kérdéseknek általában mintegy fele vonatkozik csak a könyvekre, a többi a szerzők életével áll kapcsolatban.

Angolirodalom-vizsgán a kérdésekre pillantva, a hála könnyei gyűltek szemembe, ömlöttek végig arcomon, s nedvesítették be a papírt. A felügyelő odajött hozzám, és együtt érzően megkérdezte, mi a baj.

- Nagy gurum előre megmondta, hogy Romés a segítségemre lesz - magyaráztam. - Nézd csak, itt ugyanaz a kérdés áll, amiről ő beszélt nekem! - majd hozzátettem: - Szerencsére az angol írókról csak kevés kérdés van az idén, mert róluk alig tudok valamit.

A szálláson ujjongva fogadtak. Ugyanazok a fiúk, akik kinevettek, hogy hiszek Romésnek, most szinte megsüketítettek a gratulációikkal. A vizsgák hetében minden időmet Roméssel töltöttem, aki megmondta, szerinte mit kérdezhetnek a professzorok. És nap mint nap csodálatos módon szinte szóról szóra ugyanazok a kérdések tűntek fel a vizsgák során.

Az egyetemen híre ment, hogy a „bolond szerzetesnek&quot; ördöge van. Én még csak kísérletet sem tettem arra, hogy elleplezzem sikerem túlvilági okait. A helyi professzorok amúgy sem változtathattak a vizsgakérdéseken, mert a kalkuttai egyetem fogalmazta meg őket.

Aztán amikor egyik reggel végiggondoltam angol vizsgámat, rájöttem, hogy súlyos hibát vétettem. Bizonyos kérdéseket ugyanis két részre osztottak, A és B meg C és D pontra. Én az első rész mindkét kérdését megválaszoltam, a másik kettőt azonban elnéztem. Így nem gyűjthettem össze több pontot 33-nál, márpedig a ponthatár 36 volt.

Rohantam mesteremhez, és előadtam neki aggodalmamat.

- Uram, megbocsáthatatlan hibát követtem el. Nem érdemlem meg Isten kegyelmét, amelyben Romés közreműködése révén részesültem. Nem vagyok én jó semmire.

- Fel a fejjel, Mukunda! - Srí Juktésvaron a legcsekélyebb aggodalom sem látszott. A kék mennyboltra mutatott. - Nagyobb a valószínűsége annak, hogy a Nap és a Hold helyet cserél, mint annak, hogy te megbuksz a vizsgádon!

Megnyugodva távoztam a remetelakból, noha csekély volt a valószínűsége annak, hogy átmenjek. Néhányszor aggódva felpillantottam az égre, ahol a Nap szokásos pályáját rótta.

A Panthíba érve kihallgattam egy társam megjegyzését:

- Most tudtam meg, hogy ebben az évben először szállították lejjebb az angolirodalom-vizsga ponthatárát.

Olyan sebbel-lobbal rontottam be a fiú szobájába, hogy rémülten pillantott fel. Hevesen faggatni kezdtem.

- Hosszú hajú szerzetes - mondta nevetve -, hogyhogy ilyen váratlanul érdekelni kezd az iskola? Miért a tizenegyedik órában sírsz? Tény és való azonban, hogy a ponthatárt 33 pont alá szállították le.

Néhány örvendező szökkenéssel saját szobámban termettem, ahol térdre borultam, és isteni Atyám matematikai tökéletességét dicsértem.

Napról napra felvillanyozott, hogy az Isteni Jelenlét Romésen keresztül irányít. Érdekes volt például, hogyan folyt le a bengáli vizsgám. Egyik reggel Romés, aki nem készített fel ebből a tárgyból, utánam szólt, amikor már épp a vizsgára indultam.

- Romés kiáltozik utánad - mondta csoporttársam türelmetlenül. - Ne fordulj vissza, mert még lekéssük a vizsgát.

Tanácsát semmibe véve visszafutottam az épületbe.

- A bengáli vizsga rendszerint könnyű a bengáli származású fiúknak - mondta barátom. - Nekem azonban az a megérzésem, hogy ebben az évben a professzorok a kötelező olvasmányokból rendeznek vérfürdőt.

Ezzel elmondott két történetet Vidjászágar, a neves 19. századi bengáli emberbarát életéből.

Köszönetet mondtam Romésnek, és lóhalálában az egyetemre kerekeztem. Ott a bengáli vizsgakérdések közül az egyik ez volt: „Mondj két példát Vidjászágár jótettei közül!&quot; Miközben papírra vetettem frissen szerzett ismereteimet, néhány köszönő szót mondtam az égnek. Ha nem tudok Vidjászágar jótéteményeiről (amelyek közé most már az én esetem is odatartozott), nem mentem volna át a bengáli vizsgán.

A feladat második része a következő volt: „Írj bengáli nyelven egy tanulmányt arról az emberről, aki a legnagyobb hatást tette rád.&quot; Kedves olvasóm, talán mondanom sem kell, hogy kit választottam. Oldalakat írtam tele gurum dicséretével, miközben azon mosolyogtam magamban, hogy valóra vált jóslatom: „Majd a Te tanításaiddal írom tele a lapokat&quot;.

A filozófiáról azonban semmit nem kérdeztem Roméstól. Rábíztam magam arra, amit az évek során Srí Juktésvartól hallottam, s ki se nyitottam a tankönyveimet. A többi tárgyból éppen hogy csak átmentem, ebben azonban jeleskedtem.

Örömmel írom ide, hogy önzetlen barátom, Romés, ''cum laude ''végzett.

Apám széles mosollyal fogadott a sikeres vizsgák után.

- Nem nagyon hittem, hogy átmész, Mukunda - vallotta be azután. - Túl sok időt töltesz a guruddal.

Mesteremnek jó szimata volt, amikor kiszagolta apám rosszallását.

Evekig nem reméltem, hogy ledoktorálok. Csak ritkán használom ezt a címet, mivel tudom, hogy égi kegyelem juttatott hozzá számomra is ismeretlen okokból. Néha hallom, hogy egyetemi emberek sajnálkoznak, milyen kevés maradt a fejükben bemagolt tudásukból. Ez a beismerés megvigasztal iskolai mulasztásaimért.

1915 júniusában kaptam meg a diplomámat a kalkuttai egyetemtől. Aznap gurum lába elé borultam, s köszönetet mondtam áldó közreműködéséért.

- Kelj fel, Mukunda - mondta türelmetlenül. - Az Úr mindössze egyszerűbbnek vélte, hogy átmenj a vizsgákon, mint hogy átrendezze a Napot és a Holdat az égen.

==24. FEJEZET==

Belépek a Szvámí szerzetesrendbe

- Mester, apám azt akarja, hogy vállaljak vezető állást a Bengál-Nágpur Vasúti Társaságnál. Én azonban határozottan visszautasítottam az ajánlatát - reménykedve tettem hozzá: - Uram, felveszel a szvámí rendbe szerzetesnek?

Könyörögve néztem gurumra. Eddig ugyanis, hogy elszántságomat kipróbálja, megtagadta ezt a kérést. Ma ellenben nagylelkűen mosolygott.

- Helyes, holnap felavatlak - csöndesen folytatta: Örülök, hogy kitartottál szándékod mellett. Lahiri Mahásaja gyakran mondogatta: „Ha nem hívjátok meg Istent nyári vendégként, nem jön el hozzátok életetek telén.&quot;

- Drága mester, soha nem adom fel abbéli óhajomat, hogy, mint te, tiszteletreméltó gurum, a szvámí rendbe tartozzam - végtelen szeretettel mosolyogtam rá.

„A ki házasság nélkül való, arra visel gondot, a mi az Úré, mi módon kedveskedhessék az Úrnak. A ki pedig feleséget vett, a világiakra visel gondot, mi módon kedveskedhessék a feleségének.&quot;{{ref|24-1}} Több barátom életébe is beletekintettem, akik már bizonyos spirituális előképzés után nősültek meg. A világi elkötelezettségek tengerére vetve, elfeledkeztek fogadalmukról, hogy továbbra is mélyen meditálnak.

Az én szememben elképzelhetetlennek tetszett, hogy Istennek csupán másodlagos hely jusson az életemben, hisz Ő a mindenség egyedüli ura, aki életről életre szerényen elhalmozza az embert ajándékaival. Mi csupán egyetlen módon fejezhetjük ki hálánkat, a szeretetünkkel, amelyet vagy visszatartunk, vagy átadunk Neki.

Abbéli végtelen fáradozásában, hogy titokzatosan elrejtse jelenlétét az atomokban, egyetlen indíték, egyetlen vágy, finom érzés vezérelhette: az, hogy az ember csakis szabad akaratából keresse Őt. Milyen alázat bársonykesztyűjébe burkolta mindenhatóságának vaskezét!

Az elkövetkező volt életem egyik legemlékezetesebb napja. Napsütéses csütörtök volt 1915 júliusában, néhány héttel a ledoktorálásom után. Szírámpuri remetelakjának belső erkélyén mesterem egy új, fehér selyem szövetdarabot okkersárga festékbe mártott, vagyis a Szvámi rend hagyományos színével itatott át. Miután a kelme megszáradt, gurum körém tekerte a világról való lemondás jelképeként.

- Egy napon majd elmész Nyugatra, ahol jobban kedvelik a selymet. Ezért választottam neked a szokásos vászon helyett - mondta.

Indiában furcsán hatna egy selyembe öltözött szvámí, hisz a szerzetesek szegénységi fogadalmat tesznek. Mindazonáltal sokan selyembe öltöznek, mivel ez jobban őrzi testük áramait, mint a vászon.

- Nem kedvelem a ceremóniákat - jegyezte meg Srí Juktésvar. - Ezért a vidvat (szertartást nélkülöző) eljárás szerint avatlak szvámívá.

A vividisá, azaz a bonyolult avatási szertartás többek között egy tűzrítust foglal magában. Ez voltaképpen jelképes temetés, hisz a jelölt testi valója meghalt a világ számára, s elhamvadt a bölcsesség lángjában. Az újonnan felavatott szvámí ezért a következő szöveget énekli: „Ez az átman: Brahma&quot;, vagy „Te Az vagy&quot;, „Én Ő vagyok&quot;.{{ref|24-2}} Srí Juktésvar a maga részéről engedett egyszerűség iránti hajlamainak, s minden formális szertartástól eltekintett. Ehelyett mindössze arra kért, hogy válasszak magamnak új nevet.

- Abban a kiváltságban részesítelek, hogy magad választhatod meg a nevedet - mondta mosolyogva.

- Jogananda - vágtam rá egy percnyi gondolkodás után. A név jelentése: 'az isteni egyesülés (jóga) révén üdvösség (ánanda)'.

- Legyen hát. Ezentúl tehát családi neved - Mukunda Lál Ghós - helyett Joganandának neveznek, s a szvámí rend giri ágához tartozol.

Mikor Srí Juktésvar előtt térdelve, gurum először nevezett új nevemen, elöntött a hála. Mekkora szeretettel fáradozott azon, hogy ebből a Mukunda nevű sihederből egy napon Jogananda szerzetes váljék! Örvendezve elénekeltem néhány versszakot Sankara hosszú szanszkrit énekéből:

''Tudat, nem értelem, nem ego, nem érzés;''

''Ég, nem föld, nem fém, vagyok én.''

''Én Ő vagyok, én Ő vagyok, az áldott Szellem, én Ő vagyok!''

''Nem születés, nem halál, nem kaszt vagyok én,''

''Nincs apám, anyám sem nekem.''

''En Ő vagyok, az áldott Szellem, én Ő vagyok!''

''A képzelet csapongásán túl formátlan vagyok,''

''Minden ízében át- meg áthatom az életet.''

''Nem félek a köteléktől, szabad vagyok, szabad vagyok,''

''En Ő vagyok, én Ó vagyok, az áldott Szellem, én Ő vagyok!''

Minden szvámí az ősi szerzetesrendhez tartozik, amelyet a mai formájában Sankara szervezett meg{{ref|24-3}} , s azóta tiszteletreméltó tanítók megszakítatlan sora volt a vezetője (mindegyik a Dzsagadguru Srí Sankarácsárja címet viseli). A rendbe hozzávetőleg egymillió szerzetes tartozik. A belépéshez azt a követelményt kell teljesíteni, hogy olyan végezze a beavatást, aki maga is szvámí. A szvámí rend minden szerzetese tehát egy közös gurura, Ádi ('az első') Sankarácsárjára vezeti vissza szellemi leszármazását. Valamennyien szegénységet (a magántulajdonról való lemondást) és szüzességet fogadnak, valamint engedelmességet a vezetőiknek vagy Istennek. A katolikus szerzetesrendek sok tekintetben hasonlítanak a szvámí rendre, csak emez jóval régibb.

Új nevéhez a szvámí még egy szót tesz hozzá, amely azt mutatja meg, hogy a rend tíz ága közül melyikhez tartozik. E dasanámík, vagyis a rendeket jelölő szók a következők: giri (hegy) - ebbe a rendbe sorolható Srí Juktésvar, s így jómagam is -, szágara (tenger), bháratí (föld), purí (ösvény), szaraszvatí (a természet bölcsessége), tírtha (zarándoklat helye) és az aranja (erdő).

Egy szvámí rendi neve (mely rendszerint az ánanda legfőbb üdvösség - szóval végződik) az adott felekezetét és érdemeit (szeretetét, bölcsességét, ítélőképességét, hitét, szolgálatait, jógatudását) jelöli. Utóneve a természettel való összhangot testesíti meg.

Az egész emberiség önzetlen szolgálatának, valamint a személyes kötelékekről és törekvésekről való lemondásnak az eszménye a legtöbb szvámít emberbaráti és oktató tevékenység felé vezérli Indiában, s némelykor idegen földön is. Miután leszámolt a kaszt, felekezet, társadalmi osztály, bőrszín, faj és nem előítéleteivel, a szvámí az egész emberi testvériség érdekében munkálkodik. Célja a Világszellemmel való maradéktalan egyesülés. Éber és alvó tudatát egyetlen gondolat tölti be: „Én Ő vagyok&quot;. Elégedetten forgolódik a világban, de nem e világból való. Így mutatja meg, hogy megszolgálta címét, hiszen szvámí az, aki a szvával, vagyis az Énnel való egységet keresi.

Srí Juktésvar egyszerre volt szvámí és jógi. A szvámí, azaz a rend tiszteletreméltó tagja nem okvetlenül jógi is. Ugyanakkor bárki, aki az isteni megvalósulás tudományos módszereit gyakorolja, jóginak tekinthető. Egy jógi lehet nőtlen és lehet házas, vállalhat világi vagy hivatalos vallási kötelezettségeket is.

A szvámí magától értetődően a száraz ésszerűséghez, lemondáshoz tartja magát. Ezzel szemben a jógi lépésről lépésre előrehaladva fegyelmezi meg testét és elméjét, így felszabadítja a lelkét. Semmit sem fogad el magától értetődőnek az érzelmek vagy a hit dolgaiban, hanem alaposan kipróbált gyakorlatok sorát hajtja végre, amelyeket még a risik dolgoztak ki az idők homályában. India történelme során a jóga olyan nagyságokat szült, akik valóban szabaddá, igazi jógi-Krisztussá váltak.

A többi tudományhoz hasonlóan a jógát is minden kor és világrész embere alkalmazhatja. Néhány tudatlan szerző azzal ijesztget, hogy a jóga veszélyes, nem megfelelő a nyugatiak számára. Ez azonban velejéig téves elképzelés, és sajnálatra méltóan sok lehetséges tanítványt tartott vissza attól, hogy a jóga sokrétű áldásaiban részesüljön.

A jóga révén lecsillapíthatjuk gondolataink természetes gomolygását, amelyek különben minden földlakót megakadályoznak, hogy felismerje saját Szelleme természetét. Akárcsak a Nap gyógyító sugarai, a jóga is jótékony a keleti és a nyugati ember számára egyaránt. Legtöbbünk gondolatai nyugtalanok és csapongók, ezért van szükség az elme megfegyelmezésére, azaz a jógára.

Patandzsali, ez a hajdani risi, a jógát mint a „tudatban lévő hullámzások&quot; semlegesítését emlegeti.{{ref|24-4}} Rövid mesterműve, a ''Jóga-szútra ''a hindu bölcselet hat rendszerének egyikét alkotja.{{ref|24-5}} A nyugati filozófiával ellentétben, mind a hat hindu gondolatrendszer a gyakorlatot is magában foglalja az elmélet mellett. Az elképzelhető összes lételméleti vizsgálat eredményeképpen a hindu filozófia hat meghatározott tudományágra válik, amelyek mindegyike a szenvedés megszüntetését és az időtlen üdvösség elnyerését célozza.

A későbbi ''Upanisadok ''úgy emlegetik a J''óga-szútrát, ''mint amely a hat bölcseleti iskola közül a leghatékonyabban vezet el az igazság közvetlen megértéséhez. A jóga gyakorlati módszerei révén mindörökre magunk mögött hagyhatjuk az üres spekulációk világát, és megtapasztalhatjuk a Lényeget.

Patandzsali jógarendszerét nyolcrétű ösvényként, angaként is emlegetik.{{ref|24-6}} Az első lépés rajta a 1) jama (erkölcsi viselkedés) és a 2) nijama (a vallási előírások betartása). A jama másoknak nem-ártást, igazmondást, lopástól való tartózkodást, önmegtartóztatást és mentességet jelent a kapzsiságtól. A nijama követelményként fogalmazza meg a test és lélek tisztaságát, a megelégedettséget minden körülmények között, az önfegyelmet, az önismeretet (elmélkedést), valamint Isten és a guru tiszteletét.

A következő lépést az 3) ászanák (helyes jógatesttartások) képviselik, amelyek előírják, hogy a gerinc legyen egyenes, és a test is üljön szilárdan, ugyanakkor kényelmesen. Fontos továbbá a 4) pránájama (a prána, a finom életáramok szabályozása) és az 5) pratjáhára (az érzékek viszszavonása a külvilág ingerei elől).

Az utolsó lépcsőfokok már magára a jógára vonatkoznak: ezek a 6) dháraná (összpontosítás, a figyelem rögzítése egy gondolatra), a 7) dnyána (meditáció), végül a 8) szamádhi (a tudatfölötti észlelés). A nyolc lépcsőfok végső célja a kaivalja (abszolút), amelyben a jógi megtapasztalja az intellektuális megismerésen túli végső igazságot.

Ki a jelentősebb, kérdezhetik, a szvámí vagy a jógi? Ha valaki eléri az Istennel való egyesülést, mindegy, milyen ösvényen jutott el oda. A ''Bhagavad-gítá ''mindenesetre kimutatta, hogy a jóga módszerei egyetemesek. Nem csupán bizony típusú és vérmérsékletű emberek számára megfelelők. A jóga nem követel meg formális elkötelezettséget. Mivel a jóga tudománya általános emberi szükségletet elégít ki, természetes alkalmazása is általános.

Egy valódi jógi a világban teszi a dolgát. Olyan ő, akár a vaj a vízen, s nem olyan, mint a könnyen feloldódó, megalvatlan tej, azaz a fegyelmezetlen emberiség. A földi kötelezettségek vállalása nem választ el Istentől, ha önző vágyainkat elnyomva, az Úr tevékeny eszközeként veszünk részt az életben.

Sok nagy ember él napjainkban Amerikában, Európában és Indián kívül, akik talán soha nem hallották a jógi vagy a szvámí szavakat, mégis e két fogalom valódi példái. Önzetlen szolgálatukkal, gondolataik és szenvedélyeik megfékezésével, Isten odaadó szeretetével, nagy összpontosító képességükkel bizonyos értelemben ők is jóginak tekinthetők, hiszen azonosultak a jóga legfőbb célkitűzésével, az önfegyelemmel. Ezek az emberek még többre lennének képesek, ha elsajátítanák a jóga tudományát, amely elméjük és életük minden eddiginél tudatosabb irányítását teszi lehetővé.

A jógát bizonyos nyugati írók felületesen értelmezték, s így persze félreértették. Bírálói azonban sohasem gyakorlói közül kerültek ki. Sokat tett a jóga nyugati népszerűsítéséért dr. C. G. Jung, a híres lélekgyógyász is.

''Amikor egy vallási irányzat tudományosnak mondja magát, biztos sikerre számíthat Nyugaton - írta Jung. ''{{ref|24-7}} - ''A jóga megfelel ennek az elvárásnak. A jóga nem csupán az újdonsága varázsa miatt vonzza híveit. Igazolható megtapasztalások lehetőségét nyújtja, s ilyeténképpen kielégíti a „tények&quot; iránti tudományos igényt. Emellett átfogó, az élet minden szakaszát érintő jellege, elmélete és gyakorlata, valamint tiszteletreméltó múltja is páratlan lehetőségek sorát nyitja meg.''

''Valamennyi vallási vagy bölcseleti gyakorlat pszichológiai fegyelmet követel, azaz voltaképpen a mentálhigiéné egyik útját jelenti. A jóga{{ref|24-8}} tisztán testi módszereinek változatossága a test egészségéről is gondoskodik. Mégis magasabb rendű a közönséges tornánál és légzőgyakorlatoknál, amennyiben nem csupán gépies és tudományos, de bölcseleti jellegű is. A különböző testtájakat megdolgoztatva, egyesíti emezeket a lélek egészével, ami kitetszik például a'' pránájama ''gyakorlatokból is: itt a prána egyszerre jelenti a légzést és a mindenség egyetemes dinamikáját''

''Ha az egyén tette egyben kozmikus esemény is, a testben (az idegrendszerben) érzékelt hatása egyesül a szellem érzelmeivel (az univerzális ideával). Ebből olyan életteli egység jön lére, amelyet nincs az a technika - legyen az bármilyen tudományos is ''-, ''amely létre tudna hozni. A jóga elképzelhetetlen és hatástalan is az azt létrehozó idea nélkül, hiszen a testit és a spirituálist egymással a létező legteljesebb módon tudja ötvözni. A jóga gyakorlata haszontalan volna elméleti megalapozás nélkül. A test és lélek páratlanul egységes szemlélete jellemzi.''

''Keleten, ahol a jóga elmélete és gyakorlata kifejlődött, és ahol több ezer éven keresztül töretlen hagyomány teremtette meg a szükséges szellemi alapokat, hitem szerint a jóga tökéletes és helyénvaló módszert képvisel test és elme addig soha nem tapasztalt összhangjának megteremtéséhez. Ez az összhang azután lehetővé teszi az intuíció kifejlődését, amely meghaladja a tudatot.''

Közeledik a nap, amikor az önfegyelem tudománya ugyanolyan nélkülözhetetlen lesz Nyugaton, mint a külső természet legyőzése. Az atomkorban az emberi tudatot kiszélesíti, és ki is józanítja annak a tudományosan máris vitathatatlan igazságnak a megélése, hogy az anyag valójában energia. Az emberi elme nagyobb energiákat képes felszabadítani önmagában, mint amilyenek a kövekben és a fémekben rejtőznek, s ezt meg is kell tennie, nehogy az újonnan szabadon eresztett óriás, az atom esztelen pusztulásba sodorja a világot. Ha az emberiség komolyan veszi felelősségét az atombomba árnyékában, ennek közvetlen áldásos folyománya lehet a jóga iránti érdeklődés megnövekedése, hiszen a jóga tudományában tényleg „bombabiztos&quot; menedékre lelhet.{{ref|24-9}} 

==25. FEJEZET==

Ananta bátyám és Naliní nővérem

- Ananta hamarosan meghal, jelenlegi életének karmájából elfogyott a homok.

A kegyetlen szavak akkor érték el belső tudatomat, amikor egyik reggel mély meditációban ültem. Röviddel a Szvámi rendbe való belépésemet követően ellátogattam szülővárosomba, Górakhpurba, ahol bátyám, Ananta látott vendégül. Amikor váratlanul ágynak esett, odaadón ápoltam.

Ez az ünnepélyes, belső kinyilatkoztatás szomorúsággal töltött el. Úgy éreztem, nem bírom ki tovább Górakhpurban, hisz itt végig kell majd néznem, hogyan hal meg a bátyám. Rokonaim nem értették viselkedésemet, és zokon is vették, hogy az első hajóval elhagytam Indiát. Hajóm elhaladt Burma partjai mellett, majd a Kínai-tengert átszelve, kikötött Japánban. Kobéban szálltam partra, ahol azonban mindössze néhány napot töltöttem. Túl nehéz volt a szívem ahhoz, hogy turistanevezetességekre figyeljek.

Indiába tartva, a hajó érintette Sanghájt. Ott dr. Misra, a hajóorvos elvezetett különböző ajándékboltokba, ahol ajándékokat választottam Srí Juktésvar, a családom és a barátaim számára. Anantának nagy, faragott bambusztárgyat vettem. Ám alig nyújtotta oda a kínai eladó a bambusz emléktárgyat, a padlóra ejtettem, és feljajdultam:

- Szegény halott bátyám számára vettem ezt!

Tisztán éreztem, hogy bátyám lelke akkor lépett át a Végtelenbe. Az emléktárgy eltört, ami szintén rosszat sejtetett. Könnyek között írtam rá: „Szeretett Anantámnak, aki mostanra távozott az élők sorából.&quot;

Társam, a doktor, gúnyos mosollyal figyelte buzgólkodásomat.

- Kímélje a könnyeit! - mondta. - Ugyan miért hullajtaná őket, amíg még nem biztos abban, hogy a bátyja halott?

Amikor hajónk befutott Kalkuttába, dr. Misra velem tartott. A kikötőben legfiatalabb öcsém, Bisnú várt.

- Tudom, hogy Ananta már nem él - üdvözöltem Bisnút, mielőtt szóra nyithatta volna a száját. - Kérlek, közöld velem és a doktorral, mikor hunyt el!

Bisnú megnevezte a napot, amely pontosan egybeesett azzal, amikor az ajándékokat vásároltam Sanghájban.

- Nézze! Hallgasson erről! A professzorok egy évvel még megtoldanák az orvosi tanulmányok idejét a gondolatátvitel tanulmányozására, pedig már így is elég hosszúra nyúlnak - hadarta a doktor.

Apám melegen megölelt, amikor hazaértem.

- Hát megjöttél - mondta gyöngéden, s két nagy könnycsepp gördült le az arcán.

Nem volt szokása a heves érzelemnyilvánítás, s korábban soha nem halmozott el gyengédsége jeleivel. Kívülről ő volt a mi szigorú apánk, de egy anya elolvadó szívével nevelt fel minket. A család minden ügyében ezt a kettős szerepet játszotta.

Röviddel Ananta elhunyta után Naliní húgomat isteni csoda hozta vissza a halál kapujából. Mielőtt belefognék ennek a történetnek az elmondásába, nagy vonalakban vázolom gyermekkorunkat.

Ekkor ugyanis nem álltam a legjobb viszonyban Nalinível. Nagyon sovány voltam, ő azonban még nálam is cingárabbnak volt mondható. Öntudatlan rosszaságból, amelynek okát a lélekgyógyászok bizonyára könnyedén megfejtenék, gyakran ugrattam húgomat a megjelenése miatt. No, ő sem takarékoskodott épp a gyermekes durvaságokkal. Anyánk néha beavatkozott civódásunkba, s mint idősebbet, jobbára engem legyintett pofon.

Iskolái befejezése után Naliní férjhez ment dr. Pancsánon Bószhoz, egy rokonszenves, fiatal, kalkuttai orvoshoz. A lakodalmat fényes külsőségek között ülték meg. Aznap este én is jelen voltam a kalkuttai otthonunk nappalijában összesereglett népes rokoni körben. A vőlegény óriási, aranybrokátos párnán pihent, oldalán Nalinível. Húgom pompás, bíbor selyemszáríja{{ref|25-1}} azonban sajnos nem tudta elrejteni idomai szögletességét. Újdonsült sógorom párnája mögül barátságosan vigyorogtam az új rokonra. Most látta először Nalinít, s most tudta meg, mit nyert a házassági lottón.

Rokonszenvemet megérezve, dr. Bósz lopva neje felé bökött, és odasúgta:

- Mondd, mi ez?

- Nos, doktor, egy csontváz, amely a te vizsgálódásaidra vár! - feleltem.

Az évek során Bósz igazi családtaggá lett, mindig őt hívtuk, valahányszor megbetegedett egy hozzátartozónk. Mi ketten közeli barátságba kerültünk, s gyakran tréfálkoztunk Naliní rovására.

- Valóságos orvosi ritkaság - jelentette ki egy napon a sógorom. - Mindent megpróbáltam már csontkollekció nővéreddel, a csukamájolajat, a vajat, a malátát, a mézet, a halat, a húst, a tojást és más erősítőszereket. Ennek ellenére egy grammot sem szedett fel magára.

Pár nap múlva felkerestem őket az otthonukban. Néhány percre szólított csak oda a dolgom, s már épp távozóban voltam. Azt reméltem, Naliní nem vette észre látogatásomat. A bejárati ajtóhoz érve azonban meghallottam szívélyes, mégis parancsoló hangját.

- Gyere ide, bátyám! Ezúttal nem menekülsz meg előlem. Beszédem van veled.

Felmentem a lépcsőn a szobájába. Meglepetésemre könynyek között találtam.

- Drága bátyám, temessük el a csatabárdot! - mondta. - Látom, hogy szilárdan megvetetted lábad a hit ösvényén. Minden tekintetben szeretnék a nyomodba szegődni - reménykedve hozzátette: - Mostanra igazán életerős külsőre tettél szert, nem segítenél rajtam? A férjem nem közelít hozzám, pedig én annyira szeretem! Leghőbb vágyam mégis az, hogy fejlődjek a spirituális úton, akkor is, ha sovány{{ref|25-2}} és csúnya maradok.

Mélyen megindított ez a kérés. Újonnan szövődött barátságunk gyorsan mélyült, s egy napon húgom arra kért, hadd legyen a tanítványom.

- Taníts úgy, ahogyan jónak látod. Erősítőszerek helyett én inkább Istenbe vetem a bizalmamat.

Ezzel felnyalábolt egy csomó orvosságot, és az ablakán kívül húzódó lefolyócsőbe hajította valamennyit.

Hogy próbára tegyem hite mélységét, minden halat, húst és tojást száműztem az étrendjéből.

Több hónap telt el úgy, hogy Naliní szigorúan tartotta magát előírásaimhoz, s bármily nehezére esett is, nem vett magához állati eledelt. Ekkor meglátogattam.

- Húgocskám, lelkiismeretesen betartottad az előírásokat, hamarosan meg is lesz a jutalmad - mosolyogtam rá csintalanul. - Milyen kövér óhajtasz lenni? Olyan, mint a nagynénénk, aki évek óta a lábáig sem lát el?

- Nem, megelégszem azzal, ha annyira kitelek, mint te!

- Isten kegyelméből mindig igazat szóltam, s most is ezt teszem - mondtam ünnepélyesen.{{ref|25-3}} - Az Úr áldásával mostantól megváltozik a külsőd, s nem adok egy hónapot, ugyannyit nyomsz majd, mint én.

Ezek a szívemből jövő szavak szóról szóra beteljesedtek. Harminc napon belül Naliní gömbölyded formái olyan kívánatossá tették húgomat, hogy férje fülig beleszeretett. Kedvezőtlenül kezdődő házasságuk végül boldog kapcsolattá szilárdult.

Japánból hazatérve megtudtam, hogy távollétemben Naliní tífuszt kapott. Rohantam hozzá, s rémülten láttam, hogy ismét borzasztóan lesoványodott. Kómában találtam.

Sógorom elmondta, hogy még mielőtt tudatát megzavarta a betegség, gyakran mondogatta: „Ha Mukunda bátyám itt volna, nem jutottam volna idáig.&quot;

A megtört szívű férj könnyezve tette hozzá:

- Én meg a többi orvos feladtunk minden reményt. A tífusszal folytatott hosszú küzdelme után most vérhast kapott.

Imáimmal megpróbáltam megmozgatni az eget és a földet is. Felfogadtam egy félig angol, félig indiai ápolónőt, aki mindenben segített nekem. A vérhas rövidesen megszűnt. 

Dr. Bósz azonban komoran rázta a fejét.

- Egyszerűen arról van szó, hogy teljesen kivérzett.

- Márpedig felgyógyul - makacskodtam. - Hét nap múlva lemegy a láza.

Egy hét elteltével örvendezve láttam, hogy Naliní kinyitja a szemét, és megismer. Szeretettel állapodott meg rajtam a pillantása. Ezután gyorsan felépült. Noha visszanyerte eredeti súlyát, csaknem halálos betegségének nyoma maradt, mindkét lábára megbénult. India és Anglia szakorvosai reménytelennek nyilvánították azt esetét.

A szakadatlan küzdelem, amelyet az életéért vívtam imáimmal, engem is kimerített. Elmentem hát Szírámpurba, hogy Srí Juktésvar segítségét kérjem. Mesterem mély rokonszenvvel hallgatta végig beszámolómat Naliní szenvedéseiről.

- A hónap végére húgod ismét mozgatni tudja a lábát mondta, s még hozzátette: - Viseljen átlyukasztatlan, kétkarátos gyöngyöt a bőrén, amelyet csíptető fűz a szalaghoz.

Boldog megkönnyebbüléssel gurum lábához borultam.

- Uram, te vagy a mester, nekem elég a szavad, hogy felgyógyul. Ha mégis ragaszkodsz a gyöngyhöz, nyomban megveszem neki.

Gurum bólintott.

- Igen, tedd meg!

Ezután pontosan leírta Naliní testi-lelki jellemzőit, holott soha nem látta a húgomat.

- Uram, talán asztrológiai elemzésnek szánod mindezt? Hiszen nem ismered a születése napját és óráját.

Srí Juktésvar elmosolyodott.

- Létezik egy mélyenszántóbb csillagfejtés, amelynek nincs köze naptárakhoz és órákhoz. Minden ember a Teremtő, azaz a Kozmikus Ember része, s földi teste mellett egy égivel is rendelkezik. Az emberi szem csupán a fizikai formát látja, a belső szem viszont sokkalta mélyebbre hatol, észreveszi azokat az egyetemes mintákat is, amelyek minden egyes ember szerves és egyéni részét kiteszik.

Kalkuttába visszatérve, vettem egy gyöngyöt Nalinínak. Nem telt bele egy hónap, és mozgatni tudta béna lábát.

Húgom megkért, tolmácsoljam szívből jövő háláját gurumnak. Srí Juktésvar némán hallgatta végig az üzenetet. Már távozóban voltam, amikor megszólalt. Amit mondott, az szíven ütött:

- Húgodról sok orvos jelentette ki, hogy nem lehet gyermeke. Biztosítsd arról, hogy néhány éven belül két lánya születik.

Így is történt. Pár év elteltével Naliní legnagyobb örömére kislánynak adott életet, majd újabb évek múltán egy másiknak.

==26. FEJEZET==

A krija-jóga művészete

A krija-jóga művészete, amelyről oly sok szó esik e lapokon, Lahiri Mahásaja - gurum guruja - közreműködésével terjedt el az újabb kori Indiában. A krija szanszkrit szó, töve a kri, azaz 'csinálni, tenni, visszahatni' ige; ugyanaz, mint ami a karma szóban található (mint tudjuk, a karma az ok-okozat természeti elvét fogalmazza meg). A krija jóga eszerint egyesülés (jóga) a Végtelennel, mégpedig bizonyos cselekedetek, rítusok (krija) révén. A kitartóan gyakorló jógi fokozatosan ledolgozza karmáját, azaz az ok-okozat igazságtévő láncolatát.

Bizonyos ősi jógaelőírások miatt e könyv lapjain nem fejthetem ki maradéktalanul a krija lényegét a nagyközönség számára. A módszert magát egy erre feljogosított, az Önmegvalósítás Közössége (az indiai Jógada Szatszanga Társaság) alkalmazásában álló krijabántól (krija-jógitól) tanulhatják meg. Itt csupán nagy vonalakban vázolom a lényeget.

A krija-jóga egyszerű pszichofiziológiai módszer, amelynek révén csökken a vér széndioxid-tartalma és növekszik oxigéntelítettsége. Az így nyert többletoxigén atomjai életárammá átalakulva, megújítják az agyat és a gerinc erőközpontjait.{{ref|26-1}} A vénás pangás kiküszöbölésével a jógi mérsékli vagy megakadályozza a szövetek elhalását. A magas szintre jutott jógi képes energiává átformálni sejtjeit. Illés, Jézus, Kabír és a többi próféta a krija nagy mesterei voltak, vagy hozzá hasonló módszereket követtek, amelyek segítségével tetszés szerint jelentek meg és foszlottak semmivé.

A krija ősi tudomány. Lahiri Mahásajának nagy guruja, Bábádzsí adta át. Ő fedezte fel újra és tisztította meg az idők homályába veszett technikákat. Bábádzsí egyszerűen krija-jógának keresztelte át a módszert.

„A krija-jóga, amelyet a világnak adok a segítségeddel a 19. században, ugyanannak a tudománynak az újraélesztése, amelyre évezredekkel ezelőtt Krisna tanította meg Ardzsunát, s amelyet később Patandzsali, Krisztus, Szent János, Pál apostol és a többi tanítvány is megismert.&quot;

Krisna, India legnagyobb prófétája, kétszer is megemlíti a krija-jógát a ''Bhagavad-gítában: ''„A jógi felajánlja a belélegzést a kilélegzésnek, a kilélegzést a belélegzésnek, amivel mindkét lélegzetet semlegesíti. Ily módon a szívből életerőt szabadít fel, és azt ellenőrzése alá vonja.&quot;{{ref|26-2}} A magyarázata: „A jógi megállítja a test romlását többlet-életenergia hozzáadásával, és megállítja a növekedés módosulását is (a kiválasztási áramlatot). A hanyatlást és a növekedést semlegesítve, a szívet lecsendesítve, a jógi megtanulja kontrollálni életét.&quot;

A ''Bhagavad-gítá ''egy másik versszaka szerint:

A ''világot kizáró bölcs,&lt;br&gt;ki két szemöldöke közé&lt;br&gt;szegzi tekintetét s orrán&lt;br&gt;csak lassan lélegzik ki-be, &lt;br&gt;&lt;br&gt;s úr érzékein, elméjén,&lt;br&gt;eszén, s nem gyötri vágy, düh, félsz,&lt;br&gt;míg megváltása gondján csügg az&lt;br&gt; ilyen megváltásra lel.{{ref|26-3}} 

''Krisna azt is elmondja, hogy egyik korábbi megtestesülésében ő volt az, aki egy régi megvilágosultnak, Vivaszvatnak átadta az elpusztíthatatlan jóga ismeretét, aki továbbadta Manunak, a nagy törvényhozónak.{{ref|26-4}} Ő pedig Iksvákut, az indiai napharcos dinasztia alapítóját tanította meg rá. A királyi jóga így szállt át egyik nagy risiről a másikra, egészen az anyagelvűség korának{{ref|26-5}} eljöveteléig. Ekkortól a papok titkolózása és az emberi közömbösség következtében a szent hagyomány egyre inkább háttérbe szorult.

Patandzsali, a hajdankor nagy bölcse, a legfontosabb jógakönyv szerzője, kétszer is említi a krija-jógát. „A krijajóga a test fegyelmezéséből, az elme szabályozásából és az Aumon való meditálásból áll.&quot;{{ref|26-6}} Patandzsali Istent a meditációban hallható kozmikus hang, az Aum megvalósulásának tartja.{{ref|26-7}} Az Aum a Teremtő Ige, a rezgő motor zúgása, az isteni jelenlét.{{ref|26-8}} Már a kezdő jógázó is hamarosan meghallja az Aum csodálatos zengését. Ez az üdvözítő spirituális biztatás meggyőzi őt arról, hogy magasabb rendű világokkal áll kapcsolatban.

Patandzsali másodízben a következő megfogalmazásban említi a krija-módszert, azaz az életerő szabályozását: „A megszabadulás ama pránájama révén érhető el, amely a belégzés és kilégzés elválasztását foglalja magában.&quot;{{ref|26-9}} 

Szent Pál is tudott a krijáról vagy egy ehhez hasonló módszerről, s általa tetszés szerint ki tudta kapcsolni az életáramokat érzékszerveiben. Ezért jelenthette ki: „Naponként halál révén állok. A veletek való dicsekedésre mondom, mely van nékem a Krisztus Jézusban a mi Urunkban.&quot;{{ref|26-10}} A testi életerők befelé fordításával (amelyek tudniillik rendesen kifelé, az érzékek világa felé áradnak, valóságosnak tüntetve fel az anyagi létet), Szent Pál naponta egyesülést élt át a Krisztus-tudat üdvösségével. Ebben a kiváltságos állapotban „halottnak&quot; tudta magát az érzéki káprázat, a májá világával szemben.

Az Istennel való eggyé válás első fokozataiban (szavikalpa szamádhi) a hívő tudata beleolvad a Világszellembe. Életerejét ilyenkor visszavonja testéből, amely „halottnak&quot;, mozdulatlannak és dermedtnek tetszik. A jógi teljesen tudatában van az életfunkciók felfüggesztésének. Amikor azután magasabb rendű spirituális szinteket is átél (nirvikalpa szamádhi), már a testtől függetlenül egyesül Istennel, teljesen éber állapotában, akár napi teendői végzése közepette is.{{ref|26-11}} 

- A krija-jóga felgyorsítja az ember fejlődését - magyarázta tanítványainak Srí Juktésvar. - A régi idők jógijai felismerték, hogy a kozmikus tudatosság titka kapcsolatban áll a légzés szabályozásával. Ez India páratlan hozzájárulása a világ tudásának kincstárához. Az életerő, amely rendesen a szívműködés fenntartására fordítódik, a légzés szüntelen követelőzésének visszaszorításával magasabb rendű célokra szabadul fel.

A krija-jógi tudatával úgy irányítja életenergiáját, hogy az felfelé és lefelé, a gerinc hat erőközpontja (gerincvelői, nyaki, háti, ágyéki, keresztcsonti és farkcsonti idegfonatok) körül áramlik. Ez a hat erőközpont az állatöv tizenkét jegyének, azaz a jelképes Kozmikus Embernek felel meg. Az energia félperces forgása az érzékeny emberi gerincoszlop körül finom fejlődést eredményez. Egy félperces krija-gyakorlat egyévi természetes spirituális fejlődéssel ér fel.

Az emberi test csillagrendszerében hat (a polaritás törvényénél fogva tizenkettő) belső csillagkép kering a mindentudó spirituális szem Napja körül. Forgásuk kölcsönös összefüggésben áll a Nap égi pályájával és a tizenkét állatövi jeggyel. Az emberre tehát egyaránt hat a belső és a külső univerzum. A risik egykor felismerték, hogy az égi és földi környezet tizenkét éves ciklusokban löki előre az embert természetes fejlődésének ösvényén. A szent iratok állítása szerint többi millió éves, természetes fejlődésre van szüksége az embernek, hogy agya olyan tökéletes legyen, amely alkalmas a kozmikus tudat befogadására.

Ezer krija-gyakorlat, amelyet egy nap alatt, nyolc és fél órában hajt végre a jógi, ezerévnyi természetes fejlődéssel ér fel, vagyis egyetlen földi év során 365 000 évnyi fejlődést érhetünk el a krija-jóga alkalmazásával. Három év leforgása alatt tehát egy krija-jógi értelmes erőfeszítéssel ugyanazt éri el, mint a természet évmilliók alatt. Ezt a lerövidített utat kézenfekvően csak magas szintre jutott jógiknak szabad végigjárni. A guru vigyáz arra, hogy a jógi gondosan előkészítse testét és elméjét az erőteljes gyakorlás során felébredő erők elviselésére.

Aki kezdő a krijában, az mindössze napjában kétszer, tizennégy-huszonnégy gyakorlatot hajtson végre. Számos jógi éri el a megszabadulást hat, tizenkét, huszonnégy vagy negyvennyolc év alatt. Ám ha történetesen a teljes megvalósulás előtt éri a halál, akkor is magával viszi a krija-gyakorlatokból származó jó karmát következő életébe, ahol már eleve közelebb jutott végtelen céljához.

Az átlagember teste olyan, akár egy 50 wattos lámpa, amely nem képes elviselni a krija túlzott gyakorlásával járó több milliárd wattos teljesítményt. E módszer fokozatos és rendszeres alkalmazása és a gyakorlatok fokozatos nehezítése egyszerű és biztos eljárás ahhoz, hogy az emberi test napról napra asztrálisan mind jobban átalakuljon, s végül alkalmas legyen a kozmikus energia végtelen erőinek kifejezésére, amely a Világszellem első, anyagi síkon tevékeny kifejeződése.

A krija-jógának semmi köze azokhoz a tudománytalan légzőgyakorlatokhoz, amelyeket úton-útfélen oktatnak félrevezetett emberek. A lélegzet erőszakos visszatartása a tüdőben természetellenes és határozottan kellemetlen. A krija gyakorlása ezzel szemben kezdettől fogva a béke érzésével jár, s megújító hatása van a gerincoszlopra.

Ez az ősi jógaeljárás elmeanyaggá alakítja át a lélegzetet. Spirituális fejlődésünk révén képesek leszünk arra, hogy a lélegzetet mentális fogalomnak, az elme tevékenységének, álombeli légzésnek ismerjük el.

Sokféleképpen szemléltethetjük a légzésszám és a tudatállapot-változások közti matematikai összefüggést. Ha valami teljesen leköti a figyelmünket, például intellektuális vitában veszünk részt, vagy nehéz, esetleg bonyolult fizikai feladatot hajtunk végre, a légzésünk magától lelassul. Összpontosításkor a légzés lelassul. A gyors vagy szaggatott légzés mindig zaklatott lelkiállapot - félelem, kéjvágy vagy harag - jele. Egy nyughatatlan majom 32-szer vesz levegőt percenként, míg az embernél a légvételek percenkénti száma 18. A hosszú életű állatok - az elefánt, a teknős és a kígyó - az embernél is lassabban lélegeznek. Az óriásteknős például akár háromszáz évig is elélhet,{{ref|26-12}} s mindössze 4-szer vesz levegőt egy perc alatt.

Az alvás frissítő hatása annak tudható be, hogy ideiglenesen nem vagyunk tudatában testünknek és légzésünknek. Az alvó ember voltaképpen jógivá lép elő: minden éjjel öntudatlanul is szakít azzal, hogy önmagát a testével azonosítsa, illetve eggyé olvasztja az életerőt a nagyagyban és a gerinc hat erőközpontja körül keringő gyógyító áramokkal. Az alvó így töltődik föl - anélkül hogy tudna róla - az élet fenntartásához szükséges kozmikus energiákkal.

A jógi ezt a folyamatot tudatosan hajtja végre, ellentétben az alvóval. A krija-jógi e módszerrel maradandó fénynyel itatja át és táplálja szervezete fizikai sejtjeit, amelyek így spirituálisan feltöltődnek. A jógi tudományosan teszi szükségtelenné a légzést, s ennek gyakorlásakor nem kerül az alvás, a tudatvesztés vagy a halál negatív állapotába.

Az emberben a májá, azaz a természeti törvények hatására az életáramok a külvilágba áradnak, ahol egyrészt elfecsérlődnek, másrészt beszennyeződnek az érzékelés folyamatában. A krija gyakorlása megfordítja az életenergia áramlási irányát: ezt az energiát a tudat a belső kozmosz felé irányítja, ahol újraegyesül a gerinc finom energiáival. Ez a megújulás spirituális elixír gyanánt ifjítja meg a jógi szervezetét és agysejtjeit.

A megfelelő táplálkozás, a napsütés és a harmonikus gondolatok révén a csak a természet és annak isteni rendje által vezérelt ember csupán évmilliók múlva jut el önmaga megvalósításához. Az agy szerkezetének legkisebb finomodása is legalább tizenkét évnyi egészséges, kiegyensúlyozott életmóddal érhető el. Az agy évmilliók alatt válik alkalmassá a kozmikus tudat befogadására. A krija-jógi ezzel szemben spirituális tudománya segítségével függetleníti magát a természeti törvényekhez alkalmazkodás hosszú időszakától.

A krija meglazítja a légzés kötelékét, amely a lelket a testhez fűzi, s ily módon meghosszabbítja az életet, a végtelenbe tágítja a tudatot. A jóga technikái véget vetnek az elme és az anyagba gabalyodott érzékek huzakodásának, s a hívőt felszabadítva, visszaadják neki örök királyságát. Ekkor ébred rá, hogy lénye alapjaiban nem azonos sem testi porhüvelyével, sem légzésével. Ez utóbbi annak jelképe, hogy a halandók ki vannak szolgáltatva a természet elemi kényszereinek.

A krija-jógi uralja testét és lelkét, s végül az utolsó ellenségét is legyőzi. Nem más ez, mint a halál.

''hízz Halálon, aki embereken -&lt;br&gt;haljon meg csak Ő, többé senki ''sem!{{ref|26-13}} 

A befelé figyelés, „csendben üldögélés&quot; nem tudományos módja annak, hogy megpróbáljuk erővel szétválasztani az elmét és az érzékeket, amelyeket összeköt egymással az életerő. A gondolkodó elme hiába próbál visszatérni az istenséghez, az életáramok folyvást visszarángatják az érzékek birodalmába. A krija, amely közvetlenül az életerőn keresztül irányítja az elmét, a Végtelen megközelítésének legkönnyebb, leghatásosabb és tudományosan is leginkább megalapozott módja. Ahelyett, hogy a teológia szekerén zötyögnénk Isten felé, a krija-jógát joggal nevezik repülőjáratnak.

A jóga tudománya az összpontosítás és a meditáció módszereinek tapasztalati megközelítésén alapul. A jóga lehetővé teszi művelője számára, hogy tetszése szerint az érzékek öt telefonközpontjához - látáshoz, halláshoz, szagláshoz, ízleléshez és tapintáshoz - irányítsa és ki-bekapcsolgassa az életáramot. Érzékeitől elszakadva, a jógi már könnyen és tetszése szerint egyesíti tudatát a magasabb rendű világokkal vagy éppen az anyag birodalmával. Akarata ellenére többé nem húzza vissza az életerő a durva érzékletek és nyugtalan gondolatok földi körébe.

A magas szintre eljutott krija-jógi életét nem múltbéli cselekedetei, hanem kizárólag lelke utasításai irányítják. Nem hatnak rá az önző cselekedetek, a jó és a rossz, és a mindennapi élet visszahúzó nyűgei, amelyek nehézkesek és csigalassúak a sasröptű szíveknek.

Ha a jógi életét lélekként éli meg, ez szabaddá teszi őt, aki az én börtönéből kiszökve, mélyeket lélegzik a mindenütt jelenvalóság oxigéndús levegőjéből. A természetes életet ezzel szemben a megalázó lassúság rabsága jellemzi. A csupán az evolúció rendjéhez igazodó ember nem siettetheti a természetet. Ha úgy él is, hogy nem vét a testét és elméjét irányító törvények ellen, mégis évmilliókon át tartó inkarnációk révén éri csak el a teljes megszabadulást.

A jógi messzire látó módszere - ha önmagát már nem fizikai és mentális testével azonosítja, hanem ''A ''lelkével azoknak ajánlható, akik lázonganak ezerszer ezer évvel szembesülve. Az átlagember számára ez az időtartam még jobban kinyúlik, hiszen nem él összhangban sem a természettel, sem a lelkével, ehelyett természetellenes rögeszmék foglya, gondolataival és testével megsértve a természet édes józanságát. Az ilyenek számára kétmillió év sem volna elegendő a megszabaduláshoz.

A durva, pallérozatlan ember ritkán vagy soha nem ismeri fel, hogy teste királyság, amelyben a lélek gyakorolja az egyeduralmat. A koponyában székelő fenség helytartói révén kormányoz a gerincoszlop hat erőközpontjában, a tudatosságpontokban. Ezt a teokráciát, vagyis istenkirályságot engedelmes alattvalók tömegei támogatják: huszonhétezer milliárd sejt (amelyek önállóan, noha látszólag gépiesen hajtják végre a testi növekedés, átalakulás és felbomlás feladatait) meg ötvenmillió gondolat, érzés és tudatállapotváltozás (hatvanéves átlagéletkorral számolva).

Betegség vagy tévképzetek esetén a test és az elme látszólag fellázad a lélek-király ellen; ez azonban nem az alázatos alattvalók hitszegése, hanem annak folyománya, hogy - a múltban vagy a jelenben - visszaéltünk a szabad akarattal. Pedig lelkünkkel együtt jutottunk hozzá ehhez, s visszavonhatatlanul hozzánk tartozik.

Ha ellenben alacsonyabb egónkkal azonosulunk, akkor adottnak vesszük, hogy az gondolkodik, akar, érez, emészt és tartja magát életben. Az ilyen ember, ha eltöprengene is rajta, akkor sem ismerné el sohasem (már egy kevés is elég lenne), hogy hétköznapi életében nem más, mint múltbéli cselekedeteinek (karmájának), illetve a természetnek vagy a környezetnek a bábja. Intellektuális reakcióink, érzéseink, hangulataink és szokásaink egytől egyig a múlt okainak okozatai, lett légyen szó jelen vagy valamelyik előző életünkről. A királyi lélek azonban magasan e földi hatások fölött trónol. Az időleges érvényű igazságokat és szabadságokat elutasítva, a krija-jógi túllép minden csalódáson, s eljut lánctalan, valódi Lényéhez. A vallások szent iratai nem a romlékony testtel, hanem az élő lélekkel azonosítják az embert. A krija-jógában rálel azokra az eszközökre, amelyekkel igazolni tudja a fenti írások igazságát.

„A külsődleges rituálé nem rombolhatja le a tudatlanságot, mivel egyik nem zárja ki a másikat - írta Sankara a ''Versek évszázada ''című, híres munkájában. - Egyedül a megvalósított tudás oszlatja el a tudatlanságot... Tudásra csak úgy tehetünk szert, ha kérdezünk. Ki vagyok? Hogyan született a világmindenség? Ki alkotta? Mi az anyagi oka? Ilyenfajta kérdésekre gondolok.&quot; Az intellektus nem tud választ adni ezekre a kérdésekre, ezért fejlesztették ki a risik a jógát a spirituális kutatás eszközeként.

A krija-jóga az a tűzszertartás, amelyet oly gyakran dicsér a ''Gítá. A ''jógi olyan máglyára veti földi vágyait, amelyet az egyedül való Isten szentelt meg. E tűzszertartásban a múlt és jelen vágyait elemészti az isteni szeretet. A Végső Láng áldozatul kapja gyarló bolondságainkat, s mi megtisztulunk a salaktól. Képletesen szólva, csontjainkról lefoszlik a vágyak húsa, s ezt a karmikus csontvázat a bölcsesség ártalmatlan Napja hófehérre aszalja. Végre megtisztult!

Az igazi jógi, aki óvakodik attól, hogy gondolatait, akaratát és érzéseit hamisan azonosítsa testi vágyaival, aki elméjét egyesíti a gerinc szentélyeinek tudatfölötti erőivel, így abban a világban él, amelyet Isten eltervezett számára. Nem hat rá sem a múlt, sem az emberi esztelenségből fakadó újabb és újabb indíték. Legfőbb vágya beteljesülvén, a Világszellem kimeríthetetlen üdvösségének biztos kikötőjébe ér.

A jóga hatékonyságáról szólván, Krisna a következő szavakkal dicséri a jógit: „A jógi nagyobb, mint a testet fegyelmező aszkéták, még a bölcsesség útját követőknél is nagyobb (dnyána jóga), vagy akik a tettek ösvényét követik (karma jóga). Légy ezért, oh Ardzsuna, jógivá!&quot;. {{ref|26-14}} 

==27. FEJEZET==

Jógaiskola Ráncsíban

- Miért ódzkodsz a szervezőmunkától?

Mesterem kérdése meglepett kissé. Tény és való, akkoriban úgy gondoltam, hogy a szervezetek darázsfészkek: veszélyes beléjük nyúlni.

- Hálátlan feladat, uram - feleltem. - Bármit tesz vagy nem tesz is a vezető, bírálat éri.

- Talán egyedül magadnak akarod az egész isteni ''cshénát ''(sajtot)? - vágott vissza gurum szigorú tekintettel. - Vajon te vagy bárki más elérhette volna-e az Istennel való egyesülést a jóga révén, ha nagylelkű mesterek hosszú sora nem adja át készségesen tudását másoknak? - majd hozzátette:

- Isten a méz, a szervezetek pedig a méhkaptárok: mindkettőre szükség van. Természetesen minden forma felesleges szellem nélkül, de neked is nyüzsgő méhkaptárokat kellene nevelned, amelyek tele vannak a lélek nektárjával.

Mesterem tanácsa mélyen megrendített. Noha akkor nem feleltem, szilárd elhatározás fogant meg kebelemben. Amennyire hatalmamban áll, megosztom embertársaimmal a gurum lábánál megtanult, megingathatatlan igazságokat.

- Uram, kérlek, ragyogjon szereteted mindörökre odaadásom szentélyében, s add, hogy másokban is felébreszthessem a Te szeretetedet!

Még mielőtt beléptem volna a szerzetesrendbe, Srí Juktésvar rendkívül váratlan kijelentést tett.

- Mennyire hiányzik majd öregkorodban egy feleség társasága! - mondta. - Nem gondolod, hogy a családapa, aki hasznos munkát végez, hogy eltarthassa feleségét és gyermekeit, Isten szemében érdemdús szerepet játszik?

- Uram - tiltakoztam ijedten -, tudod, hogy ebben az életben egyedül a Kozmikus Szeretettre vágyom.

Mesterem olyan vígan nevette el magát, hogy megértettem, kérdésével csupán próbára akart tenni.

- Emlékezz vissza - mondta lassan -, hogy aki megtagadja világi kötelességeit, csak akkor találhat erre mentséget, ha egy jóval nagyobb családért él.

Az ifjúság helyes nevelésének gondolata mindig nagyon közel állt a szívemhez. Világosan láttam a száraz közoktatás következményeit, amely mindössze a test és az elme pallérozásával gondol. Az Erkölcsi és a Spirituális értékek nem kapnak benne helyet, holott nélkülük az emberi boldogság elképzelhetetlen. Elhatároztam hát, olyan iskolát alapítok, amelyben a kisfiúk egészen érett férfikorukig tanulhatnak. Első lépésként hét gyermekkel kezdtem Dihikában, egy bengáliai kis faluban.

Egy év múlva, 1918-ban Mahíndra Csandra Nandí, Kászímbázár mahárádzsája nagylelkűségének köszönhetően gyorsan növekvő csoportomat áttelepíthettem Ráncsíba. A városka Bihárban található, Kalkuttától mintegy háromszáz kilométerre. Ez India egyik legkedvezőbb éghajlatú területe. Az új iskola főépülete a ráncsíbéli királyi palota lett, amelyet Jógada Szatszanga Brahmacsarja Vidjálajának neveztem el,{{ref|27-1}} a risik nevelési elveinek megfelelően, akiknek erdei ásramjai valaha mind a világi, mind a vallási tanulmányok központjaiul szolgáltak.

Mind a technikumi, mind a gimnáziumi tanulmányokat megszerveztem. Diákjaim mezőgazdasági, ipari, kereskedelmi és humán tantárgyakat tanultak. A risik hagyományát követve, úgy intéztem, hogy az órák nagy része a szabadban folyjék.

Ráncsí diákjai jógameditációt is tanultak, emellett egy jógada elnevezésű, egészségfejlesztő rendszert, amelyet 1916-ban dolgoztam ki.

Miután felismertem, hogy az emberi test olyan, akár az akkumulátor, úgy okoskodtam, hogy közvetlenül emberi akarattal is feltölthető. Mivel szándék nélkül nincs cselekvés, ezért az ember pusztán akaratához, azaz az elsődleges mozgatóhoz folyamodva, minden fárasztó eszköz vagy mechanikus tornagyakorlatok nélkül is megújíthatja erőit. A jógada egyszerű módszereivel tudatosan és azonnal feltöltheti életerejét (amelynek központja a nyúltagy) a kozmikus energia kiapadhatatlan készleteiből.

Ráncsíban tanuló diákjaimra jó hatással volt a ''jógada''módszer. Megtanulták, hogyan helyezzék át az életerőt egyik testrészükből a másikba, s hogyan üljenek a nehéz ászanákban is tökéletes testtartással.{{ref|27-2}} A kitartás és erő olyan próbáit állták ki, amelyek izmos férfiakon is kifogtak.

Legfiatalabb öcsém, Bisnú Karán Ghós is itt járt az iskolába, később neves testnevelő pedagógus lett belőle. Egyik tanítványával 1938-39-ben járt Nyugaton, ahol erőmutatványokat mutatott be. A New York-i Columbia Egyetem professzorai, valamint Európa és Amerika több más egyetemének munkatársai nem győztek ámulni, milyen csodálatos mértékben uralja az elme testünket.

Az első év végén már kétezren jelentkeztek Ráncsíba. Akkoriban azonban csak bentlakásos diákokat tudtunk fogadni, ezért mindössze száz tanulót vettünk fel. Nemsokára kibővítettük diákjaink körét.

A Vidjálajában egyszerre voltam a kicsik apja és anyja, s tömérdek szervezeti gonddal kellett megküzdenem. Gyakran jutottak eszembe Krisztus szavai: „...senki sincs, a ki elhagyta házát vagy fitestvéreit, vagy nőtestvéreit, vagy atyját, vagy anyját, vagy gyermekeit, vagy szántóföldjeit én érettem és az evangyéliomért, a ki százannyit ne kapna most ebben az időben, házakat, fitestvéreket, nőtestvéreket, anyákat, gyermekeket és szántóföldeket, üldözésekkel együtt; a jövendő világon pedig örök életet.&quot;{{ref|27-3}} 

Srí Juktésvar a következőképpen értelmezte ezeket a szavakat:

- A hívő, aki nagyobb ívű feladatai kedvéért lemondva a családalapításról, a társadalom javáért munkálkodik (ezúttal több száz hajlék és testvér gondját vállalva magára), gyakran számíthat meg nem értésre, sőt üldöztetésre. A tágabb közösség érdekei azonban segítségére lesznek, hogy legyőzze önzését, s munkálkodása végül elnyeri az egek jutalmát.

Egyik nap apám eljött, hogy atyai áldását adja rám Ráncsíban, amelyben eddig azért nem részesített, mert megsértettem azzal, hogy nem vállaltam állást a Bengál-Nágpur Vasúti Társaságnál.

- Fiam - mondta -, mostanra belenyugodtam választásodba. Örül a szívem, hogy ezek között a vidám, eleven fiatalok között látlak. Inkább való neked ez az élet, mint a vasúti menetrendek papirosízű világa - egy tucat kölyök felé intett, akik belém csimpaszkodtak. - Nekem mindössze nyolc gyermekem volt, de megértem, mekkora teher nehezedik rád!

Huszonöt termékeny hektár állt rendelkezésünkre, s napról napra ezen gazdálkodtak örömmel a tanárok és a diákok. Sok háziállat lábatlankodott körülöttünk, többek között egy kis őzike is, amelyet a gyermekek valósággal bálványoztak. Nekem is annyira a szívemhez nőtt ez a kedves jószág, hogy beengedtem aludni a szobámba. Az első hajnalhasadásra az őzike oda szokott battyogni az ágyamhoz, hogy megsimogassam.

Egyik nap bementem ügyeimet intézni Ráncsí városába, s a szokásosnál korábban megetettem az őzborjat. A fiúknak meghagytam, hogy ők már ne adjanak neki enni hazatérésemig. Az egyik legényke azonban engedetlen volt, s jókora adag tejjel itatta meg az őzikét. Amikor este hazaértem, szomorú hír fogadott: az őzborjú a halálán van, mert túletették.

Könnyek között vettem ölembe a látszólag élettelen állatkát. Buzgón imádkoztam Istenhez, hogy mentse meg az életét. Órák múlva a kis teremtés kinyitotta a szemét, felállt, és botladozva járni kezdett. Az egész iskola üdvrivalgásban tört ki.

Aznap éjjel egyszer és mindenkorra megtanultam valamit. Éjjel kettőig fent maradtam az őzikével, aztán elnyomott az álom. Almomban megjelent az őz, és így szólt hozzám:

- Visszatartasz. Kérlek, engedj utamra, engedj el!

- Jól van - feleltem az álomban. Nyomban ezután felébredtem, és felkiáltottam:

- Fiúk, az őzike haldoklik!

A gyerekek hozzám szaladtak.

A szoba sarkába rohantam, ide helyeztem ugyanis el az állatkát. Tett még szegény egy utolsó erőfeszítést, hogy feltápászkodjék, s botladozva felém indult; azután azonban összecsuklott, és meghalt.

Az állatok sorsát irányító csoportkarma szerint az őz élete véget ért, s készen állt arra, hogy magasabb rendű életformában szülessék újra. Mély kötődésemmel és hő imáimmal állati alakjában tartottam még egy darabig, hiába igyekezett megszabadulni ennek kötelékeiből a lélek. Később jöttem csak rá, mekkora önzés volt ez részemről. Az őzike lelke azért fordult hozzám álmomban, mert szerető jóváhagyásom nélkül nem tudott vagy nem akart eltávozni. Amint belegyeztem, el is ment.

Minden bánatom elmúlt, mivel ismét ráébredtem, hogy Isten azt akarja, minden gyermeke az Ő részeként szeresse a földlakókat, s ne engedjen a tévképzetnek, amely szerint a halál mindennek véget vet. A tudatlan ember csupán az elmúlás áthághatatlan falát látja, amely egyszer s mindenkorra elrejti előle a néki oly kedves lényeket. A kötődés nélküli ember, aki másokat Isten megnyilvánulásaként szeret, ezzel szemben megérti, hogy a halálban szerettei csupán visszatértek Őhozzá.

A ráncsíbéli iskola egyszerű, szerény kezdetei után jelentős intézménnyé terebélyesedett, amelyet ma megbecsülnek Bihárban és Bengálban. Sok részlegét önkéntes adományokkal támogatják azok, akik szívesen látják a risik nevelési eszményeinek továbbélését. Midnápurban, Lakhanpurban és Puríban további virágzó iskolák működnek a Jógada Szatszanga{{ref|27-4}} név alatt.

A központban orvosi részleg is van, ahol az orvosok ingyen gyógyítják és látják el gyógyszerrel a vidék szegényeit. Évente több mint 18 000 betegünk van. A Vidjálaja a versenysportokban és a tudományok művelésében is kitüntette magát, nem egy diákunk később jelesen teljesített az egyetemen.

Iskolánkat - amely már három évtizedes, és sok tevékenység központja{{ref|27-5}} - számos kiválóság kereste fel Keletről és Nyugatról. 1918-ban néhány napra Szvámi Pranabánanda, a benáreszi szent - aki egyszerre két alakban tudott megjelenni - látogatott intézményünkbe. Miközben a nagy mester megszemlélte a fák alatt helyet foglaló osztályok festői látványát, este pedig látta, hogy a zsenge korú fiúk órákig ülnek jógameditációban, mélyen meghatódott.

- Öröm járja át szívemet annak láttán, hogy Lahiri Mahásaja nevelési elvei termékeny talajra találtak ebben az intézményben. Gurum áldása van az iskolátokon - mondta.

Ekkor az oldalamon ülő kisfiú egy kérdést merészelt feltenni a nagy jóginak:

- Uram, lehetnék szerzetes? Szentelhetném csak Istennek az életemet?

Noha Szvámi Pranabánanda halványan elmosolyodott, tekintete a jövőbe révedt.

- Gyermekem - felelte -, szépséges ara vár rád, ha felnősz.

(A fiú a végén tényleg megnősült, miután évekig tervezgette, hogy belép a szvámí-rendbe.)

Röviddel Szvámi Pranabánanda látogatását követően elkísértem apámat abba a kalkuttai házba, ahol a nagy jógi átmenetileg megszállt. Átsuhant agyamon Pranabánanda jóslata, amelyet évekkel korábban hallottam tőle: „Később apáddal együtt találkozom veled.&quot;

Amint apám belépett a szvámi szobájába, a nagy bölcs felemelkedett ültéből, és szerető tisztelettel ölelte át szülőatyámat.

- Bhagabatí, mit művelsz? Hát nem látod, hogy fiad a Végtelen felé száguld? - elpirultam a dicséretet hallván. A szvámí folytatta: - Bizonyára emlékszel, milyen gyakran mondogatta áldott gurunk: „Banát, banát, ban dzsáj.&quot;{{ref|27-6}} Más szóval a krija szüntelen gyakorlásával hamarabb jutunk az égi kapuk elé.

Pranabánanda teste, amely oly erőteljesnek tetszett első benáreszi látogatásom alkalmával, hogy nem győztem ámuldozni, mostanra szemlátomást megöregedett, noha a tartása most is szálegyenes maradt.

- Szvámídzsí - kérdeztem, egyenesen a szemébe nézve -, kérlek, mondd meg nekem, nem érzed a kor terhét? Most, hogy a tested gyengülőben van, nem érzékeled-e homályosabban az Urat?

Angyali mosollyal válaszolt.

- A Szeretett még közelebb van hozzám, mint valaha szilárd hite tökéletesen meggyőzött. A guru folytatta: A mai napig két nyugdíjat élvezek. Az egyiket Bhagabatí folyósítja, a másikat az ég - ujjával a magasba mutatott, s egy rövid időre révületbe dermedt, miközben isteni fény ömlött el az arcán. Bőségesen beértem ezzel a válasszal!

Pranabánanda szobájában különféle növényeket és magos zacskókat vettem észre, ezért a rendeltetésük felől érdeklődtem.

- Végleg elhagyom Benáreszt, s most útban vagyok a Himalája felé - felelte. - Ott ásramot nyitok a tanítványaimnak. Ezekből a magvakból spenótot és veteményeket szándékozom termeszteni. Az én drágáim egyszerűen élnek majd, hiszen idejük javát az Istennel való egység üdvözült állapotában töltik. Másra nincs is szükségünk.

Apám megkérdezte tanítványtársát, mikor készül viszszatérni Kalkuttába.

- Én már soha - felelte a szent. - Lahiri Mahásajától tudom, hogy ebben az évben egyszer és mindenkorra el fogom hagyni szeretett Benáreszemet, s a Himalájába megyek. Ott szabadulok majd meg földi porhüvelyemtől.

Szemem könnybe lábadt a szavait hallva, a szvámí azonban derűsen mosolygott. Holmi égi kisgyermekre emlékeztetett, aki biztonságosan megül az Istenanya ölében. Az évek nem csökkentették rendkívüli szellemi képességeit. Ha akarta, megújíthatta a testét, néha azonban elfeledkezett arról, hogy feltartóztassa az öregedés folyamatát, s megengedte, hogy karmája a jelen életében teljesedjék ki, megtakarítva ezzel magának egy újabb megtestesülés nyűgét.

Hónapokkal később találkoztam egy régi barátommal, Szanandannal, aki Pranabánanda egyik közeli tanítványa volt.

- Imádandó gurum elhunyt - közölte velem zokogva. Létrehozott egy remetelakot Risikés mellett, ahol szeretettel oktatgatott minket. Amikor már megszoktunk ott, és jelentős spirituális előrehaladást mutattunk fel a jelenlétében, egyik nap az az ötlete támadt, hogy nagy vendégséget csap Risikésben. Megkérdeztem, miért akar vendégül látni ennyi embert. „Ez az utolsó ünnep, amelyen részt veszek&quot; - mondta. Akkor még nem fogtam fel szavai teljes jelentőségét... Pranabánandadzsí segédkezett a főzésnél. Hozzávetőleg 2000 főt láttunk vendégül. Az ünnep után gurunk egy magas emelvényről ihletett szentbeszédet mondott a Végtelenről. A végén, ott, a nagy nyilvánosság előtt hozzám fordult, amint mellette ültem az emelvényen, és szokatlan hévvel kijelentette: „Készülj fel, Szanandan, mert hamarosan itt hagyom ezt az árnyékvilágot.&quot; Döbbentem hallgattam, majd hangosan feljajdultam: „Ne tedd, mester! Kérve kérlek, ne tedd!&quot; A tömeg megszeppenten hallgatott. Pranabánandadzsí rám mosolygott, de tekintete már az Örökkévalóságot fürkészte. „Ne légy önző, és ne sajnálj! mondta. - Régóta és jó szívvel szolgállak benneteket. Most pedig örvendezzetek, és kívánjatok boldog örökéletet. Mert hamarosan találkozom a Kozmikus Szeretettel - suttogva tette hozzá: - Nemsokára másik testben újra visszatérek. Rövid ideig élvezni fogom a végtelen üdvösséget, azután visszatérek a földre, és csatlakozom Bábádzsíhoz.{{ref|27-7}} A maga idejében megtudjátok, lelkem hol és mikor született újra.&quot; Ezután ismét felkiáltott: „Szanandan, a második krija-jóga szerint ezennel eltávozom testemből!&quot;{{ref|27-8}} A tömegen végigtekintve, áldását adta ránk. Miközben tekintete befelé, harmadik szeme felé révedt, mozdulatlanná dermedt. A rémült tömeg azt hitte, elragadtatottan meditál, ő azonban ekkorra elhagyta teste templomát, s a kozmikus végtelenbe szárnyalt lelkével. Tanítványai megérintették lótuszülésbe helyezkedő testét, amely már jéghideg volt. Csupán a halál merevségébe dermedt porhüvely maradt köztünk, lakója mostanra halhatatlan partokra költözött.

Szanandan elbeszélése közben én azt gondoltam, hogy az áldott szentnek, aki egyszerre két helyen tudott jelen lenni, éppoly drámai volt a halála, mint az élete!

Megkérdeztem, mit tud arról, hol születik majd újra Pranabánanda.

- Nem szólhatok erről a bizalmas közlésről. Talán egyszer majd magadtól rájössz - felelte Szanandan.

Evekkel később tudtam meg Szvámi Késabánandától,{{ref|27-9}} hogy Pranabánanda újjászületését követően a Himalájában található Badrínárájanba ment, s ott csatlakozott a Bábádzsí köré gyűlt szentek csoportjához.

==28. FEJEZET==

Ismét fellelem az újraszülető Kásít

- Kérlek, ne menjetek be a vízbe! Csak locsoljátok le magatokat!

A Vidjálaja fiatal diákjait intettem így, akik egy tíz kilométeres kiránduláson kísértek el egy közeli dombra. Előttünk a tó hívogatónak tetszett, én azonban valamiért viszolygást éreztem a láttára. A legtöbb fiú engedelmeskedett felszólításomnak, néhányan mégsem tudtak ellenállni a hideg víz kísértésének. Ám alig merültek a habokba, máris nagy vízikígyók tekergőztek köréjük. Hogy ott micsoda kiáltozás, csapkodás támadt! Milyen komikus sietséggel menekültek ki a vízből!

Később, úticélunkat elérve, megebédeltünk. Letelepedtem egy fa alá a fiúk gyűrűjében. Mivel jó kedvemben találtak, különböző kérdésekkel ostromoltak.

- Kérlek, áruld el uram, veled maradok-e mindig a lemondás ösvényén? - kérdezte az egyikük.

- Nem, nem, erővel hazavisznek majd, és később családot alapítasz.

A fiúcska hitetlenkedve tiltakozott:

- Csak a holttestemet vihetik el innen.

(Néhány hónap múlva szülei valóban megjelentek, hogy hazavigyék, ami meg is történt a gyermek könnyes ellenszegülése ellenére. Néhány év elteltével valóban megházasodott.)

Záporoztak rám a kérdések. Aztán egy tizenkét év körüli kisfiú, Kásí kérdésére feleltem. Nagyon okos volt, mindenki szerette.

- Uram, nekem mi lesz a sorsom?

- Rövidesen meghalsz - úgy tetszett, ellenállhatatlan erő buktatta ki e szavakat a számon.

Jómagam ugyanúgy megdöbbentem, és elszomorodtam, mint a többiek. Csöndben magamat ostoroztam, miféle ''enfant terrible ''vagyok én, és több kérdésre már nem voltam hajlandó felelni.

Az iskolába visszatérve, Kásí a szobámba jött.

- Miután meghalok, légy szíves, keress meg, ha újraszületek, és vezess ismét a hit ösvényére! - kérlelt zokogva.

Akkori szorongatottságomban visszautasítottam a bonyodalmas, okkult kérést. Kásí azonban hetekig nem hagyott nyugton. Látva, mennyire szívén viseli a dolgot, végül beadtam a derekamat.

- Ha az Égi Atya is segít, megígérem, hogy megpróbállak felkutatni - mondtam.

A nyári vakáció idején rövid utazásra indultam. Sajnáltam, hogy nem tudom Kásít is magammal vinni, s indulás előtt a szobámba hívattam, ahol nyomatékosan felszólítottam, hogy a kísértéseknek ellenállva, maradjon az iskola spirituális rezgéseinek körén belül. Valahogy úgy éreztem, ha nem megy haza, elkerülheti a bajt.

Röviddel ezután megérkezett Ráncsíba Kásí apja. Tizenöt napig próbálta megtörni fia akaratát. Kilátásba helyezte, ha négy napra vele tart Kalkuttába, hogy meglátogassa az édesanyját, utána visszajöhet. Kásí azonban hallani sem akart a dologról. Az apa már azon volt, hogy rendőri segédlettel vonszoltatja el a fiát. Ez a fenyegetés megijesztette Kásít, aki nem kívánt botrányt kavarni az iskolában. Nem látott más kiutat, mint hogy elmenjen.

Néhány nap múlva én is hazaértem. Amikor meghallottam, hogyan kényszerítette távozásra apja Kásít, nyomban vonatra szálltam Kalkutta felé. Itt bérkocsit fogadtam. Furcsa módon, alig mentünk át a Gangesz felett a Howrahhídon, legelőször Kásí apját és gyászoló rokonait pillantottam meg. Megálljt parancsoltam a kocsisnak, kiugrottam a batárból, és rárivalltam a nyomorult apára.

- Gyilkos úr - kiáltottam meglehetősen logikátlanul -, megölted a tanítványomat!

Az apa akkorra már ráébredt, mekkora hibát követett el azzal, hogy Kalkuttába kényszerítette a fiát. A vele töltött néhány nap során a gyermek fertőzött ételt evett, kolerát kapott, és meghalt.

Éjjel-nappal nem hagyott nyugodni az ígéretem, hogy megtalálom Kásít. Akármerre jártam, mindenütt ott kísértett az arca. Ugyanúgy kutattam utána, mint egykor elveszett édesanyám után.

Úgy éreztem, Isten azért adott értelmet, hogy finom törvényei felfejtésével kutassam ki a fiú asztrális hollétét. Ereztem, hogy lelke beteljesületlen vágyaktól rezeg; de hát egyetlen fénytömeg volt csak az asztrálvilág milliónyi világító lelkének sokaságában. Vajon hogyan hangolódhatnék rá, töprengtem?

Egy titkos jógamódszer révén a spirituális szem - a két szemöldök közötti belső pont - mikrofonján közvetítettem szeretetemet Kásí lelkének. Felemelt kezemet használtam antenna gyanánt, s gyakran forogtam körbe-körbe, hogy felfedezzem, hol született máris újra embrióként. Azt reméltem, választ kapok tőle szívem összpontosított rádióvevőjén.{{ref|28-1}} 

Az volt a megérzésem, hogy a fiú rövidesen ismét visszatér a földre, s ha folyamatosan sugárzom feléje lelki rádióadásomat, lelke válaszolni fog. Tudtam, hogy a legenyhébb ilyen ráhatást is megérzem majd ujjaim, karom és gerincem idegeiben.

Kásí halála után töretlen lelkesedéssel folytattam jógagyakorlataimat fél évig. Egyszer néhány ismerősöm társaságában Kalkutta zsúfolt bazárnegyedében sétáltam, s a megszokott módon felemeltem a kezemet. Most éreztem először, hogy választ kapok. Örömmel észleltem az ujjaimon és a tenyeremen végigfutó, villanyos bizsergést. Tudatom mélyéről egy hang szólt hozzám: „Kásí vagyok, Kásí vagyok, gyere hozzám!&quot;

Szinte hallani véltem Kásí jellegzetes, rekedtes suttogását.{{ref|28-2}} Újra meg újra hallottam ezt a hívást. Megragadtam egyik társam, Prokás Dász karját, és vidáman rámosolyogtam:

- Azt hiszem, megtaláltam Kásít!

A köröttünk tolongó tömeg és barátaim megrökönyödésére, forogni kezdtem magam körül. Ujjaimban azonban csak akkor éreztem bizsergést, amikor egy közeli sikátor felé tekintettem, amely találóan a Kígyó köz nevet viselte. Ha másfelé fordultam, az asztrális hullámok is megszűntek.

- Ahá, Kásí lelke egy anya méhében rejtőzik, aki ebben a közben lakik - kiáltottam.

Amint a sikátor felé közeledtünk, felemelt kezemben egyre erősebben, egyre kifejezettebben éreztem a bizsergést. És mintha mágnes húzott volna az út jobb oldala felé. Egy bizonyos ház kapujában legnagyobb megrökönyödésemre földbe gyökerezett a lábam. Felajzva kopogtattam az ajtón, izgalmamban még a lélegzetemet is visszafojtottam. Ereztem, hogy hosszadalmas és szokatlan keresésem sikeresen véget ért.

Az ajtóban egy szolgálólány fogadott, aki közölte, hogy a ház ura otthon tartózkodik. Emez már jött is lefelé a lépcsőn, és kérdőn mosolygott rám. Nehezen találtam szavakat kérdésem megfogalmazására, amely képtelennek és mégis helyénvalónak tetszett.

- Kérlek, uram, mondd meg, nem vártok-e gyermeket a feleségeddel hat hónapon belül?

- De, így van.

Látva, hogy szvámí vagyok, a hagyományos narancssárga öltözetet viselő szerzetes, udvariasan hozzátette:

- Kérlek, mondd meg, honnan tudsz a dolgaimról? Amikor elmondtam neki Kásí és keresésem történetét, a meglepett férfiú hitt nekem.

- Szép arcú fiad születik - mondtam neki. - Széles orcája lesz, homlokán rakoncátlan hajfürttel. Hajlamai a kezdetektől Isten felé vonzzák.

Bizonyos voltam abban, hogy a születendő gyermek külseje Kásíra emlékeztet majd.

Később felkerestem a kicsit, akinek szülei a Kásí nevet adták. Már gyermekkorában is szembeszökően hasonlított egykori drága tanítványomra. Az első pillanattól rokonszenvet érzett irántam, a múlt kétszeres erővel támadt fel közöttünk.

Évekkel később, már kamaszkorában a régi-új Kásí írt nekem, amikor Amerikában időztem. Levelében kifejtette, leghőbb vágya, hogy a világról lemondó szerzetesek útjára lépjen. Egy himalájai mesterhez irányítottam, aki tanítványául fogadta az újraszületett Kásít.

==29. FEJEZET==

Rabindranath Tagore és én összehasonlítjuk iskoláinkat

- Rabindranath Tagore arra tanított minket, hogy az ének az önkifejezés olyan természetes módja, akár a madárdal.

Bhólá Náth, egy okos, tizennégy éves fiúcska Ráncsíban, adta ezt a magyarázatot, amikor egyik reggel megdicsértem az énekét. Akár kértük, akár nem, a kölyök ontotta magából a dallamokat. Korábban Tagore híres iskolájába, a Sántinikétanba ('a Béke Kikötője') járt Bolpurban.

- Rabindranath dalait magam is kora gyermekkorom óta éneklem - mondtam neki. - Minden bengáli gyönyörködik magasröptű költeményeiben, még az írástudatlan parasztok is.

Bhólával ezután együtt elénekeltünk néhány refrént Tagorétól, aki több ezer indiai verset zenésített meg. Akadtak közöttük saját szerzemények, mások a nép ősi dalai közül kerültek ki.

- Röviddel azután találkoztam Rabindranathtal, hogy megkapta az irodalmi Nobel-díjat - mondtam közös dalolásunk után. - Azért kerestem fel, mert tetszett, hogy milyen bátran elbánik a kritikusaival - kuncogtam.

Bhólát kíváncsivá tette ez a történet, és a további részletek után érdeklődött.

- A tudósok komolyan ostorozták Tagorét, amiért újfajta stílust honosított meg a bengáli költészetben - kezdtem.

- A köznyelvet az irodalmi nyelvvel keverte, s közben semmibe vette a panditoknak oly drága korlátokat. Dalai mély filozófiai gondolatokat közvetítenek erős érzelmi töltéssel, az elfogadott irodalmi formák iránt azonban vajmi kevés tiszteletet tanúsítanak... Egy befolyásos kritikus megvetően „galambpoétának&quot; nevezte Tagorét, aki „pénzre váltotta burukkolását&quot;. A nagy költő azonban méltó bosszút állt, s röviddel azután, hogy ő maga angolra fordította ''Áldozati énekek ''(Gítándzsali) című kötetét, a széles nagyvilág tisztelgett a lábánál. Egy egész vonatnyi pandit kereste fel ekkor Sántinikétanban, köztük egykori ellenfelei is, hogy gratuláljanak neki... Rabindranath szánt szándékkal hosszan megvárakoztatta vendégeit, majd sztoikus nyugalommal hallgatta végig dicséretüket. Végül az ő szokásos kritikusi fegyvertárukat fordította ellenük: „Uraim - fordult hozzájuk. - Dicséretük illata sajnálatos módon egykori megvetésük orrfacsaró bűzével keveredik. Tán csak nincs közvetlen kapcsolat az én hirtelen támadt megbecsülésem és a Nobeldíj között? Hisz továbbra is ugyanaz a költő vagyok, akitől önök elfordultak, amikor először felajánlottam szerény virágaimat a bengáli költészet oltárán.&quot;

- Az újságok beszámoltak Tagore ádáz kirohanásáról. A magam részéről csodáltam ennek a férfinak a szókimondását, akit nem szédített meg a hízelgés - folytattam. - Mr. C. F. Andrews{{ref|29-1}} , a nagy költő titkára ismertetett össze vele Kalkuttában. A titkár is egyszerű bengáli dhótít viselt, s Gurudévának nevezte Tagorét... Rabindranath szívélyesen fogadott. Áradt belőle a báj, a kultúra és az udvariasság. Amikor az őt ért irodalmi hatások felől érdeklődtem, elmondta, hogy mindenekelőtt nagy vallási elbeszélő költeményeink és Vidjápati, egy közismert 14. századi poéta művei hatottak rá.

Emlékeimen merengve elénekeltem egy régi bengáli dalt Tagore feldolgozásában, amely a ''Gyújtsd meg szerelmed lámpását ''címet viseli. Bhólával vígan daloltunk a vidjálaja kertjét járva.

Körülbelül két évvel azután, hogy Ráncsíban iskolát alapítottam, Rabindranath meghívott Sántinikétanba, hogy vitassuk meg nevelési eszményeinket. Örömmel elfogadtam a meghívást. A költő dolgozószobájában foglalatoskodott, amikor beléptem. Akkor is azt gondoltam, mint első találkozásunkkor, hogy kevés nála férfiasabb megjelenésű halandót ismertem. Nemes vonású arcát hosszú haj és leomló szakáll keretezte. Nagy, olvadékony tekintete, angyali mosolya és fuvolaként zengő hangja járult hozzá személyes varázsához. A szálas, izmos, méltóságteljes férfiúban ugyanakkor nőies gyöngédség és egy gyermek elbájoló önfeledtsége lakozott. Festeni sem lehetne különb költőt, mint amilyen ez a szelíd énekes volt.

Rövidesen elmerültünk iskoláink összehasonlításában, amelyeket mindketten a fennálló szokások ellenében hoztunk létre. Sok hasonló vonást fedeztünk fel bennük: a szabadtéri oktatást, az egyszerűséget, valamint azt, hogy mindketten bőséges teret biztosítottunk a gyermekek kreativitásának. Rabindranath azonban nagy súlyt helyezett az irodalom és a költészet tanulmányozására. Fontosnak tartotta emellett a zenei önkifejezést, amit már Bhólá esetében is megfigyelhettem. A sántinikétani gyermekeknek voltak ugyan csendespihenőik, de nem tanultak jógázni.

A költő lekötelező figyelemmel hallgatta meg leírásomat a felvillanyozó jógada-gyakorlatokról és azokról a jógakoncentrációs módszerekről, amelyeket minden tanítvány elsajátít Ráncsíban.

Tagore elmondta, hogy gyermekkorában neki is meggyűlt a baja a hivatalos oktatással.

- Az ötödik elemi elvégzése után megszöktem az iskolából - mondta nevetve.

Nem volt nehéz elképzelnem, hogyan hathatott veleszületett költői érzékenységére a sivár és száraz tantermi fegyelmezés.

- Ezért nyitottam iskolát Sántinikétanban, a fák árnyékában és Isten szabad ege alatt - a szépséges kertben tanuló csoport felé intett. - Egy gyermeknek természetes környezetében, virágok és madárdal között a helye. Így könynyebben kifejezésre juttatja veleszületett készségeit. Az igazi nevelés nem pumpálja-tölti a tanulóba a magolni valót, hanem segít felszínre hozni a belső bölcsesség végtelen tartalékait.{{ref|29-2}} 

Egyetértettem vele, és hozzátettem:

- A hivatalos oktatásban elnyomják a gyermekek hős és példakép után áhítozó ösztöneit, amikor száraz adatokkal és tényekkel tömik a fejüket.

A költő szeretettel beszélt atyjáról, Dévéndranáthról, aki iskolája alapítására is ösztönözte.

- Apámtól kaptam ezt a termékeny földdarabot, amelyen még ő emelt vendégházat és templomot - mondta Rabindranath. - Jómagam 1901-ben kezdtem itt nevelési kísérleteimet, mindössze tíz fiúval. A Nobel-díjjal járó nyolcezer font mind ráment az iskola fenntartására.

Az idősebb Tagore, Dévéndranáth, akit közel s távol maharsiként (azaz nagy bölcsként) emlegettek, roppant figyelemreméltó egyéniség volt, amint az ''Önéletrajzából ''is kitűnik. Férfikorában két évet töltött a Himalájában meditációval. Az ő édesapja, Dvárkánáth Tagore egész Bengálban híressé tette nevét nagylelkű közadakozásaival. A jeles család több nagy embert adott a világnak. Rabindranathon kívül többen kitüntették magukat az alkotó kifejezés területén. Unokaöccsei, Gogonéndra és Abaníndra India élvonalbeli művészei közé tartoznak.{{ref|29-3}} Rabindranath testvére, Dvidzséndra mélyenszántó gondolkodó volt, akit még a madarak és az erdő vadjai is kedveltek.

Rabindranath felajánlotta, hogy szálljak meg éjszakára a vendégházban. Este a belső udvarban szórakoztató vendégsereg gyűlt össze. Úgy éreztem magam, mintha egy régebbi korba csöppentem volna, ahol az ősi remetelakban a vidám dalnokot hívek veszik körül, s valamennyit az Isten iránti szeretet vonja fénykörébe. Tagore barátságait a harmónia szálaival fűzte szorosabbra. Soha nem volt erőszakos, ellenállhatatlan vonzerejével hódította meg a szíveket. A poézis ritka virágai az Úr kertjében nyílnak, s bódító illatukkal vonzzák magukhoz az idegeneket!

Rabindranath a maga dallamos hangján felolvasta néhány újonnan alkotott, kitűnő versét. Legtöbb dalát és színművét Sántinikétanban szerezte tanítványai gyönyörködtetésére. A magam részéről azért kedvelem a strófáit, mert noha csaknem mindegyikben utal Istenre, ritkán nevezi Őt néven. „Részeg vagyok a dal örömétől, s magamról elfeledkezve, barátomnak nevezlek Téged, ó, Uram&quot; - írta. Másnap, ebéd után vonakodva vettem búcsút a nagy költőtől. Örömömre szolgál, hogy kis iskolája mostanra nemzetközi egyetemmé fejlődött. A Viszvá-Bháratíban messze földről érkezett tudósok lelnek eszményi környezetre.

''Ahol nem fél a lélek, ''s ''fennen hordhatjuk fejünk,''

''Ahol a tudás szabad,''

''Ahol a világot nem tördeli diribdarabokra''

''Kerítések szűkös fala,''

''Ahol a szavak az igazság mélyéről fakadnak,''

''Ahol fáradhatatlanul munkálkodunk a tökéletességen,''

''Ahol a holt szokások sivár sivatagát''

''Az ész tiszta patakja üdíti fel,''

''Ahol a lélek Feléd tör egyre jobban''

''Kiteljesedő gondolattal-tettel,''

''Atyám, a szabadságnak ebbe a mennyországába''

''Vezesd, ó, hazámat! ''{{ref|29-4}} 

Rabindranath Tagore

==30. FEJEZET==

A csodák törvénye

A nagy regényíró, Lev Tolsztoj{{ref|30-1}} szépséges mesét írt ''Három remete ''címen. Barátja, Nicholas Roerich a következőképpen foglalta össze a mű cselekményét:

Egy szigeten három vén remete éldegélt. Olyan egyszerű lelkek voltak, hogy mindössze egyetlen imát ismertek: „Mi is hárman vagyunk, Ti is hárman, könyörüljetek rajtunk!&quot; Ez a jámbor fohász nagy csodatetteket szült.

A környék püspöke{{ref|30-2}} a három remetéről és rendhagyó imájukról hallva elhatározta, hogy felkeresi és megtanítja őket az egyház által jóváhagyott imádságokra. A szigetre érve felvilágosította a remetéket, hogy imájuk nem méltó az egyházhoz, megtanította őket számos imára, majd hajóra szállt, és távozott. A fedélzeten észrevette, hogy a hajót sugárzó fénykéve követi. Amint közelebb ért, felismerte a három remetét, akik kézen fogva futottak a hullámokon, hogy utolérjék a hajót.

- Elfelejtettük az imát, amire megtanítottál minket, s most azért siettünk utánad, hogy mondd el újra - kiáltozták, amint beérték a püspököt.

Az azonban a fejét rázta.

- Kedveseim - mondta nagy alázattal -, maradjatok csak meg a régi imátoknál!

Vajon hogyan tudott a három szent a vízen járni? Hogyan támadhatott fel a megfeszített Jézus?

Hogyan hajtotta végre csodáit Lahiri Mahásaja és Srí Juktésvar?

A modern tudomány egyelőre nem képes választ adni a fenti kérdésekre, de az atomkor hajnalán tudásunk ugrásszerűen meg fog növekedni. Az ember egyre kevésbé ismer lehetetlent.

A ''Védák ''tanúsága szerint az anyagi világ a májá alapvető törvénye szerint, a viszonylagosság és kettősség elvének megfelelően működik. Isten, az Egyetlen Élet, a tökéletes egység, aki, hogy a teremtés elkülönülő és sokféle megnyilvánulásaként jelenjék meg, hamis vagy nem valódi fátyolba burkolózik. Ez a csalóka, dualista fátyol a májá. Napjaink számos tudományos felfedezése igazolta a régi idők risijeinek ezt az egyszerű, mégis alapvető kijelentését.

Newton mozgástörvénye ugyancsak a májá szellemében fogant: „Minden hatás vele egyenlő, vele ellentétes előjelű ellenhatást szül. Bármely két - mozdulatlan - testben ébredő erő egyenlő és ellentétes irányú.&quot; A hatás és ellenhatás tehát pontosan megegyezik egymással. „Az erő önmagában elképzelhetetlen. Mindig erőpárok lépnek fel, amelyek egymással egyenlők, ám ellentétes irányúak.&quot;

A természet alapvető munkálkodásában szintén felfedezhetjük májá fátylát. A villamosság például vonzáson és taszításon alapuló jelenség, hiszen az elektronok és protonok ellentétes töltésűek. Az atomnak nevezett anyagi részecske a földgolyóhoz hasonlóan pozitív és negatív pólussal rendelkező mágnesként viselkedik. Az egész jelenségvilágot a polaritás uralja, a fizika, a kémia és egyéb tudományok minden törvényében benne rejlenek az ellentétes fogalmak.

A természeti törvények azért nem létezhetnek a májá birodalmán kívül, hiszen a májá maga a teremtés szövete és szerkezete. Maga a természet is csak káprázat, ezért a természettudomány óhatatlanul a világ lényegi hamisságával foglalkozik. A májá a maga világában örök és kimeríthetetlen. A jövő tudománya sem tehet többet, mint hogy ennek az örök törvénynek a végtelen számú aspektusát kutatja. A tudomány így folyton változik, és soha nem érhet felfedezései végére. Miközben felfejti a már működő mindenség összefüggéseit, semmit sem szól magáról a törvények megállapítójáról, az egyedüli működtetőről. Hiába váltak közismertté a nehézkedés és az elektromosság nagyszerű törvényei, hogy egész pontosan mi is a lényegük, azt a földi halandók mindmáig nem értik.{{ref|30-3}} 

A próféták jelölték meg az ember feladataként, hogy kerekedjék fölül a máján. Ők ugyanis azt tartották az ember legfőbb céljának, hogy emelkedjék fölül a teremtés kettősségén, és pillantsa meg a Teremtő lényegi egységét. Akik ragaszkodnak a kozmikus illúzióhoz, el kell, hogy fogadják a polaritás elemi szabályát: az apály és dagály, az emelkedés és hanyatlás, a nappal és éjszaka, az öröm és fájdalom, a jó és rossz, a születés és halál ellentétpárjait. Több ezer születés után ezek a ciklikus minták kezdenek fárasztóvá válni, s az ember reménykedve pillantana túl májá mindent beburkoló fátylán.

Aki mögéje néz, az felfedi a teremtés titkát. Az az igazi egyistenhívő, aki ekképpen csupaszítja le a mindenséget. Mindenki más bálványképeket imád. Mindaddig, amíg az ember alá van vetve a természet dualista káprázatának, istennője csak a Janus-arcú Májá lehet, s nem ismerheti meg az egyetlen, igaz Istent.

A világ-káprázat, a májá, az emberben avidjáként ismert, szó szerint: 'nem-tudás', tudatlanság, téveszme. Intellektuális megítélés vagy elemzés útján soha nem pusztíthatjuk el a máját vagy az avidját; ennek egyedüli módja az, ha elérjük a nirvikalpa szamádhi belső állapotát. Az Ószövetség prófétái és valamennyi kor látnokai ebben a tudatállapotban jövendöltek.

Ezékiel mondotta: „És vitt engem a kapuhoz, ahhoz a kapuhoz, amely napkelet felé néz vala. És ímé, Izrael istenének dicsősége jő vala napkelet felől, és zúgása, mint a nagy víz zúgása, és a föld világos vala az ő dicsőségétől.&quot;{{ref|30-4}} A homlok közepén székelő isteni szem (napkelet) révén a jógi a mindenütt jelenvalóságba kormányozza tudatát. Eközben az isteni Aum szót hallja, amely olyan, „akár a vizek zúgása&quot;, és látja a fényeket, amelyek a teremtés egyedüli valóságát jelentik.

A mindenség trilliónyi rejtélye közül a fény a legrendkívülibb. A hanghullámokkal ellentétben, amelyek terjedéséhez levegőre vagy más, anyagi közvetítő közegre van szükség, a fény hullámai a légüres csillagközi teret is átszelik. A hullámelmélet alapján feltételezett éter létét feleslegessé teszi Einstein elmélete, amely szerint a tér geometriai tulajdonságai szükségtelenné teszik az éterteóriát. A fény mindkét hipotézisben a legfinomabb, anyagi kötöttségektől legszabadabb természeti jelenség marad.

Einstein rendkívüli feltevései szerint a relativitás elméletének alapja az, hogy a fény terjedési sebessége másodpercenként 300 000 km. Einstein matematikailag bebizonyította, hogy - már ami az ember véges tudatát jelenti - a fénysebesség a folyton változó világegyetem egyedüli állandója. Az ember az egyedül „abszolút&quot; fénysebességre alapozza a tér és az idő fogalmait. A tér és az idő nem elvontan örök, mint eddig gondolták, hanem viszonylagos és véges tényezők. A fénysebességhez mint mércéhez igazítva vezethető le a mindenkori, rájuk vonatkozó mérési eredmény.

A dimenziót tekintve relatív tér természetével együtt az idő valódi természetére is fényt derít az elmélet - jelesül arra, hogy az idő maga a kétértelmű titokzatosság. Einstein néhány egyenletével a fényen kívül minden rögzített valóságot száműzött a mindenségből.

Később a nagy fizikus egyesített mezőelméletében egy matematikai képletbe próbálta belefoglalni a nehézkedés és az elektromágnesesség törvényeit. A kozmosz egészét egyetlen törvényre egyszerűsítve, visszanyúlt a risik ősi bölcsességéhez, akik a teremtés egyedüli alkotóelemeként az ezerarcú máját jelölték meg.{{ref|30-5}} 

A relativitás korszakalkotó elmélete lehetőséget teremtett az alapvető atom matematikai eszközökkel történő föltárására. Korunk nagy tudósai nem csupán azt állítják, hogy az atom végső soron hullámtermészetű, de azt is kimondják, hogy energiája lényegében valamiféle elmeanyag.

„Annak őszinte elismerése, hogy a természettudomány valójában árnyakkal foglalkozik, a legjelentősebb tudományos vívmányok közé tartozik - írta Sir Arthur Stanley Eddington ''The Nature of the Physical World ''(Az anyagi valóság természete) című művében. - Az anyagi valóságban eszerint voltaképpen árnyjátékot szemlélünk a mindennapok világában. Könyököm árnyéka az árnyékasztalon nyugszik, miközben a tinta árnyéka végigszántja az árnyékpapírt. Mindez szimbólumszerű, s a természettudós is ekként bánik vele. Aztán jön az elme, az alkimista, aki átváltoztatja a szimbólumokat... Röviden szólva a világ anyaga elmeanyag.&quot;

Az egyik legújabb találmány, az elektronmikroszkóp bebizonyította az atomok fénytermészetét és a természet szükségszerű dualitását. A ''The New York Times ''1937-ben a következőképpen számolt be az elektronmikroszkóp bemutatkozásáról a Tudományos Fejlődés Amerikai Szövetségének ülésén:

''A volfrám kristályszerkezetét eddig csupán közvetett úton, röntgensugárral tudtuk felderíteni. Most ott állt merészen a fluoreszkáló fényben. Kilenc atom alkotta annak rendje és módja szerint a kocka alakú kristályrácsot: egy mind-''

''egyik sarokban és egy középütt. A fluoreszkáló képernyőn meghatározott geometriai alakzatba rendeződő fénypontoknak tetszettek. A fényből lévő kristálykockák körül a levegőmolekulák mini táncoló fénypontok látszottak, a napfény reszket így a mozgó vízfelületen...''

''A elektronmikroszkóp elvét Dr. J. Davisson és dr. Lester H. Germer, a New York-i Bell Telefontársaság két munkatársa fogalmazta meg először. Ők mondták ki, hogy az elektron természete kettős: egyfelől részecskeként, másfelől hullámként viselkedik. Hullámtermészete miatt a fény tulajdonságait mutatja. Ezt felismerve, megkezdődtek a kutatások, hogy az elektronnyalábot a fénysugárhoz hasonlóan lencsékkel fókuszálják.''

''Dr. Davisson fizikai Nobel-díjat kapott, amiért felismerte az elektron Jekyll-Hyde természetét, miáltal az anyagi valóság kettősségének tényére is rávilágított.''

„Ismereteink egyre inkább valamilyen nem mechanikus valóság létét igazolják - írta Sir James Jeans ''The Mysterious Universe ''(A titokzatos mindenség) című munkájában. A világmindenség kezd egyre inkább nagyszerű gondolathoz, mint nagyszabású gépezethez hasonlítani.&quot; A 20. századi tudomány tételei pedig olyanok, mintha a Védák egyegy lapját olvasnánk.

Ha így kell lennie, hát tanulja meg a tudománytól az ember azt a filozófiai igazságot, hogy a szilárd, anyagi valóság voltaképpen nem létezik: felvetője és vetüléke májá, káprázat. A vizsgálat során a valóság délibábjai menten szertefoszlanak. A mindenség megnyugtató eresztékei mára recsegve-ropogva omlanak össze, s az ember homályosan felismeri, hogy hamis bálványoknak áldozott, megszegve ezzel az isteni parancsot: „Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem.&quot;{{ref|30-6}} 

A tömeget és energiát azonosító, híres egyenletével Einstein kimondta, hogy bármely anyagi részecske energiája tömegének és a fénysebesség négyzetének szorzatával egyenlő. Az atomenergia az anyagi részecskék megszüntetése révén szabadul fel. Az anyag halála szülte az atomkort.

A fénysebesség nem csupán azért állandó, mert értéke minden esetben 300 000 km másodpercenként, hanem azért is, mert egyetlen anyagi test sebessége sem érheti el a fényét, amely testtömege sebességével együtt növekszik. Másként fogalmazva, csupán egy végtelen tömegű anyagi test sebessége lehet egyenlő a fénysebességgel.

Ez ''a tétel a csodák világába röpít minket.''

Azok a mesterek, akik képesek testüket materializálni és eltüntetni, s a fénysebességgel suhanni, és a fény teremtő energiája segítségével azonnali fizikai megnyilvánulást előidézni, megfelelnek a természettörvények előírásainak, tömegük valóban végtelen. 

Egy megvalósult jógi tudatossága minden erőfeszítés nélkül képes azonosulni a mindenség egészével valamilyen szűkös test helyett. A gravitáció, lett légyen szó a Newtonféle „erőről&quot; vagy az Einstein-féle „tehetetlenségről&quot;, önmagában még nem elegendő, hogy egy mestert arra ''késztessen, ''hogy felmutassa az anyagi tárgyak megkülönböztető gravitációs feltételét, azaz a súly tulajdonságát, mint a földi tárgyak. Aki mindenütt jelenvaló Világszellemnek tudja magát, többé nincs alávetve a térben és időben létező testek korlátainak. A börtönt jelentő „behatároltság&quot; az „Én Ő vagyok&quot; jóval rugalmasabb felismerésének adja át a helyét.

„Legyen világosság. És lőn világosság&quot;{{ref|30-7}} - áll a Szentírásban. A világ teremtésekor Isten első parancsa létrehozta a mindenség strukturális alapját: a fényt. Isten valamennyi megnyilvánulása ezen az anyag nélküli eszközön keresztül történik. Bármely kor vallásában Isten láng és fény alakjában jelenik meg: „...és a szemei olyanok, mint a tűzláng... és az ő orczája, mint a nap, a mikor fénylik az ő erejében&quot; - olvassuk ''János jelenéseiben?''{{ref|30-8}} 

A jógi, aki tökéletes meditációban egyesítette tudatát a Teremtőével, fényként (az életenergia rezgéseként) érzékeli a mindenség lényegét. Az ő szemében nincs különbség a vizet és a földet alkotó fénysugarak között. Az anyag tudatosságától, a tér három kiterjedésétől és az idő negyedik dimenziójától megszabadulva, egy mester egyforma könynyedséggel juttatja át fénytestét a föld, a víz, a tűz és a levegő fényből szőtt sugarain.

„Ha azért a te szemed tiszta, a te egész tested világos lesz.&quot;{{ref|30-9}} Miután a jógi hosszan összpontosít a felszabadító spirituális szemre, ez képessé teszi, hogy átlásson az anyaggal és a nehézkedéssel kapcsolatos valamennyi tévképzeten. Ő úgy látja a mindenséget, ahogyan Isten megteremtette, lényegét tekintve osztatlan fénytömegként.

„Az optikai képek ugyanazon elv alapján épülnek fel, mint a hétköznapi autotípiák; azaz apró, a szemnek észrevétlen pontozásból - tudjuk meg dr. L. T. Trolandtól, a Harvard Egyetem munkatársától. - A retina olyan érzékeny, hogy a megfelelő minőségű fény viszonylag kis mennyisége is fényérzetet kelt.&quot;

''A csodák törvényét mindenki működtetheti, aki felismeri, hogy a teremtés lényege a fény. ''Egy mester a fényjelenségekre vonatkozó isteni tudása segítségével azonnal észlelhető manifesztációkat hozhat létre a mindenütt jelenlévő fényatomokból. A kívánt alakzatot (legyen szó fáról, orvosságról vagy emberi testről) a jógi tetszése szerint határozza meg, akaraterejére és vizualizációs képességeire támaszkodva.

Éjszaka elhagyjuk egónk hamis korlátait, és átlépünk az álom-tudatosságba. Ilyenkor újra meg újra megtapasztalhatjuk elménk mindenhatóságát. Lám, rég halott barátaink, távoli kontinensek vagy gyermekkorunk megelevenedett színterei bukkannak fel álmainkban.

Ez a szabad, feltételhez nem kötött tudat, amelyet rövid időre minden ember megtapasztalhat álmaiban, az Istenre ráhangolódott mesterek folytonos állapota. A személyes érdekeket nem ismerő jógi az isteni teremtő akarat mozgósításával úgy rendezi át a világmindenség fényatomjait, hogy a hívők minden őszinte kívánságát teljesítse.

„És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.&quot;{{ref|30-10}} 

A teremtés és benne az ember azt a célt szolgálja, hogy felülkerekedjék a májá világán, felismerve a világegyetem feletti hatalmát.

1915-ben, röviddel azután, hogy beléptem a szvámí rendbe, különös látomásom volt. Ennek révén értettem meg az emberi tudat viszonylagosságát, s ismertem fel minden kétséget kizáróan az Örök Fény egységét a májá fájdalmas kettősségei mögött. A látomás akkor tört rám, amikor egyik reggel apám Garpar úti lakásának kis padlásszobájában gubbasztottam. Az első világháború hónapok óta tombolt Európában, s én szomorúan gondoltam az óriási emberveszteségre.

Miközben csukott szemmel meditáltam, tudatom hirtelen átköltözött egy csatahajó kapitányának testébe. Golyók süvítettek a levegőben, amelyeket a parti ütegek és a hajó ágyúi lőttek ki egymásra. Egy óriási gránát eltalálta a lőporraktárat, és ripityára zúzta hajómat. A vízbe ugrottam néhány tengerésszel, akik túlélték a robbanást.

Zakatoló szívvel, de biztonságban értem el a partot. Csakhogy itt egy kósza golyó eltalálta a mellkasomat. Hörögve a földre buktam. Egész testem megbénult, mégis tudatában voltam annak, hogy az enyém, ahogyan az elzsibbadt lábunkról is tudunk.

„Nos, most ütött az utolsó órám&quot; - gondoltam. Már épp kiadtam lelkemet, amikor hopp, ismét lótuszülésben találtam magam a Garpar úti szobában.

Hisztérikus könnyek ömlöttek végig arcomon, miközben ujjongva cirógattam, csipdestem visszanyert tulajdonom, egy olyan testet, amelynek mellkasát nem tépte fel puskagolyó. Ide-oda himbálóztam, s ki- és belégzésem győzött meg arról, hogy életben vagyok. Miközben gratuláltam magamnak, megint csak visszakerültem a kapitány holttestébe azon a gyilkos parton. Nem tudtam, élek-e, halok-e.

- Uram, élek-e vagy meghaltam? - imádkoztam. Ekkor vakító fényjáték töltötte be a szemhatárt. Lágy moraj formálódott szavakká:

- Ugyan mi köze az életnek és a halálnak a fényhez? A fény képmására alkottalak. Az élet és halál viszonylagossága a kozmosz álmához tartozik. Ébredj fel álmodból, gyermekem!

Ennek az ébredésnek a lépcsőfokaként az Úr arra serkenti a tudósokat, hogy a maguk helyén és idejében fedezzék fel a teremtés titkait. Több új keletű felfedezés segít az embernek megérteni, hogy a mindenség egyetlen erő, a fény változatos kifejeződése, amelyet isteni értelem kormányoz. A mozi, a rádió, a televízió, a radar, a fotocella csodái, a bámulatra méltó atomenergia „elektromos szeme&quot; mindmind a fény elektromágneses jelenségein alapul.

A mozi bármely csodát elénk varázsolhat. A fényképészet trükkjei nem ismernek korlátokat. Az embert tekinthetjük a durva, fizikai formájából kiváló, áttetsző asztráltestnek, az ember vízen járhat, feltámadhat halottaiból, megfordíthatja az események természetes egymásra következését, lerombolhat időt és teret. Egy szakértő által összerakott képek hasonlóak azokhoz, amelyeket egy igazi mester a valóságos fénysugarakkal művel.

A mozi életszerű képeivel a teremtéssel kapcsolatos sok igazságot megvilágít. A kozmikus rendező saját darabjait írja, s századokra szólóan tervezi meg a gigantikus szereposztást. Az öröklét sötét bugyraiból küldi fénysugarait az egymást követő korok filmrétegein keresztül, a filmképeket az űr képernyőjére vetítve. Amiként a filmképek valóságosnak tűnnek, pedig csak fény és árnyék keveréke alkotja őket, ugyanígy a mindenség változatossága is csalóka látszat. Az égi körök számtalan létformája csupán a kozmikus film statisztája. A végtelen, teremtő sugár az emberi tudat képernyőjére vetíti az öt érzék átmeneti igazságait közvetítő, elsuhanó jeleneteket.

Ha a mozi közönsége feltekint, látja, hogy testetlen fénysugár hordozza a film képeit. A mindenség színpompás drámáját a Kozmikus Fényforrás egyetlen sugárkévéje vetíti elénk. A Teremtő hasonlíthatatlan leleménnyel mulattatja gyermekeit, akik egyszerre színészek és nézők is az isteni planetáriumban.

Egyszer egy moziban híradót láttam az európai csatamezőkről. Nyugaton még nagyban zajlott az első világháború, s a híradó olyan élethűen közvetítette a vérontás jeleneteit, hogy szorongó szívvel hagytam ott a filmszínházat.

- Uram, miért engedsz meg ilyen rettenetes vérfürdőt? - imádkoztam.

Legnagyobb meglepetésemre azonnali választ kaptam. Látomásom támadt az európai hadszíntér akkori állásáról. A holtakkal és haldoklókkal teli csatamezők jóval vérfagyasztóbb jeleneteket mutattak, mint amelyeket a híradóban láttam.

- Nézd meg alaposan! - szólt belső tudatomhoz egy szelíd hang. - Látni fogod, hogy ezek a jelenetek, amelyek most Franciaországban játszódnak, nem mások, mint a fény és az árnyék játékai. Kozmikus filmet látsz, amely éppúgy nem valóságos, mint a híradó képei: mindez színház a színházban.

A szívem azonban még ekkor sem békélt meg. Az isteni hang folytatta:

- A teremtés egyszerre fény és árnyék, mindegyik szükséges a képek létrejöttéhez. A májá világában a rossz és a jó folyton váltja egymást. Ha az öröm állandó volna itt a földön, vágynánk-e újabbra? Szenvedés nélkül aligha jutna eszünkbe, hogy elhagytuk örök hajlékunkat. A fájdalom jó emlékeztető. A kiutat a bölcsesség mutatja meg. A halál csupán látszólagos tragédia. Akik összeborzadnak láttára, olyanok, mint a tudatlan színész, aki szörnyethal félelmében a színpadon, holott csak vaktölténnyel lőnek rá. Fiaim a fény gyermekei, s nem szenderegnek örökké a káprázatban.

A szent iratokban eleget olvastam ugyan a májáról, mégsem éreztem át olyan mélyen lényegét, mint látomásaim során, amelyeket vigasztaló szavak kísértek. Az ember értékrendje hihetetlenül megváltozik, amikor végleg meggyőződik arról, hogy a teremtés nem egyéb óriási mozinál, s hogy saját valósága nem ebben, hanem ezen túl lelhető föl.

Miután e fejezet megírásával végeztem, lótuszülésben kuporogtam ágyamon. Szobámat két lámpa gyér fénye világította meg. Tekintetemet felemelve láttam, hogy a menynyezetet mustárszínű fények pettyezik, reszketve-remegve világítottak, akár a rádium. Ceruzaszerű sugarak miriádjai, mint az eső szálai gyűltek egyetlen áttetsző kévébe, s áradtak némán felém.

Testem egyszerre elvesztette szilárdságát és asztrális anyaggá alakult. Ereztem, hogy lebegek, s az ágy érintésére súlytalan testem jobbra-balra ingadozott. Körbenéztem a szobámban; a bútorzat és a falak nem változtak, de az a kis fénykupac úgy megsokszorozódott, hogy nem láttam tőle a mennyezetet. Elképesztett ez a csodálatos látvány.

- Ilyen a kozmikus mozi - szólt egy hang a fényből. A lepedődre vetíti tested képét. Vedd észre, hogy külsőd semmi más, csak fény!

A karomra pillantottam, s előre-hátra mozgattam, mégsem éreztem a súlyát. Elragadtatott öröm lett úrrá rajtam. A kozmikus fénynövénynek én voltam a virága. Ez a kozmikus fénysugár isteni másolata volt annak a fénysugárnak, amely a mozi vetítőkamrájából árad ki, és képpé formálódik a filmvásznon.

Jó ideig szórakoztatott saját testem mozija hálószobám homályosan megvilágított filmszínházában. Noha már eddig is sok látomásom volt, egyiket se éreztem ilyen különlegesnek. Miközben a szilárd test illúziója mindenestől elenyészett bennem, s mind jobban átéreztem, hogy a tárgyak lényege a fény, felnéztem az életronok lüktető áramára, és így esdekeltem:

- Isteni fény, kérlek, vond vissza magadba testem alázatos kis képét, ahogyan Illést is magadhoz vetted lángszekéren.

Imám túl rendhagyó lehetett, mert a fénysugár eltűnt. Testem visszanyerte előbbi súlyát, az ágyra süppedt; a mennyezeten hemzsegő fénypontok még hunyorogtak, majd kialudtak. Láthatóan nem jött még el az ideje, hogy elhagyjam a földet.

„Amúgy meg talán Illés sem örülne elbizakodottságomnak!&quot; - gondoltam filozofikusan.

==31. FEJEZET==

Beszélgetés a Szent Anyával

- Tisztelt anyám, gyermekkoromban a te prófétaférjed áldott meg. Ő volt a szüleim és saját gurum, Srí Juktésvar mestere. Megkérhetnélek ezért, hogy mesélj szent életedről?

Srímatí Kásí Monihoz, Lahiri Mahásaja házastársához intéztem e szavakat. Mivel rövid időre Benáreszbe szólítottak az ügyeim, régi vágyam teljesült ezzel a látogatással.

A tiszteletreméltó hölgy Lahiri Mahásaja családi hajlékában fogadott, Benáresz Garudésvar Muhalla nevű negyedében. Hajlott kora ellenére virágzott, akár egy lótusz, s spirituális, jó illat áradt belőle. Közepes testalkatú teremtés volt világos bőrrel, karcsú nyakkal és nagy, fénylő szempárral.

- Üdvözöllek, fiam. Gyere fel az emeletre!

Kásí Moni egy szűk kis helyiségbe vezetett, ahol egy ideig a férjével lakott. Megtiszteltetésnek éreztem, hogy láthatom a szentélyt, ahol a páratlan mester a házasság emberi drámáját játszotta. A nyájas hölgy egy párnára ültetett maga mellé.

- Hosszú évekkel ezelőtt ébredtem rá férjem isteni mivoltára - kezdte. - Egyik éjszaka, ugyanebben a szobában igen élénk álmot láttam. Fénykörtől övezett angyalok szálltak felettem elmondhatatlan kecsességgel. Olyan valóságosnak tetszett ez a látvány, hogy nyomban felébredtem. A helyiséget különös módon vakító fény ragyogta be... Férjem lótuszülésben lebegett a szoba közepén, angyaloktól körülvéve, akik imára kulcsolt kézzel imádták őt... Mérhetetlenül meglepődtem, s azt hittem, még mindig álmodom. „Asszony - szólalt meg Lahiri Mahásaja - ébredj fel egyszer és mindenkorra álmodból!&quot; Miután lassan a padlóra ereszkedett, a lábához vetettem magam. „Mester - kiáltottam -, újra meg újra meghajolok előtted! Kérlek, bocsáss meg, amiért a férjemnek tekintettelek! Megöl a szégyen, ha arra gondolok, hogy tudatlanságban maradtam egy megvilágosodott ember oldalán. Ettől az éjszakától kezdve azonban nem a férjem leszel, hanem a gurum. Elfogadod jelentéktelen személyemet tanítványodként?{{ref|31-1}} &quot; A mester gyengéden megsimogatott. „Kelj fel, szent lélek! Igen, elfogadlak - az angyalok felé mutatott. - Kérlek, hajolj meg sorban e szent lények előtt!&quot; Miután befejeztem alázatos hajlongásaimat, angyali kórus zengett fel, akár az ősi szent iratokban. „Áldott vagy te, az isteni Egy hitvese. Köszöntünk&quot; - a lábamhoz borultak, majd huss, eltűnt fényben ragyogó alakjuk. A helyiség sötétbe borult. Gurum ezután megkérdezte, kérem-e beavatásomat a krija-jógába. „Természetesen - feleltem. - Sajnálom, hogy korábban nem jutottam ehhez az áldáshoz.&quot; „Eddig még nem jött el az ideje - mosolygott vigasztalóan Lahiri Mahásaja. - Észrevétlen azon voltam, hogy ledolgozhasd karmád jó részét. Most már készen állsz a továbbiakra.&quot; Megérintette a homlokomat. Fényörvények jelentek meg előttem, e ragyogás fokozatosan opálkék, spirituális szemmé formálódott, amelyet aranygyűrű övezett, s a közepén fehér, ötszögletű csillag fénylett. „Hatolj át a csillagon tudatoddal a Végtelen királyságába!&quot; - gurum hangja meglepően lágy volt, akár egy távoli dallam. Ezután egyik látomás a másikat követte, az óceán hullámaiként törtek meg lelkem partjain. Az égi körök végül beolvadtak az üdvösség tengerébe. Valósággal belevesztem ebbe az áradó szentségbe. Amikor órákkal később visszanyertem földi tudatomat, a mester megtanította a krija-jóga technikáját... Ettől fogva Lahiri Mahásaja többé nem aludt a szobámban.

Ami azt illeti, egyáltalán nem aludt. A földszinten maradt a nappaliban, éjjel-nappal itt tartózkodott tanítványai társaságában.

A nemes hölgy elhallgatott. Látva, milyen különleges kapcsolatban állt a nagyszerű jógival, végül összeszedtem minden bátorságomat, és kértem, folytassa elbeszélését.

- Fiam, túl mohó vagy. Ennek ellenére elmondok még egy történetet - félszegen elmosolyodott. - Bevallom egy bűnömet, amelyet elkövettem guru férjem ellen. Néhány hónappal a beavatásom után elhagyottnak és elhanyagoltnak éreztem magam. Egyik reggel, amikor Lahiri Mahásaja belépett ebbe a kis szobába, hogy kivigyen egy cikket, a nyomába eredtem. Májá által megtévesztve, szapulni kezdtem a férjemet. „Minden idődet a tanítványaiddal töltöd. A feleséged és a gyermekeid iránti felelősségedről talán elfeledkeztél? Bánt, hogy nem gondoskodsz jobban az ellátásunkról.&quot; A mester egy pillanatig végigmért, majd huss, eltűnt. Rémültem hallgattam, amint egy hang felzengett a szoba valamennyi zugából: „Nem látod, hogy a nagy semmit szidod? Hogyan tehetne gazdaggá a semmi, aki vagyok?&quot; „Gurudzsí - kiáltottam - milliószor kérem a bocsánatodat! Nem látlak többé bűnös szememmel, kérlek, jelenj meg újra szent alakodban!&quot; „Itt vagyok&quot; - a válasz a fejem felett hangzott. Felnéztem, és láttam, hogy a mester testet öltött felettem a semmiből, feje a mennyezetet érintette. A tekintete lángként sütött rám. Magamon kívül voltam a félelemtől, s miután csöndben leszállt a padlóra, zokogva a lábához borultam. „Asszony, keress isteni gazdagságot, ne a földi talmi csillogást kergesd! Ha szert teszel belső kincsekre, meglátod, hogy külső gondjaid is megoldódnak - majd hozzátette: - Egyik spirituális fiam gondoskodik majd rólad.&quot; Gurum szavai természetesen valóra váltak: az egyik tanítványa jelentős összeget hagyott a családunkra.

Megköszöntem Kásí Moninak csodálatos tapasztalásait.{{ref|31-2}} Másnap ismét meglátogattam, s órákon keresztül filozófiai eszmecserét folytattam Tinkuri és Dukuri Lahirival. India nagy jógijának e két szent fia apja nyomdokaiba lépett. Mindketten jóvágású, szálas, izmos, bozontos szakállú szelíd hangú és ódivatú bájjal megáldott férfiak voltak.

Feleségén kívül több száz női tanítványa is akadt Lahiri Mahásajának, közéjük tartozott anyám is. Egyszer egy női ''cséla ''elkérte a gurutól a fényképét. Adott neki egy nyomatot, s hozzáfűzte:

- Ha védelemnek tekinted, legyen az, különben egyszerű fénykép.

Néhány nap múlva ez a hölgy és Lahiri Mahásaja menye a ''Bhagavad-gitát ''olvasta egy asztal mellett, amely fölött ott függött ez a fénykép. Hirtelen elektromos vihar csapott le rájuk.

- Védj meg minket, Lahiri Mahásaja! - hajoltak meg a kép felé a nők.

A könyvbe belecsapott a villám, a két nőnek mégsem görbült meg egy haja szála sem.

- Úgy éreztem, jéglap burkol körül, s veri vissza a perzselő hőséget - mesélte a cséla.

Lahiri Mahásaja két csodát is tett egy női tanítványával, Abhojával. A hölgy egy napon férjével, egy kalkuttai ügyvéddel meglátogatta a gurut. A nagy forgalom feltartóztatta kocsijukat, ezért mire kiértek a Howrah főpályaudvarra, a benáreszi vonaton már indulást fütyült a kalauz.

Abhojá csüggedten állt a jegypénztár közelében.

- Lahiri Mahásaja, kérlek, állítsd meg ezt a vonatot! fohászkodott magában. - Nem tudnám elviselni, hogy egy nappal később lássalak.

A pöfögő vonat kerekei forogtak-forogtak, a jármű mégsem haladt előre. A mozdonyvezető és az utasok leszálltak a peronra, hogy megcsodálják az elképesztő látványt. Ekkor egy angol vasutas lépett Abhojához és férjéhez. Noha ez ellenkezett a szokásokkal, a vasutas felajánlotta nekik szolgálatait.

- Bábú - mondta. - Ad ide a pénzt, és én megveszem a jegyet, miközben te felszállsz.

Amint a pár elfoglalta helyét a vonaton, és megkapta a jegyét, a szerelvény lassan megindult. A mozdonyvezető és az utasok rémülten kapaszkodtak vissza rá. Senki sem tudta, miért vesztegelt idáig, és miért indult el ilyen váratlanul.

Lahiri Mahásaja benáreszi otthonába lépve, Abhojá némán mestere lába elé vetette magát, és megpróbálta megérinteni.

- Állj fel, Abhojá! - mondta az. - Mondd, kedvedre van, hogy zavarsz? Mintha bizony nem jöhettél volna a következő vonattal!

Abhojá egy másik emlékezetes alkalommal is meglátogatta Lahiri Mahásaját. Ezúttal gyermekáldás dolgában kérte a segítségét.

- Kérlek, áldj meg, hogy kilencedik gyermekem megmaradjon - mondta. - Nyolc született eddig, de mindegyik rövidesen meghalt világra jövetele után.

A mester szeretettel rámosolygott.

- Érkező gyermeked megmarad. Csak kérlek, tartsd be pontosan az utasításaimat. Lányod születik majd, éspedig éjszaka. Tégy róla, hogy az olajlámpa egész éjjel égjen. Ne aludj el, és a fényt se hagyd kialudni.

Úgy történt, ahogyan a mindentudó guru megjövendölte. Abhojának lánya született egy éji órán. Az anya meghagyta a dadának, hogy töltse meg a lámpást olajjal. Mindkét nő virradatig fent volt, ekkor azonban elnyomta őket az álom. A lámpa már csaknem kialudt, fénye alig pislákolt. A hálószoba ajtaja nagy zajjal kicsapódott. A nők felriadtak álmukból. Rémült szemük előtt megjelent Lahiri Mahásaja.

- Nézd, Abhojá, a lámpa csaknem kialudt! - a lámpára mutatott, amelyet a dada sietve megtöltött.

Alig lobbant fel a fénye ismét, a mester eltűnt. Az ajtó bezárult mögötte, s a reteszt is visszatolták, minden látható segítség nélkül.

Abhojá kilencedik gyermeke megmaradt. 1935-ben, amikor utánaérdeklődtem, még élt.

Lahiri Mahásaja egyik tanítványa, a tiszteletreméltó Kálí Kumár Roj sok lenyűgöző részletet beszélt el vele töltött életéről.

- Hetekig szoktam vendégeskedni a házában - mesélte. - Az éjszaka csöndjében sok szent dandí{{ref|31-3}} szvámí jött el, hogy leboruljon a guru lábához. Néha a meditáció és a bölcselet kérdései kerültek terítékre. Hajnalban a fellelkesült vendégek eltávoztak. Látogatásaim alkalmával rájöttem, hogy Lahiri Mahásaja egyáltalán nem feküdt le aludni.

- Még kapcsolatunk elején történt, hogy belém kötött materialista főnököm - folytatta Roj. - „Nem akarok vallási fanatikusokat látni magam körül - horkantott megvetően. - Ha egyszer a szemem elé kerül a sarlatán gurud, hát szavamra, megemlegeti.&quot; Nem zavartattam magam fenyegetésétől, s csaknem minden este elmentem gurumhoz. Egyik este a főnököm utánam jött, és durván berontott a társalgóba. Kétségtelenül kötekedni akart. Alighogy letelepedett, Lahiri Mahásaja a nagyjából tizenkét fős csoporthoz fordult. „Szeretnétek látni egy képet?&quot; Amikor bólintottunk, megkért minket, hogy sötétítsük be a helyiséget. „Üljetek le egymás mögé, hogy kört alkossatok, s helyezzétek kezeteket az előttetek ülő szemére!&quot; Csöppet sem lepődtem meg, hogy főnököm, ha vonakodva is, de követi az utasításait. Néhány perc múlva Lahiri Mahásaja megkérdezte, mit látunk. „Uram, gyönyörű nő jelent meg előttem - mondtam én. - Vörös szegélyű szárít visel, s egy elefántfül{{ref|31-4}} közelében áll.&quot; Az összes többi tanítvány ugyanezt a leírást adta. Ekkor a mester főnökömhöz fordult: „Felismered ezt a nőt?&quot; „Igen - a megszólított szemlátomást számára ismeretlen érzésekkel küzdött. - Bolond módon ráköltöttem a pénzemet, amikor pedig jó feleségem van. Szégyellem magam azért az indulatért, ami idehozott. Megbocsátasz, és elfogadsz tanítványodnak?&quot; „Ha fél évig erényesen élsz, elfogadlak - a mester még hozzátette: - Különben nem tudlak beavatni.&quot; Főnököm három hónapig megtartóztatta magát, aztán ismét felújította kapcsolatát az asszonnyal. Két hónap múlva meghalt. Így értettem meg, mire gondolt gurum, amikor azt mondta, nem tudja majd beavatni.

Lahiri Mahásajának volt egy neves barátja, Trailinga Szvámí, akiről az a hír járta, hogy elmúlt vagy háromszáz esztendős. A két jógi gyakran meditált együtt. Trailinga olyan közismert személyiség, hogy csak kevés hindu merné kétségbe vonni megdöbbentő csodatételeinek igazságát. Ha Krisztus visszatérne a földre, és végigmenne New York utcáin, isteni hatalma nagyjából ugyanolyan áhítatot váltana ki az emberekből, mint amilyet Trailinga keltett évtizedekkel ezelőtt, Benáresz forgalmas utcáit járva. Egyike volt ő azoknak a sziddháknak (tökéletes lényeknek), akik megóvják Indiát az idő pusztító munkájától.

A szvámí több alkalommal is szemtanúk előtt halálosan mérgező italokat vett magához, ezek azonban a legcsekélyebb kárt sem tettek benne. Ezrek látták Trailingát - néhányan még élnek közülük -, amint a Gangesz fölött lebegett. Napokig megült a víz tükrén, vagy hosszú-hosszú ideig a mélybe bukott. Gyakori látvány volt a hőségtől lepattogzott kőkockákon a szvámí mozdulatlan teste a Manikarniká ghátnál, amint ott ült az indiai nap kegyetlenül perzselő tüzében.

Trailinga e csodatetteivel arra tanította az embereket, hogy az emberi élet nem függ az oxigéntől, sem egyéb feltételektől és óvintézkedésektől. Isteni tudata akkor is éltette, amikor a víz alá bukott vagy a Nap heve égette, azt bizonyítva, hogy istentudatosságban él, így nem fogott rajta a halál.

Ez a jógi nem csupán spirituálisan volt nagy, de testileg is. Megvolt vagy 150 kiló, minden egyes életéve fél kilót nyomott! Mivel csak igen ritkán evett, senki sem értette a dolgot. A mesterek könnyedén felülemelkednek a biológia törvényein, ha valamilyen, esetleg csak számukra ismeretes, rejtett okból ezt óhajtják.

A májá kozmikus álmából felébredt nagy szentek, akik felismerték, hogy ez a világ csupán egy gondolat Isten elméjében, bármit képesek megtenni a testükkel, hiszen tudják, hogy az nem más, mint összesűrűsödött, megfagyott energia, amely megváltoztatható. A fizikusok ma már tudják ugyan, hogy az anyag tömeggé vált energia, ám a megvilágosodott mesterek az elmélet helyett a gyakorlatba ültették át az anyag feletti uralmat.

Trailinga mindig anyaszült meztelenül járt. Benáresz rendőrei ezt garázdaságnak könyvelték el. A szvámí olyan természetesnek vette Ádám-kosztümjét, mint ősatyánk az Édenkertben. A rendőröket azonban ez zavarta, és minden további nélkül lakat alá dugták. Csakhogy hamarosan ribillió támadt, mivel Trailinga terebélyes teste a börtöntetőn tűnt fel. A zárkáján továbbra is ott csüngött a lakat, senki sem értette szabadulásának módját.

A törvény elbátortalanodott őrei ismét kísérletet tettek kötelességük teljesítésére. Ezúttal őrt állítottak Trailinga cellája elé. Az igazi erény azonban megint csak győzedelmeskedett, s a nagy mester újra a tetőn sétafikált.

Az igazság istennőjének szeme be van kötve. A tanácstalan rendőrség is úgy döntött, hogy követi Justitia példáját.

A nagy jógi általában nem beszélt.{{ref|31-5}} Jóllehet kerek volt az arca, a pocakja pedig hatalmas hordót formázott, Trailinga alig evett. Hetekig elvolt étel nélkül, azután több csupor aludttejjel törte meg böjtjét, amelyet hívők adományoztak neki. Egyszer egy kételkedő be akarta bizonyítani, hogy Trailinga sarlatán. Egy nagy edény oltott meszet tett a jógi elé.

- Mester - mondta a materialista tettetett tisztelettel. Hoztam neked egy kis aludttejet. Kérlek, idd meg!

Trailinga habozás nélkül az utolsó csöppig kiitta az egy liter oltott meszet. Néhány perc múlva a gonosztevő esett össze.

- Segíts, szvámí, segíts! - kiáltozta. - Mindjárt kigyulladok! Bocsásd meg gonoszságomat! Csak próbára akartalak tenni.

A nagy jógi ezúttal megszólalt.

- Te ostoba fajankó - mondta. - Nem jöttél rá, amikor mérget raktál elém, hogy az életem egy a tiéddel? Ha nem óv meg a tudásom, miszerint Isten jelen van a gyomromban, ugyanúgy, ahogyan a teremtés minden atomjában, ez a mész könnyen megölhetett volna. Most, hogy megtanultad a bumeráng isteni jelentését, többé soha ne csapj be senkit.

A vétkes, akit meggyógyítottak Trailinga szavai, bűntudatosan elsompolygott.

A fájdalom áthárítását nem a mester akarta, hanem az igazság törvénye lépett működésbe, amely a teremtés legtávolabbi zugaiban is érvényesül. Ez az isteni törvény haladéktalanul hatni kezd a Trailingához hasonló megvilágosodottak esetében, hiszen ők mindörökre száműzték egójuk akadályozó ellenáramlatait.

Ha hiszünk az igazság diadalában (ez néha olyan váratlan fordulatokat hoz, mint Trailinga és majdnem-gyilkosa esetében), nem kiáltunk olyan könnyen bosszút. „Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr.&quot;{{ref|31-6}} Ugyan, mi szükség a kicsinyes emberi megtorlásra! A mindenség gondoskodik erről a maga idejében.

A tompa elmék nem hisznek az isteni igazságtételben, szeretetben, mindentudásban, halhatatlanságban. „A szent iratok ködös sejtetései!&quot; Akik ezt az érzéketlen nézetet hangoztatják, s nem hat rájuk a mindenség látványa, előbbutóbb olyan eseményeket indítanak el saját életükben, amelyek rákényszerítik őket a bölcsesség útjára.

Jézus is a hit mindenhatóságáról beszélt diadalmas jeruzsálemi bevonulásakor. Miközben a sokaság és a tanítványok örömükben kiáltozták: „Békesség a mennyben, és dicsőség a magasságban!&quot;, néhány farizeus felháborodott hangoskodásukon: „Mester, dorgáld meg a te tanítványaidat!&quot;- fordultak Jézushoz. Ő azonban azt felelte, „ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani&quot;.{{ref|31-7}} 

E visszavágással azt mondta Jézus, hogy az isteni igazságtétel nem jelképes absztrakció, s vágják bár ki tövestül a béke emberének nyelvét, mégis módot talál majd arra, hogy megvédelmezze a teremtés alapjait és magát az isteni rendet.

- Azt hiszitek - mondhatta volna Jézus -, hogy elhallgattathatjátok a béke emberét? Akkor akár Istenbe is belefojthatnátok a szót, akinek pedig kövek zengik dicsőségét és mindenütt jelenvalóságát. Vajon azt követelitek tőlünk, hogy ne ünnepeljük együtt a mennyei békét? Vagy azt akarjátok, hogy a sokaság csak háborúk alkalmával érezze meg, hogy egy test, egy lélek? Akkor ideje nekikészülődnötök, ó, farizeusok, hogy kiforgassátok sarkából a világot, mivel a szelíd és jó emberek és velük együtt a kövek meg a tűz és a víz is felkelnek ellenetek, hogy bizonyságot tegyenek a teremtésben uralkodó isteni rendről.

Trailinga, ez a Krisztushoz hasonló jógi egyszer a szédzsó márnámat (anyai nagybátyámat) is meggyógyította. Egyik reggel nagybátyám hívők gyűrűjétől körülvéve pillantotta meg a mestert egy benáreszi ghátnál. Sikerült a közelébe férkőznie, hogy alázatosan megérintse a jógi lábát. Meglepetten észlelte, hogy nyomban ezután megszűnt fájdalmas krónikus betegsége.{{ref|31-8}} 

A nagy jógi egyetlen még élő tanítványa egy nő, Sankarí Mái Dzsív{{ref|31-9}} Trailinga egyik tanítványának lányaként kora gyermekkorától részesült a szvámí tanításában. Negyven magányos évet töltött a Himalája különböző barlangjaiban: Badrínáth, Kédárnáth, Amarnáth és Pasupatináth közelében. Az 1826-ban született brahmacsáriní (női aszkéta) már jóval elmúlt száz éves. A külsején ez egyáltalán nem látszik: a haja még mindig fekete, a fogsora ragyogó, és bámulatraméltóan fürge. Néhány évente előjön elvonultságából, hogy részt vegyen a mélákon, vagyis a vallási ünnepeken.

Ez a női szent gyakran felkereste Lahiri Mahásaját. Ő mesélte, hogy amikor egyszer Barrakpur negyedben, Kalkutta külvárosában Lahiri Mahásaja mellett ült, a mester nagy guruja, Bábádzsí halkan belépett a helyiségbe, és mindkettőjükkel beszédbe elegyedett. 

Trailinga egyszer Benáreszben megtörte hallgatási fogadalmát, hogy a nyilvánosság előtt tisztelegjen Lahiri Mahásaja előtt. Egyik tanítványának ez nem tetszett.

- Uram, miért tanúsítasz te, szvámí remete létedre ekkora tiszteletet egy családapa iránt? - kérdezte.

- Fiam - felelte Trailinga -, Lahiri Mahásaja olyan, mint egy isteni macska, ott marad, ahová a Kozmikus Anya helyezte. Miközben lelkiismeretesen ellátja világi kötelességeit, eljutott ahhoz a tökéletes megvilágosodáshoz, amelyet én is keresek, lemondva mindenről, még az ágyékkötőmről is!

==32. FEJEZET==

Ráma feltámad halottaiból

- „Vala pedig egy beteg, Lázár... Jézus pedig, a mikor ezt hallotta, monda: Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségére való, hogy dicsőíttessék általa az Istennek fia.&quot;{{ref|32-1}} Srí Juktésvar egy napsütötte reggelen a keresztény Szentírást magyarázta szírámpuri remetelakának erkélyén. Más tanítványai mellett én is ott ültem ráncsíbéli diákjaim egy csoportjával.

- Ebben a szakaszban Jézus Isten fiának mondja magát. Noha valóban egy volt Istennel, ennek az utalásnak itt mély, egyetemes jelentése van - fejtegette gurum. - Isten fia Krisztus, avagy az emberben rejlő Isten-tudat. Egyetlen ''halandó ''sem dicsőítheti az Urat. Mindössze azzal mutathatja ki iránta tanúsított tiszteletét, hogy őt keresi, hiszen nem magasztalhatunk egy általunk ismeretlen absztrakciót. A szentek feje körül derengő fénykör annak jelképes tanúbizonysága, hogy ők már képesek a Teremtő dicsőségét zengeni.

Srí Juktésvar tovább olvasta Lázár feltámadásának csodálatos történetét. Miután befejezte, hosszas hallgatásba süllyedt, térdén nyitva maradt a szent könyv.

- Magam is tanúja voltam egy hasonló csodatételnek szólalt meg újra ünnepélyes komolysággal. - Lahiri Mahásaja halottaiból támasztotta fel az egyik barátomat.

Oldalamon a kisfiúk érdeklődve mosolyogtak. Maradt bennem annyi a gyermekből, hogy nem csupán a történetben rejlő bölcsesség izgatott, hanem az is, hogy Srí Juktésvar csodálatos mesteréről mesélt.

- Rámával elválaszthatatlan barátok voltunk - kezdte elbeszélését mesterem. - Félszeg és visszahúzódó természete miatt kizárólag éjfél és hajnal között látogatta Lahiri Mahásaját, amikor nem nyüzsgött körülötte a tanítványok nappali hada. Mint legjobb barátjának, Ráma beszámolt nekem mély spirituális élményeiről. Rendkívül ösztönzőnek éreztem ezt az eszményi barátságot - gurum arcvonásait ellágyította az emlékezés. - Csakhogy Rámát egyszer csak próbára tette Isten, megkapta az ázsiai kolerát. Mivel mesterünk komoly betegség esetén soha nem ódzkodott orvosi közreműködéstől, a család két specialistát is kihívott. A nagy sürgés-forgásban én Lahiri Mahásajához fohászkodtam segítségért. Hozzá siettem, és zokogva előadtam, mi járatban vagyok. „Orvosok jöttek Rámához. Jó kezekben van&quot; - mosolygott gurum biztatóan. Könnyű szívvel tértem vissza barátom betegágyához, akit azonban élet és halál között találtam. „Már csak néhány órája lehet hátra&quot; - közölte velem az egyik orvos lemondó kézlegyintéssel. Ismét Lahiri Mahásajához siettem. „Lelkiismeretes orvosai vannak. Biztos vagyok benne, hogy Ráma rövidesen jobban lesz&quot; - bocsátott el a mester derűsen. Ráma mellől már eltávoztak az orvosok. Az egyik hagyott nekem egy levélkét, amelyben ez állt: „Megtettünk mindent, ami emberileg lehetséges, ez az eset azonban reménytelen.&quot; Barátom valóban úgy festett, mint aki a halálán van. Sehogyan sem értettem, miért nem váltak valóra Lahiri Mahásaja szavai. Mindenesetre Ráma rohamosan rosszabbodó állapota láttán egyetlen gondolat járt a fejemben: „Mindennek vége.&quot; Hit és remény között hányódva virrasztottam barátom betegágya mellett. Ő egyszer csak felemelkedett párnáiról, és így kiáltott: „Juktésvar, szaladj a mesterhez, és közöld vele, hogy nekem végem. Kérd meg, áldja meg tetememet a temetési szertartás előtt&quot; - e szavakkal Ráma nagyot sóhajtva kiadta lelkét.{{ref|2}} Vagy egy órán át sirattam barátomat az ágya mellett. „Mindig is a csöndet kedvelte, s most eljutott a végső némaság birodalmába&quot; - gondoltam. Megérkezett egy tanítványtársunk, akit megkértem, őrizze a halottat visszatérésemig. Kábultan visszavánszorogtam gurumhoz. „Nos, hogy van most Ráma?&quot; - szaladt ráncba Lahiri Mahásaja mosolygó ábrázata. „Uram, rövidesen megtudod - szakadt ki belőlem. - Néhány óra múlva meglátod a holttestét, még mielőtt a hamvasztóhelyre visszük.&quot; Ezután szabad folyást engedtem bánatomnak, és jajgatni kezdtem. „Végy erőt magadon, Juktésvar! Nyugodj meg, és meditálj!&quot; Gurum visszatért a szamádhi állapotába. A délután és az éjszaka néma csöndben telt, miközben én sikertelenül küszködtem, hogy visszanyerjem belső összeszedettségemet... Hajnalban Lahiri Mahásaja vigasztalón pillantott rám. „Látom, mennyire felzaklatott ez a haláleset. De hát miért nem mondtad tegnap, hogy kézzelfogható segítséget, orvosságot kérsz Ráma számára? - a mester ezzel egy nyers ricinusolajat tartalmazó, csésze formájú olajlámpásra mutatott. Tölts meg egy üvegcsét ennek a lámpának az olajával, s csöppents belőle hét cseppet Ráma szájába.&quot; „Uram - tiltakoztam -, tegnap dél óta halott. Ugyan mi haszna most már az olajnak?&quot; „Emiatt ne fájjon a fejed! Tégy úgy, ahogyan mondtam!&quot; Sehogyan sem értettem, miért olyan jókedvű a gurum, mivel az én szívemet továbbra is összeszorította a veszteség. Kiöntöttem egy kevés olajat, és elindultam Ráma házába.

- Barátom testén már úrrá lett a halál merevsége - folytatta gurum az elbeszélést. - Ennek szörnyű jeleivel mit sem törődve, jobb kezem mutatóujjával szétfeszítettem a száját, miközben balommal egy parafadugóról cseppenként adagoltam összeszorított fogai közé az olajat. Alighogy a hetedik csepp hideg ajkát érintette, Ráma teste hevesen összerándult. Minden porcikája remegett, miközben ámuldozva felült. „Vakító fényben láttam Lahiri Mahásaját - kiáltotta. - Úgy tündökölt, akár a nap. »Ébredj, kelj fel! Gyertek el hozzám Juktésvarral!« - parancsolt rám.&quot; Alig hittem a szememnek, amikor Ráma felöltözött, s halálos betegsége után volt benne annyi erő, hogy eljöjjön velem gurunkhoz. Ott a hála könnyeit ontva Lahiri Mahásaja lábához borult... A mesterrel madarat lehetett volna fogatni jókedvében. Szemét huncutul villantotta rám. „Juktésvar. Mostantól bizonyára mindig hordasz magaddal egy üvegcse ricinusolajat. Valahányszor csak meglátsz egy halottat, feltámaszthatod. Miért is ne, hét csepp olaj bizonyára kifog Jamán{{ref|32-3}} !&quot; „Gurudzsí, csúfot űzöl belőlem. Nem értem, hol hibáztam. Kérlek, mondd meg nekem!&quot; „Kétszer is mondtam, hogy Ráma jobban lesz, te mégsem hittél nekem teljes szívedből - magyarázta Lahiri Mahásaja. - Nem azt értettem ezen, hogy az orvosok gyógyítják meg, hanem csak azt, hogy ők is jelen lesznek. Nem szeretek beleszólni a dolgukba, nekik is élniük kell valamiből - majd örömtől csengő hangon hozzátette: - Tudnod kell, hogy a mindenható paramátman{{ref|32-4}} a doktoroktól függetlenül is képes bárkit meggyógyítani.&quot; „Látom már, hol vétettem el - ismertem el bűntudatosan a vétkemet. - Mostantól tudom, hogy a mindenség egyetlen szavadnak is engedelmeskedik.&quot;

Miután Srí Juktésvar befejezte félelmetes történetét, az egyik kisfiú feltett egy kérdést, amely zsenge korára való tekintettel kétszeresen is érthető volt:

- Uram, miért küldött akkor ricinusolajat a gurud?

- Gyermekem, ennek nem volt semmi jelentősége. Mivel valami kézzelfoghatóra számítottam, Lahiri Mahásaja a legelső keze ügyébe eső anyagot választotta, hogy nagyobb bizalmat ébresszen bennem. Azért hagyta meghalni Rámát, mert a lelkem mélyén kételkedtem gyógyító hatalmában. Az isteni guru azonban tudta, hogy bármikor visszahozhatja barátomat ebből a rendszerint halálos kórból vagy éppen a halálból!

Srí Juktésvar elbocsátotta a kis gyülekezetet, és maga mellé intett egy takaróra.

- Jogananda - szólalt meg szokatlan komolysággal -, téged születésedtől kezdve körülvettek Lahiri Mahásaja közvetlen tanítványai. A nagy mester részleges visszavonultságban élte le magasztos életét, s határozottan megtiltotta követőinek, hogy szervezetet építsenek ki személye körül. Mégis jelentős jövendölést tett. „Körülbelül ötven évvel halálom után - mondotta -, megírják életem történetét. Ez annak lesz a következménye, hogy Nyugaton mély érdeklődés támad a jóga iránt. A jóga üzenete az egész világot bejárja. Segíteni fog abban, hogy ember és ember testvére lehessen egymásnak, ez az egység az Egyetlen Atya közvetlen érzékelésén alapul... Fiam, Jogananda, neked is részt kell vállalnod ennek az üzenetnek a kiteljesítésében, s meg kell írnod ezt a szent életrajzot.&quot;

Ötven évvel azután, hogy Lahiri Mahásaja 1895-ben elhunyt, 1945-ben befejeztem ezt a könyvet. Nem győzök ámuldozni azon a véletlenen, hogy a nevezett év egyébként is új korszakot nyitott az emberiség történetében, a forradalmi atomenergia korát. Minden gondolkodó elme égetőnek érzi a béke és a testvéri összefogás megteremtését, nehogy a fizikai erőszak folyamatos alkalmazása még nagyobb bajba sodorja az emberiséget.

Meglehet, az idő vagy az atombomba eltűnteti fajunkat a föld színéről, a Nap azonban akkor is tovább folytatja égi pályáját, s a csillagok is ott virrasztanak az égboltozaton. A mindenség törvényeit nem függeszthetjük fel, nem másíthatjuk meg, s boldogulásunk múlik azon, hogy összhangba kerüljünk velük. A világegyetem a hatalom ellen van, s a Nap sem háborúzik az égen, hanem leáldozik a maga idejében, hogy átadja helyét a csillagoknak. Akkor mi miért is ''rázzuk ''az öklünk? Abból bizony nem származik béke. Nem a vérengzés, hanem a jó szándék tartja össze a mindenség eresztékeit. A békében élő emberiség megismerheti majd a győzelem kimeríthetetlen áldásait, amelyek édesebbek a vér ízénél.

Az ENSZ az emberi szívek névtelen szövetsége lesz ekkorra. Az emberi gondok orvoslásához szükséges átfogó rokonszenv és mély belátás nem a sokféleség tudomásul vételéből, hanem a legbensőségesebb közösség, az Istennel való egység felismeréséből fakad. Reméljük, hogy a jóga, ember és Isten személyes kapcsolatteremtésének tudománya időben és valamennyi embertársunk számára megvalósítja az emberiség legmagasztosabb eszményét, a testvériség szülte békét.

Noha az indiai civilizáció a legősibb földünkön, csak kevés történész ismerte fel, hogy fennmaradása nem a véletlen szeszélyének köszönhető, hanem éppenséggel annak, hogy népünk legjobbjai minden nemzedék számára maradandó igazságokat tártak fel. Kultúrájának folyamatosságával és időtlenségével (vajon tudják-e a szobatudósok, hány korszakon át?) India mindig is a legméltóbb válaszokat adta az örök emberi kérdésekre.

Mint tudjuk, Ábrahám azt kérte az Úrtól, kímélje meg Szodomát, ha talál a városban tíz igaz embert.{{ref|32-5}} Ő kegyesen beleegyezett: „Nem vesztem el a tízért.&quot; Mindez új megvilágításba kerül, ha India vívmányainak időtállóságát tekintjük. A nagy népek harcos birodalmai, amelyek egykoron India kortársai voltak - az ősi Egyiptom, Babilón, Hellasz és Róma - sorra letűntek.

Az Úr válasza egyértelműen arra utal, hogy egy országot nem az anyagi javai éltetik, hanem az emberi kiválóságok.

Hangozzanak fel ismét az isteni szavak a 20. században, amelyet, alig érvén delelőjére, kétszer is elborított már a vér. Hiszen nem hunyhat ki az a nemzet, amely képes tíz nagy embert a világra hozni, tíz olyan embert, akit a Megvesztegethetetlen Bíró is nagynak ítél.

India ennek jegyében hősiesen állta az idők viharait. Minden században akadtak olyan megvilágosult mesterek, akik megszentelték lábnyomukkal országunk földjét. Napjainkban is Krisztusra emlékeztető szentek támadnak, mint amilyen Lahiri Mahásaja és Srí Juktésvar, akik azt hirdetik, hogy a jóga, az istenmegvalósítás tudománya létfontosságú a személyes boldogság és a nemzet fennmaradása szempontjából.

Eleddig alig jelent meg valami nyomtatásban Lahiri Mahásaja életéről és egyetemes tanításáról. Három évtizede, hogy Indiában, Amerikában és Európában mély és őszinte érdeklődést tapasztalok a jóga felszabadító üzenete iránt. Éppen ezért tartom időszerűnek, hogy a jóslatot beteljesítve, írásban is számot adjak a mester életéről Nyugaton, mivel itt korunk nagy jógijainak élete viszonylag kevésbé ismert.

Egy-két rövid értekezésen kívül semmit sem írtak angolul a guru életéről. 1941-ben megjelent bengáli nyelven egy rövid életrajz Szvámi Szatjánanda tollából ''Srí Srí{{ref|32-6}} Sjáma Csaran Lahiri Mahásaja ''címen. Néhány oldalt lefordítottam ebből a kiadványból a jelen fejezethez.

Lahiri Mahásaja 1828. szeptember 30-án született nagy múltú és istenfélő bráhmana családba. Szülőhelye Ghurní falu Nadia tartományban, Krisnanagar közelében, Bengálban. Ő volt Muktakásínak, a nagy tiszteletben álló Gaur Móhan Lahiri második feleségének - az első tudniillik meghalt egy zarándoklat során, miután életet adott három fiúnak - az egyetlen fia. Az anya még a kisfiú zsenge gyermekkorában elhunyt. Nem sokat tudunk róla, azon a sokat mondó tényen kívül, hogy Síva{{ref|32-7}} buzgó híve volt, akit a szent szövegek is a „jógik királya&quot; gyanánt emlegetnek.

A fiú, akinek teljes neve Sjáma Csaran Lahiri volt, gyermekkorát Ghurníban, a szülői házban töltötte. Megfigyelték, hogy három-négy éves korában már jógatesttartásban ásta be magát a homokba, s csak a feje látszott ki belőle.

A Lahiri-birtokot a közeli Dzsalángí-folyó áradása mosta el 1833-ban. A család által emelt egyik Siva-templom szintén odalett a házzal együtt. Egy hívő kimentette az örvénylő habok közül az isten kőszobrát, s egy új templomban helyezte el, amelyet ma a ghurníbeli Siva-szentélyként emlegetnek.

Gaur Móhan Lahiri és családja a katasztrófa után Benáreszbe költözött, ahol az apa szinte azonnal építtetett egy Siva-templomot. A ''Védák ''előírásai szerint irányította a család életét, ami - a szent szövegek tanulmányozásán kívül - rendszeres istentiszteleteket és jótékonykodást jelentett. Nyitott és igazságos elme lévén korunk eszméi elől sem zárkózott el.

Fia, Lahiri hindi és urdu nyelven tanult Benáreszben. Dzsoj Nárájan Gósál iskolájába járt, ahol a szanszkrit, a bengáli, a francia és az angol nyelvet is oktatták. A fiatal jógi tüzetesen tanulmányozta a ''Védákat, ''miközben tanult bráhmanák fejtegetéseit hallgatta a szent iratokról. Közéjük tartozott egy mahárástrai pandit is, bizonyos Nág-Bhatta.

Sjáma Csarant kedves, szelíd, bátor fiatalembernek ismerte meg a környezete, akit minden társa szeretett. Arányosan fejlett, egészséges és erőteljes testalkatával az úszásban is kitűnt, s kézügyessége szintén kiemelkedő volt.

1846-ban elvette feleségül Srímatí Kásí Monit, Srí Débnárájan Szánjál lányát. Kásí Moni, az indiai családanyák mintaképe, jókedvűen vezette a háztartást, látta vendégül vendégeit és gondoskodott a szegényekről. Két szent fiú, Tinkuri és Dukuri, valamint két lány áldotta meg a frigyet.

1851-ben, huszonhárom esztendős korában Lahiri Mahásaja könyvelő lett az angol kormány hadmérnöki hivatalában, ahol szépen haladt előre pályáján. Ekképpen nem csupán Isten színe előtt jeleskedett, de a világ színpadán is eljátszotta a maga szerény szerepét.

A minisztérium többször is áthelyezte. Megfordult Gházípurban, Mirzápurban, Nainítálban, Dánapurban és Benáreszben. Apja halála után a fiatalemberre szakadt az egész család eltartásának gondja. Házat vett számukra Benáresz egy csöndes kertvárosában, Garudésvar Muhallában.

Harminchárom esztendős korában teljesült az a vágya, amelyért jelenlegi életében a földre született. Ekkor találkozott ugyanis nagy gurujával, Bábádzsíval a Himalájában, Ráníkhét közelében, aki beavatta a krija-jógába.

Nem egyedül őt érte ezzel szerencse, hanem az egész emberiséget is, hiszen ekkor bukkant újra felszínre a jóga elveszettnek hitt, legmagasabb rendű tudománya. Amiként a Gangesz is az égből szállt alá a földre a ''puránák ''szerint, az istenek áldását hozva Bhagíratha nap perzselte földjére, úgy a krija égi folyója szintén 1861-től áramlik a Himalája titkos erődjeiből az emberek poros otthonába.

==33. FEJEZET==

Bábádzsí, a mai India jógi-Krisztusa

A Himalája északi vonulatain, Badrínárájan környékén a mai napig érezhető Lahiri Mahásaja guruja, Bábádzsí élő jelenléte. A világtól elvonult mester századok vagy talán évezredek óta megőrizte testi alakját. A halhatatlan Bábádzsí: avatára. A szanszkrit szó 'alászállást' jelent, s az ''ava, '' 'le', valamint a ''tri, '' 'elhaladni' szavak összetételéből származik. A hindu szent iratokban az avatára az istenségnek a fizikai formában való megtestesülését jelenti.

- Bábádzsí spirituális szintje emberi ésszel felfoghatatlan - magyarázta nekem Srí Juktésvar. - A törpe emberi elme nem érhet fel ehhez a magasban ragyogó csillaghoz. Egy avatára megvalósulása elképzelhetetlen számunkra.

Az ''Upanisadok ''a spirituális fejlődés minden egyes mozzanatát körültekintően részletezik. Egy sziddha (tökéletes lény) dzsívanmukta állapotából (élete során felszabadultból) paramukta állapotba kerül (a legteljesebben szabaddá válik, és mindenestől hatalmat nyer a halál felett). Az utóbbi teljesen kiszabadul a májá fogságából és az újjászületések körforgásából. A paramukta ezért csak ritkán tér vissza halandó testbe, vagy amennyiben megteszi, avatára lesz, aki isteni áldást sugároz szét a világban. Az avatárára nem vonatkoznak az anyag törvényei, tiszta teste olyan, akár egy vetített kép.

A felületes pillantás semmi különöset nem fedez fel az avatára külsején, holott megesik, hogy nem vet árnyékot, vagy nem hagy lábnyomot maga után a talajon. Ezek jelképes bizonyítékai annak, hogy belsejében megszabadult a sötétség és anyagelvűség börtönéből. Egyedül az ilyen istenember ismeri az élet és halál esetlegességein túli igazságot. Az alapvetően félreértett Omar Khajjám ''Rubáíját ''című, halhatatlan művében énekelte meg a felszabadult embert:

''Ó, szende Hold! Gyönyörű égi fény,&lt;br&gt;örök pályán keringsz az ég ívén;&lt;br&gt;de ha holnap fölszállsz a kert fölé,&lt;br&gt;már más köszönt rád telt kupát, nem én! ''{{ref|33-1}} 

Az örök pályán keringő, gyönyörű égi fény, a Hold: Isten, sohasem leáldozó, örök Sarkcsillag. Az ég ívének újra felkelő holdja a külső mindenség, amely alá van vetve a periodikus visszatérés törvényének. A megvilágosult perzsa látnok egyszer s mindenkorra megszabadította magát attól a kényszertől, hogy újra és újra visszatérjen a földre, azaz a természet „kertjébe&quot;, a májá világába. „Ha holnap fölszállsz a kert fölé, már más köszönt rád telt kupát, nem én&quot; - sóhajt fel a költő. Vagyis mily csalódottan keresi a vándorló világmindenség a tökéletes hiányt!

Krisztus saját szabadságáról így vallott: „És hozzámenvén egy írástudó, monda néki: Mester, követlek téged, akárhová mégy. És monda néki Jézus: A rókáknak vagyon barlangjok és az égi madaraknak fészkük; de az ember Fiának nincs hová fejét lehajtani.&quot;{{ref|33-2}} 

Vajon a mindenütt jelenlévő Krisztust is csak lélekben követhetjük?

A hajdani India néhány avatárája Krisna, Ráma, Buddha és Patandzsali. Jelentős, tamil nyelvű költészeti iskola fejlődött ki Agasztja, egy dél-indiai avatára alakja körül, aki számos csodát művelt a Krisztus előtti és utáni időkben, s aki állítólag a mai napig megtartotta fizikai testét.

Bábádzsí feladata az volt, hogy segítse beteljesíteni India prófétáinak küldetését. Ilyen minőségben a szent szövegek értelmében megilleti őt a mahávatár (nagy avatára) cím. Maga jelentette ki, hogy ő avatta be a jóga művészetébe Sankarát, a szvámí rend újraszervezőjét, továbbá Kabírt, a híres középkori mestert. A 19. században legfőbb tanítványa, mint tudjuk, Lahiri Mahásaja volt, aki felélesztette a feledésbe merült kriját.

Bábádzsí állandó közösségben áll Krisztussal. Ok ketten küldik szét a világba a megváltás rezgéseit, s ők dolgozták ki, milyen spirituális módszerekkel menthetik meg korunkat. E két tökéletesen megvilágosult mester - az egyik testetlen, a másik testben lakozó - feladata az, hogy a háború, fajgyűlölet, vallási fanatizmus és a bumerángként visszaütő materializmus feladására ösztönözze a nemzeteket. Bábádzsí tökéletesen tudatában van a modern idők szellemének, kivált a nyugati civilizáció befolyásának és bonyolultságának; tudván tudja, nagy szükség van arra, hogy a jóga felszabadító áldásaival a Nyugat és a Kelet is megismerkedjen.

Hogy Bábádzsí életére nincsenek történelmi hivatkozások, azon nincs mit csodálkoznunk. A nagy guru egyetlen században sem mutatkozott meg nyíltan, a rivaldafény csalóka ragyogásának nincs helye évezredes tervei között. A Teremtőhöz, az egyedüli, néma hatalomhoz hasonlóan ő is alázatos névtelenségben munkálkodik.

A Krisztus és Krisna léptékű, nagy próféták meghatározott és nyilvánvaló szándékkal születnek a földre, s amint céljukat elérték, el is távoznak innen. Más avatárák, amilyen Bábádzsí is, nem a kiemelkedő történelmi eseményekre ügyelnek, hanem inkább az emberiség lassú, évszázados fejlődésében segédkeznek. Ezek a mesterek mindig is elzárkóztak a közfigyelem elől, mi több, ha akarják, láthatatlanná válhatnak. Ezért - meg azért is, mert általában arra kérik tanítványaikat, hogy hallgassanak létezésükről - ismeretlenek maradnak a világ számára. Ezeken az oldalakon csupán nagy vonalakban utalok Bábádzsí életére, s közlök néhány, nyilvánosságra hozható tényt.

Senki sem tud semmit olyan, csip-csup hiábavalóságokról, mint Bábádzsí származása és születési helye, amely adatok csak az évkönyvírók szívét melengetik meg. Általában hindiül szólal meg, de minden más nyelvet is könnyedén használ. Az egyszerű Bábádzsí (Tiszteletreméltó Atya) nevet vette föl. Lahiri Mahásaja tanítványai ezen kívül olyan tiszteletet kifejező címekkel illették, mint Mahámuni Bábádzsí Mahárádzs (Legfőbb Elragadtatott Mester), Mahá Jógi (Nagy Jógi), valamint Trjambak Bábá vagy Síva Bábá (ez utóbbiak Siva avatáráinak megszólításai). De vajon számít-e, hogy nem ismerjük egy tökéletesen megvalósult mester családi nevét?

- Valahányszor egy hívő tisztelettel kiejti Bábádzsí nevét, azonnali spirituális áldásban lesz része - mondta Lahiri Mahásaja.

A halhatatlan guru testén nem fogott az idő, nem látszik többnek huszonöt éves ifjúnál. Világos bőrű, közepes magasságú és súlyú, s tetszetős, erős testéből szinte látható sugárzás árad szét. Sötét szempárja nyugodt és szelíd, hoszszú, csillogó fürtjei rézszínűek. Arca néha erősen emlékeztet Lahiri Mahásaja vonásaira. Egy alkalommal a hasonlóság olyan meghökkentő volt, hogy az akkor már idősödő Lahiri Mahásaja a fiatalos külsejű Bábádzsí szülőapjának tűnt.

Szvámi Kébalánanda, szent életű szanszkritoktatóm egyszer a Himalájában tartózkodott Bábádzsí társaságában.

- A páratlan mester egyik helyről a másikra vándorol csoportjával - mondta nekem Kébalánanda. - Tanítványai kis köréhez két, spirituálisan magas szintre jutott amerikai tanítvány is tartozik. Miután megelégelt egy helyet, Bábádzsí kijelenti: „Dérá-danda utháó&quot; (Bontsunk sátrat, vigyük a botot). Dandával, azaz bambuszbottal a kezében jár. Szavaira a csoport menten továbbindul. Nem mindig utaznak asztrálisan, néha saját lábukon járják a hegycsúcsokat... Bábádzsít csak akkor látják meg mások, amikor ő is úgy akarja. Különböző alakban jelenik meg a híveknek, néha szakállal és bajusszal, néha anélkül. Romolhatatlan testének nincs szüksége táplálékra, a mester ezért ritkán eszik. Udvariasságból azonban időnként elfogad házigazdáitól gyümölcsöt, tejben főtt rizst vagy tisztított vajat.

- Bábádzsí életének két bámulatra méltó epizódját is ismerem - folytatta Kébalánanda. - Egyik este tanítványai nagy tűz köré telepedtek, hogy végrehajtsanak egy Védikus szertartást. A guru hirtelen megragadott egy égő ágat, s könnyedén meglegyintette vele a tűzhöz közel ülő egyik cséla vállát. „Miféle kegyetlenség ez, uram!&quot; - kiáltott fel a jelenlévők közül Lahiri Mahásaja. „Miért, szívesebben vetted volna, ha a szemed előtt ég hamuvá, ahogyan azt a karmája előírja?&quot; E szavakkal Bábádzsí a cséla sebes vállára helyezte a kezét. „Ma este megmentettelek a fájdalmas haláltól. Ezzel a kis sebesüléssel ledolgoztad a karmádat.&quot;

- Egy másik esetben Bábádzsí tanítványainak szent körét megzavarta egy idegen érkezése - mesélte tovább Kébalánanda. - Meglepő ügyességgel kapaszkodott fel a guru tábora mellett égbeszökellő, csaknem megközelíthetetlen sziklacsúcsra. „Uram, bizonyára te vagy a nagy Bábádzsí nézett a mesterre az idegen elmondhatatlan tisztelettel. Hónapok óta kutatok utánad ezek között a félelmetes szirtek között. Kérve kérlek, fogadj el tanítványodnak!&quot; Amikor a nagy guru nem felelt, a jövevény a meredélyre mutatott, amelynek peremén állt. „Amennyiben visszautasítasz, leugrom innen. Az élet mit sem ér számomra, ha nem te vezérelsz Istenhez.&quot; „Ugorj hát! - felelte Bábádzsí közömbösen. - Nem tudlak elfogadni jelenlegi fejlettségi fokod alapján.&quot; A férfi e szavak hallatán a mélybe vetette magát. Bábádzsí meghagyta a megrökönyödött tanítványoknak, hogy hozzák elébe a jövevény tetemét. Miután visszatértek a szétzúzódott holttesttel, a mester kezét a halottra helyezte. Az nyomban kinyitotta a szemét, s a mindenható guru Iába elé vetette magát. „Immár készen állsz arra, hogy a tanítványaim közé lépj - nézett sugárzó szeretettel Bábádzsí a feltámadott csélára. - Bátran kiálltál egy nehéz próbát. A halál nem fog többé rajtad, mostantól halhatatlan körünkbe tartozol.&quot; Azután kiadta szokásos utasítását a továbbindulásra Dérá-danda utháó -, s ezzel az egész csoport eltűnt a hegycsúcsról.

Az avatárák a mindenütt jelenvaló Világszellemben élnek, számukra nincs legyőzendő távolság. Bábádzsínak egyetlen oka van arra, hogy századokon keresztül őrizze testi valóját, éspedig az, hogy konkrét példát mutasson az emberiségnek önnön határtalan lehetőségeiről. Ha az ember földi porhüvelyében soha nem pillanthatná meg az istenséget, leigázná őt az a májá szülte téveszme, hogy nem léphet túl halandóságán.

Jézus a kezdet kezdetétől ismerte sorsát, de nem önmaga miatt és nem is karmikus okokból teljesítette be, hanem embertársai fölemelése érdekében. A négy evangélista Máté, Márk, Lukács és János - az utókor kedvéért jegyezte fel az istenember szavakkal csaknem leírhatatlan drámáját.

Bábádzsí sem ismeri a múlt, jelen és jövendő viszonylagosságát, s az első pillanattól tudatában volt élete valamennyi eseményének. Alkalmazkodva az emberi felfogóképesség korlátaihoz, sok isteni cselekedetét gyakran egy vagy több szemtanú jelenlétében vitte végbe. Így esett meg, hogy Lahiri Mahásaja egyik tanítványa jelen volt, amikor Bábádzsí elérkezettnek látta az időt, hogy kinyilatkoztassa Rám Gópál Mazúmdárnak, hogy a test is halhatatlan lehet. Ezzel kívánt lelket önteni a keresők szívébe. A nagyok kizárólag a földi ember javára gondolnak, amikor részt vesznek mindennapjaiban, s kinyilvánítják előtte igazságaikat. Krisztus mondotta égi atyjának: „Tudtam én, hogy te mindenkor meghallgatsz engem; csak a körülálló sokaságért mondtam, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem.&quot;{{ref|33-3}} 

Amikor Ránbádzspurban nála jártam, Rám Gópál, a „soha nem alvó szent&quot;{{ref|33-4}} elmesélte első csodálatos találkozását Bábádzsíval.

- Néha elhagytam barlangom magányát, hogy Lahiri Mahásaja lábánál ülhessek Benáreszben - mondta. - Egyszer csöndesen meditáltam éjfélkor tanítványai körében, amikor a mester meglepő kéréssel fordult hozzám. „Rám Gópál, menj azonnal a Dasásvamédha gháthoz!&quot; Rövidesen el is értem ezt az elhagyatott helyet. Holdvilágos éjszaka volt, s fényesen ragyogtak a csillagok. Miután egy darabig türelmesen elüldögéltem, hatalmas kőlapot vettem észre a lábamnál. Lassan felemelkedett, s alóla föld alatti üreg tűnt elő. Amikor a kő megállt, s valamiféle ismeretlen erő megtartotta, egy fiatal és csodaszép nő kelmébe burkolózó alakja emelkedett ki az üregből, s lebegett magasan a levegőben. Ezután derengő fénykörtől övezve, lassan leszállt előttem a földre, ahol mozdulatlan elragadtatottságba dermedt. Végül megmozdult, és szelíden megszólalt: „Mátádzsí{{ref|33-5}} vagyok, Bábádzsí nővére. Arra kértem fivéremet és Lahiri Mahásaját, hogy jöjjenek ma este a barlangomhoz, mert fontos megbeszélnivalóm van velük.&quot; Ekkor fénylő ködfolt jelent meg a Gangesz fölött, visszatükröződve a sötétlő víztömegben. Egyre közelebb ért, majd szemkápráztató ragyogásával megállt Mátádzsí oldalán, s Lahiri Mahásaja emberi alakja vált ki belőle. A guru alázatosan a női szent lába elé borult... Még mielőtt magamhoz térhettem volna elképedésemből, újabb titokzatos fénykör szántotta végig az égboltot. Sebesen ereszkedett alá. Amikor a lángoló örvény a közelünkbe ért, szépséges ifjúvá változott. Azonnal megértettem, hogy Bábádzsí áll előttem. A megszólalásig hasonlított Lahiri Mahásajára, csak sokkalta fiatalabbnak tetszett tanítványánál, s hosszú, világos haja volt... Lahiri Mahásaja, Mátádzsí és én a nagy guru lába elé térdeltünk. Éteri, üdvözült boldogság járta át minden porcikámat, amikor megérintettem isteni lábát. „Áldott nővérem - mondta Bábádzsí -, szándékomban áll levetni mostani alakomat, hogy a Végtelen Áradatba vessem.&quot; „Már tudok tervedről, szeretett mesterem. Ma este erről szerettem volna beszélni veled. Ugyan miért hagynád oda testedet?&quot; a tündöklő hölgy kérlelőn nézett fivérére. „Nem mindegy, szellemem óceánjának látható vagy láthatatlan hulláma vagyok-e?&quot; Mátádzsí szellemesen válaszolta: „Halhatatlan guru, ha úgyis mindegy, akkor kérlek, soha ne vesd le földi alakodat!&quot;{{ref|33-6}} „Legyen hát - jelentette ki Bábádzsí ünnepélyesen. - Soha nem hagyom el földi porhüvelyemet. Mindig látható maradok legalább néhány halandó számára. Isten szava szólt hozzám ajkadról.&quot; Miközben áhítatosan hallgattam e két felsőrendű lény beszélgetését, a nagy guru áldó mozdulattal hozzám fordult. „Ne félj, Rám Gópál, áldott vagy, hogy tanúja lehettél halhatatlan ígéretemnek.&quot; Miközben Bábádzsí hangjának édes csengése elhalt, ő és Lahiri Mahásaja lassan a levegőbe emelkedett, s a Gangesz fölött szállt tovább. Vakító fénykör övezte őket, amint belevesztek az éjszakába. Mátádzsí alakja a barlanghoz lebegett és aláereszkedett, a kőlap is elfordult és rácsukódott, mintha csak láthatatlan kezek mozgatnák... Végtelenül felvillanyozva tértem vissza Lahiri Mahásaja hajlékába. Amikor meghajoltam előtte kora hajnalban, gurum cinkosan mosolygott rám. „Örülök, Rám Gópál, hogy vágyad Bábádzsí és Mátádzsí látására végül ilyen csodálatos módon teljesült.&quot; Tanítványtársaimtól később megtudtam, hogy Lahiri Mahásaja éjfél óta nem mozdult a helyéről. „Gyönyörű értekezést hallottunk tőle a halhatatlanságról, miután te elmentél a Dasásvamédha gháthoz&quot; - mondta az egyik ''cséla. ''Eletemben először tapasztaltam meg a tulajdon két szememmel a szent szövegek igazságát, hogy az önmagára ébredt ember egyszerre két vagy több testben is jelen lehet. - Lahiri Mahásaja később a földünkre vonatkozó isteni terv sok titkos pontjáról beszélt nekem - zárta le elbeszélését Rám Gópál. - Bábádzsít arra választotta ki Isten, hogy ebben a világciklusban földi testében lakozzék. Korok követik majd egymást, ám a halhatatlan mester, századok drámájának tanúja, továbbra is itt marad a világ színpadán.

==34. FEJEZET==

Varázskastély a Himalájában

- Bábádzsí első találkozása Lahiri Mahásajával lebilincselő történet. Azok közé tartozik, amelyek közelebb hozzák hozzánk a halhatatlan gurut.

Szvámi Kébalánanda e szavakkal vezette be elbeszélését. Amikor legelőször hallottam, a szó szoros értelmében elbűvölt. Persze máskor is rávettem szanszkritoktatómat, hogy ismételje el. Később Srí Juktésvartól hallottam újra, nagyjából ugyanazokkal a szavakkal. Lahiri Mahásaja mindkét tanítványa közvetlenül guruja szavaival hallhatta az áhítatot ébresztő történetet.

- Harminchárom éves koromban találkoztam először Bábádzsíval - mondotta Lahiri Mahásaja. - 1861 tavaszán Dánapurban állomásoztam a kormány hadmérnöki hivatalának alkalmazottjaként. Egyik reggel magához hívatott az irodavezető. „Lahiri - mondta -, táviratot kaptunk a központi irodától. Áttelepítünk Ráníkhétbe, ahol most jön létre egy új helyőrség{{ref|34-1}} .&quot; Egyetlen szolgámmal vágtam neki a 700 km-es útnak. Lóháton és homokfutón haladtunk előre, s harminc nap múlva érkeztünk meg a himalájai Ráníkhétbe{{ref|34-2}} . Hivatali munkám nem volt megterhelő, ezért sok-sok órát tölthettem a fenséges csúcsok között bolyongva. Híre ment, hogy nagy szentek áldották meg a vidéket jelenlétükkel, s én erősen vágytam arra, hogy megismerkedjem velük. Egyik kora délutáni csatangolásom alkalmával döbbenten hallottam, hogy egy távoli hang a nevemen szólít.

Tovább kapaszkodtam felfelé a Dróna-hegyen. Közben félni kezdtem, mi lesz, ha nem érek vissza a dzsungelből sötétedés előtt... Végül egy kis tisztásra értem, oldalt barlangok sorakoztak. Az egyik sziklás peremen mosolygó fiatalember állt, s üdvözlésre felém nyújtotta a kezét. Meglepődve vettem észre, hogy rézszínű haját leszámítva nagyon hasonlít hozzám. „Hát eljöttél, Lahiri! - szólt hozzám kedvesen, hindi nyelven a szent. - Pihenj meg ebben a barlangban! Én voltam az, aki idehívtalak.&quot; Tiszta kis barlangba léptem, ahol több gyapjútakaró hevert a földön néhány kamandal (vizescsöbör) társaságában. „Emlékszel erre az ülőalkalmatosságra, Lahiri?&quot; - a jógi egy összehajtogatott takaróra mutatott az egyik sarokban. „Nem, uram - mondtam, majd a kaland kábulatában még hozzátettem: - Most el kell mennem, sötétedés előtt haza szeretnék érni. Reggel dolgom van a hivatalban.&quot; A titokzatos szent angolul felelt. „A hivatal lőn érted, nem te a hivatalért.&quot; Elnémultam, hallván, hogy ez az erdei aszkéta nemcsak hogy beszél angolul, de Krisztus szavait idézi.{{ref|34-3}} „Látom, a táviratomnak meglett a foganatja.&quot; Nem értettem a jógi szavait, s kértem, fejtse ki őket világosabban. „Arra a táviratra gondolok, amely erre az elhagyatott helyre vezérelt. Én irányítottam csendben főnököd elméjét, hogy áthelyezzen Ráníkhétbe. Ha valaki egynek érzi magát az emberiséggel, az összes elme átjátszó állomássá válik, amelyen keresztül érvényesítheti az akaratát - még hozzátette: - Lahiri, ugye, ismerősnek találod ezt a barlangot?&quot; Mivel döbbenetemben továbbra sem törtem meg a csöndet, a szent hozzám lépett, és gyengéden megérintette a homlokomat. Varázsos érintésére delejes áram futott végig az agyamon, szabadjára engedve előző életem édes emlékcsíráit. „Már emlékszem! - szavam örvendező zokogásba fulladt. - Te vagy a gurum, Bábádzsí, aki mindig is hozzám tartozott!&quot; Most már tisztán láttam a múlt emlékeit. Előző életemben sok-sok évet töltöttem ebben a barlangban!

Úrrá lett rajtam a szavakkal leírhatatlan emlékek áradata - folytatta Lahiri Mahásaja -, s én könnyek között öleltem át mesterem lábát. „Több mint három évtizede várok a visszatérésedre - Bábádzsí hangjában égi szeretet csengett. - Eltűntél a halál utáni élet kavargó hullámai között. Megérintett karmád varázspálcája, és már sehol sem voltál! Noha te szem elől tévesztettél engem, én téged sohasem! Utánad eredtem a világító asztrális tengeren, ahol dicső angyalok vitorláznak. Követtelek sötétségben, viharban, felbolydulásban és fényben. Úgy vigyáztam rád, ahogyan a madár őrködik fiókája felett. Miután kitöltötted szabott idődet az anyaméhben, és megszülettél, szemem mindig rajtad tartottam. Amikor lótuszülésben Ghurní homokjába temetkeztél gyermekkorodban, láthatatlanul akkor is ott voltam a közeledben. Türelmesen figyeltelek hónapról hónapra, évről évre, egészen a mai beteljesedésig. És most itt vagy velem! Itt van szeretett barlangod, tisztán tartottam a számodra. Itt van megszentelt ászana-takaród, amelyen naponta gyakoroltál, hogy táguló szívedbe fogadd az Urat. Itt az evőcsészéd, amelyből az általam készített nektárt szoktad felhörpölni. Nézd csak, rézkupádat is kifényesítve őriztem meg neked, hogy egy napon újra ihass belőle. Érted most már, kedvesem?&quot; „Mit mondhatnék erre, gurum? - dünnyögtem megtörten. - Ki hallott még ilyen halhatatlan szeretetről?&quot; - s elragadtatottan függesztettem tekintetem örök kincsemre, aki gurum marad életemben és halálomban. „Lahiri, meg kell tisztulnod. Idd meg ezt a tál olajat, és heveredj le a folyóparton!&quot; Bábádzsí soha nem volt híján gyakorlatias tanácsoknak, emlékeztem vissza mosolyogva... Engedelmeskedtem felszólításának. Noha leszállóban volt a jeges himalájai éjszaka, meleg, vigasztaló sugárzás járta át tagjaimat. Nem győztem csodálkozni. Vajon az ismeretlen eredetű olaj árasztja magából ezt a kozmikus hőt?... Fagyos szelek süvítettek körülöttem a sötétben. A Gógás-folyó hullámai köröttem fodrozódtak, amint elnyúltam a köves parton. A közelben tigrisek üvöltöttek, szívem azonban ment volt a félelemtől, s a bensőmben újólag szétsugárzó erő magabiztossá tett, mindentől védve éreztem magam. Órák suhantak el így, miközben előző életem elhalványult emlékei szövődtek a jelenbeli találkozás ragyogó képei közé. Magányos mélázásomat közeledő léptek zaja szakította félbe. Férfikéz segített fel a sötétben, majd száraz ruhát adott rám. „Gyere, testvér - hallottam az idegen hangját. - A mester vár.&quot; Keresztülvezetett az erdőn. Az ösvény egyik fordulójánál, hirtelen távoli fény villant az éjszakában. „Csak nem a Nap kel fel? - kíváncsiskodtam. Az egész éjszaka eltelt volna?&quot; „Éjfélre jár az idő - nevetett fel lágyan kalauzom. - Az a fény ott egy aranypalota ragyogása, amelyet a páratlan Bábádzsí varázsolt ide ma éjszaka. Egyszer a régmúltban vágytál egy ilyen fényes palotára. Mesterünk most teljesíti kívánságodat, hogy megszabadítson a karma legutolsó kötelékeitől.{{ref|34-4}} Ebben a pompás palotában kapod meg beavatásodat a krija-jógába ma éjjel. Testvéreid énekeket zengenek majd a köszöntésedre, azon örvendezve, hogy véget ért száműzetésed. Íme!&quot;

- Hatalmas palota állt előttünk, vakító színaranyból mesélte tovább Lahiri Mahásaja. - Számtalan ékkő díszítette, s szépséges kertek övezték. Nyugodt vizű medencékben nézegette magát. Az egész együtt páratlanul fenséges látványt nyújtott! A magasba tornyosuló boltíveken nagy gyémánt-, zafír- és smaragdberakások csillogtak-villogtak. Angyali arcú férfiak álldogáltak rubinttal ékesített kapuk előtt... Követtem útitársamat a tágas előcsarnokba. A levegőt betöltötte a tömjén és a rózsa illata, színes lámpák fénye izzott a sötétben. Hívek kis csoportjai üldögéltek a teremben, akadt köztük világos és sötét bőrű. Halkan énekeltek, és meditáltak, belső békéjükbe merülve. Öröm lüktetett a levegőben. „Csak legeltesd a szemed, gyönyörködj a palota remekmívű kincseiben, mivel kizárólag a te tiszteletedre került ide - jegyezte meg vezetőm, megértően figyelve ámuldozásomat. „Testvérem - mondtam -, ennek az építménynek a szépsége minden emberi képzeletet felülmúl. Kérlek, magyarázd meg nekem eredete rejtélyét!&quot; „Szíves-örömest felvilágosítalak - társam sötét tekintetében bölcsesség fénylett. - Nincs semmi megmagyarázhatatlan ebben a materializációban. Az egész mindenség nem más, mint Isten gondolata. Az űrben kerengő Föld is csupán az Ő álma. Minden létezőt Ő teremtett az elméjében, ahogyan álmainkban mi is képesek vagyunk a teremtésre... Az Úr legelőször a Föld ideáját alkotta meg. Aztán létrejött az atomok energiája, majd az anyag. A földi atomok összetömörültek. A molekulákat Isten akarata tartja össze. Amikor Ő visszavonja akaratát, a földi atomok ismét energiává alakulnak át. Az atomenergia pedig visszatér ősforrásához, a tudatossághoz. Ekkor a Föld ideája eltűnik a létezők sorából... Az álmot az álmodó tudattalan gondolata szövögeti. Amikor a gondolatokat ébredéskor visszavonjuk, az álom és elemei szertefoszlanak. Az ember becsukja a szemét, és egy álomteremtést hoz létre, amelyet felébredéskor nehézség nélkül dematerializál. Az ember isteni archetípusos mintákat követ. Ugyanúgy, ha kozmikus öntudatra ébred, minden további nélkül dematerializálni tudja a kozmikus álom mindenségillúzióját... A végtelen, mindent beteljesítő akarattal összhangban Bábádzsí is tetszés szerint párosíthatja az atomokat, hogy azok tetszőleges alakot öltsenek. Ez a hirtelen létrejött palota valóságos, már abban az értelemben, ahogyan a Földet annak mondhatjuk. Bábádzsí a tudatából alkotta meg e gyönyörű lakot, az ő akaratereje tartja össze atomjait, ahogyan Isten akarata a földgolyót... Amikor ez az építmény betöltötte feladatát, Bábádzsí ismét dematerializálja&quot; - fejezte be előadását kísérőm. Miközben én áhítatosan hallgattam, vezetőm körbemutatott. „Ez a drágakövekkel ékes, csillogó-villogó palota nem emberi verejtékkel épült, aranyát és ékköveit nem halandó kezek hozták fel a föld mélyéből. Mégis szilárdan áll, páratlan emlékműként.{{ref|34-5}} Bárki, aki csak Bábádzsíhoz hasonlóan ráébred arra, hogy Isten fia, végtelen ereje révén bármely célját elérheti. Egy közönséges kő megdöbbentő atomi energiákat{{ref|34-6}} foglal magában, ahogyan a legalacsonyabb halandó is isteni hatalom birtokosa.&quot; A bölcs felvett egy kecses vázát egy közeli asztalról, amelynek füle gyémántokkal volt kirakva. „Nagy gurunk szabad kozmikus sugarak miriádjait megszilárdítva alkotta meg ezt a palotát - folytatta. Érintsd meg ezt a vázát és a gyémántjait, minden tapasztalati próbát kiállnak.&quot; Megvizsgáltam a vázát. Az ékkövek királyi gyűjteménybe illettek. Kezemmel végigtapogattam az aranytól vastagon csillogó falakat. Mély megelégedés töltött el. Elmúlt életeimből örökölt vágy teljesült most be, s aludt ki ezzel... Méltóságteljes kalauzom díszes boltívek alatt és különböző folyosókon át gazdagon bútorozott termekbe vezetett. A királyi lakosztály lehetett ez. Beléptünk egy óriási csarnokba. A közepén aranytrónus terpeszkedett. Ékköves berakásai a szivárvány minden színében ragyogtak. Itt ült lótuszülésben a fenséges Bábádzsí. A fényes padlón a lábához térdeltem. „Lahiri, még mindig aranypalotáról álmodozol? - gurum szeme úgy csillogott, mint a zafírjai. - Ébredj fel! Minden földi kívánságod azonnal teljesült - ezután titokzatos áldást mormolt. - Kelj fel, fiam! Most bevezetlek Isten birodalmába, megkapod tőlem beavatásodat a krija-jógába.&quot; Bábádzsí széttárta a karját, mire hóma (áldozati tűz) jelent meg gyümölcsöktől és virágoktól körülvéve. Ez előtt a lángoló oltár előtt sajátítottam el a jóga felszabadító technikáját... A szertartás egészen hajnalhasadásig elhűzódott. Elragadtatott állapotomban nem is gondoltam alvásra. Csak jártam a palota kincsektől és műremekektől roskadozó termeit, s a kertet is felkerestem. A közelben felfedeztem azokat a barlangokat és kopár szirtfokokat, amelyeket tegnap láttam, akkor azonban nem álltak ékes építmények és virágos teraszok a szomszédságukban... A palota mesésen tündökölt a Himalája hűvös napsütésében. Termeibe lépve mesterem keresésére indultam. Továbbra is trónusán ült, néma tanítványaitól körülvéve. „Lahiri, bizonyára megéheztél - szólt. - Hunyd be a szemed!&quot; Amikor újból kinyitottam, az elbűvölő palota és kertjei eltűntek. Jómagam, Bábádzsí és tanítványai a puszta földön ültünk, nem messze a sziklafalban sorakozó barlangok bejáratától. Eszembe jutott, hogy vezetőm is megjegyezte, a palota majd ismét a semmibe tűnik, miközben foglyul ejtett atomjai visszaolvadnak azokba a gondolateszszenciákba, amelyekből származtak. Noha - nem tagadom - meglepődtem, bizalommal tekintettem gurumra. Nem tudtam, mi mindenre számíthatok még a csodák napján. „Ez az építmény már betöltötte feladatát - magyarázta Bábádzsí, s felvett a földről egy cserépedényt. - Nyúlj bele, és olyan ételt vehetsz elő, amilyenre csak megéhezel.&quot; Megérintettem a széles, üres tálat, mire forró, vajas lucsi, curry és édesség jelent meg benne. Miközben ettem, láttam, hogy a tál csak nem akar kiürülni. Az étkezés végén vizet kerestem. Gurum ismét a tálra mutatott. Az étel eltűnt, helyét víz töltötte be. „Csak kevés halandó tudja, hogy Isten országában földi vágyainkat is kielégíthetjük - mondta Bábádzsí. - Az égi birodalom átnyúlik a földibe. Az csak a különbség, hogy az utóbbi illúziótermészeténél fogva nem tartalmazza a Valóság esszenciáját.&quot; „Szeretett gurum, tegnap éjjel megmutattad nekem, milyen az, ha az égi és a földi szépség összeér!&quot; Elmosolyodtam a szertefoszlott palotára emlékezve. Mi tagadás, nem volt még közönséges jógi, akit ilyen fényűző környezetben avattak volna be a Világszellem magasztos titkaiba! Noha jelen környezetemet cseppet sem mondhattam fényűzőnek, ez a legkevésbé sem izgatott. A puszta föld, az ég sátora és a kezdetleges menedéket kínáló barlangok a köröttem helyet foglaló, angyalhoz hasonló szentek természetes világának tetszettek akkor.

- Aznap délután takarómon ültem, s elmúlt életem felismerései vonultak el lelki szemeim előtt - folytatta a mester. - Aztán hozzám lépett isteni gurum, és a fejemre tette a kezét. A nirvikalpa szamádhi állapotába kerültem, s ebben az üdvözítő állapotban maradtam hét teljes napig. Egyre mélyebbre hatoltam önmagam megismerésében, amíg végül a Valóság halhatatlan birodalmába jutottam. A csalóka földi korlátokat sorra magam mögött hagytam, s lelkem mindenestől a Kozmikus Szellem oltárára költözött... A nyolcadik napon gurum lábához borultam, s azért esdekeltem, hadd maradjak mindig a közelében ebben a szent vadonban. „Fiam - mondta Bábádzsí, és átölelt -, ebben a megtestesülésedben az a dolgod, hogy életedet mások előtt éld le. Korábban sok-sok életen át egyedül meditáltál, most azonban ki kell menned a világba... Annak is megvolt a mélységes oka, hogy csak házasemberként találkoztál velem, amikor már családot alapítottál, és üzleti kötelességeid vannak. Nem csatlakozhatsz titkos társaságunkhoz a Himalája hegyei között. A városi nyüzsgésben kell leélned az életedet, így kell példát mutatnod jógi családapaként... A Nagyok meghallották a sok-sok férfi és nő segélykiáltásait. Arra választattál ki, hogy a krija-jógával spirituális enyhülést hozz az őszinte keresők sokaságának. Azok a milliók, akiket családi kötelékek és súlyos világi kötelezettségek kötnek gúzsba, a te példádból merítenek majd erőt. Te érteted meg velük, hogy a jóga legmagasabb megvalósulása a világi ember elől sincs elzárva. Ha a jógi becsületesen, ám személyes érdekek és kötődések nélkül teljesíti kötelezettségeit a világban, a megvilágosodás biztos ösvényét járja... Téged már semmi nem űz ki a világból, mivel minden karmikus köteléket elmetszettél. Noha nem e világból való vagy, ebben kell élned! Mégis sok-sok év vár rád, mialatt lelkiismeretesen el kell látnod családi, üzleti, polgári és spirituális kötelességeidet. Példád az isteni remény forrását fakasztja majd a világi emberek kiszikkadt szívében. A te kiegyensúlyozott életed mutatja meg nekik, hogy a megszabadulás elsősorban a belső, nem pedig a külső lemondástól függ.&quot; Milyen távolinak is tetszett a családom, hivatalom és a világ, miközben gurumat hallgattam a Himalája ormainak magányában! Szavai igazsága mégis sziklaszilárdnak tetszett, s én engedelmesen beletörődtem, hogy el kell hagynom a békének ezt az áldott révét. Bábádzsí megtanított azokra az ősi és szigorú szabályokra, amelyek a jóga művészetének átadására vonatkoznak mester és tanítvány között. „A krija kulcsát csupán az arra érdemes csélák kezébe tedd le - mondta Bábádzsí. - Csak, aki fogadalmat tesz, hogy mindenét feladja az istenit kutatva, az méltó arra, hogy a meditáció tudományának segédletével feltáruljanak előtte az élet végső titkai.&quot; „Angyali guru, te, aki eddig is kedveztél az emberiségnek a krija elveszettnek hitt művészetének feltámasztásával, nem növelnéd-e jótéteményeid számát azzal, hogy lazítasz a tanítványoknak rendelt előírások szigorán? - esdekelve tekintettem Bábádzsíra. - Kérve kérlek, engedd meg, hogy minden őszinte keresőnek átadhassam a kriját, még ha elsőre nem is képesek a teljes belső lemondásra. A világ megkínzott férfiainak és asszonyainak, akiket háromszoros szenvedés sújt,{{ref|34-7}} bátorításra van szükségük. Talán soha nem merészkednek a szabadulás útjára, ha megtagadjuk tőlük a krijába történő beavatást.&quot; „Legyen hát. Isten akarata szólt belőled. Add hát át a kriját mindazoknak, akik alázatosan hozzád fordulnak segítségért&quot; - felelte kegyesen a guru. Rövid hallgatás után Bábádzsí még hozzátette: „Ismételd el valamennyi tanítványodnak a ''Bhagavad-gítá ''magasztos ígéretét: ''Szvalpam apjaszja dharmaszja trájaté maható bhaját ''- csupán egy kevés e vallásgyakorlatból már iszonyú félelmektől és szörnyű szenvedésektől ment meg.{{ref|34-8}} &quot; Amikor másnap reggel gurum lábánál térdeltem, hogy búcsúzóul még egyszer áldását kérjem, megérezte, mennyire nehezemre esik őt elhagyni. Nem válunk el egymástól, szeretett gyermekem - simogatta meg gyengéden a vállamat. - Légy bárhol, ha szólítasz, megjelenek.&quot; Csodálatos ígéretétől és az isteni bölcsesség újonnan talált aranyától megvigasztalódva, hazafelé tartottam a hegyekből. A hivatalban azzal fogadtak munkatársaim, hogy mivel tíz napja nem kerültem elő a Himalája dzsungeleiból, már elveszettnek hittek. Rövidesen levél érkezett a főnökségről. „Lahiri térjen vissza dánapuri irodánkba. Ráníkhétbe való áthelyezése tévedésből történt. Másvalakit kellett volna küldenünk helyette&quot; - állt az iratban. Elmosolyodtam, milyen furcsa véletlen vezetett ide, India egyik legeldugottabb szegletébe...

- Mielőtt visszatértem volna Dánapurba{{ref|34-9}} , néhány napig egy bengáli családnál vendégeskedtem Muradábadban - mesélte tovább kis szünet után Lahirir Mahásaja. - Itt hat barátom gyűlt össze az üdvözlésemre. Amikor spirituális témák felé fordítottam a beszélgetést, házigazdám lemondóan megjegyezte: „Sajnos, napjainkban India híján van szenteknek!&quot; „Bábú - tiltakoztam hevesen. - Természetesen a mai napig is élnek nagy mesterek hazánkban!&quot; Elragadott a lelkesedés, s úgy éreztem, okvetlenül be kell számolnom a Himalájában tapasztalt csodálatos élményeimről. A kis társaság udvariasan végighallgatott. „Lahiri mondta egyikük csillapítóan -, nagy lelki megterhelés alatt voltál azon a ritka hegyi levegőn. Amit elmeséltél, valamiféle éberálom lehetett.&quot; Igazam tudatától lelkesen, de meggondolatlanul rávágtam: „Ha ideidézem, gurum menten megjelenik.&quot; Minden szem érdeklődve felcsillant. Társaim természetesen égtek a kíváncsiságtól, hogy egy ilyen csodát lássanak. Kissé vonakodtam ugyan, de már nem volt viszszaút. Megkértem, vezessenek egy csöndes helyiségbe, és adjanak két új gyapjútakarót. „A mester az éterből fog materializálódni - mondtam. - Maradjatok csöndben az ajtó előtt, hamarosan szólítalak benneteket.&quot; Meditációba merültem, s alázatosan hívtam gurumat. A besötétített helyiségben megnyugtató derengés támadt, s megjelent előttem Bábádzsí tündöklő alakja. „Lahiri, ilyen csekélységért hívtál? - kérdezte szigorú tekintettel. - Az igazság a komoly keresőket illeti meg, nem a tétlen kíváncsiskodókat. Könynyű úgy hinni, ha kiszúrja szemed az igazság, ehhez nincs szükség lelki elmélyülésre. Az érzékfölötti igazságokat azok fedezik fel, akik legyőzik velük született materialista kétkedésüket - majd komoran hozzátette: - Engedj utamra!&quot; Esdeklőn a lábához borultam. „Szent guru, látom, milyen súlyosan vétkeztem, amiért alázatosan kérem bocsánatodat. Csupán azt szerettem volna, ha hitet adhatok ezeknek a spirituálisan vak embereknek. Mivel kegyesen megjelentél fohászomra, kérlek, ne hagyj itt anélkül, hogy nem adod áldásodat barátaimra! Bár hitetlenek, legalább arra hajlandónak mutatkoztak, hogy különös állításaim igazságtartalmát firtassák.&quot; „Jól van, maradok még. Nem akarom, hogy kudarcot vallj a barátaid előtt - Bábádzsí arca ellágyult, de azért szelíden hozzátette: - Mostantól, fiam, csak akkor jövök, ha szükséged van rám, s nem akkor, amikor hívsz.{{ref|34-10}} &quot; Feszült csönd telepedett a kis csoportra, amikor ajtót nyitottam előttük. Barátaim hitetlenkedve meredtek a takarón helyet foglaló, fénylő alakra. „Ez tömeghipnózis! - nevette el magát nyersen egyikük. - Ide senki sem mehetett be a tudtunk nélkül!&quot; Bábádzsí mosolyogva indult feléjük, s intett nekik, hogy érintsék meg meleg, valódi testét. Ez mindent kétely eloszlatott, s barátaim áhítatosan és bűnbánón a földre borultak. „Készítsünk halvát{{ref|34-11}} !&quot;

- kérte Bábádzsí. Tudtam, azért teszi, hogy még jobban meggyőzze a csoportot testi valóságáról. Amíg főtt a kása, az isteni guru kellemesen eltársalgott velük. A hitetlen Tamások közben egytől egyig hívő Szent Pállá változtak át. Étkezés után Bábádzsí sorra megáldott mindünket. Aztán nagy villanást láttunk, s testének elektronjai fénnyé foszlottak szét. Mesterem Istenre hangolódott akaratereje kiengedte szorításából az éter ama atomjait, amelyek testét alkották, s így a parányi életronszikrák trilliói szétszóródtak a végtelen tárházába. „Tulajdon szememmel láttam a halál legyőzőjét - szólalt meg Maitra{{ref|34-12}} , a csoport egyik tagja áhítatosan. Arcát elöntötte a felébredés fénye. - A magasztos guru úgy játszott az idővel és a térrel, ahogyan a gyermek eregeti a szappanbuborékokat. Így láthattam meg a mennynek és földnek kulcsait.&quot;

- Rövidesen visszatértem Dánapurba - fejezte be elbeszélését Lahiri Mahásaja. - Noha lelkem szilárdan lehorgonyzott a Világiélekben, ismét elláttam szerteágazó családfői és hivatali kötelezettségeimet.

Lahiri Mahásaja egy Bábádzsíval való újabb találkozásról is beszámolt Szvámi Kébalánandának és Srí Juktésvarnak. Ama számos alkalom egyike volt ez, amikor a magasztos guru megtartotta ígéretét: „Eljövök, valahányszor szükséged lesz rám.&quot;

- Egy kumbh mélá alkalmából történt ez Alláhábádban - mesélte Lahiri Mahásaja tanítványainak. - Rövid kiránduláson jártam ott. A messziről összesereglett szerzetesek és szádhuk tömegében hamuval bemázolt aszkétát fedeztem fel, aki koldulócsészét tartott a kezében. „Micsoda szemforgató! - háborodtam fel magamban - a lemondás külső jegyeit mutatja csak fel, miközben a lélekkel nem törődik&quot;... Amint elhaladtam mellette, meglepetve ismertem fel az oldalán Bábádzsít. A gubancos hajú remete előtt térdelt. „Gurudzsí! - siettem hozzá. - Mit keresel itt, uram?&quot; „Ennek a remetének a lábát mosom éppen, aztán a főzőeszközeit tisztítom majd meg.&quot; Bábádzsí úgy mosolygott rám, akár egy kisgyermek. Tudtam, e jelképes cselekedettel arra tanít, hogy senkit se bíráljunk meg, hanem vegyük észre, hogy Isten valamennyiünk testének templomában ott lakozik, legyünk erre érdemesek vagy érdemtelenek. A nagy guru még hozzátette: „Azáltal, hogy bölcs vagy tudatlan szádhukat szolgálok, azt az erényt gyakorlom, amely a legkedvesebb Isten színe előtt, az alázatot.&quot;


==35. FEJEZET==

Lahiri Mahásaja krisztusi élete

„Engedj most, mert így illik nékünk minden igazságot betöltenünk.&quot;{{ref|35-1}} Jézus ezekkel a szavakkal fordult Keresztelő Szent Jánoshoz, arra kérve őt, hogy keresztelje meg. E gesztusával voltaképpen guruja isteni jogait ismerte el.

Jómagam keleti szemmel, ám tisztelettel tanulmányoztam át a Szentírást.{{ref|35-2}} Az a sejtésem, hogy Keresztelő Szent János előző életében Jézus mestere volt. A ''Biblia ''több kitétele tanúsítja, hogy amikor János Illés volt előző életében, Jézus a tanítvány, Elizeus szerepét töltötte be.

Az ''Ószövetség ''utolsó sorai pontosan Illés és Elizeus újraszületését jövendölik meg: „Ímé, én elküldöm néktek Illyést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja.&quot;{{ref|35-3}} János (Illés) tehát valamivel korábban jött a világra Krisztusnál, hogy hírt hozzon eljöveteléről. Angyal jelent meg az apának, Zakariásnak, mondván, hogy születendő fia nem más, mint Illés. „Monda pedig az angyal néki: ne félj, Zakariás; mert meghallgattatott a te könyörgésed, és a te feleséged, Erzsébet szült néked fiat, és nevezed az ő nevét Jánosnak... És az Izrael fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz. És ez Ő előtte fog járni az Illyés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a fiakhoz térítse, és az engedetleneket az igazak bölcsességére, hogy készítsen az Úrnak tökéletes népet.&quot;{{ref|35-4}} 

Jézus kétszer is minden kétséget kizáróan Illésnek nevezte Jánost: „...Illyés immár eljött, és nem ismerek meg őt... Ekkor megértették a tanítványok, hogy Keresztelő Jánosról szóla nekik.&quot;{{ref|35-5}} Máshol így beszélt a Megváltó: „Mert próféták mindnyájan és a törvény Jánosig prófétáltak vala. És ha be akarjátok venni, Illyés ő, a ki eljövendő vala.&quot;{{ref|35-6}} 

Amikor János tagadta, hogy azonos volna Illéssel,{{ref|35-7}} arra utalt, hogy mostani szerény személyében immár nem illeti meg a nagy mesternek, Illésnek kijáró dicsőség. Előző megtestesülésében e dicsőség „palástját&quot; és a vele járó spirituális bőséget tanítványa, Elizeus örökölte meg. „És monda Elizeus: Legyen, kérlek, a te benned való léleknek kettős mértéke én rajtam. És ő monda: Nehéz dolgot kértél; mégis, ha majd meglátandasz engem, mikor tőled elragadtatom, meglesz, a mit kérsz: ha pedig meg nem látandasz, meg nem lesz... És vevé az Illyés palástját, a mely róla leesett.&quot;{{ref|35-8}} 

A szerepek tehát felcserélődtek, lévén, hogy Illés-János nem volt többé az isteni tökéletességre jutott Elizeus-Jézus mestere.

Jézus színeváltozásakor is guruja, Illés jelenik meg Mózes társaságában.{{ref|35-9}} A végső órán pedig Jézus így kiált fel a kereszten: „Éli, Éli, lama sabakhtani?&quot; Azaz: „Én Istenem, én Istenem! Miért hagyál el engem? Némelyek pedig az ott állók közül a mint ezt hallák, mondának: Illyést hívja ez... lássuk, eljő-e Illyés, hogy megszabadítsa őt?&quot;{{ref|35-10}} 

Az az időtlen kötelék, amely János és Jézus mint guru és tanítvány között megvolt, fűzte össze Bábádzsít és Lahiri Mahásaját is. A halhatatlan guru szelíd gondossággal alászállt a csélája két élete közti örvénylő vizekbe, s gondja volt arra, hogy irányítsa a gyermek, később pedig a felnőtt Lahiri Mahásaja lépteit. Csak tanítványa harminchárom esztendős korában ítélte elérkezettnek az időt e soha el nem szakadt kötelék nyílt megújítására.

Miután rövid időre találkoztak Ráníkhét mellett, az önzetlen guru nem tartotta maga mellett szeretett tanítványát, hanem elküldte a világba, hogy beteljesítse világra szóló küldetését. „Fiam, eljövök, valahányszor szükséged lesz rám.&quot; Ugyan melyik földi szerető adhat és tarthat be ilyen ígéretet?

Noha a társadalom egésze alig hallott róla, 1861-ben nagy spirituális megújulás vette kezdetét Benáresz egyik eldugott zugában. Ahogyan a virágok illatát sem lehet elnyomni, úgy a csöndes visszavonultságban élő Lahiri Mahásaja sem tudta véka alá rejteni benső nagyságát. India minden szegletéből sereglett hozzá a hívők méhraja, hogy feltöltekezzenek a megszabadult mester nektárjából.

Angol főnöke az elsők között vette észre alkalmazottja különös, túlvilági átváltozását, akit csak „eksztatikus Bábúnak&quot; becézett.

- Uram, szomorúnak látszol. Mi a baj? - kérdezte egy napon Lahiri Mahásaja a munkaadójától.

- A feleségem súlyos beteg Angliában. Nagyon aggódom érte.

- Megpróbálok valami hírt hozni róla.

Lahiri Mahásaja elhagyta a helyiséget, s egy időre elvonultan üldögélt. Visszatérve, megnyugtatóan mosolygott.

- A feleséged jobban van, s most levelet ír neked.

A mindentudó jógi ezzel idézett néhány mondatot a küldeményből.

- Eksztatikus Bábú, tudom, hogy nem vagy hétköznapi ember. Mégsem hiszem el, hogy tetszés szerint át tudod hágni tér és idő korlátait!

Az ígért levél végül megérkezett. Mahásaja főnöke nemcsak hogy értesült felesége jobbulásáról, hanem döbbenten fedezte fel ugyanazokat a sorokat, amelyeket hetekkel korábban alkalmazottja idézett.

Néhány hónap múltán a feleség ellátogatott Indiába. Amikor találkozott Lahiri Mahásajával, nagy tisztelettel nézett rá.

- Uram, a te fénykörrel körülvett alakod jelent meg londoni betegágyamnál. Abban a pillanatban teljesen felgyógyultam! Olyannyira, hogy képes voltam megtenni idáig ezt a hosszú utat az óceánon.

A magasztos guru nap mint nap újabb híveket vezetett be a krijába. Spirituális ténykedése, valamint családi és hivatali kötelességei ellátása mellett a nagy mester lelkesen érdeklődött a nevelés kérdései iránt is. Több tanulókört szervezett, s tevékeny szerepet játszott egy nagy középiskola kifejlesztésében Benáresz Bengálítalá nevű negyedében. Hetente gítá-összejövetelnek nevezett találkozót is rendezett, ahol a szent iratokat magyarázta az igazság lelkes kutatóinak.

Sokoldalú ténykedésével megválaszolta a közkeletű dilemmát: hogyan marad idő a hit dolgaira a családi és üzleti teendők ellátása után? A nagy guru és családfő kiegyensúlyozott élete férfiak és nők ezrei számára szolgált példaként. Szerény, takarékos, feltűnés nélküli és mindenki számára követhető megélhetést teremtett, s természetes módon és boldogan élte fegyelmezett világi életét.

Noha helyet foglalhatott a legfőbb Lény trónján, mégis kivétel nélkül mindenki iránt tiszteletet tanúsított függetlenül annak érdemeitől. Amikor üdvözölték őt hívei, ő is meghajolt feléjük. Gyakran borult gyermeki alázattal embertársai lábához, ám csak ritkán engedte meg, hogy más hasonlóképpen mutassa ki iránta érzett tiszteletét, noha a régi Keleten ez megszokott volt egy guruval szemben.

Lahiri Mahásaja mindenkit beavatott a krija-jógába, hitére való tekintet nélkül. Legmagasabb szintre jutott tanítványai közé a hindukon kívül moszlimok és keresztények is tartoztak. Monisták és dualisták, a legkülönbözőbb vallásúak és vallástalanok részesültek az egyetemes guru tanításából. Az egyik rendkívül fejlett cséla, Abdul Gufór Kán, a muzulmán hitet vallotta. Maga Lahiri Mahásaja a legmagasabb rendű kasztba, a bráhmanákéba tartozott, mégis bátor erőfeszítéseket tett, hogy enyhítsen a kasztrendszer korára jellemző merevségén. A legkülönbözőbb emberek találtak menedékre a mester mindenható szárnyai alatt. Isten többi prófétájához hasonlóan Lahiri Mahásaja új reményt öntött a társadalom kitaszítottjainak és megtaposottjainak szívébe.

- Ne feledjétek, hogy senkihez nem tartoztok, és senki nem tartozik hozzátok. Gondoljátok meg, hogy egy napon mindent itt kell hagynotok ezen a világon, ideje hát ismeretséget kötnötök Istennel - mondta a nagy guru tanítványainak. - Készítsétek fel magatokat a halál utáni asztrális utazásra azzal, hogy naponta utaztok az Istenbe merülés léghajóján. A káprázat merő húsnak és csontnak mutat benneteket, ám a test csupán a baj fészke. {{ref|35-11}} Meditáljatok szakadatlanul, hogy mielőbb a Végtelen Lényeg részének ismerhessétek meg magatokat, amely ment a nyomorúság megannyi formájától. Ne legyetek többé testetek foglyai, hanem a krija titkos kulcsát forgatva, nyissatok utat a Szellem világára.

A mester arra buzdította tanítványait, hogy tartsanak ki saját vallásuk jól bevált disciplinái mellett. Hangsúlyozva, hogy a krija a megszabadulás egyetemes eszköze, Lahiri Mahásaja arra ösztönözte cséláit, hogy neveltetésükkel és környezetükkel összhangban éljék az életüket.

- Egy muzulmán mondja el naponta ötször namáz-imáját{{ref|35-12}} - jelentette ki a mester. - Aki hindu, napjában többször üljön le meditálni. A keresztény egy nap többször ereszkedjék térdre, imádkozzék Istenhez, forgassa a Szentírást.

Bölcs meglátásaival a guru a bhakti- (odaadás), a karma(tevékenység), a dnyána- (bölcsesség) vagy a rádzsa- (királyi, vagy teljes) jóga ösvényére vezette követőit aszerint, kinek mi illett legjobban az egyéniségéhez. Ugyanakkor csak nehezen adott engedélyt arra, hogy szerzetesnek álljanak. Arra intette őket, hogy mérlegeljék körültekintően, milyen lemondásokkal jár ez az életmód.

A nagy guru arra nevelte tanítványait, hogy ne bocsátkozzanak teológiai vitákba a szent iratokról.

- Az a bölcs, aki nem csupán olvassa, de meg is érti a régiek felismeréseit - mondotta. - Oldjátok meg valamenynyi gondotokat meditációval!{{ref|35-13}} Haszontalan agytornák helyett törekedjetek az egységre Istennel! Tisztítsátok meg elméteket a teológiai dogmák hulladékaitól, engedjétek beáramolni a közvetlen érzékelés friss és gyógyító vizeit. Hangolódjatok rá az Aktív Belső Vezetőre; az Isteni Hang az élet minden problémájára tudja a választ. Noha végtelennek tűnik az ember találékonysága, hogy önmagát bajba sodorja, a Végtelen Segítség legalább ilyen leleményes.

A mester mindenütt jelenvaló mivolta egy ízben a következőképpen bizonyosodott be. A ''Bhagavad-gítát, ''egész pontosan a kútasztha csaitanja, azaz a Krisztus-tudatosság jelentését magyarázta éppen tanítványainak, amikor hirtelen fulladozni kezdett, és felkiáltott:

- Most fulladok meg sok-sok testben Japán partjai mellett!

Másnap reggel a csélák újsághírben olvasták, hogyan süllyedt el egy hajó legénysége az előző napon Japán partjai mentén.

Lahiri Mahásaja számos távoli tanítványa tudatában volt mestere jelenlétének.

- Mindig együtt vagyok azokkal, akik a kriját gyakorolják - ezzel szokta vigasztalni azokat a csélákat, akiket elszólított tőle a sorsuk. - ígérem, elvezérellek a Kozmikus Otthonba egyre mélyülő spirituális felismeréseid révén.

Srí Bhúpéndra Náth Szánjál, a nagy guru egyik kitűnő tanítványa mesélte, hogy fiatalember volt még 1892-ben, amikor spirituális eligazításért fohászkodott gurujához, mivel nem tudott Benáreszbe utazni. Ekkor megjelent előtte álmában Lahiri Mahásaja, s díksában (beavatásban) részesítette. Később a fiú Benáreszben járva, ugyanezt kérte mesterétől.

- Már beavattalak álmodban - felelte Lahiri Mahásaja. Ha valamelyik tanítványa elhanyagolta világi kötelezettségeit, a mester szelíden megintette.

- Lahiri Mahásaja szavai szelíden és gyógyítón hatottak, akkor is, amikor arra kényszerült, hogy nyíltan szóvá tegye tanítványai mulasztásait - mondta nekem egyszer Srí Juktésvar, majd bánatosan hozzátette: - Egyetlen tanítvány sem menekülhetett meg mesterünk tüskés megjegyzéseitől.

Elnevettem magam, és biztosítottam gurumat, hogy bármilyen tüskés vagy sem, minden szava zene a fülemnek.

A mester körültekintően négy egymást követő fokozatra osztotta fel a kriját.{{ref|35-14}} A három magasabb rendű módszert csak azoknak tanította meg, akik határozott spirituális előrehaladásról tettek tanúbizonyságot. Egyszer az egyik cséla zúgolódni kezdett, amiért nem becsüli meg eléggé érdemeit.

- Mester - mondta -, szerintem készen állok a második fokozatú beavatásra.

Ekkor kinyílt az ajtó, s egy alázatos tanítvány, Brindá Bhagat, egy benáreszi postás óvakodott be rajta.

- Brindá, ülj ide mellém! - mosolygott rá szeretettel a nagy guru. - Mondd, késznek érzed magad a krija második fokára?

A kis postás esedezve kulcsolta össze a kezét.

- Gurudéva - mondta ijedten -, nem kérek további beavatást! Hogyan is sajátíthatnám el a magasabb fokozatú tanításokat? Azért jöttem ma hozzád, hogy áldj meg, mivel már az első fokozatú krija is olyan isteni részegséggel töltött el, hogy a leveleket sem tudom kézbesíteni!

- Brindá máris a Világszellem tengerén úszik - Lahiri Mahásaja szavaira a másik tanítvány lehorgasztotta a fejét.

- Mester - mondta -, látom, rossz munkás voltam, aki folyton hibát kerestem szerszámaimban.

Az egyszerű, tanulatlan postás később olyan mély tudásra tett szert a kriján keresztül, hogy tudósok kérték ki vélemenyét a szent szövegek bizonyos kitételeiről. A kis Brindá, aki sem a bűnről, sem a bonyolult mondatszerkezetekről nem sokat tudott, idővel nagy megbecsülést szerzett magának a tanult panditok között.

Számos benáreszi tanítványán kívül is több százan sereglettek Lahiri Mahásajához India távoli vidékeiről is. Maga is többször beutazta Bengált, hogy felkeresse két fia apósát. Áldásos jelenlétének köszönhetően gomba módra szaporodtak Bengálban a kis krija-csoportok. A mai napig sok néma hívő - kivált Krisnanagar és Bisnupur tartományban - tartja működésben a spirituális meditáció hangtalan áramát.

A szép számú szent között, akiket Lahiri Mahásaja avatott be a krija tudományába, külön említést érdemel a jeles Szvámi Bhjászkaránanda Szaraszvatí Benáreszből; valamint egy neves déoghari aszkéta, Balánanda brahmacsárí. Lahiri Mahásaja egy ideig magántanárként ténykedett a benáreszi Ísvarí Nárájan Széná Bahádur mahárádzsa fia mellett. Felismerve a mester spirituális megvalósultságát, mind a mahárádzsa, mind fia krija-beavatásért folyamodott hozzá, s ugyanígy tett Dzsotíndra Móhan Thákur mahárádzsa is.

Lahiri Mahásaja néhány befolyásos tanítványa a krija népszerűsítésére vágyott, a guru azonban nem adott rá engedélyt. Az egyik cséla, Benáresz urának udvari orvosa a Kásí Bábá (a benáreszi felmagasztosult Egyetlen) néven emlegette mesterét,{{ref|35-15}} ő azonban ezt is megtiltotta.

- Hagyjuk, hogy a krija virágának illata a maga természetes módján terjedjen - mondta. - A krija magvai mindenképpen termékeny talajra hullanak a spirituálisan termékeny szívekben.

Noha a nagy mester sosem vette igénybe egy szervezet vagy a nyomtatott sajtó modern eszközét, tudta, hogy üzenete ellenállhatatlan áradatként zúdul tovább, saját erejénél fogva elárasztja az emberi tudat partjait. A hívek megtisztult és megváltozott élete a maga egyszerű és keresetlen módján a krija kiapadhatatlan erejét bizonyította.

1886-ban, huszonöt évvel a ráníkhéti beavatást követően Lahiri Mahásaja nyugdíjba vonult.{{ref|35-16}} Mivel már napközben is volt ideje, most még több tanítvány sereglett köréje. A nagy guru ideje nagy részében némán és mozdulatlanul foglalt helyet körükben, lótuszülésben. Csak ritkán hagyta el kis társalgóját, hogy felkeresse háza többi helyiségét, vagy hogy sétáljon egyet. A csélák néma menete szinte szünet nélkül járult elébe darsanra (a szent látására).

A jelenlévők ámulatára Lahiri Mahásaja gyakran került olyan állapotba, amikor nem lélegzett, nem aludt, megszűnt pulzusa és szívverése, órákig nem is pislantott, s a béke mélységes légköre övezte. E természetfeletti jeleket látva, minden látogató emelkedett hangulatban távozott. Tudták, hogy megkapták Isten igaz emberének néma áldását.

A mester ekkor már megengedte tanítványának, Pancsánon Bhattácsárjának, hogy jógaközpontot hozzon létre Kalkuttában, Árja Missziós Intézet néven. A központ bizonyos növényi gyógyszerekkel kereskedett,{{ref|35-17}} s első ízben jelentette meg bengáli nyelven a ''Bhagavad-gítá ''olcsó kiadását. Az Árja Misszió Gítája - amely hindi és bengáli nyelven látott napvilágot - ezrek otthonába jutott el.

Az ősi szokásoknak megfelelően a mester nímolajjal{{ref|35-18}} gyógyította a különböző betegségeket. Amikor megkérte valamelyik tanítványát az olaj lepárlására, az gond nélkül végrehajtotta a feladatot. Ám ha bárki más próbálkozott ezzel, különös nehézségekbe ütközött. Hiába nyerte például ki az olajat a szokásos eljárás szerint, az csaknem teljesen elpárolgott. A mester áldása nyilvánvalóan szükséges öszszetevő volt.

A fenti ábra mutatja Lahiri Mahásaja kézírását és aláírását bengáli nyelven. E sorok egy csélához intézett levélből valók, ahol a nagy mester a következőképpen értelmez egy szanszkrit verset: „Aki olyan nyugalom állapotába került, hogy nem mozgatja a szemhéját, elérte a sza-mabhávimudrát.&quot;

Lent, balra az aláírás következik: Srí Sjáma Csaran Déva Sarman.

Sok más nagy prófétához hasonlóan Lahiri Mahásaja sem írt könyveket, tanítványait azonban a szent szövegek magyarázatára serkentette. Drága barátom, Srí Ananda Móhan Lahiri, a mester már elhunyt unokája a következőket írta:

''A ''Bhagavad-gítá, ''valamint a ''Mahábhárata ''számos része több csomópontot (vjász-kutaszt) tartalmaz. Ha nem teszünk föl kérdéseket ezekkel kapcsolatban, különös, könynyen félreérthető, mitikus történetek maradnak a kezünkben. Ha magyarázat nélkül továbbmegyünk mellettük, olyan tudáskincset veszítünk el, amelyet India a mai napig emberfeletti türelemmel megőrzött, több ezer éves kísérletezés és kutatás után.{{ref|35-19}} Lahiri Mahásaja allegóriáktól mentesen tálalt elénk egy olyan vallási tudományt, amelyet a szent iratok nagyon bölcsen rejtvények köntösébe öltöztettek. A Védikus imák többé nem bizonyultak érthetetlen szódzsungelnek, mert a mester bebizonyította tudományos jelentőségüket...''

''Tudjuk, hogy az ember többnyire védtelen az alantas szenvedélyekkel szemben, ezek azonban nyomban hatásukat vesztik, elveszítjük érdeklődésünket irántuk, mihelyt a ''krija-jóga ''révén feldereng előttünk egy magasabb tudatállapot és tartós üdvösség lehetősége. Le kell mondanunk ugyan alacsonyabb természetünkről, cserébe azonban nem kevesebbet kapunk, mint az üdvösséget. Ennek hiányában azonban, a csupa tiltásból álló erkölcsi irányelvek senkinek sem kellenek... A Végtelen, az Erő Óceánja rejtőzik a jelenségvilág minden megnyilvánulása mögött. Ha a földi cselekedeteket hajszoljuk, kihal belőlünk a spirituális áhítat. A mai tudomány megtanít bennünket a természet erőinek kiaknázására, ám mi elmulasztjuk e nevek és formák mögött megbúvó Nagy Elet megértését. Megismervén a természetet, semmibe vettük végső titkait, s üzleti érdekekre alapoztuk hozzá fűződő kötődésünket. Erővel rávesszük, hogy fedje fel a módját, miként kényszeríthetnénk még inkább szolgálatunkba. Használjuk energiáit, amelyeknek a forrása azonban továbbra is ismeretlen marad előttünk. Kapcsolatunk a természettel olyan, mint a nagyhangú hőzöngő és szolgája közti viszony. Filozofikusabban fogalmazva, azt is mondhatjuk, hogy mintegy fogolyként kezeljük, a tanúk padjára ültettük a természetet. Keresztkérdéseket teszünk fel neki, megfélemlítjük, majd aprólékosan emberi mérlegre tesszük minden válaszát, holott rejtett értékei nem mérhetők emberi léptékkel. Ha azonban eggyé válunk a magasabb erőkkel, a természet önmagától engedelmeskedik az emberi akaratnak. Az értetlen materialisták „csodának&quot; nevezik a természetnek ezt a kezességét.''

''Lahiri Mahásaja példája megváltoztatta azt a téves elképzelést, amely szerint a jóga rejtélyes gyakorlat. A természettudomány tényszerűségével szemben a ''krija-jóga ''által mindenki megértheti saját viszonyát a Természethez, és megtanulhatja a jelenségek spirituális tiszeletét, legyen szó misztikus vagy mindennapos tapasztalatról.{{ref|35-20}} Ne feledjük, hogy sok, ezer éve még megmagyarázhatatlan dolog ma már nem az, és a mai rejtélyek is érthetővé válhatnak néhány éven belül. A ''krija ''tudománya örökké tartó. Kikezdhetetlen, akár a matematika, mint teszem azt az összeadás és a kivonás egyszerű szabályai. A ''krija ''törvénye elpusztíthatatlan. Vessük tűzre az összes matematikakönyvet, s a logikus elmék újra meg újra felfedezik majd a hasonló igazságokat. Tiltsanak be valamennyi, jógáról szóló írásművet, alapelemeit ismét megfogalmazza egyszer egy tiszta hitű és tudású bölcs.&quot;''

Amiként Bábádzsínak ott a helye a legnagyobb avatárák között, azaz Mahávatár, s amiként Srí Juktésvart méltán megilleti a Dnyánávatár, Bölcsesség Megtestesülése elnevezés, úgy Lahiri Mahásaját is joggal hívták Jógávatárának, a Jóga Megtestesülésének.

A nagy mester nagy mértékben hozzájárult a világ spirituális fejlődéséhez. Közeli tanítványait csak Krisztushoz mérhető magasságokba emelte, miközben széles tömegek között terjesztette az igazságot. Ezért méltán tarthatjuk őt számon az emberiség megváltói között.

Azzal emelkedett ki a próféták közül, hogy egy meghatározott módszer, a krija-jóga áldásait hirdette, első ízben osztva meg őket az átlagemberrel. Ha eltekintünk saját élete csodáitól, a Jogávatára legnagyobb csodatétele az, hogy az egykor oly bonyolult jógát a közönséges értelem számára is felfoghatóvá és hatékonnyá egyszerűsítette.

Gyakran mondogatta a csodákról szólván:

- A finom törvények hatásmechanizmusát, amelyek rejtve maradnak a nagyközönség előtt, nem szabad józan ítélőképesség nélkül ország-világ tudomásra hozni.

Ha e könyv lapjain látszólag nem hallgattam figyelmeztetésére, ennek az az oka, hogy benső biztatást kaptam tőle. Ennek ellenére Bábádzsí, Lahiri Mahásaja és Srí Juktésvar életeseményeinek elmondásakor bizonyos csodákról nem beszéltem. Aligha tehettem volna meg ugyanis nehézkes filozófiai fejtegetések nélkül.

Családfőként és jógiként Lahiri Mahásaja olyan gyakorlatias üzenetet közvetített, amely megfelel a mai világ szükségleteinek. Az ősi India kiváló gazdasági-vallási körülményei mára a múltba vesztek. A nagy mester így nem bátorított senkit a régi vándor jógi példájával, aki koldulócsészéjével járta az országot. Ehelyett arról beszélt, hogy a jóginak el kell tudnia tartania magát, nem szabad az amúgy is szűkölködő társadalom könyöradományaitól függenie. Így otthona magányában gyakorolhatja a jógát. Tanácsát Lahiri Mahásaja saját szívmelengető példájával támogatta meg. Újmódi jógiként - úgy, ahogyan azt Bábádzsí megálmodta mutatott példát a jógik új nemzedékének a világ minden táján.

- Új reményt az új embernek! Az Istennel való egység megvalósítható, ha személyes erőfeszítéseket teszünk érte; s nem teológiai vélekedéseken vagy valamilyen Kozmikus Diktátor önkényes akaratán múlik - szögezte le a Jógávatára.

A krija-jóga kulcsot ad a kezünkbe, hogy ha már nem hiszünk bármely ember isteni mivoltában, legalább a saját énünk teljes isteni voltát vegyük észre.

==36. FEJEZET==

Bábádzsí érdeklődése a Nyugat iránt

- Mester, találkoztál valaha Bábádzsíval? Csöndes nyári este tettem fel ezt a kérdést Szírámpurban, amikor Srí Juktésvar mellett ültem remetelakának második emeleti erkélyén, s a trópusok öklömnyi csillagaiban gyönyörködtünk a fejünk felett.

- Igen - mesterem megmosolyogta nyíltságomat, de szemében tisztelet csillogott. - Háromszor áldott meg a halhatatlan guru jelenléte. Legelőször egy kumbh mélá alkalmából láttam Alláhábádban.

A kumbh mélának nevezett vallási ünnepeket időtlen idők óta megrendezik Indiában, hogy a tömeg ne veszítse szem elől a vallás céljait. A hívő hinduk milliói tizenkét évente gyűlnek össze, hogy találkozzanak a több ezer szádhuval, jógival, szvámíval és mindenféle aszkétával. Sok olyan remete akad közöttük, aki kizárólag az ünnep idejére hagyja el remetelakát, hogy megáldja a világi embereket.

- Még nem voltam szvámí, amikor találkoztam Bábádzsíval, Lahiri Mahásaja azonban már beavatott a krija-jógába - folytatta Srí Juktésvar. - Ő buzdított arra, hogy vegyek részt az 1894 januárjában, Alláhábádban megrendezendő mélán. Először láttam ilyen ünnepet, és elkábított kissé a tömeg nyüzsgése-zsivalya. Kutatón kémleltem körül, ám sehol sem láttam mesterek fényben fürdő arcát. Miután áthaladtam egy hídon a Gangesz felett, észrevettem egy ismerőst a közelben, aki maga elé nyújtotta koldulócsészájét. „Hát ez az ünnep bizony csak zajból és koldusok hadából áll - gondoltam kiábrándultan. - A nyugati tudósok, akik türelmesen rakosgatják össze a tudás morzsáit, nagyjából ugyanúgy nem kedvesek Isten színe előtt, mint ezek a vallásról papoló, alamizsnát leső éhenkórászok.&quot; Reformátori füstölgéseimet egy magas szannjászí hangja szakította félbe, aki megállt előttem. „Uram, egy szent magához hív&quot; - szólított meg. „Kicsoda?&quot; „Gyere, nézd meg magad.&quot; Habozva követtem szűkszavú tanácsát, s rövidesen egy fa alatt találtam magamat, amelynek árnyékában egy guru húzódott meg rokonszenvesnek látszó tanítványaival. A mester, egy élénk, szokatlan figura, csillogó sötét szempárral, láttomra felállt, és átölelt. „Köszöntelek, Szvámídzsí&quot; mondta melegen. „Uram - feleltem nagy nyomatékkal -, ''nem ''vagyok szvámí.&quot; „Akikre Isten irányításával ráruházom a szvámí címet, soha nem mondanak le róla - felelte a szent egyszerűen, ám mély meggyőződés csengett a szavaiban. Azon nyomban körülölelt a spirituális áldás hulláma. Mosolyogva köszöntem meg, hogy ilyen nagy hirtelen felvettek az ősi rendbe,{{ref|36-1}} s ennek az emberi alakot öltött, nagyszerű angyali lénynek a lába elé térdeltem. Bábádzsí hiszen valóban ő volt az - a közelében álló ülőalkalmatosságra mutatott a fa alatt. Erős testalkatú, fiatal férfinak tetszett, s a megszólalásig hasonlított Lahiri Mahásajára. Ez a hasonlóság mégsem lepett meg, mivel már hallottam róla. Bábádzsí képes volt megakadályozni, hogy bizonyos gondolatok felmerülhessenek egy személy elméjében. Nyilvánvalóan nem akart kizökkenteni természetes viselkedésemből, ezért nem fedte fel kilétét. „Mi a véleményed a kumbh méláról?&quot; „Nagy csalódást okozott, uram - mondtam, de mindjárt sietve hozzátettem: - Már úgy értem, mostanáig, hogy nem találkoztam veled. A szentek és ez a csődület valahogyan nem illenek össze.&quot; „Gyermekem - mondta a mester, noha a látszat szerint közel kétszer olyan idős lehettem, mint ő -, pár ember hibája miatt ne ítélkezz az egész felett. A földön minden ilyen vegyes természetű mintha csak a homokot cukorral kevernénk össze. Légy tehát bölcs hangya, amely csupán a cukrot ragadja meg, a homokot pedig érintetlenül hagyja! Bár sok itteni szádhu továbbra is a káprázatban bolyong, a mélát mégis megszenteli néhány megvalósult személy jelenléte.&quot; Készségesen egyetértettem vele, hisz épp most volt szerencsém megismerni egyet közülük. „Uram, a Nyugat vezető tudósaira gondoltam, akiknek több van a fejükben, mint a legtöbb itteni ünneplőnek, s akik Európa és Amerika távoli egyetemein mit sem tudnak ennek az ünnepnek a valódi értékeiről. Pedig nekik igazán javukra válnék, ha találkozhatnának India mestereivel. Csakhogy sok nyugati emberi, intellektuális teljesítményei dacára is kitart a tiszta materializmus mellett. Mások pedig hiába vívtak ki maguknak hírnevet a tudomány vagy a bölcselet berkeiben, nem ismerik fel a vallások lényegi egységét. Meggyőződésük áthághatatlan akadályt állít közénk, amely egyszer és mindenkorra elválasztja Keletet és Nyugatot.&quot; „Látom, érdeklődsz mindkét világ kultúrája iránt - Bábádzsí arca elismeréstől sugárzott. - Érzem, szíved elég nagy ahhoz, hogy az egész emberiséget befogadja. Ezért is hívattalak ide. Kelet és Nyugat dolgában az arany középutat kell választanunk a tett és a vallás világa között - folytatta. - Indiának sok tanulnivalója van a Nyugattól az anyagi fejlődés terén. Cserében megtaníthatja azokat az egyetemes módszereket, amelyek révén a Nyugat a jóga tudományának megrendíthetetlen alapjaira helyezheti vallási életét. Neked is szerep jut, Szvámídzsí, Kelet és Nyugat elkövetkező párbeszédében. Néhány év múlva tanítványt küldök neked, akit megtaníthatsz arra, hogyan terjessze el a jógát Nyugaton. Áradatként zúdulnak rám az ottani spirituális keresők rezgései.

Látom Amerika és Európa eljövendő szentjeit, akik felébredésre várnak.&quot;

Amikor idáig ért elbeszélésében, Srí Juktésvar rám szegezte tekintetét.

- Fiam - mondta, miközben elmosolyodott a holdfényben -, te vagy az a tanítvány, akit Bábádzsí ígért nekem.

Boldogan tudtam meg, hogy Bábádzsí irányította lépteimet Srí Juktésvarhoz, mégis nehezen tudtam magam elképzelni a messzi Nyugaton, távol szeretett gurumtól és a remetelak csöndjétől.

- Bábádzsí ezután a ''Bhagavad-gítáról ''beszélt - folytatta Srí Juktésvar. - Legnagyobb meglepetésemre néhány dicsérő szóval emlékezett meg a ''Gitá ''fejezeteihez írt kommentáromról. „Kérésemre, Szvámídzsí, talán egy másik nehéz feladatot is elvégzel - mondta a nagy mester. - Nem volna kedved rövid könyvet írni a keresztény és hindu szent iratok egységéről? A mai vallási széthúzásban elfeledkezünk ezeknek a szent szövegeknek az alapvető egyezéséről. Mutasd föl párhuzamokkal, hogy Isten ihletett fiai mindenütt ugyanazokat az igazságokat tanították.&quot; „Mahárádzs{{ref|36-2}} - feleltem félszegen -, micsoda utasítás ez! Vajon alkalmas vagyok-e a végrehajtására?&quot; Bábádzsí halkan elnevette magát. „Miért kételkedsz, fiam? - felelte biztatóan. - Valójában kinek a műve ez, ki áll minden történés mögött? Bármit mond is általam az Úr, megvalósul.&quot; Úgy éreztem, szárnyakat adott a szent áldása, és megígértem, hogy megírom a könyvet. Láttam, hogy elérkezett a búcsú pillanata, ezért ha vonakodva is, felemelkedtem lombokkal beárnyékolt ülőhelyemről. „Ismered Lahirit?{{ref|36-3}} - kérdezte a mester. - Nagyszerű lélek, ugye? Mondd el neki a találkozásunkat!&quot; - ezután átadott egy üzenetet Lahiri Mahásaja számára. Miközben alázatosan meghajoltam búcsúzóul, a szent áldón elmosolyodott. „Amint befejezed a könyved, meglátogatlak - ígérte. - Addig viszontlátásra.&quot; Másnap Alláhábádot odahagyva, vonatra szálltam Benáresz felé. Gurum hajlékában azután elbeszéltem a csodálatos szent feltűnését a kumbh mélán. „Hát nem ismerted fel? - Lahiri Mahásaja szeme táncot járt a nevetéstől. - Látom már, azért nem sikerült, mert ő nem akarta. Ő az én páratlan gurum, a mennyei Bábádzsí!&quot; „Bábádzsí! - ismételtem álmélkodva. - A jógi-Krisztus Bábádzsí! A látható és láthatatlan megváltó, Bábádzsí! Ó bárcsak visszatérhetne a múlt, s még egyszer élvezhetném a közelségét, még egyszer leróhatnám tiszteletemet lótuszlába előtt!&quot; „Nyugodj meg! - vigasztalt Lahiri Mahásaja. - Megígérte, hogy újra láthatod.&quot; „Gurudéva, az isteni mester arra kért, hogy adjak át neked egy üzenetet: életednek erőtartalékai megfogyatkoztak, s csaknem teljesen kiapadóban vannak.&quot; Alig ejtettem ki ezeket a talányos szavakat, Lahiri Mahásaja alakja megremegett, mintha villám csapott volna belé. Egy pillanatra minden elcsendesedett körülötte, s mosolygó ábrázata is hihetetlenül elkomorodott. Akár egy ülőhelyéről elmozdíthatatlan, zord fafaragványnak, a teste színtelenné vált. Rémülten, megzavarodva pislogtam rá. Eletemben nem volt rá példa, hogy ez a vidám lélek így elkomorodott volna. A többi jelenlévő tanítvány is szorongva meredt rá... Három óra telt el teljes némaságban. Ezután Lahiri Mahásaja visszanyerte megszokott, vidám modorát, s szeretettel, egyenként szólította meg cséláit. Mindenki megkönnyebbülten felsóhajtott... Mesterem viselkedéséből rájöttem, Bábádzsí üzenetéből Lahiri Mahásaja tévedhetetlenül megértette, hogy rövidesen itthagyja ezt az árnyékvilágot. Félelmetes hallgatása azt bizonyította, hogy gurum azon nyomban megfegyelmezte egész lényét; elvágta az utolsó köteléket is, amely az anyag birodalmához fűzte, s visszahúzódott a Világszellemmel való örökké tartó azonosságába. Bábádzsí ezt fogalmazta meg a maga módján szavaival: „mindörökre veled maradok.&quot;... Noha mind Bábádzsí, mind Lahiri Mahásaja mindentudó volt, ezért nem volt szükségük sem rám, sem a hozzám hasonló hírvivőkre ahhoz, hogy egymással beszéljenek, a nagyok sokszor szerepet vállalnak az emberi színjátékban. Megesik, hogy földi hírnökökhöz folyamodnak, éspedig azért, hogy később jóslatuk beteljesedése elmélyítse a hitet az emberekben.

- Rövidesen elhagytam Benáreszt, s Szírámpurban nekifogtam a szent iratok összehasonlításának, amint Bábádzsí kérte tőlem - folytatta elbeszélését Srí Juktésvar. Alighogy belekezdtem a munkába, inspirációt kaptam egy halhatatlan gurumhoz szóló vers írására. A dallamos sorok minden nehézség nélkül peregtek elő tollam alól, noha korábban soha nem próbálkoztam szanszkrit verseléssel. Az éjszaka csöndjében vetettem össze a ''Bibliát ''a ''Szanátana Dharma ''könyveivel.{{ref|36-4}} Az áldott Jézus szavait idézve kimutattam, hogy tanításai lényegüket tekintve megegyeznek a ''Védák ''felismeréseivel. Paramagurum{{ref|36-5}} jósága folytán hamar befejeztem ''Szent tudomány című ''könyvemet.

- Azon a reggelen, amikor végleg letettem a tollat folytatta elbeszélését gurum -, elmentem a Ráj gháthoz, hogy megfürödjem a Gangeszben. Egy lélek sem tartózkodott a közelben, s én elidőztem ott egy darabig a napsütésben. Miután megmártóztam a csillogó habokban, hazaindultam. A nagy csendben egyedül vizes ruhám súrlódását hallottam minden egyes lépésnél. Ahogyan elhaladtam egy, a folyóparton álló, terebélyes banjánfa mellett, mintegy sugallat hatására megfordultam. A nagy Bábádzsí ült ott a fa árnyékában, néhány tanítványa társaságában! „Köszöntelek, Szvámídzsí! - a mester csengő hangja meggyőzött arról, hogy nem álmodom. - Látom, sikeresen befejezted a könyvedet. Mint ígértem, itt vagyok, hogy köszönetet mondjak neked.&quot; Dobogó szívvel vetettem magam a lába elé. „Paramagurudzsí - könyörögtem -, kérlek, te és cséláid tiszteljétek meg házamat látogatásotokkal!&quot; A felsőrendű guru mosolyogva utasította vissza meghívásomat. „Nem gyermekem, mi inkább a fák árnyékát kedveljük, s ez a hely itt igazán kellemes.&quot; „Kérlek, maradj még egy keveset mester! - néztem rá esdeklőn. - Azonnal visszajövök, csak hozok valami édességet.&quot; Amikor néhány perc múlva csemegékkel megrakodva visszatértem, a fenséges banjánfa alól eltűnt a mennyei gyülekezet. Végigkutattam a ghátot, a szívem mélyén azonban tudtam, hogy a kis csapat már az éter szárnyain suhan valahol. Mélyen megbántott ez a hirtelenség. Ha találkozunk is még, nem állok szóba Bábádzsíval, határoztam el magamban. Nem szép tőle, hogy ilyen hirtelen itthagyott. Természetesen csak a szeretet dühe dolgozott bennem. Néhány hónap múlva meglátogattam Lahiri Mahásaját Benáreszben. Amikor társalgójába léptem, gurum szíves mosollyal jött elém. „Köszöntelek, Juktésvar - mondta. - Nem találkoztál Bábádzsíval a küszöbön?&quot; „Nem, miért?&quot; - feleltem meglepetten. „Gyere ide!&quot; Lahiri Mahásaja gyengéden megérintette a homlokomat, mire nyomban észrevettem az ajtó közelében Bábádzsí alakját, úgy virágzott ki, mint egy tökéletes szál lótusz. Eszembe jutott régi sérelmem, és nem hajoltam meg előtte. Lahiri Mahásaja meglepetten pillantott rám. Az isteni guru kifürkészhetetlen tekintettel méregetett. „Haragszol rám.&quot; „Hogyne haragudnék, uram? - feleltem. - Csak úgy előtűntél a semmiből elvarázsolt társaiddal, aztán ahogyan jöttetek, el is tűntetek a semmibe.&quot; „Mondtam, hogy újra találkozunk, arról azonban nem szóltam, hogy mennyi ideig maradok - nevetett fel halkan Bábádzsí. - Túl izgatott voltál. Biztosítalak, a te izgalmad fuvallata hajtott vissza az éterbe.&quot; Ezt a cseppet sem hízelgő magyarázatot maradéktalanul kielégítőnek találtam. Bábádzsí lábához borultam, mire a magasztos guru kedvesen vállon veregetett. „Gyermekem, többet kell meditálnod, a látásod egyelőre nem tökéletes, nem vettél észre a napsugár mögött rejtőzve&quot; - e szavakkal, amelyek ügy csendültek fel, akár egy égi fuvola akkordjai, Bábádzsí eltűnt az őt körülölelő ragyogásban.

- Egyike volt ez utolsó látogatásaimnak Benáreszben szeretett gurumnál - fejezte be elbeszélését Srí Juktésvar. Ahogyan azt Bábádzsí megjövendölte a kumbh mélán, Lahiri Mahásaja jelenlegi családfő-megtestesülése végéhez közeledett. 1895 nyarán kelés nőtt a hátán. Nem engedte felszűrni, mivel egyik tanítványa rossz karmáját dolgozta le saját szenvedésével. Végül a csélák türelmetlenné váltak, a mester azonban talányosan így felelt sürgetésükre: „A testnek okot kell találnia az elmúlásra, de mindenbe beleegyezem, amit csak akartok.&quot; Röviddel később a páratlan guru elhunyt Benáreszben. Többé nem kell már kis társalgójában felkeresnem, mindentudó irányítása azonban így is napról napra megszenteli életemet.

Évekkel később Szvámi Késabánanda{{ref|36-6}} , egy magas szintre jutott tanítvány sok csodálatos részletet mesélt Lahiri Mahásaja haláláról.

- Néhány nappal azelőtt, hogy gurum odahagyta a testét - mondotta -, megjelent előttem haridvári remetelakomban. „Gyere azonnal Benáreszbe!&quot; - szólt, majd azonnal eltűnt. Haladéktalanul vonatra szálltam Benáresz felé. Gurum otthonában sok tanítvány gyűlt össze. A mester órák hosszat fejtegette aznap a ''Gítát, ''{{ref|36-7}} majd hozzánk fordult: „Hazamegyek&quot; - mondta kertelés nélkül. Feltartóztathatatlanul tört ki belőlünk a zokogás. „Nyugodjatok meg, újra feltámadok&quot; - miután ezt megígérte, Lahiri Mahásaja felemelkedett ültéből, háromszor körbefordult, majd észak felé tekintve, lótuszülésben telepedett le, s dicsőn belépett a mahászamádhi állapotába.{{ref|36-8}} 

- Lahiri Mahásaja gyönyörű testét, amely oly drága volt tanítványai számára, a családfőt megillető, ünnepélyes szertartással hamvasztották el a Manikarniká ghátnál, a Gangesz partján - folytatta Késabánanda. - Másnap reggel tízkor, meg Benáreszben, szobámat nagy fényesség árasztotta el. S ím, ott állt előttem Lahiri Mahásaja sértetlen testi valójában. Kissé fiatalabbnak tűnt, és sugárzóbbnak. Isteni gurum így szólt hozzám: „Én vagyok az, Késabánanda Elhamvasztott testem szétszóródott atomjaiból alkottam újra mostani formámat. Elvégeztem küldetésem a földön családfőként, mégsem hagyom itt teljesen ezt a világot. Elidőzöm még egy ideig a Himalájában Bábádzsíval, aztán a mindenségben lakozom vele.&quot; Miután néhány szóval megáldott, a földöntúli mester eltűnt. Szívemet ujjongó öröm töltötte el, hiszen ugyanabban a csodában részesültem, mint Jézus és Kabír{{ref|36-9}} tanítványai, akiknek testi elmúlása után is megjelent mesterük.

- Amikor visszatértem magányos remetelakomba, Haridvárba - folytatta Késabánanda -, magammal vittem Lahiri Mahásaja szent hamvainak egy részét. Tudtam, hogy ő időközben kiszabadult tér és idő ketrecéből; a mindenütt jelenvaló madár immár szabadon röpködhetett. Ennek ellenére jólesett a közelemben tudni a szent hamvakat.

A tanítványok közül még a szent Pancsánon Bhattácsárja látta a feltámadt gurut.{{ref|36-10}} Kalkuttai otthonában kerestem fel, s elbűvölve hallgattam, mint mesél a mesterrel töltött évekről. Befejezésül elmondta élete legcsodálatosabb eseményét.

- Lahiri Mahásaja a hamvasztását követő reggelen, tíz órakor, sugárzó glóriával jelent meg előttem, itt, Kalkuttában - mondta.

Szvámi Pranabánanda, aki egyszerre két helyen is meg tudott jelenni, szintén földöntúli csodáról számolt be. Akkor történt ez, amikor meglátogatta az iskolámat Ráncsíban.

- Néhány nappal azelőtt, hogy Lahiri Mahásaja elhagyta a testét, levelet kaptam tőle, amelyben haladéktalanul Benáreszbe hívott. Ügyeim azonban visszatartottak. Körülbelül reggel tíz körül készültem indulni Benáreszbe, amikor örömmel pillantottam meg gurum ragyogó alakját a szobámban. „Mire való ez a sietség? - szólalt meg mosolyogva. - Ott már amúgy sem találsz meg.&quot; Amikor felfogtam szavai jelentését, feljajdultam, mivel azt hittem, csupán jelenést látok. A mester hozzám lépett. „Tessék, érintsd meg a testemet! - mondta, hogy megvigasztaljon. Ugyanúgy élek, mint eddig. Ne siránkozz, hát nem vagyok veled örökre?&quot;

A három nagy tanítvány tanúságtétele szerint tehát ugyanaz a csoda esett meg mindhármukkal: reggel tízkor a hamvaiból feltámadt mester megjelent előttük hús-vér, mégis átlényegült testben, noha három különböző városban laktak.

„Mikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és e halandó halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesül amaz ige, mely meg vagyon írva: Elnyeletett a halál diadalra. Halál, hol a te fullánkod? Pokol! Hol a te diadalmad?&quot; {{ref|36-11}} 


==37. FEJEZET==

Amerikába megyek

„Amerika! Igen, ezek az arcok amerikaiak!&quot; - gondoltam, amikor nyugati arcok hosszú sora vonult el lelki szemeim előtt.{{ref|37-1}} 

Néhány poros doboz mögött meditáltam a ráncsíbéli iskola raktárában. Akkoriban nehéz volt magányos helyet találnom magamnak a gyermekhangoktól zsibongó iskolában!

A látomás azonban ezzel még nem szakadt meg, a rám meredő sokaság tovább fodrozott tudatom színpadán.

A raktár ajtaja kinyílt, szokás szerint egy kölyök felfedezte rejtekhelyemet.

- Gyere ide, Bimal! - kiáltottam rá vidáman. - Híreim vannak számodra: az Úr Amerikába szólít!

- Amerikába? - a fiú olyan hitetlenkedve ismételte el szavaimat, mintha csak egy holdutazást jelentettem volna be.

- Igen! Felfedezem Amerikát, akárcsak Kolumbusz. Ő ugyan azt hitte, Indiára bukkant. Bizonyára mély karmikus kapcsolat áll fent a két földrész között!

Bimal elszaladt. Ez a két lábon járó újság rövidesen az egész iskolában szétvitte a hírt.{{ref|37-2}} Összehívtam a tantestületet, és kijelöltem utódomat.

- Tudom, hogy méltón őrködtök majd Lahiri Mahásaja oktatási eszményei felett - mondtam. - Gyakran írok nektek, s ha Isten is úgy akarja, egy napon visszatérek.

Könnyek gyűltek a szemembe, miközben utoljára körbenéztem a kisfiúkon és Ráncsí napsütötte terein. Tudtam, ezzel lezárult életemnek egy szakasza, s mostantól távoli vidékeken élek majd. Néhány órával látomásomat követően vonatra szálltam Kalkutta felé. Másnap felkértek, legyek az indiai küldött a vallásos szabadelvűek Amerikában rendezendő nemzetközi kongresszusán.

A meghökkentő hírtől kóválygó gondolatokkal kerestem fel Srí Juktésvart Szírámpurban.

- Gurudzsí, meghívást kaptam, tartsak előadást egy vallási találkozón Amerikában. Elmenjek?

- Minden ajtó nyitva áll számodra. Most vagy soha - felelte a mester egyszerűen.

- De uram, hogyan szóljak én a nyilvánosság előtt? kérdeztem kétségbeesetten. - Csak ritkán tartottam előadást, angolul meg éppenséggel soha.

- Angolul vagy sem, a jógáról szóló szavaidra felfigyelnek majd Nyugaton.

Elnevettem magam.

- Nos, drága Gurudzsí, aligha hiszem, hogy Amerikában megtanulnának a kedvemért bengáliul! Kérlek, áldj meg, hogy úrrá lehessek az angol nyelv nehézségein!{{ref|37-3}} 

Amikor közöltem apámmal terveimet, nagyon elcsüggedt. Az ő számára Amerika mérhetetlenül távol volt, s félt, hogy soha többé nem lát.

- Hogy tudsz elmenni? - kérdezte szigorúan. - Egyáltalán, miből élsz majd? Mivel eddig ő fedezte taníttatásom és életem költségeit, joggal remélhette, hogy ez a kérdés meggondolásra késztet.

- Az Úrnak minden bizonnyal gondja lesz rám - alig ejtettem ki e szavakat, eszembe jutott, mennyire hasonlóképpen válaszoltam annak idején bátyámnak, Anantának Ágrában. Aztán minden további köntörfalazás nélkül hozzátettem: - Talán Isten serkent arra, apám, hogy te is segíts engem.

- Nem, szó sem lehet róla! - szánakozva nézett rám.

A történtek után meglepett, hogy apám másnap nagy összegre kiállított csekket nyújtott át nekem.

- Nem apaként, hanem Lahiri Mahásaja hű tanítványaként kapod tőlem ezt a pénzt - mondta. - Menj hát el a messzi Nyugatra, s terjeszd el ott a krija-jóga valláshoz nem kötött tanításait!

Mélyen meghatott apám önzetlensége, ami arra ösztönözte, hogy ilyen hamar háttérbe állítsa saját kívánságait. Tegnap éjjel ébredt rá, hogy utazásomnak nem földi célja van.

- Talán soha többé nem látjuk egymást - mondta apám, aki hatvanhét esztendős volt ekkor.

Ösztönös megérzéstől vezérelve, nyomban rávágtam:

- Nem, az Úr egyszer még összehoz minket. Miközben elhagyni készültem mesteremet és hazámat Amerika ismeretlen partjai kedvéért, zaklatottan gondoltam a jövőre. Sokat hallottam a „materialista Nyugatról&quot;, amely mindenképpen erősen különbözött Indiától, amelyet szentek aurája itatott át évszázadokon át.

„Hogy kibírja a Nyugat zordságát, egy keleti tanítónak többet kell elviselnie a Himalája hegyeinek hidegénél!&quot; gondoltam.

Egyik reggel azzal a szilárd elhatározással kezdtem el imádkozni, hogy addig nem hagyom abba, ha addig élek is, amíg meg nem hallom Isten hangját. Az áldását kértem és azt, nyugtasson meg, nem vesztem utamat a modern érdekvilág ködében. Feltettem ugyan magamban, hogy elmegyek Amerikába, de ennél is jobban vágytam az isteni engedély vigaszára.

Egyre csak imádkoztam, könnyeimet nyelve. Nem kaptam választ. Gyötrődésem délben ért csúcspontjára, fejem már kóválygott a kiállt kínoktól. Úgy éreztem, ha még tovább sírok, az agyam egyszerűen kettéhasad.

Ebben a pillanatban kopogtatás hallatszott Garpar úti otthonom ajtaján. Ajtót nyitottam. Fiatalember állt előttem a remeték hiányos öltözékében. Belépett a lakásba. Bizonyára Bábádzsi!&quot; - gondoltam kábán, mivel az előttem álló fiatal férfi Lahiri Mahásaja arcvonásait hordozta. Nyomban meg is válaszolta gondolatomat.

- Igen, Bábádzsi vagyok - dallamosan beszélte a hindi nyelvet. - Égi Atyánk meghallotta imádat. Ő küldött hozzád, hogy közöljem veled: tégy eleget gurud felszólításának, és menj el Amerikába! Ne félj, gondja lesz rád.

Feszültséggel teli szünet után Bábádzsi újra megszólalt.

- Téged választottalak ki arra, hogy vidd el Nyugatra a krija-jóga üzenetét. Egyszer régen, amikor találkoztam a guruddal, Srí Juktésvarral egy kumbh mélán, tudtára adtam, hogy téged küldelek hozzá.

Nem jutottam szóhoz. Emellett az is mélyen meghatott, hogy Bábádzsi maga jelentette ki, ő küldött Srí Juktésvarhoz. Leborultam a halhatatlan guru lába előtt. Kegyesen felemelt. Miután sok mindent elmondott még a rám váró jövőről, ellátott néhány jó tanáccsal.

- A krija-jóga, az Istenre ébredéshez vezető tudományos módszer végül az egész földön elterjed. Segítségével az ember személyesen is átéli a Végtelen Atya közelségét, s ez közelebb hozza egymáshoz a nemzeteket - fejezte be ünnepélyesen.

A mester ekkor rám emelte fenséges tekintetét, mire nyomban átjárt a kozmikus tudat delejes árama. Bábádzsi rövidesen megindult az ajtó felé, de még megjegyezte:

- Ne próbálj meg utánam jönni, mert úgysem sikerül!

- Kérlek, Bábádzsi, ne menj el! - kiáltottam fel többször is. - Vigyél magaddal!

- Most még nem, majd máskor - felelte. Elragadott az érzelem, s elfeledkeztem figyelmeztetéséről. Már indultam volna utána, de lábam földbe gyökerezett. Az ajtóból Bábádzsí még egyszer, szeretettel hátrapillantott. Vágyón rászegeztem tekintetemet, miközben ő áldón felemelte a kezét, és kilépett.

Néhány perc múlva ismét tudtam járni. Leültem, és mély meditációba merültem. Szünet nélkül hálát adtam Istennek, amiért válaszolt imámra, meg azért is, hogy megáldott a Bábádzsíval való találkozással. Mintha minden porcikámat megszentelte volna az ősöreg, örökkön fiatal szent érintése. Már régóta égett bennem a vágy, hogy lássam.

Egészen mostanáig hallgattam erről a találkozásról. Mivel legszentebb élményeim között tartom számon, mélyen a szívembe temettem. Mégis úgy vélem, hogy ennek az életrajznak az olvasói jobban hisznek majd a világtól elvonult, ám a földi ügyek-bajok iránt mégis érdeklődő Bábádzsí létezésében, ha elmondom, hogy a tulajdon szememmel láttam. Leírásom nyomán egy művész hű képet rajzolt a mai India jógi-Krisztusáról.

Az indulásom előtti estét Srí Juktésvar szent jelenlétében töltöttem.

- Felejtsd el, hogy hinduk között születtél, de ne vedd át az amerikaiak valamennyi szokását! Válaszd mindkét népből azt, ami a legjobb! - mondta mesterem a maga nyugodt, bölcs modorában. - Légy igazi önmagad, légy Isten gyermeke! Keresd és olvaszd magadba minden embertársad legjobb tulajdonságait, amelyek különböző fajokban testesülnek meg a világ elszórt pontjain.

Azután megáldott:

- Segíts mindazokon, akik hozzád fordulnak hittel, Istent keresve! Amikor rájuk nézel, a tekintetedből áradó spirituális áram belép az agyukba, és megváltoztatja földi szokásaikat, közelebb viszi őket Istenhez - aztán még mosolyogva hozzátette: - Sok-sok őszinte lelket vonzol majd magadhoz. Erre rendelt a sorsod. Bárhová mész is, akár a vadonban is barátokra találsz.

Srí Juktésvar mindkét jóslata bevált. Úgy léptem Amerika földjére, hogy nem volt ott egyetlen barátom sem, mégis rájuk találtam, akik készségesen befogadták a lélek időtlen tanításait.

1920 augusztusában hagytam el Indiát a ''Spárta városa nevű'' hajón. Az első világháború befejezése óta ez volt az első utasszállító gőzös, amelyik Amerikába hajózott. Csupán az útlevelem kiadását övező bürokratikus nehézségek legyőzése után tudtam jegyet váltani a hajóra; ezek csodával határos módon sorra megoldódtak.

A kéthónapos hajóút során egyik útitársam kiderítette, hogy én vagyok a bostoni kongresszusra kirendelt indiai küldött.

- Szvámi Jogananda - mondta olyan furcsa kiejtéssel, amelyet csak később szoktam meg Amerika földjén -, kérlek, holnap, csütörtök este, tiszteld meg az utasokat azzal, hogy előadást tartasz nekünk. Azt hiszem, valamennyiünknek csak javára válhat, ha meghallgatjuk véleményedet arról, hogyan vívjuk meg az élet küzdelmeit.

Ami azt illeti, nekem is volt mivel küszködnöm, fedeztem fel szerdán. Kétségbeesetten igyekeztem angolul elgondolni előadásomat, de végül feladtam, hogy dűlőre jussak az angol nyelvtannal. Gondolataim úgy ágaskodtak-tiltakoztak, mint egy nyeregre pislogó vad csikó. Mindenestől mesterem biztatására hagyatkozva, mégis megjelentem csütörtökön az egybegyűltek előtt a gőzös szalonjában. Ott azután megbénult a nyelvem. Vagy tíz kerek percig álltam így közönségemmel szemközt. Az emberek rájőve szorongatottságom okára, nevetni kezdtek.

Nekem csöppet sem volt kedvem nevetni, s méltatlankodva néma fohászt küldtem mesteremhez.

- Igenis, tudsz beszélni! - hallottam azonnal a hangját. Gondolataim menten angolul formálódtak. Negyvenöt percig beszéltem, s közben mindvégig lekötöttem hallgatóságomat. Ez a beszéd több meghívást hozott a számomra Amerikában.

Az elhangzottakból később egyetlen szóra sem emlékeztem. Tapintatos érdeklődésemre sok utastól hallottam viszsza, hogy izgalmas előadást tartottam tökéletes angolsággal. Magamban alázatosan köszönetet mondtam gurumnak jókor jött segítségéért. Ismét bizonyságát adta annak, hogy mindig velem marad; tér és idő korlátai számára mit sem számítanak.

A hajóút során időről időre szorongva gondoltam arra, mekkora megpróbáltatás lesz angolul megszólalnom a bosztoni kongresszuson.

- Uram - imádkoztam - kérlek, engedd, hogy Te legyél egyetlen ösztönzőm!

A ''Spárta városa ''Boston közelében kötött ki szeptember végén. 1920. október 6-án első beszédemet a kongresszushoz címeztem Amerika földjén. A fogadtatás kedvező volt, s én megkönnyebbülten sóhajtottam fel. Az Amerikai Unitáriusok Egyesületének nemes lelkű titkára a következőképpen nyilatkozott a kongresszuson nyújtott teljesítményemről: &quot;Szvámi Jogananda, a ráncsíbéli Brahmacsarja ásram küldötte elhozta szervezete üdvözletét a kongreszszusnak. Folyékony angolsággal és kitűnő szónoki készséggel bölcselkedő jellegű előadást tartott a vallás tudományáról, mely különlenyomatként is olvasható. A vallás, állította az előadó, egyetemes és egy. Ha a kulturális szokásokat nem is hozhatjuk közös nevezőre, a vallásokban rejlő közös elemeket egyetemessé tehetjük, hogy azután az emberiség egésze ezeket kövesse, nekik engedelmeskedjék.&quot;{{ref|37-4}} 

Apám nagylelkű csekkjének köszönhetően a kongreszszus lezárulása után is Amerikában maradhattam. Három boldog évet töltöttem Bostonban, szerény körülmények között. Nyilvános előadásokat tartottam, tanítottam, mi több, egy verseskötetet is megjelentettem ''Songs of the Soul ''(A lélek dalai) címmel, dr. Frederick B. Robinsonnak, New York város főiskolája rektorának az előszavával.{{ref|37-5}} 

1924-ben körutazásra indultam a kontinensen, s ezrek előtt szóltam a nagyobb városokban. Seattle-ben kis pihenőt tartottam, s bejártam a gyönyörű Alaszkát.

Nagylelkű hallgatók segítségével 1925-ben a Los Angeles-i Mount Washingtonon megalapítottam az első főhadiszállásomat. Az itt emelt épületet láttam kasmíri látomásomban. Mondanom sem kell, Srí Juktésvarnak minden tevékenységemről képes beszámolókat küldtem a távoli Amerikából. Bengáli nyelven írott képeslapját idemásolom:

2926. ''augusztus 11. Lelkem gyermeke, ó, Jogananda!''

''Az iskoládról és hallgatóidról készült fényképeket szemlélve elmondhatatlan boldogság ragyogja be az életemet. Szinte elolvadok az örömtől, hogy látom különböző városokból verbuválódott jógatanítványaidat. Módszereidről, a kántálással történő megerősítésről, a gyógyító rezgésekről, valamint a gyógyító imákról hallva, szívem mélyéből köszönetet mondok neked. Elnézem a fotókon a kaput, a dombon felfelé kígyózó utat meg a Mount Washington szépséges környékét, s arra vágyom, hogy egyszer saját szememmel láthassam mindezt.''

''Itt minden a szokásos mederben folydogál. Kísérjen Isten örök áldása próbálkozásaidban!''

''Srí juktésvar Giri''

Röpültek az évek. Új hazám valamennyi pontján felszólaltam, több száz klubban, főiskolán, templomban, a legkülönbözőbb felekezetek színe előtt. 1920 és 1930 között tízezrek látogatták jógatanfolyamaimat. Nekik ajánlottam új imádságos- és lelkigyakorlatos-könyvemet, amely ''Whispers From Eternity ''(Az örökkévalóság suttogása) címet viselte, s Amelita Galli-Curci asszony előszavával jelent meg.{{ref|37-6}} Most idézek e könyvből: az ''Isten! Isten! Isten! ''című verset, amely egyetlen éjszaka alatt született meg bennem:

''Álom mélyéről''

''Az ébredés csigalépcsőjén felfelé''

''Így suttogok:''

''Istenem! Istenem! Istenem!''

''Te vagy az étel, mikor megtöröm böjtjét''

''Az éjszakai különlétnek Tőled,''

''Téged ízlellek, lelkem szólít:''

''Istenem! Istenem! Istenem!''

''Bárhol járok, elmém fénybogara''

''Téged keres untalan;''

''A tevékenység csatazajában''

''Néma riadóm mindig ez:''

''Istenem! Istenem! Istenem!''

''Mikor megpróbáltatás vad vihara vijjog,''

''Rám förmednek aggodalmak,''

''Lármájuk elfojtom hars dalolással:''

''Istenem! Istenem! Istenem!''

''Mikor elmém álmokat sző''

''Emlékek szálaiból,''

''A varázskelmében a minta:''

''Istenem! Istenem! Istenem!''

''Éjjelente mélységes alvásban''

''Békém álmodik és kiált, Üdv! Üdv! Üdv!''

''És üdvöm dalolja örökre:''

''Istenem! Istenem! Istenem!''

''Ébren, asztalnál, dologban, álomban, alva,''

''Szolgálva, elmélkedve, dalolva, mennyei szeretetben''

''Lelkem egyre dúdol, bár nem hallja senki:''

''Istenem! Istenem! Istenem!''

Néha (rendszerint a hónap elején, amikor megkaptam a számlákat a Mount Washington-i központ, az Önmegvalósítás Közössége főhadiszállásának fenntartására vonatkozóan) vágyódva gondoltam vissza India egyszerű békéjére. Mivel azonban napról napra tanúja voltam a Kelet és Nyugat közötti megértés elmélyülésének, örvendezett a szívem. Emma Lazarus csodálatos soraiban vélem megtalálni Amerika szívének lényegét:

''Int keze, a fáklya,&lt;br&gt;Légy üdvöz, föld. Galambszeme járja&lt;br&gt; Két ikerváros lég-hidalta révét. &lt;br&gt; „Óvilág, tartsd meg kincstárad!&quot;, kiáltja&lt;br&gt; Némán. „Add inkább megfáradt szegényed, &lt;br&gt; Szomjas tüdejű zagyva sokaságod, &lt;br&gt; Nyüzsgő partodról a söpredéket. &lt;br&gt; A vihar űzte hontalanra várok, &lt;br&gt; Arany kapunál lámpásom ígéret.''

==38. FEJEZET==

Luther Burbank - egy szent rózsák koszorújában

- A magas szintű növénytermesztés titka a tudományos ismereteken kívül a szeretet.

Luther Burbank akkor mondta e bölcs szavakat, amikor Santa Rosa-i kertjében sétáltunk, Kaliforniában. Megálltunk az ehető kaktuszokkal teli ágyás előtt.

- Miközben a tüske nélküli kaktuszok kinevelésével kísérleteztem - folytatta -, gyakran beszélgettem a növényekkel, hogy megteremtsem közöttünk a szeretet áramát. „Nincs mitől tartanotok - mondogattam nekik. - Nem kell tüskéket növesztenetek, megvédelek én benneteket.&quot; És fokonként a sivatag hasznos növénye tüske nélküli változatot fejlesztett ki.

Elbűvölt ez a csoda.

- Kérem, drága Luther, adjon néhány kaktuszlevelet, hadd ültessem el őket Mount Washington-i kertemben!

Egy közelben álló munkás már kezdte is szedni a leveleket, de Burbank rászólt.

- Magam szedem le a szvámínak.

Három levelet nyújtott át nekem, amelyeket elültettem, s később örvendezve néztem végig, milyen hatalmas cserjévé terebélyesednek.

A nagy kertész elmondta, hogy első diadalát az azóta az ő nevét viselő, nagyra nőtt burgonyafajjal aratta. A géniuszok fáradhatatlanságaval árasztotta el a világot több száz keresztezett újdonsággal - a paradicsom, kukorica, tök, cseresznye, szilva, nektarin, eper, mák, liliom és rózsafélék Burbank-féle változataival.

Lefényképeztem Luther híres diófáját, amelynek révén bebizonyította, hogy a természetes növekedés rövidebb időbe is összesűríthető.

- Ez a diófa mindössze tizenhat év leforgása alatt fordult termőre. Segítségem nélkül a dolog kétszer ennyi időt vett volna igénybe.

Burbank fogadott leánykája szaladt hozzánk kutyájával a kertből.

- Ő az én emberi növénykém - intett feléje szeretettel Luther. - Az én szememben az emberiség egyetlen óriási növény, amely nem igényel mást legkiemelkedőbb teljesítményeihez, mint szeretetet, a szabad természet közelségét, továbbá értelmes keresztezést és nemesítést. Eletem során olyan csodálatos fejleményeknek voltam tanúja a növények evolúciójában, hogy már alig várom, hogy létrejöjjön egy egészségesebb, boldogabb világ, amint gyermekei megtanulják az egyszerű és józan élet szabályait. Vissza kell térnünk a természethez és a természet Istenéhez!

- Luther, bizonyára tetszene önnek ráncsíbéli iskolám ahol szabadban folyik a tanítás, s a nevelés vidámságra és egyszerűségre épül.

Szavaim mély húrokat pendítettek meg Lutherben, szívén viselte ugyanis a gyermeknevelést. Kérdésekkel ostromolt, s mély, derűs szempárjában érdeklődés csillogott.

- Szvámídzsí - mondta végül -, az önéhez hasonló iskolák a jövő évezred egyedüli reménységei. Magam is lázadozom korunk iskolarendszere ellen, amely elszakít a természettől, és fulladozik az egyénieskedéstől. Szívvel-lélekkel helyeslem az ön gyakorlatias nevelési eszményeit.

Amikor búcsút vettem ettől a szelíd szenttől, ő a kezembe nyomta nekem dedikált kis kötetét.{{ref|38-1}} 

- Ez ''Az embernövény neveléséről ''szóló könyvem{{ref|38-2}} mondta. - Újfajta nevelési módokra van szükségünk, ehhez pedig elengedhetetlen a bátor kísérletezés. Néha a legmerészebb próbálkozások hozzák a legszebb gyümölcsöket és virágokat. A gyermeknevelés terén is több, bátrabb újításra lenne szükség.

Még aznap éjjel végigolvastam a könyvét. Burbank nagyszerű jövőt vázolt fel az emberi faj számára. Ezt írta:

''A világon a legmakacsabb, legnehezebben befolyásolható élőlények a növények, amelyek erősen kötődnek bizonyos szokásaikhoz... Ne feledjék, hogy időtlen idők óta őrzik egyéni jellegzetességeiket, miközben alig változtak. Nem csupán gyökereik nőttek a sziklákba, de ők maguk is belegyökereztek az időbe. Nem gondoljuk-e, hogy e tömérdek ismétlés után a növény is akarattal, vagy éppenséggel párja nincs szívóssággal rendelkezik? Vannak növények, például bizonyos palmafajták, amelyek olyan »önfejűek«, hogy emberi beavatkozás nem változtathatja meg őket. Az emberi akarat eltörpül a növények hajlíthatatlan akarata mellett. Ám elég új életet oltani az akaratos növényekbe, elég egy másik fajjal keresztezni őket, és máris mindenestől kicserélődnek. A nagy áttörés után már csupán türelmes felügyeletre és nemesítésre van szükség, s az új növény soha nem lesz a régi, hiszen szívós akaratát végül megtörtük, s őt magát megváltoztattuk... Amikor azután fogékonyságról és rugalmasságról van szó, a természet eme gyermekei hasonlíthatatlanul kezesebbé válnak.''

Szinte mágnesként vonzott ez a nagyszerű amerikai, ezért újra meg újra felkerestem. Egyik reggel a postással egy időben érkeztem, aki több ezer küldeményt hozott Burbank dolgozószobájába. A világ minden táján élő kertészek írtak neki.

- Szvámídzsí, az ön jelenléte elegendő mentség ahhoz, hogy kimehessek a kertbe - mondta Luther vidáman.

Kinyitott egy nagy fiókot, amelyben több száz utazási brosúra sorakozott.

- Látja, én így utazom - mondta. - A növényeim és a levelezésem annyira lefoglalnak, hogy ezeknek az ismertetőknek a nézegetésével csillapítom vándorkedvemet.

Mivel kocsim ott állt Luther kapuja előtt, végighajtottunk vele a kisváros utcáin. A kertekben ''Santa Rosa, Peachblow ''és ''Burbank ''rózsák virítottak.

A nagy tudóst egy korábbi látogatásom alkalmával vezettem be a krija-jógába.

- Szorgalmasan gyakorolok, Szvámídzsí - mondta, majd miután több megfontolt kérdést tett fel a jógával kapcsolatban, még elgondolkodva megjegyezte: - Szó mi szó, a Kelet hatalmas tudással rendelkezik olyasmikről, amelyeket a Nyugat csak most kezd felfedezni.

A természet meghitt közelsége, amely számos, féltékenyen őrzött titkát kiszolgáltatta neki, határtalan spirituális tiszteletet ültetett el Burbankben.

- Néha nagyon közel érzem magam a Végtelen Erőhöz - közölte egyszer velem félszegen. Szép metszésű, érzékeny vonásai felragyogtak az emlékezéstől: - És ilyenkor nem csupán beteg növényeket, hanem beteg embereket is meg tudok gyógyítani a környezetemben.

Beszélt nekem édesanyjáról is, egy hithű keresztény hölgyről.

- Halála óta sokszor áld meg jelenlétével. Látomásaimban elbeszélget velem - mondta.

Vonakodva hajtottunk vissza a dolgozószobájában várakozó tömérdek levélhez.

- Luther - mondtam -, a jövő hónapban folyóiratot indítok, amely Kelet és Nyugat igazságait sorakoztatja fel. Kérem, segítsen találó címet választani!

Egy darabig ezen töprengtünk, végül megállapodtunk az ''East-Westben. ''A dolgozószobájába lépve, Burbank átadott egy cikket, amely a ''Science and Civilization ''(Tudomány és civilizáció) címet viselte.

''Luther Burbank, 

Santa Rosa, Kalifornia 

U. S. A.''

''1924. december 22.''

''Alaposan áttanulmányoztam Szvámi Jogananda jógadarendszerét, s úgy vélem, eszményi nevelési módszer az ember testi-lelki és spirituális összhangjának megteremtéséhez. A szvámí célja olyan életmódiskolákat létrehozni világszerte, amelyekben a nevelés nem korlátozódnék csak az intellektuális fejlődésre, hanem a testet, az akaratot és az érzéseket is iskoláznák.''

''Eme egyszerű, mégis tudományos megalapozottságú, összpontosító és meditációs technikák révén a legtöbb bonyolult életprobléma feloldható, miáltal béke és jóakarat száll a földre. A helyes nevelés gondolata velejéig józan, ment minden titokzatosságtól és elvontságtól, különben nem helyeselhetném.''

''Örömmel csatlakozom a szvámíhoz a nemzetközi életmódiskolák alapításáért folytatott fáradozásában, mivel ezek az iskolák előrendíthetnék egy új embertípus születését.''

''Luther Burbank''

- Ez lesz az ''East-West ''legelső cikke - mondtam köszönetet Burbanknek.

Ahogy mélyült a barátságunk, az „én amerikai szentemnek&quot; kezdtem nevezni. „Imé egy igazán izraelita, a kiben hamisság nincsen&quot; - idéztem a Szentírást.{{ref|38-3}} Mérhetetlenül mély szíve bensőségesen ismerte az alázatot, türelmet és önfeláldozást. Kis otthona a rózsák között a zordságig puritán volt, mivel semmibe vette a fényűzést, és tudta, milyen örömmel jár, ha kevés a földi ingóságunk. A szerénység, amellyel tudományos hírnevét viselte, azokra a fákra emlékeztetett, amelyek meghajolnak gyümölcseik terhétől roskadozva, hisz csak a terméketlen és üres fa hordja magasan a fejét.

New Yorkban jártam éppen, amikor 1926-ban drága barátom elhalálozott. Könnyek között gondoltam: „Ha kellene, akár gyalog elmennék innen Santa Rosáig, csak még egyszer láthassam!&quot; A halálhírét követő huszonnégy órában elzárkóztam a titkárok és látogatók elől, s gyászomba temetkeztem.

Másnap Védikus emlékszertartást végeztem Luther nagy képmása előtt. Hindu ünnepi viseletbe öltözött amerikai diákjaim ősi himnuszokat énekeltek, s virág-, tűz- és vízáldozatot mutattunk be az elhunyt emlékére. Ezek a testet kitevő elemeket jelképezik, s visszatérésüket a Végtelen Forráshoz.

Noha Burbank földi maradványai Santa Rosában nyugszanak egy libanoni cédrus alatt, amelyet évekkel a halála előtt ültetett el a kertjében, jómagam minden tágra nyílt szemű virágban felfedezem a lelkét, amely az útszélen virít. Luther, aki már egy ideje a természet tágas szellemének lakója, ott susog a szelekben, s ott jár a hajnalok ködében.

Neve mostanra fogalommá lett. A Webster új nemzetközi szótárában a „Burbank&quot; címszó mellett a következő meghatározás áll: „Növénynemesítés és -oltás. Képletesen mindennek a javítása (intézményesen vagy természetes folyamatában), a kedvező tulajdonságok kiválogatásával és a kedvezőtlenek kiszűrésével vagy a jó tulajdonságok hozzáadásával.&quot;

- Drága Burbank - kiáltottam fel, miután a szócikket elolvastam -, mostanra neved egyet jelent a jósággal!

==39. FEJEZET==

Therese Neumann, a stigmatizált katolikus szent

- Térj vissza Indiába! Tizenöt éve várlak türelmesen. Rövidesen kiúszom testemből a csillámló révbe. Gyere, Jogananda!

Srí Juktésvar hangját hallottam, miközben a Mount Washington-i központban meditáltam. Üzenete egy szempillantás alatt több tízezer kilométert tett meg, s villámcsapásként hatolt egész valómba.

Tizenöt esztendő! Hogy repül az idő, gondoltam, igen, már 1935 van. Tizenöt éve terjesztem Amerikában gurum tanításait. És most hazaszólít.

Nem sokkal később elmondtam élményemet drága barátomnak, James J. Lynn-nek. A krija-jóga mindennapos gyakorlása oly mértékben meggyorsította spirituális fejlődését, hogy gyakran csak „szent Lynn-nek&quot; hívtam. Benne és sok más nyugatiban Bábádzsí próféciájának beteljesedését látom, aki megjövendölte, hogy a jóga ősi ösvényére lépve, Nyugaton is megjelennek majd az önmegvalósítás igaz szentjei.

Mr. Lynn nagylelkűen ragaszkodott ahhoz, hogy anyagilag támogassa utamat. Hogy a pénzügyek ekképpen megoldódtak, előkészületeket tettem a hazaútra Európán keresztül. 1935 márciusában Kalifornia állam nonprofit, nemszektárius szervezetté nyilvánította az Önmegvalósítás Közösségét, amely reményeim szerint az idők végezetéig fennáll majd. Ennek a társaságnak ajándékoztam minden vagyonomat, többek között az írásaimért járó jogdíjat. A legtöbb vallási és oktatási intézményhez hasonlóan, szervezetünket is a tagság és a nagyközönség adományai tartják fent.

- Hamarosan visszatérek - mondtam tanítványaimnak. - Soha nem felejtem el Amerikát.

A búcsúvacsorán, amelyet szerető barátaim rendeztek számomra Los Angelesben, hosszan néztem az arcukba, és hálásan azt gondoltam: „Uram, aki az egyedüli adományozót tiszteli Benned, soha nem lesz híján a barátság édességének a halandók között.&quot;

1935. június 9-én{{ref|39-1}} futottunk ki az óceánra New Yorkból az ''Európa ''nevű gőzösön. Két tanítványom kísért el: a titkárom, Mr. C. Richárd Wright meg egy idősebb hölgy Cincinnatiból, bizonyos Miss Ettie Bletsch. Élveztük a nyugodt napokat az óceánon; e nyugalom kellemes ellentétet alkotott az elmúlt néhány hét hajszájához képest. Pihenésünk ideje azonban sajnos rövidre volt szabva, mivel a modern hajók sebességének hátránya is van!

Mint a többi kíváncsi turista, mi is nyakunkba vettük London óriási, patinás városát. A megérkezésemet követő napon előadást tartottam a Caxton Hallban összegyűlt népes hallgatóság előtt, ez alkalommal Sir Francis Younghusband mutatott be a londoniaknak.

Kis társaságunk ezután eltöltött egy kellemes napot Sir Harry Lauder skóciai birtokán. Néhány nap múlva átkeltünk a Csatornán, mivel szerettem volna elzarándokolni Bajorországba. Ereztem, ez az egyetlen lehetőségem, hogy felkeressem a nagy katolikus szentet, a Konnersreuthban élő Therese Neumannt.

Evekkel korábban bámulatos dolgokat olvastam róla. A szóban forgó cikk a következőkről számolt be:

(1) ''Therese 1898-ban, nagypénteken született, s egy húszéves korában bekövetkezett baleset vakká és bénává tette.

(2) 1923-ban csodálatos módon visszanyerte látását, amikor Lisieux-i Szent Terézhez, „a kis virághoz&quot; imádkozott. Később tagjait is egyik pillanatról a másikra mozgatni tudta.

(3) 1923-tól sem ételt, sem italt nem vett magához. Egyedüli tápláléka a megszentelt ostya volt, amelyből naponta egyet nyelt le.

(4) A Krisztus szent sebeire emlékeztető stigmák 1926-ban jelentek meg Therese fején, mellkasán, kezén és lábán. Minden pénteken újra meg újra átéli a Megváltó szenvedéseit.

(5) Noha csupán faluja nyelvjárását ismeri, e pénteki transzok során Therese olyan szavakat mond, amelyekben a tudósok az ősi arámi nyelv fordulataira ismertek. Máskor meg látomásaiban héberül vagy görögül szólalt meg.

(6) Az egyház jóváhagyásával Theresét tüzetes tudományos vizsgálatnak vetették alá. Dr. Fritz Gerlich, egy protestáns német újság szerkesztője Konnersreuthba ment, hogy „lerántsa a leplet a katolikus szélhámosról&quot;, aminek az lett a vége, hogy nagy tisztelettel életrajzot írt róla.{{ref|39-2}} 

''Keleten és Nyugaton mindig is szíves örömest találkoztam szentekkel. Ezért örvendezve léptem kísérőimmel július 16 -án Therese patinás szülőfalujába, Konnersreuthba. A bajor parasztok élénk érdeklődést mutattak (az Amerikából magunkkal hozott) Ford iránt, meg persze a különös jövevények - egy amerikai fiatalember, egy idősebb hölgy és a hosszú haját kabátja gallérja alá gyűrő, olívabarna bőrű keleti - iránt is.

Hanem sajnos Therese kis házát - tiszta, takaros lak, a kertben egyszerű kút, körülötte muskátlik - zárva találtuk. Sem a szomszédok, sem az éppen arra elhaladó postás nem tudtak Therese hollétéről. Közben megeredt az eső, s útitársaim javasolták, hogy adjuk fel a keresést.

- Nem - jelentettem ki makacsul -, nem mozdulok innen, amíg valamiként Therese nyomára nem bukkanok.

Két óra múltán még mindig a kocsiban kucorogtunk az esőben.

- Uram, miért vezéreltél ide, ha Ő eltűnt? - panaszoltam Istennek.

Ekkor megállt mellettünk valaki, aki beszélt angolul, és udvariasan felajánlotta a segítségét.

- Nem tudom pontosan, hol van most Therese - mondta -, de gyakran látogatja Franz Wutz professzort, aki idegen nyelveket tanít az eichstätti egyetemen, százötven kilométerre innen.

Másnap reggel a csöndes kisvárosba hajtottunk. Dr. Wutz szívélyesen fogadott minket otthonában.

- Igen, Therese itt van - mondta, és üzent a szentnek, hogy látogatói jöttek. Therese küldötte is hamarosan megérkezett a válasszal:

- Noha a püspök arra kért, engedélye nélkül senkit ne fogadjak, mégis hajlandó vagyok találkozni Isten emberével Indiából.

Mélyen megrendítettek ezek a szavak, s követtem dr. Wutzot az emeleti nappaliba. Therese is nyomban megjelent, sugárzott róla a derű és a béke. Fekete ruhát viselt, s hófehér kendőt kötött. Noha harminchét éves volt ekkor, sokkal fiatalabbnak látszott a koránál, frissessége és bája egyenesen gyermekinek volt mondható. Nem győztem ámuldozni, hogy ez az egészséges, rózsás orcájú és vidám szent egyáltalán nem vesz magához ételt!

Therese rendkívül finom kézfogással üdvözölt. Némán sugároztuk egymásra a rokonszenvünket, mint Isten szerelmesei.

Dr. Wutz kedvesen felajánlotta, hogy tolmácsol. Miközben letelepedtünk, észrevettem, hogy Therese gyermeki kíváncsisággal méreget, hinduk szemlátomást ritkán fordultak meg Bajorországban.

- Igaz, hogy semmit nem eszik? - a saját ajkáról szerettem volna hallani a választ.

- Nem, egy szent ostyát veszek magamhoz minden reggel hat órakor.

- Mekkora egy szent ostya?

- Papírvékony, s pénzérme nagyságú - még hozzátette: - Vallási okokból veszem magamhoz, s amennyiben az ostya nincs megszentelve, le sem tudom nyelni.

- De hát hogyan bírta ki így tizenkét kerek esztendeig?

- Isten fénye táplál.

Milyen egyszerű, mennyire einsteini volt ez a felelet!

- Látom, felismerte, hogy az energia az éterből, napból és levegőből árad a testébe.

Mosoly suhant át Therese arcán.

- Örülök, hogy megértette, hogyan élek.

- Az ön szent élete napról napra igazolja Jézus szavait: „Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, a mely Istennek szájából származik.&quot;{{ref|39-3}} 

Therese megint megörült magyarázatomnak.

- Ez valóban így van. Jómagam többek között azért vagyok most itt a földön, hogy bebizonyítsam, az embert Isten láthatatlan fénye is táplálhatja, nem csupán élelem.

- Meg tudja tanítani másoknak, hogy ne vegyenek magukhoz étket?

Therese szemlátomást kissé meglepődött a kérdésemen.

- Nem, nem tudom, és Isten sem kívánja.

Amikor tekintetem erős, szép vonalú kezére tévedt négyszögletes, frissen behegedt sebet mutatott a kézfején. Mindkét tenyerén kicsiny, félhold alakú sebet tárt elém, ezek is nemrég gyógyulhattak be. A sebek átfúrták a kezet. E látványra nagy, négyszögletes szögek ködlöttek fel emlékezetemben félhold alakú fejjel, amelyeket Keleten használnak. Nem emlékszem, hogy Nyugaton találkoztam volna hasonlóval.

A szent a minden héten bekövetkező transzállapotairól beszélt.

- Tehetetlen szemlélőként nézem végig az egész Keresztutat.

Sebei minden héten felfakadtak és véreztek csütörtök éjféltől péntek délután egyig. Ilyenkor öt kilót veszített különben 60 kilós testsúlyából. Noha átéli a Megváltó kínjait, Therese mégis örömmel várja a hetenként megújuló találkozásokat Urával.

Nyomban megértettem, Isten e különös élet példájával kívánja meggyőzni a keresztény világot Jézusnak az Újszövetség által elbeszélt életének és kereszthalálának történelmi hiteléről, s így kívánja tudtukra adni a híveknek, hogy a mai napig élő kötelék fűzi őket a galileai mesterhez.

Wutz professzor is mesélni kezdett:

- Gyakran járjuk Németországot Therese társaságában mondotta. - Furcsa ellentét ilyenkor, hogy míg Therese egy falatot sem nyel le, mi napjában háromszor étkezünk. Mégis olyan friss marad, akár egy rózsaszál, a legcsekélyebb fáradtság sem látszik rajta. Valahányszor mi, többiek megéhezünk, és útszéli fogadó után nézünk, Therese kinevet minket.

A professzor még beszámolt néhány érdekes élettani adalékról:

- Mivel Therese nem eszik, a gyomra összezsugorodott. Nem ürít, a kiválasztómirigyei viszont működnek, ezért a bőre mindig puha és feszes.

Búcsúzáskor megkértem Theresét, hadd legyek jelen a transza alkalmával.

- Igen, kérem, jöjjön Konnersreuthba a jövő pénteken - mondta kedvesen. - A püspök majd megadja rá az engedélyt. Nagyon örülök, hogy utánam jött Eichstättbe.

Therese többször lágyan kezet rázott velem, majd kikísért minket a kapuig. Mr. Wright bekapcsolta az autórádiót, s a szent lelkesen kuncogva vizsgálgatta. Olyan népes csődület támadt körülöttünk suhancokból, hogy Therese visszahúzódott a házba. De azért kiállt az ablakba, s gyermek módjára integetett.

Másnap elbeszélgettünk Therese két fivérével, akik nagyon kedvesek és barátságosak voltak. Megtudtuk, hogy a szent mindössze néhány órát alszik éjszakánként. A testét elborító számos seb ellenére roppant tevékeny, és tele van energiával. Szereti a madarakat, egy akváriumot gondoz, s gyakran dolgozgat a kertben. A levelezése kiterjedt, a katolikus hívek írásban kérik, hogy imádkozzék érettük és áldja meg őket. Sokakat ő gyógyított ki súlyos betegségeikből.

Az egyik öcs, a huszonhárom éves Ferdinánd elmagyarázta, hogy Therese imával magára tudja venni mások betegségeit. Azóta nem eszik, amióta magára vette egy szerzetesrendbe készülő fiatalember torokfájását.

Csütörtök délután kis csapatunk a püspök lakására hajtatott, aki némi gyanakvással szemlélte leomló fürtjeimet, mindamellett készségesen megírta a szükséges engedélyt. Mindezért nem kért pénzt, az egyház dolga csupán az, hogy megvédje Theresét a kíváncsi turisták áradatától, akik az elmúlt években ezrével sereglettek péntekenként Konnersreuthba.

Péntek reggel, fél tíz tájban érkeztünk meg a faluba. Megfigyeltem, hogy Therese házikóján a tető egy szakasza üvegezett, hogy minél több fény jusson a belső térbe. Örömmel láttuk, hogy az ajtó ezúttal nincs zárva, hanem vendégszerető módon szélesre tárták. Körülbelül húsz látogató állt sorban, mindegyik magával hozta az engedélyt. Sokan közülük messziről jöttek, hogy végignézzék a misztikus transzot.

Therese kiállta az első próbát, amikor a professzor házában azonnal felfogta, hogy spirituális okokból, és nem puszta kíváncsiságtól hajtva kerestem fel.

Második próbám abból állt, hogy mielőtt felmentem hozzá az emeletre, jógitranszállapotba juttattam magam, hogy telepatikus kapcsolatba kerüljek vele. Amikor beléptem, a szent szobácskáját már megtöltötték a látogatók. Fehér ruhában feküdt az ágyán. Mögöttem Mr. Wrighttal, mindjárt a küszöbön túl megálltam, annyira megdöbbentett az elébünk táruló, különös és félelmetes látvány.

Therese alsó szemhéjából körülbelül két centi szélességben vékony vérpatak csordogált megszakítás nélkül. Tekintete felfelé, harmadik szeme felé fordult. A fejét körbebugyoláló kelme vérben ázott a töviskorona stigmáitól. Szíve fölött is vértócsa gyülekezett, hiszen a régmúltban egy pribék utolsó megaláztatásként e testtájon döfte át lándzsájával Krisztus oldalát.

Therese anyai mozdulattal, mintegy esdekelve, széttárta a karját, megkínzott arcán isteni fény ömlött el. Vékonyabbnak látszott, mint máskor, s számos külső és belső, finom változás nyomát viselte. Remegő ajakkal idegen szavakat suttogott olyasvalakikhez, akik csupán tudatfölötti látása előtt jelentek meg.

Mivel korábban ráhangolódtam, magam is látni kezdtem látomása képeit. Jézust figyelte, aki a csőcselék gúnyolódásai közepette hordozta a keresztfát.{{ref|39-4}} Therese hirtelen szörnyülködve emelte fel a fejét: az Úr elesett kegyetlen terhe súlya alatt. A látomás eltűnt. Therese a szánalomtól kimerülten hanyatlott párnáira.

Ebben a pillanatban hangos puffanást hallottam a hátam mögött. Hátrapillantottam, s láttam, hogy két ember visz el egy, a földön elterült testet. Mivel azonban félig még mély tudatfölötti révületben voltam, nem ismertem fel azonnal, kiről van szó. Ismét Theresére függesztettem a tekintetemet, amely holtsápadtnak tűnt így, vérpatakoktól csíkozottan, mostanra azonban mintha megnyugodott volna, s tiszta szentséget sugárzott. Hátrakémleltem, és láttam, hogy Mr. Wright kezét arcára szorítja, amelyből vér szivárgott.

- Dick - kérdeztem ijedten -, te estél el?

- Igen, elájultam a borzasztó látványtól.

- Nos - mondtam vigasztalóan -, akkor bátor dolog volt tőled, hogy visszajöttél.

Tudva, hogy zarándokok hosszú sora várakozik odakint, Mr. Wrighttal némán búcsút mondtunk Theresének, és elhagytuk szent jelenlétét.{{ref|39-5}} 

Másnap kis csapatunk délnek hajtott. Magunkban hálát adtunk az égnek, hogy nem függünk vonatoktól, s ott állhatunk meg a Forddal, ahol kedvünk tartja. Bejártuk Németországot, Hollandiát, Franciaországot és a Svájci Alpokat. Utunk minden percét élveztük. Olaszországban elmentünk Assisibe, hogy lerójuk tiszteletünket az alázat apostola, Szent Ferenc előtt. Európai kőrútunk Görögországban ért véget, ahol megtekintettük Athén templomait, s megnéztük azt a börtönt, ahol a szelíd Szókratész kiitta a bürökpoharat.{{ref|39-6}} Az embert eltölti a csodálat az ókori görögök művészete láttán, akik alabástromba álmodták látomásaikat.

Hajóra szálltunk a napfényes Földközi-tengeren, s Palesztinában kötöttünk ki. A Szentföldet járva éreztem, hogy nem jöttem ide hiába. A fogékony szívek számára Krisztus mindenütt jelen van ezen a tájon. Tisztelettel követtem lába nyomát Betlehemben, Getsemáné kertjében, a Kálváriadombon, az Olajfák Hegyén, a Jordán folyó mellett meg a Genezárethi-tavon.

Kis csapatunk ellátogatott a Születés barlangjához, József ácsműhelyéhez, Lázár sírjához, Márta és Mária házához és az utolsó vacsora helyszínére. Kitárult szemem előtt a múlt: jelenetről jelenetre láttam Krisztus életének egykor lejátszódott, minden korokra szóló drámáját.

Egyiptom felé menet megtekintettük a mai Kairót és a piramisokat. Aztán hosszú hajóút következett a Vörös-tengeren, majd a hatalmas Arab-tengeren, egészen India partjaiig!

==40. FEJEZET==

Hazatérésem Indiába

Hálásan lélegeztem be India áldott levegőjét. Hajónk, a ''Rádzsputána ''1935. augusztus 22-én futott be az óriási bombayi kikötőbe. Már megérkezésem első napja is ízelítőt adott az elkövetkező év szakadatlan sürgés-forgásából. Barátaim összesereglettek fogadásomra a kikötőben, s virágfüzérekkel köszöntöttek. Nem sokkal később riporterek és fotósok hada ostromolt a Tádzs Mahal hotelben.

Bombay új volt nekem. Energikus, modern város fogadott, sok nyugati újítással. A széles sugárutakat pálmák szegélyezik, s nagyszerű kormánypaloták versengenek a látogató figyelméért az ősi templomokkal. Ennek ellenére alig maradt időnk városnézésre, mivel hajtott a türelmetlenség, hogy mielőbb viszontlássam gurumat és szeretteimet. A Fordot feladtuk poggyászként, s társaimmal rövidesen már Kalkutta felé robogtunk a vonaton.{{ref|40-1}} 

A Howrah-állomáson olyan hatalmas tömeg gyűlt össze a fogadásunkra, hogy jó ideig leszállni sem tudtunk. A fiatal kászímbázári mahárádzsa és Bisnú öcsém állt a fogadóbizottság élén. Készületlenül ért ez az ünnepélyes, meleg köszöntés.

Előttünk autók és motorkerékpárok hosszú sora kanyargott, köröttünk dobok és kagylókürtök harsogtak vidáman. Miss Bletch, Mr. Wright és én így hajtottunk lassan, virágfüzérrel övezve apám házához.

Idős atyám úgy ölelt át, mintha halottaimból támadtam volna fel. Hosszan néztük egymást, s elakadt a szavunk az örömtől. Fivérek és nővérek, nagybácsik, nagynénik, unokatestvérek, régi tanítványaim és barátaim gyűltek körénk s bizony egyetlen szem sem maradt szárazon. Ennek a szeretetteli viszontlátásnak minden pillanata kitörölhetetlenül él emlékezetemben. Ami a Srí Juktésvarral való találkozást illeti, cserbenhagynak a szavak, ezért e jelenet leírását titkáromra bízom:

''Ma a legnagyobb várakozással eltelve vittem Joganandadzsít Kalkuttából Szírámpurba ''- jegyezte le Mr. Wright útinaplójába. - ''Furcsa boltok mellett haladtunk el - az egyik Joganandadzsi kedvenc étkezőhelye volt egyetemi éveiben ''-, s ''végül keskeny, falakkal övezett közhöz értünk. Itt hirtelen balra fordultunk, s máris előttünk magasodott a mester kétemeletes ásramja. A kőcsipkés erkély a felső emeletről nyúlt ki az utca terébe. Összességében az épület a békés magány benyomását keltette.''

''Szerényen Joganandadzsi mögött léptem be az udvarra. Dobogó szívvel másztuk meg az öreg lépcsőfokokat, amelyeket kétségkívül számtalan igazságkereső lába koptatott. Közben egyre növekedett az izgalmunk. Ekkor a lépcső felső végében némán előbukkant ő'', ''Szvámi Srí Juktésvardzsí, aki egy bölcs nemes testtartásában várakozott ránk.''

''Szívem örömtől dagadozott, hogy ilyen magasztos lény jelenlétében lehetek. Könnyek homályosították el látásomat, amikor Joganandadzsi térdre hullott, s fejét meghajtva fejezte ki lelke háláját, kezével alázatosan megérintette a guru lábát, majd homlokával is. Miután felemelkedett, Srí Juktésvar szorosan a keblére ölelte.''

''Először mindketten hallgattak, s csak lelkük beszélgetett. Mint csillogott a szemük a viszontlátás örömében! A csöndes belső udvart finom rezgésáramok járták át, s vá-''

''ratlanul a Nap is előbukkant a felhők közül, hogy fénykörébe vonja a jelenetet.''

''Magam is térdre borultam a mester előtt, így fejeztem ki előtte mérhetetlen szeretetemet és köszönetemet. Megkérgesedett lábfejét megérintve azután megkaptam áldását. Amikor felálltam, a gyönyörű szempárba pillantottam, amely mély volt a befelé figyeléstől, most mégis örömtől csillogott. Bementünk a nappaliba, amelynek egyik oldala arra az erkélyre nyílik, amelyet az utcáról is láttunk. A mester a cementpadlóra helyezett, letakart matracon ült, s egy kopottas kanapénak vetette a hátát. Joganandadzsí és én a guru lába elé ültünk, mi narancssárga párnákra támaszkodhattunk gyékényszőnyegeinken.''

''Akárhogy is igyekeztem, egy kukkot sem értettem a beszélgetésből, amelyet a két szvámídzsí bengáliul folytatott egymással (mint felfedeztem, ha együtt vannak, nem használják az angolt, noha Szvámídzsí Mahárádzs - ahogyan a nagy gurut a többiek nevezik ''- ''gyakran és jól beszél e nyelven). A Nagy Ember szent mivolta mégis szétsugárzott szívmelengető mosolyából és csillogó tekintetéből. A szentek ismertetőjegye határozottságuk, amely vidám vagy komoly beszélgetésben egyként árulkodó, ők tudják magukról, hogy tudnak, hiszen ismerik Istent. A mester páratlan bölcsessége, céltudatossága és határozottsága minden megnyilatkozásából kitetszik.''

''Egyszerűen öltözködik. Dhótít és inget visel, amelyet valaha okkersárgára festettek, mára azonban kifakult. Néha-néha tisztelettel pillantottam nagydarab, izmos termetére. Testét a remeteélet lemondásai és megpróbáltatásai edzették ilyen keményre. Testtartása méltóságteljes, megfontoltan, szálegyenesen lépked. Időről időre vidám, zengő nevetés harsan fel mellkasából, ilyenkor egész testét rázza a kacagás. Komoly arca isteni erőt sugároz. Haját középen kettéválasztja; a homlokán fehér, másutt ezüstös és fekete csíkok tarkítják, s csigákban omlik a vállára. Szakálla és bajusza gyér, vagy ki van ritkítva, határozottan növeli arcának nemességét. Homloka erősen hátradomborodik, a mennyeket kutatja. Sötét szempárját leheletfinom, kék karika övezi. Az orra meglehetősen nagydarab és csúnyácska, amelyet néha szórakozottan csavargat, akár egy gyermek. Ezzel szemben a szája szigorú, mégis valami gyöngéd vonás dereng körülötte.''

''Körbepillantva megfigyeltem, hogy a kissé lerobbant helyiség arról árulkodik, a házigazda vajmi keveset törődhet az anyagi kényelemmel. A hosszúkás szoba viharvert, fehér falait kopottas, kék festékcsíkok díszítik. A terem egyik végében Lahiri Mahásaja képmása függ, amelyet egyszerű virágkoszorú övez a tisztelet jeleként. Van azután egy régi fénykép is, amelyen Joganandadzsí látható Bostonba érkezése idején, a vallási kongresszus többi küldöttének társaságában.''

''A régi és új különös együttélését figyeltem meg Srí Juktésvar hajlékában. Az óriási metszettüveg-csillár oly régóta lehet használaton kívül, hogy benőtte a pókháló, ezzel szemben a falon tetszetős naptár mutatja a napok múlását. A szoba a béke és a boldogság illatát árasztja. Az erkélyen túl, mint néma őrök, kókuszpálmák magasodnak a remetelak fölé.''

''A mester csak tapsol egyet, s máris megjelenik valamelyik kis tanítványa. Egyiküknek, egy sovány suhancnak, Praphullának{{ref|40-2}} hosszú fekete haja, villogó sötét szempárja és mennyeien szép mosolya van: a szeme felcsillan, amikor a szája sarka felhúzódik, ahogyan a csillagok és a félhold is együtt vannak jelen az égbolton alkonyatkor.''

''Érthető módon Szvámi Srí Juktésvar örül „alkotása&quot; visszatérésének (s némi érdeklődést irántam, az „alkotás alkotása&quot; iránt is tanúsít). A Nagy Ember azonban van olyan bölcs, hogy leplezi érzéseit. Joganandadzsí ajándé-''

''kokkal halmozta el, mint szokás, ha egy tanítvány visszatér gurujához. Később elköltöttük szerény, de ízletesen elkészített ebédünket, ami finom zöldséges rizsből állott. Srí Juktésvar örömmel nyugtázta, hogy betartom az indiai szokásokat, például én is kézzel eszem.''

''Miután órákon át hallgattam a bengáli kifejezéseket, meleg mosolyokat és vidám pillantásokat váltottam társaimmal, tisztelettel a guru lábához borultunk, s egy ''pra''námmal{{ref|40-3}} vettünk tőle búcsút. A szent találkozás örökre szívünkbe vésődő emlékével hagytuk magunk mögött Kalkuttát. Noha főként külső benyomásaimat írtam le a mesterről, végig tudatában voltam spirituális ragyogásának. Éreztem erejét, amely isteni áldásként most is rám árad.''

Való igaz, sok ajándékot hoztam magammal Srí Juktésvarnak Amerikából, Európából és Palesztinából. Mosolyogva, de némán vette át őket. Németországban saját használatra vásároltam egy esernyőt, amelyet egy sétapálcával kereszteztek. Indiában elhatároztam, hogy ezt is mesteremnek adom.

- Na, ez az ajándék tényleg praktikus! — emelete rám gurum megértő szeretettel tekintetét. Ritkán lehetett ilyen megjegyzést hallani tőle. Az összes ajándék közül egyedül ezt mutogatta látogatóinak.

- Mester, kérlek, engedd meg, hogy új szőnyeget vegyek a nappaliba! - kértem, mivel láttam, hogy Srí Juktésvar kopottas pokrócra fekteti le a tigrisbőrét.

- Tedd, ha akarod - gurum láthatóan nem lelkesedett az ötletért. - Nézd meg, milyen tiszta és szép a tigrisbőr takaróm, hisz úr vagyok a saját kis királyságomban. Ezen túl terül el a csak a külsőségek iránt érdeklődő külvilág.

E szavakat hallva, mintha visszaperegtek volna az évek, s én ismét fiatal siheder voltam, aki naponta pörkölődött a feddések tisztítótüzén!

Amint elszabadultam Szírámpurból és Kalkuttából, Mr. Wrighttal felkerestem Ráncsít. Milyen megrendítő éljenzés fogadott ott! Könnyek gyűltek a szemembe, miközben átöleltem azokat az önzetlen oktatókat, akik tizenöt évi távollétem alatt működtették az iskolát. A bentlakó és bejáró diákok ragyogó ábrázata és széles mosolya meggyőzött arról, hogy érdemes volt dolgoznunk.

Sajnos azonban a szervezet anyagi helyzete siralmas volt. Sir Maníndra Csandra Nandí, a régi mahárádzsa, akinek kászímbázári palotáját alakítottuk át az iskola központi épületévé annak idején, s aki fejedelmi ajándékokkal támogatta ténykedésünket, mostanra elhunyt. A közadakozás hiánya az iskola szabad szellemét és jótékony vívmányait fenyegette.

Nem azért töltöttem éveket Amerikában, hogy ne ragadt volna rám valami az amerikai gyakorlatiasságból és a nehézségeken úrrá levő szívósságból. Egy hetet maradtam Ráncsíban, s közben iparkodtam megoldani a legégetőbb gondokat. Azután találkozók következtek Kalkuttában, kiemelkedő közéleti emberekkel és nevelőkkel. Hosszan elbeszélgettem Kászímbázár fiatal mahárádzsájával, apámtól is kértem anyagi támogatást, és íme, nagy vonalakban máris megoldódtak gondjaink. Több amerikai tanítványom felajánlása is percek alatt befutott.

Néhány hónappal Indiába jövetelem után örömmel láttam, hogy Ráncsí helyzete jogilag is rendeződik. Valóra vált egész életen át dédelgetett vágyam, egy tartósan finanszírozott jógaközpont létrehozása. Ez a cél lebegett a szemem előtt akkor is, amikor 1917-ben hét fiúval létrehoztam az akkor még szerény intézményt.

Az iskola, a Jógada Szatszanga Brahmacsarja Vidjálaja a szabadban oktatja diákjait közép- és főiskolai szinten. A bentlakásos és bejáró hallgatók szakmát is tanulnak itt.

Maguk a diákok felügyelik számos tevékenységüket, autonóm bizottságok formájában. Nevelőként nagyon hamar rájöttem, hogy ugyanazok a fiúk, akik játékos kedvüket lelik tanáraik megtréfálásában, készségesen elfogadják a fegyelem kötelékeit, ha diáktársaik kényszerítik rájuk őket. Magam sem voltam soha mintatanuló, ezért nem voltak ellenemre a diákcsínyek.

Intézményünkben élénk a sportélet, a sportpályákon hoki- és futballmeccsek zajlanak. Diákjaink gyakran nyernek díjat a versenyeken. Megtanítjuk őket arra, hogyan tölthetik fel izmaikat az akarat erejével, ilyenkor mentálisan irányítják az életenergiákat a kívánt testrészekbe. Ászanákat (jóga testtartásokat), vívást és láthí- (bot-) játékokat is tanulnak. Áradások és éhínség idején hazám nagy hasznát veszi intézményünk segítségének, mivel a fiúk az elsősegélynyújtáshoz is értenek. Emellett kertészkednek, s maguk termelik meg a szükséges zöldségeket.

A kólok, a szantálok és a mundák, azaz a tartomány bennszülött néptörzsei hindiül tanulnak az általános iskolában. A közeli falvakban leányiskolákat tartunk fent.

Ráncsí egyedülálló sajátsága a krija-jógába való beavatás. A fiúk naponta végeznek spirituális gyakorlatokat, a ''GM ''szövegeit kántálják, s elméletben és gyakorlatban is elsajátítják az egyszerűség, az önfeláldozás, a becsület és az igazságosság erényeit. A rosszról megtanulják, hogy ez minden nyomorúság forrása, a jóról pedig, hogy az hozza el az igazi boldogságot. A rossz olyan, mint a mérgezett méz - mondjuk nekik -, amely csábító ugyan, mégis halálos.

A test és lélek nyugtalanságát összpontosító technikák segítségével győzik le. Ez meglepő eredményre vezetett. Ráncsíban nem ritka látvány az olyan kilenc-tízéves kisfiú, aki egy óránál is tovább bírja ugyanabban a testhelyzetben, miközben rezzenéstelen tekintetét spirituális szeme felé irányítja. E ráncsíbeli tanuló képe mindig eszembe ötlik, ha a világ bármely más részén a főiskolásokat figyelem, akik egyetlen órányi időszakot sem tudnak nyugodtan végigülni.{{ref|40-4}} 

Ráncsí 600 m-rel fekszik a tenger szintje felett, éghajlata enyhe, kellemes. A huszonöt hektáros birtok, ahol nagy fürdőmedence szolgálja a test felüdülését, India egyik legszebb gyümölcsösével büszkélkedhet, ötszáz gyümölcsfa többek között mangó, datolya, guajáva, licsi és kenyérfa nő itt. A fiúk a saját maguk termesztette zöldségeket eszik.

A könyvtárban sok-sok folyóirat, és több ezer angol és bengáli kötet közül válogathatnak hallgatóink, keleti és nyugati adományoknak köszönhetően. Egy gyűjtemény a nagy világvallások szent iratait tartalmazza. Múzeumunkban drágaköveket, régészeti, földtani és embertani érdekességeket állítottunk ki; ezekhez jórészt annak köszönhetően jutott hozzá az intézmény, hogy tőlem telhetően bebarangoltam Isten szép világát.

A gyümölcsösben Siva-templom áll áldott mesterünk, Lahiri Mahásaja szobrával. A napi imákat és felolvasásokat a kertben, a mangólugasban tartjuk.

A birtokon található Jógada Szatszanga Szévásram (a szolgálat otthona) indiai szegények ezreinek nyújt ingyenes sebészi és orvosi ellátást.

Azóta egyre újabb bentlakásos gimnáziumok nyílnak, ahol a diákok a Ráncsíban alkalmazott módszereket követve sajátíthatják el a jóga alapjait. Ilyen virágzó intézmény a Jógada Szatszanga Vidjápíth (iskola), amelynek falai között a nyugat-bengáli Lakhanpurban fiúk nevelkednek, valamint egy gimnázium és remetelak szintén Bengálban, a midnápuri Ecsmalicsakban.

Egy Gangeszre néző pompás Jógada Mathot (ásramot) 1939-ben avattunk fel Daksinésvarban. A remetelak Kalkuttától mindössze néhány kilométerrel északra található, s a béke kikötőjét kínálja a városlakók számára.

A daksinésvari mathban rendezkedett be az indiai Jógada Szatszanga Társaság központja, amely jogilag a Los Angeles-i Önmegvalósítás Közösségének része. A Jógada Szatszanga tevékenységi körébe tartozik a negyedévenként megjelenő ''Yogoda Magazine ''közreadása, valamint a távoktatás. Ennek keretében kéthetente postázza a társaság a leckéket az India különböző pontjain lakó diákoknak. Ezek a leckék részletes utasításokat adnak az önmegvalósítás, összpontosítás és meditáció módszereiről. Figyelmes gyakorlásuk jelenti az alapot ahhoz, hogy a krija-jóga művelésében a további leckék során magasabb szintre juthassanak el a diákjaink.

A Jógada oktatási, vallási és emberbaráti tevékenységéhez számos tanár és alkalmazott odaadó közreműködésére van szükség. A hely hiányában nem sorolhatom fel őket itt név szerint, de a szívemben mindenkinek külön helye van.

Mr. Wright sok barátot szerzett a ráncsíbéli diákok körében. Egyszerű dhótíba öltözötten egy darabig közöttük élt. Bárhova ment is jó tollú titkárom - Bombaybe, Ráncsíba, Kalkuttába vagy Szírámpurba -, lejegyezte útinaplójába kalandjait. Egyik este nekiszegeztem a kérdést.

- Dick, mi a benyomásod Indiáról?

- Békés - felelte elgondolkozva. - India népéből béke sugárzik.

==41. FEJEZET==

Idill Dél-Indiában

- Te vagy az első nyugati, Dick, aki beléphetett ebbe a szentélybe. Nagyon sokan próbálkoztak előtted, de hiába.

Mr. Wright meglepődött szavaimon, s szemmel láthatóan kellemesen érintették. Épp akkor léptünk ki a gyönyörű Csámundí-templomból, amely Maiszúr dombjaira tekint Dél-Indiában. Itt meghajoltunk Csámundí istennő aranyés ezüstoltárai előtt, ő Maiszúr uralkodócsaládjának védelmezője.

- Hogy megőrizzem e rendkívüli megtiszteltetés emlékét, mindig magammal hordom majd e szirmokat, amelyeket rózsavízzel szentelt meg a pap - mondta Mr. Wright, aki gondosan becsomagolt néhány rózsaszirmot.

Útitársammal 1935 novemberét Maiszúr állam vendégeiként töltöttük.{{ref|41-1}} A mahárádzsa örököse, H. H., a Juvarádzsa, Srí Kántiráva Naraszinharádzsa Vodijár, aki meghívott titkárommal, felvilágosult, haladó elvek szerint kormányzott országában.

Az elmúlt két hétben több ezer városlakó és diák előtt szólaltam fel a maiszúri városházán, a mahárádzsa főiskoláján, az orvosegyetemen, valamint három tömeggyűlésen: Bangalurban a Nemzeti Gimnáziumban, az előkészítő főiskolán, valamint Csettiben, a városházán, ahol háromezren gyűltek össze a látásomra.

Nem tudom, feszülten figyelő hallgatóságom mennyire hitt annak a vonzó képnek, amelyet Amerikáról rajzoltam, de a taps mindig hangosabb volt, amikor arról beszéltem, milyen kölcsönös előnyök származnak abból, hogy kicseréljük Kelet és Nyugat legépületesebb vonásait. Mr. Wrighttal megérdemelt pihenésünket élveztük a trópusi békében. Útinaplója a következő leírást tartalmazza Maiszúrról:

''Sok szép pillanatot töltöttünk azzal, hogy azt a folyton változó festővásznat bámultuk, amelyet Isten feszített fel az égboltra, hiszen egyedül az ő ecsetvonásai nyomán teremnek olyan színek, amelyekben ott vibrál az élet üdesége. A színeknek ez a fiatalos lendülete menten elvész, amikor az ember puszta festékekkel próbálja leutánozni az Urat, aki sokkal egyszerűbb és hatásosabb eszközhöz folyamodik, hiszen Ő olaj és tempera helyett fénysugárral fest. Felfreccsent egy fényfoltot ide, amely vörösben izzik, aztán ismét festékbe mártja ecsetjét, s a vörös fokozatosan narancssárgára, majd aranyszínűre vált át. A felhőkre bíbor csík kerül, amely olyan, akárha valamilyen sebből szivárogna. Így játszik a Mindenható éjjel és nappal, így alkotja szüntelenül változó, mindig új, mindig friss műveit, ahol semmi sem utánzat, s egyetlen szín és minta sem ugyanaz. India hasonlíthatatlanul szép, amikor a nappal éjjelre vagy az éj nappalra vált. Az égbolt olyan ilyenkor, mintha Isten a világ összes színét palettájára hordta volna fel, majd tarka színorgiát varázsolt volna belőlük.''

''Okvetlenül el kell mondanom, milyen szépséges volt az alkonyat akkor is, amikor az óriási Krisnarádzsa Szágar víztározót{{ref|41-2}} látogattuk meg, harminc kilométernyire Maiszúr várostól. Joganandadzsíval felszálltunk egy kis buszra ''- ''egy kölyök szolgált hivatalos mulattatónkként -, így zötyögtünk előre a sima földúton az alkonyatba. A Nap úgy ült meg a szemhatáron, akár egy túlérett paradicsom.''

''Utunk a mindenütt jelenlévő rizsföldek, egy szépséges banjánfaliget s itt-ott magasba tornyosuló kókuszpálmák mellett vezetett el. A növényzet szinte mindenütt olyan buja volt, akár a dzsungelben. A hegygerinc közelében óriási mesterséges tavat pillantottunk meg, amelyben viszszatükröződtek a csillagok, a parti pálmák és a többi fa. A tavat tetszetős, teraszos kertek és lámpasorok fogták körül. A gát pereme alatt, színpompás színjáték részeként, gejzírként törtek elő a tarkabarka színek: égkék, lángvörös, méregzöld és sárga vízesések zubogtak alá, akár a kiömlött tinta, s még a fenséges kőelefántok is vizet fecskendeztek magukból. A gát (amelynek kivilágított szökőkútjai az 1933-as chicagói világkiállításon látott társaikra emlékeztettek) a modern világ üzenetét hozta el e nagy múltú néphez, a rizsföldek közé. A helybeliek olyan szívélyesen fogadtak minket, hogy attól tartok, nem lesz elég erőm viszszavinni Amerikába Joganandadzsít.''

''Tegnap ritka örömben volt részem, először ültem elefántháton. A Juvarádzsa meghívott minket nyári palotájába, hogy ott lovagoljuk meg az egyik elefántját, egy hatalmas állatot. Jómagam kötélhágcsón kapaszkodtam fel a hadának nevezett nyeregbe, amely olyan, akár egy selyemmel bélelt doboz. Aztán rémes fel-alá zötykölődés következett lefelé a vízmosásba. Még izgulni vagy kiáltani sem volt erőm, hiszen az életem múlt azon, hogy erősen megkapaszkodjam!''

Dél-India gazdag történelmi és régészeti emlékekben. Csodálatos vidék, varázsát nehéz szavakba foglalni. Maiszúrtól északra terül el a Haidarábád, egy festői fennsík, amelyet a fenséges Gódávarí-folyó szel ketté. Széles, termékeny síkságok húzódnak itt a szépséges Nílgiri, azaz a Kék-hegység vonulatainak árnyékában, másutt kopár mészkő- és gránitdombok követik egymást. A környék mozgalmas múltra tekinthet vissza. Háromezer évvel ezelőtt az Andhra dinasztia királyai uralkodtak e tájon, majd i. sz. 1294-ig egymást követték a különböző hindu dinasztiák. Ekkortól a vidék muzulmán kézre került.

India legszebb építészeti, szobrászati és festészeti emlékei Haidarábádban, Elóra és Adzsantá ősi sziklatemplomaiban találhatók. Az elórai Kailásza hatalmas, egy tömbből faragott templom, amely Michelangelo lélegzetelállító monumentalitásával vonultatja fel az istenek, emberek és vadállatok faragványait. Adzsantában nem kevesebb, mint huszonöt kolostor és öt székesegyház sorakozik egymás szomszédságában. A sziklabarlangokat vaskos, festett oszlopok támasztják alá. Lánglelkű festők és szobrászok hagyták itt kezük nyomát.

Haidebárád városában működik az Oszmán Egyetem, s itt magasodik a fenséges, tízezer hívő befogadására alkalmas Mekka Maszdzsid mecset.

Maiszúr állam, mely 900 m-re van a tenger szintje felett, bővelkedik sűrű, trópusi őserdőkben, a vadelefánt, a bivaly, a medve, a párduc és a tigris otthonában. A két legnagyobb város Bangalur és Maiszúr, tiszta és tetszetős, szép közparkokkal.

Az indiai építészet és szobrászat a 11-15. században, a hindu királyok fennhatósága alatt érte el virágkorát. Belúr temploma, amely a 11. században, Visnuvardhana király uralkodása idején épült, felülmúlhatatlan a részletek finomságában és a díszítmények túláradó bőségében.

Az Eszak-Maiszúrban talált kőtáblák az i. e. 3. századból valók. Asóka király uralkodott ekkor, akinek óriási birodalma Indiát, Afganisztánt és Beludzsisztánt is magába foglalta. Asóka „kőbe vésett imádságai&quot; különböző nyelvjárásokban íródtak, s korának fejlett írásművészetéről tanúskodnak. A 13. kőtábla elítéli a háborút: „Semmit se tekints igazi győzelemnek a vallásin kívül!&quot; A 10. kőtábla kijelenti, hogy egy király igazi dicsősége népe erkölcsi felemelkedésén múlik. A 11. kőtábla szerint „az igazi ajándék&quot; nem az istenekben rejlik, hanem a jóságban, amely az igazságot terjeszti. A 6. kőtáblán a bölcs uralkodó felszólítja alattvalóit, hogy a nap bármely órájában forduljanak hozzá bizalommal a közügyekben, s hozzáteszi, hogy egyedül királyi kötelességeinek buzgó ellátása oldozhatja fel a kötelesség alól, amellyel népének tartozik.

Asóka a félelmetes Csandragupta Maurja unokája volt. Ő rombolta le azokat a helyőrségeket, amelyeket Nagy Sándor hagyott maga után, s ő győzte le i. e. 305-ben a makedón Szeleukosz megszálló seregét. Csandragupta ezután pátaliputrai udvarában fogadta a görögök követét, Megaszthenészt, aki ránk hagyta a korabeli virágzó India érzékletes leírását.

A Nagy Sándor kíséretéhez tartozó görög történészek és más krónikások érdekes történeteket jegyeztek fel. Arianosz, Diodórosz, Plutarkhosz és a földrajztudós Sztrabón leírásai fényt vetnek a korabeli India életére. Nagy Sándor sikertelen hadjáratának legtiszteletreméltóbb vonása az volt, hogy a hódító mély érdeklődést tanúsított a hindu bölcselet, a jógik és szent emberek iránt, akikkel néhanap öszszetalálkozott, és nagyra becsülte társaságukat. Röviddel azután, hogy megérkezett az észak-indiai Taxilába, elküldte Oneszikritoszt (Diogenész Laertiosz hellenisztikus filozófiai iskolájának követőjét), hogy hozzon a színe elé egy nagy taxilai szannjászít, bizonyos Dandámiszt.

- Üdvözlégy, ó, bráhmanák oktatója! - szólította meg Oneszikritosz Dandámiszt, miután rátalált az erdőben. A hatalmas Zeusz fia, Nagy Sándor, a földi halandók legfőbb ura kéret a színe elé. Ha engedelmeskedsz parancsának, minden jóval elhalmoz, ha ellenben visszautasítod a meghívást, a fejed bánja!

A jógi hidegvérrel fogadta az elég kötelezőnek tűnő, szíves meghívást, s „még csak a fejét sem emelte fel levelekből készült fekhelyéről&quot;.

- Ha Nagy Sándor Zeusz fiának mondja magát, akkor én is az vagyok - felelte. - Semmit sem akarok tőle, mivel elégedett vagyok azzal, amim van, miközben látom, hogy ő hazájától távol kószál embereivel hasztalan, és soha nem ér vándorlásai végére... Menj, és mondd meg az uradnak, hogy Isten, a legfőbb Úr soha nem oka a pimasz rossznak, hanem ő alkotja a fényt, a békét, az életet, az ember testét és lelkét. Ő fogadja a halálban felszabaduló lelket, amely többé nincs alávetve a betegségeknek. Egyedül őt tisztelem istenként, mert irtózik a vérengzéstől, és nem robbant ki háborút... Nagy Sándor nem Isten, mivel ő sem ment a haláltól - folytatta a bölcs csöndes megvetéssel. - Hogyan is lehetne a világ ura, aki még egyetemes belső királyságának trónját sem tudhatja magáénak? Eddig még nem lépett élve Hádészba, amiként a Nap járását sem ismeri a Föld hatalmas térségei felett. A legtöbb nép még csak a nevét sem hallotta!

A fenti kirohanás után, amelynél keményebbel még nem illették a „világ urát&quot;, a bölcs még gúnyosan hozzátette:

- Ha Nagy Sándor jelenlegi birodalma nem elég neki, hát keljen át a Gangeszen. Olyan országra akad, amely valamennyi emberét jóltartja.{{ref|41-3}} 

- Nagy Sándor ajándékai mit sem érnek a szememben - folytatta Dandámisz. - Én a fákat tekintem valódi értéknek, mert menedéket lelek az árnyékukban, a gyümölcsöket, amelyek mindennapi eledelemet szolgáltatják, meg a vizet, amely a szomjamat oltja. A kapzsin összeharácsolt javak jobbára bajt hoznak tulajdonosaikra, ezekre a megvilágosulatlanokra... Jómagam erdei leveleken hálok, s mivel nincs mit őriznem, édes az álmom, míg ha vagyonom volna, minden bizonnyal elűzné az álmomat. A föld mindennel ellát, amire szükségem van, ahogyan az anya is tejjel táplálja gyermekét. Szabadon járom utamat, nem béklyóznak anyagi gondok... Meglehet, Nagy Sándor levágja a fejemet, a lelkemet azonban nem semmisítheti meg. Ha így lesz, elnémul az elmém, s testem, akár egy levetett ruha, a földön marad, amelyből vétetett. Én viszont szellemmé válok, s felszállok Istenemhez. Az Úr testtel vett körül s a földre helyezett minket, hogy próbára tegye engedelmességünket. Amikor pediglen eltávozunk innen, elszámoltat bennünket. Ő a legfőbb bíró, s az elnyomottak panasza maga után vonja az elnyomók megbüntetését... Nagy Sándor megijesztheti azokat, akik gazdagságra áhítoznak, és félnek a haláltól. Bráhmanákkal szemben azonban fegyverének nincs ereje. Mi sem aranyra nem ácsingózunk, sem a haláltól nem rettegünk. Menj tehát, és mondd meg az uradnak: Dandámisz semmi olyanra nem vágyik, ami a tied, ezért nem is járul elébed. Ha valamit akarsz tőle, keresd fel te magad.

Oneszikritosz annak rendje és módja szerint átadta az üzenetet. Nagy Sándor figyelmesen meghallgatta, s „a korábbinál is jobban vágyott Dandamisz látására, mert bár öreg és mezítelen volt, mégis ő volt az egyetlen ember, aki ellent mert mondani ennyi nép legyőzőjének, s akiben így a nagy világhódító emberére talált&quot;.

Nagy Sándor számos bráhmana aszkétát hívott össze Taxilába, akik arról voltak nevezetesek, hogy tömör és velős válaszokat adnak a bölcselet kérdéseire. Plutarkhosz beszámol egy ilyen szócsatáról, ahol a kérdéseket maga a nagy makedón fogalmazta meg.

- Kik vannak többen, az élők vagy a holtak?

- Az élők, mert nincs halál.

- Mi termi a nagyobb állatokat, a tenger vagy a szárazföld?

- A szárazföld, mivel a tenger csupán ennek része.

- Melyik a legvérmesebb fenevad?

- Az, amelyet az ember eddig még nem ismer. (Mivel félünk az ismeretlentől.)

- Mi volt előbb, a nappal vagy az éjszaka?

- A nappal egy nappal előbb volt.

Ezen a feleleten elcsodálkozott Nagy Sándor, mire a bráhmana hozzátette:

- A képtelen kérdésekre csak képtelen válaszokat adhatunk.

- Hogyan szerettethetjük meg magunkat a legeredményesebben?

- Azt az embert szeretik, aki ugyan hatalommal bír, de nem akarja, hogy féljenek tőle.

- Hogyan válhat egy ember Istenné?{{ref|41-4}} 

- Ha olyat tesz, amelyet a halandók nem képesek megtenni.

- Melyik az erősebb, az élet vagy a halál?

- Az élet, mivel tele van gonoszsággal.

Nagy Sándor egy valódi jógit vitt magával Indiából, aki a mestere lett. Ezt a Kaljána (Szvámi Szphinés) nevezetű férfiút a görögök Kalanosznak nevezték. A bölcs elkísérte a világhódítót Perzsiába. Egy előre kijelölt napon az agg bölcs odahagyta testét. Az egész makedón sereg színe előtt, Szúzában lépett a halotti máglyára. A krónikások megemlékeznek a katonák meglepetéséről, amikor látták, hogy a jógi félelem nélkül megy a halálba, s miközben a lángok körülnyaldossák, egyszer sem változtat testhelyzetén. Elhamvasztása előtt Kalanosz még egyszer, utoljára megölelte több közeli barátját, Nagy Sándortól azonban nem búcsúzott el, hanem mindössze ennyit mondott neki:

- Babilónban találkozunk majd.

Nagy Sándor elhagyta Perzsiát, és egy év múltán meghalt Babilónban. E jóslattal azt akarta mondani az indiai guru, hogy nagy Sándorral lesz halálában éppúgy, mint életében volt.

A görög történetírók eleven, izgalmas tablót festenek az indiai társadalomról. Arianosz például elmondja, hogy a hindu törvény a népet védi, s előírja, „hogy senkit, semmilyen körülmények között nem lehet eladni rabszolgának, és a szabadoknak egyenlő jogokat kell élvezniük&quot;.{{ref|41-5}} 

„Az indiaiak - állítja egy másik szöveg - nem ismerik az uzsora fogalmát, de nem is kölcsönöznek pénzt egymástól. Másnak kárt okozni, vagy azt elszenvedni ellenkezik életszemléletükkel, ezért nem kötnek szerződést, és nem követelnek letétet.&quot; Megtudtuk, hogy az orvoslás egyszerű, természeti eszközökkel történt. „Az orvos inkább az étrendet szabályozza, mint gyógyszereket használ. A legnagyobb becsben álló szerek a kenőcsök és a tapaszok. Minden mást erősen kártékonynak tartanak.&quot; A háborúban csupán a harcosok rendje, a ksatrija-kaszt vehetett részt. „Ha az ellenség egy földeken dolgozó családapával találja magát szemben, nem bántja, mivel e kaszt képviselői a köz javát szolgálják, s ezért sérthetetlenek. A földet tehát háború ideién sem dúlják fel, ezért bőséges termést hoz, kellemes életet biztosítva lakóinak.&quot;{{ref|41-6}} 

Csandragupta császár, aki 308-ban legyőzte Nagy Sándor hadvezérét, Szeleukuszt, hét évvel később elhatározta, hogy India kormányzását átadja fiának. Dél-Indiába utazott, és nincstelen aszkétaként itt töltötte életének utolsó tizenkét évét Srávanabélagóla egy sziklás barlangjában, megvilágosodásra törekedve. Ezt a helyet ma Májszúr egyik szent helyeként tisztelik. A közelében áll a világ legnagyobb - egyetlen sziklából kifaragott - szobra, amelyet a dzsainok állítottak 983-ban Gómatésvara tiszteletére.

Maiszúr mindenütt jelenlévő szentélyei Dél-India nagy szentjeire emlékeztetik a látogatót. Az egyik mester, Thájumánávár, a következő elgondolkoztató költeményt hagyta ránk:

''Megülhetsz egy vad elefántot,''

''Befoghatod a medve és a tigris száját,''

''Oroszlánra pattanhatsz, kobrával játszhatsz,''

''Alkimistaként aranyat gyárthatsz,''

''Bejárhatod a világot álruhában,''

''Szolgáddá tehetsz isteneket, örökre ifjú maradhatsz,''

''Tűzben foroghatsz, vízen járhatsz,''

''Mégis jobb és nehezebb dolog,''

''Ha elmédet tartod kordában.''

Travánkur szépséges, termékeny földjén, India legdélebbi szögletében, ahol a közlekedés csatornákon és folyókon bonyolítódik le, a mahárádzsa évről évre ősöktől ráruházott kötelességének tartja levezekelni azokat a bűnöket, amelyeket elődei a régmúltban, több kis állam Travánkurhoz csatolása során követtek el. Évente ötvenhat napon keresztül naponta háromszor járul templomba, hogy meghallgassa a Védikus himnuszokat és szent szövegeket. Az engesztelő szertartás a laksadípammal, vagyis a templom több százezer lámpással való kivilágításával ért véget.

A nagy hindu törvényadó{{ref|41-7}} meghatározta a király kötelességeit is. „Legyen kedves, mint Indra (az istenek ura); adót csak szelíden és olyan észrevétlen szedjen, mint ahogyan a Nap merít párát a vízből; alattvalói életébe úgy lépjen, amint a szél jár-kél mindenfelé; egyenlő igazságot mérjen mindenki számára, mint Jama (a halál istene); kötözze meg a törvényszegőket mint Varuna (az ég és a szél Védikus istene); járjon mindenki kedvében mint a Hold; eméssze el a gonosz ellenséget, mint a tűz istene, és földanyaként mindenkit támogasson.

A háborúban a király ne harcoljon mérgezett vagy vad eszközökkel, ne ölje meg a gyengéket, a fegyvertelen ellenséget vagy azokat, akik félnek, vagy védelemért könyörögnek, vagy akik elszaladnak. Háborúhoz csak utolsó megoldásként forduljon. A háború eredménye mindig kétséges.&quot;

Madrász Köztársaságban, India délkeleti partvidékén találjuk Madrász parti síkságra épült, tágas városát, valamint Kancsípuramot, az Aranyvárost, a Pallava-dinasztia székvárosát, amelynek királyai az ókeresztény időkben uralkodtak. A mai Madrász Köztársaságra Mahátmá Gandhí nemártás tana nyomta rá bélyegét, lépten-nyomon találkozunk errefelé a jellegzetes, fehér „Gandhí-sapkákkal&quot;. A kasztrendszerben végrehajtott módosításokon kívül Mahátmá jelentős templomi reformokat is kieszközölt Délen az „érinthetetlenek számára&quot;.

A kasztrendszer eredete, amelyet a nagy törvényhozó, Manu honosított meg Indiában, bámulatra méltó. Manu tisztán látta, hogy az emberiség lelki fejlődése alapján négy kasztra osztható: azokra, akik testi erejükkel szolgálják a társadalmat (súdrák); azokra, akik a mezőgazdaságban, kereskedelemben és az üzleti életben kamatoztatják tudásukat és jártasságukat (vaisják); azokra, akiknek feladata az adminisztráció, a végrehajtás és az őrzés, azaz az uralkodókra és a harcosokra (ksatriják), végül azokra, akik kontemplatív természetűek, spirituálisan inspiráltak, és maguk is képesek másokat inspirálni (bráhmanák). „Sem a születés, sem a szentségek, sem a tanulás, sem a származás nem tehet valakit kétszer születetté (azaz bráhmanává) olvassuk a ''Mahábháratában ''- erről csak a jellem és a viselkedés dönthet.&quot;{{ref|41-8}} Manu meghagyta, hogy a társadalom tagjai tanúsítsanak tiszteletet egymás iránt, amennyiben rendelkeznek a bölcsesség, erény, érett kor, rokoni szálak és végül a jólét tulajdonságaival. A Védikus India jószerével megvetette a jómódot, ha az zsugorisággal és nem jótékonysággal párosult. A kapzsi gazdagokat a legalantasabb rétegnek tartották.

Az évszázadok során azonban a kasztrendszer örökölhetővé merevedett, s ekkor komoly problémák merültek fel. India, amely 1947-ben nyerte el függetlenségét, lassan, de biztosan hódítja vissza a kasztrendszer ősi értékeit, amelyek ismét a jellemen, s nem a születésen alapulnak. Minden nemzetnek megvan a maga nyomorúságot okozó karmája, amelyet le kell dolgoznia. India fiatalos, mozgékony szelleme végre tudja majd hajtani a kasztrendszer reformját.

Dél-India olyan elbűvölő, hogy Mr. Wright meg én a legszívesebben tovább maradtunk volna itt. De az idő sohasem vár. Rövidesen előadást kellett tartanom a Kalkuttai Egyetemen megrendezett indiai filozófiai kongresszus hallgatósága előtt. Maiszúri tartózkodásom záróakkordjaként elbeszélgettem Sir C. V. Rámannal, az Indiai Tudományos Akadémia elnökével. Ez a kitűnő indiai fizikus 1930-ban Nobel-díjat kapott az úgynevezett Ráman-effektus, a fényszóródás jelenségének felfedezéséért.

Mr. Wrighttal búcsút intettünk hát a Madrászban összeverődött tanítványok és barátok seregének, és útra keltünk Útközben megálltunk egy Szadásiva Brahmának szentelt kis szentély előtt. Ennek a 18. században élt szentnek az életében egyik csoda a másikat követte. {{ref|41-9}} Nagyobb szentélye áll Nelúrban, amelyet Pudukottai rádzsája emelt. A zarándokhely számos csodálatos gyógyulásnak volt tanúja. Pudukottai uralkodói ma is szentként tisztelik a Szadásiva által 1750-ben, az akkor uralkodott fejedelem épülésére írott vallási rendelkezéseket.

Dél-India falvaiban máig több legenda is kering erről a szeretetreméltó és tökéletesen megvilágosodott mesterről. Egyik nap szamádhiba merült a Kávérí-folyó partján, amikor elvitte egy hirtelen támadt áradat. Hetekkel később találtak rá, mélyen egy földhányás alá temetve Koimbatúr körzetben, Kodumudi közelében. Alig ért azonban hozzá a falusiak lapátja a szent testéhez, felemelkedett, és elsietett.

Szadásiva munivá lett (azaz hallgatási fogadalmat tett), miután guruja megrótta, amiért vitába keveredett a Védánta egy agg tudorával.

- Mikor tanulod meg végre tartani a szádat, te tejfelesszájú ifjonc? - kérdezte a guru.

- Áldásoddal ettől a pillanattól kezdve - felelte Szadásiva.

Szadásiva guruja Szvámi Srí Paramasivéndra Szaraszvatí volt, a ''Dhárávidjá-prakásiká ''szerzője, aki mélyenszántó kommentárt írt az ''Uttara-gítához. ''Bizonyos világiak, akiket felháborított, hogy Szadásiva „illetlenül&quot; táncol az utcán, a tanult guru elé járultak panaszukkal.

- Uram - jelentették ki -, Szadásiva úgy viselkedik, mint egy eszelős.

Paramasivéndra azonban vidáman elmosolyodott.

- Ó, bárcsak másoknak is így menne el az esze! mondta.

Szadásiva életébe többször különös és szép módon avatkozott be az isteni gondviselés. Noha a földön sok a látszólagos igazságtalanság, az igaz hívek számtalanszor tanúsíthatják a közvetlen isteni beavatkozás tényét. Egyik este Szadásiva a szamádhi állapotában megállt egy gazdag földbirtokos magtára előtt. Három szolga tolvajnak nézte, s már emelték a botjukat, hogy lesújtsanak a szentre. Csakhogy a kezük megbénult. Így állt ott felemelt kézzel ez a furcsa, hármas életkép mindaddig, amíg Szadásiva hajnalban távozott.

Egy másik alkalommal egy munkafelügyelő durván munkára fogta, ő is tüzelőt hordott, mint a többi munkás. A szent némán és alázatosan vitte terhét a kijelölt helyre, ahol nagy halom emelkedett már. Ebben a pillanatban azonban az egész rakás tüzet fogott.

Szadásiva Trailinga Szvámíhoz hasonlóan mezítelenül járt. Egyik reggel szórakozottan belépett egy muzulmán törzsfő sátrába. Két háremhölgy rémülten felsikoltott, s a harcos törzsfő kardjával lemetszette Szadásiva karját, aki azonban ezzel nem törődve továbbállt. A muzulmán megbánóan felvette a kart, és utánament. A jógi némán visszahelyezte karját a vérző csonkra. Amikor a törzsfő alázatosan spirituális eligazítást kért tőle, Szadásiva ujjával a következőt írta a homokba:

„Ne tedd meg, amit akarsz, és akkor megteheted, amit szeretnél.&quot;

A muzulmán megtisztult elmével megértette a paradoxon jelentését: az ego legyőzése elvezet a lélek szabadságához. Akkora hatással voltak rá a fenti szavak, hogy korábbi rossz társaságát odahagyva, buzgó hívő lett belőle.

Egyszer falusi gyerekek megkérték a szentet, vigye el őket a 225 km-re, Maduráiban rendezett vallási ünnepre. A jógi jelekkel értésére adta a kicsiknek, hogy érintsék meg a testét. És hipp-hopp, valamennyien ott is teremtek az ünnepen. A gyermekek boldogan csatangoltak a több ezer zarándok között. Néhány óra múlva a jógi az előbbi módon varázsolta haza kis védenceit. A meglepett szülők nem győztek ámuldozni a Maduráiban tartott felvonulás érzékletes leírásán, s ha ennek nem hittek volna, az onnan származó édességek meggyőzték őket.

Egy tamáskodó ifjú mégis kötözködni kezdett. A következő vallási ünnep alkalmával, amelyet Srírangamban tartottak, a fiú felkereste Szadásivát.

- Mester, miért nem viszel el a srírangami ünnepre, ahogyan a gyerekeket elvitted Maduráiba? - vetette oda foghegyről a szentnek.

Szadásiva teljesítette a kérését, s a suhanc azonmód a távoli város ünnepi tolongásában találta magát. Csakhogy amikor elérkezett a hazatérés ideje, a szent nem volt sehol! A fiú kénytelen volt a saját lábán hazavánszorogni.

==42. FEJEZET==

Az utolsó napok gurum társaságában

- Gurudzsí, örülök, hogy egyedül talállak ma reggel - épp akkor érkeztem meg a szírámpuri remetelakba egy illatos kosár gyümölccsel és rózsával.

Srí Juktésvar félénken pillantott rám.

- Mit akarsz kérdezni? - mesterem úgy tekingetett körül a szobában, mintha menekülni szeretne.

- Gurudzsí, gimnazista sihederként jöttem először hozzád, most azonban meglett férfi vagyok, sőt, már egy-két ősz hajszálam is akad. Noha a mai napig elhalmoztál szereteted néma jeleivel, felfogtad-e, hogy egyetlenegyszer, találkozásunk napján mondtad nekem, hogy „szeretlek&quot; - könyörögőn néztem rá.

Mesterem lesütötte a szemét.

- Jogananda, muszáj a beszéd rideg világába száműznöm szívemben melengetett érzéseimet?

- Gurudzsí, tudom, hogy szeretsz, de halandó lévén hallanom is jó lenne.

- Legyen kívánságod szerint. Házasember koromban fiúra vágytam, akit a jóga ösvényére irányíthatnék. Amikor te megjelentél az életemben, megelégedettség töltött el, úgy éreztem, fiamra leltem a személyedben - két tiszta könnycsepp gyűlt fel Srí Juktésvar szemében. - Jogananda, mindig szerettelek.

- Válaszod utat nyit számomra a mennybe.

Úgy éreztem, e szavak hallatán hatalmas súly gördül le a lelkemről. Tudtam, mennyire tartózkodik mesterem az érzelmi megnyilvánulásoktól, mégis gyakran okozott fejtörést a hallgatása. Néha attól tartottam, nem tettem eléggé a kedvére. Különös, kiismerhetetlen, zárkózott természete volt. Mélyen magába zárta érzéseit a külvilág elől, amelynek értékrendjén réges-rég túllépett.

Néhány nap múlva népes hallgatóság előtt szólaltam fel a kalkuttai Albert Hallban. Srí Juktésvar beleegyezett, hogy helyet foglaljon az emelvényen, Szantósi mahárádzsája és Kalkutta polgármestere mellett. Noha később nem beszélt erről, amikor előadásom közben időről időre ránéztem, elégedettnek látszott.

Azután a szírámpuri öregdiákok előtt beszéltem. Összenéztünk egykori csoporttársaimmal, s nekik is könnyek gyülekeztek a szemükben, amikor „bolond szerzetesükre&quot; pillantottak. Ezüstszavú filozófiaprofesszorom, dr. Gósál köszöntött, hajdani nézeteltéréseinket rég feloldotta az Idő alkímiája.

A szírámpuri remetelakban december végén megültük a téli napforduló ünnepét. Srí Juktésvar tanítványai szokás szerint közelről és távolról sereglettek az ünnepre. Most is, mint mindig, a fiatalok szankírtanokat, szent énekeket daloltak nektárédes hangjukon, Kriszto-dá lakomáján, ahol ők maguk szolgáltak fel. Az ásram udvara zsúfolásig megtelt, amikor esténként mesterünk mélyen megrendítő elmélkedéseit hallgattuk - emlékek, mindegyre emlékek kísértettek! A régmúlt vidám ünnepei! Ma este azonban valami új is várt rám.

- Jogananda, kérlek, beszélj angolul az egybegyűltekhez!

Mesterem csillogó szemmel fogalmazta meg kétszeresen is szokatlan kérését. Vajon arra gondolt, milyen kutyaszorítóba kerültem, amikor első angol nyelvű előadásomat tartottam a hajóúton? Tanítvány-testvéreimnek elmeséltem a történetet, s gurum lelkes dicséretével zártam beszédemet.

Nem csupán az óceánjáró gőzösön volt mellettem mondtam -, de egyetlen napra sem hagyott magamra ez latt a tizenöt év alatt, amelyet Amerika vendégszerető földjén töltöttem.

A vendégek távozása után Srí Juktésvar ugyanabba a hálószobába hívott, ahol egyszer, egy hasonló ünnep alkalmával megengedte, hogy az ágyában aludjam. Ma este gurum csöndben ült ugyanitt, lábánál félkörben foglaltak helyet tanítványai.

- Jogananda, továbbindulsz Kalkuttába? Kérlek, holnap gyere vissza! Bizonyos dolgokat el kell, hogy mondjak neked!

Másnap délután Srí Juktésvar néhány áldó szó kíséretében egy további rendi címet adományozott nekem, a paramahanszát.{{ref|42-1}} 

- Mostantól hivatalosan is megelőzi majd korábbi címedet, a Szvámít - jelentette ki mesterem, miközben előtte térdeltem.

Magamban felkuncogtam a gondolatra, milyen nehezen ejtik majd ki nyugati tanítványaim a paramahanszadzsí szót.{{ref|42-2}} 

- Ami engem illet, véget ért küldetésem a földön, neked kell folytatnod, amit elkezdtem - mesterem csöndben ejtette ki e szavakat, tekintete nyugodt volt és szelíd.

Szívem vadul dobogni kezdett félelmemben.

- Kérlek, küldj valakit, aki gondját viseli a puríbeli ásramnak! - folytatta Srí Juktésvar. - Mindent a te kezedbe teszek le. Te majd sikeresen isteni partokra kormányzod életed és az ásram hajóját.

Könnyek között öleltem át a lábát, ő aztán felkelt, és szeretettel megáldott.

Másnap magamhoz hívattam Ráncsíból egyik követőmet, Szvámi Szébánandát, és elküldtem Puríba, hogy vegye at a remetelak igazgatását.{{ref|42-3}} Később gurum megbeszélte velem az ingatlan öröklésével járó jogi kérdéseket. Mindenképpen elejét akarta venni a rokoni pereskedéseknek, mivel két remetelakát és egyéb birtokait kizárólag jótékony célokra szánta.

- A mester a közelmúltban Khidirpurba{{ref|42-4}} szeretett volna menni, végül aztán mégsem ment el - közölte velem egyik délután egy tanítványtársam, Amulájá Bábú.

Baljós előérzet dermesztette meg a szívemet. Amikor nekiszegeztem a kérdést, hogyan is áll az utazással, Srí Juktésvar mindössze annyit mondott:

- Többé nem megyek Khidirpurba.

Egy pillanatig úgy reszketett, akár egy megriasztott gyermek.

(„Természetünkből adódik, hogy ragaszkodunk földi porhüvelyünkhöz. A legnagyobb szentek sem mentek teljesen ettől a gyengeségtől&quot; - írta Patandzsali.{{ref|42-5}} Gurum a halálról beszélve általában még hozzá szokta tenni: „A hoszszan kalitkába zárt madár is habozik, hogy elhagyja-e megszokott lakhelyét, amikor kinyitják az ajtaját.&quot;)

- Ne mondd ezt, Gurudzsí! - kérleltem zokogva. - Soha többé ne halljak ilyet a szádból!

Srí Juktésvar szélesen elmosolyodott. Noha csaknem betöltötte nyolcvanegyedik évét, erősnek és egészségesnek látszott.

Nap mint nap gurum ki nem mondott, mégis ezer jellel kinyilvánított szeretetében sütkéreztem, s száműztem tudatomból ama jelzéseket, amelyekkel közelgő végét adta tudtomra.

- Uram, a kumbh mélát ebben a hónapban ülik meg Alláhábádban - mutattam meg a bengáli naptárban mesteremnek az ünnepet.{{ref|42-6}} 

- Tényleg el akarsz menni?

Nem vettem észre, hogy Srí Juktésvar nem szívesen enged el a közeléből, s így folytattam:

Te valamikor Allahabádban pillantottad meg a szent Rábádzsít. Talán ez egyszer nekem is szerencsém lesz.

- Nem hiszem, hogy ott találod - gurum ezután elhallgatott, mivel nem akarta keresztezni terveimet.

Amikor másnap kis csapat kíséretében útnak indultam Alláhábádba, mesterem a maga szokott modorában, csendesen megáldott. Láthatóan azért nem fogtam fel néma jelzéseit, mert az Úr meg akart kímélni attól, hogy tehetetlen tanúja legyek gurum elmúlásának. Isten mindannyiszor szeretette] gondoskodott arról, hogy a szívemnek drága emberek tőlem távol haljanak meg.{{ref|42-7}} 

Kis társaságunk 1936. január 23-án vegyült el a kumbh mélá ünneplői között. A közel kétmillió résztvevő tolongása látványos, noha kissé nyomasztó élmény. Az indiai népre jellemző, hogy még a legszegényebb paraszt is tiszteli a Világszellemet, s hasonlóképpen fejet hajt a szerzetesek és szádhuk előtt is, akik isteni kikötőre áhítozva, maguk mögött hagyták a világi kötelékeket. Noha természetesen szélhámosok és szemfényvesztők is akadnak közöttük, India mégis mindannyiukat tiszteli azért a néhány szentért, akik égi áldást sugároznak földjére. Az ünnepségre eljutó nyugatiak megérezhetik itt egy nemzet szívének lüktetését, azt a spiritualitást, amelyen nem fog az idő.

Az első nap csak nézelődtünk. Ezrek mártóztak meg a szent Gangeszben, hogy lemossák bűneiket. Bráhmanapapok végeztek ünnepélyes szertartásokat. A néma szannjászík lábához áldozati tárgyakat helyeztek. Elefántok, felszerszámozott lovak és lassú rádzsputánai tevék vonultak hosszú sorokban. Őket mezítelen szádhuk különös menete követte, akik arany- és ezüstpálcákat suhogtattak, vagy selyembársony zászlócskákat lengettek.

Mindössze ágyékkötőt viselő remeték üldögéltek csöndesen kis csoportokban. Testüket hamuval kenték be, hogy megvédje őket a hidegtől és a melegtől. Spirituális szemük helyét szantálfa pépből készült kis pötty jelezte a homlokukon. Leborotvált fejű, okkersárga köntöst viselő, bambuszpálcát és koldulócsészét hordozó szvámík nyüzsögtek ezrével mindenfelé. Arcukon a lemondás békéje ragyogott, amint fel-alá jártak a tömegben, vagy bölcseleti vitába bocsátkoztak tanítványaikkal.

Itt-ott a fák alatt festő ecsetjére kívánkozó szádhuk melegedtek égő farakások körül, fonott hajukat kis kontyban tűzték meg a fejük búbján.{{ref|42-8}} Némelyikük kunkori vagy megcsomózott szakálla a földet verte. Néma csendben meditáltak, vagy áldón az elhaladó sokaság felé emelték kezüket. Voltak közöttük koldusok; elefántháton ringó mahárádzsák; tarka száriba öltözött nők, akiknek meg-megcsörrent kar- és lábperecük; fakírok, akik torz pózokban emelték az égre vékony karjukat; meditációs könyökvédőt viselő brahmacsárík; szerény bölcsek, akiknek ünnepélyessége üdvözült boldogságot rejtett. Mind e lármán át is hallottuk a templomi harangok kongását.

A második napon felkerestünk néhány ásramot és hevenyészett kunyhót, ahol szent személyek áldották meg a tömeget. Így kaptuk meg a szvámi rend giri-ága vezetőjének áldását. A sovány, aszkéta külsejű szerzetes tekintetéből mosolygó tűz áradt. Jártunk egy olyan ásramban is, amelynek guruja kilenc éve tartotta magát hallgatási fogadalmához, és kizárólag gyümölccsel táplálkozott. A csarnokban egy emelvényen vak szádhu ült, Pradnyá Csaksu, aki rendkívül járatos volt a sásztrákban, s akit valamennyi vallási iskola mélyen tisztelt.

Miután hindi nyelven röviden eltársalogtunk a Védántáról, kis csapatunk elhagyta a békés remetelakot, hogy meglátogassuk a közelben Szvámi Krisnánandát, egy széles vállú szerzetest, kicsattanóan piros orcákkal. A szvámí oldalán szelíd nőstényoroszlán hevert. A szerzetes spirituális varázsának engedve, a vadállat kizárólag rizsen és tejen él, a húst nem eszi meg. A szvámí megtanította a barnás szőrzetű fenevadnak, miként ejtse ki mély, vonzó hörgéssel az ''Aum ''szót - íme, egy hívő macska!

A következő találkozás egy tanult, fiatal szádhuval zajlott le, amelynek leírását ismét Mr. Wright sziporkázó stílusú útinaplójára bízom:

''Recsegő-ropogó pontonhídon hajtottunk át Fordunkkal a rendkívül alacsony vízállású Gangeszen. Kígyóként tekergőztünk a tömegben, majd keskeny, kanyargós dűlőutak következtek. A folyóparton elhaladtunk ama hely mellett, ahol - mutatta Joganandadzsí - Srí Juktésvarnak megjelent Bábádzsí. Kicsivel később kiszálltunk a kocsiból, s gyalog mentünk tovább a szádhuk tüzeinek sűrűsödő füstjében, a csúszós homokon, mígnem apró, igen szerény vályogkunyhók csoportjához értünk. Megálltunk az egyik hevenyészett hajlék előtt, amelybe törpéknek való, ajtó nélküli nyílás vezetett. Itt lakott Kárá Patrí, egy fiatal vándor szádhu, akit kiemelkedő értelmi képességei tettek híressé. A szádhu keresztbe tett lábbal ült egy halom szalmán. Egyetlen ruházata - mellesleg minden tulajdona - a vállán átvetett okkersárga kelme volt.''

''Miután négykézláb bekúsztunk a kunyhóba, isteni arc mosolygott vissza ránk. Leborultunk e megvilágosodott lélek lába elé, miközben a petróleumlámpa fénye kísérteties, táncoló árnyakat vetett a vályogfalakra. A szádhu arca, szeme és tökéletes fogsora csillogott-villogott a félhomályban. Noha nem értek hindiül, arcjátéka eligazított, hogy miről folyhat a szó. Házigazdánk telve volt lelkesedéssel, szeretettel és spirituális izzással. Lelki nagysága felől nem lehetett kétség.''

''Képzeljék el, milyen boldog lehet az élete annak, aki nem kötődik az anyagi javakhoz; mentes az öltözködés nyűgétől; nem mardossa éhség; soha nem koldul; csupán minden második napon nyúl főtt ételhez; nem hord magával koldulócsészét; nem zavarják pénzgondok, hiszen nincs is pénze; nem halmoz fel semmit; szilárdan bízik Istenben; nem bajlódik a közlekedéssel, mivel nem száll semmilyen járműre, hanem mindig csak a szent folyók partján megy tovább; aki sehol nem marad tovább egy hétnél, nehogy kötődni kezdjen egyetlen helyhez.''

''Milyen szerény is ez a lélek! Pedig szokatlanul tájékozott a ''Védákban, ''ledoktorált a benáreszi egyetemen, ahol ''sásztrí ''(az írások mestere) címet szerzett. Ujjongó öröm kerített hatalmába, amint a szádhu lábánál ültem. Úgy tetszett, megvalósul rég dédelgetett álmom, hogy meglássam az igazi, ősi Indiát. Igen, ez a szádhu a spirituális óriások méltó utóda.''

Faggatni kezdtem Kárá Patrít vándoréletéről.

- Télire sincs melegebb ruhád?

- Nem, ez bőven elég.

- Hordasz magaddal könyveket?

- Nem, emlékezetből tanítom azokat, akik hallani kívánnak.

- És mivel foglalkozol még?

- A Gangesz partját járom.

E csöndes szavak hallatán elfogott a vágy egy ilyen egyszerű életmód iránt. Eszembe jutott Amerika, meg a vállamra nehezedő megannyi kötelesség.

„Nem, Jogananda - suhant át agyamon a lemondó gondolat -, ebben az életben te nem vándorolhatsz a Gangesz mentén.&quot;

Miután a szádhu beszámolt néhány spirituális felismeréséről, váratlanul nekiszegeztem a kérdést:

- A spirituális hagyomány vagy saját belső élményeid alapján mondod mindezeket?

- Félig könyvekből szerzett tudás, félig saját élmények állnak a szavaim mögött - felelte nyílt mosollyal.

Boldogan üldögéltünk még egy darabig a meditatív csöndben. Miután elhagytuk a szádhu szent közelségét, így szóltam Mr. Wrighthoz:

- Most olyan királyt láttunk, aki aranyszalmából készült trónuson ül.

Aznap este a csillagok alatt vacsoráztunk az ünnepség színhelyén, ahol botocskákkal összetűzött levelekből ettünk. Indiában nemigen bajlódnak mosogatással!

Még két napot töltöttünk a lenyűgöző ünnepen, aztán északnyugat felé vettük utunkat a Jamuná folyó partján Ágráig. Ismét megcsodáltam a Tádzs Mahalt. Emlékeimben Dzsiténdra állt mellettem, e kőből kifaragott álmon ámuldozva. Ezután ellátogattunk Szvámi Késabánanda brindábani ásramjába.

Késabánanda meglátogatása ehhez a könyvhöz kapcsolódik. Nem feledkeztem meg Srí Juktésvar kéréséről, hogy írjam meg Lahiri Mahásaja élettörténetét. Indiai tartózkodásom alatt minden alkalmat megragadtam, hogy kapcsolatba kerüljek a Jógávatára közvetlen tanítványaival és rokonaival. Terjedelmes jegyzetekben rögzítettem a velük folytatott beszélgetéseket, miközben tényeket és időpontokat ellenőriztem, fényképeket, régi leveleket és okiratokat gyűjtöttem. Az anyag nőtt-növekedett, s nehéz szívvel vettem tudomásul, hogy hátravan még a megírás verejtékes feladata. Istenhez fohászkodtam, legyek méltó életrajzírója az emberfeletti gurunak. Több tanítványa is tartott attól, hogy az írott szó esetleg kicsinyíti, vagy hamis megvilágításba helyezi majd a mester érdemeit.

- Hűvös szavakkal aligha jellemezhetjük találóan egy isteni megtestesülés részleteit - jelentette ki Pancsánon Bhattácsárja.

A többi közeli tanítvány is boldogabban őrizte szívében a Jógávatára, halhatatlan oktatójuk emlékét. Mivel a magam részéről Lahiri Mahásaja tulajdon életrajzáról mondott jóslatát tartottam szem előtt, folytattam a külső életére vonatkozó tények gyűjtését és ellenőrzését.

Szvámi Késabánanda melegen fogadott minket Brindábanban, a Kátjájaní Píth ásramban. A látványos téglaépület zömök fekete oszlopokon nyugszik, s szép kert veszi körül. Vendéglátónk azonnal betessékelt minket a nappaliba, ahol Lahiri Mahásaja nagyított fényképe függött. A szvámí közel járt a kilencvenhez, ám izmos, egészséges teste így is erőt sugárzott. Hosszú hajával, hófehér szakállával és vidámságtól csillogó szempárjával hamisítatlan pátriárka benyomását keltette. Engedélyét kértem, hogy megemlíthessem nevét az India mestereiről szóló könyvemben.

- Kérlek, beszélj nekem az ifjúságodról! - mosolyogtam rá kérlelőn, mivel a nagy jógik többnyire szűkszavúak.

Késabánanda szerény, elhárító mozdulatot tett.

- Nem sok említésre méltó külső eseményről számolhatok be. Gyakorlatilag egész életemet a Himalája magányában töltöttem, miközben az egyik elhagyatott barlangtól a másikig vándoroltam. Egy ideig fenntartottam egy kis ásramot Haridvár határában, amelyet minden oldalról szálas fák fogtak közre. Csak kevesen vetődtek e békés helyre, mivel nyüzsögtek itt a kobrák - Késabánanda felkuncogott. - Később a Gangesz áradása elmosta őket a remetelakkal együtt. Tanítványaim segítségével ezután építettük fel a bríndábani ásramot.

Egyikünk megkérdezte a szvámít, hogyan védte meg magát a Himalája tigriseinek támadásától.{{ref|42-9}} Késabánanda megrázta a fejét.

- Azokon a spirituális magasságokon, ahol én tartózkodom, a vadállatok már nemigen zavarják a jógikat. Egyszer a dzsungelben szembetaláltam magam egy tigrissel. Felkiáltottam, mire a fenevad olyan megigézetten bámult rám, mintha csak megkövült volna - a szvámí ismét felkuncogott, ahogy maga elé idézte az emléket.

- Időről időre kiléptem elvonultságomból, hogy felkeressem gurumat Benáreszben. Folyvást ugratott himalájai csatangolásaim miatt. „Rád van írva, hogy viszket a talpad - mondta egyszer. - Még szerencse, hogy a szent Himalája elég tágas a vándorkedvednek.&quot;

- Halála előtt és után Lahiri Mahásaja többször megjelent előttem - folytatta elbeszélését Késabánanda. - A Himalája ormai nem jelentenek akadályt a számára!

Két óra múlva a belső udvarba vezetett minket, ahol felszolgálták az ebédet. Néma megadással felsóhajtottam. Újabb tizenöt fogásos lakoma! Az indiai vendégszeretet hatására alig egy év alatt huszonöt kilót híztam! Ennek ellenére a legnagyobb udvariatlanság lett volna egyetlen fogást is visszautasítani, hiszen mindezt tiszteletemre készítették gondos kezek e véget nem érő lakomákon. Indiában (másutt nem így van) egy gömbölyded szvámí kellemes látványnak számít.{{ref|42-10}} 

Ebéd után Késabánanda félrevont.

- Érkezésed nem ért váratlanul. Üzenetem van a számodra - mondta.

Meglepődtem, mivel senkinek sem szóltam arról, hogy meg szándékozom őt látogatni.

- Tavaly az Észak-Himalájában kóboroltam Badrínárájan környékén - folytatta a szvámí -, és eltévedtem. Tágas barlangban leltem menedékre. Elhagyottnak tetszett, noha parázs izzott a sziklás padlat egy vájatában. Kíváncsi voltam, ki lehet e magányos hely lakója, s a tűz mellé telepedtem, miközben tekintetemet a napsütötte bejáratra függesztettem. „Örülök, hogy itt talállak, Késabánanda&quot; - szólított meg valaki a hátam mögül. Döbbenten fordultam hátra, s ámuló szemem előtt Bábádzsí állt! A nagy guru a barlang bemélyedésében materializálta testét. Elöntött az öröm, hogy annyi év után ismét viszontlátom, s szent lába elé borultam. „Iderendeltelek - folytatta Bábádzsí. - Ezért tévedtél el és találtál rá ideiglenes lakhelyemre. Régen láttalak, örülök, hogy ismét köszönthetlek.&quot; A halhatatlan mester megáldott, majd hozzátette: „Most átadok egy üzenetet Jogananda számára. Indiába visszatérve felkeres majd. A gurujával és Lahiri Mahásaja még élő tanítványaival kapcsolatos gondok egyelőre teljesen lefoglalják. Mondd meg ezért neki, hogy nem most látogatom meg, holott nagyon vár erre a találkozásra, hanem majd máskor.&quot;

Mélyen megrendített, hogy Késabánanda szájából hallhattam Bábádzsí vigasztaló ígéretét. Többé nem sajgott a szívem, s nem sajnáltam, hogy - amint azt Srí Juktésvar is megmondta - Bábádzsí nem jelent meg előttem a kumbh mélán.

Kis társaságunk éjszakára megszállt az ásramban, majd másnap délután továbbindultunk Kalkuttába. A Jamunáfolyó hídjáról nagyszerű kilátás nyílt Brindában városára. A város látképe az alkony tüzeiben izzott, Vulcanus kemencéjének heve gyújtotta ki az eget, s mindez alattunk tükröződött a csendesen tovasikló folyamban.

Srí Krisna a Jamuná partján töltötte gyermekkorát. Itt ártatlanul játszott (lilát űzött) a ''gópíkkal ''(tehenészlányokkal), ama felsőrendű szeretetnek a példájaként, amely egy isteni lény és a hívek között kialakulhat. A nyugati kommentátorok többnyire félreértik Krisna Úr életének részleteit. Aki mindent szó szerint vesz, az nem fejtheti meg a szent szövegek allegóriáit. Egy nevetséges félrefordítás is igazolja a fentieket. Egy ihletett középkori szentről van szó, a varga Ravidászról, aki foglalkozása egyszerű fordulataival zengte a minden emberben benne rejlő spirituális dicsőséget:

''A nagy kék boltozat alatt&lt;br&gt; Lakik az irhába öltözött istenség.''

Az embert óhatatlanul is mosolyra fakasztja egy nyugati pancser fordítása:

''Ezután kunyhót épített, amelybe irhából varrt bálványt helyezett el, és imádni kezdte.''

Ravidász a nagy Kabír tanítványtársa volt. Egyik kitűnő csélája, a csittauri Rání, egy hölgy, tömérdek bráhmanát hívott egybe mestere tiszteletére, ők azonban nem voltak hajlandók egy asztalhoz ülni egy alacsony sorból jött vargával. Miközben gőgösen ki-ki saját szennyezetlen étke elé telepedett, mindegyikük oldalán ott termett Ravidász egy-egy alakmása. Ez a tömeges látomás jelentős spirituális megújulásnak volt a kezdete Csittaurban.

Néhány nap múlva kis csapatunk Kalkuttába érkezett. Alig vártam, hogy viszontlássam Srí Juktésvart, ezért csalódottan értesültem arról, hogy Szírámpurt elhagyva, Puríba ment, amely körülbelül 500 km-rel délre található.

„Gyere azonnal a puríbeli ásramba!&quot; Ezt a táviratot március 8-án Atul Csandra Roj Csaudhrí tanítványtársam adta fel, egyike volt ő mesterem kalkuttai cséláinak. Megijesztett ez a távirat, s térdre hullva könyörögtem Istenhez, hogy ne vegye el gurum életét. Már épp elhagyni készültem apám házát, hogy vonatra szálljak, amikor isteni sugallatot hallottam.

„Ne menj ma este Puríba! Imádságod nem hallgattatott meg.&quot;

- Uram - mondtam bánattól sújtva. - Ugye nem akarod, hogy huzakodni kezdjünk Puríban mesterem életéért? El kell, hogy utasítsd szűnni nem akaró imámat mesterem életéért? El kell hát távoznia, hogy magasabb rendű feladatokat lásson el az érdekedben?

Engedelmeskedve a belső hang felszólításának, aznap este nem indultam útnak Puríba. Csak másnap este szálltam vonatra. Útközben, hét órakor sötét, asztrális felhő borította el az eget.{{ref|42-11}} Később, amint a vonat Purí felé száguldott, megjelent előttem mesterem. Roppant komor arccal ült velem szemben, s mindkét oldalán fény világlott.

- Mindennek vége tehát? - emeltem felé esdeklőn a karom.

Bólintott, aztán a látomás lassan szertefoszlott. Amikor másnap reggel a peronon álltam, s még mindig éltetett a makacs remény, egy ismeretlen lépett oda hozzám.

- Hallottad, hogy a mestered meghalt? - ezzel otthagyott egyetlen szó nélkül.

Soha nem tudtam meg, ki volt, vagy honnan tudta, hogyan találjon rám.

Megtántorodva megkapaszkodtam a peron falában, s közben megértettem, hogy gurum többféleképpen is előkészített a lesújtó hírre. Magamban zúgolódni kezdtem, úgy fortyogott a lelkem, akár egy vulkán. Mire a remetelakba értem, az ájulás határán álltam. A belső hang szelíden ismételgette:

- Szedd össze magad! Nyugodj meg!

Az ásramba érve beléptem abba a helyiségbe, ahol mesterem holtteste volt látható, hihetetlen elevenséggel, lótuszülésben - sugárzott róla az egészség és a szeretetreméltóság. Röviddel elhunyta előtt gurumnak felszökött a láza, ám mielőtt eltávozott volna a Végtelenbe, tökéletesen jól érezte magát. Akárhányszor pillantottam is a drága testre, nem érzékeltem, hogy kiszállt belőle az élet. A bőre sima volt és puha, s az arcán üdvözült nyugalom honolt. Amikor az Úr magához rendelte, tudatosan hagyta maga mögött a testét a misztikus felszólításra.

- Bengál oroszlánjának vége! - kiáltottam szinte eszemet vesztve.

Március 10-én én vezettem az ünnepélyes gyászszertartást. Srí Juktésvart az ásram kertjében temettük el, úgy, ahogy a szvámíkra vonatkozó ősi törvények előírják.{{ref|42-12}} Tanítványai később messze földről összegyűltek, hogy megemlékezzenek róla a tavaszi napéjegyenlőség ünnepén. Az Á''nanda Bázár Patriká, ''Kalkutta vezető napilapja a következő hír kíséretében közölte le mesterem fényképét:

''A nyolcvanegy esztendős Szrimát Szvámi Srí Juktésvar Giri Mahárádzs bhándárá-gyászszertartása március 21-én zajlott le Puríban. Sok tanítvány gyűlt ''össze ''ebből az alkalomból.''

''Szvámi Mahárádzs, a ''Bhagavad-gítá ''egyik legjelesebb kommentátora a benáreszi Jogirádzs Srí Sjáma Csaran Lahiri Mahásaja nagy tanítványa volt. Szvámi Mahárádzs több Jógada Szatszanga (Önmegvalósítás Közössége) központot hozott létre Indiában. Ő volt a jógamozgalom eleven motorja, amelyet legfőbb tanítványa, Szvámi Jogananda honosított meg Nyugaton. Jogananda Srí juktésvar látnoki heve és mély megvilágosodása ösztönzésére kelt át az óceánon, hogy megvigye Amerikába India mestereinek üzenetét.''

''Srí Juktésvar kommentárjai a ''Bhagavad-gítáról ''és más szent szövegekről a nyugati és keleti filozófia mély megértéséről tanúskodnak, s felnyitották a szemünket Kelet és Nyugat alapvető összetartozását illetően. Mivel Srí juktésvar Mahárádzs hitt a vallások azonosságában, a különböző vallások és vallási iskolák vezetőinek közreműködésével létrehozta a ''Szádhu Szabhát ''(a Szentek Társaságát), hogy a vallás területén is gyökeret verjen a tudományos szemlélet. Elhunyta előtt Szvámi Joganandát nevezte ki a Szádhu Szabhá következő elnökének.''

''India szegényebb lett e nagy ember halálával. Akiknek volt szerencséjük a közelébe kerülhetni, azok remélhetőleg továbbviszik az indiai kultúra örökségét és az eltávozott személyében megtestesült szádhanát.''

Visszatértem Kalkuttába. Mivel egyelőre nem éreztem magam elég erősnek ahhoz, hogy viszontlássam a szírámpuri remetelakot a megszentelt emlékeivel, magamhoz hívattam Praphullát, Srí Juktésvar kis tanítványát, és elintéztem a számára, hogy mostantól Ráncsíban tanuljon tovább.

- Aznap reggel, amikor elmentél Alláhábádba, a mélára, a mester a díványra roskadt - adta tudtomra Praphulla.

- Jogananda elment! - jajdult fel. - Majd rejtélyesen hozzátette: - Hát akkor másként hozom a tudomására.

Ezután órákon keresztül ült szótlanul.

Napjaimat betöltötték az előadások, a tanítások, az interjúk, illetve a régi barátságok ápolása. Noha arcomon üres mosoly ült, és látszólag ki sem látszottam a teendőkből, sötét töprengés patakja szennyezte be az üdvösség lelkemben kanyargó folyamát, amely oly sok éven át siklott tova észleleteim homokfövenyén.

„Hová tűnt az isteni bölcs?&quot; - kiáltottam magamban meggyötrött lelkem mélységeiből.

De nem kaptam választ.

„Jobb most már a mesternek, hiszen végleg egyesült a Kozmikus Szeretettel - nyugtatott meg az értelmem. Immár mindörökkön ott fénylik a halhatatlanság birodalmában.&quot;

„Többé soha nem látod szírámpuri lakában - panaszolta a szívem. - A barátaidat sem viheted el hozzá, s nem mondhatod büszkén: »Nézzétek, ott ül India dnyánávatárja!«&quot;

Mr. Wright előkészületeket tett arra, hogy június elején Bombayben hajóra szálljunk nyugat felé. Miután májusban jó két hetet töltöttünk búcsúvacsorákkal és -beszédekkel Kalkuttában, Miss Bletch, Mr. Wright és én a Fordba ültünk, és Bombaybe hajtottunk. Ott azzal fogadtak minket a hajózási társaság hivatalnokai, hogy halasszuk el az utazást, mivel egyelőre nincs hely a hajón a Ford számára, amelyre pedig szükségünk lett volna Európában.

- Sebaj - mondtam csüggedten Mr. Wrightnak. - Legalább visszamehetek Puríba.

Magamban még hozzátettem: „Hadd öntözzék még egyszer könnyeim gurum sírját.&quot;

==43. FEJEZET==

Srí Juktésvar feltámadása

- Krisna!

Az avatára vakító fénykörtől övezve jelent meg előttem, miközben szobámban ültem a bombayi Regent Hotelben. A leírhatatlanul fenséges látomás egy szemközti tetőn tündökölt, amikor kipillantottam a harmadik emeleti ablakon.

Az isteni alak mosolyogva biccentett felém. Nem értettem, mit akar a tudomásomra hozni, ám ő máris eltávozott, áldón felém intve. Hihetetlen öröm járt át, s éreztem, hogy a látomás valamiféle spirituális esemény bekövetkeztét jelzi.

Nyugati utam egyelőre késett. Még több közszereplés várt rám Bombayben, mielőtt visszatérek Bengálba.

Agyamon ültem a hotelszobában 1936. június 19-én, délután háromkor, egy héttel a Krisna-látomás után, amikor gyönyörűséges fényözön zökkentett ki meditációmból. Meglepve nyitottam ki a szememet, s láttam, hogy az egész helyiség különös világgá alakul át, a napfény természetfölötti fényben fürdette.

Elöntött az öröm hulláma, amint megpillantottam Srí Juktésvart a maga hús-vér valóságában!

- Fiam! - szólalt meg szelíden a mesterem, miközben arcán olyan mosoly játszott, hogy az angyalokat is elbűvölte volna.

Eletemben először esett meg velem, hogy nem a lábához borulva köszöntöttem, hanem azonmód előrelépve, mohón a karjaimba zártam! Micsoda pillanat volt ez! Az elmúlt hónapok gyötrelmei a semmibe vesztek a most rám zúduló üdvözült boldogság áradatában.

- Édes mesterem, szívem szeretettje, miért hagytál magamra? - dadogtam túláradó örömömben. - Miért engedted, hogy elmenjek a kumbh mélára? Ha tudnád, milyen keserűen vádoltam magam, amiért egyedül hagytalak!

- Nem akartam, hogy ne lásd a zarándokhelyet, ahol először találkoztam Bábádzsíval. Különben is, csak rövid időre hagytalak magadra, hisz nem vagyok-e ismét melletted?

- De hát te vagy az, mester, Isten oroszlánja? Ugyanaz a tested, mint amelyet Purí kegyetlen homokjába temettem?

- Igen, gyermekem, ugyanaz vagyok. Ez a hús-vér testem. Noha én éterinek látom, a te látásod számára fizikai anyagból való. A mindenség atomjaiból vadonatúj testet alkottam, pontosan ama kozmikus álombeli testnek a mintájára, amelyet álomvilágodban eltemettél Purí álomhomokjába. Valóban feltámadtam, de nem a Földön, hanem az asztrálsíkon. Ennek lakói inkább megfelelnek emelkedett mércémnek, mint a földi emberek. Te és drága szeretteid egy napon ott láttok majd viszont.


- Halhatatlan guru, beszélj még! Mesterem vidáman elkacagta magát.

- Kedvesem, nem engednél kissé a szorításodon?

- Csak egy kicsit! - úgy szorítottam magamhoz, akár polip az áldozatát.

Még azt az enyhe, illatos, természetes testszagot is éreztem, amely annyira jellemző volt rá életében. A mai napig érzem karjaim között az isteni testet, valahányszor visszaemlékszem e nagyszerű órákra.

- Amiként a prófétákat azért küldik a földre, hogy segítsék az embereket fizikai karmájuk ledolgozásában, engem is megváltóként küldött az Úr az asztrálsíkra - magyarázta Srí Juktésvar. - Hiranjalóka megvilágosult asztrálsíknak nevezik ezt a helyet. Ott segítem a fejlett lényeket, hogy letudják asztrális karmájukat, s ekképpen megszabaduljanak az asztrális újraszületések nyűgétől. ''Hiranjalóka ''lakói spirituálisan igen fejlettek. Előző földi megtestesülésük során meditációval valamennyien szert tettek arra a képességre, hogy halálukkor tudatosan elhagyják földi porhüvelyüket. Hiranjalókába csak az léphet, aki a Földön túljutott a szavikalpa szamádhi állapotán, s elérte a magasabb rendű nirvikalpa szamádhiét.{{ref|43-1}} 

- Hiranjalóka lakói már túljutottak a közönséges asztrális szférákon - folytatta mesterem -, ahová a földlakók többségének a halál után kerülnie kell; e szférákban az asztrális világban, a múltban végrehajtott cselekedeteik karmacsíráját semmisítik meg. Erre a megváltó tevékenységre csupán a magas szintre eljutott hívek képesek. Ezek a lelkek új asztrális testben születnek újra Hiranjalókában, ide vonzza őket a kozmikus törvény, hogy az asztrális karma legutolsó írmagjától is megszabaduljon lelkük. Én is ebben az asztrális mennyországban tartózkodom, hogy a segítségükre legyek. Vannak azután csaknem tökéletes lények ugyanitt, akik a magasabb rendű, kauzális világból érkeztek ide.

Elmém annyira ráhangolódott gurumra, hogy szóképeit részben beszéddel, részben azonban gondolatátvitellel hozta tudomásomra. Minden gond nélkül felfogtam ezeket az ideákat.

- Olvastad a szent szövegekben - folytatta mesterem -, hogy Isten három testet rendelt a lélekhez, az idea-, azaz kauzális testet, a finom asztráltestet, az ember szellemi és érzelmi állapotainak színterét, végül a durva, fizikai értelemben vett testet. A földön érzékszerveink segítségével tájékozódunk. Az asztrális lények tudatosságukat és érzéseiket mozgósítják, és testük életronokból épül fel.{{ref|43-2}} Egy kauzális testtel rendelkező lény az ideák üdvösségbirodalmában tartózkodik. Jómagam olyan asztrális teremtményekkel dolgozom, akik épp a kauzális világba készülnek belépni.

- Bámulatra méltó mesterem, kérlek, beszélj még az asztrális világról!

Srí Juktésvar kérésére alig hallgatva, továbbra is szorosan átöleltem mesteremet. Hisz ő volt a legdrágább kincsem, a gurum, aki dacolt a halállal, hogy szólhasson hozzám.

- Sok asztrális bolygó van, ahol asztrális lények nyüzsögnek. Lakói asztrális repülőket vagy fénynyalábokat használnak közlekedési eszközként, hogy egyik bolygóról a másikra utazzanak. Ezek a járművek gyorsabbak, mint az elektromos vagy radioaktív energia. Az asztrális világ, amely finom fény- és színrezgésekből épül fel, százszorta nagyobb az anyagi világnál. Az egész anyagi teremtés kis, szilárd kosárként függ az asztrális sík óriási, világító léghajója alatt. Ahogyan számtalan anyagi nap és csillag található az űrben, ugyanez a helyzet az asztrális naprendszerekkel és csillaghalmazokkal is. Az asztrális bolygók egén asztrális napok és holdak világítanak, sokkalta szebbek, mint amilyeneket az anyagi világban láthatsz. Az asztrális égitestek az északi fényre emlékeztetnek, de a nap fényköre vakítóbb, mint a halovány holdudvar. Az asztrális nappal és éjszaka hosszabb a földinél... Az asztrális világ mérhetetlenül szebb, tisztább és rendezettebb az anyagi univerzumnál. Itt nincsenek kihalt bolygók vagy terméketlen földek. Földünk rákfenéi - a gyomnövények, a baktériumok, a rovarok és a kígyók - szintén hiányoznak. Földünk változó éghajlati övezeteivel és évszakaival ellentétben, az asztrálvilágban örök tavasz honol. Néha esik ugyan hó, ez azonban fehéren világít, s az eső is szivárványszínű. Az asztrális planéták bővelkednek opálos tavakban, ragyogó tengerekben és a szivárvány színeiben játszó folyókban... A közönséges asztrálsík - nem a kifinomultabb asztrális mennyország, a Hiranjalóka - ama asztrális lények millióival népesül be, akik jobbára a közelmúltban érkeztek a földi világból. Emellett tündérek, sellők, halak és négylábúak, manók, koboldok, félistenek és szellemek miriádjai élnek itt, mindegyik a karmája szerint rendelt körben. Bizonyos vibrációs helyeket a jó és a gonosz szellemek laknak. A jók szabadon mozoghatnak, a gonoszok mozgástere viszont sokkalta korlátozottabb. Ahogyan Földünkön a földfelszínen lakik az ember, a férgek a talajban, a halak a vízben, a madarak pedig a levegőben, úgy a különböző fejlettségű asztrális lények is más és más rezgésszintekhez tartoznak... A sötétség bukott angyalai, akik kiűzettek a többi világból, életronbombákkal és mentális, mantrikus sugarakkal{{ref|43-3}} küzdenek egymással. Ezek a lények az alsórendű asztrálvilág komor tájait lakják, itt dolgozzák le rossz karmájukat... E sötét asztrális börtön fölött már minden ragyogó és csodaszép. Az asztrálvilág a földinél természetesebb módon hangolódik rá az isteni akaratra és rendre. Valamennyi asztrális tárgyat elsősorban Isten akarata és másodsorban az asztrális lények kívánsága-megidézése hoz létre. Ők rendelkeznek azzal a hatalommal, hogy módosítsák vagy szépségében növeljék az Úr által már megteremtett formákat. A Teremtő részeltette asztrális gyermekeit abban a kiváltságban, hogy tetszésük szerint változtathassák és jobbíthassák az asztrális mindenséget. A Földön a szilárd test csak fizikai vagy kémiai folyamat révén alakulhat át folyékony halmazállapotúvá, ezzel szemben az asztrális szilárd test egyedül a lények akaratának engedelmeskedve lesz folyékony vagy gáznemű.

- A Földet elsötétítik a vízen, földön és levegőben esett gyilkosságok meg a háborús vérengzések - folytatta gurum -, ezzel szemben az asztrálvilágban boldog összhang és egyenlőség uralkodik. Az asztrális lények tetszés szerint képesek materializálódni vagy dematerializálódni. A virágok, halak és négylábúak egy időre asztrális emberek alakját ölthetik. Valamennyi asztrális lény szabadon választhat magának bármely megjelenési formát, s egymással is könynven szót értenek. Nem határolják be őket szigorú természeti törvények - egy asztrális fát például megkérhetünk, hogy teremjen asztrális mangót vagy bármely kívánt gyümölcsöt, virágot, sőt, más tetszés szerinti tárgyat is. Bizonyos karmikus megszorítások még érvényben vannak, de az asztrálvilágban akármilyen alakzat megvalósulhat. Mindent áthat Isten teremtő fénye... Senki sem anyaméhből születik, gyermekeiket az asztrális lények a kozmikus tudat mozgósításával jelenítik meg az asztrális összesűrűsödések kívánt formáiba. Az anyagvilágban a közelmúltban testüket vesztett lényeket az asztrális családok mintegy meghívják magukhoz, a rokonszenv alapját hasonló mentális és spirituális hajlamok képezik... Az asztráltestre nem hat a hideg vagy a meleg, sem más természeti jelenség. Felépítéséhez tartozik az asztrális agy, más szóval az ezerszirmú fénylótusz, valamint a hat felébredt erőközpont a szusumnában, vagyis az asztrális gerincoszlopban. A szív kozmikus energiát és fényt vesz fel az asztrális agyból, majd továbbpumpálja az asztrális idegekbe és sejtekbe, azaz az életronokba. Az asztrális lények az életronok, valamint szent, mantrikus rezgések segítségével változtatják alakjukat... Az esetek többségében az asztráltest a legutolsó anyagi megtestesülés pontos mása. Egy asztrális lény arca és külseje e megtestesülés fiatalkori változatára emlékeztet. Megesik azért, hogy valaki, mint én is, öregkori külsejét tartja meg - mesterem, aki sugárzóan fiatalnak tetszett, e ponton vidáman felkuncogott. - Amíg a háromdimenziós anyagi világot az öt érzékszerv közreműködésével ismerhetjük meg, az asztrálszférák a mindent átfogó hatodik érzék, az intuíció révén válnak láthatóvá. Egy asztrális lény megérzéseivel lát, hall, szagol, ízlel és tapint. Három szeme van, közülük kettő részben csukva van. A harmadik, azaz a fő szem, nyitva van a homlok közepén, ahol függőlegesen helyezkedik el. Az asztrális lényeknek sem hiányoznak külső érzékszerveik - van tehát fülük, szemük, orruk, nyelvük és bőrük -, ám az intuíció segítségével bármely testrészük képes érzékszervi ingerek felfogására, ha ügy tetszik, a fülükkel, az orrukkal vagy a bőrükkel látnak. Hallhatnak a szemen vagy a nyelven keresztül, ízlelhetnek fülükkel és bőrükkel, és így tovább{{ref|43-4}} ... Az emberi test szünet nélkül veszélyeknek van kitéve, könnyen megsérül vagy megcsonkul. Az éteri asztráltestet is érhetik sérülések vagy vágások, ám ezek puszta akaraterővel azonnal begyógyíthatók.

- Gurudéva, minden asztrális lény szép?

- A szépség az asztrálvilágban a lélek függvénye, nem a külső megjelenésé - felelte Srí Juktésvar. - Az asztrális lények ezért nem tulajdonítanak nagy jelentőséget az arcvonásoknak. Ám, ha ügy akarják, módjukban áll új, tetszetős, asztrálisan materializálódott testet ölteni. Ahogyan a földi világ emberei báli ruhába öltöznek, az asztrális lények is kicicomázzák magukat különleges alkalmakkor... A magasabb asztrális szinteken, mint például Hiranjalókában, víg ünnepeket tartanak, amikor egy lény spirituális előrehaladásának köszönhetően kiszabadul az asztrálvilágból, s készen áll arra, hogy belépjen a kauzális világ mennyországába. Ilyenkor a Láthatatlan Égi Atya és a vele összeforrott szentek tetszés szerinti alakot öltenek, és csatlakoznak az ünneplőkhöz. Az Úr bármely kívánt formában megjelenhet, hogy kedvére tegyen híveinek. Ha a hívő áhítattal imádkozott, akkor Istent az Istenanyaként látja. Jézus a Végtelen Egy atya-aspektusát tartotta a legvonzóbbnak. A Teremtő egyéniséggel ruházta fel teremtményeit, ezért mindegyik a maga módján képzeli el az Urat! - gurummal vidáman felnevettünk erre a gondolatra.

- Akik előző életeikben barátok voltak, az asztrálsíkon is könnyen felismerik egymást - folytatta Srí Juktésvar a maga gyönyörű, fuvolaszerű hangján. - Miközben a barátság örökkévalóságán örvendeznek, átérzik a szeretet elpusztíthatatlanságát, amely gyakran megkérdőjeleződik a szomorú és csalóka földi elválások során... Az asztrális lények intuíciója áthatol a kozmikus fátylon, így figyelemmel kísérhetik a földiek ténykedését. A földi halandók ezzel szemben csak akkor láthatják az asztrálvilágot, ha hatodik érzékük valamelyest kifejlődött. Több ezer földlakó pillantotta meg ritka esetekben az asztrálvilágot vagy lényeit... Hiranjalóka fejlett teremtényei jobbára éber eksztázisban töltik a hosszú asztrális nappalokat és éjszakákat, miközben segédkeznek a kozmikus kormányzás szövevényes gondjainak megoldásában és a tékozló fiúk - Földhöz kötött lelkek - megváltásában. Amikor aludni térnek, időről időre álomszerű, asztrális látomásokban lehet részük. Elméjük rendszerint a legmagasabb tudatállapotban, az üdvözült nirvikalpa tudatállapotában időzik... Az asztrálvilág valamennyi körében ismerős a lelki szenvedés. Hiranjalóka érzékeny lényei például hallatlanul szenvednek, ha a viselkedésben vagy az igazság érzékelésében hibát vétenek. E magas szintre jutott lények arra törekszenek, hogy minden tettük és gondolatuk összhangban álljon a kikezdhetetlenül tökéletes spirituális törvényekkel... Az asztrálvilág lakói asztrális gondolatátvitellel érintkeznek egymással, az írott szó vagy a beszéd félreértései nem zavarják össze őket úgy, mint a földlakókat. Amiként a mozi vetítővásznán megjelenő személyek úgy tűnik, mintha mozognának és cselekednének, ezt azonban csak a fény láttatja így velünk, a gyakorlatban nem lélegeznek, az asztrális lények is fényből szőtt, értelmes, összehangolt képek segítségével ténykednek és mozognak anélkül, hogy közben oxigénből nyernék erejüket. A földi ember létének fenntartásához szilárd, folyékony és légnemű anyagokra, valamint energiára van szüksége, az asztrális lények ezzel szemben mindenekelőtt kozmikus fényenergiával tartják fenn magukat. - Drága mesterem, esznek ők egyáltalán?

Szinte minden érzékszervemmel, elmémmel, szívemmel és lelkemmel ittam magamba ezeket a csodálatos híradásokat. Az igazság tudatfölötti érzékelése tartósan valóságos és változatlan, míg az érzékszervek futó benyomásai mindig csak viszonylagosan igazak, s rövidesen megfakul az emlékük. Gurum szavai oly kitörölhetetlenül íródtak rá lényem pergamenjére, hogy valahányszor tudatfölötti állapotba hozom magam, ismét átélem az isteni élményt.

- Az asztrális talajban bőven megteremnek a világító, sugárhoz hasonlító vetemények - felelte mesterem. - Az asztrális lények tehát zöldségfélékkel táplálkoznak, s mellé tündöklő fénykutakból fölbugyogó vagy asztrális csermelyekben és folyókban csordogáló nektárt isznak. Amiként a Földön az éter a televízió képernyőjén közvetíti és láthatóvá teszi a valóság képmásait, amelyek később visszatérnek az űrbe, így az Isten teremtette zöldségek és növények asztrális lenyomata az asztrális bolygó lakóinak akaratára kicsapódhat. Hasonlóképpen materializálódhatnak e lények legvadabb fantáziaképei: kertek, telis-tele illatos virágokkal, amelyek azután később visszatérnek az éter láthatatlanságába. Noha a mennyei bolygók - például Hiranjalóka - lakói majdnem teljesen mentek a táplálkozás szükségletétől, a kauzális világ csaknem teljesen felszabadult lényei még kevésbé függnek bármely külső behatástól, ők az üdvösség mannáján kívül semmi egyebet sem vesznek magukhoz... A Földről elszabadult asztrális lények számtalan rokonnal, apával, anyával, feleséggel, férjjel és baráttal találkoznak az asztrálvilágban. E kapcsolatokra különböző földi megtestesüléseik során tettek szert.{{ref|43-5}} Ezek az ilyenolyan „ismerősök&quot; időről időre felbukkannak az asztrálvilág különböző pontjain. Zavarban is vannak, hogy kit is kell legjobban szeretniük, így megtanulják, hogy isteni, egyenlően mért szeretettel közeledjenek mindenkihez, tudniillik mint Isten gyermekeihez és egyéniséggel felruházott megnyilvánulásaihoz. Noha a megjelenés többe-kevésbé az utolsó életben szerzett külsőhöz igazodik, az asztrális lények tévedhetetlen biztonsággal ismerik fel mindazokat, akik egy másik létsíkon kedvesek voltak számukra, s szíves szóval hívják őket új asztrális hajlékukba. Mivel a teremtés valamennyi atomja kiolthatatlan egyéni jellemvonásokkal rendelkezik,{{ref|43-6}} ezért asztrális barátainkat aktuális külsejüktől függetlenül ismerjük fel, ahogyan egy földi színész is ölthet bármiféle jelmezt, a tüzetesebb megfigyelés felfedi kilétét... Az asztrálsíkon sokkal hosszabb az élettartam, mint Földünkön. Egy közepesen fejlett asztrális lény átlagéletkora ötszáz-ezer év a földi időszámítás szerint. Amiként azonban a mamutfenyők évezredekkel élik túl társaikat, bizonyos jógik több száz évig is elélnek, jóllehet a legtöbb ember meghal hatvanéves kora előtt. Ugyanígy egyik-másik asztrális lény is tovább él a többinél. Az asztrálvilágba tett látogatás idejét az szabja meg, milyen súlyú az az anyagi karma, amely a maga idejében visszahúzza e lényeket a Földre... Amikor elérkezik egy asztrális lény elmúlásának ideje, nem szenvedések közepette veti le fénylő testét. Sokan ennek ellenére félelemmel lépnek a finomabb, kauzális világba. Az asztrálsíkon nem ismerik a hívatlanul érkező halált, betegséget és öregkort. E három rettegett vendég csupán a mi világunkban kopogtat, ahol az emberi tudat szinte mindenestül a törékeny emberi testtel azonosul, amelynek fenntartásához szüntelenül levegőre, táplálékra és alvásra van szükség, hogy egyáltalán létezzék... A testi halál együtt jár a légzés megszűnésével és a sejtek felbomlásával. A asztrális elmúlás során az életronok, azaz az asztrális lényeket tápláló energiaegységek oszlanak szét. Az anyagi halálban elvész a test tudata, s az eltávozott az asztrálvilágban ébred tudatára finomtestének. Halálukkal, amikor eljön az ideje, az asztrális lények az asztrális halál és születés birodalmából a fizikai világba kerülnek. Az asztrális és fizikai megtestesülések e visszatérő ciklusai elkerülhetetlenül hozzátartoznak valamennyi megvilágosulatlan teremtmény sorsához. A menny és pokol leírásai a szent szövegekben néha az emberben a tudattalannál is mélyebb emlékeket kavarnak fel az örömteli asztrálvilágról és a csalóka anyagi valóságról.

- Szeretett mesterem - kértem -, légy szíves, magyarázd el részletesebben, mi a különbség a földi, asztrális és kauzális szférákban lejátszódó újjászületések között!

- Az egyéni lélekkel rendelkező ember teste lényegileg kauzális - magyarázta gurum. - Ez a test ama harmincöt ''idea ''mátrixa, amelyekből a Teremtő mint alapvető vagy kauzális gondolati erőkből megalkotta a tizenkilenc elemből álló asztráltestet, valamint a tizenhat összetevőt számláló durvatestet... A finomtest tizenkilenc eleme szellemi, érzelmi és életronjellegű. A tizenkilenc összetevő rendre az értelem, az ego, az érzés; az elme (érzékszervi észleletek); a megismerés öt eszköze, azaz az érzékelés - látás, hallás, szaglás, ízlelés és tapintás - finomabb megfelelői; a cselekvés öt eszköze, azaz a nemzésnek, kiválasztásnak, beszédnek, járásnak és a kézügyességek gyakorlásának mentális megfelelői; végül az életerő öt eszköze, amelyek lehetővé teszik a szervezet kikristályosító, magába olvasztó, feldolgozó és keringést fenntartó működését. A fenti tizenkilenc elemből álló finom burok túléli a tizenhat fizikai vegyületből felépülő durvatest halálát... Isten különféle eszméket gondolt ki önmagában, álmokba vetítve ki őket. Így jött létre a Kozmikus Álmodó Hölgy, magára öltve a realitás hatalmas és végeláthatatlan ruházatát... Isten a kauzális test harmincöt gondolati kategóriájában munkálta ki a tizenkilenc asztrális és tizenhat anyagi elem teljes bonyolultságát. A rezgések összesűrítésével először megteremtette a finomtestet, azután a durvatestet. A relativitás törvénye alapján, amely által az Ősi Egyszerűség félelmetes sokféleséggé vált, a kauzális világegyetem és a kauzális test eltér az asztrális világegyetemtől és az asztrális testtől, amiként az anyagi világegyetem és test is jellegzetesen eltér a teremtés egyéb alakzataitól... A hús-vér testet a Teremtő tárgyiasult, formákban rögzített álma formálta ki. A Föld a kettősségek hazája: kéz a kézben jár itt a betegség és az egészség, a fájdalom és az öröm, a veszteség és a nyereség. Az embert a háromdimenziós anyag korlátozza. Amikor az életvágyat súlyosan megtépázza egy betegség vagy más ok, akkor elérkezik a halál pillanata, s időlegesen levetjük a hús súlyos nagykabátját. A lelket ekkor is körülveszi azonban az asztrális és kauzális test burka. {{ref|43-7}} Mindhárom testet a vágy tartja egybe. A beteljesületlen vágyak hatalma rabságba veti az embert... A fizikai vágyak gyökere az önzés és az érzéki gyönyör. Az érzékszervi megtapasztalás kísértése és késztetése erősebb az asztrális kötődések vágyerőinél vagy a kauzális észleleteknél... Az asztrális vágyak a vibrációs örömök köré szerveződnek. Az asztrális lények a szférák zenéjét élvezik, és az bűvöli el őket, hogy minden teremtményt a változó fény kifejeződésének látnak. Az asztrális lények szagolni, érinteni és ízlelni is tudják a fényt. Az asztrális vágyak egyébiránt az asztrális lényeknek ama képességével függnek össze, hogy mindent tárgyat és jelenséget mint fényalakzatot vagy megsűrűsödött gondolatot és álmot észlelnek... A kauzális vágyakat egyedül a megismerés teljesíti be. Azok a csaknem teljesen megszabadult lények, akiket immár csupán a kauzális test burka övez, az egész mindenségben Isten álomideáinak megvalósulását látják, s nekik maguknak is elég elgondolniuk bármit, hogy az máris előteremjen. Ennek okáért a testi érzeteket és az asztrális gyönyörűségeket túlontúl durvának és fojtogatónak ítélik meg lelkük finom érzékenységéhez képest. Ők úgy teljesítik be kívánságaikat, hogy azonmód elővarázsolják vágyaik tárgyát.{{ref|43-8}} Akiket már csak a kauzális test finom fátyla burkol, azok, akárcsak a Teremtő, egész mindenségeket alkothatnak. Mivel a teremtés egésze kozmikus álomszövetből való, a kauzális fátyol vékony ruhájába öltözött léleknek hatalmas ereje van... A lélek természeténél fogva láthatatlan, csupán a hozzá tartozó test vagy testek teszik felismerhetővé. A test jelenléte önmagában is arra utal, hogy beteljesületlen vágyak működtek közre a létrejöttében{{ref|43-9}} ... Amíg a lelket egy, két vagy három test veszi körül, amelyeket szorosan lezár a tudatlanság és a vágyak dugója, mindaddig nem vegyülhet össze a Világszellem tengerével. Amikor azután ezt a durva anyagi edényt ripityára töri a halál kalapácsa, a két másik védőburok - a kauzális és asztrális - sértetlen marad, megakadályozva a lelket abban, hogy tudatosan egyesüljön a mindenütt jelenvaló élettel. Ám amidőn bölcsesség révén elérjük a vágytalanság állapotát, ennek csapásai alatt szétporlad a fennmaradó két edény. Végre kiszabadul az emberi lélek, s ez a parány mostantól egybeolvad a Végtelen Tágassággal. 

Megkértem gurumat, beszéljen bővebben a magasrendű és titokzatos kauzális világról.

- A kauzális világ leírhatatlanul finom - mondta. - Aki meg szeretné ismerni, annak hatalmas összpontosító erővel kell rendelkeznie. Amikor behunyja a szemét, maga elé kell képzelnie az asztrális és anyagi mindenséget a maga hatalmasságában - a ragyogó léghajót a szilárd kosarával együtt -, de csak mint pőre ideákat. Ha emberfeletti erőfeszítéssel sikerül mindkét bonyolult felépítésű mindenséget puszta eszmévé formálnia, elérheti a kauzális világot, s máris anyag és szellem egyesülésének határvonalán áll. E ponton minden teremtett létezőt - szilárdat, folyékonyat, gázneműt, elektromosságot, energiát, az egész élővilágot, Istent, embert, állatokat, növényeket és baktériumokat csak a tudatosság egy formájának tekint, ahogyan szemünket behunyva is tudunk létezésünkről, noha az csupán mint idea van jelen, s nem tulajdon két szemünkkel látjuk. Amiről a földi ember csupán képzelődik, az egy kauzális lény számára valósággá válik. A lánglelkű emberi képzelet csodákra képes, gondolatról gondolatra, planétáról planétára szökell, alászáll az öröklét feneketlen vermébe, vagy rakétaként süvít fel az égbolt csillagködös baldachinjáig, keresőfény gyanánt pásztázza végig a Tejutat és a csillagközi tereket. A kauzális világ lakói ezzel szemben sokkal szabadabbak, ők minden további nélkül valóra válthatják gondolataikat, anélkül hogy ebben az anyagi vagy asztrális világ, netalán karmájuk akadályozná őket... A kauzális lények felismerik, hogy az anyagi világ nem elsősorban elektronokból, az asztrális mindenség pedig nem feltétlenül életronokból áll, hanem valójában az isteni gondolat parányinál is parányibb részecskéi alkotják mindkettőt, amelyeket a májá, a relativitás törvénye szabdalt fel így, hogy elválassza a Teremtőt művétől, a teremtett világtól... A kauzális világ lelkei a boldog Világszellem egyediesült porszemeiként ismernek egymásra, egyedül gondolattárgyaik veszik őket körül. A testük és gondolataik közti különbséget merőben ideának tekintik. Amiként a földi ember szemét behunyva, vakító fehér fényt vagy halovány kék derengést képes maga elé képzelni, úgy egy kauzális lény pusztán rágondolva képes látni, hallani, szagolni, ízlelni és tapintani bármit. Kozmikus elméje erejénél fogva kedvére alkot és rombol... A halál és a születés egyaránt gondolatban játszódik le a kauzális világban. A kauzális testtel rendelkező lények egyedül az örökkön megújuló tudás ambróziájából lakomáznak. Isznak a béke forrásaiból, a megértés úttalan földjén járnak, óceánmély üdvösségben fürdenek. És ím, gondolatból szőtt tündöklő testük végigszáguld a Világszellem által teremtett bolygók, újdonatúj világegyetem-buborékok, bölcsességcsillagok, a végtelenség keblén rejlő, arany csillagködálmok trilliói között!... Sok lény marad évezredekig a kauzális mindenségben. A megszabadult lélek ekkor mélyebb elragadtatásában kivonja magát a kicsinyke kauzális testből, és magára ölti a kauzális mindenség határtalanságát. Az ideák örvényei, a hatalom, a szeretet, az akarat, az öröm, a béke, a megérzés, a nyugalom, az önfegyelem és az összpontosítás különálló hullámai végül mind beleolvadnak az üdvösség óceánjának örökös ujjongásába. A lélek immár nem mint elkülönült tudatossághullám örvendezik, hanem belesimul az Egyetlen Kozmikus Óceánba, annak folyton visszhangzó kacagásába, lüktetésébe, dobolásába... Amikor egy lélek kibújik a három test selyemgubójából, egyszer s mindenkorra mentesül a relativitás törvényétől, s a leírhatatlan Örökéletűvé alakul át.{{ref|43-10}} Vedd észre hát a mindenütt jelenvalóság pillangóját, amelynek szárnyait a csillagok, a Nap és a Hold díszítik! A Világszellemmé tágult lélek magára marad a fénytelen fény, a sötéttelen sötétség, a gondolattalan gondolat birodalmában, s megrészegülten örvendezik Isten teremtésálmán.

- Egy szabad lélek! - kiáltottam fel áhítatosan.

- Amikor egy lélek végül kikerül a testi káprázatok három hüvelyéből - folytatta a mester -, egyénisége elvesztése nélkül forr össze a Végtelennel. Krisztus már azelőtt elnyerte végső szabadságát, hogy megszületett volna jézusként. Múltjának három állomása során - amelyeket halála és feltámadása három napja jelképez - szert tett arra a hatalomra, hogy Világszellemként bontsa ki szárnyát... A fejletlen halandónak számtalan földi, asztrális és kauzális megtestesülésen kell keresztülmennie ahhoz, hogy hasonlóképpen felröppenhessen három testéből. Egy olyan mester, aki elérte ezt a végső szabadságot, dönthet úgy, hogy prófétaként visszatér a Földre, s Istenhez visszavezeti az embereket. Választhatja azt az utat, amelyet én is, hogy tudniillik az asztrális mindenségben marad. Megváltóként magára veheti az ittlakók karmájának egy részét, így segítve őket, hogy hamarabb továbbléphessenek az asztrális világból a kauzálisba. {{ref|43-11}} A megszabadult lélek a kauzális világban is munkálkodhat, s támogathatja a kauzális lényeket abban, hogy megrövidítve életidejüket kauzális testükben, elérjék az Abszolút Szabadságot.

- Feltámadott mesterem, kérlek, beszélj arról, miként készteti a karma arra a lelkeket, hogy visszatérjenek a három világba.

Akár a végtelenségig is elhallgattam volna mindentudó mesteremet. Földi életemben eddig soha nem fordult elő velem, hogy tudásának ekkora szeletét fogadhassam be egyszerre. És először esett meg az is, hogy tisztán láthattam magam előtt élet és halál sakktáblájának titokzatos térközeit.

- Az ember anyagi karmáját vagy vágyait teljesen le kell dolgozni ahhoz, hogy a lélek folyamatosan az asztrális világban tartózkodhassék - magyarázta gurum megragadó hangján. - Ezt a világot kétféle lény lakja. Akiket anyagi karmájuk még visszaszólít a durvatestbe, akik fizikai haláluk után csupán átmenetileg időznek az asztrális világban... Azok a lények, akiknek le nem dolgozott földi karmájuk van, nem léphetnek tovább a kozmikus eszmék kauzális síkjára, hanem ide-oda ingáznak az anyagi és az asztrálvilág között, s mindeközben hol tizenhat elem alkotja durvatestüket, hol meg tizenkilenc másik a finomtestüket. A fejletlen földi halandók anyagi testük minden egyes elvesztése után mégis leginkább a halál álmának mély dermedtségébe merülnek, s mit sem látnak meg az asztrális lét szépségeiből. Miután kipihenték magukat ebben a szférában, visszatérnek a Földre, hogy ott tovább okuljanak. Ismétlődő látogatásaik során fokonként szoktatják hozzá magukat az asztrálvilág finomabb szövedékéhez... Az asztrálvilág egyéb, már hosszú idő óta ott tartózkodó lakói ezzel szemben minden földi vágyuktól megszabadultak, s ezért nem kell többé visszatérniük a Föld durva rezgései közé. Nekik már csupán asztrális és kauzális karmájukat kell ledolgozniuk. Asztrális haláluk során a végtelenül finomabb kauzális világba kerülnek át. Itt-tartózkodásuk időtartamát is kozmikus törvény szabja ki. Ezt követően ezek a fejlett lények visszatérnek Hiranjalókára vagy egy hasonlóképpen magasrendű asztrális planétára, ahol új asztrális testbe születve ledolgozzák még nem megváltott asztrális karmájukat.

- Fiam, talán most jobban megérted, hogy isteni felszólításra támadtam fel - folytatta Srí Juktésvar -, éspedig inkább a kauzális szférából az asztrálisba visszatérő lelkek megmentőjeként, mintsem a Földről idekerülő asztrális lények segítőjeként. Akik őrzik még anyagi karmájuk maradványait, amúgy sem emelkedhetnek fel a Hiranjalókához hasonló, magasabb asztrális szférákba... Amiként a legtöbb földi halandó nem tanulta meg meditáció által nyert víziói segítségével megbecsülni az asztrálvilág magasabb rendű örömeit, s ezért halála után vissza kíván térni a földi élet tökéletlen élvezeteihez, úgy nem képes számos asztrális lény sem, miután asztrálteste annak rendje és módja szerint felbomlott, méltányolni a kauzális világ fejlett spirituális örömeit, s visszavágyik az asztrális éden durvább és hivalkodóbb boldogságába. Ezeknek a lényeknek előbb le kell dolgozniuk súlyos asztrális karmájukat ahhoz, hogy asztrális halálukat követően megszakítatlanul a kauzális gondolat világban időzhessenek, amelyet már csupán vékony válaszfal választ el a Teremtőtől... Ha többé nem hat rájuk a szemnek oly tetszetős asztrális világ megtapasztalása utáni vágy, s már nem esnek kísértésbe, hogy visszamenjenek oda, akkor maradhatnak csak a kauzális világban. Miután ledolgozta minden kauzális karmáját, azaz a múlt vágycsíráit, a bebörtönzött lélek kilöki magából a tudatlanság utolsó dugóját, s a végső edényből, a kauzális testből felemelkedve, beforr az Örökkévalóval. Érted már? - mosolygott mesterem elbűvölően.

- Igen, a te kegyelmednek köszönhetően. Nem jutok szóhoz az örömtől és a hálától.

Eddig egyetlen dal vagy történet sem volt rám ekkora hatással. Noha a hindu szent iratok szólnak a kauzális és asztrális világokról, valamint az ember három testéről, mennyire elvontak és szárazak ezek az oldalak feltámadott mesterem élettől meleg tanúságtételéhez képest! Az ő számára valóban nem létezik „nem ismert tartomány, melyből nem tér meg az utazó&quot;{{ref|43-12}} !

- Az ember három testének összefonódása számos módon megnyilvánul háromszoros természete által - folytatta gurum. - Éber állapotban egy földi halandó jobbára tudatában van három hordozójának. Amikor igénybe veszi érzékszerveit, azaz ízlel, szagol, tapint, hall vagy lát, mindenekelőtt durvatestét használja. Ha képzeletét vagy akaratát mozgósítja, elsősorban asztráltestén keresztül működik. Kauzális teste akkor nyilvánul meg, amikor gondolkodik, esetleg mélyen elmerül az önvizsgálatban vagy a meditációban. A lángész kozmikus léptékű gondolatait a kauzális testtel való rendszeres kapcsolatból meríti. A fentiek alapján a földi ember is lehet anyagi jellegű, energiaszerű vagy intellektuális természetű... Egy halandó rendszerint napjában tizenhat órán keresztül azonosul földi porhüvelyével. Azután alszik és az álomban már felölti finomtestét, s éppoly könnyedén teremt tárgyakat, akár az asztrális lények. Mély, álomtalan alvás során a tudat vagy az Én-ség átköltözhet a kauzális testbe, az ilyen álom maradéktalan felüdüléssel jár. Az, aki álmodik, az asztrális, és nem a kauzális testét használja, ezért álma nem teljesen felüdítő.

Miközben Srí Juktésvar csodálatos magyarázatait hallgattam, szeretettel szemléltem mesteremet.

- Angyali guru - mondtam -, a külsőd mit sem változott azóta, amióta megsirattalak a puríbeli ásramban.

- Na igen, új testem tökéletes másolata a réginek. Bármikor tetszés szerint öltöm fel vagy tüntetem el ezt a testet még gyakrabban is, mint a Földön tettem. Fénysebességgel suhanok planétáról planétára vagy éppenséggel az asztrális, a kauzális és az anyagi világ között - isteni gurum elmosolyodott. - Noha újabban te is felgyorsultál, nem esett nehezemre rád lelni itt, Bombayben!

- Jaj, mesterem, annyira meggyászoltam a halálodat!

- Miért, szerinted meghaltam? Nincs itt valami ellentmondás? - Srí Juktésvar szemében szeretet és játékos évődés csillogott. - Csupáncsak álmodtál a Földön, s ekkor láttad meg álomtestemet - folytatta. - Ezt az álomképet temetted el. Most pediglen a finomtestemet látod, amelyet e pillanatban is szorosan magadhoz ölelsz! Isten kifinomultabb álomsíkján támadt fel. Egy napon ez a finomabb álomtest és álomsík is elmúlik, hiszen ezek sem tartanak örökké. Az ébredés utolsó érintésére valamennyi álombuborék elpattan. Tegyél tehát különbséget, fiam, Jogananda az álom és a Valóság között!

A feltámadás Védantában megfogalmazott gondolata csodálkozásra késztetett.{{ref|43-13}} Szégyelltem már, hogy búsongtam mesterem holtteste fölött Puríban. Most végre megértettem, hogy gurum végig Istenre ébredt állapotban volt, s ezért saját földi életét és halálát, valamint jelenlegi feltámadását is mindössze a kozmikus álom isteni ideáinak viszonylagosságaként szemlélte.

- Most elmondtam neked, Jogananda életem, halálom és feltámadásom igaz történetét. Ne gyászolj tehát, inkább vidd meg a hírét mindenüvé annak, hogy feltámadtam az emberek Isten által megálmodott, földi világából egy másik, szintén Isten által megálmodott valóságba! Ez új reményt önthet a nyomorúságtól eszelős, haláltól rettegő, földi álmodókba!

- Igen, mesterem!

Milyen szívesen fogom megosztani másokkal ezt az Örömhírt!&quot; - gondoltam.

- A Földön túlontúl magas mércét állítottam embertársaim számára, amely a többségnek bizony kényelmetlen lehetett. Téged is többet szidtalak, mint kellett volna. De megálltad a próbát, szereteted kiragyogott a feddések felhőiből - még szelíden hozzátette: - Azért is jöttem ma, hogy elmondjam neked, többé soha nem tekintek rád szigorúan bíráló szemmel. Mostantól nem rólak meg semmiért.

Jaj, pedig mennyire hiányzott nagy gurum dorgálása! Mindegyik feddés őrangyalként védelmezett.

- Legdrágább mesterem! Csak szidjál minél többet, akár most is elkezdheted!

- Pedig nem fordul elő többé - isteni hangja határozottan csengett, mégis vidámság bujkált benne. - Mindaddig, amíg két testünk különbözőnek tűnik Isten májá álmában, együtt nevetünk. Végül azután egyként olvadunk bele a Kozmikus Szeretetbe. Mosolyunk az Ő mosolya lesz, együttes örömódánk végigzeng majd az örökléten az Istenre hangolódott lelkek örömére!

Srí Juktésvar ezután felvilágosított bizonyos dolgokról, amelyekről itt nem szólhatok. Az alatt a két óra alatt, amelyet velem töltött a bombayi hotelszobában, minden kérdésemet megválaszolta. Számos, a világ sorsára vonatkozó jövendölés, amelyet e júniusi napon hallottam 1936-ban, mostanra beteljesült.

- Most pedig magadra hagylak, kedvesem! - e szavakra mesterem kezdett szertefoszlani ölelő karjaim között. - Gyermekem - csengő hangja megrezegtette lelkem égboltját -, valahányszor belépsz a nirvikalpa szamádhi ajtaján, és engem hívsz, hús-vér alakban eléd állok, ahogyan ma is történt.

Miután elhangzott e mennyei ígéret, Srí Juktésvar elenyészett. A felhőkből mennydörgő hang zúgta:

- Mondd el mindenkinek! Aki ráébred a nirvikalpa által, hogy e világ csupán Isten álma, eljuthat Hiranjalóka finomabb álomból szőtt síkjára, ahol ugyanolyan testben feltámadva talál rám, mint amilyen a földi volt. Mondd el hát mindenkinek, Jogananda!

S ezzel szertefoszlott az elválás minden fájdalma. Szinte szégyelltem, hogy olyan mélyen gyászoltam, holott ez a gyász elrabolta békességemet. Az üdvösség végtelen szökőárként zubogott elő a lélek újonnan megnyílt pórusain keresztül. Noha ősidők óta eltömődtek már, hisz senki nem használta őket, most kitágultak az eksztázis tiszta árja előtt. Belső szemem előtt úgy vonultak el korábbi inkarnációim, akár egy film képsorai. Jó és rossz karmám feloldódott abban a mesterem isteni látogatása által támasztott kozmikus világosságban.

Életrajzom jelen fejezetében gurum felszólításának engedelmeskedve, továbbadom az örömhírt, noha korunk közömbös emberét esetleg még jobban összezavarom ezzel. A fejvesztett kétségbeesés emberi dolog, mégsem ez az ember igazi dolga. Abban a pillanatban, amint úgy akarjuk, elindulhatunk a szabadság felé vezető úton. Túl sokáig hallgattuk a „porból vétettünk&quot; pesszimista vigasztalóinak intelmeit, miközben nem törődtünk legyőzhetetlen lelkünkkel.

Nem egyedül részesültem abban a kiváltságban, hogy lássam a feltámadott gurut.

Srí Juktésvar egyik csélája egy koros nő volt, akit mi szeretettel csak Mának (édesanya) becéztünk, s akinek otthona közel esett a puríbeli remetelakhoz. Mesterem többször megállt reggeli sétája során, hogy elcsevegjen vele. 1936. március 16-án este Má eljött az ásramba, és látni kívánta gurunkat.

- De hát egy hete meghalt! - nézett rá szomorúan Szvámi Szébánanda, aki most a remetelakot igazgatta.

- Lehetetlen! - tiltakozott Má mosolyogva.

- Pedig így van - s Szébánanda elmesélte neki a temetés részleteit. - Gyere, elvezetlek a sírjához az előkertben! - mondta azután.

Má csak a fejét rázta.

- Miféle sírról beszélsz? Ma reggel tízkor szokásos sétája során elhaladt az ajtóm előtt! Még el is beszélgettünk néhány percig a napon. „Gyere el ma este az ásramba!&quot; mondta. És látod, itt vagyok! Áldás hullott szegény ősz fejemre! A halhatatlan guru eszerint azt akarta megértetni velem, hogy már túlvilági testében látogatott meg ma reggel!

A meglepett Szébánanda letérdelt előtte.

- Má - mondta -, a gyász milyen súlyos terhét gördítetted le a szívemről! Hisz feltámadott!

==44. FEJEZET==

Mahátmá Gandhival Varcihában

- Isten hozott benneteket Vardhában! - Mahádév Dészái, Mahátmá Gandhí titkára e szívélyes szavakkal fogadta Miss Bletchet, Mr. Wrightot és engem, s khaddar- (házilag font pamut) füzért adott ajándékba mindhármunknak.

Kis csoportunk egy augusztusi kora reggelen futott be a vardhái állomásra. Örültünk, hogy magunk mögött hagyhatjuk a vonat porát és füstjét. Poggyászunkat bérkocsira bíztuk, s beszálltunk Dészái és társai - Bábá száhib Désmukh és dr. Pingale - mellé egy nyitott sportkocsiba. Rövid kocsikázás a sáros országúton elvitt minket Maganvádíba, India politikai szentjének ásramjába.

Mr. Dészái azonnal a dolgozószobába vezetett, ahol lábát keresztbe téve ott ült Mahátmá Gandhí. Egyik kezében tollat szorongatott, a másikban egy darab papírost, s arca egyetlen óriási, győztes, meleg mosolyba szaladt!

„Köszöntelek benneteket!&quot; - írta fel hindiül, mivel hétfő volt, vagyis az a nap, amikor fogadalma szerint nem beszélhetett.

Noha először láttuk egymást, rokonszenvvel mosolyogtunk össze. 1925-ben Mahátmá Gandhí megtisztelte látogatásával a ráncsíbéli iskolát, s szépeket írt a vendégkönyvébe.

Az aprócska, ötven kiló súlyú szentből áradt a testi-lelki és spirituális egészség. Lágy, barna szempárjából értelem, őszinteség és józanság sugárzott, ez tette őt győztessé a szócsatákban meg az ezernyi jogi, társadalmi és politikai csatározásban. Egyetlen népvezér sem nyerte meg olyan maradéktalanul népe szívét, mint Gandhí az írástudatlan indiai milliókét. Erről tanúskodik híres címe is, a Mahátmá, 'nagy lélek'.{{ref|44-1}} Egyedül az ő kedvükért öltözik szélesen maga köré tekert ágyékkötőbe: a leigázott tömegek jelképe ez, azoké, akiknek nem telik többre.

„Az ásram lakói mindenestől rendelkezésetekre állnak, kérlek, szóljatok nekik bármiért!&quot; - nyújtotta át Mahátmá a rá jellemző udvariassággal a sebtében odavetett sorokat. Mr. Dészái ezután elvezetett minket a vendégházba.

Gyümölcsösök és virágzó rétek mellett haladtunk el, míg végül cseréptetős, rácsos ablakú épülethez értünk. Az első udvar kútját itatásra használják, tudtuk meg Mr. Dészáitól, a közelben meg kerék forgott, rizst őrlendő. A kis vendégszobák csupán a legszükségesebb berendezési tárgyat tartalmazták, egy házilag készült függőágyat. A fehérre meszelt falú konyha egyik sarkában volt a vízcsap, a tűzhely a másikban. Egyszerű, árkádiai hangok ütötték meg a fülünket - varjak károgása, verebek csivogása, tehénbőgés meg a véső kopogása.

Amikor Mr. Dészái észrevette Mr. Wright útinaplóját, egyik lapjára felírta a Szatjágraha{{ref|44-2}} fogadalmát, amelyet Mahátmá minden komoly követője (szatjágráhí) letesz:

''Erőszakmentesség; igazságszeretet; nem-lopás; önmegtartóztatás; birtoklásmentesség; fizikai munka; az ízlelés féken tartása; félelemnélküliség; minden vallás egyenlő mértékű tisztelete; ''szvadésí ''(házilag készült termékek használata); az érinthetetlenség intézményétől való távolságtartás. A fenti tizenegy fogadalmat az alázat szellemében kell megtartani.''

(Maga Gandhí másnap írta alá a nevezett lapot, a dátumot - 1935. augusztus 27. - is odabiggyesztve.)

Két órával megérkezésünk után társaimmal ebédelni hívtak minket. A Mahátmá már az ásram tornácának árkádsora alatt ült; az udvar túlsó végében, amely dolgozószobájaként szolgált. Vagy huszonöt mezítlábas szatjágráhí kuporgott a rézkupák és -tányérok előtt. A közös ima után nagy rézlábasokban szolgálták fel a fogásokat: ghível (tisztított vajjal) meghintett csapátit (teljes kiőrlésű kovásztalan kenyeret); talszarit (kockára vágott, főtt zöldség) és citromlekvárt.

A Mahátmá csapátit, főtt céklát, nyers zöldséget és narancsot evett. Tányérján egy nagy adag igen keserű ním-levél volt, amely közismert vértisztító. Kanállal leválasztott belőle egy részt, és a tálamra tette. Vízzel valahogyan lenyomtam a torkomon, s közben eszembe jutott, hogyan kényszerített anyám gyermekkoromban egy-egy kellemetlen adag lenyelésére. Gandhí jóízűen kanalazta be a nímpépet.

Ez az apróság is mutatta, a Mahátmá miként függetleníti magát tetszése szerint érzékeitől. Eszembe jutott, hogyan viselte a vakbélműtétjét néhány éve. Az üggyel sokat foglalkozott a sajtó. A szent visszautasította az érzéstelenítést, s vidáman csevegett tanítványaival a műtét alatt. Nyugodt mosolya arról tanúskodott, hogy a fájdalmat nem érzékelte.

Aznap délután elbeszélgettem Gandhí híres tanítványával, egy angol admirális lányával, Miss Madelaine Sladedel, akit most Mira Behnnek neveztek.{{ref|44-3}} A hölgy erős, higgadt arcvonásai felragyogtak a lelkesedéstől, amikor hibátlan hindi nyelven beszámolt napi teendőiről.

- A vidéki építőmunka meghozza a gyümölcseit! Hajnali ötkor egy csoportunk elindul a közeli faluba, hogy megtanítsa az ott lakókat a tisztaság elemi szabályaira. Kipucoljuk az árnyékszékeiket, és kitakarítjuk a vályogviskóikat. Mivel írástudatlanok, csak példával tudjuk őket nevelni! - nevetett fel vidáman.

Csodáltam ezt az előkelő származású angol nőt, akit keresztényi alázata arra késztet, hogy elvégezze a csatornatisztítás különben csak az „érinthetetlenek&quot; számára fenntartott munkáját.

- 1925-ben jöttem Indiába, de úgy érzem, hazaérkeztem - mesélt tovább a hölgy. - Már nem tudnék visszatérni régi életembe, egykori foglalatosságaim közé.

Egy ideig Amerikáról beszéltünk.

- Mindig örömmel tölt el, ha látom, milyen mély spirituális érdeklődést tanúsít sok, Indiába látogató amerikai jegyezte meg beszélgetőtársam.

Mira Behn keze közben serényen járt a csarkhán (rokkán).{{ref|44-4}} A Mahátmá fáradozásának köszönhetően mára mindenütt elterjedtek a csarkhák India tájain.

Gandhí megalapozott gazdasági és kulturális meggondolásokból buzdított a pamutipar hagyományának újraélesztésére, ugyanakkor nem tagadta meg vakon a haladás megannyi hozadékát sem. A gépek, vonatok, autók és a távirat fontos szerepet játszottak nagyszerű életében! A köz szolgálatában eltöltött fél évszázad, a bebörtönzések, a politikai élet napi vesződségei és kemény tényei csak még kiegyensúlyozottabbá, nyitottabbá, józanabbá és szellemesebbé tették. Kitűnő humorával jókat mulatott az emberi színjáték furcsaságain.

Kis hármasunkat Bábá száhib Désmukh látta vendégül vacsorára. Este hétre, az ima idejére visszaértünk az ásramba. Felkapaszkodtunk a tetőre, ahol a harminc szatjágráhí félkörben ülte körül Gandhit. Gyékényszőnyegen kuporgott, s régimódi zsebórát tett ki maga elé. A lenyugvó nap utolsó sugarai megfestették a pálma- és banjánfákat, ciripelni kezdtek a tücskök, s köröttünk már az éj susogott. Maga volt ez a derű pillanata, s én minden cseppjét kiélveztem.

Az ünnepélyes közös éneklést Mr. Dészái vezette, ezután a ''Gítából ''olvastak fel. A Mahátmá intett nekem, hogy befejezésül én is mondjak el egy imát. Mennyire egybehangzott minden gondolatunk és törekvésünk! Soha nem felejtem el azt a meditációt a tetőn, a korán felragyogó csillagok alatt.

Pontban nyolckor Gandhí véget vetett hallgatásának. A herkulesi munka, amit végez, akkurátus időbeosztást követel tőle.

- Üdvözöllek, Szvámídzsí! - ezúttal nem papírra rótta köszöntését.

Akkor tértünk vissza a tetőről a dolgozószobájába, ahol mindössze négyszögletes szőnyegek szolgáltak ülőalkalmatosság gyanánt (szék nem volt). A puritán berendezéshez tartozott még egy alacsony íróasztal könyvekkel, papírhalmokkal meg néhány közönséges tollal (nem töltőtollal). Egy jellegtelen óra ketyegett a sarokban. Mindent betöltött a béke és Isten közelsége. Gandhí szélesen, lefegyverzően rám mosolygott csaknem fogatlan szájával.

- Évekkel ezelőtt fogadtam meg, hogy hetente egy napot nem beszélek. Az volt a célom ezzel, hogy időt szakítsak magamnak a levelezésemre. Mostanra azonban ez a huszonnégy óra spirituális szükségletté vált. Az időszakos hallgatás egyébként sem gyötrelem, hanem áldás.

Teljes szívemből egyetértettem.{{ref|44-5}} A Mahátmá Amerikáról és Európáról kérdezgetett, aztán Indiára és a világhelyzetre kanyarodott a beszélgetés.

- Mahádév - szólalt meg Gandhí, amikor Mr. Dészái a szobába lépett -, kérlek, szervezd meg, hogy holnap este a Szvámídzsí előadást tarthasson a jógáról a városházán!

Amikor jó éjt kívántam a Mahátmának, gyakorlatiasan egy üvegcsében citromfűolajat nyújtott át nekem.

- A vardhái szúnyogok mit sem tudnak az ''ahinszáról{{ref|44-6}} , ''Szvámídzsí! - mondta nevetve.

Másnap reggel kis társaságunk korán megreggelizett. Melasszal és tejjel ízesített, teljes kiőrlésű zabkása volt a reggelink. Fél tizenegykor együtt költöttük el ebédünket Gandhival és a szatjagrárukkal az ásram tornácán. Ma barna rizst, a tegnapitól eltérő zöldségeket és kardamonmagvakat kaptunk.

Délben a birtokot jártam, a legelőn a tehenek nem zavartatták magukat jelenlétemtől. Gandhí szenvedélyesen magáénak tekinti a tehenek védelmének ügyét.

- A tehén az én szememben az egész emberalatti világot megtestesíti. Az ember a tehénen keresztül ismeri fel alapvető azonosságát minden élőlénnyel - magyarázta a Mahátmá. - Számomra nem kérdés, hogy az egykori risik miért dicsőítették. Indiában a tehén a bőség, az adakozás jelképe volt. Nem csupán tejet adott, de ő tette lehetővé a földművelést is. Mondhatni, a szánalom költeménye, szinte lerí a szánalom erről a szelíd állatról. Embermilliók második anyja, azaz dajkája ő. Védelme egyet jelent Isten minden néma, öntudatlan teremtésének megvédelmezésével.

Az alacsonyabb rendű teremtményekre azért is gondot kel] viselnünk, mert nem tudnak kiállni saját erdekeikért.

Az ortodox hinduk naponta elvégeznek bizonyos szertartásokat. Az egyik ilyen a bhutá jadnya, az állatvilágnak bemutatott ételáldozat. A rítus azt sugallja, hogy az ember tudatában van kötelezettségeinek az alacsonyabb rendű létformákkal szemben. Ezek a lények az ösztönök által a testükkel azonosítják magukat (ez a tévedés az embernek is sajátja), ugyanakkor azonban híján vannak az ész felszabadító hatásának (ez utóbbi fajunk kiváltsága).

A bhutá jadnya tehát a gyengék oltalmazásáról szól, hisz az embert magát is számtalan láthatatlan égi lény vigyázza. Jobban kellene őrködnünk a természet kincsei felett, de az ember tékozlóan bánik a föld, tenger és ég javaival. A kommunikációképtelenség evolúciós korlátját az emberek, az állatok és az asztrálvilág angyalai között nap mint nap áthágja a néma szeretet jadnyája (szertartásai).

Két másik jadnya a pitri és a nri. A pitri jadnya az ősöknek bemutatott áldozat, annak jelképe, hogy az ember elismeri tartozását az előző nemzedékekkel szemben, hiszen az ő bölcsességük tette felvilágosulttá a ma emberét. A nri jadnya idegeneknek vagy a szegényeknek juttatott ételáldozat, annak tudomásulvétele, hogy felebarátainkkal, kortársainkkal szemben is vannak kötelességeink.

Kora délután emberbaráti nri jadnyát bonyolítottam le: ellátogattam Gandhí kislányoknak berendezett ásramjába. Mr. Wright elkísért a tízperces autóúton. Apró, virágra emlékeztető gyermekarcok a szárík tarkabarka, nyúlánk szárain! A rövid beszéd végén, amelyet a szabadban mondtam el hindi nyelven, {{ref|44-7}} hirtelen nekieredt az eső. Mr. Wrighttal nevetve húztuk meg magunkat a kocsiban, s a zápor ezüstös szálai között hajtottunk vissza Maganvádíba. A trópusi felhőszakadás hatalmas locspoccsal járt.

A vendégházba lépve ismét meglepett annak dísztelen egyszerűsége és az önfeláldozás lépten-nyomon szembeötlő, számtalan jele. Gandhí házassága elején tette szegénységi fogadalmát. Ez azzal járt, hogy lemondott kiterjedt jogi praxisáról, amely évente több mint 20 000 dolláros jövedelmet hozott neki. A Mahátmá minden vagyonát szétosztotta a szegények között.

Srí Juktésvar gyakran tréfálkozott a lemondás rendszerint nem megfelelő formájáról.

- Egy koldus nem mondhat le a vagyonáról - mondta a mester. - Ha valaki így panaszkodik: „A vállalkozásom csődbe ment, a feleségem elhagyott, most pedig mindenről lemondva kolostorba vonulok&quot;, ugyan miféle világi áldozatról beszél? Hiszen nem ő hagyta oda a jómódot és a szerelmet, hanem emezek hagyták ott őt!

A Gandhihoz hasonló szentek azonkívül, hogy kézzelfogható anyagi áldozatot hoznak, önző törekvéseikről és egyéni céljaikról is lemondanak - márpedig ez a nagyobb áldozat -, miközben lényük leglényege beleolvad az emberi faj egységes folyamába.

A Mahátmá felesége, Kasztúrbái egyetlen szó ellenvetést nem tett, amikor férje nem tett félre semmit számára és a család számára. Gandhí korán nősült, s négy fiuk születése után nejével együtt fogadalmat tettek házaséletük felfüggesztéséről.{{ref|44-8}} Nyugodt hősnő volt ő közös életük drámájában. Kasztúrbái követte férjét a börtönbe, vele böjtölt három hétig, és mindenestől kivette részét a házasság rá háramló kötelességeiből. Így emlékezett meg Gandhiról:

''Köszönöm neked, hogy egy életre asszonyod és segítőtársad lehettem. Köszönöm a világ legtökéletesebb házasságát, amely a ''brahmacsarján ''(önmegtartóztatáson) s nem a nemiségen alapult. És köszönöm, hogy egyenrangú félnek tekintettél Indiáért folytatott, életre szóló küzdelmed-''

''ben. Köszönöm, hogy nem tartoztál ama férjek közé, akik szerencsejátékkal, ügetővel, itallal, mulatozással és nőkkel ütik agyon az időt, ha már belefáradtak feleségükbe és gyermekeikbe, ahogyan egy kisgyermek is hamar ráun a játékaira. Ó, mennyire köszönöm, hogy nem olyan férj voltál, aki a mások kizsákmányolásán gazdagodik meg.''

''Mennyire hálás vagyok, hogy fontosabb volt számodra Isten és a hazád, mint a kenőpénz; hogy bátran kiálltai meggyőződésed mellett, s fenntartás nélkül hittél Istenben. Mennyire hálás vagyok, hogy olyan férjem volt, aki Istent és a hazát elibém helyezte. Hálás vagyok, amiért türelmesen elnézted fiatalkori gyarlóságaimat, amikor zsörtölődtem a változások miatt, amelyeket az életünkbe hoztál, amikor eleinte nem tetszett a kevés a sok helyett.''

''Már kiskoromban a szüleid házába kerültem. Anyád nagyszerű, jólelkű asszony volt. Ő tanított meg arra, hogyan legyek bátor feleség, s hogyan őrizzem meg fia, eljövendő férjem szeretetét és tiszteletét. Miközben teltek-múltak az évek, s te India legszeretettebb közéleti szereplője lettél, nekem nem kellett tartanom attól, hogy a többi feleség példájára félretolsz, amikor magasra kapaszkodtál a siker létráján. Tudtam, hogy csak a halál választhat el kettőnket egymástól.''

Kasztúrbái évekig kezelte azokat a közpénzeket, amelyeket a bálványozott Mahátmá milliókra szaporított. Sok vicc kering Indiában arról, hogy a férjek nem engedték felékszerezetten feleségeiket Gandhí közelébe, nehogy a Mahátmá páratlan rábeszélőképessége, miközben a nincstelenek sanyarú sorsát ecseteli, levarázsolván róluk, a gyűjtőkosárba juttassa arany karkötőiket és gyémánt nyakláncaikat!

Egyik nap a pénztárosi feladatot ellátó Kasztúrbái nem tudott elszámolni négy rúpiával. Gandhí ekkor nyilvánosan megjelentette az elszámolást, amely félreérthetetlenül kimutatta felesége négyrúpiás eltérését.

Gyakran mondtam el ezt a történetet amerikai diákjaimnak. Egyik este egy nő felháborodottan felkiáltott az előadóteremben.

- Mahátmá vagy sem - harsogta -, ha az én férjem lett volna, bizony kapott volna tőlem karikát a szeme alá, amiért nyilvánosan meghurcolt!

Miután elsütöttünk néhány élcet az amerikai és hindu feleségekről, magyarázni kezdtem a helyzetet.

Gandhí asszony nem a férjének tekinti a Mahátmát, hanem a gurujának, olyasvalakinek, akinek joga van megpirongatnia tanítványát, akár még jelentéktelen mulasztások miatt is. Röviddel az eset után Gandhit politikai okokból börtönbüntetésre ítélték. Miközben nagy lélekjelenléttel búcsút vett feleségétől, az a lábához borult. „Mester - szólalt meg alázatosan -, bocsáss meg nekem, ha valaha is megbántottalak.&quot;{{ref|44-9}} 

Délután háromkor Vardhában, előzetes megbeszélésünk szerint, megjelentem a szent dolgozószobájában, aki többek között azt a ritka csodát művelte, hogy odaadó tanítványt faragott a nejéből. Gandhí felnézett felejthetetlen mosolyával.

- Mahátmádzsí - mondtam, miután leültem melléje a párnátlan gyékényre -, kérlek, mondd el, te hogyan határozod meg az ahinszát!

- Nem-ártás minden élőlénnyel szemben, akár gondolatban, akár tettben.

- Gyönyörű gondolat! A világ azonban esetleg megkérdezi: vajon megölnél-e egy kobrát, hogy megments egy gyermeket vagy önmagadat.

- Nem tudnám megölni azt a kobrát anélkül, hogy meg ne szegjem egyik vagy másik fogadalmamat, például azt, hogy nem félek semmitől és nem oltok ki életet. Inkább azzal próbálkoznék, hogy szeretetem erejével csillapítsam le a kígyót. Nem akarom leszállítani a mércémet a körülmények szeszélye szerint, majd lefegyverező szókimondásával még hozzátette: - Bevallom, nem tudnám ilyen derűsen folytatni ezt a beszélgetést, ha szembekerülnék egy kobrával!

Láttam néhány, a táplálkozással kapcsolatos, frissen megjelent nyugati könyvet az íróasztalán.

- Igen, az étrend ugyanolyan fontos a szatjágraha-mozgalomban, mint egyebütt - mondta kuncogva. - Mivel teljes önmegtartóztatást javaslok a szatjágráhíknak, igyekszem a lehető legcélszerűbb táplálkozást kialakítani számukra. Mielőtt valaki megfékezné nemi vágyát, előbb az ínyét kell uralma alá hajtania. Az éhezés vagy a kiegyensúlyozatlan étrend azonban nem lehet megoldás. Miután legyőzte belső mohóságát, a szatjágráhínak ésszerűen kell étkeznie. Vegetárius étrendjének tartalmaznia kell a szükséges vitaminokat, ásványi sókat, kalóriákat és így tovább. Az étkezés külső-belső szabályozásával a nemi energiák könnyűszerrel átalakíthatók az egész szervezetet szolgáló életenergiává.

A Mahátmával ezután összevetettük ismereteinket a jófajta húspótlókról.

- Kitűnő például az avokádó - mondtam. - Kaliforniai központunk közelében számos avokádóliget található.

Gandhí szemében érdeklődés csillant.

- Vajon megteremne Vardhában is? A szatjágráhík örülnének egy újfajta tápláléknak.

- Majd küldök néhány példányt Los Angelesből{{ref|44-10}} - feleltem, s még hozzáfűztem: - A tojásnak magas a fehérjetartalma, ezt is tilos fogyasztani a szatjagráhíknak?

- Csak, ha meg van termékenyítve - a Mahátmá felnevetett az emlékein: - Évek óta nem támogatom a tojásevést, személy szerint én nem fogyasztom. Egyszer az egyik menyem a sír szélére került alultápláltsága miatt, s az orvosai tojást ajánlottak. Nem egyeztem bele, ehelyett azt tanácsoltam neki, vegyen magához tojáspótlót. „Gandhídzsí, a megtermékenyítetlen tojásban nincs életcsíra, ennek a fogyasztása nem jár öléssel&quot; - mutatott rá az orvos. Ezután már boldogan adtam engedélyt menyemnek a tojásevésre, s rövidesen fel is épült.

Előző este Gandhí megkért, vezessem be Lahiri Mahásaja krija-jógájába. Meghatott a Mahátmá nyitottsága és érdeklődő szelleme. Egészen gyermeki az isteni keresésében, s ugyanazzal a fogékonysággal rendelkezik, amelyet Jézus a gyermekekben dicsért, mondván: „Ilyeneké az Istennek orszaga&quot;{{ref|44-11}} .

Elérkezett a tanóra kijelölt ideje, s több szatjágráhí is megjelent - Mr. Dészái, dr. Pingale meg néhányan, akik szintén el kívánták sajátítani a krija technikáját.

Először a jógada-testgyakorlatokra tanítottam meg kis létszámú osztályomat. Ennek során húsz testrészt kell magunk elé képzelnünk, miközben akaratunkkal az energiát rendre az egyes testrészekhez irányítjuk. Rövidesen úgy rezgett előttem mindenki, akár egy emberi motor. Azt is végignézhettem, hogyan mozgatta meg a gyakorlat Gandhí többnyire ruhátlan testrészeit! Noha nagyon vékony, mégsem kelt kellemetlen benyomást, a bőre például sima és ránctalan.

Később beavattam a csoportot a felszabadító krija-jóga technikájába.

A Mahátmá nagy tisztelettel tanulmányozta a világvallásokat. Nem-ártásra vonatkozó eszméit a dzsainák szent szövegeiből, az Újszövetségből és Tolsztoj társadalomtudományi elmélkedéseiből merítette.{{ref|44-12}} A következőképpen fogalmazta meg hitvallását:

''Hiszek abban, hogy a ''Biblia, ''a ''Korán, ''valamint a ''Zend-Aveszta''{{ref|44-13}} ugyanúgy isteni inspirációra született, mint a''

Védák. ''Hiszek a guruság intézményében, korunkban azonban millióknak kell meglenniük guru nélkül, mivel nehéz olyasvalakire találni, aki a makulátlan tisztaság és a tökéletes tudás erényeit egyesíti magában. Nem kell azonban tartanunk attól, hogy nem ismerhetjük meg a vallás igazságait, mivel a hinduizmus alapjai, akárcsak a többi világvalláséi, változatlanok és könnyen érthetőek.''

''A többi hinduhoz hasonlóan hiszek Istenben és az Ő egységében, hiszek az újraszületésben és a megváltásban... De nehezen tudnék többet mondani a hinduizmus, mint, teszem azt, a feleségem iránt táplált érzelmeimről. Feleségem úgy megindít, mint egyetlen más nő sem. Nem mintha nem lennének hibái, merem állítani, hogy több van, mint amennyiről tudok. Mégis eltéphetetlen kötelék fűz össze minket. Nagyjából így vagyok a hinduizmus hiányosságaival és korlátaival is. Semmi sem tölt el akkora gyönyörűséggel, mint a ''Gítá ''zenéje vagy Tulszidász ''Rámájanája. ''Amikor azt hittem, a végemet járom, a ''Gítá ''volt a vigaszom.''

''A hinduizmus nem kizáró jellegű vallás, helyet ad a világ összes prófétája számára.{{ref|44-14}} Nem is térítő vallás a szó hagyományos értelmében véve. Kétségtelenül sokféle törzset magába olvasztott, ez azonban a fejlődésüket szolgálta. A hinduizmus arra tanít, hogy saját hitünk és dharmánk{{ref|44-15}} szerint imádjuk Istent, s ezért békében megfér a többi vallással.''

Krisztusról a következőképpen írt Gandhí: „Bizonyos vagyok abban, hogy ha ma élne is itt közöttünk, azokat is megáldaná, akik talán hírből sem hallottak róla. Amiként írva vagyon: »Nem minden, a ki ezt mondja nékem! Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei atyám akaratát«{{ref|44-16}} . Jézus saját élete példáján mutatott nagyszerű, magasztos célt az emberiségnek.

Valamennyiünknek erre kell törekednünk. Hiszem, hogy nem csupán a keresztények vallhatják magukénak, hanem az egész világ, az összes nemzet és faj.&quot;

Utolsó, Vardhában töltött esténken elmondtam beszédemet a városházán. A termet zsúfolásig megtöltötte a hallgatóság- Hozzávetőleg négyszázan gyűltek össze, hogy meghallgassák jógáról szóló előadásomat. Először hindiül, majd angolul beszéltem. Kis csapatunk még időben tért vissza az ásramba, hogy jóéjszakat-pillantást vethessünk a levelezésébe merült Gandhira.

Még sötét volt, amikor hajnali ötkor felébredtem. A falu már ébredezett körülöttünk. Előbb bérkocsi állt meg az ásram kapujában, később paraszt érkezett, fején egyensúlyozva súlyos terhét. Reggeli után kis hármasunk Gandhí elé járult, hogy búcsúzóul leboruljunk előtte. A szent hajnali négykor szokott kelni, hogy elmondja reggeli imáját.

- Isten veled, Mahátmádzsí! - letérdeltem, hogy megérintsem a lábát. - India biztonságban van, ha te vigyázol rá.

Évek teltek el a vardhábeli idill óta, s azóta a földet, az óceánt és az eget sötétségbe vonta a világháború rettenete. A világ vezetői közül egyedül Gandhí javasolt erőszakmentes utat a fegyverek szavával szemben. A sérelmek és igazságtalanságok orvoslására alkalmazott módszerei újra meg újra bebizonyították hatékonyságukat. A nagy ember az alábbiakban foglalta össze gondolatait:

''Azt találtam, hogy az élet a rombolás közepette is tovább virágzik. Kell tehát lennie a rombolásnál magasabb rendű törvénynek. Csupán e törvény teheti áttekinthetővé a társadalom rendiét, és élhetővé az életet.''

''Ki kell dolgoznunk ennek az élettörvénynek a mindennapos vonzatait. Valahányszor háború robban ki, valahányszor ellenség támad ránk, győzzük le a szeretet erejé-''

''vel. Jómagam azt tapasztaltam, hogy a szeretetnek ez a törvénye jobban kifizetődött életemben, mint a rombolásé.''

''Indiában látványosabban, a lehető legszélesebb tömegeket megmozgatva bizonyosodott be a fenti törvény jótékony mivolta. Nem állítom, hogy a nem-óriás gondolatát mind a háromszázhatvanmillió indiai megértette, azt azonban ki merem jelenteni, hogy ez az eszme mélyebbre hatolt bármely más tannál, éspedig hihetetlenül rövid idő alatt.''

''A nem-ártáshoz fáradságos út vezet el. Valóságos katonai fegyelmet követel meg gyakorlójától. Ez a tökéletes állapot csak akkor érhető el, ha a test, az elme és a beszéd maradéktalanul együttműködik. Ám meg fogjuk tapasztalni, hogy valamennyi gondunk megoldódik, ha elszánjuk magunkat arra, hogy az igazság és nem-ártás törvényét tesszük az élet alapszabályává.''

A történelem arra tanít, hogy a nyers erő soha nem oldott meg semmit. Az első világháború világdermesztő hólabdakarmát indított útjára, amely a második világháború lavinájává dagadt. Csupán a testvéri együttérzés melege olvaszthatja meg a vérengzés jelenlegi karmájának lavináját, nehogy kirobbantsa a harmadik világháborút. A 20. század szentségtelen háromsága! Ha észérvek helyett az ököljoghoz folyamodunk, Földünket őserdővé változtatjuk vissza. Embertársaink nem az életben, hanem a halálban lesznek testvéreink.

A háború és a bűntettek soha nem fizetődnek ki. A sehova sem vezető robbantásokra eltékozolt dollármillárdok mostanra új világot teremthettek volna, olyat, amelyben csaknem ismeretlen a betegség, amelyből teljesen eltűnt a nélkülözés. Olyan Földet szeretnénk végre, ahonnan hiányzik a félelem, a fejvesztettség, az éhínség, a ragály és a haláltánc, amely a béke és az egyre bővülő tudás virágzó, tágas hona.

Gandhí nem-ártást sürgető hangja legmagasabb lelkiismeretünkre apellál. Szükség volna már arra, hogy a népek ne a halállal, hanem az élettel, ne a rombolással, hanem az építéssel, ne a gyűlölettel, hanem a szeretet teremtő csodáival lépjenek szövetségre.

„Bocsássunk meg, bármit is vétettek ellenünk - int a ''Máhábhárata. - ''Kimondatott, hogy az emberiség fennmaradása múlik a megbocsátáson. A megbocsátás szent dolog, ez tartja össze a világmindenséget. A megbocsátás a hatalmasak ereje, a megbocsátás áldozat, a megbocsátás az elme csöndje. A megbocsátás és a szelídség az Isten-tudattal bírók jellemzője. Örök erényeket képviselnek.&quot;

A nem-ártás a megbocsátás és szeretet törvényének természetes hozománya. „Ha egy jogos küzdelemben elkerülhetetlen az élet elvesztése, akkor Jézus módjára inkább a saját vérünket ontsuk, mint másokét. Így végül csökkenhet a vérontás a világon&quot; - vallja Gandhí.

Egyszer majd megírja valaki az indiai szatjágráhík hőskölteményét, akik szeretettel álltak ellen a gyűlöletnek, erőszakmentességgel az erőszaknak, akik inkább hagyták magukat könyörtelenül lemészárolni, mintsem hogy fegyvert fogjanak. A történelemben többször is megesett, hogy az ellenfél dobta el a fegyverét, és eltakarodott, mert annyira szégyellte magát ezeknek az embereknek a láttán, akik többre tartották mások életét a sajátjuknál.

„Ha kell, időtlen időkig várok - jelentette ki Gandhí -, de nem óhajtom véres eszközökkel keresni hazám szabadságát.&quot; A Szentírás is hasonlóra int: „A kik fegyvert fognak, fegyverrel kell veszniök&quot;{{ref|44-17}} . A Mahátmá pedig ezt írta:

''Nacionalistának vallom magam, de az én nacionalizmusom olyan tágas, akár a világmindenség. A világ minden nemzetét magában foglalja, {{ref|44-18}} engem az egész földgolyó jóléte foglalkoztat. Nem szeretném, ha az én Indiám más né-''

''pek hamvain emelkedne fel. Nem akarom, hogy India egyetlen emberi lényt is kizsákmányoljon. Azt akarom, hogy India erős legyen, ereje magával ragadja a többi nemzetet is. Európában manapság egyetlen nép sem képes erre, nem erősítik egymást.''

''Wilson elnök utalt nagyszerű tizennégy pontjára, de azt mondta: „Végső soron, ha békekísérleteink kudarcot vallanak, kénytelenek leszünk fegyverhez nyúlni.&quot; Én ennek a fordítottját állítom: „Fegyvereink máris vereséget szenvedtek. Keressünk valami újat, próbálkozzunk a szeretet és Isten erejével, aki maga az igazság.&quot; Ha ezt elértük, semmi mást nem akarunk többé.''

Mahátmá ezreket tett igaz szatjágrahívá, akik továbbadták hitvallását; türelmesen oktatta az indiai tömegeket, hogy megértsék a nem-ártással járó spirituális, és végső soron anyagi előnyöket; ellátta népét az erőszakmentesség fegyvereivel - az igazságtalanság elutasításával, a méltánytalanságnak, a börtönnek, sőt magának a halálnak az elviselésével -, ezenkívül mozgalmának hősies vértanúságával maga mellé állította a világ közvéleményét: mindezek a cselekedetei drámai módon juttatták kifejezésre a nem-ártás gyakorlati hasznát, azt, hogy e nyugodt erő háborúskodás nélkül is rendezni tudja a nézeteltéréseket.

Gandhí erőszakmentes magatartásával több politikai engedményt vívott ki hazája számára, mint bármely más népvezér a fegyverek erejével. Ugyancsak az erőszakmentességet alkalmazta a rossz száműzésére az indiai társadalmi reformok érzékeny és összetett területén. Ő és követői véget vetettek a hinduk és mohamedánok közötti hosszadalmas torzsalkodásoknak, s több százezer muzulmán tekintette vezetőjének a Mahátmát. Az érinthetetlenek ügyét is rettenthetetlenül és sikeresen képviselte. „Ha újra kellene születnem - írta -, hát legyek pária a páriák között, mert így jobban tudnám szolgálni az ügyüket.&quot;

A Mahátmá valóban „nagy lélek&quot;, mégis az írástudatlan millióktól kapta címét. Ezt a szelíd prófétát megbecsüli hazája. Az alantas paraszt is képes volt felemelkedni a Gandhí által megkövetelt magas színvonalra. A Mahátmá teljes szívéből hisz az ember veleszületett nemességében. Az elkerülhetetlen kudarcok sohasem ábrándították ki. „Ha a gazfickók húszszor becsapják, a szatjágrahí huszonegyedszer is bízik, mivel az ember jóságába vetett bizalom hitvallásunk szerves része.&quot;{{ref|44-19}} 

- Mahátmádzsí, kivételes ember vagy. De ne várd el, hogy a világ is ilyen legyen - mondta egyszer Gandhinak az egyik bírálója.

- Furcsa, mennyire becsapjuk magunkat, azt hisszük, hogy testünk javítható, a lélek belső erőit azonban képtelenség felébreszteni - felelte Gandhí. - Azt próbáltam bebizonyítani, hogy ugyanolyan esendő vagyok, mint bármely halandó, semmi különleges nem volt és nem lesz bennem. Egyszerű ember vagyok, aki ugyanúgy hibázik, mint akárki más. Megengedem ugyanakkor, van bennem annyi alázat, hogy hibáimat beismerve, változtassak magatartásomon. Elismerem, hogy rendíthetetlenül hiszek Istenben és az Ő jóságában, s csillapíthatatlan szomjúság emészt az igazság és a szeretet iránt. De hát nem rejtőznek-e ezek a vonások valamennyiünkben? - S még hozzátette: - Miközben egyre új felfedezésekkel és találmányokkal dicsekedhetünk a jelenségvilágban, jelentsük ki, hogy csődöt mondtunk a lélek dolgaiban? Nem lehetséges megsokszorozni a kivételeket, hogy végül törvénnyé tegyük őket? Muszáj először mindig vadállatnak lennünk, s csak azután embernek (már ha ez egyáltalán sikerül)?{{ref|44-20}} 

Az amerikaiak bizonyára büszkén emlékeznek William Penn sikeres erőszakmentes kísérletére, aki a 17. században gyarmatot létesített Pennsylvaniában. Ezen a gyarmaton „nem voltak erődök és katonák, még csak fegyverek sem&quot;. Az új telepesek és az indiánok között zajló véres határvillongások idején egyedül a pennsylvaniai kvékereknek nem esett bántódásuk. „Másokat lemészároltak vagy leterítettek a csatamezőn, ők azonban biztonságban érezhették magukat. Egyetlen kvéker nőre sem támadtak rá, egyetlen kvéker gyermekre sem emeltek kezet, egyetlen kvéker férfit sem kínoztak meg.&quot; Amikor a kvékerek végül rákényszerültek, hogy feladják államukat, „háború tört ki, amelynek során több pennsylvaniai halálát lelte. Ám mindössze három kvékert öltek meg, akik hitük parancsa ellenére fegyvert ragadtak&quot;.

„Az első világháborúban hiába nyúltunk fegyverhez, mégsem jött el a béke - mutatott rá Franklin D. Roosevelt. - A győzelem és a vereség egyaránt terméketlen volt. A világnak tanulnia kellett volna ebből a leckéből.&quot;

„Minél nagyobb az erőszak, annál nagyobb nyomorúságba süllyed az emberiség - tanította Lao-ce. - Az erőszak diadala a gyász reggelével ér véget.&quot;

„Nem kevesebbért küzdök, mint a világbékéért - hirdette Gandhí. - Ha mozgalmunk sikert ér el az erőszakmentes szatjágraha alapjain, az új jelentéssel tölti majd meg a hazafiság fogalmát, sőt, ha szabad szerényen hozzátennem, az életét is.&quot;

Mielőtt a Nyugat fellegjáró álmodozóként legyintene Gandhira, gondolkodjunk el előbb azon, hogyan határozta meg a szatjágraha fogalmát a galileai mester: „Hallottátok azért, hogy megmondatott: Szemet szemért és fogat fogért. Én pedig azt mondom néktek: Ne álljatok ellene a gonosznak, hanem a ki arczul üt téged jobb felől, fordítsd felé a másik orczádat is.&quot;{{ref|44-21}} 

Gandhí a kozmikus időzítés folytán olyan századba született, amelyben két világháború is pusztított. Eletének gránitfalán isteni írás óv a testvérvér további ontásától.

Mahátmá Gandhí meglátogatta iskolámat Ráncsíban, ahol jógát is oktatnak. Az alábbi kedves szavakat írta a vendégkönyvbe:

Ez ''az intézmény mély benyomást tett rám. Nagyon remélem, hogy ez az iskola bátorítani fogja a rokka további gyakorlati alkalmazását.''

''Móhandász Gandhí 1925. szeptember 17.''

1921-ben Gandhí megtervezte India nemzeti zászlóját. A csíkok színe: sáfránysárga, fehér és zöld, középen sötétkék rokkával. A ''csarka ''az energiát szimbolizálja és arra emlékeztet, hogy India elmúlt, gazdag korszakaiban a kézi fonás és az egyéb kézművesség milyen jelentős szerepet játszott.

==45. FEJEZET==

Az „örömtől sugárzó&quot; bengáli anya

- Uram, kérlek, ne menj el úgy Indiából, hogy nem láttad Nirmalá Dévit. E szent asszonyt közel és távol Ánandamají Má (Boldog Anya) néven emlegetik - nézett rám komolyan unokahúgom, Amijo Bósz.

- Hogyne! Nagyon is kíváncsi vagyok erre a szent nőre - feleltem, majd hozzátettem: - Olvastam róla, milyen magas fokon valósította meg önmagában Istent. Evekkel ezelőtt kis cikk jelent meg róla az East-Westben.

- Én találkoztam is vele - folytatta Amijo. - Nemrég járt a kisvárosban, ahol lakom, Dzsamsídpurban. Egyik tanítványa kérésére ellátogatott egy haldokló hajlékába. Megállt az ágya mellett, s amikor kezét rátette a homlokára, megszűnt a szegény pára halálhörgése. Egy szempillantás alatt felgyógyult, s boldog álmélkodással vette tudomásul, hogy jobban van.

Néhány nap múlva meghallottam, hogy az üdvösséggel teljes anya az egyik tanítványánál tartózkodik, Kalkutta Bhavánípur nevű negyedében. Mr. Wrighttal azonmód útnak indultunk apám kalkuttai otthonából. Fordunkkal úti célunk közelében jártunk már, amikor szokatlan utcai jelenet játszódott le a szemünk előtt.

Ánandamají Má nyitott fedelű kocsiban állt, s áldást osztott a köréje sereglett mintegy száz tanítványnak. Mr. Wright valamivel távolabb leparkolt a Forddal, s beálltunk a néma gyülekezet soraiba. A szent asszony megnézett minket, kiszállt a kocsiból, és elindult felénk.

- Hát eljöttél, atya! - e szenvedélyes (bengáliul kiejtett) szavakkal átkarolta a nyakamat, s fejét a vállamra hajtotta.

Csak az imént jelentettem ki Mr. Wrightnak, hogy nem ismerem a szentet, ezért felettébb meglepődött a különös fogadtatáson. A száz cséla szintén döbbenten függesztette szemét a gyengéd életképre.

Menten láttam, hogy a szent a szamádhi magasrendű állapotában van. Ügyet sem vetett a külsejére, hisz tudta, hogy a lelke soha nem változik. Erről a magas síkról örömmel üdvözölt egy másik odaadó hívőt. Kézen fogva, a kocsijához vezetett.

- Ánandamají Má, feltartóztatlak utadon - tiltakoztam.

- Atya, időtlen idők óta először látlak ebben az életben! Kérlek, még ne menj el! - felelte.

Letelepedtünk a kocsi hátsó ülésére. Az Üdvösséggel Teljes Anya hamarosan elragadtatott állapotba került. Félig hunyt, gyönyörű szempárját az ég felé emelte, s az egyszerre közeli és távoli belső Elíziumba révedve, mozdulatlanná dermedt. A tanítványok halkan kántálták:

- Éljen az Istenanya!

Sok olyan emberrel találkoztam már Indiában, aki megvalósította önmagában Istent, mégsem láttam ilyen magasztos női szentet. Szelíd arcán leírhatatlan öröm tündökölt, ezért is nevezték Üdvösséggel Teljes Anyának. Hoszszú, fekete fürtjei szabadon omlottak vállára. Homlokán egy piros szantálfapép pötty jelezte a folyvást nyitott spirituális szemet. Apró volt az arca, a keze és a lába - mekkora ellentétben állt mindez lelki nagyságával!

Feltettem néhány kérdést egy közelben álló női csélának, miközben Ánandamají Má továbbra is transzban maradt.

- Az Üdvösséggel Teljes Anya Indiát járja, sok helyütt százával akadnak tanítványai - mondta a cséla. - Bátor erőfeszítéseivel több kívánatos társadalmi reformot is keresztülvitt. Noha a bráhmana kasztba tartozik, nem törődik a kasztokkal.{{ref|45-1}} Egy csoportunk mindig elkíséri útján, mi gondoskodunk a kényelméről. Muszáj is, mivel nem ügyel a testére. Ha nem kapna enni, hát nem enne, és nem is tenné szóvá. Akkor sem érinti meg az ételt, ha elébe tesszük. Nekünk, tanítványoknak kell etetnünk, nehogy éhen haljon. Néha napokig isteni transzban van, ilyenkor alig lélegzik, s a szeme sem rebben. Egyik legfőbb tanítványa a férje, Bhólánáth. Sok-sok éve, röviddel a házasságkötésük után némasági fogadalmat tett.

A cséla széles vállú, szép vonású, hosszú hajú, ősz szakállú férfiúra mutatott, aki némán állt a sokaságban, miközben kezét a tanítványok tiszteletteljes mozdulatával keresztbe tette a mellkasán.

Miután Ánandamají Má felfrissült a Végtelenben való megmártózástól, ismét az anyagi világ felé fordította figyelmét.

- Atya, kérlek, mondd, hol laksz - a hangja tiszta volt és dallamos.

- Jelenleg a kalkuttai Ráncsíban, rövidesen azonban visszamegyek Amerikába.

- Amerikába?

- Igen. Egy indiai szent asszonyt bizonyára őszintén megbecsülnének ott a spirituális keresők. Nem volna kedved odalátogatni?

- Ha az Atya magával visz, elmegyek.

Ez a válasz riadalmat keltett a hozzánk közelebb eső tanítványok között.

- Mindig húszan vagy ennél is többen utazunk az Üdvösséggel Teljes Anyával - jelentette ki az egyikük nyomatékosan. - Nem tudunk nélküle élni. Bárhová megy is, vele tartunk.

Ha vonakodva is, elejtettem hát az ötletet, mivel túl sokan lettünk volna!

- Akkor legalább gyere el Ráncsíba a tanítványaiddal! kértem a szentet búcsúzóul. - Mivel magad is isteni gyermek vagy, bizonyára szeretni fogod a kisdiákjaimat.

- Szívesen megyek oda, ahová az Atya vezérel!

Nem sokkal később a ráncsíbéli ''vidjálaja ''lázasan készülődött a szent beígért látogatására. A gyermekek különben is minden ünnepnek örültek, hiszen nem kellett tanulniuk, ehelyett muzsika és mindennek a tetejében dínom-dánom várta őket!

- Éljen Ánandamají Má, ki dzsai! - zengték kórusban a kicsinyek, amikor a szent kíséretével belépett az iskola kapuján.

Körömvirág-zuhatag, cimbalmok pengése, kagylókürtök kéjes búgása és a mridanga-dobok pergése fogadta a vendégeket. Az Üdvösséggel Teljes Anya mosolyogva lépdelt a vidjálaja napsütötte udvarán, miközben szívében ott honolt a maga hordozható Édenkertje.

- Szép itt - mondta kedvesen, mialatt bevezettem a főépületbe.

Gyermeki mosollyal foglalt helyet mellettem. Az ember úgy érezte magát a közelében, mint a legközelebbi barátja, mégsem hagyta el soha a távoliság légköre, a mindenütt jelenvalósággal paradox módon együtt járó elszigeteltség.

- Kérlek, beszélj nekem az életedről!

- Az Atya mindent tud rólam, minek ismételjem el? szemlátomást úgy vélte, hogy egyetlen rövidke élet tényszerű történései említésre sem érdemesek.

Felnevettem, és szelíden megismételtem a kérésemet.

- Kevés történt velem, Atya - mentegetőzve széttárta kecses kezeit. - Tudatom soha nem azonosult ezzel az átmeneti testtel. Mielőtt a Földre születtem volna, atya, ugyanaz voltam. Mint kislány, ugyanaz voltam. Nővé érve szintén ugyanaz voltam. Amikor a család, amelybe születtem, elrendezte ennek a testnek a házasságát, akkor is ugyanaz voltam. És amikor férjem szenvedélytől űzve közeledett hozzám, és könnyedén megérintette testemet, iszonyatos ütést érzett, minta a villám csapott volna bele, mert én akkor is ugyanaz voltam. Férjem összekulcsolt kézzel a lábam elé térdelt, és bocsánatomat kérte. „Szent Anya - mondta -, mivel a vágy gondolatával megérintve, megszentségtelenítettem testtemplomodat, nem tudva, hogy abban nem a feleségem lakozik, hanem az Istenanya, szigorú fogadalmat teszek. Tanítványoddá válok, nőt nem érintve, szolgaként mindig gondoskodva rólad, és ameddig csak élek, soha senkihez többé nem szólok. Talán ezzel ledolgozom a bűnt, amelyet - gurum ma ellened elkövettem.&quot; És mialatt csendben elfogadtam férjem felajánlását, én akkor is csak ugyanaz voltam. Most itt, Atya, a színed előtt, most is ugyanaz vagyok. És mindörökkön az is maradok, noha a teremtés tánca megváltozik körülöttem az öröklét csarnokában.

Ánandamají Má mély meditációba merült. Szobormereven ült ott, miközben lelke olyan tartományban időzött, amely szüntelenül szólította őt. Szeme sötét tavából elköltözött az élet, üveges tekintettel meredt maga elé. Ez az arckifejezés és tekintet gyakran megjelenik olyan szenteknél, akik kivonják tudatukat durvatestükből, amely ilyenkor alig több, mint egy darab lélektelen agyag. Egy órán keresztül ültünk egymás mellett eksztatikus transzban. Aztán vendégem vidám kis nevetéssel tért vissza ebbe a világba.

- Kérlek, gyere velem a kertembe! Mr. Wright le szeretne fényképezni - kértem.

- Hogyne, Atya! Kívánságod számomra parancs - csillogó tekintetében még ott izzott az isteni fény, miközben fotóztuk.

Itt az ideje az evésnek! Az ünnepi lakomán Ánandamají Má lekuporodott a takarójára, s könyökéhez odatelepedett egy tanítvány, hogy etesse. A szent engedelmes kisgyermekként nyitogatta a száját, amint a cséla nyújtotta a kanalat. Nem volt kétséges azonban, hogy az Üdvösséggel Teljes Anya nem vette észre a különbséget a curry és az édesség között!

A szent napszálltakor távozott kíséretével. Rózsasziromesővel búcsúztattuk, ő meg áldón emelte kezét a kisfiúkra.

Arcukon szeretet tükröződött, amelyet a szent ébresztett fel bennük.

„Szeresd azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, és teljes elmédből és teljes erődből. Ez az első parancsolat&quot; - tanította Jézus.{{ref|45-2}} 

Anandamají Má, alantas kötődéseivel szakítva, egyedül az Úrnak szenteli magát. Ez a gyermeki szent nem tudós szőrszálhasogatással, hanem a hit biztos logikájával oldotta meg az emberi élet legfontosabb kérdését, az Istennel való egység megteremtését. A mai élet hajszájában lassan elfeledkezünk erről a csodálatos egyszerűségről. Miközben nem hajlandók az egyetlen Teremtőt imádni, a népek a jótékonyság szertartásos külsőségeivel leplezik hitetlenségüket. Az emberbaráti ténykedésben nincs is semmi hiba, hiszen egy időre elvonja az ember figyelmét önmagáról, mégsem ment fel az élet Jézus által „első parancsolatnak&quot; nevezett, elsődleges kötelezettsége alól. Istent attól a pillanattól vagyunk kötelesek szeretni, hogy első lélegzetünket elnyertük az egyetlen Jótevőtől.

Még egyszer volt alkalmam látni a szent asszonyt, miután ellátogatott Ráncsíba. Hónapokkal később egy csoporttal álldogált a szírámpuri vasútállomás peronján, vonatra várva.

- A Himalájába megyek, Atya - mondta nekem. - Egy kedves ember remetelakot épített számunkra Déhrá Dúnban.

Vonatra szállt, én pedig ámulva tapasztaltam, hogy tömegben, vonaton, ugyanúgy nem feledkezett meg Istenről, mint lakomán vagy csöndben üldögélve.

A mai napig tisztán cseng a hangja fülemben, mérhetetlen édességgel:

- Vedd észre, aki most és mindig egy vagy az Örökkévalóval: mindig ugyanaz vagy.

==46. FEJEZET==

Egy női jógi, aki soha nem eszik

- Uram, hová megyünk ma reggel? - Mr. Wright vezette a Fordot, de közben kérdőn rám pillantott.

Soha nem tudta, Bengál melyik részét fedezzük fel a következő napon.

- Ha Isten is úgy akarja - feleltem áhítattal -, épp útban vagyunk a világ nyolcadik csodája, egy olyan asszony felé, aki pusztán a levegőből él!

- Akkor megismétli Therese Neumann csodáját.

Mr. Wright felnevetett, és gyorsított. Újabb, nem átlagos turistáknak való különlegesség az útinaplója számára!

Magunk mögött hagytuk Ráncsít, s versenyre keltünk a Nappal. A titkáromon kívül még három bengáli barátom alkotta a társaságot. Mohón ittuk magunkba a részegítő levegőt, a reggel természetes borát. Vezetőnk óvatosan kormányozta a Fordot az első útra kelő parasztok és kétkerekű targoncák mellett, amelyeket igába fogott ökrök vontatnak lassan. Az ökrök ugyanis hajlamosak vitába szállni a tülkölő betolakodókkal.

- Uram, szeretnénk többet hallani a böjtölő szentről.

- Giri Bálának hívják - közöltem társaimmal. - Évekkel ezelőtt hallottam róla egy tudós úriembertől, bizonyos Szthití Lál Nandítól, aki gyakran megfordult a Garpar úton, hogy fivéremet, Bisnút korrepetálja. „Jól ismerem Giri Bálát - mondta akkor nekem. - Valamiféle jógamódszert alkalmaz, amelynek birtokában megvan evés nélkül. Közeli szomszédja voltam Navábgandzsban, Iccshápúr közelében.{{ref|46-1}} Hiába lestem, vesz-e magához ételt vagy italt, ennek a legcsekélyebb nyomát sem láttam. Mivel nem hagyott nyugodni a kíváncsiság, végül a buridváni mahárádzsa{{ref|46-2}} elé álltam, és megkértem, folytasson le vizsgálatot. A csodálkozó uralkodó az udvarába hívatta a szent asszonyt. Az belement, hogy próbának vessék alá, s két hónapig elzárva élt a mahárádzsa vendégeként. Később húsz napra visszatért a palotába, majd harmadszor is tizenöt napra. A mahárádzsa maga mondta nekem, ez a szigorú hármas próbatétel meggyőzte őt arról, hogy a szent tényleg megvan táplálék nélkül.

- Ez a Szthiti Bábúról szóló történet több mint huszonöt éve elevenen él az emlékezetemben - fejeztem be elbeszélésemet. - Amerikában többször megfordult a fejemben, nem nyeli-e el az idő folyama a ''jógimít{{ref|46-3}} , ''mielőtt láthatom. Mostanra hajlott korú lehet. Azt sem tudom, hol él, ha él még egyáltalán. Néhány óra múlva azonban Puruliába érünk, ahol a bátyja lakik.

Fél tizenegykor kis csapatunk már Lambódar Dével, egy puruliábeli ügyvéddel társalgott.

- Igen, a nővérem még él. Néha meglátogat, jelenleg azonban a szülői házban, Biurban tartózkodik - Lambódar Bábú kétkedve pislogott a Ford felé. - Nem hinném, Szvámídzsí, hogy valaha is járt volna Biurban autó. Jobban tennétek, ha valamennyien rábíznátok magatokat egy zötyögő ökrösszekérre.

Csoportunk szószólójaként megvédtem Detroit büszkeségének becsületét.

- A Ford egészen Amerikából jött velünk - mondtam az ügyvédnek. - Nem foszthatjuk meg attól a megtiszteltetéstől, hogy megismerje Bengál szívét!

- Vigyázzon rátok Ganésa{{ref|46-4}} ! - nevetett fel Lambódar Bábú, majd még udvariasan hozzátette: - Ha valaha is odavergődtök, Giri Bálá biztosan szívesen fogad benneteket. Hetven felé jár, de továbbra is kitűnő egészségnek örvend.

- Kérlek, mondd meg, uram, igaz, hogy semmit sem eszik? - néztem egyenesen a szeme közé, amely a lélek beszédes tükrének bizonyult.

- Igen, így van - nézett vissza nyílt tekintettel. - Több mint ötven éve nem láttam, hogy egyetlen morzsát is magához vett volna. A világvége sem lepne meg jobban, mint az, hogy a nővérem táplálkozik!

Mindannyian kuncogtunk e két kozmikus esemény valószínűtlenségén.

- Giri Bálá soha nem vonult el, amikor a jógát gyakorolta - folytatta Lambódar Bábú. - Egész életében körülvették a hozzátartozói meg a barátai. Mostanra mindannyian hozzászoktak a furcsaságaihoz, s egy sem akad közöttük, aki nem hökkenne meg, ha Giri Bálá enni kérne! A nővérem természetesen visszavonult életet él, amint egy indiai özvegyhez illik, de kis körünk Puruliában és Biurban ennek ellenére is tudatában van annak, milyen kivételes asszony is ő.

Nem lehetett kételkedni a testvér szavaiban. Társaságunk melegen megköszönte az útbaigazítást, és elindultunk Biur felé. Egy utcai kifőzdében curryt és lucsit vettünk. Egész kis kör formálódott körülöttünk utcagyerekekből, akik kíváncsian nézték végig, mint eszik Mr. Wright indiai módra, két kezével.{{ref|46-5}} Jó étvágyunknak tudhatjuk be, hogy a délután jó erőben talált minket, márpedig erre fölöttébb szükség is volt.

Utunk kelet felé vezetett, a napsütötte rizsföldeken keresztül Buridván környékére. Az országutat sűrű növényzet szegélyezte, s a fák nagy, esernyőként szétterülő lombjai közül ''mainák, ''és csíkos nyakú ''bülbülök ''dala csattogott. Időről időre feltűnt az úton egy ökrösszekér. Milyen más volt a megvasalt kerekek nyikorgása, mint az autógumi surranása az arisztokratikus, városi aszfalton!

Állj meg, Dick! A Ford tiltakozásul nagyot zökkent. - Ez a gyümölcstől roskadozó mangófa valósággal kiabál, hogy szüreteljük le!

Öten kölyökként iramodtunk neki a mangóligetnek, az érett gyümölcsök már lehullottak a földre.

- „Mennyi mangó marad láthatatlan, s megy veszendőbe édessége a köves földön&quot; - játszottam az idézettel.

- Amerikában nincs ehhez fogható, igaz? - kacagott Sailés Mazúmdár, egyik bengáli tanítványom.

- Nem - ismertem be, miközben tele szájjal majszoltam a mangót. - Hogy hiányzott nyugaton ez a gyümölcs! A hindu mennyország elképzelhetetlen mangó nélkül!

Egy kővel levertem egy büszke szépséget a legmagasabban nyújtózó ágról.

- Dick, minden fényképezőgépet elhoztunk magunkkal? - kérdeztem két ambróziás harapás között, az isteni falatok még melegek voltak a Naptól.

- Igen, uram, a csomagtartóban vannak.

- Ha Giri Bálá valódi szentnek bizonyul, szeretnék írni róla Nyugaton. Egy ilyen képességekkel megáldott hindu ''jóginí ''nem élhet és halhat meg ismeretlenül, mint e mangók többsége.

Egy félóra elteltével még mindig a békés ligetben andalogtam.

- Uram, napnyugta előtt oda kellene érnünk, hogy lefényképezhessük Giri Bálát - szólalt meg Mr. Wright, majd grimaszolva hozzátette: - A nyugati ember kétkedő fajta, nem várhatjuk tőle, hogy higgyen olyan hölgy létezésében, akiről nem készült fénykép!

Mindez tagadhatatlan volt, hátat fordítottam hát a kísértésnek, és visszaültem a kocsiba.

- Igazad van, Dick - sóhajtottam fel, miközben továbbhajtottunk. - Feláldozom hát ezt a mangóédent a nyugati realizmus oltárán. A fényképre szükségünk van!

Az út egyre hepehupásabbá vált, keréknyomok, megkeményedett agyagdarabok - az aggkor szomorú tökéletlenségei - zötyögtették a Fordot. Néha ki is szálltunk, hogy Mr. Wright könnyebben kormányozhassa, mi, többiek meg hátulról toltuk.

- Lambódar Bábú igazat szólott - ismerte el Sailés. Nem a kocsi visz minket, hanem mi a kocsit!

Időről időre feltűnt egy kis falu, s ez a látvány feledtette velünk a kocsiból, illetve a kocsiba való állandó ki- és beszállás bosszúságát.

''Ódon, érintetlen falvak és pálmaligetek között kanyargott az út - jegyezte fel naplójába Mr. Wright 1936. május 5-i dátummal. - Ezek a zsúptetős vályogházak igazán roppant érdekesek. Isten valamelyik neve díszíti az ajtót. Apró, ruhátlan gyermekhad játszik a közelükben. Vagy megállnak, hogy megbámuljanak minket, vagy fejvesztetten menekülnek e nagy, fekete, ökör nélkül haladó szekér elől, amely eszeveszetten süvít át a falujukon. A nők csupán kikémlelnek az árnyékból, s a férfiak is lustán pihengetnek a fák árnyékában az út mentén, s noha közömbösnek mutatják magukat, azért mégis kíváncsiak ránk. Egy helyütt a falu valamennyi lakója nagy vígan tapicskolt egy nagy víztartályban (ruhában fürdenek, aztán a nedves ruhát levetik, és szárazat váltanak). Jókora rézkorsókban nők hordják haza a vizet... Vidám hajsza volt ez hegynek fel, völgynek le, nagyokat zökkentünk, kis csermelyekbe merültünk, megkerültünk egy befejezetlen kövezett utat, száraz, homokos folyamágyakon kecmeregtünk át, míg végül ötkor úti célunk, Biur határába érkeztünk. Ez a kis falu Bankura tartomány szívében található, sűrű erdő védelmében. Később megtudtuk, hogy az esős évszakban járhatatlanok errefelé az utak, mert ilyenkor a megáradt patakokról dühöngő áradat zúdul az utakra, úgy köpve rájuk a sarat, mint kígyó a mérgét.''

''A helybeliek épp hazafelé tartottak az esti istentiszteletről, s még az elhagyott mezőkön útmutatást kértünk tőlük.''

''Közben vagy tucatnyi hiányos öltözékű siheder kapaszkodott fel a kocsi oldalára, s egymással versengve mutatták az utat Giri Bálá házához.''

''Az út datolyaligetbe vezetett, ahol több vályogkunyhó is csoportosult, mielőtt azonban odaértünk volna, Fordunk ijesztően az égnek vetette a hátát, majd visszahuppant a keskeny szekérútra, amely fák, víztartályok, barázdák mellett zötykölődött a kátyúkban és mély keréknyomokban. A kocsi megfeneklett egy bokorcsoportnál, aztán egy buckánál következett be ugyanez, ahol ki kellett kaparnunk a kerekek közül a göröngyöket. Lassan, óvatosan haladtunk tovább, ám a szekérút közepén váratlanul bokor állta utunkat. Mit volt mit tenni, megkerültük. Nyaktörő meredélyen szánkáztunk le egy száraz ciszternához, ahonnan csak úgy szabadulhattunk, hogy kiástuk magunkat. Az út újra meg újra járhatatlannak tűnt, zarándokmenetünk azonban hősiesen vonult tovább. A szolgálatkész suhancok készségesen hányták félre ásóikkal az akadályokat (Ganésának hála!), miközben kistestvéreik és szüleik a szemüket meresztették ránk.''

''Rövidesen két ősrégi keréknyomon haladtunk tovább. A nők elkerekedett szemmel bámultak ránk viskóik küszöbéről, a férfiak mellettünk és mögöttünk caplattak, s mindennek a tetejében gyermeksereg is futott a menet után. Vélhetőleg a mienk volt az első autó ezen a vidéken, az ökrösszekér jelenti itt a világot! Furcsa látványt nyújthattunk, az szent igaz - amerikai sofőr és zötyögő kocsi, amely megrohamozza erődjüket, s behatol ősi, szent magányukba!''

''Megálltunk egy keskeny dűlőút mellett. Száz lépésre voltunk Giri Bálá hajlékától. Egészen felvillanyozott bennünket, hogy a hosszú út, s különösen nehéz utolsó szakasza után végre célhoz értünk. A környező vályogkunyhók fölé terjedelmes, kétemeletes, vakolt téglaépület magasodott, épp javítás alatt állt. Jellegzetes, trópusi bambuszliget vette körül.''

''Lázas várakozással és fojtott örömmel álltunk meg annak a nyitott ajtaja előtt, akit az Úr étlenséggel áldott meg. A falusiak továbbra is körülsereglettek minket; fiatalok és öregek, pucérok és felöltözöttek, a nők kissé távolságtartóbbak, noha azért ők is kíváncsiak, a férfiak és fiúk azonban szégyentelenül a sarkunkat taposták, hogy jobban szemügyre vehessék a nem mindennapi jövevényeket.''

''Rövidesen alacsony alak jelent meg a küszöbön - Giri Bálái Törtarany színű selyemruha övezte, tipikus indiai módon. Szerényen, habozva közeledett, miközben ''szvadé''sí-kelméjének redői közül kémlelt bennünket. A szeme úgy csillogott elő fejfedője árnyékából, akár az izzó parázs. Egészen beleszerettünk ebbe a jóságos és megvalósult arcba, amelyet nem szennyezett be immár a földi kötelékek pecsétje.''

''Óvakodva közeledett, s némán rábólintott, hogy néhány filmfelvételt és fotót készítsünk róla.{{ref|46-6}} Türelmesen és félszegen viselte a fényképezkedést, miközben ilyen-olyan pózokba állítottuk, és a világítással bajlódtunk. Végül sikerült megörökítenünk az utókor számára az egyetlen aszszonyt, aki ötven éve nem vett magához sem ételt, sem italt. (Therese Neumann 1923 óta böjtölt.) Giri Bálá anyásan hatott lazán aláomló ruházatában, amely egyedül az arcát és lesütött szempárját, kezét és apró lábát engedte láttatni. Ritka béke és ártatlan nyugalom honolt ezen az arcon - reszkető ajka széles és gyermeki volt, orra nőiesen keskeny, szeme szikrázó, mosolya ábrándos.''

Osztottam Mr. Wright benyomásait. A spiritualitás úgy ölelte körül Giri Bálát, mint finoman ragyogó leple. Leborult előttem, ahogyan egy hétköznapi embertől elvárják itt egy szerzetessel szemben. Egyszerű bája és csöndes mosolya többet mondott holmi mézes-mázos szónoklatnál. Elég volt ránéznünk, s máris elfeledtük vesződésünket a poros utakon.

A kis szent keresztbe tett lábbal helyet foglalt a verandán. Noha az idő rajta hagyta lenyomatát, egyáltalán nem soványodott le, olívabarna bőre tiszta és egészséges maradt.

- Anya - szólítottam meg bengáliul -, több mint huszonöt éve várok erre a zarándoklatra! Szthiti Lál Nandí Bábutól hallottam szent életedről.

Elismerően bólintott.

- Igen, jó szomszédom Navábgandzsban.

- Akkoriban én átkeltem az óceánon, de azért nem tettem le tervemről, hogy egyszer még felkereslek. A kifinomult drámát, amelyet itt oly észrevétlen játszol, a világ elé kell tárnunk, amely oly régóta elfeledkezett a belső, isteni táplálékról.

A szent egy pillanatra felemelte a szemét, s derűs érdeklődéssel mosolygott.

- Bábá (tiszteletreméltó atya) tudja a legjobban - felelte jámborul.

Örültem, hogy nem sértődött meg. Az ember soha nem tudhatja, hogyan válaszolnak a jógik és jóginík a nyilvánosság gondolatára. Amikor eljön az ideje, hogy közszemlére tegyék életüket a kereső lelkek kedvéért, rendszerint belső megerősítést is kapnak.

- Anya - folytattam -, bocsáss meg, hogy kérdésekkel terhellek. Kérlek, csupán azokat válaszold meg, amelyek kedvedre vannak, én a hallgatásodat is megértem.

Nagylelkűen széttárta a karját.

- Szívesen válaszolok, már ha egy hozzám hasonlóan jelentéktelen lény bármi érdekeset mondhat.

- Ó, szó sincs erről! - tiltakoztam őszinte hévvel. Nagy lélek vagy.

- Mindenki alázatos szolgája vagyok csupán - majd a következő különös mondatot fűzte még hozzá: - Szeretek főzni és az embereket táplálni.

„Furcsa időtöltés egy nem táplálkozó szenttől&quot; - gondoltam.

- Mondd, anyám, a tulajdon szádból szeretném hallani, tényleg nem eszel?

- Így igaz - elhallgatott pár pillanatra, s következő megjegyzése elárulta, hogy időközben fejszámolást végzett: - Tizenkét éves korom óta egészen mostanáig, hatvannyolc éves koromig, azaz több mint ötvenhat esztendőn keresztül nem vettem magamhoz sem szilárd, sem folyékony táplálékot.

- Soha nem esel kísértésbe, hogy megtedd?

- Ha éhes volnék, ennem kellene.

Egyszerűen, mégis királyi fenséggel mondta ki ezt az alapigazságot, amelyet valamennyien jól ismerünk mi, akiknek a napi háromszori étkezés körül forog az életünk!

- Mégis táplál valami! - a hangomban ellenkezés csengett.

- Természetesen! - mosolyodott el, azonnal megértve, miről van szó.

- A levegő és a napsütés finomabb erőiből táplálkozol meg abból a kozmikus energiából, amely a nyúltagyon keresztül tölti fel a szervezetedet.{{ref|46-7}} 

- Bábá tudja hát - egyezett bele.

- Anya, kérlek, beszélj fiatalságodról! Egész Indiát s tengerentúli testvéreidet is mélyen érdeklik a körülményeid.

Giri Bálá félretette szokásos elfogódottságát, s mesélő hangnemre váltott.

- Legyen hát - a hangja halk volt és határozott. - Ezen az erdős vidéken születtem. Gyermekkoromban semmi említésre méltó nem történt azon kívül, hogy nagyon falánk gyerek voltam... Körülbelül kilencévesen jegyeztek el. „Kislányom! - intett gyakran az édesanyám -, iparkodj úrrá lenni a falánkságodon. Amikor eljön az ideje, hogy idegenek között élj a férjed családjában, ugyan mit gondolnak majd rólad, ha egész nap csak tömöd a hasadat?&quot; És be is következett, amitől óvott. Mindössze tizenkét évesen költöztem férjem családjához Navábgandzsba. Az anyósom reggeltől estig pörölt velem az étvágyam miatt. Ez a szidásáradat mégis megtette a magáét, mivel felébresztette szunynyadozó spirituális hajlamaimat. Egyik reggel leendő anyósom könyörtelenül nevetségessé tett. Találva éreztem magam, ezért így szóltam: „Nemsokára bebizonyítom, hogy egész életemre nem nyúlok többé ételhez.&quot; Anyósom gúnyosan kinevetett: „Hogyan is tudnál meglenni evés nélkül, amikor egyfolytában zabálsz?&quot; Erre a durvaságra már nem válaszoltam, mégis szilárd elhatározás költözött a szívembe. Elvonultam egy félreeső helyre, hogy az Égi Atya segítségét kérjem. „Uram - fohászkodtam szenvedélyesen -, kérlek, küldj nekem gurut, valakit, aki megtanítja, hogyan élhetnék fényből földi táplálék helyett.&quot; Hirtelen elragadtatott állapotba kerültem. Üdvözült révületemben a városi gháthoz indultam a Gangesz partján. Útközben találkoztam férjem családjának papjával. „Tisztelt uram - fordultam hozzá bizalommal -, légy oly kedves, mondd meg nekem, hogyan élhetnék evés nélkül!&quot; Előbb némán rám bámult, végül vigasztalóan megszólalt: „Gyere ma este a templomba, gyermekem, ott majd lefolytatok egy erre szolgáló Védikus szertartást az érdekedben.&quot; Ez a bizonytalan válasz nem az volt, amit kerestem, továbbindultam hát a ghát felé. A felkelő nap fénye megcsillant a vízen. Megtisztítottam magam a folyóban, valamiféle szent beavatási szertartás részeként. Már távozóban voltam, s nedves ruhám körém tapadt, amikor nappali világosságú ragyogásban megjelent előttem a mesterem! „Kedveském - szólalt meg szerető együttérzéssel -, én vagyok az a guru, akit Isten küldött, hogy beteljesítse hő imádat. Mélyen megindította szokatlan kérésed! Mától asztrális fény táplál majd, tested atomjait a végtelen energiája tölti fel.&quot;

Giri Bálá elhallgatott. Fogtam Mr. Wright ceruzáját és jegyzettömbjét, s néhány dolgot angolra fordítottam a kedvéért.

A szent szelíd, alig hallható hangon folytatta történetét.

- A ghát elhagyatott volt, ám gurum amúgy is védelmező fénygömböt vont körénk, nehogy megzavarjon minket egy arra járó fürdőző. Megtanított a krija módszerére, amely megszabadítja a testet attól, hogy a halandók fizikai ételeitől függjön. A technika bizonyos mantra{{ref|46-8}} ismétlésével meg olyan légzőgyakorlattal jár, amelyet hétköznapi ember végre sem tud hajtani. Mindehhez nem szükséges semmiféle szer vagy hókuszpókusz, egyedül a krija.

Amerikai újságíró módjára sok mindenről kikérdeztem Giri Bálát, csupa olyasmiről, amiről úgy gondoltam, hogy érdekelheti a nyilvánosságot. A részleteket az alábbiakban foglalom össze:

„Soha nem született gyermekem, s már jó ideje megözvegyültem. Alig alszom, mivel nem érzek különbséget az alvás és az ébrenlét között. Éjszaka meditálok, s napközben látom el a háztartást. Az évszakok váltakozását kissé meg szoktam érezni. Sohasem voltam beteg. Ha megsérülök, csak enyhe fájdalmat érzek. Szabályozni tudom a szívverésemet és a légzésemet. Látomásaimban gyakran megjelennek előttem nagy lelkek vagy a gurum.&quot;

- Anya - kérdeztem -, miért nem tanítod meg másoknak a módszeredet, hogyan lehetnének meg táplálék nélkül?

Egy pillanatra felvillant bennem a remény, hogy ez milliók éhezésének gondját oldhatná meg, de Giri Bálá menten lehűtött.

- Nem - szólt fejét rázva. - A gurum szigorúan megtiltotta, hogy bárkinek is továbbadjam titkomat. Nem áll szándékában belekontárkodni a Teremtő művébe. De a földművesek sem köszönnék meg nekem, ha megtanítanám az embereket arra, hogyan nélkülözhetik az evést! A zamatos gyümölcs is csak elrohadna a földön. Azt hiszem, a nyomorúság, az éhezés és a betegségek jelentik karmánk ostorcsapásait, végül ezek hatására kezdjük el keresni az élet igazi értelmét.

- Anya - mondtam lassan -, miért választattál ki egyedül erre, hogy evés nélkül élj?

- Annak bizonyítására, hogy az ember szellem - arcát bevilágította a bölcsesség fénye. - Hogy megmutassam, az ember isteni fejlődés révén fokonként megtanulhatja, miként táplálkozzék az Örök Fényből étel helyett.

A szent ezután mély meditációba merült. Tekintete befelé révedt, szemének szelíd mélységei kifejezéstelenné váltak. Felsóhajtott, ami az eksztatikus, légzés nélküli transzállapot előhírnöke volt. Egy időre visszavonult egy kérdések nélküli tartományba, a belső öröm mennyországába.

Hirtelen szállt ránk a trópusi este. A falusiak feje fölött kis petróleumlámpások fénye világolt, miközben némán kuporogtak a sötétben. A szentjánosbogarak ide-oda cikázó, villódzó pontjai és a viskók távoli olajlámpásai sejtelmes fényeket szőttek az éjszaka bársonyába. Elérkezett az elválás fájdalmas pillanata; lassú és fáradságos út állt még kis csapatunk előtt.

- Giri Bálá - mondtam, ahogy a szent kinyitotta a szemét -, kérlek, adj nekem valamit emlékbe, mondjuk, az egyik száríd egy csíkját.

Rövidesen visszatért egy darabka benáreszi selyemmel, s miközben átnyújtotta, a lábamhoz borult.

- Anya - mondtam nagy tisztelettel -, engedd, hogy én érintsem meg a te áldott lábadat.

==47. FEJEZET==

Visszatérek Nyugatra

- Sok jógaleckét adtam Indiában és Amerikában, bevallom azonban, hinduként különösen örülök, hogy angol diákokat oktathatok.

Londoni növendékeim elismerően nevettek, s egyetlen politikai vita sem zavarta meg jógánk békéjét.

India mostanra megszentelt emlékké nemesedett. 1936 szeptemberében jártunk, s én Angliában időztem, hogy valóra váltsam egy tizenhat hónappal korábban tett ígéretemet, nevezetesen, hogy ismét előadok Londonban.

Anglia ugyancsak fogékony a jóga időtlen üzenetére. Riporterek és híradósok lepték el Grossvenor House-beli szállásomat. A Világ Hívői Társaságának Brit Nemzeti Tanácsa szeptember 29-én találkozót szervezett a whitefieldi kongregacionalista templomban, ahol súlyos problémáról adtam elő: „Hogyan mentheti meg a hívők összefogása a civilizációt?&quot;. A Caxton Hallban este nyolckor tartandó előadások akkora tömeget vonzottak, hogy a kint rekedtek már a Windsor House-ban várakoztak fél tízkor kezdődő, második előadásomra. A következő hetekben oly sokan látogatták jógaóráimat, hogy Mr. Wrightnak másik tantermet kellett keresnie.

Az angol szívósság a hitéletben is meghozza gyümölcsét. A londoni jógatanítványok távozásom után önálló központba szerveződtek, s még a háború viszontagságai közepette is heti meditációs találkozókat tartottak.

Felejthetetlen heteket töltöttem Angliában, napokig jártam Londont, aztán pedig a gyönyörű vidéket. Mr. Wrighttal megbízható járgányunkon, a jó öreg Fordon látogattunk el a nagy költők és történelmi személyiségek sírhelyeire és szülőházába.

Kis társaságunk október végén szállt tengerre Southhamptonből Amerika felé, a ''Bremen ''fedélzetén utaztunk. Amikor megpillantottuk a Szabadság-szobrot New York kikötőjében, ujjongva felkiáltottunk.

A Fordot kissé megviselte ugyan, hogy annyi ősi földön átvergődtünk vele, de még jól bírta, annyira, hogy vele hajtottunk végig az országon Kaliforniába. 1936 végére meg is érkeztem a Mount Washington Centerbe.

Az évet lezáró ünnepet nyolcórás csoportos meditációval üljük meg a Los Angeles-i központban december 24-én (a spirituális Karácsony alkalmával), melyet másnap (a világi karácsony napján) ünnepi lakoma követ. Az ez évi ünnepségek fényét emelte a távoli városokból érkezett drága barátok és tanítványok jelenléte, akik a három világutazó fogadására gyűltek egybe.

A lakomán feltálaltuk mindazokat a finomságokat, amelyeket több tízezer kilométerről hoztunk magunkkal az örvendetes alkalomra: guccshí gombát Kasmírból, konzervraszgullát és mangópépet, papár süteményt, meg az indiai kéorávirág olaját, amellyel a fagylaltot ízesítettük. Este összegyűltünk egy óriási karácsonyfa köré; a közeli kandallóban pattogó ciprushasábok átható illatot árasztottak.

És eljött az ajándékosztás órája! A Föld legtávolabbi sarkaiból hoztuk el ajándékainkat - Palesztinából, Egyiptomból, Angliából, Franciaországból, Olaszországból. Milyen gondosan számolgatta Mr. Wright a csomagokat minden egyes átszállásunk alkalmával, nehogy tolvajkézre jusson, amit amerikai szeretteinknek szántunk! A szent olajfa forgácsai a Szentföldről, finom belga és holland csipkék és hímzések, perzsa szőnyegek, légies anyagú kasmíri sálak, örökkön illatozó szantálfa tálcák Maiszúrból, Siva bikaszem-ékkövek a Központi Tartományokból, rég letűnt ind uralkodóházak pénzérméi, drágakővel berakott vázák és kupák, miniatúrák, falikárpitok, templomi füstölőszerek és illatosítók, mintás kartonok szvadésíhez, lakkozott munkák, maiszúri elefántcsont faragások, mulatságosan hosszú hegyű perzsa papucsok, patinás illusztrált kódexek, bársonyok, brokátok, Gandhí-sapkák, fazekasáruk, csempék, réztárgyak, imaszőnyegek - három kontinensről magunkkal hozott zsákmány!

Egyenként osztottam szét a tarka csomagolópapírba burkolt ajándékokat a fa alatti, hatalmas halomból.

- Dnyánamátá nővér! - nyújtottam át egy hosszú dobozt egy szent amerikai hölgynek.

Távollétemben erre a kellemes arcú és mélyen megvilágosodott lényre bíztam a Mount Washington-i központ irányítását. A csomagolópapírból benáreszi, arany színű, selyemből készült szárít bontott ki.

- Köszönöm, uram. Elég ránéznem, és megelevenedik előttem India.

- Mr. Dickinson! - a következő ajándékot egy kalkuttai bazárból hoztam.

„Mr. Dickinsonnak bizonyára tetszeni fog&quot; - gondoltam a vásárlás pillanatában. Mr. E. E. Dickinson kedves tanítványom volt. Jelen volt minden karácsonykor, amióta csak 1925-ben létrehoztam a Mount Washington-i központot.

Tizenegyedik évi ünnepünkön megállt előttem, és bontogatni kezdte a hosszúkás csomag szalagját.

- Az ezüstkupa!

Érzelmeivel küzdve bámult az ajándékra, egy magas ivókupára. Aztán leült valamivel távolabb, láthatóan kábulatban. Szeretettel rámosolyogtam, mielőtt újra felöltöttem volna a Mikulás szerepét.

A boldog este végén a Nagy Ajándékosztóhoz fohászkodtunk, aztán együtt karácsonyi énekeket énekeltünk. Mr. Dickinsonnal csak később váltottam szót.

- Uram - kezdte -, engedd meg, hogy csak most mondjak köszönetet az ezüstkupáért. Karácsonykor egyszerűen nem találtam szavakat.

- Neked szántam ezt az ajándékot.

- Negyvenhárom éve várok erre az ezüstkupára! Hoszszú história ez, amelyet eddig magamban tartottam - Mr. Dickinson félénken nézett rám. - Drámaian kezdődött, kis híján vízbe fúltam. Bátyám játékból egy négy és fél méter mély medencébe lökött egy nebraskai kisvárosban. Mindössze ötéves voltam akkor. Már épp másodszorra is a víz alá süllyedtem, amikor vakító, színpompás fény töltötte be a teret körülöttem. A közepén nyugodt tekintetű férfiú állt, aki biztatóan mosolygott rám. A harmadik alámerülésnél bátyám pajtásai olyan mélyen meghajlították egy karcsú, magas fűzfa ágát, hogy kétségbeesett ujjaim meg tudták ragadni. A fiúk kiemeltek a partra, és sikeresen elsősegélyben részesítettek... Tizenkét év múltán, tizenhét éves koromban, anyámmal Chicagóban jártam. 1893 szeptemberét írtuk, ekkor ült össze a vallások nagy nemzetközi tanácskozása. Anyámmal egy forgalmas főúton mentünk éppen, amikor ismét megpillantottam azt a káprázatos fényvillanást. Néhány lépésre előttünk ugyanaz a férfiú bandukolt, aki a látomásomban tűnt fel előttem. Egy nagy előadóterem felé tartott, s eltűnt az ajtaja mögött. „Anya - kiáltottam -, ez a férfi jelent meg előttem, amikor fuldokoltam!&quot; Utánasiettünk az épületbe, a férfi a dobogón ült. Rövidesen megtudtuk, hogy ő Szvámi Vivékánanda Indiából.{{ref|47-1}} Végighallgattam a lelket felkavaró előadását, s utána előrementem hozzá. Olyan kedvesen mosolygott rám, mintha már régóta barátok lennénk. Fiatal voltam még ahhoz, hogy ékesszólón hangot adjak érzelmeimnek, de a szívem mélyén azt reméltem, hogy elfogad tanítványának. Olvasott a gondolataimban. „Nem, fiam, nem én vagyok a gurud Vivékánanda szép, átható tekintete az enyémbe fúródott. A te mestered csak később jön el. Egy ezüstkupát kapsz majd tőle. - Kis szünet után mosolyogva tette hozzá: - Többet kapsz tőle, mint amennyit a jelen pillanatban el tudnál fogadni.&quot;

- Néhány nap múlva elhagytam Chicagót - folytatta Mr. Dickinson -, s többé nem láttam Vivékánandát. Ám minden egyes kiejtett szava beleivódott tudatom mélyébe. Évek teltek el, de sehol sem mutatkozott a beígért mester. Egyik este, 1925-ben hőn fohászkodtam, hogy az Úr küldjön nekem gurut. Néhány óra múltán lágy akkordok ébresztettek fel álmomból. Fuvolát és egyéb zeneszerszámot hordozó, égi lények serege jelent meg előttem. Az angyalok mennyei muzsikával töltötték meg a szobát, majd lassan elenyésztek... Másnap este először vettem részt a te Los Angeles-i órádon, s tudtam, hogy imám meghallgattatott.

Némán egymásra mosolyogtunk.

- Tizenegy éve vagyok tanítványod a krija-jógában folytatta Mr. Dickinson. - Néha eszembe jutott ugyan az ezüstkupa, s már majdnem rábeszéltem magam, hogy Vivékánanda szavai csupán képletesen értendők... Karácsony este azonban, amikor a fa mellett átadtad nekem azt a kis dobozt, életemben harmadszor láttam azt a szemkápráztató fényvillanást. A következő pillanatban már gurum ajándékát szemléltem, amelyet Vivékánanda megjövendölt nekem negyvenhárom évvel ezelőtt - egy ezüstkupát!

==48. FEJEZET==

A kaliforniai Encinitasban

- Meglepetés, uram! Külföldi tartózkodásod alatt építettük fel ezt az encinitasi remetelakot, s most „isten hozott haza&quot; ajándékként átadjuk neked! - Mr. Lynn, Dnyánamátá nővér, Durgá Má és még néhány tanítványom mosolyogva átvezettek egy kapun, majd végig egy árnyas sétányon.

Az épület úgy ugrott elő a térbe, ahogyan egy nagy, fehér óceánjáró orra hasítja a kéklő habokat. Először némán, aztán örvendező felkiáltásokkal, végül a hála és az öröm szegényes szavaival vettem szemügyre az ásramot: tizenhat szokatlanul nagy helyiség alkotta, valamennyit elbűvölően alakították ki tanítványaim.

A fenséges központi csarnok, a mennyezetig érő hatalmas ablakaival pázsitból, óceánból és égből álló oltárra tekint: a smaragdzöld, opálsárga és zafírkék szimfóniája ez. A csarnok óriási kandallójának párkányán Krisztus, Bábádzsí, Lahiri Mahásaja és Srí Juktésvar képmása sorakozik. Úgy érzem, valamennyien áldásukat adták erre a békés, nyugati ásramra.

Közvetlenül a nagy terem alatt, két meditációs barlang épült a sziklába, szemközt az ég és a tenger végtelenjével. A parkban napsütötte zugok rejteznek; kockakővel kirakott ösvények vezetnek csöndes lugasokhoz, rózsaágyásokhoz, egy eukaliptuszligethez és egy gyümölcsöshöz.

''Bár idegyűlnének a szentek jó és hősi lelkei, bár kéz a kézben járnának velünk, hogy átadják nekünk gyógyítani képes erényeiket - amelyek számosak, akár a föld rögei, s fenségesek, akár az ég -, így támogatva a jó embereket, így növelve a jólétet és a dicsőséget ''- ez a ''Zend-Avesztából ''vett felirat, hajlékunk külön imája olvasható a remetelak egyik ajtaja felett. - ''Bár legyőzné az engedelmesség az engedetlenséget ebben a házban; a béke meghódítaná a viszályt; a nagylelkűség lecsendesítené a kapzsiságot, az igazmondás a csalárdságot, a tisztelet a megvetést. Ez fénybe borítaná elménket, fölemelné lelkünket, megdicsőítené testünket; és - ó, Isteni Fény - bár láthatnánk Téged, bár megérthetnénk Téged, s bár tagjai lehetnénk a Te tökéletes baráti társaságodnak.''

Az Önmegvalósítás Közösségének ásramja néhány amerikai tanítvány és üzletember nagylelkűségének köszönhető, akik naponta találnak időt a krija-jóga gyakorlására. Indiai és európai tartózkodásom során egy szó sem jutott el hozzám az encinitasi ásram építéséről. Nagy is volt utána a meglepetésem!

Amerikában töltött első éveim idején végigfésültem a kaliforniai partvidéket, hogy megfelelő helyszínre leljek egy kis tengerparti ásram számára. Valahányszor ilyenre bukkantam, előbb-utóbb felmerült valamilyen akadály. Most, hogy végigtekintek Encinitas napsütötte térségein, magamban alázattal ismételgetem Srí Juktésvar réges-régi jóslatát: „egy remetelak az óceán mellett&quot;.

Néhány hónap elteltével, 1937 húsvétján az új ásram gyepén folytattam le az első húsvéti napfelkelte-szertartást, amelyet sok másik követett. Akárcsak az ősidők varázslói, több száz tanítványom nézte áhítatosan a napról napra megújuló csodát: a Nap ébredésének reggeli szertartását a keleti égbolton. Tőlünk nyugatra a Csendes-óceán zengte a fenséges esemény dicséretét, a távolban aprócska vitorlás fehérlett, és egy sirály repült magányosan az égen. „Krisztus, feltámadtál!&quot; Éspedig nem csupán a tavaszi nappal, hanem az örök hajnal szellemében.

Sok boldog hónap repült tova. Encinitas gyönyörű környezetében készültem el régóta tervbe vett munkámmal, amely ''Cosmic Chants ''(Kozmikus énekek) címen jelent meg. Sok indiai dalt angol szavakkal és nyugati hangjegyekkel láttam el. Közéjük tartozik Sankara éneke, a „Sem születés, sem halál&quot;, egy szanszkrit „Himnusz Brahmához&quot;, Tagore „Ki jár a templomomban?&quot; című verse, emellett számos saját kompozícióm, mint például „Mindig a tied leszek&quot;, „Az álmaimon túli földön&quot;, „Hozzád kiált a lelkem&quot;, „Gyere, hallgasd meg lelkem dalát&quot;, végül „A csönd templomában&quot;.

A daloskönyv bevezetőjében szóltam első kiemelkedő tapasztalatomról a keleti szent énekek nyugati fogadtatását illetően. Egy nyilvános előadásomon történt az eset, 1926. április 18-án, a New York-i Carnegie Hallban.

Április 17-én elmondtam egyik amerikai tanítványomnak, Mr. Alvin Hunsickernek, hogy egy régi hindu szenténeket - „Ó, szépséges istenem&quot; - szándékozom elénekelni együtt a közönséggel.

Mr. Hunsicker akkor tiltakozott, hogy az amerikai közönség nehezen érti a keleti dalokat.

- A zene nyelve egyetemes - feleltem. - Az amerikaiak bizonyára megérzik majd a lélek hangját ebben a magasztos énekben.{{ref|48-1}} 

Az előadás során Mr. Hunsicker végig mögöttem állt a dobogón, valószínűleg a biztonságomat féltette. Kételkedése azonban alaptalannak bizonyult, nem csak, hogy a nemtetszést kifejező zöldségek hiányoztak a közönség tagjainak kezéből, hanem közel másfél órán keresztül több mint háromezren énekeltük együtt az „Ó, szépséges istenem&quot; szenvedélyes akkordjait. Drága New York-iak! Nem vagytok már fásultak. A szívetek örvendezve a magasba szárnyalt. Aznap este csodálatos gyógyulásokra került sor az éneklő tömegben, amely szeretettel vette szájára Isten áldott nevét.

A szerzetesek magányos élete még sokáig nem volt jellemző rám. Minden időmet megosztottam Los Angeles és Encinitas között. Órák, előadások, interjúk, találkozók végeláthatatlan sora, cikkek az East-Westnek, az Indiai élet és a számtalan kis amerikai központ irányítása.

1938-ban került sor a washingtoni Önmegvalósítás Közössége templomának örömteli felszentelésére. A templom a város egy olyan részén található, amelynek a neve - találóan - Barátság-magaslat. A washingtoni vezető Szvámi Prémánanda, a ráncsíbeli iskola egyik tanítványa. 1928-ban hívtam Amerikába, hogy átvegye a washingtoni Önmegvalósítás Közössége központjának irányítását.

- Prémánanda - mondtam neki egy látogatás alkalmával -, ez a keleti központ egy emlékmű a te fáradhatatlan odaadásod számára. Itt, a nemzet fővárosában magasra kell tartanod Lahíri Mahásaja gondolatainak lámpását, hogy a fény messzire világítson.

Prémánanda elkísért egy rövid látogatás erejéig a bostoni Önmegvalósítás Közössége központjába. Milyen öröm volt újra látni a krija-jóga híveit, akik már 1920 óta állhatatosak voltak hitükben! A bostoni vezető, dr. M. W. Lewis szállásolta el társaságunkat - beleértve engem is - egy modern, művészien kialakított lakosztályban.

- Uram, első amerikai éveidben egyetlen szobában laktál ugyanebben a városban, s nem volt fürdőszobád mondta dr. Lewis mosolyogva. - Szerettem volna a tudtodra adni, hogy Bostonban fényűzőbben is lehet lakni.

A közelgő vérontás árnyai lebegtek a világ fölött; az érzékeny hallásúak talán már hallották is a háború félelmetes dobjait. A kaliforniai interjúk ezrei és a világban szervezett találkozóim közepette úgy találtam, hogy a férfiak és nők komolyan vizsgálják a szívüket; a külső tragédia bizonytalansága kihangsúlyozta az örök létező szükségességét.

''Valóban megtanultuk becsülni a meditációt ''- írta nekem a londoni Önmegvalósítás Közössége központjának vezetője -, s ''tudjuk, semmi sem zavarhatja meg belső békénket. Az elmúlt hetekben a légiriadó szirénáit hallgattuk és időzített bombák robbanásaira füleltünk, diákjaink mégis összegyűlnek, és gyönyörködnek szépséges istentiszteletünkben.''

Egyike volt ez azoknak a leveleknek, amelyek a háború sújtotta Angliából és Európából érkeztek hozzánk, mielőtt még Amerika belépett volna a második világháborúba. A londoni illetőségű Dr. L. Cranmer Byng, ''The Wisdom of the East ''(A kelet bölcsessége) sorozat neves szerkesztője a következő sorokat írta nekem 1942-ben:

''Az ''East-West ''számait olvasva döbbentem rá, hogy két mennyire különböző világban élünk. Los Angelesben a szépség, a rend, a nyugalom és a béke az úr, s úgy ér hozzánk el ez a sok jó, mintha a Szent Grált szállító hajó futna be egy ostromlott város kikötőjébe.''

''Mintha csak álmomban látnám, olyan világosan rajzolódik ki előttem az önök pálmaligete, az óceánra és a hegyekre néző encinitasi templom, mindenekelőtt pedig a hasonlóan gondolkozó férfiak és nők közössége - ez a teremtő munkában összeforrott és elmélkedésekből erőt merítő közösség.''

''Talán ebben a testben sosem jutok el önhöz, sosem vehetek részt istentiszteleten az önök templomában. Ám valami mélyebbnek is kell lennie a látomásomban: tudom, hogy a háború közepette is még mindig él a béke, önöknél lel menedékre, a hegyeik között. Üdvözletét küldi minden hívőnek egy közkatona egy őrtoronyból, a pirkadatra várva.''

A háború évei számos ember spirituális ébredését eredményezték, olyanokét, akik soha azelőtt nem foglalkoztak az Újtestamentummal. Íme, a háború keserű pirulájának egyetlen hasznos eredménye. A növekvő szükségletet kielégítve, társaságunk 1942-ben felszentelte a Világ Vallásainak Közös Templomát Hollywoodban. Az épület kék, fehér és arany színekben tükröződik vissza a hatalmas, kék víztükörben. A kertben virágok illatoznak, néhány kőőzike bukkan elő innen-onnan, festett üveg kerti lugas áll a közepén és egy forrás csörgedezik benne csöndesen. A tóba dobott aprópénzek, az ember gyorsan változó kívánságai sok-sok tiszta vágyakozás a Szellem egyetlen kincse után. Az egyetemes jóakarat áramlik abból az apró fülkéből, amely Lahíri Mahásaja és Srí Juktésvar szobrát rejti, és Krisna, Buddha, Konfuciusz meg Szt. Ferenc szobrát, s egy gyönyörű, gyöngyházfényű reprodukciót Krisztus utolsó vacsorájáról.

Egy év múltán újabb templomot avattunk Kalifornia államban, San Diegóban. Ez egy csöndes, domb tetején álló épület, amely eukaliptuszligetre és a sziporkázó San Diegoöbölre néz.

Az egyik este éppen e nyugalmas mennyországban üldögéltem, s szívemben egy dal született. Odaültem a templom gyönyörű hangú orgonájához, s ajkamra egy ősi bengáli hívő áhítatos imája kívánkozott, aki az örök vigaszt kereste:

''Ebben a világban, Anyám, senki sem szeret engem; &lt;br&gt;Ebben a világban nem ismerik az isteni szeretetet. &lt;br&gt;Hol van a tiszta, szerelmes szeretet? &lt;br&gt;Hol vagy Te, igazi szerelmes? &lt;br&gt;Ott szeretne az én szívem lenni.''

Társam a kápolnában, dr. Lloyd Kennell, a San Diegó-i központ vezetője elmosolyodott kissé a dalt hallván.

- Mondd meg őszintén, Paramahanszadzsí, megérte? tette fel nekem ezt a tömör és velős kérdést.

Megértettem, hogy voltaképpen az érdekli: boldog vagyok-e Amerikában? Hogyan viselem el a félrevezetett emberek rosszakaratát, akik mindent megtesznek azért, hogy akadályozzák a jóga terjesztését? Hogyan viselem el a csalódásokat, a szívfájdalmakat, a hozzá nem értő vezetőket, a taníthatatlan tanítványokat?

- Áldott az, akit próbára tesz az Úr! - feleltem. - Tény és való, nem feledkezett el arról, hogy időről időre terheket rakjon a vállamra.

Azután mindazokra a hűséges, szerető, odaadó és megértő emberekre gondoltam, akik megvilágítják Amerika szívét.

Lassan, tagoltan folytattam:

- A válaszom mégis igen, ezerszeresesen igen! Igenis megérte, éspedig jobban, mint valaha is gondoltam volna: megérte láthatnom, hogy Kelet és Nyugat közelebb került egymáshoz az egyetlen tartós köteléken, a spirituálison keresztül.

Csöndesen hozzátettem egy imát is: - Bárcsak Babadzsí és Srí Juktésvardzsí tudná, hogy én végrehajtottam a feladatomat, s nem okoztam nekik csalódást.

1945 újévének hete munka közben talált Encinitasban, ennek a könyvnek a kéziratát javítgattam.

- Paramahaszadzsí, kérlek, gyere ki - Dr. Lewis mosolygott rám könyörgőn, aki látogatóba érkezett Bostonból. Kimentünk a napfényre. Társam az új tornyokra mutatott, amelyek az építkezés szélén magasodtak. - Rengeteg előrelépést látok a legutóbbi látogatásomhoz képest.

Dr. Lewis kétszer járt addig Encinitasban.

- Igen, doktor, a terv, amelyet már régóta dédelgetek, végre kezd határozott formát ölteni. Ebben a gyönyörű környezetben létrehoztam egy miniatűr világkolóniát. Az összetartozást, egyesülést könnyebb megérteni példamutatással, mint elvi tanítással. Egy itteni kicsi, harmonikus társaság talán tökéletességre ösztönözheti a bolygó összes közösségét.

- Ragyogó gondolat, uram! A közösség biztosan sikeres lesz, ha mindenki komolyan teszi a dolgát.

- A „világ&quot; egy igen tág kategória, de az embernek muszáj több felelősséget vállalnia azáltal, hogy világpolgárnak tekinti önmagát - folytattam. - Az, aki tisztességesen érez, így gondolkodik: „A világ az én otthonom; ez az én Amerikám, az én Indiám, az én Angliám, az én Afrikám&quot;, s ez az ember mindig hasznos és boldog életet fog élni. Az a természetes büszkeség, amelyet a szülőföldje iránt érez, határtalan növekedésnek indul; kapcsolatba lép a kreatív, egyetemes folyamatokkal.

Dr. Lewisszal megálltunk a lótuszmedence mellett, a remetelak közelében. Alattunk a határtalan Csendes-óceán.

- Ugyanannak a víznek a hullámai törnek meg Nyugat és Kelet, Kalifornia és Kína partjainál. - Társam egy apró követ dobott az óceánba. - Encinitas szimbolikus hely egy világkolóniának.

- Ez igaz, doktor. Számos konferenciát és vallási kongresszust fogunk rendezni, s rengeteg küldöttséget fogadni a világ minden tájáról. A népek zászlói lógnak majd a falakon. Apró templomok épülnek majd szerte a földön, a világ vezető vallásai által felszentelve.

- Amilyen hamar csak lehetséges - folytattam. - Úgy tervezem, nyitok itt egy jógaintézetet. A krija-jóga áldott szerepe Nyugaton sokkal nagyobb, mint kezdetben volt. Bárcsak mindenki rájönne, hogy az önmegvalósításnak létezik egy pontos, tudományos technikája, amellyel legyőzhető minden emberi szenvedés.

Az éjszakához közeledve, drága barátommal - az első krija-jógival Amerikában - megtárgyaltuk a világkolónia spirituális alapokon nyugvó megalapításának szükségességét.

A „társadalomnak&quot; nevezett, antropomorf absztrakciónak tulajdonított betegségek inkább az Akárki rovására írandók. Az Utópia előbb a keblekben foganjon meg, s csak aztán tud virágozni a köz erénye gyanánt. Az ember lélek, nem pedig intézmény; benső reformjai irányíthatják csak a külső változásokat.

1945. augusztus 15., a második világháború vége. Egy világ vége; egy titokzatos atomkorszak hanyatlása. A szerzeteslak lakói összegyűltek a központi hallban egy köszönetmondó imára: - Mennyei Atyánk, bár ne történne ez meg soha többé. Gyermekeink a jövőben legyenek testvérei egymásnak.

A háború éveinek feszültsége tovatűnt; lelkünk a béke sugarában fürdött. Boldogan néztem minden amerikai társam szemébe.

- Uram - gondoltam hálásan. - Óriási családot adtál ennek a szerzetesnek.

==Jegyzetek==
'''1. fejezet'''
#{{note|1-1}} A guru spirituális vezető. A ''Guru-gítá ''17. sora szerint a guru „eloszlatja a sötétséget&quot; ''(a gu '' 'sötétséget', a ''ru '' 'eloszlatót' jelent).
#{{note|1-2}} Aki a jóga - az Istenről való elmélkedés, 'egyesülés' - ősi tudományát gyakorolja ''(lásd a 26. fejezetet).''
#{{note|1-3}} Akkor változtattam nevem Joganandára, amikor 1914-ben beléptem a szvámík ősi rendjébe. Gurum 1935-ben a Paramhansza vallási címet adományozta nekem ''(lásd a 42. fejezetet).''
#{{note|1-4}} A második kaszt, amely eredetileg harcosokból és uralkodókból állt.
#{{note|1-5}} Ezek a nagy múltú elbeszélő költemények India történelmének, mitológiájának és bölcseletének kincsestárai. (Magyarul a Magyar Helikon adta ki őket 1964-ben. A ''Rámájanából ''a Terebess Kiadó (1997) és a Lal Kiadó (1999) is jelentetett meg válogatást.) 
#{{note|1-6}} Ez a nagyszerű szanszkrit költemény a ''Mahábhárata ''eposzának része, s egyúttal a hinduk legszentebb szövege. (Magyarul az Európa Kiadó jelentette meg 1987-ben, Lakatos István fordításában.)
#{{note|1-7}} A ''Bábú, ''az 'úr' a bengáli nevek végén szerepel.
#{{note|1-8}} A nagy mesterek csodatételeiről a 30. fejezetben emlékezem meg.
#{{note|1-9}} Olyan jógaiskola, amely megnyugtatja az érzékszervi izgalmat, így gyakorlója egy örökké növekvő identitást valósíthat meg ''(lásd a 26. fejezetet).''
#{{note|1-10}}. Istennek mint a világegyetem kormányzójának a 'kormányozni' szótőből képzett szanszkrit neve. A Mindenhatónak egyébként száznyolc neve van a hindu szent iratokban, valamennyi más és más filozófiai jelentéssel. A Teremtő mint Isvara akarata által keletkeznek és pusztulnak el az univerzumok, megszabott ciklusok szerint.
#{{note|1-11}}. A hang az ''Aum ''szótagnak köszönheti végtelen hatalmát; ennek a teremtő szónak az energiája ott vibrál minden atomban. Ezért minden, mély átéléssel és összpontosítással kiejtett szó változásokat idézhet elő az anyagi valóságban. A Coué-féle, illetve más pszichoterápiás módszerek ugyancsak hatékonynak találták az ihlető szavak hangos vagy ki nem mondott ismételgetését. A titok nyitja az elme rezgésszámának megnövelése. A költő Tennyson ''Emlékirataiban ''beszámolt módszeréről, hogy miként lépett túl ismétlés révén - a tudatos elmén a szupertudatos birodalomba.&lt;br&gt;„Egészen kicsi gyermekkorom óta, amikor teljesen egyedül voltam, gyakran kerültem - jobb szó híján - egyfajta éber transzállapotba - írta Tennyson. - Ezt úgy értem el, hogy csendben a saját nevemet ismételgettem, amíg egyszer csak, mintegy az egyéni tudat intenzitásának köszönhetően, eltűnni látszott maga az egyéni tudatosság, és szertefoszlott a határtalan létezésben. Ez azonban nem volt zavart állapot, hanem a létező legtisztább, maga a bizonyosság, szavakkal egyáltalán nem kifejezhető, ahol a halál szinte nevetséges lehetetlennek tűnt, a személyiség elvesztése (ha egyáltalán az volt) nem megsemmisülésnek, hanem a valódi életnek látszott.&quot; Később még hozzátette: „Ez nem valami ködös extázis, hanem transzcendens csoda, ami együtt jár az elme tökéletes tisztaságával.&quot;
#{{note|1-12}}. Kálí az örök anyatermészetet megtestesítő istennő.&lt;br&gt;'''2. fejezet'''
#{{note|2-1}} A szó szanszkrit gyökerének ''(szva) ''jelentése: 'aki egy az Énjével'. Az indiai szerzetes elnevezése. ''(Lásd a 24. fejezetet.)''
#{{note|2-2}} Az indiai szokás, hogy a szülők választanak életre szóló társat gyermekeiknek, ellenállt a kor ostoba támadásainak. A boldog indiai házasságok száma igen nagy.
#{{note|2-3}} A szádhu aszkézist és spirituális fegyelmet gyakorló remete.
#{{note|2-4}} Amikor e szavakból megértettem, hogy anyám tudta, nem élhet soká, az is megvilágosodott előttem, miért siettette annyira Ananta házasságát. Noha az esküvő előtt halt meg, természetes anyai ösztöne azt diktálta, hogy tanúja legyen a szertartásnak.
#{{note|2-5}} A szádhuk iránti tisztelet szokásos megnyilvánulása Indiában.&lt;br&gt;'''3. fejezet'''
#{{note|3-1}} Számos indiai szent Cshótó Mahásajának hívott engem, ami azt jelenti: 'kicsi úr'.
#{{note|3-2}} A fizika törvényei igazolni látszanak a jógik mentális tudomány révén elért felfedezéseit. 1934. november 26-án például a római Királyi Egyetemen látványos kísérlet igazolta a távolbalátás képességének létezését. Adjuk át a szót a korabeli tudósítónak: „Dr. Giuseppe Calligaris, az idegélettan professzora megnyomta a kísérleti alany különböző testtájait, mire az részletesen leírta a fal túloldalán található személyeket és tárgyakat. Dr. Calligaris ezután elmondta az egybegyűlt tudósoknak, hogy amennyiben bizonyos bőrfelületeket ingerlünk, a kísérleti alany érzékfeletti észlelésre lesz képes. Ily módon olyan tárgyakat is lát, amelyeket különbén nem látna. A mondottak alátámasztására negyedórán keresztül gyakorolt nyomást egy, a mellkastól jobbra található pontra. Arról is beszámolt, hogy bizonyos pontok megnyomásakor a kísérleti alanyok távoli tárgyakat észlelnek, függetlenül attól, látták-e ezeket valaha is.&quot;
#{{note|3-3}} Isten teremtő aspektusa. Neve a szanszkrit ''brih, '' 'kitágulni' szóból származik. Amikor Emerson ''Brahma ''című költeménye 1857-ben megjelent az ''Atlantic Monthly ''hasábjain, az olvasók zömét elképesztette. „Mondjanak Jehovát Brahma helyett, és minden a helyére kerül&quot; - nevetett Emerson.
#{{note|3-4}} Mély meditációban a szellem először a gerincoszlop oltárán ad hírt magáról, s csak később az agyban. Ez a túláradó örömérzés egészen lehengerlő, a jógi azonban megtanulja fegyelmezni külső megnyilvánulásait.
#{{note|3-5}} Nyugdíjaztatása után Pranabánanda megírta a ''Pranav-gítá ''című munkát, amely a ''Bhagavad-gítá ''mélyenszántó kommentárja, s hindi és bengáli nyelven olvasható.
#{{note|3-6}} ''Lásd a 27. fejezetet.''&lt;br&gt;'''4. fejezet'''
#{{note|4-1}} Szó szerinti jelentése 'lemondó'; a szó a szanszkrit 'félredobni' tőből származik.
#{{note|4-2}} Vagyis előző életünk cselekedeteinek következményeit. A ''karma ''szó a szanszkrit ''kri, '' 'csinálni' tőből származik.
#{{note|4-3}} ''Bhagavad-gítá. ''Lakatos István fordítása. Európa Könyvkiadó, 1987, Bp. 9. fejezet, 30-31. versszak. 89-90. old.
#{{note|4-4}} Mindig Ananta-dának szólítottam. A ''dá ''tiszteletet kifejező végződés, amelyet a kisebb testvér illeszt a legidősebb testvér nevéhez.
#{{note|4-5}} Találkozásunk idején Kébalánanda még nem lépett be a Szvámi rendbe, s általában Sásztrí Mahásajának szólították. Hogy össze ne keverjék Lahiri Mahásaját és Mahásaja mestert ''(lásd a 9. fejezetet), ''szanszkrittanáromat inkább későbbi szerzetesi nevén, azaz Szvámi Kébalánandának nevezem. Életrajza a közelmúltban jelent meg bengáli nyelven. Kébalánanda Bengál Khulná tartományában született 1863-ban, majd hatvannyolc évesen Benáreszben távozott az élők sorából. Családi neve Ásutós Csattardzsí volt.
#{{note|4-6}} Az ősi négy Védának több mint 100 kanonizált kötete maradt ránk. Emerson így emlékezett meg naplójában a szent könyvről: „Fenséges, mint a hő, az éjszaka és a lélegzet nélküli óceán. Magába foglalja a hit megannyi érzését és a nagy erkölcsi tanításokat, amelyek a nemes költői lelkeket is foglalkoztatják... De nem is érdemes magammal vinnem, hiszen az erdőben bolyongva vagy csónakban evezve a tavon, a természet nyomban bráhmanát formál belőlem, aki mindent tud az örök szükségszerűségről, örök kiegyenlítődésről, mérhetetlen erőkről és töretlen csöndről... Ez a természet hitvallása. Béke, tisztaság és tökéletes magány - leheli felém -, egyetemes gyógyír ez, amely tisztára mos minden bűnt, s a Nyolc Isten szépséges jelenléte elé citálja a lelket.&quot; 
#{{note|4-7}} A harmadik, azaz spirituális szem székhelye. A halál pillanatában az emberi tudat rendszerint erre a szent helyre összpontosul, ezért akad fent az elhunytak szeme.
#{{note|4-8}} A ''Rámájana ''című szanszkrit elbeszélő költemény központi szentje.
#{{note|4-9}} Az ego princípiumában, azaz az ''ahankárában ''(szó szerinti jelentése 'csinálom') lelhető fel a dualizmus, és a ''májá ''(kozmikus káprázat) gyökéroka, amelynek takarásában a szubjektum (ego) objektumnak tetszik, s a teremtmény teremtőnek képzeli magát.&lt;br&gt;'''5. fejezet'''
#{{note|5-1}} Préd3,l.
#{{note|5-2}} Kálí az öröklét elvét fejezi ki a természetben. Általában négykarú istennőként ábrázolják, amint Síva, azaz a Végtelen fekvő alakja fölött áll. Ennek jelképes értelme az, hogy a természet, azaz a jelenségvilág eseményei a rejtőzködő Világiélekből erednek. A négy kar a négy fő isteni attribútumot, azaz jellemvonást képviseli, közülük kettő jótékony, a másik kettő káros, az anyag és teremtés lényegi kettőssége szerint.
#{{note|5-3}} A májá: kozmikus káprázat. Szó szerinti jelentése 'a mérő'. Májá méri ki és osztja fel a teremtésben mindazt, ami felmérhetetlen és oszthatatlan, egységes egész. Emerson a következő költeményt írta Májáról:&lt;br&gt;''A káprázat megfoghatatlan, Pókhálói száma számolatlan. Vidám látszat, nem hagy cserben Burok burokra hull, fejtsd le, Az hisz neki a leginkább, Ki szereti, ha becsapják.''
#{{note|5-4}} A ''risi ''szó szerint 'látnokot' jelent. Ők voltak a ''Védák ''ősi szerzői.
#{{note|5-5}} Lapos, kerek indiai kenyér.
#{{note|5-6}} A laikusok ritkán ismerik fel a huszadik századi tudomány hatalmas előrelépéseit. Fémek átváltoztatása és egyéb alkimista álmok szerte a világon szinte naponta beteljesülnek a tudományos kutatóközpontokban. 1928-ban M. Georges Claude, a kiváló francia kémikus „csodákat művelt&quot; Fontainebleau-ban egy tudós gyülekezet előtt azon vegyészeti tudásának köszönhetően, hogy az oxigént átalakította. „Varázspálcája&quot; az asztalon lévő kémcsőben bugyborékoló, közönséges oxigén volt. A tudós „drágakővé változtatott egy marék homokot&quot;, a vasat olvadt csokoládéhoz hasonló állapotúvá tette, és miután a virágokat megfosztotta színüktől, üvegszerű halmazállapotba juttatta őket. Claude úr elmagyarázta, hogy a tenger - az oxigén átalakítása révén - hogyan változtatható át milliárdnyi lóerővé; hogy a forrásban lévő víz nem feltétlenül forráz le; hogy kis homokkupacokat - az oxigén hegesztőcső egyetlen fuvallatára - hogyan lehet zafírrá, rubinná és topázzá alakítani. Azt is megjósolta, hogy eljön az ideje, amikor az ember - búvárfelszerelés nélkül is - képes lesz az óceán fenekén sétálni. Végül a tudós azzal kápráztatta el nézőit, hogy arcukat feketévé változtatta, kivonva a vörös színt a Nap sugaraiból. Ez a jeles francia tudós - a térfogatnövelés módszerével - folyékony levegőt hozott létre, amikor is a levegőben lévő gázokat egymástól elkülönítette, továbbá számos eszközt feltalált a tengervíz eltérő hőmérsékletének mechanikus módon való hasznosítására.&lt;br&gt;'''6. fejezet'''
#{{note|6-1}} Szóhong volt a rendi neve, de a nép csak tigris-szvámínak hívta.
#{{note|6-2}} 'Hercegnő herceg'; a név is jelzi, hogy a tigrisben egy hím és egy nőstény vadsága egyesül.&lt;br&gt;'''7. fejezet'''
#{{note|7-1}} Az életerő (prána) szabályozása a lélegzet szabályozása által.
#{{note|7-2}} A legősibb jógarendszer megörökítője.
#{{note|7-3}} A francia professzorok voltak az első nyugati kutatók, akik a tudatfölötti elme lehetőségeit tanulmányozták. Jules-Bois, a Sorbonne professzora 1928-ban kijelentette, hogy a francia lélekgyógyászok kutatták és így elismerik a tudatfölötti állapotot, amely a maga nagyszerűségében „homlokegyenest ellenkezője a Freud által felfedezett tudatalattinak, s olyan képességeket feltételez, amelyek nem magasrendű állattá, hanem valódi emberré teszik az embert&quot;. A francia tudós ezután kifejtette, hogy a magasabb rendű tudat felébredését-felébresztését „nem szabad összekeverni a couéizmussal vagy a hipnózissal. A bölcselet már régóta tud efféle tudatfölöttiről, amelyet Emerson például világléleknek nevezett, a tudomány azonban csak a legutóbbi időben ismerte el létezését&quot;. A francia tudós rámutatott, hogy e tudatfölötti állapotból ered az inspiráció, a tehetség és a morális értékek. „Hinni ebben, nem miszticizmus, bár ezeket olyan képességeknek tartják, amelyekről érdemben csak a misztika szólhat.&quot;
#{{note|7-4}} Avilai Szent Terézt és más keresztény szenteket is gyakran láttak levitálni.
#{{note|7-5}} 'Nagy bölcs'.
#{{note|7-6}} Isten tényleges érzékelése.
#{{note|7-7}} A teljes neve: Nagéndranáth Bhádurí. A math szigorúan véve kolostor, de gyakran nevezik így az ásramokat, azaz remetelakokat is.&lt;br&gt;'''8. fejezet'''
#{{note|8-1}} „Minden tudomány transzcendentális, túllép a természeten, különben eltűnik a föld színéről. A botanika napjainkban nyeri el megfelelő elméleti alapjait. Brahma avatárájai a mai természetrajz tankönyvei lesznek&quot; - írta Emerson.
#{{note|8-2}} A latin ''cresco, ''azaz 'növekszem' igéből. Bószt a király 1917-ben lovaggá ütötte ennek az eszköznek a feltalálásáért és egyéb találmányaiért.
#{{note|8-3}} A lótusz ősi vallási jelkép Indiában. Szétterülő szirmai a lélek növekedését szimbolizálják. Maga a tény, hogy egy ilyen makulátlan szépség nőhet ki az iszapból, az isteni jóság ígéretét hordozza.
#{{note|8-4}} India jelenleg csak véletlenül kerül az amerikai középiskolás látómezejébe. Nyolc egyetemen van indológiai vagy szanszkrit tanszék (Harvard, Yale, Columbia, Princeton, John Hopkins, Pennsylvania, Chicago és California), de India jóformán nem szerepel a történelem, filozófia, művészet, politológia, szociológia vagy egyéb, intellektuális tapasztalást igénylő tanszéken, amely területek fejlődéséhez - amint láttuk - India jelentős mértékben hozzájárult. „Hiszünk abban, hogy a nagyobb egyetemeken és kivált a humán tárgyak területén egyetlen tanszék sem lehet meg megfelelően felkészült indológusok nélkül. Kijelentjük továbbá, hogy minden olyan felsőoktatási intézmény, amely a maga területén a világban való értelmes munkálkodásra készíti fel hallgatóit, az indiai civilizációban jártas tudósokat is kell, hogy foglalkoztasson&quot; - írta W. Norman Brown professzor, a Pennsylvania Egyetem munkatársa egy 1939 májusában kiadott cikkben, amelyet a Tudományos Társaságok Amerikai Tanácsának ''Hírmondója ''közölt Washingtonban.
#{{note|8-5}} Az anyag atomi természetét már az ősi hindu bölcselet is ismerte. Hat rendszere közül egyik a Vaisésika (a szanszkrit ''visésa, '' 'különlegesség' szótőből). Legkiválóbb képviselői közé tartozott a Kanádának is nevezett Aulúkja, „az atomevő&quot;, aki körülbelül 2800 évvel ezelőtt élt. Az ''East-West ''1934 áprilisi számában a következő összefoglalás jelent meg a Vaisésika lényegéről: „Bár a modern atomelméletet általában újkori fejleménynek tekintik a tudomány berkeiben, Kanáda, »az atomevő« már réges-régen kifejtette. A szanszkrit ''anu ''szó 'atomot' jelent, a későbbi görög fogalom, azaz az oszthatatlan elemi részecske értelmében. Az időszámításunk előttről származó gyűjtemény taglalja továbbá: 1. a tűk mozgását a mágnes felé; 2. a víz keringését a növényekben; 3. a finom erők közvetítőjének, az ákásának, azaz a tehetetlen és szerkezet nélküli éternek a viselkedését; 4. a szoláris tüzet mint a hőleadás más formáinak okát; 5. azt a felismerést, hogy a hő molekuláris változásokat idéz elő; 6. a gravitációs törvényt; 7. valamennyi energiaféleség kinetikus természetét; 8. az általános felbomlást mint az atomok szétválását; 9. a hő- és fénysugárzás mibenlétét, amelynek végtelenül kicsiny részecskéi minden irányban mérhetetlen sebességgel terjednek tova; 10. idő és tér viszonylagosságát. A ''Vaisésika ''a világot örökkévaló atomokból eredeztette, ezek végső tulajdonságaira vezette vissza. Az atomokat a folytonos rezgés állapotában képzelte el... A legújabb felfedezés, miszerint az atom miniatűr naprendszer, nem lepte volna meg a Vaisésika bölcselőit, akik az idő legkisebb egységét (kála) akként a periódusként írták le, amely alatt egy atom a saját egységnyi terén áthalad.&quot;&lt;br&gt;'''9. fejezet'''
#{{note|9-1}} Általában ezzel a tiszteletet kifejező megszólítással illették. Egyébként Mahéndra Náth Gupta volt a neve, s írásait rendszerint az M betűvel írta alá.
#{{note|9-2}} Isteni tanító. Általában így nevezik a spirituális tanítót. A ''déva ''('isten') és a ''guru ''('megvilágosodott mester') szavakból álló megszólítás mély tiszteletet fejez ki.
#{{note|9-3}} Az ''Oxford English Dictionary ''a következő ritka meghatározással szolgál: „A bioszkóp életszemlélet.&quot; Mahásaja eszerint találó szót választott.&lt;br&gt;'''10. fejezet'''
#{{note|10-1}} A ''szanszkrit ''annyit tesz, mint 'csiszolt, teljes'. A szanszkrit valamennyi indoeurópai nyelv legidősebb testvére. Ábécéje a ''dévanágarí, ''ami szó szerint annyit tesz, 'az isten lakhelye'. „Aki ismeri nyelvtanomat, Istent is ismeri!&quot; Pánini, az ősi India nagy nyelvésze elismeréssel adózott a szanszkrit nyelv matematikai és lélektani tökélyének. Aki vissza tud vezetni egy nyelvet az eredetére, valóban mindentudónak mondható.
#{{note|10-2}} Nem tévesztendő össze Dzsatíndaval (Dzsotin Ghóssal), akit a tigrisek iránt megnyilvánuló ellenszenve miatt említettem meg korábban.
#{{note|10-3}} Az Istenhez vezető út.
#{{note|10-4}} A hindu szent iratok azt tanítják, hogy a családhoz való kötődés csalóka, mert gátolja a tanítványt vagy a szerető rokont abban, hogy meglássa a legfőbb Gondviselőt. Jézus is ezt tanította: „A ki inkább szereti atyját és anyját, nem méltó én hozzám&quot; (Mát 10,37).
#{{note|10-5}} A ''-dzsí a ''szokásos, tiszteletet kifejező végződés, például a szvámídzsí, gurudzsí, Srí Juktésvardzsí szavakban.
#{{note|10-6}} A Sásztrák, azaz a szent könyvek négyfajta írást tartalmaznak: a srutit, a szmritit, a puránát és a tantrát. Ezek a terjedelmes értekezések a vallási és társadalmi élet minden megnyilvánulását, a jog, az orvostudomány, az építészet, a művészet stb. megannyi kérdését felölelik. A srutik „közvetlenül hallott&quot;, avagy „felfedett&quot; írások, ide tartoznak a ''Védák. A ''szmritiket, azaz az emlékezetben őrzött hagyományt még a régmúltban leírták, ilyen a világ két leghosszabb elbeszélő költeménye, a ''Máhábhárata ''és a ''Rámájana. A ''puránák (18 van belőlük) szó szerinti jelentése: 'ősi allegóriák'. A ''tantrák ''jelentése 'rítusok'. Ezek az értekezések mély igazságokat közvetítenek, amelyeket jelképrendszerük elfátyoloz.
#{{note|10-7}} 'Isteni tanár', a spirituális vezető megszokott szanszkrit megnevezése. Más nyelven egyszerűen a ''mester ''kifejezéssel adom vissza jelentését.&lt;br&gt;'''11. fejezet'''
#{{note|11-1}} ''Lásd a 25. fejezetet.''
#{{note|11-2}} A világhírű mauzóleum.''
#{{note|11-3}} ''A derék köré tekert és a lábszárat beburkoló ruhadarab.
#{{note|11-4}} A Jamuná-folyó partján épült Brindában a hinduk Jeruzsálemé. Itt hajtotta végre csodáit Krisna Úr mint avatár, az emberiség javára.
#{{note|11-5}} Vagyis Hari; hívei így becézik egymás között Srí Krisnát.
#{{note|11-6}} Indiai édesség.
#{{note|11-7}} Mitológiai ékkő, amely varázserejével teljesíti a kívánságokat.
#{{note|11-8}} Spirituális beavatás; a szanszkrit díks, 'felajánlás' szótőből.&lt;br&gt;'''12. fejezet'''
#{{note|12-1}} 'Durgá imádása'. Ez a bengáli naptár legjelentősebb ünnepe, amely a legtöbb helyen kilenc napig tart Asvina havában (szeptember-október folyamán). A ''durgá ''szó szerint 'megközelíthetetlent' jelent. Az Istenanya egyik aspektusa ő, a megszemélyesült sakti, női teremtőerő. Rendszerint őt tartják minden gonoszság megsemmisítőjének.
#{{note|12-2}} Srí Juktésvar 1855. május 10-én született.
#{{note|12-3}} A ''Juktésvar ''jelentése 'Ísvarával (ez Isten egyik neve) egyesült'. A ''giri ''a tíz szvámí rend közül az egyik elnevezése. A ''srí ''szentet jelent, tehát nem a név része, hanem tiszteletteljes megszólítás.
#{{note|12-4}} Szó szerinti jelentése 'együtt irányítani'. A szamádhi üdvözült tudatfölötti állapot, amelyben a jógi ráébred az egyéni lélek és a Kozmikus Szellem azonosságára.
#{{note|12-5}} A fiziológusok szerint a horkolás a tökéletes ellazultság jele.
#{{note|12-6}} A dál sűrű leves, készülhet felesborsóból vagy hüvelyesekből. A cshéná friss tejből készült, felkockázott sajt, amelyhez burgonyaköret illik.
#{{note|12-7}} A jógi „mindenütt jelenvaló&quot; képességeit, amelyeknek köszönhetően külső érzékszervek igénybevétele nélkül lát, ízlel, szagol és tapint, a Taittiríja Aranjaka a következőképpen írja le: „A vak átlyukasztotta a gyöngyöt, az ujjatlan befűzte, a nyak nélküli viselte, a nyelv nélküli dicsérte.&quot;
#{{note|12-8}} Az ahinszában (vagyis a nem-ártásban) tökélyre jutott ember jelenlétében egyetlen élőlény sem támad.
#{{note|12-9}} Lahiri Mahásaja Prijának szólította (ez volt mesterem keresztneve), nem Juktésvarnak (rendi nevét még nem vette fel Lahiri Mahásaja életében). Itt és egyebütt a zavar elkerülése érdekében használom a Juktésvar elnevezést.
#{{note|12-10}} „A mit könyörgésben kértek, higyjétek, hogy mindazt megnyeritek, és meglészen néktek&quot; (Márk 11,24). Az Isteni látással bíró mesterek arra is képesek, hogy mindenestől átruházzák magas szintre jutott tanítványaikra isteni felismeréseiket, amint azt Lahiri Mahásaja is tette Srí Juktésvarral az elbeszélt esetben.
#{{note|12-11}} „És közülük valaki megvágá a főpap szolgáját, és levágá annak jobb fülét. Felelvén pedig Jézus, monda: Elég eddig. És illetvén annak fülét, meggyógyítá azt&quot; (Lukács 22,50-51).
#{{note|12-12}} „Ne adjátok azt, a mi szent, az ebeknek, se gyöngyeiteket ne hányjátok a disznók elé, hogy meg ne tapossák azokat lábaikkal, és néktek fordulván, meg ne szaggassanak titeket&quot; (Mát 7,6).
#{{note|12-13}} Tanítvány; a szanszkrit 'szolgálni' ige tövéből.
#{{note|12-14}} Kasmírban egyszer ugyan ágynak esett, én azonban akkor máshol jártam.
#{{note|12-15}} Egy bátor Nobel-díjas orvos, Charles Robert Richet a következőket írta: „A metafizikát még nem tekintik hivatalosan tudománynak. Előbb-utóbb azonban ez bekövetkezik... Edinburgh-ban 100 fiziológus előtt mutattam ki, hogy nem csupán öt érzékszervünk révén ismerjük meg a világot, s a valóság egy darabkájáról némelykor más úton-módon is tudomást szerzünk... Csak az, hogy valami ritkán megtapasztalható, még nem jelenti azt, hogy nem létezik. Ugyanígy, ha nehéz valamit tanulmányoznunk, az nem ok arra, hogy ne törekedjünk a megértésére... Akik okkult tudományként írták le a metafizikát, egy napon majd ugyanúgy szégyellhetik magukat, mint azok, akik annak idején a kémiát támadták, arra hivatkozva, hogy a bölcsek kövének keresése sehová sem vezet... Lavoisier, Claude Bernard és Pasteur egyaránt kísérleti úton jutottak el nagy felfedezéseikhez. Üdvözöljük ezért az új tudományt, amely a jövőben megváltoztatja majd világképünket.&quot;
#{{note|12-16}} Vagyis a szamádhinak, a tudatfölötti állapotnak, amikor az egyéni lélek eggyé válik a végtelen szellemmel.
#{{note|12-17}} Az elme tudattalanul végrehajtott értelmezése tökéletesen különbözik a szupertudatosságból kiáradó igazság tévedhetetlen irányításától. Az isteni érzékelés lehetőségét az emberben a nyugati gondolkodók is vizsgálni kezdték, a Sorbonne-on működő francia tudósok irányításával.&lt;br&gt; „Az elmúlt húsz évben a pszichológusok - Freud befolyására minden idejüket a tudattalan tartalmak feltárására fordították mutatott rá Israel H. Levinthal rabbi 1929-ben. - Igaz, hogy a tudattalan sok mindent feltár abból a rejtélyből, amely magyarázatul szolgálhat az emberi cselekedetekre, de nem minden cselekedetre. Magyarázatot talál az abnormálisra, de a normális feletti tetteket képtelen értelmezni. A francia iskola által támogatott, legújabb pszichológia új területet fedezett fel az emberben, amelyet tudatfölöttinek nevezett el. A tudattalannal ellentétben, amely természetünknek a tudat szintje alá merült áramlatait jelenti, a tudatfölötti a számunkra elérhető legmagasabbat tárja fel. Az ember nem kettős, hanem hármas természettel bír, tudatos és tudattalan lényünket a tudatfölötti koronázza meg. Sok évvel ezelőtt F. W. H. Myers, angol pszichológusnak az volt a véleménye, hogy „lényünk legmélyén egy szemétdomb és egy kincsesbánya van elrejtve. Azzal a pszichológiával ellentétben, amely kutatásait az ember természetének tudattalan tartalmaira összpontosítja, a tudatfölöttivel foglalkozó pszichológia figyelmét a kincsesbányára fordítja, arra a területre, amely magyarázatul szolgálhat a emberiség nagy, önzetlen és heroikus tetteire&quot;.
#{{note|12-18}} A dnyána a bölcsesség, a bhakti az odaadás. Ez a két fő ösvény vezet el Istenhez.
#{{note|12-19}} „Az ember éber állapotában számtalan érzéki örömhöz jut, mikor azonban rendre kimerülnek az érzékek, örömmel pihen meg az álomban, mert ez felel meg igazi természetének - írta Sankara, a ''Védánta ''nagy bölcselője. - Rendkívül egyszerű tehát elérni az érzékfeletti üdvösséget, amely messze túlszárnyalja a földi gyönyöröket. Emezek minden esetben csömörrel végződnek.&quot;
#{{note|12-20}} Márk 2,27.
#{{note|12-21}} Mát 6,16.
#{{note|12-22}} Az ''Upanisadok, ''azaz a ''Védánta ''(szó szerinti jelentése 'a Védák vége'), amely a négy ''Véda ''különböző részeit alkotja, a hindu vallás foglalatául szolgál. Schopenhauer a következő szavakkal dicsérte: „Milyen tökéletesen átjárja az ''Upanisadokat ''a Védák szent szelleme! Mindenkit a lelke mélyéig felkavar ennek az összehasonlíthatatlan műnek a szelleme. Minden mondatából mély, ősi és fennkölt gondolatok áradnak, és az egészet szent és komoly szellemiség itatja át...&quot; A Védák ''(Upanisadok) ''lefordítása az én szememben a legnagyobb vívmány, amellyel jelen századunk hozzájárult a kultúra fejlődéséhez.&quot;
#{{note|12-23}} Kommentárok. Shankara páratlan Upanisad-értelmezései.
#{{note|12-24}} Példabeszédek 16,32.&lt;br&gt;'''13. fejezet'''
#{{note|13-1}} Kézzel vert dob, amellyel a szent énekeket ''(kírtanokat) ''szokták kísérni vallási szertartások és körmenetek alkalmával.
#{{note|13-2}} Az ember, aki a semmi előtt nem hajol meg, soha nem lesz képes elviselni önmaga súlyát - ez Dosztojevszkij Ördögök-jének alapgondolata.
#{{note|13-3}} ''Lásd a 33. fejezetet.''&lt;br&gt;'''14. fejezet'''
#{{note|14-1}} „Kezdetben vala az Ige, és az Ige vala az Istennél, és Isten vala az Ige&quot; (Ján 1,1).
#{{note|14-2}} „Mert az atya nem ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta&quot; (Ján 5,22). „Az Istent soha senki nem látta; az egyszülött Fiú, a ki az Atya kebelében van, az jelentette ki őt&quot; (Ján 1,18). „A ki hisz énbennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket; és nagyobbakat is cselekszik azoknál; mert én az én Atyámhoz megyek&quot; (Ján 14,12). „Ama vigasztaló pedig, a Szent Lélek, a kit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, a miket mondottam néktek&quot; (Ján 14,26). &lt;br&gt;A fenti bibliai idézetek a Szentháromság titkát fejtegetik. Az Atya, Fiú és Szentlélek a hindu iratokban ''Szat, Tat ''és ''fiaim ''néven fordul elő. Az Istenatya a nem megnyilvánuló Abszolút, amely a rezgő teremtésen túl létezik. A Fiúisten a Krisztus-tudat (Brahma vagy Kútasztha Csaitanja), aki a rezgő teremtés körén belül lakozik. Ez a Krisztus-tudat az egyetlen „nemzett&quot; isteni erő, más szóval a Teremtetlen Végtelen egyedüli tükröződése. A mindenütt jelenvaló Krisztus-tudat külső megnyilvánulása, „bizonysága&quot; (Jelenések 3,14) az Aum, az Ige, azaz a Szentlélek. Ez a láthatatlan isteni hatalom az egyedüli cselekvő, formáló erő, amely rezgései révén tartja fenn a teremtést. Aum, az áldott vigasztaló hallható meditációban, s ez fedi fel a hívőknek a végső igazságot, amely „minden dolgot emlékezetébe idéz&quot;.&lt;br&gt;'''15. fejezet'''
#{{note|15-1}} A Kalkuttától kb. 450 kilométerre délre elhelyezkedő Purí a Krisna-hívek fontos zarándokvárosa. Évente két hatalmas ünnepet rendeznek Krisna tiszteletére (az egyik a Sznánajáthra, a másik pedig a Ráthajátra).
#{{note|15-2}} Egy 1939-ben szerkesztett rádiómikroszkóp eleddig ismeretlen sugarak új birodalmát tárta fel. „Maga az ember és mindenféle szervetlen anyag folyamatosan bocsátja ki ezeket a hullámokat, amelyeket ez a szerkezet »lát« - számolt be a hírről az ''Associated Press. ''- Akik hisznek a távolbalátásban és az érzékfeletti észlelésben, e bejelentésben ama láthatatlan sugarak létezésének első tudományos bizonyítékát üdvözölhetik, amelyek egyik személytől a másikig hatolnak. A rádió nem más, mint egy rádióhullám-spektroszkóp. Ugyanúgy elemzi a hűvös, nem izzó anyagot, mint a spektroszkóp a csillagokat alkotó atomokat... A tudósok már évek óta sejtették, hogy az ember és valamennyi élőlény kibocsát ilyenfajta hullámokat. Napjainkban vagyunk tanúi első kísérleti igazolásuknak. E felfedezés arra utal, hogy a természet megannyi atomja és molekulája folyamatos rádióadóként működik... Az ember még halála után is sugároz magából finom hullámokat. Ezek hullámhossza a rövidebbektől a rádióhullámokig terjed. E hullámok kusza dzsungele csaknem észrevétlen. Millió és millió termelődik belőlük. Egyetlen óriásmolekula egymillió, különböző hullámhosszú hullámot sugároz ki ugyanazon időtartam alatt. A nagyobb hullámhosszú hullámok a rádióhullámok könnyedségével és sebességével terjednek tova a térben... Van azonban egy bámulatos különbség a régről ismerős hullámok és az újonnan felfedezett rádióhullámok között. Ez pedig az, hogy a meg nem zavart anyag rendkívül hosszú ideig, akár évezredekig is kisugározhat magából rádióhullámokat.&quot;
#{{note|15-3}} Az ember csak vonakodva használja az „intuíció&quot; szót. Hitler csaknem feldúlta a világot nagyravágyó pusztításai során. Az intuíció szó latin gyökere 'belső védelmet' jelent. A szanszkrit ''agáma ''- közvetlen lélekérzékelés által bekövetkező - intuitív tudást jelent, ebből eredően a risik bizonyos ősi értekezéseit agámáknak hívták.
#{{note|15-4}} A ''szat ''szó szerinti jelentése 'létező', illetve 'lényeg, igazság, valóság'. A ''szanga '' 'gyülekezet, társulás'. Srí Juktésvar ''szatszangának, '' 'az igazság társaságának' nevezte az ásramot.
#{{note|15-5}} „A test lámpása a szem. Ha azért a te szemed tiszta, a te egész tested világos lesz&quot; (Mát 6,22). Mély meditációban az egyetlen, azaz spirituális szem láthatóvá válik a homlok közepén. Ezt a mindent látó szemet a szent iratok egyéb neveken is nevezik, hívják harmadik szemnek, Kelet csillagának, belső szemnek, az égből alászálló galambnak, Siva szemének, a megérzés szemének stb.
#{{note|15-6}} „A ki a fület plántálta, avagy nem hall-é? És a ki a szemet formálta, avagy nem lát-é?... Ő, ki az embert tudományra tanítja: Az Úr tudja az embernek gondolatjait...&quot; (Zsolt 94,9-10).
#{{note|15-7}} A különböző népek folklórjában a szent dalok ugyanezt a célt szolgálják. Az amerikai indiánok énekléssel varázsoltak esőt és szelet. Tán Szén, a nagy indiai zenész dalával oltotta el a tüzet. Charles Kellogg kaliforniai természettudós 1926-ban New York-i tűzoltók előtt mutatta be, milyen hatása van a hangrezgéseknek a tűzre. „Hegedűvonót húzva el gyors ütemben alumínium hangvillán a rádió recsegéséhez hasonló, fülsértő hangot keltett. Nyomban sárga gázláng csapott fel egy üres üvegcsőben vagy 60 cm magasra, majd magassága 15 cm-re csökkent, végül már csak kék szikrákat pattogtatott magából. Az újabb vonóhúzás ezt is kioltotta.&quot;&lt;br&gt;'''16. fejezet'''
#{{note|16-1}} Az óind irodalom asztrológiai utalásaiból a tudósok meg tudták állapítani a szerzők munkálkodásának időpontját. A risik tudománya igen nagy volt: a ''Kausítakí Bráhmanában ''pontos asztrológiai leírásokat találunk, amelyek azt mutatják, hogy a hinduk i. e. 3100-ban fejlett csillagászati ismeretekkel rendelkeztek, amelyeket a gyakorlatban a kedvező időpontok kiszámítására hasznosítottak. Tárá Mátá cikke az ''East-West ''1934. februári számában a ''Dzsjótisról, ''a ''Védák ''csillagászati szövegeiről értekezik: „Azokat a tudományos ismereteket tartalmazza, amelyek az ókorban oly kiemelkedővé tették India teljesítményét, s a tudásra szomjazók Mekkájává avatták ezt az országot. A ''Brahmagupta, ''az egyik ilyen értekezés, olyan csillagászati kérdéseket taglal, mint a Naprendszer bolygóinak Nap körüli keringése; az ekliptika elhajlása; a Föld gömbölyűsége; a Holdról visszaverődő fény; a Föld napi tengely körüli forgása; az állócsillagok jelenléte a Tejúton; a gravitáció törvénye és egyéb tudományos tények, amelyeket a nyugati tudomány csupán Kopernikusz és Newton idejében fedezett fel.&quot; Az ún. „arab számjegyeket&quot;, amelyek oly felbecsülhetetlenek a nyugati matematika fejlődésében, a 9. században vette át Európa, voltaképpen Indiából, arab közvetítéssel. India óriási tudományos örökségéről a következő munkák szólnak: Dr. P. C. Ray: ''History of Hindu Chemistry ''és Dr. B. N. Seal: ''Positive Sciences of the Ancient Hindus.''
#{{note|16-2}} Áldás, amely egy szent puszta látásából háramlik a hívekre.
#{{note|16-3}} Az egyik lány, akit családom kiválasztott lehetséges arámul, később unokatestvéremhez, Prabhász Ghóshoz ment nőül.
#{{note|16-4}} Ezekről a ciklusokról bővebben mesterem könyvének - ''The Holy Science ''(A szent tudomány) - első részében olvashatnak (kiadta az Önmegvalósítás Közössége).
#{{note|16-5}} Kr. u. 12 500-ban.
#{{note|16-6}} A hindu szent szövegek a jelenlegi világkorszakot a kalijugába helyezik, amely sokkalta hosszabb ciklus, mint Srí Juktésvar 24 000 éves időegysége. Egy világciklus a szent iratok szerint 4 300 560000 év, ez a teremtés egy napja. Ez a hatalmas szám a napév hosszának és a pí (3,14, a kör kerületének és átmérőjének aránya) valamely sokszorosának a viszonyából adódik. A hajdani látnokok úgy tudják, hogy az egész univerzum élettartama 314 159 000 000 000 napév, azaz egy Brahma-kor. A tudósok becslései alapján a föld úgy 2 billió éves. A szent szövegek tanúsága szerint a Földünkhöz hasonló bolygók két okból robbanhatnak fel: azért, mert lakóik olyan jók, vagy olyan gonoszak. A világelme ezért olyan erőt generál ilyenkor, amely kiszabadítja az atomokat, amelyek a Földet alkotják. Időről időre vészjósló bejelentések hangoznak el a küszöbön álló világvégéről. Az égitestek ciklusai azonban megszabott isteni rendet követnek. Egyelőre nem kell tartanunk a Föld szétbomlásától. Még sok-sok hajnal és alkony vár bolygónkra jelen alakjában.
#{{note|16-7}} 6. fejezet, 13. versszak. I. m. 61. old.
#{{note|16-8}} „A testnek lámpása a szem: ha azért a te szemed őszinte, a te egész tested is világos lesz; ha pedig a te szemed gonosz, a te tested is sötét&quot; (Luk 11,34-35).
#{{note|16-9}} A szánkhja a hat hindu bölcseleti rendszer egyike. A huszonöt alapelv ismerete végső megszabadulást ígér. Ide tartozik a prakriti, avagy a természet és a purusa, azaz a lélek fogalma. Az idézet helye: ''Szánkhja-szútra ''1:92.
#{{note|16-10}} Mát 24,35.
#{{note|16-11}} Mát 12,50.
#{{note|16-12}} Ján 8, 31-32. Jánosnál még ezt olvassuk: „Valakik pedig elfogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek&quot; (Ján 1, 12).
#{{note|16-13}} „A kert fáinak gyümölcséből ehetünk, de annak a fának gyümölcséből, a mely a kertnek közepette van, azt mondá Isten, abból ne egyetek, azt meg se illessétek, hogy meg ne haljatok&quot; (1 Móz 3,2-3).
#{{note|16-14}} „Az asszony, a kit mellém adtál vala, ő ada nékem arról a fáról, úgy evém... Az asszony pedig monda: A kígyó ámított el engem, úgy evém&quot; (1 Móz 3,12-13).
#{{note|16-15}} „Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonnyá teremté őket&quot; (1 Móz 1,27).
#{{note|16-16}} „És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké&quot; (1 Móz 2,7).
#{{note|16-17}} „A kígyó [a nemi hajtóerő] pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál [a többi érzékszervnél], melyet az Úr Isten teremtett vala&quot; (1 Móz 3,1).
#{{note|16-18}} „És ültete az Úr Isten egy kertet Édenben, napkelet felől, és abba helyezteté az embert, a kit formált vala&quot; (1 Móz 2,8). „Kiküldé őt az Úr Isten az Éden kertjéből, hogy mívelje a földet, a melyből vétetett vala&quot; (1 Móz 3, 23). Az Úr által teremtett első isteni ember tudata először a homlokán fénylő egyetlen, mindent látó szemben (napkelet) összpontosult. Itt honolt mindenható akarata, amely elveszett akkor, amikor az ember művelni kezdte testisége földjét.&lt;br&gt;'''17. fejezet'''
#{{note|17-1}} 1936-ban egy barátomtól hallottam, hogy Szaszí továbbra is kitűnő egészségnek örvend.&lt;br&gt;'''18. fejezet'''
#{{note|18-1}} Muszlim jógi; a szó az ''arab fakír, ''vagyis 'szegény' szóból származik, amellyel kezdetben a derviseket illették szegénységi fogadalmuk okán.
#{{note|18-2}} Apám később elmondta, hogy cége, a Bengál-Nágpur Vasúti Társaság is Afzál Khán áldozatai közé tartozott.
#{{note|18-3}} Nem emlékszem Srí Juktésvar ismerősének nevére, ezért egyszerűen Bábúként (úr) beszélek róla.&lt;br&gt;'''19. fejezet'''
#{{note|19-1}} A kifejezés bengáliul azt jelenti, hogy 'viszontlátásra', noha szó szerinti jelentése ennek pont a reményteli ellenkezője: 'majd jövök'.
#{{note|19-2}} A testi atomok dematerializációjának jellegzetes hangja.&lt;br&gt;'''20. fejezet'''
#{{note|20-1}} Noha mesterem nem fejtette ki okait, valószínű, hogy azért vonakodott e két nyári hónap során Kasmírba utazni, mert betegségének még nem volt itt az ideje.
#{{note|20-2}} Szó szerinti fordítása: 'a hegyekből való'. Párvatí a hindu mitológiában a Himalája királyának lánya. Síva „hitvesének&quot; neve.&lt;br&gt;'''21. fejezet'''
#{{note|21-1}} Indiában tiszteletlenségnek számít az idősebbek és feljebbvalók jelenlétében dohányozni.
#{{note|21-2}} Keleti platánfa.
#{{note|21-3}} Sok keresztény szent, köztük Therese Neumann is ismeri a betegségek átvételének metafizikai módszerét.
#{{note|21-4}} Közvetlenül azelőtt, hogy elvezették volna megfeszíteni, Krisztus ezt mondta: „Avagy azt gondolod-é, hogy nem kérhetném most az én Atyámat, hogy adjon ide mellém többet tizenkét sereg angyalnál? De mi módon teljesednének be az írások, hogy így kell lennie?&quot; (Mát 26,53-54).
#{{note|21-5}} ApCsel 1,8; 2,1-4.
#{{note|21-6}} Német sportoló (meghalt 1925-ben), akit a maga korában a világ legerősebb embereként tartottak számon.
#{{note|21-7}} Lásd a 26. fejezet... jegyzetét.&lt;br&gt;'''22. fejezet'''
#{{note|22-1}} Istennő, szó szerinti jelentése 'ragyogó', a szanszkrit ''div, ''azaz '' 'ragyog' ''igéből.
#{{note|22-2}} Egy hindu feleség spirituális fejlődése jelének tekinti, hogy férje előtt haljon meg. A „házasság igájában&quot; való halál hűségének bizonyítéka.&lt;br&gt;'''23. fejezet'''
#{{note|23-1}} Belátom, hogy Gósál professzorral való feszült viszonyom nem az ő hibája, hanem egyedül az én hiányzásaim következménye. Gósál professzor figyelemre méltó előadó volt (és mai is az), hatalmas filozófiai ismeretanyaggal. A későbbi években szívélyes viszony alakult ki közöttünk.
#{{note|23-2}} Bár unokatestvéremnek és nekem ugyanaz a családnevünk: Gósh, Prabhász rászokott neve angolos írásmódjára: Ghose. Ezért én az ő írásmódját követem könyvemben.
#{{note|23-3}} Egy indiai remetelakba a tanítvány mindig cipő nélkül lép be.
#{{note|23-4}} Mát 6,33.&lt;br&gt;'''24. fejezet'''
#{{note|24-1}} 1Korint 7,32-33.
#{{note|24-2}} Szó szerint 'ez a lélek szellem'. A teremtetlen legfőbb szellem tökéletesen tulajdonságok nélkül való ''(néti, néti, ''vagyis: sem ez, sem az). Ennek ellenére a ''Védántában ''gyakorta emlegetik ''szat-csitánanda ''(létező-értelem-üdvösség) néven.
#{{note|24-3}} Sankarát gyakran nevezik Sankarácsárjának. Az ''ácsárja ''jelentése 'vallási tanító'. Hogy mikor élt Sankara, az máig heves viták tárgya tudós körökben. Néhány feljegyzés tanúsága szerint a páratlan monista az i. e. 6. században élt. Egy Ánandagiri nevű bölcs ezzel szemben i. e. 44-12-re teszi életidejét. A nyugati történészek az i. sz. 8. század végén helyezik el Sankarát. Hány és hány korban találhatna otthonra a nagy szent!
#{{note|24-4}} „Csitta-vritti niródha&quot; ''(Jóga-szútra ''1,2.) Így is fordíthatjuk: 'az elme anyagában bekövetkező módosulások megszűnése'. Patandzsali születési és halálozási adatait nem ismerjük, bár sok tudós az i. e. 2. századra helyezi tevékenységét. A risik olyan tömérdek témáról írtak mélyenszántóan, hogy azóta sem sikerült túlszárnyalni szellemi teljesítményüket. Ennek ellenére, s a történészek bánatára, a bölcsek a legcsekélyebb erőfeszítést sem tették arra, hogy közöljék az utókorral pontos személyi adataikat. Tudták, hogy ennek nincs semmi jelentősége, hisz rövidke életük pillanatok alatt elhamvad az Élet végtelenségéhez képest. Az igazság amúgy is időtlen, nem köthető számokhoz és személyekhez, és senkinek sem személyes tulajdona.
#{{note|24-5}} A hat ortodox rendszer (saddarsana) a szánkhja, jóga, védánta, mímánszá, njája és a vaisésika. A tudós hajlamú olvasó élvezni fogja ezen ősi szövegek finom megfogalmazását és tág kutatási területét, amelyet angolul Surendranath DasGupta professzor foglalt össze a ''History of Indian Philosophy ''(Az Indiai Filozófia Története) című műve első kötetében. (Cambridge University Press, 1922.)
#{{note|24-6}} Nem tévesztendő össze a buddhizmus „Nyolcrétű Nemes Ösvényével&quot;, amely a következőkben rögzíti az emberi viselkedés szabályait: 1. helyes eszmények, 2. helyes szándékok, 3. helyes beszéd, 4. helyes cselekvés, 5. helyes életmód, 6. helyes erőfeszítések, 7. helyes emlékezés (önmagunkra), végül 8. helyes megvilágosodás (szamádhi).
#{{note|24-7}} Dr. Jung részt vett az 1937-es Indiai Tudományos Kongresszuson, s a kalkuttai egyetem díszdoktorává avatta.
#{{note|24-8}} Dr. Jung itt a hatha-jógára gondol, amely a testtartások, egészségmegőrző és életet meghosszabbító gyakorlatok sajátos ágazata. A hatha hasznos, látványos testi eredményekkel jár, azok a jógik azonban, akik spirituális megszabadulásra törekednek, ritkán mélyülnek el benne.
#{{note|24-9}} Platón ''Timaeus ''című, Atlantiszról szóló művében beszél a lakosok magas szintű tudományos ismereteiről. Tudni vélik, hogy az elveszett kontinens Krisztus előtt 9500 körül - egy természeti katasztrófa következtében - tűnt el a Föld színéről. Bizonyos metafizikai írók ugyanakkor azt állítják, hogy az atlantisziak az atomenergiával való visszaélés következtében pusztultak el. Két francia író nemrégiben összeállította Atlantisz bibliográfiáját, amely több mint 1700 történelmi és egyéb utalást tartalmaz.&lt;br&gt;'''25. fejezet'''
#{{note|25-1}} Az indiai nők kecses redőzetű öltözéke.
#{{note|25-2}} Mivel a legtöbb indiai sovány, a mérsékelten telt idomokat tekintik kívánatosnak.
#{{note|25-3}} A hindu szent szövegek azt állítják, hogy akik mindig igazat mondanak, azoknak valóra válnak kimondott szavai. A szívből jövő parancs valóra válik.&lt;br&gt;'''26. fejezet'''
#{{note|26-1}} A clevelandi neves tudós, Dr. George W. Crile a Tudomány Fejlődéséért Amerikai Társaság 1940-es találkozóján beszámolt kísérleteiről, amelyek során sikerült bebizonyítania, hogy a test minden egyes szövete negatív elektromos töltéssel bír, az agy és az idegrendszer szöveteit kivéve, amelyek pozitív töltetűek, mert gyorsabb ütemben képesek a regeneratív oxigén felvételére.
#{{note|26-2}} ''Bhagavad-gítá. ''4:29. (A szerző fordítása.)
#{{note|26-3}} ''Bhagavad-gítá. ''Lakatos István fordítása. 5:27-28, 55. o.
#{{note|26-4}} Manu a szerzője a történelem előtti időkből származó ''Mánava Dharmasásztráknak ''(Manu törvényeinek). Manu polgári törvényei a mai napig érvényben vannak Indiában. Louis Jacolliot francia tudós azt írja, hogy „Manu működésének ideje India történelem előtti éjszakájába veszett. Eddig egyetlen tudós sem merte tőle megtagadni a világ legősibb törvényhozójának kijáró titulust&quot;. ''La Bible dans l'Inde ''(India Bibliája) című könyvében (a 33-37 oldalakon) Jacolliot párhuzamos szövegreferenciákat közöl annak bizonyítására, hogy a római Jusztiniánuszi Törvénykönyv milyen szorosan követi Manu Törvényeit.
#{{note|26-5}} A hindu szent iratok szerint az anyagelvűség kora i. e. 3102-ben vette kezdetét. Ez volt a napéjegyenlőségi ciklus utolsó leszálló dváparajugájának kezdete, s ugyanebben az évben kezdődött az egyetemes ciklus kalijugája ''(lásd a 16. fejezet 6. lábjegyzetét). ''A legtöbb antropológus úgy véli, hogy 10 000 évvel ezelőtt az emberiség barbár körülmények között élt a kőkorban, ezért puszta kitalációként intézi el a legősibb civilizációk - Lemúria, Atlantisz, India, Kína, Japán, Egyiptom, Mexikó stb. - hagyományait.
#{{note|26-6}} ''Jóga-szútra ''2:1. A ''krija-jóga ''szót használva, Patandzsali vagy arra a módszerre utalt, amelyet később Bábádzsí tanított, vagy egy ehhez nagyon hasonló technikára. Hogy az életerő befolyásolásának rendkívül körülírt módozatáról van szó, azt a ''Jóga-szútra ''(következő oldalon idézett) 2:49 szakasza is bizonyítja.
#{{note|26-7}} I. m. 1:27.
#{{note|26-8}} „Kezdetben vala az Ige, és az Ige vala Istennél, és Isten vala az Ige.... Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett&quot; (Ján 1,1-3). A ''Védák ''Aumjából lett a tibetiek Humja, a muzulmánok Ámínja, az egyiptomiak, görögök, rómaiak, zsidók és keresztények ''Ámenje. ''A szó a héberben 'biztosat, hivőt' jelent. „Ezt mondja az Ámen, a hű és igaz bizonyság, az Isten teremtésének kezdete&quot; (Jel 3,14).
#{{note|26-9}} ''Jóga-szútra ''2:49.
#{{note|26-10}} 1Kor 15,31. Szent Pál itt a Krisztus-tudat egyetemességére utal, s dicsekedésen valójában a „mi dicsekedésünket&quot; érti.
#{{note|26-11}} A ''vikalpa ''szanszkrit szó, 'különbséget, különbözést' jelent. A szavikalpa a szamádhi „különbözéstudattal&quot; átélt formája, a nirvikalpában ez utóbbi eltűnik. Azaz míg a ''szavikalpában ''a hívő bizonyos mértékig még különbözőnek érzi magát Istentől, a nirvikalpában a szamádhi maradéktalanul azonosul a Világlélekkel.
#{{note|26-12}} A ''Lincoln Library of Essential Information ''szerint az óriásteknős 200-300 évet él.
#{{note|26-13}} Shakespeare: ''146. szonett. ''Szabó Lőrinc fordítása. 1979, Magyar Helikon.
#{{note|26-14}} ''Bhagavad-gítá. ''6:46; 66. o.&lt;br&gt;'''27. fejezet'''
#{{note|27-1}} A ''vidjálaja '' 'iskola'. A brahmacsarja arra utal, hogy a Védikus terv szerint az emberi élet négy szakaszra oszlik. Az elsőben a fiatalember nőtlen tanítvány (brahmacsáriní), a másodikban világi kötelezettségeket vállaló családapa (grihasztha), a harmadikban remete (vánaprasztha), a negyedikben erdőlakó, avagy vándor, aki már minden földi köteléket elszakított (szannjászi). Ehhez az élettervhez máig sokan tartják magukat Indiában. A négy életszakaszt a hívő guruja irányításával éli meg.
#{{note|27-2}} Sok amerikai tanítvány is mesterévé vált a különböző ászanáknak, testhelyzeteknek, többek között Bernard Cole, az Önmegvalósítás Közösségének Los Angeles-i tanára.
#{{note|27-3}} Márk 10,29-30.
#{{note|27-4}} ''A jógada ''szó 'jógát, egységet, harmóniát és egyensúlyt' jelent. A ''da ''pedig 'az, ami ehhez hozzásegít'. Szatszanga: ''szat '' 'igazság', ''szanga '' 'közösség'. Nyugaton azonban a szanszkrit név elkerülése érdekében a Jógada Szatszanga mozgalmat az Önmegvalósítás Közösségének nevezem.
#{{note|27-5}} A 40. fejezet részletesebben beszámol a Ráncsíban zajló életről. A lakhanpuri iskola Mr. G. C. Dey hozzáértő irányítása alatt áll. Az orvosi fakultást Dr. S. N. Pal és Sasibhúsan Málik felügyelik.
#{{note|27-6}} Egyike volt ez Lahiri Mahásaja kedvenc megjegyzéseinek, amelylyel tanítványait meditációra serkentette. Szó szerinti jelentése: „Csináljuk, csináljuk, s egy szép napon elkészül.&quot; Azaz a fáradozás előbb-utóbb meghozza jutalmát.
#{{note|27-7}} Lahiri Mahásaja ma is élő guruja ''(lásd a 33. fejezetet).''
#{{note|27-8}} A második krija-jóga - ahogy Lahiri Mahásaja tanította - lehetővé teszi, hogy a jógi bármikor tudatosan elhagyja testét. A magas szintre jutott jógik utolsó távozásuk alkalmával, halálukkor is alkalmazzák ezt a módszert, amit annál is inkább megtehetnek, mert az időpontot jó előre ismerik.
#{{note|27-9}} Találkozásomról Késabánandával a 42. fejezetben számolok be.&lt;br&gt;'''28. fejezet'''
#{{note|28-1}} Az akarat az, amely révén közvetíthetjük gondolatunkat a külvilágba. Szívünkbe koncentrálva érzéseinket, egyfajta rádióvevőként fogni tudjuk a közelben vagy távolban tartózkodók üzeneteit. Gondolatátvitelkor az ember az elméjében megjelenő gondolat finom hullámait az asztrális éter finomabb, majd a szilárdabb földi éter rezgésén át küldi el a másiknak. Ezek elektromos hullámokat indukálnak, amelyek viszont gondolathullámokká alakulnak a másik személy elméjében.
#{{note|28-2}} A lélek tiszta állapotában mindentudó. Kásí lelke mindenre emlékezett földi életéből, ezért utánozta a hangját, hogy felkeltse a figyelmemet.&lt;br&gt;'''29. fejezet'''
#{{note|29-1}} Angol író és publicista, Mahátmá Gandhí közeli barátja. Mr. Andrews köztiszteletnek örvend Indiában, mivel számtalan értékes szolgálatot tett fogadott hazájának.
#{{note|29-2}}. „A lélek, amely a hinduk szerint születések ezrein keresztül halad át, mindent elsajátít... hisz semmi sincs, amiről ne tudna... a kérdezősködés és tanulás nem más, mint visszaemlékezés&quot; (Emerson: ''Példaképeink).''
#{{note|29-3}} Maga Rabindranath hatvanas éveiben festésre is adta a fejét. Néhány éve Európa nagyvárosaiban és New Yorkban állították ki futurisztikus műveit.
#{{note|29-4}} ''Gítándzsali ''(New York, Macmillan Co.). A költőről a neves tudós, Sir S. Radhakrishnan írt igen mélyenszántó könyvet ''The Philosophy of Rabindranath Tagore ''(Rabindranath Thagore bölcselete) címmel (Macmillan, 1918). Más munkák: B. K. Roy: ''Rabindranath Tagore: The Man and his Poetry ''(New York, 1915, Dodd, Mead). Ananda K. Coomaraswamy: ''Buddha and the Gospel of Buddhism ''(New York, 1916, Putnam's) számos színes fotót tartalmaz, amelyeket a költő fitestvére, Abaníndra készített.&lt;br&gt;'''30. fejezet'''
#{{note|30-1}} A híres orosz művész és filozófus sok éven át élt Indiában, a Himalájához közel. „A csúcsokról jön a megvilágosodás - írta. A risik a barlangokban és a fennsíkokon éltek. A Himalája havas ormain fényes ragyogás izzik, amely fényesebb a csillagoknál és a villámcsapásnál.&quot;
#{{note|30-2}} A mesének szemlátomást történeti magva is volt. Egy szerkesztői jegyzet arról tudósítja az olvasót, hogy a püspök akkor találkozott a három szerzetessel, amikor Arhangelszkből a Szloveckij kolostorba tartott. Ez utóbbi a Dvina-folyó torkolatában épült. 
#{{note|30-3}} Marconi, a nagy feltaláló maga is beismerte, hogy a tudomány mit sem tud a végső igazságokról: „A tudomány nem alkalmas a mindenség titkainak kiderítésére. Ez a tény ijesztő volna, ha nem volna hitünk. Az élet talánya tagadhatatlanul a legnagyobb rejtvény, amellyel az emberi gondolkodás valaha is szembesült.&quot;
#{{note|30-4}} Ezékiel 43,1-2.
#{{note|30-5}} Einstein lángelméje megértésének az a tény lehet a nyitja, hogy egész életén keresztül a nagy filozófus, Spinoza tanítványa volt.
#{{note|30-6}} 2Móz 20,3.
#{{note|30-7}} 1Móz 1,3.
#{{note|30-8}} Jel 1,14, 16.
#{{note|30-9}} Mát 6,22.
#{{note|30-10}} 1Móz 1,26.&lt;br&gt;'''31. fejezet'''
#{{note|31-1}} „A férfi istené, a nőnek ő az Istene&quot;. Milton: Elveszett Paradicsom. Jánosy István fordítása. In: ''John Milton válogatott művei. ''Budapest, 1978, Európa Kiadó. 147. o.
#{{note|31-2}} A tiszteletreméltó hölgy 1930. március 25-én hunyt el Benáreszben.
#{{note|31-3}} Egy bizonyos szerzetesrend tagja, aki rituálisan dandát (bambuszszárat) hord magánál a Brahma-dandára (Brahma pálcája) emlékezve, amely nem más, mint az emberi gerincoszlop.
#{{note|31-4}} Indiai növény neve.
#{{note|31-5}} ''Muni, ''azaz szerzetes volt, aki spirituális némaságot (mauna) fogadott. A szanszkrit ''muni ''szó a görög monosznak felel meg, ami enynyit tesz: 'egyedüli, magányos'. Ebből származnak olyan angol szavak, mint a monk (szerzetes) és a monism (monizmus).
#{{note|31-6}} Róm 12,19.
#{{note|31-7}} Luk 19,37-40.
#{{note|31-8}} Trailinga és más nagy mesterek élete Krisztus szavait juttatja eszünkbe: „Azokat pedig, akik hisznek, ilyen jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek; új nyelveken szólanak. Kígyókat vesznek föl; és ha valami halálost isznak, meg nem árt nékik; betegekre vetik kezeiket, és meggyógyulnak&quot; (Márk 16,17-18).
#{{note|31-9}} A tiszteletet kifejező végződés, a ''-dzsí ''bengáli változata.&lt;br&gt;'''32. fejezet'''
#{{note|32-1}} Ján 11,1-4.
#{{note|32-2}} A kolerás betegek gyakran haláluk pillanatáig eszméletüknél vannak.
#{{note|32-3}} A halál istenén.
#{{note|32-4}} Szó szerint: 'legfőbb lélek'.
#{{note|32-5}} 1Móz 18,23-32.
#{{note|32-6}} A ''Srí, ''a 'szent' megnevezése az indiai nagy tanítók neve előtt (egymás után kétszer-háromszor is gyakran előfordul).
#{{note|32-7}} Síva az istenhármasság harmadik tagja Brahma és Visnu mellett. Ezek együttes feladata a teremtés, megőrzés, valamint a rombolás és helyreállítás munkája. Siva a mitológiában a remeték ura, aki különböző alakban - Mahádévaként, gubancos hajú szerzetesként vagy Natarádzsaként, a kozmikus táncosként - jelenhet meg híveinek.&lt;br&gt;'''33. fejezet'''
#{{note|33-1}} Omar Khajjám: R''ubáiját. ''Szabó Lőrinc fordítása. Budapest, 1979, Európa. 101. vers.
#{{note|33-2}} Mát 8,19-20.
#{{note|33-3}} Ján 11,42.
#{{note|33-4}} Az a mindenütt jelenvaló jógi, aki tudott arról, hogy nem hajoltam meg a tarakésvari szentélyben ''(lásd a 13. fejezetet).''
#{{note|33-5}} 'Szent Anya'. Mátádzsí is túlélte a századokat, s csaknem olyan fejlett spirituálisan, mint a fivére. Egy titkos, föld alatti barlangban tölti idejét elragadtatásban, a Dasásvamédha ghát mellett.
#{{note|33-6}} Az eset Thálészre emlékeztet. A nagy milétoszi filozófus azt tanította, hogy nincs különbség élet és halál között. „Akkor - kérdezte egy kétkedő -, miért nem halsz meg?&quot; „Mert - válaszolta Thálész - nincs különbség közöttük.&quot;&lt;br&gt;'''34. fejezet'''
#{{note|34-1}} A későbbiekben katonai szanatóriumként működött. 1861-re az angol kormány távirati hálózatot hozott létre Indiában.
#{{note|34-2}} Ráníkhét Almórá tartományban található, a Nandá Déví, a Himalája egyik legmagasabb (7698 m) csúcsának lábánál.
#{{note|34-3}} „A szombat lőn az emberért, és nem az ember a szombatért&quot; (Márk 2,7).
#{{note|34-4}} A karma törvénye szerint minden emberi kívánság teljesül végül. A nem lelki vágyak azok a bilincsek, amelyek az embert hozzákötözik a létkerékhez.
#{{note|34-5}} „Mi a csoda? A csoda feddés, titkos gúnydal az emberről&quot; (Edward Young: ''Éjszakai gondolatok).''
#{{note|34-6}} Az anyag atomi szerkezetéről már a ''Vaisésika ''és a ''Njája, ''e két ősi ind szent irat is értekezik. „Óriási világok terülnek el valamennyi atom mélyén, melyek úgy nyüzsögnek, akár a porszemek a napban&quot; ''(Jóga Vaszistha).''
#{{note|34-7}} Testi, lelki és spirituális szenvedés, amely betegségekben, pszichológiai zavarokban avagy komplexusokban, végül pedig a lelki tudatlanságban nyilvánul meg.''
#{{note|34-8}} Bhagavad-gítá. ''2:40, 17. old.
#{{note|34-9}} Város Benáresz környékén.
#{{note|34-10}} A Végtelenhez vezető úton még a Lahiri Mahásajához hasonló megvilágosult mestereket is elragadhatja a túlzott lelkesedés, s nekik is szükségük lehet önfegyelemre. A ''Bhagavad-gítában ''az isteni guru, Krisna időről időre megfeddi királyi tanítványát, Ardzsunát.
#{{note|34-11}} Kása vajban sütött búzából, amelyet tejben felforralnak.
#{{note|34-12}} Később Maitra Mahásaja néven vált ismertté, s jelentősen előrehaladt az önmagára eszmélésben. Kevéssel az érettségim után ismerkedtem meg vele. Akkor látogatott el a benáreszi Mahámandal-remetelakba, amikor magam is ott tartózkodtam. Ez alkalommal beszélte el Bábádzsí muradábádi megjelenésének történetét. „Ennek a csodának köszönhetem - tette hozzá -, hogy egy életre Lahiri Mahásaja tanítványául szegődtem.&quot;&lt;br&gt;'''35. fejezet'''
#{{note|35-1}} Mát 3,15.
#{{note|35-2}} Számos bibliai idézet tanúskodik arról, hogy a Szentírás szerzői hittek a lélekvándorlás tanában. Ez sokkal érthetőbbé teszi az emberi faj fejlődését, mint a közkeletű nyugati elképzelés, miszerint a tudat a semmiből származik, harminc-kilencven évig létezik a Földön, azután visszatér a semmibe.
#{{note|35-3}} Malakiás 4,5.
#{{note|35-4}} Luk 1,13-17.
#{{note|35-5}} Mát 17,12-13.
#{{note|35-6}} Mát 11,13-14.
#{{note|35-7}} Ján 1,21.
#{{note|35-8}} 2Kir 2,9-14.
#{{note|35-9}} Mát 17,3.
#{{note|35-10}} Mát 27,46-49.
#{{note|35-11}} „Az élet közepette a halál közepette vagyunk. Mert számos és halálos nyavalyáknak vagyunk alávetve...&quot; (Luther Márton: ''Asztali beszélgetések. ''Márton László fordítása. 1983, Helikon Kiadó. 154. ld.)
#{{note|35-12}} A legfőbb ima, amelyet a muzulmánok naponta ötször ismételnek el.
#{{note|35-13}} „Ne poros könyvekben, hanem meditációban keressétek az igazságot. Az égen keressétek a Holdat, ne a medence vizében&quot; (perzsa közmondás).
#{{note|35-14}} A krija-jógának több alcsoportja van. A Lahiri Mahásaja által megállapított négy fokozat a legnagyobb gyakorlati hasznot jelentő négy lépcsőfok.
#{{note|35-15}} Lahiri Mahásaja tanítványoktól kapott címei közé tartozik még a Jógibár (legnagyobb jógi), Jógírádzs (a jógik királya) és a Munivara (legnagyobb szent). Én Jógávatárának (a jóga megtestesülésének) hívtam.
#{{note|35-16}} Összesen 35 évig szolgált egy kormányhivatalban.
#{{note|35-17}} Az ősi szanszkrit értekezésekben óriási - gyógynövényekre vonatkozó - tudás halmozódott fel. Himalájai gyógyfüveket használtak ahhoz a fiatalító eljáráshoz is, amely 1938-ban az egész világ figyelmét felkeltette, amikor is a benáreszi Hindu Egyetem hetvenhét éves rektorhelyettesén, Pandit Madanmónan Málaviján kipróbálták. Az ismert tudós 45 nap alatt visszanyerte egészségét, erejét, memóriáját, fiatalkori látását. Egy új fogsor jelei is kezdtek megmutatkozni nála, és minden ránc eltűnt róla. A Kájakalpaként ismert gyógyfüves gyógyítás csak egyike a hindu ájurvéda, azaz orvostudomány által ismertetett nyolcvanféle fiatalító eljárásnak. Pándit Málavija Srí Kalpácsárja Szvámi Bisundászdzsí irányítása alatt vetette magát kezelés alá, aki azt állítja, hogy 1766-ban született. A rendelkezésére álló dokumentumok azt igazolják, hogy már több mint százéves; az ''Associated Press ''újságírói szerint körülbelül negyvennek néz ki. Az ősi hindu értekezések nyolc ágra osztják fel az orvostudományt: salja (sebészet), sálákja (fejen lévő betegségek), kájacsikitszá (általános orvoslás), bhútavidjá (elmebetegségek), kaumara (csecsemőgondozás), agada (méregtan), rasayana (hosszú élettartam), vádzsíkarana (erősítők). A védikus orvosok már használtak finom sebészeti műszereket, plasztikai műtéteket alkalmaztak, tudták, hogyan kell semlegesíteni a mérges gázok hatását, császármetszést és agyműtéteket végeztek, és dinamizálni tudták a gyógyszereket. Hippokratész, a Krisztus előtti 5. évszázadban élt híres orvos ismereteinek nagy részét hindu forrásokból merítette.
#{{note|35-18}} A Kelet-Indiában növő margózafa. Ma már a Nyugat is elismeri gyógyhatását. Kérgéből tonizáló szer készül, míg magvával és gyümölcsével leprát és egyéb betegségeket gyógyítanak.
#{{note|35-19}} „Az Indus-völgyi ásatások során nemrégiben számos pecsét került napvilágra az időszámítás előtti harmadik évezredből, amelyeken olyan meditációs pózban ülő alakok láthatók, amely ülésmódot a mai jóga is használja, beigazolva ezzel azt a feltételezést, hogy a jóga egyfajta kezdetleges alapjai már abban az időben is léteztek. Joggal következtethetünk ezért arra, hogy Indiában már ötezer év óta végeznek rendszeres önmegfigyelést - bizonyos tanult módszerek segítségével... India az idők során olyan értékes szellemi és etikai módszereket alakított ki, amelyek - az életre való alkalmazhatóságuk széles körét illetően - példa nélkül állók. Ezek egyike az intellektuális hit (tantétel) kérdéseiben tanúsított vallási tolerancia, amely előtt a Nyugat csak csodálattal adózhat, ahol évszázadokon át mindennapos volt az eretneküldözés és a szektariánus ellentétek miatti, nemzetek között dúló, véres háború.&quot; (Részletek W. Norman Brown professzor, a washingtoni Tudós Társaságok Amerikai Tanácsa 1939. májusi kiadványában írt cikkéből.)
#{{note|35-20}} „Aki nem tud csodálkozni, aki nem bír a csodálkozás (és ima) képességével, legyen akár bármely Királyi Társaság elnöke... zsúfolja fejébe valamennyi laboratórium és csillagvizsgáló tudományát, nem egyéb olyan okulárénál, amely mögül hiányzik a szem&quot; (Carlyle: ''Sartor Resartus).''&lt;br&gt;'''36. fejezet'''
#{{note|36-1}} Srí Juktésvart később a bengáli Bódhgájá mahantja (rendfőnöke) avatta fel hivatalosan a Szvámi rendbe.
#{{note|36-2}} 'Nagy király'. Tiszteletet kifejező cím.
#{{note|36-3}} Egy guru a tanítványát általában egyszerűen csak a nevén szólítja, minden cím nélkül. Ezért mond Bábádzsí Lahirit a Lahiri Mahásaja helyett.
#{{note|36-4}} Szó szerinti jelentése 'örök vallás', így is nevezik a Védikus tanításokat. A ''Szanátana Dharmát ''azért hívják hinduizmusnak, mert az Északnyugat-Indiát Nagy Sándor vezetésével meghódító görögök az Indus-folyó partján élő népet hindunak mondták. Hindunak helyesen csupán a ''Szanátana Dharma ''követőit tekinthetjük. Az indiaiak hindu és moszlim hitűek egyaránt lehetnek, általánosan így hívjuk India valamennyi lakóját (Kolumbusz őket tévesztette össze Amerika mongol rasszhoz tartozó óslakóival). India ősi neve ''Árjávarta, ''azaz 'az árják lakhelye'. Az ''árja ''szó szanszkritul 'értékeset, szentet, nemest' jelent. Később a tudósok etnikai, s nem spirituális jellemzőket foglaltak össze e néven, nemhiába jegyezte meg Max Müller, a nagy orientalista: „Az én szememben az olyan néprajztudós, aki árja fajról, árja vérről, árja hajról és szemről beszél, ugyanakkorát téved, mintha egy nyelvész hosszúkoponyájú szótárat vagy rövidkoponyájú nyelvtant emlegetne.&quot;
#{{note|36-5}} A szó a guru guruját jelenti, kifejezve a tanítók egymásutániságát. Így Bábádzsí, Lahiri Mahásaja guruja egyúttal Srí Juktésvar paramaguruja is.
#{{note|36-6}} A 42. fejezetben szólok Késabánanda ásramjában tett látogatásomról.
#{{note|36-7}} Lahiri Mahásaja 1895. szeptember 26-án, néhány nappal hatvannyolcadik születésnapja előtt hagyta el testét.
#{{note|36-8}} Egy Védikus rítus szerint észak felé néznek, és háromszor megfordulnak tengelyük körül azok a mesterek, akik előre tudják fizikai testük halálának idejét. Az utolsó meditáció, amelyben a mester egybeolvad a kozmikus Aum hanggal, a mahá- (nagy) szamádhi.
#{{note|36-9}} Kabír nagy szent volt a 16. században, akinek szép számú követői közé hinduk és moszlimok egyaránt tartoztak. Halála után a tanítványok között veszekedés tört ki a temetés pontos módjáról. A mester ekkor felkelt végső álmából, és kiadta a megfelelő utasításokat. - Földi maradványaim egy részét temessétek el muzulmán szertartás szerint, míg a másik felét hamvasszátok el hindu módon! rendelkezett, majd eltűnt. Amikor a tanítványok felemelték a szemfedőt, csupán szépséges virágokat találtak alatta. Ezek felét engedelmesen eltemették Magaharban a moszlimok, ahol a mai napig látogatják szentélyét. A másik felét hindu szertartás szerint hamvasztották el Benáreszben. Kabír Khéórá néven templom épült e helyen, amelyet zarándokok serege keres fel. Fiatalkorában Kabírt két tanítvány faggatta a misztikus ösvény részleteiről. A mester a következő tömör verssel felelt:&lt;br&gt;''Távolság nélkül nincs ösvény,''&lt;br&gt;''Ha Ő közel volna, mi végre az ösvény.''&lt;br&gt;''Igazán nevetséges''&lt;br&gt;''A vízben szomjúhozó hal!''
#{{note|36-10}} Pancsánon 17 hektáros Siva-templomot emelt a bihári Deoghárban. Itt őrzik Lahiri Mahásaja kőszobrát. Egy másik szobrát egyik tanítványa helyezte el benáreszi otthona kis társalgójában.
#{{note|36-11}} 1 Kor 15,54-55.&lt;br&gt;'''37. fejezet'''
#{{note|37-1}} Sokat közülük viszontláttam és azonnal felismertem a későbbiekben.
#{{note|37-2}} Szvámi Prémananda, a washingtoni Önmegvalósítás Közössége jelenlegi vezetője Amerikába menetelem idején egyike volt a Ráncsíban tanuló diákoknak. (Akkor még Dzsotin brahmacsárí volt a neve.)
#{{note|37-3}} Srí Juktésvar és én rendszerint bengáliul beszéltünk.
#{{note|37-4}} ''New Pilgrimages of the Spirit ''(A lélek új zarándokai - Boston, 1921, Beacon Press).
#{{note|37-5}} Dr. és Mrs. Robinson 1939-ben járt Indiában, ahol a Jógada Szatszanga ülésének tiszteletbeli vendégei voltak.
#{{note|37-6}} Galli-Curci asszony és férje, Homer Samuels, a zongorista húsz évig voltak krija-jóga tanítványok. A híres primadonna zenei éveinek lelkesítő története számos kiadást élt meg (C. E. LeMassena: ''Galli-Curci's Life of Song. ''New York, 1945, Paebar Co.) &lt;br&gt;'''38. fejezet'''
#{{note|38-1}} Burbank dedikált fényképet is adott magáról. Akkora becsben tartom, mint egy hindu kereskedő tartotta valaha Lincoln képmását. A hindu, aki a polgárháború éveiben tartózkodott Amerikában, annyira csodálta Lincolnt, hogy addig nem volt hajlandó visszatérni Indiába, amíg nem jut hozzá a Nagy Felszabadító portréjához. Nem tágított Lincoln küszöbéről, s csak akkor távozott, amikor a meglepett elnök beleegyezett, hogy modellt üljön Daniel Huntingtonnak, egy híres New York-i művésznek. Miután az arckép elkészült, a hindu diadalittasan vitte haza Kalkuttába.
#{{note|38-2}} ''The Training of the Human Plant. ''Century Co., 1922, New York.
#{{note|38-3}} Ján 1,48.&lt;br&gt;'''39. fejezet'''
#{{note|39-1}} A pontos dátum annak köszönhető, hogy titkárom, Mr. Wright útinaplót vezetett.
#{{note|39-2}} Therese Neumann életét még a ''Therese Neumann: A Stigmatist of Our Day ''(Therese Neumann. Napjaink stigmatizáltja) és a ''Further Chronides of Therese Neumann ''(Újabb Krónika Therese Neumannról) című könyvek is bemutatják, mindkettőt Friedrich Ritter von Lama írta. (Milwaukee, Bruce Pub. Co.)
#{{note|39-3}} Mát 4,4. Azaz az emberi akkumulátort nem csupán szilárd táplálék (kenyér) tölti fel, hanem a vibráló kozmikus energia, az Ige avagy Aum is. Eme láthatatlan erő a nyúltagy kapuján keresztül hatja át az emberi testet. A hatodik ''csakra ''(e szó szanszkritul 'kereket' jelent, azaz a sugárzó életerő központját) az öt gerincoszlopi erőközpont fölött, a tarkótájon található. A nyúltagyon keresztül lép tehát a testbe az egyetemes életenergia (Aum). E kapu poláris kapcsolatban áll a Krisztus-tudat ''(kútasztha) ''központjával, a harmadik szemmel, amely a két szemöldök között székel az emberi akaraterő tárházaként. A kozmikus energia tehát felhalmozódik a hetedik erőközpontban, az agyban, amely ekképpen a végtelen lehetőségek foglalata (a ''Védák ''a „fény ezerszirmú lótuszának&quot; nevezi). A Biblia Szentlélekként, az egész teremtést átható láthatatlan, isteni életerőként emlékezik meg az Aumról. „Avagy nem tudjátok-é, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szent Léleknek temploma, a melyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok?&quot; (1Kor 6,19).
#{{note|39-4}} Az érkezésem előtti órákban Therese Krisztus utolsó napjának eseményeit látta. Látomásai rendszerint az utolsó vacsorát követő eseményekkel kezdődtek és a keresztre feszítéssel vagy - ritkábban - a sírba tétellel értek véget.
#{{note|39-5}} Therese túlélte a náci üldöztetést, és most is Konnersreuthban él az 1945-ben hozzám eljutott hírek szerint.
#{{note|39-6}} Euszebiosz érdekes találkozást beszél el Szókratész és egy hindu bölcs között. A következőképpen hangzik: „A múzsái mesterségekben jártas Arisztoxenosz a következő történetet mondta el az indiaiakról. Egyikük Athénben találkozott Szókratésszal, és megkérdezte, mivel foglalkozik bölcselete. »Az ember mint jelenség tanulmányozásával - felelte Szókratész. E szavakra a hindu nevetésben tört ki. »Hogyan vizsgálhatja valaki az ember dolgait, ha mit sem tud Istenről?«&quot; Az említett Arisztoxenosz Arisztotelész egyik tanítványa volt, az összhangzattan elismert tudora, aki Krisztus előtt 330 körül élt.&lt;br&gt;'''40. fejezet'''
#{{note|40-1}} A Központi Tartományokban szakítottuk meg utazásunkat, nagyjából félúton, hogy meglátogassuk Mahátmá Gandhit Vardhában. Erről a látogatásról a 44. fejezetben szólok.
#{{note|40-2}} Ő volt jelen akkor, amikor a mester megszelídített egy kobrát ''(lásd a 12. fejezetet).''
#{{note|40-3}} Szó szerinti jelentése 'teljes üdvözlés' a szanszkrit ''nam, '' 'üdvözölni, meghajolni' szótőből, illetve a ''pra, '' 'felé' prefixumból. Ez a köszöntés Indiában a nyugatiak kézfogásával egyenértékű. Ilyenkor kezüket a szív előtt összekulcsolják, majd a megérintik homlokukat.
#{{note|40-4}} A speciális összpontosítási technikákon alapuló, mentális képzés számos, rendkívüli memóriával bíró embert eredményezett generációkon át Indiában. A ''Hindustan Times ''újság beszámol egy próbatételről, amely elé professzionális madraszi „memóriaembereket&quot; állítottak: „Ezek az emberek kiválói ismerői a szanszkrit irodalomnak. Népes közönség középpontjában ülve, helyt kellett állniuk a hallgatóság soraiból érkező, számos feladvány egyidejű megoldásában. A próbatételek a következők voltak: egy személy megkondított egy harangot, amelynek ütéseit a »memóriaembernek« számolnia kellett. A második személy hosszú számtani feladványt diktált, amely összeadást, kiadást, szorzást és osztást is tartalmazott. A harmadik a ''Ramajánából ''vagy a ''Mahábháratából ''hosszú versrészietet idézett, amelyet meg kellett ismételnie; a negyedik olyan versírási feladványt adott, amelyben az adott témát helyes versformába kellett önteni úgy, hogy minden sor vége a kérdező által megadott szóval végződjék. Az ötödik a hatodikkal teológiai vitát folytatott, amelyet a megfelelő sorrendben, szó szerint vissza kellett idézni. Ezalatt a hetedik személy egy kereket forgatott, amelynek fordulatait számolnia kellett. A memóriaemberek ezt a bravúrt pusztán mentális képességeik felhasználásával hajtották végre, mert papír és ceruza nem állt rendelkezésükre. A megterhelés minden bizonnyal óriási. A közönséges ember tudattalanul működő irigysége miatt hajlamos az ilyen erőfeszítéseket lebecsülni, azt a hitet színlelve, hogy egy ilyen teljesítmény csak az agy alsóbb funkcióinak tornáját jelenti. Ez azonban nemcsak memória kérdése, sokkal jelentősebb tényező itt az elme koncentrációs képessége.&quot;&lt;br&gt;'''41. fejezet'''
#{{note|41-1}} Miss Bletch közben boldogan hátramaradt rokonaimnál Kalkuttában, mert nem győzte a Mr. Wright és általam diktált iramot.
#{{note|41-2}} Ez a gát - egy óriási hidroelektromos berendezés - szolgáltat fényt Maiszur városának, és látja el energiával a selymet, szappant és szantálfa olajat termelő gyárakat. A szantálfából készült emléktárgyak remek illatot árasztanak, amely az idő multával is megmarad. Egy kis tűszúrás új életre kelti az illatot. Maiszur büszkélkedik India néhány úttörő ipari vállalkozásával, mint amilyen például a Kolar Aranybánya, a Maiszur Cukorgyár és a Bhadrávatíban lévő hatalmas vas- és acélművek. Itt található az olcsó és igen hatékony Maiszur Állami Vasút is, amely az állam 30 000 négyzetkilométernyi területét hálózza be. Mind a Mahárádzsa, mind a Juvarádzsa - akik 1935-ben vendégül láttak - nemrégiben elhunyt. Juvarádzsa fia, a jelenlegi Mahárádzsa, vállalkozó szellemű uralkodó, aki Maiszur iparát egy hatalmas repülőgépgyárral gazdagította.
#{{note|41-3}} Sem Nagy Sándor, sem egyetlen hadvezére nem kelt át a Gangeszen. Miután a makedón sereg északnyugaton erős ellenállásba ütközött, fellázadt, s nem volt hajlandó továbbmenni. Nagy Sándor így India elhagyására kényszerült. India helyett Perzsia leigázásával kárpótolta magát.
#{{note|41-4}} E kérdésből gyaníthatjuk: „Zeusz fia&quot; olykor kételkedhetett abban, hogy elérte a tökéletességet.
#{{note|41-5}} Valamennyi görög történetíró egyhangú beszámolója szerint a rabszolgaság Indiában ismeretlen volt. E társadalmi berendezkedés teljesen idegen volt a hellenizmus szellemétől.
#{{note|41-6}} A Benoy Kumar Sarkar professzor által írt ''Creative India ''(Kreatív India) című könyv átfogó képet ad India ősi és jelenkori eredményeiről és kiemelkedő értékeiről a gazdaság, a politológia, az irodalom, a művészet és a társadalomtudomány területén. (Lahore, Motilal Banarsi Dass Kiadó, 1937. 714. oldal.) &lt;br&gt;Egy további - olvasásra érdemes mű - a S. V. Venatesvara által írt: ''Indian Culture Through the Ages ''(Évezredek Indiai Kultúrája, New York, Longmans, Green and Co.)
#{{note|41-7}} Manu az egyetemes törvényhozó nemcsak a hindu társadalom, hanem az egész világ számára. Minden bölcs társadalmi szabály megalkotásában, sőt még az igazságszolgáltatásban is Manu volt a minta. Nietzsche a következőképpen fejezte ki hódolatát: „Nem ismerek más könyvet, melyben ilyen sok finom és kedves dolog szólna az asszonyokhoz, mint amilyen Manu Törvénykönyve. Talán ősz szakállú apókák vagy szentek lehettek ilyen felülmúlhatatlanul gálánsak a nőkkel... Máshoz nem hasonlíthatóan intellektuális és nagyszerű mű... bővelkedik a nemes értékekben, tökéletességet áraszt magából, életigenlő, önmagát és az életet illetően a jólét győzedelmes érzését közvetíti. A Nap ragyogja be az egész könyvet.&quot;
#{{note|41-8}} „A kasztrendszerbe sorolás eredetileg nem a születéstől, hanem a vele született képességektől függött, amelyek az életcélokban találták meg kifejezési formájukat - írja Tárá Mátá az ''East-West ''1935 januári számában. - Ez a cél lehet a 1) káma, a vágy, elmerülés az érzékek birodalmában (a súdrák szintje); az 2) artha, a nyereség, a vágyak beteljesedése és egyúttal kordában tartása (a vaisják szintje); a 3) dharma, önfegyelem, az erényes és felelősségteljes élet (a ksatriják szintje); végül a 4) móksa, a felszabadulás, a hit és vallás világa (a bráhmanák szintje). A négy kaszt rendre a testtel, az értelemmel, az akaraterővel és a lélekkel szolgálja a közösséget. A négy szint az örök tulajdonságoknak, a tamasznak, a radzsasznak és a szattvának felel meg, azaz az akadálynak, a tevékenységnek és a terjeszkedésnek, avagy a tömegnek, az energiának és az értelemnek. A gunák segítségével a következőképpen jellemezhető a négy természetes kaszt: 1) tamasz (tudatlanság), 2) tamaszradzsasz (a tevékenység és tudatlanság keveréke), 3) radzsaszszattva (az erényes cselekvés és megvilágosodás keveréke), 4) szattva (megvilágosodás). A természet tehát minden emberhez hozzárendelte a kasztját, aszerint, hogy mely gunák elegye uralja a jellemét. Természetesen valamennyiünkben mindhárom guna jelen van különböző mértékben. Egy guru el tudja dönteni, fejlettsége szerint ki melyik kasztba sorolható. Bizonyos mértékig valamennyi faj és nép, ha elméletben nem is, gyakorlatban megvalósítja a kasztrendszer valamilyen formáját. Ha nagy a keveredés keresztházasságokkal a kasztok között, a faj rendszerint elkorcsosul, s végül kihal. A ''Purána Szanhitá ''az ilyen frigyek sarjait az öszvérhez hasonló, meddő hibridekhez hasonlítja, mivel már nem képesek fajuk szaporítására. A mesterséges fajok végül eltűnnek a föld színéről. A történelem sok olyan fajt ismer, amelynek napjainkra nem maradtak élő képviselői. Az indiai kasztrendszer az ország legmélyenszantobb gondolkodói szerint olyan szabályozás, amely évezredek viszontagságai közepette is oly sikeresen gondoskodik a faj tisztaságáról, hogy az indiai nép máig virágzik, holott a legtöbb ősi nép már rég kihalt.&quot;
#{{note|41-9}} Hivatalos címe Szvámi Srí Szadásivéndra Szaraszvatí volt, így jegyezte műveit (a ''Brahma-szútrát, ''illetve a Patandzsali ''Jóga-szútrájá''hoz írott ''Kommentárját). ''India mai bölcselői nagy becsben tartják.&lt;br&gt;42. fejezet'''
#{{note|42-1}} A ''parama, '' 'legmagasabb rendű' és a ''hansza, '' 'hattyú' szavak összetételéből származik. A mitológiában a fehér hattyú Brahma, a teremtő hordozója. A szent hanszáról az a hír járja, hogy a tej és víz keverékéből mindössze a tejet szívja ki, ezért a légies madár a spirituális megkülönböztető képesség jelképe. Az ahan-sza pedig szó szerint annyit tesz: 'Én Ő vagyok'. Ezek a nagy hatású szanszkrit szótagok a légzés ritmusához igazodnak. Így minden légvételünkkel tanúskodunk lényünk alapigazságáról: Én Ő vagyok!
#{{note|42-2}} Rendszerint azzal kerülték ki ezt a nehézséget, hogy „uramnak&quot; szólítottak.
#{{note|42-3}} A puríbeli ásramban Szvámi Szébánanda még ma is vezet egy kicsi, virágzó jógaiskolát fiúknak, és meditációs csoportot felnőtteknek. Időről időre felbukkannak itt szentek és panditok.
#{{note|42-4}} Kalkutta egyik része.
#{{note|42-5}} ''Jóga-szútra. ''2:9.
#{{note|42-6}} Már a Mahábhárata megemlékezik a méláknak nevezett vallási ünnepekről. Egy kínai utazó, Hszien-cang is írt egy óriási kumbh méláról, amelyet i. sz. 644-ben rendeztek Alláhábádban. Ezeket az ünnepeket háromévenként tartják Haridvárban, Alláhábádban, Nászikban és Uddzsainban. A tizenkét éves ciklus Haridvárban ér véget. Minden város ardha-kumbhát (fél-ünnepet) rendez a hatodik évben, így voltaképpen a különböző városokban háromévente kerül sor fél vagy teljes ünnepre. Az első kínai utazók számos meglepő leírást hagytak ránk az indiai társadalomról. A kínai pap, Fa-Hszien beszámolt tizenegy éves indiai tartózkodásáról második Csandragupta uralkodásának idején, a korai negyedik században. A kínai szerző az alábbiakat írja: „Az egész országban senki nem öl meg egy másik élőlényt, vagy nem iszik bort... Nem tartanak disznót vagy baromfit, nincs marhakereskedelem, nem üzemel hentes és lepárló... A bennlakó vagy utazó szerzetest ellátják szállással, élelemmel és ruhával, és ez mindenütt így van. A papok jótékony szolgálattal foglalatoskodnak, és szent dalokat énekelnek, vagy meditálnak.&quot; Fa-Hszien még elmondja, hogy az indiai nép boldog és becsületes, a halálbüntetés ismeretlen náluk.
#{{note|42-7}} Nem voltam jelen anyám, Ananta bátyám, legidősebb nővérem, Roma, mesterem, apám és sok más, nekem kedves ember elhunytakor. (Apám 1942-ben, nyolcvankilenc évesen halálozott el Kalkuttában.)
#{{note|42-8}} India több ezer szádhujának élén héttagú bizottság áll, a hét nagy iskola képviseletében. Jelenlegi elnökük, mahámandalésvarjuk Dzsojéndra Purí. Ez a szent ember rendkívül tartózkodó, s többnyire három szóra korlátozza beszédét, jelesül igazság, szeretet és munka. Mennyire igaza van!
#{{note|42-9}} Úgy tetszik, többféle módon is túl lehet járni a tigrisek eszén. Francis Birtles ausztrál felfedező „változatosnak, gyönyörűnek és biztonságosnak&quot; találta India dzsungeleit. Az ő varázseszköze a légypapír volt. „Minden este kiterítettem jó néhány lapot a tábor körül, és soha nem lett semmi bajom - írta. - Ennek lélektani okai vannak. A tigris roppantul büszke állat. Ha az embert becserkészve, beleragad a légypapírba, leforrázottan eloldalog. Egyetlen magára valamit is adó tigris sem nézne szembe egy emberrel légypapírral a mancsain!&quot;
#{{note|42-10}} Miután visszatértem Amerikába, ismét leadtam harminc kilót.
#{{note|42-11}} Srí Juktésvar 1936. március 9-én, este 7 órakor hunyt el.
#{{note|42-12}} A hindu temetkezési szokások hamvasztást írnak elő a családapák számára, a szvámíkat és egyéb rendek szerzeteseit azonban nem hamvasztják, hanem elföldelik (időről időre kivétel is akad). Ennek az a magyarázata, hogy úgy tartják, a szvámík már elégtek a bölcsesség tüzében szerzetesi fogadalomtételük idején.&lt;br&gt;'''43. fejezet'''
#{{note|43-1}} A szavikalpa szamádhiban a hívő ráébred a Világlélekkel való azonosságára, ám kozmikus tudatát csupán mozdulatlan transzállapotban képes fenntartani. Folyamatos meditációval azután elérheti a nirvikalpa szamádhi állapotát, aminek köszönhetően szabadon járhat-kelhet a világban anélkül, hogy elveszítené Istentudatát.
#{{note|43-2}} Srí Juktésvar a ''prána ''szót használta, én azonban életronnak fordítottam ezt a fogalmat. A hindu szent szövegek nem csupán anuról, atomról beszélnek, meg a paramanuról, az atomon túli tartományról, azaz a finomabb elektromos energiák világáról, de pránáról, teremtő életenergiáról is. Az atomok és elektronok vak erők, a prána ezzel szemben értelmes energia. Például a hímivarsejtekben és a petesejtben jelenlévő pránikus életronok irányítják a karmikus tervnek megfelelően az embrió fejlődését.
#{{note|43-3}} A mantra hangjai a koncentráció fegyverét bocsátják az ellenségre. A puránák (ősi Sásztrák, azaz értekezések) szólnak a dévák és aszurák (istenek és démonok) közti mantrikus háborúkról. Egyszer egy aszura megpróbált mantrikus ráolvasással leteríteni egy dévát. Mivel azonban tévedett a kiejtésben, mentális bombája visszafelé sült el, s megölte a démont.
#{{note|43-4}} Hasonló képességekkel a földön is találkozunk, gondoljunk Helen Keller és a többi ritka lény esetére.
#{{note|43-5}} Buddha urat egyszer megkérdezték, miért kell minden embert egyformán szeretnünk. „Azért - válaszolta a nagy tanító -, mert egyik vagy másik életünkben mindenki így vagy úgy, közel állt hozzánk.&quot;
#{{note|43-6}} A teremtett létezőket az atomoktól az emberig nyolc elemi minőség hatja át: föld, víz, tűz, levegő, éter, érzékelő elme (manasz), értelem (buddhi) és az egyéniség avagy az ego (ahankára) ''(Bhagavad-gítá, ''7:8).
#{{note|43-7}} A test mindig körülveszi a lelket, akár finomtestről, akár durvatestről van szó. A három test a Paradicsom Madarának kalitkája.
#{{note|43-8}} Ahogyan Bábádzsí is segített Lahiri Mahásajának, hogy megszabaduljon egy elmúlt életében öntudatlanul táplált vágyától holmi fényes paloták iránt ''(lásd a 34. fejezetet).''
#{{note|43-9}} „És felelvén mondana néki: Hol uram? Ő pedig monda nékik: a hol a test, oda gyűlnek a saskeselyűk&quot; (Luk 17, 37). Ameddig a testet körbefogja a durva- és finomtest, vagy a kauzális test burka, addig a vágyak saskeselyűi jelen vannak - amelyek az ember érzéki gyöngeségére, asztrális vagy kauzális kötődéseire vadásznak -, hogy rabul ejtsék a lelket.''
#{{note|43-10}} ''„A ki győz, oszloppá teszem azt az én Istenemnek templomában, és többé onnét ki nem jő [azaz többé nem születik újra]... A ki győz, megadom annak, hogy az én királyi székembe üljön velem, a mint én is győztem és ültem az én Atyámmal az ő királyi székében&quot; (Jel 3,12; 21).
#{{note|43-11}} Srí Juktésvar ezzel azt akarta mondani, hogy amiként a földi megtestesülése során is időről időre magára vette a betegség súlyát, hogy ekképpen könnyítsen tanítványai karmikus terhein, ugyanígy vette át Hiranjalóka lakóinak asztrális karmáját is, előmozdítandó, hogy átléphessenek a magasabb kauzális világba.
#{{note|43-12}} ''Hamlet. ''III. felvonás, 1. szín. Arany János fordítása. In: ''Shakespeare összes művei. ''Budapest, 1961, Európa Kiadó. 382. o.
#{{note|43-13}} Az élet és a halál csupán viszonylagos fogalmak. A Védánta szerint Isten az egyetlen valóság, s az egész teremtés és az elkülönült létezés májá, azaz káprázat. E monista felfogás legmagasabb rendű megfogalmazása Sankarának az ''Upanisadokról ''írt kommentárja.&lt;br&gt;'''44. fejezet'''
#{{note|44-1}} Teljes neve Móhandász Karamcsánd Gandhí. Ő maga soha nem nevezi magát Mahátmának.
#{{note|44-2}} A szanszkrit szó jelentése: 'az igazság birtoklója'. A Szatjágraha az a Gandhí által vezetett, híres mozgalom, amelynek alapeszméje a nem-ártás.
#{{note|44-3}} Rosszindulatú és hamis hírek keringenek mostanában, miszerint Miss Slade minden kapcsolatát megszakította Gandhival, és megszegte fogadalmát. Miss Slade, aki húsz éven át a Mahátmá Szatjágraha tanítványa volt, nyilatkozatot tett közzé a ''United Press ''1945. december 29.-i számában miután - Gandhí áldásával - Északkelet-Indiába ment, a Himalája lábához. Ebben a nyilatkozatban elmondja, hogy célja a Kiszán Ásram felállítása volt, ahol orvosi ellátásban részesültek a környező parasztok. Mahátmá Gandhí 1946-ban tervezi az új ásram meglátogatását.
#{{note|44-4}} Miss Slade egy másik jeles nyugati hölgyre, Miss Margaret Woodrow Wilsonra, Amerika nagy elnökének lányára emlékeztetett. New Yorkban ismerkedtem meg vele, s élénken érdeklődött India iránt. Később Pondicserribe ment, itt töltötte életének utolsó öt esztendejét, boldogan lépve az önfegyelmezés ösvényére, éspedig megvilágosult mestere, Srí Aurobindo Ghós lábánál. Ez a szent hallgatási fogadalmat tett, tanítványait évente csak három alkalommal fogadja, akkor is csak némán köszöntve őket.
#{{note|44-5}} Eveken keresztül magam is időnként hallgatást fogadtam, látogatóim és titkáraim bosszúságára.
#{{note|44-6}} Nem-ártás, erőszakmentesség - ezekre a sziklákra épült Gandhí hite. Szigorú dzsain családba született, akik alaptulajdonságnak tekintették az áhimszát, a nem-ártást. A dzsainizmus a hinduizmus egy szektája, amelyet Buddha kortársa, Mahávíra alapított Krisztus előtt a hatodik évszázadban. A mahavira 'nagy hőst' jelent. Vigyázzon ez a hős a századok ködén át hősi fiára, Gandhira!
#{{note|44-7}} A hindi Észak-Indiában beszélt, indoárja nyelv, amely mindenekelőtt a szanszkritban gyökerezik. A nyugati hindik legfőbb nyelvjárása a hindusztáni, amelyhez a dévanágarí (szanszkrit) és az arab írás tartozik. Aldialektusát, az urdut muzulmánok és északi indiai hinduk beszélik.
#{{note|44-8}} Gandhí lefegyverező őszinteséggel vall életéről önéletrajzában. (Magyarul az Európa Kiadó gondozásában, 1987-ben jelent meg.) Sok életrajz hemzseg a híres nevektől és színes eseményektől, ám csaknem teljesen hallgat az önvizsgálat és belső fejlődés állomásairól. Az ember többnyire azzal a szomorú érzéssel nyugtázza ezeket a munkákat, hogy az életrajzíró sok mindenkit ismert, önmagát azonban nem sikerült megismernie. Gandhí olyan igazságszeretettel számol be saját gyengeségeiről és megfutamodásairól, amely ritka bármelyik kor visszaemlékezéseiben.
#{{note|44-9}} Kasztúrbái Gandhí 1944. február 22-én halt meg a poonai börtönben. Az általában érzelemmentes Gandhí csendben siratta. Röviddel ezután Kasztúrbái csodálói javasolták egy tiszteletére létrehozott alapítvány felállítását. Közel négymillió dollár ömlött a kasszába India minden részéből. Gandhí úgy intézkedett, hogy az alapítvány pénzét a falukban élő asszonyok és gyermekek jólétére fordítsák. Tevékenységéről angol nyelvű hetilapjában, a ''Haridzsánban ''számol be.
#{{note|44-10}} Nemsokkal azután, hogy visszatértem Amerikába, elküldtem a csomagot Wardhába. A növények sajnos elpusztultak az úton, nem élték túl a hosszú, tengeri utazás megpróbáltatásait.
#{{note|44-11}} Márk 10,14.
#{{note|44-12}} Továbbá Thoreau, Ruskin és Mazzini társadalomtudományi eszméit is tüzetesen tanulmányozta.
#{{note|44-13}} E szent iratot i. e. 1000 körül adta a világnak Zoroaszter.
#{{note|44-14}} A hinduizmus egyedülálló sajátossága a világvallások között az, hogy nem egyetlen vallásalapító teremtette meg, hanem az egyetemes Védikus szövegekben gyökerezik. Ezért bármely korok és tájak prófétáinak helye van e vallásban. A ''Védák ''nem csupán a vallásgyakorlás módját szabják meg, de valamennyi jelentős társadalmi szokást is, mivel céljuk az, hogy minden emberi ténykedést összehangoljanak az isteni renddel.
#{{note|44-15}} Az átfogó értelmű szanszkrit szó 'törvényt, törvényességet, vele született erényességet és a körülményektől függő kötelességteljesítést' egyaránt jelent. A szent szövegek szerint a dharma: „olyan egyetemes természeti törvény, amelynek betartása megmenti az embert a lealacsonyodástól és a szenvedéstől&quot;.
#{{note|44-16}} Mát 7,21.
#{{note|44-17}} Mát 26,52.
#{{note|44-18}} „Ne dicsekedjék senki azzal, hogy szereti a hazáját. Dicsekedjék inkább azzal, hogy szereti az övéit&quot; (perzsa közmondás).
#{{note|44-19}} „Ekkor hozzámenvén Péter, monda: Uram, hányszor lehet az én atyámfiának ellenem vétkezni, és néki megbocsátanom? Még hétszer is? Monda neki Jézus: Nem mondom néked, hogy még hétszer is, hanem még hetvenhétszer is&quot; (Mát 18,21-22).
#{{note|44-20}} Charles P. Steinmetzet, a nagy elektromérnököt egyszer megkérdezte Mr. Roger Babson:&lt;br&gt;- Ön szerint milyen kutatási területen várhatók a legnagyobb horderejű fejlemények az elkövetkező ötven évben? &lt;br&gt;- Azt hiszem, a legnagyobb felfedezés spirituális téren lesz - felelte Steinmetz. - Olyan erő ez, amely a történelem tanúsága szerint a legmélyebben beleszólt az ember fejlődésébe. Mi eddig ennek ellenére csak játszadoztunk vele, sohasem tanulmányoztuk olyan komolyan, mint az anyagi erőket. Egy napon az emberek megértik, hogy az anyagi javak nem hozzák el a boldogságot, s nem teszik alkotóvá és hatalmassá fajunkat. A világ tudósai ekkortól laboratóriumaikban Istent, az imádságot és a spirituális erőket kezdik el kutatni, amire eleddig csak néhány gyengécske próbálkozás történt. Ha egyszer eljön ennek a napja, a világ egyetlen emberöltő alatt átütőbb fejlődést tapasztal majd, mint négy korábbiban.
#{{note|44-21}} Mát 5,38-39.&lt;br&gt;'''45. fejezet'''
#{{note|45-1}} Ánandamají Má életére vonatkozóan további tényeket találtam az ''East-West ''újságban. A szent 1893-ban született Dakkában, Bengália közepén. Írástudatlan volt, bölcsessége mégis ámulatban ejtette a tanult embereket. Szanszkrit versei csodálattal töltötték el a tudósokat. Pusztán jelenlétével vigaszt nyújtott a gyászolóknak és csodálatos gyógyításokat hajtott végre.
#{{note|45-2}} Márk 12,30.&lt;br&gt;'''46. fejezet'''
#{{note|46-1}} Eszak-Bengálban.
#{{note|46-2}} H. H. Sir Bidzsaj Csánd Mahtáb mostanra elhunyt. Családja nyilván tud arról, miként állította hármas próbatétel elé a mahárádzsa Giri Bálát.
#{{note|46-3}} Női jógi.
#{{note|46-4}} A jó szerencse istene, az „akadályok elhárítója&quot;.
#{{note|46-5}} Srí Juktésvar szokta mondani: „Istentől kaptuk a Föld gyümölcseit. Szeretjük látni, ízlelni és szagolni az ételt, de a hinduk tapintani is szívesen tapintják!&quot; Szó mi szó, ha egyedül eszünk, a hallás gyönyörűsége is hozzájárulhat az előbbiekhez.
#{{note|46-6}} Mr. Wright filmet is készített Srí Juktésvarrol a szírámpuri utolsó téli napfordulós ünnep során.
#{{note|46-7}} „Voltaképpen sugárzásból, tömérdek mennyiségű energiából táplálkozunk&quot; - jelentette ki a clevelandi dr. Geo W. Crile egy orvosi tanácskozáson 1933. május 17-én, Memphisben. Beszédének egy részét idemásolom: „Ezt a mindennél fontosabb sugárzást, amely elektromosságot gerjeszt a szervezet áramköreiben, azaz az idegrendszerben, a napenergia kölcsönzi a tápláléknak. Az atomok voltaképpen parányi naprendszerek. Ahogy a rugó mozgási energiát raktároz, úgy raktározódik el a napenergia az atomokban. Evés során számtalan ilyen atomot veszünk magunkhoz. Szervezetünkbe jutva, e megfeszült rugók, az atomok a sejtek protoplazmájában adják le energiájukat. Az energia itt elektromosságot gerjeszt, és vegyi folyamatokat indít útjukra. Az önök szervezete is ilyen atomokból áll, ezekből épülnek fel az izom, az agy meg az érzékszervek, például a szem és a fül.&quot; Egy napon a tudósok felfedezik majd, hogyan táplálkozhatnánk közvetlenül napenergiából. „A klorofil az egyetlen vegyület a természetben, amely valamiként napfénycsapdaként működik - írja William L. Laurence a ''The New York ''Timesban. - Mintegy fogságba ejti a napenergiát, és elraktározza a növényekben. Enélkül nem volna élet Földünkön. Eszerint a táplálékként elfogyasztott növényekből merítünk energiát, de az állatok húsa is végső soron azért töltődik fel napenergiával, mert növényekkel táplálkoznak. A szén és az olaj energiája úgyszintén az évmilliókkal ezelőtt a növényekben elraktározott napenergiából származik. A klorofil közreműködésével élünk a Nap által.&quot;
#{{note|46-8}} A mantra igen hatásos hangrezgések sora, amelyet kántálni szoktak a hívek. A szanszkrit szó jelentése: 'a gondolat szerszáma'; eszményi, nem hallható hangok, amelyek a teremtés bizonyos aspektusát testesítik meg; ha ezek szótagokba rendeződnek, a mantra egyetemes üzenetet hordoz. A végtelen hangenergia az Aumból ered, ez az Ige, a mindenséget fenntartó, teremtő zümmögés.&lt;br&gt;'''47. fejezet'''
#{{note|47-1}} A krisztusi mester, Rámakrisna Paramahansza legfőbb tanítványa. &lt;br&gt;'''48. fejezet'''
#{{note|48-1}} Guru Nának dalának következő a szövege:&lt;br&gt;''Ó, szépséges istenem! Ó, szépséges istenem!''&lt;br&gt;''Az erdőben zöld vagy,''&lt;br&gt;''A hegyen magas,''&lt;br&gt;''A folyóban hullámzó,''&lt;br&gt;''Az óceánban mély.''&lt;br&gt;''A készségessel készségesen bánsz,''&lt;br&gt;''A szeretővel szeretettel,''&lt;br&gt;''A szomorún szánakozol,''&lt;br&gt;''A jóginak te vagy az üdve,''&lt;br&gt;''Ó, szépséges istenem, ó szépséges istenem.''&lt;br&gt;''Lábad elé borulok!''

[[en:Autobiography of a Yogi]]

[[Kategória:Szövegek]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Sablon:Note</title>
    <id>276</id>
    <revision>
      <id>637</id>
      <timestamp>2006-06-12T19:48:20Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>Dubaduba</username>
        <id>19</id>
      </contributor>
      <text xml:space="preserve">&lt;cite id=&quot;endnote_{{{1}}}&quot; style=&quot;font-style: normal;&quot;&gt;[[#ref_{{{1}}}|'''↑''']]&lt;/cite&gt;&amp;nbsp;</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Sablon:Ref</title>
    <id>277</id>
    <revision>
      <id>638</id>
      <timestamp>2006-06-12T19:48:51Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>Dubaduba</username>
        <id>19</id>
      </contributor>
      <text xml:space="preserve">&lt;span id=&quot;ref_{{{1}}}&quot; class=&quot;plainlinks&quot; style=&quot;font-size: smaller; vertical-align: text-top; position: relative; top: -0.3em;&quot;&gt;[{{SERVER}}{{localurl:{{NAMESPACE}}:{{PAGENAME}}}}#endnote_{{{1}}}]&lt;/span&gt;</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Upanisadok</title>
    <id>278</id>
    <revision>
      <id>4636</id>
      <timestamp>2006-08-29T12:16:49Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>kat</comment>
      <text xml:space="preserve">{{allaposít}}
==UPANISADOK==


BRIHADÁRANYAKA

CSHÁNDÓGJA

AITARÉJA

KAUSÍTAKI

TAITTIRÍJA

TALAVAKÁRA

PRASNA

MÁNDÚKJA

ÍSA

KATHA

MUNDAKA

SVÉTÁSVATARA


A fordítás alapjául szolgáló művek:

Shastri: Upanisat samgrahah, Delhi, 1980.

Deussen: Sechzig Upanishad's des Veda, Leipzig, 1897.

Patrick Olivelle: Upanisads, Oxford University Press, 1996. 


==Bevezetés==

A TEREMTÉS KÖLTÉSZETE

NÉHÁNY SZÓ AZ UPANISADOK BÖLCSESSÉGÉRŐL

A hindu filozófiai irodalom legismertebb és legfontosabb alkotásait tartja kezében a Kedves Olvasó. Tegyük hozzá rögtön: mikor a hindu filozófiát említjük, nem a szó modern értelmében vett bölcseletet értjük alatta, hanem szellemi utat és belső megtapasztalást. Mert India bölcsességének a kezdetek óta ez volt a magja, és ez is marad mindaddig, amíg ez a bölcsesség fennmarad.

Így hát az upanisadok sem pusztán bölcseleti művek. Nem érvelik, hanem kinyilatkoztatják, nem rendszerezik, hanem megéneklik a valóságot, helyesebben azt, amit a költészet, a mágia és a bölcselet még egybemosódó ősi korában az ember valóságnak hitt és akként valósított meg.

A bölcsességnek Indiában is a mítosz volt az alapja. A nomád kor énekmondói az istenek világára tekintő örök emberi vágyakozást himnuszokban énekelték meg, így alakult ki évezredek során az indoárja szellemi hagyomány legősibb, mítikus rétege, a Himnuszok Tudása, a Rigvéda.

Miután a nomád indoárja törzsek végleg otthonra leltek Indiában, a mítosz-költészet örökségébe a tradíció egy másik szála szövődött. A kialakuló papi rend a régi idők áldozati szertartásaiból és mágikus praktikáiból egy sajátos papi tudományt kovácsolt. Ennek az áldozati kultusznak a szöveggyűjteménye lett a második tudomány, a Varázsigék Tudása, a Jadzsurvéda.

A himnuszokat valószínűleg már a legősibb időkben is gyakran énekelték. Mindmáig fennmaradt a Rigvéda recitációjának ama sajátos éneklési módja, ami a különböző hosszúságú szótagokat különböző énekhangokon ejtette ki. Ezekből a kantillációs technikákból állt össze később a harmadik védikus tudomány, a Dalok Tudása, a Számavéda.

Bár a későbbi időkben újabb gyűjtemények is keletkeztek - a legfontosabb ezek közül a tűzkultusz köré rendeződő Atharvavéda, a Tűzpapok Tudása volt - az indiai gondolkodás főként az első három gyűjtemény Hármas Tudásából, a költészetből, a varázslásból és a dalból sarjadt. További fejlődését is ez magyarázza.

Az időszámításunk előtti első évezred elején felvirágzó papi műveltség termékenyítően hatott az ősi verbális hagyományra. A mítoszok, a legendák és az ezekre épülő áldozati misztika szellemi örökségét már nem egyes költők és látnokok ápolták, hanem egy külön erre a feladatra hivatott társadalmi osztály, a bráhmanák papi rendje. Ennek következtében a himnuszgyűjtemények mellett felszaporodott a prózában és versprózában elmondott magyarázó szövegek száma is. A bennük található ősi történetek és leírások egy része talán még a Rigvéda himnuszainak korából származik, többségük azonban minden bizonnyal egy későbbi kor terméke. A papi rend kiválóságát és elsőbbségét hangsúlyozzák, az pedig a nomád időkben még nem létezett. Így alakult ki a papi könyvek, a bráhmanák irodalma.

A kasztrendszer kialakulásával azonban megjelentek annak árnyoldalai is. A bráhmanák rendje hamarosan isteni parancsként nyilatkoztatta ki azt a tanítást, hogy egyedül a papság hivatott az ősi bölcsesség közvetítésére, és kiszorítani igyekezett a szellemi hatalomból a vele vetélkedő ksatriák harcosi rendjét. A harcos arisztokrácia nem hagyta ezt válasz nélkül, és megformálta önnön ideológiáját. A ksatria szellemiség figyelmen kívül hagyta a hivatásos papság dogmáit, és a bölcsesség útját leválasztotta a bemerevedett ritualisztikáról. Az ember szellemi célját - talán a régi időkre emlékezve - újra a közvetlen átélésben, a belső megtapasztalásban fogalmazta meg.

A harcosi kasztból született szentekkel egyidőben a bráhmanák körében is egyre több kiváló képességű gondolkodó lépett fel, aki nem elégedett meg a születés által elnyert papi méltóság mázával, hanem élő, megvalósított hagyományt akart.

E szellemi törekvések nyomán az időszámításunk előtti első évezred közepe táján a hivatalos áldozati kultika mellett egyre nagyobb hangsúlyt kapott az ugyancsak ősi erdetű aszketikus remete-élet. A papság és a nemesség legkiválóbb képviselői körében szokássá vált, hogy a családatyák idősödő fejjel erdei remetének mentek, hogy maguk is ténylegesen megvalósítsák a fiatal korban megtanult, felnőttként pedig követett hagyomány elveit. Az erdei remete-élet társadalmi hagyománya a bölcseleti művek új műfajait teremtette meg. Ekkor alakult ki az erdei tanítások, az áranyakák, és a titkos tanítások, az upanisadok irodalma.

Ezek az előzmények magyarázzák az indiai filozófiát alapvető módon meghatározó upanisad-gondolkodás sajátos, kettős karakterét. Az erdei bölcsek tanításai egyértelműen megtagadták a hivatalos papi rend megkövült eszmerendszerét, ez a tagadás azonban a legtöbb esetben egy valódi reformáció jegyében történt, és a tradíció ősi, még eleven szellemi síkjaira próbált visszanyúlni. Így hát, bár az upanisad-tanok a maguk korában meglehetősen modern szemléletet hirdettek, az upanisad szó a későbbi időkben olyan fogalommá lett, amely mégis a legősibb tudás élő átörökítését jelentette. Ez nem csak az upanisadok kerettörténeteiből derül ki egyértelműen, amelyek szinte mindig mester-tanítvány párbeszédre építkeznek, de ezt jelenti maga az upanisad szó is, amit szó szerint a &quot;mester mellé telepedés&quot; kifejezéssel lehetne fordítani.

Ha végigkövetjük azokat a változásokat, amelyek a szellemiség átalakulásával párhuzamosan a védikus hitvilágban és világképben végbementek, akkor fő vonalaiban kirajzolódik előttünk, hogy mi is az upanisadok alaptanítása. Már a Rigvéda késői himnuszaiban megfigyelhető az a törekvés, hogy a bonyolult struktúrájú ősi panteon isteneit az egyetlen Isten abszolút eszményképében egyesítsék. Ekkor több, átmeneti istenalak is kialakult: a papi rendet megjelenítő Imaúr (Brihaszpati), a Világteremtő (Visvakarman), a Teremtőúr (Pradzsápati), és a Szellemi Ember abszolút eszményképe, Purusa. Az új istenek kultusza a korábbi politeista és henoteista hitvilágot monoteista tendenciákkal kezdte átszínezni.

A későbbi századokban ezek az átmeneti istenalakok az egyetlen, egyetemes Isten különböző arcait, tulajdonságait kezdték megtestesíteni. Így alakult ki a papi kultúra hatására a Brahman, az emberi princípiumon (Purusa) keresztül megvalósuló és elmélkedéssel (Brihaszpati) megtapasztalható abszolút teremtőisten (Visvakarman, Pradzsápati) eszményképe.

Az upanisad-filozófia igen lényeges eleme, hogy ez az Istenség kifejezetten a konkrét, egyénre szabott tapasztalásban válik istenné, képes megtestesülni. Így hát az abszolút Isten keresése mindig az abszolút, legmélyebb emberi princípium keresését is jelentette. Ennek az emberi princípiumnak a megnevezésére a legrégebbi idők óta több kísérlet is történt. Egyes tanítók a lélekzettel (prána), mások a test melegével (tédzsasz), a Mindenember Tüzével (agni vaisvánara) azonosították, de eljutottak az élet (ájusz, dzsíva), az intellektus (csit), megismerés (pradzsnyá) absztrakt fogalmához is. Így alakult ki az emberben hőként (tédzsasz) testetöltő, élő (ájusz), lélekző (prána), megismerő (pradzsnyá) intellektusként (csit) megtapasztalható abszolút Lélek, az Átman fogalma.

A Brahman és az Átman fogalmával el is jutottunk az upanisad-filozófia céljához. Említettük már, hogy ez a bölcsesség nem lételmélet, nem teória. Amikor tehát az upanisad-filozófia céljáról beszélünk, leghelyesebb az upanisadot elmondó, író, meghallgató, olvasó, tanulmányozó ember célját érteni alatta. Ez a cél pedig nem az upanisadok értelmezése vagy pusztán gyönyörködés költői szépségükben, hanem minden vallási tanítás igazi lényegét jelentő szellemi út, önmagunk (Átman) és mindannyiunk (Brahman) legmélyebb valóságának megismerése és megtapasztalása.

A belső és a külső világ, az én és az Isten azonosságát sokféle úton próbálták megvalósítani az upanisadok korában. A legősibb módszer a rítus, az áldozat (jadnya) szellemi misztériuma volt. Szinte már a kezdeti időktől fogva társult ehhez egy másik módszer, a lemondás, az aszkézis (tapasz) útja, ami a szellemi akadályok felperzselésével próbálta a lelket alkalmassá tenni a legmélyebb megismerésre. Később az aszkézishez komplex, kiépített erkölcsi tanításrendszer is társult, így alakult ki a szellemi aszkézis módszere, az Igázás, a Jóga.

Az upanisad-tanítások így mindig valamilyen szellemi út részét képezik. Bár ezek a szellemi utak sokféle módszert és gyakorlatot követnek, megegyeznek abban, hogy elsődleges céljuk nem valami féle égi jutalom elnyerése, hanem szellemi állapotok közvetlen megtapasztalása, lényegretörő megismerés. Akár böjtölt egy törekvő, akár jóságos tetteket hajtott végre az emberi világban, akár az isteneknek áldozott, akár elmélyedésben boncolgatta önnön lelkének és tudatának törvényeit, a célja egy volt: a végső, mindent feloldó Tudás, a Véda állapotának megvalósítása.

Kövessük hát az upanisadok szellemét. Üljünk le a fűvánkosra e rég elporladt papok és harcosok körében, mossuk le lábunkról az út porát, töltsünk magunknak az italból, öntsünk egy kanállal az áldozótűzbe és hallgassuk ropogását - ahogy ők tették. Töprengjünk, helyeseljünk és vitázzunk, mélyedjünk el, szentelődjünk, mert ez a legfontosabb.

Bár az upanisadok tudása az Emberről, a Lélekről és a Brahmanról végtelen és ősöreg, mint maga az égbolt, mégis ránk vár. Soha nem zárul be, mindig újra tisztul egy újabb megismerésben. Hogy a tanítás ősi szavaival éljünk: ez a Tudás méz, a mindenséget kedvesként magához ölelő megtapasztalás. Az élettel együtt való, megfoghatatlan, nincsen külseje és belseje, újra meg újra végtelen.

Ez a Tudás az emberi tapasztalással egyidős, és mindaddig fennmarad, amíg tapasztalás lesz a Földön. Nem adja és kapja az ember, hanem minden nemzedékben újra meg újra testet ölt, és éppen ezt teszi ma is. Akkor hát e szellemiség nevében barátsággal köszöntöm elődeimet, fejet hajtok utódaim előtt, és a tollat leteszem ide a papírra.

Tenigl-Takács László


== Brihadáranyaka-upanisad==


A Brihadáranyaka-upanisad az upanisad-irodalom legismertebb és legfontosabb alkotása. Ősibb, prózában írt részei a Kr.e. 7. századból származnak, verses betétei néhány évszázaddal későbbiek. A mű Jádnyavalkja Vádzsaszanéja tanításai köré rendeződik, aki az indiai filozófia első név szerint is ismert filozófusa.

A mű első fejezete teremtésmítoszokból áll, amelyek a mindenséget a Brahman és az Átman princípiumából származtatják. A második fejezet egy igen ismert legendával, Báláki és Adzsátasatru király párbeszédével kezdődik, ennek során kirajzolódik előttünk a végső emberi lényeg mibenléte. Ugyanez a legenda a Kausítaki-upanisadban is megtalálható. A továbbiakban Jádnyavalkja is megjelenik. A Lélekről tanít. A fejezetet a híres méz-tanítás zárja, amely a világmindenséget, az emberi tapasztalást az istenek mézéhez hasonlítja.

A harmadik fejezet egy legendás filozófusi vita története, melynek során Jádnyavalkja kifejti az áldozat misztikáját, beszél a tapasztalásról, a halál utáni létről, a világ rendjéről, az istenségek titkos értelméről, de legfőképpen a Lélekről, melyet a világmindenséget és az emberi lényt belülről vezérlő isteni parancsként fogalmaz meg. A negyedik fejezetben Dzsanaka királyt tanítja meg az emberi tudatállapotok, az ébrenlét, az álom és a mélyálom ismeretére, valamint a Lélek vándorlására az újraszületések során.

Az ötödik fejezet nyelvmisztikai, metrikai, ritualisztikai értelmezések tarka füzére. A hatodik fejezet elején hosszabb értekezést találunk a halál utáni lét kérdéseiről. Ezután gyönyörű szerelmi varázslások leírását olvashatjuk. A fejezet - a második és a negyedik fejezethez hasonlóan - tanítólistával végződik.

A Brihadáranyaka-upanisad a fehér Jadzsurvéda vádzsaszanéji iskolájának hagyományában fennmaradt, igen híres papi könyv a Satapatha-bráhmana utolsó fejezete.

¤ ¤ ¤


===ELSŐ FEJEZET===

Első szakasz

OM

Teljes az Ott, és teljes ez Itt.

Teljesből teljes felemelkedik.

Teljes a teljestől elszakad.

Teljesen mégis megmarad.

Béke! Béke! Béke! 

1. Bizony a hajnalpír az áldozati paripa feje. A Nap a szeme, a szél a lélegzése, a Mindenember Tüze a torka, az év a teste. Az Ég a háta, a levegőég a hasürege, a Föld a hasa domborodása. Az égtájak az oldalai, a mellékégtájak a bordái, az évszakok a tagjai, a hónapok és a félhónapok az ízületei, a nappalok és az éjszakák a patái, a csillagok a csontjai, a felhőzet a húsa. Abraka a sivatag homokja, erei a folyók, mája és tüdeje a hegyek, szőre a füvek és a fák. A napfelkelte az elülső fele, a naplemente a hátulsó fele. Ha vicsorít, az villám, ha megrázza magát, az mennydörgés, ha vizel, az eső. Hangja a szó.

2. A nappal később teremtetett a paripának, előtte álló áldozó-szilkeként. A nappal méhe a Keleti Óceán. Az éjjel később teremtetett a paripának, mögötte álló áldozó-szilkeként. Az éjjel méhe a Nyugati Óceán. Ez a két szilke azért teremtetett, hogy az áldozati paripát körülvegyék.

Táltosként húzta az isteneket, harci lóként a tündéreket, vágtatóként az ördögöket, paripaként az embereket. Rokona néki az óceán, méhe néki az óceán.


Második szakasz


1. Kezdetben nem volt semmi sem. A mindenséget éhség és halál fedte be. Mert halál az éhség. Akkor az éhség megalkotta magának az észt, hogy megtestesüljön. Ezután ragyogva vándorolt. Mert ragyogott, megszületett a víz.

Azt gondolta: E ragyogás (arcs) örömömre (ka) szolgált!

Így keletkezett a ragyogó víztükör (arka). Öröme lesz annak, ki tudja, hogy miből lesz a ragyogás.

2. Mert ragyogás a víz. A víznek föle lett, az megcsomósodott. Ebből lett a Föld. Ő fáradozott ezen. És mert fáradozott, mert felhevült, ereje és verítéke tűzzé változott.

3. Háromfelé osztotta magát. Harmadából tűz lett, harmadából Nap, harmadából szél. Háromrészes lélegzetként szétfolyt mindenfelé. A fejéből lett a keleti égtáj, itt és ott voltak elülső lábai. A farkából lett a nyugati égtáj, itt és ott voltak hátulsó lábai. A két oldalából lett észak és dél. Hátából lett az Ég, hasüregéből a Levegőég, szügyéből ez a Föld. A Föld a vizekre támaszkodott.

Bárhová menjen is, ugyanígy megveti a lábát, ki tudja ezt.

4. Felkelt benne a kívánság egy másik test iránt. Ekkor az éhség, a halál ész-alakban szerelmeskedett a szóval. A kifröccsent mag lett az esztendő, mert az esztendő addig még nem létezett. Egy évig volt vele viselős, azután megszülte. Amikor az esztendő megszületett, rányitotta torkát, de az esztendő így kiáltott: Bhán! Ebből lett a beszéd (bhan).

5. De rájött: Ha mindössze ennyire vágyok, úgy ez az étel kevés lesz nekem.

És evvel a szóval, evvel a beszéddel mindent megteremtett, ami csak létezik: a himnuszokat, a varázsigéket, a dalokat, a ritmusokat, az áldozó lényeket és az áldozati állatokat. Ezután úgy határozott, hogy mindent elemészt, amit csak teremtett. Mert mindent elemészt (ad), ezért Aditivel azonos. A mindenség elemésztője lesz, a mindenség lesz étke annak, ki tudja, hogy ez Aditi lényege.

6. Akkor arra vágyott, hogy ennél is nagyobbat áldozzon. Fáradozott és gyötrődött. Mert fáradozott, mert gyötrődött, kiszállt belőle a dicsőség és az erő. A dicsőség és az erő pedig életerők. Amikor kiszálltak belőle az életerők, felfúvódott a teste. De az ész benne maradt a testben.

7. Akkor arra vágyott: Legyen ez a test alkalmas az áldozatra, így akarok megtestesülni.

És mert felfúvódott (asvat), paripa (asva) lett belőle.

Akkor így szólt:

- No, ez már alkalmas az áldozatra (médhja).

Ezért hívják lóáldozatnak (asvamédha) a lóáldozatot. Bizony, csak az tudja a lóáldozatot, ki tudja ezt.

Őrizte ezt a lovat, de nem kötötte meg. Egy évre rá feláldozta önmagának, a többi állatot pedig átengedte az isteneknek.

Ezért szól az összes istenekhez a Pradzsápatinak szentelt áldozat. Bizony a lóáldozat a napmeleg. Teste az esztendő. A földi tűz az oltártűz ragyogása. Teste a világok. Ez a kettő ugyanaz, mint az oltári tűz ragyogása és a lóáldozat. Ám ugyanakkor mindez az egyetlen isten, vagyis a halál.

Aki tudja ezt, az legyőzi az újrahalált, azt nem éri el a halál, mert annak lényege lesz a halál, mert ama istenek egyikévé válik.


Harmadik szakasz 


1. Kétfélék voltak Pradzsápati gyermekei, istenek és ördögök. Gyengébbek voltak az istenek, erősebbek voltak az ördögök. Ezek a világ uralmán veszekedtek. Így szóltak az istenek:

- Nohát, győzzük le az ördögöket az áldozati felcsendítéssel! 

2. Azt mondták a szónak:

- Énekeld el nekünk a felcsendítést!

- Legyen hát - felelte a szó és elénekelte nekik.

Mindazt a hasznosat, ami a szóban van, elénekelte az isteneknek, de ami boldogságosat beszélt, hát azt csak úgy magamagának. Az ördögök észbekaptak:

- Felülmúlnak minket ezzel az énekessel!

Rárohantak és megrontották a gonosszal. Ez a gonosz az, hogy a szó néha hamisat beszél.

3. Azt mondták akkor az orrnak:

- Énekeld el nekünk a felcsendítést!

- Legyen hát - felelte az orr és elénekelte nekik.

Mindazt a hasznosat, ami az orrban van, elénekelte az isteneknek, de ami boldogságosat szagolt, hát azt csak úgy magamagának. Az ördögök észbekaptak:

- Felülmúlnak minket ezzel az énekessel!

Rárohantak és megrontották a gonosszal. Ez a gonosz az, hogy az orr néha hamisat szagol.

4. Azt mondták akkor a szemnek:

- Énekeld el nekünk a felcsendítést!

- Legyen hát - felelte a szem és elénekelte nekik. Mindazt a hasznosat, ami a szemben van, elénekelte az isteneknek, de ami boldogságosat látott, hát azt csak úgy magamagának. Az ördögök észbekaptak:

- Felülmúlnak minket ezzel az énekessel!

Rárohantak és megrontották a gonosszal. Ez a gonosz az, hogy a szem néha hamisat lát.

5. Azt mondták akkor a fülnek:

- Énekeld el nekünk a felcsendítést!

- Legyen hát - felelte a fül és elénekelte nekik. Mindazt a hasznosat, ami a fülben van, elénekelte az isteneknek, de ami boldogságosat hallott, hát azt csak úgy magamagának. Az ördögök észbekaptak:

- Felülmúlnak minket ezzel az énekessel!

Rárohantak és megrontották a gonosszal. Ez a gonosz az, hogy a fúl néha hamisat hall.

6. Azt mondták akkor az észnek:

- Énekeld el nekünk a felcsendítést!

- Legyen hát - felelte az ész és elénekelte nekik. Mindazt a hasznosat, ami az észben van, elénekelte az isteneknek, de ami boldogságosat gondolt, hát azt csak úgy magamagának. Az ördögök észbekaptak:

- Felülmúlnak minket ezzel az énekessel!

Rárohantak és megrontották a gonosszal. Ez a gonosz az, hogy az ész néha hamisat gondol.

7. Azt mondták akkor a száj lélegzetének: 

- Énekeld el nekünk a felcsendítést!

- Legyen hát - felelte a száj lélegzete, és elénekelte nekik. Az ördögök észbekaptak:

- Felülmúlnak minket ezzel az énekessel!

Rárohantak és meg akarták rontani a gonosszal. De széthullottak és elporladtak, mint a kőnek ütődő agyagrög. Ezért maradtak fenn az istenek, és ezért tűntek le az ördögök.

Aki ezt tudja, az önmagában is fönnmarad, és minden ellensége eltűnik.

8. Akkor így szóltak az istenek:

- Hol volt az, aki minket megoltalmazott?

A lélegzet itt lapult meg a szájban (ajam ászjé), ezért nevezik Ajászja bölcsnek. Ő Angirasz bölcs is, mert a lélegzet a tagok nedve (angánám rasza).

9. Dúrnak is hívják mert távol (dúram) marad tőle a halál. Távol marad attól a halál, aki tudja ezt.

10. Miután eme istenség megvédte a gonosztól és a haláltól a többi isteneket, a világ végére zavarta el, oda zavarta el a bennük megbúvó gonoszt.

Ezért ne menjen az ember a népek közé, ne menjen a határokig, hogy magát a gonosznak át ne adja, hogy magát a halálnak át ne adja.

11. Miután eme istenség megvédte a gonosztól és a haláltól a többi isteneket, át is vitte őket a halálon. 

12. Elsőnek a szót vitte át. Amikor a szó megszabadult a haláltól, tűz lett belőle. Mint ez a tűz, úgy lobog a szó, ha túllép a halálon.

13. Azután az orrot vitte át. Amikor az orr megszabadult a haláltól, szél lett belőle. Mint ez a szél, úgy tisztít az orr, ha túllép a halálon.

14. Azután a szemet vitte át. Amikor a szem megszabadult a haláltól, Nap lett belőle. Mint ez a Nap, úgy ragyog a szem, ha túllép a halálon.

15. Azután a fület vitte át. Amikor a fül megszabadult a haláltól, tér lett belőle. Mint ez a tér, olyan a fül, ha túllép a halálon.

16. Azután az észt vitte át. Amikor a ész megszabadult a haláltól, Hold lett belőle. Mint ez a Hold, úgy világlik az ész, ha túllép a halálon.

Bizony ez az istenség azt is ugyanígy átviszi a halálon, aki tudja ezt. 

17. Azután a száj lélegzete ételt énekelt magának, hogy ehessen. Mert minden ehetőt ő fogyaszt. Ez tartja itt a Földön.

18. Így szóltak akkor a többi istenségek:

- Magadnak énekelted ezt az ételt, engedj hát minket is enni belőle!

- Legyen hát, de akkor szálljatok belém!

- Jól van - felelték azok és belészállottak mindenfelől.

Ezért van úgy, hogy az étel, amit az ember a lélegzet megörvendeztetésére fogyaszt, a többi istent is jóllakatja. Bizony ugyanígy szállnak abba az övéi, az lesz az övéi táplálója, fejedelme, hercege, legfőbb uralkodója, az étel evője, aki tudja ezt. És ha az övéi közül valaki szembeszegül azzal, aki tudja ezt, hát nem tudja majd eltartani híveit. De aki aláveti magát, és őt követve arra törekszik, hogy eltartsa az övéit, bizony az el is tudja majd tartani őket.

19. A lélegzet Angirasz, mert a lélegzet a tagok nedve (angánám rasza). És mivel a lélegzet a tagok nedve, ezért van az, hogy amelyik tagot a lélegzet elhagyja, az kiszárad. Ezért ő a tagok nedve.

20. A lélegzet Brihaszpati, mert a szó ima (brihat), és a lélegzet ennek az ura (pati). Ezért ő Brihaszpati.

21. A lélegzet Brahmanaszpati, mert a szó imádság (brahman), és lélegzet ennek az ura (pati). Ezért ő Brahmanaszpati.

22. A lélegzet dal. Mert a szó dal. Mivel a lélegzet nő (szá) és férfi (ama), innen ered a dal (száman) neve. És onnan is, hogy a lélegzet közös (szama) a hangyában, a szúnyogban, az elefántban, a Három Világban, az egész világmindenségben. Elnyeri a dalt, egyéletű, egyvilágú lesz a dallal, aki tudja e dalt.

23. A lélegzet a felcsendítés. A lélegzet a fent (ud), mert a lélegzet tartja fent (uttabdha) az egész világot. A szó ének. A fent (ud) és az ének (gítha) szavakból adódik a felcsendítés (udgítha) neve.

24. Ezért mondta Brahmadatta, Csikitána Fia, amikor megízlelte a királyok italát:

- A Nedűkirály vesse szét a fejem, ha Angirasz mással énekelte a felcsendítést, és nem avval, amivel én!

Mert csak a szóval és a lélegzettel énekelte ő is.

25. Aki tudja a dal birtokát, annak birtoka lesz. A dal birtoka (szva) pedig a zengés (szvara). Ezért, ha valaki papi tisztre vágyik, az zengő hangot kívánjon magának, zengő hangon töltse be papi tisztét. Ezért szeretne minden áldozó inkább zengő hangú, mintsem birtokos papot az áldozáshoz. Birtoka lesz annak, ki tudja a dal eme birtokát.

26. Aki tudja a dal aranyát, annak aranya lesz. A dal aranya a zengés. Aranya lesz annak, aki tudja a dal eme aranyát.

27. Aki tudja a dal alapját, az megveti lábát. A dal alapja a szó, mert a lélegzet a szón alapul, ha énekel az ember. Mások azt mondják, hogy a dal alapja az étel.

28. És most emelkedjünk fel a tisztító igékhez:

A dalt az előénekes nyitja. Mialatt az előénekes énekel, az áldozó mormolja a következő varázsigéket:

A nemlétből vezess a létbe,

a sötétből vezess a fényre,

a halálból vezess az öröklétre!

Amikor így szól: &quot;A nemlétből vezess a létbe&quot;, akkor a nemlét a halált jelenti, a lét pedig az öröklétet. Így hát valójában azt mondja:

- A halálból vezess az öröklétre, tégy halhatatlanná!

Amikor így szól: &quot;A sötétből vezess a fényre&quot;, akkor a sötét a halált jelenti, a fény az öröklétet. Így hát valójában azt mondja:

- A halálból vezess az öröklétre, tégy halhatatlanná!

Amikor így szól: &quot;A halálból vezess az öröklétre&quot;, hát ebben nincsen semmilyen rejtett jelentés.

A dicsőítő ének további sorai arra szolgálnak, hogy a tudós énekespap ételt énekelhessen saját magának, adományt kérhessen, elmondhassa a maga kívánságait vagy az áldozóét. Ennek tudása elvisz az égi világba, és nem kell félni attól, hogy nem jut el az égi világba, aki tudja e dalt.


Negyedik szakasz


1. Kezdetben a világ a Lélek volt egyedül, egy Ember alakjában. Az körültekintett, és önmagán kívül semmit sem látott. Akkor felkiáltott a kezdet kezdetén:

- Ez vagyok én!

Ebből lett az én szava. Ezért van úgy mind a mai napig, hogyha valakit megszólítanak, az így válaszol: Igen, én vagyok. És csak ezután mondja a többi nevét.

A Lelket azért hívják embernek (purusa), mert minden bűnt előre elégetett (púrva us). Bizony aki tudja ezt, az elégeti, aki elébe akar kerülni.

2. A Lélek félt. Ezért fél az, aki egyedül van. Azt gondolta:

Mitől is félek, ha rajtam kívül nincsen semmi más? Akkor elhagyta a félelem, hiszen mitől is félhetett volna? Mert félni csak egy másiktól lehet. 

3. Ám a Léleknek nem volt öröme. Ezért nincsen öröme annak, aki egyedül van. Akkor egy másikra vágyott. Akkora volt, mint egy férfi és egy nő, amikor ölelkeznek éppen. Kettévágta (apátajat) magát, ebből lett a férfi (pati) és a nő (patní). Ezért vagyunk önmagunkban csak felek, amint azt Jádnyavalkja magyarázta. Ezért az asszony tölti be az űrt. A Lélek szerelmeskedett a nővel, ebből lettek az emberek.

4. Ám az asszony így fondorkodott: Hogyan is szerelmeskedhet velem, amikor saját magából teremtett? Nohát, álruhát öltök!

A nő tehénné változott, a férfi bikává, és szerelmeskedett vele. Ebből lettek a csordák. A nő kancává változott, a férfi csődörré, a nő szamárkancává, a férfi szamárcsődörré, és szerelmeskedett vele. Ebből lettek a hasítatlan patájúak. A nő kecskévé változott, a férfi bakká, a nő jerkévé változott, a férfi kossá, és szerelmeskedett vele. Ebből lettek a nyájak.

Így történt tehát, hogy a Lélek minden párosat megteremtett, a hangyáig egészen.

5. Akkor felismerte: A teremtés én magam vagyok, mert bizony én teremtettem ezt az egész világot!

Így lett a teremtés szava. Az ő teremtésének válik részesévé, ki tudja ezt.

6. Azután összedörzsölte a kezeit és belefújt, s mint az anyaölből, úgy csiholt tüzet a szájából és a kezeiből. Ezért nem szőrős belül egyikük sem. Hiszen az anyaölben sincsen szőr legbelül.

És ha mondják is néha, hogy áldozzon az ember ennek vagy annak az istennek, hát tudni kell, hogy a Lélek teremtette a világot egyedül, mert egyedül ő az összes isten.

Férfimagból teremtett minden nedveset. A férfimag nedű. Mert mindez a világ ételből áll és ételevőből áll. A nedű az étel, a tűz az étel evője.

Ez a teremtés nagyobb, mint a Brahmá teremtése. Azért nagyobb, mert ez a Lélek magánál hatalmasabb isteneket teremtett, halandóként halhatatlant teremtett. Az ő teremtésének válik részesévé, ki tudja ezt.

7. Akkor még megnyilvánulatlan volt ez a világ. Névben és alakban nyilvánult meg. Ezért mondják úgy, hogy az ilyen vagy olyan nevű dolognak ilyen vagy olyan alakja van. És névben és alakban nyilvánul meg mind a mai napig. Ezért mondjuk azt, hogy az ilyen vagy olyan nevű dolognak ilyen vagy olyan az alakja.

És a Lélek beleszállt ebbe, egészen körömhegyéig. Úgy rejlik ő, mint kés a tokban, tűz a tűzifában. Azért nem látni őt, mert szét van osztva. Lélegezve lélegzetnek hívják, szólva beszédnek, látva szemnek, hallva fülnek, értve értelemnek. De mindezek csak a következményei. Ha valaki csak az egyiknek vagy a másiknak szentelődik ezek közül, hát az nem bölcs, mert a Lélek csak részként lakozik az egyikben vagy a másikban. Ezért egyedül a Léleknek kell szentelődni, mert abban egyesülnek mindezek.

Ezért a Lélek a mindenség vadcsapása, mert a mindenséget megismerni egyedül rajta keresztül lehet. Ahogy csapását követve egy állatra rátalálhatunk, ugyanígy dicsőségre és tiszteletre lel, ki tudja ezt.

8. Ezért a Lélek kedvesebb fiúnál, kedvesebb vagyonnál, kedvesebb bármi másnál, mert ő a belső, ő a Lélek. Ha valaki úgy véli, hogy létezik olyasmi, ami kedvesebb a Léleknél, és egy másik ember azt mondja róla: Elveszíti ezt a kedveset! - hát annak igaza lesz, bizony.

Ezért egyedüli kedvesként a Léleknek kell szentelődni. Aki egyedüli kedvesként a Léleknek szentelődik, annak kedvese nem múlik el. 

9. Azt mondják, hogy az emberek a Brahman tudása révén a mindenséggé lehetnek. De miféle tudás révén vált a Brahman a mindenséggé?

10. Kezdetben a világ a Brahman volt egyedül. Csak magáról tudott. Azt tudta csak: A Brahman vagyok! A mindenséggé így változott. És amelyik isten felismerte ezt, az is a mindenséggé vált, éppen így a bölcsek, éppen így az emberek.

Ezt látta meg Vámadéva bölcs, amikor így kiáltott:

Manu voltam egykoron, a Nap voltam egykoron! 

Ma is így van ez. Ha valaki felismeri: A Brahman vagyok! - az a mindenséggé válik, és még az istenek sem tudják meggátolni ebben. Mert ő a Lelke azoknak.

Ám aki más istent imád, és azt mondja: Más ő és más vagyok én - az nem bölcs, hanem az istenek házi barma. Ahogy a házi barmok az emberek használatára vannak, ugyanígy az istenek használatára vannak az egyes emberek. Milyen nagy kár az, ha akár csak egyetlen barom is elvész, hát még ha több! Ezért nem tetszik az isteneknek, ha az emberek megismerik ezt a tant. 

11. Kezdetben a világ a Brahman volt egyedül. Mivel egyedül volt, még nem bontakozott ki. Akkor megteremtette saját magán túl a nemesen megalkotott harcosi rendet, és a fejedelmeket az istenek körében: Indrát, Varunát, Szómát, Rudrát, Pardzsanját, Jamát és Ísánát.

Ezért nincsen a harcosi rendnél magasabb. Ezért hódolja királyszentelésnél a pap alattvalóként a harcost. Tartozik eme tisztelettel a harcosi rendnek. De a Brahman egyben méhe is a harcosi rendnek. Ezért, bár a királyé a legfőbb hatalom, végül ő is a Brahman méhében kap menedéket. Az anyaölet támadja az, aki megsért egy papot. Annál nagyobb a bűn, minél nemesebbet ér a sérelem.

12. Még nem bontakozott ki teljesen. Akkor megteremtette a polgári rendet és a csoportos isteneket: a Vaszukat, a Rudrákat, az Áditjákat, a Marutokat és az összes isteneket.

13. Még nem bontakozott ki teljesen Akkor megteremtette a szolgákat és Púsant. Mert Púsan a föld, Púsan táplál (pusjati) mindent, ami csak létezik.

14. Még nem bontakozott ki teljesen. Akkor megteremtette saját magán túl a nemesen alkotott törvényt. A törvény úr az úr fölött, a törvénynél nincsen magasabb. Ezért a gyenge királyként bízhat a törvényben az erőssel szemben is. Mert a törvény az igazság. Ezért mondják azt, hogy valaki helyesen szól, ha igazat szól, illetve igazat szól, ha helyesen szól, mert a helyes és az igaz egy és ugyanaz.

15. A Brahman a papi, harcosi, polgári és paraszti rend. A Brahman a Tűz képében volt az istenek között, és pappá lett az emberek között. Égi harcosból lett földi harcos, polgárból polgár, szolgából szolga. Azért szeretne az ember tűz által szállni az istenek közé és papnak születni az emberek közé, mert ebben a két formában nyilvánult meg a Brahman közvetlenül.

Ezért ha az ember úgy távozik a világból, hogy nem látta meg saját világát, akkor az nem is segít neki. Éppen úgy, mint ahogyan az a tudás sem, amit nem tanult meg, vagy az a tett sem, amit nem tett meg. És ha valaki eme tudás nélkül cselekedett nagy jót, hát elfogy annak jutalma. Ezért egyedül a Lélek világának kell szentelődni. Aki a Lélek világának szentelődik, annak nem fogynak el tettei, hanem a Lélek megteszi neki, amit kíván. 

16. Ez a Lélek minden lény világa egyben. Ha áldoz vagy pappal áldoztat az ember, akkor az istenek világa, ha az írást idézi, akkor a bölcseké, ha halottaknak mutat be áldozatot, vagy utódokért könyörög, akkor az ősöké, ha az embereknek nyújt szállást, akkor az embereké, ha füvet és vizet keres a nyájaknak, akkor a nyájaké, és amikor egy háznál a madarak és a mező állatai, a hangyáig egészen, táplálékra találnak, az ő világuk akkor.

Ahogy saját világának kíván boldogulást, úgy kíván annak boldogulást minden lény, ki tudja ezt. Ez bizony ismert, kikutatták.

17. Kezdetben a világ a Lélek volt egyes-egyedül. Arra vágyott: Bárcsak lenne asszonyom! Bárcsak szaporodnék azután tovább! Bárcsak lenne birtokom! Bárcsak tetteket vinnék véghez azután!

Mert erre terjed ki a vágy, és ennél többet nem is lehet kívánni.

Ezért van az, hogy ma is erre vágyik, aki egyedül van: Bárcsak lenne asszonyom! Bárcsak szaporodnék azután tovább! Bárcsak lenne birtokom! Bárcsak tetteket vinnék véghez azután! És amíg ezekből egy pici is beteljesületlen, addig az ember tökéletlennek érzi magát. 

Tökéletessége pedig ebből áll: az ész a lelke, a szó az asszonya, a lélegzet az utóda, a szem az emberi birtoka, mert szemmel méri fel azt, a fül az isteni birtoka, mert füllel hallja meg azt, a test a tette, mert testével cselekszik.

Ötrétű tehát az áldozat, ötrétű az áldozati állat, ötrétű az ember, ötrétű minden, mi létezik. Mindent elnyer, ki tudja ezt.


Ötödik szakasz


1. Értelemmel és felizzón

Atyánk hétféle ételt alkotott.

Az egyik étel általános, 

kettőt osztott az isteneknek,

hármat magának megszabott.

Egyet kínált az állatoknak,

ezen nyugszik minden ott,

mi lélegzik és mi nem.

Hogyhogy nem fogynak el sosem,

pedig falják őket mindenfelől?

Ki érti, hogy miért nem fogynak el,

az a szájával táplálékot eszik,

az elmegy majd az istenekhez,

az a teljességet fogyasztja.

2. Így szól a vers: &quot;Értelemmel és felizzón Atyánk hétféle ételt alkotott&quot; - vagyis az Atya értelemmel és felizzón alkotta meg őket.

&quot;Az egyik étel általános&quot; - vagyis mindenekben megvan. Ez az az étel, amit mindenütt esznek a Földön. Aki ennek szenteli magát, az nem szabadul meg a gonosztól, mert ez az étel alantas.

&quot;Kettőt adott az isteneknek&quot; - ez az áldott és az áldozott. Ezt áldozza és adományozza az ember az isteneknek. Mondják ezt az újhold és telihold áldozatának is. Ne csupán egyéni érdekből áldozzon hát az ember!

&quot;Egyet kínált az állatoknak&quot; - ez a tej. Mert először tejet fogyasztanak az állatok és az emberek. Ezért adnak vajat nyalni vagy emlőt szívni az újszülöttnek, és az újszülött borjat is úgy hívják: füvet még nem legelő.

&quot;Ezen nyugszik minden ott, mi lélegzik és mi nem&quot; - mármint a tejen alapul minden ott, mi lélegzik és mi nem. Ám amikor azt mondják: &quot;Ha egy évig tejet áldoz, elhárítja az újrahalált&quot;, úgy ezt nem szó szerint kell érteni, hanem sokkal inkább úgy, hogy amelyik napon áldoz, azon a napon hárítja el az újrahalált, ki tudja ezt. Mert akkor az isteneknek ajánlja fel az ételt, amelyet fogyaszt.

&quot;Hogyhogy nem fogynak el sosem, pedig falják őket mindenfelől?&quot; - az el nem fogyó az Ember, mert ő nemzi az ételt újra meg újra.

&quot;Ki érti, hogy miért nem fogynak el&quot; - az el nem fogyó tehát az Ember. Elmélyedve mindenkor ő teremti meg újra és újra az ételt, önnön tetteként. Mert ha nem tenné, hát elfogyna az, bizony.

&quot;Az a szájával táplálékot eszik&quot; - szája az arca, ekképpen eszi szájával az étket. 

&quot;Az elmegy majd az istenekhez, az a teljességet fogyasztja&quot; - ez pedig megdicsőülése.

3. &quot;Hármat magának megszabott&quot; - ez a három az ész, a szó és a lélegzet, ezeket szabta meg magának. 

Sokszor mondják: Nem láttam meg, mert máshol járt az eszem, nem hallottam meg, mert máshol járt az eszem.

Mert bizony csak ésszel lát és hall az ember. A vágy, döntés, kétség, hit, hitetlenség, bizonyság, bizonytalanság, szégyen, megismerés és félelem - mindezek csupán az ész alakjai. Ezért ismerhetjük fel az érintést akkor is, ha hátulról érnek hozzánk.

A szó a hang. Ez részint véges, részint végtelen. A lélegzés, vagyis a légzések a következők: belélegzés, kilélegzés, szétlélegzés, fellélegzés és összelélegzés. Ezekből áll a Lélek, vagyis szóból, észből és lélegzésből.

4. És ugyanezek alkotják a három világot: a szó a Földi Világ, az ész a Levegőég, a lélegzet pedig az Égi Világ.

5. Ugyanezek alkotják a Három Tudást: a szó a Himnuszok Tudása, az ész a Varázsigék Tudása, a lélegzet pedig a Dalok Tudása.

6. Ugyanezek alkotják az isteneket, az ősöket és az embereket: a szó az istenek, az ész az ősök, a lélegzet az emberek.

7. Ugyanezek alkotják az atyát, az anyát és a gyermeket: az ész az atya, a szó az anya, a lélegzet a gyermek.

8. Ugyanezek alkotják a megismertet, a megismerendőt és a meg nem ismertet. Minden megismertnek szóalakja van. Mert a szó a megismert. Ebben segíti azt, ki tudja ezt.

9. Minden megismerendőnek észalakja van. Mert az ész a megismerendő. Ebben segíti azt, ki tudja ezt.

10. Minden meg nem ismertnek lélegzetalakja van. Mert a lélegzet a meg nem ismert. Ebben segíti azt, ki tudja ezt.

11. A szó teste a Föld, fényalakja a tűz. Ezért addig terjed a Föld és a tűz, ameddig a szó elhatol.

12. Az ész teste pedig az Ég, fényalakja a Nap. Ezért addig terjed a Ég és a Nap, ameddig az ész elhatol.

És ez a kettő szerelmeskedett, ebből született a lélegzet. Ez Indra. Vetélytársa nincsen, mert csak egy másik lehet vetélytárs. Nem lesz vetélytársa annak, ki tudja ezt.

13. A lélegzet teste pedig a vizek, fényalakja a Hold. Ezért addig terjednek a vizek és a Hold, ameddig a lélegzet elhatol.

Ezek hárman egyforma nagyok és mind végtelenek. Aki végesként szentelődik nekik, az véges világot érdemel. Aki végtelenként szentelődik nekik, az végtelen világot érdemel.

14. Pradzsápati az év, és Pradzsápati tizenhat részből áll. Az újhold és a telihold közötti éjszakák tizenöt részét alkotják. Tizenhatodik része nem változik. Az éjszakák által gyarapszik, és azok által csökken újra. Az újhold éjszakáján tizenhatodik részével minden élőlénybe beléhatol, és megszületik azután a következő hajnalon. Ezért ezen az éjjelen egyetlen életet sem szabad kioltani, még egy gyíkocskáét sem. Az istenség megtisztelése miatt.

15. Bizony az is a tizenhatrészes Pradzsápati, az Ember, az év, aki tudja ezt. Tizenöt része alkotja minden birtokát, tizenhatodik része pedig a Lelke. Csak birtokában gyarapszik és csökken újra. Birtoka a küllők, Lelke a kerékagy. Ezért, ha sokféle baj sújtja is, a Lelke életben marad. Erre mondják: Küllője törve, de megfutott.

16. Három világ van: az Embervilág, az Atyák világa és az Istenek Világa. Az első, az Embervilág egy fiú által nyerhető el, és nem a kegyes tettek jutalmaként. A kegyes tettek által az Atyák világa nyerhető el. A tudás által pedig az Istenek Világa. A legjobb ezek közül az Istenek Világa, ezért dicsérik az istenek a tudást.

17. És most az örökítésről: 

Ha az atya úgy érzi, hogy ütött órája, így szóljon fiához:

- Te vagy az imádság, te vagy az áldozás, te vagy a világ!

A fiú így feleljen:

- Vagyok az imádság, vagyok az áldozás, vagyok a világ.

Mert az imádság szó mindent összefoglal, amit a fiú megtanult, az áldozás szó összefoglal minden áldozatot, a világ szó összefoglal minden világot. Ezek mindenre kiterjednek.

Ezért gondolkodik úgy az atya a fiúról: Ha ő a mindenség, akkor engem ebben támogasson!

Ezért mondják egy tanult fiúról, hogy világa van, és ezért tanítják.

Így az atya, ki tudja ezt, eltávozva a világból mindeme életerőkkel a fiúba száll, és ha bármilyen hibát vétett, a fiú fizet meg érte (púranéna trájati). Innen a fiú (putra) szó. Mert bizony a fiú által él tovább ebben a világban.

Az atyába pedig a halhatatlan isteni életerők szállnak:

18. A Földből és a tűzből belészáll az isteni szó. Az isteni szó pedig az, hogy bármit is szóljon, valóra válik.

19. Az Égből és a Napból belészáll az isteni ész. Az isteni ész pedig az, ami által az ember megéli a tökéletes gyönyört, ami által nincsen gondja többé.

20. A vizekből és a Holdból belészáll az isteni lélegzet. Az isteni lélegzet pedig az, mely bárhol is járjon-keljen, meg nem inog, kár sosem éri.

Aki tudja ezt, az minden teremtmény Lelkévé válik, és olyan lesz, mint ama istenség. És ahogyan minden teremtmény ama istenséget segíti, ugyanígy segíti minden teremtmény azt is, ki tudja ezt. Ám ami fájdalmat szenvednek a lények, azt megtartják, hozzá csak a jó megy, mert nem megy rossz az istenekhez.

21. És most a fogadalom vizsgálata:

Pradzspáti megalkotta a szerveket, azok pedig, megalkotván, rögtön veszekedni kezdtek: 

- Hadd szóljak! - tolakodott a szó.

- Hadd lássak! - tolakodott a szem.

- Hadd halljak! - tolakodott a fül. És ugyanígy a többiek, mindegyik a maga módján.

De legyűrte őket fáradtság képében a halál, elragadta és megszállta őket a halál. Ezért fárad el a szó, fárad el a szem, fárad el a fül. Egyedül a száj lélegzetét nem kapta el.

Megismerték akkor a többiek a száj lélegzetét, és így szóltak:

- Bizony közöttünk az a legjobb, aki bárhol is járjon-keljen, meg nem inog, kár sosem éri. Nohát, legyünk hasonlóak hozzá!

És mind hasonlóak lettek hozzá, ezért nevezték el őket a lélegzetről életerőknek. 

Bizony arról nevezik majd el nemzetségét, ki tudja ezt. És aki az ezt tudóval vitába száll, hát az kiszárad és meghal a végén. Eddig a Lélek terén. 

22. És most az istenek terén:

- Hadd égjek! - tolakodott a tűz.

- Hadd süssek! - tolakodott a Nap.

- Hadd világítsak! - tolakodott a Hold. És ugyanígy a többi istenség, mindegyik a maga módján.

Ami az életerők között a száj lélegzete, az az istenek között a szél. Mert a többi istenek nyugodni térnek, de a szél nem. A szél az az istenség, aki sohasem nyugszik el. Erről szól a vers:

23. &quot;Miből a Nap kél és amiből lenyugszik&quot; - mármint lélegzetből kél és a lélegzetbe nyugszik le újra - &quot;azt tették törvénnyé az istenek, az van ma és az lesz holnap is&quot;.

Mert amit az istenek egykoron megszabtak, azt követik ma is. Ezért egyetlen fogadalmat kell követni, belélegezni kell és kilélegezni, és közben azt kívánni: &quot;Ne ragadjon el engem a gonosz, a halál!&quot;

Aki ezt a fogadalmat követi, tartson is ki benne. Egyéletű, egyvilágú lesz eme istenséggel, ki tudja ezt. 


Hatodik szakasz


1. Háromrétű ez a világ: név, forma és tett.

A nevek között a szó minden név dicshimnusza (uktha), mert minden név a szóból keletkezik (utszthá), a szó a dala (száman), mert a szó minden névvel azonos (szama), a szó az imádsága (brahman), mert a szó hordoz (bibharti) minden nevet. 

2. A formák között a szem minden forma dicshimnusza, mert minden forma a szemből keletkezik, a szem a dala, mert a szem minden formával azonos, a szem az imádsága, mert a szem hordoz minden formát.

3. A tettek között a test minden tett dicshimnusza, mert minden tett a testből keletkezik, a test a dala, mert a test minden tettel azonos, a test az imádsága, mert a test hordoz minden tettet.

Bár ez háromrétű, mégis csak egy, mert ez a Lélek. S bár egy a Lélek, háromrétű ugyanakkor. Ő a valóság által eltakart halhatatlan. A lélegzet a halhatatlan, a név és a forma a valóság, ezek takarják el a lélegzetet.


===MÁSODIK FEJEZET===

Első szakasz


1. Tanult pap volt a gőgös Báláki, a Gárgja klánból. Így szólt egyszer a kásí-béli Adzsátasatru királyhoz:

- Hadd magyarázzam el néked a Brahmant!

Adzsátasatru így válaszolt:

- Ezer tehenet kapsz e szóért, hogy majd az emberek összeszaladnak és azt kiabálják: Új Dzsanaka, új Dzsanaka! 

2. Szólt Báláki:

- A Napban lévő Ember, a Brahmannak én így szentelődöm.

Adzsátasatru így válaszolt:

- Ne erről beszélj nekem! Én ennek az Embernek minden lény vezéreként, fejeként és királyaként szentelődöm. Ezért ki így szentelődik neki, az lesz minden lény vezére, feje és királya.

3. Szólt Báláki:

- A Holdban lévő Ember, a Brahmannak én így szentelődöm.

Adzsátasatru így válaszolt:

- Ne erről beszélj nekem! Én ennek az Embernek nagy, fakó köntösű Nedűkirályként szentelődöm. Ezért ki így szentelődik neki, annak italt préselnek nap nap után, annak étele nem fogy el sosem.

4. Szólt Báláki:

- A villámban lévő Ember, a Brahmannak én így szentelődöm.

Adzsátasatru így válaszolt:

- Ne erről beszélj nekem! Én ennek az Embernek fényességesként szentelődöm. Ezért ki így szentelődik neki, az fényességes lesz, és fényességes lesz a nemzetsége annak.

5. Szólt Báláki:

- Az űrben lévő Ember, a Brahmannak én így szentelődöm.

Adzsátasatru így válaszolt:

- Ne erről beszélj nekem! Én ennek az Embernek teljesként és rendületlenként szentelődöm. Ezért ki így szentelődik neki, az teljében lesz nyájaknak és fiaknak, annak nemzetsé ge a világban rendületlenül fennmarad.

6. Szólt Báláki:

- A szélben lévő Ember, a Brahmannak én így szentelődöm.

Adzsátasatru így válaszolt:

- Ne erről beszélj nekem! Én ennek az Embernek Indra Vaikunthaként, győzhetetlen hadseregként szentelődöm. Ezért ki így szentelődik neki, az győztes lesz, ellenségeit legyőző győzhetetlen. 

7. Szólt Báláki:

- A tűzben lévő Ember, a Brahmannak én így szentelődöm.

Adzsátasatru így válaszolt:

- Ne erről beszélj nekem! Én ennek az Embernek Diadalmasként szentelődöm. Ezért ki így szentelődik neki, az diadalmas lesz, és diadalmas lesz a nemzetsége annak.

8. Szólt Báláki:

- A vizekben lévő Ember, a Brahmannak én így szentelődöm.

Adzsátasatru így válaszolt:

- Ne erről beszélj nekem! Én ennek az Embernek képmásként szentelődöm. Ezért ki így szentelődik neki, ahhoz képmása közelít majd, és semmi olyan, ami tőle különbözne. És aki születik tőle, a képmására születik az is.

9. Szólt Báláki:

- A tükörben lévő Ember, a Brahmannak én így szentelődöm.

Adzsátasatru így válaszolt:

- Ne erről beszélj nekem! Én ennek az Embernek ragyogóként szentelődöm. Ezért ki így szentelődik neki, az ragyogó lesz, ragyogó lesz a nemzetsége annak, és akivel összekerül, azt is beragyogja.

10. Szólt Báláki:

- Ami mögött a hang felszáll, a Brahmannak én így szentelődöm.

Adzsátasatru így válaszolt:

- Ne erről beszélj nekem! Én ennek az Embernek leheletként szentelődöm. Ezért ki így szentelődik neki, az szép kort megér a Földön, azt idő előtt nem hagyja el a lélegzete.

11. Szólt Báláki:

- A térben lévő Ember, a Brahmannak én így szentelődőm.

Adzsátasatru így válaszolt:

- Ne erről beszélj nekem! Én ennek az Embernek örök társakként szentelődöm. Ezért ki így szentelődik neki, az társ nélkül nem marad, azt nem hagyják el hívei.

12. Szólt Báláki:

- Az árnyékban lévő Ember, a Brahmannak én így szentelődöm.

Adzsátasatru így válaszolt:

- Ne erről beszélj nekem! Én ennek az Embernek halálként szentelődöm. Ezért ki így szentelődik neki, az szép kort megér a Földön, azt a halál idő előtt el nem ragadja.

13. Szólt Báláki:

- A testben lévő Ember, a Brahmannak én így szentelődöm.

Adzsátasatru így válaszolt:

- Ne erről beszélj nekem! Én ennek az Embemek testetöltöttként szentelődöm. Ezért ki így szentelődik neki, az testet ölt, és testet ölt a nemzetsége annak.

14. Akkor Báláki elhallgatott.

- Befejezted? - kérdezte Adzsátasatru.

- Igen.

- Ezzel a tudással még nem ismered a Brahmant.

Báláki erre így szólt:

- Engedd, hogy tanítványod legyek!

15. - A szokások ellen való, hogy egy pap magát egy harcos tanítványának adja, és a Brahmant így ismerje meg. De legyen, megtanítalak.

E szavakkal megfogta Báláki kezét, felállt és odavezette egy alvó emberhez. Szólítgatni kezdte az előbbi nevekkel:

- Nagy, fakó köntösű Nedűkirály! - de az fekve maradt. Akkor megrázta a kezével, és az rögtön felébredt.

16. Azt kérdezte akkor Adzsátasatru:

- Hol volt a megismerésből álló Ember, mikor ez aludt, és honnan jött vissza az imént?

17. Ám Báláki ezt sem tudta. Adzsátasatru így folytatta:

- Ha így alszik valaki, akkor a megismerésből álló Ember minden érzékszerv megismerését magába húzza vissza, ő pedig a szív üregében bújik el. Mikor megragadta őket, akkor mondják, hogy alszik az ember. Akkor fogva a szaglás, fogva a szó, fogva a látás, fogva a hallás, fogva az ész. 

18. Az álomban, mint saját világaiban vándorol. Ő ott nagy király, főpap, felfelé megy és lefelé. És ahogy egy nagy király magával viszi kíséretét, és országában kedve szerint vándorol, így viszi a megismerésből álló Ember is magával a többi érzékszerveket, és vándorol kedve szerint a testben. 

19. De mikor olyan mélyen elalszik, hogy már semmiről sem tud, akkor a jótevő erekbe bújik. Ezekből hetvenkétezer fut ki a szívből a szívszövedékbe. Mint herceg, mint nagy király, mint főpap, úgy hever ő túláradó gyönyörben a szívszövedékben. 

20. Ahogy a pók kibocsátja fonalát, ahogy a tűzből pattognak a szikrák, úgy lobbannak elő a Lélekből minden életerők, minden világok, minden lények és minden istenségek. Titkos tanítása ez: a valóság valósága. Mert az életerők a valóság, és ő a valósága azoknak. 


Második szakasz


1. Aki ismeri a borjat, annak karámját, fedelét, oszlopát, kötelét, amivel megkötik, az bizony úrrá lesz a hét ellenséges vetélytárson. A borjú a száj lélegzete. Ennek karámja a test, fedele a fej, oszlopa a lélegzés, megkötő kötele az étel.

2. Ennek szolgálatában állnak a hét mulandótlanok: Rudrához a szem vérereivel kötődik, Pardzsanjához a szemcsarnok vizével kötődik, a Naphoz a szivárványhártyával kötődik, a Tűzhöz a szembogárral kötődik, Indrához a szemfehérjével kötődik, a Földhöz az alsó, az Éghez a felső szempillával kötődik. Étke nem fogy el annak, ki tudja ezt.

3. Erről szól a vers:

Szája előre áll, talpa felfele,

van egy ilyen csésze, pompával tele.

Ennek a peremén hét bölcs lakik,

nyolcadiknak a szó, az imával való.

&quot;Szája előre áll, talpa felfele, van egy ilyen csésze&quot; - ez a fej, mert a fej olyan csésze, melynek szája előre áll, talpa pedig felfelé.

&quot;Pompával tele&quot; - a pompa az érzékszerveket jelenti, velük van tele. Itt tehát az érzékszerveket említik.

&quot;Ennek a peremén hét bölcs lakik&quot; - a hét bölcs az érzékszerveket jelenti, tehát itt is az érzékszerveket említik.

&quot;Nyolcadiknak a szó, az imával való&quot; - a nyolcadik bölcs tehát a szó, és ez az imához kapcsolódik.

4. Mert bizony a két fül Gautama és Bháradvádzsa, mert az egyik fül Gautama, a másik fül pedig Bháradvádzsa. A két szem Visvámitra és Dzsamadagni, mert az egyik szem Visvámitra, a másik pedig Dzsamadagni. A két orrlyuk Vaszistha és Kasjapa, mert az egyik orrlyuk Vaszistha, a másik pedig Kasjapa. Végül pedig a nyelv Atri, mert a nyelv eszi az ételt. Atri pedig annyi, mint evő (atti). Mindenek evője az, minden az étke annak, aki tudja ezt. 


Harmadik szakasz


1. A Brahmannak kétféle formája van: az alakzatos és az alaktalan, a mulandó és az örökkévaló, az álló és a mozgó, a való és a túli. 

2. Az az alakzatos, ami a széltől és a levegőégtől különbözik. Ez a mulandó, az álló és a való. Az alakzatos, mulandó, álló és avaló lényegét a Nap alkotja, mert a való lényege a Nap. 

3. Alaktalan viszont a szél és a levegőég. Ez az örökkévaló, a mozgó és a túli. Az alaktalan, örökkévaló, mozgó és túli lényegét a napkorongban lévő Ember alkotja, mert a túli lényege a napkorongban lévő Ember. Eddig az istenek terén.

4. Most pedig a Lélek terén:

Itt az az alakzatos, ami a lélegzettől és a test üregétől különbözik. Ez a mulandó, az álló és a való. Az alakzatos, mulandó, álló és való lényegét pedig a szem alkotja, mert az itteni lényege a szem.

5. Alaktalan viszont a lélegzet és a test ürege. Ez az örökkévaló, a mozgó és a túli. Az alaktalan, örökkévaló, mozgó és túli lényegét a jobb szemben lévő Ember alkotja, mert a túli lényege a jobb szemben lévő Ember.

6. Ez az Ember olyan színű, mint bíbor királyi köntös, mint fehér birkabőr, mint egy piros bogár, mint a tűz világa, mint ahogy villámlik hirtelen. Bizony mint ahogy villámlik hirtelen, úgy lesz boldogsága annak, ki tudja ezt.

Leírása: nem ilyen és nem olyan. Mert azonkívül, hogy: nem olyan, más le nem írja. A neve pedig: a valóság valósága. Mert az életerők a valóság, és ő a valósága azoknak.


Negyedik szakasz 


1. Így szólt egyszer Jádnyavalkja:

- Maitréjí, elhagyom otthonomat, így hát mindent elosztok közted és Kátjájaní között. 

2. Maitréjí így válaszolt:

- Uram, még ha a világ minden gazdagsága enyém lenne is, halhatatlanná lennék-e akkor?

- Nem. Úgy élnél, mint a gazdagok, de a vagyon halhatatlansággal nem kecsegtet.

3. - Mit kezdjek azzal, mi nem tesz halhatatlanná? Uram, amit tudsz, azt add nekem! 

4. Jádnyavalkja így válaszolt:

- Kedves vagy nekünk és kedveset beszélsz. Jöjj, ülj ide, elmagyarázom. De jól vésd eszedbe, amit mondok neked!

5. Majd így folytatta:

- Bizony nem a férj kedvéért kedves a férj, hanem a Lélek kedvéért kedves a férj. Nem a feleség kedvéért kedves a feleség, hanem a Lélek kedvéért kedves a feleség. Nem a fiak kedvéért kedvesek a fiak, hanem a Lélek kedvéért kedvesek a fiak. Nem a vagyon kedvéért kedves a vagyon, hanem a Lélek kedvéért kedves a vagyon. Nem a papság kedvéért kedves a papság, hanem a Lélek kedvéért kedves a papság. Nem a harcosi rang kedvéért kedves a harcosi rang, hanem a Lélek kedvéért kedves a harcosi rang. Nem a világok kedvéért kedvesek a világok, hanem a Lélek kedvéért kedvesek a világok. Nem az istenek kedvéért kedvesek az istenek, hanem a Lélek kedvéért kedvesek az istenek. Nem a lények kedvéért kedvesek a lények, hanem a Lélek kedvéért kedvesek a lények. Nem a mindenség kedvéért kedves a mindenség, hanem a Lélek kedvéért kedves a mindenség. 

Maitréjí, bizony a Lelket kell látni, azt kell hallani, azt kell megérteni, abban kell elmélyedni. És aki látta, hallotta, megértette ezt a Lelket és elmélyült benne, az tudja ezt az egész világot.

6. Ki a papságot a Lelken kívül tudja, a papságot elveszíti az. Ki a harcosi rangot a Lelken kívül tudja, a harcosi rangot elveszíti az. Ki a világokat a Lelken kívül tudja, a világokat elveszíti az. Ki az isteneket a Lelken kívül tudja, az isteneket elveszíti az. Ki a lényeket a Lelken kívül tudja, a lényeket elveszíti az. Ki a mindenséget a Lelken kívül tudja, a mindenséget elveszíti az. A papság, a harcosi rang, a világok, az istenek, a lények, a mindenség nem más, mint ez a Lélek.

7. Olyan ez, mint amikor a dobot megverik. A hangot kint megfogni nem lehet, de a dobot vagy a dobost megragadva megragadták a hangot is.

8. Olyan ez, mint amikor kagylókürt rikolt. A hangot kint megfogni nem lehet, de a kürtöt vagy a kürtöst megragadva megragadták a hangot is.

9. Olyan ez, mint amikor a lantot pengetik. A hangot kint megfogni nem lehet, de a lantot vagy a lantost megragadva megragadták a hangot is.

10. Olyan ez, mint amikor nedves fát tesznek a tűzre, abból füstfelhők szállnak mindenfelé. Bizony így fújta ki ez a nagy lény a Himnuszok Tudását, a Varázsigék Tudását, a Dalok Tudását, a Tűzpapok és az Angiraszok Tudását, a regéket, a mítoszokat, a tudományokat, a titkos tanításokat, a verseket, a szövétnekeket, a párbeszédeket és a magyarázatokat. 

Mindezt ő fújta ki.

11. Ahogyan minden vizek az óceánba szaladnak, úgy szalad össze benne bőrként minden tapintás, úgy szalad össze benne nyelvként minden íz, úgy szalad össze benne orrként minden szag, úgy szalad össze benne szemként minden kép, úgy szalad össze benne fülként minden hang, úgy szalad össze benne észként minden gondolat, úgy szalad össze benne szívként minden emlékezés, úgy szalad össze benne kézként minden tett, úgy szalad össze benne ágyékként minden kéj, úgy szalad össze benne végbélként minden ürítés, úgy szalad össze benne lábként minden mozgás, úgy szalad össze benne szóként minden tudás.

12. Olyan ez, mint a vízbe vetett só. Feloldódik, kivenni többé nem lehet, de meríts bárhonnan is, sós az mindenütt. E tisztán megismerő lény nagy, végtelen, parttalan. Felemelkedik a létezők köréből, majd beléjük száll megint. De nincsen tudat a halál után, bizony azt mondom én. 

13. Így szólt Maitréjí:

- Uram, összezavartál azzal, hogy nincsen tudat a halál után!

14. Jádnyavalkja így válaszolt:

- Amit én mondok, az nem zavar össze, az elég, hogy megértsd. Mert ahol kettősség van, ott láthatja az egyik a másikat, ott szagolhatja az egyik a másikat, ott hallhatja az egyik a másikat, ott szólíthatja az egyik a másikat, ott észreveheti az egyik a másikat, ott ismerheti az egyik a másikat. De ha egyetlen Lélekké vált minden, hogyan is láthatna az valamit, hogyan is szagolhatna az valamit, hogyan is hallhatna az valamit, hogyan is szólhatna az valamit, hogyan is vehetne észre az valamit, hogyan is ismerhetne az valamit? Hogyan is ismerhetné meg azt, amivel mindent megismert, hogyan is ismerhetné meg a megismerőt?


Ötödik szakasz


1. Minden lény méze a föld, és minden lény méze a földnek. A földben lévő, tündöklő örök Ember, és a Lélek terén a testetöltött, tündöklő, örök Ember a Lélek. Ő a mindenség, ő az örökkévaló Brahman.

2. Minden lény méze a víz, és minden lény méze a víznek. A vízben lévő, tündöklő, örök Ember, és a Lélek terén a férfimagból álló, tündöklő, örök Ember a Lélek. Ő a mindenség, ő az örökkévaló Brahman.

3. Minden lény méze a tűz, és minden lény méze a tűznek. A tűzben lévő, tündöklő, örök Ember, és a Lélek terén a szóból álló, tündöklő, örök Ember a Lélek. Ő a mindenség, ő az örökkévaló Brahman.

4. Minden lény méze a szél, és minden lény méze a szélnek. A szélben lévő, tündöklő, örök Ember, és a Lélek terén a lélegzetből álló, tündöklő, örök Ember a Lélek. Ő a mindenség, ő az örökkévaló Brahman.

5. Minden lény méze a Nap, és minden lény méze a Napnak. A Napban lévő, tündöklő, örök Ember, és a Lélek terén a szemből álló, tündöklő, örök Ember a Lélek. Ő a mindenség, ő az örökkévaló Brahman.

6. Minden lény méze a tér, és minden lény méze a térnek. A térben lévő, tündöklő, örök Ember, és a Lélek terén a fülből álló, tündöklő, örök Ember a Lélek. Ő a mindenség, ő az örökkévaló Brahman.

7. Minden lény méze a Hold, és minden lény méze a Holdnak. A Holdban lévő, tündöklő, örök Ember, és a Lélek terén az észből álló, tündöklő, örök Ember a Lélek. Ő a mindenség, ő az örökkévaló Brahman.

8. Minden lény méze a villám, és minden lény méze a villámnak. A villámban lévő, tündöklő, örök Ember, és a Lélek terén a hőből álló, tündöklő, örök Ember a Lélek. Ő a mindenség, ő az örökkévaló Brahman.

9. Minden lény méze a mennydörgés, és minden lény méze a mennydörgésnek. A mennydörgésben lévő, tündöklő, örök Ember, és a Lélek terén a hangos morajlásból álló, tündöklő, örök Ember a Lélek. Ő a mindenség, ő az örökkévaló Brahman.

10. Minden lény méze az űr, és minden lény méze az űrnek. Az űrben lévő, tündöklő, örök Ember, és a Lélek terén a szív üregében búvó, tündöklő, örök Ember a Lélek. Ő a mindenség, ő az örökkévaló Brahman.

11. Minden lény méze a törvény, és minden lény méze a törvénynek. A törvényben lévő, tündöklő, örök Ember, és a Lélek terén a törvényt követő, tündöklő, örök Ember a Lélek. Ő a mindenség, ő az örökkévaló Brahman.

12. Minden lény méze az igazság, és minden lény méze az igazságnak. Az igazságban lévő, tündöklő, örök Ember, és a Lélek terén az igazságból álló, tündöklő, örök Ember a Lélek. Ő a mindenség, ő az örökkévaló Brahman.

13. Minden lény méze az emberlét, és minden lény méze az emberlétnek. Az emberlétben lévő, tündöklő, örök Ember, és a Lélek terén az emberlétű, tündöklő, örök Ember a Lélek. Ő a mindenség, ő az örökkévaló Brahman.

14. Minden lény méze a Lélek, és minden lény méze a Léleknek. A Lélekben lévő, tündöklő, örök Ember, és a Lélek terén a tündöklő, örök Ember lelke a Lélek maga. Ő a mindenség, ő az örökkévaló Brahman.

15. Bizony ez a Lélek minden lény ura, minden lény királya. Ahogy az abroncs és a kerékagy a küllőket összefogja, úgy fog össze ez a Lélek minden lényt, minden világot és minden életerőt. 

16. Ez az a méz, amit Dadhjancs, Atharvan Fia az Asvinoknak megmutatott. Ezt látva szólt a bölcs:

A nagy tettet, mi hasznotokra lett,

hirdetem én, mint vihar az esőt.

Amidőn Dadhjancs, Atharvan Fia,

a mézet tinéktek lófejjel mutatta meg. 

17. Ez az a méz, amit Dadhjancs, Atharvan Fia az Asvinoknak megmutatott. Ezt látva szólt a bölcs:

Asvinok, ti lófejet raktatok

Dadhjancsra, Atharvan Fiára,

és mézét Tvastarnak ő hűen megmutatta,

hogy óvjátok titokként, ó, hatalmasok. 

18. Ez az a méz, amit Dadhjancs, Atharvan Fia az Asvinoknak megmutatott. Ezt látva szólt a bölcs:

Mint várakat, csinált ő kétlábúakat,

mint várakat, csinált ő négylábúakat.

Madárként szállt ő a várakba be,

Emberként szállt ő a várakba be. 

Bizony ez az Ember lakik minden várban várlakóként. Semmi sincsen, mi ne őt rejtené.

19. Ez az a méz, amit Dadhjancs, Atharvan Fia az Asvinoknak megmutatott. Ezt látva szólt a bölcs:

Az ő képmása lett minden alakban,

ezt kell a képmásának tekinteni.

Varázserővel jár-kél a sokalakú Indra,

befogva néki tízszer száz lova. 

Bizony ő a lovak, bizony ő tíz és ezer és sok és végtelen. A Brahmannak nincsen múltja és jövője, nincsen belseje és külseje. Ez a Lélek a mindent átfogó Brahman. Így hangzik a tanítás.


Hatodik szakasz 


1. Íme a tanítók sora:

Pautimásját Gaupavana tanította, Gaupavanát (egy másik) Pautimásja, (ezt a) Pautimásját (egy másik) Gaupavana, Gaupavanát Kausika. Kausikát Kaundinja, Kaundinját Sándilja, Sándilját (egy másik) Kausika és Gautama.

2. Gautamát Ágnivésja, Ágnivésját Sándilja és Ánabhimláta, Ánabhimlátát (egy másik) Ánabhimláta, Ánabhimlátát (egy újabb) Ánabhimláta, (ezt az) Ánabhimlátát (egy) Gautama. Gautamát Szaitava és Prácsínajógja, Szaitavát és Prácsínajógját Párásarja, Párásarját Bháradvádzsa, Bháradvádzsát (egy másik) Bháradvádzsa és (egy) Gautama, (ezt a) Gautamát (szintén egy) Bháradvádzsa, ezt a Bháradvádzsát (egy) Párásarja, Párásarját Vaidzsavápájana, Vaidzsavápájanát Kausikájani.

3. Kausikájanit Ghritakausika, Ghritakausikát Párásarjájana, Párásarjájanát Párásarja. Párásarját Dzsátúkarnja, Dzsátúkarnját Ászurájana és Jászka. Ászurájanát Traivani, Traivanit Aupadzsandhani, Aupadzsandhanit Ászuri, Ászurit (egy) Bháradvádzsa, Bháradvádzsát Átréja, Átréját Mánti, Mántit (egy) Gautama, (ezt a) Gautamát (egy másik) Gautama, (ezt a) Gautamát Vátszja, Vátszját (egy) Sándilja, (ezt a Sándilját) Kaisorja Kápja, Kaisorja Kápját Kumárahárita, Kumáraháritát Gálava, Gálavát Vidarbhíkaundinja, Vidarbhíkaundinját Vatszanapád Bábhrava, Vatszanapád Bábhravát Pantháh Szaubha ra, Pantháh Szaubharát Ajászja Ángirasza, Ajászja Ángiraszát Ábhúti Tvástra, Ábhúti Tvástrát Visvarúpa Tvástra, Visvarúpa Tvástrát a két Asvin, a két Asvint Dadhjancs Átharvana, Dadhjancs Átharvanát Atharvan Daiva, Atharvan Daivát Mritju Prádhvanszana, Mritju Prádhvanszanát Pradhvanszana, Pradhvanszanát Éka Risi, Éka Risit Vipracsitti, Vipracsittit Vjasti, Vjastit Szanáru, Szanárut Szanátana, Szanátanát Szanaga, Szanagát Paramésthin, Paramésthint a Brahman.

A Brahman önmagától való. Tisztelet a Brahmannak!


===HARMADIK FEJEZET===

Első szakasz


1. A vidéha-béli Dzsanaka király áldozást tartott, gazdag jutalommal. Összegyűltek ott a kuruk és a panycsálák papjai. Dzsanaka, Vidéha királya meg akarta tudni, hogy ki a legtudósabb a papok közül. Ezer tehenet csordába hajtatott, és mindegyik szarvára tíz teher aranyat akasztott. 

2. Így szólt a papokhoz:

- Tiszteletre méltó papok! Az hajtsa haza őket, aki a legtudósabb közületek.

Ám vonakodtak a papok. Akkor így szólt tanítványához Jádnyavalkja:

- Hajtsd haza őket, Számasravasz fiam! - és az elhajtotta őket.

Ám a papok így kiabáltak haragosan:

- Hogy meri ez a legtudósabb papnak tartani magát!

Ott volt Dzsanaka Asvala nevű áldozópapja is, és azt kérdezte tőle:

- Szóval te lennél a legtudósabb közülünk, Jádnyavalkja?

Ő így válaszolt:

- Tiszteljük a legtudósabb papot, de azért vágyakozunk a tehenekre is. 

3. Akkor Asvala, az áldozópap kérdezni kezdett:

- Jádnyavalkja! Tudjuk, az egész világot a halál szövi be, a halál lepi el. De mi oldja el akkor az áldozót a halál szövedékétől?

- Az áldozópap, a Tűz, vagyis a szó. Mert az áldozáskor a szó az áldozópap. A szó Tűz, a szó áldozópap, a szó az eloldás, a szó a megoldás.

4. Asvala így folytatta:

- Jádnyavalkja! Tudjuk, az egész világot a nappal és éjjel szövi be, a nappal és éjjel lepi el. De mi oldja el akkor az áldozót a nappal és éjjel szövedékétől?

- A szerpap, a Nap, vagyis a szem. Mert az áldozáskor a szem a szerpap. A szem Nap, a szem szerpap, a szem az eloldás, a szem a megoldás.

5. Asvala így folytatta:

- Jádnyavalkja! Tudjuk, az egész világot a telő és fogyó Hold szövi be, a telő és fogyó Hold lepi el. De mi oldja el akkor az áldozót a telő és fogyó Hold szövedékétől?

- Az énekespap, a szél, vagyis a lélegzés. Mert az áldozáskor a lélegzés az énekespap. A lélegzés szél, a lélegzés énekespap, a lélegzés az eloldás, a lélegzés a megoldás.

6. Asvala így folytatta:

- Jádnyavalkja! Tudjuk, a Levegőégnek nincsen létrafoka. De akkor miféle hágcsón mászik fel mégis az áldozó az Égi Világba?

- Az imádópap révén, a Hold révén, vagyis az ész révén. Mert az áldozáskor az ész az imádópap. Az ész Hold, az ész imádópap, az ész az eloldás, az ész a megoldás.

Eddig az eloldásról beszéltek, majd arról, hogy mit lehet elérni.

7. Asvala így folytatta:

- Jádnyavalkja! Hány verset mond ma az áldozópap az áldozásnál?

- Hármat.

- Mi ez a három?

- A meghívóvers, az áldozóvers, és harmadik a hálavers.

- Mit ér el ezek által?

- Mindent, ami lélegzik.

8. Asvala így folytatta:

- Jádnyavalkja! Hány adományt önt ma a szerpap a tűzbe?

- Hármat.

- Mi ez a három?

- Az, ami kiöntve fellobog, az, ami kiöntve felhabzik, és az, ami kiöntve a földbe szivárog.

- Mit ér el ezek által?

- Azzal, mi kiöntve fellobog, eléri az Istenvilágot, mert ehhez hasonlóan lobog az Istenvilág odafenn. Azzal, mi kiöntve felhabzik, eléri az Atyák Világát, mert az Atyák Világa fent van, ehhez hasonlít. Azzal, mi kiöntve a földbe szivárog, eléri az Embervilágot, mert az Embervilág lent van, ehhez hasonlít.

9. Asvala így folytatta:

- Jádnyavalkja! Hány istennel óvja ma az imádópap délről az áldozatot?

- Eggyel.

- Mi az az egy?

- Az ész. Mert végtelen az ész, végtelenek az összes istenek, végtelen a világ, amit elér ezáltal.

10. Asvala így folytatta:

- Jádnyavalkja! Hány dalt énekel ma az énekespap az áldozásnál?

- Hármat.

- Mi ez a három?

- A meghívó dal, az áldozódal és a háladal.

- Mit jelentenek ezek a Lélek terén? 

- A meghívó dal a belélegzés, az áldozódal a kilélegzés, a háladal a szétlélegzés.

- Mit ér el ezek által?

- A meghívó dal révén eléri a Földi Világot, az áldozó dal révén a Levegőeget, a háladal révén az Égi Világot.

Akkor Asvala, az áldozópap elhallgatott.


Második szakasz


1. Ezután Ártabhága kérdezte őt a Dzsaratkáru klánból:

- Jádnyavalkja! Hány megragadó van innen és hány megragadó van onnan? 

- Nyolc megragadó van innen és nyolc megragadó van onnan.

- Mi a nyolc megragadó innen és mi a nyolc megragadó onnan?

2. - A belélegzés egy megragadó, ezt a kilélegzés ragadja meg onnan, mert a belélegzés érzi a szagokat.

3. A beszéd is egy megragadó, ezt a nevek ragadják meg onnan, mert a beszéd mondja ki a neveket.

4. A nyelv is egy megragadó, ezt az ízek ragadják meg onnan, mert a nyelv érzi az ízeket.

5. A szem is egy megragadó, ezt a képek ragadják meg onnan, mert a szem látja a képeket.

6. A fül is egy megragadó, ezt a hangok ragadják meg onnan, mert a fül hallja a hangokat.

7. Az ész is egy megragadó, ezt a vágyak ragadják meg onnan, mert az ész gondolja ki a vágyakat.

8. A kéz is egy megragadó, ezt a tettek ragadják meg onnan, mert a kéz teszi a tetteket.

9. A bőr is egy megragadó, ezt a tapintásérzetek ragadják meg onnan, mert a bőr érzi a tapintásérzeteket. Ez hát a nyolc megragadó innen, és a nyolc megragadó onnan.

10. Ártabhága így folytatta:

- Jádnyavalkja! Tudjuk, az egész világ a halál étele. De melyik istenség eszi magát a halált?

- Bizony a halál tűz. Mikor ez a víznek étke lesz, elkerüli akkor az újrahalált.

11. Ártabhága így folytatta:

- Jádnyavalkja! Ha meghal az ember, kiszállnak-e belőle az életerők, vagy pedig nem?

- Semmiképpen. Éppen hogy összegyűlnek benne, ezért dagad meg, fúvódik fel és hever felpuffadva a halott. 

12. Ártabhága így folytatta:

- Jádnyavalkja! Ha meghal az ember, mi nem hagyja el?

- A név. Mert végtelen a név, végtelenek az összes istenek, és végtelen világot lehet elérni ezáltal.

13. Ártabhága így folytatta:

- Jádnyavalkja! Tudjuk, az ember halála után szava a tűzbe száll, lélegzete a szélbe száll, szeme a Napba száll, esze a Holdba száll, füle a térbe száll, teste a földbe száll, Lelke az űrbe száll, szőre a füvekbe száll, haja a fákba száll, vére és férfimagja a vízbe száll. De akkor mi marad meg belőle?

Jádnyavalkja így válaszolt:

- Ártabhága, add a kezed és kövess! Erről kettesben kell beszélnünk, és nem a sokaság előtt.

Odébb mentek és beszéltek erről, és amit beszéltek, az a tett volt, aminek szentelődtek, az a tett volt. Bizony jó lesz az ember a jótett által, és rossz lesz a rossztett által.

Akkor Ártabhága elhallgatott.


Harmadik szakasz


1. Ezután Bhudzsju kérdezte őt, Lahja unokája:

- Jádnyavalkja! Vándorló tanítványként Madraföldön jártunk, és a Kapi klán-béli Patancsala házában tértünk nyugovóra. Volt egy lánya, akit egy gandharva megszállva tartott. Megkérdeztük, hogy kicsoda ő, amire azt felelte, hogy Szudhanvan, Angirasz sarja. Azután megkérdeztük, hogy hol végződnek a világok, és hová jutottak Paríksit utódai. Ezt kérdezem hát tőled is. Hová jutottak Paríksit utódai?

2. Jádnyavalkja így válaszolt:

- A gandharva azt mondta nektek, hogy oda jutottak, ahová mindenki elér, aki bemutatja a lóáldozatot.

Addig nyúlik az ismert világ, ameddig az istenkocsi harminckét napja elér. Ezt még kétszer akkora föld veszi körül. A földet kétszer akkora óceán veszi körül. Ott az ég és a tenger között kicsi rés van, mint a szúnyog szárnya, mint a borotva éle. Azokat pedig Indra sólyom alakban a szélbe vitte, a szél felkapta őket és ide repítette, ahol a lóáldozatot bemutatók időznek.

Hát ezt mondta a gandharva, és a szélnek szentelődött. Mert a szél az elérés, a szél a megérkezés. Legyőzi az újrahalált, ki tudja ezt.

Akkor Bhudzsju, Lahja unokája elhallgatott.


Negyedik szakasz


1. Ezután Usaszta, Csakra Fia, kérdezte őt:

- Jádnyavalkja! A megnyilvánult, nem rejtett Brahmanról beszélj nekem, aki Lélekként mindenben benne van!

- A te Lelked az, ami mindenben benne van.

- Mi az, ami mindenben benne van?

- Ami belélegzéskor belélegez, az a te Lelked, ami mindenben benne van. Ami kilélegzéskor kilélegez, az a te Lelked, ami mindenben benne van. Ami szétlélegzéskor szétlélegez, az a te Lelked, ami mindenben benne van. Ami fellélegzéskor fellélegez, az a te Lelked, ami mindenben benne van. Ez hát a te Lelked, ami mindenben benne van. 

2. Usaszta, Csakra Fia azt mondta erre:

- Ez csak amolyan magyarázkodás, mintha azt mondanád: Ez egy tehén, az meg egy ló. A megnyilvánult, nem rejtett Brahmanról beszélj nekem, aki Lélekként mindenben benne van!

- A te Lelked az, ami mindenben benne van.

- De hát mi az, ami mindenben benne van?

- A látás látóját nem láthatod, a hallás hallóját nem hallhatod, az értés értőjét nem értheted, a megismerés megismerőjét nem ismerheted. Az a te Lelked, ami mindenben benne van. Siralmas az, ami különbözik tőle.

Akkor Usaszta, Csakra Fia, elhallgatott.


Ötödik szakasz


1. Ezután Kahóla Kausítaki kérdezte őt:

- Jádnyavalkja, a megnyilvánult, nem rejtett Brahmanról beszélj nekem, aki mindenben benne van!

- Az a te Lelked, ami mindenben benne van.

- Mi az, ami mindenben benne van?

- Az, ami túl van az éhségen és a szomjúságon, a gondon és a homályon, az öregségen és a halálon. Bizony ha a papok megtudják ezt a Lelket, elvetik a vágyat fiak után, vagyon után, a világ után és koldulva vándorolnak. Mert fiakra vágyni annyi, mint vagyonra vágyni, vagyonra vágyni annyi, mint a világra vágyni. Hiú vágy mind a kettő. Ezért a pap a tanultságot levetve legyen újra gyermek, a gyermekséget és a tanultságot levetve legyen hallgatag. 

És ha túl van hallgatáson és nem hallgatáson, akkor lesz igazi pap. És mi teszi igazi pappá? Attól pap, ami valóban pappá teszi. Siralmas az, ami különbözik tőle.

Akkor Kahóla Kausítaki elhallgatott.


Hatodik szakasz


1. Ezután Gárgí, Vacsaknu Lánya kérdezte őt:

- Jádnyavalkja! Tudjuk, az egész világ a vízbe van beleszőve, a vízzel van beszőve. De mibe van akkor a víz beleszőve, mivel van a víz beszőve?

- A széllel.

- És mibe van a szél beleszőve, mivel van az beszőve?

- A levegővilágokkal.

- És mibe vannak a levegővilágok beleszőve, mivel vannak azok beszőve?

- A tündérvilágokkal.

- És mibe vannak a tündérvilágok beleszőve, mivel vannak azok beszőve?

- A napvilágokkal.

- És mibe vannak a napvilágok beleszőve, mivel vannak azok beszőve?

- A holdvilágokkal.

- És mibe vannak a holdvilágok beleszőve, mivel vannak azok beszőve?

- A csillagvilágokkal.

- És mibe vannak a csillagvilágok beleszőve, mivel vannak azok beszőve?

- Az istenvilágokkal.

- És mibe vannak az istenvilágok beleszőve, mivel vannak azok beszőve?

- Indra világaival.

- És mibe vannak Indra világai beleszőve, mivel vannak azok beszőve?

- Pradzsápati világaival.

- És mibe vannak Pradzsápati világai beleszőve, mivel vannak azok beszőve?

- A Brahman világaival.

- És mibe vannak a Brahman világai beleszőve, mivel vannak azok beszőve?

Jádnyavalkja így válaszolt:

- Vacsaknu Lánya, ne faggatózz tovább, mert még szétreped a fejed! Olyan istenség felől faggatózol, akiről kérdezni nem szabad. Ne faggatózz tovább!

Akkor Gárgí, Vacsaknu Leánya elhallgatott.


Hetedik szakasz


1. Ezután Uddálaka, Aruna Fia kérdezte őt:

- Jádnyavalkja! Madraföldön időztünk Patancsala Kápja házában, hogy az áldozást megtanuljuk. Volt ennek egy asszonya, akit egy gandharva megszállva tartott. Megkérdeztük a gandharvát, hogy ki ő, mire azt válaszolta, ő Kabandha, Atharvan ivadéka. Majd így szólt Patancsalához és a tanítványokhoz, mihozzánk:

- Kápja! Tudod-e, mi az a fonál, ami a Földet, a Mennyet és a lényeket összeköti?

- Nem tudom, tiszteletreméltó - felelte Patancsala Kápja.

Az pedig tovább kérdezte őt és minket, tanítványokat:

- Kápja! Tudod-e, ki az a belső vezető, aki a Földet, a Mennyet és a lényeket belülről vezérli?

- Nem tudom, tiszteletreméltó - felelte Kápja.

- Pedig aki tudja ezt a fonalat és ezt a belső vezetőt, az tudja a Brahmant, tudja a világokat, tudja az isteneket, tudja a tudást, tudja a lényeket, tudja a Lelket, tud mindeneket. Ezután elmagyarázta neki, innen tudom én is. Jádnyavalkja! Ha úgy akarod ezt a csordát hazahajtani, hogy nem tudod ezt a fonalat és ezt a belső vezetőt, hát repedjen szét a fejed!

Jádnyavalkja így válaszolt:

- Gautama, jól tudom én, hogy mi ez a fonál, és ki ez a belső vezető.

- Bárki mondhatja ezt. Ha valóban tudod, mondd is el!

2. - Gautama, ez a fonál a szél, mert a szél fonala köti össze a Földet, a Mennyet és minden létezőt. Azért mondják a halottról, hogy szétfoszlottak tagjai, mert addig a szél fonala kötötte össze őket.

- Bizony így van, Jádnyavalkja. Most pedig beszélj a belső vezetőről! 

3. - Ami a földben lakozik, de más, mint a föld, amiről nem tud a föld, ami a földet testként felölti, ami a földet belülről vezérli, az a te Lelked, a halhatatlan belső vezető.

4. Ami a vízben lakozik, de más, mint a víz, amiről nem tud a víz, ami a vizet testként felölti, ami a vizet belülről vezérli, az a te Lelked, a halhatatlan, belső vezető.

5. Ami a tűzben lakozik, de más, mint a tűz, amiről nem tud a tűz, ami a tüzet testként felölti, ami a tüzet belülről vezérli, az a te a Lelked, a halhatatlan, belső vezető.

6. Ami a levegőégben lakozik, de más mint a levegőég, amiről nem tud a levegőég, ami a levegőeget testként felölti, ami a levegőeget belülről vezérli, az a te Lelked, a halhatatlan, belső vezető.

7. Ami a szélben lakozik, de más mint a szél, amiről nem tud a szél, ami a szelet testként felölti, ami a szelet belülről vezérli, az a te Lelked, a halhatatlan, belső vezető.

8. Ami az égben lakozik, de más mint az ég, amiről nem tud az ég, ami az eget testként felölti, ami az eget belülről vezérli, az a te Lelked, a halhatatlan, belső vezető.

9. Ami a Napban lakozik, de más mint a Nap, amiről nem tud a Nap, ami a Napot testként felölti, ami a Napot belülről vezérli, az a te Lelked, a halhatatlan, belső vezető.

10. Ami a térben lakozik, de más mint a tér, amiről nem tud a tér, ami a teret testként felölti, ami a teret belülről vezérli, az a te Lelked, a halhatatlan, belső vezető.

11. Ami a Holdban és a csillagokban lakozik, de más mint a Hold és a csillagok, amiről nem tudnak a Hold és a csillagok, ami a Holdat és a csillagokat testként felölti, ami a Holdat és a csillagokat belülről vezérli, az a te Lelked, a halhatatlan, belső vezető.

12. Ami az űrben lakozik, de más mint az űr, amiről nem tud az űr, ami az űrt testként felölti, ami az űrt belülről vezérli, az a te Lelked, a halhatatlan, belső vezető.

13. Ami a sötétségben lakozik, de más mint a sötétség, amiről nem tud a sötétség, ami a sötétséget testként felölti, ami a sötétséget belülről vezérli, az a te Lelked, a halhatatlan, belső vezető.

14. Ami a fényben lakozik, de más mint a fény, amiről nem tud a fény, ami a fényt testként felölti, ami a fényt belülről vezérli, az a te Lelked, a halhatatlan, belső vezető.

Eddig az istenek terén. És most a lények terén:

15. Ami minden lényben lakozik, de más mint minden lény, amiről nem tud semmilyen lény, ami a lényeket testként felölti, ami a lényeket belülről vezérli, az a te Lelked, a halhatatlan, belső vezető.

Eddig a lények terén. És most a Lélek terén:

16. Ami a lélegzetben lakozik, de más mint a lélegzet, amiről nem tud a lélegzet, ami a lélegzetet testként felölti, ami a lélegzetet belülről vezérli, az a te Lelked, a halhatatlan, belső vezető.

17. Ami a szóban lakozik, de más mint a szó, amiről nem tud a szó, ami a szót testként felölti, ami a szót belülről vezérli, az a te Lelked, a halhatatlan, belső vezető.

18. Ami a szemben lakozik, de más mint a szem, amiről nem tud a szem, ami a szemet testként felölti, ami a szemet belülről vezérli, az a te Lelked, a halhatatlan, belső vezető.

19. Ami a fülben lakozik, de más mint a fül, amiről nem tud a fül, ami a fület testként felölti, ami a fület belülről vezérli, az a te Lelked, a halhatatlan, belső vezető.

20. Ami az észben lakozik, de más mint az ész, amiről nem tud az ész, ami az észt testként felölti, ami az észt belülről vezérli, az a te Lelked, a halhatatlan, belső vezető.

21. Ami a bőrben lakozik, de más mint a bőr, amiről nem tud a bőr, ami a bőrt testként felölti, ami a bőrt belülről vezérli, az a te Lelked, a halhatatlan, belső vezető.

22. Ami a megismerésben lakozik, de más mint a megismerés, amiről nem tud a megismerés, ami a megismerést testként felölti, ami a megismerést belülről vezérli, az a te Lelked, a halhatatlan, belső vezető.

23. Ami a férfimagban lakozik, de más mint a férfimag, amiről nem tud a férfimag, ami a férfimagot testként felölti, ami a férfimagot belülről vezérli, az a te Lelked, a halhatatlan, belső vezető.

24. Ez lát, de nem látható, hall, de nem hallható, ért, de nem érthető, megismer, de nem megismerhető. Nincsen látó ezen kívül, nincsen halló ezen kívül, nincsen értő ezen kívül, nincsen megismerő ezen kívül. Ez a te Lelked, a halhatatlan, belső vezető. Siralmas az, ami különbözik tőle. Akkor Uddálaka, Aruna Fia elhallgatott.


Nyolcadik szakasz


1. Ezután újra Gárgí, Vacsaknu Lánya, szólt:

- Tiszteletreméltó papok! Két kérdést mondok még neki. Ha meg tudja válaszolni, úgy bizonyára egyikőtök sem tudja legyőzni őt a papi vitában.

- Kérdezz hát, Gárgí!

2. - Jádnyavalkja! Úgy lépek eléd kérdéseimmel, mint amikor egy kási-béli vagy vidéha-béli hős íját megfeszíti, hogy ellenfelét keresztülverje két nyilával. Válaszolj, ha tudsz!

- Kérdezz már, Gárgí!

3. - Jádnyavalkja! Ami fölötte van az Égnek, ami alatta van a Földnek, ami az Ég és a Föld között van, amit múltnak, jelennek és jövőnek neveznek, mibe van az beleszőve, mivel van az beszőve?

4. Jádnyavalkja így válaszolt:

- Ami fölötte van az Égnek, ami alatta van a Földnek, ami az Ég és a Föld között van, amit múltnak, jelennek és jövőnek neveznek, az az űrbe van beleszőve, az űrrel van beszőve.

5. Gárgí így folytatta:

- Tisztelet néked, Jádnyavalkja, a kérdést megválaszoltad. Készülj hát a másodikra!

- Kérdezz hát, Gárgí!

6. - Ami fölötte van az Égnek, ami alatta van a Földnek, ami az Ég és a Föld között van, amit múltnak, jelennek és jövőnek neveznek, mibe is van az beleszőve, mivel is van az beszőve?

7. - Ami fölötte van az Égnek, ami alatta van a Földnek, ami az Ég és a Föld között van, amit múltnak, jelennek és jövőnek neveznek, az az űrbe van beleszőve, az űrrel van beszőve.

- De mibe van akkor az űr beleszőve, mivel van az űr beszőve?

8. Jádnyavalkja így válaszolt:

- Gárgí, ez az, amit a papok mulandótlannak neveznek. Nem durva és nem finom, nem hosszú és nem rövid, nem izzó és nem folyékony, nem árnyékos és nem sötét, nem szél, nem űr, nem ragad, nincsen íze, nincsen szaga, nincsen szeme, nincsen füle, nincsen szava, nincsen gondolata, nem meleg és nem lélegzik, nincsen szája, nincs mérete, nincs belseje és külseje, semmit sem emészt, és nincs aki megeméssze.

9. Gárgí, ez egy mulandótlan parancs. Ennek szavára válik szét a Hold és a Nap, ennek szavára válik szét az Ég és a Föld, ennek szavára válnak szét a percek, az órák, a nappalok és az éjszakák, a hetek, a hónapok, az évszakok és az évek. Gárgí, eme mulandótlan parancs szavára futnak a folyók a hófödte hegyekből kelet és nyugat felé, mindegyikük a maga megszabott útján. Ennek szavára dicsőítik az emberek az adakozót, ennek szavára gyűlnek az istenek és az ősök az áldozó kanalához.

10. Bizony Gárgí, ha valaki nem tudja, mi ez a mulandótlan, úgy áldozzon bár sok ezer éven át, vagy éljen kegyes életet, csak véges az. Gárgí, ha valaki nem tudja, hogy mi ez a mulandótlan, és így búcsúzik el a világtól, az szánalomra méltó. Ám, aki tudja, hogy mi ez, és így búcsúzik el a világtól, az igazi pap. 

11. Gárgí, ez a mulandótlan lát, de nem látható, hall, de nem hallható, ért, de nem érthető, megismer, de nem megismerhető. Nincsen látó ezen kívül, nincsen halló ezen kívül, nincsen értő ezen kívül, nincsen megismerő ezen kívül. Bizony Gárgí, ebbe a mulandótlanba van az űr beleszőve, ezzel a mulandótlannal van az űr beszőve.

12. Akkor Gárgí így szólt:

- Tiszteletreméltó papok! Tekintsétek úgy, hogy dicsőség fejet hajtva távozni tőle. Mert a papi vitában bizonnyal le nem győzhetitek őt.

Akkor Gárgí elhallgatott.


Kilencedik szakasz


1. Ezután Vidagdha Sákalja kérdezte őt:

- Hány isten van, Jádnyavalkja?

Ő a jegyzék szerint válaszolt, amennyit az az összes istenek körében felsorol:

- Három és háromszáz, három és háromezer.

- Helyes, Jádnyavalkja. Mennyi is az?

- Harminchárom.

- Helyes, Jádnyavalkja. Mennyi is az?

- Hat.

- Helyes, Jádnyavalkja. Mennyi is az?

- Három.

- Helyes, Jádnyavalkja. Mennyi is az?

- Kettő.

- Helyes, Jádnyavalkja. Mennyi is az?

- Másfél.

- Helyes, Jádnyavalkja. Mennyi is az?

- Egy.

- Helyes, Jádnyavalkja. Nos, hát ki ez a három és háromszáz, három és háromezer isten?

2. Jádnyavalkja így válaszolt:

- Ezek csak hatásaik. Isten csak harminchárom létezik.

- Ki ez a harminchárom isten?

- A nyolc Vaszu, a tizenegy Rudra, a tizenkét Áditja. Ez harmincegy, ezekhez jön még Indra, és Pradzsápati harmincharmadikként. 

3. - Kik a Vaszuk?

- A tűz, a föld, a szél, a levegőég, a Nap, a Hold, az ég és a csillagok. Ezek a Vaszuk. Bennük van minden jó (vaszu), ezért nevezik őket Vaszuknak.

4. - Kik a Rudrák?

- A tíz emberi szerv, és a Lélek tizenegyedikként. Megsirattatják a halottat, amikor kihúzódnak belőle. Megsirattatják (ródajati), ezért nevezik Rudráknak őket.

5. - Kik az Áditják?

- Az év tizenkét hónapja. Ezek az egész világot vezérelve szaladnak (ádadáná janti), ezért nevezik őket Áditjáknak.

6. - Ki Indra, és ki Pradzsápati?

- Indra a mennydörgés, Pradzsápati az áldozat.

- Mi teszi a mennydörgést?

- A villám csapása.

- Mi teszi az áldozatot?

- A nyájak. 

7. - Ki a hat isten?

- A tűz, a föld, a szél, a levegőég, a Nap és az ég. Ez a hat isten, mert ebből a hatból áll az egész világ.

8. - Ki a három isten?

- A Három Világ, mert az összes isten azokban él.

- Ki a két isten?

- Az étel és a lélegzet. 

- Ki a másfél isten?

9. - Az, aki megtisztít. Bár végül is csak egyetlen isten az, aki megtisztít. Hogy miért másfél mégis a neve? Mert az egész világot felszaporítja (adhjardhnoti), ezért másfél (adhjardha) a neve.

- Ki az egyetlen isten?

- A lélegzet. Ezt nevezik Brahmannak, ez van odaát.

10. Sákalja így folytatta:

- Jádnyavalkja! Otthona a föld, világa a tűz, esze a fény. Aki tudja, hogy ki ez az Ember, minden lelkek legmagasabbika, az bizony tudó. 

- Jól tudom, hogy ki az az Ember, akit te minden lelkek legmagasabbikának nevezel. A testet öltött Ember. De azt már te mondd meg Sákalja, hogy ennek ki az istene!

- A halhatatlanság - felelte az, majd így folytatta:

11. - Jádnyavalkja! Otthona a vágy, világa a szív, esze a fény. Aki tudja, hogy ki ez az Ember, minden lelkek legmagasabbika, az bizony tudó.

- Jól tudom, hogy ki az az Ember, akit te minden lelkek legmagasabbikának nevezel. A vágyból álló Ember. De azt már te mondd meg Sákalja, hogy ennek ki az istene!

- Az asszonyok - felelte az, majd így folytatta:

12. - Jádnyavalkja! Otthona a képek, világa a szem, esze a fény. Aki tudja, hogy ki ez az Ember, minden lelkek legmagasabbika, az bizony tudó.

- Jól tudom, hogy ki az az Ember, akit te minden lelkek legmagasabbikának nevezel. A Napban lévő Ember. De azt már te mondd meg Sákalja, hogy ennek ki az istene!

- A valóság - felelte az, majd így folytatta:

13. - Jádnyavalkja! Otthona az űr, világa a fül, esze a fény. Aki tudja, hogy ki ez az Ember, minden lelkek legmagasabbika, az bizony tudó.

- Jól tudom, hogy ki az az Ember, akit te minden lelkek legmagasabbikának nevezel. A hallásban és a visszhangban lakozó Ember. De azt már te mondd meg, Sákalja, hogy ennek ki az istene!

- A tér - felelte az, majd így folytatta:

14. - Jádnyavalkja! Otthona a sötétség, világa a szív, esze a fény. Aki tudja, hogy ki ez az Ember, minden lelkek legmagasabbika, az bizony tudó.

- Jól tudom, hogy ki az az Ember, akit te minden lelkek legmagasabbikának nevezel. Az árnyékban lakozó Ember. De azt már te mondd meg Sákalja, hogy ennek ki az istene!

- A halál - felelte az, majd így folytatta:

15. - Jádnyavalkja! Otthona a képek, világa a szem, esze a fény. Aki tudja, hogy ki ez az Ember, minden lelkek legmagasabbika, az bizony tudó.

- Jól tudom, hogy ki az az Ember, akit te minden lelkek legmagasabbikának nevezel. A tükörben lévő Ember. De azt már te mondd meg Sákalja, hogy ennek ki az istene!

- A lehelet - felelte az, majd így folytatta:

16. - Jádnyavalkja! Otthona a víz, világa a szív, esze a fény. Aki tudja, hogy ki ez az Ember, minden lelkek legmagasabbika, az bizony tudó.

- Jól tudom, hogy ki az az Ember, akit te minden lelkek legmagasabbikának nevezel. A vízben lévő Ember. De azt már te mondd meg Sákalja, hogy ennek ki az istene!

- Varuna - felelte az, majd így folytatta:

17. - Jádnyavalkja! Otthona a férfimag, világa a szív, esze a fény. Aki tudja, hogy ki ez az Ember, minden lelkek legmagasabbika, az bizony tudó.

- Jól tudom, hogy ki az az Ember, akit te minden lelkek legmagasabbikának nevezel. A fiúba ömlő Ember. De azt már te mondd meg Sákalja, hogy ennek ki az istene!

- Pradzsápati - felelte az.

18. Akkor így szólt Jádnyavalkja:

- Sákalja! Téged szemeltek hát ki a papok, hogy kikapard nekik a tüzes gesztenyét?

19. Sákalja így válaszolt:

- Jádnyavalkja! Ki az a Brahman, akinek tudásával a kuruk és a panycsálák papjait így elnémítod?

- Tudom a teret, annak isteneit, és azt, hogy min alapulnak.

20. - Ha valóban tudod a teret, annak isteneit, és azt, hogy min alapulnak, akkor mondd meg, hogy ki a Kelet istene?

- A Napisten.

- Mi a Napisten alapja?

- A szem.

- Mi a szem alapja?

- A képek. Mert a képeket látja az ember a szemmel.

- Mi a képek alapja?

- A szív. Mert szívvel ismeri meg az ember a képeket. Ezért a szív a képek alapja.

21. - Úgy van, Jádnyavalkja! Ki a Dél (daksina) istene?

- Jama. 

- Mi Jama alapja?

- Az áldozat.

- Mi az áldozat alapja?

- Az adomány (daksina).

- Mi az adomány alapja?

- A hit. Mert aki hisz, az adományoz. Így hát a hit az adomány alapja.

- Mi a hit alapja?

- A szív. Mert szívvel ismeri meg az ember a hitet. Ezért a szív a hit alapja.

22. - Úgy van, Jádnyavalkja! Ki a Nyugat istene?

- Varuna.

- Mi Varuna alapja?

- A vizek. 

- Mi a vizek alapja?

- A férfimag. 

- Mi a férfimag alapja?

- A szív. Mert azt mondják, ha valakinek hozzá hasonló fia születik, hogy szívből jött, szívből teremtett. Ezért a szív a férfimag alapja.

23. - Úgy van, Jádnyavalkja! Ki az észak istene?

- A Nedűisten. 

- Mi a Nedűisten alapja?

- A beavatás.

- Mi a beavatás alapja?

- Az igazság. Amikor avatnak, azt mondják: Igazat szólj! Ezért az igazság a beavatás alapja.

- Mi az igazság alapja?

- A szív. Mert szíwel ismeri meg az ember az igazságot. Ezért a szív az igazság alapja.

24. - Úgy van, Jádnyavalkja! Ki a Zenit istene?

- A tűz.

- Mi a tűz alapja?

- A szó.

- Mi a szó alapja?

- A szív.

- Mi a szív alapja?

25. Jádnyavalkja így szólt:

- Ó, te szószaporító! Azt hiszed talán, hogy lehet az máshol, mint bennünk magunkban. Ha máshol lenne és nem idebent, hát akkor madarak tépnék és kutyák cibálnák!

26. - Mi a te Lelked alapja?

- A belélegzés.

- Mi a belélegzés alapja?

- A kilélegzés.

- Mi a kilélegzés alapja?

- A szétlélegzés.

- Mi a szétlélegzés alapja?

- A fellélegzés.

- Mi a fellélegzés alapja?

- Az összelélegzés.

A Lélek azonban nem ilyen és nem olyan. Megragadhatatlan, mert meg nem ragadják, mulandótlan, mert el nem múlik, tiszta, mert hozzá semmi sem tapad. Nem kötődik, meg nem inog, kár sosem éri. 

Ez hát a nyolc alap, a nyolc világ, a nyolcféle isten, a nyolcféle Ember. De ki az, aki ezt a nyolcféle Embert lebírja, meghaladja, szétkergeti? Erről az Emberről kérdezem tőled a titkos tanítást. Ha nem tudsz felelni, hát repedjen szét a fejed! Sákalja nem tudott felelni, és a feje szétrepedt. Rablók hordták szét a csontjait, és használták fel (alantas) célokra.

27. Így szólt akkor Jádnyavalkja:

- Tiszteletreméltó Papok! Kérdezzen, aki akar, vagy kérdezzetek mindannyian. Vagy aki akarja, azt én kérdezem, vagy kérdezhetem mindőtöket.

A papok azonban nem mertek kérdezni.

28. Akkor ezzel a verssel kérdezte őket:

Akár a fa, az erdő hercege, olyan az ember, bizony.

Haja a levelek, bőre a kéreg, bőre alatti vére a nedv.

Ha megsebzik, vére csorog, mint sebzett fából a lé.

Húsa a fa, ina a háncs, csontja a geszt, veleje bél.

Ha a fát ledöntik, akkor gyökeréből újra fakad.

De milyen gyökérből nő ki az ember a halál után?

Ne mondd, hogy magja az, mert az csak élőből szökken elő, mint ahogy magjából fakad a fa még halála előtt.

Tépd ki a fát gyökerestül, és újra nem fakad az.

De milyen gyökérből nő ki az ember a halál után?

Nem születik, ki megszületik. Ki is nemzi meg újra?

A Brahman gyönyörű megismerés, legfőbb java az adónak, de annak is, ki lábát megveti, és tudja őt.


BRIHADÁRANYAKA-UPANISAD

===NEGYEDIK FEJEZET===

Első szakasz


1. Királyi fogadás volt egyszer a vidéha-béli Dzsanaka király udvarában. Ezen Jádnyavalkja is megjelent. Azt kérdezte tőle a király:

- Nos, Jádnyavalkja, mit kívánsz, teheneket, vagy okos kérdéseket és válaszokat?

Jádnyavalkja így válaszolt:

- Mind a kettőt, Nagykirály. Ám előbb azt szeretném hallani, miről beszéltek eddig neked.

2. - Dzsitvan Sailini beszélt arról, hogy a szó a Brahman.

- Olyan ember szavának tűnik ez, aki megkapta a tanítást anyjától, atyjától, tanítójától. Ha azt mondta, hogy a szó a Brahman, úgy biztosan arra gondolt, hogy mi is marad annak, aki nem tud beszélni. De vajon a Brahman otthonát és alapját is elárulta-e?

- Ezekről nem beszélt.

- Akkor csak féllábon áll ez, Nagykirály.

- Mondd el hát nékünk te, Jádnyavalkja!

- A szó csak az otthona, az alapja az űr. Mint a megismerésnek, úgy kell ekkor a Brahmannak szentelődni.

- Mi teszi az űrt megismeréssé?

- Maga a szó, Nagykirály. Mert szó által ismeri meg az ember a rokonait, szó által ismeri meg a Himnuszok Tudását, a Varázsigék Tudását, a Dalok Tudását, a Tűzpapok és az Angiraszok Tudását, a regéket, a mítoszokat, a tudományokat, a titkos tanításokat, a verseket, a szövétnekeket, a párbeszédeket, a magyarázatokat, az áldozottat és az adottat, az ételt és az italt, a Földet és a Mennyet, az összes lényeket. Nagykirály, a szó által ismeri meg az ember a Brahmant, ezért a szó a Legfőbb Brahman. Nem hagyja el azt a szó, minden lény ahhoz szalad, istenné válva megy az istenekhez, aki ezt tudja, és így szentelődik neki. 

- Ezer tehenet adok neked, egy elefánt nagyságú bikával - mondta Dzsanaka, Vidéha királya. Ám így szólt Jádnyavalkja:

- Atyám azt mondta mindig, semmit se fogadjak el, amíg a tanítást be nem fejeztem. Szeretném hallani, hogy miről beszéltek még neked.

3. - Udanka Saulbájana beszélt arról, hogy a lélegzet a Brahman.

- Olyan ember szavának tűnik ez, aki megkapta a tanítást anyjától, atyjától, tanítójától. Ha azt mondta, hogy a lélegzet a Brahman, úgy biztosan arra gondolt, hogy mi is marad annak, aki nem tud lélegezni. De vajon a Brahman otthonát és alapját is elárulta-e?

- Ezekről nem beszélt.

- Akkor csak féllábon áll ez, Nagykirály.

- Mondd el hát nékünk te, Jádnyavalkja!

- A lélegzet csak az otthona, az alapja az űr. Mint kedvesnek, úgy kell ekkor a Brahmannak szentelődni.

- Mi teszi az űrt kedvessé?

- Maga a lélegzet, Nagykirály. Mert a lélegzet kedvéért olyanért is áldoz az ember, amiért áldozni nem szabad, azt is elfogadja, amit elfogadni nem szabad. Bárhová szaladjon is halálfélelmében, a lélegzet kedvéért teszi. Ezért a lélegzet a Legfőbb Brahman. Nem hagyja el azt a lélegzet, minden lény ahhoz szalad, istenné válva megy az istenekhez, aki ezt tudja, és így szentelődik neki.

- Ezer tehenet adok neked, egy elefánt nagyságú bikával mondta Dzsanaka, Vidéha királya. Ám így szólt Jádnyavalkja:

- Atyám azt mondta mindig, semmit se fogadjak el, amíg a tanítást be nem fejeztem. Szeretném hallani, hogy miről beszéltek még neked.

4. - Barku Vársna beszélt arról, hogy a szem a Brahman.

- Olyan ember szavának tűnik ez, aki megkapta a tanítást anyjától, atyjától, tanítójától. Ha azt mondta, hogy a szem a Brahman, úgy biztosan arra gondolt, hogy mi is marad annak, aki nem lát. De vajon a Brahman otthonát és alapját is elárulta-e?

- Ezekről nem beszélt.

- Akkor csak féllábon áll ez, Nagykirály.

- Mondd el hát nékünk te, Jádnyavalkja!

-A szem csak az otthona, az alapja az űr. Mint a valóságnak, úgy kell ekkor a Brahmannak szentelődni.

- Mi teszi az űrt valósággá?

- Maga a szem, Nagykirály. Mert szemmel lát az ember. És amikor azt kérdezik valakitől: Láttad? - akkor felelheti: Láttam, ez a valóság. Ezért a szem a Legfőbb Brahman. Nem hagyja el azt a szem, minden lény ahhoz szalad, istenné válva megy az istenekhez, aki ezt tudja, és így szentelődik neki.

- Ezer tehenet adok neked, egy elefánt nagyságú bikával - mondta Dzsanaka, Vidéha királya. Ám így szólt Jádnyavalkja:

- Atyám azt mondta mindig, semmit se fogadjak el, amíg a tanítást be nem fejeztem. Szeretném hallani, hogy miről beszéltek még neked.

5. - Gardabhívipíta Bháradvádzsa beszélt arról, hogy a fül a Brahman.

- Olyan ember szavának tűnik ez, aki megkapta a tanítást anyjától, atyjától, tanítójától. Ha azt mondta, hogy a fül a Brahman, úgy biztosan arra gondolt, hogy mi is marad annak, aki nem hall. De vajon a Brahman otthonát és alapját is elárulta-e?

- Ezekről nem beszélt.

- Akkor csak féllábon áll ez, Nagykirály.

- Mondd el hát nékünk te, Jádnyavalkja!

- A fül csak az otthona, az alapja az űr. Mint a végtelenségnek, úgy kell ekkor a Brahmannak szentelődni.

- Mi teszi az űrt végtelenséggé?

- A tér, Nagykirály. Ezért van az, hogy bármilyen irányba menjen az ember, a végére sohasem ér. Mert a tér végtelen. A tér a füllel azonos, ezért a fül a Legfőbb Brahman. Nem hagyja el azt a fül, minden lény ahhoz szalad, istenné válva megy az istenekhez, aki ezt tudja, és így szentelődik neki.

- Ezer tehenet adok neked, egy elefánt nagyságú bikával - mondta Dzsanaka, Vidéha királya. Ám így szólt Jádnyavalkja:

- Atyám azt mondta mindig, semmit se fogadjak el, amíg a tanítást be nem fejeztem. Szeretném hallani, hogy miről beszéltek még neked.

6. - Szatjakáma, Dzsabálá Fia beszélt arról, hogy az ész a Brahman.

- Olyan ember szavának tűnik ez, aki megkapta a tanítást anyjától, atyjától, tanítójától. Ha azt mondta, hogy az ész a Brahman, úgy biztosan arra gondolt, hogy mi is marad annak, akinek nincsen esze. De vajon a Brahman otthonát és alapját is elárulta-e?

- Ezekről nem beszélt.

- Akkor csak féllábon áll ez, Nagykirály.

- Mondd el hát nékünk te, Jádnyavalkja!

- Az ész csak az otthona, az alapja az űr. Mint a gyönyörnek, úgy kell ekkor a Brahmannak szentelődni.

- Mi teszi az űrt gyönyörré?

- Maga az ész, Nagykirály. Mert esze ragadja a férfit az asszonyhoz, így nemz azzal fiút a maga képmására. Ebből áll a gyönyör. Ezért az ész a Legfőbb Brahman. Nem hagyja el azt az ész, minden lény ahhoz szalad, istenné válva megy az istenekhez, aki ezt tudja, és így szentelődik neki.

- Ezer tehenet adok neked, egy elefánt nagyságú bikával - mondta Dzsanaka, Vidéha királya. Ám így szólt Jádnyavalkja:

- Atyám azt mondta mindig, semmit se fogadjak el, amíg a tanítást be nem fejeztem. Szeretném hallani, hogy miről beszéltek még neked.

7. - Vidagdha Sákalja beszélt arról, hogy a szív a Brahman.

- Olyan ember szavának tűnik ez, aki megkapta a tanítást anyjától, atyjától, tanítójától. Ha azt mondta, hogy a szív a Brahman, úgy biztosan arra gondolt, hogy mi is marad annak, akinek nincsen szíve. De vajon a Brahman otthonát és alapját is elárulta-e?

- Ezekről nem beszélt.

- Akkor csak féllábon áll ez, Nagykirály.

- Mondd el hát nékünk te, Jádnyavalkja!

- A szív csak az otthona, az alapja az űr. Mint szilárdnak, úgy kell ekkor a Brahmannak szentelődni.

- Mi teszi az űrt szilárddá?

- Maga a szív, Nagykirály. Minden lény otthona a szív, minden lény támasztéka a szív, minden lény alapja a szív. Ezért a szív a Legfőbb Brahman. Nem hagyja el azt a szív, minden lény ahhoz szalad, istenné válva megy az istenekhez, aki ezt tudja, és így szentelődik neki.

- Ezer tehenet adok neked, egy elefánt nagyságú bikával - mondta Dzsanaka, Vidéha királya. Ám így szólt Jádnyavalkja:

- Atyám azt mondta mindig, semmit se fogadjak el, amíg a tanítást be nem fejeztem.


Második szakasz


1. Akkor a vidéha-béli Dzsanaka király odacsusszant hozzá fűvánkosáról, és így szólt:

- Tisztelet néked, Jádnyavalkja! Tanítsd meg nekem!

- Ó, Nagykirály! Ahogy hajót vagy kocsit szerelnek fel a nagy út előtt, úgy láttad el Lelked e titkos tanítással. Tudjuk, hogy gazdag vagy, van kíséreted, a tudást megtanultad, hallottad a titkos tanításokat. Mondd meg nekem, hová kerülsz, ha eltávozol a világból!

- Magasztos, nem tudom én azt!

- Nohát akkor elmondom, hová jutsz.

- Mondd el, Magasztos!

2. - Van a jobb szemben egy Ember, akit Gyújtónak (indha) neveznek, de rejtélyes módon Indrának is, mert az istenek a rejtélyeset kedvelik, és kerülik a nyilvánvalót.

3. A bal szemben pedig az Ember képmására ott van a felesége, Virádzs. Ők a szív közepében ölelik egymást, étkük a szívbéli vér, befedi őket a szív szövedéke, útjuk a felfelé futó ér. Mint ezerfelé ágazó hajszál, olyanok a szív jótevő erei. Folyékony ételük ezeken át folyik. Mert ők a testnél válogatottabb étkeket esznek.

4. Az Ember előreálló szerveiből lesz a Kelet, jobb felé álló szerveiből lesz a Dél, hátrafelé álló szerveiből lesz a Nyugat, bal felé álló szerveiből lesz az Észak, felfelé álló szerveiből lesz a Zenit, lefelé álló szerveiből lesz a Nadír, összes szerveiből lesz az összes égtáj.

A Lélek azonban nem ilyen és nem olyan. Megragadhatatlan, mert meg nem ragadják, mulandótlan, mert el nem múlik, tiszta, mert hozzá semmi sem tapad. Nem kötődik, meg nem inog, kár sosem éri. 

Akkor Jádnyavalkja így kiáltott:

- Dzsanaka, nem kell félned! 

Az pedig így válaszolt:

- Te ne félj, magasztos Jádnyavalkja. Mert te tanítottad meg nekünk, hogy miért nem kell félni. Tiéd egész Vidéha, és én magam is!


Harmadik szakasz


1. Jádnyavalkja egyszer elment a vidéha-béli Dzsanaka királyhoz. Azt gondolta: Ma nem beszélek! 

De korábban egy tűzáldozatnál kegyet ígért a királynak, és Dzsanaka azt a kegyet kérte, hogy válaszolja meg egy kérdését. Beleegyezett, és Dzsanaka ezt kérdezte tőle:

2. - Jádnyavalkja! Mi az ember világa?

- Nagykirály, a Nap az ember világa, mert napvilágnál ül, jár, dolgozik és tér meg otthonába.

3. - Bizony így van, Jádnyavalkja! És ha a Nap nyugodni tér, mi akkor az ember világa?

- Akkor a Hold az ember világa, mert holdvilágnál ül, jár, dolgozik és tér meg otthonába.

4. - Bizony így van, Jádnyavalkja! És ha Hold is, Nap is nyugodni tér, mi akkor az ember világa?

- Akkor a tűz az ember világa, mert tűzvilágnál ül, jár, dolgozik és tér meg otthonába.

5. - Bizony így van, Jádnyavalkja! És ha Hold is, Nap is nyugodni tér, és a tűz is kialszik, mi akkor az ember világa?

- Akkor a szó az ember világa, mert szóvilágnál ül,jár, dolgozik és tér meg otthonába. Ezért, ó, Nagykirály, ha az ember már a kezét se látja, de egy szó felröppen valahol, akkor elindul arrafelé.

6. - Bizony így van, Jádnyavalkja! És ha Hold is, Nap is nyugodni tér, és a tűz is kialszik, és elnémul a szó is, mi akkor az ember világa?

- Akkor a Lélek az ember világa, mert lélekvilágnál ül, jár, dolgozik és tér meg otthonába.

7. - Miféle Lélek ez?

- Az életerők közepette a szívben világló, megismerésből álló Ember. Bejárja a két világot, mégis változatlan marad. Olyan, mintha gondolkodna, olyan, mintha kóborolna, mert amikor elalszik, túllépi a halál formáinak világát.

8. Amikor ez az Ember megszületik, vagyis ha testet ölt, akkor megkötik őt a gonoszságok. Amikor meghal, vagyis ha testéből kiszáll, akkor elhagyja a gonoszságokat.

9. Ennek az Embernek két állapota van, az evilági és a túlvilági. A harmadik, középső állapot az álom. Ebből a középső állapotból rálát a két másikra, az evilágira és a túlvilágira. Amikor elalszik, innen vesz lendületet a túlsó világba. Ekkor mind a két világot egyformán látja, az itteni rosszat s a túli boldogat. Amikor elalszik, az itteni fenntartó világból vágja ki a mintákat, így építkezik saját fényének erejével. Magában világlik, magának világa ekkor az Ember.

10. Ott nincsenek kocsik, nincsen mit befogni, és nincsenek utak, így hát kocsikat, lovakat és utakat teremt magának. Ott nincs kedv, öröm és gyönyör, így hát kedvet, örömet és gyönyört teremt magának. Ott nincsenek kutak, tavak és folyók, így hát kutakat, tavakat és folyókat teremt magának. Mert ő a Teremtő.

11. Erről szól a vers:

Álomba merül és testéből kiszáll,

az alvóra éberen alátekint,

fénytestét felölti, megtér honába

az aranyló Ember, a Hattyúkirály. 

12. Alant a fészkére lélegzőn vigyáz,

kiröppen belőle halhatatlanul,

halálon túl kószál vágyát követve

az aranyló Ember, a Hattyúkirály.

13. Álomba merülve ide-oda száll,

isten ő, számtalan formát teremt,

emitt örvendezik és nőkkel vigad,

amott szörnyűt lát, borzalmasat.

14. Öröme kertjét megláthatod,

de őt nem látja senki sem.

Ezért mondják azt, hogy nem szabad az alvót felriasztani, mert nehéz azt meggyógyítani, akihez nem tér vissza a Lélek. Ezért mondják azt is, hogy a Lélek éber az álomban is. Mert ama dolgokat látja az ember álmában is, mint amiket az ébrenlét világában. Ezért világa az ember saját magának.

Dzsanaka király így szólt:

- Magasztos Jádnyavalkja! Ezer tehenet adok néked, ha elmondod, mi az, mi ennél is feljebb vezet.

15. - Miután kedvére fürdött a letisztulásban, látta a jót és a rosszat, visszasiet akkor előbbi helyére, az álom állapotába. De amit itt lát, az hozzá nem tapad, mert az Emberhez nem tapadhat semmi sem.

- Magasztos Jádnyavalkja! Ezer tehenet adok néked, ha elmondod, mi az, mi ennél is feljebb vezet.

16. - Miután kedvére fürdött az álomállapotban, látta a jót és a rosszat, visszasiet akkor előbbi helyére, az ébrenlét állapotába. De amit itt lát, az hozzá nem tapad, mert az Emberhez nem tapadhat semmi sem.

- Magasztos Jádnyavalkja! Ezer tehenet adok néked, ha elmondod, mi az, mi ennél is feljebb vezet.

17. - Miután kedvére fürdött az ébrenléti állapotban, látta a jót és a rosszat, visszasiet akkor előbbi helyére, az álomállapotba.

18. Ahogyan egy nagy hal cikázik a folyó két partja között, úgy cikázik az Ember e két állapot, az itteni és a túlsó part, az ébrenlét és az álom között.

19. És ahogyan a sólyom vagy sas repül az égen, majd szárnyát fáradtan összecsukva fészkére száll, úgy siet az Ember abba az állapotba, ahol nem lát álomképeket és nem érez vágyakat.

20. Mint ezerfelé ágazó hajszál, olyan vékonyak a jótevő erek, telve fehérrel, kékkel, sárgával, zölddel és vörössel. Ha úgy látja az ember, hogy ölik, szorongatják, elefánt űzi vagy gödörbe esik éppen, csak azt véli tudatlanul valóságnak, amitől ébren is fél. Amikor tudja: Isten vagyok, király vagyok, a mindenség vagyok! - hát ez az ő legmagasabb világa.

21. A mélyálom az Ember igazi alakja, ez mentes a vágyaktól, mentes a rossztól, mentes a félelemtől. Ahogyan a kedvest átölelve külsőről, belsőről mit sem tudunk, ugyanígy nem tud az Ember sem belsőről, sem külsőről a megismerő Lelket ölelve. Ebben a vágytalan alakban vágyai beteltek, magának vágya, gondot nem ismer. 

22. Az atya itt nem atya, az anya nem anya, a világok nem világok, az istenek nem istenek, a tudás nem tudás, a tolvaj nem tolvaj, a gyilkos nem gyilkos, a korcs nem korcs, a fattyú nem fattyú, a szerzetes nem szerzetes, a remete nem remete. Ekkor már nem érinti a jó és a rossz, ekkor már szíve minden gondján túlemelkedett. 

23. Ha ekkor nem lát, csak azért nem lát, mert nincsen egy másik, mit látni lehet. Ám az örök látó a látást el nem veszítheti.

24. Ha ekkor nem szagol, csak azért nem szagol, mert nincsen egy másik, mit szagolni lehet. Ám az örök szagló a szaglást el nem veszítheti.

25. Ha ekkor nem ízlel, csak azért nem ízlel, mert nincsen egy másik, mit ízlelni lehet. Ám az örök ízlelő az ízlelést el nem veszítheti.

26. Ha ekkor nem szól, csak azért nem szól, mert nincsen egy másik, mit szólni lehet. Ám az örök szóló a szót el nem veszítheti.

27. Ha ekkor nem hall, csak azért nem hall, mert nincsen egy másik, mit hallani lehet. Ám az örök halló a hallást el nem veszítheti.

28. Ha ekkor nem gondolkodik, csak azért nem gondolkodik, mert nincsen egy másik, mit gondolni lehet. Ám az örök gondolkodó a gondolkodást el nem veszítheti.

29. Ha ekkor nem érez, csak azért nem érez, mert nincsen egy másik, mit érezni lehet. Ám az örök érző az érzést el nem veszítheti.

30. Ha ekkor nem ismer, csak azért nem ismer, mert nincsen egy másik, mit ismerni lehet. Ám az örök ismerő az ismerést el nem veszítheti.

31. Mert ahol van másik, ott lehet látni a másikat, ott lehet szagolni a másikat, ott lehet ízlelni a másikat, ott lehet szólni a másikat, ott lehet hallani a másikat, ott lehet gondolni a másikat, ott lehet érezni a másikat, ott lehet ismerni a másikat. 

32. Nagykirály! Olyan a Látó a másik híján, mint a tiszta víz - ekkor övé a Brahman világa. Legfőbb célja ez, legfőbb boldogsága ez, legfőbb világa ez, legfőbb üdve ez. Ennek az üdvnek csak egy kicsinyke része jut a többi lénynek egész életére.

33. Ki gazdag és szerencsés, király a többiek fölött, halmoz minden emberi élvezetet - ez a legfőbb emberi üdv. Száz emberi üdv ér fel egyetlen üdvvel az égbe szállt atyák körében. Az atyáknak száz üdve ér fel egyetlen üdvvel a gandharvák világában. A gandharvák száz üdve ér fel egyetlen üdvvel a jutalom-istenek világában. A jutalom-istenek száz üdve ér fel egyetlen üdvvel a született istenek világában, de annak az üdve is ilyen, aki meghallja a tudást, tisztaszívű és vágyát lebírta. A született istenek száz üdve ér fel egyetlen üdvvel Pradzsápati világában, de annak az üdve is ilyen, aki meghallja a tudást, tisztaszívű és vágyát lebírta. Pradzsápati száz üdve ér fel egyetlen üdvvel a Brahman világában, de annak az üdve is ilyen, aki meghallja a tudást, tisztaszívű és vágyát lebírta. Ó, Nagykirály, ez a legnagyobb üdv, ez a Brahman világa. 

Dzsanaka király így szólt:

- Magasztos Jádnyavalkja! Ezer tehenet adok néked, ha elmondod, mi az, mi ennél is feljebb vezet.

Megrettent ekkor Jádnyavalkja: Ez az éles eszű király minden titokból kiforgatott!

Majd így folytatta:.

34. - Miután kedvére fürdött az álomállapotban, látta a jót és a rosszat, visszasiet akkor előbbi helyére, az ébrenléti állapotba.

35. Ahogyan a túlterhelt kocsi recseg-ropog, úgy nyöszörög a test is a megismerő Lélek súlya alatt, ha végét járja az ember.

36. Ha elsorvad valaki, öregség, betegség emészti, akkor az Ember úgy hullik le tagjairól, mint ahogyan érett termés, gyümölcs vagy bogyó hull le az ágról. Visszasiet akkor előbbi helyére, a lélegzetbe.

37. Ahogyan tanácsnokok, őrök, kocsihajtók és falubírák sietnek az érkező király elébe, kínálják étellel, itallal, hajlékkal feje fölé, és azt kiabálják: Megjött, megérkezett! - így sietnek a lények annak elébe, ki tudja ezt, és azt kiáltják: Megjött a Brahman, megérkezett!

38. Ahogyan tanácsnokok, őrök, kocsihajtók és falubírák sietnek a távozó király köré, ugyanígy gyűlnek az Ember köré az életerők, ha a végét járja valaki.


Negyedik szakasz 


1. Amikor elgyengül, elájul a Lélek, akkor köréje gyűlnek az életerők. Magához vonzza e fényparányokat, és a szívbe húzódik vissza. A szemben lakó Ember pedig visszaszáll a Napba, ezért nem ismeri fel többé a képeket.

2. Ekkor mondják: Eggyé vált, nem lát. Ekkor mondják: Eggyé vált, nem szagol. Ekkor mondják: Eggyé vált, nem ízlel. Ekkor mondják: Eggyé vált, nem szól. Ekkor mondják: Eggyé vált, nem hall. Ekkor mondják: Eggyé vált, nem gondolkodik. Ekkor mondják: Eggyé vált, nem érez. Ekkor mondják: Eggyé vált, nem ismer.

Ekkor felizzik a szív csúcsa, és amikor felizzott, a Lélek kiröppen innen a szemen át, a fejtetőn át, vagy egy másik testrészen át. Amikor kiröppen, magával rántja a lélegzetet. Amikor a lélekzet kiröppen, magával rántja a többi érzékszerveket. A Lélek megismerésből áll, így magával ránt minden megismerőt. Tudása, tettei és elért bölcsessége vezetik tovább az úton.

3. Ahogyan a hernyó a fűszál végére érve összehúzza magát, hogy átlendüljön a másik levélre, a testet ledobva és a nemtudást eleresztve a Lélek is így vesz lendületet az új kezdet előtt.

4. Ahogyan az ötvös a fémbe vert mintát simára kalapálja, hogy új, szebb formát verjen ki rá, a testet ledobva és a nemtudást eleresztve a Lélek is így teremt új, szebb formát magának az ősök, a gandharvák, az istenek között, Pradzsápatinál, a Brahmannál, vagy más lények körében.

5. Bizony a Lélek a Brahman. Megismerésből áll, lélegzetből áll, észből áll, szemből áll, fülből áll, földből áll, vízből áll, szélből áll, űrből áll, fényből áll és nem fényből áll, vágyból áll és nem vágyból áll, haragból áll és nem haragból áll, törvényből áll és nem törvényből áll - mindenből áll.

Aszerint születik újra, amiből áll, ami szerint cselekszik, ami szerint viselkedik. A jótevő jóvá születik, a gonosztevő gonosszá. Jó lesz az ember a jótett által, és gonosz a gonosz által. Ezért mondják azt, hogy az ember vágyakból áll. Amire vágyik, azt akarja, amit akar, azt teszi, amit tesz, úgy alakul élete. 

6. Erről szól a vers:

Oda csapódik, oda jut a végén,

ahová esze és hímtagja sodorta.

S ha elfogyott a tettek égi jutalma,

újra cselekszik a Földre visszatérvén. 

Így van ez a vágyakozókkal. A nem vágyakozókkal pedig imígyen: Ki vágytalan, vágyai beteltek, csak önmagára vágyik, abból nem szállnak el az életerők, hanem a Brahmanná válik, és a Brahmanhoz jut el.

7. Erről szól a vers:

Ki minden vágyat eléget, halandó szívét se félti,

örök az, és a Brahmant már itt a világban eléri.

Úgy hever a test, ahogyan a levetett, száraz kígyóbőr hever a hangyabolyon. A lélegzet azonban testetlen, örök, ez a Brahman, ez a tiszta fény.

- Magasztos Jádnyavalkja! Ezer tehenet adok néked - szólt Dzsanaka, Vidéha királya. Ő pedig így folytatta:

8. - Erről szól a vers:

Ősi úthoz értem, lábam megtalálta,

keskeny az út, vége messzeségbe vész.

Bölcsek tapossák, Brahman tudói,

így repülnek fel az Égi Világba.

9. Rajta van minden, amit csak tanultam,

a fehér, a sárga, kék, zöld és piros. 

Szentek lépnek rá, Brahman tudói,

és ragyogássá válnak megigazultan.

10. Vakságba, sötétségbe buknak a nem tudásnak hódolók,

de ennél is nagyobb sötétbe a tudást csak kóstolók. 

11. Siralmas világok vakságba, sötétségbe merültek,

a kábán elbukott tudatlanok mind ide kerülnek.

12. Aki a Lelket megismeri és tudja: Én vagyok az!

- miért is akarna ebbe a beteg testbe visszakerülni?

13. Mert ki a testben Lelkét megtalálja,

és érte a mély szakadékba lemegy,

az mindenható, az világteremtő,

övé a világ, magának világa.

14. Már itt a létben meg kell tudni végre,

nagyot veszítünk, ha nem tudjuk meg Őt.

Aki megtudta, az már halhatatlan,

aki Őt nem tudja, szenvedés a bére. 

15. Ám ha az ember a Lelket örök istenként szemléli,

uraként múltnak és jövőnek, úgy nincs oka félni. 

16. Körülötte száll az év s a napok; mint örök életet,

mint világnak világát, úgy imádják őt az istenek.

17. Amin a lények ötféle serege és az űr alapul,

örök Lelkemnek azt tudom én halhatatlanul.

18. Lélegzet lélegzete, szem szeme,

fül füle, gondolat gondolata, 

így tekints hát reá, és tudd meg:

ő az ősöreg Brahman, a lét kezdete.

19. Vésd észbe, nincsen különbség, mert ő így csinálta.

Ki megkülönböztet, az halálból bukik újabb halálba. 

20. Minden, ami van, mérhetetlen, rezdületlen egység.

Űrön túli Lelked örök, nem éri születés, öregség.

21. Értő pap, így közelít majd a bölcsesség tefeléd,

szavaid ne fűzögesd hiába, csak fáraszt a beszéd.

22. Ez a nagy, születetlen Lélek megismerésből áll az életerők kőzött. A szív üregében pihen. Ő a mindenség ura, a mindenség parancsolója, a mindenség fejedelme. Nem lesz nagyobb a jótettek által, és nem lesz kisebb a rosszak által. Ő a mindenség ura a lények parancsolója, a lenyek őrizője, ő a gát, mely a világokat szétválasztja, hogy össze ne keveredjenek. 

A tudást tanulva, áldozva, adakozva, böjtölve, lemondva őt akarják megismerni a papok. Aki megismerte, hallgataggá lesz. Örök otthonra vágyva a remeték hozzá zarándokolnak. Ezzel a tudással mondtak le a fiakról az ősök: Minek is utód, hiszen Lelkünk maga a világ?

Elhagyták a vágyat fiak után, vagyon után, a világ után, és koldulva vándoroltak. Mert fiakra vágyni annyi, mint vagyonra vá, vagyonra vágyni annyi, mint a világra vágyni. Hiú vagy ez is, az is. 

E Lélek azonban nem ilyen és nem olyan. Megragadhatatlan, mert meg nem ragadják, mulandótlan, mert el nem múlik, tiszta, mert hozzá semmi sem tapad. Nem kötődik, meg nem inog, kár sosem éri. Ki tudja ezt, azt nem gyűri le sem a jó, sem a rossz, amit elkövetett hanem ő gyűri le mindkettőt. Nem gyötri az, hogy elkövetett vagy elmulasztott valamit.

23. Erről szólt a vers:

Nagysága a papnak így tart örökké,

nem apasztják művek, nem gyarapítják.

Keresse ezt bátran, és ha megtalálta,

a helytelen tettek nem mocskolják többé.

Ezért ki tudja ezt, az nyugodt, megfékezett, lemondó, türelmes, összeszedett. Meglátja önnön Lelkét, mindent önnön Lelkeként szemlél. Nem gyűri le a rossz, amit elkövetett, hanem ő gyűri le a rosszat, nem gyötri meg a gonosz, hanem ő gyötri meg a gonoszt, ő éget el minden gonoszt. És a rossztól, a szenvedélytől, a kétségtől megszabadulva igazi pap lesz, ó, Nagykirály, akinek világa maga a Brahman

Így szólt Jádnyavalkja, a király pedig azt felelte:

- Magasztos Jádnyavalkja, szolgálatodra adom népemet és saját magamat is.

24. Bizony ez a nagy, születetlen Lélek eszi az ételt és adja a jót. Jóra talál, ki tudja ezt.

25. Ez a nagy, születetlen Lélek nem öregszik és nem hal meg. Ő az örök, rendíthetetlen Brahman. Mert rendíthetetlen a Brahman. A rendíthetetlen Brahmanná válik, ki tudja ezt.


Ötödik szakasz 


1. Jádnyavalkjának két felesége volt, Maitréjí és Kátjájaní. Maitréjí ismerte a Brahman tanát, Kátjájaní azonban csak annyit tudott, amennyit a nők általában. Jádnyavalkja készült remeteségbe vonulni, így szólt tehát:

2. - Maitréjí, elvonulok otthonomból, ezért mindent elosztok közted és Kátjájaní között.

Maitréjí így válaszolt:

3. - Ó, Uram, még ha a világ minden gazdagsága enyém lenne is, halhatatlanná lennék-e akkor?

- Nem. Úgy élnél, mint a gazdagok, de a vagyon halhatatlansággal nem kecsegtet.

4. - Mit kezdjek azzal, mi nem tesz halhatatlanná? Ó, Uram ! amit tudsz, azt add nekem!

5. Így Jádnyavalkja:

- Kedves voltál eddig is nekünk, és tetszésünk csak fokozódott. Jól van hát, Úrnőm, elmagyarázom. De jól vésd eszedbe, amit mondok neked!

6. Bizony nem a férj kedvéért kedves a férj, hanem a Lélek kedvéért kedves a férj. Nem a feleség kedvéért kedves a feleség, hanem a Lélek kedvéért kedves a feleség. Nem a fiak kedvéért kedvesek a fiak, hanem a Lélek kedvéért kedvesek a fiak. Nem a vagyon kedvéért kedves a vagyon, hanem a Lélek kedvéért kedves a vagyon. Nem a nyájak kedvéért kedvesek a nyájak, hanem a Lélek kedvéért kedvesek a nyájak. Nem a papság kedvéért kedves a papság, hanem a Lélek kedvéért kedves a papság. Nem a harcosi rang kedvéért kedves a harcosi rang, hanem a Lélek kedvéért kedves a harcosi rang. Nem a világok kedvéért kedvesek a világok, hanem a Lélek kedvéért kedvesek a világok. Nem az istenek kedvéért kedvesek az istenek, hanem a Lélek kedvéért kedvesek az istenek. Nem a tudományok kedvéért kedvesek a tudományok, hanem a Lélek kedvéért kedvesek a tudományok. Nem a lények kedvéért kedvesek a lények hanem a Lélek kedvéért kedvesek a lények. Nem a mindenség kedvéért kedves a mindenség, hanem a Lélek kedvéért kedves a mindenség.

Maitréjí, bizony a Lelket kell látni, azt kell hallani, azt kell megérteni, abban kell elmélyedni. És aki látta, hallotta, megértette ezt a Lelket és elmélyedett benne, az tudja ezt az egész világot.

7. Ki a papságot a Lelken kívül tudja, a papságot elveszíti az. Ki a harcosi rangot a Lelken kívül tudja, a harcosi rangot elveszíti az. Ki a világokat a Lelken kívül tudja, a világokat elveszíti az. Ki az isteneket a lelken kívül tudja, az isteneket elveszíti az. Ki a tudományokat a Lelken kívül tudja, a tudományokat elveszíti az. Ki a lényeket a Lelken kívül tudja, a lényeket elveszíti az. Ki a mindenséget a Lelken kívül tudja, a mindenséget elveszíti az.

8. Olyan ez, mint amikor a dobot megverik. A hangot kint megfogni nem lehet, de a dobot vagy a dobost megragadva megragadták a hangot is.

9. Olyan ez, mint amikor kagylókürt rikolt. A hangot kint megfogni nem lehet, de a kürtöt vagy a kürtöst megragadva megragadták a hangot is.

10. Olyan ez, mint amikor a lantot pengetik. A hangot kint megfogni nem lehet, de a lantot vagy a lantost megragadva megragadták a hangot is.

11. Olyan ez, mint amikor nedves fát tesznek a tűzre, és abból füstfelhők szállnak mindenfelé. Bizony így fújta ki ez a nagy lény a Himnuszok Tudását, a Varázsigék Tudását, a Dalok Tudását, a Tűzpapok és az Angariszok Tudását, a regéket, a mítoszokat, a tudományokat, a titkos tamtásokat, a verseket, a szövétnekeket, a párbeszédeket, a magyarázatokat, az áldozottat és az adottat, az ételt és az italt, a Földet és a Mennyet, és minden lényeket. Mindezt ő fújta ki.

12. Ahogyan minden vizek az óceánba szaladnak, úgy szalad össze benne bőrként minden tapintás, úgy szalad össze benne nyelvként minden íz, úgy szalad össze benne orrként minden szag, úgy szalad össze benne szemként minden kép, úgy szalad össze benne fülként minden hang, úgy szalad össze benne észként minden gondolat, úgy szalad össze benne szívként minden emlékezés, úgy szalad össze benne kézként minden tett, úgy szalad össze benne ágyékként minden kéj, úgy szalad össze benne végbélként minden ürítés, úgy szalad össze benne lábként minden mozgás, úgy szalad össze benne szóként minden tudás.

13. Olyan ez, mint a vízbe vetett só, amelynek nincs külseje és belseje, hanem pusztán a só ízéből áll. A Léleknek sincsen külseje és belseje, hanem pusztán megismerésből áll. Felemelkedik a létezők köréből, majd beléjük száll megint. De nincsen tudat a halál után, bizony azt mondom én.

14. Maitréjí így szólt:,

- Ó, Uram, összezavarsz ezzel, ezt a Lelket én felfogni nem tudom.

15. - Amit mondok, az nem zavar össze. Bizony mulandótlan, örök törvény ez a Lélek. Mert ahol kettősség van, ott láthatja az egyik másikat, ott szagolhatja az egyik a másikat, ott ízlelheti az egyik a másikat, ott szólíthatja az egyik a másikat, ott hallhatja az egyik a másikat, ott észreveheti az egyik a másikat, ott tapinthatja az egyik a másikat, ott ismerheti az egyik a másikat. De ha egyetlen Lélekké vált minden, hogyan is láthatna az valamit, hogyan is szagolhatna az valamit, hogyan is ízlelhetne az valamit, hogyan is szólhatna az valamit, hogyan is hallhatna az valamit, hogyan is vehetne észre az valamit, hogyan is tapinthatna az valamit, hogyan is ismerhetne az valamit? Hogyan is ismerhetné meg azt, amivel mindent megismert, hogyan is ismerhetné meg a megismerőt?

A Lélek azonban nem ilyen és nem olyan. Megragadhatatlan, mert meg nem ragadják, mulandótlan, mert el nem múlik, tiszta, mert hozzá semmi sem tapad. Nem kötődik, meg nem inog, kár sosem éri. Hogyan is lehetne megismerni a megismerőt?

Maitréjí, most már tudod a tanítást. Ez pedig elég ahhoz, hogy halhatatlanná legyél.

Így szólt Jádnyavalkja és elvonult.


Hatodik szakasz 


1. Íme a tanítók sora:

Pautimásját Gaupavana tanította, Gaupavanát (egy másik) Pautimásja, (ezt a) Pautimásját (egy másik) Gaupavana, Gaupavanát Kausika. Kausikát Kaundinja, Kaundinját Sándilja, Sándilját (egy másik) Kausika és Gautama.

2. Gautamát Ágnivésja, Ágnivésját Gárgja. Gárgját (egy másik) Gárgja, (ezt) a Gárgját (egy) Gautama, (ezt a) Gautamát Szaitava, Szaitavát Párásarjájana, Párásarjájanát Gárgjájana, Gárgjájanát Uddálakájana, Uddálakájanát Dzsábálájana, Dzsábálájanát Mádhjandinájana, Mádhjandinájanát Szaukarájana, Szaukarájanát Kásájana, Kásájanát Szájakájana, Szájakájanát Kausikájani.

3. Kausikájanit Ghritakausika, Ghritakausikát Párásarjájana, Párásarjájanát Párásarja. Párásarját Dzsátúkarnja, Dzsátúkarnját Ászurájana és Jászka, Ászurájanát Traivani, Traivanit Aupadzsandhani, Aupadzsandhanit Ászuri, Ászurit (egy) Bháradvádzsa, Bháradvádzsát Átréja, Átréját Mánti, Mántit (egy) Gautama, (ezt a) Gautamát (egy másik) Gautama, (ezt a) Gautamát Vátszja, Vátszját (egy) Sándilja, (ezt a Sándilját) Kaisorja Kápja, Kaisorja Kápját Kumárahárita, Kumáraháritát Gálava, Gálavát Vidarbhíkaundinja, Vidarbhíkaundinját Vatszanapád Bábhrava, Vatszanapád Bábhravát Pantháh Szaubhara. Pantháh Szaubharát Ajászja Ángirasza, Ajászja Ángiraszát Ábhúti Tvástra, Ábhúti Tvástrát Visvarúpa Tvástra, Visvarúpa Tvástrát a két Asvin, a két Asvint Dadhjancs Átharvana, Dadhjancs Átharvanát Atharvan Daiva, Atharvan Daivát Mritju Prádhvanszana, Mritju Prádhvanszanát Pradhvanszana, Pradhvanszanát Éka Risi, Éka Risit Vipracsitti, Vipracsittit Vjasti, Vjastit Szanáru, Szanárut Szanátana, Szanátanát Szanaga, Szanagát Paramésthin, Paramésthint a Brahman.

A Brahman önmagától való. Tisztelet a Brahmannak!


===ÖTÖDIK FEJEZET===

Első szakasz


OM

Teljes az Ott és teljes ez Itt.

Teljesből teljes felemelkedik.

Teljes a teljestől elszakad.

Teljesen mégis megmarad.

OM 

Az égbolt a Brahman, az ősöreg, szeles égbolt. Így mondta ezt Kauravjájaníputra. A papok tudásával tudom, amit tudni érdemes.


Második szakasz


1. Háromfélék voltak Pradzsápati gyermekei: istenek, emberek és ördögök. Apjuknál éltek, mint tanítványok. Így szóltak egyszer az istenek:

- Beszélj, Urunk!

Pradzsápati egy szótagot mondott nekik:

- Da. Értitek?

- Értjük - feleltek ők. - Azt mondtad, hogy fékezzük (dámjata) magunkat.

- Így van, értitek.

2. Akkor az emberek szóltak:

- Beszélj, Urunk!

Pradzsápati ugyanazt a szótagot mondta nekik:

- Da. Értitek?

- Értjük - feleltek ők. - Azt mondtad, hogy adakozzunk (datta).

- Így van, értitek.

3. Akkor az ördögök szóltak:

- Beszélj, Urunk!

A Teremtőúr nekik is ugyanezt a szótagot mondta:

- Da. Értitek?

- Értjük - feleltek ők. Azt mondtad, hogy irgalmazzunk (dajadhvam).

- Így van, értitek.

Da-da-da - ez zeng a mennydörgésben, az isteni hangban újra meg újra. Arra figyelmeztet: fékezd magad, adakozz, légy irgalommal. Ezért ezt a hármat kell gyakorolni: önfékezést, adakozást és irgalmat.


Harmadik szakasz


1. A szív Pradzsápati, a szív a Brahman, a szív a mindenség. Ez pedig három szótagból áll: hri-da-jam. Az első szótag a hri. Amnak áldoznak (abhiharanti) az övéi és az idegenek, ki tudja ezt. A második szótag a da. Annak adnak (dadati) az övéi és az idegenek, ki tudja ezt. A harmadik szótag a jam. Az égbe mennek (janti), kik tudják ezt. 


Negyedik szakasz


1. Ez az, bizony! Ez az volt, vagyis igazság volt. Ki elsőszülöttmek tudja ezt a nagy csodát, és azt, hogy a Brahman a valóság, az úrrá lesz a világokon. Hiszen mi is lehetne úrrá azon, ki elsőszülöttnek tudja ezt a nagy csodát, és azt, hogy a Brahman a valóság?


Ötödik szakasz


1. Kezdetben a világ víz volt. A valóságot a víz szülte. A Brahman a valóság. A Brahman megalkotta a Pradzsápatit, a Pradzsápati az isteneket. Az istenek a valóságnak szentelődnek. A valóság három szótagból áll: sza-ti-am. Az első szótag a sza, a második szótag a ti, a harmadik szótag az am. Az első és utolsó szótag a valóság, ami középen van, az valótlan. A valótlant két oldaláról valóság fogja közre, így lesz egyetlen valósággá a lét. Ki tudja ezt, annak nem árt a valótlan. 

2. E valóság a Nap. Az az Ember a napkorongban, és ez az ember a jobb szemben egymáson alapul. Az a napsugarak révén alapul ezen, ez az életerők révén alapul azon. Ha ez távozni készül a szemből, tisztán látja a napkorongot, a szemébe tűző Nap nem kergeti vissza. 

3. A napkorongban lévő Ember feje a Föld (bhúr). Egy feje van, ezért egy szótag ez. Karjai a Levegőég (bhuvah). Két karja van, ezért két szótag ez. Lábai az Ég (szuvah). Két lába van, ezért két szótag ez. Titkos neve a nappal (ahar). Elveti (há) és megöli (han) gonoszt, ki tudja ezt.

4. A jobb szemben lévő ember feje a Föld. Egy feje van, ezért egy szótag ez. Karjai a Levegőég. Két karja van, ezért két szótag ez. Lábai az Ég. Két lába van, ezért két szótag ez. Titkos neve az én (aham). Elveti (há) és megöli (han) a gonoszt, ki tudja ezt.


Hatodik szakasz


1. Az észből álló, fényvalóságú Ember itt lakik a szív közepében. Akkora, mint a rizsszem, mint az árpaszem, mégis ő a mindenség ura, a mindenség fejedelme, ő irányít mindent, mi létezik.


Hetedik szakasz


1. Azt mondják, a villám (vidjut) a Brahman, mert hogy mindent széthasít (vidjati). Széthasítja a villám annak bűneit, ki tudja, hogy a Brahman a villám. Mert a Brahman a villám.


Nyolcadik szakasz


1. A szónak, mint tejelő tehénnek kell szentelődni. Tőgye négyágú: az üdv, az áldás, a hej és a tessék szavak. Két ágából, az üdv-ből és az áldás-ból élnek az istenek. A tessék szóból az ősök. A hej szóból az emberek. A szó bikája a lélegzet, borja az ész.


Kilencedik szakasz


1. A Mindenember Tüze itt van az emberben, ezzel emészti a megevett ételt. Ez kelti a ropogást, amit akkor hallunk, ha fülünket befogjuk. Ha távozni készül a testből, nem halljuk többé ropogását.


Tizedik szakasz


1. Ha az ember elhagyja ezt a világot, akkor a szélbe repül. A szél akkora rést nyit előtte, mint a kerékagy. Ezen át felrepül, és a Napba jut. A Nap akkora rést nyit előtte, mint a dob nyílása. Ezen át felrepül, és a Holdba jut. A Hold akkora rést nyit előtte, mint a nagydob nyílása. Ezen át felrepül, és abba a világba jut, ahol nincsen hideg és meleg. Itt marad időtlen időkön át. 


Tizenegyedik szakasz


1. Az a legnagyobb lemondás, amikor az embert betegség kínozza. A legfőbb világot éri el, ki tudja ezt. Az a legnagyobb lemondás, amikor a halottat az erdőbe viszik. A legfőbb világot éri el, ki tudja ezt. Az a legnagyobb lemondás, amikor a halottat a tűzre vetik. A legfőbb világot éri el, ki tudja ezt.


Tizenkettedik szakasz


1. Egyesek azt mondják, hogy a Brahman az étel. De ez nem így van, mert az étel megromlik, ha nem frissíti a lélegzet. Mások azt mondják, hogy a Brahman a lélegzet. De ez nem így van, mert elapad a lélegzet, ha nincsen étel.

Vajon ha eggyé válik ez a két istenség, elérhető-e ezzel a legfőbb létezés? Mert Prátrida ezt kérdezte egyszer apjától, és azt is hozzátette:

- Hogyan is tehetnénk jót vagy rosszat annak, ki tudja ezt?

Apja csak legyintett erre, mintha azt mondaná:

- Ugyan, fiam! Eme eggyé vált istenségekkel hogyan is lehetne a legfőbb létezést elérni?

És még a vi szótagot mondta neki. A vi az étel, mert minden lény étellé válik (vis) egyszer. A ram szótagot is mondta neki. A ram a lélegzet, mert a lélegzet minden lényt megörvendeztet (ram). Minden lény azzá válik, minden lény annak örvendezik, ki tudja ezt.


Tizenharmadik szakasz


1. Dicshimnusz. Bizony a lélegzet a dicshimnusz (uktha), mert a lélegzet támasztja alá (utthápajati) az egész világot. Dicshimnuszban jartas, bölcs fia születik (utszthá) annak, egyéletű, egyvilágú lesz a dicshimnusszal, ki tudja ezt.

2. Varázsige. Bizony a lélegzet a varázsige (jadzsusz), mert a lélegzet köt össze (judzsjante) minden létezőt. Minden lény annak üdvére egyesül, egyéletű, egyvilágú lesz a varázsigével, ki tudja ezt.

3. Dal. Bizony a lélegzet a dal (száman), mert minden lény a lélegzetben szalad össze (szamjancsi). Minden lény szolgálón annak üdvére szalad össze, egyéletű, egyvilágú lesz a dallal, ki tudja ezt.

4. Kormányzás. Bizony a lélegzet a kormányzás (ksatra), mert kormányzás a lélegzet. Megóvja (trájaté) az életet a pusztulástól, félelem nélkül kormányoz (ksatram utram), egyéletű, egyvilágú lesz a kormányzással, ki tudja ezt.


Tizennegyedik szakasz


1. Föld (bhúmi), Levegőég (antariksa) és Ég (diaur) - nyolc szótag ez, és nyolc szótagú a gájatrí vers első sora. A Három Világ benne van ebben a sorban. Mindent elnyer, mi a három világban létezik, ki tudja ezt e sorról.

2. Himnuszok (ricsó), varázsigék (jadzsúmsi) és dalok (számáni) - nyolc szótag ez, és nyolc szótagú a gájatrí vers második sora. A Három Tudás benne van ebben a sorban. Mindent elnyer, mi a Három Tudásban fellelhető, ki tudja ezt e sorról.

3. Belélegzés (prána), kilélegzés (apána) és szétlélegzés (vjána) - nyolc szótag ez, és nyolc szótagú a gájatrí vers harmadik sora. Az életerők benne vannak ebben a sorban. Mindazt elnyeri, mi lélegez, ki tudja ezt e sorról.

Szépséges negyedik sorát por sosem éri. Az a Nap, ami ott ragyog. Szépséges (darsata) ez a negyedik, mert meglátható (dadrisa), és por nem éri, mert a Nap minden por felett ragyog. Éppen így ragyog dicsősége és szépsége annak, ki tudja ezt e sorról.

4. A gájatrí vers maga e negyedik, szépséges, por fölött ragyogó során alapul. Ennek a sornak a valóság az alapja. A valóság a szem, mert a szem a valóság. Ezért, ha ketten így vitáznak: Én hallottam! Én meg láttam! - hát annak hisznek, aki látta.

A valóság erőn alapul. Az erő pedig lélegzet. A valóság tehát a lélegzeten alapul. Ezért mondják: Az erő fölötte áll a valóságnak.

Ekképpen a gájatrí vers a Lelken alapul. Ő óvja (trá) az ember háza népét (gaja), ezért nevezik gájatrí-nak. Az ember házanépe az érzékszervek. Amikor a szávitrí verset elmondják valakinek, az megóvja az érzékszerveit.

5. Egyesek a szávitrí verset anustubh versnek magyarázzák, mondván: A szó az anustubh, szóként mi ezt tanítjuk. De nem ez a helyes módszer. A szávitrí verset egy gájatrí versnek kell venni. És ha ennek tudója sokra is tesz szert, az bizony nem ér fel a gájatrí versnek egyetlen sorával sem.

6. Ha valaki fogná a teletöltött Három Világot, az csak a szávitrí vers első sorával érne fel. Ha fogná a Három Tudás összességét, az csak a szávitrí vers második sorával érne fel. Ha fogna minden lélegzőt, az csak a szávitrí vers harmadik sorával érne fel. Ami pedig szépséges, por felett ragyogó sorát illeti, hát az nem olyasmi, amit birtokolhat az ember. Hogyan is lehetne ilyen sokat elvenni?

7. Néki szentelődni így kell: Te vagy a gájatrí, egysoros, kétsoros, háromsoros, négysoros, mégis sortalan (apada), hiszen lábak nélkül (apada) jársz.

Hódolat negyedik, szépséges, por felett ragyogó sorodnak! Az ne érje el!

Ez utóbbi azt jelenti, hogy ne érje el célját, akit gyűlölünk. Másképpen: Kívánsága ne teljesüljön!

Mert aki ellen így szentelődnek, annak kívánsága nem teljesül. De így is lehet: Legyen az övé az enyém!

8. Dzsanaka, Vidéha királya, egykoron azt kérdezte Budila Ásvatarásviól:

- Te a gájatrí vers tudósának mondtad magad, hogy lehet az, hogy mégis elefánt lettél, és terheket kell cipelned?

- Mert nem tudtam a száját, ó, Nagykirály - felelte az. 

A szája pedig a tűz. Mert ha sok mindent teszünk is a tűzbe, végül mindent eléget. És ha sok bűne is van annak, ki tudja ezt, végül az összeset elégeti, és megszületik tisztán, megigazultan, öregségtől és haláltól megszabadultan.


Tizenötödik szakasz 


1. Aranykoronggal igazi arcod eltakarod,

tárd fel hát előttünk, ó, Púsan!

Az igazak útján járóknak megmutasd!

Púsan, Ősbölcs, Jama,

Nap, Pradzsápti fia!

Legszebb alakodban látlak meg én,

a Napban az Ember, az vagyok én!

Sóhaj, az örök szélbe szállj,

itteni test, véges porba omolj!

OM

Emlékezz, művem, emlékezz a tettre!

Emlékezz, művem, emlékezz a tettre!

Tűz, segíts meg minket jó utakkal,

Ösvények Tudója, vigyél sikerre!

Téríts le a bűn ferde útjairól,

néked szentelődünk a legszebb szavakkal!


===HATODIK FEJEZET===

Első szakasz 


1. Bizony aki tudja a legszentebbet és a legnemesebbet, az a legszentebb és legnemesebb lesz az övéi között. A lélegzet a legszentebb és a legnemesebb. A legszentebb és a legnemesebb lesz az övéi között, és akik között csak akar, ki tudja ezt.

2. Aki tudja a legnagyobb jótevőt, az a legnagyobb jótevő lesz az övéi között. A szó a legnagyobb jótevő. A legnagyobb jótevő lesz az övéi között, és akik között csak akar, ki tudja ezt.

3. Aki tudja az alapot, az megveti lábát síkon és göröngyön. A szem az alap, mert a szem által áll meg az ember síkon és göröngyön. Megveti a lábát síkon és göröngyön, ki tudja ezt.

4. Aki tudja az elérést, az minden vágyát eléri. A fül az elérés, mert a fülhöz ér el minden tudás. Minden vágyát eléri, ki tudja ezt.

5. Aki tudja az otthont, az otthona lesz az övéinek és az idegeneknek. Az ész az otthon. Otthona lesz az övéinek és az idegeneknek, ki tudja ezt.

6. Aki tudja a szaporodást, annak nyájai, fiai szaporodnak. A férfimag a szaporodás. Nyájai, fiai szaporodnak annak, ki tudja ezt.

7. Ezek az életerők egyszer azon veszekedtek, hogy ki a legnemesebb közülük. Elmentek a Brahmanhoz, és azt kérdezték tőle:

- Ki a legkiválóbb közülünk?

Ő azt felelte.

- Az a legkiválóbb közületek, akinek távozása a legrosszabb a testnek.

8. Akkor eltávozott a szó, és egy évig távol maradt. Majd visszatért és azt kérdezte:

- Hogyan tudtatok nélkülem élni?

- Úgy éltünk, mint a néma, akinek nincsen szava, de lélegzettel lélegez, szemmel lát, füllel hall, ésszel észlel és szaporodik a férfimaggal.

Akkor a szó visszaszállt a testbe.

9. Ezután eltávozott a szem, és egy évig távol maradt. Majd visszatért és azt kérdezte:

- Hogyan tudtatok nélkülem élni?

- Úgy éltünk, mint a vak, akinek nem lát a szeme, de lélegzettel lélegez, szóval szól, füllel hall, ésszel észlel, és szaporodik a férfimaggal.

Akkor a szem visszaszállt a testbe.

10. Ezután eltávozott a fül, és egy évig távol maradt. Majd visszatért és azt kérdezte:

- Hogyan tudtatok nélkülem élni?

- Úgy éltünk, mint a süket, akinek nem hall a füle de lélegzettel lélegez, szóval szól, szemmel lát, ésszel észlel, és szaporodik a férfimaggal.

Akkor a fül visszaszállt a testbe.

11. Ezután eltávozott az ész, és egy évig távol maradt. Majd visszatért és azt kérdezte:

- Hogyan tudtatok nélkülem élni?

- Úgy éltünk, mint a báva, akinek nincsen esze, de lélegzettel lélegez, szóval szól, szemmel lát, füllel hall, és szaporodik a férfimaggal.

Akkor az ész visszaszállt a testbe.

12. Ezután eltávozott a férfimag, és egy évig távol maradt. Majd visszatért és azt kérdezte:

- Hogyan tudtatok nélkülem élni?

- Úgy éltünk, mint a herélt, akinek nincsen férfimagja, de lélegzettel lélegez, szóval szól, szemmel lát, füllel hall, és ésszel észlel.

Akkor a férfimag visszaszállt a testbe.

13. Ezután el akart távozni a lélegzet is, de ahogy az Indus vidéki tüzes paripa cövekét kirántja, úgy rántotta magával a többi életerőt. Így kérlelték azok:

- Ne szállj ki, Urunk, mert nem tudunk nélküled élni!

- Legyen, de akkor hódoljatok nekem!

- Úgy lesz - feleltek ők.

14. Így szólt a szó:

- Amiben legnagyobb jótevő vagyok, abban te vagy a legnagyobb jótevő.

Így szólt a szem:

- Amiben alap vagyok, abban te vagy az alap.

Így szólt a fül:

- Amiben elérés vagyok, abban te vagy az elérés.

Így szólt az ész:

- Amiben otthon vagyok, abban te vagy az otthon.

Így szólt a férfimag:

- Amiben szaporodás vagyok, abban te vagy a szaporodás.

Azt kérdezte akkor a lélegzet:

- Ha mindez én vagyok, mi lesz akkor az étkem, és mi lesz az öltözékem?

- Minden az étked a kutyáig, a féregig, minden, mi csúszik vagy repül. Öltözéked a víz lesz.

Nem eszik méltatlan ételt, nincs annak méltatlan étel, ki tudja, hogy ez a lélegzet étele. A tanult tudósok azért öblítik ki szájukat étkezés előtt és étkezés után, mert azt gondolják, hogy ezzel felöltöztetik a lélegzetet.


Második szakasz 


1. Történt egyszer, hogy Svétakétu, Áruni Fia, a panycsálák gyűlésére ment. Ott volt éppen Praváhana, Dzsíbala Fia, akit nagy társaság vett körül. Észrevette Áruni Fiát, és megszólította:

- Te fiú!

- Igen, uram.

- Tanított-e apád?

- Igen - felelte ő.

2. - Tudod-e akkor, hogy haláluk után a lények többféle irányba szállnak el?

- Nem.

- Hát azt tudod-e, hogyan témek vissza ebbe a világba?

- Nem.

- Hát azt tudod-e, hogy miért nem telik meg a túlvilág, holott sokan mennek oda újra meg újra?

- Nem.

- Hát azt tudod-e, hányadik áldozás után szólal meg emberi hangon a víz, hogyan száll fel és beszél?

- Nem.

- Hát azt tudod-e, hogyan lép az ember az Istenek Útjára és az Atyák Útjára, és mit kell tenni ahhoz, hogy az istenek vagy az atyák útja megnyíljon előttünk? Nem hallottad-é a bölcs eme szavát:

Mondták, a halálon túl két út vezet,

Atyáknak útja és istenek útja.

Ezeket járja minden a világon,

mi atyától, anyától megszületett.

- Minderről semmit sem tudok - felelte a fiú.

3. Praváhana marasztalta a fiút, de az nem akart maradni. Hazafutott, és így szólt atyjához:

- Hogyan is mondhattad azt, hogy befejezted tanításomat?

- Mi a baj, okos fiam?

- Egy katonaember öt kérdést tett fel nekem, és én egyikre sem tudtam válaszolni.

- Mi volt az az öt kérdés?

- Ezek - felelte ő, és elismételte pontról pontra.

4. Apja így szólt:

- Jól ismersz engem, fiam. Amit tudtam, elmondtam neked. Gyere, menjünk és kérjük tanítását.

- Inkább csak te menj egyedül!

Akkor Gautama elment Praváhana, Dzsíbala Fia, udvarába. Az hellyel kínálta, lábmosóvizet hozatott, megvendégelte illőn, majd így szólt:

- Tiszteletreméltó Gautama! Teljesítem egy kívánságodat.

5. - Egyetlen kívánságom van, ezt teljesítsd! Fejtsd ki nekem azt, amit fiamnak mondtál!

6. - Gautama, ez istenekhez mért kívánság. Kívánj valami emberhez mértet!

7. - Hiszen jól tudod, van elég aranyam, tehenem, lovam szolgálóm. Vannak szőnyegeim és takaróim. Akkor se mérj fukar kezekkel, ha nagyról, végtelenről, mérhetetlenről esik szó!

- Akkor kérd úgy, ahogy illik: Hozzád fordulok, Uram! - Hisz tudjuk, hogy e szavakkal folyamodtak az ősök a tanításért.

- Legyen - felelte Gautama. Nála maradt és tanítványa lett.

8. Így szólt Praváhana:

- Azt kívánom, ne legyen a szívedben harag, tarts meg jó emlékezetedben, miképpen őseid is. Olyan tanítást mondok neked, amilyent eddig még egyetlen pap sem kapott. Hogyan is lehetne megtagadni tőled, ha így beszéltél?

9. Áldozótűz az égi világ, ó, Gautama. A Nap a tűzifája, a sugarak a füstje, a nappal a lángja, az égtájak a parazsa, a mellékégtájak a szikrája. Ebben a tűzben áldozzák az istenek a hitet, ebből az áldozásból lesz a Nedűkirály. 

10. Áldozótűz Pardzsanja, ó, Gautama. Az ég a tűzifája, a felhők a füstje, a villám a lángja, a mennykő a parazsa, a jégeső a szikrája. Ebben a tűzben áldozzák az istenek a Nedűkirályt, ebből az áldozásból lesz az eső.

11. Áldozótűz a földi világ, ó, Gautama. A föld a tűzifája, a tűz a füstje, az éjjel a lángja, a Hold a parazsa, a csillagok a szikrája. Ebben a tűzben áldozzák az istenek az esőt, ebből az áldozásból lesz az étel.

12. Áldozótűz a férfi, ó, Gautama. Kitátott szája a tűzifája, a lélegzet a füstje, a szó a lángja, a szem a parazsa, a fül a szikrája. Ebben a tűzben áldozzák az istenek az ételt, ebből az áldozásból lesz a férfimag.

13. Áldozótűz az asszony, ó, Gautama. Az anyaöl a tűzifája, a haj a füstje, az ágyék a lángja, a behatolás a parazsa, a kéj a szikrája. Ebben a tűzben áldozzák az istenek a férfimagot, ebből az áldozásból lesz az ember. Él, amíg meg nem hal, azután tűzre vetik.

14. Áldozótűz a halotti máglya, ó, Gautama. Tűz a tűzifája, füst a füstje, láng a lángja, parázs a parazsa, szikra a szikrája. Ebben a tűzben áldozzák az istenek az embert, ebből az áldozásból lesz a fénytestű Ember. 

15. A tűzbe mennek azok, akik tudják ezt, és az erdő remetéi, a hit és az igazság mesterei. A tűzből a nappalba szállnak, a nappalból a holdhónap, majd a napév világos felébe, a napév világos feléből az istenek világába, az istenek világából a Napba, a Napból a villámba. A villámban az észből álló Ember melléjük szegődik, ő vezeti őket a Brahman világaiba. A Brahman világaiban benépesítik a legtávolabbi messzeségeket, és nem térnek vissza többé.

16. A füstbe szállnak azok, akik áldozatok, lemondás és adakozás révén nyernek világokat. A füstből az éjbe szállnak, az éjből a holdhónap, majd a napév sötét felébe, a napév sötét feléből az Atyák Világába, az Atyák Világából a Holdba. A Holdban étellé lesznek. Ahogy a Nedűkirályt így isszák: Telj meg és fogyj el! - ugyanígy fogyasztjak el őket az istenek. Azután visszatérnek. Az űrbe szállnak, az űrből a szélbe, a szélből az esőbe, az esőből a földbe. A földben étellé lesznek, majd áldozzák őket a férfitűzben. Azután megfogannak az asszonyi tűzben, majd újraszületnek a világra. Ez a körforgásuk.

Aki pedig e két út egyikét sem ismeri, az csúszó, repkedő vagy harapó állattá születik.


Harmadik szakasz 


1. Aki nagy dolgok elnyerésére vágyakozik, az a következőképpen járjon el: Fogjon egy fügefa csészét vagy tálat, és töltse meg sokféle megtisztított, megszentelt füvekkel, magokkal, a napév és a holdhónap fényes felében, férfias csillagzat alatt, egy derűs napon, miután tizenkét napon át megtartotta a tanítványi rítus fogadalmát. Rakjon tüzet, szórja meg e magokkal, és tisztítson áldozóvajat a szokásos módon. Keverjen áldozóitalt és öntsön a vajból a tűzbe eme szavakkal:

Ideöntöm néked az istenek részét,

akik az emberi vágyat keresztezik,

Repítsd el nékik, ó Lények Tudója, 

hogy teli hassal vágyam teljesítsék!

Üdv!

Néked is, ki utam elállod,

s mondod: Az osztó én vagyok!

néked öntöm én a vajat,

hogy sikerüljön, amire vágyok.

Üdv!

2. A legszentebb és a legnemesebb üdvére! A lélegzet üdvére! - így szóljon áldozás közben, és ami a kanálon maradt cseppentse az áldozóitalba.

- A legnagyobb jótevő üdvére. A szó üdvére! - így szóljon áldozás közben, és ami a kanálon maradt cseppentse az áldozóitalba.

- Az alap üdvére! A szem üdvére! - így szóljon áldozás közben, és ami a kanálon maradt, cseppentse az áldozóitalba.

- Az elérés üdvére! A fül üdvére! - így szóljon áldozás közben, és ami a kanálon maradt, cseppentse az áldozóitalba.

- Az otthon üdvére! Az ész üdvére! - így szóljon áldozás közben, és ami a kanálon maradt, cseppentse az áldozóitalba.

- A szaporodás üdvére! A férfimag üdvére! - így szóljon áldozás közben, és ami a kanálon maradt, cseppentse az áldozóitalba.

Ezen a módon áldozzon, és ami a kanálon maradt, cseppentse az áldozóitalba.

3. - A tűz üdvére! - így szóljon áldozás közben, és ami a kanálon maradt, cseppentse az áldozóitalba.

- A Nedű üdvére! - így szóljon áldozás közben, és ami a kanálon maradt, cseppentse az áldozóitalba.

- A Föld üdvére! - így szóljon áldozás közben, és ami a kanálon maradt, cseppentse az áldozóitalba.

- A Levegőég üdvére! - így szóljon áldozás közben, és ami a kanálon maradt, cseppentse az áldozóitalba.

- Az Ég üdvére! - így szóljon áldozás közben, és ami a kanálon maradt, cseppentse az áldozóitalba.

- A Föld, a Levegőég és az Ég üdvére! - így szóljon áldozás közben, és ami a kanálon maradt, cseppentse az áldozóitalba.

- A papság üdvére! - így szóljon áldozás közben, és ami a kanálon maradt, cseppentse az áldozóitalba.

- A harcosi rend üdvére! - így szóljon áldozás közben, és ami a kanálon maradt, cseppentse az áldozóitalba.

- A múlt üdvére! - így szóljon áldozás közben, és ami a kanálon maradt, cseppentse az áldozóitalba.

- A jövő üdvére! - így szóljon áldozás közben, és ami a kanálon maradt, cseppentse az áldozóitalba.

- A világ üdvére! - így szóljon áldozás közben, és ami a kanálon maradt, cseppentse az áldozóitalba.

- A mindenség üdvére! - így szóljon áldozás közben, és ami a kanálon maradt, cseppentse az áldozóitalba.

- Pradzsápati üdvére! - így szóljon áldozás közben, és ami a kanálon maradt, cseppentse az áldozóitalba.

4. Ezután fogja meg az italt, és mondja ezt:

- Te vagy a hullámzó, te vagy a lobogó, te vagy a teljes, te vagy a megépített, te vagy a begyűjtő, te vagy a megidézett, te vagy a megidézendő, te vagy a megénekelt, te vagy a megénekelendő, te vagy a hívott, te vagy a visszahívott, te vagy a nedves megcsillanása, te vagy az űr, te vagy az úr, te vagy az étel, te vagy a fény, te vagy a vég, te vagy a mindent elnyelő.

5. Ezután emelje fel az italt és mondja ezt:

- Gondoló, gondolj erődre! A király, az úr, a vezér tegyen engem királlyá, úrrá, vezérré!

6. Ezután igya meg az italt és mondja ezt:

- Merüljünk el hát a Napban - méztől cseppen a szél, folyó, mézet áraszt a kegyesnek, mézes nékünk fű, fa, virág. A Föld üdvére!

- Szerelmes fényben fürödve - éjjel, hajnal mézes legyél, mézben fürödj meg Földatya, mézes legyél Égatya! A Levegőég üdvére!

- Lelkünket ő megsegítse - mézes legyél Erdőura, mézzé legyél Nap minékünk, mézet adjon minden tehén! Az Ég üdvére!

Ezután ismételje meg a teljes szávitrí verset a kísérő mézversekkel együtt, majd szóljon így:

- Legyek a mindenséggé! A Föld, a Levegőég és az Ég üdvére!

Ezután igya meg a maradékot, mossa meg a kezét, majd üljön a tűz mögé, arccal keletnek. Amikor pirkad, hódolja a Napot, és mondja ezt:

- Te vagy a tér lótuszvirága, legyek az emberek lótuszvirága!

Ezután üljön vissza a tűzhöz ugyanezen a módon, és mondja el a tanítók sorát:

7. Így tanította ezt Uddálaka Áruni tanítványának, Jádnyavalkja Vádzsaszanéjinek, és azt is mondta még:

- Ha ezt egy kiszáradt fatönkre öntenéd, ágat növesztene, levelet hajtana az is.

8. Így tanította ezt Jádnyavalkja Vádzsaszanéji tanítványának, Madhuka Paingjának, és azt is mondta még:

- Ha ezt egy kiszáradt fatönkre öntenéd, ágat növesztene, levelet hajtana az is.

9. Így tanította ezt Madhuka Paingja tanítványának, Csúla Bhágavittinek, és azt is mondta még:

- Ha ezt egy kiszáradt fatönkre öntenéd, ágat növesztene, levelet hajtana az is.

10. Így tanította ezt Csúla Bhágavitti tanítványának, Dzsánaki Ájaszthúnának, és azt is mondta még:

- Ha ezt egy kiszáradt fatönkre öntenéd, ágat növesztene, levelet hajtana az is.

11. Így tanította ezt Dzsánaki Ájaszthúna tanítványának, Szatjakáma Dzsábáljának, és azt is mondta még:

- Ha ezt egy kiszáradt fatönkre öntenéd, ágat növesztene, levelet hajtana az is.

12. Így tanította ezt Szatjakáma Dzsábálja tanítványainak, és azt is mondta még:

- Ha ezt egy kiszáradt fatönkre öntenétek, ágat növesztene, levelet hajtana az is.

Ezért e tanítást senki ne mondja el másnak, csak fiának és tanítványainak.

Négyféle módon van fügefa ebben az áldozásban: ebből készül a kanál, a csésze, a tüzelő és a két keverőpálcika. Tízféle a termesztett növény: rizs, árpa, szezám, bab, köles, cirok, búza, lencse, borsó és csicseriborsó. Ezeket megtörik, megalvadt tejjel, mézzel és vajjal fröcskölik, mialatt olvasztott vajat öntenek a tűzbe.


Negyedik szakasz


1. Bizony a föld minden lény lényege. A föld lényege a víz, a víz lényege a növények, a növények lényege a virágok, a virágok lényege a gyümölcsök, a gyümölcsök lényege a férfi, a férfi lényege a férfimag. 

2. Pradzsápati azt gondolta egyszer:

- Nohát, otthont készítek a férfimagnak!

És megalkotta a nőt. Megteremtvén a nőt, alul tisztelte meg. Ezért kell alul megtisztelni az asszonyokat. Azután megragadta és magáévá tette ágaskodó nedűpréselő kövével. 

3. A nő ágyéka az oltár, szőre áldozófű, bőre préskő, hüvelye a tűz középen. Ki tudja ezt, és a kéjt így gyakorolja, annak világa mindenre kiterjed, ami csak elérhető az italáldozattal, átszállnak arra asszonyainak jótettei. Ám aki nem tudja ezt, és a kéjt úgy gyakorolja, annak jótettei asszonyaira szállnak át.

4. Uddálaka Áruni, Náka Maudgalja és Kumárahárita tudták ezt. Erre mondták:

- Sokan vannak, kik csak születésüknél fogva papok, és jótettek nélkül, nemzésképtelenül távoznak majd a világból. Bizony azok ők, akik nem tudják ezt és a kéjt úgy gyakorolják.

5. Ha valakinek álmában vagy ébren elmegy férfimagja, az keverje meg ujjával, és mondja e verset:

Fűbe, fába, vízbe szaladt,

földre kicsorgott férfimagom

bizony újra visszakapom!

Nemzőerőm elnyerjem én,

tündöklésem visszatérjen,

legyen minden újra helyén! 

Ezután mártsa két ujját elment magjába, majd dörzsölje szemöldökei közé, vagy a mellkasa közepére.

6. Továbbá, ha valaki a vízben látja saját tükörképét, úgy mondja a következő varázsigét:

- Legyen ragyogásom, nemzőerőm, pompám, vagyonom és jótetteim!

Bizony akkor a legpompázatosabb a nő, amikor vérzése véget ér, és bevérzett ruháját levetette. Ezért ekkor közeledjen a férfi a nőhöz, és ekkor kérlelje, amikor az bevérzett ruháját már levetette.

7. Ha nem ad szerelmet, akkor próbálja megvásárolni kegyeit. Ha ekkor sem ad, akkor verje meg bottal vagy kézzel, lépjen át fölötte, és mondja ezt:

- Pompámmal, nemzőerőmmel pompádat elveszem én.

Akkor a nő elveszíti pompáját.

8. Ha viszont ad szerelmet, akkor ezt mondja neki:

- Pompámmal, nemzőerőmmel pompát adok neked.

Akkor pompázatosak lesznek mind a ketten.

9. Továbbá, ha azt akarja a férfi, hogy szerelem ébredjen iránta, akkor tegye a dolgot a nőbe, tapadjanak száj a szájhoz, simogassa meg asszonya ölét és suttogja neki a következőket:

Mi szívből, testből lépsz elő, mi tagjaimnak nedve vagy, 

mint nyíl mérgétől űzött vad, tőlem részegüljön a nő!

10. Ha a férfi nem akarja, hogy asszonya megfoganjon, úgy tegye belé a dolgot, tapadjanak száj a szájhoz, lélegezzen be, majd lélegezzen ki, és mondja a következőket:

- Nemzőerőmmel, férfierőmmel kiszívom belőled a magot.

Akkor a nő nem fogan.

11. Ha viszont azt akarja, hogy a nő megfoganjon, úgy tegye belé a dolgot, tapadjanak száj a szájhoz, lélegezzen ki, majd lélegezzen be és mondja a következőket:

- Nemzőerőmmel, férfierőmmel beléd teszem a magot.

Akkor a nő megfogan.

12. Továbbá, ha a férfi asszonyának kedvese van, akit gyűlöl, úgy rakjon tüzet egy nyers agyagedényben, és áldozzon abban fordított módon. Fordított módon hintsen be vajjal nádszálakat, fordított módon tartsa a tűzbe, és mondja a következőket:

Mert az én tüzemben áldoztál,

a belélekzést és a kilélekzést elveszem tőled én!

Mert az én tüzemben áldoztál,

a nyájakat és a fiakat elveszem tőled én!

Mert az én tüzemben áldoztál,

az áldást és a jótetteket elveszem tőled én!

Mert az én tüzemben áldoztál,

a reményt és a bizalmat elveszem tőled én!

Bizony nemzőerő és jótettek híján távozik ebből a világból, akit egy tudós pap ezzel megátkoz. Ezért nem szabad a tudós és tanult pap asszonyával enyelegni, mert az ellenséggé válik.

13. Továbbá, ha a nő vérzése megjő, ne igyon fémedényből három napon át, ruháját se mossa ki. Ne találkozzon alantassal, vagy alantasnak asszonyával. Ha eltelt a három éjszaka, fürödjön meg, és ki lehet vele csépeltetni a rizst a következő szertartásokhoz.

14. Ha a férfi azt kívánja, hogy hosszúéletű, fehérbőrű fia szülessen, egy tudásban jaratos, úgy asszonyával tejben főzzék meg a rizst, és vajjal leöntve ezt fogyasszák. Így lesznek képesek ilyen fiút nemzeni.

15. Ha a férfi azt kívánja, hogy hosszúéletű, barna bőrű, fekete szemű fia szülessen, két tudásban járatos, úgy asszonyával aludttejben főzzék meg a rizst, és vajjal leöntve ezt fogyasszák. Így lesznek képesek ilyen fiút nemzeni.

16. Ha a férfi azt kívánja, hogy hosszúéletű, fekete bőrű, vörös szemű fia szülessen, mind a három tudásban járatos, úgy asszonyával vízben főzzék meg a rizst, és vajjal leöntve ezt fogyasszák. Így lesznek képesek ilyen fiút nemzeni.

17. Ha a férfi azt kívánja, hogy hosszúéletű, tanult leánya szülessen, úgy asszonyával főzzenek össze rizst és szezámmagot, és vajjal leöntve ezt fogyasszák. Így lesznek képesek ilyen leányt nemzeni.

18. Ha a férfi azt kívánja, hogy hosszúéletű, tanult és ünnepelt fia szülessen, a gyűlések közkedvelt szónoka, úgy asszonyával főzzék össze hússal a rizst, és vajjal leöntve ezt fogyasszák. Így lesznek képesek ilyen fiút nemzeni. Bika vagy bivaly húsa legyen.

19. Továbbá, mikor közeledik a hajnal, a férfi készítsen olvasztott vajat, majd kanalanként áldozzon az étekből, és ezt ismételje:

- A Tűz üdvére! Anumatí üdvére! A Napisten üdvére, ő az igazi ösztönző! 

Miután áldozott, fogja a maradékot, egyen belőle, majd adjon asszonyának is. Ezután mosson kezet, töltsön meg egy edényt vízzel, és permetezze be asszonyát háromszor eme szavakkal:

Visvávaszu takarodjon,

romlott leányt keressen,

férj és hitves megfoganjon! 

20. Ezután közeledjen asszonyához, és mondja ezt:

- Én férfi (ama) vagyok, te pedig nő (szá). Én vagyok a dal (száman), te vagy a himnusz, én vagyok az Ég, te vagy a Föld.

Egymást szépen megragadjuk,

magjainkat egymásnak adjuk,

fiúnkat világra hozzuk!

21. Ezután tárja szét a férfi asszonyának combjait, és mondja ezt:

- Ég és Föld váljatok szét!

Ezután tegye belé a dolgot, tapadjanak száj a szájhoz, simítsa le annak haját háromszor, és mondja ezt:

Visnu építse öled, Tvastar faragja alakod,

Pradzsápati permetezzen, Dhátar ültesse beléd a magot.

Dúsfonatú Sziniválí, teremjél gyümölcsöt neki,

hozzatok gyümölcsöt koszorús, égi Asvinok!

22. Az Asvinok napitalt

aranyvesszővel kevernek,

könyörögjünk, hogy sikerüljön

tizedik hónapra teremned!

Miként tűzmagot őriz a föld,

miként villám magja az égnek,

miként szél magja a térnek,

úgy teszem magzatom beléd! 

23. Mikor eljő a szülés ideje, permetezze meg vízzel asszonyát, és mondja ezt:

Mint tündérrózsa remeg 

szélborzolt tónak felszínén,

ki öledben rugdalózik,

burokban szüld meg gyermeked!

Maga repessze burkodat,

mit bekerítve teremtett

zárt karámnak Indra,

és hajtsa ki magzatomat! 

24. Miután a gyermek megszületett, rakjon az atya tüzet, vegye ölébe a gyermeket, keverjen össze fémedényben tejet és vajat, áldozzon kanalanként ebből az italból, és mondja ezt:

Benned én megsokasodjak ezerré,

általad sarjadjon házam hatalma,

gyermekeid, nyájad bőségét

a balsors soha meg ne apassza! Üdv!

Életerőimet áldozom szellemednek. Üdv!

Meggátol engem az áldozás jutalma,

lehet, hogy túl sok, lehet, hogy túl kevés,

segíts hát bölcs Tűz, téged idézlek,

áldozat mestere, te vezess a célba! Üdv!

25. Ezután hajoljon a gyermek jobb füléhez, és súgja bele háromszor:

- Szó, szó, szó!

Ezután keverjen össze tejet, mézet és vajat, etesse a gyermeket aranykanállal, és mondja ezt:

- Beléd helyezem a Földet, beléd helyezem a Levegőeget, beléd helyezem az Eget. A Földet, a Levegőeget, az Eget, mind a hármat beléd helyezem.

26. Ezután adjon nevet neki:

- Te vagy a Tudás.

Ez lesz a gyermek titkos neve.

27. Ezután adja át a gyermeket anyjának, az nyújtsa keblét a gyermeknek, és mondja ezt:

Az emlőt, a páratlan adakozót,

minden kincsekkel, javakkal áradót,

a minden jóságot beteljesítőt,

azt add nekünk, ó, Folyamistennő! 

28. Ezután szóljon így gyerrmeke anyjához:

Te vagy Ilá istennő,

Mitra és Varuna leánya vagy.

Ki férfit szült a férfinak,

teremj férfit minden időben,

valósítsd meg férfivoltomat!

Bizony ha olyan pap fiaként születik az ember, ki tudja ezt, akkor a legnagyobb pompa, dicsőség és szentség csúcsára ér. Azt mondják majd nekik:

- Többre vitted apádnál, nagyapádnál.


Ötödik szakasz


1. Íme a tanítók sora: 

Pautimásí Fiát Kátjájaní fia tanította, Kátjájaní Fiát Gautamí Fia, Gautamí Fiát Bháradvádzsí Fia, Bháradvádzsí Fiát Párásarí Fia, Párásarí Fiát Aupavasztí Fia, Aupavasztí Fiát Párásarí (egy másik) Fia, Párásarí Fiát Kátjájaní (egy másik) Fia, Kátjájaní Fiát Kausikí Fia, Kausikí Fiát Álambí és Vaijághrapadí fiai, Vaijághrapadí Fiát Kánví és Kápí fiai.

2. Kápí Fiát Átréjí Fia, Átréjí Fiát Gautamí (egy másik) Fia, Gautamí Fiát Bháradvádzsí (egy másik) Fia, Bháradvádzsí Fiát Párásarí (egy másik) Fia, Párásarí Fiát Vátszí Fia, Vátszí Fiát Párásarí (egy másik) Fia, Párásarí Fiát Várkáruní Fia, Várkáruní Fiát Várkáruní (egy másik) Fia, Várkáruní Fiát Ártabhágí Fia, Ártabhágí Fiát Saungí Fia, Saungí Fiát Szánkrití Fia, Szánkrití Fiát Álambájaní Fia, Álambájaní Fiát Álambí Fia, Álambí Fiát Dzsájantí Fia, Dzsájantí Fiát Mándúkájaní Fia, Mándúkájaní Fiát Mándúkí Fia, Mándúkí Fiát Sándilí Fia, Sándilí Fiát Ráthítarí Fia, Ráthítarí Fiát Bhálukí Fia, Bhálukí Fiát Krauncsikí két fia, Krauncsikí két fiát Vaidribhatí Fia, Vaidribhatí Fiát Kársakéjí Fia, Kársakéjí Fiát Prácsínajógí Fia, Prácsínajógí Fiát Szándzsiví Fia, Szándzsiví Fiát Prásní és Ászurivászin Fia, Prásní és Ászurivászin Fiát Ászurájana, Ászurájanát Ászuri.

3. Ászurit Jádnyavalkja, Jádnyavalkját Uddálaka, Uddálakát Aruna, Arunát Upavési, Upavésit Kusri, Kusrit Vádzsasravasz, Vádzsasravaszt Dzsihvávant Vádhjóga, Dzsihvávant Vádhjógát Aszita Vársagana, Aszita Vársaganát Harita Kasjapa, Harita Kasjapát Silpa Kasjapa, Silpa Kasjapát Kasjapa Naidhruvi, Kasjapa Naidhruvit a szó (vács), a szót Ambhiní, Ambhinít Áditja.

Az Áditjától származó eme fehér varázsigéket Jádnyavalkja Vádzsaszanéja tanította.

4. Szándzsiví Fiától ekképpen is:

Szándzsiví Fiát Mándúkájani tanította, Mándukájanit Mándavja, Mándavját Kautsza, Kautszát Máhitti, Máhittit Vámakaksájana, Vámakaksájanát Sándilja, Sándilját Vátszja, Vátszját Kusri, Kusrit Jadnyavacsasz Rádzsasztambájana, Jadnyavacsasz Rádzsasztambájanát Tura Kávaséja, Tura Kávaséját Pradzsápati, Pradzsápatit a Brahman.

A Brahman magától való. Tisztelet a Brahmannak!

OM

Az! Igaz!


== Cshándógja-upanisad==

A Számavéda a Dalok Tudása, hagyományának két legnagyobb iskolája, a Tándja és a Dzsaiminíja iskola volt. Az előbbi több papi könyvet, bráhmanát is alkotott. Ezek egyikének, a Cshándógja-bráhmanának utolsó hét fejezetét képezi a Cshándógja-upanisad.

A mű elsősorban az udgítha, a varázsének, a felcsendítés misztériumával foglalkozik. A régi, többnyire prózában kifejtett upanisad nyolc fejezetre oszlik. Az első két fejezet egyfajta bevezető, sajátos stílusban, varázsmondások, ráolvasások formájában járja körül az OM-hang, a felcsendítés és a varázsének misztikáját. A harmadik rész több rövid tanítás gyűjteménye, amelyek szintén a dal és a mindenség rejtett összefüggéseit tárgyalják. Emellett fohászokat, szertartások leírásait találjuk benne.

A negyedik fejezet három történetet mond el, amelyek hűen tükrözik a korabeli mesterek sajátos tanítási módszereit és gondolkodásmódját. Az ötödik fejezet első része egy lélegzetmítosz, második része a lélek halál utáni útját tárja elénk. Mindkettő változata megtalálható a Cshándógjával rokon másik nagy upanisadban, a Brihadáranyakában. A fejezet harmadik részében Uddálaka bölcs kifejti az átman és a Brahman azonosságáról szóló tanításait.

A költői szépsége miatt méltán világhírű hatodik fejezet Uddálaka Svétakétuhoz intézett tanításait tartalmazza, az egyetemes Lélek mibenlétéről. A következő, hetedik fejezetben egy Szanatkumára nevű bölcs mondja el gondolatait a lét végső természetéről. Az utolsó tanítás fő része egy mítosz, amelyben Pradzsápati tanítja meg az istenek vezetőjét, Indrát, az Önvaló, az átman mibenlétére.

¤ ¤ ¤


===ELSŐ FEJEZET===

Első szakasz


OM

1. E szótaggal kell a felcsendítésnek szentelődni, mert azt az OM-mal énekelik. Kifejtése ennek:

2. A lények lényege a föld, a föld lényege a víz, a víz lényege a növények, a növények lényege az ember, az ember lényege a szó, a szó lényege a himnusz, a himnusz lényege a dal, a dal lényege a felcsendítés.

3. Ez a felcsendítés a nyolcadik, a legfőbb, a legmagasabb, mindenek végső lényege.

4. A vizsgálat tárgya az, hogy mi a himnusz, mi a dal és mi a felcsendítés ezek közül.

5. A szó a himnusz, a lélegzés a dal, az OM szótag pedig a felcsendítés. Ezért ezek párt alkotnak, a szó a lélegzéssel, a himnusz a dallal.

6. Ez a pár az OM szótagban egyesül. Mikor egy pár ölelkezik, egymás vágyát betölti.

7. Minden vágyat bizonnyal betölt, ki tudja ezt, és a felcsendítésnek e szótagként szentelődik.

8. Ez az egyetértés szava is, mert ha valaki egyetért, azt mondja: OM. Az egyetértés pedig segítség. Bizony a vágyak megsegítője lesz, ki tudja ezt, és a felcsendítéshez e szótagban szentelődik.

9. Ebben van a Három Tudás, mert az OM-mal hívnak, az OM-mal idéznek, az OM-mal énekelnek, hogy e szótag megtiszteltessék, hatalmához és lényegéhez illőn.

10. Mind a kettő véle áldoz, a tudó és a nemtudó is. De különbség van a tudás és a nemtudás között, mert hatásosabb a tudással, hittel, titkos tanítással elvégzett áldozat. Az OM-szótag kifejtése:


Második szakasz


1. Midőn Pradzsápati gyermekei, az istenek és az ördögök egymással civódtak, az istenek a felcsendítéshez fogtak, gondolván, ezzel vesznek majd győzelmet az ördögök felett.

2. Felcsendítőn a szaglásnak szentelődtek, de az ördögök megfertőzték azt a gonosszal. Ezért van az, hogy az ember kétfélét szagol, illlatosat és bűzöset, merthogy a gonosz megfertőzte azt.

3. Felcsendítőn a szónak szentelődtek, de az ördögök megfertőzték azt a gonosszal. Ezért van az, hogy az ember kétfélét beszél, valósat és valótlant, merthogy a gonosz megfertőzte azt.

4. Felcsendítőn a szemnek szentelődtek, de az ördögök megfertőzték azt a gonosszal. Ezért van az, hogy az ember kétfélét lát, szemrevalót és csúfosat, merthogy a gonosz megfertőzte azt.

5. Felcsendítőn a fülnek szentelődtek, de az ördögök megfertőzték azt a gonosszal. Ezért van az, hogy az ember kétfélét hall, kellemeset és harsogót, merthogy a gonosz megfertőzte azt.

6. Felcsendítőn az észnek szentelődtek, de az ördögök megfertőzték azt a gonosszal. Ezért van az, hogy az ember kétfélét képzel, vonzót és taszítót, merthogy a gonosz megfertőzte azt.

7. Felcsendítőn a száj lélegzetének szentelődtek. És amikor ennek rontottak neki az ördögök, hát úgy pattantak szét, ahogy a kőhöz ütődve pattan szét valami. 

8. Mintha kőhöz ütődne, úgy pattan szét, aki rosszat akar annak, ki tudja ezt, vagy véle szembe száll. Kő lesz az néki, mikor beleütődik.

9. A száj lélegzete nem tesz különbséget illatos és bűzös között, merthogy a gonoszt visszavetette. Ezzel eszik és iszik az ember, ezzel táplálja a többi életerőt. Ha többé nem lel ételre, kihúzódik akkor. Ezért nyílik ki az ember szája a halálban.

10. Angirasz bölcs így szentelődött a felcsendítésnek, ezért a felcsendítést Angirasznak tartják, merthogy a tagok nedve (angánám rasza) ő.

11. Brihaszpati így szentelődött a felcsendítésnek, ezért a felcsendítést Brihaszpatinak tartják, merthogy a szó ima (brihat), és ő az ura (pati) annak.

12. Ajászja bölcs így szentelődött a felcsendítésnek, ezért a felcsendítést Ajászjának tartják, merthogy a szájból fakad (ászjam ajaté).

13. Ezt tudta meg Baka, Dalbhja Fia, aki a naimisák énekespapja volt, és az ő vágyaikat énekelte meg.

14. A vágyak éneklője lesz bizonnyal, ki tudja ezt, és a felcsendítésnek e szótaggal szentelődik. Eddig a Lélek terén.


Harmadik szakasz


1. És most az istenek terén:

A Napnak kell Felcsendítésként szentelődni, mert amikor az felkél (djan), a teremtményekhez csendíti fel a dalt (udgájati). És amikor felkél, elűzi a félelmet és a homályt. A félelem és a homály elűzője lesz, ki tudja ezt. 

2. Egy a lélegzet és a Nap. Ez is meleg, az is meleg. Ezt zengzetesnek (szvara), azt fényességesnek (szvara) vagy visszazengőnek nevezik. Ezért kell felcsendítéssel szentelődni ennek itt és annak ott.

3. De a szétlélegzésnek is felcsendítésként kell szentelődni. Belélegzéskor van belélegzés, kilélegzéskor van kilélegzés, a szétlélegzés pedig az, ami a belélegzést és a kilélegzést összeköti. A szétlélegzés pedig a szóval azonos. Ezért van az, hogy beszéd közben nem lélegzik be és ki az ember.

4. A szó pedig a himnusszal azonos. Ezért van az, hogy himnuszmondás közben nem lélegzik be és ki az ember. A himnusz pedig a dallal azonos. Ezért van az, hogy daléneklés közben nem lélegzik be és ki az ember. A dal pedig végül a felcsendítéssel azonos. Ezért van az, hogy felcsendítés közben nem lélegzik be és ki az ember.

5. De más, nagy erőt kívánó tetteket, tűzgyújtó fa pörgetését, versenyfutást, erős csomó megfeszítését is úgy végzi, hogy közben nem lélegzik be és ki az ember. Ez okból is felcsendítésként kell a szétlélegzésnek szentelődni.

6. A felcsendítés (udgítha) egyes szótagjainak pedig így kell szentelődni: Az ud a lélegzet, mert lélegzet által áll fel (ut-tisthati) az ember. A gí a szó, mert az igék (girasz) szavak. A tha az étel, mert étel által áll (szthita) az egész világ.

7. Az ud az Ég, a gí a Levegőég, a tha a Föld. Az ud a Nap, a gí a szél, a tha a tűz. Az ud a Dalok Tudása, a gí a Varázsigék Tudása, a tha a Himnuszok Tudása.

Tejitalt fej annak a szó tejitala, étke lesz annak, az lesz az étel evője, ki tudja ezt, és a felcsendítés szavának e szótagokkal szentelődik. 

8. Most pedig az áldás sikeréről. Ezeknek kell menedékként szentelődni:

Attól a dallamtól kell menedéket kérni, amivel az ember a dicshimnuszt énekli.

9. Attól a himnusztól kell menedéket kérni, amin a dicshimnusz alapul, attól a bölcstől, aki azt írta, attól az istentől, akit megdicsér.

10. Attól a mértéktől kell menedéket kérni, amiben az ember a dicshimnuszt énekli. Attól az énekmódtól kell menedéket kérni, amiben az ember a dicshimnuszt elénekli magának.

11. Attól az égtájtól kell menedéket kérni, amerre az ember a dicshimnuszt énekli.

12. Végül pedig szálljon magába az ember, és úgy énekelje a dicshimnuszt, hogy közben vágyára gondol szakadatlan.

13. Így remélhető, hogy teljesül vágya, amivel a dicshimnuszt énekelte, amivel a dicshimnuszt énekelte.


Negyedik szakasz


OM

l. Ennek a szótagnak kell szentelődni, mert a felcsendítést az OM-mal énekelik. Kifejtése ennek: 

2. Mikor az istenek megriadtak a haláltól, a Három Tudásba menekültek. A ritmusokba takaróztak, és mert betakaróztak (accshádajan) a ritmusokba, innen a ritmusok (cshandasz) neve.

3. A halál azonban megleste őket a himnuszban, a dalban, a varázsigében, ahogy az ember a halat a vízben meglesi. Észrevették ezt az istenek, és felszállva a himnuszból, a dalból, a varázsigéből a zengésbe menekültek.

4. Mikor az ember a himnuszt idézi, akkor azt az OM-hangban zengeti ki, éppígy a dalt és a varázsigét. Így hát e halhatatlan, rettenthetetlen szótag a zengés. Halhatatlanná és rettenthetetlenné lettek az istenek is, amikor elrejteztek ebben.

5. Mikor az ezt tudó e szótagot morajlón felzengeti, úgy e halhatatlan, rettenthetetlen szótagba, a zengésbe rejtezik el. És aki ebbe rejtezik, az halhatatlan lesz, mint a halhatatlan istenek.


Ötödik szakasz


1. A felcsendítés a Morajló, a Morajló a felcsendítés. Ezért a felcsendítés a Nap, a Nap pedig a Morajló, mert a Nap az OM-ot zengetve jár.

2. - Mert csak őt énekeltem, ezért vagy nékem csak te egyedül. Fordítsd sugarai felé, és tőled majd sokan születnek - így szólt egykoron fiához Kausítaki. Eddig az istenek terén.

3. És most a Lélek terén:

A száj lélegzetében kell a felcsendítésnek szentelődni, mert az OM-ot zengetve áramlik ki az.

4. - Mert csak őt énekeltem, ezért vagy nékem csak te egyedül. A sokféle életerőket énekeld, és tudd meg, tőled majd sokan születnek - szólt egykoron fiához Kausítaki.

5. A felcsendítés tehát a Morajló, és a Morajló a felcsendítés. Ezért a főpap helyéről még a hibásan énekelt felcsendítést is ki lehet javítani, bizony ki lehet javítani.


Hatodik szakasz


1. A himnusz a Föld, a dal a tűz, ez a dal azon a himnuszon alapul. Ezért éneklik a dalt a himnusz alapján. A Föld ez (szá), a tűz az (ama), ezek lesznek a dallá (száman).

2. A himnusz a Levegőég, a dal a szél, ez a dal azon a himnuszon alapul. Ezért éneklik a dalt a himnusz alapján. A Levegőég ez, a szél az, ezek lesznek a dallá.

3. A himnusz az Ég, a dal a Nap, ez a dal azon a himnuszon alapul. Ezért éneklik a dalt a himnusz alapján. Az Ég ez, a Nap az, ezek lesznek a dallá.

4. A himnusz a csillagképek, a dal a Hold, ez a dal azon a himnuszon alapul. Ezért éneklik a dalt a himnusz alapján. A csillagképek ez, a Hold az, ezek lesznek a dallá.

5. A himnusz a Nap fehér fénye, a dal a Nap sötétje, ez a dal azon a himnuszon alapul. Ezért éneklik a dalt a himnusz alapján. A Nap fehér fénye ez, a Nap sötétje az, ezek lesznek a dallá.

6. A Nap közepében pedig egy aranyló Embert látni, arany hajú, arany szakállú, arany a körme hegyéig.

7. Szeme pirosló lótuszvirág, neve a fent (ud), mert felette áll ő minden gonosznak. Felette áll majd minden gonosznak, ki tudja ezt.

8. Énekei a himnusz és a dal. Róla nevezték el a felcsendítést (udgítha) és az énekespapot (udgátar), mert ő ezeknek énekese. Ő uralja a Napon túli világot, ő uralja az istenek vágyait. Eddig az istenek terén.


Hetedik szakasz


1. És most a Lélek terén:

A himnusz a szó, a dal a lélegzet, ez a dal azon a himnuszon alapul. Ezért éneklik a dalt a himnusz alapján. A szó ez, a lélegzet az, ezek lesznek a dallá.

2. A himnusz a szem, a dal a test, ez a dal azon a himnuszon alapul. Ezért éneklik a dalt a himnusz alapján. A szem ez, a test az, ezek lesznek a dallá.

3. A himnusz a fül, a dal az ész, ez a dal azon a himnuszon alapul. Ezért éneklik a dalt a himnusz alapján. A fül ez, az ész az, ezek lesznek a dallá.

4. A himnusz a szem fehérje, a dal a szem sötétje, ez a dal azon a himnuszon alapul. Ezért éneklik a dalt a himnusz alapján. A szem fehérje ez, a szem sötétje az, ezek lesznek a dallá.

5. A szem közepében pedig egy embert látni, ő a himnusz, ő a dal, ő a dicshimnusz, ő a varázsige, ő az imádság. Alakja, mint amannak alakja, énekei, mint amannak énekei, neve, mint amannak neve.

6. Ő uralja a szemen inneni világot, ő uralja az emberek vágyait. Akik lanttal énekelnek, őt éneklik, és ő a hasznukra válik.

7. Aki ezt tudón énekli a dalt, mindkettőt megénekli. Amaz által eléri a túlvilágot és az istenek vágyait.

8. Emez által eléri az itteni világot és az emberek vágyait. Ezért így szóljon a tudós énekespap:

9. - Milyen vágyadat énekeljem? - Mert az a vágyak énekének ura, ki tudja ezt, és így énekli a dalt, így énekli a dalt. 


Nyolcadik szakasz


1. Élt egyszer három felcsendítésben jártas énektudó, Silaka Sálávatja, Csaikitájana Dálbhja és Praváhana Dzsaivali. Így beszéltek egymás között:

- Járatosak vagyunk a felcsendítésben, tartsunk hát a felcsendítésről tudós beszédet!

2. - Helyes! - és egymással szemben leültek.

Így szólt Praváhana Dzsaivali:

- Méltóságotok szóljon először, szívesen meghallgatom két pap beszédét!

3. Így szólt akkor Silaka Sálávatja Csaikitájana Dálbhjához:

- Hadd kérdezzelek!

- Kérdezz hát!

- Miből fakad a dal?

- A hangból.

4. - Miből fakad a hang?

- A lélegzetből.

- Miből fakad a lélegzet?

- Az ételből.

- Miből fakad az étel?

5. - A vízből.

- Miből fakad a víz?

- A Mennyből.

- Miből fakad a Menny?

- A Mennynél nincs tovább. A dalt én a Mennybe helyezem, mert a dalban a Mennyet énekelik.

6. Silaka Sálávatja azt mondta erre:

- Csaikitájana Dálbhja, a te dalodnak nincsen alapja. Ha azt mondanák neked, hogy repedjen szét a fejed, hát szétrepedne. 

7. - Jó. Akkor most én kérdezlek téged, uram!

- Kérdezz hát!

- Miből fakad a Menny?

- Ebből a földi világból - hangzott a válasz.

- És miből fakad ez a földi világ?

- A támasztó világnál nincsen tovább. A dalt én a támasztó világba helyezem, mert a dalban a támasztó világot énekelik.

8. Megszólalt erre Praváhana Dzsaivali:

- Sálávatja, véges a te dalod. Ha azt mondanák neked, hogy repedjen szét a fejed, hát szétrepedne.

- Jó. Akkor most én kérdezlek téged, uram!

- Kérdezz hát!


Kilencedik szakasz


1. - Miből fakad ez a földi világ?

- Az űrből. Mert minden létező az űrből származik, és az űrbe tér vissza megint. Régibb az űr mindannyiuknál, mert az űr a legfőbb menedék.

2. Ez a legkülönb, végtelen felcsendítés. A legkülönb lesz a jussa, a legkülönb világokat nyeri, ki tudja ezt, és a legkülönb felcsendítésnek szentelődik.

3. Ezt tanította Atidhanvan Saunaka Udarasándiljának, és azt is mondta még:

- Amíg ezt tudják felcsendítésnek utódaid, addig e Földön a legkülönb élet lesz a jussuk, és a Mennyben is otthonra lelnek.

4. Aki tudja ezt, és így szentelődik neki, annak a Földön a legkülönb élet lesz a jussa, és a Mennyben is otthonra lel, a Mennyben is otthonra lel.


Tizedik szakasz


1. Mikor a kuruk földjét sáskavész tarolta, Usaszti Csákrájana feleségével, Átikíval, éhségtől űzve egy gazdag ember falujába tévedt.

2. Látta, hogy a gazdag ember főtt babot eszik, és koldult belőle. Az így felelt:

- Nincs több, csak amit itt látsz előttem.

3. - Akkor adj abból - és az adott belőle, majd hozzátette:

- Adok innod is.

- Akkor más maradékát innám. 

4. - De hisz maradékot is ettél!

- Ha nem eszem belőle, elpusztulok, de vizet bárhol ihatok.

5. Miután evett, elvitte asszonyának a maradékot. Az viszont már korábban kéregetett és jóllakott, így hát átvette és eltette az ételt.

6. Így kiáltott Usaszti, mikor másnap felébredt:

- Ha ehetnék, pénzt is tudnék szerezni!

7. Asszonya így szólt:

- Férjem, itt van még a bab.

Megette és elment a már előkészített áldozásra.

8. Odalépett az énekespapokhoz, akik már hangoltak a dicshimnuszra. Közéjük telepedett, és megszólította az előénekest:

9. - Előénekes, szétreped a fejed, ha úgy kezdesz itt énekelni, hogy nem tudod az előének istenét!

10. Ugyanezt mondta az énekespapnak is:

- Énekespap, szétreped a fejed, ha úgy akarsz itt énekelni, hogy nem tudod a felcsendítés istenét!

11. Ugyanezt mondta az utóénekesnek is:

- Utóénekes, szétreped a fejed, ha úgy zárod itt az éneket, hogy nem tudod az utóének istenét! 

Akkor elhallgattak, és csendben ültek a papok.


Tizenegyedik szakasz


1. Így szólt akkor az áldozat rendezője:

- Tudni szeretném, hogy ki vagy, ó, Uram!

- Usaszi Csákrájana vagyok.

2. - Az így szólt:

- Már mindenütt kerestelek, hogy megbízzalak az áldozással, és csak azért bíztam meg másokat, mert sehol sem találtalak. De most legyen a tiéd az összes papi tiszt.

3. - Jól van. De nékik is engedd meg, hogy a dicshimnuszt énekeljék, és nekem is annyit fizess, mint nekik!

4. Hozzá lépett akkor az előénekes, és így szólt:

- Azt mondtad nékem, uram: Előénekes, szétreped a fejed, ha úgy kezdesz itt énekelni, hogy nem tudod az előének istenét. Mondd hát, ki ez az isten?

- A lélegzet. Minden lények a lélegzettel szállnak ki és be. Ez az előének istene. És ha úgy kezdtél volna énekelni, hogy ezt nem tudod, hát szétrepedt volna a fejed úgy, ahogy mondtam neked.

6. Hozzá lépett akkor az énekespap, és így szólt:

- Azt mondtad nékem uram: Énekespap, szétreped a fejed, ha úgy kezdesz itt énekelni, hogy nem tudod a felcsendítés istenét. Mondd hát, ki ez az isten?

7. - A Nap. Minden lények a felszálló (uccshaih) Naphoz énekelnek. Ezért ő a felcsendítés (udgítha) istene. Ha úgy akartál volna énekelni, hogy ezt nem tudod, hát szétrepedt volna a fejed úgy, ahogy mondtam neked.

8. Hozzá lépett akkor az utóénekes, és így szólt:

- Azt mondtad nékem, uram: Utóénekes, szétreped a fejed, ha úgy zárod itt az éneket, hogy nem tudod az utóének istenét. Mondd hát, ki ez az isten?

9. - Az étel. Minden lény úgy él, hogy ételt vesz magához (pratiharamánáni). Ezért ez az utóének (pratihara) istene. Ha úgy zártad volna az éneket, hogy ezt nem tudod, hát szétrepedt volna a fejed úgy, ahogy mondtam neked, úgy, ahogy mondtam neked.


Tizenkettedik szakasz


1. Most pedig a kutyák felcsendítése: Egykoron Baka, Dálbhja Fia, akit Gláva Maitréjának is neveztek, vándorútra indult, hogy tanuljon.

2. Megjelent előtte egy fehér kutya, akit más kutyák is követtek, és azt mondták a fehér kutyának:

- Énekelj ételt, urunk, mert éhesek vagyunk!

3. Az így válaszolt:

- Gyűljünk össze holnap itt.

Baka, Dálbhja Fia, akit Gláva Maitréjának is neveztek, megvárta őket.

4. És megjelentek szépen sorban, mint ahogy a hajnali áldozáshoz készülő papok felvonulnak, egymásba fogódzva. Leültek, és a hin-t vonították.

5. Azt énekelték:

- OM, ehetnék! OM, ihatnék! OM, Varuna, Pradzsápati és a Napisten teremtsen ételt! Ételúr, teremtsd az ételt, teremtsd az ételt! OM!


Tizenharmadik szakasz


1. A há-i a Föld, a há-i a szél, az atha a Hold, az iha a test, az í a tűz.

2. Az u a Nap, az é a hívás, az au-hu-i az összes istenek, a hin Pradzsápati, a szvara a lélegzet, a já az étel, a vács a Virádzs.

3. A hun a rezgő, a leírhatatlan, tizenharmadik magánhangzó.

4. Tejitalt fej annak a szó tejitala, étke lesz annak, az lesz az étel evője, ki tudja a dallamok eme titkos tanát, a dallamok eme titkos tanát. 


===MÁSODIK FEJEZET===

Első szakasz


1. Jó dolog a teljes dalnak szentelődni, mert a jó (szádhu) a dal (száman), és nem dal a nem derék.

2. Ezért mondják: szelíden (száman) lépett felé, amin azt kell érteni: jóságosan lépett felé. Vagy: szelídség nélkül lépett felé, amin azt kell érteni: nem jóságosan lépett felé.

3. Azt is mondják: vannnak javaink (száman), amin azt kell érteni: jól vagyunk. Vagy: ej, nincsenek javaink, aminek értelme: nem vagyunk jól. 

4. Aki tudja ezt, és a dalt jóként tiszteli, az remélheti, hogy jó jellemű lesz, és köréje gyűlnek majd a jó erkölcsűek.


Második szakasz


1. A világokban az ötrészes dalnak kell szentelődni. A hin-kiáltás a Föld, az előének a tűz, a felcsendítés a Levegőég, az utóének a Nap a végkicsengés az Ég. Így száll a dal majd felfelé.

2. Visszafelé pedig majd ekképpen: a hin-kiáltás az ég, az előének a Nap, a felcsendítés a Levegőég, az utóének a tűz, a végkicsengés a Föld.

3. Alkalmasak annak a felszálló és visszatérő világok, aki ezt tudja, és a világokban az ötrészes dalnak szentelődik.


Harmadik szakasz


1. Az esőben az ötrészes dalnak kell szentelődni. A hin-kiáltás a feltámadó szél, az előének a felhőgomolygás, a felcsendítés az eső, az utóének a villám és a dörgés, a végkicsengés, mikor az eső eláll.

2. Annak esőzik, az hoz esőt; aki ezt tudja, és az esőben az ötrészes dalnak szentelődik.


Negyedik szakasz


1. A vizekben az ötrészes dalnak kell szentelődni. A hin-kiáltás, amikor a felhők összecsapnak, az előének az eső, a felcsendítés a keletre patakzó víz, az utóének a nyugatra patakzó víz, a végkicsengés az óceán.

2. Nem vész a vízbe, bőséggel lesz annak vize, aki ezt tudja, és a vizekben az ötrészes dalnak szentelődik.


Ötödik szakasz


1. Az évszakokban az ötrészes dalnak kell szentelődni. A hin-kiáltás a tavasz, az előének a nyár, a felcsendítés az esős-idő, az utóének az ősz, a végkicsengés a tél.

2. Alkalmasak az évszakok annak, bőséggel lesznek évszakai, aki ezt tudja, és az évszakokban az ötrészes dalnak szentelődik.


Hatodik szakasz


1. A nyájakban az ötrészes dalnak kell szentelődni. A hin-kiáltás a kecske, az előének a juh, a felcsendítés a tehén, az utóének a ló, a végkicsengés az ember.

2. Szaporodnak annak nyájai, bőséggel lesznek nyájai, aki ezt tudja, és a nyájakban az ötrészes dalnak szentelődik.


Hetedik szakasz


1. Az életerőkben az ötrészes, legkülönb dalnak kell szentelődni. A hin-kiáltás a lélegzet, az előének a szó, a felcsendítés a szem, az utóének a fül, a végkicsengés az ész, merthogy ezek a legkülönbek.

2. A legkülönb lesz a jussa annak, a legkülönb világokat nyeri, aki ezt tudja, és az életerőkben az ötrészes legkülönb dalnak szentelődik. Eddig az ötrészes dalról.


Nyolcadik szakasz


1. És most a hétrészesről: 

A beszédben a hétrészes dalnak kell szentelődni. A hin-kiáltás minden hum a beszédben, az előének (prasztáva) minden, ami pra, a kezdő (ádi) az összes á.

2. A felcsendítés (udgítha) az összes ud, az utóének (pratihára) a összes prati, a szalajtott (upadrava) az összes upa, a végkicsengés (nidhana) az összes ni. 

3. Tejitalt fej annak a szó tejitala, étke lesz annak, az lesz az étel evője, aki ezt tudja, és a beszédben a hétrészes dalnak szentelődik. 


Kilencedik szakasz


1. A Napban is a hétrészes dalnak kell szentelődni. A Nap mindig ugyanaz (szama), ezért dalnak (száman) nevezik őt. Rám világít rám világít! - mindenki ezt hiszi, és mert a Nap egy (szama) mindenkivel, ezért dalnak nevezik őt.

2. Minden lények hozzá kötődnek, ezt tudni kell. A hin-kiáltás a napfelkelte előtti óra, e napidőhöz a nyájak kötődnek. Azért kiáltják: hin, mert a hin-nel részesülnek a dalból. 

3. Az előének a napfelkelte, e napidőhöz az emberek kötődnek. Azért szeretik a dicsőséget (prasztuti) és a dícséretet (prasamszá), mert az előénekkel (prasztáva) részesülnek a dalból.

4. A kezdő a reggeli fejés ideje, e napidőhöz a madarak kötődnek. Azért tudják magukat a levegőben támaszték híján is megtartani (ádája), mert a kezdővel (ádi) részesülnek a dalból.

5. A felcsendítés a délidő, e napidőhöz az istenek kötődnek. Pradzsápati legjobb fiai ők, mert a felcsendítéssel részesülnek a dalból.

6. Az utóének a délután, e napidőhöz a magzatok kötődnek. Azért nem hullanak ki függő hetyzetükből (pratihrita), mert az utóénekkel (pratihára) részesülnek a dalból.

7. A szalajtott az alkony előtti óra, e napidőhöz az erdei vadak kötődnek. Az embert meglátva odúba, sűrűbe szaladnak (upadravanti), mert a szalajtottal (upadrava) részesülnek a dalból.

8. A végkicsengés a naplemente, e napidőhöz az atyák szelleme kötődik. Azért temetik (nidadhati) el csontjaikat, mert a végkicsengéssel (nidhana) részesülnek a dalból. Így kell a Napban a hétrészes dalnak szentelődni.


Tizedik szakasz


1. A magából kimértben, a halálon túlvivőben is a hétrészes dalnak kell szentelődni. A hin-kiáltás (hin-ká-ra) három szótagú, az előének (pra-sztá-va) is három szótagú, ezek megegyeznek. 

2. A kezdő (á-di) két szótagú, az utóének (pra-ti-há-ra) négy szótagú, az egyik a másiknak kétszerese, úgyhogy ezek is megegyeznek.

3. A felcsendítés (ud-gí-tha) három szótagú, a szalajtott (u-pa-dra-va) négy szótagú, három a hárommal azonos, egy szótag a fölösleg, úgyhogy ezek is megegyeznek.

4. A végkicsengés (ni-dha-na) is három szótagú, úgyhogy ez is megegyezik. Ez összesen huszonkét szótag.

5. Huszonegy szótag elvezet a Napba, mert az a huszonegyedik rész. A huszonkettedik szótag pedig túlvisz a Napon, az Égbolt magasára. Az égbolt (náka) a szenvedéstelen (náka).

6. Elnyeri a Napot, elnyeri a Napon túlit, ki tudja ezt, és a magából kimértben, a halálon túlvivőben a hétrészes dalnak szentelődik, a hétrészes dalnak szentelődik.


Tizenegyedik szakasz


1. A hin-kiáltás az ész, az előének a szó, a felcsendítés a szem, az utóének a fül, a végkicsengés a lélegzet. Így van a gájatrí dallam az életerőkbe szőve.

2. Aki az életerőkbe szőve tudja a gájatrí dallamot, életerői megerősödnek annak, szép kort megél a Földön, nyájai, fiai bőven teremnek, nagy a dicsősége. Fogadalma az, hogy roppant eszű. 


Tizenkettedik szakasz


1. A hin-kiáltás a tűzgyújtó fa pörgetése, az előének a füst feltörése, a felcsendítés a lángra lobbanás, az utóének az izzó parázs, a végkicsengés, ha a tűz elparázslik, a végkicsengés, ha a tűz kihúny. Így van a ratantara dallam a tűzbe szőve.

2. Aki a tűzbe szőve tudja a rathantara dallamot, tanítványai lesznek annak, az lesz az étel evője, szép kort megél a Földön, nyájai, fiai bőven teremnek, nagy a dicsősége. Fogadalma az, hogy a szájmosó vizet nem köpi a tűzbe.


Tizenharmadik szakasz


1. A hin-kiáltás az asszony megszólítása, az előének a kérlelés, a felcsendítés, mikor a férfi hátra dönti asszonyát, az utóének, mikor reája fekszik, a végkicsengés, mikor célba érnek, a végkicsengés, mikor kijön belőle. Így van a vámadévja dallam a szerelembe szőve.

2. Aki a szerelembe szőve tudja a vámadévja dallamot, szerelemben lesz része annak, minden szerelmeskedésben megfogan a magja, szép kort megél a Földön, nyájai, fiai bőven teremnek, nagy a dicsősége. Fogadalma az, hogy senkit el nem kerül.


Tizennegyedik szakasz


1. A hin-kiáltás a felkelő Nap, az előének a reggel, a felcsendítés a délidő, az utóének a délután, a végkicsengés az alkony. Így van a brihad dallam a Napba szőve.

2. Aki a Napba szőve tudja a brihad dallamot, az tüzes lesz, az lesz az étel evője, szép kort megél a Földön, nyájai, fiai bőven teremnek, nagy a dicsősége. Fogadalma az, hogy nem kifogásolja a tűző Napot.


Tizenötödik szakasz


1. A hin-kiáltás, mikor a párák összegyűlnek, az előének a felhőgomolygás, a felcsendítés az eső, az utóének a villám és a dörgés, a végkicsengés, mikor az eső eláll. Így van a vairúpa dallam az esőbe szőve.

2. Aki az esőbe szőve tudja a vairúpa dallamot, annak sokszínű (vairúpa), szépséges barmai lesznek a karámban, szép kort megél a Földön, nyájai, fiai bőven teremnek, nagy a dicsősége. Fogadalma az, hogy nem kifogásolja a hulló esőt.


Tizenhatodik szakasz


1. A hin-kiáltás a tavasz, az előének a nyár, a felcsendítés az esőidő, az utóének az ősz, a végkicsengés a tél. Így van a vairádzsa dallam az évszakokba szőve.

2. Aki az évszakokba szőve tudja a vairádzsa dallamot, az nyájai, fiai, tanítványai révén szertesugárzik (virádzsati), szép kort megél a Földön, nyájai, fiai bőven teremnek, nagy a dicsősége. Fogadalma az, hogy nem kifogásolja az évszakokat.


Tizenhetedik szakasz


1. A hin-kiáltás a Föld, az előének a Levegőég, a felcsendítés az Ég, az utóének a tér, a végkicsengés az óceán. Így van a sakvarí dallam a világokba szőve.

2. Aki a világokba szőve tudja a sakvarí dallamot, annak világai lesznek, szép kort megél a Földön, nyájai, fiai bőven teremnek, nagy a dicsősége. Fogadalma az, hogy nem kifogásolja a világokat.


Tizennyolcadik szakasz


1. A hin-kiáltás a kecske, az előének a juh, a felcsendítés a tehén, az utóének a ló, a végkicsengés az ember. Így van a revatí dallam a nyájakba szőve.

2. Aki a nyájakba szőve tudja a revatí dallamot, annak bőséggel lesznek nyájai, szép kort megél a Földön, nyájai, fiai bőven teremnek, nagy a dicsősége. Fogadalma az, hogy nem kifogásolja a nyájakat.


Tizenkilencedik szakasz


1. A hin-kiáltás a szőr, az előének a bőr, a felcsendítés a hús, az utóének a csont, a végkicsengés a velő. Így van a jadnyájadnyíja dallam a testbe szőve.

2. Aki a testbe szőve tudja az jadnyájadnyíja dallamot, annak teste lesz, annak nem törnek el tagjai, szép kort megél a Földön, nyájai, fiai bőven teremnek, nagy a dicsősége. Fogadalma az, hogy velőt egy éven át nem fogyaszt, vagy egyáltalán nem fogyaszt.


Huszadik szakasz


1. A hin-kiáltás a tűz, az előének a szél, a felcsendítés a Nap, az utóének a csillagképek, a végkicsengés a Hold. Így van a rádzsana dallam az istenekbe szőve.

2. Aki az istenekbe szőve tudja a rádzsana dallamot, élete, hatalma, világa egy lesz az istenekével, szép kort megél a Földön, nyájai, fiai bőven teremnek, nagy a dicsősége. Fogadalma az, hogy nem panaszolja a papokat.


Huszonegyedik szakasz


1. A hin-kiáltás a Három Tudás, az előének a Három Világ, a felcsendítés a Tűz, a Szél és a Nap, az utóének a csillagok, a madarak és a sugarak, a végkicsengés a kígyók, a tündérek és az ősök szellemei. Így van a dal a mindenségbe szőve.

2. Aki a mindenségbe szőve tudja a dalt, a mindenséggé válik az.

3. Erről szól a vers:

Ötrészes dala e hármas csapatnak, 

nincsen, mi ennél magasabb lenne.

A mindent tudja, aki ezt tudja,

minden égtájak néki adakoznak.

Én vagyok a mindenség! - ennek a tudatnak szentelődni, ez az ő fogadalma, ez az ő fogadalma.


Huszonkettedik szakasz


1. Mint bőgő nyájak, úgy éneklem a dalt - ez a Tűz felcsendítése. A mormogott Pradzsápatié, a szépen-ejtett Szómáé, a lágypuha a Szélé, a lágyerős Indráé, a szalonka-énekű Brihaszpatié, a reccsentett Varunáé. Mindegyiknek szentelődni kell, ám Varunáét jobb elkerülni.

2. Az énekes a dalban az isteneknek öröklétet kívánjon, áldozóitalt az ősök szellemének, reménységet az embereknek, a nyájaknak füvet és vizet, az áldozónak égi világot, magának pedig ételt, miközben átszellemülten a következő dicshimnuszra hangol.

3. Minden magánhangzó Indra teste, minden réshang és lehelt Pradzsápatié, minden zöngétlen a halálé. Ha magánhangzóit kifogásolnák az énekesnek, így válaszoljon:

- Indra oltalmaz engem, majd ő megfelel neked!

4. Ha réshangjait és leheltjét panaszolnák az énekesnek, így válaszoljon:

- Pradzsápati oltalmaz engem, majd ő szétzúz ezért!

Ha zöngétlen hangjait panaszolnák az énekesnek, így válaszoljon:

- A halál oltalmaz engem, majd ő eléget ezért!

5. A magánhangzókat messzecsengőn és erősen kell kiejteni, miközben arra gondol az énekes: Indrának adok erőt.

A zöngétlen hangokat kissé könnyedén kell kiejteni, miközben arra gondol az énekes: Maradjon tőlem távol a Halál.

A rés- és lehelt hangokat érthetően, határozottan és nyíltan kell kiejteni, miközben arra gondol az énekes: Pradzsápatira bízom magam.


Huszonharmadik szakasz


1. Háromfajta kötelesség van: az első az áldozás, tanulmány, adakozás, a második a lemondás, a harmadik az, mikor a tanítvány örökre a mester házában marad. Ezeknek a jussa Égi világ, a Brahmanban szilárd azonban öröklétre jut.

2. Pradzsápati melengetve költötte ki a világokat. Ahogy kikeltek, kiáradt belőlük a Három Tudás. Melengette azt is, és ahogy kikelt, kiáradt belőle a Bhúh, a Bhuvah és a Szvah. 

3. Melengette őket, és ahogy kikeltek, kiáradt belőlük az OM. Ahogy a tű átfűzi a pálmalevél lapokat, űgy fűz át az OM minden beszédet. Az OM az egész világ, az OM az egész világ.


Huszonnegyedik szakasz


1. A Brahman tudói azt mondják:

- A hajnali áldozáskor a Vaszuk kapnak adományt, a déli áldozáskor a Rudrák, a harmadik alkalommal az Áditják és az összes istenek. 

2. Hol talál akkor az áldozó helyet, ha az előbbi istenek már mindent elfoglaltak? Ki nem tudja ezt, hogyan áldozhat? Csak az áldozzon, ki tudja ezt.

3. Hajnali áldozáskor az áldozó üljön az otthoni tűz mögé, arccal északnak, és a Vaszuknak a következő dalt énekelje:

4. Nyisd ki a világ kapuját,

hogy megláthassunk,

uralomra jussunk.

5. Áldozzon ezután, és mondja ezt:

- Tisztelet neked Tűz, Földnek ura, világnak ura! Juttass az áldozónak is világot! Igen, ez az áldozó világa.

6. Ide megyek én, az áldozó, eme élet után. Üdv! Nyisd fel a zárat!

Így beszéljen, majd álljon fel, és akkor a Vaszuk adnak néki a hajnali adományból.

7. Déli áldozáskor az áldozó üljön a tűzoltár mögé, arccal északnak, és a Rudráknak a következő dalt énekelje:

8. Nyisd ki a világ kapuját,

hogy megláthassunk,

további uralomra jussunk!

9. Áldozzon ezután, és mondja ezt:

- Tisztelet néked Szél, Levegőég ura, világnak ura! Juttass az áldozónak is világot! Igen, ez az áldozó világa.

10. Ide megyek én, az áldozó, eme élet után. Üdv! Nyisd fel a zárat!

Így beszéljen, majd álljon fel, és akkor a Rudrák adnak néki a déli adományból.

11. A harmadik áldozáskor az áldozó üljön az áldozati étel tüze mögé, arccal északnak, és az Áditjáknak, majd az összes isteneknek a következő dalt énekelje:

12. Nyisd ki a világ kapuját,

hogy megláthassunk,

önuralomra jussunk!

13. Így az Áditjákhoz, az összes istenekhez pedig ekképpen:

Nyisd ki a világ kapuját,

hogy megláthassunk,

teljes uralomra jussunk!

14. Áldozzon ezután, és mondja ezt:

- Tisztelet az Áditjáknak és az összes isteneknek, az Ég urainak, a világ urainak! Juttassatok az áldozónak is világot! Igen, ez az áldozó világa.

15. Ide megyek én, az áldozó eme élet után. Üdv! Nyissátok fel a zárat!

Így beszéljen, majd álljon fel.

16. És akkor az Áditják és az összes istenek adnak néki a harmadik adományból. Az ismeri bizonnyal az áldozás célját és módjait, ki tudja ezt, ki tudja ezt.


===HARMADIK FEJEZET===

Első szakasz


1. A Nap az istenek méze. Keresztfája az Ég, lépe a Levegőég, fias lépe az égi fények.

2. Keleti mézes lépek a keleti napsugarak. Méhei a himnuszok, virága a Himnuszok Tudása. Nektárja úgy lett, hogy a himnuszok a Himnuszok Tudását melengették. 

3. És ahogy melengették, a dicsőség, tündöklés, erő, hősiesség és étel nektárja csordult ki belőle.

4. Ez szétáradt, és a Nap körül összegyűlt. Ez a Nap vörös fénye.


Második szakasz


1. Déli mézes lépek a déli napsugarak. Méhei a varázsigék, virága a Varázsigék Tudása, nektárja úgy lett, hogy a varázsigék a Varázsigék Tudását melengették.

2. És ahogy melengették, a dicsőség, tündöklés, erő, hősiesség és étel nektárja csordult ki belőle.

3. Ez szétáradt, és a Nap körül összegyűlt.

Ez a Nap fehér fénye.


Harmadik szakasz


1. Nyugati mézes lépek a nyugati napsugarak. Méhei a dalok, virága a Dalok Tudása, nektárja úgy lett, hogy a dalok a Dalok Tudását melengették.

2. És ahogy melengették, a dicsőség, tündöklés, erő, hősiesség és étel nektárja csordult ki belőle.

3. Ez szétáradt, és a Nap körül összegyűlt. Ez a Nap kékes fénye.


Negyedik szakasz


1. Északi mézes lépek az északi napsugarak. Méhei a tűz-igék, virágai a történetek és a legendák, nektárja úgy lett, hogy a tűz-igék a történeteket és a legendákat melengették.

2. És ahogy melengették, a dicsőség, tündöklés, erő, hősiesség és étel nektárja csordult ki belőlük.

3. Ez szétáradt, és a Nap körül összegyűlt. Ez a Nap éjfekete fénye.


Ötödik szakasz


1. Felső mézes lépek a felső napsugarak. Méhei a titkos utalások, virága a Brahman, nektárja úgy lett, hogy a titkos utalások a Brahmant melengették.

2. És ahogy melengették, a dicsőség, tündöklés, erő, hősiesség és étel nektárja csordult ki belőle.

3. Ez szétáradt, és a Nap körül összegyűlt. Ez az, ami a Nap belsejében rezeg.

4. Ez a nedvek nedve, mert a tudások nedvek, és ez a nedve azoknak. Ez a nektárok nektárja, mert a tudások nektárok, és ez a nektárja azoknak.


Hatodik szakasz


1. Az első nektárból élnek a Vaszuk. Szájuk a Tűz. Mert az istenek nem esznek, nem isznak, hanem jóllaknak attól, hogy nézik a nektárt.

2. Ezek az istenek a Nap vörös fényébe szállnak, majd jóllakva lépnek ki belőle.

3. Egy Vaszu lesz maga is, Tűz-arcával pusztán csak nézve eme nektártól jóllakik, a Nap vörös fényébe száll, és jóllakva lép ki belőle, ki tudja e nektárt.

4. Amíg a Nap felkél keleten és lenyugszik nyugaton, mindaddig a tudó hatalmat és uralmat nyer a Vaszuk felett.


Hetedik szakasz


1. A második nektárból élnek a Rudrák. Szájuk Indra. Mert az istenek nem esznek, nem isznak, hanem jóllaknak attól, hogy nézik a nektárt.

2. Ezek az istenek a Nap fehér fényébe szállnak, majd jóllakva lépnek ki belőle.

3. Egy Rudra lesz maga is, Indra-arcával pusztán csak nézve eme nektártól jóllakik, a Nap fehér fényébe száll, és jóllakva lép ki belőle, ki tudja e nektárt.

4. A Nap kétszer addig kél majd délen és nyugszik le északon, mint amíg keleten kél és nyugaton nyugszik. Mindaddig a tudó hatalmat és uralmat nyer a Rudrák felett.


Nyolcadik szakasz


1. A harmadik nektárból élnek az Áditják. Szájuk a Varuna. Mert az istenek nem esznek, nem isznak, hanem jóllaknak attól, hogy nézik a nektárt.

2. Ezek az istenek a Nap kékes fényébe szállnak, majd jóllakva lépnek ki belőle.

3. Egy Áditja lesz maga is, Varuna-arcával pusztán csak nézve eme nektártól jóllakik, a Nap kékes fényébe száll, és jóllakva lép ki belőle, ki tudja e nektárt.

4. A Nap kétszer addig kél majd nyugaton és nyugszik le keleten, mint amíg délen kél és északon nyugszik. Mindaddig a tudó hatalmat és uralmat nyer az Áditják felett.

 
Kilencedik szakasz


1. A negyedik nektárból élnek a Marutok. Szájuk a Hold. Mert az istenek nem esznek, nem isznak, hanem jóllaknak attól, hogy nézik a nektárt.

2. Ezek az istenek a Nap éjfekete fényébe szállnak, majd jóllakva lépnek ki belőle.

3. Egy Marut lesz maga is, Hold-arcával pusztán csak nézve eme nektártól jóllakik, a Nap éjfekete fényébe száll, és jóllakva lép ki belőle, ki tudja e nektárt.

4. A Nap kétszer addig kél majd északon és nyugszik le délen, mint amíg nyugaton kél és keleten nyugszik. Mindaddig a tudó hatalmat és uralmat nyer a Marutok felett.


Tizedik szakasz


1. Az ötödik nektárból élnek a szentek. Szájuk a Brahman. Mert az istenek nem esznek, nem isznak, hanem jóllaknak attól, hogy nézik a nektárt.

2. Ezek az istenségek a Nap belső rezgésébe szállnak, és jóllakva lépnek ki belőle.

3. Egy szent lesz maga is, Brahman-arcával pusztán csak nézve eme nektártól jóllakik, a Nap belső rezgésébe száll, és jóllakva lép ki belőle, ki tudja e nektárt.

4. A Nap kétszer addig kél majd odafenn és nyugszik le idelenn, mint amíg északon kél és délen nyugszik. Mindaddig a tudó hatalmat és uralmat nyer a Szentek felett.


Tizenegyedik szakasz


1. De amikor odafenn felkél, hát nem fog többé sem felkelni, sem lenyugodni, hanem ott marad szépen középen. Erről szól a vers:

2. Nem kelt fel többé a Nap,

nem mozdult, nem tért pihenőre.

Ez az igazság, a Brahman,

ó egek, el ne szakadjak tőle!

3. Nem kél és nem nyugszik a Napja annak, örökre nappala lesz, ki tudja a Brahman eme titkos tanítását.

4. Ezt a tanítást a Brahman Pradzsápatinak mondta el, Pradzsápati Manunak, Manu a teremtményeknek. A Brahman eme tanítását mondta el legidősebb fiának Uddálaka Áruni.

5. Ezért csak legidősebb fiának vagy bizalmas tanítványának adja tovább az ember

6. a Brahman eme tanítását, de senki másnak. És még ha az óceán övezte teljes Földet kínálnák is érte minden kincsével, hát csak gondolja bátran: Többet ér ez annál, többet ér ez annál!


Tizenkettedik szakasz


1. A gájatrí dallam minden, ami van. Mert a gájatrí dallam a szó, és ami van, azt a szó énekli (gájati) és menti (trájate) meg.

2. A gájatrí dallam a Föld, mert minden létező ezen alapul, és le nem esik róla.

3. A Föld pedig az emberi test, mert az életerők ezen alapulnak, és nem esnek ki belőle.

4. Az emberi test pedig az emberi szív, mert az életerők ezen alapulnak, és nem esnek ki belőle.

5. A hatrészes gájatrí dallam négy negyedből áll. Erre mondja a himnusz:

6. Roppant az ő fennségük,

csak az Ember van magasabban,

negyede a lények,

háromnegyede az Égben halhatatlan.

7. Amit Brahmannak neveznek, az az emberen kívüli űr. Az emberen kívüli űr pedig egy az emberen belüli űrrel. Az emberen belüli űr

8. pedig azonos a szív üregével. Ez a teljes, ez a változatlan. Teljes és változatlan szentséget ér el, ki tudja ezt.


Tizenharmadik szakasz


1. Ennek a szívnek öt isteni nyílása van. Keleti nyílása a belélegzés, a szem, a Nap. Ezek felé a tündöklésben és az ételben kell szentelődni. Tündökletes ételevő lesz, ki tudja ezt.

2. Déli nyílása a szétlélegzés, a fül, a Hold. Ezek felé a szentségben és a szépségben kell szentelődni. Szent lesz és szépséges, ki tudja ezt.

3. Nyugati nyílása a kilélegzés, a szó, a tűz. Ezek felé a tanítványságban és az ételben kell szentelődni. Tanítványai lesznek, ételevő lesz, ki tudja ezt.

4. Északi nyílása az összelélegzés, az ész, Pardzsanja. Ezek felé a dicsőségben és a hajnalhasadásban kell szentelődni. Dicső és hajnalhasadó lesz, ki tudja ezt.

5. Felső nyílása a fellélegzés, a bőr, a szél, az űr. Ezek felé az erőben és a hatalomban kell szentelődni. Erős lesz és hatalmas ki tudja ezt.

6. Ez a Brahman öt szolgája, ez a mennyei lét öt kapuőre. Ki tudja a Brahman öt szolgáját és a mennyei lét öt kapuőrét, annak családjában hős születik. Mennyei létbe jut, aki tudja a Brahman öt szolgáját és a mennyei lét öt kapuőrét.

7. És az a fény, ami ott ragyog az Ég fölött, mindenek fölött, mindenek magasán, a legfőbb a világban, az bizony egy az emberben ragyogó fénnyel.

Megszemlélni így kell: Mikor az ember ezt megérzi, testét meleg önti el. Meghallani úgy lehet, hogy az ember fülét befogja, és olyat hall, mint az égő tűz ropogása. Megszemlélésének, meghallásának így kell szentelődni. Észreveszik és meghallgatják azt, ki tudja ezt, ki tudja ezt.


Tizennegyedik szakasz


1. Bizony a Mindenség a Brahman. Lelkesülten kell néki szentelődni a csendben. Tett az ember. Ahogy ebben a világban cselekszik, olyanná lesz, ha elmegy. Hát tegyen!

2. Észből álló, lélegzet a teste, fény az alakja, igazság az akarása, űr a lelke. Mindenható, mindenre vágyó, mindent szagló, mindent ízlelő, átöleli a mindenséget, szótlan, gondtalan.

3. Ez az én Lelkem szívem belsejében kisebb a rizsszemnél, az árpaszemnél, a mustármagnál, a kölesnél, köles kölesénél. Ez az én Lelkem szívem belsejében nagyobb a Földnél, nagyobb a Levegőégnél, nagyobb az Égnél, minden Világoknál nagyobb.

4. Mindenható, mindenre vágyó, mindent szagló, mindent ízlelő, mindent átölelő, szótlan, gondtalan az én Lelkem szívem belsejében. Ez a Brahman, ezzé leszek, ha majd elmegyek. Aki ezt tudja, nincsen kétsége annak.

Sándilja mondta ezt, Sándilja mondta ezt.


Tizenötödik szakasz


1. Levegőég belsejű, Föld alapú,

el nem múló láda, az égtájak a sarkai,

az Ég a felnyílása. Kincset rejt e láda,

benne a lét minden drágasága.

2. Keleti égtáját kanálnak hívják, déli égtáját királynak, nyugati égtáját királynőnek, északi égtáját jóllakottnak. Az égtájak borja a szél. Aki az égtájak borjának tudja a szelet, nem sír majd sírva fia halálán: 

- Égtájak borjának tudom a szelet, ne sírjak sírva fiam halálán!

3. A sebezhetetlen ládához fordulok ezzel és ezzel és ezzel. 

A lélegzethez fordulok ezzel és ezzel és ezzel.

A Földre lépek ezzel és ezzel és ezzel.

A Levegőéghez fordulok ezzel és ezzel és ezzel.

Az Éghez fordulok ezzel és ezzel és ezzel.

A bhúh-hoz fordulok ezzel és ezzel és ezzel.

A bhuvah-hoz fordulok ezzel és ezzel és ezzel.

A szvah-hoz fordulok ezzel és ezzel és ezzel. 

4. Mikor azt mondtam: a lélegzethez fordulok, akkor a lélegzet minden, ami van, úgyhogy ezekhez fordultam.

5. Mikor azt mondtam: a Földhöz fordulok, akkor azt mondtam, a Földhöz fordulok, a Levegőéghez fordulok, az Éghez fordulok.

6. Mikor azt mondtam: a Levegőéghez fordulok, akkor azt mondtam, a tűzhöz fordulok, a szélhez fordulok, a Naphoz fordulok.

7. Mikor azt mondtam: az Éghez fordulok, akkor azt mondtam, a Himnuszok Tudásához fordulok, a Varázsigék Tudásához fordulok, a Dalok Tudásához fordulok, oda fordulok.


Tizenhatodik szakasz


1. Bizony az ember az áldozat. Első huszonnégy éve a hajnalban préselt nedű. Mert a gájitrí mérték huszonnégy szótagos, és gájitrí mértékes a hajnali préselés. Ebből a Vaszuk részesülnek. A Vaszuk pedig életerők, mert ők teszik a Földet lakhatóvá (vászajati).

2. Ha az embert ebben az életkorban kór emészti, úgy mondja ezt:

- Ti Vaszuk, ti életerők, szőjétek tovább életem eme hajnalban préselt nedűjét a délben préselt nedűhöz, hogy ne legyek olyan áldozati állat, kit a Vaszuk közepette, az életerők közepette leölnek.

Ha így beszél, kigyógyul akkor a bajból, újra megépül.

3. További negyvennégy éve a délben préselt nedű. Mert a tristubh mérték negyvennégy szótagos, és tristubh mértékes a déli préselés. Ebből a Rudrák részesülnek. A Rudrák pedig életerők, mert mikor kiszállnak, megsirattatják (ródajati) a testet.

4. Ha valakit ebben az életkorban kór emészt, úgy mondja ezt:

- Ti Rudrák, ti életerők, szőjétek tovább életem eme délben préselt nedűjét az alkonyatkor préselt nedűhöz, hogy ne legyek olyan áldozati állat, akit a Rudrák közepette, az életerők közepette leölnek!

Ha így beszél, kigyógyul akkor a bajból, újra megépül.

5. További negyvennyolc éve az alkonyatkor préselt nedű. Mert a dzsagatí mérték negyvennyolc szótagos, és dzsagatí mértékes az alkonyati préselés. Ebből az Áditják részesülnek. Az Áditják pedig életerők, mert ők azok, akik mindezt magukkal viszik (ádadate).

6. Ha valakit ebben az életkorban kór emészti, úgy mondja ezt:

- Ti Áditják, ti életerők, szőjétek tovább életem eme alkonyatkor préselt nedűjét a végső életkorig, hogy ne legyek olyan áldozati állat, akit az Áditják közepette, az életerők közepette leölnek!

Ha így beszél, kigyógyul akkor a bajból, újra megépül.

7. Ezt tudta Mahidásza, Itará Fia, amikor így szólt:

- Minek gyötröd a testem, mikor én azzal nem múlok el? És tizenhat évet élt még a száz fölött. Tizenhat évet él még a száz fölött, ki tudja ezt.


Tizenhetedik szakasz


1. Ha valaki éhezik, szomjazik, nincs öröme, az beavatás. 

2. Ha viszont eszik, iszik és örül, az a démon elkergetése. 

3. Ha valaki tréfálkozik, nevet és szerelmeskedik, az a dicshimnusz és a szabályozás. 

4. A lemondás, odaadás, őszinteség, ártatlanság és igazság, az az áldozati adomány. 

5. Azért mondják: préselt, préselni fog, mert az előbbi a halála, az utóbbi az újraszületése. A halál pedig a merítkezés. 

6. Ezt tanította Ghóra Ángirasza Krisnának, Dévakí Fiának és mert vágytalan volt, azt is mondta még:

- Az idők végezetén e három igétől kell menedéket kérni: Te vagy az elmúlhatatlan, te vagy az ingathatatlan, az életerők éle vagy! Erről a himnuszok:

7. A kezdetek kezdetén fakadt magot... 

A homályból szállunk elő magasztos fénybe nézve,

magasztos ragyogásba nézve az Isteni Napúr elé,

a legfelső fénybe lépve, a legfelső fénybe lépve. 


Tizennyolcadik szakasz


1. A Lélek terén az észként kell a Brahmannak szentelődni, és űrként kell a Brahmannak szentelődni az istenek terén. Így kétféleképp is érthető ez a tanítás, a lélek terén és az istenek terén.

2. E Brahmannak négy negyede van. Első negyede a szó, második negyede a lélegzet, harmadik negyede a szem, negyedik negyede a fül.

Eddig a Lélek terén. Az istenek terén pedig:

Első negyede a tűz, második negyede a szél, harmadik negyede a Nap, negyedik negyede a tér. Így kétféleképp is érthető ez a tanítás, a Lélek terén és az istenek terén.

3. A szó a Brahman első negyede, ez a tűz fénye által ragyog és parázslik. Híre, dicsősége, tanítványai révén ragyog és parázslik, ki tudja ezt.

4. A lélegzés a Brahman második negyede, ez a szél fénye által ragyog és parázslik. Híre, dicsősége, tanítványai révén ragyog és parázslik, ki tudja ezt.

5. A szem a Brahman negyede, ez a Nap fénye által ragyog és parázslik. Híre, dicsősége, tanítványai révén ragyog és parázslik, ki tudja ezt.

6. A fül a Brahman negyede, ez a tér fénye által ragyog és parázslik. Híre, dicsősége, tanítványai révén ragyog és parázslik, ki tudja ezt.


Tizenkilencedik szakasz


1. A Nap a Brahman, ez a tanítás. Kifejtése ennek:

Kezdetben nemlétező volt a világ, ez létezővé lett, így keletkezett. Tojás lett belőle. Az egy évig hevert. Azután szétnyílt kétfele. Kettényílt héja ezüst volt és arany.

2. Ezüst héja a Föld, arany héja az Ég. Mészhéjából lettek a hegyek, hártyájából lettek a felhők és a köd, ereiből lettek a folyók, nedvéből lett az óceán.

3. Kikelt belőle a Nap. Amikor kikelt, hangok, kiáltások, lények és vágyak keltek feI nyomában. Ezért van az, hogy minden pirkadáskor és minden alkonyatkor hangok, kiáltások, lények és vágyak kelnek a Nap nyomában.

4. Aki ezt tudja, és a Napnak a Brahmanként szentelődik, az remélheti, hogy az ujjongó hangok elérik és felüdítik, és felüdítik.


CSHÁNDÓGJA-UPANISAD

===NEGYEDIK FEJEZET===

Első szakasz


1. Hívő adakozó volt Dzsánasruti Pautrájana, sokat főzetett, mindenfelé hajlékokat emeltetett, hogy őnála étkezzenek.

2. Az egyik éjjel hattyúk szálltak arra. Mondja az egyik a másiknak

- Hé! Vigyázz, te vaksi medve! Dzsánasruti Pautrájajának fénye már az égig sugárzik, hozzá ne érj, nehogy megégesd magad!

3. A másik így válaszolt:

- Ki az, akiről úgy beszélsz, mintha legalábbis a Taligás Raikva lenne?

- Kicsoda az a Taligás Raikva?

4. - Ahogy a végső győztes kockadobáshoz számítanak minden kisebb dobást, éppen így szállnak hozzá a lények jótettei. És ahhoz is, ki tudja az ő tudását.

5. Meghallotta ezt Dzsánasruti Pautrájana. Amikor felkelt, étekfogójához így szólt:

- Úgy beszélsz te rólam, mintha legalábbis én lennék a Taligás Raikva!

- Kicsoda az a Taligás Raikva?

6. - Ahogy a végső győztes kockadobáshoz számítanak minden kisebb dobást, éppen így szállnak hozzá a lények jótettei. És ahhoz is, aki tudja az ő tudását.

7. Az étekfogó elindult őt megkeresni. Visszatérve így szólt:

- Nem találtam.

- Hát oda menj, ahol papot kell keresni!

8. Ott pedig taligája alatt egy ember heverészett, és a pattanásait piszkálgatta éppen. Az étekfogó melléje ült és megszólította:

- Uram, te vagy a Taligás Raikva?

- Én bizony - felelte az. Az étekfogó visszatért és így szólt:

- Megtaláltam.


Második szakasz


1. Akkor Dzsánasruti Pautrájana fogott hatszáz tehenet, egy aranyláncot, egy öszvérfogatot, elébe járult és így szólt:

2. - Raikva, itt ez a hatszáz tehén, egy aranylánc, egy öszvérfogat. Uram, tanítsd hát nekem az istent, akinek szentelődsz!

3. Az így válaszolt:

- Mulatságos vagy, te súdra! Csak tartsd meg ezeket, a tehenekkel együtt!

Akkor Dzsánasruti Pautrájana fogott ezer tehenet, egv aranyláncot, egy öszvérfogatot és a leányát. Elébe járult, és így szólt:

4. - Raikva, itt ez az ezer tehén, egy aranylánc, egy öszvérfogat, egy asszony, és vedd hozzá a falut is, ahol élsz. Tanítsd meg nékem, uram!

5. Az felemelte a lány lehajtott arcát, és így szólt:

- Ó, a súdrája! Hát tehenekkel állít elém, mikor csakis ezzel az arcocskával tud szóra bírni!

A Mahávrisa földjén lévő Raikva-falvak azok, ahol ez a mester élt.


Harmadik szakasz


1. Így tanította:

- A szél a begyűjtő. Mikor elfújják a tüzet, a szélbe száll. Mikor a Nap lenyugszik, a szélbe száll. Mikor a Hold lenyugszik, a szélbe száll. 

2. Mikor a víz kiszárad, a szélbe száll. Mindezeket a szél gyűjti egybe. Eddig az istenek terén.

3. És most a Lélek terén:

A lélegzet az egybegyűjtő. Mikor elalszik az ember, a szó a lélegzetbe száll, a szem a lélegzetbe száll, a fül a lélegzetbe száll, az ész a lélegzetbe száll. Mindezeket a lélegzet gyűjti egybe. 

4. Ez a két egybegyűjtő. A szél az istenek terén, a lélegzet az életerők terén.

5. Történt egyszer, hogy Saunaka Kápéja és Abhipratárin Káksaszéni étkeztek éppen, és egy tanítvány ételt koldult tőlük. De ők semmit sem adtak.

6. Akkor az így szólt:

- A mindenségnek egyetlen istene, ki a másik négy erőset elnyeli. Kápéja, nem látják őt a halandók, pedig, ó Abhipratárin minden az ő helye - hát, ennek nem adtatok az ételből, pedig megilleti!

7. Saunaka Kápéja elgondolkozott ezen, majd így vágott vissza:

- Az istenek lelke, lények nemzője, aranyló fogú, nagyétkű bölcs tudós. Azt mondják róla, hogy ő a Brahman, ő az emészthetetlen elemésztője. Nohát, tanítvány, így szentelődünk mi néki. Most pedig szólok, hogy te is kapj enni.

És megetették.

8. Valóban, az első öt és a másik öt annyi, mint tíz összesen. Ennyi a nyertes dobás. És a nyertes tizes dobás ételt jelent minden tartományban. Ez a virádzs, az étel evője. Általa válik láthatóvá az egész világ. Látható lesz annak az egész világ, az étel evője lesz, ki tudja ezt, ki tudja ezt.


Negyedik szakasz


l. Szatjakáma Dzsábálja így szólt anyjához:

- Tisztelt anyám, tanítványnak mennék, mondd meg nekem, milyen családból származom?

2. Anyja így felelt:

- Nem tudom, fiam, milyen családból származol. Fiatal koromban sokfelé szolgáltam, így születtél. Magam sem tudom, melyik családból. Engem Dzsabálának hívnak, téged Szatjakámának, nevezd hát magad Szatjakámának, Dzsabálá Fiának.

3. A fiú elment a Gautama nemzetségbeli Háridrumatához, és így szólt:

- Tanítványod lennék, Uram. Elfogadsz tanítványodul?

4. Az így felelt:

- Melyik családból származol, barátom?

- Nem tudom, mester, melyik családból származom. Kérdeztem anyámat, és ő azt felelte: Fiatal koromban sokfelé szolgáltam, így születtél. Magam sem tudom, melyik családból. Engem Dzsabálának hívnak, téged Szatjakámának, nevezd hát magad Szatjakámának, Dzsabálá Fiának. Így hát, ó mester, úgy hívom magam: Szatjakáma, Dzsabálá Fia.

5. Az így felelt:

- Csak egy pap tud ilyen nyíltan beszélni. Barátom, fogj tűzifát, tanítványomul fogadlak, mert hű maradtál az igazsághoz. Tanítványául fogadta, majd elé vezetett négyszáz sovány, legyengült tehenet, és így szólt:

- Legeltesd őket, barátom!

Ő kihajtotta őket, és azt mondta magában:

- Nem térek vissza addig, míg ezer nem lesz belőlük.

És hosszú éveken át távol maradt, idegenben.


Ötödik szakasz


1. Mikor ezer lett belőlük, így szólt az egyik bika:

- Szatjakáma!

- Igen, uram!

2. - Ezren vagyunk. Hajts hát vissza minket, barátom, a mester házába, és megtanítom néked a Brahman egynegyedét.

- Tanítsd meg, uram!

Az pedig így beszélt:

- Kelet a tizenhatoda, Nyugat a tizenhatoda, Dél a tizenhatoda, Észak a tizenhatoda. Barátom, ez a Brahman négytizenhatodos egynegyede, ezt úgy hívják: Messzeséges.

3. Aki tudja ezt, és a Brahman eme négytizenhatodos egynegyedének Messzeségesként szentelődik, az messzeséges lesz e világban. Messzeséges világai lesznek annak, ki tudja ezt, és a Brahman eme négy tizenhatodos egynegyedének Messzeségesként szentelődik. Második negyedét majd a tűz tanítja meg neked.


Hatodik szakasz


1. Mikor megvirradt, továbbhajtotta a csordát. Ahol rájuk esteledett, tüzet rakott, megkötötte a teheneket, rőzsét szedett, majd leült a tűztől nyugatra, arccal kelet felé.

2. A tűz megszólította:

- Szatjakáma!

- Igen, Uram!

3. - Barátom, megtanítom neked a Brahman egynegyedét.

- Tanítsd meg, Uram!

Az pedig így beszélt:

- A Föld a tizenhatoda, a Levegőég a tizenhatoda, az Ég a tizenhatoda, az Óceán a tizenhatoda. Barátom, ez a Brahman négytizenhatodos egynegyede, ezt úgy hívják: Végtelen.

4. Aki tudja ezt, és a Brahman eme négytizenhatodos egynegyedének Végtelenként szentelődik, az végtelen lesz e világban. Végtelen világai lesznek annak, ki tudja ezt, és a Brahman eme négytizenhatodos egynegyedének Végtelenként szentelődik. Harmadik negyedét majd egy hattyú tanítja meg neked.


Hetedik szakasz


1. Mikor megvirradt, továbbhajtotta a csordát. Ahol rájuk esteledett, tüzet rakott, megkötötte a teheneket, rőzsét szedett, majd leült a tűztől nyugatra, arccal kelet felé.

2. Arra repült egy hattyú, és megszólította:

- Szatjakáma!

- Igen, Uram!

3. - Barátom, megtanítom neked a Brahman egynegyedét.

- Tanítsd meg, Uram!

Az pedig így beszélt:

- A Tűz a tizenhatoda, a Nap a tizenhatoda, a Hold a tizenhatoda, a Villám a tizenhatoda. Barátom, ez a Brahman négytizenhatodos egynegyede, ezt úgy hívják: Tündökletes.

4. Ki tudja ezt, és a Brahman eme négytizenhatodos egynegyedének Tündökletesként szentelődik, az tündökletes lesz e világban. Tündökletes világai lesznek annak, ki tudja ezt, és a Brahman eme négytizenhatodos egynegyedének Tündökletesként szentelődik. Negyedik negyedét pedig egy kormorán tanítja meg neked.


Nyolcadik szakasz


1. Mikor megvirradt, továbbhajtotta a csordát. Ahol rájuk esteledett, tüzet rakott, megkötötte a teheneket, rőzsét szedett, majd leült a tűztől nyugatra, arccal kelet felé.

2. Arra repült egy kormorán, és megszólította:

- Szatjakáma!

- Igen, Uram!

3. - Barátom, megtanítom neked a Brahman egynegyedét.

- Tanítsd meg, Uram!

Az pedig így beszélt:

- A lélegzet a tizenhatoda, a szem a tizenhatoda, a fül a tizenhatoda, az ész a tizenhatoda. Barátom, ez a Brahman négytizenhatodos egynegyede, ezt úgy hívák: Otthonos.

4. Ki tudja ezt, és a Brahman eme négytizenhatodos egynegyedének Otthonosként szentelődik, az otthonos lesz e világban. Otthonos világai lesznek annak, ki tudja ezt, és a Brahman eme négy tizenhatodos egynegyedének Otthonosként szentelődik.


Kilencedik szakasz


1. Végül elért a mester otthonához. Az megszólította:

- Szatjakáma!

- Igen, Uram!

2. - Úgy ragyogsz, barátom, mint a Brahman tudója. Ki tanította meg neked?

- Nem emberek - felelte ő -, de magyarázd el te is, Uram.

3. Hozzád hasonlók mondták, hogy a mestertől nyert tudás visz a legbiztosabban célba.

Az pedig kifejtette neki éppen ugyanezt, éppen ugyanezt.


Tizedik szakasz


1. Upakószala, Kamala Fia tanítványként Szatjakamánál, Dzsabálá Fiánál lakott. Tizenkét éve szolgálta áldozótüzeit. A mester a többi tanítványokat visszaengedte otthonukba, de őt nem akarta elengedni. 

2. Így szólt hozzá asszonya:

- A fiú gyötrődik. Jól szolgálta tüzeidet, ügyelj arra, hogy a tüzek ne a hátad mögött tanítsák. Tanítsd meg néki a tudást!

De ő nem tanította, hanem elutazott messzire.

3. A tanítvány beteg lett, nem evett. Így szólt hozzá a mester asszonya:

- Egyél fiú, miért nem eszel?

- Jaj, olyan sok a vágy az emberben. Betegséggel vagyok tele, nem kívánok enni!

4. Így szóltak akkor egymás között a tüzek:

- A fiú gyötrődik, pedig jól szolgált minket. Nohát, tanítsuk meg néki a tudást! 

És így szóltak hozzá:

5. - A Brahman a lélegzet, a Brahman az öröm, a Brahman a messzeség.

Ő így válaszolt:

- Tudom, hogy a Brahman a lélegzet. De hogy ő az öröm és a messzeség, ezt nem tudom.

A tüzek így feleltek:

- Az öröm (ka) messzeség (kha), a messzeség öröm.

És elmondták néki, hogy a Brahman miért öröm és miért messzeség.


Tizenegyedik szakasz


1. Így tanította az otthoni tűz: 

- A Föld, a tűz, az étel és a Nap az én alakjaim. A Napban látható Ember pedig én magam vagyok, én magam vagyok.

És szóltak együtt:

2. - Aki ezt tudja, és így szentelődik neki, az elveti a gonoszt, az messze jut, szép kort megél a Földön, sokáig él, nem hal ki családja. Segítünk annak ebben és abban a világban, ki tudja ezt, és így szentelődik neki.


Tizenkettedik szakasz


1. Így tanította az áldozati étel főző tűz:

- A víz, a tér, a csillagok és a Hold az én alakjaim. A Holdban látható Ember pedig én magam vagyok, én magam vagyok.

És szóltak együtt:

2. - Aki ezt tudja, és így szentelődik neki, az elveti a gonoszt, az messze jut, szép kort megél a Földön, sokáig él, nem hal ki családja. Segítünk annak ebben és abban a világban, ki tudja ezt, és így szentelődik neki.


Tizenharmadik szakasz


1. Így tanította a harmadik tűz, az áldozótűz:

- A lélegzet, az űr, az ég és a villám az én alakjaim. A villámban látható Ember pedig én magam vagyok, én magam vagyok.

És szóltak együtt:

2. - Aki ezt tudja, és így szentelődik neki, az elveti a gonoszt, az messze jut, szép kort megél a Földön, sokáig él, nem hal ki családja. Segítünk annak ebben és abban a világban, ki tudja ezt, és így szentelődik neki.


Tizennegyedik szakasz


1. Majd így szóltak hozzá mind a hárman:

- Upakószala barátunk, most már tudod tanunkat és a Lélek tanát. Az utat hozzá majd mestered tanítja meg.

Mikor megjött a mester, megszólította:

- Upakószala!

2. - Igen, Uram! - felelte ő.

- Úgy ragyog az arcod, barátom, mintha a Brahman tudója lennél. Ki tanította meg neked?

- Hogy ki tanított? Bizony, ezek itt mások, mint aminek látszanak! - felelte és a tüzekre mutatott.

- Mit mondtak neked?

3. - Ezt és ezt magyarázták.

- Nohát, akkor csak a Brahman világairól beszéltek. De én azt is elmondom, hogy semmi gonoszság nem tapadhat ennek tudójához, mint ahogy a lótuszszirom sem ázik el soha.

- Mondd el, ó, Mester!

És az így beszélt:


Tizenötödik szakasz


1. - A szemben látható Ember a Lélek, ez a rendíthetetlen, örök Brahman. Ezért van az, hogy ha olaj vagy víz cseppen a szembe, a sarkán kitisztul.

2. Ezt a Kedves Pásztorának hívják, mert minden kedvesnek ő a pásztora. Minden kedves pásztora lesz, ki tudja ezt.

3. Úgy is hívják, a Kedves Fejedelme, mert minden kedvesnek ő a fejedelme. Minden kedves fejedelme lesz, ki tudja ezt.

4. Úgy is hívják, a Fény Fejedelme, mert ő fénylik minden világban. Minden világban fénylik, ki tudja ezt.

5. Ezért az ezt tudók a halál után egy fénysugárba lépnek, akár eltemetik őket, akár nem. A fénysugárból a nappalba szállnak, a nappalból a hónap világos felébe, onnan az ég világos felébe, onnan az évbe, az évből a Napba, a Napból a Holdba, a Holdból a villámba. Ott van egy Ember, de nem emberszerű. Ő vezeti őket tovább a Brahmanhoz. Ez az istenek útja, a Brahman útja. És akik erre az útra lépnek, nem pördülnek vissza többé e pörgő világba, e pörgő világba.


Tizenhatodik szakasz


1. Bizony a tisztító szél az áldozat, mert az ő szaladásában megtisztítja ezt a világot. És merthogy szaladásában (jan) megtisztítja ezt a világot, hát ezért ő az áldozat (jadzsnya). Az áldozatnak pedig két ösvénye van: az ész és a szó.

2. Az egyik ösvényt az imádópap teremti az ésszel, a másikat az áldozópap, a szerpap és az énekespap a szóval. Ezért ha a hajnali áldozásnál az imádópap

3. még az utóvers előtt megtöri a csendet, úgy csak az egyik ösvény nyílik meg, a másik bezárul. Olyan ez, mint egy lábon járni, egy keréken gurulni - kárba vész. Éppen így kárba vész az áldozás, és ha az áldozás kárba vész, kárba vész az áldozó is, az áldozástól csak rosszabb lesz neki.

4. Ha viszont a hajnali áldozásnál az imádópap nem töri meg a csendet az utóvers előtt, úgy megnyitják mind a két ösvényt, nem zárul be a másik.

5. Olyan lesz az, mint két lábon járni, két keréken gurulni, jó alapja lesz az áldozásnak. És ha jó alapja lesz az áldozásnak, jó alapja lesz az áldozónak is, az áldozástól jobb lesz neki.


Tizenhetedik szakasz


1. Pradzsápati kiköltötte a világokat. És ahogy felmelegedtek, nedveket sajtolt ki belőlük: a Földből a tüzet, a Levegőégből a szelet, az Égből a Napot.

2. Kiköltötte ezt a három istent. És ahogy felmelegedtek, nedveket sajtolt ki belőlük: a tűzből a himnuszokat, a szélből a varázsigéket, a Napból a dalokat.

3. Kiköltötte e Három Tudást. És ahogy felmelegedtek, nedveket sajtolt ki belőlük: a himnuszokból a Bhúh, a varázsigékből a Bhuvah, a dalokból a Szvah igéket. 

4. Mikor a himnuszéneklésben nem sikerül valami, akkor az imádópapnak azt kell mondania:

- A Bhúh-nak üdv!

És áldozni közben az otthoni tűzben. Így majd a himnuszok nedve és ereje összetapasztja az áldozati himnuszban vétett hibát.

5. Mikor a varázsmondásban nem sikerül valami, akkor az imádópapnak azt kell mondania:

- A Bhuvah-nak üdv!

És áldozni közben a déli tűzben. Így majd a varázsigék nedve és ereje összetapasztja az áldozati varázsigékben vétett hibát.

6. Mikor a daléneklésben nem sikerül valami, akkor az imádópapnak azt kell mondania:

- A Szvah-nak üdv!

És áldozni közben az áldozati tűzben. Így majd a dalok nedve és ereje összetapasztja az áldozati dalban vétett hibát.

7. Ahogy a só az aranyat összetapasztja, az arany az ezüstöt, az ezüst az ónt, az ón az ólmot, az ólom a vasat, vagy a bőr a fát,

8. úgy tapasztja össze az imádópap az előbbi világok, tudások és istenek erejével az áldozásnál ejtett hibát. Varázs-ír van abban az áldozásban, ahol az imádópap tudja ezt.

9. Északra száll az áldozás ott, ahol az imádópap tudja ezt. Az ezt tudó imádópapról szól a vers:

10. Amint vet, úgy arat az ember fia, a sors-utat járó.

Mint hű vadászeb, őrzi az áldást az éber imádó.

Mert a tudós imádópap éberen őrzi az áldozást, az áldozót, és a többi áldozópapot. Ezért csak tudós imádópapot szabad felkérni, és olyat nem, aki nem tudja ezt, olyat nem, aki nem tudja ezt.


===ÖTÖDIK FEJEZET===

Első szakasz 

OM

1. Aki tudja a legszentebbet és a legnemesebbet, az a legszentebb és a legnemesebb lesz az övéi között. A lélegzet a legszentebb és a legnemesebb.

2. Aki tudja a legnagyobb jótevőt, az a legnagyobb jótevő lesz az övéi között. A szó a legnagyobb jótevő.

3. Aki tudja az alapot, az megveti lábát a földi és az égi világban A szem az alap.

4. Aki tudja az elérést, az minden vágyát eléri, az istenit is, meg az emberit is. A fül az elérés.

5. Aki tudja az otthont, az az övéi otthona lesz. Az ész az otthon.

6. Ezek az életerők egyszer így veszekedtek:

- Én vagyok a legnemesebb!

- Nem igaz, én vagyok!

Elmentek apjukhoz, Pradzsápatihoz, és azt kérdezték tőle:

- Ki a legnemesebb közülünk?

7. Ő azt felelte:

- Az a legnemesebb közületek, akinek távozása a legrosszabb a testnek.

8. Akkor eltávozott a szó, és egy évig távol maradt. Majd visszatért, és azt kérdezte:

- Hogyan tudtatok nélkülem élni?

- Úgy éltünk, mint a néma, akinek nincsen szava, de szemmel lát, füllet hall, ésszel eszmél, és lélegzéssel lélekzik.

Akkor a szó újra visszaszállt.

9. Ezután eltávozott a szem, és egy évig távol maradt. Majd visszatért, és azt kérdezte:

- Hogyan tudtatok nélkülem élni?

- Úgy éltünk, mint a vak, aki nem lát, de szóval szól, füllel hall, ésszel eszmél és lélegzéssel lélegzik.

Akkor a szem újra visszaszállt.

10. Ezután eltávozott a fül, és egy évig távol maradt. Majd visszatért, és azt kérdezte:

- Hogyan tudtatok nélkülem élni?

- Úgy éltünk, mint a süket, aki nem hall, de szóval szól, szemmel lát, ésszel eszmél és lélegzéssel lélegzik.

Akkor a fül újra visszaszállt.

11. Ezután eltávozott az ész, és egy évig távol maradt. Majd visszatért, és azt kérdezte:

- Hogyan tudtatok nélkülem élni?

- Úgy éltünk, mint a báva, akinek nincs esze, de szóval szól, szemmel lát, füllel hall és lélegzettel lélegzik

Akkor az ész újra visszaszállt.

12. Ezután el akart távozni a lélegzet is, de mint ahogyan a nemes paripa cövekét kirántja, úgy rántotta magával a többi életerőt. Azok elébe járultak, és így kérlelték:

- Tisztelet néked! Te vagy a legnemesebb. Hát el ne távozz!

13. Így szólt hozzá a szó:

- Amiben én a legnagyobb jótevő vagyok, abban te vagy a legnagyobb jótevő!

Így szólt hozzá a szem:

- Amiben én az alap vagyok, abban te vagy az alap!

14. Így szólt hozzá a fül:

- Amiben én az elérés vagyok, abban te vagy az elérés!

Így szólt hozzá az ész:

- Amiben én az otthon vagyok, abban te vagy az otthon!

15. Ezért nem mondják, hogy szavak, szemek, fülek vagy eszek, hanem hogy lélegzetek, merthogy lélegzet valamennyi.


Második szakasz


1. Így szólt a lélegzet:

- Mi lesz az étkem?

Azt válaszolták az életerők:

- Minden az étked, a kutyáig, a madárig.

Ezért minden a lélegzet (ana) étke (anna), mert ana a lélegzet másik ismert neve. Bizony, minden az étke lesz annak, ki tudja ezt.

2. És a lélegzet újra szólt:

- Mi lesz az öltözékem?

Azt válaszolták az életerők:

- A víz.

Ezért van az, hogy evés előtt és után vízzel öblögetnek, így lesz a lélegzetnek ruhája, ezért nem marad meztelen.

3. Ezt tanította Szatjakáma, Dzsabála Fia Gósrutinak, Vjághrapad Fiának, és azt, is mondta még:

- Ha ezt egy kiszáradt fatönknek mondanád, ágat növesztene, levelet hajtana az is. 

4. Ha valaki roppant nagy dologra vágyik, így járjon el:

Keverjen áldozóitalt mézből, savóból, sokféle füvekből a beavatás után, újhold éjszakáján, és mondja ezt:

5. A legszentebb és a legnemesebb üdvére! - eközben áldozzon olvasztott vajat a tűzben, és ami a kanálon maradt, cseppentse az áldozóitalba.

- A legnagyobb jótevő üdvére! - eközben áldozzon olvasztott vajat a tűzben, és ami a kanálon maradt, cseppentse az áldozóitalba.

- Az alap üdvére! - eközben áldozzon olvasztott vajat a tűzben, és ami a kanálon maradt, cseppentse az áldozóitalba.

- Az elérés üdvére! - eközben áldozzon olvasztott vajat a tűzben, és ami a kanálon maradt, cseppentse az áldozóitalba.

- Az otthon üdvére! - Eközben áldozzon olvasztott vajat a tűzben, és ami a kanálon maradt, cseppentse az áldozóitalba.

6. Ezután húzódjon vissza a tűztől, fogja az áldozóitalt a kezébe, és mormolja ezt: - Te vagy a rettenet, mert tőled retten az egész világ. Te vagy a legszentebb és a legnemesebb, a vezér, a király, te tégy hát engem a legszentebbé, a legnemesebbé, vezérré, királlyá! Váljak a mindenséggé!

7. Ezután mondja a következő verseket:

- Merüljünk el a Napban - és kortyoljon -,

az isteni jóságban - és kortyoljon -,

a legnemesebben, a mindenadóban - és kortyoljon -,

az áldásos erőben! - és igya ki az egészet.

Miután az ón vagy fakupát kimosta, feküdjön le aludni a tűztől nyugat felé, irhára vagy a csupasz földre. Ne szóljon többet, szíve se rezdüljön. Ha azután álmában egy asszony megjelenik, úgy tudni fogja, hogy műve sikerült.

8. Erről szól a vers:

Ha vágyón áldozva álmában

egy asszony megjelenik,

betelik a vágya,

az álomképben ez mutatkozik,

az álomképben ez mutatkozik.


Harmadik szakasz 


1. Történt, hogy Svétakétu, Uddálaka Fia a panycsálák gyűlésére ment. Praváhana Dzsaivali megszólította:

- Te fiú! Tanított-e téged apád?

- Ó igen, Uram - felelte ő.

2. - Tudod-e akkor, hová jutnak a lények?

- Nem, Uram.

- Hát azt tudod-e, hogyan térnek vissza megint?

- Nem, Uram.

- Tudod-e az istenek és az atyák kétfelé ágazó útját?

- Nem, Uram.

3. - Hát azt tudod-e, hogyan lehet az, hogy nem telik meg a túlvilág?

- Nem, Uram.

- Hát azt tudod-e, hogyan szólalnak meg emberi hangon a vizek az ötödik áldozásban?

- Ezt sem tudom, Uram.

4. - Akkor hogyan mondhattad azt, hogy tanítottak? Aki ezekre nem tud felelni, hogyan is mondhatja azt, hogy tanították? A fiú mérgesen apjához szaladt, és azt mondta néki:

- Uram, te nem tanítottál engem. Miért is mondtad, hogy tanítottál?

5. Egy király-féle ezt az öt kérdést tette fel nekem, és egyre sem tudtam válaszolni.

Apja így felelt:

- Most, hogy hallottam őket, meg kell vallanom, hogy én sem tudtam ezeket. Hiszen ha tudtam volna, miért is hallgattam volna el előled?

6. Elment Gautama a királyhoz. Az illőn, tisztelettel üdvözölte. Másnap elébe járult a királyi fogadáson. Azt mondta néki a király:

- Méltó Gautama! Válaszd ama jószágot, amit emberi szív csak kívánni tud!

- Azt a jószágot, amit emberi szív kíván, csak tartsd meg magadnak! Azt a beszédet megyarázd meg nekem, amit fiamnak mondtál!

7. Zavarba jött a király és intett, hogy várjon még egy darabig. Majd így szólt:

- Azért maradt a kormányzás mindenütt a harcosi rend kezében, mert ezt a tanítást rajtad kívül és előtted nem tudták még meg a papok. Majd így folytatta:


Negyedik szakasz


1. - Áldozótűz az égi vilag, ó, Gautama. A Nap a tűzifája, a sugarak a füstje, a nappal a lángja, a Hold a parazsa, a csillagok a szikrája.

2. Ebben a tűzben áldozzák az istenek a hitet, ebből az áldozásból lesz a Nedűkirály.


Ötödik szakasz


1. Áldozótűz Pardzsanja, ó, Gautama. A szél a tűzifája, a felhők a füstje, a villám a lángja, a mennykő a parazsa, a jégeső a szikrája.

2. Ebben a tűzben áldozzák az istenek a Nedűkirályt , ebből az áldozásból lesz az eső.


Hatodik szakasz


1. Áldozótűz a földi világ, ó, Gautama. Az év a tűzifája, az űr a füstje, az éjjel a lángja, az égtájak a parazsa, a mellékégtájak a szikrája.

2. Ebben a tűzben áldozzák az istenek az esőt, ebből az áldozásból lesz az étel.


Hetedik szakasz

1. Áldozótűz a férfi, ó, Gautama. A szó a tűzifája, a lélegzet a füstje, a nyelv a lángja, a szem a parazsa, a fül a szikrája.

2. Ebben a tűzben áldozzák az istenek az ételt, ebből az áldozásból lesz a férfimag.


Nyolcadik szakasz


1. Áldozótűz az asszony, ó, Gautama. Öle a tűzifája, megszólítás a füstje, szemérem a lángja, behatolás a parazsa, kéj a szikrája.

2. Ebben a tűzben áldozzák az istenek a férfimagot, ebből az áldozásból lesz a magzat.


Kilencedik szakasz


1. Hát így szólalnak meg a vizek emberi hangon az ötödik áldozásban. A burokba zárt magzat pedig tíz hónapon át, vagy ameddig tart, az anyaölben pihen, azután megszületik.

2. Születése után él, ameddig élete tart. Halála után a szokás szerint a tűzre vetik, ahonnan jött, ahonnan származott. 


Tizedik szakasz


1. A tűzbe megy, ki tudja ezt, és akik az erdőkben e szavakkal szentelődnek: Lemondás a hitünk! A tűzből a nappalba szállnak, a nappalból a holdhónap, majd a napév világos felébe.

2. Onnan az évbe, az évből a Napba, a Napból a Holdba, a Holdból a villámba. Ott van egy Ember, de nem emberszerű, ez vezeti őket a Brahmanhoz. Ezt az utat hívják az istenek útjának.

3. A füstbe mennek azok, akik a falvakban e szavakkal szentelődnek: Áldozás és jótett az erényünk! A füstből az éjbe szállnak, az éjből a holdhónap, majd a napév sötét felébe. Ezek nem jutnak el az évbe.

4. Hanem a sötét félévből az atyák világába térnek, az atyák világából az űrbe, az űrből a Holdba. Ez a Nedűkirály, ez az istenek étke, ezt eszik az istenek.

5. Itt időznek addig, amíg el nem fogy tetteik jutalma, majd visszatérnek azon az úton, ahogyan ide jutottak. Az űrbe szállnak, az űrből a szélbe. Ami szél lett, az pára lesz, ami pára lett, az köd lesz,

6. ami köd lett, az felhő lesz, ami felhő lett, az eső lesz és aláhull. Itt pedig újraszületnek rizsként, árpaként, szezámként, babként, fákként, füvekként. És innen bizony nehéz kikerülni. Mert csak az testesül tovább, akit étel alakban megesznek, és férfimagként újra megfogan.

7. Akik helyesen járnak el, remélhetik, hogy jó anyaölben fogannak, papi ölben, harcosi ölben, polgári ölben. De akiknek tettei bűzlenek, azok csak azt remélhetik, hogy bűzös anyaölben fogannak, kutyaölben, disznóölben, korcs asszony ölében.

8. A kicsinyke, örökkön újratermő élőlények egyik utat se járják. Ezekre mondják: Szüless és pusztulj! Ez a harmadik út. 

Hát ezért nem telik meg az égi világ, ezért kell vigyázni.

9. Erről szól a vers:

Bukik a tolvaj és az iszákos,

papgyilkos, mesterét felszarvazó,

de az is, ki ezekkel szóba áll.

10. Aki viszont tudja eme öt áldozótüzet, annak nem árt a gonosz, még ha ilyenek közé kerül is. Ártatlan marad, tiszta a tiszta világban, ki tudja ezt, ki tudja ezt.


Tizenegyedik szakasz


1. Prácsínasála Aupamanavja, Szatjajadnya Paulusi, Idradjumna Bhállavéja, Dzsana Sárkaráksja és Budila Ásvatarásvi gazdagok voltak mind, és az írások tudói. Összejártak és azt kutatták, hogy mi a Lélek, és ki a Brahman.

2. Végül erre jutottak:

- Nos, Urak, itt van Uddálaka Áruni, ő most éppen Mindenember Lelkét tanulja. Járuljunk hát elébe!

És elébe járultak.

3. De amaz így gondolkodott:

- E gazdag és írástudó férfiak kérdezgetni fognak engem, és lehet, hogy nem tudok majd mindenre válaszolni. Inkább máshoz küldöm őket.

4. Majd így szólt hozzájuk:

- Urak, itt van Asvapati Kaikéja, aki a Mindenember Lelkét tanulja. Járuljunk inkább őelébe.

És elébe járultak.

5. Mikor elébe járultak, az megtisztelte illőn mindőjüket. Mert olyan ember volt, aki minden reggel elmondhatta:

Országomban nincsen tolvaj, nincs uzsorás, ital rabja,

nincs hitetlen, nincs tudatlan, nincs tékozló, nincsen szajha.

Majd így szólt hozzájuk:

- Urak, éppen most tartok áldozást. Annyi adományt kaptok tőlem ti is, mint az áldozópapok, ha itt maradtok az áldozáson.

6. Ők így feleltek:

- Amit tanul az ember, arról tud is beszélni. Te a Mindenember Lelkét tanulod, magyarázd hát el nekünk!

Ő így felelt:

- Holnap majd válaszolok.

7. Másnap hajnalban elébe járultak, tűzifával a kezükben. Ő pedig a tanítvány-vatás rítusát mellőzve így beszélt nekik:


Tizenkettedik szakasz 


1. - Te hogyan szentelődsz a Léleknek, Aupamanjava?

- Az Égként szentelődöm néki, ó, magasztos király!

- Nos hát, te a tündökletes Mindenember Lelkének szentelődsz, nedűt préselsz majd ezért nap mint nap családod körében.

2. Ételt eszel majd és kedveset látsz, mert ételt eszik és kedveset lát, tanítványok lesznek majd családjában annak, ki tudja ezt, és a Mindenember Lelkének ekképpen szentelődik. De a Léleknek ez csak a feje, és szétrepedt volna a fejed, ha nem jöttél volna hozzám. 


Tizenharmadik szakasz


1. Így szólt azután Igazáldozóhoz, az Ember Fiához:

- Hát te hogyan szentelődsz a Léknek, Prácsínajógja? 

- A Napként szentelődöm néki, ó, magasztos király!

- Nos hát, te a sokformás Mindenember Lelkének szentelődsz, sokféle formát látsz majd ezért családod körében, robogó öszvérfogatot, szolgálót, aranyékszert.

2. Ételt eszel majd és kedveset látsz, mert ételt eszik és kedveset lát, tanítványok lesznek majd családjában annak, ki tudja ezt, és a Mindenember Lelkének ekképpen szentelődik. De a Léleknek ez csak a szeme, és elveszett volna a szemed világa, ha nem jöttél volna hozzám.


Tizennegyedik szakasz


1. Így szólt azután Indradjumna Bhállavéjához:

- Hát te hogyan szentelődsz a Léleknek?

- A szélként szentelődöm néki, ó, magasztos király!

- Nos hát, te a sokösvényes Mindenember Lelkének szentelődsz, sokféle adományok szállnak majd hozzád ezért, sokféle szekérsor gördül majd nyomodban.

2. Ételt eszel majd és kedveset látsz, mert ételt eszik és kedveset lát, tanítványok lesznek majd családjában annak, ki tudja ezt, és a Mindenember Lelkének ekképpen szentelődik. De a Léleknek ez csak a lélegzete, és elszorult volna a lélegzeted, ha nem jöttél volna hozzám.


Tizenötödik szakasz


1. Így szólt azután Dzsanához:

- Hát te hogyan szentelődsz a Léleknek, Sárkaráksja?

- Az űrként szentelődöm néki, ó, magasztos király!

- Nos hát, te a sokféle Mindenember Lelkének szentelődsz, sokféle ivadékod és vagyonod lesz ezért.

2. Ételt eszel majd és kedveset látsz, mert ételt eszik és kedveset lát, tanítványok lesznek majd családjában annak, ki tudja ezt, és a Mindenember Lelkének ekképpen szentelődik. De a Léleknek ez csak a teste, és széthullott volna a tested, ha nem jöttél volna hozzám.


Tizenhatodik szakasz


1. Így szólt azután Budila Ásvatarásvihoz:

- Hát te hogyan szentelődsz a Léleknek, Vaijághrapada? 

- A vízként szentelődöm néki, ó, magasztos király!

- Nos hát, te a gazdagító Mindenember Lelkének szentelődsz, gyarapodsz, gazdag leszel májd ezért.

2. Ételt eszel majd és kedveset látsz, mert ételt eszik és kedveset lát, tanítványok lesznek majd családjában annak, ki tudja ezt, és a Mindenember Lelkének ekképpen szentelődik. De a Léleknek ez csak a hólyagja, és szétrepedt volna a hólyagod, ha nem jöttél volna hozzám.


Tizenhetedik szakasz


1. Így szólt azután Uddálaka Árunihoz:

- Hát te hogyan szentelődsz a Léleknek, Gautama? 

- A Földként szentelődöm néki, ó magasztos király!

- Nos hát, te az alapos Mindenember Lelkének szentelődsz, ezért fiaid, nyájaid már megalapozottak.

2. Ételt eszel majd és kedveset látsz, mert ételt eszik és kedveset lát, tanítványok lesznek majd családjában annak, ki tudja ezt, és a Mindenember Lelkének ekképpen szentelődik. De a Léleknek ez csak a lába, és elszáradt volna a lábad, ha nem jöttél volna hozzám.


Tizennyolcadik szakasz


1. Így szólt azután mindannyiukhoz:

- Úgy tudjátok ezt a Mindenember Lelkét, mint bennetek elkülönültet, és így majd ételt esztek. Aki önmagában az arasznyi Mindenember Lelkének szentelődik, az minden világban, minden lényben, minden testben ételt eszik.

2. Ennek a Mindenember Lelkének tündökletes a feje, sokformás a szeme, sokösvényes a lélegzete, sokféle a törzse, a teste, Vaszu a hólyagja, a Föld a lába, az oltár a mellkasa, az áldozófű a haja, az otthoni tűz a szíve, az áldozati ételt főző tűz az esze, az áldozótűz a szája.


Tizenkilencedik szakasz


1. Ezért az étel legeleje alkalmas az áldozásra. E szavakkal áldozzon az ember az első áldozáskor: 

- A belélegzésnek üdv!

És akkor a belélegzést jóllakatja.

2. Ha a belélegzés jóllakik, jóllakik a szem. Ha a szem jóllakik, jóllakik a Nap. Ha a Nap jóllakik, jóllakik az ég. Ha az ég jóllakik, jóllakik minden, mit az ég és a Nap ural. Ha ezek jóllaknak, jóllakik az ember nyájakban, fiakban, ételben, erőben, tanítványokban.


Huszadik szakasz


1. A továbbiakban e szavakkal áldozzon az ember a második áldozáskor:

- A szétlélegzésnek üdv!

És akkor a szétlélegzést jóllakatja.

2. Ha a szétlélegzés jóllakik, jóllakik a fül. Ha a fül jóllakik, jóllakik a Hold. Ha a Hold jóllakik, jóllakik a tér. Ha a tér jóllakik, jóllakik minden, mit tér és Hold ural. Ha ezek jóllaknak, jóllakik az ember nyájakban, fiakban, ételben, erőben, tanítványokban.


Huszonegyedik szakasz


1. A továbbiakban e szavakkal áldozzon az ember a harmadik áldozáskor:

- A kilélegzés üdvére!

És akkor a kilélegzést jóllakatja.

2. Ha a kilélegzés jóllakik, jóllakik a szó. Ha a szó jóllakik, jóllakik a tűz. Ha a tűz jóllakik, jóllakik a Föld. Ha a Föld jóllakik, jóllakik minden, mit Föld és tűz ural. Ha ezek jóllaknak, jóllakik az ember nyájakban, fiakban, ételben, erőben, tanítványokban.


Huszonkettedik szakasz


1. A továbbiakban e szavakkal áldozzon az ember a negyedik áldozáskor:

- Az összelélegzés üdvére!

És akkor az összelélegzést jóllakatja.

2. Ha az összelélegzés jóllakik, jóllakik az ész. Ha az ész jóllakik, jóllakik Pardzsanja. Ha Pardzsanja jóllakik, jóllakik a villám Ha a villám jóllakik, jóllakik minden, mit a villám és Pardzsanja ural. Ha ezek jóllaknak, jóllakik az ember nyájakban, fiakban, ételben, erőben, tanítványokban.


Huszonharmadik szakasz


1. A továbbiakban e szavakkal áldozzon az ember az ötödik áldozáskor:

- A fellélegzés üdvére!

És akkor a fellélegzést jóllakatja.

2. Ha a fellélegzés jóllakik, jóllakik a szél. Ha a szél jóllakik, jóllakik az űr. Ha az űr jóllakik, jóllakik minden, mit szél és űr ural. Ha ezek jóllaknak, jóllakik az ember nyájakban, fiakban, ételben, erőben, tanítványokban.


Huszonnegyedik szakasz


1. Ha valaki ennek tudása nélkül végzi a tűzáldozatot, olyan az, mintha a parazsat félrekotorva a hamuban akarna áldozni.

2. De ha valaki ennek tudásával végzi a tűzáldozatot, az minden világban, minden lényben, minden lélekben áldozott.

3. Ahogy a száraz fűcsomó elhamvad a tűzre vetve, ügy hamvadnak el annak bűnei, ki tudja ezt, és így végzi a tűzáldozatot.

4. Ezért még ha egy korcsnak adja is a tudó az áldozati étel maradékát, a Mindenember Lelkének áldozott akkor is. Erről szól a vers:

Mint éhes gyermekek körülveszik az ételadó anyát,

úgy veszik körül minden lények a tűz áldozatát, a tűz áldozatát,

a tűz áldozatát.


===HATODIK FEJEZET===

Első szakasz


1. Svétakétu Uddálaka fia volt. Apja azt mondta néki:

- Fehérfényes, kedvesem, menj el tanulni, mert a mi nemzetségünkben nem lehetnek tudatlan, csak születés általi papok!

2. Elment a fiú tizenkét évesen, és huszonnégy éves korára minden tudást megtanult. Visszatért akkor büszkén, nagyeszűnek és tanultnak gondolva magát.

Azt mondta néki az apja:

- Svtakétu, kedvesem, visszatértél hát büszkén, magadat nagyeszűnek és tanultnak gondolva.

3. De kitanultad-e vajon azt a tanítást is, ami által a hallhatatlan hallható, a gondolhatatlan gondolható, a megismerhetetlen megismerhető?

- Uram, hogyan értsem ezt a tanítást? - kérdezte a fiú.

4. - Úgy kedvesem, ahogyan egy agyaggöröngy által minden agyagtárgy megismerhető, mert a sokféle formák csak szavak, a megnevezéstől függenek, valójában agyag az csupán.

5. Úgy kedvesem, ahogyan egy rézpitykén keresztül minden réztárgy megismerhető, mert a sokféle formák csak szavak, a megnevezéstől függenek, valójában réz az csupán.

6. Úgy kedvesem, ahogyan egy vaspengén keresztül minden vastárgy megismerhető, mert a sokféle formák csak szavak, a megnevezéstől függenek, valójában vas az csupán.

7. - Biztosan nem tudták ezt tisztelt mestereim, hiszen ha tudják, miért is hallgatták volna el előlem? Mondd el hát, Uram!

- Legyen, kedvesem!


Második szakasz


1. Kedvesem, kezdetben a világ a Lét volt egyedül, a nem kettő, az egyetlenegy. Egyesek úgy tanítják, hogy a nemlét volt előbb, a nem kettő, az egyetlenegy, és a Lét ebből keletkezett. 

2. De hogyan is lehetett volna így? Kedvesem, hogyan is lehetett volna nemlétből a Lét? Éppen hogy a Lét volt előbb, a nem kettő, az egyetlenegy.

3. Sokasodjak, szaporodjak! - ezt kívánta a Lét, és megalkotta a Hőt. 

Sokasodjak, szaporodjak! - ezt kívánta a Hő, és megalkotta a Vizet. Ezért van az, hogy ha a láz vagy a Nap heve fűti az embert, izzadni kezd, víz lesz a hőből.

4. Sokasodjak, szaporodjak! - ezt kívánta a Víz, és megalkotta az Ételt. Ezért van az, hogy ha eső esik, bőséges étel terem, mert vízből lesz az ember étele.


Harmadik szakasz


1. A lények három magból erednek: tojásból születnek, élve születnek, magból születnek.

2. Az az istenség ezt kívánta: Eme három istenségbe az élő lélekkel én beleszállok, és szétáradok névben és alakban! Háromságossá teszem mindőöjüket.

3. És az az istenség eme három istenségbe az élő lélekkel beleszállott, és szétáradt névben és alakban. Háromságossá tette mindőjüket.

4. Kedvesem, tudd meg hát tőlem, hogyan lett eme három istenség által háromságos minden:


Negyedik szakasz


1. A tűz vörös színe a hő alakja, fehér színe a víz alakja, fekete színe az étel alakja. Ekképpen tűnik el a tűz tűzsége, mert a sokféle formák csak szavak, a megnevezéstől függenek, valójában a tűz e három alakzat egyesülése csupán.

2. A Nap vörös színe a hő alakja, fehér színe a víz alakja, fekete színe az étel alakja. Ekképpen tűnik el a Nap napsága, mert a sokféle formák csak szavak, a megnevezéstől függenek, valójában a Nap e három alakzat egyesülése csupán.

3. A Hold vörös színe a hő alakja, fehér színe a víz alakja, fekete színe az étel alakja. Ekképpen tűnik el a Hold holdsága, mert a sokféle formák csak szavak, a megnevezéstől függenek, valójában a Hold e három alakzat egyesülése csupán.

4. A villám vörös színe a hő alakja, fehér színe a víz alakja, fekete színe az étel alakja. Ekképpen tűnik el a villám villámsága, mert a sokféle formák csak szavak, a megnevezéstől függenek, valójában a villám e három alakzat egyesülése csupán.

5. Ezt tudták a gazdag, írástudó elődök, amikor azt mondták:

Nem merülhet fel semmi sem, mit ne hallottunk volna, ne gondoltunk volna, ne ismertünk volna meg. Mindent megtudtak e három által.

6. Mert tudták, hogy ami vörös, az a hő alakja, ami fehér, az a víz alakja, ami fekete, az az étel alakja.

7. És ami még ismeretlen volt, megismerték e három istenség kapcsolatában. Kedvesem, tudd meg hát tőlem, hogyan jut be ez a három istenség az emberbe, hogyan osztódik mindegyikük háromfelé:


Ötödik szakasz


1. A megevett étel három részre oszlik. Legdurvább részéből ürülék lesz, középső részéből hús, legfinomabb részéből ész.

2. A megivott víz három részre oszlik. Legdurvább részéből vizelet lesz, középső részéből vér, legfinomabb részéből lélegzet.

3. A megevett hő három részre oszlik. Legdurvább részéből csont lesz, középső részéből velő, legfinomabb részéből beszéd. 

4. Mert Ételből van az ész, vízből van a lélegzet és hőből van a szó, kedvesem.

- Taníts tovább, ó, Uram! - szólt a fiú.

- Legyen hát - felelte ő.


Hatodik szakasz


1. Kedvesem, mikor a tejet megköpülik, föle felszáll, ebből lesz a vaj.

2. Ugyanígy száll fel a megevett Étel föle is, ebből lesz az ész.

3. Ugyanígy száll fel a megivott víz föle is, ebből lesz a lélegzet.

4. Ugyanígy száll fel a megevett hő föle is, ebből lesz a szó.

5. Mert ételből van az ész, vízből van a lélegzet, hőből van a szó, kedvesem.

- Taníts tovább, ó, Uram! - szólt a fiú.

- Legyen hát - felelte ő.


Hetedik szakasz


1. - Kedvesem, tizenhat részből áll az ember. Ne egyél tizenöt napon át, de vizet igyál kedved szerint. Ha iszol, nem távozik el tőled a vízből való lélegzet. 

2. És a fiú nem evett tizenöt napon át. Majd visszatért apjához, és így szólt:

- Miből idézzek, Uram?

- Mondd a himnuszokat, mondd a varázsigéket, mondd a dalokat!

- Nohát, nem jutnak eszembe, Uram.

3. Apja azt mondta néki:

- Kedvesem, ahogy a lobogó nagy tűz egyetlen szentjánosbogárnyi zsarátnokba húzódik vissza, és többé nem lobog, úgy húzódott vissza egyetlen részbe tizenöt részed, és az már nem képes a Tudás szavát idézni. Menj, egyél, és mondom tovább!

4. A fiú evett, majd újra apja elébe járult, és mindenre tudott felelni, amit csak kérdezett. Apja azt mondta néki:

5. - Kedvesem, ahogy a szentjánosbogárnyi zsarátnokba visszabújt tüzet száraz fűvel fel lehet éleszteni, hogy lobogjon, és ég már azután,

6. úgy lobbant lángra a te egyetlen részbe visszahúzódott tizenöt részed is az étel által, ezért vagy képes a Tudás szavát idézni. Mert ételből van az ész, vízből a lélegzet és hőből van a szó, kedvesem. Így tanította, így tanította.


Nyolcadik szakasz


1. Uddálaka Áruni így szólt egyszer Svétakétu nevű fiához:

- Kedvesem, hadd tanítsalak az álom állapotára. Kedvesem, amikor azt mondják, hogy alszik az ember, akkor a lét egységébe tért. Magába szállt, és azért mondják, hogy alszik (szvapiti), merthogy magába szállt (szvam apíta).

2. Ahogy a fonállal megkötött madár verdes jobbra-balra, és támaszt máshol nem találva a reptetőfára visszaszáll, éppen így verdes az ész is jobbra-balra, és támaszt máshol nem találva a lélegzetre visszaszáll. Mert az ész reptetőfája a lélegzet, kedvesem.

3. Kedvesem, hadd tanítsalak az éhségre és a szomjúságra. Azért mondják, hogy éhes (asanájá) az ember, mert a víz kihajtja belőle a megevett ételt (asitam najate). Ahogy tehenek, lovak, emberek pásztoráról beszélnek, éppígy a víz az étel pásztora (asa nája). Úgy tudd a testet, mint ennek a sarját, akkor majd nem lesz gyökértelen.

4. És mi másban gyökerezne, mint az ételben? Az étel sarját pedig vidd vissza a vízre mint gyökérre, a víz sarját a hőre mint gyökérre, a hő sarját vidd vissza a Létre mint gyökérre. Minden lénynek a Lét a gyökere, a Lét az otthona, a Lét az alapja.

5. Továbbá pedig azért mondják, hogy szomjas (udanjá) az ember, mert a hő kihajtja belőle a megivott vizet (uda njá). Ahogy tehenek, lovak, emberek pásztoráról beszélnek, éppígy a hő a víz pásztora (uda nja) Úgy tudd a testet, mint ennek a sarját, akkor majd nem lesz gyökértelen.

6. És mi másban gyökerezne, mint a vízben? A víz sarját pedig vidd vissza a hőre mint gyökérre, a hő sarját vidd vissza a Létre mint gyökérre. Minden lénynek a Lét a gyökere, a Lét az otthona, a Lét az alapja. Azt pedig, kedvesem, már az előbb elmagyaráztam, hogyan lesz az emberben e három istenség mindegyike háromságos.

Kedvesem, ha meghal az ember, a szó az észbe száll, az ész a lélegzetbe száll, a lélegzet a hőbe száll, a hő a legfőbb istenségbe száll.

7. Ez a parányi a mindenség lényege, ez a Valóság, ez a Lélek, ez vagy Te is, Svétakétu.

- Taníts tovább, ó, Uram!

- Legyen hát - felelte ő.


Kilencedik szakasz


1. - Kedvesem, mikor a méhek mézet készítenek, sokféle virágról gyűjtik össze a nedveket.

2. Ahogy az összegyűjtött nedvek sem tudnak arról, hogy mely fáról kerültek oda, éppen úgy a lét-egységbe szállt lények sem tudnak arról, hogy a lét-egységbe szálltak. 

3. És ami tigris volt, oroszlán, farkas, vadkan, féreg, madár, szúnyog vagy bögöly, ami volt, az lesz majd megint.

4. Ez a parányi a mindenség lényege, ez a Valóság, ez a Lélek. Ez vagy Te is, Svétakétu.

- Taníts tovább, ó, Uram!

- Legyen hát - felelte ő.


Tizedik szakasz


1. - Kedvesem, futnak a folyók keleten keletnek, nyugaton nyugatnak, óceánból óceánba szaladnak, óceánná válnak mindannyian. És ahogy ők sem tudnak arról, hogy melyikük melyik folyó volt korábban, éppen így a lét-egységből visszatérő lények sem tudnak arról, hogy a lét-egységből tértek vissza.

2. És ami tigris volt, oroszlán, farkas, vadkan, féreg, madár, szúnyog vagy bögöly, ami volt, az lesz majd megint.

3. Ez a parányi a mindenség lényege, ez a Valóság, ez a Lélek. Ez vagy Te is, Svétakétu.

- Taníts tovább, ó, Uram!

- Legyen hát - felelte ő.


Tizenegyedik szakasz


1. - Kedvesem, ha megmetszik ezt a nagy fát a gyökerénél, nedvet ereszt, mert él. Ha megmetszik a törzsén, nedvet ereszt, mert él. Ha megmetszik az ágán, nedvet ereszt, mert él. Íme, itt áll ő az élő lélekkel átitatva, pompásan, örömtől duzzadón.

2. Ha elhagyja az élet az egyik ágát, elszárad az. Ha elhagyja a másik ágát, elszárad az. Ha elhagyja a harmadik ágát, elszárad az. Ha elhagyja az egész fát, elszárad az egész. Jegyezd meg ezt, kedvesem.

3. Mert a test meghal, ha elhagyja az élet, az élet azonban nem hal meg soha. Ez a parányi a mindenség lényege, ez a Valóság, ez a Lélek. Ez vagy Te is, Svétakétu.

- Taníts tovább, ó, Uram!

- Legyen hát - felelte ő.


Tizenkettedik szakasz


1. - Hozz egy gyümölcsöt a fügefáról!

- Itt van, Uram.

- Vágd ketté!

- Kettévágtam, Uram.

- Mit látsz benne?

- Apró magvakat, Uram.

- Vágj egyet ketté!

- Kettévágtam, Uram.

- Mit látsz benne?

- Semmit sem, Uram.

2. - Kedvesem, ebből a láthatatlan parányiból lett a hatalmas fügefa.

3. Hidd el, kedvesem, ez a parányi a mindenség lényege, ez a Valóság, ez a Lélek. Ez vagy Te is, Svétakétu.

- Taníts tovább, ó, Uram!

- Legyen hát - felelte ő.


Tizenharmadik szakasz


1. - Itt egy darab só, tedd a vízbe, és gyere vissza holnap!

Megtörtént. Másnap így szólt a fiúhoz:

- Vedd elő a sót, amit tegnap a vízbe tettél!

Az kereste, de nem találta, mert feloldódott teljesen.

2. - Kóstold meg innen! Hogy ízlik?

- Sós.

- Kóstold meg középen! Hogy ízlik?

- Sós.

- Kóstold meg onnan! Hogy ízlik?

- Sós.

- Hagyd ott, és ülj ide mellém!

A fiú úgy tett, és azt mondta közben:

- Még mindig érzem.

- Nos hát, kedvesem, éppen így a Létet sem láthatod meg a testben, pedig benne van.

3. Ez a parányi a mindenség lényege, ez a Valóság, ez a Lélek. Ez vagy Te is, Svétakétu. 

- Taníts tovább, ó, Uram!

- Legyen hát - felelte ő.


Tizennegyedik szakasz


1. - Kedvesem, olyan ez, mint ha egy gandhára-bélit bekötött szemekkel a vadonba vezetnének, és ott eleresztenének. Bolyongana az keletre, nyugatra, délre, mert bekötött szemekkel vezették oda, és engedték szabadon.

2. De ha leveszi a szeméről valaki a kendőt, és azt mondja neki: Erre van Gandhára, erre indulj! - ha tanult és okos ember, akkor faluról falura kérdezősködve hazaér. Hát ilyen az az ember is, aki tanítóra lelt. Tudja jól: Addig tart csak ez, amíg a megváltást el nem érem, azután otthonomba térek!

3. Ez a parányi a mindenség lényege, ez a Valóság, ez a Lélek. Ez vagy Te is, Svétakétu.

- Taníts tovább, ó, Uram!

- Legyen hát - felelte ő.


Tizenötödik szakasz


1. - A haldoklót körülveszik rokonai és kérdezgetik: Felismersz még? Felismersz még? Amíg szava az észbe nem száll, esze a lélegzetbe nem száll, lélegzete a hőbe nem száll, hője a legfőbb istenségbe nem száll, addig felismeri őket.

2. Ám ha szava az észbe szállt, esze a lélegzetbe szállt, lélegzete a hőbe szállt, hője a legfőbb istenségbe szállt, úgy többé már nem ismeri fel őket. 

3. Ez a parányi a mindenség lényege, ez a Valóság, ez a Lélek. Ez vagy Te is, Svétakétu.

- Taníts tovább, ó, Uram!

- Legyen hát - felelte ő.


Tízenhatodik szakasz


1. - Kedvesem, megkötött kezekkel hurcolnak egy embert, és azt kiabálják: Rabló, gonosztevő, tüzesítsétek a fejszét! Ha ő tette, igaztalannak bizonyul. Igaztalanul szólva igaztalanba takaródzik, megfogja a tüzes fejszét, megég, kivégzik.

2. De ha nem ő tette, igaznak bizonyul. Igazat szólva az igazságba takaródzik, megfogja a tüzes fejszét, nem ég meg, szabadon eresztik.

3. Ami által ő meg nem égett, az a mindenség lényege, az a Valóság, az a Lélek, Az vagy Te is, Svétakétu.

Így tanította, így tanította.


===HETEDIK FEJEZET===

Első szakasz


1. - Taníts, Uram! - e szavakkal lépett a Nárada Szanatkumárához. Az pedig így válaszolt:

- Mondd el, hogy mit tudsz, és én megtanítom, hogy mi van túl azon.

2. - Uram, tanultam a Himnuszok Tudását, a Varázsigék tudását, a Dalok Tudását, negyediknek a Tűzpapok Tudását, ötödik tudásként a regéket és a mítoszokat, továbbá nyelvtant, számtant, az ősrítusokat, sorstudományt, naptárt, bölcs vitát, kormányzást, az istenek, a Brahman és a szellemek tudományát, harctant, csillagászatot, kígyómágiát, a gandharvák művészetét. Hát ez az, uram, amit tanultam.

3. Így hát az írások tudója vagyok, de nem vagyok a Lélek tudója. Azt hallottam a hozzád hasonlóktól, hogy minden gondját legyőzi a Lélek tudója. Engem pedig, ó, Uram, gondok gyötörnek. Vezess át engem a gondon túli másik partra!

Az pedig így válaszolt:

- Mindaz, mit tanultál, csupán a név. 

4. Név a Himnuszok Tudása, a Varázsigék Tudása, a Dalok Tudása, negyediknek a Tűzpapok Tudása, ötödik tudásként a regék és a mítoszok, továbbá a nyelvtan, a számtan, az ősrítusok, a sorstudomány, a naptár, a bölcs vita, a kormányzás, az istenek, a Brahman és a szellemek tudománya, a harctan, a csillagászat, a kígyómágia, a gandharvák művészete - mindez a név. Szentelődj a névnek!

5. Aki Brahmanként szentelődik a névnek, az kedve szerint minden vidéket bejár, amerre a név kiterjed, merthogy Brahmanként szentelődik a Névnek.

- De van-e nagyobb a Névnél, ó, Uram?

- Igen, van nagyobb a Névnél.

- Azt tanítsd meg nékem, ó, Uram!


Második szakasz


1. - A beszéd bizony nagyobb a névnél. Mert a beszéd érteti meg a Himnuszok Tudását, a Varázsigék Tudását, a Dalok Tudását, negyediknek a Tűzpapok Tudását, ötödik tudásként a regéket és a mítoszokat, továbbá a nyelvtant, a számtant, az ősrítusokat, a sorstudományt, a naptárt, a bölcs vitát, a kormányzást, az istenek, a Brahman és a szellemek tudományát, a harctant, a csillagászatot, a kígyómágiát és a gandharvák művészetét, valamint az Eget, a Földet, a szelet, az űrt, a vizet, a tüzet, az isteneket és az embereket, a nyájakat és a madarakat, a füveket és a fákat, a vadakat egészen a féregig, a szúnyogig, a hangyáig, a jogosat és a jogtalant, az igazat és az igaztalant, a jót és a rosszat, a kelletlent és a szíveset. Ha nem lenne a beszéd, nem lenne érthető a jogos és a jogtalan, az igaz és az igaztalan, a jó és a rossz, a kelletlen és a szíves. Mivel mindezt a szó érteti meg. Szentelődj a beszédnek! 

2. Aki Brahmanként szentelődik a beszédnek, az kedve szerint minden vidéket bejár, amerre a beszéd kiterjed, merthogy Brahmanként szentelődik a beszédnek.

- De van-e nagyobb a beszédnél, ó, Uram?

- Igen, van nagyobb a beszédnél.

- Azt tanítsd meg nékem, ó, Uram!


Harmadik szakasz


1. - Az ész bizony nagyobb a beszédnél. Ahogy két makkot, két magot vagy két bogyót egyetlen marok összefog, úgy fogja össze az ész a nevet és a beszédet. Ha az ember arra fordítja az eszét, hogy a szent igéket és dalokat tanulja, hát akkor meg is tanulja őket. Ha arra, hogy tetteket tegyen, hát akkor meg is teszi. Ha arra, hogy nyájakra, fiakra vágyjon, hát akkor vágyik is rájuk. Ha arra, hogy a földi és az égi világra vágyjon, hát akkor vágyik is rájuk. Mert az ész a Lélek, az ész a világ, az ész a Brahman. Szentelődj az észnek!

2. Aki Brahmanként szentelődik az észnek, az kedve szerint minden vidéket bejár, amerre az ész kiterjed, merthogy Brahmanként szentelődik az észnek.

- De van-e nagyobb az észnél, ó, Uram?

- Igen, van nagyobb az Észnél.

- Azt tanítsd meg nékem, ó, Uram!


Negyedik szakasz


1. - Az akarat bizony nagyobb az észnél. Mert amit akar az ember, arra fordítja eszét, azután arra mondja a szót, azt nevezi meg. A név tartalmaz minden igét, az igék tartalmazzák a tetteket.

2. Mindezek az akaratban egyek, az akarat a lelkük, az akarat az alapjuk. Akarattal lett az Ég és a Föld, akarattal lett az űr és a szél, akarattal lett a víz és a tűz, ezek akaratából lesz az eső, az eső akaratából lesz az étel, az étel akaratából lesznek az életerők, az életerők akaratából lesznek az igék, az igék akaratából lesznek a tettek, a tettek akaratából lesz a világ, a világ akaratából lesznek mindenek. Ez az akarat, szentelődj az akaratnak.

3. Aki Brahmanként szentelődik az Akaratnak, az elnyeri az akarattal teremtett világokat, a szilárdan állókat szilárdan, az alaposakat alaposan, a nem rendülőket nem rendülőn. Kedve szerint minden vidéket bejár, amerre az akarat kiterjed, merthogy Brahmanként szentelődik az akaratnak.

- De van-e nagyobb az Akaratnál, ó, Uram?

- Igen, van nagyobb az akaratnál.

- Azt tanítsd meg nékem, ó, Uram!


Ötödik szakasz


1. - Az eszme bizony nagyobb az akaratnál. Mert előbb az eszmét ragadja meg az ember, és csak azután az akaratot. Azután irányul az ésszel, azután beszél, azután mondja a nevet. A név tartalmaz minden igét, az igék tartalmazzák a tetteket.

2. Mindezek az eszmében egyek, az eszme a lelkük, az eszme az alapjuk. Ezért ha sokat is tud valaki, de eszméi nincsenek, azt mondják: Bármit is tudjon, jelentéktelen. Mert ha valóban bölcs lenne, nem lenne híján az eszmének. Ha viszont valaki keveset is tud, de eszméi vannak, hát rá figyelnek majd az emberek. Mert mindezek az eszmében egyek, az eszme a lelkük, az eszme az alapjuk. Szentelődj az eszmének!

3. Aki Brahmanként szentelődik az eszmének, az elnyeri az eszmével teremtett világokat, a szilárdan állókat szilárdan, az alaposakat alaposan, a nem rendülőket nem rendülőn. Kedve szerint minden vidéket bejár, amerre az eszme kiterjed, merthogy Brahmanként szentelődik az eszmének.

- De van-e nagyobb az Eszménél, ó, Uram?

- Igen, van nagyobb az Eszménél.

- Azt tanítsd meg nékem, ó, Uram!


Hatodik szakasz


1. - Az elmélyedés bizony nagyobb az eszménél. Elmélyedésben van az Ég, elmélyedésben van a Levegőég, elmélyedésben van a Föld, elmélyedésben vannak a vizek, elmélyedésben vannak a hegyek, elmélyedésben vannak az istenek és az emberek. Akik az emberek közül az elmélyedés adományából részesülnek, azok roppant nagyságra jutnak, a többiek pedig kicsikék, civódók, káromkodók és pletykálkodók. Az elmélyedés adományából csak a megfontoltak részesülnek. Szentelődj az elmélyedésnek!

2. Aki Brahmanként szentelődik az elmélyedésnek, az kedve szerint minden vidéket bejár, amerre az Elmélyedés kiterjed, merthogy Brahmanként szentelődik az elmélyedésnek.

- De van-e nagyobb az elmélyedésnél, ó, Uram?

- Igen, van nagyobb az Elmélyedésnél.

- Azt tanítsd meg nékem, ó, Uram!


Hetedik szakasz


1. - A megismerés bizony nagyobb az elmélyedésnél. Mert megismeréssel érti meg az ember a Himnuszok Tudását, a Varázsigék Tudását, a Dalok Tudását, negyediknek a Tűzpapok Tudását, ötödik tudásként a regéket és a mítoszokat, továbbá a nyelvtant, a számtant, az ősrítusokat, a sorstudományt, a naptárt, a bölcs vitát, a kormányzást, az istenek, a Brahman és a szellemek tudományát, a harctant, a csillagászatot, a kígyómágiát, a tündéri művészeteket, valamint az Eget, a Földet, a szelet, az űrt, a vizet, a tüzet, az isteneket és az embereket, a nyájakat és a madarakat, a füveket és a fákat, a vadakat egészen a féregig, a szúnyogig, a hangyáig, a jogosat és a jogtalant, az igazat és az igaztalant, a jót és a rosszat, a kelletlent és a szíveset, ezenkívül az ételt és italt, a földi és az égi világot - mindezt az ember a megismeréssel érti meg. Szentelődj a megismerésnek!

2. Aki Brahmanként szentelődik a megismerésnek, az elnyeri a megismerésben, megértésben gazdag világokat. Kedve szerint minden vidéket bejár, amerre a megismerés kiterjed, merthogy Brahmanként szentelődik a megismerésnek.

- De van-e nagyobb a megismerésnél, ó, Uram?

- Igen, van nagyobb a megismerésnél.

- Azt tanítsd meg nékem, ó, Uram!


Nyolcadik szakasz


1. - Az erő bizony nagyobb a megismerésnél. Mert száz megismerő is megremeg egyetlen erőstől. Mert aki erős, az feláll. Aki feláll, az elindul. Aki elindul, az odaér. Aki odaér, az látni fog, az hallani fog, az gondolni fog, az eszmélni fog, az tenni fog, az érteni fog. Erőn alapul a Föld, erőn alapul a Levegőég, erőn alapul az Ég, erőn alapulnak a hegyek, erőn alapulnak az istenek és az emberek, erőn alapulnak a nyájak és a madarak, a füvek és a fák, a vadak a féregig, a szúnyogig, a hangyáig, erőn alapul a világ. Szentelődj az erőnek!

2. Aki Brahmanként szentelődik az erőnek, az kedve szerint minden vidéket bejár, amerre az erő kiterjed, merthogy Brahmanként szentelődik az Erőnek.

- De van-e nagyobb az Erőnél, ó, Uram?

- Igen, van nagyobb az Erőnél.

- Azt tanítsd meg nékem, ó, Uram!


Kilencedik szakasz


1. - Az étel bizony nagyobb az erőnél. Mert aki tíz éjjelen és nappalon át nem eszik, az ugyan életben marad, de nem lesz látó, nem lesz halló, gondoló, eszmélő, tevő és értő. De ha ételt vesz magához, hát újra látni fog, hallani fog, gondolni fog, eszmélni fog, tenni fog és érteni fog. Szentelődj az ételnek!

2. Aki Brahmanként szentelődik az ételnek, az elnyeri az ételben, italban bőséges világokat, az kedve szerint minden vidéket bejár, amerre az étel kiterjed, merthogy Brahmanként szentelődik az ételnek.

- De van-e nagyobb az ételnél, ó, Uram?

- Igen, van nagyobb az ételnél.

- Azt tanítsd meg nékem, ó, Uram!


Tizedik szakasz


1. - A víz bizony nagyobb az ételnél. Mert ha nem esik elég eső, szétfoszlanak az életerők, és azt gondolja az ember: Nem lesz elég az étel. De ha elég eső esik, ujjonganak akkor az életerők, és azt gondolja az ember: Elég lesz az étel. Kocsonyás vízből van a Föld, a Levegőég, az Ég, a hegyek, az istenek és az emberek, a nyájak és a madarak, a füvek és a fák, a vadak a férgekig, a szúnyogig, a hangyáig - kocsonyás vízből vannak mindezek. Szentelődj a víznek!

2. Aki Brahmanként szentelődik a víznek, az minden vágyát eléri, az jóllakik, az kedve szerint minden vidéket bejár, amerre a víz kiterjed, merthogy Brahmanként szentelődik a víznek.

- De van-e nagyobb a víznél, ó, Uram?

- Igen, van nagyobb a Víznél.

- Azt tanítsd meg nékem, ó, Uram!


Tizenegyedik szakasz


1. A hő bizony nagyobb a víznél. Mert a szelet visszatartva ez hevíti fel az űrt. Ezért mondják: Nyomasztó a hőség, izzó a hőség, eső lesz biztosan. Először a hő jelenik meg, azután ereszti el a vizet. Ekkor csapkodnak a villámok felfelé és szerteszét, ekkor dörög az ég. Ezért mondják: Villámlik, dörög az ég, eső lesz biztosan. Először a hő jelenik meg tehát, azután ereszti el a vizet. Szentelődj a hőnek!

2. Aki Brahmanként szentelődik a hőnek, az heves lesz, az elnyeri a heves és ragyogó, homályt oszlató világokat. Kedve szerint minden vidéket bejár, amerre a hő kiterjed, merthogy Brahmanként szentelődik a hőnek.

- De van-e nagyobb a hőnél, ó, Uram?

- Igen, van nagyobb a hőnél.

- Azt tanítsd meg nékem, ó, Uram!


Tizenkettedik szakasz


1. - Az űr bizony nagyobb a hőnél. Mert az űrben van mind a kettő, a Nap és a Hold, ott van a villám, a csillagok és a tűz. Az űr által kiált, hall és válaszol az ember. Az űrben élvez vagy nem élvez, az űrbe születik, az űrnek születik. Szentelődj az Űrnek!

2. Aki Brahmanként szentelődik az űrnek, az elnyeri az üres, fényteres, határtalan, messzejárható világokat. Kedve szerint minden vidéket bejár, amerre az űr kiterjed, merthogy Brahmanként szentelődik az űrnek.

- De van-e nagyobb az űrnél, ó, Uram?

- Igen, van nagyobb az űrnél.

- Azt tanítsd meg nékem, ó, Uram!


Tizenharmadik szakasz


1. - Az emlékezés bizony nagyobb az űrnél, Mert ha sokan összegyűlnek is, de emlékezésük nincsen, hát nem fognak semmit sem hallani, gondolni vagy megérteni. Ha viszont van emlékezésük, akkor hallani fognak, gondolni fognak, érteni fognak. Mert az emlékezés által ismeri fel az ember még saját nyájait, fiait is. Szentelődj az emlékezésnek!

2. Aki Brahmanként szentelődik az emlékezésnek, az kedve szerint minden vidéket bejár, amerre az emlékezés kiterjed, merthogy Brahmanként szentelődik az emlékezésnek.

- De van-e nagyobb az emlékezésnél, ó, Uram?

- Igen, van nagyobb az emlékezésnél.

- Azt tanítsd meg nékem, ó, Uram!


Tizennegyedik szakasz


1. - A remény bizony nagyobb az emlékezésnél. Mert remény lobbantja fel az emlékezést, az így tanulja meg az igéket, így végez szent tetteket, így vágyik nyájakra, fiakra, földi és égi világra. Szentelődj a reménynek!

2. Aki Brahmanként szentelődik a reménynek, annak a remény minden vágyát teljesíti, az nem hiába imádkozik, az kedve szerint minden vidéket bejár, amerre a remény kiterjed, merthogy Brahmanként szentelődik a reménynek.

- De van-e nagyobb a reménynél, ó, Uram?

- Igen, van nagyobb a reménynél.

- Azt tanítsd meg nékem, ó, Uram!


Tizenötödik szakasz


1. - A lélegzet bizony nagyobb a reménynél. Mert ahogy a kerékagy a küllőket összefogja, úgy fog össze mindent a lélegzet. A lélegzet viszi el az életet, a lélegzet éltet, adja az életet. A lélegzet az apa, a lélegzet az anya, a fivér, a nővér, a tanító, a pap.

2. Ha valaki apára, anyára, fivérre, nővérre, tanítóra vagy papra akár csak rákiabál, azt mondják: Fúj, apagyilkos, anyagyilkos, testvérgyilkos, tanítógyilkos, papgyilkos vagy, szégyelld magad!

3. Ha viszont a lélegzet elszállta után ezeket akár máglyán égeti is el, és csontjaikat bottal tördösi, hogy jobban égjenek, hát akkor sem mondják rá, hogy apagyilkos, anyagyilkos, testvérgyilkos, tanítógyilkos, papgyilkos.

4. Mert mindezek a lélegzet. Aki így látja, így gondolja és így érti meg a dolgot, az a győztes a papi vitában. És ha így szólnak hozzá: Te vagy a győztes! - hát ismerje el, ne tagadja!


Tizenhatodik szakasz


1. - De csak az a győztes a vitában, aki az igazsággal győz.

- Ó, Uram, az igazsággal akarok győzni!

- De az igazságot meg kell érteni!

- Uram, az igazságot akarom megismerni!


Tizenhetedik szakasz


1. - Aki megismer, az mond igazságot, és nem mond igazságot, aki nem ismer meg. Csak a megismerő mond igazságot. A megismerést kell megismerni!

- Uram, a megismerést akarom megismerni!


Tizennyolcadik szakasz


1. - Az ismer meg, aki gondolkodik, és nem ismer meg, aki nem gondolkodik. Csak a gondolkodó ismer meg egyedül. A gondolkodást kell megismerni!

- Ó, Uram, a gondolkodást akarom megismerni!


Tizenkilencedik szakasz


1. - Az gondolkodik, aki hisz, és nem gondolkodik, aki hitetlen. Csak a hívő gondolkodik. A hitet kell megismerni!

- Ó, Uram, a hitet akarom megismerni!


Huszadik szakasz


1. - Az hisz, aki termékeny talajra lel, és nem hisz az, aki nem lel termékeny talajra. Csak a termékeny talajra lelt hisz egyedül. A termékeny talajt kell megismerni!

- Uram, a termékeny talajt akarom megismerni!


Huszonegyedik szakasz


1. - Az lel termékeny talajra, aki teremt, és nem lel termékeny talajra a nem teremtő. Csak a teremtő lel termékeny talajra. A teremtést kell megismerni!

- Uram, a teremtést akarom megismerni!


Huszonkettedik szakasz


1. - Az teremt, aki örömét leli benne, és nem teremt, ki nem leli örömét. Csak az örömét lelő teremt egyedül. Az örömöt kell megismerni!

- Uram, az örömöt akarom megismerni!

 
Huszonharmadik szakasz


1. - A hatalmasságban van öröm, és nincs öröm a kicsinyben. Csak a hatalmasságban van öröm. A hatalmasságot kell megismerni!

- Uram, a hatalmasságot akarom megismerni!


Huszonnegyedik szakasz


1. - Aki nem a mást látja, nem a mást hallja, nem a mást érti, ott van a hatalmasság. Aki a mást hallja, a mást látja, a mást érti, ott van a kicsiny. A hatalmassság örök, a kicsiny mulandó.

- És ez min alapul, uram?

- Önmaga hatalmasságán alapul, vagy pedig nem, hogyha úgy akarod.

2. Mert ebben a világban a hatalmasságot nyájakban, lovakban, elefántokban, aranyban, szolgákban, asszonyokban, földekben, rétekben keresik. De én azt mondom, nem így van, nem így van. Mert ebben a világban minden valami máson alapul.


Huszonötödik szakasz


1. De a hatalmasság fent van és lent van, keletre innen, nyugatra innen, északra, délre innen, hatalmasság az egész világ. 

Azt követi az énképzet, amikor azt feleli: Fent vagyok és lent vagyok, keletre innen és nyugatra innen, északra, délre innen, én vagyok az egész világ.

2. Azt követi a Lélek, ami fent van és lent van, keletre innen, nyugatra innen, északra, délre innen, a Lélek az egész világ. Aki így lát, így ért és így gondolkozik, a Lélekkel játszva, a Lélekkel szerelmeskedve, a Lélekben élvezetet lelve, az magát uralja, és kedve szerint jár-kél minden világban. De aki nem így lát, azt más uralja, eltűnnek annak világai, és nem jár-kél kedve szerint minden világban.


Huszonhatodik szakasz


1. Aki látja, gondolja és megérti ezt, annak a Lélekből lesz a lélegzet, a Lélekből lesz a remény, a Lélekből lesz az emlékezés, a Lélekből lesz az űr, a Lélekből lesz a hő, a Lélekből lesz a víz, a Lélekből lesz az elmúlás és a teremtés, a Lélekből lesz az étel, a Lélekből lesz az erő, a Lélekből lesz a megismerés, a Lélekből lesz az elmélyedés, a Lélekből lesz az eszme, a Lélekből lesz az akarat, a Lélekből lesz az ész, a Lélekből lesz a beszéd, a Lélekből lesz a név, a Lélekből lesznek az igék és a tettek, a Lélekből lesz az egész világ.

2. Erről szól a vers:

Nem lát a Látó sem halált, sem kórt, és nem lát szenvedést,

a mindenséget látja ő, azt hatja át ő minden irányban.

Egységes ő, Háromságos, Ötös, Hetes és Kilences.

Azt is tanítják, benne az ember Tizenegy részre lel,

meg hogy Száztizenegyre oszlik - igen, ő a Húszezer!

Ki tisztán étkezik, az tiszta marad, és a tiszta tanítást hűen megőrzi. Ha a tanítást hűen megőrzi emlékezetében, úgy megszabadul minden köteléktől.

Miután a Náradát elhagyta a tisztátalanság, Szanatkumára megmutatta néki a sötétség túlpartját. Ezért nevezik Szkandának, ezért nevezik Szkandának. 


===NYOLCADIK FEJEZET===

Első szakasz


1. Így szóljon a mester:

- A Brahman eme városában van egy kicsiny ház, abban egy kicsiny lótuszvirág, abban egy kicsi űr. Ami ebben van, azt kell kutatni, azt kell felismerni.

2. Akkor majd ezt kérdezik:

- A Brahman eme városában van egy kicsiny ház, abban egy kicsiny lótuszvirág, abban egy kicsi űr. De mi az, mi ebben van, mit kell kutatni, mit kell megismerni?

3. Így feleljen erre:

- A szív eme ürege akkora, mint a világűr. Magába foglalja az Eget és a Földet, a tüzet és a szelet, a Napot és a Holdat, a villámot és a csillagokat, és mindent, ami a Földön az emberé, vagy nem az övé.

4. Akkor majd ezt kérdezik:

- Ha a Brahman eme városa mindent magába foglal, minden lényeket és minden vágyakat, mi marad meg akkor ebből, ha a test megvénül, elenyészik?

5. Így feleljen erre:

- Nem vénül ez együtt az emberrel. Ha az embert meg is ölik, őt meg nem ölik. Ez a Brahman igazi városa, ami magába zár minden vágyakat. Ez a bűntelen, nem vénülő, halhatatlan, szenvedéstől, éhségtől, szomjúságtól mentes Lélek, - igaz a vágya, igaz az akarása.

Az emberek a Földön földi célokért élnek, királyi hatalomért, földbirtokért, és úgy hajszolják a vágyakat, mintha parancsra tennék. Ahogy itt a Földön elmúlik a munka gyümölcse, hát ugyanúgy eltűnik egyszer a jótettek jutalma is az égi világban.

6. Ezért aki úgy távozik ebből a világból, hogy nem ismerte meg a Lelket és az igazi vágyakat, az egyetlen világban sem lesz szabad. De aki úgy távozik ebből a világból, hogy megismerte a Lelket és az igazi vágyakat, az szabad lesz minden világban.


Második szakasz


1. Ha ezzel a vággyal akarja az ember az atyák világát, megjelennek akkor az atyák, kívánsága szerint, megnyílik előtte az atyák világa és örvendezik.

2. Ha ezzel a vággyal akarja az ember az anyák világát, megjelennek akkor az anyák, kívánsága szerint, megnyílik előtte az anyák világa és örvendezik.

3. Ha ezzel a vággyal akarja az ember a fivérek világát, megjelennek akkor a fivérek, kívánsága szerint, megnyílik előtte a fivérek világa és örvendezik.

4. Ha ezzel a vággyal akarja az ember a nővérek világát, megjelennek akkor a nővérek, kívánsága szerint, megnyílik előtte a nővérek világa és örvendezik.

5. Ha ezzel a vággyal akarja az ember a barátok világát, megjelennek akkor a barátok, kívánsága szerint, megnyílik előtte a barátok világa és örvendezik.

6. Ha ezzel a vággyal akarja az ember az illatok és koszorúk világát, megjelennek akkor az illatok és koszorúk, kívánsága szerint, megnyílik előtte az illatok és koszorúk világa és örvendezik.

7. Ha ezzel a vággyal akarja az ember az étel és ital világát, megjelenik akkor az étel és ital, kívánsága szerint, megnyílik előtte az étel és ital világa és örvendezik.

8. Ha ezzel a vággyal akarja az ember az ének és zeneszó világát, megjelenik akkor az ének és zeneszó, kívánsága szerint, megnyílik előtte az ének és zeneszó világa és örvendezik.

9. Ha ezzel a vággyal akarja az ember az asszonyok világát, megjelennek akkor az aszonyok, kívánsága szerint, megnyílik előtte az asszonyok világa és örvendezik.

10. Bármilyen célra vágyjon, bármit akarjon, megjelenik néki, megnyílik előtte és örvendezik.


Harmadik szakasz


1. Valótlanság fedi el az igaz vágyakat. Igazából itt vannak, de rájuk borul a valótlan. Ezért van az, hogy ha valaki eltávozik az élők sorából, nem látják többé az emberek.

2. De itt a szívben minden földi lényt és minden eltávozottat, minden vágyottat és el nem értet meg lehet találni, mert itt vannak az igaz vágyak, miket a valótlanság elborít. Olyan ez, mint az elásott aranykincs, ami fölött nap mint nap elmegy az ember, mert nem tudja helyét. Éppen így nem találják meg a lények a Brahman világát sem, bár nap mint nap benne járnak, mert a valótlanság elzárja előlük.

3. Ez a Lélek bizony a szívben van. A szívben (hridi), van ez (ajam), ezért nevezik szívnek (hridajam) a szívet. Aki tudja ezt, az nap mint nap az égi világba száll.

4. Az az elnyugvás, mikor kiszáll a testből, és igazi alakját felvéve a legfőbb fénybe száll, ez a Lélek, a rendíthetetlen, örök Brahman - így tanította a mester. És eme Brahmannak igazság (szatjam) a neve.

5. E szó három szótagból áll: szat-ti-jam. A szat az öröklét, a ti a mulandóság, a jam pedig átfogja mind a kettőt. Mert átfogja (jam) mind a kettőt, ezért jam a neve.

Aki tudja ezt, az nap mint nap az égi világba száll.


Negyedik szakasz


1. A Lélek a gát, ami szétválasztja a világokat, hogy össze ne folyjanak. Ezt a gátat nem töri át az éjjel és a nappal, az öregség, szenvedés és halál, a jó és rossz tettek. Minden bűnök visszaverődnek róla, mert bűntelen a Brahman világa.

2. S bizony, ha egy vak átkel ezen a gáton, látó lesz megint, a csonka egész lesz, a beteg felépül. És ha az éjszaka átkel ezen a gáton, nappal lesz belőle, mert fényességes a Brahman világa örökkön örökké.

3. Ezért aki a Brahman világát tanítványként megtalálja, annak megnyílik a Brahman világa, az szabadon él minden világban.


Ötödik szakasz


1. A tanítványság az áldozat (jadnya), mert tanítványság révén értő mesterre (jo dzsnyáta) lel az ember. És a tanítványság az áldozott (ista), mert a tanítványság révén talál a Lélekre az, ki erre vágyik (istvá).

2. A tanítványság a Nedű ünnepe (szattrájana), mert tanítványság révén lel az ember igaz menedékre (szat trána). A tanítványság a hallgatás (mauna), mert tanítványság révén talál az ember a Lélekre, és gondolkodik (manute) felőle.

3. A tanítványság a böjtölés (anásakájana), mert tanítványság révén lel az ember nem romló (na nasjati) eleségre. És a tanítványság a remeteség (aranjánaja), mert az Ára és Nja a Brahman világának két tava, ahonnan a lelkesítő (airammadíja) vizek fakadnak, ahol a szómától csepegő fa, az Aparádzsita, s az arany Prabhuvimita paloták állnak. 

4. Ezért aki a Brahman világában az Ára és Nja tavát tanítványként megtalálja, megnyílik annak a Brahman világa, és szabadon él minden világban.


Hatodik szakasz 


1. Barna, fehér, kék, sárga és piros finomsággal vannak tele a szív erei. És a Nap is barna, fehér, kék, sárga és piros színű.

2. Ahogy a hosszú országút két falut köt össze, ezt azzal, azt meg ezzel, úgy kötnek össze két világot a napsugarak, ezt azzal, azt meg ezzel. Kiröppennek onnan a Napból, és ide az erekbe bújnak, kiröppennek innen az erekből, és oda a Napba jutnak.

3. Ezért ha valaki elalszik és teljes elnyugvásba ér úgy, hogy már álomképeket sem lát, akkor ezekbe az erekbe búvik, és nem éri el őt a gonosz, mert a tündöklő hővel egyesül.

4. Ha pedig valaki elgyengül, akkor körbe ülik, és így kérdezgetik: Felismersz még, felismersz még? És amíg el nem hagyja a testet, addig megismeri őket.

5. De ha elhagyja a testet, felrepül akkor a napsugarakon, és gondolatsebesen felszáll az OM-hanggal a Napba. A Nap az égi világ kapuja a tudónak kitárul, a tudatlannak bezárul.

6. Erről szól a vers:

A szívnek van száz és egy vezetéke,

a fej tetejére csak egyetlen vezet. 

Ezen át jutsz el majd az öröklétbe,

és szerteszét futnak mind a többiek, 

mind a többiek.


Hetedik szakasz


1. - A Lélek bűntelen, nem szenved, nem vénül, nem hal meg sosem, nem éhezik, nem szomjazik, igaz a vágya, igaz az akarása, őt kell keresni, őt kell megismemi. Minden vágya és minden világa teljesül annak, ki megtalálta és megismerte ezt a Lelket - Pradzsápati mondta ezt.

2. Meghallották ezt az istenek és az ördögök, és így beszéltek:

- Na jó, hát keressük meg ezt a Lelket, hiszen ki megtalálja, teljesül annak minden vágya és minden világa!

Útra kelt akkor Indra az istenek közül és a Vrócsana az ördögök közül. Tűzifával a kezükben Pradzsápati elé járultak külön-külön.

3. Tanítványként éltek nála harminckét éven át. Azt kérdezte akkor Pradzsápati:

- Mire vágytok, miért éltek nálam, tanítványaim?

Ők így feleltek:

- A Lélek bűntelen, nem szenved, nem vénül, nem hal meg sosem, nem éhezik, nem szomjazik, igaz a vágya, igaz az akarása, őt kell keresni, őt kell megismerni. Minden vágya és minden világa teljesül annak, ki megtalálta és megismerte ezt a Lelket. Uram, magyarázd meg ezt a mondásodat, mert erre vágyunk, ezért élünk nálad mint tanítványaid.

4. Így szólt hozzájuk Pradzsápati:

- A szemben látható Ember a Lélek, a rendíthetetlen örök Brahman.

- Hát az kicsoda, ó, Uram, aki a vízben és a tükörben visszaverődik?

- Ő egy és ugyanaz, mindenben ő tükröződik - felelt Pradzsápati.


Nyolcadik szakasz


1. Majd így folytatta:

- Nézzétek meg magatokat egy tál vízben, és mondjátok meg utána, hogy mi az, amit a Lélekből meg nem láttatok!

Azok egy tál vízbe néztek. Pradzsápati azt kérdezte:

- Mit láttok?

- Saját magunk képmását látjuk, Uram, a hajunktól a körmünk hegyéig.

2. - No, akkor ékesítsétek magatokat szépen, öltözzetek díszes ruhába, kenekedjetek, és úgy nézzetek újra a víztükörbe!

Pradzsápati azt kérdezte:

- Mit láttok?

3. - Uram, akiket ott látunk, egészen olyanok, mint mi magunk, felékesítve szépen, felöltözve díszes ruhába, kikenekedve.

- No hát, akkor ez a Lélek, ez a rendíthetetlen örök Brahman.

Azok pedig eltávoztak elégedetten.

4. Pradzsápati utánuk nézett, és azt gondolta:

- Úgy mennek el innen, hogy nem lelték és értették meg a Lelket. Legyen akár isten, akár ördög, alul marad, ha ezt a tanítást követi.

Virócsana elégedetten tért vissza az ördögökhöz, és így hirdette a tant:

- A testnek kell örülni, a testnek kell hódolni, mert aki a testnek örül, a testnek hódol itt a Földön, az eléri a földi és az égi világot!

5. Ezért van az, hogy aki nem adakozik, nem hisz, nem áldoz, azt mondják arra mind a mai napig: Micsoda ördögfattya! Mert ez az ördögök tanítása. És aki meghal, annak holttestét útravalóval látják el, felöltöztetik, felékesítik, mert azt hiszik, hogy ezáltal el fogja érni az égi világot.


Kilencedik szakasz


1. Indra viszont gondolkodóba esett, még mielőtt visszatért volna az istenekhez:

- Igaz ugyan, hogy ha szépen ékes, drága ruhába öltözött és kikenekedett volt ez a test, akkor olyan volt az a Lélek is a víztükörben. Igen ám, de ha ez itt vak, hát vak az is, ha ez béna, hát béna az is, ha ez nyomorék, hát nyomorék az is, ha ez meghal, hát meghal az is. Ebben pedig nem látok semmi bíztatót!

2. Így hát visszatért újra, tűzifával a kezében. Pradzsápati pedig azt kérdezte tőle: - Magasztos, elégedetten távoztál innen Virócsanával együtt. Mire vágysz még, hogy újra visszatértél?

- Uram, igaz ugyan, hogyha szépen ékes, drága ruhába öltözött és kikenekedett volt ez a test, akkor olyan volt az a Lélek is a víztükörben. Igen ám, de ha ez itt vak, hát vak az is, ha ez béna, hát béna az is, ha ez nyomorék, hát nyomorék az is, ha ez meghal, hát meghal az is. Ebben pedig nem látok semmi bíztatót!

3. Pradzsápati így válaszolt:

- Bizony, Magasztos, így van ez. De tovább akarlak tanítani a dologról, maradj hát nálam tanítványként még harminckét évig!

És ő nála maradt tanítványként további harminckét éven át.


Tizedik szakasz


1. Így szólt akkor Pradzsápati:

- Ami az álomban vándorol boldogan, az a Lélek, az a rendíthetetlen, örök Brahman.

Indra erre elégedetten eltávozott. De gondolkodóba esett, még mielőtt visszatért volna az istenekhez:

- Igaz ugyan, hogy ha a test vak is, béna is, nyomorék is, nem vak, nem béna, nem nyomorék a Lélek.

2. Nem hal ugyan meg, ha a testet megölik, nem bénul meg, ha a test megbénul, de mégis úgy éli meg, mintha megölnék, mintha fenyegetnék, mintha szenvedne, mintha keseregne. Ebben pedig nem látok semmi bíztatót!

3. Így hát visszatért újra, tűzifával a kezében. Pradzsápati pedig azt kérdezte tőle:

- Magasztos, elégedetten távoztál innen. Mire vágysz még, hogy újra visszatértél?

- Uram, igaz ugyan, hogy ha a test vak is, béna is, nyomorék is, nem vak, nem béna, nem nyomorék a Lélek.

4. Nem hal ugyan meg, ha a testet megölik, nem bénul meg, ha a test megbénul, de mégis úgy éli meg, mintha megölnék, mintha fenyegetnék, mintha szenvedne, mintha keseregne. Ebben pedig nem látok semmi bíztatót!

Pradzsápati így válaszolt:

- Bizony, Magasztos, így van ez. De tovább akarlak tanítani a dologról, maradj hát nálam tanítványként még harminckét évig!

És ő nála maradt tanítványként további harminckét éven át.


Tizenegyedik szakasz


1. Így szólt Pradzsápati:

- Ha valaki elalszik és teljes elnyugvásba ér úgy, hogy már álomképeket se lát, az a Lélek, az a rendíthetetlen, örök Brahman.

Indra erre elégedetten eltávozott. De gondolkodóba esett, még mielőtt visszatért volna az istenekhez:

- De hiszen ebben az állapotban nem tud az ember sem másokról, sem saját magáról! Még azt sem tudja, hogy ő maga létezik! A semmibe lép be ekkor! Ebben pedig nem látok semmi bíztatót! 

2. Így hát visszatért újra, tűzifával a kezében. Pradzsápati pedig azt kérdezte tőle: - Magasztos, elégedetten távoztál innen. Mire vágysz még, hogy újra visszatértél?

- Uram, de hát abban az állapotban nem tud az ember sem másokról, sem saját magáról! Még azt sem tudja, hogy ő maga létezik! A semmibe lép be akkor! Ebben pedig nem látok semmi bíztatót!

3. Pradzsápati így válaszolt:

- Bizony, Magasztos, így van ez. De tovább akarlak tanítani arról, hogy mégsincs az máshol, mint abban az állapotban. Maradj hát ná- lam tanítványként még öt évig!

És ő nála maradt tanítványként még öt éven át. Ez már százegy év volt összesen. Ezért mondják, hogy százegy évig tanult Pradzsápatinál Indra. 


Tizenkettedik szakasz


1. Így szólt akkor Pradzsápati:

- Magasztos, bizony mulandó a test, halálnak rabja. De ez a testetlen, halhatatlan Lélek lakóhelye. A testetöltött élvezet és fájdalom rabja, mert a testetöltött kiszolgáltatott a fájdalomnak és az élvezetnek. A Testetlen az, mit nem érint a fájdalom és az élvezet.

2. A szél, a felhő, a mennydörgés és a villám testetlenek. Felszállnak ők a világból a legfőbb fénybe, így öltik fel igazi alakjukat.

3. Hasonló módon száll ki a testből a Lélek az elnyugvásban. A legfelső fénybe száll, így ölti fel igazi alakját. Itt kószál a legfőbb Lélek, asszonyokkal, kocsikkal, barátokkal mulat, játszik, örvendezik és nem törődik a testtel. Mint ökör, a lélegzet húzza a testet.

4. Mikor a szem a mindenségre nyílik, az Ember van akkor a szemben, a szem csak a látásra eszköze. Ha szagolni akar az ember, a Lélek van akkor az orrban, az orr csak a szaglásra eszköze. Ha szólni akar az ember, a Lélek van akkor a hangban, a hang csak a szólásra eszköze. Ha hallani akar az ember, a Lélek van akkor a fülben, a fül csak a hallásra eszköze.

5. Ha észlelni akar az ember, a Lélek van akkor az észben, az ész csak az Isten szeme, és ő az ésszel, az Isten szemével látja az örömöket, és élvezi őket.

6. Lélekként szentelődnek neki a Brahman világában az istenek, teljesül ezért minden vágyuk és világuk. Teljesül annak minden vágya és világa, ki ezt a Lelket megtalálja és ismeri.

Pradzsápati mondta ezt. Pradzsápati mondta ezt.


Tizenharmadik szakasz


1. A sötétből a színesbe megyek, a színesből a sötétbe megyek. Ahogy a paripa megrázza sörényét, lerázom a gonoszt és megszabadulok, mint a Hold Ráhu haragjától. Levetem a testet, és felkészült lélekkel a Brahman nem-teremtett világába szállok, oda szállok.


Tizennegyedik szakasz


1. Az űr által terjed szét a név és alak. Amiben ez a kettő van, az a Lélek, az örök Brahman. A Teremtő házába, a Teremtő csarnokába lépek én. Vagyok a papok ékessége, vagyok a harcosok ékessége, vagyok a városi nép ékessége. Hűen követtem, ékes így lettem én. Add, hogy én, az ékességek ékessége, ne őszüljek meg fogatlanul, ne legyek nyálas, fogatlan agg!


Tizenötödik szakasz


1. Ezt a tanítást a Brahman Pradzsápatinak mondta el, Pradzsápati Manunak, Manu a teremtményeknek adta tovább. Aki a tanító házában él, néki szolgál, és maradék idejében a tudást tanulja, majd hazatér családja körébe, és ott is tisztán gyakorolja tovább a tudást, jámbor fiakat nevel, érzékeit a Lélekben elcsendesíti, az áldozaton kívül semmilyen lényt meg nem sebez. Ha egész élete során így cselekszik, akkor a Brahman világába jut, és nem tér vissza többé, nem tér vissza többé.

 
== Aitaréja-upanisad==

A mű címének egy legenda a magyarázata. Régen egy nagy bölcsnek Itará nevű asszonyától fia született, de a fiút elhanyagolta, többi asszonyától született gyermekeit szerette jobban. Itará rendkívüli erényeit bizonyítja, hogy közbenjárására végül maga a Föld istene figyelmeztette a bölcset hibájára. Itarától utóbb papi klán származott, amely a Rigvéda hagyományát követte. Nekik tulajdonították a Rigvédához tartozó Aitaréja-bráhmanát és -áranyakát. Az upanisad ez utóbbinak harmadik fejezetét képezi.

A mű a korai upanisad-irodalom alkotása, ezt nyelvezete, prózai stílusa és témái is mutatják. Az első fejezet teremtésmítosz, a világnak és az embernek a Lélekből való teremtését beszéli el. A második fejezet kiegészíti ezt a gondolatot, és megmutatja, miként ölt testet a Lélek a világban a született emberen keresztül. A harmadik fejezet a Lélek fogalmát annak legmagasabb megnyilvánulási területével, a megismeréssel azonosítja.

¤ ¤ ¤


===ELSŐ FEJEZET===

Első szakasz


1. Kezdetben a világ a Lélek volt egyedül, rajta kívül nem pislantott semmi sem. Támadt egy gondolata:

- No hát, megteremtem a világokat!

2. Akkor megteremtette világokként az Áradatot, a Fénytereket, a Halottat és a Vizeket. Az Áradat túl van az Égen, az Ég a talaja. A Fényterek a Levegőég. A Halott a Föld, ez alatt vannak a Vizek.

3. Támadt egy gondolata:

- Vannak már világok. No hát, teremtek világőröket!

Majd a vizekből egy Embert emelt elő, és formát adott neki.

4. Melengette, így költötte ki. 

Akkor az Ember szája felnyílt, mint a tojás, szájából kiszállt a szó, a szóból kiszállt a tűz.

Felnyílt az orr, az orrból kiszállt a szaglás, a szaglásból kiszállt a szél.

Felnyíltak a szemek, a szemekből kiszállt a látás, a látásból kiszállt a Nap.

Felnyíltak a fülek, a fülekből kiszállt a hallás, a hallásból kiszállt a tér.

Felnyílt a bőr, a bőrből kinőtt a szőr, a szőrből kinőttek a növények és a fák.

Felnyílt a szív, a szívből kiszállt az ész, az észből kiszállt a Hold.

Felnyílt a köldök, a köldökből kiszállt a kilélekzés, a kilélekzésből kiszállt a halál.

Felnyílt a hímtag, a hímtagból kifröccsent a mag, a magból kifröccsent a víz.


Második szakasz


1. A teremtett istenségek az Óceánba vetették magukat, a lélek azonban az Óceánra szabadította az éhséget és a szomjúságot. Kérlelni kezdték akkor:

- Teremts otthont nekünk, ahol megállhatunk és ételhez juthatunk!

2. A Lélek egy tehenet vezetett eléjük, de azt felelték:

- Nekünk ez nem elég!

Egy lovat vezetett eléjük, de azt felelték:

- Nekünk ez nem elég!

3. Akkor egy embert vezetett eléjük, amire azt mondták:

- No, ez már jól teremtett! 

Mert jól teremtett az ember. Azt mondta nékik a Lélek:

- Akkor pedig szálljatok belé, ki-ki a maga helyére.

4. Így történt tehát, hogy a tűz szóként a szájába költözött, a szél szaglásként az orrába költözött, a Nap látásként a szemébe költözött, a tér hallásként a fülébe költözött, a füvek és a fák szőrként a bőrébe költöztek, a Hold észként a szívébe költözött, a kilélekzés halálként a köldökébe költözött, a víz férfimagként a hímtagjába költözött. 

5. Azt mondta akkor az éhség és a szomjúság:

- Teremts otthont nekünk is!

A Lélek azt felelte:

- Eme istenekben fogtok ti enni, eme istenek által részt kaptok majd ti is!

Ezért van az, hogy amikor áldozati ételt helyeznek az istenek elé, az éhség és a szomjúság szintén részesül abból.


Harmadik szakasz


1. A Léleknek támadt egy gondolata:

- Vannak már világok és világőrök. No hát, teremtek ételt is nekik!

2. Melengette a vizeket, és a meleg vizekből egy alakzat született. E teremtett alakzat lett az étel.

3. E megteremtett alakzat megpróbált elszökni előle. Meg akarta ragadni a szóval, de szóval nem tudta megragadni. Ha szóval meg tudta volna ragadni, úgy pusztán az ételről való beszéddel jól lehetne lakni.

4. Meg akarta ragadni a szaglással, de szaglással nem tudta megragadni. Ha szaglással meg tudta volna ragadni, úgy pusztán az étel szagával jól lehetne lakni.

5. Meg akarta ragadni a szemmel, de szemmel nem tudta megragadni. Ha szemmel meg tudta volna ragadni, úgy pusztán az étel látásával jól lehetne lakni.

6. Meg akarta ragadni a füllel, de füllel nem tudta megragadni. Ha füllel meg tudta volna ragadni, úgy pusztán az étel hallásával jól lehetne lakni.

7. Meg akarta ragadni a bőrrel, de bőrrel nem tudta megragadni. Ha bőrrel meg tudta volna ragadni, úgy pusztán az étel megérintésével jól lehetne lakni.

8. Meg akarta ragadni az ésszel, de ésszel nem tudta megragadni. Ha ésszel meg tudta volna ragadni, úgy pusztán az étel gondolatával jól lehetne lakni.

9. Meg akarta ragadni a hímtaggal, de hímtaggal nem tudta megragadni. Ha hímtaggal meg tudta volna ragadni, úgy pusztán az étel kilövellésével jól lehetne lakni.

10. Meg akarta ragadni a kilélekzéssel, és be is kapta rögtön. Ezért a szél (váju) az étel elfogója (ávajat), ezért a szél az étel éltetője (annáju).

11. Támadt egy gondolata:

- Hogy is lehetne mindez nélkülem?

Majd arra gondolt:

- Hogyan hatoljak belé?

Ezután pedig arra:

- Ha szól a szó, ha szagol a szaglás, lát a szem, hall a fül, a bőr tapint, gondol az ész, a kilélekzés kilélegez, lövell a hímtag - ki vagyok akkor én?

12. Szétfeszítette a koponyát, és mint kapun, belépett rajta keresztül. Koponyavarratnak hívják ezt a kaput, ez az üdv helye. 

A Léleknek három lakhelye van és három álom-állapota. Ébren a szemben, álmodva az észben, mélyálomban a szívüregben lakik. 

13. Mikor megszületett, végigtekintett a lényeken, és így szólt:

- Mi az, mi különbnek mutatkozik?

Meglátta akkor a Brahman által leginkább áthatott embert.

Erre így szólt:

- Őrá néztem! (idam adarsam)

Idandrának hívják ezért, Idandra a valódi neve. Idandrát pedig Indrának is nevezik rejtélyesen, hiszen az istenek szeretik a rejtélyeset, az istenek szeretik a rejtélyeset.


===MÁSODIK FEJEZET===


1. Kezdetben a férfiben a Lélek a csíra, magja a testrészekből összegyűlt erő. Magában hordja ezt a Lelket, majd az asszonyba önti, így nemzi meg. Ez a Lélek első születése.

2. Lelke az asszony lelkévé válik, testének része lesz, ezért nincsen ártalmára. Az asszony magához veszi és táplálja a férfi lelkét.

3. Mert táplálja, őt is táplálni kell. Az asszony úgy hordja majd ki, mint testének gyümölcsét. A férfi neveli fiát már a születés előtt és annak utána is. Önmaga lelkét neveli benne, hogy a világ tovább szövődjék. Mert így szövődik tovább a világ. Ez a Lélek második születése. 

4. A férfi a gyermek lelkét szent dolgokra serkenti. Másik lelke pedig, ha megtette dolgát, megvénül, eltávozik, majd újra megszületik. Ez a Lélek harmadik születése. 

Erre mondja a bölcs:

Még anyám öléből ki sem jutottam,

és minden istenek születését tudtam.

Száz ércváros tartott fogva engem,

mégis elrepültem, sasnál sebesebben. 

Ezt Vámadéva még az anyaölben mondta.

5. És mert tudta ezt, testétől elszakadva felrepült, és az égi világban minden vágya betelt. Így lett halhatatlan, így lett halhatatlan.


===HARMADIK FEJEZET===


1. Hogy ki Ő? Lélekként szentelődünk felé. De melyik Lélek a kettő közül? Az lenne tán, aki a formát látja, vagy aki a hangot hallja, vagy aki a szagot szagolja, vagy aki a szót kimondja, vagy aki az édeset és nem édeset megkülönbözteti?

2. A szív, az ész, a megfontolás, a ráismerés, a megismerés, a felismerés, az értelem, a belátás, a döntés, a szándék, a vágy, a szenvedély, az emlékezés, az elképzelés, az erő, az élet, a szeretet, az akarat - mindez a megismerés sokféle neve.

3. Ez a Brahman, ez Indra, ez Pradzsápati és minden istenek, az öt elem, a föld, a szél, az űr, a víz, a tűz, a kicsi lények és ami hozzájuk hasonlít, a sokféle mag, a tojásszülöttek, az élve szülöttek, a nyákból szülöttek, a magból szülöttek, a lovak, a barmok, az emberek, az elefántok, minden, ami él, fut, repül vagy mozdulatlan - megismerés mozgatja mindezt, mindez a megismerésre épül. A világot a megismerés vezérli, a megismerés az alap, a megismerés a Brahman!

4. Vámadéva e felismerő Lélekkel szállt fel a Földről, és telt be minden vágya az égi világban. Így lett halhatatlan, így lett halhatatlan!

OM

Így van ez.

 
== Kausítaki-upanisad==

A Kausítaki-upanisad szintén a Rigvédához tartozik, a Kausítaki-bráhmanához csatolt áranyaka 3-6. fejezetét képzi. Az Aitaréja-upanisad testvérműve, gyakran egymás után állnak a gyűjteményekben. A Kausítaki szó ősi klánnév, a ragadozómadarat jelentő kusitaka szóból származik. A mű szintén a régi tipusú upanisadok körébe sorolható, ez különösen a második fejezetben tűnik szembe, ami régi varázslások leírását tartalmazza.

Az upanisadot hagyományosan három tanításkörre osztják. Az első fejezetet a Heverő Tanának is nevezik, ez a Léleknek az istenek, illetve az ősök ösvényén bejárt kétféle, halál utáni útját és a Brahman égi világát tárja fel. A második fejezet, a Lélegzet-Tan, a Lélek princípiumát a lélegzés fogalmához köti. Ezt a gondolatot fűzi tovább a Lélek-Tudásnak nevezett harmadik és negyedik fejezet is, ami a Lelket szintén a lélegzés és megismerés tudattényezőivel hozza összefüggésbe. A negyedik Tanítás más szövegváltozatban a Brihadáranyaka-upanisad második fejezetében is fölbukkan.

¤ ¤ ¤


===ELSŐ FEJEZET=== 

1. Történt, hogy Csitra, Gángja Fia, áldozni akart, és papnak Árunit hívta meg. Az pedig fiát, Svétakétut küldte, hogy ő végezze el az áldozatot. Mikor megérkezett, Csitra azt kérdezte tőle:

- Te lennél hát Guatama. Nos, menedéke az ennek a világnak, ahová engem az áldozással elvezetsz, vagy pedig út, mi egy másik világba vezet?

- Nem is tudom. Meg kell kérdeznem tanítómat - felelte a fiú. Hazament, és megkérdezte apját:

- Ezt és ezt akarta tudni. Mit válaszoljak?

Apja így felelt:

- Ezt én sem tudom. Tartsuk hát meg áldozócsarnokában a tanítást, hogy megkapjuk érte a miénknél magasabb tudást. Gyere, menjünk mind a ketten!

Így aztán Áruni tűzifával kezében járult Csitra, Gángja Fia, elébe, és így szólt:

- Fogadj tanítványodul!

Ő azt mondta erre:

- Gautama Sarja, első vagy a papok között, mert nem vakít el a gőg. Jöjj, megismertetlek a dologgal!

2. Majd így folytatta:

- A Holdba száll minden, mi elhagyja ezt a világot. Életerőik duzzasztják azt teliholddá. Azért fogy el, mert újabb születésbe juttatja őket. 

A Hold azonban kapuja is az égi világnak. De csak azt engedi át, ki kérdésére válaszolni tud. Aki nem képes válaszolni, azt esőként alázúdítja a Földre. Ezek újraszületnek emitt vagy amott, féregként, bogárként, halként, madárként, oroszlánként, vadkanként, emberként vagy egyéb alakban, tetteik és tudásuk szerint.

Ha valaki a Holdba ér, azt kérdezi majd tőle a Hold:

- Ki vagy te?

Erre így kell felelni:

Évszakok! Magja voltam én a fénynek

A tizenötször nemzett Atyavilágban. 

A férfiba nemzeni ti tettetek, 

általa fogantam meg az anyában.

Tizenkét-tizenhárom részes atyámtól

tizenkét részes évként, hónapként

születtem én, és újra megszülettem.

Évszakok, kísérjetek halálba engem,

hogy ezt és azt az utat értőn felismerjem.

Az igazság által, a lemondás által legyek

az évszak, legyek az évszakok gyermeke! 

- Ki vagy te? 

- Te vagyok én!

Ha így szól, akkor majd átereszti a Hold.

3. Mikor az istenek útjára lép, először a tűzvilágba ér, majd a szélvilágba, Varuna világába, Indra világába, Pradzsápati világába és végül a Brahman világába. 

Ebben a világban van az Áradat Tava, az Áldozatmulasztó Pillanatok, a Nemvénülő Folyó, az Enyhet Adó Fa, a Körülkerített Város, a Legyőzhetetlenség Palotája, ennek Indra és Pradzsápati a kapuőre, itt van a Tágasság Csarnoka, a Ragyogás Trónusa, a Mérhetetlen Erő Heverője, Eszes és Szemes, a szolgáló ikerleányok, akik a világot virágból szövik, Anyácska és Dajkácska apszaraszok és az Ambajá folyók. Ebbe a világba jut, ki tudja ezt.

Így szól majd a Brahman:

- Szaladjatok hát elébe! A Nemvénülő Folyó partjára az én dicsőségem hozta őt, nem is vénül meg soha.

4. Ötszáz apszarasz megy majd elébe, százan gyümölcsöt visznek, százan keneteket, százan koszorúkat, százan köntösöket, százan illatos porokat. Felékesítik majd a Brahman ékességeivel, és midőn illőn felékesítették elindul majd a Brahman elébe a Brahman tudója.

Odaér az Áradat tavához, és átkél rajta az ésszel. Akik pedig csak a jelennek élnek, elmerülnek benne, mikor belelépnek.

Odaér az Áldozatmulasztó Pillanatokhoz és azok megfutnak előle.

Odaér a Nemvénülő Folyóhoz, és azon is átkel az ésszel. Lerázza magáról akkor a jót és a rosszat, amit elkövetett. Akik őt jó szívvel ismerték meg, átveszik tőle a jótetteket, akik őt rossz szívvel ismerték meg, átveszik tőle a rossz tetteket. Ahogy a kocsihajtó tekint a pörgő kerékre, úgy tekint ő alá nappalra és éjre, jóra és rosszra, minden kettősségre. A jó és rossz tettektől megszabadulva jut a Brahmanhoz a Brahman tudója.

5. Odaér az Enyhet Adó Fához, és betölti a Brahman illata.

Odaér a Körülkerített Városhoz, és betölti a Brahman íze.

Odaér a Legyőzhetetlenség Palotájához, és betölti a Brahman ragyogása.

Odaér Indrához, Pradzsápatihoz, és e két kapuőr megfut előle.

Odaér a Tágasság Csarnokához, és betölti a Brahman dicsősége.

Odaér a Ragyogás Trónusához. Ennek a brihad és a rathantara dallamok az elülső lábai, a saitja és a naudhasza dallamok a hátulsó lábai, a vairúpa és a vairádzsa dallamok a karfái, a sákvara és a raitva dallamok az ülése. Ez a megismerés, mert megismeréssel lát messze az ember.

Odaér a Mérhetetlen Erő Heverőjéhez. Ez a lélegzet. A Múlt és a Jövő az elülső lábai, a Szentség és az Enyhület a hátulsó lábai, a bhadra és a jadnyájadnyíja dallamok a fejtámlái, a brihad és a rathantara a deszkái, a himnusz és a dal a hosszanti hevederei, a varázsige a kereszthevedere, szómaszálakkal van kitömve, a felcsendítés a takarója, a szépség a vánkosa. Ezen ül a Brahman. Melléje lép fel, ki tudja ezt.

Ő azt kérdezi majd:

- Ki vagy te?

Erre azt kell felelni:

6. - Vagyok az évszak, az évszakok szülötte. Az űr méhéből jöttem, az asszonyba magként ömlöttem. Az év tüze vagyok, minden létező lelke vagyok. Minden létező lelke Te vagy. Ami Te vagy, az vagyok én is.

Mire ő azt kérdezi:

- És ki vagyok én?

- A valóság.

- És mi a valóság?

- Ami az istenektől és az életerőktől különbözik, az a való (szat), ami az istenekkel és az életerőkkel azonos, az a ság (jam). Egy szóval ez a valóság (szatjam). Ez maga a mindenség, és a mindenség Te vagy - ezt kell felelni.

Erről szól a vers:

Teste himnusz, hasa varázsdal, feje ének, nem múlik el,

ez a Brahman nagy látnoka, ez az, mit értőn tudni kell.

A Brahman így kérdez majd tovább:

- Mivel fogod fel férfi neveimet?

- A lélegzettel.

- Hát női neveimet?

- A beszéddel.

- Hát semleges neveimet?&quot;

- Az ésszel.

- Hát illataimat?

- Az orral.

- Hát formáimat?

- A szemmel.

- Hát hangjaimat?

- A füllel.

- Hát ízeimet?

- A nyelvvel.

- Hát tetteimet?

- A kézzel.

- Hát élvezetemet és fájdalmamat?

- A testtel.

- Hát kéjemet, gyönyörömet, nemzésemet?

- A hímtaggal.

- Hát járásomat?

- A lábbal.

- Hát gondolataimat, ismereteimet, vágyaimat?

- A megismeréssel - így válaszoljon.

Akkor azt mondja majd a Brahman:

- Világom a víz, és most már a te világod is.

Bizony, ez a Brahman győzelme, ez a Brahman sikeredése. Ezzel a győzelemmel győzedelmes, ezzel a sikerrel sikerül annak, ki tudja ezt, ki tudja ezt.


===MÁSODIK FEJEZET===

1. - A lélekzet a Brahman! - mondta Kausítaki.

E lélegző Brahmannak az ész a követe, a szem az őre, a fül a hírnöke, a szó a szolgálója. Aki tudja, hogy a lélekző Brahmannak az ész a követe, a szem az őre, a fül a hírnöke, a szó a szolgálója, annak követe lesz, annak őre lesz, annak hírnöke lesz, annak szolgálója lesz.

E lélekző Brahmannak mindeme istenségek kéretlenül is hoznak adományt. Minden lények kéretlenül is hoznak adományt annak, ki tudja ezt. Titkos tanítása: nem kérni. Úgy tesz a nem kérő, mint aki egy faluban koldulva semmit sem kapott, majd leül, és azt gondolja magában: Most már akkor sem ennék, ha adnának.

Akkor majd odamennek hozzá és szólítgatják, akik elküldték előbb. Így van ez a nem kérővel. Ételhozók jönnek és kérlelik:

- Engedd meg, hogy adjunk!

2. - A lélegzet a Brahman - mondta Paingja.

E lélekző Brahmant legkívül a szó veszi körül. A szó sáncain belül a szem van, a szem sáncain belül a fül van, a fül sáncain belül az ész van, az ész sáncain belül a lélekzet van. E lélekző Brahmannak mindeme istenségek kéretlenül is hoznak adományt. Minden lények kéretlenül is hoznak adományt, ki tudja ezt.

Titkos tanítása: nem kérni. Úgy tesz a nem kérő, mint aki egy faluban koldulva semmit sem kapott, majd leül, és azt gondolja magában: Most már akkor sem ennék, ha adnának.

Akkor majd odamennek hozzá és szólítgatják, akik elküldték előbb. Így van ez a nem kérővel. Ételhozók jönnek és kérlelik:

- Engedd meg, hogy adjunk!

3. És most arról, hogyan kell egy vágyott javat begyűjteni. 

Ha valaki egy bizonyos jószágra vágyik, rakjon tüzet telihold vagy újhold éjszakáján, vagy a hónap világos felében, kedvező csillagzat alatt. Kerülje meg, szórja meg, hintse meg, térdeljen mellé a jobb térdével, öntsön rá kanállal olvasztott vajat, és mondja ezt:

- A szó a begyűjtés istene. Magtáramba hozza azt nékem onnan! Üdv néki.

- A lélegzet a begyűjtés istene. Magtáramba hozza azt nékem onnan! Üdv néki!

- A szem a begyűjtés istene. Magtáramba hozza azt nékem onnan. Üdv néki!

- A fül a begyűjtés istene. Magtáramba hozza azt nékem onnan! Üdv néki!

- Az ész a begyűjtés istene. Magtáramba hozza azt nékem onnan! Üdv néki!

- A megismerés a begyűjtés istene. Magtáramba hozza azt nékem onnan! Üdv néki!

Ezután szagoljon bele a füstbe, kenje meg vajjal tagjait, majd némán járuljon az adott személy elébe, és mondja el célját. Követet is küldhet, biztosan eléri majd, amire vágyik.

4. És most az istenek révén elnyert szerelemről:

Ha valaki kedves akar lenni egy vagy több férfi vagy asszony szívében, úgy áldozzon vajjal az említett módon és időben az említett isteneknek, és mondja ezt:

- Szavadat magamnak áldozom. Üdv néked!

- Lélegzetedet magamnak áldozom. Üdv néked!

- Szemedet magamnak áldozom. Üdv néked!

- Füledet magamnak áldozom. Üdv néked!

- Eszedet magamnak áldozom. Üdv néked!

- Megismerésedet magamnak áldozom. Üdv néked!

Ezután szagoljon bele a füstbe, kenje meg vajjal tagjait, majd némán járuljon az adott személy elébe, és próbálja megérinteni, vagy álljon szél felőli oldalára, és úgy szóljon hozzá. Beleszeretnek, vágyakozva gondolnak majd rá biztosan.

5. És most Pratardana elmélyedése, avagy a belső tűzáldozat:

Amíg az ember beszél, addig nem tud belélegezni, ekkor a belélegzést a szóban áldozza fel. Amíg az ember belélegzik, addig nem tud beszélni, ekkor a szót a belélegzésben áldozza fel. El nem múló és szakadatlan ez a két áldozás, mert őket az ember ébren és álomban szüntelenül műveli. Véges azonban a többi áldozat, mert azok csak tettekből állnak. A régi tudósok ezért nem végeztek tűzáldozatot.l

6. - A dicshimnusz a Brahman - mondta Suskabhringára.

- Himnuszként (rics) kell néki szentelődni, mert minden lények ennek kiválóságát dicsőítik (abhiarcsjante). Varázsigeként (jadzsusz) kell néki szentelődni, mert minden lények ennek kiválóságához kötődnek (judzsjate). Dalként (száman) kell néki szentelődni, mert minden lények az ő kiválóságához hajlanak (szamnamante). Szépségként, dicsőségként, erőként kell néki szentelődni.

Ahogy minden tanok közül a dicshimnusz a legszebb, legdicsőbb és legerősebb, éppen így a legszebb, legdicsőbb és legerősebb lesz a lények között az is, ki tudja ezt.

Ebben szenteli meg lelkét a szerpap, hogy az kész legyen a tettre, az áldozásra, ebbe szövi varázsige-lelkét. E varázsige-lélekbe szövi a főpap a maga himnuszos lelkét, e himnuszos lélekbe szövi az énekespap a maga dal-lelkét. Így lesz a dicshimnusz a Három Tudás Lelke. Ennek lelkévé, ezzé a Lélekké válik, ki tudja ezt.

7. És most Mindentgyőző Kausítaki hármas hódolatáról:

Mindentgyőző Kausítaki úgy tisztelte a felkelő Napot, hogy áldozózsinórral övezve magát vizet hozott, és háromszor öntött egy tálba belőle, miközben ezt mondta a Napnak:

- Te vagy az elűző, űzd el bűneimet!

Hasonlóképpen a déli Napnak:

- Te vagy a tiltó, tiltsd meg bűneimet!

Hasonlóképpen a lenyugvó Napnak:

- Te vagy a begyűjtő, gyűjtsd be bűneimet!

És a Nap elűzte minden bűnét, amit éjjel vagy nappal elkövetett. Ugyanígy elűzi a Nap éjjeli-nappali bűneit annak is, ki tudja ezt, és így hódol neki.

8. Továbbá: az előbbi módon hódoljon az ember a nyugaton kelő Holdnak a hónap ama felében, mikor az újhold éjszakája közeleg, vagy dobjon felé két fűszálat és mondja ezt:

Szépen ívelő szívem Égben és Holdban nyugodjon,

öröklétre ez tanítson, fiakért könnyem ne hulljon!

Ha született már fia, nem hal meg őelőtte. Ha pedig még nem született, úgy ezeket a verseket idézze:

Telj meg! Beléd szállok én...

Italok és erők szálljanak beléd...

Mérhetetlen fiai által duzzasztott sugár... 

És tegye hozzá:

- Ne az én életemmel, utódaimmal, nyájaimmal töltekezz! Annak életével, utódaival, nyájaival töltekezz, aki gyűlöl minket, és akit mi is gyűlölünk! Térve térek Indrához, térve térek a Naphoz! - és ezzel forduljon meg jobbfelé.

9. Továbbá: Az előbbi módon hódoljon az ember telihold éjjelén a keleten kelő Holdnak, és mondja ezt:

- Te vagy a messzetekintő Nedűkirály. Te vagy az ötszájú Pradzsápati. A te szád a pap, ezzel a száddal eszed a királyokat. Ezzel a száddal tegyél engem is ételevővé! A te szád a király, ezzel a száddal eszed a világi népet. Ezzel a száddal tegyél engem is ételevővé! A te szád a sas, ezzel a száddal eszed a madarakat. Ezzel a száddal tegyél engem is ételevővé! A te szád a tűz, ezzel a száddal eszed ezt a világot. Ezzel a száddal tegyél engem is ételevővé! Ötödik szád tebenned van, ezzel a száddal eszed az összes lényeket. Ezzel a száddal tegyél engem is ételevővé!

Ne az én életemmel, utódaimmal, nyájaimmal fogyatkozz! Annak életével, utódaival, nyájaival fogyatkozz, aki gyűlöl minket, és akit mi is gyűlölünk! Térve térek az istenekhez, térve térek a Naphoz! - és ezzel forduljon meg jobbfelé.

10. Továbbá: ha az ember asszonyával akar hálni, úgy érintse meg azt a szíve fölött, és mondja ezt:

Szépen ívelő szíved Pradzsápatinál nyugodjon,

tudóvá engem ez tegyen, fiakért könnyem ne hulljon!

Akkor majd nem halnak meg fiai őelőtte.

11. Továbbá: Ha útjáról tér meg az atya, csókolja meg fiának fejét, és mondja ezt:

Tagjaimból lettél és szívemből születtél drága kincs,

lelkem vagy nékem, ó fiam, száz őszre vígan rátekints!

Majd tegye hozzá a nevét is.

Kőszikla, harci bárd legyél, összegyűlt arany, drága kincs,

fényem vagy nékem, ó fiam, száz őszre vígan rátekints!

Majd tegye hozzá a nevét is.

Ezután ölelje át és mondja ezt:

- Amivel Pradzsápati ölelte teremtményeit, hogy épen megmaradjanak, azzal ölellek téged itt.

Majd súgja a jobb fülébe:

- Néki adok, ó Áradón adó! 

A balba pedig:

- A legnagyobb jót add, ó Indra! 

És mondja még ezt is:

- Ne törj, ne hullj, száz őszt megélj! Fiam, neveddel ajkamon csókolom meg fejed.

Ekkor csókolja meg háromszor a fejét:

- Úgy hívlak magamhoz, mint tehén a borját. Hin! - és hallassa felé háromszor a hin-kiáltást. 

12. És most arról, hogyan halnak meg köröskörül az istenek:

A Brahman lángja lobban, amikor ég a tűz, és belehal, ha nem ég. Fénye ekkor a Napba száll, lélegzése a szélbe. 

A Brahman lángja lobban, amikor világít a Nap, és belehal, ha nem fénylik. A Nap fénye ekkor a Holdba száll, lélegzése a szélbe.

A Brahman lángja lobban, amikor világít a Hold, és belehal, ha nem süt. A Hold fénye ekkor a villámba száll, lélegzése a szélbe. 

A Brahman lángja lobban, amikor a villám cikázik, és belehal, ha nem cikázik. A villám fénye ekkor a szélbe száll, lélegzése a szélbe.

Így hát mindeme istenségek a szélbe szállnak, a szélbe halnak, de nem vesznek el, hanem kiemelkednek belőle megint.

Eddig az istenek terén. És most a Lélek terén:

13. A Brahman lángja lobban, amikor szól a szó, és belehal, ha nem szól. A szó fénye ekkor a szembe száll, lélegzése a lélegzésbe.

A Brahman lángja lobban, amikor lát a szem, és belehal, ha nem lát. A szem fénye ekkor a fülbe száll, lélekzése a lélekzésbe.

A Brahman lángja lobban, amikor hall a fül, és belehal, ha nem hall. A fül fénye ekkor az észbe száll, lélekzése a lélegzésbe.

A Brahman lángja lobban, amikor gondol az ész, és belehal, ha nem gondol. Az ész fénye ekkor a lélekzésbe száll, lélegzése a lélegzésbe.

Így hát mindeme istenségek a lélegzésbe szállnak, a lélegzésbe halnak, de nem vesznek el, hanem kiemelkednek belőle megint.

Bizony, ha az északi és a déli hegyek mind nekiindulnának is, hogy ennek tudóját betemessék, betemetni akkor tudnák. Akik azonban gyűlölik, és akiket ő is gyűlöl, azok majd mind meghalnak körülötte.

14. És most arról, hogyan kell a legnagyobb méltóságot megszerezni:

Ezek az istenségek azon veszekedtek, hogy ki a legkülönb közülük. Kiszálltak a testből, és az úgy zuhant el, mint egy kiszáradt fatörzs.

Akkor visszaszállt a szó. Szólva szólt a test, de elterülve ott maradt. Akkor visszaszállt a szem. Szólva szólt és látva látott a test, de elterülve ott maradt. Akkor visszaszállt a fül. Szólva szólt, látva látott és hallva hallott a test, de elterülve ott maradt. Akkor visszaszállt az ész. Szólva szólt, látva látott, hallva hallott és gondolva gondolt a test, de elterülve ott maradt. Akkor visszaszállt a lélekzet, és a test felpattant azonnal.

Belátták akkor a többi istenségek, hogy a lélegzet a legkülönb. Részévé lettek a lélegzetnek, a Felismerő Léleknek, kiszálltak a testből véle együtt, és a szélben megvetve lábuk az űrré lényegültek, az égbe szálltak.

Aki tudja ezt, és minden lény lélegzetét, a Felismerő Lelket belátja, az kiszáll ezzel a testből, és a szélben megvetve lábát az űrré lényegül, az égbe száll. Oda jut, ahová ezek az istenségek jutottak, és ahogy halhatatlanná váltak eme istenségek, halhatatlanná válik ő is.

15. És most az atya és a fiú rítusáról, avagy az átörökítésről: 

Mikor az atya halálát érzi, szórassa be akkor friss fűvel a házat, gyújtasson tüzet, tétessen a tál mellé egy korsó vizet, tiszta, új ruhában feküdjön, és így hívja magához fiát. A fiú fejtől lépjen hozzá, hajoljon meg, és érzékszerveit érintse az apa érzékszerveihez. Úgy is tehetik, hogy arccal ülnek egymás felé. Ezen a módon örökítsenek:

Az atya: - Beléd helyezem szavamat!

A fiú: - Szavadat magamba fogadom.

Az atya: - Beléd helyezem lélegzésemet!

A fiú: - Lélegzésedet magamba fogadom.

Az atya: - Beléd helyezem szememet!

A fiú: - Szemedet magamba fogadom.

Az atya: - Beléd helyezem fülemet!

A fiú: - Füledet magamba fogadom.

Az atya: - Beléd helyezem ízlelésemet!

A fiú: - Ízlelésedet magamba fogadom.

Az atya: - Beléd helyezem tetteimet!

A fiú: - Tetteidet magamba fogadom.

Az atya: - Beléd helyezem élvezetemet és fájdalmamat!

A fiú: - Élvezetedet és fájdalmadat magamba fogadom.

Az atya: - Beléd helyezem kéjem, gyönyöröm és nemzőerőm!

A fiú: - Kéjed, gyönyöröd és nemzőerőd magamba fogadorm.

Az atya: - Beléd helyezem járásomat!

A fiú: - Járásodat magamba fogadom.

Az atya: - Beléd helyezem elmém, megismerésem és vágyaim!

A fiú: - Elméd, megismerésed és vágyaid magamba fogadom.

Ha az atya már csak suttogni tud, összefoglalva így is mondhatja:

- Beléd helyezem életerőimet!

- Mire a fiú:

- Életerőidet magamba fogadom.

A fiú ezután úgy menjen ki az ajtón, hogy atyja jobbfelől essék. Az még így kiált utána:

- Pompa, tanítványság, dicsőség szálljon beléd!

Erre a fiú bal vállán keresztül visszanéz, és köntösével vagy kezével arcát eltakarva így válaszol:

- Vágyad teljesüljön az égi világban!

Ha az atya mégis felgyógyul, úgy fia uralma alatt kell élnie, vagy vándorló remetének mehet. Ha viszont meghal, akkor a fiúba szállnak át életerői, ahogy az rendjénvaló, ahogy az rendjénvaló.

 
===HARMADIK FEJEZET===

1. Történt, hogy Pratardana, Divodásza Fia, férfihoz illő küzdelem révén Indra kedves hajlékába jutott. Azt mondta neki Indra:

- Pratardana, válassz magadnak egy adományt!

Ő így felelt:

- Válaszd ki nékem te magad azt, mit az emberek számára a legjobbnak tartasz!

Ám így szólt Indra:

- Magasabb nem választ az alacsonyabb helyett. Te válassz hát, mert alattam állsz!

De Pratardana nem engedett igazából. Mert Indra az igazság. Akkor így szólt Indra:

- Úgy hát ismerj meg engem! Mert bizony azt tartom, az ember számára az a legjobb, ha engem megismer. Megöltem Tvastar háromfejű fiát, a Sebszájúakat hiénák elé vetettem, felrúgtam sok megállapodást, leöltem a Prahládikat az égben, Puloma fiait a légben, a Sötétfejűeket a Földön, mégsem görbült meg hajam szála sem ezért. Így hát, aki engem megismer, nem szűkül annak világa semmilyen tette miatt, sem lopásért, sem magzatölésért, sem anyagyilkosságért, sem apagyilkosságért, és ha bármilyen rosszat elkövetett, nem kell sápadnia miatta.

2. Majd így folytatta Indra:

- A lélegzet vagyok én. Megismerő Lélekként, örök életként szentelődj nekem! A lélegzet élet az élet lélegzet. Mert amíg lélegzet van a testben, addig élet is van benne. Ebben a világban az öröklétet lélegzettel lehet elérni, megismerés révén pedig az igaz elhatározást. Aki örök életként hódol engem, az szép kort megél a Földön, az Égi Világban pedig mulandótlan lesz és örök.

Így szólt Pratardana:

- Egyesek úgy tanítják, hogy az életerők egységbe olvadnak össze, mert hiszen senki sem tudja egyszerre tudatosítani a nevet, a formát, a hangot, és a gondolatot. Így hát az életerők egységbe olvadnak össze, és egymás után tudatosulnak mindezek. Ha szól a szó, véle együtt szól a többi életerő, ha lát a szem, véle együtt lát a többi életerő, ha hall a fül, véle együtt hall a többi életerő, ha gondol az ész, véle együtt gondol a többi életerő, ha lélegzik a lélegzés, véle együtt lélegzik a többi életerő.

Indra így válaszolt:

- Így van valóban. De mégis van rangsor az életerők között.

3. Szó nélkül is lehet élni, hisz láttunk már némákat. Szem nélkül is lehet élni, hisz láttunk már vakokat. Fül nélkül is lehet élni, hisz láttunk már süketeket. Ész nélkül is lehet élni, hisz láttunk már bávákat. Levágott kézzel, levágott lábbal is lehet élni, hisz láttunk már ilyeneket.

A lélegzet, a Megismerő Lélek az, ami kifeszíti és felegyenesíti (utthápajati) ezt a testet, ezért dicshimnuszként (uktha) kell hódolni néki. Mert a lélekzet Megismerés, a megismerés lélegzet. Ezek együtt vannak a testben, és együtt is lépnek ki belőle. Ezt megmutatni és megérteni így lehet:

Ha egy ember olyan mélyen alszik, hogy már álomképeket sem lát, akkor eggyé vált ezzel a lélegzettel. Ekkor belé száll a szó az összes nevekkel, a szem az összes formákkal, a fül az összes hangokkal, az ész az összes gondolatokkal. És ha felébred, mint fellobanó tűzből a szikrák, úgy pattannak ki helyükre a Lélekből az összes életerők, az életerőkből az istenek, az istenekből a világok. Ezt bizonyítani és megérteni így lehet:

Mikor halálos beteg az ember, legyengül, elájul, és azt mondják róla: nincs már eszénél, nem lát, nem hall, nem beszél, nem gondolkodik - akkor eggyé vált ezzel a lélegzettel. Ekkor belé száll a szó az összes nevekkel, a szem az összes formákkal, a fül az összes hangokkal, az ész az összes gondolatokkal. Ha még feleszmél, mint fellobbanó tűzből a szikrák, úgy pattannak ki helyükre a Lélekből az összes életerők, az életerőkből az istenek, az istenekből a világok.

4. Ha pedig kilép a testből, a többiek is kilépnek vele. A szó a lélegzetbe száll az összes nevekkel, mert a szó által nyerte el az összes nevet. Az orr a lélegzetbe száll az összes szagokkal, mert az orr által nyerte el az összes szagot. A szem a lélegzetbe száll az összes formákkal, mert a szem által nyerte el az összes formát. A fül a lélegzetbe száll az összes hangokkal, mert a fül által nyerte el az összes hangot. Az ész a lélegzetbe száll az összes gondolattal, mert az ész által nyerte el az összes gondolatot. Így nyer el mindent a lélegzetben. Mert a lélegzet megismerés, a megismerés lélegzet. Ezek együtt vannak a testben, és együtt is lépnek ki belőle. Most pedig kifejtjük, hogyan lesznek eggyé a megismerésben minden létezők: 

5. A szó egy kiszakadt rész belőle, ennek külső lételeme a név. Az orr egy kiszakadt rész belőle, ennek külső lételeme a szag. A szem egy kiszakadt rész belőle, ennek külső lételeme a forma. A fül egy kiszakadt rész belőle, ennek külső lételeme a hang. A nyelv egy kiszakadt rész belőle, ennek külső lételeme az íz. A kéz egy kiszakadt rész belőle, ennek külső lételeme a tett. A test egy kiszakadt rész belőle, ennek külső lételeme az élvezet és a fájdalom. A hímtag egy kiszakadt rész belőle, ennek külső lételeme a kéj, a gyönyör és a nemzőerő. A láb egy kiszakadt rész belőle, ennek külső lételeme a járás. A megismerés egy kiszakadt rész belőle, ennek külső lételeme a gondolat, a megismerendő és a vágy. 

6. A megismeréssel szárnyaló szó minden nevet elér. A megismeréssel szárnyaló orr minden szagot elér. A megismeréssel szárnyaló szem minden formát elér. A megismeréssel szárnyaló fül minden hangot elér. A megismeréssel szárnyaló nyelv minden ízt elér. A megismeréssel szárnyaló kéz minden tettet elér. A megismeréssel szárnyaló test az élvezetet és a fájdalmat eléri. A megismeréssel szárnyaló hímtag a kéjt, gyönyört és nemzőerőt eléri. A megismeréssel szárnyaló láb minden járást elér. A Felismeréssel szárnyaló gondolkodás a gondolatot, a megismerendőt és a vágyat eléri.

7. Megismerés nélkül a szó egyedül egyetlen nevet sem tudna megismerni. Ilyenkor mondják: Máshol járt az eszem, ezért nem vettem észre, hogy mit mondok.

Megismerés nélkül az orr egyedül egyetlen szagot sem tudna megismerni. Ilyenkor mondják: Máshol járt az eszem, ezért nem vettem észre a szagot.

Megismerés nélkül a szem egyedül egyetlen formát sem tudna megismerni. Ilyenkor mondják: Máshol járt az eszem, ezért nem vettem észre a formát.

Megismerés nélkül a fül egyedül egyetlen hangot sem tudna megismerni. Ilyenkor mondják: Máshol járt az eszem, ezért nem vettem észre a hangot.

Megismerés nélkül a nyelv egyedül egyetlen ízt sem tudna megismerni. Ilyenkor mondják: Máshol járt az eszem, ezért nem éreztem az ízt.

Megismerés nélkül a kéz egyedül egyetlen tettet sem tudna megismerni. Ilyenkor mondják: Máshol járt az eszem, ezért nem vettem észre, mit teszek.

Megismerés nélkül a test egyedül egyetlen élvezetet vagy fájdalmat sem tudna megismerni. Ilyenkor mondják: Máshol járt az eszem, ezért nem éreztem élvezetet vagy fájdalmat.

Megismerés nélkül a hímtag egyedül egyetlen kéjt, gyönyört vagy nemzést sem tudna megismerni. Ilyenkor mondják: Máshol járt az eszem, ezért nem éreztem kéjt, gyönyört vagy nemzést.

Megismerés nélkül a láb egyedül egyetlen járást sem tudna megismerni. Ilyenkor mondják: Máshol járt az eszem, ezért nem vettem észre, hogy megyek.

Megismerés nélkül egyetlen gondolat sem tudna létrejönni, egyetlen gondolatot sem lehetne felismerni.

8. Ne a szót akard megismerni, hanem azt tudd, aki szól! Ne a szagot akard megismerni, hanem azt tudd, aki szagol! Ne a formát akard megismerni, hanem azt tudd, aki lát! Ne a hangot akard megismerni, hanem azt tudd, aki hall! Ne az ízt akard megismerni, hanem azt tudd, aki ízlel! Ne a tetteket akard megismerni, hanem azt tudd, aki tesz! Ne az élvezetet és fájdalmat akard megismerni, hanem azt tudd, aki az élvezetet és fájdalmat érzi! Ne a kéjt, gyönyört és nemzőerőt akard megismerni, hanem azt tudd, aki a kéjt, gyönyört és nemzőerőt érzi! Ne a járást akard megismerni, hanem azt tudd, aki jár! Ne az észt akard megismerni, hanem azt tudd, aki észlel!

Mert a megismeréstől függ a tíz külső lételem, és a lételemektől függ a megismerés tízféle tagja. A megismerés tagjai nélkül nem lennének lételemek, a lételemek nélkül nem lennének a megismerés tagjai, mert pusztán az egyik által és a másiknak híján semmi sem ölthetne formát.

Ezek nem különböznek egymástól, hanem ahogy a küllők a kerékagyba szorulnak, és a kerékagy a küllőkre támaszkodik, úgy támaszkodnak a lételemek a megismerés tagjaira, azok pedig a lélegzetre, hiszen a lélegzet maga a megismerő Lélek, az Üdv, a nem vénülő, a halhatatlan.

Nem gyarapszik a jótett által, és nem csökken a rossztett által, hiszen ő az, aki jót tétet azzal, kit felfelé akar a világból vezetni, és rosszat tétet azzal, kit le akar taszítani. Ő a világ őre, a világ parancsolója, a mindenség uralkodója, ő az én Lelkem - ezt kell tudni. Ő az én Lelkem - ezt kell tudni.


===NEGYEDIK FEJEZET===

1. Élt egyszer egy tudós, Báláki, Gángja Fia. Lakott az usinarák, a szatvanok, a matszják, a kuruk és a pancsálák között, de ismerős volt Kásiban és Vidéhában is. Elment egyszer a kási-béli Adzsátasatru királyhoz, és azt mondta neki:

- Engedd meg, hogy elmagyarázzam néked a Brahmant!

Adzsátasatru így válaszolt:

- Ezer tehenet kapsz e szóért, hogy majd az emberek összeszaladnak, és azt kiabálják: Új Dzsanaka! Új Dzsanaka!

2. Erről beszéltek: a Napban - Brahman, a Holdban - étel, a villámban - igazság, a mennydörgésben - hang, az űrben - teljes, a szélben - Indra Vaikuntha, a tűzben - diadalmas, a vízben - tündökletes. Eddig az istenek terén. A Lélek terén pedig: a tükörben - hasonmás, az árnyékban - társ, a visszhangban - élet, a hangban - halál, az álomban - Jama, a testben - Pradzsápati, a jobb szemben - szó, a bal szemben - igazság lelke.

3. Báláki így szólt:

- Én a Napban lévő Embernek szentelődöm.

Adzsátasatru így válaszolt:

- Ezért kár volt engedélyt kérned a beszédre. Brahmanként, fehér ruhásként, legfőbbként, minden lény fejeként szentelődöm én neki. Aki így szentelődik neki, az legfőbb lesz, minden lény feje.

4. - Én a Holdban lévő Embernek szentelődöm.

- Ezért kár volt engedélyt kérned a beszédre. Nedűkirályként, az étel lelkeként szentelődöm én neki. Aki így szentelődik neki, az az étel lelke lesz.

5. - Én a Villámban lévő Embernek szentelődöm.

- Ezért kár volt engedélyt kérned a beszédre. Az igazság lelkeként szentelődöm én neki. Aki így szentelődik neki, az az igazság lelke lesz.

6. - Én a mennydörgésben lévő Embernek szentelődöm.

- Ezért kár volt engedélyt kérned a beszédre. A hang lelkeként szentelődöm én neki. Aki így szentelődik neki, az a hang lelke lesz.

7. - Én az űrben lévő Embernek szentelődöm.

- Ezért kár volt engedélyt kérned a beszédre. A teljes és rezdületlen Brahmanként szentelődöm én neki. Aki így szentelődik neki, az teljében lesz nyájnak és fiaknak, ő és fiai el nem távoznak idő előtt.

8. - Én a szélben lévő Embernek szentelődöm.

- Ezért kár volt engedélyt kérned a beszédre. Indra Vaikunthaként, legyőzhetetlen hadseregként szentelődöm én neki. Aki így szentelődik neki, az győző lesz, ellenségeit legyőző győzhetetlen.

9. - Én a tűzben lévő Embernek szentelődöm.

- Ezért kár volt engedélyt kérned a beszédre. Diadalmasként szentelődöm én neki. Aki így szentelődik neki, az diadalmas lesz a többiek között.

10. - Én a vízben lévő Embernek szentelődöm.

- Ezért kár volt engedélyt kérned a beszédre. A tündöklés lelkeként szentelődöm én neki. Aki így szentelődik neki az a tündöklés lelke lesz.

Eddig az istenek terén. És most a lélek terén:

11. - Én a tükörben lévő Embernek szentelődöm.

- Ezért kár volt engedélyt kérned a beszédre. Hasonmásként szentelődöm én neki. Aki így szentelődik neki, csak hasonmása születik annak, és nem születik olyan utóda, aki hasonmása ne lenne.

12. - Én az árnyékban lévő Embernek szentelődöm.

- Ezért kár volt engedélyt kérned a beszédre. El nem váló társként szentelődöm én neki. Aki így szentelődik neki, az társra talál, társa terem annak.

13. - Én a visszhangban lévő Embernek szentelődöm.

- Ezért kár volt engedélyt kérned a beszédre. Életként szentelődöm én neki. Aki így szentelődik neki, az fiaival együtt ki nem alszik idő előtt.

14. - Én a hangban lévő Embernek szentelődöm.

- Ezért kár volt engedélyt kérned a beszédre. Halálként szentelődöm én neki. Aki így szentelődik neki, az fiaival együtt meg nem hal idő előtt.

15. - Én a Felismerő Lélekként álomba merült és az álomban vándorló Embernek szentelődöm.

- Ezért kár volt engedélyt kérned a beszédre. Jama királyként szentelődöm én neki. Aki így szentelődik neki, ahhoz minden mint legjobbhoz kötődik (jamjate).

16. - Én a testben lévő Embernek szentelődöm.

- Ezért kár volt engedélyt kérned a beszédre. Pradzsápatiként szentelődöm én neki. Aki így szentelődik neki, annak teremnek majd nyájai és utódai.

17. - Én a jobb szemben lévő Embernek szentelődöm.

- Ezért kár volt engedélyt kérned a beszédre. A szó lelkeként, a tűz lelkeként, a fény lelkeként szentelődöm én neki. Aki így szentelődik neki, az mindezeknek lelke lesz.

18. - Én a bal szemben lévő Embernek szentelődöm.

- Ezért kár volt engedélyt kérned a beszédre. Az igazság lelkeként, a villám lelkeként, a tündöklés lelkeként szentelődöm én neki. Aki így szentelődik neki, az mindezeknek lelke lesz.

19. Ekkor Báláki elhallgatott.

- Befejezted? - kérdezte Adzsátasatru.

- Igen.

- No, ezért aztán igazán kár volt engedélyt kérned a beszédre, amikor arra ajánlkoztál, hogy a Brahmant nékem elmagyarázod. Mert bizony, Báláki, azt kell tudni, aki ezeknek az Embereknek is teremtője, akinek műve a világ.

Ekkor Báláki tűzifát vett kezébe, és a királyhoz lépve így szólt:

- Fogadj tanítványodul!

Adzsátasatru így válaszolt:

- A szokások ellen való, hogy egy harcos tanítványának papot fogadjon. De gyere, megtanítlak!

E szavakkal megfogta annak kezét, és kimentek mind a ketten. Ott egy alvó emberre találtak, és Adzsátasatru szólítgatni kezdte az előbbi nevekkel:

- Ó, Brahman, fehér ruhás Nedűkirály!

De az fekve maradt. Akkor megbökte a botjával, mire rögtön felébredt. Így szólt a király:

- Báláki, hol pihent ez az ember, hogy ment oda, és hogy jött vissza onnan?

De Báláki nem tudta ezt. Akkor Adzsátasatru így folytatta:

- Akarod-e tudni, hogy hol pihent, hogy ment oda, és hogy jött vissza onnan? &quot;Jótevőknek&quot; hívják a szív ereit, ezek a szívből erednek, és azt körülveszik. A hajszálnál ezerszer vékonyabbak. Vörösbarna, fehér, fekete, sárga és vörös finomság tölti ki őket. Ezekben pihen az, ki úgy alszik, hogy már álomképeket se lát. Az életerők itt lesznek eggyé. Ekkor belé száll a szó az összes nevekkel, a szem az összes formákkal, a fül az összes hangokkal, az ész az összes gondolatokkal. És ha felébred, mint a lobogó tűzből a szikrák, úgy pattannak ki helyükre a Lélekből az összes életerők, az életerőkből az istenek, az istenekből a világok.

20. Ahogy a kés rejlik a tokban, a tűz a tűzifában, úgy tölti ki a Felismerő Lélek a testet egészen a körmökig, a hajszálakig. Eme Lélektől úgy függenek a többi lelkek, mint a mestertől segédei. Mert ahogy a mester a segédekkel együtt eszik, és enni ad nekik, úgy eszik együtt a megismerő Lélek a többiekkel, úgy ad enni azoknak.

Amíg Indra nem ismerte meg ezt a Lelket, addig hatalmasabbak voltak nála az ördögök, és amikor megismerte, akkor verte csak le őket. Így lett minden lények és istenek között a legkülönb, a maga királya, legfőbb uralkodó.

Éppen így legyőz minden gonoszt, így lesz minden lények és istenek között a legkülönb, a maga királya, legfőbb uralkodó, ki tudja ezt, ki tudja ezt.


== Taittiríja-upanisad==

A cím a mű tanításait követő papi klán (fogoly) totemállatának nevéből, a valószínűleg hangutánzó tittiri szóból adódik. A Taittiríja-upanisad a Fekete-Jadzsurvéda hagyományköréhez tartozik, ez részben tanításait is magyarázza.

Három részból áll. Az első a Hangtan Virágfüzére, ez a Jadzsurvéda varázsige-tanának misztikájával foglalkozik, és témájában némileg eltér a második és a harmadik résztől. A Brahman Virágfüzére - ez a rész egyes recenziókban az Üdv Virágfüzére címen szerepel - a Brahman megismerését taglalaja a Lélek öt síkjának feltárása által. Bhrigu Virágfüzére továbbfűzi ezt a tanítást, ebben apja oktatja ki Bhrigu bölcset arról, miként ismerhető meg a Brahman és a Lélek az említett síkok megtapasztalásán keresztül. A Taittiríja-upanisad a védikus irodalomban a Taittiríja-bráhmanához sorolt áranyaka 7-9. fejezetét képezi.

¤ ¤ ¤


===ELSŐ FEJEZET===

(a hangkötésről)

Első szakasz


Üdvünkre legyél Mitra, Brihaszpati, Arjaman, Indra,

Varuna, világot lépő Visnu, üdvünkre légy! 

A Brahmannak tisztelet! Tisztelet néked, ó szél, mert a szembeötlő Brahman te vagy, a szembeötlő Brahmannak téged akarlak tudni! A rend szóljon belőlem, az igazság szóljon belőlem! Engem ez megsegítsen, segítse meg a szólót! Engem ez megsegítsen, segítse meg a szólót!

OM

Béke! Béke! Béke!


Második szakasz


A hangtant így magyarázzuk: hangszín és csengés, mérték és hangsúly, dallam és kötés - ennyiből áll a hangok tana.


Harmadik szakasz


1. Dicsőség nekünk! A Brahman legyen tanítónk!

Tovább magyarázzuk a hangkötés titkos tanát. Ez ötféle módon is kifejthető: a világok terén, a világfények terén, a tudás terén, a nemzés terén és a Lélek terén. Ezeket hívják nagy összekötéseknek.

2. Ímhol a világok terén: az elöl álló hang a Föld, a mögötte álló az ég, a kötés az űr, a kötő a szél. Hát így van a világok terén.

3. Ímhol a világfények terén: az elöl álló hang a tűz, a mögötte álló a Nap, a kötés az esővíz, a kötő a villám. Hát így van a világfények, terén.

4. Ímhol a tudás terén: az elöl álló hang a tanító, a mögötte álló a tanítvány, a kötés a tudás, a kötő a tanítás. Hát így van a tudás terén.

5. Ímhol a nemzés terén: az elöl álló hang az anya, a mögötte álló az atya, a kötés a gyermek, a kötő a nemzés. Hát így van a nemzés terén.

6. Ímhol a Lélek terén: az elöl álló hang az alsó fogsor a mögötte álló a felső fogsor kötés a szó, a kötő a nyelv. Hát így van a Lélek terén.

Ezek a nagy összekötések. Akinek a nagy összekötéseket elmagyarázzák, s így megtudja őket, ahhoz majd nyájak, utódok, tanítványok serege, étel és égi világ kötődik.


Negyedik szakasz


1. Énekből, öröklétből született,

Dalokban énekelt sokformás bika, 

Indra, adj bölcsességet,

legyek az öröklét tartóoszlopa!

Testem szent műveket tegyen, nyelvem méztől édes legyen, fülem messzehalló, Brahmant rejtő ereklyetartó, bölcsességre taníts engem, tudásom el ne feledjem!

2. Ha áradón megérkezik, hosszú időre költözik,

nyájat és ruhát szaporít, ételt és italt sokasít.

Hozd nékem Szerencse Úrnőt,

nyájjal bírót, gyapjút szövőt! Üdv!

Minden tanítvány felém haladjon! Üdv!

Minden tanítvány belém olvadjon! Üdv!

Minden tanítvány nevemmel haljon! Üdv!

Minden tanítvány megcsillapodjon! Üdv!

Minden tanítvány békére jusson! Üdv!

3. Legyek törzsem büszkesége! Üdv!

Legyek jobbak ékessége! Üdv!

Legyek az istennek része! Üdv!

Legyen az isten is részem! Üdv!

Ezerfelé szétágazó, bűneimtől feloldozó! Üdv!

Ahogy a víz zuhan a földre, tegnapok szállnak a Holdba,

ó, Teremtő, úgy siessenek felém tanítványaim! Üdv!

Te vagy menedékem, világosíts meg belém hatolva!

Szétáradón béküljön minden tanítvány! Üdv!


Ötödik szakasz


1. Bhúh! Bhuvah! Szuvah! - Ez a három szent kiáltás. Ezekben van a Mahah, a negyedik. Mahácsamaszja tanította így. Ez a Brahman, ez a Lélek, a többi istenségek csak ennek tagjai.

2. A Bhúh a Föld, a Bhuvah a Levegőég, a Szuvah az Ég. A Mahah a Nap, mert a világok a Nap által gyarapodnak (mahijante). A Bhúh a tűz, a Bhuvah a szél, a Szuvah a Nap. A Mahah a Hold, mert a világfények a Hold által gyarapodnak. A Bhúh a Himnuszok Tudása, a Bhuvah a Dalok Tudása, a Szuvah a Varázsigék Tudása. A Mahah a Brahman, mert a tudások a Brahman által gyarapodnak. A Bhúh a belélegzés, a Bhuvah a kilélegzés, a Szuvah a szétlélegzés. A Mahah az étel, mert az életerők az étel által gyarapodnak. Ez a négyszer négy a négy szent felkiáltás. Aki tudja ezt, a Brahmant tudja, az istenek áldoznak annak.


Hatodik szakasz


1. Az észből álló, aranyló örök Ember a szív üregében lakik. Indra méhe a torokból lecsüngő kicsiny húsdarab. A hajforgó helyén szétfeszíti a koponya két felét, és a Bhúh igével a tűzbe lép, a Bhuvah igével a szélbe lép, a Szuvah igével a Napba lép, a Mahah igével a Brahmanba lép. Ott lesz önmagának ura, ott lesz az ész ura, a szó ura, a szem ura, a fül ura, a megismerés ura, evvel lesz a Brahmanná, kinek teste az űr, lelke a valóság, a lélegzetben játszik, az üdvben eszmél, a nyugalmat éri el és örökkévaló.

Prácsínajógja, ennek szentelődj!


Hetedik szakasz


1. Föld, Levegőég, Ég, égtájak és mellékégtájak.

Tűz, szél, Nap, Hold és csillagok.

Víz, füvek, fák, űr és Lélek.

Eddig a lények terén.

És most a Lélek terén:

Be-, ki-, szét-, fel- és összelélegzés.

Szem, fül, ész, szó és tapintás.

Bőr, hús, ín, csont és velő.

Így rakta össze ezeket a bölcs, és azt mondta:

- Bizony, ötrétű az egész világ.

Az ötösséget az ötösség által lehet elérni. 

Nyolcadik szakasz

Az OM a Brahman, az OM minden a világon. Az OM a példázat. Mikor az áldozópap így szól: Hallasd a szót! - akkor a társa ezt kiáltja. Az OM-mal éneklik a dalt, az OM-som-mal idézik a tant, az OM-mal hívja a szerpap a választ, az OM-mal kiált az imádópap, a tűzrítust az áldozó az OM-mal tartja meg, az OM-mal kezdi a pap, ha mondani akarja:

A Brahmant érjem el!

És eléri.


Kilencedik szakasz


1. Rend és tanulás által, igazság és tanulás által, lemondás és tanulás által, fegyelem és tanulás által, béke és tanulás által, tűz és tanulás által, tűzáldozat és tanulás által, vendégbarátság és tanulás által, emberszeretet és tanulás által, utódok és tanulás által, nemzés és tanulás által, ivadékok és tanulás által.

- Csak igazság az! - mondja Szatjavacsasz Ráthítara.

- Csak lemondás az! - mondja Tapónitja Paurusisti.

- Csak tanulás az! - mondja Náka Maudgalja.

Mert ez a lemondás, ez a lemondás.


Tizedik szakasz


1. Dicsőségem hegyként magaslik, megrezgetem a fákat,

megtisztító napsugárként örök fényitalom árad.

Trisanku a tudást így magyarázta.

Tizenegyedik szakasz

1. Ha a tudást véle megtanulta, tanítványát a tanító erre intse:

- Igazat szólj! A törvényt megtartsd! A Tanulást el ne mulaszd! Ha felkínáltad a tanítónak a barátság adományát, ügyelj arra is, hogy nemzetséged lánca el ne szakadjon.

Az igazságot el ne mulaszd!

A törvényt el ne mulaszd!

Az üdvöset el ne mulaszd!

Birtokodat el ne mulaszd!

A tanulást el ne mulaszd!

2. Az istenek és az ősök áldozását el ne mulaszd!

Istenként tekints anyádra!

Istenként tekints atyádra!

Istenként tekints tanítódra!

Istenként tekints vendégedre!

Mocsoktalan tetteket kövess!

Más tetteket ne kövess!

Szolgáló tetteket kövess!

Más tetteket ne kövess!

3. Ha találkozol náladnál kiválóbb papokkal, fel ne sóhajts elégedetten, míg azok le nem ültek!

Hittel adakozz, hit nélkül ne adakozz, derűsen adakozz, szeméremmel adakozz, félve adakozz, érzőn adakozz!

4. Ha kétségeid vannak egy tett vagy esemény felől, akkor nézz körül, nincsenek-e ott figyelmes, fegyelmezett, a törvényt követő, de nem szőrszálhasogató papok, és ahogy ők tennének a helyedben, úgy tegyél te is!

Végül pedig: Ha rossz hírűek közé kerülnél, akkor nézz körül, hogy nincsenek-e ott figyelmes, fegyelmezett, a törvényt követő, de nem szőrszálhasogató papok, és ahogy ők tennének a helyedben, úgy tegyél te is!

Ez a parancs, ez a szabály, ez a végső tudás. Ennek szentelődj, csak ennek szentelődj!

Tizenkettedik szakasz

Üdvünkre légy Mitra, Brihaszpati, Arjaman, Indra,

Varuna, világot lépő Visnu, üdvünkre légy!

A Brahmannak tisztelet! Tisztelet néked, ó szél, mert a szembeötlő Brahman te vagy, a szembeötlő Brahmannak téged akarlak tudni! A rend szóljon belőlem, az igazság szóljon belőlem! Engem ez megsegítsen, segítse meg a szólót! Engem ez megsegítsen, segítse meg a szólót!

OM

Béke! Béke! Béke!


===MÁSODIK FEJEZET===

(az üdvről)

OM

1. A legtöbbre a Brahman tudója jut. Erre mondják:

Igazság, megismerés és végtelen: 

a Brahmannal minden vágyát betölti,

ki így tudja az örökbölcs Brahmant

a szív üregében és a legfőbb helyen.

Eme Lélekből keletkezett az űr, az űrből a szél, a szélből a tűz, a tűzből a víz, a vízből a föld, a földből a növények, a növényekből az étel, az ételből az ember. Az ember az ételnek nedvéből áll. Feje is az, jobbja is az, balja is az, törzse is az, alsó része is az, alapja is az.

2. Ételből lettek a lények, így kerültek a Földre mind,

ételből nyertek életet, étellé lesznek majd megint.

Ezért az első az étel, illetik gyógyító névvel.

Brahmant ételként imádók, övék lesz minden étel.

Ezért az első az étel, illetik gyógyító névvel.

Ételből lesznek a lények, ételből nőnek fel mind,

lények és étel egymást eszik, ételnek ezért nevezik. 

Az étel nedvéből álló Lélektől különbözik a lélegzetből álló belső Lélek. Amaz ezzel van kitöltve (púrna). Amaz tehát ember (purusa) alakú, és mert az emberalakú, emberalakú ez is. Feje a belélegzés, a szétlélegzés a jobbja, a kilélegzés a balja, az űr a törzse, a föld az alsó része, az alapja. Erről szól a vers:

3. Minden isten, ember, állat a lélegzetet követi,

ez a lényeknek élete, minden-életnek nevezik.

Eléri az, ki a Brahmant lélegzetként tiszteli,

ez a lényeknek élete, minden-életnek nevezik.

Testetöltött Lelke pedig olyan, mint az előbbi. 

A lélegzetből állótól különbözik az észből álló belső Lélek. Amaz ezzel van kitöltve. Az tehát emberalakú, és mert az emberalakú, emberalakú ez is. Feje a varázsige, a himnusz a jobbja, a dal a balja, az utasítás a törzse, a tűzpapok és az Angariszok igéi az alsó része, az alapja. Erről szól a vers:

4. Amit nem érnek el szavak,

amit ész fel nem fog sosem,

a Brahman üdvét ki tudja,

azt nem éri többé félelem.

Testetöltött Lelke pedig olyan, mint az előbbi. 

Az észből állótól különbözik a megismerésből álló belső Lélek. Amaz ezzel van kitöltve. Az tehát emberalakú, és mert az emberalakú, emberalakú ez is. Feje a hit, a jog a jobbja, az igazság a balja, az Igázás a törzse, a nagyság az alsó része, az alapja. Erről szól a vers:

5. Megismeréssel áldoz, megismerőn alkot tetteket,

megismerő Brahmanként imádják őt az istenek.

A megismerő Brahmant ki tudja, és el nem felejti,

a test bűneit levetve minden vágyát az betölti.

Testetöltött lelke pedig olyan, mint az előbbi. 

A megismerésből állótól különbözik az üdvből álló belső Lélek. Amaz ezzel van kitöltve. Az tehát emberalakú, és mert az emberalakú, emberalakú ez is. Feje a kedv, a derű a jobbja, az öröm a balja, az üdv a törzse, a Brahman az alsó része, az alapja. Erről szól a vers:

6. Ki tudja: a Nincs a Brahman,

az akkor is van, hogyha nincs.

Ki tudja: a Van a Brahman,

hogy van ő, arról tudni lehet.

Testetöltött lelke pedig olyan, mint az előbbi. 

Ebből kérdések adódnak:

Vajon egy meghalt nemtudó abba a világba kerül-e?

Vajon egy meghalt tudó Abba a világba eljut-e?

A Lélek arra vágyott: Sokká akarok lenni, nemzeni akarok utódokat! És felizzott. Mikor felizzott, rnegteremtette az egész világot, mindent, ami van. Miután megteremtette őket, beléjük hatolt. Létező volt és nem létező, kimondható és kimondhatatlan, otthonos és otthontalan, értelmes és értelmetlen, valós és valótlan. Valósként lett ő minden, ami van. Mert ez a valóság. Erről szól a vers:

7. Kezdetben nem volt semmi sem,

a lét ebből keletkezett,

magából teremtette magát,

ezért mondják: jól teremtett. 

Ez a jól teremtett a lényeg. Üdvözül az, ki a lényeget eléri. Mert hogyan is lehetne élni, hogyan is lehetne lélegezni, ha az űrben nem volna ott az üdv? Mert Ő üdvöt teremt. És aki ebben a láthatatlanban, testetlenben, kimondhatatlanban, otthontalanban biztonságra lel és megveti lábát, azt többé nem éri félelem. Ám aki megbontja a létet annak félelme megmarad. De olyannak félelme ez, aki magát tudónak véli. Erről szól a vers:

8. Tőle rettenve fúj a szél, tőle rettenve kél a Nap,

Tőle rettenve tűz, villám, még a halál is megszalad. 

Ez az üdv vizsgálata: 

Ha valaki fiatal, kiváló, tudásra szomjas, a leggyorsabb, legbátrabb és legerősebb, övé a földnek minden gazdagsága - ez egy emberi üdv. Száz emberi üdv ér fel egyetlen üdvvel a gandharva-emberek között, de annak üdve is ilyen, ki meghallja a tudást, és vágyát lebírta. A gandharva-emberek száz üdve ér fel egyetlen üdvvel a gandharva-istenek között, de annak üdve is ilyen, ki meghallja a tudást, és vágyát lebírta. A gandharva-istenek száz üdve ér fel egyetlen üdvvel a tartós égi világba jutott atyák között, de annak üdve is ilyen, ki meghallja a tudást, és vágyát lebírta. A tartós égi világba jutott atyák száz üdve ér fel egyetlen üdvvel a megszületett istenek között, de annak üdve is ilyen, ki meghallja a tudást, és vágyát lebírta. A megszületett istenek száz üdve ér fel egyetlen üdvvel a jutalom-istenek között, akik tetteik révén jutnak az istenek közé, de annak üdve is ilyen, ki meghallja a tudást, és vágyát lebírta. A jutalom-istenek száz üdve ér fel egyetlen üdvvel az istenek között, de annak üdve is ilyen, ki meghallja a tudást, és vágyát lebírta. Az istenek száz üdve ér fel Indra egyetlen üdvével, de annak üdve is ilyen, ki meghallja a tudást, és vágyát lebírta. Indra száz üdve ér fel Brihaszpati egyetlen üdvével, de annak üdve is ilyen, ki meghallja a tudást, és vágyát lebírta. Brihaszpati száz üdve ér fel Pradzsápati egyetlen üdvével, de annak üdve is ilyen, ki meghallja a tudást, és vágyát lebírta. Pradzsápati száz üdve ér fel a Brahman egyetlen üdvével, de annak üdve is ilyen, ki meghallja a tudást, és vágyát lebírta.

Aki itt van az emberben, és aki ott van a Napban, az egy. Aki tudja ezt, és így búcsúzik a világtól, az az étel nedvéből álló Lelket eléri, a lélegzetből álló Lelket eléri, az észből álló Lelket eléri, a megismerésből álló Lelket eléri, az üdvből álló Lelket eléri. 

Erről szól a vers:

9. Mit nem érnek el a szavak, s az ész fel nem fog sosem,

a Brahman üdvét ki tudja, azt nem éri többé félelem.

Nem gyötrik többé a kérdések: Milyen jót mulasztottam el, milyen rosszat követtem el?

Ki tudja ezt, az a Lelket eléri. Mind a két kérdéstől megszabadul, és a Lelket eléri. Így hangzik a titkos tanítás.


===HARMADIK FEJEZET===

(Bhriguról)

1. Történt egyszer, hogy Bhrigu atyjához, Varunához lépett és így szólt:

- Tiszteletreméltó, tanítsd meg nékem a Brahman! - és megemlítette az ételt, a lélegzetet, a szemet, a fület, az észt és a szót. Apja pedig így válaszolt:

- Bizony, amiből a lények lesznek, amiből születve élnek, és amibe haláluk után újra visszatérnek, az a Brahman, megismerni azt kell.

2. Akkor a fiú lemondást gyakorolt. Ahogy lemondást gyakorolt, felismerte: az étel a Brahman. Mert ételből lesznek a lények, ebből születve élnek, és haláluk után ebbe térnek vissza megint. Noha ezt már megértette, újra apja elé járult, és így szólt:

- Tiszteletreméltó! Tanítsd meg nékem a Brahmant!

Apja pedig így válaszolt:

- A Brahmant lemondva értheted. A Brahman a lemondás.

3. Akkor lemondást gyakorolt. Ahogy lemondást gyakorolt, felismerte: a lélegzet a Brahman. Mert lélegzetből lesznek a lények, ebből születve élnek, és haláluk után ebbe térnek vissza megint. Noha ezt már megértette, újra apja elébe járult, és így szólt:

- Tiszteletreméltó! Tanítsd meg nékem a Brahmant!

Apja pedig így válaszolt:

- A Brahmant lemondva értheted. A Brahman a lemondás.

4. Akkor lemondást gyakorolt. Ahogy lemondást gyakorolt, felismerte: az ész a Brahman. Mert észből lesznek a lények, ebből születve élnek, és haláluk után ebbe térnek vissza megint. Noha ezt már megértette, újra apja elébe járult, és így szólt:

- Tiszteletreméltó! Tanítsd meg nékem a Brahmant!

Apja pedig így válaszolt:

- A Brahmant lemondva értheted. A Brahman a lemondás.

5. Akkor lemondást gyakorolt. Ahogy lemondást gyakorolt, felismerte: a megismerés a Brahman. Mert megismerésből lesznek a lények, ebből születve élnek, és haláluk után ebbe térnek vissza megint. Noha ezt már megértette, újra apja elébe járult, és így szólt:

- Tiszteletreméltó! Tanítsd meg nékem a Brahmant!

Apja pedig így válaszolt:

- A Brahmant lemondva értheted. A Brahman a lemondás.

6. Akkor lemondást gyakorolt. Ahogy lemondást gyakorolt, felismerte: az üdv a Brahman. Mert az üdvből lesznek a lények, ebből születve élnek, és haláluk után ebbe térnek vissza megint.

Bhrigu Váruninak eme tanítása a legmagasabb Égen alapul. Ki tudja ezt, az megveti lábát, dúskál az ételben, ő lesz az étel evője, nyájai, fiai, tanítványai bőven teremnek, nagy a dicsősége. Fogadalma az, hogy nem kifogásolja az ételt. 

7. A lélegzet az étel, a test az étel evője. A test az lélegzeten, a lélegzet a testen alapul. Így az ételen alapul az étel. Ki tudja azt, hogy az étel alapja az étel, az megveti lábát, dúskál az ételben, ő lesz az étel evője, nyájai, fiai, tanítványai bőven teremnek, nagy a dicsősége. Fogadalma az, hogy nem veti meg az ételt.

8. A víz az étel, a fény az étel evője. A fény a vízen, a víz a fényen alapul. Így az ételen alapul az étel. Ki tudja azt, hogy az étel alapja az étel, az megveti lábát, dúskál az ételben, ő lesz az étel evője, nyájai, fiai, tanítványai bőven teremnek, nagy a dicsősége. Fogadalma az, hogy megsokasítja az ételt.

9. A föld az étel, az űr az étel evője. Az űr a földön, a föld az űrön alapul. Így az ételen alapul az étel. Ki tudja azt, hogy az étel alapja az étel, az megveti lábát, dúskál az ételben, ő lesz az étel evője, nyájai, fiai, tanítványai bőven teremnek, nagy a dicsősége. Fogadalma az, hogy mindenkit vendégül fogad.

10. Ezért az ilyen ember bőséges ételhez jut minden úton. Az emberek azt mondják majd róla: Az étel csak néki gyarapszik! Ki tudja ezt, az első étel az elején csak annak gyarapszik. A középső étel középen csak annak gyarapszik. Az utolsó étel a végén csak annak gyarapszik.

11. Bőségként lakik a szóban, bőségként és Igázásként a belélegzésben és a kilélegzésben, tettként a kezekben, járásként a lábakban, megszabadulásként az ürítésben - az emberben így kell megismerni.

12. Az istenekben pedig: torkig lakottságként lakik az esőben, erőként a villámban, pompaként a nyájakban, tündöklésként a csillagokban, szaporodásként, öröklétként és kéjként a nemzőszervben, mindenségként az űrben.

Alapként kell néki szentelődni, akkor az ember megveti lábát. Nagyságként kell néki szentelődni, akkor naggyá lesz az ember. Dicsőségként kell néki szentelődni, akkor dicső lesz az ember. Meghajolva kell néki szentelődni, kedvünkre hajlanak akkor a vágyak.

13. Varázsigeként kell néki szentelődni, varázslóvá lesz akkor az ember. Pusztító varázsigeként kell néki szentelődni, meghalnak akkor körös-körül a gyűlölködő ellenfelek és a gyűlölködő rokonok.

Aki itt van az emberben, és aki ott van a Napban, az egy. Ki tudja ezt, és így búcsúzik a világtól, az az étel nedvéből álló Lelket elérve, a lélegzetből álló Lelket elérve, az észből álló Lelket elérve, a megismerésből álló Lelket elérve, az üdvből álló Lelket elérve túllép a világokon. Az kedve szerint táplálkozva, kedve szerinti formát öltve vándorol, és ezt az éneket dalolja:

14. Ó csoda! Ó csoda! Ó csoda!

Vagyok az étel, az étel, az étel!

Vagyok az étel evője!

Vagyok az étel evője!

Vagyok az étel evője!

Vagyok a vers éneklője!

Vagyok a vers éneklője!

Vagyok a vers éneklője!

Vagyok a világ elsőszülötte!

Vagyok az istenek ős-örök köldöke!

Aki engem ad, az engem jóllakat!

Vagyok az étel, ételevők evője!

Az egész lét felett én uralkodom!

Aranyként fénylik, ki tudja ezt. Így hangzik a titkos tanítás.

 
== Talavakára-upanisad==

Rövid terjedelme ellenére is igen jelentős mű a Talavakára-upanisad. A szövegben két jól elkülöníthető tanítást találunk. Az Első és Második Szakasz a Lélek mibenlétét és megismerhetőségét kutatja, és a megoldást végül a tárgyi tudás meghaladásában és a közvetlen intuícióban, a ráébredésben mutatja fel. Az ősibb eredetű harmadik szakaszt minden bizonnyal később csatolhatták az első két rész verseihez, gondolatilag azonban mégis rokonságot mutat az előbbiekkel. Egy legendába ágyazva a védikus istenségek tudatfolyamatokkal való azonosítását kísérli meg. Kitüntetett szerepet itt is az Indra istennel azonosított intuitív megismerés kap, ez az, ami által a Brahman közvetlenül megtapasztalható.

A Talavakára-upanisad a védikus énektudomány, a Számavéda tanításköréhez kapcsolódik, ezt neve is mutatja. A talava szó egy ősi ritmushangszer, esetleg egy tapsoló énekmód megnevezése volt, az iskola minden bizonnyal így memorizálta és recitálta a szent szövegeket. Az upanisad két másik néven is ismeretes, néhol Dzsaminíja-, még gyakrabban Kéna-upanisad néven találjuk meg. Az előbbi egy papi nemzetség neve, az utóbbi pedig az upanisad kezdőszavára utal.

¤ ¤ ¤


Első szakasz


1. Ki röpteti, küldi az eszméletet?

Ki feszíti bentről a lélekzetet?

Szavunk a szólásra kicsoda küldi?

Mely isten nyitja a szemet és fület? 

2. Hallásnak hallását, észnek eszét,

szónak szavát, lélekzet lélekzetét,

látás látását a bölcs elereszti, 

és örök lesz, amint bevégzi életét.

3. Szem nem látja, szó nem mondja, ész sem tudja kiötleni,

ismeretlen marad, nem tudjuk, hogyan fogják tanítani.

4. Ami szóval nem mondható, ami a szót is kimondja,

tudd, ez a Brahman, és nem a népek imádottja. 

5. Amit az ész ki nem gondol, mi az észt is kigondolja,

tudd, ez a Brahman, és nem a népek imádottja.

6. Ami szemmel nem látható, mi a szemet is meglátja,

tudd, ez a Brahman, és nem a népek imádottja.

7. Ami füllel nem hallható, mi a fület is meghallja,

tudd, ez a Brahman, és nem a népek imádottja.

8. Mit a légzés be nem szívhat, mi a légzést is mozgatja,

tudd, ez a Brahman, és nem a népek imádottja.


Második szakasz


1. Ha azt hiszed, hogy a Brahmant jól tudod, úgy csalódni fogsz, hiszen csak töredékét ismerheted annak, mi őbelőle benned és az istenek körében testet ölt. Úgy vélem, meg kell vizsgálnod tudásodat. 

2. Nem hiszem, hogy jól tudom,

és nem vélem tudni, mit nem tudok.

Őt tudom, ha ezt tudom,

és nem őt tudom, ha mást tudok. 

3. A nem ismerő ismeri őt, az ismerő nem tudja meg.

Ismerőké a nemtudás, nemtudóké az ismeret. 

4. Ha benned felébre, elvezet az örökléthez,

hogy ő a Lélek, ez erőt ad, tudása meg örökké tesz.

5. Ki őt felleli, az lesz igazságban,

ki nem tudja meg, az nagyot veszít.

Őt látja a bölcs minden létezőben,

és örök lesz élete majd a halálban.


Harmadik szakasz


1. Történt, hogy a Brahman győzelemre segítette az isteneket. Az istenek azonban büszkélkedtek a Brahman győzelme felett, mert úgy vélték:

- Miénk a győzelem! Miénk a dicsőség!

2. Észrevette ezt a Brahman, és megjelent előttük. Ők pedig nem ismerték fel, és azt kérdezték:

- Miféle csoda ez?

2. Így szóltak a tűzhöz:

- Tudd meg Lények tudója, hogy miféle csoda ez!

- Jól van.

4. Odaszáguldott a Tűz, a Brahman pedig azt kérdezte tőle:

- Hát te meg ki vagy?

5. - A Tűz vagyok én, a Lények Tudója.

- Miben áll az erőd?

- Fel tudok perzselni mindent, mi csak létezik a Földön.

6. Akkor a Brahman egy fűszálat tett elé, hogy perzselje fel azt. A tűz nekiesett teljes erőből, de felperzselni nem tudta. Visszatért, és így szólt:

- Fel nem foghatom, miféle csoda ez!

7. Szóltak ekkor a Szélnek:

- Tudd meg Szél, hogy miféle csoda ez!

- Jól van.

8. Odaszáguldott a Szél, a Brahman pedig azt kérdezte tőle:

- Hát te meg ki vagy?

- A Szél vagyok én, Mátarisvan vagyok én.

9. - Miben áll az erőd?

- El tudok söpörni mindent, mi csak létezik a Földön.

10. Akkor a Brahman egy fűszálat tett elé, hogy söpörje el azt. A Szél nekiesett teljes erőből, de elsöpörni nem tudta. Visszatért, és így szólt:

- Fel nem foghatom, miféle csoda ez!

11. Szóltak akkor Indránaknak:

- Tudd meg Magasztos, hogy miféle csoda ez!

- Jól van.

Odaszáguldott Indra, de a Brahman elrejtőzött előle.

12. Helyén egy gyönyörű leányt talált, Lenvirágot, a Hóborította leányát. Megkérdezte tőle:

- Miféle csoda ez?


Negyedik szakasz


1. - Ez a Brahman. Ti a Brahman győzelmén büszkélkedtetek. Akkor a Indra megtudta végül, hogy az a Brahman volt.

2. Ezért e három, a Tűz, a Szél és Indra több, mint a többi isten, mert ők érintették közvetlenül a Brahmant, ők ismerték meg először Őt.

3. Ezért Indra több, mint a többi isten, mert ő érintette közvetlenül a Brahmant, ő ismerte meg először Őt. 

4. Róla mondja a tanítás: Az istenek terén akkor jelenik meg, mikor villámlik hirtelen, az ember becsukja a szemét, és azt kiáltja: Ah! Ő ez a felkiáltás. 

5. A Lélek terén pedig akkor jelenik meg, mikor az embernek valami hirtelen eszébe villan, és visszaemlékszik egy pillanat alatt.

6. Úgy is hívják: vágyni rá. E vágyni rá alakban kell néki szentelődni. Arra vágynak mind a lények, ki tudja ezt.

7. Azt kérted, hogy mondjam el a titkos tanítást. Elmondtam hát a titkos tanítást, a Brahman titkos tanát.

8. Alapja lemondás, önuralom és tettek, tagjai a tudások, otthona az igazság.

9. Elveti a rosszat, és a győzhetetlen égi világban veti meg lábát, ott veti meg lábát, ki tudja ezt, ki tudja ezt.


== Prasna-upanisad==

A Prasna-upanisad az upanisad-irodalomban egyedülálló szerkezetet követ: hat kérdésből és az ezekre adott tanításokból áll. A mű központi bölcse, Pippaláda sajátos tűzimádó jóga-utat követett, ebból adódik az upanisad gondolati magva, a lélegző Naplélek eszményképe.

A kérdések összefüggenek. Az első az anyagi világ és a Lélek teremtésére vonatkozik, a második a kitüntetett lélegzetre, a harmadik a lélegzetnek az emberben való szétáradására, a negyedik a lélegző tudatra, az ötödik az eddigiek és az OM misztikájára, a hatodik kérdés pedig az ember rejtett anatómiáját kutatja. A Prasna-upanisadot mítikus szerzője alapján az Atharvavéda Pippaláda-recenziójához sorolják.

¤ ¤ ¤


Első kérdés


1. Szukésan Bháradvádzsa, Saivja Szatjakáma, Szaurjájanin Gárgja, Kauszalja Ásvalájana, Bhárgava Vaidarbhi és Kavandhin Kátjájana a Brahmant követték, a Brahman mellett szilárdan megálltak, így kutattak a legfőbb Brahman után. Tűzifával kezükben felkeresték a magasztos Pippaláda mestert. Arra gondoltak, hogy ő fog majd róla mindent megtanítani.

2. Így szólt hozzájuk a bölcs:

- Töltsetek el nálam egy évet lemondásban, tisztán és hívőn. Kérdezhettek azután, amit akartok. Mindenre megtanítlak, amit csak tudok.

3. Az év letelt. Elsőnek Kavandhin Kátjájana járult elébe, és azt kérdezte:

- Mester, a születettek honnan születtek?

4. Ő így válaszolt:

- Pradzsápati utódokra vágyott. Felizzott, és ahogy felizzott, egy pár lett belőle. Ez a pár a lélekzet és a birtok. Azt mondta magában: Majd ez a kettő nemz nékem számos utódot.

5. A Nap a lélekzet, a Hold a birtok. A birtok mindaz, mi formás és formátlan. Így hát a forma a birtok maga.

6. Mikor a Nap felkél, sugarába szívja a keleti életerőket. Mikor végighalad a déli, nyugati, északi, fenti, lenti és középső égtájakon, mindent bevilágít, minden életerőt felszív sugarába.

7. Ez a minden emberben bennerejlő sokformás tűz életerőként lobban elő. Így mondja ezt a vers:

8. Hódolom a sokformás,

aranyló Lények Tudóját, 

ezt a tündöklő legfőbb menedéket.

Százfelől világít ezer sugarával,

és Napba röpíti az életerőket.

9. Pradzsápati az év, és ennek kétféle útja van, a déli és az északi. Akik e szavakkal tisztelik: Áldozás és jótett a dolgunk! - azok csak a Holdba jutnak el, és újra visszatérnek mindannyian. Az utódokra vágyó bölcsek ezért indulnak el a déli úton. Ez az atyáknak útja, ez a birtok.

10. Az északi útra azok lépnek, akik a Lelket keresték lemondással, tisztasággal, hittel és tudással. Ők a Napba jutnak. Itt van az életerők gyüjtőhelye. Ez az öröklét, itt nincs félelem, ez a legfőbb menedék, innen már nincsen visszatérés, ők már itt maradnak. Erről szól a vers:

11. Mondják, az ötlábú, tizenkét részes Atya

testesüljön meg az égben.

Ám ugyanakkor hét kerekével,

hat küllőjével ide ragyogjon. 

12. Pradzsápati a hónap. Sötét fele a birtok, világos fele a lélegzet. Ezért az ennek szentelődő bölcsek a hónap világos felében áldoznak, míg a többiek a sötétben.

13. Pradzsápati a nappal és az éjjel. A lélegzete a nappal, a birtoka az éjjel. Aki a kéjt nappal gyakorolja, az életerőit elpazarolja. Ennek az lenne a lemondás, hogy éjjel élvezze a kéjt.

14. Pradzsápati az étel. Ebből lesz a férfimag, a születettek pedig ebből születnek.

15. Ami párt alkot, az Pradzsápati törvényeit követi. Viszont:

A lemondó jut a Brahman honába,

mi züllés, tévedés, csalás nélküli.

Az ér el ide, ki folttalan, tiszta,

akinek erőből fakad tisztasága.


Második kérdés


1. Akkor Bhárgava Vaidarbhi kérdezte őt:

- Mester, a született lényeket hány isten tartja fent, a testet melyik ragyogja be, ki a legfőbb közülük?

2. Ő így válaszolt:

- Ez az isten az űr, a szél, a tűz, a víz, a Föld, a szó, az ész, a szem, a fül. Mikor a testet beragyogták, így dicsekedtek:

- E nádszálat mi tartjuk fent, mi támogatjuk.

3. De azt mondta nékik a lélegzet, a legfőbb:

- Nem ám! Mind elvakultatok, mert én vagyok az, ki magam ötfelé osztom, én támasztom, én tartom fent ezt a nádat!

4. De nem hittek neki. Akkor úgy tett, mintha sértve ki akarna repülni. Pedig ha kirepül, a többi vele repül, ha az megáll, megáll a többi is. Úgy mennek utána, mint a méhek a rajzó királynő után. Amíg marad, marad a többi is, mármint a szó, az ész, a szem és a fül. Megelégülnek akkor, és a lélegzetet így dícsérik:

5. Úgy ég ő, mint a tűz, úgy tűz ő, mint a Nap,

ő Pardzsanja, a Magasztos és a szél.

Te vagy a birtok, mi van és mi nincs, a Föld örök istene.

6. Mint küllőt kerékagy, tartja a lélegzet a dolgokat:

himnuszt, igét, dalt, áldozatot, harcosokat, papokat.

7. Rejlesz, mint Pradzsápati a méhben, és megszületsz megint,

áldozáskor minden élő életerőként rád tekint.

8. Isteneknek és ősöknek itallal csak te áldozol,

tűz-Angiraszoknak igazságot, bölcseknek utat hozol.

9. Tündöklő fényed Indra, te vagy Rudra maga,

Napként a légtérben vándorolsz, te vagy a fények ura.

10. Lélegzet! Mikor esőzve áldást hozol a Földnek,

ujjonganak lényeid, tele hassal néked örülnek.

11. Ősi bölcs, mindenség ura, magad-avatta életerő,

Mátarisvan, fogadd az ételt, hisz te vagy az Ételevő!

12. Mi a szóban, szemben, fülben, észben van belőled, 

hagyd meg azt kegyesen nekünk, hogy el ne szakadjunk tőled!

13. Lélegzeterő a Föld, és mi fent van a Harmadik Égben,

óvj, mint fiát az anya, tarts meg az üdvben, bölcsességben!


Harmadik kérdés


1. Akkor Kauszalja Ásvalájana kérdezte őt:

- Mester, honnét van a lélekzet, hogyan megy be a testbe, hogy marad meg mégis, ha magát megosztja, hogyan húzódik ki belőle? A külső világot és a belső lelket hogyan hatja át?

2. Ő így válaszolt:

- E kérdéssel túl messzire mégy, de válaszolok neked, mert úgy gondolom, kedves vagy a Brahman előtt.

3. A lélegzet a Lélekből születik. Mint emberből árnyéka, úgy nő ki belőle. Az ész tudta nélkül megy be a testbe.

4. Ahogy a király hivatalnokait utasítja: Menj ebbe vagy abba a faluba! - így bízza meg ő is a különböző életerőket.

5. A nemzésre és az ürítésre a kilélegzés felügyel. A szemben és a fülben, az orron és a szájon át a belélegzés honol. Az összelélegzés (szamána) van középen, ő az, mi az áldozott ételt a testtel azonossá (szama) teszi, ebből lobban a hét tűz. 

6. A Lélek a szívben lakik. Ennek száz és egy vezetéke van. Ezek mindegyikéhez újabb száz kapcsolódik, s ezek mindegyikéhez újabb hetvenkétezer. A szétlélegzés ezekben kering.

7. Ha jót tett az ember, akkor a fellélegzés jó világba vezeti a felfelé futó egyetlen éren át, ha gonoszat, akkor gonosz világba. Ha mindkettőt, akkor az emberi világba. 

8. A belélegzés úgy száll fel, mint a felkelő Nap, mert a belélegzésnek a Nap nyújt támaszt a szemben. A Föld istene a kilélegzést támasztja. Az összelélegzés a levegőég, a szétlélegzés a szél.

9. A fellélegzés a hő. Ha ez a hő kialszik, az észbe gyűjtött többi életerővel újra testet ölt az ember.

10. Amint az ész utoljára gondolt, úgy lép a lélegzetbe a hőbe szállt lélegzet pedig a Lélekkel együtt az elképzelt világba vezeti.

11. Nem fogynak el ama halhatatlannak utódai, ki tudja ezt, és a lélegzetet ismeri. Erről szól a vers:

Ki megérti bent a lélegzetet,

forrását, otthonát, alapulását,

külső világban ötfelé oszlását,

csak az éri el az örök életet,

csak az éri el az örök életet.

Negyedik kérdés

1. Akkor Szaurjájanin Gárgja kérdezte őt:

- Mester, mi az, ami az emberben elalszik, és mi az, mi ébren marad? Melyik isten látja az álmokat? A mélyálom kéje kié? Mindezek min alapulnak?

2. Ő így válaszolt:

- Gárgja, ahogyan alkonyatkor a Nap sugarai az izzó korongban egyesülnek, és pirkadatkor szétáradnak megint, ugyanígy a legfőbb istenségben, az észben egyesülnek mindezek. Ezért van az, hogy ekkor az ember nem lát, nem szagol, nem hall, nem ízlel, nem érez, nem szól, nem fog, nem élvez, nem ürít, nem járkál fel és alá, hanem: alszik.

3. Ekkor a várban csak a lélegzet tüzei égnek. A kilélegzés az otthoni tűz, a szétlélegzés tüze főzi az áldozati ételt, a belélegzés (prána) pedig az áldozati láng, mert ezt az otthoni tűzről véve gyújtják (pranajanam). 

4. Az összelélegzésnek (szamána) azért ez a neve, mert ő egyenlíti ki (szamam najati) a belélegzés és kilélegzés két italáldozatát. Az ész az áldozat megrendelője, a fellélegzés az áldozat gyümölcse, mert ő vezeti el nap mint nap a Brahmanhoz az áldozót.

5. Roppant hatalmát ez az isten az álomban éli át, mert az itt vagy ott látottakat itt újra látja, az itt vagy ott hallottakat itt újra hallja, amit különböző helyeken és tájakon tapasztalt, itt egységben tapasztalja meg újra. Látottat és nemlátottat, hallottat és nemhallottat, tapasztaltat és nemtapasztaltat, valósat és nemvalósat itt egyaránt lát, az egységet látja.

6. De amikor a tündöklő hő elönti, ez az isten sem lát álmokat. A testben ilyenkor árad szét a kéj. 

7. Barátom, ahogy a madarak térnek nyugovóra otthonukban, a fán, úgy tér minden nyugovóra a Legfőbb Lélekben:

8. A föld és a földanyag, a víz és a vízanyag, a hő és a hőanyag, a szél és a szélanyag, az űr és az űranyag, a szem és a látható, a fül és a hallható, az orr és a szagolható, a nyelv és az ízlelhető, a bőr és a tapintható, a szó és a szólható, a kéz és a fogható, a hímtag és a nemzhető, az ürítés és az üríthető, a láb és a léphető, az ész és az észlelhető, az ébredet és az ébreszthető, az énképzet és az elsajátítható, a tudat és a tudható, a hő és a hevíthető, a lélegzet és a fenntartható.

9. Mert ez a látó, érző, halló, szagló, ízlelő, elképzelő, ébredő, eselekvő, megismerő emberi Lélek a mulandótlan legfőbb Lelken alapul.

10. Barátom, ebbe a legfőbb mulandótlanba lép be, ki ezt az árnyéktalan, testetlen, vértelen, fényességes mulandótlant megismeri. Mindenhatóvá és mindenséggé lesz, ki tudja ezt. Erről szól a vers:

Barátom, ki a mulandótlant ismeri,

ahol a megismerő Lélek, az istenek,

az életerők és a lények elpihennek,

az mindentudó, a mindenséget elnyeri.


Ötödik kérdés


1. Akkor Saivja Szatjakáma kérdezte őt:

- Mester, aki haláláig a szent OM szótagon elmélkedik, melyik világba kerül utána?

2. Ő így válaszolt:

- Szatjakáma, az OM szótag a fenti és a lenti Brahman. Ezért ki tudón ezen alapul, elnyeri az egyiket, vagy a másikat.

3. Aki az OM egy mértékéről elmélkedik, azt tanulja meg, hogyan kell gyorsan újra a Földre születni. A himnuszok az embervilágba vezetik, lemondó lesz, hívő és tiszta, roppant hatalomra jut. 

4. Aki két mértékét vési eszébe, azt a varázsigék a levegőégen át a Holdvilágba repítik, a Holdvilág hatalmát kiélvezi, majd visszatér a Földre. 

5. Aki viszont az OM szótag mindhárom mértéke által a legfőbb Emberről elmélkedik, az a tündöklő hő révén a Napba jut. Levedli a gonoszt, mint a kígyó a bőrét, és a dalok a Brahman világába vezetik. Eme életfeletti helyről látja az Embert, a vár urát. 

Erről szól a vers:

6. Megtéve külső, belső és köztes tetteket,

a három mértéket kötve, összefogva

és soha nem mulasztva megismerő

halandót semmi sem rendíti meg.

7. Űrbe igével, himnusszal a Földig,

dallal a bölcsek hirdette világba,

az OM-ot követve oda jut a bölcs,

hol a békés, örök Legfőbb időzik.


Hatodik kérdés


1. Akkor Szukésan Bháradvádzsa kérdezte őt:

- Mester, Hiranjanábha Kauszalja herceg jött egyszer hozzám, és azt kérdezte, tudom-e a tizenhatrészes Embert. Azt feleltem, hogy nem tudom, hiszen ha tudnám, már biztosan beszéltem volna róla. Aki meg hazudik, az gyökerestül kiszárad, így hát nem hazudhattam. Ő némán felszállt kocsijára és elvágtatott. Téged kérdezlek hát, hol van ez az Ember?

2. Ő így válaszolt:

- Barátom, ez az Ember itt van a testben, belőle sarjad a tizenhat rész. 

3. Egyszer ez így gondolkozott: Mi legyen az, minek távoztával magam is kiszállok, és megmaradásával én is megmaradok?

4. Megalkotta a lélegzetet, a lélegzetből a hitet, az űrt, a szelet, a fényt, a vizet, a földet, az érzékszerveket, az észt, az ételt, az ételből az erőt, a lemondást, az eszméket, a tettet, a világokat, a világokban a neveket.

5. Ám ahogy az óceánba ömlő folyók is eltűnnek, mert elmosódik formájuk és nevük, ugyanígy van ez a mindent belátó Emberrel is. E tizenhat rész az Emberbe ömlik, elveszíti formáját és nevét, és egyszerűen csak Embernek hívják. Ez részek nélkül is fennmarad, ez halhatatlan. Erről szól a vers:

6. Mint küllőt kerékagy, részeit az Ember összetartja.

Ki tudja, mit tudni kell, nem vesz erőt a halál se rajta.

7. Végezetül így szólt a Mester mind a hat tanítványhoz:

- A Brahmanról ennyit tudok, és ezen túl semmi nincs.

8. Ők pedig megtisztelték, és így válaszoltak:

- Atyánk vagy, ki a nemtudásból átvezetsz minket a túlsó partra.

Tisztelet a legnagyobb bölcseknek!

Tisztelet a legnagyobb bölcseknek!


== Mándúkja-upanisad==

A címben szereplő mandúka szó békát jelent, ezt egy papi nemzetség választotta totemállatul, az ő hagyományukban őrződött meg a Mándúkja-panisad. A mű az upanisad-irodalom legtömörebb alkotása. Egyes szakaszai szinte csak címszavakban sorolnak fel olyan fogalmakat, amelyeknél más szövegekben esetleg több oldalnyi magyarázatot is találunk.

A Mándúkja-upanisad a védikus kultika három nagy területét köti egybe: a kantillációs tradíció szent OM-szótagjához kapcsolja a tűz-ritualisztika és az átman-teória elemeit. A tömör, szútra-stílusú upanisadhoz később verses kommentár is készült, ezt a hagyomány Gaudapádának tulajdonítja. Bár a címben szereplő nemzetség a Rigvéda hagyománykörét követte, a Mándúkja-upanisadot - minden bizonnyal tanításai miatt - mégis az Atharvavédához sorolták a védikus irodalom rendszerezésekor.

¤ ¤ ¤

OM

1. A mindenség ez a szótag. Kifejtése ennek: minden az OM-hang, ami volt, ami van, ami lesz, és az is az OM-hang, ami túl van a három időn.

2. Minden a Brahman, a Brahman pedig a Lélek, és a Léleknek négy negyede van.

3. Első negyede az ébren lévő, kifelé megismerő, héttagú, tizenkilenc szájú, durvát evő Mindenember Tüze Lélek. 

4. Második negyede az álomban lévő, befelé megismerő, héttagú, tizenkilenc szájú, válogatottat evő Tündökletes Lélek.

5. A mélyálom az az állapot, ahol az ember nem érez vágyakat és nem lát álmokat. Harmadik negyede a mélyálomban lévő, eggyé vált, pusztán megismerésből álló, üdvből álló és az üdvöt tudat-szájával evő megismerő Lélek.

6. Ez úr mindenek fölött, ez mindentudó, ez a belső vezető, ez a mindenség méhe, a lények teremtése és elmúlása. 

7. Befelé nem ismer, kifelé nem ismer, kétfelé nem ismer, pusztán megismerésből nem áll, sem megismert, sem nem megismert, nem látható, kimondhatatlan, megfoghatatlan, jellemezhetetlen, kigondolhatatlan, jelölhetetlen, az egyetlen Lélek hitén megálló, érzékvilágot feloldó, nyugodt, szent, szétszakíthatatlan - ez a negyedik negyed, a Lélek maga, megismerni ezt kell.

8. A lélek az OM-szótag a hangok terén, mert hogy négy mértékes az OM-hang. A mértékek negyedek, a negyedek mértékek, mégpedig az a, az u és az m hangok.

9. Az első mérték az a hang, az ébren lévő Mindenember Tüze Lélek. Ez van az eltérés (ápti) és az elsőség (ádimattva) szavakban. Minden vágyát eléri, és első lesz abból, ki tudja ezt.

10. A második mérték az u hang, az álomban lévő Tündökletes Lélek. Ez van a fenntartás (utkarsa) és a kétfelől (ubhajatva) szavakban. Ki ezt tudja, az fenntartja a tudást, kétfelől tisztelik, családjában nem születik olyan, ki ne tudná a Brahmant.

11. A harmadik mérték az m hang, a mélyálomban lévő Felismerő Lélek. Ez van a felépítés (miti) és a lerombolás (apiti-minoti) szavakban. Felépíti és lerombolja az egész világot, ki tudja ezt.

12. Mértéke nincsen a kimondhatatlan, érzékvilágot feloldó, szent, szétszakíthatatlan negyediknek. Az OM-hang ebben a Lélek maga. Lelkével a Lélekbe száll, ki tudja ezt, ki tudja ezt.


== Ísa-upanisad==

Az Ísa-upanisad címét kezdő soráról kapta. Ez szójáték, kétféleképpen is fordítható: &quot;Az Úr ruháját hordja minden&quot; vagy &quot;az Úrban lakozik minden&quot;. Bár az upanisad gyűjtemények több féle sorrendet követnek, megegyeznek abban, hogy az Ísa-upanisad áll az első helyen. Nem véletenül, hiszen a költői szépségű mű egyben az upanisad-filozófia esszenciája.

A 4-5. és 8. versszak a Lélek fogalmát tárgyalja, az 1-2. és a 6-7. a Lélek tudásának, illetve e tudás erkölcsi vetületének problémáját, a 3. és a 9-10. pedig a tudást és a nemtudást különbözteti meg egymástól. A transzcendens tudás világon túlvivő útját leíró utolsó négy versszak lazán illeszkedik a mű szerkezetébe. Egyes tanítók úgy mondják, hogy egy régi halotti imáról szakadt le, így építették az upanisadba. E rész népszerűségét jellemzi, hogy szó szerinti formában megtaláljuk a Brihadáranyaka-upanisad ötödik fejezetében.

Az Ísa-upanisad a Jadzsurvéda egyik énekköréhez, a Vádzsaszanéji-szamhitához tartozik, így néhol Vádzsaszanéji-szamhitá-upanisad néven szerepel.

¤ ¤ ¤

OM

Teljes az Ott, és teljes ez Itt.

Teljesből teljes felemelkedik.

Teljes a teljestől elszakad.

Teljesen mégis megmarad.

Béke! Béke! Béke!

1. Az Úr ruháját hordja minden, mi sereglik itt a Földön,

Azzal élj, mit rád hagyott, másnak java ne gyötörjön.

2. Száz évet élhetsz nyugodtan, ha így teszed meg dolgodat,

Másik választásod nincsen, a sors reád így nem tapad.

3. Az ördögök világait vakság és sötétség fedi,

Elhullva ide kerülnek önnön lelkük gyilkosai.

4. A mozdulatlan Egy az észt meghaladja,

az istenek sem tudják utolérni őt,

csendben állva ér utol minden futót,

Mátarisvan a vizet őbenne tartja.

5. Ő mozdulva mozdulatlan, távolban van Ő és közelben,

Ő mindenben benne rejlik, kívül van mégis mindenen. 

6. Ki az összes létezőket önnön lelkében szemléli,

minden lényben a Lelket látva többé nincs oka félni.

7. Mert ki minden létezőben önnön lelkére rátalál,

Az Egységet ismerőhöz hogy érhetne fel gond, homály?

8. Ő körbe kiterjed testetlen, tiszta,

világos, sebzetlen, bűn sosem éri.

Látó bölcs, magától való mindenható,

a dolgok rendjét örökre kiszabta.

9. Vakságba, sötétségbe buknak a nemtudásnak hódolók

de ennél is nagyobb sötétbe a tudást csak kóstolók. 

10. Mondták: máshová visz a tudás, máshová a nemtudás.

Ezt hallottuk az ősöktől, így maradt ránk a tanítás.

11. Ki tudás és nemtudás kettősségét egyaránt tudó,

az nemtudón halált legyűrő, tudón örökkévaló.

12. Vakságba, sötétségbe buknak a nemlétnek hódolók,

de ennél is nagyobb sötétbe a létet csak kóstolók.

13. Mondták: máshová vezet a lét, és a nemlét megint más.

Ezt hallottuk az ősöktől, így maradt ránk a tanítás.

14. Aki a lét és nemlét kettősségét egyaránt tudó,

az nemlétezőn halált legyűrő, létezőn örökkévaló.

15. Aranykoronggal igazi arcod eltakarod,

tárd fel hát előttünk, ó Púsan!

Az igazak útján járóknak megmutasd!

Púsan, Ősbölcs, Jama,

Nap, Pradzsápatinak fia!

16. Legszebb alakodban látlak meg én,

a Napban az Ember, az vagyok Én! 

Sóhaj az örök szélbe szállj,

itteni test véges porba omolj!

OM

17. Emlékezz művem, emlékezz a tettre!

Emlékezz művem, emlékezz a tettre!

18. Tűz, segíts meg minket jó utakkal, 

ösvények tudója, vigyél sikerre!

Téríts le a bűn ferde útjairól,

néked szentelődünk a legszebb szavakkal! 


OM

Teljes az Ott, és teljes ez Itt.

Teljesből teljes felemelkedik.

Teljes a teljestől elszakad.

Teljesen mégis megmarad.

Béke! Béke! Béke!


== Katha-upanisad==

A Katha-upanisad a fekete Jadzsurvéda Káthaka-iskolájának alkotása, ezért gyakran Káthaka-upanisad néven találjuk meg a gyűjteményekben. A mű egy, a Taittiríja-bráhmanában megtalálható legendába ágyazza be az upanisadok Istenről és Lélekről szóló tanításait. Ez a legenda elbeszéli, hogy Nacsikétasz - &quot;Vágybíratlan&quot; - a Halál, Jama házába tért be a halhatatlanság tudását kutatva, és magától a Haláltól kapta meg ennek tudományát.

A mű két jól elkülöníthető részre osztható. Voltaképpen az első három szakasz tartalmazza az upanisad halhatatlanságról szóló tanítását. Ezt a Halál az abszolút Léleknek a jóga szellemi útján vaIó megtapasztalásaként vázolja fel. Nem véletlen tehát, hogy a mű a szánkhja jóga filozófia kedvelt hivatkozási alapja lett. Az utolsó három szakaszt minden bizonnyal később csatolták az upanisadhoz, ezek többnyire már csak az előbbiekben kifejtett tanításokat magyarázzák, részletezik tovább.

¤ ¤ ¤


Első szakasz


1. Vágytól égve osztotta szét Vádzsasravasza minden birtokát.

2. Volt néki egy Nacsikétasz nevű fia. Bár még ifjú volt, egy látomás futott rajta keresztül, mikor az áldozóbarmokat felvezették. Azt gondolta:

3. Tejük kifejten, kábán, fűvel és vízzel telve belül,

vélük az áldozathozó is örömtelen világba kerül!

4. És szólt atyjához:

- Hát engem kinek adsz? - és szólt újra meg újra.

Az így felelt:

- Halálnak adlak! 

5. Sokakat bizony megelőzök, sokakkal együtt megyek.

Mit tervez hát Jama, általa mivé leszek?

6. Nézz a jövőbe, nézz hátra az ősökre, a múltra!

Pusztul a halandó, mint a kalász, és születik újra. 

7. - Mindenember Tüzeként jő házadba a papi vendég.

Vaivaszvata, hozz vizet, hogy vágya csillapodjék.

8. Vágytól és reménytől, baráti szótól

áldozatoktól, nyájaktól, fiaktól -

mindettől megfosztja magát a balga,

ha megtagad bármit a vendéglő paptól. 

9. - Nem ettél házamban három éjen át,

papi vendég, tisztelet néked ezért,

és hódolat nekem! Bármi légyen is az,

kívánhatsz magadnak három adományt.

10. - Elcsitult haraggal, újra kedvesen

fogadjon Gautama engem. 

Így köszöntsön, ha majd elengedsz.

Három kegyedből az első ez legyen.

11. - Auddálaka Áruni kegyes lesz majd újra,

szava parancsa alól most feloldom.

Dühét feledve alszik, látva fiát

halálnak torkából megszabadulva.

12. - Az égi világban nincsen aki fél,

Te sem vagy ott, sem rettentő öregség;

legyőzve e kettőt, éhet és szomjat,

gondtalan öröm a mennyei lét.

13. - Jama, te tudod az égbe vivő tüzet,

hívőn figyellek, míg elmagyarázod.

Halhatatlan lesz, ki az égbe elér,

ez legyen, akarom, második kegyed!

14. - Elmondom hát néked az égi tüzet,

Nacsikétasz, ügyelj értőn szavamra:

a végtelen világba jutás alapja,

tudd meg hát tőlem, titokba rejtezett!

15. És beszélt a világ ősi tüzéről,

hogy mekkora s hány kő kell megrakni azt, 

ő utána mondott szép sorban mindent,

és folytatta a Jama, telve örömtől.

16. Értőn és kegyesen azt mondta néki:

- Kapsz tőlem ma még egy további kegyet.

Vedd e tanítás pompás koszorúját:

nevedet fogja ez a tűz viselni. 

17. Háromszor rakva Nacsikétasz tüzét,

háromszor kötve három áldozattal, 

halált és születést lebír az ember,

és megbékül tudva a teremtés istenét.

18. Három tüzet rakva vágybíratlanul,

háromszor égve és háromszor értve,

eloldja magát halál kötelétől,

és örül az égben gondtalanul.

19. Elmondtam, mit kértél, a másodikat.

Nacsikétasz, ez hát az égi tűz,

nevedet fogja ez a tűz viselni.

Halljam hát akkor a harmadikat!

20. - Kétségek vannak, ha meghal az ember,

mondják, hogy van még, de azt is, hogy nincsen. 

Általad szereznék bizonyosságot,

világosíts fel harmadik kegyeddel!

21. - Nehéz beszélni e titkos dologról,

kétséges ez még az isteneknek is.

Nacsikétasz, válassz hát más kegyet,

ne kényszeríts erre, oldj fel szavamtól!

22. - Hát még az istenek is telve kétellyel?

S éppen te mondod: nehéz megérteni?

Senki sem tudná jobban tanítani,

nincsen kívánság, mi felérne ezzel!

23 - Legyen tiéd a Föld minden hatalma,

válassz sok utódot, száz évig élőt,

aranyat, marhát, lovat, elefántot!

Oly soká élhetsz, míg vágyad akarja!

24. És ha kielégít téged e kegy

Nacsikétasz, légy hatalmas úr a Földön!

Élvezővé teszlek! Vágya-beteltté!

Válassz hát vagyont és hosszú életet!

25. Bármi vágya van a halandó világnak,

tetszésed szerint mind beteljesüljön!

Nézd, hárfás leányok e díszes kocsin,

eddig ilyet még senki sem kapott!

Neked adom őket, hogy szolgáljanak,

csak titkát ne kutasd többé a halálnak! 

26. - Elveszíti hevét minden élvezet,

mert holnapig tart csak a halandó élet.

De még a teljes élet is túl kevés,

tartsd meg hát kocsid, táncod és éneked!

27. Nem szerez örömet nékem a vagyon.

Minek is vagyon, ha rád néz az ember?

Csak addig élünk, amíg te akarod,

választott kegyem hát csak ez maradjon!

28. Halandó és öreg, ha már megízlelte,

ami ott meg nem hal, és meg nem öregszik,

szín és pompa kéje ha nem érinti már,

hosszú életnek hogyan is örülne?

29. A kéteset mondd el nékünk, ó Halál,

ezt a titokba burkolózott kegyet!

Nem kérek más tudást, csak azt egyedül,

hogy mi vár reánk a nagy út után.


Második szakasz


1. - A Jobb és az előnyös nem ugyanaz,

választhat az ember e kettő közül.

Ki előnyöst választ, elvéti célját,

ki a Jobbat akarja, üdvözül az.

2. A Jobb és az előnyös odaáll eléd,

hogy mindkettőt értve ítéld meg őket.

A bölcs előnyös helyett a jobbra tör,

előnyre hajlani balga dőreség.

3. Nacsikétasz, amire vágyakoznak,

az előnyt és talmi előnyt értőn elveted.

Nem kötött meg a birtok köteléke,

amibe oly sokan belegabalyodnak.

4. Nagy a különbség, egymást tagadják,

amit tudásnak, és nemtudásnak hívnak.

Látom, Nacsikétasz a tudást szomjazza,

a sereglő vágyak el nem ragadják.

5. A többi dagasztja a nemtudás sarát,

gondolva magát bölcsnek és tudónak.

Sürögnek-forognak, mint mikor a vak

egy világtalanra bízza magát. 

6. Hogy meg kell majd halni, nem érti a tompa,

elvakítja birtok, talmi büszkeség.

Véli: A lét csak ennyi, azon túl semmi!

és hatalmamba kerül újra meg újra.

7. Miről hallani kell, a többi nem tudja,

és nem is mind érti, ki hallgatja azt.

Csoda, ha tanítják, derék ki megérti,

csoda, ha megértik, derék, kit tanítja.

8. Sok töprengéssel is nehéz megérteni,

ha egy avatatlan magyarázza el.

S ha nincsen mestere, aki tanítsa,

nem lehet azt csak úgy kiötleni.

9. Kisebb a legkisebbnél, olyan finom az,

gondolat nem éri, csak ha tanítják.

Barátom, ilyen kérdezőre vágytam!

Te elérted, mert kitartó vagy és igaz.

10. Tudom, mulandó, amit kincsnek vélnek,

és mulandóval örök el nem érhető.

Ezért égetek Nacsikétasz tűzzel,

és mulandóval az örökhöz érek.

11. Vágynak betelését, világ alapját,

tett végtelenségét, menekvés partját,

távolit, alapot, ének hatalmát

te láttad - de elszántan lemondtál.

12. Mi nem látható, mert túl van szemeden,

a szív üregében rejlő ősi titkot,

aki legbenső lelkéig igázva

tudja, túljut a gondon és élvezeten.

13. Elvetve a dolgot, a lényegre törve

hallja és érti meg ezt a halandó.

Örvendezik majd az örülnivalón,

és vágybíratlan otthon nyílik előtte.

14. Túl van a tetten és nem-tetten,

túl van a jón és a rosszon,

mondd meg, ha láttál olyat,

mi túl van a jövőn, a múlton.

15. Mit minden aszkéták hívőn mondanak,

mit minden tanítvány ismétel vágyón,

mi mindent összefoglal - hát halld meg a Szót,

mit minden tudások tanítanak!

Így hangzik: OM

16. E szótag a legnagyobb, maga a Brahman e szótag! 

Minden kívánsága teljesül e szótagot tudónak.

17. Ez a legkülönb alap, mert ez az alap van legfelül.

S az alap tudója a Brahman világában örül.

18. Nem hal meg a tudó, sohasem szülték,

nem lesz semmivé, nincs valahonnan.

Ősöreg, szakadatlan-születetlen,

ha a test meg is hal, őt meg nem ölték.

19. Ha öltnek hiszi magát az ölt, és ölőnek az ölő,

téved ez is, az is, mert Az nem öl, és meg nem ölhető.

20. A kicsinél kisebb; a nagyot meghaladja, 

Lélekként rejlik a lények szívében,

gondja-tűnötten a roppant nagy Lelket

Teremtő kegyéből a vágytalan látja. 

21. Ülve messze vándorol, heverve a létet körülveszi. 

E józanul ittasult istent rajtam kívül ki ismeri?

22. Az állandótlanban ő megáll, a testben sincs teste,

nem aggódik a bölcs, mert Lélekként pillant mindenre. 

23. Távol áll a Lélek bármiféle szótól,

az értelemtől, a sok tanulástól.

Csak akit ő választ, az érti meg őt,

annak ölt majd testet saját magától. 

24. Aki nyughatatlan, ki nem hagyja el a hibás utat,

ki békétlen kedélyű, az utána hiába kutat.

25. Hogy foghatná fel azt, ki a papságot és a nemességet

úgy falja fel, mint a halál vizébe kevert rizspépet?


Harmadik szakasz


1. Kétféle ivó a tettek jutalma, 

a szív üregében rejlenek ők.

Fénynek-árnyéknak hívja a bölcs őket,

ki Nacsikétasz tüzét ötszörösen rakja.

2. A legnagyobb Brahmanért rakjatok Nacsikétasz-tüzet!

A rendíthetetlen túlsó partra hídként majd ez vezet.

3. Tudd meg hát: A Lélek kocsiban ül, a test pedig kocsi.

Az gyeplő csupán, a kocsit az eszmélet vezeti.

4. Az érzékek lovak, az út az érzékek érzéklete,

Az élvező a Lélek, az ész és az érzékek együttese.

5. Ki értetlenül él, mindig csapongó gondolattal,

úgy küzd az érzékekkel, mint kocsis a rossz lovakkal.

6. Ám ki értőn él, mindig fegyelmezett gondolattal,

messzire jut az érzékekkel, mint kocsis a jó lovakkal.

7. Hiszen ki értetlen él, nem gondolkodóan, tisztátlanul,

az nem jut a túlsó partra, s a forgatagba visszahull.

8. Ám aki értő módon él, és mindig tisztán gondolkodik,

a túlsó partot eléri, és onnan többé nem születik.

9. Aki megfontolt, és mindig kezében az ész, a zabla,

célba érvén Visnu legfőbb lábanyomát tapossa. 

10. Érzéken túli az érzéktárgy, ez alatta áll az észnek,

észen túli az eszmélet, efölötti a Roppant Lélek. 

11. A Roppantnál több a nyivánulatlan, ennél az Ember. 

Az ember fölött semmi sincs, hisz mi is érne fel ezzel?

12. Minden lénynek ő a rejlő lelke, fénye láthatatlan.

Csak tisztaszeműek látják meg őt a rejtett finomban.

13. A bölcs fékezze szavát az észben, azt az eszméletben,

ezt a Roppant Lélekben, ezt pedig a Béke-Lélekben. 

14. Állj fel! Eszmélj! Találj kiválóbbakat, figyelj szavukra!

Az út: borotva élen haladni. A bölcs ezt tanítja.

15. Hallás, érzés, látás, szaglás nem éri,

nem múlik, örök és mindig megmarad,

nagynál nagyobb, végtelen, nincs kezdete.

Szabad a haláltól, aki ezt megérti.

16. Annak bölcsessége ékíti a Brahman otthonát,

ki meghallja és továbbadja Jama vágybíratlan tanát.

17. Ki e legfőbb titkot papnak vagy halottnak elbeszéli,

az a végtelent eléri, az a végtelent eléri.


Negyedik szakasz


1. Útját a Teremtő kifelé fúrta,

kifelé nézünk hát és nem belülre.

A legbenső Lélekre pillant a bölcs,

az örökre vágyik, erre visz útja.

2. Ám kinti vágyakat hajszol a balga,

és hálóját kiveti rá a halál. 

Csak a bölcs tudja, mi a halhatatlan,

és múlót öröknrk miért is akarna?

3. A formát, ízt, érzetet, hangot és szagot ő fogja fel,

tapasztaláshoz rajta kívül más hogyan juthatna el?

Ez az, bizony!

4. Az álom és ébrenlét állapota véle látható.

Nem retten többé a bölcs, a Roppant Lelket tudó.

5. Ki értőn idebent tudja e mézet evő Lelket,

urát a múltnak, jövőnek, az nem ismer félelmet. 

Ez az, bizony!

6. Előbb volt Ő, mint a Hő, az Ősvíznél is előbbvaló,

a dolgok mélyén rejlő, a lényekben megnyilvánuló.

Ez az, bizony!

7. Ő Aditi, a lélekzettel pattan elő,

a dolgok mélyén rejlő, a lényekkel együtt születő.

Ez az, bizony!

8. Úgy rejlik Ő, mint tűz a tűzifában, 

mint jólfogant magzat anyja ölében.

Az ébredők hívják, így lobban elő

tűz képében, hajnali áldozásban. 

Ez az, bizony!

9. A Nap Belőle kél fel, és elnyugszik újra Benne. 

Mindenek fölött való, minden isten az Ő szülötte.

Ez az, bizony!

10. Ami itt van, az van ott is, mert az csak ennek a mása.

Ki megkülönböztet, az halálból bukik újabb halálba.

11. Nincs semmilyen különbség - mert ő így csinálta.

Ki megkülönbözetet, az halálból bukik újabb halálba. 

12. Hüvelyknyi Emberként van a Lélek a test közepében. 

Múlt-jövő ura, ma is, holnap is ő van a létben.

Ez az, bizony!

13. E hüvelyknyi Ember füstnélküli láng képében ragyog.

Ki tudja múlt és jövő urát, az többé meg nem inog.

Ez az, bizony!

14. Ahogy a záporeső lezúdul a meredek hegy oldalán,

Válogat a balga, és rohan az egyes dolgok után.

15. Miként a víz tiszta marad a tiszta vízhez keverve,

Ó, Gautama sarja, ilyen a bölcs értő lelke.


Ötödik szakasz


1. Ki a születetlen szellem tizenegykapus várát uralja,

meg nem inog, és örök lesz testéből megszabadulva.

Ez az, bizony!

2. Ő vízen lebegő hattyú, Ő Nap az égen,

pap az oltárnál, házba belépő vendég.

Emberben, törvényben, térben, égben lakozik,

vízből, földből, rendből és kőből születik. 

3. A belékzést felvezeti, a kilékzést visszaveti,

középen trónol törpeként, minden isten őt tiszteli.

4. Ha vége a testnek, a testetöltött belőle kiszakad.

A testből kiszállva mi az, mi változatlan megmarad?

Ez az, bizony!

5. A halandókat nem belégzés és kilégzés élteti.

Az ad nékik életet, ki e kettőt is működteti.

6. Legyen! Elmondom az örök Brahman titkos lényegét,

tudd hát végre a Lélek halál utáni történetét!

7. Ki-ki tette és tudása szerint. Anyaölbe kerülnek

egyesek, mások újra születve fákká testesülnek.

8. Az Ember álmában is éber marad,

képeket alkot, követve vágyakat. 

Ő az, mi tiszta, Ő a Brahman, örök az Ő neve,

Benne szunnyad minden világ, nem lépi túl semmi se. 

9. Ahogy a tűz a világban szétszalad,

és hűen magához mindenhez simul,

ekképp ölt a Lélek számtalan ruhát,

a lényekben van, mégis kívül marad. 

10. Ahogy a szél a világban szétszalad,

és hűen magához mindenhez simul,

ekképp ölt a Lélek számtalan ruhát,

a lényekben van, mégis kívül marad.

11. Nem ejt foltot a többi szem hibája

mindenek szemén, az egyetlen Napon,

így nem ejthet foltot a lények Lelkén

a külső lét, a siralmak világa.

12. E belső Lélek, minden létező ura,

egyetlen önmagát megsokszorozza.

Aki Őt bölcsen idebent tudja,

az örökre boldog, más pedig soha. 

13. A lelkek Lelke, mulandók Mulandótlana,

sokak Egyetlene szüli a vágyakat.

Aki Őt bölcsen idebent tudja,

az örökre boldog, más pedig soha. 

14. Ő Az! Leírhatatlan öröm!

Másnak nevezni céltalan.

Miről ismerszik meg akkor?

Fénylik-e, vagy visszfénye van?

15. Nap, Hold csillagvilág ott sose fénylik,

nem ragyog ott a villám s a földi tűz.

Magában tündököl mindenek fölött,

minden létezőben Ő tükröződik. 


Hatodik szakasz


1. Gyökere fent és ága lent, öröknek tudd a Paripafát, 

Ő az, mi tiszta, Ő a Brahman, öröknek nevezik Őt,

semmi sem lépheti túl, mert Belőle jő minden világ. 

Ez az, bizony!

2. A kiáradt világot Ő mozgatja, lélekezteti,

Felvillanás és döbbenet - örök, ki megismeri.

3. Tőle döbbenve ég a tűz, Tőle döbbenve tűz a Nap,

a szél, a villám és halál Tőle döbbenve megszalad. 

4. A rothadó testiségből akik fel tudnak riadni,

fényességes világban fogják majd újra visszakapni.

5. Mint a tükör, olyan önmagában,

az atyáknak világában álom,

a gandharva-világban olyan, mint a víz,

fény és árnyék a Brahman honában.

6. Hogyan kelnek és tűnnek alá különféle érzékletek -

a bölcs ezt jól ismeri, és szíve többé nem remeg.

7. Érzéken túli az ész, fölé a Szellem kerül,

majd a Roppant Lélek. A Nyilvánulatlan van legfelül. 

8. E Nyilvánulatlan felett a mindenható Ember áll,

ki Őt megismeri, az szabad, nem éri többé halál.

9. Formáját a látás fel nem fedi,

mert fel nem éri őt senkinek szeme,

csak ha felkészült már a szív s az értelem.

Halhatatlan az, ki Őt megismeri! 

10. Mikor az érzékek és az

ész csendben elpihennek,

eszmélet se moccan, ez az,

mit Magasútnak neveznek. 

11. Ő az Igázás, az érzékek szilárd megfékezése,

kitartva ezt: a lét teremtése és megszüntetése.

12. Beszéd, gondolat és látás Őt soha meg nem nevezik,

egyetlen szó utal csak reá, ez a szó az, hogy: Létezik.

13. Csak a Van szó fogja fel, különben széthull kétfele. 

Ha érted szavát, feltárul előtted titkos lényege.

14. Ha végleg eltűnik szívéből minden rejtett szenvedély,

örök lesz akkor a halandó, s a Brahman honába ér.

15. Ha minden bilincsét lerázta már a halandó szíve,

örök lesz akkor az ember, ezt tanítja a szent ige.

16. Száz meg egy vezetéke van a szívnek, 

közülük felfelé csak egyetlen vezet.

Halhatatlan égbe ezáltal jutunk,

kifelé ágaznak mind a többiek. 

17. A hüvelyknyi Ember a legbelső Lélek, 

minden lény szívében megtalálható.

Tépd ki hát bátran, mint a nádat a gazból,

tudd, Ő a tiszta, Ő a Halhatatlan,

tudd, Ő a tiszta, Ő a Halhatatlan.

18. Nacsikétasz haláltudón kapta meg

az Igázás eme tökéletes tanát,

vágyai tüntével fellelte végre

a Brahman honát, és örökre tiszta lett.


== Mundaka-upanisad==

Költői szépségében az Ísával vetekszik a Mundaka-upanisad. Nevét egy aszketikus rendről kapta, melynek tagjai kopaszra nyírták fejüket, ez elterjedt volt a késői bráhmanizmus korában. AMundaka-upanisad az új stílusú upanisadok közé tartozik, voltaképpen az ősi szövegek - kiváltképpen a Brihadáranyaka-upanisad - eszméit rendezi új, verses formába. Három tanításból áll, az első a Brahman megismerésére való felkészülést vázolja, a második az Isten-Lélek princípium körülírását adja, a harmadik pedig a Brahmanhoz vezető utat mutatja meg, ami az egyéni és az egyetemes lélek kettős princípiumából indul ki. Ez a gondolat lesz a késői upanisad filozófia és a majdani védánta létszemléletének alapja. A Mundaka-upanisad az Atharvavéda hagyományköréhez tartozik, ez különösen az első tanítás verseiből derül ki, ami az isteni út szellemi előkészületeit a tűzrítus misztikájába ágyazza be.

¤ ¤ ¤


===ELSŐ FEJEZET===

Első szakasz


1. A Brahman lett az első isten,

a világteremtő, a lét pásztora. 

Első fiának, Atharvannak mondta el

a Brahman tudását, minél több nincsen.

2. E fenti és lenti Brahman tanát 

Atharvantól Angir kapta meg,

majd Szatjaváha Bháradvádzsa,

ki Angarisznak adta tovább.

3. Úgy volt ezután, hogy a nagybirtokú Saunaka illő módon Angarisz elébe járult, és azt kérdezte tőle:

- Tiszteletreméltó! Mi az, amit megismerve az ember az egész világot megismeri?

4. Ő így válaszolt:

- Amint a Brahman tudói mondják, tudni két tudást kell: a fentit és a lentit.

5. A lenti a Himnuszok Tudása, a Varázsigék Tudása, a Dalok Tudása, a Tűzpapok Tudása, a hangtan, a rítus, a nyelvtan, a szótan, a mértékek és a csillagok tana. A fenti meg az, amivel a mulandótlan megismerhető.

6. Ez láthatatlan, foghatatlan, törzse nincs, színe,

szeme-füle nincsen, keze-lába nincsen,

örök, mindenható, el van rejtve jól,

változatlan, csak a bölcsek látják, ő a mindenség öle.

7. Ahogy a pók mászik elő a fonálon,

ahogy a fű sarjad a földből, ahogy

a haj fakad a fejből, úgy fakad

e mulandótlanból minden a világon.

8. Izzón terjed a Brahman, az élet sarjad ebben,

majd lélekzet, ész, igazság, világ - és öröklét a tettben.

9. Mindent tudó és ismerő, felizzik a megismeréssel,

mind ebből fakad: a Hatalmas, a név, forma és az étel.


Második szakasz


1. Ez az igazság:

Sokfelé hatnak a Három Tudásban

az ősi dalokban énekelt tettek,

igazságra vágyva őket tegyétek,

így öltenek testet a valóságban.

2. Ha a láng kicsap, ha az áldozótűz fellobog éppen,

öntsd rá hittel az italt két vajáldozás szünetében.

3. Aki nem áldoz Holdnak havára, 

évszakra, vetésre, vendégelésre,

minden istenek javára - mert hamis -,

elvétetik attól mind a hét világa. 

4. Fekete, csapongó, szikrákat hányja,

tűzpiros, észsebes, füstbeborított,

szerteviláglón körbenyaldosó,

ilyen az áldozat hétféle lángja.

5. Kik dolgukat teszik, míg ezek égnek,

és jókor öntik az áldozatot,

felrepítik őket a napsugarak,

majd Isteni Uruk trónjához lépnek.

6. - Gyere hát, gyere hát! - lobban az étel,

és napsugáron repíti az áldozót.

- Itt van a szentek Brahman világa -

hízeleg néki e kedves beszéddel.

7. De inog a máglya és bizony ledől,

ha a tizennyolc alantas tettre tör.

Az ostobák, kik ezt vélik jobbnak,

vénség és halál hatalmába jutnak.

8. Dagasztják buzgón a nemtudás sarát,

gondolva magukat bölcsnek, tudónak,

csetlenek-botlanak, mint mikor a vak

egy világtalanra bízza magát. 

9. Hívői e tettnek tudók sose lesznek,

forgolódnak a nemtudás sarában.

Célunkhoz értünk! - gondolják ostobán,

és jutalmuk fogytán újra születnek. 

10. Áldozást és tettet a legtöbbre tartva,

nem tudva arról, hogy mi az, mi jobb,

bérük fogytával a tettek egéből 

a létbe születnek, vagy pedig alatta. 

11. Ám kik az erdőn hívőn gyakorolnak,

békültek, tudók, adományból élnek,

portalanul lépnek a Nap kapujába, 

s a Lélek, az Ember honába jutnak.

12. Vizsgálva a bölcs a tett-világokat 

elveti! A nemtevőt semmi sem teszi. 

Fával kezében keresi mesterét, 

ki tudja a Brahmant s az írásokat.

13. Ha megbékült szívvel fordult hozzája,

illőn, csendesen, úgy elmondja a bölcs,

hogy milyen a mulandótlan Brahman,

az Ember, a valóság igaz tudása.


===MÁSODIK FEJEZET===

Első szakasz


1. Ez az igazság:

Miként a lobogó tűzből születve mind,

szikrák repülnek ezer irányba,

sokféle lénye a mulandótlannak

így rajzik elő, és vissza megint. 

2. Kívül és belül van az Istenember, 

nincsen néki arca.

Nem születik, lélegzik, észlel,

a mulandótlant meghaladja.

3. A Lélekzet, az ész, az érzékek mind belőle lesznek.

Űr, szél, tűz, víz és mindenthordó föld tőle születnek.

4. Feje tűz, Nap és Hold szeméből égnek,

füle a tér, hangja a Tudás szava,

szelet sóhajt, szíve a lét, lába a Föld, 

ő a belső Lelke minden létezőnek.

5. Belőle lesz a tűz és tűzifája, a Nap.

A Holdból eső lesz, sarjak a földből.

Magját a férfi az asszonyba önti,

így nemz az Ember majd utódokat. 

6. Himnuszt, dalt, igét világra ő hozott, 

avatást, áldást, tettet, adományokat,

évet, adakozót, és ama világokat,

amiket Nap és Hold fénye tisztított. 

7. Minden istenek belőle születnek,

emberek, nyájak, madarak és szentek, 

belégzés, kilégzés, a rizs és az árpa, 

lemondás, igazság, tanítás szabálya.

8. A hétféle érzékelés belőle jő,

hét tűzifája, lángja, adománya.

A hétféle világ, ahol kiterjednek,

szíve üregéből bújik elő.

9. Tengereket szül és hegységeket,

folyók futnak belőle szerteszét,

ő sarjaszt növényeket és nedveket,

ezzel lelkesíti át a lényeket.

10. Barátom! Ki tudja szíve rejtekén,

hogy az Ember a tett, a lemondás,

az örök Brahman, a mindenség maga, 

a nemtudás kötelét az tépi szét.


Második szakasz


1. Ki fő helyén pihen a szív üregében,

ki megnyilvánult és rejtve marad,

ki pislantva-lélegezve

az életet tartja egybe, 

ki létet és nemlétet meghalad,

a Lények Ura, ki túl van a megismerésen.

2. Ki lobban, ki túltesz a kicsiny parányon,

ki őröket támaszt és világokat,

a Brahmant, az örök életet,

a szót, az észt, a lélegzetet,

mi igazságot és öröklétet ad -

célodnak csak ezt tekintsd, ó barátom!

3. Kezedben legyen a titkos tan íja,

tedd rá hegyes nyilát az elmélyedésnek,

feszítsd meg azt a szellem erejével,

ezzel találj a mulandótlan célba.

4. Íja a morajló, nyila a lélek, a Brahman a célja.

Ki lankadatlan így halad, csak az talál a célba.

5. Az Ég, a Föld, a Légtér belé szövődnek, 

az ész, az érzékszervek csapata.

Értsétek: ő az örök híd és a Lélek,

hagyjátok el, amit mások beszélnek!

6. Mint küllők a kerékagyból erednek,

központja ő a szívereknek. 

Belül időzik, sokfelé születik.

Mondjátok: OM - és Lélekben mélyedjetek!

Üdv! A sötétség túlpartjára Ő vezet.

7. Mindent tudó és ismerő, hatalma világként mutatkozik.

Szív üregébe, a Brahman várába Lélekként Ő bújik.

8. Észanyagban lélekzőn testet vezet, 

ételben gyökérzik, szívben bújik el,

itt lelik fel a tisztaszemű bölcsek

az üdvalakút, az örök fényeset.

9. Ki látja a fentit, a lentit, a tett gyümölcsét az elveti. 

Kétség többé nem kínozza, szíve bilincsét eltöri.

10. A Brahman, az Egy, pompás aranyburokból sugárzik,

a Lélek tudói tudják, a fények fénye hogyan világlik.

11. Nap, Hold, csillagvilág ott sose fénylik,

nem ragyog ott villám és földi tűz.

Magában tündököl mindenek fölött,

minden létezőben ő tükröződik. 

12. Örök a Brahman keletre innen,

nyugaton, északon, délen ő honol,

felfelé-lefelé terjed a fénye,

Brahman bizony e ragyogó Minden.


===HARMADIK FEJEZET===

Első szakasz


1. Párosan röppen fel két jóbarát, 

körülrepülnek egy hatalmas fát.

Ízlel az egyik, édes gyümölcsre lel,

nem eszik a másik, csak némán figyel. 

2. E fáról az ember alázuhan,

elbódul, elájul, vesztébe rohan.

De tisztelve-látva társa hatalmát

felröppen újra és elűzi gondját. 

3. Ki látva látja az arany ékességet,

Teremtőt, Embert, a Brahmant nemző Urat,

lerázza magáról a jót és a rosszat, 

és tisztán éri el a Legfőbb Egységet.

4. Minden élőben lélegzetként ragyog,

értő és tudó, rossz szó fel nem éri.

A Lélekkel játszik, a Lélekkel örül -

a Brahmant tudóban ez a legnagyobb.

5. Igazság, lemondás a Lelket felfedi,

helyes megértés, örök tanítványság.

Fényként tündököl a testből elő,

az látja csak meg, ki bűnét elveti.

6. Igazságra vezet és nem hamisságra,

igazság nyitja az Istenek Útját.

Vágya-betelten a bölcset ez viszi

a legfőbb igazság örök honába.

7. Hatalmas, égi, nem fér az észbe,

finom finomján mégis túlviláglik,

messzibb a messzinél, mégis közel van,

ide van rejtve a látó szívébe.

8. Szem el nem éri, szó el nem éri,

tettek, lemondás vagy bármilyen isten,

ha csitul az értés és tisztul a szív,

az ember az osztatlant látja és megérti.

9. A parányi Lélek a szívbe bezárul,

az öt lélegzet átitatja ezt,

szívbe van a szellem lélegzőn beszőve,

ha tiszta a szív, a Lélek kitárul.

10. Ama vágyvilágokat és képeket

kapod, mit szíveddel tisztán akartál. 

Ezért ha üdvöset kívánsz magadnak,

tiszteld a Lelket ismerő bölcseket.


Második szakasz


1. Az Embernek hódolva vágytalanul

otthonában tudja a bölcs a Brahmant,

miből a világnak fényei ragyognak,

s a született világtól megszabadul.

2. Akinek eszére csak vágyai hatnak,

azt vágy szüli jobbra, vágy szüli balra. 

De ha vágya-tűnötten érik a szellem,

minden vágyai már itt elapadnak.

3. Távol áll a Lélek bármiféle szótól,

az értelemtől, a sok tanulástól.

Csak akit Ő választ, az érti meg Őt,

annak ölt majd testet saját magától. 

4. Erőtlenek a Lélekhez el nem érnek,

tévesen sanyargók, állhatatlanok.

Tudón törekedj, ez az igaz eszköz,

a Brahman lakába így tér a Lélek!

5. A megismerő bölcsek őt fellelik,

Lelkük megérett, nyugodt és szenvtelen.

Lelkükig igázva minden szenvedélyt,

a mindenséget mindenhol elnyerik.

6. Ki megérti a Végső Tudás szavát,

lemondón gyakorol, tiszta szellemű,

Brahman-világba, végső célba ér,

mindentől szabad, legyőzi a halált.

7. A tizenöt rész méhébe visszatér,

minden istenség a maga helyére,

a tett és a Megismerő Lélek 

eggyé válva az örök Egységbe ér.

8. Ahogyan folyók futnak a tengerbe,

nevük és alakjuk elveszítik mind, 

így szállnak a bölcsek névtelenül

a Mindenekfeletti Isten-emberbe.

9. Aki a Legfőbb Brahman ismeri, a Legfőbb Brahmanná válik az. Családjából senki sem születik, ki ne lenne a Brahman tudója. Túljut a gondon, túljut a rosszon, szíve bilincsétől megszabadul és örök. Erre mondják:

10. Olyannak tanítsd a Brahman tanát,

ki tevő, halló, a Brahmant hiszi,

önmagát áldozza az egyetlen bölcsnek,

és letette rendjén a fej fogadalmát. 

11. Ez az Igazság. Az Angarisz ezt tanította. Senki se elmélkedjék ezen, amíg meg nem tette fogadalmát.

Tisztelet a legnagyobb bölcseknek!

Tisztelet a legnagyobb bölcseknek!


== Svétásvatara-upanisad==

Egyes tanítók úgy tartják, hogy Svétásvatara valóságos személy volt, - erre a mű végén utalást is találunk. A svétásvatara szó azonban szószerint fehér öszvérrel bírót jelent, vagyis inkább szellemi szintre, tudatállapotra, mintsem konkrét személyre utal, mivel úgy tartják, hogy a fehér öszvér a megfékezett tudat szimbóluma. Ezt az értelmezést az a tény is alátámasztani látszik, hogy a Svétásvatara-upanisad a szánkhja-jóga filozófia szentirata lett, ez az iskola pedig éppen a tudat megfékezésével próbálja az abszolút egységet megvalósítani. A művet egyes vallástudósok egyenesen a szánkhja ősbölcsétől, Kapilától származtatják. A szöveg aránylag rendezetlen volta késői eredetére utal. Szinte nem is összefüggő alkotás, hanem különböző időkből és kultuszkörökből átvett idézetek, bölcsmondások lazán összefüggő gyűjteménye. Afféle gondolati ikonosztáz, amelyben az Istenség arcainak mindegyikét megtaláljuk. Rudra-Ísvara gyakran elhangzó neve szintén erős jóga hatást bizonyít, hiszen tudjuk, hogy ő a hindu panteonban Jógésvara, az Igázás Ura volt. A Svétásvatara-upanisad a Fekete-Jadzsurvéda irodalomköréhez tartozik.

¤ ¤ ¤


Első szakasz


OM

1. A Brahman tudói így beszélnek:

Ki a Brahman, mi oka a létnek?

Honnan születtünk? Támaszt mi ad nekünk?

Bölcsek, mi mozgatja, mi vezérli bennünk

érzését a kéjnek és a szenvedésnek? 

2. Természet, idő, anyag, sors szeszélye

emberhez kötődik - vélheted vajon,

hogy ebből születtünk? Nem! Mert van a Lélek!

Ám tőle se függhet kéje, szenvedése! 

3. Elmélyedve és igázva látni meg

az önjellegekbe borított isteni Lélekerőt.

Ő minden okot, Lelket és időt

megelőz, mert ő az Egy.

4. Tizenhat végű, háromságos kerék,

ötven küllő erről, húsz pedig arról.

Hat nyolcas a mindenség szála, két okú, 

három utas, tompulni egy is elég.

5. Öt forrásból áradó öt folyamán 

öt szélhullám, öt eszmélőn-gyökeres, 

öt örvényes, fájdalomhulláma öt, 

ötvenágú, öt a gátja - tudjuk ám!

6. Egy hattyú kószál e Brahman kerékben, 

mi minden lelkeset magába foglal.

Elszakítja magát a Kerékforgatótól, 

és annak kegyéből jut az öröklétbe.

7. A legfőbb Brahmanról dalok dalolják:

örök alapja ő a Háromságnak. 

Ki felleli ebben a Brahman magját,

nem születik többé, eléri célját.

8. A mulandót a mulandótlanhoz köti,

megnyilvánult és megnyilvánulatlan az Úr.

Bilincsben élvez, ki nem tudja az Istent,

bilincse hull annak, ki őt megismeri.

9. Ért - nem ért, úr - nem úr: örök e páros.

Élvez az egyik a tárgyba gabalyodva,

sokformás, tétlen, örök Lélek a másik, 

tudja: a Brahman ez a Háromságos. 

10. Az ősanyag folyik, de Az nem, ki elveszi, 

a folyó és a Lélek örök istene.

Ki rá gondol, hozzá kötődik, övé lesz,

a káprázatot végül majd elveti.

11. Az Isten tudója bilincsét lerázza,

eltűnik a szenvedés, születés, halál.

Ki rá gondol a halálban, harmadikra lép,

egyedüli úr lesz, betelik a vágya.

12. Tudjátok, mindig a Lélekben állnak,

és nincsen náluk fontosabb tudható:

élvező, élvezett, kerék forgatója -

Brahmannak hívják együtt e hármat.

13. Miként a tűz kialszik, hogy pihenjen,

és elbújik a fában láthatatlanul,

majd a dörzsfákban újra felizzik 

így lobban fel Ő az OM-mal a testben.

14. Dörzsfává téve a testet,

az OM-hang páncélját elmédben

buzgón pörgetve megláthatod,

hol van a rejtett tűz, az Isten.

15. Mint magnak olaját, vajat a tejben,

tüzet a fában, vizet a mederben -

aki őrá tekint igaz lemondásban,

önnön lelkében fogja megtalálni

16. A mindent átható Lelket, a tejnek elrejtett vaját,

lélektudón és lemondón, a titkos tan Brahmanát,

a titkos tan Brahmanát.


Második szakasz


1. Az észt, az értelmet a Nap a lényegben kötötte meg,

ő az, ki nékünk a Földre küldte a fényt-hozó Tüzet.

2. Eszünk a Napisten által űzve meg van kötve jól

az égi dalhoz és az erőhöz.

3. Megkötött ésszel, értelemmel Égbe szállunk fényesen,

hatalmasan világítsunk, a Nap akarja, így legyen!

4. Igázva ész és igázva értelem -

a Nagy Dalnok költői mind ilyenek.

Áldozat adóját, szokások tudóját,

a Napnak Istenét dicsérik szüntelen. 

5. Tisztelésre hozom az ősi imát,

messzire szálljon, mint Napnak futása,

meghallják mindenütt az örök sarjai,

és akik már elérték az Ég otthonát. 

6. Ahol a tűz a széltől felizzik és a fába harap,

hol Nedű csorog bőségesen - onnan jön a gondolat. 

7. A Napisten által űzve

örvendjetek az ős-imának!

Anyaölnek ezt tekintsd,

s a régi tettek messze szállnak! 

8. Felemelve arcát, kinyújtva karját,

szívébe zárva eszét és érzékeit,

így tudja majd a Brahman hajóján

átszelni a bölcs a félelmek folyóját.

9. Lélekzetét fojtja mozdulatlanul,

orrán keresztül fújja ki azt, 

és a kocsit ama rossz lovakkal 

el nem ereszti meggondolatlanul.

10. Egy tiszta hely, de nem homok vagy meder,

mit tűz, áradás, zsivajgás el nem ér,

hol észt és szemet semmi nem zavar,

e széltől óvott hajlék majd megfelel. 

11. Ha a Brahman megnyilatkozik,

igázón e formákban megmutatkozik:

köd, füst, ragyogás, szél, tűz és fénybogár,

villám, hegyikristály és holdsugár. 

12. Öt dolog képezi az igázás erényét:

a föld, a víz, a tűz, a szél és az űr. 

Kórról, vénségről, halálról mit se tud,

ki igázó tűzből építi testét.

13. Könnyűség, egészség, a vágyak elmúlnak,

tiszta csengő hang, kisimult vonások,

kellemes illat és kevés ürülék: az

igázás először ezt tűzi ki célnak.

14. Ahogy a tükör, mit egykor por fedett,

megtisztultan tűzlángként felragyog,

ilyen csak az lesz, ki látja a Lelket,

célját bevégzi, nem ismer félelmet.

15. Ki lelke valóját fáklyává teszi,

hogy a Brahmant igázva lássa meg,

ki szilárd, rezdületlen, mindentől tiszta -

az Istent megismer, béklyóit elveti.

16. Bizony ő az Isten minden irányban, 

régen született, még az anyaölben.

Született már és meg fog még születni,

a lényekben rejlik, mindenhol ott van. 

17. Tűzben rejlő Isten, vízben rejtező,

aki áthatja az egész világot,

ki a fákban és füvekben testet ölt,

tisztelve légyen Ő, tisztelve légyen Ő! 


Harmadik szakasz


1. Hálóját kivetvén uralva Úr az Egy, 

minden világot uralva Úr az Egy,

születve-élve Ő az Egyetlenegy -

aki ezt tudja, az lesz halhatatlan.

2. Rudra az Egy, nincs néki párja.

Uralva ural ő minden világot,

s az idők beteltén lényeit a Pásztor

haragvón adja át a pusztulásnak. 

3. Mindenhol arcok, mindenhol szemek,

mindenhol lábak, mindenhol kezek,

karjával, szárnyával az Isten, az Egy,

így kovácsol össze Földet és Eget. 

4. Kiből az istenek teremtve lettek,

a Nagy Bölcs, Rudra, lét uralkodója,

az aranymagzat megalkotója, 

nyisson meg minket nemes eszméletnek! 

5. Rudra! Szent, szelíd, barátságos arcod is van neked!

Hegyúr! Láthatóvá nékünk ezt az üdvhozót tegyed! 

6. Hegyúr! Ne lődd ki kezedből azt a rémisztő nyilat.

Hegylakó! Légy kegyes, ne ölj embert és állatokat! 

7. De még feljebb áll a Brahman,

minden lény szívébe ő rejtezik el,

az Egy a mindenséget átkarolja -

csak az lesz örök, ki ezt az Urat tudja.

8. E hatalmas Embert szívem megismerte,

a homályon átfénylő napsugarast,

aki ezt tudja, átmegy a halálon,

nincs másik ösvény, mit járni lehetne. 

9. Fölötte álló semmi sem lehet,

nincs nála kisebb és nincsen nagyobb,

hatalmas fa az Egy, égben gyökérzik,

a mindenséget az Ember tölti meg.

10. Fölötte áll ő ennek a világnak,

formája nincsen, nem sorvasztja semmi,

aki megismerte, az már halhatatlan,

az őt nem tudónak szenvedés a bére. 

11. Mindenhol fej, arc és nyak, 

minden lény szívében rejtezik.

Mindent áthat ő magasztosan, 

mindenben szentségként lakik.

12. Hatalmas úr ám az Ember, ő serkenti a szellemet.

Rezdületlen fénysugár, ama tiszta helyre ő vezet.

13. A hüvelyknyi Ember a Lélekben rejtezik,

minden lény szívében megtalálható,

felkészült szívvel és felkészült ésszel

örökké lesznek, kik őt megismerik. 

14. Ezerfejű az Ember. Ezernyi lába, ezernyi karja

befedi szépen a Földet, és tíz ujjal meg is haladja. 

15. Minden az Ember. Ő az ura a múltnak, a jövőnek,

az öröklétnek, és minden ételtől sarjadó lénynek. 

16. Mindenhol kéz és láb, mindenhol feje, szeme, arca,

mindenhol hall, figyel, így áll a világot átkarolva. 

17. Az érzékeket meghaladja, mert ő az érzékek fénye,

mindenek gazdája, ura és nagy menedéke.

18. Kilenckapus várban hattyúként lakik,

majd kiröppen onnan. 

Uralja ő az egész világot,

mi áll, mi mozdulatlan.

19. Kéz nélkül is fog, láb nélkül is szalad,

szeme, füle nincsen, mégis lát és hall,

tudható tudója, őt nem tudja senki,

úgy mondják: ő az első Ember, a Nagy.

20. A kicsinél kisebb, a nagyot meghaladja,

lélekként rejlik a lények szívében,

nem-akaró Lelkét, hatalmas urát

isteni kegyből a gondtalan látja. 

21. Én tudom őt, a nem vénülő ősit,

mindenek Lelkét, mindenhol áradót,

kiről a Brahman tudói mondják:

mivel Az örök, hát nem is születik.


Negyedik szakasz


1. Rejtett teremtője a sokféle színnek,

a sok-erős Isten, a színtelen Egy,

ki a létet végül a kezdetbe oldja,

nyisson meg minket nemes eszméletnek!

2. Te vagy a tűz, a Nap, te vagy a Hold és a szelek,

te vagy a tiszta Brahman, Pradzsápati és a vizek. 

3. Te vagy a férfi és az asszony, vénülten te markolsz botot,

az ifjú s a lány te vagy, gyermekként arcod forgatod. 

4. Zöldeskék madár vagy, szemed vöröslik, 

villámterhes ég, évszakok, tengerek.

Kezdeted nincsen, elérsz mindenhová,

minden létező belőled születik.

5. Egy vörös, fehér és fekete kecske 

számtalan hasonló gidát kölykezik.

Hágja az egyik bak, kéjtől vakultan,

elégül a másik és eltávozik.

6. Párosan röppen fel két jóbarát,

körülrepülnek egy hatalmas fát,

ízlel az egyik, édes gyümölcsre lel,

nem eszik a másik, csak némán figyel. 

7. E fáról az ember alázuhan,

elbódul, elájul, vesztébe rohan.

De tisztelve-látva társa hatalmát,

felröppen újra és elűzi gondját. 

8. Himnuszos hangja a Legfelső Égnek,

ezen trónolnak minden istenségek.

Mit segít a himnusz annak, ki nem tud?

Akik őt tudják, ide azok gyűlnek. 

9. Énekek, rítus, tettek, fogadalmak,

múlt és jövendő, tudások tudása,

a létet a Varázsló ebből csinálta,

a másik rabja lesz eme káprázatnak.

10. Tudd, a természettel a varázsló Nagy Úr kapráztat el,

s közben áthatja az egész világot testrészeivel.

11. Ő az Egyetlen minden anyaölben,

minden belőle lesz és benne múlik el.

Aki e bőkezű, dicső urat tudja,

megnyugszik végleg az örök békében.

12. Kiből az istenek teremtve lettek,

a Nagy Bölcs, Rudra, a lét uralkodója,

ki az aranymagot látta megszületni,

nyisson meg minket nemes eszméletnek! 

13. Aki ura az isteneknek,

akiben világok elpihennek,

aki a négylábúak s a kétlábúak ura,

miféle istent imádunk áldozattal? 

14. Finom finomját káosz közepében,

világot teremtő sokformás urat -

ki tudja a létet ölelő szentséget,

megnyugszik végleg az örök békében. 

15. Ki tudja a lét-időnek pásztorát,

a lényekben rejlő mindenség urát,

akihez istenek és bölcsek kötődnek -

a halál kötelét csak az vágja át.

16. Finomabb a vajnál, színénél a tejnek,

szentségként rejlik minden létezőben -

ki tudja ezt a létet ölelő Egyet,

lehullanak arról minden kötelékek. 

17. A lét-teremtő Úrnak roppant a Lelke,

a lények szívében megtalálható,

felkészült szívvel és felkészült ésszel

halhatatlan lesz, aki megismerte.

18. Oszlik a homály, sem nappal, sem éjjel,

sem lét, sem nemlét, csak ő van, a Szentség.

Ő az OM és a Nap szerelmes fénye, 

ő árad szét az ős-megismeréssel.

19. Széltében-hosszában át nem érhető, nincsen közepe,

hasonmása sincsen néki, Nagy Dicsőség az ő neve. 

20. Formáját a látás fel nem fedi,

mert nem éri fel őt senkinek szeme,

szívvel és ésszel a szívben időzik,

halhatatlan az, ki őt megismeri. 

21. Nem született! - ki tudja ezt,

elébe léphet félelmesen.

Rudra, tarts meg örökké!

Kegyes arcodat mutasd nekem!

22. Rudra, ne sújts le hőseinkre!

Életünket és fiúnkat, sarjainkat,

nyájainkat, lovainkat el ne vedd! 

Áldozva hívunk meg téged e helyre!


Ötödik szakasz


1. Egy párost rejt magában a végtelen,

örök Brahman: tudást és nemtudást.

Múlik a nemtudás, örök a tudás,

de megint más az, ami úr mindezen.

2. Ő az egyetlen minden anyaölben,

ki a rőt Ős-bölccsel értőn megfogant,

s látta azt megszületni, ki benne van

minden alakban, minden születésben.

3. Kiveti az isten újra meg újra

a hálót a rétre, majd megint behúzza. 

Teremtőn országol főurai által,

az egész világra kiterjed uralma.

4. Ahogy a Napbika fénye kiterjed

felfelé, lefelé, keresztül-kasul,

az Egyetlen Isten, a szent, a kedves

így vezet minden méhből születettet.

5. Lényege: érlelni világ méheként.

Aminek érni kell, ő növeszti azt,

az egész létet ez az Egy vezérli,

ő szabja meg annak minden jellegét.

6. Kik a titkos tan titkos tudását,

a Brahman Istent, tudásnak forrását,

megismerték, öröklétbe értek,

mint az ős-istenek, mint a régi szentek.

7. Jellegbe zártan, gyümölcsöt termően,

a tettek gyümölcsét el is fogyasztva,

vándorol az élet sokformás ura,

háromságos úton, három minőségben. 

8. Hüvelyk a hossza, Napként világlik,

az énség képzete rabul ejti őt.

Eszmélet és lélek által testet ölt,

tűhegynyi hosszú bizony ez a másik. 

9. Vedd a hajszál századrészét,

mennyi annak is százada?

Örökké lesz a Lélek,

ha azt gondolod, hogy ekkora.

10. Nem asszony Ő és nem férfi,

semlegesként sem létezik,

maga választja testét,

ebbe és abba így költözik.

11. Képzet, észlelés, látás vakítja,

étel, ital és eső gyarapítja,

tetteket követve így lép előre,

így halad, így ölt testet újra.

12. Erényei alapján választ a Lélek

finom vagy durva formát magának,

és tettének, lelkének erényei

lesznek majd okává újabb kötésnek. 

13. Híján a kezdetnek, híján a végnek,

sokformás Teremtő a káosz közepén -

ki tudja e létet ölelő Istent,

lehullnak arról minden kötelékek. 

14. Ki a fészektelen, létet és

nemlétet teremtő szentet,

a részeket összekötő Istent

keresi a szívben, az elhagyja a testet.


Hatodik szakasz


1. Egyesek magától-valóról beszélnek,

mások az időről, de tévednek mind. 

Az isteni Nagyság a mindenségben -

ez a hajtója a Brahman-keréknek. 

2. A létet ez mindenhol elborítja,

időteremtő, mindentudó értelem,

minőséges, a tettet ő vezérli,

a föld, a víz, a tűz, szél s az űr a nyitja.

3. Amit teremtett, azt újra elveszi,

hogy a lét-lényeggel egységbe lépjen,

eggyel, kettővel, hárommal és nyolccal, 

az idő által, finom jellegében. 

4. Hogy nekifogjon újra egy minőséges

tettnek, s a mindenség jellegeit kiszabja.

Ha jellegek nincsenek, a tettek megszűnnek,

ilyen az ő másik, tétlen alakja.

5. Ő a kapcsolat oka, a lét kezdete,

túl van a három időn, nincs néki része,

létrejön mégis sokféle alakban,

mint szívünk imádott, ősi istene.

6. Nagyobb, mint Világfa, idő és alak,

körötte pörög a létforgatag.

E törvénnyel büntetőt és jutalmazót,

a lét bennünk rejlő örök oszlopát,

7. az urak leghatalmasabb Urát,

az istenek legfőbb Istenét,

hercegek odaát országló Hercegét,

csak Őt keressük, a lét dicső Urát.

8. Teendője és tette nincs neki,

senki sem látott hozzá hasonlót.

Legfőbb erejét halljuk mindenütt,

a tudás hatalmát s a tettet ő szüli.

9. A világon senki nem parancsol neki,

nincsen gazdája, nincs ami jelölje,

ő az ok, ő a tapasztalás ura,

senki sem uralja, senki sem szüli.

10. Ahogy a pók szövi be magát szállal,

az ősanyagban így bújik el az Isten.

A Brahmanhoz ő vezessen!

11. Minden létezőben ott rejlik az Isten,

minden lénynek ő a belső Lelke.

Őrzi a tettet, mindenbe öltözik,

látó tudat csupán, minősége nincsen.

12. Ő a nemcselekvők egyetlen Ura,

az egyetlen magot megsokszorozza,

aki őt bölcsen idebent tudja,

az örökre boldog, más pedig soha. 

13. Ki a lelkek Lelkét, mulandók Örökét,

a sokak vágyat betöltő Egyetlen Istent,

az Okot megtudja számvetéssel és

igázón, összes bilincsét az tépi szét. 

14. Nap, Hold, csillagvilág ott sose fénylik,

nem ragyog ott a villám s a földi tűz.

Magában tündököl mindenek fölött,

minden létezőben ő tükröződik. 

15. Hattyúkirály úszik a lét közepén,

tűzként repül be ő a vizekbe -

aki ezt tudja, átmegy a halálon,

nincs másik ösvény, mit járni lehetne. 

16. Világ alkotója, magának méhe,

időteremtő, mindentudó értelem,

minőséges, anyag és tudat ura,

vándorlás, szabadság, oldás-kötés oka.

17. Ebből áll az örök isteni értelem,

a mindenség mindenható Pásztora,

Eme világ fölött örökkön ő az Úr,

és az uralomnak nincsen más oka.

18. Ki a Brahmant régen megcsinálta,

ki átadta néki a tudományokat,

a feleszmélésben látható Isten -

oltalmat ő adjon szabadulásra.

19. Osztatlan, tétlen, békés, káromlás nem éri, folttalan.

Öröklét felfelé ívelő hídja, parázsló fénye van.

20. Ha majd az ember mint ruhába, az űrbe úgy öltözik,

a szenvedésnek az vet véget, isten-tudás nélkül is.

21. Lemondón és a Nagy Úrnak kegyéből

Svétásvatara a Brahmant így tudta meg,

így mondta el a bölcs remeték körében,

így merített a gyógyító bölcsességből.

22. Ősidőkben tárta fel a végső tudás e titkokat,

ne add annak, ki békétlen, nem tanítványod vagy fiad!

23. Ki hatalmas szeretettel néz Istenre és mesterre,

ha megérti ezt a tant, úgy felviláglik Roppant Lelke -

felviláglik Roppant Lelke.


¤ ¤ ¤

[[Kategória:Upanisádok]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Leláncolt Prométheusz</title>
    <id>279</id>
    <revision>
      <id>4947</id>
      <timestamp>2006-08-31T12:40:00Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>-szerző kategóriája, a szerzők kategóriáit megszünetetem</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     = Aiszkhülosz
| cím        = Leláncolt Prométheusz
| szakasz    =
| előző      =
| következő  =
| megjegyzés =
}}

;Személyek
:Erő
:Erőszak
:Héphaisztosz
:Prométheusz
:Az ókeaniszok kara
:Ókeanosz
:Ió
:Hermész

''Történik Szküthiában, sziklás vidéken''

;ERŐ&lt;br&gt;
:A föld határa már ez itt, ahol vagyunk,&lt;br&gt;a szkűtha táj, embernemjárta pusztaság.&lt;br&gt;Héphaisztosz, az rád tartozik, hogy teljesítsd,&lt;br&gt;amit reád bízott atyád: a meredek&lt;br&gt;sziklához láncold ezt a nagy gonosztevőt,&lt;br&gt;bilincse elszakíthatatlan vas legyen.&lt;br&gt;Hiszen te vagy, kit meglopott, virágodat&lt;br&gt;az embereknek adta, soktudó tüzed.&lt;br&gt;E bűnéért az istenek megbüntetik,&lt;br&gt;hogy megtanulja: Zeusz uralmát tűrni kell,&lt;br&gt;s embert szeretni végre abbahagyja már.
;HÉPHAISZTOSZ&lt;br&gt;
:Erő s Erőszak, immár semmi dolgotok,&lt;br&gt;mit Zeusz parancsa rótt reátok, készen áll.&lt;br&gt;De én alig merem, ki isten és rokon,&lt;br&gt;viharcsapkodta sziklafalhoz kötni őt,&lt;br&gt;és mégis meg kell tenni, mert atyánk szavát&lt;br&gt;ki könnyen venné, súlyos bajba jut maga.&lt;br&gt;&lt;br&gt;
:''Prométheuszhoz''&lt;br&gt;&lt;br&gt;Józan Themisznek nagyralátó gyermeke,&lt;br&gt;parancs köt engem, hogy téged megkösselek,&lt;br&gt;embertelen szirthez, feloldhatatlanul,&lt;br&gt;hol nem fogsz több halandót látni s hallani,&lt;br&gt;a tűző napfény itt aszalja bőrödet,&lt;br&gt;amíg virága hervad, és örülsz, ha már&lt;br&gt;az éjnek tarka köntösébe bujt a nap,&lt;br&gt;s örülsz hajnalban, hogy fölszáll a dér megint.&lt;br&gt;Kifogyhatatlan kínjaid sorvasztanak,&lt;br&gt;s ki megmentőd lehet, nem jött világra még.&lt;br&gt;Embert szeretni erre volt csak jó neked!&lt;br&gt;Isten létedre istenekkel nem törődsz,&lt;br&gt;s az emberekkel többet, mintsem kellene.&lt;br&gt;Ezért ím ezt a zord sziklát őrizheted,&lt;br&gt;álmatlan állsz, térded be sem hajlíthatod,&lt;br&gt;és hasztalan siránkozol szüntelenül,&lt;br&gt;a jajgatás meg nem puhítja Zeusz szívét:&lt;br&gt;az új urak mindig kérlelhetetlenek.
;ERŐ&lt;br&gt;
:Akkor miért időzöl s mit sajnálkozol?&lt;br&gt;Az istenektől megvetett istent miért&lt;br&gt;nem gyűlölöd, ki kincsed osztogatta el?
;HÉPHAISZTOSZ&lt;br&gt;
:Rokonság és barátság mégis nagy dolog.
;ERŐ&lt;br&gt;
:Elismerem, de hát atyád szavát szabad&lt;br&gt;kevésbe venni? Félelemre ez nem ok?
;HÉPHAISZTOSZ&lt;br&gt;
:Könyörtelen vagy és elszántsággal tele.
;ERŐ&lt;br&gt;
:Mit sem segít siratni őt, haszontalan&lt;br&gt;erőfeszítéssel ne törd magad te sem.
;HÉPHAISZTOSZ&lt;br&gt;
:Hogy gyűlölöm saját kezem művészetét!
;ERŐ&lt;br&gt;
:Miért gyűlölöd? Hiszen belátni egyszerű:&lt;br&gt;a szenvedést nem mesterséged hozta rá.
;HÉPHAISZTOSZ&lt;br&gt;
:De mégis, lenne bárki más a mestere.
;ERŐ&lt;br&gt;
:Csak egy nem terhes: lenni istenek felett&lt;br&gt;királynak, s Zeuszon kívül senki sem szabad.
;HÉPHAISZTOSZ&lt;br&gt;
:Tapasztalom, s nincs mit mondhatnék ellene.
;ERŐ&lt;br&gt;
:Mégsem sietsz bilinccsel megkötözni őt,&lt;br&gt;hogy tétlenül tovább ne lásson Zeusz atya?
;HÉPHAISZTOSZ&lt;br&gt;
:Láthatja már, hogy készen áll a karperec.
;ERŐ&lt;br&gt;
:Tedd hát kezére, s megfeszítve izmaid,&lt;br&gt;fogj vaspörölyt, szegezd a sziklához vele.
;HÉPHAISZTOSZ&lt;br&gt;
:Meglesz az is, félmunkát nem csinálok én.
;ERŐ&lt;br&gt;
:Csapj rá jobban, szorítsd, ne hagyd lazán sehol,&lt;br&gt;szörnyen ravasz s még szökni tud, hol senki más.
;HÉPHAISZTOSZ&lt;br&gt;
:E kar szilárdan áll, mozdíthatatlanul.
;ERŐ&lt;br&gt;
:Kösd jól a másikat le, hadd tanulja meg,&lt;br&gt;akármilyen bölcs is, Zeusznál alábbvaló.
;HÉPHAISZTOSZ&lt;br&gt;
:Hisz rajta kívül vád nem érhet senkitől.
;ERŐ&lt;br&gt;
:Most még tömör vasék könyörtelen fogát&lt;br&gt;egy lendülettel verd keresztül mellkasán.
;HÉPHAISZTOSZ&lt;br&gt;
:Ó, jaj, Prométheusz, együtt szenvedek veled!
;ERŐ&lt;br&gt;
:Szabódsz megint, s szánod Zeusz ellenségeit?&lt;br&gt;Ne kelljen egyszer megsiratnod önmagad!
;HÉPHAISZTOSZ&lt;br&gt;
:A szemnek elviselhetetlent láthatod.
;ERŐ&lt;br&gt;
:Azt látom én, elnyerte ez, mit érdemelt.&lt;br&gt;De szíjazd össze bordáit körös-körül.
;HÉPHAISZTOSZ&lt;br&gt;
:Kell, hogy tegyem, te mégse sürgess ennyire.
;ERŐ&lt;br&gt;
:Bizony sürgetlek én, de még hajszollak is.&lt;br&gt;Alája lépve hurkold össze combjait.
;HÉPHAISZTOSZ&lt;br&gt;
:Már kész a mű, s nem is volt sok dolgom vele.
;ERŐ&lt;br&gt;
:Erősen rakd reá szeges bilincseit,&lt;br&gt;e művedet kemény bíró ítéli meg.
;HÉPHAISZTOSZ&lt;br&gt;
:Külsődhöz méltó minden szó a nyelveden.
;ERŐ&lt;br&gt;
:Te kényeskedj csak, ám szememre azt ne vesd,&lt;br&gt;ha bennem több a büszkeség s az indulat.
;HÉPHAISZTOSZ&lt;br&gt;
:Menjünk tovább, már tagjait bilincs köti. ''(El)''
;ERŐ&lt;br&gt;
:''(Prométheuszhoz)'' Most gőgösködj, s az istenek tulajdonát&lt;br&gt;az egynapélő embereknek osztogasd!&lt;br&gt;Mit tudnak ők enyhítni szenvedéseden?&lt;br&gt;Hazug néven neveznek így az istenek:&lt;br&gt;Prométheusz, hisz magad szorulsz tanácsra, hogy&lt;br&gt;e mesterműből itt kibontakozni tudj.&lt;br&gt;&lt;br&gt;
:''Az Erőszakkal együtt el''
;PROMÉTHEUSZ&lt;br&gt;
:''(egyedül)'' Ó, halhatatlan éther, gyors szárnyú szelek,&lt;br&gt;források, tenger számtalan hullámain&lt;br&gt;kelő kacaj, te mindeneknek anyja, Föld,&lt;br&gt;s te, mindentlátó Nap, tekintsetek reám!&lt;br&gt;isten vagyok s mivel sújtottak istenek.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Nézzétek, milyen gyalázat&lt;br&gt;gyötör engemet, évezrednyi időt&lt;br&gt;fogok átszenvedni, az istenek új&lt;br&gt;királya találta ki szégyenemül&lt;br&gt;ezt a bilincset.&lt;br&gt;Jaj, jaj, a jelen s a jövő bajokért&lt;br&gt;sóhajtozom én, fel fog-e egykor&lt;br&gt;virradni a végnap e kínra?&lt;br&gt;&lt;br&gt;Mégis mit beszélek? Én mindent tudok&lt;br&gt;előre pontosan, mi lesz, váratlanul&lt;br&gt;nem érhet engem semmi baj, s a ránk szabott&lt;br&gt;sorsot nyugodtan kell viselni, tudva, hogy&lt;br&gt;erős a végzet, nem harcolhatunk vele.&lt;br&gt;De elhallgatni sem tudom s elmondani&lt;br&gt;sem azt, mi balszerencse ért. Az emberek&lt;br&gt;kedvéért vettem ily igát magamra én:&lt;br&gt;husáng szárába töltve loptam el nekik&lt;br&gt;a szikrát, mely minden mesterség mestere,&lt;br&gt;s az emberek minden szükségében segít.&lt;br&gt;Ily bűnömért most büntetésem szenvedem,&lt;br&gt;bilincsbe verve, s nincs fejem felett fedél.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Hah, hah,&lt;br&gt;mily hang, mily illat száll felém láthatatlan,&lt;br&gt;isteni-e vagy emberi vagy félisteni?&lt;br&gt;Az, ki a föld peremén jön e szirthez,&lt;br&gt;csak nézi szenvedésemet vagy tenni kész?&lt;br&gt;Isten vagyok, lásd, balsorsban, bilincsben is,&lt;br&gt;Zeusz maga gyűlöl, más istenek is,&lt;br&gt;haragot táplálnak ellenem ők,&lt;br&gt;mind, aki csak Zeusz házához jár,&lt;br&gt;amiért a halandókat szeretem.&lt;br&gt;De, jaj, mi e zaj, mi mozog s közelít?&lt;br&gt;Keselyűk csattognak? Hallom, a légben&lt;br&gt;lebegő szárnyak susogása kél.&lt;br&gt;Minden megijeszt, mi jöhet még.
;KAR&lt;br&gt;
:Tőlünk ne félj, mert e sereg baráti szívvel&lt;br&gt;közelít a sziklafalhoz,&lt;br&gt;sebesen ver a szárnyunk, bár nehezen&lt;br&gt;bocsátott útnak atyánk,&lt;br&gt;fürge szelek suhanása hajtott.&lt;br&gt;Mert vaskalapács zaja járta át a barlang&lt;br&gt;üregét, s félénk szivem&lt;br&gt;szűzi szemérme oszlik,&lt;br&gt;szárnyas szekeren sietek sarútlan.
;PROMÉTHEUSZ&lt;br&gt;
:Ó jaj, ó jaj,&lt;br&gt;sokgyerekű Téthüsznek a lányai,&lt;br&gt;és az egész földet átkaroló,&lt;br&gt;soha meg nem nyugvó ár, Ókeanosz&lt;br&gt;atya gyermekei,&lt;br&gt;lássátok e zord bilincset, amely&lt;br&gt;ideláncolt engem e szirthez,&lt;br&gt;állok magas őrhelyemen,&lt;br&gt;s nincs, ki irigyli tőlem.
;KAR&lt;br&gt;
:Látom, Prométheusz, s feketén borul szememre&lt;br&gt;felhő tele könnyel,&lt;br&gt;amikor így kell tégedet látnom,&lt;br&gt;kövekhez hozzá száradó&lt;br&gt;testedet itt eme rút bilincsben.&lt;br&gt;Mert az Olümposzon új uraké a kormány,&lt;br&gt;velük új törvény az úr:&lt;br&gt;Zeusz szava durva önkény,&lt;br&gt;a régi hatalmakat eltüntette.
;PROMÉTHEUSZ&lt;br&gt;
:Száműzne a föld mélyére, azon&lt;br&gt;túl, hol a holtakat&lt;br&gt;őrizi Hádész, Tartaszosz alján&lt;br&gt;bár tartana fogva örökre bilincs,&lt;br&gt;hogy senki, sem isten, sem pedig ember&lt;br&gt;rajtam ne nevessen.&lt;br&gt;Most itt lebegek, s ellenfeleim&lt;br&gt;káromnak örülve kacagnak.
;KAR&lt;br&gt;
:Ki volna oly keményszivű&lt;br&gt;az istenek között, aki még&lt;br&gt;nevetni tudna sorsodon?&lt;br&gt;Siratnak is, egyedül Zeusznak tartja konokul mindig&lt;br&gt;a haragot, tőle függenek&lt;br&gt;Uranosz gyermekei,&lt;br&gt;s nem nyugszik, míg szíve a bosszura éhezik,&lt;br&gt;vagy valamely ravaszabb isten veszi át hatalmát.
;PROMÉTHEUSZ&lt;br&gt;
:Egykor, bizony így van, bár e nehéz&lt;br&gt;béklyó köti gúzsba a tagjaimat,&lt;br&gt;rám fog szorulni az égi király,&lt;br&gt;mert amaz új tervet tudom én,&lt;br&gt;mely megfosztja hatalmától.&lt;br&gt;Nem bűvöl engem mézédes szó,&lt;br&gt;fenyegethet, s meg nem rettenek én,&lt;br&gt;titkomat el nem árulom addig,&lt;br&gt;e kegyetlen láncot amíg le nem oldja,&lt;br&gt;s meg nem fizet egyszer&lt;br&gt;méltatlanul eltűrt kínjaimért.
;KAR&lt;br&gt;
:Te vakmerő vagy, a csapás&lt;br&gt;nem törte meg dacodat, nagyon&lt;br&gt;szabad szavakra nyílt a szád.&lt;br&gt;De engemet aggodalom tölt el, remeg szívem,&lt;br&gt;csak a te sorsodat féltem,&lt;br&gt;hogy fog a révbe hajód&lt;br&gt;érni annyi kín és baj után? Hisz Kronosz fiát&lt;br&gt;megközelíteni nem lehet, a szíve hajthatatlan.
;PROMÉTHEUSZ&lt;br&gt;
:Jól tudom én, hogy zord s a kezében&lt;br&gt;maga tartja a törvényt, mégis előbb&lt;br&gt;vagy utóbb meg fog lágyulni, mikor&lt;br&gt;baj zúdul rá,&lt;br&gt;s indulatát már megzabolázva&lt;br&gt;lépne baráti frigyre velem,&lt;br&gt;s kedvemben járni igyekszik.
;KARVEZETŐ&lt;br&gt;
:Előttünk nyíltan szólj s mindent mondj el nekünk,&lt;br&gt;hogy Zeusz bűnösnek téged mily bűnben talált,&lt;br&gt;miért rótt rád ilyen keserves büntetést.&lt;br&gt;Mindezt tudasd velünk, ha nem fáraszt a szó.
;PROMÉTHEUSZ&lt;br&gt;
:Bizony beszélni róla gyötrelem nekem,&lt;br&gt;de éppenoly fájdalmas az, ha hallgatok.&lt;br&gt;Mikor harag támadt az istenek között,&lt;br&gt;és egymás ellen indítottak háborút -&lt;br&gt;Kronoszt akarta trónjáról ledönteni&lt;br&gt;egy részük, hogy királyuk Zeusz legyen, viszont&lt;br&gt;nem tűrték Zeuszt maguk felett a többiek -,&lt;br&gt;akkor, habár az én tanácsom volt a jó,&lt;br&gt;az Égtől s Földtől származó Titán-fiak&lt;br&gt;nem hallgattak reám, szelíd beszédemet&lt;br&gt;megvetve durva gőggel azt remélte mind,&lt;br&gt;hogy nyers erő hatalmukat megvédheti.&lt;br&gt;De engemet kioktatott anyám, Themisz&lt;br&gt;és Gaia - mert egy isten ez, de soknevű -&lt;br&gt;jövőnkre nézve ő adott szent jóslatot,&lt;br&gt;nemegyszer mondta: nem segít a nyers erő,&lt;br&gt;de csellel győzhetünk hatalmasabbakon.&lt;br&gt;Mindezt hiába mondtam el nekik, nem is&lt;br&gt;figyeltek erre, nem becsülve meg szavam.&lt;br&gt;Legjobbnak ily körülmények között nekem&lt;br&gt;anyámnak oldalán állnom mutatkozott&lt;br&gt;s Zeuszt támogatni, hogyha hű, hű társaként.&lt;br&gt;Tanácsaim szerint rejtette Tartarosz&lt;br&gt;mélységesen sötét ölén az ős Kronoszt&lt;br&gt;s a véle harcolókat el. Tehát nekem&lt;br&gt;az istenek királya ezt köszönheti,&lt;br&gt;s ily csúfosan fizette meg szolgálatom!&lt;br&gt;A zsarnoksággal mindig együtt jár e kór:&lt;br&gt;barátaikban sem mernek megbízni ők.&lt;br&gt;De még e kérdés hátra van, mi volt az ok,&lt;br&gt;miért gyötör, megmondom én világosan.&lt;br&gt;Alighogy atyja trónján ült az új király,&lt;br&gt;elosztogat mindent az istenek között,&lt;br&gt;egyiknek ezt, másiknak azt, megosztozik&lt;br&gt;velük hatalmán, ám a sok bajt szenvedő&lt;br&gt;halandókkal nem gondol, sőt azt tervezi,&lt;br&gt;hogy elpusztítja őket s új fajt ültet el.&lt;br&gt;S nem mondott ellent ennek senki sem, csak én!&lt;br&gt;Mertem, s az emberfajt ez attól védte meg,&lt;br&gt;hogy összetörve Alvilágra hulljanak.&lt;br&gt;Ezért görbíti szenvedés a tagjaim,&lt;br&gt;hogy elviselni kín, de kínos látni is.&lt;br&gt;Halandókat szántam meg én, de szánalom&lt;br&gt;nem jut nekem, kegyetlenül bánt Zeusz velem,&lt;br&gt;s most lássa ennek szégyenét, ha rám tekint.
;KARVEZETŐ&lt;br&gt;
:Az kősziklából vétetett, s a szíve vas,&lt;br&gt;ki át nem érzi súlyos szenvedésedet,&lt;br&gt;Prométheusz, ezt ne láttam volna bár soha,&lt;br&gt;de láttam, és szívembe szúrt a fájdalom.
;PROMÉTHEUSZ&lt;br&gt;
:Barátaimnak gyötrelmes látvány vagyok.
;KARVEZETŐ&lt;br&gt;
:De mondd, nem tettél semmi mást ezen kívül?
;PROMÉTHEUSZ&lt;br&gt;
:Azt, hogy végóráját ne sejtse senki meg.
;KARVEZETŐ&lt;br&gt;
:Ilyen betegség ellen mily gyógyírt találsz?
;PROMÉTHEUSZ&lt;br&gt;
:Az emberek lelkébe loptam vak reményt.
;KARVEZETŐ&lt;br&gt;
:Szegényeknek nagy kincset adtál evvel is.
;PROMÉTHEUSZ&lt;br&gt;
:S adtam hozzá még lángszemű tüzet nekik.
;KARVEZETŐ&lt;br&gt;
:Hát most a tűz az egynapélők birtoka?
;PROMÉTHEUSZ&lt;br&gt;
:És mindenféle mesterségre ez tanít.
;KARVEZETŐ&lt;br&gt;
:Ez volt tehát a bűn, amért Zeusz tégedet...
;PROMÉTHEUSZ&lt;br&gt;
:...így kínoz, és meg nem lazítja láncaim.
;KARVEZETŐ&lt;br&gt;
:S kínszenvedésednek határa szabva nincs?
;PROMÉTHEUSZ&lt;br&gt;
:Ő szab határt csak, Zeusz, ha úgy tetszik neki.
;KARVEZETŐ&lt;br&gt;
:És tetszik-é majd? Van remény? Nem látod át,&lt;br&gt;hogy tévedtél? S hogy tévedtél, kimondanom&lt;br&gt;nem kellemes nekem, s neked kín hallani.&lt;br&gt;De hagyjuk ezt, inkább feloldozást keress.
;PROMÉTHEUSZ&lt;br&gt;
:Könnyű annak, kit baj nem ért, a szenvedőt&lt;br&gt;a biztos partról bölcs szavakkal inteni.&lt;br&gt;Magam tudom legjobban, mit követtem el,&lt;br&gt;amit tettem, megtettem, most is vállalom:&lt;br&gt;az emberek pártját fogtam s elbuktam én.&lt;br&gt;De mégse vártam büntetésemül, hogy itt&lt;br&gt;égnek törő sziklák között sorvadjak el,&lt;br&gt;magányos ormon, mit szomszéd se látogat.&lt;br&gt;De már a meglevő bajért ne sírjatok,&lt;br&gt;inkább a földre szállva halljátok szavam,&lt;br&gt;s a véges-végtelen jövőbe lássatok.&lt;br&gt;Higgyétek el nekem, higgyétek el, ha most&lt;br&gt;velem szenvedtek együtt, egyre vándorol&lt;br&gt;s hol itt lakik, hol ott keres tanyát a baj.
;KAR&lt;br&gt;
:Hívásodnak szívesen teszünk&lt;br&gt;eleget, Prométheusz!&lt;br&gt;Már fürge kocsinkat s az étheri pályát,&lt;br&gt;hol a sas száll, kecsesen szökellő&lt;br&gt;lábbal elhagyjuk s megállunk&lt;br&gt;e köves talajon. Mondd el nekünk&lt;br&gt;minden bajodat legelölről.
;ÓKEANOSZ&lt;br&gt;
:''(fellép)'' Hosszú utakat járva be, hozzád&lt;br&gt;ime eljövék én is, Prométheusz,&lt;br&gt;sasparipámat nem zablával,&lt;br&gt;csak gondolatommal irányítom.&lt;br&gt;Mert tudd meg, a sorsod nekem is fáj.&lt;br&gt;Rokonom vagy, ez is már elegendő,&lt;br&gt;de a vér kötelékén túl&lt;br&gt;nincs senki, akit többre becsülni&lt;br&gt;tudnék nálad.&lt;br&gt;Még megtudod: ez nem üres fecsegés,&lt;br&gt;hiú hízelgés, de való, nosza hát,&lt;br&gt;mondd, mit tudok én segíteni?&lt;br&gt;És nem fogod azt mondhatni, hogy él&lt;br&gt;igazabb hived Ókeanosznál.
;PROMÉTHEUSZ&lt;br&gt;
:Mi ez megint? Hát eljöttél hozzám te is,&lt;br&gt;hogy szenvedéseim tanúja légy? Hogyan&lt;br&gt;merted hullámaid s a kővel önmagát&lt;br&gt;beboltozó barlangot hagyni el, s a vas&lt;br&gt;szülőanyját, e földet látogatni? Hogy&lt;br&gt;balsorsomat lásd és együtt szenvedj velem?&lt;br&gt;Hát nézd e látványt: az, ki Zeusz barátja volt&lt;br&gt;s egykor hatalmáért együtt küzdött vele,&lt;br&gt;miatta mily kínok között vergődik itt.
;ÓKEANOSZ&lt;br&gt;
:Látom, Prométheusz, és tanácsra kész vagyok,&lt;br&gt;javad keresve, bár fortélyos vagy te is.&lt;br&gt;Ismerd meg tenmagad s változtass elveden,&lt;br&gt;mert változott az úr az istenek fölött.&lt;br&gt;Ha mindig ily konok s élesre fent szavak&lt;br&gt;repülnek ajkadról, bármily magasban ül,&lt;br&gt;meghallja Zeusz, s kél benne új düh ellened,&lt;br&gt;mihez képest gyerekjáték e mostani.&lt;br&gt;Benned, szegény, szűnjék a régi indulat,&lt;br&gt;és azt keresd, e kínoktól hogy mentesülj.&lt;br&gt;Úgy gondolod talán, avult e bölcsesség,&lt;br&gt;igazság mégis, ó, Prométheusz, s az marad,&lt;br&gt;hogy így jár az, ki nyelvét meg nem fékezi.&lt;br&gt;Mégsem szelídülsz, nem volt még elég a baj,&lt;br&gt;ahhoz, mi máris ért, újabbakat kívánsz.&lt;br&gt;Ha elfogadsz engem tanítómesterül,&lt;br&gt;nem rúgsz tovább az ösztökén, belátva, hogy&lt;br&gt;zsarnoknak nem kell tettéért felelnie.&lt;br&gt;Én elmegyek most és kisérletet teszek,&lt;br&gt;talán ki tudlak kínjaidból váltani,&lt;br&gt;csak csendesedj le, és ne vétkezzék a szád.&lt;br&gt;Vagy nem tudod, ki bölcsebb vagy mindenkinél,&lt;br&gt;a nyelvelésnek hogy kijár a büntetés?
;PROMÉTHEUSZ&lt;br&gt;
:Irigyellek, ha nem helyeznek vád alá&lt;br&gt;csupán azért, hogy énvelem törődni mersz.&lt;br&gt;Hagyd abba már s többé ne is gondolj velem,&lt;br&gt;engesztelő szavadra úgysem enged ő.&lt;br&gt;Vigyázz magadra, bajt ne láss utad miatt.
;ÓKEANOSZ&lt;br&gt;
:Sokkal jobban törődsz másokkal, mint magad&lt;br&gt;sorsával; nem szavad, tetted mutatja ezt.&lt;br&gt;De vissza nem tarthatsz te engem, indulok,&lt;br&gt;és bízva bízom abban, hogy megadja Zeusz&lt;br&gt;nekem, hogy büntetésedet feloldja már.
;PROMÉTHEUSZ&lt;br&gt;
:Dicsérlek érte s abba nem hagyom soha,&lt;br&gt;jóindulatban nincs nálad hiány, de ne&lt;br&gt;fáradj ügyemben mégse, mert haszontalan&lt;br&gt;minden fáradságod, bármennyit fáradozz.&lt;br&gt;Békében élj, tőlem távol tartván magad.&lt;br&gt;Mert én azért, hogy engem balszerencse ért,&lt;br&gt;nem kívánom, hogy mások bajba jussanak.&lt;br&gt;Nem én, hisz épp eléggé fájdalmas nekem&lt;br&gt;testvérem sorsa, Atlaszé, ki napnyugat&lt;br&gt;vidékein megállva ég s föld oszlopát&lt;br&gt;hordozza vállán, mint irtózatos terhet.&lt;br&gt;A Földnek szörnyszülött fiát, Kilikia&lt;br&gt;barlangjának lakóját egykor, százfejű&lt;br&gt;szilaj Tüphónt is szánakozva láttam én:&lt;br&gt;legyőzetett, ki minden istennel dacolt.&lt;br&gt;Száz torkon át sziszegve szállt a borzalom,&lt;br&gt;félelmes fényt villámlott mindegyik szeme,&lt;br&gt;s már készen állt Zeusz trónját elpusztítatni.&lt;br&gt;De jött és eltalálta Zeusz éber nyila,&lt;br&gt;a villám, mely leszállva tűzlángot lehelt,&lt;br&gt;s elhallgattatta felfuvalkodott szavát,&lt;br&gt;mert áthatolt a tűz a belsőrészeken,&lt;br&gt;s hamvába roskadott a lázadó erő.&lt;br&gt;És most, akár a dögtetem, haszontalan,&lt;br&gt;tengerszoros partjára vetve nyúlik el,&lt;br&gt;az Étna súlyosan föléje tornyosul,&lt;br&gt;magas hegyormon ül s izzó vasat ver ott&lt;br&gt;Héphaisztosz, és innét tör egykor majd elő&lt;br&gt;a tűzfolyam, kegyetlen foggal falva fel&lt;br&gt;a termékeny Szicílián a tág mezőt.&lt;br&gt;Lángot lihegve hord a szél tüzes nyilat,&lt;br&gt;epét okádva ily vihart kavar Tüphón,&lt;br&gt;bár villámával Zeusz szénné égette már.&lt;br&gt;Tapasztaltál te is sokat, nem is szorulsz&lt;br&gt;tanácsaimra, mentsd, ahogy tudod, magad,&lt;br&gt;nekem pedig sorsom ki kell merítenem,&lt;br&gt;míg Zeusz haragja ellenem lecsillapul.
;ÓKEANOSZ&lt;br&gt;
:De azt, Prométheusz, nem tagadhatod te sem,&lt;br&gt;beteg léleknek hogy beszéd az orvosa?
;PROMÉTHEUSZ&lt;br&gt;
:Ha szó a szívhez lágyan és időben ér,&lt;br&gt;s erőszakosan nem kezel dagadt dühöt.
;ÓKEANOSZ&lt;br&gt;
:A tettre kész jószándékban mégis milyen&lt;br&gt;hibát találsz? Világosíts fel engemet!
;PROMÉTHEUSZ&lt;br&gt;
:Felesleges munkát s könnyelmű jószívet.
;ÓKEANOSZ&lt;br&gt;
:Ha más bajom nincs, ezt még elviselhetem,&lt;br&gt;mert jó látszatnál jobb a gondolat, ha jó.
;PROMÉTHEUSZ&lt;br&gt;
:Kitűnik még, hogy ez rám illik pontosan.
;ÓKEANOSZ&lt;br&gt;
:Világosan beszélsz, hogy menjek már haza.
;PROMÉTHEUSZ&lt;br&gt;
:Nehogy részvéted még meggyűlöltté tegyen.
;ÓKEANOSZ&lt;br&gt;
:Annál, ki trónszékére mostanság került?
;PROMÉTHEUSZ&lt;br&gt;
:Őrizkedj attól, hogy dühét magadra vond!
;ÓKEANOSZ&lt;br&gt;
:Sorsod, Prométheusz, lőn tanítómesterem.
;PROMÉTHEUSZ&lt;br&gt;
:Hát menj, siess és tartsd meg észjárásodat.
;ÓKEANOSZ&lt;br&gt;
:Már indulok, nem várva biztatásodat.&lt;br&gt;A széles, égi út fényes porát veri&lt;br&gt;fel szárnyával lovam, s örül, hogy otthonos &lt;br&gt;istállóban fognak pihenni tagjai. ''(El)''
;KAR&lt;br&gt;
:Siratlak én, súlyos a sorsod, Prométheusz,&lt;br&gt;veled érzek, és szemeimből patakokban&lt;br&gt;fakadozva hull a könnyem&lt;br&gt;mosogatva hamvas arcom.&lt;br&gt;Nem irigyel érte senki,&lt;br&gt;hogy a régi istenekhez&lt;br&gt;kimutatva Zeusz a gőgjét&lt;br&gt;maga szabta rád e törvényt.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Egész vidékünket a jajszó bejárja,&lt;br&gt;a panasz véreidért és magadért zúg,&lt;br&gt;ami volt, a büszkeségtek,&lt;br&gt;odalett a szép dicsőség,&lt;br&gt;Nyugat is miatta gyászol,&lt;br&gt;s a te kínodat megosztják&lt;br&gt;a magasztos Ázsiának&lt;br&gt;terein lakó halandók,&lt;br&gt;&lt;br&gt;Kolkhisz földje szűz lakói,&lt;br&gt;harcban kik meg nem remegnek,&lt;br&gt;harci népe Szkűthiának,&lt;br&gt;kik tanyáznak a föld szélén,&lt;br&gt;Maiótisz tava mellett,&lt;br&gt;&lt;br&gt;Árja nép, Arész virága,&lt;br&gt;kik Kaukázus közelében&lt;br&gt;sziklavárban fenn lakoznak,&lt;br&gt;hősi hadsereg, érchegyű&lt;br&gt;dárdát zúgva ragadnak.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Egyetlen más titánt&lt;br&gt;láttunk leigázva idáig ilyen&lt;br&gt;széttörhetetlen érckötelekkel,&lt;br&gt;az isteni Atlaszt, aki vállán&lt;br&gt;tartja a végtelenül nehéz&lt;br&gt;terhet, az ég meg a föld tengelyét s nyög alatta.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Morajlik a tenger,&lt;br&gt;hullámai bőgve verődnek a parthoz,&lt;br&gt;felnyög a mélység,&lt;br&gt;a föld öle mélyén&lt;br&gt;Hádész fortyog feketén,&lt;br&gt;s nyögnek a szent folyamok forrásai fájó jajjal.
;PROMÉTHEUSZ&lt;br&gt;
:''(hosszú szünet után)'' Ne higgyétek, hogy önhitt dacból hallgatok,&lt;br&gt;de szívemet mardossa a felismerés,&lt;br&gt;mert látnom kell, hogy énvelem hogy bántak el.&lt;br&gt;Ez új istenségeknek itt pedig ki más&lt;br&gt;szerzett hatalmat és tekintélyt, hát nem én?&lt;br&gt;De erről hallgatok, hisz tudjátok ti is.&lt;br&gt;Elmondom inkább azt, a balga emberek&lt;br&gt;mily sok csapást megértek, míg értelmet én&lt;br&gt;adtam nekik s hogy ésszel élni tudjanak.&lt;br&gt;Halandó embereknek ezt fel nem rovom,&lt;br&gt;csak ismerjétek meg ti jószándékomat.&lt;br&gt;Előbb, ha láttak is, hiába láttak ők,&lt;br&gt;s amit hallottak, azt sem értették, akár&lt;br&gt;az álomképek, élték végig életük,&lt;br&gt;mindegy volt minden, téglából a nap felé&lt;br&gt;nem tudtak rakni házat s megmunkálni fát,&lt;br&gt;de földbe ásták magukat, mint a serény&lt;br&gt;hangyák, barlang zugában, hol nem jár a nap.&lt;br&gt;Nem ismerték a tél s illatos tavasz&lt;br&gt;s a termő nyár szilárd ismertetőjelét,&lt;br&gt;terv nélkül végezték minden munkájukat&lt;br&gt;mindaddig, míg én nem mutattam meg nekik&lt;br&gt;a felkelő s letűnő csillagképeket.&lt;br&gt;Okoskodásuk legjavát, a számot is&lt;br&gt;javukra feltaláltam s a betűvetést,&lt;br&gt;s a Múzsák anyja lett a hű Emlékezet.&lt;br&gt;Először én fogtam járomba barmokat,&lt;br&gt;igát s a terhet hordva hogy rabszolgaként&lt;br&gt;az embertől a súlyos munkát átvegyék,&lt;br&gt;szekér elé a hámot kedvelő lovat&lt;br&gt;befogtam, s arra büszkék most a gazdagok.&lt;br&gt;Fel nem találta tengert szeldelő hajók&lt;br&gt;vitorlaszárnyát sem helyettem senki más.&lt;br&gt;Ki feltaláltam ennyi eszközt emberek&lt;br&gt;javára, most magamnak egy jó ötletem&lt;br&gt;sincs, mely e rám szakadt bajból kimentene.
;KARVEZETŐ&lt;br&gt;
:Méltatlanul szenvedsz, cserbenhagyott az ész,&lt;br&gt;állsz téveteg, mint rossz orvos, mikor beteg,&lt;br&gt;csüggedt vagy és tanácstalan, mert nem találsz&lt;br&gt;gyógyírt, amellyel orvosolhatnád magad.
;PROMÉTHEUSZ&lt;br&gt;
:Még jobban elcsodálkozol, ha megtudod,&lt;br&gt;hogy én agyaltam még kis sok mesterfogást.&lt;br&gt;A legnagyobb jó mindezek közül: ha kór&lt;br&gt;támad meg embert, nem volt orvosság sehol,&lt;br&gt;mit enni vagy inni vagy mit kenni kell,&lt;br&gt;de gyógyszer híján sorvadoztak, míg csak én&lt;br&gt;meg nem mutattam, hogy kevernek balzsamot,&lt;br&gt;minden betegség ellen mást s mást gyógyszerül.&lt;br&gt;Megállapítottam sokféle jóslatot,&lt;br&gt;én választottam szét először, hogy melyik&lt;br&gt;álom válik valóra, mit jelentenek&lt;br&gt;a hangok és az útközben talált jelek.&lt;br&gt;És én mutattam meg horgaskörmű sasok&lt;br&gt;röptét, mikor baljóslatú vagy kedvező,&lt;br&gt;melyiknek mily szokása van s természete,&lt;br&gt;harcban melyik madár melyik madárral áll,&lt;br&gt;s melyik melyikkel fér meg békességesen,&lt;br&gt;a síma belsőrészeket megnézni jól,&lt;br&gt;az istenek milyen színű epét s milyen&lt;br&gt;máj tarkaságát s szép arányát kedvelik.&lt;br&gt;Az áldozat nehéz művészetére én&lt;br&gt;vezettem rá az embert, zsírral eltakart&lt;br&gt;forgócsontot s a végtagot hamvasztva el,&lt;br&gt;a tűz titkos jelére nyitva rá szemük.&lt;br&gt;Elég ez is már. S föld alatt rejtőzködő,&lt;br&gt;az emberek hasznára váló kincseket,&lt;br&gt;rezet, vasat, s ezüstöt és aranyat ha én&lt;br&gt;meg nem lelem, ki hozta volna fel nekik?&lt;br&gt;Tudom jól, senki, kár tovább beszélni is.&lt;br&gt;Tudd meg tehát, egy röpke szó mindent kimond:&lt;br&gt;ember minden tudása éntőlem való.
;KARVEZETŐ&lt;br&gt;
:Ne nézd mérték felett az ember javát,&lt;br&gt;törődj saját bajoddal, így remélhetem,&lt;br&gt;hogy majd bilincseid lehullanak s megint&lt;br&gt;alábbvaló magánál Zeusznál sem leszel.
;PROMÉTHEUSZ&lt;br&gt;
:A végzetet beteljesítő Moira más&lt;br&gt;sorsot szabott ki rám, ezernyi szenvedés&lt;br&gt;árán leszek csak én e láncoktól szabad.&lt;br&gt;A végzet ellen nem segít mesterfogás.
;KARVEZETŐ&lt;br&gt;
:Ki szabja meg tehát a végzet útjait?
;PROMÉTHEUSZ&lt;br&gt;
:Moirák s Erinnüszek, kik nem felejtenek.
;KARVEZETŐ&lt;br&gt;
:Ezeknél Zeusz is gyengébbnek mutatkozik?
;PROMÉTHEUSZ&lt;br&gt;
:A végzetet bizony ki nem kerülheti.
;KARVEZETŐ&lt;br&gt;
:Más végzet is van, mint hogy ő uralkodik?
;PROMÉTHEUSZ&lt;br&gt;
:Ne kérdezz, mert jövőjét fel nem tárhatom.
;KARVEZETŐ&lt;br&gt;
:Szentséges titkot őriz rejtelmes szavad.
;PROMÉTHEUSZ&lt;br&gt;
:Másról beszélj inkább, nem érkezett el az&lt;br&gt;idő, hogy ezt kimondjam; annál jobb, minél&lt;br&gt;nagyobb homályba burkolom, csak így leszek&lt;br&gt;a kínoktól s e rút bilincsektől szabad.
;KAR&lt;br&gt;
:Zeusz a világ ura, csak&lt;br&gt;ő ne szálljon szembe velem hatalommal,&lt;br&gt;s én soha el ne mulasszam az isteneket jámbor lakomán&lt;br&gt;áldozattal engesztelni atyám, Ókeanosz partjai mellett,&lt;br&gt;nyelvem is őrzöm a bűntől,&lt;br&gt;változatlan így maradjon életem folyása.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Édes a lét, ha remény&lt;br&gt;bátorít mindig, amíg élsz csak, a jókedv&lt;br&gt;fényes örömmel a lelkedet élteti, ám átjár a hideg,&lt;br&gt;hogyha tégedet elnézlek, te szegény, marcangol a kín,&lt;br&gt;mert nagyon elbizakodtál,&lt;br&gt;s Zeuszt nem félve az embert túlbecsülted, ó, Prométheusz.&lt;br&gt;Kedvesem, hol a hála? Sehol se leled fel azt, ki segíthet.&lt;br&gt;Aki egy napig él, az ember? Elfeleded,&lt;br&gt;milyen ő, tehetetlen, erőtlen,&lt;br&gt;halovány, akár az álom,&lt;br&gt;vakon él, a sötétnek a foglyaként. Emberi szándék&lt;br&gt;meg soha nem hiúsíthat Zeusz tervéből semmit.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Sorsod erre tanítja meg azt, aki lát, szegény Prométheusz.&lt;br&gt;Hanem egykoron én daloltam más éneket is,&lt;br&gt;lakodalmadon ott, hol a fürdő&lt;br&gt;meg a nászra készen az ágy várt,&lt;br&gt;amikor kifizetve a vőpénzt, hugomat bevezetted,&lt;br&gt;Hészionét, a közös kerevetre, s hitvesed lett ő.&lt;br&gt;&lt;br&gt;''Ió fellép, tehén-alakban, homlokán szarvval, riadt tekintettel''
;IÓ&lt;br&gt;
:Mily föld ez? A népe milyen? Kit kell&lt;br&gt;látnom e szirthez kötve, amint rá&lt;br&gt;szél ostora csap?&lt;br&gt;Mi a bűn, amiért szenvednie kell?&lt;br&gt;Bújdosva hová&lt;br&gt;tévedtem el én, nyomorult lány?&lt;br&gt;Jaj, jaj,&lt;br&gt;fulánkot engedett belém a bőgöly,&lt;br&gt;s Argoszt látom megint, a Föld szülöttét,&lt;br&gt;ezerszemű pásztoromat, segíts meg, ó, Zeusz!&lt;br&gt;Közeleg, álnokul emeli rám szemét,&lt;br&gt;hiába halt meg, föld be nem fogadja,&lt;br&gt;feljön az Alvilágból,&lt;br&gt;s engemet űz, akár a kutyák a vadat,&lt;br&gt;a parti homokon tova étlen-szomjan.&lt;br&gt;&lt;br&gt;A zene szól, megkötve viasszal a nádszál&lt;br&gt;altató dallamokat susog.&lt;br&gt;De jaj, de jaj nekem,&lt;br&gt;még hova visznek el úttalan útjaim?&lt;br&gt;Micsoda bűn az oka,&lt;br&gt;hogy jármod alatt kell gyötrődnöm, Kroniosz?&lt;br&gt;Sorsom a szenvedés,&lt;br&gt;mert bőgöly űz, s a rettegés elvette már&lt;br&gt;az eszemet, és te kínzol.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Vagy elégjek a tűzben, vagy betakarjon a föld,&lt;br&gt;vagy a tengeri szörnyek elé vess,&lt;br&gt;ezt az egy kegyelmet&lt;br&gt;meg ne vond uram!&lt;br&gt;Elég e bolyongásból nekem,&lt;br&gt;szenvedtem sokat, s nem tudom, hol fogok&lt;br&gt;enyhülést találni.&lt;br&gt;A szarvat viselő lány szava eljut-e hozzád?
;PROMÉTHEUSZ&lt;br&gt;
:Már hogyne hallgatnám e bőgöly-űzte lányt,&lt;br&gt;ki Inakhosznak sarja? Megszerette Zeusz,&lt;br&gt;de most a végeláthatatlan bujdosást&lt;br&gt;rákényszeríti Héra istennő dühe.
;IÓ&lt;br&gt;
:Te ki vagy s honnan ismered apám nevét?&lt;br&gt;Mondd meg ezt nekem, szegénynek!&lt;br&gt;Te magad is szenvedsz, de te engem,&lt;br&gt;a szenvedőt, úgy, ahogy illik,&lt;br&gt;nevezel meg, s a nyavalyát, amivel&lt;br&gt;az isten sújtott úgy, hogy e vándor ösztön&lt;br&gt;űz tova engemet folyton, ó jaj!&lt;br&gt;&lt;br&gt;Nyargalva jöttem én ide, éhesen,&lt;br&gt;csúfosan ugrándozva, mire&lt;br&gt;Héra haragja kényszerít. De kiket&lt;br&gt;sújt itt a sors kivűlem is&lt;br&gt;éppen ilyen bajokkal?&lt;br&gt;Mondd az igazat,&lt;br&gt;tudasd velem, mi vár reám még,&lt;br&gt;mi szenvedés, van-é remény a gyógyulásra?&lt;br&gt;Mondd, ha bármit is tudsz,&lt;br&gt;fennszóval, hogy hallja a bujdosó leány.
;PROMÉTHEUSZ&lt;br&gt;
:Mit tudni vágyol, elmondom világosan,&lt;br&gt;nem burkolom talányba, egyszerű legyen&lt;br&gt;a szó, barát ha kérdez. Embernek tüzet&lt;br&gt;ki földre hozta, ím Prométheuszt látod itt.
;IÓ&lt;br&gt;
:Az összes emberek javára vált e tett,&lt;br&gt;szegény Prométheusz, hát miért e büntetés?
;PROMÉTHEUSZ&lt;br&gt;
:Ezért panaszkodtam, most hagytam abba csak.
;IÓ&lt;br&gt;
:Nem méltatsz arra hát, hogy vélem is közöld?
;PROMÉTHEUSZ&lt;br&gt;
:Csak mondd, hogy tudni mit kívánsz, s megtudhatod.
;IÓ&lt;br&gt;
:Ki az, ki sziklához szegezte tagjaid?
;PROMÉTHEUSZ&lt;br&gt;
:Zeusz tervét hajtja végre Héphaisztosz keze.
;IÓ&lt;br&gt;
:S mik voltak bűneid, hogy értük így fizetsz?
;PROMÉTHEUSZ&lt;br&gt;
:Hallhattad: erre nézve nincs több szavam.
;IÓ&lt;br&gt;
:Akkor tudasd a régen szenvedővel ezt:&lt;br&gt;bolyongásom végére hol s mikor jutok?
;PROMÉTHEUSZ&lt;br&gt;
:Tudásnál többet ér a nem tudás neked.
;IÓ&lt;br&gt;
:Ne titkold mégse, mit kell még kiállanom.
;PROMÉTHEUSZ&lt;br&gt;
:Nem őrzöm én féltékenységből titkomat.
;IÓ&lt;br&gt;
:Miért késel tehát mindent kimondani?
;PROMÉTHEUSZ&lt;br&gt;
:Mert féltelek, hogy szíved megszakad bele.
;IÓ&lt;br&gt;
:Csak addig félts, amíg nem bántasz meg vele.
;PROMÉTHEUSZ&lt;br&gt;
:Ha kényszerítsz, beszélni kell, figyelj tehát.
;KARVEZETŐ&lt;br&gt;
:Ne még! Hiszen szívesen hallanánk mi is&lt;br&gt;a lány saját szájából szenvedéseit.&lt;br&gt;Engedd, mi eddig érte, mondja el maga,&lt;br&gt;a folytatást utána tőled tudja meg.
;PROMÉTHEUSZ&lt;br&gt;
:Illik, hogy teljesítsd, Ió kérésüket,&lt;br&gt;hisz ők atyád nővérei, s különben is,&lt;br&gt;sorsunkat elsiratni akkor érdemes,&lt;br&gt;hozzá erőt merítenünk bármily nehéz,&lt;br&gt;ha az, ki hallja, együtt könnyezik velünk.
;IÓ&lt;br&gt;
:Nem is tudok nektek szót nem fogadni én.&lt;br&gt;Nyiltan beszélek, mindent megtudtok tehát,&lt;br&gt;bár fáj arról még szólnom is, hogyan szakadt&lt;br&gt;reám az istentől küldött vihar s hogyan&lt;br&gt;rontotta el szép termetem kegyetlenül,&lt;br&gt;Mert látomások látogattak éjszaka&lt;br&gt;leányszobámban s rábeszélve szóltak így,&lt;br&gt;hizelkedő szavakkal: &quot;Ó, boldog leány,&lt;br&gt;miért maradnál szűz tovább, mikor neked&lt;br&gt;a legdicsőbb nász juthat osztályrészedül?&lt;br&gt;Szivében hordja Zeusz a vágy nyilát, s eped&lt;br&gt;szerelmedért, Zeusz ágyát, gyermekem ne merd&lt;br&gt;kevésbe venni; menj ki csak, Lerné körül,&lt;br&gt;hol mély a fű, s apád nyáját legeltetik,&lt;br&gt;ott oltsa szomját rajtad Zeusz tekintete.&quot;&lt;br&gt;Ily álmok látogattak minden éjszaka,&lt;br&gt;míg egyszer rászántam magam jelenteni&lt;br&gt;apámnak éjszakáim rettegéseit.&lt;br&gt;Ő Pűthó és Dódóna jóshelyre küld&lt;br&gt;sok hírvivőt kitudni istenük szavát,&lt;br&gt;hogy mit beszéljen és tegyen kedvük szerint.&lt;br&gt;De visszatérve érthetetlen jóslatot,&lt;br&gt;kétértelműt, homályosat hoztak csak ők.&lt;br&gt;Végül világosan beszélő szózatot&lt;br&gt;hall Inakhosz, mely félreérthetetlenül&lt;br&gt;így hangzik: engem házától üldözzön el,&lt;br&gt;világ végére bujdokoljak hontalan,&lt;br&gt;ha nem kívánja, hogy Zeusz tűzszemű nyila&lt;br&gt;egész nemzetségét egyszerre irtsa ki.&lt;br&gt;Igy megfogadva Loxiasz tanácsait,&lt;br&gt;elűz s bezárja ajtaját, habár sem én,&lt;br&gt;sem ő nem így akarta: tenni kell, amit&lt;br&gt;hatalmas gyeplőjével Zeusz kikényszerít.&lt;br&gt;Értelmem s termetem rögtön megváltozott,&lt;br&gt;szarvat hord homlokom, s a légy csípése olt&lt;br&gt;vad szenvedélyt belém szökellni nyugtalan.&lt;br&gt;Így értem el Kerkhneia kellemes vizét&lt;br&gt;s Lerné forrását; őrizőm, a Föld fia,&lt;br&gt;Argosz legeltetett, a vad természetű,&lt;br&gt;sűrűre nőtt szemekkel lesve lépteim,&lt;br&gt;amíg a sors megfosztja őt váratlanul&lt;br&gt;az élettől, de engemet bőgöly-fulánk&lt;br&gt;hajszol tovább a földön, isten ostora.&lt;br&gt;Most már tudod, mi megtörtént. Ha ismered&lt;br&gt;jövőmet is, kimondhatod, kíméletes&lt;br&gt;szavak hazugsággal ne enyhítsék, hiszen&lt;br&gt;a mesterkélt beszédnél nincs nagyobb csapás.
;KAR&lt;br&gt;
:Ó jaj, ne, ne beszélj!&lt;br&gt;még soha nem kellett füleimmel&lt;br&gt;ily különös szavakat befogadnom,&lt;br&gt;vagy látnom ilyen szörnyű látványt,&lt;br&gt;szenvedi, szégyeli, rettegi lelkem,&lt;br&gt;fájdalom jéghideg éle jár át.&lt;br&gt;Ó sors, ó sors, ó borzalom&lt;br&gt;látni is azt, mi bételjesedett Ión.
;PROMÉTHEUSZ&lt;br&gt;
:Pedig korán siránkozol s máris remegsz.&lt;br&gt;Várj még, míg azt is megtudod, mi hátravan.
;KARVEZETŐ&lt;br&gt;
:Beszélj s ne titkolózz. A nagybetegnek is&lt;br&gt;könnyebb, ha tudja, mit kell még szenvednie.
;PROMÉTHEUSZ&lt;br&gt;
:Könnyen beteljesült, amit kivántatok&lt;br&gt;előbb: mit szenvedett s hogyan szegény leány&lt;br&gt;idáig, elbeszélte nektek ő maga.&lt;br&gt;Halljátok most a többit is, mi szenvedést&lt;br&gt;készít elő számára Héra bosszuja.&lt;br&gt;S te, Inakhosz leánya, jól figyelj reám,&lt;br&gt;most megtudod, hogy meddig kell bolyonganod.&lt;br&gt;Először is fordulva Napkelet felé&lt;br&gt;elérsz a földre, melyet fel nem szántanak,&lt;br&gt;találkozol kóbor szkűthákkal is, fonott&lt;br&gt;kasokban laknak ők, jól gördülő kocsin,&lt;br&gt;s íjból kilőnek messzeröppenő nyilat.&lt;br&gt;Ne menj közel hozzájuk: szedd a lábadat,&lt;br&gt;a tenger-csapkodta sziklapart felé siess.&lt;br&gt;Bal kéz felől a vas-kovács khalüpszokat&lt;br&gt;találod, ámde tőlük őrizkedni kell,&lt;br&gt;vendéghez durva nép, kegyetlen emberek.&lt;br&gt;A Hübrisztész folyóhoz érsz: e név talál,&lt;br&gt;belé ne lépj, átkelni rajta nem lehet,&lt;br&gt;amíg csak el nem érsz a Kaukázushoz és&lt;br&gt;a legmagasabb ormot meg nem látod: ott&lt;br&gt;még kis forrás a nagy folyó. A csillagok&lt;br&gt;szomszédságában kelj a hegygerincen át&lt;br&gt;és dél felé haladj, a férfit megvető&lt;br&gt;Amazónok hadát találod, egykoron&lt;br&gt;Themiszkürát lakják majd Thermódón körül,&lt;br&gt;hol Szalmüdésszosz öble ellenségesen&lt;br&gt;fogad hajót s hajóst, akár a mostoha.&lt;br&gt;Ez asszonynép megmondja majd, hogy jutsz tovább.&lt;br&gt;Amerre szűk kaput nyitott a tengerár,&lt;br&gt;a kimmer földszoroshoz érsz, bátran haladj&lt;br&gt;el ott s a Maiótiszt keresztülgázolod.&lt;br&gt;Az átkelés emléke majd örökre él&lt;br&gt;az emberek között: a Boszporosz neve&lt;br&gt;innét ered. S te mégy tovább és elhagyod&lt;br&gt;Európa földjét s Ázsiába érkezel.&lt;br&gt;Az istenek királya nem sértett-e meg&lt;br&gt;minden jogot? Magának megkivánta ezt&lt;br&gt;a földi lányt, s hazájából kiüldözi.&lt;br&gt;Szegény leány, bizony kegyetlen vőlegény&lt;br&gt;jutott neked, hisz úgy tekintheted, hogy az&lt;br&gt;még csak nyitány, mit eddig elmondtam neked.
;IÓ&lt;br&gt;
:Ó jaj nekem!
;PROMÉTHEUSZ&lt;br&gt;
:Máris keservesen jajgatsz, de mit teszel,&lt;br&gt;ha megtudod, hogy mennyi baj van hátra még!
;KARVEZETŐ&lt;br&gt;
:Hát még több szenvedést is jósolhatsz neki?
;PROMÉTHEUSZ&lt;br&gt;
:Csapásoknak vihar-kavarta tengerét.
;IÓ&lt;br&gt;
:Miért is élek így, nem jobb-e hirtelen&lt;br&gt;levetni itt e zord kőszikláról magam,&lt;br&gt;hogy lent a mélység minden szenvedés elől&lt;br&gt;megóvjon engem? Jobb egyszerre halni meg,&lt;br&gt;mint elszenvedni napról napra új csapást.
;PROMÉTHEUSZ&lt;br&gt;
:Nehéz is volna elviselned így az én&lt;br&gt;balsorsomat, ki meg se halhatok soha,&lt;br&gt;habár ez hozna kínjaimra enyhülést.&lt;br&gt;Az van kiszabva rám, hogy véget akkor ér&lt;br&gt;a gyötrelmem, ha Zeusz hatalma elbukik.
;IÓ&lt;br&gt;
:Az is lehet, hogy Zeusz se lesz mindig király?
;PROMÉTHEUSZ&lt;br&gt;
:Örülsz, úgy gondolom, ha ezt megérheted.
;IÓ&lt;br&gt;
:Már hogyne! Hisz Zeusz mérte rám e szenvedést.
;PROMÉTHEUSZ&lt;br&gt;
:Hát emlékezz szavamra, mert beteljesül.
;IÓ&lt;br&gt;
:Királyi pálcájától őt ki fosztja meg?
;PROMÉTHEUSZ&lt;br&gt;
:Meggondolatlan tervekkel saját maga.
;IÓ&lt;br&gt;
:Hogyan? Tudasd velem, ha szólni nem tilos.
;PROMÉTHEUSZ&lt;br&gt;
:Oly nászra lép, amit meg kell majd bánnia.
;IÓ&lt;br&gt;
:Istennő lesz a választott, vagy földi nő?
;PROMÉTHEUSZ&lt;br&gt;
:Ne kérdezzél, beszélnem erről nem szabad.
;IÓ&lt;br&gt;
:S királyi székéből e nő forgatja ki?
;PROMÉTHEUSZ&lt;br&gt;
:Ez szülni fog fiút, ki atyjánál nagyobb.
;IÓ&lt;br&gt;
:És nincs, ki elhárítsa ezt a végzetet?
;PROMÉTHEUSZ&lt;br&gt;
:Csak én, ha nem leszek bilincsbe verve már.
;IÓ&lt;br&gt;
:S ki oldja meg bilincseid, ha tiltja Zeusz?
;PROMÉTHEUSZ&lt;br&gt;
:A végzet ez: ki ágyékodból származik.
;IÓ&lt;br&gt;
:Hogyan? Fiam lesz az, ki tégedet felold?
;PROMÉTHEUSZ&lt;br&gt;
:Utódod ő a tizenharmadik izen.
;IÓ&lt;br&gt;
:Rejtelmes jóslatod még most sem érthető.
;PROMÉTHEUSZ&lt;br&gt;
:Ne kérdezősködj balsorsod felől tovább.
;IÓ&lt;br&gt;
:Mit egyszer már igértél, tőlem meg ne vond.
;PROMÉTHEUSZ&lt;br&gt;
:Az egyiket megadhatom kettő közül.
;IÓ&lt;br&gt;
:Nevezd meg őket, és hadd válasszak magam.
;PROMÉTHEUSZ&lt;br&gt;
:Válassz tehát: azt mondjam, hogy mi szenvedés&lt;br&gt;vár még reád, vagy azt, ki old fel engemet?
;KARVEZETŐ&lt;br&gt;
:E lánynak mondd az egyiket s engem se nézz&lt;br&gt;méltatlannak, hogy megjelentsd a másikat.&lt;br&gt;Hogy meddig bujdosik még, azt mondd meg neki,&lt;br&gt;nekem nevezd meg azt, ki tégedet felold.
;PROMÉTHEUSZ&lt;br&gt;
:Ha unszoltok, nem ellenkezhetem, s amit&lt;br&gt;akartok tudni, fennszóval kimondom én.&lt;br&gt;Először hát, Ió, kalandos útjaid&lt;br&gt;beszélem el s te vésd szived tábláira.&lt;br&gt;Ha átléptél a két földrészt határoló&lt;br&gt;vizen s a tűzszemű Kelet felé haladsz,&lt;br&gt;átkelsz a tenger habjain, s megérkezel&lt;br&gt;a Gorgók sík földjére Kiszthéné alatt,&lt;br&gt;ahol tanyázik Phorküsz hosszú életű&lt;br&gt;három leánya, egy fogú, közös szemű&lt;br&gt;hattyúleányok, ott a nap se süt soha,&lt;br&gt;s az éjszakát be nem ragyogja holdsugár.&lt;br&gt;Nem messze három szárnyas nővérük lakik,&lt;br&gt;hajukba kígyókat fonó Gorgók, eláll&lt;br&gt;a szívverés az emberben, rájuk ha néz.&lt;br&gt;Vigyázz tehát magadra, óva intelek,&lt;br&gt;s figyelmeztetlek egy más borzalomra is.&lt;br&gt;A megnyúlt orrú griffeket kerüld ki, Zeusz&lt;br&gt;dühös kutyáit és az egyszemű lovas&lt;br&gt;arimaszposzok hadát; az alvilági rév&lt;br&gt;mellett, aranypatak körül tanyáznak ők.&lt;br&gt;Közel ne menj! A messzeségben vár a föld,&lt;br&gt;ahol sötét népet találsz a Nap&lt;br&gt;forrása és az Aithiópsz folyó körül.&lt;br&gt;A part mentén haladj, amíg a vízesést&lt;br&gt;eléred: ott Biblosz hegyormáról a szent&lt;br&gt;Nílus folyó édes vizét hömpölyögteti.&lt;br&gt;Útját kövesd s Neilótisz deltájába jutsz,&lt;br&gt;a végzet rendelése az, hogy ott, Ió,&lt;br&gt;nagy várost rakjatok, te és utódaid.&lt;br&gt;Ha még nem oszlott el benned minden homály,&lt;br&gt;kérdezd meg újra, hogy világosan megértsd,&lt;br&gt;van ráérő időm, több is mint kellene.
;KARVEZETŐ&lt;br&gt;
:Ha tudsz a lánynak ennél többet mondani,&lt;br&gt;mit elhallgattál bujdosásáról imént,&lt;br&gt;beszélj. De hogyha mindent elmondtál neki,&lt;br&gt;igéreted megtartva már nekünk felelj.
;PROMÉTHEUSZ&lt;br&gt;
:Útjának vége hogy mi lesz, hallhatta már.&lt;br&gt;De hogy ne higgye ezt üres beszédnek, ím&lt;br&gt;elmondom azt is, eddig ő mit szenvedett,&lt;br&gt;szavamnak ezzel adhatok nagyobb hitelt.&lt;br&gt;De mégis átugorva számos részletét,&lt;br&gt;a bujdosás végét beszélem el csupán.&lt;br&gt;Midőn Molossziába érkeztél, a sík&lt;br&gt;vidékre, hol Dódóna dombja van, s ahol&lt;br&gt;a jósligetben Zeusz Theszprótosz széke áll,&lt;br&gt;a tölgyfák suttogása érthető beszéd,&lt;br&gt;e fák nyiltan megszólítottak tégedet,&lt;br&gt;s nem titkolózva, Zeusz jövendő hitvesét&lt;br&gt;magasztalták benned - ne hízelegne ez?&lt;br&gt;Innét a bőgöly űz tovább, a partszegély&lt;br&gt;mentén, Rheának széles öblét érted el&lt;br&gt;s vihar sodort megint a szárazföld felé.&lt;br&gt;Jegyezd meg jól: az eljövendő nemzedék&lt;br&gt;ez öblöt itt Ión tengernek hívja majd&lt;br&gt;bolyongásodra emlékeztető jelül.&lt;br&gt;Neked pedig bizonyságul szolgálhat ez,&lt;br&gt;hogy lelkem messze néz, távol jövőbe lát.&lt;br&gt;Hol abbahagytam, visszatérek most oda:&lt;br&gt;a lánynak és tinektek egy a válaszom.&lt;br&gt;A föld szélén egy város áll, Kanóbosz az,&lt;br&gt;a Nílus-torkolat s a gát ahol vonul.&lt;br&gt;Ott Zeusz kijózanít megint, s szelíd keze&lt;br&gt;érinti tested, úgy ültet beléd magot,&lt;br&gt;s ha megszülöd fiad, nevét erről veszi,&lt;br&gt;a sötét bőrű Epaphosz, ki ott arat,&lt;br&gt;ahol földjét a Nílus árja öntözi.&lt;br&gt;Utána még öt nemzedék következik,&lt;br&gt;amíg Argoszba visszatér ötven leány,&lt;br&gt;hogy vérrokonnal nászt ne kelljen ülniök.&lt;br&gt;Mohón vadásznak rájuk, mint galambra ölyv,&lt;br&gt;s már-már elérik őket, ámde nem veti&lt;br&gt;isten zsákmányul mégse szűzi testüket.&lt;br&gt;A kérőknek Pelaszgiában oszt halált&lt;br&gt;az éjben éber lányok vakmerő keze,&lt;br&gt;az élettől saját mátkája fosztja meg&lt;br&gt;mindet, vér festi meg kétélű gyilkukat.&lt;br&gt;Ellenségemnek adjon Küprisz ily kegyet!&lt;br&gt;Csak egy leány szivében ébred vonzalom,&lt;br&gt;ez megkiméli férjét és két rossz közül&lt;br&gt;inkább választja azt, hogy gyáva nő legyen,&lt;br&gt;mintsem kezét gyilkossággal szennyezze be.&lt;br&gt;Argosz királyi vére tőle származik,&lt;br&gt;de mindezt elsorolni sok szó kellene.&lt;br&gt;E nemzetségből majd egy híres hős ered,&lt;br&gt;nagy nyíllövő, ki egykor engem is felold&lt;br&gt;e szörnyű kín alól, amint anyám, Themisz,&lt;br&gt;az agg Titán-leány jósolta meg nekem.&lt;br&gt;Hogy és mikor fog teljesülni jóslata,&lt;br&gt;sok szót kívánna, s úgysem mond neked sokat.
;IÓ&lt;br&gt;
:Iszonyú, iszonyú&lt;br&gt;belül éget a láz, az őrületes kín&lt;br&gt;újra elővesz, lassú tűzzel&lt;br&gt;a fulánk éget,&lt;br&gt;mellemben remegő szivem ver,&lt;br&gt;szemeim kimeredve forognak,&lt;br&gt;mint a veszett eb iránytalanul tovasodródom,&lt;br&gt;nyelvem béna lett,&lt;br&gt;dadogó szavaim elhalnak már&lt;br&gt;átok hullámai hátán. ''(El)''
;KAR&lt;br&gt;
:Az lehetett csak a bölcs,&lt;br&gt;az, ki először eszével megfigyelte s nyelvére is vette a szót,&lt;br&gt;hogy rokonságot keresni a hasonlók közt a legjobb,&lt;br&gt;kit büszkévé tett vagyona,&lt;br&gt;vagy ki származása miatt kevély,&lt;br&gt;avval a nászt ne kivánja a nincstelen.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Ó, soha, ó, soha ne&lt;br&gt;lássatok engem Zeusz nyoszolyája felé közeledni, isteni Moirák,&lt;br&gt;nőül senki ne kérjen az égiek közül.&lt;br&gt;Látom csak s beleborzadok,&lt;br&gt;Héra milyen kegyetlenül üldözi&lt;br&gt;úttalan úton e szűzi leányt, Iót.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Ha illik az hozzám, ki nászra hív,&lt;br&gt;félelem nélkül követem őt,&lt;br&gt;hatalmasabb isten ne vesse rám szemét,&lt;br&gt;e küzdelem reménytelen, s kiúttalan az ilyen út,&lt;br&gt;nem tudom, mi sorsra jutnék,&lt;br&gt;Zeusz elől mi rejtene,&lt;br&gt;nincs menedék sehol sem.
;PROMÉTHEUSZ&lt;br&gt;
:Bár fennhéjázik még ma Zeusz, előbb-utóbb&lt;br&gt;alulra fog kerülni; máris tervezi&lt;br&gt;a menyegzőt, amely miatt váratlanul&lt;br&gt;trónszéke megdől, és hatalma elbukik.&lt;br&gt;Az átok teljesül, melyet fiára szórt&lt;br&gt;Kronosz, midőn az ősi trón gazdát cserélt.&lt;br&gt;Tanácsot adni egy isten sem tud neki,&lt;br&gt;hogy lesz bukása elkerülhető, csak én.&lt;br&gt;De én tudom, csak üljön hát továbbra is&lt;br&gt;bátran királyi székében s ha mennydörög,&lt;br&gt;magát elbízva rázza csak tüzes nyilát.&lt;br&gt;Mert semmit nem használnak mindezek neki,&lt;br&gt;csúfos bukása fel nem tartóztatható.&lt;br&gt;Hisz önmagával szemben állít fel maga&lt;br&gt;legyőzhetetlen és csodás ellenfelet,&lt;br&gt;ki villámnál hatalmasabb tüzet talál&lt;br&gt;fel és a mennydörgésnél áthatóbb robajt,&lt;br&gt;tenger felől a földet rengető szigonyt,&lt;br&gt;Poszeidón büszke fegyverét morzsolja szét.&lt;br&gt;Ily bajba jutva megtanulja Zeusz, milyen&lt;br&gt;Különböző a szolgaság s uralkodás.
;KARVEZETŐ&lt;br&gt;
:Te Zeuszt, ahogy kivánod, úgy gyalázhatod.
;PROMÉTHEUSZ&lt;br&gt;
:Csak azt mondom, mi teljesül szivem szerint.
;KARVEZETŐ&lt;br&gt;
:Hát várható, hogy Zeusz fölé más úr kerül?
;PROMÉTHEUSZ&lt;br&gt;
:Gyötrelmeimnél súlyosabbak érik őt.
;KARVEZETŐ&lt;br&gt;
:A félelem nyelved hogy nem bénítja meg?
;PROMÉTHEUSZ&lt;br&gt;
:Mitől félhetne az, ki nem hal meg soha?
;KARVEZETŐ&lt;br&gt;
:De hátha még nagyobb kínokkal sujt reád?
;PROMÉTHEUSZ&lt;br&gt;
:Legyen: nem érhet semmi készületlenül.
;KARVEZETŐ&lt;br&gt;
:Az bölcs, ki Adraszteiát mindig tiszteli.
;PROMÉTHEUSZ&lt;br&gt;
:Tiszteld, imádd, hódolj be minden úr előtt,&lt;br&gt;de én nem tartom többre Zeuszt a semminél.&lt;br&gt;Uralkodjék, s ahogy kivánja, úgy tegyen,&lt;br&gt;már úgysem áll az istenek felett soká.&lt;br&gt;De látom éppen jönni ott Zeusz hírnökét,&lt;br&gt;az új uralkodó serény szolgája ez,&lt;br&gt;új híreket hozott alighanem nekünk.
;HERMÉSZ&lt;br&gt;
:''(a színre lép)'' Csípős beszédű bölcs, ki szembeszállni mersz&lt;br&gt;az istenekkel, emberek kedvébe jársz,&lt;br&gt;s tüzet loptál nekik - hozzád beszélek én.&lt;br&gt;Atyám parancsa az, hogy add tudtára, mily&lt;br&gt;násztól reméled, hogy hatalma megtörik.&lt;br&gt;De szól világosan s ne szőj talányokat,&lt;br&gt;ne kényszeríts engem, Prométheusz, két utat&lt;br&gt;egy küldetésben tenni, hisz beláthatod,&lt;br&gt;hogy Zeusz ilyesmitől nem lágyul el soha.
;PROMÉTHEUSZ&lt;br&gt;
:Súlyos szavad fontoskodással van tele,&lt;br&gt;az istenek hűséges szolgájára vall.&lt;br&gt;Ti bíztok abban, újdonsült uralkodók,&lt;br&gt;hogy váratok rendíthetetlen áll. De én&lt;br&gt;nem láttam-é megbukni már két zsarnokot?&lt;br&gt;A harmadik, ki most uralkodik, hamar&lt;br&gt;megszégyenül. Csak nem hiszed, hogy rettegek&lt;br&gt;új istenektől és behódolok nekik?&lt;br&gt;Azt meg nem éri senki. Szedd a lábadat&lt;br&gt;és menj, amerre jöttél. Kár kérdezned is,&lt;br&gt;egy szóval sem tudsz meg tőlem többet soha.
;HERMÉSZ&lt;br&gt;
:Korábban is hasonló büszkeségedért&lt;br&gt;sújtott ilyen kegyetlen büntetés reád.
;PROMÉTHEUSZ&lt;br&gt;
:Ezt jól jegyezd meg: szolgasorsodért soha&lt;br&gt;el nem cserélem gyötrelmes balsorsomat.
;HERMÉSZ&lt;br&gt;
:Belátom én, e kősziklát szolgálni jobb,&lt;br&gt;mint Zeusz atyát megbízható követjeként.
;PROMÉTHEUSZ&lt;br&gt;
:A gőgre gőgnél méltóbb válasz nem lehet.
;HERMÉSZ&lt;br&gt;
:Úgy látom én, hogy helyzetedre büszke vagy.
;PROMÉTHEUSZ&lt;br&gt;
:Én büszke? Látnám bár az ellenségeim&lt;br&gt;ilyen büszkének és közöttük téged is.
;HERMÉSZ&lt;br&gt;
:Hát azt hiszed, hogy én is ártottam neked?
;PROMÉTHEUSZ&lt;br&gt;
:Nyíltan beszélek: minden istent gyűlölök,&lt;br&gt;mert jót tettem velük, s rosszal fizettek ők.
;HERMÉSZ&lt;br&gt;
:Tapasztalom: beteggé tett az őrület.
;PROMÉTHEUSZ&lt;br&gt;
:Ha az beteg, ki ellenségét gyűlöli.
;HERMÉSZ&lt;br&gt;
:El sem viselhetővé tenne jó sorod.
;PROMÉTHEUSZ&lt;br&gt;
:Ó jaj nekem!
;HERMÉSZ&lt;br&gt;
:Jaj? Ismeretlenül hat Zeusz fülére ez.
;PROMÉTHEUSZ&lt;br&gt;
:Mindenre megtanít a vénülő idő.
;HERMÉSZ&lt;br&gt;
:Mégsem tanított józanságra tégedet.
;PROMÉTHEUSZ&lt;br&gt;
:Úgy szóra sem méltatnálak, hisz szolga vagy.
;HERMÉSZ&lt;br&gt;
:Arról mégsem beszélsz, amit Zeusz kérdezett.
;PROMÉTHEUSZ&lt;br&gt;
:Van is hálára ok, hogy megtegyem neki.
;HERMÉSZ&lt;br&gt;
:Mint gyermekkel, fölényesen beszélsz velem.
;PROMÉTHEUSZ&lt;br&gt;
:Hát nem vagy gyermek, sőt annál éretlenebb,&lt;br&gt;ha arra vársz, hogy megtudj tőlem bármit is?&lt;br&gt;Lesujthat rám, de nincsen arra eszköze,&lt;br&gt;hogy kényszerítsen engem ezt kimondani,&lt;br&gt;míg fel nem oldja átkozott bilincseim.&lt;br&gt;Felőlem szórjon kormot bár tüzes nyila,&lt;br&gt;fehér szárnyát borítsa rám a hóvihar,&lt;br&gt;és mindent felkavarhat egy földindulás,&lt;br&gt;meg nem hajolva őrzöm titkomat tovább,&lt;br&gt;mitől kell Zeusz uralmának megbuknia.
;HERMÉSZ&lt;br&gt;
:Itélj magad, hogy ez javadra válik-e.
;PROMÉTHEUSZ&lt;br&gt;
:Itélem rég s ezen nem is változtatok.
;HERMÉSZ&lt;br&gt;
:Nézz szembe, balgatag, merj szembenézni már&lt;br&gt;siralmas helyzeteddel s ahhoz tartsd magad.
;PROMÉTHEUSZ&lt;br&gt;
:E rábeszéléssel hiába ostromolsz,&lt;br&gt;akár a hab ha zúg, nem éred el soha,&lt;br&gt;hogy Zeusz önkényét félve gyáva nő legyek,&lt;br&gt;s kérleljem azt, kit megvetek mélységesen,&lt;br&gt;könyörgő asszonyként magasra tartva két&lt;br&gt;kezem, hogy oldja meg bilincsemet. Nem én!
;HERMÉSZ&lt;br&gt;
:Már látom én, hiába itt minden beszéd,&lt;br&gt;nem férkőzik a szivedhez békítő szavam,&lt;br&gt;te nem puhulsz, miként a most betört csikó&lt;br&gt;zablát harap s gyeplőjével viaskodik.&lt;br&gt;A büszkeség, ha értelem nélkül marad,&lt;br&gt;erőtlen és a semminél többet nem ér.&lt;br&gt;Vedd fontolóra, hogyha nem hallgatsz reám,&lt;br&gt;milyen vihar s bajok milyen hulláma fog&lt;br&gt;reád szakadni elkerülhetetlenül.&lt;br&gt;Előbb villám tüzével mennydörgés között&lt;br&gt;e sziklacsúcsot összezúzza Zeusz atya,&lt;br&gt;rád omlik az, s kemény karjával átölel,&lt;br&gt;A mélyben töltesz el hosszú időt, amíg&lt;br&gt;feljössz megint a napvilágra. Zeusz atya&lt;br&gt;szárnyas kopója, vérengző sas tör reád,&lt;br&gt;hogy marcangolja tested tépett rongyait,&lt;br&gt;mindennapos vendég gyanánt, hivatlanul&lt;br&gt;lopózik hozzád, s májadból lakmározik.&lt;br&gt;Ne is reméld, hogy kínjaid végére érsz,&lt;br&gt;amíg egy isten önként nem jelentkezik,&lt;br&gt;hogy felváltson kínod helyén, a fénytelen&lt;br&gt;Hádészt s a Tartarosz mélyét kivánva meg.&lt;br&gt;Ezt véve fontolóra, dönts, mert nem koholt,&lt;br&gt;üres beszéd ez, cifra szó, de súlya van.&lt;br&gt;Mert Zeusz nyelvét hazugság nem hagyhatja el,&lt;br&gt;mindent beteljesít, amit kimond. Tekints&lt;br&gt;tehát körül s e véleményhez tartsd magad:&lt;br&gt;az önhittségnél többet ér a jó tanács.
;KARVEZETŐ&lt;br&gt;
:Mi úgy találjuk, nem beszél Hermész balul,&lt;br&gt;mikor tanácsa az, hogy önhittségedet&lt;br&gt;vesd félre és kövesd a bölcs megfontolást.&lt;br&gt;Jobb szót fogadni: bölcs ha téved, szégyen az.
;PROMÉTHEUSZ&lt;br&gt;
:Amit ez kijelent, régen tudom én,&lt;br&gt;de ha ellenség keze mér csapást&lt;br&gt;arra, ki gyűlöli őt, nem szégyen.&lt;br&gt;Csak rajta, a kétélű villám&lt;br&gt;tüze hulljon lángpatakokban,&lt;br&gt;a nagy éthert rázzák vad viharok,&lt;br&gt;kavarogjon az ég, és rengjen a föld,&lt;br&gt;gyökerét feltépheti szélvész,&lt;br&gt;dobjon a tenger tornyos habokat&lt;br&gt;bősz forgatagában a csillagokig,&lt;br&gt;pályájukat összezavarva. Sötét&lt;br&gt;Tartarosz engem nyeljen egészen el,&lt;br&gt;végzetem örvényére szállok,&lt;br&gt;de nem fogok ott elenyészni.
;HERMÉSZ&lt;br&gt;
:Ily szavakat s ily gondolatot csak&lt;br&gt;az mond, aki meg van zavarodva.&lt;br&gt;De hogy is ne vezetne bukásra e gőg?&lt;br&gt;Vagy van, mi segíthet az őrületen?&lt;br&gt;Hanem ti, akik részt venni bajában&lt;br&gt;vagytok csak itt, vonuljatok el&lt;br&gt;e vidékről már sietősen,&lt;br&gt;lelketek hogy meg ne zavarja a&lt;br&gt;mennydörgés, a fület süketítő.
;KAR&lt;br&gt;
:Más szavakat mondj és ha tanácsot adsz,&lt;br&gt;olyan is legyen az, hogy elfogadjam,&lt;br&gt;mert e beszéd nem helyes és nem esik jól.&lt;br&gt;Hogy lehet ily gonoszul cselekednem?&lt;br&gt;Amit ő szenved, vele szenvedem el,&lt;br&gt;gyűlölöm azt, aki hűtelen,&lt;br&gt;nincs semmi, amit&lt;br&gt;jobban vetek én meg e bűnnél.
;HERMÉSZ&lt;br&gt;
:Emlékezzetek arra, amit&lt;br&gt;mondtam, a romlás majd ha utolér,&lt;br&gt;vádat ne a sors ellen emeljetek,&lt;br&gt;Zeuszt ne okoljátok, hogy előre nem&lt;br&gt;látott bajba sodort, magatok&lt;br&gt;vontátok a vészt magatokra.&lt;br&gt;Tudva, nem is váratlanul&lt;br&gt;estek a romlás végtelenül mély&lt;br&gt;hálójába balgatagul.
;PROMÉTHEUSZ&lt;br&gt;
:Többé már nem szó, de valóság:&lt;br&gt;megremeg a föld,&lt;br&gt;dörög az ég, és felel a tengeri&lt;br&gt;visszhang, a cikázó villámok&lt;br&gt;tüze gyúl ki, homoktölcsér kavarog,&lt;br&gt;mind egyszerre támad fel a szél,&lt;br&gt;s ellenirányból egymás ellen&lt;br&gt;hevesen fújják hadakozva dühük,&lt;br&gt;összemosódik a tenger az éggel.&lt;br&gt;Immár bizonyos, hogy engemet ér&lt;br&gt;s Zeusztól jön e vész félelmetesen.&lt;br&gt;Szentséges anyám, s magas ég, mindent&lt;br&gt;közös fénnyel ki bevonsz, látod,&lt;br&gt;hogyan ért méltatlanul ily sors.&lt;br&gt;&lt;br&gt;''Prométheusz, a villámtól sújtva, a sziklával együtt a mélységbe zuhan''

[[Kategória:Színdarabok]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Poétika</title>
    <id>280</id>
    <revision>
      <id>4564</id>
      <timestamp>2006-08-29T09:00:20Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>{{fej}}</comment>
      <text xml:space="preserve">{{allaposít}}
{{fej
| szerző     = Arisztotelész
| cím        = Poétika
| szakasz    =
| előző      =
| következő  =
| megjegyzés =
}}

==I==

A költészetről magáról és annak műfajairól kívánunk beszélni: arról, hogy melyik milyen hatással rendelkezik, s miképpen kell alakítani a tárgyul szolgáló elbeszéléseket, hogy művészileg értékes legyen a költemény, továbbá, hogy hány részből és milyenekből álljon, s ugyanígy minden egyébről is, ami csak vizsgálódásunk körébe tartozik - kezdve természetszerűleg az alapelemeken. 

Az eposzírás, a tragédiaköltészet, a komédia, a dithürambosz-költészet s a fuvola- és lantjáték nagy része, egészben véve mind utánzás. Három tekintetben különböznek egymástól: más eszközökkel, mást és máshogyan - tehát nem ugyanazon a módon - utánoznak. Amiképpen ugyanis színnel és vonallal sok dolgot utánoznak egyes festők (kik mesterségbeli tudás, kik megszokás útján), más művészek viszont hanggal, ugyanígy van az említett művészetekben is: valamennyien utánoznak ritmussal, nyelvvel és dallammal, vagy külön alkalmazva, vagy vegyítve ezeket. A fuvola- és lantjáték például csupán a dallamot és a ritmust használja, s vannak más ilyen jellegű művészetek is, mint például a sípjáték; magával a ritmussal, dallam nélkül utánoz a táncosok művészete, mert hiszen a ritmusok alakításával ők is utánozzák a jellemeket, szenvedélyeket és tetteket. 

A szavak művészete csak prózát vagy verset használ, s ez utóbbi lehet vagy vegyes formájú, vagy végig azonos versmértékű, de összefoglaló elnevezése máig sincs. Nem rendelkezünk ugyanis közös elnevezéssel Szóphrón és Xenarkhosz mimoszaira és a szókratészi beszélgetésekre, sem arra, ha valaki epikus vagy elégiai, vagy más efféle versmértékben végzi az utánzást - eltekintve attól, hogy az emberek, a versformával kapcsolva össze a költői tevékenységet, ezeket elégiaköltőknek, amazokat meg eposzköltőknek nevezik, nem az utánzás módja szerint jelölve meg a költőket, hanem általában a versmérték szerint. Még azt is &quot;költészetnek&quot; szokták nevezni, ha valamilyen orvosi vagy természettudományi tárgyat foglalnak versbe. Pedig a versmértéken kívül semmi közös nincs Homéroszban és Empedoklészben, úgyhogy amaz joggal nevezhető költőnek, emez viszont inkább természettudósnak, mint költőnek. Ugyanígy azt is költőnek kell neveznünk, aki mindenféle versformát keverve végez utánzást, mint ahogy például Khairémón megírta mindenféle metrumból összekevert rhapszódiáját, a &quot;Kentaurosz&quot;-t. - Ezekről tehát ennyit állapítsunk meg. 

Vannak olyan művészeti ágak, amelyek az említett eszközök mindegyikét használják - tehát a ritmust, a dallamot és a versmértéket -, mint például a dithürambosz- és a nomoszköltészet, meg a tragédia és a komédia; ezek abban különböznek, hogy egyesek egyszerre használják, mások csak felváltva. Szerintem tehát a művészeti ágakat az különbözteti meg, hogy milyen eszközökkel végzik az utánzást. 

==II==

Mivel az utánzók cselekvő embereket utánoznak, vagy kiválóknak vagy hitványaknak kell lenniük (a jellemek szinte mindig csak ezekhez igazodnak, hiszen a hitványság és a kiválóság által különbözik minden jellem): vagy nálunk jobbaknak, vagy rosszabbaknak, vagy hozzánk hasonlóknak, mint ahogy a festők is csinálják: Polügnótosz jobbakat, Pauszón rosszabbakat, Dionűsziosz pedig hozzánk hasonlókat festett. 

Világos, hogy az említett utánzások mindegyikében megvannak ezek a különbségek; az eltérések abból fakadnak, hogy mást-mást utánoznak. A táncban, a fuvola- és lantjátékban is létrejönnek ezek az eltérések, s ugyanígy megvannak a prózában és a versben is: így például Homérosz nálunk jobbakat, Kleophón hozzánk hasonlókat, a thaszoszi Hégemón, az első paródiaíró és Nikokharész, a &quot;Déliasz&quot; írója rosszabbakat utánoz. Hasonlóképpen áll ez a dithüramboszokkal és a nomoszokkal; az embereket is ábrázolhatná úgy valaki, mint ahogy a küklopszokat Timotheosz és Philoxenosz. 

Ebben különbözik a tragédia is a komédiától: ez hitványabbakat, az meg jobbakat akar utánozni kortársainknál. 

==III==

A harmadik különbség abból fakad, hogy egy-egy költő miképpen ábrázol valamilyen tárgyat. Előfordul, hogy ugyanazokkal az eszközökkel és ugyanazt utánozzák, de az egyik költő maga is beszél, mást is megszólaltat (mint ahogy Homérosz teszi), a másik csak ő maga szólal meg, és nem adja át a szót, a harmadiknál viszont az utánzott személyek tevékenykednek és cselekednek. 

Ez a három különbség van meg tehát az utánzásnál, amint már bevezetőnkben is mondottuk: abból fakadnak e különbségek, hogy milyen eszközökkel, mit és hogyan utánoznak. Eszerint például Szophoklész egyrészt olyan utánzó, mint Homérosz, mert mindketten értékes embereket utánoznak, másrészt meg olyan, mint Arisztophanész, mert cselekvő és tevékenykedő embereket utánoznak mindketten. Azért is nevezik egyesek az ő műveiket &quot;drámák&quot;-nak, mert cselekvő embereket (, dróntasz) utánoznak. 

Egyébként a tragédiát és a komédiát a dórok tartják saját vívmányuknak. A &quot;komédiá&quot;-ra a megaraiak tartanak igényt, mondván, hogy náluk a demokrácia idején keletkezett, és a szicíliaiak, mert onnan való Epikharmosz, a költő, aki jóval korábban élt, mint Khionidész és Magnész. A &quot;tragédiá&quot;-t némely peloponnészosziak igénylik a magukénak, és bizonyítékul hozzák fel a kifejezéseket is: ők a falvakat -nak (kómé) nevezik, az athéniak pedig -nak (démosz), úgyhogy a -okat (kómódosz) nem a &quot;felvonulni&quot;  (kómazein) ige alapján nevezték el, hanem arról, hogy a falvakban bolyongtak, lenézve a várostól; a &quot;cselekedni&quot; igét is ők fejezik ki a  (drán), az athéniek viszont a  (prattein) szóval. 

Az utánzás különbségeiről, s hogy hány van és milyenek, elég ennyit elmondanom. 

==IV==

Úgy látszik, a költészetet egészében két ok hozta létre, mégpedig természetes okok. Az utánzás vele született tulajdonsága az embernek gyermekkorától fogva. Abban különbözik a többi élőlénytől, hogy a legutánzóbb természetű, sőt eleinte éppen az utánzás útján tanul is; mindegyikünk örömét leli az utánzásban. Ezt bizonyítja a művészi alkotások példája: vannak dolgok, amelyeket önmagukban nem szívesen nézünk, de a lehető legpontosabb képünk szemlélése gyönyört vált ki belőlünk, mint például a legcsúnyább állatok vagy a holtak ábrázolásai. Ennek az az oka, hogy a felismerés nemcsak a bölcsek számára gyönyörűség, hanem a többiek számára is - csak éppen kisebb mértékben. Azért örvendenek a képek nézői, mert szemlélet közben megtörténik a felismerés, és megállapítják, hogy mi micsoda, hogy ez a valami éppen ez, és nem más. Ha viszont történetesen előbb még nem látták az ábrázolt tárgyat, akkor nem az utánzás adja az élvezetet, hanem a művészi feldolgozás, a szín vagy valami más ilyen ok. 

Mivel természettől megvan bennünk az utánzás, az összhang és a ritmus érzéke - s világos, hogy a versmértékek csak a ritmus részei -, a kezdettől fogva legtehetségesebbek lassankint előre haladva, rögtönzéseikből fejlesztették ki a költészetet. A költészet az egyes költők sajátos jelleme szerint vált szét: a komolyabbak a szép tetteket és a kiváló emberek tetteit utánozták, a közönségesebbek pedig a hitványakét, először költve gúnydalokat, mint ahogy mások himnuszokat és dicsérő énekeket. 

A Homérosz előtti időkből senkinek a gúnyverseit nem tudjuk megemlíteni, pedig valószínű, hogy sok volt, Homérosztól kezdve pedig már van is, mint például az ő &quot;Margitésze&quot; és a hasonlóak. Ezekben a megfelelő versmérték, az iambosz került alkalmazásra; azért nevezik a gúnydalt most is iambosznak, mert ebben a versmértékben gúnyolták (, iambidzon) egymást. - A régiek közül tehát egyesek hőskölteményeket, mások iamboszokat költöttek. Mint ahogy Homérosz a komoly tárgyaknak elsőrendű költője volt - mert nem egyszerűen jó, hanem drámai felépítésű utánzásokat alkotott -, ugyanúgy a komédia formáját is ő jelölte ki elsőként, nem a gáncsoskodást, hanem a nevetségest alakítva drámailag. A &quot;Margitész&quot; olyan viszonyban van a komédiával, mint az &quot;Íliász&quot; és &quot;Odüsszeia&quot; a tragédiával. 

Mikor a tragédia és a komédia már kifejlődött, a költők - akik természetük szerint egyik vagy másik költészeti ághoz vonzódtak - az iamboszok helyett komédiákat, illetve az eposzok helyett tragédiákat kezdtek írni, mivel ezek a formák jelentősebbekké és tekintélyesebbekké váltak amazoknál. Más kérdés azonban annak megvizsgálása, hogy a tragédia már tökéletessé alakult-e vagy nem - akár magukat a műveket, akár színházi előadásukat véve figyelembe. 

Kezdetben - mint említettem - rögtönző jellegű volt a tragédia meg a komédia is. Azt a dithürambosz énekesei, ezt meg a sok városban most is dívó phallikus dalok előadói fejlesztették ki lassanként. Sok változáson keresztül, a tragédia végül megállapodott, mikor megkapta természetének megfelelő alakját a színészek számában is. Ezt először Aiszkhülosz emelte egyről kettőre, csökkentve a kar szerepét, és a párbeszédet állítva a középpontba; a három színészt és a díszletezést Szophoklész vezette be. 

Ami a terjedelmet és a jelleget illeti: rövid történetekből és nevetséges helyzetekből fejlődött magasztossá, a szatírjátékhoz illő jelleg megváltozásával; versmértéke ugyanakkor a tetrameter helyett az iambosz lett (eleinte ugyanis a terametert használták, mert a műfaj szatírjátékszerű és táncosabb jellegű volt). A párbeszéd megjelenésével maga a természet találta meg a megfelelő versmértéket, mivel a metrumok közül az iambosz beszélhető legjobban; ezt bizonyítja, hogy beszélgetés közben leginkább iamboszokat mondunk, hexametereket pedig csak ritkán, ha kilépünk a közönséges beszédből. Ami az epizódok bőségét és az egyes részek díszítési módját illeti, arról ne beszéljünk, mert sok munkába kerülne részletes taglalásuk. 

==V==

A komédia, mint mondottuk, a hitványabbak utánzása, nem a rosszaságé a maga egészében, hanem a csúfságé, amelyhez hozzátartozik a nevetséges is. A nevetséges ugyanis valami hiba, vagyis fájdalmat és így kárt nem okozó csúfság, amilyen - rögtöni példával élve - a komikus álarc: rút és torz valami, de nem okoz fájdalmat. 

A tragédia változásai és e változások kezdeményezői közismertek, a komédiáé azonban - mivel kezdetben nem vették komolyan - nem. Még kart is csak későn adott a komédiajátékosoknak az arkhón, s ezek is önkéntesek voltak. Csak akkortól emlékeznek meg e műfaj elismert költőiről, amikor már kialakult formát öltött a komédia. Hogy ki alakította ki az álarcokat vagy a prológust, a színészek számát és a többi mozzanatot, nem ismeretes. Költött mesét először Epikharmosz és Phormisz alkalmazott. A komédia eredetileg Szicíliából származott; az athéniek közül elsőként Kratész kezdte elhagyni a személyes gúnyolódó jelleget, hogy általános érvénnyel alkalmazzon párbeszédet és cselekményt. 

Az eposz megegyezik a tragédiával abban, hogy komoly tettek vagy emberek versmértékben történő utánzása. Különböznek viszont a versmértékben, mert az eposzé egyfajta és elbeszélő jellegű, s ezen felül terjedelemben is. A tragédia ugyanis leginkább egyetlen nap idejére terjed, vagy csak kevéssel haladja meg, az eposznak viszont nincs meghatározott időtartama, bár ezzel eleinte a tragédiákban is ugyanúgy bántak, mint az eposzokban. Elemeik részben azonosak, részben csak a tragédiára jellemzők; ezért aki a tragédiáról tudja, hogy értékes-e vagy gyenge, meg tudja ítélni az eposzokat is. Mert ami megvan az eposzban, az megvan a tragédiában is; de ami ez utóbbiban van meg, az nincs meg mind az eposzban. 

==VI==

A hexameterben írt utánzásról és a komédiáról később fogunk beszélni; tárgyaljuk meg viszont a tragédiát, kiemelve lényegének a mondottakból adódó meghatározását. A tragédia tehát komoly, befejezett és meghatározott terjedelmű cselekmény utánzása, megízesített nyelvezettel, amelynek egyes elemei külön-külön kerülnek alkalmazásra az egyes részekben; a szereplők cselekedeteivel - nem pedig elbeszélés útján -, a részvét és a félelem felkeltése által éri el az ilyenfajta szenvedélyektől való megszabadulást. &quot;Megízesített&quot; beszédnek azt nevezem, amelynek ritmusa, harmóniája és dallama van; az &quot;egyes elemek külön-külön&quot; azt jelenti, hogy egyes részek csak a versmértékkel hatnak, mások viszont énekkel is. Mivel az utánzást cselekvő személyek végzik, először is szükségszerűen része a tragédiának a színpadi díszlet, azután az ének és a nyelvezet, mert ezek által megy végbe az utánzás. Itt nyelvezetnek a versmértékek alkalmazását nevezem, az ének jelentése pedig úgyis világos. 

Mivel a tragédia valamilyen cselekvés utánzása, cselekvő személyek hajtják végre, akiknek bizonyos meghatározott jelleggel kell rendelkezniük, jellemüknek és gondolkodásuknak megfelelően; ezen az alapon állapítjuk meg a cselekedetek jellegét is, s a cselekedeteknek két természettől adott oka van, a jellem és a gondolkodásmód, ezek szerint érnek célt vagy vallanak kudarcot. 

A cselekedet utánzása a történet; történetnek itt a cselekmények összekapcsolódását nevezem, jellemnek azt, aminek alapján meghatározzuk a cselekvők jellegét, gondolkodásmódnak pedig azt, ahogy a beszélők előadnak valamit vagy gondolatukat kifejezik. 

Az egész tragédiának tehát hat alkotóeleme kell hogy legyen, ezek által kapja meg jellegét a tragédia, mégpedig; a történet, a jellemek, a nyelv, a gondolkodásmód, a díszletezés és a zene. Két elem eszköze, egy módja, három tárgya az utánzásnak - ezeken kívül semmi más nincs. Ezeket jó néhány tragédiaíró úgyszólván különálló eszközökként használja fel. A díszletezés ugyanis megvan mindben, s a jellem, a történet, a nyelv, a zene és a gondolkodásmód ugyanígy. 

A legfontosabb ezek közül a tettek összekapcsolása, mert a tragédia nem az emberek, hanem a tettek és az élet utánzása. A szerencse és a szerencsétlenség is a cselekvésben van, és a cél is valamilyen cselekedet, nem valamiféle elvont jelleg; az emberek jellemük szerint lesznek olyanok, amilyenek, de tetteik szerint lesznek szerencsések vagy ellenkezőleg. Egyáltalán nem azért cselekszenek, hogy jellemeket utánozzanak, hanem a jellemek nyilatkoznak meg a tettek által. Ezért a cselekedetek - vagyis a történet - a tragédia célja, a cél pedig minden közt a legfontosabb. Cselekmény nélkül nem is léteznék tragédia, de jellemek nélkül még lehetne. 

Valóban, a legtöbb új költő tragédiáiból hiányoznak a jellemek, és általában sok ilyen költő van, mint ahogy például a festők között Zeuxisz viszonyul Polügnótoszhoz: ez kitűnő jellemfestő, amannak festészetében azonban semmi jellem nincs. Sőt, ha valaki összerakna erkölcsös beszédeket, nyelvezettel és gondolkodásmóddal jól megalkotva, akkor sem végezné el azt, ami a tragédia feladata; sokkal inkább megteszi ezt a szegényesebb eszközű tragédia, ha van benne történet, azaz a  cselekedetek összekapcsolása. 

A további legfontosabb tényezők, amelyek által a tragédia a lélekre hat, a történet elemei: a fordulatok és a felismerések. Ezt bizonyítja az is, hogy a kezdő költők előbb tudnak a nyelv és a jellemek tekintetében sikeresen alkotni, mint cselekményt szerkeszteni, akárcsak a régi költők is szinte mindnyájan. Tehát a tragédiának az alapja és mintegy lelke a történet, a jellemek csak másodrendűek. Hasonló a helyzet a festészetben is: ha valaki a legszebb festékeket keni is fel, de összevissza, nem gyönyörködtet úgy, mintha alakokat rajzol, még ha csak fehéren is. Hiszen a tragédia a cselekvés utánzása, és ezáltal főleg cselekvő embereké. 

A harmadik elem a gondolkodásmód, vagyis a képesség annak kifejezésére, ami lehetséges és a helyzetnek megfelelő, ami a beszédekben a politika és a retorika körébe tartozik; a régiek ugyanis politikusan, a mostaniak retorikusan beszélő alakokat alkotnak. - A jellem az, ami megvilágítja a törekvést, hogy miféle. Ezért nincs jellem az olyan beszédekben, amelyekben nem világos, mire törekszik, vagy mit kerül a beszélő. A gondolkodásmód pedig az az elem, amely által kimutatják, hogy valami van vagy nincs, vagy általánosságban jelentenek ki valamit. 

A negyedik elem a beszédek nyelve. Amint előbb is esett szó róla, nyelvnek nevezem a szavak által való közlést, ami versben és prózában ugyanúgy hat. - A hátralevők közül az ének az &quot;ízesítések&quot; legfontosabbika. A díszletezés is figyelemkeltő, de a legkevésbé művészi és legkevésbé tartozik sajátképpen a költészethez; a tragédia hatása ugyanis előadás és színészek nélkül is létrejön - azonkívül a díszletezés kivitelezésében a díszletmester mestersége illetékesebb a költőkénél. 

==VII==

Ezeket meghatározva, beszéljünk most már arról, milyennek kell lennie a cselekmény összekapcsolásának, mivel ez az első és legfontosabb eleme a tragédiának. Megállapítottuk, hogy a tragédia befejezett és teljes cselekmény utánzata, amelynek meghatározott terjedelme van. Mert van olyasmi is, ami teljes, de egyáltalán nincs meghatározott terjedelme. 

Teljes az, aminek van kezdete, közepe és vége. Kezdet az, ami nem következik szükségképpen valami más után, utána viszont valami más van vagy történik. A vég - ellenkezőleg - az, ami más után van vagy előtt történik (vagy szükségszerűen, vagy a gyakoriság alapján), utána viszont nincs semmi más. A közép az, ami más után következik, s ami után is van valami más. A jól összeállított történeteknek tehát nem lehet csak úgy akárhonnan kezdődniük, sem találomra bevégződniük, hanem az ismertetett fogalmakat kell megfelelően felhasználni. 

Továbbá: mivel a szép - akár élőlény, akár bármiféle dolog - bizonyos részekből tevődik össze, nem akárhogy összerakottnak kell lennie, hanem megfelelő nagyságúnak. A szépség ugyanis a megfelelő nagyságban és rendben van, s ezért sem a túl kicsi élőlény nem lenne szép, mert a szemlélet az érzékelhetetlenhez közeledve végül összezavarodik, sem a túl nagy, mert ekkor meg a szemlélet nem is tud működni, s a szemlélők elől az egység és teljesség eltűnik, mint például egy tízezer stadion nagyságú élőlény esetében. Amint a tárgyaknak és az élőlényeknek bizonyos, mégpedig jól áttekinthető nagyságúnak kell lenniük, ugyanúgy a történeteknél is megfelelő terjedelem szükséges, amelyet jól emlékezetben lehet tartani. 

A nagyság meghatározása azonban az előadásokhoz és a hallgatók felfogóképességéhez való viszonylatban nem a költészet tudományának feladata. Mert ha, mondjuk, száz tragédiának kellene versenyeznie, nyilván vízórával mérnék a versenyt, ahogyan más alkalommal is szokásos. Ami a dolog természetes határát illeti, terjedelem szempontjából - az áttekithetőség határán belül - mindig a nagyobb lesz a szebb. Hogy egyszerű meghatározással éljünk, amekkora terjedelmen belül - a valószínűségnek vagy a szükségszerűségnek megfelelően, egymás után következve - végbemegy a szerencsétlenségből szerencsébe, vagy a szerencséből szerencsétlenségbe való átfordulás, az a megfelelő határa a terjedelemnek. 

==VIII==

Attól még nem lesz egységes a történet, mint egyesek vélik, hogy egy személyről szól. Végtelen sok dolog történhet ugyanis egy emberrel, amelynek némelyikéből egyáltalán nem lesz egység; ugyanígy egy embernek sok tette is lehet, amelyekből nem lesz semmiféle egységes cselekmény. Ezért mindazok a költők hibáznak, akik csak Hérkalész- vagy Thészeusz-eposzt és ilyesfajta költeményeket írnak, abból kiindulva, hogy mivel Héraklész egy személy volt, a történet is szükségképpen egységessé válik. Homérosz viszont, mint ahogy egyebekben is kiemelkedik, úgy látszik, ebben a tekintetben is helyesen ítélte meg a dolgot, akár mesterségbeli tudása, akár vele született tehetsége következtében: például az &quot;Odüsszeiá&quot;-t alkotva nem írt bele mindent, ami csak Odüsszeusszal történt - például hogy a Parnasszoszon megsebesült, meg hogy a gyülekezésnél őrültnek tettette magát -, mert ezek közül egyikből sem következett a másik szükségszerűen, vagy a valószínűség alapján. Nem; olyan egységes cselekmény szerint szerkesztette meg az &quot;Odüsszeiá&quot;-t s hasonlóképpen az &quot;Íliász&quot;-t is, amilyenről beszéltünk. 

Szükséges tehát, hogy - amiképpen a többi utánzó művészetekben is egy tárgy egységes utánzásával van dolgunk - ugyanígy a történet, mivel cselekmény utánzása, egységes és teljes cselekményt utánozzon; a cselekmény részeinek pedig úgy kell összekapcsolódniuk, hogy egyetlen rész áttétele vagy elvétele nyomán szétessék és összekavarodjék az egész - hiszen ami meglétével vagy hiányával nem befolyásolja a mű értelmét, az tulajdonképpen nem is része az egésznek. 

==IX==

Az elmondottakból az is világos, hogy nem az a költő feladata, hogy valóban megtörtént eseményeket mondjon el, hanem olyanokat, amelyek megtörténhetnek és lehetségesek a valószínűség vagy a szükségszerűség alapján. A történetírót és a költőt ugyanis nem az különbözteti meg, hogy versben vagy prózában beszél-e (mert Hérodotosz művét versbe lehetne foglalni, és versmértékben ugyanígy történetírás maradna, mint versmérték nélkül), hanem az, hogy az egyik megtörtént eseményeket mond el, a másik pedig olyanokat, amelyek megtörténhetnének. Ezért filozofikusabb és mélyebb a költészet a történetírásnál; mert a költészet inkább az általánosat, a történelem pedig az egyedi eseteket mondja el. 

Az általános az, ahogy egy bizonyos ember bizonyos meghatározott módon beszél vagy cselekszik, a valószínűség vagy a szükségszerűség szerint, s erre az általánosra törekszik a költészet, bár egyéni neveket gondol ki; az egyedi viszont az, hogy például mit tett ténylegesen Alkibiadész, vagy milyen élményben volt része. A komédia viszonylatában ez már világossá vált: szerzőik a történetet a valószínűség alapján alkotják meg, s így a szereplőknek tetszés szerinti neveket adnak, nem úgy, mint az iambosz-írók, akik egyes konkrét emberekről írnak. A tragédiában viszont kitartanak a történeti nevek mellett. Ennek az az oka, hogy a lehetséges hihető is: a meg nem történt eseményekről nem hisszük el, hogy lehetségesek, de világos, hogy a megtörténtek lehetségesek, mert nem történtek volna meg, ha lehetetlenek lettek volna. 

Némely tragédiában egy-két ismert név van, a többi pedig kitalált, másokban viszont egyáltalán nincs ismert név, mint például Agathón &quot;Antheusz&quot;-ában, ahol a cselekmény és a szereplők neve egyként a szerző kitalálása, de azért semmivel sem kevésbé gyönyörködtet. Nem kell tehát feltétlenül arra törekedniük a költőknek, hogy ragaszkodjanak a hagyományos történetekhez, amelyekről a tragédiák szólnak. Nevetséges is lenne erre törekedni, mikor a legelterjedtebb történetek is csak kevesek számára ismerősek, mégis mindenkit gyönyörködtetnek. 

Világos tehát, hogy a költőnek inkább a történet, mint a versforma mesterének kell lennie, amennyiben az utánzás révén lesz költővé, utánzásának tárgyát pedig a tettek alkotják. Semmivel sem kevésbé költő, ha megtörtént eseményeket ír meg, mert némely megtörtént eseménynél semmi akadálya sincs, hogy olyan legyen, amilyen a valószínűség alapján lenne; ennyiben ő azoknak az eseményeknek a költője lesz. 

Az egyszerű történetek és cselekmények közt legrosszabbak azok, amelyek epizódokkal vannak túlzsúfolva. Epizódokkal túlzsúfoltnak nevezem azt a történetet, amelyben az egymás utáni epizódok nem a valószínűség és nem a szükségszerűség alapján következnek be. Ilyeneket a rossz költők azért csinálnak, mert rossz költők, a jók viszont a versenybírák kedvéért; ha ugyanis versenyre szánt darabokat írnak, és ezért a lehetőségen túl nyújtják a történetet, sokszor kényszerülnek eltérni a helyes sorrendtől. Továbbá: a tragédia nem pusztán egy teljes cselekménynek az utánzása, hanem félelmes és szánalmat keltő eseményeké, s ezeket az érzelmeket leginkább az váltja ki, ha az események a várakozás ellenére, de egymásból következőleg történnek. Így a csodálatos is jobban hat, mint ha magától vagy véletlenül történnék, mert a véletlenek közül is azok a legcsodálatosabbak, amelyek mintegy célzatosan következtek be, mint például amikor Mitüsz szobra Argoszban rázuhant a gyilkosra, és megölte, mikor a szobrot nézegette. Az ilyen események nem úgy tűnnek fel, mintha merő véletlenből történtek volna, s az ilyen történetek szükségszerűen szebbek is lesznek. 

==X==

A történetek egy része egyszerű, más része bonyolult, mivel a cselekedetek is - amelyeknek utánzásai a történetek - természetszerűleg ilyenek. Egyszerűnek azt a cselekményt nevezem, amelynek - meghatározásunk szerint - folyamatos és egységes menetében fordulat vagy felismerés nélkül következik be a változás; bonyolultnak pedig azt, amelyben a változás felismerés vagy fordulat, vagy mindkettő következtében jön létre. Ennek azonban magából a cselekmény szerkezetéből kell létrejönnie úgy, hogy az előzményekből a szükségszerűségnek vagy a valószínűségnek megfelelően következzék be. Nagy különbség ugyanis, hogy valamilyen esemény valaminek a következtében, vagy egyszerűen valami után történik. 

==XI==

A fordulat - amint már meghatároztuk - a végbemenő dolgok ellenkezőjükre való átváltozása, mégpedig, ahogy mondani szoktuk, a valószínűség vagy a szükségszerűség szerint. Az &quot;Oidipusz&quot;-ban például azért jön a hírnök Oidipuszhoz, hogy megörvendeztesse, és eloszlassa anyja miatti félelmét, de amikor felvilágosítja arról, hogy ő ki valójában, éppen az ellenkezőjét éri el. Vagy például a &quot;Lünkeusz&quot;-ban már halálra szánva hurcolják Lünkeuszt, Danaosz pedig követi, hogy megölje, s úgy alakulnak az események, hogy Danaosz hal meg, Lünkeusz pedig megmenekül. 

A felismerés, mint neve is jelzi, a tudatlanságból a tudásba való átváltozás, amely a boldogságra vagy szerencsétlenségre rendelt emberek örömére vagy fájdalmára következik be. Legszebb a felismerés, ha ugyanakkor fordulat is történik, mint az &quot;Oidipusz&quot;-ban. Vannak más felismerésfajták is, mert - mint említettük - élettelen és tetszés szerinti tárgyakra is, meg arra is vonatkozhatnak, hogy valaki megtett-e valamit vagy nem tett meg. De leginkább illik a történethez - vagyis a cselekményhez - az, amelyről fentebb beszéltünk; mert az ilyen felismerés és fordulat vagy félelmet, vagy szánalmat vált ki, és éppen ilyen cselekedetek utánzása a tragédia, amint leszögeztük; a szerencse és a szerencsétlenség is ilyen felismerésekkel következik be. Mivel a felismerés bizonyos emberek felismerése, előfordul, hogy csak az egyik ismeri fel a másikat, s ebből kiviláglik, hogy a másik kicsoda; de előfordul az is, hogy kölcsönösen felismerik egymást, mint ahogy Íphigeneiát felismeri Oresztész a levélküldésből, ahhoz viszont, hogy az őt felismerje, másik felismerés szükséges. 

A történetnek tehát ez a két része: a fordulat és a felismerés; a harmadik a szenvedés. A fordulatról és a felismerésről már volt szó. A szenvedés pusztító és fájdalmas cselekmény, mint amilyenek a nyíltszíni halálesetek, a mértéktelen fájdalmak, megsebesülések s más hasonlók. 

==XII==

A tragédia részeit, amelyeket alkotóelemekként kell felhasználni, már ismertettük. Terjedelem és beosztás szempontjából a következő részekre választható szét: prologosz, epeiszodion, exodosz, kardal ( - khorikon) - ez utóbbi lehet felvonuló (parodosz) vagy álló (sztaszimon) kardal. Ezek minden tragédiában egyaránt megvannak, sajátságosak viszont a színpadi dalok és kettősök (kommoszok). 

A prologosz az a zárt része a tragédiának, amely a kar bevonulását megelőzi; az epeiszodion a tragédiának az a zárt része, amely  két teljes kardal között foglal helyet; az exodosz a tragédiának az a zárt része, amely után már nincs kardal; a kardalrészek közül a parodosz a teljes kar első megszólalása, a sztaszimon a kar anapesztus és trocheus nélküli dala, a kommosz pedig a kar és a színpadi személyek közös panaszdala. 

A tragédia alkotórészeit, amelyeket elemekként fel kell használni, már előbb ismertettük; terjedelem és beosztás szempontjából pedig ezek a részek különíthetők el. 

==XIII==

Mire kell törekedniük és mitől kell óvakodniuk a történet megalkotóinak, és hogyan jön létre a dráma hatása - erről kell beszélni, az elmondottakhoz kapcsolódva. 

Mivel a legszebb tragédia szerkezetének nem egyszerűnek, hanem bonyolultnak, félelmetes és szánalmat keltő események utánzásának kell lennie - mert ez a sajátsága az ilyen utánzásnak -, először is világos, hogy nem szabad derék, erényes embereket úgy bemutatni, amint boldogságból szerencsétlenségbe hullnak, mert ez nem félelmetes vagy szánalmat keltő, hanem felháborító. Hitványakat sem szabad úgy bemutatni, amint szerencsétlenségből szerencsés állapotba jutnak, mert mind közt ez illik a legkevésbé a tragédiához; abból ugyanis, amire szüksége van, nincs meg benne semmi, mert nem emberséges, és nem kelt szánalmat, sem félelmet. Nagyon hitványakat sem szabad úgy bemutatni, amint boldogságból szerencsétlenségbe hullnak: az ilyen történet emberi érzéseket kelt ugyan, szánalmat és félelmet viszont nem, mert az előbbi a méltatlanul szerencsétlenséget szenvedőt, az utóbbi pedig a hozzánk hasonlót illeti meg (a szánalom a méltatlanság, a félelem a hasonlóság miatt); ami viszont ebben az esetben történik, sem félelmet, sem szánalmat nem kelt. Marad tehát a közbülső lehetőség: az olyan ember, aki nem emelkedik ugyan ki eredményével és igazságosságával, de nem gonoszsága és hitványsága miatt zuhan szerencsétlenségbe, hanem valamilyen, éppen a nagy tekintélyben és boldogságban élők közt előforduló hiba következtében, mint például Oidipusz, Thüesztész és az ilyen nemzetségekből való más nevezetes férfiak. 

A jól felépített történet tehát - egyesek felfogásával szemben - inkább egyszerű legyen, mint kettős kimenetelű, és a változás ne szerencsébe vigyen a szerencsétlenségből, hanem ellenkezőleg, szerencséből szerencsétlenségbe, mégpedig ne hitványság, hanem valamely súlyos tévedés miatt, amelyet olyan ember követ el, amilyenről beszéltünk, vagy inkább még jobb, mint rosszabb. Ezt bizonyítja a valóság is: eleinte a költők tetszés szerint az éppen kéznél levő történeteket vették sorra elő, most pedig alig néhány nemzetségről írják a legszebb tragédiákat, mint például Alkmeónról, Oidipuszról, Oresztészről, Meleagroszról, Thüesztészről és Télephoszról meg a többiekről, akik szörnyű dolgokat szenvedtek, vagy cselekedtek. Ilyen szerkesztés alapján jön létre a művészi mesterség szempontjából legsikerültebb tragédia. 

Ezért tévednek azok, akik Euripidészben kifogásolják, hogy éppen ezt csinálja tragédiáiban, és hogy sok közülük szerencsétlenséggel végződik. Ez ugyanis - mint kifejtettük - helyes, s leginkább az bizonyítja a helyességet, hogy a versenyeken és a színpadon az ilyen művek bizonyulnak a legtragikusabbaknak, ha egyébként jól vannak megalkotva, és hogy Euripidész - ha egyebekben nem is jól építi fel a szerkezetet - jóval tragikusabbnak bizonyul a többi költőnél. 

Csak másodsorban jöhet az a némelyek által elsőrendűnek minősített szerkezet, amely kettős megoldást tartalmaz, mint az &quot;Odüsszeia&quot;, vagyis ellenkező kimenetelű a jók és a gonoszok számára. Ez csak a nézők szellemi gyengesége következtében látszik elsőrendűnek; mert a költők a közönséget követik, annak kívánsága szerint írnak. Ez azonban nem a tragédiából származó gyönyörűség, hanem inkább a komédia jellemzője; ez utóbbiban még azok is, akik a mítosz szerint halálos ellenségek (mint Oresztész és Aigiszthosz), végül összebarátkozva vonulnak le a színpadról, és egyik sem öli meg a másikat. 

==XIV==

A félelem és a szánalom létrejöhet a dráma látványából, de magából a cselekményből is. Ez utóbbi az előnyösebb, és ez illik a jó költőhöz. Mert látványosság nélkül is úgy kell megalkotni a történetet, hogy a hallgatót maguk az események is megrendítsék és szánalomra indítsák, mint Oidipusz története. A látványosság keltette hatáshoz művészietlen és külsőséges eszközök is elegendők. Azoknak, akik a látványosság által nem a félelmetes, csak a csodaszerű hatást váltják ki, semmi közük a tragédiához; mert nem akármilyen gyönyörűséget kell várni a tragédiától, hanem azt, ami sajátja. Mivel pedig a költőnek a szánalomból és félelemből származó gyönyörűséget kell felidéznie utánzás által, világos, hogy ezt az eseményekbe kell beleköltenie. 

Nézzük meg, miféle esemény tűnik félelmetesnek vagy szánalomkeltőnek. Ilyen tettek szükségszerűen vagy barátok, vagy ellenségek, vagy közömbös emberek között történnek meg. Ha ellenség teszi ellenséggel, abban nincs semmi szánalomkeltő, sem ha megteszi, sem ha csak akarja megtenni, kivéve magát a szenvedést. Hasonló a helyzet, ha egymás iránt közömbös emberek cselekszenek így. Ha azonban baráti vagy rokoni viszonyokon belül megy végbe a szenvedés - mint például ha testvér a testvért, fiú az atyját, anya a fiát vagy a fiú az anyját megöli, vagy meg akarja ölni, vagy valami más ilyenfélét tesz -, ez szánalmat kelt; ilyen témákat kell keresni. 

A hagyományos történeteket nem szabad megváltoztatni, például azt, hogy Klütaimnésztrának Oresztész, Eriphülének Alkmeón kezétől kell meghalnia. Magának a költőnek kell azonban egyes mozzanatokat kitalálnia és a hagyományt ügyesen felhasználnia. - Fejtsük ki világosabban, mit értünk azon, hogy &quot;ügyesen&quot;. A tett úgy is végbemehet, mint a régi költőknél, vagyis hogy a cselekvő személyek tudatosan és ismert személy ellen követik el tettüket, ahogy Euripidész is beállította a gyermekgyilkos Médeiát. Végbemehet úgy is, hogy megteszik ugyan, de tudtukon kívül követik el a szörnyűséget, s csak később ismerik fel a rokoni kapcsolatot, mint Szophoklész Oidipusza; ebben az esetben maga a tett általában kívül esik a cselekményen, de magában a tragédiában is sor kerülhet rá, mint például Asztüdamasz &quot;Alkmeón&quot;-jában vagy a &quot;Megsebzett Odüsszeusz&quot; Télegonosza esetében. Végül a harmadik lehetőség az, hogy a tudatlansága miatt valami jóvátehetetlenre készülő ember felismeri a valóságot, még mielőtt cselekednék. Más lehetőség nincs, mert szükségképpen vagy cselekszenek, vagy nem, és vagy tudatosan, vagy nem. 

Ezek közül a legrosszabb az, ha valaki tudatosan akar cselekedni, de mégsem cselekszik; ez visszataszító, de nem tragikus, mivel a tragikus szenvedés nincs meg benne. Ezért nem is szoktak így alkotni, legfeljebb kevesen, és csak néha, mit például az &quot;Antigoné&quot;-ban, ahol Kreónt Haimón meg akarja ölni. A második eset az, amikor el is követik a tettet. Jobb, ha a tettes tudatlanul cselekszik, és a tett után következik be a felismerés; így nincs benne visszataszító, és a felismerés megrendítővé válik. Leghatásosabb az utolsó eset, mint például a &quot;Kreszphontész&quot;-ben, ahol Meropé meg akarja ölni a fiát, de nem öli meg, hanem felismeri, vagy az &quot;Íphigeniá&quot;-ban, ahol a nővér fivérét, a &quot;Hellé&quot;-ben pedig a fiú anyját éppen ki akarja szolgáltatni, amikor végül mégis felismeri. - Ennek következtében, mint említettük, már régóta csak néhány nemzetségről szólnak a tragédiák. A költők ugyanis, amikor témát kerestek, nem mesterségbeli tudás alapján, hanem véletlenül találtak rá erre a hatásra a történetekben; szükségképpen találkoztak tehát azoknál a nemzetségeknél, amelyekben ilyen szenvedések estek meg. 

A cselekmény megszerkesztéséről és arról, hogy a történetek milyenek legyenek, ezzel eleget beszéltünk. 

==XV==

A jellemekkel kapcsolatban négy dologra kell törekedni. Az egyik és legelső, hogy derék legyen. Jelleme, mint mondtuk, akkor lesz valakinek, ha beszéde vagy cselekvése világosan mutat valamilyen célt, bármilyen legyen az, s derék lesz, ha derekas. Minden nemben megvan ez: a nő és a rabszolga is lehet derék, bár amaz gyengébb, emez pedig általában hitvány. 

A második követelmény az, hogy a hőshöz illő legyen. Mert van férfias jellem, de a nőhöz nem illik, hogy férfias és félelmetes legyen. 

A harmadik a hagyományhoz való hasonlóság. Ez nem azonos azzal, hogy a jellemet deréknak és megfelelőnek ábrázolják, amint előbb említettük. 

A negyedik a következetesség. Még akkor is, ha egy következetlen embert utánoznak, és ilyen jellemet ábrázolnak, magának az ábrázolásnak következetesen következetlennek kell lennie. 

A jellemből nem szükségszerűen következő hitványság példája Menelaosz az &quot;Oresztész&quot;-ben; az illetlené és meg nem felelőé Odüsszeusz panaszdala a &quot;Szküllá&quot;-ban vagy Melanippé beszéde, a következetlenségé az &quot;Íphigeneia Auliszban&quot;, mert könyörgése egyáltalán nem illik későbbi magatartásához. 

A jellemeknél is - akár a cselekményszövésben - mindig törekedni kell a szükségszerűségre vagy a valószínűségre, úgy, hogy az, amit egy bizonyos ember egy bizonyos módon mond vagy cselekszik, szükségszerű vagy valószínű legyen, s egyik dolog a másik után szükségszerűen vagy valószínűen következzék. Világos tehát, hogy a cselekmény megoldásának is magából a jellemzésből kell következnie, nem a gépezet alkalmazásából, mint a &quot;Médeiá&quot;-ban és nem úgy, mint az &quot;Íliász&quot;-ban az elhajózással kapcsolatos események. Ezt a bizonyos gépezetet a színpadi cselekményen kívül eső dolgoknál kell felhasználni, olyanoknál, amelyek vagy régebben történtek, vagy amelyeket az ember nem tudhat, vagy amelyek csak a jövőben esnek meg, s megkívánják a megjóslást és a bejelentést, mert tudásukat az isteneknek adjuk meg. Semmiféle ésszerűtlenségnek nem szabad lennie a cselekményben, de ha mégis előfordul, akkor csak a tragédián kívül, mint Szophoklész &quot;Oidipusz&quot;-ában. 

Mivel a tragédia a nálunk jobb emberek utánzása, a jó arcképfestők módján kell eljárni, akik visszaadják ugyan az egyéni alakot és a mintához hasonlókat festenek, de egyben szebbekké teszik őket. Így a költő is, amikor haragos, könnyelmű és más hasonló jellemű embereket utánoz, ilyenekként, de ugyanakkor derék emberekként is ábrázolja őket, mint ahogy Homérosz Akhilleuszt a keménység mintájaként, de ugyanakkor kiváló emberként. 

Ezekre kell tehát figyelni, továbbá a költészethez szükségszerűen kapcsolódó érzésekre, mert ezen a téren gyakran lehet hibát elkövetni. Ezekről azonban megfelelően beszéltünk már kiadott műveinkben. 

==XVI==

Hogy mi a felismerés, arról már előbb volt szó. A felismerésnek öt fajtája van. Az első és legkevésbé művészi, melyet ügyetlenségük miatt a legtöbben használnak, a jelek által történő felismerés. E jelek közül egyesek örökletesek - mint a lándzsa, amelyet a földszülöttek hordanak, vagy a csillagok, mint Karkinosz &quot;Thüesztész&quot;-ében -, mások szerzettek; ez utóbbiak egy része a testen van, mint a sebhelyek, más része azon kívül, mint a nyaklánc, vagy mint a &quot;Türó&quot;-ban a teknő. Ezeket lehet jobban vagy rosszabbul alkalmazni: például Odüsszeuszt a sebhelyről máshogy ismeri fel a dajka és máshogy a disznópásztor. A hitel kedvéért alkalmazott és egyéb ilyesféle jelek kevésbé művésziek; a fordulatból következők viszont, mint például a lábmosásnál, jobbak. 

A második fajta a költő által kitalált jelek alkalmazása; ezért ezek sem művésziek. Ilyen például az &quot;Íphigeneiá&quot;-ban, amikor a hősnő felismeri, hogy amaz Oresztész; Íphigeneia ugyanis a levél által lesz felismerhető, Oresztész meg azt mondja, amit a költő akar, nem pedig azt, amit a hagyományos történet mond. Ez a mód közel áll a fentebb említett hibához, mert a hősnő akár valamilyen külső jelet is viselhetett volna. Ugyanez a helyzet Szophoklész &quot;Téreusz&quot;-ában az orsó hangjával. 

A harmadik az emlékezet általi felismerés, amikor valaki lát valamilyen megindító dolgot, mint például Dikaiogenész &quot;Küprosziak&quot; című darabjában, ahol Teukrosz a festmény láttán feljajdul, vagy az Alkinoosznál elhangzó történet kapcsán, amikor Odüsszeusz a lantost hallgatva s visszaemlékezve könnyekre fakad. Így kerül aztán sor felismertetésükre. 

A negyedik következtetés alapján történő felismerés, mint a &quot;Síri áldozók&quot;-ban, hogy tudniillik valaki hasonló érkezett meg, senki más hasonló nincs, csak Oresztész, tehát ő érkezett meg. Ilyen a szofista Polüidosz darabjában is a felismerési mód Íphigeneiára vonatkozólag; valószínű ugyanis, hogy Oresztész úgy következtessen, a nővérét feláldozták, és neki magának is az a sorsa, hogy feláldozzák. Ugyanígy következtetik ki Theodektész &quot;Tüdeuszá&quot;-ban, hogy ő, aki fia megtalálása végett jött, saját maga pusztult el, valamint a &quot;Phineidák&quot;-ban, ahol a hely láttán következtetnek a végzetre, arra, hogy itt kell meghalniuk, mert itt tették ki őket. 

Van olyan következtetésből létrejövő felismerés is, amely egy másik személy téves következtetésével van összekapcsolva, mint például az &quot;Odüsszeusz, a hamis hírnök&quot;-ben: az ugyanis, hogy Odüsszeusz feszíti ki az íjat és más senki, a költő beállítása, s erre épül a másik szereplő kijelentése, hogy fel fogja ismerni az íjat, amelyet nem is látott: az a beállítás azonban, hogy amaz ezáltal fel fogja ismerni, téves következtetés. 

Mind közt legjobb az a felismerés amely magából a cselekményből, meglepetés bekövetkeztével, a valószínűség alapján jön létre, mint Szophoklész &quot;Oidipusz&quot;-ában és az &quot;Íphigeneiá&quot;-ban. Ez utóbbiban megfelel a valószínűségnek, hogy a leány egy levelet akar az ifjúra rábízni. Csak az ilyen felismerések mentesek a kigondolt jelektől, mint amilyenek a nyakláncok. A következtetés alapján létrejövő felismerés értéke csak ezek után következik. 

==XVII==

Úgy kell megszerkeszteni és szöveggel kidolgozni  a történeteket, hogy a lehető legszemléletesebbek legyenek. A költő így a dolgokat maga előtt látja, mintegy az események szemtanújaként a legvilágosabban megtalálja, hogy mi a megfelelő, és legkevésbé kerüli el figyelmét ennek ellenkezője. Bizonyíték erre az, amit szemére vetettek Karkinosznak. Amphiaráosz ugyanis nála kilép a szentélyből, s ez - mivel nem képzelte el szemléletesen - elkerülte a figyelmét; meg is bukott a színpadon, mert a nézők megharagudtak miatta. 

Amennyire lehetséges, a szereplők magatartásába is bele kell helyezkednie a költőnek; a legvalószerűbb hatást ugyanis - a természeti azonosság következtében - azok keltik, akik maguk is az illető szenvedély állapotában vannak, és így az izgatott izgat fel, és a haragos kelt haragot a legvalóságosabban. Ezért a költészet inkább a született tehetség, mint a megszállottság dolga; mert amazok jó képzelőtehetségűek, emezek meg csak eksztatikus hajlamúak. 

A költőnek először nagyjából kell felvázolnia a hagyományozott és önállóan kitalált történeteket, azután epizódokkal ellátnia és teljes terjedelmében megírnia. A &quot;nagyjából&quot; alatt pedig ezt értem, az &quot;Íphigeneia&quot; példáján szemléltetve: egy leányt fel akarnak áldozni, de ő az áldozók számára érthetetlen módon eltűnik, és egy más vidékre jut, ahol az a szokás, hogy az idegeneket feláldozzák az istennőnek, s ő ezt az áldozópapi tisztséget kapja meg; később történetesen odaérkezik a papnő fivére (az, hogy odakerülését valamiért az isten rendelte el, kívül esik a cselekmény egészén, az pedig, hogy miért, kívül esik a mítoszon), odaér, fogságba kerül, s már feláldoztatás előtt áll, mikor felismeri nővérét - vagy úgy, ahogy Euripidész, vagy úgy, ahogy Polüidosz ábrázolta, a valószínűségnek megfelelően, vagyis úgy hogy nemcsak nővérének, hanem neki magának is a feláldoztatás  sorsára kell jutnia, s éppen ebből következik be a megmenekülés. 

Ezek után kell az egyes szereplőknek nevet adva megalkotni az epizódokat is, hogy szerves alkotórészei legyenek az egésznek, mint például Oresztész esetében az őrjöngés, amely miatt fogságba esik, és a megszabadulás a megtisztulási szertartás következtében. 

A drámákban az epizódok rövidre fogottak, az eposz viszont általuk lesz terjedelmessé. Mert például az &quot;Odüsszeiá&quot;-nak nem is nagy a mondanivalója: valaki sok évig távol van, egy isten szemmel tartja, s ő magára marad; közben otthon az a helyzet, hogy vagyonát a kérők pusztítják, és fia ellen cselt szőnek; ő azonban - viharokon keresztül - hazaérkezik, némelyek felismerik, s ő megmenekül, ellenségeit pedig elpusztítja. Ez a lényeg, a többi csak epizód. 

==XVIII==

Az egész tragédia egyik része a bonyodalom, a másik a megoldás. Az előzmények s a drámai cselekmény egy része képezi általában a bonyodalmat, a többi a megoldást. Bonyodalomnak  nevezem a kezdettől addig a végső részig, ahonnan a változás bekövetkezik a szerencsébe vagy a szerencsétlenségbe, megoldásnak pedig a változás kezdetétől egészen a végéig tartó részt; például Theodektész &quot;Lünkeusz&quot;-ában a bonyodalom: az előzmények és a gyermek elfogatása, majd ezeknek a dolgoknak a megmagyarázása, a megoldás pedig a gyilkossággal való megvádolástól a végéig tart. 

A tragédiának négy fajtája van, mert annyi az alkotóeleme is, amelyekről már szó volt. Az első a bonyodalmas, amelynek lényege a fordulat vagy a felismerés; a második a szenvedélyes, mint az Aiászról és Ixiónról szólók; a harmadik a jellemábrázoló, mint a &quot;Phthiai nők&quot;, vagy &quot;Péleusz&quot;; a negyedik csodás, mint &quot;Phorkiszok&quot; és a Prométheusz-drámák, meg az alvilágban játszódó darabok. A költőnek meg kell próbálnia, hogy mind a négy fajtában sikert érjen el, de ha ez nem lehetséges, akkor abban, amelyik a legfontosabb, és minél többen. Enélkül - mint mostanában is - ócsárolják a költőket, mert, bár mindegyik fajtában kiváló költők működtek, azt kívánják, hogy egyetlen költő múlja felül mindegyik sajátos kiválóságát. 

Egy bizonyos tragédiához viszonyítva egy másik tragédiát azonosnak lehet minősíteni, ha története nem is ugyanaz, de azonos a bonyodalom és megoldás. Sokan vannak, akik jól szerkesztik meg a bonyodalmat, rosszul a megoldást, pedig mindig mindkettő fölött rendelkezniük kellene. 

Arról sem szabad soha elfeledkezni, hogy epikus alkotást nem szabad tragédiának feldolgozni; epikusnak itt a többszörös cselekményt nevezem, mintha például valaki az egész &quot;Íliász&quot;-ból egy dráma cselekményét írná meg. Az eposzban ugyanis az egész terjedelme által kapják meg az egyes részek a megfelelő nagyságot, a drámákban viszont épp ez távolítana el a céltól. Ezt bizonyítja, hogy akik a &quot;Trója pusztulásá&quot;-t egészében dolgozták fel, és nem részenként, mint Euripidész, vagy a &quot;Thébaisz&quot;-t, és nem úgy, mint Aiszkhülosz, azok vagy megbuktak, vagy rossz helyezést értek el - még Agathón is egyedül emiatt bukott meg. A fordulatokban és az egyszerű cselekményekben viszont csodálatosan elérik a költők, amire törekszenek, mert ez a tragikus, ez ébreszt emberi részvétet. 

Van olyan eset is, amikor az eszes, de gonosz ember pórul jár, mint például Sziszüphosz, és a bátor, de igazságtalan ember vereséget szenved. De - Agathón szavával élve - ez is a valószínűséghez tartozik. Valószínű ugyanis, hogy sok dolog megtörténik a valószínűség ellenére is. 

A karnak mintegy a színészek egyikének szerepét kell betöltenie és együttműködnie a játék egész menetével - nem úgy, mint Euripidésznél, hanem úgy, mint Szophoklésznél. A legtöbb költőnél az énekelt részeknek nincs több kapcsolatuk a történettel, mint akár egy másik tragédiával; ezért azután betétdalokat énekelnek, amit elsőként Agathón kezdett el. Pedig hát mi különbség van aközött, hogy betéteket énekelnek vagy egy szövegrészt az egyik tragédiából a másikba visznek át? 

==XIX==

A többi alkotóelemről már szó volt; hátra van még, hogy a nyelvi kifejezésmódról és a gondolkodásmódról beszéljünk. A gondolkodásmódra vonatkozó tudnivalókat a &quot;Rhétoriká&quot;-ban már rögzítettem; ez ugyanis inkább annak a kutatási területnek a sajátos tárgya. A gondolkodásmód körébe tartozik mindaz, amit a beszéd által kell elvégezni: a bizonyítás, a cáfolás, az érzelmek - a szánalom, a félelem, a harag és a többi - felkeltése, ezenkívül a nagyítás és a kicsinyítés is. Világos, hogy a cselekményekben is ugyanezen szempontok szerint kell eljárni, mikor szánalmat, félelmet, nagyítást vagy valószínűséget kell előidézni. Csak abban áll a különbség, hogy a tragédia esetében magyarázat nélkül kell kialakulnia felidézésüknek, a szónoklatban viszont a beszélőre hárul és a beszéd következtében jön létre. Mi lenne ugyanis a szónok szerepe, ha az elgondolás önmagától válnék világossá, és nem a beszéd által? 

A nyelvi kifejezésmódra vonatkozó dolgok közül az elmélet egyik ága: a kifejezés formái. Ez azonban az előadóművészetre s a hasonló foglalatosságok szakértőire tartozik - hogy tudniillik mi a felszólítás, a kérés, az elbeszélés, a fenyegetés, a kérdés vagy a felelet s a többi. Ezeknek tudásából vagy nemtudásából ugyanis semmi komolyan vehető megrovás nem származik a költészetre. Mert ugyan ki venné hiba elkövetésének azt, amit Prótagorasz hibáztat, hogy mikor Homérosz azt hiszi, hogy kér, valójában parancsol, így szólva: &quot;istennő, haragot zengj!&quot;? Prótagorasz szerint ugyanis, valakit  felszólítani arra, hogy valamit megtegyen vagy ne - valójában parancs. Mellőzzük tehát ezt, mint más tudományterülethez, nem a költészet elméletéhez tartozó kérdést. 

==XX==

A beszédnek egészében ezek a részei: betű, szótag, kötőszó, névelő, névszó, ige, ragozás, mondat. - A betű részekre nem bontható hang, de nem mindenféle, hanem csak olyan, amelyből összetett hang jöhet létre. Mert az állatoknak is vannak részekre nem bontható hangjaik, s ezeket mégsem nevezem összetettnek és betűnek. Ennek egyik fajátja: a magánhangzó, a másik a félhangzó és a mássalhangzó. Magánhangzó az, amelynek az ajkakhoz és a fogakhoz való odaütődés nélkül hangja van; félhangzó az, amelynek az odaütődéssel nincs hallható hangja, mint például az sz és r, mássalhangzó pedig az, amelynek az odaütődéssel önmagában nincs hangja, de összetettel együtt hallható lesz, mint például a g és d. Ezek a száj mozgására és a hangképzés helyére nézve különböznek, és abban is, hogy hehezetes vagy anélküli, hosszú vagy rövid, magas, mély vagy közép hangjuk van. Mindezek a dolgok a verstan körébe tartoznak. 

A szótag jelentéstelen, összetett, mássalhangzót és magánhangzót tartalmazó hang; mert a g és r nem szótag a nélkül, de a-val már az (tudniillik gra). Ezek vizsgálata egyébként szintén a verstan elméletéhez tartozik. 

A kötőszó összetett jelentéstelen hang, mint például az &quot;ugyan&quot;, &quot;bizony&quot;, &quot;de&quot; szavak, vagy olyan jelentéstelen összetett hang, amely több jelentéses hangból képes egy új jelentéses hangot létrehozni. - A névelő összetett jelentéstelen hang, amely a mondat elejét vagy végét, vagy valamilyen elválasztást jelöl, például { (phémi =mondok)  (peri=körül) s a többi, vagy olyan jelentéstelen hang amely több jelentéses hang egy kifejezéssé válását sem nem segíti, sem nem is akadályozza, s a mondat elején vagy belsejében áll. 

A névszó összetett jelentéses hang, amely nem fejez ki időt, s amelynek részei nem rendelkeznek külön jelentéssel. Az összetett szavakban ugyanis nem használjuk az egyes részeket külön jelentéssel; például a &quot;Theodórosz&quot; névben a &quot;dórosz&quot; nem jelent semmit. 

Az ige összetett jelentéses hang, amely időt fejez ki, s amelynek egy része sem rendelkezik önálló jelentéssel, mint ahogy a névszóknál sem. Az a szó, hogy &quot;ember&quot; vagy &quot;fehér&quot; nem fejez ki időt, de a &quot;megy&quot; vagy &quot;ment&quot; már kifejezi, amaz a jelent, ez pedig a múltat. 

Ragozása lehet a névszónak, s az igének, kifejezve, hogy valami &quot;ezé&quot; vagy &quot;ennek a részére&quot; van és így tovább, vagy az egyes vagy többes számot, mint például &quot;ember&quot; vagy &quot;emberek&quot;, vagy pedig a beszélgetés módjait, például a kérdést és felszólítást, mert az &quot;elment?&quot; vagy &quot;menj&quot; ugyanannak az igének a hajlítása a fentebbi fogalmak szerint. 

A mondat összetett jelentéses hang, amelynek részei magukban is jelentenek valamit. Nem minden mondat áll igéből és névszóból, mint például &quot;az ember&quot; meghatározása, lehetséges igék nélküli mondat is; egy részének azonban mindig lesz jelentése, mint abban, hogy &quot;Kleón megy&quot; a &quot;Kleón&quot; szónak. A mondat kétféle vonatkozásban lehet egységes, mert vagy egyet fejez ki, vagy több fogalomból összetett; például az Íliász összetétel általi egység, &quot;az ember&quot; meghatározása pedig azért egységes, mert egyet fejez ki. 

==XXI==

A névszó fajtái: egyszerű és kettős. Egyszerűnek nevezem azt, amely jelentéstelen hangokból jött létre, például &quot;föld&quot;; a kettős két részből áll, mégpedig vagy egy jelentésesből - amelynek azonban az összetételben nincs jelentése - és egy jelentéstelenből, vagy mindkét résznek megvan a saját jelentése. Állhat azonban a névszó három, négy vagy több részből is; ilyen a masszaliaiak sok szava, mint például a &quot;Hermokaikoxanthosz&quot;. 

Minden névszó vagy közönséges, vagy idegenszerű, vagy metafora, vagy dísz, vagy mesterségesen képzett, vagy megnyújtott, vagy megrövidített, vagy átcserélt. Közönségesnek nevezem azt a szót, amelyet mindenki használ, idegenszerűnek pedig azt, amelyet az idegenek; világos tehát, hogy ugyanaz a szó idegenszerű és közönséges is lehet, de nem ugyanazok számára. Mert a  (szigünon=hajítódárda) a küprosziaknál közönséges szó, számunkra azonban idegen. 

Metafora a szó más jelentésre való áttétele, mégpedig vagy a nemről a fajra, vagy a fajról a nemre, vagy a fajról a fajra, vagy pedig analógia alapján. Nemről fajra való áttételnek nevezem például ezt: &quot;itt állt meg a hajóm&quot;, mert  lehorgonyozni annyi, mint valamit megállítani. A fajról nemre való átvitel példája: &quot;Odüsszeusz valóban tízezer kiváló tettet hajtott végre&quot;, mert a tízezer általában sokat jelent, és ezt használta a költő a &quot;sok&quot; helyett. Fajról fajra például: &quot;érccel elrabolva lelkét&quot;, vagy &quot;levágva hosszúélű érccel&quot;; itt ugyanis az elrablásnak levágás, a levágásnak pedig elrablás a jelentése, és mind a kettő elvételt fejez ki. 

Analógiának nevezem azt, ha a második úgy viszonylik az elsőhöz, mint a negyedik a harmadikhoz - a költő tehát a második helyett a negyediket, vagy a negyedik helyett a másodikat használja, és esetleg hozzáteszi azt a névszót is, amelyre a metafora vonatkozik, s amelyet ez helyettesít. Így például a boroscsésze úgy viszonylik Dionűszoszhoz, mint a pajzs Arészhez; a költő tehát a boroscsészét Dionűszosz pajzsának, a pajzsot viszont Arész boroscsészéjének nevezheti. Vagy például az öregség úgy viszonylik az élethez, mint este a nappalhoz; a költő tehát az estét a nappal öregségének nevezheti, vagy - mint Empedoklész - az öregséget az élet estéjének vagy alkonyának. 

Egyes analógiáknak nincs megfelelő névszója, de azért ugyancsak kifejezhető; például &quot;magot elvetni&quot; ugyanazt jelenti, mint &quot;ültetni&quot;, nincs azonban olyan névszó, amely a Nap melegének sugárzását fejezi ki; ez azonban úgy viszonylik a Naphoz, mint a vetés a maghoz, és ezért mondjuk, hogy &quot;istenalkotta lángot vetni&quot;. Ezt a fajta metaforát máshogy is lehet alkalmazni, úgy tudniillik, hogy a névszó sajátságaiból, mikor valami idegent hozzáteszünk, valamit el is veszünk - mint például, ha valaki a pajzsot nem Arész boroscsészéjének, hanem bortalan boroscsészéjének nevezné. 

Mesterségesen képzett az a szó, amelyet addig senki sem használt, hanem a költő alkotta meg. Sok szó ilyen új képzésnek látszik, mikor például a költő a szarvakat ágaknak, a papot pedig könyörgőnek nevezi. - Megnyújtott az a szó, amelynek eredeti magánhangzója meghosszabbodik, vagy egy szótagot toldanak bele, mint amilyen a  és  vagy  és ,  vagy  és . Megrövidített az a szó, amelyből valami elmarad, mint például a  vagy  vagy ez: ... - Átcserélt az a szó, ha csak egyik részét hagyják meg, a másikat pedig átalakítják, mint például  helyett. 

A főnevek vagy hímneműek, vagy nőneműek, vagy semlegesek. Hímneműek azok, amelyek ,  és -ra vagy ennek összetételeire végződnek, amilyen kettő van:  és . Nőneműek azok, amelyek hosszú magánhangzóra végződnek, mint amilyenek a ,  és a hosszú . Tehát mind a hímneműek, mind a nőneműek végződésük szerint három csoportra oszlanak: a  és  mint szóvégződés nem jelent külön csoportot. Másféle mássalhangzóra és rövid magánhangzóra nem végződik főnév; -re csak három: , ; ; -ra pedig öt:  . A semlegesek ezekre a hangokra, továbbá -re és -ra végződnek, mint ahogy az -re és a -ra. 

==XXII==

A nyelv kiválósága abban nyilvánul meg, hogy világos, de nem közönséges. Akkor a legvilágosabb a kifejezés, ha közönséges szavakból áll, ekkor azonban alacsonyrendűvé válik, mint például Kleophón és Szthenelosz költészete. Emelkedett és választékos lesz a kifejezés, ha a közhasználatú szavakat szokatlanokkal vegyítik. 

&quot;Szokatlan&quot;-on az idegenszerű szót, metaforát, a megnyújtást és általában mindazt értem, ami eltér a közhasználatútól. De ha valaki csak ilyeneket használna, abból vagy rejtvény születnék, vagy barbárság: ha csak metaforákat, akkor rejtvény, ha pedig csak idegen szavakat, akkor barbárság. Mert a rejtvénynek is az a sajátsága, hogy lehetetlen dolgokat kapcsol össze; a szavak puszta összekapcsolásával még nem lehet rejtvényt alkotni, hanem csak metaforával, mint például &quot;láttam egy férfit tűzzel ércet férfira forrasztani&quot;, s más effélék. Az idegen szavak barbársággal járnak, tehát valamilyen módon vegyíteni kell őket; az idegen szavak ugyanis arra szolgálnak, hogy a kifejezésmód ne legyen közönséges és alacsonyrendű; hasonlóképpen a metafora, a dísz és a többi említettek. A közönséges szavak viszont biztosítják a kifejezés világosságát. 

Nem kevéssé segítik a kifejezésmód világosságát - anélkül, hogy közönségessé tennék - az olyan eszközök, mint a megnyújtások,  rövidítések és a szavak megváltoztatása. Azáltal ugyanis, hogy másképpen hangzik, mint a mindennapi beszéd, a kifejezés szokatlanná lesz, elválik a közönségestől viszont azáltal, hogy a megszokotthoz kapcsolódik, világos is marad. Ezért indokolatlan az ilyen nyelvhasználat kárhoztatása, s helytelenül gúnyolja a költőket például az idősebb Eukleidész, aki szerint könnyű a költő dolga, ha tetszése szerint megnyújthatja a szavakat, és gúnyverseket is ír hasonló modorban, mint például: 

 ==(Epikharészt láttam, mint Marathón felé ment) és: 

 ==(nem kedvelve annak helleboroszát). 

Ha eltúlozza valaki ezt a módszert, persze nevetségessé válhat, mert minden kifejezési módban mértéket kell tartani. Ha ugyanis a metaforákat, az idegen szavakat és a többi ilyen fajtát ügyetlenül alkalmazzák, az ugyanazt a hatást váltja ki, mintha szándékosan nevettetési céllal használnák. 

A megfelelő kifejezések előnyös voltát megvizsgálhatjuk az epikus költeményekben, ha közhasználatú szavakat teszünk a helyükbe. Ugyanígy ellenőrizheti állításunk igazát bárki, ha a szokatlan szavak, metaforák és más ilyen kifejezések helyébe közönséges szavakat tesz. Így például Aiszkhülosz és Euripidész ugyanolyan iambikus sort költöttek, s az utóbbi csak egy közhasználatú szót cserélt ki egy szokatlannal, mégis az ő verssora jól hangzik, Aiszkhüloszé pedig ügyetlenül; ez utóbbi ugyanis a &quot;Philoktétész&quot;-ben ezt mondja: 

 ==(a fekély, amely lábam húsát eszi) - 

Euripidész viszont az  (=eszi) helyett a  (=lakomázik) szót használja. 

Épp ilyen a különbség, ha e helyett: 

==(most pedig ennyire apró, hitvány, semmirekellő) 

- köznapi szavakat használva ezt mondhatnánk: 

 ==(most pedig ennyire kicsiny, gyönge és csúnya), 

vagy e helyett: 

 ==(egy faragatlan széket tett oda és kicsiny asztalt) - 

a következőket írnánk: 

 ==(egy ócska széket tett oda és pici asztalt), 

vagy pedig e helyett: 

 ==(a szirtes part visszhangzik) - 

ezt: 

 ==(a szirtes part zajong). 

Ariphradész tehát alaptalanul gúnyolja a tragédiaírókat, hogy olyan nyelven írnak, amelyen senki sem beszél, például  e helyett:  vagy  a   helyett, és  meg  és így tovább. Mivel ugyanis nincsenek meg a mindennapi nyelvben, a szóbeli kifejezést a megszokott fölé emelik; Ariphradész azonban épp ezt nem értette meg. 

Bár általában igen fontos az említett formákkal, összetételekkel és szokatlan szavakkal helyesen élni, mégis legfontosabb a metaforák használata, mert csak ezt nem lehet másoktól eltanulni, ez a tehetség jele. A jó metaforák használata a hasonló vonások felismerésén alapul. - A névszók közül az összetételek a dithüramboszba illenek, a szokatlan szavak a hősi verssorba (vagyis a hexameterbe), a metaforák az iamboszokba. A hősi verssorokban az említettek mind felhasználhatók; az iamboszokba pedig, mivel ez utánozza leginkább az élő beszédet, azok a névszók illenek, amelyeket a beszédben bárki használna: a közhasználatú névszó, a metafora és a dísz. 

A tragédiáról és a cselekvésben való utánzásról legyen elég annyi, amit elmondottunk. 

==XXIII==

Az elbeszélő és verses utánzásra vonatkozólag világos, hogy az eseménysorozatot - akárcsak a tragédiákban - drámaian kell megszerkeszteni, vagyis az egységes és teljes cselekmény köré, amelynek eleje, közepe és vége van, hogy mint egy egészet alkotó lény, a rá jellemző gyönyörűséget adja meg, és ne hasonlítson szerkezete a történeti művekéhez, amelyekben szükségszerűen nem egy cselekményt, hanem egy korszakot mutatnak be, s ami csak abban történt egy vagy több emberrel, de az egyes történetek csak esetlegesen kapcsolódnak egymáshoz. Mert például ugyanabban az időben történt a szalamiszi tengeri ütközet és Szicíliában a karthagóiak elleni csata, azonban nem irányultak egy közös célra; ugyanígy egyéb, egymást követő időszakokban is olykor egyik esemény a másik után történik, de közös végcél nem következik belőlük. Sajnos, a költők nagy része éppen ezt téveszti szem elől. 

Homérosz, mint már beszéltünk róla, ebben is csodálatra méltónak tűnik a többi költővel szemben: tudniillik a háborút - bár kezdete és vége is volt - nem próbálta egészében feldolgozni; ebben az esetben ugyanis a cselekmény túlságosan terjedelmes és áttekinthetetlen lett volna; vagy ha a terjedelemben mértéket tartott volna, az események tarkasága miatt bonyolódott volna össze a cselekmény. Ő ehelyett egyetlen részt emelt ki s több epizódot iktatott közbe (a hajók katalógusát stb.), amelyekkel költeményét változatossá tette. A többiek ellenben egy személyről egy időszakról és egy sokrészes cselekményről írnak, mint a &quot;Küpria&quot; és a &quot;Kis Íliász&quot; költője. 

Ezért mind az &quot;Íliász&quot;-ból, mind az &quot;Odüsszeiá&quot;-ból csak egy vagy esetleg két tragédiát lehetne megalkotni, a &quot;Küpriá&quot;-ból viszont többet, s a &quot;Kis Íliász&quot;-ból legalább nyolcat. A fegyverek odaítélése, Neoptolemosz, Philoktétész, A koldulás, Trója pusztulása, Az elhajózás, Szinón, és A trójai nők. 

==XXIV==

Továbbá az eposzköltészetben ugyanazoknak a fajtáknak kell meglenniük, mint a tragédiában - az egyszerűnek, bonyolultnak, jellemábrázolónak, szenvedélyesnek. Alkotórészei is ugyanazok, az éneken és a látványosságon kívül: fordulatokra, felismerésekre, jellemábrázolásra és szenvedélyekre van benne szükség, meg arra, hogy a gondolatok és a megszövegezés is művésziek legyenek. Mindezeket Homérosz alkalmazta elsőként és megfelelően. Mindkét költeménye sajátos: az &quot;Íliász&quot; egyszerű és szenvedélyes, az &quot;Odüsszeia&quot; bonyolult - mert egészében felismerésekből áll - és jellemábrázoló. Ezen túlmenőleg, a szöveg és a gondolkodás tekintetében is mindenkit felülmúlt. 

Különbözik viszont az eposz a tragédiától szerkezetének nagyságában és versmértékében. A nagyság meghatározásául elegendő az, amit mondottunk: elejétől végéig áttekinthetőnek kell lennie. Ennek az a feltétele, hogy a régiekhez képest kisebbedjenek a szerkezetek, és a tragédiák egy előadásra szabott terjedelméhez közeledjenek. A terjedelem növelésére az eposz sok sajátos eszközzel rendelkezik. A tragédia keretében ugyanis nem fér el több egyszerre történő cselekmény utánzása, csak az az egy, amelyet a színpadon a színészek előadnak, az eposzban viszont - mivel elbeszélés - sok dolgot lehet egyszerre végigvinni, s ezek által, mint szerves részei által, növekszik a költemény terjedelme. Így ez előnyös a magasztos jelleg, a hallgató hangulatának befolyásolása és a változatos epizódokkal való díszítés szempontjából; mert az egyhangúság, amely hamar kelt unalmat, megbuktatja a tragédiákat. 

A hősi versmérték alkalmasságát a gyakorlat bizonyította be. Mert ha valaki más vagy többféle mértékben költene elbeszélő utánzást, az oda nem illőnek bizonyulna; a hősi versmérték a legnyugodtabb és a legfenségesebb. Azért fogadja magába leginkább az idegen szavakat és a metaforákat is, mert az elbeszélő utánzás amúgy is nagyszerűbb a többinél; az iambosz és a tetrameter mozgékony s ez a tánchoz, az a cselekvéshez illik. Még helytelenebb, ha valaki összekeveri ezeket, mint például Khairémón. Senki nagyszabású költeményt nem alkotott másban, mint hősi versmértékben, hiszen amint mondtuk, maga a természet tanít meg rá, hogy a hozzá illőt kell választani. 

Homérosz sok mindenért méltó a dicséretre - többek között azért is, mert a költők közül egyedül ő tudja világosan, hogy mit is kell csinálnia. A költőnek saját magának ugyanis nagyon keveset szabad beszélnie, mert nem ilyen értelemben utánzó. A többiek szinte végig maguk vannak előtérben, és csak keveset és kevésszer utánoznak; Homérosz viszont - rövid bevezető után - azonnal felléptet egy férfit vagy nőt, vagy más, de jellemzett alakot; nála semmi nincs jellem nélkül, mindenkit jól jellemez. 

Az eposzokban és a tragédiákban is alkalmazni kell a csodás elemet. Az eposz azonban jobban elbírja az ésszerűtlenséget, ami a csodálatost leginkább előidézi, hiszen nem lehet látni a cselekvő személyt. Például: Hektór üldözésének körülményei a színpadon nevetségeseknek látszanának, hogy tudniillik a görögök csak állnak és nem üldözik, Akhilleusz meg tiltóan int nekik - az eposzokban viszont az ilyesmi észre sem vehető. A csodálatos elem élvezetet okoz; ezt bizonyítja, hogy mindenki hozzátesz valamit ahhoz, amit elmesél, hogy tetszést arasson. 

Elsősorban Homérosz tanította meg a többieket is arra, hogyan kell nem igaz dolgokat elmondani. Ennek a módja a téves következtetés. Ha ugyanis egy bizonyos dolog léte esetén egy másik is megvan, vagy megtörténte esetén a másik is megtörténik, az emberek azt hiszik, hogy ha az utóbbi megvan, akkor az előbbi is szükségszerűen megvan vagy megtörténik; ez azonban nem igaz. Ezért, ha az első nem igaz, valami mást kell hozzátenni, ami az első léte esetén szükségszerűen van vagy megtörténik; éppen mert tudjuk, hogy ez utóbbi igaz, elménk tévesen azt következteti, hogy az előbbi is valóban létezik. Ezt példázza az &quot;Odüsszeia&quot; lábmosás-jelenete. 

Inkább kell választani a lehetetlen, de valószínűsíthető, mint a lehetséges, de hihetetlen dolgokat. A történeteket nem szabad ésszerűtlen elemekből összeállítani, sőt lehetőleg ne is tartalmazzanak semmi ésszerűtlent, de ha mégis, az maradjon a történeten kívül - mint például az, hogy Oidipusz nem tudja, miképpen halt meg Laiosz -, ne kerüljön be magába  drámába, mint az &quot;Élektrá&quot;-ban a püthói játékok elmesélése vagy a &quot;Müsziaiak&quot;-ban Télephosz néma vándorlása Tegéából Müsziába. Nevetséges azt állítani, hogy így a történetből elvész valami, mert már eleve nem szabadna ilyesmit közbeszőni. Ha azonban mégis megtette a költő, akkor ésszerűbben kell beillesztenie a helytelent is; például az &quot;Odüsszeiá&quot;-ban is a partraszállítással kapcsolatos ésszerűtlenségek nyilván helytelennek látszanának, ha rossz költő írta volna meg, ebben az esetben viszont a költő más szépségekkel megédesítve eltűnteti a helytelenséget. 

A szövegezésre azokban a  szegényesebb részekben kell nagy gondot fordítani, ahol sem a jellemábrázolásnak, sem a gondolatiságnak nincs különösebb szerepe. A túlságosan pompázó szöveg viszont elhomályosítja a jellemábrázolást és a gondolatokat. 

==XXV==

A problémákról és megoldásukról, számukról és jellegükről a következő áttekintéssel lehet felvilágosítást nyerni. Mivel a költő utánzó - éppúgy, mint a festő vagy bármelyik más képmásalkotó -, szükségszerűen mindig az egyiket kell választania azon három ábrázolási lehetőség közül, hogy (1) valami milyen volt vagy milyen, (2) milyennek mondják vagy látszik, illette (3) milyennek kell lennie. Mindez a szövegben közönséges szavak vagy idegen szavak és metaforák által nyer kifejezést; és mert ezek használatát megengedjük a költőknek, a nyelvi kifejezésnek sokféle érzelmi hatása van. Hozzátehetjük, hogy a helyesség mértéke nem azonos a politikai beszéd és a költészet, illetve valamely más művészet és a költészet viszonylatában. 

Magának a költészetnek kétféle hibája lehet: az egyik saját magából következik, a másik járulékos. Ha ugyanis lehetetlenséget választ utánzása tárgyául, ez a hiba saját maga lényegéhez tartozik; de ha helyes tárgyválasztás mellett olyan hibát követ el, hogy például a ló mindkét jobb lábát előre teszi, vagy általában valamelyik tudománnyal szemben követ el hibát - például az orvostudománnyal vagy akármelyik mással szemben lehetetlenséget állít -, ez nem tartozik a lényeghez. Ilyen módon, ezek alapján vizsgálódva kell e problémák területén a kifogásokat megcáfolni. 

Először vizsgáljuk meg a magára a költői művészetre vonatkozó problémákat. Lehetetlenségeket alkotni hiba; de mégis helyeselhető, ha az ábrázolás eléri a maga sajátos célját. Céltudatosan ugyanis akkor alkot a költő, ha a választott módon hatásosabbá teszi az egyik vagy másik részt, mint például Hektór üldözésénél. Ha azonban ezt a célt jobban vagy ugyanígy elérhette volna a művészetnek megfelelő úton is, semmi nem igazolná a hibát - hiszen, ha lehetséges, egyáltalán nem szabad hibát elkövetni. 

Továbbá: magában a művészetben van-e hiba, vagy valamilyen más járulékos elemben? Kisebb baj ugyanis, ha a művész nem tudja, hogy a nőstény szarvasnak nincs szarva, mint ha hamis utánzatot fest. Ezenfelül, ha az a kifogás merül fel, hogy az ábrázolás nem valóságos, hanem olyan, amilyennek az ábrázolt dolognak lennie kellene, Szophoklész szavaival lehet cáfolni, tudniillik, hogy ő olyanoknak ábrázolja az embereket, amilyeneknek lenniük kellene, Euripidész pedig olyanoknak, amilyenek a valóságban. - Ha egyik módon sem lehet cáfolni a kifogásokat, akkor a hagyományra lehet hivatkozni, mint például az istenekről szóló történetek esetében: ezeket talán valóban nem lehet sem kijavítva elmondani, sem a maguk igaz voltában, hanem az a helyzet, ahogy Xenophanész állítja - tény viszont, hogy így mesélik el. Más dolgok aligha voltak régente jobbak, de olyanok voltak, amilyenek, például a fegyverekkel kapcsolatban: &quot;kelevézük a földben állt, a nyelénél ütve be mind&quot;, mert akkor ez volt a szokás, mint az illíreknél még most is. 

Azzal kapcsolatban, hogy valamit helyesen vagy helytelenül mondtak vagy tettek, nemcsak magát a tettet vagy szót kell megvizsgálni, hogy jó-e vagy hitvány, hanem a cselekvőt vagy a beszélőt is, hogy kivel szemben, mikor, miért vagy mi miatt tette, például valami nagyobb jóért, hogy az megtörténjék, vagy valami nagyobb rosszért, hogy azt elkerülhesse. 

A nyelvezetre vonatkozó kifogásokat azzal lehet cáfolni, hogy idegenszerű kifejezésről van szó. Például abban, hogy &quot;először az öszvéreket&quot;, valószínűleg nem az öszvéreket érti Homérosz, hanem az őröket; vagy amikor Dolónról azt mondja, hogy &quot;csúnya volt&quot;, nem az aránytalan testet, hanem a csúnya arcot érti, mert például a krétaiak &quot;szépnek&quot; a szép arcút nevezik; az is, hogy &quot;erősebbre keverd&quot;, nem tiszta bort jelent, mintha iszákosoknak készülne, hanem azt, hogy &quot;erősebben&quot; keverje. 

Más esetekben metaforákként használtak egyes kifejezéseket, mint például: &quot;az istenek és férfiak mindnyájan egész éjjel aludtak&quot;, s közvetlenül utána: &quot;amikor a trójai síkságra nézett, fuvolák és sípok hangját&quot;, mert a &quot;mindnyájan&quot; metaforaként áll a &quot;sokan&quot; helyett, a &quot;mind&quot; ugyanis valami sok; az &quot;egyedül nem részesül&quot; ugyancsak metafora, mert az &quot;egyedül&quot; a &quot;legismertebb&quot; helyett áll. 

A hangsúlyozás alapján is lehet ilyen hatást elérni, ahogy a thaszoszi Hippiasz megoldotta:  (= megadjuk neki - megadni neki), meg ezt:  (=amelynek egy része elrothad az esőtől - amely nem rothad el az esőtől). Lehet az elválasztás segítségével is, ahogy Empedoklész:  (= rögtön halandókká váltak, mielőtt megtanulták, hogy halhatatlanok, és az előbb tiszta összekeveredett...). Azután lehet a kétértelműséggel is: &quot;eltelt az éjszaka nagy része&quot;, mert a &quot;nagy része&quot; kétértelmű. Más esetekben a nyelvi  szokás igazít el: például a kevert italokat általában bornak mondják, ezért mondják Ganümédészről is, hogy &quot;bort tölt Zeusznak&quot;, bár az istenek nem isznak bort; vagy például ércműveseknek nevezik a vasat feldolgozó kovácsokat is; ezért mondhatja a költő ezt is: &quot;lábvért újonnan kovácsolt ónból&quot;. Ez egyébként metafora is lehet. 

Amikor úgy látszik, hogy egy szó valami ellentéteset jelent, akkor is meg kell vizsgálni, hogy mi mindent jelenthet a szövegben; például &quot;ebben megakadt az ércdárda&quot; - itt az &quot;ebben megakadni&quot; hányféleképpen lehetséges, így vagy amúgy fogná-e fel valaki? Épp ellenkező módon kell tehát vizsgálódni, mint azok, akik - Glaukón szavával élve - már eleve értelmetlenül elfogultak, és mintha valóban azt mondta volna a költő, ahogy ők értelmezik a szöveget, tetszésük szerint találnak kifogásolnivalót. Ez történt az Íkarioszról szóló hagyománnyal is. Úgy vélik ugyanis, hogy ő lakón volt, tehát helytelen, hogy Télemakhosz nem találkozik vele, mikor Lakedaimónba érkezik. Lehetséges viszont, hogy a dolog úgy van, ahogy a kephalének mesélik: szerintük Odüsszeusz közülük nősült, s a szóban forgó személy neve Íkadiosz, nem pedig Íkariosz. Valószínű, hogy ez a probléma tévedésből származik. 

A lehetetlent általában a költői művészetre, a jobb hatásra, vagy a hiedelemre kell visszavezetni. A költészet szempontjából ugyanis előnyösebb a hihető lehetetlenség, mint a hihetetlen lehetséges. Talán elképzelhetetlenek az olyan emberek, mint akiket Zeuxisz festett, csakhogy ő a valóságosnál jobbaknak festette meg őket, mert a mintát felül kell múlni. 

Az ésszerűtlenséget a hagyományra kell visszavezetni: így kell felelni a kifogásra, s azzal, hogy az ésszerűtlenségek néha nem is azok, mert valószínű, hogy valószínűtlen is történhetik. Az ellentmondásokat úgy kell megvizsgálni, mint ahogy a beszédekben szoktak cáfolni, hogy vajon ugyanez-e, ugyanarra vonatkozik-e és ugyanúgy-e, ahogy a költő mondja, vagy ahogy egy értelmes ember értené. - Megalapozott kifogás azonban az ésszerűtlenség és a hitványság, ha kényszerítő szükség nélkül használják fel, akár az előbbit, mint Euripidész az &quot;Aigeusz&quot;-ban, akár az utóbbit, mint például az &quot;Oresztész&quot;-ben Menelaosz hitványságát. 

A kifogások tehát öt tekintetben emelhetők, hogy tudniillik bizonyos dolgok lehetetlenek, ésszerűtlenek, ártalmasak, ellentmondásosak vagy a művészet szabályai ellen vétnek. A cáfolatok a fenti felsorolás alapján keresendők, s ezek száma tizenkettő. 

==XXVI==

Vajon jobb-e az epikus utánzás, mint a tragikus? - ezt is érdemes megvizsgálni. Ha ugyanis a  kevésbé közönséges a jobb - vagyis amelyik a műveltebb közönséghez van szabva -, akkor világos, hogy a mindenre kiterjedő utánzás közönséges; az ilyen utánzók - mintha meg sem értené őket a közönség, ha nem játszanák el az utánzást - állandóan mozognak, mint ahogy a rossz fuvolások forgolódnak, ha diszkoszdobást kell utánozniuk, és a karvezetőt vonszolják, ha a &quot;Szküllá&quot;-t kell játszaniuk. 

Ilyenfajta utánzás a tragédia, abban az értelemben, ahogyan a régebbiek beszéltek a fiatalabb színészekről: a szerfölött túlzó Kalliaszt Münniszkosz Kallippidésznek gúnyolta, de hasonlóan rossz híre volt Pindarosznak is; s ahogy a fiatalabbak viszonyulnak a régiekhez, úgy viszonylik az egész színművészet az epikához. Emez állítólag a művelt közönséghez szól, amelynek nincs szüksége táncmozdulatokra az előadásban, a tragédia viszont az alacsonyrendű közönséghez, tehát közönséges, és így nyilván alsóbbrendű is. 

Csakhogy először is: ez a kifogás nem a költői művészetre, hanem az előadóművészetre vonatkozik, mert a mozdulatokat túlzásba viheti a rhapszódosz is, mint például Szószisztratosz tette, és az énekes is, például az opuszi Mnászitheosz. Továbbá: a mozgás alkalmazását nem szabad egészében elutasítani, még a táncét sem, hanem csak a közönséges mozdulatokét (mint ahogy Kallippidésznek és mostanában másoknak is szemére vetették, hogy szolgálólányokat és tisztességtelen nőket utánoznak.) 

Egyébként a tragédia mozgás nélkül is megteszi a maga hatását, akárcsak az eposz, hiszen olvasás útján is kiderül az értéke; ha tehát egyebekben kiválóbb, akkor ez a kifogás nem szükségképpen érvényes rá. - És valóban kiválóbb, mert minden megvan benne, ami az eposzban (még ugyanazt a metrumot is használhatja), s ezenfelül a zene és a látványosság, amelyek a leghatásosabban keltenek élvezetet; további előnye, hogy szemléletes a felismerés és a cselekmény következtében, s hogy az utánzás rövidebb terjedelmen belül éri el a célját. A rövidre fogott mű ugyanis gyönyörködtetőbb, mint a hosszú időre elnyújtott - teszem azt, ha valaki például Szophoklész &quot;Oidipusz&quot;-át olyan eposszá dolgozná át, mint az &quot;Íliász&quot;. 

Továbbá: az epikusok utánzása kevésbé egységes. Ezt bizonyítja, hogy akármelyik ilyen utánzásból több tragédia is kitelnék. Ha az eposzköltők egyetlen történetet dolgoznak fel, az rövidre fogva csak egérfarknyinak látszik, viszont a mérsékelt terjedelmet túllépve, felhígul; ezen azt a lehetőséget értem, hogy több történetből kapcsolódjék össze, mint ahogy az &quot;Íliász&quot;-nak és az &quot;Odüsszeiá&quot;-nak is sok ilyen része van, amelyeknek önmagukban is megvan a saját terjedelmük - bár ezek a művek a lehetőségeken belül a legkiválóbbak és viszonylag egységes cselekmények utánzatai. 

Ha tehát a tragédia mindezekben előnyben van, s ezenfelül még a művészi hatásban is (mert nem akármilyen élvezetet kell okozniuk, hanem olyant, amelyről már beszéltünk), világos, hogy értékesebb, mivel az eposznál jobban éri el a célját. 

A tragédiáról és az eposzról, fajtáikról, alkotóelemeikről és részeikről, számukról, különbségeikről, sikerüknek vagy bukásuknak az okairól s a kifogásokról és cáfolataikról legyen elég az, amit elmondtunk.

[[Kategória:Filozófia]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Száz fabula</title>
    <id>281</id>
    <revision>
      <id>4768</id>
      <timestamp>2006-08-29T17:52:23Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>[[Heltai Gáspár/Száz fabula]] átmozgatva [[Száz fabula]] névre: szerző neve a címben</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     = Heltai Gáspár
| cím        = Száz fabula
| szakasz    =
| előző      =
| következő  =
| megjegyzés =
}}

MINDEN JÁMBOR OLVASÓKNAK
KÉVÁN ISTENTŐL MIND LELKI
S MIND TESTI JÓKAT

Szerető uraim és szerelmes atyámfiai! Ím gyűtöttem és egybeszedtem száz fabulát, régieket és újakat. Mi okból műveltem légyen ezt, minden jámbor olvasó megértheti az értelmekből, melyeket minden fabula mellé csináltam, és utánavetöttem. Senkinek e munkámmal nem akartam ártani, senkit nem akartam bosszontani, senkit is megküsebbíteni: És vélem, hogyha valaki e fabulákat jó szűvel meg akarja olvasni, hogy sok jó hasznot vehet belőle. Mert noha e fabulák embertől talált és meggondolt dolgok, de azért ugyan velejesek, és külemb-külemb szép és hasznos tanóságok vannak benne.

De noha ídes és igen jó akaratból felvöttem ezt e munkát (mely bizony nemigen kicsin és alá való), és noha nem kevés haszon jő a jámbor olvasóknak belőle: de mindazáltal tudom, hogy sokan lesznek, kik az én jó szándékomat és nehéz munkámat mind vissza és gonoszra magyarázzák. Mert a szájaveszetteknek akármit adj eleikbe, azért ugyan nem kedvelik: mert a szájoknak íze elveszett. Olyan az irigységnek természete is. Ezeknek ez okaért semmit nem mondok, hanem ezt, hogyha az én munkám nékik nem tetszik, ottan üljenek le, és csináljanak jobbat. Én bizon nem irillem.

Ha ez okaért én is úgy járok, mint a szegény ember fiával és szamarával járt volt, nincs mit tennem. Mert mikoron a szegény vénember hozzávötte volna az ő gyermek fiát, és eleibe vötte volna az ő egyetlenegy szamarát, hogy a városba hajtaná eladnyi, megláták őket az út mellett cselekedő és munkálkodó emberek, és megmeveték a szegény vénembert, mondván: „Bezzek bolond ageb ez. Lá, mint hajtja előtte a szamárt! Nem tud az ageb reája ülni, avagy a gyermeket reá ültötni, mely nehezen járhat, ő maga is csak alég ballaghatik.”

Hallván azt a szegény ember, felültöté a gyermeket a szamárra, és ő maga utánaballaga. Látván azt az út mellett való dolgozók, mondának: „Bezzek bolond vénember ez, mert csak alég ballaghat, mégis nem ült fel a szamárra, hanem a gyermeket ültöté fel reája: maga a gyermek könnyebb volna, és könnyebben járhatna, hogynem ő maga.”

Hallván ezt a szegény vénember, ismeg megmásolá tanácsát, és leszállítá a gyermeket, és ő maga üle fel a szamárra. Látván azt az út mellett munkáló emberek, mondának: „Micsoda hitván kegyetlen vénember ez: ím ő maga felült a szamárra, és utána kell gyalogalni a szegény gyermeknek. Lám ugyan rabbá tötte az önnen fiát, és semmibe nem kímíli a szegény gyermeket.”

A vénember hallván e beszédöket, megharaguvék, és felvoná a gyermeket, és háta megé ültötte azt a szamárra, és elindula a város felé. Mikoron ezt látták volna az út mellett való dolgozó emberek, mondának: „Micsoda bolond és kegyetlen vénember ez? Lám a természet dolgát sem érti meg. Mert azért vagyon a szamárnak oly rövid háta, hogy csak egy ember üljen reá; ez kedig másodmagával hágott a szegény szamárra. Kár, hogy olyan vénember és bolond.”

Hallván azt a szegény vénember, mondá: „E nagy dolog, hogy semmiképpen nem találhatom a módot, hogy úgy cseleködhessem, hogy az embereknek tessék.” És megharagván, mind a négy lábát egybeköté a szamárnak, és egy rudat nyújta által, és mondá a fiának: „Jer, vigyük el: netalán e mód tetszik nékik.” És ketten vinni kezdék a rúdon a szamárt.

Látván ezt az út mellett való emberek, kacagni kezdenek, és mondának: „Ó, bolond vénember mind fiastól, ím így viszik a szamárt. Ki látott soha olyan dolgot? Maga mindketten ülhetnének a szamár hátára, és szépen elhordozná őket a szamár, de látod-é, mint bolondultanak meg mindketten.”

Hallván azt a szegény vénember, igen megbúsula, és mondá a fiának: „Ördeg győzi ezeknek kedvekre cseleködni. Ha imezt műveljük, nem jó, ha amazt műveljük, az sem jó: ha imígy cseleköszünk, nem tetszik nékik: ha amúgy cseleköszünk, az sem jó: Sem ekképpen, sem amaképpen jó. Jer, vessük a vizsla szamárt a vízbe, hogy megmeneködjünk tőle.” És beveték oda a vízbe, és meghala a szegény szamár a vízbe. És ekképpen a szegény vénember az ő fiacskával pénz nélkül és szamár nélkül hazatére.

Ha ez okaért énfelőlem és az én munkám felől így kezdnek ítílni, nincs mit tönnem: el kell azt is tűrnem: miérthogy tudom és bizonságot vöttem róla, hogy az emberek olyanok, hogy senki kedvekre nem cseleködhetik semmit; de mindazáltal nem szinte olyan kába leszek, mint a szegény vénember, hogy munkámat efféle harapásokért és mérges ítíletekért a tűzbe vessem avagy a vízbe hányjam: vaj nem! Hanem megérem avval, hogy jó szándékból és jó lelkiisme¬retből cseleköszem, és afféle irigy lángó irigyöknek mondom: Dicatis meliora.

De mindazáltal hiszem, hogy vannak jámborok, kiknek fog tetszeni e munkám, és kik jó hasznot vesznek belőle: miérthogy nemcsak a puszta fabulákat szörzettem egybe, hanem minden fabulának az értelmét is melléje töttem, melyet megsperköltem és megékösítöttem szent írásokkal és egyéb szép bölcs mondásokkal és közbeszédökkel.

Ajánlom magamat e jámboroknak minden munkáimmal egyetembe, kiknek mindnyájan kévánok Istentől mind lelki s mind testi jókat.

Kolozsvárott, 

HELTAI GÁSPÁR etc.


A BÖLCS EZOPUSNAK
FABULÁI ÉS BÖLCS
OKTATÓ BESZÉDI


ELSŐ FABULA

A kakasról és gyöngyről

Egy kakas a szeméten vakargatván keres vala mit enni. És talála egy szép gyöngyet. Látván kedig azt mondá: „Bezzek szép fénes állatot találtam. De metszek vele? Nem adnék egy árpaszömet rajta etc.”


ÉRTELME

A bölcs Ezópus e fabulával megcsúfolja a tudatlan és goromba népeket, kik semmi írást avagy egyéb szép mester és bölcs dolgokat nem tanoltanak, és miérthogy ítélet nélkül valók, nem tudják azokat megböcsüleni. Avval kedig megelégösznek, hogy valami foldozással ételt-italt és a mindennapi életre valót találhatnak.

Mint a szebeni szőcs mondja volt, midőn a szép török lovat dicsírik volt előtte: „Bizony szép és kellemes marha volna, ha ködment tudna csinálni. De nem tud! Mire való ez okaért?”

MÁSODIK FABULA

A farkasról és a bárányról

Egy farkas, igen szomjú, elméne innya a patakra. Midőn ijutt volna, alátekénte a patakon nagy messze, és láta ott egy báránt, hogy innék a patakból. Alásiete ez okaért a bárányhoz, és mondá annak: „Miért zavarod fel a vizet énnékem? Miért nem hagysz innom?” Mondá a nyavalyás bárány: „Hogy zavaríthattam volna fel a vizet tenéked, holott ide alá ittam legyen: te kedig tova fel, honnég aláfoly ide a víz.” Mondá a farkas: „Micsoda? Lám, szömbe mersz szökni velem! Miért szidogatsz?” Mondá a bárány: „Jaj, nem szidlak, jó uram.” Mondá a farkas: „Mind te, mind szüleid és minden nemzeted ellenségim voltanak énnékem. Az apád is ugyanezen bosszúságot művelé rajtam hat hónappal ezelőtt.” Mondá a bárány: „E világon sem voltam én akkor.” Mondá tovább a farkas: „Mindenütt csak kárt tész. Vetésemet sem tarthatom meg miattad, mert mindenütt elrágod.” Felelé a bárány: „Hogyhogy rághatom el vetésedet, holott nincsen fogam?” Megbúsulván a farkas, mondá: „Pokol érne okadásoddal. Bezzek megfüzetsz.” És ottan megfojtá s megövé.


ÉRTELME

E fabulával írta meg Ezópus e világi dúsoknak és kegyetleneknek hamisságát és kegyetlensé¬gét, hogy nem gondolván sem az Istennel, sem annak igazságával, a szegény ártatlanokat minden ok nélkül megnyomorítják. Dühös nevet költnek az ebnek, csak hogy megölhessék. Vagy ötte meg a hájat, avagy nem, de pálcát keresnek neki. Ugyan bűnes a csörc, vagy vétközett a szegény ember, avagy nem. Pauper ubique iacet. Jaj e nagy hamisságnak!

HARMADIK FABULA

Az egérről, békáról és héjáról

Egy egér futos vala a patak mellett, és eremest általment volna a vízen, de nem lehete. Találván egy békát a parton, tanácsot kérde tőle, miképpen általmehetne a vízen. A béka vévén egy fonalat, megkötte az egérnek a lábát az ő lábához, mondván: „Ülj a hátamra, és én általviszlek: tarts keményen magadat.” Midőn hátára ült volna, a béka beszekelék a vízbe, és úszni kezde. De midőn a kezepin volna, be kezde merülni a vízbe, és az egeret utánavonni fenék felé. Eszébe vévén a nyavalyás egér, mi volna a békának szándékja, kaporcskodni és tusakodni kezde a béka ellen. Midőn ez okaért ketten ekképpen veszeködnének a víz színén, meglátta egy héja az egeret, és alászállván, hertelen megkapá az egeret, és fel kezdé az égbe vinni. És íme tehát rajta függ a fonalon a béka is. És leülvén, mind a kettőt megövé.


ÉRTELME

E fabulával megjelenti Ezópus, mi legyen a hamisságnak és álnakságnak jutalma. Mert igaz az Isten, ki mikoron látja, hogy hamisságból valaki másnak veszedelmére jár, az ő áldott bölcsességéből úgy rendeli azt az igyeközetet, hogy nem másnak, hanem magának főképpen árt vele. Igaz ez okaért a közmondás, hogy valaki a más ember lovának vermet ás, az önnenmaga lovának nyaka szegik meg benne. Jobb ez okaért embernek jámbornak lenni és felebarátjával igazán cseleködni, tiszta szűből, minden álnakság nélkül.

NEGYEDIK FABULA

Az ebről és juhról

Egy komondor beidéze egy juhot a bíró elejbe. És a feleletbe vádolni kezdé a juhot, mivelhogy egy kenyérrel tartoznék néki. A szegény juh meg tagadá, müvelhogy semmivel nem volna adós néki, ezt is mondá, hogy soha szömével sem látta volna. A bíró bizonságra bocsátá ki a pereseket. És midőn a komondor begyűtötte volna a tanúkat, beállatta előszer bizonságul egy farkast a törvénybe. Ez vallván, mondá a bírónak: „Jó bíró uram! Ez állat igen bűnes állat: én jól tudom, hogy a komondor egy kenyeret kölcsenadott néki. Sőt szömemmel láttam.” Másodszor a kányát beállatta: az is úgy válla, mint a farkas. Harmadszor egy saskeselyét beállata, az kedig megszólítván a juhot, mondá: „Te bűnes állat, miért tagadod meg az adósságot, holott tudod, hogy adós légy véle.” Ez okaért a bíró kimondá a szentenciát a tanúknak hamis vallások szerént, müvelhogy a juh tartoznék megfüzetni a kenyeret a komondornak. Az ártatlan juhnak nem lőn mit tenni, hanem elmenvén, elnyíröté gyapjúját, és azt eladván, egy kenyeret vőn rajta, és adá azt oda a komondornak. Azonközben elérközék a tél, és a nyavalyás juh mezítelen lévén, hideggel meghala.


ÉRTELME

E fabula megjelenti, mint nyomorítják a hamis és kegyetlen emberek a szegényeket, kik ártatlanok lévén, nem tudják ügyeket forgatni, sem magokat megoltalmazni, mind törvénybe s mind törvény kővül. Minek okaért szegények mindenha bűnesek, és oda kell füzetniök a csörszet. Egy pokolba mind elfér, mind a hamis bíró, mind a hamis tanúk. Bizon nem használ, hogy ezt mondják: „Nem országunknak törvénye, nem városunknak szokása.” Jaj és örökké való jaj követközik utána.

ÖTÖDIK FABULA

Az ebről és az konc húsról

Egy eb szerencsére talála egy szép konc húst. Azt szájába vévén, által kezde úszni egy folyóvízen. Midőn a vízbe tekéntene, láta, hát egy szép konc hús vala a vízbe. Maga nem hús vala, hanem a szájabeli konc húsnak az árnyéka. És mikoron az árnyék után kapna a vízbe, kiesék a konc hús a szájából, és a víz alávivé, és ekképpen megcsalatkozék az eb, és bánkódván kiméne a partra.


ÉRTELME

E fabula megjelenti, minémű természetűek legyenek a telhetetlenek. Hogy nem tudnak megelégödni az Isten adta javaival, hanem ide s tova kapván, a más ember marháját vadásszák, és magoknak igyeköznek koporítani. De az Istennek akaratjából azt is elvesztik, ami azelőtt nálok volt.

HATODIK FABULA

Az oroszlánról, ökörről, kecskéről és juhról

Egy öker, egy kecske és egy juh egybetársolkodának egy oroszlánnal, és együtt menének vadászni a harasztosba. És midőn egy szarvast fogtanak volna, néggyé vágák azt, hogy megosztoznának véle. Mikoron kedig nyilat készítenének az osztozásra, az oroszlán fél felé tevé az egyik részt, és mondá: „Ez engemet illet. Mert enyim az első rész, miérthogy én oroszlán vagyok, minden vadaknak királya.” A másik részét is elvévén, mondá: „Ez is engemet illet, mert erősb vagyok nálatoknál. A harmadikat is elveszem, mert többet futottam nálatoknál. Ahol vagyon a negyedik rész, de meglátom, ki nyúl hozzá: nyilván barátom nem leszen az, aki hozzányúl.” Alásüték fejeket az ökör, a kecske és a juh, és eltakarodának. És ekképpen marada mind a négy rész a kegyetlen oroszlánnak.


ÉRTELME

Ki-ki mind meglássa, kivel társolkodik egybe. A jámbor, szegény és együgyű ember békét hagyjon a dúsoknak: mert keveset gondolnak sem az Istennel, sem az igazsággal. Ezért szokták mondani közbeszéddel: Nem jó az urakkal cseresznét enni: mert ottan löveldözni kezdnek a magokkal etc.

HETEDIK FABULA

Az oroszlánról, rókáról és szamárról

Egybetársolkodának egy oroszlán, egy róka és egy szamár, és együtt menének vadászni. És mikoron egy szarvast fogtanak volna, mondá az oroszlán a szamárnak, hogy megosztanája. A szamár három részre kezdé osztani a szarvast. Látván azt oroszlán, vigyorogni kezde és az fogait megmutatni. A szamár igen meg kezde ijedni és reszketni. Mondá az oroszlán a rókának: „Oszd meg a szarvast; mert jó látod, hogy semmit nem tud hozzá.” A róka egybeháná mind a három részt, és odaadá az oroszlánnak. Mondá az oroszlán: „Bezzek jámbor vagy. Ugyan mesterséggel tudod az osztást. Hol tanoltad?” Felelé a róka: „A szamárnak ijedsége és félelme tanított reá.”


ÉRTELME

Ugyanazt jelenti e fabula, melyet az előbeli, tudniillik hogy felemáshoz meg ne társolkodjék senki. Mert a hatalmasság ellen nincsen orvosság. A magabíró dúsok nem gondolnak sem törvénnyel, sem igazsággal, sem tisztességgel. Ez a válasz: Úgy akarom, így legyen. Emellett ezt is jelenti e fabula, hogy igen jó, mikor ember eszébe veheti magát, és a más ember kárán és veszedelmén kezd tanolni.


NYOLCADIK FABULA

A farkasról és a daruról

Egy farkas lőn nagy kénlódásba, mert egy darab csont akadott vala a torkába. Nagy sokat ígére, ha valaki volna, ki megmentenéje tőle. Talála egy darura, és mondá annak: „Kérlek, ne hagyj. Hosszú nyakod vagyon, kérlek, ne hagyj: te beérhetsz, és kiveheted torkomból a darab csontot.” A daru benyúla a farkasnak torkába az ő hosszú nyakával, és kivoná a darab csontot belőle. És midőn az ígéretet megkérné a farkastól, felele a farkas, és mondá: „Nem tudom, mit kévánsz. Bezzek hálaadatlan vagy. Mert szájamba vala a nyakad. Nem tudod-é, mely igen hegyes fogaim legyenek: nyilván köszenet volna benne, hogy el nem haraptam fejedet. Ám lásd, ha jól nem cseleködtem veled? Ezt kedig nem gondolván, eljössz, és nem tudom, micsoda jutalmot kévánsz?” Ezt meghallván a daru, megpirula és elméne.


ÉRTELME

E fabula ezt jelenti, hogy minden, aki kárt nem akar vallani, a gonoszságos és álnak embert elkörülje, és véle ne társolkodjék. Sem jámborságod, sem szolgálatod, sem jótéted nem használ őnála, és semminek becsüli. Az ő természeti az, hogy a jót mindenkor gonosszal füzeti meg. Azért igazán szokták ezt mondani: jótétel helyébe mást ne várj.

KILENCEDIK FABULA

Két ebről

Egy komondor temérdek kölykökkel más ebnek háza elejbe méne, és szép szóval kezde az ebnek könyörgeni, mondván: „Jó felem, ím terhes vagyok kölkökkel, és reám érközett az idő. Kérlek, fogadj be házadba, hadd kölykezem ott, mert nincsen szállásom.” Felelé az eb: „Bátor jőj be, nyugodjál itt, és tödd dolgodat: én addig kimegyek a házból.” Midőn annak utána megkölközett volna, és a kölykök valamennyére felnőttenek volna, eljöve az eb, és kéré a komondort, hogy kiürítené a házat. „Mert magamnak is kell” - úgy monda. De az nem akará. Néminemű idő múlva ismeg eljöve az eb, és haraggal kezdé a házát visszakérni. A komondor is haraggal kezde felelni, és mondá: „Mit háborgatsz engemet méltatlan? Lám, reám támodtál. Meglátod, hogy semmi nem kél akaratodban. Erősb vagyok náladnál.” És azonközbe fogait kezdé reá fenni és a kölyköket reá nódítani. Az szegény eb alásüté a fejét, és elkele pironkodni.


ÉRTELME

Erre int e fabula, hogy az ember eszesen cseleködjék, és úgy tegyen jól más emberrel, hogy magát kárba ne ejtse. Nem hiába mondották a régiek: Kötve higgyed komádat, vajki ártalmas a hízelkedő beszéd. Pokolmadár az hipokrita. Egyfelől kenyeret mutat, másfelől követ tart kezében.

TIZEDIK FABULA

Két egérről

Egy egér útra indula, és az úton előtalála egy mezői egeret. És köszene a házi egérnek, és behívá az ő házacskába, és jól kezdé ott tartani makkal, diúval, árpával etc., annak utána békével elbocsátá őtet. Midőn a házi egér dolgát elvégezte volna, betérvén a mezői egérhöz, elhívá azt vendégségbe házához. És hazajutván bevivé egy pincébe, ahol mindenféle eleség vala, és mondá: „Ídes barátom, vígan lakjál! Egyél, ím látod, hogy minden elég vagyon. Efféle jó eleséggel lakom én mindenkor.” Mondá a mezői egér: „Bezzeg jól vagyon dolgod.” Mikoron legjobb lakásban volnának, eljuta a kolcsár, és zörgéssel meg kezdé az ajtót nyitogatni. Megijedvén az egerek, elkezdének futni. A házi egér befutamék az ő szokott lyikába, de a mezői egér, nem tudván semmi lyikot, ide s tova kezde futni, és csak alég szaladhata el. Midőn a kolcsár elment volna, és az ajtót beszegözte volna, eljöve a házi egér, és előhívá a mezői egeret, és mondá: „Mit bánkódol e kevés futásért? Lám megijedtél. Légy vígan. Egyél a jó eledelbe.” Felelé az: „Ámbátor tied legyen a jó eledel és nagy uraság. Lakjál vígan, ha meg nem rettent a mindennapi veszedelem. Én azt akarnám, hogy otthon volnék. Ott, noha nincsen külemb-külembféle drága eledelem, de békességesen élek, és minden rettegés nélkül vagyok. Félelem nélkül eszem a keveset, ami énnékem vagyon; senki nem háborgat, sem kerget. Te kedig mindenkor rettegsz, mindenkoron félelmes szüved vagyon; ím a háznak minden szurdékában egérfogó vagyon. A sok macskának nincsen száma, ki imide, ki amoda kerget. Nyughatatlan dolog a te dolgod. Ez okaért elbúcsúzom tőled” etc.


ÉRTELME

Erre int e fabula, hogy minden ember megelégedjék avval, amit az Isten az ő jóvoltából adott neki, és nagy kazdagságra ne siessen. Mert a nagy kazdagság mellett vagyon félelem, szorgalmatosság, nyughatatlanság. Ha a dúsoktól sokan félnek, bizony őnekik is sokaktól félniök kell. Nyilván a szegény a kazdag és nyugodalomba élő: úgy, ha istenfélő lejend etc.

TIZENEGYEDIK FABULA

A kesseléről és rókáról

Egy kesselő elragadá egy rókának a fiait, és felvivé őket az ő fészkébe, hogy fiainak enni adná azokat. Utánafutamék a róka, és igen könyörge néki, müvelhogy visszaadná néki a fiait. De a kesselő nem gondola könyörgésével, hanem megutálá a rókát, mondván: „Mit csácsogsz? Nem gondolok teveled, holott látom, hogy apró marha vagy. Nem tartok tetőled semmit.” A róka bosszonkodni kezde, és elmenvén apró aszú fát kezde gyűteni és a fa környül rakogatni titkony, amelyen a kesselőnek fészke vala. Annak utána tüzet hoza, és a rakás fát a fa környül meggerjeszté. És midőn a füst mind lángostól fel kezdene menni a fának ágai közübe, és a fa tűznek sebessége miatt csattogni kezdene, megijede a kesselő mind fiastól, és könyörgeni kezde a rókának, mondván: „Kérlek tégedet, ídes barátom, vond el a tüzet, ne gerjesszed: ím aláhordom fiaidat éppen, soha nem bántlak többszer.”


ÉRTELME

E fabula arra inti az urakat és a kazdagokat, hogy kevélyek ne legyenek, és a szegényeket és együgyűeket meg ne utálják. Mert egyik a másikkal jó. Mert ha az úr, nemes, gazdag: ember; nem kevetközik belőle, hogy az együgyű szegény ökör avagy disznó legyen. Bezzeg nem; hanem ő is ember, kinek Istene és teremtője vagyon, ki az emberekre gondot visel. És miérthogy igaz, gyakorta az ő szent bölcsessége által úgy rendeli a dolgot, hogy a nagy urak, dúsok etc. oly nyomorúságban esnek, hogy még a szegény embernek segítsége nélkül szűkelködnek. És gyakorta igen együgyű ember által nagy nyomorúságba és veszedelembe esnek. Azért mondják ezt közbeszéddel: Et formica suam habet iram. Kicsin a hangya: de meg tud azért búsulni.

TIZENKETTEDIK FABULA

A kesseléről, varjúról és csigáról

Egyszer egy nagy csiga kérköszik vala az ő kevélségében, müvelhogy ő félelem nélkül volna, miérthogy jó és erős háza volna, melyet senki meg nem bonthatna. Azonközbe nekiröpüle egy kesselő, és megkapá a csigát, és el kezde vinni. Látván azt egy varjú, hozzárepüle, és mondá a kesselőnek: „Bezzeg jó ragadománt kaptál. De nem használsz véle, hanem ha megtörhetnéd, úgy jól lakhatnál véle. Nehezen lehet kedig tetőled, mert igen kemény a csigának a háza. De tanácsot tudnék adni, hogy könnyen megtörhetnéd.” Mondá a kesselő: „Adj tanácsot, és megosztom a ragadománt veled.” Mondá a varjú: „Ihol vagyon egy kőszál: egyenesen igen felmenj az égbe, és onnég bocsásd alá a csigát, és mikoron a kőszálra esik, ottan eltörik, és úgy ehetjük meg.” Felröpüle ez okaért a kesselő az égbe, és alábocsátá a csigát a kősziklára, és midőn a héja megromlott volna, hozzákapa a varjú, és felcsapá, méglen a kesselő az égből alászálla.


ÉRTELME

A csigán ezt tanoljad, hogy ha az Isten jó egészséggel, tisztességgel, marhával, jószággal etc. szeretett, tehát ne fuvalkodjál fel, és el ne hidd magadat. Mert e világi dicsőség nem állandó. Az Isten gyűlöli a kevélyeket, és ellenek áll, mint Szent Péter mondja. Ha valaki elhiszi magát, és nagynak véli magát, ottan nagyobb és hatalmasb támad őnálánál. Ez is nem mehet szűzen el, mert noha dücsőséges és hatalmas, azért sok ravasz varjú vagyon, mely ottan megcsalhatja. Ekképpen jára a kankó kéncstartó barát és sok dúsok Magyarországba. Ki-ki mind tartson Istentől, és jó lelkiismerettel hivataljába eljárjon, és magát ajánlja az ő szentséges gondja¬viselésének. Ottan nem árthat néki sem ravaszság, sem álnakság.

TIZENHARMADIK FABULA

A hollóról és rókáról

Egy holló egy igen szép darab sajtat ragada egy ablakból, és felröpüle egy magas fára véle. Látván azt egy róka, igen kezdé a sajtot kévánni. És a fa alá méne, és szólni kezde a hollónak, és igen dicsírni, mondván: „Ó, te holló, nemes madár vagy! Nincsen tenéked mása. Szép tollaid vannak, fénesek, melyekkel semmi bársony nem ér; csak hogy szavad szép volna, termethöz hasonló. Hiszem is, hogy szép szavad legyen, de nem hallottam.” A holló igen örüle e dicsíretnek, és elhivé magát; és hogy szép szavát megjelentené a rókának, felfuvalá a torkát, és kinyútá a nyakát, hogy ugyan öregen szólhatna. És midőn a száját megnyitná, kiesék a sajt a szájából. És ottan elragadá a róka a sajtot, és elkezde menni véle. Ottan elszomorkodék a holló, értvén, hogy a róka a jó sajtért tötte volna a szép dicsíreti orációt.


ÉRTELME

Vedd eszedbe magadat! Ha az Isten bölcs: tehát tudta, mint kellett teremteni tégedet, és müvel ajándékozni. Avval elégödjél meg. Ne keress hiábavaló dücsőséget és dicsíretet. Megnézd a lábodnak kaptáját: ne kévánj nagyobb sarut. Mert azok, kik igen dicsírnek tégedet, nem szeretnek; és ha lehet, bizony meglátják, ha a sajtot kikaphatják szájadból. Ártalmasb állat nincsen hipokritánál és hízelködénél.

TIZENNEGYEDIK FABULA

Az oroszlánról, tulokról és szamárról

Egy oroszlány, idés és koros, megerőtlenedett vala, és csak alég ballaghat vala. És midőn elnyútózott volna, eljöve egy vadkan, és tajtékot túrván, megvágá hosszú fogaival az oroszlánnak az oldolát. Másfelől eljövén a tulok, éles szarvaival megöklelé az oroszlánt. Midőn a szamár azt látná, mondá: „Bezzeg gonosz vad ez! Még őseimnek is halálos ellensége volt.” És nekimenvén, az utoljával megrúgá az oroszlánt. Az oroszlán igen fohászkodván, mondá: „Jól vagyon. Mikoron ifjú és erőbe volnék, nagy böcsületbe és tisztességbe valék; mert minden vadak tisztelnek vala engemet, és az én híremet hallván igen megijedének; egynyíhánnak is meghorcoltam a háta bőrét. De mostan nincs mit tönnem: mert kiaggottam belőle. Bosszút nem állhatok. Ez okaért látom, hogy minden reám támad, még az is, kinek nem gonosszal, hanem jóval voltam. Látom ez okaért, hogy csak addig tart a tisztesség és a becsület, méglen a félelem tart. Bezzeg hiába volt minden dicsőségem. No, csak békösséggel kell elszenvednem.”


ÉRTELME

E fabula inti a dúsokat és a hatalmasokat avagy kegyetleneket, hogy el ne higgyék magokat, és a jó szerencsébe ne bízzanak, mert nem állandó, és igen hamar vége lészen és megváltozik. Ez okaért isteni félelemmel és kegyességgel uralkodjanak és bírják az őalatta valókat; és úgy viseljék magokat, hogy ne féljék csak, hanem minden ember szeresse őket. Mert noha urak és hatalmasok, azért ugyan őreájok is érközhetik a nyavalya, mint az egyéb emberekre is. Igaz az Isten, ki mind a kegyetlenséget, mind a döllyeséget megutálja. A kevélyeknek ellene áll (úgy mond Szent Péter). De az alázatosokat szereti, és megajándékozza azokat.

TIZENÖTÖDIK FABULA

A szamárról és szatinról

Egy szamár látá, hogy az ura igen játszódnék egy szatinnal, és hogy törelgötné annak a hátát; és hogy felszeknék mellette a kutya és kelletné magát. Annak felötte, hogy az ura a tánérról enni adna és jóltartaná. És magában gondolkodván a szamár, mondá: „Ha az úr oly igen szereti ezt az apró marhát, mely igen tisztátalan, csak a kevés szekdécseléséért és hízelködéséért, és mind az egész házi nép kedveli: müvel inkább tégedet kezd szeretni, ha te is így hízelködel néki és hozzája törled magadot, holott te szép állat légy, nagy, kinek szép hosszú fülei vannak, és sok dologra vagyok jó; a szatin kedig semmire nem jó, hanem csak hogy balhát szerezzen, és bűzt tegyen a házba.” Látván azonközbe, hogy az ura bejőne az udvarba: ottan elejbe kezde futni, és ordítással kezde hízelködni, és reája szekelvén, a két első lábával meg kezde őtet tapogatni, és azokat a vállaira vetni, és szájával az urának a szakállát bekenni és benyálazni, és lábaival az urát szorítani, annyéra, hogy kiáltani kezde és szolgáit elhíni, hogy megszabadítanák őtet a szamártól. Eljövének ez okaért hertelen minden szolgái, és a szamárra támadván, megverik vala szörnyűképpen, pálcával, kővel és mindennel, ami kezekbe akada. És minekutána jól megdereckölték volna, elvonák őtet az istállóba, és a jászolhoz kötözék, holott csak alég állhat vala a lábán a nagy verésnek miatta.


ÉRTELME

Azt mondják közbeszéddel: A gebét nem illeti a hintószekér. Tehát minden megelégödjék az ő hivataljával, és tovább ne nyúljon, se kévánkozzék, mint az Isten az ő szent és bölcs rendelésé¬ből elrendölte. Mert az Istennek akaratjának módja vagyon. Bár ne kévánjad te, azért az Isten megismer tégedet: ha tetszesz néki, és nagyobb tisztre avagy tisztességre méltó vagy, megtalál. Ne vesd magadat oda, mert mihelt te magad megkévánod, ottan nem méltó vagy reá. Azért, ha odatolod magadat, nyilván úgy kezdesz járni, mint a nagy szamár. Mátyás király, Mátyás kovács, mindenik Mátyás: azért külembség vagyon a két Mátyás közett. A tiszt megpróbálja az embert: Magistratus virum monstrat.

TIZENHATODIK FABULA

Az oroszlánról és egérről

Egy oroszlán elnyútózván az erdőben, elaluvék. Melléje gyűlvén a mezői egerek, ott játszadoznak vala környüle. És a kergetésbe az egyik reája szekelék az oroszlánra. Felserken¬vén az oroszlán, megkapá az egeret. Az egér mondá az oroszlánnak: „Kérlek tégedet, nagy uram, ne haragudjál reám. Ellened nem akartunk vétni szánszándékkal, és semmivel nem akartunk megbántani. Kérlek, megbocsásd vétkeinket, mert nyavalyás férgecskék vagyunk” etc. Az oroszlány gondolkodni kezde, mondván: „Micsoda állat ez? Egy szegény és nyavalyás féreg. Ha ezen ugyan bosszút állani akarnál, micsoda volna? Csak szömérem dolog volna. Mert ez nem arra való, hogy ezen bosszút kellene állanom.” Megbocsáta ez okaért minden vétkét őnéki, és szabadon elbocsátá az egeret, és hálaadással elválék tőle. Egy kevés idő múlva az oroszlány mulatni méne az erdőbe. És tőrbe esvén igen kezde ríni és sírni, és igen jajgata, miérthogy látta, hogy fogllyá esett volna. Hallván ezt az egér, hamar odasiete a sivalkodásra, hogy meglátnája, mi lelte volna az oroszlánt. És mikoron meglátta volna az oroszlánnak fogságát, mondá: „Ne félj! Légy jó reménségbe! Eszembe jut a te jótéted, hogy szabadon elbocsáttál. Én is ahhoz képest megszömlélem a kötéseket a köteleken, és megrágom éles fogaimmal azokat, és ottan megszabadulhatsz.” És megrágá a köteleknek a csomójokat, és ottan megódának egymástól. És az oroszlán megszabadula, és nagy örömmel az erdőbe menni kezde.


ÉRTELME

Senki el ne higgye magát az ő uraságában, nagy tekintötiben és nagy méltóságában, hogy ahhoz képest megutálná a szegént és a megnyomorultat. Ha valamiben vétközik, és egyenesen nem találja a dolgot, nem kell az okaért mindjárást megnyúzni. Mert az Úristen csodálatos az ő csölekedetiben: ki gyönyörködik az alázatosoknak felmagasztalásába. Ez okaért tarts az Istennek ítéletitől, és meg ne utáljad a szegény nyavalyást; hanem légy engedelmes és kegyelmes hozzá. Úgy történhetik, hogy ő, noha alávaló és szegény, ugyan nagy és igen szükséges dologban szolgálhat és használhat tenéked.

TIZENHETEDIK FABULA

A fecskéről és egyéb madarakról

Egy időben a madarak gyűlést tartának. Midőn egybegyűltenek volna, kérdezködni kezdének egymástól, melyik volna a legszükségesb dolog, melyről kellene tanácskozni. Nagy gőgesség¬gel kezdenek a nagy madarak morálni, és senki nem szóla hozzá közülek. Előrepese a kis madár, a fecske, a többit megszólítván, mondá: „Szerető uraim, nagy madarak vagytok, és felmentek az égbe. De noha sokáig ott fenn jártok, azért ugyan alá kell szállanatok a földre. Ez okaért szorgalmatosok legyetek erről, müvelhogy elejét vehessétek az embereknek, hogy se tőrt, se hálót ne csinálhassanak. Az én tanácsom szerint kedig könnyebben nem fértek hozzá, mint hogy mindnyájan tavasszal jelen legyünk, mikoron a pórok mind a kendermagot, mind a lenmagot elvetik, és mind felszedjük azokat a magokat. És így nem nőhet sem kender, sem len, és nem leszen az embereknek miből tőrt és hálót csinálni. És így mind e nélkül lehetünk.” A madarak megutálák a szegény fecske tanácsát, mondván: „Íme, mely igen kis madárka, és mely igen fél, holott mi, öreg madarak, nem félünk?” Látván a fecske azt, mondá ő magába: „Ezek megutálák tanácsodat. Metszesz? Tudom, mit művelek. Én az emberekhöz adom magamat, házoknál fészket rakok; szépen énekszóval keresem kedveket, így nem vetnek tőrt énnékem, meg sem bántnak engemet.” És ekképpen a szegény fecske bátorságos nyugodalmot szörze magának. De a többit mind ez mai napiglan megfogják az emberek mindenféle hálóval és tőrrel.


ÉRTELME

E fabula azt jelenti, hogy senki ne ítílje magát igen bölcsnek lenni, és hogy senki tanácsát nem kell megutálni és megvetni. Mert noha más ember mihozzánk képest jarló és szegény, azért ugyan ember és Istennek eszköze. Oly tanácsot adhat, hogy sok jámbor hasznajára lészen. Mert Istené a tanács, és azt ő megjelenti az ő akaratjából, nem az embereknek akaratja és kevélysé¬ges kívánsága szerént. Nem a nagy széles és hosszú szakállra adták azt, mert így a kecskebak is tudna valamit benne, hanem az Isten gyönyörködik az együgyűségben. Azért mondották a régiek, hogy nemcsak az ártán, hanem még az eme disznó is szép makkot tud találni.

TIZENNYOLCADIK FABULA

A békákról, mint Jupitertől királyt kévántanak és kértenek

Előszer a békák minden szorgalmatosság nélkül és félelem nélkül laknak vala a tavokban, mert senki nem kergeté, sem üldözé őket. E jó állapatban elhivék magokat, és kevélységbe esvén, ezen egybeférének, hogy királyt kérnének magoknak a Jupiter Istentől. Egybegyűlvén ez okaért a békák, erősen és egyenlőképpen kezdének kiáltani Jupiterhöz, hogy királyt adna nékik, mert semmiképpen király nélkül nem lehetnének. A Jupiter, látván bolondságokat, igen kezdé őket nevetni. Ismeg kiáltani kezdenek egyenlő szóval: „Jupiter, Jupiter! Ugyan királyt kévánunk. Ugyan királyt adj minékünk, mert nem akarunk a nélkül lenni.” Elméne Jupiter és könyörüle rajtok, és királyt ada nékik. Mert egy nagy, régi, reves tőkét vete le az égből a tóba, hogy a lenne a békáknak királya. Midőn a tőke az égből aláesnék a tóba, nagyon hoppana a vízbe; és a békák igen megijedének a vízbe, és a fenékre alászállának. Egy kis idő múlva egyik a békák közül kezdé a fejét a vízből feltolni, hogy látná, minémű királyt adott volna nékik Jupiter. Mikoron látta volna, hogy csak egy reves tőke volna, egybehívá mind a több békákat, hogy eljőnének szerencséltötni a királyt. Nagy félelemmel ez okaért eljővén, megszerencséltötik vala a királyt. És mikoron eszekbe vennék, hogy élet nélkül és egy reves tőke volna, meg kezdék utálni és csúfolni őtet. Végre ugyan reá kaporcskálván, hátára ülének. Ismeg egyenlő tanácsból Jupiterhöz kiáltanak, hogy más királyt adna nékik. Jupiter megengede kévánságoknak, és meghallgatá könyörgéseket, és királyt külde nékik, a nagy és veres orrú isztrágot. Ez, hogy közikbe juta, alá-fel kezde morálni, és a békák közül a nagyát és kevérét kezdé az orrával vágni és megenni. Látván azt a békák, bánkódni kezdének, és hálaadatlanságokról és bolondságokról panaszolkodni. És midőn Jupiterhöz kezdenének kiáltani a királnak kegyetlenségért, és ismeg változást kévánnának, mondá Jupiter: „Mikoron királyért könyörgenétek énnékem, én nem akarék királyt adni tünéktek. Midőn külemben nem akarnátok, adék egy jámbor, együgyű és engedelmes királyt tünéktek. Tű kedig megutálátok azt és megcsúfolátok. Annak utána szüntelen való kiáltástokra adtam a mostanit, ki eleven és elég gyors. Azt is immár eluntátok, és ismeg mást kévántok. Kicsoda győzne tünéktek kedvetek szerént királyt válogatni? Azért ugyan ez a tü királytok. Ha engöttek néki, jó, ha nem, bőretökkel füzettek” etc.


ÉRTELME

E fabula inti az embereket, hogy ki-ki mind jó néven vegye Istentől azt a nyugodalmot, mellyel az Isten őtet megszerette. Nem mindenha jó, ami jónak tetszik minekünk. Jól mondják közbeszéddel: Aki veszni akar, elhiggye magát. Aki nem tud avval tűrni és megelégödni, amit az Isten adott néki, és feljebb akar hágni és gőgesködni: azt az Isten az ő igaz ítíletiből meg tudja büntötni, hogy ahol keszeg után nyúl, ugyan ottan kégyót kap. Sokoknak nem jó a jámbor, együgyű és csendes fejedelem, de az Isten meg tudja forbotlani. Mert olyant ád helyébe, ki nemcsak a gyapjút elnyíri, hanem a bőreket is levonssza, és a ciberét bor janánt méreti. Istennek igaz ítíleti ez.

TIZENKILENCEDIK FABULA

Két héjáról

Egy gyermekdid héja könyörge az anyjának, mondván: „Ídesanyám! Látod, szép ifjú vagyok, és jó termetű. De igen beteg vagyok, mert megveszett a gyomrom, és nem emészthetek. Sok orvosságot vöttem hozzám, de semmit nem használok véle. Én ídesanyám, ugyan meg kell belé halnom. De, kérlek, járj zarándokságot, és könyöregj az Isteneknek éröttem, hogy könyörülje¬nek rajtam, és meghalasszák halálomat; vajki jámbor leszek: ugyan elcsodálkozol belé.” Felelé az anyja: „Jó fiam! Én nem restellem mindent művelni teérötted, de félek, hogy hiába. Mert megmondottam kezdettől fogva, hogy eszedbe vennéd magadot, istenfélő jámbor lennél. De az én szómnak soha nem volt helye nálad, hanem minden zsibságot műveltél, és minden estve az Isteneknek timpolomokba bementél, és ondok ganéoddal mind az oltárokat, mind az Isteneknek képeit undokul megfestetted! Ez okaért héjába fog lenni minden zarándokjárásom és minden könyörgésem. Miért nem gondoltál idein hozzá, és jámbor, jó és csendes életeddel kerested volna az Isteneknek jó kedveket?” etc.


ÉRTELME

E fabula inti az ifjakat, hogy gyermekségöktől fogva jámbor és istenes életbe foglalják magokat, és abban felneveködjenek, hogy a jámborság és a jóság ugyan természetű változzék őbennek. Mert noha ifjak, szépek, hamarok és gyorsok etc., azért ugyan megbetegülhetnek, sőt ugyan meg is halhatnak. A jó és üdvösséges halál igen jó és tiszta lelkiismeretet kíván, mely csak azoknál lehet, akik az Istent és az ő szent akaratját igazán megismerték, és igaz pönitenciában élnek, egyenesen a szüntelen való könyörgés mellett az Istennek útját követik. Az igaz penitenciának mindenkor helye vagyon, úgy vagyon: de fide exercitata opus est. Ha ifjúkorodba megadják, vedd el. Ne halaszd vénségödre: Netalántán akkoron nem adják. Héjába leszen akkor zarándokjárásod etc., mint hogy Ésua az elveszett méltóságot nem nyerheté vissza, noha sírva könyörge érötte, mint Szent Pál mondja.

HUSZADIK FABULA

A galambokról, héjáról és ölyvről

Midőn a héja igen kergötné a galombokat, egybegyűlvén a galombok, tanácsot tartának, mit kellene művelniök a héja ellen. És azt végezék, hogy a héja ellen választanák az ölyvet oltalmul, mondván: „Szép madár az ölyü, és igen gyors, és sokkal erősb a héjánál, ez megoltalmazhat minket.” Az ölyü örömest felvevé az oltalomnak tisztit; de mindjárást okot kerese, és vádolni kezdé a szegény galombokat, mint kik nem jól cseleködtenek volna evvel, hogy megvádolták volna, és gonosz nevet költöttenek volna a héjához. És a büntetésnek neve alatt meg kezdé fogni a galambokat, és egyiket a másik után megenni.


ÉRTELME

E fabula inti a nyavalyásokat és a nyomorultakat, hogy nyomorúságokat békességes szűvel és tűréssel elszenvedjék, és békételenségökbe ne keressenek se tanácsot, se segedelmet, se oltalmat a gonoszságosoknál; mert afféliek sem Istennel, sem ördeggel nem gondolnak, hanem csak arra áll minden gondolatjok, müvel hogy kárt tehessenek. Főképpen a szegény község tanuljon e fabulából, hogy a fejedelmekbe ne válogassanak, hogy minden apró sanyarúságban meg akarnák a fejedelemségbelieket megutálni avagy elváltoztatni, hanem tűrjenek és várjanak Istentől; mert az Isten bölcs, tudja ő, mint kell lenni, nem siet ő, sem késik etc.

HUSZONEGYEDIK FABULA

Az orvról és komondorról

Egy orv behága egy udvarba, és hogy a ház felé menni kezdene, talála egy komondorra. És mindjárást kebeléből egy darab kenyeret nyújta néki, mondván: „Nesze, ezt adom, jó lágy kenyér.” Mondá a komondor: „Nem vészem, hanem ha előszer megmondod, mi fejébe adod énnékem, ha jó kedvedből, avagy azért, hogy hallgassak és ne ugassak, hogy szabadon bemehess a házba, és mindent akaratod szerént kivihess belőle. Ha jó kedvedből adod, elvészem. Ha imezért, bizon el nem vészem, mert nem üllenék énhozzám, hogy egy lágy darab kenyérért az én gazdámot elárulnám, holott ő énnékem mindennap sok darab kenyeret ád, és arra táplál, hogy marháját megőrizzem. Menj el ez okaért igen hamar, mert ezennel ugatni kezdek, és a gazdát minden házi népével felköltem. Bezzeg gonoszul jársz.” És az orv elpironkodék onnég.


ÉRTELME

E fabula azt jelenti meg, a csalárdok minemű természetűek legyenek. Öremest keveset adnak, hogy annak színe alatt sokat vehessenek. Ez okaért meglásd, ki mit ád, és miért adja tenéked. Emellett inti e fabula az házi népet, szolgákat és szolgálóleányokat, hogy tisztekben hívek legyenek, és hogy egy kicsin adományért avagy haszonért gazdájuknak avagy uroknak kárt ne tegyenek, holott az Úristen hívségre az ő tisztekbe hölyheztötte legyen őket, mint Szent Pál mondja.

HUSZONKETTEDIK FABULA

Az agg lóról és agg agárról

Midőn egy agg agarat igen megvertek volna a konyhába, kiballaga az árok hátára, hogy elnyújtóznék a verőfénybe, és olonnék az éhségért. Talála egy igen agg lovat a bojtorják közett, hogy ott szunnyadoznék. Megszólítván azt mondá: „Mit jársz itt? Bezzeg hitván vagy. Nyilván neked is nyavalyásul vagyon dolgod.” Mondá a ló: „Gyermekségemtől fogva sok esztendeig szolgáltam egy urat. Míglen ifjú valék, hátamon viseltem nagy messze utakon: szünetlen engemet jargalt mind józan, mind részeg korába. Egynyíhánszor a hadba veszett volna, ha én ki nem hoztam volna. Annak utána, hogy megnehezedém, a szekérbe befogata. Ott is egyníhány esztendeig erős munkát töttem néki. És jóltartott, bő zabot, szénát adott mindenkor. Mostan kedig, hogy megvénhödtem, és a munkára való erőm elfogyott, kivonta a féket fejemből, és levonta a hitván patkót lábaimról, farkamat is lemetélte, és idekergötett a bojtorjába, hogy immár éhhel meghaljak, és az ebek s a varjak megegyenek. Jaj, szegény fejem!” Felelé az agár: „Szerető barátom, nem vagy egyedül e nyavalyaságba. Szinte ezen¬képpen vagyon énnékem is dolgom. Mert addig, még erőbe valék, és hamar futhatok vala, és mind nyulat, mind őzet és szarvast foghatok vala, erősen szeret vala az uram. Tánéráról adott ennem, még ágyán is hagyott hálnom. Ha valamit vétöttem, csak egy vesszőcskével sújtotta egyszer a hátamat. De mostan, ha beoroszkodom a házba, ottan kiáltani kezd: »Coki, coki, üsd, üsd az agg latrot!« A házi nép kedig mindenütt taszít, hagyigál, és nem vesszével, hanem pálcával dereckel. Most is keményen bánának velem a konyhába, annyéra, hogy csak alég ballaghaték ide ki.” Mondá a ló: „Bezzeg nyavalyásul vagyon dolgunk. Megyünk?” Mondá az agár: „Szenvedjük békösséggel. Lám, mondják az emberek, hogy Isten legyen: Ha vagyon, tehát nyilván teszen róla. Nagy szömérem ez az embereknek, hogy olyan nagy hálaadatlanság találtatik őbennek.”


ÉRTELME

E fabula ezt jelenti, hogy a világ nem tud egyébbel, hanem csak bosszúval és hálaadatlansággal minden jótétet megfizetni. Melyet láthatni minden embereknek rendinél. Addig, még szolgálhatsz valamennyére, becsületben és kedves lesz; de ha nem szolgálhatsz, és az emberek hasznodat nem vehetik, ottan úgy jársz, mint az agg ló és a szegény agár. Igazat mondottanak a régi jámborok: Jótétel helyébe mást ne várj. Ekképpen járnak mindnyájan, kik tisztekben szolgálnak, kiváltképpen a szegény prédikátorok. Míglen ezek szolgálhatnak, mégis adnak valamit nékik. De ha nem szolgálhatnak, ottan a parlagra küldik őket, és semmi munkájokról nincsen emléközet. Olyanok a tisztbeliek, mint az út mellett való hársfa. Mikor eső leszen, mind alája futnak az emberek, és ott oltalmazzák magokat az esőtől. Ha elmúlik az eső, tehát minden leszakaszt annak az ágaiban, ki süvegre teszi, ki (tisztességgel mondván) az alfelét megtörli véle. Ez e világnak jutalma és füzetese. Ezt várjad hív szolgálatodért, egyebet nem. A prédikátorok olyanok, mint a györtyák. Azok égnek és világosságot adnak mindennek és mindennek használnak; de azonközbe megemésztötnek ő magok etc.

HUSZONHARMADIK FABULA

A nyulakról és békákról

A nyulak egybegyűlvén, nagy panaszkodást tőnek enköztek az ő nagy nyomorúságokról. Müvelhogy őket minden ember kergetné, megverné és megölné, holott ők senkit nem bántanának, senkinek kárt se tennének. Öszvetanácskozván ez okaért azt végezék, hogy tovább nem élnének olyan nagy nyomorúságban, félelembe és rettegésbe, hanem mindnyájan egyszersmind megölnék magokat a vízbe. Elkezdenek ez okaért mindnyájan egy nagy tóra futni. A békák a tógáton látván őket odajőni, megijedének tőlek, és egyszersmind a tóba beszekének. Látván azt egyik az idősb nyulak közül, kiáltani kezde: „Álljatok meg, álljatok meg!” És midőn mind megállottanak volna, megszólítá őket, mondván: „Jó atyámfiai társoság! Amint én eszembe vészem, nem egyedül vagyunk mi nyulak olyan nagy félelembe és rettegésbe. Lám ez lelkes állatok oly igen megijedének tőlünk nyulaktól, hogy mindnyájan kétségbeesvén megölék magokat a vízbe. De mi ne kövessük az ő példájokat, hanem menjünk haza az erdőbe, és amire az Isten és a természet elrendelt, arra engedjünk. Ha megfognak, minem elvetnek bennünk, mint az ebet avagy a lovat, hanem a királyok és nagyuraknak és nemeseknek asztalára visznek minket. A több állatokat peterzselyemmel, tormával és fokhagymával főzik meg: de minket ídes mézzel, borssal, szekfűvel és minden drága füvekkel.” Ezt hallván mindnyájan javallák a tanácsot, és ki-ki mind hazaméne az erdőbe.


ÉRTELME

E fabula erre int minket, hogy ki-ki mind az ő nyavalyát és állapatjának nehézségét békösséggel elszenvedje, és az időtől várjon. Nehéz ugyan a békességgel való tűrés. De ezt gondoljuk, hogy nem egyedül vagyunk, hanem egyéb emberek is ugyanazon föredében ferednek mivelünk. Reménségben foglaljuk szüvünket, várván az Istennek gondjaviselésének a végét. Mi nem leszen valami rajtunk az Istennek híre nélkül. Vajki jó és kegyelmes: Nem enged semmit reánk hasznunk nélkül.

HUSZONNEGYEDIK FABULA

A farkasról és a kecskegedelecskéről

Mikoron a kecske valaminémű ideig gedelecskéjét feltartotta volna, kénszerítötték a mezőre kimenni. Meghagyá ez okaért a gedelecskének, hogy jó bezárná belől az akolt, és senkit be ne bocsátana hon nem létébe. „Mert (úgy monda) sok ellenségünk vannak, jó fiam, kik szinetlen megkerengik a házat, igen fene vadak, ha beférkőzhetnek, nyilván a ködmen nélkül lész.” Midőn ez okaért az anyja elment volna a mezőre, ottan oda juta egy farkas az akolhoz, és szavát vékonyítván kecske módra kezde szólani oda be az akolba a gedelecskének, mondván: „Ídes fiam, nyisd meg az ajtót! Nyisd meg hamar!” Felele a gedelecske: „Kicsoda vagy?” Mondá a farkas: „Nyisd meg hamar; én vagyok, az anyád.” A gedelecske kinéze egy résecskén, és látván a farkast, mondá: „Ide nem jössz, mert az anyámnak nincsen oly hosszú farka, mint látom, hogy tenéked vagyon. A fogad is külemben áll, hogynem az anyámnak. Osztán, ha az anyám velem szól, örömmel és vigassággal hallgatom az ő szavát, de hogy te szólasz, noha olyan szavad vagyon, mint az anyámnak, azért ugyan minden szőrem felborzad belé. Talám minden nemzetségemnek vagy halálos ellensége. Azért nem nyitom az ajtót. Légy csak ott kinn.” Hallván ezt a farkas, fogait csikorgatván elpironkodék onnég.


ÉRTELME

E fabula inti a szüléket, hogy idején gondját viseljék az ő magzatjoknak, és azokat oktassák, és értelemre és bölcsességre tanítsák: főképpen az Istennek igéjére és felelmére. Mert noha gyermekök még, azért őutánok is jár az ördög, és okot keres hozzá, hogy elveszhesse őket. Mint itt a farkas a kecskegedelye után ólálkodik. Annak utána inti e fabula a gyermeköket is, hogy az ő szüleieknek engödjenek, oktatásokat s tanításokat vegyék és megfogadják. Idején megtanolják a keresztyéni tudománnak sommáját a katekizmusból, gyakorta imádkozzanak, hogy az Isten fia, a mi urunk Krisztus Jézus az ő szolgái által, azaz a szent angyalok által megőrizze az ördögtől. Kevessék nagy szorgalmatossággal szüleiknek jó tanácsokat; ne kevessék a hízelkedőknek gonoszra való intéseket; oltalmazzák magokat a gonosz társaságtól, és így megmaradhatnak, és jó lészen dolgok. Mert noha Isten vagyon, azért ugyan ördeg is vagyon. Minem odaholt meg a tóba.

HUSZONÖTÖDIK FABULA

A szegény emberről és a kégyóról

Egy szegény ember házánál lakik vala egy kégyó. Ez az asztal alá menvén, felszedegélé a morzsalékokat, és azokkal táplálja vala magát. Hogy a szegény ember ezt megengedé, és nem bántja vala a kégyót, igen jó szerencséje lőn, és meg kezde kazdagulni. Jó idő múlva, mikoron az ember megkazdagult volna, elhivé magát, és meg kezdé utálni a kégyót. Sőt megszidogatá a kégyót, és hozzá vága egy szekercével, és levágá a kégyó farkának a végét. Nem sok idő múlva sok károkat kezde vallani, és minden jó szerencséje megfordula, annyéra, hogy az előbeli szegénségbe juta. Ottan eszébe vévé, hogy a kégyótól volt volna az ő előmente és jó szerencséje, müvelhogy jól tött volna a kégyóval. Mostan kedig az ő szegénsége abból volna, mivelhogy elvágta volna a kégyónak a farkát. Ez okaért bánkódni kezde, és a kégyóhoz menvén igen esedezék néki, és bocsánatot kére tőle. Felele a kégyó: „Hálaadatlan vagy, miérthogy az én jótétemet így megfüzetted. Megbocsáthatom vétködet, ha a farkamra nem néznék. De ha arra nézek, ottan eszembe jut, és soha el nem felejthetem.”


ÉRTELME

E fabula ezt mutatja, münemű haszon jöjjen belőle, midőn az ember házánál csendes és békességes, és tűrni tud, és sokakkal jól teszen és alamizsnálkodik. Mert olyan embert megáldja az Isten, és előmentet ád néki. De ha el kezdi magát hinni, és mind Istent, mind embereket meg kezdi utálni, és dacoskodni kezd, és mint a szüldisznó a sertőjét felhánni, és minden emberrel egybeveszni etc.: ottan Szent Péter mondása szerént Deus superbis resistit, az Isten arcul pöki, és az áldomás helyébe megátkozza. Mihelt az Isten elfordul tőle, ottan az ördeg rajta, a reszeli annak utána, annyéra, hogy mind testében s mind lelkében (ha eszébe nem vészi magát) elveszti. Tovább ezt is megmutatja e fabula, mely igen gonosz legyen az emberi természet, hogy a jó szerencsében ottan kevély leszen, és elhiszi magát. Maga annál jámbornak kellene az embernek lenni, ha az Isten több jókkal szereti őtet. De az ember vissza jár. Vajki jámbor ama varga, oly igen alázatos, igen csendes minden dolgába. Vajon miért? Azért, hogy nincsen erszényébe. Adj csak száz forintot néki: annak utána egy hónap múlva pattants meg egy kevesig az orrát: ottan meglátod, mely igen alázatos leszen. Eszedbe vedd magadat! Mert nyilván ismeg orrodhoz méri a subafát. Olyan a mi természetünk. Szükség ez okaért a szinetlen való könyörgés, hogy az Isten az ő szent lelkének általa megenyhítse természetünket, és ő legyen vezérünk. Ámen.

Annak felötte is arra int e fabula, hogy békösségesek legyünk, és senkit meg ne bántsunk. Mert noha követéssel le szokták kötni a megbántottat, de nehezen felejtheti el az Ádám fia. Ha annak utána okot hozzá kaphat, nyilván megbosszulja; és egy gonoszból sok gonosz neveködik.

HUSZONHATODIK FABULA

A rókáról és esztrágról

A róka vacsorára híva egy esztrágot, és elméne a róka, és mind csak azon lágy pépeket főzé, melyeket egy lapis széles tánérra felada, és az asztalra tevé. Az esztrág nem eheték benne az ő hosszú, vékony orra miatt, mellyel fel nem vehete semmit a levesbe a tánérról; és ekképpen étlen haza kelle pironkodni. Egynyíhány nap múlva az esztrág viszontag vacsorára hívá a rókát, és jeles jó étket főze, de hosszú nyakú edénybe tölté azt, és úgy tevé a róka elejbe; és midőn hosszú orrával és nyakával benyúlt volna az szoros edénybe, kivona az étekből, kínálá gyakorta a rókát, és az váltig néze be az edénybe, de semmit nem vehete ki belőle. Ekképpen étlen marada a róka. Monda kedig az eszterág: „Jó komám, mint tetszik? Vedd jó néven! Mert mostan rajtad a szer. Megcsúfolál minap vacsoráddal; de ez legyen helyébe. Amint cseleködtél velem, úgy vészed hasznát.”


ÉRTELME

E fabula minden embert inti, hogy jámbor legyen, és minden ravaszságot és csalárdságot hátrahagyván, jámborul és tisztán cseleködjék felebarátjával. Mert ha ravaszságába és álnokságába bízik: semmit nem használ véle. Mert az Isten tiszta és igaz, és igen gyűlöli a hamisságot és az álnokságot. Minekokáért ő megejti a ravaszokat és megfogja az álnakokat az ő álnakságokban. Mint azt mind a régi példák, mind a mostaniak nyilván megmutatják. Elég ravasz vala a Gritti, elég álnok a fráter György: de mit használtanak álnokságokkal? Akármely igen ravasz és álnak légy, azért ugyan megtalálod mesteredet. Az agg ravasznak is a csávában megtalálják a bőrét. Azért együgyűképpen és jó szűből cseleködjék minden ember ő felebarátjával.

HUSZONHETEDIK FABULA

A farkasról és a képről

Egy farkas morálván a mezőn, igen szép képet talála az úton. És sokáig forgatván azt, látá, hogy mind élet s mind ész nélkül volna, és mondá: „Szép vagy ugyan, de kár, hogy élet nélkül és ész nélkül vagy, mert semmire, nem vagy jó.”


ÉRTELME

E fabula ezt jelenti, hogy keveset használ, ha az emberek szép termetűek, nagy szép öltöze¬tökben felruházzák magokat és dücsőséges fénességben járnak, ha tudomány, ész, értelem és bölcsesség nélkül vannak. Mert micsoda afféle ember? Csak egy darab hús és két szöme. Mert ha a kapuciomát meglátod, tehát üres tök és kifogyott Salomon zsírja belőle, és megdúlták mindenképpen. Igen mondja tollas bátyám a nagy gallér mellett: Nemes ember vagyok én! De ha a feredőben mezítelen ül a több emberek között: tehát a varga Pál több bölcsességet tud, hogynem ő. Nem efféle cifrálásba áll ez okaért a nemesség. Szinte ezenképpen vagyon a szép felcifrázott asszonyi állatoknak is dolga. Szép, ékes, levegés és tündöklik, de ha néki szólasz, tehát értelem nélkül való kép, vász és csak egy darab hús és két szöme. Mire való efféle? A kölesbe jó volna vásznak etc.

HUSZONNYOLCADIK FABULA

A hollóról és a pávákról

Egy holló kevélségben esék, és megkezdé az ő nemzetségét megutálni. És nagy sok pávatollut gyűtegöte, és azokat magára ragasztá, és azokkal magát megékösíté. És midőn szépen felcifrálta volna magát, megutálván és elhagyván nemzetségét, a pávák közübe méne. És midőn közöttek járna, azokat is meg kezdé gugolni. Eszekbe vévén a pávák, hogy ez holló volna, és nem páva, és hogy az ő tollokból ékösítötte volna magát, mindnyájan reája rohannának, és lehúzák tollokat róla. Sőt az önnen tollait is kitépek, és annyéra vágák őtet orrokkal és megvakarák körmekkel, hogy merő vér lőn. Ekképpen véresen az ő nemzetségéhöz kezde ballagni. De látván őtet a többi hollók, megutálák őtet, miérthogy azelőtt elhagyta vala őket, és nagyobb dücsőséget keresni akara magának. És ekképpen két közbe mezítelen marada.


ÉRTELME

E fabula erre tanít, hogy ki-ki mind az ő hivataljába megmaradjon, és megelégedjék az Istentől és a természettől vött ajándékokkal. Elég szép, ékes és nemes vagy, ha avval megelégöszel és jól élsz, amit az Isten adott, és müvel a természet megékösített. Tovább ne nyúlj se hamisság¬gal, se törvéntelenséggel, se erőszakkal. És hadd el a kevélységet. Csendességben és alázatosságban maradj a te hivatalodban. Ne told magadat elő. Meglát és megismer az Isten. Ha őneki tetszik és tenéked jódra lészen, megtalál, és ő előviszi dolgodat.

HUSZONKILENCEDIK FABULA

A légyről és a hangyáról

A légy elöltalálá a hangyát, és pirongatni kezdé azt, és magát hányván, mondá: „Micsoda apró rút marha vagy te? Rövid a lábod, de azért ugyan gyalog kell járnod és a sárban mászkálnod. Elfáradván a nagy sok munkálkodásból, ingyen sincs mit enned, hanem valami magocskát kell rágnod: sem konyhád, sem pincéd. Bezzeg nyavalyásul vagyon dolgod. Házad sincsen, hanem odúkban és üregökben, nagy sok bűzbe vagyon lakásod. De én szép szárnyas madár vagyok! Nagy gyönyörűséggel röpülek mindenüvé, ahova kévánságom vagyon. A királyok és nagy uraknak házába beröpülek, ott királyi étekkel élek: ugyan együtt eszem a királlyal az ezüst és aranyas tálból, és iszom az aranyas pohárból. A nemes és szép asszonyállatoknak szép piros orcájokra ülek, és azokat kévánságom szerént megcsókolom. Ahol szentséges áldozatokat vágnak, ott én vagyok első, és megkóstolom azoknak vérét. Ennek okaért nem vagy énhozzám hasonló. A te nemzetséged semmi az én nemzetségemhöz képest.”

Felele a hangya, és mondá a légynek: „Vaj rút undok féreg! Nem vagy méltó, hogy madárnak neveztessél. Igen hányod-veted magadat, de kicsoda kéván tégedet? Kicsoda gyönyörködik a te jelen való létedben? Hogyhogy fogad be tégedet a király az ő házába? És a szép asszonyi állatok mint veszik csókolásodat? Bezzeg kelletlen és utálatos vendég vagy mindenütt! Nyárba mégis elmehetsz valami büdes dögre, de ha valamely jámbor házába bemégy, minden ember csak arra siet, hogy kikergöthessen belőle és megölhessen. Arra való a sok legyező, a sok lófark etc. Ha a tél elérközik, ottan hideggel halsz meg. De én nyárba munkálkoszom, és házamat megrakom éléssel. Annak utána télbe jó egészségem vagyon, és vigassággal minden félelem nélkül észem, amit nyárba szépen eltöttem. Bezzeg ondok marha vagy, és nyavalyásul vagyon dolgod!”


ÉRTELME

E fabula ezt jelenti, hogy sokkal jobb legyen az embernek, ha megelégöszik az ő hivataljába avval, amit az Isten munkája után az ő szent áldomásából néki ád, és abból él békösséges szűvel, és az istennek ajándékába gyönyörgteti magát, noha gonddal és munkával keresi életét, hogynem mint más ember után kullogjon, hízelködjék, hazudjon, pohár mellé szóljon, és más ember munkáját és verétékét megemésszen. Hejábavaló dücsőség, midőn az ember efféle haszontalan életében gonosz lelkiismerettel dücseködik, és abba veti gyönyörűségét. Midőn a tél, azaz a késértötnek és a megpróbálásnak napja eljő, ottan efféle kérkedő és magahányó vitézek megszégyenülnek, mert lebocsátják szárnyokat. Mert az ő gonosz lelkiismeretek megvádolja és elkárhoztatja őket. Ennek okaért igazsággal, ártatlansággal és alázatossággal jó a búcsú etc.

HARMINCADIK FABULA

A farkasról és rókáról

A farkas beidézé a rókát a majom bíró elejbe, és erősen megvádlá, müvelhogy meglopta volna. Tagadni kezde a róka, és erősen magát megmenteni. És a róka szömébe kezdé vetni a farkasnak: „Te (úgymond) hamis állat vagy, ragadozó: és oly kegyetlen vagy, hogy nemcsak lopással élsz, hanem torkosságodból és telhetetlenségödből elmégy, és a jámboroknak nyájába beszáguldasz, és nemcsak hogy egyet elkapnál a szegény bárányokból, hanem húszat is elszakasztasz és megfojtasz bennek. Éten-étszaka kerenged a disznóólakat. És ha semmi nem fér fogadra, mégis nem mehetsz el békességgel, hanem megszardod a jámboroknak ajtaját. Hogy vádalhatod tehát a szegén rókát, ki soha semmi gonoszat nem cseleköszem, hanem munkámmal élek, és csak valami egereket fogok. Ez kedig minem halálos bűn, jó bíró uram.” Mondá a majom bíró: „No mit felelsz, fráter farkas?” Mondá a farkas: „Hallom a feleletet. De jól és igazán nevezték a jámbort ravasznak. Mert amit az önnen természetiben talál és megismer, azt énreám keni. Jámbor-é ez, aki éten-étszaka mind az egész mezőt bejárja, és sem madár, sem egyéb valami lelkes állat meg nem maradhat őtőle? Ha szegény madarakat megfoghatja a fészekben, ottan mellyeszteni kezdi őket, és kegyetlenül megrágja s megészi. Ha szegények megmeneködnek, ottan kiszopja a monyjokat. Sem majorokban, sem falukban soholt senki nem tarthatja sem lúdját, sem tikját, sem galambját tőle. Mindenütt felhág és bebújik. És nemigen sok idő, hogy a gazda a tyúkólba kapta volt. Ageb, mint járál ott? Bezzeg úgy tetszik, hogy ott hagytad a legyezőt. Ihol lássa meg kegyelmed, bíró uram, még mostan is kurta belé. Ez okaért kegyelmed, jó bíró uram, eszébe veheti, hogy adós énnékem és hamisan elvitte marhámat.” Mondá a majom bíró: „Eb öccse, bátyja! Nem hiszem, te farkas, hogy valamivel tartoznék tenéked a róka. És te róka, tiszta és sima a bőred, de pokol a természeted, és széles a te lelkiismereted. Menjetek el, agebek, és megbékéljetek, mert egy csávába vagytok méltók!”


ÉRTELME

E fabula ezt jelenti és erre tanít, hogy minden ember eszébe vegye magát, és kebelébe nézvén megismerje természetét; másra kedig ne támadjon, hanem ő magától kezdje az ítíletöt: ottan meglátja, hogy nincsen oka, hogy mást megítéljen. Mind egy Ádám fiai vagyunk, és egy tésztából költünk. Benne a természetben az ördögnek behintett mérge. A mellyedben, ama kis szelencében hordozod az ördögnek puskaporát. Mihelt az ördeg beléje vetheti az ő taplóját, ottan meggerjed. És olyan leszen a gyümölcse, mint a farkasnak és ravasznak természetiben megjelentötik és megmagyaráztatik minékünk. Ennek okaért minden ember megalázza magát, ismervén természetinek gyarlóságát, és könyöregjen, hogy az Isten az ő szent lelkének általa az ő igéjében megújítsa a természetet, és a régi ártatlanságra hozza. Azért mondja Szent Pál, hogy megújuljunk lelkünkbe etc. Renovamini Spiritu mentis vestrae et induite novum hominem.

HARMINCEGYEDIK FABULA

A békáról és ökerről

Egy igen szép és kevér öker morál vala a szép zöld pázsiton. Ezt látván a béka, magában kezde mondani: „Bizony szép és nagy állat ez! De mindezáltal én is lehetnék olyan nagy és temérdek, mert ráncos és rettes a bőrem. Ha ez okaért megtartom lélegzetemet, és felfúvom magamat, én is oly nagy lehetek, mint ez öker.” És ottan kiterjeszté lábait, és fel kezdé fúni magát, és naggyá mutatni. Monda kedig az ő fiainak: „No, mint tetszik, fiaim? Vajon vagyok-é oly nagy, mint az öker?” Felelének a fiai: „Kezel sem.” Ismeg nagyobban fel kezdé fúni magát, és ráncos bőrét nyújtani, és mondá: „No, mint tetszik, fiaim, oly nagy vagyok-é, mint az öker? Felelének azok: „Még sok héja.” Tehát minden erőt reá vette a béka, és midőn igen igyeköznék felfuvalkodni, meg kezde a bőre harsogni és szakadni, és ottan kiomla a béli, és meghala.


ÉRTELME

E fabula ezt jelenti, hogy minden ember Istenre nézzen, és mint az Isten hivatalját elrendelte, és az ő hivataljának módját az ő szent bölcsességének általa elintézte, abban megmaradjon, és abban eljárjon, és amit az Isten parancsolt neki, avval megelégödjék. Mert valaki az Istennek akaratját és rendelését megutálja, és feljebb kezd hágni az ő testi kévánságából, és azt magának kezdi tulajdonítani, amit az Úristen néki nem szánt, sem adott, szinte úgy kezd járni, mint a felfuvalkodott béka. Szent Pál azt mondja: Quid habes, quod non accepisti? Mi vagyon nálad, melyet mástól nem vettél volna? Ha ez okaért más adja tenéked: vedd el azt hálaadással; és ne légy kövély! Mert aki adta, nyilván való dolog, hogy ismeg elveheti tőled. Megmaradj ez okaért bőredbe, ne fuvalkodjál fel! Lassan járnak messze.

HARMINCKETTEDIK FABULA

Az oroszlánról és a pásztorról

Egy oroszlány vadászni méne. És midőn éhségében igen sietne a vadak után, egy igen éles tevisbe hága. Dagadni kezde a lába és megmérgödni, annyéra, hogy ingyen sem hághatna a lábára. És midőn kénlódásba elkezdene sántikálni, méne egy pásztorhoz. Midőn ez okaért a pásztorhoz közelgetne, megijede a pásztor tőle, és vévén egy juhat, elejbe vivé azt, és megajándékozá őtet véle, hogy megengesztelnéje az oroszlánt. De az oroszlány nem gondola az ajándékkal, hanem a tevises lábát mutogatá a pásztornak, kívánván segítséget és orvoslást tőle. Látván a pásztor az oroszlán lábába a daganást, ottan eszébe vévé, hogy valami fa avagy tevis volna benne. És vévén egy árat, megnyitá avval a sebet, és mikoron kifolyna az evetség, ottan kijöve avval egyetembe a tevis is. És midőn a sebet megtisztította volna, valami bárányfaggyút ereszte belé, és ottan megvigaszék. Nem sok idő múlva, midőn az oroszlán meggyógyult volna, és az erdőben vadászna, tőrben esék és megfogák azt a vadászok. És bevivék a városba egy mély és széles árokba. Azonközbe a pásztor valami vétekbe esék. És midőn megfogták volna őtet, behozák a városba. Az ítílötben megszentenciázák, müvelhogy az árokba kellene vetni, hogy az oroszlánok megszaggatnák és megönnék. Mikoron ez okaért bevettették volna az árokba, ottan reá siete az oroszlán. És mihelyt meglátta volna, azonhelt megismeré a pásztort, és elejbe menvén a farkával kezde csóválni, és reá szökelvén nyalogatni kezdé, és minden vigasságot mutatni. A népre is az árok hátán kezde vigyorogni, és mindenképpen jó kedvét megmutatni. Látván ezt a pásztor, ottan eszébe vévé, hogy e volna az oroszlán, kinek a lábából kivötte volna a teviset. És midőn mindenha mellette fekennék az oroszlán, mintha ugyan meg akarná őrizni a pásztort, megkérdé őtet a nép, mi okából művelné ezt az oroszlán. És a pásztor megbeszélé nékik az elmúlt lött dolgot, miképpen a lábából kivötte volna a teviset. És a nép könyöregvén a fejedelemnek, megengesztelé a fejedelmet a pásztorhoz. És ottan megszabadula.


ÉRTELME

E fabula erre inti az embereket, hogy minden dolgokban jótévők legyenek, minden cseleköde¬tökben arra igyeközzenek, hogy senkinek ne ártsanak, hanem mindennek hoszonra legyenek. Mert így leszen jó lelkiismeretek és békösséges szüvek. Mert aki máson bosszúságot művel avagy másnak ártalmára vagyon, az mindenha tart ismeg mástól, retteg, fél, és az ő békétlen szüvének miatta soha nincsen nyugodalma. Azért mondja a próféta is: Non est pax impiis. De aki jámbor és jól tevé: az megáldotik az Úrtól. Mert e végre teremtötte az Isten az embereket, hogy a keresztyéni társaságban egyik a másiknak szolgáljon, mint a testben egyik tag szolgál a másiknak. E mellett erre is inti minden embert, hogy hálaadó legyen, és semmi jótétéről el ne feledközzék. Mert igen nagy gonosz vétek a hálaadatlanság. Mely nagy vétökkel rakva e világ, kiváltképpen mostan. És a régi eszes magyarok meglátták az hálaadatlan világnak otromba¬ságát, azért ezt mondották közbeszéddel: Jótétel helyébe mást ne várj. A kölcsenadott fejszének jó, ha csak a nyele megfordul. Ugyan is úgy vagyon! Ha akarod, hogy valaki ellenséged legyen, noha jó barátod, tégy jól véle szegénségébe. Annak utána kérd meg adósságodat rajta: ottan halálos ellenséged. Az Isten is igen gyűlöli efféle hálaadatlanokat. Azért mondja az írás: Non discedet malum a domo ingrati. Hogy az Isten szüntelen való büntötéssel megbüntöti mind a hálaadatlant, mind annak házát.

HARMINCHARMADIK FABULA

Az oroszlánról és lóról

Egy oroszlán láta egy lovat a fűbe járni. És ottan gondolkodni kezde, mint mehetne hozzá okossággal, hogy megfoghatná és megehetnéje. Odaballaga ez okaért szép lassan, nagy vesztegséggel, és orvosdoktornak mutatá magát lenni nagy nyájassággal. A ló eszébe vévé az oroszlánnak álnokságát és gonosz akaratját, de nem mutata semmi idegenséget hozzája, hanem gondolkodni kezde róla, miképpen a ravaszságnak eleit vehetné, és az oroszlánnak gonosz szándékjától megmeneködhetnék. Meghorgasztá ez okaért a jobb utolsó lábát az indulásban, és úgy tetteté, mintha igen nehezen hághatna reája. Mondá az oroszlán: „Mi lelt, jó fráter ló?” Monda az: „Egy tevis ment a lábomba, és igen nagy gyötrelembe vagyok miatta. Bizony örülek néki, hogy ide találkoztál jőni, miérthogy orvosdoktor vagy. Kérlek ez okaért, láss hozzá, és ments meg e nagy fájdalomtól.” És midőn a ló felemelte volna a lábát, odajárula az oroszlán, hogy hozzálátna, és megnézögetné a sérelmét. Ottan a ló hertelen hátrarúga, és üté az oroszlánt homlokba, hogy holt elevenen hátraesék a földre. És nagy hamarsággal elsiete a ló onnég. Mikoron kedig idő múlva felébredett volna, látá, tehát nincs a ló, és tapogatván a fejét, megérzé, hogy véres és sebes. És monda: „Ó, bolond! Bizony igaz hasznaját vöttem az én bolondságomnak! Orvossá töttem magamat, holott semmit nem tudok hozzá. Maga semmi nemzetem nem tudott semmit, efféle tudományhoz. Vén bolond oroszlány! Úgy tetszik, megadták koszoródat!”


ÉRTELME

E fabula tanít minden embert, hogy jámbor legyen, és együgyű szeretetből szolgálja felebarátját minden álnakság nélkül. Mert az Isten haszonra teremtötte az embert. Így szól az Szentírás: És az Isten megláta mindeneket, kiket teremtett vala, és igen jók valának; azaz haszonra és szolgálatra és nem ártalmára valának teremtve. Ezt kedig még a pogán bölcsek is megértötték. Mert ezt mondják: Homo homini Deus: Hogy az ember más embernek javára legyen, követvén az isteni természetet. És valaki e természetből kihág, és felebarátjának ártalmára siet avagy veszedelmére: annak az igaz és jóakaró Isten ellene áll. És az ő szent bölcsessége által úgy rendeli a dolgot, hogy ahol az álnak és gonoszakaró felebarátjának ártani akar, szinte ott önnenmagát elveszti. Mert a próféta mondja: Apprehendit astutos in astutia sua. Végezhetsz valamit felebarátodnak veszedelmére; de az Isten elfordítja végezésedet tönnen veszedelmedre. Így szóltak a régi magyarok is: Aki a más ember lovának vermet ás: az önnen lovának nyaka szakad belé.

Továbbá erre is int a fabula, hogy minden ember az ő hivataljába megmaradjon, és abban híven és isteni félelembe eljárván, megvárja bizonyos reménséggel az Istennek áldomását. És azon Isten, ki arra hítta őtet, rendelte és hítta, nyilván eltáplálja és eléltöti. Ne kezdjen ez okaért senki testi kévánságból új dolgot, olyant, melyet az Isten nem parancsolt, és el nem rendelt, és melyet az ember nem ért meg, sem tanolta. Mert nyilván végre megsiratja nagy lelki fájdalommal az ő vakmerő bátorságának indulatját. Példákat hozhatnánk elő. De megtekintsed csak e mostani világot, mely mindenütt rakva vélek.

HARMINCNEGYEDIK FABULA

A lóról és szamárról

Egy szép kevér ló, szép aranyas nyereggel és aranyas fékkel és bársonyos caprakkal, talála egy megterhelt, fáradott szegény szamárt elöl egy szoros úton. És midőn a szegény szamár a terhőnek és fáradtságnak miatta nem kelhetne ki hamarsággal az útból, ottan rúgni kezdé a ló, és a sárba dőté a szamait. Alázatoson kezde a szegény szamár szólani, és mondá a lónak: „Miért műveled ezt rajtam? Nem látod-é, hogy halálra megfáradtam? Bizony nem kellene ezt rajtam művelni. Hiszem én is ugyanazon Istennek teremtött állatja vagyok.” Felelé a szép és kevér ló: „Öremest műveltem, rút, ondok barom! Nem látod-é, kicsoda vagyok én? Nem látod-é, micsoda vagyon fejembe és hátomon? Ez okaért megtanítlak, hogy másszor megnyitod szömeidet, és urad előtt kitakarodol az útból.” A szegény szamár nem szóla többet, hanem veszteg hallgata nagy fohászkodással. Nem sok üdő múlva megrészegüle a lónak az ura, és a szép lóra felülvén jargalni kezde alá s fel, s általszektetvén egy árkon, megüté a ló az inát, és elsántula belé. Kevés idő múlva eluná az ura a lónak sántaságát, és kiadá azt a majorba, hogy befognák, és hámot vontatnának vele. A major száraz szalmával kezdé azt hizlalni, és a villával gyakorta vakarni, annyéra, hogy oly igen elhízék, hogy csak a bőre és a csontja lőn. Mikoron ez okaért a major befogta volna némelkor, és egy jó rakott szekér előtt igen kínálná őtet egy alkolmas pálcával, meglátá a szamár azt a zöld pázsitról, és mondá a lónak: „Hallod-é, te szép farkú! Nemde te valál-é ama szép és kevér ló? Kérlek, hova tötted ama szép aranyas féket és nyerget és ama szép aranyas, bársonyos caprakot? Mit használsz immár ama te kövélységes kérkedéseddel és kövélségeddel? Megutálál ugyan engemet, szegény megnyomorultat, és a sárba dőtél, de úgy tetszik, hogy az Isten bosszúmat megállotta terajtad. Noha szegény megnyomorodott terhőhordó állat vagyok, de ugyan azért nem cserélnék véled. Bezzeg hitván és rossz kalandosba állottál be. Bizony rossz vakarója vagyon uradnak! Ha sokáig így megvakarnak, bizony a tímároknak hámosába behajtják bőredet, és farkad a szitacsinálóknak jut!”


ÉRTELME

E fabula erre inti az embereket, hogy senki el ne higgye magát, és őhozzá képest senkit meg ne utálja se szépségeért, se jó szerencséjeért, se jó egészségeért, se nemességeért, se kazdag voltaért, se egyéb valami külenbségeért. Hanem az ember meggondolja, hogy a szerencse megváltozandó, és gyakorta megváltozik. Azért a régiek, midőn a szerencsét meg akarták írni, kerék formában írták meg: Hogy forog, mint a kerék a szekéren. És aki mostan fenn ül, az egy kis idő múlva ott alatt csügg. Ismeg egy szüzet írtanak egy körek glóbison. Minthogy a szűzen senki erőszakot nem művelt, azonképpen a szerencsének sem parancsolhat, erővel sem vehet semmit rajta. Gömbeleg pedig a tőke, akin áll, igen hamar elfordul. Evvel azt jelentötték, hogy ne bízzék senki a szerencsének állhatatosságába, hanem féljen és tartson bizontalanságától. Mi keresztyének vagyunk, és minékünk nincsen szerencsénk; mert pogán szó a szerencse. Hanem Istenünk vagyon, kinek gondjaviseléséből lesznek mindenek. Semmi nem lészen a szerencséből és történetből. Mert a mi Istenünk bölcs és mindenható, gondviselő, mindeneket elrendelő. Ez, mikor látja, hogy a kevély ember elhagyá a célt, és felebarátját megutálja, erőszakot vészen rajta, és minden ok nélkül lába alá tapodja, és semminek véli. Ottan az igaz Isten az ő szent igazságából és ítéletiből megbüntöti a kevélt, és kegyelmességét megvonssza tőle, és ajándékitól megfosztja: ottan úgy jár, mint a szép és kevér ló. Mert kinek privilégiomja avagy fejedelmi szabadsága vagyon, az, mihelt nem jól él véle, ottan a privilégiomát elveszti. Szinte ekképpen, aki elhiszi magát az Istennek kegyelmessége és annak ajándéki miatt és azokkal gonoszul él, mind Istennek s mind felebarátja ellen, azt az Úristen megfosztja tőle, és szégyenbe ejti, mint itt a nagy délceg lovat. Ki-ki mind eszébe vegye magát ez okaért.

HARMINCÖTÖDIK FABULA

A négylábú lelkes állatokról és madarakról és a puppeneverről

Nagy háborúság támada a lelkes állatok közett, a négylábúak és a madarak közett. És erősen kezdenek víni egymással. És mikoron egynyíhánszor megütköztenek volna, meglátá a puppenever, hogy a négylábú lelkes állatok megnyernék a viadalt. Minek okaért elméne, és a négylábú lelkes állatokhoz kezdé magát adni, és azoknak hízelködvén hozzájok adá magát, mint azokhoz, kik immár megnyerték volna a dolgot. Íme tehát hertelen elérközék a kösselyő. És ez erős szárnyait meg kezdé rázogatni, és biztatni kezdé a madarakat. És sereget rendelvén, erősen kezdé körmeivel szaggatni a négylábú lelkes állatoknak hátait, és szömeket megsérteni, annyéra, hogy hátat adnának a négylábú lelkes állatok, és a madarak tisztességes győzedelmet vennének. Annak utána közbejárás esék köztek, és megbékélének egymással. Midőn ez okaért megszűnt volna a had, a madarak megidézék a puppenevert, hogy okát adná, miért hatta volna el az ő nemét, és elszekett volna nemzetétől. De mikoron nem felelhetne, okát sem adhatná, mindjárást közenséges szentenciát mondának reája, és minden tollait kitépék, és számkivették. Ezútta fogva mind éjjel kell járni szegénnek.


ÉRTELME

E fabula ezt jelenti, hogy ki-ki mind az ő rendiben és hivataljában állhatatos légyen, és ne csavarogjon alá-fel, mert afféle cigánságnak hitván hasznája vagyon. Aki szolgálni akar, és mindennek kedvesködni akar, nem kellemetes. Mert mindenütt elveszti becsületit és kedvességét, és mindenfelől kétségesek lesznek hozzája. Ez okaért az ember csöndes legyen, és jól cseleködvén, hitében és fogadásában állhatatos legyen. Megőrizze lelkiismeretit, hogy az ellen ne cseleködjék. Mikoron igaz útban és hivataljában igazán eljár, ottan várja az Istennek oltalmát. És az Isten gondot visel reája, és megőrizi, meg is oltalmazza. Ne keressen az ember Isten kővül, az ő ura kővül és Istentől elrendelt társosága kővül, mely közett nyájasságat parancsolta az embernek, idegen társaságoknál, nemzetségöknél, népöknél etc. segítséget, kegyelmet, oltalmat etc. Mert a vége megmutatja, hogy nem jó, mint itt a puppenevernek dolgában tetszik.

HARMINCHATODIK FABULA

A philomenéről és az ölvről

Az ölv szálla egy fára, és midőn ott forogna az ágak közett, látá, hogy egy madárka rakott volna ott egy fészket. Reá menvén, tehát apró madárfiak vannak benne. Eljöve az anyjok, a philomele, és igen szépen kezde könyörgeni ez ölvnek, hogy ne bántaná a fiait. Mondá az ölv: „Nem bántom őket, ha szépen szólasz és énekelsz előttem.” A philomele, rakva bánattal és ijedtséggel, azért ugyan énekelni kezde. Felelé az ölv: „Csak megcsúfolsz engemet, és szerével nem akarsz énekölni.” És előragadván egyet a philomele fiai közül, meg kezdé azt körmelni és mellyeszteni. Nagy röpeséssel kezdé a philomele könyörgeni, hogy az ölv könyörülne rajta, és ne mellyesztené fiait. Felelé az ölv: „Hallod-é! Légy békösséges, jó madárka! Ne háboríts meg panaszolkodásoddal! Ugyan eszedbe vedd magadat! Kezembe vagy mind fiastól! Szabad vagyok véled, mind fiaiddal egyetembe. Éles ugyan az orrod, de csak féregszedni való. De énnékem mind orrom s mind körmeim igen horgasak és élesek.” Midőn az ölv ekképpen nagy kevélyen szólana, hátul odaballaga egy madarász, és lassan felnyúlván a fa megül, nyakába veté az urkot az ölvnek, és alá kezdé avval vonagatni és megfojtani. Ekképpen, aki sokokat kergötett és megfogott vala, azt viszontag megfogá a madarász, és mind a két szárnyát elvágá.


ÉRTELME

E fabula erre int, hogy minden ember jámbor és ártatlan legyen, és másnak kárt tenni és ártani ne igyeközzék. Mert noha szép, gyors, erős és hatalmas vagy, és az Isten ésszel és okossággal szeretett, azért azt ne gondold, hogy immár általszekted az árkot. Bezzeg nem! Meghiggyed ez okaért, hogy ha az Istent nem féled, és annak kedvébe nem lész, ottan az Isten talál mást, ki gyorsabb, hatalmasb, eszesb avagy ravaszb is lészen náladnál, és azt reád bocsátja, és az által megbünteti vakmerő bátorságodat, és úgy urkoz, hogy örök szégyent kezdesz vallani. El ne hidd ez okaért magadat! Senkit meg ne utálj, senkit ne dúlj! Mert az Isten kitölti rajtad az ő fenyegötését: Ve tibi qui praedaris: quia praedaberis! Jaj tenéked, ha valakit meg kezdesz kóborlani; mert ugyan ezen leszen virágod! Bár ne keress példákat a szent Bibliába: orrod előtt naponként elég vagyon benne. De bolondok vagyunk, mint a fuak. Midőn a puskás elbúik, és egyet meglő bennek, ottan felröpülnek a többi, és egy keveset kerengvén ismeg oda szállnak az előbbeli helyre, ahol amazt meglőtték, és ahol halva fekszik. Mindjárást mást lő, annak utána harmadikat, mindaddig, hogy egy sem marad elevenen bennek. Szinte ezenképpen cseleködünk mi is: az Isten szömünk láttára megbüntöti és elveszti a gonoszokat, a kegyetleneket és a kóborlókat. De mégis eljárunk a megszokott gonoszságba, és nem tudjuk magunkat eszünkbe venni. Jaj e nagy vakságnak és visszafordultságnak!

HARMINCHETEDIK FABULA

A farkasról és rókáról

A farkas lakik vala egy hegyoldalba, egy barlangba, hova nagy sok kóstot gyűte, szándékba lévén, hogy nyugonni és jól akarna lakni. Eszébe vévé azt a róka, és utána kezde ballagni, hogyha valamiképpen megcsalhatná, hogy része lehetne a jó báránhúsba és az egyéb kóstjába. Mikoron a barlang elejbe ment volna, szépen köszene a farkasnak, és mondá: „Szerető farkas uram! Sok idő, hogy nem voltunk szömbe egymással. Éjjel sem jöttél a keresködésre a mezőre, ugyan igen bánkódtam rajta. Félek vala, hogy megbetegültél legyen.” Eszébe vévé a farkas a ravaszságot, és monda a rókának: „Jól értem ravaszságodat. Megérzötted a jó bárányhúsnak az illatját: a hozott tégedet ide, nem az énhozzám való szereteted. De tova tarts, itt ne hógyagazz, mert ebbe nem észel.” Látá a róka, hogy porba esett reménsége, és elméne. Látá kedig a hegyoldalba, hogy egy pásztor ott legeltötné nagy sok juhát. És hozzája menvén, mondá: „Jó pásztor uram, ha megajándékoznál, ugyan jó hírt mondánék tenéked.” Mondá a pásztor: „Megajándékozlak, csak mondd meg.” Mondá a róka: „Sokszor megláttam, mely nagy ként teszen rajtad a farkas, mely igen bolygatja és szaggatja a juhokat, és nincsen nyugodalmod tőle. De jere, megmutatom, hol fekszik egy barlangba. Megverheted, mert igen jóllakott most, és miért megtöltötte a begyüt, nem futhat.” És odavivé a pásztort, és megmutatá a barlangba a farkast néki. A pásztor megragadá az ő képét, és általüté a farkast. És midőn kivonta volna, levoná a bőrt róla, és elméne véle. Ekképpen marada a kóst és a sok bárányhús a rókának, és jóllakék véle. Azonközbe oda jutának a juhásznak nagy komondori, keresvén gazdájokat, és midőn látták volna a sok kóstat, ottan csapni kezdék. Mondá a róka: „Hagyjatok békét néki, mert enyim a kóst.” Mondának a komondorok: „E, te bakszar! Ne zúgolódjál! Talám igen viszket a hátad?” És midőn meg nem szűnék, megragadá azt az egyik komondor, és a földhöz üté, és a többi rajta, erősen kezdék a bőrét szaggatni, és annyéra mardassák, hogy csak alég mászkálhatna el. És mászkálván mondá: „Bizony, igaz az Isten! Ugyanazon mértékkel méretett énnékem, amellyel én annak előtte mértem másnak.”


ÉRTELME

Az előbeli fabulának az értelme e fabulára is illik. Mert aki mást sérteni igyeközik, másnak kárt tenni, mást dúlni vagy kóborlani, és vermet ásván alája, el akarja veszteni, bár ne higgye, hogy ő is szűzen maradjon. Mert reája érközik az Istennek igaz ítíleti, és ugyanottan megtalálja a jámbor héss a kárt és veszedelmet, ahol megkeresi a hasznot és a nagy e világon való gazdag¬sá¬¬got és dücsőséget. Minden ember ez okaért az ő hivataljában vesztegségbe legyen, és minden álnokságát és hamisságát eltávoztatván, igazán cseleködjék, és Istentől várjon mindent. Az emberi társoságban senkit ne bántson, kárt se tegyen senkinek se tanáccsal, se árultatással, se fondorlással, se lopással, se kóborlással, se csalárdkodjék valaminémű szín alatt. Mert az igaz hit és lelki bizodalom mellett szükség a jó lelkiismeret. Ez ha nálad nem lészen, meg nem maradhatsz az Istennek ítíletiben. Mert, mint Szent János mondja, így vagyon ez a szabadság minálunk, hogy valamit kérünk az Úrtól, megadja minékünk, ha a minnen szüvünk meg nem kárhoztat minket. Mert midőn a minnen lelkiismeretünk megvádol minket: veszett dolog akkor. Semmi nem következik utána, hanem csak confusio, pirongság és nem apró szégyen. Azért dorgálják meg a próféták a kegyetleneket: Vitézködni akartok? Meglészen benne: Furtum et rapina in domibus vestris. Orvoknak és kóborlóknak vagytok társai. Ugyan sív házatokban a lopott és a kóborlott marha. Nyilván bosszúállásra indítja ez a kiáltás a felségest. Végy a mindennapi, szömed előtt való példákból tanóságot. De nem látja senki, senki sem vészi azokat eszébe. Vadit quomodo vadit.

HARMINCNYOLCADIK FABULA

A szarvasról és vadászról

Egy igen szép szarvas talála egy igen szép forrásra. És midőn kévánságoson ijutt volna belőle, és a vízbe tekéntvén, szép szarvait meglátta volna, igen kezdé azokat dicsírni, és magát azokért elhinni. De midőn lábait megtekéntötte volna, megutálá és megszidá azokat. „Vaj (úgy monda) vékony és kesken rossz marha! Mire valók vagytok? Olyan kellemes vadnak olyan lábai legyenek-é?” Mikoron kedig a forrásba nézvén effélieket mondana, hallá a vadászónak kürtelését és az agaraknak sápolkodását. És megijedvén igen kezde futni. És noha utána volnának az agarok, de meg nem foghatták őtet a sük mezőn; miért gyorsan elviszik vala az ő vékony lábai. Midőn ez okaért az erdőre érközett volna, sűrő vala az erdő, és megakada szép szarvaival. És midőn ott vesződnék szarvaival, elérközének az agarok, és megfogák a szarvast. Mikoron immáran a földre ejtötték volna, és horcolni kezdenék bőrét, ottan mondá a szarvas: „Jaj, mely igen bolondul töttem ítíletöt! Amit az Isten javaimra és mentségömre teremtett és szörzett volt, azt megaláztam és megvetöttem: ami kedig romlásomra és veszedelmemre volt, azt dicsírtem és felmagasztaltam. Jaj, ki visszafordult dolog ez!”


ÉRTELME

E fabula ezt jelenti, hogy ki-ki mind tartson az Istentől, és böcsülje az ő szentséges tanácsát, melyből mind az embert és minden ő tagjait teremtötte. Ő tudja az ő alkotványának mivoltát. Semmit nem teremtött ok nélkül. Tudta ő és tudja, mire való az ember minden ő tagjaival. Bolondság a mi dolgunk, és igen tévelygünk a mi ítíletünkben. Sok dolgokat igen kedvelünk, és igen nagyra becsülünk, és igen kevélködünk miatta. De az Istennek csoda az ítíleti, mert úgy forgatja a dolgot, hogy azt, amibe gyönyörkedünk, és melyet igen drágának tartjuk, azt fordítja kárunkra. És azt tészi, hogy azt kell becsülenünk és igen hasznosnak ítílnünk, ami szömünk előtt igen elvetett volt. Ez okaért a keresztyén ne mestergösse az Istennek szörzését, hanem, mint az Isten elrendelte, úgy járjon el az ő hivataljába.

HARMINCKILENCEDIK FABULA

A farkasról, juhokról és komondorokról

A juhok és farkasok erősen hadakozának egymással, és egyik rész sem engede a másiknak. Sokan valának kedig a juhok, kiknek sok segítségök is vala, mert mellettek támadának a kosok és a bakok, de kiváltképpen a komondorok. És annyéra lőn a dolog, hogy minden ember azt ítílné, hogy a juhoknál lenne a győzedelem. A farkasok ez okaért elküldenek követöket a bárányokhoz, hogy békességet szörzenének. A békösség és frigy lőn köztek, megerősíttötvén ez okkal, hogy mindenik rész túszul adná a legjobb barátait. Az együgyű juhok ez okaért túszul odaadák a komondorokat, az ő őrizőit. És a farkasok adának a juhoknak az ő farkaskölyköket. És ekképpen megkonfirmáltaték és megerősítteték a frigy közettek. Kevés idő múlva a farkaskölykök sivalkodni és ordítani kezdének. Ezt hallván a farkasok, megindulának és egybegyűlének, mintha a szegény juhok erőszakot művelnének a farkaskölyköken. És a juhokhoz jővén, erősen feddődének azokkal, vádolván őket, hogy megszegték volna a frigyet a farkaskölyköken. És reájok rohanván, megszaggatták őket kegyetlenül. És nem lőn, ki mellettek támadna, mert ő magok a jó komondorokat kézbe adták vala, és nem lőn, ki megvína és tusakodnék éröttek.


ÉRTELME

E fabula erre int, hogy ki-ki mind eszes legyen, és álnakságtól megoltalmazza magát. És az ő emberi társaságába meg segítse oltalmazni az egyenességet. Mert addig, még az egyenesség vagyon valamely társoság avagy nemzetség közett, addig az ellenség nemigen árthat, és kárt nem tehet. De mihelt az egyenetlenség férkőzhetik be, ottan kész a kár és a veszedelem. Kiváltképpen, mikoron az emberek hálaadatlanok, és jeles előttek járó embereknek munkájokat nem becsülik és nem kedvelik, hanem megvetik és megutálják őket, és minden apró dolgokat művelnek rajtok. De mi tanoljunk eszet és bölcsességet e fabulából, hogy az Istentől adott fejedelmünket és egyéb Istentől elrendelt gyámolunkat meg ne utáljuk, meg se vessük, hanem megbecsüljük és drágának tartsuk, mert azoknak árnyéka alatt lehet nyugodalmunk.

NEGYVENEDIK FABULA

A férfiúról, fejszéről és fákról

Egy férfiú csináltata magának egy fejszét. Midőn azt az erdőre vitte volna, könyörge az erdőbeli fáknak, hogy egy kemény darab fát adnának őnéki, hogy nyelet csinálna abból a fejszébe. Tanácsot tártának egymással a fák, és azt végezék, hogy az olajfa, miérthogy sziúsb volna a több fáknál, egy ágat adna néki, hogy az ember fejszenyelet csinálna belőle. Az olajfa odaadá az egyik ágát, és az ember nyelet csinála belőle a fejszébe. Midőn azt megkészítötte volna, a fáknak kezde menni, és egyenként le kezdi azokat vágni, akármely nagyokat is. És mondá a töllyfa a többinek: „Jól vagyon! Ugyan úgy kell bolondoknak! Ez a mi bolondságunk¬nak az igaz jutalma. Miért adtunk a fejsze nyelére való fát oda? Ha nyele nem volna, nem vághatna véle. Jaj, bolondul cseleködtünk!”


ÉRTELME

E fabula arra int, hogy eszes légy, és eszedbe vegyed, midőn ellenséged tanácsat és segítséget kéván tőled, hogy úgy adj tanácsot néki, és úgy segétsed, hogy tönnen tanácsodból és segétségedből arcól ne támadjon reád, és veszedelmedre ne járjon. Ellenségödet ne gyűlöljed, ne kergössed, és bosszúállásra ne igyeközzél, de azonközbe úgy adj tanácsot és segétsed, hogy abból erőt és birodalmot ne vehessen rajtad. Mert ha te istenes lévén, megsegéted, és jól tész véle, netalántám ő istentelen, és a tiedből arcól támad reád, és nyavalyába és nyomorúságban ejt. Ezért mondja a bölcs: Ellenségednek soha ne higgy! Ha kedig megkérded: Mint kell tehát segíteni? Ím, reá tanít a bölcs: A te forrásodat meg ne rekesszed - úgymond -, hanem hadd folyjon ki folyásokban, de a forrást avagy kútfejet magadnak tartsad; te légy annak ura, és bírjad azt. Szent Pál ezt mondja: Úgy adjatok alamizsnát, nem hogy más hivolkodjék belőle, tü kedig gyötrölmes szükségben legyetek. A régi eszes magyarok ezt mondották: Hallod-é, kötve higgyed komádat!

NEGYVENEGYEDIK FABULA

A farkasról és komondorról

A farkas az erdőben járván, talála egy komondorra. Azt megszólítván monda: „Szerető atyámfia, honnég vagyon ez, hogy oly igen kevér vagy, és oly sima a hátad?” Felele a komondor: „Onnég vagyon, hogy uramat, gazdámat jámborul szolgálom, és éjjel-nappal vigyázok jószága és marhája mellett az orvok és tolvajok ellen. Midőn éjjel megérzem őket, ottan ugatni kezdek, és a gazda felserken, és elűzi őket. Midőn asztalhoz ül, megemléközik hívségemről, és a tánérról vet önnem. A házinép is igen kedvel, és mindenféle maradékból részt tesznek énnékem. Ottan az eresz alá megyek és elnyújtózom, és igen-igen ídesden aloszom. Onnég oly sima a hátom.” Mondá a farkas: „Ah, szerető atyámfia, bódogul vagyon dolgod. Vaj, mely igen kévánnám, ha oly könnyen találhatnám életemet, minden munka nélkül. De kérlek, atyámfia, mi lelte nyakadat? Igen elment a nyakadon a szőr, sőt még a bőred is valami csusszolás miatt felhámlott, és ugyan elkopott. Kérlek, mondd meg énnékem, honnég vagyon ez?” Felele: „Miérthogy igen haragos vagyok, ezért nappal láncon tartnak engemet, csak éjjelre szabadon bocsátnak; akkoron az udvarba alá-fel futok, és ha egy helyen nem szeretem háltomat, ottan mást keresek.” Mondá a farkas: „Bátor magadnak tartsad ezt e bódogságos életet, melyet annyéra felmagasztalsz. Énnékem nem kell! Noha nem lehetek igen kevér, és noha borzas a hátom, noha éhséget szenvedek gyakorta: de mindazáltal szabadságban élek. Mind erdőn, mind mezőn szabadon járok. Akkoron lefekszem és felkelek, mikoron én akarom. Senki nem pepecsel a nyakam környül sem lánccal, sem kötéllel. Szabadon vadászok etc. Ennek okaért menj haza. Én az erdő felé tartok.”


ÉRTELME

E fabula ezt mutatja, mely igen örüljen az emberi természet a testi szabadságnak, és mely igen kedvelje a testi kívánság szerént való életet. Mindenha arra igyeközik, hogy megmeneköd¬hessék a kereszttől, és a szolgálatot elkörülhesse. Maga efféle testi szabadság és a testnek kévánsági szerént való élet nem hasznos az embernek, hanem gonoszára és veszedelmére vagyon. Mert noha szabadon megyen a farkas, de azért mindenkoron félelembe és rettegésbe vagyon. Mert tudja, hogy nem meneködhetik, és hogy a csávába vagyon az ő bőrének a helye. Ezért jobb az embernek, hogy az Istennek akaratja és rendelése szerént szolgálatban, munkába legyen foglalatos, az emberi társaságnak megsegítésére és hasznájára, hogynem mint magának lenne, és a testi szabadságban és gyönyörkedésben eltunyuljon és elrestüljen. Ha két kapa vagyon, az egyiket tegyék a szegre, a másikkal menjenek kapálni. Addig, még ez elvásik és elkopik a kapálásnak miatta, addig a másik is megemésztetik a rozsdától. Ennek okaért jobb az embernek, hogy vigyázzon és hivataljában szorgalmatossággal eljárjon. Mert ekképpen megoltalmazhatja jó lelkiismeretét az Isten előtt, kinél nagyobb kéncs nem lehet az embernek mind e széles világban.

NEGYVENKETTEDIK FABULA

A kezekről, lábakról és hasról

Egyszer az emberi testnek tagjai egybetanácskozának a has ellen, mondván: „Ím a gonosz has mit cseleköszik? Mindéltig veszteg vagyon és hivolkodik, soha nem teszen dolgot, hanem mindenkoron jóllakik. Mi több tagok nem győzik őtet mindenha megtölteni. Ennek okaért megszűnünk, és tovább nem dolgozunk, és nem szolgálunk néki.” E végezés után veszteg lőnek a tagok, és nem adának enni a hasnak. Mikoron a has böjtelni kezde, ottan nem kezde zsírt és erőt adni a tagoknak, és mindjárást meg kezdének lankodni és megerőtlenedni. Ottan mondának a tagok egymásnak: „Gonosz tanácsra vitt minket a pokol irigység; ím ezt végezők, hogy ne adnánk enni a hasnak: és nem a hasnak töttünk kárt, hanem minnenmagunknak, annyéra, hogy csak alég vagyunk belé; ha ez okaért el nem akarunk veszni, tehát jertek el, és szolgáljunk és enni adjunk a hasnak.”


ÉRTELME

E fabula erre int, hogy ki-ki mind az ő hivataljában megmaradjon, és abban az ő tiszti szerént cseleködjék, és minden rendbeli embernek szolgáljon, mint az Isten e világon az emberi társoságot az ő rendibe elosztotta. Ez okaért hivatalodban híven eljárj, és légy csendes. Egy rendbeli emberekre se irigyködjél, mert az Isten az ő szent bölcsessége szerént ekképpen akarta az emberi társoságot rendökben befoglalni. Ha tenéked munkálkodnod kell, és munkáddal mást segítened: meg ne háborodjál érötte, és szüved ne legyen békételen miatta. Mert Istennek akaratja ez. Ha kilemben akarta volna, megtalált volna tégedet is, és más hivatalba és rendbe helyheztethetett volna tégedet. De nem akarta. Tehát vedd jó néven tőle, és légy békösséges! De ezt mondod te: Jó bizony más embernek uralkodni és hivalkodni: azonközbe énnékem az orromon foly alá a veréték, és feltörik a tenerem a nagy munka miatt etc. Bezzek ez így jár, és az Isten úgy akarta. Mert ezt hagyta az apádnak. De ne gondoljad, hogy más ember az ő hivataljában munka nélkül legyen. Mindennek vagyon az ő bibije. Te munkálkoszol, és munkádból adod az adót fejedelmednek, pásztorodat megsegíted etc. De ha azoknak nyughatatlansága és szorgalmatossága terajtad volna csak egy napig, bezzeg igen hamar elunnád.

NEGYVENHARMADIK FABULA

A majomról és rókáról

A majom az úton menvén elöltalála egy rókát. Mondá az a majomnak: „Bezzek hitván termetű vagy, és undokul vagyon az alfeled. Nám, minden benézhet, mind egy boldba, miérthogy farkad nincsen. Annak felötte igen hitván ködmened vagyon.” Felelé a majom: „Így vagyon. Elég nyavalyákban vagyok. Minden meggugol és csúfol mezítelenségem miatt. De nem tehetek róla. A természetet meg nem másolhatom.” Mondá a róka: „Mit ítélsz tehát énfelőlem?” Mondá a majom: „Szép állat vagy, és szép subád vagyon. Annak felötte nagy hosszú farkad vagyon. Kérlek, jó atyámfia, adj a felét a farkadnak énnékem, hadd fedjem be az alfelemet, hogy megmeneködjem ennyi sok mevetéstől és csúfolástól.” Mondá a ravasz: „Vaj nem! Mert azt akarnám, hogy még ennél hosszabb volna a farkam. Okos és bölcs lelkes állat vagyok én, engemet illet ez a szép ékösség. Bolond vagy te, ez okaért ellehetsz a nélkül.” Azonközbe hallanak valami kürtszót. És mondá a majom: „Micsoda szó ez, talám táncra sípolnak?” Mondá a róka: „Tetszik, hogy bolond vagy, miérthogy nem érted. Én jól értem. A vadász vagyon útba; nyilván a szép subámat kévánta és azt keresi, de elmegyek előtte.” Azonközbe hertelen megkörnyéközék őket az agarok. És a majom hamar felfuta egy magas fára. De a róka hógyagozni és csavaragni kezde az ebek közett, és megfogák őtet, és meg kezdék tépni subáját. És kiáltani kezde a majom: „No, róka mester! Vedd elő mesterségödet és bölcsessége¬det! Meneködjél meg immár ezektől! Bolondnak alítasz vala engemet, de látszik immár, kicsoda volt az. Irigységedből és kevélységedből nem től részt a farkadból. Hol immár mind farkad, mind szép subád? Mit használ immár tenéked mind kevélséged, okosságod és a te nagy ravaszságod?”


ÉRTELME

E fabula egybetartja a szegény együgyű embereket a kazdagokkal. A szegény mindéltig csak az ő szegénségét nézi, és azt fájlalja, hogy a kazdagoktól ez világban megutáltatik. De nem vészi emellett eszébe, mely igen nagy sok jóval megszerette őtet az Isten. Ezért mondja ama bölcs: „Vaj, ki bódogok volnának a paraszt és szántó emberek, ha az ő javait meg tudnák megis¬merni! Emellett, midőn a kazdagot látja, nagy bódognak ítíli; de nem veszi eszébe, mely sok és számtalan nyavalyákban forogjon a kazdag. A szegény senkitől nem tart, és bátorságban nyugszik. De a kazdag nyughatatlan, mert a sok gondok és szorgalmatosságok, ezek mellett a sok félelmek és rettegések ugyan megfőzik és megemésztik az ő szüvét. Ha éjjel a jó dunhán hál, nem alhatik, hanem csak süreg-forog rajta: szinetlen szól és pörel a párnával. Ennek okaért a bölcs e fabulával arra tanítja a szegényt, hogy megelégedjék avval, amit az Isten és a természet adott néki. Isten így akarta az ő rendbeli életét. Megelégödjék ez okaért véle. Annak utána tanítja a kazdagot, hogy szépsége és kazdagsága miatt kevély ne legyen, és felfuvalko¬dásból a szegént meg ne utálja. Mert Isten vagyon, ki igaz ítílő bíró, ő látja és megismeri mind a kettőt. A szegény alázatost és együgyűt kedveli, de a kevélt gyűlöli és ellene áll annak, mint Szent Péter mondja. Mikoron kedig ő ítíl: akkoron megfogattatik a bölcs az ő bölcsességébe, és az okos megakad az ő álnakságával, mert őellene nincsen sem bölcsesség, sem okosság, sem valami fogás, mint a bölcs Salomon mondja.

NEGYVENNEGYEDIK FABULA

A szarvasról, ökrökről és családos emberről

Egy szarvas jöve a mezőn az ökrökhöz, és hánni-vetni kezdé magát az ökrök előtt, és kérködni szép termetiről és gyorsaságáról és szabadságáról. És monda az ökröknek: „Nyavalyás állatok vagytok tü, és mindéltig igába forog nyakatok. És miért lassan ballaghattok, el nem távozik az eszten oldaltokból. A gyászolhoz kötnek, és száraz szalmát előtekbe vetnek. Akkoron isztok, mikoron adnak. De én gyors állat vagyok. Mind az erdőket s mind a mezőket bejárom, a szép füvekben és virágokban ugyan válogatva észem. A hideg forrásokból nagy gyönyörűséggel és kévánsággal iszom. Ha valami félelem támad, ottan bemegyek nagy hamarsággal a sűrő erdőbe, és felfutok a magas hegyekre, és ott lakom nagy bátorsággal.” Mondának az ökrök: „Nem irigyködünk reád a te nagy bódogságodért. Nincs mit tennünk. Ha a természet így hozta állapatunkat, ugyan abban kell megmaradnunk.” Nem sok nap múlva a vadászó talála a szarvasra, és környülvévé azt az ebekkel, és kergötni kezdé. És midőn elejét vötték volna az ebek, hogy az erdőre nem mehetne be, kénszerítötték egy faluba befutni. És midőn egy ólba befutott volna, találta ott ökröket a gyászolhoz kötve. Mondának azok: „Mi dolog, mi dolog, szarvas uram? Bizony, igen megizzadtál. Nyilván nem zsákkal ijesztöttenek.” Mondá a szarvas: „Jaj, csaknem odaveszék! Kérlek, hadd rejtezzem el itt nálatok.” Felelének az ökrök: „Igen kérközel vala minap bódogságod felől; de hitván bódogság ez, ha mindenkoron oly nagy félelembe vagy az agarok és ebek miatt. Mi ökrök és nyomorúságos állatok lévén, meg nem cserélnénk véled. Bizony ide nem jó helyre jöttél. Mert, ha itt megtalálnak, ottan megölnek: holott semmire nem vagy jó, hanem húsod csak tálba, bőred kedig subicának való. De bújjatsza amoda a széna alá! Tőlünk ne félj, mert mi el nem árulunk.” A széna alá bújék ez okaért a szarvas, és ott hallgata.

Midőn a családos ember szolgái bejöttenek volna az ólba, hogy enni adnának az ökröknek, valami szalmát vetének nékik, nem látván a szarvast a széna alatt. És midőn kimentenek volna, igen örüle a szarvas, és mondá: „Jó helyen vagyok; csak estig meg ne találjanak, könnyen elmehetek annak utána éjjelre.” Mondának néki az ökrök: „Légy veszteg, és hallgass, mert ihol jő a gazda. Ha e miatt megmaradhatsz, jó szerencséd lészen. Mert ez mindenüvé bújik, és minden szurdékot kikeres.” Midőn ez okaért a gazda bejött volna az ólba, meglátogatá a gyászlot. És szitkozódni kezde, miérthogy csak egy kis szalmát talála az ökrök előtt. És ő maga elmenvén, villát kapa, és szénát kezde vetni az ökrök elejbe. És mikoron bőven felvenne benne, látá ott a szarvasnak nagy szarvait, és betévén az ajtót, kiáltani kezdé szolgáit. És azok eljővén, megfogák a szarvast. És a gazda agyonvereté, és szépen a bőrét levonatá etc.


ÉRTELME

E fabula arra int, hogy senki el ne higgye magát a jó szerencsébe, és az Istennek ajándéki miatt fel ne fuvalkodjék, és ő magához képest senkit meg ne utáljon. E világi bódogság nem állandó. És noha a szépségnek és egészségnek és a testi szabadságnak valami gyönyörűsége vagyon, azért nagy szorgalmatosság, gond és félelem vagyon mellette. És noha a rabatás élet valamennyére nehéz és nyomorúságos, de azért csendesség, békösség és nyugodalom vagyon mellette.

Annak utána arra tanít a fabula, hogy egy családos ember se bízza jószágát és marháját szolgáira és béresire. Mert miérthogy nem övék a jószág, azért nem viselnek úgy, mint az övékre, gondot, hanem csak szerencsére szolgálnak. A családos ember ez okaért ő maga lásson dolgához, és ne bízza teljességgel másra. Mert amennyére lát az ő szöme, annyéra szolgálnak a szolgák és béresek. Ezért felelt ama bölcs, mikoron megkérdötték, mitől meghíznék inkább a ló: Hogy semmi azt ennyére meg nem hizlalja, mint az ő urának avagy a családos embernek a szöme.

NEGYVENÖTÖDIK FABULA

Az oroszlánról és majomról

Az időben, mikoron az erős oroszlány királlyá tévé magát, hogy a több négylábú lelkes állatokon uralkodnék, jó hírnevet akara magának szörzeni az ő királyi birodalmának a kezdetiben, és eskivéssel fogadást tőn, hogy ennek utána elhadná a kegyetlenséget, és vérontástól megoltalmazná magát, meg sem sértené a lelkes állatokból egyiket is; hogy ugyan ártatlanul akarna élni.

Egy idő múlva erősen kezde bánkódni az ő fogadása miatt, miérthogy meg nem másolhatja vala természetit, és okot kezde gondolni, melyből és mely miatt ismeg hozzájok férkőzhetnék, és megehetnék bennek. És midőn egyik lelkes állatot elejbe hítta volna, titkon megkérdi vala azt, mit ítílne az ő leheletiről? Bidös volna-é, avagy nem? Midőn a lelkes állat ezt felelé, hogy büdes volna: ottan hozzákapván, megszakasztja vala azt, és megészi vala. Ha kedig felelé, hogy nem volna büdes, így is megölé és megövé. Végre megkérdé a majmot, ha büdes volna a szája, avagy nem. És a majom felelé: „Nem büdes - úgymond -, hanem jeles és nemes illatja vagyon, mint egy jeles fahének és szekfűnek, és mintha temjéneztenek volna.” Gyönyörködék az oroszlán a majomnak feleletiben, és akkoron nem bántá, hanem békösséggel elbocsátá.

Midőn egynyíhány nap elmúlt volna, eszébe juta az oroszlánnak a majom, és müvelhogy okkal hozzája férne, ravaszságból beteggé téve magát. És midőn a doktorok és az orvosok meglátták és megítélték volna a vizeletét, és megtapogatták volna az első lábán a pulzust, megismerék, hogy semmi nyavalyája volna. És azt adák tanácsul néki, hogy gyönge étellel élne, és könnyen emésztő állatokat ennék, és ismeg vidámságot venne. Mondá ez okaért az oroszlán: „Igen ehetném majomhúst, mert azt még nem kóstoltam.” Ottan elkülde, és elhozatá a szegény majmot, és megövé azt, és nem használa a szegény majomnak, hogy annak előtte hízelködésből dicsírte vala az oroszlánnak leheletét, mostan kedig semmit nem vétett vala ellene.


ÉRTELME

E fabula ezt jelenti, mely igen gonosz legyen az emberi természet, mikoron előmehet az ő akaratjában, és meg nem enyhíttetik az Istentől a szentléleknek és a szent keresztnek általa. Mert ha az ember előviheti dolgát, hogy megkazdagulhat, és a más embereken való birodalmot megkaphatja, ottan megváltozik, mint a régiek bizonságot ezekről vévén ezt mondották: Honores mutant mores. Csak valami tisztességre emeljék az embert: ottan meglátszik, micsoda volt benne. Mint egyszer egy igen szent és ájítatos csali barát vala, ki igen alázatoson hajtott fővel jár vala, és mindenkor csak a földet nézi vala. Midőn sok ideig mind ekképpen járt volna az ő nagy alázatosságban, meghala a gárdián. A fráterek tanácskozni kezdének, kicsodát kellene gárdiánná tenni, és mondának: „Imezt az ájítatos és alázatos frátert tegyük gárdiánná; ez jámbor, szent és igen alázatos; ez nem rongál bennünk, hanem igen kegyes atyánk lészen.” Mikoron immár gárdiánná és fejedelemmé választották volna, kevés idő múlva új kápában öltezék a gárdián, és fenn kezdé az orrát viselni, és felszóval té s tova a barátoknak parancsolni; végre két ifjú nyakas barátot kezde utána jártatni. És ki ellene moccon vala, azt igen meg kezdé söpreni. Hozzámenének a vény barátok, és mondának: „Szentséges atyánk, meg ne háborodjál beszédünkért. Oly igen alázatoson jársz vala azelőtt. Immár, hogy gárdiánná töttünk, igen fenn viseled magadat, és oly igen kegyetlen vagy. Mi oka annak?” Felelé a gárdián: „Bolond agebek, nem olvastátok-é gyermekkorotokba, mit mond a Cato? Fistula dulce canit, volucrem dum decipit anceps. Valaki varjút akar lőni, ne pengesse az íjnek idegét előtte. Alázatoson jártam azelőtt, és mind alá néztem, mert akkoron mindenkoron kerestem a kalastrom kolcsát. Immár megtaláltam, és kezembe vagyon: nem szükség az okaért alá néznem. A gárdiánságot soha nem adtátok volna énnékem tudományomra és bölcsességemre nézvén; mert jól tudjátok, hogy oly igen tudatlan vagyok, mint a mi nagy szamárunk. Ez okaért más módot kellett hozzá keresnem.” Így vagyon ez okaért az Ádám fiának dolga. Ha valamiképpen előmehet, és felverheti magát, ottan nem ember, hanem tirannus, kegyetlen, és valami fejébe jut, azt is meg merészeli művelni. Nem jó az jámboroknak efféle embertelen tirannusokkal együtt lakni. Mert ha szolgálod, egy ideig mégis nem bánt, de mihelt meg¬gondolja magát, ottan okot keres veszedelmedre. Igen jó ez okaért a keresztyénnek az ő életét a kereszt alatt viselni, hogy el ne higgye magát. Azért mondja Dávid: „Vajki jó, én ídes Uram, hogy engemet megaláztál, mert soha meg nem tanoltam volna a te üdvességes igédet.” És Jeremiás: „Vajki jó az embernek, ha az Úrnak igáját viseli gyermekségétől fogva.” Mert e nélkül az ember vaddá és teljességgel embertelenné lészen.

NEGYVENHATODIK FABULA

A nyúlról és kékkáposztáról

A nyúl előmenvén az úton, egy kert mellé juta. És bekakocsola a kertbe, és igen szép kékkáposztát látta a kertbe. És mind elkörülé a kertet, de sem rést, sem hágcsót soholt nem talála, hol bemehetne. Elöltalálá őtet a róka, és megkérdé a nyulat, mondván: „Miért nem mégy ím e kertbe? Lám, mely igen szép kékkáposzta vagyon benne?” Mondá a nyúl: „Jól láttam. De nem ért meg. Nem jó őtet enni, mert megcsömerleném tőle.” Mondá a róka: „Ezennel én is így jártam, mert szép szőlőgerezdöket találtam vala. Azokban sem merék ennem, miérthogy érötlenek valának.” Maga a szegény róka eremest ött volna benne, de nem ére fel oda, ahol lefüggnek vala.


ÉRTELME

E fabulák azt jelentik, hogy az emberi természet igen kévánatos, és sok dolgok után vágyódik. A bolondok, hogy az ő kévánságoknak eleget tehessenek, és mindenekben kedvek megtöljék, nagy sok veszedelmekre vetik magokat. De e fabulák erre tanítják az embert, hogy eszébe vegye magát, és eszesen cseleködjék, és ne induljon mindenkoron kévánsága után, hanem amit lát, hogy tisztességgel és Isten szerént nem érhet és meg nem találhat, annak ugyan békét hagyjon, és kivesse fejéből, és semmi számot nem tartson arra.

NEGYVENHETEDIK FABULA

Az varjúról és veder vízről

Egy varjú igen szomjú lévén, talála egy vederre, mely félig vala vízzel. Arra felröpüle, hogy innék abból, de nem érhete alá. Gyakorta körüli a vedret, de nem talála módot hozzá, hogy ijhatnék belőle. Végre okosságot gondola, és köveket hána egymás után belé, annyéra, hogy feljebb-feljebb töldegélnék a víz a vederbe: úgy szekék fel annak után reája, és eleget ivék belőle.


ÉRTELME

E fabula erre tanít, hogy jó móddal és okossággal mindent inkább igyeközzél cseleködni, hogynem mint erővel és erőszakkal. Mert efféle erőszakkal való cseleködet igen vélta kár nélkül leszen. Ha a varjú erővel eldöntötte volna a vedret, egyszersmind kiötlett volna a víz, és a varjú semmit avagy igen keveset kaphatott volna benne. De látod-é, mit használ az okosság? Ez okaért jó minden cseleködetben az embernek eszesnek lenni.

NEGYVENNYOLCADIK FABULA

A farkasról, vadászról és pásztorról

A vadász talála a mezőn egy farkasra, és igen kezdé azt az agarakkal kergötni. Elszalada a farkas előtte, és futa egy pásztorhoz, és mondá: „Jó atyámfia, igen vagyon utánam a vadász nagy sok agarokkal. Nem tudom, hova legyek. Adj jó tanácsot, és légy segítségül. Bizony meglátod, hogy megemléközem barátságodról, és minden szolgálattal leszek ennek utána.” Mondá a pásztor: „Bátor mindenbe hozzám bízzál. Megmentlek tőle! Ihol vagyon egy barlang, abba menj be. Valami kórókat támasztok elejbe. És ha idejő a vadász, elmutatom, és meg¬meneködel.” Beméne ez okaért a farkas a barlangba, és a pásztor betámogatá a száját valami kórókkal. Eljőve a vadász, és kérdeni kezdé a pásztort, ha látott volna egy igen nagy farkast, hogy arra jött volna? „Bizony szép - úgy monda - a bőre. Igen kellene énnékem.” A farkas kedig a kórók által kinéz vala a barlangból. Mondá a pásztor: „Jó uram, nem láttam. Erre ugyan nem jött.” Azonközbe huna, és int vala szömével a barlangra, müvelhogy a vadász eszébe vennéje, hogy a farkas ott volna a barlangba. De a vadász nem vévé eszébe, és elméne. Mikor elment volna, kihívá a pásztor a farkast a barlangból, és mondá néki: „Ne félj, mert elment a vadász. No, mint tetszik? Nemde nagy barátságot műveltem-é véled? Látod-é, mely jámbor vagyok?” Mondá a farkas a pásztornak: „Bezzek jámbor a nyelved, de lator a szömed. Azt akarnám, hogy mind a két szömed kiapadna, mert csaknem elvesztél hunyásoddal és intéseddel.”


ÉRTELME

E fabula erre int, hogy jámbor légy, és senkinek ne árts, kárt se tégy. Mert akit bántasz, az megemléközik felőle, és ha lehet, okot keres hozzá, hogy ismeg megbánthasson, és bosszút állhasson rajtad. Ekképpen egyik gonoszból nagy sok támad. Mert a pásztor nem felejtheti, hogy a farkas egynyíhánszor elkapta a bárányokat.

Ennek utána azt is jelenti e fabula, mely igen rút dolog és nagy vétek legyen a tettetesség és képutálás, mikoron az ember mást szól nyelvével, és más vagyon szüvében. Efféle bélett ember nem tiszta ember, hanem fél ördeg. Ez okaért megoltalmazd magadat efféle két színtől és duplás nyelvtől. Ha valaki bántott: ne áruld el. Ne járj az álfurkkal! Ne igyeközzél bosszút állani rajta! Ajánljad a bosszúállást az Istennek. Gonoszt gonosszal ne füzesd! Nyilván hasznáját veszed, és sokkal, ugyan sokkal jobb leszen tenéked.

NEGYVENKILENCEDIK FABULA

A madarászról és madarakról

A madarak gyűlést hirdetének. És mindnyájan egybegyűlének ősszel. Látta azt egy madarász, és szerszámait készítvén, ő is a gyűlés felé kezde tartani. És midőn a madarakhoz ment volna, kezdé az ő lépes vesszeit ott a madarak mellett a fáknak ágaira felrakogatni, és a fák alá ülvén sivölteni kezde, és külemb-külemb módon fincolni. Mondának a madarak egymásnak: „Bezzek jámbor ember ez! Jertek, menjünk melléje a fákra. Hallgassuk meg az ő sípolását. Minékünk tisztességünkre műveli. Lám, ugyan sír belé, oly igen ájítatos.” Maga a madarásznak pecsenés vala a szöme, és abból könyvez vala. És mikoron immár elindulnának a madarak nagy sereggel a sípszóra, mondá az egyik vén madár: „Álljatok meg! Ne menjetek! Mert bizonyával nem jól jártok. Mert még az apámtól hallottam, hogy igen gonosz ember ez, és minden nemzetünknek halálos ellensége. Igen sípol, igen sivölt, de akit az ő táncára vehet, bizony annak kitépi a szárnyát és behorposztja a fejét. Úgy vagyon, igen könyvez, de nem szeretetből műveli, hanem azon sír és bánkódik, hogy kévánsága szerént nem mellyeszthet bennünk. Ez okaért fogadjatok szót, ha mindnyájan nem akartok forgani a nyársba.” Eszekbe vövék magokat a madarak, és hátramaradának. Látván ezt a madarász, felszedé lépét, és elpironkodék onnég.


ÉRTELME

E fabula erre int, hogy ne higgy mindennek. Szépen szólnak az emberek, és mézet ígérnek, de gyakorta mérget adnak helyébe. Régi bölcs mondás: Qui facile credit, facile et decipitur. Ha arra vihetnek, hogy hinni kezdesz az emberek beszédeknek, készen megcsalatkoztál. Okkal halljad ez okaért, és vedd be felebarátodnak beszédit.

E mellett ezt is jelenti e fabula, mely igen drága dolog legyen a jó és eszes tanács. És hogy senki a vének tanácsát meg ne vesse, és ne utálja. Mert gyakorta leszen, hogy egy eszes embernek tanácsával egy egész község magát megoltalmazhatja a veszedelemtől, és meg¬meneködik. Miképpen erről sok példákat adhatnánk elő.

ÖTVENEDIK FABULA

A majmokról és két emberről, 
egyik igazmondóról, másik hízelködéről

Két ember útra indula, az egyik igazmondó vala, a másik hízelkedő beszédű. És addig járának és búdosának, hogy végre Majomországba jövének. Akkoron kedig gyűlések vala a majmok¬nak, és a majmoknak királya egy aranyas magas székben üle, és a sok majom mind udvart állának környüle. Parancsolá ez okaért a király, hogy megfognák a majomok a két embert, és elejbe hoznák. És midőn elejbe hozták volna őket, megkérdé a király őket: „Kicsoda vagyok én?” Felelé néki az egyik, a hízelkedő beszédű: „Te vagy a császár.” Mondá tovább a király: „Kicsodák tehát ezek, kik környülem udvart állnak?” Felelé a hízelkedő: „Ezek a nagyságos urak, bölcs tanácsid, erős és hatalmas vitézid, kancelláriusid, komornyikid, hopmesterid és mindenféle nemes tisztbeli udvarnépeid, és ki győzné ezeknek nemes voltát és dücsőséges állapatját megmondani.” Hallván azt a király, igen kedvelé feleletét, és igen tetszik vala néki a dicsíret. És meghagyá, hogy drága ajándékokkal megajándékoznák a dicsíretért, és elbocsáta¬nák békével. Látván ezt az igazmondó, ő magába gondolkodni kezde, és mondá: „Íme, e hazug és hízelkedő lator mely igen jól jára hazugságával és hízelködésével: ím, mint ajándékozák őtet. Ha engemet kérdnek, és nem hazudozok és nem hízelködek senkinek, hanem megmondom az igazságot, hiszem, inkább megajándékozzák az igazságot, hogynem a hazugságot.” Azonközbe elhívatá őtet a majomkirály, és megkérdé őtet: „Kicsoda vagyok én? És kicsoda ezek, kik környülem udvart állnak énnékem?” Felelé az igazmondó: „Majom vagy te mindazokkal egyetembe, kik környüled vannak.” A király megháborodék, haragjába megparancsolá a majmoknak, hogy mindnyájan reá rohannának. És mindnyájan reája rohannának, és fogakkal és körmökkel megszaggaták, és szegént az igazmondásért megölék.


ÉRTELME

E fabulával a bölcs meg akarta jelenteni az embereknek visszafordultságokat, kiváltképpen a fejedelmekét és nagyurakét; müvelhogy azok az ő udvarokban inkább kedvelik a hazugságot és hízelkedő beszédeket, hogynem mint az igazságot, és hogy inkább megbecsülik a sima szájasokat, hogynem mint a bölcseket és értelmeseket. Ez a visszafordultság kedig, noha birodalmat vött volt valamennyére azelőtt való és régi időkben, de inkább mostan ugyan országul és hatalmason uralkodik mindenütt. A királyé a föld és az ország. Mert az volna az Isten képe és helytartója. De lám, mennyére jött a dolog, hogy immár a király viseli a nevet, de egyebek bírják a földet és az országot. Honnég vagyon az? Úgy vagyon, hogy a régi királyok a hív szolgákat és vitézeket megajándékozták jószággal; de meghidd, hogy kosszogásra, verítékre és vérre adták a jószágot: mostan kedig a fejedelmek mellé veti magát minden varga folt, és ott zsugorog, hazudoz, keneget, törlődik, hímez-hámoz, hízelködik, pihéket szed, fandorli etc.; és midőn a fejedelemnek erkölcsét veheti, akit a fejedelem kedvel, azt igen dicsíri, magasztalja; akit kedig nem kedvel a fejedelem, azt ócsárlja, szidja, és ékes szidalombeszé¬dökkel illeti. Ha látod, tehát a fejedelmek ezeket szeretik, és ezeket jószágokkal meg¬ajándékozzák. És akik nekik az igazat megmondják, azokat gyűlölik, és nem nézhetnek jó szömmel reájok. Ez nagy visszafordultság! Erről panaszolkodtanak mindenkoron a jámborok, még a szentek is. És ebből költ ama régi közmondás: Obsequium amicos, veritas odium parit. Üss csak kezére, ottan barátod leszen, de ha megmondod az igazat: ottan beterik a fejed. Majd minden rendbeli emberek közett uralkodik ez a gonoszság. Jaj e világnak!

ÖTVENEGYEDIK FABULA

Egy lóról, szarvasról és vadászról

Egy ló és egy szarvas egybeveszének, és igen kezdék egymást gyűlölni, és egymásra törni. De müvelhogy a ló látá, hogy szép és igen gyors volna a szarvas, képzé azt, hogy ő nem érne véle, és hogy bosszút nem állhatna rajta. Minekokaért irigységből indíttatván, elméne egy vadászhoz, és mondá annak: „Vajki jó hírt mondanék tenéked, ha szómat fogadnád. Ím, egy igen nagy és kevér szarvas vagyon egy helyen, ha azt megfognád, jó hasznáját vehetnéd. Jeles pecsenéket vághatnál belőle, mind a bőrét s mind a szép szarvakat drága pénzen eladhatnád.” Mondá a vadász a lónak: „Én nem tudom, hol vagyon, és ha szinte megtalálom, nem áll meg, és nem lőhetem, sem meg nem foghatom.” Mondá a ló: „Én megmondom, mit tégy. Én elmegyek, és megkémlem, annak utána idejövek hozzád, és megjelentem tenéked, hol vagyon. Addig te szerezz nyerget és féket. Annak utána ülj hátamra, és hamar odaviszlek, és jargalj utána és üsd által: ekképpen tied lészen.” Minekutána a ló megkémlötte volna a szarvast, visszajöve a vadászhoz. És a vadász megnyergelé, és féket vete fejébe és reá üle. És midőn alámentenek volna a gödörhöz, ahol a szarvas vala, meglátá őket a szarvas, és felszekelvén, nagy gyorsan kezde a hegy ódalán felmenni, és a csere felé tartani. Utána innég a ló, és igen igyeközik a szarvast elérni. Midőn messze el kezdene maradni, a vadász vágni kezdé a sarkantyúval a lovat, és mondá: „Nosza jobban, mert így el nem érjük.” Azonközbe az erdőbe esék a szarvas. És mondá a ló nagy fáradva: „Jaj, hagyj békét, igen elfáradtam, el nem érhetem. Szállj le rólam, és vedd le a nyerget hátamról és a féket fejemből.” Mondá a vadász: „Elkéltél arról. Hátadon ülek; szájadban a zabola: bezzeg elkéltél a szabadságról, hanem odamégy, ahova én mondom. Ha kedig nem műveled, bezzeg megérzed a deffentő vasat az oldaladban” etc.


ÉRTELME

E fabulával erre int a bölcs. Előszer, hogy jámbor és csendességes életűek legyünk, és senkit ne bántsunk, senkivel egybe se vesszünk, mert abból irigység, gyűlölség és bosszúállásra való kévánság és igyeközet támad, melyekből lészen mindenféle nyavalya és veszedelem. Jobb az embernek, hogy baráti legyenek, mint ellenségi. Jobb, hogy ezer baráti legyenek, mint csak egy ellensége.

Annak utána arra int, hogy bosszúállásra ne igyeközzünk. Mert gyakorta történik, hogy az Istennek ítíletiből visszafordul a kasza, és ahol mi másnak akarunk ártani, és mást igyeközünk elveszteni, ott mi magunknak teszünk kárt, és veszélt keresünk fejünkre. Mert igaz az Isten, ki magának kévánja a bosszúállást. Vajha ezt meggondolnák a nagyurak, bizony jobb állapatban volna az ő dolgok. Budában nem volna török basa. De a nyereg hátunkon maradott, és a zabola szájunkban. Úristen, a te igaz haragodba emléközzél meg a te nagy irgalmasságodról. Amen.

ÖTVENKETTEDIK FABULA

Egy szamárról és oroszlánról

Egy szamár az úton járván, talála egy oroszlánra. És az oroszlán előtt hánni és dicsírni kezdé magát. És monda az oroszlánnak: „Jere velem a hegy tetejére, és ott megmutatom tenéked, mint féljenek tőlem mind a mezői vadak.” Mosologni kezde az oroszlán, és mondá: „Ottan menjünk föl.” Midőn az okaért felmentenek volna a hegyre, az oroszlán mellé álla a szamár, és nagyon kezde szamár módra ordítani. Mikoron azt hallották volna a rókák és nyulak, igen kezdének menni és futni. Mondá a szamár az oroszlánnak: „Látod-é, mint ijedtek meg mindnyájan ezek, és mint futnak el?” Mondá az oroszlán: „Nem csoda ez énnékem, hogy elfutnak. Mert oly rettenetes szavad vagyon, hogy azt meghallván, ennenmagam is elfutottam volna, ha nem tudtam volna azelőtt, hogy szamár légy. De müvelhogy tudtam, kicsoda légy, nem gondolok ordításoddal.”


ÉRTELME

E fabulával a bölcs azt jelenti, hogy az embernek az embere, kinek az Úristen elméjét, észt, bölcsességet adott, ne gondoljon a gennyedt és apró embereknek zúgódásával és rágalma¬zásával. Te azt műveljed, ami jó és tisztességes, és hivatalodban híven s isteni félelemmel járj. Ne gondolj avval, hogy emberek jó cseleködetit visszamagyarázzák. Midőn őreájok körül a szer, hogy valami tisztben a közenséges társaságnak szolgáljanak és hasznot tegyenek, ottan tetszik, kicsodák, és hogy semmi haszonra valók, noha sokat tudnak kérködni és csácsogni etc. Innég támadott a közmondás: Hadd hazudjan varga Bereck, azért ugyan jó talpat szab. Ismeg: Generosi equi non curant latratus canem. Az úton eljár a jó ló, keveset gondol avval, hogy ugatják az ebek. Arra való a szamár, hogy ordítson: ám ordítson etc.

ÖTVENHARMADIK FABULA

A kesselőről és egyéb apró madarakról

A kesselő vendégséget hirdete az apró madarak kezött, müvelhogy születésének napját illeni akarná. Az apró madarak nagy örömmel elmenének a vendégségbe. És midőn mindnyájan begyűltenek volna: a kesselő bezárá az ajtót, és fogdosni kezdé őket és mellyeszteni és egyenként megenni. Így lakának szegények a vendégségbe.


ÉRTELME

E fabula inti a szegényeket és az alá renden valókat, hogy az ő hivataljokban megmaradjanak, feljebb való rendre ne igyeközzenek hágni. És hogy megelégödjenek avval, amit az Isten az ő jóvoltából nékik ád, noha nemigen sok az. Ne társolkodjanak egybe a nagy dúsokkal és dölyfösekkel, mert nem egybe valók. Hamar megváltoznak a nagyurak, és ottan kész a pálca, vagy ötte meg az eb a hájat, avagy nem. Ezért mondották a régiek: Nem jó az urakkal cseresznét enni, mert ha elfogy: ottan a magokat kezdik homlokodra löveldözni. Ha nem ehetel igen borsost és gyömbérest: találsz sót, tormát etc., elégödjél meg vele. Salomon is azt mondja, hogy jobb tenéked egy darab száraz kenyered igazsággal és csendes lelküismerettel, hogynem a kazdagnak az ő nagy sok pipperes tál étke.

ÖTVENNEGYEDIK FABULA

Egy oroszlánról és a rókáról

Egy idés oroszlán eluná magát, és bemenvén a barlangba beteggé tévé magát, hogy ez okkal ne kelletének vadászni menni, hanem ugyan helyében eleget ehetnék. Eljövének ez okaért a több vadak, hogy meglátogatnák az ő királyokat, mert meghallották vala, hogy beteg volna. És midőn egyenként bementenek volna hozzája a barlangba, mind megfogá őket, megfojtá és megövé. Végre eljövének a rókák is, és megállának a barlang előtt, és úgy néznek vala be. Mondá az oroszlán: „Mi dolog? Miért nem akartok bejönni?” Felelé az egyik róka: „Örömest bemennénk, de félünk.” Mondá az oroszlán: „Miért?” Felelé a róka: „Azért, hogy nagy sok vadaknak a nyomát látjuk, hogy bementenek hozzád a barlangba, de egyiknek sem tetszik a nyoma, hogy kijött volna. Ez okaért légy csak ott benn, mi kedig itt kinn akarunk megmaradni.”


ÉRTELME

E fabula arra tanít, hogy bölcsek és eszesek legyünk, és más ember kárán és veszedelmén eszünkbe vegyük magunkat, hogy a kárt és veszedelmet elkörülhessük. Ez kedig könnyen leszen, ha a mi hivatalunkban állhatatosok leszünk, és nem minden rendbeli emberekkel egybecimborálkodunk. Mert minden ember ember, de nem minden ember jámbor. Az emberek igen bélelve vannak, rakván tettetességgel és képmutatással, és ugyan természetek szerint igen hazugok. Sokat hallj ez okaért, és sokat láss, de keveset higgy és beszélj, ha azt akarod, hogy meg ne csaljanak.

ÖTVENÖTÖDIK FABULA

Egy agg kosról és három gyermekdid kosokról

Három gyermekdid kos áll vala az út mellett, játszadozván egymással. Azonközbe juta egy agg kos, mely igen fut vala az úton. Azt meg kezdék a gyermekdid kosok nevetni és csúfolni: „Hök, mint fut az aglemus. Bezzeg erősen rázza a ködment. Talám mind elhudozta magát, oly igen félt. Ó, szégyen agg vigyor!” Felele az agg kos: „Vaj bolondok, ha tudnátok, ki előtt futok én, bizony tü is elmennétek.” Mondának: „Jól tudjuk, hogy farkas előtt futsz el. Az anyánk is gyakorta avval akar megijeszteni. De minap látánk egyet: bolondság attól félni! Lám, sem szarva, sem körme. Hosszú ugyan a farka, de kinek mit árthat avval? Minekünk jó ködmenünk és szarvaink vannak. Ha eljő, úgy deffentjük az oldalát, hogy mind elhányja a nemjót” etc. És midőn ekképpen még kérködnének, eljuta hertelen a farkas. Látván azt a kosok, megijedének, elfutamának, ki imide, ki amoda. És a farkas egyenként megfogá őket, és megfojtá és megövé őket, de az agg kos megmeneködék.


ÉRTELME

E fabula ezt jelenti, mely igen veszedelmes legyen a vén és eszes embernek tanácsát megutálni és megvetni. A bolond ifjúság bátor, és nagy sokat tulajdonít magának; de ha reá jut annak utána, úgy vészen bizonságot magáról, hogy semmi volt az ő dolga, és hejába való minden kérködsége. Nagy bolondság azt magának tulajdonítani, ami nincsen. Továbbá erre is int e fabula, hogy senki ellenségét meg ne utálja. Mert gyakorta leszen az, hogy attól veretik meg és meggyőzetik az ember, akit ő semminek vélt, és mindenképpen megutált. Ha a farkasnak nincsen szarva és körme: vagyon igen hegyes foga, kemény nyaka és igen bátor szüve. Ez okaért tarts ellenségedtől, és noha együgyű, de: Et formica suam habet iram.

ÖTVENHATODIK FABULA

Egy emberről és oroszlánról

Egy ember és egy oroszlán veteködnek vala egymással az erő felől, melyik volna erősb a másiknál. Az ember azt mondja vala: „Erősb vagyok náladnál.” Az oroszlán viszontag: „Én vagyok erősb.” És midőn egybe nem férnének, bizonságra hagyák a dolgot mindkétfelé. Az ember elvivé az oroszlánt egy temetőhelyre, és egy koporsón mutata néki egy képet, holott egy ember ül vala egy oroszlánon, és hátravonta vala az oroszlánnak a nyakát, és kétfelé szaggatta vala a száját. És mondá az ember: „Ihol, látod-é, hogy az ember erősb az oroszlánnál? Látod-é, mint ül a hátán és mint bánik véle?” Felele az oroszlán, és mondá: „Semmi ez. A képíró jegyzötte és faragta olyformán. Ha én tudnék képet írni, nem úgy írnám, hanem hogy az oroszlán ülne az emberen, és azt megszaggatná. Semmi a te bizonságod. De jere énvelem a hárzsáló piacra, és nem képpel, hanem téteménnyel és ugyan valóba megmutatom, hogy én erősb vagyok náladnál.” És midőn a hárzsáló piacra mentenek volna, és egybementenek volna az oroszlánnal, az oroszlán megütte az egyik lábával az embernek az inát, és ottan hátraesék, és reája szekelvén az oroszlán, minden tötemét eltördelé. És ekképpen téteménnyel, nemcsak beszéddel, megmutatá, hogy ő erősb volna.


ÉRTELME

E fabula azt jelenti, mely igen hejábavaló legyen a kérködség a cseleködet nélkül. Mert ez a gyarló embereknek, kikben semmi erő és tehetség nincsen, az ő természetek, hogy sokat tudnak csácsogni és kérködni. Mert ha egynyíhány dió vagyon a zsákban, nagyobban zerögnek, ha felvészed a zsákot, hogynem mint ha teli volna. Ezért mondották a régiek: Ignorantia audaciam gingnit ac temeritatem: at scientia cunctationem. A tudatlanok, miérthogy a dolognak súlyosságos voltát nem értik, igen merészek, készek mindenre. Igen bíznak erejekbe, és megrakják a süeget daru- és strucctollakkal, de ha reá kelnek, ottan megijednek, és a nyereg alá dugják őket; és akkoron megmutatja a félsz, hogy az előbeli felkérködés csak beszéd volt minden erő és tehetség nélkül. Effélieknek szüve szájokban vagyon, de az embernek, aki ugyan ember, mellyébe vagyon. Minek okaért nem minden apró fenyegötéstől lankadt meg az ina etc.

ÖTVENHETEDIK FABULA

A bolháról és tevéről

Egy balha eluná magát egy helyen, és mondá: „Rossz dolog csak egy helyen lakni. Bizony én is idegen földre megyek, és országokat akarok látni.” Látá kedig, hogy az áros emberek a tevékről egy gazdánál leraknák marhájokat, hogy ott nyugodnának, és reggel ismeg utokra mennének. Elméne ez okaért a balha, és a szőres farmentringbe bújék, és ott hallgata. Mikoron kedig más országba jöttének volna a letételnek helyére, kibújék a balha a farmentringből, és leszekelék a földre, és mondá a tevének: „Ím, leszekelem, hogy tovább ne nehezítselek meg; mert eddig is nagy terhedre voltam tenéked.” Mosologni kezde a teve, és mondá: „Aminthogy annak előtte nem terhöltél engemet, azonképpen mostan is nem könnyebbítöttél. Egy énnékem, ha farkam alatt lész, akár nem, te marcana féreg.”


ÉRTELME

A bölcs e fabulával csípi a perenteleket és amaz apró nyálas embereket, kik hányják-vetik magokat, és magokat az öreg és eszes emberek közübe elegyítik, mintha ők is valamit tehetnének; és gyakorta meg is bosszontják a bölcs embereket, mintha őnekik is a Salomon tökét a fejekhöz ütötték volna, maga csak az alfelekhöz (tisztességgel mondva) ütötték azt. Ennek okaért, noha az öreg emberek ellene gyakorta támadnak, és versengnek vélek: azért ugyan csak perentelek és nyálas gombák, és miképpen, noha igen veszeködnek, senkinek semmit nem használnak, azonképpen senkinek nem árthatnak. Így lőn a nagy embernek, Philippus Melanthonnak dolga: mihelyt az igazságot megismeré, és elálla a kenyeres bálvány mellől, ottan nagy sok nyálas perentel támada ellene, kik ellene írának, mint Todt Mátyás, Heshusius, az Eber Pál, a vitebergi pispek etc. De mit használának véle? Mint a bolha, mely meg akará terhelni a tevét. Efféle perentelek ez okaért az ő nyálasságokkal mind a farmentringbe és a tevének farka alá valók.

ÖTVENNYOLCADIK FABULA

A hangyáról és szekcsőről

Egy hangya külemb-külembféle magokat gyűte és horda be egy odúba. Télbe, midőn valamennyére szép idő lött volna, kihorda a nedves magokból a szélre, hogy megszárasztanája őket. Talála odajönni egy szekcső. Az, látván a magokat, könyörgeni kezde a hangyának, hogy részt tönne neki benne. Felelé a hangya: „Nincs-é tenéked?” Felelé a szekcső: „Nincsen.” Mondá a hangya: „Mint vagyon ez? Mit műveltél nyárba, hogy nem gyűtöttél?” Mondá a szekcső: „Akkoron alá-fel szektem, és a melegbe gyönyörködtem és éneklettem.” Mondá a hangya: „Ha nyárba hivolkodtál és vigadtál, eredj el mostan is, szekjél és mondj vigasságos éneket. Bizony, ebbe nem észel.” És betakarítá a magokat az odúba.


ÉRTELME

E fabula erre inti a hivolkodó resteket, hogy ne hivolkodjanak, hanem hivataljokban eljárván munkálkodjanak, nemcsak az önnen szükségökért, hogy magoknak legyen mit enniek, inniok és müvel magokat megruházzanak. Hanem hogy az ő alatta valóit is eltáplálhassák, és az Istennek tiszteletire segétségül lehessenek adományokkal, és a szegényeket is megsegíthessék alamizsnájokkal. Mert, mint Salomon mondja, a rest kéz szegénséget nemz. A szégénségből kuldulás támad, mely igen nagy szidalom és ugyan bűn. Azért mondja Salomon: Te rest, menj el a hangyához, és tanolj bölcsességet tőle etc. De mostan minden ember elkörüli a dolgot. És onnég vagyon ennyi kuldus és seggen ülő tolvaj.

ÖTVENKILENCEDIK FABULA

A juhról és varjúról

Egy varjú eleget évén mulatni röpüle. És midőn bokorról kőszálra és kőszálról örög fára ment volna, láta végre egy juhot a pázsiton legelni. És oda röpülvén, a juhnak a hátára száll. És midőn sokáig ott forgatta és teregötte volna magát, vágni kezdé az orrával a juhnak a hátát. És midőn sokáig gyötrötte volna és ide s tova kergötte volna, mondá a szegény juh: „Mért nem hagysz békét? Mit vétöttem én tenéked? Gondolnád meg, hogy egy szegény ártatlan juh vagyok. Miért nem mégy amoda ama komondorra? Szebb és simább annak a háta.” Mondá a varjú: „Vaj, balgatog állat! Te tanítasz-é engemet? Nem tudod-é a varjúknak hosszú életét, hogy szinte kilencszáz esztendeig élhet egyik. Én igen vén vagyok, és jól tudom, mit kelljen művelnem. Kemén a komondornak a háta, és a szőre igen sima. Nem jó ott ülni, mert igen hamar elcsúszni róla. A te hátad kedig széles és igen jó lágy.” Mondá a juh: „Bátor legyen így! De ha énnékem is olyan fogaim volnának, mint a komondornak, nemigen gyönyörködnél a hátamon ülni, noha lágy; de ha Isten így akarta, ottan ülj veszteg.”


ÉRTELME

E fabula jelenti a hatalmasoknak és kegyetleneknek mivoltokat, hogy felfuvalkodik az ő szüvek, és őhozzájok képest a szegéneket semminek vélik, és ugyan megutálják. Mintha őnálok egyedül volna mind az ész s mind az értelem, és a szegény együgyűeket ingyen sem vélik méltóknak lönni, hogy embereknek neveztessenek. És e felfuvalkodásból uralkodni kezdnek a szegénségen, és untalan csípik, mellyesztik, nyúzzák, róják, dúlják, fosztják, rabol¬tatják, nyomorgatják etc. a szegény ártatlanakat. És ekképpen nagy fénességgel megmutatják magokat mindenütt. Ha látod kazdagságokat, tehát prédából gyüttet, a szegény ártatlan ember¬nek verétéke; és egy pénz ára igaz marhájok nincsen. Elmennek ugyan a szegény ártatlanok, és fohászkodnak az Istenhöz, mert nem tehetnek róla. És midőn azoknak annak utána nincsen, hogy semmi többet nem vehetnek rajtok, ottan máshová vetik orrokat, ott is csípni akarnak: de komondorra találnak, és ekképpen egyik kegyetlen a másikra találkozik, és úgy mardassák egymást. És úgy teljesedik be a közmondás: Vonszon fakó, de ismeg vonsszák fakót. Ha annak utána megtekinted őket, tehát együtt megemésztöttenek, és undokul elvesztenek, mint porba lógané. Mert az Isten igaz, ő áll bosszút a szegényekért. Mint megmondotta: Ne bántsátok a szegényeket, mert énhozzám kiáltnak, és én igen hamar hallgatom a szegényeknek óhajtásokat. Bosszút állok éröttek, megverlek etc.

HATVANADIK FABULA

A fennyűfáról és nádszálról

Egy nádszál áll vala kezel egy egyenes, szép, magas fennyűfa mellett. És midőn a szél fú vala, ottan té s tova hajladoz vala a szél után. Mondá a fennyűfa a nádszálnak: „Menj tova innég! Nem vagy méltó, hogy mellettem állj.” Mondá a nádszál: „Miért?” Felelé a fennyűfa: „Mert nyughatatlan vagy és állhatatlan, hol amoda, hol imide hajlosz. Miért nem állasz veszteg? Lám, én veszteg állok, akármint fújjon a szél.” Mondá a nádszál: „Éntőlem nem lehet. Mert vékony és gyönge vagyok, és nincsen ennyi erőm, mint tenéked: ezért kell hajlodoznom hol imide, hol amoda.” Mondá a fenyűfa: „Tehát te magad vallod, hogy erősb vagyok náladnál. Bezzek szép és erős vagyok; lá, mely magas vagyok.” Azonközbe egy igen nagy szél támada. És a nádszál utána engede és meghajola. De a fenyűfa nem akara engödni, hanem akará erejét megmutatni és állhatatos voltát megjelenteni; de a szél hatalmat vőn rajta, és mind gyökerestől kiszaggatá a földből, és ledőté a földre, annyéra, hogy mind elromlana.


ÉRTELME

Ezt a fabulát szerzötte a bölcs a kevélyek és a nagyakarók ellen, hogy megmutatná, mint járnak azok, kik kevélyek, és nem tudnak senkivel tűrnyi és senkinek engödni. Ők azt tudják, hogy az a nagy emberség és a megmaradásnak úta, hogyha nagyakarók és kevélyek lesznek, és senki előtt nem alázzák magokat. De senki oly erős és hatalmas nem volt, hogy hatalmasb nem találkozott volna őreája. Az Isten is igen gyűlöli a kevélyeket, mint Szent Péter mondja, és ellenek áll. Ezt kedig eleitől fogva az ő ítíletiben és cseleködetiben megmutatta. A hatalma¬sokat, dölyfeseket és kegyetleneket megrontotta és elvesztötte: de az együgyűeket és alázato¬sokat felemelte: mint a Szűz Mária, a mi Urunk Krisztus Jézusnak anyja az ő énekében vallja. Erről az írásból sok példát hozhatnánk, de nem szükség. Gondoljatsza csak negyven esztendőtől fogva, hova löttenek el és hova lesznek naponként a nagy embermarók, az igen nagy urak és az egyéb magabírók, mind az országban szerinszerte, mind a városokban. Úgy tetszik, hogy minden dücsőségök a porban fekszik.

HATVANEGYEDIK FABULA

Egy eszvérről, rókáról és farkasról

Egy szép eszvér jár vala a fűben az erdő mellett, és ott észik vala abban. Jöve egy róka hozzája, és nagy kevélyen meg kezdé az eszvért kérdeni, mondván: „Kicsoda vagy te?” Felelé az eszvér: „Egy szegény oktalan állat vagyok.” Mondá a róka: „Nem azt kérdem; hanem kicsoda volt az apád?” Felelé az eszvér: „Egy szegény ló vala az apám.” Mondá a róka: „Mégsem azt kérdezem; hanem ki neved?” Felelé az eszvér: „Nem tudom nevemet, mert igen kis csitkó voltam, hogy mind apám s mind anyám megholt. De hogy feledségben nem jutna az én nevem, az én szegin apám a bal utolsó lábomnak a talpára írta meg nevemet: ott megolvas¬hatod, ha igen kévánod.” De a róka megérté az eszvérnek ravaszságát és akaratját, és nem akará az olvasást megkésérteni. Vala kedig a rókának egy ellensége, egy farkas, melyet alattomba igen gyűlöli vala. Elméne ez okaért az erdőbe, és megkeresé a farkast. És találván azt mondá: „Szégyen a te dolog, itt fekszel az árnyékban, és úgy éhezel, hogy ugyan lantornás a hasad belé. Amott az erdőszélen egy igen szép, kevér gyermekdid eszvér jár, azt könnyen megfoghatnád, és úgy, mint egy mennyeközében lakhatnál avval. De inkább kedveled te az árnyékod és az aluvást.” Mondá a farkas: „Hol jár?” Mondá a róka: „Jere, megmutatom.” És midőn távoly megmutatta volna néki az eszvért, odasiete a farkas, és megkérdé az eszvért: „Kicsoda vagy?” Felelé az eszvér: „Egy szegény oktalan állat vagyok.” Mondá a farkas: „Nem azt kérdem, hanem kicsoda volt apád?” Felelé az eszvér: „Egy ló volt az apám.” Mondá a farkas: „Nem azt akarom; hanem ki neved tenéked?” Felelé az eszvér: „Én nem tudom nevemet, mert igen kis csitkó voltam, hogy megholt az apám. De hogy feledségbe ne jutna az én nevem, az utolsó bal lábomnak a talpára írta meg az apám az én nevemet. Ha meg akarod olvasni, meg lehet.” A farkas nem vévé eszébe az eszvérnek szándékját, hanem odaméne, hogy megtisztítaná az eszvérnek a lábát, és hogy megolvasná a nevét. De az eszvér úgy rúgá homlokba a farkast, hogy mind a két szeme kidöllyede, és ugyan ottan elájula. Egy néműnémű üdőbe, mikoron megújult volna, felceppekézék, hogy elmenne. Tehát ott áll a róka, és igen kacogván mondá: „Eredj el, szégyen! Elmehetsz nagy tisztességgel, úgy kell agebnek! Baccalariussá tötted magadat. Írást akarsz olvasnyi, maga sem te, sem egész nemzeted soha egy betűt nem tanolt. Ve szégyen! Tetszik, hogy homlokodhoz ütették az írótáblát.” És a farkas elpironkodék onnég.


ÉRTELME

E fabula előszer arra tanít, hogy minden ember eszes legyen, és az ő hivataljában legyen foglalatos, és azt cseleködje, amit az Isten néki meghagyott és parancsolt, azt szorgalmatos¬sággal űzze és kövesse. Idegen dolgokat, aminéműek az ő hivataljához nem illendők, ne keresse, és azokról ne legyen szorgalmatos. És hogy ahhoz, amit nem tanolt és nem tud avagy nem ért, ne kezdjen. Mert tisztességet nem vall véle, hasznot sem veszen belőle. Azért senki mesterré ne tegye magát, minekelőtte ki nem szolgálta az apródesztendőt.

Annak utána arra tanít, hogy meglásd, kivel egybetársolkodol. Ha jámborokkal barátkozol, kik istenfélűek és jó lelküismeretűek, tehát jó hasznáját vészed. Mert az Isten szereti és kedveli azokat, és megáldja őket, tégedet is ővélek egyetembe. Ők kedig, miérthogy nem álnakok, nem zsémbesek etc., nem bántnak tégedet, tanácsokkal sem ártnak, veszedelembe sem ejtnek. De ha istentelen gonosz emberekkel egybetársolkodol, tehát róka módra cselekösznek véled, és mindenütt kárát vallod, és ha eszedbe nem vészed nagadat, végre ugyan szégyenbe ejtnek és elvesztnek. Azért mondja a bölcs, hogy jobb az embernek skorpiókkal együtt lakni, hogy nem mint afféle álnak lator emberekkel.

HATVANKETTEDIK FABULA

Egy gyermekdid vadkanról, a disznókról és bárányokról

Egy gyermekdid vadkan lakék egy disznócsordában. És az eluná magát köztek. Mert azt gondolá, hogy ő nagyobb tisztességre volna méltó, hogynem mint a több disznók. De minekelőtte elmenne közülek, még egy dolgot akara késérteni. Igen megharagudtnak tetteti vala magát. És tajtékot túra, és alá-fel menvén a disznók közett, kétfelé vág vala fogaival erősen, gondolván: bizony ezek látják haragodat, és tartnak tőled, és nagyobban becsülnek ennek utána, és végre úgy uralnak, mint fejedelmeket. De a disznók nem gondolnak véle, és semmit nem tartnak vala tőle, hanem ugyan azonba marada az ő dolga. Ennek okaért elbúsula a vadkan, és elhagyá a disznókat, és méne egy falka bárányok közibe. Ott is szinte azt kezdé művelni, mint a disznók közett. Igen megharagudtnak tetteti vala magát, tajtékot túr vala, és kétfelé vág vala fogaival. Látván azt a bárányok, igen kezdenek félni tőle és kétfelé futni. Mondá ő magában a vadkan: „Bezzeg jó helyre találtam ide; ezek félnek tőlem, és nagy tisztességbe kezdnek tartani; itt ugyan hercek gyanánt élsz.” Midőn ez okaért egynyíhány napig ekképpen cseleködnék, és alá-fel morálna, eljöve egy nagy farkas. Mihelyt azt a bárányok megláták, mindnyájan elfutamának csoportonként, ki amoda, ki imide, és a gyermekdid vadkan marada csak egyedül. A farkas felkapá a vadkant, és a szájában igen kezdé vinni. Talála véle egy disznócsordára. Látván azt a vadkan, megismeré a disznókat, hogy azok volnának, kik közett azelőtt lakott volna, és kiáltani és könyörgeni kezde, hogy ne hadnák őtet, hanem megszabadítanák a farkastól. Egybefutának a disznók, és egyszersmind a farkasra rohannának, és szorítani kezdék a farkast. Ottan megijede, és elejté a vadkant szájából, de véresen és sebesen. És nehezen felálla a vadkan a disznók közett, és nagyon megköszené nékik a megszabadítást, mondván: „Bezzeg az éh lator farkas igen megnyomorított. Bezzeg immár megészen vala, ha tü nem lésztek vala. Bolondság éntőlem, hogy elhattam volt kevélységemből a tü társaságtokat. Lám, tisztességet és dücsőséget akartam keresni idegeneknél, és kevés híja, hogy oda nem vesztém nyakamat; mert senki nem támada közülek mellém, hanem előbb látván nálamnál a lator farkast, mindjárást elrándulának. Azért mostan jobbnak ismerem, hogy valaki nyugadalomban bátorsággal megmaradjon az övéinél kevés dücsőséggel, hogynem mint félelemmel nagy dücsőségbenaz idegeneknél.”


ÉRTELME

A vadkan ő maga adja e fabulának az értelmét. Tudniillik, hogy az ember veszteg maradjon az ő hivataljában, és tűrjen az övéivel, és tisztességkévánásból ne adja magát az idegenekhöz, mert nyilván kárára lészen. Megelégedjék az Istentől adott és elrendelt tisztességgel, és ne kévánjon birodalmot barátin és atyafiain, mert csakhamar történik, hogy kelletik a barátság. Istentől várd! Ő tudja, mire való lész jó. Ne hágj tönnen kévánságodból a felső garádicsra: egyült alá esel onnég, és megtörik az orrod. Mert mihelt kívánni kezded: ottan nem méltó vagy reá.

HATVANHARMADIK FABULA

Egy rókáról és kakasról

Egy éh róka kezde menni egy falu felé, hogy meglátná, ha valamit kaphatna ennivalót. Mikoron kezel jutott volna a faluhoz, láta egy igen nagy szép kakast a sevényen ülni. És ahhoz menvén, köszene néki szépen, és mondá: „Jó kakas uram, jól ismertem az apádat. Bezzeg szép hangas szava vala: igen jó uram vala. Kérlek tégedet, mondj valami szép nótát. Hadd halljam, ha vagyon oly szép hangas szód, mint az apádnak.” A kakas kevélységben esvén felhuzalkodék, és szárnyait vetni kezdé, és behunván szömeit, kinyútá a nyakát, és a száját megnyitá, hogy egyet nagyot kukorítanája. Azonközbe odaszekék a róka, és megkapá a kakast, és vinni kezdé őtet az erdő felé. Megláták azt a pórok, és pálcákat ragadván kiáltani kezdének: „Jertek hamar! Ihol viszi a lator róka a mi kakasunkat.” Hallván azt a kakas, mondá a rókának: „Hallod-é róka uram, mit mondnak a rossz pórok? Azt mondják: Ihol viszi a róka a mi kakasunkat. Mondd ezt nékik: Hazudtok, agebek! Mert nem a tü kakasotok, hanem enyim.” Megnyitá a róka a száját, hogy azt mondaná a póroknak, és azonközbe kiszalada a kakas a róka szájából, és egy fára felröpüle, és onnég kezdé a rókát megcsúfolni, mondván: „Hazudsz, ageb! Nem igazat mondasz, te lator! Nem te kakasod vagyok, hanem azoké a jámboroké vagyok.” A róka bosszon¬¬kodni kezde, és első lábaival a száját verni, mondván: „Ó, te gonosz száj! Ó, te csácsogó gonosz száj: mindéltig akarsz kelepelni, mindenkoron vagyon valami mondásod. Ha most nem szóltál volna, nem vösztöttem volna el a jó ragadományt, az igen jó kevér pecsenét.”


ÉRTELME

Előszer megmutatja e fabula, minémű természetűek legyenek a gonosz csalárd emberek. Hogy mindenkoron az ő gonosz és ártalmas akaratjokat valami képmutatással és hízelkedő tettetes beszédökkel befedezik, hogy e szép szín alatt felebarátjokat megcsalhassák, és kárt tehessenek nékik. Ez okaért megójad magadat efféle sima szájaktól.

Annak utána arra tanít, hogy keveset szólj, és öremest veszteg hallgass. Mert a hijábavaló csacsogásból nem szokott egyéb jőni, hanem csak szégyen és kár. És ezért mondja ama bölcs: Saepe loquutum poenituit, tacuisse nunquam. És régi mondás ez: Hogy az ember hamarabb talál magának nyavalyát beszéddel, hogynem mint ésséssel.

HATVANNEGYEDIK FABULA

Egy pórról, sárkánról és rókáról

Égy sárkány lakik vala egy folyóvízben. És midőn igen nagy záporok löttenek volna, és a vizek igen megáradtanak volna, elvivé a víz a sárkányt messze. És mikoron megapadott volna a víz, a porondon marada a sárkány, és el nem mehete. És midőn sokáig ott gyötrődett volna a veréfénben, talála egy szegény pór egy lován reája, és megkérdé a sárkánt, mondván: „Mit gyötrődel ott? Mit forgasz?” Felelé a sárkán: „A nagy ár hozott ide, és nem mehetek el; és igen nagy gyötrelembe vagyok a napnak hévsége miatt. Kérlek tégedet, ne hagyj, köss a lóra, vígy szokott helyemre. Sok aranyport adok tenéked, hogy igen kazdag lész.” Megkeserülé a pór a sárkányt, és felemelé azt a lóra, és megköté, hogy el ne esnék a lóról, és az ő szokott helyére vivé. Mikoron immár a lóról levette volna, mondá a sárkánnak: „Ihol, immár lakóhelyedbe vagy. Add meg az aranyport, amelyet nékem megígértél.” Felele a sárkány: „Micsodát kérsz, rossz pór? Ezért adjak-é aranyport tenéked, hogy erősen megköteztél, annyéra, hogy minden tagaim fájnak belé? Megfüzetlek, várd csak egy keveset, mert megeszlek.” Mondá a pór: „Jó sárkány uram! Lám, te magad kérsz vala, hogy lovamra köteznélek.” Azonközbe juta egy róka oda. Az meg kezdé őket kérdözni, miért vesztenek volna egybe. Felelé a sárkány: „Jó róka, te légy bíró köztünk! Ím, e rossz pór erősen megkötezett és lovára feltött, és a sok tevisek és bojtorjánok közett hordozott, még ide, e helyre hozott: itt immár lehánt, és aranyat kéván tőlem, és verseng vélem.” Felelé a pór: „Halld meg, jó róka uram! Az úton járván, a porondon találám a sárkánt, és ott gyötrődik vala a veréfénbe. És midőn nékem könyörgett volna, megkeserülém és megkötém, és a lóra tőm; akkoron aranyat és nagy kazdagságot ígére énnékem; de müvelhogy immár lakóhelyébe hoztam, a jót gonosszal akarja megfizetni, és meg akar enni. Lássad ez okaért, ha igazság!” Mondá a róka bíró: „Nem jól cseleködtél, hogy a jámbort megkötözted. Mutasd meg, mint kötezted volt: annak utána úgy tudok ítíletet róla tenni.” Megkötezé ez okaért a pór a sárkányt. És megkérdezé a róka a sárkánt: „Ekképpen kötözett volt-é meg?” Felelé a sárkány: „De százszor keményben!” Mondá a róka a pórnak: „Kösd jobban, hadd lássam!” A pór minden erejét reá vette, és igen keményen megköté a sárkányt. Ismeg megkérdé a róka a sárkányt: „Oly keményen megkötözett volt-é?” Felelé a sárkány: „Szinte mint mostan.” Mondá a róka: „Ím kimondom a sententiát. Ez a tü törvénytek. Az ember tenéked szolgált, sárkány, és hazahozott ide. Te kedig aranyat ígértél néki: és annak utána meg akartad enni, és a jótételt gonosszal megfizetni. Ennek okaért, te ember, ülj fel lovadra, és menj el utadban, hova akarsz menni, és hadd itt a sárkánt a veréfénbe: hadd forogjon a kötölékben, és hadd gyötrődjék. Mert így kell hálaadatlan latornak, ki a jót gonosszal ügyeközik megfüzetni.” És mind a róka s mind az ember elmenének dolgokra; és a sárkány kötözve marada, és éhhel meghala.


ÉRTELME

E fabula azt mutatja, mely igen hálaadatlanok legyenek az emberek azokhoz, kik őnekik szolgálnak, és ővélek minden jót cselekösznek. Ugyanebből ez hálaadatlanságból támadott a közmondás: jótétel helyébe mást ne várj. Ondok dolog az emberekről ezt mondani, de ebből kitetszik, micsoda mérget vetett légyen az ördeg a bűnnek általa az emberi természetbe, melynek általa megfordult, és mássá lött. Mert előszer az isteni természet vala benne, mely csak jól tevé; mostan kedig más: mert egyebet nem tud, hanem csak ártani, kárt tenni, még azoknak is, kik ugyan jól cselekösznek ővele és ugyan szolgálnak őnéki. Innég vagyon a közmondás: Homo homini lupus - maga más volna: Homo homini Deus; de e nagy romlásban immár így jár a dolog. Te ez okaért ezt tanold meg e fabulából, hogy jámbor és hálaadó légy; és a jót meg ne füzessed gonosszal: mert az Isten a hálaadatlanságot megbüntöti benned, és az ő ítíletiből így jársz, mint a hálaadatlan sárkány. Mert az Istennek igéje mondja: Non discedet malum a domo ingrati. Hogy a büntötés és a veszedelem el nem távozik, nemcsak a hálaadatlantól, hanem még az ő egész házától és nemzetségétől.

HATVANÖTÖDIK FABULA

A macskáról és rókáról

A róka úton járván, elére egy macskát. Annak köszenvén mondá: „El hova, el hova, jó húgom?” Felelé a macska: „Ez úton elő ballagok.” Mondá a róka: „Mi dolgos vagy? Micsoda tudománt és mesterséget tudsz?” Felelé a macska: „Nem tudok semmit, hanem valami szekést avagy hágást tudok.” Mondá a róka: „Ó, nyavalyás húgom, bizony nem lész nyomos, ha egyebet nem tudsz. Elég kevés mesterség ez. Én kedig százat tudok, ugyan jeleseket. Mindenikkel szabadon eléltethetném magamat, és mindenik olyan, hogy megszabadíthatnám magamat avval a veszedelemből.” Mondá a macska: „Bódog vagy tehát, és jól vagyon dolgod. Bezzeg nyomos lész te! De amott nemigen jó dolgot látok, jó róka uram.” Mondá a róka: „Mit látsz, jó húgom?” Mondá a macska: „Egy lovagot látok a hegyoldalon feljőni, és úgy tetszik, hogy két agár futos előtte. A fűben is látok valami fejeket, nem tudom, vizsla-é, paracskó-é avagy micsoda.” Mondá a róka: „Jaj, húgom, mely igen bolond vagy. Igen féléken vagy, és abból tündöklik a szömed, és úgy tetszik tenéked, mintha agarokat és embereket látnál. Nincsen semmi. És ha szinte eljőnének, mit tehetnének minékünk? Ne légy szorgalmatos.” Mondá a macska: „Valamint tetszik tenéked, azt nem tudom, de igen pozsog a hátam, úgy félek, mert jól tudom, hogy ezek közett egy sem barátom énnékem.” Midőn egymással ekképpen beszélenének, megláták az agarok a macskát és a rókát, és hertelen kezdének reájok futni. És megijedvén a róka, mondá a macskának: „Pokol hozá ide. Egy csöppet sem örülek az ő idejövésekért. No, jó húgom, fussunk el, mert idő!” Azonközbe elérközének az agarok, és a lovag igen kezde kürtelni. Mondá a macska: „Micsoda szó ez? Mit akar a kintornálással?” Felelé a róka: „Vajki hitván, vizsla táncra kürtel! Bár szaladj, ha szaladhatsz.” És a macska láta ott egy magas fát, és arra nagy hamarsággal felhága. De az ebek elérni kezdék a rókát, és té s tova kezde csavarogni az ebek előtt, és kiáltani kezde a macska: „Fráter róka! Hohó, fráter róka, vedd elő a száz tudományokból vagy egyiket, mert szinte ideje! Ha elő nem vészed, nyilván nem lész nyomos, mert igen messze még a csere. Igen félek, hogy el nem érheted.” És az agarok megkapák a rókát, és igen megszaggaták a bőrét, és végre megfojták. És mondá a macska a fáról: „Jaj, szegény róka! Mely igen keveset használtanak tenéked a nagy sok mesterségek, ó, szegény! Csak az egyetlenegy fára való hágást megtanoltad volna, bizony többet használtál volna véle, hogynem mint a százzal.”


ÉRTELME

E fabula arra int, hogy az ember alázatos legyen, és a kevélységtől megoltalmazza magát. És noha az Úristen őtet meglátogatta külem-külemféle ajándékokkal, értelemmel, jó ésszel, okossággal, bölcsességgel etc., de azért el ne higgye magát, és kérködségbe ne essék, és felebarátját őhozzája képest meg ne utálja. Mert az okosság és emberi bölcsesség nem elég hozzá, hogy az ember megmaradjon, és a veszedelmet elkörülhesse, az Istennek kegyelmessége nélkül. Mert az Isten gyűlöli az istenteleneket, kik okosságokban bízván elhiszik magokat, és mint a szentírás mondja, azoknak ellenek áll. És ugyan megfogja őket az ő bölcsességes tanácsokban és nagy okoskodásokban, hogy ugyan abban megakadnak és elvesznek. Mint a légy, hogy megakad a pókhálóban, és abban meghal, és ki nem mehet belőle. Akármely igen okos és bölcs légy, ne essél kövélységbe. Ne hánd magadat, és ne kérködjél etc., hanem alázd meg magadat, és féljed az Úristent, és őtet kérjed, hogy ő legyen veled, ő vezéreljen és megoltalmazzon. És becsüljed az ő szent igéjét, és abból megtanoljad az ő ismeretit, és bízzál őbenne. Ekképpen megmaradhatsz. Mert ő lészen véled, ő lészen tüzes kőfal környüled, és az ő angyali tábort járnak környüled, és mindenképpen megmeneködel. Ez a legjobb tudomány és a legnagyobb mesterség. Ha ezt megtudjuk, tehát bátor kérködjünk. Mint az Isten ő magába mondja: A bölcs ne kérködjék az ő bölcsessége miatt, se az erős az ő erőssége miatt. Hanem abban kérködjék az ember, ha engemet megismer.

HATVANHATODIK FABULA

Egy farkasról és a pórokról

Egy farkas méne ki az erdőből a mezőre mulatni, és láta ott valami szántó embereket, kik közett egy csorda disznó járván gyükeret túr vala. És egy varjút láta ott, hogy egy igen szép disznónak a hátára ült volna, és ott téregetné magát, és a disznó nagy csendesen járdogálna alatta. És mondá a farkas: „Bizony szép dolog ez! Mely szépen hintózik a vizsla varjú a szép disznónak a hátán. Bizony én is oda megyek, és egyikre felülek. Lám senki nem szól semmit érötte.” És igen lassan odaballaga ő is, és hertelen felugorlék egy igen szép ártánra, hogy ő is azon járna, mint a varjú. De megijede az ártán, és futni és ríni kezde. Megláták a pórok, hogy a farkas az ártánra hágott volna, és elhagyák a szántást, és környülvevék a farkast, és hurogatni kezdék őtet, és pálcákkal ütni, és szekercékkel és kövekkel hagyigálni, annyéra, hogy ugyan jól verve csak alég mehetne el. És elmenvén talála egy rókára. Az kérdenyi kezdé, mondván: „Mi dolog, farkas uram? Amint én eszembe veszem, nem jól költ kölesed. Bizony igen megszaka¬dazott a subád. Igen kidöllyedett a két szömed.” Felelé nyegéssel a farkas: „Jó atyámfia, róka; nem jól jártam! Nem sok híja, hogy meg nem ölének. Bizony nincsen igazság a világban.” Mondá a róka: „Mint lőn?” Felelé a farkas: „Nagy dolog ez. Egy igen hegyes orrú varjú egynyíhány horáig egy szép ártányon üle, és az oly csendesen hordozá a varjút, és egyet sem ríva. A szántók is mindnyájan ugyan jó láták, de egyet sem szólának érötte. Én is kévánkozám oda, hogy egy szép ártánnak a hátán járhatnék. De mihelyt reája hágék, úgy kezde az átkozott disznó ríni, mintha a kést beléverték volna. A szántók kedig mindnyájan hertelen egybefutának és környülvévének, és pálcákkal igen kínálának, és szekercékkel és kövekkel igen meg¬hagyigálának. Kelle az Istennek, hogy nem maradék oda. Lássad ez okaért, én ídes atyámfia, róka, ha ez igazság. A varjú napestig mind rajta jár a disznókon, és senki egyet sem szól érötte, senki nem hurogatja, sem hagyigálja. Engemet kedig mindjárást meg akarának ölni. Maga jól tudod, mely igen jámbor és ártatlan vagyok.” Mondá a róka: „Bezzeg igen magagondolatlan vagy! Nem hallottad-é közmondásba: Agg ebet nem illeti a hintószekér. Ki ördeg vitt reá, hogy kívántad a hintót? Maga sem az apád, sem a jobb apád soha nem járt hintóba.”


ÉRTELME

E fabula ezt jelenti, hogy külembség vagyon az emberek közett. Némely ember jó természetű, szép csendes erkölcsű, kivel noha egybetársolkodol és egybebarátkozol, azért ugyan semmi kárát nem vallod, mert jó természetű és nincsen álnak és ártalmas szüve. De némely ember képmutató, színtartó, béllett. Kővül minden jót mutat, sima beszédű. De belől rakva álnaksággal, ártalmassággal és bosszúságra űző méreggel. Annak ha adod magadat és egybetársolkodol véle, nyilván kár nélkül meg nem meneködel tőle. Ez okaért megoltalmazd magadat efféle farkastermészetűektől, és idején megvessed barátságokat. Ha morognak érötte, te ne gondolj véle; te olyanokkal cimborálkodjál egybe, kiknek ismered természetöket, hogy jó és békösséges. Hadd járjon az, aki ördeg hammára vonszon. Mert efféle nem tehet egyebet gonosznál, miérthogy olyan Kain-természet vagyon benne. Miért ölik meg a farkaskölyköket? Lám egy bárányt sem öttek meg? Há: bennek a gonosz természet; annak kell eleit venni.

HATVANHETEDIK FABULA

A rókáról és kakasról

Egy falu végén jár vala egy kakas egynyíhány tyúkkal, és vakarván a szömetet, ennyi keresének. A sevén mellett kezde egy róka előballagni a tyúkok felé. Meglátá azt a kakas, és megijedvén mindjárást kukorítani kezde, és a tyúkokkal felröpüle a sevénre. Szépen köszene nékik a róka, és mondá: „Kakas uram! Jőj alá az nénéimmel! Nagy jó hírt mondok tünéktek. Csak azért jöttem mostan ide hozzátok. A gyűlésből jövek, mert nagy gyűlésünk volt, minden lelkes állatok, mind vadak, mind madarak egybegyűltenek vala.” Mondá a kakas: „Mit végeztönek a gyűlésbe?” Felelé a róka: „Minden jót. Közönséges békösséget szörzének, hogy innég tova egyik vad se bántsa a másikat. A madarak ne bántsák a vadakat. A vadak se bántsák a madarakot. Ez okaért jőjetek alá. Immár semmi félelem nincsen.” Azonközbe a kakas kinyújtá a nyakát, és pillantani kezde szömeivel, és messze nézni. Látván azt a róka, mondá a kakasnak: „Mi dolog? Mit nézegetsz?” Felelé a kakas: „Ám úgy tetszik, hogy amott a bokrok közül valami vizslák kijőnek, és egy ember jő utánok. Ám két agár is jő utána, ugyan erre tart.” Mondá a róka: „Messze vagyon-é?” Felelé a kakas: „Nem, hanem csak e halmocskán túl vagyon.” Mondá a róka: „Én elmegyek.” Mondá a kakas: „Ne menj el, jó róka uram, ím valami beszédem vagyon véled: valamit megkérdek tőled.” Felelé a róka: „Nem beszélhetek most véled, mert nem akarnám, hogy az ember idejőne, és itt találna az agarokkal.” Mondá a kakas: „Miért? Lám, félsz tőlek. Hiszem békösség vagyon immár! Hiszen elvégezték a gyűlésbe, hogy immár egyek legyünk, és egyik se bántsa a másikat.” Felelé a róka: „Úgy vagyon végözve. De attól félek, hogy ez agarok és vizslák nem voltanak ott, és nem értöttenek semmit benne. Addig, még én a végözést megbeszéleném őnekik, addig talám nem jól lönne dolgom. Ez okaért eltakaroszom innég.” És elpironkodék onnég.


ÉRTELME

E fabula inti az álnakokat, kik éjjel-nappal álnakságos szűvből ravaszságokat gondolnak, hogy felebarátjoknak kárt tehessenek, és vagy marhájokat, jószágokat magoknak koporíthassanak, avagy ugyan ő magokat is elveszhessék. Efféle ördegi álnok természetűek szépen tudják befedezni a latrot. Sima a szájok: szépen szólnak, és mást forgatnak nyelveken, de más vagyon szüvekben. De nem vihetik az ő álnak lator szüveknek kívánságát véghöz, mert az Isten senkit úgy nem gyűlöl, mint afféle hipokritát, kinek szüve rakva álnaksággal. Mert efféle teljességgel ellenközik az Istennek természetivel. Mert az Isten Veritas, azaz tettetesség nélkül való igazság és merő tisztaság és igazmondás. Ennek okaért efféle álnak latroknak eleit veszi, és ismeg álnakat bocsát reájok, hogy azoknak álnakságokat nagyobb álnaksággal megbüntösse, és őket örök szégyenbe keverje. E világ rakva efféle példákkal. Mint vésze az álnak kankó kéncstartó barát, mint porba lószar. Jámbor légy ez okaért etc.

HATVANNYOLCADIK FABULA

A farkasról és bakról

A farkas láta egy bakot a mezőn a fűbe, és lassan afféle kezde ballagni, hogy megfognája és megennéje a bakot. Valahogy a bak meglátá a farkast, és illára vévé a dolgot. A farkas utána, és erősen kezdé őtet kergötni. A bak felfutamék egy meredeken egy nagy kősziklára, és a farkas nem hághata utána, hanem szinetlen kerengi vala a kősziklát harmadnapig. Midőn igen megéhezett volna, elméne onnég, és elbújék a bokrok közibe a víz mellett, hogy onnég alá lesnéje a bakot a kőszikláról. Egy fél nap múlva alájöve a bak a kőszikláról. És miérthogy igen megszomjúhozott vala, mindjárást a vízre siete, és bemenvén a patakba, igen ivék belőle. És midőn eleget ijutt volna, alátekinte a vízbe, és meglátá az ő képét a vízbe, és mondá: „Fúj, te lelkes állat: ím mely igen szép lábaim vannak; mely igen hosszú és kellemes szakállom; mely igen szép magas szarvaim. Nagy szégyen énnékem, hogy egy rossz farkas előtt el kell futnom, kinek csak egy hosszú farka vagyon, sem szarva, sem nagy körme. Vé, szégyen kecskebak! De innég tova nem lészen! Ha a lator farkas reám talál, ugyan szömbemegyek véle, és úgy öklelem az én szép magas szarvaimmal, hogy mindjárást tova seggre dől.” Midőn ekképpen szólana a bak, háta megé ballaga a farkas igen lassan, és mind meghallgatá a baknak beszédét, és benyúlván megragadá a bakot, és mondá: „Jó fráter bak! Mit jársz itt? Miért hágtál az én helyembe, és iszod az én vizemet, és hosszú szakálloddal megondokítod? Eleget berbetéltél és gyóntál: jer ki immár, én megmondom az ódozatot.” És midőn a farkas a bakot ki kezdené vonni, mondá a bak: „Jaj, jó farkas uram! Bizony vallom bűnemet! Nem jó cseleködtem, hogy e helyre jöttem, és a te helyedbe hágtam a vízbe, és vizedet megittam. Bánom szüvem szerént, hogy műveltem; de kérlek tégedet, jó farkas uram, megbocsássad vétkemet, és légy kegyelmes hozzám.” Mondá a farkas: „Jól vagyon, ha megszánod-bánod, az Isten megbocsátja, és üdvözülsz. Mit kévánsz egyebet? Ugyan jól teszek véled: megészlek, és ekképpen vége lészen a sok bűntétölnek.” És megfojtá s megevé.


ÉRTELME

E fabula ezt jelenti előszer, minémű természetűek legyenek a kegyetlenek, hogy semmit nem tudnak gondolni és semmire egyébre nem tudnak igyeközni, hanem erre, miképpen meg¬nyomoríthassák és elveszhessék a szegény együgyűeket, és ebben az ő igyeközetökben nem nézik sem a törvényt, sem az igazságot, sem a gonosz hírnevet, sem az Istent ő magát, hanem csak az ő gonosz szüveknek kévánságát. Vagy vétközett a szegény ember, avagy nem, de ő mindenkor bűnes. Jaj e nagy visszafordultságnak! Mint járjanak ezek végre, megmutatja oda hátra a 99. fabula. Ott megláthatod. Másodszor e fabula erre inti a szegény együgyűeket, hogy az ő nyomorúságokat és Istentől reájok bocsátott kereszteket békességgel elszenvedjék, és a hatalmas kegyetlenek ellen fel ne berzenködjenek és fel ne támadjanak, mert nem használnak véle, mert ez világ a gonoszoknak és kegyetleneknek áll. Itt elvészik az ő javokat, mint ama dús, Luk. 16.

HATVANKILENCEDIK FABULA

Egy farkasról és egy szamárról

Egy farkas igen éhezik vala. És midőn elindult volna, hogy ennivalót keresne, az úton elöltalála egy szamárt, és azt megszólítván, mondá: „Jó fráter szamár, tudod-é, mint vagyon a dolog? Igen éh vagyok: én ugyan megészlek. És nagy irgalmasságot teszek véled. Mert lá, mely igen kell munkálkodnod szinetlen. És ekképpen minden nyomorúságodnak vége lészen.” Felelé a szamár: „Jó farkas uram! Köszenem jóakaratodat, és hogy valami gondot viseltél nyomorúsá¬gomról, és megkeserültél. Bizony, így vagyon, amint megmondottad! Nincsen vége az én munkámnak, terhőhordozásomnak, és minekutána mindent nagy hívséggel megműveltem, ottan nagy pálcákkal füzetnek énnékem. Ez okaért ugyan megkeszenem, ha véget tész e sok nyomorúságnak és megeszel. De egyre kérlek, ne egyél itt meg az útban. Mert nagy szidalomra lenne az énnékem. Mert tudod, hogy sok ember jár ezen az úton. Az uram is megszidalmazna érötte, mondván: Ím az undok szamár semmit nem viaskodott a farkassal: ugyan szabad akaratból hatta magát megenni a farkassal. Jere ez okaért amoda a beregbe.” Mikoron a beregbe mentenek volna, mondá a szamár: „Ím egy gúzst tekerek, és kösd azt erősen a nyakamra, és a másik végét tenéked köttem a nyakodra. Annak utána menj elöl te, mert te vagy uram, és én tied vagyok. És úgy menjünk fel a hegyre. Felmenet meglátnak az emberek, és igen kezdnek dicsírni, mondván: Bezzeg vitéz a farkas! Mely igen nagy rabot fogott! Mint viszi pórázon utána! És ekképpen nagy tisztességed lészen ebből, és minden ember kezd dicsírni vitézségödet. Ott fenn a hegyen annak utána megehetel nagy nyugodalommal.” Tetszék a farkasnak a szamárnak tanácsa. És gúzst tekervén, egymás nyakára köték azt nagy erősen. És a farkas elöl kezde járni nagy kevélyen, és a szamár utána. Mikoron a beregből kijutottanak volna, mondá a farkas: „Bezzeg rút helyre jutánk: ím mely nagy árok vagyon itt. Ingyen sem tudom, hová kell itt menni.” Mondá a szamár: „Én elöl megyek egy falkáig, és megmutatom az utat, mert jól tudom, hol kell általmenni.” Felelé a farkas: „Bátor! Menj elöl!” A szamár elöl méne, méglen nemigen messze volna a falutól, melybe az ő ura lakik vala. Mondá a farkas: „Nem jól járunk! Bizony elvötöttük az utat!” Felelé a szamár: „Vaj el nem vétöttük, jó farkas uram, mert igen jól tudom. Ezennel oda jutunk, ahol kell általmennünk.” Midőn annak utána tovább mentenek volna, és kezel volnának immáron a faluhoz, eszébe vévé a farkas a szamárnak ravaszságát, és hátra kezde mászkálni. De a szamár nékihuzalkodék, és erővel voná a farkast az ő ura háza elejbe, és igen kezde ordítani. Hallván azt az ura, kifutamék minden szolgáival, tehát ott vagyon a farkas a gúzsba, és igen hátrarándítja magát, de nem bírhat a szamárral. Az ura mind szolgástól rajta pálcákkal, és igen megverék a farkast. Odafutamodék kedig az egyik szolga egy szekercével, hogy bevágná avval az agyát. De nem találá a fejét, hanem a gúzst a nyakában, és ekképpen elszalada a farkas igen nehezen. És a falu kővül felméne a hegyre, és benézvén nagy bánattal a faluba, mondá: „Ó, bolond lator! Ó, kába lator! Hová ördögbe tötted volt eszedet? Ó, undok lator! Örökké való szégyen, hogy egy szamár ekképpen megcsaljon! Vé, ageb! Ihol immár a nagy tisztesség, melyet megnyertél. Bezzek jeles vitéz vagy, úgy kell bolond latornak.” Azonközbe szomjúságnak miatta igen kezde a szamár ordítani az ólba. Midőn a farkas meghallotta volna a szamárnak ordítását, mondá: „Vaj, lator csalárd! Hejában ordítasz! Oly szépen nem sípolhatsz, hogy ismeg gúzsba keríthetnél. Maradj ott bátor!” És az erdő felé nagy bánattal kezde pironkodni.


ÉRTELME

E fabula azt jelenti, hogy az Istennek ítílete igaz. Mert az ő kegyelmességéből gondot visel a szegény együgyűekre és ártatlanokra, és értelmet, bölcsességet ád nékik, és ő viseli az ő tanácsokat, hogy úgy cseleködjenek, hogy a gonosz kegyetlen latroktól megmaradhassanak. Mert ha ez nem volna, soha nem maradhatnának szegény nyavalyások tőlek. Ekképpen keresé a lator farkas a szegény ártatlan szamárnak veszedelmét: De szépen vévé hasznáját. Úgy kell latornak! Innég mondották a régi jámborok: Valaki a más ember lovának vermet ás: belészakad önnen lovának a nyaka. Úgy vagyon! Mert az Istennek ítíleti igaz. Nyilván el nem mehetsz véle. Ha egy kis ideig előbb-előbb mégy latorságoddal: messze nem viszed. Mert annál nagyobb lészen annak utána rajtad mind a szégyen s mind a veszedelem. Nem messze láthatsz erről. Ez okaért légy jámbor!

HETVENEDIK FABULA

Egy rókáról, farkasról és oroszlánról

Egy farkas igen éh lévén, erővel vén egy ludat a rókától, melyet viszi vala az ő fiainak. A róka igen könyörge a farkasnak, hogy adná meg a ludat, mert az ő fiai meg fognának halni éhségnek miatta. Mondá a farkas: „Co, tova, te bakszar, ne zúgolódjál, mert nyilván megszakad a subád!” Elméne a róka bánkódván. Sok idő múlva egyszer a róka a víz mellett talála egy nagy retkét, tehát még eleven. Midőn a róka azt megötte volna, és csak a farka volna hátra, reátalála a farkas. És midőn látta volna a farkadarabot, mondá: „Jó atyámfia, róka! Adj énnékem azt a darab halat!” Mondá a róka: „Bátor, ám vidd el!” És a farkas megevé a darab halat, és mondá a rókának: „Bezzeg jóízű lőn! Ó, kár, hogy nincs több.” Mondá a róka: „Ezekben ugyan eleget foghatunk, mert igen jó halász vagyok én. Ezt is én fogtam vala.” Mondá a farkas: „Taníts engemet is!” Felelé a róka: „Örömest. Menj be ez okaért e faluba: ott, kezel a végéhöz egy csapó lakik: annak a fala alatt áll egy nagy kosár, melybe a gyapjút szokta a patakba megmosni. Lopd el azt, és hozd ide. Ezennel ennyé halat fogunk, hogy elcsodálkozol belé.” Elméne a farkas, és ellopá a kosárt, és a patak mellé a rókához hozá. A róka vén egy füzet, és gúzst tekere belőle, és mondá a farkasnak: „Jere, álljadsza be a vízbe!” És a farkas beálla a vízbe. És a róka a gúzzsal erősen megköté a kosárt a farkasnak a farkához, és mondá a farkasnak: „No, immár indulj által a vízen, és hátra ne tekénts, mert megijednének a halak és elmennének. Én hátul megtartom a kosárt, és farkammal kétfelől nékikergötem a halakat. De erősen vonjad, és ne gondolj véle, ha nehéz; mert annyival több lészen a hal.” Vonni kezdé a farkas a kosárt, és a róka turbokolni kezde a farkával, és egyik lábával tartja vala a kosárt, a másikkal köveket szedegöt vala a kosárba. Mikoron immár félig volna a kosár kövekkel, mondá a farkas: „Igen nehéz immár a kosár. Csak alég bírom. Tálam megérjük vele.” Mondá a róka: „Hallgass veszteg! Mind elűzed a halakat.” Erősen voná ez okaért a farkas a kosárt. Mikoron kedig mind megtöltötte volna kövekkel, mondá a farkas: „Elég, Istenért! Immár ingyen sem mozdíthatom. Majd kiszakad a farkam.” Mondá a róka: „Hátra ne tekénts, mert mind kifutnak a halak. Én bemegyek a faluba, és egy dézsát lopok, és kiszedek a halakban. Könnyebb lészen annak utána a kosár.” Midőn kedig a faluba ment volna, megszólítá a pórokat, mondván: „Mit állatok itt? Nem tudjátok-é, mit csinál mostan a lator farkas? Annak előtte való időkbe mind elhordotta báránytokat, borjútokat és mennyé nagy kárt tött a disznócsordába. Avval meg nem elégöszik, hanem amoda ment a patakban, és ott halász, és még a halakat is el akarja vinni.” Felrohanának mindnyájan azt hallván, és pálcákat, dorongokat és karókat ragadván a patakra kezdenek futni. Ímé tehát ott áll a farkas a kosárhoz kötve. A pórok beszekelvén a vízbe, verni kezdék erősen a farkast. De nem mozdíthatja vala a kosárt. A nagy verésbe addig huzalkodék, hogy odaszakada a farka, és kurtán szalada el. Mikoron elszaladott volna, a falu ellenébe egy halomra fel¬mászkála betegen a nagy verés miatt. És keservesen nézni kezde a falura, és mondá: „Ó, ki sok jó pecsenét hordottam el tekörnyüled. Mely igen jóllaktam bárányokkal, borjúkkal és disznókkal. Ki ördeg vitt erre, ó, bolond ageb, hogy halásszá légy? Lám minden őseid és szüleid a rossz vizsla halászás nélkül tudtanak elélni; te kedig immár eszesbé tötted magadat azoknál, és immár encenbencét kévántál. Vé, ageb, halat! Vé, hol ördögben farkad? Úgy kell finnyás agebnek! No, lator róka, megcsaltál ugyan, de el nem mégy véle! Bizonnyal kitöltem bosszúmat rajtad.” Az időben megbetegült vala a vadaknak királya, az oroszlán, és hasfájás miatt igen gyötrődik vala. Hozzája mennek vala ez okaért mind a vadak, hogy királyokat meglátogatnák. Azok közett méne hozzája a kurta farkas is. És megkérdé őtet a király: „Jó farkas: nem tudsz-é valami orvosságot a hasfájás ellen?” Mondá a farkas: „Tudok igen jót. Itt a mezőben nem messze egy kevér róka vagyon, igen járt róka, ravasz és igen kevély. Mikoron az idejő, hívasd be tanácsodba, és vond le a bőrt róla, és köttesd a hasadra. Ottan elmúlik minden fájdalmad. Csak erre kérlek kedig, jó király uram, hogy mikor levonszod a bőrt a rókáról, hogy úgy vonjad le, hogy meg ne haljon beléje, hanem elevenen megmaradhasson.” A róka kedig lyukat vájott vala kezel az oroszlánnak barlangjához. Ez okaért mind meghallgatá a farkasnak beszédit, mint tanítja vala az oroszlánt az orvosságra. Mikoron ez okaért a farkas elment volna az oroszlán elől, elméne a róka, és egy sárba heverék és fokhagymát evék, és az oroszlánnak barlangja elejbe méne, és köszene a királnak. Mondá az oroszlán: „Jöszte, jó rókám, hadd ápoljalak meg, mert igen szeretlek.” Felelé a róka: „Meg ne bánjad, felséges király, hogy oda nem mehetek, mert emberséget értek, és jól tudom, mint kelljen a királyok elejbe menni. Én kedig most tisztátalan vagyok, és igen büdes a szájam. Mert fokhagymát öttem. És ím látja felséged, mint estem a sárba. Embertelen dolog volna, ha mostan közel mennék felségedhöz.” Mondá az oroszlán: „Hol jártál, hogy a sárba estél?” Felelé: „Igen messze földről jöttem. Mert midőn meghallottam volna, hogy felséged megbetegült, ottan sok földeket eljártam, hogy felségödnek orvosságot kérdhötnék, és úgy jöttem igen fáradva, és hogy a pallón általmenék, szédelegni kezde a fejem, és úgy esém a sárba.” Mondá az oroszlán: „Jámbor vagy. Micsoda az orvosság?” Felelé a róka: „Nincsen ég alatt jobb, mint az új farkasbőrt melegen a hasra kötni. Vagyon kedig egy farkas itt nem messze. Azt kurta farkasnak híják. Mert nem jó helyre ment volt, tehát ott kellett zálagba a farkát hadni. Azt elhívassa felséged, és hídd be azt valami titokra. Annak utána fogd meg és vond le a bőrt róla szépen, hogy meg ne haljon, és a fején és lábain meghagyjad a bőrt. Úgy kössed a meleg bőrt a hasodra, és fejemre mondom, mindjárást megvigaszol.” Mondá az oroszlán: „Menj el! Küldj valakit érötte, hogy mindjárást eljőjen.” Minekutána érötte mentenek volna, a róka ellenébe egy meredökre felméne, és onnég várja vala a végét. Midőn a farkas eljött volna, mondá az oroszlán néki: „Jőj ide, valami titkot mondok.” Mikoron a farkas odatartotta volna a fülét, megkapá az oroszlán a farkast, és levoná a bőrét, de a fején és a négy lábán meghagyá, és mondá: „Eredj el! Mert azt mondják, hogy igen gonosz vagy, és latorságodért kellett tenéked farkadot zálagban hadni. Légy jámbor, mert még a többit is levonszom!” Mihelyt a farkas kijöve a barlangból az oroszlán elől, ottan a sebes testére kezdének sietni a legyek és darázsok, és mardasni és csípni kezdék a testét. Futni kezde szegény, és meredek alá jöve, ahol a róka álla vala. És a róka kiáltani kezde: „Hallád-é? Hallád-é? Kicsoda vagy? Csoda dolgos vagy! Mely igen hév vagyon most, mégis bélelt süveged és kesztyűd vagyon, nem kérdek tetőled tanácsot. Talám doktor vagy, hogy birétomot töttél fel, és kösztyűt viselsz? Eredj el immár, ageb! Úgy tetszik, megfüzetéd a lúd árát.” És a szegény farkas elpironkodék onnég.


ÉRTELME

E fabula ismeg inti a hatalmasokat, hogy az ő erejekbe és hatalmasságokba ne bízzanak, és ahhoz képest senkit meg ne utáljanak, és senkinek kárt ne tegyenek. Mert ha az órácska eljő, melyet az igaz Isten a bosszúállásra és az hamisságnak és kegyetlenségnek megbüntötésére szörzett avagy rendelt, nyilván akkoron keveset használ az emberi hatalom. Isten elveszi akkoron a kegyetlenöktől és a hamisoktól mind az értelmet, mind az eszet, mind tanácsot és mind a szüvet. Minek okaért annak utána egyik bolondságból a másikban esnek, és egyik szégyenből a másikba bekeverednek, méglen végre ugyan teljességgel elvesznek. Azért mondja az Isten efféle hatalmas kövélyeknek: Nem viszed lator szándékodat végre! Karikát vetek orrodban, mint egy bivalnak, és máshová hojszolgatlak. Innég vagyon ez, hogy a kevély kegyetlenek az ő felfúvásokban oly nagy szégyennel elvesznek. Alázd meg magadat ez okaért az Úristen előtt, és légy jámbor!

HETVENEGYEDIK FABULA

Egy farkasról

Vala egy farkas. Ez mikor reggel felkölt volna, és huzakodnék az álom után, nagyot szalaszta egyet, hazugnak valót. Ottan nagy örömmel mondá: „Bizon jót jövendöl a hasam! Immár jól tudom, hogy ma jóllakhatom. Nem félek semmit.” Mikoron ez okaért útra indult volna, talála az úton egy bevarrott hájat, melyet egy szekeres elejtett vala. És forgatni kezdé azt az úton, és mondá: „Bezzeg jó volnál megenni; de meg nem észlek, mert minap is igen elveszett vala és igen megyen vala a hasam efféle miatt.” És midőn továbbment volna, talála az úton egy szalonnát. Látván azt, mondá: „Ugyan jól tudom, hogy ma jól kell laknom, mert a hasam megjövendölette. De e szalonnába sem észem, mert igen sós: igen megszomjúhoznám utána.” És elhagyá a szalonnát. És mikoron továbbment volna, talála egy kabalát egy csitkóval, és mondá: „Lám, mondám, hogy jóllakhatom ma, mert a hasam megjövendölette énnékem.” És megszólítván a kabalát: „Húgom, jó helyen találtalak. Ma ugyan jóllakom véled, mert megészlek.” Felelé a kabala: „Bátor, jó farkas uram, de énvélem nemigen jóllakhatol, mert én igen esztevér vagyok. De ím, a fiam elég kevér, azt adom oda. Minekelőtte kedig megennéd, tedd ezt az irgalmasságot vélem az Istenért, ím, tegnap egy utolsó lábommal egy tevisbe hágtam, kérlek, vond ki a teviset a lábomból, és másszor ismeg hasznámot veheted.” Mondá a farkas: „Tarts fel tehát a lábodat.” És midőn odakörült volna, hogy a teviset kivonnája, úgy rúgá a kabala a farkast homlokba, hogy ottan hátraesék és elájula. A kabala kedig elfuta a csitkóval egyetembe. Jó idő múlva, mikoron a farkas felébredett volna, látá, tehát sem a kabala, sem a csitkó. És mondá: „Úgy kell agebnek! Sem íred, sem szelencéd, azért ugyan barbéllyá tötted magadat. No, ez megvagyon, de azért ugyan jól tudom, hogy még ma jóllakhatom. Mert a hasam megjövendölette énnékem ma reggel.” Mikoron továbbment volna, talála egy szép szénarétet, azon öklele két kos egymással. Látván azokat a farkas, igen örüle nékik, és mondá: „Ugyan jól tudom, hogy még ma jó lakhatom. Ezeknek az egyikét megészem.” És hozzájok menvén mondá őnékik: „Vagyon-é híretökkel, hogy az egyiket megészem közületek?” Mondának a kosok: „Bátor, jó farkas uram, csakhogy ne siess véle. Mert ketten egybevesztünk és víunk egymással e szénarétért. A mi eleünktől maradott reánk, és nem igazodhatunk rajta. Mert egyik is kévánja, a másik is kévánja. Te kedig, jó farkas uram, bölcs vagy, és sokat pörlettél. Ez okaért légy bíránk, és tégy ítíletet köztünk, és aki vétkes köztünk, azt megbün¬tössed. Ez tetszenék minekünk, hogy kezéparánt állanál a szénaréten, és egyik közülünk menne a szénarétnek az egyik szélére, a másik a másikra; és hozzád sietnénk egyszersmind, és aki előszer hozzád érközik, azé lönne a szénarét; a másikat kedig annak utána megbüntötnéd és megennéd.” Mondá a farkas: „Jó leszen, tetszik énnékem is a tü végezéstek.” Elmenének ez okaért a kosok, egyik egyfelé, a másik másfelé, és a farkas megálla a kezepin, hogy igazlátó és bíró lenne. Egybe kezdének ez okaért a kosok menni, és egyszersmind megöklelék nagy sebességgel a farkast, és szarvak közibe szoríták, annyéra, hogy mind elhánnyá a hazugnak valót, és minden oldala csontjai porcognának belé, hogy ottan is mindjárást elájula. És a kosok békével elmenének. Sok idő múlva, mikoron ismeg felébredett volna, mondá: „Úgy kell bolond agebnek, ki nem akar kárával is tanolni. Még az apám sem volt soha bíró, én kedig eszesb akarok lenni az apámnál; úgy kell esztelen latornak. No, ez is megvagyon. De mindezáltal jó tudom, hogy még a mai napon jó lakhatom, mert a hasam megjövendölette énnékem.” És továbbmenvén, talála egy réten egy eme disznót hét malaccal. És mondá: „Ihol megvagyon immár! Lám mondám, hogy ugyan jó kell laknom ma, mert a hasam megjövendölette énnékem.” És mondá a disznónak: „Húgom, mint vagy? Bezzeg jó helyen találtalak. Vagy tégedet, vagy fiaidat meg kell ennem, mert jó kell még ma laknom.” Felelé a disznó: „Én nem jó leszek arra, mert látod, hogy koros vagyok immár. Hanem ihol vannak a malacok, ezek jó kevérek, azokat megeheted igen jóízen. De nem tiszták még, mert még nem avatták be őket. Kérlek ez okaért, hogy jövel, és avasd be őket, mert annak utána megtisztulnak, és meg nem fertelmeztötel általok.” Mondá a farkas: „Hol kell őket beavatni? Nem látok semmi vizet.” Felelé a disznó: „Jere, megmutatom a vizet, igen szépet s tisztát.” És egy malom felübe vivé a farkast, az őrzsilip mellé, hol a víz igen sebesen alámegyen vala a malomkerékre. És mondá néki: „Ez arra való hely; ez a szentelt víz, nézzedsze, mely igen tiszta. Egy pénzt meglátnál a fenekén, és úgy tetszik, hogy látok amott egy pénzt a fenekén.” Midőn a farkas aláhajolna, hogy meglátná a pénzt, a disznó erősen megtaszítá a farkast, és az őrzsilipbe esék be, és a sebes víz a kerék alá vivé, és a lapickák megnyomák őtet a deszkás fenékhöz, annyéra, hogy minden tetemi porcognának beléje, és holt elevenen kiháná őtet a víz. Mikoron annak utána a parton ismeg felébredett volna, mondá: „Latrol jártál, ageb. Úgy kell bolondnak! Lám, soha nem akarsz eszesülni. Pappá tötted magadat, és be akarsz avatni, magad semmit nem tanoltál hozzá. No, ez is megvagyon. De azért jó tudom, hogy még ma jó lakhatom, mert a hasam reggel megjövendölette énnékem.” Mikoron ez okaért igen megéhezett volna, méne egy falu felé, és az utcán betekéntvén, láta négy kecskét egy sütőkemencén állani. És mondá: „Ihol immár! Ugyan jó tudom vala, hogy még ma jó lakhatom. A pórok nincsenek hon, mind az aratóba vannak; ez okaért bemegyek, és vagy kettőt elővonszok bennek, és megészem azokat, és ugyan jó lakom.” És a kemence felé kezde ballagni. De mihelyt a kecskék meglátták a farkast, alászekelének a kemencéről, és a kemencébe bebújának, és félelemnek miatta bégni kezdének. A farkas a sütőkemence elejbe jővén mondá: „Mi dolog, jó húgaim? Mit éneköltek a kemencébe? Jőjetek ki, mert megészlek bennetek.” Felelének a kecskék: „Bátor úgy légyen, jó farkas uram; szabad légy vélünk, mert te vagy urunk. De ím egy kis dologra kérünk. Minekelőtte megennél minket, hadd mondjunk egy dicsíretet, te is segétsed mondani a lélekváltságot a mi lelkünkért. Tödd ezt a jót mivélünk; annak utána jó lakjál.” Mondá a farkas: „Bátor.” Bégni kezdenek ez okaért a kecskék a kemencébe, és a farkas ordítani kezde a kemence előtt. Mikoron a pórok hallották volna a farkasnak ordítását, kitámadának mindnyájan a házakból, pálcákkal, dorongokkal, fustélyokkal, és erősen megverék a farkast, és az ebek reája támadának, és erősen mardosák vala, és a bőrét megszaggatták, és csak alég szalada el közülek. És midőn elszaladott volna, igen lassan kullaga a hegy oldalán fel. És felmenvén, egy nagy fa alá feküvék, és erősen nyege. Annak utána valamennyére megújulván, panaszolni és gyónni kezde, és mondá: „Ó, én ídes Istenem! Mely igen sok nyavalyába és nyomorúságba estem ma. De ez mind reám jött az én gonoszságomért. Mert igen kevély voltam, és igen kegyetlen. Mennyi báránt öttem mindéltig, de egyikre sem mondottam a Benedicerét, keresztet sem vetöttem reá, és addig megöttem. Mely szép bevarrott hájat és szalannát találtam vala az úton, és megutálám, és nem akarék bennek enni. Nemde kevélység-é ez? Sem az apám, sem a jobb apám volt orvos, én sem tanoltam orvosságot, mégis én orvossá töttem magamat, és a lovat akarám megorvosolni, és a lábából a teviset kivonni. Bíró sem volt az apám soha; én is sem tanoltam soha a törvény dolgát, mégis bíróvá töttem magamat a kosok közett. Egy sem volt pap minden őseim közett, én is paraszt és minden írás nélkül való vagyok, honnég ördegbe indíttattam erre, hogy beavassam a malacokat? Deákol sem tanoltam soha, mégis a kecskékkel vecsernét és lélekváltságot akartam mondani és énekölni. Ám lásd, ha nem nagyakarat és kövélség ez? Ugyan méltán esett mindez e nyomorúság énrajtam. Ó, Jupiter isten! Nem bánnám, ha fegyverrel megbüntötnél az égből, hogy ugyan itten meghalnék: jobb volna énnékem.” Egy pór kedig felhágott vala egy fejszével ugyanazon fára, hogy azt megnyesnéje. És midőn mind meghallotta volna a fára a farkas ponaszolkodását és gyónását, hertelen aláhagyítá a farkasnak a hátába a fejszét, oly erősen, hogy eltántorodék belé. És midőn felébredett volna, felkele és feltekénte a fára, és mondá: „Ó, Jupiter isten! Mely igen szentséges és búcsús hely ez? Ereklés ez a fa: mely igen hamar meghallgattatnak az imádságok e fa alatt.” És látván azonközbe az embert a fán, megijede és elfutamék onnég igen alázatoson az erdőben, ki annak előtte igen kövélyen kijött vala belőle, és tisztességgel mondván, egy fingbe vetötte vala reménségét.


ÉRTELME

E fabula minden embert tanít, és erre int, hogy senki ne értsen feljebb ő maga felől, hanem amint illik. Mert az ördegnek vesztése által, melyet az emberi nemzeten művel a bűnnek általa, vagyon ez a visszafordultság az emberekben, hogy mindenik több gyönyörűséget keres és kéván, hogynem mint illenék, avagy szükség volna őnéki. És senki meg nem elégszik az ő hivataljának állapatjával, hanem ki-ki mind feljebb, feljebb, nagyobb pompásságra és dücső¬ségre siet. És ezeknek nagy kévánságából oly dolgokhoz kezd és oly cseleködetökbe avatja magát, melyek sem hivataljának állapatjához, sem szömélyéhöz, sem erejéhöz avagy tehetsé¬géhöz ingyen sem illenek. Ott nyér az ember annak utána olyan nagy előmentet, oly nagy tisztességet, mint ez a fingó farkas. Ennek okaért eszes és alázatos légy: eszes, gondold meg, micsoda hivatalban vagy az Istennek akaratjából; abban megmaradj. Alázatos: mert mennyével feljebb hágsz, annyéval nagyobbat esel. Ha Isten nagyobbra akar vinni: talál ő módot hozzá. Te ne kapjad, ne kergössed!

HETVENKETTEDIK FABULA

Egy farkasról és egy éh komondorról

Egy kazdag embernek vala egy nagy nyája. A mellett vala egy igen nagy és jeles komondora, mely a juhokat megoltalmazza vala a farkasok ellen. De a gazdag ember fesvénségéből igen hitvánul tartja vala a komondort, hogy igen meghitvánkodék a komondor. Midőn ez okaért ekképpen éheznék, hozzáméne a farkas, és mondá: „Mint vagy, barátom? Nem jól vagyon dolgod, mert igen hitván vagy. Talám beteg vagy?” Felelé a komondor: „De bizon nem volnék beteg; abból nem volna semmi nyavalyám. De egy fesvén ageb gazdát szolgálok: az nem adat ennem; csaknem halok meg éhhel az agebnek marhája mellett.” Mondá a farkas: „Hová marad a maradék étek és az egyéb hulladék a konyha mellett, ha néked nem adják?” Felelé: „Mi patvar hulladék és maradék? Nincsen ott semmi effélében. Mert igen viaszfazakú és somfánál főző ageb. Nem sok füstet láthatni az ő konyhájánál. Az Isten eleget adott volna néki, de olyan, mint a béka, mely a földbe lakván, nem mer eleget benne enni.” Mondá a farkas: „Én jó tanácsot adok tenéked.” Felelé a komondor: „Bezzeg a jó tanács szükség volna énnékem.” Mondá a farkas: „Én a juhok közübe megyek, és elkapok egyet a jó bárányok közül, és elviszem azt. Te kedig utánam jőj nagy sebességgel, de a félúton ledőlj, és úgy tettesd, mintha az esztevérségnek miatta el nem mehetnél utánam. És meglátják azt a pásztorok, és megmondják a gazdádnak, és a gazda annak utána jobban kezd tartani.” Mondá a komondor: „Bátor azt műveljed, és jó lészen.” Eljöve ez okaért másodnap a farkas, és egy jó kevér báránt kapa a nyájból, és elkezde futni avval. Utána a komondor. De a félúton ledőle, mintha esztevérségnek miatta tovább nem mehetne. Hazamenvén a pásztorok megrnondák a gazdának, mondván: „A mi komondorunk ma megmarta volna a farkast, és a kevér báránt megszabadította volna szájából, de esztevérségnek miatta nem mehete utána. Ez okaért a farkas elvivé a jó báránt. És félünk, hogy több lészen efféle.” A fösvén gazda nehezen vévé a kárt, és parancsolni kezde naponként, hogy enni adnának a komondornak. Egy-két hét múlva ismeg elméne a farkas hozzája, és mondá néki: „No, mint vagy, barátom? Jobban vagyon-é dolgod?” Felelé a komondor: „Jobban.” Mondá a farkas: „Látom, hogy jobban, mert simább mostan a hátad, hogy mint azelőtt. De még jobban leszen dolgod, ha tanácsomat fogadod.” Felelé a komondor: „Micsoda a tanács?” Mondá a farkas: „Holnap is eljövek, és elkapok egyet a bárányok közül, és te ismeg utánam fuss, és mikoron elérsz, taszítsad orroddal az oldalamat, és eldőlj, mintha erőtlenségnek miatta nem bírhatnál vélem. És meglátják azt a pásztorok, és megmondják a gazdának. És meglátod, hogy ennek utána jobban tart.” Felelé a komondor: „Bátor! Jó lészen!” Eljöve ez okaért másodnap a farkas, és elkapa egy igen jó báránt a nyájból. És utánafuta a komondor, és mikoron elérte volna, megtaszítá a farkasnak az oldalát az orrával, és ledőle, mintha erőtlenségnek miatta nem bírna véle. És mikoron a pásztorok hazamentenek volna, megbeszélék a gazdának, mondván: „Ma a farkas ismeg egy báránt elkapa a nyájból. De ha a komondor jobb erőbe volt volna, bizon el nem vitte volna. Mert szinte elérte vala immár, és midőn hozzá harapa, erőtlenségnek miatta nem bírhata véle.” Mondá a gazda a családoknak: „Viseljetek gondot a komondorra. Mindenha vessetek valami húst és leves kenyeret néki.” És a házi nép jól kezdé tartani a komondort, és meghízék. Egynyíhány hét múlva ismeg eljöve a farkas a komondorhoz, és mondá: „No, mint vagy, barátom?” Mondá a komondor: „Jól vagyok.” Mondá a farkas: „Látom, mert igen meghíztál. Lám, mondám, hogy így lészen. Ez okaért add meg jutalmomat immár a jó tanácsért. Hadd vigyek egy jó báránt el.” Felelé a komondor: „Vaj ne! Kétszer adtál jó tanácsot, és két jó báránt vittél el érötte. Tovább ne nyúlj immár, mert megharagszunk egymással.” Mondá a farkas: „Ne légy oly hálaadatlan! Ha egyebet nem engedsz énnékem, mégis adj valami jó tanácsot, mert igen éh vagyok.” Mondá a komondor: „Ím, jó tanácsot adok. A gazdám mellett a szomszédnak kidőlt a pincének az egyik fala, és ott jó szalannák függnek, sok jó hús és eledel vagyon ott a pincében: Jó bor is vagyon ott, ha bort innyi akarsz: ott ez éjjel ugyan jó lakhatol.” Estve elméne a farkas, és beméne a pincébe, és sok élést talála ott. És mikoron a jó lakás után szomjúhozni kezdene, vén a borban is, és váltig ivék abba. Midőn a boritaltól megzajosult volna a feje, jó kedvet vén magának, a hordóra felülvén, mondá: „Bizon mikoron estve a falukba bementem, hogy valamit kaphassak, ott hallottam, hogy a pórok a korcsoma háznál, midőn megittasultanak, ottan énekszót kezdöttenek, és nagy vígan éneköltenek. Bizony én is azt műveltem: ugyan vígan mondom én is az éneket.” És mikoron ordítani kezdett volna, meghallák az ebek, és ugatni kezdének. És mikoron feljebb kezdene énekölni, meghallák a szomszédok, és mondának: „Bizony erősen ordít egy farkas. Ugyan kezel vagyon hozzánk.” És mikoron az ordítás után mentenek volna, tehát ímé a pincébe vagyon. És a szomszédok rajta, és ugyan ottan megölék, mert részeg vala, és nem tuda kiszaladni a pincéből.


ÉRTELME

E fabula előszer inti a családos embereket, hogy a fösvénséget elhagyják, és az ő családjoknak gondjokat viseljék jó módon, hogy ne éhezzenek meg. Mert ha fösvényen tartják őket, sokkal nagyobb kárt vallnak miatta. Mert a házi nép megbúsul, és mind urát, mind annak jószágát meg kezdik gyűlölni, és nemhogy kártól megoltalmaznák, hanem inkább kárt tésznek. Ennek felötte minden dolgakat pokol kedvvel művelnek, noha művelnek valamit.

Másodszor int e fabula, hogy senki oly dologban ne avassa magát, amelyet nem tanolt, nem szokott, avagy mely az ő természetének ellene vagyon. Mert olyan dolgot tisztességödre véghöz nem viszed. Mint itt a farkas, mely természete ellen bort kezde innya, és bőrével füzete érötte.

HETVENHARMADIK FABULA

A szegénből lött kazdag emberről 
és a kazdagból lött szegénről

Egy igen kazdag ember fia vala, kinek az atyja halála után sok marhát hagyott vala. Ez nemigen sok idő múlva alá kezde szállani és igen elszegényedni. Vala ennek egy jámbor vén szomszédja, ki mondhatatlan igen szegény vala, de nem sok esztendeig igen marhás lőn és igen meg¬kazdagula. Az ifjú, ki szegénségre jutott vala, a szomszédhoz méne, és szépen szóla annak, mondván: „Én ídes uram, jó szomszédom! Mi oka annak, hogy én igen marhás embernek fia lévén annyéra elszegényedtem, hogy csak alég vagyok belé; te kedig oly igen szegény valál, hogy csaknem kuldulásra jött vala dolgod, de mostan igen kazdag vagy. Majd te magad sem tudod marhádnak számát. Kérlek tégedet, jó szomszéd uram, jelents meg énnékem, mi módon jutottál a marhához. Tudod, mely jó szomszédod vala az apám: az ő barátságaért műveld és jelents meg énnékem azt a módot, hogy én is megtanolhassam, mert nyavalyásul vagyon dolgom.” Mondá a vén szomszéd: „Úgy vagyon. Az apád jó barátom vala, és őérette megművelem és megmondom, miképpen én megkazdagultam. De így, ha senkinek meg nem jelented és meg nem mutatod.” Felele az ifjú, és mondá: „Bizony nem jelentem, meg sem mutatom senkinek.” Mondá a vén szomszéd: „Jó fiam! A te kapud felett két fecske lakik. Ez esztendőbeli nyárba mindenkoron reggel felkelj, mikoron a fecskék reggel énekölni közdnek. És nagy figyelmetességgel hallgass reá, mit mondjanak. Egy napon jeles dolgot hallasz tőlek. Mert ketten csoda dolgot kezdnek egymással beszéleni, melyből tanácsot vehetsz és nagy bölcsességet a megkazdagulásra. Mind megmondják azok, hol kell a kéncset keresni, és miképpen kelljen azt találni. Holnap ismeg jőj hozzám, és egy ereklőbe való szent állatot adok; akkoron megmondom, mit cseleködjél avval.” És elméne a vén szomszéd, és vén fel egy csontocskát a földről, és egy zemesbe varrá azt. És másodnap megadá az ifjúnak, mondván: „Ím, szent tetem vagyon ebbe (maga egy lócsontocska vala). Minden reggel, mikoron meg¬hallgattad a fecskéket, és azok a mezőre mennek, te is elmenj. Előszer a házba, és a szent tetemmel illessed az asztalt és az ágyat, a padokat, a táltartókat etc. És onnég kijővén, a pitvart, abban a szuszékokat, kádokat etc. Onnég menjél a pincébe, és a szent tetemmel illessed az ászkokat, az ajtókat. Onnég menj az istállóba, illessed a vályókat, az pajtákban a gyászolokat, a csűrben a csűrbálványokat, a kertben a gyümölcsfákat etc. Onnég menj a szőlébe, és tisztességgel fenn hordozzad az eröklét, és megkörüld a szőlét. És meglátod, jó fiam, mely igen szentséges légyen az erökle, és mely igen nagy áldomása légyen.” Az ifjú igen megköszenvén, elvivé az eröklét, és úgy cseleködék, miképpen őtet tanította vala a vén szomszéd. Midőn kedig harmadnapig reggel felkölt volna, és a fecskéket megleste volna, tehát mind felesége, mind házanépe erősen aloszik. A szomszédok készen kimennek szántani, és a szőlőbe kapálni. A szomszéd asszonyok tehát megfejték az ünőket, és készen kihajtották őket a több barmokkal egyetembe. Magában kezde ez okaért gondolkodni, mondván: „Bezzek nem jó így! Pokol útban jártam eddig. Nem csoda, hogy elszegényedtem.” És bemenvén a házba, megszólítá a feleségét: „Kelj fel, Rebeka! Emeld fel a nehezedet! Nem jól vagyon a dolog. Nem úgy élnek az emberek. Ott áll az ünő, még berekesztve vagyon a borjú. Maga a szomszédság készen ki is hajtotta minden barmát.” Reggel ez okaért ekképpen kezdé felköltegötni háza¬népét, és ő maga is a fecskéknek tanácsát meglesni. Annak utána a szobába menvén az eröklével, és illetvén az asztalt, a padokat etc., látá, tehát mindenütt darab könyerek és maradék borok vannak. Mosatlanok a tálok, töröttek a fazekok, és fél esztendővel gyűtött szemétek, rozsdás nyások, sörpönék és vágókések etc. Annak utána a pitvarba vivén az eröklét, tehát lyukasok a szuszékok, és a disznók behágtanak a kádakba, és nagy kárt töttenek. Ezenképpen a pincében is és a szőllőben csak kárt látta etc. Kezde az okaért ő magába mondani: „Ennek előtte reggel virradtáig és szinte eleget aludtam, annak utána morálván egy kevesik mindjárást felestökre mentem. Minden gondomat feleségemre és béresimre hattam. Lám, ördegül vagyon dolgom. Nem csoda, hogy elszegényedtem. No, nem jó más ember szájával ennyi. No, bezzek a fecskékkel reggel felkelek, és elhordozom az eröklét.” Mikoron esztendeig elhordozta volna ekképpen, hazavivé ennek utána az eröklét a vén szomszédnak, mondván: „Jó szomszéd uram, igen köszenöm tekegyelmednek a jó fecskés tanácsot és a szentséges eröklét. Áldott dolog volt. Igen megszaporodott ez esztendőbe minden marhám. Minden elegem vagyon. De gonoszul valék annak előtte.” Mondá a vén szomszéd: „Megnyitottad-é az öreklét?” Felelé az ifjú: „Nem.” Megnyitá ez okaért a vén szomszéd a zemest, és megmutatá néki a csontot. Mondá az ifjú: „Nem erökle ez, hanem lócsont.” Mondá a vén szomszéd: „Az tott. Látod-é, hogy nem ez szaporította meg marhádat, hanem hogy mindennap elmenvén, házadhoz és örökségödhöz láttál: az művelte a szaporodást. No, mit tanyítának a fecskék?” Felelé az ifjú: „Bizony erősen lestem, hogy vélem szóljanak, de soha nem szólának. De addig hallgattam reggel fecsegötéseket, hogy immár elszoktam a reggeli álomtól, és örömest és minden nehézség nélkül felkelhetek és ottan dolgomat tehetem.” Mondá a vén szomszéd: „Csak ebbe maradj immár, és soha el nem szegényedel.”


ÉRTELME

E fabulának az értelme könnyű. Először azt jelenti meg, honnég legyen, hogy az emberek elszegényednek. Tudniillik ebből, hogy tunyák és restek, és csak a testnek gyönyörűségit keresik. Nem vigyáznak, és reggel az Istennel nem beszélnek, és nem imádkoznak őnéki. Továbbá, hogy hivataljokban restek és gondviseletlenek. Annak utána inti e fabula a resteket és tunyákat, hogy ébren legyenek, és könyöregvén az Istennek, az ő hivataljokban, a munkál¬kodásban szorgalmatosok legyenek. Mert efféle munkálkodó híveknek munkájokat megáldja az Úr, és ménáját adja. Mint Salomon mondja: Az Úrnak áldomása, a tészen kazdaggá. Ismeg a bölcs: A rest kéz megszegényít. A munkálkodó kéz megkazdagít. Ne várjad ez okaért a sült galambokat az égből szájadba, hanem az Istennek parancsolatjának általa megindíttatván munkálkodjál, és az Isten megáldja munkádat. Ora et sedulo labora: Et sic habebis multa bona.

HETVENNEGYEDIK FABULA

Egy farkasról, egy rókáról és a rókának a fiáról

Egy rókának fia lőn. Az elmenvén, komává kéré a farkast. A farkas öremest felvévé a komaságot; és nevezék a rókafiat Lupescónak. Egynyíhány hónap múlva eljöve a farkas az ő komához, és mondá: „Jó komám, add nékem a te fiadat, a Lupescót, én gondot viselek reá, és megnevelem, és sok tudománra tanyítom, tudniillik mindazokra a tudományokra, melyeket én tudok, és melyeket én eddig kerestem mind magamnak, mind fiaimnak életünkre. A nélkül is sok fiaid vannak. Nem győzed őket tanítanyi, táplálni és tartani.” A róka igen megköszöné a farkasnak, hogy mind ő magáról, mint az ő fiairól gondot viselt volna, kiváltképpen, hogy tanítani akarnája a Lupescót, hogy jövendőre mesterségesen tudna elélni. És odaadá néki, az ő komának a Lupescót. Hozzája vévé ez okaért a farkas az ő keresztfiát, a Lupescót, és elballaga együtt véle a falukba az ólok környül, hogy meglátná, ha valamit kaphatnának. És mikoron éjjel semmit nem kaphatna, reggel felméne egy hegyre az ő keresztfiával, a falunak ellenébe, honnég benézhet vala a faluba. És mondá a farkas az ő keresztfiának, a Lupescónak: „Ez éjjel sokat jártam hejába, és igen elfáradtam. Lefekszem ez okaért és nyugszom. De te, jó keresztfiam, vigyázz, és meglásd, mikoron a barmokat kihajtják a faluból, és énnékem renddel megmondjad, hogy annak utána alámenjek, és ennünkvalót foghassak.” És lefeküvék a farkas és elaluvék. A Lupesco kedig virraszta mellette. Hajnalba tehát ki kezdék hajtani a disznókat a faluból nagy csoportokkal. És látván azokat a Lupesco, megszólítá a keresztatyját, mondván: „Keresztapám, keresztapám!” Felelé a farkas: „Mi dolog, jó keresztfiam?” Mondá a Lupesco: „Ím nagy sok disznót hajtnak ki a faluból.” Felelé a farkas: „Hadd járjanak! Nem szeretem a disznókat, mert rút, ondok állatok. Mikoron egyiket megeszem bennek, nem győzem megtisz¬títani a sok sertőktől. Egy hétig is tökerögnek a hasamba. Légy veszteg csak, és vigyázz!” És ismeg elaluvék. Egy kis idő múlva ismeg mondá a Lupesco: „Keresztapám, keresztapám!” Felelé a farkas: „Mi dolog, ídes keresztfiam?” Mondá a Lupesco: „Íme nagy sok ökröket hajtnak ki a faluból, az ünőcsorda is utána jő.” Mondá a farkas: „Hadd járjanak. Nem kedvelem azoknak húsát. Igen goromba húsok vagyon, és kemény a bőrek.” És ismeg elaluvék. Egy kis idő múlva ismeg megszólítá Lupesco a farkast. Felelé a farkas: „Mit látsz?” Mondá Lupesco: „Vajki szép juhokat hajtnak ki, ugyan sokat kedig.” Mondá a farkas: „Hadd járjanak! Bizony jó húsok vagyon ugyan, és igen szeretném. De tudja az ördeg, ennyi sok pásztorok és nagy komondorok vannak környüle, hogy senki hozzá nem fér. Ha odaballagok, mihelt meglátnak az ebek, ottan ugatni kezdnek, és a pásztorok hurogatni. Úgy szégyellem, hogy ugyan megpirult orcával kell elmennem onnég. Hadd járjanak ez okaért! Vigyázz oda!” Azonközbe kezdék a méneseket kihajtani a faluból. És monda a Lupesco a farkasnak: „Keresztapám, keresztapám, ím a méneseket kezdik kihajtani.” Felelé a farkas: „Jól vagyon. Reá vigyázz, hová hajtják őket.” Annak utána mondá Lupesco: „Ím szinte jó helyre hajtják, a fűbe, az erdő mellé, ama ritka fák közükbe.” Mondá a farkas: „Jól vagyon.” És felkelvén, mondá a Lupescónak: „Jere, lásd meg mesterségemet és tanold meg.” És midőn a bokrok közett igen lassan a ménesekhöz ballagott volna, egy igen kevér lovat megkapa hirtelen az orránál, és levoná azt a földre és megfojtá, és a keresztfiával megévé. És midőn az erdőbe járnának, mondá a keresztfiának: „No, ídes keresztfiam, jóllakál-é? Mint tetszik e mai felestök?” Felelé a Lupesco: „Bizony jó. Igen jó ídes húsa vagyon a jó kevér lónak.” És menet mondá a Lupesco ő magában: „Immáron jól vagyon dolgom, mert jó mesterséget tanoltam. Elélhetek immár: az anyámat is eltáplál¬hatom.” És szólván a farkasnak, mondá: „Kérlek, ídes keresztapám, ne legyen ellened: Én hazamegyek az anyámhoz. Mert immár elég mesterséget tudok, nem kell énnékem több tanítás. Ha valamit izensz az anyámnak, megművelem és megmondom.” Felelé a farkas: „Nem mégy, mert még igen keveset tanoltál.” Mondá a Lupesco: „Kérlek, hadd menjek el. Nyilván tovább nem maradok.” Mondá a farkas: „Én azt mondom, ne menj el. Mert igen félek, hogy megbánod. De ha egyebet nem akarsz benne tenni, ottan menj el, és mondj keszenetemet az anyádnak.” Midőn Lupesco az anyjához jutott volna, megijede az anyja rajta, és mondá: „Mi dolog, fiam, hogy oly igen hamar visszajöttél?” Felelé Lupesco az anyjának: „Azért, hogy eleget tanoltam keresztapámtól. Oly mesterséget tanoltam tőle, hogy könnyen immár elélhetek, tüteket is eltáplálhatom, valamennyin vagytok, és nemigen nagy és erős munkámmal.” Mondá az anyja: „Hogyhogy tanolhattad oly igen hamar ezt e nagy mesterséget?” Felelé Lupesco: „Mi gondod vagyon erről? Én megtanoltam, s tudom. Jere ez okaért velem, és téteménnyel megmutatom.” Elméne ez okaért az anyja véle. És Lupesco vivé az anyját a falu mellé, és ott leselködék, hogyha valamit kaphatnája. De nem talála semmit. És hajnal felé mondá az anyjának: „Jer, menjünk fel a hegyre, mely a falu felött vagyon.” És mikoron felmentenek volna, mondá Lupesco az anyjának: „Igen elfáradtam e kerengéssel, ídesanyám, és lefekszem és aluszom, te kedig vigyázz virradóra a falura, és megmondjad énnékem, micsodaféle barmokat hajtnak ki a faluból.” Leüle az anyja, és vigyáza. És midőn megvirradott volna, látá, tehát egy nagy csorda disznót hajtnak ki. És megszólítá az anyja a Lupescót, mondván: „Íme, ídes fiam, sok disznót hajtnak ki a faluból.” Felelé Lupesco: „Nem kedvelem a disznóhúst. Igen sok sörtéje vagyon, azok torkomban megakadnak, és egy egész hétig is veszedésem vagyon vélek. Hadd járjanak!” Egy kevés idő múlva mondá az anyja: „Íme, ídes fiam, a tehéncsordát hajtják ki a faluból.” Felelé Lupesco: „Nem kedvelem azoknak húsát, mert igen kemény, és nehezen emészthetni; a bőrek is igen kemény és erős. Hadd járjanak!” Ismeg egy kevés idő múlva mondá az anyja: „Ídes fiam, sok juhokat hajtnak ki a faluból.” Felelé Lupesco: „Igen jók volnának ezek, de sok pásztorok és komondorok vannak környülek, és mihelyt meglátnak, ottan hurogatni kezdnek. Hadd járjanak!” Végre mondá az anyja: „Ídes fiam, ám a ménes¬csordát hajtják ki a faluból.” Felelé Lupesco: „Jól vagyon. Vigyázz reája, ahová hajtják őket.” Mondá az anyja: „Ám az erdő mellé hajtották őket a fűbe, a ritka fák közübe.” Felkele ez okaért Lupesco, és mondá: „Jere, ídesanyám, ím megmutatom mesterségemet.” És mikoron alámentenek volna, mondá Lupesco az anyjának: „Ídesanyám! Menj fel amoda a dombra, és onnég megnézzed mesterségemet. Ezennel igen jól tartlak.” És elméne igen lassan a bokrok közett, és addig méne, méglen a méneshöz jutna. És oda szekölvén, egy igen kevér lónak az orrára csüggelődék, erősen egybeharapván a fogakat, és azt tudá, hogy a keresztatyja módjára a lovat levonhatja és megfojthatja. De a ló fenn hordozá a Lupescót, és elfutván, a pásztorok¬hoz vivé. Mert úgy harapta vala Lupesco az ő éles fogait egybe, hogy annak utána a ló orrából ki nem vonhatá. Látván Lupescónak az anyja, hogy a ló vinni kezdé Lupescót a pásztorok felé, igen kezde kiáltani, mondván: „Lupesco, ídes fiam, hadd el a ragadománt! Hadd el a lovat!” És mikoron az anyja látá, hogy a pásztorok nékifutamodnának pálcákkal és botokkal, és eszébe vennéje, hová menne a vége, feje felött egybe kezdé kulcsalni a két első lábát, és jajgatni és sírni kezde, és mondá: „Jaj, én ídes fiam, jaj, én ídes fiam! Ó, miért siettél oly igen hamar az oskolából? Ó, igen hamar löttél volt mesterré! Miért nem engödtél a te jámbor anyádnak? Ó, nyavalyásul tanoltad mesterségödet! Elvesztötted, mind magadat s mind engemet! Jaj, fiam, jaj!” Azonközbe a pásztorok leragadák Lupescót a kevér lónak orráról, és megbotolák a fejét, és levonák a szép sima veres bőrét.


ÉRTELME

E fabula jelenti meg annak bolondságát, ki előbb akar mester lenni, hogynem mint tanoló. Ez a bolondság igen köz az emberek közett. Mert az ördeg a bűnnek általa ezt e mérges magot és kövélséget hintötte a természetbe, hogy az ember nem elégöszik meg az ő hivataljával és abban való munkájával, hanem mindenkoron feljebb ügyeközik, és nem mértékli meg az ő erejét és tehetségét, hanem oly dologban avatja magát, mely ereje felött vagyon. Innég lészen annak utána a nagy sok szégyen, kárvallás és veszedelem. Ha ez okaért úgy nem akarsz járni, mint a bolond Lupesco, tehát vedd eszedbe magadat. Tanolj előszer, és úgy fogj annak utána a mesterséghöz. Hadd el a kövélységet, és alázd meg magadat. Sulyogasd és megmérjed erődet, és úgy kezdj dolgaidhoz.

HETVENÖTÖDIK FABULA

A komondorról, farkasról és kosról

Egy családos embernek egy nagy juhnyája vala. A mellé nevelt vala egy igen nagy komondort, mely őrzi vala a juhokat. Ez kedig, miérthogy igen nagy és fene vala, elijeszti vala a farkasokat, hogy nem mernek vala a nyájhoz jőni. Ha kedig odaoroszkodnak vala, a komondor mindjárást utánok futa, és elérvén, megmará őket. Végre meghala a komondor, és a pásztorok igen bánkódván rajta, mondának: „Megyünk? A jó vigyázó és erőző oda vagyon. Bezzek tízszer nagyobb vigyázásunk lészen immár.” Hallván azt egy nagy kos, mondá a pásztoroknak: „Én igen jó tanácsot adok tünéktek, ha fogadjátok. Vonjátok le a bőrt az komondorról, és nyírjétek engemet, és szarvaimat lefűrészeljétek, és énreám adjátok a komondornak a bőrét, és a farkasok meglátnak engemet a nyájnál, és nem mernek odajőni.” Mondának a pásztorok: „Jó lészen.” És azt művelék. Megláták ez okaért a farkasok a kost a nagy komondor bőrében, és félének tőle, mert ugyan a komondornak vélik vala lenni. Egynyíhány idő múlva eljöve egy igen éh farkas, és elragadá egyiket a bárányok közül, és elfuta véle. A kos nagy hamarsággal utána, és midőn közel elérte volna a farkast, hátratekénte, és annyéra elijede a nagy komondor szabásó kostól, hogy ugyan ottan elhánná a nemjót, és igen kezde futni. Utána kedig nagy sietséggel a komondorbőrbeli kos. És nagyobban kezde ijedni, annyéra, hogy ismeg elszalasz¬taná a gonosz bűzűbe. És inkább futni kezde. Ismeg a kos utána. Azonközbe a bokrok közübe szalada be a farkas, és a kos utána. De ottan megakada a kos a komondor bőrével a bokrokon, és azok elszaggaták a komondorbőrt róla. Látván azt a farkas, ottan megismeré őtet, és hozzásietvén, mondá: „Mi dolog? Kicsoda vagy te?” És a kos megijede, és mondá: „Ím, látod, egy szegény kos vagyok.” Mondá a farkas: „Ha egy szegény kos vagy, mire merészletted ezt rajtam művelni? Miért gugoltál olyformán?” Felelé a kos: „Csak csúfságban műveltem.” Mondá a farkas: „Jere utánam. Megmutatom szömlátamást, ha énnékem csúfság volt, avagy nem.” És oda, a helyre vivé, ahol az űzéskor elhánta vala a nemjót, és megmutatá néki, mondván: „Micsoda ez? Nem csúfság tekörte ezt ki a belemből.” Annak utána elvivé őtet a második helyre, ahol elejtötte vala a büdest, és mondá néki: „Minek mondanád ezt? Csúfságból esött-é ez? Nem kicsin ijedtségből lött ez, higgyed, jó kos bátyám. Ez okaért megtanítlak, hogy másszor hátrahagyod a csúfságot.” És hozzákapván, ledőté a szegény kost, és megfojtá és megévé.


ÉRTELME

E fabula szolgál a közembereknek, kiknek az Úristen nem adott ennyi ajándékokat, mint a többinek, kiket feljebbvaló rendre emelt. Inti ez okaért azokat, hogy a bölcseknek, eszesöknek, vitézöknek, jeles férfiaknak, kiknek az Úristen dolgokat elővitt, és kiket felmagasztalt, dolgaiban ne avassák magokat, és azokkal ne társolkodjanak egybe, semmit se indítsanak ellenek, mert akármit kezdjenek ellenek, akárminémű bátorságot mutassanak ellenek, azért ugyan végre nem vihetik. Csak tettetes dolog afféle, és valóba semmi. Ezért látod a minden üdőbeli példákból, hogy akik valamit az elrendelt fejedelmek ellen indítottanak, hogy véghöz nem vihették, hanem mint a szegény kos, úgy jártának etc.

HETVENHATODIK FABULA

Egy emberkéről és egy oroszlánról

Vala egy zömök emberke. Ez erdős helyen lakik vala, és ott keresé életét földásással, vetéssel, favágással etc. Lakik vala kedig ott az erdőben egy oroszlán, mely nagy sok kárt tészen vala az emberkének. Mert vetését elnyomodja vala, és egyéb sok bosszúságokat művele rajta. Az emberke megharagvék az oroszlánra, és sokféle tőreket kezde vetni az ösvényeken, hogyha valamiképpen megejthetné az oroszlánt. Eszébe vévén azt az oroszlán, félni kezde az ember¬kének csalárdságától, és mondá ő magában: „Igen okos ez a perentölke. Nem nyugszik, méglen valamiképpen megejthet.” És hozzája vévén az ő kisfiát, elhagyá azt a földet, és más földre méne lakni. Egynyíhány esztendő múlva mondá az ifjú oroszlán az atyjának: „Ídesatyám, mi dolog ez, hogy igen sován földen lakunk? Mindéltig itt laktunk-é, avagy más földről jöttünk ide?” Felele az atyja, s mondá: „Nem mindenkor laktunk itt, hanem igen jó, szép, zsíros és kies földen laktunk azelőtt. De egy emberke miatt el kelle onnég búdosnunk.” Mondá az ifjú oroszlán: „E szégyen dolog, hogy egy oroszlán búdosóban essék egy perentel miatt. Bizony én odamegyek, és bosszút állok rajta.” Mondá az agg oroszlán: „Vaj ne menj, jó fiam, mert az emberke igen okos, és nagy bölcsessége vagyon. Mihelt odamégy, utánad ólálkodik, és meg nem szűnik, méglen valahol tőrben ejt és megöl.” Felelé az gyermekdid oroszlán: „Életemre mondom, hogy abból nem fogadom szódat, hanem elmegyek, és erről e nagy bosszúságról bosszút állok.” Mondá az atyja: „No, elmehetsz, de bizony jól tudom, hogy megbánod.” A fia nem gondola véle, és elméne. Az úton menvén, talála egy lóra, mely az út mellett jára, és eszik vala a fűben. Annak túros vala a háta, és igen esztevér vala, annyéra, hogy csak a csontja és bőre vala. Mondá annak az ifjú oroszlán: „Bezzek rútul vagy! Kicsoda szörzett olyformán?” Felelé a ló: „Egy emberke vagyon itt a pusztában, az jő reám, és megfog, és zabolát vet szájamba, és nehéz nyerget vet hátomra, és reám ülvén té s tova megyen rajtam, és jargal széllel az ő akaratja szerént. Ekképpen vesztötte a hátamat, és csak alég vagyok belé.” Mondá az ifjú oroszlán: „No, ne bánkódjál! Bizqny ezennel megállom bosszúdat az perentel kurvafián.” És onnég előbb menvén talála egy ökerre. Az is igen esztevér vala, és a nyaka felhámolt és felcsumózott vala; az oldali is hoportosok valának. Megkérdé kedig az ifjú oroszlán az ökret: „Bezzek hitvánul vagy benne! Kicsoda szörzett tégedet olyformán?” Felelé az öker: „Egy emberke lakik itt kezel, az fog be szinetlen a járomba, és esztene vagyon, avval gyakja az oldalimat, és úgy hajt a szekérbe; abba vesztem oly igen, mert nincsen nyugodalmom tőle.” Felelé az ifjú oroszlán: „No, ne bánkódjál! Ezennel megállom bosszúdat. Megtanítom a lator perentelt, hogy többszer sem tégedet, sem mást meg nem bánt.” És midőn elejbe néze, láta egy embernyomot, és mondá: „Micsoda ez?” Mondá az öker: „Az emberkének lába nyoma ez.” Megaraszolá a gyermek oroszlán a nyomdékot, és mondá: „Ó, kurta kurvafia! Ki revid lábocskája vagyon! Hogyhogy tehet ez oly igen nagy dolgokat? Kérlek tégödet, vígy reá engemet, és mutasd meg énnékem.” Mondá az öker: „Amhol vagyon a hegyen fenn.” Mondá az oroszlán: „Mi ördeget csinál? Nem tudom, ha táncol-é, avagy mit művel.” Felelé az öker: „Nem látod-é, hogy kapál?” Felkiálta ez okaért az ifjú oroszlán, és mondá: „E, te lator perentel! Sok latorságot műveltél az apámon és a több vadakon. Nem tudod-é, hogy az apám a király minden vadaknak? Bizony ezennel megfizeted, mert bosszút állok rajtad.” Az emberke mutata néki egy nagy botot, egy fejszét és egy hegyes tőrt, és mondá: „Te kevély ledér, jőj fel csak! Ím e nagy bottal agyonütlek, és e hegyes tőrrel véredet vészem, és e szekercével megkoncolom húsadat. Jőj fel csak!” Elcsodálkozék az oroszlán emberkének meréségén, és mondá: „Igen fenn vagy véle; de meglátod, hadd mehessek fel csak, alább hagyod.” Mondá az emberke: „Mit akarsz? Minem jámbor és eszesb vagy az apádnál! Lám, avval tudtam egybeférni, midőn itt lakik vala, és jó barátságunk volt egymással; nem tudom, mit akarsz te!” Felelé az ifjú oroszlán: „Az apám mást mond: ugyan azért jöttem én ide, hogy bosszút álljak rajtad.” Mondá az emberke: „Bezzek nem mást mond. Meghallanád, ha én is szömbe volnék.” Mondá az ifjú oroszlán: „Jere tehát, légy szembe az apámmal.” Felelé az emberke: „Bátor. Meglátod, hogy úgy lészen, amint én megmondottam.” Mondá az oroszlánfiú: „Jere alá tehát.” Felelé az emberke: „Tetszik, hogy bolond vagy, mert még az igaz utat sem tudod. Jere fel, itt mind e bércen menjünk elő az erdőn által; sokkal hamarabb leszen, mert általút ez. Két nap is előbb jutunk oda, hogynem mint az úton, melyen te eljöttél.” Felméne ez okaért a fiú oroszlán, és együtt indula az emberkével. Az emberke kedig vezérli vala az oroszlánt ösvénökre, ahol kelepcéket és tőreket vetett vala a vadoknak. És mikorontan az erdőbe jutottanak volna, mondá az emberke: „Nem jól cseleköszem, megbocsásd, mert tenéked kell elöl járnod, mert király fia vagy.” Elöl megyen vala ez okaért az oroszlánfiú nagy kevélyen, és utána jődögél vala az emberke a hosszú bottal. És minekutána valamennyére bementenek volna az erdőbe, ottan tőrben akada az oroszlánnak első két lába, és a tőr egybekötelédé a két lábát. És kiáltani kezde az fiú oroszlán, mondván: „Emberke, emberke, siess utánam! Soha nem tudom, micsoda vagyon itt a fűben: egybeszorítja a két lábomat; majd el sem járhatok.” Felelé az emberke: „Menj előbb csak; nincsen semmi. Valami szederi általnőtt az esvényen, abban akadtál: nem árt.” És az oroszlánfiú előbb kezde menni nagy nehezen, mert mind jobban-jobban kötölédik vala a két lába a járásban. És midőn nemigen messze ment volna, az utolsó két lábával is tőrbe esék. És midőn elő igyeköznék menni, nem lehete, hanem eldőle. És erősen kiáltani kezde: „Emberke, emberke, jőj élest; nem jól vagyok.” És eljővén az emberke, mondá az oroszlánnak: „Mi lele?” Felelé az ifjú oroszlán: „Soha nem tudom, micsoda szorította lábaimat egybe. Fél nyomaig sem mehetek.” Mondá az emberke: „Úgy kell kövély latornak! Miért jöttél ide, te kevély ledér? Mi járásod volt a földen? Nem tudod-é, hogy enyim ez a föld? Az ageb lator apád szinte így járt volna, ha fel nem szödte volna a fürhálót, és más földre nem ment volna lakni. No, állj bosszút immár. De jó oskolában jöttél, megtanyítlak, hogy másszar otthon ülsz.” És kínálni kezdé őtet a köszvénnyel, a nagy bottal, és igen megveré őtet. A megveréskor kiáltani kezde a fiú oroszlán, és mondá: „Ó, ember uram, én ídes uram. Ne verd a hátamot, se a hasamat, hanem verd a füleimet, miérthogy nem akarták az apám beszédit hallani, és verd a szüvemet, miérthogy nem akart az apámnak jó tanácsának engödni. Mert ő mondja vala énnékem, hogy ide ne jőnék, mert te laknál itt, és igen okos volnál. Megmondja vala, hogy így fognék járni, ím szavát nem fogadtam, és mint jártam.”


ÉRTELME

E fabula ezt jelenti, mint járjanak azok, kik elhiszik magokat, és erejekbe bízván megvetnék mind szüleiknek, mind jámbor vénembereknek minden jó adott tanácsokat. Tudniillik, hogy az ő kevélységökben megcsalatkoznak, és nagy szégyenekbe és halálos veszedelmekbe esnek. Mert nagyobb az okosság és bölcsesség a nagy erőnél. Ez okaért erődbe ne bízzál, és el ne hidd magadat. És meg ne utáld senkit, noha kicsidnek és alávalónak tetszik tenéked, akit megutálsz. Mert csakhamar terténhetik, hogy az, akit te semminek véled, terajtad hatalmat vészen, és győzedelmével nagy szégyenbe bekever. Tudod a Dávidnak és Góliátnak históriáját. Noha Góliát, a nagy óriás híres-neves vitéz megutálá a szegény perentelt, Dávidot, de azért ugyan meggyőzeték tőle.

HETVENHETEDIK FABULA

A kösseléről és hollóról

Egy kesselő aláröpüle nagy sebességgel egy igen magas kőszikláról, és a juhnyájból ragada egy báránt, és azt elvivé. Látván azt egy holló, mondá: „Szép dolog ez. Mit járok én is a dögök után? Bizony én is azt művelem, amit a kesselő, és mindennap jó új húst ehetem, és ugyan jóllakhatom.” Nagy sebességgel ez okaért ő is a nyájra röpüle, és körmeit erősen beveré egy báránnak a hátában. Futni kezde a szegény bárán, és a hollót a hátán hordozni. Meglátá azt a pásztor, és nagy sietséggel odafutamék, és megkapá a hollót. Mert annyéra beverte vala a körmeit a báránnak a hátába, hogy soha onnég ki nem vonhatá. És minekutána megfogta volna, mind a két szárnyát elvágá, és hazavivé a gyermecskőknek, hogy azok játszodoznának véle. A szomszédság látván a kurta hollót, megkérdők tőle, kicsoda és mi állat volna ő. Felelvén a holló, mondá: „Azelőtt véleködésem és akaratom szerént kesselő valék, de most látom, hogy kurta holló vagyok.”


ÉRTELME

E fabula erre tanít, hogy megmértékeljed magadat, és erőd avagy tehetséged szerént kezdjed a te dolgaidat. És hogy erődnek felötte semmit ne kezdj. Ha valakit látsz, ki jeles és csodálatos dolgokat cseleköszik, ne légy te majomtermészetű, hogy te is mindjárást kövessed. Egyült nincsen értéked hozzá, hogy tisztességödre végrevihessed. Sok saru vagyon a vargamesternél, de nem mindenik illik lábadhoz: ki kicsin, ki nagy. Ha ezt mondod: Én is ember vagyok, amaz is csak ember: úgy vagyon. Ez is Mátyás, amaz is Mátyás, de azért más a Mátyás király, más ismeg Mátyás kovács etc.

HETVENNYOLCADIK FABULA

Egy rókáról és egy bakról

Egy róka és egy bak úton járnak vala egymással. És mikoron igen szomjúhoznának mindketten, találának az út mellett egy kutat. És beletekintvén a bak, mondá: „Fráter róka! Bezzek jó volna ebből innya! De hitván pórok laknak itt e vidékbe, hogy sem kankorikot, sem vedret szöröznek melléje. Megyünk?” Mondá a róka: „Bizony meghalunk szomjúval, ha belé nem hágunk.” Mondá a bak: „Nem mély, amint látom. Jere, hágjunk belé.” És alászekelék a bak a kútba. A róka is utánaszekelék. És mikoron kévánságok szerént ugyan eleget ittanak volna, környül kezde tekinteni a bak, és mondá a rókának: „Itt benn vagyunk ugyan, eleget is ittunk, de hogy-hogy mehetünk ki innég?” Mondá a róka: „Könnyű dolog ez. Ágaskodjál fel szépen egyenesen a fal mellett, és én felhágok reád a vállodra, és onnég a fejedre, és arról annak utána kiszekelem, és kezemet alányújtom, és tégedet is felvonszom.” Mondá a bak: „Bizony jó lészen.” És nekitámaszkodék a falnak. A róka kedig felhága a baknak szarvaira, és azokról kiugordék a kútból. És mondá a baknak: „Ha igen bánod, jőj utánam.” Mondá a bak: „Nyújtszetsze a kezedet!” Felelé a róka: „Majdan kezemet nyújtom büdes agebemnek! Csak meg nem öltél az úton nagy sok posszogásoddal. Jó helyen vagy! Légy ott csak!” Mondá a bak: „Jól adták reád a nevet, hogy ravasznak neveztenek. Egy hógyagazó és fondarló marcana latorka vagy.” Felelé a róka: „Te egy bolond szamár vagy! Kár, hogy oly szép ősz szakállod vagyon. Bolond, hogy nem gondolád meg előszer, hogy ha beszeknél a kútba, miképpen ismeg kijöjhetnél belőle. Légy ott csak. Jó híves helyen vagy.” És ott hagyá a szegény bakot a kútba.


ÉRTELME

E fabula erre inti az embert, hogy meglássa, kivel társolkodik egybe. Mert nem úgy kell az embert ítélni, amint kővül látod. Mert gyakorta szép szín alatt és ártatlanságnak palástja alatt egy igen ravasz álnak lator lakik. Ennek utána erre inti az embert, hogy vakmerő bátorságból, magagondolatlanul semmihöz ne kezdjen, hanem mindennek, amit kezdeni akar, előszer meggondolja a végét. Így jó lészen mindaz, amit akar kezdeni. Vajki nehéz a meglött dolgot visszavonni, avagy a lött dolog után tanácsot találni.

HETVENKILENCEDIK FABULA

A kakasról és a macskáról

Mikoron egy macska megéhezött volna, a kert megött megfoga egy kakast, és mellyeszteni kezdé azt. És mondá a kakas: „Mit csinálsz? Mire műveled ezt rajtam? Lám, soha nem bántottalak sem tégedet, sem a te nemzetségedet.” Felele a macska, és mondá: „Mit mondasz? Méltán halálnak vagy fia. Mert nyughatatlan állat vagy. Kiáltásodnak soha nincsen vége. Éjjel sem ember, sem egyéb lelkes állat nem nyughatik tőled.” Felelé a kakas: „Minem az emberek¬nek gonoszára művelem azt. Hanem felserköntem őket, hogy vigyázzanak az orvok ellen, hogy el ne lopják marhájokat, és hogy a munkára reggel felkelhessenek, hogy jól elélhössenek.” Annak utána kárhoztatni kezdé őtet a macska, és mondá: „Ocsmány és undok állat vagy, és bujaságodnak nincsen vége. Nem gondolsz sem anyáddal, sem nénéddel, sem húgoddal, hanem általmégy a dologban, annyéra, hogy tízszer is méltó vagy halálra.” Felelé a kakas: „Bizony evvel én vétket nem tészek. Mert hivatalomban híven eljárok, és a gazdának hasznot teszek, mert ekképpen sokat tojnak a tyúkok, és igen megszaporodnak.” Mondá a macska: „No, a te disputálásodnak nincsen vége. Eleget felelsz és okokat adsz. De avval nem tölik be a gyomrom; én kedig nem akarok ma böjtelni. Ez okaért megmellyesztlek és megészlek.” És ottan megövé.


ÉRTELME

E fabula azt jelenti meg, minémű természetűek legyenek a gonoszságosok: Hogyha valami ártalmasságos dolgot végözhetnek szüvekben valaki ellen, soha nem tudják azt megváltoztatni. És semmit használ őnálok sem Istennek emléközeti, sem Istennek igéje, sem ígéret, sem fenyegötés, sem mennyország, sem pokol, sem semmi. Akármit mondasz és prédikálasz a farkasnak: ő mindéltig csak báránt mond. Ez okaért megójad magadat afféle gonoszságosoktól.

NYOLCVANADIK FABULA

Egy rókáról és szederiről

Egy róka beméne egy csűres kertbe, hogy valamit fogna ennyivalót. Midőn meglátták volna az ebek, utána kezdének futni és erősen kergötni. Felkapa ez okaért egy szederibokorra, hogy azon felvonná magát, és a sevényen általszökelhetnék. De mikoron a szederibokorhoz kapott volna, a bokornak tevisei mind bemenének kezébe, és erősen megsérték és megsebesíték a kezét, és megtekéntvén a kezét, mondá: „Hamis gonosz állat vagy! Mert segétségért kaptam hozzád, de te viszontag megsértötted és megsebesítötted a kezemet. Nem jámborság tetőled!” Felelé a szederi: „Hallod-é! Jól ismerlek, ki légy. Miért kapál hozzám? Félek vala tőled, mert vélem vala, hogy úgy kapsz hozzám, mint minap a szomszédnak gúnárához. Lám, az sem vétett vala tenéked semmit; azért hozzákapál, megfogád és kegyetlen megöléd. Ez okaért vedd jó néven ezt tőlem, és másszor senkihöz ne kapj.


ÉRTELME

E fabula erre int, hogy az ember igen jól meglássa, kihöz folyamik tanácsért és oltalomért. Mert gyakorta lészen, hogy oly helyre siet az ember tanácsért, és oly embernél keres oltalmat, honnég annak utána bántás, kár, nyavalya érközik. Mert aki ő magában mérges és gonosz, hogyhogy adhatna az másnak jó tanácsot? Hogyhogy oltalmazhatna az valakit? A gonosz és ártalmas természetű gonosznál egyebet soha nem tud cseleködni. Ez okaért meg ne közesülj az istentelenekkel, hanem távoztasd el az ő barátságokat etc.

NYOLCVANEGYEDIK FABULA

Az emberről és a halványról

Egy embernek egy bálványa vala, kit feltött vala az ő házába, és nagyon szolgalmas vala annak tiszteletiben. És minekutána nagy ájítatossággal könyörgett volna néki, hogy jó szerencsét adna néki és előmentet dolgaiban, semmit nem használa véle, hanem napról napra szegényebb lészen vala. Végre eluná az ember a sok hejába való szolgálatot, és megbúsulván, megkapá lábánál fogva a bálvánt, és a fejével a falhoz kezdé azt ütni, mondván: „Bizony hejába nem szolgállak.” És midőn keményen a falhoz ütötte volna, meghasada, és letörék a feje. És ottan egy gira arany kiesek belőle. És az ember felszedegöté azt, mondván: „Ó, visszafordult te gonosz állat, mely igen ájítatoson szolgállak tégödet, és kívántam, hogy segítségül lönnél szegénségemben, és jó szerencsét szörzenél énnékem, de soha nem segítél semmivel, hanem mind magadnak koporítottad az aranyat. Mostan kedig, hogy berontottam agyadat, ím, elég aranyat adtál, és minden szegénségemből kisegítöttél.”


ÉRTELME

E fabula ezt jelenti, hogy a családos ember hejába kedvez a gonosz családjának. Mert oly igen megátalkodtanak és megkeményedtenek a gonoszok az ő gonoszságokba, hogy hízelködéssel, ködvezéssel, jó cseleködéssel soha semmi hasznokat nem veheted. Ez okaért szükség, ha azt akarod, hogy valami jót és hasznos dolgot cseleködjenek, hogy jó sompálca és bot legyen kezedbe, és avval bírjad gonosz keménségöket. Azért mondották a régiek: Malo nodo, malus querendus est cuneus: A gonosz göcses fát ha meg akarod hasítani, tehát sulyok és vasék kell hozzá. Item: nux, asinus, mulier, familia non faciunt fructum nisi vapulent. A diúfa; szamár, gonosz asszonyember és házi nép nem teremt gyümölcset veretlen.

NYOLCVANKETTEDIK FABULA

Az egerökről és macskáról

Egy macska eszébe vévé, hogy egy házban sok egerek volnának. Bebújék ez okaért abba a házba, és sokat foga meg az egerökben, és egymás után megövé azokat. A több egerek azt eszekbe vévén, egybegyűlének, és tanácsot tartának egymással, mit kellene művelniek, hogy a macskától megmeneködnének, hogy magvok ne szakadna miatta. És azt végezék, hogy tovább egy egér se laknék alatt a házban, hanem ott fenn a ház héján lennének és laknának, ahová a macska nem mehetne. Megérté a macska az egereknek tanácsát, és igen kerese módot hozzá, hogy ő is felférközhetnék a ház héjára. Mikoron kedig fel nem férkezhetnék, felfüggeszté magát a házba az utolsó két lábával egy faszegre a falon, és úgy tetteté magát, mintha megholt volna, és úgy lesé ott az egereket. Mikoron kedig az egereknek az egyike alájött volna, és a padlásról meglátná ott függeni a macskát, mondá: „Vajon micsoda függ ott a szegen? Talám valami fúót függesztöttenek oda. No, vagy fúó, avagy nem, de bizon innég alá nem megyek. Vaj ha a nyaka környül fojtották volna a kötelet, és azon függnél a szegről alá. Légy ott csak: hejába leselködel etc.”


ÉRTELME

E fabula megírja az eszes embernek dolgát. A bolond ember nem tudja magát eszébe venni, akármint megcsalják őtet. De aki eszes, tehát ha azt egyszer valaki megcsal, annak soha nem hiszen többszer, akármely igen szép szót adjon a csalárd néki. Nagy nyavalya ez az emberek¬ben, hogy gyakorta esztelenbek az oktalan állatoknál. Mert ahol a szamár egyszer elesik, oda soha többszer nem hajthatod. De az ember hiszen a csalárdnak. Efféle kábaság énbennem is vagyon, noha gyakorta nagy bút és kárt vallottam.

NYOLCVANHARMADIK FABULA

Egy juhpásztor gyermekről

Egy pásztorgyermek legeltöti vala az juhokat egy dombon. Ez gyakorta kiáltani kezde a szántóknak. „Tolvaj, tolvaj! Ne hagyjatok, ne hagyjatok! Mert a farkas jött a juhok közikben.” Hallván azt a szántók, elhagyák szántásokat, és a gyermekhöz sietének mindnyájan, hogy megszabadítanák a juhokat a farkastól. És mikoron odamentenek volna, ottan kacagni kezde a gyermek, és megmeveté a szántókat, miérthogy megcsalta volna őket. Ez kedig gyakorta lőn. Nem sok idő múlva ugyan valóba eljöve a farkas, és szaggatni kezdé a juhokat. Ottan kiáltani kezde a gyermek: „Tolvaj, tolvaj! Ne hagyjatok, jó uraim! Mert a farkas mind leszaggatja a juhokat.” De a szántók nem hivék a gyermeknek beszédét, miérthogy azelőtt hazugságával gyakorta megcsalta vala őket. És mikoron senki nem jőne segítségre, és a farkas nagy sokat leszaggatna a juhokban, odafutamék, hogy a pálcával elűzné a farkast. Látván a farkas, hogy csak gyermek volna, reáje tére, és őtet is lemará. Ekképpen vévé a hazugságnak hasznáját.


ÉRTELME

E fabula erre int, hogy az ember az igazmondást szeresse és kövesse, és a hazugságot gyűlölje és eltávoztassa. Kiváltképpen az ifjak. Mert szidalmas dolog a hazugság, miképpen szép jószág az igazmondás. A hazugság soha nincsen szégyen és kár nélkül. A hazugsággal általmehetni az országon, de nem jöjhetni vissza. Aki egyszer hazugságban találtatik, vajki nagy kárt vall. Mert másszor, ha szinte igazat mond is, azért ugyan nem hisznek néki.

NYOLCVANNEGYEDIK FABULA

Egy hangyáról és galambról

Egy hangya igen szomjú lévén, kénszeríttették a forráskútra menni, hogy ott innék. És midőn aláhajolna, hogy innék a vízbe, ottan beleesék a vízbe. Áll vala kedig egy fa a kút mellett, melynek ágai a kút felüben érnek vala, melyeken egy galamb ül vala. Ez látván a fáról a hangyát, hogy veszédnék a vízbe, egy ágocskát leszegdöle a fáról, amelyen ül vala, és azt lehagyítá a kútba. Arra mindjárást felmászkála a hangya, és azon nyugodván, kimászkála a kútból, és megmeneködék a haláltól. Azonközbe juta egy madarász. Az látván a galambot a fán, mindjárt vén egy hosszú rudat, és lépet ragaszta annak hegyire, és lassan-lassan fel kezdé azt a fának ágai közett tolni, hogy avval megfogná a galambot. Mikoron kedig ezt látta volna a hangya, hamar odasiete, és a madarásznak a lábán felmászkála, és erősen megcsípé azt, annyéra, hogy a madarász leejté a lépes rudat. És hallván a galamb a rúdnak zörgését, meg¬ijede, és látván a madarászt, elméne: ekképpen megmeneködék a haláltól.


ÉRTELME

E fabula erre int előszer, hogy az ember jámbor legyen, és senkinek ne ártson, kárt se tegyen, hanem inkább arra igyeközzék, hogy minden emberrel jól tegyen. Mert a jótétel soha nincsen jutalom és haszon nélkül. És bár ne nézz arra, ha kicsin, együgyű, szegény etc., akivel jól tész. Mert módja adatik idővel, hogy ismeg jóval, szolgálattal és haszonnal lehet tenéked. Másszor tanít e fabula hálaadásra, hogy hálaadatlanok ne legyünk, és hogy a jót gonosszal ne füzessük, hanem tiszta jóval. Mert ebtermészetűek azok, kik a jót gonosszal megfüzetik. Mert ha az eb a vízbe esik, ha kezeddel hozzányúlsz, hogy kivonjad: ottan megharapja a kezedet.

NYOLCVANÖTÖDIK FABULA

A méhről és Jupiter istenről

Egy méh vén mézébe és viaszában, és ezeket ajándékba vivé Jupiternek. Jupiter igen jó néven vévé ezeket, és ajánlá magát a méhnek. És a méh könyörgeni kezde Jupiternek, hogy ezt e jót tenne ővéle, hogy minden, valaki kosárához kezdene, és mézét ki akarná vinni abból, és ő azt megmarná, hogy az ottan meghalna. Jupiter megbúsula hallván ezt a könyörgést, és miérthogy igen szereti vala az emberi nemzetet, olyan választ tőn a méhnek, hogy ő senkit meg ne marnája: mert ha valakit megmarna, nem akarná, hogy az meghalna, hanem hogy ő maga a méh meghalna. És Jupiternek akaratjából így lőn. Most is úgy lészen; hogy valamely méh megmarja az embert, annak ottan meg kell halni.


ÉRTELME

E fabula erre int, hogy minden emberhöz jóakarattal legyünk, és senkinek gonoszt ne kévánjunk, senkit meg se átkozzunk. Mert az átoknak oly természeti vagyon, hogy arcol visszatér arra, aki átkozódik. Mert az Isten jóakaró az emberekhöz, megáldja őket, és minden javaival megajándékozza őket. Annak felötte kegyelmes, irgalmas és igen tűrő etc. Azt akarja ez okaért, hogy az ő természetit kövessük. És mikoron felebarátunk egy történetből ellenünk vétközik, nem akarja, hogy mindjárást örök veszedelmet reája kiáltsunk.

NYOLCVANHATODIK FABULA

Egy férfiúról és annak két feleségéről

Vala egy férfiú, kinek felesége, kit igen megunt vala, télbe meghala, kinek halálán a férfiú igen örüle. És mikoron a tavasz el kezdene érközni, tanácsot kezde kérdözni barátitól, kit volna jó házastársul választani és venni magának. Egyik barátja ezt mondja vala néki: „Szerető barátom! Ha meg akarsz házasodni, tehát igen ifjat ne végy, hanem olyant, ki a te idődhöz hasonló. Mert te is immár koros szabásó vagy, és lisztes immár a fejed. Ha ifjat vész, az ottan kezd ősz hajaidat megutálni, és nagy nyomorúságokban és bánatokban kezdesz miatta lenni. Tied lészen a bárány, akárkicsoda volt a kos.” Másik barátjához menvén, attól is tanácsot kezde kérdeni. Az ekképpen szóla néki: „Szerető barátom! Koros asszonyállatot ne végy! Tudod-é, mint untad vala a másikat, mely jó szerencsédre meghala. Ha korost vész, az bírt az elébeli urával, és amint avval bánt, szinte azonképpen véled is akar cseleködni. Soha nem győzed kedvét keresni. Ha bejő a házba, morog véled. Ha kimegyen, posszogással vészen búcsút tőled. Ez okaért végy ifjat, azt kezedre taníthatod, és gyönyörűséges lészen véle lakásod” etc. Elbúsula a férfiú a két tanács miatt, és mondá: „Megyek? Elveszett eszem ezeknek tanácsok miatt. No, tudom, mit művelek.” És elméne, és két feleséget vén magának, egy korost és egy igen ifjat. Mikoron immár együtt laknának, mindenik a feleségek közül hízelködni kezde férjének. De a férfiú inkább kezdé szeretetit megmutatni a szép menyecskéhöz, hogynem a koroshoz, melyen a koros igen bánkódni kezde. De álnakságot gondola, és elméne a férfiú mellé, és hozzá kezdé magát törleni, és nagy szeretetet hozzá mutatni. És miérthogy untalan fejébe néz vala, gondolá ő magában: „Bizony az én férjemet énhozzám hasonlóvá tészem.” És midőn a térdén alonnék a férje, ki kezde lassan-lassan az fekete hajakat tépni, mondván: „Énnékem is ősz a fejem, de ez ezennel hozzám hasanlatos lészen; mert bizony mind kitépem a feketéket.” Látván azt a menyecske, gondolni kezdé: „Bizony ebből jó nem követközik, mert az uram meglátja a tükörben, hogy teljességgel ősz haja vagyon, és ottan meg kezd tégödet, miérthogy igen ifjú vagy, utálni és a vén vigyorhoz ragaszkodik; ottan nem jól lészen dolgod.” És elméne, és hízelködni kezde a férjének, és midőn a térdén alonnék, mind kitépé néki az ősz hajokat, annyéra, hogy a feje megkapaszula, és sima lőn, mint egy vakart tök. És mikoron kijött volna a házból, megláták őtet a szomszédok, és mondának: „Mi ördög lelte a szomszédot? Ím, mint fénlik a taréja.” Azelőtt fürtes Gálnak vala neve, de immár kopasz Gálnak híják. Agebül járt!


ÉRTELME

E fabula megjegyzi és megcsúfolja a vénembereket, kik eszeket hátrahagyván, és termé¬szetöknek fogyatkozását nem mértékölvén, magagondolatlanul testi gyönyörűségöket és kévánságokat követik, és vénkorokban megházasulnak. Ezek nagyobb bolonságot nem cseleködhetnek, és kárt nagyobbat magoknak soha nem tehetnek. Mert ha aggot vészen az ember, mi haszon jő abból? Nemhogy szolgálna néki, hanem szükségesb volna, hogy ő maga szolgálna annak. Aminémű erkölcset hozott az előbeli urától, azt soha el nem hagyja. Ez is nagy nyavalya. Ha ifjat vészen: a sem illik egybe, mert a tehén- és borjúhús nem fő meg egyaránt. Onnég lészen, hogy övé lészen a bárány, de más volt a kos.

NYOLCVANHETEDIK FABULA

Egy asszonyállatról és farkasról

Egy farkas igen éh lévén, kijöve estvefelé az erdőből, hogy látná, ha valami ragadománt kaphatna, melyet hazavinne az farkasnénak és fiainak. És a falu felé tartván, kerengeni kezde egy házat. Midőn kedig egy gyermecske a házban igen sírna, az anyja megbúsulván fenyegöti vala a gyermecskét, mondván: „Veszteg, gonosz gyermek! Hallgass, és aludj el, mert ezennel kivetlek a farkasnak!” Hallván azt a farkas, hiszen vala az asszonyállatnak, és éten-étszaka mind ott virraszta az ablak alatt, várván, hogy az asszony kivetné a gyermeket őnéki. De mikor a gyermek eleget sírt volna, elaluvék mind anyástól. Midőn kedig megvirradott volna, kijövének a pórok a faluból, hogy ki-ki mind dolgához kezdene. És látván ott az ablak alatt a farkast, kiáltani kezdének, és szekercékkel hagyigálni fogának, és pálcákkal a farkast jól megdereckölni, és csak alig szaladhata el. Mikoron kedig az erdőben ment volna az ő barlangjához, mondá a farkasné: „Mint jössz, én ídes farkasom? Lám, nem hozsz semmi ragadománt. Mint jártál? Igen felborzadott a szőr a hátodon. Jaj, ki szomorú vagy! Mi lelt?” Felelé a farkas: „Egy agebné miatt csaknem elveszék. Kerengém egy házat, tehát igen sír ott benn egy gyermek. Az anyja fenyegeté a gyermeket, mondván: Hallgass, mert ezennel kivetlek a farkasnak! Ezt hallván mind ott lestem az ablak alatt. És mikoron hertelen reám megvirradott volna, ott tapasztalának a pórok, és kelle az Istennek, hogy oda nem ölének; így jártam a vizsla agebné miatt.” Mondá a farkasné: „Bolond vagy, és bolondul cseleködtél. Nem hallottad-é, hogy valaki az asszonyi állat szavának hiszen, hogy az a gyégre fondálja házát?”


ÉRTELME

E fabula erre tanít, hogy az asszonyállat szavának nem kell mindenkor hinni. Mert valaki asszonyember szava után indul, az gyakorta megcsalatkozik. Mert az asszonyi állatoknak hosszú a hajok, de igen rövid az eszek. Igen hamar meggondolják magokat, és igen gyors lovok vagyon. És miképpen az ebek akkoron sántálnak, mikoron ők akarnak, azonképpen az asszonyállatok akkoron sírnak, mikoron ők akarnak. És mihelt sírnak, ottan megója magát a férfiú; mert akkoron keres utat, miképpen megcsalhassa. De őköztek is külembség vagyon. Mert a jámborát Salomon igen dicsíri. Proverbio, 31.

NYOLCVANNYOLCADIK FABULA

A tekenés békáról és kösseléről

A tekenés béka magában panaszolkodván, mondá: „Nem tudom, micsoda állat vagyok én; ím, mely rövid lábaim vannak, de mindazáltal ezt a nagy pajzsot a hátamon kell viselnem, és mindéltig a földen mászkálnom. Mennyé sok madár vagyon az ég alatt; mely igen szép magasan röpülnek, és senkitől semmit nem félnek. Vajha én is ezenképpen felmehetnék!” És elméne a madarakhoz, és mondá nékik: „Valaki engemet felvinne az égbe közületek, annak nagy titkot jelenteném meg, miképpen megtalálhatni a szép gyöngyeket a csigáknak házaiban.” Maga ő maga sem tudja vala, hol kellene azokat megtalálni. Mondá a kösselő: „Ím én felviszlek.” És körme közé vévé, és felvivé magason az égbe. Ott fenn immár meg kezdé kérdeni a tekenés békát, hol kellene a szép gyöngyeket találni. És midőn meg nem mondhatnája, körmelni kezdé a kösselő a tekenés békát, és kénszeríteni, hogy megállaná a fogadást. És jajgatni kezde, és mondá: „Jaj énnékem! Mit műveltem? Bolondul cseleködtem, hogy ide fel, hol semmi járásom nincs, kévánkoztam. Ha a földen maradtam volna, nem volnék most oly nagy gyötrelembe. Jaj énnékem!” Eluná a kösselő a tekenés békának panaszol¬kodását, és megharagván, aláhagyítá. És az a földre esvén, mind elszéledék és elvesze.


ÉRTELME

E fabula arra int, hogy ki-ki mind az ő Istentől elrendelt állapatjában megmaradjon, és szertelen abból ki ne hágjon. Mert bölcs az Isten. Miképpen hogy tudta az embert teremtöni, azonképpen jól tudta, minémű állapatba helyheztesse őtet. Avval ha az ember meg nem elégöszik, hanem kevélységből kihág belőle; amennyével feljebb akar hágni, annál nagyobbat esik alá. Igen jó ez okaért az embernek az ő állapatjában isteni félelemben megmaradni.

NYOLCVANKILENCEDIK FABULA

Két rákról

A gyermekdid rákot látta az ő atyja, hogy a vízbe mind visszamenne, és igen megháborodék rajta. És megszólítá a fiát, mondván: „Jó fiam, ne járj olyformán, mert rút vagy véle. Elő járj, mint az egyéb lelkes állatok.” Felelé a fiú az atyjának, a nagy ráknak: „Vallom, ídesapám, hogy a fiú tartozik az atyjának engödni, és annak példáját követni. De miérthogy rákot soha nem láttam, ki elő járt volna, hanem csak hátra, ez okaért a mi nemzetünknek példáját követtem eddig. De ha te, ídesapám, jó és szép példát adsz énnékem, és előttem elöl mégy, én is igyeközem példádat követnem.” Mikoron az öreg rák jó példát igyeköznék adni az ő fiának és elöl akarna menni, igen lassan kezde ballagni, miérthogy nem szokta volna. Mondá a fia: „Ha a halászok kergötni kezdenek, igen hamar elérnek és megfognak, ha így kezdesz ballagni.” Felelé az atyja: „Más módon megyek akkor.” Kérdé a fia: „Mint mégy akkoron?” És mondá az atyja: „Így.” És gyorsan hátra méne. Mondá a fia: „Ídesapám! Ha ez a járás hasznosb, tehát csak e mellett maradok meg. Ám valaki elöl akar menni, menjen.”


ÉRTELME

Előszer e fabula ezt jelenti, hogy nehéz a természetből vött szokást megváltoztatni. Amint az Isten az embert teremtötte, és az ő életének módját tisztességgel elrendölte, ha így jár és cseleköszik, jól vagyon, és igen illik hozzája. De ha finnyáskodik, és az elrendelt útból kihág, ottan kitör belőle és kimutatja magát a kövélység, mely igen szidalmas. Annak utána a fabula arra inti az embert, hogy ha mást akar megfeddni és igazgatni, tehát előszer ő maga köbelébe nézzen, és megismerje magát, ha afféle vétökben részes, melyről mást meg akar feddeni. Mert nem illik külemben.

KILENCVENEDIK FABULA

Két társról

Ketten egybetársolkodának, és egyik a másiknak erős hittel megesküvék, hogy halálig egyik el nem állana a másiktól. És midőn egy nagy erdőn általmennének, talála egy nagy medve reájok. Látván azt, az egyik társ mindjárást elfutamék, és egy nagy fára felhága. A másik kedig látván, hogy el nem szaladhatna, ledőle a földre, és holttá tevé magát. Mikoron a medve odaérközett volna, megkörülé az embert a földen, és bízelni kezdé, és az orrát a füleihöz tartá és szájához. De mikoron leheletet nem érzene, miérthogy az ember erősen megtartja vala leheletét, elhagyá őtet és elméne, megholt dögnek alítván az embert. Minekutána a medve elment volna, leszálla az egyik társ a magas fáról, és odamenvén, megszólítá a társát, mondván: „Kelj fel, menjünk el, mert elment a medve.” Felkele az, és elindula a társával. Mikoron az úton mennének egymással, megkérdé ez a társát, mondván: „Szerető társom! Mit beszél vala véled a medve, és mit súg vala füleidbe, mikoron a földen fekszel vala?” Felelé az: „Sok jó oktatásokat és tanításokat ád vala előmbe, és a többi közett erre is inte, hogy másszor eszesb legyek, és igen jól meglássam, micsoda emberrel társolkodom egybe. Mert igen vélta talál az ember egy hív és állhatatos társra, úgy monda.” És ottan elválának egymástól.


ÉRTELME

E fabula megmutatja, mely igen nem kell az embereknek hinni, avagy az ő ígéretökben bizodalmot vetni. Mert ha a nyavalya elérközik, az próbálja meg annak utána az embereknek az ő mivoltokat. Ez okaért meglásd, kivel egybetársolkodol. Mert ha nyavalyád és szükséged tertényik, ottan megválik, melyik volt a jó és a hív társ.

KILENCVENEGYEDIK FABULA

A páváról és daruról

Egy páva vendégségbe híva egy darut. És mikoron immár jóllaktanak volna, a beszédek közett egybeveszének a külemb-külemb ajándokokért, melyekkel őket megékösítötte volna a termé¬szet. A páva mondá: „Micsoda vagy te énhozzám képest?” És azonközbe felveté a farkát, és megmutatá az ő szép tükeres festett tollait. „Micsoda szép kék bárson érne az én mellyemmel? És nézzedsze, mely szép korona vagyon - úgy mondá - a fejemen. Semmi vagy énhozzám képest. Rút undok szürke madár vagy” etc. Felelé a daru: „Úgy vagyon. Szép fénes tollaid vannak, és ugyan szép madár vagy. De mit használsz szépségöddel? Mit használnak tenéked a szép tollaid, noha tükeresek és fénesek? Mindéltig csak itt alatt a földen, a sárban és nagy bűzbe kell laknod, mert szép tollaiddal nem mehetsz fel az égbe. A disznók is gyakorta reád támadnak, és kitépnek benne. De engemet e rút szürke tollak felemelnek az égbe, és ott fenn járok az égbe, kezel az istenekhöz; és onnég az égből nézem az Istennek csodáit a földen nagy gyönyörűséggel és vigassággal. Ha egy tollam kihull, azt örömmel kapják az emberek, és a nagy hősek feltészik süvegben, és avval ékösítik meg magokat. Senki kedig nem becsüli a te tollaidat, hanem hogy legyözét csinálnak belőle. Eredj el immár, és kérködjél szépségöddel! Bizony szépen vagy véle!”


ÉRTELME

E fabula minden embert inti, hogy ne legyen kevél, és ha látja az Istennek ajándékit nála, hogy azok miatt senkit meg ne utálja. Mert az Isten szabad véle, kinek mint és micsodát ád. Ha tenálad egy jószágos ajándék vagyon; másnál más vagyon; éskedig olyan, amely sokkal hasznosb, hogynem az, amely tenálad vagyon. Hadd férjen el ez okaért más ember is melletted, és alázd meg magadat.

KILENCVENKETTEDIK FABULA

Négy ökerről és egy oroszlánról

Négy egyarányú szép szarvas ökör vala egy társaságban, és mindenkor együtt mennek vala ki a mezőre, és semmi fenevad nem mere reájok támadni, miérthogy igen egyenlő akaratúak valának, és egyik a másik mellett támad vala. Az erős oroszlán egynyíhánszor feléjek kezde menni, és noha igen éh volna, azért, látván az egyenességet köztek, nem mere hozzájok kezdeni. Végre álnakságot gondola, és az egyik ökerhöz menvén, mondá neki: „Tudod-é, mint vagyon dolgod? A te társaid igen meggyűlöltenek tégedet, és végözést végöztenek ellened. Kirekesztnek a társaságból. Ez okaért megójad magadat tőlek.” Az öker meghivé az oroszlán beszédét, és kétséges kezde társaihoz lenni, és idegenséget hozzájok mutatni. Ezenképpen méne az oroszlán mind a többihöz, és eláltatván egybeveszté őket. Mihelyt ez okaért idegenek löttenek volna egymáshoz, ottan eljöve az oroszlán, és az egyiket, magának lévént, megkezdé, és lemará azt és megövé. Annak utána mind a többét is. Mikoron kedig a negyedikhöz és az utolsóhoz kezdett volna, mondá az: „Ó, te álnaksággal megtölt fenevad, mely igen megcsaltál minket. Ha a kétségnek és gyűlölségnek magvát nem hinted vala közünkbe, bizony győze¬delmet nem vöttél volna rajtunk. De immár oda vagyunk. Minden lelkes állat megtanoljon tőlünk, hogy álnakságos hízelködé beszédőknek ne higgyen, és a régi barátságot és társaságot minden apró véleködésért meg ne vesse. Mert ha mi a mi barátságunkban és társaságunkban állhatatoson megmaradunk vala: bezzek ez fene oroszlán egyet sem ött volna bennünk; de ez a mi bolondságunknak jutalma.”


ÉRTELME

E fabula előszer igen dicsíri az egyenességet a társaságban. Mert addig, méglen az emberek, kik egy társaságban vannak, egyenlő akaratúak, és egyik szereti a másikat, igen nehezen fér valaki hozzájok, hogy kárt tenne avagy ártana nékik. De ha kétségösek lesznek egymáshoz, és kezdik egymást gyűlölni: ottan odaveszett minden dolgok. Ez okaért hamar ne adjad füledet a rágalmazónak, és nem minden okért megvessed régi barátodnak barátságát.

KILENCVENHARMADIK FABULA

A fennyűfáról és galoganyáról

Egy igen szép, egyenes és magas fennyűfa álla egy galagonyatevis mellett. És az, megutálván a galagonyateviset, mondá: „Bezzek sűrő bojtos, tevises bokor vagy, és igen alacson. Ugyan nem vagy méltó, hogy együtt mellettem állj. Mert én szép egyenes és magas vagyok, annyéra, hogy tetejem a fellegöket feléri. Nagy becsületben is vagyok. Mert engemet a hajókban kezéparánt felállatnak, és az árbocfát csinálnak belőlem, és énhozzám kötik a vitorlákat, és nagy becsületbe vagyok. De te kicsoda vagy? Ott állasz, mint egy méhkaptár, alacson, és minden ember megutál. Ez okaért nem vagy énhozzám hasanló.” Felelé a galaganyatevis: „Igazat mondasz. Szép vagy, és én igen hitván termetű vagyok. Sem vagyok hozzád hasonlatos. De mit tehetek róla, holott a természet így és olyan termettel látogatott meg? Mostan úgy vagyon, igen fenn vagy véle és teljességgel megutáltál engemet, és a dücsőség mind neked áll. De ha kevés idő múlva eljő a favágó, és meg kezd kerengeni, és éles fejszével tégedet kocogatni, és a földre leejteni, és szép ágaidat lenyesni, vaj mint akarnád, ha te is olyan bokor tevis volnál. Mert engemet nem bánt senki, de tégedet nagy gyönyörűséggel levágnak. Mit használ ez okaért tenéked a te kérködséged?”


ÉRTELME

E fabula inti azokat, kiket az Isten meglátogatott külemb-külembféle szép ajándékokkal, hogy az ő ajándékok miatt el ne higgyék magokat, és meg ne utálják a szegény együgyűeket. Mert az Isten gyűlöli a kevélyeket. Abból lészen az, hogy gyakorta elesnek, és nagy szégyent vallnak. Az együgyűek kedig megmaradnak etc.

KILENCVENNEGYEDIK FABULA

Egy síró gyermekről és egy orvról

Egy gyermek üle egy igen mél kút mellett igen sírván, és nagy szomorúságot és bánatot megmutatván. És ehhöz találkozék egy igen okos orv, nagy szorgalmatossággal kezdé kérdözni a gyermektől az okát, miért sírna és bánkódnék oly igen. A gyermek álnakságot gondolván, mondá az orvnak: „Jaj, egy aranyvederkém vala, és avval merítek vala vizet, és belészakada a kútba. És immár semmiképpen nem lelhetek módot hozzá, hogy kivehessem a kútból.” Örüle a kévánatos orv a beszédnek, és mindjárást leveté a felsőruháját, s lehága a kútba, és keresni kezdé az aranyvedret. Méglen ő ott keresi vala az aranyvedret, az inas felkapá a felsőruhát az orvnak, és elfuta véle az erdőbe. És midőn sokáig megkereste volna az aranyvedret, látá, hogy hejábavaló volna keresése, és kihágván a kútból, nem találá meg a letött felsőruháját. És bánatban esvén, egy kőre leüle, és igen kezde sírni, és mondani: „Vaj bolond, hogy nem elégöszel meg a tieddel? Ím, mást keresvén, egy sincsen immár.”


ÉRTELME

E fabula arra int, hogy ki-ki mind avval megelégödjék, amit az Úristen néki adott és amivel megajándékozta őtet. És hogy a más ember marhájának kévánságától megoltalmazza magát. Mert az Isten igaz, ki hamar az ő igazságának ítíletiből ezt műveli, hogy úgy rendeli a dolgot, hogy ha a másét álnaksággal és hamissággal magadnak akarod koporítani, hogy a tiedet is utána veszted. Mert mihelt igyedet és keresményedet az Isten meg nem áldja, ottan meg¬kábulsz, és egyik kárból a másikban esel, és abból megbúdulsz.

KILENCVENÖTÖDIK FABULA

Egy lúdról és arany lúdmonyról

Egy családas jó major ember vala, kinek sok ludai valának. A többi közett vala egy, mely mindennap egy aranymonyat tojik vala. Ennek igen örüle a családos ember. De látván az aranymonyokat, aranynak nagyobb kévánságába esék, és gondolkodni kezde, honnég jőnének ez igen szép aranymonyok? Gondola ez okaért, hogy a lúd belől rakva volna arannyal, és nem győzi vala várni, hogy mindennap egyet-egyet tojnék, hanem megtekeré a lúdnak a nyakát, és egy éles késsel nagy kévánsággal meghasítá a ludat, hogy az aranyat kivennéje egyszersmind belőle. És ímé, semmit nem találá benne. Így vesze el a hasznos lúd tőle az ő nagy kévánságnak általa.


ÉRTELME

E fabula feddi meg a telhetetlenséget és sok heábavalóknak kévánságát, holott az emberek meg nem elégödnek avval, amivel az Úristen megajándékozza őket, hanem azoknak kívüle olyanokra űznek és olyanokat keresnek, amelyeket az Isten nékik nem engödett. Ennek okaért az Istennek ítíletiből az esik rajtok, nemhogy többet nyerhetnének az ő telhetetlenségöknek kévánságok szerént, hanem azt is elvesztik, ami nálok vagyon. Ez okaért ne légy telhetetlen!

KILENCVENHATODIK FABULA

Egy pórról és szép madárkáról

Egy pórnak vala egy igen szép szénakertje, melyben szép gyümölcsfák valának, és egy igen szép kútfő. Mikoron egynémelykor munkájától megtért volna, beméne a szénakertbe, és lefekivék egy szép almafa alatt, hogy ott megnyugodnék. Jöve egy igen szép madárka az almafára, és ott kezde énekelni ídes és igen gyönyörűséges szóval. Hallván azt a pór, igen gyönyörkedék abban, és nagy sok helyen kezde urkokat és lépet vetni, méglen megfogá a madárkát. És midőn immár megfogta volna, és kezébe hordoznája, megszólítá a madárka a pórt, mondván: „Miért szörzettél ennyé munkát magadnak énéröttem, hogy megfognál engemet? Mit használsz vélem? Látod-é, mely igen apró madárka vagyok?” Felelé a pór: „Azért fogtalak meg, hogy énekelj énnékem.” Mondá a madár: „Bizony én soha nem éneklek tenéked.” Felelé a pór: „Tehát megészlek.” Mondá a madárka: „Hogy ennél engemet? Nem látod-é, mely igen kicsin vagyok? Mind tollastól egyszersmind benyelhetnél engemet. De mit használnál véle? De ha elbocsátasz, így nagy hasznámat vészed, mert szabadulásomat hálaadással megfüzetem, és háromféle jeles tanóságot jelentek tenéked, melyet többet használsz, hogynem mint három kevér borjút adnék ajándokba tenéked.” Hallván a pór ezt az ígéretet, elbocsátá a madárkát. A madárka elmenvén, egy fára üle, és onnég kezde alászólani, mondván: „Hallod-é, poremus? Megmondom a tanóságokat. Első: Ne higgy mindent, amit hallasz, kiváltképpen, ha eszedbe veheted, hogy az igazsággal ellenközik. Ami nálad vagyon, és amivel bírsz, azt megtartsad és el ne bocsássad. Harmadik: amit elvesztöttél és vissza nem hozhatsz, az után ne bánkódjál, hanem elfelejtsed.” Ezeknek utána felszóval kezde a madárka énekölni és az Istennek hálaadással dicsíretet mondani, mondván: „Dicsírem az én Istenemet, ki rólam gondot viselt, és megkábította poremus bátyámat, hogy nem tudta eszébe venni a szép robintot, mely az én gyomromban vagyon, kinek nehézsége egy egész lotot nyom; melyet ha poremus bátyám kaphatott volna, mindjárást nagy úrrá lött volna. De énnékem ezért meg kellett volna holnom, mostan kedig élek. Hála legyen az Istennek.” Hallván ezt a pór, sírni és jajgatni kezde és bolondsága felől igen panaszolkodni. Mondá ez okaért a madárka őnéki: „Ó, bolond pór! Miért gyötred szüvedet bánattal? Elfeledköztél-é immár olyan hamarsággal a jó tanúságról? Tudod-é, mint mondám, hogy ne hinnél mindazt, amit hallasz, kéváltképpen, ha oly dolog leend, mely az igazmondáshoz nem hasanló. Hogyhogy lehetne ez, hogy gyomromba egy lot nyomó robin volna, holott ennenmagam csak alig nyomok egy nehezéket? És ha szinte igaz volt volna, amit megmondottam vala: tehát meg kellett volna engemet tartanod és el nem bocsátnod. Ennek felötte, ha igaz volt volna, immár elvesztötted volna, nem kellett volna utánam bánkódnod, miérthogy oda vagyok, és vissza nem hozhatsz. Ez okaért, jó pór bátyám, hadd el a grobiánságot, és tanold meg a bölcsességet.”


ÉRTELME

E fabulának nem szükség sok beszéddel az ő értelmét megadni. Mert az értelme benne vagyon megjelentvén. Tudniillik, hogy mindent ne higgyünk mindjárást, amit hallunk, hanem mértékre vessük, és meglássuk, ha egyeránt jár az igazságnak linával. Ezért mondották a régiek: Qui facile credit, facile decipitur. Aki hamar hiszen, kész megcsalt ember az. Másszor, hogy Istentől nékünk adott ajándékokat megőrizzük, és bolondságból azokat el ne veszessük. Harmadszor, hogy az elmúlton és mi elveszett, ne bánkódjunk. Mert ez bolondság.

KILENCVENHETEDIK FABULA

Egy pórról, farkasról, rókáról és egy sajtról

Egy szántó ember méne ki a mezőre szántani oktatlan ökrökkel. És midőn té s tova búdosnak vala a barázdából, erősen szidja vala őket a szántó ember, a farkasnak adván őket gyakorta. Mikoron azt egy farkas meghallotta volna, ott lesé az ökröket mind napestig, hogy a szántó ember néki adná őket. Midőn immár estvefelé volna, kibocsátá a szántó ember az ökröket az járomból, és hazafelé kezdé őket hajtani. Elejbe körüle ez okaért a farkas, és mondá a szántó embernek: „Igen sokszor adtad immár ökreidet énnékem. Ez okaért add ide immár őket, és megálljad beszédidet.” Felele a szántó ember, és mondá a farkasnak: „Nem ígértem tenéked semmit, csak pokocsáltam beszédimmel. Nem vagyok ez okaért semmiből köteles tenéked.” Mondá a farkas: „Vaj ezt akarom, hogy eleget tégy ígéretödnek.” Mikoron kedig így pampo¬lódnának egymással, talála egy róka odajőni, és megkérdé őket, mondván: „Mit veszétek egymással?” Felelének azok, és megbeszélek néki a dolgot, miért pampolódnának egymással. Mondá a róka: „Ha akarjátok, én szólok közitökbe, és megítílem a dolgot közöttetök, és egy¬be¬¬békéltötlek.” Mondának azok: „Bátor.” Mondá a róka: „Menj el te, szántó ember, amoda, és megállj ott. Te kedig, farkas, imide állj.” Mikoron kétfelé állatta volna őket, elméne a szántó emberhöz, és lassan mondá néki: „Hallod-é, ha egy jó tyúkot adsz énnékem, feleségemnek is egyet, tehát módot lelek a dologban, hogy megmeneködel a farkastól, és szabadon haza¬hajtatod az ökröket.” Örüle a szántó ember néki, és megígéré néki a két tyúkot. Elméne a róka annak utána a farkashoz is, és mondá neki: „Ím, barátságodért műveltem, és a pórt reábírtam, hogy egy igen nagy szép sohajtat ad. Ez okaért hadd menjen el békével az ökrökkel. Másszor is megtalálod őket.” Tetszék a szerződés a farkasnak is. És a róka elküldé a pórt az ökrökkel haza. És mondá a róka a farkasnak: „Jere te énvelem. Én odaviszlek, ahol találod a nagy jó sajtat.” Elhordozá ez okaért a farkast mind hegyen-völgyen, annyéra, hogy beestveledék, és a holdvilág jól feljött vala. És jutának egy mély kúthoz, melyen két veder függ vala, egyik feljöve, a másik aláméne. És beléje tekintvén a róka, meglátá a holdnak képét a kútbeli vízbe. És megszólítván a farkast, mondá neki: „Ihol, atyámfia farkas, a nagy szép sajt; szállj alá, és vedd el.” Mondá a farkas: „Vaj nem úgy, hanem add kezembe, mert avval tartozol. Ez okaért te magad szállj előszer alá, és ha szükség leszen, én is segítek annak utána.” Felelé a róka: „Bátor, ím én alámegyek.” Az egyik vederbe üle ez okaért a róka, és mindjárást alábocsát¬kozék a kútba, és sokáig lőn oda alá, mert a vederben ülvén, nem jöhete ő magától fel a kútból. És a farkas gondolkodni kezde, mondván ő magának: „Ím, a róka aláment a kútba, és igen hallgat. Talám a ravasz vizsla mind megeszi a sajtot ott alant.” És alá kezde a farkas kiáltani a kútba, mondván: „Mit késel oda alá? Hogy nem jössz fel véle?” Felelé a róka: „Bizonyába jeles és igen jóízí sajt, de igen nagy, nem bírok véle. Ülj a másik vederbe, és jőj alá, és segítsed felvinni.” Örüle a farkas a nagy jó sajtnak, és mindjárást a vederbe üle, és miérthogy sokkal nehezebb vala a rókánál, mindjárást alá kezde szállani fenék felé, és a másik vederbe feljöve a róka, és mindjárt kiszeköllék belőle, és a farkast meg kezdé csúfolni és nevetni a kútba. A farkas kedig ott alatt ülvén, erősen kezde bánkódni és bolondságáról panaszolkodni.


ÉRTELME

E fabula arra int, hogy az ember eszes legyen, és ha valami igye vagyon, tehát az álnakoktól tanácsot ne kérdjen, és nem minden bírára hagyja ottan igyét. Mert a bírák emberek, kiket az adomány igen hamar megvakítja és az igazságnak útából kitántorítja. Ez okaért jó idején lásd dolgodhoz, hogy azt, ami előtted vagyon, kezedből hertelen ki ne bocsássad, és ugyan kötve higgyed komádat. Minden ember ember: de nem minden ember jámbor. Egynyíhánszor a szép szín alatt igen hatható méreg vagyon elrejtve.

KILENCVENNYOLCADIK FABULA

Egy madarászról és a madarakról

Egy madarász szürét csinála a mezőn, és hálóját megveté, és önni vete a madaraknak a szürébe. Látván azt egy rigó, mondá: „Jó ember! Mit munkálkoszol itt, és mit csinálsz?” Felelé a madarász: „Várost építek itt.” És a rigó elhivé a madarásznak beszédit. Elméne onnég a madarász, és elrejtezék. Odamenvén a rigó, hogy megnézegötné a madarásznak épiletit, látá ott az önnivalót. És midőn reáment volna, ottan reája burítá a madarász a hálót, és megfogá a rigót. Midőn odafutamnék a madarász, hogy kivenné a rigót a hálóból, mondá a rigó: „Ó, ember, ember! Bezzeg hitván építő vagy! Ha te olyan várost építeni akarsz, nyilván nem sok polgárokat avagy lakosokat találsz beléje!”


ÉRTELME

E fabula ezt jelenti, hogy a közenséges társoságnak és annak ő hasznájának semmi nincsen nagyobb ártalmára, mint ha a fejedelmek megváltoznak az ő tisztekben, és kegyes gondviselők¬ből kegyetlen nyúzók, fosztók és tirannosok lesznek. Efféle vérszopó fejedelmek alatt nem sokáig állandó a közenséges békösség, és a közenséges társoságnak ő állapatja nem állandó, hanem elbomol, és nyavalyás élet leszen belőle. Ez okaért e fabulából tanoljanak ez urak, hogy elhagyják a kegyetlenséget és a sok nyúzást. Mert ha esztelen kegyetlenségből megrontják a szegény alatta valókat, és mindenütt hálót vetnek azoknak: mi lészen végre benne? Pusztaság¬ban lészen birodalmok. Hová marad még az Istennek kemény haragja és bosszúállása. Jaj, mond az Isten, annak, aki prédál! Nyilván ismeg megprédáltatol! De e mostani veszett időben nem hiszik azt az emberek. A pap költötte, úgy mondnak, hajts is el ez okaért a csörcet. De az Isten sem siet, sem késik.

KILENCVENKILENCEDIK FABULA

Egy nemesemberről és az ördögről

Egy kegyetlen és szegényekre éhezett nemesember vala, ki igen kegyetlenül nyomorgatja vala a szegény jobbágyokat, mind törvéntelen adóval, dolgoztatással és külemb-külemb színek alatt való sarcoltatásokkal és bírságokkal, annyéra, hogy teljességgel megnyomorodtanak vala a szegény jobbágyok az ő kegyetlensége miatt. Ez egyszer a mezőre lovon kimenvén, meglátá a szegény jobbágyokat, hogy magoknak egy keveset szántanának; morogván ő magában mondá: „Latrok az én szolgáim; egy sem jár el benne, amibe bocsátom őket. Kedveznek e pesti póroknak. Maga meghagytam, hogy hét éjszaka énnékem szántsanak, kapáljanak, arassanak, kaszáljanak. Szinte elég, ha a pestiek szombaton délután és vasárnapon magoknak szántnak, kapálnak, aratnak, kaszálnak. Ó, hogy nincsen egy jó hispánom, kire bízhatnám a dolgot, hogy ugyan valóba hajtaná a pestieket a mindennapi dologra! Ugyan jól megfüzetnék néki, ha olyant kaphatnék!” Azonközbe elejbe kezde jőni lovon egy emberszabásó, veres nagy agyarú, hasított süvegben, és egy igen széles galléros mente vagyon rajta. Nagy a szöme, és azokra bartoson alávonta a süvegét. Megkérdé azt a nemesember: „Hová mégy?” Felelé az: „Szolgálatot keresni megyek.” Mondá a nemesember: „Honnég való vagy és kicsoda vagy? Mert énnékem kellene olyan szolga.” Felelé az: „Én vagyok a pokolbeli ördeg. Ha ez okaért kell szolgálatom, meglátod, hogy híven szolgállak.” Mondá a nemesember: „Légy hispánom, hogy gyöterhessem e pesti pórokat. Mert nem találok igaz szolgát, mindnyájan kímílik a pesti pórokat.” Mondá az ördeg: „No, hadd énreám! Sok idétől fogva forgattam efféle tisztbe; meglátod, hogy esztendeig elég marhád lészen.” Mondá a nemesember: „Mit adjak tenéked esztendeig a te hívséges szolgálatodért?” Felelé az ördeg: „Semmit ne adj, hanem esztendő múlva, amit a jobbágyok ingyen és jó szüvekből ajánlonak énnékem, a legyen jutalmom és bérem.” Mondá a nemesem¬ber ő magában: „No, jó szolga lészen ez; ez ingyen szolgál énnékem. Ám a pórok ha ajánlonak valamit néki, avagy nem, mit gondolok én véle; csak ő szolgáljon énnékem híven.” És mondá az ördögnek: „Ámbátor úgy legyen! Az legyen béred.” És midőn a nemesember az új hispánt ajánlotta volna a jobbágyoknak, ottan hozzájok kezde a szegény jobbágyokhoz, és igen kegyetlenül bánik vala vélek. És naponként új-új fortélyokat talála ellenek. Megfogá a szegény jobbágyoktól a borárolást. Az önnen szőlővizeket elvévé tőlek négy-négy forintért, és rajtok árolá három-három pénzért pintét; és midőn vízzel elegyítvén megvesztötte volna a bort, reájok veté és házonként osztogatá azt nékik füzetésre. Hazajővén ugyan tanisztrával hozá vala a pénzt az urának. Annak utána elméne, és az özvegyasszonyokkal égetett bort égettete a borsöpréből, és azt is a szegény jobbágyoknak osztogatá drága pénzért. Mennyé faggyú esik vala mind ökerből s mind juhból, azt is mind az úrnak foglaltatá, és az özvegyasszonyokkal györtyát csináltata belőle, és azokat a jobbágyokra osztogatá. Kerteket is kapáltata a jobbágyokkal, és annak utána mind a hagymát és mind a petrosollyomat a jobbágyokra veté. És midőn annak a pénzét felszedte volna, ugyan süveggel vivé be nemesasszonyának, mondván: „Ihol, tisztelendé asszonyom, kegyelmed vegye jó néven! Kegyelmed más ruhákat vegyen. Mert K. nemesasszony! Nem illik kegyelmedhöz a braszlai köntes és szoknya, hanem tabit legyen, és ugyan szép tafota inneplő ruha legyen, szép virágos kamoka ötszer való bársonyos perémmel. A fedél ne legyen fejér, hanem sárga, veres, alakos és slógos. Kezed legyen rakva villámó szép aranyos gyűrőkkel, inged cinadoff és legvékomb gallérgyolcsból. Lá, minémű sarud vagyon, fekete, széles, mint egy sulyok; szép karmazsin bőrből csináltat vegyenek, vereset, vékont, rakván szép körek hegyes szegekkel. Ne hadd magadat, asszonyom! Mert ekképpen nemcsak uram teként gyönyörűségesképpen kegyelmedre, hanem még a szomszéd¬ságbeli nemesuraim is. Hadd csak hadd; még uramat is felruházom és felékösítem.” És azonközbe megjuta a nemesember, mikoron az hispán elment volna. És mondá az asszon az urának: „Bezzek jámbor hispánra találtál, ím ugyan süveggel hordja be a pénzt! Onnég is teremti a pénzt minékünk, honnég mi soha nem tudtunk volna várni. Bezzek be kell menned a városba vásárlani. Mert én immár egyszer kiöltözem e jászruhákból. Én is ugyan megmutatom, hogy nemesasszony vagyok!” Egynyíhány nap múlva ismeg eljöve az hispán, és hoza egy turba pénzt, és mondá: „Ihol a bor ára. Majd elég pénz esik. Ezennel elérköznek szép gyermeklovak¬kal és kevér ökrökkel: ezeket patvarkodásból vöttem a jobbágyokon, mert megbírságoltam őket. A gyermeklovak közül válassz ki a javát, és oszd el a kazdagokra a jobbágyok közül, hogy neveljék és kiteleljék őket. Ha megmaradnak, vedd őket udvarodba. Ha kedig meghalnak, avagy a farkas megészen bennek, mindenikért végy tizenhat forintot rajtok, és ezt mondjad, hogy nem jól bántanak vélek, és hogy éhhel ölték meg őket, és meg nem őrezték. Az kövér ökröket behajtasd a városba: azok kész pénzek. A hitvánokat vágasd meg vélek, és a húst osztogasd reájok; a bőrekből bocskorokat metéltess, és nyolc-nyolc pénzen osztogasd nékik. Ím, elettünk a böjt, hozass sós halat, vizát, pontyot, veszett herenget, azt is vesd reájok: azon is szép pénzt nyerhetünk. Mikoron a gabonát megaratják, megdézsmálom előszer; annak utána az ötödét kiveszem; annak utána a földvámot, a bejövő köveket is lehányatom vélek; asztalbúzát is vészek rajtok. Emellett kántorludat, kappant, és tyúkot vészek rajtok; Szent Balázs malacát is meg kell adniok, méglen Szent György a bárányokkal elérközik. A nyomást is az erdővel egyetembe tilalomban; csak oda tekintsen a csörc, bizony behajtom. Meglátod, ezennel megkazdagítlak, te kedig ugyan úr módra öltezzél, és szép ékösen felruházd magadat. Bár a szomszéd zászlósúr legyen, te semmiből ne engedj néki” etc. A nemesember örüle néki, és mondá szépen felruházott kopogó feleségének: „Bizony jó szerencse talált evvel az hispánnal! Immár elélhetünk, szép hölgyem. Bár az Isten magának tartsa a mennyországot, csak én lehessek itt e földen olyan gyönyörűségben és uraságban. Ám sokat csacsognak a prédikátorok a mennyországnak bódogsága felől, de bár övék legyen: én nem kévánkozom oda!” És midőn ezek renddel mind meglennének, történnék beteljesedni az esztendőnek. És midőn a nemesember lovon menne, és az hispán utánamenne, és közelgöttenek volna egy falujához, mondá az hispán a nemesembernek: „Tisztelendő uram! Tudja kegyelmed, hogy az én időm betölt, és esztendőm immár elmúlt, és mindeddig is semmi jutalmom nem volt. Jó volna ez okaért, ha énnékem is lenne valami füzetésem, ennyé munkámért; mert tudja K., hogy jámborul szolgáltam K., és sok dologra tanítottam tekegyelmedet s mind asszonyommal egyetembe, kiket tü K. annak előtte ingyen sem tudott avagy értett; annyéra, hogy immár K. alkolmas kazdagságban vagyon.” Felelé a nemesember: „Jó szolgám, jámbor vagy, és jámborul cseleködtél, de jusson eszedbe, mint szegedtünk egymással, mikoron hozzám állottál ennek előtte esztendővel. Azt mondád, hogy éntőlem semmit nem kérsz, hanem ha az jobbágyok ingyen és jóakarattal néked valamit ajánlonak, hogy azt tiednek mondod, és azt veszed és tartod magadnak. Mit vársz ez okaért éntőlem? Én semmivel nem tartozom tenéked.” Felelé az hispán: „Úgy vagyon, jó uram; ottan abban maradjon.” És azonközbe előbb-előbb menvén, jutának a faluba. És mikoron a faluba bementenek volna, kifutamék egy öker egy udvarból, és egy ember utána, ki szidja vala az ökrét, miérthogy nem hagyja magát befogni az járomba, mondván: „Hók, vizslának jószága, el hova mégy? Vigyen el az ördeg!” Hátranéze a nemesember, és mondá: „Hispán, hallod-é, mit mond a pór? Néked ajánlá az ökrét: tied az!” Felelé az: „Nem engemet illet, mert nem jókedvéből ajánlá nékem az ökrét; megbúsult szegény, búsultából műveli.” Továbbmenvén, igen síra egy gyermek egy házban, és az anyja rengeti vala bölcsében. És midőn nem akarna elalonni, szidja vala a gyermeket, mondván: „Vaj, síró gonoszné fia! Vigyen el az ördeg! Lám, semmit nem tehetek miattad!” Hallván azt a nemesember, mondá: „Hispán! Hallád-é, mit monda az asszony? Néked ajánlá a gyermeket, tied ez!” Felelé az hispán: „Vaj nem, mert nem jóakaratból ajánlja énnékem, hanem búsultából műveli szegény.” Mikoron a faluba továbbmentenek volna, vala egy ház előtt egy kis leánka. És az, látván a nemesembert, megijede tőle, és befutamék az udvarba az anyjához, hol az ünőt fej vala, és kiáltván mondá: „Anya, anya, ihol jő a nemesember, a mi urunk!” Felelé az anyja: „Ördög vigye el a vérszopó kegyetlen árolót! Talám valami dögöt érzett valahol, és arra jő a bírságra!” Hallván azt az hispán, mondá a nemesembernek: „Hallod-é, mit mond a szegény asszony?” Felelé a nemesember: „Hallom, de nem szüve szerént mondja, hanem csak pokocsából. Ki tudja, miért búsult meg ez agebné?” Felelé az hispán: „Bizony nem pokocsából mondja, hanem szüve szerént ajánla tégedet énnékem. Ez okaért enyim vagy, és elviszlek.” És megragadá az üstekét, és ki kezdé emelíteni a nyeregből. És mondá: „Mit csinálsz, áruló? Nem tudod-é, hogy nemesember vagyok? Nem tudod-é, min maradsz a dekrétom szerént, miérthogy nemesembert mersz fogni?” Felelé az hispán: „Nem gondolok a te dekrétomoddal és ítílímestereddel; más dekrétoma vagyon annak, aki elejbe én viszlek, kinek én poroszlója vagyok.” Mondá a nemesember: „Jaj, ha még csak egyszer láthatnám az szép veres karmazsin saruba kopogó nemes hölgyemet! Jaj, ha csak egyszer apolhatnám meg.” Felelé az hispán: „Ne bánkódjál! Utána vagyon társom: majd melléd hozza! Együtt ültek a feredébe, a kénköves tüzes tóba.” Mondá a nemesember: „Megelégödném feleségemmel egy feredőkáddal; minek való egy egész tó?” Felelé az hispán: „Minek a tó? Még az is kicsin immár! Mert ennyi sok urakat, nemeseket, kegyetleneket, hamisakat, vérszopókat, dúló-fosztókat hordottam társaim¬mal belé, hogy majd nem fér több beléje. Bizony, kik még hátravannak a földen nemesek, minékünk nagy munkát szöreznek, mert a tót nagyobban kell ásnunk, hogy azok is bele¬férjenek. Miérthogy a nagymester erősen prédikáltatja nékik a szent evangéliomot, de mint látjuk, egyik fülén bemegyen, a másikon ki, és senki nem tér a mi utunkból penitenciára, noha jól tudják, hogy a hamis, kegyetlen nagyurakat és több nemeseket mind elhordottuk. Ez a jele, hogy mind a többit is a kénköves tüzes tóba kell hordanunk.” Mondá a nemesember: „Vaj bolondságom, mit műveltél? Ám hallám, hogy mondják vala a prédikátorok, hogy pokol vagyon, és hogy az Isten megítíli a hamisságot és kegyetlenséget; de én nem hittem. Azt gondolám, hogy csak a szegény prédikátorok gondolták volna afféle beszédöket.” És mondá az hispánnak: „Hadd tekéntsek hátra; mert valaki jő utánunk.” Mondá az hispán: „Bezzek jőnek; mert ez az út soha nem üres.” Mondá a nemesember: „Malomtaligát látok, és valami emberek vannak rajta; de undok, rettenetes lovat látok, aki vonssza; lám, fekete, tüzes szájú és szömű sárkány; bezzek rettenetes taligás ül rajta. Ám két férfiú is és egy asszonyi ember vagyon a taligába.” Mondá az hispán: „Ez a társom, kiről emléközém ennek előtte. Nem ismered-é ezeket a taligában?” Mondá a nemesember: „Ím, mind a kettő nemesember, és mindenik szomszédom vala a világba: Bezzek sokáig pörlöttünk egymással.” És megszólítván őket, mondá: „Hojsz ide, hojsz! Lám egyszer vége lehetett a sok perpatvarnak.” Felelének azok: „Jaj, vége vagyon, szánja az Isten. Nem látod-é, ki ül itt köztünk?” Mondá: „Kicsoda? Nem ismerhetem, mert elrejtőzik előttem. Ah, te vagy-é, ídes Kata asszony, én ídes hölgyem?” Mondá az hispán: „Nemcsak te hölgyed volt, hanem mindezek ketten élték ez világban. Azért ültötték őtet közikbe a taligában.” Mondá a nemesember: „Bezzek ördegi dolog ez!” Felelé az hispán: „Ugyan is nem angyali!” Mondá a nemesember: „Jaj, ki nagy temérdek, fekete, sűrő, lángos füstét látok amott messze: Lám, az égig ér fel! Micsoda az?” Felelé az hispán: „Ott vagyon a kegyetlen nemeseknek föredéjek.” Mondá a nemesember: „Jaj, vesztünk, odavissz-é?” Mondá az hispán: „Bezzek oda, mert a nagy Mester kezdetben készítötte azt a feredőt minékünk és tünéktek hamisaknak és kegyetleneknek.” És mondá az hispán a taligásnak: „Elfáradott a karom, eluntam hordozni e kegyetlen latrot. Vedd fel a taligában.” És a taligában ültöté. És a taligás elrándula vélek. Mikoron még távoly volnának a rettenetes tüzes füsttől, meg kezdék hallani a nagy kiáltást, ordítást, panaszolkodást, sírást, jajgatást mindazoknak, kiket feresztnek vala a kénköves tüzes tóban. És monda amaz hispános nemesember: „Uraim! Bizony nem truffa ez! Bizony erről e rettenetes feredőről szólt az Isten fia, mikoron az evangéliomba azt mondotta: Vessétek ki a külső setétségbe; ott lészen sírás, jajgatás és fogoknak csikorgatása. Jaj minékünk, bolondoknak, hogy szót nem fogadtunk a jámbor prédikátoroknak! Ó, esztelen emberek! Jobb volna, ha soha nem születtettünk volna!” És mondá az Kató asszony: „Lám, oly álnakok és patvarosok valátok az világban; lám, mindjárást a sok perlődésben excepciót találtok vala, és haladást a pörbe. Ezt e rettenetes ügyünket vegyétek apellációra, és addig, még kérdére megyen a dolog, talám valami módot találhattok a megszabadulásunknak.” És szóla a nemesember az hispánnak: „Nagyságos urunk, kegyelmes urunk, légy kegyelmes hozzánk! Találj módot hozzá, hogy vissza vihess: mindörökké te szolgáid leszünk. Minden jószágunkat és marhánkat néked adjuk. Bár ugyan örökké szánts rajtunk, csak ments meg e rettenetes föredőtől!” Felelé az hispán: „Tarde fabulare! Oda vagyon ez: elköltötek arról! Ahol jó urunk!” Mondá a nemesember: „Ah, ah! Lám, emberi szöm rettenetesb állatot nem látott soha! Lám, nincsen ennyi légy a széles világban, mennyi rút és ondok szolgái vannak ennek. Kicsoda ez?” Felelé az hispán: „Ez a Sátán, kit Lucipernek nevezik. Ez a mi királyunk.” És elejbe méne az hispán, és térdet-főt hajtván, mondá: „Felséges uram! Ihol vannak te szolgáid: ennél többet nem hozhatánk most, de majd többet hoznak a te felséged szolgái. A nagy Mester váltig prédikáltatja az evangéliomot nékik; de semmit nem gondolnak véle, hanem eljárnak az ő dolgokban, és erősen készülnek ide a feredében.” Mondá Luciper a kegyetlen nemeseknek: „Bene veneritis, Domini! Jó szerencsével, jámbor hív szolgáim! Igen szennyesek vagytok, de kész a feredő.” És mondá: „Bolondul cseleködtél, te hispán! Miért hoztad el az asszonembert? Szép kurva volt ez; még sok hasznot tött volna ez minékünk, és sokat csalt volna cifrázásával a feredőbe.” Felelé az hispán: „Felséges uram, megéri véle, mert sok latrai vannak még hátra. És ugyan sok társai vannak hátra az világban, szebbek és cifrásobbak ennél. Azok eleget ingerlenek felségödnek szolgálatjára. Sőt nemcsak a nemesek közett, hanem minden városokban: holott efféle cifrázással és felségödnek szolgálat¬jába majd meggyőzik még a nemeseket is.” Felelé a Luciper: „Doborsa! Jól vagyon. No, vigyétek a latrokat a föredőbe; tü kedig kisiessetek ismeg az világba! Mert kétséges vagyok a nagy Mesternek fiához. Mert müvelhogy igen sieti a széles világban megprédikáltatni az ő evangéliomát, félek, hogy véget tészen az világi dologban, és eljő ítílni az elevenek és holtakat. Siessetek ez okaért véle, mert mikor hámlik a hárs, akkor kell őtet hántani. Hordjatok ide bőven bennek, ugyan ama kevérökben is hozzatok!” Felelé az hispán: „Felséges uram! Annyéra hordottuk immár őket, hogy a kövérekben és nagyságosokban nemigen sok vagyon hátra. Hiszem, felséged jó néven vészi az egregiusokat is elegy csepkékkel.” Mondá Luciper: „Nem gondolok véle, csak hogy bőven hordjatok, és hogy a tó megtöljék!”


ÉRTELME

Ennek e fabulának sem szükség igen hosszú értelmet megjegyeznünk. Mert minden ember jól veheti eszébe, hogy inti e fabula az urakat, nemes népöket és kazdagokat, hogy kegyetlenek ne legyenek a szegényekhöz, és semmi törvéntelenséget ne műveljenek rajtok. Mert a szegények megkeserödnek és megbúsulnak a nyomorúságokban és fohászkodnak az Úristenhöz. És az Úristen meghallgatja fohászkodásokat, és megbüntöti a kegyetleneket az ő törvéntelenségökért és nyomorgatásokért. Mert ő maga azt mondja a Mózes által: Meg ne bántsátok és ne szomo¬rít¬sátok az özvegyeket és árvákat! Mert ha megbántandjátok őket, ottan kiáltnak énhozzám, és én kegyelmes Isten vagyok, és hamar meghallgatom a szegényeknek kiáltását. Megverlek tüteket. A tü feleségtök özveggyé és gyermöktek árvákká lesznek. De mindez kevés volna, ha a dolog csak ebben megmaradna. De Szent Pál azt mondja, hogy egy kegyetlen ragadazónak sincsen az Istennek országában része.

SZÁZADIK FABULA

Egy pacsirtáról és annak fiairól

Egy pacsirta fészket raka a szántófölden való búzában. És midőn monyait ülte volna és fiait kiköltötte volna, mondá az ő fiainak: „Eszesek legyetek, és a búzából ki ne menjetek! Maradjatok a fészökben, méglen jó szárnyasok lesztek! Én önnetek hordok. De addig, még én nem leszek jelen, vigyázzatok, és hallgassatok reá, ha valaki valamit itt a búza mellett szóland, hogy meg tudjátok énnékem mondani.” És mikoron a pacsirta elment volna, eljöve a búzának az ura az ő küsebbik fiával. És megállván a búza mellett, mondá az ő fiának: „Jó fiacskám! Látod-é, hogy megért a búza, és hogy idő azt aratni. Ez okaért még ma elmenj, és megszólítsad a mi barátinkat, és hídd el őket, holnap reggel eljőjenek sarlókkal, és megarassák a búzát.” És azt mondván, hazafelé indula. Eljővén a pacsirta az ő fiaihoz, megkérdé őket, ha valakitől valamit hallottanak volna. És mondának a fiai: „Ó, ídesanyám! Igen megijödtünk vala, mert idejött vala a gazda egy fiával, és meghagyá néki, hogy holnapra elhíja az ő barátit a búzát learatni. Ez okaért siess, ídesanyánk, vígy minket innég máshová, mert igen félünk.” Mondá a pacsirta: „Jó fiaim, ne féljetek! Ha a gazda az aratást bízta az ő barátira: nyilván meghiggyétek, hogy holnap nem lészen semmi benne. Nem szükség ez okaért, hogy elvigyelek ma innég.” Másodnap ismeg elméne a pacsirta, hogy önniek hozna fiainak. És igen reggel jőve a búza mellé a búzának az ura; és mind elvárá barátit a búzaaratásra, míglen immár a nap igen meghevült vala. De ímé, senki nem jöve. Monda ez okaért a gazda az ő fiának: „Nem tudom, mit csinálnak az barátim, hogy nem jőnek aratni, el kezdnek ezek engemet késtötni. Ez okaért menj el, jó fiam, és hídd reggelre a mi rokoninkat, hogy eljőjenek aratni, mert igen megért a búza.” És hazafelé indula. Mikoron a pacsirta fiaihoz jött volna, megmondák reszkötve az anyjoknak, hogy a gazda ott volt volna, és ekképpen parancsolt volna fiának, hogy reggelre a rokonságit híná el az aratóba. Mondá a pacsirta: „Ne féljetek, jó fiaim! Semmi nem kél benne: ezúttal is elmúlik az idő hejába.” És másodnap jó reggel ismeg eljöve a gazda, és erősen várá az ő rokonságit az aratásra. De senki nem jöve affelé. Mondá ez okaért a gazda: „Jó fiam! Látod, hogy nincsen hívség sem barátinkban, sem rokonságinkban: minden süketségre vészik a dolgot. Ez okaért ne együnk más ember szájával, hanem mi magunk kezdjünk és nyúljunk hozzá. Hozz holnap két sarlót, egyiket énnékem, a másikat tenéked, és mi magunk learassuk a búzát, hogy ide ne vesszen.” És ezt mondván, hazamenének. Mikoron a pacsirta hazajött volna, nagy félelemmel megmondák a fiai, amit mondott vala a gazda. És felele az anyjok, és mondá: „Jó fiaim, ezt immár ne vegyük süketségre: immár szükség elmennünk, mert immár a gazda dolga előmegyen, miérthogy ő maga hozzányúl.” És felvévé fiait, és elvivé onnég más helyre. Másodnap kedig eljöve a gazda az ő fiával, és az aratáshoz kezdvén, szépen levévék a búzát, és kévékben kötvén kalangyába rakák azt a szántófölden. És mondá a pacsirta az ő fiainak: „Látjátok-é, jó fiaim, hogy szükség volt eljőnünk onnég? Lám, mondám, hogy mihelt a gazda ő maga hozzákezd, ottan előmegyen a dolog.”


ÉRTELME

E fabula előszer azt jelenti, melly igen véltán találtatik egy hív barátja avagy rokonsága embernek az emberek közett. Azért szokták közbeszédben mondani: Mikor barátja kell embernek szükségére, akkor ötven fér egy fontos mértékre. Annak utána arra tanít e fabula, hogy ki-ki mind ő maga lásson dolgához, és másra ne bízza, mert ottan megcsalatkozik. Másnak nem fáj a te károd. Bizony nem gondol véle, mert nem övé. Ez okaért, ha ünőd a sárba dől, te magad fogd a farkát, és erősen emeljed! Mert ha te magad hozzá nem nyúlsz, kétség nélkül odahal a sárba. Ha ez okaért a gazda azt akarja, hogy jó előmente legyen az ő dolgának, tehát szükség, hogy ő maga legyen a szolga, és az asszony ő maga legyen a szolgálóleány. Ezért mondották a régiek: Micsodától hízik igen a ló? Feleltenek: A családos embernek szömétől, azaz, ha ő maga látja szünetlen, mint bánnak a szolgák a lovokkal. Mert ha a gazda ő maga nem lát hozzá, csakhamar olyan leszen, hogy minden oldala csontját megszámlálhatnád. Ismeg: mitől zsírodik igen a szántóföld? Feleltenek: A ganétól, melyet a gazda sarujával reája viszen. Evvel azt jelentötték, hogy ha a gazda gyakorta a szántóföldre megyen, és hozzálát, miképpen a béresek szántnak, mint vetik be a földet, és mint boronálják be, tehát nyilván jó gabonája lészen.


A FABULÁK KÖNYVÉNEK VÉGE


SZÓMAGYARÁZATOK


AGEB - vén kutya (szitkozódás)

AGLEMUS - vén magatehetetlen

ÁLFURK - fortély, ravaszság

ALÍT - vél, gondol

APOL - csókol

APELLÁCIÓ - megszólítás, hivatkozás, fellebbezés

APPREHENDIT ASTUTOS IN ASTUTIA SUA - Az álnokokat saját álnokságukban fogja meg

ÁRTÁN, ÁRTÁNY - herélt sertés

ÁSZKOK - a hordók alá fektetett talpfák

ASZÚ FA - száraz fa

AZ TOTT - az tény, az biztos


BACCALARIUS (helyesen: baccalaurus) - tudományos fokozat a régi egyetemeken

BARTOSON - ravaszul, alattomban, sunyin

BEKAKOCSOLA - benéze

BÉLLETT - kétszínű

BENEDICERE - dicsérni, megáldani

BENE VERITIS, DOMINI! - Adj’ isten, urak!

BEOROZKODIK - belopakodik

BERBETÉL - hadarva mond, szajkózik

BIRÉTOM - papi sapka

BIZELNI - bűzölni, szagolni

BOJTORJA - bojtorján, bozót, csalit

BRASZLAI - boroszlói


CAPRAK - cafrang, cifraság, sallang

CATO - Marcus Porcius Cato (i. e. 234-149) római író, hadvezér, politikus. A Karthágó elleni háború híve, Hispánia meghódítója és helytartója. Mezőgazdasági szakkönyvei a latin próza legrégebbi emlékei közé tartoznak. A verses mondásaiból összeállított gyűjteményt egészen a 17. századig iskolai olvasmányként használták

CIBERE - savanyú böjti leves

CINADOFF - finom gyolcs

CONFIRMÁL - megerősít

CONFUSIO - zavar, rendetlenség

CO TOVA - takarodj tova, menj el!


CSAPÓ - posztóványoló mester

CSÁVA - lúg, bőrt puhító áztatólé

CSEPKE - apró

CSERE - cserje

CSÖRC, CSÖRSZ - csősz, őr

CSUSSZOLÁS - feldörzsölés

CSŰRBÁLVÁNY - takarmányraktározó épület tartóoszlopa


DÁVID - bibliai szereplő, a filiszteusok elleni háborúban megölte Góliátot. Előbb Júda, majd Izrael királya lett, a hagyomány neki tulajdonítja a bibliai 150 zsoltárnak mintegy felét 

DECRETUM - rendelet, törvénykönyv

DEFFENTŐ - szúró, döfő

DE FIDE EXERCITATA OPUS EST - A hit gyakorlásából lesz a mű

DERECKEL - üt, ver

DEUS SUPERBIS RESISTIT - Isten ellenáll a gőgösöknek

DICATIS MELIORA! - Mondjátok jobban!

DOBORSA - jól van (szláv: dobrse, dobrsi)

DÖLLYESÉG - dölyfösség

DÚSOK - gazdagok


ÉBER PÁL - Paul Eber wittenbergi teológus, Melanchthon vitapartnere

EGREGIUS - jeles, kiváló, nemes

EGYBEFÉR - egyetért

EGY FALKÁIG - egy ideig

EGYÜLT - nyomban, azonnal

ELHISZI MAGÁT - elbízza magát

EME DISZNÓ - emse, koca, nőstény

ENCEBENCE - haszontalanság, csecsebecse

ESZTEN - (ösztön, ösztök) állatok hajtására szolgáló vasvégű bot

ESZTERÁG, ESZTRÁG - gólya

ET FORMICA SUAM HABET IRAM - A hangya is haragra gerjedhet

EVETSÉG - genny

EXCEPTIO - kivétel, óvás, ellenvetés


FANDORLI - fondorkodik

FARMENTRING (helyesen: farmatring) - lószerszámnak farokra hurkolódó szíja

FELCEPPEKÉZÉK - összeszedte magát

FINCOL - szól

FlSTULA DULCE CANIT, VOLUCREM DUM DECIPIT ANCEPS - Addig szól szépen a síp, amíg be nem csapta a mohó madarat

FONDÁL - alapít

FORBOTLANI - megtorolni, bosszút állni

FRÁTER GYÖRGY - Martinuzzi György (1482-1551) bíboros érsek, Erdély kormányzója. Szapolyai János halála után a gyermek János Zsigmond nevében irányította a fejedelemség politikáját, míg 1551-ben, alvinci kastélyában, Castaldo császári tábornok meg nem gyilkoltatta

FUAK - vadkacsa

FÚÓ - fújtató

FURTUM ET RAPINA IN DOMIBUS VESTRIS - Lopás és fosztogatás a ti házaitokban 

FÜRHÁLÓ - fürjháló


GARDIÁN - gvárdián, ferences kolostor főnöke

GEDELECSKE - gödölye, kecskegida

GENEROSI EQUI NON CURANT LATRATUS CANEM - Nemes lovak nem törődnek a kutyaugatással

GIRA - középkorban használatos fémpénz

GÖMBÖLÉG - gömbölyű

GRITTI - velencei származású kalandor, a köztársaság konstantinápolyi titkosügynöke. 1528-tól Szapolyai János portai követe. A szultán 1530-ban Magyarország kormányzójává nevezte ki, ezt követően szembefordult Szapolyaival, akinek hívei végül a Medgyesre menekült Grittit elfogták és kivégezték

GROBIÁNSÁG - gorombaság, faragatlanság

GUGOL - gúnyol, csúfol


GYAKJA - szúrja, döfi

GYÁSZOL - jászol

GYÉG - jég


HAMMÁRA - hamvára

HÁMOS (HAMUS) - bőrkikészítéshez használt lúg

HÁRZSÁL - vetekedik, lovagi tornán vesz részt, bajt vív

HÁRZSÁLÓPIAC - bajvívótér

HÉSS - hős, ifjú

HESHUSIUS - Hesshusius, német evangélikus teológus, a lutheri tételek egyik leghevesebb védelmezője, Melanchthon vitapartnere

HIPOKRTTA - álszent, képmutató

HISPÁN - ispán, gazdatiszt

HÓGYAGAZZ - kerülgess, tétovázz

HOMO HOMINI DEUS - Az ember embernek istene

HOMO HOMINI LUPUS - Az ember embernek farkasa

HONORES MUTANT MORES - A tisztség megváltoztatja az erkölcsöt

HOPORTOS - feltört, túros


IGNORANTIA AUDACIAM GINGNIT AC TEMERITATEM AT SCIENTIA CUNCTA¬TIO¬NEM - A tudatlanság vakmerőséget és merészséget szül, a tudás pedig habozást 

ILLÁRA VEVÉ - elillan

ISZTRÁG - eszterág, gólya

ITEM: NUX, ASINUS, MULIER, FAMILIA NON FACIUNT FRUCTUM NISI VAPULENT - A diófa, a szamár, az asszony és a cselédség nem terem gyümölcsöt, csupán veréssel


JANÁNT - gyanánt

JARGAL - nyargal

JARLÓ - gyarló

JÁSZRUHA - gyászruha

JOBB APÁD - öregapád

JUPITER - az antik római mitológiában az ég főistene, a mennydörgés atyja


KABALA - kanca

KALANDOS - társaság

KALANGYA - kévékből rakott kereszt

KAMOKA - kamuka, teveszőr kelme

KANKÓ - kampó, horog; nemi betegség. Heltainál káromló, becsmérlő szó

KANKÓ KÉNCSTARTÓ BARÁT - vő. Fráter György

KANKORIK - vashorog a kútgém végén

KAPUCIOM - kapucni, csuklya

KAPORCSKODNI - ágaskodni

KAPTA - kaptafa

KARMAZSIN - vörös szín, vörös színű ruhaanyag

KEDIG - pedig

KÉPE - hajítórúd, szúrószerszám

KÉPÍRÓ - festő

KINTORNÁLÁS - verklizés, hangoskodás (itt: riogatás)

KIÖTLETT - kiáradt, kiömlött

KÓBORLÓ - zsákmányoló, kapzsi

KOPOGÓ - utalás a cifrán felöltözött asszony kopogós sarkú cipőjére

KOPORIT - kuporgat, kaparint, szerez

KÓST - eleség, zsákmány, takarmány

KOSSZOGÁS - fáradozás


LANTORNA - marhahólyagból készített, áttetsző hártya

LEVEGÉS - libegős

LOT - lat, régi súlymérték

LUPESCO - kis farkas, farkasfi


MAGA - de, noha

MAGISTRATUS VIRUM MONSTRAT - A hivatal próbálja ki a férfit

MALO NODO, MALUS QUERENDUS EST CUNEUS - A rossz görcsös fához rossz éket kell keresni 

MARCANA - marcona, harcias, vad, kegyetlen 

MÁTYÁS KIRÁLY, MÁTYÁS KOVÁCS - a középkorban kedvelt, divatos magyar szólás¬mondás. Eszerint noha a király és a kovács egyaránt a Mátyás nevet viseli, azért - a látszólagos egyenlőség ellenére - mégis nagy különbség van a kettő között. Heltai 15. fabulája ebben az értelemben idézi a mondást 

MEGBÚDULSZ - megzavarodsz 

MEGHARSOGNI - felhasadni, kihasadni 

MEGKESERÜL - megsajnál, megszán 

MEGSPERKÖL - megspékel, megtűzdel 

MEGSZARDOD - bemocskolod, összepiszkolod 

MEGUTÁL - megvet

MEGYÜNK? - mit tegyünk?

MELANTHON - Philip Melanchthon (1497-1560) wittenbergi evangélikus teológus, Luther munkatársa, a reformáció eszméinek egyik legnagyobb hatású terjesztője. A kortársak Németország tanítójának (Praeceptor Germaniae) nevezték kiemelkedő dogmatikai tudása és a három szent nyelvben (latin, görög, héber) való jártassága miatt

MÉNA - manna, áldás, ajándék

MENNYEKÖZE - menyegző, lakodalom

MESTERGÖSSE - gyalázza

METSZESZ? - mit teszel?

MINEM - avagy, hiszen nem, elvégre

MONY - tojás

MORÁL - mórál, gőgösen sétál, mesterkélten viselkedik


NÁM - lám

NÓDÍT - nógat, int

NON DISCEDET MALUM A DOMO INGRATI - A rossz nem távozik a hálátlan házából

NON EST PAX IMPIIS - Nincs béke a gonoszok számára

NYÁS - nyárs


OBSEQUIUM AMICOS, VERITAS ODIUM PARIT - Az alkalmazkodás barátokat, az igazmondás ellenségeket szül

ONDOK - undok, gyalázatos

ORA ET SEDULO LABORA: ET SIC HABEBIS MULTA BONA - Imádkozzál és serényen dolgozzál, és javaidban gyarapodni fogsz

ORÁCIÓ - beszéd, szónoklat

ORV - tolvaj


ÖLYÜ - ölyv


PAMPOLÓDIK - kötekedik, heccelődik

PARACSKÓ - vadászkutya

PAUPER UBIQUE IACET - A szegény ember mindenütt tehetetlen

PECSENÉS SZEM - vörös, dagadt szem

PENITENCIA (PÖNITENCIA) - bűnbánat, vezeklés

PERENTEL, PERENTÖLKE - hitvány, értéktelen ember

PESTI PÓR - beste, bitang pór

PHILOMELE, PHILOMENE - fülemüle

PINT - régi űrmérték, kb. másfél liter

PIPPERES - fűszeres

POKOCSÁL - tréfál

POSSZOGÁS - szellentés

PRIVILEGIOM - kiváltság, előjog

PUPPENEVER - denevér


QUID HABES, QUOD NON ACCEPISTI? - Mid van, amit nem kaptál? (Azaz: mindenedet kaptál)

QUI FACILE CREDIT, FACILE DECIPITUR - Aki könnyen hisz, könnyen csalódik


RABATÁS ÉLET - dolgos, munkás élet

REÁKAPORCSKÁLVÁN - reákapaszkodván

RENOVAMINI SPIRITU MENTIS VESTRAE ET INDUITE NOVUM HOMINEM - Újuljatok meg a ti elmétekben a lélek által, és öltsétek fel az új embert

RETTES - retkes

REVES - korhadt


SAEPE LOQUUTUM POENITUIT, TACUISSE NUNQUAM - A beszédet gyakran megbánták, a hallgatást soha

SALAMON - Dávid fia, Izrael királya (kb. i. e. 955-915), aki bölcs mondásairól lett híres

SALOMON (SALAMON) ZSÍRJA - okosság, ész

SÁLPOLKODÁS - sápítozás, panaszkodás

SLÓGOS - islóggal, fémpikkely díszítéssel kirakott

SOHAJT - sajt

SÖRPÖNE - serpenyő, lábas

SULYOK - döngölésre használt nehezék, bunkó. Régen mosáskor a ruha verésére használták


SZATIN - kiskutya

SZEKCSŐ - szöcske

SZENTENCIA - ítélet, kinyilvánítás

SZIÚS - szívós

SZÖMÉREM DOLOG - szégyenletes dolog

SZURDÉK - sőtet sarok, zug, búvóhely

SZUSZÉK - gabona vagy liszt tárolására szolgáló nagyobb láda, tartály

SZÜLDISZNÓ - sündisznó


TABIT - könnyű selyemféle szövet

TAFOTA - taft, selyem

TANISZTRA - tarisznya

TARDE FABULARE! - Kései beszéd, hiábavaló mentegetőzés!

TETEM - csont

TIMPOLOM - templom

TIRANNIS - zsarnokság

TIRANNOS, TIRANNUS - zsamok

TRUFA - tréfa, játék

TURBA - tüsző, tarsoly, batyu

TURBOKOLNI - kavarni

TÚROS - feltört


URKOZ - büntet


ÜSZŐ - még nem borjazott, fiatal tehén


VADIT QUOMODO VADIT - Megy, ahova megy

VAJKI - vajmi

VÁSZ - madárijesztő, csontváz

VECSERNYE - esti ájtatosság, vacsora

VERITAS - igazság

VE SZÉGYEN! - Be szégyen!

VE TIBI QUI PRAEDARIS: QUIA PRAEDABERIS! - Jaj neked, ki fosztogatsz, mert téged is kifosztanak!

VÉLTA - vélte, véletlenül, ritkán

VIGYOR - vigyorgó, szenilis, elaggott (gúnyszó)

VIZSLA - éber, fürkésző


ZEMES - irha, bőr, bunda


ZSIBSÁGOT - gazságot

ZSUBICA - női kiskabát, suba

[[Kategória:Irodalom]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Danton halála</title>
    <id>282</id>
    <revision>
      <id>4761</id>
      <timestamp>2006-08-29T17:46:41Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>{{fej}}</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     = Georg Büchner
| cím        = Danton halála
| szakasz    =
| előző      =
| következő  =
| megjegyzés =
}}

{| {{sztdr}}
| width=50% |
:Georg Büchner
:Danton halála
:Fordította: Kosztolányi Dezső
| 
:Georg Büchner
:Dantons Tod
:Ein Drama
|-
| SZEMÉLYEK 
: GEORGES DANTON
: LEGENDRE
: CAMILLE DESMOULINS
: HÉRAULT-SÉCHELLES
: LACROIX
: PHILIPPEAU
: FABRE D'ÉGLANTINE
: MERCIER
: THOMAS PAYNE -   képviselők
:
: &amp;nbsp;
: ROBESPIERRE
: SAINT-JUST
: BARÉRE
: COLLOT D'HERBOIS
: BILLAUD-VARENNES -  a Jóléti Bizottság tagjai
: &amp;nbsp;
: CHAUMETTE, a községtanács feje
: DILLON, tábornok
: FOUQUIER-TINVILLE, közvádló
:
: &amp;nbsp;
: AMAR 
: VOULAND - a Közbiztonsági Bizottság tagjai
: 
: &amp;nbsp;
: HERMANN
: DUMAS - a Forradalmi Törvényszék elnökei
: &amp;nbsp;
: PARIS, Danton barátja
: SIMON, súgó
: LAFLOTTE
: JÚLIA, Danton felesége
: LUCILE, Camille Desmoulins felesége
: &amp;nbsp;
: ROSALIE
: ADELAIDE 
: MARION -  kis nők
: &amp;nbsp;
:Férfiak, asszonyok, kis nők, képviselők, hóhér stb.
:Népség, katonaság. 
|
Personen
:Deputierte des Nationalkonvents:
:  Georg Danton
:  Legendre
:  Camille Desmoulins
:  Hérault-Séchelles
:  Lacroix
:  Philippeau
:  Fabre d'Eglantine
:  Mercier
:  Thomas Payne
:Mitglieder des Wohlfahrtsausschusses:
:  Robespierre
:  St. Just
:  Barère
:  Collot d'Herbois
:  Billaud-Varennes
:Chaumette, Prokurator des Gemeinderats
:Dillon, ein General
:Fouquier-Tinville, öffentlicher Ankläger
:Amar und Vouland, Mitglieder des Sicherheitsausschusses
:Herman und Dumas, Präsidenten des Revolutionstribunales
:Paris, ein Freund Dantons
:Simon, Souffleur
:Weib Simons
:Laflotte
:Julie, Dantons Gattin
:Lucile, Gattin des Camille Desmoulins
:Rosalie, Adelaide und Marion, Grisetten
:Damen am Spieltisch, Herren und Damen sowie junger Herr und Eugenie
:auf einer Promenade, Bürger, Bürgersoldaten, Lyoner und andere
:Deputierte, Jakobiner, Präsidenten des Jakobinerklubs und des
:Nationalkonvents, Schließer, Henker und Fuhrleute, Männer und Weiber
:aus dem Volk, Grisetten, Bänkelsänger, Bettler usw.
|-
|}

==ELSŐ FELVONÁS==
=== 1. szín ===
{| {{sztdr}}
|width=50% |&lt;br&gt; &lt;br&gt;''Hérault-Séchelles néhány hölggyel kártyázik a kártyaasztalnál.'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Tőlük valamivel távolabb Júlia, lábainál Danton egy zsámolyon ül''
|&lt;br&gt; &lt;br&gt;''Hérault-Séchelles, einige Damen am Spieltisch.''' Danton, Julie etwas weiter weg, Danton auf einem Schemel zu den Füßen von Julie.''
|-
|''' DANTON'''
:Nézd ezt a csinos dámát, milyen ügyesen forgatja a kártyát. Ehhez ért. Azt mondják, az urának mindig a szívet játssza ki, de a többi férfinak a kárót. Tiértetek még a hazugságba is bele tudnánk szeretni. &lt;br&gt;
|'''Danton.'''
:&lt;br&gt;Sieh die hübsche Dame, wie artig sie die Karten dreht! Ja wahrhaftig, sie versteht's; man sagt, sie halte ihrem Manne immer das coeur und anderen Leuten das carreau hin. - Ihr könntet einen noch in die Lüge verliebt machen. &lt;br&gt;
|-
|''' JÚLIA'''
:Hiszel bennem?
|'''Julie.'''
:&lt;br&gt;Glaubst du an mich?
|-
|''' DANTON'''
:Mit tudom én. Édeskeveset tudunk egymásról. A bőrünk vastag, nyújtogatjuk egymás felé a kezünket, de hiába, csak a durva bőrt kaparjuk le egymásról. Egyedül vagyunk. &lt;br&gt;
|'''Danton.'''
:&lt;br&gt;Was weiß ich! Wir wissen wenig voneinander. Wir sind Dickhäuter, wir strecken die Hände nacheinander aus, aber es ist vergebliche Mühe, wir reiben nur das grobe Leder aneinander ab - wir sind sehr einsam. &lt;br&gt;
|-
|''' JÚLIA'''
:Te ismersz engem, Danton. &lt;br&gt;
|'''Julie.'''
:&lt;br&gt;Du kennst mich, Danton. &lt;br&gt;
|-
|''' DANTON'''
:Igen, amennyire ismerni lehet valakit. Fekete szemed van, bodros hajad, az arcod fehér, s egyre azt mondod nekem: &quot;édes Georges-om&quot;, de &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Júlia homlokára és szemére mutat'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;itt, itt, mi van emögött? Eh, durvák a mi érzékeink. Egymást ismerni? Ha talán feltörhetnők koponyánk falát, s gondolatainkat agysejtjeinknél fogva cibálhatnánk ki. &lt;br&gt;
|'''Danton.'''
:&lt;br&gt;Ja, was man so kennen heißt. Du hast dunkle Augen und lockiges Haar und einen feinen Teint und sagst immer zu mir: lieber Georg! Aber &lt;br&gt; &lt;br&gt;''er deutet ihr auf Stirn und Augen'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;da, da, was liegt hinter dem? Geh, wir haben grobe Sinne. Einander kennen? Wir müßten uns die Schädeldecken aufbrechen und die Gedanken einander aus den Hirnfasern zerren. -
|-
|''' EGY HÖLGY'''
:''Hérault-hoz'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Mit művel az ujjaival?
|'''Eine Dame '''&lt;br&gt; &lt;br&gt;''zu Hérault''.
:&lt;br&gt;Was haben Sie nur mit Ihren Fingern vor?
|-
|''' HÉRAULT'''
:Semmit. &lt;br&gt;
|'''Hérault.'''
:&lt;br&gt;Nichts!
|-
|''' HÖLGY'''
:Ne szorítsa úgy a hüvelykujját, tűrhetetlen látvány. &lt;br&gt;
|'''Dame.'''
:&lt;br&gt;Schlagen Sie den Daumen nicht so ein, es ist nicht zum Ansehn!
|-
|''' HÉRAULT'''
:Nézze csak, milyen sajátságos alakzat. &lt;br&gt;
|'''Hérault.'''
:&lt;br&gt;Sehn Sie nur, das Ding hat eine ganz eigne Physiognomie. -
|-
|''' DANTON'''
:Júliám, úgy szeretlek téged, mint a sírt. &lt;br&gt;
|'''Danton.'''
:&lt;br&gt;Nein, Julie, ich liebe dich wie das Grab. &lt;br&gt;
|-
|''' JÚLIA'''
:''elfordul'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Ó!
|'''Julie '''&lt;br&gt; &lt;br&gt;''sich abwendend''.
:&lt;br&gt;Oh!
|-
|''' DANTON'''
:Hát nézd csak, azt mondják, a sírban nyugalom van, s nyugalom és sír egyet jelent. Ha ez igaz, úgy az öledben is már a föld alatt fekszem. Te édes sír, ajkad lélekharang, hangod halotti kongatás, kebled a sírdombom, szíved a koporsóm. &lt;br&gt;
|'''Danton.'''
:&lt;br&gt;Nein, höre! Die Leute sagen, im Grab sei Ruhe, und Grab und Ruhe seien eins. Wenn das ist, lieg ich in deinem Schoß schon unter der Erde. Du süßes Grab, deine Lippen sind Totenglocken, deine Stimme ist mein Grabgeläute, deine Brust mein Grabhügel und dein Herz mein Sarg. -
|-
|''' HÖLGY'''
:Vesztett. &lt;br&gt;
|'''Dame.'''
:&lt;br&gt;Verloren!
|-
|''' HÉRAULT'''
:Szerelmi kaland volt, fizetni kell érte, mint mindenért. &lt;br&gt;
|'''Hérault.'''
:&lt;br&gt;Das war ein verliebtes Abenteuer, es kostet Geld wie alle andern. &lt;br&gt;
|-
|''' HÖLGY'''
:De maga csak az ujjaival vallott szerelmet, akár egy süketnéma. &lt;br&gt;
|'''Dame.'''
:&lt;br&gt;Dann haben Sie Ihre Liebeserklärungen, wie ein Taubstummer, mit den Fingern gemacht. &lt;br&gt;
|-
|''' HÉRAULT'''
:Sebaj. Azt mondják, a nők az ilyesmit értik meg legjobban. Egy kártyakirálynővel szeretkeztem, az ujjaim pókká varázsolt hercegek voltak, ön, asszonyom, ön volt a tündér, de a szerelem sehogy se sikerült, a királynő állandóan gyermekágyban feküdt: minden pillanatban egy bubit kapott. Én nem engedném, hogy a lányom ilyesmit játsszék: a figurák és a dámák oly illetlenül hevernek egymás hegyén-hátán, s utána rögtön jönnek a bubik. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Camille Desmoulins és Philippeau belép'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;
|'''Hérault.'''
:&lt;br&gt;Ei, warum nicht? Man will sogar behaupten, gerade die würden am leichtesten verstanden. - Ich zettelte eine Liebschaft mit einer Kartenkönigin an; meine Finger waren in Spinnen verwandelte Prinzen, Sie, Madame, waren die Fee; aber es ging schlecht, die Dame lag immer in den Wochen, jeden Augenblick bekam sie einen Buben. Ich würde meine Tochter dergleichen nicht spielen lassen, die Herren und Damen fallen so unanständig übereinander und die Buben kommen gleich hintennach. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Camille Desmoulins und Philippeau treten ein.''
|-
|''' HÉRAULT'''
:Philippeau, de fancsali az ábrázatod. Kilyukadt talán a vörös sipkád? Ferdén nézett rád Szent Jakab? Esett az eső, amikor nyakaztak? Vagy rossz helyet kaptál a kivégzésnél, és semmit se láttál?
|'''Hérault.'''
:&lt;br&gt;Philippeau, welch trübe Augen! Hast du dir ein Loch in die rote Mütze gerissen? Hat der heilige Jakob ein böses Gesicht gemacht? Hat es während des Guillotinierens geregnet? Oder hast du einen schlechten Platz bekommen und nichts sehen können?
|-
|''' CAMILLE'''
:Te most Szókratészt parodizálod. Tudod, mit kérdezett az isteni Szókratész Alkibiadésztől, mikor egyszer borúsnak és levertnek látta? &quot;Talán elhagytad csatában a pajzsodat? Levertek futásban vagy bajvívásban? Szebben dalolt más, vagy jobban citerázott?&quot; Micsoda klasszikus köztársaságiak! Ezzel szemben a mi guillottine-romantikánk!
|'''Camille.'''
:&lt;br&gt;Du parodierst den Sokrates. Weißt du auch, was der Göttliche den Alcibiades fragte, als er ihn eines Tages finster und niedergeschlagen fand: »Hast du deinen Schild auf dem Schlachtfeld verloren? Bist du im Wettlauf oder im Schwertkampf besiegt worden? Hat ein andrer besser gesungen oder besser die Zither geschlagen?« Welche klassischen Republikaner! Nimm einmal unsere Guillotinenromantik dagegen!
|-
|''' PHILIPPEAU'''
:Ma megint húsz áldozatnak hullott le a feje. Tévedtünk: az hébert-istákat csak azért küldték vérpadra, mert nem elég módszeresen dolgoztak, és talán azért, mert a decemvirek azt hitték, végük, ha csak egy hétig is másoktól jobban félnek, mint őtőlük. &lt;br&gt;
|'''Philippeau.'''
:&lt;br&gt;Heute sind wieder zwanzig Opfer gefallen. Wir waren im Irrtum, man hat die Hebertisten nur aufs Schafott geschickt, weil sie nicht systematisch genug verfuhren, vielleicht auch, weil die Dezemvirn sich verloren glaubten, wenn es nur eine Woche Männer gegeben hätte, die man mehr fürchtete als sie. &lt;br&gt;
|-
|''' HÉRAULT'''
:Legszívesebben özönvíz előtti alakokat csinálnának belőlünk. Saint-Just nem bánná, ha négykézláb másznánk azért, hogy az arrasi ügyvéd a genfi órásmester szisztémája szerint gyermeksapkákat, iskolapadokat és egy atyaúristent találhasson fel számunkra. &lt;br&gt;
|'''Hérault.'''
:&lt;br&gt;Sie möchten uns zu Antediluvianern machen. St. Just säh' es nicht ungern, wenn wir wieder auf allen vieren kröchen, damit uns der Advokat von Arras nach der Mechanik des Genfer Uhrmachers Fallhütchen, Schulbänke und einen Herrgott erfände. &lt;br&gt;
|-
|''' PHILIPPEAU'''
:E célból nem restellenének néhány nullát biggyeszteni Marat számlájához. Meddig leszünk még mocskosak és véresek, mint az újszülött csecsemők, meddig lesz bölcsőnk a koporsó, meddig labdázunk még emberfejekkel? Tennünk kell valamit. Meg kell alakítanunk a kegyelmi tanácsot, a kizárt képviselőket ismét vissza kell hívni. &lt;br&gt;
|'''Philippeau.'''
:&lt;br&gt;Sie würden sich nicht scheuen, zu dem Behuf an Marats Rechnung noch einige Nullen zu hängen. Wie lange sollen wir noch schmutzig und blutig sein wie neugeborne Kinder, Särge zur Wiege haben und mit Köpfen spielen? Wir müssen vorwärts: der Gnadenausschuß muß durchgesetzt, die ausgestoßnen Deputierten müssen wieder aufgenommen werden!
|-
|''' HÉRAULT'''
:A forradalom az újjászervezés stádiumába jutott. A forradalomnak meg kell szűnnie, s el kell kezdődnie a köztársaságnak. Államunk alapelveiben a kötelesség helyébe a jognak, az erény helyébe az általános jólétnek, a büntetés helyébe az önvédelemnek kell lépnie. Ki-ki érvényesüljön a maga módján. Hogy okos-e az illető vagy buta, művelt vagy műveletlen, jó vagy rossz, ahhoz az államnak semmi köze. Mindnyájan bolondok vagyunk, és senkinek sincs joga ahhoz, hogy a tulajdon bolondságát másokra erőszakolja. Ki-ki a maga kénye-kedve szerint élvezze az életet, de úgy, hogy annak ne lássa más a kárát. &lt;br&gt;
|'''Hérault.'''
:&lt;br&gt;Die Revolution ist in das Stadium der Reorganisation gelangt. - Die Revolution muß aufhören, und die Republik muß anfangen. - In unsern Staatsgrundsätzen muß das Recht an die Stelle der Pflicht, das Wohlbefinden an die der Tugend und die Notwehr an die der Strafe treten. Jeder muß sich geltend machen und seine Natur durchsetzen können. Er mag nun vernünftig oder unvernünftig, gebildet oder ungebildet, gut oder böse sein, das geht den Staat nichts an. Wir alle sind Narren, es hat keiner das Recht, einem andern seine eigentümliche Narrheit aufzudrängen. - Jeder muß in seiner Art genießen können, jedoch so, daß keiner auf Unkosten eines andern genießen oder ihn in seinem eigentümlichen Genuß stören darf. &lt;br&gt;
|-
|''' CAMILLE'''
:Az államformának a nép testéhez simuló átlátszó ruhának kell lennie, amelyen keresztül az erek minden lüktetése, az izmok minden feszülése, az inak minden rángása kirajzolódik. Ennek az alaknak, akár szép, akár csúnya, joga van olyannak lennie, amilyen; nekünk nincs jogunk a saját ízlésünk szerint felöltöztetni. Azoknak az embereknek, akik az imádott bűnösnek: Franciaországnak meztelen vállaira apácafátylat akarnak vetni, az ujjaira fogunk csapni. Mi meztelen isteneket akarunk, bacchánsnőket, olümposzi játékokat és dallamos ajkakat. Ó, észbontó, gonosz szerelem! Nem akarjuk megakadályozni a rómaiakat abban, hogy a sarokba üljenek, és répát főzzenek, de ne akarjanak több gladiátorjátékot játszani. Szent Marat és Chalier helyett az isteni Epikurosz és a szép farú Vénusz legyenek a köztársaság őrei. Danton, te fogod majd elkezdeni a támadást a Konventben!
|'''Camille.'''
:&lt;br&gt;Die Staatsform muß ein durchsichtiges Gewand sein, das sich dicht an den Leib des Volkes schmiegt. Jedes Schwellen der Adern, jedes Spannen der Muskeln, jedes Zucken der Sehnen muß sich darin abdrücken. Die Gestalt mag nun schön oder häßlich sein, sie hat einmal das Recht, zu sein, wie sie ist; wir sind nicht berechtigt, ihr ein Röcklein nach Belieben zuzuschneiden. - Wir werden den Leuten, welche über die nackten Schultern der allerliebsten Sünderin Frankreich den Nonnenschleier werfen wollen, auf die Finger schlagen. - Wir wollen nackte Götter, Bacchantinnen, olympische Spiele, und von melodischen Lippen: ach, die gliederlösende, böse Liebe! - Wir wollen den Römern nicht verwehren, sich in die Ecke zu setzen und Rüben zu kochen, aber sie sollen uns keine Gladiatorspiele mehr geben wollen. - Der göttliche Epikur und die Venus mit dem schönen Hintern müssen statt der Heiligen Marat und Chalier die Türsteher der Republik werden. - Danton, du wirst den Angriff im Konvent machen!
|-
|''' DANTON'''
:Én fogom, te fogod, ő fogja. Ha élünk addig, amint a vénasszonyok mondják. Egy óra alatt hatvan perc múlik el. Igaz-e fiam?
|'''Danton.'''
:&lt;br&gt;Ich werde, du wirst, er wird. Wenn wir bis dahin noch leben! sagen die alten Weiber. Nach einer Stunde werden sechzig Minuten verflossen sein. Nicht wahr, mein Junge?
|-
|''' CAMILLE'''
:Mit akarsz ezzel mondani? Ez magától értetődik. &lt;br&gt;
|'''Camille.'''
:&lt;br&gt;Was soll das hier? Das versteht sich von selbst. &lt;br&gt;
|-
|''' DANTON'''
:Ó, minden magától értetődik. De ki fogja ezeket a szép dolgokat nyélbe ütni?
|'''Danton.'''
:&lt;br&gt;Oh, es versteht sich alles von selbst. Wer soll denn all die schönen Dinge ins Werk setzen?
|-
|''' PHILIPPEAU'''
:Mi és a becsületes emberek. &lt;br&gt;
|'''Philippeau.'''
:&lt;br&gt;Wir und die ehrlichen Leute. &lt;br&gt;
|-
|''' DANTON'''
:Ez az &quot;és&quot; azonban közbül nagyon hosszú szó; és nagyon távol tart bennünket egymástól. Az út hosszú, és a becsületesség kifullad, minekelőtte mi összetalálkozhatnánk. És ha így is lenne. Becsületes embereknek pénzt kölcsönözhetünk, komaságra léphetünk velük, feleségül adhatjuk nekik a lányainkat, de ez aztán minden is. &lt;br&gt;
|'''Danton.'''
:&lt;br&gt;Das »und« dazwischen ist ein langes Wort, es hält uns ein wenig weit auseinander; die Strecke ist lang, die Ehrlichkeit verliert den Atem, eh' wir zusammenkommen. Und wenn auch! - den ehrlichen Leuten kann man Geld leihen, man kann bei ihnen Gevatter stehn und seine Töchter an sie verheiraten, aber das ist alles!
|-
|''' CAMILLE'''
:Ha ezt tudod, miért kezdted a harcot?
|'''Camille.'''
:&lt;br&gt;Wenn du das weißt, warum hast du den Kampf begonnen?
|-
|''' DANTON'''
:Mert utáltam ezeket az embereket. Nem bírtam látni az effajta peckes Catókat anélkül, hogy beléjük ne rúgjak. Ilyen a természetem. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Feláll'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;
|'''Danton.'''
:&lt;br&gt;Die Leute waren mir zuwider. Ich konnte dergleichen gespreizte Katonen nie ansehn, ohne ihnen einen Tritt zu geben. Mein Naturell ist einmal so. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Er erhebt sich.''
|-
|''' JÚLIA'''
:Mégy?
|'''Julie.'''
:&lt;br&gt;Du gehst?
|-
|''' DANTON'''
:Megyek. Nem bírom ezt a szalmacséplést. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Elmenőben'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Itt a küszöbön azonban jósolok nektek: a Szabadság ércszobrát még nem öntötték ki. A kemence izzik, s mi még valamennyien megégethetjük rajta a bőrünket. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''El'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;
|'''Danton'''&lt;br&gt; &lt;br&gt;''zu Julie''.
:&lt;br&gt;Ich muß fort, sie reiben mich mit ihrer Politik noch auf. - &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Im Hinausgehn: &lt;br&gt; &lt;br&gt;''
Zwischen Tür und Angel will ich euch prophezeien: die Statue der Freiheit ist noch nicht gegossen, der Ofen glüht, wir alle können uns noch die Finger dabei verbrennen. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Ab.''
|-
|''' CAMILLE'''
:Hagyjátok őt! Azt hiszitek, Danton félti majd a bőrét, amikor igazán tenni kell?
|'''Camille.'''
:&lt;br&gt;Laßt ihn! Glaubt ihr, er könne die Finger davon lassen, wenn es zum Handeln kömmt?
|-
|''' HÉRAULT'''
:Nem félti, de csak azért, mert ez szórakoztatja, akár a sakkjáték... &lt;br&gt;
|'''Hérault.'''
:&lt;br&gt;Ja, aber bloß zum Zeitvertreib, wie man Schach spielt. &lt;br&gt;
|-
|}

=== 2. szín ===
{| {{sztdr}}
|width=50% |&lt;br&gt; &lt;br&gt;''Utca.''' Simon, Simon felesége''
|'''Eine Gasse.''' Simon. Sein Weib. &lt;br&gt;
|-
|''' SIMON'''
:''veri az asszonyt'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Te kerítő, te ráncos szublimátpasztilla, te férges Ádám almája. &lt;br&gt;
|'''Simon '''&lt;br&gt; &lt;br&gt;''schlägt das Weib''.
:&lt;br&gt;Du Kuppelpelz, du runzlige Sublimatpille, du wurmstichiger Sündenapfel!
|-
|''' SIMONNÉ'''
:Juj, juj, segítség, segítség. &lt;br&gt;
|'''Weib.'''
:&lt;br&gt;He, Hülfe! Hülfe! &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Es kommen Leute gelaufen.''
|-
|''' EMBEREK'''
:''futnak oda'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Válasszátok szét őket, válasszátok szét. &lt;br&gt;
|'''Leute.'''
:&lt;br&gt;Reißt sie auseinander, reißt sie auseinander!
|-
|''' SIMON'''
:Nem, hagyjatok, rómaiak! Összetöröm ezt az oldalbordát. Te vesztaszűz. &lt;br&gt;
|'''Simon.'''
:&lt;br&gt;Nein, laßt mich, Römer! Zerschellen will ich dies Geripp! Du Vestalin!
|-
|''' SIMONNÉ'''
:Én, vesztaszűz vagyok? No még ilyet! Én?
|'''Weib.'''
:&lt;br&gt;Ich eine Vestalin? Das will ich sehen, ich. &lt;br&gt;
|-
|''' SIMON
:''Letéptem vállaidról köntösöd, : A napba szórom rothadt húsodat.'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Te szajhaágy, tested minden kis ráncában fajtalanság fészkel. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Széjjelválasztják őket'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;
|'''Simon.'''
:So reiß ich von den Schultern dein Gewand.
:Nackt in die Sonne schleudr' ich dann dein Aas. &lt;br&gt;Du Hurenbett, in jeder Runzel deines Leibes nistet Unzucht. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Sie werden getrennt.''
|-
|''' ELSŐ POLGÁR'''
:No, mi baj?
|'''Erster Bürger.'''
:&lt;br&gt;Was gibt's?
|-
|''' SIMON'''
:Hol a szűz? Beszélj. Nem, ezt nem lehet rámondani. Hol a lány? Nem, ezt se. Hol az asszony? Ezt se, ezt se. Már csak egy szó van, ami ráillik; megfojt ez a szó. Nincs lélegzetem, hogy kimondjam. &lt;br&gt;
|'''Simon.'''
:&lt;br&gt;Wo ist die Jungfrau? Sprich! Nein, so kann ich nicht sagen. Das Mädchen! Nein, auch das nicht. Die Frau, das Weib! Auch das, auch das nicht! Nur noch ein Name; oh, der erstickt mich! Ich habe keinen Atem dafür. &lt;br&gt;
|-
|''' MÁSODIK POLGÁR'''
:No, az szerencse, különben pálinkától bűzlene az az egy szó. &lt;br&gt;
|'''Zweiter Bürger.'''
:&lt;br&gt;Das ist gut, sonst würde der Name nach Schnaps riechen. &lt;br&gt;
|-
|''' SIMON'''
:Vén Virginius, burkold be kopasz fejedet. A szégyenholló rajta ül, s kivájja szemedet. Adjatok egy kést, rómaiak. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Összerogy'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;
|'''Simon.'''
:&lt;br&gt;Alter Virginius, verhülle dein kahl Haupt - der Rabe Schande sitzt darauf und hackt nach deinen Augen. Gebt mir ein Messer, Römer! &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Er sinkt um.''
|-
|''' SIMONNÉ'''
:Ó, nem rossz ember ő máskülönben, csak nem bírja az italt; mindjárt leveszi a lábáról. &lt;br&gt;
|'''Weib.'''
:&lt;br&gt;Ach, er ist sonst ein braver Mann, er kann nur nicht viel vertragen; der Schnaps stellt ihm gleich ein Bein. &lt;br&gt;
|-
|''' MÁSODIK POLGÁR'''
:Akkor a kezén jár. &lt;br&gt;
|'''Zweiter Bürger.'''
:&lt;br&gt;Dann geht er mit dreien. &lt;br&gt;
|-
|''' SIMONNÉ'''
:Nem, akkor összerogy. &lt;br&gt;
|'''Weib.'''
:&lt;br&gt;Nein, er fällt. &lt;br&gt;
|-
|''' MÁSODIK POLGÁR'''
:Csakugyan, előbb a kezén jár, aztán keze-lába felmondja a szolgálatot. &lt;br&gt;
|'''Zweiter Bürger.'''
:&lt;br&gt;Richtig, erst geht er mit dreien, und dann fällt er auf das dritte, bis das dritte selbst wieder fällt. &lt;br&gt;
|-
|''' SIMON'''
:Te vámpírnyelvű, szívem forró vérét iszod. &lt;br&gt;
|'''Simon.'''
:&lt;br&gt;Du bist die Vampirzunge, die mein wärmstes Herzblut trinkt. &lt;br&gt;
|-
|''' SIMONNÉ'''
:Hagyjátok. Ilyenkor rájön a szomorúság. Majd elmúlik. &lt;br&gt;
|'''Weib.'''
:&lt;br&gt;Laßt ihn nur, das ist so die Zeit, worin er immer gerührt wird; es wird sich schon geben. &lt;br&gt;
|-
|''' ELSŐ POLGÁR'''
:Hát mi a baj?
|'''Erster Bürger.'''
:&lt;br&gt;Was gibt's denn?
|-
|''' SIMONNÉ'''
:Tudjátok: itt ültem ezen a kövön, melegedtem a napon, mert, tudjátok, nincs tüzelőnk, tudjátok... &lt;br&gt;
|'''Weib.'''
:&lt;br&gt;Seht ihr: ich saß da so auf dem Stein in der Sonne und wärmte mich, seht ihr - denn wir haben kein Holz, seht ihr -
|-
|''' MÁSODIK POLGÁR'''
:Elég tüzes az uradnak az orra. &lt;br&gt;
|'''Zweiter Bürger.'''
:&lt;br&gt;So nimm deines Mannes Nase. &lt;br&gt;
|-
|''' SIMONNÉ'''
:A lányom pedig lement oda a sarokra... Jó lány, eltartja a szüleit. &lt;br&gt;
|'''Weib.'''
:&lt;br&gt;Und meine Tochter war da hinuntergegangen um die Ecke - sie ist ein braves Mädchen und ernährt ihre Eltern. &lt;br&gt;
|-
|''' SIMON'''
:Ahá, bevallja!
|'''Simon.'''
:&lt;br&gt;Ha, sie bekennt!
|-
|''' SIMONNÉ'''
:Te Júdás! Nem lenne egy nadrágod, amit fölhúzzál, ha a fiatalurak le nem húznák a nadrágjukat nála. Te pálinkáshordó, szomjan pusztulnál, ha az a kutacska nem csörgedezne. Minden testrészünkkel dolgozunk, miért ne lehetne azzal is; az ő anyja azzal hozta őt a világra fájdalommal, miért ne hozhatna ő azzal pénzt az anyjának fájdalom nélkül? Fáj az neki? Te tökfej!
|'''Weib.'''
:&lt;br&gt;Du Judas! hättest du nur ein Paar Hosen hinauf zuziehen, wenn die jungen Herren die Hosen nicht bei ihr hinunterließen? Du Branntweinfaß, willst du verdursten, wenn das Brünnlein zu laufen aufhört, he? - Wir arbeiten mit allen Gliedern, warum denn nicht auch damit; ihre Mutter hat damit geschafft, wie sie zur Welt kam, und es hat ihr weh getan; kann sie für ihre Mutter nicht auch damit schaffen, he? und tut's ihr auch weh dabei, he? Du Dummkopf!
|-
|''' SIMON'''
:Ah, Lucretia! Egy kést, rómaiak, adjatok egy kést! Ah, Appius Claudius!
|'''Simon.'''
:&lt;br&gt;Ha, Lukretia! ein Messer, gebt mir ein Messer, Römer! Ha, Appius Claudius!
|-
|''' ELSŐ POLGÁR'''
:Kést, igen, kést, de nem abba a szegény szajhába! Mert mit tett az? Semmit. Az éhsége szajhálkodott és koldult, nem ő. Kést azokba, akik asszonyaink és leányaink testét vásárolják. Azokba, akik a nép leányaival szajhálkodnak! Nektek korog a hasatok az éhségtől, az övéket csikarja a sok étel, nektek lyukas a nadrágtok, ők bundában járnak, nektek sebes az ujjatok, az ő kezük olyan, mint a bársony. Ergo ti dolgoztok, ők henyélnek, ergo ti becsülettel keresitek, amitek van, ők lopják, ergo ha ti a tőletek ellopott vagyonból néhány fillért vissza akartok szerezni, szajhálkodnotok és koldulnotok kell, ergo ők bitangok, és agyon kell őket verni!
|'''Erster Bürger.'''
:&lt;br&gt;Ja, ein Messer, aber nicht für die arme Hure! Was tat sie? Nichts! Ihr Hunger hurt und bettelt. Ein Messer für die Leute, die das Fleisch unserer Weiber und Töchter kaufen. Weh über die, so mit den Töchtern des Volkes huren! Ihr habt Kollern im Leib, und sie haben Magendrücken; ihr habt Löcher in den Jacken, und sie haben warme Röcke; ihr habt Schwielen in den Fäusten, und sie haben Samthände. &lt;br&gt;Ergo, ihr arbeitet, und sie tun nichts; ergo, ihr habt's erworben, und sie haben's gestohlen; ergo, wenn ihr von eurem gestohlnen Eigentum ein paar Heller wiederhaben wollt, müßt ihr huren und betteln; ergo, sie sind Spitzbuben, und man muß sie totschlagen!
|-
|''' HARMADIK POLGÁR'''
:Nincs is vér az ereiben, csak az, amit kiszívtak belőlünk. Először is azt mondták nekünk: üssétek agyon az arisztokratákat, azok a farkasok. Mi felkötöttük az arisztokratákat a lámpavasra. Aztán meg azt mondták nekünk: a Vétó miatt nem kaptok kenyeret. Erre sárba tiportuk a Vétót. Később meg azt mondták nekünk: a girondisták koplaltatnak benneteket. Erre leguillotinoztuk a girondistákat. De ők kifosztották a halottakat, s mi mezítláb futkosunk, s didergünk. Le kell húzni a bőrüket a combjukról, abból varrunk majd nadrágot. Ki kell olvasztani zsírjukat, azzal rántjuk majd be levesünket. Rajta. Agyonverni, akinek nincs lyuk a kabátján. &lt;br&gt;
|'''Dritter Bürger.'''
:&lt;br&gt;Sie haben kein Blut in den Adern, als was sie uns ausgesaugt haben. &lt;br&gt;Sie haben uns gesagt: schlagt die Aristokraten tot, das sind Wölfe! Wir haben die Aristokraten an die Laternen gehängt. Sie haben gesagt: das Veto frißt euer Brot; wir haben das Veto totgeschlagen. Sie haben gesagt: die Girondisten hungern euch aus; wir haben die Girondisten guillotiniert. Aber sie haben die Toten ausgezogen, und wir laufen wie zuvor auf nackten Beinen und frieren. Wir wollen ihnen die Haut von den Schenkeln ziehen und uns Hosen daraus machen, wir wollen ihnen das Fett auslassen und unsere Suppen mit schmelzen. Fort! Totgeschlagen, wer kein Loch im Rock hat!
|-
|''' ELSŐ POLGÁR'''
:Agyonverni, aki írni és olvasni tud!
|'''Erster Bürger.'''
:&lt;br&gt;Totgeschlagen, wer lesen und schreiben kann!
|-
|''' MÁSODIK POLGÁR'''
:Agyonverni, aki külföldre akar szökni!
|'''Zweiter Bürger.'''
:&lt;br&gt;Totgeschlagen, wer auswärts geht!
|-
|''' MIND'''
:''ordítanak'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Agyonverni, agyonverni! &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Néhányan egy fiatalembert vonszolnak a színre'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;
|'''Alle '''&lt;br&gt; &lt;br&gt;''schreien''.
:&lt;br&gt;Totgeschlagen! Totgeschlagen! &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Einige schleppen einen jungen Menschen herbei.''
|-
|''' HANGOK A NÉPBŐL'''
:Zsebkendője van, arisztokrata, lámpavasra vele, lámpavasra!
|'''Einige Stimmen.'''
:&lt;br&gt;Er hat ein Schnupftuch! ein Aristokrat! an die Laterne! an die Laterne!
|-
|''' MÁSODIK POLGÁR'''
:Micsoda? Nem az ujjaiba törli az orrát? Lámpavasra vele. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Leengedik a lámpavasat'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;
|'''Zweiter Bürger.'''
:&lt;br&gt;Was? er schneuzt sich die Nase nicht mit den Fingern? An die Laterne! &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Eine Laterne wird heruntergelassen.''
|-
|''' FIATALEMBER'''
:Ó, uraim!
|'''Junger Mensch.'''
:&lt;br&gt;Ach, meine Herren!
|-
|''' MÁSODIK POLGÁR'''
:Itt nincsenek urak. Lámpavasra. &lt;br&gt;
|'''Zweiter Bürger.'''
:&lt;br&gt;Es gibt hier keine Herren! An die Laterne!
|-
|''' NÉHÁNYAN'''
:''énekelnek''
:''Aki a földbe tér meg, : &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Kirágja azt a féreg, : &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Jobb lógni hát itt fönn magasban, : &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Mint ott lenn elrohadni lassan.'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;
|'''Einige '''&lt;br&gt; &lt;br&gt;''singen''.
:Die da liegen in der Erden, :Von de Würm gefresse werden; :Besser hangen in der Luft, :Als verfaulen in der Gruft!
|-
|''' FIATALEMBER'''
:Irgalom. &lt;br&gt;
|'''Junger Mensch.'''
:&lt;br&gt;Erbarmen!
|-
|''' HARMADIK POLGÁR'''
:Csak egy kicsit megcsiklandozzuk a nyakadat, csak egy pillanatig tart, mi irgalmasabbak vagyunk nálatoknál. Ti munkával gyilkoltok bennünket: mi hatvan esztendeig lógunk, vergődünk kötélen, de most levágjuk magunkat róla. Lámpavasra vele. &lt;br&gt;
|'''Dritter Bürger.'''
:&lt;br&gt;Nur ein Spielen mit einer Hanflocke um den Hals! 's ist nur ein Augenblick, wir sind barmherziger als ihr. Unser Leben ist der Mord durch Arbeit; wir hängen sechzig Jahre lang am Strick und zapplen, aber wir werden uns losschneiden. - An die Laterne! 
|-
|''' FIATALEMBER'''
:Megtehetitek, de akkor se fogtok világosabban látni. &lt;br&gt;
|'''Junger Mensch.'''
:&lt;br&gt;Meinetwegen, ihr werdet deswegen nicht heller sehen. &lt;br&gt;
|-
|''' AKIK KÖRÖTTE ÁLLANAK'''
:Igaza van, igaza van. &lt;br&gt;
|'''Die Umstehenden.'''
:&lt;br&gt;Bravo! Bravo!
|-
|''' HANGOK'''
:Hagyjátok futni! &lt;br&gt; &lt;br&gt;''A fiatalember elszalad. Robespierre jön, asszonyok és nadrágtalanok kísérik'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;
|'''Einige Stimmen.'''
:&lt;br&gt;Laßt ihn laufen! &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Er entwischt.'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Robespierre tritt auf, begleitet von Weibern und Ohnehosen.''
|-
|''' ROBESPIERRE'''
:Mi van itt, polgártársak?
|'''Robespierre.'''
:&lt;br&gt;Was gibt's da, Bürger?
|-
|''' HARMADIK POLGÁR'''
:Mi lesz? Attól a pár csepp augusztusi és szeptemberi vértől nem lett pirosabb a nép orcája. A guillotine túl lassan működik. Elkelne már egy kis záporeső. &lt;br&gt;
|'''Dritter Bürger.'''
:&lt;br&gt;Was wird's geben? Die paar Tropfen Bluts vom August und September haben dem Volk die Backen nicht rot gemacht. Die Guillotine ist zu langsam. Wir brauchen einen Platzregen!
|-
|''' ELSŐ POLGÁR'''
:Asszonyaink és gyerekeink kenyérért sírnak, arisztokraták húsával akarjuk jóllakatni őket. Agyon kell verni mindenkit, akinek nem rongyos a ruhája!
|'''Erster Bürger.'''
:&lt;br&gt;Unsere Weiber und Kinder schreien nach Brot, wir wollen sie mit Aristokratenfleisch füttern. He! totgeschlagen, wer kein Loch im Rock hat!
|-
|''' MIND'''
:Agyon kell verni! Agyon kell verni!
|'''Alle.'''
:&lt;br&gt;Totgeschlagen! Totgeschlagen!
|-
|''' ROBESPIERRE'''
:A törvény nevében!
|'''Robespierre.'''
:&lt;br&gt;Im Namen des Gesetzes!
|-
|''' ELSŐ POLGÁR'''
:Mi a törvény?
|'''Erster Bürger.'''
:&lt;br&gt;Was ist das Gesetz?
|-
|''' ROBESPIERRE'''
:A nép akarata. &lt;br&gt;
|'''Robespierre.'''
:&lt;br&gt;Der Wille des Volks. &lt;br&gt;
|-
|''' ELSŐ POLGÁR'''
:Mi vagyunk a nép, és mi azt akarjuk, hogy ne legyen törvény; ergo ez a népakarat a törvény, ergo a törvény nevében nincs többé törvény, ergo agyon kell verni!
|'''Erster Bürger.'''
:&lt;br&gt;Wir sind das Volk, und wir wollen, daß kein Gesetz sei; ergo ist dieser Wille das Gesetz, ergo im Namen des Gesetzes gibt's kein Gesetz mehr, ergo totgeschlagen!
|-
|''' HANGOK'''
:Halljuk Ariszteidészt! Halljuk a Megvesztegethetetlent!
|'''Einige Stimmen.'''
:&lt;br&gt;Hört den Aristides! hört den Unbestechlichen!
|-
|''' EGY ASSZONY'''
:Halljuk a Messiást, aki válogatni és ítélni küldetett, ő győz a gonoszokon a fegyver erejével. Az ő szeme válogatásra, a keze ítéletre termett. &lt;br&gt;
|'''Ein Weib.'''
:&lt;br&gt;Hört den Messias, der gesandt ist, zu wählen und zu richten; er wird die Bösen mit der Schärfe des Schwertes schlagen. Seine Augen sind die Augen der Wahl, seine Hände sind die Hände des Gerichts. &lt;br&gt;
|-
|''' ROBESPIERRE'''
:Szegény, erényes nép! Te megteszed, amit meg kell tenned, föláldozod ellenségeidet. Nagy vagy, ó, nép! Villámcsapás vagy, és mennydörgés vagy. De nép, vigyázz, nehogy saját testedet égesse meg a villám, nehogy dühödben magadat pusztítsd. Téged csak a saját erőd buktathat el, ezt tudják ellenségeid. Törvényhozóid őrködnek, irányítják a kezedet, az ő szemük csalhatatlan, a te kezed kikerülhetetlen. Gyertek a jakobinusokhoz! Testvéreitek tárt karokkal fogadnak, ellenségeink fölött vértörvényszéket ülünk. &lt;br&gt;
|'''Robespierre.'''
:&lt;br&gt;Armes, tugendhaftes Volk! Du tust deine Pflicht, du opferst deine Feinde. Volk, du bist groß! Du offenbarst dich unter Blitzstrahlen und Donnerschlägen. Aber, Volk, deine Streiche dürfen deinen eignen Leib nicht verwunden; du mordest dich selbst in deinem Grimm. Du kannst nur durch deine eigne Kraft fallen, das wissen deine Feinde. Deine Gesetzgeber wachen, sie werden deine Hände führen; ihre Augen sind untrügbar, deine Hände sind unentrinnbar. Kommt mit zu den Jakobinern! Eure Brüder werden euch ihre Arme öffnen, wir werden ein Blutgericht über unsere Feinde halten. &lt;br&gt;
|-
|''' HANGOK'''
:Gyerünk a jakobinusokhoz! Éljen Robespierre! &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Mind elmennek'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;
|'''Viele Stimmen.'''
:&lt;br&gt;Zu den Jakobinern! Es lebe Robespierre! &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Alle ab.''
|-
|''' SIMON'''
:Jaj nekem, elhagytak! &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Próbál felállni'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;
|'''Simon.'''
:&lt;br&gt;Weh mir, verlassen! &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Er versucht sich aufzurichten.''
|-
|''' SIMONNÉ'''
:Így! &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Támogatja'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;
|'''Weib.'''
:&lt;br&gt;Da! &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Sie unterstützt ihn.''
|-
|''' SIMON'''
:Ah, Baucisom, eleven szenet szórsz árva fejemre. &lt;br&gt;
|'''Simon.'''
:&lt;br&gt;Ach, meine Baucis! du sammelst Kohlen auf mein Haupt. &lt;br&gt;
|-
|''' SIMONNÉ'''
:Állj föl!
|'''Weib.'''
:&lt;br&gt;Da steh!
|-
|''' SIMON'''
:Elfordulsz tőlem? Ah, meg tudsz-e nekem bocsátani, Porcia? Ütöttelek? Nem a kezem vert, nem a karom, az őrültségem tette, nem magam.
:''Az őrület Hamletnek ellensége.
: ''Nem Hamlet tette, csak az őrület.'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Hol van a lányunk? Hol az én kis Sannám?
|'''Simon.'''
:&lt;br&gt;Du wendest dich ab? Ha, kannst du mir vergeben, Porcia? Schlug ich dich? Das war nicht meine Hand, war nicht mein Arm, mein Wahnsinn tat es.
:Sein Wahnsinn ist des armen Hamlet Feind.
:Hamlet tat's nicht, Hamlet verleugnet's. &lt;br&gt;Wo ist unsre Tochter, wo ist mein Sannchen?
|-
|''' SIMONNÉ'''
:Ott lenn a sarkon. &lt;br&gt;
|'''Weib.'''
:&lt;br&gt;Dort um das Eck herum. &lt;br&gt;
|-
|''' SIMON'''
:Induljunk hozzá! Jöjj, jöjj velem, erényes hitvesem. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Elmennek''
|'''Simon.'''
:&lt;br&gt;Fort zu ihr! Komm, mein tugendreich Gemahl. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Beide ab.''
|-
|}
===3. szín ===
{| {{sztdr}}
|width=50% |&lt;br&gt; &lt;br&gt;''Jakobinusok klubja''
|&lt;br&gt; &lt;br&gt;''Der Jakobinerklub''
|-
|''' EGY LYONI'''
:Lyon népe küld, hogy kiöntsem előttetek szívük keserűségét. Mi nem tudjuk, vajon a kordély, melyen Ronsint a vesztőhelyre hurcolták, a szabadság gyászszekere volt-e, de azt, igenis, tudjuk, hogy Chalier gyilkosai ettől a naptól fogva megint oly keményen álltak sarkukon, mintha többé nem volna számukra sír. Elfelejtettétek, hogy Lyon Franciaország földjének egy darabja, melyet az árulók csontjaival kell befödni? Elfelejtettétek, hogy a királyoknak ez szajhája csak a Rhône vizében moshatja tisztára szennyesét? Elfelejtettétek, hogy e forradalmi áradatnak Pitt hajóhadát a Földközi-tengeren arisztokraták hulláján kell zátonyra vetnie? A ti irgalmasságtok megöli a forradalmat. Minden arisztokrata lélegzetvétele a szabadság halálhörgése. Csak a gyáva hal meg a köztársaságért, a jakobinus öl érette. Tudjátok meg: ha nem lesz bennetek annyi tetterő, mint azokban a férfiakban, akik augusztus tizedikén, szeptemberben és május harmincegyedikén cselekedtek, akkor nekünk, akár Gaillard honfinak, nem marad egyéb, mint Cato tőre. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Tetszés és zavart kiáltozás'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;
|'''Ein Lyoner.'''
:&lt;br&gt;Die Brüder von Lyon senden uns, um in eure Brust ihren bittren Unmut auszuschütten. Wir wissen nicht, ob der Karren, auf dem Ronsin zur Guillotine fuhr, der Totenwagen der Freiheit war, aber wir wissen, daß seit jenem Tage die Mörder Chaliers wieder so fest auf den Boden treten, als ob es kein Grab für sie gäbe. Habt ihr vergessen, daß Lyon ein Flecken auf dem Boden Frankreichs ist, den man mit den Gebeinen der Verräter zudecken muß? Habt ihr vergessen, daß diese Hure der Könige ihren Aussatz nur in dem Wasser der Rhone abwaschen kann? Habt ihr vergessen, daß dieser revolutionäre Strom die Flotten Pitts im Mittelmeere auf den Leichen der Aristokraten muß stranden machen? Eure Barmherzigkeit mordet die Revolution. Der Atemzug eines Aristokraten ist das Röcheln der Freiheit. Nur ein Feigling stirbt für die Republik, ein Jakobiner tötet für sie. Wißt: finden wir in euch nicht mehr die Spannkraft der Männer des 10. August, des September und des 31. Mai, so bleibt uns, wie dem Patrioten Gaillard, nur der Dolch des Kato. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Beifall und verwirrtes Geschrei.''
|-
|''' EGY JAKOBINUS'''
:Veletek együtt hörpintjük ki Szokratész méregpoharát. &lt;br&gt;
|'''Ein Jakobiner.'''
:&lt;br&gt;Wir werden den Becher des Sokrates mit euch trinken!
|-
|''' LEGENDRE'''
:''az emelvényre lendül'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Nem is kell Lyonra vetnünk a tekintetünk. Azok, akik selyemben járnak, hintókban kényeskednek, páholyokban ülnek a színházban, s az akadémia szótára szerint selypegnek, már megint biztosan hordják fejüket a vállukon. Tréfálkozva azt mondogatják, hogy Marat-t és Chalier-t kettős vértanúsághoz kell segíteni, s in effigie le kell guillotinozni őket. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Nagy mozgás az ülésteremben'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;
|'''Legendre '''&lt;br&gt; &lt;br&gt;''schwingt sich auf die Tribüne''.
:&lt;br&gt;Wir haben nicht nötig, unsere Blicke auf Lyon zu werfen. Die Leute, die seidne Kleider tragen, die in Kutschen fahren, die in den Logen im Theater sitzen und nach dem Diktionär der Akademie sprechen, tragen seit einigen Tagen die Köpfe fest auf den Schultern. Sie sind witzig und sagen, man müsse Marat und Chalier zu einem doppelten Märtyrertum verhelfen und sie in effigie guillotinieren. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Heftige Bewegung in der Versammlung.''
|-
|''' HANGOK'''
:Ezek máris halottak, saját nyelvük nyakazza le őket. &lt;br&gt;
|'''Einige Stimmen.'''
:&lt;br&gt;Das sind tote Leute, ihre Zunge guillotiniert sie. &lt;br&gt;
|-
|''' LEGENDRE'''
:Annak a két szentnek a vére a fejükre száll! Kérdezem a Jóléti Bizottság jelenlévő tagjait, mióta süketültek meg... &lt;br&gt;
|'''Legendre.'''
:&lt;br&gt;Das Blut dieser Heiligen komme über sie! Ich frage die anwesenden Mitglieder des Wohlfahrtsausschusses, seit wann ihre Ohren so taub geworden sind... &lt;br&gt;
|-
|''' COLLOT D'HERBOIS'''
:''szavába vág'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Én pedig téged kérdezlek, Legendre, kinek a hangja hirdet ilyen cudarságot, hogy még mindig élnek, és még mindig beszélni mernek? Itt az idő, hogy letépjük az álarcokat. Halljátok: az ok vádolja az okozatot, a kiáltás a saját visszhangját, a tett a következményeit. A Jóléti Bizottság ért a logikához, Legendre. Légy nyugodt. E szentek szobrai érintetlenek maradnak, és kővé meresztik az árulókat, mint a medúzafő. &lt;br&gt;
|'''Collot d'Herbois '''&lt;br&gt; &lt;br&gt;''unterbricht ihn''.
:&lt;br&gt;Und ich frage dich, Legendre, wessen Stimme solchen Gedanken Atem gibt, daß sie lebendig werden und zu sprechen wagen? Es ist Zeit, die Masken abzureißen. Hört! Die Ursache verklagt ihre Wirkung, der Ruf sein Echo, der Grund seine Folge. Der Wohlfahrtsausschuß versteht mehr Logik, Legendre. Sei ruhig! Die Büsten der Heiligen werden unberührt bleiben, sie werden wie Medusenhäupter die Verräter in Stein verwandten. &lt;br&gt;
|-
|''' ROBESPIERRE'''
:Szót kérek. &lt;br&gt;
|'''Robespierre.'''
:&lt;br&gt;Ich verlange das Wort. &lt;br&gt;
|-
|''' JAKOBINUSOK'''
:Halljuk a Megvesztegethetetlent! Halljuk!
|'''Die Jakobiner.'''
:&lt;br&gt;Hört, hört den Unbestechlichen!
|-
|''' ROBESPIERRE'''
:Megvártuk, míg az elégedetlenség kiáltása minden oldalról fölmorajlik, csak  most beszélünk. Szemünk nyitva van, láttuk, hogy fegyverkezik, kel föl az ellenség,  de még mindig nem adtuk meg a vészjelt, hagytuk, hogy a nép maga őrködjék sorsa  fölött. A nép nem aludt, megragadta a fegyvert. Hagytuk, hogy az ellenség kibújjon  leshelyéről, és előresunnyogjon, de most itt áll színünk előtt, pőrén és védtelenül  a nap fényében, minden csapás csak őt éri. Mihelyt rápillantunk, máris halott. &lt;br&gt;Egy ízben már említettem nektek: a köztársaság belső ellenségei  két táborra szakadnak. Különböző lobogók alatt, különböző utakon mindnyájan  egyetlen célra törnek. Az egyik tábor már nincs többé. Nyegle tébolyában sutba  akarta vetni a legönzetlenebb hazafiakat, mintha levitézlett, pipogya alakok  volnának, csak azért, hogy megfossza a köztársaságot legerősebb támaszaitól. &lt;br&gt;Hadat üzent az Istennek és a magántulajdonnak, hogy viszályt szítson a királyok  javára. A forradalom magasztos drámájából paródiát faragott, hogy előre kieszelt  kilengésekkel lejárassa. Hébert diadala a köztársaságot káosszá változtatta  volna a zsarnokság örömére. A törvény pallosa lesújtott az árulóra. De törődik  is ezzel az idegen, ha másféle gazemberek módot nyújtanak neki ahhoz, hogy célját  elérje? Mindaddig semmit se tettünk, míg a másik tábort is teljesen meg nem  semmisítjük. &lt;br&gt;Ez az előbbinek épp az ellenkezője. Gyengeségre ösztökél bennünket, s harci kiáltása ez: kegyelem! Ki akarja csavarni a nép kezéből a fegyvert s azt az erőt, mely a fegyvert forgatja, hogy aztán meztelenül, elcsigázottan szolgáltassa ki a királyoknak. &lt;br&gt;A köztársaság fegyvere a rémuralom, a köztársaság ereje az erény. Az erény, mert nélküle a rémuralom végzetes. A rémuralom, mert nélküle az erény tehetetlen. A rémuralom az erényből következik, és nem egyéb, mint gyors, szigorú és tántoríthatatlan igazságosság. Azt mondják ők, hogy a rémuralom a zsarnoki uralom fegyvere, s így a mi uralmunk is hasonlít a zsarnoksághoz. Ez igaz, De csak úgy, ahogyan a szabadságharcos fegyvere hasonlít ahhoz a kardhoz, amelyet a zsarnok fegyvernöke hordoz. Ha a zsarnok rémuralommal kormányozza baromi alattvalóit, mint zsarnok helyesen teszi; zúzzátok szét rémuralommal a szabadság ellenségeit: nektek köszöni a köztársaság a létezését, s helyesen teszitek. A forradalmi kormányzat a szabadság zsarnoksága a zsarnokság ellen. &lt;br&gt;- Kegyelem a királypártiaknak! - kiáltják egyesek. Kegyelem a gonosztevőknek? Nem és ezerszer nem. Kegyelem az ártatlanságnak, kegyelem a gyengeségnek, kegyelem a szerencsétleneknek, kegyelem az emberiségnek. Csak a békés polgár számíthat a társadalom védelmére. &lt;br&gt;Egy köztársaságban csak köztársasági polgárok vannak; aki királypárti és idegen, az ellenség. Az emberiség elnyomóit megbüntetni irgalom, megbocsátani barbárság. A hamis érzékenység Anglia és Ausztria felé sóhajtozik. &lt;br&gt;De nem érték be azzal, hogy a nép kezéből kicsavarták a fegyvert, hanem erejének legszentebb kútfőit is megmérgezték a bűnnel. Ez a legagyafúrtabb, legveszedelmesebb, legundokabb támadás a szabadság ellen. A bűn az arisztokraták Káin-bélyege. Ez pedig egy köztársaságban nemcsak erkölcsi, hanem politikai gonosztett is. Aki bűnös, az a szabadság politikai ellensége, s ez annál veszedelmesebb a számára, mennél inkább használ neki látszólag. A legveszedelmesebb polgár az, aki előbb nyű el egy tucat vörös sipkát, mintsem egyetlen jótettet véghezvigyen. Nyomban meg fogtok érteni, polgártársak, ha azokra az emberekre gondoltok, akik nemrégiben még padlásszobáikban kucorogtak, most hintókban feszítenek, és hajdani márkinőkkel és bárónőkkel bujálkodnak. Ha azt látjuk, hogy a nép törvényhozói olyan bűnösen tobzódnak, mint a hajdani udvaroncok, ha azt látjuk, hogy a forradalom márkijai és grófjai dúsgazdag nőket vesznek feleségül, tivornyáznak, kockáznak, fényes lakomákat adnak, és pompás ruhákban páválkodnak - joggal kérdezhetjük: vajon a népet fosztották-e ki, vagy az aranykezű királyokkal paroláztak? Joggal álmélkodhatunk ezeknek a szellemes széplelkeknek a finomkodásán. Nemrégiben pimasz módon Tacitust parodizálták, felelhetnék nekik Sallustiusszal, és travesztálhatnám Catilinát. De azt hiszem, már egy ecsetvonást se kell tennem, az arcképük elkészült. &lt;br&gt;Hát ezekkel nem alkuszunk, sohasem kötünk fegyverszünetet azokkal, akik csak a népet akarták kiszipolyozni, akik büntetlenül basáskodnak, akiknek a köztársaság csak sáp, és a forradalom csak eszköz. Mivel megrettentek a példák özönétől, megpróbálják csínján lehűteni az igazságosságot. Mintha hallanók, amint magukban mondják: &quot;Mi nem vagyunk eléggé erényesek ahhoz, hogy ilyen kegyetlenek legyünk. Bölcs törvényhozók, ne bántsatok gyöngeségünkért. Nem merjük bevallani nektek, hogy bűnösök vagyunk, ennélfogva inkább azon könyörgünk, hogy legyetek irgalmasak.&quot; Nyugodj meg, erényes nép, nyugodjatok meg, honfiak, vigyétek hírül lyoni testvéreinknek, hogy a törvény kardja nem rozsdásodik meg azoknak a kezében, akikre rábízták! A köztársaságnak nagy példát fogunk adni. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Általános tetszés'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;
|'''Robespierre.'''
:&lt;br&gt;Wir warteten nur auf den Schrei des Unwillens, der von allen Seiten ertönt, um zu sprechen. Unsere Augen waren offen, wir sahen den Feind sich rüsten und sich erheben, aber wir haben das Lärmzeichen nicht gegeben; wir ließen das Volk sich selbst bewachen, es hat nicht geschlafen, es hat an die Waffen geschlagen. Wir ließen den Feind aus seinem Hinterhalt hervorbrechen, wir ließen ihn anrücken; jetzt steht er frei und ungedeckt in der Helle des Tages, jeder Streich wird ihn treffen, er ist tot, sobald ihr ihn erblickt habt. &lt;br&gt;Ich habe es euch schon einmal gesagt: in zwei Abteilungen, wie in zwei Heerhaufen, sind die inneren Feinde der Republik zerfallen. Unter Bannern von verschiedener Farbe und auf den verschiedensten Wegen eilen sie alle dem nämlichen Ziele zu. Die eine dieser Faktionen ist nicht mehr. In ihrem affektierten Wahnsinn suchte sie die erprobtesten Patrioten als abgenutzte Schwächlinge beiseite zu werfen, um die Republik ihrer kräftigsten Arme zu berauben. Sie erklärte der Gottheit und dem Eigentum den Krieg, um eine Diversion zugunsten der Könige zu machen. Sie parodierte das erhabne Drama der Revolution, um dieselbe durch studierte Ausschweifungen bloßzustellen. Héberts Triumph hätte die Republik in ein Chaos verwandelt, und der Despotismus war befriedigt. Das Schwert des Gesetzes hat den Verräter getroffen. Aber was liegt den Fremden daran, wenn ihnen Verbrecher einer anderen Gattung zur Erreichung des nämlichen Zwecks bleiben? Wir haben nichts getan, wenn wir noch eine andere Faktion zu vernichten haben. &lt;br&gt;Sie ist das Gegenteil der vorhergehenden. Sie treibt uns zur Schwäche, ihr Feldgeschrei heißt: Erbarmen! Sie will dem Volk seine Waffen und die Kraft, welche die Waffen führt, entreißen, um es nackt und entnervt den Königen zu überantworten. &lt;br&gt;Die Waffe der Republik ist der Schrecken, die Kraft der Republik ist die Tugend - die Tugend, weil ohne sie der Schrecken verderblich, der Schrecken, weil ohne ihn die Tugend ohnmächtig ist. Der Schrecken ist ein Ausfluß der Tugend, er ist nichts anders als die schnelle, strenge und unbeugsame Gerechtigkeit. Sie sagen, der Schrecken sei die Waffe einer despotischen Regierung, die unsrige gliche also dem Despotismus. &lt;br&gt;Freilich! aber so, wie das Schwert in den Händen eines Freiheitshelden dem Säbel gleicht, womit der Satellit des Tyrannen bewaffnet ist. &lt;br&gt;Regiere der Despot seine tierähnlichen Untertanen durch den Schrecken, er hat recht als Despot; zerschmettert durch den Schrecken die Feinde der Freiheit, und ihr habt als Stifter der Republik nicht minder recht. Die Revolutionsregierung ist der Despotismus der Freiheit gegen die Tyrannei. &lt;br&gt;Erbarmen mit den Royalisten! rufen gewisse Leute. Erbarmen mit Bösewichtern? Nein! Erbarmen für die Unschuld, Erbarmen für die Schwäche, Erbarmen für die Unglücklichen, Erbarmen für die Menschheit! Nur dem friedlichen Bürger gebührt von seiten der Gesellschaft Schutz. &lt;br&gt;In einer Republik sind nur Republikaner Bürger; Royalisten und Fremde sind Feinde. Die Unterdrücker der Menschheit bestrafen, ist Gnade; ihnen verzeihen, ist Barbarei. Alle Zeichen einer falschen Empfindsamkeit scheinen mir Seufzer, welche nach England oder nach Östreich fliegen. &lt;br&gt;Aber nicht zufrieden, den Arm des Volkes zu entwaffnen, sucht man noch die heiligsten Quellen seiner Kraft durch das Laster zu vergiften. &lt;br&gt;Dies ist der feinste, gefährlichste und abscheulichste Angriff auf die Freiheit. Nur der höllischste Machiavellismus, doch - nein! Ich will nicht sagen, daß ein solcher Plan in dem Gehirne eines Menschen hätte ausgebrütet werden können! Es mag unwillkürlich geschehen, doch die Absicht tut nichts zur Sache, die Wirkung bleibt die nämliche, die Gefahr ist gleich groß! Das Laster ist das Kainszeichen des Aristokratismus. In einer Republik ist es nicht nur ein moralisches, sondern auch ein politisches Verbrechen; der Lasterhafte ist der politische Feind der Freiheit, er ist ihr um so gefährlicher, je größer die Dienste sind, die er ihr scheinbar erwiesen. Der gefährlichste Bürger ist derjenige, welcher leichter ein Dutzend rote Mützen verbraucht als eine gute Handlung vollbringt. &lt;br&gt;Ihr werdet mich leicht verstehen, wenn ihr an Leute denkt, welche sonst in Dachstuben lebten und jetzt in Karossen fahren und mit ehemaligen Marquisinnen und Baronessen Unzucht treiben. Wir dürfen wohl fragen: ist das Volk geplündert, oder sind die Goldhände der Könige gedrückt worden, wenn wir Gesetzgeber des Volks mit allen Lastern und allem Luxus der ehemaligen Höflinge Parade machen, wenn wir diese Marquis und Grafen der Revolution reiche Weiber heiraten, üppige Gastmähler geben, spielen, Diener halten und kostbare Kleider tragen sehen? Wir dürfen wohl staunen, wenn wir sie Einfälle haben, schöngeistern und so etwas vom guten Ton bekommen hören. Man hat vor kurzem auf eine unverschämte Weise den Tacitus parodiert, ich könnte mit dem Sallust antworten und den Katilina travestieren; doch ich denke, ich habe keine Striche mehr nötig, die Porträts sind fertig. &lt;br&gt;Keinen Vertrag, keinen Waffenstillstand mit den Menschen, welche nur auf Ausplünderung des Volkes bedacht waren, welche diese Ausplünderung ungestraft zu vollbringen hofften, für welche die Republik eine Spekulation und die Revolution ein Handwerk war! In Schrecken gesetzt durch den reißenden Strom der Beispiele, suchen sie ganz leise die Gerechtigkeit abzukühlen. Man sollte glauben, jeder sage zu sich selbst: »Wir sind nicht tugendhaft genug, um so schrecklich zu sein. &lt;br&gt;Philosophische Gesetzgeber, erbarmt euch unsrer Schwäche! Ich wage euch nicht zu sagen, daß ich lasterhaft bin; ich sage euch also lieber: seid nicht grausam!« Beruhige dich, tugendhaftes Volk, beruhigt euch, ihr Patrioten! Sagt euren Brüdern zu Lyon: das Schwert des Gesetzes roste nicht in den Händen, denen ihr es anvertraut habt! - Wir werden der Republik ein großes Beispiel geben. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Allgemeiner Beifall.''
|-
|''' HANGOK'''
:Éljen a köztársaság! Éljen Robespierre! 
|Viele Stimmen. &lt;br&gt;
:Es lebe die Republik! Es lebe Robespierre!
|-
|''' ELNÖK'''
:Az ülést bezárom. &lt;br&gt;
|'''Präsident.'''
:&lt;br&gt;Die Sitzung ist aufgehoben. &lt;br&gt;
|-
|}

=== 4. szín ===
{| {{sztdr}}
|width=50% |&lt;br&gt; &lt;br&gt;''Utca  Lacroix, Legendre''
| Eine Gasse  Lacroix.''' Legendre. &lt;br&gt;
|-
|''' LACROIX'''
:Mit tettél, Legendre? Tudod-e, hogy a te szobraiddal kiknek ütik le a fejét?
|'''Lacroix.'''
:&lt;br&gt;Was hast du gemacht, Legendre! Weißt du auch, wem du mit deinen Büsten den Kopf herunterwirfst?
|-
|''' LEGENDRE'''
:Pár piperkőcnek meg néhány divathölgyikének. &lt;br&gt;
|'''Legendre.'''
:&lt;br&gt;Einigen Stutzern und eleganten Weibern, das ist alles. &lt;br&gt;
|-
|''' LACROIX'''
:Öngyilkos vagy, árnyék, aki gazdáját s ezzel önmagát is meggyilkolja. &lt;br&gt;
|'''Lacroix.'''
:&lt;br&gt;Du bist ein Selbstmörder, ein Schatten, der sein Original und somit sich selbst ermordet. &lt;br&gt;
|-
|''' LEGENDRE'''
:Nem értelek. &lt;br&gt;
|'''Legendre.'''
:&lt;br&gt;Ich begreife nicht. &lt;br&gt;
|-
|''' LACROIX'''
:Azt hittem, Collot világosan beszélt. &lt;br&gt;
|'''Lacroix.'''
:&lt;br&gt;Ich dächte, Collot hätte deutlich gesprochen. &lt;br&gt;
|-
|''' LEGENDRE'''
:Szószátyárkodott. Részeg volt, mint a tök. &lt;br&gt;
|'''Legendre.'''
:&lt;br&gt;Was macht das? Es war, als ob eine Champagnerflasche spränge. Er war wieder betrunken. &lt;br&gt;
|-
|''' LACROIX'''
:A bolondok, a részegek meg a gyermekek mindig az igazságot mondják. Mit gondolsz, Robespierre kikre célzott Catilinával?
|'''Lacroix.'''
:&lt;br&gt;Narren, Kinder und - nun? - Betrunkne sagen die Wahrheit. Wen glaubst du denn, daß Robespierre mit dem Katilina gemeint habe?
|-
|''' LEGENDRE'''
:Kikre?
|''Legendre.'''
:&lt;br&gt;Nun?  
|-
|''' LACROIX'''
:A dolog világos. Az istentagadókat meg a túlzó forradalmárokat már vérpadra küldték; de ezzel a népen vajmi keveset segítettek, az még most is mezítláb futkos az utcákon, s az arisztokraták bőréből akar magának cipőt varrni. A guillotine hőmérséklete nem süllyedhet: még néhány fok, és a Jóléti Bizottság kereshet magának fekvőhelyet a Forradalom téren. &lt;br&gt;
|'''Lacroix.''' 
&lt;br&gt;Die Sache ist einfach. Man hat die Atheisten und Ultrarevolutionärs aufs Schafott geschickt; aber dem Volk ist nicht geholfen, es läuft noch barfuß in den Gassen und will sich aus Aristokratenleder Schuhe machen. Der Guillotinenthermometer darf nicht fallen; noch einige Grade, und der Wohlfahrtsausschuß kann sich sein Bett auf dem Revolutionsplatz suchen. &lt;br&gt;
|-
|''' LEGENDRE'''
:Mi köze mindennek az én szobraimhoz?
|'''Legendre.'''
:&lt;br&gt;Was haben damit meine Büsten zu schaffen?
|-
|''' LACROIX'''
:Még most sem érted? Te hivatalosan leleplezted az ellenforradalmat, a decemvireket tettre sarkalltad, segédkezet nyújtottál nekik. A nép olyan, mint Minotaurosz, hetenként meg kell kapnia a maga hulláit, nehogy az etetőket falja fel. &lt;br&gt;
|'''Lacroix.'''
:&lt;br&gt;Siehst du's noch nicht? Du hast die Contrerevolution offiziell bekanntgemacht, du hast die Dezemvirn zur Energie gezwungen, du hast ihnen die Hand geführt. Das Volk ist ein Minotaurus, der wöchentlich seine Leichen haben muß, wenn er sie nicht auffressen soll. &lt;br&gt;
|-
|''' LEGENDRE'''
:Hol van Danton?
|'''Legendre.'''
:&lt;br&gt;Wo ist Danton?
|-
|''' LACROIX'''
:Tudom is én. Mostanában a Medici Vénuszt keresi apródonként a Palais-Royal grizettjeinél, amint mondja, mozaikmunkát végez. Tudja ég, hogy melyik testrésznél tart éppen. Keserves, hogy a természet, akár Médea az öccsét - feldarabolta a szépséget, s részenként illesztette a testbe. Gyerünk a Palais-Royalba!
|'''Lacroix.'''
:&lt;br&gt;Was weiß ich! Er sucht eben die Mediceische Venus stückweise bei allen Grisetten des Palais-Royal zusammen; er macht Mosaik, wie er sagt. Der Himmel weiß, bei welchem Glied er gerade ist. Es ist ein Jammer, daß die Natur die Schönheit, wie Medea ihren Bruder, zerstückt und sie so in Fragmenten in die Körper gesenkt hat. - Gehn wir ins Palais-Royal! &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Beide ab.''
|-
|}

=== 5. szín ===
{| {{sztdr}}
|width=50% |&lt;br&gt; &lt;br&gt;''Szoba  Danton, Marion''
| Ein Zimmer  Danton.''' Marion. &lt;br&gt;
|-
|''' MARION'''
:Nem, ne bánts! Jó itt a lábadnál. Hadd meséljek neked. &lt;br&gt;
|'''Marion.'''
:&lt;br&gt;Nein, laß mich! So zu deinen Füßen. Ich will dir erzählen. &lt;br&gt;
|-
|''' DANTON'''
:Jobb hasznát is vehetnéd a szádnak. &lt;br&gt;
|'''Danton.'''
:&lt;br&gt;Du könntest deine Lippen besser gebrauchen. &lt;br&gt;
|-
|''' MARION'''
:Nem, hadd meséljem el. Anyám okos nő volt, egyre azt mondogatta: a szüzesség szép erény. Ha férfiak jöttek hozzánk, és beszélni kezdtek sok mindenfélét, kiküldött engem a szobából; ha kérdeztem, mi az, amiről szó volt, azt mondta: szégyelljem magamat; ha könyvet adott a kezembe olvasni, csaknem mindig át kellett lapoznom néhány oldalt. De a Bibliát kedvemre olvashattam, az csupa jámborság volt, de volt benne valami, amit nem értettem. Nem mertem senkit se megkérdezni, magamban tépelődtem. Aztán tavasz lett: minden bizsergett körülöttem, s nem tudtam, mi az. Valami furcsa légkörbe kerültem, s az úgy fojtogatott. Néztem a testem; azt hittem olykor, hogy kettéhasadtam, majd újra egybeolvadtam megint. Egy fiatalember járt akkortájt házunkba; csinos volt, és sok bolondot beszélt; nem voltam tisztában vele, hogy mit akar, de kacagnom kellett rajta. Anyám hívta, hogy jöjjön el gyakrabban, s ennek mindketten roppantul örültünk. Végül is rájöttünk, hogy okosabb, ha egymás mellett fekszünk az ágyon, mintha két széken egymás mellett ülünk. Több örömöm telt benne, mint a fecsegésében, s nem láttam be, miért szabad a rosszabb, s miért tilos a jobb. Titokban tettük. Jó sokáig. Csakhogy én olyan lettem, mint a tenger, mely mindent elnyel, s egyre mélyebbé válik. Csak egyet nem bírtam, valamennyi férfit egyetlen testté olvasztani. Ilyen volt már a természetem. Ki tehet róla? Végre is észrevette. Egy reggel eljött, s úgy csókolt engem, mintha meg akarna fojtani; karja a nyakamat szorította. Majd meghaltam a félelemtől. Majd elengedett, nevetett, s azt mondta, csaknem csacsiságot művelt; csak tartsam meg a ruhámat, s hordjam el, nem akarja elrontani az örömöm, egyebem úgysincs. Azután elment. Megint nem tudtam, mit akar. Este az ablaknál ültem; én nagyon érzékeny vagyok és a hangulatok embere; elmerültem az alkonypír hullámaiban. Egyszerre egy embercsoport közeledett az úton, előtte gyerekek futottak, az ablakokból nők kukucskáltak. Lenéztem: egy kosárban vitték el a testét a házunk előtt, a holdfény sápadt homlokára sütött, haja nedves volt - a vízbe ölte magát. Sírtam. Ez volt az egyetlen sérelme életemnek. A többiek dolgoznak s ünnepelnek, hat napig dolgoznak, s a hetediken imádkoznak, évente egyszer, a születésük napján meg vannak illetődve, s újévkor visszapillantanak az elmúlt esztendőre. Én mindezt nem értem: nekem nincs szünnapom, nincs változásom. Én mindig egy vagyok, örökös vágy és örökös kívánság, örökös tűz és örök áradat. Anyám meghalt bánatában; az emberek ujjal mutattak rám. Ez butaság. Hát nem mindegy, mondd csak, hogy kinek miben telik öröme, testekben, szentképekben, virágban vagy játékszerekben? Az érzés egy s ugyanaz, aki legtöbbet élvez, legtöbbet imádkozik. &lt;br&gt;
|'''Marion.'''
:&lt;br&gt;Nein, laß mich einmal so. - Meine Mutter war eine kluge Frau; sie sagte mir immer, die Keuschheit sei eine schöne Tugend. Wenn Leute ins Haus kamen und von manchen Dingen zu sprechen anfingen, hieß sie mich aus dem Zimmer gehn; frug ich, was die Leute gewollt hätten, so sagte sie mir, ich solle mich schämen; gab sie mir ein Buch zu lesen, so mußt' ich fast immer einige Seiten überschlagen. Aber die Bibel las ich nach Belieben, da war alles heilig; aber es war etwas darin, was ich nicht begriff. Ich mochte auch niemand fragen, ich brütete über mir selbst. Da kam der Frühling; es ging überall etwas um mich vor, woran ich keinen Teil hatte. Ich geriet in eine eigne Atmosphäre, sie erstickte mich fast. Ich betrachtete meine Glieder; es war mir manchmal, als wäre ich doppelt und verschmölze dann wieder in eins. &lt;br&gt;Ein junger Mensch kam zu der Zeit ins Haus; er war hübsch und sprach oft tolles Zeug; ich wußte nicht recht, was er wollte, aber ich mußte lachen. Meine Mutter hieß ihn öfters kommen, das war uns beiden recht. &lt;br&gt;Endlich sahen wir nicht ein, warum wir nicht ebensogut zwischen zwei Bettüchern beieinander liegen, als auf zwei Stühlen nebeneinander sitzen durften. Ich fand dabei mehr Vergnügen als bei seiner Unterhaltung und sah nicht ab, warum man mir das geringere gewähren und das größere entziehen wollte. Wir taten's heimlich. Das ging so fort. Aber ich wurde wie ein Meer, was alles verschlang und sich tiefer und tiefer wühlte. Es war für mich nur ein Gegensatz da, alle Männer verschmolzen in einen Leib. Meine Natur war einmal so, wer kann da drüber hinaus? Endlich merkt' er's. Er kam eines Morgens und küßte mich, als wollte er mich ersticken; seine Arme schnürten sich um meinen Hals, ich war in unsäglicher Angst. Da ließ er mich los und lachte und sagte: er hätte fast einen dummen Streich gemacht; ich solle mein Kleid nur behalten und es brauchen, es würde sich schon von selbst abtragen, er wolle mir den Spaß nicht vor der Zeit verderben, es wäre doch das einzige, was ich hätte. Dann ging er; ich wußte wieder nicht, was er wollte. Den Abend saß ich am Fenster; ich bin sehr reizbar und hänge mit allem um mich nur durch eine Empfindung zusammen; ich versank in die Wellen der Abendröte. Da kam ein Haufe die Straße herab, die Kinder liefen voraus, die Weiber sahen aus den Fenstern. Ich sah hinunter: sie trugen ihn in einem Korb vorbei, der Mond schien auf seine bleiche Stirn, seine Locken waren feucht, er hatte sich ersäuft. Ich mußte weinen. - Das war der einzige Bruch in meinem Wesen. Die andern Leute haben Sonn- und Werktage, sie arbeiten sechs Tage und beten am siebenten, sie sind jedes Jahr auf ihren Geburtstag einmal gerührt und denken jedes Jahr auf Neujahr einmal nach. Ich begreife nichts davon: ich kenne keinen Absatz, keine Veränderung. Ich bin immer nur eins; ein ununterbrochenes Sehnen und Fassen, eine Glut, ein Strom. Meine Mutter ist vor Gram gestorben; die Leute weisen mit Fingern auf mich. Das ist dumm. Es läuft auf eins hinaus, an was man seine Freude hat, an Leibern, Christusbildern, Blumen oder Kinderspielsachen; es ist das nämliche Gefühl; wer am meisten genießt, betet am meisten. &lt;br&gt;
|-
|''' DANTON'''
:Miért nem ihatom fel egészen szépségedet, miért nem szívhatom magamba?
|'''Danton.'''
:&lt;br&gt;Warum kann ich deine Schönheit nicht ganz in mich fassen, sie nicht ganz umschließen?
|-
|''' MARION'''
:Látó szeme van a te ajkadnak, Danton. &lt;br&gt;
|'''Marion.'''
:&lt;br&gt;Danton, deine Lippen haben Augen. &lt;br&gt;
|-
|''' DANTON'''
:Szeretnék légárammá válni, hogy bennem megfürödhess, s a hullámaim csókolják testedet. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Lacroix, Adelaide, Rosalie bejönnek'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;
|'''Danton.'''
:&lt;br&gt;Ich möchte ein Teil des Äthers sein, um dich in meiner Flut zu baden, um mich auf jeder Welle deines schönen Leibes zu brechen. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Lacroix, Adelaide, Rosalie treten ein.''
|-
|''' LACROIX'''
:''megáll az ajtóban'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Megszakadok a nevetéstől, megszakadok. &lt;br&gt;
|'''Lacroix '''&lt;br&gt; &lt;br&gt;''bleibt in der Tür stehn''.
:&lt;br&gt;Ich muß lachen, ich muß lachen. &lt;br&gt;
|-
|''' DANTON'''
:''bosszúsan'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Mi az?
|'''Danton '''&lt;br&gt; &lt;br&gt;''unwillig''.
:&lt;br&gt;Nun?
|-
|''' LACROIX'''
:Eszembe jut az utca. &lt;br&gt;
|'''Lacroix.'''
:&lt;br&gt;Die Gasse fällt mir ein. &lt;br&gt;
|-
|''' DANTON'''
:Na és?
|'''Danton.'''
:&lt;br&gt;Und?
|-
|''' LACROIX'''
:Az utcán egy dán dog egy máltai pincsivel akart párosodni. &lt;br&gt;
|'''Lacroix.'''
:&lt;br&gt;Auf der Gasse waren Hunde, eine Dogge und ein Bologneser Schoßhündlein, die quälten sich. &lt;br&gt;
|-
|''' DANTON'''
:Hát aztán?
|'''Danton.'''
:&lt;br&gt;Was soll das?
|-
|''' LACROIX'''
:Csak eszembe jutott, és nevetnem kell. Épületes látvány volt! A lányok kikukucskáltak az ablakokon; óvatosnak kellene lenni s a napra se engedni őket, mert a kezükön a legyek művelik ugyanazt, s ettől furcsa gondolataik támadhatnak. Legendre meg én végigfutottunk csaknem minden cellácskán, mert az apácácskák a hús eme megnyilatkozására belénk akaszkodtak, és áldást kértek. Legendre az egyiket bűnbánatra oktatja, de ettől majd ő fog böjtölni legalább egy hónapon keresztül. Itt hozok magammal két eleven papnőt. &lt;br&gt;
|'''Lacroix.'''
:&lt;br&gt;Das fiel mir nun grade so ein, und da mußt' ich lachen. Es sah erbaulich aus! Die Mädel guckten aus den Fenstern; man sollte vorsichtig sein und sie nicht einmal in der Sonne sitzen lassen. Die Mücken treiben's ihnen sonst auf den Händen; das macht Gedanken. &lt;br&gt;Legendre und ich sind fast durch alle Zellen gelaufen, die Nönnlein von der Offenbarung durch das Fleisch hingen uns an den Rockschößen und wollten den Segen. Legendre gibt einer die Disziplin, aber er wird einen Monat dafür zu fasten bekommen. Da bringe ich zwei von den Priesterinnen mit dem Leib. &lt;br&gt;
|-
|''' MARION'''
:Jó napot, Adelaide! Jó napot, Rosalie!
|'''Marion.'''
:&lt;br&gt;Guten Tag, Demoiselle Adelaide! guten Tag, Demoiselle Rosalie!
|-
|''' ROSALIE'''
:Már rég nem volt szerencsénk. &lt;br&gt;
|'''Rosalie.'''
:&lt;br&gt;Wir hatten schon lange nicht das Vergnügen. &lt;br&gt;
|-
|''' MARION'''
:Igazán sajnálom. &lt;br&gt;
|'''Marion.'''
:&lt;br&gt;Es war mir recht leid. &lt;br&gt;
|-
|''' ADELAIDE'''
:Éjjel-nappal el vagyunk foglalva. &lt;br&gt;
|'''Adelaide.'''
:&lt;br&gt;Ach Gott, wir sind Tag und Nacht beschäftigt. &lt;br&gt;
|-
|''' DANTON'''
:''Rosalie-hoz'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Ejha, kicsike, de hajlékony lett a csípőd. &lt;br&gt;
|'''Danton '''&lt;br&gt; &lt;br&gt;''zu Rosalie''.
:&lt;br&gt;Ei, Kleine, du hast ja geschmeidige Hüften bekommen. &lt;br&gt;
|-
|''' ROSALIE'''
:Hát igen, napról napra fejlődik az ember. &lt;br&gt;
|'''Rosalie.'''
:&lt;br&gt;Ach ja, man vervollkommnet sich täglich. &lt;br&gt;
|-
|''' LACROIX'''
:Mi a különbség az antik s egy modern Adonisz között?
|'''Lacroix.'''
:&lt;br&gt;Was ist der Unterschied zwischen dem antiken und einem modernen Adonis?
|-
|''' DANTON'''
:És Adelaide milyen illedelmesen érdekes lett; pikáns összetétel. Az arca olyan, mint egy fügefalevél, amelyet a teste elé tart. Ilyen fügefa egy ilyen forgalmas úttesten üdítő árnyékot ad. &lt;br&gt;
|'''Danton.'''
:&lt;br&gt;Und Adelaide ist sittsam-interessant geworden; eine pikante Abwechslung. Ihr Gesicht sieht aus wie ein Feigenblatt, das sie sich vor den ganzen Leib hält. So ein Feigenbaum an einer so gangbaren Straße gibt einen erquicklichen Schatten. &lt;br&gt;
|-
|''' ADELAIDE'''
:Egész országút lennék, ha monsieur Danton... &lt;br&gt;
|'''Adelaide.'''
:&lt;br&gt;Ich wäre ein Herdweg, wenn Monsieur... &lt;br&gt;
|-
|''' DANTON'''
:Jó, jó kisasszony, nem bántani akartam. &lt;br&gt;
|'''Danton.'''
:&lt;br&gt;Ich verstehe; nur nicht böse, mein Fräulein!
|-
|''' LACROIX'''
:Ide figyelj! Egy modern Adoniszt nem vaddisznó, csak közönséges disznó tép szét: nem a combján sebesül meg, hanem az ágyékán, s a vére nyomán nem rózsák, hanem higanyvirágok fakadnak. &lt;br&gt;
|'''Lacroix.'''
:&lt;br&gt;So höre doch! Ein moderner Adonis wird nicht von einem Eber, sondern von Säuen zerrissen; er bekommt seine Wunde nicht am Schenkel, sondern in den Leisten, und aus seinem Blut sprießen nicht Rosen hervor, sondern schießen Quecksilberblüten an. &lt;br&gt;
|-
|''' DANTON'''
:Rosalie kisasszony restaurált torzó, csak a csípeje s a lába antik. Mágnestű ő, a feje taszít, a lába vonz; középen van az egyenlítő, mindenkinek, aki keresztülmegy rajta, ajánlható egy szublimát-keresztelő. &lt;br&gt;
|'''Danton.'''
:&lt;br&gt;O laß das, Fräulein Rosalie ist ein restaurierter Torso, woran nur die Hüften und Füße antik sind. Sie ist eine Magnetnadel: was der Pol Kopf abstößt, zieht der Pol Fuß an; die Mitte ist ein Äquator, wo jeder eine Sublimattaufe bekömmt, der die Linie passiert. &lt;br&gt;
|-
|''' LACROIX'''
:Két irgalmas nővér, mindkettő kórházban teljesít szolgálatot, tudniillik a saját testében. &lt;br&gt;
|'''Lacroix.'''
:&lt;br&gt;Zwei Barmherzige Schwestern; jede dient in einem Spital, d. h. in ihrem eignen Körper. &lt;br&gt;
|-
|''' ROSALIE'''
:Szégyelljék magukat, így megbotránkoztatni a fülünket. &lt;br&gt;
|'''Rosalie.'''
:&lt;br&gt;Schämen Sie sich, unsere Ohren rot zu machen!
|-
|''' ADELAIDE'''
:Udvariasabbak is lehetnének. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Adelaide és Rosalie el'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;
|'''Adelaide.'''
:&lt;br&gt;Sie sollten mehr Lebensart haben! &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Adelaide und Rosalie ab.''
|-
|''' DANTON'''
:Jó éjszakát, szép gyermekek!
|'''Danton.'''
:&lt;br&gt;Gute Nacht, ihr hübschen Kinder!
|-
|''' LACROIX'''
:Jó éjszakát, higanybányák!
|'''Lacroix.'''
:&lt;br&gt;Gute Nacht, ihr Quecksilbergruben!
|-
|''' DANTON'''
:Sajnálom őket, vacsorázni akarnak. &lt;br&gt;
|'''Danton.'''
:&lt;br&gt;Sie dauern mich, sie kommen um ihr Nachtessen. &lt;br&gt;
|-
|''' LACROIX'''
:Te Danton, én a jakobinusoktól jövök. &lt;br&gt;
|'''Lacroix.'''
:&lt;br&gt;Höre, Danton, ich komme von den Jakobinern. &lt;br&gt;
|-
|''' DANTON'''
:Hát aztán. &lt;br&gt;
|'''Danton.'''
:&lt;br&gt;Nichts weiter?
|-
|''' LACROIX'''
:A lyoniak proklamációt terjesztettek be; úgy képzelik, nem marad más hátra számukra, mint tógába burkolózni. Mindegyik olyan képet vágott, mintha azt mondaná a szomszédjának: Paetus, nem fáj! Legendre ordított, hogy Chalier és Marat szobrát össze akarják törni. Azt hiszem, újra meg akarja festeni vérrel az arcát. Már egészen kikopott a Terreur-ből, a gyerekek az utcán megráncigálják a kabátja szárát. &lt;br&gt;
|'''Lacroix.'''
:&lt;br&gt;Die Lyoner verlasen eine Proklamation; sie meinten, es bliebe ihnen nichts übrig, als sich in die Toga zu wickeln. Jeder macht ein Gesicht, als wollte er zu seinem Nachbar sagen: Paetus, es schmerzt nicht! - Legendre rief, man wolle Chaliers und Marats Büsten zerschlagen. Ich glaube, er will sich das Gesicht wieder rot machen; er ist ganz aus der Terreur herausgekommen, die Kinder zupfen ihn auf der Gasse am Rock. &lt;br&gt;
|-
|''' DANTON'''
:És Robespierre?
|'''Danton.'''
:&lt;br&gt;Und Robespierre?
|-
|''' LACROIX'''
:Az emelvényen hadonászott, és azt mondta: rémuralom nélkül az erény fabatkát sem ér. Ettől a mondástól megfájdult a nyakam. &lt;br&gt;
|'''Lacroix.'''
:&lt;br&gt;Fingerte auf der Tribüne und sagte: die Tugend muß durch den Schrecken herrschen. Die Phrase machte mir Halsweh. &lt;br&gt;
|-
|''' DANTON'''
:Ácsolja a guillotine deszkáit. &lt;br&gt;
|'''Danton.'''
:&lt;br&gt;Sie hobelt Bretter für die Guillotine. &lt;br&gt;
|-
|''' LACROIX'''
:És Collot ordított, mint az őrült, hogy le kell tépni az álarcokat. &lt;br&gt;
|'''Lacroix.'''
:&lt;br&gt;Und Collot schrie wie besessen, man müsse die Masken abreißen. &lt;br&gt;
|-
|''' DANTON'''
:S az álarcokkal együtt az arcokat. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Paris jön'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;
|'''Danton.'''
:&lt;br&gt;Da werden die Gesichter mitgehen. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Paris tritt ein.''
|-
|''' LACROIX'''
:Mi hír, Fabricius?
|'''Lacroix.'''
:&lt;br&gt;Was gibt's, Fabricius?
|-
|''' PARIS'''
:A jakobinusoktól Robespierre-hez mentem; magyarázatot kértem. Olyan arcot vágott, mint Brutus, aki föláldozza saját fiait. A kötelességteljesítésről szavalt, azt mondta: a szabadság ellenségei számára nincs kegyelem, mindenkit föláldoz, ha kell: saját magát, az öccsét, a barátait. &lt;br&gt;
|'''Paris.'''
:&lt;br&gt;Von den Jakobinern weg ging ich zu Robespierre; ich verlangte eine Erklärung. Er suchte eine Miene zu machen wie Brutus, der seine Söhne opfert. Er sprach im allgemeinen von den Pflichten, sagte: der Freiheit gegenüber kenne er keine Rücksicht, er würde alles opfern, sich, seinen Bruder, seine Freunde. &lt;br&gt;
|-
|''' DANTON'''
:Ez világos beszéd volt; csak meg kell fordítani a létrát; ő lenn fogja, hogy a barátait felsegíthesse. Köszönettel tartozunk Legendre-nak hogy kiugratta a nyulat a bokorból. &lt;br&gt;
|'''Danton.'''
:&lt;br&gt;Das war deutlich; man braucht nur die Skala herumzukehren, so steht er unten und hält seinen Freunden die Leiter. Wir sind Legendre Dank schuldig, er hat sie sprechen gemacht. &lt;br&gt;
|-
|''' LACROIX'''
:Az hébert-isták még nem haltak meg, a nép nyomorog; ez szörnyű emeltyű. A vérrel telt serpenyő nem emelkedhetik, mert különben lámpavas lesz belőle a Jóléti Bizottság számára; nehezékre van szüksége, egy súlyos fej kell neki. &lt;br&gt;
|'''Lacroix.'''
:&lt;br&gt;Die Hebertisten sind noch nicht tot, das Volk ist materiell elend, das ist ein furchtbarer Hebel. Die Schale des Blutes darf nicht steigen, wenn sie dem Wohlfahrtsausschuß nicht zur Laterne werden soll; er hat Ballast nötig, er braucht einen schweren Kopf. &lt;br&gt;
|-
|''' DANTON'''
:Hát jól tudom, a forradalom, akárcsak Saturnus, fölfalja a saját fiait. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Elgondolkozik'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Nem, azt mégse merik megtenni. &lt;br&gt;
|'''Danton.'''
:&lt;br&gt;Ich weiß wohl - die Revolution ist wie Saturn, sie frißt ihre eignen Kinder. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Nach einigem Besinnen: &lt;br&gt; &lt;br&gt;''
Doch, sie werden's nicht wagen. &lt;br&gt;
|-
|''' LACROIX'''
:Te, Danton, halott szent vagy; de a forradalom nem szereti a relikviákat, a királyok csontjait az utcákon szórta szét, s a templomokból kihajította a szobrokat. Azt hiszed, te megmaradhatsz talpazatodon?
|'''Lacroix.'''
:&lt;br&gt;Danton, du bist ein toter Heiliger; aber die Revolution kennt keine Reliquien, sie hat die Gebeine aller Könige auf die Gasse und alle Bildsäulen von den Kirchen geworfen. Glaubst du, man würde dich als Monument stehen lassen?
|-
|''' DANTON'''
:A nevem! A nép!
|'''Danton.'''
:&lt;br&gt;Mein Name! das Volk!
|-
|''' LACROIX'''
:A neved! Te mérsékelt vagy, az vagyok én is, Camille is, Philippeau és Hérault. A nép szemében gyengeség és mérséklés egyre megy, agyonüti az elmaradót. A vörös sipkás szabók az egész római történelmet a tűik hegyében fogják érezni, ha kiderül, hogy a szeptemberi férfiú hozzájuk képest mérsékelt volt. &lt;br&gt;
|'''Lacroix.'''
:&lt;br&gt;Dein Name! Du bist ein Gemäßigter, ich bin einer, Camille, Philippeau, Hérault. Für das Volk sind Schwäche und Mäßigung eins; es schlägt die Nachzügler tot. Die Schneider von der Sektion der roten Mütze werden die ganze römische Geschichte in ihrer Nadel fühlen, wenn der Mann des September ihnen gegenüber ein Gemäßigter war. &lt;br&gt;
|-
|''' DANTON'''
:Nagyon igaz, és különben is a nép olyan, akár a gyermek, mindent össze kell törnie, hogy megnézze, mi van belül. &lt;br&gt;
|'''Danton.'''
:&lt;br&gt;Sehr wahr, und außerdem - das Volk ist wie ein Kind, es muß alles zerbrechen, um zu sehen, was darin steckt. &lt;br&gt;
|-
|''' LACROIX'''
:És különben is, Danton, mi bűnösök vagyunk, Robespierre ezt mondja, tudniillik mi élvezünk; a nép erényes, tudniillik ő nem élvez, mert a sok munka eltompítja érzékeit, nem issza le magát, mert nincs pénze, és nem jár a bordélyba, mert a lányok utálják a sajt- és heringszagot, mely a torkából árad. &lt;br&gt;
|'''Lacroix.'''
:&lt;br&gt;Und außerdem, Danton, sind wir lasterhaft, wie Robespierre sagt, d. h. &lt;br&gt;wir genießen; und das Volk ist tugendhaft, d. h. es genießt nicht, weil ihm die Arbeit die Genußorgane stumpf macht, es besäuft sich nicht, weil es kein Geld hat, und es geht nicht ins Bordell, weil es nach Käs und Hering aus dem Hals stinkt und die Mädel davor einen Ekel haben. &lt;br&gt;
|-
|''' DANTON'''
:Gyűlöli az élvezőket, mint a herélt a férfiakat. &lt;br&gt;
|'''Danton.'''
:&lt;br&gt;Es haßt die Genießenden wie ein Eunuch die Männer. &lt;br&gt;
|-
|''' LACROIX'''
:Latroknak mondanak bennünket, és &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Danton füléhez hajlik'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;köztünk maradjon, némi igazuk van. Robespierre és a nép erényesek lesznek, Saint-Just regényt fog írni, BARÉRE pedig varr majd egy carmagnole-t, s a vérzubbonykát a Konvent nyakába akasztja, és - én mindezt előre látom. &lt;br&gt;
|'''Lacroix.'''
:&lt;br&gt;Man nennt uns Spitzbuben, und &lt;br&gt; &lt;br&gt;''sich zu den Ohren Dantons neigend''
es ist, unter uns gesagt, so halbwegs was Wahres dran. Robespierre und das Volk werden tugendhaft sein. St. Just wird einen Roman schreiben, und Barère wird eine Carmagnole schneidern und dem Konvent das Blutmäntelchen umhängen und - ich sehe alles. &lt;br&gt;
|-
|''' DANTON'''
:Álmodsz. Nélkülem sohase volt bátorságuk, senki se akad, aki ellenem támadjon, a forradalom még nincs befejezve, még szükségük lehet rám, jó leszek még fegyvernek. &lt;br&gt;
|'''Danton.'''
:&lt;br&gt;Du träumst. Sie hatten nie Mut ohne mich, sie werden keinen gegen mich haben; die Revolution ist noch nicht fertig, sie könnten mich noch nötig haben, sie werden mich im Arsenal aufheben. &lt;br&gt;
|-
|''' LACROIX'''
:Valamit tennünk kell. &lt;br&gt;
|'''Lacroix.'''
:&lt;br&gt;Wir müssen handeln. &lt;br&gt;
|-
|''' DANTON'''
:Tenni fogunk. Még mindent megnyerhetünk. &lt;br&gt;
|'''Danton.'''
:&lt;br&gt;Das wird sich finden. &lt;br&gt;
|-
|''' LACROIX'''
:Ha csak addig el nem vesztenek bennünket. &lt;br&gt;
|'''Lacroix.'''
:&lt;br&gt;Es wird sich finden, wenn wir verloren sind. &lt;br&gt;
|-
|''' MARION'''
:''Dantonhoz'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Milyen hideg lett az ajkad, szavaid megfojtották a csókjaid. &lt;br&gt;
|'''Marion '''&lt;br&gt; &lt;br&gt;''zu Danton''.
:&lt;br&gt;Deine Lippen sind kalt geworden, deine Worte haben deine Küsse erstickt. &lt;br&gt;
|-
|''' DANTON'''
:''Marionhoz'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Mennyi időt vesztettünk! De érdemes volt!''Lacroix-hoz'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Holnap Robespierre-hez megyek, és felbosszantom, nem hallgathat tovább. Hát holnap reggel! Jó éjt, barátaim, jó éjszakát, köszönöm, amit értem tettetek. &lt;br&gt;
|'''Danton '''&lt;br&gt; &lt;br&gt;''zu Marion''.
:&lt;br&gt;So viel Zeit zu verlieren! Das war der Mühe wert! - &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Zu Lacroix: &lt;br&gt; &lt;br&gt;'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Morgen geh ich zu Robespierre; ich werde ihn ärgern, da kann er nicht schweigen. Morgen also! Gute Nacht, meine Freunde, gute Nacht! ich danke euch!
|-
|''' LACROIX'''
:Lóduljatok, kedves barátaim, lóduljatok már, jó éjszakát. A kisasszony combjai leguillotinoznak, Danton, a mons Veneris lesz a tarpéji sziklád.''El'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;
|'''Lacroix.'''
:&lt;br&gt;Packt euch, meine guten Freunde, Packt euch! Gute Nacht, Danton! Die Schenkel der Demoiselle guillotinieren dich, der Mons Veneris wird dein Tarpejischer Fels. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Ab mit Paris.''
|-
|}
=== 6. szín ===
{| {{sztdr}}
|width=50% |&lt;br&gt; &lt;br&gt;''Szoba'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Robespierre, Danton, Paris''
|&lt;br&gt; &lt;br&gt;''Ein Zimmer'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Robespierre.''' Danton. Paris.''
|-
|''' ROBESPIERRE'''
:Azt mondom neked, hogy aki nyakamba borul, amikor fegyvert akarok ragadni, az ellenségem, bármi legyen is a célja; aki megakadályoz abban, hogy védjem magamat, az nem ölel, hanem - öl. &lt;br&gt;
|'''Robespierre.'''
:&lt;br&gt;Ich sage dir, wer mir in den Arm fällt, wenn ich das Schwert ziehe, ist mein Feind - seine Absicht tut nichts zur Sache; wer mich verhindert, mich zu verteidigen, tötet mich so gut, als wenn er mich angriffe. &lt;br&gt;
|-
|''' DANTON'''
:De mihelyt megszűnik a védekezés, kezdődik a gyilkosság. Semmi okunk sincs, hogy tovább öldököljünk. &lt;br&gt;
|'''Danton.'''
:&lt;br&gt;Wo die Notwehr aufhört, fängt der Mord an; ich sehe keinen Grund, der uns länger zum Töten zwänge. &lt;br&gt;
|-
|''' ROBESPIERRE'''
:A társadalmi forradalom még nem fejeződött be; aki félmunkát végez a forradalomban, az tulajdon sírját ássa meg. Az előkelő társaság még nem halt meg, az egészséges népnek pedig a helyébe kell ülnie ennek a minden ízében romlott osztálynak. A bűnt meg kell büntetni, s az erénynek a rémuralom által kell uralkodnia. &lt;br&gt;
|'''Robespierre.'''
:&lt;br&gt;Die soziale Revolution ist noch nicht fertig; wer eine Revolution zur Hälfte vollendet, gräbt sich selbst sein Grab. Die gute Gesellschaft ist noch nicht tot, die gesunde Volkskraft muß sich an die Stelle dieser nach allen Richtungen abgekitzelten Klasse setzen. Das Laster muß bestraft werden, die Tugend muß durch den Schrecken herrschen. &lt;br&gt;
|-
|''' DANTON'''
:Nem értem ezt a szót: büntetni. Te túlságosan erényes vagy Robespierre! Pénzt senkitől se fogadtál el, adósságot se csináltál, nővel se háltál, mindig tiszta kabátot viseltél, berúgva se voltál soha. Robespierre, te felháborítóan tisztességes vagy. Én szégyelleném magamat, ha harminc éven át mindig ezzel az erénycsősz arccal járkáltam volna ég és föld között csupán azért a sanyarú örömért, hogy másokat hitványabbnak találjak magamnál. Nem szólal meg benned néha egy titkos hang, hogy hazudsz, hazudsz!
|'''Danton.'''
:&lt;br&gt;Ich verstehe das Wort Strafe nicht. - Mit deiner Tugend, Robespierre! Du hast kein Geld genommen, du hast keine Schulden gemacht, du hast bei keinem Weibe geschlafen, du hast immer einen anständigen Rock getragen und dich nie betrunken. Robespierre, du bist empörend rechtschaffen. Ich würde mich schämen, dreißig Jahre lang mit der nämlichen Moralphysiognomie zwischen Himmel und Erde herumzulaufen, bloß um des elenden Vergnügens willen, andre schlechter zu finden als mich. - Ist denn nichts in dir, was dir nicht manchmal ganz leise, heimlich sagte: du lügst, du lügst!?
|-
|''' ROBESPIERRE'''
:A lelkiismeretem tiszta. &lt;br&gt;
|'''Robespierre.'''
:&lt;br&gt;Mein Gewissen ist rein. &lt;br&gt;
|-
|''' DANTON'''
:A lelkiismeret az a tükör, amely előtt csak a majmok gyötrődnek. Ki-ki úgy piperészkedik, amint tud, s játssza a maga kis játékait. Nem érdemes ilyesmi miatt hajba kapnunk. Ha valaki el akarja rontani kis játékunkat, akkor védekezünk. Azt hiszed, jogod van ahhoz, hogy a guillotine-ból mosóteknőt csinálj, amelyben mások szennyesét szapulod, a levágott főkből pedig folttisztító golyócskákat, melyekkel mások maszatos ruháját fényesíted, csak azért, mert te mindig tisztára kefélt kabátot viseltél? Igen, védekezhetsz, ha a kabátodra köpnek, vagy lyukakat szakítanak belé. De mi közöd hozzájuk mindaddig, míg békén hagynak? Ha ezek az emberek szívesen hordják szutykos ruhájukat, azt hiszed, jogod van arra, hogy a föld alá küldd mindnyájukat? Az ég zsandára vagy? Ha nem bírod őket oly türelemmel nézni, mint ahogy a Jóisten bírja, akkor tartsd szemed elé a zsebkendődet. &lt;br&gt;
|'''Danton.'''
:&lt;br&gt;Das Gewissen ist ein Spiegel, vor dem ein Affe sich quält; jeder putzt sich, wie er kann, und geht auf seine eigne Art auf seinen Spaß dabei aus. Das ist der Mühe wert, sich darüber in den Haaren zu liegen! Jeder mag sich wehren, wenn ein andrer ihm den Spaß verdirbt. Hast du das Recht, aus der Guillotine einen Waschzuber für die unreine Wäsche anderer Leute und aus ihren abgeschlagenen Köpfen Fleckkugeln für ihre schmutzigen Kleider zu machen, weil du immer einen sauber gebürsteten Rock trägst? Ja, du kannst dich wehren, wenn sie dir drauf spucken oder Löcher hineinreißen; aber was geht es dich an, solang sie dich in Ruhe lassen? Wenn sie sich nicht genieren, so herumzugehn, hast du deswegen das Recht, sie ins Grabloch zu sperren? Bist du der Polizeisoldat des Himmels? Und kannst du es nicht ebensogut mitansehn als dein lieber Herrgott, so halte dir dein Schnupftuch vor die Augen. &lt;br&gt;
|-
|''' ROBESPIERRE'''
:Te tagadod az erényt?
|'''Robespierre.'''
:&lt;br&gt;Du leugnest die Tugend?
|-
|''' DANTON'''
:És a bűnt. Csak epikureusok vannak, mégpedig durva és finom epikureusok, Krisztus volt a legfinomabb, ez az egyetlen különbség az emberek között. Mindenki a természete szerint próbál élni: azt teszi, ami jólesik neki. Ugye, kegyetlenség, Megvesztegethetetlen, hogy így a sarkadra tiportam?
|'''Danton.'''
:&lt;br&gt;Und das Laster. Es gibt nur Epikureer, und zwar grobe und feine, Christus war der feinste; das ist der einzige Unterschied, den ich zwischen den Menschen herausbringen kann. Jeder handelt seiner Natur gemäß, d. h. er tut, was ihm wohltut. - Nicht wahr, Unbestechlicher, es ist grausam, dir die Absätze so von den Schuhen zu treten?
|-
|''' ROBESPIERRE'''
:Danton, a bűn bizonyos időben hazaárulás. &lt;br&gt;
|'''Robespierre.'''
:&lt;br&gt;Danton, das Laster ist zu gewissen Zeiten Hochverrat. &lt;br&gt;
|-
|''' DANTON'''
:De - az ég szerelmére - te nem irthatod ki. És hálátlanság is volna tőled. Mit érne a te erényed, ha bűn nem volna. Egyébként, hogy a te fogalmaiddal éljek, a mi bűneink csak javára válnak a köztársaságnak, legalább nem fog többé ártatlan vér folyni. &lt;br&gt;
|'''Danton.'''
:&lt;br&gt;Du darfst es nicht proskribieren, ums Himmels willen nicht, das wäre undankbar; du bist ihm zu viel schuldig, durch den Kontrast nämlich. - Übrigens, um bei deinen Begriffen zu bleiben, unsere Streiche müssen der Republik nützlich sein, man darf die Unschuldigen nicht mit den Schuldigen treffen. &lt;br&gt;
|-
|''' ROBESPIERRE'''
:Ki meri mondani, hogy ártatlan vér is folyt?
|'''Robespierre.'''
:&lt;br&gt;Wer sagt dir denn, daß ein Unschuldiger getroffen worden sei?
|-
|''' DANTON'''
:Hallod Fabricius? Eddig egy ártatlan se halt meg! &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Indul, elmenőben Paris-hoz'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Most egy pillanatot sem szabad veszítenünk, meg kell mutatkoznunk. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Danton, Paris el'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;
|'''Danton.'''
:&lt;br&gt;Hörst du, Fabricius? Es starb kein Unschuldiger! &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Er geht; im Hinausgehn zu Paris: &lt;br&gt; &lt;br&gt;''
Wir dürfen keinen Augenblick verlieren, wir müssen uns zeigen! &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Danton und Paris ab.''
|-
|''' ROBESPIERRE'''
:''egyedül'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Menj csak! A forradalom paripáját a bordélyháznál akarja kikötni,  de annak lesz elég ereje, hogy a vesztőhelyre cipelje. A sarkamra tipor! Az  én fogalmaim! Várjunk csak! Hogy is? Azt fogják mondani: az ő gigászi alakja  árnyékot vetett rám, azért kellett eltűnnie a napfényről. És ha így is volna?  De hát okvetlenül szükséges? Igen, igen! A köztársaság!... Neki pusztulni kell. &lt;br&gt;Nevetséges, hogy a gondolataim hogy ellenőrzik egymást. Neki  pusztulni kell. Az, aki egy előretörő tömegben megáll, éppoly kerékkötő, mintha  ellene szegülne. Azt széttiporják. Nem engedhetjük, hogy a forradalom hajója  zátonyra fusson ezeknek az embereknek a sekélyes számításán. Le kell vágnunk  azokat, akik visszatartják, még ha foggal-körömmel kapaszkodnak is belé. &lt;br&gt;Vesszenek, akik a halott arisztokratákról lehúzták a ruhát, s fekélyüket örökölték! Nincs erény! Az erény olyan mint a cipőm sarka! Az én fogalmaim! Mindig ez jár a fejemben. Miért nem tudok szabadulni a gondolattól? Véres ujjával mindig felé mutogat! Akárhogy körülbugyolálom rongyokkal, a vér mégis átüt rajta. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Szünet'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Nem tudom, mi az, ami bennem lelkem másik felét csalja meg. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Az ablakhoz lép'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Az éjszaka horkol a föld felett, és lidérces álomban hánykolódik. Gondolatok, kívánságok, alig sejtettek, zavartak és alaktalanok, melyek félénken elbújnak a verőfény elől, most formát, alakot öltenek, belopózkodnak az álom csöndes házába. Nyitják az ajtót, kikandikálnak az ablakon, félig-meddig testté-vérré válnak, tagjaik nyújtózkodnak az álomban, ajkaik mormognak. Vajon ébrenlétünk nem egy világosabb álom-e? Vajon nem vagyunk-e mindannyian alvajárók, s cselekedetünk nem álomcselekedet-e, csakhogy érthetőbb, határozottabb, következetesebb? Kicsoda lobbanthatná hát szemünkre? Egy óra alatt szellemünk annyi elképzelt tettet visz véghez, amennyit lomha szervezetünk éveken át sem képes valóra váltani. A bűn a gondolatban él. Hogy a gondolat tetté válik-e, hogy a testünk valóra váltja-e vagy sem, az merő véletlen. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Saint-Just belép'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Hé, ki jár itt a sötétben? Hé, világot, világot!
|'''Robespierre.'''
:&lt;br&gt; &lt;br&gt;''allein''. &lt;br&gt;Geh nur! Er will die Rosse der Revolution am Bordell halten machen, wie ein Kutscher seine dressierten Gäule; sie werden Kraft genug haben, ihn zum Revolutionsplatz zu schleifen. &lt;br&gt;Mir die Absätze von den Schuhen treten! Um bei deinen Begriffen zu bleiben! - Halt! Halt! Ist's das eigentlich? Sie werden sagen, seine gigantische Gestalt hätte zu viel Schatten auf mich geworfen, ich hätte ihn deswegen aus der Sonne gehen heißen. - Und wenn sie recht hätten? Ist's denn so notwendig? Ja, ja! die Republik! Er muß weg. &lt;br&gt;Es ist lächerlich, wie meine Gedanken einander beaufsichtigen. - Er muß weg. Wer in einer Masse, die vorwärts drängt, stehenbleibt, leistet so gut Widerstand, als trät' er ihr entgegen: er wird zertreten. &lt;br&gt;Wir werden das Schiff der Revolution nicht auf den seichten Berechnungen und den Schlammbänken dieser Leute stranden lassen; wir müssen die Hand abhauen, die es zu halten wagt - und wenn er es mit den Zähnen packte! Weg mit einer Gesellschaft, die der toten Aristokratie die Kleider ausgezogen und ihren Aussatz geerbt hat! Keine Tugend! Die Tugend ein Absatz meiner Schuhe! Bei meinen Begriffen! - Wie das immer wiederkommt. - Warum kann ich den Gedanken nicht loswerden? Er deutet mit blutigem Finger immer da, da hin! Ich mag so viel Lappen darum wickeln, als ich will, das Blut schlägt immer durch. - &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Nach einer Pause: &lt;br&gt; &lt;br&gt;''
Ich weiß nicht, was in mir das andere belügt. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Er tritt ans Fenster.''
Die Nacht schnarcht über der Erde und wälzt sich im wüsten Traum. Gedanken, Wünsche, kaum geahnt, wirr und gestaltlos, die scheu sich vor des Tages Licht verkrochen, empfangen jetzt Form und Gewand und stehlen sich in das stille Haus des Traums. &lt;br&gt;Sie öffnen die Türen, sie sehen aus den Fenstern, sie werden halbwegs Fleisch, die Glieder strecken sich im Schlaf, die Lippen murmeln. - Und ist nicht unser Wachen ein hellerer Traum? sind wir nicht Nachtwandler? ist nicht unser Handeln wie das im Traum, nur deutlicher, bestimmter, durchgeführter? Wer will uns darum schelten? In einer Stunde verrichtet der Geist mehr Taten des Gedankens, als der träge Organismus unsres Leibes in Jahren nachzutun vermag. Die Sünde ist im Gedanken. Ob der Gedanke Tat wird, ob ihn der Körper nachspiele, das ist Zufall. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''St. Just tritt ein.'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Robespierre. &lt;br&gt;He, wer da im Finstern? He, Licht, Licht!
|-
|''' SAINT-JUST'''
:Nem ismered meg a hangomat?
|'''St.''' Just. &lt;br&gt;Kennst du meine Stimme?
|-
|''' ROBESPIERRE'''
:Ó, te vagy az, Saint-Just? &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Egy szobalány világot hoz'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;
|'''Robespierre.'''
:&lt;br&gt;Ah du, St. Just! &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Eine Dienerin bringt Licht.''
|-
|''' SAINT-JUST'''
:Egyedül voltál?
|'''St.''' Just. &lt;br&gt;Warst du allein?
|-
|''' ROBESPIERRE'''
:Az imént ment el Danton. &lt;br&gt;
|'''Robespierre.'''
:&lt;br&gt;Eben ging Danton weg. &lt;br&gt;
|-
|''' SAINT-JUST'''
:Találkoztam vele a Palais-Royalban. Forradalmasan ráncolgatta homlokát, epigrammákban beszélt, tegeződött a nadrágtalanokkal, grizettek loholtak utána. Az emberek megálltak, s egymás fülébe sziszegték, amit mondott. A támadás előnyét el fogjuk veszteni. Meddig akarsz még tétovázni? Nélküled fogunk cselekedni. El vagyunk határozva. &lt;br&gt;
|'''St.''' Just. &lt;br&gt;Ich traf ihn unterwegs im Palais-Royal. Er machte seine revolutionäre Stirn und sprach in Epigrammen; er duzte sich mit den Ohnehosen, die Grisetten liefen hinter seinen Waden drein, und die Leute blieben stehn und zischelten sich in die Ohren, was er gesagt hatte. - Wir werden den Vorteil des Angriffs verlieren. Willst du noch länger zaudern? Wir werden ohne dich handeln. Wir sind entschlossen. &lt;br&gt;
|-
|''' ROBESPIERRE'''
:Mit szándékoztok tenni?
|'''Robespierre.'''
:&lt;br&gt;Was wollt ihr tun?
|-
|''' SAINT-JUST'''
:Ünnepi gyűlésre hívjuk össze a Törvényhozó, a Közbiztonsági s a Jóléti Bizottságot. &lt;br&gt;
|'''St.''' Just. &lt;br&gt;Wir berufen den Gesetzgebungs-, den Sicherheits- und den Wohlfahrtsausschuß zu feierlicher Sitzung. &lt;br&gt;
|-
|''' ROBESPIERRE'''
:Minek ez a sok teketória?
|'''Robespierre.'''
:&lt;br&gt;Viel Umstände. &lt;br&gt;
|-
|''' SAINT-JUST'''
:Ezt az óriás holttestet tisztességgel kell eltemetnünk, mint papoknak, nem mint gyilkosoknak. Nem szabad szétdarabolnunk. A tagjai épen kerüljenek a föld alá. &lt;br&gt;
|'''St.''' Just. &lt;br&gt;Wir müssen die große Leiche mit Anstand begraben, wie Priester, nicht wie Mörder; wir dürfen sie nicht verstümmeln, alle ihre Glieder müssen mit hinunter. &lt;br&gt;
|-
|''' ROBESPIERRE'''
:Beszélj világosabban. &lt;br&gt;
|'''Robespierre.'''
:&lt;br&gt;Sprich deutlicher!
|-
|''' SAINT-JUST'''
:Teljes fegyverzetében földeljük el, és a sírján leöljük lovait, rabszolgáit, mindenekelőtt Lacroix-t. &lt;br&gt;
|'''St.''' Just. &lt;br&gt;Wir müssen ihn in seiner vollen Waffenrüstung beisetzen und seine Pferde und Sklaven auf seinem Grabhügel schlachten: Lacroix -
|-
|''' ROBESPIERRE'''
:Tizenhárom próbás zsivány. Valaha írnok volt, most Franciaország tábornoka. Tovább!
|'''Robespierre.'''
:&lt;br&gt;Ein ausgemachter Spitzbube, gewesener Advokatenschreiber, gegenwärtig Generalleutnant von Frankreich. Weiter!
|-
|''' SAINT-JUST'''
:Aztán Hérault-Séchelles-t. &lt;br&gt;
|'''St.''' Just. &lt;br&gt;Hérault-Séchelles. &lt;br&gt;
|-
|''' ROBESPIERRE'''
:Szép fej. &lt;br&gt;
|'''Robespierre.'''
:&lt;br&gt;Ein schöner Kopf!
|-
|''' SAINT-JUST'''
:Ő volt az alkotmányiratnak szépen megfestett kezdőbetűje. Semmi szükségünk többé ilyen díszre, kiradírozzuk. Philippeau-t is, Camille-t is. &lt;br&gt;
|'''St.''' Just. &lt;br&gt;Er war der schöngemalte Anfangsbuchstaben der Konstitutionsakte; wir haben dergleichen Zierat nicht mehr nötig, er wird ausgewischt. - Philippeau. - Camille. &lt;br&gt;
|-
|''' ROBESPIERRE'''
:Őt is?
|'''Robespierre.'''
:&lt;br&gt;Auch der?
|-
|''' SAINT-JUST'''
:''átnyújt neki egy újságot'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Azt meghiszem. Olvasd. &lt;br&gt;
|'''St.''' Just &lt;br&gt; &lt;br&gt;''überreicht ihm ein Papier'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Das dacht' ich. Da lies!
|-
|''' ROBESPIERRE'''
:Ahá, &quot;Az öreg franciskánus&quot;. Csak ennyi? Camille gyerek, mindig nevetett rajtatok. &lt;br&gt;
|'''Robespierre.'''
:&lt;br&gt;Aha, »Der alte Franziskaner«! Sonst nichts? Er ist ein Kind, er hat über euch gelacht. &lt;br&gt;
|-
|''' SAINT-JUST'''
:Itt, olvasd, itt. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Mutatja'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;
|'''St.''' Just. &lt;br&gt;Lies hier, hier! &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Er zeigt ihm eine Stelle.''
|-
|''' ROBESPIERRE'''
:''olvas'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;&quot;Robespierre, ez a véres Messiás a két lator, Couthon és Collot közt a maga Kálvária-hegyén áldozatot mutat be, de őt nem áldozzák fel. Lábainál mint Mária és Magdolna állnak a guillotine apácái. Saint-Just Szent Jánosként a kebelén pihen, és ő adja tudtul a Konventnek a Mester apokaliptikus kinyilatkoztatásait; a fejét úgy hordja, mint egy monstranciát.&quot;
|'''Robespierre '''&lt;br&gt; &lt;br&gt;''liest''.
:&lt;br&gt;»Dieser Blutmessias Robespierre auf seinem Kalvarienberge zwischen den beiden Schächern Couthon und Collot, auf dem er opfert und nicht geopfert wird. Die Guillotinen-Betschwestern stehen wie Maria und Magdalena unten. St. Just liegt ihm wie Johannes am Herzen und macht den Konvent mit den apokalyptischen Offenbarungen des Meisters bekannt; er trägt seinen Kopf wie eine Monstranz.«
|-
|''' SAINT-JUST'''
:Ő pedig majd nemsokára kezében hordja a fejét, mint Szent Dénes. &lt;br&gt;
|'''St.''' Just. &lt;br&gt;Ich will ihn den seinigen wie St. Denis tragen machen. &lt;br&gt;
|-
|''' ROBESPIERRE'''
:''tovább olvas'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;&quot;Ki hinné, hogy a Messiás tetszetős tiszta frakkja Franciaország halotti inge, és hogy az emelvényen meg-megránduló vékony ujjai guillotine-kések? - És te, BARÉRE, aki azt mondtad, hogy a Forradalom téren pénzt vernek! De - nem akarok ebbe az ócska zsákba beletúrni. BARÉRE olyan özvegy, akinek már fél tucat férje volt, s mindet segített eltemetni. Mit lehet tenni? Megvan az a képessége, hogy fél évvel a haláluk előtt meglátja az emberek hippokratészi arcát. Kinek is volna kedve, hogy hullák mellett üljön, és bűzüket szagolja?&quot; - Hát te is, Camille? El velük. Minél hamarább. Csak a halottak nem térnek vissza többé. Elkészítetted a vádiratot?
|'''Robespierre '''&lt;br&gt; &lt;br&gt;''liest weiter''.
:&lt;br&gt;»Sollte man glauben, daß der saubere Frack des Messias das Leichenhemd Frankreichs ist, und daß seine dünnen, auf der Tribüne herumzuckenden Finger Guillotinenmesser sind? - Und du, Barère, der du gesagt hast, auf dem Revolutionsplatz werde Münze geschlagen! Doch - ich will den alten Sack nicht aufwühlen. Er ist eine Witwe, die schon ein halb Dutzend Männer hatte und sie alle begraben half. Wer kann was dafür? Das ist so seine Gabe, er sieht den Leuten ein halbes Jahr vor dem Tode das hippokratische Gesicht an. Wer mag sich auch zu Leichen setzen und den Gestank riechen?« Also auch du, Camille? - Weg mit ihnen! Rasch! Nur die Toten kommen nicht wieder. &lt;br&gt;Hast du die Anklage bereit?
|-
|''' SAINT-JUST'''
:Könnyen fog menni. Te a jakobinusoknál már elég érthetően céloztál erre... &lt;br&gt;
|'''St.''' Just. &lt;br&gt;Es macht sich leicht. Du hast die Andeutungen bei den Jakobinern gemacht. &lt;br&gt;
|-
|''' ROBESPIERRE'''
:Én csak rájuk akartam ijeszteni. &lt;br&gt;
|'''Robespierre.'''
:&lt;br&gt;Ich wollte sie schrecken. &lt;br&gt;
|-
|''' SAINT-JUST'''
:No én majd elkészítem azt az ételt. A hamisítók adják hozzá a tojást, s az idegenek az almát. Belehalnak ebbe a lakomába. &lt;br&gt;
|'''St.''' Just. &lt;br&gt;Ich brauche nur durchzuführen; die Fälscher geben das Ei und die Fremden den Apfel ab. - Sie sterben an der Mahlzeit, ich gebe dir mein Wort. &lt;br&gt;
|-
|''' ROBESPIERRE'''
:De akkor gyorsan, gyorsan, még holnap. Semmi hosszú haláltusa. Pár nap óta nagyon érzékeny vagyok. Gyorsan, gyorsan. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Saint-Just el'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Egyedül'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Igen, véres Messiás, aki áldozatot mutat be, de őt nem áldozzák fel. - Ő a vérével váltotta meg őket, és én megváltom őket a saját vérükkel. Ő vétkesekké tette őket, és én magamra veszem a bűnt. Ő a fájdalom gyönyörét élvezte, én a hóhér gyötrelmét. Ki tagadta meg inkább önmagát, ő vagy én? És mégis, van valami őrültség ebben a gondolatban. Miért mindig csak az az egy jár az eszünkben? Hiszen az Emberfiát mindnyájunkban keresztre feszítik, mindnyájan véres verejtékben gyötrődünk a gethsemáni kertben, de senki sem váltja meg a másikat a sebeivel. &lt;br&gt;Én Camille-om! Mindenki itt hagy. Minden oly kopár és üres. Magam vagyok. &lt;br&gt;
|'''Robespierre.'''
:&lt;br&gt;Dann rasch, morgen! Keinen langen Todeskampf! Ich bin empfindlich seit einigen Tagen. Nur rasch! &lt;br&gt; &lt;br&gt;''St. Just ab.'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Robespierre &lt;br&gt; &lt;br&gt;''allein''. &lt;br&gt;Jawohl, Blutmessias, der opfert und nicht geopfert wird. - Er hat sie mit seinem Blut erlöst, und ich erlöse sie mit ihrem eignen. Er hat sie sündigen gemacht, und ich nehme die Sünde auf mich. Er hatte die Wollust des Schmerzes, und ich habe die Qual des Henkers. Wer hat sich mehr verleugnet, ich oder er? - Und doch ist was von Narrheit in dem Gedanken. - Was sehen wir nur immer nach dem Einen? Wahrlich, der Menschensohn wird in uns allen gekreuzigt, wir ringen alle im Gethsemanegarten im blutigen Schweiß, aber es erlöst keiner den andern mit seinen Wunden. &lt;br&gt;Mein Camille! - Sie gehen alle von mir - es ist alles wüst und leer - ich bin allein. &lt;br&gt;
|}

==MÁSODIK FELVONÁS==
=== 1. szín ===
{| {{sztdr}}
|width=50% |&lt;br&gt; &lt;br&gt;''Szoba  Danton, Lacroix, Philippeau, Paris, Camille Desmoulins''
| Ein Zimmer  Danton.''' Lacroix. Philippeau. Paris. Camille Desmoulins. &lt;br&gt;
|-
|''' CAMILLE'''
:Siess, Danton. Nem szabad időt veszítenünk. &lt;br&gt;
|'''Camille.'''
:&lt;br&gt;Rasch, Danton, wir haben keine Zeit zu verlieren!
|-
|''' DANTON'''
:''öltözködés közben'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Az idő úgyis elveszít bennünket. Nagyon unalmas az, hogy minden reggel föl kell kelni, föl kell húzni az ingünket, aztán a kabátunkat, este pedig ágyba menni, reggel újra kimászni belőle, egyik lábunkat szépen a másik elé rakosgatni, s nincs kilátás, hogy valamikor is másképp legyen. Milyen szomorú, hogy előttünk milliók is ezt művelték, s utánunk milliók és milliók szintén ezt fogják művelni, és hogy ezenfelül még két fél részből vagyunk, s mindkettő egyszerre ugyanazt teszi, s így mindez duplán történik meg. Ez végtelenül szomorú. &lt;br&gt;
|'''Danton '''&lt;br&gt; &lt;br&gt;''er kleidet sich an''.
:&lt;br&gt;Aber die Zeit verliert uns. Das ist sehr langweilig, immer das Hemd zuerst und dann die Hosen drüber zu ziehen und des Abends ins Bett und morgens wieder herauszukriechen und einen Fuß immer so vor den andern zu setzen; da ist gar kein Absehen, wie es anders werden soll. Das ist sehr traurig, und daß Millionen es schon so gemacht haben, und daß Millionen es wieder so machen werden, und daß wir noch obendrein aus zwei Hälften bestehen, die beide das nämliche tun, so daß alles doppelt geschieht - das ist sehr traurig. &lt;br&gt;
|-
|''' CAMILLE'''
:Úgy beszélsz, mint egy gyermek. &lt;br&gt;
|'''Camille.'''
:&lt;br&gt;Du sprichst in einem ganz kindlichen Ton. &lt;br&gt;
|-
|''' DANTON'''
:A haldoklók gyakran olyanok, mint a gyermekek. &lt;br&gt;
|'''Danton.'''
:&lt;br&gt;Sterbende werden oft kindisch. &lt;br&gt;
|-
|''' LACROIX'''
:Örökös habozásod a romlásba sodor, és most magaddal rántod a barátaidat. Üzend meg a gyáváknak, hogy álljanak sietve melléd, szólítsd fel őket erre a Síkságon és a Hegyen! Kürtöld ki a decemvirek zsarnokságát, beszélj tőrökről, idézd Brutust, akkor a tribunok megijednek, és még azok is melléd állanak, akiket Hébert bűntársainak mondanak. Add át magad a haragnak, legalább ne hagyd, hogy lefegyverezve, megalázva pusztuljunk el, mint Hébert. &lt;br&gt;
|'''Lacroix.'''
:&lt;br&gt;Du stürzest dich durch dein Zögern ins Verderben, du reißest alle deine Freunde mit dir. Benachrichtige die Feiglinge, daß es Zeit ist, sich um dich zu versammeln, fordere sowohl die vom Tale als die vom Berge auf! Schreie über die Tyrannei der Dezemvirn, sprich von Dolchen, rufe Brutus an, dann wirst du die Tribunen erschrecken und selbst die um dich sammeln, die man als Mitschuldige Héberts bedroht! Du mußt dich deinem Zorn überlassen. Laßt uns wenigstens nicht entwaffnet und erniedrigt wie der schändliche Hébert sterben!
|-
|''' DANTON'''
:Rossz emlékezeted van. Te nemrégiben &quot;halott szent&quot;-nek neveztél. Sokkal inkább igazad volt, mintsem hitted. Jártam a szekciókban, tisztelettel fogadtak, de mint akik temetésre készülődnek. Ereklye vagyok már, s az ereklyéket az utcára dobják. Igazad volt. &lt;br&gt;
|'''Danton.'''
:&lt;br&gt;Du hast ein schlechtes Gedächtnis, du nanntest mich einen toten Heiligen. Du hattest mehr recht, als du selbst glaubtest. Ich war bei den Sektionen; sie waren ehrfurchtsvoll, aber wie Leichenbitter. Ich bin eine Reliquie, und Reliquien wirft man auf die Gasse, du hattest recht. &lt;br&gt;
|-
|''' LACROIX'''
:Miért engedted, hogy a dolog idáig jusson?
|'''Lacroix.'''
:&lt;br&gt;Warum hast du es dazu kommen lassen?
|-
|''' DANTON'''
:Idáig? Valóban, ez végül unalmassá válik. Mindig ugyanabban a kabátban szaladgálni,  mindig ugyanazokat a ráncokat vetni. Szánalmas dolog olyan hangszernek lenni,  melynek húrja csak egyetlen hangot ad. Nyugalomra vágyakoztam. Ezt el is értem. &lt;br&gt;A forradalom nyugalomba küld, de másképp, mint ahogy gondoltam. &lt;br&gt;Egyébként kire támaszkodjunk? Szajháink még fölvehetnék a harcot  a guillotine apácáival. Más mód nincsen. Az ujjunkon számlálhatjuk el híveinket:  a jakobinusok az erény mellett kardoskodnak, a cordelieristák engem neveznek  Hébert hóhérának, a tanács vezekel. A Konvent - az még számba jöhetne, de egy  május harmincegyedike kellene hozzá, önként nem adja be a derekát. Robespierre  a forradalom dogmája lett, őt nem szabad csak úgy eltüntetni. Nem is lehetne. &lt;br&gt;Nem mi csináltuk a forradalmat, hanem a forradalom csinált bennünket. &lt;br&gt;Aztán, ha lehetne is! Inkább engem fejezzenek le, mint én másokat. Torkig vagyok vele. Miért is harcolnak egymással az emberek? Miért is nem békülnek ki szépen? Valami hiba történhetett, amikor megteremtettek bennünket, valami hiányzik, valami, aminek nem tudom a nevét - de egymás beleiben úgysem találjuk meg azt a valamit, minek tépjük hát fel egymás testét? Eh, siralmas alkimisták vagyunk!
|'''Danton.'''
:&lt;br&gt;Dazu? Ja, wahrhaftig, es war mir zuletzt langweilig. Immer im nämlichen Rock herumzulaufen und die nämlichen Falten zu ziehen! Das ist erbärmlich. So ein armseliges Instrument zu sein, auf dem eine Saite immer nur einen Ton angibt! - 's ist nicht zum Aushalten. Ich wollte mir's bequem machen. Ich habe es erreicht; die Revolution setzt mich in Ruhe, aber auf andere Weise, als ich dachte. &lt;br&gt;Übrigens, auf was sich stützen? Unsere Huren könnten es noch mit den Guillotinen-Betschwestern aufnehmen; sonst weiß ich nichts. Es läßt sich an den Fingern herzählen: die Jakobiner haben erklärt, daß die Tugend an der Tagesordnung sei, die Cordeliers nennen mich Héberts Henker, der Gemeinderat tut Buße, der Konvent - das wäre noch ein Mittel! aber es gäbe einen 31. Mai, sie würden nicht gutwillig weichen. Robespierre ist das Dogma der Revolution, es darf nicht ausgestrichen werden. Es ginge auch nicht. Wir haben nicht die Revolution, sondern die Revolution hat uns gemacht. &lt;br&gt;Und wenn es ginge - ich will lieber guillotiniert werden als guillotinieren lassen. Ich hab es satt; wozu sollen wir Menschen miteinander kämpfen? Wir sollten uns nebeneinander setzen und Ruhe haben. Es wurde ein Fehler gemacht, wie wir geschaffen wurden; es fehlt uns etwas, ich habe keinen Namen dafür - aber wir werden es einander nicht aus den Eingeweiden herauswühlen, was sollen wir uns drum die Leiber aufbrechen? Geht, wir sind elende Alchymisten!
|-
|''' CAMILLE'''
:Patetikusan szólva azt mondhatnók: meddig zabálja föl az éhes emberiség tulajdon tagjait? Vagy: olthatatlan szomjúságunkban meddig szívjuk ki még egymás vérét, mi, hajótöröttek, kik egy roncson kuksolunk? Vagy meddig írjuk még, mi, a hús algebristái, az ismeretlent, az örökké megtagadott X-et keresve, szétroncsolt tagjainkkal a számításainkat?
|'''Camille.'''
:&lt;br&gt;Pathetischer gesagt, würde es heißen: wie lange soll die Menschheit in ewigem Hunger ihre eignen Glieder fressen? oder: wie lange sollen wir Schiffbrüchige auf einem Wrack in unlöschbarem Durst einander das Blut aus den Adern saugen? oder: wie lange sollen wir Algebraisten im Fleisch beim Suchen nach dem unbekannten, ewig verweigerten X unsere Rechnungen mit zerfetzten Gliedern schreiben?
|-
|''' DANTON'''
:Dörgedelmes visszhang vagy. &lt;br&gt;
|'''Danton.'''
:&lt;br&gt;Du bist ein starkes Echo. &lt;br&gt;
|-
|''' CAMILLE'''
:Egy pisztolylövés úgy hangzik, mint a mennydörgés, ugye? Örülj neki. Engem mindig magadnál kellene tartanod. &lt;br&gt;
|'''Camille.'''
:&lt;br&gt;Nicht wahr, ein Pistolenschuß schallt gleich wie ein Donnerschlag. &lt;br&gt;Desto besser für dich, du solltest mich immer bei dir haben. &lt;br&gt;
|-
|''' PHILIPPEAU'''
:És Franciaországot hagyjuk a hóhéraira?
|'''Philippeau.'''
:&lt;br&gt;Und Frankreich bleibt seinen Henkern?
|-
|''' DANTON'''
:Hát aztán. Az emberek így egész jól érzik magukat. Szerencsétlenek, és kell-e  több ahhoz, hogy meghatódjanak, hogy nemesek, erényesek vagy elmések legyenek,  egyáltalán: hogy ne unatkozzanak? Mindegy, hogy a vérpadon halunk-e meg, vagy  forrólázban, vagy aggkori elgyengülésben. Sőt, így még szebb. Ruganyos léptekkel  tűnünk el a kulisszák mögött, búcsúzóul megengedhetünk egy előkelő gesztust,  és hallhatjuk a nézők tapsait. Ez legalább stílusos, és illik hozzánk. Hiszen  örökké színházat játszunk, akkor is, amikor igazán leszúrnak bennünket. &lt;br&gt;Aztán az is rendjén való, hogy az élet tartamát kissé megkurtítják. &lt;br&gt;Túl hosszú volt a kabát, lötyögött rajtunk. Az élet legalább egy csattanós epigrammá  válik. Kiben van elég szusz és szellem, hogy ötven-hatvan énekes hőskölteményt  végigcsináljon? Itt az ideje, hogy azt a kevéske szeszt ne csöbörből, hanem  likőröspohárból igyuk. Így legalább érezzük ízét a szánkban, az öblös edényből  csak alig néhány csöppet sikerül egybecsurgatni. &lt;br&gt;Végül is... Kiáltanom kellene; és én nem bírok, az élet nem éri meg azt a fáradságot, amelybe a fenntartása kerül. &lt;br&gt;
|'''Danton.'''
:&lt;br&gt;Was liegt daran? Die Leute befinden sich ganz wohl dabei. Sie haben Unglück; kann man mehr verlangen um gerührt, edel, tugendhaft oder witzig zu sein, oder um überhaupt keine Langeweile zu haben? - Ob sie nun an der Guillotine oder am Fieber oder am Alter sterben! Es ist noch vorzuziehen, sie treten mit gelenken Gliedern hinter die Kulissen und können im Abgehen noch hübsch gestikulieren und die Zuschauer klatschen hören. Das ist ganz artig und paßt für uns; wir stehen immer auf dem Theater, wenn wir auch zuletzt im Ernst erstochen werden. &lt;br&gt;Es ist recht gut, daß die Lebenszeit ein wenig reduziert wird; der Rock war zu lang, unsere Glieder konnten ihn nicht ausfüllen. Das Leben wird ein Epigramm, das geht an; wer hat auch Atem und Geist genug für ein Epos in fünfzig oder sechzig Gesängen? 's ist Zeit, daß man das bißchen Essenz nicht mehr aus Zubern, sondern aus Likörgläschen trinkt; so bekommt man doch das Maul voll, sonst konnte man kaum einige Tropfen in dem plumpen Gefäß zusammenrinnen machen. &lt;br&gt;Endlich - ich müßte schreien; das ist mir der Mühe zuviel, das Leben ist nicht die Arbeit wert, die man sich macht, es zu erhalten. &lt;br&gt;
|-
|''' PARIS'''
:Akkor menekülj, Danton!
|'''Paris.'''
:&lt;br&gt;So flieh, Danton!
|-
|''' DANTON'''
:Azt hiszed, hogy a hazámat magammal vihetem a cipőm talpán? Aztán - és ez a legfontosabb - nem merik megtenni. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Camille-hoz'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Jöjj fiam, én mondom neked, nem merik megtenni. Isten veletek! &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Danton és Camille el'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;
|'''Danton.'''
:&lt;br&gt;Nimmt man das Vaterland an den Schuhsohlen mit? Und endlich - und das ist die Hauptsache: sie werden's nicht wagen. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Zu Camille: &lt;br&gt; &lt;br&gt;''
Komm, mein Junge; ich sage dir, sie werden's nicht wagen. Adieu, adieu! &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Danton und Camille ab.''
|-
|''' PHILIPPEAU'''
:Most odamegy. &lt;br&gt;
|'''Philippeau.'''
:&lt;br&gt;Da geht er hin. &lt;br&gt;
|-
|''' LACROIX'''
:Egy betűt se hisz abból, amit mondott. Lusta kutya. Inkább lenyakaztatja magát, mintsem egy beszédet tartson. &lt;br&gt;
|'''Lacroix.'''
:&lt;br&gt;Und glaubt kein Wort von dem, was er gesagt hat. Nichts als Faulheit! Er will sich lieber guillotinieren lassen als eine Rede halten. &lt;br&gt;
|-
|''' PARIS'''
:Mit tehetünk?
|'''Paris.'''
:&lt;br&gt;Was tun?
|-
|''' LACROIX'''
:Hazamehetünk, és, mint Lucretia, törhetjük a fejünk egy szép halálon. &lt;br&gt;
|'''Lacroix.'''
:&lt;br&gt;Heimgehn und als Lukretia auf einen anständigen Fall studieren. &lt;br&gt;
|-
|}
=== 2. szín ===
{| {{sztdr}}
|width=50% |&lt;br&gt; &lt;br&gt;''Sétány  Járókelők''
| Eine Promenade  Spaziergänger.'''
:&lt;br&gt;
|-
|''' POLGÁR'''
:Az én angyali Jacqueline-om - akarom mondani Korné... akarom mondani Korné... &lt;br&gt;
|'''Ein Bürger.'''
:&lt;br&gt;Meine gute Jacqueline - ich wollte sagen Korn... wollt ich: Kor... &lt;br&gt;
|-
|''' SIMON'''
:Kornélia, polgártárs, Kornélia. &lt;br&gt;
|'''Simon.'''
:&lt;br&gt;Kornelia, Bürger, Kornelia. &lt;br&gt;
|-
|''' POLGÁR'''
:Az én angyali Kornéliám megajándékozott egy fiúcskával. &lt;br&gt;
|'''Bürger.'''
:&lt;br&gt;Meine gute Kornelia hat mich mit einem Knäblein erfreut. &lt;br&gt;
|-
|''' SIMON'''
:Fiút szült a köztársaságnak. &lt;br&gt;
|'''Simon.'''
:&lt;br&gt;Hat der Republik einen Sohn geboren. &lt;br&gt;
|-
|''' POLGÁR'''
:Köztársaság, az túl nagy közösség; mondjuk inkább... &lt;br&gt;
|'''Bürger.'''
:&lt;br&gt;Der Republik, das lautet zu allgemein; man könnte sagen... &lt;br&gt;
|-
|''' SIMON'''
:Hát éppen ez az, az egyén köteles alávetnie magát a közösségnek... &lt;br&gt;
|'''Simon.'''
:&lt;br&gt;Das ist's gerade, das Einzelne muß sich dem Allgemeinen... &lt;br&gt;
|-
|''' POLGÁR'''
:A feleségem is pont ezt mondja. &lt;br&gt;
|'''Bürger.'''
:&lt;br&gt;Ach ja, das sagt meine Frau auch. &lt;br&gt;
|-
|''' UTCAI ÉNEKES'''
:''Énekel''
:''A férfi sorsa mindahánynak  
: ''Csupáncsak a gond és a bánat.'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;
|'''Bänkelsänger''' &lt;br&gt; &lt;br&gt;''singt''.
:Was doch ist, was doch ist :Aller Männer Freud' und Lüst'?
|-
|''' POLGÁR'''
:Annyit töröm a fejem, hogy mi legyen a neve. &lt;br&gt;
|'''Bürger.'''
:&lt;br&gt;Ach, mit den Namen, da komm ich gar nicht ins reine. &lt;br&gt;
|-
|''' SIMON'''
:Kereszteld Szuronyra, Marat Szuronyra. &lt;br&gt;
|'''Simon.'''
:&lt;br&gt;Tauf ihn Pike, Marat!
|-
|''' UTCAI ÉNEKES
::''Alig várja szegény az estét,  : Hogy pihentesse fáradt testét.'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;
|'''Bänkelsänger.'''
:Unter Kummer, unter Sorgen :Sich bemühn vom frühen Morgen, :Bis der Tag vorüber ist. &lt;br&gt;
|-
|''' POLGÁR'''
:Szerettem volna három nevet adni - van valami abban a hármas számban - és valami hasznos és törvényes nevet; kettő már van: Eke és Robespierre. Mi legyen a harmadik?
|'''Bürger.'''
:&lt;br&gt;Ich hätte gern drei - es ist doch was mit der Zahl Drei - und dann was Nützliches und was Rechtliches; jetzt hab ich's: Pflug, Robespierre. &lt;br&gt;Und dann das dritte?
|-
|''' SIMON'''
:Szurony. &lt;br&gt;
|'''Simon.'''
:&lt;br&gt;Pike. &lt;br&gt;
|-
|''' POLGÁR'''
:Köszönöm, szomszéd; Szurony, Eke, Robespierre, nagyon szép nevek, jól hangzanak. &lt;br&gt;
|'''Bürger.'''
:&lt;br&gt;Ich dank Euch, Nachbar; Pike, Pflug, Robespierre, das sind hübsche Namen, das macht sich schön. &lt;br&gt;
|-
|''' SIMON'''
:Azt mondom neked, hogy Kornélia melle olyan lesz, mint a római farkas tőgye - nem, mégse, az nem jó: Romulus zsarnok volt, az nem jó. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Továbbmennek'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;
|'''Simon.'''
:&lt;br&gt;Ich sage dir, die Brust deiner Kornelia wird wie das Euter der römischen Wölfin - nein, das geht nicht: Romulus war ein Tyrann, das geht nicht. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Gehn vorbei.''
|-
|''' KOLDUS'''
:''énekel''
:''Maroknyi föld s kevéske fű...'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Édes urak, szépséges szép nagyságák!
|'''Ein Bettler''' &lt;br&gt; &lt;br&gt;''singt''.
:&lt;br&gt;»Eine Handvoll Erde und ein wenig Moos...« Liebe Herren, schöne Damen!
|-
|''' ELSŐ ÚR'''
:Dolgozz, fickó, elég jó húsban vagy!
|'''Erster Herr.'''
:&lt;br&gt;Kerl, arbeite, du siehst ganz wohlgenährt aus!
|-
|''' MÁSODIK ÚR'''
:''pénzt ad neki'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Itt van. Olyan a keze, mint a bársony. Igazán szemtelenség. &lt;br&gt;
|'''Zweiter Herr.'''
:&lt;br&gt;Da! &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Er gibt ihm Geld.''
Er hat eine Hand wie Sammet. Das ist unverschämt. &lt;br&gt;
|-
|''' KOLDUS'''
:Uraságtok miből szerezték a ruhájukat?
|'''Bettler.'''
:&lt;br&gt;Mein Herr, wo habt Ihr Euren Rock her?
|-
|''' MÁSODIK ÚR'''
:Munkából, munkából! Neked is lehetne; gyere, kapsz munkát, ott lakom... &lt;br&gt;
|'''Zweiter Herr.'''
:&lt;br&gt;Arbeit, Arbeit! Du könntest den nämlichen haben; ich will dir Arbeit geben, komm zu mir, ich wohne... &lt;br&gt;
|-
|''' KOLDUS'''
:Miért dolgozott uraságod?
|'''Bettler.'''
:&lt;br&gt;Herr, warum habt Ihr gearbeitet?
|-
|''' MÁSODIK ÚR'''
:Ostoba fickó, hogy ruhát vehessek. &lt;br&gt;
|'''Zweiter Herr.'''
:&lt;br&gt;Narr, um den Rock zu haben. &lt;br&gt;
|-
|''' KOLDUS'''
:Egyszóval gürcölt, hogy aztán élvezhessen, mert ilyen ruha bizony nagy élvezet, nekem a rongyos is megteszi. &lt;br&gt;
|'''Bettler.'''
:&lt;br&gt;Ihr habt Euch gequält, um einen Genuß zu haben; denn so ein Rock ist ein Genuß, ein Lumpen tut's auch. &lt;br&gt;
|-
|''' MÁSODIK ÚR'''
:Persze hogy gürcöltem, másképpen nem lehet. &lt;br&gt;
|'''Zweiter Herr.'''
:&lt;br&gt;Freilich, sonst geht's nicht. &lt;br&gt;
|-
|''' KOLDUS'''
:Majd bolond lennék. Nem éri meg. A nap melegen süt az utcasarkon, s ez könnyen megy nálam. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Énekel''
:''Maroknyi föld s néhány szál hervadt virág...'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;
|'''Bettler.'''
:&lt;br&gt;Daß ich ein Narr wäre! Das hebt einander. &lt;br&gt;Die Sonne scheint warm an das Eck, und das geht ganz leicht. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Singt: &lt;br&gt; &lt;br&gt;'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;»Eine Handvoll Erde und ein wenig Moos...«
|-
|''' ROSALIE'''
:''Adelaide-hoz'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Pucolj el, jönnek a katonák! Tegnap óta nem volt a hasunkban meleg étel. &lt;br&gt;
|'''Rosalie '''&lt;br&gt; &lt;br&gt;''zu Adelaiden''.
:&lt;br&gt;Mach fort, da kommen Soldaten! Wir haben seit gestern nichts Warmes in den Leib gekriegt. &lt;br&gt;
|-
|''' KOLDUS'''
:''énekel''
:''Ez minden, amit árva sorsom ád!'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Adjanak, urak, szép nagyságák!
|'''Bettler.'''
:&lt;br&gt;»Ist auf dieser Erde einst mein letztes Los!« Meine Herren, meine Damen!
|-
|''' KATONA'''
:Megálljatok, hová szaladtok, kisleányok? &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Rosalie-hoz'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Hány éves vagy?
|'''Soldat.'''
:&lt;br&gt;Halt! Wo hinaus, meine Kinder? &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Zu Rosalie: &lt;br&gt; &lt;br&gt;''
Wie alt bist du?
|-
|''' ROSALIE'''
:Ahány a kisujjam. &lt;br&gt;
|'''Rosalie.'''
:&lt;br&gt;So alt wie mein kleiner Finger. &lt;br&gt;
|-
|''' KATONA'''
:Tyüh, de éles vagy. &lt;br&gt;
|'''Soldat.'''
:&lt;br&gt;Du bist sehr spitz. &lt;br&gt;
|-
|''' ROSALIE'''
:Te meg milyen tompa. &lt;br&gt;
|'''Rosalie.'''
:&lt;br&gt;Und du sehr stumpf. &lt;br&gt;
|-
|''' KATONA'''
:Gyere, hadd köszörüljem élesre magam terajtad.''Énekel''
:''Kis Krisztinám, te angyali,  : Mondd, fáj-e az a valami,  : Hallali, hallali  : Fáj-e a valami?!'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;
|'''Soldat.'''
:&lt;br&gt;So will ich mich an dir wetzen. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Er singt: &lt;br&gt; &lt;br&gt;''
:Christinlein, lieb Christinlein mein, :Tut dir der Schaden weh, Schaden weh, :Schaden weh, Schaden weh?
|-
|''' ROSALIE'''
:''énekel''
:''Katonám, be kell vallani,  : Hogy nem fáj az a valami,  : Hallali, hallali  : Hogy nagyon jó a valami.'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Danton és Camille jönnek'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;
|'''Rosalie '''&lt;br&gt; &lt;br&gt;''singt''.
:Ach nein, ihr Herrn Soldaten, :Ich hätt' es gerne meh, gerne meh, :Gerne meh, gerne meh! &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Danton und Camille treten auf.''
|-
|''' DANTON'''
:Hát nem vidám ez? Valami van a levegőben, mintha a nap erkölcstelenséget fakasztana. Az embernek szinte kedve támad kirúgni a hámból, letépni a nadrágját és úgy párosodni hátulról, mint a kutyák az utcán. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Odább mennek'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;
|'''Danton.'''
:&lt;br&gt;Geht das nicht lustig? - Ich wittre was in der Atmosphäre; es ist, als brüte die Sonne Unzucht aus. - Möchte man nicht drunter springen, sich die Hosen vom Leibe reißen und sich über den Hintern begatten wie die Hunde auf der Gasse? &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Gehn vorbei.''
|-
|''' ÚRFI'''
:Ah, nagyságos asszonyom, a harangszó, az alkonypír a fák koronáján, a csillagfény... &lt;br&gt;
|'''Junger Herr.'''
:&lt;br&gt;Ach, Madame, der Ton einer Glocke, das Abendlicht an den Bäumen, das Blinken eines Sterns... &lt;br&gt;
|-
|''' NAGYSÁGOS ASSZONY'''
:A virágillat! Az egyszerű, tiszta örömök, a természet varázsa! &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Lányához'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Látod, Eugénie, csak az erénynek van ehhez érzéke. &lt;br&gt;
|'''Madame.'''
:&lt;br&gt;Der Duft einer Blume! Diese natürlichen Freuden, dieser reine Genuß der Natur! &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Zu ihrer Tochter: &lt;br&gt; &lt;br&gt;''
Sieh, Eugenie, nur die Tugend hat Augen dafür. &lt;br&gt;
|-
|''' EUGÉNIE'''
:''megcsókolja anyja kezét'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Ó, mama! Én csak az erényt tekintem. &lt;br&gt;
|'''Eugenie '''&lt;br&gt; &lt;br&gt;''küßt ihrer Mutter die Hand''.
:&lt;br&gt;Ach, Mama, ich sehe nur Sie. &lt;br&gt;
|-
|''' NAGYSÁGOS ASSZONY'''
:Jó kislány vagy!
|'''Madame.'''
:&lt;br&gt;Gutes Kind!
|-
|''' ÚRFI'''
:''Eugénie fülébe susog'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Látja ott azt a szép nőt azzal az öregúrral?
|'''Junger Herr '''&lt;br&gt; &lt;br&gt;''zischelt Eugenien ins Ohr''.
:&lt;br&gt;Sehen Sie dort die hübsche Dame mit dem alten Herrn?
|-
|''' EUGÉNIE'''
:Ismerem őt. &lt;br&gt;
|'''Eugenie.'''
:&lt;br&gt;Ich kenne sie. &lt;br&gt;
|-
|''' ÚRFI'''
:Azt mondják, hogy a fodrásza babafejet csinált neki. &lt;br&gt;
|'''Junger Herr.'''
:&lt;br&gt;Man sagt, ihr Friseur habe sie à l'enfant frisiert. &lt;br&gt;
|-
|''' EUGÉNIE'''
:''nevet'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Rossznyelvű!
|'''Eugenie'''&lt;br&gt; &lt;br&gt;''lacht''.
:&lt;br&gt;Böse Zunge!
|-
|''' ÚRFI'''
:Az öregúr mellette sétál; látja, hogy milyen szépen dagadozik a bimbócska, s a napra viszi abban a hiszemben, hogy ő az a záporeső, amelyik kifakasztotta. &lt;br&gt;
|'''Junger Herr.'''
:&lt;br&gt;Der alte Herr geht nebenbei; er sieht das Knöspchen schwellen und führt es in die Sonne spazieren und meint, er sei der Gewitterregen, der es habe wachsen machen. &lt;br&gt;
|-
|''' EUGÉNIE'''
:Milyen illetlen! Kedvem volna elpirulni. &lt;br&gt;
|'''Eugenie.'''
:&lt;br&gt;Wie unanständig! Ich hätte Lust, rot zu werden. &lt;br&gt;
|-
|''' ÚRFI'''
:Attól én elsápadnék.''Odább mennek'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;
|'''Junger Herr.'''
:&lt;br&gt;Das könnte mich blaß machen. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Gehn ab.''
|-
|''' DANTON'''
:''Camille-hoz'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Ne gondold, hogy bármit is komolyan veszek! Csak azt nem értem, hogy az emberek az utcán miért nem nevetnek egymás szemébe? Én azt érzem, hogy az ablakokból és a sírokból is ki kellene röhögniök, és az égnek meg kellene szakadnia s a földnek rázkódnia a nevetéstől. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Odább mennek'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;
|'''Danton '''&lt;br&gt; &lt;br&gt;''zu Camille''.
:&lt;br&gt;Mute mir nur nichts Ernsthaftes zu! Ich begreife nicht, warum die Leute nicht auf der Gasse stehenbleiben und einander ins Gesicht lachen. Ich meine, sie müßten zu den Fenstern und zu den Gräbern heraus lachen, und der Himmel müsse bersten, und die Erde müsse sich wälzen vor Lachen. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Gehn ab.''
|-
|''' ELSŐ ÚR'''
:Mondhatom, csodálatos találmány. Az összes technikai műveletek más képet nyernek általa. Az emberiség óriás léptekkel halad magasztos hivatása felé. &lt;br&gt;
|'''Erster Herr.'''
:&lt;br&gt;Ich versichre Sie, eine außerordentliche Entdeckung! Alle technischen Künste bekommen dadurch eine andere Physiognomie. Die Menschheit eilt mit Riesenschritten ihrer hohen Bestimmung entgegen. &lt;br&gt;
|-
|''' MÁSODIK ÚR'''
:Látta az új darabot? Valóságos Bábel tornya. Ezernyi bolthajtás, lépcső, folyosó, s minden könnyedén és bátran a levegőbe röpítve. Az ember minden lépésnél szédül. Bizarr koponya. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Zavartan megáll'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;
|'''Zweiter Herr.'''
:&lt;br&gt;Haben Sie das neue Stück gesehen? Ein babylonischer Turm! Ein Gewirr von Gewölben, Treppchen, Gängen, und das alles so leicht und kühn in die Luft gesprengt. Man schwindelt bei jedem Tritt. Ein bizarrer Kopf. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Er bleibt verlegen stehn.''
|-
|''' ELSŐ ÚR'''
:Mi lelte?
|'''Erster Herr.'''
:&lt;br&gt;Was haben Sie denn?
|-
|''' MÁSODIK ÚR'''
:Semmi, semmi! Adja ide a kezét! Egy pocsolya! Köszönöm. Alig tudtam kikerülni; ez veszélyes lehetett volna!
|'''Zweiter Herr.'''
:&lt;br&gt;Ach, nichts! Ihre Hand, Herr! die Pfütze - so! Ich danke Ihnen. Kaum kam ich vorbei; das konnte gefährlich werden!
|-
|''' ELSŐ ÚR'''
:Csak nem félt?
|'''Erster Herr.'''
:&lt;br&gt;Sie fürchteten doch nicht?
|-
|''' MÁSODIK ÚR'''
:De bizony, a földnek vékony a kérge, ha lyukat látok, mindig attól félek, hogy keresztülesem. Vigyázva kell lépni, könnyen átlyukaszthatja az ember. De menjen el a színházba, én mondom, önnek! 
|'''Zweiter Herr.'''
:&lt;br&gt;Ja, die Erde ist eine dünne Kruste; ich meine immer, ich könnte durchfallen, wo so ein Loch ist. - Man muß mit Vorsicht auftreten, man könnte durchbrechen. Aber gehn Sie ins Theater, ich rat es Ihnen!
|-
|}
=== 3. szín ===
{| {{sztdr}}
|width=50% |&lt;br&gt; &lt;br&gt;''Szoba'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Danton, Camille, Lucile''
| Ein Zimmer  Danton.''' Camille. Lucile. &lt;br&gt;
|-
|''' CAMILLE'''
:Én mondom nektek, amit ezek az emberek nem durva utánzatban kapnak, színházban,  hangversenyen vagy kiállításon, ahhoz se szemük, se fülük nincsen. Valaki farag  egy bábot, látják a kötelet, amelyen rángatják, a tagjai minden lépésnél ötlábú  jambusokban recsegnek. Micsoda jellem... micsoda következetesség! Vesz valaki  egy érzelmecskét, egy igazságot, egy fogalmat, kabátot és nadrágot húz rá, kezeket  és lábakat csinál neki, arcot pingál hozzá, és keresztülgyötri három felvonáson,  amíg meg nem házasodik, vagy agyon nem lövi magát - kész az Eszménykép! Elcincog  valaki egy dallamot, amely a kedély hullámzását mímeli, akárcsak egy cserépsíp  a csalogány dalát. - &quot;Ah, a művészet!&quot; - szavalják. &lt;br&gt;De vonszold ki őket a színházból az utcára: &quot;Ah, a szánalmas  valóság!&quot; Megfeledkeznek az Úristenről a rossz kópiák nyomán. A mindenségből,  amely bennük és körülöttük izzón, sisteregve és ragyogva minden percben megújhodik,  ők nem látnak, nem hallanak semmit. Színházba mennek, verseket és regényeket  olvasnak, leutánozzák a papiros figurákat, és Isten teremtményeire az orrukat  fintorgatják, hogy az milyen közönséges! A görögök tudták, mit mondanak, amikor  azt mesélték, hogy Pygmalion szobra megelevenedett, de gyermeket nem szült. &lt;br&gt;
|'''Camille.'''
:&lt;br&gt;Ich sage euch, wenn sie nicht alles in hölzernen Kopien bekommen, verzettelt in Theatern, Konzerten und Kunstausstellungen, so haben sie weder Augen noch Ohren dafür. Schnitzt einer eine Marionette, wo man den Strick hereinhängen sieht, an dem sie gezerrt wird und deren Gelenke bei jedem Schritt in fünffüßigen Jamben krachen - welch ein Charakter, welche Konsequenz! Nimmt einer ein Gefühlchen, eine Sentenz, einen Begriff und zieht ihm Rock und Hosen an, macht ihm Hände und Füße, färbt ihm das Gesicht und läßt das Ding sich drei Akte hindurch herumquälen, bis es sich zuletzt verheiratet oder sich totschießt - ein Ideal! Fiedelt einer eine Oper, welche das Schweben und Senken im menschlichen Gemüt wiedergibt wie eine Tonpfeife mit Wasser die Nachtigall - ach, die Kunst! Setzt die Leute aus dem Theater auf die Gasse: die erbärmliche Wirklichkeit! - Sie vergessen ihren Herrgott über seinen schlechten Kopisten. Von der Schöpfung, die glühend, brausend und leuchtend, um und in ihnen, sich jeden Augenblick neu gebiert, hören und sehen sie nichts. Sie gehen ins Theater, lesen Gedichte und Romane, schneiden den Fratzen darin die Gesichter nach und sagen zu Gottes Geschöpfen: wie gewöhnlich! - Die Griechen wußten, was sie sagten, wenn sie erzählten, Pygmalions Statue sei wohl lebendig geworden, habe aber keine Kinder bekommen. &lt;br&gt;
|-
|''' DANTON'''
:A művészek pedig úgy kezelik a természetet, mint David, a festő, aki a szeptemberi mészárlások alatt hidegvérrel rajzolgatta a börtönből az utcára kihajigált haldoklókat. Azt mondta: Az élet utolsó rángásait akarom elcsípni a gazemberekben. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Dantont kihívják'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;
|'''Danton.'''
:&lt;br&gt;Und die Künstler gehn mit der Natur um wie David, der im September die Gemordeten, wie sie aus der Force auf die Gasse geworfen wurden, kaltblütig zeichnete und sagte: ich erhasche die letzten Zuckungen des Lebens in diesen Bösewichtern. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Danton wird hinausgerufen.''
|-
|''' CAMILLE'''
:Mit szólsz te, Lucile?
|'''Camille.'''
:&lt;br&gt;Was sagst du, Lucile?
|-
|''' LUCILE'''
:Semmit. Szeretem, ha beszélsz. &lt;br&gt;
|'''Lucile.'''
:&lt;br&gt;Nichts, ich seh dich so gern sprechen. &lt;br&gt;
|-
|''' CAMILLE'''
:És figyelsz is rám?
|'''Camille.'''
:&lt;br&gt;Hörst mich auch?
|-
|''' LUCILE'''
:Hát hogyne. &lt;br&gt;
|'''Lucile.'''
:&lt;br&gt;Ei freilich!
|-
|''' CAMILLE'''
:És igazat adsz nekem? Tudod, hogy mit mondtam?
|'''Camille.'''
:&lt;br&gt;Hab ich recht? Weißt du auch, was ich gesagt habe?
|-
|''' LUCILE'''
:Azt nem tudom, Camille. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Danton visszajön'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;
|'''Lucile.'''
:&lt;br&gt;Nein, wahrhaftig nicht. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Danton kommt zurück.''
|-
|''' CAMILLE'''
:Mi lelt, Danton?
|'''Camille.'''
:&lt;br&gt;Was hast du?
|-
|''' DANTON'''
:A Jóléti Bizottság elrendelte letartóztatásomat. Figyelmeztetnek, és búvóhelyet ajánlanak. A fejemet akarják. Legyen az övék. Bánom is én. Unom ezt a huzavonát. Bátran halok meg. Az könnyebb, mint élni. &lt;br&gt;
|'''Danton.'''
:&lt;br&gt;Der Wohlfahrtsausschuß hat meine Verhaftung beschlossen. Man hat mich gewarnt und mir einen Zufluchtsort angeboten. &lt;br&gt;Sie wollen meinen Kopf; meinetwegen. Ich bin der Hudeleien überdrüssig. Mögen sie ihn nehmen. Was liegt daran? Ich werde mit Mut zu sterben wissen; das ist leichter, als zu leben. &lt;br&gt;
|-
|''' CAMILLE'''
:Danton, még van idő. &lt;br&gt;
|'''Camille.'''
:&lt;br&gt;Danton, noch ist's Zeit!
|-
|''' DANTON'''
:Nincsen. Ezt azonban nem gondoltam... &lt;br&gt;
|'''Danton.'''
:&lt;br&gt;Unmöglich - aber ich hätte nicht gedacht... &lt;br&gt;
|-
|''' CAMILLE'''
:A lustaságod. &lt;br&gt;
|'''Camille.'''
:&lt;br&gt;Deine Trägheit!
|-
|''' DANTON'''
:Nem vagyok lusta. Csak fáradt vagyok, és ég a talpam. &lt;br&gt;
|'''Danton.'''
:&lt;br&gt;Ich bin nicht träg, aber müde; meine Sohlen brennen mich. &lt;br&gt;
|-
|''' CAMILLE'''
:Hová mégy?
|'''Camille.'''
:&lt;br&gt;Wo gehst du hin?
|-
|''' DANTON'''
:Ha én azt tudnám. &lt;br&gt;
|'''Danton.'''
:&lt;br&gt;Ja, wer das wüßte!
|-
|''' CAMILLE'''
:Komolyan, hová mégy?
|'''Camille.'''
:&lt;br&gt;Im Ernst, wohin?
|-
|''' DANTON'''
:Sétálni, fiam, sétálni. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Elmegy'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;
|'''Danton.'''
:&lt;br&gt;Spazieren, mein Junge, spazieren. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Er geht.''
|-
|''' LUCILE'''
:Ah, Camille. &lt;br&gt;
|'''Lucile.'''
:&lt;br&gt;Ach, Camille!
|-
|''' CAMILLE'''
:Légy nyugodt, édesem. &lt;br&gt;
|'''Camille.'''
:&lt;br&gt;Sei ruhig, lieb Kind!
|-
|''' LUCILE'''
:Ha arra gondolok, hogy ezt a fejet! Ugye, Camille, ez őrület? Őrült vagyok, ugye?
|'''Lucile.'''
:&lt;br&gt;Wenn ich denke, daß sie dies Haupt -! Mein Camille! das ist Unsinn, gelt, ich bin wahnsinnig?
|-
|''' CAMILLE'''
:Légy nyugodt, Danton és én nem számítunk egynek. &lt;br&gt;
|'''Camille.'''
:&lt;br&gt;Sei ruhig, Danton und ich sind nicht eins. &lt;br&gt;
|-
|''' LUCILE'''
:A föld olyan nagy és rajta annyi minden. Miért éppen ezt az egyet? Ki akarja elvenni tőlem? Irtózatos volna. Miért is tennék?
|'''Lucile.'''
:&lt;br&gt;Die Erde ist weit, und es sind viel Dinge drauf - warum denn gerade das eine? Wer sollte mir's nehmen? Das wäre arg. Was wollten sie auch damit anfangen?
|-
|''' CAMILLE'''
:Mondtam már: légy nyugodt. Tegnap beszéltem Robespierre-rel; barátságosan fogadott. A viszony ugyan kissé feszült közöttünk, mert másképp gondolkozunk, de egyébként... &lt;br&gt;
|'''Camille.'''
:&lt;br&gt;Ich wiederhole dir: du kannst ruhig sein. Gestern sprach ich mit Robespierre: er war freundlich. Wir sind ein wenig gespannt, das ist wahr; verschiedne Ansichten, sonst nichts!
|-
|''' LUCILE'''
:Keresd fel őt!
|'''Lucile.'''
:&lt;br&gt;Such ihn auf!
|-
|''' CAMILLE'''
:Az iskolában egy padban ültünk. Ő mindig sötét volt, magába zárkózott. Csak én barátkoztam vele, én vidámítottam fel néha. Mindig ragaszkodott hozzám. No, megyek. &lt;br&gt;
|'''Camille.'''
:&lt;br&gt;Wir saßen auf einer Schulbank. Er war immer finster und einsam. Ich allein suchte ihn auf und machte ihn zuweilen lachen. Er hat mir immer große Anhänglichkeit gezeigt. Ich gehe. &lt;br&gt;
|-
|''' LUCILE'''
:Hát itt hagysz, édes? Menj! Maradj! Csak még ezt. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Megcsókolja'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;És ezt! Menj, menj! &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Camille el'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Szörnyű kor! De mit tehetünk? Bele kell törődni. Legyünk erősek. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Énekel''
:''Miért is kell az úton megállni,  : Folyton búcsúzni s válni, válni?'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Hogy is jutott ez eszembe? Rossz jel. Mikor kiment, úgy rémlett, hogy nem is tud többé visszatérni, csak megy, egyre messzebb megy tőlem, egyre messzebb. A szoba üres, az ablakok tárva-nyitva, mintha halottat vittek volna ki. Nem bírom itt tovább. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''El'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;
|'''Lucile.'''
:&lt;br&gt;So schnell, mein Freund? Geh! Komm! Nur das &lt;br&gt; &lt;br&gt;''sie küßt ihn''
und das! Geh! Geh! &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Camille ab.'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Das ist eine böse Zeit. Es geht einmal so. Wer kann da drüber hinaus? Man muß sich fassen. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Singt: &lt;br&gt; &lt;br&gt;''
:Ach Scheiden, ach Scheiden, ach Scheiden, :Wer hat sich das Scheiden erdacht? Wie kommt mir grad das in Kopf? Das ist nicht gut, daß es den Weg so von selbst findet. - Wie er hinaus ist, war mir's, als könnte er nicht mehr umkehren und müsse immer weiter weg von mir, immer weiter. &lt;br&gt;Wie das Zimmer so leer ist; die Fenster stehn offen, als hätte ein Toter drin gelegen. Ich halt es da oben nicht aus. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Sie geht.''
|-
|}
=== 4. szín ===
{| {{sztdr}}
|width=50% |&lt;br&gt; &lt;br&gt;''Szabad tér''
| Freies Feld
|-
|''' DANTON'''
:Nem megyek tovább. Nem zavarom meg ezt a csendet lépéseimmel és lihegésemmel. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Leül. Szünet után'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Hallottam egy betegségről, amelyben az ember elveszti emlékezőtehetségét. &lt;br&gt;Azt hiszem, a halál is hasonló. De sokszor azt remélem, hogy a halál még annál  is erősebb hatású, és mindent elveszít általa az ember! Bárcsak így volna! De  akkor azért futottam, keresztény módjára, hogy megmentsem az ellenségemet, tudniillik  az emlékezetemet. &lt;br&gt;Azt mondják, az a hely ottan biztos menedék; emlékezetem számára  talán, de nem nekem, nekem a sír több biztonságot ad. Legalábbis felejtést. &lt;br&gt;Megöli emlékezetem. Ott azonban emlékezetem élve marad, és megöl engem. Ő vagy  én? Könnyű a felelet.''Föláll s megfordul'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Kacérkodom a halállal; egészen kellemes, így, bizonyos távolságból, lorgnonon keresztül szemezni vele. &lt;br&gt;Tulajdonképpen nevetnem kell az egészen. Valami életérzés azt mondja bennem: holnap is, holnapután is úgy lesz, mint ma, és még nagyon sokáig. Vaklárma az egész, csak meg akarnak ijeszteni. Nem merik megtenni. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''El'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;
|'''Danton.'''
:&lt;br&gt;Ich mag nicht weiter. Ich mag in dieser Stille mit dem Geplauder meiner Tritte und dem Keuchen meines Atems nicht Lärm machen. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Er setzt sich nieder; nach einer Pause: &lt;br&gt; &lt;br&gt;'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Man hat mir von einer Krankheit erzählt, die einem das Gedächtnis verlieren mache. Der Tod soll etwas davon haben. Dann kommt mir manchmal die Hoffnung, daß er vielleicht noch kräftiger wirke und einem alles verlieren mache. Wenn das wäre! - Dann lief ich wie ein Christ, um einen Feind, d. h. mein Gedächtnis, zu retten. &lt;br&gt;Der Ort soll sicher sein, ja für mein Gedächtnis, aber nicht für mich; mir gibt das Grab mehr Sicherheit, es schafft mir wenigstens Vergessen. Es tötet mein Gedächtnis. Dort aber lebt mein Gedächtnis und tötet mich. Ich oder es? Die Antwort ist leicht. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Er erhebt sich und kehrt um.'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Ich kokettiere mit dem Tod; es ist ganz angenehm, so aus der Ferne mit dem Lorgnon mit ihm zu liebäugeln. &lt;br&gt;Eigentlich muß ich über die ganze Geschichte lachen. Es ist ein Gefühl des Bleibens in mir, was mir sagt: es wird morgen sein wie heute, und übermorgen und weiter hinaus ist alles wie eben. Das ist leerer Lärm, man will mich schrecken; sie werden's nicht wagen! &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Ab.''
|-
|}

=== 5. szín ===
{| {{sztdr}}
|width=50% |&lt;br&gt; &lt;br&gt;''Szoba'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Éjszaka''
| Ein Zimmer  Es ist Nacht.'''
:&lt;br&gt;
|-
|''' DANTON'''
:''az ablaknál'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Mikor lesz már vége? Hát sohase alszik ki a fény? És a kiáltozás nem némul el? Sohasem lesz némaság és sötétség, hogy ne halljuk és ne lássuk többé egymás förtelmes bűneit?... Szeptember!... &lt;br&gt;
|'''Danton''' &lt;br&gt; &lt;br&gt;''am Fenster''.
:&lt;br&gt;Will denn das nie aufhören? Wird das Licht nie ausglühn und der Schall nie modern? Will's denn nie still und dunkel werden, daß wir uns die garstigen Sünden einander nicht mehr anhören und ansehen? - September! -
|-
|''' JÚLIA'''
:''bentről kiált'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Danton! Danton!
|'''Julie '''&lt;br&gt; &lt;br&gt;''ruft von innen''.
:&lt;br&gt;Danton! Danton!
|-
|''' DANTON'''
:Ki az?
|'''Danton.'''
:&lt;br&gt;He?
|-
|''' JÚLIA'''
:''bejön'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Miért kiabálsz?
|'''Julie''' &lt;br&gt; &lt;br&gt;''tritt ein''.
:&lt;br&gt;Was rufst du?
|-
|''' DANTON'''
:Kiabáltam?
|'''Danton.'''
:&lt;br&gt;Rief ich?
|-
|''' JÚLIA'''
:Azt mondtad: &quot;Förtelmes bűnök.&quot; Azt mondtad: &quot;Szeptember.&quot;
|'''Julie.'''
:&lt;br&gt;Du sprachst von garstigen Sünden, und dann stöhntest du: September!
|-
|''' DANTON'''
:Én, én? Nem, nem beszéltem. Csak gondolkoztam magamban, egészen halkan és titokban. &lt;br&gt;
|'''Danton.'''
:&lt;br&gt;Ich, ich? Nein, ich sprach nicht; das dacht' ich kaum, das waren nur ganz leise, heimliche Gedanken. &lt;br&gt;
|-
|''' JÚLIA'''
:Te reszketsz, Danton. &lt;br&gt;
|'''Julie.'''
:&lt;br&gt;Du zitterst, Danton!
|-
|''' DANTON'''
:Hát hogyne reszketnék, mikor a falak is fecsegnek? Mikor a testem annyira elcsigázott, hogy téveteg, tétova gondolataim a kövek ajkaival beszélnek. Különös. &lt;br&gt;
|'''Danton.'''
:&lt;br&gt;Und soll ich nicht zittern, wenn so die Wände plaudern? Wenn mein Leib so zerteilt ist, daß meine Gedanken unstet, umirrend mit den Lippen der Steine reden? Das ist seltsam. &lt;br&gt;
|-
|''' JÚLIA'''
:Georges, Georges-om. &lt;br&gt;
|'''Julie.'''
:&lt;br&gt;Georg, mein Georg!
|-
|''' DANTON'''
:Igen, Júlia, nagyon különös. Nem merek többé gondolkozni, ha gondolataim rögtön szavakká válnak. Vannak gondolatok, melyek nem fülek számára valók. Nem jó, hogy megszülemlenek, azonnal jajgatnak, mint a csecsemők, nem jó. &lt;br&gt;
|'''Danton.'''
:&lt;br&gt;Ja, Julie, das ist sehr seltsam. Ich möchte nicht mehr denken, wenn das gleich so spricht. Es gibt Gedanken, Julie, für die es keine Ohren geben sollte. Das ist nicht gut, daß sie bei der Geburt gleich schreien wie Kinder; das ist nicht gut. &lt;br&gt;
|-
|''' JÚLIA'''
:Térj magadhoz, Georges, Georges, megismersz engem? 
|'''Julie.'''
:&lt;br&gt;Gott erhalte dir deine Sinne! - Georg, Georg, erkennst du mich?
|-
|''' DANTON'''
:Hogyne. Ember vagy, azonfelül asszony, végül az én asszonyom. A földön öt világrész van: Európa, Ázsia, Afrika, Amerika, Ausztrália, kétszer kettő az négy. Magamnál vagyok, láthatod. Azt kiáltottam, hogy szeptember? Ilyesmit mondottál. &lt;br&gt;
|'''Danton.'''
:&lt;br&gt;Ei warum nicht! Du bist ein Mensch und dann eine Frau und endlich meine Frau, und die Erde hat fünf Weltteile, Europa, Asien, Afrika, Amerika, Australien, und zwei mal zwei macht vier. Ich bin bei Sinnen, siehst du. - Schrie's nicht September? Sagtest du nicht so was?
|-
|''' JÚLIA'''
:Azt, Danton. Arra riadtam föl az álmomból. &lt;br&gt;
|'''Julie.'''
:&lt;br&gt;Ja, Danton, durch alle Zimmer hört ich's. &lt;br&gt;
|-
|''' DANTON'''
:Amikor az ablakhoz léptem... &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Kitekint'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;A város nyugodt, a lámpákat már eloltották. &lt;br&gt;
|'''Danton.'''
:&lt;br&gt;Wie ich ans Fenster kam - &lt;br&gt; &lt;br&gt;''er sieht hinaus: &lt;br&gt; &lt;br&gt;''
die Stadt ist ruhig, alle Lichter aus... &lt;br&gt;
|-
|''' JÚLIA'''
:Egy gyermek sír valahol a közelben. &lt;br&gt;
|'''Julie.'''
:&lt;br&gt;Ein Kind schreit in der Nähe. &lt;br&gt;
|-
|''' DANTON'''
:Amikor az ablakhoz léptem, az utcákon felzúgott a jajveszékelés s a halálordítás: szeptember!
|'''Danton.'''
:&lt;br&gt;Wie ich ans Fenster kam - durch alle Gassen schrie und zetert' es: September!
|-
|''' JÚLIA'''
:Álmodtál, Danton, térj magadhoz!
|'''Julie.'''
:&lt;br&gt;Du träumtest, Danton. Faß dich!  
|-
|''' DANTON'''
:Álmodtál? Igen, álmodtam, de az más volt, mindjárt elmondom, szegény fejem kábult; azonnal. Már tudom. Lihegve vágtatott velem a földgolyó, mint valami szilaj paripa, titáni kezeimmel belecsimpaszkodtam a sörényébe, szorítottam a véknyát, fejem leszegtem, hajam lobogott a Mindenségben, amint hurcolt magával. Rémületemben fölordítottam s fölébredtem. Az ablakhoz léptem, s akkor hallottam azt, Júlia. De mit jelent ez a szó? Miért éppen ez? Mit akar tőlem? Miért nyújtogatja felém véres kezeit? Én nem gyilkoltam. Jaj, segíts, Júlia, agyam elsötétül. Szeptember... szeptember... &lt;br&gt;
|'''Danton.''' 
:Träumtest? Ja, ich träumte; doch das war anders, ich will dir es gleich sagen - mein armer Kopf ist schwach - gleich! So, jetzt hab ich's: Unter mir keuchte die Erdkugel in ihrem Schwung; ich hatte sie wie ein wildes Roß gepackt, mit riesigen Gliedern wühlt' ich in ihren Mähnen und preßt' ich ihre Rippen, das Haupt abwärts gewandt, die Haare flatternd über dem Abgrund; so ward ich geschleift. Da schrie ich in der Angst, und ich erwachte. Ich trat ans Fenster - und da hört' ich's, Julie. Was das Wort nur will? Warum gerade das? Was hab ich damit zu schaffen? Was streckt es nach mir die blutigen Hände? Ich hab es nicht geschlagen. - O hilf mir, Julie, mein Sinn ist stumpf! War's nicht im September, Julie?
|-
|''' JÚLIA'''
:A királyok akkor negyven óra járásnyira voltak Párizstól... &lt;br&gt;
|'''Julie.'''
:&lt;br&gt;Die Könige waren nur noch vierzig Stunden von Paris... &lt;br&gt;
|-
|''' DANTON'''
:Az erődök elestek, az arisztokraták a városban... &lt;br&gt;
|'''Danton.'''
:&lt;br&gt;Die Festungen gefallen, die Aristokraten in der Stadt... &lt;br&gt;
|-
|''' JÚLIA'''
:A köztársaság elveszett. &lt;br&gt;
|'''Julie.'''
:&lt;br&gt;Die Republik war verloren. &lt;br&gt;
|-
|''' DANTON'''
:Igen, elveszett. Nem tűrhettünk ellenséget a hátunk megett, kötni való bolondok lettünk volna: két ellenség egyszerre. Vagy mi, vagy ők. Aki erősebb, az legyűri a gyöngébbet. Nem jogos ez?
|'''Danton.'''
:&lt;br&gt;Ja, verloren. Wir konnten den Feind nicht im Rücken lassen, wir wären Narren gewesen: zwei Feinde auf einem Brett; wir oder sie, der Stärkere stößt den Schwächeren hinunter - ist das nicht billig?
|-
|''' JÚLIA'''
:De az, de az. &lt;br&gt;
|'''Julie.'''
:&lt;br&gt;Ja, ja. &lt;br&gt;
|-
|''' DANTON'''
:Felkoncoltuk őket - de ez nem gyilkosság volt, csak önvédelem. &lt;br&gt;
|'''Danton.'''
:&lt;br&gt;Wir schlugen sie - das war kein Mord, das war Krieg nach innen. &lt;br&gt;
|-
|''' JÚLIA'''
:Megmentetted a hazát. &lt;br&gt;
|'''Julie.'''
:&lt;br&gt;Du hast das Vaterland gerettet. &lt;br&gt;
|-
|''' DANTON'''
:Igen, ezt kellett tennünk, másképp nem tehettünk. A Fölfeszített könnyen beszélt,  azt mondta: kell hogy botránkozások essenek, de jaj a botránkoztatónak. Kellett. &lt;br&gt;Kényszer volt. Ki átkozza meg azt a kezet, melyhez ez a kényszerű átok tapad?  Ki mondta ki a kényszert, kicsoda? Mi az, mi bennünk folyton-folyvást szajhálkodik,  hazudozik, lop és gyilkol? Bábuk vagyunk mindnyájan, ismeretlen hatalmak dróton ráncigálnak,  nem mi magunktól mozgunk. Kardok vagyunk, amelyekkel szellemek hadakoznak, de  a kezeket nem látni, mint a mesében. Már nyugodt vagyok. &lt;br&gt;
|'''Danton.'''
:&lt;br&gt;Ja, das hab ich; das war Notwehr, wir mußten. Der Mann am Kreuze hat sich's bequem gemacht: es muß ja Ärgernis kommen, doch wehe dem, durch welchen Ärgernis kommt! - Es muß; das war dies Muß. Wer will der Hand fluchen, auf die der Fluch des Muß gefallen? Wer hat das Muß gesprochen, wer? Was ist das, was in uns lügt, hurt, stiehlt und mordet? Puppen sind wir, von unbekannten Gewalten am Draht gezogen; nichts, nichts wir selbst! die Schwerter, mit denen Geister kämpfen - man sieht nur die Hände nicht, wie im Märchen. - Jetzt bin ich ruhig. &lt;br&gt;
|-
|''' JÚLIA'''
:Egészen megnyugodtál, édesem?
|'''Julie.'''
:&lt;br&gt;Ganz ruhig, lieb Herz?
|-
|''' DANTON'''
:Egészen, Júlia; jöjj, feküdjünk az ágyba. &lt;br&gt;
|'''Danton.'''
:&lt;br&gt;Ja, Julie; komm, zu Bette!
|}

=== 6. szín ===
{| {{sztdr}}
|width=50% |&lt;br&gt; &lt;br&gt;''Utca Danton háza előtt &lt;br&gt; &lt;br&gt;'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Simon, Nemzetőrök''
| Straße vor Dantons Haus  Simon.''' Bürgersoldaten. &lt;br&gt;
|-
|''' SIMON'''
:Hány óra van?
|'''Simon.'''
:&lt;br&gt;Wie weit ist's in der Nacht?
|-
|''' ELSŐ POLGÁR'''
:Egyik hányja a másikat. &lt;br&gt;
|'''Erster Bürger.'''
:&lt;br&gt;Was in der Nacht?
|-
|''' SIMON'''
:Mennyi az idő?
|'''Simon.'''
:&lt;br&gt;Wie weit ist die Nacht?
|-
|''' ELSŐ POLGÁR'''
:Úgy naplemente és napfelkelte között. &lt;br&gt;
|'''Erster Bürger.'''
:&lt;br&gt;So weit als zwischen Sonnenuntergang und Sonnenaufgang. &lt;br&gt;
|-
|''' SIMON'''
:Nézd meg, bitang, hogy hány az óra?
|'''Simon.'''
:&lt;br&gt;Schuft, wieviel Uhr?
|-
|''' ELSŐ POLGÁR'''
:A te cifferblattodon azt látom, hogy ez az az óra, amikor az ingák a paplan alatt kilengenek. &lt;br&gt;
|'''Erster Bürger.'''
:&lt;br&gt;Sieh auf dein Zifferblatt; es ist die Zeit, wo die Perpendikel unter den Bettdecken ausschlagen. &lt;br&gt;
|-
|''' SIMON'''
:Föl hát! Előre polgártársak! Fejünkkel felelünk érte. Élve vagy halva. Hatalmas izmai vannak. Én elöl megyek, polgártársak, utat vágunk a szabadságnak. Gondoskodjatok a feleségemről és a lányomról. &lt;br&gt;
|'''Simon.'''
:&lt;br&gt;Wir müssen hinauf! Fort, Bürger! Wir haften mit unseren Köpfen dafür. &lt;br&gt;Tot oder lebendig! Er hat gewaltige Glieder. Ich werde vorangehn, Bürger. Der Freiheit eine Gasse! - Sorgt für mein Weib! Eine Eichenkrone werd ich ihr hinterlassen. 
|-
|''' ELSŐ POLGÁR'''
:Gondoskodnak azok magukról. &lt;br&gt;
|'''Erster Bürger. '''
&lt;br&gt;Eine Eichelkrone? Es sollen ihr ohnehin jeden Tag Eicheln genug in den Schoß fallen. &lt;br&gt;
|-
|''' SIMON'''
:Előre, polgártársak. A hazának teszünk szolgálatot. &lt;br&gt;
|'''Simon.'''
:&lt;br&gt;Vorwärts, Bürger, ihr werdet euch um das Vaterland verdient machen!
|-
|''' MÁSODIK POLGÁR'''
:Szívesebben venném, ha már egyszer a tisztelt haza tenne nekünk szolgálatot. Bármennyi lyukat is hasítunk a mások bőrén, azzal még egyetlen lyuk se tűnik el a nadrágunkról. &lt;br&gt;
|'''Zweiter Bürger.'''
:&lt;br&gt;Ich wollte, das Vaterland machte sich um uns verdient; über all den Löchern, die wir in andrer Leute Körper machen, ist noch kein einziges in unsern Hosen zugegangen. &lt;br&gt;
|-
|''' ELSŐ POLGÁR'''
:Mi az, be akarod varratni a nadrágod nyílását? Hahaha!
|'''Erster Bürger.'''
:&lt;br&gt;Willst du, daß dir dein Hosenlatz zuginge? Hä, hä, hä!
|-
|'''A TÖBBIEK, MIND'''
:Hahaha!
|Die andern.'''
:&lt;br&gt;Hä, hä, hä!
|-
|''' SIMON'''
:Előre, előre! &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Benyomulnak Danton házába''
|'''Simon.'''
:&lt;br&gt;Fort, fort! &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Sie dringen in Dantons Haus.''
|}

=== 7. szín ===
{| {{sztdr}}
|width=50% |&lt;br&gt; &lt;br&gt;''A Nemzeti Konvent &lt;br&gt; &lt;br&gt;'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;A képviselők egy csoportban tanácskoznak''
|&lt;br&gt; &lt;br&gt;''Der Nationalkonvent &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Eine Gruppe von Deputierten.'''
:&lt;br&gt;
|-
|''' LEGENDRE'''
:Meddig mészárolják még le a képviselőket? Ha Dantont is elteszik láb alól, akkor kicsoda biztos az életében?
|'''Legendre.'''
:&lt;br&gt;Soll denn das Schlachten der Deputierten nicht aufhören? - Wer ist noch sicher, wenn Danton fällt?
|-
|''' ELSŐ KÉPVISELŐ'''
:Mit tegyünk?
|'''Ein Deputierter.'''
:&lt;br&gt;Was tun?
|-
|''' MÁSODIK KÉPVISELŐ'''
:A Konvent színe előtt kell őt kihallgatni, akkor nyert ügye van. Ki tud az ő hangjának ellenállni?
|'''Ein anderer.'''
:&lt;br&gt;Er muß vor den Schranken des Konvents gehört werden. - Der Erfolg dieses Mittels ist sicher; was sollten sie seiner Stimme entgegensetzen?
|-
|''' HARMADIK KÉPVISELŐ'''
:Csakhogy ez lehetetlen. Tiltja egy rendelet. &lt;br&gt;
|'''Ein anderer.'''
:&lt;br&gt;Unmöglich, ein Dekret verhindert uns. &lt;br&gt;
|-
|''' LEGENDRE'''
:Vissza kell vonni a rendeletet vagy kivételt tenni. Ezt fogom indítványozni. Remélem, ti támogattok?
|'''Legendre.'''
:&lt;br&gt;Es muß zurückgenommen oder eine Ausnahme gestattet werden. - Ich werde den Antrag machen; ich rechne auf eure Unterstützung. &lt;br&gt;
|-
|''' ELNÖK'''
:Az ülést megnyitom. &lt;br&gt;
|'''Der Präsident.'''
:&lt;br&gt;Die Sitzung ist eröffnet. &lt;br&gt;
|-
|''' LEGENDRE'''
:''szószékre lép'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Az elmúlt éjszaka folyamán a Konvent négy tagját elfogták. &lt;br&gt;Tudom, hogy Danton közöttük van, a többinek nevét nem ismerem. De bárkik is  legyenek az illetők, az a kívánságom, hogy a Konvent színe előtt hallgassák  ki őket. &lt;br&gt;Polgártársak, ezennel kijelentem, hogy én Dantont éppen olyan  feddhetetlennek és tisztának tartom, mint magamat, s kötve hiszem, hogy bárki  is szememre lobbanthatna valamit. Nem akarom meggyanúsítani a Jóléti és Közbiztonsági  Bizottság egyetlen tagját sem, de nyomós okok alapján attól kell tartanom, hogy  a személyes gyűlölség, áskálódás olyan férfiakat rabolhat el a szabadságtól,  akik nagy-nagy szolgálatot tettek neki. Az a férfiú, aki ezerhétszázkilencvenkettőben  Franciaországot megmentette, bízvást megérdemli, hogy meghallgassák, kell, hogy  személyesen védekezhessék, akkor, amikor hazaárulással vádolják.''Nagy mozgás'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;
|'''Legendre''' &lt;br&gt; &lt;br&gt;''besteigt die Tribüne''.
:&lt;br&gt;Vier Mitglieder des Nationalkonvents sind verflossene Nacht verhaftet worden. Ich weiß, daß Danton einer von ihnen ist, die Namen der übrigen kenne ich nicht. Mögen sie übrigens sein, wer sie wollen, so verlange ich, daß sie vor den Schranken gehört werden. &lt;br&gt;Bürger, ich erkläre es: ich halte Danton für ebenso rein wie mich selbst, und ich glaube nicht, daß mir irgendein Vorwurf gemacht werden kann. Ich will kein Mitglied des Wohlfahrts- oder des Sicherheitsausschusses angreifen, aber gegründete Ursachen lassen mich fürchten, Privathaß und Privatleidenschaft möchten der Freiheit Männer entreißen, die ihr die größten Dienste erwiesen haben. Der Mann, welcher im Jahre 1792 Frankreich durch seine Energie rettete, verdient gehört zu werden; er muß sich erklären dürfen, wenn man ihn des Hochverrats anklagt. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Heftige Bewegung.''
|-
|''' HANGOK'''
:Csatlakozunk Legendre indítványához. &lt;br&gt;
|'''Einige Stimmen.'''
:&lt;br&gt;Wir unterstützen Legendres Vorschlag. &lt;br&gt;
|-
|''' ELSŐ KÉPVISELŐ'''
:Mi a nép nevében ülünk itt, és választóink akarata nélkül semmi sem mozdíthat el helyünkről. &lt;br&gt;
|'''Ein Deputierter.'''
:&lt;br&gt;Wir sind hier im Namen des Volkes; man kann uns ohne den Willen unserer Wähler nicht von unseren Plätzen reißen. &lt;br&gt;
|-
|''' MÁSODIK KÉPVISELŐ'''
:A szavaitoknak hullaszaguk van, a girondisták szájából szedtétek. Kiváltságokat akartok? A törvény pallosa mindnyájunk feje fölött lebeg. &lt;br&gt;
|'''Ein anderer.'''
:&lt;br&gt;Eure Worte riechen nach Leichen; ihr habt sie den Girondisten aus dem Munde genommen. Wollt ihr Privilegien? Das Beil des Gesetzes schwebt über allen Häuptern. &lt;br&gt;
|-
|''' HARMADIK KÉPVISELŐ'''
:Nem engedhetjük meg, hogy a bizottságaink a törvényhozóinkat a törvény menedéke alól a vérpadra küldjék. &lt;br&gt;
|'''Ein anderer.'''
:&lt;br&gt;Wir können unsern Ausschüssen nicht erlauben, die Gesetzgeber aus dem Asyl des Gesetzes auf die Guillotine zu schicken. &lt;br&gt;
|-
|''' NEGYEDIK KÉPVISELŐ'''
:A bűnnek nem lehet menedéke, csak a koronás gonosztevőket oltalmazta egykor a trón. &lt;br&gt;
|'''Ein anderer.'''
:&lt;br&gt;Das Verbrechen hat kein Asyl, nur gekrönte Verbrecher finden eins auf dem Thron. &lt;br&gt;
|-
|''' ÖTÖDIK KÉPVISELŐ'''
:Csak gazemberek hivatkoznak menedékjogra. &lt;br&gt;
|'''Ein anderer.'''
:&lt;br&gt;Nur Spitzbuben appellieren an das Asylrecht. &lt;br&gt;
|-
|''' MÁSODIK KÉPVISELŐ'''
:Csak gyilkosok nem ismerik el. &lt;br&gt;
|'''Ein anderer.'''
:&lt;br&gt;Nur Mörder erkennen es nicht an. &lt;br&gt;
|-
|''' ROBESPIERRE'''
:A zavar, mely a gyülekezetben hosszú ideig ismeretlen volt, kétségtelenül arról tanúskodik, hogy most komoly dologról van szó. Ma dől el, hogy egyesek diadalmaskodnak-e majd a haza fölött. Hogyan tagadhatjátok meg annyira alapelveiteket, hogy ma egyeseknek meg akarjátok engedni azt, amit tegnap Chabot-nak és Delaunay-nak, Fabre-nak kereken visszautasítottatok? Mit jelent ez a kivételezés egyes férfiak javára? Azzal, hogy egyesek tömjénezik magukat és saját barátaikat, nem törődöm. Bőséges tapasztalat mutatja meg, hogy mire vezet az ilyesmi. Mi nem azt kérdezzük, hogy ez vagy az véghezvitte-e ezt vagy azt a honfiúi tettet, mi, igenis, azt kérdezzük, hogy milyen az illetőnek egész politikai pályafutása. Legendre, úgy látszik, nem értesült arról, hogy kiket tartóztattak le, holott ezt az egész Konvent tudja. Az ő barátja, Lacroix is közöttük van. Vajon miért nem akar erről tudomást venni? Azért, mert nagyon jól tudja, hogy Lacroix-t csak az orcátlanság védelmezheti. Csak Dantont említette abban a hiszemben, hogy ehhez a névhez kiváltságok fűződnek. Nem, mi nem akarunk semmiféle előjogokat, mi nem akarunk semmiféle bálványokat. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Tetszés'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Miért különb Danton, mit Lafayette, mint Dumouriez, mint Brissot, mint Fabre, mint Chabot, mint Hébert? Mit mondotok ezekről, amit róla is nem mondhattok? Vagy ezeket talán kíméltétek? Mivel érdemelte meg Danton, hogy másképp bánjanak vele, mint polgártársaival? Talán azzal, hogy néhány becsapott ember és mások, akik nem hagyták magukat becsapni, köréje sereglettek, hogy a nyomában a szerencse s a hatalom karjaiba vessék magukat? Minél több jóhiszemű hazafit csapott be, annál inkább éreznie kell a szabadság barátainak szigorát. &lt;br&gt;Félelmet akarnak csepegtetni belétek, hogy visszaéltek a hatalommal, amelyet gyakoroltok. Azt rebesgetik, hogy a különböző bizottságokban zsarnokság az úr, mintha ez a bizalom, melyet a nép a bizottságokra ruház, nem biztos záloga volna a ti hazafiságtoknak. Egyesek játsszák a megijedtet, és reszketnek. Én azonban azt mondom nektek, hogy aki ebben a pillanatban reszket, az bűnös, mert az ártatlanság sohasem reszket a nyilvános ellenőrzéstől. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Általános tetszés'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Engem is meg akarnak rémíteni. Csínján értésemre adták, hogy az a veszedelem, mely Dantonhoz közeledik, hozzám is eljuthat még. Írogatnak nekem, megkörnyékeznek Danton barátai, úgy látszik, azt hiszik, hogy a vele való régi kapcsolatom emléke vagy vak hitem az ő szemforgató erényeiben mérsékelni fogja majd a szabadságért való lobogó lelkesedésemet. Hát kijelentem, semmitől a világon nem riadok vissza, legyen bár Danton sorsa az enyém is. Mindnyájunknak szükségünk van némi bátorságra és lelki nagyságra. Csak a gonosztevők és alacsonylelkűek reszketnek, mikor látják a hasonszőrűeket elhullani, mert ha nem takarja el őket a cinkosok raja, akkor az igazság őket is észreveszi. De ha vannak is ilyen lelkek ebben a gyülekezetben, vannak hősi lelkek is. A gazfickók száma nem nagy. Csak még egynéhány fejet kell levágnunk, és megmentettük a hazát. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Tetszés'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Kívánom, hogy Legendre javaslata visszavettessék. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''A képviselők mind felállnak annak jeléül, hogy Robespierre mellett foglalnak állást'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;
|'''Robespierre.'''
:&lt;br&gt;Die seit langer Zeit in dieser Versammlung unbekannte Verwirrung beweist, daß es sich um große Dinge handelt. Heute entscheidet sich's, ob einige Männer den Sieg über das Vaterland davontragen werden. - Wie könnt ihr eure Grundsätze weit genug verleugnen, um heute einigen Individuen das zu bewilligen, was ihr gestern Chabot, Delaunai und Fahre verweigert habt? Was soll dieser Unterschied zugunsten einiger Männer? Was kümmern mich die Lobsprüche, die man sich selbst und seinen Freunden spendet? Nur zu viele Erfahrungen haben uns gezeigt, was davon zu halten sei. Wir fragen nicht, ob ein Mann diese oder jene patriotische Handlung vollbracht habe; wir fragen nach seiner ganzen politischen Laufbahn. - Legendre scheint die Namen der Verhafteten nicht zu wissen; der ganze Konvent kennt sie. Sein Freund Lacroix ist darunter. Warum scheint Legendre das nicht zu wissen? Weil er wohl weiß, daß nur die Schamlosigkeit Lacroix verteidigen kann. Er nannte nur Danton, weil er glaubt, an diesen Namen knüpfe sich ein Privilegium. Nein, wir wollen keine Privilegien, wir wollen keine Götzen! &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Beifall.'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Was hat Danton vor Lafayette, vor Dumouriez, vor Brissot, Fabre, Chabot, Hébert voraus? Was sagt man von diesen, was man nicht auch von ihm sagen könnte? Habt ihr sie gleichwohl geschont? Wodurch verdient er einen Vorzug vor seinen Mitbürgern? Etwa, weil einige betrogene Individuen und andere, die sich nicht betrügen ließen, sich um ihn reihten, um in seinem Gefolge dem Glück und der Macht in die Arme zu laufen? - Je mehr er die Patrioten betrogen hat, welche Vertrauen in ihn setzten, desto nachdrücklicher muß er die Strenge der Freiheitsfreunde empfinden. &lt;br&gt;Man will euch Furcht einflößen vor dem Mißbrauche einer Gewalt, die ihr selbst ausgeübt habt. Man schreit über den Despotismus der Ausschüsse, als ob das Vertrauen, welches das Volk euch geschenkt und das ihr diesen Ausschüssen übertragen habt, nicht eine sichre Garantie ihres Patriotismus wäre. Man stellt sich, als zittre man. Aber ich sage euch, wer in diesem Augenblicke zittert, ist schuldig; denn nie zittert die Unschuld vor der öffentlichen Wachsamkeit. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Allgemeiner Beifall.'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Man hat auch mich schrecken wollen; man gab mir zu verstehen, daß die Gefahr, indem sie sich Danton nähere, auch bis zu mir dringen könne. &lt;br&gt;Man schrieb mir, Dantons Freunde hielten mich umlagert, in der Meinung, die Erinnerung an eine alte Verbindung, der blinde Glauben an erheuchelte Tugenden könnten mich bestimmen, meinen Eifer und meine Leidenschaft für die Freiheit zu mäßigen. - So erkläre ich denn: nichts soll mich aufhalten, und sollte auch Dantons Gefahr die meinige werden. Wir alle haben etwas Mut und etwas Seelengröße nötig. Nur Verbrecher und gemeine Seelen fürchten, ihresgleichen an ihrer Seite fallen zu sehen, weil sie, wenn keine Schar von Mitschuldigen sie mehr versteckt, sich dem Licht der Wahrheit ausgesetzt sehen. Aber wenn es dergleichen Seelen in dieser Versammlung gibt, so gibt es in ihr auch heroische. Die Zahl der Schurken ist nicht groß; wir haben nur wenige Köpfe zu treffen, und das Vaterland ist gerettet. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Beifall.'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Ich verlange, daß Legendres Vorschlag zurückgewiesen werde. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Die Deputierten erheben sich sämtlich zum Zeichen allgemeiner Beistimmung.''
|-
|''' SAINT-JUST'''
:Úgy rémlik, ebben a gyülekezetben néhány igen érzékeny fül is akad, amely ezt  a szót: &quot;vér&quot;, nem bírja hallani. Néhány értekezés meggyőzhetné őket, hogy mi  sem vagyunk kegyetlenebbek, mint a Természet és az Idő. A természet nyugodtan  és megmásíthatatlanul követi törvényeit. Ha az ember a természet törvényeivel  ellentétbe kerül, könyörtelenül elpusztul. A levegő összetételének megváltozása,  az elemi tűzvész, egy víztömeg egyensúlyának ingadozása, egy járvány, vulkáni  kitörés vagy árvíz ezreket fektet a sírba. Mit akarok ezzel mondani? Azt, hogy  a fizikai természetnek ezek az alig észrevehető, csekély változásai nyomtalanul  lezajlanának, ha útjukat hullák tömege nem jelezné. &lt;br&gt;Azt kérdezem, miért legyen az erkölcsi természet forradalmaiban  irgalmasabb, mint a fizikai? Az Eszme éppúgy elpusztít mindent, ami útjában  áll, mint a fizikai törvény. Egy eseménynek, amely az erkölcsi világrend, más  szóval az emberiség arculatját megváltoztatja, joga van vérben gázolnia. A világszellem  csakúgy felhasználja eszmei céljai elérésében a mi karunkat, mint a vulkánokat  vagy árvizeket. Mindegy neki, hogy járványban vagy forradalomban pusztul el  valaki. &lt;br&gt;Az emberiség léptei nagyon lassúk, csak századokban lehet mérni azokat; minden  lépés mögött nemzedékek sírhantja domborul. A legegyszerűbb találmányok és felfedezések  milliók életébe kerültek, akik útközben hulltak el. Olyan időkben, amikor a  történelem léptei meggyorsulnak, több embernek fullad ki a lélegzete, mint egyébkor. &lt;br&gt;Következtetésünk gyors és egyszerű: minthogy mindenki egyenlő körülmények között  jött létre, mindenki egyforma annak a különbségnek a leszámításával, amit a  természet maga alkotott. Ennélfogva sem az egyénnek, sem egyének kisebb vagy  nagyobb osztályának nincs joga semmiféle előnyre vagy kiváltságra. Ennek a mondatnak  a való életben alkalmazott minden egyes mondatrésze emberáldozatokat követelt. &lt;br&gt;Július tizennegyedike, augusztus tizedike, május harmincegyedike a központozást  jelentik benne. Négy esztendőre volt szüksége, hogy végbevitessék, rendes körülmények  között egy évszázad se lett volna elegendő, és nemzedékek jelezték volna a központozást. &lt;br&gt;Olyan csodálatos az, hogy a forradalom árja minden kanyarnál, minden fordulónál  kiveti a maga hulláit?   Tételünkhöz még néhány záradékot fűzünk; néhány száz hulla nem fog visszariasztani  bennünket a folytatástól. Mózes népét a Vörös-tengeren át és a pusztába vezette,  amíg a régi, romlott nemzedék fel nem morzsolódott; a törvényhozó csak azután  alapíthatta meg új országát. Törvényhozók! Nekünk nincs se Vörös-tengerünk,  se pusztánk, de van kardunk, és van guillotine-unk. &lt;br&gt;A forradalom Peliasz leányaihoz hasonlatos: ízekre szaggatja az emberiséget,  hogy megifjítsa. Valamint a föld kiemelkedett a vízözön hullámaiból, úgy támad  föl majd az emberiség ebből a véres üstből. Fiatalon, erőtől duzzadva, mintha  aznap született volna erre a világra. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Hosszú, szűnni nem akaró tetszés, a Konvent néhány tagja feláll és lelkesen  tapsol'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Ezennel felszólítjuk a zsarnokság minden titkos ellenségét, ki Európában és  az egész földgolyón Brutus tőrét rejtegeti köpenye alatt, hogy ossza meg velünk  ezt a magasztos pillanatot. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''A hallgatók és a képviselők rázendítenek a Marsellaise-re''
|'''St.''' Just. &lt;br&gt;Es scheint in dieser Versammlung einige empfindliche Ohren zu geben, die das Wort »Blut« nicht wohl vertragen können. Einige allgemeine Betrachtungen mögen sie überzeugen, daß wir nicht grausamer sind als die Natur und als die Zeit. Die Natur folgt ruhig und unwiderstehlich ihren Gesetzen; der Mensch wird vernichtet, wo er mit ihnen in Konflikt kommt. Eine Änderung in den Bestandteilen der Luft, ein Auflodern des tellurischen Feuers, ein Schwanken in dem Gleichgewicht einer Wassermasse und eine Seuche, ein vulkanischer Ausbruch, eine Überschwemmung begraben Tausende. Was ist das Resultat? Eine unbedeutende, im großen Ganzen kaum bemerkbare Veränderung der physischen Natur, die fast spurlos vorübergegangen sein würde, wenn nicht Leichen auf ihrem Wege lägen. &lt;br&gt;Ich frage nun: soll die geistige Natur in ihren Revolutionen mehr Rücksicht nehmen als die physische? Soll eine Idee nicht ebensogut wie ein Gesetz der Physik vernichten dürfen, was sich ihr widersetzt? Soll überhaupt ein Ereignis, was die ganze Gestaltung der moralischen Natur, das heißt der Menschheit, umändert, nicht durch Blut gehen dürfen? Der Weltgeist bedient sich in der geistigen Sphäre unserer Arme ebenso, wie er in der physischen Vulkane und Wasserfluten gebraucht. Was liegt daran, ob sie an einer Seuche oder an der Revolution sterben?  Die Schritte der Menschheit sind langsam, man kann sie nur nach Jahrhunderten zählen; hinter jedem erheben sich die Gräber von Generationen. Das Gelangen zu den einfachsten Erfindungen und Grundsätzen hat Millionen das Leben gekostet, die auf dem Wege starben. Ist es denn nicht einfach, daß zu einer Zeit, wo der Gang der Geschichte rascher ist, auch mehr Menschen außer Atem kommen? Wir schließen schnell und einfach: Da alle unter gleichen Verhältnissen geschaffen werden, so sind alle gleich, die Unterschiede abgerechnet, welche die Natur selbst gemacht hat; es darf daher jeder Vorzüge und darf daher keiner Vorrechte haben, weder ein einzelner noch eine geringere oder größere Klasse von Individuen. - Jedes Glied dieses in der Wirklichkeit angewandten Satzes hat seine Menschen getötet. Der 14. Juli, der 10. August, der 31. Mai sind seine Interpunktionszeichen. Er hatte vier Jahre Zeit nötig, um in der Körperwelt durchgeführt zu werden, und unter gewöhnlichen Umständen hätte er ein Jahrhundert dazu gebraucht und wäre mit Generationen interpunktiert worden. Ist es da so zu verwundern, daß der Strom der Revolution bei jedem Absatz, bei jeder neuen Krümmung seine Leichen ausstößt? Wir werden unserm Satze noch einige Schlüsse hinzuzufügen haben; sollen einige hundert Leichen uns verhindern, sie zu machen? - Moses führte sein Volk durch das Rote Meer und in die Wüste, bis die alte verdorbne Generation sich aufgerieben hatte, eh' er den neuen Staat gründete. Gesetzgeber! Wir haben weder das Rote Meer noch die Wüste, aber wir haben den Krieg und die Guillotine. &lt;br&gt;Die Revolution ist wie die Töchter des Pelias: sie zerstückt die Menschheit, um sie zu verjüngen. Die Menschheit wird aus dem Blutkessel wie die Erde aus den Wellen der Sündflut mit urkräftigen Gliedern sich erheben, als wäre sie zum ersten Male geschaffen. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Langer, anhaltender Beifall. Einige Mitglieder erheben sich im Enthusiasmus.'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Alle geheimen Feinde der Tyrannei, welche in Europa und auf dem ganzen Erdkreise den Dolch des Brutus unter ihren Gewändern tragen, fordern wir auf, diesen erhabnen Augenblick mit uns zu teilen. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Die Zuhörer und die Deputierten stimmen die Marseillaise an.''
|}

==HARMADIK FELVONÁS==

=== 1. szín ===
{| {{sztdr}}
|width=50% | 
''A Luxembourg-palota. Terem foglyokkal  Chaumette, Payne, Mercier, Hérault-Séchelles és még néhány fogoly'' 
|
Das Luxembourg. Ein Saal mit Gefangnen Chaumette, Payne, Mercier, Hérault-Séchelles und andre Gefangne. &lt;br&gt;
|-
|''' CHAUMETTE'''
:''megrángatja Payne kabátja ujját'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Nézze csak, Payne, ez lehetséges, az imént is az volt az érzésem; fáj a fejem, segítsen rajtam egy kicsit a következtetéseivel, nagyon rosszul érzem magam. &lt;br&gt;
|'''Chaumette '''&lt;br&gt; &lt;br&gt;''zupft Payne am Ärmel''.
:&lt;br&gt;Hören Sie, Payne, es könnte doch so sein, vorhin überkam es mich so; ich habe heute Kopfweh, helfen Sie mir ein wenig mit Ihren Schlüssen, es ist mir ganz unheimlich zumut. &lt;br&gt;
|-
|''' PAYNE'''
:No, jöjj, bölcs Anaxagorasz, hadd oktassalak. Isten nincs, mert vagy isten teremtette a világot, vagy nem. Ha nem ő teremtette, akkor a világ léte önmagában van, és nincs Isten, mert Isten csak azáltal válik Istenné, hogy ő minden létezés alapja. De Isten nem teremthette a világot; mert a teremtés vagy öröktől fogva van, mint Isten, vagy van kezdete. Ha az utóbbi az eset, akkor Istennek a világot egy bizonyos időben kellett teremtenie, tehát Isten, miután egy örökkévalóságig pihent, egyszerre csak tevékennyé vált, tehát egyszer valami változásnak kellett benne végbemennie, olyan változásnak, mely által az idő fogalma őreá is alkalmazható; mindkét lehetőség ellentmond Isten lényegének. Isten tehát nem teremthette a világot. Miután azonban határozottan tudjuk, hogy a világ vagy legalábbis mi magunk létezünk, az előzményekből pedig kitűnik, hogy ennek a létezésnek az alapja vagy önmagában, vagy valami másban kell, hogy legyen, nem pedig Istenben, Isten tehát nincs és nem lehet. Quod erat demonstrandum. &lt;br&gt;
|'''Payne.'''
:&lt;br&gt;So komm, Philosoph Anaxagoras, ich will dich katechisieren. - Es gibt keinen Gott, denn: Entweder hat Gott die Welt geschaffen oder nicht. &lt;br&gt;Hat er sie nicht geschaffen, so hat die Welt ihren Grund in sich, und es gibt keinen Gott, da Gott nur dadurch Gott wird, daß er den Grund alles Seins enthält. Nun kann aber Gott die Welt nicht geschaffen haben; denn entweder ist die Schöpfung ewig wie Gott, oder sie hat einen Anfang. Ist letzteres der Fall, so muß Gott sie zu einem bestimmten Zeitpunkt geschaffen haben, Gott muß also, nachdem er eine Ewigkeit geruht, einmal tätig geworden sein, muß also einmal eine Veränderung in sich erlitten haben, die den Begriff Zeit auf ihn anwenden läßt, was beides gegen das Wesen Gottes streitet. Gott kann also die Welt nicht geschaffen haben. Da wir nun aber sehr deutlich wissen, daß die Welt oder daß unser Ich wenigstens vorhanden ist und daß sie dem Vorhergehenden nach also auch ihren Grund in sich oder in etwas haben muß, das nicht Gott ist, so kann es keinen Gott geben. &lt;br&gt;Quod erat demonstrandum. &lt;br&gt;
|-
|''' CHAUMETTE'''
:Csakugyan, ez világos, persze, persze, köszönöm szépen!
|'''Chaumette.'''
:&lt;br&gt;Ei wahrhaftig, das gibt mir wieder Licht; ich danke, danke!
|-
|''' MERCIER'''
:De nézze csak, Payne, ha a teremtés örök?
|'''Mercier.'''
:&lt;br&gt;Halten Sie, Payne! Wenn aber die Schöpfung ewig ist?
|-
|''' PAYNE'''
:Akkor már nem teremtés, akkor egy az Istennel, vagy az Istennek egy attributuma, mint Spinoza mondja; akkor Isten mindenkiben benne van, magában, drágaságom, a bölcs Anaxagoraszban és bennem. Ez nem volna éppen nagy baj, de el kell ismerniök, hogy silány valami az a mennyei fenségesség, ha a Jóisten akármelyikünkben fogfájást, kankót kaphat, vagy elevenen eltemethetik, vagy legalábbis nagyon kellemetlen közelségbe kerülhet ilyesmivel. &lt;br&gt;
|'''Payne.'''
:&lt;br&gt;Dann ist sie schon keine Schöpfung mehr, dann ist sie eins mit Gott oder ein Attribut desselben, wie Spinoza sagt; dann ist Gott in allem, in Ihnen, Wertester, im Philosoph Anaxagoras und in mir. Das wäre so übel nicht, aber Sie müssen mir zugestehen, daß es gerade nicht viel um die himmlische Majestät ist, wenn der liebe Herrgott in jedem von uns Zahnweh kriegen, den Tripper haben, lebendig begraben werden oder wenigstens die sehr unangenehmen Vorstellungen davon haben kann. &lt;br&gt;
|-
|''' MERCIER'''
:De valami oknak mégiscsak kell lenni. &lt;br&gt;
|'''Mercier.'''
:&lt;br&gt;Aber eine Ursache muß doch da sein. &lt;br&gt;
|-
|''' PAYNE'''
:Ki tagadja azt? De ki mondja önnek, hogy ez az ok az, amit mi Istennek, azaz tökéletesnek gondolunk? Ön tökéletesnek hiszi a világot?
|'''Payne.'''
:&lt;br&gt;Wer leugnet dies? Aber wer sagt Ihnen denn, daß diese Ursache das sei, was wir uns als Gott, d. h. als das Vollkommne denken? Halten Sie die Welt für vollkommen?
|-
|''' MERCIER'''
:Nem. &lt;br&gt;
|'''Mercier.'''
:&lt;br&gt;Nein. &lt;br&gt;
|-
|''' PAYNE'''
:Hát akkor hogy akarhat tökéletlen okozatból tökéletes okra következtetni? Voltaire megtette, mert nem mert ujjat húzni sem az Istennel, sem a királyokkal. Az, akinek már nincs egyebe, csak értelme, és ezt nem tudja vagy nem meri következetesen használni, az ostoba. &lt;br&gt;
|'''Payne.'''
:&lt;br&gt;Wie wollen Sie denn aus einer unvollkommnen Wirkung auf eine vollkommne Ursache schließen? - Voltaire wagte es ebensowenig mit Gott als mit den Königen zu verderben, deswegen tat er es. Wer einmal nichts hat als Verstand und ihn nicht einmal konsequent zu gebrauchen weiß oder wagt, ist ein Stümper. &lt;br&gt;
|-
|''' MERCIER'''
:Ezzel szemben azt kérdezem: lehet-e tökéletes oknak tökéletes okozata? Szóval, hogy a tökéletes tud-e tökéleteset alkotni? Vajon nem lehetetlenség-e ez, mivel a teremtménynek sohasem lehet önmagában az oka, holott ez, mint ön mondja, hozzá tartozik a tökéletességhez. &lt;br&gt;
|'''Mercier.'''
:&lt;br&gt;Ich frage dagegen: kann eine vollkommne Ursache eine vollkommne Wirkung haben, d. h. kann etwas Vollkommnes was Vollkommnes schaffen? Ist das nicht unmöglich, weil das Geschaffne doch nie seinen Grund in sich haben kann, was doch, wie Sie sagten, zur Vollkommenheit gehört?
|-
|''' CHAUMETTE'''
:Hallgasson! Hallgasson!
|'''Chaumette.'''
:&lt;br&gt;Schweigen Sie! Schweigen Sie!
|-
|''' PAYNE'''
:Nyugodj meg, bölcs Anaxagorasz! Önnek igaza van, de ha az Istennek teremtenie  muszáj, és csak tökéletlent tud teremteni, okosabb, ha hozzá sem fog. Milyen  emberi az, hogy Istent csak alkotóként tudjuk elképzelni, mert önmagunkat is  állandóan mozgatni és rázni kell, hogy azt mondhassuk magunknak: élünk! Miért  kell Istent is felruháznunk ezzel a szánalmas tulajdonsággal? Ha szellemünk  belemerül valami összhangzatos, önmagában nyugvó örök boldogságba, miért kell  mindjárt azt képzelnünk, hogy az kinyújtja a kezét, s az asztal fölött kenyérgalacsinokat  gyúr túlcsorduló szeretetvágyból, ahogyan ezt nagy titokban egymás fülébe súgjuk. &lt;br&gt;Mindezt azért, hogy Isten fiainak mondhassuk magunk. Ami engem illet, én szívesebben  látok egy jelentéktelenebb apát, legalább annak nem vethetem a szemére, hogy  az ő úri voltához mérten engem disznóólban vagy gályarabságban neveltetett. &lt;br&gt;Csakis abban az esetben tudjátok Istent demonstrálni, ha kikapcsoljátok  a tökéletlenséget; Spinoza megpróbálta. Tagadhatjuk a rosszat, de a fájdalmat  nem tagadhatjuk; csakis az értelem tudja Istent bizonyítani, az érzelem fellázad  ellene. Miért szenvedek? Jegyezd meg ezt magadnak, Anaxagorasz: ez az ateizmus  sarkköve. A fájdalom legcsekélyebb rángása, még akkor is, ha csak atomnyi, végtől  repeszti az egész teremtést. &lt;br&gt;
|'''Payne.'''
:&lt;br&gt;Beruhige dich, Philosoph! - Sie haben recht; aber muß denn Gott einmal schaffen, kann er nur was Unvollkommnes schaffen, so läßt er es gescheuter ganz bleiben. Ist's nicht sehr menschlich, uns Gott nur als schaffend denken zu können? Weil wir uns immer regen und schütteln müssen, um uns nur immer sagen zu können: wir sind! müssen wir Gott auch dies elende Bedürfnis andichten? - Müssen wir, wenn sich unser Geist in das Wesen einer harmonisch in sich ruhenden, ewigen Seligkeit versenkt, gleich annehmen, sie müsse die Finger ausstrecken und über Tisch Brotmännchen kneten? aus überschwenglichem Liebesbedürfnis, wie wir uns ganz geheimnisvoll in die Ohren sagen. Müssen wir das alles, bloß um uns zu Göttersöhnen zu machen? Ich nehme mit einem geringern Vater vorlieb; wenigstens werd ich ihm nicht nachsagen können, daß er mich unter seinem Stande in Schweineställen oder auf den Galeeren habe erziehen lassen. &lt;br&gt;Schafft das Unvollkommne weg, dann allein könnt ihr Gott demonstrieren; Spinoza hat es versucht. Man kann das Böse leugnen, aber nicht den Schmerz; nur der Verstand kann Gott beweisen, das Gefühl empört sich dagegen. Merke dir es, Anaxagoras: warum leide ich? Das ist der Fels des Atheismus. Das leiseste Zucken des Schmerzes, und rege es sich nur in einem Atom, macht einen Riß in der Schöpfung von oben bis unten. &lt;br&gt;
|-
|''' MERCIER'''
:Hát az erkölcs?
|'''Mercier.'''
:&lt;br&gt;Und die Moral?
|-
|''' PAYNE'''
:Előbb az erkölccsel bizonyítjátok Istent, azután Istennel az erkölcsöt. Mit akartok az erkölcsötökkel? Én nem tudom, vajon van-e önmagában jó és önmagában rossz, s mégsem hiszem, hogy emiatt másképp kellene cselekednem. Én a magam természete szerint élek; ami a természetemnek megfelel, az nekem is jó, és azt teszem; s ami neki nem kell, az számomra is rossz, s azt nem teszem, és védekezek ellene, ha utamba akad. Ön - ahogy mondani szokás - erényes maradhat, és védekezhet az úgynevezett bűn ellen anélkül, hogy ellenfelét meg kellene vetnie, ami egyébként is siralmas érzés. &lt;br&gt;
|'''Payne.'''
:&lt;br&gt;Erst beweist ihr Gott aus der Moral und dann die Moral aus Gott! - Was wollt ihr denn mit eurer Moral? Ich weiß nicht, ob es an und für sich was Böses oder was Gutes gibt, und habe deswegen doch nicht nötig, meine Handlungsweise zu ändern. Ich handle meiner Natur gemäß; was ihr angemessen, ist für mich gut und ich tue es, und was ihr zuwider, ist für mich bös und ich tue es nicht und verteidige mich dagegen, wenn es mir in den Weg kommt. Sie können, wie man so sagt, tugendhaft bleiben und sich gegen das sogenannte Laster wehren, ohne deswegen ihre Gegner verachten zu müssen, was ein gar trauriges Gefühl ist. &lt;br&gt;
|-
|''' CHAUMETTE'''
:Igaz, nagyon igaz. &lt;br&gt;
|'''Chaumette.'''
:&lt;br&gt;Wahr, sehr wahr!
|-
|''' HÉRAULT'''
:Ó, bölcs Anaxagorasz, azonban azt is mondhatnók, hogy miután Isten minden, egyúttal önmagának ellentéte is, azaz tökéletes és tökéletlen, rossz és jó, boldog és boldogtalan; az eredmény ebben az esetben persze nulla, egymást megsemmisíti, elérkeztünk a semmihez. Örülj neki, szerencsésen túlestél rajta; egészen nyugodtan imádhatod Madame Momoróban a természet remekét, a rózsakoszorúcska már úgyis az ágyékodon virít, amit őtőle kaptál. &lt;br&gt;
|'''Hérault.'''
:&lt;br&gt;O Philosoph Anaxagoras, man könnte aber auch sagen: damit Gott alles sei, müsse er auch sein eignes Gegenteil sein, d. h. vollkommen und unvollkommen, bös und gut, selig und leidend; das Resultat freilich würde gleich Null sein, es würde sich gegenseitig heben, wir kämen zum Nichts. - Freue dich, du kömmst glücklich durch: du kannst ganz ruhig in Madame Momoro das Meisterstück der Natur anbeten, wenigstens hat sie dir die Rosenkränze dazu in den Leisten gelassen. &lt;br&gt;
|-
|''' CHAUMETTE'''
:Hálásan köszönöm önöknek, uraim! &lt;br&gt; &lt;br&gt;''El'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;
|'''Chaumette.'''
:&lt;br&gt;Ich danke Ihnen verbindlichste meine Herren! &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Ab.''
|-
|''' PAYNE'''
:Még nem bízik, végül még felveszi a szent kenetet, elzarándokol Mekkába, s körülmetélteti magát, nehogy bármit is elmulasszon. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Dantont, Lacroix-t, Camille-t, Philippeau-t behozzák'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;
|'''Payne.'''
:&lt;br&gt;Er traut noch nicht, er wird sich zu guter Letzt noch die Ölung geben, die Füße nach Mekka zu legen und sich beschneiden lassen, um ja keinen Weg zu verfehlen. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Danton, Lacroix, Camille, Philippeau werden hereingeführt.''
|-
|''' HÉRAULT'''
:''Dantonhoz fut és átöleli'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Jó reggelt! Azt kellene mondanom, jó éjszakát. Nem kérdezhetem, hogy hogy aludtál: hogy fogsz aludni?
|'''Hérault.'''
:&lt;br&gt; &lt;br&gt;''läuft auf Danton zu und umarmt ihn''. &lt;br&gt;Guten Morgen! Gute Nacht sollte ich sagen. Ich kann nicht fragen, wie hast du geschlafen -: wie wirst du schlafen?
|-
|''' DANTON'''
:Hát jól, nevetve kell az ágyba menni. &lt;br&gt;
|'''Danton.'''
:&lt;br&gt;Nun gut, man muß lachend zu Bett gehn. &lt;br&gt;
|-
|''' MERCIER'''
:''Payne-hez'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Galambszárnyú véreb! A forradalom rossz szelleme; az anyja ellen támadt, de az erősebb volt, mint ő, és legyőzte. &lt;br&gt;
|'''Mercier '''&lt;br&gt; &lt;br&gt;''zu Payne''.
:&lt;br&gt;Diese Dogge mit Taubenflügeln! Er ist der böse Genius der Revolution; er wagte sich an seine Mutter, aber sie war stärker als er. &lt;br&gt;
|-
|''' PAYNE'''
:Nagy kár, hogy élt, és nagy kár, hogy meg fog halni. &lt;br&gt;
|'''Payne.'''
:&lt;br&gt;Sein Leben und sein Tod sind ein gleich großes Unglück. &lt;br&gt;
|-
|''' LACROIX'''
:''Dantonhoz'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Nem gondoltam, hogy ilyen hamar jönnek. &lt;br&gt;
|'''Lacroix '''&lt;br&gt; &lt;br&gt;''zu Danton''.
:&lt;br&gt;Ich dachte nicht, daß sie so schnell kommen würden. &lt;br&gt;
|-
|''' DANTON'''
:Én tudtam, figyelmeztettek. &lt;br&gt;
|'''Danton.'''
:&lt;br&gt;Ich wußt' es, man hatte mich gewarnt. &lt;br&gt;
|-
|''' LACROIX'''
:És nem is szóltál?
|'''Lacroix.'''
:&lt;br&gt;Und du hast nichts gesagt?
|-
|''' DANTON'''
:Minek? A szélhűdés a legkönnyebb halálnem; inkább hosszú betegséget kívánnál? És - nem hittem, hogy meg merik tenni. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Hérault-hoz'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Jobb a földben feküdni, mint tyúkszemet szerezni a föld fölött; jobb párnának használni, mint zsámolyul. &lt;br&gt;
|'''Danton.'''
:&lt;br&gt;Zu was? Ein Schlagfluß ist der beste Tod; wolltest du zuvor krank sein? Und - ich dachte nicht, daß sie es wagen würden. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Zu Hérault: &lt;br&gt; &lt;br&gt;'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Es ist besser, sich in die Erde legen als sich Leichdörner auf ihr laufen; ich habe sie lieber zum Kissen als zum Schemel. &lt;br&gt;
|-
|''' HÉRAULT'''
:Legalább sima, nem sebzett ujjakkal simogatjuk majd rothadás őnagysága szépséges orcáját. &lt;br&gt;
|'''Hérault.'''
:&lt;br&gt;Wir werden wenigstens nicht mit Schwielen an den Fingern der hübschen Dame Verwesung die Wangen streicheln. &lt;br&gt;
|-
|''' CAMILLE'''
:''Dantonhoz'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Ne fáradj, édesem, köldökig lóghat a nyelved, mégsem nyalhatod le homlokodról a halál verejtékét. Ó, Lucile! Milyen borzalmas ez! &lt;br&gt; &lt;br&gt;''A foglyok az újonnan jöttek köré csoportosulnak'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;
|'''Camille '''&lt;br&gt; &lt;br&gt;''zu Danton''.
:&lt;br&gt;Gib dir nur keine Mühe! du magst die Zunge noch so weit zum Hals heraushängen, du kannst dir damit doch nicht den Todesschweiß von der Stirne lecken. - O Lucile! Das ist ein großer Jammer! &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Die Gefangnen drängen sich um die neu Angekommnen.''
|-
|''' DANTON'''
:''Payne-hez'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Amit ön tett hazája jóvoltáért, azt próbáltam tenni én is az enyémért. Én kevésbé voltam szerencsés, vérpadra küldenek; nem bánom, nem fogok ájuldozni. &lt;br&gt;
|'''Danton '''&lt;br&gt; &lt;br&gt;''zu Payne''.
:&lt;br&gt;Was Sie für das Wohl Ihres Landes getan, habe ich für das meinige versucht. Ich war weniger glücklich, man schickt mich aufs Schafott; meinetwegen, ich werde nicht stolpern. &lt;br&gt;
|-
|''' MERCIER'''
:''Dantonhoz'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;A huszonkettőnek a vére fojt meg. &lt;br&gt;
|'''Mercier '''&lt;br&gt; &lt;br&gt;''zu Danton''.
:&lt;br&gt;Das Blut der Zweiundzwanzig ersäuft dich. &lt;br&gt;
|-
|''' EGY FOGOLY'''
:''Hérault-hoz'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;A nép hatalma s az ész hatalma ugyanaz. &lt;br&gt;
|'''Ein Gefangener '''&lt;br&gt; &lt;br&gt;''zu Hérault''.
:&lt;br&gt;Die Macht des Volkes und die Macht der Vernunft sind eins. &lt;br&gt;
|-
|''' MÁSIK FOGOLY'''
:''Camille-hoz'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;No, fő lámpavas-igazgató, megjavítottad az utcai világítást, de attól még nem lett világosabb Franciaország. &lt;br&gt;
|'''Ein andrer''' &lt;br&gt; &lt;br&gt;''zu Camille''.
:&lt;br&gt;Nun, Generalprokurator der Laterne, deine Verbesserung der Straßenbeleuchtung hat in Frankreich nicht heller gemacht. &lt;br&gt;
|-
|''' HARMADIK FOGOLY'''
:Hagyjátok őt, ő mondta ki először azt a szót, &quot;irgalom&quot;. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Megöleli Camille-t, több fogoly követi példáját'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;
|'''Ein andrer.'''
:&lt;br&gt;Laßt ihn! Das sind die Lippen, welche das Wort »Erbarmen« gesprochen. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Er umarmt Camille, mehrere Gefangne folgen seinem Beispiel.''
|-
|''' PHILIPPEAU'''
:Papok vagyunk, haldoklókkal imádkoztunk, megkaptuk tőlük a járványt, s most meghalunk. &lt;br&gt;
|'''Philippeau.'''
:&lt;br&gt;Wir sind Priester, die mit Sterbenden gebetet haben; wir sind angesteckt worden und sterben an der nämlichen Seuche. &lt;br&gt;
|-
|''' HANGOK'''
:Mi is mindnyájan veletek halunk. &lt;br&gt;
|'''Einige Stimmen.'''
:&lt;br&gt;Der Streich, der euch trifft, tötet uns alle. &lt;br&gt;
|-
|''' CAMILLE'''
:Mélyen fájlalom, uraim, hogy erőfeszítésünk ennyire hiábavaló volt: én azért megyek a vérpadra, mert a szemem könnyes lett néhány szerencsétlen sorsán. &lt;br&gt;
|'''Camille.'''
:&lt;br&gt;Meine Herren, ich beklage sehr, daß unsere Anstrengungen so fruchtlos waren; ich gehe aufs Schafott, weil mir die Augen über das Los einiger Unglücklichen naß geworden. &lt;br&gt;
|-
|}
=== 2. szín ===
{| {{sztdr}}
|width=50% |&lt;br&gt; &lt;br&gt;''Szoba &lt;br&gt; &lt;br&gt;'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Fouquier-Tinville, Hermann''
|&lt;br&gt; &lt;br&gt;''Ein Zimmer &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Fouquier-Tinville.''' Herman. &lt;br&gt;
|-
|''' FOUQUIER'''
:Minden kész?
|'''Fouquier.'''
:&lt;br&gt;Alles bereit?
|-
|''' HERMANN'''
:Nehezen fog menni. Ha Danton nem volna köztük, könnyebb lenne. &lt;br&gt;
|'''Herman.'''
:&lt;br&gt;Es wird schwer halten; wäre Danton nicht darunter, so ginge es leicht. &lt;br&gt;
|-
|''' FOUQUIER'''
:Ő lesz az előtáncos. &lt;br&gt;
|'''Fouquier.'''
:&lt;br&gt;Er muß vortanzen. &lt;br&gt;
|-
|''' HERMANN'''
:Meg fogja rémíteni az esküdteket. Ő a forradalom madárijesztője. &lt;br&gt;
|'''Herman.'''
:&lt;br&gt;Er wird die Geschwornen erschrecken, er ist die Vogelscheuche der Revolution. &lt;br&gt;
|-
|''' FOUQUIER'''
:Az esküdteknek bátraknak kell lenniök. &lt;br&gt;
|'''Fouquier.'''
:&lt;br&gt;Die Geschwornen müssen wollen. &lt;br&gt;
|-
|''' HERMANN'''
:Egy módot tudnék, de az sértené a törvényes formát. &lt;br&gt;
|'''Herman.'''
:&lt;br&gt;Ein Mittel wüßt' ich, aber es wird die gesetzliche Form verletzen. &lt;br&gt;
|-
|''' FOUQUIER'''
:Csak ki vele!
|'''Fouquier.'''
:&lt;br&gt;Nur zu!
|-
|''' HERMANN'''
:Nem kell kisorsolni az esküdteket, hanem válogatni kell az erőskezűek közül. &lt;br&gt;
|'''Herman.'''
:&lt;br&gt;Wir losen nicht, sondern suchen die Handfesten aus. &lt;br&gt;
|-
|''' FOUQUIER'''
:Pompás. Jó kis &quot;sortűz&quot; lesz ebből. Tizenkilencen vannak. Agyafúrtan állítottuk össze őket. Négy hamisító, aztán pár bankár és külföldi. Csupa ínyencfalat. A népnek ilyesmire van szüksége. Tehát megbízható embereket. Kik legyenek például?
|'''Fouquier.'''
:&lt;br&gt;Das muß gehen. - Das wird ein gutes Heckefeuer geben. Es sind ihrer neunzehn. Sie sind geschickt zusammengewörfelt. Die vier Fälscher, dann einige Bankiers und Fremde. Es ist ein pikantes Gericht. Das Volk braucht dergleichen. - Also zuverlässige Leute! Wer zum Beispiel?
|-
|''' HERMANN'''
:Leroi. Ez süket, és egy betűt se hall abból, amit a vádlottak védekezésül felhoznak. Danton miatta rekedtre ordíthatja majd magát. &lt;br&gt;
|'''Herman.'''
:&lt;br&gt;Leroi. Er ist taub und hört daher nichts von all dem, was die Angeklagten vorbringen. Danton mag sich den Hals bei ihm rauh schreien. &lt;br&gt;
|-
|''' FOUQUIER'''
:Nagyon jó. Hát még?
|'''Fouquier.'''
:&lt;br&gt;Sehr gut; weiter!
|-
|''' HERMANN'''
:Vilatte és Lumi&amp;#0232;re. Az egyik folyton részeg, a másik folyton alszik. Mind a kettő csak ezért nyitja ki a száját, hogy a &quot;halál&quot; szót kimondja. Girard, ennek elve, hogy senkit se szabad futni hagyni, ha a törvényszék elé kerül. Renaudin... &lt;br&gt;
|'''Herman.'''
:&lt;br&gt;Vilatte und Lumière. Der eine sitzt immer in der Trinkstube, und der andere schläft immer; beide öffnen den Mund nur, um das Wort »Schuldig« zu sagen. - Girard hat den Grundsatz, es dürfe keiner entwischen, der einmal vor das Tribunal gestellt sei. &lt;br&gt;Renaudin... &lt;br&gt;
|-
|''' FOUQUIER'''
:Ez is? Ez egyszer felmentett egy csomó papot. &lt;br&gt;
|'''Fouquier.'''
:&lt;br&gt;Auch der? Er half einmal einigen Pfaffen durch. &lt;br&gt;
|-
|''' HERMANN'''
:Légy nyugodt! Pár nappal ezelőtt nálam járt, s azt kívánta, hogy a kivégzés előtt minden elítélten vágjanak eret, hogy kicsit elbágyadjanak. Mert a legtöbb olyan dacosan viselkedik a vesztőhelyen, hogy az már fölháborító. &lt;br&gt;
|'''Herman.'''
:&lt;br&gt;Sei ruhig! Vor einigen Tagen kommt er zu mir und verlangt, man solle allen Verurteilten vor der Hinrichtung zur Ader lassen, um sie ein wenig matt zu machen; ihre meist trotzige Haltung ärgere ihn. &lt;br&gt;
|-
|''' FOUQUIER'''
:Á, nagyon jó. Tehát én bízom benned. &lt;br&gt;
|'''Fouquier.'''
:&lt;br&gt;Ach, sehr gut. Also ich verlasse mich!
|-
|''' HERMANN'''
:Bízd csak rám. Majd én elintézem. &lt;br&gt;
|'''Herman.'''
:&lt;br&gt;Laß mich nur machen!
|-
|}
=== 3. szín ===
{| {{sztdr}}
|width=50% |&lt;br&gt; &lt;br&gt;''A Conciergerie.''' Folyosó &lt;br&gt; &lt;br&gt;'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Lacroix, Danton, Mercier s több fogoly föl s alá járnak''
|'''&lt;br&gt; &lt;br&gt;''Die Conciergerie.''' Ein Korridor &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Lacroix, Danton, Mercier und andre Gefangne auf und ab gehend. &lt;br&gt;
|-
|''' LACROIX'''
:''egy fogolyhoz'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Mennyi szerencsétlen és milyen borzalmas állapotban!
|'''Lacroix '''&lt;br&gt; &lt;br&gt;''zu einem Gefangnen''.
:&lt;br&gt;Wie, so viel Unglückliche, und in einem so elenden Zustande?
|-
|''' FOGOLY'''
:Hát a rabkordék csikorgása sohase mondta önnek, hogy egy nagy vágóhíd lett egész Párizs?
|'''Der Gefangne.'''
:&lt;br&gt;Haben Ihnen die Guillotinenkarren nie gesagt, daß Paris eine Schlachtbank sei?
|-
|''' MERCIER'''
:Az Egyenlőség kaszája mindnyájunk feje fölött suhog, a Forradalom lávája hömpölyög, a guillotine csinál belőlünk köz-társaságot. Ugye, Lacroix? A karzat tapsol, s a rómaiak kezüket dörzsölik, de nem hallják, hogy ezek a nagy szavak mind-mind halálhörgéssé válnak. Csak nézzétek meg jól nagy szavaitokat egészen addig, amíg testet nem öltenek. Nézzetek körül, mindezt ti hirdettétek, s ami van, csupán a ti szavaitok tettleges fordítása. Ezek a szerencsétlenek, a hóhéraik s a nyaktiló, mind a ti megelevenült beszédetek. Emberi koponyákból építettétek rendszereteket, akár Bajazet a piramisait. &lt;br&gt;
|'''Mercier.'''
:&lt;br&gt;Nicht wahr, Lacroix, die Gleichheit schwingt ihre Sichel über allen Häuptern, die Lava der Revolution fließt, die Guillotine republikanisiert! Da klatschen die Galerien, und die Römer reiben sich die Hände; aber sie hören nicht, daß jedes dieser Worte das Röcheln eines Opfers ist. Geht einmal euren Phrasen nach bis zu dem Punkt, wo sie verkörpert werden. - Blickt um euch, das alles habt ihr gesprochen; es ist eine mimische Übersetzung eurer Worte. Diese Elenden, ihre Henker und die Guillotine sind eure lebendig gewordnen Reden. Ihr bautet eure Systeme, wie Bajazet seine Pyramiden, aus Menschenköpfen. &lt;br&gt;
|-
|''' DANTON'''
:Igazad van. Manapság mindent emberhúsból készítenek. Ez korunk átka. Most majd  az én testemet is fölhasználják. &lt;br&gt;Most egy éve, hogy megalkottam a forradalmi törvényszéket. Kérem  Istent s az embereket, bocsássák meg ezt nekem; újabb szeptemberi öldökléseket  akartam megelőzni. Reméltem, megmenthetem az ártatlanokat, csakhogy ez a lassú  gyilkolás a formák betartásával szörnyűbb és éppoly elkerülhetetlen. Azt reméltem,  uraim, hogy sikerül nekem önöket erről a helyről kijuttatni. &lt;br&gt;
|'''Danton.'''
:&lt;br&gt;Du hast recht - man arbeitet heutzutag alles in Menschenfleisch. Das ist der Fluch unserer Zeit. Mein Leib wird jetzt auch verbraucht. &lt;br&gt;Es ist grade ein Jahr, daß ich das Revolutionstribunal schuf. Ich bitte Gott und Menschen dafür um Verzeihung; ich wollte neuen Septembermorden zuvorkommen, ich hoffte die Unschuldigen zu retten, aber dies langsame Morden mit seinen Formalitäten ist gräßlicher und ebenso unvermeidlich. Meine Herren, ich hoffte, Sie alle diesen Ort verlassen zu machen. &lt;br&gt;
|-
|''' MERCIER'''
:Ó, erről a helyről ki fogunk jutni. &lt;br&gt;
|'''Mercier.'''
:&lt;br&gt;Oh, herausgehen werden wir. &lt;br&gt;
|-
|''' DANTON'''
:Most önök közt vagyok; ég tudja, hogy fog ez végződni. &lt;br&gt;
|'''Danton.'''
:&lt;br&gt;Ich bin jetzt bei Ihnen; der Himmel weiß, wie das enden soll. &lt;br&gt;
|-
|}
=== 4. szín ===
{| {{sztdr}}
|width=50% |&lt;br&gt; &lt;br&gt;''A Forradalmi Törvényszék''
| Das Revolutionstribunal
|-
|''' HERMANN'''
:''Dantonhoz'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Polgártárs, mi a neve?
|'''Herman''' &lt;br&gt; &lt;br&gt;''zu Danton''.
:&lt;br&gt;Ihr Name, Bürger. &lt;br&gt;
|-
|''' DANTON'''
:A forradalom jól ismeri nevem, lakásom nemsokára a semmiségben lesz, s nevem a történelem pantheonjában. &lt;br&gt;
|'''Danton.'''
:&lt;br&gt;Die Revolution nennt meinen Namen. Meine Wohnung ist bald im Nichts und mein Name im Pantheon der Geschichte. &lt;br&gt;
|-
|''' HERMANN'''
:Danton, önt a Konvent azzal vádolja, hogy Mirabeauval, Dumouriez-vel, az orléans-i herceggel, a girondistákkal, a külföldiekkel és XVII. Lajos környezetével összeesküvést szőtt. &lt;br&gt;
|'''Herman.'''
:&lt;br&gt;Danton, der Konvent beschuldigt Sie, mit Mirabeau, mit Dumouriez, mit Orléans, mit den Girondisten, den Fremden und der Faktion Ludwigs des XVII. konspiriert zu haben. &lt;br&gt;
|-
|''' DANTON'''
:Hangom, melyet annyiszor emeltem fel a nép érdekében, könnyűszerrel visszautasíthatja  a rágalmat. Lépjenek ide azok a nyomorultak, akik vádolnak, és én fejükre olvasom  gyalázatukat. A bizottságok álljanak itt elő, csak őelőttük felelek. Szükségem  van rájuk mint vádlókra és mint tanúkra. Álljanak elő. &lt;br&gt;Különben mit törődöm veletek és az ítélettel: nemsokára a semmiség  a menedékem, az élet terhemre van, vegyétek el, az a vágyam, hogy minél előbb  lerázhassam magamról. &lt;br&gt;
|'''Danton.'''
:&lt;br&gt;Meine Stimme, die ich so oft für die Sache des Volkes ertönen ließ, wird ohne Mühe die Verleumdung zurückweisen. Die Elenden, welche mich anklagen, mögen hier erscheinen, und ich werde sie mit Schande bedecken. Die Ausschüsse mögen sich hierher begeben, ich werde nur vor ihnen antworten. Ich habe sie als Kläger und als Zeugen nötig. Sie mögen sich zeigen. &lt;br&gt;Übrigens, was liegt mir an euch und eurem Urteil? Ich hab es euch schon gesagt: das Nichts wird bald mein Asyl sein; - das Leben ist mir zur Last, man mag mir es entreißen, ich sehne mich danach, es abzuschütteln. &lt;br&gt;
|-
|''' HERMANN'''
:Danton, csak a gonosztevő vakmerő. Aki ártatlan, az nyugodt. &lt;br&gt;
|'''Herman.'''
:&lt;br&gt;Danton, die Kühnheit ist dem Verbrecher, die Ruhe der Unschuld eigen. &lt;br&gt;
|-
|''' DANTON'''
:Magam is elítélem az egyéni vakmerőséget, de igenis, az erények erényének tartom azt a nemzeti vakmerőséget, mellyel oly sokszor küzdöttem a szabadságért. Ez az én vakmerőségem, amellyel itt én most a köztársaság javára védelmezem magamat nyomorult vádlóimmal szemben. Vajon lehet-e uralkodnom magamon, mikor ily hitvány módon rágalmaznak? Egy olyan forradalmártól, mint én, ne várjanak hűvös védekezést. A magamfajta férfiak megbecsülhetetlenek a forradalomban: homlokukon a szabadság géniusza lebeg. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Tetszés a hallgatóság körében'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Azzal vádolnak, hogy Mirabeau-val, Dumouriez-vel, az orléans-i herceggel összeesküvést szőttem, és zsarnokok lába előtt csúsztam-másztam. Felszólítanak, hogy feleljek a hajthatatlan, megkerülhetetlen törvény előtt. Te hitvány Saint-Just, egykor még az utókornak felelni fogsz ezért a rágalomért. &lt;br&gt;
|'''Danton.'''
:&lt;br&gt;Privatkühnheit ist ohne Zweifel zu tadeln, aber jene Nationalkühnheit, die ich so oft gezeigt, mit welcher ich so oft für die Freiheit gekämpft habe, ist die verdienstvollste aller Tugenden. - Sie ist meine Kühnheit, sie ist es, der ich mich hier zum Besten der Republik gegen meine erbärmlichen Ankläger bediene. Kann ich mich fassen, wenn ich mich auf eine so niedrige Weise verleumdet sehe? - Von einem Revolutionär wie ich darf man keine kalte Verteidigung erwarten. &lt;br&gt;Männer meines Schlages sind in Revolutionen unschätzbar, auf ihrer Stirne schwebt das Genie der Freiheit. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Zeichen von Beifall unter den Zuhörern.'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Mich klagt man an, mit Mirabeau, mit Dumouriez, mit Orléans konspiriert, zu den Füßen elender Despoten gekrochen zu haben; mich fordert man auf, vor der unentrinnbaren, unbeugsamen Gerechtigkeit zu antworten. - Du elender St. Just wirst der Nachwelt für diese Lästerung verantwortlich sein!
|-
|''' HERMANN'''
:Figyelmeztetem, hogy nyugodtan viselkedjék. Ne feledje, hogy Marat is tisztelettel járult bírái elé. &lt;br&gt;
|'''Herman.'''
:&lt;br&gt;Ich fordere Sie auf, mit Ruhe zu antworten; gedenken Sie Marats, er trat mit Ehrfurcht vor seine Richter. &lt;br&gt;
|-
|''' DANTON'''
:Rá akarjátok nyomni a bélyeget egész életemre, de az fölkél, és szembeszáll  veletek. Vádjaitokat tetteim súlya zúzza majd pozdorjává. Nem mintha büszkélkednék  velük. A sors vezeti karjainkat, de csak kiváló emberek lehetnek eszközei a  sorsnak. &lt;br&gt;A Mars-mezőn hadat üzentem a királyságnak, augusztus tizedikén  levertem, január huszonegyedikén pedig megöltem, és a királyok elé kihívásul  egy király fejét gurítottam oda. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Megújuló tetszés. Danton kezébe veszi a vádiratot'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Ha belepillantok ebbe a szennyiratba, egész valóm megremeg. Hát kik azok, akinek  Dantont azon az emlékezetes napon, augusztus tizedikén ösztökélniük kellett,  hogy megbuktassa a királyságot? Kik azok a kivételes lények, akik erőt adtak  nekem kölcsön? Álljanak ide a vádlóim. Teljesen eszemnél vagyok, hogy ezt követelem. &lt;br&gt;Le fogom álcázni a semmiházi kóficokat, s visszarúgom őket a semmibe, ahonnan  jobb lett volna nem előmászniok. &lt;br&gt;
|'''Danton.'''
:&lt;br&gt;Sie haben die Hände an mein ganzes Leben gelegt, so mag es sich denn aufrichten und ihnen entgegentreten; unter dem Gewichte jeder meiner Handlungen werde ich sie begraben. - Ich bin nicht stolz darauf. Das Schicksal führt uns den Arm, aber nur gewaltige Naturen sind seine Organe. &lt;br&gt;Ich habe auf dem Marsfelde dem Königtume den Krieg erklärt, ich habe es am 10. August geschlagen, ich habe es am 21. Januar getötet und den Königen einen Königskopf als Fehdehandschuh hingeworfen. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Wiederholte Zeichen von Beifall. - Er nimmt die Anklageakte.''
Wenn ich einen Blick auf diese Schandschrift werfe, fühle ich mein ganzes Wesen beben. Wer sind denn die, welche Danton nötigen mußten, sich an jenem denkwürdigen Tage &lt;br&gt; &lt;br&gt;''dem 10. August''
zu zeigen? Wer sind denn die privilegierten Wesen, von denen er seine Energie borgte? - Meine Ankläger mögen erscheinen! Ich bin ganz bei Sinnen, wenn ich es verlange. Ich werde die platten Schurken entlarven und sie in das Nichts zurückschleudern, aus dem sie nie hätten hervorkriechen sollen. &lt;br&gt;
|-
|''' HERMANN'''
:''csönget'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Nem hallja a csengő szavát?
|'''Herman '''&lt;br&gt; &lt;br&gt;''schellt''.
:&lt;br&gt;Hören Sie die Klingel nicht?
|-
|''' DANTON'''
:Annak a férfinak a szava, ki becsületét és életét védelmezi, túlkiabálja minden csengőnek a szavát. Szeptemberben a forradalom fiókáját az arisztokraták felkoncolt testével etettem, hogy erőre kapjon. Hangom az arisztokraták és gazdagok aranyából fegyvereket kovácsolt a népnek. Az én hangom volt az az orkán, mely a zsarnokság minden tányérnyalóját és poroszlóját elsodorta, és szuronyok közé temette. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Zajos tetszés'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;
|'''Danton.'''
:&lt;br&gt;Die Stimme eines Menschen, welcher seine Ehre und sein Leben verteidigt, muß deine Schelle überschreien. &lt;br&gt;Ich habe im September die junge Brut der Revolution mit den zerstückten Leibern der Aristokraten geätzt. Meine Stimme hat aus dem Golde der Aristokraten und Reichen dem Volke Waffen geschmiedet. Meine Stimme war der Orkan, welcher die Satelliten des Despotismus unter Wogen von Bajonetten begrub. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Lauter Beifall.''
|-
|''' HERMANN'''
:Danton, ön már nem bírja hanggal. Nagyon izgatott. A legközelebbi alkalommal be kell fejeznie védekezését. Nyugalomra van szüksége. Az ülést bezárom. &lt;br&gt;
|'''Herman.'''
:&lt;br&gt;Danton, Ihre Stimme ist erschöpft, Sie sind zu heftig bewegt. Sie werden das nächste Mal Ihre Verteidigung beschließen, Sie haben Ruhe nötig. - Die Sitzung ist aufgehoben. &lt;br&gt;
|-
|''' DANTON'''
:Most ismeritek Dantont. Még egypár óra, s elszenderül a dicsőség karjaiban. &lt;br&gt;
|'''Danton.'''
:&lt;br&gt;Jetzt kennt Ihr Danton - noch wenige Stunden, und er wird in den Armen des Ruhmes entschlummern. &lt;br&gt;
|-
|}
=== 5. szín ===
{| {{sztdr}}
|width=50% |&lt;br&gt; &lt;br&gt;''A Luxembourg-palota.''' Börtön &lt;br&gt; &lt;br&gt;'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Dillon, Laflotte, Porkoláb''
|'''&lt;br&gt; &lt;br&gt;''Das Luxembourg.''' Ein Kerker &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Dillon. Laflotte. Ein Gefangenwärter. &lt;br&gt;
|-
|''' DILLON'''
:Ne világíts orroddal az arcomba, fickó. Hahaha. &lt;br&gt;
|'''Dillon.'''
:&lt;br&gt;Kerl, leuchte mir mit deiner Nase nicht so ins Gesicht. Hä, hä, hä!
|-
|''' LAFLOTTE'''
:Tartsd csukva a szájad, a holdsarlódnak udvara támadt. Hahaha!
|'''Laflotte.'''
:&lt;br&gt;Halte den Mund zu, deine Mondsichel hat einen Hof. Hä, hä, hä!
|-
|''' PORKOLÁB'''
:Hahaha! Mit gondoltok, urak, tudtok olvasni a fényinél? &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Papírlapra mutat, melyet a kezében tart'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;
|'''Wärter.'''
:&lt;br&gt;Hä, hä, hä! Glaubt Ihr, Herr, daß Ihr bei ihrem Schein lesen könntet? &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Zeigt auf einen Zettel, den er in der Hand hält.''
|-
|''' DILLON'''
:Add ide!
|'''Dillon.'''
:&lt;br&gt;Gib her!
|-
|''' PORKOLÁB'''
:Sajnos a holdam már fogyóban van, uram. &lt;br&gt;
|'''Wärter.'''
:&lt;br&gt;Herr, meine Mondsichel hat Ebbe bei mir gemacht. &lt;br&gt;
|-
|''' LAFLOTTE'''
:Pedig a nadrágod olyan, mintha teli lenne. &lt;br&gt;
|'''Laflotte.'''
:&lt;br&gt;Deine Hosen sehen aus, als ob Flut wäre. &lt;br&gt;
|-
|''' PORKOLÁB'''
:Tévedsz, uram, csak vonzza a vizet. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Dillonhoz'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Elbújt szegény a napotok elől. Adjatok valamit, hogy újra előbújjon, ha olvasni akartok a fényinél. &lt;br&gt;
|'''Wärter.'''
:&lt;br&gt;Nein, sie zieht Wasser. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Zu Dillon: &lt;br&gt; &lt;br&gt;''
Sie hat sich vor Eurer Sonne verkrochen, Herr; Ihr müßt mir was geben, das sie wieder feurig macht, wenn Ihr dabei lesen wollt. &lt;br&gt;
|-
|''' DILLON'''
:Itt van, fickó! Lódulj! &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Pénzt ad neki. Porkoláb el. Dillon olvas'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Danton megijesztette a törvényszéket, az esküdtek ingadoztak, a hallgatóság morgott. Rengetegen voltak. A nép egészen a törvényszék épületéig tódult, s a hídig tolongott. Egy marék pénz, egy segítő kéz végre - hm! hm! &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Föl s alá jár s időről időre tölt magának egy palackból'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Csak kijuthatnék az utcára. Nem hagyom magam így lemészárolni. Csak egyszer az utcán lehetnék!
|'''Dillon.'''
:&lt;br&gt;Da, Kerl! Pack dich! &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Er gibt ihm Geld. Wärter ab. - Dillon liest: &lt;br&gt; &lt;br&gt;'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Danton hat das Tribunal erschreckt, die Geschwornen schwankten, die Zuhörer murrten. Der Zudrang war außerordentlich. Das Volk drängte sich um den Justizpalast und stand bis zu den Brücken. Eine Handvoll Geld, ein Arm endlich - hin! hin! &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Er geht auf und ab und schenkt sich von Zeit zu Zeit aus einer Flasche ein.''
Hätt' ich nur den Fuß auf der Gasse! Ich werde mich nicht so schlachten lassen. Ja, nur den Fuß auf der Gasse!
|-
|''' LAFLOTTE'''
:És a kordén, az azt jelentené. &lt;br&gt;
|'''Laflotte.'''
:&lt;br&gt;Und auf dem Karren, das ist eins. &lt;br&gt;
|-
|''' DILLON'''
:Azt hiszed? Közben még van néhány lépésnyi út, éppen elegendő ahhoz, hogy a decemvirek hullái elférjenek. Végre itt az ideje, hogy a becsületes emberek felemeljék a fejüket. &lt;br&gt;
|'''Dillon.'''
:&lt;br&gt;Meinst du? Da lägen noch ein paar Schritte dazwischen, lange genug, um sie mit den Leichen der Dezemvirn zu messen. - Es ist endlich Zeit, daß die rechtschaffnen Leute das Haupt erheben. &lt;br&gt;
|-
|''' LAFLOTTE'''
:''magában'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Annál jobb, könnyebb lesz beléjük trafálni. Csak rajta, öregem, még néhány pohárkával, és én szabad leszek. &lt;br&gt;
|'''Laflotte''' &lt;br&gt; &lt;br&gt;''für sich''.
:&lt;br&gt;Desto besser, um so leichter ist es zu treffen. Nur zu, Alter; noch einige Gläser, und ich werde flott. &lt;br&gt;
|-
|''' DILLON'''
:A bitangok, a bolondok; végül még önmagukat fogják lenyakazni. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Föl s alá szaladgál'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;
|'''Dillon.'''
:&lt;br&gt;Die Schurken, die Narren, sie werden sich zuletzt noch selbst guillotinieren. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Er läuft auf und ab.''
|-
|''' LAFLOTTE'''
:''félre'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Az ember alaposan beleszerethet még az életbe, mint a saját gyermekébe, ha az ember maga szerezte meg magának. Ritka eset, hogy így a véletlennel vérfertőzést lehessen űzni, és saját maga legyen önmagának az apja. Apja és gyermeke is egyben. Kényelmes Oidiposz. &lt;br&gt;
|'''Laflotte '''&lt;br&gt; &lt;br&gt;''beiseite''.
:&lt;br&gt;Man könnte das Leben ordentlich wieder liebhaben, wie sein Kind, wenn man sich's selbst gegeben. Das kommt gerade nicht oft vor, daß man so mit dem Zufall Blutschande treiben und sein eigner Vater werden kann. &lt;br&gt;Vater und Kind zugleich. Ein behaglicher Ödipus!
|-
|''' DILLON'''
:A népet nem hullákkal kell etetni; Danton és Camille feleségei bankókat szórhatnának a nép közé, ez okosabb, mint emberfejeket. &lt;br&gt;
|'''Dillon.'''
:&lt;br&gt;Man füttert das Volk nicht mit Leichen; Dantons und Camilles Weiber mögen Assignaten unter das Volk werfen, das ist besser als Köpfe. &lt;br&gt;
|-
|''' LAFLOTTE'''
:''félre'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Én nem fogom utána megvakítani magam, még szükségem lehet a szememre, hogy megsirassam a jó tábornokot. &lt;br&gt;
|'''Laflotte '''&lt;br&gt; &lt;br&gt;''beiseite''.
:&lt;br&gt;Ich würde mir hintennach die Augen nicht ausreißen; ich könnte sie nötig haben, um den guten General zu beweinen. &lt;br&gt;
|-
|''' DILLON'''
:Dantont elfogni! Ki lehet akkor biztos az életében? Félelmükben majd egymásra találnak. &lt;br&gt;
|'''Dillon.'''
:&lt;br&gt;Die Hand an Danton! Wer ist noch sicher? Die Furcht wird sie vereinigen. &lt;br&gt;
|-
|''' LAFLOTTE'''
:''félre'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Hiába minden, Danton mégis el van veszve. Hát baj az, ha hullára lépek, hogy kimászhassak a sírból, hát baj az?
|'''Laflotte '''&lt;br&gt; &lt;br&gt;''beiseite''.
:&lt;br&gt;Er ist doch verloren. Was ist's denn, wenn ich auf eine Leiche trete, um aus dem Grab zu klettern?
|-
|''' DILLON'''
:Csak egyszer az utcán lehessek! Találok majd embert eleget, kiszolgált katonákat, girondistákat, volt nemeseket; betörjük a börtönök ajtaját, és kiszabadítjuk a foglyokat. &lt;br&gt;
|'''Dillon.'''
:&lt;br&gt;Nur den Fuß auf der Gasse! Ich werde Leute genug finden, alte Soldaten, Girondisten, Exadlige; wir erbrechen die Gefängnisse, wir müssen uns mit den Gefangnen verständigen. &lt;br&gt;
|-
|''' LAFLOTTE'''
:''félre'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Persze, persze, tudom, hogy piszokság, de hát aztán? Kedvem van  azt is megpróbálni egyszer; idáig nagyon tisztességes voltam. Furdalni fog a  lelkiismeret, legalább nem fogok unatkozni; nem is olyan kellemetlen a saját  bűzünket szagolni. Már nagyon meguntam a guillotine-ra várni, olyan régóta. &lt;br&gt;Gondolatban már vagy harmincszor végigpróbáltam. Már nem érdekes, elcsépeltté  vált. &lt;br&gt;
|'''Laflotte '''&lt;br&gt; &lt;br&gt;''beiseite''.
:&lt;br&gt;Nun freilich, es riecht ein wenig nach Schufterei. Was tut's? Ich hätte Lust, auch das zu versuchen; ich war bisher zu einseitig. Man bekommt Gewissensbisse, das ist doch eine Abwechslung; es ist nicht so unangenehm, seinen eignen Gestank zu riechen. - Die Aussicht auf die Guillotine ist mir langweilig geworden; so lang auf die Sache zu warten! Ich habe sie im Geist schon zwanzigmal durchprobiert. Es ist auch gar nichts Pikantes mehr dran; es ist ganz gemein geworden. &lt;br&gt;
|-
|''' DILLON'''
:Egy levélkét kell eljuttatnom Danton feleségéhez. &lt;br&gt;
|'''Dillon.'''
:&lt;br&gt;Man muß Dantons Frau ein Billett zukommen lassen. &lt;br&gt;
|-
|''' LAFLOTTE'''
:''félre'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;És aztán - a haláltól nem félek, csak a fájdalomtól. Hátha fájdalmas, ki biztosít hogy nem az? Ugyan azt mondják, hogy csak egy pillanat az egész; csakhogy a fájdalom sokkal érzékenyebben méri az időt, apróbb részekre bontja. Nem! A fájdalom az egyetlen bűn, s a szenvedés az egyetlen gonosztett; erényes akarok maradni. &lt;br&gt;
|'''Laflotte''' &lt;br&gt; &lt;br&gt;''beiseite''.
:&lt;br&gt;Und dann - ich fürchte den Tod nicht, aber den Schmerz. Es könnte wehe tun, wer steht mir dafür? Man sagt zwar, es sei nur ein Augenblick; aber der Schmerz hat ein feineres Zeitmaß, er zerlegt eine Tertie. &lt;br&gt;Nein! Der Schmerz ist die einzige Sünde, und das Leiden ist das einzige Laster; ich werde tugendhaft bleiben. &lt;br&gt;
|-
|''' DILLON'''
:Mondd csak, Laflotte, hova ment az a fickó? Van pénzem. Sikerülni kell. Ütni kell a vasat, míg meleg; a tervem kész. &lt;br&gt;
|'''Dillon.'''
:&lt;br&gt;Höre, Laflotte, wo ist der Kerl hingekommen? Ich habe Geld, das muß gehen. Wir müssen das Eisen schmieden; mein Plan ist fertig. &lt;br&gt;
|-
|''' LAFLOTTE'''
:Mindjárt, mindjárt! Ismerem a kapust, vele beszélek. Számíthatsz rám, tábornok, elkerülünk ebből az odúból &lt;br&gt; &lt;br&gt;''kifelé menet, magában'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;, hogy másikba kerüljünk: én a legtágasabba, a világba, ő a legszűkebbe, a sírba. &lt;br&gt;
|'''Laflotte.'''
:&lt;br&gt;Gleich, gleich! Ich kenne den Schließer, ich werde mit ihm sprechen. &lt;br&gt;Du kannst auf mich zählen, General, wir werden aus dem Loch kommen - &lt;br&gt; &lt;br&gt;''für sich im Hinausgehn: &lt;br&gt; &lt;br&gt;''
um in ein anderes zu gehen: ich in das weiteste, die Welt, er in das engste, das Grab. &lt;br&gt;
|-
|}
=== 6. szín ===
{| {{sztdr}}
|width=50% |&lt;br&gt; &lt;br&gt;''A Jóléti Bizottság  Saint-Just, Barére, Collot d'Herbois, Billaud-Varennes''
| Der Wohlfahrtsausschuß  St.''' Just. Barère. Collot d'Herbois. Billaud-Varennes. &lt;br&gt;
|-
|''' BARÉRE'''
:Mit ír Fouquier?
|'''Barère.'''
:&lt;br&gt;Was schreibt Fouquier?
|-
|''' SAINT-JUST'''
:Vége a második kihallgatásnak. A vádlottak azt kívánják, hogy idézzék meg a Konvent és a Jóléti Bizottság több tagját, és mivel a bíróság ezt megtagadja, a néphez föllebbeznek. Az izgalom tetőfokra hágott. Danton mennydörgött, mint egy színpadi Jupiter, s rázta hatalmas sörényét. &lt;br&gt;
|'''St.''' Just. &lt;br&gt;Das zweite Verhör ist vorbei. Die Gefangnen verlangen das Erscheinen mehrerer Mitglieder des Konvents und des Wohlfahrtsausschusses; sie appellierten an das Volk, wegen Verweigerung der Zeugen. Die Bewegung der Gemüter soll unbeschreiblich sein. - Danton parodierte den Jupiter und schüttelte die Locken. &lt;br&gt;
|-
|''' COLLOT'''
:Annál könnyebben belemarkolhat majd a hóhér. &lt;br&gt;
|'''Collot.'''
:&lt;br&gt;Um so leichter wird ihn Samson daran packen. &lt;br&gt;
|-
|''' BARÉRE'''
:Nekünk most jó lesz nem mutatkoznunk az utcán. A halaskofák meg a rongyszedők egyelőre neki adnak igazat. &lt;br&gt;
|'''Barère.'''
:&lt;br&gt;Wir dürfen uns nicht zeigen, die Fischweiber und die Lumpensammler könnten uns weniger imposant finden. &lt;br&gt;
|-
|''' BILLAUD'''
:A nép ösztönösen szereti azokat, akik lábbal tiporják és lenézik. Tetszik nekik az olyan pimasz szájhős, mint Danton. Homloka valóságos nemesi címer. Az embermegvetés arisztokráciája ül rajta. Mindenkinek össze kellene fogni, akit bántanak a lenéző pillantások, hogy beverjék ezt a homlokot. &lt;br&gt;
|'''Billaud.'''
:&lt;br&gt;Das Volk hat einen Instinkt, sich treten zu lassen, und wäre es nur mit Blicken; dergleichen insolente Physiognomien gefallen ihm. Solche Stirnen sind ärger als ein adliges Wappen, der feine Aristokratismus der Menschenverachtung sitzt auf ihnen. Es sollte sie jeder einschlagen helfen, den es verdrießt, einen Blick von oben herunter zu erhalten. &lt;br&gt;
|-
|''' BARÉRE'''
:Olyan ő, mint Siegfried. A szeptemberi vérfürdő sebezhetetlenné tette. Mit mond Robespierre?
|'''Barère.'''
:&lt;br&gt;Er ist wie der hörnerne Siegfried, das Blut der Septembrisierten hat ihn unverwundbar gemacht. Was sagt Robespierre?
|-
|''' SAINT-JUST'''
:Úgy tesz, mintha mondani akarna valamit. Az esküdteknek mindenesetre ki kell jelenteniök, hogy eleget hallottak, s a kihallgatásnak véget kell vetni. &lt;br&gt;
|'''St.''' Just. &lt;br&gt;Er tut, als ob er etwas zu sagen hätte. Die Geschwornen müssen sich für hinlänglich unterrichtet erklären und die Debatten schließen. &lt;br&gt;
|-
|''' BARÉRE'''
:Csakhogy ez lehetetlen. &lt;br&gt;
|'''Barère.'''
:&lt;br&gt;Unmöglich, das geht nicht. &lt;br&gt;
|-
|''' SAINT-JUST'''
:Márpedig pusztulniok kell, ha mindjárt a tulajdon kezeinkkel fojtjuk is meg őket. Merni kell. Danton nemhiába tanított meg bennünket erre a szóra. A forradalom nem botolhat meg az ő holttestén. De ha Danton életben marad, akkor galléron ragadja s megfékezi magát a szabadságot is. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Saint-Justöt kihívják. Egy porkoláb belép'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;
|'''St.''' Just. &lt;br&gt;Sie müssen weg, um jeden Preis, und sollten wir sie mit den eignen Händen erwürgen. Wagt! Danton soll uns das Wort nicht umsonst gelehrt haben. Die Revolution wird über ihre Leichen nicht stolpern; aber bleibt Danton am Leben, so wird er sie am Gewand fassen, und er hat etwas in seiner Gestalt, als ob er die Freiheit notzüchtigen könnte. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''St. Just wird hinausgerufen.'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Ein Schließer tritt ein.''
|-
|''' PORKOLÁB'''
:A Szent Pelágiában a foglyok haldokolnak, orvost kívánnak. &lt;br&gt;
|'''Schließer.'''
:&lt;br&gt;In St. Pelagie liegen Gefangne am Sterben, sie verlangen einen Arzt. &lt;br&gt;
|-
|''' BILLAUD'''
:Szükségtelen. Annál kevesebb dolga akad majd a hóhérnak. &lt;br&gt;
|'''Billaud.'''
:&lt;br&gt;Das ist unnötig, so viel Mühe weniger für den Scharfrichter. &lt;br&gt;
|-
|''' PORKOLÁB'''
:Vannak közöttük áldott állapotban lévő asszonyok is. &lt;br&gt;
|'''Schließer.'''
:&lt;br&gt;Es sind schwangere Weiber dabei. &lt;br&gt;
|-
|''' BILLAUD'''
:Hát aztán, legalább nem kell a gyermeküknek külön koporsó. &lt;br&gt;
|'''Billaud.'''
:&lt;br&gt;Desto besser, da brauchen ihre Kinder keinen Sarg. &lt;br&gt;
|-
|''' BARÉRE'''
:Ha egy arisztokrata megdöglik tüdővészben, eggyel kevesebb ülést kell tartani a forradalmi törvényszéknek. Tiszta haszon. Minden orvosság - ellenforradalmi!
|'''Barère.'''
:&lt;br&gt;Die Schwindsucht eines Aristokraten spart dem Revolutionstribunal eine Sitzung. Jede Arznei wäre contrerevolutionär. &lt;br&gt;
|-
|''' COLLOT'''
:''egy írást vesz kezébe'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Kérvény. Valami nő írja. &lt;br&gt;
|'''Collot '''&lt;br&gt; &lt;br&gt;''nimmt ein Papier''.
:&lt;br&gt;Eine Bittschrift, ein Weibername!
|-
|''' BARÉRE'''
:Bizonyára affajta, aki szeretne választani a guillotine s egy jakobinus ágya között. Ezek, akárcsak Lucretia, meghalnak, ha elvész a becsületük, csak valamicskével később, mint a római nő: gyermekágyban, rákban vagy végelgyengülésben. Nem is lehet olyan kellemetlen Tarquiniust egy szűz erényköztársaságból kikergetni. &lt;br&gt;
|'''Barère.'''
:&lt;br&gt;Wohl eine von denen, die gezwungen sein möchten, zwischen einem Guillotinenbrett und dem Bett eines Jakobiners zu wählen. Die wie Lukretia nach dem Verlust ihrer Ehre sterben, aber etwas später als die Römerin: im Kindbett oder am Krebs oder aus Altersschwäche. - Es mag nicht so unangenehm sein, einen Tarquinius aus der Tugendrepublik einer Jungfrau zu treiben. &lt;br&gt;
|-
|''' COLLOT'''
:Ez már öreg. Őnagysága a halált kívánja. Egész talpraesetten fejezi ki magát: &quot;a börtön úgy borul föléje, mint koporsó födele&quot;. Csak négy hete ül. A válasz könnyű &lt;br&gt; &lt;br&gt;''ír és olvassa''
: &quot;Polgártársnő, még nem ültél eleget, hogy a halált kívánd.&quot; &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Porkoláb el'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;
|'''Collot.'''
:&lt;br&gt;Sie ist zu alt. Madame verlangt den Tod, sie weiß sich auszudrücken: das Gefängnis liege auf ihr wie ein Sargdeckel; sie sitzt erst seit vier Wochen. Die Antwort ist leicht. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Er schreibt und liest: &lt;br&gt; &lt;br&gt;'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;»Bürgerin, es ist noch nicht lange genug, daß du den Tod wünschest.« &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Schließer ab.''
|-
|''' BARÉRE'''
:Jól mondod! Csakhogy, Collot, nincs rendjén, hogy a guillotine élcelődni kezd; az emberek nem fognak félni tőle. Nem lehetünk ilyen fesztelenek. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Saint-Just visszajön'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;
|'''Barère.'''
:&lt;br&gt;Gut gesagt! Aber, Collot, es ist nicht gut, daß die Guillotine zu lachen anfängt; die Leute haben sonst keine Furcht mehr davor; man muß sich nicht so familiär machen. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''St. Just kommt zurück.''
|-
|''' SAINT-JUST'''
:Ebben a pillanatban kapom az értesítést. A börtönökben összeesküvést szőnek: egy Laflotte nevű fiatalember mindent elárult, Dillonnal együtt volt egy cellában, Dillon ivott, és mindent kifecsegett. &lt;br&gt;
|'''St.''' Just. &lt;br&gt;Eben erhalte ich eine Denunziation. Man konspiriert in den Gefängnissen; ein junger Mensch namens Laflotte hat alles entdeckt. Er saß mit Dillon im nämlichen Zimmer, Dillon hat getrunken und geplaudert. &lt;br&gt;
|-
|''' BARÉRE'''
:Saját nyakát vágja el a borosflaskával; nem első eset. &lt;br&gt;
|'''Barère.'''
:&lt;br&gt;Er schneidet sich mit seiner Bouteille den Hals ab; das ist schon mehr vorgekommen. &lt;br&gt;
|-
|''' SAINT-JUST'''
:Danton és Camille hölgyei majd pénzt szórnak a nép közé, Dillon kitör, a foglyokat ki akarják szabadítani, és föl akarják robbantani a Konventet. &lt;br&gt;
|'''St.''' Just. &lt;br&gt;Dantons und Camilles Weiber sollen Geld unter das Volk werfen, Dillon soll ausbrechen, man will die Gefangnen befreien, der Konvent soll gesprengt werden. &lt;br&gt;
|-
|''' BARÉRE'''
:Mese. &lt;br&gt;
|'''Barère.'''
:&lt;br&gt;Das sind Märchen. &lt;br&gt;
|-
|''' SAINT-JUST'''
:Ezzel a mesével fogjuk majd őket elaltatni. A följelentés a kezemben van. Ráadásul a vádlottak szemtelenkednek, a nép zajong, az esküdtek meg vannak zavarodva. Nyomban megírom jelentésemet a Konventnek. &lt;br&gt;
|'''St.''' Just. &lt;br&gt;Wir werden sie aber mit dem Märchen in Schlaf erzählen. Die Anzeige habe ich in Händen; dazu die Keckheit der Angeklagten, das Murren des Volks, die Bestürzung der Geschwornen - ich werde einen Bericht machen. &lt;br&gt;
|-
|''' BARÉRE'''
:Igen, menj, Saint-Just, sződd csak körmondataidat, s minden vessző egy kardcsapás legyen, és minden pont egy levágott emberfő. &lt;br&gt;
|'''Barère.'''
:&lt;br&gt;Ja, geh, St. Just, und spinne deine Perioden, worin jedes Komma ein Säbelhieb und jeder Punkt ein abgeschlagner Kopf ist!
|-
|''' SAINT-JUST'''
:A Konventnek ki kell mondania, hogy a tárgyalás megszakítás nélkül tovább folyik, s amennyiben a vádlottak a törvényszék köteles tiszteletét megsértik, vagy kihívóan viselkednek, elvesztik a védekezés jogát. &lt;br&gt;
|'''St.''' Just. &lt;br&gt;Der Konvent muß dekretieren, das Tribunal solle ohne Unterbrechung den Prozeß fortführen und dürfe jeden Angeklagten, welcher die dem Gerichte schuldige Achtung verletzte oder störende Auftritte veranlaßte, von den Debatten ausschließen. &lt;br&gt;
|-
|''' BARÉRE'''
:Kitűnő forradalmi érzéked van. Ez egész törvényesen hangzik, s mégis meg lesz a hatása. Nem tudnak hallgatni. Dantonnak ordítania muszáj. &lt;br&gt;
|'''Barère.'''
:&lt;br&gt;Du hast einen revolutionären Instinkt; das lautet ganz gemäßigt und wird doch seine Wirkung tun. Sie können nicht schweigen, Danton muß schreien. &lt;br&gt;
|-
|''' SAINT-JUST'''
:Számítok rá, hogy támogatni fogtok. Mert a Konventben már vannak egyesek, akik éppoly betegek, mint Danton, és hasonló kúrára szorulnak. Újra erőre kaptak, kiabálni fognak, hogy megsértettük a jogszabályokat, és hogy... &lt;br&gt;
|'''St.''' Just. &lt;br&gt;Ich zähle auf eure Unterstützung. Es gibt Leute im Konvent, die ebenso krank sind wie Danton und welche die nämliche Kur fürchten. Sie haben wieder Mut bekommen, sie werden über Verletzung der Formen schreien... &lt;br&gt;
|-
|''' BARÉRE'''
:''félbeszakítja'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Én majd azt mondom nékik; Rómában azt a konzult, aki Catilina összeesküvését felfedezte, és a bűnösöket a helyszínen kivégeztette, azzal vádolták, hogy megsértette a jogszabályokat. Kik voltak vádlói?
|'''Barère &lt;br&gt; &lt;br&gt;''ihn unterbrechend'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Ich werde ihnen sagen: Zu Rom wurde der Konsul, welcher die Verschwörung des Katilina entdeckte und die Verbrecher auf der Stelle mit dem Tod bestrafte, der verletzten Förmlichkeit angeklagt.''' Wer waren seine Ankläger?  
|-
|''' COLLOT'''
:''pátosszal'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Menj, Saint-Just! A Forradalom lávája hömpölyög. A Szabadság egy öleléssel megfojtja azokat a törpéket, akik hatalmas ölét meg akarják termékenyíteni; a népfelség, mint Jupiter Szemelének, villámlás és mennydörgés közepette jelenik meg előttük, és hamuvá változtatja őket. Menj, Saint-Just, segítünk neked a mennykövet a gyávák fejére zúdítani. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Saint-Just el'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;
|'''Collot '''&lt;br&gt; &lt;br&gt;''mit Pathos''.
:&lt;br&gt;Geh, St. Just! Die Lava der Revolution fließt. Die Freiheit wird die Schwächlinge, welche ihren mächtigen Schoß befruchten wollten, in ihren Umarmungen ersticken; die Majestät des Volks wird ihnen wie Jupiter der Semele unter Donner und Blitz erscheinen und sie in Asche verwandeln. Geh, St. Just, wir werden dir helfen, den Donnerkeil auf die Häupter der Feiglinge zu schleudern! &lt;br&gt; &lt;br&gt;''St. Just ab.''
|-
|''' BARÉRE'''
:Hallottad, mit mondott? Kúra! Ezek a guillotine-t gyógyszerül használják a bujakór ellen. Ők nem a mérsékeltek ellen küzdenek, nem, a világért sem, csak a bűn ellen. &lt;br&gt;
|'''Barère.'''
:&lt;br&gt;Hast du das Wort Kur gehört? Sie werden noch aus der Guillotine ein Spezifikum gegen die Lustseuche machen. Sie kämpfen nicht mit den Moderierten, sie kämpfen mit dem Laster. &lt;br&gt;
|-
|''' BILLAUD'''
:Eddig a pontig egyetértek velük. &lt;br&gt;
|'''Billaud.'''
:&lt;br&gt;Bis jetzt geht unser Weg zusammen. &lt;br&gt;
|-
|''' BARÉRE'''
:Robespierre a forradalomból erkölcsnemesítő tanfolyamot akarna csinálni. A guillotine-ból pedig - katedrát. &lt;br&gt;
|'''Barère.'''
:&lt;br&gt;Robespierre will aus der Revolution einen Hörsaal für Moral machen und die Guillotine als Katheder gebrauchen. &lt;br&gt;
|-
|''' BILLAUD'''
:Vagy imazsámolyt. &lt;br&gt;
|'''Billaud.'''
:&lt;br&gt;Oder als Betschemel. &lt;br&gt;
|-
|''' COLLOT'''
:De nem fog rálépni. Le fogjuk teperni. &lt;br&gt;
|'''Collot.'''
:&lt;br&gt;Auf dem er aber alsdann nicht stehen, sondern liegen soll. &lt;br&gt;
|-
|''' BARÉRE'''
:Nem lesz nehéz. Tótágast kellene állni a világnak ahhoz, hogy az úgynevezett becsületes emberek kitekerhessék az úgynevezett gazemberek nyakát. &lt;br&gt;
|'''Barère.'''
:&lt;br&gt;Das wird leicht gehen. Die Welt müßte auf dem Kopf stehen, wenn die sogenannten Spitzbuben von den sogenannten rechtlichen Leuten gehängt werden sollten. &lt;br&gt;
|-
|''' COLLOT'''
:''Barére-hez'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Mikor jössz megint Clichybe?
|'''Collot''' &lt;br&gt; &lt;br&gt;''zu Barère''.
:&lt;br&gt;Wann kommst du wieder nach Clichy?
|-
|''' BARÉRE'''
:Ha majd újra egészséges leszek. &lt;br&gt;
|'''Barère.'''
:&lt;br&gt;Wenn der Arzt nicht mehr zu mir kommt. &lt;br&gt;
|-
|''' COLLOT'''
:Úgy rémlik, valami helybéli csillag lángsugarai szárították ki a te gerincvelődet. &lt;br&gt;
|'''Collot.'''
:&lt;br&gt;Nicht wahr, über dem Ort steht ein Haarstern, unter dessen versengenden Strahlen dein Rückenmark ganz ausgedörrt wird?
|-
|''' BILLAUD'''
:A bájos Demahy kecses ujjacskái legközelebb majd kihúzzák a tokjából, és a hátára kötik copfnak. &lt;br&gt;
|'''Billaud.'''
:&lt;br&gt;Nächstens werden die niedlichen Finger der reizenden Demaly es ihm aus dem Futterale ziehen und es als Zöpfchen über den Rücken hinunterhängen machen. &lt;br&gt;
|-
|''' BARÉRE'''
:''vállat von'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Pszt! Az Erényesnek erről nem szabad tudnia. &lt;br&gt;
|'''Barère''' &lt;br&gt; &lt;br&gt;''zuckt die Achseln''.
:&lt;br&gt;Pst! davon darf der Tugendhafte nichts wissen. &lt;br&gt;
|-
|''' BILLAUD'''
:Impotens Mohamed. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Billaud és Collot el'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;
|'''Billaud.'''
:&lt;br&gt;Er ist ein impotenter Masoret. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Billaud und Collot ab.''
|-
|''' BARÉRE'''
:''egyedül'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Szörnyetegek! - &quot;Még nem ültél eleget ahhoz, hogy a halált  kívánd!&quot; Hogy nem szárad el a nyelv, amely ezt kimondja. &lt;br&gt;Hát én? - Amikor a szeptemberisták a börtönbe törtek, egy fogoly  a gyilkosok közé furakodott, s a kését beledöfte egy papnak a szívébe. Ez mentette  meg őt! Vajon lehet-e ezt rossz néven venni tőle? Nem mindegy az, hogy a gyilkosok  közé állok, vagy beülök a Jóléti Bizottságba, hogy guillotine-nal gyilkolok  vagy bicskával? A helyzet szakasztott az, csak a körülmények mások. Ha valakinek  szabad egy embert megölni, akkor kettőt, hármat is szabad, sőt többet is. De  meddig mehet ez, hol szűnik meg? Akár a kölesszemek, előbb csak egy hull le,  aztán kettő, három, és sok-sok kölesszemből egész kis halom lesz. Jöjj, lelkiismeretem,  pi-pi, csibikém, itt az eleség, jöjj, jöjj, lelkiismeretem. &lt;br&gt;De mégse - hiszen én nem voltam fogoly. Gyanús, az voltam, s  az már egyre megy; biztos halál várt rám.''El'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;
|'''Barère '''&lt;br&gt; &lt;br&gt;''allein''.
:&lt;br&gt;Die Ungeheuer! - »Es ist noch nicht lange genug, daß du den Tod wünschest!« Diese Worte hätten die Zunge müssen verdorren machen, die sie gesprochen. &lt;br&gt;Und ich? - Als die Septembriseurs in die Gefängnisse drangen, faßt ein Gefangner sein Messer, er drängt sich unter die Mörder, er stößt es in die Brust eines Priesters, er ist gerettet! Wer kann was dawider haben? Ob ich mich nun unter die Mörder dränge oder mich in den Wohlfahrtsausschuß setze, ob ich ein Guillotinen- oder ein Taschenmesser nehme? Es ist der nämliche Fall, nur mit etwas verwickelteren Umständen; die Grundverhältnisse sind sich gleich. - Und durft' er einen morden: durft' er auch zwei, auch drei, auch noch mehr? wo hört das auf? Da kommen die Gerstenkörner! Machen zwei einen Haufen, drei, vier, wieviel dann? Komm, mein Gewissen, komm, mein Hühnchen, komm, bi, bi, bi, da ist Futter! Doch - war ich auch Gefangner? Verdächtig war ich, das läuft auf eins hinaus; der Tod war mir gewiß. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Ab.''
|-
|}
=== 7. szín ===
{| {{sztdr}}
|width=50% |&lt;br&gt; &lt;br&gt;''A Conciergerie &lt;br&gt; &lt;br&gt;'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Lacroix, Danton, Philippeau, Camille''
|&lt;br&gt; &lt;br&gt;''Die Conciergerie &lt;br&gt; &lt;br&gt;'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Lacroix.''' Danton. Philippeau. Camille. &lt;br&gt;
|-
|''' LACROIX'''
:Helyesen kiáltottál, Danton. Ha azelőtt is így harcolsz az életedért, akkor most minden másképpen volna. Ugye, kellemetlen, mikor a halál ily közel szemtelenkedik hozzánk, orrunk alá bűzlik, és egyre közelebb jön?
|'''Lacroix.'''
:&lt;br&gt;Du hast gut geschrien, Danton; hättest du dich etwas früher so um dein Leben gequält, es wäre jetzt anders. Nicht wahr, wenn der Tod einem so unverschämt nahe kommt und so aus dem Hals stinkt und immer zudringlicher wird?
|-
|''' CAMILLE'''
:Legalább nyílt viadalra állna velünk, és acsarkodva birkózna, izzó testtel. De csak peres aktákat olvasnak, tanúkat hívnak, áment mondanak, mint holmi vén csoroszlya esküvőjén, aztán majd fölemeli paplanunkat, és felénk kúszik lassan jéghideg testével. &lt;br&gt;
|'''Camille.'''
:&lt;br&gt;Wenn er einen noch notzüchtigte und seinen Raub unter Ringen und Kampf aus den heißen Gliedern riß! Aber so in allen Formalitäten wie bei der Hochzeit mit einem alten Weibe, wie die Pakten aufgesetzt, wie die Zeugen gerufen, wie das Amen gesagt und wie dann die Bettdecke gehoben wird und es langsam hereinkriecht mit seinen kalten Gliedern!
|-
|''' DANTON'''
:Bár olyan tusa volna, hogy foggal-körömmel viaskodhatnánk. De úgy rémlik, hogy egy gépezetbe pottyantunk, mely apródonként, rendszeresen csavarja ki valamennyi testrészünket. Ízről ízre ölnek meg, gépiesen. &lt;br&gt;
|'''Danton.'''
:&lt;br&gt;Wär' es ein Kampf, daß die Arme und Zähne einander packten! Aber es ist mir, als wäre ich in ein Mühlwerk gefallen, und die Glieder würden mir langsam systematisch von der kalten physischen Gewalt abgedreht. &lt;br&gt;So mechanisch getötet zu werden!
|-
|''' CAMILLE'''
:Egyedül feküdni mereven, hidegen a rothadás nedves páráiban. - Talán a halál lassan, ízenként öli meg a testünket - talán ép öntudattal gyötrődjük végig a pusztulást!
|'''Camille.'''
:&lt;br&gt;Und dann daliegen allein, kalt, steif in dem feuchten Dunst der Fäulnis - vielleicht, daß einem der Tod das Leben langsam aus den Fibern martert - mit Bewußtsein vielleicht sich wegzufaulen!
|-
|''' PHILIPPEAU'''
:Legyetek nyugodtak, barátaim! Olyanok vagyunk, mint az őszi kikirics, amely csak a tél elmúltával hoz magot. A virágoktól, amelyeket átültetnek, csak annyiban különbözünk, hogy eközben kissé bűzlünk. Hát aztán?
|'''Philippeau.'''
:&lt;br&gt;Seid ruhig, meine Freunde! Wir sind wie die Herbstzeitlose, welche erst nach dem Winter Samen trägt. Von Blumen, die versetzt werden, unterscheiden wir uns nur dadurch, daß wir über dem Versuch ein wenig stinken. Ist das so arg?
|-
|''' DANTON'''
:Gyönyörű reménység! Egyik szemétdombról a másikra kerülni! Íme, az isteni osztályelmélet. Az elsőből a másodikba, aztán a harmadikba és így tovább. De én már unom az iskolapadot, már ülőgumót szereztem, mint a majmok, a sok üléstől. &lt;br&gt;
|'''Danton.'''
:&lt;br&gt;Eine erbauliche Aussicht! Von einem Misthaufen auf den andern! Nicht wahr, die göttliche Klassentheorie? Von Prima nach Sekunda, von Sekunda nach Tertia und so weiter? Ich habe die Schulbänke satt, ich habe mir Gesäßschwielen wie ein Affe darauf gesessen. &lt;br&gt;
|-
|''' PHILIPPEAU'''
:Mit akarsz, mégis?
|'''Philippeau.'''
:&lt;br&gt;Was willst du denn?
|-
|''' DANTON'''
:Nyugalmat. &lt;br&gt;
|'''Danton.'''
:&lt;br&gt;Ruhe. &lt;br&gt;
|-
|''' PHILIPPEAU'''
:A nyugalom Istenben van. &lt;br&gt;
|'''Philippeau.'''
:&lt;br&gt;Die ist in Gott. &lt;br&gt;
|-
|''' DANTON'''
:A semmiben. A semminél nincs nagyobb nyugalom, és ha Istenben van a legnagyobb nyugalom, akkor Isten a semmi. Csakhogy én ateista vagyok. Ó, az átkozott tétel. A valami nem válhat semmivé! Én pedig valami vagyok, ez a kétségbeejtő! A teremtés úgy elterpeszkedett, nincs egy üres hely, minden csupa nyüzsgés. A semmi önmagát megölte, a teremtés a sebhelye, az ember a hulló vére, a világ a sírja, amelyben rothad. - Ez őrültségnek rémlik, pedig van benne valami igaz. &lt;br&gt;
|'''Danton.'''
:&lt;br&gt;Im Nichts. Versenke dich in was Ruhigers als das Nichts, und wenn die höchste Ruhe Gott ist, ist nicht das Nichts Gott? Aber ich bin ein Atheist. Der verfluchte Satz: Etwas kann nicht zu nichts werden! Und ich bin etwas, das ist der Jammer! - Die Schöpfung hat sich so breit gemacht, da ist nichts leer, alles voll Gewimmels. Das Nichts hat sich ermordet, die Schöpfung ist seine Wunde, wir sind seine Blutstropfen, die Welt ist das Grab, worin es fault. - Das lautet verrückt, es ist aber doch was Wahres daran. &lt;br&gt;
|-
|''' CAMILLE'''
:A világ a bolygó zsidó, a semmi a halál, de a halál, az lehetetlen. &quot;Jaj, nem lehet meghalni, nem lehet meghalni&quot; - mint a nóta mondja. &lt;br&gt;
|'''Camille.'''
:&lt;br&gt;Die Welt ist der Ewige Jude, das Nichts ist der Tod, aber er ist unmöglich. Oh, nicht sterben können, nicht sterben können! wie es im Lied heißt. &lt;br&gt;
|-
|''' DANTON'''
:Az égboltozat alatt mindnyájan elevenen vagyunk eltemetve, mint az egykori királyok a hármas koporsóban, házainkban, kabátjainkban, ingeinkben. Ötven esztendeig kaparjuk koporsónk födelét. Ha legalább hihetnék a megsemmisülésben. De így a halálban sem lehet reményem; a halál egyszerűbb, az élet bonyolultabb, szervezettebb rothadás. - Csak ennyi a különbség! - Csakhogy én már ehhez a rothadáshoz vagyok szokva; ördög tudja, hogy boldogulok a másikkal. Ó, Júlia! Ha egyedül mennék! Ha magamra hagynál! És ha széthullanék, föloszolnék, egy maroknyi meggyötört por lennék, minden parányom csak melletted lelhetne nyugodalmat. - Nem tudok meghalni, nem, nem tudok meghalni. Ordítani fogunk; minden cseppnyi életet külön-külön kell kiszakítaniok belőlünk. &lt;br&gt;
|'''Danton.'''
:&lt;br&gt;Wir sind alle lebendig begraben und wie Könige in drei- oder vierfachen Särgen beigesetzt, unter dem Himmel, in unsern Häusern, in unsern Röcken und Hemden. - Wir kratzen fünfzig Jahre lang am Sargdeckel. Ja, wer an Vernichtung glauben könnte! dem wäre geholfen. &lt;br&gt;- Da ist keine Hoffnung im Tod; er ist nur eine einfachere, das Leben eine verwickeltere, organisiertere Fäulnis, das ist der ganze Unterschied! - Aber ich bin gerad einmal an diese Art des Faulens gewöhnt; der Teufel weiß, wie ich mit einer andern zurechtkomme. O Julie! Wenn ich allein ginge! Wenn sie mich einsam ließe! - Und wenn ich ganz zerfiele, mich ganz auflöste: ich wäre eine Handvoll gemarterten Staubes, jedes meiner Atome könnte nur Ruhe finden bei ihr. - Ich kann nicht sterben, nein, ich kann nicht sterben. Wir sind noch nicht geschlagen. Wir müssen schreien; sie müssen mir jeden Lebenstropfen aus den Gliedern reißen. &lt;br&gt;Lacroix. &lt;br&gt;Wir müssen auf unsrer Forderung bestehen; unsre Ankläger und die Ausschüsse müssen vor dem Tribunal erscheinen. &lt;br&gt;
|-
|}
=== 8. szín ===
{| {{sztdr}}
|width=50% |&lt;br&gt; &lt;br&gt;''Szoba &lt;br&gt; &lt;br&gt;'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Fouquier-Tinville, Amar, Vouland''
|&lt;br&gt; &lt;br&gt;''Ein Zimmer &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Fouquier.''' Amar. Vouland. &lt;br&gt;
|-
|''' FOUQUIER'''
:Már nem tudom, mit feleljek; bizottságot követelnek. &lt;br&gt;
|'''Fouquier.'''
:&lt;br&gt;Ich weiß nicht mehr, was ich antworten soll; sie fordern eine Kommission. &lt;br&gt;
|-
|''' AMAR'''
:Megvannak a gazfickók - nesze, itt van, amit kérsz. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Papírlapot ad Fouquier-nak'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;
|'''Amar.'''
:&lt;br&gt;Wir haben die Schurken: da hast du, was du verlangst. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Er überreicht Fouquier ein Papier.''
|-
|''' VOULAND'''
:Ez majd lecsendesíti őket. &lt;br&gt;
|'''Vouland.'''
:&lt;br&gt;Das wird sie zufriedenstellen. &lt;br&gt;
|-
|''' FOUQUIER'''
:Valóban, már ideje volna. &lt;br&gt;
|'''Fouquier.'''
:&lt;br&gt;Wahrhaftig, das hatten wir nötig. &lt;br&gt;
|-
|''' AMAR'''
:Siess, legyen már egyszer vége az egésznek. &lt;br&gt;
|'''Amar.'''
:&lt;br&gt;Nun mache, daß wir und sie die Sache vom Hals bekommen. &lt;br&gt;
|-
|}
=== 9. szín ===
{| {{sztdr}}
|width=50% |&lt;br&gt; &lt;br&gt;''Forradalmi Törvényszék''
|&lt;br&gt; &lt;br&gt;''Das Revolutionstribunal
|-
|''' DANTON'''
:A köztársaság veszedelemben van és tanácstalan! Mi a néphez föllebbezünk.''' Hangom elég erős, hogy halotti beszédet tartsak a decemvirek fölött. Ismétlem, követeljük egy bizottság jelenlétét, mert nekünk fontos közölnivalónk van. Akkor majd visszavonulok az értelem fellegvárába, onnan az Igazság ágyújával török elő, és ellenségeimet összemorzsolom. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Tetszészaj. Fouquier, Amar, és Vouland belépnek'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;
|'''Danton.'''
:&lt;br&gt;Die Republik ist in Gefahr, und er hat keine Instruktion! Wir appellieren an das Volk; meine Stimme ist noch stark genug, um den Dezemvirn die Leichenrede zu halten. - Ich wiederhole es, wir verlangen eine Kommission; wir haben wichtige Entdeckungen zu machen. &lt;br&gt;Ich werde mich in die Zitadelle der Vernunft zurückziehen, ich werde mit der Kanone der Wahrheit hervorbrechen und meine Feinde zermalmen. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Zeichen des Beifalls.'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Fouquier, Amar und Vouland treten ein.''
|-
|''' FOUQUIER'''
:Nyugalom a Köztársaság nevében és tisztelet a törvényeknek! A Konvent elhatározza: Tekintettel arra, hogy a börtönökben a zendülés jelei mutatkoznak, s tekintettel arra, hogy Danton és Camille hölgyei pénzt akarnak szórni a nép közé, Dillon tábornok pedig ki akar törni, a lázadók élére állni, hogy a vádlottakat megmentse, s végül tekintettel arra, hogy a vádlottak szítani igyekeznek a zendülést, s a törvényszéket sértegetni próbálják, a törvényszék azt a felhatalmazást kapja, hogy a vizsgálatot minden megszakítás nélkül folytassa, s azt a vádlottat, aki a törvénynek köteles tiszteletet megtagadja, azonnal rekessze ki a védelemből. &lt;br&gt;
|'''Fouquier.'''
:&lt;br&gt;Ruhe im Namen der Republik, Achtung dem Gesetz! Der Konvent beschließt: In Betracht, daß in den Gefängnissen sich Spuren von Meutereien zeigen, in Betracht, daß Dantons und Camilles Weiber Geld unter das Volk werfen und daß der General Dillon ausbrechen und sich an die Spitze der Empörer stellen soll, um die Angeklagten zu befreien, in Betracht endlich, daß diese selbst unruhige Auftritte herbeizuführen sich bemüht und das Tribunal zu beleidigen versucht haben, wird das Tribunal ermächtigt, die Untersuchung ohne Unterbrechung fortzusetzen und jeden Angeklagten, der die dem Gesetze schuldige Ehrfurcht außer Augen setzen sollte, von den Debatten auszuschließen. &lt;br&gt;
|-
|''' DANTON'''
:Kérdezem a jelenlévőket, vajon tiszteletlenül viselkedtem-e valaha is a néppel, a törvényszékkel vagy a jelenlévőkkel szemben?
|'''Danton.'''
:&lt;br&gt;Ich frage die Anwesenden, ob wir dem Tribunal, dem Volke oder dem Nationalkonvent Hohn gesprochen haben?
|-
|''' HANGOK'''
:Soha, soha. &lt;br&gt;
|'''Viele Stimmen.'''
:&lt;br&gt;Nein! Nein!
|-
|''' CAMILLE'''
:A nyomorultak, meg akarják gyilkolni Lucile-emet!
|'''Camille.'''
:&lt;br&gt;Die Elenden, sie wollen meine Lucile morden!
|-
|''' DANTON'''
:Egy napon majd megismerik az igazságot. Látom, hogy óriási katasztrófa közeledik  Franciaország felé: a diktatúra; amely széttépte fátyolát, fennen hordozza homlokát,  hullákon halad előre.''Amar és Vouland felé'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Nézzétek a gyáva gyilkosokat,  nézzétek a Jóléti Bizottság hullakeselyűit! Robespierre-t, Saint-Justöt és pribékjeit ezennel hazaárulással  vádolom. - Vérbe akarják fullasztani a köztársaságot. Azok a keréknyomok, melyeket  a guillotine felé döcögő kordélyok vájnak, országutakká szélesednek, és ezeken  át idegenek hatolnak be Franciaország szívébe. &lt;br&gt;Meddig nőnek még sírhantok a Szabadság lába nyomán? Kenyeret  akartok, és fejeket vetnek oda tinektek. Szomjúhoztok és lenyalatják veletek  a guillotine lépcsőjéről csöpögő vért. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Nagy mozgás a hallgatóság között, őrjöngő tetszés, sokan kiáltják: &lt;br&gt; &lt;br&gt;''&quot;Éljen  Danton! Le a decemvirekkel!&quot;'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;- A foglyokat erőszakkal kivezetik''
|'''Danton.'''
:&lt;br&gt;Eines Tages wird man die Wahrheit erkennen. Ich sehe großes Unglück über Frankreich hereinbrechen. Das ist die Diktatur; sie hat ihren Schleier zerrissen, sie trägt die Stirne hoch, sie schreitet über unsere Leichen. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Auf Amar und Vouland deutend: &lt;br&gt; &lt;br&gt;''
Seht da die feigen Mörder, seht da die Raben des Wohlfahrtsausschusses! Ich klage Robespierre, St. Just und ihre Henker des Hochverrats an. - Sie wollen die Republik im Blut ersticken. Die Gleise der Guillotinenkarren sind die Heerstraßen, auf welchen die Fremden in das Herz des Vaterlandes dringen sollen. &lt;br&gt;Wie lange sollen die Fußstapfen der Freiheit Gräber sein? - Ihr wollt Brot, und sie werfen euch Köpfe hin! Ihr durstet, und sie machen euch das Blut von den Stufen der Guillotine lecken! &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Heftige Bewegung unter den Zuhörern, Geschrei des Beifalls.'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Viele Stimmen. &lt;br&gt;Es lebe Danton, nieder mit den Dezemvirn! &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Die Gefangnen werden mit Gewalt hinausgeführt.'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Zehnte
|}
=== 10. szín ===
{| {{sztdr}}
|width=50% |&lt;br&gt; &lt;br&gt;''Tér a Törvényszéki Palota előtt &lt;br&gt; &lt;br&gt;'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Csődület''
| Platz vor dem Justizpalast  Ein Volkshaufe.'''
:&lt;br&gt;
|-
|''' KIÁLTÁSOK'''
:Le a decemvirekkel! Éljen Danton!
|'''Einige Stimmen.'''
:&lt;br&gt;Nieder mit den Dezemvirn! Es lebe Danton!
|-
|''' ELSŐ POLGÁR'''
:Ez igaz. Fejeket kapunk kenyér helyett, vért bor helyett. &lt;br&gt;
|'''Erster Bürger.'''
:&lt;br&gt;Ja, das ist wahr, Köpfe statt Brot, Blut statt Wein!
|-
|''' NÉHÁNY ASSZONY'''
:A guillotine nem őröl lisztet, a hóhér nem süt kenyeret. Kenyeret akarunk! Kenyeret!
|'''Einige Weiber.'''
:&lt;br&gt;Die Guillotine ist eine schlechte Mühle und Samson ein schlechter Bäckerknecht; wir wollen Brot, Brot!
|-
|''' MÁSODIK POLGÁR'''
:A ti kenyereteket Danton zabálta föl. Jól mondta, ha őt lenyakazzák, mindjárt lesz kenyerünk. &lt;br&gt;
|'''Zweiter Bürger.'''
:&lt;br&gt;Euer Brot, das hat Danton gefressen. Sein Kopf wird euch allen wieder Brot geben, er hatte recht. &lt;br&gt;
|-
|''' ELSŐ POLGÁR'''
:Danton közöttünk volt augusztus tizedikén, Danton közöttünk volt szeptemberben. Hol bujkálnak azok, akik vádolják őt?
|'''Erster Bürger.'''
:&lt;br&gt;Danton war unter uns am 10. August, Danton war unter uns im September. &lt;br&gt;Wo waren die Leute, welche ihn angeklagt haben?
|-
|''' MÁSODIK POLGÁR'''
:És Lafayette is köztetek volt Versailles-ban, és mégis áruló volt. &lt;br&gt;
|'''Zweiter Bürger.'''
:&lt;br&gt;Und Lafayette war mit euch in Versailles und war doch ein Verräter. &lt;br&gt;
|-
|''' ELSŐ POLGÁR'''
:Ki mondja azt, hogy Danton áruló?
|'''Erster Bürger.'''
:&lt;br&gt;Wer sagt, daß Danton ein Verräter sei?
|-
|''' MÁSODIK POLGÁR'''
:Robespierre. &lt;br&gt;
|'''Zweiter Bürger.'''
:&lt;br&gt;Robespierre. &lt;br&gt;
|-
|''' ELSŐ POLGÁR'''
:Robespierre áruló. &lt;br&gt;
|'''Erster Bürger.'''
:&lt;br&gt;Und Robespierre ist ein Verräter!
|-
|''' MÁSODIK POLGÁR'''
:Ki mondja azt?
|'''Zweiter Bürger.'''
:&lt;br&gt;Wer sagt das?
|-
|''' ELSŐ POLGÁR'''
:Danton. &lt;br&gt;
|'''Erster Bürger.'''
:&lt;br&gt;Danton. &lt;br&gt;
|-
|''' MÁSODIK POLGÁR'''
:Danton selyemben, bársonyban jár, gyönyörű háza van, szép felesége, vörös borban  fürdik, ezüsttálról falatozza a vadpecsenyét, asszonyaitokkal, leányaitokkal  hál, amikor részeg. - Danton éppoly szegény ördög volt, mint ti magatok. Honnan  a vagyona? A Vétó vette neki, hogy megmentse neki a koronát. Az orléans-i hercegtől  kapta, hogy odasinkófázza neki a koronát. Az idegenektől kapta, hogy eláruljon  benneteket. - De mije van Robespierre-nek, a megvesztegethetetlen Robespierre-nek?  Ti mindnyájan ismeritek Robespierre-t. &lt;br&gt;
|'''Zweiter Bürger.'''
:&lt;br&gt;Danton hat schöne Kleider, Danton hat ein schönes Haus, Danton hat eine schöne Frau, er badet sich in Burgunder, ißt das Wildbret von silbernen Tellern und schläft bei euren Weibern und Töchtern, wenn er betrunken ist. - Danton war arm wie ihr. Woher hat er das alles? Das Veto hat es ihm gekauft, damit er ihm die Krone rette. Der Herzog von Orléans hat es ihm geschenkt, damit er ihm die Krone stehle. Der Fremde hat es ihm gegeben, damit er euch alle verrate. - Was hat Robespierre? Der tugendhafte Robespierre! Ihr kennt ihn alle. &lt;br&gt;
|-
|''' MIND'''
:Éljen Robespierre! Vesszen Danton! Vesszenek az árulók!
|'''Alle.'''
:&lt;br&gt;Es lebe Robespierre! Nieder mit Danton! Nieder mit dem Verräter!
|}

==NEGYEDIK FELVONÁS== 
=== 1. szín ===
{| {{sztdr}}
|width=50% |&lt;br&gt; &lt;br&gt;''Szoba  Júlia, egy gyermek''
| Ein Zimmer  Julie.''' Ein Knabe. &lt;br&gt;
|-
|''' JÚLIA'''
:Vége. Reszketnek tőle. Félelemből ölik meg őt. Utolszor láttam. Menj, fiú, s mondd meg neki, hogy nem tudnám''úgy''látni. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Egy fürtöt nyújt át'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Tessék, add oda neki, s mondd, hogy nem fog egyedül menni. - Ő már tudja, mit jelent ez. De aztán siess vissza, hogy még egyszer láthassam a szemed tükrében az ő arcát. &lt;br&gt;
|'''Julie.'''
:&lt;br&gt;Es ist aus. Sie zitterten vor ihm. Sie töten ihn aus Furcht. Geh! ich habe ihn zum letzten Mal gesehen; sag ihm, ich könne ihn nicht so sehen. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Sie gibt ihm eine Locke.''
Da, bring ihm das und sag ihm, er würde nicht allein gehn - er versteht mich schon. Und dann schnell zurück, ich will seine Blicke aus deinen Augen lesen. &lt;br&gt;
|-
|}
=== 2. szín ===
{| {{sztdr}}
|width=50% |&lt;br&gt; &lt;br&gt;''Utca &lt;br&gt; &lt;br&gt;'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Dumas, egy polgár''
|&lt;br&gt; &lt;br&gt;'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Eine Straße &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Dumas.''' Ein Bürger. &lt;br&gt;
|-
|''' POLGÁR'''
:Hogy lehet ilyen kihallgatás után ennyi boldogtalan embert halálra ítélni?
|'''Bürger.'''
:&lt;br&gt;Wie kann man nach einem solchen Verhör soviel Unschuldige zum Tod verurteilen?
|-
|''' DUMAS'''
:Ez valóban különös; csakhogy a forradalmároknak van egy ösztönük, ami más embernél hiányzik, és ez az ösztön csalhatatlan. &lt;br&gt;
|'''Dumas.'''
:&lt;br&gt;Das ist in der Tat außerordentlich; aber die Revolutionsmänner haben einen Sinn, der andern Menschen fehlt, und dieser Sinn trügt sie nie. &lt;br&gt;
|-
|''' POLGÁR'''
:Igen, a tigris ösztöne. - Van feleséged?
|'''Bürger.'''
:&lt;br&gt;Das ist der Sinn des Tigers. - Du hast ein Weib. &lt;br&gt;
|-
|''' DUMAS'''
:Nemsokára lesz egy volt feleségem. &lt;br&gt;
|'''Dumas.'''
:&lt;br&gt;Ich werde bald eins gehabt haben. &lt;br&gt;
|-
|''' POLGÁR'''
:Mit nem mondasz?
|'''Bürger.'''
:&lt;br&gt;So ist es denn wahr?
|-
|''' DUMAS'''
:A Forradalmi Törvényszék kimondja a válást. A guillotine választ el bennünket asztaltól-ágytól. &lt;br&gt;
|'''Dumas.'''
:&lt;br&gt;Das Revolutionstribunal wird unsere Ehescheidung aussprechen; die Guillotine wird uns von Tisch und Bett trennen. &lt;br&gt;
|-
|''' POLGÁR'''
:Te szörnyeteg. &lt;br&gt;
|'''Bürger.'''
:&lt;br&gt;Du bist ein Ungeheuer!
|-
|''' DUMAS'''
:Te pedig hülye! Mondd, tiszteled Brutust?
|'''Dumas.'''
:&lt;br&gt;Schwachkopf! Du bewunderst Brutus?
|-
|''' POLGÁR'''
:Egész lelkemből. &lt;br&gt;
|'''Bürger.'''
:&lt;br&gt;Von ganzer Seele. &lt;br&gt;
|-
|''' DUMAS'''
:Hát az embernek okvetlen római konzulnak kell lennie, okvetlen a tógájába kell burkolnia a fejét, ha a legkedvesebbjét feláldozza a Haza oltárára? Én majd a vörös frakkom ujjával törlöm le patakzó könnyeimet. Mindössze ennyi a különbség. &lt;br&gt;
|'''Dumas.'''
:&lt;br&gt;Muß man denn gerade römischer Konsul sein und sein Haupt mit der Toga verhüllen können, um sein Liebstes dem Vaterlande zu opfern? Ich werde mir die Augen mit dem Ärmel meines roten Fracks abwischen; das ist der ganze Unterschied. &lt;br&gt;
|-
|''' POLGÁR'''
:Iszonytató. &lt;br&gt;
|'''Bürger.'''
:&lt;br&gt;Das ist entsetzlich!
|-
|''' DUMAS'''
:Ugyan eredj, te nem értesz engem. &lt;br&gt;
|'''Dumas.'''
:&lt;br&gt;Geh, du begreifst mich nicht! &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Sie gehen ab.'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Dritte
|}
=== 3. szín ===
{| {{sztdr}}
|width=50% |&lt;br&gt; &lt;br&gt;''A Conciergerie &lt;br&gt; &lt;br&gt;'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Lacroix, Hérault-Séchelles együtt egy priccsen, Danton, Camille egy másikon''
|&lt;br&gt; &lt;br&gt;''Die Conciergerie &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Lacroix, Hérault auf einem Bett, Danton, Camille auf einem andern.'''
:&lt;br&gt;
|-
|''' LACROIX'''
:Hajunk bozontos, körmünk hosszú. Az ember szégyellni kezdi magát. &lt;br&gt;
|'''Lacroix.'''
:&lt;br&gt;Die Haare wachsen einem so und die Nägel, man muß sich wirklich schämen. &lt;br&gt;
|-
|''' HÉRAULT'''
:Vigyázzon, ne prüszkölje tele az arcomat homokkal!
|'''Hérault.'''
:&lt;br&gt;Nehmen Sie sich ein wenig in acht, Sie niesen mir das ganze Gesicht voll Sand!
|-
|''' LACROIX'''
:Maga pedig ne lépjen mindig a lábamra. Tyúkszemem van. &lt;br&gt;
|'''Lacroix.'''
:&lt;br&gt;Und treten Sie mir nicht so auf die Füße, Bester, ich habe Hühneraugen!
|-
|''' HÉRAULT'''
:Sőt, tetűje is. &lt;br&gt;
|'''Hérault.'''
:&lt;br&gt;Sie leiden noch an Ungeziefer. &lt;br&gt;
|-
|''' LACROIX'''
:Csak a férgektől szabadulhatnék meg végleg. &lt;br&gt;
|'''Lacroix.'''
:&lt;br&gt;Ach, wenn ich nur einmal die Würmer ganz los wäre!
|-
|''' HÉRAULT'''
:Aludjon már. Sok jó ember kis helyen is megfér. De álmában ne kaparjon a körmeivel. - Így, ni. - És ne ráncigálja le rólam ezt a szemfedőt. Idelenn amúgy is elég hideg van. &lt;br&gt;
|'''Hérault.'''
:&lt;br&gt;Nun, schlafen Sie wohl! wir müssen sehen, wie wir miteinander zurechtkommen, wir haben wenig Raum. - Kratzen Sie mich nicht mit Ihren Nägeln im Schlaf! - So! Zerren Sie nicht so am Leichtuch, es ist kalt da unten! -
|-
|''' DANTON'''
:Hát bizony, Camille, holnap elhasznált cipőkké leszünk, s a koldus földanyó ölébe vetnek minket. &lt;br&gt;
|'''Danton.'''
:&lt;br&gt;Ja, Camille, morgen sind wir durchgelaufne Schuhe, die man der Bettlerin Erde in den Schoß wirft. &lt;br&gt;
|-
|''' CAMILLE'''
:Az a marhabőr, amelyből Platón szerint az angyalok papucsot szabtak maguknak, s ebben topognak lenn a földön. De ez még nem minden. - Jaj, jaj, Lucile!
|'''Camille.'''
:&lt;br&gt;Das Rindsleder, woraus nach Platon die Engel sich Pantoffeln geschnitten und damit auf der Erde herumtappen. Es geht aber auch danach. - Meine Lucile!
|-
|''' DANTON'''
:Csöndesen, fiam, aludj!
|'''Danton.'''
:&lt;br&gt;Sei ruhig, mein Junge!
|-
|''' CAMILLE'''
:Nem bírok, Danton. Nem bírok. Őhozzá nem nyúlhatnak. Lehetetlen. A szépség fénye, mely az ő testéből árad, örökkévaló. Ha erre vetemednének, a föld nem engedné kioltani ezt a világot, köréje boltozódna, a sír párája csillogó harmattá válna a szemén, kristályok fakadnának tagjaiból mint virágok, s fényes patakok dalolnák álomba őt. &lt;br&gt;
|'''Camille.'''
:&lt;br&gt;Kann ich's? Glaubst du, Danton? Kann ich's? Sie können die Hände nicht an sie legen! Das Licht der Schönheit, das von ihrem süßen Leib sich ausgießt, ist unlöschbar. Sieh, die Erde würde nicht wagen, sie zu verschütten; sie würde sich um sie wölben, der Grabdunst würde wie Tau an ihren Wimpern funkeln, Kristalle würden wie Blumen um ihre Glieder sprießen und helle Quellen in Schlaf sie murmeln. &lt;br&gt;
|-
|''' DANTON'''
:Aludj, fiam, aludj. &lt;br&gt;
|'''Danton.'''
:&lt;br&gt;Schlafe, mein Junge, schlafe!
|-
|''' CAMILLE'''
:Danton, őszintén szólva, cudar dolog meghalni. Aztán semmi értelme. De el akarom lopni az utolsó pillantásokat az élet szép szeméből. Nyitva akarom tartani a szemem. &lt;br&gt;
|'''Camille.'''
:&lt;br&gt;Höre, Danton, unter uns gesagt, es ist so elend, sterben müssen. Es hilft auch zu nichts. Ich will dem Leben noch die letzten Blicke aus seinen hübschen Augen stehlen, ich will die Augen offen haben. &lt;br&gt;
|-
|''' DANTON'''
:Az úgyis nyitva marad. A hóhér nem csukja le. Az álom irgalmasabb. Aludj, fiam, aludj. &lt;br&gt;
|'''Danton.'''
:&lt;br&gt;Du wirst sie ohnehin offen behalten, Samson drückt einem die Augen nicht zu. Der Schlaf ist barmherziger. Schlafe, mein Junge, schlafe!
|-
|''' CAMILLE'''
:Lucile, csókjaid lebegnek ajkam körül. Minden csókod egy álom. Lecsukom a szemem, s fogva tartom az álmot. &lt;br&gt;
|'''Camille.'''
:&lt;br&gt;Lucile, deine Küsse phantasieren auf meinen Lippen; jeder Kuß wird ein Traum, meine Augen sinken und schließen ihn fest ein. -
|-
|''' DANTON'''
:Miért is nem pihen meg az óra? Minden percegésével szűkülnek köröttem a falak,  míg végül bezárulnak, mint a koporsó. - Egyszer gyermekkoromban olvastam ilyen  rémhistóriát, égnek állt tőle a hajam. Igen, gyermekkoromban! Hát érdemes volt  felnevelni, melengetni engem? Mindezt csak a sírásók számára. &lt;br&gt;Úgy érzem, hogy már hörgök is. Édes testem, befogom az orrom,  és azt képzelem, hogy szép nő vagy, aki tánc közben izzad és bűzlik, s majd  bókokat mondok neked. Elvégre régi ismerősök vagyunk. &lt;br&gt;Holnapra széttört hegedű leszel, a dalnak vége. Holnap üres palack  leszel, borát kiittam, de nem rúgtam be tőle, józanul térek az ágyba. - Boldog  emberek, akik még be tudnak rúgni. Holnap szétrepedt nadrág leszel, lomtárba  vetnek, molyok rágcsálnak el, bármilyen büdös is vagy. &lt;br&gt;Ó, semmi sem segít! Hű, de cudar dolog meghalni. A halál majmolja a születést. &lt;br&gt;Ha meghalunk, éppoly gyámoltalanok és meztelenek vagyunk, mint az újszülött  csecsemő. Pólyánk a szemfödő. De mit használ ez? Nyöszöröghetünk a sírban, mint  a bölcsőben. &lt;br&gt;Camille! Alszik &lt;br&gt;
''fölébe hajlik'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;álom játszadozik szempilláin. &lt;br&gt;Nem törlöm le szeméről az álom arany harmatát. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Fölkel, az ablakhoz lép'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Nem megyek magam: Köszönöm, Júlia. De másképp  kívántam volna meghalni, oly könnyen, ahogy csillag hullik le, ahogy a hang  elenyész, s halálba csókolja önmagát, ahogy a fénysugár beletemetkezik a fényes  hullámba. - Az éjszakában mint tündöklő könnyek ragyognak a csillagok. Micsoda  fájdalma lehetett annak a szemnek, amelyből ezek kicsorrantak. &lt;br&gt;
|'''Danton.'''
:&lt;br&gt;Will denn die Uhr nicht ruhen? Mit jedem Picken schiebt sie die Wände enger um mich, bis sie so eng sind wie ein Sarg. - Ich las einmal als Kind so 'ne Geschichte, die Haare standen mir zu Berg. Ja, als Kind! Das war der Mühe wert, mich so groß zu füttern und mich warm zu halten. Bloß Arbeit für den Totengräber! Es ist mir, als röch' ich schon. Mein lieber Leib, ich will mir die Nase zuhalten und mir einbilden, du seist ein Frauenzimmer, was vom Tanzen schwitzt und stinkt, und dir Artigkeiten sagen. Wir haben uns sonst schon mehr miteinander die Zeit vertrieben. &lt;br&gt;Morgen bist du eine zerbrochene Fiedel; die Melodie darauf ist ausgespielt. Morgen bist du eine leere Bouteille; der Wein ist ausgetrunken, aber ich habe keinen Rausch davon und gehe nüchtern zu Bett - das sind glückliche Leute, die sich noch besaufen können. &lt;br&gt;Morgen bist du eine durchgerutschte Hose; du wirst in die Garderobe geworfen, und die Motten werden dich fressen, du magst stinken, wie du willst. &lt;br&gt;Ach, das hilft nichts! Jawohl, es ist so elend, sterben müssen. Der Tod äfft die Geburt; beim Sterben sind wir so hilflos und nackt wie neugeborne Kinder. Freilich, wir bekommen das Leichentuch zur Windel. &lt;br&gt;Was wird es helfen? Wir können im Grab so gut wimmern wie in der Wiege. &lt;br&gt;Camille! Er schläft; &lt;br&gt; &lt;br&gt;''indem er sich über ihn bückt: &lt;br&gt; &lt;br&gt;''
ein Traum spielt zwischen seinen Wimpern. Ich will den goldnen Tau des Schlafes ihm nicht von den Augen streifen &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Er erhebt sich und tritt ans Fenster.''
Ich werde nicht allein gehn: ich danke dir, Julie! doch hätte ich anders sterben mögen, so ganz mühelos, so wie ein Stern fällt, wie ein Ton sich selbst aushaucht, sich mit den eignen Lippen rotküßt, wie ein Lichtstrahl in klaren Fluten sich begräbt. - Wie schimmernde Tränen sind die Sterne durch die Nacht gesprengt; es muß ein großer Jammer in dem Aug' sein, von dem sie abträufelten. &lt;br&gt;
|-
|''' CAMILLE'''
:Jaj! &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Riadtan felül, és a siralomház alacsony mennyezetéhez kapkod'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;
|'''Camille.'''
:&lt;br&gt;Oh! &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Er hat sich aufgerichtet und tastet nach der Decke.''
|-
|''' DANTON'''
:Mi lelt, Camille?
|'''Danton.'''
:&lt;br&gt;Was hast du, Camille?
|-
|''' CAMILLE'''
:Jaj, jaj!
|'''Camille.'''
:&lt;br&gt;Oh, oh!
|-
|''' DANTON'''
:''megrázza'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Le akarod szakítani a mennyezetet?
|'''Danton '''&lt;br&gt; &lt;br&gt;''schüttelt ihn''.
:&lt;br&gt;Willst du die Decke herunterkratzen?
|-
|''' CAMILLE'''
:Jaj, te vagy, te vagy? Fogj meg, beszélj. &lt;br&gt;
|'''Camille.'''
:&lt;br&gt;Ach du, du - o halt mich! sprich, du!
|-
|''' DANTON'''
:Minden ízedben remegsz, homlokod csupa verejték. &lt;br&gt;
|'''Danton.'''
:&lt;br&gt;Du bebst an allen Gliedern, der Schweiß steht dir auf der Stirne. &lt;br&gt;
|-
|''' CAMILLE'''
:Ez te vagy, ez én! Ez itt a kezem! Igen, magamhoz tértem. Jaj, Danton, de rettenetes volt. &lt;br&gt;
|'''Camille.'''
:&lt;br&gt;Das bist du, das ich - so! Das ist meine Hand! Ja! jetzt besinn ich mich. O Danton, das war entsetzlich!
|-
|''' DANTON'''
:Micsoda?
|'''Danton.'''
:&lt;br&gt;Was denn?
|-
|''' CAMILLE'''
:Ébrenlét és álom közt feküdtem. Erre eltűnt a mennyezet, a hold bezuhant, egészen közel esett hozzám, és a karomba fogtam, az égboltozat leereszkedett, belekapaszkodtam, megtapogattam a csillagokat, és úgy vergődtem, mint a vízbe fulladó a jégburok alatt. Rettenetes volt, Danton. &lt;br&gt;
|'''Camille.'''
:&lt;br&gt;Ich lag so zwischen Traum und Wachen. Da schwand die Decke, und der Mond sank herein, ganz nahe, ganz dicht, mein Arm erfaßt' ihn. Die Himmelsdecke mit ihren Lichtern hatte sich gesenkt, ich stieß daran, ich betastete die Sterne, ich taumelte wie ein Ertrinkender unter der Eisdecke. Das war entsetzlich, Danton!
|-
|''' DANTON'''
:Ezt a lámpát láttad, mely kerek fénykört vet a mennyezetre. &lt;br&gt;
|'''Danton.'''
:&lt;br&gt;Die Lampe wirft einen runden Schein an die Decke, das sahst du. &lt;br&gt;
|-
|''' CAMILLE'''
:Lehetséges. De nem csoda, hogy elvesztettem azt a csöpp eszemet. A téboly üstökömbe markolt. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Fölkel'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Nem akarok többé aludni, nem akarok megtébolyodni. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Könyvet vesz elő'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;
|'''Camille.'''
:&lt;br&gt;Meinetwegen, es braucht grade nicht viel, um einem das bißchen Verstand verlieren zu machen. Der Wahnsinn faßte mich bei den Haaren. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Er erhebt sich.''
Ich mag nicht mehr schlafen, ich mag nicht verrückt werden. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Er greift nach einem Buch.''
|-
|''' DANTON'''
:Mit olvasol?
|'''Danton.'''
:&lt;br&gt;Was nimmst du?
|-
|''' CAMILLE'''
:Az''Éjszakai gondolatok''-at. &lt;br&gt;
|'''Camille.'''
:&lt;br&gt;Die Nachtgedanken. &lt;br&gt;
|-
|''' DANTON'''
:Hát előre akarsz meghalni? Én inkább Voltaire-t olvasom. Nem akarok úgy lépni le a világról, mint egy imazsámolyról, inkább mint az ágyról, egy irgalmas nővér mellől. Szajha az élet, bujálkodik az egész világgal. &lt;br&gt;
|'''Danton.'''
:&lt;br&gt;Willst du zum voraus sterben? Ich nehme die Pucelle. Ich will mich aus dem Leben nicht wie aus dem Betstuhl, sondern wie aus dem Bett einer Barmherzigen Schwester wegschleichen. Es ist eine Hure; es treibt mit der ganzen Welt Unzucht. &lt;br&gt;
|-
|}

=== 4. szín ===
{| {{sztdr}}
|width=50% |&lt;br&gt; &lt;br&gt;''Tér a Conciergerie előtt &lt;br&gt; &lt;br&gt;'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Porkoláb, két szekeres kordéval, asszonyok''
|&lt;br&gt; &lt;br&gt;''Platz vor der Conciergerie &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Ein Schließer.''' Zwei Fuhrleute mit Karren. Weiber. &lt;br&gt;
|-
|''' PORKOLÁB'''
:Te vagy az iderendelt kordés?
|'''Schließer.'''
:&lt;br&gt;Wer hat euch herfahren geheißen?
|-
|''' ELSŐ KORDÉS'''
:Engem nem hívnak Iderendeltnek, miféle furcsa név az?
|'''Erster Fuhrmann.'''
:&lt;br&gt;Ich heiße nicht Herfahren, das ist ein kurioser Namen. &lt;br&gt;
|-
|''' PORKOLÁB'''
:Tökfej, kitől kaptátok a fizetést?
|'''Schließer.'''
:&lt;br&gt;Dummkopf, wer hat dir die Bestallung dazu gegeben?
|-
|''' ELSŐ KORDÉS'''
:Én nem kaptam fizetést senkitől, mindössze tíz sou-t kaptam fejenként. &lt;br&gt;
|'''Erster Fuhrmann.'''
:&lt;br&gt;Ich habe keine Stallung dazu kriegt, nichts als zehn Sous für den Kopf. &lt;br&gt;
|-
|''' MÁSODIK KORDÉS'''
:Ez a bitang elveszi tőlem a kenyeret. &lt;br&gt;
|'''Zweiter Fuhrmann.'''
:&lt;br&gt;Der Schuft will mich ums Brot bringen. &lt;br&gt;
|-
|''' ELSŐ KORDÉS'''
:Mi a te kenyered? &lt;br&gt; &lt;br&gt;''A börtönablakokra mutatva'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Ez itten féregeledel. &lt;br&gt;
|'''Erster Fuhrmann.'''
:&lt;br&gt;Was nennst du dein Brot? &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Auf die Fenster der Gefangnen deutend: &lt;br&gt; &lt;br&gt;''
Das ist Wurmfraß. &lt;br&gt;
|-
|''' MÁSODIK KORDÉS'''
:Az én porontyaim is férgek, s azok is enni akarnak. Rosszul megy a mi mesterségünk, pedig mi vagyunk a legjobb szekeresek. &lt;br&gt;
|'''Zweiter Fuhrmann.'''
:&lt;br&gt;Meine Kinder sind auch Würmer, und die wollen auch ihr Teil davon. Oh, es geht schlecht mit unsrem Metier, und doch sind wir die besten Fuhrleute. &lt;br&gt;
|-
|''' ELSŐ KORDÉS'''
:Hogyhogy?
|'''Erster Fuhrmann.'''
:&lt;br&gt;Wie das?
|-
|''' MÁSODIK KORDÉS'''
:Ki a legjobb szekeres?
|'''Zweiter Fuhrmann.'''
:&lt;br&gt;Wer ist der beste Fuhrmann?
|-
|''' ELSŐ KORDÉS'''
:Az, aki leggyorsabban és legmesszebbre hajt. &lt;br&gt;
|'''Erster Fuhrmann.'''
:&lt;br&gt;Der am weitesten und am schnellsten fährt. &lt;br&gt;
|-
|''' MÁSODIK KORDÉS'''
:No, te szamár, hát ki hajt messzebbre annál, mint aki kihajtat a világból, és ki hajt gyorsabban annál, mint aki tíz perc alatt odahajt. Pontosan tíz perc innen a Forradalom tér. &lt;br&gt;
|'''Zweiter Fuhrmann.'''
:&lt;br&gt;Nun, Esel, wer fährt weiter, als der aus der Welt fährt, und wer fährt schneller, als der 's in einer Viertelstunde tut? Genau gemessen ist's eine Viertelstunde von da bis zum Revolutionsplatz. &lt;br&gt;
|-
|''' PORKOLÁB'''
:Gyorsan, kötni való lurkók! Közelebb álljatok a kapuhoz; odébb, leányok!
|'''Schließer.'''
:&lt;br&gt;Rasch, ihr Schlingel! Näher ans Tor; Platz da, ihr Mädel!
|-
|''' ELSŐ KORDÉS'''
:Jó lesz vigyázni magatokra! A lyányokat nem kerülgetjük, egyenesen a közepükbe hajtunk. &lt;br&gt;
|'''Erster Fuhrmann.'''
:&lt;br&gt;Halt't Euren Platz vor! Um ein Mädel fährt man nit herum, immer in die Mitt' 'nein. &lt;br&gt;
|-
|''' MÁSODIK KORDÉS'''
:Azt elhiszem, beléjük hajthatsz, lovastul, kordéstul, elég tágas az út, csak ha kijössz, utána járványkórházba kell majd vonulnod. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''A kapuhoz hajtanak'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;
|'''Zweiter Fuhrmann.'''
:&lt;br&gt;Ja, das glaub ich: du kannst mit Karren und Gäulen hinein, du findst gute Gleise; aber du mußt Quarantäne halten, wenn du herauskommst. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Sie fahren vor.''
|-
|''' MÁSODIK KORDÉS'''
:''az asszonyokhoz'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Mit bámészkodtok, mire vártok?
|'''Zweiter Fuhrmann.'''
:&lt;br&gt; &lt;br&gt;''zu den Weibern''. &lt;br&gt;Was gafft ihr?
|-
|''' EGY NŐ'''
:Régi pasasainkra. &lt;br&gt;
|'''Ein Weib.'''
:&lt;br&gt;Wir warten auf alte Kunden. &lt;br&gt;
|-
|''' MÁSODIK KORDÉS'''
:Azt hiszitek, bordélyház az én kordém? Becsületes kordé ez, ez vitte a királyt és az összes arisztokratákat a lakomához. &lt;br&gt;
|'''Zweiter Fuhrmann.'''
:&lt;br&gt;Meint ihr, mein Karren wär' ein Bordell? Er ist ein anständiger Karren, er hat den König und alle vornehmen Herren aus Paris zur Tafel gefahren. &lt;br&gt;
|-
|''' LUCILE'''
:''jön, leül egy kőre a foglyok ablaka alá'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Camille, Camille! &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Camille megjelenik az ablakban'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Nahát, Camille, kacagnom kell rajtad, de furcsa vagy ebben a hosszú kőkabátban, vasálarccal a képed előtt; nem tudsz lehajolni? Hol van a karod? - magamhoz akarlak csalni, édes madaram. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Énekel'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;
:'' Páros csillag ragyog az égen, : Úgy ég, akár a holdvilág.
: Az édesemnek lelke régen, : Hervadt bokréta, holt virág.'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Jöjj, édes, halkan suhanj a lépcsőn, mindenki aluszik. Már régóta várlak a holdvilággal együtt. De ebben az ormótlan ruhádban nem férsz be a kapun. Hagyd már abba ezt az iszonyú tréfát. Miért nem mozdulsz, miért nem beszélsz? Egészen megrémítesz. - Az emberek azt beszélik, hogy meg kell halnod, s arcuk olyan komoly, amikor ezt mondják. Mindig nevetnem kell rajta. Meghalni, meghalni. Mit jelent ez a szó? Mondd nekem, Camille. Meghalni. Gondolkodnom kell rajta. Megvan, megvan. Utánafutok. Jer, édesem, segíts megfogni, jer.''Elszalad'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;
|'''Lucile &lt;br&gt; &lt;br&gt;''tritt auf.''' Sie setzt sich auf einen Stein unter die Fenster der Gefangnen''. &lt;br&gt;Camille, Camille! &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Camille erscheint am Fenster.''
Höre, Camille, du machst mich lachen mit dem langen Steinrock und der eisernen Maske vor dem Gesicht; kannst du dich nicht bücken? Wo sind deine Arme? - Ich will dich locken, lieber Vogel. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Singt: &lt;br&gt; &lt;br&gt;''
:Es stehn zwei Sternlein an dem Himmel, :Scheinen heller als der Mond, :Der ein' scheint vor Feinsliebchens Fenster, :Der andre vor die Kammertür. &lt;br&gt;Komm, komm, mein Freund! Leise die Truppe herauf, sie schlafen alle. &lt;br&gt;Der Mond hilft mir schon lange warten. Aber du kannst ja nicht zum Tor herein, das ist eine unleidliche Tracht. Das ist zu arg für den Spaß, mach ein Ende! Du rührst dich auch gar nicht, warum sprichst du nicht? Du machst mir Angst. &lt;br&gt;Höre! die Leute sagen, du müßtest sterben, und machen dazu so ernsthafte Gesichter. Sterben! ich muß lachen über die Gesichter. &lt;br&gt;Sterben! Was ist das für ein Wort? Sag mir's, Camille. Sterben! Ich will nachdenken. Da, da ist's. Ich will ihm nachlaufen; komm, süßer Freund, hilf mir fangen, komm! komm! &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Sie läuft weg.''
|-
|''' CAMILLE'''
:''kiált'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Lucile! Lucile! 
|'''Camille '''&lt;br&gt; &lt;br&gt;''ruft''.
:&lt;br&gt;Lucile! Lucile!
|-
|}
=== 5. szín ===
{| {{sztdr}}
|width=50% |&lt;br&gt; &lt;br&gt;''A Conciergerie &lt;br&gt; &lt;br&gt;'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Danton egy másik szobára nyíló ablaknál''. Camille, Philippeau, Lacroix, Hérault''
|'' Die Conciergerie  Danton an einem Fenster, was ins nächste Zimmer geht.'' Camille. Philippeau. Lacroix. Hérault. &lt;br&gt;
|-
|''' DANTON'''
:Milyen nyugodt vagy, Fabre. &lt;br&gt;
|'''Danton.'''
:&lt;br&gt;Du bist jetzt ruhig, Fabre. &lt;br&gt;
|-
|''' HANG'''
:''bentről'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Haldoklom. &lt;br&gt;
|'''Eine Stimme '''&lt;br&gt; &lt;br&gt;''von innen''.
:&lt;br&gt;Am Sterben. &lt;br&gt;
|-
|''' DANTON'''
:Tudod-e, mit fogunk most csinálni?
|'''Danton.'''
:&lt;br&gt;Weißt du auch, was wir jetzt machen werden?
|-
|''' HANG'''
:Mit?
|'''Die Stimme.'''
:&lt;br&gt;Nun?
|-
|''' DANTON'''
:Azt, amit egész életedben csináltál -''des vers.'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;
|'''Danton.'''
:&lt;br&gt;Was du dein ganzes Leben hindurch gemacht hast - des vers. &lt;br&gt;
|-
|''' CAMILLE'''
:''magában'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Az őrület gunnyasztott a szemében. Nem ő az első, aki eszét vesztette, ilyen az élet. Hát tehetünk mi róla? Mossuk kezeinket. - Eh, jobb így. &lt;br&gt;
|'''Camille '''&lt;br&gt; &lt;br&gt;''für sich''.
:&lt;br&gt;Der Wahnsinn saß hinter ihren Augen. Es sind schon mehr Leute wahnsinnig geworden, das ist der Lauf der Welt. Was können wir dazu? Wir waschen unsere Hände -. Es ist auch besser so. &lt;br&gt;
|-
|''' DANTON'''
:Mindent rettenetes zűrzavarban hagyok hátra. Senki se ért a kormányzáshoz. Talán segítene, ha Robespierre-nek átadnám a szajháimat és Cuothonnak a lábszáramat. &lt;br&gt;
|'''Danton.'''
:&lt;br&gt;Ich lasse alles in einer schrecklichen Verwirrung. Keiner versteht das Regieren. Es könnte vielleicht noch gehn, wenn ich Robespierre meine Huren und Couthon meine Waden hinterließe. &lt;br&gt;
|-
|''' LACROIX'''
:Mi szajhát csináltunk volna a szabadságból. &lt;br&gt;
|'''Lacroix.'''
:&lt;br&gt;Wir hätten die Freiheit zur Hure gemacht!
|-
|''' DANTON'''
:Hát aztán? A szabadság és a szajha a legnemzetközibb áru a földgolyón. Most majd tisztességgel prostituálhatja magát Szabadság őnagysága az arrasi ügyvéd törvényes ágyában. De azt hiszem, ő lesz a Klütaimnésztrája; fél esztendőt se adok neki, utánam kullog. &lt;br&gt;
|'''Danton.'''
:&lt;br&gt;Was wäre es auch! Die Freiheit und eine Hure sind die kosmopolitischsten Dinge unter der Sonne. Sie wird sich jetzt anständig im Ehebett des Advokaten von Arras prostituieren. Aber ich denke, sie wird die Klytämnestra gegen ihn spielen; ich lasse ihm keine sechs Monate Frist, ich ziehe ihn mit mir. &lt;br&gt;
|-
|''' CAMILLE'''
:''magában'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Adjon az ég Lucile-nek kellemes rögeszmét. Azok a közönséges rögeszmék, amelyeket az egészséges ész teremt, elviselhetetlenül unalmasak. A legboldogabb ember az volt, aki azt képzelte, hogy ő az atyaisten, a fiú s a szentlélek. &lt;br&gt;
|'''Camille '''&lt;br&gt; &lt;br&gt;''für sich''.
:&lt;br&gt;Der Himmel verhelf ihr zu einer behaglichen fixen Idee. Die allgemeinen fixen Ideen, welche man die gesunde Vernunft tauft, sind unerträglich langweilig. Der glücklichste Mensch war der, welcher sich einbilden konnte, daß er Gott Vater, Sohn und Heiliger Geist sei. &lt;br&gt;
|-
|''' LACROIX'''
:Ha majd a vesztőhelyre cipelnek bennünket, a szamarak azt ordítják: &quot;Éljen a köztársaság!&quot;
|'''Lacroix.'''
:&lt;br&gt;Die Esel werden schreien »Es lebe die Republik«, wenn wir vorbeigehen. &lt;br&gt;
|-
|''' DANTON'''
:Sebaj. A forradalom véráradata messzire sodorhatja holttesteinket, de ásatag csontjainkban is lesz még annyi erő, hogy beverhetik velük az összes királyok koponyáját. &lt;br&gt;
|'''Danton.'''
:&lt;br&gt;Was liegt daran? Die Sündflut der Revolution mag unsere Leichen absetzen, wo sie will; mit unsern fossilen Knochen wird man noch immer allen Königen die Schädel einschlagen können. &lt;br&gt;
|-
|''' HÉRAULT'''
:Igen, ha véletlenül akad egy Sámson, aki a mi állkapcsunkat kezébe kapja. &lt;br&gt;
|'''Hérault.'''
:&lt;br&gt;Ja, wenn sich gerade ein Simson für unsere Kinnbacken findet. &lt;br&gt;
|-
|''' DANTON'''
:Ezek mind olyanok, mint Káin. &lt;br&gt;
|'''Danton.'''
:&lt;br&gt;Sie sind Kainsbrüder. &lt;br&gt;
|-
|''' LACROIX'''
:Semmi se bizonyítja jobban, hogy Robespierre Nero, mint az, hogy még sohasem bánt vele olyan nyájasan, mint letartóztatása előtt két nappal. Ugye, Camille?
|'''Lacroix.'''
:&lt;br&gt;Nichts beweist mehr, daß Robespierre ein Nero ist, als der Umstand, daß er gegen Camille nie freundlicher war als zwei Tage vor dessen Verhaftung. Ist es nicht so, Camille?
|-
|''' CAMILLE'''
:Bánom is én, törődöm is én az egésszel? - &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Magában'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Milyen édes gyermeket szült ő: az őrültséget. Miért kell most elmennem? Együtt kacagtunk volna, ringattuk és csókoltuk volna ketten. &lt;br&gt;
|'''Camille.'''
:&lt;br&gt;Meinetwegen, was geht das mich an? - &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Für sich: &lt;br&gt; &lt;br&gt;''
Was sie an dem Wahnsinn ein reizendes Kind geboren hat! Warum muß ich jetzt fort? Wir hätten zusammen mit ihm gelacht, es gewiegt und geküßt. &lt;br&gt;
|-
|''' DANTON'''
:Ha a történelem majd egyszer felnyitja sírgödreit, a zsarnokság még akkor is meg fog fulladni hullánk bűzétől. &lt;br&gt;
|'''Danton.'''
:&lt;br&gt;Wenn einmal die Geschichte ihre Grüfte öffnet, kann der Despotismus noch immer an dem Duft unsrer Leichen ersticken. &lt;br&gt;
|-
|''' HÉRAULT'''
:Már életünkben is éppen eléggé bűzösek vagyunk. De ezek a frázisok az utókornak szólnak, igaz-e, Danton, miránk már egyáltalában nem tartoznak. &lt;br&gt;
|'''Hérault.'''
:&lt;br&gt;Wir stanken bei Lebzeiten schon hinlänglich. - Das sind Phrasen für die Nachwelt, nicht wahr, Danton; uns gehn sie eigentlich nichts an. &lt;br&gt;
|-
|''' CAMILLE'''
:Olyan arcot vág, mintha szoborrá akarna változni, hogy az utókor kiássa majd, mint antik leletet. Nem érdemes csücsöríteni a szánkat, pirosítani magunk és vigyázni a kiejtésünkre; vessük le egyszer az álarcot, és akkor látni fogjuk, mintha körös-körül tükörbe látnánk, hogy ökrök vagyunk, semmi mások, mint ökrök. Nincs nagy különbség köztünk. Mindnyájan csirkefogók vagyunk és angyalok, tökfilkók és zsenik, méghozzá mindez együtt; ez a négy dolog békésen megfér ugyanegy testben, egyik sem olyan terjedelmes, mint ahogy képzelnők. Mindnyájan alszunk, emésztünk, gyereket csinálunk - a többi csak ugyanannak a témának különböző hangnemben való változata. Mit pipiskedünk egymás előtt, mit vágunk pofákat, mit szégyenkezünk! Valamennyien ugyanannál a lakománál zabáltuk tele magunkat, és kaptunk hascsikarást. Kár az asztalkendőt az arcotokra nyomni. Bőgjetek és nyögjetek, ahogy jólesik! Csak ne vágjatok se erényes, se tréfás, se hősi, se zseniális fintorokat, ismerjük egymást, kár a fáradságért. &lt;br&gt;
|'''Camille.'''
:&lt;br&gt;Er zieht ein Gesicht, als solle es versteinern und von der Nachwelt als Antike ausgegraben werden. Das verlohnt sich auch der Mühe, Mäulchen zu machen und Rot aufzulegen und mit einem guten Akzent zu sprechen; wir sollten einmal die Masken abnehmen, wir sähen dann, wie in einem Zimmer mit Spiegeln, überall nur den einen uralten, zahnlosen, unverwüstlichen Schafskopf, nichts mehr, nichts weniger. &lt;br&gt;Die Unterschiede sind so groß nicht, wir alle sind Schurken und Engel, Dummköpfe und Genies, und zwar das alles in einem: die vier Dinge finden Platz genug in dem nämlichen Körper, sie sind nicht so breit, als man sich einbildet. Schlafen, Verdauen, Kinder machen - das treiben alle; die übrigen Dinge sind nur Variationen aus verschiedenen Tonarten über das nämliche Thema. Da braucht man sich auf die Zehen zu stellen und Gesichter zu schneiden, da braucht man sich voreinander zu genieren! Wir haben uns alle am nämlichen Tische krank gegessen und haben Leibgrimmen; was haltet ihr euch die Servietten vor das Gesicht? Schreit nur und greint, wie es euch ankommt! Schneidet nur keine so tugendhafte und so witzige und so heroische und so geniale Grimassen, wir kennen uns ja einander, spart euch die Mühe!
|-
|''' HÉRAULT'''
:Igazad van, Camille, üljünk egymás mellé, és ordítsunk, nincs ostobább dolog, mint összepréselni az ajkunkat, amikor fáj valamink. - A görögök és az istenek ordítottak, a rómaiak és a sztoikusok hősi pofát vágtak. &lt;br&gt;
|'''Hérault.'''
:&lt;br&gt;Ja, Camille, wir wollen uns beieinandersetzen und schreien; nichts dummer, als die Lippen zusammenzupressen, wenn einem was weh tut. - Griechen und Götter schrien, Römer und Stoiker machten die heroische Fratze. &lt;br&gt;
|-
|''' DANTON'''
:Valamennyien egyformán epikureusok voltak. Mind azon volt, hogy kellemes önérzetre tegyen szert. A tógánk ráncait igazgatni se olyan rossz és nézni, vajon elég nagy árnyékot vetünk-e. Miért gyötrődjünk? Hát nem mindegy, hogy babérlevelekkel, rózsakoszorúval vagy szőlőlombbal takarjuk magunkat, vagy pedig azt a csúnya dolgot pucéran hagyjuk, s a kutyákkal nyalatjuk?
|'''Danton.'''
:&lt;br&gt;Die einen waren so gut Epikureer wie die andern. Sie machten sich ein ganz behagliches Selbstgefühl zurecht. Es ist nicht so übel, seine Toga zu drapieren und sich umzusehen, ob man einen langen Schatten wirft. Was sollen wir uns zerren? Ob wir uns nun Lorbeerblätter, Rosenkränze oder Weinlaub vor die Scham binden oder das häßliche Ding offen tragen und es uns von den Hunden lecken lassen?
|-
|''' PHILIPPEAU'''
:Édes barátaim, nem muszáj éppen a magasságokban lebegni, hogy mit se lásson az ember mindebből a zűrzavaros imbolygásból és szemkápráztató villogásból, hanem a nagy isteni vonalakkal legyen tele a szeme. Van olyan fül, mely tiszta harmóniának hallja az ordítozást és jajveszékelést, amely bennünket megsiketít. &lt;br&gt;
|'''Philippeau.'''
:&lt;br&gt;Meine Freunde, man braucht gerade nicht hoch über der Erde zu stehen, um von all dem wirren Schwanken und Flimmern nichts mehr zu sehen und die Augen von einigen großen, göttlichen Linien erfüllt zu haben. Es gibt ein Ohr, für welches das Ineinanderschreien und der Zeter, die uns betäuben, ein Strom von Harmonien sind. &lt;br&gt;
|-
|''' DANTON'''
:Csakhogy mi vagyunk a szegény zenészek, s a hangszerek a saját testünk. Ezek a csúf hangok, amelyeket belőlünk kicsiholnak, csak arra jók, hogy egyre magasabbra törjenek, és végül kéjes fuvallattal elhaljanak mennyei fülekben?
|'''Danton.'''
:&lt;br&gt;Aber wir sind die armen Musikanten und unsere Körper die Instrumente. &lt;br&gt;Sind denn die häßlichen Töne, welche auf ihnen herausgepfuscht werden, nur da, um höher und höher dringend und endlich leise verhallend wie ein wollüstiger Hauch in himmlischen Ohren zu sterben?
|-
|''' HÉRAULT'''
:Olyanok vagyunk, mint azok a malacok, amelyeket hercegi asztalok számára agyonvesszőznek, hogy ízletesebb legyen a húsuk. &lt;br&gt;
|'''Hérault.'''
:&lt;br&gt;Sind wir wie Ferkel, die man für fürstliche Tafeln mit Ruten totpeitscht, damit ihr Fleisch schmackhafter werde?
|-
|''' DANTON'''
:Hát gyermekek vagyunk, akiket a világnak izzó molochkarjai sütögetnek, és fénysugárral csiklandoznak, hogy az istenek örüljenek a kacagásunknak?
|'''Danton.'''
:&lt;br&gt;Sind wir Kinder, die in den glühenden Molochsarmen dieser Welt gebraten und mit Lichtstrahlen gekitzelt werden, damit die Götter sich über ihr Lachen freuen?
|-
|''' CAMILLE'''
:Hát az aranyszemű éter aranytál aranypontyokkal, mely a boldog istenek asztalán ragyog, s a boldog istenek egyre kacagnak, s az aranyhalak egyre meghalnak, az istenek egyre örülnek a csillogó haláltusának?
|'''Camille.'''
:&lt;br&gt;Ist denn der Äther mit seinen Goldaugen eine Schüssel mit Goldkarpfen, die am Tisch der seligen Götter steht, und die seligen Götter lachen ewig, und die Fische sterben ewig, und die Götter erfreuen sich ewig am Farbenspiel des Todeskampfes? 
|-
|''' DANTON'''
:A világ a Káosz. A Semmi a születendő Világisten. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Porkoláb belép'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;
|'''Danton.'''
:&lt;br&gt;Die Welt ist das Chaos. Das Nichts ist der zu gebärende Weltgott. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Der Schließer tritt ein.''
|-
|''' PORKOLÁB'''
:Uraim, indulhatunk, a kordélyok a kapu elé gördültek. &lt;br&gt;
|'''Schließer.'''
:&lt;br&gt;Meine Herren, Sie können abfahren, die Wagen halten vor der Tür. &lt;br&gt;
|-
|''' PHILIPPEAU'''
:Jó éjszakát, barátaim. Nyugodtan húzzuk magunkra a nagy paplant, mely alatt minden szív kilobban, minden szem bezárul. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Ölelkeznek'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;
|'''Philippeau.'''
:&lt;br&gt;Gute Nacht, meine Freunde! Legen wir ruhig die große Decke über uns, worunter alle Herzen ausschlagen und alle Augen zufallen. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Sie umarmen einander.''
|-
|''' HÉRAULT'''
:''Camille-ba karol'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Gyönyörű éjszakánk lesz, Camille. A felhők a csöndes alkonyégen úgy csüngenek, mint valami kilobbanó Olümposz, sápatag, elomló istenalakokkal. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Elmennek'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;
|'''Hérault.'''
:&lt;br&gt; &lt;br&gt;''nimmt Camilles Arm''. &lt;br&gt;Freue dich, Camille, wir bekommen eine schöne Nacht. Die Wolken hängen am stillen Abendhimmel wie ein ausglühender Olymp mit verbleichenden, versinkenden Göttergestalten. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Sie gehen ab.''
|-
|}
=== 6. szín ===
{| {{sztdr}}
|width=50% |&lt;br&gt; &lt;br&gt;''Szoba''
| Ein Zimmer
|-
|''' JÚLIA'''
:A nép futott az utcákon, most minden csendes.''' Egy pillanatig sem akarom váratni  őt.''Méregüveget vesz elő'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Jöjj, te kedves pap, s mondd rá életemre az  áment.''Az ablakhoz lép'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Már búcsút vettem, csupán az ajtót kell még  behúznom magam után.''Kiissza'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Szeretnék mindig így állni. - A nap leáldozott, a föld vonásai  az imént még élesek voltak a fényben, de most kisimultak, elkomolyodtak, mint  a haldoklóé. Mily szépen játszadozik az alkonyfény homloka és arca körül! -  Egyre haloványul, úgy úszik a világűr hullámain, mint valami holttest. Hát nem  akad kéz, amely megragadja arany haját, kirántsa az örvényből, és eltemesse? Halkan megyek el, meg se csókolom, nem akarom fölébreszteni álmából. &lt;br&gt;- Aludj, aludj!''Meghal'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;
|'''Julie.'''
:&lt;br&gt;Das Volk lief in den Gassen, jetzt ist alles still. Keinen Augenblick möchte ich ihn warten lassen. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Sie zieht eine Phiole hervor.''
Komm, liebster Priester, dessen Amen uns zu Bette gehn macht. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Sie tritt ans Fenster.''
Es ist so hübsch, Abschied zu nehmen; ich habe die Türe nur noch hinter mir zuzuziehen. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Sie trinkt.'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Man möchte immer so stehn. - Die Sonne ist hinunter; der Erde Züge waren so scharf in ihrem Licht, doch jetzt ist ihr Gesicht so still und ernst wie einer Sterbenden. - Wie schön das Abendlicht ihr um Stirn und Wangen spielt. - Stets bleicher und bleicher wird sie, wie eine Leiche treibt sie abwärts in der Flut des Äthers. Will denn kein Arm sie bei den goldnen Locken fassen und aus dem Strom sie ziehen und sie begraben? Ich gehe leise. Ich küsse sie nicht, daß kein Hauch, kein Seufzer sie aus dem Schlummer wecke. - Schlafe, schlafe! &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Sie stirbt.''
|-
|}
=== 7. szín ===
{| {{sztdr}}
|width=50% |&lt;br&gt; &lt;br&gt;''Forradalom tér &lt;br&gt; &lt;br&gt;'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;A kordék megérkeznek, s megállnak a guillotine előtt.''' Férfiak, nők énekelnek, s a carmagnole-t táncolják. A foglyok rázendítenek a Marsellaise-re''
|'''&lt;br&gt; &lt;br&gt;''Der Revolutionsplatz &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Die Wagen kommen angefahren und halten vor der Guillotine.''' Männer und Weiber singen und tanzen die Carmagnole. Die Gefangenen stimmen die Marseillaise an. &lt;br&gt;
|-
|''' EGY ASSZONY'''
:''gyerekekkel'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Helyet! Helyet! A gyermekeim ordítanak az éhségtől. Ha látnak valamit, legalább elcsöndesednek. Helyet nekik. &lt;br&gt;
|'''Ein Weib '''&lt;br&gt; &lt;br&gt;''mit Kindern''.
:&lt;br&gt;Platz! Platz! Die Kinder schreien, sie haben Hunger. Ich muß sie zusehen machen, daß sie still sind. Platz!
|-
|''' EGY ASSZONY'''
:No, Danton, most aztán a férgekkel bujálkodhatsz. &lt;br&gt;
|'''Ein Weib.'''
:&lt;br&gt;He, Danton, du kannst jetzt mit den Würmern Unzucht treiben. &lt;br&gt;
|-
|''' MÁSIK ASSZONY'''
:Hallod-e, Hérault, parókát csináltatok a szép hajadból. &lt;br&gt;
|'''Eine andere.'''
:&lt;br&gt;Hérault, aus deinen hübschen Haaren laß ich mir eine Perücke machen. &lt;br&gt;
|-
|''' HÉRAULT'''
:Nincs nekem elég bozótom ahhoz, hogy a letarolt vénuszdombodnak elég legyen. &lt;br&gt;
|'''Hérault.'''
:&lt;br&gt;Ich habe nicht Waldung genug für einen so abgeholzten Venusberg. &lt;br&gt;
|-
|''' CAMILLE'''
:Átkozott boszorkányok! Ronda szipirtyók, sírtok ti még utánunk, s mondjátok, ti hegyek, dőljetek ránk!
|'''Camille.'''
:&lt;br&gt;Verfluchte Hexen! Ihr werdet noch schreien: »Ihr Berge, fallet auf uns!«
|-
|''' EGY ASSZONY'''
:A hegy tirátok dőlt, vagyis inkább leestetek a hegyről. &lt;br&gt;
|'''Ein Weib.'''
:&lt;br&gt;Der Berg ist auf euch, oder ihr seid ihn vielmehr hinuntergefallen. &lt;br&gt;
|-
|''' DANTON'''
:''Camille-hoz'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Nyugodtan, fiam. Egész berekedtél. &lt;br&gt;
|'''Danton '''&lt;br&gt; &lt;br&gt;''zu Camille''.
:&lt;br&gt;Ruhig, mein Junge! Du hast dich heiser geschrien. &lt;br&gt;
|-
|''' CAMILLE'''
:''pénzt ad a kocsisnak'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Fogd, öreg Kháron, a kordéd pompás tálalóasztal! - Uraim, elsőként akarom felszolgálni magam. Ez egy klasszikus lakoma; fekszünk a helyünkön, és egy kis vért loccsantunk ki az istenek tiszteletére. Isten veled, Danton. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''A vérpadra lép, a foglyok egymás után követik, Danton marad utolsónak'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;
|'''Camille '''&lt;br&gt; &lt;br&gt;''gibt dem Fuhrmann Geld''.
:&lt;br&gt;Da, alter Charon, dein Karren ist ein guter Präsentierteller! - Meine Herren, ich will mich zuerst servieren. Das ist ein klassisches Gastmahl; wir liegen auf unsern Plätzen und verschütten etwas Blut als Libation. Adieu, Danton! &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Er besteigt das Blutgerüst, die Gefangnen folgen ihm, einer nach dem andern. Danton steigt zuletzt hinauf.''
|-
|''' LACROIX'''
:''a néphez'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Azon a napon öltök meg bennünket, mikor elvesztettétek az eszeteket. Őket pedig azon a napon fogjátok megölni, amikor ismét megjön az eszetek. &lt;br&gt;
|'''Lacroix '''&lt;br&gt; &lt;br&gt;''zu dem Volk''.
:&lt;br&gt;Ihr tötet uns an dem Tage, wo ihr den Verstand verloren habt; ihr werdet sie an dem töten, wo ihr ihn wiederbekommt. &lt;br&gt;
|-
|''' HANGOK'''
:Ezt már ismerjük. Nagyon unalmas. &lt;br&gt;
|'''Einige Stimmen.'''
:&lt;br&gt;Das war schon einmal da; wie langweilig!
|-
|''' LACROIX'''
:A zsarnokok kitörik a nyakukat a sírunkon. &lt;br&gt;
|'''Lacroix.'''
:&lt;br&gt;Die Tyrannen werden über unsern Gräbern den Hals brechen. &lt;br&gt;
|-
|''' HÉRAULT'''
:''Dantonhoz'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Szóval holttestét a szabadság szemétdombjának tartja. &lt;br&gt;
|'''Hérault''' &lt;br&gt; &lt;br&gt;''zu Danton''.
:&lt;br&gt;Er hält seine Leiche für ein Mistbeet der Freiheit. &lt;br&gt;
|-
|''' PHILIPPEAU'''
:''a vérpadon'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Megbocsátok nektek. Kívánom, hogy halálotok órája ne legyen keserűbb, mint az enyém. &lt;br&gt;
|'''Philippeau '''&lt;br&gt; &lt;br&gt;''auf dem Schafott''.
:&lt;br&gt;Ich vergebe euch; ich wünsche, eure Todesstunde sei nicht bittrer als die meinige. &lt;br&gt;
|-
|''' HÉRAULT'''
:Ezt vártam. Neki még egyszer a kebléhez kell nyúlni, hogy megmutassa, milyen tiszta az inge. &lt;br&gt;
|'''Hérault.'''
:&lt;br&gt;Dacht' ich's doch! er muß sich noch einmal in den Busen greifen und den Leuten da unten zeigen, daß er reine Wäsche hat. &lt;br&gt;
|-
|''' FABRE'''
:Ég veled, Danton! Én kétszer halok meg. &lt;br&gt;
|'''Fabre.'''
:&lt;br&gt;Lebe wohl, Danton! Ich sterbe doppelt. &lt;br&gt;
|-
|''' DANTON'''
:Ég veled, barátom. A guillotine a legjobb doktor. &lt;br&gt;
|'''Danton.'''
:&lt;br&gt;Adieu, mein Freund! Die Guillotine ist der beste Arzt. &lt;br&gt;
|-
|''' HÉRAULT'''
:''át akarja ölelni Dantont'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Látod, Danton, még egy árva vicc se jut eszembe. Itt az idő. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''A hóhér félrelöki'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;
|'''Hérault '''&lt;br&gt; &lt;br&gt;''will Danton umarmen''.
:&lt;br&gt;Ach, Danton, ich bringe nicht einmal einen Spaß mehr heraus. Da ist's Zeit. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Ein Henker stößt ihn zurück.''
|-
|''' DANTON'''
:''a hóhérhoz'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Hát kegyetlenebb akarsz lenni a halálnál? Mégsem akadályozhatod meg, hogy fejeink itt a kosár mélyén össze ne csókolózzanak. &lt;br&gt;
|'''Danton '''&lt;br&gt; &lt;br&gt;''zum Henker''.
:&lt;br&gt;Willst du grausamer sein als der Tod? Kannst du verhindern, daß unsere Köpfe sich auf dem Boden des Korbes küssen?
|-
|}
=== 8. szín ===
{| {{sztdr}}
|width=50% |&lt;br&gt; &lt;br&gt;''Utca''
| Eine Straße
|-
|''' LUCILE'''
:Mégis van benne valami komoly.''' Várjunk csak. Kezdem érteni. &lt;br&gt;Meghalni. - Meghalni! Minden élhet, minden, a legkisebb szúnyog  is, a madár is. Miért nem élhet ő? Az élet árjának meg kellene dermedni, mihelyt  egyetlen csöpp vért kiontanak, a földnek pedig sebet kellene kapnia ettől a  gazságtól. &lt;br&gt;Minden mozog, az órák ketyegnek, a harangok konganak, az emberek  sietnek, a víz rohan, minden, minden lüktet, lélegzik, iramlik! - Nem, ez nem  történhet meg, nem, én leülök a földre, és sikoltok, hogy ijedtében mindenki  megáll, minden megdermed, semmi se mozog.''Leül a földre, eltakarja arcát,  és sikolt, kis idő múltán föláll'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Semmit sem ér, minden olyan, mint máskor. &lt;br&gt;A házak, az utca, a szél fújdogál, a felhők vonulnak. El kell viselni. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Néhány asszony jön az úton'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;
|'''Lucile.'''
:&lt;br&gt;Es ist doch was wie Ernst darin. Ich will einmal nachdenken. Ich fange an, so was zu begreifen. &lt;br&gt;
|-
|''' ELSŐ ASSZONY'''
:Szép ember ez a Hérault!
|'''Sterben - Sterben -! - Es darf ja alles leben, alles, die kleine Mücke da, der Vogel.''' Warum denn er nicht? Der Strom des Lebens müßte stocken, wenn nur der eine Tropfen verschüttet würde. Die Erde müßte eine Wunde bekommen von dem Streich. &lt;br&gt;
|-
|''' MÁSODIK ASSZONY'''
:Amikor a köztársasági ünnepen a diadalív alatt állott, az jutott az eszembe, hogy jól festene a guillotine alatt, csak úgy eszembe jutott. Megéreztem. &lt;br&gt;
|'''Es regt sich alles, die Uhren gehen, die Glocken schlagen, die Leute laufen, das Wasser rinnt, und so alles weiter bis da, dahin - nein, es darf nicht geschehen, nein, ich will mich auf den Boden setzen und schreien, daß erschrocken alles stehn bleibt, alles stockt, sich nichts mehr regt.'''
:&lt;br&gt; &lt;br&gt;''Sie setzt sich nieder, verhüllt sich die Augen und stößt einen Schrei aus. Nach einer Pause erhebt sie sich: &lt;br&gt; &lt;br&gt;''
Das hilft nichts, da ist noch alles wie sonst; die Häuser, die Gasse, der Wind geht, die Wolken ziehen. - Wir müssen's wohl leiden. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Einige Weiber kommen die Gasse herunter.''
|-
|''' HARMADIK ASSZONY'''
:Igen, jó az, különböző helyzetben látni az embereket. Okos dolog, hogy a halál nyilvánosan történik. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Elmennek'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;
|'''Erstes Weib.'''
:&lt;br&gt;Ein hübscher Mann, der Hérault!
|-
|''' LUCILE'''
:Édes, Camille, most hol keresselek? 
|'''Zweites Weib.'''
:&lt;br&gt;Wie er beim Konstitutionsfest so am Triumphbogen stand, da dacht' ich so, der muß sich gut auf der Guillotine ausnehmen, dacht' ich. Das war so 'ne Ahnung. &lt;br&gt;Drittes Weib. &lt;br&gt;Ja, man muß die Leute in allen Verhältnissen sehen; es ist recht gut, daß das Sterben so öffentlich wird. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Sie geben vorbei.'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Lucile. &lt;br&gt;Mein Camille! Wo soll ich dich jetzt suchen?
|-
|}
=== 9. szín ===
{| {{sztdr}}
|width=50% |&lt;br&gt; &lt;br&gt;''Forradalom tér'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Két hóhér a guillotine körül tesz-vesz''
|&lt;br&gt; &lt;br&gt;''Der Revolutionsplatz &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Zwei Henker, an der Guillotine beschäftigt.'''
:&lt;br&gt;
|-
|''' ELSŐ HÓHÉR'''
:''a guillotine-on áll, és énekel'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;''&amp;nbsp; :Holdvilágos az ég,  ::Amikor hazamék.'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;
|'''Erster Henker''' &lt;br&gt; &lt;br&gt;''steht auf der Guillotine und singt''.
:Und wann ich hame geh, :Scheint der Mond so scheh... &lt;br&gt;
|-
|''' MÁSODIK HÓHÉR'''
:Hé, koma! Készen leszel-e mán?
|'''Zweiter Henker.'''
:&lt;br&gt;He, holla! Bist bald fertig?
|-
|''' ELSŐ HÓHÉR'''
:Mindnyán, mindnyán!: &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Énekel'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;
::''A szobánkba besüt, :Nagyapán pofon üt.'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Így, a kabátom, oszt mehetünk. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Énekelve elmennek''
:&amp;nbsp;'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Holdvilágos az ég, :Amikor hazamék...'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;
|'''Erster Henker.'''
:&lt;br&gt;Gleich, gleich! &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Singt: &lt;br&gt; &lt;br&gt;''
:Scheint in meines Ellervaters Fenster - :Kerl, wo bleibst so lang bei de Menscher? So! Die Jacke her! &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Sie gehn singend ab: &lt;br&gt; &lt;br&gt;''
:Und wann ich hame geh, :Scheint der Mond so scheh... &lt;br&gt;
|-
|''' LUCILE'''
:''jön, s leül a guillotine lépcsőjére'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;A Halál néma angyalának az ölébe ülök. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Énekel'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;
::''A nagy kaszás, neve Halál :Minden emberre rátalál.'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Te édes bölcső, te ringattad álomba Camille-t, te fojtottad bele rózsáid illatába. Halálharang, te daloltad őt a sírba édes nyelveddel. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Énekel'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;
::''Sok százezren és millión :Pusztultak el e nyaktilón.'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Őrjárat jön'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;
|'''Lucile '''&lt;br&gt; &lt;br&gt;''tritt auf und setzt sich auf die Stufen der Guillotine''.
:&lt;br&gt;Ich setze mich auf deinen Schoß, du stiller Todesengel. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Sie singt: &lt;br&gt; &lt;br&gt;''
:Es ist ein Schnitter, der heißt Tod, :Hat Gewalt vom höchsten Gott. &lt;br&gt;Du liebe Wiege, die du meinen Camille in Schlaf gelullt, ihn unter deinen Rosen erstickt hast. Du Totenglocke, die du ihn mit deiner süßen Zunge zu Grabe sangst. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Sie singt: &lt;br&gt; &lt;br&gt;'' 
:Viel Hunderttausend ungezählt, :Was nur unter die Sichel fällt. &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Eine Patrouille tritt auf.''
|-
|''' EGY POLGÁR'''
:Hé, ki van itt?
|'''Ein Bürger.'''
:&lt;br&gt;He, wer da?
|-
|''' LUCILE'''
:''elgondolkodik, majd hirtelen elhatározással'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;Éljen a király!
|'''Lucile''' &lt;br&gt; &lt;br&gt;''sinnend und wie einen Entschluß fassend, plötzlich''.
:&lt;br&gt;Es lebe der König!
|-
|''' POLGÁR'''
:A köztársaság nevében! &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Az őrség közrefogja és elviszi.'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;
|'''Bürger.'''
:&lt;br&gt;Im Namen der Republik! &lt;br&gt; &lt;br&gt;''Sie wird von der Wache umringt und weggeführt.'' &lt;br&gt; &lt;br&gt;
|}

[[Kategória:Színdarabok]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>A jang spirál misztériumai</title>
    <id>283</id>
    <revision>
      <id>4776</id>
      <timestamp>2006-08-29T17:56:42Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>[[Gregorian Bivolaru/A jang spirál misztériumai]] átmozgatva [[A jang spirál misztériumai]] névre: szerző neve a címben</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     = Gregorian Bivolaru
| cím        = A jang spirál
| szakasz    =
| előző      =
| következő  =
| megjegyzés =
}}

Ez az együttes akció, amit jóga iskolánk szervez, beilleszkedik a spirituális emberi intellektualizmus kezdeményezéseinek sorába. Célja az, hogy ilyen egyszerű módszereken (mint a spirál) keresztül folytatódjon és elmélyüljön a hagyományos spirituális-keresztény jóga és arra törekszik, hogy felébressze lényünkben a latens Kozmikus Tudatot és ezáltal minél többen bekapcsolódhassunk az univerzális Szellem kozmikus dimenzióiba. 
A kelet filozofikus gondolkodásában az univerzális megnyilvánulás mindig tartalmaz magában egy fényes és egy sötét jelleget, egy Égi és egy Földi aspektust, egy pozitív (+) és egy negatív (-) arculatot, egy férfi és egy női aspektust, egy JANG (nap jellegű) és egy JIN (hold jellegű) jelleget; mindezek tulajdonképpen az univerzális kettősség és a kiegészítettség megnyilvánulásai. Ennek a rejtélyes valóságnak legnyilvánvalóbb megnyilvánulása az elektromos áram, amely pozitív (+) és negatív (-) töltésből tevődik össze. A JANG (+) és a JIN (-) aspektus csak egymással kölcsönhatásban létezik. Ezek az aspektusok elválaszthatatlanok egymástól és a világ titkos ritmusa valójában kettejük időszakos váltakozása: egyszer a JANG (+),  máskor a JIN (-) aspektus van túlsúlyban. 
A megnyilvánulás egysége úgy a makrokozmoszban, mint bármelyik emberi lény mikrokozmoszának - és mindegyik élő testben - polarizálódik és meghatározza egy JANG (+) és egy JIN (-) aspektust létrejöttét. Tehát a kozmikus megnyilvánulás folyamatában a világ misztikus Tojása - a Makrokozmosz - két félre  oszlik.  Egy vagyok, aki kettő lesz, olvashatjuk egy ősrégi keleti szövegben. Más szemszögből nézve a megnyilvánult JANG (+) és JIN (-) jellegek egyidejűleg utalnak az egységre és a kettőségre is. Keleten a JANG (+)/JIN (-) titkos szimbólumát egy körrel ábrázolják, amely két tökéletesen egyforma részre van bontva egy kanyargós vonal által, melyben az egyik rész [JANG(+)] FEHÉR, a másik rész pedig [JIN(-)] FEKETE. Ha figyelmesen megnézzük ezt a vonalat, rájövünk, hogy a középső elválasztás hossza tökéletesen egyenlő a külső kör felével, az egyik fél körvonala tehát egyenlő a kör kerületével. Ez a régi diagramma közvetett módon egy keleti mondást idéz: &quot; Az Ég [JANG (+)]  és  Föld [JIN (-)] titokzatosan - szorosan össze voltak egymással kapcsolódva és folyamatosan ölelkeztek.&quot; A JANG és a JIN ezen folyamatos kölcsönhatásának ősi ábrázolásában észrevehető, hogy a JANG félben található egy JIN pont, és a JIN félben egy JANG pont. Ezek a két jelleg egymástól való függését jelölik - vagyis a sötét (JIN) nyomokban megtalálható a fényben (JANG) és a fény (JANG) nyomokban megtalálható a sötétben (JIN). A jóga szemszögéből nézve ez az ábra az egyén létezését is ábrázolja - vagyis az éjszaka létezik az egyetemességben, a Tudás (JANG) fényében, de a Tiszta Fény is létezik a tudatlanság éjszakájában (JIN). A felező vonal, amely ebben a szimbólumban jelen van, utal az egyén fejlődési folyamatára is, amit a JANG és JIN váltakozása, ciklusa határoz meg; tehát a hullámos felezővonal felfogható úgy is, mint egy nagy spirál végtelenül kicsi alkotórésze, ami az egyéni sorsot jelöli és a spirál-rész két vége ( a felezővonal belépése és kilépése  a körbe) megegyezik a születés és a halál pillanatával. A keleti hagyományos gondolkodásmódban a szubtilis NAP energia hím jellegű, fényes, pozitív, JANG és a szubtilis HOLD energia pedig női jellegű, sötét, negatív, JIN. Ennek következtében, a Nap szubtilis, aktív energiája JANG, ellentétben a Hold passzív szubtilis energiájával, ami JIN. Ez a szimbólum magába sűríti legjellemzőbb módon a keleti hagyomány legmélyebb és titkos filozófiát. Ez a hagyomány önkifejezése során ritkán folyamodik elvont gondolatokhoz, mint amilyen a szám, az idő, a tér, az ok, a ritmus, stb. A keleti bölcsek tanításaik, filozófiájuk szemléletes, kifejező módon való szemléltetésére konkrét szimbólumokhoz  folyamodtak, amely kifejezi a világ struktúráját, magában foglalva a Makrokozmoszt és a Szellemet is. 


A keletiek szinte mindent úgy minősítenek, mint egyszer JANG-ot és máskor JIN-t, vagyis mint egyszer világos, máskor sötét; egyszer jó, máskor rossz; egyszer belső, máskor külső; egyszer melegek, máskor hideg; egyszer férfias (Nap, HA, +), máskor nőies (Hold, THA, -) jellegű dolgot.   Annak ellenére, hogy látszólag két ellentétes aspektust jelent a JANG és JIN, sosem állnak egymással teljesen szemben, mert köztük mindig létezik egy változó átmeneti állapot, amely folytonosságot eredményez; másképp fogalmazva szinte minden a Makrokozmoszban és az emberi lény mikrokozmoszában is néha túlnyomóan JANG, máskor pedig döntően JIN. Minden dolog egyidejűleg mindkettőjük létezésétől és dinamizmusától függ, ami végső soron meghatározza a fejlődését vagy visszafejlődését. 

A JANG jellegű energia olyan szubtilis energiaörvények formájában nyilvánul meg, amelyeknek forgási iránya ellentétes az óramutató járásának irányával és centripetális hatást hoz létre (amelyek a középpont felé közelítenek). A különleges centripetális erő JANG-típusú és egyenlő, valamint ellentétes a centrifugális erővel, amely JIN-jellegű. Következésképpen elmondhatjuk, hogy a JANG spirál (+) egy olyan nyitott, egysíkú görbe, amely az óramutató járásával ellentétes irányba forog, pontosabban mondva tekeredik fel egy fix pont körül. 
A JIN aspektus mindig olyan szubtilis energiaörvények formájában nyilvánul meg, melyek forgási iránya megegyezik az óramutató járásának irányával és specifikus centrifugális hatásokat hoz létre (amelyek arra törekednek, hogy a középpontból eltávolítsanak). A különleges centrifugális erő JIN jellegű és egyenlő, valamint ellentétes erejű a JANG jellegű centripetális erővel. Következésképpen a JIN spirál (-) egy olyan egysíkú, nyitott görbe, amelynek forgási iránya avagy tekeredése megegyezik az óramutató forgási irányával és egy fix pont körül forog.

 A spirál, melynek szerkezete és megjelenése gyakori úgy a növényvilágban (pl. a hajnalka vagy a szőlő) mint az állatvilágban (pl. a csiga, a kagyló, stb.) a látszaton túl felidézi a KOZMIKUS JANG és JIN jellegű szubtilis energiákat, melyek sokféle különböző formákat hoznak létre és ezek pedig különböző állapotokat generálnak. A spirál, mely mély és sokrétű, szimbolikus jelentésekkel van telítve, megtalálható az összes hagyományos tanításokban, írásokban. A JANG SPIRÁL valami mély rejtélyességet, nyitottságot, világosságot, Nap-jelleget, hím-jelleget, dinamizmust és optimizmust fejez ki. Amikor a JANG-spirál egyik végétől indulsz el, semmi sem egyszerűbb annál, hogy eljuss a fókuszpontba, mely azt a középpontot (Istent) szimbolizálja, ahonnan minden ered s ahová mindenki visszatér a végén. 
A JANG-spirál többek között előidézi a centripetális-körkörös mozgás megjelenését, mely azt a törekvést fejezi ki, hogy visszatérjünk a fókuszpontba, vagy az utolsó központba; a spirál ezt a centripetális mozgást a végtelenségig fenntartja, szimbolizálva azokat a végtelen vonalakat (szálakat), melyek folytonosan összekötik a létezés két szélsőségét (a Teremtőt és a teremtést). A JANG-spirál jelképezi a dicsőséges visszatérést is a teremtés középpontjába; a fókuszpontba való visszatérést, mely a kiterjedés ellentéte, a felszívódás, a visszatérés a gyökerekhez, ahonnan minden elindult.

Általában a spirál kapcsolatban áll a vulva erotikus szimbólumával, a Hold kozmikus szimbólumával, jelöli a fejlődés ciklikus karakterét, az élet titkos és ismétlődő ritmusait, a lény (ember) látszólagos állandóságát, aki szembesül a mozgás (változás) állandó jellegével. 
A spirál utal az élet labirintusára is, hiszen a JANG-spirál a valóságban egy spirituális fejlődést jelent, ami előrevetítődik a végső központba való visszatéréskor, a JIN-spirál esetében pedig a valóságban a visszafejlődésről van szó, mely előrevetítődik a középponttól való eltávolodásban.

Egy dupla spirál (vagyis egy JANG és egy hozzá társuló JIN-spirál) ugyanabban az időben szimbolizálja és megjeleníti ezen mozgás mindkét alapvető irányát: a spirituális felszabadulást (JANG) és a tudatlanság következtében fellépő megkötöttséget (JIN); a fejlődést és a visszafejlődést; a születést és a halált; a Kalpát (egy kozmikus ciklus, mely a teremtő Brahma &quot;egy napját és éjszakáját&quot; jelenti, vagy másképpen: 4 320 000 földi évet) és a Pralaját (nagy feloldódás, mely minden kozmikus ciklus végén létrejön) vagy a beavatott halála, amikor újjászületik egy halhatatlan lényben. Jelöli a két alapvető erő misztikus együttműködését, amelyek ellentétes irányba nyilvánulnak meg (az egyik JANG a másik JIN irányban) a két pólus körül, amelyek a Világ Tojásának (Makrokozmosz) két felében vannak. Egy dupla spirál feleleveníti a középső vonalat is a JANG és a  JIN között. Ez a vonal az, amely elválasztja a fekete részt (-) a fehértől (+) a klasszikus JIN-JANG szimbólumban. Ezen a dupla spirálon keresztül felidéződik egy fokozott pontossággal a titokzatos váltakozó ritmusa azon mozgásnak, amely a JANG és a JIN aspektusok váltakozó kiterjedése. 
A dupla spirált szimbolizálja: a két mitikus kígyó dupla összetekeredése Merkúr serlegén; a két Nádi, a Pinygalá (+, mely a jobb orrlyukhoz társul) és az Idá (-, mely a bal orrlyukhoz társul) összetekeredése az alapvető energetikai csatorna, a Szusumná Nádi (mely az emberi lény tengelye) körül. 

Az eddig bemutatott tények azt mutatják, hogy létezik két ellentétes kifinomult, kozmikus energia-áram (Jang és Jin) , melyek ellentétes polaritásúak és egymást kiegyensúlyozva egy hatalmas erőteret szülnek. Tehát az erő állapota a két ellentétes, de egymást kiegészítő energia (Jang és Jin) váltakozásának és egyensúlyának eredménye. A JIN - JANG energiapáros úgy is tekinthető, mint a fejlődést horizontális síkon leíró ábra. Ez az ábra spirál végtelenül kis lépésenként szimbolizálja és megeleveníti állapotaink ébredését, fejlődését és folytonosságát, valamint spirituális beavatásaink fokozatait is (amennyiben tridimenzionális a spirál). 
Gilbert Durand A képzelet antropológiai struktúrája című munkájában a következőket írja a spirál által létrehozott komplex jelentőségű jelenségekkel kapcsolatban:  A spirál egy állandó vezérmotívum ..... A csiga csavarodott  mészvázának szimbólumát egyes matematikai számítások is igazolják; szerintük ez az egyensúly jele a káoszban, az ember rejtélyes rendje minket körülvevő mozgásban. A spirál és főleg a logaritmikus spirál magában hordozza azt a példátlan tulajdonságot, hogy végsőkig növekszik anélkül, hogy az egész alakzat formáját módosítaná és ezáltal ö egy állandóság a formában, az aszimetrikus növekedése ellenére. A híres Arany-számra vonatkozó spekulációk, amely a logaritmikus spirál-alakzat száma, természetes módon kiegészítik a matematikai elmélkedéseket, melyek a spirál jelentőségével foglalkoznak. Mindezen fenti okokból kifolyólag a tengeri vagy a földi csiga házának csavarvonalú alakja egy univerzális jegye az időtlenségnek, a változás hullámzásának alávetett a lény állandóságának. A spirál misztériumai megadják a kulcsot az összes forgó mozgású táncok eredetéhez, amelyek között a leghíresebb a török dervisek forgótánca. 
A spirál ezen kívül még felidézi az élet dinamikáját, a lelkek mozgását az univerzum teremtésének és kiterjedésének során, a lélek halál utáni utazását olyan utakon, amelyek általában ismeretlenek számára és amelyek végül elvezetik a kötelező kerülök megtétele után az örök élet végső központi forrásához, a Teremtőhöz. 

A JANG-spirálok létrehozásának ötlete jóga iskolánk szellemi vezetőjének, Gregorian Bivolarunak a lett kinyilatkoztatva egy adott pillanatban mély meditációs állapotban. Ebben a JANG spirálban a résztvevő emberek a 12 állatövi jegynek megfelelően, pontosan helyezkednek el azért, hogy a létrejövő komplex rezonanciának köszönhetően szubtilis JANG energiával telítődjenek, mely feltölti aurájukat, valamint alapvető asztrális és a csillagöveknek megfelelő jótékony energiákat - melyek Naprendszerünkből és a csillagképekből származnak- halmozzanak fel lényükbe. A jelen pillanatban a JANG SPIRÁL, melyet nagyszámú embercsoport hoz létre, egy hatásos módszer, mely jógaiskolánk felfedezése és amely az évek során bebizonyította rendkívüli jelentőségét és hatékonyságát a nagyon sok egyéni beszámoló alapján. A Spirál mély és összetett hatásait, mely jótékonyan befolyásolja az emberi lényt úgy fiziológiai mint biofizikai, pszichikai, mentális és spirituális szinten is, már többszáz sokatmondó vallomás bizonyítja azok részéről, akik már többször részt vettek benne. Ezért jóga iskolánkban rendszeresen végezzük ezt a fajta meditációt annak ellenére, hogy nem mindenki ismeri el (tudatlanságából kifolyólag) igazi értékeit. A JANG spirál hatásai végzése után 15-20 napig is megmarad. Annak következtében, hogy fogják egymás kezét a résztvevők (akik a JANG spirálban részt vesznek), egymás között empatikusan és telepatikusan kommunikálnak. A fellépő komplex rezonancia jelenség mindenkiben egy kimondhatatlan ozmózisos állapotot idéz elő, mely fokozatosan kapcsolatba hozza őket úgy a Makrokozmosz szubtilis JANG energiájával, mint a 12 csillagképből eredő asztrális energiával. Az utóbbit a Jang Spirál a rezonancia révén indukálja, éspedig az egymást követő férfiak és nők által, akik sorban, minden csillagjegynek megfelelően követik egymást (pl. Kos fiú - Kos lány, Bika fiú - Bika lány, stb...). A fellépő kimondhatatlan harmonikus egybeolvadási állapot minden résztvevőben előidézi, hogy erősebben v. gyengébben - de mindig arányosan a Jang spirál résztvevőinek számával - érezze a teljes és tökéletes kozmikus ember eufórikus és spirituális állapotát. A kozmikus emberre az jellemző, hogy benne mind a 12 csillagjegy aktív. Tehát a spirál közben minden résztvevőben aktivizálódhat egyidejűleg a többi 11 csillagjegy is és ennek mértékétől függően lép fel lényében a Kozmikus Ember állapota. A többi 11 csillagjegy szubtilis, asztrális hatásának, valamint a saját csillagjegye hatásának átélése elősegíti a résztvevőt, hogy minden alkalommal érezzen egy mély egyesülési állapotot a 12 csillagjegy jótékony szubtilis hatásaival. E a rezonancia-folyamatoknak köszönhetően mindegyik résztvevő egy egyedi, paranormális és spirituális élményben részesül; a magas-szintű tudatállapotok egész sorát élheti át, amelyek jelentős módon gazdagítják lelkét és értelmét. 
Tömören szólva azt mondhatjuk, hogy a Kos csillagjegyben születettek révén felfokozódik a kezdeti impulzus és a kiapadhatatlan lelkesedés, amely megelőzi az univerzum ciklikus újjászületését; a Bika csillagjegyben születettek révén felfokozódik az isteni alkotó erőkifejtés, amely teremt; az Ikrek révén felfokozódik az enigmatikus polarizáció és elkülönülés a Halhatatlan Lélek (PURUSA) és az anyag vagy Természet (PRAKRITI) között; a Rák csillagjegyűek révén felfokozódik a passzivitás és a ragaszkodás állapota, mivel a kozmikus rendszerben ennek a csillagjegynek az asztrális energiái a TITKOS VIZEKET képviselik, ahol a megnyilvánult világ csírái vagy másképpen mondva a VILÁG TOJÁSA van letéve és amely fölött az ISTEN mindenható és örök Szelleme mozog; az Oroszlán csillagképben születettek révén az élet teljessége érződik, általuk felfokozódik a szeretet szubtilis jellege, mely közvetlenül a Mindenhatótól származik; a Szűz csillagjegyben születettek révén a megkülönböztető képesség ébred fel és megérti azt a filozófiai irányzatot, mely szerint csak a jelenségek ismerhetők meg, az ESZENCIÁK viszont nem; a Mérlegek 
révén a szociabilitás állapota érződik és megsejthető, hogy miben áll a helyes középút, amely a lényben az ellentétes hajlamokat harmonizálja; a Skorpió csillagkép alatt születettek révén felfokozódnak bizonyos titkos fermentációs és széthullási folyamatok (ez egy termékeny megismerés, amely az értelemnek megengedi, hogy túllépje a saját megszokott határait, hogy az intuíción vagy a beavató álmon keresztül megismerje a dolgok és a lények mély és titkos természetét; a Nyilasok révén érzékelhető az a kettősség, amely az ösztönök és a felsőbbrendű, magasztos törekvések közt létezik és ami által tudatosítható, hogy miben áll az ember ISTENHEZ való visszatérésének folyamata; a Bak csillagkép alatt születettek révén az emelkedettség és a transzcendens állapota érződik, amely lehetővé teszi annak a megérzését, hogy mi történik a valóságban a PRALAJA során (univerzális felszívódás v. visszatérés a Makrokozmosz elsődleges  csíra (mag) állapotához); a Vízöntő csillagjegyben születettek révén érződik, hogy miben áll a magasabb spirituális szintre való áttérés és végül a Halak révén az érződik, hogy mi is valójában a belső Világ és megsejthetőek a felső titkos VIZEK a Rák csillagjegy alsó titkos VIZEIVEL ellentétben. Mivel a Spirálban az összes csillagjegyre vonatkozó állapotok felfokozódnak, a résztvevők ezeket egyidejűleg saját magukban összegezhetik és általuk megtapasztalhatják azt az állapotot, amelyben felismerhető, hogy miben is áll a kezdeti differenciálatlan állapotba való visszatérés, amely nem más, mint a spirituális felszabadulás állapotának megnyilvánulása. 

A felsoroltakon kívül a Bika, Bak és Szűz csillagjegyben születettek révén intuitív módon érzékelhető lesz a FÖLD TITKOS SZUBTILIS ENERGIÁI-nak  (PRITHIVÍ TATTVA) a felfokozódása a részvevők lényében; a Rák, Halak, Skorpiók révén érzékelhetővé válik a VÍZ TITKOS SZUBTILIS ENERGIÁI-nak (APASZ TATTVA) felfokozódása; a Kos, Oroszlán, Nyilas csillagjegyűek révén a TűZ TITKOS SZUBTILIS ENERGIÁI (TEDZSASZ TATTVA) fokozódnak fel és végül az Ikrek, Mérleg és Vízöntők a LEVEGő TITKOS SZUBTILIS ENERGIÁIT (VAJU TATTVA) fokozzák fel, amit intuitív módon érzékelhetnek a résztvevők saját lelkükben is. Ők tudatosíthatják, a Föld titkos kifinomult energiáinak (PRITHIVI TATTVA) az ANYAGISÁG felel meg; a víz titkos szubtilis energiáinak (APASZ TATTVA) az ÉRZÉKENYSÉG  és az ÉRZÉKISÉG felel meg; a tűz titkos kifinomult energiáinak (TEDZSASZ TATTVA) a SZENVEDÉLYESSÉG és LELKESEDÉS felel meg; a levegő kifinomult titkos energiáinak (VAJU TATTVA) pedig az ÉRTELMISÉG, KÖZLÉKENYSÉG és az ÉRZELMESSÉG (affektivitás) felel meg.

Ezen kívül az Oroszlán csillagjegyben született összes résztvevő közvetítésével mindenki érezheti a rezonancia által a saját lényében az asztrális, szubtilis energiák felébredését és dinamizálódását, amelyek a NAP szubtilis erőteréből erednek és ezáltal mindenkiben elkezd megjelenni: a vonzódás a beavatás útja felé; az impulzus, hogy a sötétség ellen harcoljon; az isteni fény érzékelése; a tudat kifinomulása; a spirituális gyógyulás ajándéka; a Halhatatlan lélek (ÁTMÁN) megnyilvánulása; megtisztulás; az áldozat képessége (ereje); a megnyilvánult bölcsesség; a tükör állapot (PRAZSNA); maximális belemélyülés azokba a tervekbe, ötletekbe és kapcsolatokba, amelyekkel az illető azonosul; egységesítő késztetés a célokban, ideálokban, elméletekben, stb.; érzékenység a másik ember iránt, a mások tisztelete és véleményük figyelembevevése; tökéletesen tisztázott, abszolút kapcsolat; szeretet; világos elméletre alapozó alapvető meggyőződés; a társadalomban olyan szerep elfoglalása, mely a mások figyelmének központjában van; megismerés az elismerésen keresztül: egy tekintet, egy szociális pozíció, stb. révén; arra való igyekezet, hogy mindig a magasban maradjon visszaesések nélkül. 

A Rák csillagjegyben születettek közvetítésével mindenkinek sikerül érzékelnie saját lényében a rezonancia segítségével azon kifinomult asztrális energiák felébredését és felerősödését, amelyek a HOLD szubtilis erőteréből származnak. A HOLD szubtilis erőterének hatására: fokozódik a permeabilitás, a kreativitás és az energetikai dualitás állapotának tudatosítása (JIN és JANG között); fokozódnak az emóciók, a késztetés egy tökéletes tisztasági állapot felé, a termékenység, egy harmonikus önkifejezés, a környezettel való jobb kapcsolat, a pszicho-szociális dimenziók tudatosítása, a meditációra való hajlam; fokozódik a homogenitás (amely olyan szerkezetre vagy összetételre utal, amely minden pontjában ugyanolyan tulajdonságokat mutat), a  differenciálatlanság, a hajlékonyság, a 
könnyedség, a környezet által való befolyásolhatóság, a megkötöttség-feloldottság állapota, az intim hovatartozás állapota, a megszokások; fellép azaz érzés, hogy valami titkos forrás táplál, fokozódik a maturizálódás, az asszimiláció, a szimbiózis, a teljességérzés, a természetesség, a jólét érzése, a teljes pihenés képessége, a mély forrás újra-felfedezése, az ősi bizalom és az alapvető biztonságérzet.

Az IKREK és a SZűZ jegyében születettek  közvetítésével mindenkinek sikerül érzékelnie a MERKÚR szubtilis asztrális energiáinak felébredését és dinamizálódását, amelyek segítségével mindenkiben megjelenik/fokozódik az: intelligencia, tudás, igazság szeretet, a beavatás misztériumainak megérzése, spontán kommunikáció, folyékony beszéd, kézi és intellektuális ügyesség,  természetes találékonyság, határtalan tudás, az érdeklődési területek kiszélesedése; a tervek, ötletek, gondolatok terének megsokszorozódása; az újdonság varázsa, játékosság; igény a kapcsolatokra, találkozásokra, megnyilvánulás minden felé ami jó  és ami spontán módon vonz (felkelti az érdeklődést); az ismeretlenből érkező titkos jelzések felfogása; érdeklődés a hermeneutika iránt (a jelek értelmezésének elmélete vagy más szavakkal kifejezve a vallásos szimbólumokon való filozófiai elmélkedés); a mítoszokon és általában minden emberi kifejezési formán való töprengés, természetes közvetlenség, spontaneitás, improvizáció; megnyílás a másik ember felé, új kapcsolatok felé, új ismeretek felé; humorizálás, elengedettség.

A KOS valamint a SKORPIÓ csillagkép alatt születettek közvetítésével minden résztvevőnek sikerül érzékelnie a saját lényében a rezonancia segítségével a MARS erőtere kifinomult asztrális energiáinak felébredését és dinamizálódását. Ennek során a következők fokozódnak, válnak érzékelhetővé a résztvevőkben: gyors reakciók, erős szexualitás, óriási energia, erős vágyak, bátorság, helyes cselekedetek, helyes szemlélet, elégedettség; a jelen tapasztalatainak megélése, a tetteken keresztül való próbatétel, tanulás személyes tapasztalatokon keresztül, a létezés konkrét lehetőségeinek tudatosítása; egy jelen helyzet megértése, ami egy tett vagy ellenhatás következménye, a jelen helyzetnek megfelelő lélekjelenlét, a mozgás automatizmusa, a testi ÉN tudat fokozódása, természetes lendület, gyors helyzet felismerés, egy konkrét realitásra közvetlen és azonnali reagálás itt és most, hajlam arra, hogy az életért éljen, reakcióképesség fokozódása, a helyzetek gyakorlati és konkrét értékelése, a helyzet logikája, aktív megoldások.

A BIKA és a MÉRLEG csillagjegyében születettek közvetítésével mindenkinek sikerül érzékelnie saját lényében a rezonancia segítségével azon asztrális szubtilis energiák felébredését és erősödését, amelyet a VÉNUSZ kifinomult erőtere közvetít, és ami segítségével a következők jelenek meg: transzperszonális szerelem, jelenlét a teremtésben, univerzális vonzás, kozmikus erotizmus, vizuális és hang-rezgések érzékelése; átlényegítő gondolatok, érzelmek és érzések; érzékenység, szerelem (szeretet), vonzás, nagylelkűség, adás, elbűvölő erő, túláradó báj, művészi hajlamok és ihletek; törekedés arra, hogy simogasson (dédelgessen) és simogatva legyen, érzéki v. érzelmi kitörések, magasztos szimpátiák, jó ízlés, magas-szintű érzések, felsőrendű értékelés, a látvány érzéki vagy érzelmi hatása, esztétikai érzékenység, csábító erő;  az elbűvölésre való hajlam és arra is, hogy ö el legyen varázsolva; a gondolatok és a beszéd érzéki vagy érzelmi tónusa, zeneiség és művészi érzékenység, érzelmi kapcsolatok,  gyöngédség; képesség arra, hogy másokat a becézgetésre (simogatásra, dédelgetésre) mozgósítson; fokozódik a csodálatos és tartós látványok ereje vagyis az előző jótékony tapasztalatok nyomainak ereje, amelyek kifinomítják az ízléseket, választásokat és így előre meghatározzák  az elvárásokat és a tapasztalatokat. 
A  NYILAS csillagjegyben született összes résztvevő közvetítésével mindenki érezheti saját lényében a rezonancia által a  azon kifinomult asztrális energiák felébredését és felerősödését, amelyek a JUPITER szubtilis erőteréből származnak és ezen keresztül  a következők kezdenek el megjelenni a résztvevőkben: mély, mentális természetű átélések; 
becsületesség, népszerűség, kiteljesedő spiritualitás, türelem, lelkesedés, az isteni törvények ismerete, vallásosság, filozófiai hajlamok, ideiglenes erő-megnyilvánítás, az erő okkult eszközeinek megismerése; siker és emberszeretet; valaminek a kifejezése és értékessé tétele, az egyéni létezés végső céljának megérzése, mások terveinek és céljainak  a  megérzése; a létezés rejtélyes  lényegének felfedezése, a létezés irányának, hasznosságának és jelentőségének feltárása; képesség arra, hogy tanulságokat vagy más előnyöket vonjon le az élet tapasztalataiból, hogy felismerje a hasznosságát ezeknek  és hogy ne veszítse el az előnyös lehetőségeket; logika, rend, szervezés, a pontos helymegállapítás képességének a felkeltése, az előadókészség és szervező képesség felébresztése; a tájékozódási képesség erősödése, képesség arra, hogy az eseményeket és másokat irányítson; a vágyak, szükségletek, törekvések rangsorolása; a önfegyelmezés irányadó szabályok és irányvonalak segítségével,  társadalmivá válás, amely feltételezi a közös szabályokhoz való alkalmazkodást; a változás elfogadása, egyetértés; szociális szerepvállalás, amikor az illető értékei révén vállalja, hogy hasznos legyen a társadalomnak; együttműködés,  amely lehetővé teszi, hogy könnyedén megértsük mások indokait. 

A BAK csillagjegyben születettek közvetítésével mindenkinek sikerül éreznie saját lényében a rezonancia által azon szubtilis asztrális energiák megjelenését és dinamizálódását, amelyek  a SZATURNUSZ kifinomult erőteréből származnak. Ennek következtében minden résztvevő érzékelheti a következő jellegzetességek fokozódását:  felelősség, összetartás, szervezés, strukturálás, mentális erő, a mentális törvények felfedése, fegyelem, erkölcsösség, gyakorlati érzék, óvatosság, becsületesség, kritikai érzék, nonkonformizmus, kötetlenség, megnyílás az ismeretlen felé, a sejtett valóságok befogadásának állapota, a fokozatos fejlődő átalakulás, az érzékelhető valóságokon túli rend keresése, az összetett helyzetekbe való beilleszkedés. 
Az összes VÍZÖNTő csillagjegyben született résztvevő közvetítésével az URÁNUSZ szubtilis erőterével fellépő rezonancia segítségével mindenkinek sikerül felfogni a saját belső lényében azon kifinomult energiák megjelenését és dinamizálódását, amelyek hatására a következő jellemvonások jelennek meg bennük: kalandvágy, hála, alkotóerő, önmagunk keresése, eredetiség, közvetlen tapasztalatszerzés, az egység érzése, belső megismerés, jó figyelem, tekintély, önfegyelem,  ésszerű logika, hatékonyság, hozzáértés, keménység (szigor), uralkodás, személyes méltóság, függetlenség, önállóság, mély akarat, elhivatottság (tehetség), szakosodás, a választások állandósága (változatlansága), igazságosság, tudatosság, intuíció, a szükséglet ismerete.

Az összes Halak csillagjegyben született résztvevő közvetítésével mindenki érezheti saját belső lényében, a fellépő rezonancia segítségével azon asztrális, szubtilis energiák felébredését és dinamizálódását, amelyek a NEPTUN kifinomult erőteréből származnak és aminek hatására a résztvevökben a következők jelennek meg: az isteni nektár intuíciója, a végtelenségbe való kitágulás, egybeolvadás, az eufórikus üresség állapotának átélése, permeabilitás, tárgynélküli szeretet, transzperszonális keresés, ISTENBEN  való hit, misztikus megnyilatkozás, az abszolút tisztaság megérzése, személytelenség,  a személyes ÉN transzcendálása, tisztánhallás, visszatükrözés, láthatatlan erők érzékelése, az ábrázolhatatlan értékek felfedezése, a ritka információk megérzése, a rejtett értelmek tudatosítása, a környezet szubtilis változatainak megértése, a titkos tétek megértése, az ISTENI kegyelem érzékelése, a gondviselés megnyilvánulása; a szükséglet felfedése ott ahol nemrég még úgy tünt, hogy csak véletlen létezik; egy titkos rend felfedezése, az örökkévalóság létezésének érzékelése; az ésszel fel nem fogható események megértése; egy párhuzamos, szubtilis világban való létezés állapota; egy más logika megtestesülése; mély aspirációk, a látszólagos véletlen mögött húzódó determinizmus érzékelése. 

Az összes SKORPIÓ csillagjegyben született résztvevő közvetítésével mindenki érezheti saját belső lényében, a fellépő rezonancia segítségével azon asztrális, szubtilis energiák felébredését és dinamizálódását, amelyek a PLÚTÓ kifinomult erőteréből származnak és aminek hatására a résztvevőkben a következők jelennek meg: szellemi újjáéledés, felszabadultság érzés, erő, mágikus átélések, belső gazdagság, az Abszolútum keresése, transzperszonális erők, szellemi ébredés; a dolgok, helyzetek és lényünk rejtett dimenzióinak 
kinyilatkozása, a jótékony szubtilis energiák dekodifikálása; okkult erők felébredése, az eseményeket tikos módon determináló belső szükségesség feltárása, eltávolodás, nem dramatizálás, éleslátás, minden rendszer hitelességének érzékelése, egy olyan ÉN dimenzió érzékelése, mely meghaladja a hétköznapi tudatszintet. 
Ha szintetizálni akarnánk az eddig elmondottakat, akkor lekövetkeztethetjük azt, hogy egy JANG SPIRÁLBAN való részvételünk és a kifinomult energiákkal való rezonancia állapot fellépte következtében:

1.)	a VÉNUSZ hatására felébred és fokozódik bennünk a JÓSZÍVűSÉG;

2.)	a JUPITER hatására felébred és fokozódik bennünk a TÜRELEM;

3.)	a SZATURNUSZ hatására felébred és fokozódik bennünk az ÖNFEGYELMEZÉS;

4.)	a MARS hatására felébred és fokozódik bennünk a MEGFELELő CSELEKVÉSMÓD;

5.)	a HOLD hatására felébred és fokozódik bennünk a MEDITÁCIÓ ÁLLAPOTA;

6.)	a NAP hatására felébred és fokozódik bennünk a BÖLCSESSÉG;

7.)	a MERKÚR hatására felébred és fokozódik bennünk a késztetés a MEGFELELő ESZKÖZÖK HASZNÁLATÁRA;

8.)	az URÁNUSZ hatására felébred és fokozódik bennünk azaz egység és harmónia állapot, mely elősegíti, hogy elérjünk SZELLEMI UTUNK VÉGÉRE;

9.)	a PLÚTÓ hatására felébrednek és fokozódnak bennünk a paranormális és transzperszonális erők, melyek lehetővé teszik, hogy megvalósítsuk a MÚLT ÉS JÖVő MEGISMERÉSÉT;

10.)	a NEPTUN hatására felébred és fokozódik bennünk a FELSőRENDű SZELLEMI FELÉBREDÉS, mely lehetővé teszi a MINDENHATÓBA való reintegrálódást, mint ATYÁNK ORSZÁGÁNAK HALHATATLAN LAKÓSAI (LELKEI). 


Azok az emberi lények, akik elég tiszták fizikai, energetikai, pszichikai és értelmi szinten és sikerül számukra egy jó befelé fordulás és értelmi összpontosítás a JANG SPIRÁL-ban való részvétel során, amit kb. 3000-4000 ember hoz létre, spontán módon a Felsőrendű, Kozmikus Tudatállapotba (SZAMÁDHI) kerülhet, mivel megéli a KOZMIKUS EMBER állapotát, kiben harmonikusan dinamizálva van - a fellépő komplex REZONANCIA jelenségnek köszönhetően - a 12 CSILLAGJEGY és a 10 BOLYGÓ KIFINOMULT, JÓTÉKONY HATÁSÚ ENERGIÁJA.

Ezt a tudatállapotot megélő ember számára az átélések olyan komplexek, gazdagok és intenzívek, hogy azt lehetetlen leírni. Ahhoz, hogy mi egy kicsit is következtethessünk arra, hogy mit lehet megélni egy ilyen spirálban, előbb részt kell vennünk minimum 3 spirálon. Ezek után szabad csak ítélkeznünk, de egyértelműen e részvétel teljes emberként történjen meg, nem csak fizikai szinten.

A spirálon gyakorlatilag részt vehet minden ember, aki vitálisan elég erős és pihent; ha ezeknek a feltételeknek eleget teszünk, betegen is részt vehetünk (kivéve a pszichikai betegeket). A spirál hatása intenzíven gyógyító és energizáló is. A résztvevők megfigyelhetik magukban - a fellépő jótékony hatású és szubtilis energiák komplex keveredéséből álló energiaáramlatok hatására - azt, hogy melyik testrészük, szervük beteg, mely erőközpontjaik kevésbé energizáltak vagy zártak, melyik burkuk kiegyensúlyozatlan. Ugyanakkor ennek tudatosítása után megfigyelhetik, hogy az illető területek jótékonyan energizálódnak és kiegyensúlyozódnak a spirál során. 
Minden intelligens ember a fenti sorokat elolvasva érdekelve lesz - a szellemi fejlődésének elősegítése érdekében - hogy részt vegyen jóga iskolánk ezen rendezvényein, és ne csak passzívan, hanem minél több dinamizmussal, önátadással, megfelelő befelé fordulással, közösségi szellemmel, embertársai (szellemi úton haladó társai) iránti szeretettel, mert minél többet adunk magunkból, annál többet kapunk.

[[Kategória:Szövegek]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>A logika szövétneke</title>
    <id>284</id>
    <revision>
      <id>4774</id>
      <timestamp>2006-08-29T17:55:27Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>[[Gótama/A logika szövétneke]] átmozgatva [[A logika szövétneke]] névre: Szerző neve a címben</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     = Gótama
| cím        = A logika szövétneke
| szakasz    =
| előző      =
| következő  =
| megjegyzés =
}}

==A MEGISMERÉS ANALÍZISE ==

néhány szó a hindu logikáról

Annak a vallásfilozófiai fejlődésnek eredményeként, amely a késővédikus kor áldozati misztikájából egzakt filozófiát teremtett, időszámításunk első évszázadaiban kialakultak az úgynevezett „darsana irányzatok”, a hinduizmus ortodox lét-szemléleti rendszerei és aszketikus iskolái. Ezek egyike volt a logikai megkülönböztetés útját járó njája-vaisésika irányzata.

Természetesen, amikor hindu logikáról beszélünk, nem szabad megfeledkeznünk annak gyökeréről, magáról az indiai gondolkodásról sem. A legtöbb indiai lét- vagy ismeretelméleti rendszer csak ennek fényében értelmezhető, így építhető át mai korunkra és mai gondolkodásunkra. Messzemenőkig érvényes ez Gótama híres logikai tankönyvére, a Njájaszútrára is.

A legkiválóbb indiai bölcselők pedig – kövessék akár a hinduizmus, akár a buddhizmus, akár valamelyik kevéssé ismert vallási irányzat tanításait – nem kisebb célt tűznek ki maguk elé, mint az emberi tapasztalás legmélyén rejlő végső igazság, igazi valóság felkutatását, megragadását és megvalósítását. Erre a szellemi célra utal a buddhizmus nirvánája, a Véda, az ősi Tudás fogalma, és ezt jelenti az előbb említett darsana szó is.

Erről a végső igazságról ugyan sokféleképpen nyilatkoznak az egyes irányzatok, mindegyikük sajátossága azonban az, hogy a lényeget nem annyira az „ilyen hát a lét” eszméjében keresik, hanem az „ilyen módon tapasztaljuk a létet” gondolat felé kutatnak. Ez pedig nem lényegtelen különbség, hiszen így nyílik majd út az indiai filozófia végső konklúziójához, a szellemi tapasztalás határtalanságának és az ember abszolút szabadságának megállapításához.

Gótamát „Aksapádának”, vagyis „Szemlábúnak” nevezték tanítványai. Némely tudósok rámutatnak e jelző mélyebb jelentésére. Ez a szellemi tisztaság ama fokára utal, ahol a megismerő tudat már nem homályos vágyképek és indíttatások hullámain hánykolódik – mint a legtöbbünk esetében –, hanem önmagában megáll. Nem táplálja és tartja fenn más, mint önnön megismerése, rácsodálkozása a valóságra. Ezért érdemes njája-vaisésikával foglalkozni.

A hindu logika alapjában véve nem dogmák bizonyítására született, és nem is „tudós” papok képzését szolgálta, ez már a mű első gondolataiból nyilvánvaló. Célja a „szenvedéstől való megváltás” elérése, amit a lételemek, pontosabban az anyagi elemek és a hozzájuk kötődő megismerő lélek, e legvégső emberi princípium helyes megkülönböztetésével próbál meg-valósitani. Ha alaposabban megvizsgáljuk a „megismerendők” kategóriáit, észrevesszük, hogy azok nem annyira a világot, mint inkább a létet tapasztaló és a létben cselekvő tudatot fedik. Ennek a tudatnak a helyes megismerése pedig a lélek megszabadulását jelenti.

Ennek alapján a nyáját sok filozófiatörténeti mű a hinduizmus ismeretelméleti rendszerének tekinti, melynek lételméletét testvér-irányzata, a vaisésika képezi. Való igaz, a két iskola már nagyon korán összefonódott, és nehezen értelmezhető egymás nélkül. Hogy a mű mégis érthető legyen, a szútrákat magyarázatokkal láttuk el, amelyekben sok helyen utalunk az érintett ontológiai tételekre. Egy körülmény azonban mégis indokolttá teszi, hogy a Njája-szútrát ezúttal önmagában, a lételméleti rész, a Vaisésika-szútra nélkül adjuk ki.

A njája-vaisésika lételmélete ugyanis közvetlenül a tapasztalásból indul ki. Érzékszervekről, érzéktárgyakról és az ezekhez kapcsolódó tudatfolymatokról beszél, az ezek alapján felépülő világ pedig az eltelt évszázadok során sem igen változott. Így hát megpróbálhatjuk – akár csak kísérletképpen – Gótama tanításait saját tapasztalásunkra és ebből felépülő saját világunkra alkalmazni.

A szenvek és vágyak által motivált tudat megszabadítását a njája iskola egy sajátos úton kívánta megvalósítani. Ez az út a filozófiai disputa, a logikai vita volt. Nem ismeretlen ez India más vallásainak gyakorlatában sem. Hasonló cél elérésén fáradozott a buddhista logika is, amelynek mesterei sokáig a njája-vaisésika legfontosabb vitapartnerei voltak. A nagy hallgatóság előtt, avatott mesterek vezetésével megtartott filozófiai disputák később valóságos művészetté fejlesztették úgy a hindu, mint a buddhista logikát.

Ennek ismeretében fény derül a Njája-szútra sajátos szerkezetére is. A njája-vaisésika filozófiája rendszerét a filozófiai vita stílusában építi fel, amelyben a kor többi iskoláira jellemző ellenvetésekkel próbálja megcáfolni önnön állításait, mígnem azok „végső bizonyítást” nyernek. Ezeket az ellenvetéseket a szövegben a szútrák mellé tett körrel [alien-szimbólummal, Θ] emeltük ki.

Így hát a Njája-szútra nem is annyira önálló filozófiai mű volt, mint inkább az iskola vitamestereinek kézikönyve. Azokat a legalapvetőbb ismereteket tartalmazza, amelyek a filozófiai vita művészetéhez szükségesek. Elvei ma is élők, fogalmai pedig tetszés szerint alkalmazhatók bármelyik más lételméleti rendszerre. Úgyhogy, kedves olvasó, jó vitatkozást!

Tenigl-Takács László

==ELSŐ TANÍTÁS==

===első szakasz===

A FOGALMAK MEGHATÁROZÁSA

''a szenvedés megszüntetéséről''

1.	A Legjobbhoz a megismerés, a megismerendő, a kétség, a célkitűzés, a példázat, a tétel, az okfejtés, a kutatás, a döntés, a megvitatás, a vita, a civódás, a hibás érvelés, a szócsavarás, a hibás ellenvetés és az elcsúszás lényegi megértése vezet.

Magyarázat: ''A felsorolt fogalmak a hindu logika pozitív és negatív kategóriái. Mint látni fogjuk, a Njája-szútra ezek pontos meghatározásából, vizsgálatából, és egymástól való megkülönböztetéséből áll. Célja a tökéletes megismerés, a szenvedéstől való megváltás, a Legjobb.''

2.	Abból lesz megváltás, hogy a szenvedés – születés – cselekvés – hiba – tévedés sorozatából egy elem kihullik, és így az előzőeket megszünteti.

Magyarázat: ''Ezek alapján a njája a megszabadulást tűzi ki célul a tévedés–tévelygés körforgásából. A fenti sorozatból a helyes megismerés a legutolsó elemet, a tévedést szünteti meg. Ezáltal sorra kioltódnak az előző tagok, és az ember eléri a szenvedéstől való megváltást.''

''a helyes megismerésről''

3.	A'' megismerés ''módjai: tapasztalás, következtetés, társítás és elhitt beszéd.

Magyarázat: ''E négy módszer a helyes, megváltásra vezető négy megismerési utat foglalja össze. Mint a későbbi definíciók is mutatják, a tapasztalás tisztán érzékszervi tapasztalást jelent, a következtetés a logika szabályait betartó helyes következtetést, a társítás két dolog azonosságából von le konzekvenciát, az elhitt beszéd pedig megbízható forráson, leginkább a szentiratokon vagy a mester tanúbizonyságán alapul.''

4.	A'' tapasztalás az ''érzékszervek és az'' ''érzéktárgyak kapcsolatából születő, kimondhatatlan, tévedhetetlen belső bizonyosság.

Magyarázat: ''Lényeges tehát, hogy az érzékszervi tapasztalás nem fogalmazható meg, és nem lehet kétséges.''

5.	Ezt követi az előzményre, a következményre és az összefüggésre rálátó háromfajta ''következtetés.''

Magyarázat: ''Azért követi, mert a következtetés mindig tapasztalásból indul ki, így mutat rá egy nem tapasztalt dologra. Három fajtája: okból az okozatra (felhők gyűlnek — eső lesz), okozatból az okra (árad a folyó — eső volt), időbeli periodicitásra (mindig felkelt a nap — holnap is felkel).''

6.	A ''társítás'' bizonyított hasonlóság alapján bizonyítja a bizonyítandót.

Magyarázat: ''Lényeges elem a hasonlóság bizonyított volta, ami szintén a logika eszközein alapul. Tülkös szarva van, patás, legel és nem tehén – tehát bivaly. A következtetés módszeréhez fűződő rokonsága alapján más rendszerek a társítás és a következtetés kategóriáit egynek veszik.''

7.	Az'' elhitt beszéd'' megbízható tanítás.

Magyarázat: ''A megbízható tanítás az igaz tudással bíró tanítót vagy szentiratot jelenti, ezek hitelességét szintén bizonyítani kell.''

8.	Ez kétféle, látható vagy láthatatlan tárgya van.

Magyarázat: ''A látható tárgy a világban tapasztalható dolgokat jelenti (egy ember úszik a folyóban – gyere, nézd meg te is), a láthatatlan pedig az érzékfeletti dolgokra vonatkozik (a lélek örök – hidd el nekem).''

''a megismerendő fogalmakról''

9.	A'' megismerendők ''pedig: lélek, test, érzékszerv, érzéktárgy, tudat, ész, cselekvés, hiba, halál utáni lét, tett-eredmény, szenvedés és megváltás.

Magyarázat: ''Ha alaposabban megvizsgáljuk, láthatjuk, hogy az első hat fogalom a megismerés szerveit, a második hat pedig a megismerés útját írja le.''

10.	A ''lélek ''jelei: kívánság, viszolygás, akarat, öröm, szenvedés és értelem.

Magyarázat: ''Az első két ismérv a hiba kategóriájába tartozik, ennek következménye lesz majd az öröm és a szenvedés. Az akarat és az értelem a lélek tevékenységei.''

11.	A ''test ''a mozdulatok, az érzékszervek és az érzetek otthona.

Magyarázat: ''A mozdulatok lehetnek tudatosak (tettek) és ösztönösek. Az érzékelések, tapasztalások és cselekvések eredménye a testben csapódik le. Itt örömként és szenvedésként jelentkezik, amit a lélek a test nélkül nem tudna átélni.''

12.	Az ''érzékszervek: ''szagló, ízlelő, látó, tapintó és halló, a lételemeknek megfelelően.	

13.	A lételemek: föld, víz, fény, levegő, űr.

14.	Az ''érzéktárgyak: ''szag, íz, szín, érzet és hang. Ezek a föld és a többi lételemek tulajdonságai.

Magyarázat: ''Az érzékszervi tapasztalás az öntudatban érzékszerveken keresztül megy végbe. Az érzékszervek a lételemek tulajdonságaihoz, vagyis az érzéktárgyakhoz (érzetekhez) kapcsolódnak. Az érzékszervek és a lételemek összefüggései: a föld szagolható, ízlelhető, látható és tapintható, a víz ízlelhető, látható és tapintható, a fény látható és tapintható, a levegő csak tapintható, az űr pedig a hallást teszt lehetővé.''

15.	A ''tudat ''annyi, mint tapasztalás vagy felismerés.

16.	Az ''ész ''jele az, hogy nem egyszerre keletkeznek a felismerések.

Magyarázat: ''Az okfejtés a következő: ha a lélek közvetlenül kapcsolódna az érzékszervekkel, úgy a lélek végtelen természetéből fakadóan egyidőben lehetne tudatosan látni, szagolni, hallani és így tovább. Ez azonban nem így van, mert egyszerre csak egyetlen érzékelési folyamat tudatosítható. Ezeket egy másik szerv, az ész egyesíti és közvetíti a lélek felé, így áll össze a lélek megismerése. Ugyanakkor az, hogy nincs mindig jelen a tudatosság, hanem vannak tudattalan tapasztalások, sőt az ember alszik is, megint csak a lélek és az ész különbözőségét bizonyítja.''

17.	A ''cselekvés ''beszédből, tudatból, testből indul ki.

Magyarázat: ''A szöveg a szavakra, gondolatokra és fizikai tettekre utal. Mindhárom cselekvésfajta tett-eredménnyel jár, és a 2. szútrában felsorolt következményekhez vezet.''

18.	A ''hibák'' ismérve az, hogy cselekvésre késztetnek.

Magyarázat: ''A hibák, mint azt a IV.1.2. szútra kimondja, a szenvekből fakadnak, és mindig valamilyen cselekvésfajtába ágyazva nyilvánulnak meg.''

19.	A ''halál utáni lét'' újraszületés.

Magyarázat: ''Az örökkévaló lélek a halál után újra testhez, érzékszervekhez és észhez kapcsolódik, amik mulandók. A 2. szútrában leírt folyamat egészen addig ismétlődik, míg a megismerő lélek el nem éri a megváltást.''

20.	A'' tett-eredmény ''a hibás cselekvésből születik.

21.	A'' szenvedés ''ismérve a fájdalom.

22.	A'' megváltás ''az ettől való végső megszabadulás.

''a vita művészetének eszközeiről''

23.	A'' kétség a ''tárgy sajátosságát kutató megfontolás. Több dolog közös tulajdonságának tapasztalásából, véleménykülönbségből, valamint a tapasztalás bizonytalanságából származik.

Magyarázat: ''Több dolog közös tulajdonságaiból adódó kétség: áll előttem valami a félhomályban. Fa vagy ember? Véleménykülönbségből: X ezt állítja, Y azt állítja egy adott dologról. A tapasztalás bizonytalanságából: például a délibáb tapasztalása.''

24.	A'' célkitűzés ''az, aminek eléréséért az ember cselekszik.

25.	A'' példázat ''olyan eszköz, amelyet a képzetlenek és a képzettek egyaránt megértenek.

26.	A'' tétel ''egy'' ''tanrendszer, egy tantétel vagy egy feltételezés alapján köt ki valamit.

27.	Négy különböző tételfajta létezik aszerint, hogy minden tanrendszer elfogadja-e, csak egy tanrendszerhez tartozik, egy tantételre vonatkozik, vagy csak egy feltételezés.

28.	A ''minden tanrendszer által elfogadott tétel'' a tanrendszer olyan kikötése, amely minden más tanrendszerrel egybecseng.

29.	Az ''egy tanrendszerhez tartozó tétel'' az adott tanrendszerre érvényes, a másikra azonban nem.

30.	Az ''egy tantételre vonatkozó tétel'' érvénye csak az adott kérdés vizsgálatára terjed ki.

31.	A'' feltételezés ''egy tétel vizsgálat nélküli elfogadása, hogy az adott tárgy sajátosságai kutathatók legyenek.

Magyarázat: ''A tétel filozófiai állítás. Olyan tétel az indiai filozófiában nemigen létezik, amelyben minden filozófiai iskola egyetértene. Talán a következő kijelentést vehetnénk ilyennek: „van létezés”. A hindu és buddhista tanrendszerek tételeik alapján különböznek egymástól. A hindu filozófiai iskolák például egyetértenek abban, hogy megismerésre a megismerés eszközei vezetnek, a buddhista mádhjamika iskola azonban ezt is tagadja. Az egy tantételre vonatkozó tézis valaminek a vizsgálatában jelenik meg. Először feltételezés, a vizsgálat során azonban bizonyossággá válik. A feltételezés egy dolog vizsgálatához szükséges. „Tegyük fel, hogy a hang állag, és vizsgáljuk meg, hogy bír-e egy állag sajátosságaival.” A feltételezés eredményéül így a feltételezés cáfolatát is kaphatjuk.''

''a logikai okfejtés tagjairól''

32.	Az'' okfejtés ''tagjai: állítás, érvelés, példa, átkötés és végkövetkeztetés.

33.	Az'' állítás ''a bizonyítandó megfogalmazása.

34.	Az ''érvelés ''a bizonyítandó bizonyítása, ami a hozott példához való hasonlóságból,

35.	vagy pedig az attól való különbségből indul ki.

36.	A ''példa'' olyan példázat, amely jellegében a bizonyítandóra hasonlít,

37.	vagy pedig ellentétes vele, mert annak fordítottja.

38.	Az ''átkötés ''a példát figyelemben tartó és a bizonyítandóhoz kötő eme kijelentés: „ezért tehát ...”, „ezért tehát nem ...”.

39.	A'' végkövetkeztetés ''az állítás megismétlése az érvelés ismeretében.

Magyarázat: ''Tekintsük hát végig egy példán az öttagú hindu okfejtést: a hang mulandó (állítás), mert keletkezik (indoklás), éppúgy, ahogy a keletkezett szappanbuborék is mulandó (pozitív példa), ezért tehát (átkötés) a hang keletkezett volta miatt mulandó (végkövetkeztetés). Negatív példával: a hang mulandó, mert keletkezik, nem úgy, mint a nemkeletkezett és ezért örök lélek, ezért tehát a hang mulandó.''

40.	A ''kutatás ''egy'' ''lényegében ismeretlen dolog lényegi megértésére irányuló vizsgálódás annak okai alapján.

41.	''A döntés a ''kétség megszüntetése a felmerült érvek és ellenérvek alapján.

Magyarázat: ''Mindkét fogalom már a njája gyakorlatainak körébe tartozik. A kutatás szellemi erőfeszítés, a célja mindig megismerés kell, hogy legyen. Ennek során a kutató a meglévő okokból következtet egy újabb megállapításra. A döntés a megvitatás célja, és a két fél érvelését megvizsgálva dönti el valamelyikük igazát.''

===Második szakasz===

''a vitatkozási módokról''

1.	A ''megvitatás ''az érveket és ellenérveket foglalja össze, ennek során a felek a helyes megismerés eszközeivel és kutatással bizonyítják kijelentéseiket, nem mondanak ellent az elfogadott tételeknek, és az öttagú okfejtést használják.

2.	Ilyen a'' vita ''is,'' ''de ebben már a szócsavarás, a hibás ellenvetés és az elcsúszás is előfordul a bizonyításkor.

3.	A ''civódás ''az,'' ''amikor már ellenvéleménye sincs a feleknek.

Magyarázat'': A fenti három szútra a filozófia disputa helyes és helytelen módjait tárgyalja. A megvitatás betartja a logika szabályait, a vitában már meg nem engedett módszerek is felmerülnek, a civódás esetében pedig a felek célja már nem az igazság kutatása, hanem pusztán a másik véleményének megcáfolása.''

''a hibás érvelésről''

4.	A'' hibás érvelés ''pontatlan, ellentmondásos, hiányos, bizonytalan vagy elkésett.

5.	A ''pontatlan érvelés'' többértelmű.

6.	Az ''ellentmondásos érvelés'' egy megállapított tételnek mond ellent.

7.	A ''hiányos érvelés ''az, mikor a kérdés vizsgálata elhamarkodott döntéshez vezet.

8.	A ''bizonytalan érvelés ''olyan, mint a bizonyítandó, mert maga is bizonyításra szorul.

9.	Az ''elkésett érvelésnél'' az ok már nincs jelen.

Magyarázat'': Példák a téves okfejtés fajtáira: A hang örök, mert nem tapintható, mint az örök állagok. Igen ám, de a gondolatok sem tapinthatók, pedig azok mulandóak (pontatlan). Az ellentmondásos okfejtés az önnön tanrendszeren belül megállapított tézisnek mond ellent. A hang örök, mert nincsenek meg benne a mulandóság ismérvei. Igen ám, de az örökkévalóságé sem (hiányos). Az árnyék szubsztancia, mert mozog. Igen, de nem bizonyított, hogy az árnyék önálló mozgással bír-e, vagy maga is mozgatott (bizonytalan). A hang a dob és a dobverő kapcsolatából születik, mint a szín a korsó és a fény kapcsolatából. Igen, de ez csak akkor van így, ha a dob mellett állok. Ha messziről nézek a dobosra, akkor a hang időben később jelentkezik, mint önnön oka, a dob megverése (elkésett).''

''a szócsavarásról''

10.	A'' szócsavarás ''ellenséges közbevetés, amit a szavak többértelműsége tesz lehetővé.

11.	Három fajtája van: kiforgatás, ködösítés és szőrszálhasogatás.

12.	A'' kiforgatás ''egy többértelmű szót meglovagolva szándékosan félreérti a beszélő mondanivalóját.

13.	A'' ködösítés ''a lehetséges értelmezések közül azt a nem megfelelőt választja ki, ami túl messzire szállva általánosít.

14.	A'' szőrszálhasogatás ''olyan átvitt értelmű megfogalmazásokba köt bele, amelyek általánosan elfogadottak.

Magyarázat: ''Nézzünk három példát a szócsavarásokra: Ég a tűz — nem ég, mert a tűz és az ég (menny) különböző fogalmak (kiforgatás). Ez a pap erényes — nem biztos, mert vannak méltatlan papok is (ködösítés). Hangos a tömeg — nem a tömeg hangos, hanem azok az emberek, akik a tömeget képezik (szőrszálhasogatás).''

15.	ΘA kiforgatás azonos a szőrszálhasogatással, mert nem különbözik tőle.

16.	Nem így van, mert mást jelentenek,

17.	illetve, ha csak közös vonásaikat tekintenénk, akkor csak egyféle szócsavarás merülne fel.

Magyarázat: ''A Njája-szútra itt önnön kijelentéseit teszi kérdésessé, ellenvetéseit azonban a következő szútrákban el is utasítja. Az említett szócsavarások azért nem azonosak, mert a szőrszálhasogatás egy átvitt értelmű megfogalmazás jogosságát tagadja, a kiforgatás pedig az adott szó és annak jelentése közötti kapcsolatot. Ha eltekintünk ettől a finom különbségtől, és csak a bennük lévő azonos elemet, a szándékos félreértést vesszük figyelembe, akkor lényegében az általánosító ködösítés sem különbözik tőlük. Így hát a 15. szútra téves ellenvetés, mert nem tesz különbséget a hasonlóságok és különbségek között.''

''a hibás ellenvetésről és az elcsúszásról''

18.	A'' hibás ellenvetés ''a hasonlóságok és a különbségek kiforgatásával cáfol.

19.	Az'' elcsúszás ''félreértés vagy nem-értés.

20.	Mivel ezeknek sok fajtája van, sokféle a hibás ellenvetés és az elcsúszás is.

Magyarázat: ''Mint láttuk, a hibás ellenvetés elhamarkodottan dönt, csak az ok-okozati összefüggésből indul ki, és nem vizsgálja meg alaposan a kérdőre vont fogalmak sajátosságait. A hasonlóságok és különbségek, félreértések és nem-értések sok fajtájából adódik a hibás ellenvetések és elcsúszások sok fajtája is. Ezekkel az Ötödik Tanítás foglalkozik részletesen.''

==MÁSODIK TANÍTÁS ==

===első szakasz===

A MEGISMERÉS VIZSGÁLATA

''a kétség vizsgálata''

1.	ΘTöbb dolog közös tulajdonságának, illetve két tulajdonság egyikének tapasztalásából nem támad kétség.

2.	ΘA véleménykülönbség vagy a bizonytalan tapasztalás fennállásából sem.

3.	ΘMert véleménykülönbség esetén valójában meggyőződésről van szó.

4.	ΘA bizonytalan tapasztalásban pedig a bizonytalanság a biztos.

5.	ΘÖrökös kétség lenne az első esetben, mert a közös tulajdonság örökké fennáll.

6.	Éppen a fenti esetekben támad a kétség, mivel azok a kétséges dolgok sajátosságait kutatják. Ezért sem lesz örökös kétség belőlük.

7.	Ahol kétség van, ott lép a megismerés tovább és tovább.

Magyarázat: ''Gótama a fenti öt szútrában saját kétség-definícióját próbálja megcáfolni. Az I.1.23. szútra leírja, hogy a kétség két hasonló dolog közös tulajdonságának tapasztalásából („fa vagy ember árnyékát látom?”), véleménykülönbségből („X ezt állítja, Y azt, melyik az igazság?”) és bizonytalan tapasztalásból (délibáb) származhat. Az ellenvetés alapján egyik sem lehet a kétség oka. Az egyazonos tulajdonság tapasztalásából ennek a tulajdonságnak a megállapítása származik, és nem kétség („valami áll ott”). Az ötödik szútra még hozzáfűzi, hogy ha a kétség ennek a tulajdonságnak a tapasztalásából fakadna, úgy örökké kellene tartania, mivel ez a tulajdonság szintén örökké megvan. A véleménykülönbségből azért nem származhat kétség, mivel a felek éppen hogy bizonyosak saját megállapításaikban. A bizonytalan tapasztalás esetén pedig szintén nem a kétség a következmény, hanem a bizonytalanság megállapítása. Gótama rögtön meg is cáfolja az önmaga ellen hozott érveket. Nem igaz, hogy a fentiek pusztán az eldönthetetlenség megállapításához vezetnek, hiszen az ember ezekben az esetekben éppen a kétséges dolog alternatíváit kutatja, el akarja dönteni azokat. Ha már megállapította a közös tulajdonságot, nem áll meg itt („ez hát egy álló valami”), hanem tovább lép, és a különbséget kezdi fejtegetni („de hát ember vagy fa?”). A 7. szútra a kétség fontosságára mutat rá, hiszen a megismerés a már megismert kétségbevonása és újbóli eldöntése révén képes egyre magasabb és magasabb szintre emelkedni. Így tehát nem egy örökös kétség-állapotról van szó, hanem a kétség – megismerés folyamatáról, ahol a kétség magasabb szempontból merül fel újra meg újra.''

''a tapasztalás vizsgálata''

8.	ΘA tapasztalás és a többi megismerési módok a háromidejűség miatt nem vezetnek biztos megismerésre,

9.	Θmert ha a megismerés megelőzné a megismerendőt, akkor a tapasztalás nem az érzékszervek és az érzéktárgyak kapcsolatából adódna,

10.	Θha követné, akkor a megismerendő nem a megismerés által válna bizonyossá,

11.	Θha pedig egyidejű lenne vele, akkor nem lehetne tudatfolyamatokból fellépő megismerés, mert a tudatnak mindig az érzéktárgyakhoz kellene kötődnie.

12.	Ez az ellenvetés hibás, éppen a háromidejűség teszi bizonytalanná.

13.	Ez az ellenvetés hibás, mert minden megismerési módot tagad.

14.	Azért is, mert ha helyes megismerésre visz, nem cáfolhatja az összes megismerési módot.

15.	Végül pedig hibás azért is, mert a háromidejűségre hivatkozik, a hangból pedig igenis bizonyítható a dob létezése.

Magyarázat'': Emlékszünk rá, hogy a megismerés módszerei a tapasztalás, a következtetés, a társítás és az elhitt beszéd voltak. A hozott ellenvetés a megismerés és a megismerendő időbeli kapcsolatára építkezik. Ha a megismerés megelőzi a megismerendőt, úgy lehetetlen a tapasztalás, mivel a tapasztalás az érzékszervek és érzéktárgyak egyidejű kapcsolatából fakad. Ha a megismerés követi a megismerendőt, akkor viszont nem igaz az a kijelentés, hogy a megismerendőt a megismerés teszi bizonyossá. Ha pedig egyidejűleg lépne fel a megismerés és a megismerendő, akkor tapasztalás lehetne ugyan, de következtetés, társítás és elhitt beszéd nem, mivel azok nem érzéktárgyhoz kötöttek. Gótama a következőképpen cáfolja meg az ellenvetést: ellentmond önmagának, hiszen kizárta a megismerés és a megismerendő időbeli kapcsolatát. Márpedig az ellenvetés megismerendő tárgya jelen esetben éppen az, amit kizárt. Ezen kívül az ellenvetés következtetésre építkezik, ugyanakkor viszont cáfolta a következtetést is. Ha igaz lenne az ellenvetés, akkor a következtetésnek is igaznak kellene lennie, ha pedig nem igaz, akkor a cáfolatnak nincsen értelme. Végül pedig nem igaz az, hogy a megismerés nem előzheti meg a megismerendőt, hiszen a dob hangjából következtetni lehet a dob létére, és meg lehet tapasztalni azt.''

16.	A megismerés módjai maguk is megismerendő tárgyak, mint a mérleg.

17.	ΘHa a megismerés módjai maguk is megismeréssel válnak bizonyossá, akkor új megismerési módszerek kellenek, amik ezeket bizonyítják.

18.	ΘHa pedig a megismerési eszközök sorozatát megszakítjuk, akkor a megismerendő tárgyra is az érvényes, ami a megismerés eszközére, azaz nem kell bizonyítani.

19.	Nem így van. Olyan annak bizonyossága, mint amikor a mécses világít.

Magyarázat: ''Az ellenvetés lényege: ha a megismerés eszköze maga is megismerendő, akkor rá új megismerési eszközt kell találni, ez megint csak megismerendő, ami egy végtelen folyamatot eredményez. Ez nyilvánvalóan képtelenség. Ha viszont van olyan megismerési eszköz, ami egyértelmű, nem kell vizsgálni, akkor miért ne lehetne magát a megismerés tárgyát is megismerő vizsgálat nélkül elfogadni? Gótama egy hasonlattal cáfolja az ellenvetést. A mécses (megismerési eszköz) ugyanis megvilágítja maga körül a szobát (megismerendő tárgy), és egyben saját magát is. Nincs szükségünk újabb fényforrásra, hogy az égő mécsest észrevehessük. Vagy olyan, mint a mérleg: súlyt mér, de saját súlya is megmérhető.''

20.	ΘA tapasztalás meghatározása elégtelen, mert nem sorol fel mindent.

21.	ΘNem lesz tapasztalás, ha a lélek és az ész nincsen kapcsolatban.

22.	ΘA teret, az időt és az űrt is fel kellene sorolni.

23.	A lélek nem hiányzik, mert a „felismerés” szó őt jelzi.

24.	Az ész sem. Az ő jele az, hogy a felismerések nem egyidejűek.

25.	Azért hangsúlyoztuk az érzékszervek és az érzéktárgyak kapcsolatát, mert azok kapcsolatba lépésekor van tapasztalás.

26.	Azért is emeltük ki az érzékszervek és az érzéktárgyak kapcsolatát, mert azok kapcsolatba lépésekor tudatosul az alvó és a gondolataiban elmerült.

27.	És velük írtuk le a különféle felismeréseket.

Magyarázat: ''Az ellenvetés egyrészt az ész hiányát kifogásolja, ami a tapasztalás definíciójából (I.1.4) valóban kimaradt, másrészt azt veti fel, hogy a tapasztaláshoz nemcsak a tapasztalható állagok (föld, víz, fény, levegő), hanem az érzékszervileg nem tapasztalhatók, a tér, idő, űr és lélek is szükségesek. Gótama a következőképpen védi meg saját tapasztalás-definícióját: A felismerés a lélek jele, együtt jár a lélekkel, ezért a lelket nem szükséges külön megemlíteni. Az ész jele az, hogy egyszerre csak egy tapasztalás tudatosul, ezeket a tapasztalásokat azonban valami mégis összeköti. Az érzékszervek és az érzéktárgyak kapcsolata azért kiemelten hangsúlyozott a tapasztalás meghatározásakor, mert csak itt lép fel, a többi megismerési módnál nem, s mert bizonyos értelemben prioritása van a lélek és az értelem folyamataival szemben. Példa erre, hogy úgy az alvó, mint a gondolataiban elmerült ember felrezzen, amikor hallószerve egy erőteljes hanggal kerül kapcsolatba. Erre a prioritásra utal a 27. szútra is, hiszen a tapasztalásokat az érzékelés alapján írjuk le, és mondjuk azt: színérzéklet, hangérzéklet, szagérzéklet, és így tovább.''

''a rész és az egész''

28.	ΘA tapasztalás valójában következtetés, mert egy rész megragadásával fogjuk fel egy tárgy egészét.

29.	Nem így van, mert amíg tapasztalás van, addig ebben az esetben is azzal fogunk fel,

30.	és nemcsak a részt fogjuk fel, hanem az Egészet is. 

31.	ΘKétséges az Egész, bizonyítani kellene.

32.	Ha az Egész nem lenne bizonyos, úgy semmit sem lehetne megragadni.

33.	A megfogás és a vízhordás is példa erre.

34.	Nem úgy tapasztaljuk, mint az erdőt vagy a hadsereget, mert a parányok nem érzékelhetők.

Magyarázat: ''Mikor egy fát tapasztalunk, akkor annak csak felénk eső részét látjuk, ebből következtetünk a fa egészére – véli az ellenvetés. Ezzel azonban nem cáfolta meg a tapasztalást, mert a rész megragadása így is tapasztalás által tudatosul. Emellett a részben benne rejlik az Egész is, így a rész felfogása egyben az Egész felfogását is eredményezi. A 31. szútra ellenvetése kétségbe vonja azt, hogy a tapasztalás a részeken túli Egészt ragadja meg. Gótama ezt a következőképpen cáfolja meg: ha nem lenne az Egész kategóriája, akkor a tapasztalandó újra meg újra részekre esne szét, ennek végső állapota, az atomi létezés pedig érzékszervileg felfoghatatlan (32., 34.). Továbbá: ha az Egész a részek tulajdonságaiból adódna, akkor egy kupac agyagot éppúgy meg lehetne fogni, és vizet lehetne vele hordani, mint egy korsóval, hiszen a korsó agyagból készült. Ez azonban nem így van, az Egész tehát önálló, nem a részekből adódó kategória.''

''a következtetés vizsgálata''

35.	ΘA következtetés nem vezet megismerésre, mert pontatlan. Ezt mutatja a gát,. a dúlás és az utánzás példája.

36.	 Nem így van, mert más az, hogy csak egy helyen, félelemből, vagy csupán hasonlóság miatt.

37.	ΘNincs jelen idő, mert csak múltbeli vagy jövőbeli állapota van a lehulló dolognak.

38.	Jelenidő nélkül ez a kettő sem lenne, mivel a jelentől függenek.

39.	ΘNem így van. A múlt és a jövő bizonyítják egymást.

40.	Ha nem lenne jelen idő, semmit sem lehetne megragadni, mert nem lenne tapasztalás.

41.	Az a kettő pedig úgy fogható fel, mint megtett és megteendő.

Magyarázat: ''Az ellenvetés három, jól ismert példával próbálja a következtetés hitelességét kétségbevonni: Nem biztos, hogy a megáradt folyó esőre utal, lehet hogy gát rekeszti el folyását. A tojásaikat mentő hangyák szintén nem biztos, hogy esőt jeleznek, lehet, hogy valaki szétdúlta a hangyabolyt. A bozótból hangzó pávarikoltás szintén nem feltétlenül az esőt jelzi, lehet, hogy egy vadász utánozza ezt a hangot. Az erre adott cáfolat kibővíti a hozott példákat: Ha a folyó nem csak egy helyen, hanem teljes hosszában megáradt, akkor az bizony esőre utal. Ha a hangyák az adott vidéken mindenütt mentik tojásaikat, és nem csak egy boly teszi ezt félelemből, ez megint csak egyértelműen az esőt jelzi. Ha a pávarikoltás mellett más jelek is a madár jelenlétére utalnak, akkor nem csupán hasonlóságról van szó, hanem a madár tényleg ott van, és szintén az esőt jelzi. Így hát a helyes és alaposan végigjárt következtetés igaz megismerésre vezet. Az ellenvetés ezek után az idő létét próbálja megcáfolni, ami a következtetés lehetőségét is kizárná. Erre a mozgást próbálja felhasználni. Egy mozgó tárgynak nincs, és nem is lehet jelenbeli (= mozdulatlan) állapota, mivel ez rögtön a mozgás megszűnését jelentené. Gótama egy másik koncepcióval válaszol: a mozgás kiindulópontja a jelenbeli tett, így a mozgó tárgy múltbeli és jövőbeli állapotai a már megtett és a majd megteendő fogalomkörébe esnek. Mellesleg: ha valóban nem létezne jelen, akkor tapasztalás sem létezhetne, hiszen az csak a jelenben lehetséges. Ebben az esetben pedig megismerés sem létezhetne, mivel a többi megismerési módok a tapasztaláson alapulnak.''

''a társítás vizsgálata''

42.	ΘBizonytalan a társítás, mert vagy teljes, vagy hozzávetőleges, vagy csupán részleges hasonlóságon alapul.

43.	Biztos módszer a társítás, mert bizonyított hasonlóságon alapul. Így hát az említett hiba nem áll fenn.

Magyarázat: ''Ha teljes a hasonlóság, úgy nem lehetséges a társítás, mivel ugyanarról a dologról van szó. Ha csak hozzávetőleges, mint például a bivaly és a tehén szarva, megint csak nem, hiszen a hasonló elemek nem ugyanolyanok, miként lehetne őket felismerni? Ha pedig részleges a hasonlóság, akkor méginkább cáfolható, hogy a társítás valós eredményre vezet. Gótama ezt az ellenvetést a társítás definíciójának megismétlésével cáfolja meg. A társításnál a két dolog hasonlóságának ugyanis bizonyítottnak kell lennie. Így például a bivaly és a tehén szarvának hasonlósága a megismerés eszközeivel több szempontból is bizonyított, ennek alapján pedig a társítás is igaz megismerésre vezet.''

44.	ΘA társítás következtetés, mert egy tapasztalt dologból bizonyít egy nem tapasztaltat.

45.	Nem így van. Mert a társítás nem egy nem tapasztalt bivaly megismerésére, hanem egy tapasztalt felismerésére szolgál.

46.	Azért sem, mert a társításnál mindig ott van az a kijelentés: „Ez olyan mint ...”. Ez pedig különbség.

Magyarázat:'' Az ellenvetés itt a társítás és a következtetés azonosságát próbálja bizonyítani. Mint Gótama válaszából kitűnik, lényeges különbség van a két módszer között, hiszen a következtetés egy most tapasztaltból egy még nem tapasztaltra következtet, a társítás pedig egy eddig még nem látott és éppen most tapasztalt tárgyat ismer fel a hasonlóság alapján. „Ez a lény itt olyan, mint a tehén, de nem tehén. Tudom, hogy a bivaly hasonlít a tehénre, így hát ez bivaly”.''

''az elhitt beszéd vizsgálata''

47.	ΘAz elhitt beszéd következtetés, mert egy nem tapasztalt dologra következtet.

48.	ΘÉs mert a felfogás ebben az esetben sem kétfelé működik.

49.	ΘAzért is, mert a szó és a jelentés eredendően egyek.

50.	Nem így van, mert ebben az esetben a jelentés megértése a szóból történik, a hiteles magyarázat elfogadása révén.

51.	A szó és a jelentés pedig nem ugyanaz; mert senki sem tapasztalt még olyat, hogy valaki az „étel”, „tűz” vagy „kés” szavaktól jóllakna, elhamvadna vagy kettéhasadna.

Magyarázat:'' Az ellenvetés megkísérli az elhitt beszéd (a mástól való tanulás) és a következtetés azonosítását. Igaz ugyan, hogy mindkét megismerési mód egy tapasztalt dologtól jut el egy nem tapasztaltig, és az is, hogy a megismerési folyamat itt nem kétirányú, mint a tapasztalás esetében (érzéktárgy — lélek), a következtetés azonban önálló szellemi művelet, amit az ember a logika szabályait betartva egyedül végez el. Az elhitt beszéd viszont mindig a tanító, esetleg a szentirat segítségével, annak erejével jut eredményre. A másik ellenérv, vagyis hogy a szó és a jelentés ugyanaz lenne, így a tanítótól hallott vagy a szentiratokban olvasott tanítás magával a tárggyal lenne azonos, megint csak hibás, amint azt az 51. szútra nyelvi példája is mutatja.''

52.	ΘEz az ellenvetés hibás, mert a dolgoktól elválaszthatatlan a szó és a jelentés.

53.	Nem így van, mert a szó jelentésének megértése a nyelvi hagyományon múlik,

54.	és mert egy szó a különböző népek körében mást és mást jelent.

Magyarázat:'' Az ellenvetést, hogy minden szóalakhoz természetszerűen hozzá tartozik annak jelentése, így például a szanszkrit „vár” hangalak eredendően jelentésével, a „vízzel” azonos, Gótama úgy cáfolja meg, hogy rámutat: a szavak jelentését a nyelvhasználat során tanuljuk meg. Emellett ugyanaz a hangalak, a „vár”, magyarul „erődítményt” jelent, ami szintén igazolja, hogy a szó és a jelentés közötti kapcsolat művi és nem természetes.''

''a Véda vizsgálata''

55.	ΘA Véda nem vezet megismerésre, mert hibái vannak: hazug, ellentmondó és ismétel.

56.	Nem így van. Néha nem megfelelő minőségű a tett, a cselekvő vagy az eszköz.

57.	Az áldozat választott időpontjától való eltérés számít hibának.

58.	Az ismétlés pedig refrén,

59.	és eme refrének sajátos célból kerültek ide.

Magyarázat:'' Az ellenvetés az elhitt beszéd megismerési útjának alapját képező védikus szövegek hitelességét próbálja kétségbe vonni. Az említett hibák: a Véda hazudik, mert sok esetben az áldozati tettet nem követi a megígért jutalom. A Véda ellentmondásos, mert míg egy helyen megjegyzi, az embernek napfelkelte előtt, alatt vagy után kell áldoznia, ugyanakkor a kommentár hozzáfűzi, hogy bármelyiket is választja az ember a három időpont közül, valamiféle kárt szenved az áldozat. És végül a Véda ismétel, ami a logikai okfejtésben hibának számít. Gótama a következő magyarázatot adja: a megígért jutalom nem a Véda hazugsága, hanem az áldozati rítus valamilyen hibája miatt marad el; az említett idézetet az ellenvetés félreérti, nem az egyik időpont választása számít hibának, hanem az, ha az áldozó időközben meggondolja magát, és eltér ettől az időponttól; a védikus szövegek ismétlései nem logikai hibák, hanem a recitációs praxis sajátosságából adódó refrének.''

''a Véda magyarázata''

60.	A Véda szövegei szabályra, magyarázatra és refrénre oszlanak.

61.	A szabály a törvényt mondja ki.

62.	A magyarázat dicséret, feddés, óvás vagy legenda.

63.	A refrén a szabály által kifejtett törvényt ismétli meg.

64.	ΘNincs különbség a refrén és az önismétlés között, hiszen mindkét esetben szóismétlés történik.

65.	Van különbség, mert a refrén olyan módon ismétel, mint amikor a „Gyere! Gyere!” hívással ösztökélünk gyorsabb jövésre.

66.	Azonkívül: a Véda azért is megismerésre vezet, mert alkotói hatást érnek el, mint ahogyan a varázsigék és a gyógyító ráolvasások is hatásosak.

Magyarázat:'' A védikus tanítások hagyományos szerkezete három részből állt. Az első a „szabály”, azaz a tan kijelentése volt, a második a „magyarázat”, ez általában a szabály dicséretét, az ellene vétők megrovását, esetleg egy, a szabállyal kapcsolatos legendát tartalmazott, a harmadik részben pedig megismételték a kifejtett szabályt. Ennek meghatározott szerepe volt, elmélyültebb és átfogóbb megismerésre sarkallta a tanítványt. Itt tehát az ismétlésnek sajátos célja volt, és nem lehet pusztán tautológiának bélyegezni, amint azt a 64. szútra ellenvetése teszi. A Véda hitelességét ezen kívül alkotóinak hite-lessége is szavatolja. Gótama azért hozza hasonlatként a varázsigéket és a ráolvasásokat, mert ezek hitelességét abban az időben minden filozófiai iskola elfogadta.''

===második szakasz===

''a megismerési módok vizsgálata''

1.	ΘNem csak négy megismerési mód van, mert a legenda, a magától értetődő, az együttvalóság és a nemlét is megismerésre vezet.

2.	Ez az ellenvetés hibás, mert a legenda nem más, mint az elhitt beszéd, a magától értetődő, az együttvalóság és a nemlét pedig nem más, mint következtetés.

Magyarázat: ''Az ellenvetés felveti, hogy léteznek más megismerési módok is. Ilyen a mítosz, vagyis a legendákban és hagyományokban rejlő bölcsesség, a magától értetődő, amikor egy tényből magától értetődően fakad egy másik, az együttvalóság, amikor egy tény megjelenésével szükségszerűen együtt jár egy másik, és a nemlét, mikor az egyik tény kizárja a másik lehetőségét. Gótama ezeket a módszereket az igaz beszéd és a következtetés kategóriájába sorolja.''

''a  magától értetődő és nemlét''

3.	ΘA magától értetődő nem vezet megismerésre, mert nem mindig egyértelmű.

4.	Csak abban az esetben van így, ha egy nem magától értetődő dologról feltételezünk egyértelműséget.

5.	Maga az ellenvetés sem vezet megismerésre, mert nem egyértelmű.

6.	Vagy ha igen, akkor nem lehet tagadni, hogy a magától értetődő is megismerésre vezet.

Magyarázat:'' A 3. szútra ellenvetése azt a példát hozza fel, hogy igaz ugyan, az eső mindig felhőket is jelent, a felhők viszont nem mindig magától értetődően járnak együtt az esővel. A példa tehát hibás, és így hibás a módszer is. Gótama szerint az említett példának csak az első fele magától értetődő, a második nem. Ugyanakkor az ellenvetés sem egyértelmű, hiszen azt állítja, a magától értetődő nem mindig egyértelmű, vagyis a módszer meglétét magát nem tagadja. A „nem mindig” ebben az esetben nyilván olyan egyértelműségeket takar, amelyek valójában nem tartoznak ebbe a kategóriába. Ha pedig az ellenvetés egyértelmű és igaz, akkor bizonyítja a magától értetődő meglétét, függetlenül attól, hogy mit állít.''

7.	ΘA nemlét nem vezet megismerésre, mert nincsen megismerendő tárgya.

8.	De lehet megismerendő tárgya, például egy, a jelzett dolgok között a jelző hiányával jelzett dolog.

9.	Az az állítás pedig téves, hogy egy tárgy hiánya esetén a tárgy nemléte nem lehet a megismerés alapja, mivel ekkor a tárgyat a többi dolog jelzi.

10.	ΘEgy hiányzó dolog jele nem lehet a megismerés alapja olyan dolgok között, amelyekből ez a jel hiányzik.

11.	Nem így van, mert a hiányzó dolog jele a meglévő nem ilyen dolgok szempontjából lesz bizonyossá.

12.	És van a meglét előtti nemlét is.

Magyarázat: ''Tegyük fel, azt mondom X-nek, hozzon egy nem piros ruhát. Ebben az esetben a jel hiányával (nem piros) jelöltem egy dolgot, amit X a létező dolgok alapján fel fog ismerni. Amennyiben kék, zöld vagy fehér ruhát hoz, a nemlétre alapuló definícióm megismerésre vezetett. A 7. és a 10. szútra ellenvetései így hibásak. Amennyiben pedig a nemlétet eddig-még-nemlét-ként és nem már-nemlét-ként fogjuk fel, megint csak megismerésre vezethet. Így ismerhető fel például az, hogy egy fehér ruha piros lett.''

''a hang vizsgálata''

13.	A hang mulandó, mert kezdete van, mert érzékszervileg tapasztalt, és mert okozatként beszélünk róla.

14.	ΘNem így van, mert a széttört korsó széttörtsége is örök, bár kezdete van, a „közös” fogalma is örök, bár érzékszervileg tapasztalt, és örök dolgokról is szoktunk úgy beszélni, mintha okozatok lennének.

15.	A hang kezdete más, mert különbség van a valódi és az átvitt értelem között.

16.	A hang tapasztalása más, mert következtetni lehet az érzékelési láncolatra.

17.	A hang pedig igazi okozat, mert csak az okként megfogalmazott állagoknak lehet a „helyéről” beszélni.

Magyarázat: ''A hang mulandóságára felhozott három érvet az ellenvetés a következő gondolatmenettel próbálja megcáfolni: ha széttörünk egy korsót, létrejön a korsó nemléte, ami ettől kezdve már örökké fennáll, bár kezdete volt, a korsó széttörése. A közösség fogalma szintén örökkévaló, bár érzékszervi úton állapítjuk meg. Néha az örök dolgokról is úgy beszélünk, mintha okozott tárgyak lennének. Így például azt mondjuk: a lélek helye itt meg itt van. Lehet, hogy a hangot is ilyen átvitt értelemben használjuk a beszédben. A 15. szútrában Gótama a nemlét örökkévalóságát átvitt értelemnek minősíti, és a kommentárban hozzáfűzi, a nemlétnek nincsen léte, így örökléte sem. A közös fogalmának tapasztalása – bár az érzékszervekből indul – végül is az értelem műve, a hang esetében ezzel szemben kikövetkeztethető az ok-érzéktárgy-érzékszerv láncolat. Ugyanígy csak átvitt, és voltaképpen hibás értelemben lehet a lélek „helyéről” beszélni, mivel az örök, végtelen és oszthatatlan. Helye csak az anyagi állagoknak van.''

18.	A hang mulandó, mert kiejtése előtt sem ő maga nem tapasztalható, sem pedig az az akadály, ami meggátolná tapasztalását.

19.	ΘMegvan ez az akadály, csak éppen nem tapasztaljuk a nem tapasztalását.

20.	ΘAzért mert az ember nem tapasztalja, még nem lehet kijelenteni, hogy nincs, hiszen létezik az akadály „nem-tapasztalása”, bár az akadályt magát nem tapasztaljuk.

21.	Ez az érvelés hibás, mert a nem-tapasztalás azt jelenti, hogy nincs tapasztalás.

Magyarázat:'' Amennyiben a hang örök, úgy léteznie kell tapasztalása előtt is. Viszont nem tapasztaljuk azt, hogy létezne, sem pedig azt, hogy létezik valami, ami ezt a tapasztalást megakadályozná. Az a kijelentés pedig, hogy létezik ez az akadály, csak éppen nem tapasztorjuk, és ez a nem-tapasztalás éppen meglétének jele, téves ellenvetés.''

22.	ΘA hang örök, mert nem tapintható.

23.	Nem így van, mert a mozgás is mulandó.

24.	Azért sem, mert a parány meg örök.

Magyarázat:'' Abból, hogy a hang nem tapintható, nem következik az, hogy örök, mint az ugyancsak nem tapintható örök állagok. Ugyanis a mozgás sem tapintható, mégis mulandó, az atomok pedig tapinthatók, és mégis örökkévalók.''

25.	ΘA hang az átadás miatt örök.

26.	Ez az érvelés hibás, mert nem tapasztaljuk, hogy létezne közben.

27.	ΘTéves ez az ellenvetés, a tanítás rá a példa.

28.	Az előbbi ellenvetés téves, mivel két fél között megy végbe a tanítás.

Magyarázat:'' Mivel a szavakba foglalt Tan örök, az ellenvetés ebből a hang örök voltára következtet. A 26. és 27. szútrában Gótama azzal cáfolja ezt, hogy a tanítás mindig két fél, a mester és a tanítvány között megy végbe, és amikor éppen nem történik átadás, akkor a tanítás sem létezik önmagában. A hang mindig az őt kiejtő személy akaratának okozata, ezért mulandó.''

29.	ΘA hang örök, mert ismétlődik.

30.	Nem így van, mert nem azonos dolgokat is ismétlésnek mondanak.

31.	ΘNincs is olyan, hogy másság, mert ha azt a dolgot, ami más, egy másik dologhoz viszonyítjuk, kiderül, hogy ott nem más.

32.	ΘHa nincsen másság, akkor nem-másság sincs, mert a kettő egymás szempontjából létezik.

Magyarázat:'' Ha valami folytonosan ismételve kimondható, akkor ez mégiscsak a hang örök voltát bizonyítja. Gótama ezzel szemben tagadja, hogy ugyanaz a hang kétszer kimondható lenne. Egy kicsit más, csak a szóhasználat nevezi ismétlésnek. A 31. szútra téves ellenvetés, amit a következő logikai úton cáfol.''

33.	ΘA hang örök, mert nem tapasztaljuk megszűnésének okát.

34.	Örökké kellene hallani, ha a megszűnés okának nem tapasztalásából ez következik.

35.	Nem igazi bizonyítás az, ami a megszűnés okának nem tapasztalásából annak nemlétére következtet.

36.	Van ellenpélda is, amikor a rezgő húr lefogása okozza a hang megszűnését. Ez tapasztalható,

37.	és téves az az ellenvetés, hogy nem ez az érintés a megszűnés oka.

38.	Ezenkívül a hang mulandóságát bizonyítja az is, hogy a hasonulások során más és más alakokban jelenik meg.

Magyarázat:'' Míg a szín, szag, íz és érzet megszűnését többnyire meg lehetett indokolni, és ha a megszüntető ok nem merül fel, úgy az érzékelési folyamat is folytonosan fennáll, addig a hang megszűnésének kétséges volt az oka. Egyes tanítók ebből a hang örök voltára következtettek. Gótama rámutat arra a következményre, hogy ebben az esetben minden hangot örök időkön át kellene tapasztalni. Ez azonban nem így van. Mellesleg vannak olyan esetek is, ahol tapasztalható a megszűnés oka. Az egyik példa az, hogy ahol a kéz hangot képes kelteni, ott meg is tudja szüntetni azt, a másik érv pedig nyelvészeti példát hoz: a hangok a hasonulás során gyakran megváltoznak, esetleg el is tűnhetnek. Ez pedig a hang mulandóságára utal.''

''a hang és a nyelv kapcsolatának vizsgálata''

39.	Kétséges, hogy a hasonulásban a szóvégi hang átalakul vagy kicserélődik-e.

40.	Kicserélődik, mert különben az eredeti hang hosszúságát is jelölni kellene.

41.	ΘEz az érvelés hibás, mert egy dolog alakváltozata lehet kisebb, mint a dolog, lehet nagyobb vagy ugyanakkora.

42.	Nem így van, mert csak nem azonos természetű dolgoknak különböznek az alakváltozatai.

Magyarázat:'' A szanszkrit szavak szóvégi hangja az utána álló hang jellegének megfelelően fonetikai változáson megy keresztül. Ezt a különböző nyelvészeti és filozófiai iskolák különbözőképpen magyarázták. A hang örök természetét valló irányzatok a hangok átalakulásáról beszéltek, érvként használva ezt tézisük bizonyítására, más iskolák pedig a hang kicserélődéséről beszéltek. Gótama ez utóbbit vallja, és egy fonetikai törvénnyel próbálja ezt bizonyítani. Magánhangzó előtt ugyanis a szó végén álló rövid vagy hosszú i-hang j-ként szerepel. Márpedig, ha átalakulásról van szó, akkor a rövidségnek és hosszúságnak az átalakult hang esetében is meg kellene jelennie. A 41. szútra ellenvetése pedig hibás, mert ha az i és í hangokat különböző oknak fogjuk fel, akkor okozatuk is különböző kell, hogy legyen.''

43.	ΘEgy alaphang változatai lehetnek úgy is különbözőek, mint egy állag alakváltozatai.

44.	Nem így van, mert eme alakváltozatok tulajdonsága nem olyan,

45.	ugyanis egy végleg átalakult dolog nem tud visszaváltozni.

46.	ΘEz az érvelés hibás, mivel az arany is visszaváltozik.

47.	Ott nem erről van szó, mivel az arany alakváltozatai mindig az arany természetével bírnak.

Magyarázat:'' Ahogy az agyagból korsót, tálat, fazekat lehet készíteni, miért ne feltételezhetnénk egy „ős-hangot”, aminek az i, í és j hangok csupán alakváltozatai? – véli az ellenvetés. Ez azért nincs így, mert egy állag alakváltozata visszafordíthatatlan, a ki-égetett korsóból sosem lesz újra agyag. Ezzel szemben az „átalakult” j-hang egy másik szövegösszefüggésben újra i-ként jelenhet meg. Az a példa pedig, hogy egy aranytárgy is beolvasztható, és újabb tárgy önthető belőle, téves: Ebben az esetben ugyanis nem igazi alakváltozatról van szó, hiszen az arany mindig megtartja eredeti tulajdonságait.''

48.	Cserélődik a hang, mivel az örök nem változik, a mulandónak pedig nincsen tartama.

49.	ΘA hang alakváltozatai ellen hozott eme ellenvetés hibás, mivel a többi örök dolgok érzékfölöttiek, és ebből a szempontból különböznek a hangtól.

50.	ΘKülönben is: ha nem is tartós a hang, mégis csak tapasztalható, így hát át is tud alakulni.

51.	Az előbbi ellenvetés hibás, mivel az öröknek nincsen alakváltoztató tulajdonsága, és mert az igazi alakváltozat mindig egy időbeli folyamat során jön létre.

Magyarázat:'' A hang nem alakulhat át. Ha örök, akkor azért nem, mert az örök nem változik, ha pedig mulandó, akkor azért nem, mert a változáshoz tartam szükséges. Azért sem lehet szó átalakulásról, mivel annak folyamata van, amint az egy aranytárgy átalakításánál is látható. A hangok viszont egyik pillanatról a másikra tűnnek fel új alakban, és a kettő között nincs átmenet. Ezért tehát csak kicserélődésről lehet beszélni.''

52.	A hangok alakváltozatai nem követik a természet változásait.

53.	ΘA nem-követéssel követik azt, amit nem követnek.

54.	Ez az ellenvetés hibás, mert a követés és a nem-követés ellentétesek, és nem lehet nem-követően követni.

55.	Hangsúlyváltozás, tőcsere, rövidülés és nyúlás, hang-eltűnés, tőbővülés esetén azonban átalakulnak a hangok.

Magyarázat:'' A természet változásai – mint már volt róla szó – visszafordíthatatlanok. A hangok átalakulása azonban nem. Az 53. szútra egyszerű szócsavarás. Gótama az utolsó szútrában bizonyos fonetikai törvények esetében mégis elismeri, hogy léteznek hangátalakulások. Ezzel bizonyos értelemben ellentmondásba kerül önmagával. A kommentár azonban megjegyzi, hogy ezeket is inkább „helyváltoztatásoknak”, mintsem valódi átalakulásoknak kell tekinteni.''

56.	A hangok végződést kapva lesznek szavakká.

''a fogalom vizsgálata''

57.	Mivel a konkrét tárgy, a forma és a faj a szóban együtt jelenik meg, kétséges, hogy melyik utal a fogalomra.

58.	ΘEz a konkrét tárgy, hiszen a névmások, a többesszám, a hiány, a birtokviszony, a számnév, a bővítmény, az eltűnés, a jelző, a szóösszetétel és a továbbképzés mind a konkrét tárgyra utalnak vissza.

59.	Nem így van, mert faj nélkül nincs konkrét tárgy.

60.	Mikor azt mondom: „a botos”, „a nézőtér”, „a gyékény”, „a király”, „egy mérő”, „egy kanál”, „gangeszi”, „fekete”, „ivadék” akkor csak átvitt értelemben gondolok a „papra”, a „közönségre”, a „gyékényszálra”, a „halálra”, a „gabonára”, a „vajra”, a „Gangesz mellett lakó emberre”, a „ruhaszegélyre” és az „emberre”.

Magyarázat:'' A szó jelentése három síkra bontható. Mikor azt mondom: „kutya”, akkor ez a szó egyrészt egy konkrét dologra, a szó tárgyára vonatkozik, másrészt azonban utaltam a „kutyaság” vagy az „állat” jelentésre is. E szó kimondását ugyanakkora kutya képe is követi. Ez a harmadik sík, a forma. Mikor egy szót megformálok – a szanszkrit nyelvben ez formailag abból áll, hogy a szógyököt végződéssel látom el – egyszerre mondom ki mindhárom értelemben. Megnevezek valamit (konkrét tárgy), bekötöm a nyelv egészébe (faj) és egy képet társítok hozzá (forma). A feltételezést, hogy csak a szó konkrét tárgya adná a fogalmat, Gótama elveti. Igaz ugyan, hogy az 58. szútrában felsorolt nyelvi törvények formailag mindig a konkrét tárgyra utalnak (például számban, személyben és nemben egyeznek vele), mégsem létezik olyan szó, ami csak ezzel a konkrét jelentéssel bírna. Példa: amikor azt mondom: „piros”, azt is mondtam: „szín”, mivel a piros a színek fajtájába tartozik. A nyelv egyébként olyan átvitt jelentéseket is használ, ahol a konkrét tárgy meg sem jelenik, hanem más konkrét tárgyakat jelentő szavak utalnak rá. Mikor azt mondom: hangos a nézőtér, mindenki azt fogja gondolni, hogy az ott lévő emberek hangosak annak ellenére, hogy a „nézőtér” szó konkrétan a „megtekintésre való helyet” jelenti.''

61.	ΘAkkor a formából fakad a fogalom, mivel ennek alapján állapítjuk meg a dolog lényegét.

62.	ΘVagy pedig a faj, mert egy agyagbivalynak van formája és konkrét tárgy, áldozni mégsem lehet vele.

63.	Nem így van, mert a faj mindig csak a forma és a konkrét tárgy függvényeként jelenik meg.

Magyarázat:'' Egy agyagból készült bivaly konkrét dolog, bivalyformája van, mégsem alkalmas az áldozásra, mert ott élő állatot kell felajánlani. Az agyag-bivaly pedig nem tartozik egyik állatfajtába sem. Így hát a faj lenne a fogalom lényege. Igen ám, csakhogy nem lehet olyan szót kimondani, ami csak a fajt jelöli, és nem vonatkozik konkrét dologra. Ugyanígy forma sem létezhet önmagában, kell egy szó által megnevezett dolog, amihez köthető.''

64.	A fogalom ezzel szemben a konkrét tárgy, a forma és a faj egységéből adódik.

65.	A konkrét tárgy a sajátos tulajdonságok otthonát képező dolog.

66.	A formában mutatkoznak meg a faj jellegzetességei.

67.	A faj lényege, hogy összefogja a közös tulajdonságokat.

Magyarázat'': Gótama tehát a szó végső lényegét, a fogalmat a három elem egységeként fogalmazza meg.''

==HARMADIK TANÍTÁS==

===első szakasz===

A LÉLEK VIZSGÁLATA

''a lélek bizonyítása''

1.	Van a lélek, mert az ember ugyanazt a tárgyat látással és tapintással egyaránt felismeri.

2.	ΘNem így van, mert az érzékszervek külön-külön fogják fel az érzékleteket.

3.	Ez az ellenvetés hibás, éppen azok külön-külön felfogása bizonyítja a lélek létezését.

Magyarázat:'' A tézis azt állítja, hogy a különböző érzékszervek által tapasztalt érzetek a lélek megismerésében futnak össze. Ezért képes az ember a látott és tapintott almát egynek tudni. Az ellenvetés úgy próbálja ezt cáfolni, hogy a tapasztalás folyamatát az érzékszervekhez köti. Ennek alapján az alma látványa a látószervben fogalmazódik meg, és ezt a képet más érzékszerv nem képes kialakítani. Az ellenvetés hibás, hiszen a tézis nem tagadta a látószerv fontosságát, hanem azt hangsúlyozta, hogy a külön-külön csatornákon történő tapasztalás ugyanazt a tárgyat képes felismerni, és így a tárgy egészének megragadásihoz jut el. Ez viszont a lélek, és nem a részeket tapasztaló érzékszervek működése.''

4.	Van a lélek, ezért nem bűn akkor elégetni a testet, mikor a lélek már kiszállt.

5.	ΘNem bűn azt elégetni akkor sem, mikor a lélek még benne van, hiszen a lélek halhatatlan.

6.	Nem így van. A bűn a lélek ama otthonának szétrombolása, ahol az cselekedni tud.

Magyarázat:'' A tézis az élő és halott test közötti különbségből vezeti le a lélek valóságát. Az élő test elégetése gyilkosság, a halotté pedig kegyes szertartás. Az ellenvetésre, hogy voltaképpen az élő test elégetése sem bűn, hiszen a halhatatlan lelket nem lehet vele együtt elégetni, Gótama azt válaszolja, hogy ebben az esetben nem a lélek megölése a bűn, hanem annak az otthonnak a szétrombolása, ahol a lélek tapasztalni tud.''

7.	Van a lélek, mert az ember a bal szemmel látott tárgyat a jobb szemmel újra felismeri.

8.	ΘNem így van, mert nem két látószerv van, hanem egy, amit az orrcsont választ ketté.

9.	A két szem két szerv, mert ha az egyik el is pusztul, a másik ép marad.

10.	ΘEz az érvelés hibás, mert ha a rész meg is semmisül, az egész azért tapasztalható.

11.	Ez az ellenvetés hibás, mert a példa ellentmondásban áll a tárggyal.

Magyarázat:'' Ha igaz is lenne a 2. szútra ellenvetése, és az érzékszervek maguk ismernék fel az érzékleteket, a páros érzékszervek vizsgálatakor ez az állítás mégis megdől, hiszen akkor a jobb szemmel látott tárgyat nem lehetne a bal szemmel nézve felismerni. A két szem pedig nem egyetlen érzékszerv, ahogy az ellenvetés állítja, hanem két külön csatornán továbbítja a léleknek az érzékletet. Igaz ugyan, hogy ha egy fa ágát levágjuk, a fa egésze a rész megsemmisítése után is tapasztalható, ha viszont az egyik szem egy részét metsszük ki, már nem képes ellátni a látás funkcióját. A példa tehát ellentmondásos. Igaz a fára, de a szemre nem.''

12.	Van a lélek, mert az egyik szerv érzékelésekor a másik is működésbe lép.

13.	ΘNem így van, mert az emlékezés az emlékezet tárgyához kötődik.

14.	Ez az ellenvetés hibás, mert az emlékezés a lélek tulajdonsága.

15.	ΘNem így van, mert ez a lélekre vonatkozó érvelés csak az ész meglétét bizonyítja.

16.	Ez csak fogalmi különbség, mivel a megismerőnek kell, hogy szerve legyen a megismerésre.

Magyarázat:'' Kell, hogy legyen egy összekötő princípium, hiszen hogyan volna lehetséges az, hogy egy gyümölcs megpillantásakor megindul a nyálképződés. Az ekképpen kimutatott új fogalom, az emlékezés nem az érzéktárgyhoz kötődik, hiszen ekkor az is megfogalmazódik, hogy én ezt a tárgyat láttam már valahol, ismerem. Az ész pedig nem lehet a megismerés végső alanya, hiszen akkor magának is gondolkodó szervvel kellene bírnia. Mivel ilyen szerv nem létezik, az ész maga a gondolkodás szerve, a gondolkodó, a megismerő pedig a lélek.''

''a lélek halhatatlanságának bizonyítása''

17.	Van a halhatatlan lélek, mert az újszülött a korábbi életre emlékezve örömöt, félelmet és fájdalmat tapasztal.

18.	ΘOlyanok ezek a folyamatok, mint ahogy a lótuszvirág és hasonlók kinyílnak és összecsukódnak.

19.	Nem így van, mert az öt lételem alakváltozásai sem maguktól mennek végbe, hanem a meleg, a hideg, az eső és az idő az okuk.

Magyarázat:'' Az ellenvetés azzal próbálja cáfolni az újraszülető lélek létezését, hogy azt mondja, az újszülöttben feltámadó szenvek nem az emlékezés okából vannak, hanem spontán módon kelnek fel, mint ahogy a virágok kinyílnak. Azonban a természetben végbemenő átalakulások sem véletlenszerűek, hanem mindig okra vezethetők vissza. Az újszülött lelki alakváltozásainak oka pedig az emlékezés.''

20.	Van halál utáni lélek, mert az újszülött szomjazik az emlőre. Ebben a szomjban az előző életben való táplálkozás emléke tér újra vissza.

21.	ΘOlyan öntudatlan vonzódás ez, mint ahogy a mágnes a vasat magához vonzza.

22.	Nem így van ez, a másféle mozgások hiánya miatt.

Magyarázat: ''Nem igaz az, hogy az újszülött és az emlő vonzása spontán működés lenne. Úgy az újszülött és az emlő, mint a vas és a mágnes közötti vonzás sajátos, és csak ebben az egyetlen esetben áll fenn, így tehát mindkettőnek oka van. Az előbbi oka pedig megint csak az emlékezés.''

23.	'' ''Van a halhatatlan lélek, mert vágy nélkül született embert nem lehet találni.

24.	ΘÚgy születnek a szenvek az emberrel, mint egy dologgal önnön tulajdonságai.

25.	Nem így van, mert a szenvek a vágyból fakadnak.

Magyarázat:'' A dolgok tulajdonságai a dolgokat létrehozó okok tulajdonságaiból születnek. Így például a korsó színe az agyag színéből, amiből készült. Ezért, ha a szenv tulajdonsága is az újszülöttnek, akkor is a lélek korábbi meglétét bizonyítja, hiszen a vágy és a többi szenv, a viszolygás és a tompaság a lélek tulajdonsága.''

26.	Földből van a test, mert az a másik tulajdonsága is tapasztalt,

27.	és mert az írás is így ismerteti meg.

Magyarázat:'' Az a „másik” tulajdonsága szagot jelenti, ezzel pedig egyedül a föld eleme rendelkezik. Az elemek és tulajdonságok összefüggése a njája-vaisésikában a következő: a föld színes, ízes, tapintható és szagos, a víz színes, ízes és tapintható, a fény színes és tapintható, a levegő tapintható, az űr jele pedig a hallás. A másik érv arra, hogy a test földből való, a szentiratok tanúbizonysága.''

''a látás vizsgálata''

28.	A szembogárral való tapasztalás ténye miatt és a távolságból való tapasztalás ténye miatt kétséges, hogy mi a látás szerve.

29.	ΘCsak a szem tapasztal, a hatalmas és a parányi felfogása bizonyítja ezt.

30.	A látósugár és a tárgy sajátos kapcsolata által lehet felfogni a tárgyat.

31.	ΘEz az érvelés hibás, mert ez a sugár nem tapasztalható.

32.	Hogy valami nem tapasztalható, hanem csak kikövetkeztethető, még nem ok arra, hogy tagadjuk létezését.

33.	Néha a tulajdonságok és a dolgok tapasztalhatósága sajátos jeleikre korlátozódik.

34.	A látósugár éppúgy nem tapasztalható, mint ahogy a tűz fénye sem tapasztalható délidőben.

Magyarázat:'' Kétséges az, hogy a látás szerve egyedül a szem lenne. Bár valóban nem létezhet látás a szembogár nélkül, mégis csak a szemtől bizonyos távolságra lévő tárgyakat lehet tapasztalni, ez arra utal, hogy valami másra – a szem és a tárgy kapcsolatára – is szükség van a látás folyamatához. A 29. szútra ellenvetése kijelenti, hogy a szem saját maga tapasztal a tárgy érintése nélkül, hiszen hogyan is tudná a szembogár a hatalmas erdőt és a parányi porszemet egyaránt megérinteni? Gótama erre felveti a látósugár elméletét, ami a tárgyat a szemmel összeköti. Ez úgy működik, mint a kicsiny mécses fénye, ami egy hatalmas szobát is képes bevilágítani. Bár maguk a sugarak nem tapasztalhatók, létükre következtetni lehet, mint a tűz fényére délidőben.''

35.	ΘNem így van, mert a látósugár éjjel sem tapasztalható.

36.	A tárgyakat külső fény világítja meg, ezért tapasztalhatók. A látósugarat nem, ezért nem tapasztalható.

37.	Nappal pedig azért nem látható, mert a kinti fény elnyomja.

38.	Egyébként: az éjjeli állatok látósugara látható.

Magyarázat:'' A látósugár azért nem tapasztalható, mert ha bármilyen külső fény jelen van, elnyomja, láthatatlanná teszi, mint a tűző nap a tűz fényét. Meglétét az éjjeli állatok szemének csillogása is bizonyítja – véli Gótama.''

39.	ΘA szem nem érinti a tárgyat, ezért lehet azt üvegen, csillámon, kristályon keresztül is tapasztalni.

40.	Ez az ellenvetés hibás, mert nem lehet tapasztalni, ha fal választja el.

41.	Éppen abból következik a kapcsolat ténye, hogy az előbbiek nem választják el,

42.	mint ahogy a napsugarat sem választja el a kristály a felhevítendő dologtól.

43.	ΘNem így van, mert az egyik dolog tulajdonsága a másikra is vonatkozik.

44.	Úgy tapasztalható az, mint ahogy a formák tükröződnek a tükörben vagy a vízben annak tisztasága miatt.

45.	A látott vagy következtetett dolgokat nem lehet önkényesen elfogadni vagy tagadni.

Magyarázat:'' Az ellenvetés alapján nem lehetséges a látószerv és a tárgy kapcsolata, hiszen a látás folyamata közbeiktatott tárgyakon keresztül is végbemegy. Gótaura szerint éppen ez a tény bizonyítja a kapcsolat meglétét, mivel ezek a tárgyak átlátszóak, és a látósugár áthatol rajtuk. Az az újabb ellenvetés pedig, hogy akkor vagy minden tárgyon át kellene hatolnia, vagy pedig egyiken sem, megint csak hibás, hiszen a tárgyak tulajdonságai különböznek egymástól. Bizonyos tárgyak átlátszóak, bizonyos tárgyak nem, ahogy bizonyos tárgyak tükröznek, bizonyos tárgyak pedig nem. Ez cáfolhatatlan tapasztalati tény.''

''az érzékszervek vizsgálata''

46.	Kétséges, hogy egy vagy több érzékszerv van-e. Lehet, hogy több van különböző helyeken, lehet, hogy egyetlen egységes érzékszerv részei oszlanak el különböző helyeken.

47.	ΘEz a tapintás szerve, mert a bőr mindent beborít.

48.	Nem csak egy érzékszerv van, mert nem lehet egyidőben több érzékletet tapasztalni.

49.	És nem a tapintás van egyedül, mert az ellenvetés hibás.

Magyarázat:'' Ha feltételezzük, hogy egyetlen érzék-szerv létezik, aminek a szem, fül, stb. csak különböző nyílásai, akkor ez az érzékszerv a bőr, a tapintás kell, hogy legyen, mivel az a test egész felületén érzékel. Az ellenvetés két szempontból is hibás. Ha így van, akkor egyszerre kellene látni, hallani, érezni, és így tovább. Ez azonban nem lehetséges, mivel egyidőben mindig csak egy érzet tudatosul. A bőr valóban a test egész felületén érzékel, mindenütt képes felfogni a hideg és meleg érzetét. A látásét, hallásét, ízlelését és szaglásét azonban sehol sem, mivel azok más érzékszervekhez tartoznak.''

50.	Öt érzékszerv van, mert ötféle érzéktárgy létezik.

51.	ΘNem öt érzéktárgy van, hanem rengeteg.

52.	Ez ''az ''ellenvetés hibás, mert minden szag a szagok csoportjába tartozik.

53.	ΘAkkor viszont csak egy érzékszerv van, mert minden érzéktárgy az „érzéktárgy” csoportba tartozik.

54.	Nem így van, mert az érzeteknek ötféle tudatosulása van, öt helye, öt menete, öt formája, öt fajtája.

55.	Az érzékszervek a hozzájuk kapcsolódó elemekből állnak, mivel azok sajátos tulajdonságait tapasztalják.

Magyarázat:'' Az ellenvetés lényege, hogy amennyiben a szagérzeteket a szaglás osztályába lehet sorolni, akkor valamennyi érzéklet összefoglalható az „érzékletek osztálya” címszó alatt. Az érzékletek azonban lényegesen különböznek egymástól. Másképpen, más elemekből alakulnak ki, és másféle úton tudatosulnak. A látószerv a látósugáron át a tárgyhoz mozdul, a hallás mozdulatlanul fogadja be a hangot, a tapintás érinti, az ízlelés és a szaglás pedig mintegy „bekebelezi” a tárgyat, illetve annak tulajdonságait. Emellett ugyancsak lényeges különbség az, hogy az egyes érzékszervek abból a lételemből állnak, aminek sajátos tulajdonságát tapasztalják. A szaglás így földtermészetű, az ízlelés víztermészetű, a látás fénytermészetű, a tapintás levegőtermészetű, a hallás pedig űrtermészetű.''

''az elemek vizsgálata''

56.	A szag, íz, tapintás, érzet [szín, tapintásérzet] és hang közül az első négy a föld elemhez tartozik.

57.	A vízhez, fényhez és levegőhöz a másodiktól, mindig csökkentve eggyel. Az űr elemhez az utolsó.

58.	ΘNem így van, mert az érzékszervek nem tapasztalják az elemek minden tulajdonságát.

59.	ΘAzért nem tapasztalják, mert az egymás után felsorolt tulajdonságokhoz kapcsolódnak.

60.	ΘA lételemeknek azért lehet többféle tulajdonságát tapasztalni, mert vegyülnek a többiekkel,

61.	Θminden lételemet áthat a sorban következő.

62.	Ez azért nincs így, mert a föld és a víz közvetlenül tapasztalható.

63.	Mindig az első tulajdonság mutatja az adott lételem anyagi természetét.

Magyarázat:'' A föld-elemnek tehát négyféle tulajdonságát lehet tapasztalni: szagát, ízét, színét és érzetét. A víz már csak ízlelhető, látható és tapintható. A fényhez a szín és az érzet tartozik, a levegőhöz az érzet, az űrhöz pedig a hang. Az ellenvetés azzal cáfolja ezt, hogy akkor az adott elem sajátos érzékszerve miért nem képes önnön elemének minden tulajdonságát tapasztalni? Miért nem képes a szaglás látni, szagolni és tapintani a földet? Sokkal inkább arról lehet szó, hogy egy lételemhez csak egy tulajdonság tartozik, és azért lehet az elemeket többféle érzék-szervvel tapasztalni, mert azok egymásba keverednek. A levegő a tűzbe keveredik, a tűz a vízbe, a víz a földbe. Így például, amikor az ember látja a földet, akkor valójában a belekeveredett fényt látja meg. Gótama azzal cáfolja meg ezt az ellenvetést, hogy a föld és a víz közvetlenül tapasztalható, színük saját színük, és nem a fény-tűz színe. A föld zöld vagy barna, a víz átlátszó, a tűz-fény pedig vörös vagy sárgaszínű. Igaz, hogy az elemeknek van egy kitüntetett minőségük, az, ami nem található meg az utánuk következőben. Az elemek ebben különböznek egymástól, ez mutatja igazi elem voltukat, azaz anyagi természetüket.''

''az érzékszervek és az elemek kapcsolatáról''

64.	Az érzékszervek aszerint különülnek el, hogy melyik elem van túlsúlyban bennük.

65.	Saját tulajdonsággal bírnak, ezért tudnak érzékelni.

66.	Saját magukat viszont nem érzékelik, mert valami nem érzékelheti saját magát.

67.	ΘNem így van, a hang-tulajdonság tapasztalása miatt.

68.	Ennek tapasztalása különbözik a többi állag tulajdonságaitól.

Magyarázat:'' Ezek alapján tehát a szaglás földtermészetű, a látás fénytermészetű, az ízlelés víztermészetű, a tapintás levegőtermészetű, a hallás pedig űrtermészetű, az érzékek így a nekik megfelelő állagtulajdonságot tapasztalják. Önmagukat viszont nem képesek tapasztalni. A 67. szútra azt veti ez ellen, hogy a hang tapasztalása ellentmond ennek az állításnak, hiszen ott nem az űrállagot tapasztaljuk. Ez így is van, viszont a hang kivétel. Kiváltó oka a szétválás, a kapcsolódás, vagy egy másik hang, lehetővé pedig az atomok közötti űr teszi.''

'' 

''

===második szakasz===

''a tudat vizsgálata''

1.	Kétséges a tudat, mert a mozgásra és az űrre egyaránt hasonlít.

2.	ΘA tudat folyamatos, mert a tárgyat újra felismeri.

3.	Ez az érvelés hibás, mert nem bizonyított.

Magyarázat:'' A kétség azzal kapcsolatban merül fel, hogy az értelem pillanatnyi-e vagy folyamatos. Az a körülmény, hogy nem tapintható, úgy a mozgással, mint az űrrel rokonságba hozza. A mozgás pillanatnyi, az űr tartós.''

4.	A tudat nem folyamatos, mert nem egyidőben érzékei az ember.

5.	És a folyamatosan fennálló tudatnak abban a pillanatban meg kellene semmisülnie, amikor nem ismer fel újra.

6.	A nem egyidejű érzékelés oka az, hogy az ész sorban rezdül az érzékekhez.

7.	Az újra-fel-nem-ismerés oka pedig az, hogy egy másik tárgy téríti el az észt.

Magyarázat: ''Ha a tudat folyamatos tulajdonság vagy netán állag lenne, akkor egyidőben minden megértési pillanatnak jelen kellene lennie. Annak a ténynek, hogy az ember képes valamit újra felismerni, nem az értelem folyamatossága, hanem az ész ismétlő mozgása az oka. Ezenkívül, ha a tudat folyamatosan meglenne, akkor újra meg újra a felismerés pillanatában kellene lennie, és meg kellene semmisülnie, ha nincs meg ez a felismerés. Ez azonban nem így van. A tudat tehát nem más, mint értési pillanat, a folyamatosan meglévő lélek ész-szervének pillanatnyi mozdulata.''

8.	Nem végtelen, mert akkor nem mozogna.

9.	ΘOlyan téves vélekedés a tudat mássága, mint ahogyan tévesen véli az ember másnak a kristályt.

10.	ΘDe még ez az érvelés is téves, mert mindig új kristály lép a régi helyére, mivelhogy minden megnyilvánult dolog pillanatnyi.

11.	Csak ahol látjuk, ott ismerjük el a pillanatnyiságot, mert nincs okunk általánosítani.

12.	Nem minden pillanatnyi, csak az, aminek tapasztaljuk keletkezési és elmúlási okát.

Magyarázat:'' Az ellenvetés azt állítja, hogy a tudat végtelen, örök és mozdulatlan princípium, ami csak a közelébe kerülő tárgyak hatása miatt színeződik mindig másmilyenné, éppen úgy, mint ahogy a kristály. Ahogy értelmetlenség lenne azt feltételezni, hogy a kristály minden tükröződési pillanatban más és más, éppúgy tévedés így vélekedni a tudatról is. A 10. szútra még meg is fejeli ezt, és azt állítja, a kristály (a tudat) minden pillanatban új és új. Gótama ezzel szemben igenis megkülönbözteti a pillanatnyi és a tartós dolgokat.''

13.	ΘA tej megalvásánál nem tapasztaljuk az édes tej elmúlásának és az aludttej keletkezésének okát.

14.	Nem igaz, hogy nem tapasztaljuk, hiszen jelei megfoghatók.

15.	ΘItt nem is elmúlásról van szó, hanem a tej átalakulásáról, új tulajdonságok felvételéről.

16.	Ha azt látjuk, hogy egy vegyület más állagúvá válik, akkor arra következtethetünk, hogy eltűnt előző állaga.

17.	Mivel tehát az egyik esetben nem tapasztaljuk az eltűnés okát, a másikban pedig igen, nem egyértelmű a kristály-hasonlat.

Magyarázat: ''Mikor a tej megalszik, sűrű részei kicsapódnak, víztermészete pedig leszáll. Ezért bár az alvadás okára nem tud közvetlen magyarázatot adni Gótama, az édes tej elmúlásának jeleit igenis tapasztalja. Téves az az ellenvetés, hogy a tej ugyanaz, hiszen úgy állaga, mint tulajdonsága megváltozik ebben a folyamatban, tehát az alvadt tej esetében új dologról van szó. Ezek a jelek azonban a kristály esetében nem tapasztalhatók, így tehát megdől a hasonlat.''

18.	A tudat nem az érzékszervek vagy az érzéktárgyak tulajdonsága, mert akkor el kellene tűnnie, ha nincs érzékelés.

19.	Nem is az ész tulajdonsága, mert akkor egyidejűleg kellene tapasztalni az összes felismeréseket.

Magyarázat: ''A tudatról bebizonyosodott, hogy pillanatnyi, tehát nem önálló állag. Akkor viszont mihez kötődik? Az érzékeléshez nem, hiszen annak hiányában is működhet (képzelet), az észhez sem, hiszen ha az ész lenne a tapasztalás végső alanya, akkor mindkettőjüknek folyamatosan fenn kellene állnia. Így tehát a lélek tulajdonsága.''

20.	ΘAkkor is így kellene lennie, ha a lélek tulajdonsága lenne.

21.	Azért nem lép fel egyszerre több tudatfolyamat, mert az ész nem képes egyszerre több érzékkel kapcsolatba lépni.

22.	ΘNem igaz, hogy a tudat pillanatnyi, hiszen keletkezési okának nincsen magyarázata.

23.	ΘEltűnésének okát sem tapasztaljuk, tehát folytonosan fennáll.

24.	Az egyik tudatpillanat a másik miatt tűnik el, mint a hangok sora, így hát mulandósága mégis érzékelhető.

Magyarázat: ''A tudat az örökkévaló lélek mozgó szerve. Ebből adódik, hogy pillanatnyi. Csak akkor lép fel, ha a lélek ész-állaga rezdül, erről pedig tudjuk, hogy nem képes egyszerre többfelé rezdülni. A tudat-pillanat keletkezésének tehát ez az oka. Mulandóságát pedig az okozza, hogy új mozdulat, új tudatpillanat lép az előző helyébe. Úgy cserélődnek, követik egymást, mint a hangok egy szó kiejtésekor.''

''az emlékezésről''

25.	ΘAzért nem lép fel több emlék egyidőben, mert az emlék úgy keletkezik, hogy az ész egyidőben a léleknek csak ama pontjával lép kapcsolatba, ami a néki megfelelő felismerést rejti.

26.	Nem így van, mert az ész a testen belül mozog.

27.	ΘEz az érvelés hibás, mert bizonyításra szorul.

28.	Az ellenvetés hibás, hiszen az ész tartja fenn az emlékező ember testét.

29.	ΘNem az, hanem az ész cikázása.

30.	Nem így van, hiszen az emlékezés időtartama korlátlan.

Magyarázat: ''A 25. szútra állítása csak félig igaz. Tény, hogy egy emlékkép felmerülése mindig egy adott megértési pillanathoz kötődik, az emlékezés azonban nem az ész, hanem a lélek működése. Az ész nem oka ennek a kapcsolatnak, hiszen – az indiai gondolkodás szerint – soha nem léphet ki a testből. A lélek pedig nem a testben van. Az az ellenvetés sem helyes, hogy az észnek az emlékező lélek és a test közötti gyors cikázása miatt nincs ideje a testnek összeesni, hiszen egy emlékkép hosszú ideig is fenntartható.''

31.	ΘNem ez a sajátos kapcsolat az ok, sem a lélek nem küldi, sem pedig az ész magától való értelme, sem nem véletlenszerű.

32.	Olyan ez, mint az ész sajátos kapcsolata a lábbal, mikor megbotlik a gondolataiban elmerült ember.

33.	Az emlékképek pedig azért nem egyidejűleg lépnek fel, mert az őket kiváltó elmélyedés, jellegzetesség és egyebek felismerési pillanata nem esik egybe.

Magyarázat:'' Mint majd látni fogjuk, Gótama az emlékkép felvillanását „külső” okokra is visszavezeti, nem elégszik meg azzal a magyarázattal, hogy az az ész és a lélek sajátos kapcsolatából adódik. Ha az észt pusztán a lélek irányítaná ezekhez a kapcsolódási pontokhoz, akkor a léleknek már a kapcsolat előtt is emlékeznie kellene. A kapcsolat véletlenszerű sem lehet, mivel akkor az emlékeknek semmilyen értelmezhető viszonyuk sem lenne a jelen tapasztalási pillanathoz. Az észnek pedig nincs magától való értelme, hiszen ő maga az értelem eszköze. Az emlékképet sokkal inkább jelen tapasztalások, gondolatok keltik fel. Eme kiváltó okok felsorolását a 41. szútra tartalmazza.''

''a tudat és a lélek kapcsolatáról''

34.	A tudat a cselekvésben nyilvánul meg, mivel a meglendülést–leállást egy értelmes lény vágy–viszolygása váltja ki.

35.	ΘEz az elgondolás hibás, mert ezek szerint a földből és a többi lételemből álló test a tudat hordozója, hiszen vágyra és viszolygásra ennek mozgásából következtethetünk.

36.	Balták és hasonló tárgyak esetében is láthatunk meglendülést és leállást.

37.	A mozgás pedig annak megfelelően kiváltott vagy nem kiváltott, hogy van-e sajátos célja.

Magyarázat: ''Gótama állítása szerint magábanvaló értelem nem létezik, hanem az mindig egy mozgásban (tevékenység) nyilvánul meg. A világban megnyilvánuló mozgások ennek megfelelően értelmileg késztetettek (cselekvések) vagy nem késztetettek (folyamatok). Az értelmi késztetésű mozgás mozgatórugója a vágy–viszolygás, ezek a test meglendülő–leálló mozdulatában fejeződnek ki, és mindig egy sajátos célra irányulnak. Példa: a kéz egy gyümölcs után nyúl, majd megtorpan, mikor látja hogy az férges. Az az ellenvetés pedig hibás, hogy ezek alapján a test az értelem oka, mivel csak annak mozgásai láthatók, hiszen a testet a lélek úgy használja, mint a kéz a megfogott baltát.''

38.	Az említett okok miatt a tudat nem lehet az ész tulajdonsága, mivel az ész a lélektől függ, s mivel akkor a lélekre az is visszahatna, amit nem ő cselekedett.

39.	A tudat tehát a lélek tulajdonsága az említett okok miatt, és mert a többi lehetőség kizárt.

40.	így hát az emlékezés is a lélek tulajdonsága, mivel értelmi természetű.

Magyarázat: ''A 34-37. szútrák kifejtették, hogy a tudat nem a test függvénye, nem is az észé, mivel az maga is eszköz, és mindig a lélekkel együttvaló. Az egyedüli állag a lélek maradt. A tudat, s a vele azonos természetű emlékezés ennek a tulajdonsága kell, hogy legyen.''

41.	Az emlékezést elmélyedés, kapcsolatosság, ismétlődés, jel, ismérv, hasonlóság, birtoklás, lakhely, lakó, velejáróság, sorrend, hiány, egyneműség, ellentétesség, túllépés, elérés, rejtettség, öröm, szenvedés, vágy, viszolygás, félelem, cél, mozgás, szeretet, erény és bűn váltja ki.

Magyarázat: ''Az emlékezés igazi oka a lélek, létrejöttéhez azonban „külső” okra is szükség van, ami kiváltja: Mint a felsorolás is mutatja, ezekben az esetekben mindig valamilyen ok–okozati összefüggés rejlik. Példák a felsorolt esetekre: tudatosan felidézek valamit; X-ről eszembe jut Y, akivel mindig együtt láttam; eszembe jut, hogy ugyanezt már tapasztaltam; a hangról eszembe jut az űr; a tehén szarváról a tehén; a kutyáról a róka; a kertről a gazda; a házról a lakó; a lakóról a ház; a pengéről a nyél; az elalvásról az ébredés; a férjről a távol levő feleség; a papról a többi pap; a tűzről a víz; a templomról az Isten; az ételről az étel adója; a tokról a benne rejlő penge; az örömről, fájdalomról, vágyról, viszolygásról és félelemről mindaz, ami ezeket kiváltja; a tettről a célja; a mozgásról a vége; a szeretetről annak tárgyai; a bűnről és erényről az, ami ezeket okozza, vagy az, amihez ezek vezetnek.''

42.	A tudat pillanatnyi, mert mozgáspillanatot ragad meg.

43.	ΘHa így lenne, akkor csak elmosódottan fogna fel bármit az ember, mint ahogy elmosódottan látja villámláskor a színeket.

44.	Nem így van. Felfogása olyan, mint mikor a mécses fénysugarakat szór szét egymás után, és éles képet ad.

Magyarázat: ''A külső és belső világ állandó mozgásban, átalakulásban van, az értelem ennek pillanataira irányul. Azért kapunk mégis aránylag éles képet az értett dologról, mert az értési pillanatok sorozattá állnak össze. Az ész működése tehát a mécseshez hasonló, ami meghatározhatatlanul rövid idő-pillanatokban lövi ki egymás után a fénysugarakat, és az eredmény az állandó, megvilágított szoba képe lesz.''

45.	Kétséges, hogy hová tartozik a tudat, mivel egy állagban úgy a saját, mint más állagok tulajdonságai is tapasztalhatók.

46.	Nem a testhez, mert annak színe és többi eredendő tulajdonsága mindaddig fennáll, amíg test van, a tudat azonban nem.

47.	ΘNem így van. Példa rá a kiégetett agyag, aminek új tulajdonsága keletkezik.

48.	Ez az ellenvetés hibás, mivel a kiégetésnél a tulajdonságok kicserélődéséről van szó.

Magyarázat:'' A 45. szútra újra azt a gondolatot pedzegeti, hogy a tudat jele a testen figyelhető meg, annak mozgásaiban. Ez azonban nem igazi tulajdonság, hiszen a halál után ezek a jelek eltűnnek, míg a test valódi tulajdonságai – színe, szaga, és így tovább – megmaradnak. Az az ellenvetés pedig hibás, hogy a kiégetett agyag színe is eltűnik, mivel itt a szín megváltozásáról van szó. A kiszállt tudat helyét pedig semmi sem tölti be.''

49.	A tudat nem olyan, mint a test tulajdonságai, hanem áthatja a testet.

50.	ΘNem így van, mert a hajban és a körömben ez nem tapasztalható.

51.	Azért nincs a hajjal és körömmel kapcsolatban, mert a test határa a bőr.

Magyarázat: ''Az 51. szútra indoklásából kiderül, hogy a test tudat általi áthatottságának az érzékelés a jele.''

52.	A tudat nem tartozik a test tulajdonságai közé, mert különbözik azoktól.

53.	ΘNem így van, hiszen a szín és a többi tulajdonság is különböznek egymástól.

54.	Ez az ellenvetés hibás, mert a szín és a többi tulajdonság mindegyike érzékszervileg tapasztalható, a tudat azonban nem.

Magyarázat:'' Az anyagi tulajdonságok érzékszervileg tapasztalhatók, a szellemi tulajdonságokra pedig a jelek alapján következtetni lehet.''

55.	Egyetlen ész van, mert nem lép fel több felismerés egyidőben.

56.	ΘNem így van, hiszen egyidejűleg több cselekvést is lehet tapasztalni.

57.	Ezek tapasztalása olyan, mint amikor körnek látjuk a gyorsan pörgetett parázsló botot.

58.	Az ész pedig az előbb említett okok miatt parányi.

Magyarázat: ''Az ész nem tapasztalható, ennek oka az indiai gondolkodás szerint vagy az, hogy végtelenül kicsi, vagy pedig az, hogy végtelenül nagy. Egyidejűleg csak egyetlen tény felismerése lehetséges. Az, hogy mégis láthatunk egy erdőben sétáló és a barátjával beszélgető fehér ruhás embert, annak tudható be, hogy ezek a felismerések végtelen gyorsasággal követik egymást, és egységes képet adnak, mint amikor körré áll össze a pörgetett fénypont. Ha pedig az ész ilyen gyorsan mozog az egyes felismerések között, és nem képes egyszerre befogadni azokat, akkor végtelenül parányinak kell lennie.''

''a test vizsgálata''

59.	A test a korábbi tettek eredményeképpen keletkezik.

60.	ΘNem, hanem az elemek alakzata, amit úgy használunk, mint bármilyen használati tárgyat.

61.	Nem így van, ez nem bizonyított.

62.	Azért sem, mert születését apa és anya váltja ki.

63.	A táplálkozás miatt sem.

64.	Azért sem, mert nem minden szerelmi egyesülés vezet szükségszerűen születéshez.

Magyarázat: ''Szépen hangzik az az elmélet, hogy a test pusztán eszköz, mint a hajó, amin átkelünk a túlsó partra. Az a kijelentés azonban, hogy pusztán a lételemek összetevődése lenne, nem bizonyított, és felmerül a további kérdés: vajon a lételemek (állagok) nem ugyanígy a korábbi tettek eredményei-e? A test egyben adottságokkal is jár, és bizonyos sorshoz kötött, mivel az apa és anya egyesüléséből születik. Táplálkozás és ezzel együtt tapasztalás során épül fel. Annak pedig, hogy nem a szülők egyesülése a valós oka, az a bizonyítéka, hogy nem minden egyesülésükből születik új gyermek, hanem csak akkor, ha a születendő lélek tett-előzményei és az anyagi világ körülményei egybeesnek.''

65.	A tett-eredmények nem csak a test keletkezéséhez vezetnek, hanem ahhoz is, hogy a lélekhez kapcsolódik.

66.	Ez pedig kizárja azt, hogy ne lenne azzal szükségszerűen kapcsolatban.

67.	Ha véletlenszerű lenne a test keletkezése, úgy az lenne a megváltás elnyerése is.

Magyarázat:'' A korábbi tettek tehát nem pusztán a test keletkezését okozzák, hanem a lélek megtestesülését is. A megváltás pedig éppen ezeket az újra-megtestesítő, keletkeztető erőket oltja ki. Ha véletlenszerűen születne az ember, úgy nem lenne megszabadulás, illetve ez is véletlenszerű lenne, semmit sem lehetne tenni érte.''

68.	Ha az ész cselekvése váltaná ki ezt a kapcsolatot, úgy sohasem lenne vége,

69.	és örökké élne a test, mert nem lépne fel a halál.

70.	ΘÚgy'' ''is lehetne mulandó, mint ahogy az agyagparányok sötét színe.

71.	Nem így van, mert akkor a lélekre az is visszahatna, amit nem ő cselekedett.

Magyarázat: ''A test és a lélek kapcsolódásához – a születéshez – a lélek korábbi szenves cselekvései vezetnek. Ha az ész „tudatosan” tartaná fenn ezt a kapcsolatot, úgy nem létezne a sorsszerű halál, hiszen az ész újra meg újra megújítaná a testet, és az halhatatlanná lenne. Az ember azonban halandó. A kiégetett agyag színváltozásának példája megint rossz. Ott ugyanis tulajdonságváltozásról és nem megszűnésről van szó. Azonkívül a cselekvések következményei mindig a lélekre hatnak vissza. Ha a cselekvés végső princípiuma az ész lenne, akkor a léleknek olyan következményeket kellene elfogadnia, amelyeket nem ő okozott. Ez pedig a tapasztalás esetleges voltához, és végső soron a megváltás tagadásához vezetne.''

'' 

''

==NEGYEDIK TANÍTÁS ==

===első szakasz===

''a lélek cselekvésének vizsgálata''

1.	Amint elmondtuk, annyi a cselekvés.

2.	A hibák ugyancsak.

3.	Ez utóbbiaknak három különböző csoportja van aszerint, hogy vágy, viszolygás vagy tompaság okozza őket.

4.	ΘNem, csak egyféle hiba van, mert egy az ellenszerük.

5.	Ez az érvelés pontatlan, tehát hibás.

6.	A tompaság a legrosszabb közülük, mivel a másik kettő csak tompa emberben keletkezik.

7.	ΘA tompaság nem lehet hiba, hiszen kiváltó-kiváltott viszonyban áll a többivel.

8.	Nem így van, mert a hiba ismérvével bír a tompaság is.

9.	Azért is téves az ellenvetés, mert valami állhat kiváltó-kiváltott viszonyban a véle egyneműekkel.

Magyarázat:'' A hiba voltaképpen a szenves cselekvést jelenti, a szenvek pedig, mint a 3. szútra elmondja, háromfélék. A 4. és 7. szútra szőrszálhasogatás. Igaz ugyan, hogy a szenveknek egyetlen ellenszerük van, a tudás, ez azonban nem bizonyítja azt, hogy azonosak lennének egymással. A szenvek között valamiféle rangsor is fennáll, a tompság mintegy feltétele a másik kettőnek.''

10.	A lélek örökkévalósága bizonyítja a halál utáni életet.

Magyarázat: ''A lélek örök princípium, hasonlóan az anyagi állagokhoz, így tehát nem szűnhet meg a halálban sem.''

'' 

''A LÉT VIZSGÁLATA

''a dolgok eredetéről''

11.	Megnyilvánultból lesz minden megnyilvánulás, amint azt a tapasztalás bizonyítja.

12.	ΘNem így van, mert nem korsóból lesz a korsó.

13.	Ez az ellenvetés hibás, mert a korsó is megnyilvánultból keletkezik.

Magyarázat: ''Amint a tapasztalás bizonyítja, semmi sem keletkezik csak úgy magától, hanem létrejöttének anyagi feltételei vannak. A lét alakzatai előző formákból alakulnak ki, ahogyan az agyagból korsó lesz.''

14.	Egy dolog nemlétéből lesz a másik dolog léte, mert semmi sem jöhet létre úgy, hogy meg ne szüntetné önnön okát.

15.	ΘAz állítás ellentmondásos, ezért elfogadhatatlan.

16.	Nem így van, hiszen múltbeli és jövőbeli dolog is lehet a mondat alanya.

17.	ΘAzért is téves az állítás, mert a megszűntből semmi sem keletkezik.

18.	Ez az ellenvetés hibás, mert csupán a sorrendet írtuk le ezzel.

Magyarázat: ''Mikor valami okozatként létrejön, az ok megszűnik, ahogy a növény keletkezésének az elvetett mag megszűnése a feltétele. A lét oka tehát a lét oldaláról nézve nemlétező. A megfogalmazás valóban „pontatlan”, hiszen az okozat nem tudja megszüntetni önnön okát, mert akkor már eleve léteznie kellene, és nem lehetne okozat. A 15. szútra azonban csak a szavakba köt bele, mivel a nyelv megenged ilyen megfogalmazásokat. A 17. szútra ellenvetése ugyanezt fordítja ki: a megszűnt ok nem hozhat létre okozatot. Valójában az ok megszűnése és az okozat keletkezése egyidőben megy végbe.''

''az Úrról''

19.	Az Úr a keletkezés oka, hisz látjuk, hogy pusztán az emberi cselekvés nem hoz eredményeket.

20.	ΘNem így van, mert emberi cselekvés nélkül nincs eredmény.

21.	Ez az érvelés hibás, mert Ő az eredmény igazi oka.

22.	ΘA dolgokat semmi sem váltja ki. Ok nélküliek, mint ahogy a tövis hegyes, és így tovább.

23.	ΘS minthogy semmi sem, így hát a „ki-nem-váltás” váltja ki. 

24.	Ez az ellenvetés hibás, mert a „ki-nem-váltás” nem kiváltás.

Magyarázat: ''Gótama így a létnek két okát nevezi meg. Igaz, hogy minden tapasztalás korábbi emberi cselekvések eredménye, és anélkül nem tudna létrejönni, az a törvény azonban, hogy a dolgok íly módon keletkezzenek, egy magasabb princípiumtól, az Istentől való. A másodrendű, kiváltó ok tehát a cselekvő ember, az elsőrendű, teremtő ok pedig az Úr. A njája célja éppen az, hogy az emberi cselekvést az Úr isteni szintjére emelje. A lét tehát nem véletlenszerű, ahogy a 22. szútra állítja, ez már a testetöltéssel kapcsolatban bebizonyosodott (III.2.67). A 23. szútra pedig téves ellenvetés.''

''a muladóságról''

25.	ΘMinden mulandó, mert a keletkezés és elmúlás jegyeit viseli magán,

26.	Θ így hát egy örökkévaló van: maga a mulandóság.

27.	A mulandóság is elmúlik, ahogy kialszik a tűz, ha elfogy a tűzrevaló.

28.	Nem lehet tagadni az örökkévaló dolgok létezését, mivelhogy a mulandóktól különbözőknek tapasztaljuk őket.

Magyarázat:'' A mulandóság nem örök, mivel a dolgok tulajdonsága, és a dolgok elmúlásával maga is elmúlik. Éppen úgy, ahogy a tűz is kialszik, ha nincs már hordozója. Nem igaz az az állítás, hogy minden princípiumot mulandónak tapasztalunk. Van, ami sohasem változik, nem viseli a kialakulás és az elmúlás jegyeit. A njája-vaisésika a következő princípiumokat tartja örökkévalónak: az atomi lét (a „parányok”), az űr, az idő, a tér, a lélek, az ész állagai, ezek bizonyos tulajdonságai, valamint a közös, a sajátos és a bennerejlés fogalma.''

29.	ΘMinden örökkévaló, mert örök az öt lételem.

30.	Nem így van, hiszen akkor nem lenne különbség örök és mulandó között.

Magyarázat: ''A 29. szútra a másik végletes kijelentés hibájába esik. Természetesen nem minden örökkévaló, hiszen akkor sem a mulandó, sem az örök fogalmának nem lenne értelme.''

''a dolgok egyediségéről''

31.	ΘMinden egyedi, hiszen a dolgok ismérve éppen az, hogy egyediek.

32.	Nem így van, mert több ismérv eredőjeként keletkezik egy dolog.

33.	Az ellenvetés azért is hibás, mert ellentmondásban áll a kimondott ismérv sajátosságával.

Magyarázat: ''A dolgok valóban „egyediek”, ez a tulajdonság azonban több más tulajdonság eredőjeként jön létre. Így például egyedi egy „apró kék tehén”, az „apró”, a „kék” és a „tehén” fogalmai azonban általánosak. Az ellenvetés azért ellentmondásos, mert a „minden egyedi” kijelentés a dolgok azonosságát mondja ki. Amellett: ha valóban minden egyedi lenne, nem létezhetne a megismerés.''

''a lét és a nemlét vizsgálata''

34.	ΘMinden nemlétező, mivel minden dolog egyben a többi nemlétének bizonysága.

35.	Nem így van, mivel a dolgok éppenhogy saját létüknek bizonyságai.

36.	ΘNem saját létüknek, hiszen ellentétüktől függenek.

37.	Ez az állítás ellentmondásos, ezért elfogadhatatlan.

Magyarázat: ''Mikor azt mondom: „rövid”, ezzel valóban nem valami mást mondtam. Ugyanakkor mindenki a „rövid” jelentésre fog gondolni, és senkinek nem jut eszébe e szó hallatán: „aha, tehát nem piros”. Az is igaz, hogy a „rövid” relatív fogalom, és függ a „hosszú” fogalmától. Ha viszont a „rövid” szó jelentését a „hosszú” magyarázza, akkor mi magyarázza a „hosszú” szóét? A „rövid”? Az ellenvetés azért is ellentmondásos, mert ha azt jelenti ki, hogy „minden nemlétező”, akkor ezt a kijelentést is ellentéte magyarázza, vagyis mindennek létezőnek kellene lennie.''

38.	A mindenség „számosítása” bizonytalan, akár van megokolása, akár nincs.

39.	ΘNem így van, mert a megokolás az egész részét képezi. 

40.	Ez az érvelés hibás, mert az egésznek nincsenek részei.

Magyarázat:'' A njája-vaisésika kortárs iskolái (elsősorban a számkhja és a buddhizmus) azt a kedvelt módszert alkalmazták a tantételek lefektetésére, hogy felsorolták a megismerendő tényezőket. Ebből a felsorolásból viszont általában kimaradt a „bizonyítási faktor”. A módszer abból a szempontból hibás, hogy ha bizonyítani kezdjük a felsorolt princípiumokat, akkor egy új elemmel, a bizonyítással növeltük az alkotókat, vagyis megdől az eredeti szám. Ha pedig nem bizonyítunk, akkor az állítás bizonytalan marad. A njája-vaisésika ezt a hibát úgy küszöböli ki, hogy a megismerendő területén mindig gondosan megnevezi a megismerés eszközét is. Más kérdés, hogy ezt a többi iskolák is megteszik, csak nem tulajdonítanak neki ilyen nagy jelentőséget.''

''a tett-eredmény vizsgálata''

41.	Kétséges a tett-eredmény, mert vagy'' ''a cselekvés pillanatában keletkezik, vagy pedig más időben.

42.	ΘNem keletkezhet más időben, mert akkor már eltűnt az oka.

43.	Akkor viszont már a fa elültetésekor meg kellene teremjen annak gyümölcse.

Magyarázat: ''A tett és annak következménye ok-okozati összefüggésben állnak egymással. A probléma abból adódik, hogy a tettek eredménye általában nem rögtön a cselekvés utáni pillanatban keletkezik, hanem csak egy idő múlva. A cselekvés pedig pillanatnyi. Gótama az ellentmondást úgy próbája feloldani, hogy a tett-eredmény végső okául nem pusztán magát a cselekvést nevezi meg, hanem a szenvesen cselekvő lélek princípiumát.''

44.	ΘMivel a lét és nemlét különböző fogalmak, a tett-eredmény a tett pillanatában sem nem létező, sem nem nemlétező, sem nem létezve nemlétező.

45.	A tett-eredmény ekkor nemlétező, mert látjuk a keletkezést és elmúlást.

46.	De csak a tudat számára nemlétező.

Magyarázat: ''Ha a tett-eredmény már megszületése előtt, azaz a tett pillanatában létezne, ez azt feltételezné, hogy valami létezhet önnön keletkezése előtt, vagyis nem tapasztalnánk keletkezést és elmúlást. Ha nem létezik, akkor viszont nem a tett a következmény oka. Mivel pedig a lét és nemlét különböző fogalmak, annak a szócsavarásnak sincs értelme, hogy „létezik is, meg nem is”, ahogy egyes iskolák állítják. A tudat számára mindenesetre nem létezik, hiszen ha az ember tudna a tettek következményéről, sohasem tenne olyat, ami az öröm-fájdalom körforgásába taszítja. Viszont tesz. Mivel pedig a tettek indítója nem az ész, akkor a lélek kell, hogy legyen. Ez bizonyos szempontból magyarázza is a fenti ellentmondást, mivel a lélek nem áll mindig racionális kapcsolatban a tapasztalással.''

47.	ΘA gyümölcsfa hasonlata téves érvelés, mivel a tett-eredményeknek más a hordozója.

48.	Ez az ellenvetés hibás, mivel a lélek az élvezet hordozója.

49.	ΘNem így van, mert „nyájakról, fiakról, asszonyokról, szolgákról, aranyról, ételről” és hasonlókról beszélnek.

50.	Az „élvezetet” átvitt értelemben használtuk, mint ahogy a „gyümölcs” szó is átvitt értelemben jelenti ezeket.

Magyarázat: ''A tettek gyümölcsét sokszor nem is ugyanabban az életben aratja le az ember. Az elültetett és gyümölcsöt termő fa viszont ugyanaz. A hasonlat azonban mégis találó, mert a tettek és a következmények hordozója az örök, újraszülető lélek, ő az, aki e gyümölcsöket „élvezi”. A 49. szútra szőrszálhasogatás. Az „élvezet” átvitt értelemben jelenti a szentiratok visszatérő refrénjében említett nyájakat és más javakat.''

''a szenvedés vizsgálata''

51.	A születés szenvedést jelent, mert sokféle rosszal jár együtt. 

52.	ΘNem így van, hiszen néha örömérzet is keletkezik.

53.	Ez az ellenvetés hibás, mert a rossz sohasem szűnik meg, hiszen az érzékelő mindig csalódik a vágyott kapaszkodókban.

54.	Azért is, mert az „öröm” fogalma téves. Nem más az, mint a szenvedés sajátos formája.

Magyarázat: ''Az életben „örömtelinek” megélt élmények pillanatnyiak, csalódáshoz fognak vezetni. A földi lét alaptulajdonsága a szenvedés. Feltűnő, hogy Gótama nem igen vizsgáztatja saját állításait, és nem is kívánja alátámasztani. Valószínűleg azért, mert ezzel a tézissel minden korabeli iskola egyetértett.''

''a megváltás vizsgálata''

55.	ΘNincs megváltás, mert „a bűnök és a szenves cselekvés örökké tartanak”.

56.	A „bűnt” nem eredeti jelentésében kell itt érteni. Ez a refrén a „bűn” fogalmát átvitt értelemben olyan kötelességnek érti, amelynek teljesítése dicsőséget, elmulasztása pedig megszégyenülést von maga után.

57.	Azért is téves az ellenvetés, mert az ember maga is felvállalhatja az áldozatot.

58.	Mivel ez az áldozat nem jelenti minden esetben a halotti urna áldozatát, így nem is lépnek fel minden esetben a tett-eredmények.

Magyarázat: ''Az 55. szútra egy ismert szólást forgat ki, és azt állítja, hogy a szenvedés körforgásából nincs kiút. Az ember számára nem marad más, mint hogy áldozatot mutasson be az isteneknek, és reménykedjen a mennyben. Utolsó – és egyetlen – áldozata így halála és testének elégetése lesz. Gótama elveti az eredendő bűn fogalmát, és rámutat, hogy a bűn, a szanszkrit „rna” szó kétértelmű, bűnt is, kötelességet is jelent. Hasonló gondolat figyelhető meg a német „Schuld” szóban, amit vagy „bűn” vagy „adósság” értelemben használnak. A bűn visszafordíthatatlan, az adósság azonban letörleszthető. A megoldás a megismerés útja, amelyen az ember már nem áldozati állatként adja át magát a sors törvényeinek, hanem kézbe veszi és maga hajtja végre az áldozatot. E tett eredménye nem a földi bilincsekbe való újraszületés lesz, hanem a megszabadulás, a szenvedéstől való megváltás.''

''a szenvek vizsgálata''

59.	Mikor az ember a mélyálomban nem lát álomképeket, akkor szenvei sincsenek. Tehát van megváltás.

60.	Akinek pedig nincsenek szenvei, azt a cselekvés sem köti.

61.	ΘNem így van, mert a szenv eredendően a lélekhez tartozik.

62.	Ahogy egy dolog öröktől fogva fennálló nemléte is megszűnik azzal, hogy a dolog megszületik, ugyanígy megszűnhetnek az öröktől fogva meglévő szenvek is.

63.	Vagy aképpen is mulandók, mint az agyagparány sötét színe.

64.	Azért sem örökkévalók a szenvek, mert a vágy készteti őket.

Magyarázat: ''Van rá példa, hogy az ember létezik, és mégsincsenek szenvei: a mélyálom. A szenv tehát nem feltétlen velejárója a léleknek. Igaz ugyan, hogy a lélek a múltban örök időktől fogva a szenvekhez kötődött, ez azonban nem jelenti azt, hogy örök időkig a szenvekhez is kell kötődnie. A szenvedés a lét ténye, ez a tény azonban nem változtathatatlan, mivel oka a szenv, és ez az ok megszüntethető. A szenves létezés voltaképpen felfogható a szabad létezés hiányának is, melynek megszületése okának eltűnését jelenti, mégha az ok öröktől fogva létezett is.''

===második szakasz===

AZ IGAZ TUDÁS VIZSGÁLATA

''a rész és Egész vizsgálata''

1.	A hibákat kiváltó okok lényegi megértése után eltűnik az énképzet.

2.	A hibákat kiváltó ok a színek és a többi érzéktárgyak iránti vágy.

3.	Ez a kiváltó ok pedig hamis képzetet ad az Egészről.

Magyarázat: ''A szútrákból kiderül, hogy a szenvek és hibák az énképzet érdekeit szolgálják. Az énképzet által motivált tapasztalás nem a valóságot veszi észre, hanem a helyes megkülönböztetés hiányában vágytárgyakat alkot.''

4.	Mivel kétféle dolog a tudás és a nemtudás, kétséges, hogy'' ''létezik-e az Egész.

5.	Nem kétséges, mert a korábbi érvek bizonyítják.

6.	ΘAz sem kétséges, hogy nincsen, mivel nem fordulhat elő az,

7.	Θhogy a részek a teljes Egészben benne legyenek, de az sem, hogy csak egy részében az Egésznek. Így hát nem létezik az Egész.

8.	ΘAzért sem létezik az Egész, mert az nincs a részeiben,

9.	Θmásrészt viszont nem is lehet független önnön részeitől.

10.	ΘEzek alapján pedig az Egész részei sem létezhetnek.

11.	Ez nem kérdéses. Nem lehet az Egész részeiről beszélni, mivel nincsenek részei.

12.	Az érvelés azért is hibás, mert ha még léteznének is részei az Egésznek, akkor sem az Egész lenne a részekben.

Magyarázat:'' A probléma a következő: tapasztalásunk korlátozott, mindig a tudás és nemtudás kettősségéből adódik. Ezért nem vagyunk képesek felfogni a teljes Abszolútumot, amit a njája-vaisésika „Egész”-nek nevez. Csak részeit tudjuk befogadni. A 6–10. szútra a következőt állítja: sem a rész nem lehet benne a teljes Egészben, hiszen az nála sokkal hatalmasabb, sem pedig a teljes Egész nem lehet benne a részben, hiszen az nála jóval kisebb. Amennyiben pedig a rész nem a teljes Egészben van benne, hanem az Egésznek csak egy részében, akkor az Egésznek két értelemben van része. Ugyanakkor viszont, ha az Egésznek olyan része is van, ami egy más értelemben vett részét tartalmazza, akkor olyan részének is lennie kell, ami ezeket együtt tartalmazza, és így tovább. Könnyen belátható, hogy ez egy vég nélküli folyamatot eredményez, és sohasem jutunk el az Egész és a rész egységéhez. Ha viszont ekképpen bebizonyosodik, hogy nem létezik az Egész fogalma, akkor a részfogalma is illúzió, mivel a részt az Egész magyarázza. Így tehát sem az Egész, sem a rész nem létezik. Gótama ezt az ellenvetést azzal veti el, hogy az Egészet a részektől különböző kategóriának nevezi, ami a részekkel nem térbeli, hanem kölcsönösen egymásban rejlő kapcsolatban áll.''

13.	ΘAkkor viszont csak olyan az Egész tapasztalása, mint ahogy a rövidlátó látja a hajtincset.

14.	Mivel az érzékszerv úgysem tudja tapasztalni azt, ami túl van saját érzéktárgyán, és azon a területen nem működik, mindegy, hogy éles-e vagy tompa az érzékszerv és az érzékelés.

Magyarázat: ''Az Abszolútumot az ember nem az érzékszerveken keresztül tapasztalja meg, hanem az érzékelésen keresztül értelmileg és lelkileg jut el hozzá. Mindegy tehát, hogy milyen mélységig képesek az érzékszervek tapasztalni. Valamilyen részét felfogják az Egésznek, és az Egész valamennyi részében tükröződik.''

15.	ΘHa a végsőkig bontjuk a rész és Egész kapcsolatát, akkor a semmibe olvadunk bele.

''az atomokról''

16.	Nem így van, mert ott a parány.

17.	Az pedig kisebb a porszemnél is.

18.	ΘA parány nem létezik, mert benne is űr van. 

19.	ΘVagy pedig az űr nem hat át mindent.

20.	A kint és bent fogalma csak egy keletkezett dolog esetében merül fel, mivelhogy ezekkel a szavakkal annak ellentétes részeit jelöljük. A nem keletkezett paránynál nincs ilyen.

21.	Az űr pedig mindent áthat, mert mindenhol terjed a hang, és mindenütt ott van a kapcsolat.

22.	Az űr tulajdonsága az, hogy oszthatatlan, nincsen ellenállása és mindent betölt.

Magyarázat:'' Ha végigvezetjük a rész és az Egész viszonyát, akkor végtelen folyamatot kapunk, hiszen minden rész egésznek vehető, aminek újabb részei vannak, ezek a részek pedig megintcsak összetevőkből állnak, és így tovább. A njája-vaisésika ezt az ellentmondást a „parány”, az atom fogalmával próbálja feloldani, vagyis egy olyan végső egységet feltételez, ami már nem osztható tovább. A 18-19. szútrák ellenvetése úgy próbálja ennek oszthatatlanságát megcáfolni, hogy előveszi az űr fogalmát. Az űr az indiai filozófiában mindent átható és körülvevő princípium. Ha az atomot is áthatja, akkor annak van belseje és külseje, vagyis máris részekre oszlott. Gótama azzal válaszol erre, hogy a „külső” és „belső” fogalmát értelmetlen dolog egy oszthatatlan princípiumra alkalmazni. Külseje és belseje csak olyan dolgoknak van, amelyek maguk is részekből állnak, vagyis produktumok. Az űr ezek alapján a mindenütt jelenlevő, atomok közötti űrként képzelendő el. Hogy mindenütt ott van, annak az a bizonyítéka, hogy mindenhol terjed az űr ismérve, a hang, és minden dolog benne van valamiben, vagy tartalmaz valamit, illetve, hogy az atomok és a tárgyak az űr révén kapcsolódni tudnak egymáshoz.''

23.	ΘA formával bíró dolgoknak szerkezete van, így hát a paránynak is vannak részei.

24.	ΘAzért is, mert a többi paránnyal kapcsolatban áll.

25.	Ez az ellenvetés hibás, mert ha tovább vezetjük, végtelen folyamat lenne az eredménye.

Magyarázat: ''Amennyiben egy dolog formával bír, és más dolgokkal is kapcsolatban áll, akkor részei kell, hogy legyenek. Így például, ha két atom érintkezik, úgy kell, hogy legyen felületük. Akkor pedig belsejük is van, tehát az atom nem oszthatatlan. Az okfejtés helyes, csak felvetése nem. Folytathatjuk ugyan a bontogatást, előbb-utóbb azonban el kell jussunk a végtelenül kicsiny fogalmához, mert különben a semmiben való feloldódáshoz jutunk. Márpedig tapasztalás van, tehát kell lennie egy végső princípiumnak, amit közvetetten tapasztalunk – állítja a njája-vaisésika.''

26.	ΘA tudati megkülönböztetés által nem foghatjuk fel a dolgok lényegét, mint ahogy a kendő boncolgatásával sem foghatjuk fel annak lényegét, ha eltekintünk a szálaktól, amelyekből szőtték.

27.	Ez az érvelés ellentmondásos, tehát hibás.

28.	Az Egészet a részek rejtik magukba, azért nem fogható fel külön.

29.	És a dolgok lényegét a megismerés tárja fel.

Magyarázat: ''A 26. szútra ellenvetése újra az Egész megtapasztalásának lehetőségét próbálja cáfolni. A kendő „kendőségét” a szálak tapasztalásán keresztül fogjuk fel, hiszen az Egész mindig tükröződik a részekben. Az ellenvetés azért hibás, mert voltaképpen azt mondja ki, hogy a tudati megkülönböztetés a dolgok meg-nem-ismeréséhez vezet. Akkor viszont nem tudati. Az ellenvetést az is cáfolja, hogy bizonyítást nyert: a dolgok megismerés által ismerhetők meg. A megismerés eszköze pedig éppen ez a tudati megkülönböztetés.''

''a lét valóságának vizsgálata''

30.	Nem lehet azt mondani, hogy semmi sem létezik, mert vagy van bizonyság, vagy nincs.

31.	ΘTéves ez az elképzelés a megismerésről és a megismerés tárgyairól. Olyan, mint mikor tévesen valóságosnak hisszük az álomban látott tárgyakat,

32.	Θvagy pedig olyan érzékcsalódás, mint amikor a vadak inni szaladnak a délibábhoz.

33.	Ez a hasonlat téves, mert nincs semmiféle érv, ami bizonyítaná.

34.	A tévesen valóságosnak hitt álombeli tárgyak pedig sóvárgott emlékképekre vezethetők vissza.

Magyarázat: ''Ha kijelentjük, hogy semmi sem valóságos, akkor ezt a logika szabályai szerint bizonyítani kell. Ebben az esetben a bizonyítás valóságos, vagyis nem igaza bizonyítandó. Ha pedig nem bizonyítjuk, akkor a kijelentésnek nincsen alapja. Az a kedvelt hasonlat pedig, hogy a tapasztalt világ illuzórikus, mint az álomképek vagy az érzékcsalódás, nem bizonyított, így csak puszta kijelentés marad. Az álomképeknek egyébként igenis van valóságos alapjuk, mivel egy korábbi, vágyott érzéklet tükröződik vissza bennük.''

''az igazi tudásról''

35.	A dolgok lényegi megismerése által eltűnik a téves felfogás. Úgy, mint ahogy felébredve eltűnnek a tévesen valóságosnak hitt álomképek is.

36.	A tudattal bizonyított és valóban megismert tárgy pedig bizonyítja, hogy van valódi megismerés.

37.	Ez egyébként a tévedő tudatból is adódik, hiszen ott is van egy helyesen és egy tévesen felismert dolog. így tehát kétféle megismerés van: téves és helyes.

Magyarázat: ''Hogy van valódi, tehát a tárgy igazi lényegét felismerő megismerési mód, ez úgy a helyes mint a téves felismerésből bebizonyítható. Ha egy tárgy helyesen ismerszik fel, úgy a megismerés eme módja más tárgyakra is alkalmazható, és ismét helyes megismerésre fog vezetni. Ha viszont tévesen ismerek fel valamit, ott két tárgyat kapok. Ha embernek nézek egy fatörzset, lesz egy helyes tárgyam (a fatörzs) és egy téves tárgyam (az ember), ez megint csak kétféle megismerést ad: helyeset és helytelent. A tárgy és a felismerési módszer helyességét pedig a vizsgálat és a bizonyítás dönti el.''

''a révület vizsgálata''

38.	A sajátos révület gyakorlásából lesz igaz tudás.

39.	ΘIlyen révület nem létezik, mert mindig vannak olyan érzékletek, amelyek erősebbek nála.

40.	ΘAzonkívül az éhség és hasonlók is eltérítik.

41.	Erdőben, barlangban, folyóparton kell az Igázást gyakorolni. 

42.	ΘMég a megváltás állapotában is fennállnak ezek az akadályok.

43.	Nem így van, mert ezek érzékeléséhez született test kell,

44.	a megváltás állapotában pedig ilyen már nincsen.

Magyarázat: ''Az Abszolútum megtapasztalásának végső stádiuma már a meditáció és a révület állapotában történik. Ennek „sajátos” volta azt jelenti, hogy a tudat nem az ész és az érzékszervek felé fordul, hanem a lélek végső megismerésére irányul. A 39. és 40. szútrában felsorolt akadályok kiküszöbölésére megfelelő körülményeket kell biztosítani. A megváltás állapotában pedig már nem létezhet eltérítettség, mert megszűnik a testhez kötöttség és a testi érzékelés.''

45.	Ecélból arra kell ösztökélni a lelket, hogy az önmegtartóztatást, a késztetnivalókat, valamint az Igázás lélektudásának további eszközeit gyakorolja.

Magyarázat: ''Itt kapcsolódik az ismeretelméleti részhez a njája-vaisésika etikája. Ennek meghatározott szerepe van, a révületet és a végső megismerést segíti elő. Az önmegtartóztatás tagjai szinte minden irányzatban ugyanazok: ártatlanság, igazság, igénytelenség, alázat és nem-ragaszkodás. A késztetnivalók, vagyis azok a lelki erények, amelyeket aktívan gyakorolni kell: tisztaság, elégedettség, lemondás, önképzés és az Úrnak való odaadás. A lélek megismerésének további eszközei: testi- és lélekzés-gyakorlatok, az érzékeléstől való elfordulás gyakorlatai, összpontosító, elmélyedő gyakorlatok, valamint maga a révület.''

''a szent vita''

46.	Ezért kell megragadni és gyakorolni a felismerést, ezért kell megvitatni azt olyanokkal, akik rendelkeznek ezzel a tudással.

47.	Tanítvánnyal, mesterrel, szellemi társsal, szenttel, törekvővel társalogjon az ember, olyanokkal, akik bizalommal vannak egymás iránt.

48.	Lehet folytatni ellenvélemény nélkül is, ha a megvitatás célja a megváltás maga.

49.	A vita és civódás is megengedett, ha az igazságot akarja megtartani és megvédeni az ember. Olyan ez, mint mikor tüskés ágakkal körülrakva védjük az elvetett magot.

50.	Csak szócsatában lehet meg ez a kettő.

Magyarázat: ''A njája-vaisésika a filozófiai disputát a lényegi megismerés egyik módjának tartja. Ennek két fokozata van. A magasabb szellemi törekvők közötti párbeszéd, a tanítás, aminek célja nem az ellenfél legyőzése, hanem az, hogy a felek közös megismerésre jussanak. A másik a szócsata, amit egy másik iskola képviselőjével, esetleg egy avatatlannal folytat az ember. Ebben az esetben az elvileg helytelen módszerek, a szócsavarás, a hibás okfejtés és ellenvetés is megengedettek, bár ez – ha az ellenfél logikailag képzett volt – könnyen a vitában való alulmaradást vonhatta maga után.''

==ÖTÖDIK TANÍTÁS ==

===első szakasz===

A VITÁBAN EJTETT HIBÁK

''a hibás ellenvetésekről''

1.	A hibás ellenvetés lehet: a hasonlóságra építő (1.), a különbségre építő (2.), túlmagyarázó (3.), leszűkítő (4.), a bizonyítandót a példával felcserélő (5.), a példát a bizonyítandóval felcserélő (6.), túlszaporító (7.), túlbizonyító (8.), az ok és okozat közvetlen kapcsolatára hivatkozó (9.), az ok és okozat közvetlen kapcsolatának hiányára hivatkozó (10.), túlbonyolító (11.), ellenpéldát hozó (12.), a még-nem-létre építő (13.), kétséges (14.), problémakeltő (15.), érvtagadó (16.), egyértelműnek vevő (17.), azonosító (18.), okforgató (19.), beleegyező (20.), a nem tapasztaltra hivatkozó (21.), a mulandóságra hivatkozó (22.), a mulandótlanságra hivatkozó (23.), az okozatot kiforgató (24.).

2.	A ''hasonlóságra ''és ''különbségre építő ''ellenvetések abba kötnek bele, hogy a bizonyítandó dolognak és a példának több hasonló és különböző tulajdonsága van.

3.	A bizonyítandót úgy kell bizonyítani, mint a tehenet a tehénség ismérvei alapján.

Magyarázat: ''Nézzük meg a hasonlóságot és a különbséget kiforgató ellenvetéseket egy-egy példán: A. azt állítja: a lélek mozog, mivel állag, és az állagoknak mozgásuk van. Éppen úgy, ahogyan például mozgása van a földgöröngynek. B. erre a következőképpen válaszol: a léleknek nincs mozgása, mivel végtelen állagú, mint az űr, és az űr sem mozog. Látjuk, hogy B. ellenvetése a lélek és az űr hasonlóságát lovagolja meg, de valójában nem az eredeti kijelentést cáfolja. A különböző tulajdonságokat B. a következő kijelentéssel tudná meglovagolni: A: a lélek mozdulatlan mert végtelen, nem úgy mint a mozgó földgöröngy, ami véges. B: a lélek is és az űr is végtelen. Az űr nem tudatos és mozdulatlan. A lélek tudatos, tehát mozgó kell, hogy legyen. Láthatjuk, hogy mindkét téves ellenvetés ugyanazt a hibát követi el: a bizonyítandó dolog egy másik tulajdonságát használja fel az eredeti állítás cáfolatára. Helyes módon úgy kell eljárni, hogy a bizonyítandó – lehetőség szerint – valamennyi tulajdonságát számba kell venni, ezek alapján dől el az állítás igazsága. Ugyanúgy, ahogy a tehénség valamennyi ismérvét fel kell sorolni ahhoz, hogy a látott dolog tehénnek bizonyuljon. Az a kijelentés, hogy „szarva van, tehát tehén” nem elég, hiszen szarva más állatnak is lehet.''

4.	A ''túlmagyarázó, ''a'' leszűkítő, ''a'' bizonyítandót a példával ''és a'' példát a bizonyítandóval felcserélő, ''a'' túlszaporító ''és ''a túlbizonyító ''ellenvetések arra építenek, hogy a bizonyítandó és a példa többféle tulajdonsággal is rendelkezik, s hogy mindkettőt lehetne bizonyítani.

5.	A téves ellenvetések eme fajtája azért hibás, mert az állítás a példa egy bizonyos tulajdonságát vette alapul, és nem lehet azt egy másik tulajdonsággal megcáfolni.

6.	Illetve azért, mert a példa csak arra való, hogy rámutasson a bizonyítandóra.

Magyarázat: ''A példa definíciójánál kiderült, hogy az csak a könnyebb megértésre hozott eszköz, maga nem igényel logikai bizonyítást. A fenti hat ellenvetés azért hibás, mert az előző két ellenvetéshez hasonlóan szintén a példa egy másik tulajdonságát veszi alapul, illetve magából a példából is bizonyítandót alkot. Nézzük meg ezt az előbbi példán: A. állítása: a lélek mozgással bír, miként a földgöröngy. B. így válaszol: akkor viszont a léleknek tapinthatónak kell lennie, hiszen a földgöröngy az, vagy ha nem tapintható, akkor mozgása sincs (túlmagyarázó). Ha ez így van, akkor a lélek nem is végtelen, miként a földgöröngy sem az (leszűkítő). Ha a lélek mozgását kívánjuk bizonyítani, és példának a földgöröngyöt hozzuk, akkor a földgöröngy mozgását is bizonyítanunk kell (a bizonyítandót a példával felcserélő). Ha a földgöröngy mozgása nem bizonyított, akkor a léleké sem (a példát a bizonyítandóval felcserélő). Sokféle dolognak van mozgása. Ezek vagy végtelenek és nagyok, mint a levegő, vagy kicsik, mint a földgöröngy, vagy pedig mozdulatlanok, mint a lélek (túlszaporító). Ha a lélek olyan mint a földgöröngy, akkor a földgöröngy mozgását is bizonyítani kell, mint a lélekét (túlbizonyító). Látjuk, a téves ellenvetések eme hat fajtája között nincs igazi különbség. Különösen a túlmagyarázó és a túlszaporító, valamint a túlbizonyító és a bizonyítandót a példával felcserélő hasonlít egymásra.''

7.	Az'' ok és az okozat közvetlen kapcsolatára, ''illetve ennek ''hiányára hivatkozó ''ellenvetések arra építenek, hogy ezek vagy érintik egymást, vagy nem.

8.	A téves ellenvetések eme két fajtája hibás, amint azt látjuk a korsó és a baj esetében.

Magyarázat: ''Ezek az ellenvetések voltaképpen a logikai összefüggés tényét tagadják. Gondolatmenetük a következő: ha az ok érinti az okozatot, akkor egy vele, tehát nem lehet ok–okozati összefüggésről beszélni. Ha viszont az ok nem érinti az okozatot, akkor nem is lehet az oka. Gótama a következő ellenérvet állítja: a fazekas (ok) érinti a megformált agyagedényt (okozat), és létrejön a korsó. Ugyanakkor mégsem lehet azt mondani, hogy a fazekas azonos lenne a korsóval. Mikor valaki bajában, szorultságában áldozatot hajt végre, nem érinti közvetlenül annak eredményét, az isteni segítséget. Ezt azonban – a hindu filozófia alaptézise alapján – mégis az ő áldozása hozta létre.''

9.	A ''túlbonyolító ''és ''ellenpéldát hozó ''érvelések arra építenek, hogy a példát is bizonyítandónak veszik, illetve szembeállítanak egy másik példát.

10.	A téves ellenvetések eme két fajtája azért hibás, mert az égő mécses látásához nem kell egy másik mécsest gyújtani,

11.	s mert ha el is fogadjuk az ellenpéldát, az eredeti példa igazságát ez nem cáfolja meg.

Magyarázat: ''A túlbonyolító ellenvetés az előbbiekkel rokon. Az ellenféltől azt kívánja meg, hogy a hozott példát újabb példával támassza alá. Az ellenpéldát hozó pedig nem cáfol, hanem egy ellenpélda irányába tereli a vitát. Ez a két ellenvetés azért hibás, mert mindkettő egy végtelen folyamathoz vezet. A példa példáját újabb példával kellene alátámasztani, az ellenpéldára újabb ellenpélda hozható, és így tovább. Ez pedig gyakorlatilag a vita megrekedését jelenti.''

12.	A ''még-nem-létre építő ''ellenvetés azzal érvel, hogy egy dolog keletkezése előtt nem lehet annak okáról beszélni.

13.	Ez az ellenvetés azért hibás, mert a megokolás a már létrejött dologra vonatkozik, annak pedig van oka.

Magyarázat: ''Ez a téves ellenvetés így gondolkozik: amennyiben a hang oka a beszélő szándéka, akkor a hang voltaképpen nem is létezik. Hiszen kiejtése előtt nincsen. Márpedig hogyan lehetne létező oka egy nemlétező dolognak? Az ellenvetés két szempontból is hibás. Egyrészt, a kijelentés a már létező hangról beszél, amiben benne rejlik oka is. Másrészt, ha ezt az ellenvetést elfogadjuk, úgy minden ok-okozati összefüggés elveszíti értelmét.''

14.	A'' kétséges ''ellenvetés azon alapul, hogy a bizonyítandó dolognak örök és mulandó tulajdonságai is vannak, mert az érzékelhetőség alapján úgy a közös fogalmához, mint a korsó példájához hasonlít.

15.	A kétség azonban a hasonlóságból és nem a különbözőségből származik. Ha mind a kettőből kétség születne, úgy a kétségek végtelen sorozata lenne az eredmény. Ha pedig a hang örök volta megcáfolható, akkor téves az az ellenvetés, ami mégis a közösre hivatkozik.

Magyarázat: ''Ez a téves ellenvetés a hang definíciójával kapcsolatban merül fel. A hang mulandó vagy örök volta ugyanis kétséges. Okra vezethető vissza, ezért mulandó, mint például a korsó. Mulandó azért is, mert érzékszervi. Igen ám, de a közösség fogalma is tapasztalható érzékszervileg, és mégis örök. Miután azonban bebizonyosodott a hangnak az örök dolgoktól való különbsége, nincs értelme ezt egy kétség felvetésével cáfolgatni. Úgy kell eljárni, mint a kétség esetében: keresni a különbségeket, és eldönteni a kétséget, különben a kétségek végeláthatatlan sorozata lesz az eredmény.''

16.	A'' problémakeltő ''ellenvetés azon alapul, hogy a bizonyítandó állítás két dologgal való hasonlóságára építkezik, és nem az eredeti állítást cáfolja.

17.	Ez az ellenvetés azért nem megfelelő, mert úgy teremt problémát, hogy egyszerűen ellenérvet hoz a példával szemben.

Magyarázat: ''Az előbbi példa itt is használható. A: a hang mulandó, mert oka van. B: a hang örök, mert nem tapintható, mint az űr. B. ellenvetése nem A. állítását cáfolja meg. A. elkövethetné ugyanezt a hibát, ha azt mondaná: a hang mulandó, mert eltűnik. Ez azonban nem vitához, hanem az ellenérvek örökös láncolatához vezetne.''

18.	Az'' érvtagadó ''ellenvetés azt állítja, hogy az érvelés a háromidejűség miatt semmit sem bizonyít.

19.	Az érvelés azonban háromidősen bizonyít, mert a bizonyítandó éppen az érvelés által válik bizonyossá,

20.	és ha az érvtagadó ellenvetést elfogadjuk, akkor maga az ellenvetés is bizonytalanná válik.

Magyarázat:'' Láttunk erre a téves ellenvetésre egy példát a II.1.8. szútrában. Érvelése a következő: ha az ok megelőzi az okozatot, akkor nem lehet oka valaminek, ami még nincsen. Ha követi, akkor szintén nem lehet ok, hiszen az ok megelőzi az okozatot. Ha pedig egyidejűek, akkor azonosak is egymással. Ez az ellenvetés persze üres szofizmus, hiszen az ok megállapítása mindig utólagos, az okozatból történik. Emellett, ha elfogadjuk, akkor minden ok–okozati összefüggés elveszíti érvényét. Így maga az ellenvetés is.''

21.	Az ''egyértelműnek vevő ''ellenvetés azon alapul, hogy az állításból egyértelműnek veszi az ellenérvet.

22.	Ez az ellenvetés hibás, mert ha egyértelműnek vesz mindent, amit a kijelentés nem tartalmazott, azt nem veheti egyértelműnek, ami a kijelentés tagadása lenne. Továbbá hibás az egyértelműség kétoldalú használhatósága miatt is.

Magyarázat: ''Nézzük még egyszer az előbbi példát: A: a hang mulandó, mert oka van. B: jó, azt viszont te sem tagadtad, hogy nem tapintható. Márpedig az űr sem tapintható, az viszont örök. Így hát a hang is örök. A. erre elkövetheti azt a hibát, hogy B. módszerét választja: jó, azt viszont te sem tagadtad, hogy eltűnik. Ha viszont eltűnik a hang, akkor mégis mulandó. A kétoldalú használat ugyancsak megszünteti a vitát, és az érvek-ellenérvek végtelen sorozatához vezet.''

23.	''Az azonosító ''ellenvetés olyan módon érvel, hogy például: „A dolgok között nincsen különbség, hiszen azonosak abban, hogy mindegyikük létezik. Márpedig amik azonos tulajdonságokkal bírnak, azok nem különböznek.”

24.	Ez az ellenvetés azért hibás, mert a bizonyítandók néha közös tulajdonsággal bírnak, néha pedig nem.

Magyarázat: ''A téves ellenvetés eme fajtájára a IV. Tanítás I. szakaszában láthatunk példákat.''

25.	Az ''okforgató ''ellenvetés azon alapul, hogy a bizonyítandót másként okolja.

26.	Ez az ellenvetés azért hibás, mert valójában mind a két okolást elfogadja.

Magyarázat: ''Jól ismert példánk erre az ellenvetésre is illik: amennyiben A. azzal indokolja a hang mulandóságát, hogy rámutat annak okára, és B. azzal válaszol, hogy a hang mégis örök, mert nem tapintható, akkor B. ezzel nem cáfolta meg A. állítását, hanem két állítás van érvényben.''

27.	A'' beleegyező ''ellenvetés úgy működik, hogy az állítást az ismertetett ok nélkül fogadja el.

28.	Ez az ellenvetés azért hibás, mert a bizonyítandó tulajdonságát egy másik okból vezeti le.

Magyarázat: ''A beleegyező ellenvetés a következő módszerrel próbálkozik: azt állítottad, hogy a hang mulandó, mert oka van, a beszélő szándéka. Így van. De a hang oka lehet az is, hogy a szél az ágakat megrezegteti. Akkor viszont állításod indoklása a hozott példán megbukott, vagyis a hang nem mulandó.''

29.	A ''nem-tapasztaltra hivatkozó ''ellenvetés azon alapul, hogy azt feltételezi, az ok létezik, csak nem tapasztaljuk, illetve hogy a nem-tapasztalást tapasztaljuk, és ezért az állítás ellentéte az igaz.

30.	Ez az érvelés hibás, mert a nem-tapasztalás az nem tapasztalás.

31.	Azért is, mert tudomásunk van felőle, hogy van-e valamiféle felismerés vagy nincsen.

Magyarázat: ''Erre a téves ellenvetésre is volt egy példa a II.2.19. szútrában, ami azt állította, hogy igenis létezik a hang még a kimondása előtt, csak mi nem tapasztaljuk, mert van egy akadály, amit szintén nem tapasztalunk. Viszont ez a nem-tapasztalás éppen a nem tapasztalható akadály tapasztalása, ekképpen a hang örök volta bizonyítást nyert. Ez az ellenvetés két értelemben is ellentmond a logika szabályainak. A nem-tapasztalás nem tapasztalás, innentől kezdve pedig érdektelen. A megismerés pedig a tudattal történik, ami vagy tud valamit vagy nem. Ha nem tud a tárgyról, és nem is tud felé értelemmel közeledni, akkor nem tartozik a megismerendők körébe, hanem üres misztifikáció.''

32.	A'' mulandóságra hivatkozó ''ellenvetés azt jelenti ki, hogy minden mulandó, mert a dolgok tulajdonságai abban hasonlók, hogy mulandók.

33.	Ez az ellenvetés azért hibás, mert ha a dolgok eme hasonlóságuk alapján bizonyíthatatlanok, akkor az ellenvetés is az, hiszen ahhoz hasonlít, amit cáfolni akar.

34.	Márpedig a dolgok különböznek is egymástól, és csak az a tulajdonság lehet az érvelés alapja, amit a példa is mutat, a könnyebb megértés kedvéért. S mert az érvelés kétirányú is lehet.

Magyarázat:'' Volt már ilyen érvelés a szövegben is (IV.1.25). A kijelentés lényege: a dolgoknak egyetlen közös tulajdonságuk van, hogy mulandók. Ennek alapján viszont egyetlen örökérvényű kijelentés sem tehető. Maga az ellenvetés sem általános érvényű, hanem sajátos és mulandó. Ugyanakkor, ha az állítás azt mondta ki, hogy a hang nem állag, mivel nem rendelkezik tulajdonsággal és mozgással, mint például a víz, akkor a cáfolatban csak a felhozott azonosság és különbség merülhet fel. Az az ellenvetés nem tehető meg, hogy ezek szerint a víz is mulandó, egyszerűen csak azért, mert hasonlatossággal bír a mulandó hanggal. Emellett az indoklásra hozott példa negatív is lehet: a hang mulandó, tulajdonság, mert nincsen mozgása és tulajdonsága, ellentétben a levegővel, ami rendelkezik ezekkel.''

35.	A ''mulandótlanságra hivatkozó ''ellenvetés azt jelenti ki, hogy a mulandóban az az örök, hogy örökké megvan benne a mulandóság.

36.	Ez az ellenvetés azért hibás, mert valójában abból a célból jelenti ki a mulandó örökkévalóságát, hogy örök legyen az a mulandó, aminek mulandóságát cáfolni akarja.

Magyarázat: ''Ennek a téves ellenvetésnek a következő a gondolatmenete: jó, fogadjuk el, hogy a hang mulandó. Akkor viszont mindig is az lesz. Így hát a hangnak van egy örök tulajdonsága, az, hogy mulandó. Ha viszont a hangnak örök tulajdonsága van, akkor maga is örök. Gótama már a IV.1.27. szútrában rámutatott ennek az ellenvetésnek a téves voltára: a mulandóság ugyanis az elmúlással együtt eltűnik, mint ahogy a tűz is elfogy, ha elfogy a tűzrevaló.''

37.	Az ''okozatot kiforgató ''ellenvetés azon alapul, hogy az akarat többféle okozatára mutat rá.

38.	Ha a hang nem okozat, akkor helytelen az akarattal indokolni, mivel olyan okai vannak, amik hallását megakadályozzák.

Magyarázat: ''A hang örökkévalóságát bizonyítandó B. érvelhetne így is: mikor a fazekas arra irányítja akaratát, hogy egy korsót létrehozzon, akkor kétféle eredményt ér el. Létrehoz egy korsót, ugyanakkor eltávolítja azokat az akadályokat, amelyek a korsó eddigi létét megakadályozták. Így hát amikor a beszélő megszólal, lehet hogy arra irányítja akaratát, hogy felszámolja azokat az akadályokat, amelyek az öröktől fogva létező hang tapasztalását megakadályozzák. Ez az ellenvetés azért ellentmondásos, mert ha a beszélő szándéka tényleg csak arra elég, hogy eltávolítsa a hangot elzáró akadályokat, akkor a hang nem a beszélő akaratából következik. Márpedig B. ezt a hozott példában elismerte. Ugyanakkor képtelenség azt állítani, hogy a hang hallásának oka az lenne, hogy eltűnnek azok az okok, amelyek ezt a hallást megakadályozzák''.

''a céltalan vita''

39.	A: – Az ellenvetés hasonló hibát követ el.

40.	(Ez bármelyik hibával előfordulhat.)

41.	B: – Az én ellenvetésemben ugyanaz a hiba volt, amit te is vétettél.

42.	A: – Ha beismered, hogy ellenvetésedben ugyanaz a hiba, mint az enyémben, akkor elkövetted a „másik igazának elismerését”.

43.	B: – Ezt te már akkor elkövetted, amikor azt mondtad: „Az ellenvetés hasonló hibát követ el.”

Magyarázat: ''A fenti öt szútra azt a folyamatot modellezi, hogyan fajul a filozófiai disputa veszekedéssé. Tegyük fel, hogy A. elkövette valamelyik hibás ellenvetést. B. elköveti erre ugyanazt a hibát. A. ekkor rámutat B. hibájára (39.). B. azzal védekezik, hogy a hibát nem ő követte el először (41.). A. erre a szemére olvassa a „másik igazának elismerését” (42.). Ez komoly elcsúszás, a vita végét is jelentheti. B. azzal védekezik, hogy ezt az elcsúszást A. már akkor elkövette, amikor a magáéhoz hasonló hibára hivatkozott (43.). A vitavezető itt rendszerint leállítja a veszekedést, és megállapítja, hogy ki követte el elsőnek az elcsúszást. A megoldás kulcsa az, hogy az elkövetett hibát vagy meg kell védeni, vagy ki kell javítani, és nem az ellenfél szemére vetni.''

===második szakasz===

''az elcsúszásokról''

1.	Az ''elcsúszások: ''az állítás feladása, az állítás átértelmezése, az állítás ellentmondásba kerülése, az állítás feladása, az eltérő érvelés, a mellébeszélés, a zagyvaság, az érthetetlen beszéd, az értelmetlen beszéd, az időbeli keveredés, a túl kevés, a túl sok, az ismétlés, a megismételni nem tudás, a nem-értés, a válaszképtelenség, a kitérés, a másik igazának elismerése, a támadás elmulasztása, a nem támadható megtámadása, a tételtől való eltérés és a téves érvelés.

2.	Az ''állítás feladása ''abban áll, ha az állító az ellenpéldában említett tulajdonságokat a saját példájában is elfogadja.

Magyarázat: ''A: a hang mulandó, mert tapasztalható érzékszervileg, miként a korsó. B: a közös fogalma is tapasztalható érzékszervileg, és az örök. A: akkor a korsó is örök. A. ezzel feladta állítását, vagyis azt, hogy a hang és a korsó mulandó dolgok, mert érzékszervileg tapasztalhatók.''

3.	Az ''állítás átértelmezése ''abban áll, ha az állító a cáfolt állítást a dolgok sokféle tulajdonságára alapozva egy újabb érveléssel próbálja bizonyítani.

Magyarázat: ''A: a hang mulandó, mert érzékszervileg tapasztalható, mint a korsó. B: a közös fogalma is érzékszervileg tapasztalható, és az örök. A: a közös fogalma minden dologban benne van, a korsó és a hang pedig egyes dolgok, tehát a hang mulandó, mint a korsó. Mint látjuk, A. újabb érvelése – függetlenül attól, hogy igaz-e vagy sem – nem indokolja az előző állítást.''

4.	Az ''állítás ellentmondásba kerülése ''abban áll, ha az állítás és az indoklás ellentmondanak egymásnak.

Magyarázat: ''A: létezik egy nem tapasztalható, tulajdonságokon túli állag, mivel az ember csak a tulajdonságokat tudja tapasztalni.''

5.	Az ''állítás feladása ''abban áll, ha az állító a megcáfolt állítást megtagadja.

Magyarázat:'' A. a cáfolatra: én ugyan nem mondtam, hogy a hang mulandó.''

6.	Az ''eltérő érvelés ''abban áll, ha az állító a cáfolt érvelésre az érv olyan tulajdonságával is előhozakodik, ami az előbb nem fordult elő.

Magyarázat: ''A. a cáfolatra: igen, de a hangnak és a korsónak kezdete van, a közös fogalmának pedig nincsen. Ez is lehet igaz, azonban az előző érvelést, vagyis hogy a hang azért mulandó, mert érzékszervileg tapasztalható, nem bizonyítja.''

7.	A mellébeszélésnek nincsen köze a vitatott dologhoz.

Magyarázat: ''A. a cáfolatra: igen, de a mesterem úgy tanítja, hogy a hang mulandó, és én neki hiszek.''

8.	A'' zagyvaság ''értelmetlen hangok felsorolása.

Magyarázat: ''Ez az elcsúszás két értelemben is bekerülhetett a vitába. Egyrészt bizonyos varázsmondások jelentés nélküli szavakból álltak, ezeknek természetesen semmi helye nincs a filozófiai vitában. Másrészt az egyik fél próbálkozhatott olyan szavakkal, és mondatokkal, amit az ellenfél nem ért meg (V.2.16. szútra). Ezt azonban kivédte az, hogy a vita általában közönség előtt zajlott, és egy vitavezető vezette.''

9.	Az ''érthetetlen beszéd az, ''amit sem az ellenfél, sem a hallgatóság nem ért meg háromszori kimondás után sem.

Magyarázat: ''Ilyen lehetett egy ismeretlen vagy többértelmű szó, egy részletesen nem ismertetett példázat, túl gyorsan vagy túl halkan kiejtett szavak.''

10.	Az'' értelmetlen beszéd ''esetében a közlések tartalmilag nem állnak összefüggésben egymással.

Magyarázat: ''A: a hang örök, mert tegnap főtt babot ettem vacsorára, hogy el ne felejtsétek az utazás idejét. Ehhez hasonló irracionális kijelentések később a mahájána buddhizmus tanítási metodikájában jelentek meg.''

11.	Az'' időbeli keveredés ''olyan beszéd, ami összekeveri az okfejtés tagjait.

Magyarázat:'' Az I.1.32. szútrában ismertetett okfejtés tagjainak pontosan ebben a sorrendben kellett követnie egymást, vagyis a végkövetkeztetés sohasem előzhette meg az állítást vagy az érvelést.''

12.	A'' túl kevés'' az'', ''ahol akár csak egyetlen tag is hiányzik.

13.	A ''túl sok ''az'', ''amelyben több indoklás vagy példa is van.

Magyarázat: ''Az öttagú okfejtés egyetlen eleme sem hiányozhatott, az pedig, hogy az okfejtő esetleg több indoklást vagy példát is hozott a bizonyítandóra, nem erősítette, hanem gyengítette az okfejtést, mivel azt feltételezte, hogy azok önmagukban nem bizonyítanák az állítást.''

14.	Az ''ismétlés ''egy szó vagy egy mondat újramondása. Kivétel ez alól a refrén.

15.	Az az ismétlés, mikor az ember egy magától értetődő dolgot mond ki újra.

Magyarázat: ''Bizonyító ereje csak az érvelésnek van, az állítás ismételgetésének nincsen. Ismétlésnek számít az is, mikor az egyik fél egy magától értetődő szinonimát használ. Például: a hang örök, mert nem múlik el. A védikus szövegek refrénjének más volt a szerepe, erről a II.1.58. szútrában olvashattunk már. Ezeknek azonban nincs helye a logikai vitában.''

16.	A'' megismételni nem tudás ''az, amikor az ellenfél nem tud megismételni egy háromszor kimondott és a hallgatóság által megértett kijelentést.

17.	A'' nem értés ''az'', ''amikor az ellenfél ugyanezt nem érti.

Magyarázat: ''Mindkét esetben ugyanis arról van szó, hogy az egyik fél nem tudja követni az ellenfél gondolatmenetét.''

18.	A'' válaszképtelenség'' az'', ''amikor az egyik fél nem tud válaszolni.

Magyarázat: ''Az ellenérvet meghatározott időn belül kellett kimondani. Ha az egyik félnek ez idő alatt semmi nem jutott eszébe, akkor elveszítette a vitát.''

19.	A'' kitérés az, ''amikor az egyik fél félbeszakítja a vitát, mondván, hogy valami más dolga van.

Magyarázat: ''A válasz alóli kitéréssel ugyanis többnyire a válaszképtelenséget szokták palástolni.''

20.	A ''másik igazának elismerése'' az'', ''amikor az egyik fél saját hibás érvelését a másik szemére veti.

Magyarázat: ''Vagyis ha bármelyik fél így válaszol a kifogásolt hibára: te is ugyanezt követted el itt és itt. Ezzel ugyanis két ponton is elcsúszik az érvelő: beismeri azt, hogy az előbb nem vette észre a másik hibáját, ugyanakkor pedig azt, hogy most ő is elkövette ezt a hibát.''

21.	A ''támadás elmulasztása ''az, ha az egyik fél nem veszi észre a másik elcsúszását.

22.	A ''nem támadható megtámadása ''az, ha az egyik fél olyat támad, ami nem elcsúszás.

Magyarázat: ''Ezek szerint a vitát úgy is el lehetett veszteni, ha valaki nem vette észre a másik elcsúszását. Ilyenkor a vitavezető hozott ítéletet, hogy ki követett el nagyobb hibát. A vita elvesztését vonta maga után az is, ha az egyik fél nem azért az elcsúszásért vonta felelősségre a másikat, amit az valójában elkövetett, vagy ha olyasmit támadott, ami nem számított elcsúszásnak.''

23.	A'' tételtől való eltérés'' az'', ''amikor valaki elfogad egy tételt, és azután úgy megy tovább, hogy ellentmondásba kerül azzal.

Magyarázat: ''Ez egyben azt is jelenti, hogy filozófiai vitát csak bizonyos keretek, feltételek között lehet tartani. Ha valaki megfeledkezett a már megállapított tételekről, és azokkal ellentmondásos következtetésre jutott, akkor elveszítette a vitát. Természetesen a tételekben a feleknek egyet kellett érteniük.''

24.	A ''téves érveléseket'' már elmagyaráztuk. 

Magyarázat: ''Lásd a II.2.4. szútránál.''

[[Kategória:Szövegek]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Az ember tragédiája</title>
    <id>285</id>
    <revision>
      <id>4577</id>
      <timestamp>2006-08-29T09:29:04Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>{{fej}}</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     = Madách Imre
| cím        = Az ember tragédiája
| szakasz    =
| előző      =
| következő  =
| megjegyzés = drámai költemény
}}

==ELSŐ SZÍN==
:''(A mennyekben. Az Úr dicstől környezetten trónján. Angyalok serege térden. A négy főangyal a trón mellett áll. Nagy fényesség.)''
:
;ANGYALOK KARA
:Dicsőség a magasban Istenünknek,
:Dicsérje őt a föld és a nagy ég,
:Ki egy szavával híva létre mindent,
:S pillantásától függ ismét a vég.
:Ő az erő, tudás, gyönyör egésze,
:Részünk csak az árny, mellyet ránk vetett,
:Imádjuk őt a végtelen kegyért, hogy
:Fényében illy osztályrészt engedett.
:Megtestesült az örökös nagy eszme,
:Im, a teremtés béfejezve már,
:S az Úr mindentől, mit lehelni enged,
:Méltó adót szent zsámolyára vár.
;AZ ÚR
:Be van fejezve a nagy mű, igen.
:A gép forog, az alkotó pihen.
:Évmilliókig eljár tengelyén,
:Mig egy kerékfogát ujítni kell.
:Fel hát, világim véd-nemtői, fel,
:Kezdjétek végtelen pályátokat.
:Gyönyörködjem még egyszer bennetek,
:Amint elzúgtok lábaim alatt.
:
:''(A csillagok védszellemei különböző nagyságú, színű, egyes, kettes csillaggömböket, üstökö¬söket és ködcsillagokat görgetve rohannak el a trón előtt. Szférák zenéje halkan.)''
;ANGYALOK KARA
:Milyen büszke láng-golyó jő
:Önfényében elbízottan,
:S egy szerény csillagcsoportnak
:Épp ő szolgál öntudatlan. -
:Pislog e parányi csillag,
:Azt hinnéd, egy gyönge lámpa,
:S mégis millió teremtés
:Mérhetetlen nagy világa. -
:Két golyó küzd egymás ellen
:Összehullni, szétsietni:
:S e küzdés a nagyszerű fék,
:Pályáján továbbvezetni. -
:Mennydörögve zúg amaz le,
:Távulnan rettegve nézed:
:S kebelében milljó lény lel
:Boldogságot, enyhe béket. -
:Mily szerény ott - egykor majdan
:Csillaga a szerelemnek,
:Óvja őt meg ápoló kéz,
:Vígaszúl a földi nemnek. -
:Ott születendő világok,
:Itt enyészők koporsója:
:Intő szózat a hiúnak,
:Csüggedőnek biztatója. -
:Rendzavarva jő amott az
:Üstökös rettentő képe:
:S ím, az Úr szavát meghallva,
:Rend lesz útja ferdesége. -
:Jössz te, kedves ifju szellem,
:Változó világgömböddel,
:Aki gyászt és fénypalástot,
:Zöld s fehér mezt váltogatsz fel.
:A nagy ég áldása rajtad!
:Csak előre csüggedetlen;
:Kis határodon nagy eszmék
:Fognak lenni küzdelemben.
:S bár a szép s rút, a mosoly s könny,
:Mint tavasz s tél, kört vesz rajta,
:Fénye, árnya lészen együtt:
:Az Úr kedve és haragja.
:
:''(A csillagok védszellemei elvonultak.)''
;GÁBOR FŐANGYAL
:Ki a végetlen űrt kimérted,
:Anyagot alkotván beléje,
:Mely a nagyságot s messzeséget
:Egyetlen szódra hozta létre:
:Hozsána néked, Eszme! ''(Leborul.)''
;MIHÁLY FŐANGYAL
:Ki az örökké változandót,
:S a változatlant egyesíted,
:Végetlent és időt alkotva,
:Egyéneket és nemzedéket:
:Hozsána néked, Erő! ''(Leborul.)''
;RÁFAEL FŐANGYAL
:Ki boldogságot árjadoztatsz,
:A testet öntudatra hozva,
:És bölcseséged részesévé
:Egész világot felavatva:
:Hozsána néked, Jóság! ''(Leborul.)''
:
:''(Szünet)''
;AZ ÚR
:S te, Lúcifer, hallgatsz, önhitten állsz,
:Dicséretemre nem találsz-e szót,
:Vagy nem tetszik tán, amit alkoték?
;LUCIFER
:S mi tessék rajta? Hogy nehány anyag
:Más-más tulajdonokkal felruházva,
:Miket előbb, hogysem nyilatkozának,
:Nem is sejtettél bennök, úgy lehet,
:Vagy, ha igen, másítni nincs erőd,
:Nehány golyóba összevissza gyúrva,
:Most vonzza, űzi és taszítja egymást,
:Nehány féregben öntudatra kél,
:Míg minden megtelt, míg minden kihűlt,
:És megmarad a semleges salak. -
:Az ember ezt, ha egykor ellesi,
:Vegykonyhájában szintén megteszi. -
:Te nagy konyhádba helyzéd embered,
:S elnézed néki, hogy kontárkodik,
:Kotyvaszt, s magát Istennek képzeli.
:De hogyha elfecsérli s rontja majd
:A főztet, akkor gyúlsz késő haragra.
:Pedig mit vársz mást egy műkedvelőtől? -
:Aztán mivégre az egész teremtés?
:Dicsőségedre írtál költeményt,
:Beléhelyezted egy rossz gépezetbe,
:És meg nem únod véges végtelen,
:Hogy az a nóta mindig úgy megyen.
:Méltó-e illyen aggastyánhoz e
:Játék, melyen csak gyermekszív hevülhet?
:Hol sárba gyúrt kis szikra mímeli
:Urát, de torzalak csak, képe nem;
:Végzet, szabadság egymást üldözi,
:S hiányzik az összhangzó értelem. -
;AZ ÚR
:Csak hódolat illet meg, nem birálat.
;LUCIFER
:Nem adhatok mást, csak mi lényegem.
:''(Az angyalokra mutatva)''
:Dicsér eléggé e hitvány sereg,
:És illik is, hogy ők dicsérjenek.
:Te szülted őket, mint árnyát a fény,
:De mindöröktől fogva élek én.
;AZ ÚR
:Hah, szemtelen! nem szült-e az anyag,
:Hol volt köröd, hol volt erőd előbb?
;LUCIFER
:Ezt tőled én is szintúgy kérdhetem.
;AZ ÚR
:Én végtelen időtől tervezem,
:S már bennem élt, mi mostan létesült.
;LUCIFER
:S nem érzéd-é eszméid közt az űrt,
:Mely minden létnek gátjaul vala
:S teremtni kényszerültél általa?
:Lucifer volt e gátnak a neve,
:Ki a tagadás ősi szelleme. -
:Győztél felettem, mert az végzetem,
:Hogy harcaimban bukjam szüntelen,
:De új erővel felkeljek megint.
:Te anyagot szültél, én tért nyerék,
:Az élet mellett ott van a halál,
:A boldogságnál a lehangolás,
:A fénynél árnyék, kétség és remény. -
:Ott állok, látod, hol te, mindenütt,
:S ki így ösmérlek, még hódoljak-e?
;AZ ÚR
:Hah, pártos szellem! el előlem, el,
:Megsemmíthetnélek, de nem teszem,
:Száműzve minden szellemkapcsolatból
:Küzdj a salak közt, gyűlölt, ídegen.
:S rideg magányod fájó érzetében
:Gyötörjön a végetlen gondolat:
:Hogy hasztalan rázod porláncodat,
:Csatád hiú, az Úrnak ellenében.
;LUCIFER
:Nem úgy, ily könnyen nem löksz el magadtól,
:Mint hitvány eszközt, mely felesleges lett. -
:Együtt teremténk: osztályrészemet
:Követelem.
;AZ ÚR ''(gúnnyal)''
:Legyen, amint kivánod.
:Tekints a földre, Éden fái közt
:E két sudar fát a kellő középen
:Megátkozom, aztán tiéd legyen.
;LUCIFER
:Fukar kezekkel mérsz, de hisz nagy úr vagy,
:S egy talpalatnyi föld elég nekem,
:Hol a tagadás lábát megveti,
:Világodat meg fogja dönteni. ''(Indul.)''
;ANGYALOK KARA
:El Isten színétől, megátkozott,
:Hozsán’ az Úrnak, ki törvényt hozott. -
:
==MÁSODIK SZÍN==
:''(A paradicsomban. Középen a tudás és az örökélet fái. Ádám és Éva jőnek, különféle állatok szelíd bizalommal környezik őket. Az ég nyílt kapuján dics [glória] sugárzik elő, s angyali karok halk harmóniája hallik. Verőfényes nap.)''
:
;ÉVA
:Ah, élni, élni: melly édes, mi szép!
;ÁDÁM
:És úrnak lenni mindenek felett.
;ÉVA
:Érezni, hogy gondoskodnak felőlünk,
:És mindezért csupán hálát rebegnünk
:Ahhoz, ki nyújtja mind e kéjeket.
;ÁDÁM
:A függés, látom, életelv neked. -
:Szomjúzom, Éva, nézd, mi csábosan
:Néz e gyümölcs ránk.
;ÉVA
::Majd szakítok egyet.
;AZ ÚR SZAVA
:Megállj, megállj, egész földet neked
:Adám, csak e két fát kerüld, kerüld,
:Más szellem óvja csábgyümölcseit,
:S halállal hal meg, aki élvezi. -
:Amott piroslik a szőlőgerezd,
:Ott enyhe árnyék kínál nyúgalommal,
:Ragyogó délnek tikkasztó hevében.
;ÁDÁM
:Csodás parancs, de úgy látszik, komoly.
;ÉVA
:Mért szebb e két fa, mint más; vagy miért
:Épp ez tilalmas?
;ÁDÁM
: Hát mért kék az ég,
:Miért zöld a liget - elég, hogy úgy van. -
:Kövessük a szót, jőj utánam, Éva.
:
:''(Letelepednek egy lugosban.)''
;ÉVA
:Hajolj keblemre, én meg majd legyezlek.
:
:''(Nagy szélroham, Lucifer a lombok között megjelenik.)''
;ÁDÁM
:Hah, nő! mi ez, nem hallék még hasonlót.
:Miként ha ellenséges idegen
:Erő tört volna rajtunk.
;ÉVA
::Reszketek.
:Az égi zengzet is elhallgatott.
;ÁDÁM
:Itt kebleden, úgy tetszik, hallom azt még.
;ÉVA
:Én meg, ha ott fenn a dics elborul,
:Itt lenn találom azt szemedben, Ádám.
:Hol is lelhetném másutt kívüled,
:Kit létre is csak hő vágyad hozott,
:Mint - fényárjában a fejdelmi nap -
:A mindenségben árván hogy ne álljon -
:A víz szinére festi önmagát
:S enyelg vele, örül, hogy társa van,
:Nagylelküen felejtvén, hogy csupán
:Saját tüzének halvány mása az,
:Mely véle együtt semmivé borulna.
;ÁDÁM
:Ne szólj igy, Éva, meg ne szégyeníts.
:Mi a hang, hogy ha nincs, ki értené?
:Mi a sugár, ha szín nem fogja fel?
:Mi volnék én, ha mint visszhang- s virágban,
:Benned szebb létre nem feselne létem,
:Melyben saját magam szerethetem?
;LUCIFER
:E lágy enyelgést mért is hallgatom? -
:Elfordulok, másképp oly szégyen ér még,
:Hogy a hideg számító értelem
:Megírigylendi a gyermekkedélyt.
:
:''(Egy madárka énekelni kezd egy közel ágon.)''
;ÉVA
:Hallgasd csak, Ádám, óh, mondd, érted-é
:E kis bohó szerelmes énekét?
;ÁDÁM
:Én a patak zugását hallgatám,
:És azt találom, szintén így dalolt.
;ÉVA
:Minő csodás összhang ez, kedvesem,
:E sokszerű szó és egy értelem. -
;LUCIFER
:Mit késem ennyit? fel munkára, fel,
:Megesküvém vesztökre, veszniök kell.
:S kétkedve állok mégis újra meg,
:Nem küzdök-é hiába a tudás,
:A nagyravágyás csábos fegyverével
:Őellenek, kik közt, mint menhely áll,
:Mely lankadástól óvja szívöket,
:Emelve a bukót: az érzelem.
:De mit töprengek. Az nyer, aki mer.
:''(Új szélroham. Lucifer a megrettenő emberpár előtt megjelenik. A dics elborul. 
Lucifer kacag.)''
:Mit álmélkodtok? - ''(Évához, ki futásnak indul.)''
:Óh, megállj, kecses hölgy!
:Engedd egy percre, hogy csodáljalak.
:''(Éva megáll s lassanként felbátorodik.)''
:''(félre)'' E mintakép milljószor újuland meg.
:''(fent)'' Ádám, te félsz?
;ÁDÁM
: Tőled, hitvány alak?
;LUCIFER
:''(félre) ''Ez is jó ős a büszke férfinemnek.
:''(fent) ''Üdvöz légy, szellem-testvér!
;ÁDÁM
::Mondd, ki vagy?
:Alulról jössz-e hozzánk, vagy felülről?
;LUCIFER
:Amint tetszik, nálunk ez egyre megy.
;ÁDÁM
:Nem tudtam, hogy van ember még kivűlünk.
;LUCIFER
:Hohó! nagyon sok van még, mit te nem tudsz,
:S nem is fogsz tudni. Vagy a jámbor agg
:Azért teremtett volna-é porondból,
:Hogy a világot ossza meg veled?
:Te őt dicséred, ő téged kitart,
:Megmondja, végy ebből és félj amattól,
:Óv és vezet, mint gyapjas állatot;
:Hogy eszmélj, szükséged nem is lehet.
;ÁDÁM
:Hogy eszméljek? - S nem eszmélnék-e hát:
:Nem érzem-é az áldó napsugárt,
:A létezésnek édes örömét
:És Istenemnek végtelen kegyét,
:Ki engemet tőn e föld istenévé?
;LUCIFER
:Ezt tartja tán az a kis féreg is,
:Mely a gyümölcsöt eszi el előled,
:Meg a sas, melly a kis madárra csap.
:Avagy mi tesz nemesbbé tégedet?
:Egy szikra az, mely bennetek dereng,
:Egy végtelen erőnek mozzanása;
:S mint a pataknak egyes habjai,
:Egy percre felcsillogva visszahullnak
:Közös medröknek szürke mélyibe. -
:Igen, tán volna egy, a gondolat,
:Mely öntudatlan szűdben dermedez,
:Ez nagykorúvá tenne, önerődre
:Bízván, hogy válassz jó és rossz között,
:Hogy önmagad intézzed sorsodat,
:S a gondviselettől felmentene.
:De trágyaféregül tán jobb neked
:Tenyészni kis körödnek lágy ölében,
:S tudás nélkűl elfogyni életeddel. -
:Nagy kényelem a megnyugvás hitünkben;
:Nemes, de terhes, önlábunkon állni. -
;ÁDÁM
:Nagy dolgokat mondsz, szédülök belé.
;ÉVA
:Én lelkesűlök, szép s új dolgokat mondsz.
;LUCIFER
:De a tudás nem volna még elég;
:Hogy testesüljön nagyszerű müvekben,
:A halhatatlanság is kellene.
:Mit képes tenni az arasznyi lét?
:E két fa rejti mind e birtokot,
:S ettől tiltott el, aki alkotott.
:Tudsz mint az Isten, azt ha élvezed,
:Ettől örök ifjú marad kecsed.
;ÉVA
:Mégis kegyetlen a mi alkotónk!
;ÁDÁM
:De hátha megcsalsz? ''(A dics kissé kitisztul.)''
;ÉGI KAR
: Jaj neked, világ,
:Az ős tagadás kisért.
;AZ ÚR SZAVA
: Ember, vigyázz!
;ÁDÁM
:Mi hang ez ismét?
;LUCIFER
: A szél gallyakat ráz.
:Segítsetek
:Ti elemek,
:Az embert nektek
:Szerezni meg. -
:''(Szélroham, a dics elborul.)''
:E két fa az enyém!
;ÁDÁM
: Ki vagy tehát te?
:Hisz ollyannak tűnsz fel, mint mí vagyunk.
;LUCIFER
:Nézd ott a sast, mely felhők közt kovályg,
:Nézd e vakondot, földet túrva lenn,
:Mindkettőt más-más láthatár övedzi.
:A szellemország látköröd-kivül van,
:És ember az, mi legmagasb neked.
:Az ebnek is eb legfőbb ídeálja
:S megtisztel, hogyha társaul fogad.
:De éppen úgy, miként te őt lenézed,
:És állsz felette végzete gyanánt,
:Áldást vagy átkot szórva istenül rá,
:Épp úgy tekintünk rátok mí alá,
:A szellemország büszke részesi.
;ÁDÁM
:S azoknak volnál hát te egyike?
;LUCIFER
:Igen, erősek közt a leghatalmasb,
:Ki ottan álltam az Úr trónja mellett,
:S legszebb dicséből osztályom kijárt.
;ÁDÁM
:Mért nem maradtál hát a fényes égben,
:E porvilágra mért jövél közénk?
;LUCIFER
:Megúntam ott a második helyet,
:Az egyhangú, szabályos életet,
:Éretlen gyermek-hangu égi kart,
:Mely mindég dícsér, rossznak mit se tart.
:Küzdést kivánok, diszharmóniát,
:Mely új erőt szül, új világot ád,
:Hol a lélek magában nagy lehet,
:Hová, ki bátor, az velem jöhet.
;ÁDÁM
:Megmondta Isten, hogy büntetni fog,
:Ha más utat választunk, mint kitűzött.
;ÉVA
:Miért büntetne? - Hisz, ha az utat
:Kitűzte, mellyen hogy menjünk, kivánja,
:Egyúttal ollyanná is alkotott,
:Hogy vétkes hajlam másfelé ne vonjon.
:Vagy mért állított mély örvény fölé,
:Szédelgő fejjel, kárhozatra szánva. -
:Ha meg a bűn szintén tervében áll,
:Mint a vihar verőfényes napok közt,
:Ki mondja azt vétkesbnek, mert zajong,
:Mint ezt, mivel éltetve melegít?
;LUCIFER
:Lám, megjelent az első bölcselő!
:Nagy sor jövend utánad, szép hugom,
:Mely milljó úton ezt vitatja újra;
:A tébolydába téved sok közűlök,
:Sok visszaretten, révbe egy sem ér.
:Hát hagyjatok fel az okoskodással,
:Minden dolognak oly sok színe van,
:Hogy aki mindazt végigészleli,
:Kevesbet tud, mint első pillanatra,
:S határozatra jőni rá nem ér.
:A tett halála az okoskodás. -
;ÉVA
:Én hát szakítok egyet a gyümölcsből.
;ÁDÁM
:Megátkozá az Úr.
:''(Lucifer kacag.)''
:De csak szakíts.
:Jőjön reánk, minek ránk jőni kell,
:Legyünk tudók, mint Isten.
:
:''(A tudás almáját előbb Éva, aztán Ádám megízleli.)''
;ÉVA
: S e felett
:Örökké ifjak. -
;LUCIFER
: Erre, erre csak.
:A halhatatlanságnak fája ez.
:Siessetek hát!
:
:''(A másik fa felé vonja őket, egy Kerub lángoló karddal útjokat állja.)''
;KERUB
::Félre, bűnösök.
;AZ ÚR SZAVA
:Ádám, Ádám! elhagytál engemet,
:Elhagylak én is, lásd, mit érsz magadban.
;ÉVA
:Végünk van.
;LUCIFER
::Csüggedtek?
;ÁDÁM
::Korántse hidd.
:Csak ébredésem borzongása ez. -
:El innen, hölgyem, bárhová - el, el!
:Idegen már s kietlen ez a hely.
;ÉGI KAR
:Ah, sírjatok testvéri könnyeket,
:Győz a hazugság - a föld elveszett. -
:
==HARMADIK SZÍN==
:''(Pálmafás vidék a paradicsomon kívül. Kis durva fakaliba. Ádám cövekeket ver le kerítésül. Éva lugost alkot. Lucifer.)''
:
;ÁDÁM
:Ez az enyém. A nagy világ helyett
:E tér lesz otthonom. Birok vele,
:Megvédem azt a kártevő vadaktól,
:És kényszerítem nékem termeni.
;ÉVA
:Én meg lugost csinálok, éppen ollyat,
:Mint az előbbi, s így körénk varázsolom
:A vesztett Édent.
;LUCIFER
:Vajh, mi nagy szavat
:Mondottatok ki. A család s tulajdon
:Lesz a világnak kettes mozgatója,
:Melytől minden kéj s kín születni fog.
:És e két eszme nő majd szüntelen,
:Amíg belőle hon lesz és ipar,
:Szülője minden nagynak és nemesnek,
:És felfalója önnön gyermekének.
;ÁDÁM
:Rejtélyeket beszélsz. Igérted a
:Tudást, az ösztön kéjéről lemondtam
:Érette, hogy, bár küzdve, nagy legyek.
:S mi az eredmény.
;LUCIFER
: Hát nem érzed-e?
;ÁDÁM
:Érzem, hogy Isten amint elhagyott,
:Üres kézzel taszítván a magányba,
:Elhagytam én is. Önmagam levék
:Enistenemmé, és amit kivívok,
:Méltán enyém. Erőm ez, s büszkeségem.
;LUCIFER ''(félre)''
:Hiú báb, mostan fittyet hánysz az égnek,
:Meglátjuk szíved, villámok ha égnek.
;ÉVA
:Nekem meg büszkeségem az csupán,
:Hogy a világnak anyja én leszek.
;LUCIFER ''(félre)''
:Dicső eszmény, mit e nő szíve hord,
:Megörökítni a bűnös nyomort.
;ÁDÁM
:Mit is köszönjek néki? puszta létem?
:Hisz ez a lét, ha érdemes leszen
:Terhére, csak fáradságom gyümölcse.
:A kéjet, amit egy ital viz ád,
:Szomjam hevével kell kiérdemelnem,
:A csók mézének ára ott vagyon -
:Amely nyomán jár - a lehangolásban.
:De hogyha a hálának csatja mind
:Le is hullt rólam, bár szabad levék
:Alkotni sorsom és újból lerontni,
:Tapogatózva, amit tervezék -
:Ahhoz segélyed sem kellett talán,
:Megbírta volna azt saját erőm.
:S te nem mentél meg a súlyos bilincstől,
:Mellyel testem por földéhez csatol.
:Érzem, bár nem tudom nevét, mi az,
:Talán egy hajszál - annál szégyenebb, -
:Mi korlátozza büszke lelkemet.
:Nézd, ugranám, és testem visszahull,
:Szemem, fülem lemond szolgálatáról,
:Ha a távolnak kémlem titkait;
:S ha képzetem magasb körökbe von,
:Az éhség kényszerít, hunyászkodottan
:Leszállni ismét a tiprott anyaghoz.
;LUCIFER
:Ezen kötél erősb, mint én vagyok.
;ÁDÁM
:Ah, úgy te gyönge szellem vagy igen,
:Ha e láthatlan pókháló, e semmi,
:Mit százezer lény észre sem veszen,
:S hálója közt szabadság érzetével
:Fickándozik, mit csak nehány kivált
:Magasb szellem sejt, még dacol veled.
;LUCIFER
:S csakis ez az, mi velem bír dacolni,
:Mert szellem, mint én. Vagy tán azt hiszed,
:Hogy, mert elrejtve munkál s zajtalan,
:Nem is erős? - Ne hidd, homályban ül,
:Mi egy világot rendít és teremt,
:Mert látásától megszédülne a fej.
:Csak ember műve csillog és zörög,
:Melynek határa egy arasznyi lét.
;ÁDÁM
:Hagyd megtekintnem hát e működést
:- Egy percre csak, keblem, tudod, erős -,
:Mely rám befolyhat, aki enmagamban
:Olyan különvált és egész vagyok.
;LUCIFER
:,,Vagyok” - bolond szó. Voltál és leszesz.
:Örök levés s enyészet minden élet.
:De nézz körűl és láss szellem-szemekkel. -
;ÁDÁM ''(Amit a következőkben mond, mind láthatóvá is lesz.)''
:Mi áradat buzog fel így körűlem
:Magasba törve szakadatlanul
:Hol kétfelé vál, s a földsarkokig
:Vihar gyanánt rohan.
;LUCIFER
::Az a melegség,
:Mely életet visz a jegek honába.
;ÁDÁM
:Hát e két lángfolyam, mely zúgva fut
:Mellettem el, hogy félek, elsodor,
:És mégis érzem éltető hatását:
:Mi az, mi az? elkábulok belé.
;LUCIFER
:Ez a delej.
;ÁDÁM
::Alattam ing a föld.
:Amit szilárdnak és alaktalannak
:Tartottam eddig, forrongó anyag lőn,
:Ellentállhatlan, melly alak után tör,
:Életre küzd. Amarra mint jegec,
:Emerre mint rügy. Óh, e zűr között
:Hová lesz énem zárt egyénisége,
:Mivé leszesz testem, melyben szilárd
:Eszköz gyanánt oly dőrén megbizám
:Nagy terveimben és nagy vágyaimban.
:Te elkényeztetett gyermek, ki bajt
:S gyönyört szerezsz számomra egyiránt,
:Nehány marok porrá sülyedsz-e csak,
:Míg többi lényed víz és tünde lég,
:Mely még imént piroslott és örült,
:S legott voltammal a felhőbe gőzölt.
:Minden szavam, agyamban minden eszme
:Lényemnek egy-egy részét költi el,
:Elégek! - és a vészhozó tüzet
:Talán rejtélyes szellem szítogatja,
:Hogy melegedjék hamvadásomon. -
:El e látással, mert megőrülök.
:Ily harcban állni száz elem között
:Az elhagyottság kínos érzetével,
:Mi szörnyü, szörnyü! - Óh, miért lökém el
:Magamtól azt a gondviseletet,
:Mit ösztönöm sejtett, de nem becsült,
:S tudásom óhajt - óh, de hasztalan.
;ÉVA
:Úgy-é, úgy-é, hasonlót érzek én is.
:Ha majd te harcolsz a fenevadakkal,
:Vagy én lankadva kertünk ápolom,
:Körültekintek a széles világon,
:És égen-földön nem lesz egy rokon,
:Nem egy barát, ki biztasson vagy óvjon.
:Nem így volt ám ez egykor, szebb időben.
;LUCIFER ''(gúnyosan)''
:Hiszen, ha oly kicsínyes lelketek,
:Hogy fáztok ápoló gond s kéz ne’kűl,
:S alárendeltség oly szükségetek:
:Idézek én fel Istent számotokra,
:Ki nyájasabb lesz, mint a zord öreg:
:E földnek szellemét, ismérem őt
:Az égi karból, szép szerény fiú. -
:Jelenjél meg szellem,
:Látod, nem bírsz velem,
:Az ősi tagadás
:Hív, hisz nem merne más.
:
:''(A földből lángok csapnak föl, tömör fekete felhő képződik szivárvánnyal, iszonyúan menny¬dörögve.)''
;LUCIFER ''(hátralépve)''
:Ki vagy te, rém - nem téged hívtalak,
:A föld nemtője gyönge és szelíd.
:A FÖLD SZELLEMÉNEK SZAVA
:Mit gyöngeül látál az égi karban,
:Az önkörében végtelen, erős. -
:Im, itt vagyok, mert a szellem szavának
:Engednem kelle, ámde megjegyezd,
:Hogy fölzaklatni s kormányozni más.
:Ha felveszem saját képem, leroskadsz,
:S eme két féreg itt megsemmisül.
;LUCIFER
:Mondd hát, hogyan fér büszke közeledbe
:Az ember, hogyha istenül fogad?
:A FÖLD SZELLEMÉNEK SZAVA
:Elrészletezve vízben, fellegekben,
:Ligetben, mindenütt, hová benéz
:Erős vágyakkal és emelt kebellel. ''(Eltűnik.)''
:
:''(A ligetet, forrást tünde játszi nimfák népesítik.)''
;ÉVA
:Ah, nézd e kedves testvér-arcokat,
:Nézd, nézd, mi bájosan köszöntenek,
:Nincs többé elhagyottság, rengeteg,
:A boldogság szállott közénk velek.
:Ők adnak búnkban biztató szavat,
:A kétkedésben jó tanácsokat.
;LUCIFER
:Nem is kérhettek jobb helyütt tanácsot -
:Kik, amint kértek, már határozátok -
:Mint épp e kedves tünde alakoktól,
:Kik úgy felelnek, mint kérdésetek szól:
:A tiszta szívre mosolyogva néznek,
:Ijesztő rémül a kétségbesőnek;
:Ők kísérendnek végig száz alakban,
:Százféleképpen átalváltozottan,
:A fürkésző bölcsésznek üde árnya
:S örökifjú sziveknek ideálja.
;ÁDÁM
:Mit ér, mit ér e játék csillogása,
:Előttem mely foly, nem hatok belé. -
:S nekem csak egy rejtéllyel több jutott. -
:Ne hitegess, Lucifer, ne tovább,
:Hagyj tudnom mindent, úgy, mint megfogadtad.
;LUCIFER
:''(félre) ''Keserves lesz még egykor e tudásod,
:S tudatlanságért fogsz epedni vissza.
:''(fent)'' De tűrelem. Tudod, hogy a gyönyör
:Percét is harccal kell kiérdemelned;
:Sok iskolát kell még addig kijárnod,
:Sokat csalódnod, míg mindent megértesz.
;ÁDÁM
:Könnyű neked beszélni tűrelemről,
:Előtted egy öröklét van kitárva,
:De én az élet fájából nem ettem,
:Arasznyi lét, mi sietésre int.
;LUCIFER
:Minden, mi él, az egyenlő soká él,
:A százados fa s egynapos rovar.
:Eszmél, örül, szeret és elbukik,
:Midőn napszámát s vágyait betölté.
:Nem az idő halad: ''mi'' változunk,
:Egy század, egy nap szinte egyre megy.
:Ne félj, betöltöd célodat te is,
:Csak azt ne hidd, hogy e sártestbe van
:Szorítva az ember egyénisége.
:Látád a hangyát és a méherajt:
:Ezer munkás jár dőrén össze-vissza
:Vakon cselekszik, téved, elbukik,
:De az egész, mint állandó egyén,
:Együttleges szellemben él, cselekszik,
:Kitűzött tervét bizton létesíti,
:Mig eljön a vég, s az egész eláll. -
:Portested is széthulland így, igaz,
:De száz alakban újolag felélsz,
:És nem kell újra semmit kezdened:
:Ha vétkezél, fiadban bűnhödöl,
:Köszvényedet őbenne folytatod,
:Amit tapasztalsz, érzesz és tanulsz,
:Évmilliókra lesz tulajdonod.
;ÁDÁM
:Ez visszapillantása az öregnek.
:De ifju keblem forró vágya más:
:Jövőmbe vetni egy tekintetet.
:Hadd lássam, mért küzdök, mit szenvedek.
;ÉVA
:Hadd lássam én is, e sok újulásban
:Nem lankad-é el, nem veszít-e bájam.
;LUCIFER
:Legyen. Bübájat szállítok reátok,
:És a jövőnek végeig beláttok
:Tünékeny álom képei alatt;
:De hogyha látjátok, mi dőre a cél,
:Mi súlyos a harc, melybe útatok tér;
:Hogy csüggedés ne érjen emiatt,
:És a csatától meg ne fussatok:
:Egére egy kicsiny sugárt adok,
:Mely biztatand, hogy csalfa tűnemény
:Egész látás - s e súgár a remény. -
:
:''(Ezalatt Ádámot és Évát a kalibába vezeti, kik ott elszunnyadnak.)''
:
==NEGYEDIK SZÍN==
:''(Egyiptomban. Elöl nyílt csarnok. Ádám mint fáraó, fiatalon, trónon ülve. Lucifer mint minisztere; tiszteletteljes távolban fényes kíséret. A háttérben rabszolgák egy gúla építésén dolgoznak, korbáccsal rendet tartó felügyelők alatt. Tiszta nap.)''
:
;LUCIFER
:Felséges úr! aggódva kérdi néped,
:Mely elvérezni boldog lenne érted,
:Vajon mi az, mi a nagy fáraót
:Nem hagyja trónja vánkosán pihenni?
:Mért áldozod fel a nap kéjeit,
:Az éjnek édes álomképeit,
:És nem bizod gondját nagy terveidnek
:A rabszolgára, akit az megillet,
:Midőn már úgyis a széles világon
:Minden dicsőség, úralom tiéd
:S a kéj, mit ember elviselni bír. -
:Száz tartomány bő kincse mond urának,
:Neked nyit kelyhet illatos virága,
:S édes gyümölcsöt csak neked növel.
:Ezer hölgy keble sóhajtoz feléd:
:A szőke szépség, lankadó szemével,
:Finom, gyöngéd, mint játszi tünemény,
:A barna lányka, lihegő ajakkal,
:Égő szemében őrült szenvedéllyel -
:Mind a tiéid. Sorsuk egy szeszélyed,
:Mind érzi, hogy betölté hívatását,
:Ha néhány perced fűszerezni tudta.
;ÁDÁM
:Mindennek nincsen szűmre ingere.
:Mint kénytelen adó jő, nem csatázok
:Érette, nem köszönhetem magamnak.
:De itt e művel, mellyet alkotok,
:Azt tartom, hogy megleltem az utat,
:Mely a valódi nagysághoz vezet.
:Művészetét a természet csodálja
:S évezredekre hirdeti nevem.
:Nincs földindúlás, nincs vész, mely ledöntse:
:Erősebb lett az ember, mint az Isten.
;LUCIFER
:S óh, fáraó, mégis boldog vagy-é
:E képzeletben? tedd kezed szivedre.
;ÁDÁM
:Nem én. Űrt érzek, mondhatatlan űrt.
:De mindegy, hisz nem boldogságot esdtem,
:Dicsőséget csak, s az megnyílt előttem.
:Csak a tömeg ne sejtse kínomat -
:Ha sajnálhatna, nem imádna többé.
;LUCIFER
:Hát hogyha egykor átlátod magad,
:Hogy a dicsőség percnyi dőre játék?
;ÁDÁM
:Az nem lehet.
;LUCIFER
::S ha mégis?
;ÁDÁM
::Halni térnék,
:Megátkozván utánam a világot.
;LUCIFER
:Nem fogsz meghalni, bár átlátod egyszer,
:Sőt újra kezdesz, régi sikereddel.
:
:''(A dolgozó rabszolgák közül egyet a felügyelők annyira vernek, hogy az jajveszékelve és üldözötten egész a nyílt csarnokba fut, s a trón előtt összerogy.)''
:A RABSZOLGA
:Uram, segíts!
:
:''(A munkások közül Éva, mint a rabszolga neje, kibontakozik, s fájdalmas sikoltással férjére borul.)''
;ÉVA
::Hiába kéred azt,
:Ki kínjainknak nem volt részese,
:Nem ért, nem ért! - Halk a jajnak szava,
:S a trón magas. Mért nem hívsz engemet,
:Ki eltakarlak, s testemmel fogok fel
:Minden csapást.
;ÁDÁM ''(A betóduló felügyelőkhöz, kik a rabszolgát s nejét ki akarják hurcolni.)''
::Hagyjátok ott. El innét.
:''(A felügyelők el.)''
:Mi ismeretlen érzés száll szivembe,
:Ki e nő, és mi bűve-bája van,
:Mellyel, mint lánccal, a nagy fáraót
:Lerántja porban fetrengő magához? - ''(Felkél.)''
;LUCIFER
:Ez ismét a szálaknak egyike,
:Melyekkel gúnyul vett körűl urad,
:Eszedbe hozni hernyó voltodat,
:Ha önhitedben lepkeként csapongsz.
:E vékony szál, láttad már, milly erős,
:Kisiklik ujjainkból, és azért
:Nem téphetem szét.
;ÁDÁM ''(lejőve a trón lépcsőin)''
: Azt ne is müveld.
:Amillyen sértő, éppoly kellemes.
;LUCIFER
:De illetlen, hogy egy bölcs és király
:Alatta nyögjön.
;ÁDÁM
::Mit tegyek hát?
;LUCIFER ''(gúnnyal)''
:Nincsen más hátra, mint hogy a tudás
:Tagadja létét e rejtett fonálnak:
:S kacagja durván az erő s anyag.
;ÁDÁM
:Én nem birom kacagni, sem tagadni.
;ÉVA
:Ah, kedvesem, véred csorogva foly,
:Megállitom; fáj, úgyebár, nagyon?
:A RABSZOLGA
:Az élet fáj csak, már nem fáj soká.
;ÉVA
:Nem úgy, nem úgy, mért éltél volna eddig,
:Ha most halnál meg, amint föllelél.
:A RABSZOLGA
:Mért él a pór? - a gúlához követ
:Hord az erősnek, s állítván utódot
:Jármába, meghal. - Milljók egy miatt.
;ÁDÁM
:Ah, Lucifer, mi rettentő beszéd ez!
;LUCIFER
:A haldokló hagymázos őrülése.
;ÁDÁM
:Mit is beszélt?
;LUCIFER
::Nagy fáraó, mi bánt?
:No, mondhatom, hogy nagyszerű dolog:
:Egy rabszolgával a földön kevesb van.
;ÉVA
:Neked silány szám, nékem egy világ,
:Óh, jaj, ki fog majd engemet szeretni? -
:A RABSZOLGA
:Én többé nem. - Felejts el, nő, örökre.
:''(Meghal.)''
;ÁDÁM
:Majd foglak én. El innen a halottal.
:''(A hullát felveszik.)''
:Fel, hölgyem, e trón pamlagán helyed:
:A bájnak éppen úgy fejdelme vagy,
:Mint az erőnek én - meg kelle lelnünk
:Egymást akárhol.
;ÉVA
: Óh, nagy fáraó,
:Tudom, parancsod a pór végzete,
:Nem is szabódom, csak kevés időt
:Engedj magamnak, azután parancsolj.
;ÁDÁM
:Ne többször e szót. Óh, hát bírodalmam
:Sohsem megy-é túl a parancs szaván?
;ÉVA
:Elég, ha egyelőre a parancs
:Nem illet fájva - óh, ne írigyeld
:Ez első percben könnyem a halottól. -
:Mi szép halott, óh, Istenem, mi szép!
:''(Ráborul.)''
;ÁDÁM
:Szép és halott; mi ellentétel ez:
:Törekvésinkre gúny e nyúgalom,
:Vagy hívságukra szánalmas mosoly.
;LUCIFER
:Szökött rabszolga, ki veled dacol,
:Mondván: erősebb lettem láncaidnál.
;ÁDÁM
:A holtnak béke, az élőnek üdv.
:Amaz könyed nem érzi, mosolyod
:Nélkülöznöm kín.
:''(A halottat kiviszik, Ádám Évát a trónra vezeti.)''
: Oldalomra, nő!
:Ah, millyen édes kebleden pihenni.
:''(Jajveszékelés a munkások közt; Éva összerezzen.)''
:Mi lelt, szerelmem?
;ÉVA
: Óh, nem hallod-e
:A nép jaját?
;ÁDÁM
::Először vettem észre.
:Nem szép zene, igaz: de ne ügyelj rá,
:Csókolj meg, és feledd el a világot.
:Te meg némítsd el azt a jajgatást.
;LUCIFER
:Azt nem birom, ez már a nép joga,
:Együtt öröklé az igával azt.
:
:''(Ismét jajszó. Éva felsikolt, Ádám fölemelkedik.)''
;ÁDÁM
:Hölgyem, te szenvedsz, s nem tudom, miként
:Segítsek rajta. Szíveden keresztül
:A jajszó, mint villám, fejembe csap
:S úgy érzem, a világ kiált segélyt.
;ÉVA
:Óh, fáraó, zúzz el, de megbocsáss,
:Ha a nép jaja nem hágy megnyugodni,
:Ládd, jól tudom, hogy szolgálód vagyok,
:Hogy éltem célja tégedet mulatni,
:Felejtek mindent, kívülem mi van:
:Nyomort, nagyságot, ábrándot, halottat,
:Hogy mosolyom üdv, ajkam láng legyen;
:De hogyha a nép, e milljókarú lény,
:Korbácsolt háttal jajgat odakint:
:Mint fájó testnek kisded porcikája,
:Én, én, a népnek elszakadt leánya,
:Szivemben érzem szintén mind e kínt.
;ÁDÁM
:És én veled. - A milljók egy miatt -
:Mondá a holt is. -
;ÉVA
: Óh, nagy fáraó!
:Komor levél, és én vagyok oka,
:Űzz el magadtól, vagy taníts, miként kell
:Siketté lennem.
;ÁDÁM
::Jobb mester valál te,
:Mert megtanítál a jajt hallanom. -
:Ne halljam többé. - Ím, legyen szabad
:A szolganép. Mit is ér a dicsőség,
:Mit egy személyben ér utól az ember
:Milljók vesztével és milljók jajával,
:Kikben szintén az az ember lehel;
:Milljószor érzem a kínt, egyszer a kéjt.
;LUCIFER
:Ah, fáraó, rajongsz; hisz a tömeg
:A végzet arra ítélt állata,
:Mely minden rendnek malmán húzni fog,
:Mert arra van teremtve. Már ma mentsd fel:
:Amit te eldobsz, ő meg nem nyeri,
:És új urat keres holnap magának.
:Vagy azt hiszed, hogy ülhetnél nyakán,
:Ha a gazdának szükségét nem érzi?
:Ha kebelében öntudat lakik?
;ÁDÁM
:Miért jajgat hát, mintha fájna néki
:A szolgaság?
;LUCIFER
:Fáj, bár nem tudja, mi.
:Mert minden ember uralomra vágy,
:Ez érzet az, s nem a testvériség,
:Mi a szabadság zászlajához űzi
:A nagy tömeget - ámbár öntudattá
:Nem ébred benne, és csak sejtelemkint
:Zaklatja minden olyasért, mi új,
:S mi tagadása a már meglevőnek;
:Abban remélvén testesülve látni
:A boldogságról képzett álmait.
:Pedig mély tenger a nép: bármi napfény
:Sem hatja át tömét; sötét leend az,
:Csak a hullám ragyog, mit színe fölvet,
:És mely hullám esetleg épp te vagy.
;ÁDÁM
:S mért éppen én?
;LUCIFER
::Vagy más, veled rokon,
:Kiben tudattá vált a népi ösztön,
:S ki a szabadság bámult bajnokául
:Fényes helyedre tolakodni mer.
:Mig a tömeg, nem nyerve semmit is,
:Nevet cserél, a gazda megmarad.
;ÁDÁM
:Mi végtelen körút okoskodásod,
:Melyből menekvés nincsen is talán.
;LUCIFER
:Vagyon menekvés. Adj ezen nehány
:Kivált egyénnek láncot és gyürűt,
:Adj más játékszert, s mondd: im, a tömeg
:Fölébe tollak, ez teszen nemesbbé -
:És elhiszik, és a népet lenézvén
:Elszívelik, hogy őket is lenézd.
;ÁDÁM
:Ne kísérts ily csábító álokokkal.
:El a szolgákkal! légyen mind szabad.
:Hirdesd ki nékik, ámde jól siess,
:Hogy, míg megbánom, késő is legyen már.
;LUCIFER
:''(félre) ''Előre csak önhitten útadon,
:Hidd, hogy te mégy, ha a sors árja von.
:''(Kimegy.)''
;ÁDÁM
:E mű meg álljon bévégzetlenül,
:Intő rom annak, aki nagyra tör,
:Erőnk s gyöngénknek nagy kérdőjele.
:''(Kint nagy örömzaj, a munkások eloszolnak. Lucifer visszatér.)''
:Örülj pór, a nagyság hogy meghajolt
:Előtted. Csak ne hidd, hogy kényszerítve.
;ÉVA
:Vigasztalódjál, óh, én kedvesem,
:Úgyis mit ér az a rideg dicsőség,
:Hideg kigyóként, mely közénkbe csúsz.
;ÁDÁM
:De nagy, de nagy.
;ÉVA
: El véle; látod, a jaj
:Elnémult, üdvünket meg nem szakasztja,
:Mi vágyad más, ha keblemen pihensz?
;ÁDÁM
:Óh, nő, mi szűk, mi gyarló látköröd.
:S a büszke férfit épp ez vonzza hozzád -
:Csak gyöngeség, mit az erő szerethet.
:Mint a védő szülő gyámoltalan
:Voltát karolja leghőbben fiának.
;ÉVA
:Ah, fáraó, tán már untatlak is
:E hasztalan, e balga fecsegéssel?
:Hiába, ha okosabb nem vagyok.
;ÁDÁM
:Ne is kivánd, hogy légy, én kedvesem.
:Eszem elég van nékem önmagamnak,
:Erő s nagyságért nem kebledre hajlok,
:Sem a tudásért, mindezt könyveimben
:Sokkal jobban föllelhetem. Te csak
:Beszélj, beszélj, hogy halljam hangodat,
:Rezgése szűmön végigárjadozzon.
:Akármit mondasz, mindegy; óh, ki kérdi
:Mit énekel a kis madár, azért
:Édes sejtéssel halljuk hangjait.
:Te csak virág légy, drága csecsebecs,
:Haszontalan, de szép, s ez érdeme. ''(Luciferhez)''
:És mégis egy vágy ver föl mámoromból,
:Talán bolond vágy - - óh, de teljesítsd -
:Hagyj vetnem egy merész pillantatot
:Előre, egy pár ezredév utánra,
:Mi lesz hiremből?
;LUCIFER
:Amíg csókolódtok,
:Nem érzed-é a lanyha szelletet,
:Mely arcodat legyinti s elröpül?
:Vékonyka porréteg marad, hol elszáll,
:Egy évben e por csak nehány vonalnyi,
:Egy századévben már nehány könyök,
:Pár ezredév gúláidat elássa,
:Homoktorlaszba temeti neved,
:Kéjkerteidben a sakál üvölt,
:A pusztán koldus, szolganép tanyáz.
:''(Amit Lucifer mond, láthatóvá is lesz.)''
:S mindezt nem a mennyrázó fergeteg,
:Nem bömbölő földindulás cselekszi,
:Csak gyönge szellő, mely körűlenyelg.
;ÁDÁM
:Rettentő kép.
;LUCIFER ''(gúnnyal)''
::Ne félj, csak szellemed vesz,
:De tested megmarad, mint múmia,
:Kiváncsisága iskolás fiúknak,
:Torz arculattal, melyről elmosódott
:Az írás, szolga volt-e, vagy parancsolt.
:
:''(Egy múmia felé rúg, mely ezalatt a trón előtt tűnt fel, s lassan legördül annak lépcsőin.)''
;ÁDÁM ''(felugorva)''
:Pokolbeli káprázat, el veled,
:Hiú törekvés, dőre nagyravágy -
:Fülembe cseng még: milljók egy miatt.
:E millióknak kell érvényt szereznem.
:Szabad államban - másutt nem lehet.
:Enyésszen az egyén, ha él a köz,
:Mely egyesekből nagy egészt csinál.
;ÉVA
:S elhagysz-e engem is, szerelmedet? -
;ÁDÁM
:El, téged, a trónt, mindent elhagyok.
:Vezess, vezess, új célra, Lucifer,
:Ugyis sok szép időt vesztettem el
:Ez ál-uton. ''(Indul, kardot vonva.)''
;ÉVA
: Királyom! tört reménnyel
:Ha megjössz, szíved e szűn menhelyet lel.
;ÁDÁM
:Igen, igen; sejtem, hogy téged is
:Tisztult alakban fel foglak találni.
:S akkor nem fogsz ölelni már parancsból,
:De mint egyenlő - kéjnek érzetével. ''(El.)''
;LUCIFER
:Ne oly vágtatva, még jókor beéred,
:Talán előbb, a célt, hogysem reméled,
:És sírni fogsz majd, látva, hogy mi dőre,
:Mig én kacaglak. - Menjünk hát, előre.
:
==ÖTÖDIK SZÍN==
:''(Athénben. A köztér, közepén szónokszékkel. Az előtéren oldalvást nyílt templomcsarnok istenszobrokkal, virágfüzérekkel, oltárral. Éva mint Lucia, Miltiádész hadvezér neje, fiával, Kimónnal, több szolgálótól kísérve, kik áldozati tárgyakat visznek, jő a templom csarnoka felé. A téren rongyos nép ácsorog. Ragyogó reg.)''
:
;ÉVA
:Csak erre, erre, kedves kis fiam.
:Nézd, arra ment el gyors hajón atyád,
:Csatázni messze hon határain.
:Egy durva nép él ott, mely vakmerőn
:Fenyegeté szabadságát honunknak.
:Imádkozzunk, imádkozzunk, fiam,
:Hogy az ég védje e hon igazát,
:S vezesse közénk hős atyádat épen.
;KIMÓN
:Ugyan mért ment atyám oly messze földre,
:Hogy védje ezt a rongyos, gyáva népet,
:Ha szép nejét meg bú emészti honn?
;ÉVA
:Óh, jaj, ne ítélj jó apád felett,
:Istennek átka űl oly gyermeken.
:Csak a szerelmes nőnek van joga
:Kesergni férje nagy lépésein,
:Miket ha nem tesz, megszégyenlené.
:Atyád úgy tett, mint kell a férfiúnak.
;KIMÓN
:Félsz hát, anyám, hogy gyenge, megverik?
;ÉVA
:Nem, nem, fiam, atyád hős, győzni fog,
:Csak egy van, amitől őt félthetem,
:Hogy önmagát nem győzi meg.
;KIMÓN
:: Hogyan?
;ÉVA
:Van a léleknek egy erős szava
:A nagyravágy. A rabszolgában alszik,
:Vagy szűk körében bűnné aljasul.
:De vérével táplálván a szabadság,
:Naggyá növeszti, mint polgárerényt.
:Ez költ életre minden szép s nagyot,
:De hogyha túl erős, anyjára tör,
:S küzd véle, míg elvérzik egyikök. -
:Ha e szó benne túlerőre jutna,
:Ha megcsalhatná ezt a szent hazát,
:Megátkoznám. Imádkozzunk, fiam.
:
:''(A templom csarnokába mennek, ezalatt a térre mindig többen gyülekeznek.)''
;ELSŐ A NÉPBŐL
:Nem hall az ember semmi izgató
:Hírt, mintha sergünk ellent sem találna.
;MÁSODIK A NÉPBŐL
:És itthon is oly álmos minden ember,
:Tán senki sem kohol már terveket,
:Mint hajdanán, miknek kivitelére
:A felséges nép torka kellene.
:Ma reggel óta járom e helyet,
:S szavazatomra nem akad vevő.
;ELSŐ A NÉPBŐL
:Unalmas élet, mit van tenni már?
;HARMADIK A NÉPBŐL
:Nem ártana egy gyönge kis zavar.
:
:''(Éva ezalatt az oltár tüzét meggyújtotta, kezeit megmosá s a hozandó áldozatra készült. Szolgálói himnuszt kezdenek, mely szakaszonként a következő jelenetbe vegyül. A tér meg¬telt polgárokkal, néppel, két demagóg a szószékért küzd.)''
;ELSŐ DEMAGÓG
:Odább! ez a hely itten az enyém.
:Veszélyben a hon, hogyha nem beszélek.
:
:''(A nép helyeslést üvölt.)''
;MÁSODIK DEMAGÓG
:Akkor vesz el, ha szólsz. Bérenc, le innét!
:
:''(A nép kacag és tapsol.)''
;ELSŐ DEMAGÓG
:Te nem vagy bérenc, mert ki sem veszen meg.
:Polgárok! fájva emelek szavat,
:Mert a nemes szívnek fáj, a nagyot
:Porig alázni; s egy nagy férfiút
:Kell vonnom bírószéketek elé
:A dísz-szekérről.
;MÁSODIK DEMAGÓG
: Jól kezded, gonosz!
:No, csak virágozd fel az állatot,
:Mit áldozatra szántál.
;ELSŐ DEMAGÓG
::Félre innen!
:A NÉPBŐL
:Mit is hallgatjuk azt a gúnyolót.
:
:''(Rángatják a második demagógot.)''
;ELSŐ DEMAGÓG
:De bármint fáj szivem, mégis beszélek,
:Mert téged, óh, dicső, fejdelmi nép,
:Még hadvezérednél is többre nézlek.
;MÁSODIK DEMAGÓG
:Ez árus lelkü, éhenholt csoportot,
:Mely eb gyanánt a hulladékra les
:Gazdái asztaláról? - Óh, te gyáva,
:Ízlésedet nem írigyelhetem.
:A NÉPBŐL
:Le véle, ő is áruló, le véle!
:
:''(Még inkább bántalmazzák. Éva két galambot s tömjént áldoz az oltáron.)''
;ÉVA
:Szent Aphrodíte! óh, fogadd, fogadd el
:Ez áldozat füstét, hallgasd imámat:
:Nem zöld babért kérek férjem fejére,
:Családi enyhet csak bajnok szivére.
:
:''(Az áldozat füstében Erósz mosolyogva megjelenik, a Khariszok körülállják s rózsákat hinte¬nek rá. Áhítatba merült csoportozat.)''
:A SZOLGÁLÓK
:Hallgasd meg őt!
;ERÓSZ
::Óh, nő, a tiszta szív
:Áldása rajtad! -
:A KHARISZOK
::És a Khariszok
:Oltalma véled! -
:A SZOLGÁLÓK
::Hála, Aphrodíte!
;ELSŐ DEMAGÓG
:Halld hát a vádat, nép! nagy Miltiádész
:Eladta a hont.
;MÁSODIK DEMAGÓG
::Óh, hazudsz, hazudsz!
:Hallgassatok, vagy késő bánalomnak
:Ér szégyene.
;ELSŐ A NÉPBŐL
:Le onnan, szemtelen!
:
:''(Egészen a tömegbe sodorják.)''
;ELSŐ DEMAGÓG
:Ifjúságod virága van kezében,
:Lemnoszt be bírta venni egy csapással,
:S most veszteg áll Phárosznál. Megfizették.
;HARMADIK A NÉPBŐL
:Halál fejére.
;ELSŐ POLGÁR
::Nos, kiáltsatok,
:Vagy bérletemből hurcolkodjatok ki.
:
:''(Az áldozatnak vége, az istenségek eltűntek.)''
;ÉVA ''(felemelkedve)''
:Minő zaj az kint? nézzük meg, fiam.
;KIMÓN
:Egy árulót itélnek el, anyám.
;ÉVA ''(a csarnok lépcsőzetére lépve)''
:Szivem mindig szorul, ha éhező nép
:Itéletét látom nagyok felett.
:Ha sárba hull a fényes, kárörömmel
:Szemléli a pór, gúnnyal illeti,
:Mint hogyha önmocskát is igazolná.
;MÁSODIK A NÉPBŐL
:Uram, rekedt vagyok, s kiáltani
:Szeretnék.
;MÁSODIK POLGÁR
::Itt van, kend meg torkodat.
;MÁSODIK A NÉPBŐL
:Aztán mit mondjak?
;MÁSODIK POLGÁR
: Mondj halált fejére.
:A NÉPBŐL
:Halál! halál! -
;ÉVA
::Kiről is van tehát szó?
;MÁSODIK DEMAGÓG ''(hozzája lépve)''
:Ki másról, mint ki egy fejjel nagyobb,
:Mint polgártársi, s azt nem tűrhetik.
;ÉVA
:Miltiádészről? - Óh, nagy istenek!
:S te is, vén Kriszposz, kit rabszolgaságból
:Mentett ki férjem, most halált kiáltasz?
;KRISZPOSZ
:Engedj meg, asszonyom, kettőnk közül
:Csak egyik élhet. Három gyermekemmel
:Tart, aki így szavaztat.
;ÉVA
::Jaj neked,
:Ha sorsod, Kriszposz, így lealjasít!
:Bár megbocsájtok, hogyha éhezel.
:De hát te, Therszitész? s ti mind, ti mind,
:Kik a jólétben nyugton szunnyadoztok,
:Mert a kapuktól ellenségteket
:Férjem veré el. - Óh, hálátlanok! -
;THERSZITÉSZ
:Ah, asszonyom! keservesen esik bár,
:De mit tegyünk, ez a néphangulat:
:Ki kockáztatja minden birtokát,
:Dacolva a felgerjedett habokkal!
;ELSŐ DEMAGÓG
:Kimondom hát a nép itéletét.
:
:''(Lucifer mint harcos, rémült arccal, szaladva jő.)''
;LUCIFER
:Vészt hirdetek! Az ellen a kapuknál!
;ELSŐ DEMAGÓG
:Az nem lehet, győzelmes hadvezérünk
:Nincs-é előttük?
;LUCIFER
: Éppen ő az ellen.
:Megtudta, mit forraltok ellene,
:Felkelt szivében a méltó harag,
:S míg szóltok, tűzzel-vassal itt terem.
;MÁSODIK DEMAGÓG
:Ti hoztátok mindezt ránk, árulók.
:A NÉPBŐL
:Üssük le őket. - Éljen a vezér! -
:Jaj nékünk, fusson, aki merre tud. -
:Mindennek vége. -
;ELSŐ DEMAGÓG
: Nincs. Hódolni néki
:Elébe a kapukhoz!
;ÉVA
: Istenek!
:Az ítélet fájt, melly által nekem
:Elvesztél férjem, óh, de keserűbb,
:Hogy igazoltad azt - bár visszanyerlek. -
;ELSŐ A NÉPBŐL
:Fogjátok el nejét; ha városunknak
:Bántása lesz, haljon meg gyermekestül.
;ÉVA
:Meghalnék érted, férjem, szívesen,
:Csak a hon átka gyermekem ne érné. -
;KIMÓN
:Engem ne félts, anyám, jőj, jőj velem,
:Megóv e szentély minden bántalomtól.
:
:''(Felmennek az üldöző csoport elől a csarnokba, két nimfa rózsaláncot bocsát le mögöttük a nép előtt, mely azonnal visszalép. Kívülről harsonák hangzanak, a nép jajveszékelve szét¬szalad. - A nimfák eltűnnek.)''
;LUCIFER ''(kacagva kezét dörzsöli)''
:Szép tréfa volt. Mi jó az értelemnek
:Kacagni ott, hol szívek megrepednek.
:''(a templom felé fordulva)''
:Csak e mindig megifjuló, örökké
:Szépnek látása ne zavarna folyvást.
:Úgy fázom idegenszerű körében,
:Mely a mezetlent is szemérmetessé,
:A bűnt nemessé és a végzetet
:Magasztossá teszi rózsáival
:S az egyszerűség csókos ajkival. -
:Mért késik oly soká az én világom,
:A torzalak, a kétes rémület,
:Hogy elriassza e káprázatot,
:Mely küzdelmemben a már-már bukó
:Embert mindannyiszor fölkelti újra. -
:De majd meglátjuk, hogyha a halál
:Borzalma eljő hozzánk nemsokára,
:Unalmas árnyjátéktoknak vajon
:Nem lesz-e akkor itt végső határa.
:''(A nép közé vegyül.)''
:
:''(Ádám mint Miltiádész, fegyveres csapat élén vezettetik megsebesülten. Előtte könyörögve a nép és a demagógok.)''
:A NÉPBŐL
:Éljen vezérünk. Könyörülj, nagy ember.
;ÁDÁM
:Mi vétketek hát, amiért könyörgtök?
:S a gyöngétől mit kérhet az erős? -
:De nőm nem jő elém, se gyermekem;
:Tán csak nem érte őket bántalom! - -
;ÉVA
:Ah, Miltiádész, mért is jössz, ha nőd
:Sem bír örülni jöttödön. - Fiam,
:Anyád leroskad, tartsd fel, tartsd fel... Ah,
:Még jó nevet se hágy reád atyád! -
;ÁDÁM
:Mi ez? nem értem. A nép esdekel,
:Nőm átkoz, és e mell vérzik hazámért. -
;ÉVA
:De jobban vérzik a hon és szivem.
:Vagy mért jövél, mondd, hadseregnek élén. -
;ÁDÁM
:Nem illet-é rangomban ily kiséret?
:Eljöttem, mert e súlyos seb nem enged
:Továbbra is tisztemnek megfelelni.
:Eljöttem, hogy küldőimnek kezébe,
:A felséges népnek kezébe téve
:Hatalmamat, beszámoljak neki.
:Im, elbocsátlak, bajnok társaim,
:Kiérdemlétek a háztűz nyugalmát.
:S most én is e kardot, Athéne Pallasz,
:Szentelve tűzöm oltárod fölé.
:''(Felvezetteti magát a csarnok lépcsőin. Fegyveresei eloszolnak.)''
;ÉVA ''(férje nyakába borulva)''
:Ah, Miltiádész, hol van boldogabb nő,
:Mint a te nőd, nemes nagy férfiú!
:Nézd, nézd fiad, milyen hasonlatos
:Hozzád, mi nagy, mi szép!
;ÁDÁM
::Ti kedvesek!
;KIMÓN
:Jól tudtam én, hogy amit tesz atyám,
:Az jól van téve. -
;ÉVA
: Óh, ne szégyeníts meg,
:Ezt a hitvesnek kelle tudni jobban.
;ÁDÁM
:Fiam! Atyád kardját mutasd be te.
;KIMÓN ''(a kardot felakasztva)''
:Óvd, istenasszony, ezt a drága kardot,
:Mig egykor érte hozzád eljövök.
;ÉVA
:E kettős áldozathoz az anya
:Hadd szórja a tömjént. Pallasz, tekints le.
:''(Tömjént áldoz.)''
;ELSŐ DEMAGÓG ''(a szószéken'')
:Nem volt-e igazam, hogy áruló?
:Hogy Dáriusz megvette? tettetés csak
:A seb, nem kíván ellene csatázni.
:A NÉPBŐL
:Halál reá.
;ÁDÁM
::Mi zaj az odakint?
;ÉVA
:Ah, Miltiádész, rettentő beszéd az:
:Árúlónak mond újra a tömeg.
;ÁDÁM
:Nevetséges vád; engem, árulónak,
:Ki Marathónnál győztem?
;ÉVA
::Óh, hogy úgy van.
:Gonosz világ az, mellyet itt lelél.
;ELSŐ DEMAGÓG
:Mit késtek őt elfogni?
:
:''(Nép tolong a templom csarnoka elé, köztük Lucifer.)''
;ÉVA
::Miltiádész!
:E szentélyben biztos vagy, meg ne mozdulj. -
:Miért is oszlatád szét a hadat?
:E bűnbarlangot mért nem gyújtatád fel?
:Csak láncot érdemel e csőcselék,
:Mely érzi, hogy te szűletél urául,
:Ki nemesebb vagy, mint ők összevéve,
:S megöl, megöl, hogy lábadhoz ne essék. -
;ELSŐ DEMAGÓG
:Halljátok-e, egy áruló neje
:Miként beszél? -
;ÉVA
: Az a nőnek joga,
:Hogy férjét védje, mégha bűnös is,
:Hát még ha ollyan tiszta, mint uram!
:És ellensége ollyan korcs, miként ti. -
;ELSŐ DEMAGÓG
:Mért hagyja a felséges nép magát
:Így becsmérelni.
;ELSŐ A NÉPBŐL
: Hátha igazat mond.
;ELSŐ POLGÁR
:Ki vélök tart, gyanús. Kiáltsatok,
:Rongy lelkek, vagy dögöljetek meg éhen.
:A NÉPBŐL
:Halál reá. -
;ÁDÁM
::Takard el e fiút.
:Ne lássa vérem, s el, nő, e kebelről.
:A villám, melly a szirtre csap, ne érjen.
:Csak én haljak meg - vagy miért is éljek,
:Midőn látom, mi dőre a szabadság,
:Melyért egy élten küszködém keresztül.
;ELSŐ DEMAGÓG
:Mit tétováztok még.
:A NÉPBŐL
::Halál reá!
;ÁDÁM
:E gyáva népet meg nem átkozom,
:Az nem hibás, annak természete,
:Hogy a nyomor szolgává bélyegezze,
:S a szolgaság, vérengző eszközévé
:Sülyessze néhány dölyfös pártütőnek.
:Csak egyedűl én voltam a bolond,
:Hivén, hogy illyen népnek kell szabadság.
;LUCIFER
:''(félre) ''Elmondtad a sírverset önmagadra,
:S utánad illőt sok nagy síroromra. -
;ÁDÁM
:Vezessetek le. Nem veszem igénybe
:Tovább e szentélyt.
:''(Levezetteti magát a lépcsőn, Évát gyöngéden szolgálói karjába téve.)''
: Ím - készen vagyok. -
;MÁSODIK DEMAGÓG
:Védjed magad, még nincsen veszve semmi.
;ÁDÁM
:Nagyon gyötörne a seb, hogyha szólnék
:Védelmemül.
;MÁSODIK DEMAGÓG
::Tedd meg, hisz ez a nép
:Csak az imént porban csuszott előtted.
;ÁDÁM
:Ah, épp azért minden haszontalan,
:Önszégyenét meg nem bocsátja a nép.
;LUCIFER
:Kijózanodtál-é hát?
;ÁDÁM
: Óh, nagyon.
;LUCIFER
:Átláttad-é, hogy a bódult tömegnek
:Nemesb ura voltál, mint ő neked?
;ÁDÁM
:Lehet, de mind a kettő kárhozat;
:Más név alatt a végzet ugyanaz.
:Hiú törekvés azzal küzdeni,
:Nem is fogok. - Aztán miért, miért is
:Vágynék magasra bármi hő kebel.
:Éljen magának, és keresse a kéjt,
:Mellyel betölti az arasznyi létet,
:S tántorgjon ittasan Hádész felé. -
:Vezess új útra, Lucifer, vezess,
:S kacagva nézem más erényeit,
:Más kínjait, csak élveket kivánva.
:Te meg, nő, aki - úgy rémlik szivemnek -
:Egykor lugost varázsolál nekem
:A sivatagba, hogy ha még fiamból
:Polgárt nevelnél tisztes anyaként:
:Bolond vagy, méltán gúnyol a leány,
:Ki festett arccal a bordélyban ül
:Bortól felgerjedt, csókvágyó ajakkal.
:Örülj, mulass, tagadd meg az erényt. -
:Vérpadra mostan, büntetésemül.
:Nem mintha aljast bírtam volna tenni,
:De mert nagy eszme lelkesítni bírt.
:
:''(Ezalatt egy tőkét hoznak a lépcsők elé, mellette Lucifer áll bárddal. Ádám lehajtja a fejét.)''
;ELSŐ DEMAGÓG
:Végezzétek ki. Éljen a haza!
;LUCIFER ''(félsúgva)''
:Szép búcsu, nemde? - Nos, vitéz uram,
:Nem borzogat most furcsán egy kevéssé
:A torzképű halál rideg szele? -
;ÉVA
:Ah, Pallasz! meg nem hallgatád imámat. -
:
:''(A templomból a halál nemtője, mint szelíd tekintetű ifjú, lefordított fáklyával s koszorúval Ádámhoz lép.)''
;ÁDÁM
:Pallasz meghallgatott. - Az ég veled,
:Megnyugvás szállt szivembe, Lúciám.
;LUCIFER
:Átok reád, hiú ábrándvilág,
:Megint elrontád legszebb percemet. -
;ÉVA
:Átok reád, te közlelkű rideg nép,
:A boldogságot durván illetéd,
:S üde virága menten porba hullt.
:Pedig nem ollyan édes a szabadság
:Neked, amillyen fájdalmas nekem volt. -
:
==HATODIK SZÍN==
:''(Rómában. Nyílt csarnok istenszobrokkal, díszedényekkel, melyekben illatok égnek, kilátással az Appenninek felé. - Középen terített asztal három lecticával. Ádám mint Sergiolus, Lucifer mint Miló, Catulus, mind megannyi kéjenc, Éva mint Júlia, Hippia és Cluvia kéjhölgyek ledéren öltözve dőzsölnek. Egy emelvényen gladiátorok harca foly, rabszolgák állnak parancs¬ra készen, fuvolások zenélnek. Alkony, később éj.)''
:
;CATULUS
:Nézd, Sergiolus, mily serény, ügyes
:Ez a piros szalagú gladiátor,
:Mernék fogadni, hogy amazt legyőzi.
;ÁDÁM
:Nem, Herculesre!
;CATULUS
: Ah, mit, Herculesre,
:Ki hinne még közöttünk istenekben?
:Mondd Júliádra, jobban elhiszem.
;ÁDÁM
:Legyen.
;LUCIFER
: Erős alapra esküszöl:
:Álistent tévén, álisten helyébe.
:De mondd, hogy értsük mégis azt az esküt,
:Szépségét értsük-é, szerelmed-é,
:Avagy tán éppen hűségét irántad? -
;CATULUS
:A báj muló, s ha még nem volna is,
:Unott lesz holnap, ami elragad ma,
:S kevesb kecsű nő csábít tőle el
:Az újdonság bűbájos ingerével.
;ÁDÁM
:Hűségit értém. Vagy ki pazarol
:Hölgyére többet nálam?
;HIPPIA
::Óh, bohó!
:Hát bírod-é őt vég nélkűl ölelni?
:S ha bírnád is, te, aki telhetetlen
:Gyönyörre vágysz s haszontalan csapongsz,
:Mert a kéjnek csak egy-egy elszakadt
:Részét birod egy-egy nőben találni,
:Mig a szépség s kéj eszményképe mindig
:Elérhetlen varázsként leng előtted,
:Hogyan tudod, hogy szintén egy szeszélye,
:Egy ábrándkép nem csábitandja-é el?
:Egy gladiátor roncsolt izmai - -
;ÁDÁM
:Igaz, igaz, ne többet, Hippia.
:Miért is vonz az a kéj Tantalusként,
:Ha Herculesnek ereje hiányzik,
:Ha Proteusként nem változhatunk,
:S egy megvetett rab, kínos hét után
:Oly órát élvez, millyet hasztalan
:Ohajt ura. - Vagy a gyönyör csak egy
:Ital viz-é hát a meglankadottnak,
:S annak halál, ki habjaiba dűl?
;LUCIFER
:Ah, mily dicső erkölcsi tanfolyam
:Szép lányok keblén, fűzéres pohárnál. -
:De hát fogadástok? -
;ÁDÁM
:Ha veszteném,
:Úgy Júlia tiéd. -
;CATULUS
: S ha nyersz?
;ÁDÁM
:Lovad
:Enyém. -
;CATULUS
:Négy hétre visszaveheted,
:Vagy bétaszítom ángolnás tavamba. -
;LUCIFER
:Nézd, Júlia, e szép kövér halat:
:Egyél, hiszen majd hizlalsz másikat.
;ÉVA
:S nem dőzsöl-é rút féreg rajtad is?
:Örüljön, aki él, vagy hogyha nem
:Tud is örülni, legalább kacagjon. ''(Iszik.)''
;ÁDÁM ''(a gladiátorhoz)''
:Jól tartsd magad, hé! -
;CATULUS
:Rajta csak, vitézül.
:''(Catulus gladiátora elesik, s életéért esdve, ujjait fölemeli. Ádám a kegyelmi jelt akarja adni, de Catulus lefogja kezét, s összeszorítva markát, hüvelykét a gladiátor felé tartja.)''
:Recipe ferrum! - Gyáva korcs. Elég
:Rabszolgám van még, nem vagyok fukar.
:Ki sajnálná e kis felzaklató
:Jelenetet, szép hölgyek, tőletek,
:Midőn a csók oly sokkal édesebb,
:Forróbb a vágy, ha egy kis vér ömölt.
:
:''(A gladiátort ezalatt ellenfele kivégezte.)''
;ÁDÁM
:A ló enyém, jőj Júliám, ölelj meg.
:Vigyék ki azt a hullát. - Táncosok!
:Csináljatok most már komédiát,
:Ebből elég volt mára.
:
:''(A hullát kiviszik, az emelvényt táncosok foglalják el.)''
;CATULUS
:Clúvia!
:Jőj hát te is, nem nézhetem soká,
:Ha más ölelkezik.
;LUCIFER
:S mi, Hippia,
:Követjük-é szintén példájukat?
:De nyald meg ajkad, nincs-e rajta méreg,
:No úgy, most már mulathatunk, galambom.
;ÁDÁM
:Mit is dobog szived olyannyira,
:Nem nyughatom fölötte, Júlia. ''(Suttognak.)''
;LUCIFER
:Halld, e bolond még a szívről beszél! -
;CATULUS
:Ládd, kedves, én nem bántom a tiédet,
:Tehetsz vele akármit, csak ne tudjam,
:Ha csókod forró s mindig kész nekem.
;CLUVIA
:Nagylelkü kedves! ím, javadra e bort. ''(Iszik.)''
;CATULUS
:Jól van, jól, Clúvia, de lágy karod,
:Puhácska kebled tőlem el ne vond,
:Füzérem is lesiklott, ládd, fejemről. -
:''(a táncosnőkhöz)''
:Ah, ez remek fordúlat táncotokban,
:Mi buja tűz, kellemmel egyesülve!
;CLUVIA
:Szemed befogom, ím, ha ott leled
:Azt, amiért én is versenyt futok,
:S csak egy jó szót sem bírok érdemelni. -
:''(Luciferre mutatva)''
:Ezen savanyu arcot nézzed inkább -
:Miért is ennek az a szép leány,
:Ha már különb hasznát se tudja venni,
:Mint hogy szunyadni hagyja, míg maga
:Gúnyos mosollyal és hideg szemekkel
:Kisér száz édes, bárha dőre dolgot,
:Mi a társalgás illatát teszi. -
;CATULUS
:Valóban, egy ily arc egész körök
:Költészetére fagylepelt borít.
:Ki ellenáll a perc igézetének,
:S nem hagyja lelkét ártól elragadni,
:Nem is jó ember, s bár maradna otthon. -
;HIPPIA
:Valóban szinte félek, hogy szegényben
:Már megfogant a fekete halál,
:Mely a várost pusztítja. -
;ÁDÁM
:El vele,
:E gyászos képpel. Pajzán dalt nekünk,
:Ki tudja a legszebbet köztetek.
;HIPPIA ''(énekel)''
:Borral, szerelemmel
:Eltelni sohsem kell;
:Minden pohárnak
:Más a zamatja.
:S a mámor, az édes mámor,
:Mint horpadt sírokat a nap,
:Létünk megaranyozza.
:
:Borral, szerelemmel
:Eltelni sohsem kell,
:Minden leánynak
:Más a varázsa.
;MIND
:S a mámor, az édes mámor,
:Mint horpadt sírokat a nap,
:Létünk megaranyozza.
;CATULUS
:Jól van biz az, nos, Clúvia, te mit tudsz?
;CLUVIA ''(énekel)''
:Bolond világ volt hajdanában:
:Lukréciát az özvegy ágyban
:Hogy megkereste szép gavallér,
:Nem lángol ajka, több kéjt nem kér,
:Tárt szűvel nem fut bordélyházba,
:Hideg vasat merít magába. -
:Örüljünk, okosabb világ van,
:Örüljünk, hogy mi élünk abban. -
:
:Bolond világ volt hajdanában:
:Brutus nem ült szép villájában,
:Kardot fogott s harcolni méne,
:Mint hitvány zsoldos, s még mivégre?
:A rongyos nép jóléte végett,
:S tar földön érte el is vérzett.
;MIND
:Örüljünk, okosabb világ van,
:Örüljünk, hogy mi élünk abban. -
;CLUVIA
:Bolond világ volt hajdanában,
:Rém járt fel a hősek agyában,
:Szentnek hivék, mit kacagunk ma,
:S egy-két ily őrült, ha akadna,
:Cirkuszainkban éppen elkel,
:Nekünk látvány, a vadnak étel.
;MIND
:Örüljünk, okosabb világ van,
:Örüljünk, hogy mi élünk abban.
;LUCIFER
:Ah, Cluvia, leverted Hippiát.
:Szeretnék e dalnak költője lenni.
;ÁDÁM
:S te nem danolsz, mit búsongsz, Júlia?
:Körűlünk minden vígad és nevet.
:Nem jólesik pihenned keblemen? -
;ÉVA
:Ah, jól, nagyon. De nézd el, Sergiolus,
:A boldogság midőn elkomolyít.
:Azt tartom, mely kacag, nem is valódi.
:Legédesebb percünkbe is vegyül
:Egy cseppje a mondhatlan fájdalomnak,
:Talán sejtjük, hogy az ily perc - virág,
:S így hervatag.
;ÁDÁM
:Ah, én is érzek illyest.
;ÉVA
:S kivált, ha még dalt hallok és zenét,
:Nem hallgatom a szűkkorlátu szót,
:De a hang árja ringat, mint hajó,
:S úgy érzem, mintha álomban feküdném:
:A rezge hangon messze múltba szállnék,
:Hol napsugáros pálmafák alatt
:Ártatlan voltam, játszi, gyermeteg,
:Nagy és nemes volt lelkem hívatása.
:Bocsáss meg, őrült álomnak varázsa
:Mindez. - Csókollak ismét - ébredek.
;ÁDÁM
:El a zenével, tánccal, émelyít
:Ez örökös édesség tengere,
:Keserüet kivánna már szivem.
:Boromba ürmöt és fulánkot a
:Piros ajakra, vészt fejem fölé.
:''(A táncosok elmennek, jajgatás hallik kívülről.)''
:Mi jajszó ez, mely úgy velőbe hat?
;LUCIFER
:Nehány őrültet most feszítenek fel,
:Testvériségről, jogrul álmodókat.
;CATULUS
:Úgy kell nekik, miért nem ültek otthon,
:Élvezve és feledve a világot,
:Miért vitatták mások dolgait.
;LUCIFER
:Koldús a dúst testvéreül kivánja,
:Cseréld meg őket, és ő von keresztre.
;CATULUS
:Hagyd hát kacagnunk a nyomort, hatalmat,
:Dögvészt, mi a várost tizedeli,
:Az isteneknek minden végzetét. ''(Új jajszó.)''
;ÁDÁM ''(magában)''
:Úgy érzem, mintha álomban feküdném,
:A rezge hangon messze múltba szállok,
:Hol nagy s nemes volt lelkem hívatása. -
:Nem így mondád-e, Júlia?
;ÉVA
:Igen.
:
:''(Ezalatt besötétült. A csarnok előtt temetési menet vonul el tibiákkal, fáklyákkal és jajveszé¬kelő nőkkel. Az egész társaság egy ideig merev hallgatásba süllyed.)''
;LUCIFER ''(felkacagva)''
:Mint látom, itt a jókedv elborult.
:Bor nincs-e már, vagy elfogyott az élc,
:Hogy a savanyu úr is megsokallja?
:Talán bizon valaki fél közöttünk,
:Vagy éppen megtért.
;ÁDÁM ''(feléje sújtva poharát)''
:Vessz, ha azt hiszed.
;LUCIFER
:No, majd hivok új vendéget közénk.
:Talán megifjult kedv is tér be véle.
:Hej! hozzátok be, szolgák, ízibe,
:Ki fáklyafénnyel erre útazik.
:Csak megkináljuk egy pohár itallal. - -
:''(A halottat nyílt koporsóban behozzák, s az asztalra helyezik. Kísérete a háttérben marad. Lucifer ráköszönt.)''
:Igyál pajtás, holnap nekem, ma néked!
;HIPPIA
:Talán inkább csókot kivánsz?
;LUCIFER
:Öleld meg,
:És lopd ki szájából az obulust.
;HIPPIA
:Ha tégedet csókollak, őt miért ne?
:''(A halottat megcsókolja. Péter apostol a kíséret közül kilép.)''
;PÉTER APOSTOL
:Megállj, a döghalált szivod magadba.
:
:''(Mindnyájan visszaborzadva, helyükön felemelkednek.)''
;MIND
:A döghalál - rettentő - félre innen.
;PÉTER APOSTOL
:Te nyomorú faj! - gyáva nemzedék,
:Míg a szerencse mosolyog feletted,
:Mint napsugárban a légy, szemtelen,
:Istent, erényt, gúnyolva taposó.
:De hogyha a vész ajtódon kopog,
:Ha Istennek hatalmas ujja érint,
:Gyáván hunyász, rútul kétségb’eső.
:Nem érzed-é, hogy az ég büntetése
:Nehezkedik rád. Nézz csak, nézz körül,
:A város pusztul, durva idegen nép
:Tiporja el arany vetésidet,
:Szétbomlik a rend, senki sem parancsol
:S szót nem fogad. A rablás, gyilkolás
:Emelt fővel jár a békés lakok közt,
:Utána a halvány gond, rémület
:S égből, földről se részvét, sem segély.
:Nem bírod, úgy-e, kéjek mámorával
:Elandalítni azt a szózatot,
:Mely a kebelnek mélyét felveri
:S jobb cél felé hiába ösztönöz.
:Kielégítést, úgyebár, nem érzesz,
:Csak undort ébreszt szűdben a gyönyör,
:S aggódva nézsz körűl, ajkad rebeg:
:Hiába mind, a régi istenekben
:Nincs már hited, kövekké dermedeztek.
:''(Az istenszobrok szétporlanak.)''
:Elporlanak, s új istent nem találsz,
:Mely a salakból újra fölemelne. -
:Nézz csak körül, mi pusztít városodban
:Hatalmasabban, mint a döghalál,
:Ezren kelnek fel a lágy pamlagokról,
:Hogy Thébaisznak puszta téreit
:Vad anachorétákkal népesítsék,
:Ottan keresve tompult érzetöknek
:Mi még izgassa, ami még emelje. -
:El fogsz pusztulni, korcsult nemzedék,
:E nagy világ most tisztuló szinéről.
;HIPPIA ''(az asztal előtt összeroskadva)''
:Óh, jaj nekem, mi szörnyű fájdalom,
:Hideg veríték, orcusnak tüze -
:A dögvész, óh, a dögvész - elveszek.
:Nem gyámolít ki sem közűletek,
:Kik annyi élvet osztátok velem?
;LUCIFER
:Ma néked, holnap nékem, édesem. -
;HIPPIA
:Hát öljetek meg, átkom ver különben.
;PÉTER APOSTOL ''(hozzálépve)''
:Ne átkozódjál lányom, sőt, bocsáss meg -
:Majd gyámolítlak én és a nagy Isten,
:A szent szeretet örök Istene.
:Emelkedjél fel hozzá, ím, e vízzel
:Lelked kitisztul menten a salaktól,
:S hozzá siet.
:''(Megkereszteli az asztalról vett edényből.)''
;HIPPIA
:Atyám - megkönnyülék.
:''(Meghal.)''
;CATULUS ''(indul)''
:Én még ma Thébaiszba útazom.
:Elundorodtam a bünös világtól.
;CLUVIA
:Megállj, Catulus, én is elkisérlek.
:''(Kimennek.)''
;ÁDÁM ''(elgondolkodva, az előtérre lép, Éva követi.)''
:S te itt vagy, Júlia, mondd, mit keressz itt,
:Hol a halál az örömet kiölte.
;ÉVA
:S nem ott van-é helyem, ahol te vagy?
:Ah, Sergiolus! vajh mi sok nemes
:Érzést találtál volna e kebelben,
:Hol csak mulékony kéj után kutattál. -
;ÁDÁM
:És önmagamban is. Mi kár, hogy úgy van!
:Elveszni nyomorultan, kisszerűen,
:S szenvedni addig. Óh, ha él az Isten,
:''(Letérdel, s kezét égnek emeli.)''
:Ha gondja van ránk, és hatalma rajtunk,
:Új népet hozzon s új eszmét a világra,
:Amazt, a korcsba jobb vért önteni,
:Ezt, a nemesbnek hogy köre legyen
:Magasra törni. Érzem, elkopott mind,
:Mi a miénk volt - s újat létrehozni
:Erőnk kevés. Hallgass meg, Istenem.
:
:''(Az égen glóriában a kereszt feltűnik. A hegyek megől égő városok pírja látszik. A csúcsokról félvad csapatok szállnak alá. Távolról áhítatos himnusz hallik.)''
;LUCIFER ''(magában)''
:E látvány kissé borzogatja hátam,
:De nem emberrel kell-e küzdenem?
:Mit én nem bírok, ő teszi helyettem.
:Hasonló tréfát már gyakorta láttam.
:A glória ha lassan elveszett,
:Még megmarad a vérengző kereszt.
;PÉTER APOSTOL
:Az Úr meghallgatott. - Tekints körül,
:Az elkorcsult föld újra kezd születni.
:E medvebőrös barbár harcfiak,
:Kik üszköt vetnek fényes városokra,
:Kiknek lova múlt századok vetését
:Tiporja el s istállót elhagyott
:Templomfalak közt lél, új vért hozand
:Az elsilányult, megfogyott erekbe.
:S kik a cirkuszban himnuszt énekelnek,
:Mig a bősz tigris keblöket kitépi,
:Új eszmét hoznak, a testvériséget,
:És az egyénnek felszabadulását,
:Melyek meg fogják rázni a világot. -
;ÁDÁM
:Ah, érzem, érzem, mást is kér a lélek,
:Mint dagadó párnákon renyhe kéjek;
:A szív vérének lassu elfolyása
:Olyan kéj, melynek vajh, mi lenne mása?
;PÉTER APOSTOL
:Legyen hát célod: Istennek dicsőség,
:Magadnak munka. Az egyén szabad
:Érvényre hozni mind, mi benne van.
:Csak egy parancs kötvén le: szeretet.
;ÁDÁM
:Fel hát csatázni, fel hát lelkesülni
:Az új tanért. Alkotni új világot,
:Melynek virága a lovag-erény lesz,
:Költészete az oltár oldalán
:A felmagasztalt női ideál.
:''(Péterre támaszkodva, indul.)''
;LUCIFER
:Ah, a lehetlen lelkesít fel, Ádám!
:A férfiúhoz méltó ez s dicső ám.
:Istennek tetszik, mert az ég felé hajt,
:S ördögnek kedves, mert kétségbe ejt majd.
:''(Utánamegy.)''
:
==HETEDIK SZÍN==
:''(Konstantinápolyban. Piac nehány őgyelgő polgárral. - Középen a Pátriárka palotája, jobbra apácazárda, balra liget. Ádám mint Tankréd, erődús férfikorban más lovagokkal, Ázsiából visszatérő keresztes hadak élén, lengő zászlók s dobszó mellett jő, Lucifer mint fegyvernöke. Estve, később éj.)''
:
;ELSŐ POLGÁR
:Im, itt jön ismét egy barbár csapat.
:Fussunk, zárjunk be ajtót és kaput,
:Nehogy rabolni jőjön kedvök újra.
;MÁSODIK POLGÁR
:El hölgyeinkkel; e vad csőcselék
:Isméri a szerájok kéjeit.
;ELSŐ POLGÁR
:És hölgyeink a győzőnek jogát.
;ÁDÁM
:Megálljatok, mit futtok így előttünk;
:Vagy nem látjátok ezt a szent jelet,
:Testvérileg mely egy célhoz csatol? -
:Hitünk világát vittük Ázsiának,
:Szeretetnek tanát, hogy elvadult
:Milljói, mellyek közt szent bölcseje
:Ringott üdvünknek, érezzék malasztját.
:S tiköztetek nem volna szeretet?
;ELSŐ POLGÁR
:Hallottunk már mi sokszor ily beszédet,
:S legott házunkra az üszök repült. ''(Elszélednek.)''
;ÁDÁM ''(a lovagokhoz)''
:Imé, látjátok, ez átkos gyümölcse,
:Ha aljas tervvel annyi martalóc
:Kezében a szent zászlót lengeti,
:S gyáván hizelgve a népszenvedélynek,
:Hivatlanúl tolakszik fel vezérül. -
:Lovag barátim! míg a szennytelen
:Becsűlet, Isten szent dicsérete,
:A nő védelme és a hősiség
:Lesz kardjainkon, mink vagyunk hivatva
:E ronda démont féken tartani
:S vezetni, hogy vágyának ellenére
:Nagyot s nemest müveljen szüntelen.
;LUCIFER
:Szépen szólsz, Tankréd, ámde majd, ha a nép
:El nem hiendi többé, hogy vezér vagy - -
;ÁDÁM
:Hol a szellem van, ott a győzelem.
:Lesújtom. -
;LUCIFER
: És ha szellem nála is lesz?
:Leszállsz-e hozzá?
;ÁDÁM
:Mért leszállani?
:Hát nem nemesb, ha őtet emelem fel. -
:Lemondni a küzdés nehéz helyéről
:Társak híjában épp olyan kicsínyes,
:Mint szűkkeblűség társt be nem fogadni.
:Irígyelvén részét a pályabérben. -
;LUCIFER
:Lám, lám, mivé silányult a nagy eszme'',''
:Melyért a cirkusz vértanúi haltak. -
:Ez az egyénnek felszabaditása? - -
:Csodálatos fajú testvériség. -
;ÁDÁM
:Ne gúnyolj. - Óh, ne hidd, hogy a dicső tant
:Fel nem fogom. Éltemnek vágya az. -
:Tehet, s tegyen, kiben szent szikra van,
:Ki felküzd hozzánk, szívesen fogadjuk,
:Egy kardcsapás rendünkbe emeli.
:De őriznünk kell a rend kincseit
:A még forrongó zűrnek ellenében.
:Bár jőne már, bár jőne az idő,
:Megváltásunk csak akkor fog betelni,
:Midőn ledűl a gát, mert tiszta minden. -
:De illyen napnak jöttét kétleném,
:Ha az, ki a nagy művet inditá,
:Nem önmaga lett volna a nagy Isten. - -
:Barátim, láttátok, hogyan fogadtak.
:Árván a zajgó város népe közt.
:Nincs hátra más, mint ott azon ligetben
:Táborba szállni, mint azt megszokók
:Már a pogány közt. Míg majd jobbra fordul.
:Induljatok, követni foglak én is,
:Minden lovag felel népségeért.
:
:''(A keresztes had tábort üt.)''
;LUCIFER
:Mi kár, hogy szép eszméid újolag
:Csak ollyan hírhedett almát teremnek,
:Mely künt piros, de béle por.
;ÁDÁM
:Megállj.
:Hát nem hiszesz már semmi nemesebbe’?
;LUCIFER
:Ha hinnék is, mit ér, fajod ha nem hisz.
:Ez a lovagrend, mellyet állitasz
:Fárosz gyanánt tenger hullámi közt,
:Egykor kialszik, félig összedűl,
:S vészesb szirtté lesz a merész utasra,
:Mint bármelyik más, mely sosem világlott. -
:Minden, mi él és áldást hintve hat,
:Idővel meghal, szelleme kiszáll,
:A test tuléli ronda dög gyanánt,
:Mely gyilkoló miazmákat lehel
:Az új világban, mely körűle fejlik. -
:Ládd, így maradnak ránk a múlt idők
:Nagyságai.
;ÁDÁM
:Míg rendünk összedűl,
:Tán szent tanai a tömegbe hatnak,
:És akkor nincs veszély.
;LUCIFER
:A szent tanok. - -
:Ah, épp a szent tan mindig átkotok,
:Ha véletlen reá bukkantatok:
:Mert addig csűritek, hegyezitek,
:Hasogatjátok, élesítitek,
:Mig őrültség vagy békó lesz belőle.
:Egzakt fogalmat nem bírván az elme,
:Ti mégis mindig ezt keresitek
:Önátkotokra, büszke emberek.
:Vagy nézd e kardot, hajszállal nagyobb,
:Kisebb lehet, s lényben nem változott,
:Ezt folytathatnók véges-végtelen,
:S hol az egzakt pont, mely határt tegyen?
:Bár érzésed rögtön reátalál,
:A változás nagyban midőn beáll. -
:De mit törekszem - fáraszt a beszéd,
:Tekints magad csak kissé szerteszét.
:
:''(Nehány polgár ismét megjelen.)''
;ÁDÁM
:Barátim! népem fáradt, menhelyet kér.
:Tán a kereszténység fővárosában
:Nem kér hiába.
;HARMADIK POLGÁR
:Kérdés, nem vagy-é
:Eretnekségben rosszabb a pogánynál.
;NEGYEDIK POLGÁR
:Mondd, mit hiszesz, a Homousiont,
:Vagy Homoiusiont?
;ÁDÁM
:Ezt nem értem. -
;LUCIFER
:Ne valld be, ez most itt a fő dolog.
;NEGYEDIK POLGÁR
:Lám, kétkedik, ez is hamishitű.
;TÖBBEN
:El tőlük, el, zárkózzunk házainkba. -
:Átok reá, ki nékiek fedélt nyújt. ''(Elszélednek.)''
:
:''(A pátriárka fejedelmi pompában és kísérettel jő palotájából, egy csapat barát követi láncra¬vert eretnekeket kísérve, végre katonák s nép.)''
;ÁDÁM
:Elámulok! - De mondd, mi fejdelem
:Közelg amott, oly dölyfösen, kihívón? -
;LUCIFER
:A főpap az, apostolok utóda.
;ÁDÁM
:S e meztelábas ronda csőcselék,
:Mely a bilincselt népet kárörömmel,
:Hazudt alázat színével kiséri?
;LUCIFER
:Keresztény-cinikus, barátsereg.
;ÁDÁM
:Nem láttam illyest ősi hegyeim közt.
;LUCIFER
:Majd látsz utóbb; a poklosság, tudod,
:Lassan terjed. De vigyázz, meg ne sértsd
:Ez abszolút erényü s épp azért
:Engesztelhetlen népet.
;ÁDÁM
:Ah, minő
:Erény lehetne ily fajnak sajátja.
;LUCIFER
:Erényök a sanyargás, a lemondás,
:Mit mestered kezdett meg a kereszten.
;ÁDÁM
:Az egy világot válta meg ezáltal,
:De e gyávák csak Istent káromolnak,
:Mint lázadók, megvetve kegyeit.
:Ki szúnyog ellen oly fegyvert ragad,
:Mit medve ellen vinni hősiség,
:Bolond.
;LUCIFER
:De hátha ők a szúnyogot
:Medvének nézik. - Nincs-e rá joguk?
:Nincs-é joguk hős voltuk érzetében
:Pokolra űzni minden élvezőt? -
;ÁDÁM
:Látok, miként Tamás, és nem hiszek. -
:Szemébe nézek e káprázatoknak. -
:''(A pátriárka elé lép.)''
:Atyám! a szent sír harcosi vagyunk,
:S a fáradalmas útból megpihenni
:E város népe még be sem fogad. -
:Ki oly hatalmas vagy, segíts ügyünkön.
;PÁTRIÁRKA
:Fiam, csekély dolgokra most nem érek,
:Az Isten dícse, a nép üdve hív,
:Eretnekek fölött kellvén itélnem,
:Kik mérget szórva dudvaként tenyésznek,
:S tűzzel-vassal bár irtjuk, szüntelen
:Ujúlt erővel küldi a pokol ránk. -
:De hogyha a kereszt vitézi vagytok,
:Minek kerestek messze szerecsent,
:Itt a veszélyesb ellen. Fel tehát,
:Fel falvaikra, irtsátok ki őket,
:Pusztítsatok nőt, aggot, gyermeket.
;ÁDÁM
:Az ártatlant, atyám, csak nem kivánod. -
;PÁTRIÁRKA
:Ártatlan a kigyó is, míg kicsiny,
:Vagy hogyha már kihullt méregfoga,
:S kiméled-é?
;ÁDÁM
:Valóban szörnyü bűn
:Lehet, mi ily haragra gyújthatá
:Egyházát a szeretetnek.
;PÁTRIÁRKA
:Fiam!
:Nem az szeret, ki a testnek hizelg,
:De aki a lelket vezérli vissza,
:Ha kell, kard élén vagy lángon keresztül
:Ahhoz, ki mondá: Nem békét, de harcot
:Hozok a földre. - E gonosz hitűek
:A szentháromság rejtélyes tanában
:A homoiusiont hirdetik,
:Mig az egyház a homousiont
:Alapítá meg a hit cikkeül.
;BARÁTOK
:Halál reájuk, már a máglya ég. -
;ÁDÁM
:Adjátok fel, barátim, azt az ''i''-t,
:Szebb áldozat lesz életmegvetéstek
:A szent sirért vivandó hős csatában. -
;EGY AGG ERETNEK
:Sátán, ne kísérts, mink igaz hitünkért
:Ott vérezünk, hol Isten rendelé.
;EGYIK BARÁT
:Hah, szemtelen, igaz hittel dicsekszel?
;AZ AGG ERETNEK
:Nincs-é velünk a rimini zsinat
:S más számtalan?
:A BARÁT
:Rosz útra tévedett.
:De Nicaeában s más igaz hivő
:Zsinatban úgye mellettünk itéltek?
;AZ AGG ERETNEK
:A pártosok. - Mi szemtelen kisérlet
:Még versenyezni vélünk. Vagy, felelj,
:Hol van csak egy egyházatyátok is,
:Mint Árius és a két Euséb? -
:A BARÁT
:Hát bírtok-é egy Athanásiust?
;AZ AGG ERETNEK
:Hol vértanúitok?
:A BARÁT
:Több, mint tinektek.
;AZ AGG ERETNEK
:Szép vértanúk, kiket káprázatával
:Az ördög csalt el, kárhozott halálra. -
:Mondom, ti vagytok a nagy Babilon,
:Az a kéjhölgy, kiről Szent János írt,
:Mely el fog veszni a világ szinéről. -
:A BARÁT
:A hétfejű sárkány, az Antikrisztus
:Vagytok ti, kikről Szent János beszél,
:Gazok, csalárdok, ördög cimborái.
;AZ AGG ERETNEK
:Rablók, kigyók, paráznák, torkosok...
;PÁTRIÁRKA
:El vélök, el, máris soká időzünk,
:Isten dicsére, a máglyára őket!
;AZ AGG ERETNEK
:Isten dicsére, jól mondád, gonosz,
:Isten dicsére hull az áldozat. -
:Erősek vagytok, tesztek kény szerint,
:De jó-e a tett, ítél majd az ég. -
:Számlálva immár bűnóráitok,
:Vérünkből új csatárok szűletendnek,
:Az eszme él, s a láng, mely fellobog,
:Világot késő századokra vet. -
:Jerünk, barátim, a dicső halálba. -
;AZ ERETNEKEK ''(karban énekelnek)''
:Én erős Istenem, én erős Istenem, miért hagytál el
:engemet, és miért távoztál el az én megtartásomtól
:és az én jajgatásaimnak beszédétől?
:Én Istenem, kiáltok mind napestig, de nem
:hallgatsz meg, éjjel is nincs nekem veszteglésem.
:Te pedig szent vagy - - ''(XXII. zsolt.)''
:A BARÁTOK ''(karban közbevágnak)''
:Perelj, Uram, az énvelem perlőkkel, és harcolj a
:velem harcolókkal.
:Ragadj fegyvert és paizst, és kelj fel az én
:segítségemre.
:És vedd fel dárdádat és rekeszd meg az én
:háborgatóim eleinek utát. ''(XXXV. zsolt.)''
:
:''(Ezalatt a pátriárka s a menet elvonul. Nehány barát traktátusokkal a keresztesek közé vegyül.)''
;LUCIFER
:Mit állsz oly szótlan, mondd, mit borzadasz?
:Tragédiának nézed? nézd legott
:Komédiának, s múlattatni fog. -
;ÁDÁM
:Óh, jaj, ne tréfálj! - hát egy ''i'' miatt is
:Mehetni illy elszántan a halálba? -
:Mi akkor a magasztos, nagyszerű? -
;LUCIFER
:Az, ami másnak tán kacagtató.
:Egy szál választja csak e két fogalmat,
:Egy hang a szívben ítél csak közöttük,
:S ez a rejtélyes bíró a rokonszenv,
:Mely istenít vagy gúnyával megöl. -
;ÁDÁM
:Mért is tűnt csak szemembe mind e bűn!
:E kisszerű harc büszke tudományban,
:E gyilkos méreg mesterül kivonva
:A legfényesb, legüdítőbb virágból. -
:E szép virágot egykor ismerém,
:Üldött hitünknek zsendülő korában:
:Ki az a bűnös, aki tönkretette?
;LUCIFER
:A bűnös önmaga a győzelem,
:Mely szerteszór, száz érdeket növel.
:A vész, mely összehoz, mártírt teremt,
:Erőt ád; ott van az eretnekekkel. -
;ÁDÁM
:Valóban, elhajítnám kardomat,
:És visszamennék éjszaki honomba,
:Hol még az ős erdők árnyékiban
:A férfibecs, a tiszta egyszerűség
:Dacol e síma kornak mérgivel,
:Ha titkos szó nem súgná szüntelen,
:Hogy e kort nékem kell újjáteremtni.
;LUCIFER
:Hiú törekvés. Mert egyént sosem
:Hozandsz érvényre a kor ellenében:
:A kor folyam, mely visz vagy elmerít,
:Uszója, nem vezére, az egyén. -
:Kiket nagyoknak mond a krónika,
:Mindaz, ki hat, megérté századát,
:De nem szülé az új fogalmakat.
:Nem a kakas szavára kezd viradni,
:De a kakas kiált, merthogy virad. -
:Amott azok, kik békóban sietnek
:Mártírhalálra, gúnytól környezetten,
:Látnak csak egy embernyomot előre,
:Köztük dereng fel az új gondolat;
:S azért meghalnak, mit utódaik
:Az utcaléggel gondtalan szivandnak. -
:De hagyjuk ezt, nézz kissé táborodba,
:Mit járnak ott azon piszkos barátok,
:Mi vásárt ütnek, mit szónoklanak,
:Őrült taglejtés vad kiséretében. -
:Hallgassuk őket.
;EGY BARÁT ''(a tolakodó keresztesek közt)''
:Bajnokok, vegyétek!
:Vegyétek a vezeklésnek tanát
:Kalauzul minden kétségetekben,
:Ez megtanít, a gyilkos, a parázna,
:A templomrabló, a hamis tanú
:Hány évig fog szenvedni a pokolban.
:És megtanít, egy évi büntetést
:Hogy a gazdag megválthat húsz s nehány,
:Mig a szegény három solidival.
:S ki már fizetni éppen képtelen,
:Nehány ezer korbácsütéssel is. -
:Vegyétek e becses könyvet, vegyétek. -
:A KERESZTESEK
:Ide vele. - Nekünk is, szent atyám! -
;ÁDÁM
:Hah, rossz árús, és még roszabb vevők.
:Vonj kardot, és verd szét e ronda vásárt!
;LUCIFER ''(zavarban)''
:Bocsáss meg, e barát rég cimborám.
:S nem is utálom én az ily világot,
:Az Úr dicse ha szinte felkapott is,
:Felkaptam én is egyúttal vele.
:Csak te maradtál egy kissé alant.
:
:''(Éva mint Izóra s Heléne, annak komornája sikoltva rohannak Ádámhoz, nehány keresztestől üldözve, kik azonban ízibe elosonnak.)''
;ÉVA ''(összerogyva)''
:Ments meg te, bajnok.
;ÁDÁM ''(felkarolva)''
:Eszmélj, óh, nemes hölgy,
:Itt biztosan vagy. Vesd fel szép szemed.
:Minő igéző! - Vajh mi érheté?
;HELÉNE
:Élvezni voltunk a természetet
:Kertünk árnyékos sűrüségi közt,
:Gondatlan ülve az üde gyepen,
:A csattogányt hallgattuk és kisértük;
:Midőn csillogni látunk két szemet
:Vad szenvedéllyel a bokor megől.
:Ijedve kezdünk futni, míg utánunk
:Lihegve és döbörgve négy keresztes
:Majd-majd beért, midőn hozzád jutánk.
;ÁDÁM
:Nem is tudom, kivánjam-é, hogy ébredj;
:Hát hogyha elhagysz, álomkép gyanánt?
:Hogy is lehet test így átszellemülve,
:Ilyen nemes és illy imádatos -
;LUCIFER
:Átszellemült test! - Óh, a sors valóban
:Nem büntethetné jobban a szerelmest
:Őrültségéért, mint beteljesítvén
:Mindazt, amit csak kedvesére halmoz. -
;ÁDÁM
:Úgy rémlik, egykor már ismertelek,
:Hogy együtt álltunk Isten zsámolyánál.
;LUCIFER
:Mindenre kérlek, azt sose feledd,
:Szerelmed amilyen mulattató
:Kettesben, olly izetlen harmadiknak.
;ÁDÁM
:Felnéz - mosolyg, óh, hála néked, ég!
;ÉVA
:Lovag, megmentél, hogy köszönjem azt meg?
;ÁDÁM
:Nem gazdag díj-e a szó ajkadon?
;LUCIFER ''(Helénéhez)''
:Elég sovány díj, s illyet sem nyerek? -
;HELÉNE
:S mi hálával tartoznám én neked?
;LUCIFER
:Hát azt hiszed, hogy a nemes lovag
:Megmente téged is? Minő hiúság.
:Ha a lovag megmenti a kisasszonyt,
:Komornáját a fegyvernök bizonnyal.
;HELÉNE
:S mit nyertem volna. Vagy hálás leszek,
:És ott vagyok, mintha elér a vész:
:Vagy háladatlan, így is kárhozott. -
:Pedig nem volt rút a négy üldöző.
;ÁDÁM
:Óh, hölgy, hová vezesselek, parancsolj.
;ÉVA
:Előttünk áll a zárda ajtaja.
;ÁDÁM
:A zárda, mondod? Óh, de ajtaja
:Nem zárja tőlem a reményt el, úgy-e?
:Adj nékem egy jelt, tűznöm e kereszthez,
:Hogy míg amaz tisztemben küzdni hív,
:Legszebb álmomnak hozza vissza képét,
:S ne únjak várni hosszu éveken,
:Melyek végéről pályabérem int. -
;ÉVA
:Im, e szalag. -
;ÁDÁM
:Ez éjsötét szalag? -
:Óh, hölgy! reményt, reményt, ne bánatot.
;ÉVA
:Enyém ez a jel, mást nem adhatok.
:A zárdafal közt nem tenyész remény.
;ÁDÁM
:De szerelem sem. És ahol te vagy,
:Hogyan ne volna szerelem, leány!
:Mezed mutatja, nem vagy még apáca.
;ÉVA
:Ne is gyötörj tovább kérdéseiddel,
:Pedig gyötörsz, ha búdat nőni látom. -
;LUCIFER
:És el fog zárni e fal téged is?
;HELÉNE
:El ám, de kulcsa nincs tengerbe vetve.
;LUCIFER
:Nagy kár - beh szép elégiát faragnék
:E bús esetről. -
;HELÉNE
:Csalfa, menj előlem!
;LUCIFER
:S miért? hát nem nagy eszme az, midőn
:Tengerfenékre szállok kulcsodért?
;HELÉNE
:Ah, ezt nem is kivánom.
;LUCIFER
:Már megyek. -
:A mélynek szörnye fen reám agyart.
;HELÉNE
:Jöjj vissza, jöjj, megöl a félelem -
:Inkább a kulcs majd ablakomba’ lesz. -
;ÁDÁM
:Hadd tudjam hát neved meg legalább,
:Imámba, tudjam meg, hogy mit csatoljak,
:Áldást kérvén rád, hogyha végzeted
:Gyászát megosztni már nem engeded.
;ÉVA
:Nevem Izóra. S a tiéd, lovag?
:Imádság jobban illet zárdaszűzet.
;ÁDÁM
:Tankréd vagyok.
;ÉVA
: Tankréd, Isten veled.
;ÁDÁM
:Izóra, óh, ne hagyj el ily sietve,
:Megátkozom különben a nevet,
:Melyet bucsúzva mondottál először, -
:Rövid volt e perc, még álomnak is,
:Hogy folytatom, ha ily rejtély maradsz,
:S nem bírom sorsod drága fonalával
:Kihímzeni? -
;ÉVA
:Halljad hát sorsomat.
:Atyám is a szent sír vitéze volt.
:Midőn egy éjt meglepte a vad ellen,
:Üvöltve, tűzzel-vassal, táborát.
:Menekvéséhez már nem volt remény,
:És szent fogadást tőn Szűz Máriának,
:Hogy engemet, ki még gyermek valék,
:Ha visszatérhet, néki felajánl.
:Ő visszatért, én szent ostyát vevék
:Ez ígéretre.
;ÁDÁM
:Óh, te szent anya!
:Te testesített tiszta szeretet,
:Nem fordulál-e el megbántva ily
:Szentségtelen igérettől, minő
:Erényeidre nyom bűnbélyeget,
:Átokká téve az égnek malasztját. - -
;HELÉNE
:S te nem kivánod tudni sorsomat?
;LUCIFER
:Azt már tudom: szerettél, megcsalódtál,
:Szerettél újra, s akkor már te csaltál.
:Ismét szerettél - hősödet meguntad;
:S üres szived most új lakóra vár. -
;HELÉNE
:Ez különös! Az ördög van veled tán?
:De oly szerénynek mégse hittelek,
:Hogy szívemet üresnek hidd jelenleg.
;LUCIFER ''(Ádámhoz)''
:Uram, siess. Te nem bírsz elbucsúzni,
:S én nem birom gátolni győzedelmem.
;ÁDÁM
:Izóra! minden szód fulánk szivemben.
:Egy csókkal mérgét, óh, hölgy, édesítsd meg.
;ÉVA
:Lovag, mit kívánsz - hallád eskümet.
;ÁDÁM
:De az nincs tiltva tán, hogy ''én'' szeresselek.
;ÉVA
:Te boldog vagy, de hogy feledlek én?
:Tankréd, megyek már, vagy kifogy erőm.
:Isten veled - meglátlak ott az égben.
;ÁDÁM
:Isten veled. - E nap emléke vélem. -
:
:''(Éva a zárdába lép.)''
;HELÉNE ''(félre)''
:Ah, gyáva te - hát mindent én tegyek? ''(fent)''
:Ablakba’ lesz majd, nem tengerben a kulcs.
:''(Évát követi.)''
;ÁDÁM ''(feleszmélve)''
:Most hát jerünk.
;LUCIFER
:Már késő - vége van. -
:Ládd, illyen őrült fajzat a tiéd,
:Majd állati vágyának eszközéül
:Tekinti a nőt, és durvult kezekkel
:Letörli a költészet hímporát
:Arcárul, önmagát rabolva meg
:Szerelme legkecsesb virágitól;
:Majd istenűl oltárra helyezi,
:És vérzik érte és küzd hasztalan,
:Míg terméketlen hervad csókja el. -
:Mért nem tekinti és becsűli nőül,
:Nőhívatása megjelölt körében.
:
:''(Ezalatt egészen besötétült, a hold felkél. Izóra és Heléne az ablakon.)''
;ÉVA
:Mi vágyva néze rám, mint reszketett,
:Ah, e hős férfi reszketett előttem,
:De nőerényem és a hit parancsol -
:Itt szenvedek ki, mint szent áldozat.
;HELÉNE
:Csodálatos, minő őrült nemünk!
:Ha az előitélettel szakít,
:Vadállatul rohan a kéj után,
:A méltóságot arcáról letépi
:És megvetetten sárban ténfereg.
:Ha nem szakít, önárnyától remeg,
:Fonnyadni hagyja meddő bájait,
:Mástól s magától elrabolva a kéjt. -
:Miért nem jár középen. Vagy mit árt
:Egy kis kaland, egy kis gyöngéd viszony
:Illemmel olykor, meg nem foghatom.
:Hiszen a nő se szellem csak merőben.
;ÉVA
:Heléne, nézz ki, itten áll-e még?
:Hogyan ment volna ollyan könnyen el.
:Csak egyszer halljam még meg szózatát.
;ÁDÁM'' (Luciferhez)''
:Tekints körül, nem áll-e ablakánál,
:Nem küldne-é egy pillantást utánam?
:Csak egyszer lássam még sugár alakját -
:Izóra! óh, ne bánd, hogy itt vagyok még.
;ÉVA
:Mindkettőnkért jobb lenne itt nem állnod.
:Az elszakadt szív könnyen összeforr,
:S megint csak fáj, ha újra elszakasztjuk. -
;ÁDÁM
:Nem félsz-e így a csendes éjbe nézni,
:Mely, mint nagy szív, szerelemtől dobog.
:Szeretni hol csak nékünk nem szabad?
:Nem félsz-e, hogy varázsa elragad? - -
;ÉVA
:Él bennem is mindez, mint tünde álom,
:Mely tán az égből kísért e világra;
:A lég hullámin szép dal árjadoz,
:Mosolygni látok nemtők ezreit
:Testvéri csókkal minden lomb mögül,
:De hozzánk többé, Tankréd, nem beszélnek. -
;ÁDÁM
:S miért, miért! e rossz fal gátol-é? -
:Ki annyi sarcot vívtam a pogánytól,
:Nem bírom-é áthágni ezt a sáncot? -
;LUCIFER
:Nem ám, mert védi a kor szelleme,
:Erősebb, mint te.
;ÁDÁM
:Hah, ki mondja azt!
:
:''(A háttérben egy máglya világa gyúl ki.)''
;AZ ERETNEKEK ''(karban távolról)''
:Mentsd meg az én lelkemet a fegyvertől és
:az én egyetlen egyemet az ebnek kezéből.
:Szabadíts meg engemet az oroszlánnak
:szájából és az unicornisoknak szarvaik ellen
:hallgass meg engemet.
:Hirdetem a te nevedet az én atyámfiainak;
:a gyülekezetek közepette dicsérlek tégedet.
;ÉVA
:Irgalmazz, Isten, bűnös lelkeiknek! -
;ÁDÁM ''(visszaborzadva)''
:Mi rettentő dal.
;LUCIFER
: Nászénektek az.
;ÁDÁM
:Mindegy, legyen, én meg nem rettenek.
:Dacolni érted mindennel fogok.
:A BARÁTOK ''(karban távolról)''
:- - öltöztessenek fel gyalázatossággal és
:szidalommal, kik felfuvalkodnak ellenem.
:Vigadjanak és örüljenek, kik akarják az én
:igazságomat; és mondják azt mindenkor: Magasz-
:taltassék az Úr, ki akar békességet az ő szolgájának.
:
:''(A fentebbi karének kezdetével Ádám, ki a zárda ajtajához lépett volt, ismét megállt, a tornyon egy kuvik kiált, a légben boszorkányok szállnak, s az ajtó előtt egy csontváz kél a földből, s fenyegetve áll Ádám előtt.)''
;ÉVA ''(az ablakot becsapva)''
:Isten segíts!
:A CSONTVÁZ
:El e szentelt küszöbről.
;ÁDÁM
:Ki vagy te, rém!
:A CSONTVÁZ
: Én az vagyok, ki ott lesz
:Minden csókodban, minden ölelésben. -
;BOSZORKÁNYOK ''(kacagva)''
:Édes vetés, fanyar gyümölcs,
:Galambfival kigyókat költs.
:Izóra, hívunk!
;ÁDÁM
:Millyen alakok!
:Ti változátok-é el, vagy magam?
:Ismertelek, midőn mosolygtatok.
:Mi itt valóság és mi itten álom?
:Varázsotokra ellankad karom. -
;LUCIFER
:Véletlenül mi kedves társaságba
:Juték. Mi régtől várom e szerencsét,
:Ez illedelmes szép boszorkahad,
:Mely a mezetlen nimfát mindazáltal
:Orcátlanságban messze túlhaladja,
:Ez a vén bajtárs, a rémes halál,
:Mely torzképezve a rideg erényt,
:Megútáltatja azt a föld fiával.
:Mind üdvözöllek. Kár, hogy rá nem érek
:Közöttetek az éjet elfecsegni. -
:''(A jelenések eltűnnek.)''
:Tankréd, fel, Tankréd! kedvesed becsapta
:Az ablakot; mit állunk itt az éjben?
:A szél hideg, köszvény leszen jutalmad.
:Heléne meg mindjárt jő, s mit teszek?
:Szerelmeskedni nem fog tán az ördög,
:Nevetségessé lenne mindörökre,
:S akkor hatalmát elvinné maga. -
:Csodálatos, az ember hő kebellel
:Eseng epedve szerelem után,
:S csak kínt arat. Az ördög jégkebellel
:Alig bír tőle szabadulni jókor.
;ÁDÁM
:Vezess, vezess új létre, Lucifer!
:Csatára szálltam szent eszmék után,
:S találtam átkot hitvány felfogásban,
:Isten dicsére embert áldozának,
:S az ember korcs volt, eszmémet betöltni.
:Nemesbbé vágytam tenni élveink,
:S bűn bélyegét süték az élvezetre,
:Lovagerényt állíték, s ez döfött
:Szivembe tőrt. El innét, új világba,
:Eléggé megmutattam, hogy mit érek,
:Ki vívni tudtam és lemondni tudtam,
:Szégyen ne’kűl elhagyhatom helyem. -
:Ne lelkesítsen többé semmi is,
:Mozogjon a világ, amint akar,
:Kerekeit többé nem ígazítom,
:Egykedvüen nézvén botlásait.
:Kifáradtam - pihenni akarok. -
;LUCIFER
:Pihenj tehát. De én alig hiszem,
:Hogy szellemed, e nyugtalan erő,
:Pihenni hagyjon. Ádám, jőj utánam.
:
==NYOLCADIK SZÍN==
:''(Prágában. A császári palota kertje. Jobbra lugos, balra csillagász-torony, előtte tágas erkély Kepler íróasztalával, székkel, csillagász-eszközökkel. Lucifer mint Kepler famulusa az erké¬lyen. A kertben udvaroncok s hölgyek csoportokban sétálnak, közöttük Éva is mint Borbála, Kepler neje. - Rudolf császár Ádámmal mint Keplerrel beszédbe mélyedve áll. A háttérben egy eretnek máglyája ég. Estve, később éj. Két udvaronc az előtéren elmenve.)''
:
;ELSŐ UDVARONC
:Ki az megint, ki ottan fűtözik,
:Eretnek vagy boszorkány?
;MÁSODIK UDVARONC
:Nem tudom.
:Nincs már divatban, hogy még érdekeljen,
:Csak söpredék gyül a máglyák köré.
:S nem őrjöng az sem már öröm miatt,
:Csak hallgatag néz és morog magában.
;ELSŐ UDVARONC
:Az én időmben ünnep volt az illyes,
:Ott volt az udvar, a nemes világ.
:Ah, így fajulnak el a jó idők. - ''(Elhaladnak.)''
;LUCIFER
:Ily hűvös estve e tűz jólesik,
:Bizon-bizon már jó régen melenget.
:De félek, hogy kialszik nemsokára.
:Nem férfias határzattól eloltva,
:Nem új nézetnek engedvén helyet,
:De e közömbös korban nem leend,
:Ki új hasábot vetne a parázsra,
:S én fázhatom. - Minden nagy gondolatnak,
:Hiába, ily kicsínyes a bukása. - - ''(El a toronyba.)''
:''(Rudolf és Ádám az előtérre lépve.)''
;RUDOLF
:Állítsd fel, Kepler, horoszkópomat,
:Rosz álmam volt az éjjel, rettegek,
:Mi konjunktúrákban van csillagom.
:Baljóslatú jel tűnt fel udvarában
:Már múltkor is, ott a kigyó fejénél.
;ÁDÁM
:Meglesz, uram, amint parancsolod.
;RUDOLF
:Ha majd e klimaktérikus napok
:Elmúltak, a nagy műt is újrakezdjük,
:Mely a minap sikertelen maradt.
:Átnéztem újra Hermes Trismagistust,
:Synesiust, Albertust, Paracelsust,
:Salamon kulcsát és más műveket,
:Mig rátaláltam az ejtett hibára.
:Amint izzasztók a vénhedt királyt,
:Feltűnt a holló s a veres oroszlány,
:Utánuk a kettes merkur kifejlett
:A két planéta egyesült hatásán,
:S leszállt az ércek bölcseletsava.
:De elhibáztuk a nedves tüzet,
:Száraz vizet, s azért nem létesült
:A szent menyegző, a dicső eredmény,
:Mely ifjuságot önt az agg erébe,
:Nemességet visz át a szürke ércbe.
;ÁDÁM
:Értem, felséges úr.
;RUDOLF
:Egy szóra még.
:Rossz hír kering az udvarban felőled,
:Hogy új tanoknak híveül szegődtél,
:Rostálod a szentegyház téteit;
:Sőt most, midőn anyád mint rút boszorkány
:Legsúlyosb vád alatt börtönben ül,
:Méltó gyanúba jössz te is, midőn
:Olyan nyakasan s ernyedetlenül
:Igyekszel őt kiszabadítani.
;ÁDÁM
:Felséges úr! hiszen fia vagyok.
;RUDOLF
:A szentegyház, fiam, igazb anyád.
:Hagyd a világot, jól van az, miként van,
:Ne kívánd kontárul javítani. -
:Nem halmozálak-é kegyekkel el,
:Atyád, tudod jól, korcsmáros vala
:S nemességed kétség fölül helyeztem,
:Pedig bizony elég bajomba telt.
:Fölemelélek trónomhoz, s csak így
:Jutál Müller Borbála szép kezéhez.
:Azért, ismétlem, légy, fiam, vigyázó. ''(El.)''
:
:''(Ádám gondolatokba merülve erkélyének lépcsőinél megáll. Két udvaronc az előtérbe érve.)''
;HARMADIK UDVARONC
:Nézd, mint mereng ismét a csillagász.
;NEGYEDIK UDVARONC
:A féltés bántja szüntelen szegényt,
:Hiába, nem tud új körébe szokni,
:Kirí belőle mindig a paraszt.
;HARMADIK UDVARONC
:Nem fogja fel, hogy az igaz lovag,
:Bár istenség gyanánt imádja a nőt,
:Vérét odadni volna érte kész,
:Ha rágalom érintené erényét; -
:Ő hódolásban mellékcélt gyanít.
;ÉVA ''(Más csoporttal a két udvaronchoz csatlakozik, s nevetve legyezőjével a második udva¬ronc vállára ver.)''
:Ah, menj, lovag - az istenért, kegyelmezz,
:Tréfáidon halálra kell nevetnem. -
:Nézd, itt e két úr mily szörnyű komoly. -
:Talán megszállott már titeket is
:Az újitásnak átkos szelleme?
:Úgy el szememből! Nem szenvedhetem
:E fajt, mely olly epés, bús felfogással
:Megírigyelte ezt a csillogó
:Nyugodt világot tőlünk s újat eszmél.
;HARMADIK UDVARONC
:Minket nem illet e vád, drága hölgy,
:Ki vágyna illyen körben változásra.
;ELSŐ UDVARONC
:De, hogyha nem csalódom, ottan áll
:Egy férfi, arcán e sötét jelek.
;ÉVA
:Férjem szegény? - az istenért, urak,
:Kiméljétek meg őt az ily gyanútól
:Előttem, kit hozzá szent kötelék
:Csatol. - Hisz ő beteg - nagyon beteg.
;MÁSODIK UDVARONC
:Betegje tán e súgárzó szemeknek?
;HARMADIK UDVARONC
:Valóban, amit senki nem merészel,
:Ő sértne-é meg féltékeny gyanúval? -
:Óh, bár lehetne lovagod gyanánt
:Szemébe kesztyűt dobnom a merésznek.
:''(Ezalatt Ádámhoz érnek.)''
:Ah, mester! épp jó, hogy találkozunk,
:Jószágaimra kívánnék utazni,
:Időjóslást szeretnék!
;ELSŐ UDVARONC
:Én pedig
:Fiamnak vágynám csillagát kitudni.
:Éjfél után, múlt éjjel jött világra.
;ÁDÁM
:Reggel mindkettő készen vár, urak.
;NEGYEDIK UDVARONC
:A társaság oszol, menjünk mi is.
;HARMADIK UDVARONC
:Lépcsője itt van - jó éjt, asszonyom.
:''(súgva)''
:Egy óra múlva.
;ÉVA
:''(súgva)'' Jobbra, a lugosban.
:''(fent) ''Jó éjt, urak. - Jőj, kedves Jánosom.
:
:''(Mind elmennek. Ádám és Éva az erkélyre. Ádám zsöllyeszékbe dűl. Éva előtte áll. Mind¬inkább besötétedik.)''
;ÉVA
:János, nekem szükségem volna pénzre.
;ÁDÁM
:Egy fillérem sincs, mind elhordtad immár.
;ÉVA
:Örök szükséget tűrjek-é tehát?
:Az udvarhölgyek pávaként ragyognak,
:Szintúgy szégyellek köztük megjelenni.
:Valóban, hogyha egy-egy udvaronc
:Felém hajolva, mosolyogva mond,
:Hogy a királyné köztük én vagyok,
:Szégyenkezem miattad, aki a
:Királynét így állítod udvarába.
;ÁDÁM
:Nem fáradok-e éjet és napot,
:Elárulom tudásomat miattad,
:Megfertőzöm, midőn haszontalan
:Időjóslást, horoszkópot csinálok,
:Eltitkolom, mit lelkem felfogott,
:És hirdetem, mit jól tudok, hamis.
:Pirulnom kell, mert rosszabbá levék,
:Mint a szibillák, kik hivének abban,
:Amit jósoltak, míg én nem hiszek.
:De megteszem, hogy leljem kedvedet.
:Hová teszem, mit bűndijul kapok?
:Hisz nékem nem kell semmi a világon,
:Csak az éj és tündöklő csillaga,
:Csak a szférák titkos harmóniája
:Tiéd a többi. - Ámde ládd, ha a
:Császár pénztára többnyire üres
:Sok kérelemre rendetlen fizetnek.
:Tiéd lesz most is, mit reggel kapok,
:S te hálátlan vagy, ládd, ez fáj nekem.
;ÉVA'' (sírva)''
:Szememre hányod, hogy mit áldozasz,
:S nem áldozék-e én is eleget,
:Miattad? én, nemes háznak leánya,
:Midőn kétséges rangodhoz csatoltam
:Jövőmet, és nem általam jutál-e
:Jobb társaságba? Hálátlan, tagadd el. -
;ÁDÁM
:Kétséges rang-e hát szellem, tudás?
:Homályos származás-e a sugár,
:Amelly az égből homlokomra szállt?
:Hol van nemesség, más ezen kivül?
:Amit ti úgy neveztek, porlatag
:Hanyatló báb, mit lelke elhagyott,
:De az enyém örökifjú, erős. -
:Óh, nő, ha te meg bírnál érteni,
:Ha volna lelked oly rokon velem,
:Minőnek első csókodnál hivém,
:Te büszke lennél bennem, s nem keresnéd
:Kivűl a boldogságot körömön,
:Nem hordanál mindent, mi benned édes,
:Világ elé s mindent, mi keserű,
:Nem tartanál fel házi tűzhelyednek. -
:Óh, nő, mi végtelen szerettelek.
:Szeretlek most is, ah, de keserűen
:Fulánkos a méz, mely szivembe szállt.
:Fáj látnom, mily nemessé lenne szűd,
:Ha nő lehetnél; a sors semmivé tett,
:Mely a nőt báb-istenként tartja még,
:Mint istenűl tartotta a lovagkor,
:De akkor hittek benne, nagy idő volt,
:Most senki sem hisz, törpe az idő,
:S a báb-istenség csak vétket takar. -
:Elválnék tőled, szívemet kitépném,
:Ha fájna is, tán nyúgodtabb lehetnék,
:S te is nélkűlem boldogabb lehetnél;
:De ott van újra a már meglevő rend:
:Az a tekintély - egyházunk szava;
:S együtt kell tűrnünk, míg a sír felold.
:''(Fejét kezébe hajtja, Éva meghatva simogatja.)''
;ÉVA
:No, Jánosom, oly gyászosan ne vedd,
:Ha mondok is egyet-mást néha-néha,
:Nem akarálak búba ejteni.
:De ládd, az udvar oly csodálatos,
:És hölgyei oly büszkék, gúnyosak,
:Mit kezdjek én dacolni ellenök?
:Nincs már közöttünk, úgyebár, harag,
:Jó éjt - reggelre ne feledd a pénzt.
:''(Lemegy a lépcsőn a kertbe.)''
;ÁDÁM
:Minő csodás kevercse rossz s nemesnek
:A nő, méregből s mézből összeszűrve.
:Mégis miért vonz? mert a jó sajátja,
:Míg bűne a koré, mely szülte őt.
:Hej, famulus!
:
:''(Lucifer jő lámpával, s az asztalra teszi.)''
;LUCIFER
:Parancsolsz, mesterem?
;ÁDÁM
:Időjóslatra és nativitásra
:Vagyon szükségem, készíts íziben.
;LUCIFER
:Természetes, csillámlót, fényeset;
:Ki venne pénzeért rideg valót.
;ÁDÁM
:De ne olyant, mely szinte képtelen.
;LUCIFER
:Olyat nem is bírnék tán feltalálni,
:Min megbotránkoznának a szülők,
:Nem messiás-é minden újszülött,
:Fénylő csillag, mely feltűnt a családnak,
:S csak későbben fejlik szokott pimasszá. ''(Ír.)''
:
:''(Éva ezalatt a lugoshoz ért, a harmadik udvaronc elébe lép.)''
;HARMADIK UDVARONC
:Mi rég epesztesz itten, óh, kegyetlen.
;ÉVA
:Talán neked nagy már az áldozat
:Az éj hüvös szelét kiállani,
:Mig én egy jó, nemes férjet csalok meg,
:Az ég átkát, világ itéletét
:Vonom magamra éretted, lovag?
:[HARMADIK] UDVARONC
:Ah, az ég átka, a világitélet
:Nem hat titkába e sötét lugosnak.
;ÁDÁM'' (merengve)''
:Kivántam kort, mely nem küzd semmiért,
:Hol a társas rend megszokott nyomát,
:E megszentelt előitéletet
:Nem bántja senki, hol nyugodhatom,
:És egykedvű mosollyal hagyhatom
:Hegedni hosszu harcaim sebét. -
:Megjött a kor, s mit ér, ha e kebelben
:A lélek él - e kínos szent örökség,
:Mit az egekből nyert a dőre ember -,
:Mely tenni vágyik, mely nem hágy nyugodni,
:S csatára kél a renyhe élvezettel. -
:Hej, famulus! hozz bort, úgy reszketek,
:Fagyos világ ez, kell, hogy feltüzeljem.
:E törpe korban így kell lelkesülni
:És elszakadni mocskoló porától. -
:''(Lucifer bort hoz, Ádám a szín végéig iddogál.)''
:Óh, tárd ki, tárd ki, végtelen nagy ég,
:Rejtélyes és szent könyvedet előttem;
:Törvényidet ha már-már ellesém,
:Felejtem a kort és mindent körűlem.
:Te örökös vagy, míg az mind mulandó,
:Te felmagasztalsz, míg amaz lesújt. -
:[HARMADIK] UDVARONC
:Borbála, óh, ha az enyém lehetnél!
:Ha Isten elszólítná férjedet,
:Hogy az eget jobban fel bírja fogni,
:Miért éltében mindig fáradott.
;ÉVA
:Hallgass, lovag, úgy sajnálnám szegényt,
:Hogy könnyeim közt csók nem jutna néked.
:[HARMADIK] UDVARONC
:Te tréfát űzesz.
;ÉVA
: Sőt, valót beszélek.
:[HARMADIK] UDVARONC
:Ki érti ezt a rejtélyes kedélyt?
:Borbála! hisz te így nem is szeretsz.
:Vagy mondd, ha volnék számüzött, szegény,
:Mit volnál képes tenni hívedért? -
;ÉVA
:Valóban, azt mostan nem tudhatom.
;ÁDÁM
:Óh, jő-e kor, mely e rideg közönyt
:Leolvasztandja, s mely új tetterővel
:Szemébe néz az elavult lomoknak,
:Biróúl lép fel, büntet és emel,
:''(Felkél, és tántorogva az erkély szélére lép.)''
:Nem retten vissza a nagy eszközöktől,
:Nem fél a rejtett szót kimondani,
:Mely majd hatalmas görgeteg gyanánt
:Haladni fog a végzetes uton,
:S lezúzza tán azt is, ki ''őt'' kimondta.
:''(A Marseillaise dallama hallik.)''
:Óh, hallom, hallom a jövő dalát,
:Megleltem a szót, azt a nagy talizmánt,
:Mely a vén földet ifjuvá teszi:
:
==KILENCEDIK SZÍN==
:''(A nézőhely hirtelen Párizs Greve-piacává változik. Az erkély egy guillotine-emelvénnyé, az íróasztal nyaktilóvá, mely mellett Lucifer mint bakó áll. Ádám mint Danton az emelvény széléről zajgó néptömegnek szónokol. - Dobszó mellett igen rongyos újonchad jelenik meg, és az állványnál sorakozik. Fényes nap.)''
:
;ÁDÁM ''(folytatva)''
:Egyenlőség, testvériség, szabadság! -
;NÉPTÖMEG
:Halál reá, ki el nem ismeri!
;ÁDÁM
:Azt mondom én is. - Két szó menti meg
:A mindenünnen megtámadt nagy eszmét,
:A jók számára mondjuk egyikét:
:,,Veszélyben a hon” és ők ébredeznek.
:A másikát a bűnre mennydörögjük,
:E szó: ,,reszkessetek!” - s megsemmisülnek. -
:Felkeltek a királyok ellenünk,
:S eléjök dobtuk fejdelmünk fejét,
:Felkeltek a papok, s villámukat
:Kicsavarók kezökből, visszatéve
:Trónjára az észt, e rég üldözöttet.
:De a másik szózat sem hangzik el,
:Mit a jobbakhoz intézett honunk.
:Tizenegy hadsereg küzd a határon,
:S mi hő ifjúság tódul szüntelen
:Az elhullott hősök helyét kitöltni.
:Ki mondja, hogy vérengző őrület
:A nemzetet meg fogja tizedelni?
:Ha forr az érc, a rossz salak kihull,
:De a nemesb rész tisztán megmarad.
:És hogyha mindjárt vérengzők vagyunk is,
:Tekintsenek bár szörnyeteg gyanánt,
:Nem gondolok nevemmel, légyen átkos,
:Csak a haza legyen nagy és szabad. -
;ÚJONCOK
:Fegyvert nekünk, csak fegyvert és vezért!
;ÁDÁM
:Helyes, helyes! Ti csak fegyvert kivántok,
:Míg annyi tárgyban szenvedtek hiányt,
:Ruhátok foszlik, lábatok mezetlen,
:Hanem szuronnyal mind kiszerzitek,
:Mert győzni fogtok. A nép győzhetetlen.
:Most hulla vére egy tábornokunknak,
:Ki katonáink élén meg hagyá
:Magát veretni.
;NÉPTÖMEG
:Óh, az áruló! -
;ÁDÁM
:Helyesen mondod. Nincs más kincse a
:Népnek, mint a vér, mellyet oly pazar
:Nagylelküséggel áldoz a hazának. -
:S ki egy népnek szent kincsével parancsol,
:Nem bírván meghódítni a világot,
:Az áruló. -
:
:''(Az újoncok közül egy tiszt kilép.)''
:A TISZT
:Tégy engemet helyébe,
:Polgár, s letörlöm a gyalázatot.
;ÁDÁM
:Dicséretes, barátom, önbizalmad,
:De biztosítást, hogy szavadnak állsz,
:Előbb a harcok színhelyén szerezz.
:A TISZT
:A biztosíték lelkemben lakik,
:Aztán imé! van nékem is fejem,
:Mely többet ér tán, mint az a lehullott.
;ÁDÁM
:S ki a kezes, hogy elhozod, ha kérem.
:A TISZT
:S kell-é kezes jobb, mint magam vagyok,
:Ki életem nem nézem semmibe?
;ÁDÁM
:Az ifjuság nem úgy gondolkodik.
:A TISZT
:Polgár, még egyszer felszólítalak. -
;ÁDÁM
:Türelem még, a cél el nem marad.
:A TISZT
:Nem bízol bennem, látom, hát tanulj
:Felőlem jobban vélekedni, polgár. -
:''(Főbe lövi magát.)''
;ÁDÁM
:Kár érte, egy ellenséges golyót
:Megérdemelt. Vigyétek el, barátim. -
:Viszontlátásig, győzelem után.
:''(Az újonchad elléptet.)''
:Óh, bár oszthatnám én is sorsotok. -
:De nékem harc jutott csak, nem dicsőség,
:Nem ellenség, mely által esni is dísz,
:De mely rejtekből orvul leskedik
:Fondorlatával rám s a szent hazára. -
;NÉPTÖMEG
:Mutasd meg ujjal, és halál reá!
;ÁDÁM
:Akit mutatni bírok, az meg is halt.
;NÉPTÖMEG
:Hát a gyanúsak? - Hisz aki gyanús,
:Már bűnös is, megbélyegezte a
:Népérzület, ez a nem tévedő jós. -
:Halál, halál az arisztokratákra! -
:Jerünk, jerünk a börtönüregekbe,
:Tegyünk törvényt, a nép törvénye szent.
:
:''(A néptömeg indul a börtönökbe.)''
;ÁDÁM
:Nem ott van a vész, a retesz erős,
:A bűzhödt lég, mely elmét, izmot öl,
:Szövetségestek úgyis, hagyjuk őket.
:Az árulás emelt fővel kacag,
:S tőrt élesít a Konvent padjain.
;NÉPTÖMEG
:Fel a Konventre hát, nincs még eléggé
:Átválogatva. - A Konventre később,
:Gyakorlatúl előbb a börtönökbe. -
:Addig szedd össze minden áruló
:Nevét, Danton.
:
:''(A néptömeg fenyegetve el. Ezalatt néhány sans-culotte egy ifjú márkit és Évát mint ennek testvérét hurcolja az állvány elé.)''
;EGY SANS-CULOTTE
: Imé, itten hozunk
:Ismét két ifju arisztokratát,
:E büszke arc, finom fehér ruha
:Világosan mutatja bűnöket!
;ÁDÁM
:Milyen nemes pár. Jőjetek fel, ifjak.
:A SANS-CULOTTE
:Mi meg jerünk bajtársaink után,
:Hol munka vár ránk, s vész az árulókra.
:
:''(A sans-culotte-ok elmennek a többi néppel, az ifjak az állványra lépnek. Az állvány körül csak néhány őr marad.)''
;ÁDÁM
:Nem értem, mily rokonszenv vonz felétek,
:De önveszélyemmel megmentelek.
:A MÁRKI
:Nem, Danton, hogyha bűnösök vagyunk,
:Elárulod a hont, ha el nem ítélsz;
:Ha nem vagyunk, nem kell hiú kegyelmed.
;ÁDÁM
:Ki vagy te, hogy Dantonnal így beszélsz? -
:A MÁRKI
:Márki vagyok. -
;ÁDÁM
: Megállj - vagy nem tudod,
:Hogy ,,polgáron” kivül nincs cím egyéb?
:A MÁRKI
:Nem hallottam, hogy eltörlé királyom
:A címeket.
;ÁDÁM
:Szerencsétlen, ne folytasd,
:E guillotine is szinte hallgatózik. -
:Lépj sergeinkbe, s pályád nyitva áll.
:A MÁRKI
:Nincs engedélyem, polgár, a királytól,
:Hogy idegen seregbe léphetek.
;ÁDÁM
:Úgy meg fogsz halni.
:A MÁRKI
:Eggyel több leend
:Családomból, ki meghalt a királyért.
;ÁDÁM
:Miért rohansz ily vakmerőn halálba?
:A MÁRKI
:S azt véled-é, hogy e nemes előjog
:Csak titeket illet, népemberek? -
;ÁDÁM
:Dacolsz velem, jó, hát én is fogok.
:Ki lesz erősb? megmentlek ellenedre,
:S e jellemért egy higgadtabb jövő,
:Melyben kihamvadt a pártszenvedély,
:Hálát fog adni nékem. - Nemzetőrök!
:Lakomra véle. Ti feleltek érte.
:
:''(Nehány fegyveres nemzetőr a márkit elkíséri.)''
;ÉVA
:Bátyám, erős légy!
:A MÁRKI
:Húgom, óvjon Isten. -'' (El.)''
;ÉVA
:Itt is van egy fő, nem roszabb Rolandnál.
;ÁDÁM
:Ne ily kemény szót e gyöngéd ajakról.
;ÉVA
:A vérpadon gyöngédebb szó nem illik.
;ÁDÁM
:Az én világom e szörnyű emelvény.
:Midőn ráléptél, véled egy darab
:Menyország szállt le, s szentélyébe zár.
;ÉVA
:Az áldozatra szentelt állatot
:Sem gúnyolák útjában a papok.
;ÁDÁM
:Az áldozat, hidd el, magam vagyok.
:S ha írigyelve nézik is hatalmam,
:Örömtelen, megvetve életet
:Meg a halált, nézem királyi székem,
:Melyről mellőlem hullnak el naponkint,
:S várom, mikor jő már reám a sor. -
:E vér közt úgy gyötör az egyedüllét,
:A sejtelem, mi jó lehet szeretni. -
:Óh, nő, csak egy napig tanítanál
:Ez égi tudományra - második nap
:Nyugodtan hajtnám bárd alá fejem. -
;ÉVA
:S e rémvilágban még szeretni vágysz,
:Nem rettent-é a lelkiösmeret? -
;ÁDÁM
:A lelkiösmeret a közvilág
:Előjoga; kit a végzés vezet,
:Az rá nem ér körültekinteni. -
:Hol hallád a viharról, hogy megállt,
:Ha gyönge rózsa hajlong útain? -
:S aztán ki lenne vakmerő eléggé,
:Itélni a közélet emberéről?
:Ki látja a szálat, mely színpadán
:Egy Catilínát, egy Brutust vezet?
:Vagy azt hiszik, kiről a hír beszél,
:Megszűnt egyúttal ember lenni, és
:Oly földfeletti lénnyé változott,
:Kit a lenézett apró száz viszony,
:Mindennapos gond mitsem érdekel. -
:Óh, jaj, ne hidd - a trónon is ver a szív,
:S Caesarnak, hogyha volt szerelmese,
:Ez őt talán csupán úgy ismeré,
:Mint jó fiút, s nem volt sejtelme sem,
:Hogy retteg tőle s megrendűl a föld. -
:S ha így van ez, mondd, mondd, mért nem szeretnél?
:Nem nő vagy-é, s én nemde férfiú?
:Mondják, hogy a szív gyűlöl vagy szeret,
:Amint magával hozza e világra:
:Én érzem, e szív hogy rokon tiéddel,
:S te ezt a szót, hölgy, meg nem értenéd? -
;ÉVA
:S ha meg? Mi haszna. Más Isten vezet,
:Mint akit én szivemben hordozok.
:Nem érthetjük meg így egymást soha. -
;ÁDÁM
:Hagyd el tehát avult eszményidet,
:Mit áldozol száműzött isteneknek?
:A nőt ugyis oly oltár illeti
:Csupán, mely mindig ifju - és ez a szív.
;ÉVA
:Az elhagyott oltárnak is lehet
:Mártírja. Óh, Danton, magasztosabb
:Kegyelettel megóvni a romot,
:Mint üdvözölni a felkelt hatalmat;
:S e hívatás nőt legjobban megillet.
;ÁDÁM
:Nem látott ember még érzelgeni,
:S ha látna most, ellenség, jóbarát,
:Hogy az, kit a sors korbácsolt tova,
:Vihar gyanánt tisztítni a világot,
:Mostan megáll a vérpadon, szeretni
:Egy kisleánynál, és köny ég szemében:
:Megjóslaná, hogy Danton elbukik,
:Kacagna, és nem félne senki többé. -
:S mégis könyörgök egy reménysugárt. -
;ÉVA
:Ha síron túl kibékélt szellemed
:Levetkezi a kor véres porát,
:Talán -
;ÁDÁM
:Ne mondd, ne mondd, leány, tovább,
:Én azt a túlvilágot nem hiszem,
:Reménytelen csatázok végzetemmel. -
:
:''(A néptömeg véres fegyverekkel, lándzsákon nehány véres főt hurcolva, vadul visszatér. Nehánya az állványra hat.)''
;NÉPTÖMEG
:Igazságot tevénk. - Mi büszke faj volt.
;EGY SANS-CULOTTE ''(gyűrűt adva Dantonnak)''
:Imé, e gyűrü a hon zsámolyára.
:Kezembe nyomta az egyik cudar,
:Midőn nyakának tartám késemet.
:Azt tartja e faj, hogy rablók vagyunk. -
:Hát még te élsz? - kövesd testvéridet. -
:''(Évát leszúrja, ki az állvány hátrészén lebukik.)''
;ÁDÁM ''(szemét elfödve)''
:Jaj, vége hát. - Óh, sors, ki bír veled?
;NÉPTÖMEG
:Most a Konventbe. Polgártárs, vezess. -
:Kiszedted-é az árulók nevét? -
:
:''(A nép letakarodik az állványról. Éva mint rongyos, felgerjedt pórnő kibontakozik a soka¬ságból, és egyik kezében tőrrel, másikban egy véres fejjel Dantonhoz rohan.)''
;ÉVA
:Danton! tekints ez összeesküvőre,
:Téged kivánt megölni, én ölém meg.
;ÁDÁM
:Ha e helyet jobban megállta volna,
:Roszul tevél; ha nem, tetted helyes. -
;ÉVA
:Tettem helyes, s jutalmamat kivánom:
:Tölts vélem egy éjet, nagy férfiú.
;ÁDÁM
:Minő rokonszenv kelhet ily kebelben?
:Mi gyöngéd érzés a nőtigrisé?
;ÉVA
:Valóban, polgár, úgy látszik, te is
:Kékvér arisztokrataul szegődtél,
:Vagy hagymázban szólsz ily regényesen. -
:Te férfi vagy, én ifju s nő vagyok,
:Bámúlatom hozzád vezet, nagy ember.
;ÁDÁM
:''(félre)''Végigborzongat; elfordul szemem.
:Nem bírom e szörnyű káprázatot.
:Minő csodás hasonlat! - Aki az
:Angyalt ismérte, s látta azután,
:Hogy elbukott, az látott tán hasonlót.
:Azon vonások, termet és beszéd,
:Minden, csak egy kicsinyke semmiség,
:Amit leírni sem lehet, hiányzik,
:S minő egészen más lön az egész! -
:Azt nem bírhattam, védte glóriája,
:Ettől pokolnak gőze undorít el. -
;ÉVA
:Mit is beszélsz magadban?
;ÁDÁM
:Számolom,
:Asszony, hogy nincsen annyi éjszakám,
:Ahány árúló van még a hazában.
;NÉPTÖMEG
:Fel a Konventre, csak nevezd meg őket.
:
:''(Ezalatt Robespierre, Saint-Just s más konvent-tagok új néptömeggel jőnek, s egy rögtönzött emelvényre állnak.)''
;SAINT-JUST
:Hogyan nevezné, ő főcinkosuk. -
:''(A nép zúg.)''
;ÁDÁM
:Vádolni mersz, Saint-Just, nem ismered,
:Minő erős vagyok? -
;SAINT-JUST
:Voltál előbb,
:A népben. Ámde a nép bölcs, megismert,
:S a Konvent végzését megszentesíti.
;ÁDÁM
:Nem ismerek birót magam felett
:Mást, mint a nép, s a nép, tudom, barátom.
:
:''(Ismét zúgás a nép között.)''
;SAINT-JUST
:Barátod az, ki a hon ellene.
:A felséges nép majd itél fölötted,
:Előtte vádollak, honáruló:
:Csempészetért az állami javakban,
:Rokonszenvért az arisztokratákkal,
:Vágyódásért a zsarnok úralomra.
;ÁDÁM
:Saint-Just, vigyázz, lemennydörög szavam.
:Vádad hamis. -
;ROBESPIERRE
:Ne hagyjátok beszélni,
:Tudjátok, nyelve síma, mint kigyó.
:Fogjátok el, szabadságunk nevében. -
;NÉPTÖMEG
:Ne halljuk őt, ne halljuk, vesszen el.
:
:''(Körülveszik s elfogják.)''
;ÁDÁM
:Ne halljatok hát, ámde én se halljam
:A hitvány vádat. Nem győzzük meg egymást
:Beszéddel. Sőt tettel sem győztetek le.
:Robespierre, megelőztél csupán,
:Ez az egész, ne kérkedjél vele.
:Magam teszem le a fegyvert - elég volt. -
:De ím, ezennel felszólítalak,
:Hogy három hó alatt kövess ez úton. -
:Bakó, ügyes légy - órjást vesztesz el.
:''(Fejét a nyaktiló alá hajtja.)''
:
==TIZEDIK SZÍN==
:''(Az egész hirtelen olyanná változik vissza, mint a nyolcadik színben volt. Ádám ismét mint Kepler, íróasztalára hajtott fővel látszik, Lucifer mint famulus mellette áll s vállára üt. A reg szürkül.)''
:
;LUCIFER
:Ezúttal a nyakazás elmarad. -
;ÁDÁM ''(felemelkedve)''
:Óh, hol vagyok, hol vannak álmaim?
;LUCIFER
:Elszálltak a mámorral, mesterem.
;ÁDÁM
:E hitvány korban, megvénült kebelnek
:Csak a mámor teremt-e hát nagyot?
:Mi nagyszerű kép tárult fel szememnek!
:Vak, aki Isten szikráját nem érti,
:Ha vérrel és sárral volt is befenve.
:Mi óriás volt bűne és erénye,
:És mind a kettő mily bámúlatos.
:Mert az erő nyomá rá bélyegét. -
:Óh, mért ébredtem? hogy körültekintve,
:Jobban megértsem e kor törpeségét,
:Mosolygó arc alá rejtett bünével,
:S a megszokás hazug erényivel. -
;LUCIFER
:Ismérem én az ily lehangolást,
:Mely a mámornak reggelén köszön be.
;ÉVA ''(a lugosból kilépve)''
:El tőlem, el - nem csalt tehát gyanúm,
:Fel mersz szólítni férjem gyilkosául.
:Ily ocsmány tettre képesnek hiszed,
:Kit szíved ideáljaul hazudsz.
;AZ UDVARONC
:Az istenért, nyugodtan, kedvesem,
:Ha észrevesznek, még botrányt okozsz.
;ÁDÁM
:S az a két nő is álom volt-e csak?
:De mit beszélek, egy nő, két alakban,
:Változva sorsom zajgó végzetével,
:Mint a hab, mely most fénylik, most sötét.
;ÉVA
:Ah, úgy, a botrány nálad fődolog,
:Mit érdekelne a bűn, rejtekében,
:Te megrovást nem szenvedő lovag! -
:Óh, jaj, ti addig gúnyoljátok a nőt,
:Míg szűz erénye ősi hagyományát
:Előitéletként ledobja, s akkor
:Kicsínyelő mosollyal nézitek
:Önbűnötöknek aljas eszközéül. -
:El tőlem, el, ne lássalak ezentúl.
;AZ UDVARONC
:Ez ismét túlzás. Gúnytárgyul leszünk
:Ily ünnepélyes színben nézve e
:Hétköznapos ügyet. - Mi látjuk egymást
:Ezentúl is, mosolygva és enyelgve,
:S arról, mi történt, szót sem ejtve többé.
:Jó reggelt, asszonyom. - ''(El.)''
;ÉVA
:A nyomorult! -
:Im, itt vagyok, bünömmel s könnyeimmel. ''(El.)''
;ÁDÁM
:Tehát csak álom volt, és vége van.
:De nem mindennek. Az eszmék erősbek
:A rossz anyagnál. Ezt ledöntheti
:Erőszak, az örökre élni fog.
:S fejlődni látom szent eszméimet,
:Tisztulva mindig, méltóságosan,
:Míg, lassan bár, betöltik a világot.
;LUCIFER
:A nap halad, mester, vár a tanóra,
:Az ifjuság már nyugtalan gyülekszik,
:Bölcsességedből elleshetni egy szót.
:
:''(A csillagász-toronyra alkalmazott csengetőn csenget.)''
;ÁDÁM
:Ne gúnyolj, óh, ne gúnyolj a tudással,
:Pirulnom kell, ha dicsérnek ezért.
;LUCIFER
:Nem oktatsz-é oly sok jeles fiút?
;ÁDÁM
:Nem oktatom, csak idomítom őket,
:Szavak szerint, miket nem értenek,
:De értelmök sincs, ezt vagy azt csinálni.
:Az oktalan bámúl, és azt hiszi,
:E szép szavakkal szellemet idézünk,
:Pedig fogás csak az egész, takarni
:A szemfényvesztés mesterségeit.
:
:''(Egy tanítvány gyors léptekkel jő s az erkélyre megy.)''
;TANÍTVÁNY
:Kegyes voltál magadhoz hívni, mester,
:Igérvén, hogy tudvágyamat betöltöd,
:S mélyebben engedsz a dolgokba néznem,
:Mint másra célszerűnek tartod azt.
;ÁDÁM
:Igaz, igaz, szorgalmad oly kitűnő,
:Hogy ez előnyre méltán tart jogot.
;TANÍTVÁNY
:Im, itt vagyok, lelkem vágytól remeg,
:Belátni a természet műhelyébe.
:Felfogni mindent és élvezni jobban,
:Uralkodván felsőbbség érzetével
:Anyag- s szellemvilágban egyaránt.
;ÁDÁM
:Sokat kivánsz. Paránya a világnak,
:Hogy lássad át a nagyszerű egészet? -
:Uralmat kérsz, élvet kérsz és tudást.
:Ha súlyától nem dűlne össze kebled,
:S mindezt elérnéd, Istenné leendnél. -
:Kevesbet óhajts, s tán elérheted.
;TANÍTVÁNY
:Bármely titkát fejtsd hát meg a tudásnak,
:Nagy férfiú, én csak nyerek vele,
:Mert érezem, semmit fel nem fogok.
;ÁDÁM
:Jól van tehát, látom, te érdemes vagy,
:S a legrejtettebb szentélyig beviszlek,
:Lásd a valót, mint én látom magam.
:De nem les-é avatlan hallgató, mert
:Az az igazság rettentő, halálos,
:Ha nép közé megy a mai világban.
:Majd jő idő, óh, bár itt lenne már,
:Midőn utcákon fogják azt beszélni,
:De akkor a nép sem lesz kiskorú. -
:Most adj kezet, hogy el nem árulod,
:Amit megértesz. - Így - halljad tehát. -
;TANÍTVÁNY
:Mint reszketek vágytól és félelemtől -
;ÁDÁM
:Mit is mondtál előbb, fiam, nekem?
;TANÍTVÁNY
:Hogy lényegében semmit nem fogok fel.
;ÁDÁM ''(vigyázattal)''
:No, látod, én sem - s hidd el, senki más.
:A bölcselet csupán költészete
:Azoknak, mikről még nincsen fogalmunk. -
:S egyéb tanok közt ez legjámborabb még.
:Mert csak magában múlat csendesen,
:Agyrémekkel hímzett világa közt.
:De számtalan egyéb oly társa van,
:Mely fontos arccal rajzol a porondban,
:Egyik vonalt örvénynek mondogatja,
:Szentélynek a kört, hogy már-már kacagsz
:A vígjátékon, amidőn belátod,
:Mi rettentő komoly csiny az egész.
:Mert míg szorult kebellel és remegve
:Kerűli minden a porrajzokat,
:Itt-ott kelepce áll, s a vakmerőt,
:Ki általlépi, véresen megejti.
:Ily dőreség áll, látod, szüntelen
:Utunkba, szentséges kegyeletül
:Védő a már megalakult hatalmat. -
;TANÍTVÁNY
:Ah, értlek, értlek, s így lesz-é örökre?
;ÁDÁM
:Egykor nevetni fognak az egészen.
:Az államférfit, kit nagynak neveztünk,
:Az ortodoxot, akit bámulánk -
:Komédiásnak nézi az utókor,
:Ha a valódi nagyság lép helyébe,
:Az egyszerű és a természetes,
:Mely ott ugrat csupán, ahol gödör van,
:Ottan hagy útat, ahol nyílt a tér.
:S a tant, mely most őrültséghez vezet
:Szövevényes voltával, akkoron
:Bár nem tanulja senki, minden érti.
;TANÍTVÁNY
:Ez a nyelv hát az a megérthető,
:Melyen beszéltek az apostolok. -
:De hogyha minden más merő lom is,
:Ne vedd el a müvészetben hitem.
:S azt bétanulni mégiscsak szabály kell.
;ÁDÁM
:A művészetnek is legfőbb tökélye,
:Ha úgy elbú, hogy észre nem veszik.
;TANÍTVÁNY
:Hát a rideg valónál álljak-é meg?
:Eszményesítés ad művünkbe lelket.
;ÁDÁM
:Igaz, igaz, az önt rá szellemet,
:A természettel, mely egyenjogúvá
:Teszi s teremtett lénnyé érleli,
:Mi anélkül csupán halott csinálmány.
:Attól ne tarts, hogy míg eszményesítsz,
:Kifogsz az élő nagy természeten.
:De a szabályt, a mintát hagyd pihenni.
:Kiben erő van és Isten lakik,
:Az szónokolni fog, vés vagy dalol,
:Ha lelke fáj, szívrázóan zokog,
:Mosolyg, ha a kéj mámorát alussza.
:S bár új utat tör, bizton célra ér. -
:Müvéből fog készítni új szabályt,
:Nyűgül talán, de szárnyakul soha
:Egy törpe fajnak az absztrakció. -
;TANÍTVÁNY
:Óh, mit tegyek hát, mester, mondd nekem.
:Ki annyi éjt szenteltem a tudásnak,
:Csak a butával lettem-é egyenlő,
:És mind e munka elveszett hiába? -
;ÁDÁM
:El nem veszett, mert épp ez ád jogot,
:Most már megvetni minden csábjait.
:Ki még nem nézett a vésznek szemébe,
:Ha hátrál, gyáva. A próbált vitéz
:Bátran mellőzi a kötekedőt,
:Bátorságához nem férhet gyanú. -
:Fogd hát e sárgult pergamenteket,
:E fóliánsokat, miken penész ül,
:Dobd tűzre mind. Ezek feledtetik
:Saját lábunkon a járást velünk,
:És megkimélnek a gondolkodástól.
:Ezek viszik múlt századok hibáit
:Előitéletűl az új világba.
:A tűzre vélök! és ki a szabadba.
:Miért tanulnád mindig, hogy mi a dal,
:Minő az erdő, míg az élet elfoly,
:Örömtelen poros szobafalak közt.
:Hosszúnak nézed-é az életet,
:Hogy sírodig teóriát tanulsz?
:Együtt mondunk bucsút az iskolának,
:Téged vezessen rózsás ifjuságod
:Örömhozó napsúgár- és dalokhoz;
:Engem vezess te, kétes szellemőr,
:Az új világba, mely fejlődni fog,
:Ha egy nagy ember eszméit megérti,
:S szabad szót ád a rejlő gondolatnak,
:Ledűlt romoknak átkozott porán. -
:
==TIZENEGYEDIK SZÍN==
:''(Londonban. A Tower és a Temze közt vásár. Tarka sokaság hullámzik, zajong. Ádám mint élemedett férfiú Luciferrel a Tower egyik bástyáján áll. Estve felé.)''
:
;KAR'' (a zsibongó sokaság morajából eggyéolvadva, s halk zenétől kísérve)''
:Zúg az élet tengerárja,
:Mindenik hab új világ,
:Mit szánod, ha elmerűl ez,
:Mit félsz, az ha feljebb hág? -
:Majd attól félsz, az egyént hogy
:Elnyelendi a tömeg,
:Majd, hogy a kiváló egyes
:A milljót semmíti meg.
:Rettegsz a költészetért ma,
:Holnap a tudás miatt,
:S szűk rendszernek mértekébe
:Zárod a hullámokat,
:S bármint küzdesz, bármint fáradsz,
:Nem merítsz mást, mint vizet,
:A méltóságos tenger zúg,
:Zajg tovább is és nevet.
:Hagyd zajongni, majd az élet
:Korlátozza önmagát.
:Nem vesz el harcában semmi,
:Mindég új s mindég a régi.
:Halld csak igéző dalát.
;ÁDÁM
:Ez az, ez az, miért mindég epedtem,
:Pályám mindeddig tömkeleg vala,
:Az élet áll most teljesen előttem,
:Mi szép, mi buzdító versenydala.
;LUCIFER
:Szép a magasból, mint a templomének,
:Bármily rekedt hang, jajszó és sohaj
:Dallamba olvad össze, míg fölér. -
:Így hallja azt az Isten is, azért
:Hiszi, hogy jól csinálta e világot.
:De odalent másképpen hallanók,
:Hol közbeszól a szív verése is.
;ÁDÁM
:Te, kétkedő gúny, hát nem szebb világ ez,
:Mint mindaz, amin eddig átgyötörtél?
:Ledűltek a mohos korlátfalak,
:Eltűntek a rémes kisértetek,
:Miket a múlt megszentelt glóriával
:Hagy a jövőre, kínzó átokul.
:Szabad versenytér nyílt meg a kebelnek,
:Rabszolgákkal gulát ma nem emelnek. -
;LUCIFER
:Egyiptomban sem hallott volna fel
:Ilyen magasra a rabok nyögése,
:S mi istenik enélkül művei!
:Vagy Athenében nem cselekszik-é
:A felséges nép méltón, nagyszerűen,
:Feláldozván nagy s kedves emberét,
:Mivel a hon forog máskint veszélyben,
:Ha ily magasról nézzük, s nem zavarnak
:Nőkönnyek és egyéb hitvány fogalmak.
;ÁDÁM
:Hallgass, hallgass, te, örökös szofista.
;LUCIFER
:De bárha áll is, a jaj hogy kihalt,
:Helyette minden úgy el van lapulva. -
:Hol a magas, mi vonz? a mély, mi rettent?
:Hol életünknek édes tarkasága?
:Többé nem tenger küzdő fényes árja,
:Sima mocsár csak, békával tele. -
;ÁDÁM
:Kárpótol a közjólét érzete.
;LUCIFER
:Ugy ítélsz, ládd, te is nagy polcodon
:Az életről, mely lábadnál mozog,
:Mint a múltakról a história.
:Nem hallja a jajszót, rekedt beszédet;
:Mit feljegyez, a múltnak csak dala.
;ÁDÁM
:Ah, már a sátán is romantizál,
:Vagy doktrinér lesz; vívmány ez s amaz.
;LUCIFER ''(a Towerre mutatván)''
:Az nem csoda, midőn az ősidők
:Kisértetén állunk, egy új világ közt.
;ÁDÁM
:E korhadt álláspont se kell nekem,
:Az új világba elszántan leszállok,
:S nem félek, a költészetet, nagy eszmét
:Hullámi közt, hogy újra ne találjam. -
:Lehet, hogy többé nem nyilatkozik
:Eget megrázó ős titáni harcban,
:De annál ígézőbb, áldásosabb
:Világot alkotand szerény körében.
;LUCIFER
:Haszontalan aggódás is leendne
:Azt féltened. Míg létez az anyag,
:Mindaddig áll az én hatalmam is,
:Tagadásul, mely véle harcban áll.
:S mig emberszív van, míg eszmél az agy,
:S fenálló rend a vágynak gátat ír,
:Szintén fog élni a szellemvilágban
:Tagadásul költészet és nagy eszme.
:De mondd, mi alakot vegyünk magunkra,
:Midőn leszállunk a zajgó tömegbe,
:Mert így csak e helyen birunk megállni,
:Hol múlt idők ábrándja leng körül.
;ÁDÁM
:Akárminőt. Hisz nincsen már kiváló,
:Hálá a sorsnak. Hogy tudjuk, mit érez:
:Le kell szállnunk a nép nagy rétegéhez.
:
:''(Mindketten lemennek a Tower belsejébe, s csakhamar munkásokul öltözve kilépnek annak kapuján, a sokadalomba vegyülvén. - Egy bábjátékos bódéja mellett áll, melyen majom ül veres kabátban, láncon.)''
:A BÁBJÁTÉKOS
:Csak erre, erre, kedves jó urak,
:Mindjárt kezdődik az előadás.
:Mulatságos komédia nagyon,
:Szemlélni, mint szedé rá a kigyó
:Az első nőt, ki már kiváncsi volt,
:S mint vitte ez csávába akkor is már
:A férfiút. - Láthattok fürge majmot,
:Mi méltósággal játssza emberét,
:Láthattok medvét táncmester gyanánt.
:Csak erre, erre, kedves jó urak! -
:
:''(Tolongás a bódé körül.)''
;LUCIFER
:Ah, Ádám! itten minket emlegetnek,
:Csak szép dolog, kinek olyan szerep
:Jutott, hogy még hat ezredév után is
:Mulat felette a vig ifjuság. -
;ÁDÁM
:El az izetlen tréfától. - Tovább.
;LUCIFER
:Izetlen tréfa? nézd csak, mint mulatnak,
:Kik még imént szunnyadtak a padokban,
:Hallgatva Népost - e piros fiúk.
:S ki mondja meg, kinek van igaza,
:Azoknak-é, kik az életbe lépnek
:Az ébredő erő önérzetével,
:Vagy aki, korhadt aggyal már, kilép. -
:Vajon tetszőbb-e egy Shakespeare neked,
:Mint nékik e torzképü összevissza?
;ÁDÁM
:A ''torz'' az éppen, mit nem tűrhetek.
;LUCIFER
:Rajtad tapadt még a görög világból.
:Ládd, én fia vagy apja, hogyha tetszik
:- Mert szellemek közt ez nem nagy különbség -,
:Az új iránynak, a romantikának,
:Én éppen a torzban gyönyörködöm.
:Az emberarcra egy majomvonás;
:A nagyszerű után egy sárdobás;
:Ficamlott érzés, tisztes szőrruha;
:Kéjhölgytül a szemérem szózata;
:Tömjénezése hitványnak, kicsinynek;
:Szerelmi élvre átka egy kiéltnek:
:Feledtetik, hogy országom veszett,
:Mert új alakban újraéledek. -
:A BÁBJÁTÉKOS ''(Ádám vállára ütve)''
:Mit foglaljátok ezt a jó helyet,
:Te, jómadár, csak az mulattat ingyen,
:Ki életunt, s felkötteti magát.
:
:''(Ádám és Lucifer félreállnak. Egy kisleány ibolyát árulva jő.)''
:A KISLEÁNY
:Kis ibolyák, első követei
:A jó tavasznak. Vásároljanak!
:E kis virág az árvának kenyért,
:És a szegénynek is szép éket ad. -
;EGY ANYA ''(ibolyát vásárolva)''
:Adj, adj nekem, holt gyermekem kezébe.
;EGY LEÁNY ''(szintén vásárolva)''
:Sötét hajamnak lesz legszebbik éke.
:A KISLEÁNY
:Kis ibolyák! - Vegyenek, uraim! ''(Elhalad.)''
;EGY ÉKSZERÁRUS ''(bódéjában)''
:Hogy e gaz mindig versenyez velünk,
:S ki nem bírjuk szorítni a divatból. -
:Pedig szép nyakra drága gyöngy való csak,
:Melyért az is már, aki fölhozá,
:Kétségbeejtő elszántsággal a
:Tenger mélyének szörnyeit kisérti. -
:
:''(Két polgárlány együtt jő.)''
;ELSŐ POLGÁRLÁNY
:Mi sok szép kelme, mennyi drága ékszer!
;MÁSODIK POLGÁRLÁNY
:Vásárfiát ha volna, aki venne.
;ELSŐ POLGÁRLÁNY
:A mái férfi illyesmit csupán
:Gyalázatos mellékcélokra tenne.
;MÁSODIK POLGÁRLÁNY
:Még úgy se, nincs többé ízlése már
:Elrontá sok ledér hölgy s káviár.
;ELSŐ POLGÁRLÁNY
:Azért oly elbizott, hogy nem veszen fel.
;MÁSODIK POLGÁRLÁNY
:Vagy oly szerény, hogy többé már nem is mer.
:''(Elhaladnak.)''
:
:''(Leveles szín alatt italt mérnek, az asztal körül dőzsölő munkások. Hátrább zene és tánc. Katonák, polgárok s mindenféle nép mulat és ácsorog.)''
;KORCSMÁROS ''(vendégei közt)''
:Urak, vigan, a tegnap elveszett,
:A holnapot nem érjük el soha,
:Isten táplálja a madarakat,
:S minden hiúság, mond a Biblia.
;LUCIFER
:Tetszik nekem e filozófia.
:Üljünk le itt e szép árnyas padon,
:S nézzük, mi olcsón és mi jól mulat
:Savanyu borral s rossz zenével a nép.
;ELSŐ MUNKÁS ''(az asztalnál)''
:A gépek, mondom, ördög művei:
:Szánktól ragadják a kenyeret el.
;MÁSODIK MUNKÁS
:Csak az ital maradjon, elfeledjük.
;ELSŐ MUNKÁS
:A dús meg - ördög, vérünk szíja ki.
:Most jőne csak! hadd küldeném pokolba.
:Több példa kéne, mint a múltkori.
;HARMADIK MUNKÁS
:Mit nyernél véle. Már ma függni fog.
:Sorsunk meg, mint előbb, csak úgy forog.
;MÁSODIK MUNKÁS
:Bolond beszédek, jőjön hát az a dús,
:Nem vétek néki, mellém ültetem,
:Lássuk, ki az úr, és ki tud mulatni.
:A KORCSMÁROS ''(Ádámhoz)''
:Uram, mivel szolgáljak?
;ÁDÁM
:Semmivel.
:A KORCSMÁROS
:El hát padomról, semmiháziak.
:Azt vélitek tán, a pénzt csak lopom,
:Vagy gyermekem s nőm koldusbotra termett.
;ÁDÁM'' (fölkelve)''
:Így mersz beszélni?
;LUCIFER
:Hagyd el a pimaszt.
;ÁDÁM
:Jerünk tehát, mit is nézzük tovább,
:Hogyan silányul állattá az ember.
;LUCIFER
:Ah, íme, itt van, mit régtől kerestem,
:Itt vígadunk kedéllyel, fesztelen.
:Ez a döbörgés és e vad kacaj,
:E bacchanális tűz felgerjedése,
:Mely minden arcra rózsa-árt idéz,
:Mint dőre képzet a nyomor fölé,
:Hát nem dicső ez?
;ÁDÁM
:Engem undorít.
:
:''(Ezalatt a táncolókhoz értek. Két koldus civódva jő.)''
;ELSŐ KOLDUS
:E hely sajátom, itt van engedélyem.
;MÁSODIK KOLDUS
:Könyörülj rajtam, másként meghalok,
:Már két hete, hogy nem dolgozhatom.
;ELSŐ KOLDUS
:Igaz koldus sem vagy hát eszerint,
:Kontár sehonnai, rendőrt hivok. -
:''(A második koldus elsompolyog. Az első helyet foglal.)''
:Krisztusnak öt sebére, alamizsnát
:A szenvedőnek, édes uraim! -
:
:''(Egy katona egy mesterlegény kezéből elveszi táncosnéját.)''
;KATONA
:Paraszt, odébb! - vagy azt hiszed talán,
:Hogy még te is valami vagy.
;MESTERLEGÉNY
:Megérzed,
:Ha nem hiszed.
;MÁSODIK MESTERLEGÉNY
:Ne bántsd. Térj ki előle:
:A hatalom s dicsőség mind övé.
;ELSŐ MESTERLEGÉNY
:No hát, lenézéssel miért tetézi,
:Ha már ugyis nadályként szívja vérünk.
;EGY KÉJHÖLGY'' (danolva)''
:Sárkányoktól is kivívták
:Egykoron az aranyalmát -
:Almák még most is teremnek,
:A sárkányok rég kivesztek:
:Bamba, aki nézi, nézi,
:És letépni nem merészli. - ''(Egy ifjúhoz simul.)''
;LUCIFER'' (a mulatók nézésébe merülve)''
:Ez a kacérság tetszik, ládd, nekem,
:Mutassa a dús, hogy mi kincse van.
:Vasas ládában, mellyen a fukar
:Ül, úgy lehet fövény, mint színarany. -
:Mi megható féltése e kamasznak!
:Hogy őrzi lánya egy tekintetét,
:Isméri a jelen percnek becsét,
:Bár tudja jól - de hát mi gondja arra -,
:Hogy a jövőben másnak dől karára.
;ÁDÁM ''(egyik zenészhez)''
:Miért bánsz így a művészettel, ember!
:Mondd, tetszik-é, amit húzasz, magadnak?
:A ZENÉSZ
:Dehogy tetszik, dehogy! Sőt végtelen kín
:Ezt húzni napról napra, s nézve nézni,
:Miként mulatnak kurjongatva rajta.
:E vad hang elhat álmaimba is.
:De mit tegyek, élnem kell, s nem tudok mást.
;LUCIFER ''(még mindig a szemléletbe merülve)''
:Ah, illyen gondos filozófiát
:Ki tenne fel a röpke ifjuságról. -
:E lányka tudja, hogy nem az utolsó,
:Melyet most élvez, a perc életében,
:S amíg ölelget, új viszonyt keres
:Máris szeme. - Ah, drága gyermekek;
:Mi örömem telik most bennetek,
:Hogy oly mosolygva munkáltok nekem!
:Áldásom a bűn és nyomor legyen.
;MÁSODIK MESTERLEGÉNY ''(danolva)''
:Aki munkás hét után
:Tiszta szívvel, dal között
:Csókot és bort elköszönt,
:Kacagja az ördögöt. -
:
:''(Templomi zene nehány végakkordja hallik, Éva mint polgárlány, imakönyvvel s bokrétával kezében anyjával jő a templomból.)''
;EGY ÁRUS
:Csak erre, erre, drága szép kisasszony!
:Olcsóbban senki nem szolgálhat önnek.
;MÁSIK ÁRUS
:Ne higgyen néki, rossz mértéke van,
:S árúja régi. - Erre, szép kisasszony!
;ÁDÁM
:Ah, Lucifer! ládd, ily hitvány helyen
:Tartasz le, míg az üdv, megtestesülten,
:Majd észrevétlen leng tőlem tova.
;LUCIFER
:Ilyesmi már éppen nem új dolog. -
;ÁDÁM
:A templomból jő, óh, mi szép, mi szép!
;LUCIFER
:Láttatni volt ott, s látni is talán.
;ÁDÁM
:E gúny hideg, ne érintsd őt vele.
:Az ájtatosság ül még ajkain.
;LUCIFER
:Látom, megtérsz, sőt pietista léssz.
;ÁDÁM
:Rosz élc, mert keblem bárminő rideg,
:Az nékem baj; de a leánykebelben
:Kivánom az előitéletet,
:E szent poézist, múlt idők zenéjét,
:Érintetlen zománcát a virágnak. -
;LUCIFER
:De mellyik hát, mutasd, az a darab menny -
:Mert azt az ördögtől sem várhatod,
:Ízlésedet hogy mindig felkutassa,
:Elég, ha aztán birtokába juttat.
;ÁDÁM
:Lehet-e más, mint e hölgy? -
;LUCIFER
:Így beszél
:A zsolna is, ha férget fog magának,
:Féltékenyen körülnéz, s azt hiszi,
:Hogy a világon ez legjobb falat,
:Mig a galamb undorral néz reá.
:Az ember is üdvét csak önmaga
:Találja fel - sokszor tán éppen ott,
:Hol másik társa poklot alkotott.
;ÁDÁM
:Minő méltóság, millyen szűz-erény;
:Megközelítni szinte nem merem.
;LUCIFER
:Bátran csak, nem vagy a nőknél ujonc,
:S ha jól megnézzük, ő is eladó lesz.
;ÁDÁM
:Hallgass!
;LUCIFER
:Hisz tán drágább a többinél.
:
:''(Egy ifjú ezalatt szerényen Évához lép s egy mézeskalács-szívet nyújt neki.)''
;AZ IFJÚ
:Kisasszony, kérem, e vásárfiát
:Fogadja el kezemből szívesen.
;ÉVA
:Artúr, ön jó, megemlékszik felőlem.
;ANYA
:Rég nem láttuk már; mért nem látogat meg?
:
:''(Halkan beszélgetnek, Ádám izgatottan nézi, míg az ifjú távozik.)''
;ÁDÁM
:Ez éretlen fiú bírná-e hát,
:Mit férfiszívem hasztalan ohajt -
:Mi meghitten szól véle, mint mosolyg -
:Még int utána - óh, mi kín, mi kín! -
:Meg kell szólítnom. - ''(Évához közelít.)''
;ANYA
:Artúr szűlei
:Vagyonosak, igaz, de nem tudom,
:Mi szemmel nézik a viszonyt veled.
:Azért egészen vágytársát se mellőzd,
:Ki ma is e csokorral meglepett.
;ÁDÁM
:Engedjék, hölgyeim, hogy elkisérjem,
:Nehogy baj érje e tolakodásban.
;ÉVA
:Mi szemtelenség!
;ANYA
:El, tolakodó!
:Tán azt hiszi, hogy ollyan e leány,
:Kinek akárki mondhat szépeket? -
;ÁDÁM
:S hát mondhat-é mást? - Sokszor álmodám így
:A hölgytökélynek legszebb ideálját.
;ANYA
:Álmodhatik, amit tetszik magának;
:De akinek e lányka báji nyílnak,
:Az ily gézenguz ember nem lehet. -
:
:''(Ádám zavartan áll, egy cigányasszony Évához lép.)''
;CIGÁNYASSZONY
:Ah, drágalátos hölgy, világ csodája,
:Mutassa csak piciny fehér kezét,
:Hadd mondjam el, a sors ezer malasztja
:Miként himzendi boldog életét. ''(kezébe nézve)''
:Szép mátka várja - ah, közel nagyon -,
:Szép gyermekek, egészség és vagyon. ''(Pénzt kap.)''
;LUCIFER'' (Ádámra mutatva)''
:Hugom! társam sorsáról is beszélj. -
;CIGÁNYASSZONY
:Nem látom tisztán, éhség vagy kötél. -
;ÁDÁM ''(Évához)''
:Ne útasítson így el ön magától,
:Ah, érzem, e szív nékem van teremtve. -
;ÉVA
:Anyám, ne engedd hát -
;ANYA
:Rendőrt kiáltok,
:Ha nem tágul.
;ÉVA
: Ne bántsd - eszére tér tán,
:S tulajdonképp nem is tett semmi rosszat.
:''(Elhaladnak.)''
;ÁDÁM
:Óh, szent költészet, eltünél-e hát
:E prózai világból már egészen?
;LUCIFER
:Dehogy tűnt! hát az a mézeskalács,
:Virágcsokor, az a tánc, gallylugos,
:Mi volt egyéb? csak oly finnyás ne légy,
:És ábrándozni van még tárgy elég.
;ÁDÁM
:Mit ér, ha a nyervágy, haszonlesés,
:Olálkodik köztük, s önzéstelen
:Emelkedettség nincsen már sehol.
;LUCIFER
:Az is akad az iskolás padok közt,
:Hol még az élet nem gazdálkodott.
:Épp itt jő néhány illyen cimbora. -
:
:''(Nehány tanuló jő sétálva.)''
;ELSŐ TANULÓ
:Vigan, fiúk, mögöttünk a penész,
:Ma élvezünk valami derekast.
;MÁSODIK TANULÓ
:Ki a szabadba, a várost utálom,
:Korlátolt rendét, e kalmár világot.
;HARMADIK TANULÓ
:Valakivel próbáljunk összetűzni,
:Ez izgató és férfias mulatság.
;ELSŐ TANULÓ
:Ragadjuk el e zsoldosok öléből
:Lánykáikat, s mindjárt lesz háború is;
:Aztán szabadba sietünk velök,
:Nehány pohár sör és zenére van pénz,
:S estélig győzelmünk emlékivel
:Piros pofák közt hercegek leszünk.
;NEGYEDIK TANULÓ
:Dicső, dicső, bosszantni a filisztert.
;ELSŐ TANULÓ
:Összébbfűzvén frigyünknek láncait -
:S mulatni, ahogy most tőlünk telik,
:Mig egykor a hazáért lelkesedve,
:Nemesebb küzdtért foglal majd erélyünk.
:''(Elhaladnak.)''
;ÁDÁM
:Kedves látvány ez e lapos világban,
:Szebb kor csiráját sejti benne szűm.
;LUCIFER
:Meglátod, a csira mivé fesel,
:Lerázva majd a tantermek porát.
:E két gyáros, ki itt felénk közelg,
:Ifjonton az volt, mik most e fiúk.
:
:''(Két gyáros beszélgetve jő.)''
;ELSŐ GYÁROS
:Hiába, a versenyt nem állhatom,
:Mindenki az olcsóbb után eseng,
:Árum jóságát kell megvesztegetnem.
;MÁSODIK GYÁROS
:A munka bérét kell csökkenteni.
;ELSŐ GYÁROS
:Azt nem lehet, most is lázonganak,
:Hogy meg nem bírnak élni, a kutyák,
:S van is tán a panaszban egy kicsi,
:De hát ki mondja, hogy nősüljenek,
:Ki mondja, hogy hat gyermekök legyen.
;MÁSODIK GYÁROS
:Erősebben kell hát befogni őket,
:Dolgozzanak fél éjjel gyárainkban,
:Elég pihenni a másik fele,
:Kinek álmodni úgysem célszerű. ''(Elmennek.)''
;ÁDÁM
:El vélek. - Mért is hagytad látnom őket. -
:De mondd, hová is lett az a leány? -
:Most, Lucifer, mutasd hatalmadat,
:Segíts, hogy meghallgasson.
;LUCIFER
:: Lucifer se
:Fecsérli erejét ily semmiségre.
;ÁDÁM
:Mi néked semmi, nékem egy világ.
;LUCIFER
:Nyerd el tehát. - Csak korlátozni bírd
:Érzésidet, hazugságtól ne félj,
:Felelj, mint kérdlek, s karjaidba dűl.
:''(Hangosan, hogy a mögöttük hallgatózó cigányasszony meghallja.)''
:Most látja már, mylord, mi kellemetlen,
:Álarc alatt a nép közé vegyülni,
:Mindúntalan új bántalomra botlunk.
:Ha sejtené e nép, hogy négy hajónk
:Még már ma révbe szálland Indiából,
:Másképp fogadna.
;ÁDÁM
:Az valószínű.
;CIGÁNYASSZONY ''(félre)''
:E felfödözés szép sommát megér. ''(Ádámhoz)''
:Egy szóra kérem - ön elrejtezett,
:Én megbüntettem a jövendöléssel,
:Mert énelőttem nem létez titok,
:Ki a sátánnal régen cimborálok.
;LUCIFER ''(félre)''
:No, még az kéne csak, te vén szipirtyó.
;CIGÁNYASSZONY
:Önnek hajói már ma itt leendnek,
:De, ami ennél még örvendetesb,
:Egy szép leányka epedez önért.
;ÁDÁM
:S hogy nyerhetem meg?
;CIGÁNYASSZONY
::Hisz már-már öné.
;ÁDÁM
:Elútasított.
;CIGÁNYASSZONY
::Épp azért öné lesz.
:Meglátja, itt lesz ismét nemsokára.
:Emlékezzék bár a jósnő szavára. ''(El.)''
;ÁDÁM
:Lucifer! e banya rajtad kifog.
;LUCIFER
:El nem vitázom fényes érdemét,
:Most ő pótolja az ördög helyét. -
:
:''(Egy nyegle, taligán, trombitaszóval, tömegtől környezve megjelen, s a szín közepén megáll.)''
:A NYEGLE
:Félrébb az útból! - tisztelet nekem,
:Megőszült tudományban a fejem,
:Mig a természet titkos kincseit
:Felástam ernyedetlen szorgalommal.
;ÁDÁM
:Minő csodás bolond ez, Lucifer?
;LUCIFER
:A ''tudomány'', mely nyegle, hogy megéljen,
:Éppen, mint akkor, hogy tudóskodál,
:Csakhogy több zaj kell most, mint kelle hajdan.
;ÁDÁM
:Ilyen mértékben azt sosem tevém.
:Gyalázat rá.
;LUCIFER
:Arról ő nem tehet.
:Természete, ha fél, s kerülni vágyik,
:Hogy ez ne álljon sírköve felett:
:Ex gratia speciali
:Mortuus in hospitali.
:Ha másokért áldozván éjt, napot,
:Jutalmának kéréséhez jutott.
:A NYEGLE
:Az emberek javára fáradék,
:S im, itt van a dicső eredmény:
:Ez az edényke élet-elixir,
:Melytől megifjul a beteg, vén.
:Ezt szedték hajdan a nagy fáraók.
:Ez Tankréd bűvös bájitalja;
:E szépitőt használta Helene,
:Ez Kepler asztrológiája. -
;ÁDÁM
:Hallod, mit árul? - Míg mi a jövőben
:Kerestük a fényt, ő a rég lefolytban.
;LUCIFER
:Sohase tiszteletes a jelen.
:Mint embernagyság a hálószobában.
:Nőnk az, tízévi házas állapotban -
:Már azt is tudjuk, hogy szeplője hány van.
:A NYEGLE
:Vegyetek ím, nem bánja meg, ki vesz,
:Ily alkalom még nem volt és nem is lesz.
:A TÖMEGBŐL
:Ide vele. - Nekem bármellyik elkel. -
:Ah, mily szerencse. - Millyen drága vétel.
;LUCIFER
:No, ládd, e nép, mely közt már senki nem hisz,
:Ami csodás, hogyan kapkodja mégis. -
:
:''(Éva, anyjával visszajő, a cigányasszony suttogva követi.)''
;ÉVA
:Haszontalan beszéd, hisz ismerünk már.
;CIGÁNYASSZONY
:Ne üdvözüljek, hogyha nem igaz.
:Olyan szerelmes önbe az az úr,
:Hogy már ma még maîtresse-ének veszi.
:Mint hercegasszony, oly szállást lakik,
:Színházba, táncra négy lovon robog.
;ANYA
:Ha jól felvesszük, százszor célszerűbb,
:Mint elhervadni fejkötő alatt
:Egy szurtos varga bűzös műhelyében.
;CIGÁNYASSZONY
:Csak nézze ön, ott áll - hogyan keres.
;ÉVA
:Elég nem szép, hogy még nem láta meg. -
:Keze finom, tartása úrias. -
;ANYA
:Nekem még társa sincsen ellenemre,
:Bár orra kissé horgas, lába görbe,
:De ollyan tisztes, éltes férfiú. -
:Megyek, leányom. Legjobb közbejárás,
:Ha magatokra hagylak egy kicsit.
;CIGÁNYASSZONY ''(Ádámhoz)''
:Lám, itt van a szép; mint eped önért. -
;ÁDÁM
:Repűlök hozzá. - Óh, mi kéj - mi kéj!
;CIGÁNYASSZONY
:A közbejárót sem kell elfeledni.
;LUCIFER'' (pénzt ad neki)''
:Társamtul a pénz, tőlem kézszorítás.
;CIGÁNYASSZONY ''(felsikoltva)''
:Uh! mily kemény kéz! ''(El.)''
;LUCIFER
: Kéjét érzenéd,
:Ha az volnál, kit játszol, vén banya! -
;ÉVA ''(Ádámhoz)''
:Vehetne ön vásárfiát nekem,
:E szépitőszer mint kinálkozik -
;ÁDÁM
:A nőiség varázsa arcodon
:A szépitőszer, melynek párja nincs.
:
:''(A nyegle ezalatt elvonul.)''
;ÉVA
:Ah, ön nagyon kegyes.
;ÁDÁM
:Ne szégyeníts meg:
:Gyémántot, gyöngyöt fűzök szép nyakadra,
:Nem mintha ékesíteni akarnám,
:De mert méltóbb helyen már nem ragyoghat.
;ÉVA
:Amott odább láttam sok ékszerárust,
:De nem való az ily szegény leánynak.
;ÁDÁM
:No, hát nézzük meg.
;LUCIFER
:Az felesleges.
:Kitűnő ékszer van velem esetleg.
:
:''(Ékszereket ad át, melyeket Éva nagy örömmel nézeget és próbál.)''
;ÉVA
:Mi szép, mi kedves, mint irígylik ezt majd. -
;ÁDÁM
:De ezt a szívet - ezt többé ne lássam.
;ÉVA
:Eldobhatom, ha ellenére van. ''(Elveti.)''
;LUCIFER
:Helyes, majd én meg rálépek. ''(Ráhág.)''
;ÉVA
:Mi az:
:Sikoltást hallok, vagy csak képzelődöm?
:
:''(Ezalatt egy elítéltet hoznak taligán a színen keresztül, nép tolong utána.)''
:A TÖMEGBŐL
:Siessünk. - Mondtam úgy-e, hogy mi gyáva. -
:Most is dacos még. - Fel csak, fel, utána!
;ÁDÁM
:Minő zaj ez, mi hallatlan tolongás?
;ÉVA
:Akasztanak. Beh jó, hogy itt vagyunk.
:Gyerünk mi is, oly izgató e látvány,
:S szép alkalom ragyogni ékeimben.
;ÁDÁM
:Mi bűne a hitványnak?
;ÉVA
: Nem tudom.
;LUCIFER
:Mindegy is az, de majd elmondom én:
:Lovel gyárában dolgozott soká.
:De az ón méreg, s azt szivá örökké,
:Aztán több hétre kórházba kerűlt.
:Kedves nejénél a szükség beszólt,
:Lovel fia ifjú volt s jószivű,
:Meglelték egymást, és mindent feledtek. -
;ELSŐ MUNKÁS
:Vigan, pajtás! - mártírként vérzel el,
:Neved közöttünk fényes név marad.
;LUCIFER
:A férj kigyógyult, s a nőt nem lelé,
:Helye betölt, munkát hiába kért,
:Fellázadt keble, fenyegetni mert,
:Lovel fia pofonnal válaszolt.
:Az átkozottnak kés akadt kezébe -
:Most itt viszik - a vén Lovel megőrült. -
:
:''(Az utolsó szavaknál Lovel őrült mélasággal jő.)''
;LOVEL
:Hazudsz, hazudsz, én őrült nem vagyok,
:Nem értem-é, mit súg fiam sebe?
:Vegyed, vegyed végetlen kincsemet,
:S tedd, hogy ne értsem. Őrüljek meg inkább.
;HARMADIK MUNKÁS
:Ne félj, ne félj, meg léssz boszulva egykor.
;ELSŐ MUNKÁS
:Emelkedjél fel, ők a csúfosak. -
:
:''(Az elítélt elhalad kíséretével.)''
;ÁDÁM
:Velőt fagyasztó látvány, mit kisértsz?
:Ki mondja itt meg, mellyik bűnösebb,
:Avagy csupán a társaság talán -?
:Hol ez rohad - buján tenyész a bűn.
;LOVEL
:A társaság, igen. - Vedd kincsemet,
:Csak azt a seb beszédét hadd ne értsem. ''(El.)''
;ÉVA
:Jerünk, jerünk, mert nem kapunk helyet.
;ÁDÁM
:Áldlak, sors, hogy biróvá nem tevél.
:Mi könnyü törvényt írni pamlagon -
:Könnyű itélni a felűletesnek,
:És mily nehéz, ki a szivet kutatja,
:Méltányolván minden redőzetét.
;LUCIFER
:Ily elvek mellett pör nem érne véget.
:A rosszat, mert rossz, senki nem cselekszi,
:Az ördög is jogcímeket idéz,
:S magáét véli mindenik erősbnek.
:A törvénytúdós széjjelvágja a
:Kuszált csomót, minek fonalait
:Ezer filantróp szét nem bontaná. -
:
:''(Ezalatt a Towerhez érnek, melynek egy fülkéjében szentkép áll.)''
;ÉVA
:Megálljunk csak, barátom, egy kicsinyt,
:Hadd tűzöm e szentképhez csokromat. -
;LUCIFER ''(súgva)''
:Ne hadd, ne hadd, vagy végünk van különben.
;ÁDÁM
:Ártatlan gyermek - én nem gátolom. -
;ÉVA
:Megszoktam e képről, még mint gyerek,
:Megemlékezni, hogyha elmegyek
:Előtte, s most is ollyan jólesik.
:Mindjárt meglesz már, s futva pótolandjuk,
:Mit elmulasztunk. 
:''(A virágcsokrot feltűzi a kép mellé, de az hirtelen lehervad, s nyakáról, karjáról az ékszerek gyíkokká változva leperegnek.)''
:Istenem, mi ez?
;LUCIFER
:Haszontalan intettelek. -
;ÉVA
: Segítség!
;ÁDÁM
:Nyugodtan, kedves, a nép megfigyel -
:Ezerte dúsabb ékszer jő nyakadra.
;ÉVA
:El tőlem, el! segítség, irgalom!
:Szemfényvesztők és egy rút vén boszorkány
:Így meggyaláztak egy becsűletes nőt. -
:
:''(A nép csoportosulni kezd, a cigányasszony rendőrökkel jő.)''
;CIGÁNYASSZONY
:Hamis pénzt adtak, itt kell lenniök,
:Higannyá olvadt markomban.
;LUCIFER
:Talán
:Markodban volt, nem a pénzben, hiba. -
:Ádám, el innen, itt nem jó mulatni.
:
:''(A Towerbe tűnnek, s míg lent a csoportozás és zavar növekszik, ismét megjelennek a bástya tetején.)''
;ÁDÁM
:Ismét csalódtam, azt hivém, elég
:Ledönteni a múltnak rémeit,
:S szabad versenyt szerezni az erőknek. -
:Kilöktem a gépből egy főcsavart,
:Mely összetartá, a kegyeletet,
:S pótolni elmulasztám más erősbbel.
:Mi verseny ez, hol egyik kardosan
:Áll a mezetlen ellennek szemében,
:Mi függetlenség, száz hol éhezik,
:Ha az egyes jármába nem hajol.
:Kutyáknak harca ez egy konc felett.
:Én társaságot kívánok helyette,
:Mely véd, nem büntet, buzdít, nem riaszt,
:Közös erővel összeműködik,
:Minőt a tudomány eszmél magának,
:És melynek rendén értelem viraszt. -
:Ez el fog jőni, érzem jól, tudom,
:Vezess, vezess, Lucifer, e világba. - -
;LUCIFER
:Hiú ember, s mert korlátolt szemed
:Zilált csoportot lát csak odalent,
:Már azt hiszed, nincs összeműködés,
:Nincs rendszer az életnek műhelyében?
:Nézz hát egy percre szellemi szemekkel,
:És lásd a munkát, mellyet létrehoznak,
:Csakhogy nekünk ám, s nem kicsiny magoknak.
:
:''(Besötétül. Az egész vásár csoportozattá alakul, mely a szín közepén tátongó síron ás, azt körültáncolja, míg egymás után mind beléje ugornak, részint némán, részint, amint egymás után szólottak.)''
;KAR
:Csak rajta, pengjen a kapa:
:Ma kell végezni, holnap késő,
:Bár egypár ezredév után
:Még mindig nem lesz kész a nagy mű.
:Bölcső s koporsó ugyanaz,
:Ma végzi, amit holnap kezd el,
:Örökké éhes s jóllakott,
:Mi már ma bémegy, holnap felkel!
:''(A lélekharang megcsendül.)''
:Megcsendült, ím, az estharang,
:Bevégezők; el, nyúgalomra,
:Kiket a reg új létre költ,
:A nagy müvet kezdjék el újra.
:A BÁBJÁTÉKOS
:Én a komédiát lejátsztam,
:Mulattattam, de nem mulattam.
:A KORCSMÁROS
:Kiitta mindenik borát,
:Vendégeim, jó éjszakát!
:A KISLEÁNY
:Kis ibolyáim mind elkeltek,
:Majd újak síromon teremnek.
;CIGÁNYASSZONY
:Jövőjét vágyta látni minden:
:S szemét behúnyja most ijedten.
;LOVEL
:Kincsem nem nyújta boldogságot:
:S most ingyen nyúgalmat találok.
;MUNKÁS
:A hét letelt, a szombatest itt,
:Kinyugszom végre fáradalmit.
;TANULÓ
:Álmodtam szépet - felzavartak,
:Szép álom, jőj, most már folytatlak.
;KATONA
:Hivém, derék vagyok nagyon,
:S egy rossz gödörben megbukom. -
;KÉJHÖLGY
:A mámor elszállt, a festék lement,
:Itt oly hideg van: jobb-e odalent?
;AZ ELÍTÉLT
:Maradj, bilincs, a hitvány por felett,
:Más törvényt sejtek e küszöb megett.
:A NYEGLE
:Egymást szedtük rá azzal, hogy tudunk:
:Most a valónál mind elámulunk.
;ÉVA
:Mit állsz, tátongó mélység, lábaimnál!
:Ne hidd, hogy éjed engem elriaszt:
:A por hull csak belé, e föld szülötte,
:Én glóriával átallépem azt.
:Szerelem, költészet s ifíuság
:Nemtője tár utat örök honomba;
:E földre csak mosolyom hoz gyönyört,
:Ha napsugár gyanánt száll egy-egy arcra.
:
:''(Fátyolát, palástját a sírba ejtve, dicsőülten felemelkedik.)''
;LUCIFER
:Isméred-é, Ádám?
;ÁDÁM
:Ah, Éva, Éva! -
:
==TIZENKETTEDIK SZÍN==
:''(U alakra épült nagyszerű falanszter udvara. A két szárny földszintje nyílt oszlopos csarnokot képez. A jobb oldali csarnokban mozgásban levő kerekes gőzgépek között munkások foglal¬koznak. A bal oldaliban a legkülönfélébb természettudományi tárgyak, mechanikai eszközök, csillagászati, kémiai műszerek s egyéb különösségek múzeumában egy tudós működik. Mindnyájan a falanszterhez tartozók - egyenlően vannak öltözve. Ádám és Lucifer az udvar közepén felbukkannak a földből. Nappal.)''
:
;ÁDÁM
:Mi ország ez, mi nép, melyhez jövénk?
;LUCIFER
:E régi eszmék többé nincsenek.
:Nem kisszerű volt-é a ''hon'' fogalma?
:Előitélet szülte egykor azt,
:Szűkkeblüség, versenygés védte meg.
:Most már egész föld a széles haza,
:Közcél felé társ már most minden ember,
:S a csendesen folyó szép rend fölött
:Tisztelve áll őrűl a tudomány.
;ÁDÁM
:Beteljesült hát lelkem ideálja,
:Ez mind derék, ezt így kivántam én is.
:Egyet bánok csak: a haza fogalmát,
:Megállott volna az tán, úgy hiszem,
:Ez új rend közt is. Az emberkebel
:Korlátot kíván, fél a végtelentől,
:Belterjében veszt, hogyha szétterül;
:Ragaszkodik a múlthoz és jövőhöz;
:Félek, nem lelkesűl a nagyvilágért,
:Mint a szülők sírjáért lelkesült.
:Ki a családért vérét ontaná,
:Barátjaért legfeljebb könnye van. -
;LUCIFER
:Eszményedet, mint látom, elveted,
:Előbb még, mintsem testesülhetett.
;ÁDÁM
:Korántse hidd, de kandivá levék:
:Mi eszme az, mely a széles világot
:Eggyé olvasztja, melly a lelkesűlést,
:Az emberszív e szent, örök tüzét,
:Mit eddig száz hitványsággal szitott,
:S ábrándos harcra zsákmányolt ki csak,
:Nemesb célhoz vezérelendi végre. -
:De mondd, hol állunk mégis, mily hely ez?
:Aztán vezess, hogy lelkem kéjelegjen
:A boldogságban, mellyet annyi harcra
:Jól érdemelt dijul kapott az ember.
;LUCIFER
:Sok más hasonló közt ez egy falanszter,
:Tanyája az új eszmék emberének. -
;ÁDÁM
:Jerünk tehát.
;LUCIFER
:Megállj, ne oly sietve.
:Előbb levetjük ezt a régi bőrt.
:Ha mint Ádám s Lucifer érkezünk,
:Nem hinne bennünk e tudós világ,
:S megsemmisülnénk, vagy lombikba zárna.
;ÁDÁM
:Mily oktalan beszéd ez már megint.
;LUCIFER
:Már az nincs másképp a szellemvilágban.
;ÁDÁM
:Tégy hát, amint akarsz, de szaporán.
:
:''(Lucifer mindkettőjüket átalakítja a falanszterbeliekhez hasonlóvá.)''
;LUCIFER
:Im, vedd e gúnyát. El hajfürteiddel -
:Készen vagyunk. -
;ÁDÁM
:Szóljunk be e tudóshoz.
;LUCIFER
:Üdvöz légy, túdós!
;TUDÓS
:Meg ne háboríts
:Nagy művemben, nem érek rá fecsegni.
;LUCIFER
:Nagyon sajnálom. Mink az ezredik
:Falanszterből vagyunk tudósjelöltek,
:S ily messze útra nagy hired hozott.
;TUDÓS
:Dicséretes buzgóság, mondhatom.
:De hisz müvem most félben is maradhat,
:Csak a meleg ne fogyjon lombikomban,
:S akaratomnak enged az anyag. -
;LUCIFER
:Ah, nem csalódtam, megmaradt tehát
:Még benned is, ki a természetet,
:Embert leszűrted, mint végső salak,
:A nagy hiúság. -
;TUDÓS
:Most mulathatunk már. -
:De mely szakmába tartoztok sajátlag?
;ÁDÁM
:Mi a tudvágyat szakhoz nem kötők,
:Átpillantását vágyjuk az egésznek. -
;TUDÓS
:Ez helytelen. Kicsinyben rejlik a nagy,
:Olyan sok a tárgy, s létünk oly rövid.
;ÁDÁM
:Igaz. - Tudom jól, hogy kell ollyan is,
:Ki homokot hord, vagy követ farag:
:Nélkűle nem emelkedik terem.
:De ez csak a homályban tévelyeg,
:S fogalma sincs arról, miben segít. -
:Csak az építész látja az egészet,
:S bár megfaragni nem tud egy követ,
:A művet ő teremti, mint egy isten. -
:Ily épitész nagy a tudásban is.
;LUCIFER
:S azért jövénk tehozzád, óh, nagy ember.
;TUDÓS
:Azt jól tevétek, méltányolni tudlak.
:A tudománynak gazdag ágai
:Egy organizmus sok külön vonása,
:Együtt igéző csak.
;LUCIFER
::Szép hölgy gyanánt.
;TUDÓS
:De mindamellett a vegytan csupán -
;LUCIFER
:Az a közép, hol élete lakik. -
;TUDÓS
:: Találtad.
;LUCIFER
:Ezt mondá a matézisről
:Előttem már egy matematikus.
;TUDÓS
:Hiúságból mindenki önmagát
:Tekinti látkörében a középnek. -
;LUCIFER
:Te jól választád kedvenc tárgyadul
:A kémiát.
;TUDÓS
: Abban nyugodt vagyok. -
:De hát nézzük meg a muzeumot.
:Páratlan az egész mai világon,
:Az ősvilág kihalt állatjai
:Valódi példányokban állnak itt,
:Mind jól kitömve. - Ezrenként lakoztak
:Apáink közt, míg barbárok valának,
:Megosztva vélök a világ uralmát. -
:Maradt felőlök sok csudás mese,
:Például erről, hogy gőzmozdonyul volt.
;ÁDÁM
:Ez ''ló'', de korcsult fajta, mondhatom,
:Más állat volt ám hajdan Al-borak.
;TUDÓS
:Erről meg azt regélik, hogy barátul
:Tartá az ember, ingyen, munka nélkül,
:S fel bírta fogni, hű elismeréssel
:Lesvén, az ember gondolatjait.
:Mi több, mondják, hogy elsajátitá
:Bűnét is, a tulajdonnak fogalmát,
:S mint őr, od’adta érte életét. -
:Ezt úgy beszélem csak, mint írva van,
:Nem mintha hinném mind feltétlenül.
:Sok őrültség volt a múltban, sok ábránd,
:Melyből ránk szintén e mese maradt.
;ÁDÁM
:Ez a ''kutya''. - Mind áll, mit róla mondasz. -
;LUCIFER
:Vigyázz, Ádám, elárulod magad. -
;TUDÓS
:Ez a szegénynek rabszolgája volt.
;ÁDÁM
:Mint a szegény meg ''ökre'' gazdagoknak.
;TUDÓS
:Ez a puszták királya.
;ÁDÁM
:Az ''oroszlány'' -
:Im, itt a tigris, itt a fürge őz,
:Mi állat él tehát még a világon?
;TUDÓS
:Minő kérdés, hát nálatok nem így van?
:Él, ami hasznos, és mit ekkorig
:A tudomány pótolni nem tudott:
:A disznó és a birka, de korántse
:Olyan hiányosan már, mint minőnek
:A kontár természet megalkotá:
:''Az'' élő zsír, ''ez'' hús- s gyapjútömeg,
:Mely, mint a lombik, céljainkra szolgál.
:De úgy látom, hogy ezt mind ösmered,
:Lássunk tehát mást. Ím, ásványaink.
:Nézzétek, millyen roppant széndarab:
:Egész hegyek valának illy anyagból,
:Az emberek már készen szedheték
:Mit most a légből szűr a tudomány
:Nagy fáradsággal. Ezt az ércet itt
:Vasnak nevezték, s míg el nem fogyott,
:Az alumínért nem kellett kutatni. -
:Ez a darabka az arany, nagyon
:Nevezetes s nagyon haszontalan.
:Mert még midőn az ember, vakhitében,
:Imádott felsőbb lényeket magánál,
:Felűlállókat még a sorson is:
:Ilyennek hitte az aranyat is,
:Oltárain jólétet és jogot,
:Mindent, mi szent volt, áldozott, hogy egy
:Büvös darabját bírja megszerezni,
:Melyért cserébe mindent kaphatott -
:Csodálatos tény, még kenyeret is.
;ÁDÁM
:Mást, mást mutass, ezt is mind ösmerem.
;TUDÓS
:Valóban nagy tudós vagy, idegen.
:Lássuk tehát az ős növényzetet.
:Im, itt van az utolsó rózsa, mely
:Nyílt a világon. Hasztalan virág,
:Más százezer testvérrel foglalá el
:A legbujább tért a lengő kalásztól;
:Nagy gyermekek kedves játékszere.
:Sajátságos jelenség az valóban,
:Mint kaptak egykor ily játékokon,
:Virágot terme még a szellem is:
:A költészet s hit ábrándképeit,
:S csalóka álmok karján ringatózva
:Eltékozolta a legjobb erőt,
:Hogy életcélja parlagon maradt.
:Itt őrizünk még ritkaság gyanánt
:Két ily müvet. Az első költemény;
:Iróját akkor, még midőn bünös
:Önhittel az egyén érvényt kivánt,
:Homérnak hívták. Ábrándos világot
:Rajzol le abban, Hádésznek nevezvén.
:Rég megcáfoltuk már minden sorát.
:A másik Tacitus Agricolája,
:Nevetséges s mégis sajnálatos
:Fogalmak képe a barbár világból.
;ÁDÁM
:Hát fennmaradt még e nehány levél
:A nagy napokból, mint végrendelet,
:S nem bírja mégis lángra gyújtani
:A korcs utódot, tettre ingerelvén,
:Mely mesterkélt világtokat ledönti?
;TUDÓS
:Helyes megjegyzés, átláttuk mi ezt,
:A méreg, mellyet rejt, nagyon veszélyes,
:Azért nem is szabad olvasni másnak,
:Csak aki hatvan évet meghaladt,
:S a tudománynak szentelé magát.
;ÁDÁM
:De hát a dajka tündér daljai,
:Ezek nem oltnak-é a gyönge szívbe
:Sejtelmeket?
;TUDÓS
::Igen bizon, s azért
:Dajkáink a magasb egyenletekről,
:A mértanról beszélnek gyermekinknek. -
;ÁDÁM ''(félre)''
:Ah, gyilkosok, nem féltek-é egész
:S legszebb korától a szűt megrabolni!
;TUDÓS
:Menjünk tovább. - Im, itt e műszerek,
:Műtárgyak mily csodás alakzatúak,
:Ez álgyu; rajta rejtélyes fölírás:
:Ultima ratio regum. - Hogyan
:Használtatott, ki tudja? - Im, e kard,
:Kizárólag csak embergyilkoló szer -
:És nem volt bűnös, aki ezzel ölt.
:E kép szabad kézzel készült egészen,
:Fél emberéltet vett talán igénybe,
:És tárgya, nézd, csak hóbortos mese.
:Ma a nap végzi e munkát helyettünk,
:S mig az csalárdul ídealizált,
:Ez mély hüséggel szolgál céljainknak.
;ÁDÁM
:''(félre) ''De a müvészet, a szellem maradt el -
;TUDÓS
:E százszerű tárgy, millyen cifra mind,
:Mi gyermekes. A serlegen virág,
:A széktámlán ábrándos arabeszk,
:Emberkezek pazarlott műve mind.
:S üdítőbb-é a víz azon pohárból,
:Kényelmesb-é e széken az ülés?
:Most gépeink teszik mindezt helyettünk,
:Legcélszerűbb, legegyszerűbb alakban,
:És a tökélyről az kezeskedik,
:Hogy a munkás, ki ma csavart csinál,
:Végső napjáig amellett marad.
;ÁDÁM
:Azért nincs élet, nincs egyéniség,
:Mely mesterén túl járna, semmi műben. -
:Hol leljen tért erő és gondolat,
:Bebizonyítni égi származását?
:Ha küzdni vágyik és körültekint
:Ezen szabályos, e rendes világban,
:Még a veszély gyönyörét sem leli,
:Nem lel csak egy vérengező vadat se.
:Csalódtam hát a tudományban is:
:Unalmas gyermekiskolát lelek
:A boldogság helyén, mit tőle vártam.
;TUDÓS
:Nincs-é behozva a testvériség?
:Hol szenved ember anyagi hiányt?
:Valóban, illy eszmék megérdemelnék
:A megfenyítést.
;ÁDÁM
:Mondd, mi hát az eszme,
:Mely egy ily népbe egységet lehel,
:Mely, mint közös cél, lelkesítni tud?
;TUDÓS
:Ez eszme nálunk a megélhetés.
:Midőn az ember földén megjelent,
:Jól béruházott éléskamra volt az:
:Csak a kezét kellett kinyújtani,
:Hogy készen szedje mindazt, ami kell.
:Költött tehát meggondolatlanul,
:Mint a sajtféreg, s édes mámorában
:Ráért regényes hipotézisekben
:Keresni ingert és költészetet.
:De már nekünk, a legvégső falatnál,
:Fukarkodnunk kell, általlátva rég,
:Hogy elfogy a sajt, és éhen veszünk.
:Négy ezredév után a nap kihűl,
:Növényeket nem szül többé a föld;
:Ez a négy ezredév hát a mienk,
:Hogy a napot pótolni megtanuljuk.
:Elég idő tudásunknak, hiszem.
:Fűtőszerűl a víz ajánlkozik,
:Ez oxidált legtűztartóbb anyag.
:Az organizmus titkai közel-
:Állnak ma is már a fölleplezéshez. -
:Éppen jó, hogy beszédünk erre vitt,
:Majdnem feledtem volna lombikom,
:Mert én is épp e tárgyban dolgozom.
;LUCIFER
:Nagyon vénűl az ember, hogyha már
:Lombikhoz tér, midőn organizál. -
:De hogyha sikerülne is müved,
:Mi szörny lesz az, mi szótlan gondolat,
:Szerelmi érzés, melynek tárgya nincs,
:Lény, mellyet a természet eltagad,
:Melyhez nincs ellentét, nincsen rokon,
:Ha nem korlátozandja az egyén.
:S honnan veendi ennek jellegét,
:Elzárva külhatástól, szenvedéstől,
:Egy szűk üvegben kelve öntudatra?
;TUDÓS
:Nézd, nézd, hogyan forr, nézd, miként ragyog,
:Itt-ott tünékeny alakok mozognak,
:Ezen meleg, e jól elzárt üvegben,
:A vegyrokonság és ellenhatás
:Mind összevág, és kényszerülve lesz
:Engedni az anyag kivánatomnak.
;LUCIFER
:Bámullak, túdós! még csak azt nem értem,
:Tudnád-e tenni, hogy, mi most rokon,
:Ne vonja egymást, és ne lökje el
:Az ellentét.
;TUDÓS
::Minő badar beszéd;
:Örök törvénye ez az anyagoknak.
;LUCIFER
:Ah, értem, mondd csak el, min alapul?
;TUDÓS
:Min alapul? törvény, mert úgy vagyon,
:Mutatja nékünk a tapasztalás.
;LUCIFER
:A természet fűtője vagy tehát csak,
:A többit ő magában végezi. -
;TUDÓS
:De én szabom korlátit az üveggel,
:S kivonszolom a rejtélyes homályból.
;LUCIFER
:Nem látok eddig még életjelet.
;TUDÓS
:El nem maradhat. Én, ki úgy kilestem
:Az organizmus minden titkait,
:Ki százszor boncolám az életet -
;ÁDÁM
:Hullát fogál fel csak mindannyiszor.
:A tudomány sántán követi csak
:A meglevő ifjú tapasztalást,
:S miként bérenc költője a királynak,
:Kész kommentálni a nagy tetteket,
:De megjósolni hívatása nincs. -
;TUDÓS
:Mit gúnyolódtok, nem látjátok-é,
:Egy szikra kell csak, és életre jő? -
;ÁDÁM
:De azt a szikrát, azt honnan veszed?
;TUDÓS
:Csak egy lépés az, ami hátra van.
;ÁDÁM
:De ezt az egy lépést ki nem tevé:
:Az nem tett semmit, nem tud semmit is.
:A többi mind künn volt az udvaron,
:A legszentebbe épp ez egy vezetne. -
:Óh, lesz-e, aki egykor megteszi? -
:
:''(Ezalatt a lombik felett lebegő füst sűrűdni kezd s dörög.)''
:A FÖLD SZELLEMÉNEK SZAVA ''(a füstből)''
:Nem lesz soha. - Ez a lombik nekem
:Nagyon szűk és nagyon tág. - Hisz te ismersz,
:Ádám, ugy-é? - most még nem is gyanítnak.
;ÁDÁM
:Hallottad-é a szellem-szózatot,
:Óh, nézd, óh, nézd, te gőgös, gyönge ember,
:Hogy bírnál azzal, aki ott lebeg. -
;TUDÓS
:Őrült roham. Ah, aggódom miattad.
:''(A lombik elpattan, a szellem eltűnik.)''
:A lombik eltört, újra kezdhetem
:A nagy müvet. Midőn már int a cél,
:Kisded göröngy, a dőre vakeset,
:Elejt.
;LUCIFER
:Végzetnek hívták hajdanán.
:S kevésbé szégyenítő volt hatalma
:Alatt megtörni, mint engedni most
:A dőre vakesetnek. -
:''(Csengetnek.)''
:Mit jelent ez?
;TUDÓS
:A munka megszűnt, jő a sétaóra,
:Itt jőnek a gyárakból, a mezőről,
:Most kap fenyítést, aki vétkezett,
:Most osztatnak be a nők s gyermekek.
:Jerünk oda, dolgom lesz nékem is.
:
:''(Hosszú sorban férfiak jőnek, másban nők, néhányan közülük gyermekkel, köztük Éva is. Az udvaron mindnyájan kört képeznek, egy aggastyán eléjök lép. Ádám, Lucifer s a tudós az előtérben állnak a múzeum mellett.)''
;AZ AGGASTYÁN
:Harmincadik szám!
;LUTHER ''(a sorból kilépve)''
:Itt vagyok.
;AZ AGGASTYÁN
:Te ismét
:Mértéktelen fűtötted a kazánt.
:Valóban úgy látszik, hogy szenvedélyed
:Veszélybe hozni az egész falansztert.
;LUTHER
:S ki állna ellent a csábnak, midőn
:Szikrázva, bőgve a vadult elem,
:A láng ezer nyelvével vesz körül,
:Elérni kíván, hogy megsemmisítsen:
:S ott állni bátran, szítani tovább,
:Jól tudva, hogy hatalmunkban vagyon. -
:Nem ismered te a tűznek varázsát,
:Ki csak fazék alatt isméred azt.
;AZ AGGASTYÁN
:Hiú beszéd, ezért ma nem ebédelsz.
;LUTHER'' (visszalépve)''
:De holnap újra szítom a tüzet.
;ÁDÁM
:Mit látok? ezt a férfit ismerem.
:Ez volt Luther.
;AZ AGGASTYÁN
:Kétszázkilencedik!
;CASSIUS ''(kilépve)''
:Itt.
;AZ AGGASTYÁN
: Tégedet harmadszor intelek már,
:Hogy ok nélkül keressz verekedést.
;CASSIUS ''(visszalépve)''
:Ok nélkül, merthogy nem panaszkodom? -
:Pulya, ki más segítséget keres,
:Míg karja ép. Vagy gyöngébb volt-e tán
:Ellenfelem, mért nem védé magát? -
;AZ AGGASTYÁN
:Ne feleselj. - Nem menti koponyád
:Alakzata sem e rossz hajlamot,
:Mert az nemes, mert az hiánytalan.
:De véred oly forrongó és szilaj!
:Gyógyítni fognak, amíg megszelídülsz.
;ÁDÁM
:Ah, Cassius! ha ismernél, ki véled
:Philippinél csatáztam. - Hát odáig
:Bir-é a rossz rend, a teória
:Tévedni, hogy egy ily nemes kebel
:Csak gátjaul van, s fel sem ismeri.
;AZ AGGASTYÁN
:Négyszázadik szám.
;PLÁTÓ ''(kilépve)''
:Hallom.
;AZ AGGASTYÁN
:Már megint
:Úgy elmerültél álomképeidben,
:Hogy a rádbízott marha kárba ment.
:Hogy ébren légy, borsón fogsz térdepelni.
;PLÁTÓ ''(visszalépve)''
:Még a borsón is szépet álmodom.
;ÁDÁM
:Ah, mily szerep jutott, Plátó, neked
:A társaságban, melly után epedtél! -
;AZ AGGASTYÁN
:A hetvenkettedik szám!
;MICHELANGELO'' (kilépve)''
: Íme, itt. -
;AZ AGGASTYÁN
:Rendetlenül hagyád el műhelyed.
;MICHELANGELO
:Igen, mert mindig széklábat csináltam,
:És azt is a leghitványabb alakra.
:Soká könyörgtem, hagyják módosítnom,
:Engedjék, hogy véssek rá holmi díszt,
:Nem engedék. Kivántam változásul
:A szék támláját, mindent hasztalan.
:Megőrüléshez voltam már közel,
:S otthagytam a kínt, ott a műhelyet.
:''(Visszalép.)''
;AZ AGGASTYÁN
:E rendbontásért a szobába mégy,
:S nem élvezed e szép meleg napot.
;ÁDÁM
:Michelangelo, mily pokol lehet
:Szűd istenének, hogy nem bír teremtni. -
:Óh, mennyi ismerős mindenfelé,
:És mennyi szellem, mennyi őserő.
:Ez vélem harcolt - az mártírhalált halt,
:Ez szűknek érzé a világtekét,
:S mi egyformára, mily törpére szűrte
:Az állam. Óh, Lucifer, jőj, jerünk;
:Nem bírja lelkem e látványt tovább. -
;AZ AGGASTYÁN
:Ma két gyerek tölté be az időt,
:Melyben szükséges volt az anyagond,
:Most a közös növelde várja őket,
:Elő, elő!
:
:''(Éva és még egy nő gyermekeikkel kilépnek.)''
;ÁDÁM
: Mi ragyogó jelenség!
:Megvan hát e rideg világnak is
:Költészete!
;LUCIFER
:Nos, Ádám, nem megyünk?
;ÁDÁM
:Sőt inkább itt fogunk csak megnyugodni.
;AZ AGGASTYÁN
:Tudós! vizsgáld fejalkotásukat
:E gyermekeknek.
:
:''(A tudós észleli a gyermekeket.)''
;ÉVA
:Óh, mi vár reám.
;ÁDÁM
:E hang!
;LUCIFER
:De mit kapsz e közsorsu nőn,
:Ki Szemirámisz csókját ízleléd?
;ÁDÁM
:Még akkor ezt nem ismerém.
;LUCIFER
:Ah, úgy!
:Ez régi dalja a szerelmeseknek:
:Azt tartja mind, hogy ő fedezte fel
:A szenvedélyt, előtte senki még
:Szeretni nem bírt, és ez így megyen
:Nehány évezred óta szüntelen.
;TUDÓS
:E gyermeket orvosnak kell tanítni
:Ebből pásztor lesz.
;AZ AGGASTYÁN
:El tehát velök.
:
:''(A gyermekeket el akarják vinni. Éva ellentáll.)''
;ÉVA
:Hozzá ne nyúlj! e gyermek az enyém:
:Ki tépi őt el az anyakebelről! -
;AZ AGGASTYÁN
:Vegyétek el, mit késtek még vele.
;ÉVA
:Óh, gyermekem! hisz én tápláltalak
:Szivem vérével. - Hol van az erő,
:Mely e szent kapcsot elszakítni bírja?
:Lemondjak-é hát rólad mindörökre,
:Hogy elvessz a tömegben, és szemem
:Fürkésző gonddal hasztalan keressen
:A száz egyenlő ídegen között?
;ÁDÁM
:Ah, emberek, ha van előttetek szent,
:Hagyjátok ez anyának gyermekét.
;ÉVA
:Ugy-é, ugy-é, te áldott ídegen.
;AZ AGGASTYÁN
:Merész játékot űzesz, idegen;
:Ha a család előitéletét
:Éledni hagyjuk, rögtön összedűl
:Minden vívmánya a szent tudománynak.
;ÉVA
:Mit nékem a fagyasztó tudomány!
:Bukjék, midőn a természet beszél.
;AZ AGGASTYÁN
:Meglesz már?
;ÁDÁM
: Hah! hozzá ne nyúljatok.
:Amott van egy kard, megtanítalak,
:Hogy kell kezelni.
;LUCIFER
:Álomkép, ne mozdulj!
:''(Ádám vállára teszi kezét, ez megdermed.)''
:Érezd kezemnek végzetes hatalmát. -
;ÉVA
:Óh, gyermekem!
:''(Összerogy, gyermekét elviszik.)''
;AZ AGGASTYÁN
:E két nő pártalan,
:Jelentkezzék, ki párjaúl igényli.
;ÁDÁM
:Ezt én igénylem.
;AZ AGGASTYÁN
:Túdós! véleményed.
;TUDÓS
:Rajongó férfi és idegbeteg nő
:Korcs nemzedéket szűl, ez nem helyes pár.
;ÁDÁM
:De én nem állok el, ha ő akarja.
;ÉVA
:Tiéd vagyok, nagylelkű férfiú.
;ÁDÁM
:Szeretlek, hölgy, szivem egész hevével.
;ÉVA
:Szeretlek én is, érzem, mindörökké.
;TUDÓS
:Ez őrülés. - Sajátságos, valóban,
:A múlt kisértetét feltűnni látni
:Világos századunkban. - Honnan ez?
;ÁDÁM
:Az édenkertnek egy késő sugára.
;AZ AGGASTYÁN
:Sajnálatos. -
;ÁDÁM
:Ne szánjatok. - Miénk
:Ez őrülés; mi józanságtokat
:Nem írigyeljük. Hisz, mi a világon
:Nagy és nemes volt, mind ily őrülés,
:Melynek higgadt gond korlátot nem ír. -
:Szellembeszéd az, mely nemesb körökbül
:Felénk rebeg, mint édes zengemény,
:Tanúja, hogy lelkünk vele rokon,
:S megvetjük e földnek hitvány porát,
:Keresve útat a magasb körökbe. -
:''(Évát ölelve tartja.)''
;AZ AGGASTYÁN
:Mit hallgatjuk tovább, kórházba őket!
;LUCIFER
:Itt gyors segély kell. Ádám, útazunk!
:''(Elsüllyednek.)''
:
==TIZENHARMADIK SZÍN==
:''(Az űr. Földünk egy szelete a távolban látszik, mindég kisebbedve, mígnem csillagul tűnik csak fel, a többiek közé vegyülten. A szín félhomállyal kezdődik, mely vaksötétté válik lassankint. Ádám mint öreg, Luciferrel röpülve.)''
:
;ÁDÁM
:Őrjöngő röptünk, mondd, hová vezet?
;LUCIFER
:Hát nem vágytál-e, menten a salaktól,
:Magasb körökbe, honnan, hogyha jól
:Értettelek, rokon szellem beszédét
:Hallottad?
;ÁDÁM
:Az igaz, de ily ridegnek
:Nem képzelém feléjök útamat.
:E tér oly puszta, ollyan idegen,
:Mint hogyha szentségsértő járna benne,
:S keblemben két érzés küzdelme foly:
:Érzem, mi hitvány a föld, hogy magas
:Lelkem lezárja, s vágyom el köréből;
:De visszasírok, fáj, hogy elszakadtam. -
:Ah, Lucifer! nézz csak földünkre vissza,
:Először a virág tűnt el szemünkből,
:Aztán az erdők rezgő lombjai;
:A jólismert táj száz kedves helyével
:Jellem nélkűli síksággá lapult.
:Mi érdekes volt, minden elmosódott.
:Most már a szirt törpül le rossz görönggyé,
:A villámterhes felhő, melyben ott lenn
:Szent szózatot sejt a pór s megriad,
:Mi nyomorú párázattá silányul.
:A bömbölő tenger végetlene
:Hová, hová lett? szürke folt gyanánt áll
:A gömbön, mely keringve elvegyül
:Milljó társ közt, s az volt egész világunk.
:Óh, Lucifer, aztán meg ő, meg ő - -
:El kelle tőlünk annak is maradni? - -
;LUCIFER
:Emelkedett szempontunkból, hiába,
:Először a báj vész el, azután
:A nagyság és erő, míg nem marad
:Számunkra más, mint a rideg matézis. - -
;ÁDÁM
:A csillagok megettünk elmaradnak,
:S nem látok célt, nem érzek akadályt.
:Szerelem és küzdés nélkül mit ér
:A lét. Hideg borzongat, Lucifer!
;LUCIFER
:Ha eddig tartott csak nagy hősiséged,
:Úgy térjünk vissza porban játszani.
;ÁDÁM
:Ki mondja ezt? előre hát, előre:
:Csak addig fáj, míg végképp elszakad,
:Mely a földhöz csatol, minden kötél. -
:De, hajh, mi ez, lélekzetem szorul,
:Erőm elhágy, eszméletem zavart,
:Több volna-é mesénél Anteus,
:Ki addig élt csak, míg a föld porával
:Érintkezett?
:A FÖLD SZELLEMÉNEK SZAVA
:Igen, több az mesénél.
:Te ismersz már, a földnek szellemét,
:Csak én lélekzem benned, tudhatod.
:Itt a sorompó, eddig tart hatalmam,
:Térj vissza, élsz - hágd át, megsemmisülsz,
:Mint ázalagféreg, mely csöpp vizében
:Fickándozik. - E csepp a föld neked. -
;ÁDÁM
:Dacolok véled, hasztalan ijesztesz,
:Testem tiéd tán, lelkem az enyém,
:A gondolat s igazság végtelen,
:Előbb megvolt az, mint anyagvilágod.
:A FÖLD SZELLEMÉNEK SZAVA
:Hiú ember! próbáld, s szörnyet bukol.
:Előbbvaló-e rózsánál az illat,
:Alak a testnél, s napnál a sugára?
:Óh, hogyha látnád árva lelkedet
:A végtelen űrben keringeni,
:Amint értelmet és kifejezést
:Keres hiába, idegen világban,
:S nem érez többé semmit és nem ért,
:Megborzadnál. Mert minden felfogás
:És minden érzés, mely benned feszül, csak
:Kisúgárzása e csoport anyagnak,
:Mit földednek hívsz, s mely ha más leendne,
:Nem létezhetnék többé, véled együtt. -
:A szépet, rútat, üdvöt és pokolt
:Csak szellememtől vontad el magadnak,
:Mely kis hazádnak rendét lengi át. -
:Óh, ami itten örökös igazság,
:Egy más világban az tán képtelen,
:És a lehetlen tán természetes.
:A súly nem létez, a lét nem mozog,
:Mi itten lég, az ott tán gondolat,
:Mi itten fény, az ottan hang talán,
:S jegecül tán, mi itten nőve nő. -
;ÁDÁM
:Nem tántorítsz el, lelkem felfelé tör. -
:A FÖLD SZELLEMÉNEK SZAVA
:Ádám, Ádám, a végső perc közelg:
:Térj vissza, a földön naggyá lehetsz,
:Míg, hogyha a mindenség gyűrüjéből
:Léted kitéped, el nem tűri Isten,
:Hogy megközelítsd őt - s elront kicsínyül. -
;ÁDÁM
:Ugyis nem ront-e majd el a halál? -
:A FÖLD SZELLEMÉNEK SZAVA
:A vén hazugság e hiú szavát
:Ne mondd, ne mondd, itt a szellemvilágban -
:Egész természet átborzadna tőle. -
:Szentelt pecsét az, feltartá az Úr
:Magának. A tudás almája sem
:Törhette azt fel.
;ÁDÁM
:Majd én feltöröm.
:''(Továbbrepülnek. Ádám egy sikoltással megmerevül.)''
:Végem van!
;LUCIFER ''(kacagva)''
:Győzött hát a vén hazugság. -
:''(Amint Ádámot eltaszítja magától.)''
:E báb-istenség most már elkeringhet
:Az űrben, új bolygóként, mellyen újra
:Számomra fog tán élet fejledezni. -
:A FÖLD SZELLEMÉNEK SZAVA
:Korán a káröröm még, Lucifer!
:Csak érinté az idegen világot,
:Nem oly könnyű országomból kitörni. -
:Honos szózat hív, térj, fiam, magadhoz!
;ÁDÁM ''(eszmélve)''
:Élek megint. - Érzem, mert szenvedek,
:De szenvedésem is édes nekem,
:Oly iszonyatos az, megsemmisülni. - - -
:Óh, Lucifer! vezess földemre vissza,
:Hol oly sokat csatáztam hasztalan,
:Csatázzam újra, és boldog leszek. -
;LUCIFER
:S e sok próbára mégis azt hiszed,
:Hogy új küzdésed nem lesz hasztalan?
:S célt érsz? Valóban e megtörhetetlen
:Gyermekkedély csak emberé lehet. -
;ÁDÁM
:Korántse vonz ily dőre képzelet,
:A célt, tudom, még százszor el nem érem.
:Mit sem tesz. A cél voltaképp mi is?
:A cél, megszűnte a dicső csatának,
:A cél halál, az élet küzdelem,
:S az ember célja e küzdés maga.
;LUCIFER
:Valóban szép vigasz, már hogyha még
:A harc eszméje volna legalább nagy,
:De holnap gúnyolod, miért ma vívsz,
:Gyermekjáték volt, ami lelkesített. -
:Nem vérezél-e el Chaeroneánál
:A megbukott szabadság védletében,
:És Constantinnal nem küzdél-e később,
:Világuralmát hogy megalapítsd?
:Nem vesztél-é el hitmártír gyanánt,
:S később a tudománynak fegyverével
:Nem álltál-é a hitnek ellenében?
;ÁDÁM
:Igaz, igaz, de mindegy, bármi hitvány
:Volt eszmém, akkor mégis lelkesített,
:Emelt, és így nagy és szent eszme volt.
:Mindegy, kereszt vagy túdomány, szabadság
:Vagy nagyravágy formájában hatott-e,
:Előre vitte az embernemet. -
:Óh, vissza hát a földre, új csatára. -
;LUCIFER
:S feledted-é már a tudós szavát,
:Ki felszámolta, hogy négy ezredévre
:Világod megfagy - a küzdés eláll?
;ÁDÁM
:Ha tudományunk nem dacol vele.
:De fog dacolni, érezem, tudom. -
;LUCIFER
:S aztán? - Van-é küzdés, nagyság, erő
:A mesterkélt világban, mellyet az
:Ész rendezett teóriáiból,
:S melyet magad szemlélhetél imént. -
;ÁDÁM
:Csak mentse meg a földet - elmulik
:Az is, mint minden, ami hívatását
:Betölté, s akkor újra felmerűl
:Az eszme, melly éltet lehel reája.
:Vezess csak vissza, égek látni már,
:A megmentett földön mi új tanért
:Fogok fellelkesülni.
;LUCIFER
:Vissza hát! -
:
==TIZENNEGYEDIK SZÍN==
:''(Hóval és jéggel borított hegyes, fátalan vidék. A nap mint veres, sugártalan golyó áll ködfoszlányok között. Kétes világosság. Az előtéren nehány korcs nyír, boróka és kúszó-fenyőbokor között eszkimó viskó. Ádám mint egészen megtört aggastyán, bot mellett jő lefelé a hegyekről Luciferrel.)''
:
;ÁDÁM
:Mit járjuk e végetlen hóvilágot,
:Hol a halál néz ránk üres szemekkel,
:Csak egy-egy fóka ver zajt, vízbe bukva,
:Amint felretten lépteink zaján;
:Hol a növény is küzdni már kifáradt,
:Korcsult bokor leng a zuzmók között,
:S a hold vörös képpel néz köd megől
:Halál lámpájaként a sírgödörbe. -
:Oda vezess, hol pálmafák virulnak,
:A napnak, illatoknak szép honába,
:Holott az ember lelke, erejének
:Öntudatára fejlődött egészen. -
;LUCIFER
:Ottan vagyunk. E vérgolyó napod.
:Lábunk alatt a föld egyenlitője. -
:A tudomány nem győzött végzetén. -
;ÁDÁM
:Szörnyű világ! - csupán meghalni jó.
:Nem sajnálandom, amit itt hagyok.
:Ah, Lucifer! ki egykor ottan álltam
:Az ember bölcsejénél, aki láttam,
:Mi nagy jövő reménye ringa benne,
:Ki annyi harcát mind végigcsatáztam,
:Ez órjás síron, melyre gyászlepelt
:A természet dobott, midőn merengek,
:Első, utolsó ember a világon:
:Szeretném tudni, hogy bukott fajom?
:Nemes küzdésben, nagyszerűen-é,
:Nyomorún-é, törpülve ízrül ízre,
:Nagyság nélkűl és könnyre érdemetlen.
;LUCIFER
:Ah, ah, hiú ha vagy ''nagy'' szellemedre, -
:Amint nevezni már, úgy kedveled
:Azon erőt, mely a vért lükteti,
:És ifjú keblet eszményért dagaszt:
:Ne kívánj állni végre mint tanú
:Saját halotti ágyadnál. - Ez óra
:Csodálatos átvizsgálása ám
:A gazda nélkül készült számvetésnek.
:A hagymázos láz elriasztja mind
:Az életláz csillámló képeit,
:Aztán ki tudja, mellyik volt való.
:A végső küzdés kisszerű jaja
:Nagy gúnykacaj éltünk küzdelmire.
;ÁDÁM
:Miért nem vesztem hát el a magasban,
:Erőm és lelkem teljes érzetével,
:Inkább, mint így hallgatni önmagam
:Síríratát, mit egy szellem rideg
:Közönye tart, ki harcaimban és
:Halálomban nem osztozik velem. -
;LUCIFER
:Ismét fajodra ismerek könyedben,
:Mellyel kiséred ébredésedet
:Kedvenc ábrándból tiszta felfogásra. -
:De nyúgodjál meg, hisz még él fajod.
:Nézd, ott is áll még egy embertanya,
:S gazdája, ím, most lép ki ajtaján. -
:
:''(Egy eszkimó a gulibából kilép, fókavadászatra felkészülten.)''
;ÁDÁM
:E korcs alak, e torzkép volna-é
:Nagyságomnak bitor örököse?
:Mért hagytad látnom, Lucifer! valóban
:A vígasz rosszabb, mint volt bánatom.
;AZ ESZKIMÓ
:Léteznek hát mégiscsak istenek
:Felettünk? ím, előttem megjelentek.
:De hát, ki tudja, jók vagy rosszak-e,
:Menekszem tőlük, az legbiztosabb.
:''(Vissza akar vonulni.)''
;LUCIFER
:Megállj, egy szóra!
;AZ ESZKIMÓ'' (leborulva)''
:Kegyelem, uram!
:Az első fókát néked áldozom,
:Mit elfogok, csak hallgass meg, s ne ronts el.
;LUCIFER
:Hát ahhoz a fókához mily jogod van,
:Hogy éltével váltod meg a tiédet?
;AZ ESZKIMÓ
:Hogy bírok véle: hisz látom, körűlem
:Miként eszi a férget fürge hal,
:Halat a fóka, a fókát meg én.
;LUCIFER
:S a nagy szellem veled táplálkozik.
;AZ ESZKIMÓ
:Tudom, tudom, de a kicsíny időt,
:Melyben mozogni hágy kegyelmesen,
:Vásárolom meg véres áldozattal.
;ÁDÁM
:Mi gyáva nézlet!
;LUCIFER
:S mást tevél-e te?
:Az a különbség csak közöttetek,
:Hogy ő fókát, te embert áldozál
:Az istenségnek, mellyet alkotál
:Saját képedre, mint ez az övére.
;AZ ESZKIMÓ
:Látom, haragszol, és érzem, miért.
:Ínségemben hogy fel mertem sohajtni
:A nap jótékony istenéhez, aki
:Nem kér, csak ád, ki ős regénk szerint
:Itt is parancsolt egykor. - Óh, bocsáss meg,
:S elátkozom örökre.
;ÁDÁM
:Ím, nagy Isten,
:Tekints le és pirulj, mi nyomorult,
:Akit remeknek alkotál, az ember!
;AZ ESZKIMÓ
:Nagyon haragszik társad, éhes ő is?
;LUCIFER
:Sőt, mert nem éhes, épp azért haragszik.
;ÁDÁM
:Mi helytelen faragsz rosz élceket!
;LUCIFER
:Igazság az, nem élc. Okoskodásod
:A jóllakotté, míg itt társadé
:Éhes gyomornak filozófiája.
:Okokkal egymást meg nem győzitek,
:De egyetérttek rögtön, hogyha te
:Kiéhezél, vagy ő majd jóllakott.
:Igen, igen, akármint képzelődöl,
:Mindég az állat első bennetek,
:És csak midőn ezt el birád csitítni,
:Eszmél az ember, hogy nagy-gőgösen
:Megvesse azt, mi első lényege. -
;ÁDÁM
:Méltó beszéd hozzád, Lucifer, ez,
:Ki minden szentet kárörvendve vonsz
:A föld porába. Hát minden nagy eszme,
:Nemes cselekmény konyhánk gőze csak,
:Vagy oly körülmény dőre magzata,
:Mit egytül egyig a hitvány anyag
:Nehány törvénye mozgat, s tart lekötve? -
;LUCIFER
:S van-é különben? - Azt hiszed talán,
:Hogy Leonídász meghal a szorosban,
:Ha ahelyett, hogy barna levesével
:Táplálkozik olyan köztársaságban,
:Melynek még pénze sincs, lucullusi
:Villában issza édes mámorát
:Kelet minden kéjének? Vagy talán
:Brutus meghal, ha a szép Porciához
:Hazasiet, s a harc izgalmait
:Kiheveri egy jó ebéd után?
:Hogyan tenyész a bűn, hogy a nemesség?
:Nem ronda lég, nyomor szülé-e azt,
:Nem napvilág, szabadságérzet ezt,
:Átörökítve késő származékban
:Alakban és szellemben önmagát?
:Hányan mondák, hogy számoltak magukkal,
:És felköték egy fára magukat.
:De ha leoldák hívatlan kezek,
:Az élet új érintkezése már
:Feledteté velök a számadást. -
:Ha nagy Hunyad nem méltó nép körében
:Jő a világra, hogyha szerecsen
:Sátornak árnya reszket bölcsején:
:Mi lesz első hőséből a keresztnek?
:Vagy Luther, hogyha pápa lessz esetleg,
:S Leó tanár egy német egyetemben:
:Ki tudja, nem reformál-é emez,
:S az sújtja átkát a dúló merészre?
:Mi lesz Napóleon, ha büszke útját
:Nem egy nép vére egyenlíti ki?
:Elposhad tán egy bűzhödt laktanyában. -
;ÁDÁM ''(Lucifer száját befogva)''
:Ne többet! - mind, amit csak fejtegetsz,
:Oly egyszerűnek látszik, oly valónak:
:De annál károsabb. - A babona
:Bárgyút vakít csak, aki úgysem érzi
:A szellemet, mely köztünk hat, mozog;
:De testvérét felismerné a jobb, ha
:Rideg tanod számokkal meg nem ölné. -
;LUCIFER
:Beszélj tehát társaddal, meg nem árt
:Még egy kis lecke az önismeretből.
;ÁDÁM
:Sokan tengődtök-é még e vidéken?
;AZ ESZKIMÓ
:Sokan bizon, többen, mint ujjamon
:Számíthatok. - Szomszédimat, igaz,
:Agyonverém már mind, de hasztalan,
:Mindég kerülnek újak; s oly kevés
:A fókafaj. - Ha isten vagy, tegyed,
:Könyörgök, hogy kevesb ember legyen,
:S több fóka. -
;ÁDÁM
:Lucifer, jerünk, elég volt!
;LUCIFER
:No, legalább tekintsük meg nejét.
;ÁDÁM
:Nem akarom meglátni, mert ha süllyedt
:A férfiú, szemünknek ronda látvány:
:De megvetést szül keblünkben csupán.
:A nő, az eszmény, e megtestesült
:Költészet, hogyha süllyedt, torzalak lesz,
:Mely borzadályt szül. Menj, ne lássam őt.
:
:''(Ezalatt Lucifer Ádámot a gunyhó felé vonta, most az ajtót felrúgja, bent Éva mint az eszkimó neje látszik. Ádám mereven bámul, a küszöbön állva.)''
;LUCIFER
:Nem lelsz-e benne régi ismerősre?
:Öleld meg hát, hisz e becsűletes
:Ember halálba’ sértve lesz, ha ily
:Tisztességet se gyakorolsz nején.
;ÁDÁM
:Öleljem ezt, ki egy Aszpásziát
:Tarték karomban! Ezt, kiben derengni
:Látom megint annak vonásait,
:De úgy, mint hogyha csókjai között
:Állattá válna. -
;AZ ESZKIMÓ ''(gunyhójába lépve)''
:Nőm! vendégeink
:Érkeztek ím. Lásd őket szívesen.
:
:''(Éva Ádám nyakába borul, s a gunyhóba vonja.)''
;ÉVA
:Légy üdvözölve, idegen, pihenj meg.
;ÁDÁM ''(bontakozva)''
:Segítség, Lucifer! el innen, el,
:Vezess jövőmbül a jelenbe vissza,
:Ne lássam többé ádáz sorsomat:
:A hasztalan harcot. Hadd fontolom meg:
:Dacoljak-é még Isten végzetével. -
;LUCIFER
:Ébredj hát, Ádám! álmod véget ért. -
:
==TIZENÖTÖDIK SZÍN==
:''(A nézőhely átváltozik a harmadik szín pálmafás vidékévé. Ádám, ismét mint ifjú, még álom¬ittasan kilép a gunyhóból s álmélkodva körülnéz. Éva bent szunnyad. Lucifer a középen áll. Ragyogó nap.)''
:
;ÁDÁM
:Rettentő képek, óh, hová levétek?
:Körültem minden úgy él, úgy mosolyg,
:Mint elhagyám, míg szívem megtörött.
;LUCIFER
:Hiú ember! Hát azt kivánod-é,
:Hogy a természet rendje felbomoljon,
:Új üstökös ragyogjon éjeden,
:Remegjen a föld, egy féreg, ha elvesz?
;ÁDÁM
:Álmodtam-é csak, vagy most álmodom,
:És átalán több-é, mint álom, a lét,
:Egy percre melly a holt anyagra száll,
:Hogy azzal együtt végképp szétbomoljon?
:Miért, miért e percnyi öntudat,
:Hogy lássuk a nemlét borzalmait? -
;LUCIFER
:Siránkozol? - csupán a gyávaság
:Fogadja el harc nélkül a csapást,
:Mit elkerülni még hatalma van.
:De a végzetnek örökös betűit
:Nyugodtan nézi, és nem zúgolódik
:Miattuk az erős, azt nézve csak,
:Hogy állhatand meg még alattuk is.
:Ily végzet áll a történet felett,
:Te eszköz vagy csak, mellyet hajt előre. -
;ÁDÁM
:Nem, nem, hazudsz, az akarat szabad.
:Kiérdemeltem ezt nagyon magamnak,
:Lemondtam érte a paradicsomról.
:Sokat tanultam álomképeimből,
:Kiábrándultam sokból, s most csupán
:Tőlem függ, útam másképpen vezetni.
;LUCIFER
:Ha a felejtés és örök remény
:Nem volna a végzetnek frígyese,
:Hogy, míg amaz hegeszti a sebet,
:Ez szőnyeget von a mélység fölé
:S biztatva mondja: száz merész beléhullt,
:Te léssz a boldog, aki átugorja. -
:De látál, úgye, mint tudós, egyéb
:Sok furcsaság közt oly bélférget is,
:Mely vércsében s macskában bír csak élni,
:S kifejlődése első korszakát
:Mégis csak az egérben töltheti.
:Sem egy, sem más egér nincs kitűzve
:Érezni macska-, vércse-körmöket,
:S mely óvatos, ki is kerülheti,
:Mint agg múlván ki házias körében.
:De renditetlen törvény őrködik,
:Hogy annyi jusson mégis ellenének,
:Amennyi kell, hogy ezredek után
:Még a puhány is éljen a világon. -
:Az ember sincs egyénileg lekötve,
:De az egész nem hordja láncait;
:A lelkesűlés, mint ár, elragad,
:Ma egy tárgyért, holnap másért megint.
:A máglyának meglesznek martaléki,
:S meglesznek, akik gúnyolódni fognak. -
:S ki lajstromozza majd a számokat,
:Következetes voltán bámuland
:A sorsnak, mely házasságot, halált,
:Bűnt és erényt arányosan vezet,
:Hitet, őrűlést és öngyilkolást. -
;ÁDÁM
:Megállj! mi eszme villant meg fejemben -
:Dacolhatok még, Isten, véled is.
:Bár százszor mondja a sors: eddig élj,
:Kikacagom, s ha tetszik, hát nem élek.
:Nem egymagam vagyok még e világon?
:Előttem e szirt, és alatta mély:
:Egy ugrás, mint utolsó felvonás...
:S azt mondom: vége a komédiának. -
:
:''(Ádám a szirt felé halad, Éva kilép az ajtón.)''
;LUCIFER
:Ah, vége, vége: mily badar beszéd!
:Hiszen minden perc nem vég s kezdet is?
:Ezért láttál-e néhány ezredévet? -
;ÉVA
:Ádám, miért lopóztál tőlem úgy el,
:Utolsó csókod oly hideg vala,
:S gond vagy harag van most is arcodon.
:Úgy félek tőled...
;ÁDÁM ''(továbbhaladva)''
:Mért is jársz utánam,
:Mit leskelődöl lépteim után?
:A férfiúnak, e világ urának,
:Más dolga is van, mint hiú enyelgés.
:Nő azt nem érti, s nyűgül van csupán.
:''(ellágyulva)''
:Mért nem szunyadtál még csak egy kicsinyt:
:Nehezebb lesz most már az áldozat,
:Mit a jövőnek hozni tartozom. -
;ÉVA
:Ha meghallgatsz, még könnyebb lesz talán,
:Mert ami eddig kétséges vala,
:Most biztosítva áll már: a jövő. -
;ÁDÁM
::  Hogyan?
;ÉVA
:Tudom, fel fog mosolygni arcod,
:Ha megsugom. De jőj hát közelebb:
:Anyának érzem, óh, Ádám, magam.
;ÁDÁM ''(térdre esve)''
:Uram, legyőztél. Ím, porban vagyok
:Nélkűled, ellened hiába vívok:
:Emelj vagy sújts, kitárom keblemet.
;LUCIFER
:Féreg! feledted-é nagyságodat,
:Melyet nekem köszönhetsz. -
;ÁDÁM
:: Hagyd el azt!
:Hiú káprázat volt; ez nyúgalom!
;LUCIFER
:S te, dőre asszony, mondd, mit kérkedel?
:Fiad Édenben is bűnnel fogamzott.
:Az hoz földedre minden bűnt s nyomort.
;ÉVA
:Ha úgy akarja Isten, majd fogamzik
:Más a nyomorban, aki eltörűli,
:Testvériséget hozván a világra. -
;LUCIFER
:Fellázadsz-é, rabszolga, ellenem?
:Fel a porból, állat.
:
:''(Ádám felé rúg. Az ég megnyílik'':'' az Úr dicsőülten, angyaloktól környezve megjelen.)''
;AZ ÚR
:A porba, szellem!
:Előttem nincsen nagyság.
;LUCIFER ''(görnyedezve)''
: Átok, átok!
;AZ ÚR
:Emelkedjél, Ádám, ne légy levert,
:Midőn látod, kegyembe veszlek újra.
;LUCIFER
:''(félre) ''Mint látom, itt családi jelenet
:Fejlődik, szép talán az érzelemnek,
:De értelmemnek végtelen unalmas.
:Legjobb elsompolyognom. ''(Indul.)''
;AZ ÚR
:Lucifer!
:Szavam van hozzád is, maradj tehát.
:Te meg, fiam, beszéld el, hogy mi bánt úgy.
;ÁDÁM
:Uram! rettentő látások gyötörtek,
:És nem tudom, mi bennök a való.
:Óh mondd, óh mondd, minő sors vár reám:
:E szűkhatáru lét-e mindenem,
:Melynek küzdése közt lelkem szürődik,
:Mint bor, hogy végre, amidőn kitisztult,
:A földre öntsd, és béigya porond?
:Vagy a nemes szeszt jobbra rendeléd?
:Megy-é előbbre majdan fajzatom,
:Nemesbedvén, hogy trónodhoz közelgjen,
:Vagy, mint malomnak barma, holtra fárad,
:S a körből, melyben jár, nem bír kitörni?
:Van-é jutalma a nemes kebelnek,
:Melyet kigúnyol vérhullásaért
:A kislelkű tömeg? Világosíts fel,
:S hálásan hordok bármi végzetet;
:Csak nyerhetek cserémben, mert ezen
:Bizonytalanság a pokol. -
;AZ ÚR
:Ne kérdd
:Tovább a titkot, mit jótékonyan
:Takart el istenkéz vágyó szemedtől.
:Ha látnád, a földön múlékonyan
:Pihen csak lelked, s túl örök idő vár:
:Erény nem volna itt szenvedni többé.
:Ha látnád, a por lelkedet felissza:
:Mi sarkantyúzna, nagy eszmék miatt,
:Hogy a muló perc élvéről lemondj?
:Míg most, jövőd ködön csillogva át,
:Ha percnyi léted súlyától legörnyedsz,
:Emel majd a végetlen érzete.
:S ha ennek elragadna büszkesége,
:Fog korlátozni az arasznyi lét.
:És biztosítva áll nagyság, erény. -
;LUCIFER ''(kacagva)''
:Valóban, melyre lépsz, dicső a pálya,
:Nagyság s erény leszen tehát vezéred,
:E két szó, mely csak úgy bír testesülni,
:Ha babona, előitélet és
:Tudatlanság álland mellette őrt. -
:Miért is kezdtem emberrel nagyot,
:Ki sárból, napsugárból összegyúrva
:Tudásra törpe, és vakságra nagy. -
;ÁDÁM
:Ne gúnyolj, óh, Lucifer, csak ne gúnyolj:
:Láttam tudásod tiszta alkotását,
:Nagyon hideg volt ottan e kebelnek. -
:De, óh, Uram! ki fog feltartani,
:Hogy megmaradjak a helyes uton?
:Elvontad tőlem a vezérkezet,
:Hogy a tudás gyümölcsét ízlelém.
;AZ ÚR
:Karod erős - szived emelkedett:
:Végetlen a tér, mely munkára hív,
:S ha jól ügyelsz, egy szózat zeng feléd
:Szünetlenül, mely visszaint s emel,
:Csak azt kövesd. S ha tettdús életed
:Zajában elnémúl ez égi szó,
:E gyönge nő tisztább lelkűlete,
:Az érdekek mocskától távolabb,
:Meghallja azt, és szíverén keresztűl
:Költészetté fog és dallá szürődni.
:E két eszközzel álland oldalodnál,
:Balsors s szerencse közt mind-egyaránt,
:Vigasztaló, mosolygó géniusz. -
:Te, Lucifer meg, egy gyürű te is
:Mindenségemben - működjél tovább:
:Hideg tudásod, dőre tagadásod
:Lesz az élesztő, mely forrásba hoz,
:S eltántorítja bár - az mit se tesz -
:Egy percre az embert, majd visszatér.
:De bűnhödésed végtelen leend
:Szünetlen látva, hogy mit rontni vágyol,
:Szép és nemesnek új csirája lesz. -
;ANGYALOK KARA
:Szabadon bűn és erény közt
:Választhatni, mily nagy eszme,
:S tudni mégis, hogy felettünk
:Pajzsul áll Isten kegyelme.
:Tégy bátran hát, és ne bánd, ha
:A tömeg hálátlan is lesz,
:Mert ne azt tekintse célul,
:Önbecsét csak, ki nagyot tesz,
:Szégyenelve tenni másképp;
:És e szégyen öntudatja
:A hitványat földre szegzi,
:A dicsőet felragadja, -
:Ámde útad felségében
:Ne vakítson el a képzet,
:Hogy, amit téssz, azt az Isten
:Dicsőségére ''te'' végzed,
:És ő éppen rád szorulna,
:Mint végzése eszközére:
:Sőt te nyertél tőle díszt, ha
:Engedi, hogy tégy helyette. -
;ÉVA
:Ah, értem a dalt, hála Istenemnek!
;ÁDÁM
:Gyanítom én is, és fogom követni.
:Csak az a vég! - csak azt tudnám feledni! -
;AZ ÚR
:Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál!
:

[[Kategória:Színdarabok]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>A Három önvaló tanítása</title>
    <id>286</id>
    <revision>
      <id>5700</id>
      <timestamp>2006-12-03T09:58:55Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>Gubbubu</username>
        <id>3</id>
      </contributor>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     = Vasubandhu
| cím        = A Három önvaló tanítása
| szakasz    =
| előző      =
| következő  =
| megjegyzés = (Tri-svabhāva-nirdeśa)
}}

1. Az összetett (parikalpita), a kölcsönösen egymástól függő (paratantra), és a beteljesült (pariniśpanna):

ezt a három önvalót fogadják el mint legfőbb dolgokat,

amelyet belátással (dhĺra) lehet megismerni.

2. Az, “ami megjelenik” az kölcsönösen függő; “ahogy megjelenik” az az összetett,

az előző, alanyból feltétellé válása miatt{{ref|1}},

az utóbbi csak-szerkezet volta miatt{{ref|2}}.

3. Az “ahogyan megjelenik” állandó nem-megtalált-állapotát (avidyamānatā) abban “ami megjelenik”,

beteljesült önvalónak tudhatjuk{{ref|3}}

nem-más állapota (ananyathā) miatt.

4. Ezek között, mi az ami megjelenik? - A nem-létezés (asat) egy szerkezete.

Hogyan lehet, hogy megjelenik? - A kettősségeken keresztül.

Mi a nem-létezése? A nem-kettős természetű események megjelenései, melyek rá vonatkoznak.

5. Mi a nem-létezés szerkezete?

A tudat (citta), amely által a függő összetevődik,

olyan módon, hogy a tárgy amit összetesz, nem található meg teljesen abban a formában.

6. Ez a tudat két féleként ismeretes; okként vagy eredményként :

ez a “raktár-tudat” (ālaya-vijňāna) és a hétfajta “kibomló tudat” (pravritti-vijňāna).

7. A tudatot (citta), felhalmozottá váló állapota (citavāt) miatt hívják így,

amely az össz-szenvedésből megmaradó benyomások magjai miatt lesz ilyen:

Ez az első fajta tudat; a második fajtát pedig a különböző (citra) aspektusok kibomlása 

miatt hívják így.

8. Ez a szerkezet, ami nem volt, vázlatosan háromrétűnek gondolt:

mint beérő (vipāka) , mint aminek jelei vannak (naimittika), és mint

felvillanó megjelenések (prātibhāsika) .

9. Az első a gyökér-tudat, mert megérésekből áll;

a többi a kibomló tudat, a ‘látó’ és a ’látott’ felfogásának kibomlása miatt.{{ref|4}}

10. Ezen önvalók mélysége tulajdonságaik nem-különbözőségéből adódik,

abból, hogy létező-nemlétezők (sad-asattva), hogy kettős-egységek (dvayaĺkatva), és hogy

össz-szenvedő-megkönnyebbülők (saěkleśa-vyavadāna).

11. Az összetett önvalót létezőként tapasztaljuk,

pedig teljesen nemlétező (abhāva),

ezért gondolják úgy hogy van egy létező-nemlétző tulajdonsága.

12. A kölcsönösen függő létezik, de nem olyan formában mint ahogy megjelenik, 

tévesztés (moha) lévén ott, 

ezért gondolják úgy, hogy szintén van egy létező-nemlétező tulajdonsága.

13. A beteljesült önvaló kettőség-nélkül (advayatva) létezik, 

de csak mint a ‘kettő’ nemlétezése:

ezért gondolják úgy hogy szintén van egy létező-nemlétező tulajdonsága.

14. Az összetett tárgy kettős megjelenése miatt{{ref|5}}, 

és mivel hogy tulajdonsága szerint egy - a kettőség nemléte miatt,

az önvalót mint a balgák által összetettről úgy gondolják, hogy kettős-egységből áll.

15. Mivel megjelenésében kettős, és valójában mégis egy, 

ezért ez a kettőség csak tévesztés,

a függőnek nevezett önvalóról is úgy gondolják, hogy kettős-egységből áll.

16. Mivel megjelenését tekintve mindkét létező önvalója,

és mivel a kettőség-nélküliség (advayatva) egyetlen önvalója,

a beteljesült önvalóról is úgy gondolják, hogy kettős-egységből áll.

17. Az össz-szenvedés jellemzőinek az összetettet és függőt tartjuk,

de a beteljesültet mint a könnyebség jellemzőjét fogadjuk el.

18. Mivel az egyik megjelenése a nemlétező kettőség önvalója (asat-dvaya-svabhāva),

és mivel a másik a kettőség nemlétének az önvalója (atadbháva-dvaya-svabhāva),

lehet tudni, hogy a beteljesült az összetettől tulajdonságát tekintve nem különbözik.

19. Mivel az első állapota a kettőség-nélküli önvaló (advayatva-svabhāva),

és mivel a másik a kettőség nemlétének az önvalója (atadbháva-dvaya-svabhāva),

meg lehet érteni, hogy az összetett a beteljesülttől tulajdonságát tekintve nem különbözik.

20. Mivel az első léte megjelenésében nemlétező,

és mivel a másik íly módon annak a nemlétezésnek az önvalója,

a beteljesült, tulajdonságát tekintve, szintén nem különbözik a függőtől.

21. Mivel az első állapota a nemlétező kettőség önvalója,

és mivel megjelenésében a másiknak sincs önvalója,

meg lehet érteni, hogy tulajdonságát tekintve a függő szintén nem különbözik a beteljesülttől.

22. Mégis, ami a felmerülésüket illeti,

ezen önvalók megjelenésének sorrendjében lévő különbséget tanítják;

az általános gyakorlat szempontjából, és a beléjük való lépés szempontjából.{{ref|6}}

23. Az összetett az általános gyakorlatból áll,

az amelyik összekapcsolódik az általános gyakorlattal pedig a másik a függő,

az általános gyakorlat megszűnése pedig elfogadottan egy másik önvaló a beteljesült.

24. Először a kölcsönösen függőbe lépünk be,

amely a nemlétező kettőségből áll,

aztán onnan a pusztán összetett, nemlétező kettőségbe lépünk be,

25. Aztán onnan a beteljesültbe, 

a kettőség nemlétébe lépünk be,

amelyről mondják, hogy egyszerre létezik is meg nem is létezik.{{ref|7}}

26. Ez a három önvaló bírtokolja azokat a tulajdonságokat, amelyek kettőség-nélküliek (advaya)

és megfoghatatlanok (alabhya),

az első egyszerű nemléte miatt, a másik megjelenéséhez hasonló nemléte miatt, és amiatt, 

hogy a harmadik ennek a nemlétnek az önvalója.

27. A mantrák erejével létrehozott varázsolt teremtmény olyannak tűnhet mint egy elefánt,

de valójában ez csak egy látomás,

és nincs is ott semmilyen elefánt.

28. Az összetett önvaló az elefánt, 

a kölcsönösen függő a megjelenése,

és a beteljesült pedig az ott lévő elefánt nemléte.

29. A nemlétező összetettsége a kettőség természetének megfelelően

a gyökér-tudatból ugyanolyan módon jelenik meg;

pedig ott egyáltalán nincs kettőség, csak megjelenés.

30. A gyökér tudat olyan mint a mantra; az Olyanság (tathatā) olyan mint a fa,

a megkülönböztetés (vikalpa) olyan mint az elefánt megjelenése,

és a kettőség olyan mint maga az elefánt.{{ref|8}}

31. A ‘tárgyak valóságának’ felfogásában 

a három önvaló tekintetében egyidejűleg merül fel

a teljes tudás (parijňā), a lemondás (prahāna), a beérkezés (prāpti) - ebben a sorrendben.

32. A teljes tudás az összetett nem-megragadása,

a lemondás az építő jellegű kölcsönösen függőnek a nem-megjelenése,

a beérkezés, jeltelen megragadása a beteljesült megvalósításának.

33. A kettőség nem-megragadásával, a kettőség látszata eltűnik,

és eltűnésével a beteljesült, a kettőség nemléte megértetik.

34. Úgy ahogy az elefánt nem-megragadása - megjelenésének eltűnése

és a fa megragadása egyidejűleg történik a mágus műsorában.

35. Mivel ugyanahoz a pillanathoz kötődően ellentétes nézetek vannak{{ref|9}} - ezen állapot miatt,

és mivel a tudat lát igaz tárgy nélkül,{{ref|10}} és mivel a háromféle tudás különbözőkép fejlődik ki,{{ref|11}}

és mivel tény, hogy e nélkül a szabadság elérése erőkifejtés nélkül megtörténne,{{ref|12}}

36. Létezik a tudható megragadása,

csak-tudat voltának megragadásán keresztül,

és ezen tudható ‘tárgy’ nem-megragadásán keresztül ott van a tudat nem-megragadása is.{{ref|13}}

37. Bármely kettőség nem-megragadásán keresztül 

ott van a jelenségek alapjának (dharma-dhátu)  megragadása,

mivel a jelenségek alapjának megragadásával, a tudatos uralom (vibhutva) megragadása is

együtt jár.

38. A tudatos uralom megragadásával; mások és saját céljaink beteljesítésével,

az éles elméjűek elérik azt a megvilágosodást, amelynél nincs nagyobb,

és amely a három Buddha-testből áll.

==Jegyzetek== 

#{{note|1}} A paratantra svabhãva alanyi természetét (azaz eredeti állapotát) elveszítve feltételekhez kötötté válik.
#{{note|2}} Miután a parikalpita svabhãva semmi más, mint képzelt jelleg. Vagyis, hogy kivetített, mint a mozivásznon megjelenő kép (lakšana).
#{{note|3}} A parikalpita svabhãvához képest a paratantra svabhãva egy fokkal közelebb van a teljes valósághoz, ezért az előbbi az utóbbi beteljesült állapota.
#{{note|4}} A “kibomló tudat” az első hét tudatosság: a látó, halló, szagló, ízlelő, tapintó, és gondolkodó tudat, plussz a manas, az én-tudat. A ‘látó’ és a ‘látott’ érzékelésével együtt bomlanak ki, a látó esetében, ‘halló’ és ‘hallott’ a halló esetében, ‘szagló’ és ‘szagolt’ a szagló esetében, {...}‘gondolt’ és ‘gondoló’ az gondolkodó esetében, ‘én’ és ‘én vagyok’ a manas esetében. Így általánosságban egy objektív-szubjektív érzékelés jellemzi őket, ezért “jeleik vannak”.
#{{note|5}} vagyis a tapasztalt tárgy és a tapasztaló alany kettősége miatt
#{{note|6}} Bár nincs lényegi különbség ezek az un. önvalók között, mégis három különbözőként tanítják őket, az ‘általános gyakorlathoz’ kapcsoló megfelelésük miatt, és mert sorban lehet “beléjük lépni”. Általános gyakorlat minden cselekvés, amit a hétköznapi, általános valóság szempontjából szemlélünk - ez teljességgel az összetetten alapszik. Ami összekapcsolódik ezzel az általános gyakorlattal, az a kölcsönösen függő; míg az általános gyakorlat megszűnése lenne a beteljesült. Ez vezet a második okhoz, amiért három önvalóról beszélünk: az a tény, hogy különböző időben merülnek fel. A kölcsönösen függő a legelső, mivel ez maga a fenomenális világ játéka. De egy ponton túl, a kettőségek felépítése megkezdődhet, melynek eredménye a tisztán összetett. Mihelyt az összetett jelen van, a kettőség nemlétező jellege is felismerhető, s így a beteljesült is megvalósult. Tehát a függőnek már lennie kell ahhoz, hogy legyen összetett, s ugyanígy már kell lennie összetettnek, ahhoz, hogy legyen beteljesült.
#{{note|7}} A beteljesült annyiban létezik mint a függő az összetett nélkül; annyiban nem létezik, hogy bármilyen kettőség nemlétét jelenti. Ezzel a “se nem létezés, se nem nem-létezés” jellemzővel írja le Vasubandhu az ürességet is. (Lásd: in “Madhyãnta-vibhãga-bhãšya” I.13)
#{{note|8}} A raktározó-tudat illetve a megmaradó benyomások “magjai” olyanok, mint a mantra, amely a mágikus teremtményt mozgásba hozzák, mivel csupán rejtett benyomások erejével merülnek fel a kettőségek. Megkülönböztetni - kettőségeket létrehozni, olyan mint a látszólagos elefánt jelenése a mágus műsorában. A kettőségek amelyeket tartunk olyanok mint az elefánt, vagy mint az elefánt létébe vetett hit. Ami alátámasztja az a kettőség nélküli Olyanság vagy Üresség, olyan mint a fák amiket a varázsló maga elé tesz, és amelyek átváltoznak káprázattá a nézők szemében.
#{{note|9}} Ugyanaz a pillanat máshogy lesz tapasztalva különböző tudatfolyamok által. (Lásd:“Viìœatikã-kãrikã”)
#{{note|10}} A tudat tud valamit érzékelni anélkül, hogy lenne hozzá megfelelő tárgy. (Lásd:“Viìœatikã-kãrikã”)
#{{note|11}} A “háromféle tudás”: függő-tudás, összetett tudás, és (be)teljes(ült)-tudás. Lásd 22-25.
#{{note|12}} A nem létezőből való felépítés folyamata nélkül senki nem lenne kötöttség vagy szabad cselekedet. (Lásd: in “Madhyãnta-vibhãga-bhãšya” I. 4b)
#{{note|13}} Egy tudható tárgy megragadása nélkül nincs citta sem. (Vö.: “Madhyãnta-vibhãga-bhãšya” I. 6-7)

[[Kategória:Keleti filozófia]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Visnusármán/Pancsatantra</title>
    <id>287</id>
    <revision>
      <id>4643</id>
      <timestamp>2006-08-29T12:43:52Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     = Visnusármán
| cím        = Pancsatantra 
| szakasz    =
| előző      =
| következő  =
| megjegyzés =
}}
==ELŐSZÓ==

Az indiai Pancsatantra - az Ötös Könyv - a világ legősibbnek tartott és leghíresebb mesegyűjteménye, a szanszkrit irodalom legrégebbi nyelvemléke, melynek eredete az időszámításunk előtti hatodik évszázadra nyúlik vissza. Évszázadok folyamán a Pancsatantra nagy hatással volt más népek meséire is - két ősi japán mese ma is megtalálható a Pancsatantrában - a latin, a perzsa, majd a középkori meseirodalomra tett hatásáról nem is szólva. Eredetileg tizenkét-tizennégy könyvből állt, de az idők folyamán, amikor szanszkritra ültetett hindu alakot nyert, Ötös könyv lett a neve. Célja: állatmesék alakjában bölcsességre tanítani és jó tanácsokkal ellátni a rádzsák fiait. Ugyanakkor a régi kutatások alapján nem kétséges, hogy eredeti formájukban valaha a nép ajkán születtek meg a mesék.

A legenda szerint egy Visnusármán nevű brahman írta, aki szerzőként szerepel is az első mesében. Mahilá-Rópja királya hívatta magához a mesélő brahmant, mert a nehézfejű hercegek nem akartak tanulni, sem írott könyvet olvasni. A király kérésére a bölcs öt kötetet állított össze - minden akkoriban ismert híres könyvből. Ezekből aztán a királyfiak játszi könnyedséggel sajátították el az élet összes bölcsességét. Szerzőségét Bidpainak is tulajdonítják, de ezen - a fennmaradt óperzsa és egyéb régi fordítások egyszerű, szűkszavú szövegéhez viszonyítva nagyon is bő és világos stílusú - szanszkrit kéziratot sohasem találták meg.

A régi 12-14 könyvből álló mesekönyvet fordította le Kuszru Anusiruán perzsa király (531-579) pehleuire, a korabeli perzsa irodalmi nyelvre, i. sz. a Vl. században. Ez a pehleui fordítás is elveszett, de fennmaradt az abból ismert, benne szereplő két sakál (&quot;Kalila és Dimná&quot;-nak nevezett) arab fordítás. Kalila és Dimná nem más, mint könyvünk két főszereplője, a Karataka és Damanaka nevű sakálok, akik az oroszlán tanácsadói voltak. Ebből készült Narájána Hittuupadesa (Jó tanítás) című szanszkrit mesegyűjteménye is.

Nincs a világon még egy a Pancsatantrához hasonló tanítómese-gyűjtemény. Állatok és emberek nyelvén szól az olvasóhoz, és amellett, hogy történetei rendkívül fordulatosak, szórakoztatóak és mulatságosak, mély értelmüknél fogva valóban életbölcsességre nevelik az embert. Gyermek és felnőtt egyforma érdeklődéssel és haszonnal veheti kezébe ezt a nagyszerű mesekönyvet, mely játszva lopja be tudatába az életbölcsesség s az élet megismerésének ősi, örök törvényeit.

Úgy hisszük: ezen munkánkkal közelebb hozzuk a magyar ifjúsághoz s a felnőtt olvasóhoz is a rokonszenves indiai nép mindennapi életét és gazdag lelkivilágát. Nemigen készült eddig a Pancsatantra igazi szellemének megfelelő magyar fordítás, és ennek nemcsak az az oka, hogy az Ötös Könyv tele van verses idézetekkel, &quot;tanító kádenciákkal&quot;, amelyeket rövid, velős tartalmuk miatt nehéz - és nagy számuk miatt sokszor lehetetlen is - visszaadni, hanem mert a Pancsatantra meglévő hindi és egyéb külföldi szövegei igen rövidek és darabosak. Egyéb szanszkrit nyelvemlékek viszont arról tanúskodnak, hogy eredeti alakjában az Ötös Könyv igen virágos, keleti stílusú, bő történeteket tartalmazott - akárcsak a másik híres és szintén ugyanolyan régi szanszkrit mesegyűjtemény, a Sukaszaptati (A Papagáj hetven meséje). Ennek fennmaradt szövege is főként csak mesekivonatokat tartalmaz, s ezek ilyen formában - túlságosan tömör voltuk miatt - jóformán élvezhetetlenek. Ezt a fordítást éppen ezért az eredeti népi szellemben készítettük (Kielhorn: &quot;Panchatantra, Sanscrit text with notes Bombay&quot; és Benfey szanszkritből készült &quot;Fünf Bücher indíscher Fabeln, Márchen und Erzühlungen&quot; c. munkája nyomán), de kibővítve átdolgozva, hogy az ősi indiai mesék eredeti szépsége a mesemondásra oly alkalmas magyar nyelvünkben kellőképpen érvényre juthasson. Ugyanakkor a hindu meseirodalomra jellemző sok naturalisztikus részt is úgy dolgoztuk át, hogy a könyvet gyermekek és felnőttek egyformán olvashassák.

Nem mulasztom el, hogy e helyen köszönetet ne mondjak munkatársamnak, aki az általam több forrásból gyűjtött nyersfordításokat oly nagy szeretettel dolgozta ki és írta le, hogy a munka oroszlánrészét ő végezte.

Kívánjuk, hogy a hindu életbölcselet e híres mesegyűjteményét ne csak az ifjúságunk, de felnőtt olvasóink is ugyanolyan örömmel és haszonnal forgassák, mint teszi ezt India népe, a nagyszerű fantáziájú nép, mely több mint 2000 esztendővel ezelőtt ilyen szórakoztató, szívderítő és mély szociális tartalmú, bölcs meséket adott a világnak.

DR. BALOGH BARNA

Visnusármán összeszedett minden könyvet e világon

s öt tanító-könyvet írt meg, hogy az ember tisztán lásson.

Élt egyszer egy gazdag és hatalmas uralkodó. Amarasaktinak hívták. Nevét mindmáig megőrizték, mert a szegényekkel nagyon emberségesen bánt. Kincseskamrája tele volt ragyogó drágakövekkel, palotája fényárban úszott, és mindig szívesen adott azoknak, akik arra rászorultak. Rendkívül eszes és művelt király volt, a sorsa mindent megadott néki, amire ember csak vágyakozott. Szívét mégis nagy bánat emésztette, mert három szép fia olyan nehézfejű volt, hogy tanítómestereik nem mentek velük semmire. A hercegek nem akartak tanulni. Amikor a király meggyőződött arról, hogy fiait nem vonzzák a könyvek és a tanulmányok, magához hívatta tanácsadóit, és így szólt hozzájuk:

- Tudtok róla, hisz nem titok, hogy fiaim nem okos gyermekek, hogy nem szeretik a könyveket. Ezért szomorú az én szívem és nincs örömöm szép birodalmamban. Ötszáz tudós él itt az udvarban. Találjátok ki ti, hogyan világosítsam meg fiaim értelmét! Ez a parancsom számotokra, udvari tudósaim!

- Felség! - válaszolta egyik tanácsadó. - Mindenki úgy kezdi, hogy tizenkét esztendeig nyelvtant tanul. Ha ez már hiba nélkül bevésődik tudatukba, Hanu törvénykönyve következik. Azután Csanakja könyvei az életbölcsességről, végül Vátszjájana szerelemkönyvei és egyebek. Miután a törvény és az életbölcsesség, majd a szerelem könyveit megtanulták, az ifjak elméje magától megvilágosodik.

Megszólalt a második tanácsadó.

- Uram, királyom! Rövid az élet! A nyelvtanulás nagyon sokáig tart. Írass egy nagyon rövid tankönyvet, amelyből fiaidat tanítani lehet. ÉI itt városbirodalmadban egy pap, akit Visnusármánnak neveznek. Ő minden könyvet elolvasott nagy tudós, híre tiszteletet ébreszt alattvalóidban. Reá kellene bízni az ifjú hercegek nevelését. Biztos vagyok benne, hogy rövid idő alatt nagy hatást tenne rájuk.

Mahila-Rópja város uralkodója e szavak hallatára új reményre ébredt, magához hívatta Vis-nusármánt, és így szólt hozzá:

- Nagy feladatot bízok rád! Az én kérésemre kell oktatnod fiaimat. Szeretném, ha bölcsességük nagyobb lenne minden más ember bölcsességénél. Ha ezt megvalósítod, száz birtoklevelet adományozok neked.

A tudós pap arca mozdulatlan maradt, és tiszteletteljesen válaszolta.

- Őszintén felelek, királyom. A tudást nem birtoklevélért adom. Kizárólag királyi szódért és kedvéért, tanításukat elvállalom, magammal viszem őket, és ha fél év alatt nem lesznek okosak és bölcsek, ne hívjanak engem többé tudós Visnusármánnak.

Az uralkodó és tanácsosai nagyon megörültek a csodálatos ígéretnek. Mindjárt felkészítették az útra a hercegeket és Visnusármánnal együtt még aznap útra keltek.

Visnusármán szétágazó nagy tudásával öt könyvet szerkesztett össze, melyeket a nagy tudomány törvénykönyveiből rövidített. A tömör, tartalmas könyveknek a következő címeket adta: &quot;A barátok elhidegülése&quot; &quot;A barátok megtalálása&quot; &quot;A varjak és a baglyok háborúsága&quot; &quot;A szerzett tulajdon elvesztése&quot; és a &quot;Meggondolatlan cselekvés&quot;.

Az ifjakkal ezeket a könyveket olvastatta - mulatságos és tanulságos tartalmuk miatt soha nem unták meg -, és fél esztendő elteltével a hercegek valóban megismerték az életbölcsességet, megokosodtak, ahogyan tanító mesterük előre megmondotta.

Ez időtől pedig a Pancsatantra, azaz Ötös Könyv, az életbölcsesség ősi tankönyve elterjedt egész Indiában és a fiatalság nevelésére szolgált, mert helyes a szólás:

Aki folyton ezt a könyvet forgatja és olvasgatja, Elkerüli a szenvedést, s nem sújt rá az ég haragja.

== ELSŐ KÖNYV==

A barátok

meghasonlása,

elhidegülése

''Az oroszlán és a bika''

''nagyon jó barátok voltak,''

''de a sakál megjelent''

''és máris egymásnak rontottak.''

Valahol messze délen, Mahilá-Rópja városban élt egy gazdag kereskedő, öreg Vardhamána. Vagyonát becsületes, szorgalmas munkával szerezte. De bármekkora is volt a gazdagsága, magában így bölcselkedett:

''Megszerezhetsz mindent pénzzel.''

''Nyerhetsz vagyont, gazdagságot.''

''De ha okos vagy, pénzt gyűjtesz és meghódítod a világot.''

''Mindened van, ha van pénzed, van ezernyi jó barátod,''

''Okosnak és bölcsnek tartnak s kineveted a világot.''

Összeírta hát minden áruját s egy derűs szép hajnalon felrakodott a szekereire. Valóságos kis karaván lett, mire mindennel elkészült. Az első szekér elé két gyönyörű szerencsebikáját fogta, Szandsivakát, az életerőset és Nandakát, a szívderítőt.

Elbúcsúzott családjától, gyermekeitől, barátaitól és elindult a távoli Matura város felé. Nagyon meleg volt az idő, a karaván lassan haladt, eltikkadtan ballagtak, amikor végre a Dsamna folyó felől hűvösebb szellő áradt feléjük. A bikák is megérezték, hogy vízhez közelednek, meggyorsították lépteiket és mohón ereszkedtek le a parton. Senki, még Vardhamána sem figyelte a partot, a talajt s mivel vigyázatlanok voltak, mocsaras partszakaszra kerültek.

Szandsivaka, az életerős bika volt a legvigyázatlanabb, s szügyig belesüllyedt a lágy mocsárba. Küzdött a hatalmas állat, már a jármát is összetörte, mire a karavánkísérők kimentették. Az élethalál-küzdelemben a bika annyira kimerült, hogy a mocsár szélén összeroskadt. Vardhamána, a kereskedő szomorúan nézte gyönyörű, kedves állatát és úgy határozott, hogy vár néhány napot, míg az értékes állat talpra áll. Három napja táboroztak már a folyóparton és a bika még mindig csak hevert a sáros parton s a karavánkísérők türelme elfogyott, suttogni kezdtek egymás között, majd a kereskedő elé járultak, hogy tiltakozzanak.

- Uram! Bizonytalan a vidék. Sok oroszlán és tigris kószál az erdőkben s inni idejárnak. Nem kockáztathatod szolgáid és állataid életét, karavánod biztonságát a bika miatt, mert helyes a szólás:

Okos ember nem áldozza a sokat a kevésért.

Nyereség a fontos mindig! Mindent megkapsz te pénzért.

A kereskedő megszívlelte a jó tanácsot és úgy határozott, hogy Szandsivaka mellett két őrző szolgát hagy, ő pedig karavánjával továbbindul. Felrakodtak a szekerekre s a karaván folytatta útját. Mikor már annyira messze voltak a parttól, hogy eltűntek s nem voltak láthatók, a bikaőrzők elbátortalanodtak. Félelem szorongatta szívüket, mert hátuk mögött volt az ezer veszedelmet rejtegető erdő, ahonnan észrevétlenül bármely percben kiléphetett a halál, oroszlánnak álcázva magát. Nem mertek tovább maradni. Szegény Szandsivakát sorsára hagyták és a karaván után lopakodtak. Közel hozzájuk, mégis rejtőzve, hogy észre ne vegyék. Néhány nap múlva abbahagyták a settenkedést és Vardhamána elé járulva hazudtak.

- Uram, szegény bika elpusztult. Utána elégettük, mert tudtuk, te is ezt tetted volna... Vardhamána még szomorúbb lett, szívét mély részvét töltötte el. Sátrába vonult, illatos füstölővel elvégezte a gyászszertartást. Így emlékezett meg róla és elvesztését nagyon soká fájlalta.

Dsamna folyó fölött szellő simogatta a tájat. Éjszaka lehűlt a folyó és a mocsár is, Szand-sivaka lassan magához tért. Kivánszorgott a marasztaló sárból és oda cammogott, ahol zsenge fű zöldjét lengette a szél. Nagyon éhesnek érezte magát, hálásan, szorgalmasan legelgette a kövér, tápláló fűszálakat. Alig telt el néhány nap ismét megerősödött, hatalmas szügyét nekidüllesztette a szélnek és vidáman belebömbölt a világba. Mintha ő maga lenne Siva isten szent bikája, mert helyes a szólás:

''Akit mindig ver az élet,''

''meg van verve az nagyon.''

''Akit mindig véd az élet,''

''nem verhetik azt agyon.''

''Egyiket nem oltalmazzák,''

''mégis megáll a lábán,''

''a másikat féltve őrzik,''

''mégis púp nő a hátán.''

Bent az erdő mélyén élt az állatok vörösbarna félelmetes királya, Pingalaka, az oroszlán. Egyik napon éppen a szomorúságát akarta oltani a folyónál, amikor meghallotta Szandsivaka bömbölését. Szokatlan, ismeretlen hang volt. Pingalaka nagyon megijedt, de igyekezett eltitkolni kísérői előtt. Gyorsan megtorpant és alattvalóit csatarendbe parancsolta, ő maga lehevert egy fügefa alá.

Az oroszlán és kísérete nyomában most is, mint mindig, ott settenkedett két sakál. Egyiket Karatakának, másikat Damanakának hívták. Apjuk valaha miniszter volt Pingalaka vezérkarában, de a régi nagy méltóságból kiesett és ma már az emlékét is elfeledték. A két sakál is kegyvesztett lett s irigykedve kullogtak az oroszlán nyomában, Most látták Pingalaka intézkedéseit s jelentősen egymásra néztek. Damanaka szólalt meg először.

- Királyunk inni akart a parton. Mi lehet az oka, hogy bár szomjazik, mégis visszafordult? Furcsa helyzet! Mért állította csatarendbe udvarát? Mért hever olyan lehangoltan a fügefa alatt?

- Mi közünk hozzá? Azt teszi, amit akar! - felelte Karataka, majd rövid gondolkodás után hozzátette, mert helyes a szólás:

Fából kihúzta az éket, meg is halt szegény majom!

Mihez semmi közöm sincsen, abba nem avatkozom.

- Hogyan is volt az? - kérdezte Damanaka.

Karataka pedig ott állva egy bokor tövében, mesélni kezdett.

A majom és az ék

Volt egyszer egy kis liget egy nagy város közelében. A liget közepén a városban lakó gazdag brahman faragott fából szentélyt akart építeni. Sok fát hordatott oda és elkezdték az építkezést. Az építésvezető és munkásai minden délben, mikor az ebédidő elérkezett, otthagyták a munkát, a tér elcsendesedett.

A ligetet szegélyező erdőben majmok tanyáztak s ezek nagy érdeklődéssel lesték, figyelték az emberek szorgoskodását. Egyik alkalommal egy hosszú szál andsana-fából való gerendát akartak a munkások kettéhasítani. A hasadékot khadira-fából való nagyon kemény ékkel tágították. Ám közben az ebédidő elérkezett, otthagyták a munkát.

A majmok alig várták az emberek távozását, azonnal leugráltak a fákról, rátelepedtek a már elkészült falakra, a deszka-halomra, és a gerendavégeken bolondos jókedvvel kiabáltak, játszottak.

Az egyik öreg majom - kinek ideje már lejárt - a félig elhasított gerendára ült és a benne lévő éket ütötte, rángatta mindkét kezével. Oly mulatságosnak találta a játékot, hogy teljesen belefelejtkezett. Ez lett a tragédiája. Az ék kilazult, heréje a hasadékba került, s mikor az éket egy utolsó fogással kirántotta, a rés összezárult s a majom belehalt szörnyű kínjába.

*

- Tanulságul mondtam, de megismétlem, mert helyes a szólás:

Fából kihúzta az éket, meg is halt szegény majom, 

Mihez semmi közöm nincsen, abba nem auatkozom.

- Azért mondom, hogy tudd: semmi közünk a királyunk dolgához. Könnyen élünk, van eledelünk. Mindig találunk valamit, amit otthagytak a nagyok...

Damanaka rosszallóan szólt.

- Az a baj, hogy te csak a hasaddal törődsz. Mert helyes a szólás:

Aki csak a gyomrának él, magának való bolond, 

Árpát kér mindig a kacsa, egyebet ő sose mond...

Karatakát azonban nem lehetett meggyőzni.

- Mi nagyon is jelentéktelen alattvalók vagyunk Pingalaka előtt. Eszemben sincs, hogy dolgaiba avatkozzam, mert helyes a szólás:

Kis ember tartsa a száját, kérdezetlen ne szóljon. 

Elzavarják, kigúnyolják - csak távolba maradjon.

- Jaj ne beszélj így! - szól rosszallóan Damanaka. - Elfelejtetted, hogy helyes a szólás:

Ha kicsi vagy s távol maradsz, ha méghozzá szavad sincs, 

Eltűnsz, mint porban a gyémánt, az elveszett drága kincs.

- Tán valami terved van? - kérdezte Karataka. Damanaka fölvette arcára a bölcs kifejezést, s így szólt:

- Királyunk gondolatai most zavarosak. Udvara is tanácstalan. Hogy mi történik, senki sem tudja... Most odamegyek eléje, hízelgéssel kiveszem a titkát, aztán eloszlatom félelmét. Okos és bátor vagyok!

Karataka csak mosolygott.

- Te oszlatod el a félelmét? Hogyan?

- Sok mód van erre... - válaszolta - hamisság, képmutatás, harc és óvatos várakozás, vagy lesben állás. Soroljam még? Valamelyik ellen felajánlom ravaszságomat s ezzel eloszlatom a félelmét...

- De miből sejted, hogy királyunk, a félelmetes, maga is fél? - kérdezte Karataka.

- Óh, erre könnyű rájönni. Már Manu is mondta, pedig rég volt, hogy a Manvantara elkezdődött, s ő még előtte járt a Földön. S azóta is helyes a szólás:

A félelem súlyos teher, ha valakin rajta ül. 

Nyugtalan a szeme, szája, agya forró, vére hűl.

- Én most bátor leszek, bátrabb, mint valaha. Eloszlatom az oroszlán félelmét. Ha ezt meg tudom tenni, a király a befolyásom alá kerül. Miniszter leszek én, az apám helyett.

- Te akarsz miniszter lenni? - kérdezte Karataka és már nem mosolygott. - Hiszen azt sem tudod, miként szolgálja királyát a miniszter!

Damanakát már nem lehetett eltántorítani tervétől. Vígan vakkantotta: - Én ne tudnám? Hiszen helyes a szólás:

Miben áll a nagy tudomány, miniszter tudja mindahány! Ha királyod hozzád beszél, sokáig élj! - kiáltsd, s ne félj!

- Milyen okos vagy te! - csodálkozott Karataka -, de hát mivel lépsz eléje? - Majd óvatos leszek, mert helyes a szólás:

Magból fa nő, ha hull eső 

Beszéd közben szóra szó jő.

- Csak azt teszem még hozzá magyarázatul, a bölcsességet anyám tejével szívtam magamba. Apám pedig azt tanította... de hisz erre neked is emlékezned kell!, hogy csak keveset szabad beszélni. S ha már szólunk, jól válasszuk meg az időt s az alkalmat.

Karatakának még mindig voltak aggályai. - Vigyázz, mert helyes a szólás:

Bátran szólok király előtt! Kemények ők! Okos legyek! 

Körülöttük kígyónépség, ők szilárdak, mint a hegyek!

- Igazat szóltál - válaszolta Damanaka. - De amit én tudok, az is igaz, mert helyes a szólás:

Megtudhatod, hogy akivel szemben állsz az vajon milyen? 

S ha ezt tudod, emberedet vezetheted kényelmesen.

- Hát ha így áll a dolog - felelte Karataka -, akkor tüstént eredj is és szerencse kísérjen utadon.

Damanaka magabiztos volt, főhajtással köszönt Karatakának és kilépett a bokor rejtekéből.

Pingalaka éberen figyelő szeme mindjárt észrevette s odamordult udvarmesteréhez.

- Koppants csak a bambusszal! Úgy látom régi miniszterünk fia szeretne elém járulni. Engedd a közelembe, meghallgatom...

Ahol a bambusz lekoppant, a kijelölt helyen Damanaka leült. Az állatok királya hatalmas körmökkel ékes, óriás jobbját feléje nyújtotta. Nagy megtisztelés volt ez, de még nagyobb az óvatosan figyelő uralkodó szívélyes kérdése.

- Hogy szolgál az egészséged? Régen láttalak!

Damanaka tudta, mi az illem. Elkészített mondókáját elkezdte:

- Uram, királyom! Mért jöjjön az, aki nem hiányzik? Most se jöttem volna, ha nem látom elérkezettnek az időt! Az én hűségem töretlen volt eddig is. A királynak kicsire és nagyra egy-formán szüksége van. A kóró is hasznára lehet, hogy fogát piszkálja vele, hogyne lenne hasznára, akinek Iába és szája van! Apám is hűségesen szolgált, királyom. S mert te bölcsen úgy intézkedtél, hogy más álljon a helyére, mi, fiai azért mindig hűségesen a nyomodban jártunk. Nem azért tettük ezt, hogy minket helyezz vissza apánk méltóságába, hanem mert tisztelünk és becsülünk. Tudjuk, óh hatalmas király, hogy helyes a szólás:

Oda teszik, hová való, drágakövet és szolgát 

Homlokékkel nem övezi senki sem lábaszárát.

- És ha a király a homlokékét mégis a lábán hordja s idő előtt elveszíti, vagy elkoptatja, ez nem a homlokék hibája, hanem a királyé. Ez a válaszom, Uram, királyom kitüntető kérdésedre. És csak azzal toldom meg, hogy helyes a szólás:

Ki drágakőt üvegnek tart, s üvegnek néz ékkövet 

Elriaszt az maga mellől önérzetes lelkeket.

- Én sakál mivoltomban önérzetes vagyok s mert sakálnak születtem, ezért engem sem lenézni, sem megszólni nem lehet.

Pingalaka a sakált egy szemvillanással félbeszakította:

- Hagyjuk ezt! Mindegy most, hogy milyenek a képességeid! Az a tény, hogy régi miniszterünk fia vagy. Ez feljogosít, hogy a kívánságodat kimondd! Halljam hát!

- Van ugyan közölni valóm, de nagyon sokan hallanák, ha most kimondanám. Én úgy tanultam apámtól, hogy helyes a szólás:

Nem titok az soha többé, mit négy fülnél több meghallott, 

Megjárta az okos, hogyha hat fül előtt titkot vallott.

Az oroszlán intett. A párducok, tigrisek, farkasok tüstént hátravonultak. Mikor kettesben maradtak, Damanaka megszólalt.

- Láttalak, Uram, királyom, amikor szomjadat oltani a folyó felé indultál. Azt is láttam, hogy megálltál. Aggaszt, hogy mi volt az oka?

Pingalaka zavarba jött és nem válaszolt egyenesen.

- Megálltam! - felelte. - Nem volt ennek semmi jelentősége. Damanaka ekkor sürgősen visszavonult.

- Ha nem mondhatod meg, kérlek ne haragudj, hogy kérdeztem. Nem lett volna szabad elfelejtenem, hogy helyes a szólás:

Hogy mi illik, mi nem illik, azt az okos megfontolja. 

Amit mond és amit beszél, alaposan meggondolja.

A királyt ezzel, úgy látszott, meggyőzte, mert így szólt:

- Úgy látom, te érted a dolgodat... Mondd, hallottad azt a rettentő hangot? Damanaka vállat vont.

- Az is valami?

- Olyan nagy valami lehet, hogy legszívesebben elmenekülnék ebből az erdőből. 

- Ugyan miért? Miért követnél el ilyen meggondolatlanságot?

Pingalaka a távolba nézett és így válaszolt.

- Ki tudja, milyen óriás érkezett az erdőbe? Ki tudja, milyen hatalmasság az, akinek ekkora hangja van?

Damanaka a bölcsességét csillogtatta:

- Puszta hangtól megijednél te, az állatok királya? Őseid foglalták el az erdőt s te ilyen könnyen elhagynád? Mily sokféle hang van a világon! Madár, majom, síp és fuvola! Morgás, bőgés, ének és kagylótrombita! Számold csak el királyom, bölcsességed és hidegvéred ne hagyjon el, mert helyes a szólás:

Amikor őt megtaláltam, ízes, hájas, azt gondoltam. 

Rárontottam, belébújtam, ám csak száraz bőrt rághattam.

- Hogyan is volt az? - kérdezte az uralkodó. Damanaka azonnal mesélni kezdett.

A sakál és a dob

Egy elhagyott csatatéren, feldúlt erdő tépett lombja alatt kerek dob árválkodott. A holttesteket már rég összeszedték, csontok nem fehéredtek ott, csak a dob hevert a törött ágak alatt. Mikor a szél fújta - a lecsüngő ágak odaverődtek a dobhoz. Döngő hang kongott ilyenkor és messze szállt.

Egyszer arra kószált egy csontsovány, nagyon éhes sakál. Meghallotta a hangot s a rémület elvette hangját. Reszketve hallgatott, le kellett ülnie vékony lábaira.

- Az irhám kell mentenem! Jaj nekem! Csak ne lásson meg, ne vegyen észre az a szörnyóriás, akinek ilyen hangja van... ilyen rettentő hangja...

A hang megint kongatott, de nem jött közelebb. A sakál lassan magához tért rémületéből és gondolkodni kezdett.

- Apám és anyám ebben az erdőben születtek. Az ő apjuk és anyjuk fölé is ennek az erdőnek lombja adott védelmet. Elhagyhatom hát én az ősi örökséget? Ha ijedtségemben most elszaladok, késő lesz a szánom-bánom! Mielőtt bármit is tennék, kiszaglászom: honnan jön a hang...

Összeszedte minden bátorságát, legyőzte rettentő félelmét, lassan szaglászva, vizsgálódva közeledett a hang felé. A hátán égnek állt a szőre, mikor a dobot megpillantotta... Figyelte... látta hogy nem mozdul. Közelebb ment és maga is ráütött egyet. A kongó hangtól már nem ijedezett, ujjongva nyalta a száját.

- Csakhogy végre ennivalót leltem! - vakkantotta. - Mennyi hús! Mennyi háj! Mennyi vér lehet benne!

Rárontott tüstént a dobra s a vastag bőrbe mélyesztette körmét, fogát. Egy foga azonnal kitört, de ezzel most nem sokat törődött. Felszakította akkora darabon, amekkorán bepréselte magát. Bent a húst, a hájat kereste, de csak száraz fát talált. Búsan bujt elő a dobból és még búsabban ismételte, hogy helyes a szólás:

Amikor őt megtaláltam, ízes, hájas, azt gondoltam. 

Rárontottam, belébújtam, de csak száraz fát rághattam.

*

- Így jár az, aki a távoli ismeretlen hangtól megijed! - fejezte be a mesét Damanaka. Pingalaka király udvarára mutatott.

- Gondolod, hogy csak én ijedtem meg? Nézd! Mindenkiben benne van a félelem. Hát akkor én hogyne félnék és mondd meg nekem, hogyan legyek bátor?

- Olyan a szolga, mint amilyen az ura. Ne végy te példát róluk, hanem te mutass nekik követni érdemes példát! Szedd össze, Uram, királyom minden bátorságodat! Addig én utánanézek annak a hangnak. Ha jelentésemmel visszatérek majd, bölcsen eldöntheted, hogy s mint cselekedjél! Pingalaka nem akart hinni a fülének.

- Jól hallottam? Te odamerészkedsz?! Damanaka hősies arcot vágott.

- A hű alattvaló nem sajnálja életét, ha királya kedvét keresi! Az állatok királya nagyon meghatódott.

- Menj hát, bátor hősöm! Kísérjen szerencse fölfedező utadon!

Damanaka leborult előtte, majd messze hátrált, mielőtt útnak eredt. Amikor eltűnt, az oroszlánt még nagyobb félelem fogta el. Remegve mondogatta.

- Nem cselekedtem helyesen... a sakál nem lehet őszinte, hiszen apját elkergettem a közelemből... lehet... s mért ne lehetne, hogy bosszút forral ellenem. Itt nem is maradhatok tovább! Még ide vezeti az ismeretlen óriást és együttesen törnek rám! ... másutt kell várakoznom... keresek rejteket...

Ahogy elgondolta, úgy is tett. Udvarát elküldte s ő elbújva az erdő sűrűjében, lesben várakozott. Damanaka eközben odaért, ahol Szandsívaka legelt. Mindjárt felismerte és ekként gondolkozott:

- Hogy került ide? Bár ez most mindegy! Tökéletesen mindegy! Céljaim érdekében felhasználom... Nagy barátságot melengetek közöttük, majd nagy harcot szítok s közben Pingalakát úgy befolyásolom, ahogy akarom. Mert jól tudom én, hogy helyes a szólás:

Szolga beszédére az úr nem nagyon figyel oda. 

De ha bajából kimenti, azt mondja: okos szolga.

Ezt mondogatta magában, míg Pingalaka rejtekhelyét szimatolta. Mikor az oroszlán a sakált közeledni látta, úgy tett, mintha cseppet sem lenne izgatott. Damanaka is közömbös arccal járult királya elé s mint az előbb, most is leült.

- Láttad-e az óriást? - kérdezte tőle Pingalaka. A sakál bólintott és az oroszlán tovább faggatta. - Valóban láttad?!

- A király előtt csak igazat szabad szólni!

- Nos, akkor úgy látszik, csakugyan láttad, mert én a királyod vagyok. De mert király vagyok, azt is tudom, hogy az a csodaóriás azért nem bántott téged, mert észre sem vett, olyan kicsi vagy.

Damanaka szerénykedett.

- Eltaláltad, óh, nagyuram! Hatalmas ő, én hitvány vagyok. Ám mégis - ha te is akarod, uram - szolgáddá teszem a hatalmas ismeretlent.

Az oroszlán nagyot sóhajtott, szíve máris könnyebben dobogott. - Elég erős, elég ravasz vagy, ha ezt valóban véghez tudod vinni.

- Ha valakinek esze van, nincs előtte lehetetlen, mert helyes a szólás:

Többet ésszel s nem erővel, ezt mondják az okosok. 

Egy kis egér többet tehet, mint százszámra lovasok.

Pingalaka királyi fenségében kiegyenesedett. Kegyesen nézett Damanakára.

- Az óriást békességében hozd elém! Ha ezt békességesen el tudod intézni, diplomata mivoltodról adsz bizonyítványt. A jó diplomatának pedig minisztereim között a helye. Ez a határozatom, te pedig cselekedj!!

Damanaka szemében vörösen csillogott a diadal. Tüstént a bikához osont, észrevétlenül megközelítette és rákiáltott:

- Óh, te balga Bika! Mily vakmerő vagy! Hogy merészelsz egész álló napon át ily durva hangon, ily erősen bömbölni? Pingalaka, az erdők királya megtiltja ezt neked!

Szandsivaka meglepetten nézett a hang irányába. - Kicsoda üzent nekem?!

Damanaka rosszallóan kérdezte.

- Lehet, hogy él a világon, aki Pingalakát, az oroszlánt ne ismerné?! Hát ha eddig nem ismerted, majd a magad kárából okulhatsz! Ott áll, egész felséges udvarával a nagy fügefa alatt! Szandsivaka busa nagy feje bánatosan lehorgadt.

- Úgy látszik, meg kell halmom! - bömbölte fájdalmasan. - Pedig oly szép volt itt az élet! De úgy látom, te jószívű vagy, Beszéld rá uradat és királyodat. hogy tűrjön meg itt és ne bántson.

Damanaka dölyfösen bólintott.

- Úgy látom, életbölcsességet tanultál! Ezt minden valamirevaló teremtménynek tanulnia kell! Tehát várj rám, én jóindulattal vagyok irántad. Megkísérlem, hogy a királyt megengeszteljem. Szandsivaka nagy bánatos szemével bámult a tovaszaladó sakál után és nem bírva fékezni nagy indulatát, hatalmasat bömbölt utána.

Mintha Damanaka vinné a szörnyű erejű hangot, minden visszhangjával együtt a király elé. Feszülten várakozott az udvar s már ismét csatarendben állt.

- Uram, királyom! - lihegte a sakál a nagy futás után -, ha tudnád, mily magas vendége van a birodalmadnak! A magasztos Siva isten küldte ide legelni hátas bikáját! Alig mertem megszólítani. Kérdésemre az felelte, hogy Siva, a magasztos, ezt az erdőt választotta ki nekem, hogy itt kedvemre legeljek, bömböljek és heverjek. Dsamna folyót egész hosszában nekem adta, hogy ahol kedvem tartja, ott oltsam szomjamat! A folyót, az erdőt mindenestül nekem ajándékozta, hogy játsszam, ahol akarok...

Pingalaka király torka ijedtében összeszorult.

- Óh, hogy én erre nem gondoltam! Miként is lehetne, ha nem így?! Fűevő, szelíd bika a magamfajta teremtmények között! Siva akarata és védelme nélkül már rég elpusztult volna itt! Remélem, nem bántottad meg?

- Siva őrizzen tőle! Nagyon óvatos voltam. Úgy gondoltam, ha Siva bikán lovagol, az ő magasságos hitvese, Csandiká, oroszlán hátán száguld át a világon. Azt mondtam tehát, hogy te vagy ez az oroszlán és ezt az erdőt régen-régen Csandiká ajándékozta neked. De nehogy félreértsen és szent haragra gerjedjen, azonnal hozzátettem, ha Siva isten ideküldött, biztosan azért tette, mert tudta, hogy Uram, királyom szívesen látott vendége leszel! Jöjj velem, hozzávezetlek, hogy testvéri szeretetben az időt vele töltsd. Együtt morogjatok, együtt ordítsatok, együtt bömböljetek, ha úgy hozza kedvetek. A bika barátságosan bólintott, de előbb - úgymond - járuljak eléd és határozott ígéretet kérjek tőled, hogy semmi baja nem történhet.

Pingalaka nagyon meghatódott s nagy melle dagadt a büszkeségtől. Kihúzta magát és így szólt:

- Tudós miniszterem vagy! Ennél okosabban akkor sem szólhattál volna, ha az én parancsomat teljesíted, mert szívem szerint beszéltél! Most menj vissza és közöld vele, hogy semmi baj nem érheti erdőmben, hol királyi méltóságom és akaratom számára teljes biztonságot ad. De egyben ő is biztosítsa számomra, hogy személyemet nem kell védenem az ő felgerjedő haragjától. Ha ezt megígéri, azonnal vezesd elém.

Damanaka tisztelettudón meghajolt és visszahátrált a miniszterek és tanácsadók között. Az-tán futásnak lendítette lábait. Szíve úgy kalapált a mellében, majd kiugrott. De nem a fáradtságtól, hanem az örömtől, mert látta, hogy a király bízik benne és tervének első részét sikeresen vitte véghez. Mikor azonban a bikához ért, letörölte arcáról az örömöt, szertartásosan közeledett feléje és így szólt.

- Szandsivaka! Örvendj velem! Uram és királyom megesküdött, hogy nem lesz bántódásod! Azt parancsolta nekem, vezesselek hozzá! Bátran jöhetsz. Az ő szeretete biztonságot jelent számodra. Csak egyet ne feledj. Az én ügyességem és jóindulatom vívta ki számodra a királyi kegyet. Ha velem egyetértésben maradsz, nem jársz rosszul. Miniszteri méltóságom mindenkor erősséget jelent számodra is, mert helyes a szólás:

Bárkinek is vagy a fia, bárki vagy az udvarnál, 

Jól vigyázz, mert Dantila is elbukott egy szolgánál.

- Hogy is volt az? - kérdezte Szandsivaka. Damanaka pedig lehasalt a fűre és mesélni kezdett.

Dantila és Górambha

Volt egyszer egy pompás város, Burdvan. Gyönyörű épületei voltak: aranyos csillogású templomai, smaragdzöld erdői, tarka piacai. Nagy pompában élt a város királya. Különböző városokkal, államokkal virágzó kereskedelmet folytatott s ezeket a nagy hasznokat jelentő üzleteket Dantila ügyes keze, a dúsgazdag brahman bonyolította le. Mert nemcsak ügyes, de eszes is volt, intézkedései egyformán jót hoztak királynak, polgárnak, sőt még az idegen államoknak is. Hozzá hasonló szakember nem volt több a király udvarában. S ez nem volt könnyű feladat, hiszen helyes a szólás:

Ha a király javát nézed, vigyázz! meggyűlöl a nép. 

Ha a nép érdekét véded, kiderül az ellentét. 

Megtalálni nagyon nehéz az arany középutat

Hát még akit király és nép becsül s keresve kutat.

Pedig ez így volt hosszú éveken át. Burdván városának kereskedelmét Dantila bölcsen irányította. Nem is volt már fiatal abban az évben, amikor nagyobbik leányát férjhez adta.

A fényes, pompás városban fényes és pompás volt ez a nagy esemény. Hivatalos volt az esküvőre az egész város nemes polgársága s egész udvarával együtt maga a király is megtisztelte ügyes, hűséges alattvalóját azzal, hogy a szertartáson részt vett.

Mikor a szertartás végetért, Dantila házába vezette a királyt és boldog büszkeséggel mutogatta kincseit. Ezalatt a vendégek helyet foglaltak az asztaloknál. A legelőkelőbbeknek terített asztalok egyikénél a király szolgája - Górambha terpeszkedett. Dantila - amikor meglátta - haragra gerjedt és gallérjánál fogva kilökte a házából.

Górambha megalázottan, szégyenkezve ballagott haza és bosszút forralt. Nem volt nyugalma. Mindig azon törte a fejét: hogyan árthatna Dantilának. Egy éjszaka jó ötlete született, úgy érezte, ha ezt végre tudja hajtani, Dantila ragyogó ege egyszerre beborul. Alig várta, hogy megvirradjon.

A király még ágyán szendergett, ő ott tett-vett az ágy körül s mintha magában beszélne, halkan motyogni kezdett.

- A király se aludna ilyen nyugodtan, ha tudná, hogy a királynét Dantila ölelgeti... A király szeméből kiröppent az álom, megragadta a szolga torkát és rákiáltott.

- Mit mondtál? Dantila a királynét ölelgeti?!

Górambha erre is felkészült s most úgy tett, mintha álmos és ijedt lenne, dadogva válaszolt. 

- Fenséges királyom! Életem is halálom is a kezedben van... Szenvedélyesen szeretem a kockajátékot! Egész éjjel játszottam! Sokat veszítettem... most félig alszom még, azt sem tudom, mit beszélek! Kegyelmezz, uram!

A király elengedte a szolgát, de a fullánk benne maradt. Tudta jól, hogy Dantila szabadon jár-kél a palotában s azt is, hogy a szolgák mindent látnak és hallanak. Valószínűnek tartotta, hogy Górambha nem álmában beszélt, hanem az igazat mondta. Hiszen a részeg és az álomlátó könnyen kikotyogja titkait... s hogy milyenek a nők - nagyon jól tudta. S nemcsak tapasztalásból, hanem mert helyes a szólás:

Óh, te nő, te állhatatlan! Ide kacsint, oda szól!

Kit választ hát? Hová gondol? Tudja ő ezt nagyon jól! 

Kedves szíves valahánya, ha alkalom másra nincs, 

Erényes is tisztességes! Valóságos drága kincs!

A király szíve beteg lett, gondolatait megmérgezte a hajnalban elsuttogott rosszindulat. Nem bírt beszélni Dantilával s néhány keserves nap után látni sem akarta, kitiltotta a palotából.

Dantila nem tudta, mire vélje a dolgot. Megdöbbent a király kegyének elvesztésén s mintha a lába is gyökeret eresztett volna, úgy állt a kapu előtt. Ám Górambha nem bírt kárörömével, nevetve odarikkantotta a kapuőrnek.

- Hej! Hallottátok-e? Dantila a király kegyeltje volt éveken át. Büntetett és ajándékozott! Jó lesz, ha vigyáztok és nem utasítjátok el, mert ti is úgy jártok, mint én! Megfogja gallérotokat és kipenderít!

Dantila mindjárt tudta, honnan fúj a szél.

- Ki más okozhatta az egészet? - gondolta - Górambha! Becstelen, hitvány szolga! Ez a bosszúja. De ha én most bosszúra bosszúval válaszolok, ő ismét kieszel valamit...

Amíg hazaért, azon törte a fejét, hogyan hozza helyre a történteket. S amint leszállt az est, elküldött Górambháért és házába invitálta.

- Óh, te kedves Górambha! - szólt hozzá.- Hallottam megjegyzésedből, hogy neheztelsz rám. Úgy látszik, nem értettél meg! Én nem azért dobtalak ki akkor a házamból, mert a rangodat kifogásoltam, hanem mert a tanácsadók asztalához ültél, hol királyi titkok hangoztak el. Nézd, szeretetem és megbecsülésem, - no meg a jóvátételem - jeléül, neked ajándékozom ezeket a szép ruhákat. Teljék bennük örömöd...

Górambha szívét is, arcát is öröm ragyogta át. Ilyen szép ruhái még sohasem voltak. Lelkesedéssel és vidáman kiáltotta.

- Uram! Dantila! Ne haragudjunk egymásra! Ezzel a megtiszteléssel jóvátetted azt a nagy szégyent, melyet rám hoztál... Én is jót teszek veled. Tudod, okos és használható vagyok. Bebizonyítom előtted, hogy így van, azzal, hogy a király kegyét visszaszerzem számodra.

Még meg is ölelték egymást s a szolga büszkén, elégedetten távozott. A palotában szobáról szobára járt. Nem bírt aludni, alig várta a reggelt. Amikor aztán ott rakosgatott a még szunnyadó király ágya mellett, mintha magában beszélne, halkan motyogta.

- Érthetetlen előttem, mért eszik az uralkodó uborkát, ha az illemhelyre megy...

A király pedig azóta mindig figyelte, mit beszél a szolga, most tüstént felugrott, torkon ragadta Górambhát és rákiálltott.

- Ostoba szolga! Micsoda szemtelenséget beszélsz?! Mikor láttál te engem uborkával illem-helyre menni?!

Górambha erre is felkészült. Alázatosan, kétségbeesést színlelve rogyott térdre a király előtt.

- Fenséges királyom! Életem is, halálom is kezedben van! Szenvedélyesen szeretem a kockajátékot. Egész éjjel játszottam és sokat nyertem... Most félig vagyok csak fenn, félig aluszom! Azt sem tudom, mit beszélek...

A király megvetően elfordult. Visszafeküdt az ágyára s így elmélkedett.

- Még ilyet! Hogy én uborkát eszem az illemhelyen! Ha ez ilyen képtelen hazugságokat beszél össze, akkor az sem lehet igaz, hogy Dantila a királynét ölelgeti! S én emiatt az ostoba beszéd miatt leghasználhatóbb miniszterem űztem el magam mellől! Elűztem. Igazságtalan voltam és még kárát is vallottam, mert máris rosszabbul mennek ügyeim.

Mikor felkelt, új rendelkezéseket adott ki. Dantilát visszahívta és engesztelésül saját királyi ruhatárából drága ruhákat és kincses házából értékes ékszereket választott számára. Visszahelyezte régi méltóságába s közben egyre mondogatta magának, hogy helyes a szólás:

Bárkinek is vagy fia, bárki vagy az udvarnál

Nem biztos, hogy okosabb vagy egy fecsegő szolgánál.

*

A sakál elhallgatott, Szandsivaka is csendben maradt és kérődzött, aztán morogva, dörmögve szólt. - Értettem, Damanaka! Értettem! Legyen úgy, ahogyan akarod!

A sakál máris sarkon fordult és intett a bikának, hogy kövesse. Úttalan utakon csörtetett végig a hatalmas állat a kicsi után. Nemsokára megérkeztek a tisztásra s ebben a pillanatban Szandsivaka hátán a szőr ijedtében égnek meredt. Ott állt a király a fügefa alatt s kissé tágabb körben az udvari nép...

Sok idő azonban nem maradt a félelemre, Damanaka az uralkodó elé ült. - Uram, királyom! Teljesítettem parancsodat!

Szandsivaka tisztelete jeléül a földet kaparta és meghajolt. Pingalaka félelmetes karmokkal ékes jobbját a bika felé nyújtotta és barátságosan megkérdezte.

- Elmesélnéd, barátom, hogyan kerültél ide a birodalmamba, hol ember sem jár?

A bika röviden elmondta, hogy mi történt vele. Elbeszélése közben Pingalaka, a &quot;gazdám&quot; megnevezés alatt mindig Siva istenre gondolt, ezért jóindulata cseppet sem halványodott.

- Itt mellettem biztonságban élhetsz - mondta végül. - Szabadon járhatsz-kelhetsz, mert védelmem alatt tudhatod magad. Csak nagyon messze ne távozz tőlem, mert tudod, alattvalóim hússal táplálkoznak...

Szandsivaka megelégedése jeléül elbömbölte magát, erre meg Pingalaka idegesen megrán-dult, szőre felborzolódott, ám csak egy pillanatig. Mikor aztán félelmét legyőzte, a bikával együtt ügetve, udvara kíséretében lementek a folyóhoz, hogy szomjukat oltsák. Megnyugodva és megkönnyebbülve hozta Pingalaka újabb intézkedéseit. Az uralkodás nehéz terhéből Damanaka és Karataka hátára rakta át a rendfenntartás és büntetés jogát, ő pedig az új és méltó barátjával együtt heverészett és jóízűen beszélgetett. Lassanként kicserélték bölcsességüket.

Szandsivaka nagyon okos, tanult bika volt. Nem hiába forgatta az életbölcsesség könyveinek lapjait. Ezért aztán már néhány nap múltán észre lehetett venni, hogy Pingalaka mennyit tanult tőle. Kezdte levetkőzni erdei szokásait és művelt, felsőbbrendű szokásokat vett át. Mindig kettesben voltak, alattvalóit távol tartotta a király és még Damanakát és Karatakát sem engedte közelükbe.

Ebből különböző hátrányok keletkeztek. Az állatok elégedetlenkedni kezdtek, hiányzott a király ereje, tekintélye, kevesebb élelem került eléjük s ami azelőtt elő sem fordulhatott - most széthúztak az állatok. Külön utakon jártak és marakodtak egy-egy jó falatért. Csavargásaik során előfordult, hogy egymást is megsebezték. Mert helyes a szólás:

Tőle ha már semmit sem vár, elhagyja erős urát 

szolganépség, mint madarak lombfahullott száraz fát.

A két sakál is sokat éhezett. Lesoványodtak, elszomorodtak és sunyin villogó szemükkel lopva az oroszlán felé sandítottak.

- Hát ezt nem gondoltam! - mondta Damanaka. - Nézd mennyire érvényesül Szandsivaka tanítása. Ha ez sokáig tart még, királyunk megeszi a füvet. Udvara máris elcsavargott. Itt tenni kell valamit!

- Igen, valamit tenni kell - ismételte Karataka. - Szólnod kellene a király előtt, mert így minden felelősség bennünket terhel. Mert helyes a szólás:

Elefántok és tevék a jó útról letérnek,

Ha gazdájuk másra figyel, vagy sátorban henyélget.

- Te is hibás vagy, Mért kellett ide hoznod? Mért avatkoztál a király dolgába?

- Igazad van! - felelte Damanaka. - Hibás vagyok. Úgy jártam, mint az egyszeri sakál, hát helyes a szólás:

Sakálnak az lett a veszte - kosok közé bemászott 

Borbélyné meg: megjárta, hogy Takácsnéval komázott.

- Hogyan is volt az? - kérdezte Karataka.

Damanaka behúzta vékonyát, leereszkedett az avarra, úgy kezdte el a mesét.

Akik pórul jártak

Egy nagy hegy oldalában, sűrű erdő rejtekében magányos csendes kolostor állt. Nem volt sok lakója, csak néhány kolduló barát. Ezek közül egyik, akit Déva-sarmannak neveztek, az évek alatt lassan meggazdagodott. Pénzt gyűjtött, s mivel senkiben, még a többi barátban sem bízott, apró zsákocskáját sohasem tette le, éjjel-nappal a hóna alatt tartotta. Tapasztalta saját gondján, hogy gond a pénzgond, ha van, azért, ha nincs, azért.

Egyik kolduló útján a barátot egy ágrólszakadt szegény pária figyelte, majd kileste, hogy pénze van s azt is, hogy hol rejtegeti. Elhatározta csendben, magában, hogy a pénzt megszerzi. De hogyan? - Magas a kolostor fala, erős a kapuja, nem lehet betörni. De minden helyzetre van megoldás! A szerzetes is levetheti még előttem ruháit, csak okosnak kell lennem, hogy megbízzon bennem és tanítványául fogadjon.

Ettől kezdve mindig a barát útjába került, illedelmesen köszöntötte a szenteknek és a risiknek kijáró tisztelettel.

- Dicsőség Siva istennek!

És mindig meg is érintette homlokát, mellét, két vállát, két karját és lábait, amint az előírás parancsolta. Egyszer aztán megszólította a barátot.

- Tiszteletreméltó uram! Rövid ez a földi lét az örökkévalóságban! Elfolyik az ifjúság, mint a hegyi forrás vize. Olyan a férfikor, mint a szalmaláng, máris itt az ősz, a tovasuhanó felhőárnyék. Olyan a házasélet is. Szerelem, barátság, gyermeknevelés. Rájöttem én mindenre! Taníts meg, uram, miként vigyem át hajómat a földi élet nagy tengerén? - fejezte be és könnyeit törölgette.

A barát meghatódott.

- Boldogok azok, kedves gyermek, akik az élet földi örömeitől már ilyen fiatal korukban elfordulnak. Mondd, mi a neved?

- Asadha-bhuti a nevem...

- Asadha-bhuti. Te, gyermekem, ifjúságod teljében megtalálhatod a nagy megnyugvást. Mert nagy az áldozatod. Öreg korukban sokkal többen elérik a megnyugvást, amikor testi erőik már rokkantak. De aki ifjúságát és fiatal erejét Siva istennek ajánlja, annak áldozata nagyon kedves az ég előtt. Ha bölcsen akarod hajód kormányozni, akkor azt mondhatom, legjobb útitársad a vezeklés. A vezeklők közt nincs különbség szudra (rabszolga), csandála (pátria), vagy brahman (felső kaszt) között, ha vezeklővé leszen. Haját befonja, testét hamuval szórja be és Siva beavatását várja... tegyél így te is...

Asadha-bhuti - a pária - a barát lábaihoz borult és alázatosan kérte:

- Tiszteletreméltó uram! Légy hozzám megértő, engedd, hogy melletted maradjak! Déva-sarman lehajolt és vállait illette.

- Állj fel, gyermekem! Jöjj utánam. A kolostorba ugyan be nem engedhetlek, mert vezeklő vagy és társas élet már nem való a vezeklőnek. De ott áll egy szalmasátor a kapu előtt, abban ellakhatsz... Asadha-bhuti ügyes csirkefogó volt, így felelt hát:

- Fontosabb az elkövetkezendő élet a mainál, melynek nagy része már úgyis eltelt. Déva-sarman maga mellett tartotta a csavargót és oktatni kezdte. Az pedig szolgálta őt, köszvényes lábait, sajgó derekát nyomogatta, teát készített, ha úgy kívánta. A kolostorhoz érve aztán elváltak és csak a nappalok bizonyos óráiban találkoztak. A csavargó minden egyes találkozásnál megfigyelte a pénzeszsákocska helyét s azt, hogy a barát egy pillanatra sem teszi le. Türelme lassanként elfogyott, vezeklés-bűnbánat helyett így gondolkozott.

- Bizony, nem bízik bennem... mit tegyek? Megöljem? Megmérgezzem? Vagy egyszerűen csak hátulról leüssem? Hogyan vegyem el a pénzét?!

Már-már tettre került sor, amikor a kolostor elé vendég érkezett. A jövevény üzenetet hordott szét az egymástól távol álló kolostorokba.

- A Tisztulás ünnepe közeledik, tiszteletreméltó Déva-sarman - kiáltotta s azt is megmondta, a barát hova menjen és mikor induljon.

Asadha-bhuti elhalasztotta gyalázatos tervét, a barát pedig derűs lélekkel készülődött az útra. Nemsokára elérkezett az indulás ideje és Asadha-bhuti a szerzetessel tartott. Mindjárt másnap egy sebes folyóhoz értek, s mivel nagy meleg volt, a barát elhatározta, hogy megfürdik. Egy bokor mögött levetkőzött, pénzeszsákocskáját lopva köntösébe rejtette s miután Asadhi-bhuti lelkére kötötte, hogy a ruhákra gondosan ügyeljen, mélyen bement a folyóvízbe. A csavargó csak erre várt. Átkutatta a ruhákat, elvette a pénzt és amilyen gyorsan vinni tudták a lábai, elinalt visszafelé az úton.

Déva-sarman pedig nyugodtan hűsölt, fürdött a folyóban. Kellemes volt és hűvös a víz - jól érezte magát. De nemcsak ezért maradt oly soká, hanem mert elszórakozott azon amit látott. A parton két kos dulakodott. Előbb csak kihívóan nézték egymást, aztán acsarkodni kezdtek, majd leszegett fővel rontottak egymásnak s felvérezték homlokukat.

Egy sakál lesett rájuk a közeli bokorból. Amikor a vérszagot megérezte, közelebb ment és arra sompolygott, amerre elcseppenő vért talált. A kosok nagy dühvel verekedtek, a sakált észre sem vették. De a barát a vízben ülve azt gondolta:

- Ha ez a vigyázatlan sakál a kosok szarva közé kerül, szétlapítják.

A sakál mind közelebb merészkedett, mind több vért nyalt fel a földről, míg végül teljesen megvadult és mit sem törődve a veszedelemmel, az egymásnak rontó kosok közé vetette magát, s egy pillanat alatt vége lett.

Déva-sarman pedig azt gondolta: - Lám csak! Igazam lett!

S miután a viadal befejeződött, kijött a vízből és visszatért ruhájához, de a vezeklőt sehol sem látta. Tüstént átkutatta ruháit és pénzét sem találta. Keservében panaszosan kiáltozott, majd átkokat szórt rá és elindult a tolvaj nyomát keresni.

A nyomokat azonban már sehol sem találta és az alkonyat is közeledett, amikor egy faluba érkezett. A falu szélén egy férfi és egy nő jöttek szembe vele, a helybéli takács volt és a felesége. Mindketten az alkohol rabjai voltak, most is a kocsma felé tartottak, hogy szomjas torkukat öblögessék. Csakhogy Déva-sarman ezt nem tudta s megszólította őket.

- Napnyugta hozott a falutokba. Fogadj be vendégül éjszakára a házadba, a faluban egy lelket sem ismerek. Lelked javára szolgál, ha nekem a szerzetesnek szállást és vacsorát adsz, mert helyes a szólás:

Vendéget, ha hoz az este, fektesd le és el ne küldjed, 

Ezen dől el - megnyered-e, vagy elveszted üdvösséged.

A takács nem valami nagy örömmel és szívélyességgel, de mégis csak azt mondta feleségének:

- Menj vissza a baráttal! Adj neki lábvizet, vacsorát és fekvőhelyet. Maradj otthon vele, én továbbmegyek és viszek neked is pálinkát.

Azt lehetett volna várni, hogy a takács felesége mérgelődik majd, hogy nem mehet az urával. De nem így történt. Talán még jobb lett a kedve tőle, mert udvarlójára gondolt, a régi mondást dúdolgatta, mert tudta, hogy helyes a szólás:

Nem jár az ember kint az utcán, ha fogy a Hold s fú a szél. 

Férj ha távol, ablak tárul, kikapós nő vígan él.

Ezért aztán Déva-sarmant tüstént megetette, lábvizet tett el éje, s egy rozzant ágyat mutatott neki és máris az ajtóhoz libbent, friss kendőt csavart magára s visszaszólt.

- Tiszteletreméltó Barát! Mindjárt itt leszek, te csak vigyázz a házra. Barátnőm érkezett a városból, csak pár szót váltok vele...

Csakhogy alig perdült ki az udvarra, beleütközött az urába, aki máris italosan, pálinkásüveggel tántorgott hazafelé. Az asszony azonnal visszafordult, ledobta ünneplő kendőjét s a házban várta urát. De a takács nem volt annyira részeg, hogy ne vette volna észre és ne fogott volna gyanút. Úgyis hallott már egyet s mást a felesége hűségéről. Most gyanúja beigazolását látta, és durván megragadta az asszonyt.

- Te becstelen pára! - ordított részegen. - Most elcsíptelek! Hová készültél? Az asszony siránkozott.

- Mit beszélsz nekem, te goromba alak! Részeg vagy! Ki sem tettem a lábam a házból! Te küldtél haza! ..

A takácsot a tagadás még jobban felbőszítette, fütyköst ragadott és elverte az asszonyt s közben kiáltozott.

- Régen tudom, mit művelsz! Azt hiszed, nem hallottam?! Nesze, te jómadár!

Még ezután se csillapodott le haragja, fogta a jajveszékelő asszonyt, odacipelte egy cölöphöz és egy erős kötéllel hozzákötözte. S mint aki jó és alapos munkát végzett, ágyához botorkált, belezuhant és mély pálinkamámorba merült.

Elcsendesedett a ház, a takácsné sírása is elhallgatott, amikor megérkezett a barátnő, a borbély felesége. Üzenetet hozott. Előbb hallgatózott s amikor meghallotta a takács horkolását, odament a cölöphöz.

- Vár az udvarlód! - súgta. - Ott van a szokott helyen. Menj hozzá... A takácsné keserves sírása megint felverte a csendet.

- Hogyan mehetnék?! Nézd meg, milyen állapotban vagyok! Menj te, és vidd az üzenetem, hogy nem mehetek...

- Ugyan, ne szamárkodj! Vár ám a legény!

- Hiába vár! Nézd meg, milyen erősen lekötözött a férjem! Itthon van, részegen alszik és bármely pillanatban felébredhet!

- Dehogy ébred! Bepálinkázott, most horkol. Reggelig eltart a mámora. Kioldom a köteléket, te kötözz oda engem magad helyett, aztán eredj....

- Jó! Ha vállalod...

Megint csend lett. A kolduló barát azonban nem tudott aludni. Egyszer látja, hogy a takács felébredt. Némileg kijózanodva, eszébe jutott a lekötözött asszony. Békülni akart s ezért odaállt eléje s így beszélt hozzá:

- Ha megígéred, hogy megjavulsz, kioldom a kötelet...

A borbély felesége nem mert válaszolni, félt hogy a hangja elárulja. A takács megismételte szavait. A borbélyné még mindig nem mert válaszolni. A takács harmadszor is elmondta a bocsánatkérés-félét, de mikor látta, hogy válaszra sem méltatják, részeg haragjában beszaladt a házba, kihozta borotváját és egy nyisszantással levágta a borbélyné orrát.

Az asszony még sikoltani sem mert. A takács, miután bosszúját kitöltötte, sarkon fordult s morogva, átkozódva ismét lefeküdt.

Hajnal felé tért vissza a takácsné.

- Hamar jöttem? - kérdezte. - Emberem nem ébredt fel közben?

- Oldj el hamar - nyögte a borbélyné. - Nincs orrom, levágta az az őrült részeg! Engedj hamar, hogy hazafussak!

Ismét megtörtént a helycsere, a takácsné el is aludt a cölöphöz kötözve, Reggel a férje ébresztette fel. Odaállt eléje és hatalmasat ráripakodott.

- Megjött-e már a hangod? Vagy talán még erősebben megbüntesselek? Levágjam a füledet is?! De az asszony fölényesen szólt.

- Szerencsétlen mákvirág! Azt hiszed, önkényeskedhetsz velem? Ha igaztalan voltál hozzám és én erényes vagyok, akkor az istenek most nyomban ragasszák vissza az orromat a helyére, mivel ártatlanul oly sokat szenvedtem az éjjel.

A takács csak állt előtte, de a homályos sarokban nem látott jól. Ám a takácsné nem volt rest, szívbemarkoló hangon újra felkiáltott.

- Óh, Istenek! Tegyetek igazságot! Jaj, te ember, nézz ide! Ebben a pillanatban az orrom a helyére került! Istenek! Istenek! Te ember! Nézd meg, egész az orrom!

A takács tüzet csiholt, s fényénél nézte meg felesége orrát, melyet éppen olyannak talált, amilyen rég volt. Ha nem lett volna előtte a vértócsa, mely a borbélyné orrából folyt, azt hitte volna, hogy csak álmodta az egészet. Ennek láttára nagy félelem fogta el, nyomban eloldozta felesége kötelékeit és az ágyához támogatta. Azt sem tudta miként járjon kedvébe.

Déva-sarman csak a fejét csóválta s úgy gondolta, helyes a szólás:

Hol a férfi, ki túljárna ravaszkodó nő eszén? 

Hazugságból él ő mindig, hűtlenség: dísz a fején.

S még azt is gondolta: a hibák tárháza a nő! Hamisságok fészke! Ingoványok örvénye! Föld, amelyben megbízhatatlanság terem s nektár, amelybe mérget kevertek! Elhamarkodva cselekszik mindahány és csalárd boszorkányságnak gyűjtőkosarai ők! S ha a férfi oly botor, hogy egyet közülük magához vesz, megérdemli, hogy kijátsszák és megcsalják!

A borbélynét nagy veszteség érte. A fájdalomtól és a hiúságát ért csapástól csaknem elpusztult. S még csak nem is jajgathatott, mert legnagyobb gondja az volt, hogy a maga szerepét hogyan leplezze. Az éjszaka hátralevő részét egyedül töltötte, mert a borbély a rádzsa udvarában borotvált. De reggel, mikor hazatért, az asszony igyekezett elrejteni arcát. Ez is könnyebben ment, mint gondolta: a borbély csak bekiabált a küszöbről, adja ki a többi borotvát tartalmazó tokot, hogy tovább folytassa munkáját, oda mehessen a polgári házakba, ahova hívták.

Az asszony merészet gondolt, A tokból csak egy borotvát vett ki és kidobta az ura lába elé. A borbély méregbe jött és visszavágta. Az asszony csak erre várt. Égre tartott karokkal, sikoltva rohant az utcára és jajveszékelve sikoltozta!

- Jaj nekem! Jaj nekem! Az uram levágta az orromat, pedig én soha nem adtam rá neki semmi okot, nem ártottam neki!

A szomszédok mindjárt poroszlóért futottak, a borbélyt lefogták és a feleségével együtt a bírák elé vitték, a szomszédok pedig tanúskodtak:

- Igazságtalanul bántalmazta és csonkította feleségét a borbély! Szolgáltassanak igazságot a bírák!

A bírák vallatták a borbélyt, de az nem tudott mit mondani. Ő sem tudta, hogyan történt. S mivel nem is védelmezte magát s az asszonyra sem mondott senki semmi becstelenséget, kimondták rá az ítéletet!

- A borbély bűnös! Húzzátok karóba!!

Déva-sarman látta, mint viszik a vesztőhelyre a borbélyt, s látta, hogy az asszony konoksága sem törik meg, előállt tanúskodni.

- Álljatok meg, Bírák! Ártatlan ez az ember! Nincs annak semmi bűne. Ha már senki sem szól mellette egy jó szót sem, hát hallgassatok meg engem és gondoljatok arra is, hogy helyes a szólás:

Sakálnak az lett a veszte, kosok közé bemászott

Borbélyné meg megjárta, hogy a takácsnéval komázott.

A bírák felfigyeltek rá és megkérdezték: - Hogy is volt az?

Errre Déva-sarman mindent elmondott amit látott és hallott.

Vallomása után a bírák a borbélyt felmentették s a borbélynénak büntetésből még a fülét is levágták.

A kolduló barát nagyon sokat tanult ezen útján. Nem is bánta már, hogy pénzét ellopták tőle, ennél nagyobb baj is érhette volna. De közben arra is rájött, hogy csak hiú öröm volt a pénz-gyűjtése. Fölkerekedett hát és könnyű szívvel indult tovább, hogy a Tisztulás ünnepére odaérjen.

*

- Hát ezért mondtam - fejezte be Damanaka a mesét, - hogy helyes a szólás:

Sakálnak az lett a veszte, kosok közé bemászott 

Borbélyné meg megjárta, hogy takácsnéval komázott.

Karakata csak a fejét rázta.

- Egyet nem értek! Déva-sarman tudós, szent férfiú volt! A tolvaj pária mégis hogyan csaphatta be?

Damanaka így válaszolt.

Visnu isten is lépre ment, oly csalárd volt a takács 

Istent játszott a szerelmes, s nyergelt Garuda-madárt.

- Hogy is volt az? - kérdezte Karakata, mire Damanaka még hosszabbra elnyújtózott és tovább mesélt.

A királylány és a takács

Élt valahol egy nagy városban két jó barát, a takács és a bognár. Barátságuk még gyermekkorukban kezdődött s férfikorukban sok közös munkában, mulatságban eltéphetetlenné edződött. Egyszer mindketten egy nagy ünnepségen vettek részt, melyet Visnu isten tiszteletére rendeztek. Sok idegen volt a városban s a nagy forgalomban egyszerre megláttak egy hatalmas, sötét bőrű elefántot. Az elefánt hátán, selymek, bársonyok és gyöngyös függönyök közt, csodálatosan szép lány utazott a templom felé a zarándoklók sorában. A lányt és elefántját díszes ruhákba öltözött nagyurak kisérték és ksatriják (harcosok) tartották tőle távol a tömeget. A király lánya volt s mikor a takács meglátta, Káma isten szerelem-tüzétől lángra lobbant a szíve. Mintha villám sújtotta volna le, úgy terült el barátja lába előtt, remegett, sápadozott, alig bírt lábra állni.

A bognár nagyon szerette barátját s most aggodalommal telve kérdezte tőle, mi lelte? A takács szomorú volt s így válaszolt.

- Mindig a barátom voltál! Most nagy szolgálatra kérlek! Rakass máglyát számomra és bocsáss meg nekem, ha valaha ellenedre tettem valamit...

A bognár szeme könnybe lábadt.

- Mi az oka ennek, barátom? Mondd el nekem őszintén, s ha mód van rá, segítek rajtad... 

- Rajtam senki sem segíthet! Rakass máglyát, hadd pusztuljak el!

A jó barát nem tágított.

- Öntsd ki előttem szíved bánatát, S ha úgy látom, valóban nem lehet segíteni rajtad, akkor veled együtt én is meghalok!

A takács legott elmondta szívfájdalmát.

- Az a lány az oka és a delfin-jelvényű Káma isten végzetes akarata. Azóta sajog a szívem annyira, hogy ezt már nem is tudom elviselni.

A bognár előbb megijedt, aztán hamar megtalálta a vigasztaló megoldást.

- A király lánya! De még ha így is áll a dolog, még mindig jobb, mintha nagyobb baj lenne. Bízzál bennem s még a mai napon megláthatod szerelmedet...

A takács lehetetlennek tartotta ezt és elkeseredetten legyintett.

- Csak áltatsz engem. Hiszen lehetetlen számunkra, hogy bejussunk a palotába! Őrök állnak mindenütt, s a királylány lakosztályához még a szellő is csak lopakodva jár!

- Megfogadtam, hogy segítek rajtad - mondta konokul a bognár.

Aztán máris munkához látott. Könnyű, száraz ardsuna fából gyönyörű Garuda-madarat ácsolt. Kereket is készített hozzá, mellyel a fagarudát mozgatni lehetett. Emberi karokat helyezett szárnya alá. melyek buzogányt, kagylót, korongot és lótuszvirágot tartottak. Mellére ragyogó dia-démot illesztett. Mindez Visnu isten és szent madarának jelvénye volt. Amikor elkészült, olyan szép lett, hogy elállt a lélegzetük. Aztán megtanította a takácsot arra miként kell felülni rá, miként kell a kerekét mozgásba hozni, hogy a madár repüljön. Tanácsot is adott:

- Eredj a lányhoz Visnu isten alakjában. A hetedik emelet nagyon magasan van, el sem lehet hinni, hogy földi ember fölrepülhet oda. Azt gondolja majd, Visnu vagy és engedelmes lesz... Nagy volt a kockázat, de a takács életét adta volna a lányért. Mikor leszállt az éj fölrepült a madárral és beszállt az ablakán.

- Ébredj, lányka! - szólította megejtő hangon -, a tengerből keltem ki, hogy hozzád jöjjek. Elhagytam Laksmi istennőt, a feleségemet, mert fölfedeztelek a tiszteletemre rendezett mai ünnepen. Megszerettelek! Eljöttem, hogy szerethesselek...

A lány csodálkozva kelt ki az ágyából és megilletődötten állt előtte. Alig bírt megszólalni. 

- Óh, Magasztos! Hogyan illenék én Tehozzád?!

A takács nagyon boldog volt a lánnyal. Ettől kezdve minden éjszaka fölrepült ablakába s oly gyorsan suhantak az éjszakák, mint az álom.

De semmi sem maradhat titokban ott, ahol sok ember lakik együtt. Egy napon észrevette egy szolga, másnap már többen tudtak róla, míg végül a király fülébe is eljutott. Felháborodva küldte a királynét, hogy kérje számon lányától, ki jár hozzá. Anyja kérdésére a lány pirulva vallotta be nagy szerelmét Visnuval.

Ezen az estén a palota minden ablakában lesben álltak és úgy figyelték a Garuda-madár hátán érkező Visnut. Mikor meglátták, a király öröme és büszkesége leírhatatlan lett.

- Nincs boldogabb ország a világon az én országomnál! Nincs boldogabb ember nálam! - kiáltott fel és megölelte feleségét. - Isteni vőm hatalmával uralmam alá vonom az egész világot! Ettől kezdve napirenden voltak a határsértések keleten, nyugaton, északon és délen minden szomszéd állammal. Ennek nem is lehetett más vége, mint ami lett. A szomszédos uralkodók szövetséget kötöttek egymással és nagy hadakkal támadták meg a királyt. Csakhogy a király nem is akart mást, tehát nem esett kétségbe. A királynét kéréssel küldte lányához.

- Leányom vagy s Visnu a vőm. Ellenségek támadtak birodalmamra, panaszold el férjednek szorongattatásomat. Kérd, hogy ellenségeimet, melyek a te ellenségeid is, semmisítse meg.

A lány elmondta atyja üzenetét, mire a takács eképpen válaszolt.

- Te, feleségek legszebbje... ne nyugtalankodjék szíved! Atyád parányi ellenségeit egyetlen kardcsapásommal szétzúzom.

Ezt mondta és tovább szerette a lányt, másra nem is tudott gondolni. A harc tehát tovább dúlt, az ellenségek az országba özönlöttek. Nem maradt többje a királynak, mint a magas falakkal körülvett királyi város. S bár isteni vejét szemtől szembe még nem látta, áldozatait mindig felküldte lánya szobájába: a pézsmát, mirhát, kámfort, aloét, különböző illatszereket. Ruhákat is a legszebbekből, ételek legjavát és az italok legnemesebbikét.

Egy napon az áldozatok mellé jött a legrettentőbb üzenet, aminek hallatára a takács fehér lett mint a fal.

- Elfogyott az élelem. A ksatriják nemzetségének fiai ezernyi sebből véreznek! Ha nem segítesz rajtam, Uram, a város holnap elesik...

A takács gondolataiba mint a villám, úgy hasított bele a felismerés.

- Ha a város elesik, szerelmesemet nem látom soha többé. Ki tudja, milyen sors vár mindkettőnkre. Ezt pedig nem élném túl. Famadarammal, fegyveremmel a harcolók fölött meg kell jelennem. Talán csodának tartanak, Visnu isten jelenlététől megretten az ellen s a király ksat-rijái legyőzhetik a győzőt... mert helyes a szólás:

Kígyót mérgesnek gondolják, ha jól felfújja magát: 

Rémülettel kikerülik a fogatlan vén kobrát.

- Ha pedig elpusztulok s betelik végzetem, akkor sem járok rosszul. Következő életemben látom majd önfeláldozásom eredményét.

Elhatározása után megnyugodott s a reszkető lány fejét a mellére vonta. Egyetlen szerelmes sóhajtásnak tűnt a búcsú éjszakája. Hajnalban aztán az utolsó keserves csók után így szólt:

- Jól figyelj, szerelmem. Atyádnak azt üzenem, ha felkél a nap, nyissa ki a város kapuit és rontson az ellenségre. Garuda-madarammal elrepülök felettük és harci erejüket megbénítom. Azért teszek így, mert ha villámmal sújtanám atyád ellenségeit, valamennyi lelke az én egembe szállna. Ezért úgy rendezem majd, hogy menekülés közben érje őket a halál. Tehát atyád ne féljen, mert vele leszek. Reggel megindult a harc.

A király hitt az üzenetnek, maradék hadával kirohant az ellenségre, a takács pedig felkészült a halálra. Lelkét Visnu istennek ajánlotta és íjával - Garuda-madara hátán - készen állt, hogy a legalkalmasabb pillanatban elszálljon a harcolók felett.

Ám ezalatt mi történt az égben?

A magasztos Visnu isten előtt nincs titok. Ismeri a múltat és a jövendőt. Ismeri az emberben élő lelket, mely belőle, az örökéletből való. Látta azt a lelket is, aki most a takács testében él s azt is tudta, miért közeledett ilyen fondorlatosan szerelméhez...

Maga elé rendelte valóságos - élő - Garuda-madarát.

- Tudod-e, mi történik kettőnk nevében a király birodalmában? - Óh, Uram! Félszemmel figyeltem őket!

A Magasztos jóságosan elmosolyodott.

- Takácsunk ma bizonyságát adta önfeláldozásának.

Most halálra készen, megtisztulva áll és alkalmas pillanatra vár. Nézz előre és lásd, mi történne, ha mi nem segítenénk. Kiváló harcosok rohanják meg a maroknyi - kapukat kitáró - védekezőket. Nyilaktól találva a takács is lezuhanna! És ha elesik, annak mi is kárát valljuk, ma-daram, mert azt látják odalenn lelkem gyermekei, hogy Visnu isten és Garuda-madár a ksatrijákkal folytatott küzdelemben elvesztek...

- Uram! Istenem! Óh, ez valóban így lenne! S ha így lenne, ki fordulna hozzád imájával, kérelmével, szeretetével, ki borulna le előtted ezután?...

- Eredj hát! Szálld meg a famadarat! Én pedig megerősítem a takácsot, hogy az ellent legyőzze! Dicsőségünk csak így maradhat meg az emberek előtt!

A takács állt a vártán!

Nézte a harcoló sereget s egész testében reszketett. Ám egyszerre hős bátorság és erő áramától bősz haragra gerjedt, s elszántan indította el famadarát.

S a madár - mintha megelevenedett volna - zúgva hasította a levegőt. Az oroszlánként harcolók kezéből kiesett az íj, bénultan hullottak a földre. A király maroknyi serege aztán gyorsan elbánt velük.

Talán még vége sem volt az ütközetnek, máris szállt az áldozati füst. Illatával megtelt a levegő, a város minden épkézláb ember Visnu istennek vitte ajándékát.

A takács is leszállt a város főterén. Nappal még senki sem látta madarát, most tüstént felismerték és a király elé vezették. Ott töredelmesen bevallotta vétkét és halálra váltan várta az ítéletet. Az uralkodónak megtetszett a leleményes, bátor ifjú, a lánya jó híre is veszélyben volt, mit tehetett mást, hozzáadta a leányát.

A két ifjú szerelmes pedig boldogan élt nagy szerelemben, míg meg nem halt.

- Hát ezért mondtam, hogy helyes a szólás:

Visnu isten is lépre ment, oly csalárd volt a takács 

Istent játszott a szerelmes s nyergelt Garuda-madárt.

*

Karataka megnyalta a száját, nagyon éhes volt. Szomorúan sóhajtotta. - Nekünk is ki kellene valamit találnunk...

- Majd kitalálok valamit - mondta Damanaka. - Tudod, milyen okos sakál vagyok. Ne félj! Miként megszereztem Szandsivakának királyunk kegyét, úgy el is veszem tőle. Mert nagyon is helyes a szólás:

Harcos nyila egyszerre csak egy élőlényt ölhet meg, 

egy Jó gondolat lenyilazhat királyt, kormányt, szerelmet.

- Nagyobb okosság kellene ahhoz, hogy ezeket széjjel szakítsd, mint amennyi neked van. Hogyan tudnád őket egymástól elidegeníteni?!

- Nem tanultad meg apánktól, hogy sokszor erősebb a gyenge az erősnél? Mert helyes a szólás:

Ravaszsággal sokra mehetsz, erőd hogyha nem is nagy. 

Álnok kígyó elpusztulhat, ha körmönfont varjú vagy.

- Hogyan is volt az? - kérdezte Karataka. Damanaka pedig új mesét mondott.

A kígyó és a varjú

Egyszer volt, hol nem volt, volt egy kedves varjúpár.

Nagyon magas fára rakták fészküket és ott költötték ki tojásaikat. Alig bújtak elő a tojásból a pelyhes fiókák, a fa odvából kibújt egy csúf fekete kígyó, felkúszott a fészekig és elnyelte a fiókákat. Nagyon sírt, a szegény varjúpár s bánatukkal a sakálhoz repültek és sírva kérdezték.

- Mit tegyünk? Találj ki, kérünk, valami okosat. Hiszen ez az alattomos állat bármikor kijöhet és akárhány pelyhes kicsinyünk lesz, mindig felfalhatja őket. De még mi is elpusztulhatunk, ha éjszaka tör ránk...

A sakál elgondolkozott, aztán vígasztalóan így szólt:

- Az a fontos, hogy ne keseredjetek el. Majd kitalálok valamit. Legegyszerűbb az volna, ha megölnénk a kígyót, persze nem erővel, mert hogy is bírnánk vele, hanem csellel... mert helyes a szólás:

Csellel könnyen legyőzheted - bár gyenge vagy - ellened, 

Mert cselnél nem is lehetne hatásosabb fegyvered.

Öreg gém is mind megette a sok kicsi s nagy halat, 

Míg egyszer csak rák ollója hosszú torkán megakadt.

- Tessék? Hogyan is volt az? - kérdezte a varjú-apa. Az ágon ülő varjúpárnak a sakál mesélni kezdett.

A gém és a rák

Volt egyszer valahol a sűrű nádas közepén egy tó. Sok - sok vízi lény élt abban a tóban. Ember soha nem járt arrafelé, ezért a vízi lények elszaporodtak és - idő előtt - csak kevés pusztult el közülük. A sok-sok hal és rák közt sok öreg élt.

A madarak is elöregedtek itt, nem vadászott rájuk senki. Legöregebb a hosszú nyakú gém volt. Annyira öreg volt, hogy nem is bírt már békákat és halakat fogni. Sovány és gyenge lett, rosszul is látott már. Ott álldogált fél lábon a nádas szélén, könnyeket sírva. Úgy érezte, nemsokára meghal, nem sokáig bírja már az éhezést.

Ekkor egy rák szólította meg.

- Kedves gém, miért sírsz? Miért nem szerzel táplálékot magadnak? Csak elnézegetem amint itt állsz és éhezel...

A gém elszégyellte gyengeséget, ezért így szólt.

- Hát jól láttad. ... Bizony sírok és nem eszem többé soha egy picike halat sem, mert meghalni akarok...

- Meghalni? - kérdezte a rák.

Kérdését sokan meghallották, mert megálltak a halak, a békák, érdekelte őket a különös párbeszéd, mert eddig a gém soha nem állt szóba velük.

- Meghalni bizony - ismételte a gém és sanda pillantást vetett a lába körül nyüzsgő halakra, majd ravaszul hozzátette -, nem akarom megérni azt a rémséget, amiről nem rég hallottam.

- Mit hallottál? - kérdezték egyszerre többen is.

- Azt beszélik a csillagtudósok, hogy tizenkét esztendeig tartó szárazság következik nem-sokára. Ez a tó, hiszen úgysincs benne sok víz, kiszárad. Itt nőttem fel, itt voltam ifjú és boldog. Nem bírom elviselni még a gondolatát sem, hogy látnom kell majd, miként pusztul el minden, ha kiszárad a tó...

- Óh - szörnyülködtek a rákok, békák, meg a halak. - Mi lesz velünk? A gém így folytatta.

- Vannak olyanok, akiket rokonaik vagy barátaik a sekély vizű tavakba visznek át. Akik száraz talajon tudnak járni, maguk vándorolnak át. Minden tó minden lakója tudja a szörnyű valóságot, csak itt nem tudja senki. Vagy tudta már valaki?

A békák és a halak szétvitték a szörnyű hírt, most minden víziállat odasietett, hogy a gémet kérdésével ostromolja. Legtöbben azt tudakolták: van-e valami módja a menekülésnek. A gém most már élénkebb lett.

- Hogyne volna! Nem messze innen van egy sokkal mélyebb és nagyobb tó. Az még kétszer tizenkét száraz esztendő alatt sem apadna el. Ha valamelyikőtök menni akar, a hátamon szívesen elviszem oda.

Lett aztán erre nagy öröm. Jöttek a teknősök, halak, gyíkok, rákok és mind, mind menni akart. - Én is megyek, én is! - kiáltozták valamennyien.

S az éhes, ravasz gém először egy nagy kövér halat vett szárnyára s ügyesen egyensúlyozva elszállt. De nem messzire. Egy lapos sziklára leereszkedett s a vergődő, szárazra került halat nyomban felfalta. Így tett napokon keresztül. A vándorlásra, költözésre elősereglett vízi lények közül előbb a nagyokat, kövéreket válogatta ki, később a kisebbekkel is megelégedett.

Amikor egy-egy útjáról visszatért, hosszú meséket talált ki arról, milyen szép a nagy tó s milyen boldogan élnek ott az áttelepítettek és még honvágy sem gyötri őket, amiben igaza is volt...

Kövér lett a gém, meghízott és megfiatalodott. Már meg is unta a sok halhúst, valami egyéb finom falatra áhítozott, amikor a rák ismét megszólította.

- Gém barátom! Állj meg egy szóra! Szeretnék én is elmenekülni. Vigyél már engem is! A gém megkívánta a rákhúst.

- Nos ülj a hátamra. De aztán jól megkapaszkodj!!

Felrepültek. A rák erősen kapaszkodott, ollójával a gém tollát szorította. Közben kíváncsian nézelődött. Egyszerre nagy csonthalmot pillantott meg. Amikor közelebb értek, azt is látta, hogy ezek egymásra dobált halcsontok. Szörnyű gondolata támadt.

- Messze van még a tó? - kérdezte a gémtől.

A nagy madár, ereje tudatában nagyképű lett. Azt hitte, szárazon a rák épp oly tehetetlen lesz, mint a halak voltak. Gúnyosan hátrakiáltott.

- Mit keresel? Tavat? Ha-ha-ha, te rák! Inkább tarts bűnbánatot, mert itt az utolsó órád... Már majdnem földet értek, amikor a rák kétségbeesésében szétnyitotta ollóját s a gém szép karcsú nyakát egy nyisszantással elvágta. Az öreg gém egy pillanat alatt meghalt, lezuhant, ám a rák nem sokat időzött mellette. Ollójába fogta a gém hosszú nyakát és elindult hátrafelé. Hosszú idő telt el, míg a kis tóhoz ért. A parton még mindig várták a gémet, akik menekülni szerettek volna, s nagyon meglepődtek, amikor a rákot meglátták.

- Itt a rák! Itt a rák! - kiáltozták. - Talán honvágy gyötört, hogy visszajöttél? - Lehetett is - nyöszörgött fáradtan a lesoványodott rák.

- Hol maradt a gém? Már nem költöztet bennünket? A rák előrántotta a nád közül a gém nyakát.

- Itt van a vén betyár! Megöltem! Mert ha el nem pusztítom, ő öl meg engem - és elbeszélte mindazt ami történt, s amit látott. A vízi lények elnémulva hallgatták, majd sietve szét-széledtek, hogy a gém árulásáról és haláláról mindenki értesüljön.

*

- Hát csak azért mondtam - fejezte be a sakál -, hogy helyes a szólás:

Öreg gém is mind megette a sok kicsi s nagy halat, 

Míg egyszer csak rák ollója hosszú torkán megakadt.

- Így kellene nekünk is cselekednünk, csak sajnos nincs barátunk a rákok között. Hogyan tegyük ártalmatlanná a kígyót?

A sakál rövid gondolkodás után újra megszólalt.

- Sok a gazdag és gondatlan ember! Közel a királyi vár. Menjetek, szerezzetek valami csillogó ékszert. Aztán lassan repüljetek vissza. Olyan lassan, hogy a titeket üldöző emberek ne tévesszenek szem elől. S amikor már ott lesznek az üldözők is a ti fátok alatt, dobjátok az ékszert a kígyó odújába. Az emberek erre majd megölik a kígyót, hogy az ékszert visszaszerezzék, ti pedig azontúl biztonságban élhettek.

A varjak szót fogadtak. Elrepültek a tóhoz, ahol a királynő és udvarhölgyei mindig fürödtek, és a kedvező pillanatra vártak. Aztán egyszer a lerakott gyönyörű ruhák és ékszerek közül az apavarjú felkapott egy szikrázó, csillogó láncot, s a közeli fára röppent. Az őrködő szolgálók utána futottak, és lármázva, hadonászva követték a fáról fára szálló madarat. A varjú odaért a saját otthonához, s amikor a fa alatt feltűntek az üldözők, a kígyó fészkébe dobta az ékszert. Azután fürgén a másik fára röppent, ahol a varjúfeleség várta. Onnan nézték végig miként húzták ki a kígyót a fa odvából, és miként verték agyon.

- Nem megmondtam? - fejezte be Damanaka a mesét -, hogy helyes a szólás:

Ravaszsággal sokra mehetsz, erőd hogyha nem is nagy, 

Álnok kígyó elpusztulhat, ha körmönfont varjú vagy.

Tehát, ne kételkedj bennem, mert ha feleannyira lennék is okos, mint amennyire az vagyok, a ravaszságomat is elővehetem még, de különben is helyes a szólás:

Ha ravasz ő, - nem számít, hogy kicsire vagy nagyra nőtt,

Oroszlán eszén is túljárt, nyúl győzte le, nem az őt.

- Hogyan is volt az? - kérdezte Karataka, és Damanaka folytatta a mesemondást. 

A nyúl és az oroszlán

Hatalmas erdőség terült el nem messze innen, mielőtt kivágták a fáit, s várost építettek a helyére.

Az erdő uralkodója ragyogó szépségű, szép szőrű oroszlán volt, ki HŐS-nek, Bhászurakának hívatta magát. Ez a gyönyörű oroszlán nem annyira hős volt, mint inkább kegyetlen és vérszomjas. Mivel a maga erejénél nagyobb erőt nem ismert el, akár éhes volt, akár nem, az útjába kerülő állatokat válogatás nélkül széttépte.

Ezt nem tűrték tovább az erdő lakói, s egy napon küldöttséget menesztettek eléje. A küldöttség tagjai a bivaly, a vaddisznó, a mókus, a nyúl és az antilop voltak. A hatalmas uralkodó elé érve tisztességtudóan köszöntek, s köztük a legtekintélyesebb - a bivaly - előadta kérésüket.

- Uram, királyom! Reszket a mi szívünk a félelemtől. Rettegünk már a szélben zizzenő falevéltől is. Legszebb fiaink, virágzó lányaink esnek áldozatául hősiességednek. Alattvalóid kérését terjesztem most eléd, hogy egyezzél meg velünk. Ne öldököld hűséges alattvalóidat. Ezután inkább minden nap eljön hozzád közülünk egy, aki életét eledelül neked felajánlja. Így neked több időd marad a heverésre, mi pedig nem élünk örökös rettegésben és nem pusztulunk el irtó-hadjárataidban, mert helyes a szólás:

Aki népét nyomorgatja, szegény lesz az egy napon. 

De ki népét gyarapítja, bizony gazdag lesz nagyon. ne

Alattvalóit a király ne irtsa, mint ellenét,

Hatalmát gyengíti ezzel, kockáztatja mindenét.

Bhászuraka, az oroszlán belátta, hogy igaz a szólás. Ígéretet is tett, hogy ezentúl fékezi indulatát, s végül a küldöttséget nyomatékosan figyelmeztette.

- Minden nap kell ennem! Tehát minden nap jöjjön valaki, hogy megegyem. De haragomat fel ne gerjesszétek, mert kiirtom az erdő egész népét!!

Megtörtént az egyezség. Az állatok most már nyugodtan kóborolhattak, legelhettek, nem kellett . félniük, A rettenetes étvágyú király elé reszketve, rettegve jöttek el azok akik feláldozták magukat a közösség védelmében. Ha pedig nem akadt jelentkező, sorsot húztak. Egy napon a nyúlra került a sor.

Reszketett a nyúl minden porcikája. Éppen kölykei voltak, védelmeznie kellene az almot. De nem ellenkezhetett. Még el sem búcsúzhatott szeretteitől, tüstént indulnia kellett. Ment, ment a szerencsétlen, amíg figyelő szemeket érzett a hátán. Aztán leült hátsó lábára, hegyezte füleit, úgy figyelte a szelet, hátha valami mentő gondolatot fújna feléje. De nem jött semmi. Továbbment, és közben azon törte a fejét, hogyan tudná ő elpusztítani az oroszlánt... Amint így tépelődött, elvétette az utat és olyan területre tévedt, ahol még sohasem járt. Kerek, alacsony kerítést vett észre, s mivel úgyis késlekedni akart, odament. Az alacsony fal mély kutat vett körül, benn sötéten csillogott a víz, s visszatükrözte a nyúl fejét. Ebben a pillanatban tudta már, mit kell cselekednie.

Közeledett az est, mire az oroszlán elé érkezett. Az morogva, villogó szemekkel járt fel-alá a tanyáján.

- Kiirtom az erdőt! - dühöngött, mert nagyon korgott a gyomra. Már el is indult volna, ha reszketve, topogva nem áll eléje a nyúl.

- Na te jómadár!! - üvöltött rá torkaszakadtából. - Máskor úgy sietsz, hogy senki utol sem ér. No várj csak! Egyetlen csapással kioltom életed! Te leszel az étvágygerjesztőm, mert ma még megtizedelem az erdőt!...

A nyúl a félelemtől dadogva szólt.

- Várj, óh legkedvesebb királyom! Csak addig kérem türelmedet, míg elmondom, hogy nem tiszteletlenségből jöttem ily későn... Ma reggel öten indultunk el, de amint jöttünk utunkat állta egy rettentően nagy és erős oroszlán. Oly nagy és erős volt, hogy olyat még nem is láttunk. Elfutottunk előle, ám ő utánunk eredt. S egyszerre idegen helyen torpant meg a lábunk, egyenesen az oroszlán tanyájára futottunk ijedtünkben. Négy társamat felfalta. Amikor éhségét csillapította, engem kivallatott, hogy kinek az uralma alatt élünk. Én elmondtam, mily hős és hatalmas vagy, és éppen hozzád indultunk, hogy magunkat felajánljuk neked eledelül... Micsoda?!, kiáltott fel bőszen, s azt mondta, nem te vagy itt - óh Uram - a király, hanem ő, s ha ezt kétségbe vonod, akkor állj ki vele mérkőzésre. Azt a parancsot adta nekem, hogy vezesselek hozzá, hogy eldöntsétek ki a hős és ki a bátrabb úr az erdőben. Ezért, csak ezért késtem, óh király! Bhászuraka még nagyobb haragra gyúlt.

- Hhha! - fújta mérgében -, hol az a betolakodó?! Vérét ontom, és széttépem a kutyát! 

- Vára van annak, óh királyom! Ha gyávának bizonyul, és nem mer előjönni onnan, akkor nem tudod legyőzni, mert helyes a szólás:

A bírák rég megmondották: ha megijed a rabló, 

Várába vonul ő, úgy ég a talpa alatt a tapló.

- Hol az a vár?!

- Elvezetlek, uram, fuss utánam! - s odaérve a nyúl a kútra mutatott. A dühtől elvakult oroszlán odaugrott, föléje hajolt, s a vízben meglátva a maga képét, nagyot ordított, melyre a kút visszhangja felelt.

Bhászuraka gyilkolási ösztönétől félőrülten vetette magát saját képmására, és ott pusztult el, az erdei állatok legnagyobb örömére.

*

- Ezért mondottam, hogy helyes a szólás:

Ha ravasz ő, nem számít, hogy kicsire vagy nagyra nőtt, 

Oroszlán eszén is túljárt, nyúl győzte le, nem az őt.

Hosszú ideig elgondolkodott a két sakál s nagy sokára mondotta Damanaka.

- Én is okos és ravasz vagyok. Most elmegyek, s a sok mesén felbuzdulva összeveszítem Pingalakát Szandsivakával.

Karataka megvakarta girhes oldalát.

- Hát ha képes vagy rá, kísérjen szerencse utadon!

Szandsivaka épp ekkor állt fel Pingalaka mellől, s kedves pihenőhelyüket, a fügefa tövét otthagyva, legelni indult, Pingalaka egyedül maradt, s amikor Damanakát meglátta, nagyon megörült, s feléje mordult.

- Rég nem láttalak!

- Nem hiányoztam neked, királyom! Most sem jöttem volna, de elérkezett az az idő, amikor el megint szükséged van rám. Hitvány kis állat vagyok, én jó uram, de azért mindent meghallok, és mindent tudok, amit hallanom és tudnom kell.

Pingalaka gyanútlanul kérdezte.

- Szólj bátran... mit akarsz, miniszterem? Damanaka bátran kimondta.

- Szandsivaka veszélyes lett számodra. A múltkor, amikor egyedül legelt, odamentem hozzá, s akkor így szólt: Most már kiismertem az oroszlán erejét és gyengeségét. Kivárom a kedvező alkalmat, megölöm őt. Én leszek az erdő ura, te pedig kísérőm és oltalmazóm, a testőröm.

Pingalaka nem akart hinni a fülének. Alig bírt szóhoz jutni. Nagyon megszerette a bikát. - El sem hihetem! Leghűségesebb barátom és szolgám ő...

Damanaka úgy tett, mint aki biztos a dolgában.

- Óh uram, királyom! Van-e olyan szolga a világon, aki ne szeretne úr lenni?

- Nem hihetem azt, amit mondtál. Még ha lett volna is vétkes gondolata, én megbocsátom... 

- Ezt a kegyességedet vette észre Szandsivaka, ezért bízta ennyire el magát! De én nem is tudom, óh király, mily kiváló tulajdonságokat fedeztél fel benne? Nagy teste és nagy ereje van, ez igaz. De ha segítséget várnál tőle, csalódás érne, mert a bika a húst és a vért nem szereti. Még a vérszagtól is messze megy...

Ám Pingalaka elhárította Damanaka áskálódását, mondván, hogy helyes a szólás:

Ha dicsértél valakit, véleményt ne változtass 

Maradjon - mit mondtál róla, állhatatlannak ne hass!

- Éppen te eszközölted ki számára a legteljesebb biztonságot! Nem is ölhetem meg azt, aki nálam menedéket kapott! Hiszen Brahman isten sem tehetett mást, kötötte a maga alkotta törvény akkor is, amikor csalódott Taraka démonban. Emlékezz rá, ezt mondotta: 

Tarakát bíz én emeltem dicsőségre mellettem, 

Brahman vagyok, lássam kárát, ha mérges fát neveltem.

- Hogyan emelhetném én akkor karmaimat Szandsivakára?

- Nem bírállak, királyom, csak sajnállak, hogy ilyen jó vagy és megbocsátó, jobbodat nyújtod annak, aki ellened tör. Az a szolga, aki a hatalom felét ravaszsággal vagy képmutatással már félig megszerezte, megszerzi a másik felét is, ha alkalma lesz rá... Láthatod, máris mi az eredmény! Elhanyagoltad miatta a kötelességeidet, udvaroddal, alattvalóiddal nem törődsz. Úgy átnevelt téged a bika, hogy már nem is akarsz ölni. Ha pedig ezt nem teszed, alattvalóid éheznek és elpártolnak tőled. És ha elpártolnak, egyedül mihez kezdesz? Nagyon összebarátkoztál vele, pedig nem ismered eléggé. Meg kellett volna előbb ismerni őt, mielőtt ily szoros lett a barátságtok, hiszen régi és helyes a szólás:

A poloska miatt halt meg a tetű idő előtt,

Be ne fogadj senkit, ha nem ismerd meg őt jól előbb.

- Mit mondasz? - kérdezte Pingalaka. - Hogyan is volt az? Damanaka pedig mesélni kezdte.

A poloska meg a tetű

Nagyon, nagyon régen élt az a király, akiről a mese szól. Volt ennek a királynak egy szép baldachinos ágya, s az ágy állandó lakója egy lassú tetű volt, akit e tulajdonsága miatt Mandaviszar-pininek neveztek. Ha megéhezett, az alvó királyhoz mászott és megcsapolta vérét. Így éldegélt a tetű hosszú ideje már megelégedetten, amikor az ágyba új vendég érkezett. A jövevény egy tüzes poloska volt, kit épp e tulajdonsága miatt Agni-mukhanak neveztek.

Mikor összetalálkoztak, a tetű nagy aggodalommal fordult hozzá. - Menj innen oda, ahonnan jöttél, míg észre nem vesznek!

A poloska halk, de öblös hangon tiltakozott.

- Nocsak, nocsak! Ilyen szíves fogadtatásban még nem részesültem. Nem félsz, hogy a következő születésed után ezért keservesen megfizetsz? Azt sem kérdezed, hogy mit akarok és miért jöttem?

- Nem bizony! - suttogta a tetű. - Csak minél hamarabb távozz innen!

- Már pedig én maradok! - mondta határozottan a poloska. - Sok ember vérét ízleltem már, de királyét még soha! Ő annyira drága és finom ínyencséget eszik, nagyon finom lehet a vére. Bele kell nyugodnod, hogy házad vendége leszek, s hogy ennivalódat meg kell osztanod velem...

A tetű látta, hogy tehetetlen a nagyhangú poloskával szemben, aki izgalmában már szagokat is bocsát ki magából. Ezért így szólt:

- Hát nem bánom, maradj itt egy éjszakára és ízleld meg a király vérét. De csak akkor szabad ezt elkezdened, ha a király már aluszik és horkol. Vigyázz mohó tüzes ajkadra, mert mindkettőnk vesztét okozhatod!

- Jól van, Mandaviszarpini - fogadkozott Agni-mukha. - Úgy teszek majd, és el nem indulok előbb, minthogy erre jelet nem adsz nekem.

Eközben a királyt a szolgák levetkőztették és lefektették. Fáradt volt a király, csakhamar az álom és ébrenlét határán ringatózott. A poloska türelmetlen volt, nem várt tovább, és utat keresett a király inge alá. Aztán nagyot harapott. A király felkiáltott, és kiugrott az ágyából. A szolgák pedig tüzetesen átnézték az ágyat, a takarót, lepedőt, párnát. A poloska gyors lábaival az ágy végéhez futott, de a tetűt a szolgák megtalálták és agyonnyomták.

*

- Hát ezért mondtam, hogy helyes a szólás:

A poloska miatt halt meg a tetű idő előtt,

Be ne fogadj senkit, hanem ismerd meg őt jól előbb.

Pingalaka csak a fejét csóválta, de Damanaka egyre tovább erősködött.

- Öld meg, király a bikát, különben ő öl meg téged. Hiszen helyes a szólás:

Idegenek közé állt ő, fajtáját megtagadva, 

Meghalt tehát a kék sakál, a szegény Csandaraua.

- Hogyan is volt ez? - kérdezte Pingalaka.

Damanaka egyet-kettőt legyezett farkával, aztán új mesébe kezdett.

Csandarava, a sakál

Egy nagy város szélénél hatalmas kiterjedésű erdő terült el. Ebben az erdőben élt Csandarava, az üvöltő sakál. Rettentő étvágya volt.

Egyszer, mikor falánkságát nem bírta kielégíteni az erdőben, besurrant a városba. De nem jutott messzire, mert a házőrző kutyák megérezték a szagát és megtámadták. Menekült Csandarava, amerre látott, de mindenütt kutyák kaptak belé és nagyon összemarták. Amikor már minden utat elzártak előle, csak egy nagy ház nyitott ablaka maradt előtte szabadon - nem teketóriázott, a beugrott, és mindjárt egy nagy tartályba esett, amelyben vízben oldott indigó ázott.

Amikor a sakál kimászott a fadézsából, teljesen kékre festődött a bundája. Ettől úgy meg-változott. hogy saját anyja sem ismert volna rá. A kutyák sem szaglászták, nem ismerték fel, s így tépetten bár, de mégis kimenekült a városból. Csakhogy izgalmában eltévesztette az irányt, a város másik oldalán jutott ki egy másik erdőségbe. Kékre festett bundájában különösen nézett ki.

A nagy vadon állatai éppen tanácskozásukat tartották, amikor a sakál odatoppant. Amikor megpillantották, nagyon megijedtek, ahányan voltak, annyi felé szaladtak szét. Igazuk is volt, mert helyes a szólás:

Nem ismerjük faját, lelkét, nem ismerjük mivoltátTérjünk hát ki okosan és figyeljük bátorságát. 

Csandarava szeme felvillant, amikor az állatok félelmét meglátta, s gyorsan utánuk kiáltott.

- Hová szaladtok? Mért féltek tőlem? Engemet Brahma isten két kezével teremtett, azért vagyok más, mint ti. Ő küldött ide hozzátok, s azt mondta, uralkodjak birodalmatokban és védelmezzelek benneteket!

Az állatokat meghatotta a nagyképű beszéd, s mert nem ismerték fel, köréje sereglettek, és hódoltak előtte.

- Hódolat, óh király! Hódolunk és engedelmeskedünk neked, mert Brahma isten küldött hozzánk! ...

A sakál nagyon boldog volt, mindjárt ennivalót kért, aztán kinevezte az oroszlánt miniszternek, a tigrist testőrkapitánynak, a párducot poroszlóvezérnek, a farkast ajtóőrnek. Csak a sakálokkal nem váltott szót, megvetette és elkergette őket. Ezentúl ő uralkodott. Minden elejtett állatot eléje hoztak, kivette belőlük a maga részét, a többit szétosztotta.

Uralkodása tetszett az állatoknak, nem is panaszkodtak rá. Ám egy napon az elűzött sakálok valamelyike a távolban nagyot üvöltött. Régen hallott más sakálszót Csandarava, most nagy örömét lelte benne, olyan nagyot, hogy nem is tudta titkolni. Szőre fölmerevedett, s harsány üvöltéssel válaszolt a rokonoknak. Így árulta el a hangja.

A tigris és az oroszlán csodálkozva néztek rá, talán el is szégyellték magukat, hogy így rászedte őket. Ám ez csak pillanatig tartott, aztán rárohantak és széttépték.

*

- Hát ez lett Csandarava vége - mondta Damanaka -, ezért idéztem, hogy helyes a szólás:

Idegenek közé állt ő, fajtáját megtagadva, 

Meghalt tehát a kék sakál, a szegény Csandarava.

Pingalaka nagyon szomorú lett. Igazán szerette Szandsivakát. Mély sóhaj hördült ki melléből, ami-kor megkérdezte.

- Tudod bizonyítani, hogy Szandsivaka életemre és trónomra tör? Damanaka élénken integetett:

- Éppen tegnap este mondta, hogy megöl téged, királyom. Meg is láthatod majd szeméből, ha végleg elhatározza magát, mert ha pusztító erőt korbácsol magában, szeme vörös szikrákat szór, szája rángatózik. A távolba mered és csak egy-egy pillantással vesz tudomást rólad. Ha majd ezeket látod rajta, ne tétovázz, mert egy pillanat késedelem a halálodat okozhatja. Aki előbb indul, az győz, tehát ronts rá, és azonnal öld meg.

Pingalaka úgy érezte, a szívét tépi a fájdalom. Ő nem akart ellenségeskedést. Békességben akart élni, mert nagyon szépek voltak azok a tanítások, melyeket Szandsivakától hallott, és a tanultak szerint szeretett volna élni ezután. De Damanaka szeméből jóindulat és megbízhatóság sugárzott. Most mégsem bírt ránézni. Egy intésével elkergette. A sakál szedte lábait s egyenesen Szandsivakához futott. Már menetközben az úton aggodalmas kifejezést erőltetett arcára, s nagy tisztelettel és színlelt alázatossággal hajolt meg előtte. A bika szívélyes volt, mint mindig.

- Mily rég láttalak! - fogadta -, már nagyon hiányoztál! Mindig úgy gondoltam, hogy akiket barátaik meglátogatják, irigylésre méltók. Jó a barát, ha baj van, akkor is jó, ha minden rendben meg. De szólj már! Mondd el, mint teltek napjaid?

- Ne is beszéljünk róla. Szolgálok. A szolga úgy tesz mindig, ahogyan az ura akarja. Bár miniszter vagyok, és uram megbecsül, mégis olyan tettre szántam el magam ami becstelenségnek tűnik. Kérlek, ne ítélj előre. Tudom jól, miniszter és barát nem árulhatja el ura és barátja gondolatait, elhatározását. Ha ezt én mégis megteszem, azt pusztán irántad érzett érzelmem és felelősségem cselekedteti velem. A király udvarához te úgy kerültél, hogy megbíztál bennem, s lehetett is, mert helyes a szólás:

Manu törvényként megadta: segítsd mindig barátod,

Ha életét elveszíted, a kárát magad látod.

- Mért mondod ezt?

- Mért is mondanám?! Megtudtam, hogy Pingalaka szíve megváltozott irántad. Meg akar ölni! Holnap reggel a te húsoddal akarja kielégíteni az éhező állatok korgó gyomrát.

- Nem! Ezt nem hiszem! ...

- Én sem akartam elhinni. Mondtam is: Uram, királyom! Ez a cselekedeted rosszabb lenne mindennél! Mert még ha papot is öl meg valaki, van belőle megváltás, de aki barátot árul el, az a pokolra jut. Ám a király reám is megharagudott, és azt mondta: Mit kezdjek Szandsivakával? Lehetnek jó barátságban a húsevők a fűevőkkel? Ellenségek vagyunk mi születésünktől kezdve, s ellenségünket miért is kíméljük? Hiszen helyes a szólás:

Nem bűn az, ha meg is ölöd ellenséged, bárki az, 

Vőd, barátod, rossz testvéred, ha te nem, ő lenyilaz.

Szandsivaka nem akart hinni a fülének. Ő valóban megszerette az oroszlánt, olyan bátornak és becsületes-szívűnek ismerte meg, éppen olyannak, mint amilyennek saját magát ismerte. Fájt minden szó, amit Damanakától hallott. Pedig még nem is hallott mindent. Damanaka folytatta:

- Azért jöttem el, hogy figyelmeztesselek. Nem akarom, hogy bántson majd a lelkiismeretem, s a bizalmaddal sem szeretnék visszaélni.

Szandsivaka irtózattal hallgatta, és azt gondolta magában, hogy helyes a szólás:

Bika bikával paroláz, 

őz nem társul a lóval,

Jó és rossz kerülik egymást,

szent nem jár-kél rablóval.

Damanaka is idézetet mondott:

Nagy szamár vagy te, barátom! Hol hagytad a füledet?

Azt ne hidd el, hogy a király megérti a szívedet!

Szandsivaka keservében elbődült.

- Óh, Óh! Bár ne barátkoztam volna össze véle. Most már, ha oda térdelnék is eléje, s úgy könyörögnék az életemért, semmit sem érne! Pedig úgy érzem, hogy a királynak sincs semmi baja velem, csak felingerelte egy irigy rosszakaróm. Hej barátom, bizony helyes a szólás:

Ura kegyét másik nőtől minden asszony sajnálja 

Holdfény tűnik, ha a napfény ráragyog a világra.

Damanaka tudós arckifejezéssel adta a jó tanácsot.

- Ha valóban azt hiszed, hogy rosszakaród van az udvarnál, bátran állj a király elé, és tárd ki a szívedet.

Szandsivaka busa nagy fejét csak rázta, rázta.

- Nincs igazad! Gazfickók közt elvész az igaz! Nem hallottad még? Pedig helyes a szólás:

A gazok is tönkretették szegény bolond, jó tevét, 

Vigyázz, kikkel barátkozol, mert megiszod a levét.

- Nem hallottam - felelte Damanaka kíváncsian és megkérdezte: - hogyan is volt az? Szandsivaka könnyes, szomorú szemekkel nézett a távolba, és közben mesélni kezdett.

A gazok és a jó teve

Azon a vidéken, ahol születtem, volt egy dús lombú, gyönyörű erdő. Az erdő királya, Madotkata, az oroszlán volt. Az oroszlán és kísérete mindig más és más erdőrészt keresett fel, hogy az egész erdő izgalomban éljen s félje őt.

Tigris volt a testőre, a sakál a minisztere, a varjú a hírhozója. Egyik portyázásukon tevével találkoztak. Az oroszlán még nem találkozott, s nem is tudott elképzelni ilyen nyomorék testű állatot, ezért a varjúnak azt a megbízást adta: nyomozzon utána. Ám a varjúnak mindent-látó szeme volt, a tevéről is, már jó előre tudott mindent.

- Nem ismered? Kár! - válaszolta. - Tudnod kell róla, királyom, hogy nagyon jó húsa van, az embereket szolgálja. Véletlenül még azt is meghallottam, amikor a gazdája így dorgálta: 

Adta lusta tevéje - Kathanaka!&quot; Öld meg, óh király és bendődet ízletes csemegével töltheted meg! 

Az oroszlán felmordult. 

- Birodalmam vendége! Hogyan ölhetném meg?! Menjetek hozzá, és adjátok tudtára, hogy oltalmam alatt áll, és hogy azt kívánom, járuljon elém... 

A párduc és a sakál észrevétlenül közelítették meg a legelésző tevét. A varjú fáról nézte és majd megpukkadt a nevetéstől, midőn a teve ijedtében csuklani kezdett, mikor ellenségei közrefogták. De csakhamar megnyugodott mikor barátságos hangot hallott és tudtára adták hogy a király látni kívánja. Reszketett a szegény púpos, de mit tehetett egyebet, mint ment, amerre vezették. Madotkata előtt tisztességtudóan letérdelt, majd felszólítására elmondta, hogyan került az erdőbe. Madotkata megsajnálta a panaszkodó Kathanakát, ami teljesen érthetetlen volt az udvar előtt, s az is hogy marasztalta. Szívélyesen marasztalta. 

- Nem kell félned! Nem is kell visszatérned az emberekhez, ahol annyira kihasználtak. Maradj csak itt, az erdőben, majd vigyázok rád!... 

A teve földerült, vígan vinnyogott és böfögött a megelégedéstől. Az állatok ura mulatott különös viselkedésen, s megtette udvari bolondjának. Ettől kezdve jobb kedve lett mindenkinek, mert a teve mindent megtett, hogy a királyt szórakoztassa. 

Egyszer Madotkatának vitája keletkezett egy hatalmas, sötét elefánttal, s a vitatkozás hevében az elefánt szörnyű nagy lábával, agyarával és ormányával alaposan bebizonyította igazát. Az oroszlán alig bírta menteni irháját, és így is majdnem belehalt sebeibe. 

Betegsége alatt az udvar sokat éhezett, s mikor a királyt is gyötörni kezdte az éhség, nyögve kiadta a parancsot 

- Enni akarok! Oly tehetetlenek vagytok nélkülem! Tereljetek elém bármilyen állatot, én megölöm még így betegen is, ha ti már semmire sem vagytok használhatók. 

Ahányan voltak, annyifelé futottak, de egyetlen állat sem tartózkodott a beteg oroszlán tanyája közelében. Ezért három, udvarhoz tartozó gazfickó egy bokor mögött tanakodni kezdett.

- Ilyen bolondság! Minek szaladgáljunk? Ott van Kathanaka! Együk meg Kathanakát! 

A varjú tiltakozott. 

- Káár! Királyunk védelme alatt áll, hozzá nem nyúlhatunk. Keressetek mást. 

A ravasz sakál képmutató mosollyal így szólt. 

- Bízzátok rám! Kihúzom én a király védőpajzsát a teve alól! Várjatok rám, mindjárt visszajövök... 

Már osont is. Az oroszlánhoz érve nyekeregve kezdte mondani panaszát. 

- Az egész erdőt bejártuk. Egyetlen állatot sem találtunk. Barátaim elgyengülve az éhségtől és a fáradságtól, lehasaltak a bokor alatt, azért egyedül én jöttem el hozzád. Neked is, nekünk is ennivalóra van szükségünk és nincs más fűevő az elérhető közelségben, csak a teve... 

Az oroszlán becsületét nem tudta kikezdeni az éhség. 

- Te gazfickó! Az én becsületemből akarsz te falatozni?! Ha még egy szót szólsz a tevéről, téged öllek meg! Nem ismered a törvényt? Nem tudod, hogy helyes a szólás? 

Védelmedre hogyha gyenge bízta magát, el ne hagyd! 

Ételt, italt, otthont, ruhát, mi szükséges: mindent adj!

A sakál nem azért volt ravasz, hogy akár a király is túljárjon az eszén. Minden porcikájában tiltakozott a becstelen gondolat ellen, amikor tovább beszélt.

- Óh királyom, nem így gondoltam! Brahma, Siva és Visnu mentsenek meg engem a törvényellenes gondolattól. Nem azt gondoltam, hogy visszaélve a teve bizalmával - öld meg. De az erdő szélén, amikor arról beszélgettünk, hogy nincs élelem a láthatáron, mindegyikünk felajánlotta a maga életét. A teve is. Hiszen ha a te véged betelne királyom - amitől az istenek mentsenek meg -, hűséges híveid úgysem élnének túl, meghalnának utánad! Nem mindegy tehát, hogy feláldozzuk magunkat?

Az oroszlán mérge elszállt, nagyon meghatódott.

- Óh! Híveim!! A nagy beteg király rátok bízza hát, hogy mitévők legyetek... A sakál nem is várt tovább. Visszafutott az erdőszélre.

- Bízzatok bennem! - szólt -, gyertek, keressük meg a tevét, és a király elé járulva ajánljuk fel neki életünket.

Az állattok egyszerre megértették. A párduc máris felállt, a tigris a száját nyalogatta, a farkas felélénkült, a varjú a levegőbe libbent, hogy a tevének üzenetet vigyen. Most egyszerre tele lettek a bokrok, mind ott tolongtak az állatok, és menetet a puma zárta be.

A király előtt már ott állt a teve. Az udvar teljes számban hódolattal hasra ereszkedett, s egyenként ajánlották fel életüket. Először a varjú szólt.

- Uram, ölj meg engem. Tudod, hogyha életem adom érted, jutalmam megkapom az égben...

Mint miniszter, a sakál tüstént közbeszólt.

- Ugyan? Mit kezdene veled a király? Kicsi vagy, és a húsod is ízetlen. De dicséret illet ekkora önfeláldozásért!

A második a tigris volt, most a trón elé kúszott.

- Királyom! Itt az életem, nem védelmezem! Vedd el, és egyél belőlem, és ajándékozzanak meg az istenek hosszú és boldog élettel.

A sakál megint felcsattant.

- Testőre vagy urunknak! Ki védelmezi, ha te elpusztulsz? Ám hűséged tanújelét adtad! Állj félre, hogy a következőnek helyet adj!

Alig mondta ki, máris odahasalt a trón elé.

- Egyél meg engem, király! Majd csak akad helyettem más, aki miniszterkedik melletted!

Csakhogy ezt meg a király nem akarta. Utána a párduc termett a trón előtt, de a sakál elküldte őt is.

- Te rokona vagy a királynak! Nem emlékszel rá, hogy helyes a szólás? 

Törvény írja elő, hogy a tiltott étket meg ne edd

Ha megteszed, üdvösséged mindörökre elveszted.

- De te is megmutattad hűségedet, állj félre, mert a teve tart erre, - fejezte be a sakál.

A teve csak azért mozdult meg, hogy jobban lássa, mi történik a trónus előtt. Most, hogy a figyelem ráösszpontosult, elő kellett állnia. Titokban azt remélte, őt is visszautasítják, hiszen udvari bolond, és vendégjog is védi. Ez a gondolat öntött bele bátorságot, mert különben annyira remegett már a lába, hogy lépni is alig tudott.

- Én nem vagyok rokonod, óh király! - kezdte remegő hangon -, egyél hát meg engem. Tudom, holtam után olyan jutalmat kapok, mint azok a szolgák, akik urukért feláldozzák magukat... Tovább nem is tudta mondani, amit még mondani akart, mert a tigris és a sakál kétfelől ráugrott és felkoncolta. Szegény teve még csak böffenni sem tudott.

*

- Ezért mondtam hát, hogy helyes a szólás:

A gazok is tönkretették a szegény bolond tevét,

Vigyázz, kikkel barátkozol, mert megiszod a levét.

- Ilyen alávaló népség lehet a király emberei között is. Azok uszítják ellenem. De ha már te ilyen jó vagy hozzám, megmondanád azt is, mit cselekedjem? - kérdezte Szandsivaka.

Damanaka így válaszolt.

- Ki kell szöknöd innen. Menj el észrevétlenül.

- Elmenni? Nem jó megoldás! Ha haragszik rám, és én elmegyek innen, hegyen-völgyön kerestet, és utolér bosszúja. Nem! Nem tehetek egyebet, kivárom, mit hoz rám haragja, mert helyes a szólás:

Ha harcban állsz, dicsőséget szerzel, avagy elbukol, 

Hősök sorsa bátor halál, gyáva mindig meglakol.

Damanaka alig bírta leplezni gúnyos mosolyát

- Jól értem? - kérdezte magában. - Ez az esetlen állat még harcra is kiállna? Jó lesz vigyázni! Hiszen hegyes szarva veszedelmes fegyver! Még megsebesítheti az oroszlánt! Hangosan csak ezt mondta:

- Harcba szállni? Óh barátom! Egyenlőtlen erőkkel vívott harc lenne az! Tudod te, milyen erős az oroszlán? Ámbár mit lehet tudni! Hiszen helyes a szólás:

A nagy tenger s a kis madár, amikor egyszer harcra kelt, 

A kis parány megalázta, legyőzte a nagy tengert.

A bika szemében felcsillant egy halvány reménysugár és érdeklődve kérdezte: - Hogy is volt az?

Damanaka pedig elkezdte a mesét.

A fürj és a tenger

Messze az emberlakta tájaktól, a távoli tenger partján éltek a madarak. Ez volt a madárország. Madárországban a sok-sok madár között élt az ifjú fürj-pár is, akiket az utolsó tavasz hízelgő

illatárja terelt egymáshoz. Nagy volt a szerelem, s amikor elérkezett a fészekrakás ideje, a fürj ifjú felesége így szólt:

- Olyan helyet keress, ahol nyugodt a táj, ahol kikölthetem a tojásokat. A fürjférj a partra mutatott.

- Sehol sem találnék jobb helyet ennél. Jó melegen tartja a napfény. Egészséges, erős kis fürjeink lesznek, ha itt maradunk...

- Nem jó ez a hely! - mondta a fürjné. - Hiszen ha kerek lesz a Hold, megnöveli a tengert, s a tenger elragadja a tojásokat! Máshova menjünk.

- Ne félj te attól - nyugtatta meg a férj. - Hol leszünk mi már akkor fiókástul együtt, mire a Hold kerek lesz.

A tenger ott locsogott a parti fövenyen, és kihallgatta a fürjek beszélgetését. Fölszaladt a partra kicsit ijesztőn, aztán messzire visszahúzódott, hogy csalogassa a bizonytalankodókat. Nevetett magában és arra gondolt, hogy helyes a szólás:

Lássuk, mit tenne a kis fürj, ha elvinném tojását, 

Megmutatnám kicsinységét s a &quot;Végtelen&quot; hatalmát.

Alig várta, hogy meglegyenek a tojások. Ezek a napok is elérkeztek, s amikor a fürjpár eleségért ment, egy dagályhullámmal elsodorta valamennyit. Megjöttek a fürjek, és sírásra fakadtak, mikor az üres fészket meglátták.

- Mondtam, ugye mondtam - kiabálta a fürjné -, tudtam, hogy odalesznek a tojások, tudtam, hogy nem lesznek fiókáim! De te nem hallgattál rám! Pedig tudhattad volna, hogy helyes a szólás:

Aki a jó tanácsokat okosan nem fogadja,

Úgy jár, mint a teknősbéka, földre ejti a gólya.

A fürjférj némán hallgatta felesége szemrehányásait, de most nem bírta tovább a szótlanságot, kíváncsian kérdezgette.

- Hogy is volt az?

S a fürjné mesélni kezdett.

A teknős és a gólya

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy gyönyörű kastély. A kastélyt hosszú, vastag fal övezte, és sok kis ház állt az udvarán. Az egyik félreeső házacska kéményének tetején - amelyből füst és korom soha sem szállt - fészkelt a gólyapár.

Nappal kijártak a kastély bal oldalán elterülő sekély vizű tóhoz, és békákra vadásztak. Néha felkeresték a kastély jobb oldalán elterülő szép nagy tavat is, mert ott meg fehér tavirózsák nyíltak, csónakot ringatott a hullám, és a tó tükre híven mutatta az eget, és az ég kék sátora alatt elszálló gólyákat.

A sekély vizű tó partján élt a teknős. A gólyákkal nagyon jó barátságban volt, naponta ott álltak a vízparton, míg a tüzes nap az égi ívét csaknem teljesen végigjárta. Ilyenkor életbölcseletre tanították és különböző érdekes mesékkel szórakoztatták egymást. Ha a nyugati ég aljára elérkezett és búcsúzott a nap, ők is illedelmesen elköszöntek egymástól. Nagy egyetértésben teltek a napok, amikor egyszer csak eszükbe jutott, hogy a nap nagyon is tüzes, s rég hullott az égből frissítő, éltető eső. A tó vize aggasztóan fogyott, a gólyák meghíztak a szárazra került sok haltól és békától.

- Csak iszap van már... - mondták a gólyák. - Óh, barátunk! Mi lesz itt a sorsod? Aggódunk miattad!

- Nehéz az élet! Víz nélkül elpusztulunk!.. Ki kell találnunk valamit. Mindhárman okosak és tapasztaltak vagyunk. Nem szabad elveszíteni higgadtságunkat.

A gólyák hiába törték fejüket, nem tudták kitalálni, miként menthetnék meg a teknőst. Végül magának a teknősnek jutott eszébe valami.

- Ha ti ketten megfognátok egy vékony, erős pálcát, s én beleharapnék a közepébe, átrepülhetnétek velem a másik oldalra.

A gólyák kelepeltek örömükben s azon nyomban kerestek egy jó erős pálcikát. Odavitték a teknőshöz, az megharapta a közepét. A gólyák pedig csőrükbe fogták a pálca két végét, de mielőtt elindultak volna a gólyaférj így szólt:

- Vigyázz! Hallgatási fogadalmat kell tenned, nehogy leess a magasból. A teknős megígérte, hogy meg sem szólal.

Sokan tartózkodtak a kastély udvarán, s amikor a gólyák felettük elrepültek, utánuk mutogattak és kiáltoztak. A kiabálást a magasban mindhárman meghallották.

- Nézzétek, mit visznek a gólyák! Kő az, vagy kerék?

A teknős megsértődött, hogy őt keréknek, vagy kőnek nézik, s meg akarta mondani, hogy rosszul látják, de alig nyitotta ki a száját levált a pálcáról és a kastély udvarán halálra zúzta magát.

*

- Azért mondtam - fejezte be a fürjné -, hogy helyes a szólás:

Aki a jó tanácsokat okosan nem fogadja,

Úgy jár, mint a teknősbéka, földre ejti a gólya.

- De még másikat is mondok, ha ebből nem tanultál, mert helyes a szólás:

Aki okos előrelát, sohase vallja a kárát, 

Aki véletlenben bízik, létét veszti és várát.

- Mondd el, hogyan is volt az? - kérdezte a férj, s a fürjné mesélni kezdte.

A három halacska

Két tó terült el közel egymáshoz egy árnyékos lombos nagy erdő közepén. A két tavat egy csatorna kötötte össze, amelyet a hínár teljesen belepett. Emiatt nehéz volt átjutni egyik tóból a másikba.

A kisebb tóban három halacska, három jó pajtás éldegélt. Az első mindig a jövőre gondolt, azt építgette, tervezgette. A második minden helyzetben feltalálta magát, soha semmi nem érte váratlanul. A harmadik játékos, gondtalan volt, és azt tartotta: mindig volt valahogyan és mindig lesz is, és nem törődött semmivel. Lubickolt, siklott, örült a tavi életnek, Egy alkonyatkor, amikor rózsaszínű napsugarak visszfényében a víz felszínén imádságukat mondták a halak, emberi szavakat hallottak.

- Milyen sok hal van itt! - kiáltozták a parton a halászok. - Ide kell jönnünk már hajnalban. Ha korán jövünk, még beérhetünk gazdag zsákmányunkkal a vásárra.

Az első halacska. ki a jövőt építgette, meghallotta, és amikor befejezték az imádkozást, így szólt a halakhoz.

- Menekülnünk kell! Át kell vágni magunkat a hínáros csatornán, mert erős az ellenség, harcba bocsátkozni velük nem szabad. Egy pillanatig sem maradhatunk itt tovább.

A második halacska, aki mindig felismerte a pillanat fontosságát, tüstént csatlakozott hozzá, mondván:

- Igazad van, veled tartok én is!

A harmadik halacska nevetett, és nem akart menni.

- Ha a sorsunk betelt, úgyis elpusztulunk! Vagy a halászok fognak össze bennünket, vagy a hínárok közt fulladunk meg. Én bizony nem hagyom el őseink tavát. Hiszen helyes a szólás:

Akiket mindig ver az élet, meg van verne az nagyon, 

Akit mindig véd az élet, nem verhetik azt agyon. 

Egyiket nem oltalmazzák, mégis megáll a lábán,

A másikat féltve őrzik, mégis púp nő a hátán.

- Hát csak menjetek, ti jövőbe látók és ügyesek vagytok, mégis érzitek, hogy őseink vizében a helyünk!

A tó lakóinak véleménye megoszlott. Egy részük az okos halakkal tartott, másik részük lemaradt. Akik elmentek, valamennyien átvergődtek a hínáros csatornán. Akik ott maradtak elvesztek a halászok hálóiban.

*

- Hát ezért mondtam, hogy helyes a szólás:

Aki okos, s előre Iát, sohse vallja a kárát, 

Aki véletlenre bízza, létét veszti és várát.

Ám a fürjférj most sem hatódott meg, önérzetesen emelte fel a csőrét.

- Ugye azt hiszed, én is olyan vagyok, mint a harmadik halacska? Pedig tévedsz! Majd meglátod mit teszek! Kifogok én a tengeren...

A fürjfeleség keservesen csipogott.

- Kifogsz a tengeren? Ugyan, hogyan is foghatnál ki te a végtelen tengeren? Bármit tennél is csak magad vallanád kárát...

- Tudom, nem hiszed. Hányszor tanultuk már, hogy a kicsi legyőzheti a nagyot, sőt a hatalmasat is, ha elég a hitem ravaszsága, vagy kitartása van hozzá. A csőrömmel kihordom a tenger vizét, s megtaláljuk a fenekén tojásainkat.

- Óh, te szegény férjem! Tudod te, hogy a szent Ganga folyó kilencszáz kisebb nagyobb folyó vizét gyűjti össze, mielőtt a tengerbe ömlik? S tudod-e, hogy az Indus folyó ugyanennyit szállít ide? S mennyit a többi folyó? Hogyan tudnád csöppnyi csőröddel kiszárítani a tenger vizét?!

- Hát nem mondom hogy máról holnapra mindez meglesz, de ha kitartó leszek, a siker nem maradhat el.

A fürjfeleség meglegyintette szárnyát.

- Hát valóban ellenségeskedni akarsz a tengerrel? Akkor legalább hívd össze a madártanácsot, és terjeszd eléjük keservünket, mert helyes a szólás:

A nagy sem nagy, ha sok kicsi egy óriást elkapott, 

Harkály, béka, veréb és méh, elefánton kifogott.

- Hogyan is volt ez? - kérdezte felélénkülve a fürjférj. A fürjné pedig új mesébe kezdett.

Sok kicsi és egy nagy

Egyszer volt, hol nem volt, volt valahol messze északon egy hatalmas nagy tamálafa. Ennek a nagy fának egy alacsonyabb ágán verébpár lakott. Boldogan éltek ott, sok verébnemzedék repült ki már a szülői fészekből, hogy új fán, új ágon új fészket rakjon. Vissza is jártak oda látogatóba, sokszor visszhangzott a fa és környéke a sok gyermek és unoka-dédunoka csiripelésétől.

Egyszer egy elefánt járt arra, és megirigyelte a verébcsalád boldogságát. Őt épp akkor hagyta el menyasszonya, s most boldogtalanságában és bosszúságában ormányával felnyúlt és letörte a nagy ágat, amelyen a fészek-otthon épült. A fészek éppen megint tele volt tojással, ezek mind összetörtek a lezuhanáskor, s maga a verébmama is csak a véletlennek köszönhette megmenekülését.

Átszállt egy másik fára, s ott panaszkodott, sírt anyai szívének fájdalmában.

A madarak és fák doktora amikor arra szállt, meghallotta a veréb zokogását. Leereszkedett az ágra a veréb mellé.

- Miért sírsz ilyen keservesen? Tudhatod, hogy mindhiába! Ami elmúlt, ami elveszett, az már vissza nem hozható. A könnyek sem hozzák vissza a megholtakat...

- Tudom én azt! Csak az fáj, hogy az elefántnak én soha nem vétettem, s ő mégis rajtam állt bosszút. Nem is nyugszom addig, míg meg nem fizetek neki aljasságáért!

A harkály megértő volt.

- Majd kitalálok valamit. A gonosz elefánt megcsonkította egy kedves vén fámat, gyászt és fájdalmat okozott egy kedves barátomnak és családjának, ezért lakolnia kell.

- Mit tudnál tenni? - kérdezte könnyek közt a veréb.

- Egyedül semmit. De van egy-két jó barátom, majd azokat megkérjük, hogy segítsenek. Most jer velem zümmögő barátomhoz, a szorgalmas méhecskéhez.

A méhecske megígérte a segítségét.

- Segítek! Hogyne segítenék! De nem egyedül! Nekem is van egy nagyon jó barátom, a béka. Őt is megkérjük, hogy segítsen nekünk.

A veréb, a harkály és a méh elmentek a békához, s elmondták a történteket. A béka így szólt: - Segítek nektek, de meg kell fogadnotok, és betartanotok azt, amit tanácsolok. A méh zümmögjön az elefánt fülébe. De szépen ám, hogy az elefánt a gyönyörűségtől lehunyja a szemét. Akkor a harkály csapjon le rá és vájja ki a szemét. Én majd ott leszek egy közeli verem szélénél és brekegéssel arra csalom. Amikor megszomjazik és vak szemeinek fájdalmát vízzel akarja enyhíteni, azt hiszi, hogy tóparthoz közeledik, mert énekemet hallja és belezuhan a verembe.

Mindenki szót fogadott, s a helyére szállt. A gonosz elefánt ebéd után álmosan állt a tépett lombok alatt, elbóbiskolva hallgatta a méhet. Ekkor lecsapott rá a harkály s ő, hogy égő fájdalmát enyhítse, vakon botorkált arra, ahonnan a béka brekegését hallotta. Ott pedig belezuhant a verembe és életét vesztette.

*

- Hát ezért mondtam, hogy helyes a szólás:

A nagy sem nagy, ha sok kicsi egy óriást elkapott. 

Harkály, veréb, béka és méh - elefánton kifogott.

A fürjférj végre értett a meséből s így szólt.

- Legyen akaratod szerint. Összehívom barátaimat, az ég minden madarát, és segítségükkel kiszívjuk a tenger vizét.

Így is tett. Legjobb barátaival összebeszélt, azok a világ minden tája felé szétrepültek és vitték a hírt, hogy a fürj segítségül hív minden madarat.

Össze is sereglettek gólyák, darvak, gémek, kócsagok, pávák, ludak és az ég minden madara s tanakodni kezdtek. A sas mondta ki a bölcs tanácsot, melyet mindenki elfogadott. A tanács ez volt: - Sokkal nagyobb a tenger, mint az ég minden madarának ereje. Mi nem szállhatunk szembe a tengerrel, tehát el kell mennünk a madarak égi királyához, Garudához. Ő biztosan elégtételt szerez nekünk, hiszen az ő nemzetségéhez tartozunk, miként az elrabolt tojások. Így is tettek.

Szálltak a madarak, egyre szálltak. Sötét lett a táj, amerre repültek és egyre újabbak, még újabbak csatlakoztak hozzájuk. Beborult az ég, még a nap sem sütött a földre, oly sokan szálltak Garuda-madár felé. És zúgott a lég az egyhangú madárpanasztól.

'- Megtorlás! Megtorlást kér a madárvilág!

Garuda ott állt az ég kapuja előtt és várakozott. Amikor meghallotta, mi történt, megharagudott a tengerre. Szent esküvéssel már éppen ígéretet akart tenni, amikor Visnu isten küldötte jött feléje az égkapu mögül.

- Jöjj, óh Garuda! Visnu isten látogatásra készül Indra istenhez! Tüstént indulj el, és tartsd a hátadat!

Ám Garuda, most nem engedelmeskedett. Bántódott hangon így válaszolt:

- Nem becsül engem az én uram! Talán haszontalan szolga vagyok? Mért hív éppen ilyen-kor!? Menj és mondd el üzenetem: - mélységes tiszteletem iránta sohasem változik, de ha most repülni akar, keressen más madarat, mert én most nem mehetek...

A küldött ijedten állt. Fénylő ruhájától csaknem megvakultak a madarak. Le is sütötték szemüket, úgy álltak Garuda előtt.

- Mi történt, Garuda? - kérdezte a küldött. - Miért e sérelem? Garuda messze hangzó szóval felelt.

- A magasztos Visnu isten pihenőhelye a tenger. A tenger nem tehet olyat, melyről a Magasztos isten ne tudna! Mégis elrabolta a fürj tojásait, s ha Vísnu isten nem bünteti meg érte, a én nem szolgálom őt tovább!

A madarak csodálkozva borultak le Garuda előtt, a küldött pedig visszafordult. De nem kellett alt: messzire mennie, mert Visnu isten - ki mindent hall és mindent lát - máris ott volt a kapuban. 

- Becsüllek, Garudám, mert a szeretet haragjában ég a te szíved! Bocsásd el szárnyas gyermekeidet és jöjj velem, hogy igazságot szolgáltassak!

Garuda elbocsátotta a madarakat, ő pedig lehajolt, alázatos fővel ment Visnu isten otthonába. Ott híven elmondott mindent, amit a madaraktól megtudott. Visnu végig hallgatta, és kiáltott. - Garuda madaram! Helyes a szólás:

Ha szolgát nem fékezed, rád vet követ a világ,

Felelsz azért, mit szolga tesz, s ha ráhagyod - mind kihág.

- Jöjj velem! Előbb a tengerre megyünk. Visszavesszük a fürj tojásait, azután elmegyünk Indra istenhez, meglátogatjuk őt.

Garuda boldogan térdet hajtott, hogy Visnu isten a hátára ülhessen, aztán mint a tüzes nyíl, reppentek a tengerhez - s a megrémült hatalom, a végtelen tenger lágyan partra emelte a fürj tojásait.

*

- Hát azért mondtam el ezt a hosszú történetet - mondta Damanaka -, mert helyes a szólás:

A nagy tenger s a kis madár, mikor egyszer harcra kelt, 

A kis parány megalázta, legyőzte a nagy tengert.

- Soha senkinek nem volna szabad elveszíteni a bátorságát - folytatta Damanaka, miután befejezte a mesét.

- Nem is veszítettem én el - felelte Szandsivaka -, csak egyet nem értek. Pingalaka mindig csak szeretettei és barátsággal pillantott rám. Nem láttam őt soha haragosnak! Hogyan ismerjem fel veszélyes hangulatát? Mi az ismertető jele annak, ha haragra lobban?

- Rettenetes ő, ha haragszik! Ne is kívánd így látni őt! De ha szeme szikrázni kezd, ha összeráncosodik homloka, ha száját nyalja, és fogai kivillannak, akkor a következő pillanatban biztosan reád támad... Amit most mondtam neked, titokban mondottam. Senkinek ne szólj erről. Leghelyesebbnek azt tartom, ha még ma sötétedés előtt elinalsz. Ha alkalmad lesz, szökj, barátom, mert helyes a szólás:

Ha egy nagyúr az udvarnál rosszat forral ellened, 

Távozz el a közeléből, vagy hódolj s mentsd életed!

Damanaka még egyszer belenézett a bika szép mély, és szomorú szemébe, és közben ezt gondolta:

- Bezzeg nem szomorkodott eddig Pingalaka mellett! Eddig mi voltunk kedvetlenek és éhezők! De most majd minden megváltozik...

Aztán elfutott és Karatakát kereste fel. Az már kíváncsi érdeklődéssel várta. 

- Történt valami? - fogadta kérdésével.

- Még nem, csak előkészítettem azt, ami majd történni fog. - Mit tettél?

- Ügyesen beszéltem, s szavaimmal haragot szítottam közöttük. Egymás ellen ingereltem őket. - Óh, bátyám! Bizony ez helytelen volt. Oly szépen megfértek egymással... Nem kellett volna ezt tenned!

- Nem ezt mondtad, amikor elmentem tőled!

- Nem is mondtad azt, hogy halálos ellenséggé teszed őket!! De te mindig csak rosszat teszel! Viszályt szítasz, vagy a magad érdekében kihasználod mások érzelmeit. Pedig helyes a szólás:

Könnyebb másnak bajt okozni, örömet már nehezebb! 

De ha jámbort halálba küldsz, elveszted a lelkedet.

- Nincs igazad - kiáltott fel Damanaka . - A bika ellenségünk. Nekünk kell őt legyőznünk! Én nem csupán a magam, hanem az összes erdei állat érdekében cselekedtem. Jót tettem vele, amikor a király udvarába vittem, de ő ezt azzal hálálta meg, hogy az oroszlán bátor szívét megszelídítette, és most miatta kell valamennyiünknek éhezni. Ha a bika alkalmat talál és elszökik, én nem állom útját, meneküljön, ha tud... Ha nem tud, akkor meghal. A mi méltóságunk újra értelmet nyer és ráadásul ünnepi lakomában is részünk lesz. Miért haboznánk még? Hiszen helyes a szólás:

Csak a bolond tétovázik, ha jó falatokra lel, 

Ravasz sakál a nagy tevét maga fogyasztotta el.

- Hogyan is volt ez? - kérdezte Karataka. Damanaka elkezdte a mesét.

A ravasz Csaturaka

Volt egyszer egy oroszlán, aki nagyon igazságos és bátor uralkodó volt, tisztelte is az erdő népe. Sok alattvalója mindenkor engedelmesen szolgálta, és távol maradtak tőle, ha úgy kívánta, követték, ha erre parancsot adott. Csak Csaturaka, a sakál és Kravja, a farkas jártak mindig a nyomában, ha akarta, ha nem.

Egyszer, amikor megint egyedül indult portyázásra az oroszlán, egy tevét talált az erdőben. Reá támadt és megölte. A küzdelemben nagyon bevérezte magát, ezért így szólt a bokorban rejtőző Csaturakának.

- Mielőtt lakomához ülnék, lemegyek a folyóhoz és megfürdök. Fürdés közben imádkozni szoktam, tehát itt ülj addig, míg megjövök, és vigyázz a zsákmányomra.

Amikor az oroszlán eltávozott, a másik bokorból előjött Kravja, a farkas, és leültek a teve mellé. Úgy őrködtek, hogy közben a nyáluk csurgott. Csaturaka ezt gondolta.

- Egymagam is megenném... olyan éhes vagyok...

S amint ezt végiggondolta, máris megvolt a mentő ötlete, hogyan veszi e1 az oroszlántól a tevét. Terve egy pillanat alatt készen volt. Így szólt a farkashoz.

- Hogy korog a gyomrod! Egyél egy-két falatot a tevéből! Úgy teszek, mintha nem látnám...

A farkas nem várta, hogy kétszer biztassák. Odasompolygott a tevéhez, és feltépett hasából kihúzta a májat. Még evett volna többet is, de alig nyelte le az utolsó falatot a sakál máris figyelmeztette.

- Vigyázz! Jön a király!

Alig ért oda az oroszlán, észrevette, hogy hiányzik a teve mája. Éktelen haragra gerjedt. 

- Ételmaradékot egyek?! Ki tette ezt?!

Kravja bűnbánatosan, véres arcát segélykérően fordította Csaturaka felé, ám a sakál kárörvendő nevetéssel csak annyit mondott:

- Akkor nem néztél rám, mikor a tevét tépted!

Kravja behúzta farkát, és úgy elszaladt, csak úgy porzott az út. Porzott az út, látták amikor utánanéztek, porzott az tovább is, pedig a farkas már hetedhét határon is túljárt. Az oroszlán haragosan nézte a porfelhőt, s mikor az nem akart elülni, nem fogott az evéshez, hanem így szólt Csaturakához.

- Eredj! Nézz utána, mi az?

A karavánút közel húzódott az erdőhöz. Most hosszú szekérsor és megrakott tevék verték fel az út porát. A vezérteve nyakában mély hangú kolomp lógott. Az ismeretlen hang nyugtalanította az oroszlánt. Felborzolódott szőrrel állt, úgy várta vissza a sakált. Csaturaka jött is habzó szájjal, lihegve és titokzatosan suttogva hadarta.

- Menekülj! Menekülj, király!

- Mi történt? - hördült fel Pingalaka.

- Óh! Királyom! Dharma, az igazság istene van itt! Ellened jött, és ezt kiáltozza: még nem telt be a tevém sorsa, az oroszlán mégis megölte! Most igazságot szolgáltatok és kétszeresen veszem vissza rajta a tevém életét!

Az oroszlán felborzolt szőre lesimult, indulatát nagy félelem csitította le. - S mi ez a hang?!

- Uram, királyom, fuss amíg lehet! Ez a vészharang, amelyet a teve apja, nagyapja, testvérei, barátai kongatnak. Halálra keresnek téged!

Az oroszlán nem késlekedett tovább, otthagyta zsákmányát és az erdő sűrűjének védelme alatt elmenekült. Csaturaka meg csak ezt várta, a teve húsából jóízűen falatozni kezdett.

*

- Hát csak azért mesélem el ezt, mert helyes a szólás:

Csak a bolond tétovázik, ha jó falatokra lel, 

Ravasz sakál, a nagy tevét maga fogyasztotta el.

Míg Damanaka ezt a mesét elmondta Karatakának, Szandsivaka emígy töprengett magában:

- Hát így jártam... Mily sok bajt hozott rám a telhetetlen szomjúságom. Ha akkor higgadtabban közeledem a folyóhoz, nem süllyedek a mocsárba, nem is lettem volna beteg, s nem hagyott volna el a jóságos gazdám. Nem volt nekem soha semmi panaszom, míg vele lehettem. Most itt vagyok, fűevő létemre a húsevők között. Mit tegyek? Teljesen kiszolgáltatott vagyok. Ha elmegyek Pingalakához, és leborulva megalázkodnék előtte, talán megkegyelmezne nekem. Hiszen úgy kedveltük egymást! Ha megszöknék, úgy menteném életemet, más húsevő támadna rám. Ha két rossz között kell választanom, ha tudnám, hogy az oroszlán megöl, akkor is odamennék, mert inkább a vele vívott küzdelemben veszíteném el az életemet...

Amikor így elhatározásra jutott, remegő lábakkal lassan visszaballagott az oroszlánhoz. De nem mert a közelébe menni. Már így messziről is látta, hogy villog a szeme, homlokát összeráncolja, száját nyalja és fogait csattogtatja. Leült kissé távol tőle, s annyira rémült volt, hogy nem is üdvözölte a királynak járó hódolattal.

Pingalaka ugyanígy gondolkozott.

Látta, hogy Szandsivaka vontatott léptekkel jön, tiszteletlenül leül, kihívóan nézegeti őt, és vörös fény villan a szemén.

Mindketten Damanaka szavaira emlékeztek, amikor megvadulva saját félelmüktől, egymásra rohantak. Pingalaka Szandsivaka hátára ugrott, körmeivel, fogaival - mint a kapocs - fogta át. Ám Szandsivaka teljes erejét megfeszítve lerázta magáról és egy pillanat alatt meghasította Pingalaka testét erős szarvával. Aztán mindketten lihegve húzódtak távolabb egymástól. Olyanok voltak, mint a szétnyíló piros virágok...

Pingalaka fogait mutogatta Szandsivakának és dühösen hörgött feléje. Szandsivaka szarvaival acsargott Pingalakára, és dühödten toporzékolt, kaparta a földet az újabb roham előtt. Karataka és Damanaka ekkor ért a közelükbe. Egy pillanatra mindketten döbbenten megálltak. Karataka magán kívül volt a haragjától, és így szólt Damanakához:

- Nézd, mit tettél. Oh, miért is ingerelted őket egymás ellen? Nézd a királyt! Mély sebből vérzik... Mit értél el ravasz tanácsaiddal, ha belehal sebeibe?! S mi hasznod belőle, ha elerőtlenedve itt marad, s végignézheted hatalmának bukását? Rossz miniszter vagy, és rossz politikus is! Békésen elérni semmit sem tudtál, csak erőszakkal. Erőszakkal, ami romlásba visz! Hiszen helyes a szólás:

Aki szép szóval nem ér el sikert, hasznot, szerelmet, 

Erőszakkal nem sokra megy, bajra hoz csak sérelmet.

- Azt sem tudod, milyen egy jó miniszter - fejezte be Karataka. - Most itt a baj, a király élete veszedelemben forog! Eredj, és békítsd ki őket!

Damanakának a lába földbe gyökerezett, a félelem megbénította, mozdulni sem tudott. De Karataka tovább szidalmazta.

- Ehhez gyáva vagy! Hitvány is! Építeni nem tudtál, csak rombolni! De talán nem is egyedül vagy hibás! Vétkezett a király is, mert hallgatott rád! Ha még ezek után is maga mellett tartana, minden jóravaló állat elhagyná! S mi lenne az udvarból jóravaló állatok nélkül?!

S mivel Damanaka a rémülettől még mindig nem jutott szóhoz, Karataka lenézően, csak ennyit tett még fejtegetéséhez.

- De kell is a jó tanács az ostobának! Úgysem tanulsz belőle! Hiszen helyes a szólás:

A sziklát nem szeleteljük, nem görbítünk száraz fát, 

Szucsi madár is megjárta, hogy oktatott ostobát.

- Hogyan is volt az? - szólalt meg végre Damanaka 

Karataka gyorsan mesélni kezdte.

A szucsi madár és a majom

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy erdővel borított hegység, melynek lejtőjén egy kiterjedt nagy majomcsalád lakott. Az erdőben favágók dolgoztak és mivel zordon volt az időjárás, tüzet gyújtottak, teli tüdővel fújták, míg lángra nem lobbant. Melegedtek mellette, míg az utolsó zsarátnok is el nem hamvadt. Későre járt, amikor a favágók hazamentek. Erre vártak a majmok. Közel mentek a kialudt hamvas zsarátnokhoz, hogy kitapasztalják, mi történt. A kihűlt hamut piszkálták, vörös zsarátnokot kerestek, mások vörös gundsa-bogyóval telt ágakat tördeltek, és halmot raktak belőle. Aztán teli tüdővel fújni kezdték.

Meglátta a szucsi madár és nevetve kiáltotta nekik.

- Óh, ti ostoba majmok! A gundsa-bogyó ugyan lángra nem lobban, meleget nem ad, bármennyire is fújjátok! Inkább keressetek egy szélvédett barlangot, ha annyira fáztok!

A majmok tovább fújták a vörös bogyót, és nem hederítettek a madárra. A madár nem nyugodott bele, közelebb szállt, s újra elmondta, amire először se válaszoltak. Most azonban egy öreg majom rá vicsorított.

- Semmi közöd a mi dolgainkhoz! Hordd el magad!

A szucsi madár azonban nem ment, hegyes csőrét tovább jártatta:

- Ti ostoba majmok! - kezdte harmadszor is. - A gundsa-bogyó...- de tovább nem bírta folytatni, mert a felingerelt öreg majom utána ugrott, elkapta és szárnyánál fogva a sziklához vágta. A madár egy pillanat alatt meghalt.

*

- Hát csak azért mondtam, mert helyes a szólás:

A sziklát nem szeleteljük, nem görbítünk száraz fát, 

Szucsí-madár is megjárta, hogy oktatott ostobát.

- De nem csak ennyiből áll az egész, van egy másik történet is, ami bebizonyítja, hogy helyes a szólás:

Tanácsot csak úgy adj, kérlek, tőled ha jó szót kérnek, 

A majom is tönkretette fészkét a szegény verébnek.

- Hogy is volt az! - kérdezte Damanaka. Karataka tovább mesélt.

A szegény veréb fészke

Volt egyszer egy veréb-házaspár. Jó, biztonságos kis fészkük volt a nagy samifa egyik ágán. Nagyon rossz időjárás volt abban az időben, s a verébpár beült a fészkébe, csicseregve mesélgették egymásnak kalandjaikat, amikor egyszerre észrevették, hogy a nagy fa vastag ágának tövében ázott, csapzott didergő majom kuporog.

Zuhogott az eső, fújt a szél, s a majom fogainak vacogását a verebek meghallották. Kíváncsian dugták ki fejüket, hogy kitapasztalják mi az a furcsa hang. Amikor rájöttek, a verébfeleség kiszólt a meleg fészekből.

- Milyen ügyetlen vagy, te majom. Pedig olyan vagy éppen, mint az emberek. Kezed és lábad is van, mégis itt tehetetlenkedsz, dideregsz, nemhogy házat építenél és jó melegben laknál.

A majom rosszkedvű volt, mert nagyon szenvedett a hidegtől, ezért rákiáltott a madárra. 

- Tartsd a csőrödet! Mit szemtelenkedsz! Mit csúfolódsz!

- Ha házad lenne, nem fáznál!

- Hitvány éles nyelvű madár! Elhallgass! Ki kért a tanácsaidból?! Tartsd meg!

- Csak jót akartam! Ha megtanulnád a házépítést, megtaníthatnád rá a rokonaidat is! Csak jó származnék belőle s engem is megemlegetnétek, hogy jó tanácsot adtam!

- Ki kért a tanácsaidból! Miért akarsz a majmok életébe avatkozni?

Ám a veréb nem hallgatott, újra kezdte, mire a majom megsokallta. Felmászott az ágra, kiverte a verebeket a fészekből, a fészket pedig széjjelszórta a szélben.

*

- Hát csak azért mondtam, hogy okulj belőle, mert helyes a szólás:

Tanácsot csak úgy adj, kérlek, tőled ha jó szót kérnek, 

A majom is tönkretette fészkét a szegény verébnek.

A mese befejeződött, de Karataka haragja nem csillapodott, s a szidalmazást ott folytatta, ahol azelőtt abbahagyta.

- Bármennyit tanultál is, ostoba maradtál. De hát mit is tehetsz arról, hogy hitványnak születtél! A tanulás, csak derék agyaknak való! Te ugyan nem tudtad jól felhasználni azt, amit tanultál! Engem soha nem kérdezel, mindig a magad feje után indulsz s még a saját érdeked sem ismered fel. Hiába! Mindig igaz marad és helyes a szólás:

Gonoszságával a ravasz az igazat megcsalta, 

Ennek pedig áldozata lett ő és saját apja.

- Hogyan is volt az? - érdeklődött Damanaka. Karataka pedig mesélni kezdett.

Az igazságos és a ravasz

Egy pompás gyönyörű, gazdag városban élt két jó barát. Az egyik igazságos lelkületű volt és ügyes. Ha nem is volt gazdagnak mondható, tisztességes munkával azért megkereste a mindennapi kenyerét.

A másik ravasz volt és alattomos. Akit lehetett, becsapott, ezért aztán nem is bíztak benne. Nem volt annyi munkája, mint barátjának és sokat is nélkülözött. Egyszer azt gondolta magában. - Kell is nekem ez a szegénység! Összebeszélek barátommal, elmegyünk vándorolni, szerencsét próbálni. Ha aztán utunk sikeres lesz, amiben nem is kételkedem, ravaszsággal majd elszedem tőle a részét, s utána majd könnyebb lesz az életem.

Mindjárt másnap reggel el is ment barátjához és így szólt hozzá:

- Mi lenne, ha elmennénk világot látni? Két ilyen ügyes ember, mint én és te, igazán szerencsét próbálhatnánk.

Az igaz ember azt gondolta.

- Valóban megpróbálhatnánk. Legalább lesz mesélnivaló a gyerekeknek, később pedig az unokáknak. Sőt tanítani is tudja majd őket! Ezért hát egy szép napon útnak indultak.

A szerencse nem is maradt el mellőlük, s miután meggazdagodtak, legott hazafelé vették útjukat. Amikor már a városuk előtt jártak, a ravasz barát leült egy fa alá.

- Tudod-e, min töröm a fejem? - kérdezte színlelt aggodalommal. - Azon gondolkodom, hogy ezt a gyönyörű nagy vagyonunkat nem kellene most mind hazavinni. Ha a rokonok és ismerősök megtudják, hogy meggazdagodtunk, majd belőlünk akarnak élni, kölcsön kérnek, és nem biztos, hogy megadják. Csak egy kis hányadát vigyük magunkkal, a többit itt a városon kívül rejtsük el, s majd kijövünk érte és apránként hazahordjuk. Így nem lenne feltűnő.

Az igazságos barát így szólt.

- Ha kölcsön kérnék azt sem bánnám, de valóban nagyon nehéz a kincsünk. Rejtsük el. Már túlságosan fáradtak vagyunk, majd kijövünk érte, ha megpihentünk.

A kincseket egy odvas fa gyökere alá ásták el, aztán hazamentek. Ám a ravasz barát még aznap éjszaka visszatért az erdőbe, kiásta a kincseket, betakarta az üres gödröt és reggelig hazahordta a zsákmányt. Másnap reggel ártatlan arccal állított be a barátjához és így szólt.

- Talán ma kimehetnénk a kincseinkért...

- Menjünk, barátom - szólt az igaz -, legyen kívánságod szerint.

A kincsnek hűlt helye volt. Erre a ravasz barát rátámadt az igazra. Nagy átkozódásokkal vegyesen fenyegetőzött.

- Senki más nem tudta, hol a kincs, csak te! Azonnal add át a felét! Ha nem teszed, följelentelek...

Az igazságos is haragra lobbant.

- Én nem loptam még soha életemben. Bizonyára te vitted el.

Bírák elé került a dolog s mivel tanú és bizonyíték nem volt, istenítéletre került sor. Az igazságos ember ebbe is belement, a ravasz tiltakozott.

- Olyan tanú, amilyenre ti gondoltok bírák, valóban nincs. Írás sincs, ami meggyőzne benneteket barátom becstelenségéről. Azért nekem mégis van tanúm. Az erdei démonok biztosan látták, mi történt!

A bírák ráálltak és így szóltak.

- Akármilyen származású is, a tanú mindig tanú. Menjünk az erdőbe és lássuk miként végződik a per.

A ravasz barát hazasietett és félre hívta az apját. Négyszemközt így szólt hozzá.

- Titokban kell tartanod, apám, amit most megtudsz. Igen tekintélyes vagyont loptam el a barátomtól. Ha segítesz nekem, gazdagok lehetünk egész életünkben. Ha elárulsz, elvész a kincs és én is meghalok.

Az öregember megértette a fiát, hiszen az apja volt...

- Segítek! Persze, hogy segítek, fiam! Egy nagy odvas fához vezetlek. Ott rejtőzz el a fa üregében. Majd ha aztán hallod, hogy bizonyságtételre hívom az erdő szellemét, mondd azt hogy a barátom vitte el a kincset.

Az öreg mindent megígért és ment, hogy a fa odvában elrejtőzzék. Másnap a két barát és bírák megjelentek s megálltak a nagy fa alatt s a bírák hangosan felszólították az erdő démonait, vallják meg mit láttak. Az öreg apa, az odvas fa üregéből kikiáltotta:- Az igazság álarcában rejtőző tolvaj vitte el a kincset!

A bírák megrökönyödve néztek össze. Nem számítottak rá, hogy a démonok valóban vallanak majd. Aztán a törvénykönyvben lapoztak, hogy kikeressék az igaz ember számára a megfelelő büntetést. Ám az igazságos barát sem volt tétlen. Száraz gallyakat hordott össze, a fa odva előtt halomba rakta és meggyújtotta. A füst és a láng becsapott a fa üregébe, az öregember keservesen ordított és fulladozott. - Mindent bevallok! Bevallom, hogy a fiam volt a tolvaj! Ő lopta haza a kincseket!

Félig megpörkölve, égett arccal bújt elő és mindent elmondott, amit tudott. Alig fejezte be vallomását, a nagy ijedtségébe és égési sebeibe belehalt. A ravasz barát is meglakolt gonoszságáért, mert a bírák az odvas fa egyik ágára felakasztották.

Az igazságos ember pedig, míg kincseit házába szállította, mindenkinek elmondta, hogy helyes a szólás:

Gonoszságával a ravasz az igazat megcsalta 

Ennek pedig áldozata lett ő és a saját apja.

- Így s csak eddig van ez - mondogatták a bírák is, hiszen helyes a szólás:

Mi a haszna, mi a kára, mindenki fontolja meg 

Buta gémet s rokonságát mind felfalta a petymeg.

- Hogyan is volt az? - kérdezte az igaz ember, mire az egyik bíró mesélni kezdett.

A petymeg és a gémcsalád

Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét határon is túl volt egy nagy fügefa. Öreg volt a fügefa, sok madárnak, mókusnak, bogárnak adott lakóhelyet. Lakói közé betolakodott egy kígyó is, azóta sok sírást és keserves panaszt hallhatott a vén fa. Minden reggel arra ébredtek, hogy valamelyik emeletágon nagy sírás-rívás között panaszolták az újabb veszteséget és gyászt.

Egy reggel a gémcsalád fészke felől hallatszott a riadalom. Odalettek a pelyhes fiókák, s azok a tojások is, amelyek még nem pattantak ki a feszülő élettől. A gémpár nagy könnyeket sírt és már arra gondoltak, hogy önként megválnak az élettől, amikor mégis inkább azon kezdtek gondolkodni, hogyan lehetne a kígyót elveszejteni.

Elment az apagém a tó partjára, hogy ott magányában zavartalanul törhesse a fejét az elpusztítás módján. Amint ott állt féllábon, meglátta őt a rák, s biztos rejtekéből kiszólt hozzá.

- Mért sírsz, te gém?

- Már hogyne sírnék, amikor minden fiókámat megette a kígyó! Most akarom kitalálni, hogy pusztítsam el...

Amikor ezt meghallotta a rák, így gondolkozott.

- Ha ügyesen beszélek, olyan tanácsot adhatok a gémnek, melyet ha végrehajt, elpusztítja a kígyót, de meghal ő maga is. Így egy csapásra sok ellenséget pusztíthatok el egy okos tanáccsal. Később újra elődugta ollóját és ismét szólt a gémhez.

- Hallod-e, te gém! Ha neked volnék, fognék egy jó nagy halat, felaprítanám, és amikor a petymeg alszik, a fészkétől a kígyó odújáig elhinteném. A petymeg elmenne a haldarabok nyomán a kígyó odújáig és elpusztítaná.

A gém megörült a tanácsnak. Addig hiába törte fejét, nem tudott semmit kitalálni. Most beljebb lépdelt a tóba, és lesbe állt. Megfogott egy jó nagy halat, megölte és darabjait elhintette úgy, ahogy a rák tanácsolta.

A petymeg amikor felébredt, megérezte a halszagot, felszedte a darabokat, eljutott a kígyó odújáig és benyúlt érte, megfogta fejét és megölte. De megölte a gémet is és a többi madarat a fán.

*

Ezért mondtam, hogy helyes a szólás:

Mi a haszna, mi a kára, mindenki fontolja meg, 

Buta gémet s rokonságát mind felfalta a petymeg.

Karataka befejezte a mesét, majd így folytatta:

- A ravasz barát éppen úgy tett, mint te. Megfontolta, mennyi haszna lenne a kincs megszerzéséből, de azt már nem, hogy milyen kára származhat belőle. Ha jó minisztere már nem vagy a királynak, legalább jó szolga lennél! De az sem vagy, mert királyunkat életveszedelembe sodortad. Ebből a cselekedetből levonom a tanulságot. Cselekedeted megmutatja, hogy álnok és gonosz vagy. S ha képes voltál elárulni a királyt, mért ne árulnál el engem is, ki messze vagyok attól, hogy király legyek? Ezért én szakítok veled. Mert régi már és helyes a szólás:

Egy faluban az egerek felfalták a vasmérleget, 

Veréb meg a faluszélről elvitt egy kisgyermeket.

- Hogyan is volt az? - kérdezte Damanaka. Karataka mesélni kezdett.

A mérleg és a gyermek

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kereskedő, ki mivel nagyon jóhiszemű és becsületes volt, teljesen tönkrement. Nem maradt semmije, csak egy hatalmas vasmérlege, amit őseitől örökölt. Ezt a vasmérleget, mivel nem akarta eladni, barátjánál, egy kereskedőnél helyezte el. Ő maga másik városba költözött, hogy ott kezdje újra az életét. Ám ott sem volt sok sikere, ezért s vándorútra indult s keserves életküzdelem után ismét összegyűjtött annyit, hogy új üzletet nyithasson. Hazament szülőföldjére, és első útja barátjához vezette. Örömmel fogadták, s az első kérdése a vasmérleg volt.

- Most talán már lesz annyi tapasztalatom, hogy nem megyek újra romlásba. Megnyitom újra üzletemet, kérlek, add vissza a családi ereklyét, melyet nálad hagytam, a vasmérleget.

- Óh, mennyire sajnálom! Nincs meg a vasmérleg. Megették az egerek.

Vándorlásai közben sok mindent látott már a kereskedő, de vasmérleget enni tudó egereket még soha és sehol. Nem lepődött meg azon amit hallott.

- Megették? - kérdezte és a fejét csóválta. - Hát ha az egerek ették meg, akkor valóban nincs mit tenni...

Később, amikor már pontosan átgondolta, mit tesz, így szólt a barátjához.

- Szeretnék a folyóhoz menni, hogy megfürödjek. Megengeded, hogy a fiad jöjjön, hogy amíg én a vízben leszek, a ruhámra vigyázzon?

A hamis barát érezte bűnösségét, ezért örült, hogy valami szívességet mégis tehet. Szólította a fiát. - Menj, fiam, a bácsival a folyópartra, és őrizd addig a ruháját, míg a vízben lesz. Engedelmeskedj neki.

A kereskedő elindult hát a gyermekkel a folyóhoz, s amikor a fürdést befejezte, elindultak :sétálni a közeli sziklás hegyekbe. A gyermek nem félt, ismerte jól a környéket. Mutogatta is a barlangot. Az egyik kisebb barlangba betuszkolta a kereskedő a gyermeket és nagy követ hengerített a nyílás elé.

Otthon a hamis barát, türelmetlenül várta haza a fiát. Egyetlen gyermeke volt, nagyon féltette. - Hol hagytad a gyermeket? - fogadta a kereskedőt.

- Óh, mennyire sajnállak! - felelte a hazatért barát. - Míg a vízben voltam, a fiadat elvitte a veréb.

A hamis barát magából kikelten kezdett ordítani.

- Hol a gyermekem?! Te világcsavargó, mit tettél a fiammal?! Ki hallott már olyat, hogy egy veréb elvigyen egy gyermeket?! Azonnal vezess hozzá, vagy én viszlek a bírák elé!! A fiamat!... a fiamat akarom!

A kereskedő gúnyos mosoly kíséretében válaszolta.

- A becsület megtestesülése vagy! Valóban!... neked tudnod kell, hogy abban a faluban, ahol egerek megrágják a vasat, a verebek is elvihetnek egy gyermeket...

- Add vissza a fiamat!! - Add vissza a mérleget! !

A bírák elé siettek. A hamis barát átkot szórt, és harsányan panaszkodott, az isteneket hívta segítő tanúnak.

- Ez a világcsavargó ellopta a gyermekemet. Az istenek a tanúim, hogy verebek még soha nem ragadtak el gyermeket!

A bírák előtt nem lehetett tréfálkozni.

- Hol a gyermek? - kérdezték szigorúan a kereskedőtől, de az szemrebbenés nélkül válaszolta. - Az orrom elől vitte el egy veréb...

- Hogyan vihet e! egy madár, egy akkora fiút?

- Hogyan képesek az egerek megrágni egy vasmérleget? - kérdezte vissza a kereskedő. A bírák a hamis baráthoz fordultak, aki ekkor már abbahagyta az átkozódást.

- Hogyan volt az a vasmérleg?

A kereskedő mindent elmondott, mire a bírák mindkettőjüket kötelezték, hogy a gyermeket is, a mérleget is hozzák eléjük.

*

- Ezért mondtam, hogy helyes a szólás:

Egy faluban az egerek felfalták a vasmérleget 

Veréb meg a faluszélről elvitt egy kis gyermeket.

- Irigy a májad is, Damanaka - perelt csendesebben Karataka. - Irigyelted Szandsivakát s úgy cselekedtél, mint a majom.

- Hogyan irigykedett a majom? - kérdezte Damanaka. - Mit tett volna? Hiszen helyes a szólás:

Buta szolga is megölte, úgy őrizte a királyt,

Hegyes karddal légyre vágyott, s királyi szívet talált.

- Hogyan is volt az? - kérdezte Damanaka. És Karataka új mesét kezdett:

Az ostoba szolga

Egyszer volt, hol nem volt, volt egy gazdag király. Ez a király arról volt nevezetes, hogy nála minden másként módosult, mint a szomszédos királyi várakban. Nála a fürdőt a szabadban melengette a napsugár, a nők nadrágban jártak, a férfiak szoknyát viseltek. Személyes szolgálatára majmokat tartott, s a majmokat emberszolgák szolgálták ki. Ő maga nagyon mulatságosnak tartotta a majmok esetlenségét, bolondos ugrabugráikat és bukfenceiket. Egy nagyon meleg délután, amikor a király álomba szenderült, a szolgálatot teljesítő majom, a legyező selyemzsinórját húzogatta, és közben vakarózott. Nagyon unalmas volt számára mindig ez az idő, de megtanulta, hogy nem szabad mást cselekednie, mint ura álmát vigyázni.

Amint így üldögélt és vakarózott, a király mellére zümmögve szállt egy légy. A majom elkergette, de a légy visszaszállt. Megint elkergette, de a légy visszaszállt.

Erre a majom dühbe gurult, lekapta asz asztalról ura éles kardját és teljes erejével a légyre sújtott, amikor éppen a király szíve fölött sétált.

A légy elszállt, a király pedig vérző mellel fekve maradt, s néhány pillanat alatt meghalt.

*

- Így jár a király, ki ostoba szolgát tart - fejezte be a mesét Karataka - azért mondtam, hogy helyes a szólás:

Buta szolga is megölte, úgy őrizte a királyt, 

Hegyes karddal légyre vágott, s királyi szívet talált.

- De van még egy másik mese is, ami ezt a helyes szólást bizonyítja:

Ki élte árán megment papot, avagy szent állatot 

Halál után mennyekbe tér, és kap nagy jutalmat ott.

- Hogyan is volt az? - kérdezte Damanaka és Karataka így mesélte el az utolsó történetét.

Az önfeláldozó tolvaj

Volt egyszer egy férfi, ki hogy könnyen éljen, tolvaj lett. Ez a tolvaj, előző életében tudós pap volt, és ennek az életének emlékei mélytudatában vissza-visszatértek. Ezért tudós-tolvajnak nevezték vásári barátai.

Egy szép nyári napon idegen földről papok érkeztek a vásárra mindenféle jóval megrakodva, és mikor a sok holmit eladták, drágaköveket vásároltak. A tudós-tolvaj kileste titkos útjaikat, s azon törte a fejét, miként szerezhetné meg a drágaköveket. Hogy célját elérje, papruhába öltözött, és hozzájuk csatlakozott.

Kenetteljes szép mondásokat idézett a szent könyvekből, és behízelgő kedvességgel meg-nyerte a papok szívét, akik bizalmukba fogadták. Ezután mindenfelé elkísérte őket, és sok dolgukban segítségükre lett. Nemsokára elérkezett a papok visszaindulásának ideje, s még sehol sem voltak a kövek. Az indulás előtti időket még inkább velük töltötte, hogy mint mondotta, segítségükre legyen az úti készülődésben. Akkor is velük volt, amikor az ékköveket elrejtették.

Segített sebet ejteni lábszárukon, és felhasított bőrük alá csúsztatta be az ékköveket s bőrük összeillesztésénél, bekötözésénél is segítségükre volt. Amikor a papok útra készen álltak, azt hazudta, hogy közelebbi utat mutat, és velük tartott. Közben így gondolkozott.

- Az úton majd ellopom tőlük a köveket. Ha másként nem megy, altatót adok nekik, esetleg mérget szerzek.

Amint mentek, mendegéltek, a rablók tanyájához értek. Ott betanított madarak repültek az utasokat kémelve, s mikor meglátták őket, jelt adtak gazdáiknak.

A rablók elállták az utat, és elfogták őket. Csomagjaikat, ruháikat átkutatták, de semmit sem találtak dacára annak, hogy tudtak az ékkővásárlásaikról. Ezért elhatározták, hogy megölik őket.

A tudós-tolvaj nem azért volt tudós és tolvaj, hogy ne tudott volna olvasni gondolataikban és előkészületeikből. Látta, mire készülnek, ezért így gondolkodott.

- Ha megölik a papokat, megtalálják értékeiket. De engem is megölnek, és semmi érdemem nem lesz, ha a túlvilághoz érek. Csak bűneimet viszem, és gonosz szándékom emlékét, mert hiszen én sem vagyok jobb a rablóknál. Ha pedig megmentem a papokat és feláldozom magamat, könnyítek szerzett bűneim terhén. Ha nem volt szerencsém ebben az életben legalább jobb életre szülessek, ha majd újra eljön az ideje.

Ezzel az elhatározással látott munkához. Tolvaj tudományával kinyitotta az ajtót, a papokat kiszöktette, maga pedig visszatért a pincébe és tett-vett, hogy a rablóknak ne tűnjön fel a csendesség. Így várta az elkerülhetetlen halált.

*

Míg Karataka így oktatta és korholta Damanakát, Pingalaka új erőt gyűjtve, ismét Szandsivakára vetette magát, de most sokkal pontosabban számította ki lendületét. A küzdelem még így is soká tartott, de Szandsivaka több sebet már nem ejthetett Pingalakán. A küzdelem vége az lett, hogy a vérveszteségtől elgyengülve a bika összeesett, és az oroszlán feltépte a torkát.

Szandsivaka meghalt.

Elcsendesedett a tisztás, a fügefa mélyen halkan sóhajtott, s valamit súgott a szellőknek. Hogy mit - azt talán csak Pingalaka értette meg. A meghalt jó barát ott feküdt mozdulatlanul s az oroszlán nagyon jól tudta, hogy ennyi bölcsességet még soha nem tanult senkitől és nem is lesz soha még egy ilyen jó barátja. S mintha azt suttogta volna a fügefa, hogy nagy bűn megölni azt, aki bízik bennünk, nagy bűn becsapni azt, akivel elhitettük, hogy nem kell tőlünk félnie. S hirtelen eszébe jutott, hogy helyes a szólás:

Aki áruló, hitszegő, gyengébbet ki rászedi, 

Elkárhozik, pokolra jut, dicséret nem illeti.

Nem kívánt enni Szandsivaka húsából. Fáradtan vonszolta magát a fügefa alá, ahol annyi meghitt beszélgetést folytattak. Ide jött eléje Damanaka, és lehasalva vigasztalni próbálta.

- Uram, királyom! Ne búslakodj egy méltatlan szolga halálán...oly nagy vagy te s oly hitvány

volt a bika! Emlékezz csak arra, hogy helyes a szólás:

Nem bűn az, ha megölted ellenséged, bárki az,

Vőd, barátod, rossz testvéred, ha te nem, ő lenyilaz! 

De Pingalakával most nem lehetett beszélni. Rámordult a sakálra.

- Helyes az a szólás is:

Manu törvényben megadta: segítsd mindig barátod! 

Ha életét elveszíted, a kárát magad látod.

- Menj tőlem! Rossz tanácsadóm voltál! Még akkor sem kellett volna haragudnom a bikára, ha valóban eszébe jutott, hogy megöl engem. Én voltam az erősebb és védelmet ígértem neki. És most, még ha meg is mentettem földi életem, ha meghalok, meglakolok érte. S ennek te vagy az okozója. Menj tőlem, hitvány sakál, többé nem vagy a miniszterem!

Azóta Pingalaka, az oroszlán tanácsadó nélkül uralkodik az állatok fölött.

==MÁSODIK KÖNYV==

A BARÁTOK MEGTALÁLÁSA

Volt egyszer messze a déltengeri partok közelében egy hatalmas lombozatú vén fügefa. Édes-mézes gyümölcsére szívesen jöttek messziről is a madarak. Repedezett kérgében apró rovarok hemzsegtek és árnyékában sokszor megpihentek a vándorok.

Sok madárfészek is volt a fán. Csízek, verebek, papagájok, rigók laktak bennük, s ott fészkelt Laghu-patanaka is, a varjú.

Laghu-patanaka okos varjú volt. Sokat gondolkozott és sokat nézelődött, tehát tapasztalt volt. Egyszer, amikor a közeli városba akart repülni, meglátta a madarászt.

A madarász hálót vitt a vállán, kezében jókora pálcát és a hóna alatt magvakkal teli dobozát szorongatta. A varjú látta, hogy a fügefa felé halad, ezért egy gyors elhatározással irányt változtatott és visszaszállt a fára. Odaült a középső ágra és vészjelző károgással kiabálta:

- Káár lesz! Vigyázzatok, madarak! Káár! Jön a madarász magvaival és a hálójával! Mindjárt ideérkezik, leteríti hálóját, ráhinti magvait és várja, hogy rászálljatok csipegetni! Akkor majd összerántja hálóját, titeket agyonüt, vagy rabszolgasorsra hazavisz! Vigyázzatok! Káár, káár lesz! Nagy káár lesz! Egy szem magot fel ne csípjetek! Oda ne szálljatok, mert vége lesz életeteknek!...

A madarász eközben odaért, és éppen úgy tett, mint a varjú elmondotta. Aztán elbújt egy kövér bokor mögé és várakozott. A madarak azonban tisztelték a varjút, nagy tudását elismerték, adtak szavára, és csak sanda szemekkel nézték a hálóra szórt magvakat, de nem szálltak le.

Nem is történt semmi baj, ha éppen akkor nem száll arra Csitra-griva, a galambok királya, egész udvarával. Nagy köröket írtak le a fügefa fölött s a varjú hiába kiáltozott feléjük figyelmeztetőn, azok csak eleséget kerestek, nem figyeltek a varjú intő szavára.

Éles szemük fel is fedezte a magvakat, lecsaptak rá s azon nyomban összezárult körülöttük, fölöttük a háló. Mert regi dolog és helyes a szólás:

Aki falánk, mindig enne, máson sem jár az esze, 

A csapdába beleeshet, elkapja a végzete.

S aki egyszer a csapdába gyanútlanul beesett, 

Ha derék, ha jóravaló - mindörökre elveszett.

Így gondolta a madarász is, és futott a pálcájával, hogy a hálóba fogott madarakat agyon verje. Ám a galambkirály nem vesztette el a fejét. Rögtön átlátta, mi történt, s királyi szavát felemelve így kiáltott.

- Ne veszítsétek el lélekjelenléteteket! Egyszerre kell indulnunk, felrepülnünk, akkor vinni tudjuk a hálót, és elmenekülhetünk a madarász elől. De mindannyian meghalunk, ha most a félelem megbénít, megzavar bennünket. Vigyázzatok, ha kiáltok, reppenünk! Most!!

A galambok szót fogadtak, a király kiáltására egyszerre indultak éppen akkor, amikor a madarász már-már elérte őket. De csak az öklét rázhatta utánuk mérgében, s így kiáltozott:

- Hess!! repüljetek szanaszét, akkor lehullotok!! De ha ily nagy az egyetértés közöttetek, oda a hálóm...

A galambkirály fegyelmet tartott, és állandóan irányította udvarát.

Laghu-patanaka, a varjú kíváncsi lett, hogy miként szabadulnak, így utánuk repült. Még egy pillantást vetett a reményét vesztett madarászra, mielőtt széttárta szárnyait, s a szélsebesen repülő galambok nyomába eredt.

A galambok szálltak-szálltak, ahogy Csitra-griva diktálta, arra fordultak, amerre irányította őket. - Most északra fordulunk! Zárkózzatok mellém! Elmegyünk barátomhoz, az egérhez, ő majd elrágja a hálót...

Nagy sebességgel közeledtek egy kolostor felé, de nem az udvaron szóltak le, hanem elhagyva azt, mögötte, egyszerre ereszkedtek lefelé.

Itt lakott Hiranjaka, az egér, egy föld alatti egérkastélyban.

Különös kastély volt ez. Talán száz kijárata, sok folyosója volt, és minden folyosó más irányba mutatott, félig az épület alatt, félig a kerítésen kívül.

Csitra-griva búgó hangon szólította az egeret. - Hiranjaka! Jöjj csak hamar! Jöjj hamar!!

Az egér óvatos volt, valahonnan kiszólt ugyan, de nem lehetett tudni, melyik folyosóból jött a vékonyka hang.

- Ki van itt?

A galambkirály megmondta nevét, mire az egér cincogott örömében, s az egyik lyukon kidugta csöppnyi fekete orrát, rázendített a nótájára, mondván:

- Jó barátom, Csitra-griva, helyes a szólás:

Örül a szív, ha jó barát kopogtat a házadon,

Mert, ha baj van, ki segítene más, nyomorúságodon.

Megállt benne a szó, amikor meglátta a háló alatt kuporgó sok galambot.

- Mi történt veletek?

Csitra-griva panaszosan turbékolta.

- Látod! Látod! Megérdemeltük, mert nem néztünk szét, mohóságunktól nem láttuk meg a reánk leselkedő veszedelmet! Kérlek, szabadíts ki bennünket!

- Kérlek! Kérlek! Ne búslakodj! Hiszen helyes a szólás:

Messziről látja a szarka a gyűrűt csillogni már, 

De közelről a veszélyt se, ha a sorsa ím lejár.

Nem is szólt többet a kis egér, nekihasalt a háló szélének, Csitra-griva lábainál. Ám a galambfőnök büszkén kiegyenesedve megrázta a fejét.

- Jó barát vagy, Hiranjaka! De nézd, én családfő vagyok! Előbb a családomat szeretném mind egy szálig szabadon látni, mint magamat.

Hiranjaka abbahagyta a rágcsálást, rosszallóan nézett a galambra, hangja is feddő volt.

- Hogyan jönnének a családtagok a családfő előtt? Ilyet még nem hallottam! Vezér előtt a katonák?

Ám Csitra-griva azt felelte, hogy helyes a szólás:

Ha az uralkodó vigyáz, híveitől nem tagad 

Tiszteletet, megbecsülést, úgy magára nem marad.

- Én hoztam el őket, most nekem kell vigyáznom rájuk. S az is megtörténhet, hogy miután én kiszabadultam, valami szerencsétlenség érhet téged, s ők fogságban maradnak. Engem meg halálom után a gonosz szellemek adnak el. Régi dolog az már, ha a szolgák bajban vannak, ne mulasson az úr!

Hiranjaka cseppnyi orra mozgott örömében.

- Ilyen nemes szívűnek ismertelek mindig! Örülök, hogy most sem csalódtam benned! Legyen hát akaratod szerint!

Az egér gyors munkát végzett. Hosszú csíkot rágott a hálón, melyen a galambok egymás

után kibújtak. Csitra-griva utoljára sétált utánuk. Aztán nagyon megköszönte az egér jóságát, mondván, hogy helyes a szólás:

Ha valaki jót tesz véled, megmenti az életed, 

Szíved háláját lerójad, s feljegyzik az istenek. 

Hiranjaka búcsút intett, és cincogott utánuk, meglengetve farkincáját.

- Ha megint bajba kerülsz, gondolj rám! Szívesen segítek mindig, hiszen helyes a szólás: 

Végtelenül nagy a tenger, hatalmas és mégis várja,

Víztömegét megemelje a megtelő Hold világa.

A galambok elrepültek, és egy nagy satui-fa ágáról a varjú, Laghu-patanaka károgni kezdett. Ő mindent végignézett, és nem győzött csodálkozni. Ekkora szívélyességet és bölcsességet nem tételezett fel a kis egérről. Irigyelte Csitra-grivát ezért a barátságért.

- Káár! Nekem nincs ilyen jó barátom! Csak egyetlen van, az is messze él tőlem. Pedig ilyesvalami velem is megtörténhet! Okvetlenül össze kell barátkoznom a kis egérrel! Most mindjárt megkísérlem. Még lejjebb repült, s miként a galamboktól hallotta, ő is lekiáltott.

- Hiranjaka! Jöjj csak hamar!

Az egér éppen lefeküdt, hogy pihenjen a derekas munka után. Most csodálkozva dugta ki kis fekete orrát.

- Mi baj van? Mi baj van? Galamb maradt a hálóban?

- Nincs, nincs - válaszolt a varjú -, csak én vagyok, Laghu-patanaka. Hiranjaka gyorsan beljebb húzódott, és onnan kiáltotta ki vékony hangján. - Menj innen, Laghu-Patanaka!

- Nem ellenségeskedni jöttem! Jöjj ki a váradból! - Nem mehetek!

- Köss barátságot velem!

- A csemege a csemegézővel? Az nekem nagyon rossz lenne! Csak menj! A tanyám közelébe se jöjj!

- Nem bántalak, Hiranjaka Láttam, hogyan szabadítottad ki Csitra-grivát, ezzel meggyőztél engem arról: helyes, ha megbecsüllek!

- Még ha megbecsülsz, sem megyek a közeledbe!

- Ha nem akarsz barátságot kötni velem, ideülök várad kapujába, el se mozdulok innen, majd csak éhen halok! Nem élhetek barátságod nélkül! Nagyon megszerettelek!...

- Ellenségem vagy! - kiáltotta az egér. - Mi nem lehetünk barátok! Romlásomra lennél... A varjú nem érezte ezt.

- Hiszen még nem találkoztunk, és nem vétettem ellened!

- Nem szerzett ellenségem, hanem született ellenségem vagy. Jobb, ha eltűnsz innen! - Nem értem... mit mondasz? Nem magyaráznád meg?

- Megmagyarázhatom, de te ne jöjj közelebb. Kétféle ellenségeskedés van. Az egyik, amelyet ütköző érdekek váltanak ki. A másikról senki sem tehet, sem a támadó, sem az áldozat. A szerzett ellenségeskedés megszűnhetik, ha egyik szívességet tesz a másiknak, de a született ellenségek soha nem barátkozhatnak egymással. Hiszen helyes a szólás:

Húsevő s a fűevő barátságban nem lehet, 

Vadász nyilazza a vadat, víz eloltja a tüzet.

- Született ellenségek még akkor is elronthatják egymás életét, ha nem is ez volt a szándékuk, mégis legtöbbször egyik a másiknak halálát okozza.

- Nincs igazad akkor - szólt közbe a varjú -, ha azt hiszed, ez másként nem lehet. Én úgy tapasztaltam, alkalom szüli a barátságot. Van nekem teknősbéka barátom is! Legyél te is a barátom, s lehet, hogy egyszer még én teszek szívességet vagy szolgálatot neked.

- Hosszú ideig tanultam életbölcseletet. Bejárok a kolostorba s ott sok-sok könyvet átnéztem. Az egyik könyvben azt olvastam: Paninit, a nyelvtan szerkesztőjét, oroszlán ölte meg. A Mimansza-rendszer alapítóját, Dzsajminit, egy elefánt taposta halálra. Pingalát, a metrika tanítóját akkor ölte meg a tengeri kígyó, amikor gyanútlanul ott gyönyörködött a parton naplementekor. És még sorolhatnám az állatok világából vett példázatokat. Ha éhesek vagy mérgesek a nagy állatok, nem törődnek a kisebbek szépségével, épségével vagy nemes tulajdonságaival.

- Belátom sokban igazad van. De általánosítani azért nem lehet! Hiszen helyes a szólás:

Népek támogatják egymást, barát segít barátot, 

Félelem gyötör bolondot, szegény gyűlöl gazdagot.

- Lehet, hogy a varjak ellenségei az egereknek, de én nem haragszom rád, inkább nagyra becsüllek! Ha kívánod, megesküszöm, hogy soha nem támadok rád...

- Sose fáradj! Nem bízom én a varjú esküjében!

Elhallgattak. Az egér azt gondolta, hogy a gyenge is megmenekülhet, ha nem bízik az állhatatlan önkényes erősben s az erős is elveszhet, ha lelkiismeretlen gyengére bízza magát. A varjú pedig azt csodálta, mekkora bölcsesség lakik a csöppnyi egérben, s ez oly vonzóvá és kívánatossá tette előtte a barátkozást, hogy nem hagyta abba a kísérletezést, újra megszólalt.

- Megértem félelmedet! S bár tőlem nem kellene árulást vámod, még úgy is szívesen idejárnék, ha te soha nem jönnél ki a kastélyodból, hanem csak így távolról társalognál velem.

Hiranjaka, kis egér meghatódott ekkora ragaszkodáson. Azt gondolta: a varjú igaz szívű és tanult madár lehet, ha társalgásra vágyódik. Hangosan csak ennyit mondott.

- Ha így megfelelő marad neked, nem bánom, gyere el, de a kastélyomba soha be nem engedlek. - Örülök a barátságodnak, így messziről is!

A varjú és az egér barátsága ekkor kezdődött. Laghu-patanaka mindennap eljött és beszélgetett az egérrel erényről, jutalomról, a bűnről és a megtorlásról. De ennél még többet is tettek egymásnak. A varjú különleges ételdarabokat tett le Hiranjaka kastélyának bejárata előtt, aztán visszaszállt az ágra, s így folytatták vég nélküli beszélgetéseiket. Hiranjaka rizst hordott a kolostorból és egyéb gabonaszemekkel kedveskedett Laghu-patanakának.

Barátságuk mind jobban és jobban elmélyült és nemesedett. Egyszer már nem húzódott vissza az egér sem a folyosójára, amikor a varjú felcsípte az ott talált barátsági ajándékot, és letette a magáét. Legközelebb pedig már egymás mellett kuporogtak, majd egy hűvösebb napon az egér a varjú szárnya alá bújt melegedni.

Sok idő telt el. Az egér már azt hitte, szép barátságuknak soha nem lesz vége, amikor egy napon könnyesen, szomorúan jött a varjú.

- Mi történt? - fogadta az egérke. - EI kell mennem innen...

- Elmenni?... Miért?

- Nagyon nehéz lett itt az élet! Szárazság volt a nyáron, most éhínség van. Nincs áldozati ajándék, az utolsó morzsáig mindent megesznek az emberek. El kell mennem más vidékre, s mert itt kell hagyjalak, azért könnyeztem.

- Hova költözöl?

- Délre szállok. Van ott egy nagy tó, egy szép erdő közepén, ott él az én jó barátom, Mantharaka, a teknős. Nagyon jó barát, ő majd szerez nekem kis halakat, és azzal táplálkozom. Okos is, társalogni lehet vele, miként tevéled. Itt minden nap több hurkot és hálót raknak ki az emberek, lassan mindegyik madarász lesz és mindennap több madár esik áldozatul.

Hiranjaka kis szíve nagyon elszomorodott.

- Barátom! Ha te elköltözöl innen, én nagyon egyedül maradok. Vigyél magaddal! Nélküled már nem élet nekem az élet!

- Csak nem történt veled is valami baj?

- Néhány szó nem elég erre! Csak vigyél magaddal, ha megérkezünk, majd elmesélem... - Hogyan vihetnélek magammal, amikor én repülök?

- Vegyél a hátadra! A varjú megörült.

- S te ezt mered vállalni? És tudós varjú vagyok, nem csalódsz majd bennem! Nyolcféle repülési mód van, és én mind a nyolcat ismerem. Nyolc közül az egyik az, hogy a hátamon szállítani tudok úgy, hogy semmiképpen nem eshet le a hátamról, amit viszek. Ülj fel, és biztos lehetsz benne, hogy épségben teszlek le a tóparton.

Az egérke azonnal felmászott a varjú hátára, s a varjú még azon pillanatban szép óvatosan felemelkedett. Nemsokára megérkeztek. Leszálltak az erdei tó partján, közel a teknőshöz.

Mantharaka már akkor észrevette őket, amikor lassan, óvatosan ereszkedtek. De mivel nem ismerte fel messziről a régi jó barátot, gyorsan a parti vízbe menekült. Laghu-patanaka odaszállt a közeli öreg fához, és egy alacsony odú előtt megállt, hogy az egér biztonságos helyen kimászhasson tollai közül. Aztán egy vízre hajló faágra szállt, és a teknős után kiáltott.

- Mantharaka! Jöjj! Jöjj! Káár! Laghu-patanaka van itt!

A teknős felemelt fejjel tüstént előjött a vízből. Meredt nyakkal könnyes szemekkel sietett a varjú elé.

Nagy volt az öröm. A varjú szárnyával ölelte a teknőst, az meg ráhajtotta fejét. Aztán az odvas fa tövébe letelepedtek, és beszélgettek az elmúlt időben történt dolgokról. Nemsokára Hi-ranjaka is kijött a lyukból, és bemutatkozott Mantharakának, majd a varjú elé állt. Mantharaka alig bírt megszólalni a csodálkozástól.

- Miként lehet az, hogy te és az egér barátságot kötöttetek? Ennek nagy története lehet!

- Valóban nagy barátság fűz össze bennünket. Sokáig küzdöttem Hiranjaka barátságáért és bizalmáért. Ő nagyon jó és bölcs egér. Az esőistennek, Pardsanjának nincs annyi vízcseppje, ahány jó tulajdonsága a kis egérnek van. De mégis sok bánata van, úgy ígérte, elmondja, ha megérkezünk.

- Milyen bánatod van, Hiranjaka? - kérdezte Mantharaka. Remélem elmondod nekünk... Laghu-patanaka is biztatta.

- Mondd el, Hiranjaka! Kezdd el ízibe!

Hiranjaka, a kis egér, letelepedett Laghu-patanaka lábához, és így kezdte elmondani panaszát, meséjét.

Mi történt a kis egérrel?

Közel a nagy fügefához, egy magányos kolostor áll. Ennek a kolostornak egyetlen lakója, Tamracsuda volt, a kolduló barát.

Tamracsuda mindennap bement a városba, koldulószilkéjét megtöltötte ételmaradékkal, maga is evett belőle valamit, aztán visszatért és a szilkét szögre akasztva behúzódott kusa-fűvel töltött vackára, hogy fáradtságot kialudja. Reggel aztán egy öregember jött, kiseperte a templomot, és megette az ételmaradékot. Így volt ez hosszú időn át.

- Egyszer azt mondta a népem, le- és felmenő ágú rokonságom, hogy elfogyott mindenütt az ennivaló.

- Hiába szaladgálunk, hiába szaglászunk, nincs semmi más, csak a szilke tartalma. De mi nem tudunk oda felmászni! Jöjj, Hiranjaka, te ügyes vagy, a te számodra nincs lehetetlen! Ha velünk leszel, valamennyien jóllakhatunk.

- Mi sem természetesebb, hogy kiterjedt rokonságommal nyomban odasiettem. A szilke nagyon magasan csüngött, de én nagy lendülettel pattantam fel. Elkaptam és mindjárt belebújtam. Ettem magam is, és jó sokat kiszórtam, hogy a többiek is jóllakhassanak, s amikor kiürült az alamizsnás edény, hazamentünk.

- Olyan idő volt ez, amikor felerősödtünk és aránylag vidáman éltünk. Mindig kivártuk hogy a barát elaludjon, aztán lakmároztunk. Ám egyszer megsokallta a barát és egy hosszú bambuszbotot hozott, azzal ütött egye-egyet a szilkére, hogy elriasszon. Eleinte megijedtem a koppanástól és elszaladtam. De hamarosan kitapasztaltam, hogy hajnal előtt alszik a legmélyebben a pap és még harcolnom sem kell a falatokért. De aztán egy napon mindennek vége lett.

Vendég érkezett a kolostorba, egy másik kolduló barát, aki zarándokútját megszakítva ide tért be pihenni. Éjjel ott aludtak mindketten a kusa-fű ágyon, és az illemről beszélgettek. Azaz csak a vendég beszélt, mert Tamracsuda a bambuszbottal volt elfoglalva, védelmezte a szilkét.

Emiatt szórakozottan felelgetett yengégének, ki végül sértődötten így szólt.

- Így nem fogadtak még sehol, soha engem! Nem is tisztelsz te eléggé! Nem bánsz velem az illem szabályai szerint, ezért - bár éjszaka van - itthagyom a kolostorodat, és tovább zarándokolok, mert helyes a szólás:

Hol a gazda nem szívesen köszönt s nem jön te eléd, 

Egykettőre fordulj vissza, hogy ne köthessen beléd.

- Úgy látszik - folytatta -, nagyon fenn hordod az orrodat, mióta kolostort kaptál, és nem veszed semmibe baráttársadat. Ha így folytatod, elkárhozol és meg is érdemled.

Tamracsuda abbahagyta a szilkeütögetést, én abban a pillanatban benne termettem, és szórtam a tartalmát, és magam is falatoztam. Ám figyelmemet nem kerülte el egyetlen szó sem. A mi barátunk szinte könnyezett.

- Óh, tiszteletreméltó barátom! Ne szólj ily szigorú ítélettel! Nincs is még egy olyan paptársam, kit szívesebben látnék, de van itt egy pokolravaló egér, és az oly magasra tud ugrani, hogy eléri az alamizsnás szilkémet, Mindig megeszi az élelmet és ezért igen nehezen tudom a templomot tisztán tartani. Hiszen tudod, hogy fizetség nélkül senkitől semmi munkát nem várhatok. Azért ütögetem a szilkét, te pedig azt gondolod, hogy nem tartom be az illendőség szabályait. Ha azonban meglátod magad is, hogy milyen magasra tud ugrani az az egér, megbocsátod nekem látszólagos neveletlenségemet.

A vendég sértődöttsége - sajnos - azonnal elmúlt. Visszafeküdt a szénaágyra, és nagy érdeklődéssel kérdezte.

- Mért nem figyeled meg inkább, hogy merre van az egérlyuk, merre tanyázik? 

- Nem is gondoltam rá.

- Pedig kevesebb idő kellett volna ehhez, minthogy éjszakáról éjszakára hadakozz vele. Hasznos is lett volna, mert vedd tudomásul, hogy csak az az egér tud oly magasat ugrani mint a macska, kinek fészke a kincs fölött van. Úgy ám, barátom, mert helyes a szólás:

Hogy szezámmagját Sandilí kifejtve adná oda, 

Fejtetlenért elcserélné, annak megvan az oka.

- Hogyan is volt az? - kérdezte Tamracsuda és a vendég barát mesélni kezdett.

Ravaszkodó Sandili

Egyszer régen, amikor még nagyon fiatal voltam, és nem élt még bennem világosan a tudata annak, hogy milyen hivatásra való vagyok, betévedtem egy pap házába. Szállást kértem. Aztán látva a nagy békességet, magam is megvilágosodva ottmaradtam s a brahman megismertetett a szent törvényekkel. Sok évig éltem náluk. Így mondom: náluk, mert a brahmannak felesége is volt, a brahmani.

Az egyik évben nagyon rossz termés volt, kevés adomány gyűlt össze, s a papház kamrája nagyon sovány lett. Ezért a brahman fölkerekedett, hogy az adományra ne várjon, hanem maga menjen érte a szomszédos faluba.

Indulás előtt így szólt a feleségéhez.

- Holnap a napéjegyenlőség napja! Nagy nap! Ezt használom fel arra, hogy a kegyes adományokat a szomszéd faluban összegyűjtsem. Mire hazajövök, főzzél valami nagyon jót, mert megérdemlem. A papné szokatlanul erős hangon válaszolt.

- Ugyan! Mit főzhetnék?! Még csak kisjót se tudok főzni! Akkora a nyomorúság a házban, amekkorát keresve se találsz a faluban. Amióta feleséged vagyok, nem ettem egy tisztességes falatot. Nem vettél nekem egy kendőt, egy kösöntyűt és ékkövet!

A brahman a brahmani szavaira - melyek nagyon is igazak voltak - hosszú ideig nem tudott felelni. Végül, nagy sokára csendesen ennyit mondott.

- No-no! Ne szólj elégedetlenül! A barátot is megutálják, ha mindig csak kapni akar, hát még a papot! Még azért mindig megvolt a betevő falatunk, mert a jámbor hívők mindig adnak egy keveset, S nem is jó a sok. Reánk romlana, úgy járnánk, mint... óh, hiszen helyes a szólás:

Szerezz sarut, inget, kendőt, házadban legyen só s liszt, 

Ám telhetetlen volt a sakál, kapott érte szép fejdíszt.

- Hogyan is volt az? - kérdezte a brahmani. A brahman pedig mesélni kezdett

A vadász, a vaddisznó és a sakál

Hegyes-völgyes, erdős-lankás vidéken élt a pulinda nép. Sok kitűnő vadász volt közöttük s a legkitűnőbb pulinda vadász egyszer elindult, hogy nagy vadat ejtsen. Nyílvesszőit kiválogatta, íját, tegezét magához vette, úgy készült fel a nagy kalandra.

Ment, mendegélt hegyen föl, völgybe le s már mélyen benn járt a rengetegbe, mikor meg-látott egy nagyra nőtt vaddisznót. A vaddisznó is észrevette őt, néhány pillanatig szembenéztek egy-mással. A vadász ezenközben felhúzta az íját és éles nyilát elpattintotta. A vadkan szügyébe mélyen befúródott a nyíl, remegve megállt benne, de azonnal nem ölte meg. Felhorkant az állat, a fájdalom eszét vette. Bőszülten rontott a vadászra, kiálló agyarával azonnal megölte, aztán maga is élettelenül rogyott össze. A vadász kezében ott maradt az íj, élettelen ujjai azonban már nem szorították.

Alig múlt el néhány perc, újra megzörrent a haraszt, egy sakál járt arra. A vér szaga orron legyintette, oda sompolygott a két holttest mellé. Miután meggyőződött, hogy nem kell félni tőlük, fülig szaladt a szája örömében. Első gondolata az volt, hogyan tárolhatná, hogyan rejthetné el zsákmányát, nehogy más állat megtalálja és előle megegye.

- Ilyen kincs! Ilyen váratlan szerencse! De nem szabad könnyelműsködnöm! Úgy osztom be zsákmányom, hogy sok napig ne kelljen elmennem innen, és kényelmesen éljek belőle. Úgy látszik, előző életemben tehettem valami jót, mert ebben az életemben születésemtől kezdve nem emlékszem ily cselekedetre - és annak jutalma hullt most elém. De csínján bánjak vele. Előbb csak azt a száraz bőrt eszem meg, mely kifeszítve tartja a bot két végét...

Ezzel az íj egyik végén az erős, vastag húrt kezdte rágni s mikor elszakadt a rugalmas vékony ág a sakál torkán és fején átfúródott és kijött a fejtetőjén. Még sóhajtani sem tudott, tüstént meghalt.

*

Hát csak azért mondtam, mert helyes a szólás:

Szerezz sarut, inget, kendőt, házadban legyen só s liszt, 

Ám telhetetlen volt a sakál, kapott érte szép fejdíszt.

- Jól van, jól - mondta a papné. - Van még egy kevés szezám a háznál, majd kifejtem és kását főzök belőle.

A brahman elment, a brahmani került-fordult, szegényes kamrájának rejtekéből fejtetlen szezámot kapart elő, s gondosan megtisztogatta. Kevés vizet is öntött alá, hogy előre puhuljon. Aztán kitette a napra. A házban tovább végezte munkáját, s már későn vette észre, hogy egy kóbor kutya éppen a szezámra tette le tiszteletét. Késő volt már a fütykös és a seprőnyél, a kutya behúzott farokkal elnyargalt. A brahmani sopánkodva csapta össze két tenyerét.

- Óh, mostoha sors! De nagyon sokoldalú vagy! Ehetetlenné lett a szézám... Később így gondolkozott:

- Mit lehet itt tenni? Ezt én meg nem főzöm! Ha valaki nem tudja, mi történt vele, megmossa még egyszer, és megfőzi, jóízűen meg is eszi, és nem lesz semmi baja, de én ezt meg nem eszem! A szépen tisztított szezámért biztosan kapok valakitől tisztítatlant. Elviszem, valamelyik házban majd csak kicseréli valaki.

El is vitte. Ment egyik házból a másikba, de nem volt szerencséje.

Nem voltak otthon. Vagy főtt már az ebéd. Minden háztól eredménytelenül jött el. Végre egy faluvégi házban megörült a háziasszony, és máris futott, hogy hozza a hüvelyest, de ekkor meg a férj szólalt meg.

- Tisztított szezámot tisztítatlanért? Ki hallott már ilyet?! Szó sincs róla. Oka van Sandilinek, a brahmaninak ha ki akarja cserélni!

Sandili szégyenkezve tért haza és búsan idézte, hogy helyes a szólás:

Hogy szezámmagját Sandili kifejtve adná oda, 

Fejtetlenért elcserélné, annak megvan az oka.

*

- Hát így volt! - fejezte be a mesét a zarándok barát, de sürgősen visszatért arra, amit először kérdezett. - Azt sem tudod, hol jön be az az átkozott egér?

- Tudom, óh tudom, hiszen nem is egymagában jön, hozza az egész pereputtyát! Itt szaladgálnak egész éjszaka, még rajtam is keresztülfutnak.

- Nos, tiszteletreméltó barátom, ennek fele sem tréfa! Majd én rendet teremtek! Van itt ásó szerszám?

- Van, egy vaskapám.

- Az nagyon jó - felelte a vendég -, ha megvirrad, azonnal felkelünk s mielőtt még bárki is eltaposná a nyomukat, utánuk megyünk.

Hiranjaka még most is, hogy csak rágondolt arra a szörnyűséges hajnalra, amikor minden odaveszett, minden szőrszála az égre meredt.

- Tudtam - folytatta -, hogy vége az otthonomnak, a biztonságomnak és az éléskamrámnak. A kincs, amiről az idegen barát beszélt, valóság volt. Ott rejtőzött föld alatti kastélyom alapjainál. S az is biztos volt előttem, hogy meg is találják majd. Nagyon féltem, és ezért más úton tértem haza a váramba, de a baj sohasem jár egyedül.

Laghu-patanaka és Mantharaka borzadva hallgatták a szomorú történetet. Hiranjaka pedig mindjárt azzal folytatta, hogy helyes a szólás:

A megelőző életed tetteidnek gyümölcsét,

Jó legyen az avagy rossz, elnyered - a sors nem vét.

- Utunkat egy óriás macska állta el. Irtózatos vérengzést végzett! Sok rokonom meghalt, még többen elfolyó vérükkel öntözték a földet. Akik megmaradtak, sírással, rívással támadtak rám, mert rossz úton vezettem őket. Mondtam, ne menjenek vissza az erődünkbe, de megzavarodott fejükkel nem lehetett beszélni. Legtöbbjük visszament, én azonban elfutottam, és távolról néztem végig, mit művel a két barát. Jöttek a vaskapával és lerombolták széthányták gondosan megépített váramat. Aztán a kincset is megtalálták, amelynek varázsa engem is átjárt. Hallottam nagy örvendezésüket, még most is a fülemben cseng!

- Itt van! Ugye megmondtam!? Tiszteletreméltó uram, most már gondtalanul élhetsz! Az egér sem kényszerít virrasztásra többé!

Magukhoz vették a kincsemet, - hiszen az enyém volt! -, s elmentek. Rokonságom elpusztult, váram lerombolódott, kincseimet ellopták. Nem is bírtam többé ránézni váram romhal-mazára. Sírva bolyongtam egész nap, s aznap te sem jöttél, Laghu-patanaka barátom! Este lett és én szomorú magányomban visszamentem s kolostorba, hogy legalább éhségemet csillapítsam. De alig dugtam be a fejem, máris hallottam, hogy bambuszbot ráütődik az alamizsnás szilkére. S mindjárt a vendég hangja következett a koppanás után.

- Aludj nyugodtan, barátom!

- Itt az egér! - felelte Tamracsuda -, érzem a szagát. Féltem az ennivalót.

A vendég pap felnevetett, és ez a nevetés roppant visszataszító volt számomra. Ám ő ezzel nem törődött, tovább mondta viccelődve, évelődve.

- Elvettük a kincsét, nem tud már ugrani! Vele is megesett az, ami az emberek világában szokott történni, mert helyes a szólás:

A gazdag herceg nagyra van, lenézi a világot,

Míg vagyonát el nem veszti s a szegénység rátámad.

Rettentő mérges lettem, s azt gondoltam, azért is megmutatom, mit tudok. Összeszedtem minden erőmet és nagyot ugrottam. Felére sem sikerült, mint eddig. Nagyot huppantam a földön, s hallgattam a vendégbarát pokoli nevetését. Igen, helyes a szólás:

Soha nem szenved annyit az, kinek nem volt vagyona, 

Mint ki könnyen élt, ámde eljött az élet nyomora.

- Sírva osontam el megszégyenülésem színhelyéről. Amint kiértem a fal alatt a szabadba, ott találtam négy-öt távoli rokonomat, akik a házomlásból nagy nehezen megmenekültek. Éppen rólam beszélgettek, s jól megjegyeztem szavaikat.

- Ugyan, mi hasznunk van belőle? - mondták. - Hasunk üres lesz, ha mellette maradunk. Nem tud az már mást, csak a macska körmei közé vezetni bennünket! Kincse sincs, koldus lett! Még majd hozzánk jön kérni...

- Elmentem mellettük, senki nem csatlakozott hozzám. Ekkor úgy gondoltam, hogy helyes a szólás:

Aki szegény, halott az már, pedig fájó szívvel él, 

Nincsen rosszabb, megalázóbb az elszegényedésnél.

- Leszállt a második este, és én hallottam, hogy rokonaim átsurrantak a másik egérvárba, ahol ellenségeim éltek s nagy hangon mesélték el szerencsétlenségemet. Az orrom sem dughattam ki abból a rövid kis folyosóból, ami régi kastélyomból megmaradt. Csak kárörvendő, gúnyos kacagásukat hallottam. Éjszaka szereztem valami kis eleséget, míg azt rágcsáltam, elhatároztam magamban, behatolok a kolostorba, s amikor a barát aluszik, vagy koldulni jár, kirágom a fejpárnának használt kincses-zsákot, és visszahordom elrabolt gazdagságomat. Még akkor is megkísérlem ezt, ha életembe kerül.

S amikor erre az elhatározásra jutottam, már indultam is, mert úgy gondoltam, nem pocsékolom az időt. Lassan, óvatosan mentem, s megtalálva a zacskót, lyukat rágtam rajta. Amint az egyik darabot húztam, a barát felébredt, s akkorát ütött a fejemre, majdnem ottmaradtam. Így jártam hát, és most már tudom, hogy igaz a szólás:

Mindenki csak annyit kap a sorstól, ami jár neki, 

Elér mindenkit a végzet, mit érdemel - ráteszi.

- Hogyan is volt az? - kérdezte L.aghu-patanaka. Hiranjaka pedig tovább mesélt.

Az ostoba fiú

Egyszer volt, hol nem volt, a hetedhét határon túl volt egy gazdag brahman. Előkelő háza volt, és sok drágaságot gyűjtött össze. Amije volt, azt nagyon féltette, mert azt tartotta, oda vándorol a gazdagság, ahol megbecsülik. A brnhmannak három fia volt, mindegyik eszes, talpraesett. Éppen ezért nagyon elcsodálkozott az apa, amikor egyszer a legnagyobb fiú egy könyvet mutatott neki.

- Nézd, apám! Mily különös könyv ez! Egy még különösebb embertől vásároltam, és bár csak egyetlen vers áll benne, száz rúpiát kért érte.

- S te megvetted?!

- Megvettem! Azt mondta, ebben benne van egész életem! De lásd magad... A brahman megnézte a könyvet, és elolvasta a verset.

Mindenki csak annyit kap a sorstól, ami jár neki 

Elér mindenkit a végzet, mit érdemel - ráteszi.

Az apa felbőszült ekkora pazarlás láttára, és így kiáltott.

- Te pazarló! Arra való az én vagyonom, hogy ilyesmire kidobáld?! Hogyan becsülöd meg majd az örökségedet?! Menj a szemem elől, és ne is lássalak addig, míg nem tanulod meg, hogyan kell a pénzt becsülni!

A fiúnak el kellett hagyni az apai házat, semmit nem vihetett magával, csak a száz rúpiáért vásárolt könyvet. S mivel nagyon restellte azt, ami vele történt - más városba költözött, ahol nem ismerte senki. Este lett, amikor megérkezett, s egy házban szállást kért. A házigazda megkérdezte a nevét, az ifjú brahman azonban annyira tele volt kitagadása szégyenével és keservével, hogy nem tudott mást mondani, mint a szerencsétlenségét okozó vers első sorát.

- Mindenki csak annyit kap a sorstól, ami jár neki!

Ettől fogva, mintha varázslat történt volna vele, nem is tudott mást mondani. A városban pedig megismerték, beszéltek róla s mivel a nevét sem tudták csak így nevezték: Ami-jár-neki. A város nevezetességeihez tartozott a csodaszép templom, amelyet Káma isten tiszteletére

építettek az ősök. Éppen ebben az időben tartották a zarándoklatot a szerelem istenének oltárához, s a zarándokok közt jött a király lánya, a szép Csandaravati. Amikor befejezte zarándokútját, a maharadzsa palotájába vezették, ahol vendégül látták. Ám a király lánya, mintha Káma isten piros virágnyilával eltalálta volna, most delfinzászlós takaróra vágyott. Amikor meglátta a ház gazdájának fiát, halálos szerelemre lobbant, félrehívta udvarhölgyét, és ezt súgta neki.

- Ő, vagy senki más! Menj és mondd neki, hogy Káma isten az ő szemsugarán át talált a szívembe. Az udvarhölgy az ifjú maharadzsa elé járult, s amikor kettesben maradtak, elmondta a királylány üzenetét.

A maharadzsa így felelt.

- Nagy megtiszteltetés részemre! Szívesen felkeresem őfelségét. Mikor fogadna?

- Éjfélkor jöjj! Az ablakon kötélhágcsó lesz.

A maharadzsa elkedvetlenedett. Ő nem titokban és nem légyottra akart menni. Amikor magára maradt így gondolkozott.

- Nagy bűn az, amibe Csandaravati csábít. Hiszen helyes a szólás:

Tanítódnak lánya, vagy egy királyleány csábítson 

Barátja feleségéhez kötélhágcsón felmásszon 

Eget lopja el tetőled, szégyent hoz a nevedre

Rosszabb vagy, mint pap gyilkosa, vigyázz hát a lelkedre.

S mert a szent könyveket is átnézte, igazát bizonyítva látta, nem ment el, hanem lefeküdt.

Ám nem így, Ami-jár-neki. Nem tudott aludni, a vers varázslata nem engedte. Kóborolt most is, mint minden éjszaka a városban. Betért a keskeny utcákba, sikátorokba, udvarokba, s így talált rá a kötélhágcsóra, mely egy szűk utcában a földig leért. Kíváncsi lett, hova vezet a hágcsó. Felmászott, s a királylány karjai közt találta magát.

Csandaravati boldog volt. Gyorsan levettette vele régi ruháit, a maga fürdőjét kínálta, majd drága selymekből és bársonyokból való ruhát tett el éje, hogy abba öltözzék. Aztán ételt, italt tett eléje, úgy szolgálta, mint valami szolgáló. Vacsora után így könyörgött, miközben lábai elé ült.

- Egyetlen pillanat elegendő volt ahhoz, hogy megszeresselek! Feleséged akarok lenni! Szólj hát végre már egy szót hozzám!

Az ifjú brahman elmondta szokásos szavait.

- Mindenki csak annyit kap a sorstól, ami jár neki.

A király lánya felugrott, hátra lépett és rémülve suttogta:

- Ami-jár-neki! - majd kimutatott az ablakon. - Azonnal hagyd el lakosztályomat! Hogy mertél idejönni?!

A varázslat alatt álló ifjú elment, s amint kóborolt szép, finom ruhájában, egy omlatag toplomhoz ért. Úgy gondolta, itt tölti az éjszakát. Már éppen elhelyezkedett egy kőlapon, amikor jött az éjjeliőr, hogy mivel későre járt és senki sem látja, aludjon egy keveset. Meglepődött, amikor a megszokott helyén talált valakit.

- Ki van itt? - kérdezte hivatalos hangon

- Mindenki csak annyit kap a sorstól, ami jár neki.

Az éjjeli őr mindjárt tudta, hogy a becsületes, de ügyefogyott idegen alszik a helyén, ezért így biztatta.

- Nem jó hely ez itt. Még megmarhat egy kígyó! Menj inkább az én otthonomba, és foglald el az ágyamat.

Az ifjú ment az őr házába, de mivel nem ismerte a járást, tévedésből az őr lányának szobájába lépett be. Az meg azt hitte, hogy a vőlegénye érkezett meg titokban, hát boldogan ment feléje. Étellel, itallal kínálta, és szép, fiatal arcát feléje fordította és szomorúan kérdezte:

- Mért hallgatsz ennyire, vőlegényem?

- Mindenki csak annyit kap a sorstól, ami jár neki.

- Óh, hát te vagy az? Hogy kerültél ide? - kérdezte, s mivel nem kapott feleletet, kitette a házból.

Míg ezek az események peregtek, az éjszaka elvonult, rózsaszín pirkadással jött a hajnal. A hajnallal egy vidám fényes társaság érkezett. Felékesített vőlegény, a kíséretével. Mivel a csillagjósok ezt az időt jelölték meg kedvezőnek a házasságkötésre, az érkezőket a ház előtt várta a násznép. Közöttük állt a menyasszony is. Ami-jár-neki csatlakozott a nászmenethez és ámuló szemeit nem tudta levenni a csodaszép menyasszonyról. Ott állt a ház kapujában felállított oltár előtt. Gazdag kereskedő volt az apa, leányát gazdagon és pompásan öltöztette. Mint eleven szépséges lótuszvirág állt az oltár előtt, és Ami-jár-neki szívét teljesen elvarázsolta.

Elbűvölten nézte, mint megy a vőlegény elé, s nem is vette tudomásul, hogy mennyire fájó ez a látvány.

A vőlegény mégsem foghatta meg a mennyasszonya kezét, mert ebben a pillanatban egy feldühödött elefánt rohant be az utcába s aki élt és mozdulni tudott, az menekült, amerre látott. Egy perc alatt üres lett az utca. Elfutott a vőlegény is, el az egész kísérete, befutottak a kapun a lány szülei, testvérei, a rokonság, a násznép, csak a menyasszony maradt egyedül, ájuldozva az ijedtségtől az oltár előtt.

De ott maradt Ami-jár-neki. S ebben a pillanatban, mintha lefoszlott volna róla a varázslat, így szólt:

- Ne félj! Csak bízzál bennem!

Ezzel megfogta a menyasszony kezét, és az odatoppanó, trombitáló, dühödt elefántra nagy hangon, bőszen rákiáltott. Maga is csodálkozott, amikor az elefánt megtorpant, irányt változtatott és eldübörgött.

Közben a csillagjósok által kiszámított szerencsés idő éppen elérkezett. Sietve jött vissza a vőlegény, s leesett állal állt meg, mert ott látta menyasszonyát az idegen, elegáns, gyönyörűen öltözött férfi karjaiban. Hátuk mögött éppen ekkor merészkedtek elő a menyasszony szülei, a testvérei, a rokonok és éppen olyan meglepődve álltak meg, mint a vőlegény.

- Ez aztán illendőség! - kiáltotta. - Más férfi karjaiban a menyasszony! Mit jelent ez?! Az apa igyekezett menteni a helyzetet.

- Fogalmam sincs, mi történt? Éppen úgy elfutottam, mint te! Most tértem vissza. - s lányához fordulva megkérdezte: - Mi történt? Remélem, tudod, hogy helytelenül cselekedtél?

A lány arcáról még nem múlt el teljesen a rémület kifejezése, de egy pillanatra sem engedte el az ifjú kezét.

- Az életemet mentette meg! Ha ő nincs itt, és bátran nem áll az elefánt elé, már halott volnék! Amíg élek, nem leszek soha másé, csak az életmentő ifjúé...

A nap eseményei ezzel még nem értek véget. A különös házasságnak híre ment, az egész város összefutott, nagy volt a tolongás a menyasszonyi ház előtt. Odaérkezett a király is, mivel mindent akart tudni, ami birodalmában történik. A hős ifjút, aki dühöngő elefántot tud megfékezni, fiává fogadta. Elhívatta a haragvó apát és két fiatalabb testvért. A brahman boldogan békült ki legidősebb fiával, testvérei is szeretettel ölelték át, és nagyon büszkék voltak rá. A varázslatnak már nyoma sem volt rajta, s most már ő is nevetve mondta, hogy sok volt a száz rúpia a könyvért, de azért helyes a szólás:

Mindenki csak annyit kap a sorstól, ami jár neki 

Elér mindenkit a végzet, mit érdemel ráteszi.

*

- Igaz is! - fejezte be Hiranjaka -, igaz bizony! Én is megkaptam a sorsomtól a jót is, meg a rosszat is. Szomorúságom okát most már ismeritek. Ez volt az oka annak is, hogy hazámat elhagytam.

- Ne búsulj - vigasztalta a teknős. - Laghu-patanaka szeret téged és bebizonyította, hogy jó barátod. Lásd, mily sovány. Ha nem szeretne téged, az úton megehetett volna! De itt is látszik, hogy igaz a szólás:

Az igaz jó barátod nagy bajodban melléd áll,

De lehet, hogy ellenséged jobb védőd a barátnál.

- Ezért - folytatta - én is teljesen megbízom a varjúban, és téged is szeretettel fogadlak barátságomba. Tanyázzatok csak itt, a közelemben, s rendezzetek, foglaljatok magatoknak új otthont. Elvem mindig az volt, hogy az ellenség se nem jó, se nem rossz. A jó barát éppen úgy bajt hozhat rád, mint ahogy az ellenség is segíthet rajtad. A vagyonod miatt se búslakodjál. Nem érdemes gazdagnak lenni, hiszen helyes a szólás:

Gazdag az, ki uralkodik érzékén, indulatain,

Mert kincs, hűség, ifjúság ma van, holnap elsuhan ám, 

Minden csak eltűnik egyszer, elszáll mindenki álma,

Feledés borít be mindent s Maja csalóka fátyla.

- A bölcs mindenütt otthon volt, s tudja, hogy a nagy fátyol alatt élünk, Maja valósággá teszi azt, ami nincs. Az anyag van és nincs, az élet van és nincs! Az otthon ugyanígy. Mert otthon csak akkor leszünk, ha megérkezünk oda, ahonnan kiindultunk, magához az Alkotóhoz. S a szegény sem szerencsétlen az idegen földön, ha van esze és bátorsága. Neked pedig van. Sok bölcsesség van benned, kis egér, s hogy a kincseidet elvették, tudd be előző életedben el-követett cselekedeteid megtorlásának. Ne is gondolj arra, hogy visszaszerezd, hiszen úgyis megint elragadná tőled a sorsod. Hiszen helyes a szólás:

Szolimaka bolond takács nem érte be kevéssel, 

Karmájával is szembe szállott, s mire ment a tettével?

- Hogyan is volt az? - kérdezte Hiranjaka.

A takács karmája

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy ember, akinek mestersége takács volt. Becsületes, ügyes szövő, mégsem tudott keresetéből annyit félre tenni, hogy öreg napjaira valami kis vagyont gyűjtsön. Ha vásárra ment, és összehasonlította a maga szőtte szöveteket a többi takács által készítettekkel, látta, hogy az övé királyi öltözetre való, másoké meg csak durva tákolmány. Ezért nagyon elkeseredett, mert azt is látta, hogy a többi takács mégis sokkal jobban él és félre is tud tenni valamit. Neki pedig a betevő falatnál nincsen egyebe. Ezért egy napon így szólt feleségéhez.

- Mindenki jobban él, mindenki tud félrerakni, pedig én tudok mindenkinél szebben szőni! Ebbe nem tudok belenyugodni! Elmegyek más városba, és szerencsét próbálok...

A feleség nem akarta.

- Ne hidd, hogy másutt jobb lesz! Aki egyik helyen nem tud sok pénzt keresni, nem tud az másutt sem. Hiszen helyes a szólás:

Amit a sors nem neked szánt, hiába is keresed, 

De öledbe hull magától, ha úgy hozza végzeted.

A takács nem tágított.

- Ha nem cselekszünk, karmánk keze üres marad, nem termel nekünk gyümölcsöt. Ha nem próbálkozom, nem is lesz soha eredmény!

- Tudja-e valaki, hogyan élt előző életében? - kérdezte az asszony. - Hátha azért nem tudsz sok pénzt keresni, mert visszaéltél pénzkereső hajlamaiddal! Gondold meg! Hiszen helyes a szólás:

Karma gyűjti, mit cselekszünk, méri földi titkodat, 

Karma határozza meg az égi s földi sorsodat.

- Szembe kell szállni a sorsunkkal! Harcolnunk, üzletelnünk kell, s ha így sem érünk el semmit az életben, legalább nem tehetünk szemrehányást magunknak - mondta a takács és ezzel le is zárta vitatkozást.

Nemsokára útnak indult. Elment egy távolabbi városba, s ott nagyon szorgalmasan, sok munkával nagyon sok pénzt keresett. Össze is rakta maradéktalanul, és elindult hazafelé. Útjának felénél járt, amikor leszállt az est. Egy nagy erdő mellett vitt az útja. Nagyon fáradt volt már, dél óta nem pihent, s az erdő végét s útjának végét még csak nem is látta. Úgy határozott, hogy az éjszakát az erdőben tölti. Felmászott egy vastag törzsű magas fügefára, ahol szétterpeszkedtek az ágak, ott kuporgott. Itt - úgy gondolta - erdei vad nem támad rá. Talán el is aludt már, amikor egyszerre két árnyék suhant melléje. Az egyik így szólt a másikhoz.

- Déva vagy! Fénylő a Maja fátyla felett! Mért tetted, hogy Szolinaka, a takács ilyen sok pénzt gyűjthetett? Hiszen tudod, az a sorsa, hogy csak a legfontosabbakat kaphatja meg.

A Déva, aki fénylő a Maja fátyla felett, így válaszolt:

- Karma vagy, hatalmas a Maja fátyla felett s a fátyla alatt is. Csak kötelességemet telje-sítettem, mikor jutalmaztam a szorgalmas tevékenységét! Ám hogy mi lesz a takács és a jutalom további sorsa, az nem tőlem függ, hanem tőled!

Szolimaka nagyon nyugtalanul töltötte az éjszakát. Az árnyak már rég eltűntek mellőle, s ő még mindig hallotta szavaikat. Alig várta, hogy pirkadjon, belenyúlt a pénzes zacskójába, s az teljesen üres volt. - Hová lett?! Hová lett?! Hiszen senki sem járt a közelemben! Ki lophatta el tőlem? Hiszen ilyen koldusszegényen nem mehetek vissza a feleségemhez...

Nagy, sötét borúval szedelőzködött és visszatért a városba. Most kettőzött erőfeszítéssel dolgozott, és sokkal rövidebb idő alatt kétszer annyit gyűjtött össze, így indult ismét haza. Amikor az est leszállt, ugyanazon erdőrésznél járt, de most nem mert megállni, pedig nagyon fáradt volt. Ment tovább, egyre a feleségére gondolt és arra az örömre, amelyet ő érez majd, ha meglátja a sok pénzt. Ment tovább, és ez a gondolat adott erőt nagy fáradtsága elviseléséhez.

Amint haladt a nagy, hallgatag, holdfényes éjszakában, egyszerre megint ott megy előtte a két szürke árnyék, és ismét beszélgetni kezdtek egymással. Azt mondja az egyik.

- Déva vagy, fénylő a Maja fátyla felett! Mért tetted, hogy Szolimaka, a takács ilyen sok pénzt gyűjthetett? Hiszen tudod, hogy az a sorsa, hogy csak a legfontosabbat kaphatja meg!

A Déva, aki fénylő a Maja fátyla alatt, így válaszolt:

- Karma vagy, hatalmas a Maja fátyla felett és a fátyla alatt is. Csak a kötelességemet teljesítettem, amikor jutalmaztam a szorgalmas munkájáért! Ám hogy mi lesz a takács és a jutalom további sorsa, az nem tőlem függ, hanem tőled...

Szolimaka nem bírt egy lépést sem tenni tovább. Szinte sírva hadonászott karjaival, hogy elűzze a szürke árnyakat, s azonnal megnézte a pénzes zacskóját. Megint üres volt. Teljesen üres.

- Minek éljek én?! - sírt keservesen. - Aki ilyen ágrólszakadt, s akit mindig meglopnak a szürke árnyak, az akassza fel magát!

Elhatározását végre akarta hajtani, és hosszú szálú fűből, kötelet csavart. Jó hosszú kötelet, hogy magasan csüngjön majd az ég és föld között, és hogy ne tudja meggondolni, ha majd a halálfélelem szorongatja. Fent ült már az ágon, a hurok a kezében volt, amikor a szörnyű árnyak megint ott voltak mellette.

- Állj - kiáltotta az egyik. - Ne kövess el végzetes cselekedetet! - Ki vagy?! - kérdezte a takács.

- Karma vagyok, akit ti Sorsnak neveztek - felelte. - Én intézem az életsorsokat. A te vagyonodat is én vettem el.

- Óh - sóhajtott keserveset a takács -, mért vetted el tőlem? Mikor oly keserves munkával szereztem. . .

- Mert az a sorsod, hogy a mindennapi betevő falaton kívül, nem kaphatsz semmit! Hiába dolgozol, hiába töröd magad, úgysem lehetsz gazdag!

- Kegyelmezz nekem, óh Karma! Annyit nélkülöztem már!

- Megesett a szívem rajtad. Jóravaló, szelíd és becsületes ember vagy! Kivételt teszek veled. Bár sorsod az volna, hogy csak a betevő falatot szerezheted meg magadnak, teljesítem egy kívánságodat. Mondd, mi legyen az?

Szolimaka arca felderült, és tüstént kimondta kívánságát.

- Nem kívánok én egyebet, csak azt, hogy az elvett pénzemet add vissza nekem. Azt is, amit először elvettél s azt is, amitől most fosztottál meg. Így is csak azt kapom vissza tőled, ami jogosan megillet! A Karma jóságosan mosolygott.

- Mit tennél vele? Hiszen úgysem élhetnél belőle! Ha egyszer azzal a sorssal jöttél a földre, hogy gazdag nem lehetsz, mit kezdenél a pénzzel? Mert igaz a mondás:

Üveg alatt hogyha őrzik, drágakövet, minek az? 

Ellophatják, rabolhatják, csak gondot ad. Nem igaz?

- Nem baj! - válaszolta Szolimaka. - Csak azt érjem meg, hogy gazdag embernek ismernek! 

- Te is olyan vagy, mint Pralobhaka! Hiába! Helyes a szólás:

Ott van az még, de már lecsüng, nemsokára leesik, 

Hosszú napok óta lesem, úgy látszik, már elveszik.

- Hogy is volt az? - kérdezte a takács. Karma pedig mesélni kezdett.

A sakál és a tehén

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy tehén. Nagyon önérzetes állat volt, nem tűrte, hogy fejjék, nem volt türelme kivárni az etetés idejét, ezért gondolt egy nagy merészet és elment világgá. A világ ott kezdődött az erdő szélén a folyónál és ott végződött, ahol az erdő rengeteggé változott. Ide szökött a tehén, s mivel távol volt az emberjárta útvonaltól, nem is akadtak nyomára.

Vad vágtákkal bejárta a maga külön kis világát, s nem esett áldozatul a vadaknak sem, mert sorsa az volt, hogy így kell élnie a vadak szomszédságában, bántatlanul.

Ennek az erdőnek egyik lakója Pralobhaka volt, a sakál. Itt éltek párjával együtt, és egerekre vadásztak, mert más zsákmány nem akadt a vadban szegény erdőben. Egyszer, amikor a tehén, felbőszítve magát, nagy vágtával száguldott a folyópart felé, meglátta a sakálpár. És sakálné így szólt férjéhez.

- Ez aztán nagy állat! És nézd, csüng valami a hasa alatt. Annyira csüng, hogy talán el is veszíti nemsokára. Menjünk utána, nehogy más találja meg.

- Honnan tudod, hogy elveszti? Én nem megyek a bizonytalan után, mikor itt biztosan megjelennek mindig az egerek. Ha elmennénk utána, más sakálok jönnének és elfoglalnák jó kis vadászterületünket.

- Hát te akármivel beéred? Én már nem bírom az egereket ! Úgy szeretnék már valami mást is enni. Nézd, milyen nagy darab az, ami ott himbálózik, és biztos vagyok benne, hogy húsdarab! S bizony azok nemsokára leesnek! - mondta a sakálfeleség.

A sakálférjet meggyőzte az asszony, otthagyta egérleső helyét, és együtt a tehén nyomába szegődtek. Lesték a csüngő húst, de hiába lesték, mert az csak nem esett le.

Így teltek, múltak a napok, és ők folyton éhesebbek lettek. Végül a férj elunta a sompolygást és türelmetlenül kifakadt.

Ott van az még, de már lecsüng, nemsokára leesik. 

Hosszú napok óta lesem, úgy látszik, már elveszik.

*

- Hát csak azért mondtam el, hogy okulj belőle - mondta Karma -, de ha olyan nagyon szeretnéd, teljesüljön kívánságod. Menj haza, és két kereskedőt látogass meg. Az egyik elrejti vagyonát, és úgy tesz, mintha szegény lenne. Nézz körül a házában. A másik mutogatja vagyonát, és úgy tesz, mintha nagyon gazdag lenne. Ott is nézz körül. Aztán majd mondd meg nekem, melyik életmód tetszett neked, hogy olyannal ajándékozzalak meg.

Alig mondta ki az ítéletet, a Karma eltűnt. Szolimaka pedig lemászott a fáról, eldobta a kötelet és hazament. Este érkezett el ahhoz a házhoz, ahol a vagyonrejtegető lakott. Bekopogott, és éjszakára szállást kért. Nagyon barátságtalanul fogadták. Majdnem kinézték a házból, s mikor elérkezett a vacsora ideje, nem ültették asztalukhoz, hanem valami száraz, dohos kenyeret adtak eléje. Ágya is rossz volt, törte a derekát, takarója a csillagos ég, mert még a házba se engedték be. Ám alig csendesedett el a ház, ágya felett megint megjelentek a szürke árnyak, és így szóltak egymáshoz.

- Déva vagy, fénylő a Maja fátyla felett! Mért tetted hogy a vagyonrejtegetőt nagyobb kiadásba kényszerítetted?

A Déva, ki fénylő a Maja fátyla felett, így válaszolt.

- Karma vagy, hatalmas a Maja fátyla felett s fátyla alatt is! Csak kötelességemet teljesítettem, hiszen vendégségbe jött ez az ember! De hogy a cselekedetből milyen gyümölcs terem, az tőled függ! Az árnyak eltűntek, Szolimaka ha keservesen is, de mégis elaludt. Reggel nagy sürgés-forgás volt a házban, mert a ház urát rettentő hasgörcsök kínozták. Nem is evett két álló napig egy falatot sem, de a takács nem várta meg, hogy meggyógyuljon, hanem szedte sátorfáját, és elment a másik házba, ahová mennie kellett. Nagyon szívélyesen fogadták, étellel, ruhával kínálták, sőt jó ágyat is vetettek számára. Este hosszasan beszélgettek, későn tértek aludni, s mikor Szolimaka egyedül maradt, ismét ott volt a két szürke árny az ágya felett, beszédjüket tisztán értette.

- Déva vagy, fénylő a Maja fátyla felett! Mért tetted, hogy a vagyonmutogatót ekkora adósságba keverted! Nem volt annak egy fillérje sem. Amit a takács elé adott, mindent hitelbe vásárolt. A Déva, ki fénylő a Maja fátyla felett, így válaszolt:

- Karma vagy, hatalmas a Maja fátyla felett és fátyla alatt is. Csak kötelességemet teljesítettem, hiszen vendégségbe jött ez az ember! De hogy a cselekedetből milyen gyümölcs terem, az tőled függ!

Az árnyak eltűntek, a takács jóízű mély álomba merült. Szinte csak egy percnek tűnt a hosszú éjszaka és üdítő álom után frissen ébredt. Még nem is ültek a reggelihez, mikor megzörgették a kaput s nagy kosárral egy ember jött beljebb. Valaki a város másik végéről küldte ajándékát, mert a vagyonmutogató nagy jót tett vele nemrég. A kosárban ruhák, élelem, pénz volt s a vagyonmutogató boldogan kiáltott fel.

- Az istenek mindig segítenek rajtam, ha bajban vagyok!

A takács búcsút vett új barátjától. Hazament feleségéhez, és elmesélte, mi történt vele. Meséjét ezzel fejezte be.

- Még ha vagyontalan is a vagyonmutogató, sokkal inkább szeretném az ő életmódját magaménak, mint a vagyonrejtegetőét.

Az asztal felett amely, mellett éppen beszélgettek, két szürke árny jelent meg, de most nem szóltak egy szót sem, csak keresztülsuhantak az egyszerű szobán.

*

- Hát ezért mondtam - fejezte be Mantharaka, hogy helyes a szólás:

Szolímaka bolond takács nem érte be kevéssel, 

Karmával is szembeszállott, s mire ment a tettével?

Mantharaka ezután Hiranjakához fordulva így folytatta.

- Akinek van vagyona, de csak alkuszik rajta, annak annyi a vagyon, mintha semmije se volna! Így gondolkozzál te is, és akkor nem búslakodsz elveszett kincsed miatt. Mert nagyon is igaz és helyes a szólás:

Öregségre gyűjtött vagyon nem hoz mindig nyugalmat, Okosabb, ha nem halljátok meg a hamis sugalmat. Aki nyugodt, s már meglette, tiszta lelki békéjét,

Azt nem adja oda többé világ minden kincséért.

- Így gondolkozzál, kedves barátom - fejezte be Mantharaka, Laghu-patanaka pedig hozzátette, hogy ha keserű is néha, mindig hasznos, ha jó barát mondja ezt neki.

Beszélgetésüket lárma zavarta meg. Ahányan voltak, annyi felé menekültek szét. A varjú magas ágra szállott, a béka a vízbe sietett, az egér bebújt a fa odvába.

Ki-ki a maga rejtekéből nézte, hogy mi történik. S nem sokkal később egy gazella inalt a sűrűből a tópartra, és befutott a nád közé.

Laghu-patanaka szólalt meg először.

- Mantharaka! Jöjj csak, barátom! Csak a szomjas Tsítránga van itt! Mantharaka teljes biztonsággal tudta, hogy baj van.

- Nem csak ennyi az egész! Tsitránga levegő után kapkod, ijedten tekinget hátra! Vadász űzte erre mifelénk! Szállj el, és nézd meg, merre járnak. Erre tartanak?

Tsitránga meghallotta a teknős szavait, és felbátorodva megszólalt:

- Te vagy itt, Mantharaka? Én valóban rémült vagyok! Vadászok kergettek bennünket. Azt hiszem, családom odaveszett. Segíts rajtam, mert ha nem rejtesz el, a vadászok áldozata leszek.

- Menj beljebb a nádasba. Ott nem keresnek gazellát.

De be sem kellett menni a nád közé, mert Laghu-patanaka már ismét ott volt az ág hegyén. 

- Káár! Nagy kár érte az erdőt! Most vonulnak el a vadászok, és sok zsákmányt visznek magukkal. Tsitránga, jöjj elő, elmúlt a veszély!

A gazella ott maradt a tó mellett, s ettől kezdve négyen nagy barátságot fogadtak. Megszokták egymás jelenlétét, sok történetet meséltek egymásnak, s ha az élelemszerzés rövid időre elszólította valamelyiküket, úgy siettek vissza, mint gyermek az anyjához.

Egyszer aztán a gazella nem érkezett meg a szokott időben, sőt azon túl is még hiába várták hosszú ideig. Mantharaka megkérdezte:

- M1 történhetett vele? Oroszlánnal találkozott? - Talán megint vadászok jártak az erdőben?

- Megnézem - szólt a varjú -, hátha gyenge fűre éhezett, és beesett a szakadékba... 

- Menj! csak menj! - biztatta Mantharaka.

Laghu-patanaka nem szállt messzire, mert a kedves új barátot ott látta egy hálóba keveredve vergődni. Lekiáltott hozzá.

- Tsitránga! Mi történt?!

Könnyes szemekkel nézett fel a gazella.

- Óh, legalább még ennyi megadatott nekem, hogy még egyszer láthatom egy kedves barátomat. Menj el, kérlek, a többi barátomhoz, és mondj egy utolsó üdvözletet a nevemben. Én meghalok, barátom.

- Nem addig van az - kiáltott fel Laghu-patanaka. - Ne félj! Jó barátaid vannak neked! Mindjárt itt leszünk! Hájamon hozom Hiranjakát, ő majd kirágja a hálódat! Csak ne veszítsd el a reményedet!

Szállt is, tüstént hátára vette Hiranjakát. Tsitránga reménye, életkedve visszatért, amikor meglátta őket, és sürgetve szólt az egérre. De ahelyett, hogy azonnal rágásba fogott volna, az egér megkérdezte.

- Hogyan kerültél, te tapasztalt és bölcs állat létedre a hálóba?

- Csak szabadíts ki gyorsan, majd elmondom. Most segíts gyorsan, míg a vadász meg nem érkezik!

De Hiranjaka biztosította, ne féljen - ő itt van.

- Itt vagyok! Itt, de ha nagyon felzaklatott lelkem nem kap választ sürgető kérdésemre, nem megy a munka. Hogyan kerülhettél hálóba te, a tapasztalt, okos gazella?

Tsitránga látta, hogy addig nem kezdi el az egér a rágást, míg nem kap feleletet, gyorsan csak ennyit mondott.

- Nagy úr a Karma, a Végzet, A sors! Vagy nevezd, ahogy akarod.

Hiranjaka nyomban elharapta a hátsó hurkot, és éppen már az elsőhöz fogott, amikor a tó felőli oldalon megzördült az avar. Laghu-patanaka megnyugtatón kiáltotta, hogy a teknős közeledik.

- Mért jöttél, óh én barátom? - kiáltott fel Tsitránga. - Nem tudod, milyen veszedelem fenyeget?

- Ez a cselekedeted az életbölcsességgel ellentétben van - szólt Laghu-patanaka. Hogy tehettél ilyet? Ha jön a vadász, mit tegyünk veled? Mert én csak repülhetek, Hiranjaka eltűnhet, Tsitranga elfuthat, de mit teszel te, mikor lábaid csak lassan visznek? Fordulj vissza most azonnal, míg a vadász meg nem érkezik.

Mantharaka aggodalomtól elfulladt hangon felelte:

- Nem tehettem egyebet. Szívem hajtott, meg az aggodalom.

Hiranjaka vette észre először a vadászt. Mert míg a beszélgetés lefoglalta a barátokat, a vadász kibukkant egy bokor mögül. Már egész közel volt hozzájuk. Hiranjaka most egy pillanat alatt elrágta az első hurkot is, és Tsitranga abban a pillanatban kirántotta magát és mint a villám, elmenekült. Laghu-patanaka felszállt a lombtakaró közé, Híranjaka egy lyukba bújt. Csak Mantharaka maradt ott, s míg nehézkesen megfordult, a vadász észrevette. S miután veszni látta zsákmányát, legalább a teknőst fogta meg, hogy teljesen üres kézzel mégse menjen haza.

- Ha már gazella nincs, legalább teknős legyen vacsorára - sóhajtotta lemondóan, s íjához kötözte szegény Mantharakát, vállára vette, és hazaindult. Hiranjaka végignézte az egész szerencsétlenséget és siránkozva cincogott:

- Óh, ezt nem lehet túlélni! Hiszen helyes a szólás:

Ha megfosztott engem a Sors házamtól és hazámtól, 

Jó barátom mentse csak meg! Barát hazát is pótol.

Laghu-patanaka is ott sírt az ágon.

- Ennyi bajt zúdítanak rám az istenek! Káár után káár! Tsitránga is jött, remegő vékonyát rángatta a félelem.

- Az élet törvénye alatt nyögünk valamennyien! Óh, bár én maradtam volna a hurokban és én pusztultam volna el! Ne értem volna meg e csapást, mert helyes a szólás:

Bizony nem játék az élet, jaj de nagyon szomorú, Alig éltünk, jön a halál, derűre jön a ború.

Összeborultak a jó barátok és jajongva siratták Mantharakát. Hiranjaka ocsúdott fel először.

- Ha siránkozással elvesztegetjük a drága perceket, Mantharakát végleg elviszi! Addig találjunk ki valamit, amíg a közelben van!

- Igazad van - kiáltott fel Laghu-patanaka. - Szabadítsuk ki! S én tudom is, hogyan. De meg kell fogadnotok, hogy úgy tesztek, ahogy mondom: Tsitránga előrefut, s mikor a vadász közelébe ér, le kell roskadni, mintha haldokolna.

- Várj! - szólt közbe Hiranjaka. - Úgy intézzük a dolgot, hogy a tó közelében legyen mindez, mert Mantharaka csak így tud elmenekülni.

- Nagyon jó! Menjünk előre a tóhoz. Ott Tsitránga feküdjön le, én majd rászállok, és a fejét csipkedem, mintha már holtan találtam volna. Ha pedig a vadász ezt meglátja, biztosan leteszi Mantharakát, Hiranjaka rágja el gyorsan a kötelet és fusson, ki merre lát.

Így is történt.

A vadász odaért a tóhoz, és ott látta a gazellát, mely az ő zsákmánya lett volna. Azt gondolta, annyit vergődött, mire kiszabadult, hogy felemésztette a maradék erejét, és most mégis elpusztult. Letette a teknősbékát, íját, tegzét s nyilait, hogy a gazellához menjen. A varjú, közeledtére elszállt a gazella fejéről, az egér egy helyütt elrágta Mantharaka kötelékét, mire az kioldódott és szétfutottak. Így a gazella is. Még feleúton sem volt a vadász, mikor felpattant s mint a kilőtt nyíl, eltűnt az erdő sűrűjében.

A varjú örömében megszólalt a fán, s egyre kiáltozta, hogy Káár! Káár! Káár!

A vadász öklével fenyegette, és visszatért, hogy legalább a teknőst felvéve menjen tovább. Keservében súlyos szavakkal cifrázta csalódottságát, mert a teknősnek is hűlt helyét találta. Amikor a vadász már messze járt, kijött a teknős a tóból, és kezeit dörzsölve adta a hívójeleket. A varjú azonnal leszállt melléje, s így várták, míg Hiranjaka kis egér kibújt a közeli lyukból, ahová elrejtőzött az életmentés után. Tsitránga is visszaérkezett, utolsóként, mert nagyon messzire elvitte a félelem. Nagy boldogan repült a varjú feléje, a hátára, s a gazella óvatos kedvességgel nyalogatta a tollát. Legtöbb hála mégis a kisegérkét illette, s a barátok nem is fukarkodtak a köszönettel. Amikor a nagy öröm lecsillapodott, visszatértek megszokott helyükre, a nagy odvas fa alá, és tovább mesélték vidáman a nagy kaland részleteit, míg lassan leszállt az est.

Így éltek ezután békességben, amelyhez hasonlókat szívből kívánnak mindazoknak, akik okosan válogatják meg barátaikat. Mert helyes a szólás:

Aki okosan válogatja pajtását vagy barátját,

S ha még hozzájuk hű marad, sohase vallja a kárát.

==HARMADIK KÖNYV==

A VARJAK ÉS A BAGLYOK HÁBORÚSÁGA

Egyszer volt, hol nem volt, valahol messze, a tengerhez közel, volt egy hatalmas fügefa. Olyan nagy volt, hogy az a sok madár, mely kiterjedt lombozata között élt, nem is ismerte egymást. Valóságos madárváros volt a fügefán. Egyik külvárosában, azon az ágkolosszuson, mely keletre nyújtózott, Megha-vaura, a varjak királya rakott fészket. Körülötte sok varjú élt még, mert udvarát szüntelenül maga mellett akarta látni.

Nem messze ettől az óriási és öreg fügefától kezdődtek a hegyek. A hatalmas hegylánc egy alacsonyabban húzódó barlangjában pedig a bagolynépség királya lakott, számos alattvalójával. A neve Ari-mardana volt, s oly hatalmas a királysága. amelyhez hasonló nem is akadt a környéken. Minden éjszaka eljött a fügefához és körül-körül repülve szedte áldozatait a varjak közül.

A varjak királya, aki pedig naponként ugyancsak hősiesen küzdött népe érdekében, éjszaka tehetetlen volt a sötétség miatt. Fekete bánat ült a lelkére, látván népe pusztulását, s amikor egy éjszaka legjobb tanácsadóját is elvesztette, úgy határozott, hogy tennie kell valamit.

Összehívta népe öregeit, és így beszélt előttük.

- Nagy a mi ellenségünk! Támadásra mindig olyan időt választ, amikor én nem látok és írtja a népemet. Nem is tudom, hogyan védekezhetnék ellene, Megkérdezlek benneteket, mit tegyünk? Egymagam nem akarom eldönteni ezt a fontos kérdést, hiszen helyes a szólás:

Mi a helyes, menekülés, béke avagy háború? 

Színjátszás, vagy szövetkezés, hogy elmúljon a ború 

Bevárjuk-e a támadást? Kell itt most a jó tanács.

Király kérdez, tanácsot kap, meg kell nyernünk a csatát.

- Így helyes, így volt ezelőtt is - felelték a tanácsadók -, őseinktől tanultuk, hogy kérdetlenül nem szólhatunk, de ha a király kérdez, leplezetlenül kell elmondanunk, amit tudunk. Üljünk össze, s úgy beszéljük meg, hogy mitévők legyünk. Amit aztán elhatározunk, azt pontosan végre is kell hajtanunk.

Öt tanácsadója volt a királynak. Az elsőt Udnak, a másodikat Szannak, a harmadikat Anu-nak, a negyediket Pranak, az ötödiket Tsirannak nevezték.

Megha-varna, a király, először Udot szólította, hogy kifejtse véleményét. - Mit cselekedjünk?

- Túlságosan erős az ellenfél. Azonkívül olyan időben hajtja végre támadásait, amikor mi tehetetlenek vagyunk. Azt tanácsolom, hogy kössünk békét, mert helyes a szólás:

Békét kérj, ha hatalmas és nagyra nőtt az ellenséged, 

Mert sötétben könnyűszerrel tudatosan elbán véled.

- Békekötést tanácsolsz! - szólt a király. - Lássuk Szan véleményét. Add elő, mit tanácsolsz! Szan megköszörülte torkát és így szólt:

- Uram, királyom, én másként látom a helyzetet. Hiszen vérünket kívánja ellenségünk, dacára annak, hogy sohasem vétettünk ellene. Igazságérzete nincs. Hogyan tartaná be az egyezséget? Helyes a szólás:

Vérszomjas bitanggal te soha ne köss egyezséget. 

Esküje se lesz szent annak, ki vérbeli ellenséged.

S még annyit tett hozzá:

- Harcolnunk kell vele! Sérelem ért bennünket! Ha ráhagyjuk, elpusztul népünk. Nem szabad megijednünk. Nem szabad erősebbnek gondolnunk őket magunknál. Hátha nem is az! Hiszen helyes a szólás:

Elefánt nagy, de oroszán mégis elbánik véle,

Nem király az, kiért nem hullt még soha ellen vére.

- Háborút tanácsolsz! - felelte a király. - Nos, lássuk Anut. Add elő hát, te mit tanácsolsz? Anu előlépett, és mélyen meghajtotta magát.

- Uram, királyom! Gonosz a mi ellenségünk és elvetemült. De ezenkívül nagyon erős is. Nem lesz itt jó sem a béke, sem a háború! Én azt tanácsolom, inkább költözzünk el a nagy fügefáról. Úgy gondolkozom, ahogyan az ősök tanították, hiszen helyes a szólás:

Hátrafelé menekülj el, ha veszély van, s menned kell, 

Ám ha szorongat ellened, törjél rá, és ne menj el.

De ha sokkal hatalmasabb, s harcra szánod el magad, 

Elveszíted országodat, ne hajtsd igazságodat.

S Anu még ezt is hozzátette:

- Nem ismerjük területüket, szokásaikat még kevéssé. Ő az erősebb, hiszen láttuk! Amikor pedig gyengébb támad erősebbre, mindig a gyengébb pusztul el a harcban.

- Menekülést tanácsolsz! - szólt a király. - Halljuk Prát! Add elő te is tanácsodat! Pra nagyon harcias hangulatban volt, pattogva károgta.

- Uram, királyom! Bevallom, nem vagyok híve egyik módozatnak sem azok közül, melyeket előttem előadtak. Én annak az elgondolásnak fogom pártját, hogy erős várat kell építenünk, élelemmel, vízzel, hadfelszereléssel. És váradban kell megvárnod ellened támadását. Saját várunkban kellene megvetnünk jó erősen lábunkat, s úgy kell harcolnunk, hogy abból ki ne űzhessen senki. Mert helyes a szólás:

Otthonában, hazájában száz ellennél erősebb, 

Ki ellentől házát védi, s nem rémíti vérző seb.

S ehhez még azt is hozzátette:

- Így ha megvéded hazádat, ott vagy a helyszínen, és mindjárt hozzá is láthatsz veszteséged pótlásához, a károk javításához. Ha pedig sorsod betelt és meghalsz, oda jutsz, ahol a hősök gyülekeznek.

- A bevárást tanácsolod! - így a király. - Halljuk hát Tsirant! Add elő, te mit tanácsolsz? Tsirannak ravasz arca volt, szétnézett, nem hallja-e valaki azt, amit mondani akar. S amikor meggyőződött, hogy illetéktelen nincs a közelben, így kezdte mondókáját.

- Uram, királyom! - Helyes a szólás:

Akármilyen nagy is egy fa, s gyökere is hatalmas 

Kidönti a szél ereje, ha iránya alkalmas.

S még tudálékosan hozzátette:

- Erős szövetséget kell kötnöd, erős szövetségessel. Olyan szövetségest kell keresned, aki kész a segítségünkre jönni, ha bajban vagyunk. De itt kell maradnunk, itt kell segítséget keresnünk, mert ha elmegyünk, ide többé vissza nem segít bennünket senki. Még az sem szükséges, hogy

nagyon erős és hatalmas legyen a segítségünk, csak legyen valaki. Hiszen a fák is példák lehetnek! Ott állnak egymás mellett az erdőben és védelmezik egymást a szél ereje ellen.

A tanácsadók elmondták véleményüket, ahányan voltak annyifélét. A király is tudta mindezeket, nem lett okosabb. Szétnézett, s örömmel vette észre a vénséges vén varjút, Sthirát, ki még elődjének, a rég meghalt varjúkirálynak volt legbölcsebb tanácsadója. Magához hívta, s így szólította meg.

- Vén varjúapó! Tudom, úgy illett volna, hogy előbb téged kérdezzelek! Ezt azért nem tettem, hogy halld előbb az ifjú tanácsadókat, és végül dönts magad, hogy melyik tanács a jobb, a helyénvalóbb.

Az öreg varjú rekedten károgott, s így szólt.

- Senki sem mondott olyat, amelyet ne találnánk meg a Bölcsesség könyvében. Egyik sem adott rossz tanácsot, királyom. Csak az a baj, hogy egyik sem időszerű. Egyetlen mód van, mely most helyénvaló: a színjátszás. Mert helyes a szólás:

Ellenséged legyőzheted, ha öntsz bele bizalmat. 

Bizalmatlan légy te mindig, így nyerhetsz csak hatalmat. 

Mert őszinte csak az lehet, kinek nem kell a világ.

De kudarcot vall és veszít, ha kincset s szívet kitár.

S bölcs hosszú orrát oktatóan rázva hozzátette:

- A színjátszás és félrevezetés fegyver az okos kezében. Ha mohóságukat kihasználod, távol tarthatod magadtól. Ha pedig gyenge oldalát is kipuhatolod, könnyen el is pusztíthatod. Megha-vaura mélyen elgondolkozott. Töprengve hallgatott, s kisvártatva újra az öreg varjúhoz fordult.

- Nagyon világos volt az, amit mondtál. Csak az a baj, hogy nem tudom, merre rejtőzik az ellenség. Ha pedig tartózkodási helyét nem ismerem, gyenge oldalát hogyan tudnám kipuhatolni?

- Óh fiam, uram királyom! - felelte Sthira - kémeket kell kiküldened, hogy felkutassák. A király ezen is - és még ki tudná, milyen gondolatai voltak - hosszan eltűnődött egy ideig, aztán új kérdést intézett a legöregebbhez.

- Nem ismerem a tulajdonképpeni okát ennek a nagy ellenségeskedésnek. Te ismered? - Régi történet az! Hallgassátok, majd elmesélem.

A varjak közelebb szálltak az öreghez, az pedig még kényelmesebben elhelyezkedett az ágon, aztán mesélni kezdett.

A királyválasztás

Régen-régen történt az, amit most elmondok néktek. Akkor történt ez, amikor az emberek még nem építettek házakat, hanem sátrakban laktak és ide-oda vándorolva ott ütötték fel sátraikat, ahol erre kedvező körülményeket találtak, vagy ahol megtetszett nekik a táj.

Mondom, abban az időben történt, hogy a madarak meghirdették a nagy tanácskozást. Hírnökök szálltak szét a világ minden tája felé, és megjelölték a helyet és időt, ahol a tanácskozásra összejönnek. Amikor a nagy nap elérkezett, megszámlálhatatlanul sok madár gyülekezett a tengerpart és az erdő között. Pedig ez a megszámlálhatatlan madársereg mind csak egy-egy madárcsalád küldötte volt, aki majd hazaviszi a döntésről szóló határozatot, vagy az ő nevükben is elfogadja és leadja szavazatát.

A tanácskozás azzal kezdődött, hogy kijelentették, ez a választás nem megy Garuda-madáristen rovására. Nem azért jöttek össze, mintha nem ismernék el az égi madárkirály uralmát, hanem mert földi királyra is szükség van.

- Garuda állandóan Visnu isten szolgálatában van, nem ér rá velünk foglakozni. Olyan uralkodó kellene nekünk, aki a hurokba esetteket kiszabadítja, aki védelmezi népét a veszedelemben - kiáltotta a kakukk messze-hangzón. És még azt is hozzátette, hogy helyes a szólás:

Király az, ki nem segít a szorongatott fiain?

Ki nem segít, hurokba esett madár fáradt inain?

Ki nem kormányozza a hajót, ha hányódik tengeren? 

Ha kormányos másnak szolgál, ki lesz úr a szeleken?

- Válasszunk királyt! Válasszunk királyt! - zúgták a madarak.

Minden madárfajta közül a legszebb felvonult a többi madár előtt, akik egyenként szemügyre vettek mindenkit. Legnagyobb tetszést a bagoly aratta, nagy szeme és tudálékos arca miatt. Ki is hirdették a választás eredményét.

- A bagoly legyen a király! A bagoly!

A bagoly elfogadta a jelölést, és tekintélyesen meghajolt a madárnép akarata előtt. Ki is adta nyomban az első intézkedését, hogy mit hordjanak a gyűlés színhelyére, mi az, ami a királyválasztáshoz és felavatásához okvetlenül szükséges.

- Pelikán, te menj el a fürdőhelyek szent forrásaihoz, és minden forrásból meríts egy-egy cseppet. A harkály menjen és hozzon száznyolcféle gyógyítófából, gyökeréből vagy leveléből csipetnyit. A gólya töltse meg az aranykorsókat vízzel és olajjal. Az én tudós testvérem, a bagoly hozza a föld hét szigetének térképét és terítse le. A kakukkok és hattyúk hozzák az elejtett tigris bőrét, tegyék a trónusra. A rigók fújják meg a harsonákat, a papagájok hozzanak tükröket és más szerencsetárgyakat. A pingvinek pedig, amint a madárvilág brahmanjai, olvassák fel a szent könyveket és mindenfajta madár zsenge szüzei énekeljenek dicsőítő éneket...

Minden madár elrepült, hogy teljesítse a kapott parancsot. S amikor már minden kívánt tárgy a helyén volt, a térképet is kiterítették, a trónt letakarták, az anyakirálynét -, a bagoly feleségét - a trónra ültették, akkor érkezett egy varjú a gyülekezetbe. Károgva mentette magát, és tudni akarta a döntés eredményét.

A madarak suttogni kezdtek.

- A varjút meg kell hallgatni! Ő még nem szólt, pedig nagyon jól értesült, mint az emberek borbélya, s az állatok sakálja.

Ezt sokan helyeselték, s éppen ezért így szóltak.

- Még jókor jöttél! Mondj te is véleményt. Helyesled, hogy a baglyot királlyá választottuk? A varjú nagyot kiáltott.

- Hogyan?! A baglyot választottátok királlyá?! Ezt a csúf, horgas orrú, dülledt szemű madarat? Hiszen így is félelmetes! Rossz ránézni! Pedig nem is haragszik. Milyen lesz akkor, ha méregbe jön?! S mit mondotok majd Garudának, ha megkérdezi tőletek, hogy nem volt-e elég nektek az ő gondoskodó szeretete? Egy királyotok van, s az Garuda! Miért még egy király?! Nem elég, ha bajban vagytok és kimondjátok a nevét?! Nem segített rajtatok számtalanszor? Segíthet-e földi király azon, kinek ideje lejárt? Ha hurokban vagy ragadozó által pusztultok el - nem azt jelenti, hogy befejeztétek földi utatokat, melyre leküldtek az égből? Ha Garuda végzése az felőletek, hogy sorsotokat végigéljétek, segíthet-e egy földi király? Az ő nevének segítségül hívása is elegendő arra, hogy a bajból kiszabaduljatok, hacsak nem másként végeztek sorsotok felől. Gondoljatok a nyúlra, hogyan járt! Hiszen helyes a szólás:

Szegény gyenge kicsi nyúl, ha nem okos - eddig holt. 

De békességben élt tovább - segített rajta a Hold.

- Hogyan is volt az? - kérdezték a madarak.

S míg várták a szavát, a varjú felült egy magas fa ágára és mesélni kezdett.

Az elefánt és a nyúl

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy rettentő erejű hatalmas nemzetség, az elefántok nagy családja. Egy erdőrengetegben éltek és uralkodójuk Csatur-danta volt, a legerősebb és legöregebb elefánt. Egyszer hét szűk esztendő szakadt a vidékre. A tavak, mocsarak kiszáradtak, a folyamok medrében alig csörgedezett egy vékony vízcsíkocska. Az utolsó napokban már abból sem lehetett inni, mert teljesen elapadt a forrása. Nagy szomorúság szakadt az elefántnemzetségre. Sokan elpusztultak, ezért egy küldöttség ment Csatur-danta elé.

- Uram, királyom, ha ezen nem segítünk, kipusztul az egész elefántcsalád. Keressünk más vidéket, ahol vizet találunk, mert ifjaink elhullanak. Te öreg vagy már, sokat jártál a nagy rengetegben, tudnod kell, merre menjünk, hogy vizet találjunk.

Csatur-danta soká gondolkozott. Merre is lehet víz? Sorra gondolta valamennyit, amelyről tudott, s nagy sokára adott választ.

- Messze kell mennünk. Az erdőrengeteg közepén van egy nagy tó, amely nem száradhat ki soha, mert a Gangesz földalatti vizei táplálják. De messze van. Gyűjtsd össze népemet és odamegyünk. Az elefántcsalád útnak indult. Amerre mentek, kidőlt fák, tépett erdő jelezte útjukat. Öt nap és öt éjszaka vándoroltak, mire eljutottak a tóhoz. Nagyon megörültek a víznek, belegázoltak és ott is maradtak egy álló napig.

A tóparti laza földben sok nyúlbarlang rejtőzött, a felszínen teljesen láthatatlanul. Ez volt a nyulak telepe kiterjedt, hetedhét országra szóló szaporaságukban. Az elefántokkal a halál érkezett el hozzájuk. A barlangok beszakadtak, az alagutak összetömődtek, beomlottak az elefánttalpak súlya alatt. Sok-sok nyúl lelte halálát, még több elnyomorodva bújt elő, s voltak olyanok is, akiket elevenen temetett el a beomló kő és homok. Amikor az elefántok kijöttek a vízből, a tragédia megismétlődött, s nyögő, nyöszörgő, segítségért visító szerencsétlen nyulak vánszorogtak elő az omlatag földből. Menekültek szegények, már amelyik menekülni még tudott. Aztán összegyűltek egy eldugott helyen, és tanácsot tartottak.

- El kell menekülnünk a hazánkból! - mondta egy közülük. - Halálra vagyunk itt ítélve - toldta a másik.

- Nem is megy el innen az elefántcsorda, mert nincs másutt víz.

- Valahányszor átgázol felettünk, mindig több és több barlangemelet szakad rá a másikra. Nem marad életben közülünk senki, ha itt maradunk.

- Vagy ha valamit ki nem találunk! - szólt a legöregebb.

- Ne találjunk ki semmit! - kiáltott fel egy sérült nyúl. - Menjünk, amíg menni tudunk, mert helyes a szólás:

Ha túl erős ellenfeled, fuss el, amíg teheted.

Új hazát és otthont előbb találsz, mint új életet.

Ám mások megint csak azt kiáltozták, hogy az ősi földet, az ősi hazát, várat nem szabad elhagyni csak abban az esetben, ha már minden egyebet megkíséreltek a veszedelem elhárítására.

- Így gondolom én is! - szólt ismét a legöregebb. - Rá kell ijesztenünk az elefántokra... - A nyulak ijesszenek rá az elefántokra? - kérdezte az, aki máris menekült volna. - Hiszen ha egyik felhorkan, világgá futunk.

Az öreg nyúl azonban nem tágított.

- Nem azért Lamba-kanra a nevem, nem azért nőtt meg ilyen hosszúra a fülem, hogy ne tudnék valamit kitalálni. Tudom is már, mit kell tennem. Nemde urunk a Holdban lakik? Látszik is képe a holdkorongon. Az ő nevében elmegyek az elefántokhoz, és elkergetem őket.

A nyulakban felderengett valami kis reménység.

- Menj csak, - bíztatták - talán így megmaradhat otthonunk és életünk.

Lamba-karna tüstént indult, nehogy frissen született bátorsága elpárologjon. Elkísérték útja nagy részén a nyulak, de amikor már nagyon közel voltak az elefántokhoz, elszaladt valamennyi. Csak Lamba-kanra nem. Úgy érezte, hogy ő az egész nyúlcsalád gondjának-bajának egyetlen szószólója és biztonsága, ha már egyszer a gondot a vállára vette. Ha meghal, legalább hősökhöz illő halála lesz, s odafenn megkapja érte jutalmát. Csendesen, halkan ugrált mind közelebb, s egy biztonságos odút nézett ki magának, mielőtt megszólalt.

- Tudod-e, te elefánt, hogy az én szent tavamban mártod meg tisztátalan testedet?! Nem tudtad, hogy ez a tó a magányos Hold tava?

Az elefántok családfője meglepődve emelte fel hatalmas fejét, s a hang irányába figyelt. - Ki az? - kérdezte a sötétben.

- A Hold küldötte vagyok, Vidsaja-datta! Lejöttem, hogy magas hatalmamnál fogva, szent megbízóm, a Hold erejével kényszerítselek arra, hogy elhagyd ezt a vidéket, mert ez a Hold gyermekeinek, a nyulaknak otthona. Ahol pedig gyermekeink laknak, ott vagyok én is. Tehát engem háborgatsz, ha őket háborgatod! Megtorlom bitangoskodásodat, s parancsolom, hogy elhagyd ezt az országot.

- Merre vagy most? Látni akarlak! Beszélnem kell az uraddal!

- Most a tó vizében fürdik, s ott vannak körülötte kedves nyulai is, már azok, akiket életben hagytatok.

- Vezess hozzá! - trombitálta az elefánt. - Ha valóban így van, ahogy mondod, meghajtom hatalmas fejemet előtte, és továbbmegyek!

- Jöjj velem - felelte Lamba-kanra - , de csak egyedül jöjj, nehogy még több kárt tegyetek nyulaimban.

Elindultak a tó felé. Elöl ment a nyúl, utána az elefánt. Amikor a tóparthoz értek, a nyúl a tóban fürdő holdvilágra mutatott.

- Ott ringatózik, láthatod. Ne szólj hozzá, csak illedelmesen hajts fejet és térdet előtte, és távozz úgy, ahogy megparancsolta.

Az elefánt megijedt, meghatódott és gyorsan meghajolt. Aztán amilyen csendesen tudott, visszament az övéihez, s még az éj idején elindult új tavat keresni. A nyulak pedig kijavították sérült barlangjaikat, eltemették halottaikat, és ezután már békességben éltek tovább.

*

- Hát csak azért mondom, mert helyes a szólás:

Szegény gyenge, kicsi nyúl, ha nem okos, eddig holt, 

De békességben élt tovább, segített rajta a Hold.

- De nem mindig sikerül ilyen jól minden, hiszen azt is mondják és helyes a szólás:

Jól nézd meg, hogy kire bízod ügyes-bajos dolgodat, 

Nehogy, mint a ravasz róka, kihasználja bajodat.

- Hogyan is volt az? - kérdezték a madarak. A varjú pedig tovább mesélt.

A békebíró

Nemrégiben egy nagy fán raktam fészket, mert a régit a vihar letépte. Ezen a nagy fán lakott Kapindsala is, a veréb. Nagy barátság keletkezett közöttünk. Minden este, amikor nyugovóra tértünk, beszélgettünk egymással. Közel volt a fészkem az ő fészkéhez, még suttoghattunk is, ha titkos mondanivalónk akadt. Sokat mesélt nekem olyan eseményekről, amelyek az emberek között történtek, hiszen naphosszat odajárt, ahol morzsákat talált. Én a bölcsekről mondtam mesét, híres királyokról, akik elvándoroltak népükkel erre-valamerre, és hosszabb-rövidebb időre itt vertek sátrat. Kellemes időszaka volt ez az életemnek.

Egyszer nagy nyugtalanság fogott el. Kapindsala nem tért vissza. Fészkem nagyon alacsony ágakra raktam, mert megijesztett az a szomorú éjszaka, amikor a vihar fészkemmel együtt levert az ágról. A veréb pedig még alacsonyabban, a fa törzsében lévő odúban rakott fészket. Folyton figyeltem, nem érkezik-e haza, pedig már lassan-lassan leszállt az éjszaka. De a veréb nem jött.

Ha jódolgában nem jön - tépelődtem -, nem szép hogy elhagy. Ha bajban van, akkor még rosszabb, hiszen valójában szerettem Kapindsalát.

A veréb másnap se jött. Harmadnap is hiába vártam, és még sok nap múlt el, s többé már nem is vártam, mert azt hittem, meghalt.

Helyette egy napon gyors lábú nyúl érkezett és bebújva a fa odvába, ott is maradt lakónak. Mindegy volt nekem, hogy ki lakik ott, hiszen Kapindsalát hiába vártam vissza. Ám alig néhány nap múlva mégis visszatért, meghízva, kövéren, mert egy rizsföldet talált, ahol sok mag hullott a földre. Még most se jött volna, ha nem hajtja a vágy, hogy régi fészkét meglátogassa. Amikor meglátta a nyulat a fészekben, haragra lobbanva rákiáltott.

- Te betolakodó! Nem takarodsz a házamból! A nyúl kidugta mozgó kis orrát, és így válaszolt. - A te házadból? Hiszen ez az én házam!

A veréb kiabált, perlekedett. Borzolta a tollát, ott hetyegett az odú előtt. A nyúl bölcsen hallgatott. Ám végül megsokallta, amikor a veréb így fordított beszédén.

- Ha mindenáron pereskedni akarsz énvelem, akkor keressünk valakit, aki ismeri a törvényeket, mert igazságot kell tennünk, hogy kié az odú.

A nyúl, hogy a további perlekedést kerülje, ráállott erre. Együtt indultak el. Én pedig, mivel kíváncsi természetem van, úgy gondoltam, megnézem: miként dől el a perük. Utánuk repültem. Közben észrevettem, hogy egy róka bújik ki a közeli bokorból, s megkerülte a nyulat és a

verebet. Előreszaladt, kusa-füvet tépett, mint ahogy a vezeklőktől elleste. Felállt két hátról lábára, és egyenesen a napba nézett. Motyogott magában, mint a szent emberek, s még hallottam is, amit mondott, - Hogy rövid az élet! Az egyik pillanatban még itt, a másikban már ott vagyunk! A barát szeretete csak álom, gyermekeink ölelése tovaszálló szellő, gyorsan elmúlik. Mert helyes a szólás:

Erény nélkül az ember is csak állat, és az marad. 

Tudomány sem ér egy garast, erényre fogd hát magad.

Meghallotta a nyúl a róka szavait, s megállította a verebet.

- Ne menjünk tovább. Nézd, ott egy vezeklő bölcs! Menjünk hozzá, ő biztosan ismeri a törvényeket.

- Oda nem megyek! Hiszen ez ellenség! Neked éppúgy ellenséged, mint nekem. De ha akarod, tisztes távolból megkérdezhetjük!

A nyúl beleegyezett, s már oda is kiáltotta. - Ugye, te vezeklő vagy?

- Az bizony! - felelte a róka. - Törvénytudó és vezeklő!

- Akkor döntsd el perünket! Amelyikünk elveszti a pert, azt megeheted díj fejében. A róka felháborodottan tiltakozott.

- Nem eszem én élőlényt! Hiszen az ilyen cselekedet kárhozatba visz. Hogyan ölhetne az, aki a megvilágosodás útjára lépett?! Dehogy ennélek meg benneteket. De ha akarjátok, eldönthetem, melyiketeknek van igaza. Csak az a baj, hogy már öreg vagyok, és nem jó a hallásom. Ezért kell közelebb jönnötök. Legyetek csak nyugodtak, és bízzatok bennem!

Mindketten közel mentek hozzá, s a róka egy pillanat alatt megfogta, megfojtotta és megette őket.

*

- Hát csak azért mondtam, mert helyes a szólás:

Jól nézd meg, hogy kire bízod ügyes-bajos dolgodat, 

Nehogy, mint a ravasz róka, kihasználja bajodat.

S még annyit tett hozzá.

- Ha megválasztanátok királyotokká a baglyot, úgy járhatnátok, mint a veréb és a nyúl. Ti nem láttok éjszaka, ő nagyon is jól lát. Hát ehhez tartsátok magatokat, ha még végleg nem határoztatok. Én lebeszéllek titeket e szándékotokról.

A madarak mindenfelől kiáltozni kezdtek, s nemsokára akkora lárma keletkezett, hogy abból egy szót sem lehetett megérteni. A gólya csendet kelepelt, vijjogott a héja, kiáltozott a bölömbika, fütyült a rigó - elfeledték fújni a harsonát, pedig a bagoly azzal bízta meg őket. Amikor végre elcsendesedtek, a harkály szólott nagy hangon.

- Igaza van! Igaza van! Most ne is válasszunk, mert haza kell mennünk, és megbeszélni rokonságunkkal, azokkal, akik megbíztak bennünket.

- Menjünk haza! Menjünk haza! - kiabáltak most újult hangerővel, s már szálltak is az ég minden tája felé.

A bagoly ott maradt a trónuson, melyet tigrisbőrrel takartak le. Ott voltak a vízzel és olajjal telt aranykorsók, a gyógynövények és gyökerek, a forráscseppek, az eldobált harsonák, virágok, csak éppen madarak nem voltak sehol.

Néhány pillanat alatt kiürült a térség.

Az elcsendesedés után így szólt a bagoly.

- Miért e hosszú szünet? Miért vagytok ilyen nagy, áhítatos csendben? Miért késik még mindig a felavatásom?

Valahonnan egy kis papagáj bújt elő, s a trónus közelébe szállva elkotyogta. - A varjú az oka! A varjú hiúsította meg!

- Mit hiúsított meg a varjú?!

- A királyválasztást! Rosszat mondott rólad!

- Az a szószátyár hazudott, ha rosszat mondott rólam! - Itt van még! Itt van még! - kiabált a papagáj.

A varjú behúzott nyakkal gubbasztott az ágon, ott, ahonnan előbbi meséjét elmondta. A bagoly feléje fordult és rákiáltott.

- Meghiúsítottad? Miért? Mit vétettem neked?! Nos várj csak! Visszakapod te ezt még! Te kapod vissza éntőlem, utódaimtól pedig az utódaid. A mai napon hadat üzenek neked és nemzetségednek, életre-halálra!

Ezt mondta a bagoly, és intett a papagájnak, hogy vezesse az odújához. Alig mentek el, a varjú károgni kezdett félelmében.

- Káár! Káár volt beszélnem! Most ily nagy ellenséget szereztem magamnak, utódaimnak és egész nemzetségemnek.

Sthira, az öreg varjú befejezte a mesét. De szava nem állt meg, tovább mondta bölcs tanításait. - Így született meg a nagy ellenségeskedés a varjak népe és a baglyok népe között. Mert attól kezdve egy pillanatig sem szünetelt közöttük a harc.

Megha-varna, a király kinyújtóztatta lábait, mert elgémberedett a hosszú mese alatt. Aztán így szólt.

- Vén varjúapó! Mondd el őszintén, hogy te mit cselekednél?

- Mit cselekednék? - kérdezte Sthira. - Óh, én kedves fiam! Uram, királyom A már ismert hat módozaton kívül van még egy, amellyel le lehet győzni az ellenséget. S ezt, ha megengeded, én magam végzem el! Elmegyek hozzájuk, elbolondítom őket, aztán végzek velük. Hiszen helyes a szólás:

Holdas éjjel három csaló rászedte a szent papot, 

Hármat hazudott a három, s kicsalt egy kövér bakot.

- Hogyan is volt az? - kérdezte Megha-vaura, a király.

Sthira, az öreg varjú bütykös lábait kényelmesebben helyezte el az ágon, és új mesébe kezdett.

A pap meg a bak

Tavasz volt. Közeledett a szent tűz tiszteletének ünnepe. A nagy napra készülődött Mitra isten egyik szentéletű papja. Elindult és faluról falura járt, hogy áldozati állatot keressen, amely szép is, kövér is, egészséges és fiatal. Lágy szellő lengedezett, mely a hegyek illatát hozta, ózont lehelt és ifjúságról mesélt. Ifjúságról, mely az élet érintetlen szent tüzét hordozza. Felhőket kergetett a szellő, lágy bodorú felhőcsigákat borzolt az égen s az esőisten - Pardsanja - lágy cseppeket hullatott az ébredező földre.

Már a harmadik falut kereste fel a pap, amikor végre rátalált arra, amit keresett. Egy kecses kecskebakot, melynek bundája lágy volt, feje kedves, hasa hájas és vidáman ugrándozott. Tombolt benne az életerő tüze. A pap vállára emelte a bakot, és tüstént hazafelé vette útját. Amint ment, mendegélt az országúton, három éhenkórász jött szembe vele.

Amikor elkerülték egymást, az egyik csavargó odasúgta a másiknak. - De remek falat is a kecskegida!

- Kövér és egészséges! - mondta a másik.

- Szerezzük meg, mindjárt nem leszünk ilyen pokolian éhesek.

Az egyik éhenkórász elváltoztatta külsejét, bekente az arcát, hogy felismerhetetlen legyen, aztán előresietett, elkerülve a papot, megfordult és szembejött vele. Egészen közel érve hozzá összecsapta kezeit és rákiáltott.

- Nahát! Pap létedre tisztátalan állatot, kutyát viszel a válladon! Milyen pap vagy te? Hát nem tudod, hogy szamár, kutya, kakas éppen olyan tisztátalan, mint a koldus páriák?! Hát nem tudod, hogy érinteni sem szabad őket és te még a válladra veszed!

- Nyisd ki a szemedet! - kiáltott vissza mérgesen a pap. - Hát nem látod, hogy kecskebak van a vállamon?

- Óh - hajlongott a csaló, és bocsánatkérően hozzátette - ne haragudj rám, szent ember! Vidd, csak vidd, ha kecskebak!

Még százat sem lépett, jött feléje a másik csavargó.

- Jaj nekem! Jaj nekem! - kiáltott fel és az ég felé rántotta karjait -, hogy ilyet kell látnom! Halott gyermeket a válladon! Pap létedre halott gyermeket viszel? Nem tudod, hogy ez tilos?! Most majd böjtölhetsz, és meg kell tisztulnod a tehenek ötféle folyadéka által...

- Még ilyet! Hogy halott gyermeket viszek! Nem látod, te ostoba, hogy kecskebak van a vállamon? - Óh! - hajlongott a csaló, ugyanúgy, mint az első tette -, ne haragudj rám, szent ember! Vidd, csak vidd, ha kecskebak! - s ezzel otthagyta.

A pap nagyon elgondolkozott és megtapogatta a gidát.

De a gida - gida volt és nem kutya és nem halott gyermek. Továbbment tehát, de még el sem feledte a két találkozást, amikor szembejött vele a harmadik.

- Óh! Tiszteletreméltó uram! Nem szakadsz meg a szamár súlya alatt? Miért viszed a válladon? Nem tudod hajtani inkább? Most meg kell majd tisztulnod ruhában vett fürdő által, mert a szamár tisztátalan állat. Dobd le hamar!

A pap most már megijedt a gidától. Azt hitte, tisztátalan, megrontott állat, vagy talán démon, amely meg is fojthatja még. Tüstént eldobta a bakot, és mint a szélvész, elfutott.

A kecskebak azért nem maradt árva. Ott termett azon nyomban a másik két éhenkórász is, és nagy vacsorát főztek belőle.

*

- Hát csak azért mondtam, hogy helyes a szólás:

Holdas éjjel három csaló rászedte a szent papot, 

Hármat hazudott a három, kicsalt egy kövér bakot.

Aztán így folytatta a vén varjú.

- Ha megbízol bennem, királyom, fogadd el a tanácsomat. - Úgy látom, okos dolog reád hallgatni! - felelte a király.

- Akkor arra kérlek, szidalmazz engem, tégy úgy, mintha meg akarnál ölni. Kend be a tollamat vérrel és taszíts le a fáról. Ha mindezt megtetted, menj el magad is innen, és várj meg a hegyen. Válogasd ki addig a megbízható varjakat, akiket felhasználhatsz a megtorlásra, és ha majd érted megyek, mind egy szálig megöljük őket. Én elmegyek hozzájuk, kikémlelem a várukat, mert másképpen nem tudunk megszabadulni tőlük. Ha mi nem, ők irtanak ki bennünket.

- Vén apókám! De éppen téged küldjelek? - kérdezte a király könnyekig meghatottan. 

- Ne törődj velem! Hiszen helyes a szólás:

Csak az a vár igazi vár, ahol mély a várárok, 

Ha a király bajba kerül, szolgát nézze párának.

A nagy varjútanácskozást sok madár nézte érdeklődéssel, de mivel a varjúőrök távol tartották őket, semmit sem hallhattak abból, amit a nagy fa keleti ágán megtárgyaltak. Most tehát elérkezett a cselekvés ideje. A király és a vén varjú láthatóan és hallhatóan perlekedni kezdtek egymással. A veszekedésbe az öt tanácsadó is beleszólt, aztán mindannyian a vén varjúnak estek, némelyek saját tollukat tépték, hogy toll repüljön a levegőbe, Sthira varjú fájdalmas káragását messze lehetett hallani. A király saját magát sebezte meg, hogy vérrel kenhesse be a hűséges vén szolgátját. S míg hat bukfencet vetve, ágról ágra zuhant le Sthira varjú, a király bőszült hangon károgta utána.

- Ellenséggel cimboráló! Hazaáruló! Káárt okozó! Még jó, hogy kitudódott!! Megkaptad a magadét! Ne merj többé ide jönni! Látni sem akarlak!!

Az ellenség betelepített kéme volt a denevér. Ott hallgatózott a nagy fa egyik odvában. Most elégedetten dörzsölte össze két szárnyát, és még azt is nagy diadalérzettel nézte végig, mint röppennek fel a varjak, és menekülnek saját hazájukból. Azt persze nem tudta, hogy a megbeszélt helyre szállnak, és várják az üzenetet.

Nem is várta be a sötétedést. Alig szállt alább a nap, felröppent, és egyenesen a bagolyvárba sietett. Még jó, hogy olyan sokszor megjárta már ezt az utat, mert most vakon pislogva is oda talált. Lélekszakadva mondta el a történeteket a bagolykirálynak.

- Menekül az ellenség! Annyira félnek, hogy fejvesztve repültek el valamerre, és nem is jöttek még vissza.

Ari-mardana, a bagolykirály izgalomba jött.

- Itt a végső leszámolás órája! - kiáltotta - Uhú! Uhú! Siessünk, mert futtában kell megsemmisíteni az ellenséget. Ez a legnagyobb érdeme a hősöknek! Régi, vitás kérdés intéződik el ma! Mert helyes a szólás:

Kergesd csak! Hiszen fut is már! A sarkába! Ne kíméld! 

Így hullatja el a tollát, vájd ki szemét és szívét!

Megszámlálhatatlan sok bagoly szállt a kiáltásra és körülfogták a nagy fát. Repdestek körülötte, a tetejére szálltak, az alját figyelték, de nem látták a varjakat. Hízelgő, félénk madarak dalolták Ari-mardana dicsőségét, ő nagyképűen intézkedett és parancsokat adott.

- Keressétek! Nézzetek utána, merre lapulnak! Megöljük valamennyit! Egyet sem kímélünk! Majd megmutatjuk!

Még tovább is adta volna az utasításokat, de ekkor hírül hozták, hogy a nagy fa alatt nyöszörgő, félig agyonvert varjút találtak. Arí-mardana maga szállt oda, hogy saját csőrével adja meg a kegyelemcsípést, de mielőtt még ütött volna, Sthira, a vén varjú így könyörgött.

- Hallgass meg, mielőtt megölsz! Bosszút akarok állni a királyomon!

Ari-mardana megállt, és intett: a varjú beszélhetett. De alig-alig nyöszörgött, amikor végzetes közléseit elkárogta.

- Mi történt veled? - kérdezte a király, mert nem értette. 

- Magha-vaura csaknem megölt...

- Mit tettél?

- Tanácsadója voltam királyomnak. Rettentő dühét és elkeseredettségét látva, amelyet a sok alattvalójának elvesztése miatt érzett, azt a tanácsot adtam neki, hogy ne támadjon rátok, mert ti sokkal erősebbek vagytok, mint mi. Inkább küldjön ajándékot neked, óh bagolykirály, kövessünk meg téged, és kérjünk bocsánatot a régi vétkünkért, amit elkövetett egyik ősünk a tied ellen. S azt mondottam, legyen minden igyekezete az életet megnyerni, hiszen te olyan erős és hatalmas vagy, hogy úgyis elveszed, ha akarod, bármennyire is védelmezi.

- Uhú! Helyesen szóltál! - huhogta a bagolykirály.

- Tudod, hogy ez lett volna a helyes cselekedet! Ám királyom nagyon gőgös és elbizakodott. Azzal vádolt meg, hogy elárulom hazámat, én hoztalak a nyakára, ezért bánt el velem ilyen galádul. Nem mehetek menedékért máshova, mint hozzád, óh, bagolykirály! Hiszen tanúm a nagy fa minden lakója, hogy miattad szenvedtem el ezt a nagy gyalázatot. De ezt meg is keserüli! Első utam, amint repülni tudok, oda vezet, ahol most rejtőzik, és segítségeddel megölöm, ha mindjárt addig élek is.

A bagolykirály intett az őröknek, akik közrefogták az öreg varjút, ő pedig négy tanács-adójával összeült, hogy megbeszélje, mit tegyenek.

Az első tanácsadóját Raktáksának hívták, a másodikat Kruráksának, a harmadikat Dipták-sának, a negyediket Vakranászának.

A bagolykirály elsőként Raktáksát kérdezte.

- Add elő, mit tanácsolsz! Elfogjuk az ellenség első tanácsadóját?

- Elfogtuk! Uram, királyom, elfogtuk! Ez biztos. Jelen pillanatban olyan állapotban van, hogy szánalom ránézni! Valaki rosszakarója lehet az udvarnál. Valaki megrágalmazhatta a királya előtt. De az a valaki el is tűnhet, a rágalmat jóvá is teheti, a királyával ki is békülhet még. A fogoly varjú eszköz lehet arra, hogy békét kössünk a varjakkal, mielőtt a megtorlásra komolyan rászánnák magukat. Igaz, hogy nem félünk ettől, de tudom, hogy minden megtorlás véráldozattal jár. A te fiaid, uram és az én fiaim is áldozatul eshetnek a megtorlásnak. Nagy égi királyunk, Garuda is azt tanítja, hogy előbb szeretettel, és csak ha ez nem segít, azután erőszakkal vegyünk igazságot. Hiszen helyes a szólás:

Van-e szelídebb állat a gazellánál és a nyúlnál?

Ha szép szóval sokra mehetsz, fegyverekhez sose nyúljál.

S még azt tette hozzá:

- Nem szabad háborúskodnunk tovább! Szövetséget kell kötnünk velük. Akár azért, hogy befejezzük a vérontást, akár azért, hogy végleg leszámoljunk velük. Erre használd fel a foglyodat. - Békekötést tanácsolsz? - szólt Ari-mardana. - Halljuk Kruráksát! Add elő te is, mit tanácsolsz!

- Uram, királyom! Más az én tanácsom! A varjak született ellenségeink. Vagy ők, vagy mi maradunk fenn. Vagy ők, vagy mi pusztulunk el. Szíts a varjúnép között ellentétet, hiszen helyes a szólás:

Ha ellentét támad köztük, ha két pártra szakadtak, 

Ellenséged legyűrheted, győzelmet nyersz magadnak.

S még hozzátette:

- Fogadd meg a tanácsomat, óh, király! Mert okos tanács az! A te néped egységes maradjon, de az ellenség táborát szakítsd ketté. Erre használd fel a foglyodat.

- A felbujtást tanácsolod? - szólt a király. - Halljuk Diptáksát! Add elő te is, hogy mit tanácsolsz!

Diptáksa fanyar képpel lépett elő s így szólt:

- Uram, királyom! Másképpen látom és a dolgokat. Nem vezet itt megoldóra sem béke, sem felbujtás! Hiszen láthatjuk, hogy zsákmányra éhesek a varjak. Le kell kenyerezni őket! Megvesztegetni! Bizalmukba férkőzni. Ezáltal megkönnyíthetjük további támadásainkat, mert helyes a szólás:

Kis csalétket rak a halász, megfogja a nagy halat, 

Macskát tőrbe csalják tejjel, csábító a jó falat.

Szűkszavúan még annyit tett hozzá:

- Megvesztegetésre használd fel a foglyot!

- Megvesztegetést tanácsolsz! - szólt a király. - Most halljuk Vakranaszáti Add elő te is tanácsodat!

Tudálékos arccal jött a negyedik, s így szólt.

- Az életbölcsesség szabályainak szem előtt tartása a legfontosabb! Erről pedig nem hallottunk eddig! Gyengék harca az, amit eddig tanácsoltak neked, óh király! Te pedig erős vagy! Erős vagy és erős szolgáid is vannak! Az erőshöz az erőszak illik! Sohase olyan biztos a győzelem ellenfeleinken, mintha leigázzuk és megsemmisítjük őket! Hiszen helyes a szólás:

Öld halomra ellenséged, föl ne üsse a fejét! 

Háborúban az a szokás: fog-fogért, szemet szemért.

Oktató hangon még csak ennyit tett hozzá:

- Ha más eszközhöz nyúlsz, gyávának tartanak majd, és ismét szemtelenek lesznek. Ismerheted őket, királyom! Hadat üzenj a fogollyal! Erre használd fel őt!

- Erőszakot alkalmazzak, ezt tanácsolod! - hallatta hangját a király.

De aztán a legöregebb bagolyhoz fordult, aki már atyjának is tanácsadója volt.

- Lépj elő, vén Prákára! Utoljára kérdeztelek, mert sokat adok a szavadra. Hallottad, mindazt, amit tanácsadóim mondtak, Most rajtad a sor. Ítéld meg, melyik tanács volt a leghasználhatóbb, a leghelyesebb. Vagy vesd el valamennyit, ha okosabbat tudsz nekem ajánlani!

A vén bagoly, könnyes dülledt szemeit a királyon pihentette, s szólott.

- Uram, királyom! Valamennyi tanácsadód az életbölcsesség könyvéből merítette tudását. Minden tanács jó volt, de egyik sem időszerű. A fogoly varjút nem szabad megölnöd, hiszen tudod, hogy helyes a szólás:

Ha segélyért jönnek hozzád, tőled védelmet kérnek, 

Szívtelenül ne sújts rájuk, Garuda figyel téged.

- Vidd magaddal, tartsd magad mellett, s hallgasd meg, mit mond. Ha közben megenyhülne haragja ura és királya iránt és nem akarná elárulni, merre bujdokol, még mindig kényszerítheted, hogy elvezessen hozzá.

A király kiegyenesedett.

- Így gondoltam magam is! A fogoly nagyon rossz állapotban van. Miattam szenvedett, legkevesebb, amit tehetek érte, ha elviszem magammal, és igyekszem meggyógyítani. Jót tanácsoltál, vén Prákára. Garuda valóban figyeli gyermekei cselekedeteit, s én a szívtelenség bűnébe esnék, ha megölném az öreg varjút. Azonkívül hasznos dolgokat is hallhatunk még tőle. Vakranásza nem hagyta elveit.

- Nem helyes dolog ellenségnek megmutatni a várat, hiszen helyes a szólás:

Ha foglyul esett az ellen - ellen az és nem barát. 

Okos király fogolynak se mutatja meg a várát.

- Üzenj vele hadat és ne vidd a váradba!

- Az én váram: vár. Oda nem juthat ellen, ha én nem viszem oda. Ezt a varjút odaviszem, mert már nem ellenség! Különben bejutni is más egy várba, meg kijutni onnan is más! Tudhatod is a hősi eposzt:

Rávana volt démonoknak tízfejű királya. 

Tri-kuta hegy volt a vára, a tenger a várárka. 

Démonok a katonái, bölcs Usanasz tanára, 

Legyőzhette valaki? Le! Mert ez volt a karmája.

- Ha nem jött el még az ideje annak, hogy lebukjam, nem bukom le azon, hogy a sebesült varjút, ki úgyis meghasonlott királyával és érettem csaknem életét adta, magammal viszem. S hogy a további vitáknak elejét vegye, odaszólt az őröknek. - Hozzátok elém a varjút!

Sthira, a vén varjú, vedlett, véres tollakkal odakuporodott a bagolykirály lábához. Vénséges könnyes szemével úgy nézett fel, mint aki halálos ítéletét várja. Ám Ari-mardana lehajolt hozzá, és megsimogatta.

- Tanácsadóim azt sugalmazták nekem, hogy küldjelek el, ha már nem öllek meg! Ezek ellenére védelmembe fogadlak! Elviszlek a váramba, úgy élhetsz ott, ahogyan szokásaid diktálják. Sthira alázatos arccal fogadkozott.

- Az ütött-kopott varjú hálájáról majd magad is meggyőződhetsz! Uram, királyom vagy te már nekem.

Nagy szemekkel néztek össze a baglyok. Nem tetszett senkinek sem Ari-mardana szándéka. De nem szólhattak semmit, csak Vakraszána súgta oda a többinek úgy, hogy a király ne hallja. - Nemzetségünk halálos ítélete hangzott e1 most! Mert helyes a szólás:

Ha a király kifogásol - tanácsban elmondhatja! 

Ha hibásan dönt a király, vétkét ki hánytorgatja?

Senki sem mert szólni. Ari-mardana felszólította az öreg varjút, hogy kövesse, aztán elrepültek a várukhoz. Amikor odaértek, Sthira így gondolkozott.

- Ennek a várnak csak egy bejárata van, kijárata nincsen. Valóságos kelepce ez! Hogyan is mert engem idehozni a bagolykirály? Nem is okos király! Egyetlen okos bagoly él ebben a várban, s az Vakranásza.

Soká nem gondolkozhatott, mert a király parancsot adott.

- Szép és kényelmes fészket készítsetek! Sthirát tiszteljétek és vendégnek tekintsétek! Míg a parancsot teljesítve körberepültek a baglyok, hogy a legmegfelelőbb helyet kikeressék, Sthira így fűzte tovább gondolatait.

- Nem lakni akarok én itt, hanem megsemmisíteni akarom az ellenséget. Nem lakhatom tehát messze a bejárattól. Sőt! Csak a bejárathoz közel kuporoghatok, mert különben nem tudom végrehajtani a tervemet.

Hangosan azonban csak ennyit mondott.

- Óh, uram, királyom! Nem méltó az én kopott, rongyos, véres testem arra, hogy várad előkelő lakosztályában lakjon. Engedd csak azt, hogy itt, a küszöbön üljek, mint az emberek kutyája.

Ari-mardara megengedte. Nagyon jóságos hangulat fogta el, és biztos volt abban, hogy máris legyőzte a varjakat.

Ám nem így Vakranásza. A bagolyvár egy rejtett sarkában összebújt barátaival, és így szólt. 

- Őseink vára ez a hatalmas barlang. Sok nemzedékünknek nyújtott otthont, menedéket. S most mégis itt az ideje, hogy elhagyjuk. Mert ez a vár érettünk volt, s nem mi a várért. Ha elpusztul, mi kereshetünk más várat magunknak. Hiszen helyes a szólás:

A jövőre gondolj mindig, jól intézd el dolgot

A róka is okos volt, mert szóra bírta a barlangot.

- Hogyan is volt az? - kérdezték a baglyok. 

Vakranásza pedig suttogva mesélni kezdett.

A különös barlang

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagyon okos róka. Kotoréka egy mély barlangban volt, ahol senki sem gyanított már élőlényt.

Történt egyszer, hogy míg ő eledel után járt, egy nagy oroszlán járt a vidéken. Jelenlétét minden állat megérezte, hát rettegve elrejtőztek. Nem is talált az oroszlán semmi élelmet. Nagyon éhes volt, korgó gyomorral tévedt oda a róka barlangjához. Azt gondolta magában.

- Itt elrejtőzöm. Majd csak jön valaki éjszakára! Csendben meglapulok, s a gyanútlanul érkezőre rávetem magam, mert nagyon üres a gyomrom.

Bement a barlangba és lefeküdt. Ezalatt a róka is visszaérkezett, és felfedezte az oroszlán talpainak nyomát. De nemcsak azt fedezte fel, hogy oroszlán járt erre, hanem azt is, hogy a nyomok bevezetnek a barlangba, de onnan kifelé egy lábnyom sincs. Tehát tudta, hogy az oroszlán elfoglalta otthonát.

- Jó lesz - gondolta -, ha szedem a sátorfámat, különben még vacsora lehetek.

Már inalt is, de a saroknál meggondolta magát és visszafordult. A barlang bejáratánál elkiáltotta magát.

Te barlang! - várt egy kicsit, majd újra kiáltott - Te, Barlang! Mért nem felelsz? Hát így tartod be az egyezséget? Máskor mindig feleltél, ha megszólítottalak. Most mért nem szólsz? Ha nem felelsz, más barlangba megyek aludni!

Az oroszlán minden szót hallott, s így gondolkozott.

- Nicsak! A barlang biztosan azért nem szól, mert az egyezségben az is benne van, hogyha van itt valaki, akkor nem válaszol, és csendben marad. Ha engedem, hogy a róka elmenjen, megöl az éhség, inkább megszólalok én a barlang helyett.

EI is ordította magát, csak úgy visszhangzott a barlang.

A környék minden állata meghallotta nem csak a róka, de ő futott legmesszebbre, mert ő tudta egyedül, hogy merről jön a hang.

*

- Hát csak azért - fejezte be a mesét Vakranásza -, mert hogy helyes a szólás:

A jövőre gondolj mindig, jól intézd el a dolgot, 

A róka is okos volt, mert szóra bírta a barlangot.

- Most is ordít a baj gyönyörű ősi odúnkban. Szívleljük meg a tanulságos mese példáját, és meneküljünk, amíg lehet.

Vakranásza kirepült a barlangból és vele a baglyok nagy része. El se búcsúztak a királytól. De Sthira, a vén varjú nagyon örült távozásuknak, csak arra vigyázott, hogy ezt senki se lássa meg rajta.

- Ennél kedvezőbben nem is alakulhatott volna! Most nem maradt a királynak egyetlen okos tanácsadója sem. Könnyen elbánhatok velük.

Az élet a régi mederben folyt tovább. Aludtak a baglyok nappal, éjszaka kaland és élelem után jártak. Ő éjszaka aludt és nappal járt ki, és hordta, hordta a vékony száraz ágakat, melyeket fészke alatt gyűjtött. A baglyok ezt nem figyelték meg, arra gondoltak, a varjú fekhelyet készít magának. Két nap alatt összehordta a szükséges száraz gallyat, több kupacba összerakta és a harmadik napon, amikor a baglyok éjszakai útjukról hazatértek, és mély álomba merültek, elrepült. Megha-varnát, a királyt kereste fel. 

Ott várta a király a hegyen, ahol elválásuk előtt megbeszélték az egész udvarával együtt. Sthira, a vén varjú így szólt Megha-varna királyhoz.

- Uram, királyom. Mindent megtettem, amit szükségesnek láttam. Kikémleltem, megtaláltam, végrehajtottam. Most csak az van hátra, hogy a zsarátnokot a máglyára dobd! Mert ezt a végső cselekedetet neked hagytam. Jöjj velem. Vegyél a csőrödbe egy égő száraz gallyat, borítsd lángba ellenségünk várát, hadd érezze meg a pokol kínjait.

A király megölelte az öreg Sthirát, s így szól:

- Előbb hallani akarom, mi történt és hogy történt, mióta nem láttalak!

- Óh, uram, királyom! Ez az idő nem alkalmas arra, hogy beszámoljak neked, Majd eljön annak is az ideje. Most gyorsan kell cselekednünk, mert a baglyok kéme észreveheti, hogy iderepültem, s értesítheti a baglyokat, s azok kirepülnek a várból. Majd ha az ellenség elveszett, mindenről részletesen beszámolok.

Ekkor egy fiatal varjú elrepült az emberek táborhelye felé, tüzükről ellopott egy zsarátnokot. Abból véve a tüzet, minden varjú száraz gallyat vett a csőrébe és lobogó lánggal repültek a bagolyvárhoz. Az egyetlen nyíláson bedobták. Hullott a tűzeső a bagolyfészkekre, a király fészkére, aki már későn gondolt Vakranásza okos tanácsára, melyet nem fogadott meg. Ott pusztult el valamennyi bagoly, jajszavuktól hangos volt az egész tájék.

A varjak pedig visszaszálltak régi otthonukba. A nagy fügefa keleti ága károgástól lett ismét hangos, lármás és a verebek csipogtak rá, a rigók csodás trillákat füttyögtek, a harkályok kéreg alatti férgeket kerestek és tarka kakukkok vígan kiabáltak.

Megelégedettek voltak a varjúvárban. A tanácskozóágon ott ültek a tanácsadók a királlyal. A királlyal szemben, az ünnepélyes helyen Sthira, a vén varjú ült, őt ünnepelte a varjúnép.

- Vén apó! Azt mondd el legelőbb, hogyan éltél az ellenség között? Nem lehetett valami nagy örömöd ez idő alatt?

- Ki törődik a szenvedéssel, ha a királyát szolgálja?! Nem emlékszel a Bhagavad Gitára? E szent eposzban Bhima, a rettenthetetlen hős, szakácsként szolgált a matszja fejedelem udvarában! Aki bölcs és túl van az átlagéletűek szintjén, könnyebben elviseli a megaláztatást, mások megvetését, nyomorúságot és számkivetést, csakhogy célt érjen.

- Hát a célodat elérted! Ellenségeidet megsemmisítetted, uralmamat biztosítottad! Ha ember volnék, azt kérdezném, mivel háláljam meg. De én varjú vagyok, és azt mondom: Így kell cselekedni annak, aki ismeri az életbölcsességet. Még dicséretet sem kér, mert tudja, hogy az Garudánál van. De én nagyon szerencsés vagyok, mert te vagy a tanácsadóm. Csak a bölcs tudja azt végrehajtani, amit te végrehajtottál, hogy fegyver nélkül, értelmed fényében győzted le az ellenséget. Hiába! Igaz a szólás:

Ha fegyvert fogsz, ellenségnek elveheted életét. 

Ám ha ésszel! - századokra tönkretetted hírnevét.

Sthira, a vén varjú alázatosan hajtotta le fejét.

- Hatalmadat most már semmi sem zavarja. Gyarapítsd, királyom, a néped erejét, s mi továbbra is teljesítjük kötelességünket, mert tudjuk, hogy a te érdeked a néped érdeke. A bölcsességemet pedig vedd át tőlem és a többi véntől, óh király, hogy soha ne kerülhess olyan helyzetbe, amilyenben én megláttam a bagolykirályt. Hiszen helyes a szólás:

Kitől mit várj, megmutatja társaidnak tette-vette,

Aki bölcs, az meg is látja, hogy a dolgot merről kezdje.

És még hozzátette:

- Mert nem elég az, hogy valaki a szerencse kedveltje legyen, ha okossága nincs hozzá, nevet rajta a világ.

A varjak helyeslően bólogattak, s a vén varjú még az életbölcsesség nagy könyvéből ezt idézte: - Ifjak és öregek! Helyes a szólás:

Garuda nem uralkodik korbáccsal a kezébe! 

Hiszen belátást és észt ad, jóságodért cserébe.

Nem támad, nem ver fegyverrel, mint földi ellenséget 

De ha sorsod betelt akkor - elvakítja szemfényed.

Megha-vaura meg csak ennyit tett hozzá.

- Éppen úgy, mint ahogy a baglyokkal tette.

==NEGYEDIK KÖNYV==

A szerzett tulajdon elvesztése

Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt egyszer egy kedves arcú, torkos szájú kis majom. Ott lakott a tengerparton, azon a nagy dsambufán, melynek gyökerei a partig értek. Itt élt a kis majom, mert nagyon szerette a fa gyümölcsét.

Egy csendes meleg délután, amikor a nap éppen búcsúzott a tengertől, és aranyveretét csillogtatta a hullámzás, egy szép nagy delfin jött ki a vízből, és a parti nagy fa alá telepedett. Rakta-mukha, a kis majom egy ideig kíváncsian szemlélte, nézegette, s mivel megtetszett neki a delfin, így köszöntötte.

Vendég, ha akkor kopog, mikor búcsúzik a nap,

Legyen: bölcs pap, vagy pária, tartsd ott, lelked üdvöt kap.

- Ha vendégül érkeztél, fogadd el tőlem a nektárzamatú dsambut! Nagyon finom gyümölcs! Néhány szemet ledobott a fáról, s a delfin nagy élvezettel megette. Amikor elfogyott, megint kért. Közben beszélgetni kezdtek Egymás mondanivalóját nagyon érdekesnek tartották, alig győzték hallgatni a meséket. Későre járt már, amikor a delfin összeszedte maradék dsambuját, szép illedelmesen elköszönt és hazaindult. A majom a fán maradt, és integetett utána, amíg csak látta. De nem látta sokáig, mert a delfint elnyelték a tenger hullámai.

A dsambu finom gyümölcsét a delfin a feleségének vitte, és ezután már akárhányszor eljött, mindig kevesebbet evett és többet vitt haza. Ott volt a delfintanya mélyen lent, a tengerszint alatt, a korallzátonyoknál. Itt hevert a delfinné mohos, piros kövek között kényelmesen elnyúlva. Orrlyukából apró gyöngyök futottak fel a vízben, körülötte vízi virágokat himbált a tengerár. Csodálatosan szép színű halak úsztak néha arra, de messze elkerülték a vízi virágokat, nehogy bűvkörükbe kerülve életüket veszítsék. Itt éltek ezen ideális otthonban, s amióta a delfinné megízlelte a dsambufa termését, nem is akart egyebet enni.

Teltek-múltak a napok. Egyszer a delfinné, amikor még sok dsambut evett volna, megkérdezte az urától.

- Uram, ezeket a nektárzamatú finom gyümölcsöket honnan hozod? Hol terem ilyesmi? A delfin elmesélte.

- Rakta-mukha kis majommal összebarátkoztam. Ő dobálja le nekem a fáról. Nagyon okos a kis majom és hogy ezekkel engem megkínál, nagy szívességet tesz. Nem gondolod?

A delfinné elgondolkozott.

- Az a majom mindig ilyen finomat eszik? - kérdezte végül. 

- Ott él a fán, és annyit eszik, amennyi kell neki.

- Akkor nagyon finom lehet a szíve. Hozd el nekem a majom szívét. Nagyon megkívántam, s úgy érzem, a kis delfineknek nagy erőt adna, és miközben őket nevelgetem, megenném a majom szívét.

A delfin tiltakozott.

- Hogy képzeled? Hogy tudnám megtenni?! Hiszen úgy megszerettem, mint ha kis testvérem volna. 

- A majom szívét akarom! - hajtogatta delfinné.

- Vízlakó vagyok! Én nem tudok ölni szárazon! De még ha tudnék, se venném el barátom életét! A delfinné sírásra fakadt.

- Óh, nem szeretsz már!

- Hogyne szeretnélek. Most is előtted heverek, és gondolataidat kémlelem!

- Ez csak képmutatás tőled! Bizonyítsd be! Ha igazán szeretsz, teljesíted kívánságomat... mert én meghalok, ha nem ehetem meg a majom szívét.

A delfin elkeseredetten törte a fejét, hogyan ölhetné meg a majmot. A felesége nem is szólt már hozzá, de ha mégis szólt, az csak annyi volt, hogy majomszívet akar enni. Így indult el a delfin a legközelebbi találkozásra. A majom már szívrepesve várta, messziről kiáltozott, s így üdvözölte.

- Azt hittem, nem jössz már! Kedves barátom! Hol hagytad a jókedvedet? Mért nem szólsz hozzám olyan vidáman, mint eddig tetted?

A delfin rosszkedvűen telepedett helyére és így válaszolt.

- Összeharagudtam a feleségemmel! Nagyon keményen megdorgált, mert én soha nem hívlak meg téged mihozzánk. Azt mondta, hálátlan vagyok, mert csak elfogadom a szívességed, de nem viszonzom. Nem is engedett el, amíg meg nem ígértem, hogy magammal viszlek, vendégünk leszel. A házunkat feldíszítette gyöngyökkel, kagylókkal, virágot hordott össze. Azóta biztosan állandóan az utat lesi, úgy vár téged. Jöjj tehát, és ne késlekedj.

A majom egészen ellágyult.

- Nagyon szép tulajdonsága ez a feleségednek. Én is szeretem a vendégjárást, de hát van egy nagy akadálya annak, hogy én hozzátok menjek. Ti víz alatt laktok, én meg felette. Ezt a nagyon szívélyes meghívást megköszönöm neked, és kérlek, vedd úgy, hogy már ott voltam nálatok. Most azonban rajtatok a sor, hozd el hozzám a feleségedet. Ha te kijöhetsz a tengerből, ő is ki tud jönni. Én pedig nem tudok levegő nélkül egy pillanatig sem élni!

A delfin magyarázni kezdett.

- Óh, kedves barátom, nem úgy van az egészen! Mi nem a tengerfenéken lakunk, hanem egy korallzátonyon. Ha a hátamra vennélek, úgy vinnélek házamba, hogy még a lábad se lenne vizes. A majom tapsolt örömében.

- Óh, ha ez így is van, akkor máris mehetünk!

S valóban, egyetlen ugrással a delfin hátán termett, és biztatta, hogy induljanak. A delfin csak ezt várta. Besiklott a tengerbe, és mint a szélvész, suhant a vízben. A majom megijedt. - Lassabban menj! Lassan, mert leesem! Máris csurom víz vagyok!

A delfin már biztosnak látta a zsákmányt. Ma majomszívet eszik az asszony. Ma csend lesz a házban. Eleget tesz felesége és a jövendő delfingeneráció kívánságának. Igaz, elárulja barátját, de ezen lelkiismerete majd csak túl lesz hamarosan, viszont a feleség zsörtölődéseit már nem győzi hallgatni. Hogy valahogyan mégis elkezdje, így szólt a majomhoz.

- Becsaptalak, Rakta-mukha! A feleségem megkívánta a szívedet, most azért viszlek, hogy megöljelek.

- Hiszen én nem vétettem tinéktek! - kiáltott fel a majom, és majdnem sírva fakadt. - Miért veszitek el az életemet?

- Persze, tudom! Nem vétettél semmit! Nagyon sajnállak, kis majom, mert megszerettelek! De a feleségem kis delfineket vár, és úgy képzeli: csak akkor lesznek életerősek és bátrak, ha a te szívedet megeszi.

A majomnak mentő gondolata támadt.

- Az én szívemből akar enni, és ezért te engem meg akarsz ölni? Hát ez teljesen felesleges! Ha előbb szóltál volna, amikor még a parton voltunk, sokkal kényelmesebben teljesíthettük volna a kívánságát! A helyzet úgy áll, hogy én a szívemet nem hordom magammal. Ott maradt most is a dsambufa kicsi odvában.

A delfin megállt, majd visszafordult.

- Ennek nagyon örülök, barátom! Akkor térjünk vissza, és kérlek add át nekem azt szívet, hogy elvihessem a felségemnek.

- Nagyon szívesen! - kiáltott fel megkönnyebbülve a majom, s alig várta, hogy partot érjenek. Ott egy nagy lendülettel felpattant a dsambufára és megkapaszkodott, hogy reszketeg keze valahogy el ne engedje a fát.

- Csakhogy megmenekültem - mondta és vacogott a foga, de azért lekiáltott a delfinnek - Hej, barátom! Igaz a szólás:

Senkinek se higgy, barátom, akkor se, ha jó hozzád. 

Vakon ha megbízol benne, vesztheted élted és hazád.

Magában pedig ezt gondolta.

- Mától kezdve nem feledem, amit megtanultam...

A delfin nem értette az egészet. Mit mondott a majom? Ezért felkiáltott hozzá. - Adod már a szívedet?

A majom akkorát nevetett, csak úgy rázkódott a faág.

- A szívemet? Nem vagyok bolond kivágni! Nem vagyok életunt sem, hogy hagyjam kivágni! Ostoba vagy, ha elhitted: két szívem van. De takarodj innen, míg a dsambufa ágával agyon nem verlek! A delfin nagyon szégyellte magát. Szégyellte a majom előtt de önmaga előtt is, hogy így hagyta rászedni magát. De szégyenkezni fog felesége előtt is, mert ha az megtudja, milyen ostoba volt, még elfordul tőle.

- Óh, én ostoba! Valóban ostoba vagyok. Locsogtam, ha kell, ha nem - gondolta -, de megkísérlem, hátha még egyszer lépre megy...

S hangosan így szólt:

- Most csaptalak be igazán! Nem is mondtam igazat! Csak azért találtam ki az egészet, hogy lássam bátorságodat! Ugyan mit is kezdenénk veled a tenger hullámai alatt? Jöjj újra velem! Ne félj tőlem! Tréfa volt az egész!

Ám a majom megtanulta a leckét.

- Takarodj innen! Szóba se állok veled!

- Ne űzz el - könyörgött a delfin, mert félt üres kézzel hazamenni. - Takarodj! - ismételte a majom -, mert helyes a szólás:

Azt üzenem a nejednek, menjen ha korog a gyomra! 

Kegyetlen és irgalmatlan! Ne éhezzen majomra! 

Keresse fel a nagy kígyót, kiáltsa be a lyukba 

Békakirály nem tér vissza, inkább ugrik a kútba.

Ezt kiáltotta, és a delfin megkérdezte. - Hogyan is volt az?

A majom pedig kényelmesen elhelyezkedett az ágon és most már félelem nélkül mesélni kezdett.

Kígyókirály, békakirály

Egyszer volt egy rettenetesen mély kút. A kútban sok béka lakott, s a békanépnek Ganga-datta volt a királya. A királyra megharagudtak alattvalói, életére törtek, ezért menekülnie kellett. Bele-ugrott a lelógó vizesvödörbe és ott várta, hogy felhúzza valaki.

Soká várt, s amikor végre felért, kiöntötték a földre, s ő hamarosan eltávozott biztonságos helyre, ahol nem érhették el. Itt lapult és várt. Amint várakozott, elhagyott otthona után búslakodott, azon törte a fejét, hogyan állhatna bosszút hűtlen alattvalóin.

Aki vizet húzott, ezalatt elment, s Ganga-dana most egy hosszú, fekete kígyót látott, amint besiklott a sziklák közötti résbe. Máris tudta, hogy a kígyót felhasználja bosszúállásra.

- Ha megmutatom neki a kutat - gondolta -, hűtlen alattvalóimat mind egy szálig megöli. Odaugrott a sziklához, s bekiáltott a résen.

- Hé! Te kígyó!

A kígyó meghallotta az ismeretlen hangot, de nem szólt.

Soha senki nem szerette őt, mindenki csak azért szólt hozzá - ha ugyan szólt -, hogy szidalmazza, vagy hogy megvetését közölje vele, esetleg azért, hogy valami galád és alávaló szövetségre szólítsa fel. Míg így gondolkozott, közelebb csúszott a réshez, és halkan kisziszegett.

- Ki keres engem?

Békakirály újfent brekegni kezdett.

- Ganga-datta vagyok, a békák királya. Te ki vagy?

- Prija-darsana vagyok, a fekete kígyók királya. Mit akarsz?!

- Barátsággal közeledem hozzád, szeretném, ha a barátom lennél.

A kígyókirály felszisszent és nevetett magában. Száraz gally a tűzzel akar barátságot kötni. 

- Mit locsogsz? - kiáltott ki mérgesen - , nem félsz, hogy bekaplak?!

- Tudom, hogy veszélyes dolog téged megközelítenem, de nem tehetek mást. Megtanultam, s tudom, hogy helyes a szólás:

Ha kiűzték hazájából, élete van veszélyben

Fusson - akár ellenséghez -, segélyt kérjen, ne féljen.

A kígyó végighallgatta a szálást és így gondolkozott.

- Megöregedtem, már nem vagyok olyan ügyesen és gyorsan sikló, mint ifjúkoromban voltam. Ha megeszem ezt a békakirályt, csak egyszer lakom jól, ha meg szövetséget kötök vele, elvezethet olyan helyre, ahol hosszú ideig biztosítva lesz élelem. Ezért így szólt a békához.

- Ki az, aki igaztalanul bánt veled? 

- A népem!

- Hol lakik a néped?

- Szép kikövezett kútban!

- Oda nem tudok én lejutni. S még ha lejutnék is, nincs száraz hely számomra, a víz pedig nekem csak vadászterület. Eredj hát innen, míg kísértésbe nem esek és megeszlek, pedig segítségért jöttél hozzám.

Ganga-datta nem tágított.

- Jöjj velem. Majd én elvezetlek a kúthoz, és lent találsz egy szép kis barlangot is, ahol élhetsz addig, míg kiirtod egész fajtámat.

- Fajtád veszedelme és szégyene vagy! - kiáltott hangosat a kígyó. - De azért elmegyek veled! Mert ha nem lennének ilyen alávaló alakok, nem kapnék könnyű zsákmányt. Tehát veled megyek, és megeszem testvéreidet, családodat.

Ganga-datta úgy tett, mintha nem hallaná az ócsárló szavakat, s felvidulva válaszolta. - Jöjj, Prija-darsana! Tüstént indulhatunk! De egyetlen kikötésem azért van! Mindenkit megehetsz, de családomat meg az udvari népemet nem szabad bántanod.

- Nekem mindegy, hogy ki az, akit megeszem! Hozd elém, akit nekem szántál, mert számomra a béka csak béka,

Elindultak a kút felé. A kígyó siklott, a béka ugrált mellette. Odaérve, a béka beleugrott a vödörbe, s maga után segítette a kígyót. Aztán, miután súlyos lett, a vödör lassan lesüllyedt a kútba. Amikor megérkeztek, az odúhoz vezette, mely a kígyó fészke lett.

Rettegés és halálfélelem, hörgés és halálsikoly tanyája lett a kút. A békák mozdulni sem mertek, Ganga-datta pedig egymás után mutatta meg a kígyónak ellenségeit.

- Óh, mit tettél? Mit tettél? - remegett a felesége. - Azt hiszed, mi magunk megússzuk. Egyszer sor kerül reánk is!

Így is lett. Amikor elfogytak az ellenfelek, a kígyókirály így szólt a békakirályhoz.

- Nos, most mi lesz? Nekem ennem kell! Gondoskodj élelemről, mert a te kedvedért jöttem ide. - Nagyon köszönöm a szívességedet - felelte Ganga-datta -, de most már teljesítetted kívánságomat. Több halált nem akarok. Nagyon kérlek, ülj bele a vödörbe és távozzál.

- Hogy távoznék? És hova mennék? Hiszen a fészkembe ezalatt már betelepedett valaki! Itt maradok, barátom, és továbbra is igénybe veszem vendégszeretetedet. Te pedig mindennap idehozol nekem egyet híveid közül, mert ha ezt nem teszed, válogatás nélkül eszem meg őket.

Most döbbent rá Ganga-datta, mit cselekedett. Öklével verte fejét, de csak az ökle, meg a feje fájdult meg.

- Engednem kell! - brekegte keservesen - , meg kell tennem, amit követel. Mindennap ki kell szolgáltatnom egy kedves rokonomat.

Felesége, gyermekei, rokonai, mind elbújtak előle, de hasztalan. Minden áldott vagy áldatlan napon elő kellett vezetni egy kedves rokont a kígyókirály elé. Lassan elfogytak a távoli, majd a közeli rokonok s egy szép napon arra döbbent Ganga-dana, hogy a gyermekei kerülnek sorra. Ám mielőtt ez bekövetkezett volna, a felesége előállott, és önkéntesen ment el a kígyókirályhoz. S míg tíz nap telt el, mind a tíz gyermekét oda kellett adni. A békakirály keservesen, sírva idézte, hogy helyes a szólás:

Ha ellenségnél kerestél menekülést, életet, 

Megbánod, de akkor késő - mindenedet elvehet. 

Elveheti hazád, házad, hallgatnod kell szavára, 

Folt esett a hírnevedre s átok hull majd reája.

S elérkezett az a nap is, amikor Prija-darsana így szólt Ganga-dattához.

- Most mi lesz? Nincs egyetlen béka sem a kútban! Keress nekem eledelt, mert éhes vagyok, és te hoztál ide.

A békakirály gondolt egy merészet. Rásandított a vödörre és így biztatta a kígyót.

- Beleugrom a vödörbe. Te bújj alája és lendíts egy nagyot rajta, hogy feljussak a földre. S mivel már ilyen jó barátok lettünk, gondoskodom majd róla, hogy minden napra juttassak neked valamit. Ha lehet, idecsalogatom egy másik kútnak összes békáját, s te vígan élhetsz itt tovább.

- Barátom vagy! - sziszegte a kígyó. - Menj és segíts rajtam. Magában pedig így gondolkozott.

- Megehetném ezt is, de akkor holnapra biztosan nem lesz egy falatom sem. Így tudom, hogy egy nagy és jó falatot elkótyavetyélek, de talán lesz belőle valami hasznom.

Odacsúszott hát a vödör alá, farkával felvágta és az magasra felszaladt. Onnan pedig a béka egy halálra szánt ugrással a földön termett.

Ott maradt tehát a kígyó, egyedül a kútban. Várakozott. Várt egy, két, három napig, de ekkorra már marta az éhség. Ám a béka nem jött, nem is mutatkozott a kút peremén. Pedig leste, folyton leste. Egyszer aztán, amikor az éhségtől már nagyon elgyengült, egy kis gyíkot vett észre, amint a kút sima falán biztonságosan futott. Felszólt hozzá.

- Hallod-e, te gyík! Igen nagy szívességre kérlek! Eredj és keresd meg Ganga-dattát, és mondd meg neki, hogy nagyon várom. Jöjjön egyedül, ha nem hoz más békákat, nem fontos az már nekem. Csak nagyon unatkozom egymagamban.

A gyík azonban nem fordult vissza, féltette az életét. Biztonságos távolból, így szólt.

- Éppen Ganga-datta küldött hozzád, azért jöttem ide. Tudod, mit üzent neked? Azt hogy helyes a szólás:

Keressem fel a nagy kígyót, s kiáltsam le a lyukba, 

Békakirály nem tér vissza, s nem ugrik le a kútba.

*

- Hát csak azért meséltem el, hogy lásd, milyen gonosz vagy magad is - folytatta Rakta-mukha, a majom. - Bár én nem vagyok elvetemült, hogy kiszolgáltassalak magam helyett akár egy kis madarat vagy bogarat is, de azért a kígyóhoz hasonlóan nem megyek a házadba. Nagyon jól tudom, mit tennél velem!

- Valóban ostoba voltam, hogy ezt a tréfát megengedtem magamnak. Most itt vagyok a hálátlanság bűnével terhelten, és te nem jössz a házamba. Kérlek, felejtsd el a buta tréfámat, mert különben halálra éhezi magát a feleségem. És én sem mehetek addig haza, míg te nem jössz velem!

- Hát csak éhezzen a feleséged - kiáltotta Rakta-mukha -, inkább ő éhezzen, mint én haljak meg! Nem vagyok én olyan buta, mint Lamba-karna! Tudom én, hogy helyes a szólás:

Ha szerelmes lesz a szamár - még akkor is visszatér, 

Ha meglátja az oroszlánt, s életével fizet bért.

- Hogyan is volt az? - kérdezte a delfin.

A majom pedig a fa biztonságából tovább mesélt.

A szamár szíve

Élt egyszer az erdő sűrűjében egy magányos, szörnyen erős nagy oroszlán. Azért élt magányosan, mert egy nagy csatában annyira legyengült, hogy másik oroszlán lépett a trónjára, s őt elűzte. Egyetlen csatlósa maradt csak mellette, a sakál, az is csak azért, mert hátha elpusztul valahol az állatok királya, és akkor fejedelmi falatokat ehet. Ám az oroszlán nem pusztult el, kiheverte szörnyű sebeit, s a sakállal új utakra indult. A sorsát senki nem kerülheti el, mondják a régi törvények. S amikor az oroszlán már megint nagyon erős volt, egy elefánttal találkozott. Nézeteltérés támadt közöttük, és birokra keltek. A nagy küzdelemben megint az oroszlán húzta a rövidebbet. A nagy elefántagyartól összeszaggatva, egy sűrű bozótban keresett búvóhelyet. A sakál megint ott maradt mellette, és őrizte hűségesen, várva a gyógyulását, vagy a halálát. Ám egyik sem történt.

Mindketten nagyon éhesek voltak már, amikor a sakál így szólt.

- Mit tegyek, királyom? Te gyenge vagy, én is alig emelem már a lábamat, a sok koplalás annyira legyengített.

- Menj - szólt a nagybeteg -, hajszolj fel valami állatot, és csald vagy tereld erre. Majd én aztán leütöm...

A sakál elszaladt s ment, ment, de az erdőben nem akadt egyetlen élőlény sem a madarakon kívül. Ment hát tovább, míg egy erdőszéli kis falu határához nem ért. Itt egy szamarat látott legelni.

A szamár sovány volt és elcsigázott. A falu határában sem volt egyéb, mint száraz kóró és a szamár fanyalogva rágta a szúrós, kemény eledelt. A sakál közel ment hozzá és megszólította.

- Üdvözöllek, te szamár!

- Én Lamba-karna vagyok! - mutatkozott be a szamár, és büszkén elfordult, hogy távolabb menjen.

A sakál azonban mellette ment, s így beszélgetett tovább.

- Rég láttam valakit, aki ennyire sovány, mint te vagy. Mi ennek az oka? Beteg vagy? A szamár most örült, hogy talált valakit, aki megérti panaszát.

- Nincs jó gazdám! - felelte, s bő szóáradattal így folytatta. - Keveset ad ennem, nagyon ritkán enged el, hogy legelhessek, és ha el is enged, nézd, hogy köt ki?! Találok én itt egyebet, mint ezt a szegényes kórót? Bezzeg ha arról van szó, mi a sok, amit cipeltet velem, akkor nem találja elegendőnek a terhet soha, amit a hátamra rak. Hogyan lehetnék tehát jó húsban lévő vagy kövér?

A sakál részvétteljes arcot mutatott, s így szólt.

- Óh, szegény szamár barátom! Nagyon sajnállak. Van ott beljebb a folyóparton egy csodálatos gazdag rét. Három kövér szamárlány él ott, nem győzi legelni a sok üde, zsenge füvet. Nagyon boldogok lennének, csak hiányzik nékik a szamárférfi társ. Azért küldtek el engem, hogy keressek valahol egyet, aki hajlandó lenne odajönni velem. De nemcsak rövid időre, hanem olyan paradicsomi boldogságra, amilyenben ők élnek ott már régi idők óta.

- Hogyan lehet ez? - kapta fel a fejét a szamár. - Hiszen mi, háziállatok az erdei állatok zsákmányai vagyunk!

A sakál tagadóan rázta a fejét.

- Nincs ott ellenség! Csak három szamárlány él az én védelmem alatt, mert az a rét az én tanyám.

A szamár szíve máris szerelmesen dobogott. - Szépek a szamárlányok?

- Szépek ám! Kövérek, erősek és selymes a szőrük.

A szamár nagyot rántott a kötélen, az elszakadt, s máris futott fel a folyó mentén. A sakál alig bírta követni. Amikor az oroszlán közelébe értek, a sakál irányt változtatott, és így biztatta. - Most már csak azon kis sűrűn kell átvágni, s máris ott vagyunk!

Ám alig értek beljebb, az oroszlán a szamárra vetette magát, de nem volt elég gyors és biztos a támadása, a szamár kiugrott, visszafordult, és olyan gyorsan vágtatott visszafelé, hogy még a sakál is elmaradt mögötte.

Futott a szamár, futott, míg haza nem ért. Ott remegő térdekkel ereszkedett le a száraz kórója mellé és elpilledve fogadkozott, hogy ezentúl nem hisz senkinek. De alig fújta ki magát, máris ott állt előtte a sakál. A szamár ráförmedt.

- Hát szépen becsaptál! Hová vezettél? Ki ütött rám akkorát? Hiszen majdnem ottmaradtam! A sakál minden foga kivillant, úgy nevetett.

- Hát milyen legény vagy te, barátom? Odavezettelek a szamárlányokhoz, az egyik örömmel ugrott feléd, te meg elszaladtál. De mennyire szaladtál. Egy pillanat alatt eltűntél a szeme elől. Pedig az a pillanat, amíg látott, elegendő volt ahhoz, hogy beléd szeressen. Azt mondta nekem, fussak utánad, és hívjalak vissza. Igén, hogy gyengédebb lesz hozzád, csak ne ijedezz! Arról pedig mélyen hallgatott, hogy mi történt közte és az oroszlán között, amikor a rosszul sikerült ugrás után ott maradtak egyedül, s a zsákmány futott, mint a villám.

- Hát ezt jól megölted! - kiáltotta a királyra. - Most látom csak, hogy semmi erőd sincs, csak régi hatalmad emléke tartja vissza az állatokat, hogy rád rohanjanak, és meg ne öljenek. - Aludtam - mondta az oroszlán és szégyenkezett. - Nagyon hirtelen toppantatok ide. Nem készültem fel az ugrásra.

- Nos, még egyszer eléd hozom azt az ostoba szamarat. De aztán tüstént cselekedj, és el ne aludd az időt!

- Hogy képzeled, hogy ez még egyszer idejön? Keress más állatot! - Majd idehozom, csak vigyázz, el ne téveszd az ütést!

- Ütök én, mint a mennykő, csak tereld ide. A sakál tehát újabb ajánlattal állt a szamár elé.

- Ha nem jössz, és a szamárlány hiába vár rád, Káma isten kegyét is elveszíted. Ha pedig még ő is megharagszik rád, akkor a rossz gazdád mellett olyan sorsod lesz, ami még kutyának sem való!

A szamár beképzelt lett. Azt hitte, a szamárlány valóban beleszeretett és szívrepesve várja. Bizalommal ment újra, de most a sakál után, mert régi és helyes a szólás:

Tudod, hogy vész lesz belőle. Nem akarsz rosszat: mondod. 

Végzet kerget, démon hajszol és mégy, mert űz a sorsod.

Az oroszlán pedig lesben állt, készült az ugrásra. S amikor a szamár a közelébe ért, rávetette magát, és egyetlen csapással leütötte.

*

- Hát csak azért meséltem el, hogy lásd - folytatta a majom- , hogy nem vagyok szamár! Mert az lennék, ha újra veled mennék. Tudom nagyon jól, hogy a halálomra akartál vinni, de szerencsémre elárultad magad. Nem tudtál hallgatni, és megmondtad az igazságot. Úgy jártál, mint az egyszeri ember, mert helyes a szólás:

Megjárta a fazekas is, megmondta az igazat, 

Király kegyét elvesztette, gyárthat újra fazekat.

- Hogyan is volt az? - kérdezte a delfin.

A majom elhasalt az ágon, és úgy mesélt tovább.

A fazekas szerencséje

Mahilá-Rópja városban egyszer, nagyon régen élt egy fazekas. Ott lakott a fazekasok utcájában, ahol sok cserép hever szanaszét. A fazekas nagyon jó vásárból tért haza, s mivel sok pénzt keresett, örömében többet ívott, mint amennyit elbírt. Részegen botorkált a fazekasok utcájában, elesett és bevágta a fejét egy tört cserépdarabba. Menten eleredt a vére. Csúnya seb lett a homlokán, s még ráadásul fertőzést is kapott. Az ijedtségtől hamarosan kijózanodott, de akkorra már elmérgesedett a sebe, s nem győzte gyógyítani.

A sebhely sok éven át ott maradt a homlokán. Telt-múlt az idő s abban az évben alig volt termés. A szárazság nagy nyomort szült, az emberek éhen haltak, járvány is tizedelt. A fazekasnak is rossz éve volt. Ezért aztán, amikor a király zsoldosai katonákat toboroztak, ő is jelentkezett.

A zsoldos tábort a király sokszor meglátogatta, s amikor a fazekas homlokán a nagy seb-helyet meglátta, így gondolkozott.

- Kiváló hős lehet ez az ember! Valami nagy csata emlékét hordozhatja a homlokán.

A fazekasnak előléptetést, kitüntetést rendelt és nagy megkülönböztetéssel vették körül ez-után a katonák is. Mindenki irigyelte, de nem mertek belekötni bajtársai, mert féltek erejétől, ki nem mondott és be nem bizonyított hősiességétől.

A bajt mindig baj kíséri. Az éhínség és járvány után még kitört a háború is. A király kiadta a hadba szállás parancsát. A kaszárnyaudvaron ott álltak a felszerelt elefántok, tevék és lovak, a hadsereg megszemlélésére eljött a király. A fazekast nem felejtette el. Maga elé hívatta, és így szólt hozzá.

- Melyik csatában szereztél ilyen nagy érdemet? A fazekas elmosolyodott és dicsekedve így szólt.

- Nem vagyok én ksatrija, a fazekasok kasztjába tartozom, uram, királyom! Egy nagy vásár emléke ez a seb, mert akkor sokat ittunk, és támolyogva tértem haza. Ráestem egy cserépre, az okozta a nagy sebet a homlokomon.

A király elszégyellte magát önmaga előtt, amiért nem kérdezte előbb a zsoldost, s azt, hogy ekkorát tévedett. Szólt a testőrparancsnoknak.

- Dobjátok ki a fazekast! Még engem is megtévesztett harcias külsejével. - Óh, uram, királyom - kiáltott fel a fazekas -, értek én a verekedéshez!

- Csalódtam benned! - mondta a király. - S lehet, hogy most is tévesen ítélem meg harciasságodat, de azért csak menj előlem!

Egy testőr nevetve fordult a mellette állóhoz, s kárörvendőn így szólt. - Helyes a szólás:

Megjárta a fazekas, mert megmondta az igazat, 

Király kegyét elvesztette, gyárthat újra fazekat.

A király pedig azt mondta:

- Igaza van! De nekem is igazam van, mert helyes a szólás:

Az oroszlán fiai közt egyszer felnevelt - sakált. 

Bátor lett, mígnem egyszer megjelent az elefánt.

- Hogyan is volt az? - kérdezte a fazekas.

A király úgy fordult, hogy testőrei is hallják szavát, és mesélni kezdett.

A sakál és az oroszlán

Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt egyszer egy hősies, bátor oroszlán-pár. Két erős, kövér kis oroszlánjuk született, s mindkettő fiú. Az anya gondosan nevelte, mosdatta, szoptatta a csemetéket, azok vidámak voltak, sokat játszottak az almon. Nem volt hiányuk sem-miben, mert az apaoroszlán mást sem tett, csak élelemért járt, és sok küzdelmet vívott. Egyszer azonban az történt, hogy nem talált egyetlen zsákmánynak valót sem. Már leszállt a nap, de még mindig kóborolt, ordítozott, hogy felriasszon egy rejtőző állatot. A szerencse végül kedvezett, de nem úgy, ahogy szerette volna. Egy egészen kicsi sakálkölyök mászott elő valahonnan. Körülnézett, de sem sakálanyát, sem apát nem látott sehol. A kis kölyköt óvatosan, gondosan fogai közé vette és elvitte a tanyájára.

- Ezt találtam - mondta, és letette a remegő kis fiókát felesége elé -, egyétek meg. Egy-egy falat talán jut belőle mindhármatoknak. Majd holnap talán több szerencsém lesz.

Az anyaoroszlán megszagolta a kis sakált, s így szólt.

- Hogyan ölhetném meg, hogyan ehetném meg? Hiszen tejszagú és egészen kicsi! Ami tilos, tilos nekünk is! Kölyköt nem szabad elpusztítani! Ez lesz majd az én harmadik fiam. Ezt is felnevelem.

A kis sakál ezután együtt nőtt az oroszlánkölykökkel. Együtt játszottak, kergetőztek, s nem is tudták, hogy nem igazi testvérek.

Már elég nagyok voltak, amikor megpillantottak egy elefántot. A kölyökoroszlánok szőre égre meredt az ellenség láttam és lehasaltak, hogy egy hősies lendülettel rávessék magukat. Ám a sakál elnyikkantotta magát, és behúzott farokkal, vitte az irháját. Ezt az ijedelmet látva, a két oroszlánkölyök is elvesztette bátorságát. Megzavarodva követték a sakált, és amikor elérték, megkérdezték tőle.

- Mi volt ez? Mért futottál el? Mért nem tartottál velünk? Hiszen neked is érezned kellett volna, hogy ellenséggel találkoztunk, és támadnunk kell.

A sakál titokzatos arcot vágott, s így felelt.

- Született ellenség az elefánt! Hogyan állhattunk volna szembe vele?

Amikor hazamentek, az ifjú oroszlánok ijedelme még tartott, és remegve bújtak anyjuk mögé. Az anyaoroszlán maga elé hívta őket, és kérdezte.

- Mi történt?!

De nem az oroszlánúak, hanem a sakál válaszolt úgy, ahogyan ő látta, sakálszemmel. Az oroszlánanya csalódottan szólt.

- Nos fiaim, hát beigazolódott, hogy helyes a szólás:

Az egyetlen bátor harcos riadót fúj egymaga! 

Kettészakad ám a hadtest, ha szól egy gyáva katona!

A sakálkölyök mérges lett: szembeszállt nevelőanyjával, testvéreivel, sőt az apaoroszlánnal is, aki éppen hazaérkezett.

- Engem tartotok gyávának?! Bebizonyítom, hogy nem vagyok az! Megölöm mindkét test-véremet!

Az apaoroszlán meglepődve látta, hogy felnőtt a sakál. Az anya úgy látta, ha nem távolítja el innen most, azonnal halálát leli a harmadik gyermeke, kit emlőjén nevelt fel, ezért félrevonta és fülébe súgta.

- Legkisebb fiam vagy, de nem születtél oroszlánnak! Sakál vagy! Sajnáltalak elpusztítani, inkább fölneveltelek. Menj most innen, már felnőttél annyira, hogy megélhetsz a magad lábán. Menj a fajtád közé, mert egyetlen ütésükkel az én oroszlánjaim leteríthetnek.

Megijedt a sakál is, Megint behúzta a farkát, és rémülten vitte az irháját, hogy minél messzebb kerüljön innen.

*

A király körülnézett és így szólt.

- Hát csak azért meséltem el, hogy lásd, nekem is igazam van, láthatod, hogy helyes a szólás:

Az oroszlán fiai közt egyszer felnevelt - sakált. 

Bátor is lett, mígnem egyszer megjelent egy elefánt.

- Te meg - fordult a fazekashoz - menj innen nagyon gyorsan, mert ha ksatriják, a bátor, született harcosok megtudják, hogy csak fazekas vagy, megbosszulják rajtad, hogy kivételeztem veled.

*

A majom alacsonyabbra ereszkedett a fán, és most egészen közelről mondta a delfin arcába. - Te is elárultad magad az igazmondásoddal! De nem állsz egyedül a világon, akik csatát vagy zsákmányt vesztettek, mert megmondták az igazat. Ott van a szamár esete is! Ez is régi történet és helyes a szólás:

Tigrisbőrbe öltöztették, rettegte őt a határ!

De megszólalt és a hangja elárulta, hogy szamár!

- Hogyan is volt az? - kérdezte a delfin. S a majom tovább mesélt.

Tigris vagy szamár

Egyszer egy nagy város peremén, a szélső házak egyikében élt egy szegény ember, aki azzal kereste kenyerét, hogy ruhát mosott másoknak. Amikor elkészült a munkával, szamárra rakta és hazaszállította. Nagyon keveset keresett ezzel, szerényen élt, szamarát is csak éhkoppon tartotta. Amikor már attól tartott, hogy szamara éhen hal, a szerencse mégis rámosolygott. A tisztítandó ruhák közt kapott egy tigrisbőrt. A bőrt nem adta gyorsan vissza, hanem ráterítette szamarára, és kivezette az árpaföldre.

- Úgysem merik bántani - gondolta - , távolról azt hiszik: vadállat, és nem mernek a közelébe jönni.

A szamár megerősödött. Minden éjszaka annyi árpát ehetett, amennyi belefért. Meghízott, s a mosott ruhákkal vígan ügetett a házakhoz.

Egy éjszaka azonban nagy baj történt, mert a távolban egy másik szamár üvöltött. Tavasz volt, és párját kereste. A tigrisbőr alatt legelésző szamár boldogan felkapta fejét, s a hívó hangra boldogan válaszolt.

A csőszök azon nyomban odaszaladtak, és a garázdálkodó szamarat agyonverték.

*

- Hát csak azért mondom, hogy helyes a szólás:

Tigrisbőrbe öltöztették, rettegte őt a határ!

De megszólalt és hangja elárulta, hogy szamár.

- Így jártál te is. Megszólaltál, és én megtudtam az igazat. S nem vagyok olyan ügyefogyott, mint a bognárné férje!

- Tessék - kérdezte a delfin -, a bognárné férje? - Igen! De ez is rég történt, és igaz a szólás:

Bolond bognár akkor is hitt, mikor pedig látta hát: 

Felesége céda vágya házba hívta a szarkát.

- Hogyan is volt az? - kérdezte a delfin. A majom folytatta a mesélést.

A bolond bognár esete

Egyszer volt, hol nem volt, volt valahol a déli tengerhez közeli városban egy bognár. Rendes ember volt, csak az a hibája, hogy mindent elhitt, amit a felesége neki elmondott. Bármit cselekedett az asszony, mindig talált valami elfogadható magyarázatot, hogy cselekedetét indokolja. 

A szomszédok csak nevettek a bognáron, aki egyszer aztán megsokallta felesége dolgait. Elhatározta, hogy bármibe kerül is, megtudja az igazságot. Éppen itt az ideje.

- Mást se tesznek a szomszédok, csak rajtunk köszörülik a nyelvüket! Tudnom kell: igazak-e a szóbeszédek vagy csak hazudoznak.

Hosszú álmatlan éjszakák után végre cselekvésre szánta magát. Egy reggel így szólt az asszonyhoz.

- El kell utaznom. Három napra való élelmet készíts, váltóruha és ital legyen velem, ne kelljen másra szorulnom.

Az asszony frissen, lelkesen fogott munkához. Sütött-főzött egész nap, és összecsomagolt takarosan, rendesen.

- Ne legyen hiányod semmiben! - mondta és érzékeny búcsút vett férjétől. S alig húzta ki az a lábát, máris készülődött, hogy új kedveséhez siessen.

Az új kedves ismert és hírhedt alakja volt a városnak. Minden anya, kinek lánygyermeke volt, minden férfi, kinek felesége vagy menyasszonya volt, fogcsikorgatva emlegette a nevét.

A bognárné bekopogott az ablakán, és halkan közölte vele.

- Gyere, ha itt az alkonyat. Egyedül leszek egész éjszaka, és senki sem zavar!

Ezalatt a bognár visszatért a házba, s elrejtőzött a felesége ágya alatt. S nem is kellett soká vámfa. Megjött az asszony jókedvűen, dúdolva. Illatosította, csinosította magát. A rossz hírű férfi is nemsokára megjött, és a bognár végignézte, mint öleli a feleségét. Az ágy alatt fekve dühöngött magában.

- Megölöm! - gondolta, de józanságra intette magát. - Megvárom, mi lesz belőle. Hátha nem is csal meg! Megvárom a fejleményeket, mindent pontosan látni akarok. Ha aztán valóban megcsal, mindkettőt megölöm.

Az asszony pedig nevetett, jókedvű volt, és közben bezárkózott a házba, összehúzta a függönyöket, s amint tett-vett, észrevette férjét az ágy alatt. Nagyon ravasz volt. Úgy tett, mintha nem látta volna, tovább is vidám maradt, csak tartózkodóbb.

- Asszonyi ravaszságom, ne hagyj el - suttogta magában -, valamit ki kell találnom! Míg ezen törte a fejét, a rossz hírű férfi újra közeledett hozzá, ám az asszony összetette két kezét, és így rimánkodott.

- Tisztességes asszony vagyok, bármit is mondanak rólam! Vigyázz te is a tisztességemre! Ha másként viselkedsz, megátkozlak...

- Akkor hát mért hívtál?

- Nagy története van annak! Elmondom neked, mert tudod kell! Amikor az uram elutazott, templomba mentem, hogy imádkozzam érte. Ott térdeltem az istennő előtt, és teljesen elmerültem az imámban. Ekkor hallottam a hangot. Hangot hallottam! A hang azt mondta: &quot;Sajnállak, gyermekem! Hiába imádkozol hozzám, férjednek meg kell halnia.&quot; Meghalnia? kérdeztem és jéghideg lett az orcám. &quot;Meg kell halnia.&quot; mondta a szent hang, mert annyira jó és hűséges vagy hozzá, hogy ezzel elnyerte már a földi jutalmát. Ha száz évig élt volna, akkor sem kaphatott volna több jóságot és hűséget.&quot; Nagyon megijedtem és sírva fakadtam, s amikor újra szólni tudtam, azt kérdeztem. Hogyan válthatnám meg az uramat a haláltól? Úgy szeretném, ha száz évig élne! S ő azt felelte: &quot;Meg kell őt szomorítanod. Meg kell őt csalnod, hűtlenné kell lenned, hogy szenvedjen is miattad Akkor meghosszabbíthatom az életét, de az, akivel megcsalod, meghal a férjed helyett.&quot; Ezt hallottam a templomban. Úgy gondoltam, teérted nem kár, ha meghalsz, hiszen elég sokat és nem is becsületben éltél már! Volt részed boldogságban, szerelemben! Ha tehát vállalod a halált az uram helyett, itt vagyok! De biztosan tudom, hogy az a hang égi hang volt és valóságos!

A bognár úgy hegyezte a fülét, hogy egyetlen szót se hagyjon értetlenül. Nagy örömében nem is maradt tovább az ágy alatt. Előbújt, és boldogan kiáltozni kezdett, hogy csak úgy vissz-hangzott a ház.

- Óh, te drága asszony! Óh, te hűség mintaképe! És én még hallgattam a rosszakaratú emberek rágalmára! De nem is sajnáltam az időt, hogy magam győződjek meg mindenről. Most hát mindent tudok. Jöjj hát! Ölelj meg, és mondd, hogy nem haragszol rám, amiért egyetlen percig is kételkedtem benned!

S átölelte az asszonyt, majd a vállára ültette. A másik vállára meg a hírhedt férfit kapta fel, körülhordozta termetes vállain a szobában őket, s közben egyre kiáltozott!

- Száz évig élek! Száz évet kért számomra az én drága feleségem!

*

- Hát így volt! - fejezte be a kismajom. - Ezért mondtam, hogy helyes a szólás:

Bolond bognár akkor is hitt, mikor pedig látta hát: 

Felesége céda vágya házba hívta a szarkát.

- Én azonban nem hiszek neked! - pattogott a majom. - Eszemben sincs, hogy meglátogassalak benneteket. Gonosz vagy és gonosz az egész ivadékod. Hiába barátkoztam veled, az én jóságom nem volt előtted követendő példa. Rossz is maradsz, egész életedben! Mert helyes a szólás:

Aki gonosz, természete annak mindig rossz marad. 

A szén is koromfekete, akárhányszor megmostad.

- Hogyan is volt az? - kérdezte a nagy hal, s a majom fáradhatatlanul mesélt tovább.

A varázsló és az egér

Egyszer volt, hol nem volt, egy nagy erdőben volt egy kicsi ház. Ebben a kicsi házban egy varázsló lakott a feleségével. Gyermekük nem volt, így öregedtek meg kettesben s az emberekkel is csak nagyon ritkán találkoztak . A kis erdei ház közel volt a Gangeszhez, s ide járt le a házaspár megtisztulni. Egy alkalommal a varázsló egyedül indult el. A nagy folyó partján levetette ruháit, és éppen be akart lépni a vízbe, amikor meglátta, hogy egy pici egérre lecsapott egy nagy héja, és a magasba akart repülni vele!

A varázsló megsajnálta a kis egeret, és a madárra kiáltott.

- Nem engeded el azonnal?! Adta ragadozója! Nem szégyenied magad?....

Még egy követ is utánaeresztett, s a héja a kőtől eltalálva, lezuhant a földre. Az egeret kiengedte karmai közül, s ájultan elterült. Míg ájultan feküdt, a kis egér a varázsló lábához szaladt, és vékony hangon könyörgött.

- Ments meg! Ments meg engem!!

A héja rövid idő után magához tért, s csőrével fájó begyét tapogatta. S amikor már szólni is tudott, rosszallóan fordult a varázslóhoz.

- Úgy kell neked! Most legalább bűnbe estél! Vagy olyan nagy dicsőség igazságtalannak lenni? Olyan nagy jó cselekedet egy nagy követ vágni hozzám? Olyan nagy hőstett elvenni tőlem a zsákmányom? Azonnal add vissza nekem az egeret! Én lestem ki, én fogtam el, az enyém!

- Ugyan, ugyan! Hogy mersz ilyen tiszteletlenül beszélni velem? Minden ember szent kötelessége, hogy megvédelmezze azt, aki rászorul. Az az igazság, hogy te. meg akartad ölni az egeret!

- Hiszen te nem tudod, mi az igazság! Amikor a Teremtő megalkotta az eleven világot, ellentéteket állított szembe egymással. Az egér és én ilyen ellentét vagyunk! Ő az én eledelem! Te pedig vétkeztél ellenem, megakadályoztál utamon, amikor a táplálékom akartam megszerezni. Úgy jártál éppen, mint a vezeklők jártak, mert helyes a szólás:

Egyik így szól: Engeded el? Ne ereszd! - a másik szól. 

Mindkettőé sárba huppan! - Nem beszéltek talán jól?

- Hogyan is volt az? - kérdezte a varázsló.

A héja még mindig tapogatta fájó nyakát, de közben azért így mesélt.

Szólni vagy nem szólni

Egyszer, nem is olyan régen három vezeklő élt itt, a Gangesz partján. Mindig elnéztem őket, amikor fürödtek. Azért volt ez számomra érdekes, mert előbb a ruháikat tisztították ki a vízben, és kiteregették a levegőbe, hogy száradjanak. A ruhákat lebegtette a szél és a vezeklők hitereje tartotta a magasba, hogy le ne essenek.

Amint egyszer így fürödtek, egy sólyom csapott le a földre, és közvetlen közelükből elragadott egy kis békát. Éppen úgy, mint az előbb én az egeret. Meglátták a vezeklők, és egyikük rákiáltott a sólyomra. - Ereszd el!

Ám alig mondta ki, ruhája leesett a sáros földre, és bepiszkolódott. A másik vezeklő meg-rettent, amikor látta, és hogy az ő ruhája ne essen le, tüstént mást kiáltott.

- Ne ereszd! - s ebben a pillanatban máris leesett az ő ruhája is.

A harmadik nem mert megszólalni, de miután elterelődött a figyelme, az ő ruhája is földre zuhant.

*

- Hát csak azért mondtam el, hogy okulj belőle, - fejezte be a héja - , mert helyes a szólás:

Egyik így szól: Engeded el? Ne ereszd! - a másik szól, 

Mindkettőé sárba huppan! - Nem beszéltek talán jól?

A varázsló a héjára nézett, és mosolygott.

- Azt hiszed, engem félrevezethetsz? - kérdezte. - Hiszen ez a történet nagyon régen pergett... Aranykorszak volt akkor még a földön, a Krta-juga. Most pedig vaskorszakban, a Káli-fugában élünk. Az aranykorszak üdvözült, jó emberének tilos volt szót váltani azzal, aki lebukott. Ha ezt megtette, maga is bűnössé vált. Ma már a legmélyebb anyagiasság korszakában éppen fordítva van. Most mindenki anyagiért él, ritka a jó ember, s azokat is megölnék tekintetükkel a rosszak. Tehát ne beszélj nekem, úgysem tudsz félrevezetni! S ha nem pusztulsz a szemem elől, még meg is átkozlak! Félj tőlem, mert varázshatalmam van!

A héja sietve elrepült, de villogó szeme még egyszer megkereste a kisegeret, mintha azt üzenné neki:

- Várj csak! Kerülj még egyszer karmaiba! Nem lesz itt mindig a varázsló! De akkor jaj neked! Ám a kis egér, amikor már biztonságban érezte magát, felmászott a varázsló tenyerébe, és könyörögni kezdett.

- Mi lesz velem? Jaj, mi lesz? Nem vinnél a házadba, hogy ott elrejtőzhessek a nagy gonosz madarak vérszomja elől?

A varázsló nézte az egeret, és közben a feleségére gondolt.

- Mit szól az asszony, ha a házamba viszlek? - kérdezte. - Így egérként ő sem tűr meg ott, hiszen mindent összerágsz! De ha vállalod, hogy kisleánykává változtassalak, akkor velem jöhetsz.

- Annyira félek, hogy nem bánom, változtass, amivé akarsz, csak veled mehessek. Nincs bizalmam senkiben, csak benned!

Varázsszavak sustorogtak a mélyre hajló lombok alatt... szél suhant át a falevelek között, lobogtatta az egérke rövid szürke szőrét, s a szőröcske növekedett. Növekedett és lobogott s már nem is szőr volt, hanem lobogó szép, hamvasszőke haj, és egyszerre két kis bogárszem csillogott a hajkeretben, piciny egérfogak villantak a nevető szájban, s ott állt a cseppnyi-csepp kislány a varázsló előtt.

- Velem jössz , Egérke! - szólította a varázsló, és kézen fogva vezette be az erdő mélyébe, s a gyalogösvényen vitte haza. A felesége mód felett elcsodálkozott, amikor meglátta.

- Honnan került hozzád ez a gyönyörű kislány?

- Egérke - mutatta be a gyermeket. - Itt lakik ezentúl velünk. De ő nem olyan kislány, mint a többi gyermek. Egérke volt, csak én változtattam gyermekké, mert megtámadta egy héja, és nálam keresett menedéket. Itt marad nálunk, bánj vele jól és tanítsd! Majd ha újra egérré varázsolom, és visszamegy az egerek közé, ő majd tovább tanít, és így fejlődik az egérnemzetség.

Az asszony azonnal karjára vette a kislányt.

- Nem adom vissza! Végre van kisgyermekem! És neked is gyermekeddé lett Egérke, hiszen az életét mentetted meg! Tudnod kell, hiszen helyes a szólás:

Nemző, nevelő és eltartó, tanító és megmentő

Atyja az mind a gyermeknek, jó akkor is - ha fedd ő!

A varázsló belátta, hogy ez így igaz, s hagyta, hogy Egérke ott maradjon. Egérke pedig nőtt, nőtt, hiszen kicsi volt még, amikor a héja megtámadta. Növekedése azonban túl gyors lett, szinte szemlátomást fejlődött. Nemsokára akkora lett, mint a férjhez adandó leányok. A varázsló is, bármennyire szerette a kislányt, bármennyire is nem akarta észrevenni, hogy megnőtt, meg kellett látnia, hogy Egérke a haját fésülgeti, arcát mosogatja, és ott üldögél a kapuban, felmegy a faház tetejére és onnan kémleli az utat, mintha várna valakire.

- Valamit tennünk kell! Egérke eladósorban van! Nem tarthatjuk vissza, hiszen ez a fejlődés sora. Férjet kell keresnünk számára.

- Tudom, tudom, nagyon jól tudom! - válaszolt az asszony. - De hol keresel férjet? Itt élünk egyedül az erdőben! Egyetlen férfi sincs a közelünkben. És Egérke olyan különleges, kedves leányka lett, hogy csak nagyszerű ember illik hozzá.

- A fénylő, magasságos Naphoz megyek el - mondta a varázsló -, megkérem, vegye feleségül Egérkét.

Nyomban elindult. Amikor már ott állt a Nap előtt, bátran a szemébe nézett, és kertelés nélkül kimondta, mért jött.

- Nagyon szép a kislányom, óh, Magasságos Nap! Ha tetszik neked, és te is tetszel neki, vedd feleségül.

- Hol a lány? - kérdezte a Nap, és fényével kiragyogott, és rásütött a leánykára. Nagyon megtetszett neki, és intett a varázslónak, hogy kérdezze meg, vajon tetszik-e ő is?

- Nem jó! - mondta az egérke -, olyan nagyon meleg, hogy elájulok a közelében. Leperzseli a hajamat. Hűvösebbet, atyám, hűvösebbet nála...

- Menj el a felhők urához - tanácsolta a Nap-, ha összetereli népét az égen, úgy eltakar engem, hogy senki sem látja arcomat.

A varázsló elment a felhők urához, s megmutatta Egérkének is. Ám a kislány megint csak a fejét rázta. - Nem jó! Nagyon nedves. Didergek a közelében. Eláztatja a szép hajamat.

- Menj a szélhez - tanácsolta a felhők ura - , ha megharagszik rám, belém köt, és percek alatt szétszaggat...

A varázsló a szelek urát kérdezte és Egérkét.

A szelek urának tetszett, de Egérke összevonta könnyű kis ruháját.

- Óh, atyám! Letépi a ruhámat, cibálja a hajamat! Erőszakos és gyengédtelen. Azonkívül állhatatlan is! Megfagyok a közelében!

- Menj el a hegyek urához - tanácsolta a szelek ura -, ha utamat elzárja, ki kell térnem szilárdsága és megbízhatósága előtt. Tehát ő...

A varázsló elment a hegyek urához, és Egérkét is megkérdezte. - Hozzá adjalak?

Egérke könnyekre fakadt.

- Óh, atyám! Ehhez menjek? Nézd, milyen rideg és mogorva. Megijedek tőle, ha csak látom... - Az egérkirályhoz menj! - tanácsolta a hegyek ura. - Az egérhad az egyetlen, amely legyőz engem. Mert ha akarom, ha nem, összevissza fúrják a testemet. S nem tehetek ellenük semmit, tűrnöm kell jelenlétüket.

- Hát ha már egér, akkor legyen az egerek királya! - gondolta a varázsló, és elment hozzá. Egérkét is elvezette, és bemutatta az egérkirálynak, Nagy sikere volt Egérkének, tetszett a királynak, és Egérke is összecsapta apró kis kezét annyira megörült.

- Ilyen voltam én is! Ugye, ilyen voltam, jó atyám?! - Ilyen voltál te is, ilyen voltál.

- Óh, akkor csak azt kérem tőled, változtass ismét egérré, hogy az egérkirályhoz mehessek feleségül... Hiszen a fajtámat tanítanom kell, jó anyám mindig erre oktatott.

Mit volt mit tenni? A varázsló egérré változtatta a kislányt, és az egérkirályhoz adta feleségül. Azok pedig boldogan éltek, míg meg nem haltak.

*

- Hát csak azért mondtam, hogy helyes a szólás:

Lényegen nem változtathat, egér marad egérvér, 

Akármerre tekinget is - egérmásra lel két egér.

- Látod, ilyen vagy te is! - mondta a majom a delfinnek most nagy haraggal. - Az egér sem

törődött azzal, hogy felsőbbrendű félistenekhez kapcsolódhatott volna. Neki a saját, alantas, föld alatt bujkáló fajtája kellett. Te is olyan vagy! Éppen olyan, mint az egér. Megismertél engem, mégis a magad fekete, gonosz fajtája kell. S fajtád gonoszságát nem tudta benned elnyomni az én jó hatásom.

A delfin nem tudott már felelni sem, teljesen megtört. Ám a majom könyörtelenül folytatta. - Asszony bolondja lettél! Asszony kedvéért akartad feláldozni azt, aki tanított és a jóra intett. Olyan is vagy, mint az öreg, vén ember, aki fiatal nőt vett magának.

- Hát az milyen volt? - kérdezte a delfin. - Régi história ez, de ma is helyes a szólás:

Az öreg, ha megbolondul, és fiatal asszonyt vesz, 

Pénzt, ha megduplázva adja, akkor is csak eltűrt lesz.

- Hogyan is volt ez? - kérdezte a delfin.

A majom most már dühös volt, úgy mesélt tovább.

Öreg férj, fiatal asszony

Egyszer volt, mint ahogyan manapság is van, egy nagyon gazdag öregember. Egész életében nők után futkosott, s felesége sokszor sírt a kicsapongásai miatt. Nem is szeretett már élni, s örült, amikor halálát közeledni érezte. Az öreg is örült felesége halálának, s alig várta, hogy ismét udvarolni járhasson. Nagyon megtetszett neki egy fiatal lány, s az atyjától sok pénzért meg is vette. A lány szomorú volt, bár atyja parancsára vidámnak tetette magát.

Vidámnak tetette magát, de látta hogy ura férfierejét kikezdte az idő. Haja fehér, foga hiányos, izmai petyhüdtek voltak. Kerülte is, amennyire lehetett. Kitért ölelése elől. Fáradtnak, betegnek mondta magát, csak hogy félrevonulhasson. Ám az öreg nem engedte, mindenütt a nyomában volt.

Egyszer, amikor megint éppen azzal kísérletezett, hogy megölelje s megcsókolja ifjú feleségét, az asszony észrevette, hogy a függöny mögött betörő lapul. Rettenetesen megijedt, és két karjával ráfonódott ura nyakára, félelmében odasimult hozzá. Az öreg diadalmasan vette karjába, de ekkor észrevette maga is, hogy nincsenek egyedül. Nem ijedt meg, hanem inkább megörült a betolakodónak, és odasúgta neki.

- Nézd, mindig elhúzódott tőlem, és került engem. Most milyen kedvesen idesimul. Nem baj, hogy betörtél hozzám, jöjj csak nyugodtan máskor is! Törj be, barátom! Ijeszd meg az asszonyt máskor is! Amit elviszel, az mindig a tied marad.

*

- Hát csak azért mondtam, hogy tanulj! Mert helyes a szólás:

Az öreg, ha megbolondul és fiatal asszonyt vesz

Pénzt, ha megduplázva adja - akkor is csak eltűrt lesz!

- Neked is mindent megadhatott a feleséged, és orrodnál fogva vezetett. Úgy látszik, nem szeret már eléggé, te pedig a barátod szívét is elvitted volna neki. Cseppet sem vagy különb a vén szoknyavadásznál!

A delfin az orrát lógatta, és belátta, hogy tévedett. Kerek fejét a tenger felé fordított, mert érkezett valaki, aki üzenetet hozott. Egy fürge hal volt, aki ott lakott mellettük, a korallzátonyon. - De nehezen találtalak meg! Üzenetet hozok, te delfin! Ha eddig nem siettél, most már ne siess haza! Feleségedet megölte a bánat, gyermekeivel együtt elpusztult, mert nem kapta meg, amit megígértél. Most már ne is keresd, meghalt, és gyermekeit is vele együtt felfalták a fekete delfinek.

- Oh! Megbüntetett a tenger istene! Oh, Visnu. Megbüntettél, mert gyenge voltam. Gyenge voltam. Olyan ígéretet tettem az asszonynak, amelyet nem kellett volna tennem! A barátomat pedig megöltem volna! Óh, én szerencsétlen!

A majom elégedetten bólogatott, a delfin tovább sopánkodott.

- Rakta-mukha, bocsáss meg nekem! Nem élem túl asszonyom halálát, máglyát rakok és meghalok!

Rakta-mukha nem állta meg nevetés nélkül.

- Gonosz teremtés volt, mert a barátod életének kioltására biztatott. Örülj inkább, hogy elszakított tőled jó végzeted, mert nagy bűnökbe sodort volna! Régi már, de még mindig helyes a szólás:

Milyen a nő? Megmondom én! Nyelves, rossz, feleselő! Amit Bondal, ki nem mondja, mígnem a fejedre női Olyan, mint a gundsa-bogyó, halált hozó nagy méreg, Elragadó! De bajt hozó, míg észre nem téríted!

- Ne bánts már! - kiáltott fel a delfin elkínzottan. - Ennyi szerencsétlenség szakadt rám! Feleségemet és jó barátomat veszítettem el egyszerre! Úgy jártam, mint a sakál...

- Hát az, hogyan járt? - kérdezte a majom.

A delfin csak vergődött kínjában a parton, csak nagy sokára tudta kimondani. - Úgy bizony! Mert helyes a szólás:

Okos legény voltam mindig - de te nálam okosabb.

Volt asszonyom, szeretőm is - most nincs nálam koldusabb.

- Hát az hogyan volt? - kérdezte a majom. A delfin mesélni kezdett.

Az asszony bűne

Egyszer volt, hol nem volt, nem tudom már, merre volt, volt egyszer egy ember, aki korához képest fiatal feleséget szerzett magának. Együtt éltek sok éven át - bár az asszonynak sohasem volt elég a házi tűzhely, mindig másfelé futkosott, és öreg férjét nagyon elhanyagolta. Így öregedett meg a férfi, és az asszonya még mindig eléggé fiatal volt.

Egyszer, amikor az asszony szépen felöltözködve sétálni ment, találkozott egy idegen férfivel, akit még sohasem látott. Összeismerkedtek, és a férfi elcsábította az asszonyt.

- Nincs feleségem - mondta - , s mily szép vagy te.

- Gazdag és öreg a férjem - mondta az asszony -, nem vagyok boldog mellette. - Jöjj velem, és legyünk boldogok!

- Jövök! - mondta az asszony. - Várj meg itt, visszamegyek a férjem házába, magamhoz veszem kincses ládámat, és tüstént itt leszek.

- Így is jó! - mondta az idegen - , de ne ma jöjj, hanem holnap ilyenkor. Akkorra én is elintézem dolgaimat, és más városba megyünk, ahol egyikünket sem ismerik az emberek.

Az asszony ebbe is beleegyezett. Hazament, és amikor a férje elaludt, kilopta a házból a kincses ládikát, s még korán hajnalban szépen felöltözött, és elszökött. Ott várakozott az idegen, ahol megbeszélték, aki jött is, pontos volt, miként megígérte. S elindultak külön utakon egy cél felé. Amikor elhagyták a várost, ismét összetalálkoztak, s együtt folytatták útjukat, míg a folyóhoz értek.

- Pihenjünk - invitálta a férfi - , át kell úsznunk a folyót, fáradtan nem indulhatunk.

- Igazad van - felelte az asszony. - Csakhogy én nem tudok úszni, félek a víztől. Hozzál egy csónakot.

- Jó, keresek egyet - mondta a férfi és elment. Az asszony egyedül maradt s féltve őrizte a kincsét.

Nemsokára visszatért a férfi, s elmondta, hogy csónak nincs, halászok sem élnek erre, csak madarak ülnek a partokon.

Azt, hogy csónakot nem akart találni, nem mondta el, mert meglátta az asszonyt nappali fényben. Nem is ismerte, nem szerette, miért éljen öregedő asszonnyal. S ha már itt a kincs, miért várjon tovább. Csak el kell venni, és kész.

Rövid pihenés után így szólt.

- Nehéz lesz az út. Kedvesem, te pihenj tovább. Nekem kétszer kell megjárni az utat, mert egyszerre nem tudom vinni a ládikót is meg téged is. Add ide a kincses ládát, meg a ruhás zsákodat. Ha átértem vele, és megpihentem, visszajövök érted, hogy téged is átsegítselek.

Az asszonyban egy pillanatra sem merült fel a bizalmatlanság. Még ha felmerülne is, eloszlatná a férfi azzal, hogy a ruháit is vinni akarja. Adta, hogyne adta volna! Hiszen ha már a ruhái odaát vannak, majd csak átkerül ő is.

Ruhák közé rejtette a kincses ládikát a férfi, a batyut a fejére erősítette, meg se csókolta az asszonyt, begázolt a vízbe és elúszott. Az asszony a parton maradt hiányos öltözetében és guggolt, türelmesen várakozva.

Egy sakál jött ki az erdőből, szájában húsdarabot tartott, és inni akart. Látta ugyan az asszonyt, de egy halat is észrevett, amint kicsapódott a partra. Tüstént kiejtette szájából a hús-darabot, a hal után futott, de az az utolsó pillanatban visszavágódott a folyóba, és elúszott.

Míg villámgyorsan lepergett a jelenet, a letett húsdarabra lecsapott, és elragadta egy keselyű. A sakál csalódottan nézett a folyóra, és fogcsikorgatva nézett a keselyű után. A parton guggoló asszony pedig kárörvendően felnevetett. Odakiáltotta a sakálnak, hogy helyes a szólás: 

Nagy ám az okosságod! Elvitte a húst a madár, 

Kettőt is akartál fogni - s vízben van a hal is már!

A sakált elfutotta a méreg. Felállt két hátsó lábára, és a folyóra mutatott, miközben így szólt. - Te is csalódhatsz még! Hiszen helyes a szólás:

Okos legény voltam mindig - de te nálam okosabb,

Volt asszonyom, szeretőm is, most nincs nálam koldusabb.

*

- Hát csak azért mondtam - akarta befejezni a mesét a delfin, de nem jutott ennél tovább, mert új hírnök érkezett, s odakiáltott a partra.

- Te vagy az a delfin, akinek meghalt a felesége? - Én vagyok! Én!

- Hát akkor halljad az üzenetet! Házadat elvette a másik erős delfin. Ami a feleségedből maradt, azt kilökte a hullámok közé!

A delfin felzokogott.

- Óh! Sorsom, de megvertél! Most mitévő legyek? - kiáltott fel. - Ellenséggé lett a barát, halott a feleség, idegen bitorolja házamat! Mit tegyek?! A majmot kell megkérdeznem, ő okosabb, mint én vagyok...

A majom már fenn volt a fa tetején és vígan lakmározott. Azért vígan, mert mindig az járt az eszében, hogyha nem lett volna elég okos, ma már nem enné a nektár ízű dsambugyümölcsöt. Alig hallotta meg, amikor a delfin kiáltozott.

- Rakta-mukha! Most mitévő legyek!? Adjál nekem tanácsot! Lehet hogy vétettem ellened, de most olyan szerencsétlen vagyok, mint amilyen tanácstalan!

- Menj és segíts magadon! Hálátlan barátnak nem adok tanácsot! Nem akarok úgy járni, mint a veréb-pár a majommal!

- Hát az hogyan járt?

- Tanácsot adott neki, de mert mérges lett, feldúlta a madárfészket, és szétszórta a szélben, mert ha már neki nincs otthona, másnak se legyen!

- Ne haragudj rám! Barátom voltál, s most ennek a barátságnak emlékére kérlek: tanácsolj nekem valamit, mert nem tudom, mitévő legyek!

A majom kérlelhetetlen maradt.

- Nem adok tanácsot! Feleséged szavára és kívánságára vízbe fojtottál volna engem! Sohase hallgasson senki bolond asszony szavára! Ha hallgat mégis, úgy jár, mint a pap!

- Hát az hogyan járt?! - kérdezte a delfin.

A majom lejött egy alacsonyabb ágra, és így mesélte el,

A bolond asszony szava

Volt egyszer egy pap, egy tudós és szentéletű brahman. Nagyon szelíd, kedves jó ember volt. Szerette az embereket, szerette szüleit, rokonait, de legeslegjobban mégis a feleségét szerette. Az asszony nem volt békés természetű, inkább civakodó. Mivel együtt laktak a pap szüleivel és testvéreivel, nap - nap után veszekedés lármája verte fel a ház csendjét. Emiatt mindannyian nagyon szomorúak voltak.

Egy napon azt gondolta a pap, hogy ezt nem nézheti tovább. Úgy intézkedett, hogy más városba költözhessenek. Amikor elérkezett az indulás napja, felkerekedtek, és a batyukat a hátukra véve, befordultak az erdei útra.

Az út kanyargott és mindig beljebb kerültek az ember nem járta rengetegben. Fárasztó volt az út, de az asszony csak vitte batyuját, talán nem is érezte át, hogy miatta kellett ezt a meg-próbáltatást vállalniuk. Nem tett szemrehányást, de nem is érezte jól magát. Egészen mélyen jártak az erdőben a sötét lombok alatt. Egyszerre összeesett a feleség.

- Vizet innék - lihegte kimerülten, s a brahman tüstént futott, hogy vizet keressen. Nemsokára talált is egy forrást, megmentette korsóját, visszafelé is sietett, de mire visszaért, a felesége meghalt. A pap nagyon elkeseredett. Kétségbeesésével az éghez fordult panaszával, s addig sírt és imádkozott, míg egyszer csak hangot hallott a feje felett. - Átengednéd fele életedet?

A brahman nem válaszolt, csak fogta a korsót, szájába vett egy kortyot, kiöblített, majd egy másodikat és egy harmadikat is, ami azt jelentett, hogy ünnepélyes fogadalmat akar tenni. Aztán fennszóval megesküdött, hogy hátralévő életének felét feleségének adja. Alig mondta ki harmadszor az esküvést, a papné szeme kinyílt és újra vizet kért. Aztán már nem is kellett soká pihenniük, hamarosan folytatták útjukat. Késő délután lett, mire új hazájuk városkapujához értek. Itt megint megpihentette feleségét, nehogy ismét kimerüljön.

- Maradj itt, hozok valami ennivalót!

A brahman elment, az asszony maradt, s amint várakozott, egyszerre csodálatosan szép éneket hallott. Ment a hang után, s ott talált egy koldust, aki kéregetett. A koldus arca egészen fiatal volt felsőteste akár szobor is lehetne, de lábai hiányzottak. Bénaságra kárhoztatva ült.

A pap felesége egy pillanat alatt beleszeretett a béna fiatalemberbe, és odaomlott eléje. 

- Mi történt teveled? - kérdezte, mert Káma isten éppen akkor érte el szívét. - Majd én vigyázok rád, te szegény! Csak azt akarom, hogy szeress engem, mint én szeretlek téged.

- Engem szeretsz? - kérdezte hitetlenkedve a béna fiú. - Hogyan szerethet engem valaki, amikor béna a testem?

- Nem érzed meg, hogy milyen fontos pillanathoz érkeztünk el? - kérdezte az asszony. - E pillanattól kezdve tiéd a szívem. Van ugyan férjem, s majd hárman leszünk. Hármasban mindig együtt! Ugye eljössz velünk?

- Ha akarod... - mondta a béna koldus.

Már nem beszélhettek tovább, mert a pap visszaérkezett. Kibontotta az ennivalót, amit vásárolt és a felesége elé tette.

- Adj enni a szegény embernek is - súgta a papné -, fontos a jó cselekedet.

A pap szót fogadott, s amikor hárman megették azt, amit kettőjüknek hozott, a papné megint a férjéhez fordult.

- Beteges vagyok. Amikor te a falut járod, én mindig egyedül maradok otthon. Félek az új városban. Vigyük magunkkal a szegény embert, hogy ne legyek annyira egyedül.

- Hogyan vigyük el? Te is beteg lennél az úton, batyuink nehezek, ő pedig nem tud járni. 

- Veszek egy kosarat. Beleteszem, és a fejemen viszem új otthonunkig.

A pap nem akarta terhelni az asszonyt, de az addig fogadkozott, hogy nem lesz nehéz, míg a pap beleegyezett. Az új lakásuk még elég messze volt, feleúton megint leültek pihenni egy kút peremére. A béna kényelmesen hevert a kosárban. Már elég későre járt, itt volt az esti ima ideje, s a pap belefeledkezett áhítatába. Ezt várta a papné, és egy óvatlan pillanatban megtaszította férjét úgy, hogy beleesett a kútba.

Az utcán ekkor tűntek fel a poroszlók, akik éppen egy betörőt kerestek. Gyanússá lett az asszony, mert a béna kosarát nagy nyögéssel éppen akkor vette fel.

A poroszlók körülállták, elvették a nagy kosarat, és elsiettek vele. Vitték a király elé. A papné ment a kosár után, s jajveszékelése felverte az elcsendesedett esti utcák nyugalmát. A király előtt felnyitották a kosarat, s ekkorra már a papné is odaért.

- Ki vagy te, asszony? És ki ez itt, ebben a kosárban? - kérdezte a király.

- Ő a nagybeteg férjem, s nagy a mi nyomorúságunk, uram, királyom! - felelte az asszony. - Mert ilyen nagy beteget nem tűrt a család, a rokonság, még a kenyeret is sajnálták tőle. Azért jöttem eléd, óh, király, és azért hoztam őt is magammal, hogy segítségedet kérjem.

A király szívét meghatotta ez az önzetlen nagy szeretet. Jóságos tekintetével megsimogatta az asszonyt és a kosárban fekvő béna férfit. Aztán így szólt.

- Megsegítlek! Persze hogy megsegítlek. A jóságot mindig megjutalmazom. Két falut kapsz! Ott élhetsz férjeddel háborítatlanul. Gonosz rokonságodra pedig többé rá se nézz!

Szépen kialakult minden. A papné már éppen el akarta vinni a kosarat, amikor újabb lárma támadt a háta mögött. Meglepődve megfordult és bár még nem látta, de érezte, hogy a férje érkezett meg. Így is volt. A brahman nem halt meg, amikor a kútba esett, hanem segítségért kiáltozott.

A poroszlók másik csoportja meghallotta, kihúzta onnan, és egyenesen a király elé vitte. Ázott volt a pap, sokat szenvedett, meg is ütötte magát, nagyon elgyötört volt. Ám a papné szíve nem esett meg rajta. Leborult a király elé, és sírva mutatott ázott férjére.

- Uram, királyom! Ments meg ettől az embertől! Ő nagy ellensége szegény nyomorult férjemnek. Éppen őmiatta kellett elmenekülnünk, mert utánunk jött, és üldöz bennünket.

A király biztatóan mosolygott.

- Ne félj, te asszony! Itt állsz a trónom előtt! Itt nem érhet semmi baj! Poroszlók - adta ki a parancsot -, fogjátok meg azt az embert, és húzzátok karóba!

A poroszlók tüstént megfogták a papot, de a pap hangosan felkiáltott.

- Uram, királyom! Ha már nem hallgatsz meg engem, és halálra ítélsz, legalább annyit tegyél meg, hiszen igazságos király hírében állsz, hogy kérd vissza az asszonytól azt, amit én adtam neki! A király intett és a poroszlók megálltak. Ő pedig az asszonyhoz fordult és megkérdezte.

- Mit adott néked ez az ember?!

Az asszony csak felhúzta a vállát, karját széttárta. - Nekem nincsen semmim sem tőle.

- Mit adtál tehát neki?!

- Az életem felét, adtam, királyom, amire megeskettek az istenek. 

- Mit jelent mindez?! - kérdezte szigorúan a király

- Nem tudom - sírta el a magát ijedtében az asszony.

- Nos hát - folytatta a király - mintha az istenek előtt állnál, jelentsd ki eskü terhe alatt hogy visszaadod a férfinak azt, amit kaptál tőle.

Az asszony félt a királytól, gyorsan elismételte szavait.

Elismételte egyszer, kétszer és a harmadik eskü alatt tett ismétlést még nem fejezte be amikor haltan összerogyott.

A király döbbenten állt a trónja előtt.

- Adj magyarázatot - szólt a brahmanhoz.

A pap sírva mesélte el a hosszú nap minden keservét.

*

- Hát csak azért mondtam - fejezte be a majom - , hogy lásd, milyenek az asszonyok. Te pedig engem miattuk akartál megölni. Pedig tudnod kellett volna, hogy igaz a szólás:

Mindent otthagyott a pap, neki adta fél életét, 

Mégis elhagyta őt másért, másnak adta a szívét.

- Nem is kicsit, hanem nagyot vétettem ellened - siránkozott a delfin. - Belátom és szánom-bánom, amit tettem! De te jó voltál hozzám eddig, légy jó hozzám ezután is. Adj tanácsot, hogyan vehetném vissza a házamat.

- Menj csak a dolgodra! Még ha meg is esne rajtad a szívem, és tanácsot adnék, akkor se fogadnád meg! Pedig helyes a szólás:

A bölcsnek jó tanácsára ha válladat rángatod,

Úgy jársz, mint a buta teve - aztán későn bánhatod!

- Hát a teve hogyan járt? - kérdezte a delfin.

A majom bölcs arcot vágott, és új mesébe kezdett.

A könnyelmű kis teve

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy ember, akinek tevecsordája volt. Tenyészállat volt valamennyi. Gyönyörű példányait jó pénzért adta el a vásárokon, s úgy ő, mint egész családja nagyszerűen élt a tevék árából. Egyszer született egy kis teve. Szép is, kedves is volt, s annyira megszerették, hogy kezesre, szelídre nevelték. Kicsi csengettyűt is akasztottak a nyakába, hogy tudják mindig, merre jár-csavarog a csordával.

A csorda a közeli erdőben legelt. Két pásztor vigyázott rájuk, de nem olyan igaz szeretettel, mint a gazda és nem is játszottak velük, mint a gazda tette, ha kijött hozzájuk.

A csengettyűs kis teve nagyon elhagyatottnak érezte magát most, hogy kihozták a csordába. El is maradozott tőlük, hiába mondogatták neki a nagy tevék, hogy maradjon és játsszon velük, legeljen mellettük. A csengettyűs kis teve már nagyon hozzászokott az emberi közelséghez, és a dédelgetés is nagyon hiányzott neki.

Az apateve is figyelmeztette.

- Ne maradj el a csordától! A csengős nyakad csábító csalétek lesz majd egyszer egy gyilkos vadállatnak.

A kis teve csak a púpját rángatta, vonogatta. Rendületlenül bízott az emberekben, akik mindig megvédték, simogatták és nem engedték közelébe a veszedelmet. Úgy gondolta, mindig így lesz. Egyszer, amikor hazafelé tartottak az erdőből és útközben gyenge hajtásokat szedegettek a bokrokról, a kis teve sok érdekeset tapasztalt. Itt is, ott is megállt harapott egy-két falatot és a csengőjét rázva-ugrándozva futkosott.

Az oroszlán éppen akkor ezen a tájon kóborolt élelem után, és nagyon éhes volt. Meghallotta a csengettyű hangját, és sejtette, hogy itt most valami egészen különleges és finom falatról lehet szó. Közelebb jött, lesben állt. Teljesen észrevétlenül tudta megközelíteni a csordát. Végignézte elvonulásukat, mert a csengettyű még messze csilingelt.

A kis teve egyedül, elmaradva ficánkolt széles nagy jókedvében, míg a hatalmas oroszlán rejtekéhez nem ért. Az állatok hatalmas királya egyetlen csapással leütötte, és behúzta a sűrűbe.

*

- Hát csak azért mondom, tanulj! Mert helyes a szólás:

A bölcs jó tanácsára, ha válladat rángatod,

Úgy jársz, mint a buta teve, aztán későn bánhatod!

A delfin megadóan hallgatta a meséket, de most már nagyon türelmetlen lett. Biztatást várt. Talán csak egy iránymutatást, hogy elindulhasson valamerre. Mit tegyen, ha már így alakult az élete. Valaki irányíthatná! Míg élt a felesége, minden olyan jó volt! Ha mondott is néha haszontalan tanácsot, vagy olyat, amivel kárt okozott, még mindig jobb volt, mint most, hogy senki nem mondta meg, mit tehetne. A delfin nem szeretett gondolkozni. Ezért komoly könyörgésbe kezdett.

- Megkapod a jutalmadat már itt a földön, ha valakivel jót cselekszel. Hiszen tudod, hogy mindent a világon csak kölcsön kapunk. A jót éppen úgy, mint a rosszat. Ha valakivel jót teszel, sorsodtól jót kapsz. Ha bajban hagyod barátodat, baj zúdul a te nyakadba is! Láthatod az én esetemből, hogy nem érdemes rossznak vagy becstelennek lenni! Adj nekem jó tanácsot, hogy miként cselekedjem! Hiszen tudod, hogy helyes a szólás:

Aki gyenge, kenyerezd le! Gyávát ne ijesszed el! 

Az erőset nagyon tiszteld! Bánj el ellenségeddel!

- Hogyan is volt az? - kérdezte a delfin nagy érdeklődéssel. A majom pedig mesélni kezdett.

Csaturaka

Egyszer volt egy meseszép erdő. Nagy volt az erdő és millió meg millió madár zengte benne énekét. Az erdőközép táján kezdődött egy hegyláb, és három helyen is vízesés csörgedezett a sziklák között.

Ebben a csodaszép erdőben egy éjszaka meghalt egy elefánt. Nagyon öreg volt már, nem bírt a csordával továbbmenni és lemaradt. Igen, itt maradt a vízesések közelében és hallgatva a madarak dalát, örök álomba szenderült. Két napig feküdt az alsó vízesés tavánál, amikor Csatu-raka rátalált.

Csaturaka sakál volt. Nagyon megörült a hatalmas zsákmánynak, legszívesebben elhúzta volna valamerre, nehogy valakivel meg kelljen osztozni. Megpróbálta átharapni az elefánt nyakát, de oly vastag volt a bőre, hogy inkább a foga tört el, semmint egy karcolást is tudott volna rajta ejteni.

Ravasz eszét összeszedve töprengett, mi itt a tennivaló.

- Elvinném, ha nem lenne ilyen nehéz - mormogta - , megenném, ha nem volna ilyen kemény.

Amíg így töprengett, törte a fejét, a háta mögött elbődült egy oroszlán. Csaturaka úgy megijedt, alig bírt megfordulni, és tiszteletteljesen köszönni. Az oroszlán fensőségesen nézte a tetemet és a sakált. A sakál zavartan hadarni kezdett.

- Uram, királyom! Neked őrzöm az elefántot. Tudod, mindig szolgálatkész voltam, mindig számíthatsz rám.

Az oroszlánt nem lehetett félrevezetni. Tüstént látta, hogy hulla fekszik a tóparton. Rámordult a sakálra.

- Mikor ettem én olyan állat húsából, amelyet nem egymagam öltem meg?! Ha más ölte meg, vagy ha önmagától halt meg, abból én soha nem fogyasztottam egy falatot sem. Kegyelmesen megengedem, hogy elfogyaszd.

A sakál nagyon megörült.

- Mindig megismerik az urat a cselekedeteiből! Méltó hozzád, királyom! Még ha éhes volnál, még ha bajban volnál, akkor se volnál más, mint az állatok királya!

Az oroszlán elment. A sakál csak nézett utána, ameddig látta, s amikor teljesen eltűnt a szeme elől, újra kísérletezni kezdett. Megint a torkát akarta átharapni, de megint csak nem sikerült. Újra leült, hogy a fejét törje, ám most - mintha összebeszéltek volna, hogy nem hagyják - egy csíkos tigris ugrott le a vízesés melletti szikláról. Amint leugrott, mindjárt a fűre hasalt, és támadóan morgott a sakálra. Az meg így gondolkozott.

- Az egyiket sikerült alázatos magatartásommal elküldeni. De mi lesz most? Ez is nagyon erős, tehát tisztelnem kell és ha tisztelem, akkor mit kell tennem?!

Néhány pillanat alatt ravasz koponyájában máris elkészült a terv. Suttogóra fogta szavát és így beszélt.

- Tisztellek téged, tigris! Mindig nagy tisztelőd voltam! De kérlek, most menj el! Az oroszlán nemrég járt itt, és megölte ezt az elefántot. Most fürödni ment a felső vízeséshez. Engem ideállított, hogy őrizzem a zsákmányt, Mielőtt eltávozott azt mondta, nagyon vigyázz, mert nemrégiben egy tigris járt a nyomomban, és a zsákmányomból torkoskodott. Nem akarom, hogy ez még egyszer előforduljon, mert akkor az egész tigrisfajt kiirtom az erdőből!

A tigris tüstént felállt, nem leselkedett tovább sem a sakálra, sem az elefántra. Hálás kifejezést erőltetett arcára, s ezzel fedezte visszavonulását.

- Ne szólj az oroszlánnak, hogy erre jártam. Még meghálálhatom neked egyszer, hogy most megmentetted az életemet!

Az utolsó szavait már futtában mondta, és olyan gyorsan tűnt el, mint a villám. A sakál most, hogy újra egyedül maradt, megint törhette a fejét. Ám nem soká. Az egyik ágról majom visított feléje. - Hűíjj!

Tudta a sakál, hogy a majom fogai élesek. Terve máris készen állt. Vigyorogva fordította fejét a magasba.

- Milyen rég volt, hogy láttalak. Nem vagy éhes? Nézd meg, mekkora zsákmányt őrzök. Nem az enyém, az oroszláné.

- Gondoltam, hogy nem a tiéd!

- Most fürdik a király, Ha visszajön, falatozni kezd. Akarod, hogy adjak neked a zsákmányból? - És ha közben meglep az oroszlán?!

- Jöjj csak! Majd lesben állok. Ha jönne, figyelmeztetlek. Úgysem veszi észre, ha eszel egy keveset. - Ha nem szólsz, és engem itt talál, amikor éppen a zsákmányát dézsmálom, jaj nekem. De úgy gondolom, neked is!

- Ne félj semmit, majd figyelmeztetlek, s még idejében elinalhatsz!

- Aki életet őriz, az még sok örömet kaphat! - mondta a majom. Leugrott az ágról és egy szempillantás alatt átharapta az elefánt kemény nyakát. Amikor jó nagy helyen felszakította, a sakál elkiáltotta magát.

- Menekülj, mert jön már!!

A majom egy pillanat alatt eltűnt, a sakál pedig végre evéshez látott. De alig nyelt le néhány falatot, új látogató érkezett a tóhoz. Egy másik sakál vörösbarna feje leselkedett ki egy bokorból. A sakál most már dühbe gurult. Leugrott zsákmányáról, véres szájában csattogtak fogai,

amikor a másik sakál rárontott. Belevágta fogait, kegyetlenül megtépázta. Miután az végre megfutamodott, újult étvággyal esett neki a finom falatoknak. Napokig lakmározott az elefánt tetemén.

*

- Hát csak azért mondtam, hogy tanulj belőle! - mondta Bakta-mugha -, mert ne feledd, hogy igaz a szólás:

Aki gyenge, kenyerezd le! Gyávát ne ijesszed el! 

Az erőset nagyon tiszteld! Bánj el ellenségeddel!

- A sakál esete nagyon is megszívlelendő! Menj el és cselekedjél hasonlóan. Támadj rá a betolakodóra, és verd ki a jogos tulajdonodból. Hiszen rokonod az a delfin. Rokonoktól pedig őrizzen meg a jósorsod! Mert helyes a szólás:

Az asszonyok szórakoznak, szegény kutyák jóllaknak.

A csodálatos csak az hogy - rokonok mért harapnak?!

- Hogyan is volt az? - kérdezte a delfin.

A majom már indulóban volt, hogy ismét a gyümölccsel teli ágak közé ugorjon, de még indulás előtt hamar elmondta az utolsó meséjét:

Kutyatapasztalat

A szárazság egy rettenetes évében történt, hogy Gurdsara környékén csaknem kipusztultak a kutyák. Olyan nagy volt az éhínség ezen a környéken, hogy nemcsak a kutyák élete volt veszélyben, de az embereké is. Embercsaládok és kutyanemzetségek haltak ki, nem győztek temetni. A néhány megmenekült kutya között volt egy csont sovány tarka kutya. Gazdája beszélgetéséből megtudta, hogy egy távoli faluban - ahol valamikor már járt gazdájával - nem érzik ennyire az éhínséget, s ott mindennap jól lehet lakni.

A tarka kutya gondolt egy merészet, és éjszaka útnak indult. Kora hajnalban érkezett meg, s orra és ösztöne megállította egy ház előtt, ahonnan étvágygerjesztő illatok szálltak ki ajtón-ablakon. Nem is ment tovább. Leült egy bokor mögött, és kileste az alkalmas pillanatot, amikor a ház asszonya korai tereferére ment át a szomszédba. Ekkor besompolygott a házba, és annyit evett, amennyi belefért szegény üres nagy bendőjébe. A házban bent nem is volt semmi baj, de amikor kijött az udvarra, és el akart inalni, megtámadta egy helybéli kutya, majd más kutyák is csatlakoztak hozzá, és alaposan megtépázták. Alig bírt elmenekülni. Amikor végre biztonságban ott ült a falu szélén, elkeseredetten ekképp töprengett.

- Otthon alig jut egy betevő falat, mégsem bántják a szegény vándort ok nélkül. Nem szerettem soha verekedni! Különösen egyszerre ennyi ellenféllel! Én inkább hazamegyek koplalni. Behúzta hasa alá a farkát, és megállás nélkül futott hazáig. Alig várta, hogy ismét az udvaron, a megszokott kerítésen belül legyen. Bebújt, és két álló napig aludt és pihent. Felébredés után a sebeit nyalogatta. De ekkorra már fölfedezték barátai, és többen meglátogatták.

- Mi hír a nagyvilágban? - kérdezték tőle. - Milyen ott az élet? Milyenek a körülmények? - faggatták.

- S ami a legfontosabb, van-e ott ennivaló? A tapasztalt kutya így válaszolt.

- Olyan sokat nem mondhatok, csak azt, amit rég tudunk már, hogy helyes a szólás:

Ha asszonyok szórakoznak, szegény kutyák jóllaknak, 

A csodálatos csak az hogy, - rokonok mért harapnak?

*

- Hát csak azért mondtam el a mesét, mert ebből te is okulhatsz - fejezte be a majom, és fellépkedett az ágakon.

A delfin összeszedte bátorságát, besiklott a vízbe és mindenre felkészülten bőszen tört rá a házába betolakodó rokonra. S mivel az nem akarta elhagyni a tanyát, megölte és kidobta. Amikor megnyugodott, úgy határozott, hogy majom barátját ezentúl mindennap felkeresi és kiengeszteli.

==ÖTÖDIK KÖNYV==

Meggondolatlan cselekvés

Két India van. Az egyik a szegények Indiája. Ez az ország tele van izzadsággal és nyomorúságos tengődéssel. Sebhelyekkel, kiütéses betegségekkel tele koldusokkal, éhes és csavargó gyermekekkel. A másik India a gazdagok Indiája. Ezt az Indiát ismerjük a mesékből kincsesnek, drágakövektől csillogónak. Ebben az Indiában igazgyöngyök füzére ragyog az elefántokon, a gyöngyfüggönyös hordszékek mögött pompás nehéz ékszerekkel feldíszített és mérhetetlen drága selymekbe öltözött nagyurak és úrnők utaznak, akik nem piszkítják gyöngyös ékköves topánjukat a szegények Indiájának útkövein.

Ebből a mérhetetlenül gazdag és pompás Indiából siralmas dolog átjutni a szegényekébe. Aki mégis átjut, az úgy jár, mint Mani-bhadra, a dúsgazdag kereskedő, aki egyszer csak tönkre-ment, koldusbotra jutott. Semmije sem maradt csak kiüresített gyönyörű palotája, amelyben még fekvőhelyet sem hagytak hitelezői.

Nagyon szégyellte kudarcát, gazdag barátai gúnyolták, a szegények, akiket eddig dolgoztatott, kinevették. Tekintélye elveszett. Teljes kétségbeesetten ült, járt-kelt üres palotájában, mely így üresen sem lesz sokáig az övé, mert ha néhány nap alatt nem fizeti ki a követeléseket, ezt is elveszik tőle. Egész álló nap és éjszaka azt hajtogatta magában, hogy mennyire helyes a szólás:

Elvesztetted vagyonodat? Egyszerre érdektelen 

ember lettél, mert a koldus bárki előtt nincstelen.

Az utolsóelőtti napon, mivel tenni semmit sem tudott, elhatározta magában: inkább meghal, mint hogy így éljen. Úgysincs ennivaló a házban, tehát nem is eszik többé és így várja meg halálát, Lefeküdt a csupasz kőre. Eltűnődött üzlettársai ravaszságán, lelkiismeretlenségén, és úgy gondolta: nyugodt lélekkel mehet bírái elé majd halála után, mert soha senkit nem károsított meg. Ám halál helyett az álom simította le szemeit, s alig aludt el, máris ott állt előtte egy kolduló barát. A barát szeretettel és megértéssel nézett rá, és így szólt.

- Minden cselekedetet feljegyeznek valahol. A jót éppen úgy, mint a rosszat. Azokét is, akik téged tönkretettek. Mint tudod, nem egyszer él az ember. Születésből életbe, életből halálba, halálból büntetésbe vagy jutalomba megy a lélek, majd újra születik olyan körülmények közé, ahogy azt előző életében elkövetett cselekedetei szerint kiérdemelte. Te is sokszor éltél már, és jó tulajdonságaid közé minden életedben beletartozott, hogy adakozó voltál. Sokszor adtál erődön felül is a rászorulóknak vagy a kolduló barátoknak. Tudod, ki vagyok én? Az a kincs vagyok, amit elmúlt életeidben a kolduló barátoknak segítettél vagy alamizsnául adtál. Most visszajöttem hozzád. Előbb csak így, álomban figyelmeztetőül, holnap pedig valóságban is eljövök hozzád. Felismersz majd, mert hajszálpontosan így jövök, mint amilyennek ma látsz. Kolduló barát leszek, belépek hozzád a kapun, vezess be s egy bottal üss a fejemre. Ezzel a rossz cselekedeteddel közömbösíted előző életed jó cselekedeteit és visszakapod kincseidet. Akkora értékű arany leszek a kezedben, amennyit sohasem tudsz elkölteni, bármeddig élsz is. Új jó cselekedetek gyűjtésére pedig még lesz elég hosszú időd.

A kereskedő csak másnap reggel ébredt fel, és világosan emlékezett arra, amit álmodott.

Megmásíthatatlanul pergett gondolatainak megállíthatatlan kereke. Pergett a gondolatkerék, össze-vissza jöttek-mentek emlékei, de az éjszaki álma mindig visszatért. Nem tudta megfejteni, mit jelent. Ám oly soká nem is tűnődhetett rajta, mert valaki erősen megkopogtatta kapuját. Furcsa reménykedéssel, kíváncsisággal ment, hogy kaput nyisson, de nem a kolduló barát, hanem régi borbélya állt ott, és követelését kérte.

Mani-bhadra beengedte a borbélyt, és éppen magyarázni kezdte, hogy nem bír fizetni, amikor megint megkopogtatták a kaput. Újra odament, s amikor egy kolduló barátot látott a kapun kívül, hirtelen úgy megörült, hogy szó nélkül behúzta a kapun, és egy keze ügyébe eső husánggal jól fejbe vágta.

S minden úgy történt, ahogyan álmában látta. A kolduló barát arannyá változott és néhány csendülő darab le is esett róla onnan, ahol az ütés érte. Azt mindjárt odaadta a borbélynak és kituszkolta az ajtón. De búcsúzóul még a lelkére kötötte, hogy senkinek se szóljon arról, amit látott.

Alig maradt egyedül, az aranyszobrot darabokra törte, és sorra járta hitelezőit. A palotába nemsokára visszakerültek a bútorok, a szőnyegek, a szobrok, s a kereskedő még gazdagabb lett, mint volt. De a borbély nem tartotta a szavát.

Megígérte ugyan, hogy a látottakról sehol és senkinek nem beszél, de arra nem tett ígéretet, hogy ő maga is nem így szerez vagyont. Azt gondolta: minden kolduló barát aranyból van, csak fejbe kell verni őket, és annyi aranya lesz, hogy ezentúl már soha nem kell dolgoznia. Nem is ment sehová, hogy tyúkszemet vágjon vagy szakállt igazítson, hanem jókora husángot fogott. De egy nem is volt neki elég, többet faragott, és valamennyit elhelyezte háza különböző sarkaiban. Aztán templomba ment, lerótta hódolatát Dsina istenszobra előtt, s elment a kolduló barátok kolostorába.

- Üdvözöllek, és hódolok előtted! - köszöntötte a kolostorfőnököt. - Mi járatban vagy? - kérdezte a szent ember.

A borbély egy súlyos fogadalom ügyének leple alatt kezdte el mondókáját. Amikor elmondta, amint illik, összecsomózta ruhája alját, és lesütött szemmel, szerényen így folytatta.

- Ha nem sértelek meg, arra szeretnélek kérni, tiszteld meg ma házamat a jámbor barátokkal együtt. Szeretnélek megvendégelni benneteket.

A kolostorfőnök tiltakozott.

- Nem vagyunk mi brahmanok, kedvesem! Nem megyünk mi lakomára, hanem mindig csak annyit fogyasztunk, amennyi éppen arra elegendő, hogy életünket fenntartsuk. Ha betérünk egy-egy házba, csak egy merítést kérünk, azt is hazahozzuk, hogy beosztva egész napra elegendő legyen. Ne is jöjj máskor ilyen meghívással!

A borbély örült, hogy odakerülhetett, a kolostorfőnök elé, nem hagyta könnyen elküldeni magát. Új oldalról közeledett.

- Nem csak ezért hívtalak benneteket, óh, szent ember! Nagyon szép, értékes selymeim vannak, amelyek kiválóan alkalmasak arra, hogy könyveket beborítsunk vele. Könyvek is vannak, amelyek lemásolásra várnak, sőt még pénzem is van, fizetni tudok a munkáért. Ha megfontoltad a dolgot, és valamilyen elhatározásra jutottál, kérlek, tudod: merre van a házam, és azt is, hogy mindig szeretettel várlak benneteket.

Néhány nap telt el. A husángok készenlétben várakoztak a sarkokban, a borbély elment a kolostor elé abban az időpontban, amikor a kolduló barátok kijöttek, és mielőtt elszéledtek a városban. Hivatkozott a főnökük engedélyére, meghívta őket, hogy nézzék meg a selymeket és a másolásra váró könyveket.

Örömmel mentek vele. Valamennyien szerették a munkát és különösképpen a könyvmásolást. Házához érve a borbély bevezette őket különböző szobákba, és könyveket, selymeket szedett elő. Azután a nézelődésbe elmerült barátokat hátulról, egyenként fejbe verte.

Halálhörgés, segélykiáltások verték fel a ház csendjét, aki tudott még, menekült. A ház előtt csődület támadt, jöttek a poroszlók is, és megkötözték a bambán bámuló borbélyt, s vittek a városbíró elé.

- Papot ölni! Tudod te, hogy mily nagy gazemberséget követtél el?

Tudta ezt a borbély a bíró nélkül is. Most csak a fejével integetett, hogy tudja. 

- Mért tetted ezt?!

- Aranyért! Meguntam már a szegénységet, gazdag akartam lenni, mint Mani-bhadra. Ő is így tett, ott voltam éppen akkor, és láttam...

Kérdéseket tett fel a bíró. Egyiket a másik után és a borbély mindent elmondott. Kiküldték a poroszlókat a gazdag kereskedőért.

- Azt mondta a borbély, hogy te is megöltél egy kolduló barátot. Igaz ez?

A kereskedő is elmondta minden búját-baját, azt is, hogyan kapott a túlvilágról, Káma istentől segítséget. A bírák elmentek a házba, megnézték az aranyszobor maradékát, és igaznak tartották, beigazoltnak látták a történetét. De a borbélyt bűnösnek tartották, és kimondták rá a halálos ítéletet. - Karóba kell húzni!

A poroszlók megfogták a borbélyt, és elvitték, a bírák egyike pedig ezt mondta.

- Rosszul ítélte meg a látottakat, rosszul cselekedett. A borbély pórul járt. Hiába! Helyes a szólás:

Hát ki lett az áldozata? Papné nem gondolta meg, 

Elhamarkodottan tette - meghalt szegény kis petymeg.

- Hogyan is volt az? - kérdezte Mani-bhadra. A bíró pedig mesélni kezdett.

A papné meg a petymeg

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy brahman, aki nagyon jó ember volt, és nagyon jó pap hírében állt. Nagy öröm érte egyszer a házukat, mert az istenek fiúgyermekkel ajándékozták meg őket. Nem győztek hálát adni érte, mert ezzel nagyon régi óhajuk teljesült. Volt a papnénak egy kedves háziállata, egy anyapetymeg. Éppen azon a napon, amikor a papné kisfia megszületett, a petymeg is világra hozta a kis petymegét. Az is fiú lett, s a papnénak nem volt szíve ahhoz, hogy eldobja, hát ott nevelte a házában. Aztán nemsokára elpusztult az anyapetymeg, s a papné együtt nevelte ezután kis fiacskájával. Táplálta, fürösztötte, dédelgette, s mutatta kisfiának is, hogyan szeresse, s majd ha megnő, hogyan játsszon vele.

Szerette a papné a kis állatot, de nem merte soha otthagyni fiával kettesben. Hiszen vérengző állat vére folyik ereiben, s ki tudja, mikor tör ki belőle gonosz hajlama. A petymeg gyorsan nőtt. A fiúcska még tehetetlenül hevert ágyában, amikor a petymeg már életerős, nagy állat lett.

Egyszer úgy adódott a dolga, hogy akkor ment volna a patakhoz vízért, amikor a papnak is el kellett mennie hazulról.

- Nagyon kérlek, várj meg addig, míg hazajövök a vízzel. Vigyázz a petymegre, nehogy valami rosszat cselekedjen.

A pap maradt, de hamarosan jöttek érte. Úgy gondolta, úgysem bántja a kisfiút az állat, hiszen megszokta, együtt nőttek s majdnem mindig mellette is aluszik. Elment hát, ahová hívták. Ez alatt - mivel csend volt a házban - egy mérges kígyó siklott be az ablakon. A petymeg tüstént lesbe állt, elkapta a kígyó nyakát és percek alatt darabokra tépte. Aztán mint aki jól végezte dolgát - véres száját nyalogatva odaült a küszöbre.

A papné sietett haza, s már messziről szólította urát, de nem kapott feleletet. Ott látta viszont a küszöbön a véres szájú petymeget, s kétségbeesett sikollyal vágta hozzá a nehéz, vízzel teli korsót. - Megölted a fiamat! - sikoltotta, és mint az őrült szaladt beljebb. Ám a fiúnak nem volt semmi baja. Nyugodtan aludt, bölcsője előtt ott volt a mérges kígyó darabokra tépve. Sírva szaladt vissza a petymeghez, de az már halott volt.

Melléje rogyott, és úgy siratta, mintha saját gyermekét gyászolná. Még ki sem sírta magát, amikor a férje visszajött. Miután megtudta, mi történt, felkiáltott.

- Látod! Ilyen a meggondolatlanság?! Te ezt már jóvá nem teheted! Találsz-e még egy ilyen becsületes, hős kis állatot? Megvédte a gyermekünket, és ez lett a jutalma! Hányszor tanítottalak, hogy jól gondold meg mindig, mielőtt bármit is teszel! A meggondolatlanság és az elsietett cselekedetek mindig bajt hoznak. Hiszen helyes a szólás:

Szeretheted akárhogyan pénzedet s a hasadat, 

De ki mohó, kapzsi bolond, megkapja a jutalmat.

- Hogyan is volt az? - kérdezte a papné. A brahman pedig így mesélte.

Aki a legmohóbb

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer négy nagyon jó barát. Mind a négynek apja brahman volt, s tanulással töltött ifjúság után szegények maradtak. Idejük legnagyobb részét együtt töltötték, és leginkább arról beszélgettek, hogyan lehetne megszabadulni a szegénységtől. Próbáltak együtt boldogulni és külön-külön is elindulni valamerre, de semmi sem sikerült. Csak rokonaik lekicsinylését hallgatták, de mást azoktól se kaptak. Egyszer így szólt az egyik,

- Mennyit tanultunk? Mégsem megyünk semmire. Micsoda szörnyű dolog szegénynek lenni! A másik így folytatta.

- Igazad van! Sokkal könnyebben elviselném a vadaktól hemzsegő erdőben az életet, ahol még ágyam sem lenne, csak ne kellene itt a rokonok gúnyolódásait és jó tanácsait hallgatnom! - Én is mindent vállalnék, csakhogy lenne már valaki belőlem! S akkor fütyülnék a rokonok beszédére! - mondta a harmadik.

A negyedik pedig még tovább fokozta.

- Én még a démonok barlangjába is bemennék. Hullaégető kemencében is aludnék. Emberhúst is árulnék, vagy a legmerészebb varázslatokat is megtanulnám, csakhogy vagyont szerezzek, s akkor megmutatnám, hogy vittem valamire. De ha aztán hozzám jönnének, én is csak tanácsot adnék nekik!

- Menjünk el valamerre - szólt az első - , és idegenben próbáljunk szerencsét! Ha majd vagyonunk lesz, visszajövünk.

Éppen olyan nap volt, amikor nem volt semmi reményük. Megtanakodták, merre menjenek s kis batyujukba belekötötték mindazt, amit szükségesnek tartottak. Elbúcsúztak szüleiktől, rokonaiktól, barátaiktól és útra keltek.

Már gyalogoltak három nap és három éjszaka, amikor a Gangeszhez értek. A szent folyó hömpölygött előttük, ők levetették ruháikat, hogy vizében megtisztuljanak, utána áldozatot mutattak be Síva istennek, s már éppen új út felé akartak indulni, amikor egy szakállas öreg férfi állt elébük.

- Látom - szólt -, brahmanok fiai vagytok. Honnan jöttetek? S mi az úti célotok? Az ifjak elmondták helyzetüket, s az öreg így válaszolt.

- Eljöttök hozzám! Én ugyan nem vagyok varázsló, akitől ezt a tudományt megtanulhatnátok, de azért talán tudok segíteni rajtatok. Ha segítek is, nem azt jelenti, hogy mindent készen kaptok. Nektek is akarni és cselekedni kell. Hiszen helyes a szólás:

Vér öntözi, nemcsak eső - Himalája lejtőjét, 

Ha nap feszíti erejét - szétszórja a felhőkét.

Az ifjak fogadkoztak, hogy mindent megtesznek, ami erejükből telik. Elmentek az öreggel, aki egy kolostorba vezette őket. Itt saját kamrájában vendégül látta, majd magasodorta négy zsinórt osztott szét közöttük.

- Kapaszkodjatok fel a Himalájára. Kóboroljatok az északi oldalon. Ott nagyon ritkán jár ember. Tartsátok kezetekben a zsinórt, s ha valamelyiketek a földre ejti, ott ássatok, mert kincs rejtőzik a föld alatt. Ha megtaláltátok a kincset, forduljatok vissza, és kérjetek engedélyt a bányászásra.

Mind a négyen megköszönték az adományt, és hosszú keserves út után a kijelölt hegyoldalra érkeztek. Mind a négyen kezükben fogták a sodrott zsinórt, és lassan járva, kóboroltak. Az egyik ifjú kezéből nemsokára kihullott a zsinór, s az nagy örömmel kiáltott fel.

- Jöjjetek! Jöjjetek hamar! Itt a kincs!

Felásták a földet, és elég hamar rátaláltak az ércre. Csakhogy nem arany volt, hanem réz. A három ifjú csalódottan emelkedett fel, és tovább akart menni. De amelyikük megtalálta, szerényen biztatta őket.

- Ne menjetek! Rézből is meggazdagodhatunk! Hazamegyek, engedélyt kérek, és bányász-munkásokkal jövök vissza. Szedhettek belőle ti is annyit, amennyit elbírtok, és menjünk haza! Elég lesz ez a bánya négyünknek is!

De egyikük sem hallgatott rá.

- Varázszsinór ez. Valóban leesik! Majd csak akad még ennél jobb is! Menjünk tovább! Aki a rezet megtalálta, nem ment velük. Ott maradt, tovább ásott, és annyi ércet szedett össze, amennyit elbírt, és elindult hazafelé.

Hárman háromfelé mentek tovább. De nem távolodtak el messzire egymástól, és éjszakára mindig összeterelődtek. Aztán egy napon a második zsinór is kihullt a földre az egyik ifjú kezéből. Nagy örömmel ásni kezdett, és egyszerre gazdag ezüst lelőhelyre bukkant.

- Jöjjetek! Jöjjetek hamar! Itt a kincs!

Barátai hozzáfutottak, de amikor látták, hogy csak ezüst, nem maradtak vele.

- Maradj, ha akarsz! Ha volt már réz, volt ezüst, lesz itt még arany is! Mi tovább megyünk! A második ifjú tovább dolgozott, és annyi ezüstércet szedett össze, amennyit elbírt, és elindult hazafelé.

Ketten pedig mentek tovább. Addig mentek, míg a harmadik kezéből is kihullott a zsinór. Nagy örömmel kiáltott a negyedik társ után.

- Jöjj! Jöjj hamar! Itt a kincs!

Mire a barát odaért, felásta a földet, és legnagyobb meglepetésére arany volt a föld alatt. - Érdemes volt tovább keresnünk! - mondta a harmadik -, most olyan gazdagok lehetünk, amilyenek nem voltak még a leggazdagabb maharadzsák sem. Gyere, szedjük tele megüresedett batyunkat, zsebeinket és menjünk haza. Aztán majd bányászokkal visszajövünk.

A negyedik fiú azonban fölegyenesedett, szemeiben mohó tűz villant, és így felelt: - Én továbbmegyek!

- Ugyan! Még aranynál is többet akarsz?!

- Hát nem láttad!? Először rezet találtunk, aztán ezüstöt, most aranyat. Gyere, menjünk tovább. A negyedik helyen drágakőnek kell lenni! Abból aztán nem kell annyit cipelnünk, és egész életünkben gazdagok lehetünk.

- Én maradok! Menj tovább, ha akarsz - mondta a harmadik , és ásott, ásott, annyi aranyrögöt rakott össze, amennyit, úgy gondolta, elbír hazáig.

A negyedik tovább vándorolt. Amerre ment, mindig zordonabb lett a hegyvidék. Már fát sem látott, csak zuzmót, és nagy pelyhekben megindult a havazás. A zsinór még mindig ott volt a kezében, nem esett le eddig, tehát vándorolt tovább.

Már csaknem a csúcson járt, amikor egy különös alakot vett észre. Az egyik kiszögellő szikla meredek szélén egy férfi állt, mint a szobor. Vér borította testét, és csupasz mellén is patakokban folyt róla a verejték, vérrel vegyesen. Kínban égő szemét az ifjúra szegezte, és mintha szó és hang nélkül is segítséget kéme, könyörögve nézett rá. Az ifjú érdeklődve ment közelebb, és amikor felkapaszkodott a meredek sziklára, és szemtől szembe állt vele, látta , hogy a fején egy kerék forog, melynek tengelye mélyen befúródott a koponyájába. Innen folyt a vére s a kíntól csorgott a verejtéke.

- Hát veled mi történt?! Mit művelsz itt egyedül? Mért forog az a kerék a fejeden? Mért nem teszed már le?!!

Alig hangzott el az utolsó kérdése, a kerék már ott forgott az ő fején, és iszonyú fájdalom hasított belé. Gyorsan odakapott, de égette kezét a kerék, és nem is bírta ledobni a fejéről. A kerék pedig lassan forgott, és vájta magát befelé a koponyájába.

- Jaj! Vedd le!! - kiáltott a vérében fürdő idegenre, de az csak a fejét rázta, és elgémberedett tagjait mozgatta.

- Így került az én fejemre is.

- De hát hogyan? És mikor került a fejedre? - Ki ül most a nagy királyi trónon?

- Vina-vatsza uralkodik.

- Amikor én idetévedtem, Ráma volt a trónon. Hány ezer éve annak?

- Óh! - nyögött fel a negyedik ifjú halálra váltan. De az ismeretlen kérés és kérdezés nélkül tovább beszélt.

- Valamikor én is azt kérdeztem attól, akit itt találtam fején ezzel a kerékkel, amit te kérdeztél tőlem. És ha egyszer majd idetéved valaki, aki tőled ugyanezt megkérdezi, akkor majd annak a fejére kerül az időkerék. Addig pedig a te szíveden fog csorogni az emberiség életfolyójának vére.

A negyedik ifjú kövülni érezte tagjait, kétségbeesésében még egyszer menekülni akart, de a kerék még forróbb lett, és messziről is perzselte a kezét. Ordított a fájdalomtól.

- Legalább azt mondd el, honnan vettél élelmet? Az ezeréves férfi így válaszolt.

- Senki sem jár erre. Ha valaki mégis ide vetődik, és a kerék a fejére kerül, nem érez többé éhséget, sem szomjúságot. Nem is hal meg, és nem öregszik, s ha majd utóda lesz, aki felváltja, hazamehet és ott folytathatja életét, ahol sok évszázaddal ezelőtt abbahagyta. Hát én elég hosszú időt töltöttem itt, most hazamegyek.

- Haza? Hová? - akarta kérdezni az ifjú, de nem szólt mégsem, mert marta a kínja és az emberiség vére kicsordult a fejtetőjén.

A harmadik ifjú pedig, aki az aranyrögökkel már hazaindult, meggondolta magát, letette terhét. Előbb megkeresi barátját - gondolta -, s vele könnyebb és vidámabb lesz az út hazafelé. Ment, ment barátja lábnyomain, s amikor rátalált a hegyfokon, dermedten megállt, és meg-lepetten szólította meg.

- Mit csinálsz te itt? Édes barátom, mi lett veled?!

Nem a szokvány kérdéseket tette fel, a kerék ott forgott tovább, barátja fején. A harmadik ifjú a döbbenettől sajnálattól lesújtva telepedett le szerencsétlen barátja lába elé, és sírva kérdezte meg. - Hogyan történhetett ez meg veled?

Az ifjú elmesélte a kerék történetét, mire a harmadik így szólt.

- Látod, látod! Miért nem maradtál velem, mért nem elégedtél meg az arannyal, mért kellett neked annál több? Hiszen tudod, hogy helyes a szólás:

Vér öntözi nem csak eső - Himalája lejtőjét 

Ha nap feszíti erejét - szétszórja a felhőkét.

- Te voltál közöttünk a legokosabb. Tudós voltál. Tőled vártunk legtöbbet! Barátom, mi lett belőled? Mért nem voltál inkább csak okos, és nem tudós. Hiszen tudod, hogy igaz és helyes a szólás:

Tudósnak varázstudása - ha kevesebb lett volna, 

Ma is élne mind a három, s vállukon a lét gondja.

- Hogyan is volt az? - kérdezte az, aki a kereket tartotta. Az aranylelő pedig így mesélte el.

Az oroszlán csontjai

Sokkal régebben, mint azt mi elképzelni tudjuk, élt négy jó barát. Mind a négyen brahmanok gyermekei voltak. Egész korai ifjúságuktól kezdve együtt játszottak, tanultak, okosodtak. Későbbi években kiderült, hogy közülük csak három való tudósnak, mert a negyedik inkább okos volt, akit a mindennapok gondja érdekelt. A másik három elvont kérdésekkel foglalkozott, és a mindennapi élethez nagyon keveset értett.

A négy jó barát egyszer arra a gondolatra ébredt, hogy elmennek más országba, vagy más égtájra, de legalább más városba, hogy tudásukat bemutathassák másfelé, és ismertebbek legyenek. Az okos azt tanácsolta, hogy a király elé járuljanak bemutatni tudásukat, varázserejüket. A királytól sok pénzt kaphatnának, melyből gondtalanul mind a négyen megélhetnének. Az elhatározásuk nem ment egyik napról a másikra, sokáig gondolkoztak, s végül úgy határozott a három varázstudományos, hogy az okosnak igaza van. Meg kell mutatni a királynak nagy tudományukat.

Elindultak a főváros felé, de mikor a fele utat már megtették, és egy nagy erdőhöz értek, a legidősebb így gondolkozott.

- Okossággal nem lehet megnyerni a király elismerését! Mit keres közöttünk a negyedik barát? Csak a pénzt segíti majd felélni, azt a pénzt, amit mi keresünk...

A másik tudós barát ezt igaznak tartotta, s mivel nagyon őszinte volt mindig, meg is mondotta az okosnak.

- Menj vissza. Nem tudsz mutatni a királynak semmit. A harmadik védelmébe vette, mondván:

- Hagyjátok velünk jönni! Mért ne jöhetne velünk? Hiszen születésünktől kezdve együtt nevelődtünk, együtt nőttünk fel. Majd megél ő is abból, amit mi keresünk...Csak nem akarjátok elrontani a barátságot, hogy élére rakjátok a pénzt, mint a fukarok?

A másik kettő vállat vont. Mentek tovább, és hamarosan elfeledték, amire az előbb gondoltak. Az erdei út közelében egy oroszlán csontjai fehéredtek. Régen elpusztulhatott már, mert olyan szárazok voltak a csontok, mint a korhadt fa.

Amikor a tudós ifjak meglátták, megálltak mellette. A legidősebb így szólt. - Gyakorolnunk kellene tudásunkat. Keltsük életre ezt a holt oroszlánt.

- Jó - mondta a második - , én összerakom, pontosan összeillesztem a csontokat.

- Nagyszerű - mondta a harmadik - , én meg húst és bőrt varázsolok rá. Vérrel és élettel te varázsold el - mondta az elsőnek.

Az okos szigorúan tiltakozott.

- Ne tegyétek! Hiszen ez vérengző vadállat! Valamennyien meghalunk, ha életre keltitek! - Te ne adj nekünk tanácsot! - intette a legöregebb. - Tudásunkat gyakorolnunk kell. Hiszen a király elé indultunk!

Az okos nagyon félt, és felmászott egy magas fára, s közben így rimánkodott. - Legalább menjetek ti is biztonságos helyre! Onnan hassatok rá!

De a három mindent jobban tudó barát elmerült, átszellemült arccal mondta a varázsigéket, s az oroszláncsontok hússal, bőrrel, szőrrel teltek meg, és végül talpra ugrott. Veszedelmes morgások között rájuk ugrott, és mind a hármat leütötte. Aztán megint holtan hullott össze, és csontjai egy pillanat alatt ismét fehérek lettek.

Mit volt mit tenni, az okos elszomorodva visszavonult hogy hírt vigyen róluk.

*

- Hát csak azért mondom, mert helyes a szólás:

Tudósnak varázstudása - ha kevesebb lett volna, 

Ma is élne mind a három, s vállukon a lét gondja.

A kereket viselő ifjú nem tudott mit felelni, s az aranylelő így folytatta. Vagy ott a másik eset, hiszen helyes a szólás:

Aki mindig számol, bifláz - szobájában ül könyvén, 

Nem ért az élethez semmit - maradjon anyja ölén.

- Hogyan is volt az? - kérdezte az ifjú. S az aranylelő barát így mesélt tovább.

Szórakozott tudósok

Még egy olyan mesét tudok, amely négy jó barátról szól. Ez a négy jó barát is gyermekkorban került egymás mellé. De ott mind a négynek egyforma adottsága volt, Egyhangúlag határozták el, hogy olyan kolostorban folytatják tanulmányaikat, ahol a legmagasabb tudományokat sajátíthatják el. Így is tettek. Bevonultak egy távoli hegyekben rejtőző kolostorba, és ott is maradtak, szorgalmas tanulással töltve az éveket.

Tizenkét esztendő múlt el. Mind a négyen tudósokká lettek, komoly, sápadt és gyakorlatiatlan emberekké. Ekkor a kolostor főnöke elbocsátotta őket, azzal, hogy többet tőle nem tudnak tanulni, mert minden tudását átadta már.

A négy tudós barát tehát elhatározta, hogy hazatérnek.

- Hát akkor vegyünk búcsút egymástól - mondta a kolostor főnöke -, ti pedig kamatoztassátok tudásotokat.

Nem vittek útipoggyászt magukkal, csak kevés élelmet, s a szent könyveket melyeket tanító-mesterüktől kaptak.

Hogy merre kell hazamenni - nem tudták. Mentek az úton, és amerre kanyargott, arra kanyarodtak ők is. Mentek, mendegéltek, és megálltak ott, ahol az út kétfelé elkanyarodott.

- Merre menjünk?

Egyik sem tudta. Leültek hát mind a négyen, és négyfelé néztek. Erre? Arra? Vagy talán visszafelé? Egyik sem tudta. Amint ott tehetetlenül és tanácstalanul üldögéltek, egy temetési menet halad arra. A halottat sokan elkísérték a halottégetőköz, de mivel temetést még soha sem látott a négy barát, nem tudta azt sem, hová vezet az útjuk.

A kolostorban azt tanulták hogy soha egyetlen lépést se tegyenek a szent könyvek nélkül. Most elővette az egyik a maga könyvét és felnyitotta. Ezt olvasta benne:

Az út arra van, amerre sok ember halad.

Tüstént felállt és a halottkísérőkre mutatott.

- Arra kell mennünk.

Csatlakoztak hát a menethez, és amikor kiértek, meglátták az emberek közt a szamarakat is. - Hát ezek micsodák? - kérdezték. De mivel nem láttak még soha szamarat, nem tudtak felelni rá. A második barát gyorsan felnyitotta a maga szent könyvét és ezt olvasta benne.

Igaz testvér, rokon, barát - kísér a sírig téged, 

Kijár hozzád temetőbe, szíve soha sem téved.

- Semmi kétség - kiáltott fel a harmadik - , akkor ez az állat nekünk is rokonunk, barátunk. A negyedik nagyon megörült, hiszen már nagyon vágyódott a családja után. Hamar odarohant, a nyakába borult. A másik is kedveskedni akart a rokonnak, hamar vizet hozott, és megmosta a szamár négy lábát.

Ezalatt a másik két barát körülhordozta tekintetét, és meglátta, hogy elmentek azok, akik a temetésén részt vettek.

Mindenki elment valamerre - csak egy különös állat maradt, amely nagy púpot hordott a hátán. - Hát ez mi? - kérdezte, még tevét se láttak soha.

Megint elővették a szent könyvet, felnyitották és az első sor, amire tekintetük ráesett, a következő volt.

Dharma gyorsan jár.

- Óh! sóhajtottak fel megilletődötten -, ez az igazság istene!

- Mi mindig az igazság oldalán álltunk - mondták azok, akik már otthagyták a szamarat, hogy megtudják, mi az új felfedezés.

- Megtudjuk, valóban rokonunk-e az a kisebb állat, ha az igazság istenéhez küldjük őt. Küldték is, de a szamár nem ment. Megfogták, és odahúzták a tevéhez. A szamár tiltakozott, félt a tevétől, felordított. Meghallotta a szamár gazdája szamara hangját, s amikor az épületből kijött, meglepődve látta, hogy négy férfi húzza a szerencsétlen szamarat. Fogott hát egy jókora husángot hogy kedves állatát megmentse. A tudósok azonban ezt nem várták meg. Meg-ijedtek a harcias külsejű férfitól, és elszaladtak.

Addig szaladtak, mígnem a folyó partjához értek. Mivel tovább nem futhattak, megálltak tanakodni, hogyan juthatnának át a túlsó partra. Mélyen járt már a nap a nyugati égbolton, közeledett az est. Szerettek volna fedél alá jutni, mire leszáll az éjszaka. De hol van fedél? Ezen oldalon a folyóparton csak kő és homok. De talán a túlsó oldalon?

Felcsillant az örömtől a szemük, amikor egy nagy lapulevelet láttak a víz tetején sodródni. Közel volt a parthoz, befutottak érte, és még közelebb húzták. Egyszerre ültek rá, hogy ezen a túlsó oldalon menjenek, ám alig engedték el lábukkal a víz medrét, már le is süllyedtek a fenékre és kézzel-lábbal, egymást lenyomva igyekeztek a partra vergődni. Háromnak sikerült, a negyediket elsodorta a víz. Hol felbukkant a feje, hol alámerült. Hárman futottak utána a parton és az egyiknek végre eszébe jutott, hogy kihúzza. De nem tudta másképpen, belemarkolt a hajzatába, és ment mellette. Utasítást várt, hogy most mit tovább. A parton lévők közül az egyik elkiáltotta magát.

Hogyha elvész kincs és vagyon - nyomorúság jön eléd, 

Ha bajba kerül az ember - ne veszítse el fejét.

- Hát ha így van! - gondolta a megmentő barát, és villámgyorsan kivette övéből hosszú kését, és levágta barátjának a fejét.

Nagy szomorúsággal látták, hogy a fej sem minden és leverten mentek tovább. Beértek végre egy faluba, s egy házban éjszakai szállást kérték. Nagyon kedvesen fogadták őket, és mind-egyiküket más-más házban vendégelték meg, és másutt szállásolták el. Amikor vacsorához ültek, különös ételt tettek az egyik elé. Hosszú metélt tésztát kapott, amelyre vajat és cukrot tettek. Ő gyorsan betekintett a szent könyvbe és ezt látta benne:

Aki hosszadalmas, az elvész.

Nagyon meglepődött a furcsa vacsora láttán, és azt hitte, elveszíteni akarják. Tüstént felugrott, és elrohant.

A második lepényt kapott. A lepény hosszú volt és lapos, Ő is betekintett a szent könyvbe és ezt olvasta:

A kés túlságosan vékony - hosszú lesz majd a kötél, 

Hogyha ellenség közé jutsz – rád borulhat sírfödél.

Gyanakodva nézte a lepényt, tényleg hosszú volt és vékony, amivel valójában kedveskedni akartak a vendégnek. De ő mint a szöcske felpattant az asztal mellől, és elrohant.

A harmadik rizslepényt kapott. Szép sárgára sült rizslepényt tettek a tányérjára. A lepény teteje megrepedezett a sütés alatt. Ő is belekukkantott a szent könyvbe és ezt látta:

Mielőtt összedől a ház, megrepedeznek a tetők, a falak.

Rémülten nézett a lepényre, és elmenekült, mielőtt a ház a fejére omlott volna. A faluban összevissza szaladgáltak, mire megtalálták egymást, és éhesen - a falu kacagásától kisérve - menekültek ki a vendéglátó faluból. Bele a fekete, ismeretlen éjszakába. 

*

- Hát csak azért mondtam - fejezte be az aranyásó barát-, hogy tanulj belőle, mert tanulni később is jobb, mint soha, hiszen helyes a szólás:

Aki mindig számol, bifláz - szobájában ül könyvén, 

Nem ért az élethez semmit - maradjon anyja ölén.

- Én ismertelek téged, te nem ismerted a világot! Mert nem maradtál mellettem! Mennyire mondtam, hogy elégedj meg annyival, amennyivel és is megelégszem!

A pórul járt ifjú arcát a harag pírja borította el.

- Nincs igazad! - kiáltott fel, s megeredt a szava. - Hiszen helyes a szólás:

Míg személyes szerencsének arca reád mosolyog 

Ostoba lehetsz barátom! - Ő melletted oldalog!

S még azt is hozzátette.

- Hiába van esze valakinek, ha szerencséje nincs! Szerencséje pedig nincs, ha előző életében két életre való boldogságot játszott el!

- Ez igaz - felelte az aranylelő - , de a jó tanácsokat éppen ezért kell meghallgatni! Ha rám hallgattál volna, most nem állnál ideszögezve, ki tudja, milyen rettentő hosszú ideig. Ez a büntetése elbizakodottságodnak és telhetetlenségednek. Olyan voltál, mint a daloló csacsi. Hiszen helyes a szólás:

Csacsi, csacsi ne dalolj hát - én mondom ezt tenéked,

Ha nem hallgatsz mostan reám - szégyen lesz osztályrészed!

- Hogyan is volt az? - kérdezte a pórul járt. Az aranylelő pedig új mesébe kezdett.

A daloló csacsi

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy elbizakodott csacsi. Azt hitte, nála szebb, okosabb nincs is az egész világon. Nappalait munkában töltötte, de amikor leszállt az est, kilopózott szállásáról, elcsavargott a réten, vagy beszökött a konyhakertbe, a kertészetbe, és ott lakmározott. Mielőtt pirkadt volna az ég alja, visszaszökött szállására, és ártatlan arccal várta a reggelijét, mintha egész éjszaka békességben aludt volna.

Az éjszakai barangolások közben megismerkedett egy sakállal, és nagyon jó barátságot kötött vele. Ettől kezdve kettesben járták azokat a helyeket, amelyeket, a csacsi már felfedezett, s hajnalban elváltak.

Amikor ez az eset történt, éppen tavasz volt. Az uborka- és dinnyeföldek telve voltak csodálatos ízű csemegékkel.

Ábrándos hold nézett le a csendes éjszakára, mámoros tavaszi szél különös dolgokat suttogott. A szamár megmámorosodott tőle.

- Hogy tudnék most dalolni! - sóhajtott fel, és nyújtózott egyet. - Nem akarsz hallani valami szerelmeset?

A sakálnak nem volt ehhez semmi kedve.

- Nem gondolod, hogy amikor valaki tilosban jár, akkor semmiképpen nem csap zajt? Nekünk lapulnunk kell, nem pedig kiabálni! Közelünkben alusznak az őrök. Ha meghallják hangodat, azonnal idefutnak. Egyél csendesen, minél többet egyél! Ez a fontos, semmi más!

- Óh, te erdei vadóc! - kiáltott fel a csacsi. - Mit tudod te, hogy mi a szép! Mi a gyönyörű! Eldalolom néked a legszebb dalomat, azt hogy:

Ha a hold kerek világa csacsikára mosolyog 

Kertek alján tavasz dalol - szívbe is besompolyog.

- Ne énekelj! - kiáltott rá a sakál. - Te nem énekelsz, hanem csikorogsz, mint a kagylókürt. De ez még a kisebb baj, csak ordítozni ne kezdj, mint a részeg emberek.

- Nahát! Hogy nekem ilyet mondtál! Én ordítozom?!

- Hát ha mindenképpen dalolni akarsz, akkor majd vigyázok, hogy ha mégis idefutnak, figyelmeztetni tudjalak.

A sakál eltávozott a csacsi mellől, az pedig kiengedte a hangját. A hangra az őrök felébredtek, jókora husángokkal a szamárhoz szaladtak és jól elverték. Úgy elverték, hogy nem látta már a hold kerekségét, és kínjában elnyúlt a földön.

Az őrök pedig jókora, nagyhangú kolompot akasztottak a nyakába, és vasabronccsal erősítették meg, hogy ne lehessen levenni róla.

De szívós, erős állat a csacsi, hamar magához tért a verés után, s kijátszva az őrök éberségét, áttörte a helyreállított kerítést, és kinyargalt a rétre. Vitte az irháját, alig érte utol a sakál. De amikor mégis utolérte, pukkadozott a nevetéstől, s így szólt hozzá.

- Ugye megmondtam, hogy helyes a szólás:

Csacsi, csacsi ne dalolj hát - én mondom ezt tenéked,

Ha nem hallgatsz mostan reám - szégyen lesz osztályrészed!

*

- Hát csak azért mondtam, hogy aztán nekem ne tehess szemrehányást! Én is megmondtam neked, de te elhagytál, s most itt van a jutalmad!

- Igazad van, barátom! De ezen már nem tudok segíteni, hiszen helyes az a szólás is:

Takácsnak kevés esze volt - barátra se hallgatott,

Így maradt özvegy takácsné - most már tanácsolhatott.

- Hogyan is volt az? - kérdezte az aranylelő ifjú, Aki a kereket hordozta, így mesélte el.

Ráksasza takács

Mantharaka volt a takács neve, s azért hívták így, mert nagyon butácska volt. Már a neve mutatta, hogyan kell bánni vele, mert hogy a szó - együgyűséget jelent. A takács a király városában lakott, persze a szegények negyedében, mert sorsa nem volt valami fényes. Sokat is mérgelődött emiatt.

Szőtt, szövögetett egész nap, de a mintákat mindig elhibázta, a szálakat sokszor elszakította. A széleket sem tudta mindig egyenesre húzni, így hát nagyon keveset kapott selymeiért és szöveteiért. Egyszer, amikor megint elrontott egy olyan darabot, amit elég hosszú rőfökön keresztül hibátlanul szőtt, olyan méregbe jött, hogy ütötte verte a szövőszékét, amíg az darabokra tört. Amikor mérgét kiadta, nagyon megbánta már, amit tett, alázatosan a felesége elé járult, mintha tőle kellene bocsánatot kérnie.

- El kell mennem, hogy új fát hozzak, és új szövőszéket ácsoljak.

Az asszony csak sírt, mert túl sok volt a munkája, túl kevés a férje keresete, s most még szövőszék sincs. A takács nem bírta nézni felesége könnyeit, hát kapta a fejszét, és elviharzott. Gyorsan akarta megácsolni az új kereseti eszközt. Hamarosan kiért a folyópartra, és nézegette a fákat, hogy melyik is lenne alkalmas. Amikor kiválasztott egyet, nem is habozott tovább, belevágta fejszéjét, hogy kidöntse.

Ám akkor egy nagy nyögést hallott, és egy véget érni nem akaró sóhajtást. Ijedten megállt, s amikor a hosszú sóhajnak vége lett, megszólalt egy hang a feje fölött.

- Ahh! Ne akard, hogy megátkozzalak! Én a fa vagyok! Nem akarok időm lejárta előtt elpusztulni. Mit művelsz ott a lábamnál? Mért okozol kínt, mért zavarsz ilyen gorombán?! És éppen akkor, amikor a hűvös szellőt élvezem!

A takács felnézett a hatalmas fa lombkoronájára, és így mentegetőzött.

- Új szövőszékre van szükségem. Mit tegyek hát!? Ha te fa vagy, nekem meg fa kell! Ki kell hogy vágjalak!

- Azt már nem! Ha még egyet rám vágsz, a fejszéd téged magadat talál el! De ha szót fogadsz nekem, és másfelé keresel magadnak fát, akkor teljesítem egy kívánságodat.

- Teljesítesz egy kívánságomat? - kérdezte együgyűen a takács. - Igen, teljesítem egy kívánságodat, bármi is legyen!

- Én nem tudom, hogy mit kívánjak, majd előbb hazamegyek, megkérdezem a feleségemet. Mindig ő mondja meg, hogy mit akarjak.

- Jól van hát, csak eredj! - mondta a fa szelleme, és a takács annyira sietett a feleségéhez, hogy még a nagy fejszéjét is ott felejtette. Amint ott vágtatott a nagy város utcáinak egyikén, a legjobb barátját látta meg, amint éppen szembejött vele. Örömmel elújságolta, mi történt. A barát mindjárt kész volt a tanácsot adni.

- Ne menj haza! Megmondom én, mit kérj! Kérj egy királyságot! Ha te király leszel, és én leszek a tanácsadód, akkor mindketten jól járunk!

- Nagyszerű dolog is lenne királynak lenni! - áradozott a takács. - Azért mert a királynak alkalma van jót cselekedni, hímevet szerezni, s arra is, hogy halála után, az istenekkel kerül egy sorba. De azért megkérdezem a feleségemet.

- Ne kérdezd! Nem tanultad az életbölcsesség könyvéből hogy asszonyoktól soha nem szabad tanácsot kérni? Mert az soha nem vezet jóra. Vége annak az ügynek, amelybe asszony is beleszól.

- Nem tehetem, barátom, hogy ne kérdezzem meg őt. Tudod, milyen rendes, okos nő az én feleségem. Soha nem tettem még semmit sem nélküle.

Aztán gyorsan elbúcsúzott, és szaladt tovább. Lelkendezve nyitott be, amikor hazaért.

- Képzeld el, mi történt! Egy nagy fa szelleme van a hatalmamban. Azt ígérte, teljesíti egy kívánságomat. Azért szaladtam haza, hogy megkérdezzem tőled, mit is kívánjak. Találkoztam a barátommal, ő azt tanácsolta, hogy egy királyságot kérjek. Jó lenne neked is egy királyság?

- Ugyan! Királyság! Mit ért az hozzá? Fogalmad sincs, milyen nagy gondot vennél a nyakadba! Mert mi a királyság? A bajok láncolata. Háborúskodás, békekötés, új események elindítása, szövetségkötés, színjátszás, sok-sok ember ellátása pénzzel, lakással, ruhával. Ugyan, hogy bírnád te ezt?! Nincs ebben semmi jó, semmi öröm. Hiszen tudod, hogy helyes a szólás:

Király szeretnél te lenni? - Koronát, ha eléred, 

Életedre tör azonnal barát, fiú, testvéred.

A takács feje lekonyult. Hosszú orral kérdezte az asszonyt.

- Így látod? Pedig jó lett volna! De ha te így látod, akkor legalább azt mondd meg, mit kérjek?

Az asszony fontoskodva tette csípőre a kezét.

- Megmondom, mit kérj! Eddig mindig csak egy darab szövetet tudtál szőni. Az sem sikerült mindig. Alig tudtunk megélni a keresetedből. Ha két fejed lenne, négy szemed lenne, négy karod, akkor két szövőgépen tudnál egyszerre két szövetet szőni! Ha egyszerre két szövetet szőnél, akkor az egyikből kifizethetnénk minden tartozásunkat, a másikból fedezhetnénk a napi kiadásokat. Később, ha már nem lenne adósságunk, félre is tehetnénk valamit öregségünkre. De ez még nem is minden, mert ha két fejjel, négy karral dogoznál olyan hírneves lehetnél, hogy az egész világ terólad beszélne... Na, mit szólsz!?

Mantharaka arca felderült.

- Milyen okos is vagy te! És milyen hírnevem lesz a világ minden takácsa előtt! - mondta, és elszaladt. Futott megállás nélkül, s lihegve ért a nagy fához. Ott megállt, felnézett a hatalmas lombkoronára, és megszólította.

- Hatalmas fa nagy szelleme! Itt vagy még? - Hát nem látod? Hol lennék?

- Állod még a szavadat? Teljesíted kívánságomat?

- Amit egyszer kimondok, azt soha le nem tagadom.

- Azt kívánom, hogy legyen még egy fejem és még két karom, hogy többet tudjak dolgozni! Már ott is volt feje mellett a másik fej, vállaiból kinyúlt a másik két kar. Rettentő nagy örömmel kapta fel a fejszéjét, és úgy rohant haza, hogy a lába is alig érte a földet. Ám alig ért be a városba, megálltak az emberek, kiabálásukra még több ember tódult az utcára, a nyomába eredtek, köveket dobáltak utána, botokkal támadták, és néhány perc alatt agyonverték, mert azt hitték ráksasza - rossz szellem - démon érkezett a városba.

*

- Hát csak azért mondtam, mert én is előbb gondolkozhattam volna és utána cselekednem. Bolond mindenki, aki csalfa gondolatokat komolyan vesz, és abban reménykedik. Az ilyesmi mindig szenvedést és csalódást hoz, s így járt a szegény brahman is, hiszen helyes a szólás:

Álmodozott szegény pap is - megadta ő az árát, 

Amíg csendben álmodozott - széjjelrúgta az álmát.

- Hogyan is volt az? - kérdezte az aranylelő ifjú. Aki a kereket a fején tartotta, így mesélte el.

Az álmodozó brahman

Volt egyszer egy szegény falu. S mivel a szegény falunak gazdag papja nem lehet, volt egy szegény pap is. Mindennel próbálkozott már, hogy anyagi helyzetét valahogyan megváltoztassa. De bármibe fogott, semmi se sikerült. A nyulai megszöktek, a kecskéje elpusztult, tyúkjai között járvány tarolt, csak az egerei szaporodtak, és a bogarak, melyek lassan már ellepték szegényes viskóját.

A falu nagyon szűkmarkúan adagolta a járandóságát és ő is nagyon sokat koplalt. De bár-mennyire szűkmarkú is volt a falu - a sok koplalás között a pap összegyűjtött egy fazék darát. Nagyon féltette. Egy nagy szöget vert a falba, az ágya fölé, és arra akasztotta a fazekat, nehogy baj érje. Úgy csüngött a fazék, hogy mindig láthatta. Nézte is, és vigyázott rá.

Egy éjszaka, amikor nem jött álom a szemére, nézte a fazekat, és gyönyörködött benne. Álom helyett álmodozni kezdett, és álmait így öntötte szavakba.

- Mennyi darám van! Ennyi még sohasem volt! Nem is nyúlok hozzá... Majd ha jönnek a szárazságtól sújtott évek, és éhínség lesz! Akkor igen! Akkor eladom, sok pénzért. Sok pénzt kapok akkor érte, s az árából vehetek talán két kecskét is. A kecskék félévenként lefialnak. Sok kecském lesz. Lesz egy egész kecskenyájam... Aztán majd eladom, és a pénzből, amit kapok értük, teheneket veszek... A tehenek sok tejet adnak és borjakat szülnek... Azok árából meg bivalyokat veszek. A bivalyokból sok borjú ered, azokat is eladom, az árukból aranyat veszek, építek majd négyszobás, gyönyörű házat. Be is rendezem, mert a lovakat mind eladom, mert nem adnak tejet. S ha mindez meglesz - meghívok egy gazdag brahmant a házamba, akinek megtetszem majd annyira, hogy sok hozománnyal nekem adja a lányát feleségül. A feleségemnek majd fia születik, s az az én fiam lesz!...

- Milyen szép gyermek lesz! - álmodozott tovább - Hányszor adok majd hálát az isteneknek?!... Egyszer majd a szent könyvemmel , amelyet akkor is mindig olvasgatok, bemegyek az istállóba, hogy megnézzem teheneimet, bivalyaimat, lovaimat, utánam jön a kisfiam. A feleségem lassan sétál utána, a fiam pedig szalad. Én kiáltok, hogy vigyázzon a gyermekre, nehogy az állatok megrúgják! De ő nem siet, ráér, kényelmes. Persze egy brahman lánya!! De az én fiam van veszélyben!! Agyontaposhatják az állatok! Majd úgy rákiáltok az asszonyra, hogy eláll a szívverése is ijedtében.

S ha akkor sem fut utána, hogy kimentse a bajból, megfordulok, és úgy megrúgom, de úgy... Rúgott is akkorát, amekkorát majdani feleségébe, majdani istállójában, majdani kisfia miatt rúgna! De csak a fazekat találta el, s a fazék koppant a fapapucstól és - cserépfazék lévén - kettérepedt. A dara szétfolyt, s vele együtt szétfolyt a pap minden álma.

*

- Hát csak azért mondtam - fejezte be a pórul járt ifjú -, mert és is éppen így rúgtam széjjel álmaimat. Hiába! Helyes a szólás:

Álmodozott szegény pap is - megadta ő az árát, 

Amíg csendben álmodozott - széjjelrúgta az álmát.

- Kapzsiságáért mindenkinek bűnhődni kell! - mondta az aranylelő. - Most már látom... 

- mondta önmegadón a pórul járt barát.

- Aki meggondolatlan, az is meglakol - folytatta az aranylelő. Hiszen helyes a szólás:

A király se gondolta ám - majomnak is van esze 

Vaktában indult utána - elérte a végzete.

- Hogyan is volt az? - kérdezte a pórul járt ifjú. Az aranylelő pedig elkezdte a mesét.

Az írástudó majom

Egyszer volt, hol nem volt, volt a mesebeli holdországban egy király. A királynak sok felesége, sok fia és lánya volt, de még több szolgája és szolgálója. Vagyona is volt, hogy eltartsa őket, és hatalma, katonája annyi, amennyivel az egész világot uralma alatt tarthatta volna. De nem akart még több hatalmat, gazdagságot szerezni, hiszen az kellemetlenséggel, fáradozással, gondokkal, szenvedéssel jár. Nem. Ezt nem akarta! Óh nem a népének, vagy más népeknek, hanem saját magának nem akarta.

Inkább szórakozott, lustálkodott, és élvezte gazdagságának gyümölcseit. Azzal szeretett fő-ként szórakozni, hogy elnézte fiait, amint a királyi palota majmaival játszottak, incselkedtek. A majmok közt volt egy nagyon öreg majom. Ő volt a királyi udvar majomkirálya. Évekkel ezelőtt az uralkodó megparancsolta, hogy az okos majmot tanítsák meg a betűk ismeretére, hogy olvasni tudjon. Meg is tanították Usanasz bölcs tanításaira, később pedig Csanakja életbölcseletére, majd amikor ezeket tudta már, Bhrasz-pati bölcsességét is fejébe verték. Az öreg majom tudott olvasni.

De nemcsak a majmokat kényeztették el a király udvarában, elkényeztették a kosokat is. A királyfiak szerettek a hátukon nyargalászni, s ezért olyan vidáman éltek, már nem csak elkényeztetettek lettek, hanem el is szemtelenkedtek. Bejártak a konyhába, amit elértek, mindent felfaltak, sőt a jó falatokért még a szakácsokkal is harcba szálltak. A konyhában napirenden voltak a csatározások, s a majmok gyönyörködve nézték a parázs jeleneteket.

Az öreg majom nagyon elbúsult ezeken a veszekedéseken, és figyelmeztette a majomnépet. - Menjünk haza! Menjünk, amíg nem késő. Majd meglátjátok, az lesz a vége, hogy egyik szakács haragjában egy égő fadarabot vág a koshoz. Ha pedig ezt megteszi, a kos finom puha bundája lángra lobban. Ha ég már, el akarja oltani, tehát beszalad az istállóba. Ott a sok szalma, és az mind meggyullad.

Ha pedig valahol meggyullad a szalma, olyan istállótűz támad, hogy minden ló, tehén, ökör megperzselődik még akkor is, ha netalán gyorsan eloltanák a tüzet. Ez pedig elkövetkezik egyszer, majd meglátjátok. S ahogy én érzem, nem is sokára, mert a kosok már túlzásba viszik szemtelenségeiket, és a szakácsok már nagyon haragosak. Menjünk innen, míg nem késő.

- Mi közünk nekünk az ő dolgaikhoz? - kérdezték a majmok.

- Hagyjuk el a királyi palotát, és költözzünk az erdőbe. Éljünk ott, hiszen ott is lehet élni! Őseink ott éltek, és nagyon hosszú életűek voltak. Itt is jó az élet, de nem lesz hosszú, ha itt maradunk...

- Mi közünk nekünk az ő dolgaikhoz? - ismételgették a majmok - , mi közünk hozzájuk? Az öreg majom csak ennyit felelt:

Ha folyton csak veszekszik a szakács, kukta a kossal, 

Majom issza meg a levét - a király is - bizonyosan.

- Összevissza beszélsz, mert már öreg vagy! - kiabáltak rá a majmok. - Menj magad az erdőbe és élj ott, ha kedved van hozzá. Mi ugyan nem vagyunk olyan bolondok, hogy itt hagyjuk a sok csemegét, melyet nap - nap után kapunk. Menjünk az erdőbe megismerni az éhkoppot?!

- Óh, de bolondok vagytok! Csak a pillanat előnyeit nézitek! Méreggé lesz még majd ez a sok gyönyörűség! De egyben igazatok van. Én elmegyek! Öreg is vagyok. Sok szép napot is láttam. Sokat tanultam. Nem akarom látni, hogyan pusztul el a családom...

- De mért pusztulna el?

- Mert ha megharagszik a szakács, zsarátnokot vet a kosra, a kos felgyújtja az istállót, ott megégnek a marhák, s az állatok orvosa majomzsírt ajánl majd a királynak, hogy meggyógyuljanak állatai. Ha pedig majomzsír kell, itt vagyunk mi, és sorra öldösnek bennünket.

Nevettek a majmok, és gúnyolták az öreget.

Az öreg majom pedig elment az erdőbe, hogy ne is lássa a borzalmas napokat, amelyek majd elkövetkeznek.

S amint megjövendölte, úgy is lett.

Amikor értesült a majomcsalád pusztulásáról, nagyon megszomorodott öreg szíve és nem is tudott enni, csak ugrált, ugrált fáról fára, erdőből erdőbe. Folyton azon törte a fejét, hogyan torolhatná meg a gonosz király gonosz intézkedéseit, amelyek következtében kiirtották egész családját. Kóborlása közben egyszer olyan helyre ért, ahol még nem járt soha. Mivel nagyon sokat gondolkozott, most is megállt az egyik nagy fa tetejének kiálló ágán, és elnézegette a tavat. Gyönyörű tó volt.

Tavirózsák, lótuszok nyíltak a felszínen, páfrányok nőttek a partján, olajágak hajoltak vízére. S amint nézegette, észrevette, hogy lábnyomok vezetnek a parthoz. De csak oda vezetnek, egyetlenegy se visszafelé.

- Rettentő nagy erejű szörnyeteg lakhat a vízben. Aki odamegy, halál fia. Onnan senki nem jön vissza! Nem is megyek oda, csak egy hosszú nádszállal iszom belőle.

Keresett egy hosszú nádszálat, visszamászott a fa egy partra hajló ágára, s onnan nyújtotta le, hogy igyék. De nem ivott egy kortyot sem, mert a tóból egy hatalmas, rettenetes külsejű ráksasza emelte ki hat fejét. Óriás teste mezítelen volt, csak nyakán viselt egy csodálatos fényben csillogó, gyönyörű gyöngysort. Hat szája tárult fel egyszerre, amikor szóra nyitotta.

- Honnan tudtad meg a tó titkát? - A lábnyomokból. , ..

- Úgy látom, okos és ravasz vagy! Ez tetszik nekem! Éppen ezért nem is bántalak. Pedig még egyetlen élőtényt sem engedtem el. Aki idetéved, áldozatom lesz. Lakóhelyemnek nincs feneke, mert eltüntettem! Valamennyi áldozatomat megeszem. Érted is nyúlhatnék, de mivel tetszik az okosságod, inkább teljesítem egy kívánságodat, és elengedlek. Nos mit kívánsz?!

- Ha sokan mennek be egyszerre a tóba, hánnyal tudsz elbánni?!

- Százakkal, ezrekkel, ha úgy akarom. De csak bent a tóban. Vízen kívül gyenge vagyok, és egy majom is megölhet.

- Add nekem a gyöngyödet, s én hozok neked annyi áldozatot, hogy nem győzöd megenni. - A gyöngyömet?

- Igen a gyöngyödet. Mert ezzel bolondítom el őket. Feltámasztom bennük a kapzsiság démonát, és idecsalom valamennyit. Ők az én nagy ellenségeim, mert kiirtották a családomat. Én pedig úgy tartom, ha jó tettért jót várunk, rossz tettért rosszat érdemlünk. Kiirtom az egész királyi udvart szolgástul, szakácsostul.

A ráksasza levette nyakáról a gyöngysort, és felnyújtotta a fára. Az öreg majom a nyakába akasztotta, és azonnal elfutott.

Amikor a városba ért, kergették, figyelmeztették, a gyöngyöt akarták elvenni tőle. De nem azért volt tapasztalt öreg majom, hogy ne járt volna túl az eszükön. Üldözői egymás után lemaradtak, s ő beérkezett a királyi udvarba. Ott azonban felismerték, s örömmel kiabáltak feléje.

- Visszajöttél, öreg majom! Mások ezt kérdezték.

- Hol lehetett? Hol szerezhette ezt a csodaszép gyöngysort?

A vén majom meg sem állt a király trónjáig. Ott megmutatta a gyöngyöt, és hívta a királyt. - Gyere velem! - integetett neki. - Gyere csak, neked is lesz ilyen gyöngyöd...

- De hová menjek?

- Velem! Velem!

A nagy hírre udvarhölgyeivel és szolgálóival előjött a király első felesége. Látni szerették volna a gyöngysort. A majom mutogatta mindenütt, száguldozva, de elvenni nem engedte, mint ahogyan a közelébe se engedett senkit. De összes udvarhölgyével és szolgálóival jött már a második feleség is. S jött a harmadik, a negyedik, az ötödik feleség, jöttek a királyi hercegnők, a hercegek, az elsőszülött királyfiak, valamennyi az udvarával, tanácsadójával, szolgahadával, szolgálókkal, heréltjeikkel. A majom valamennyit hívta.

- Jöjjetek velem! Jöjjetek!

- Hová menjünk? Merre menjünk? - kiáltozták. - Merre vezet a majom?

- Velem! Velem! - kiáltotta vissza emberhanghoz hasonlóan. Elindult a király fényes, aranyveretű, gyémánttal ékes hordszéken. Átmentek egy erdőn, át a másikon, beértek a harmadikba, s azon keresztül a negyedik erdőbe is. Amikor ott látták a kék vizű tavat az olajligetben, vízirózsáival, lótuszvirágokkal, páfrányos partjával, elcsodálkozott a királyi udvar.

- Jaj, de gyönyörű!

A majom a tóra mutatott, és kiáltozott. - Bele! Mind bele!

És rázta a nyakán lévő gyöngyöt, és fáradhatatlanul a tóra mutatott. S mint a megszállottak! Rohantak a vízbe királynék, udvarhölgyek, királyfiak, hercegek, hercegnők, udvaroncok, tisztviselők, szolgák, szolgálók, szakácsok. Még az utcaseprők is gyöngysort akartak a tóból. Ám amint bementek, alá is merültek és soha többé nem kerültek felszínre.

A király ott állt a parton, és visszavárta feleségeit, gyermekeit. Ám egy sem jött, hiába várta. Ekkor a majomhoz fordult, és megkérdezte volna tőle, mi ez, és meddig kell várnia még. De a majom már fenn ült a nagyra nőtt fa legmagasabb ágán, és emberi szóval válaszolt az el nem hangzott kérdésre.

- Ráksasza lakik a tóban! Ne várd vissza családodat, udvarod népét, mert valamennyit felfalta, megette. Te kiirtottad az én nemzetségemet, és kiirtottam a tiédet! Most nem tartozunk egymásnak.

A király nézte a majmot, aztán megfordult, lehorgasztott fejjel, szó nélkül elindult gyalogosan, hogy üres, kihalt palotájába visszatérjen.

A ráksasza pedig kidugta hat, elégedett fejét a tóból, és a király után kiáltott.

Ha folyton csak veszekszik a szakács, kukta a kossal, 

Majom issza meg a levét - a király is - bizonyosan.

*

Az aranylelő befejezte a mesét, és fölemelkedett.

- Eljárt az idő - mondta -, itt hagylak, barátom. Hazatérek. A pórul járt barát keservében felkiáltott.

- Itt tudnál hagyni?! Hogyan adsz számot cselekedetedről a másvilágon! Könyörtelenül itt hagyod nagy bajában a barátodat?!

- Tudok-e segíteni rajtad? Segít-e az neked, ha itt maradok?! És van-e ember, aki segíteni tudna rajtad? Nem tud segíteni neked senki! De ha én tovább is itt maradok, még magam is bajba jutok. Pedig nem is beszéltem arról, milyen kín nekem is, hogy látnom kell hulló véredet, meggyötört arcodat. Emlékszel a mesére, amit gyermekkorunkban hallottunk arról, hogy mit mondott a démon? Emlékszel, hogy helyes a szólás:

Barátom, mi történt mostan? - Jaj, de pislog a szemed! 

Az Est fog talán már téged? - Jaj, elpusztulok veled!

- Hogyan is volt az? - kérdezte a pórul járt ifjú. Az aranylelő így mesélte el.

A lókötő és a ráksasza

Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl volt egy gyönyörű szép királylány. Ratnavatinak nevezték, s olyan szép volt, mint égen a hajnalcsillag. Ezt a gyönyörű szép királylányt meglátta egyszer egy ráksasza. Amint meglátta, belészeretett volna, ha a démonok szeretni tudnának. De nem szeretett bele, csak elhatározta, hogy valamiképpen hatalmába ejti, elrabolja. Elrabolja, hogy mindig nézhesse, ha kedve lesz hozzá. Mindjárt a nyomába is szegődött, és láthatatlanul bár, de állandóan kísérte, hogy a legalkalmasabb pillanatban elragadhassa. Ám a királylány megérezte a rossz hatást, és ha közelében volt a ráksasza, rosszullét fogta el, reszketett, hideglelést kapott és segítségért kiáltott.

Ilyenkor azonnal melléléptek udvarhölgyei, míg az orvos megérkezett, s a ráksasza nem tudta tervét megvalósítani. Az első kísérletet sok más követte, de mindig eredménytelenül. Még az éjszakákat sem töltötte egyedül, kísérői hűségesen őrizték éjjel-nappal a szépséges királylányt.

Persze az álmaira rátelepedett. Sok alakban mutatta magát, de a lány minden alakban fölfedezte egy-egy rokon vonását, s ebből tudta, hogy ugyanaz a szellem kísérletezik mellette. Egy este, amikor már türelmetlen lett a démon, megjelenítette magát a lány előtt úgy, hogy teljes alakjában ott állt a szobája sarkában.

A lány rámutatott, és odakiáltott az egyik udvarhölgynek.

- Nézd! Most látható! Ez gyötör engem, ha leszáll az est! Most te is láthatod! Találj ki valamit, amivel elűzhetjük, mert már belehalok!

A ráksasza nem látott, nem hallott mást, csak a lányt. Szavaiból pedig annyit fogott fel, hogy ha leszáll az EST.

- EST! Ki lehet az az EST? Más is feni rá a démonfogát?! Majd utánanézek, megtudom, ki a vetélytárs! Holnap rászállok az istállóra, és valamelyik lovat hatalmamba ejtem, annak szemével lesem ki, mekkora ereje van az EST-nek.

Nem várt másnapig, hanem azonnal bement az istállóba, és a lovak felett szálldosott. A lovak annyira megrémültek a láthatatlan, de érezhető ismeretlen jelenlététől, hogy őrjöngve toporzékoltak, míg az ápolók meg nem érkeztek. A ráksasza nem ment semmire. Erre mit tehetett mást, maga vette fel egy ló alakját, s így állt be a lovak közé. Aztán várta, hogy az ismeretlen ellenfél megérkezzen. Figyelte a palota feljáratát, de oda nem jött senki. Ellenben az istállóba belopakodott egy lótolvaj, és kihasználva a lóápolók éjszakai álmát, válogatott a lovak között. Legkülönbnek a raksasza lóalakját tartotta, hát azt kötötte el, és kivezette az udvarra. Ott felpattant rá, és elvágtatott.

A ráksasza azt hitte, ez az EST. Úgy gondolta: a palotakapun kívül majd megleckézteti. De alig értek ki a palotából, a kapun túl a lókötő hatalmasat ütött rá. Erre nem számított, s ahelyett, hogy ő leckéztette volna, akkora leckét kapott, amekkorát még sohasem.

Megugrott, vágtázni kezdett, mint a szél. Pillanatok alatt kint voltak a városból, nekilendültek az erdő felé vezető útnak. A lókötő nem erre akart menni. Visszafogta volna, de nem tudta. Rángatta a zablát, de a ló nem engedelmeskedett, hanem annál nagyobb iramban vágtázott.

- Ez démoni ló! - jajdult a lókötőben a felismerés. - Hogyan meneküljek a hátáról?! Nemcsak ő töprengett ilyen kétségbeesetten, hanem a ráksasza is. Ezért az alacsonyabban szétágazó fák közé vágtatott, hogy utasát egy faág sodorja le. Ám a lókötő is résen volt. Alig értek be az első fa alá, elkapta az egyik alacsonyabban elnyúló ágat és ott függve maradt. A ráksasza is megörült, hogy utasát lesodorta valami a hátáról, mindjárt megtorpant, hogy megnézze.

De ekkor elkiáltotta magát egy majom, aki fenn ült a fán.

- Hová futsz, ráksasza?! Mitől ijedtél meg? Hiszen ez csak egy ember! Gyere vissza, és vacsorázz belőle.

A ráksasza visszavágtatott, és démoni alakjában közeledett a fához. A lókötő most ijedt meg igazán! Kétségbeesésében a majom lecsüngő farkába harapott. Most a majom forgatta halálra vált rémületében a szemeit, bár nem szólt egy szót sem, pedig kínjában sikoltani tudott volna.

A ráksasza közelebb ért, meglátta a majom arcán a torz grimaszt és a lélegzete is elállt, úgy megijedt. Ezért odaszólt a majomnak.

- Hej, te majom! Nem tudod, hogy helyes a szólás:

Barátom, mi történt mostan!? - Jaj de pislog a szemed! 

Az EST fog talán már téged? - Jaj elpusztulok veled!

S egy szót sem mondott, többet csak eliramodott.

*

- Így iramodnék én is haza, barátom! Bevallom néked, félek itt maradni! - fejezte be a mesét az aranylelő. - De neked itt kell maradnod, mert kapzsiságodért kaptad ezt az istenektől. A pórul járt ifjú zokogva tiltakozott.

- Ne gondold! Lehet, hogy nem is az én hibám, hanem még születésem előtt rendelkeztek így felőlem! Hiszen helyes a szólás:

Rávana volt démonoknak a tízfejű királya 

Trí-kuta-hegy volt a vára - és tenger a várárka. 

Démonok a katonái - bölcs Usanasz, tanára. 

Legyőzhette hát valaki? - Le! - Mert ez volt karmája.

- Igazad van, barátom. Ne is bántsuk hát egymást. Kár lenne, ha mi ketten meghasonlanánk egymással. Mert hiszen a mondás is helyes:

Egyszer született egy madár - amelynek két feje volt, 

Összevesztek a gyümölcsön s kétfejű madár megholt.

- Hogyan is volt az? - kérdezte a pórul járt ifjú. Az aranylelő pedig mesélni kezdte.

A kétfejű madár esete

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy különös madár. Két fejjel, két beggyel, de egy testtel és egy zúzával született. Az egész madárvilág csodájára járt, megcsodálták és megbámulták. Beszélni is szerettek volna vele, de a különös madár inkább kóborolt egyedül, nem szerette a vendégeket. Egyedül? Nem is volt soha egyedül. Mert a két feje örökké vitában volt egymással. Ha az egyik jobbra akart menni, biztos volt, hogy a másik balra. Ha az egyik jobbra irányította a járást, a másik balra húzott. Ezért még a járása is különös volt. Mindig támolygott, mint a részeg emberek. Egyben azonban egyetértettek akkor, amikor a madárleánykát meglátták.

Amikor feleségül vette, vagy vették - madárka nem tudta, egy vagy két férje van-e. Egyszer, amikor a kétfejű madár a tengerparton kóborolt, az egyik fejének egyik szeme észrevett egy nagyon kívánatos, szép gyümölcsöt. Ilyet még soha nem látott. Azonnal megérezte, hogy ez valami nagyon finom étel lehet, ezért erőnek erejével arra húzta kettőjük lábát, és rácsapott a csemegére.

Mohón csípte, csipegette, s közben jólesően csipogta. - Jaj, de finom! Ilyen finomat még nem ettem!

A másik fej tüstént követelőzni kezdett.

- Adj nekem is! Hiszen így semmi örömöm nincs belőle!

- Ugyan! Hiszen egy zúzánk van! Amit én eszem, táplál az téged is! - A javát te ízleled! Én csak az emésztésben segítsek!?

Közben odaért a madárfeleség.

- Na látod! Ha mind megesszük, mi marad az asszonynak!

A másik fej duzzogva fordította félre a csőrét, nem is nézte, hogyan csemegézik a felesége. Még a csőrét se tartotta oda, hogy a köszönő csókot elfogadja. Egyre azon törte fejét, hogyan fizethetné vissza ezt a testvérietlen magatartást. Egyszer észrevette, hogy csábító színű gyümölcsöt sodor a part felé a tenger hullámverése. Amikor közelebb ért, már látta, hogy ez mérges gyümölcs, mégis örömmel irányította feléje lépteit. Mielőtt belecsípett volna, így szólt.

- Látod ezt a mérget? Tudom, hogy hatása nagyon fájdalmas lesz. Mégis megeszem. Ezzel fizetek neked a múltkori irigységedért.

- A világért meg ne edd! Hiszen belehalunk!

A másik fej bosszúszomja erősebb volt, mint életösztöne. Nem hallgatott a jó tanácsra, hanem gyorsan, mohón megette a mérges gyümölcsöt, hogy minél hamarabb túllegyen rajta.

Mindketten meghaltak. Vagy csak egy halt meg?!

*

- Hát csak azért mondtam, mert helyes a szólás:

Egyszer született egy madár - amelynek két feje volt, 

Összevesztek a gyümölcsön s kétfejű madár megholt.

A pórul járt ifjú testén valóságos vérpatak ömlött le a lábai felé. Vérpatak folyt a szikláról is, amelyen állt. Megtörten, szomorú tekintettel intett búcsút.

- Menj hát, kedves, jó barátom. Még én is megölnélek téged azzal, hogy a magam szerencsétlenségébe belerántalak. Menj haza, és vigasztald meg szegény jó anyámat, atyámat és test-véreimet. Amikorra én innen megszabadulok, nekik már a csontjaik is elporladnak. Menj haza, és fogadj el tőlem útravalónak egy jó tanácsot. Nekem jó atyám adta valamikor azzal, hogy helyes a szólás:

Ne indulj el, hosszú útra egyedül - én magzatom! 

Bármily kis útitárs lehet - életmentő nagy haszon...

- Hogyan is volt az? - kérdezte az aranylelő ifjú.

Forgott a kerék, pergett gyorsan, az ifjú szenvedő teste szobormerevvé lett. A vér mintha most több és bővebb erővel folyt volna rajta keresztül. Villámokat szórt az életkerék, kardok pendülése, nyilak suhogása hallatszott felette. Valahol most csurog el sok-sok embervér, sokkal több, mint az érpatak, amely az ifjú testét áztatta. De az ifjú emberfeletti szenvedése közben elmondta az utolsó mesét.

Az atyai tanács

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagyon-nagyon jó ember. Pap volt. Olyan jó ember, és olyan jő pap, mint amilyen az én apám. Egy fia volt, többet nem adtak néki az istenek. Ezt az egy fiút nevelték sok-sok szeretettel és féltéssel, és mindenüket rááldozták. Egyszer a fiúnak messze kellett utazni.

- Ne menj egyedül! - tanácsolta az anyja. - Keress egy útitársat! - Nem megyek veszedelmes helyre, mehetek egyedül is!

Amikor az indulás perce elérkezett, az atya kis csomagot adott a kezébe, és egy tanácsot melléje.

- Akármilyen kicsiny, akármilyen szótlan, csak útitársad legyen. Nem jó egyedül lenni! Vedd át ezt a cseppnyi rákot. Kámforlevelekből vetettem ágyat neki. Tedd bele a ruháidba, hogy mindig melletted legyen!

Aztán még atyai, anyai áldás következett, és az ifjú útnak indult. Amint ment, mendegélt, felmelegedett az idő, majd túl meleg lett, végül olyan forróság áradt az égből, hogy már pihegni is alig tudott. Úgy gondolta, a rák is szomjas lehet, s örült, hogy legalább harmatos levelek között van. Nem is tudott tovább menni. Lefeküdt egy nagy árnyas fa alá, és elaludt.

Amíg aludt, egy mérges kígyó kúszott arra, amikor meglátta az alvó embert, hozzácsúszott. A kámforlevél illata csábította jobban, mohón odabújt és beleharapott a zöld levélburokba. A rák megérezte a kígyót, összecsapta ollóit, és nem engedte el. Nagy lett a küzdelem, a kígyó már menekült volna, de csak a rákot rántotta ki a levelek közül. Az meg nem engedte el, addig szorította a nyakát, míg megfulladt.

Az ifjú felébredt, s nem messze a fekvőhelyétől ott látta a mérges kígyót heverni élettelenül, s nyakát a kis rák makacsul fogta még teljes erejével.

- Óh, édes jó szüleim! - fohászkodott nagy hálával. - Mennyire igazatok volt, amikor azt mondtátok, ne utazzam egyedül. Milyen nagyon okos dolog volt gyermeki engedelmességgel szót fogadnom.

Ezért a kis rákot levette a kígyó nyakáról, visszatette a kámforlevelek közé, és folytatta útját.

- Hát csak azért mondtam el, mert helyes a szólás:

Ne indulj el hosszú útra egyedül - én magzatom 

Bármily kis útitárs lehet - életmentő nagy haszon.

- Ha pedig egyedül utazol, csak akkora útra vállalkozz, amekkorát kényelmesen megtehetsz, míg baráttól barátig érkezel. Mert rövid az örömök ideje, hosszú a nyomorúságé. Hamar meg-születik a tett, s hosszan tartó szenvedés lehet a következménye, gyümölcse. Ezt tartsd meg emlékezetedben, és ne feledd el bőséges napokban sem a szenvedő barátot. Vezessenek az istenek, kerüljenek a démonok, kőbe ne verd lábadat, barátom!

Az aranylelő ifjú még egyszer barátjához fordult könnyes tekintetével, búcsút intve sietve távozott, és nem nézett vissza többé.

Nem akarta már látni szenvedéseit, amelyek az emberiség szenvedései voltak.

[[Kategória:Szövegek]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Buddha élete</title>
    <id>288</id>
    <revision>
      <id>4570</id>
      <timestamp>2006-08-29T09:05:36Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>{{fej}}</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     = Asvaghósa
| cím        = Buddha élete
| szakasz    =
| előző      =
| következő  =
| megjegyzés =
}}


==ELŐSZÓ==

A Buddha élete (Buddha-csarita) című, szanszkrit nyelvű eposz szerzőjéről, Asvaghósáról, semmit sem tudunk. Mindössze az ismeretes, hogy az észak-indiai Szákéta (más néven Ajódhjá) városból származott. Működésének ideje is bizonytalan. Valószínűleg a Kr. u. I. században élt. A Buddha-csaritán kívül fennmaradt még egy eposza, Szaundara-nanda, Buddha féltestvérének, Nandának megtéréséről, valamint néhány töredék Sáriputra-prakarana című színművéből, Buddha két kedvenc tanítványának, Sáriputrának és Maudgaljájanának megtéréséről.

Művei alapján feltételezhető, hogy hindú vallású, művelt papi (bráhman) családból származott, és később lett a buddhizmus követője. Műveiben ugyanis rendkívül sok utalás van a hindú mítoszokra, legendákra, amelyeket más forrásokból, elsősorban a Mahábhárata és Rámájana című, szanszkrit nyelvű, hindú eposzokból ismerünk. Korának filozófiai elgondolásait és esztétikai elméleteit is kiválóan ismerte. A költői stílusra vonatkozó előírásokat (hasonlatokat, szójátékokat, stb.) mesterien alkalmazta, és a változatos, bonyolult versképleteket hibátlanul kezelte.

Buddha-életrajza híven követi a hagyományos, páli nyelvű (Buddha beszédeinek nyelve) legenda-gyűjteményeket, elsősorban a Nidána-kathá és a Mahá-vagga legenda-összeállítást, a Szutta-nipáta versgyűjtemény egyes darabjait, valamint a Buddha halálát pontosan leíró Mahá-parinibbána-szuttát. Tartalmilag semmi újat sem tesz hozzá az ismert, hagyományos anyaghoz, csupán azzal igyekszik közelebb hozni a Mester alakját és tanításait a hívek (elsősorban a szanszkrit nyelven olvasó, művelt rétegek) szívéhez, hogy a költői szó erejével ismerteti a Beérkezett (Tathágata) megvilágosodásának történetét, emberközelbe hozza a Magasztost. Kultúrtörténeti szempontból mindenekelőtt azért lényeges a mű, mert láthatjuk belőle, hogyan élt az időszámításunk kezdete körüli időkben a köztudatban Buddha tanítása.

Jó fél évezreddel Buddha halálaután két fő ágazatra szakadt a buddhista vallás: a régebbi, hína-jána, és a későbbi, főként északon, Tibetben, Kínában és Mongóliában elterjedt, mahá-jána tagozatra. Úgy látszik, Asvaghósa működése még ez elé a kettéválás elé esett, illetőleg ő a hína-jána ágazat követője volt. Ez abból látható, hogy művének XII. fejezetébe hosszas filozófiai fejtegetéseket iktat be (amelyek a hagyományos legenda-anyagban nem szerepelnek, tehát láthatólag Asvaghósa egyéni felfogását képviselik) Buddha tantételeinek igazolása kedvéért, és ezekben a fejtegetésekben még nincs nyoma a mahájána-iskola elméleteinek. (Vitatott, hogy a buddhista filozófiai iskolák közül melyik ágazat nézeteit képviselik ezek a szövegrészek; valószínűleg nem filozófiai elméletként, hanem egy hívő lelkű költő költői megnyilatkozásaiként kell olvasnunk ezeket a részeket is.)

Végeredményben nem filozófiatörténetileg, hanem költészettörténetileg kell értékelnünk Asvaghósa művét, és ebből a szempontból páratlanul jelentős a szanszkrit irodalom fejlődése szempontjából. A mű a szanszkrit líriko-epikus költészet (az úgynevezett kávja-költészet) legrégibb, és talán legsikerültebb, ránkmaradt darabja. A szanszkrit kávja a görög epyllionokhoz hasonlítható, kevés cselekménnyel és túltengő lírai kidolgozással bíró, elbeszélő (de lírai hangvételű), nagyobb terjedelmű költeményt jelent, amely az Asvaghósa utáni évezredben a szanszkrit irodalom legkedveltebb műfajává vált. Az Asvaghósa utáni költők kezén a műfaj egyre inkább a cselekmény nélküli, hosszas leírásokkal és lírai ömlengésekkel felduzzasztott &quot;keleti dagályosság&quot; képviselőjévé vált (legnagyobb képviselője, a II. század táján működő Kálidásza sem teljesen mentes ettől a hibától), aminek élvezhetetlenségét különösen fokozta az, hogy a szanszkrit nyelvet, mesterségbeli tudásuk fitogtatása kedvéért, rendkívül bonyolultan használták. Olykor maga a költő látta el nyelvi-stilisztikai kommentárral költeményét, hogy az olvasó megérthesse.

Asvaghósa nem esik ilyen túlzásba. Nyelvezete világos, érthető. Kerüli a későbbi idők hihetetlenül hosszú (akár több sorra terjedő) szóösszetételeit, szándékolt kétértelműségeit, öncélú stilisztikai bravúrjait. Bár már távol áll az előző korok tényleges eposzi esemény-fűzésétől és elbeszélő stílusától (amelyet a két nagy eposz, a Mahábhárata és a Rámájana képvisel), még mindig jól ismeri az eposzinak nevezhető hangvételt.

Mindamellett megjegyezendő, hogy főleg a kidolgozásra, nem a cselekményre fordít gondot. Cselekményt egyébként sem tudott volna eposzi terjedelemben biztosítani: Buddha igénytelen, eseménytelen életéről még a legendák sem tudnak sok eseményt elmondani. Azonban mondhatjuk úgy is, hogy Asvaghósa éppen emiatt igen &quot;modern&quot;: kiválóan rajzolja meg a királyfi lelki fejlődését, egyéniségének alakulását. Hozzá kell tennünk, hogy ebben a vonatkozásban is a Beérkezettről szóló, régi hagyományt követi: a legrégebbi (páli nyelvű) legenda-szövegek, némi mitológiai díszítéstől eltekintve, ugyanilyen emberközelben mutatják be a Magasztos személyiségét.

Stílusa - mint említettük - a későbbi kávja-költőkhöz képest mértéktartó, de már nála is előtérbe kerül a stiláris, díszítő elemek bőséges felhasználása, ami a megelőző kor két nagy eposzára még nem volt jellemző. Rendkívül kedveli a szójátékokat, szinonímákat, nyelvi fordulatokat, ami fordításban nehezen visszaadható. Fordításunk kísérleteivel illusztrálva:

Nemes szándékod - ahogy indokoltad -

illő ugyan, de nem időhöz illő.

Búba taszítottad idős atyádat,

s igazság-vágyodban igaztalan vagy.

Vagy:

Jók java jobb lesz, ha a jók segítik.

Ennek a nyelvi játéknak csúcsteljesítménye (de nem kifejezetten jó értelemben) a XII. ének 16. versszaka, ahol (teljesen fölöslegesen) Aráda filozófus a taglalt fogalmak szavaival szólítja meg minden versszakban a királyfit. Szó szerinti fordításban:

&quot;Hallgasd meg, hallgatóim legjobbika, tanaim végső következtetését... Értsd meg, mit mondunk Valóságnak, te, a Valóságban szilárdan álló&quot;, stb.

A fordításban nem annyira a szanszkrit szöveg stílusfordulatainak (pl. a fent említett nyelvi játékoknak) a visszaadására törekedtünk, mint inkább az eredeti mű gondolatainak pontos és főként világos tolmácsolására. Sajnos, a szöveg számos helyen (olykor éppen a nyelvi játékok miatt) nehezen érthető, bizonytalan, vagy romlott; ezért a fordítók sok esetben találgatásokra vannak utalva. A legbizonytalanabb helyeket kérdőjellel jelöltük.

Asvaghósa művében félreismerhetetlen nagy elődjének, Válmíkinak, a Rámájana szerzőjének hatása, amit az is indokolttá tesz, hogy a Rámájana cselekménye Asvaghósa szülőföldjén, Szákéta-Ajódhjá városában játszódik. Válmíkira név szerint is hivatkozik, és rendszeresen merít hasonlatokat a Rámájana cselekményéből, párhuzamot vonva Ráma királyfi őserdei száműzetése és Gautama Sziddhártha önkéntes erdei remeteségbe vonulása között. Pl. a távozó Sziddhártha gyászolása világosan a száműzött Ráma siratásának jelenetét utánozza, Kapilavasztu leírása párhuzamba állítható a Rámájanából Ajódhjá rajzával, a Bódhiszattvára támadó ördög-sereg Rávana boszorkányainak felsorakoztatásával, stb. Ugyanez állapítható meg stilisztikai szempontból. A tájleírások kedvelése mellett a verstani megoldások is a Rámájanát követik. A Rámájanában találkozunk először azzal a gyakorlattal, hogy minden ének végén ritmusváltozás van: néhány eltérő ritmusú versszak zárja az egyes énekeket.

Asvaghósa művének csak első fele maradt ránk eredetiben. A 28 énekből álló eposznak csupán első 14 énekét őrizte meg az egyetlen, 1300 körül Nepálban másolt kézirat. Ennek is első levele (1-8. versszak) és utolsó levelei (a XIV. ének 32. versszakától kezdődőleg) hiányoznak. Ezt a csonka kéziratot 1830-ban lemásolta egy Amritánanda nevű, nepáli buddhista költő, aki a hiányzó bevezetést és a XIV. ének 31. versszaka utáni részt további három énekkel pótolta. Szerencsére a még meglévő teljes, 28 éneknyi szöveget az 5. század elején kínaira fordította egy Dharmaraksa nevű szerzetes, majd a 7-8. század táján tibetire is lefordították, így tartalmilag a hiányzó részeket is ismerjük. A tibeti fordítás igen pontos, a kínai szabadabb; mindkettő verses formájú (természetesen nem az eredeti szanszkrit formában).

Amritánanda szövegét angol fordítás kíséretében kiadta E.B. Cowel (The Buddha-karita of Asvaghosha, Oxford 1893-1894), majd a később előkerült, 1300 körüli kéziratot E.H. Johnston (As´vaghoĄa's Buddhacarita or Acts of the Buddha, Calcutta 1936, 2. ed. Delhi 1984), szintén angol fordítással, és a XV-XXVIII. éneket is tibetiből angolra fordítva. Johnston gondosan összevetette a szanszkrit szöveget a tibeti és kínai fordítással, és az ő kiadása tekintendő a mű kritikai kiadásának. Fordításunkban ezt vettük alapul, figyelembe véve Cowell eltérő olvasatait és értelmezéseit. A versszakok számozásában azonban az első énekben, ahol Amritánanda költői lendületű kiegészítését is fordítjuk, Cowell számozását követjük, a szöveg jobbszélén feltüntetve Johnston számozását. Hasonlóképpen a XIV. ének 31. versszaka utáni, Amritánanda-féle szöveg mellett jobboldalt megadjuk azoknak a versszakoknak a sorszámát, amelyek a tibeti fordításban megfelelnek Amritánanda kiegészítő szanszkrit sorainak. Ebben az énekben Amritánanda kiegészítése meglehetősen hasonlít az elveszett eredetihez, ami vagy azzal magyarázható, hogy Amritánanda ugyanazokat a forrásokat dolgozta fel, mint valaha Asvaghósa, vagy pedig valahonnét nagyjából ismerte az elveszett néhány utolsó levelet. A XV-XVII. ének Amritánanda-féle kiegészítése már teljesen eltér az eltűnt eredetitől.

A költemény második felével kapcsolatban sajátos filológiai probléma merül fel. A XV. énektől kezdődőleg (a tibeti és kínai fordítás alapján ítélve) törés tapasztalható a mű hangvételében. Az első 14 ének költői emelkedettségét meglehetősen lapos elmefuttatások és száraz adatfelsorolások váltják fel. Ráadásul Buddha az első részben emberként szerepel (az istenek felléptetése csak költői díszítés), míg a második részben csodatévő varázslóként tűnik elénk, a levegőbe emelkedik, stb. Csak az utolsó énekekben, Buddha halálának leírásában szárnyal ismét magasra a költemény, annak következtében, hogy pontosan követi a Mahá-parinibbána-szutta &quot;A végső kialvásról szóló tanítás&quot; szövegét, amely a páli irodalom egyik legmagasabbrendű alkotása. Lehetséges, hogy e hangváltás pusztán a forrásul szolgáló legendagyűjtemények merev követésének köszönhető, de felvetődhetik az a feltevés, hogy a második rész nem Asvaghósától, hanem valamely kevésbé tehetséges követőjétől származik, és az egykori kézirat másolója szándékosan mellőzte a második részt. A kérdést még nem vetette fel a kutatás. Mindenesetre az 5. századi kínai és a 7-8. századi tibeti fordító már ezt a határozottan mahájána jellegű, 28 énekes változatot ismerte.

Fordításunkban megőriztük az eredeti versformákat, azonban kényszerűségből lazán kezeltük, hogy a versforma pontossága ne menjen az érthetőség és tartalmi hűség rovására. Jegyzetben ismertetjük az előforduló versformákat, az előfordulási helyek feltüntetésével. A szöveg túlnyomó része az úgynevezett upadzsáti versmértéket használja (rímtelen, négysoros, időmértékes strófa). Másik gyakori versforma a slóka, a szanszkrit epikus költészet klasszikus versmértéke, amelyet fordításokban általában kétsoros versszakban írunk.

A mű részletes filológiai, vallástörténeti, nyelvi és irodalmi magyarázatát Johnston említett fordításának 98 oldal terjedelmű bevezetése tartalmazza. Magyar nyelven Körtvélyesi Tibor egyetemi diplomamunkája elemzi behatóan a mű filozófiai vonatkozásait: Filozófiai vonatkozások Asvaghósa Buddhacsarita című művében.

A kézirat megtalálható a budapesti Egyetemi Könyvtárban és az Eötvös Loránd Tudományegyetem Indoeurópai Tanszékén, valamint a Tan Kapuja Buddhista Főiskola könyvtárában. Körtvélyesi tanulmányának külön értéke, hogy a Buddhacsarita tárgyalásán túlmenőleg, az eposzt a kor filozófiai áramlataiba ágyazza be, ismerteti a Buddha fellépése idején létező indiai filozófiai rendszereket, így jól látható, hogyan kapcsolódik a korai buddhista filozófia (konkrétan Asvaghósa) az egykorú indiai gondolatvilágba. Szintén Körtvélyesi Tibornak tartozom köszönettel fordításom gondos átnézéséért és a jegyzetanyag jelentős kiegészítéséért.

A jegyzetekben két további műre utalunk a magyar nyelvű fordításos irodalomból:

* Buddha beszédei, ford. Vekerdi József, Bp. 1989.

* A Magasztos Szózata, Bhagavad-gítá, ford. Lakatos István, Bp. 1987


==I. Ének==

A MAGASZTOS SZÜLETÉSE

1.

Az Alkotónál is erősebb üdv-adó,

a fényt adó Nap parazsánál fényesebb,

a hűsitő Hold sugaránál enyhitőbb

Szentet köszöntöm, akihez nincs fogható.

2.

Egy égbenyúló palotákkal ékes

város terült el a hegyek tövében,

melyek mint felhőgomoly, úgy övezték.

Kapila bölcsnek a nevét viselte. {{ref|1}}

3.

Fehér fényében az örök hó fedte

Kailásza-hegycsúcs {{ref|2}} ragyogása izzott,

és felhők nyáját odacsábitotta,

de egy sem bánta meg e tévedését.

4.

Sok drágakő úgy ragyogott halommal,

hogy nem hatolt be a homály s szegénység.

Mindig mosolygott a Szerencse arca,

hogy boldog város lehet a lakása.

5.

Sok oltár, ablak, kapuív sorával,

fényes kövekkel ragyogott sok utca,

s mivel nem támadt a világon másuk,

egymással versengtek a palotái.

6.

Nők lótusz-arca üde holdkorongját

a Nap csodálta, nyugovóra térve,

s izzón bukott le a nagy óceánba,

hogy féltékenysége hevét lehűtse.

7.

A Sákja-háznak {{ref|3}} ragyogása láttán

feledte Indrát {{ref|4}} valamennyi nemzet.

Sok tarka zászló nevüket lobogta,

s homályba süllyedt az egek királya.

8.

Az éji lótuszt kacagásra bírta

ezüst tetői telihold-korongja,

és elrabolta vizirózsa rőtjét

napfényben égő, aranyos falakkal.

9.

A földet őrző fejedelmek élén

Suddhódana, nemes uralkodójuk,

sugárba vonta e királyi várost,

mint lótusz kelyhét a reá sütő Nap.

10.

Fejük fölött állt, de barátjuk is volt.

Bár bőkezű volt, soha büszke nem volt.

Alattvalóit becsülő nagyúr volt.

Hatalma nagy volt, de szelíd szivű volt.

11.

Ha karja sújtott, elefántok buktak

előtte térdre a csaták hevében,

s a homlokukról legurult sok ékkő

virágesőként boritotta lábát.

12.

Az ellenséget keze messze űzte,

akár a Forrósugarú az éjet,

s erénye mint a ragyogó szövétnek

vezette népét követendő útra.

13.

A gyönyörűség, vagyon és igazság

alatta egymást segitette célhoz:

tökélyre tört mind, s ez a versengésük

nemes tüzével hevitette őket.

14.

A Sákja-rádzsa bizalommal számolt

számlálhatatlan, hű tanácsosával.

Fénylett közöttük, mint az éji égen

a csillagok közt a szelíd tüzű Hold.

15.

A háremhölgyek ragyogó hadában

a fényes rádzsa ragyogásba vonta

fényével, mint a Nap az ég homályát,

fő hitvesét, a csoda-fényü Máját.

16.

A népet mint jó anya, úgy szerette;

bölcsek beszédét a szivére vette;

urának házát gyöngyként díszitette;

mindenki istennőnek tekintette.

17.

Az asszony sorsa keserűség, bánat,

de boldogságot, örömet hozott rá.

Derűre válik a vak éj borúja,

ha Hold vidítja ragyogó sugárral.

18.

&quot;Nem fog fel engem ez a tompa népség

érzékfeletti alakomban&quot; – így szólt

a Törvény, s váltva finomabb valóját,

hogy szem láthassa, földi testbe készült.

19.

Igy hát alászállt a Tusita-égből {{ref|5}}

a legszentebbik, fénylő Bódhiszattva, {{ref|6}}

és a királyné méhébe hatolt be,

mint kígyó-szellem {{ref|7}} üregébe búvik.

20.

Egy hófehér, hatagyararú elefánt alakját,

Himálaja jege gyanánt ragyogón sugárzót,

öltötte fel, s hogy a világ nyomorát lerontsa,

Suddhódana neje ölébe így hatolt be.

21.

A nyolc Világőr {{ref|8}} odagyűlt az égből

őrséget állni a Világ Uránál.

A Hold sugárzik valamennyi tájra –

Kailásza-csúcsra a legékesebben.

22.

Májá, mikor szíve alatt viselte,

mint villámot rejt a gomolygó felhő,

bő kézzel osztott adomány-esővel

oltotta hűsre a szegénység lángját.

23.

Egyszer a várandós úrnő a Lumbiní-ligetbe {{ref|9}} ment

urának engedelmével, s a hárem is követte őt.

24.

Egy virágfürttől meghajló faágban megfogózkodott,

s e percben méhét megnyitva, Bódhiszattva világra jött.

25.

Jó jegyben állt éppen a Pusja-csillag, {{ref|10}}

s a tiszta lelkű, gyönyörű királynét

szülési fájás baja nem gyötörte,

mikor megszülte a Világ Reményét. (9.)

26.

Csodásan úgy jött ki az oldalán át,

mint fellegekből kitörő, kelő Nap,

s homályt elűző sugarak tüzével

aranyba vonta az egész világot.

27.

Felfogta őt, nehogy a földre leessen a teste,

óvatosan a nagy Ezerszemü Indra isten,

s két vízsugár permetezett a fejére az égből,

és illatos szirom-özön mandára-virágból. {{ref|11}}

28.

A rá vigyázó, nemes égieknek

öröm volt látni csoda-fényü testét.

Sugárhálóba boritotta óket,

mint esti felhőt az emelkedő Hold.

29.

Mint egykor Aurva {{ref|12}} született a combból,

Prithu a kézből, Mándhátri a fejből,

vagy mint Kaksívat született a vállból,

éppúgy csodás volt az ő születése. (10.)

30.

Kiszállt a méhből hihetetlen úton,

ragyogva, égő tüzü égi lángként,

s nem mint tudatlan csecsemő jelent meg:

világkoroknak a tudását bírta. (11.)

31.

Áradt belőle az erő, dicsőség;

világitott, mint a kelő Sugárzó,

szemkápráztatón idelent a földön,

mint Csillagnyájak Ura fenn az égen. (12.)

32.

Nap fénye elfojtja a mécs világát –

testének fénye a Napot legyőzte.

Mint színarany tömb, ha tüzön hevítik,

sziporkát szórt szét valamennyi tájra. (13.)

33.

Most talpra állott, és meg nem inogva

hét lépést lépett, dobbantva szilárdan,

a föld szinén hét lótusz-jelet ütve,

mint az égbolton a hetevény csillag. (14.)

34.

&quot;Világ üdvére a tudást hozom most.

Ez az utolsó születésem immár.&quot;

Így pillantott szét az oroszlán-léptű

a négy égtájra a jövő szavával. (15.)

35.

Két vízsugár hullt le az égből ekkor

Annak fejére, akinél nagyobb nincs,

lágy holdsugárként felüdítni testét;

mindkettő egyszerre hideg s meleg volt. (16.)

36.

Lazúrkő lábú, aranyos támlájú,

selymes királyi nyoszolyán pihent le.

Sok jaksa-szellem {{ref|13}} körülállta ágyát,

arany lótusszal hódolva előtte. (17.)

37.

A menny lakói fejüket lehajtva

fehér napernyőt {{ref|14}} emeltek a légben

Májá szülötte királyi fejénél,

áldó igéket suttogva javára. (18.)

38.

Az égi kígyók, kik a régi Buddhák

őrzői voltak, tanitásra vágyva,

most őt legyezték igaz áhitattal,

virágszirommal telehintve ágyát. (19.)

39.

A tiszta tájon lakozó sok isten

tisztult szivében az öröm kigyúlt, hogy

a szenvedésbe lemerült világra

megérkezett most a Beérkezett szent.

40.

Bár cövekelte a Hegyek Királya, {{ref|15}}

rengett a Föld, szél-ingatta hajóként,

s felhőtlen égből zuhogott a zápor,

szantálfa-, lótusz-, vizirózsa-hűssel. (21.)

41.

A légben lengett puha, lanyha szellő,

sok égi kelme lebegett le szárnyán.

A Fényt-adó is ragyogóbban tűzött,

s a levegőben lobogott sok lángnyelv. (22.)

42.

A kastély-kert északkeleti szárnyán

kristályvizű kút fakadt ki magától,

s az ámuló hárem a kút vizében

mint szent fürdőkben mosta le a vétkét. (23.)

43.

A Tan tudását tanulni törekvő

szellemhadaktól az a táj erőt nyert.

Virág-szemét tárta kiváncsi sok fa,

virág-illattal hódolva előtte. /?/ (24.)

44.

Kipattant bimbók üde illat-árját

a szél széthordta valamennyi tájra,

és méhek zsongó dala üdvözölte,

levegőn élő kígyók hada itta.

45.

A nők fülében ringott arany ékszer,

kezükben lant, dob, csengő zeneszerszám,

ajkukról ének édes szava zendült,

így ünnepelte az egész világ őt.

46.

&quot;Nem látta tisztán a királyi törvényt

bölcs nemzetségfő Bhrigu, s Angirasz sem; {{ref|16}}

később kitárták nyomaikba lépő

fiaik: Sukra, s Brihaszpati véle. (41.)

47.

Száraszvatának szava mondta újból

a Védát, mit már ősei feledtek,

s rendezte Vjásza a szent szöveget, bár

Vaszistha nem volt rá képes előtte. {{ref|17}} (42.)

48.

A régi bölcset, Csjavanát lehagyva,

Válmíki fűzte a regét dalokba.

Beteg-gyógyítás tanait nem Atri,

hanem fia volt, aki jól megírta. {{ref|18}} (43.)

49.

Amit nem ért el sohasem Kusika,

a bráhman-rangot fia megszerezte. {{ref|19}}

Határt szabott ki a nagy óceánnak

Szagara {{ref|20}}, és nem az Iksváku-ősök. {{ref|21}} (44.)

50.

Nem ismerték régebbiek a jógát,

bölcs tanítója Dzsanaka király lett. {{ref|22}}

A Súra-sarjak neve-híre nagy volt,

nagyatyjukat nem koszorúzta hírnév. (45.)

51.

Lám, így a döntő nem a kor, idő, hely:

hol ez, hol az lett a világon első.

Sok nagy király s bölcs csoda-hírü műve

fiak, s nem atyjuk erejét dicséri.&quot; (46.)

52.

Így ünnepelte a királyt a sok pap,

biztatva jóval, a remény szavával.

Üdvös beszédük a király szivéből

elűzte gondját, örömét növelte. (47.)

53.

A boldogító ige hallatára

ajándékokkal tisztelte meg őket:

&quot;Amint mondtátok, legyen úr a földön,

majd élte végén erdőbe vonuljon.” {{ref|23}} (48.)

54.

Látta jelekből, s látnoki tudással,

a bölcs Aszita, hogy megszületett Az,

aki véget vet minden születésnek,

s szent Tanra szomjan ment a palotába. (49.)

55.

A zord vezeklés erejével izzó,

brahman-tudók {{ref|24}} közt tudományban első

bölcset a főpap sietett fogadni,

és fejedelme lakába kisérte.

56.

A hárem zsongott, vígan ünnepelte,

hogy megszületett a királyi gyermek.

A bölcs belépett. Kora és tudása,

s vezeklésének tüze ékitette. (51.)

57.

Hellyel kínálta, s üditő itallal,

lábmosni vízzel a király a bölcset,

mint Antidéva {{ref|25}} valaha Vaszisthát,

megtéve mindent, mit az illem kíván. (52.)

58.

&quot;Boldoggá tettél, s öröm udvaromnak,

hogy megtisztelte e lakot szentséged.

Várom parancsod. Mi a kívánságod?

Tanítványodként utasíthatsz engem.&quot; (53.)

59.

Így kérte szóra a király a szentet,

mély tisztelettel, igaz érzülettel.

Ő tágra tárult, csoda-látó szemmel,

zengő szavakkal tudomásul hozta: (54.)

60.

&quot;Méltó tehozzád, fejedelmi lélek,

vendégszerető, igaz úton járó,

hogy kor, tudás, rang, becsület parancsa

ilyen baráti fogadásra késztet. (55.)

61.

Igen, sok régi, nagy uralkodó is

kincsben szegény volt, de erényben gazdag.

A Törvényt védte, nem az ön-hatalmát,

lemondva bölcsen az üres javakról. (56.)

62.

Ám halld meg most okát jövetelemnek.

Örvendj, örömhírt hozok, ez hoz erre.

Hallottam égi hangot a magasból:

fiad lesz világ világosodása. (57.)

63.

A hangot hallva, jógába merültem,

s jelekből láttam, hogy a hír igaz volt.

Jöttem, hogy lássam Sákják lobogóját,

mint Indra-zászlót a nagy ünnepségen.&quot; (58.)

64.

A férfi-Indra megörült e szónak,

és szinte kábultan a nagy örömtől,

a dajkával a csecsemőt kihozta,

s mutatta: lássa remeték vezére. (59.)

65.

Csodálva nézte a nemes királyfit,

testén szerencse megannyi jelével:

talpán kerék, ujja közében hártya,

hosszú szemöldök, elefánt-erős törzs. (60.)

66.

A kisdedet látva a dajka karján

– mint Tűz szülöttét {{ref|26}} az Umá {{ref|27}} ölében –,

könnycseppek gördültek le a pillájáról,

sóhajtva ég felé emelte arcát. (61.)

67.

Aszita könnyek-boritotta arca

megrémítette az atyát, fiáért.

Kezét kulcsolva, a fejét lehajtva

kérdezte, könnytől akadó szavakkal: (62.)

68.

&quot;Szentség! Ha testén csoda-jelt találtál,

s éppígy csodás volt a világra jötte,

s üdvöt, szerencsét szavad is jövendőlt,

mért fátyolozzák szemedet most könnyek? (63.)

69.

Mondd, hosszu élet lesz e gyermek sorsa,

vagy bánatomra született a földre,

s e korty vizet, mit nehezen szereztem,

rögtön megissza a halál előlem? (64.)

70.

Mondd, szertefoszlik eme fő reményem?

Családom díszére lesújt a balsors?

Nyugodt lélekkel hagyom itt a földet?

Szemem lehúnyni se tudom miatta. (65.)

71.

Családom sarja kivirulni nem fog?

Ki fog száradni, mielőtt teremne?

Uram, szólj gyorsan! Elemészt a kétség.

Tudod, szülői szeretet milyen nagy.” (66.)

72.

Balsors-ijesztett ura aggodalmát

eloszlatta a remeték királya:

&quot;Király, nyugodjék meg a lelked! Úgy lesz,

amint ígértem; igazat beszéltem. (67.)

73.

Nem attól tartok, hogy a sorsa más lesz:

a saját sorsom szomorít el engem.

Időm lejárt, és épp most született meg,

ki majd véget vet minden születésnek. (68.)

74.

Lemond a trónról, a világi díszről,

szilárd erővel igaz útra tér át,

a vak világban a tudás napjával

tudatlanságnak a homályán áttör. (69.)

75.

Hulláma vénség, tajtéka betegség,

vihara halál a nagy óceánnak:

a szenvedésnek, de ő a világot

kimenti ebből a tudás hajóján. (70.)

76.

Erény medrében, a tudás vizével,

elmélyülés és türelem sodrával

árad Tanának üditő folyója,

a szomjas élők kínját csillapítja. (71.)

77.

Vágy erdejében, bánat kötelében,

a születések vad forgatagában

vergődőknek, mint eltévedt vándornak,

megmutatja a szabadulás útját. (72.)

78.

Vágy-gerjesztette szenvedély tüzétől

perzselt világnak tana hűs esője

enyhet fog adni, ahogy az aszályban

sínylődő földet a zápor üdíti. (73.)

79.

A kívánságok reteszével elzárt

tudatlanság nagy kapuját bezúzza

az Igaz Tan súlyos ökölcsapása,

a rab világnak az utat kitárja. (74.)

80.

A tévelygések kötelébe hurkolt,

segítő nélkül gyötrődő világot

kiszabadítja ön-okozta bajból

a Törvény Ura, ha tudatra ébred. (75.)

81.

Így hát ne aggódj a fiad miatt te.

A sajnálatot azok érdemelnék,

kiket süketté tesz a balgaság, dölyf,

s nem hallgatják meg a Tökéletes Tant. (76.)

82.

Az Igaz Tan kinyilatkoztatását

én már nem érem meg, ezért hiába

értem a csúcsra az elmélyülésben;

vesztes vagyok, bár magas égbe jussak.&quot; (77.)

83.

Igy szólt a nagy bölcs, s szava hallatára

elmúlt a rádzsa s neje aggodalma.

&quot;Ez lesz fiamból&quot; – s fia sorsa tette

saját magát is megelégedetté. (78.)

84.

Mégis gyötörte a szivét a gond, hogy

szentség útján fog fia majd haladni.

Tisztelte ő is az igaz tanítást,

de fájt, hogy el fog fia válni tőle. (79.)

85.

Aszita remete így tudatta véle,

hogy a fia útja hogyan vezet magányba,

s magasan a levegőbe szállt, ahogy jött,

a szemek elől tovatűnt csodás alakban. (80)

86.

(Amikor a csecsemőt az anyja bátyja,

a remete, szent Naradatta szemre vette,

a fejedelem elé sietve, inti,

Aszita szavát a szivére venni kéri. {{ref|28}}) /?/ (81.)

87.

A fejedelem a gyermekére büszke,

s a birodalom valamennyi gondja-búját

feledi, egyedül arra gondol ekkor,

hogy a születési ritust megünnepelje. {{ref|29}} (82.)

88.

Amikor a tizedik nap érkezett el,

a papok a rádzsa szavára bemutatták

– ahogyan a hagyományok azt kiszabják –

tüzükön az áldozatot, varázsimákkal. (83.)

89.

Ezer hibátlan, tele tőgyü, borjas,

arany lemezzel beborított szarvú,

kövér tehén lett a papok jutalma

fiára áldást rebegő imákért. (84.)

90.

Dús áldozattal felüdítve lelkét,

szerencsés csillagzatu napra kelve,

szerencse percében a rádzsa indult

a háreméből palotába vissza. (85.)

91.

Ékkővel ékes, elefántcsont-díszes

gyaloghintóba a királyné felszállt,

ölében tartva a királyi sarjat,

áldásért esdve a nagy istenekhez. (86.)

92.

Nejét engedte a király előre,

kíséretében az idős papokkal.

Újjongó nép sorfala közt követte,

mint mennylakók közt az egek királya (87.)

93.

A Sákja-rádzsa hazatért lakába,

mint Szkanda-nemző Siva {{ref|30}} tündökölve.

A boldogságtól ragyogott az arca,

s két kézzel szórta az ajándék-záport. (88.)

94.

Kapilavasztu örömárban úszott,

királyi sarjjal gyarapodva híre,

akár Kuvéra {{ref|31}} tündérpalotája

a Kincs Urának fia megjelentén. {{ref|32}} (89.)

Így szól a Buddha élete című költeményben az első ének:

A Magasztos születése.


==II. Ének==

A HÁREMBEN TÖLTÖTT IDŐ

1.

Megszületett, ki születést s halál old.

E naptól fogva nőtt atyja hatalma

kinccsel, lovakkal, elefánt-sereggel,

mint nagy folyó a patakok vizével.

2.

Özönlött hozzá az arany s a gyémánt,

kincs, drágakő, gyöngy, sebes áradatként.

Nőtt napról napra palotája kincse,

hogy meghaladta valamennyi vágyát.

3.

Vad elefántok a Himálajából,

amelyeket még a világot tartó

ős-elefánt {{ref|33}} sem bírna tán betörni,

az ő szavára szelidülten álltak.

4.

Lovak dobogtak a sok istállóban,

arany szerszámmal, lobogó sörénnyel,

nemes fajtájuk telivér-jegyével,

vásárlás, zsákmány vagy ajándék révén.

5.

Kövér, jól táplált, tele tőgyü, borjas,

szép fényes szőrű, szelid, ékes, jámbor,

bőven tejelő tehenek legeltek

birodalmának buja-dús mezőin.

6.

Ellenségei hada semleges lett;

ki semleges volt, a barátjává lett;

barátja szirtként mellette kiállott;

a meghasonló feledésbe süllyedt.

7.

Időben hullott az eső az égből,

a jégverés nem verte a vetést el,

szellő-terelte, üde felhőnyájak

villám-övétől ragyogott az égbolt.

8.

Szántás se kellett, hogy a föld teremjen.

Beérett minden évszakban a termés.

A zöldelő, dús veteményes kertben

nedv s íz duzzasztott gyökeret, gumókat.

9.

S ha háború vad tüze gyúlt ki olykor,

és lélekoltó csata dúlt a tájon,

az űzött terhes anya nem vetélt el,

épségben szülte meg a magzatát mind.

10.

Restelli máskor a szegény, hogy kérjen

a gazdagtól, bár vagyonában dúskál;

most még az sem, ki maga sem volt gazdag,

nem fordult háttal az esedezőhöz.

11.

Sem hitszegő, sem rokonát elűző,

sem cselszövő, sem hazudó, se gyilkos

nem akadt ekkor birodalma-szerte,

mint ősidőkben, Jajáti {{ref|34}} korában.

12.

Templom, kolostor tömegével épült,

parkot ültettek, tavat, kutat ástak

fogadalomból az igaz lelkűek,

hogy földre hozzák le a menny világát.

13.

Eltűnt az éhség, a veszély, betegség,

mennyben érezte magát az egész nép.

A férj nejét, és az urát az asszony

híven szerette, soha meg nem csalta.

14.

A szerelemben nem a kéjt hajszolták;

nem űzött birtokvágyra a mohóság;

álszent se volt, ki adományt csikarjon;

oltáron állat vére sohasem hullt.

15.

A tolvajlásnak neve is feledve.

Földjét ellenség hada nem tiporta.

Bőség, biztonság boldog kora jött el.

Béke honolt, mint remete-tanyákon.

16.

A királyfi megszületése óta

– mint a Nap fia, Manu {{ref|35}} életében –

uralkodott az öröm és igazság,

kihalt a bűn és vele a gonoszság.

17.

S mert ettől fogva siker koronázta

a mahárádzsa valamennyi dolgát,

Sziddhártha, ‘Célját sikerrel elérő’

nevet ruházott a fiúra atyja.

18.

Ám anyja, Májá, látván, hogy a gyermek

tökéletes, mint a nagy égi bölcsek,

nem bírta túlélni boldogságot,

s további életre az égbe tért meg.

19.

A gyermek-isten szépségü királyfit

anyjának húga igaz szeretettel

gondjába vette, ápolta, nevelte

mint anyja, mintha édes fia volna.

20.

Mint az égbolton felemelkedő Nap,

mint szélviharban erőre kapó tűz,

mint éjszakában az egyre növő Hold,

úgy gyarapodott erőben a gyermek.

21.

Ezután drága szantálfa-kenőcsöt,

varázsfüvekkel telefont sok gyöngysort,

gazellák-vonta arany kocsikákat

hoztak neki a baráti lakokból.

22.

Korához illő, kicsi ékszerekkel,

játékszerekkel, kis arany lovakkal,

felöltöztetett apró tehenekkel,

elefántokkal megajándékozták.

23.

Így halmozták el a szeretet jeléül

mindennel, minek kisgyermek örülhet,

habár gyermeki csak a kor volt benne,

nem ész, kitartás, becsület, tekintély.

24.

Felcseperedve, gyermekkora végén,

mit rangja kívánt, tanulnia kellett.

Mihez sok évi tanulás kell másnak,

elég volt ahhoz neki egynehány nap.

25.

Eszében tartotta királyi atyja

bölcs Aszitának a jövendölését,

hogy fia majd mennyei üdvre vágyik,

s próbálta földi célokra terelni.

26.

Jegyest választott neki jó családból,

szépség, szemérem megtestesitőjét,

mint földre szállott, tündéri Szerencsét:

Jasódharát, ki – mint neve – ‘Jó hírű’.

27.

A föld urának menye a királyfit

boldoggá tette: oly örömben éltek,

mint fent az égben az Ezerszemű Úr {{ref|36}}

él hitvesével, gyönyörű Sacsíval.

28.

&quot;Ne lásson semmit, ami felkavarja

lelke nyugalmát&quot; – döntötte el atyja,

és palotája közepén jelölt ki

lakást fiának, a tömegtől távol.

29.

Mint őszi felhők hada, úgy fehérlett,

mint földre szállt égi kocsik, sugárzott,

szép nők dalától, zeneszótól zengett

dús csarnokokkal ékes palotája.

30.

Szép nők ujjától aranyos szegélyű

dobok pendültek halk, édes ütemben,

s a szent Kailásza-hegyi tündérlányok

táncát idézte lágy hajladozásuk.

31.

Suttogva ejtett szerelem szavával,

enyelgő-tréfás-pajkos kacagással,

félig-lehúnyt szem pajzán mosolyával

gyönyörködtette gyönyörű sok hölgye.

32.

Magas lakából nem ereszkedett le,

mert visszafogták ügyes szeretői,

ahogy nem száll le a földi talajra,

kit égbe vitt fel sok erény jutalma.

33.

Királyi atyja, hogy utódjaként majd

áldás kisérje – uralomra jutva –,

a bűnt kerülte, az erényt becsülte.

magát fékezte, nyugalom vezette.

34.

És nem merült el gyönyörökbe balgán,

jövő létét sem terhelte hibákkal.

Érzékei vad lovát zabolázta,

erényben túltett valamennyi népén.

35.

Nem mást-pusztító tudományra vágyott:

azt vágyta tudni, ami másnak üdvös.

Alattvalóit ahogy óvta-védte,

úgy másnak is csak a javát akarta.

36.

Fiára áldást esedezve, buzgón

tisztelte sok bőkezü áldozattal

a lángoló tűz fejedelmét, Agnit.

Ékkő s tehén volt a papok jutalma.

37.

Tisztára mosta testét meg a lelkét

szent fürdő-vízzel, s szent gondolatokkal.

Követte Védák {{ref|37}} szigorú szabályát,

s ön-lelke szabta nyugalom parancsát.

38.

Szelíden szólott, de sosem hiába.

Szava igaz volt, de sosem volt bántó.

Hamis beszédet, s igazat, de durvát,

még gondolatban se viselt el lelke.

39.

Könnyű s nehéz közt, ha a döntés rá várt,

kedv vagy ellenszenv sohasem vezette,

csupán azt nézte, mi a jó, az üdvös;

ezt többre tartotta az áldozásnál.

40.

Ki hozzá fordult, segedelmet várva,

ajándék-vízzel oltotta ki szomját.

Ki megtámadta, megalázta dölyfét

nemes lelkének csatabárd-csapása.

41.

Fékezve Egyet, a Hetet követte;

Hetet mellőzve, az Ötöt tartotta;

a Hármat bírva, intette a Hármat;

a Kettőt tudva, elhagyta a Kettőt. {{ref|38}} /?/

42.

Ha vittek hozzá a halálra méltó

gonosztevőt, nem ölette meg azt sem:

szelíd beszéde lett a kötelékük,

kegyelmessége fékezte meg őket.

43.

A bölcsek-szabta tanokat követte;

régi viszályok parazsát feledte;

erény-illatú hírnevet kereste;

beszennyező vágyakat elvetette.

44.

Igényt nem tartott a fölös adóra;

kezét nem tette rá más vagyonára;

nem emlegette fel az őt ért bántást;

harag tüzét nem táplálta szivében.

45.

Igy élt a rádzsa, s a királyi példát

polgárai és szolgái követték,

ahogy jógába merülő bölcseknek

csitult elméjét követi a testük.

46.

Idő múltán Suddhódana menyének,

erényes, szép keblü Jasódharának,

fia született, Ráhula, csodás-szép,

mint Ráhu démont ügyelő Nap és Hold. {{ref|39}}

47.

A nemzetségét gyarapítni vágyó,

fiú-sarjakra vágyó mahárádzsa,

amint örvendett a fiának egykor,

éppúgy örült most unokája jöttén.

48.

&quot;Azt kívánom, hogy fiam úgy szeresse

fiát, mint én őt, fiamat szerettem.”

Így ujjongott, és eleget tett minden

szertartásnak, mint ki az égbe készül.

49.

Régvolt időknek nagy uralkodói,

királyi bölcsek nyomdokát követte,

aszkétaként ült a királyi trónon,

s úgy áldozott, hogy ki ne oltson éltet.

50.

Királyi dicsben egyaránt tündöklött

uralma révén s önuralma révén.

Tudása, tettei, családja híre

fénylett, akár az ezersugarú Nap.

51.

Véda-imákkal a Teremtőt kérte:

siker kísérje fia minden dolgát,

s vállalt ezért sok szigorú vezeklést,

mint a Teremtés Ura ősidőkben. {{ref|40}}

52.

A törvénykönyv volt a kezében, nem kard;

időtöltése az önuralom volt;

parancsolóként magának parancsolt;

alattvalóit atyaként vezette.

53.

Fia kedvéért őrizte hatalmát,

fiát családért, a családot hírért,

a hírt az égért, az eget lelkéért,

s azért a lelkét, hogy a Törvényt védje.

54.

Igy tett eleget az Örök Törvénynek,

mint hagyomány és igazak tanítják.

&quot;Talán fiam, meglátva fia arcát,

nem fog erdőbe vonulni” – remélte.

55.

A földet-őrzők {{ref|41}} a fiukat őrzik,

hogy megőrizze az is a hatalmat.

Ám ő, bár híven követte a Törvényt,

Törvénytől óvta, kéjekbe vetette.

56.

Ha a fia született, a többi szent Bódhiszattva

remete-tanya honába távozott otthonából.

Az örömöket ezért ő is csupán addig élte,

amig az ideje eljött megvilágosodásnak.

Így szól a Buddha élete című költeményben a második ének:

A háremben töltött idő.


==III. Ének==

A MEGRENDÜLÉS KEZDETE

1.

Hallotta egyszer, amikor beszélték:

az árnyas erdők füve bársonyos-dús,

a hűs tó tükrén vizirózsa nyílik,

virágzó fákon madarak dalolnak.

2.

Igy áradoztak a szivet-derítő,

várost-kerítő ligetekről női,

és kedve támadt a kirándulásra,

mint istállóból elefánt kivágyik.

3.

Megtudta atyja, mi a kívánsága

szabadba vágyó, szeretett fiának,

s intézkedett, hogy fiatalságához

s rangjához illő legyen arra járta.

4.

Kiadta rögtön szigorú tilalmát:

az úton koldus, nyomorék ne járjon,

hogy gyöngéd szívű fia meg ne lásson

semmit, mi bántja, ami megzavarja.

5.

Eltávolított alamizsna-kérőt,

öreget, csonkát, beteget az útról.

Gondoskodott, hogy szerett fiát csak

szépség fogadja, valamerre sétál.

6.

Így rendbe tették a palota útját,

s a herceg, díszes kísérete élén,

leszállt terméből, a királyhoz járult,

hogy elköszönjön, s a kegyet köszönje.

7.

Ő hosszan nézte, szeme könnybe lábadt,

majd megcsókolta fejét szeretettel,

és útra engedte &quot;Eredj!&quot; szavával,

bár nem engedte távozni szivével.

8.

Villámsugárként ragyogó küllőjű,

csillogó arany veretekkel ékes,

aranyos hámú négy paripa vonta

dísz-kocsijára felszállt a királyfi.

9.

A tarka, lengő lobogókkal ékes,

virágszőnyeggel beborított úton

kíséretével a királyfi indult,

mint csillagok közt a hűs sugarú Hold.

10.

Kétoldalt hosszú sorban sorakoztak,

kíváncsian várva, a városnépek,

és tágra nyílt, kék szemük úgy sugárzott,

mintha kék lótusz szegné be az útját.

11.

Egyik dícsérte daliás alakját,

másik csodálta nemes arcvonását,

s szelídségét látva, fohászt rebegtek,

hogy hosszú élet legyen osztályrésze.

12.

Vadászok, törpék főúri lakokból,

szolgálólányok a szerény házakból

mind ott tolongtak, a földre borultak,

mint körmenetben a lehajló zászlók.

13.

A nők, meghallva a nagy újdonságot,

hogy a királyfi kivonul lakából,

futottak, kérték uruk engedelmét,

hogy elhaladtát a tetőkről nézzék.

14.

Álmukból kelve, a nagy sietésben

övük lecsúszott, beleakadt lábuk,

s kiváncsiságukban észre se vették,

hogy földre hullott sok szép arany ékszer.

15.

Sietségükben egymást taszigálták,

s csuklójukon a perecek csengése

visszhangzott márvány folyosókon, lépcsőn,

riadt madárrajt rebbentve zajával.

16.

Nem egy szép asszonyt szaporán szaladni

hajszolt a vágya, hogy a látványt lássa,

de duzzadó tompora-keble súlya

léptét lehúzta, gátolta futását.

17.

Más karcsu, szép nő, noha könnyü lába

ragadta volna, fékezte siedtét

szemérmesen, mert szégyellte mutatni

testén a titkon viselendő ékszert.

18.

Összeverődő, dús fülbevalókkal,

csilingelő láb- és karperecekkel

tolongó hölgyek sűrű tömegétől

szinte bezárult a sok ablaknyílás.

19.

Az ablakokból kitekintgető nők

fül-ékkel ékes vizirózsa-arca

virágözönt öntött a palotákra,

mintha lótusszal kivirultak volna.

20.

Az ablaktáblák sora tágra tárva;

kíváncsi hölgyek paloták tetőin;

mint páva tolla ragyogott a város,

mint tündérlányok laka légi honban.

21.

Szűk ablakokban szorosan simultak

egymáshoz arcok dús fülbevalói,

pompázatosan, mint a koszorúba

kötött virágzó vizirózsák szirma.

22.

Nők pillantása le az útra nézett,

mint aki fentről le a földre vágyik;

a férfi-népség szeme feltekintett,

mint aki lentről fel az égbe vágyik.

23.

A nők, csodálva a nemes királyfi

méltóságteljes, daliás alakját,

&quot;Beh boldog asszony neje!&quot; – így susogtak,

de tiszta szívvel, szeretettel, áldón.

24.

&quot;Ez a felséges, erős karu ifjú,

a testet öltött Virágnyilas Isten {{ref|42}},

lemond a trónról, hogy a Törvényt járja&quot; –

gondolta mindenki magasztalólag.

25.

Először látta az utat a herceg,

tele ünneplő, dísz-köntösü néppel,

s az újdonságtól új örömet érzett,

mint aki újabb születését éli.

26.

Az ujjongó, égi örömben úszó

várost figyelték az egek lakói,

s alkottak egy roskatag aggot: menjen

felébreszteni a nemes királyfit.

27.

Csodálva nézte az aggot az ifjú.

Látta: alakja nem olyan, mint másnak.

Nem tudta róla a szemét levenni.

Megkérdezte a kocsihajtójától:

28.

&quot;Ki ez az ember, aki szembe jön, mondd?

Haja fehér, botba fogózva lépdel,

szeme beesett, reszket és legörnyedt.

Így született, vagy valami baj érte?&quot;

29.

A kérdésre a jámbor kocsihajtó

felfedte azt, amit az atyja titkolt.

Feledte, hogy nem szabad erről szólni,

mert megkötötték az eszét a mennyek.

30.

“Szépség ölője, erő letörője,

bánat szülője, öröm elvevője,

tudás törlője, test tönkretevője:

a vénség az, amitől így legörnyedt.

31.

Szoptatta őt is csecsemőként anyja,

csúszkált a földön kicsi gyermekkorban,

majd ő is izmos fiatallá serdült,

de végül mégis az öregség várt rá.&quot;

32.

Megdöbbentette a királyfi lelkét

a válasz, s ismét kocsisát faggatta:

&quot;Talán majd rám is ugyanily csapás sújt?&quot;

Igenlő szóval felelt a kocsis rá:

33.

&quot;Felségedre is ugyanez a sors vár.

Legyőzhetetlen az idő hatalma.

Mindenki tudja, hogy a vénség megtör,

kívánja mégis, hogy e kort megérje.&quot;

34.

A végtelen sok születés során át

tökéletessé nemesült Nagy Lélek

megrettent az öregség hallatára,

mint bika, hogyha mellé csap a mennykő.

35.

Az aggastyánra szegezett szemekkel

sóhajtott hosszan, a fejét megrázta,

majd az ujjongó sokaságra nézett,

végül megszólalt elkeseredetten:

36.

&quot;Óh, hát elpusztít a világon minden

erőt, tudást és szépséget a vénség!

S bár ezt jól látják a saját szemükkel,

nem indulnak fel lelkükben az élők?

37.

Ha így van, fordítsd a lovakat vissza,

kocsisom, térj meg palotámba tüstént!

A kéjkertekben mi öröm vidítna,

ha vénség kínja a szivembe fészkelt?&quot;

38.

Ura fiának a parancsát véve,

megfordította a kocsit a hajtó.

Ott a királyfi gondokba merülten,

mint üres házba lépett a kapun be.

39.

És otthonában se talált nyugalmat.

&quot;Vénség, vénség!&quot; – ez forgott a fejében.

Ujólag atyja beleegyezését

kérte, s kihajtatott a palotából.

40.

Az istenek most nyavalyáktól gyötrött

testű beteget alkottak az útra.

Pillantása a betegre vetődött,

s kéréssel fordult újra kocsisához:

41.

&quot;E püffedt hasú, vacogó, ziláló,

megereszkedett tagú, vézna, sápadt,

&quot;Anyám!&quot; – jajszóval a kezét kinyújtó,

segítéség-esdő nyomorult miféle?”

42.

&quot;Ha felborul a testben az egyensúly

az elemek közt, iszonyú csapás az,

neve: betegség, s ez, erőre kapva,

erőset is lever” – a kocsis így szólt.

43.

Kocsihajtója magyarázatára

részvéttel nézett a szerencsétlenre:

“Csak egyedül ő szenved e csapástól,

avagy mindenkit fenyeget betegség?&quot;

44.

Megmagyarázta a kocsis: &quot;Királyfi,

mindenki ki van téve e veszélynek.

De bár leselkedik ezer betegség,

beteg világunk örömökre vágyik.&quot;

45.

Hogy ezt felfogta, a szivére bú szállt,

megremegett, mint hullámon a holdfény,

a kétségbeesve, alig ejtett szóval,

inkább magának beszélve rebegte:

46.

&quot;Hiába látja a világ e sok vészt,

betegség kínját, ezután is bízik.

Hát eddig ér csak a tudás hatalma,

hogy tud nevetni, ha betegség les rá?

47.

Kocsis, fordulj meg! A kiút elég volt!

Kocsink térjen meg a király lakába!

Értem: mindenkit fenyeget betegség,

s ez kedvem szegte, szivem elszorítja.&quot;

48.

Útját szakítva, örömét szakasztva,

gondokkal küzdve, hazatért lakába.

Másodszor is így hazatérni látva,

atyja megtudni sietett, mi történt.

49.

Okát meghallva hazatérésének,

sejtette: meg kell már válnia tőle.

Megdorgálta az út felügyelőjét,

bár büntetésre a harag se bírta.

50.

Megint megpróbálta gyönyörűségekkel,

mulatságokkal a fiát lekötni.

&quot;Érzéki csábok sokakat lebírnak,

s tán nem hagy el majd&quot; – remélte szivében.

51.

De mindhiába: dallal, zeneszóval

nem csábitotta a fiát a hárem.

Ezt látva, újból kikocsizni küldte:

&quot;Talán segít majd a változatosság.&quot;

52.

Csak arra gondolt, hogy kedvre derítse,

s nem gondolt rá, hogy az öröm veszélyt rejt.

Kíséretéül vele menni küldte

a legszebb, táncos, csoda-hangu nőket.

53.

Felékesítette a város útját,

és végig gonddal ellenőriztette,

s úgy rendelkezett, hogy más kocsihajtó

és másik kocsi induljon az útra.

54.

Haladt az úton a királyfi, ám egy

halottat alkottak az istenek most.

A halottvivő menetet csupán a

királyfi és a kocsihajtó látta.

55.

A királyfi a kocsisát kérdezte:

&quot;Négyen cipelnek valakit. Ki ez, mondd?

Díszes ruhában hever, és nem mozdul,

síránkozó nép vonul a nyomában.&quot;

56.

A fényes mennyek ragyogó lakói

irányították a kocsis beszédét,

s akaratukból a kocsis kimondta

az igazságot, noha ez tilos volt:

57.

&quot;Lélegzet nélkül, tudat, érzés nélkül

örökre alszik merev fadarabként.

Elhagyta végleg, aki eddig óvta,

támadta, védte, a barát s ellenség.&quot;

58.

Hallotta, mit mond a lovak hajtója,

s megdöbbent szívvel faggatta tovább is:

&quot;Csak ezt az embert sújtotta ilyen sors,

vagy ez a vég vár, ami él, mindenre?&quot;

59.

A gyeplőtartó ugyanúgy folytatta:

&quot;Így végzi minden, aki él a földön,

legyen nemes bár, közepes, vagy hitvány.

Örök törvénye a halál a létnek.&quot;

60.

A föld urának fia, bár erős volt,

megértve, hogy van halál, összeroskadt.

Vállával dőlt a kocsirúd végére,

és felkiáltott a panasz szavával:

61.

“Ha minden élőt ez a biztos sors vár,

örülni hogy tud a világ a létnek?

Az ember szíve s esze kőből van tán,

hogy gondatlanul haladt tova útján?

62.

Fordítsd kocsinkat palotánkba vissza!

Nincs kéjligetben mulatozni kedvem.

Aki tisztában van a pusztulással,

az józan ésszel hogyan is vigadhat?&quot;

63.

Habár a népek ura sarja így beszélt,

nem indult vissza a kocsis, haladt tovább.

és úgy, amint azt a király meghagyta volt,

a Padmakhanda lugasába tért vele.

64.

Virágban állt a bokor, a cserje, minden ág,

repesve szállt a sok ezer énekes madár,

tavak vizét vizililiom takarta el,

mint ég ivét övezi a tarka égi öv.

65.

Elvitte őt akarata ellenére is,

talán a nők serege örömre bírja majd;

akár a szent remete erénye megtörik,

ha mennybe fel csalogat az égi női tánc.

Így szól a Buddha élete című költeményben a harmadik ének:

A megrendülés kezdete.


==IV. Ének==

AZ ASSZONYOK CSÁBÍTÁSÁNAK MEGHIÚSULÁSA

1.

Mikor a város melletti kéjligetbe megérkezett

a királyfi, vígan várták a nők, mint vőlegényüket.

2.

Örömtől tágra nyílt szemmel sereglettek eléje mind,

s tisztelettel köszöntötte lótuszbimbóként zárt kezük.

3.

Szerelem-nyűgözött szívvel, rajongva vonták gyűrübe,

és rezdületlen rászegzett szemük alakját itta be.

4.

Gondolták: testbe öltözött a Szerelemisten maga,

s mint veleszületett ékszer, szépsége ékesíti fel.

5.

A nektár-sugarú Hold szállt bizonyára a földre le –

vélték mások, szelídségét s derűjét látva, mily csodás.

6.

Tátott szájjal csodálkoztak – magukba nyelni vágyva tán –,

s kábultan néztek egymásra, sóhaj emelte keblüket.

7.

Csak bámulták, de nem szóltak, és ránevetni egy se mert,

fenségétől s nyugalmától lenyűgözve állták körül.

8.

Udájin, a mahárádzsa főpapjának okos fia,

nézte, hogy tétlenül állnak, elragadtatás rabjaként,

9.

s rájuk szólt: “Ügyesek vagytok, gyönyörűség művészei,

szépek, a csábítás minden fortélyában járatosak,

10.

ékességére válnátok az égiek honának is,

táncotok gyönyörködtetné magát a Kincsek Istenét,

11.

ti szenvedélyre bírnátok zord remeték hideg szivét,

s a tündéreket otthagynák kedvetekért az istenek,

12.

ügyességetek csábjának, bájaitok csodáinak

asszonyok is rajongói lennének, nemhogy férfiak,

13.

művészek, bűvészek vagytok mesterségetekben, ti nők,

s nem értem, hogy viselkedtek most mind ilyen ügyetlenül.

14.

Szemlesütő szégyenkezés az ifjú arát illeti

az első ölelést várva, vagy pásztorlányt, nem titeket.

15.

Bár e férfi vitézsége, méltósága, hatalma nagy,

de meg kell vele mérkőzni: a nők hatalma még nagyobb.

16.

Hiszen egykor egy nagy szentet, akit még az ég is becsült,

Kásí szépe, egy örömlány, megtaposott, megrúgdosott.

17.

Bálamukhjá megnyargalta jámbor Manthálagautamát,

a szerzetest, és kedvéért máglyára hullákat cipelt.

18.

Az önsanyargatás hősét, az élemedett Gautamát

egy hitvány, alacsony kasztú asszonyszemély igézte meg.

19.

Risjasringát, {{ref|43}} a nőket még nem látott remetefiút

Sántá ravasz fogásokkal szedte rá, szédítette meg.

20.

Visvámitra, {{ref|44}} a szent látnok, az önmérséklet bajnoka,

tíz évig az őserdőben Ghritácsí tündér rabja lett.

21.

Kiforgattak magukból sok régi szent bölcset már a nők,

a virágzó korú ifjút könnyebben megigézitek.

22.

Ne tétovázzatok! Meg kell tenni, ami rajtatok áll,

hogy a királyi háztól a Szerencse ne forduljon el.

23.

Egyenlő rangút egykönnyen elcsábít bármely nőszemély –

igazi nő azt is, aki alatta vagy fölötte áll.”

24.

Udájin buzdításától feltüzelve, az asszonyok

saját magukon túltettek, hogy meghódítsák urukat.

25.

Ijedten hozzáláttak, hogy enyelgő pillantásokkal,

mosollyal, ringó léptekkel kellessék kellemeiket.

26.

A királyfi szelídsége és a király akarata,

s a bor s a szerelem gyorsan elűzte félénkségüket.

27.

Körülrajongták urukat, s ő úgy járta a ligetet,

mint nőstényelefántok közt a hím a hegyek erdeit.

28.

A szép parkban a szép nők közt a királyfi úgy tündökölt,

ahogy a tündérlányok közt a Nap fénylik az ég ivén.

29.

Duzzadó keble halmával érintette meg némelyik;

mámortól fűtve, testével a testéhez hozzásimult.

30.

Másik színlelte: megbotlott, s köréje fonva karjai

hajlós, karcsú folyondárját, erővel rátámaszkodott.

31.

Más bortól illatos szája rőt ívével hozzáhajolt,

s fülébe sejtelmes hangos súgta: &quot;Hallgasd meg titkomat!&quot;

32.

A másik illatos kézzel szorította meg két kezét,

s parancsoló hangon kérte: “Óh jőjj, imádkozz itt velem!&quot; {{ref|45}}

33.

Más ittasságot tettetve lecsúsztatta a fátyolát,

s szájában nyelve megcsillant, mint villám fénylik éjszaka.

34.

Csilingelő, aranydíszes övvel sétáltak fel s alá

mások, mutatva áttetsző leplek alatt a combjukat.

35.

Virágzó mangó ágába kapaszkodtak meg némelyek,

keblüket látni engedve, mint két aranybarna edényt.

36.

Másik lótusz-szemű szépség lótusz-tóból lótuszt hozott,

s lótusz-tündér gyanánt lépett lótusz-arcú királyfihoz.

37.

Édes dalt énekelt másik, hajlongva hozzá táncosan,

s &quot;Magad csapod be&quot; – sejttették kacéran pillantásai.

38.

Más nő szemöldök-ívét mint az íjat feszítette meg,

játékosan utánozva a férfias mozdulatot.

39.

Fülbevalóit ringatta a másik buja keblü nő,

és kacagva szólítgatta: &quot;Fogjon meg felséged, ha tud!&quot;

40.

Mások virágfüzérekkel kötözték meg a távozót,

szemrehányó szelíd szókat vetettek rá, mint zabolát.

41.

Egy mangó-hajtást lengetett egy másik nő mámorosan,

és kötözködve kérdezte: &quot;Vajjon kié ez a virág?&quot;

42.

A másik peckesen lépdelt, kihúzva magát férfimód,

s rászólt: “A nők legyőztek! Menj, te meg a földet győzd le most!”

43.

Másik félig lehúnyt szemmel egy kék lótuszt szagolgatott,

s mámor-fojtotta, halk hangon suttogta a királyfinak:

44.

&quot;Uram, nézd itt e mangó-fa méz-illatú virágait!

Mint aranyos kalitkában búg ága közt a kókila.

45.

E tűzvörös asókát nézd, mely felkavar vágyó szivet;

mintha tűz lángja perzselné, zsongja körül a méheraj.

46.

Nézd, tilaka-fa törzsére e mangó-ág hogyan simul:

szantálpor-sárga testű nő fehér köntösü férfira.

47.

Rőt lakk-színű virág-terhe lehajtja a kuruvakát,

mintha a nők vörös körme előtt elszégyellné magát.

48.

Beburkolózik lombjába e fiatal asóka-fa,

karcsú karunk szépségével úgysem bírna versengeni.

49.

Nézd, úgy övezik e tavat a fehér szinduvára-fák,

mintha pihenő nő dobná maga mellé a fátyolát.

50.

A vízen úszó nőstényét követi csakraváka-hím,

mintha szolgája volna; lásd, a nők hatalma végtelen.

51.

Hallgasd a nászra vágyódó hím kakuk búgó énekét,

míg párja hangja visszahangzik, mint hogyha igent mondana.

52.

Magát bölcsnek hivő férfi ne gondokba merüljön el;

a tavasz-szülte vágyaknak engedjen, mint madár-sereg.&quot;

53.

Így próbálta a szerelem-tüzelte ifju nők hada

hízelkedő enyelgéssel a királyfit kísérteni.

54.

De a királyfi lelkéről lepergett minden csábítás.

&quot;Meg kell halni&quot; – csupán erre gondolt, s el sem mosolyodott.

55.

Miközben szótlan elnézte a nők mesterkedéseit,

rezzenetlen, szilárd szívvel, keserűen gondolkozott:

56.

&quot;Az asszonyok nem fogják fel, hogy múlandó az ifjuság;

a vénség jön, s a szépséget elpusztítja nyomtalanul.

57.

Nem gondolnak rá: sújthatja betegség bármelyiküket,

s viháncolnak, miközben a világ kórokkal küzködik.

58.

Nem jut eszükbe, hogy végül a halál mindent elragad,

és játszanak, nevetgélnek önfeledten, gondatlanul.

59.

Aki rágondol, hogy sorsunk vénség, betegség és halál,

élhet, alhat vagy örvendhet egy percig is nyugodtan az?

60.

Aki maga egészséges, és nem téríti észre, hogy

a másik vén, beteg, meghalt – az rövidlátó, ostoba.

61.

Ha az egyik fa elveszti a lombját és gyümölcseit,

s kidől, kivágják – éppígy a többi nem törődik vele.”

62.

Udájin látta: gond gyötri, nem tud örülni semminek,

s barátság s életbölcsesség szavával rezzentette fel:

63.

&quot;Barátként állni melletted küldött veled a föld ura,

s baráti vonzalom késztet, hogy kérő szóval intselek.

64.

Óvni káros cselekvéstől, üdvös tettre buzdítani,

a bajban nem pártolni el – a barát hármas tiszte ez.

65.

Ha barátságot ígértem, és most elnézném szótlanul,

hogy elfordulsz teendődtől – milyen barátság volna ez?

66.

Barátodként szólok hozzád: te szép, erős vagy, ifju vagy,

a nőktől így elfordulni nem illik hozzád semmiképp.

67.

A női csábnak engedni illendő színlelésből is,

mert így örömben lesz részünk, s ezt szégyen elmulasztani.

68.

A nők szívét figyelmesség s hízelgés megbilincseli,

kedveskedés szerelmet szül; rátartiak az asszonyok.

69.

Nos, bárha szíved elfordul, fényes arcú királyfiú,

szépséged azt parancsolja, hogy nyájasnak mutasd magad.

70.

Nyájasság nőknek orvosság; nyájasság legszebb ékszerük;

a szépség nyájasság nélkül: erdő, hol nincs a fán virág.

71.

Legalább puszta nyájasság gyönyörködtesse lelkedet;

öledbe hullt minden gyönyör – miért fordulnál tőlük el?

72.

A szerelem a legfőbb üdv – így vallotta ezt Indra is,

s a szent Gautama hitvesét, Ahalját {{ref|46}} csábította el.

73.

Agasztja is magáévá tette egykor a Hold nejét,

és így járt Lópámudrával, így tartja ezt a hagyomány.

74.

Utathja feleségétől, Mamatától Brihaszpati, {{ref|47}}

az önsanyargató nagy szent, Bharadvádzsát nemzette így.

75.

Brihaszpati nejétől meg – miközben éppen áldozott –

a Hold nemzett nemes sarjat, isteni tudású fiat. {{ref|48}}

76.

Egykor a Jamuná partján a vízből született leányt

vad szenvedélyre gerjedve meghágta volt Parásara. {{ref|49}}

77.

A bölcs Vaszistha megkívánt egy alacsony kasztbéli nőt,

Aksamálát, s e nő szülte Kapindzsaládát, gyermekét.

78.

Bár ifjúsága rég elszállt, Jajáti, {{ref|50}} a királyi bölcs,

az égi kertben Visvácsí tündérlánnyal szeretkezett.

79.

Pándu {{ref|51}} tudta: ha nőt érint, halált hoz rá az ölelés,

és mégis Mádrí szépsége legyőzte, s közösült vele.

80.

Karáladzsanaka egykor egy pap lányát ragadta el,

és ezért kasztját vesztette, de szerelmét nem adta fel.

81.

Látod, a régi, nagy bölcsek még alantas szerelmet is

gyakorta élveztek, nemhogy az illendő örömöket.

82.

Te fiatal vagy és szép vagy, erős vagy, mégis megveted

a gyönyörűséget, melynek joggal hódol egész világ.”

83.

A régi hagyományokból vett példákra hivatkozó,

bölcs szavakra viharfelhők komor, mély hangján válaszolt:

84.

&quot;Reád vall ez a buzdítás, baráti szeretet jele,

de hidd el, rosszul ítélsz meg. Hallgass meg, elmondom, miért.

85.

A gyönyört el nem ítélem. Tudom, a világ ennek él.

De látom, minden múlandó, s ezért örülni nem tudok.

86.

Öregség, betegség, halál – ez a három ne volna csak,

az örömöket élvezni tudnám én is, mint bárki más.

87.

Ha a nőkben az ifjúság, szépség örökké tartana,

a bölcshöz akkor sem volna méltó, kéjben merülni el.

88.

És mivel az öregség majd elemészti szépségüket,

saját magát is megcsalja, aki bennük gyönyörködik.

89.

Nem több az állatnál, aki halál, kór, vénség rabjaként

halál, betegség és vénség foglyainak örülni tud.

90.

S bár mondtad, hogy nagy lelkek is voltak szerelem rabjai,

ez ne tévesszen meg, hiszen a pusztulás várt rájuk is.

91.

Mit ér a nagyság ott, ahol a pusztulás uralkodik?

Az élvezeteken csüggés, hívság hajhászása mit ér?

92.

S hogy színlelésből engedjünk a nőknek, mint tanácsolod?

Én a nyájasság kedvéért sem ismerem a színlelést.

93.

Az engedékenységet sem tűröm meg őszintétlenül;

hogyha nem lelked indít rá, az ölelés is átkozott.

94.

Aki a színlelésnek hisz, s ragaszkodik gyanútlanul –

e szenvedélyre gyúlt szívet megcsalni visszataszitó.

95.

S ha kölcsönösen megcsalják egymás a szenvedélyesek,

jobban teszi, ha rá sem néz férfi nőre, nő férfira.

96.

Igy engem, búban vergődőt, vénség s a halál áldozatát,

nemtelen szenvedélyekre nem illendő csábítanod.

97.

Erős a lelked, s a szived nagyon kemény,

hogy ingatag kéj özönén szilárdan áll,

s örülni tudsz, hol a veszély leselkedik,

s az élők népe a halál felé halad.

98.

Engem betegség, az öregség és halál

félelme rettent, leigáz a csüggedés,

nyugalmam eltűnt, örömet nem ismerek.

Egész mindenség a szememben lángban áll.

99.

Vasból van annak szive-lelke, úgy hiszem,

ki végveszélyt lát, s ezalatt örülni tud,

s bár tudja jól, hogy kikerülhetetlenül

halál vár rá is, keserűen nem zokog.”

100.

Igy fűzte egybe a királyfi érthetőn

vágyat, szerelmet elitélő, bölcs szavát,

míg a Lenyugvás Hegye túlsó oldalán

lassan legördült a Világító Korong.

101.

A nők látták, hogy koszorújuk, ékszerük,

kedveskedésük, megigéző énekük

mind hasztalan volt, s hazatértek csüggeteg.

Lehűlt szivükben a szerelmi szenvedély.

102.

A kéjligetből a csodás asszonysereg

estére kelve szomorúan távozott,

s lakába tért meg az uralkodó fia.

&quot;Minden múlandó&quot; – ez emészti szüntelen.

103.

Mikor hírét vette az atya, hogy a gond gyötri a fiát,

aludni nem bírt, úgy, ahogy az elefánt, hogyha sebesül.

Mi változtatná meg fia akaratát? Törte a fejét,

de nem látott semmit, ha neki örömet semmi se szerez.

Így szól a Buddha élete című költeményben a negyedik ének:

Az asszonyok csábításának meghiúsulása.


==V. Ének==

REMETESÉGBE TÁVOZÁS

1.

A királyfi, hiába hívta oly kéj,

ami mástól az eszét is elrabolná,

nem örült, s a nyugalma messze szállott.

Az oroszlánt öli így a mérgezett nyíl.

2.

Im azonban idővel kedve támadt

a vadon fái között keresni békét.

A király megörült. Kiséretéül

vele ment sok nemes ifju víg csoportja.

3.

Aranyos zabolát s csengőt kötöttek

paripájára, a fürge Kanthakára.

A fején lobogott a jakfark-csótány,

s ura fénylett a nyeregben, mint a csillag.

4.

Mialatt a vadon felé ügettek,

buja szántókon, a sűrű erdő szélén

vezetett az utuk. Megmunkált földben

feketéllett a barázda, mint a hullám.

5.

Az ekék-hasogatta, zsenge fűvel,

a giliszták, kicsi férgek tetemével

boritott talajon halál meredt rá,

keserűn, mint kit övéi veszte sújt le.

6.

Kicserezte a szél s a nap, s belepte

por a szántóknak az izzadt bőrt a testén.

A nehéz járom az ökröket gyötörte.

A nemes lelkü királyfi szánta őket.

7.

Odaérve közel, leszállt lováról,

keserű gondba merülve, lassan lépdelt,

születés meg enyészet járt eszében.

&quot;Nyomorúság az egész világ!&quot; – kiáltott.

8.

Szive semmire, csak magányra vágyott.

Vele tartók csapatát is visszaküldte.

Egyedül tova ment a csendes erdőn,

míg elért egy üde lombu dzsambu-fához. {{ref|52}}

9.

Fa tövében a hullt levél s a pázsit

puha zöldjére leült a sima földön,

s míg a lét s az enyészet járt eszében,

nyugalom szállt a szivébe, és szilárdság.

10.

Mikor elnyugodott a csapongó elme

az örömtől meg a gondtól szabadulva,

a belátás nyugodalma elvezette

a legelső elmélyülés békéjére. {{ref|53}}

11.

Igy elérve a bölcs felismeréssel

az üdv-adó elme-összpontosítást,

ezután az egész világ folyását

is elértette valós elmélyüléssel.

12.

&quot;Nyomorult világ! A balga ember,

noha vénség, a halál s kór gyötri őt is,

közönyös marad, arra nem figyel fel,

hogy a másik megöregszik, szenved, elhal.

13.

Ez a sors ugyanúgy vonatkozik rám,

s ha a mások nyomorát közönnyel nézném,

megalázna rideg viselkedésem,

ki a Törvényt, az igazságot beláttam.&quot;

14.

Mikor így a halál, a kór, a vénség

nyomorúsága örök baját belátta,

kialudt a szivében erő, egészség,

fiatalság öröme, s az élet vágya.

15.

Örömet, szomorúságot nem érzett;

sem a kétely, se levertség nem gyötörte;

gyönyöröknek a vágya lefoszlott róla;

harag és rosszakarat sem élt szivében.

16.

Igy a bölcs, szenvtelen elme tisztasága

a nemes lelkü királyfi lelkén úr lett.

De e percben, szerzetesi öltözetben

– csakis ő látta – szemébe tűnt egy ember.

17.

A királyfi kiváncsian kérdezte:

&quot;Te ki vagy, mondd?&quot; Az a férfi ezt felelte:

&quot;Születés s a halál megundorított,

szabadulni remetének elvonultam.

18.

A világban a pusztulás a törvény,

keresem hát a romolhatatlan üdvöt.

A rokon s idegen nekem közömbös.

Gyönyörök vágya, a vágy igája nem bánt.

19.

Fa tövében, a néptelen vadonban,

hegyi barlangban odúban van lakásom.

Üresen, szenvtelenül, reményt levetve,

csak az üdv célja vezet, mint kósza koldust.&quot;

20.

Befejezte szavát a furcsa lény, és

a királyfi szeme láttán égbe szállt fel.

Egyik égi lakó jött ily alakban,

hogy eszébe belevéssen újabb eszmét.

21.

Mikor égbe repült fel az madárként,

a nemes férfi elámult, s boldog is volt.

Az igaz tanítást szivére vette,

s a lemondást az eszében eltökélte.

22.

Ezután hazatérni készülődött.

Paripájára felült, hogy útra keljen.

A barátait újra összehívta.

Megelégelte a vágyott liget árnyát.

23.

A kor és a halál nyügét lerázni,

a vadonban remetének menni készült,

s hazatért, de olyan kedvetlenül, mint

a vadonból elefánt a szűk karámba.

24.

&quot;Az az asszony igen boldog, szerencsés,

kinek ily szép, daliás a férje, mint te!&quot;

Egyik asszony e szókkal üdvözölte

a közelgőt, kisietve elé az útra.

25.

De a nirvrita ‘boldog’ szót meghallva,

neki nirvána jutott eszébe róla,

s a derűs fogadást fogadva, ettől

nyugalom, béke derűje szállt szivére.

26.

Palotájába belépett. Arca holdfény,

elefánté s a bikáé karja, lépte,

aranyos hegy a termete, hangja dörgés,

oroszláné az ereje – vágya béke.

27.

Ami el nem enyészik, arra vágyott,

s sietett atyja elé a trónterembe.

A tanácsot-adók körében úgy ült,

ahogy Indra vihar-istenek hadában.

28.

Leborult, a kezét is összetette,

könyörögve: &quot;Uram, adjad engedelmed

örök üdvre a vadonba elvonulnom,

hisz a válás, tudod, elkerülhetetlen.&quot;

29.

E beszédre a rádzsa úgy megingot,

ahogy erdőn elefánt-rázta, sudár fa.

Fia zárt keze lótuszát ragadva

zokogott, könny özönétől fulladozva:

30.

&quot;Ilyen ötletedet vesd el magadtól!

Remetének kora volna elvonulnod.

Fiatalnak a lelke ingatag még,

s veszedelmes, ha magányba tűnik ifjan.

31.

Fiatalt csak a test, a vágya vonzza,

idegen tőle lemondás önfegyelme,

a vadon rideg élete eltaszítja,

remeték szent közönyét nem érzi még át.

32.

Az idő nekem int a távozásra,

az uralmat fiatal kezedbe téve.

A királyi erély legyen erényed!

Ha atyáddal szakitasz, te törvényt törsz meg.

33.

Egyelőre tegyél le szándékodról.

Kötelesség a családod ápolása.

Aki élte az életet ifju korban,

ha elaggott, remetének elvonulhat.&quot;

34.

A királyi tanácsra a bölcs királyfi

szeliden mondta, akár a halk madárdal:

&quot;Legyen úgy. A vadonba nem megyek még,

ha kezeskedni erőd van négy dologról:

35.

A halál sose oltsa életem ki.

Ne gyötörje soha testemet betegség.

Fiatal koromat ne sújtsa aggság.

A szerencsémet a balsors elkerülje.&quot;

36.

Fia négy lehetetlen óhajára

a mahárádzsa csodálva válaszolta:

&quot;Mi jutott az eszedbe? Tégy le róla!

Nevetést szül az elérhetetlen óhaj.&quot;

37.

Felel erre, akár a hegy, szilárdan:

&quot;Ha e négy vágy lehetetlen, úgy bocsáss el!

Aki futna, ha lángban áll a hajlék,

menekültét akadályozod te annak?

38.

Ha tudod, hogy a földtől válni kényszer,

az igazság keresésétől ne válj el.

A halál válni parancsol végül úgyis,

kielégülni se hagy, se célhoz érni.&quot;

39.

A királyfi beszéde hallatára

– ki a megváltást kereste puszta célként –

leszögezte a rádzsa: &quot;Nem mehetsz el!

Gyönyörök s őrök övezzék, hogy ne menjen!&quot;

40.

A tanácsosok is figyelmeztették

a fiúi szeretetre, tiszteletre,

a szülői könnyek is útját szegték.

Szomorúan hazatért saját lakába.

41.

Csodaszép szeretők epedve várták

aranyos fülbevaló-csilingeléssel,

szelid őzgida-pillogó szemekkel,

kebelükből fakadó meleg sóhajjal.

42.

Ragyogott deli termete, mint arany hegy,

szive mélyére hatolt a hölgyseregnek.

Szava, arca, viselkedése mindnek

lebilincselte fülét, szemét, a lelkét.

43.

Mikor alkonyodott, a hálóházba,

palotája tetejére lépkedett fel,

ragyogóan, akár a homályt elűző

Nap a Méru-hegy {{ref|54}} ormán virradatkor.

44.

Nemes áloe-illatú teremben

az arany mécs lobogását visszafénylő,

csupa gyémánt berakással ékesített,

aranyos trónusa várta. Ő leült rá.

45.

Körülállta a hárem, a sok csodás hölgy

zeneszerszámmal, urát elandalítni.

A Himálaja hold-fehér csúcsán így

övezik Kincsek Urát a tündérlányok.

46.

De hiába zenéltek égi hangon,

örömét a zeneszóban sem találta.

Örök üdvnek a vágya csábitotta,

s a lemondásról a szíve nem mondott le.

47.

E szilárd akaratra felfigyeltek

a vigyázó Akanistha égi lények,

s az egész háremet álomba igézték.

Elaludtak, kifacsart-tekert tagokkal.

48.

Az egyik leborult a puszta földre,

keze volt arca alatt csupán a vánkos,

az arany levelekkel ékes hárfát

ölelő karja unottan félrelökte.

49.

A kezére akadt a lant egyiknek,

kebeléről a ruhája félrecsúszott,

s hab-övezte folyó gyanánt hevert ott,

amelyen méhraj-ölelte lótusz úszik.

50.

Szeretője helyett egy nő két karcsú,

fiatal-vizirózsa-inda karral

a dobot szeretettel átölelte,

aranyos karperecekkel a két csuklóján.

51.

Ragyogó aranyos csatokkal ékes,

lebegő, puha sárga selyem ruhában

szana-szerte hevert sok nő a földön,

elefánttól letiport virágos ágként.

52.

Könyökölve egy ablak párkányára,

feszes íjként karikába meghajolva

– fityegő nyaklánca akár az íjhúr –

kapuív szobra gyanánt aludt a másik.

53.

Egyik ült, előre bukó fejével,

a fülében libegő fülbevalóval,

ahogyan lehajtja fejét a lótusz,

ha a vadkacsa ringatózik rajta.

54.

Sokan ülve aludtak el egymás mellett.

Nekitámaszkodik egyik a másikának,

a nyakára fonja bilincsként karját,

kebelének a súlya reá taszítja.

55.

Szorosan megölelte a lantot egy nő,

szeretettel, akár szelíd barátnőt,

zizegő húrjára hajtva fínom arcát,

aranyos fülbevalókkal meg-megütve.

56.

Citerája zsinórja meglazulva

lecsúszott a nyakából egy ifju nőnek,

s eleresztette, akár combja közéből

öleléstől kimerült férfit a nője.

57.

A lehúnyt pilla sötét fátyla befedte

gyönyörű nagy szemek ékes ragyogását,

ahogy alkonykor a Napnak búcsut intve

tavi lótusznak a kelyhe összezárul.

58.

Kibomolt, kusza, szétzilált hajával,

szanaszéjjel guruló, gyöngyös nyakékkel,

derekán leszakadt övvel feküdt egy,

ahogy az, kit elefánt tiport a földre.

59.

Sokan – oly szelidek, szendék egyébkor –

magukon kívül, az illemet feledve,

kezüket-lábukat elvetve hevertek,

fogukat csikorítva ásitoztak.

60.

Koszorújukat, ékszerüket leszórva,

a ruhát földre lecsúszni-esni hagyva,

merevülten, üres, nyitott szemekkel

sokan elterültek, akár a holtak.

61.

Egyikük szája kitátva, nyála csorgott,

takarandót kitakarva ott vonaglott

tehetelenül, épp akár a részeg,

szava sem volt, lihegett, nyögött, sóhajtott.

62.

Ahogy ott szanaszét hevert a sok nő,

kiki úgy, ahogy a dolgát félbehagyta,

viharok-dúlta vizű tavat idéztek,

zivatar-tépte, lehervadt lótuszokkal.

63.

Ragyogó palotája bájos arcú,

gyönyörű hölgyeit ily visszataszítón,

nyomorultul a földön fekve látva,

keserűen kifakadt a bölcs királyfi:

64.

“Ilyen undoritó a női szépség,

tele szennyel, hamis, aljas indulattal,

amit elfed az ékszer, ékes öltöny,

a buja kéjvágy heve fűti mind a férfit.

65.

Ha a férfiak észre térve, látnák,

hogy az álom kimutatja torz valójuk,

nem igézné meg a nők varázsa őket,

de a szépségük eszüktől fosztja őket.”

66.

A valóra reádöbbenve, döntött:

palotáját tovahagyja még az éjjel.

Megörültek az istenek, ezt megértve,

s valamennyi kaput-ajtót tágra tártak.

67.

Odahagyta a fenti mulatság-termet,

heverő hölgyeitől megundorodva.

Sietett le a kastély udvarára,

hogy a szándékot azonnal tettre váltsa.

68.

Szaporán noszogatta ébredésre

az ügyes kezü Cshandakát, lovászát:

&quot;Paripámat, a Kanthakát, nyergeld fel!

Az idő sürget a halhatatlanságra.

69.

A szivemben ma elégedettség támadt.

Ma megért bennem az elhatározásom.

A magányban a magam támasza lettem.

Jeladás ez, hogy a cél ma már felém int.

70.

A szemérmet, az illemet feledve,

az egész hárem előttem ott fetrengett,

s a kapuk csoda módra tágra nyíltak!

Megyek, eltávozom immár gyógyulásra.&quot;

71.

Noha tudta lovásza uruk tilalmát,

eleget tett a királyfi óhajának.

Magasabb hatalom lett úr a lelkén,

s sietett a lovát elővezetni.

72.

Aranyos zabolát fejére rakva,

puha, könnyű takarót hátára vetve,

a nemes, gyors paripát felszerszámozta,

hogy urának a nagy útra készen álljon.

73.

Valamennyi tagja hibátlan, ép volt,

a patája kemény, a farka hosszú,

hasa, háta erős, a szőre fényes,

szügye és homloka széles, orra tágas.

74.

Megölelte nyakát az erős karú hős,

simogatta puha lótusz-tenyerével,

csititotta szelíd, becéző szóval,

ahogy az szól, aki nagy csatára készül:

75.

“Gonosz elleneit legyőzte sokszor

a mahárádzsa, csatában rajtad ülve.

Lovak ékszere, rajtad indulok most

a halál ellen a végső ütközetre.

76.

Ha vagyont, ha gyönyört akarsz szerezni,

segitőd könnyen akad, s csatában éppúgy.

De nem áll senki se melléd, hogyha baj van,

s ha igazság keresése szólít útra.

77.

De ha van, aki társadul szegődik

a bajokban s az igazság-keresésben,

ugyanúgy jutalomban részesül majd

veled együtt – ahogyan szivem sugallja.

78.

Nos ezért, paripám, segítsd a gazdád

az igazság-keresésre indulóban,

hogy elérjem egész világ javára

a nemes célt, s te javadra is, jutalmul.&quot;

79.

Mikor a lova fülébe súgta kérőn

a remeteségbe elinduló királyfi

a köteles ügyet, úgy nyeregbe pattant,

ahogy a Nap ősszel a fellegek fölé száll.

80.

Lova, hogy az éji csendet meg ne törje,

ki nem eresztett kicsi horkanást, nyerítést,

s hogy a pata dobogása zajt ne csapjon,

noha sietett, ügyelőn emelte lábát.

81.

Odagyülekező szellemek csapatja

tavirózsa-szirmokat szórt elé az útra,

s a paripa robogó lábát emelték

vizililiom-puha, ékszeres kezükkel.

82.

Kapureteszek az óriás kapukról

– amik elefánt rohamának ellenállnak –

az utakon, ahol elhaladt, lehulltak,

s a kapu magától zajtalan kitárult.

83.

Az atyai szeretetre nem tekintve,

kicsi fia sorsa ügyét is elfeledve,

a hatalom öröméről is lemondva,

maga mögött hagyta a városát örökre.

84.

Amikor a kapun átkelt, visszanézett,

s csatakiáltása oroszlán-hangon hangzott:

&quot;Amig a halálon s léten túl nem értem,

Kapilavasztuba a lábam újra nem lép.&quot;

85.

Eme fogadalom-íge hallatára

a Vagyon Urának a népe dalra gyújtott,

s az egek urai áldva mind kívánták,

semmi se zavarja meg elhatározását.

86.

Akarata sikerét segítni vágyva,

fölibe repültek a tűzi szellemek mind,

s a deres utat előtte fénybe vonták,

mint amikor áttör a holdsugár a felhőn.

87.

Sebesen, a nemes indulattól hajtva,

tovaügetett a lován, akár nagy Indra,

s mire az eget a pirkadat csíkozta,

messzire jutott el, a gondban elmerülve.

Így szól a Buddha élete című költeményben az ötödik ének:

Remeteségbe távozás.


==VI. Ének==

CSHANDA HAZAKÜLDÉSE

1.

Végül, midőn felragyogott a fényt adó Világ Szeme,

a szent Bhárgava remete hajléka tűnt szeme elé.

2.

Gazella szunnyadott békén, alvó madár pihent a fán,

és béke szállt a szívébe: úgy érezte, céljához ért.

3.

Leszállt a lova hátáról, hogy mutassa tiszteletét

a vezeklés iránt, s azt, hogy ő is erre az útra lép.

4.

&quot;Túlpartra átvittél&quot; – szóval megsímogatta a lovát,

s lovászát szeme fényében fürösztve, boldogan beszélt:

5.

&quot;E szélsebes lónak végig nyomában voltál, kedvesem;

megmutattad ügyességed, s irántam szeretetedet.

6.

Bár én más cél felé tartok, mégis megőrzött hű szived;

nincs nagyobb annál, mint aki urához úgy ragaszkodik.

7.

Van ügyes, szeretet nélkül; s van szerető ügyetlen is;

szeretet s ügyesség együtt, mint benned, csak ritkán akad.

8.

Páratlanul nemes tetted boldoggá tette lelkemet:

nem számíthatsz viszonzásra, csupán a szeretet vezet.

9.

Akitől jutalmat várhat, attól senki se fordul el,

de ön-népük is elhagyja a szükségbe kerülteket.

10.

Atyát tisztelnek, mert eltart; fiút táplálnak, mert utód;

nincs önzetlenség ok nélkül; valamit vár, ki átkarol.

11.

Ám minek szaporítsak szót? Te most nagy jót tettél velem.

Vágyott erdőmbe elhoztál. Térj vissza, vidd a lovamat.”

12.

Így beszélt, majd ajándékul lecsatolta ékszereit,

és megszomorodott szívű lovászának nyújtotta át.

13.

Majd szólt, fej-éke legfénylőbb, sziporkázó drágakövét

kezében tartva, úgy, mint a Méru-hegy tartja a Napot:

14.

&quot;Cshanda, borulj alázattal fejedelmi atyám elé,

s e drágakövet átnyújtva, szavammal enyhítsd bánatát:

15.

Nem ég üdve, és nem harag, hanem az a szándék hozott

az erdőbe, hogy legyőzzem az öregséget és halált.

16.

Távozásom ne búsítson; az együttlét úgysem örök;

akármilyen soká tartott, az idő véget vet neki.

17.

Mivel biztos az elválás, megváltás útját keresem,

hogy ne sújtson több megválás attól, aki kedves nekem.

18.

Távozásom ne búsítson. A kínt megölni távozom.

Az sajnálandó, akit a bút-adó szenvedély kötöz.

19.

Régen is így határoztak nemem lelkű elődeink.

Miért bánkódsz, ha most én is öröklött útra indulok?

20.

Az elhúnytak vagyonának örököse mindig akad,

de olyan, ki igazságát örökölje, alig-alig.

21.

Ha úgy véled, korán van még, rosszkor van még, hogy távozom –

igazságra sosincs rosszkor; hisz ingatag az életünk.

22.

Ezért döntöttem: üdvömet keresni már ma indulok.

Ki bízhatna az életben, ha leskelődik a halál?

23.

Mindezzel beszélj lelkére a föld urának, kedvesem,

s kíséreld meg elérni, hogy ne gondoljon többé reám.

24.

És igyekezz hitvány színben feltüntetni atyám előtt;

elfordulunk a hitványtól, hitvány miatt nem búsulunk.&quot;

25.

Kétségbeesve hallgatta Cshanda ura üzenetét,

s könnytől fulladozó hangon, összetett kézzel válaszolt:

26.

&quot;Tiéidet porig sújtó elgondolásodtól, uram,

az elmém mélybe süllyed, mint a mocsárba az elefánt.

27.

Kinek szeméből nem sajtol könnyet ily elhatározás,

még ha vasból van is szíve? Szerető szívet összezúz.

28.

Hol van egymástól palotád lágy párnák fedte fekhelye,

s a zord vezeklő-erdőnek vad gazzal benőtt talaja?

29.

Mikor utasításodra felszerszámoztam e lovat,

a Végzet kényszerített rá, nem önszántamból jártam el.

30.

Ám saját akaratomból, most, hogy tudom szándékodat,

Kapilavasztu gyászára hogy vigyem vissza lovadat?

31.

Nem taszíthatod el hozzád gyöngéd szívvel ragaszkodó,

szerető, agg atyádat, mit hitét az istentagadó.

32.

És második anyádat, ki fáradsággal, gonddal nevelt,

mint jótettet a hálátlan, képes vagy elfelejteni?

33.

Erényes, hitveséhez hű, nemes családból származó,

fiatal nődet elhagynád, mint gyáva cenk a trónusát?

34.

És Jasódhará gyermekét, tündöklő kicsi fiadat,

úgy löknéd el magadtól, mint tékozló fényes vagyonát?

35.

Ám hogyha úgy döntöttél, hogy trónod, családod elhagyod,

ne hagyj el legalább engem! Oltalmadért könyörgök én.

36.

Bánattól lángoló szívvel távozni képtelen vagyok,

erdőben hagyva téged, mint Rámát Szumitra egykoron. {{ref|55}}

37.

Mit szól majd a mahárádzsa, ha nélküled térek haza?

És háremednek mit mondjak illendő üdvözlet gyanánt?

38.

Mondtad: a nép ura előtt hitványnak jellemezzelek –

ám te hibátlan vagy, mint a nagy szentek; hogy hazudjam ezt?

39.

Még ha szégyentelen szívvel, megbénuló nyelvemmel így

beszélnék: volna-e, aki elhinne ily híresztelést?

40.

Aki a Holdat forrónak mondja, talán hitelt talál,

de aki téged vétkesnek mondana, nem talált hitelt.

41.

Mindenkor irgalmas voltál, megértő, könyörületes –

ne taszítsd most el hívedet! Könyörülj rajtam! Érj haza!&quot;

42.

Így beszélt Cshanda, bánattól porig sújtva, de mesterét

beszéde meg nem ingatta, és eltökélten válaszolt:

43.

“Hagyj fel, Cshanda, a bánattal, hogy most éntőlem válni kell.

Mindenkinek saját sorsát kell élnie, külön-külön.

44.

Ha maradnék enyéim közt megváltás-keresés helyett,

hiába kötne szeretet, a halál elválasztana.

45.

Reménnyel hordott méhében, és megszült kínnal az anyám –

mindez mit ért? Ő hol van most? És hol vagyok most tőle én?

46.

Gyülekezik közös fáján, majd szétszáll a madársereg –

az emberi együttlétet éppígy a válás szórja szét.

47.

A felhők összetorlódnak, majd újra szertefoszlanak –

az élők is találkoznak, majd ki-ki sorra távozik.

48.

Ha mindenki előbb-utóbb cserben hagyja a másikat,

együttlétünk csupán álom; nincs semmi, ami a miénk.

49.

Hogyha a fa is elveszti önnön-szülte lomb-öltönyét,

akkor idegen másiktól a másiknak is válni kell.

50.

Lám, mindez így van, kedvesem; most hát ne bánkódjál; eredj!

De ha szereteted késztet: most menj, majd később visszajössz.

51.

Kapilavasztu népéhez megnyugtatásul így beszélj:

Most a szeretet hallgasson! Halljátok meg üzenetét!

52.

Vagy véget vet öregségnek s halálnak, akkor visszatér,

vagy nem ér célt, s remény nélkül, tehetetlenül pusztul el.&quot;

53.

Kanthaka, a nemes jószág, értette gazdája szavát,

és lábát nyalta nyelvével, és könnyet hullatott reá.

54.

Kerék s horog jót jósoló jelével ékes tenyere

megsímogatta a lovat, s mint barátját nyugtatta meg:

55.

&quot;Jó lovam voltál, Kanthaka. Most már ne hullasd könnyedet.

Fáradozásod, úgy vélem, gyümölcsbe érik nemsoká.&quot;

56.

Átvette a kardját lovásza kezéből.

Az ékkövekkel kirakott fogantyús

pengét kihúzta az arany hüvelyből,

mint mérges kígyó siklik ki lyukából

57.

A lótusz-kéken ragyogó acéllal

fénylő fej-ékét s a haját leszelte,

s mint könnyü fátyolt, levegőbe szórta,

hogy szerteszálljon: tavi hattyufalka.

58.

A mennylakók tiszteletük jeléül

utána kaptak, s levegőben úszó,

levágott fürtje valamennyi szálát,

mint szent ereklyét, az egekbe vitték.

59.

Ékétől – mint férfi csalárd nejétől –

elválva, száműzve haját fejéről,

az volt a gondja: hogyan öltse erdők

magányán élő remeték ruháját?

60.

Felfogta gondját egyik égi isten,

s vadász alakban lesuhant a földre,

sárga ruhában közeledve hozzá.

Megszólította a királyi herceg:

61.

“Nem illik össze ez a kettő rajtad:

a gyilkos íj, s sárga remete-köntös. {{ref|56}}

Cseréljünk öltönyt, ha nincs ellenedre:

enyémet öltsd fel, nekem add tiédet.&quot;

62.

&quot;Uram – felelte a vadász – én ezzel

közelbe csalom a vadat, s elejtem.

De ha szükséged van az öltönyömre,

vedd, s add helyette a fehér ruhádat.&quot;

63.

Örömmel fogta a vadonhoz illó

öltönyt, s átadta a saját ruháját.

Fehér ruhában a vadász e percben

isten lett újra, s az egekbe szállt fel.

64.

A bölcs királyfi, s lova gondozója

csodálva nézte csoda távozását,

s erdőben élő remeték ruháját

felöltve, hódolt ama mennylakónak.

65.

Majd elbocsájtva zokogó lovászát,

ment, felkeresni remeték tanyáját,

mint díszruhát hordva a sárga köntöst,

felhő-palásttal beborított hegyként.

66.

Midőn, királyi hatalomról mondva le,

hitvány ruhában a vadonban messze tűnt,

lovásza égre felemelte két kezét,

s a földre roskadt, zokogott keservesen.

67.

Majd könnyes arcát felemelte és felállt,

és két karjával megölelte Kanthakát,

s fel- felsóhajtva, keserűn, reménytelen

ment városába – csak a teste, lelke nem.

68.

Hol eltöprengett, hol a sírás fogta el,

hol meg- megbotlott, elesett, felállt megint.

Önkívületben, szomorúság rabjaként

ment támolyogva az uton, mint részegek.

Így szól a Buddha élete című költeményben a hatodik ének:

Cshanda hazaküldése.


==VII. Ének==

MEGÉRKEZÉS A REMETE-ERDŐBE

1.

Könnyfátyolozta szemü Cshanda elment,

s ő is tovább ment, a világtól elvált,

s célját elérve, hamarost elérte

erdőkben élő remeték tanyáját.

2.

Mint őz, szelíden, de oroszlán-lépttel

lépett be őzek s remeték honába,

s habár lemondott a királyi fényről,

királyi fénnyel ragyogott magától.

3.

Erdő lakói, igát igazítva,

nejükkel együtt csodálva megálltak,

és mintha Indra tűnt volna szemükbe,

lehajtott fejjel a királyfit nézték.

4.

A bráhmanok, ki tüzelőt kerestek,

s hordtak faágat, füvet áldozathoz,

őt látni mentek, az imát feledték,

nem tért meg egy sem remete-lakába.

5.

A páva-had, mit mikor a magasban

esőfelhőt lát, ujjongva rikoltott.

Füvet feledtek legelésző őzek,

felé fordultak rebbenő szemükkel.

6.

Iksváku-háznak csoda-fényü mécsét,

mint felkelő Nap sugárkoszorúját,

bámulva nézték a szelíd tehénkék,

s bár fejve voltak, tejet adtak újra.

7.

&quot;Nyolc Vaszu-isten {{ref|57}} közül egy alászállt?

vagy égi Ikrek {{ref|58}} közül ő az egyik?”

Igy tört ki sok bölcs remetének ajkán

királyfi láttán a csodálkozó szó.

8.

Mint Menny Urának idelenti mása,

mint támasztéka az egész világnak,

mint Nap, mely égről le a földre tévedt,

fényárba vonta a vadon homályát.

9.

Illőn fogadták a telep lakói,

baráti szóval a körükbe hívták.

Ó tisztelettel viszonozta bölcsek,

törvényben-járók tisztelet-adását.

10.

Majd körbejárta, szabadulni vágyón,

egekbe vágyó remeték tanyáját,

s vezeklők {{ref|59}} népét figyelte: miképpen

gyötörte testét az egyik s a másik.

11.

Szemügyre vette önsanyargatásuk

ezernyi módját a remeteségben,

s egyik vezeklőt, aki elkísérte,

megszólította, tudakolva tőle:

12.

“Először látok remete-tanyát ma,

s nem ismerem még e szokást, e törvényt.

Kegyedtől kérek magyarázatot rá,

mely cél vezérli remeték e tettét?&quot;

13.

A nagy tudású, szigorú vezeklő

Sákják bikájának elősorolta,

ki hogy folytatja a kemény vezeklést,

s vezeklésével milyen érdemet nyer:

14.

“Vadon nőtt termék, falevél, gyümölcsök,

gyökér, gumó, és az ital csupán víz –

ezen kell élni remeték tanyáján,

és gyötri testét ki-ki maga módján.

15.

Sokan tallóznak, madarak módjára.

Őzként legelnek, füvön élnek mások.

Más – mint a kígyók – levegőt eszik csak,

hangyaboly-formán gubbasztva a földön.

16.

Kövekkel őröl eledelt a másik.

Más csak fogával harap itt-ott ezt-azt.

Sokan másoknak főzik csak az ételt,

s amit más meghagy, maguk azt fogyasztják.

17.

Befont hajára vizet önt a másik,

s naponta kétszer áldozik a tűznek.

Van, aki vízbe merül, ott él halként,

teknősök, rákok harapását tűrve.

18.

Ilyen vezeklés – ha kitartón végzik –

vagy égbe juttat, vagy a földre újból.

A szenvedés visz el a boldogsághoz,

a szenvedésből fakad az igazság.&quot;

19.

A szent vezeklő magyarázatával

a bölcs királyfi nem elégedett meg.

Bár távol állt még a felismeréstől,

elgondolkozott, s ezt mondta magában:

20.

&quot;Gyötrelmes ennek valamennyi módja,

mégsem ad égnél a vezeklés többet,

és változékony a világon minden.

Semmibe foszlik remeték reménye.

21.

Akik lemondtak családról, örömről

az ég kedvéért, s magukat kínozzák,

mikor testükből tovaszáll az élet,

csak újabb, sűrűbb vadonba kerülnek.

22.

Aki újabb lét gyönyörére vágyik

vezeklés révén maga gyötrésével,

az kínnal új kínt szerez önmagának,

nem fogja fel, hogy nyomor az egész lét.

23.

Aki él, az mind retteg a haláltól,

s közben azért küzd, hogy újra szülessék,

pedig halál vár születés után rá.

Igy éppen abba zuhan, amitől fél.

24.

Egyik gyötrődik evilági kéjért,

a másik szenved, hogy az égbe jusson.

Üdvvel kecsegtet a hiú reménység,

de mind csalódik, kit a vágya hajszol.

25.

Én nem vetem meg magát a törekvést,

mely hitvány helyett magasabbra vágyik,

de az vezesse tettében a bölcset,

hogy tettre többé ne legyen szükségünk.

26.

Ha test gyötrése a helyes cselekvés,

akkor az öröm bizonyára téves.

Így aki égi örömért gyötrődik,

helyessel tévest szeretne elérni.

27.

Minthogy a testet az elme vezérli

a cselekvésben vagy a tétlenségben,

az észt kell korlátozni, nem a testet;

a test ész nélkül fahasábnál nem több.

28.

Ha erény titka mértékletes étel,

erényes minden legelésző állat,

s minden nyomorgó, aki éhezik, mert

elfordult tőle a szerencse arca.

29.

Ha szenvedésbe lemerülni érdem,

akkor örömbe lemerülni szintúgy.

Ám ha örömbe lemerülni vétek,

a szenvedésbe merülés is vétkes.

30.

Aki bő vízzel öntözi a testét,

mondván: “Szent fürdő ez, a bűnt letörli”,

az csak a szívét nyugtatja meg ezzel,

mert semmi víz sem mossa le a vétket.

31.

Ha szent fürdőben keresel vezeklést:

a jámbor kézzel merített víz szent víz.

Én szent fürdőnek az erényt nevezném;

a víz magában sose több – csupán víz.&quot;

32.

Ezt fontolgatta komoly érveléssel,

miközben a Nap nyugovóra hajlott,

pihenőt szabva a vezeklő népnek.

Sok oltár füstje lebegett az erdőn.

33.

Tűz-áldozatnak lobogott a lángja.

Fürdés után a remetéknek ajkán

imák szárnyaltak fel az égbe, mintha

maga a Vallás szállt volna a földre.

34.

Néhány éjszakát körükben időzött,

hogy ismerkedjék a vezeklésekkel,

s midőn úgy látta, valamennyit érti,

távozni készült remeték honából.

35.

Nyomon követték a telep lakói,

kiket magasztos fénye lebilincselt,

mint barbár hordák megszállta vidékről

távozó Törvényt követik a bölcsek.

36.

Útszéli lombos fa alatt megállva,

bevárta őket, a faháncs-ruhájú,

csimbókos fürtű {{ref|60}} népet felidézve

lelkében: hogy s mint vezekelt mindegyik.

37.

A fához érve, a sereg vezeklő

köré sereglett; a sereg megállott.

Az egyik tisztes korú, érdemes bölcs

tiszteletteljes szava szólt szelíden:

38.

“Jöttöddel teljes lett remete-erdőnk,

üres lesz, ha te távozol belőle.

Kérünk, ne hagyd el e baráti népet,

mint élni vágyó testét sem a lélek.

39.

Szentek, királyi, papi, égi bölcsek

Himálajában, a közelben élnek,

s e szent közelség varázserejével

megsokszorozza a vezeklésünket.

40.

Szent fürdők vannak nem messzire innét,

mint égi lépcsők, a mennybe vezetnek.

A lelkükön-úr, tisztult szivű bölcsek,

nagy égi szentek kedvelik e helyet.

41.

Ott túlnan vannak az északi tájak,

megtisztulás legnemesebb mezői.

Tudod, úgy tartják: aki dél felé {{ref|61}} tart,

lépésnyit sem jut közelebb a célhoz.

42.

Láttál talán itt valakit közöttünk,

ki balga, szennyes, hanyagolja tisztét,

s miatta kívánsz távozni körünkből?

Mondd meg, csak kedved legyen itt maradni!

43.

Téged kívánunk vezeklő társunkul,

ki Indrának vagy érdemben a mása.

A veled létel az egek papjának,

Brihaszpatinak is üdvére válna.&quot;

44.

Így kérlelte a remeték vezére

bölcsek vezérét remeték körében.

Eltépni vágyva születések láncát,

elébük tárta szive indítékát:

45.

“A tiszta lelkű, igaz úton járó

bölcsek mint testvérüket, úgy fogadtak.

Baráti érzésük örömmel tölt el,

s tovább segít a magasabb ösvényre.

46.

E szerető, bölcs, szívembe ivódó

szavak fürdője felüdíti lelkem,

s megkétszerezi az örömet, mellyel

Törvényben-járás talajára léptem.

47.

Oltalmat nyertem, együttérzést nyertem,

tetteket láttam e nemes seregben,

s megválnom úgy fáj tőletek e percben,

mint odahagynom a családomat fájt.

48.

Ám égbe vágytok ti az áhitattal,

én minden léttől szabadulni vágyom.

Ez visz tovább a remete-tanyáról.

Mert más az új lét s az örök megszűnés. {{ref|62}}

49.

Nem ellenérzés, vagy akármi sértés

hajt hajléktalan vándorútra kelnem,.

hiszen mindnyájan oly igazak vagytok,

mint ős világkorban a régi szentek.&quot;

50.

A bölcs királyfi ragyogón kifejtett,

meggondolandó, komoly érvelését

minden vezeklő a szivére vette,

s méginkább nőtt a becsülés iránta.

51.

De volt egy köztük, ki sovány testével,

vöröslő szemmel a hamut heverte,

ruhája háncs volt, keze volt korsója,

s ez ily tanáccsal látta el az ifjút:

52.&quot;Bölcs vagy. Derék tett ez az eltökéltség,

hogy lét nyügétől szabadulni vágyol.

Ki mérlegelve eget és megváltást,

megváltás mellett dönt – az az erősebb.

53.

Önkínzásukkal vagy áldozatokkal

a szenvedély rabjai égbe vágynak.

Ellenfelét, a szenvedélyt legyőzve

tör megváltásra az igazság híve.

54.

Ha szándékodnál igazán kitartasz,

menj Vindhjakóstha vadonába innét.

Ott él Aráda, kinek szeme – mondják –

bepillantást nyert tökéletes Üdvbe.

55.

Ő majd feltárja a valóság útját,

s ha jónak látod, tedd majd magadévá.

De én úgy sejtem, hogy az ő tudásán

majd messze túllép a te bölcsességed.

56.

Jól látom, hogyha arcodra tekintek,

tökéletes valamennyi vonása:

a szemed, orrod, fogad és az ajkad.

Tudás tengerét mind magadba szívod.

57.

A dolgok mélyére ható tudásod,

elmédnek lángja, ragyogó erényed

oly mesterévé tesz egész világnak,

mint a teremtés óta sohasem volt.&quot;

58.

&quot;Öröm ez az üzenet&quot; – felelt neki,

s a remete-népre tekintve, távozott.

A remete-telep üdvözölte őt,

de ki-ki tovább vezekelni visszatért.

Így szól a Buddha élete című költeményben a hetedik ének:

Megérkezés a remete-erdőbe.


==VIII. Ének==

A HÁREM SIRALMA

1.

Midőn, lemondva a világról, messze tűnt

az őserdőben a királyfi egymaga,

bánat-gyötörte kocsisa is útrakelt

a bánat útján, letörölve könnyeit.

2.

Urát kísérve sebesen futó lován,

egy éj elég volt, hogy az utat megtegyék.

Urát veszítve ugyanaz a visszaút

nyolc hosszu napját keserűen nyelte el.

3.

Egyébkor oly gyors paripája, Kanthaka,

lecsüggedt fejjel, szomorúan baktatott,

s hiába fénylett sok aranyló ékszere,

gazdája nélkül ragyogása megfakult.

4.

Majd visszafordítva a hely felé fejét,

fájdalmasan felnyeritett megint s megint.

S hiába kínozta az éhség, szomjuság,

a fűhöz nem nyúlt, vizet útján nem kívánt.

5.

Kapilavasztu kapujához érkezett

lassan lovász és lova, mely kopár s üres

volt, mert elhagyta magasabb célért ura;

mintha az égről letűnne a Fény Ura.

6.

Hiába csillant a tavak vizén a fény,

hiába ringott a virág az ág hegyén,

minden komor volt, vadon erdő árnyaként,

mert a szivekből a vidámság messze szállt.

7.

Vontatva lépett be a városba, melyet

a szomorúság pora néma gyászba vont,

mintha taszítná a levert, kisírt szemű

polgárok kérdőre vonó tekintete.

8.

Mikor megtudták, hogy a ló s lovásza is

a Sákja-rádzsa fia nélkül tért haza,

könnyzápor áztatta a port, mint egykoron

száműzött Ráma fogatát fogadta gyász.

9.

Nyomon követte haragos, síró tömeg

az egymagában hazatérő Cshandakát:

“Hová maradt a birodalmat őriző,

nemes királyfi? Te vagy-é a gyilkosa?&quot;

10.

Ó csillapította a hű polgárokat:

&quot;Nem én hagytam el fejedelmünk gyermekét.

Királyi díszét s engem, zokogó hívét

remeteségbe távozóban elvetett.&quot;

11.

Így értesülvén az esetről népei,

szívüket újabb keserűség fogta el.

Le sem törölve szemük áradó vizét,

szóltak: “Bizonnyal bűneink gyümölcse ez!”

12.

Döntöttek: &quot;Menjünk mi is őutána mind!

Urunkkal együtt a vadon legyen tanyánk.

Királyfit vesztve elapadt az életünk,

mint testé, melyből az élet-erő kiszállt.

13.

Királyfink nélkül ez a város vad vadon,

de ékes város a vadon, hol ő lakik.

Fényét vesztette ez a város nélküle,

mint menny, hogy Vritra-gyilkos Indra {{ref|63}} lezuhant.&quot;

14.

A nők ujjongtak: “A királyfi visszatért!&quot;

és tágra tárták a nagy ablakok sorát.

De látva, hogy nem ül a ló hátán lovas,

zokogva zárták be megint az ablakot.

15.

Eközben atyja, kit a bánat összetört,

az istenek szobra előtt imádkozott,

áldozott, bőjtölt és tett fogadalmakat,

hogy visszahozza a fiát az ég kegye.

16.

Palotájába a lovász megérkezett,

gonddal vezetve maga mellett a lovat.

Arcát belepték szeme hulló könnyei,

mintha csatában ura hullott volna el.

17.

Az istálló kapujában a ló megállt,

körültekintett, szeme könnyel volt tele,

s mintha zokogna, felnyerített Kanthaka,

így adva tudtul a tömegnek bánatát.

18.

Ám az istálló közepén a többi ló,

s a termek mélyén a sok énekes madár

megtévedt, s hitte: a királyfi érkezett,

s mind visszhangozták lova hangját boldogan.

19.

A föld urának palotája háremét

szintén becsapta ez az ujjongó zsivaj:

&quot;Halljátok? Nyerít paripája, Kanthaka!

Ez azt jelenti, hogy urunk megérkezett.&quot;

20.

A búba süppedt, szomorú asszony-sereg

szeme felvillant, hogy urát pillantja meg,

s reménykedően kiszaladtak a kapun,

mint fellegekből kicikázó villanás.

21.

Kapkodva kapta fel a köntösét egyik,

másik gyűrötten húzta szennyes fátyolát,

kenőcs nem kente el a könnyeik nyomát –

éj végén fényük veszitő, holt csillagok.

22.

Vörös lakkfesték se szinezte lábukat,

nem csengett rajtuk bokacsat és karperec,

dús csípejükre se feszült aranyos öv,

a mellükön sem sziporkáztak gyöngysorok.

23.

Lélekszakadva odaértek, s látva ott

magános gyászban a lovát és Cshandakát,

színét veszítve zokogásban tört ki mind –

tehéncsorda, ha a bika elkóborolt.

24.

A rádzsa első felesége, Gautamí,

búsan, mint borját veszitő bivalytehén,

felsírt, s kitárt karral a földön elzuhant,

mint rezgő lombú, aranyos pálmafa-törzs.

25.

Elvette sok nő erejét a rémület,

beléjük fojtotta a szót a bánatuk,

sírás, panasz sem hagyta el az ajkukat,

dermedten álltak, mereven, mint kőszobor.

26.

Sok nő szeméből patakokként áradó

könnyzáport csalt ki a csalódás bánata,

a szantálport mosva le keblükről, miként

a sziklát mossa hegyi gyors patak vize.

27.

A háremhölgyek ragyogó arc-lótuszán

lepergő könnyek sok gyöngyszeme csillogott,

mint őszi felhők gyülekeztén a tavon

a záporcseppek vizirózsa szirmain.

28.

Ökölbe zárva kezük ékes ujjait,

mint lótusz-bimbót, perecet sem öltve fel,

csapdosták két karral a nők a mellüket,

mint szélviharban a fa törzsét a lián.

29.

Úgy ringott-rengett az ütéseik nyomán

sok szép kebel halma, akár folyó vizén

inog-hullámzik a kerek lótuszlevél,

ha rátelepszik szélben a vadkacsa-pár.

30.

Ahogy kínozta a kezük a mellüket,

viszont-kínozta a kemény mell karjukat.

Eltompította szivüket a fájdalom,

s egymást fájdította ütéssel kéz s a mell.

31.

Feljajdult kétségbeesett Jasódhará,

elcsukló hangját zokogás fojtotta el,

a keblét rázta keserűség sóhaja,

színét veszítette a bánattól szeme:

32.

&quot;Míg én aludtam magatehetetlenül,

magamra hagyva hova tűnt a férjem el?

Hármasban indultak el, ám csak Cshandaka

s a ló tért vissza; a szivem kettéhasad!

33.

Ha elkövetted e gonosz, gyalázatos,

hitvány gaztettet, a sírást mért mímeled?

Örülj, ne színlelj! Megelégedett lehetsz.

Nem illik össze ez a tetted és a könny.

34.

Hű, engedelmes, szerető, nemes szivű

barátjaként vett maga mellé mestered,

ki vissza többé miközénk nem tér soha.

Boldog lehetsz most, hogy elérted célodat.

35.

Balga barátnál, aki semmire se jó,

az ellenség is, ha van esze, többet ér.

Barátnak vallod magadat, te ostoba,

s te zúdítottál e családra nagy csapást.

36.

Jobb sorsra méltók e szegény, bús asszonyok

– a könny-özöntől a szemük vörösre gyúlt –,

e támaszukat elveszítő özvegyek,

bár férjük él, és oly erős, akár a föld.

37.

Paloták hosszú sora is zokog velük,

galambbúgással panaszolva gyászukat.

Mint karjukat emelik égre csúcsukat,

mert őrző nélkül üresen maradt faluk.

38.

Bizonnyal úgy van, hogy a romlásomra tört

uramnak kedvenc paripája, Kanthaka,

mert elrabolta, míg aludtam, kincsemet,

mint drágaságot a sötétben tolvajok.

39.

Nemhogy korbácstól, a reá hulló nyilak

vad záporától sem ijedt meg még soha –

most félt ütéstől, hogy elindult szótlanul,

s magával vitte örömöm s a szívemet?

40.

Nyerít most szörnyen ez a hitvány cselszövő,

hogy zeng hangjától a királyi palota,

de mikor éjjel uramat ragadta el,

akkor megnémult e lovaknak-szégyene.

41.

Ha felserkent a nyerítése éjszaka,

ha patazajra, dobogásra ébredek,

ha csikorítja a fogát, így csapva zajt,

most nem gyötörne ez a szörnyü fájdalom.&quot;

42.

Így panaszolta a királyné bánatát.

Lehajtott fejjel meghallgatta Cshandaka.

Kezét kulcsolta, szemeit könny lepte el,

s elcsukló hangon, szomorúan válaszolt:

43.

&quot;Nem érdemelte e szidalmat Kanthaka,

és kérlek, úrnőm, ne neheztelj énreám.

A történtekért mi hibásak nem vagyunk:

sors rendelése, hogy urunk eltávozott.

44.

Uralkodónknak a tilalmát tudtam én,

de megfosztottak az erőmtől istenek,

s elővezettem a királyfinak lovát,

és mentem útján vele ernyedetlenül.

45.

A nemes állat alig érintette meg

patájával a földet, csendben lépkedett,

s mintha lezárta volna száját sorsparancs,

fel sem nyerített, némán, hangtalan haladt.

46.

Midőn elhagyta a királyfi városát,

magától tárult ki a súlyos várkapu,

s az éj sötétjét ragyogás hatotta át –

mindez mutatja, hogy a Végzet teljesült.

47.

Midőn királyunk palotáját s városát

vigyázták éber ügyelőknek ezrei,

s elszenderült mind, egyikük sem ébredett –

mindez mutatja, hogy a Végzet teljesült.

48.

Midőn az erdő remetéihez való

ruhát adott át neki titkos églakó,

és elhajított diadémja mennybe szállt –

mindez mutatja, hogy a Végzet teljesült.

49.

Látod, királyném, nem is én, nem is lovunk

a vétkes abban, hogy urunk eltávozott.

Ő nem minékünk – az egeknek engedett,

az istenektől kijelölt úton haladt.”

50.

E bámulatos tünemények hallatán

csodálat fogta el a hárem hölgyeit.

Lecsillapult lelket-emésztő bánatuk,

bár szívük égett, hogy örökre távozott.

51.

De nem nyugtatták e szavak meg Gautamít,

s mint fiókáit veszítő sas víjjogott.

Nem bírta gyászát a szivébe rejteni,

míg égő könnyek elözönlötték szemét:

52.

“Hullámos fürtű, puha, selymes, dús haja

hosszú csigái, melyeket gyöngy-diadém

illetne meg, föld ura méltó díszeként,

most szerteszórva feketéllnek föld szinén.

53.

Hosszú, erős kar, bika-pillantású szem,

oroszlán-lépés, daliás mell, arany arc,

mennydörgő felhők szavaként zengő beszéd –

most mindez erdő vadonán enyészik el.

54.

Most elvesztette ez a kincses méhű föld

nemes gazdáját, amilyet mást nem talál.

Ő távozott, s ily igaz erkölcsű királyt

tiszta szivű nép s a szerencse szül csupán.

55.

Két lábát, mely kék liliomnál is puhább,

áttetsző hártya feszül ujjai közén,

a talpán küllő vonalú szerencse-jel,

az erdőszél durva göröngye feltöri.

56.

Vitézi testét, amely eddig kéjlakok

szantálfa- és áloe-füsttől illatos,

hűs csarnokában, puha vánkoson pihent,

hőség, hideg szél, zivatar szikkasztja ki.

57.

Szépség, tanultság, fiatalság és erő

volt büszkesége, s a királyi származás,

mindig adott és soha kérni nem szokott,

eztán mint koldust, alamizsna tartja el.

58.

Éjente tiszta, arany ágy volt fekhelye,

hajnalban édes zeneszó keltette fel.

A puszta földön fog aludni ezután,

s egy rongydarab lesz nyoszolyája, semmi más.&quot;

59.

Panasz-szavával egyetértő hölgyei

egymás nyakába borulva zokogtak, és

szemükből úgy hulltak a bánat csöppjei,

mint a virágpor, ha folyondárt ráz a szél.

60.

Jasódhará ekkor a földön elzuhant,

és mint a hímjét veszitő nőstény madár

szívtépő hangon zokogott, sikoltozott;

a sírás meg- megszakitotta a szavát:

61.

&quot;Ha özvegy-sorsba taszítja hites nejét,

s elhagyva engem, megy szolgálni a hitet,

mit ér a hite a hűtelen férfinak,

ki hites társát eltaszítva vezekel?

62.

Nem tudja-é, hogy fejedelmi ősei,

Mahászudarsa, meg a többi szent király

magával vitte vezekelni hitvesét?

Törvényben járni hogy akarhat nélkülem?

63.

Nem fogja-é fel, hogy a férjet és nejét

együtt szentelte meg a Véda-áldozat,

s ott túl is együtt nyerik el jutalmukat?

Ő a Törvényből elirígyli részemet?

64.

Noha jól tudja ez az ég-szerelmese,

hogy perbe szállok a szerelméért vele,

nyugodt lélekkel szakított mégis velem,

hogy tündérlányok kegyeit élvezze majd.

65.

Szeretném tudni, hogy azok az égi nők

mitől oly szépek, gyönyörűek, csábosak,

hogy értük vállal szigorú sanyargatást,

lemondva rólam s a királyi fényről is?

66.

Nem vágyom égi gyönyörűségekre én,

mit bármi áron is elérne annyi más.

Egyetlen vágy él a szivemben: kedvesem

se idelent, se odaát ne hagyjon el.

67.

Ha én méltatlan vagyok is hosszú szemű,

mosolygó arcára reátekinteni,

nem érdemelte ez a csöpp kis Ráhula,

hogy apja térdén sose ülhessen szegény.

68.

Milyen lelketlen ez a lelkes remete,

milyen kegyetlen e kegyes királyi sarj,

ki eltaszítja gyügyögő kis gyermekét,

ki ellensége szívét meglágyítaná.

69.

De az én szívem is ilyen gonosz, kemény,

talán kőből van, vagy acélpánt övezi,

hogy nem reped meg, ha uram magánosan,

gyönyört és pompát odahagyva távozik.&quot;

70.

Igy sírt, sikoltott a királyné, kit gyötört

ura elvesztése miatt a fájdalom.

S habár uralkodni tudott mindig magán,

most szégyen, illem, türelem feledve volt.

71.

Földön vonaglott nyomorult Jasódhará,

áradt belőle keserűség és panasz.

Együttérzően vele sírtak hölgyei,

könnyük pergett, mint az eső a lótuszon.

72.

Most véget ért az ima és az áldozat,

s a templomot elhagyta az uralkodó.

Szivén ütötte a siránkozás zaja,

s megtántorult, mint elefánt, ha menny dörög.

73.

Hogy Kanthakát látta csak ott, meg Cshandakát,

s hallotta, döntött fia végérvényesen,

földön terült el a hatalmas föld ura,

mint ünnep végén selyem Indra-lobogók.

74.

Feltámogatták szerető rokonai

a gyásztól eszét veszitő uralkodót.

Könny-fátyolozta szeme nézte Kanthakát,

s újból leroskadt. Keserűen így beszélt:

75.

“Segítőm voltál sok erős, nehéz csatán,

s megrontóm lettél ime végül, Kanthaka.

Elvitted tőlem, aki legdrágább nekem,

s magára hagytad a vadonban jó urad.

76.

Most vagy vigyél el oda hozzá engem is,

vagy fuss, ahogy bírsz, s ide hozzad vissza őt!

Mert fiam nélkül hamar elhagy életem,

mint gyógyszer nélkül a halálos beteget.

77.

Elvetni volt kész Szandzsaja az életét,

amikor fiát a halál ragadta el.

Én nemes lelkű fiam eltávoztakor

gyáván ragaszkodjam az élethez tovább?

78.

Manu, Vivaszván fia, régi nagy király,

az emberi nem ősatyja, bölcs alkotó,

mikor nem látta szeretett, kedves fiát,

hiába volt bölcs s nagy, a lelke elborult.

79.

Irígylem és Dasarathát, {{ref|64}} az Ég Ura

barátját s társát, fejedelmek gyöngyszemét:

fia távoztán nem tengette életét

hiú panasz közt: a halálba távozott.

80.

Mondd, kedvesem, hol van az a remeteség,

hová te vitted el egyetlen gyermekem?

Nekem már holtak birodalma lesz tanyám,

fiam kezéből iszom áldozat vizét.&quot; {{ref|65}}

81.

Noha a fejedelem szilárd, erős volt,

fia tovatűnte miatt magán kívűl volt.

Akarata vele ment; siránkozott, mint

Dasaratha Ráma fölötti fájdalomban.

82.

De hogy a szomoruság ne sújtsa földre,

az ura javát akaró családi papja,

s vele a legöregebb tanácsadója

ugyanolyan bánatosan, de nyugtatón szólt:

83.

&quot;Uram, a türelem ékesít, a könny nem.

Ne legyen a bánat, a gyengeség a díszed.

Hiszen a remeteségbe sok király ment,

feledve hatalmat, akár lehullt virágot.

84.

Ez az akarata sorsparancs szülötte;

Aszita, a látnok is így jövendölé meg:

‘Sem a magas egeket, se földi pompát

nem akar elérni, a vágya másra vonzza.’

85.

De ha te is akarod, megyünk mi ketten

a te fiadért, tusakodni készen érte

maga akarata és a sorsa ellen,

ha valami érvre eláll a szándokától.&quot;

86.

A fejedelem a szóra hallgatott is:

&quot;Sebesen eredjetek érte! – küldte őket –,

hisz a szivemet a bánat érte gyötri,

ahogy a madár a kicsiny fiókát félti.&quot;

87.

&quot;Igenis, uram,&quot; – a házi pap felelte,

vele a tanácsos is, és azonnal indult.

A fejedelem is újra áldozattal

igyekezik ezt az ügyet sikerre vinni.

Így szól a Buddha élete című költeményben a nyolcadik ének:

A hárem siralma.


==IX. Ének==

A KIRÁLYFI FELKERESÉSE

1.

A rádzsa könnye a papot s minisztert,

akár a fürge paripát az ostor,

hajtotta, és a szeretet vezette,

s mentek az erőt mielőbb elérni.

2.

Kíséretükkel kimerülten értek

az erdőszéli remete-tanyára.

Ott visszahagyták a királyi pompát,

s beléptek bölcs Bhárgava hajlokába.

3.

Köszöntették őt tisztelettudóan,

s illendő módon fogadta a bráhman.

Hellyel kínálta, maga is leülve,

s ők így tudatták idejöttük célját:

4.

&quot;Csekélységünk a nemes és neves, nagy

Iksváku-nembéli uralkodónak

hitvány szolgája, a papi tudásban

egyikünk, másik a tanácsadásban.

5.

Az Indra-fényű, igaz életű úr

Dzsajanta-fényű {{ref|66}} fia itt tanyázik,

legyőzni vágyva a halált s az aggkort.

Miatta történt ideérkezésünk.&quot;

6.

&quot;Valóban itt járt az erős karú hős

– felelt a bráhman –, de mikor belátta:

tanunk nem óv meg újabb születéstől,

Aráda bölcsnél keresett megváltást.&quot;

7.

Így értesültek eme változásról,

majd elköszöntek ezután a paptól,

s törődöttséggel se törődve, fürgén

tovább siettek urukat keresni.

8.

Rá is találtak, fa tövében ülve,

ahogy mahárádzsa a trónusán ül.

Nem ékszer – arca ragyogása fénylett;

Nap, melyet felhőkoszorúk öveznek.

9.

Leszállt a főpap, s vele a tanácsnok

a kocsiról, és odaléptek hozzá,

mint rég Vaszistha s vele Vámadéva

Rámát kereste fel, a számüzöttet. {{ref|67}}

10.

Köszöntötték, főt hajtva, ahogy illik,

akár Brihaszpati és Sukra Indrát.

Fogadta is, főt hajtva, ahogy illik,

akár Brihaszpatit és Sukrát Indra.

11.

Engedelmével leültek a földre

a Sákják fényes lobogója mellé,

s ő kettejük közt csodaszépen fénylett,

mint két csillag közt a fehér tüzű Hold.

12.

A méltósággal fa tövében ülő

királyfihoz a pap e szókkal szólott

– mint Páridzsáta-fa {{ref|68}} alatt az égben

okította Brihaszpati Dzsajantát –:

13.

&quot;Halld meg, királyfi, mit üzent tenéked

atyád, miközben a te távozásod

nyílvesszejétől a szivén találva

uhant a földre, szeme könnyben úszott:

14.

‘Tudom szándékod, ahogy eltökélted:

a Törvény {{ref|69}} útját akarod követni,

de bánat lángja iszonyúan éget,

mert távozásod nem idő szerint volt.

15.

Törvénynek híve, légy híve atyádnak;

törvényt követve, ne kövess el ily bűnt;

mert úgy eláraszt szomorúság árja,

mint partvidékét a megáradó víz.

16.

Mint szél a felhőt, a hegyet a villám,

perjét a tűzláng, a vizet a hő Nap

hajszolja, sújtja, felgyújtja, kiszívja,

úgy űz, üt, éget, szikkaszt ez a bánat.

17.

Élvezz először királyi hatalmat;

megvár az erdő, ha a kort elérted.

A tiéidhez ne legyél kegyetlen;

a legfőbb törvény: könyörületesség.

18.

Nemcsak erdőben lakozik a Törvény:

bölcsek városban is megigazultak.

Felismerés dönt, azután kitartás;

erdőbe gyakran menekül a gyáva.

19.

A megváltáshoz sokan eljutottak

királyi trónon, koronás fejükkel,

nyakukban gyönggyel, arany perecekkel,

virágfüzérrel, hatalommal élve.

20.

Dhruva két öccse: Bali, Vadzsrabáhu,

Vaibhrádzsa, Ásádha meg Antidéva,

Pákadruma, Szénadzsit, és Dzsanaka,

Vidéha-ország nagy uralkodója,

21.

e bölcs királyok a családban élve

követtek Törvényt s jutottak az üdvhöz.

Egyszerre élvezd te is ezt a kettőt:

alattvalóid s ön-lelked uralmát.

22.

Szeretném egykor a fehér napernyő

alatt királlyá avatás vizétől

megszentelt tested magamhoz ölelni,

s aztán boldogan erdőbe vonulni.’

23.

Ím ezt üzente nagy urunk tenéked

könnyektől meg-megszakadó szavakkal.

Kedvére tenned kegyelet parancsa:

szeretetéért szeretet fizessen!

24.

Kínok vizével teli bánat-árba

merült, s fuldoklik a király miattad.

Mentsd ki belőle! Segedelme más nincs,

mint mély örvénybe zuhanó tehénnek.

25.

Hiszen hallottad: Gangá fi, Bhísma, {{ref|70}}

és Ráma, és a Csatabárdos Ráma {{ref|71}}

elvállalt mindent, amit atyja kívánt.

Így tedd te is meg, amire atyád kért.

26.

Akár tehén, ha vadul elragadták

borját, bánkódik érted a királyné,

ki anyád helyett az anyád volt. Él még,

ne űzd a holtak zord déli honába.

27.

Habár te még élsz, feleséged özvegy,

mint párja nélkül a magános hattyú,

mint hímje nélkül elefánt az erdőn.

Keresd fel, oldozd fel a gyász nyügétől!

28.

Egyetlen sarjad, kicsi Ráhulácskád,

mivel szolgált rá kora árvaságra?

Ne hagyd, hogy rátörjön az elhagyottság,

mint Ráhu démon teliholdra rátör.

29.

Csodálni újra a te fényes arcod

vágyik királyi palotád s a város,

amelyet távolléted tüze perzsel,

a lángja bánat, és sóhaj a füstje.&quot;

30.

Végighallgatta főpapja tanácsát

a Bódhiszattva, a tökéletes lény.

Elgondolkozott, hogyan is feleljen,

majd tisztelettel eme választ adta:

31.

&quot;Átérzem én is a miattam érzett

szülői gondját királyi atyámnak,

lemondok mégis a családomról, mert

vénség, betegség s a halál iszonytat.

32.

Ki ne szeretné az övéit látni,

ha nem létzenék ez a végső búcsú?

De újra s újra ez a vég a sorsunk,

ezért megválok szerető atyámtól.

33.

Hogy én okoztam a mahárádzsának

a bánatát: bánt, hogy ezért bánkódik.

Az együttlétel, valamint az álom,

felrémlik, s mindjárt követi a válás.

34.

Ezernyi módon alakul az élet;

gondold meg ezt, és azután belátod:

tudatlanságból fakad csak a bánat,

nem okozója a fiú vagy atyja.

35.

Ahogy két vándor összefut az úton,

találkoznak, majd elválnak az élők.

Szomorkodnia szabad-e a bölcsnek,

ha kényszer válni a szeretteinktől?

36.

Övéit hagyva, megy a másvilágra;

majd – tőlük távol – ide tér meg ismét;

innét – nem tudni, hova – újra elmegy;

csüggjünk-e azon, aki úgyis elhagy?

37.

Ha minden lénynek születése perce

már csírájában a halált is rejti,

mért mondatja a szeretet atyámmal,

hogy még korán van a világtól válnom?

38.

Korán vagy későn a hiú gyönyör jön,

de nagy tetteknek idejük kiszabva.

Minden időn úr a földön a Végzet,

minden idő jó a nemes célokra.

39.

Dícséretes tett, s az atyához méltó,

hogy rám ruházná fejedelmi trónját,

de elfogadnom hiba volna, mint ha

tilalmas ételt a mohó beteg fal.

40.

Mihez kezdjen bölcs a királyi diccsel,

amely elkábítja a józan elmét,

gőg és dölyf fészke, csupa gond és aggály,

s mások kárára tiporja a Törvényt?

41.

Lángolni látom az aranyló kastélyt,

ínyemnek méreg a sok ízes étel,

lótusz-tavakban krokodilt gyanítok;

kéj s vész lakára, így nézek a trónra.

42.

Királyságban nincs sem öröm, se Törvény.

Ezért, mikor jött sok bajjal a vénség,

megcsömörlöttek a régi királyok,

s a trónt elhagyva, erdőbe vonultak.

43.

Jobb az erdőben pusztán füvön élni,

s mint rejtett kincsnek, békének örülni,

mintsem fürödni a királyi fényben,

hol átok leskel, mint fűben a kígyó.

44.

Dícséretes, ha erdőbe vonulnak

az üdv kedvéért trónról a királyok,

de nem szép, hogyha fogadalmuk szegve

remeteségből hazatérnek ismét.

45.

Ha tisztes házban született, bölcs férf

üdvöt keresve erdőbe vonult el,

akár az égbe kívánna-e jutni,

levetve szégyent és remete-köntöst?

46.

Az elvetett kéjt butaság, ijedség,

mohóság azzal vétesse fel újra,

kivel mohóság, butaság, ijedség

a hányadékát megetetné újra.

47.

Ki égő házból valahogy kijutva

újból belépne a parázsba, tűzbe,

az térne vissza a családi létbe,

ha – mint bilincsből – szabadult belőle.

48.

Hamis sok régi rege, hogy királyok

megváltást nyertek palotában élve.

Uralkodásnak kemény szigorától

oly messze van megváltás nyugodalma!

49.

Nyugalom aláássa a hatalmat;

hatalom messze űzi a nyugalmat.

Nyugalom s szigor soha nem fér össze,

mint víz hidegje és tűznek a hője.

50.

Nemes királynak kettős lehet útja:

trónról lemondva, nyugalomra jutni,

vagy megpróbálni önuralma révén

megváltást érni – de az így tűnékeny. /?/

51.

Ám más találjon nyugalmat a trónon –

én döntöttem, hogy maradok az erdőn.

Széttörtem a ház s a család bilincsét,

nem kell a rabság, ha megszabadultam.&quot;

52.

Igy szólt az ország ura bölcs fiának

magához méltó, okos érvelése.

Világ-lemondó szava hallatára

vitába szállott vele a tanácsúr:

53.

&quot;Nemes szándékod – ahogy indokoltad –

illő ugyan, de nem időhöz illő.

Búba taszítottad idős atyádat,

s igazság-vágyodban igaztalan vagy.

54.

Nem gondoltad meg ügyedet, nem tartasz

egyensúlyt törvény-, vagyon-, és gyönyörben, {{ref|72}}

s míg ismeretlen célok fele törtetsz,

kezedben tartott gyümölcsöt elejtesz.

55.

Egyesek vallják: újjászületés van;

mások biztosra veszik azt, hogy nincsen.

Ha ily kétséges, hogy mi az igazság,

biztos szerencsét sohase szalassza el.

56.

Ha újabb lét vár a halál után ránk,

új létben újabb örömök fogadnak.

Viszont ha több lét azután már nem lesz,

törekvés nélkül is megszabadulunk.

57.

Van túlvilág, így hiszi némelyik ,de

nem lehet – mondja – szabadulni tőle.

Mint hő a tűznek, a folyás a víznek,

a Természetnek eleme a létel.

58.

Magától támad, nem akaratunkból

a jó meg a rossz, a lét meg a nemlét,

tanítják mások, s ha ez így van, akkor

hiábavaló akármi törekvés.

59.

Ha érzékeink maguktól működnek,

s okoznak jó vagy kellemetlen érzést,

s velük együtt jár, természeti törvény

szenvedés s vénség – mit ér a törekvés?

60.

A ráöntött víz a tüzet kioltja,

és kiszárítja a vizet a hőség,

s ha a külön elemek egyesülnek,

egységük szüli a testek világát.

61.

Ha kéz, láb, has, hát s a fej egybeforrnak,

és csatlakozik hozzájuk a lélek,

így keletkezik a méhben a magzat

magától, spontán – a tudók így tudják.

62.

Ki műveli azt, hogy a tüske szúrós,

sok fajra oszlik a madár meg állat?

Magától van, természetében rejlik,

nem akaratból – hiába törekszel.

63.

Más vallja: az Úr műve a teremtés.

Ha így van: mit ér emberi törekvés?

Aki okozza a világ fennálltát,

megszűnését is ugyanő okozza.

64.

Sokan tanítják, hogy a lélek műve

a születés is, meg a pusztulás is,

a születés nem függ akaratunktól,

ám a megváltás törekvés gyümölcse.

65.

Ősöddel szemben ivadék nemzése,

bölcseknek Véda-tudás, isteneknek

az áldozat rója le tartozásod,

s ha ezt kiváltod, magadat megváltod.

66.

Aki e hármas kötelesség útján

keres megváltást, eléri bizonnyal.

Ha nem választ mást, csupán a lemondást,

sok gyötrelmet vállal a megváltásért.

67.

Nos, ha megváltás szívednek a vágya,

tégy eleget e kötelességeknek.

Így, kedvesem, a célodat eléred,

s a bút a rádzsa szívéből elűzöd.

68.

Ha az aggaszt, hogy a remeteségből

visszatérésed visszavet a létben:

aggályod vesd el! Hiszen sokan egykor

lakukba tértek meg az őserdőből.

69.

Kíséretével remete-tanyáról

székvárosába tért meg Ambarísa,

és Ráma, látva, hogy a föld uralmát

hitványak bírják, hazatért királynak. {{ref|73}}

70.

Sálvák királya, Druma, s fia véle

erdőből újra visszatért a trónra, {{ref|74}}

és – bráhman rangban – Vaszistha kezéből

uralmát visszavette Antidéva.

71.

Törvény fényében ragyogó királyok

remeteségből hazatértek ismét.

Te sem hibázol, ha erdő mélyéről

hazaszólít a törvény s kötelesség.&quot;

72.

Uralkodójuk szemefénye bölcs szavát,

segítő, szíves, szerető tanácsait

végighallgatta, de nyugodtan így felelt

a szándokánál maradó királyfiú:

73.

&quot;Halál után hogy van-e lét, vagy semmi sincs,

e kételyt nem más szava dönti el nekem.

Magam kívánok a valóra jönni rá,

s ebben vezeklés s nyugalom segít csupán.

74.

Nem hallgatok meg kusza véleményeket,

mert ellentmondásosak és homályosak.

Bölcs ember mással ne vezettesse magát,

mint ha sötétben vakokat más vak vezet.

75.

Bár nem látom még egyelőre a valót,

ha jó s rossz kétes, a jó mellett maradok.

Ha tiszta lelkű hiába fáradozik,

jobb, mint ha hitvány a valósat élvezi.

76.

Te mondtad, hogy a hagyomány bizonytalan,

és megbízhatók szavainak adsz hitelt.

Megbízható szerintem, aki bűntelen,

mert a bűntelen hamisan sosem beszél.

77.

A példák – Ráma, meg a többiek –, kiket

hazatérésemre a múltból felhozol,

ha a Törvényről döntünk, nem irányadók:

nem példakép, ki fogadalmát megszegi.

78.

Hogyha a földre lezuhanna is a Nap,

ha meginogna a szilárd Himálaja,

amíg nem látom a valót, élvek felé,

mint gyenge jellem, hazatérni nem fogok.

79.

Készebb vagyok lobogó tűzbe lépni be,

mint célt nem érve palotámba térni meg.&quot;

Így mondta büszkén fogadalma nagy szavát,

s rendíthetetlen nyugalommal távozott.

80.

A bölcs tanácsos meg a főpap könnyezett

rendíthetetlen akarata hallatán.

Követte hosszan szomorú tekintetük,

majd városukba tértek tehetetlenül.

81.

Vágytak rá, de uruk alattvalói lévén,

indultak hazafele, majd megint megálltak.

Fénylett, mint a Nap a szemet vakítva fénylik.

Nem látták, de szemük elől veszítni is fájt.

82.

Néhány hű, igaz ügyü hívük ott maradt még:

bárhol jár nemes uruk, titkon őt kövessék!

Indultak, de a szeretett fiát veszítő

rádzsának szemei elé kerülni féltek.

Így szól a Buddha élete című költeményben a kilencedik ének:

A királyfi felkeresése.


==X. Ének==

BIMBISZÁRA LÁTOGATÁSA

1.

A nép urának fia elbúcsúzott

a főpaptól és a tanács urától,

átkelt a Gangá tarajos hullámán,

és Rádzsagriha {{ref|75}} fele vette léptét.

2.

Hegyláncok védték, szent helyek övezték,

öt halmon épült utcák befutották

az ékes várost, amelybe belépett,

mint ég ormára a Magától Lévő. {{ref|76}}

3.

Sugárzott róla az erő s méltóság,

szépsége szebb volt a halandókénál.

Ámulva nézte az egész nép, mintha

a nagy vezeklőt, Siva istent látnák.

4.

Ki máshová ment, őt látni megállott;

ki álldogált, az nyomában elindult;

ki lassan lépdelt, futásnak eredt, és

őt megpillantva, aki ült, felugrott.

5.

Egy összetette tenyerét, köszöntvén,

más tisztelettel főt hajtott előtte,

volt, aki nyájas szóval fordult hozzá,

de egy sem akadt, ki nem üdvözölte.

6.

Rongyosnak tűnt mellette, ki díszruhás volt.

Elnémultak a fecsegők az úton.

Rossz gondolat nem született a szívben,

mert az Igazság állt testben előttük.

7.

Az országúton siető tömegben

kinek mi gondja-ügye volt, feledte.

Mint nagy királynak, hódoltak előtte.

Nem győzték nézni, ámulni, csodálni.

8.

Fejét, az arcát, a kezét, a lábát,

szemöldök-ívét, a szemét, a léptét,

akármely tagját elnézte a néző,

látó szemét lenyűgözte a látvány.

9.

Sűrű szemöldje, hosszú szeme láttán,

koldus gúnyában, királyi erőben,

tenyerén kerék szerencse-jelével,

a város védszelleme összerezzent.

10.

Most Bimbiszára, {{ref|77}} magadhák királya,

kastélya tornáca előtt csodálta

az ott hömpölygő ember-sokadalmat,

s okát kérdezte. Egyikőjük így szólt:

11.

“Kiről jóslat szólt, hogy eléri majd a

legfőbb tudást, vagy a világ uralmát,

a Sákja-rádzsa fia jár a nép közt,

és ámulják, hogy remetének állott.&quot;

12.

A nagy hír súlyát felfogta a bölcs úr,

s a hírhozónak kiadta parancsát:

&quot;Kövesd nyomon, és tudd meg, hova készül!&quot;

&quot;Úgy lesz&quot; – szólt az, s kísérte figyelemmel.

13.

Kimért léptekkel, egy hangot sem ejtve,

egy járom távra meredve a földre,

haladt, koldusként alamizsnát várva,

testét s elméjét kordába szorítva.

14.

Átvette szótlan, amit éppen adtak,

majd egy magános hegyi vízesésnél

elfogyasztotta, de mohóság nélkül,

majd ment tovább, fel a Pándava-hegyre.

15.

Pávák rikoltó szava szólt a sűrű,

hűs lódhra-erdők ligetén, csalitján,

s a férfi-napfény rőt-sárga ruhája

mint a kelő Nap ragyogása izzott.

16.

Így látta őt ott a királyi küldönc,

s híven jelentést tett róla urának.

Nagy tisztelettel hallgatta a rádzsa,

s kíséret élén köszönteni indult.

17.

elérte gyorsan a Pándava ormát

Pándava-hősök {{ref|78}} koronázott mása,

oroszlán-léptű, nagy férfi-oroszlán,

rendíthetetlen, mint maga a hegycsúcs.

18.

Szilárdabban, mint a hegy, ült az ormon

keresztbe tett lábbal a Bódhiszattva,

érzékeit fékezve, tündökölve,

mint hold, ha felhők tetején kivillan.

19.

Szépsége, fensége, csodás nyugalma

magát a Törvényt formázta alakba.

Alázattal ment közelebb a rádzsa,

mint Ősatyához a nagy Indra járul.

20.

Az illő kérdést a király feltette:

épségnek örven-e a teste-lelke?

Illőn felelte, hogy háborítatlan

egészsége és a lelke nyugalma.

21.

Ekkor egy tiszta, elefántfül-szürke

sziklán a népek ura helyet foglalt

engedelmével, s hogy kipuhatolja

lelkének titkát, így kezdte beszédét:

22.

“Barátság fűzi a családod hozzám,

örökletes, és sokszorta kipróbált.

Hadd szóljak hozzád szerető szavakkal,

mert aggály tölti el a lelkem érted.

23.

A Naptól sarjadt nemes, ős családod.

Sugárzik rólad daliás ifjúság.

Miért támadt most ez a balga vágyad:

királyság helyett alamizsnán élni?

24.

Testedre szantál vörös pora illik,

nem méltó hozzá ez a sárga köntös.

A nép oltalma kezednek a tiszte,

nem illendő, hogy adományért nyújtsd ki.

25.

De ha fiúi szeretet tart vissza,

várni, hogy atyád birodalma rád száll,

akkor se tarts ki eme szándék mellett:

vedd át országom fele részét tüstént!

26.

Így semmiképp sem sérted meg atyádat,

s idő elhozza a királyi pompát.

Tedd hát nekem meg eme szívességet;

jók java jobb lesz, ha a jók segítik.

27.

S ha nemzetséged neve-híre folytán

csekélynek érzed, velem osztozkodni:

leszek segítőd, ha csatára szállsz ki,

s nyílzáporod sújt idegen hadakra.

28.

Nos, két megoldás van előtted; válassz!

Az élet célja törvény, vagyon és kéj, {{ref|79}}

s aki elfordul eme hármasságtól,

nyomorult sorsra fog újra születni.

29.

Előbb a kéj főbb vagyon- és törvénynél,

majd kéjt és törvényt a vagyon legyőzi,

végül vagyont s kéjt feledtet a törvény,

s mindhárom elhagy, ha a célt elérted.

30.

E hármas célnak eleget kell tenned;

erőd, szépséged így termi gyümölcsét.

Ki mindháromnak bejárta az útját,

teljesítette a férfi-kötelmet.

31.

E két izmos kar feszítse az íjat!

Ne foszd meg őket e feladatuktól!

Meghódíthatják az egész földet, sőt

– miként Mándhátri {{ref|80}} – a Három Világot {{ref|81}}.

32.

Én minden szómat szeretetből ejtem,

nem nagyravágyás vagy a hízelgés készt.

Látván, hogy koldus-ruha fedi tested,

a részvét elfog, s kicsordul a könnyem.

33.

Élj most gyönyörben, ne élj alamizsnán.

A Törvényt járd majd törvényes időben.

Siess, amíg nem közelít a vénség,

hogy eleméssze viruló szépséged.

34.

Törvény gyümölcsét az öreg szakítja,

gyönyört élvezni már nem tud az agg kor.

Mondják: gyönyörnek örülnek az ifjak,

vagyonnak felnőtt, Törvénynek a vének.

35.

Az élet rendje, hogy a fiatalság

közömbösen néz Törvényre, vagyonra.

Gyönyört szerezni ha nehéz, ha könnyű,

ha módja van rá, igyekszik elérni.

36.

Az ember hajlott kora megfontoltabb,

szilárd, tartózkodik a változástól,

kis fáradságra, nyugalomra vágyik,

rákényszeríti a szégyen, a szükség.

37.

Így a csapongó, közelre tekintő,

kéjekre vágyó, hamar tovatűnő

ifjúság múltán, mint rengeteg erdőn

túljutó vándor, pihenőre tér meg.

38.

Várd meg, míg elszáll fölötted a kéjenc

vágy céltáblája: fiatalság napja.

Nem bírod úgysem fékezni, ha sóvár

érzékek csábja ragadja magával.

39.

Törvényt követni van módod egyéb is:

áldozz! Áldozat a családi törvény.

Valaha dús áldozatok hágcsóján

hágott fel Indra is a menny ormára.

40.

Sok, ékkövekkel, diadémmal ékitett,

arany pereccel boritott karú, vitéz

uralkodó áldozatokkal érte el

a célt – vezekléssel az önsanyargatók.&quot;

41.

Igy szólott a Magadha-föld uralkodója,

bölcsen, mint maga a magas nagy ég királya.

Nem hajlott szavaira mégsem a királyfi,

Kailásza hegye se olyan szilárd, akár ő.

Így szól a Buddha élete című költeményben a tizedik ének:

Bimbiszára látogatása.


==XI. Ének==

A GYÖNYÖRÖK KÁRHOZTATÁSA

1.

Nem győzte őt meg baráti szavával

Magadha-ország magasztos királya.

Nem tántorult el a kitűzött céltól,

s szilárdan így szólt a nemes királyfi:

2.

&quot;Oroszlán-zászlós hősök ivadéka!

Tudom, nincs semmi csodálatos abban,

hogy jóbarátod java vágya indít

igaz lelkedből baráti tanácsra.

3.

Hitvány emberben a barátság hitvány;

elillan, mint gyávától a dicsőség.

Az őseiktől örökölt barátság

újabb tettekkel gyarapszik a jók közt.

4.

De ha nyomorba jut a jóbarátja,

s kitart mellette ugyanúgy a bajban,

szerintem ez az igazi barátság;

jólétben élőt ki ne kérne társul?

5.

Ki meggazdagszik, s vagyonát barátok

segítségére, s Törvényre is adja,

annak a kincse elérte a célját,

és nem bánkódik utána, ha elfogy.

6.

Baráti érzés, nemes indulat fűt,

hogy ily tanáccsal közelítesz hozzám.

Hasonló érzés kötelez most engem,

hogy kérdésedre ugyanígy feleljek.

7.

Megfélemlített a halál s öregség;

szabadulásra ilyen úton vágyom.

Könny-mosta arcú, szerető családról,

s bánat-fakasztó örömről lemondtam.

8.

Nem rémít úgy meg sem a kobra-kígyó,

sem fellegekből lecsapódó villám,

vad szélviharban sem a tomboló tűz,

mint az érzéki gyönyörök veszélye.

9.

Csalóka, léha, tovatűnő vágyak {{ref|82}}

a boldogságot s vagyont elorozzák.

Reményüktől is elbódul az elme,

hát még, ha végképp betöltik a lelket!

10.

Kit vágy vezérel, sose lel nyugalmat

sem fent az égben, sem a földi létben.

A gyönyörökkel sose tudsz betelni,

mint száraz fűvel szélben lobogó tűz.

11.

Nagyobb csapás nincs a földön a vágynál,

ezen csügg mégis a balgatag ember.

Aki ezt tudja, s a csapástól retteg,

nem fogja önként a csapást keresni.

12.

Ki óceánig uralja a földet,

a túlpartját is el akarja nyerni.

Sosem lakik jó a világ a vággyal,

mint óceán a folyamok vizével.

13.

Habár arany hullt számára az égből,

uralkodott négy tengerig a földön,

s elnyerte végül Indra fele trónját,

Mándhátrinak minden öröm kevés volt.

14.

Amikor elbújt Vritra elől Indra,

s Nahusa {{ref|83}} lett úr helyette a mennyben,

s a hét nagy szentet kocsijába fogta,

ezzel se telt be – s lebukott az égből.

15.

Purúravasz az egeket bejárta,

nejéül nyerte Urvasít, a tündért,

de kapzsin szentek aranyát kívánta,

s ez lett a veszte: a mohó gyönyör-vágy. {{ref|84}}

16.

Ki bízhat itt a hatalom- s vagyonban,

mely állhatatlan az egen s a földön:

Baliról Indrára, majd Nahusára,

s Indrára vissza Nahusától szállt át. {{ref|85}}

17.

Háncs-köntösű, gyökereken, gyümölcsön élő,

kígyó-hosszú hajfonatú, lemondó

remetéket talpa alá igázott

az ellenség, melynek a neve: vágyak.

18.

Ugrájudhát is, a hatalmas harcost,

megölte Bhísma emiatt a harcban.

A puszta gondolata is halálos,

s bajt, vészt hoz arra, aki ennek él csak.

19.

Émelygős íze van az élvezetnek,

s aki élvezte, kielégületlen.

A jókra szégyen, és bűnre vezérel.

Mért ízleljük meg a vágy nevü mérget?

20.

Szántás-vetés és egyebek gondjába,

haszon vágyába merülők sok kínját

és a vágy nélkül élők nyugodalmát

látva, a vágyat kerülik a bölcsek.

21.

Csapás a vágyak beteljesülése,

mert dölyfössé tesz a siker bizonnyal.

Tilosra gerjed, hanyagolja dolgát,

s rásújt a romlás emiatt a végén.

22.

Sok bajjal szerzett, féltékenyen őrzött

gyönyörűségek csalfán tovatűnnek;

akár a kölcsön, nem örökre tartók.

botor, ki ebben örömét találja.

23.

Aki hajszolja, eleped a szomjtól,

s megszenved érte, ha görcsösen őrzi.

Mint szalma lángja, ellobban a légbe.

Ilyen a gyönyör; nem öröm a bölcsnek.

24.

Ki önmagának nem ura, a kéjvágy

szívébe mar, és hajszolja szünetlen.

Mint mérges kígyó harapása gyilkol.

Ilyen a gyönyör; nem öröm a bölcsnek.

25.

Hiába rágja az éh eb a csontot,

sosem lakik jól; ugyanígy a vágyak

reves csontváza sem oltja az éhet.

Ilyen a gyönyör; nem öröm a bölcsnek.

26.

Király és tolvaj, tűzvész meg özönvíz

osztozik velünk féltett vagyonunkban.

Mint eldobott húscafat, annyit ér csak.

Ilyen a gyönyör; nem öröm a bölcsnek.

27.

Romlást idéz fel a fejére ezzel

baráttól úgy, mint gonosz ellenétől.

Szentélynek néz ki ez a gyilkos csapda.

Ilyen a gyönyör; nem öröm a bölcsnek.

28.

Sziklára, vízbe, bozótba, folyóba

zuhan, ha ugrik, leszakítni vágyva

az ág hegyén csalogató gyümölcsöt.

Ilyen a gyönyör; nem öröm a bölcsnek.

29.

Sok fáradsággal, nehezen megszerzik,

s egy szempillantás alatt elveszítik,

mint édes álmot a felébredéskor.

Ilyen a gyönyör, nem öröm a bölcsnek.

30.

Nem nyer nyugalmat, menedéket tőle,

habár imádja, gyarapítja, óvja;

akár parázzsal telt gödörbe lépne.

Ilyen a gyönyör; nem öröm a bölcsnek.

31.

Szigony, dorong, kard, amitől csatában

kipusztultak a Kuruk {{ref|86}} és a Vrisnik, {{ref|87}}

az Andhakák, Dandakák, Maithilák is –

ilyen a gyönyör; nem öröm a bölcsnek.

32.

Két démon-testvér, Szunda s Upaszunda {{ref|88}}

ezért támadta s gyilkolta meg egymást.

rokont, barátot egymásnak uszít ez.

Ilyen a gyönyör; nem öröm a bölcsnek.

33.

Akit a vágy, a gyönyör elvakított,

tűznek, vadaknak dobja oda testét.

Pusztító, átkos, bősz rosszakaró ez.

Ilyen a gyönyör; nem öröm a bölcsnek.

34.

Kit elvakított a gyönyör, baj éri:

halál vagy rabság lesz utóbb a bére.

Kinek gyönyör az egyedüli célja,

nem méltó életre sem az a hitvány.

35.

Dallal csábítja a vadász az őzet,

a tűzbe szöknek a fényre a sáskák,

a hal a húsért bekapja a horgot,

így kín lesz mindig gyümölcse a kéjnek.

36.

Sokan gondolják: a gyönyör boldogság.

Ám kéj sosem tesz igazán boldoggá.

Csak arra jó a ruha, kincs, az ékszer,

hogy ellenszer legyen a szenvedésre.

37.

Vizet kívánunk, hogy a szomjat oltsa;

ételt azért, hogy éhünket elűzze;

széltől, esőtől, a melegtől ház véd;

csupaszságunkat a ruha takarja.

38.

Álmosság ellen az ágy a segítség;

út fáradalmán kocsival segítünk;

megkönnyíti a szék az álldogálást;

fürdünk a szenny és a betegség ellen.

39.

Így mindaz, ami élvezetnek számít,

a szenvedések ellenszere, nem több.

‘Gyönyört élvezek’ – beszélhet-e így bölcs,

ha ellenszer csak, mit örömnek mondunk?

40.

Akit forró láz gyötör, öröm annak,

ha borogatás enyhíti a kínját,

de ismét csupán a fájdalom ellen

használt ellenszer, ami boldogítja.

41.

Olyan gyönyör nincs, mely örökre tartson,

így boldogságnak aligha nevezném.

Az élet egyszer örömmel üdít fel,

utána tüstént bánatba taszít le.

42.

Meleg ruhák és az áloe füstje

öröm hidegben, de gyötör melegben.

A holdsugár és a finom szantálpor

hőségben hűsít, borzongat a fagyban.

43.

Ellentét váltja egymást szakadatlan:

a veszteség és nyereség, és minden.

Nincs emberfia, ki örökre boldog,

és nincs a földön, ki örökre szenved.

44.

Ha így hullámzik az öröm s a bánat,

egyforma nékem a király s a szolga.

A rádzsa sem fog mosolyogni folyton,

s nem állandóan gyötrődik a szolga.

45.

Sok kötelesség hárul a királyra,

a nép javáért sok a gondja-búja.

Szilárd oszlopként kell állnia folyton,

hogy elviselje a hatalma terhét.

46.

Ha kétes, gyenge hatalomban bízik,

bizodalmára rámegy birodalma.

Ha nincs senkije, akiben megbízhat,

a rettegéstől nincsen nyugodalma.

47.

Ha meghódítja az egész világot,

székhelye mégis csak egyetlen város,

s a városban csak egy vár a lakása;

más érdekében fárad csak a rádzsa.

48.

Az ő ruhája ugyanúgy csak egy pár,

éhségét éppúgy űzi el az étel,

egy ágyon fekszik, egy székre pihen le;

a sok hívság csak hiu pompa gőgje.

49.

Lehet, mást ez tesz megelégedetté;

nekem nem kell trón megelégedéshez.

Ki megelégszik, amije van, azzal,

a sok hiúság lepereg lelkéről.

50.

Ki boldogító nyugalomnak útján

elindult, nem csalja a csalfa vágy azt.

Barátságunkat felidézve, kérlek,

mondd: teljesíti a vágy, amit ígér?

51.

Nem sértődöttség űzött a vadonba,

nem ellenség tépte le diadémom,

nem vágyom szent érdemeket szerezni,

nem ez gátolja szavadat fogadnom.

52.

Aki halálos harapásu kígyót

eldobva, újra a kezébe fogná,

vagy lángoló, rőt parazsat szorítna,

az válhat ismét gyönyörök rabjává.

53.

Aki ép szemmel a vakot irígyli,

szabadon foglyot, a nyomorgót dúsan,

ép elméjével az eszét vesztettet,

az áhítná meg a gyönyör bilincsét.

54.

Nem szánandó az alamizsna hőse,

akit nem rettent a halál s öregség.

Nyugodtan éli le a földi létet,

s utána új lét nyomorát lerázta.

55.

Sajnálni azt kell, ki vagyonban dúskál,

de egyre többre ösztönzi a szomja.

Nyugalmat nem lel evilági létben,

s utána újabb nyomorúság vár rá.

56.

Méltó volt hozzád, ahogyan beszéltél,

nemzetségedre, jellemedre rávall.

Nekem szándékom megtartanom illik,

nemzetségem, jellemem ezt igényli.

57.

Én megcsömörlöttem a lét ízétől,

és megfutottam, nyugalomra vágyom.

Királyság még fenn a harmadik égben

sem kell nekem, nemhogy az emberek közt.

58.

A hármas célt – mondod – az ember járja be

sorban; szerinted a dolognak rendje ez.

Ám énszerintem a haszon haszontalan,

és céltalan – hisz rövid életű – a cél.

59.

Ahol nincs többé születés, kiszenvedés,

aggság, betegség, szomorúság, rettegés,

új s új cselekvésre se kényszerít a sors,

a végleges cél az a végső állapot.

60.

Tanácsolod: várjak idős korig, mivel

ifjúi években a szándék változik.

De ez se biztos; sohasem döntő a kor.

Sok agg megingott, fiatal sok volt szilárd.

61.

Nem néz a korra a világon-úr halál,

csak végzi művét, s fiatalt-vént elragad.

Nem tudja senki, mikor éri vége el;

a bölcs nyugalmát ne halassza agg korig.

62.

Az íja vénség, a betegségek nyilak,

ezzel teríti le a zord halál-vadász

a sors-vadonban legelésző lényeket;

hiába vágyunk a korunkat nyújtani.

63.

Ezért az ifjú, az öreg, s a gyermek is

ne késlekedjék, cselekedjék úgy, ahogy

törvényben élő, könyörületes szivű

bölcs műveli – vagy a cselekvésről lemond.

64.

Mondtad: gyümölcsöt ad a szorgos áldozás

nemes szokása, ez a Törvényt tölti be.

Jó; fejet hajtok a szokás előtt, de én

más kínja árán javamat nem keresem.

65.

Gyümölcs kedvéért tehetetlen áldozat

legyilkolását nem tűri az irgalom,

habár gyümölcse örökétig tartana,

nemhogy mulandó haszonért, mely elrepül.

66.

S ha nem vezetne a Törvényre más erény

– lemondás, mérséklet, a leli nyugalom –,

hiszem, akkor sem helyes út az áldozat,

melyben gyümölcsöt csak a gyilkolás terem.

67.

S ha földi léte idején kecsegteti

az élet-irtás haszonnal az áldozót,

nem tart igényt rá még így sem a szánalom,

nemhogy homályos ezutáni lét során.

68.

Nem csábít engem a gyümölcs reménye sem,

nem is sóvárgok újabb születésre sem.

Mint a folyondár, mit a szélvész tép-cibál,

úgy ing, szakad szét a remény gyümölcse is.

69.

Most ide jöttem, de utam tovább vezet,

hogy a megváltás tanitását hirdető

Arádát halljam. Fejedelmem, üdv neked!

Bocsásd meg őszinte, kemény beszédemet.

70.

Mint égben Indra, a Nap ott az ég ivén,

őrködj a földön, birodalmaid javán,

őrködjél minden igaz ember érdekén,

a Törvényen, uralkodói tiszteden!

71.

Ahogy madár száll, ha az erdő lángban áll,

a víz felé, mert menedéket ott talál,

keresd s találd meg menedékedet te is

házadra – lelkedre törő csapás elől!” {{ref|89}} /?/

72.

Megértőn hallgatta a szót a bölcs király,

s szólt összetett kézzel: &quot;Eléred célodat!

Ha teljesült majd a kitűzött óhajod,

ajándékozz meg a tudással engem is!&quot;

73.

Ígéretet tett a királynak: &quot;Úgy legyen!&quot;

S indult a Vaisvantara-ásrama {{ref|90}} felé.

Követte szemmel a király a távozót,

majd ő is indult, városába távozott.

Így szól a Buddha élete című költeményben a tizenegyedik ének:

A gyönyörök kárhoztatása.


==XII. Ének==

ARÁDA TANA

1.

Az Isváku-család holdja bölcs Arádát {{ref|91}} kereste fel,

szépsége ragyogásával tisztelve meg az ásramát.

2.

&quot;Üdv jöttödön!&quot; – kiáltotta már távolról a remete,

meglátva a felé tartót, ki mihamar elébe ért.

3.

Érdeklődtek, amint illik, egymás egészsége felől,

azután szép tisztáson két fatönkön foglaltak helyet.

4.

Mikor leült a rádzsa-fi, így kezdte beszédét a bölcs,

a tisztelettől tágra nyílt szemét merőn szegezve rá:

5.

&quot;Tudom, hogyan távoztál el az otthonodból, kedvesem,

eltépve szeretet láncát, mint kötelét vad elefánt.

6.

Dícsérendő világos főd, és nemes akaraterőd,

hogy hatalmadat eldobtad, mint mérget termő, vad növényt.

7.

Nem csoda, ha az erdőbe vonulnak agg uralkodók,

utódaikra hagyva rá a trónt, mint hervadt koszorút.

8.

De nagy csoda, hogy ily ifjan közénk jöttél el, mielőtt

hatalmad élvezted volna, melynek gyönyöre várt reád.

9.

A Végső Tan tanítását felfogni te képes leszel.

Ismert meg! Átvezet gyorsan a szenvedések tengerén.

10.

Bár idő kell, kiismerni a tanítványt, érdemes-e

tanítani, kitartásod ennek előre záloga.”

11.

A bölcs Aráda üdvözlő szavainak a nép ura

végtelenül megörvendett, és a mesternek így felelt:

12.

“Szenvedélyek legyőzője! Hogy ilyen kegyesen fogadsz,

céltól távol is úgy érzem, hogy már elértem célomat.

13.

Mint látni vágyó napfénynek, vezetőnek útra kelő,

mint vízre szálló csónaknak, örvendek látásodnak én.

14.

Most arra kérlek, hogy tárd fel – hahogy kimondanod szabad,

halál, betegség és vénség nyűgét leráznom hogy lehet.”

15.

Arádát szóra késztették az ifjú fennkölt szavai,

és tömören kifejtette tanításának lényegét:

16.

“Hallgasd meg, legjobb hallgatóm, tanaim végső tételét,

a lét keletkezését és örök körforgását tovább.

17.

A Természet s a Változó, {{ref|92}} születés, vénség és halál,

amit Valóságnak mondunk, az így értendő, értsd meg ezt.

18.

A Természeten ezt értsed: az öt anyagi elemet,

az én-tudatot, értelmet, és a meg-nem-nyilvánulót.

19.

Az érzetek, érzékszervek, valamint a kéz és a láb,

hang, nemző és ürítő szerv, s gondolkozás – a Változó.

20.

Mindez így együtt a Mező; {{ref|93}} és azt, ami ezt ismeri,

a Mező-ismerő névvel illetik a lélek-tudók.

21.

Kapila és tanítványa ismerte fel ezt egykoron,

ezért Teremtmények Ura néven őrzi a hagyomány. {{ref|94}} /?/

22.

Ami születik és meghal, elsorvad, megbetegedik,

az itt a Megnyilvánuló; másik – meg-nem-nyilvánuló.

23.

Tudatlanság, tett és létszomj az újjászületés oka;

ki megreked e háromban, az igazsághoz nem jut el.

24.

Bizalmatlanság, én-tudat, keverés, zavar, tévedés,

helytelen út, ragaszkodás, lesüllyedés okozza ezt.

25.

A bizalmatlanság mindig a megfordítottját teszi:

nem úgy cselekszik, ahogy kell, nem azt gondolja, ami van.

26.

&quot;Én mondom ezt, ezt én tudom, most én állok, most én megyek&quot;

– így képzeli, így állítja önmagáról az én-tudat.

27.

Ami a kevert dolgokban nem látja a keveredést,

s mint göröngyöt, egynek véli, annak a neve keverés.

28.

&quot;Gondolkozásom, értelmem, cselekvésem mind én vagyok,

ezek együttese vagyok&quot; – így képzeli el a zavar.

29.

Különbséget a természet megnyilvánulásai közt,

megvilágosult s balga közt nem vesz észre a tévedés.

30.

Varázsigék, víz hintése és áldozati énekek –

ez helytelen úton járás, így látja a valódi bölcs.

31.

A balga szóval, tettet és eszével, érzéseivel

csügg érzékbenyomásain – ennek neve ragaszkodás.

32.

Ki így érti a szenvedést: ‘Ez engem ért!’ ‘Ez az enyém!’,

azt a következő létben lehúzza a lesüllyedés.

33.

A tudatlanság öt részből áll az igaz-tudók szerint:

sötétség, balgaság, nagyobb balgaság, s kétféle homály.

34.

A sötétség a renyheség; balgaság: születés, halál;

még nagyobb balgaság ennél: a vágyak, az élvezetek.

35.

Ezt azért nevezik nagyobb balgaságnak az ismerők,

mivel ez félrevezeti a fennköltebb lényeket is.

36.

Homály névvel a haragot illeti a helyes tudás,

és vak homálynak nevezik a csüggedt kétségbeesést.

37.

Ez az ötös tudatlanság a balgához hozzátapad,

így csöppen újabb és újabb születésbe a lét során.

38.

“Látó, halló, gondolkozó, tevő s teendő és vagyok”

– így képzeli magáról, és új szenvedésre születik.

39.

Születés-folyónak ezek az okok a forrásai;

hogyha az okok megszűnnek, következményük sincs tovább.

40.

Különböztessen meg négyet a helyesen gondolkozó:

megvilágosultat s balgát, megnyilvánulót és nem azt.

41.

Ha e négyet világosan látja a Mező-ismerő,

szabadul a lét sodrából, s el-nem -múló világba jut.

42.

Ezért élnek a Legfelső Brahmant {{ref|95}} kutató, bölcs papok

közöttünk önmérsékletben, s fogadják a többi papot.&quot;

43.

A remete tanítását meghallgatta a rádzsa-fi,

aztán tovább érdeklődött a mód s a végső cél felől:

44.

&quot;Hogyan, hol, s meddig kell élni ezt a szentséges életet?

És e Törvényben-járásnak a végső gyümölcse mi lesz?”

45.

Tanításuk megélése mikéntjét így fejtette ki

Aráda most más oldalról, {{ref|96}} világosan és tömören:

46.

“Először házát elhagyva, koldus-gúnyába öltözik,

és örökös lemondásban éli tovább az életet.

47.

Elégedetten bármivel, amit innét-onnét kapott,

magányban él, egykedvűen, szent tanokon elmélkedik.

48.

Rájön: fő vész a szenvedély, a szenvtelenség boldogít,

s érzékeit megfékezve, lelki nyugalmát keresi.

49.

Megszabadul minden vágytól s minden gondtól hamarosan,

s elmélkedő elmélyülés {{ref|97}} első fokára érkezik.

50.

Miközben az elmélyülés boldogságán elmélkedik,

az ismeretlen érzéstől könnyen megmámorosodik.

51.

Megcsalja balga lelkét a harag- s vágymentes nyugalom,

és ezzel megelégedve, csak a Brahman-égbe jut el.

52.

A másik meglátja, hogy az elmélkedés is megzavar,

s a nem-elmélkedés boldog elmélyülését éri el.

53.

De nem lát messzebb, és ebben az örömben már megreked;

a Fények Honába jut el, a Fény Istenei közé.

54.

Ám az, aki leválasztja magáról ezt az örömet,

a harmadik, öröm-mentes elmélyülést élvezheti.

55.

De aki távolabb nem tör, s e boldogságban elmerül,

csak Csupa-szépség Istenek boldogságában részesül.

56.

Akit ez nem elégít ki, s túllép rajta, jutalma lesz

boldogság s szenvedés nélkül a negyedik elmélyülés.

57.

Egyesek azt hiszik, hogy ez a megváltás, s megállnak itt,

mert itt nincs öröm és bánat, és az elme nem működik.

58.

Ennek jutalmát a tudók &quot;dús gyümölcs&quot; néven ismerik,

mert Dús-gyümölcsű Istenek magas honába juttat el.

59.

Ám a test nyomorát látva, a bölcs e révületből {{ref|98}} is

tovább halad, s eléri a test-megsemmisítő tudást.

60.

Feladja az elmélyülést, s ennél is különb célra tör,

és minden formáról {{ref|99}} lemond, úgy, mint a vágyakról a bölcs.

61.

Testének minden nyílását hatalmába veszi előbb,

majd a sűrű anyagban is a testetlen űrt éli át. {{ref|100}}

62.

Űr-végtelenségű énjét összehúzza némely tudós,

s a végtelenségből nézve, még magasabb célhoz jut el. /?/

63.

Önmagát semmisíti meg más, {{ref|101}} Legfőbb Lelket ismerő,

s mivel ezt vallja: &quot;Nincs semmi&quot;, Semmit-vallóként ismerik.

64.

Majd, mint hajtás a sásfűből, mint kalitkából a madár,

kiszáll a lélek a testből; ere mondják: megszabadult.

65.

Ez ama Legfelső Brahman, tulajdonságok nélküli

örök. A valóság-tudók megváltásnak ezt nevezik.

66.

Nos, elmondtam a megváltást, s a hozzá vezető utat.

Ha értetted s elfogadod, indulj ezen az ösvenyen.

67.

Dzsaigísavja és Dzsanaka, s az aggastyán Parásara {{ref|102}}

és sok más bölcs a megváltást ezen az úton érte el.&quot;

68.

E szókat ő megfontolta, azonban nem fogadta el,

és eddigi érveiben megerősödve, így beszélt:

69.

&quot;Meghallgattam mélyen szántó és hasznos tanításodat,

de a lelket nem oltja ki, és így nem lehet végleges.

70.

Bár felszabadul a Lélek a Természet s a Változó

hatalmától, új születés csíráját hordja, mint a mag.

71.

Mert noha a megtisztult Én {{ref|103}} eléri a szabadulást,

még megmarad az indíték, {{ref|104}} hogy újból elveszítse azt.

72.

Föld, víz, megfelelő évszak híján nem sarjad ki a mag,

de kisarjad, ha fennállnak az indokló feltételek.

73.

A tett, tudatlanság és vágy lerázása megszabadít,

de amíg létezik az Én, végleg lerázni nem lehet.

74.

Ha eme hármat elhagyjuk, a magasabb célt érjük el,

de ahol Én van, ott megvan rejtetten ez a három is.

75.

Megváltásnak azért vélik, mert rejtve vannak a bajok,

az elme megszűnt működni, s az életkor hosszúra nyúlt.

76.

Ami pedig az én-tudat megszűntetését illeti:

míg Én létezik, addig nem szűnhetik meg az én-tudat.

77.

Míg az anyagtól {{ref|105}} nem mentes, jellegektől {{ref|105b}} sem mentesül,

és amíg jellegekkel bír, nem váltódik meg az egyén.

78.

Mert jelleggel bírótól a jelleg el nem választható,

ahogy a láng és hő nélkül nem képzelhető el a tűz.

79.

A test előtt nincs testesült /?/, {{ref|106}} jellegek előtt jelleges,

ezért a már megszabadult lélek újból megköttetik.

80.

Tudattal bír a testetlen lélek, avagy tudattalan:

ha igen, tudni is akar, és mindaddig nem szabadul.

81.

Ha tudattalan, akkor az ilyennek képzelt Én mit ér?

Tudattalanság Én nélkül is van: mint fal, vagy fahasáb.

82.

Minthogy még jellegekkel bír a fokozatos elhagyás,

a végső célt csak a teljes elhagyással érhetjük el.”

83.

Igy Aráda tanítása őt nem elégítette ki;

úgy találta, hogy ez még nem tökéletes, és ment tovább.

84.

Hogy többet halljon, Udraka {{ref|107}} ásramáját kereste fel,

de mert ő is Énről beszélt, nézetét nem fogadta el.

85.

A tudatos-tudattalant {{ref|108}} tévesnek látta Udraka,

s a Semmin túl keresett sem tudatost, sem tudattalant.

86.

Mivelhogy ingatag támasz e kettő, s ha tovább megyünk,

nincs tudatos-tudattalan, ezt elérni haladt tovább. /?/

87.

S mivel az elme itt megáll, s innét tovább nem mozdul el,

nem működve, itt többé nincs tudatos és tudattalan.

88.

De mert a létbe onnét is visszahoz újabb születés,

a Bódhiszattva még többre vágyott, otthagyta Udrakát.

89.

Az ásramából távozva, üdvöt keresve ment tovább,

s Gaja, a nagy királyi bölcs ásramáját kereste fel.

90.

Közelben, a Nairandzsaná folyó partján ütött tanyát

magány nagy fogadalmában és tántoríthatatlanul.

91. {{ref|109}}

..................................................................................

92.

Meglátta s felkereste öt, megváltást vágyó szerzetes,

mint az érdemeket szerzőt keresi fel erő s vagyon.

93.

Az öt tanítvány meghajolt, köszöntve tisztelettudón,

mint a csapongó érzékek meghajolnak az ész előtt.

94.

&quot;Halál és születés láncát ezzel szakítom el talán&quot; –

gondolta, s szigorú bőjttel kezdett nagy önsanyargatást.

95.

Alig kibírható éhség sok válfaját vállalta fel,

s célra vágyva, hat éven át egyre gyötörte önmagát.

96.

Étkezés idején egy-egy szézámmagot vagy rizsszemet

fogyasztott el, hogy túljusson a parttalan lét tengerén.

97.

Miközben teste elsorvadt az önsanyargatás miatt,

ezáltal belső ereje egyre jobban gyarapodott.

98.

Dús fénye még soványan is a szem gyönyörűsége volt,

ahogy az őszi újhold-fény az éji lótusznak gyönyör.

99.

Kiszikkadt húsa és vére, testéből csak bőr s csont maradt,

de méltósága nem csorbult, áradt, akár az óceán.

100.

Látva, hogy hasztalan gyötri testét vad kínokkal a bölcs,

a Buddhaságra vágyódva, léttől félve töprenkedett:

101.

&quot;Ilyen úton megnyugváshoz és megváltáshoz nem jutok;

az volt helyes, melyet egykor a dzsambu-fánál éltem át.

102.

De erre elgyengült testtel nem leszek képes&quot; – vélte, és

döntött: először testét kell újból felerősíteni.

103.

&quot;Aki éh-szomj gyötörten már gondolatának sem ura,

gondolattal elérendő gyümölcsöt hogy szakítana?

104.

A nyugalomhoz az kell, hogy az érzékek csituljanak;

ha azok kielégültek, a gondolat zavartalan.

105.

Zavartalan gondolkozás a révülethez elsegít;

révületben az elme a jóga-elmélyülésbe jut.

106.

Elmélyülés teremti meg az indítékokat, melyek

a legvégső, halhatatlan nyugalomba juttatnak el.

107.

Tehát táplálkozás nélkül a végcél el nem érhető”

– döntött, és elhatározta, hogy fenntartja az életét.

108.

Megfürdött, s a folyópartról nehezen felkapaszkodott.

A fák segítő kéz gyanánt nyújtották águkat felé.

109.

Ekkor arra vezérelték az istenek Nandabalát,

a pásztor-főnök leányát, szívét örömre gyújtva fel.

110.

Testén sötétkék köntös volt, karján fehér kagylófüzér,

mint a fehérlő tajtékok a sötét Jamuná folyón.

111.

Örömtől tágra nyílt szeme, szívét a hit töltötte el,

alázattal főt hajtott, és kérte, fogadjon el tejet.

112.

Elfogyasztotta, s így a lány születése gyümölcsbe ért.

Kielégült hat érzéke, s tudás útjára léphetett.

113.

Testében megerősödve, dicsőségében csillogón,

mint óceán, hatalmas volt, és tündökölt, akár a Hold.

114.

&quot;Világba visszatért&quot; – vélte, s távozott az öt szerzetes,

mint a megtisztult lélektől az öt elem eltávozik.

115.

Egy vadfügefa árnyában a gyep-borított földre ült,

a megváltásra elszántan, csak elszántsága ment vele.

116.

Döntő léptétől remegett-döndült a föld,

felrezzentette a nemes kígyókirályt,

Kálát, ki látva, hogy a perc elérkezett,

ujjongva hirdette a Nagy Felébredést:

117.

&quot;Imé, morajlik a talaj lábad nyomán,

imé, sugárzik ragyogásod, mint a Nap.

Bizonnyal eljött az idő, hogy óhajod

beteljesüljön, leszakítsd gyümölcsödet.

118.

Imé, az égen röpülő madársereg

tisztelgő kört ír le fejed fölött, vitéz.

Imé, a légben lebegő szellő susog:

a Buddhaságot ma bizonnyal éred el.&quot;

119.

Így szólt a kígyók elefánt-erős ura.

Ő közben kért egy aratótól egy nyaláb

füvet, s a lombos fa tövében földre ült,

a megváltásra törekedve biztosan.

120.

Tekervényében ahogy a kígyó pihen,

keresztbe téve összefonta lábait:

“Míg el nem érem a kitűzött célomat,

ültömből innét a földről nem mozdulok!”

121.

A mennylakók öröme a mennyben égig ért,

madársereg szava a vadonban elcsitult,

az ág hegyén levelet a szél sem ingatott,

Magasztos úr amikor a szent ülésbe ült.

Így szól a Buddha élete című költeményben a tizenkettedik ének:

Aráda tana.


==XIII. Ének==

MÁRA LEGYŐZÉSE

1.

Igen, de míg mind a világ javára

királyi bölcsek ivadéka ott ült,

és ünnepelte az egész teremtés,

megrettent Mára, {{ref|110}} az igaz tan átka.

2.

Virágnyilas Szerelem-isten néven

imádják őt sokan a nagy világban

balgán, de mások a valót jól tudják:

fő ellensége ez a megváltásnak.

3.

Három fia: Gőg, Öröm és Botorság,

s három leánya: a Gyönyör, a Vágy s Kéj,

döbbenve kérte: mi okozta búját?

Ő így közölte velük aggodalmát:

4.

&quot;Magára öltve a kitartás vértjét,

és megfeszítve az igazság íját,

birodalmamból ki akar szorítni

e bölcs – ezért sújt le a rémület rám.

5.

Ha most legyőz és énrajtam erőt vesz,

megváltás útját a világba tárja,

uralmam elfogy, megürül hatalmam,

akár trónjáról lebukó királynak.

6.

Mielőtt szeme látásra kinyílna,

mielőtt még kisiklana kezemből,

reátörök, hogy szétzúzzam e tervét,

mint áradó víz lesodorja gátját.&quot;

7.

Markába fogta a virágos íjat,

az észbontó öt nyilat is ragadta

a józan elme ős megzavarója,

s indult a fához. Vele ment hat sarja.

8.

Balkézbe fogva íjának a végét,

egyik nyílvesszőt pergetve a jobbal,

így szólította meg a fánál ülőt,

lét tengerén át túlpartra igyekvőt:

9.

&quot;Fel, talpra, harcos! Rettegsz a haláltól?

Törődj tiszteddel, ne a megváltással!

Nyiladdal hódítsd meg a fél világot,

így jutsz Indrához az égi világba.

10.

Ezen az úton haladni dicsőség,

ezen haladtak a régi királyok.

Királyi bölcsek sorába születtél,

szégyen, ha koldus leszel ősi nemből.

11.

Ám ha nem mozdulsz, makacsul kitartasz,

vigyázz, erős légy fogadalmaidban,

mert látod itt ezt a nyilat kezemben?

Meglőttem ezzel a Napot is egykor.

12.

Ettől sebezve az eszét vesztette

Purúravasz is, a Hold unokája.

Sántanu {{ref|111}} nem volt ura önmagának,

hát akkor más, a mai gyenge korban?

13.

Hát talpra tüstént, térj rögtön eszedhez,

mert már fullánkját mereszti e nagy nyíl,

melyet nem lövök ki a párban járó,

szerelemes csakraváka-madarakra.&quot;

14.

De mindhiába: nem ügyelt e szókra,

ültéből nem kelt fel a Sákják bölcse.

Ekkor kilőtte a nyilat rá Mára,

és ráuszította fiát-leányát.

15.

Ő nem törődött a kilőtt vesszővel,

nem ingott meg a szilárd nyugalomban.

Megdöbbent Mára e kitartás láttán,

majd halkan így szólt, gondokba merülve:

16.

&quot;Elbódította ez a nyíl Sivát is,

s a Hegy Lányáért {{ref|112}} szerelemre lobbant.

Ő észre sem vette a nyíl ütését.

Nincs tán eszénél? Vagy a nyíl nem ez volt?

17.

Virágnyilat nem vesztegetek én rá,

lányomat, Kéjt sem küldöm oda hozzá.

Törjön rá szörnyek iszonyú csordája,

üvöltve, ütve, fenyegetve bőszen!”

18.

Egy gondolattal felidézte népét,

hogy porba zúzza Sákják csoda-bölcsét.

Nyüzsgött-sereglett szolga-hada tüstént,

kezükben dárda, buzogány, dorong, kard.

19.

Vadkan, hal, öszvér, teve, ló pofájú,

oroszlán, tigris, elefánt fejű rém,

háromfejűek, suta félszeműek,

lógó hasúak, csupa-var hasúak,

20.

kecskén lovaglók, pöfeteg lábúak,

szigony-körműek, kard- s dárda-fogúak,

fatörzs-karúak, kicsavart törzsűek,

fél-orcájúak, hasitott szájúak,

21.

rézszínü, sárga, csupa-vér bőrűek,

dorong-kezűek, füst-szürke hajúak,

rongyokba bújtak, elefánt-fülűek,

lenyúzott bőrt vagy semmit viselőek,

22.

fél arcuk sápadt, fele testük zöldes,

rőtek meg szürkék, feketék meg sárgák,

kígyó-karúak, övükön kolomppal,

repedt csengőkkel csunya zajt csapóak,

23.

markolva nyársat, magasak, mint pálmák,

kicsik, mint törpék, vicsorogva rútul,

birka-fejükhöz madarak testével,

macska-fejükhöz torz emberi törzzsel,

24.

borzas hajúak, kopaszok, csimbókkal,

kötél-ruhában, csupa rongycafatban,

vigyorgó arccal, szemüket meresztve,

erőt apasztón, a szivet zsibbasztón,

25.

vad ugrásokkal haladva előre,

átbukfencezve az előttük állón,

tolongva-lökve, levegőbe szökve,

csapatostul fák tetején nyüzsögve,

26.

vad táncot lejtve, szigonyuk csóválva,

süvöltve, súlyos buzogányt emelve,

diadalmasan bika-hangon bőgve,

tűzlánggal égő, lobogó hajukkal.

27.

E rusnya szörnyek hada körbevette

a bódhi-fát {{ref|113}} és az alatta ülőt,

s megálltak, várva a gazda parancsát,

hogy rontsanak rá, elemésztve-rontva.

28.

Az éj leszálltán, mikor elközelgett

Mára s a nagy bölcs nagy összecsapása,

a föld megrendült, beborult a mennybolt,

lángok lobogtak, a világ morajlott,

29.

a szélvész búgott, a vihar süvöltött,

csillag nem égett, feketült a holdfény,

sűrű sötétség takarta a földet,

kavargott-forrott valamennyi tenger,

30.

a sziklabércek repedezni kezdtek,

a kígyó-szellemek a támadásra

méltatlankodva Márára szegezték

pillantásukat s dühösen sziszegtek.

31.

Csupán a tisztult, szent isteni bölcsek

nézték közönnyel, szánakozva Mára

próbálkozását, mert lelkük a legfőbb

Törvényben élve, haragot sem ismert.

32.

A fánál Mára gyülevész hadának

gyilkos szándékú gyülekezte láttán,

a megváltásnak közeledtét várva,

minden igaz lény &quot;Üdv, üdv!&quot; szava zengett.

33.

A nagy bölcs nézte az igazság-bontó,

feléje rontó sereget nyugodtan,

és meg se rezzent, nem félemedett meg,

akár oroszlán a tehéncsordában.

34.

Ekkor kiadta a parancsot Mára

a szörny-seregnek, hogy ijesszenek rá,

és fegyverével ki-ki rája támadt,

hogy megzavarja szilárd nyugalomban.

35.

Cikázó nyelvvel, hegyes agyarakkal,

égő szemmel, mint a Sárga Korongú,

kitátott szájjal, meredő nyárs-füllel

álltak elébe, rémítni remélve.

36.

Hiába álltak szörnyű alakokban,

fenyegetően, rémítve előtte,

nem vette őket komolyan, csak nézte,

mint vidám, pajkos gyerekek játékát.

37.

Egy, vérbe forgó, iszonyú szemekkel,

buzogányát rá magasra emelte,

ám megmerevült buzogánya, karja,

mint egykor Indra kezében a villám. {{ref|114}}

38.

Mások fatörzset, köveket ragadtak,

ámde nem bírták a bölcsre hajítni.

Fástul, kövestül a földre lebuktak,

mint Vindhja-sziklák, {{ref|115}} ha lesújt a mennykő.

39.

Mások felszökve levegőbe, onnét

dobtak rá fákat, követ és szekercét,

de ottmaradt mind, levegőben függve,

mint esti felhőkön a megtörő fény.

40.

Más szalma-csóvát vetett a fejére,

hegycsúcsnyit, lánggal lobogóan izzót,

ám az megállt fent, mihelyst kivetette,

s szentsége révén ezerfele porlott.

41.

Más, mint az Égősugarú az égről,

parázs-esőt szórt fejére magasról,

mint Méru bérce a világ végnapján

szétporló sziklák izzó arany-ércét,

42.

de a tűz-zápor sziporka-esője,

mikor lehullt a bódhi-fa tövére,

lótusz-szirommá vált rőten a földön

szelídsége végtelen erejétől.

43.

Hiába támadt fenyegetve sok vész,

özönnyi fegyver, test- s lélek-emésztő,

nem mozdult ültében a Sákja-szentség,

szándéka mellett kitartva barátként.

44.

Kígyókat fújt rá másiknak a szája,

mint korhadt fának kígyótanya-odva,

de megbűvölten, közelébe érve

sziszegni, marni, mozdulni se tudtak.

45.

Viharfelhővé vált némelyik ördög,

villám, mennydörgés szörnyű robajával,

és kőzáport szórt a fára magasból –

s virágesőként pergett le a földre.

46.

Nyilat feszített íjára a másik,

de ott lobbant el, mielőtt kilőtte,

mint lobbanékony, vad férfi haragja,

amely lelkében meddően emészti.

47.

Öt nyílvesszőt lőtt egyik ki a bölcsre,

de mind megállott, nem érte el egy sem,

ahogy megbénul az öt érzék abban,

aki nem vágyik születésre, kéjre.

48.

Másik dühödten vetette magát rá,

hogy agyoncsapja buzogány-ütéssel,

de összeroskadt, mielőtt elérte,

mint kit lehúznak a földre a vétkek.

49.

Egy rút boszorkány, koponyát szorító,

varázzsal készült bódítni a bölcset,

de csak kóválygott körülötte folyton,

mint tanuláskor a lusta figyelme.

50.

Másik merően szegezte szemét rá,

hogy megperzselje szemének a lángja,

– s előtte állva, nem látta bölcset,

ahogy nem látja javát a mohó vágy.

51.

Nehéz kősziklát emelt fel a másik,

– hiába fáradt, lerogyott alatta,

mint üdvre vágyó, aki nem tudással,

csak önkínzással akar érni célhoz.

52.

Sok más oroszlán- s hiéna-alakban

csapott üvöltést, bömbölve-vonyítva,

hogy minden élő reszketve figyelt fel,

gondolva, mennyet hasít meg a villám.

53.

Az erdőkben az elefántok, őzek

mind szétfutottak vagy földre lapultak,

s az éjszakában ijedt csipogással,

mint nappal, rebbent fel a sok madárraj.

54.

E fülrepesztő, iszonyú zsivajban,

melytől megdermedt valamennyi élő,

ő meg se rezzent, nem ijedt meg, nem félt.

Garuda {{ref|116}} sem fél, ha a varjú károg.

55.

Minél kevésbé zavarta a bölcset

a félelmes had kusza támadása,

annál vadabbul tört ellene Mára.

A szégyen és düh hajszolta a hitványt.

56.

Amíg a Törvény gonosz ellensége

ily vad haraggal támadta a szentet,

egy láthatatlan, csoda fényt árasztó

szellem keményen szólt a levegőből:

57.

&quot;Ne fáraszd, Mára, magadat hiába!

Gyűlölködésed hagyd abba, nyugodj meg!

Ő ostromodtól meginogni nem fog,

mint Méru bérce a vihar dühétől.

58.

Hamarébb hagyja el a tűz az izzást,

a víz az ömlést, a föld a nyugalmat,

mint szándékát ő, akinek erőit

világkoroknak szent érdeme adta.

59.

Szándék, kitartás, s valamennyi élő

iránti részvét oly erős e hősben,

hogy nem kel fel, míg a valót nem látja;

akkor kel a Nap, ha az éjt elűzte.

60.

Ha fát dörzsölnek, kigyullad a tűzláng;

ha földet ásnak, vízhez jut az ember;

kitartással ő is eléri célját;

nincs lehetetlen, igaz úton járva.

61.

A szenvedélyek nyomorúságától

beteg világot könyörülve szánja

ez a nagy orvos, s a tudás gyógyírját

keresve fárad; akadályt ne lásson!

62.

Sok útvesztőben tévelyeg az élet,

s ő fáradsággal keres igaz ösvényt.

Bűn megzavarni útbaigazítót!

Kalauz kell eltévedt karavánnak.

63.

A vak sötétben elbuknak az élők,

s ő tudás mécsét gyújtja a világnak.

Kioltani nem szabad ezt a lángot,

akár az éjben elfújni a mécsest.

64.

A világ születések tengerébe

merült el, s nem bír túlpartra kijutni.

Ő eljött, hogy az árból kisegítse.

Ne bántsa, aki becsületet ismer!

65.

Levele tűrés, gyökere kitartás,

virága jóság, értelem az ága,

gyümölcse Törvény a tudás fájának –

mikor kisarjadt, ki ne vágja senki!

66.

Hamis látszatok erős kötelébe

hurkolt világot szabadítni készül,

kemény bilincsek letörésén fárad.

Vesztére törnöd ilyen ügyben vétek.

67.

Beteljesülni ma jött el a napja

mindannak, mit tett a felébredésért.

Ezért ül itt most szilárdan e fánál,

mint ős időknek nagy bölcsei régen.

68.

A kincses földnek köldöke e szent hely,

minden malasztja ide gyűlt most egybe.

A széles földön méltóbb hona nincsen

elmélyülésnek, méltóbb helye üdvnek.

69.

Nyugodj meg, Mára, magad ne emésszed.

Erőd, hatalmad ne silányítsd dölyffé.

Ne bizakodj el, a szerencse tűnő.

Ingó talajra sose vesd a lábad!&quot;

70.

Midőn a szellem befejezte szózatát,

s rendíthetetlen nyugalommal ült a bölcs,

a vesztes Mára megalázva távozott,

világ-butító nyilait cipelve el.

71.

Veszítve kedvét s a csatát, a hadsereg

a földre dobta köveit, fatörzseit,

s futott dühödten a világba százfelé,

mint üldözőktől menekülnek vert hadak.

72.

Menekül a gonosz ördög, vesztesen,vert hadával.

A diadal ama szenté, győztesen vak homályon.

Kiderül a borus égbolt, Hold kacag, mint a szép nő.

Szirom-özön a magasból illatos permetet szór.

Így szól a Buddha élete című költeményben a tizenharmadik ének:

Mára legyőzése.


==XIV. Ének==

A MEGVILÁGOSULÁS MAGASZTALÁSA

1.

Kitartással s nyugalmával legyőzte Mára seregét,

s elmélyülésbe mélyedt, hogy a Legfőbbet ismerje meg.

2.

Úrrá lett az elmélyülés minden fokán, s az éjszaka

első szakában átélte előző születéseit:

3.

&quot;Itt s itt ez voltam, majd onnét ide s ide mentem tovább.&quot;

Így sok ezernyi létére sorra visszaemlékezett.

4.

Felrémlett mindegyik létben a születés és a halál,

és könyörülettel szánta az összes élőlényeket:

5.

&quot;Kering segedelem nélkül, mint a kerék, ez a világ,

övéit egyre elveszti, és ezt ismétli szüntelen.&quot; /?/

6.

Amikor ezt így átlátta, ily bizonyosságra jutott:

&quot;Az útilapu száránál értéktelenebb ez a lét!&quot;

7.

Majd mikor elkövetkezett az éj második szakasza,

végtelen égi látást nyert igaz-látók legjobbika.

8.

Feltárult e csodálatos, tisztult égi látás előtt

– mint folttalan tükör síkján –az egész világegyetem.

9.

Látta, hogy az élőlények – a gonoszok úgy, mint a jók –

létrejönnek és elmúlnak, és szánalma növekedett:

10.

“E gonosz életűekre keserves sors vár azután,

e tiszta életűek majd a mennybe jutnak azután.

11.

Rettentő, iszonyokkal telt pokolra buknak amazok,

és megszámlálhatatlan kínt kell hosszan elszenvedniük.

12.

Tűzszinű, olvasztott vasat kell egyeseknek nyelniük,

mások megtüzesített vas karó hegyén üvöltenek.

13.

Vas üstben mint az étel fő sok más, fejével lefelé,

sokat izzó parázshalmon pörkölnek irgalmatlanul.

14.

Sokat tépnek-marcangolnak vasfogú, szörnyeteg kutyák,

sokaknak testét vas-csőrű, mohó varjú-had csípdesi.

15.

Menekülnének perzselő forróságtól, tűztől sokan,

sötét erdőbe futnak, s ott a fákon kard a falevél.

16.

Sokágú fává válik más, és fejszék vágják ágait,

de a kíntól se halhat meg. Életben tartják tettei.

17.

Öröm, élvezet kedvéért, futva a fájdalom elől

tettek ezt-azt, s gyümölcse most kivédhetetlen fájdalom.

18.

E nyomorultak gaztettet követtek el gyönyörökért,

s most e gyönyörök emléke szemernyi gyönyört sem okoz.

19.

Nevetve tették sok szennyes tettüket szennyes lelküek,

és idejük leteltével gyümölcsét sírva élvezik.

20.

Hogyha a bűnösök látnák, mi lesz érte a büntetés,

bizony forró vért hánynának, mint kinek testét kór öli.

21.

Nyughatatlanul kapkodó mohóságát sok törtető

új életében állatként öltve testet szenvedi meg.

22.

Hús, bőr, szőr vagy fog kedvéért ölik őket vadászaton,

vagy kártevőként irtják ki a saját családtagjaik.

23.

Étlen-szomjan, kifáradva és magatehetetlenül

szenvedi ló- s ökör-testük az ostorok csapásait.

24.

Mint erős elefántoknak, hitványakat kell vinniük,

fejüket ösztöke döfi, sarokkal rúgják testüket.

25.

S mind eme szörnyű kínok közt az a legszörnyűségesebb,

hogy mind gyűlölik egymást is, s egyik gyötri a másikat.

26.

A vízben vízi kínozza, a levegőben légiek,

a földön földön állóval tépik egymást kölcsönösen.

27.

Amazoknak a szívében a rút irígység vert tanyát,

s örök sötétség lett részük a másvilágon bűnükért.

28.

Tűfoknyira szorult szájjal, és puffadt hassal, mint a hegy,

éhség és szomjúság kínja gyötör más nyomorultakat.

29.

Bármilyen szennyes ételre rávetnék magukat mohón,

de nem jutnak odáig, mert megbénítják volt tetteik.

30.

Ha tudnák azt, hogy önzésük majd ilyen gyümölcsöt terem,

akár a húst is átadnák testükről, mint egykor Sibi. {{ref|117}}

31.

Pokol helyett az anyaméh nevű szennyes tó vár sokat,

ismét születnek emberként, hogy majd tovább szenvedjenek.

32. {{ref|118}}

.................................................................................................

33.

Igaz élet jutalmául az égbe jutnak egyesek,

mások a föld színén lesznek nagy hatalmú uralkodók. (35)

34.

Másokból kígyó-szellem lesz, kincset őriznek föld alatt.

A lét tengerében ki-ki tettei szerint így bolyong.&quot;

35.

Ezt látva, az éj harmadik szakában így gondolkozott: (49)

&quot;Óh jaj! Mindenki, aki él, a szenvedések vándora, (50)

36.

a kínok özönével telt létből kiútat nem talál,

nem méri fel, hogy a világ születik s sorvad szüntelen,

37.

meghal és máshová kerül, s utána újra létre kel. (50)

Mi az, aminek megléte vénséget és halált okoz?&quot; {{ref|119}} (52)

38.

Ha születés van – így látta –, vénség s halál szükségszerű.

Tovább töprengett, hogy mi az újabb születés kútfeje?

39.

Kapcsolódás {{ref|120}} a létező világhoz létezés oka (58)

Ám ez a kapcsolódásunk miből fakad? – gondolkozott. (60)

40.

A létszomj, élet-ösztön az indítéka, ismerte fel. (60)

De a létszomj miből támad? – kutatta az okát tovább. (62)

41.

A létszomj megteremtői az érzetek, az észlelés. (62)

Hát annak mi az oka, hogy megjelennek az érzetek? (64)

42.

A tárgyakkal érintkeznek az érzékszervek, ez az ok. (64)

S mire vezethető vissza tovább ez az érintkezés? (66)

43.

Hat érzékszervünk működik, így támad az érintkezés. (66)

S az érzékek működése hol zajlik le? talaja mi? (68)

44.

Talaja a név és alak, azaz a test, egyéniség. (68)

S mi annak a feltétele, hogy létrejőjjön név s alak? (70)

45.

A megismerés, tudat az, amiből név s alak fakad. (71)

S tovább menve, honnét támad a tudat, a megismerés? (72)

46.

Előző születésünkből hozott adottságok szülik.

S e kényszerű adottságok minek következményei?

47.

A nem-tudásból folynak mind – látta meg a végső okot

a nagy eszű Bódhiszattva, a bölcsek legbölcsebbike.

48.

Mikor mindezt átgondolta, a megoldásra eljutott:

&quot;Hogyha a nem-tudás szülte adottság működésbe lép,

49.

az adottság miatt támad a tudat, mely most működik.

A tudat a név és alak létrejöttét teremti meg, (74)

50.

s ha név és alak létezik, hat érzékszerv is jár vele. (77)

Érzékszervek a tárgyakkal érintkeznek, s lesz észlelés.

51.

Az észlelés eredménye, hogy a létszomj is létrejön. (78)

A létszomj kapcsolódást szül, ebből támad a létezés.

52.

A létezés születésben valósul meg, s jön kor s a kór, (79)

s a világot vénség és kór után a halál falja fel.

53.

A halál fájdalom-tüze nagy szenvedések gyökere.

Im, ilyen módon jön létre ez az egész nagy szenvedés.&quot;

54.

Felismerte a Nagy Lélek mindezt, és megvilágosult.

Majd mindezt összefoglalta, és így gondolkozott tovább:

55.

“A halált az öregség s kór legyőzése megszünteti; (80)

a születés megszűnése vénséget s kórt megszünteti.

56.

Ha megszűnik a létezés, születés sincsen már tovább;

a kapcsolódás megszünte a létezést megszünteti.

57.

A kapcsolódás megszüntét létszomj megszünte éri el, (81)

s a létszomjat az észlelés elfojtása szünteti meg.

58.

Észlelés akkor nem lesz, ha nem történik érintkezés;

hat érzékszerv elfojtása semmíti meg az észlelést.

59.

Érzékszervek nem működnek, ha nincs jelen név és alak; (82)

a nevet s alakot tudat elfojtása töröli el.

60.

Nem jelenik meg a tudat, ha adottságok nincsenek, (83)

és nincsenek adottságok, ha eltűnik a nem-tudás.

61.

Tehát a nem-tudás minden szenvedésnek a gyökere,

s aki a megváltásra tör, szüntesse meg a nem-tudást.

62.

A nem-tudás megszüntével aki csak él és létezik,

az összes szenvedésektől megszabadul véglegesen.”

63.

Bódhiszattva felismerte világ rendjét világosan,

majd áttekintve még egyszer, megfogalmazta tételét: {{ref|121}}

64.

&quot;Ez a szenvedés, az oka a szenvedésnek pedig ez,

ez a szenvedés megszünte, amihez ez az út vezet.&quot;

65.

Igy a Magasztos, ott ülve fű-trónusán a fa tövén,

gondolata hatalmával magától megvilágosult. {{ref|…}}

Így szól a Buddha élete című költeményben a tizennegyedik ének:

A megvilágosulás magasztalása.


==A XV-XXVIII. ének tartalmi kivonata==

A szanszkrit eredetiben elveszett XV-XXVIII. ének tartalmi kivonata a tibeti és kínai fordítás alapján a következő (Johnston angol fordítását követve):

XV. Megvilágosulása után Buddha elhatározza, hogy a szenvedésben és tudatlanságban vergődő világ javára útnak indul, hirdetni az igaz Tant. Először Benáreszbe megy, s útközben találkozik az öt szerzetessel, akik annakidején csalódottan távoztak tőle. Nekik fejti ki először tanítását, részletezve az előző énekben említett &quot;négy nemes igazság&quot;-ot. Ők lesznek az első tanítványok.

XVI. Ezután további hívők válnak tanítványaivá, szám szerint ötvenöten, és Buddha szétküldi ezt a hatvan szerzetest az emberek közé, a Tant hirdetni. Ő maga is útrakel, megtéríti a tűzimádó Kásjapát - aki rágyújtja a hajlékot, de a tűztől és a kunyhóban lévő mérges kígyótól nem esik bántódása -, majd Magadha ország királyát, Bimbiszárát keresi fel, ígéretéhez híven. A király egész népével Buddha követőjévé válik, és Rádzsagrihában egy parkot ajándékoz neki tartózkodó helyül. Minden ilyen alkalommal Buddha hosszasan kifejti tanításait a szenvedésről, a vágyak káros voltáról, stb.; ezek a fejtegetések teszik ki a szöveg túlnyomó részét.

XVII. Itt hallgatják meg és csatlakoznak hozzá későbbi legkiválóbb tanítványai: Asvadzsit, Sáriputra és Maudgaljájana (a nevek páli nyelvű alakja: Asszadzsi, Száriputta, Moggallána).

XVIII. Anáthapindika, a gazdag kereskedő, Kósala ország fővárosa, Srávasztí (páli Szávatthi) mellett nagy összegért megvásárol egy parkot Buddha és tanítványai részére tartózkodó helyül, Dzsétavanát, ahová a hagyomány Buddha számos beszédének elhangzását rögzíti.

XIX. Buddha ezer tanítvány élén szülővárosát és atyját keresi fel. Mielőtt - szokásos módon - neki is kifejtené tanait, szeme láttára felrepül az égbe, megérinti a Napot, majd behatol a földbe, megsokszorozza saját alakját, testéből egyik oldalon záport, másikon tüzet önt. Atyja is tisztelőjévé válik. Csak a város asszonyai siratják továbbra is távozását.

XX. Dzsétavanában felkeresi Praszénadzsit (páli Paszénadzsi) király, és beszéde nyomán hívévé válik. Majd Buddha az égbe emelkedik, ott édesanyját is megtéríti.

XXI. Buddha világhódító térítő útra indul. Az ének - pusztán a nevek mechanikus felsorolásával, kivételesen tanainak kifejtése nélkül - felsorolja az országokat és városokat, amelyeket megtérít. Egy alkalommal szakadár tanítványa, Dévadatta, vad elefántot bocsát rá, de a belőle áradó egyetemes jóindulat megszelídíti a vadat.

XXII. Tanítványai élén a levegőben, láthatatlanul, átkel a Gangá folyón, és Vaisálí (páli Vészálí) városban Ambapálí, az előkelő és dúsgazdag hetéra hívja meg ebédre mindnyájukat, és nekik ajándékozza parkját.

XXIII. A tartomány nemesei, a liccshavik is meginvitálják, de ő az első meghívónak, egy kurtizánnak a hívását fogadja el, a harckedvelő liccshavikat pedig békességre inti. Vaisálíban megjelenik előtte Mára, s ösztönzi, hogy távozzék a nirvánába, mert küldetését már befejezte. &quot;Három hónap múlva távozom&quot; - feleli.

XXIV. Ezt kétségbeesve hallja legkedvesebb tanítványa (unokaöccse), Ánanda, de ő nyugtatja: mindennek, ami létrejött, meg is kell szűnnie. Ugyanezt kifejti a megszomorodott liccshaviknak is.

XXV. Meghagyja tanítványainak: távozása után a Tan legyen mesterük. Majd a malla-törzs székvárosa, Kusinagara (páli Kuszinára) közelében két fa között lepihen a földön, halálra készülve.

XXVI. Halálos ágyán még felkeresi egy remete, utolsó megtérője. Tanítványait utoljára inti a helyes életre, majd az éjszaka végső óráiban a révület különböző fokozatain áthaladva, a nirvánába távozik.

XXVII. Istenek és tanítványok mondanak fölötte gyászbeszédet, majd a mallák siratják el és helyezik máglyára. A tűz nem képes elhamvasztani csontjait, azokat arany hamvvederbe gyűjtik a mallák.

XXVIII. Halála hírére hét szomszédos fejedelem haddal támad a mallákra, részt követelve az ereklyékből. Dróna (páli Dóna) főpap lecsillapítja őket, és nyolc részre osztja szét a csontokat. Mindegyik fölé emlékhalmot (sztúpát) emelnek, kilencediket a hamvveder, tizediket a máglya hamuja fölé. Majd ötszáz legtiszteletreméltóbb szerzetes összeül, és Ánanda elmondása alapján összefoglalják Buddha tanításait. Idő múltán Asóka király lesz a Tan elterjesztője egész Indiában.

&quot;E költemény minden ember üdve és boldogsága céljára íródott a Bölcs tanításainak szellemében, a Bölcsek Bikája iránti tiszteletből, nem tanultság vagy költői ügyesség fitogtatása kedvéért.&quot;


==Jegyzetek==
#{{note|1}} Kapilavasztu: a Sákja-nemzetség székvárosa. Nevét a hagyomány szerint a legendás Kapila filozófustól kapta. A város Buddha halála előtt három évvel háborúban elpusztult.
#{{note|2}} Kailásza: A Himálajában elképzelt, istenek lakta, legmagasabb hegycsúcs.
#{{note|3}} Sákja-nemzetség: A Himálajától délre fekvő területen, a mai Nepál határvidékén élő, kisebb törzs, amelynek feje - a későbbi legenda szerint királya - Suddhódana, Buddha atyja volt. Innét származik Buddha egyik elnevezése: Sákja-muni &quot;a Sákják bölcse&quot;.
#{{note|4}} Indra: az istenek királya. Ünnepén - az esős évszak végén - az ünnepség fő tárgya egy gazdagon ékesített rúd volt, &quot;Indra zászlaja&quot;.
#{{note|5}} Tusita-ég: a buddhista mitológiában az ég egyik legmagasabb szférája, félisteni szellemlények tartózkodó helye.
#{{note|6}} Bódhiszattva: &quot;Bölcsesség-lény&quot;, &quot;Megvilágosuló lény&quot;, olyan személy, aki következő születésében megvilágosul, Buddhává lesz; így maga Buddha is Bódviszattvának minősül megvilágosulása előtti álapotában.
#{{note|7}} Kígyó-szellem: nága, félisteni, jóakaratú lény.
#{{note|8}} Világőrök: a nyolc világtájat őrző, legfőbb istenek: Indra, a Nap, a Hold, a Vizek Istene, stb.
#{{note|9}} Lumbiní liget: a mai Nepál déli részén, az egykori Kapilavasztu közelében fekvő park.
#{{note|10}} Pusja-csillag: a 28 holdház egyike, szerencsét hoz.
#{{note|11}} mandára-virág: az égi kert egyik fája, korall-fa.
#{{note|12}} Aurva, stb.: célzás csodás születések névmagyarázó mítoszaira: aurva &quot;comb-&quot;, stb.
#{{note|13}} jaksa-szellem: a Kincsek Istenét, Kuvérát szolgáló szellem.
#{{note|14}} fehér napernyő: az uralkodó felségjele.
#{{note|15}} Hegyek királya: Himálaja.
#{{note|16}} Bhrigu, stb.: célzás különböző (részben elhomályosult) mítoszokra. Jelentősebb alakok: Bhrigu és Angirasz: Brahmá fiai. Sukra a démonok, Brihaszpati az istenek főpapja.
#{{note|17}} Száraszvata hatvanezer tanítványának fejtette ki a feledésbe merült Védákat. Vjásza sok ezer évig élő nagy szent, a Védák állítólagos rendezője és a Mahábhárata eposz fiktív szerzője. Vaszistha nagyhatalmú isteni látnok, a Rámájana eposzban Dasaratha király házi papja.
#{{note|18}} Atréja állítólagos tanait foglalja össze a orvostudomány kézikönyve, a fennmaradt Csaraka-szanhitá.
#{{note|19}} Kusika unokája Visvámitra király, aki sok ezer évi önsanyargatással elérte, hogy a papi bölcs címet ajándékozza neki Brahmá.
#{{note|20}} Az Iksváku-nemzetségből származó Szagara hatvanezer fiának hamvait megtisztítani szállt alá az égből a Gangá (Gangesz) folyam, és töltötte meg vizével az óceán (szanszkritul szágara) medrét.
#{{note|21}} A legenda Buddhát is az Iksváku-nemzetségből származtatta.
#{{note|22}} Dzsanaka az upanisadokban szereplő, bölcselkedő hajlamú király (talán történeti személy), jógaereje a pokolra is leszállt. Súra unokája Krisna.
#{{note|23}} erdőbe vonuljon: remeteségbe vonuljon. Előre vetíti a IX. énekben leírt vitát.
#{{note|24}} brahman-tudó: Véda-ismerő, illetve a Világlélektről (brahman, átman) szóló, misztikus tanokat ismerő.
#{{note|25}} Antidéva, helyesebben Rantidéva, palotájában húszezer embert vendégelt meg naponta Vaszistha iránti vendégszeretete révén a mennybe jutott.
#{{note|26}} Tűz szülötte: talán Szkanda hadisten, bár később nem a Tüzet (Agni), hanem Sivát nevezik atyjának (lásd a 93. versszakban).
#{{note|27}} Umá vagy Kálí: Siva neje, a Himálaja leánya.
#{{note|28}} Homályos versszak, valószínűleg betoldás.
#{{note|29}} A versszak 2-3. sora más értelmezés szerint: A birodalom valamenynyi börtönéből | a rabokat elereszti, s arra gondol,
#{{note|30}} Szkanda-nemző Siva: itt Siva szerepel Szkanda atyjaként (v. ö. a 66. versszakkal). Sivát, aki önmegtartóztató vezeklésben (önsanyargatásban) élt, az istenek megkérték hadvezér nemzésére a démonok elleni harcukban. A Szerelemisten nyilástól vágyra gerjedt Siva magvát a Gangá fogadta magába, így született Szkanda.
#{{note|31}} Kuvéra: a Kencsek Istene, a Vagyon Ura. Lakhelye a Kailásza, szolgái a jaksa-szellemek és a tündérlányok.
#{{note|32}} A 89-94. versszak ritmusa az eredetiben a megelőző verszakokkal azonos puspitágrá; a fordításban a nehezen kezelhető forma helyett a szokványos upadzsáti mértéket alkalmaztuk (lásd az Utószóban).
#{{note|33}} ős-elefánt: a Földet a világtengerben úszó teknősbéka hátán álló nyolc elefánt tartja.
#{{note|34}} Jajáti: az ősi szent királyok egyike; uralmáért a mennybe jutott. Lásd a IV/78. vers jegyzetét.
#{{note|35}} Manu: a Nap (Vivaszván) fia, az özönvíz után uralkodó első király, az emberiség ősatyja (az &quot;indiai Noé&quot;). Nevéhez fűzik a legrégibb indiai (főként vallási) törvénykönyvet.
#{{note|36}} Ezerszemű Úr: Indra.
#{{note|37}} Védák: a hindú vallás szent könyvei, különböző istenekhez intézett himnuszok (Kr. e. II. évezred végéről). Átvitt értelemben a papi vallási szabályokat, főként az áldozatbemutatási szertartásokat jelentik. Buddha elvetette a Védák isteni tekintélyét (és általában az áldozatbemutatást).
#{{note|38}} Homályos versszak. Értelmezéséhez találgatásokra vagyunk utalva. Az egy: önmaga? Az öt: a buddhista öt parancsolat? A három: a hármas életcél (gyönyör-vagyon-törvény)? Vagy a három társadalmi rend (papság-nemesség-közrend)? A kettő másodszorra: ragaszkodás és ellenszenv?
#{{note|39}} Ráhu démon: amikor az istenek a halhatatlanság italát köpülték az óceánból, Ráhu démon beleivott, de a Nap és a Hold rajtakapta, és Visnu hajítókorongjával levágta a fejét. Azóta a halhatatlan démon-fej üldözi és időnként felfalja a Napot és Holdat; ez okozza a nap- és holdfogyatkozást (illetve a Hold rendszeres fogyását). Amikor Buddhának jelentették fia születését, ezt a homályos értelmű kijelentést tette: &quot;Fiam született, Ráhula született&quot;.
#{{note|40}} Teremtés Ura: a mítosz egyik változata szerint a Teremtés Ura Brahmá, az Alkotó (itt Ka néven említve), másik változat szerint önálló lény, Pradzsápati, aki önsanyargatással teremtette meg a világot.
#{{note|41}} földet-őrzők: királyok.
#{{note|42}} Virágnyilas Isten: Káma, a szerelem istene.
#{{note|43}} Risjasringa: Egyszer aszály idején jóslat jött, hogy akkor szűnik meg a szárazság, ha az erdőből elhozzák az ártatlanságban élő remete-fiút, Risjasringát. Egy örömleány remetének öltözve csábította el a gyanútlan ifjút. - Az előző versszakokban említett legendák ismeretlenek.
#{{note|44}} Visvámitra király sok ezer évig tartó önsanyargatást vállalt, hogy a bráhman rangot elnyerje (lásd fentebb). Egyszer egy tündérlány csábítása zavarta meg önmegtartóztatásában.
#{{note|45}} Kétértelmű sor. Jelentheti ezt is: &quot;hajolj hozzám!&quot;
#{{note|46}} Ahaljá: Indra elcsábította a remete nejét. A remete megátkozta Indrát, akinek férfitagja a földre esett, az asszonyt pedig láthatatlanná átkozta. Indrába az istenek egy kos heréjét ültették.
#{{note|47}} Utathja feleségét, a már terhes Mamatát Brihaszpati megerőszakolta, így két fia született.
#{{note|48}} Brihaszpati neje, Tárá szerelembe esett a Holddal, és félisteni fiút szült tőle.
#{{note|49}} Parásara: nagy szent, aki a hal-tündértől született Szatjavatí szerelmét elnyerte és Vjászát nemzette vele.
#{{note|50}} Jajáti: Jajáti király nem akart megvénülni, ezért egyik fia átvette tőle az öregséget. Ő tovább élvezte a szerelmet, míg végül megcsömörlött, remeteségbe vonult, az égbe emelkedett.
#{{note|51}} Pándu: Pándu királyt átok sújtotta: ha nőt ölel, meghal. Ezért az istenek nemzették helyette öt fiát, a Pándavákat, a Mahábhárata eposz főszereplőit. Egyszer azonban nem bírt uralkodni vágyán, és nejével erőszakkal közösülve, meghalt.
#{{note|52}} dzsambu-fa: a gránátalmával rokon, jellegzetes indiai fa. Erről kapta költői nevét India: Dzsambu-dvípa &quot;dzsambu-sziget&quot;.
#{{note|53}} 10. A versszak második felének pontos fordítása: &quot;Elérte az elmélyülés első, nyugodt fokát, amelyen még jelen van a fogalomalkotás és belátás, de külső befolyások már nem érintik&quot;. Elmélyülés szóval adtuk vissza a dhjána terminust, amely révületnek is fordítható. Hasonlóan jár el Johnston, aki trance-nak fordítja. Az európai fordítások kontempláció, meditáció szóval szokták visszaadni, ami félrevezető, mert a dhjána nem elmélkedést, elgondolkodást, hanem először egyetlen gondolatra való összpontosítást (minden más gondolat kizárásával), a következő fokozatokban gondolkozás nélküli lelkiállapotot jelent.
#{{note|54}} Méru-hegy: a Himálajában elképzelt, istenek-lakta hegycsúcs.
#{{note|55}} mint Rámát Szumitra: utalás a Rámájanára. A száműzetésbe induló Ráma az őserdőhöz érkezve visszaküldte atyjához kocsihajtóját, Szumantrát. A jelent láthatólag a Rámájana utánzása. (ld. az Utószóban).
#{{note|56}} sárga remete-köntös: a buddhista szerzetesek felső ruhája narancssárga lepel.
#{{note|57}} nyolc Vaszu-isten; a nyolc legfőbb isten, élükön Indrával, majd Agnival, a Tűz istenével.
#{{note|58}} égi ikrek: Asvinok, szépséges ikerpár az istenek orvosai.
#{{note|59}} vezeklők: a vezeklő szó nem adja pontosan vissza az inkább aszkétának fordítható fogalmat. Nem valami vétekért vezekeltek, hanem vallási érdemek - mennybe jutás, természetfölötti hatalom elérése - érdekében végeztek önsanyargatást, ahogy a 18. versszak kifejti.
#{{note|60}} csimbókos fürtű: a remeték varkocsba fonták a hajukat.
#{{note|61}} dél felé: a déli égtáj a halottak birodalma.
#{{note|62}} más az új lét: vagy: Más a cselekvés s a tettről lemondás.
#{{note|63}} Vritra-gyilkos Indra: Indra hatalmát féltve álnokul meggyilkolta a nagyerejű, jámbor pap-démont, Vritrát, és bráhman-gyilkosságért átmenetileg elveszítette égi uralmát.
#{{note|64}} Dasaratha: a Rámájana eposzban Indra segítője a démonok elleni harcban. Második felesége kívánságára száműzni kényszerült szeretett fiát, Rámát, és belehalt bánatába.
#{{note|65}} áldozat vizét: az elhúnytakért az elsőszülött fiú víz-áldozatot öntött.
#{{note|66}} Dzsajanta: Indra fia.
#{{note|67}} Vaszistha, Vámadéva: Dasaratha házi papja és tanácsosa, bár a Rámájana a jelenetet nem említi.
#{{note|68}} Páridzsáta: égi csodafa.
#{{note|69}} Törvény: a továbbiakban központi helyre kerülő Törvény (dharma, páli alakban dhamma) fogalma több jelentésű. Elsődleges jelentésén kívül jelenti a vallási előírásokat, magát a vallást, a hagyományokat, a hitet, az igazságot, a megigazulást, s a későbbiekben Buddha tanítását, a Tant.
#{{note|70}} Bhísma: a Mahábháratában a Gangá folyó isteni származású fia, aki atyja, Sántanu kedvéért nőtlenséget fogadott.
#{{note|71}} Csatabárdos Ráma (Parasuráma) atyja parancsára megölte hűtlennek vélt anyját.
#{{note|72}} törvény, vagyon, gyönyör: a klasszikus hindú (nem buddhista) hármas életcél (trivarga): ifjúkorban a szerelem, gyönyörűségek, élvezetek (káma), férfikorban a vagyon (artha), családalapítás, öregkorban a törvény (dharma, lásd a 14. versszakhoz fűzött jegyzetet), azaz a vallásos elmélkedés, remeteségbe vonulás. A következő, X. ének 28-39. versszakában tér vissza részletesen a hármas életcélra. - A továbbiakban a különböző filozófiai iskolák nézeteit fejtegeti a tanácsos (lásd Körtvélyesi tanulmányában, 38-42. oldal).*
#{{note|73}} Ráma: valószínűleg nem a Rámájana főszereplőjéről van szó (a történetnek ilyen változata nem ismeretes), hanem Parasurámáról (lásd a 25. vers jegyzetét), aki a zsarnok harcosok (ksatriják) rendjét kiirtotta, vagy esetleg Balarámáról, Krisna testvéréről.
#{{note|74}} Druma helyett Djumatszéna értendő, aki egy idegen támadás miatt elveszítette királyságát és az erdőbe vonult fiával, Szatjavánnal, akinek felesége, Szávitri, a Halál istenétől visszakapta férje életét és apósa trónját.
#{{note|75}} Rádzsagriha: Magadha-ország fővárosa, ahol Buddha többször megfordult.
#{{note|76}} Magától Létező: Brahmá, a Teremtő.
#{{note|77}} Bimbiszára: a kor legjelentősebb indiai birodalmának, a Gangesztől délre fekvő Magadha országnak királya, bölcs és türelmes uralkodó, Buddha pártfogója. Fia, Adzsátasatru, meggyilkolta.
#{{note|78}} Pándavák: a Mahábhárata főhősei (lásd a IV/79. vers jegyzetét).
#{{note|79}} törvény, vagyon és kéj: lásd a IX/54. vers jegyzetét.
#{{note|80}} Mándhátri: hatalmas király, egyetlen éjszaka meghódította a földet, halála után Indra fele birodalmát elnyerte. A hatalmát féltő Indra felbujtására nagyravágyásában viadalra hívott ki egy győzhetetlen démont, az varázsfegyverével porrá égette.
#{{note|81}} Három Világ: ég, föld, alvilág, azaz a Mindenség.
#{{note|82}} vágyak (kámáh): a káma szó több értelemben használatos. Első jelentése &quot;szerelem&quot;, továbbá &quot;gyönyör, kéj, szenvedély, vágy, kívánság&quot; (főként többes számban). Költeményünkben részben a buddhai trisná (páli tanhá) &quot;szomj&quot;, azaz &quot;létszomj&quot; szinonimájaként szerepel.
#{{note|83}} Nahusa: Indra Vritra megölése után bűntudatában egy lótusz szárába rejtőzött. Ekkor az istenek Nahusát tették helyette királyukká. Ő el akarta csábítani Indra nejét, majd a hét égi látnokot (akik a Göncölszekér hét csillagával azonosak) fogta gőgjében kocsijába, sőt egyikőjüknek, Agasztjának, fejét megrúgta. Agasztja megátkozta, és Nahusa lezuhant az égből, kígyóvá változott. Indra visszanyerte trónját.
#{{note|84}} Purúravasz király elnyerte egy tündér kezét. Purúravasz rendszeresen látogatta magát Indrát is. Azonban egyszer eltulajdonította néhány bráhman vagyonát, akik ezért megátkozták, s királysága lehanyatlott.
#{{note|85}} Bali egykor a démonok oldalán magának szerezte meg az istenek birodalmát, de Visnu törpe alakban három lépésnyi teret kért tőle, és átlépte a Három Világot; az eget visszaadta Indrának.
#{{note|86}} Kuruk: vagy Kauravák, a Mahábhárata nagy testvérháborújában a trónbitorló dinasztia tagjai, akiket utolsó szálig lemészároltak.
#{{note|87}} Vrisnik: a Mahábháratában Krisna népe, akik részegségükben összevesztek, és buzogánnyal agyonverték egymást.
#{{note|88}} Szunda, Upaszunda: két nagyerejű démon-testvér, akikkel nem bírtak az istenek. Ekkor Brahmá egy gyönyörű nőt alkotott, ők vágyra lobbantak, féltékenységükben agyonütötték egymást.
#{{note|89}} A versszak rejtélyes nyelvi játékok miatt érthetetlen. Fordításunkban a több jelentésű dvidzsa &quot;kétszer született&quot; szó &quot;madár&quot; jelentésével kísérleteztünk. Szó szerinti fordítás: &quot;A hideg ellensége zászlajából keletkezése alkalmával amiként a kétszer született teste megmentéséért a hideg ellensége ellenfele pusztulása ellenfele megölőjében, ugyanúgy ennek alkalmába menj lelked megmentéséért.&quot; Johnston fordítása: Just as when rain is produced from the clouds which originate from the smoke, the sign of fire, which is the enemy of cold, then the twice-born fire is freed from its external appearance, so do you liberate your mind on the occasion of the slaughter of the enemies of the destruction of tamas, which is the opponent of the sun, the foe of cold.
#{{note|90}} ásrama: remete-tanya.
#{{note|91}} Aráda: a páli nyelvű szövegekben Álára Káláma néven szerepel. Maga Buddha számol be róla ismételt ízben, bár nem részletezve Álára Káláma tanait. Lásd: Buddha beszédei, 13. old.
#{{note|92}} Természet s a Változó: a továbbiakban Aráda a szánkhja filozófiai iskola tételeit fejti ki. A Természet (prakriti) a változatlan ősanyagot jelenti. A Változó (vikára) fogalma körülbelül a testi és szellemi funkciókat, élettevékenységeket jelöli. A meg-nem-nyilvánuló (avjakta; más fordításban &quot;láthatatlan&quot;) a szánkhjában az örök, változatlan Természet vagy Ősanyag jelzője, a megnyilvánuló (vagy &quot;látható&quot;, vjakta) az élőlények világáé. (V.ö.: Körtvélyesi, 47-49. old. A Magasztos Szózata, 184-185. old.)
#{{note|93}} Mező: (ksétra) a szánkhjában a külső világ, illetve a test. Mező-ismerő (ksétra-dnya): a lélek. (V.ö.: A Magasztos Szózata, 225. old.)
#{{note|94}} A versszak szövege romlott, értelmezése bizonytalan. - Kapila a szánkhja alapítója.
#{{note|95}} Legfelső Brahman: az upanisadok panteista misztikájában a világmindenséggel azonos Világlélek, amellyel az egyén is azonos, csupán a &quot;tudatlanság&quot;, &quot;káprázat&quot; (avidjá, májá) képzeli önállónak magát. Ettől némileg eltér a szánkhja értelmezése, amely szerint csak a teljesen megszabadult lélek olvad be a Brahmanba. - A Brahman nem azonos Brahmával, a Teremtővel.
#{{note|96}} más oldalról: az eddigiekben a materialista szánkhja-iskola tanait fejtette ki Aráda, a következőkben a spiritualista-misztikus jóga-iskola meditációs, révületbe juttató gyakorlatát.
#{{note|97}} elmélyülés (dhjána): négy alacsonyabb (még tudattal bíró) és négy magasabb (öntudatlan) fokozatát különbözteti meg. V. ö. az V. ének 10. versszakához füzött jegyzettel. V. ö. még: Buddha beszédei: 58-59. old. Asvaghósa láthatólag a Buddha-cáfolta tételeket idézi.
#{{note|98}} e révületből: az előzőkben az elmélyülés négy fokozatára a dhjána szót használta a szöveg, most a negyedik fokozatra a szamádhi szóval utal vissza, ami egyértelműleg öntudatlan révületet jelent. Ebből is látható, hogy a jóga-misztika meditációs fogalmai meglehetősen elmosódottak.
#{{note|99}} forma (rúpa) vagy alak: az egyéniséget, egyediséget, testi önállóságot jelenti.
#{{note|100}} A szöveg értelmezése bizonytalan. Körtvélyesi (50. old.): &quot;Ebben a testben, amelyben űrök vannak, először azokat képzeli el, aztán a durva anyagban is az áksára fordítja figyelmét. Más bölcs pedig az ákásába tért átmant összeszedve, ugyanazt végtelennek tapasztalva, ér el különbet.&quot; Az ákása szó a teret, a világűrt jelenti olykor éternek fordítják, (az éter szó csillagok közötti űr jelentésében). - Átman: lásd a 71. versszak jegyzetét.
#{{note|101}} önmagát semmisíti meg: vagy: &quot;magát magába fordítja vissza&quot;.
#{{note|102}} Dzsaigísavja, Dzsanaka, Parásara: legendás szánkhja-mesterek.
#{{note|103}} Én: átman, szó szerint &quot;önmaga&quot;, &quot;az én&quot;, de a lelket is jelenti. Asvaghósa &quot;lélek&quot; jelentésben többnyire a &quot;mező-ismerő&quot; kifejezést használja, de műve elsősorban költemény lévén, nem törekszik terminológiai következetességre.
#{{note|104}} indíték, indokló feltételek: pratjajáh &quot;vonatkozás, kapcsolatok&quot;. Nyelvi célzás a buddhai ontológia alaptételére, a pratítja-szamutpáda (páli paticcsa-szamuppáda) &quot;valaminek következményeként történő keletkezés&quot; formulára. (lásd a XIV. ének 37. versszakának jegyzetét).
#{{note|105}} anyagtól: az eredeti szöveg szerint számoktól, azaz valószínüleg az anyagi világ fentebb számszerűleg felsorolt alkotóelemeitől.
#{{note|105b}} Jellegek: minden dolgot (és élőlényt) három jelleg, tulajdonság, sajátság (guna, szó szerint &quot;fonál&quot;) hat át, illetve alkot: tamasz &quot;sötétség&quot;, radzsasz &quot;szenvedély&quot;, szattva &quot;jóság, igazság&quot;. Hol egyik, hol a másik kerül túlsúlyba.
#{{note|106}} testesült (déhi): a szó első jelentése &quot;testtel bíró&quot;; itt valószínűleg &quot;lélek&quot; jelentésben áll. A második sorban szereplő saríri szintén &quot;testtel bíró&quot; jelentésű; itt egyértelmüleg a lelket jelenti. Valószínűleg Asvaghósa rendkívül kedvelt szójátékaival állunk szemben.
#{{note|107}} Udraka: a páli szövegekben Uddaka Rámaputta néven említi Buddha, bár tanításait nem részletezi.
#{{note|108}} tudatost s tudattalant (szandnyászandnyitva): a tudat és öntudatlanság birodalmát. A kifejezés (kevésbé valószínüen) jelentheti ezt is: &quot;a névvel bíró és névtelen kettőst&quot;, azaz egyéniséggel bírót és egyéniség nélkülit. V.ö. Körtvélyesi, 54-55. old.
#{{note|109}} A versszak szövege bizonytalan.
#{{note|110}} Mára: a Kísértő, a Gonosz (Máró pápimá), a buddhizmus ördöge.
#{{note|111}} Sántanu: király, Bhísma atyja (v. ö. IX. 25)
#{{note|112}} Hegy Lánya: Kálí vagy Umá, a Himálaja leánya, aki szigorú önsanyargatásával és Káma szerelemisten nyíllövésének segítségével szerelemre lobbantotta Sivát, a zord aszkétát. Haragjában Siva egy pillantásával porrá égette Kámát.
#{{note|113}} bódhi-fa: a Megvilágosulás fája, amely alatt Buddha megvilágosodott.
#{{note|114}} Indra kezében a villám: a villámával lesújtani készülő Indra karját olykor egy-egy nagyhatalmú remete átka megbénította.
#{{note|115}} Vindhja: közép-indiai hegység.
#{{note|116}} Garuda: a madarak isteni királya, Visnu hátaslova.
#{{note|117}} Sibi: az istenek próbára tették Sibi király önfeláldozását. Indra galambot üldöző ölyv képében repült felé, Sibi saját húsát ajánlotta fel váltságdíjul a galambért.
#{{note|118}} A versszak szövege bizonytalan.
#{{note|119}} A 37-63. versszak a buddhista filozófia legfontosabb ontológiai tételének, a következmények láncolatának, azaz az oksági törvénynek a kifejtése (pratítja-szamutpáda &quot;valaminek következményeként történő keletkezés&quot;), amely már Buddha beszédeiben ugyanígy szerepel (lásd Buddha beszédei, 115. és 188-191. old.).
#{{note|120}} Az egyes fogalmak szanszkrit megfelelői: kapcsolódás: upádána; létezés: bhava; létszomj: trisná; érzetek: védaná; érintkezés: szparsa; hat érzékszerv: sad-ájatana; név és alak: náma-rúpa; megismerés: vidzsnyána; adottságok: szanszkára; nem-tudás: avidjá.
#{{note|121}} Buddha legelső, benáreszi beszéde, &quot;A Tan kerekének elindítása&quot; (dharma-csakra-pravartana-szútra) szögezi le tanainak alaptételét, a következő versszakban felsorolt &quot;négy nemes igazság&quot;-ot (árja-szatjam, páli arija-szaccsam; lásd Buddha beszédei, 45. old.).

[[Kategória:Szövegek]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Hét év Tibetben</title>
    <id>289</id>
    <revision>
      <id>4770</id>
      <timestamp>2006-08-29T17:53:01Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>[[Heinrich Harrer:Hét év Tibetben]] átmozgatva [[Hét év Tibetben]] névre: szerző neve a címben</comment>
      <text xml:space="preserve">{{allaposít}}
{{fej
| szerző     = Heinrich Harrer
| cím        = Hét év Tibetben
| szakasz    =
| előző      =
| következő  =
| megjegyzés =
}}
==Előszó a magyar kiadáshoz==

Különleges könyvet tart kezében az olvasó. Különleges egyrészt azért, mert a világnak egy olyan szegletéről szóló regényes útleírás ez, amely még napjainkban sem könnyen megközelíthető terület az érdeklődők és Tibet sorsát megkülönböztetett figyelemmel kísérők számára. Különleges továbbá azért is, mert Tibet olyan korszakában játszódik, amiről nagyon kevés információ áll rendelkezésre.

Mára Nyugat számára Tibet vagy csupán az izgalmas misztikum fényét, vagy pedig a börtön-lágerek sárga lámpáinak vigasztalan pislákolását jelenti. Nem igazán lehet tudni, melyik fogja végérvényesen elhomályosítani Tibet igazi, természetes, áhítatos arcát. Világunk legborzalmasabb pusztításának idején játszódik ez a- az európai kultúra egyik központjából érkező ember és a régi Tibet találkozásáról szóló - könyv. Az egyik kultúra félreértelmezett felsőbbrendűségénél fogva pusztít, míg a másik anakronisztikusnak tűnő szellemisége miatt fog hamarosan pusztulni. Heinrich Harrer mint - nemcsak alaposságánál fogva - ízig-vérig igazi német lelkületű ember kerül barátjával, Peter Aufschnaiterrel mesésen kalandos szökések sora után Lhászába, Tibet fővárosába, a Dalai Lámák ősi székhelyére. Elsősorban róla szól a könyv, hogyan látja az éles szemű utazó és tapasztalt hegymászó szemével Tibet hétköznapjait, és a Dalai Láma udvarának életét. Hogyan kerül kapcsolatba és később barátságba a fiatal Dalai Lámával, és válik tanítójává az európai gondolkodásmód és technikai csodák megismertetésében. Szemtanúként hogyan látja és éli meg a helyszínen a Tibettel szemben mindig résen álló nagyhatalom, Kína gátlástalan, rafinált politikai sakkjátszmáit, és leplezetlen végjátékként 1949-ben a világ tetejének gyarmatosítását.

Szerencsére nemcsak kalandos útleírás, érdekes korkép, és néprajzi megfigyelésekben is bővelkedő beszámoló ez a könyv, hanem elsősorban egy önmagával küzdő ember belső életének megváltozásáról, spirituális fejlődéséről szóló szinte akaratlan önvallomás is. Az ember tiszta vagy téves tudata és a megélt, kivetített külvilág: e két dolog uniója, feszültsége és ennek polaritása okozza szenvedésünket vagy boldogságunkat anyagi világunkban.

Létezik-e valami tiszta mező, boldog sziget, meg tudjuk-e találni itt a földön Sambhalát, tudatunk mitikus birodalmát, ahol a szomorúságtól ugyan nem, de a szenvedéstől, fájdalomtól végre mindenképpen megszabadulhatunk? Hogy Harrernak sikerült-e, ennek eldöntése nem a mi feladatunk, de talán az nem véletlen, hogy mindez Tibetben történt, abban az országban, ahonnan az emberi élet szellemi hagyománya - minden materialista nyomás ellenére - máig is a leghitelesebbként sugárzik a világba.

Hendrey Tibor Tibetet Segítő Társaság

==Heinrich Harrer életrajza==

1912. július 6-án született az ausztriai Hüttenbergben. A harmincas évekre Harrer már Európa legjobb hegymászója. Amikor 1938-ban sikerült elsőként megmásznia az Eiger rettegett északi falát, több náci vezető, köztük Hitler is sietett elismerését kifejezni. Szegény volt, de álmodozó és nagyravágyó kalandor. Tudta, ha belép a náci-pártba, lehetővé válik számára igazán nagy hegyi-expedíciókon részt venni. De nem a totalitárius ideológia, hanem saját álmai vezették.

1939-ben részt vehetett a német Himalája-expedíción, amelynek végcélja a Nanga Parbat volt. Ám nem érhették el a csúcsot. Mikor 1939-ben kitört a második világháború, őt és hegymászó társait elfogták az angolok, és mint hadifoglyot egy észak indiai fogolytáborba vitték. A barátjával, Peter Aufschnaiterrel véghezvitt negyedik szökési kísérlete 1944-ben sikerrel járt. Egyetlen lehetséges menekülési útjuk Tibet felé vezetett. Hatvannégy hágón át - melyek közül egyik sem volt 5000 méternél alacsonyabb - vezető 2000 kilométer hosszú gyaloglással elérték a tiltott fővárost, Lhászát. Ott ismerte meg a fiatal Dalai lámát, lett a tanítója és barátja. Őszentsége „Henrig”-nek szólitotta őt, Harrer pedig „Kündün”-nek Őszentségét. Miután a kínaiak betörtek az országba, Harrer 1951-ben fájdalmas búcsút volt kénytelen venni Tibettől.

Hogy a világ ne felejtse Tibet sorsát, megírta „Hét év Tibetben” című könyvét, melyet azóta negyven nyelvre fordítottak le, és több tízmillió példányban kelt el.

Ezután élete során felfedező úton járt még Borneón, Kongóban, Szudánban és több alkalommal Észak-Indiában és Ladakban. Most Hollywood is emléket állított Harrernak: Jean-Jacques Annaud rendező 1997-ben filmet készített „Hét év Tibetben” című regényéből Brad Pitt főszereplésével.

==Előszó==

Az ifjúkorban kezdődnek az élet nagy álmai...

Már gyermekkoromtól minden iskolai bölcsességnél jobban lelkesítettek korunk hőseinek tettei. Azoké a férfiaké, akik ismeretlen országokat kutattak, vagy erejüket sportversenyeken tették próbára. És a világ nagy hegyeinek meghódítói: ők voltak az én példaképeim, és határtalan vágyat éreztem versenyre kelni velük!

Hiányzott azonban a tapasztalt emberek irányítása és tanácsa, és így hosszú időbe telt, amíg rájöttem, hogy sohasem szabad egyszerre több célt kitűzni. Csaknem minden sportággal megpróbálkoztam már, anélkül, hogy kielégítő eredményt értem volna el. Végül a síelésre és a hegymászásra összpontosítottam, melyek a természettel való szoros kapcsolatuk miatt már kezdettől fogva kedvesek voltak nekem.

Gyermekkorom túlnyomó részét az Alpok hegyei közt töltöttem, de később, tanulmányaim mellett is, nyáron a mászásé, télen a síelésé volt minden szabad percem. Kemény edzéssel elértem, hogy 1936-ban az osztrák olimpiai csapatot képviselhettem. Egy évre rá megnyertem a Főiskolai Világbajnokság lesiklóversenyét.

A versenyeken boldogító dolgot éltem át: a gyorsaság mámorát, és azt a nagyszerű érzést, amikor győzelem jutalmazza az erőfeszítést. Csakhogy az emberi ellenfél fölött aratott diadal, s a győztesnek kijáró nyilvános elismerés nem volt elég nekem. A hegyekkel összemérni erőimet - egyedül ez számított csak igazán!

További hosszú és kemény edzés után már semmiféle sziklafal nem tűnt legyőzhetetlennek számomra. De nekem is meg kellett fizetnem a tandíjat. Egy alkalommal ötven méter mélyre zuhantam le, és valóságos csoda volt, hogy életben maradtam; kisebb sérülések pedig csaknem minden utamon előfordultak.

Az egyetemi évek alatt az alpin irodalom és az útleírások tömegét tanulmányoztam át, és mialatt mohón faltam ezeket a könyveket, egyre jobban kikristályosodott a bizonytalan vágyak zűrzavarából a nagy cél, minden hegymászó álma: részt venni egy nagy Himalája-expedíción!

De hogy is remélhette volna egy magamfajta teljesen ismeretlen fiatalember e merész álmok beteljesülését?

A Himalája! Hiszen ahhoz, hogy oda eljusson az ember, vagy dúsgazdagnak kellett lennie, vagy ahhoz a nemzethez kellett tartoznia, amelynek fiai számára - akkor még - fennállt annak a lehetősége, hogy állami szolgálatba kerüljön Indiában.

Az olyan ember számára, mint én, csak egyetlen út létezett: rendkívüli hegymászó-teljesítménnyel világhírnévre szert tenni.

De mi is lehetne ez? Nem mászták-e már meg az Alpesek valamennyi csúcsát? Nem! Egyetlenegy fal még maradt, a legmagasabb és legnehezebb valamennyi közül: az Eiger északi fala!

Kétezer méteres magasságát még egyetlen hegymászó csoport sem mászta meg teljesen, hajótörést szenvedtek a cél előtt valamennyien, és sokan még az életükkel is fizettek. Legendák övezték e hatalmas sziklafalat, végül a svájci kormány megtiltotta e fal ostromlását.

Semmi kétség, ez volt az a nagy feladat, amit kerestem: az Eiger északi falát megmászni. Ez már elegendő belépő kellett, hogy legyen a Himalájához! Hogy aztán Fritz Kasparek, Anderl Heckmaier és Wiggerl Vörg bajtársaimmal miként sikerült ez 1938-ban, azt már több könyvben leírtam.

Ugyanannak az évnek az őszét további szorgalmas edzéssel töltöttem, megőrizve a reményt, hogy felkérnek az 1939 nyarára tervezett német Nanga Parbat-expedíción való részvételre. De úgy látszott, mintha ez csupán remény maradna, mert már elérkezett a tél is, és még mindig nem történt semmi. Végül másokat választottak a Kasmírországban fekvő végzetes hegyre vezető út felderítésére. Nekem nem maradt más hátra, mint nehéz szívvel aláírni egy sífilmben való közreműködésről szóló szerződést.

A forgatás már meglehetősen előrehaladt, amikor telefonhívást kaptam. A Himalája-expedíción való részvételre szóló meghívás volt! Négy nap múlva már indulni is kellett. Habozás nélkül otthagytam a filmet, és hazautaztam Grazba. Egy nap alatt összecsomagoltam, és már másnap útban voltam Münchenen át Antwerpenbe Peter Aufschnaiterrel. Ennek az 1939. évi német Nanga Parbat-felderítőútnak Peter Aufschnaiter volt a vezetője, az expedíció többi résztvevője pedig Lutz Chicken és Hans Lobenhoffer.

A Nanga Parbat 8125 méter magas csúcsának az elérésére eddig már négy kísérlet történt eredménytelenül. Így jutottak arra a gondolatra, hogy új útvonalat kellene keresni. Ennek felderítése volt a feladatunk, mert a következő évre újabb támadást terveztek a csúcs ellen.

Ezen a Nanga Parbat-úton végleg hatalmába kerített engem a Himalája mágikus vonzereje. Gigantikus hegyeinek szépsége, a táj roppant távlatai, az indiai emberek - mindez leírhatatlan erővel hatott rám.

Sok év telt el azóta, és én nem szabadultam többé Ázsia varázsától. Mivel nincsenek írói tapasztalataim, a következő beszámolóban az események rögzítésére igyekszem szorítkozni.

==Szökési kísérletek==

Felderítő utunk 1939. augusztus végén befejeződött. Valóban találtunk egy új útvonalat, és most Karacsiban vártuk a tehergőzöst, amelynek vissza kellett volna vinnie minket Európába. A hajó érkezése rég esedékes volt már, és a második világháború komor felhői egyre fenyegetőbben gyülekeztek. Ekkor Chickennel és Lobenhofferrel elhatároztuk, hogy megpróbálunk kibújni a titkosrendőrség ellenőrzése alól. Csak Aufschnaiter maradt Karacsiban - éppen ő, aki pedig részt vett az első világháborúban, nem tudta elhinni, hogy még egy háború kitörhet.

Mi, többiek azt terveztük, hogy Perzsiába szökünk, hogy onnan érjük el hazánkat. Nehézség nélkül leráztuk megfigyelőinket, és rozoga autónkkal elértük Las Bellát, a Karacsitól északnyugatra fekvő kis maharadzsaállamot.

Ott azonban utolért bennünket a végzet: egyszerre csak nyolc katona őrizetében találtuk magunkat, mondván, személyes védelemre van szükségünk. Ez gyakorlatilag letartóztatást jelentett, annak ellenére, hogy Németország és a Brit Nemzetközösség még nem volt egymással hadiállapotban.

Ezzel a biztos kísérettel igen hamar visszajutottunk Karacsiba, ahol Peter Aufschnaitert is viszontláttuk! Két nappal később Anglia hadat üzent Németországnak! Ezután villámsebességgel történtek az események: alig öt perccel később huszonöt állig felfegyverzett indiai katona vitt el minket egy drótsövénnyel körülkerített táborba. Ezt azonban csak átmeneti tábornak szánták, mert már tizennégy nap múlva átszállítottak bennünket a Bombay közelében fekvő ahmednagari nagy internálótáborba.

A barakkokba összezsúfolt emberek nyüzsgése és zajongása erősen különbözött a Himalája magányos, derűs magaslatainak világától. Nem szabadságszerető embernek való volt ez! Azonnal a szökésre gondoltam, így rögtön önkéntes munkára jelentkeztem.

Természetesen nem én voltam az egyedüli, aki ilyen terveket kovácsolt. Néhányunknak sikerült iránytűt, készpénzt, térképeket, sőt bőrkesztyűket és drótvágó ollót is szerezni, melyek elkerülték az ellenőrök figyelmét. A raktárból eltűnt ollónak aztán szigorú vizsgálat lett a következménye, ami azonban eredménytelenül végződött.

Mivel mindannyian a háború gyors befejezésében hittünk, szökési terveinket minduntalan elhalasztottuk. Egy nap hirtelen másik táborba vittek át bennünket. Egy tehergépkocsi karaván szállított bennünket Deolaliba. Minden autón tizennyolcan voltunk egyetlenegy indiai katonával, akinek a fegyvere lánccal volt a derékszíjához erősítve, hogy senki el ne vehesse tőle.

Lobenhofferrel még a táborban elhatároztuk, hogy mindenképpen megszökünk, mielőtt még az új helyre érnénk. Kocsink két leghátsó ülésére ültünk tehát. Szerencsénk volt, hogy a kanyargós úton a vastag porfelhő időnként teljesen beborított minket. Tervünk az volt, hogy észrevétlenül leugorva eltűnünk a közeli dzsungelben. Az őrünk nemigen láthatott bennünket, mert feladata az előttünk futó kocsi megfigyelése volt, hátra csak ritkán nézett.

Mindent egybevetve nem látszott túlságosan nehéznek a szökés, így megkockáztattuk, hogy azt az elképzelhető legkésőbbi időpontra halasszuk. Célul ugyanis egy semleges portugál települést választottunk, és az csaknem pontosan a menetirányban feküdt!

Elérkezett a pillanat! Leugrottunk, és én már az országúttól húsz méternyire egy bokor mögött lapultam, amikor rémületemre az egész karaván megállt. A sípolás, a kiabálás és az őrök szaladgálása alig hagyott kétséget afelől, mi történt. Lobenhoffert észrevették, és mivel nála volt a hátizsák az értékes felszereléssel, nekem sem maradt más, mint a szökést föladni. Az általános zűrzavarban sikerült a teherautóba visszaugranom anélkül, hogy ezt az őrök közül bárki is észrevette volna. Csak a bajtársak tudták, hogy meglógtam, és ők természetesen hallgattak.

Megláttam Lobenhoffert, ott állt feltartott kézzel, egy sor szuronnyal szemben. Szörnyű volt a csalódás! Tulajdonképpen a barátom alig volt hibás. Csak egy kis zajt csapott a leugráskor a nehéz hátizsákkal, és erre figyelt fel az őr. Így vették észre, mielőtt még elérhette volna a védelmet nyújtó dzsungelt.

Keserű, de hasznos tanulságot vontunk le ebből az esetből: közös szökési kísérletnél is teljes felszerelésnek kell lennie mindenkinél.

Még ugyanabban az évben megint egy másik táborba kerültünk. Vonattal vittek minket a Himalája tövébe, India legnagyobb internálótáborába, Dehra-Dun mellé: A város felett feküdt Mussoorie, az angolok és a gazdag indiaiak Hillstation nevű nyaralóhelye. Táborunk hét nagy szárnyból állt, melyek mindegyike külön-külön kettős szögesdrótkerítéssel volt körülvéve. Az egész tábor körül még egy kettős kerítés volt, köztük állandóan cirkáló őrökkel.

Ez tehát egészen új helyzet volt. Amíg az indiai síkságon volt a táborunk, szökési terveink célja mindig valamelyik semleges portugál gyarmat elérése volt. Itt azonban közvetlenül előttünk feküdt a Himalája. Milyen csábító volt egy hegymászó számára a gondolat, hágóin át a mögötte fekvő Tibetbe jutni! Végső célként aztán a japán vonalakra gondoltunk Burmában vagy Kínában...

Egy ilyen szökést természetesen különös alapossággal kellett előkészíteni. Ebben az időben már szertefoszlottak azok a reményeink, hogy a háború hamarosan véget ér, így nekiláttam az új akció részletes kidolgozásának. A sűrűn lakott Indián keresztül a szökés már csak azért sem jöhetett szóba, mert annak sok pénz és tökéletes angol nyelvtudás lett volna az elengedhetetlen feltétele - nálam mindkettő hiányzott. Egészen magától értetődő volt tehát, hogy választásom a néptelen Tibetre esett. És a Himalájára! Még akkor is, ha tervem nem sikerülne, egy rövid ideig tartó szabadság a hegyekben nekem megérte volna a kockázatot.

Mindenekelőtt megtanultam egy pár kifejezést hindusztáni, tibeti és japán nyelven, hogy a bennszülöttekkel megértethessem magam. Emellett fáradhatatlanul olvastam a tábor könyvtárában fellelhető valamennyi útleírást Ázsiáról, különösen azokról a vidékekről, amelyeken át előreláthatólag majd az utam vezet. Jegyzeteket készítettem, és lemásoltam a legfontosabb térképeket. Peter Aufschnaiter szintén Dehra-Dunban kötött ki. Szerencsére még birtokában voltak a régi expedíciós könyveink és térképeink. Fáradhatatlan szorgalommal dolgozott rajtuk, és önzetlen módon rendelkezésemre bocsátotta valamennyi vázlatát. Mindegyikről készítettem két másolatot. Egyet a szökéshez, a másikat tartalékként arra az esetre, ha az eredeti elveszne.

Ennél a szökési tervnél azonban a testemet is fontos volt az elképzelhető legjobb kondícióba hozni. Ezért naponta több órát sportoltam. Nem számított, hogy jó vagy rossz idő van-e, elvégeztem a saját magam szabta feladatokat. Éjszakánként pedig kilestem az őrség szokásait.

A legtöbb gondot azonban egy másfajta nehézség okozta: túl kevés pénzem volt. Bár már mindent eladtam, amit nélkülözni tudtam, mindez, még mindig kevés volt még a legszerényebb megélhetésre is Tibetben. Néhány barátom - aki maga nem dédelgetett szökési terveket - segített nekem a pénzszerzésben.

Fogságom első idejében nem írtam alá semmiféle kötelezvényt a tábor elhagyásával kapcsolatban, nehogy egy hirtelen felmerülő szökési lehetőség esetén adott szavam miatt kötve érezzem magam. Itt Dehra-Dunban meg kellett ezt tennem, hiszen ezek a „kirándulások” a tábor környékének felderítését szolgálták.

Eredetileg egyedül szándékoztam megszökni, nehogy bárkire is tekintettel kelljen lennem, aki esetleg korlátozhatná esélyeimet. Ekkor Rolf Magener barátom elmondta, hogy egy olasz tábornoknak hasonló szándékai vannak, mint nekem. Így egyik éjjel Magenerrel átmásztunk a szögesdrótsövényeken a szomszéd szárnyba, ahol negyven olasz tábornokot helyeztek el.

Leendő társamat Marchesének hívták. Negyven év körüli, karcsú, kellemes modorú, elegáns ruházatú olasz férfi volt. De mindenekelőtt jó fizikai kondíciója keltett bennem kedvező benyomást.

A baj csak az volt, hogy ő nem beszélt németül, én pedig nem beszéltem olaszul. Angolul mindketten édeskeveset tudtunk, francia nyelven társalogtunk tehát egy barátunk segítségével. Marchese az abesszin háborúról mesélt nekem, és egy internálótáborból való korábbi szökési kísérletéről.

Az ő számára szerencsére nem jelentett problémát a pénz, neki egyébként is megvolt a lehetősége olyan dolgokat beszerezni a szökéshez, melyekről én álmodni sem mertem. Neki épp egy olyan társra volt szüksége, aki kiismeri magát a Himalájában. Így igen hamar megegyeztünk: én a szökés tervezéséért leszek felelős, ő pedig a pénz és a felszerelési tárgyak beszerzéséért.

Most már hetenként többször átmásztam a szögesdrótkerítéseken, hogy további részleteket beszéljünk meg Marchesével. Így az ilyen akadályok legyőzésének valóságos szakértője lettem. Az egész táborterületet körülfogó két kerítés körülbelül nyolcvan méterenként egy közös, hegyes szalmatetővel volt befedve, ami a forró indiai naptól védte a katonai őröket. Ha a tetők valamelyikén át tudunk mászni, egy füst alatt túl vagyunk mindkét kerítésen.

1943 májusában befejeztünk minden előkészületet. Pénzt, élelmiszert, iránytűt, órákat, cipőket és egy kis hegymászósátrat is sikerült beszereznünk.

Egyik éjjel elhatároztuk, nekiindulunk. Átmásztam tehát, mint már oly gyakran, a drótsövényeken keresztül Marchese lakószárnyába. Ott már várt egy létra, amit még régebben egy tábori tűzesetkor elrejtettünk. Egy barakk árnyékában várakoztunk. Éjfél felé közeledett az idő, tíz perc múlva őrségváltásnak kellett következnie. Az őrök lustán, szemmel láthatóan fáradtan várták a váltást. Néhány perc alatt az általunk kiszemelt helyre értek. A teaültetvények fölött épp akkor kelt fel a hold. A nagy villanylámpák kurta kettős árnyékokat vetettek. Elérkezett az idő: most vagy soha!

Amikor az őrszemek a legtávolabb voltak tőlünk, felegyenesedtem, és a létrával a szögesdróthoz léptem. Felmásztam a kerítéshez támasztott létrán, és átvágtam a drótokat, melyek a szalmatetőn való átmászást voltak hivatottak megakadályozni. Marchese segítségével végül rácsúsztam a tetőre.

Az volt a megállapodás, hogy az olasz rögtön utánam jön, ám ő néhány szörnyű másodpercig habozott, mert úgy vélte, neki már késő, az őrök közelednek. És valóban már hallottam lépteiket. Ekkor nem hagytam neki több gondolkodási időt, egyszerűen a hóna alá nyúltam, és egyetlen rántással felhúztam a tetőre. Átkúsztunk rajta, és a túloldalon leugrottunk a szabadságba.

Mindezzel persze nagy zajt ütöttünk, föl is riadtak azonnal az őrök. De mire az első lövések belesüvítettek az éjszakába, bennünket már elnyelt a sűrű dzsungel.

Marchese egész délvidéki temperamentumával össze-vissza csókolt, bár ez még nem volt megfelelő pillanat az örömkitörésre. Világítórakéták emelkedtek a magasba, és a közeli sípjelek elárulták, hogy a sarkunkban vannak. Az életünkért futottunk. Elég gyorsan jutottunk előre, mivel felderítő kirándulásaimról jól ismertem a dzsungelt a tábor körül. Az országutat és az útba eső néhány falut óvatosan elkerültük. Az egyik közeli faluban a bennszülöttek dobolását riadónak képzeltük. Olyan nehézségekkel is szembe kellett néznünk, amelyek egy európai ember számára különösnek tűnnek. Ázsiában a „sahib” ugyanis szolgák kíséretében utazik, és még a legkisebb poggyászt sem viszi soha maga. Mennyire feltűnő lehetett tehát, hogy két súlyosan fölpakolt európai gyalogszerrel vándorol végig a vidéken. Az eleinte szinte meg sem érzett hátizsákok is egyre nagyobb súllyal húzták a vállunkat.

==Éjjel haladni, nappal elbújni==

Elhatároztuk, hogy éjszaka menetelünk, mert az indiaiak a sötétben félnek a dzsungelben a ragadozók miatt. Túlságosan jól persze mi sem éreztük magunkat, hiszen a tábori újságokban gyakran lehetett embereket megtámadó tigrisről, párducról olvasni.

Mikor a szökésünk után felderengett a hajnal, kimerülten bújtunk el egy mélyedésben. Ott töltöttük el az egész tikkasztóan forró napot alvással és evéssel. Egyetlen embert láttunk csupán, egy tehénpásztort. Ő szerencsére nem vett észre bennünket. A legrosszabb az volt, hogy mindegyikünknek csak egy vizespalackja volt, ennyi vizet kellett egész napra beosztanunk rejtekhelyünkön.

A sok üléstől és hallgatástól estére már igen türelmetlenek lettünk, tovább akartunk menni, amilyen gyorsan csak lehet. Az éjszakák túl rövideknek tűntek ahhoz, hogy elég gyorsan előrehaladhassunk. A legrövidebb úton kell a Himaláján át Tibetbe jutnunk, és bizony a legerőltetettebb menettel is hetekbe kerül, míg biztonságban érezhetjük magunkat.

Az első hegyháton már a szökésünk utáni estén átkeltünk. Fönt rövid pihenőre ültünk le. Ezer méterrel alattunk szikrázott az internálótábor számtalan lámpája. Este tízkor egy csapásra kialudtak a fények. Csak a tábort körülvevő fényszórók jelezték óriási kiterjedését.

Ez volt az első alkalom életemben, amikor igazán átéreztem, mit jelent szabadnak lenni! Élveztük ezt a nagyszerű tudatot, és sajnálattal gondoltunk arra a kétezer fogolyra, akik ott lent a szögesdrótok mögött élnek.

Nem volt azonban sok idő gondolatainkba merülni. Tovább kellett mennünk, le a számunkra teljesen ismeretlen Dzsamna-völgybe. Az egyik szűk szakadékban nem tudtunk továbbmenni, meg kellett várnunk a reggelt. Olyan elhagyatott volt a hely, hogy bátran befesthettem szőke hajam és szakállam feketére. Kezemet és arcomat is sötétre kentem egy káliumpermanganátból és zsírból álló keverékkel. Így némileg hasonlatossá váltam egy indiaihoz, ami azért volt nagyon fontos, mert felfedeztetésünk esetén a szent Gangeszhez igyekvő zarándokoknak akartuk magunkat kiadni. Bajtársam természettől fogva sötét bőrű és sötét hajú volt.

Ezúttal útra keltünk, mielőtt még besötétedett volna. De hamarosan meg is bántuk, mert egy áttekinthetetlen útszakasz után egyszercsak rizsföldeken dolgozó parasztokkal találkoztunk. Térdig gázoltak az agyagos vízben, és csodálkozva bámultak ránk, hátizsákos emberekre. Aztán egy emelkedőre mutogattak, ahol a távolban látni lehetett a falujukat. Nyilván azt akarták tudtunkra hozni, hogy ez az egyetlen kivezető út a szakadékból. Hogy a kínos kérdések elől kitérjünk, azonnal továbbmentünk a megadott irányba. Hosszú órákig tartó út után végre elértük a Dzsamna folyót.

Közben leszállt az éjszaka. Tervünk az volt, hogy a Dzsamna mentén elmegyünk az Aglar nevű mellékfolyóig, és azt követve elérjük a vízválasztót. Onnan már nem lehet messze a Gangesz, ami elvezet majd bennünket a nagy Himalája-láncig.

Az eddig megtett szakasz nagy része út és ösvény nélküli volt, csak néha tudtuk a folyók mentén a halászok csapásait használni. Ezen a reggelen Marchese már nagyon kimerült volt. Zabpelyhet készítettem neki vízzel és cukorral, amiből nógatásomra evett is egy keveset. A környék sajnos táborhelynek a lehető legalkalmatlanabb volt. Csak úgy hemzsegtek a nagy hangyák, amelyek mélyen belerágták magukat a bőrünkbe. Fáradtságunk ellenére alig tudtunk aludni.

Estefelé bajtársam jobb állapotba került, és bizakodtunk, hogy kiállja majd a következő éjszaka fáradalmait is. De kevéssel éjfél után végképp elhagyta az ereje. Ekkor mindkettőnknek jól jött korábbi kemény sporttréningem, mert az ő hátizsákját is én cipeltem az enyém fölé szíjazva. Ezekre indiai jutazsákot borítottunk, mert egyébként azonnal gyanút keltettek volna.

A két következő éjszakán egyre tovább haladtunk a folyó mentén fölfelé, újra meg újra átgázolva az Aglaron, ha dzsungel vagy sziklaomlás zárta el az utat. Egyszer, amikor nagy sziklatömbök közt pihentünk a folyómederben, néhány halász haladt el mellettünk anélkül, hogy észrevettek volna bennünket. Egy másik alkalommal ismét halászokkal találkozva tört hindusztáni nyelven néhány pisztrángot kértünk tőlük. Álruhánk úgy látszik jó lehetett, mert az emberek eladták nekünk a halat, anélkül, hogy gyanút fogtak volna, sőt még meg is főzték. Kíváncsi kérdéseikre is tudtunk felelni. Ők kis indiai cigarettákat szívtak. Mivel Marchese a szökés előtt erős dohányos volt, nem tudott a kísértésnek ellenállni, és kért egyet ezekből a cigarettákból. Alig szippantott azonban néhányat, ájultan esett össze.

Szerencsére azonban hamar magához tért, és folytathattuk utunkat. Később parasztokkal találkoztunk, akik vajat vittek a városba. Időközben kissé felbátorodtunk, és őket már mi szólítottuk meg. Vajat akartunk venni tőlük, de amikor az indiai hőségtől csaknem folyékonnyá olvadt vajat egyikük nem éppen tiszta kezével az edényéből a miénkbe kente, mindkettőnket elfogott az undor.

Végre kiszélesedett a völgy, és az út tágas rizs- és rozsmezőkön vezetett keresztül. Egyre nehezebb lett nappalra jó búvóhelyet találni. Egy alkalommal már délelőtt felfedeztek bennünket, és mivel a parasztok túlságosan sok kérdést tettek fel nekünk, jobbnak láttuk gyorsan összecsomagolni és továbbsietni.

Még nem találtunk új rejtekhelyet, amikor nyolc ember hangos kiáltásokkal megállított bennünket. Úgy látszik, végleg elhagyott a szerencsénk. Kérdéseikre mindig csak azt válaszoltam, hogy zarándokok vagyunk egy távoli tartományból. A próbát, legnagyobb csodálkozásunkra, kiálltuk, mert egy idő múlva bántatlanul tovább engedtek minket. Magunk is alig akartuk ezt elhinni.

De mintha csak meg lett volna babonázva ez a nap, az izgalmak sehogysem akartak véget érni. Arra a szomorú megállapításra jutottunk, hogy átkeltünk ugyan egy vízválasztón, de még mindig a Dzsamna vízgyűjtőmedencéjében vagyunk. És ez legalább kétnapos időveszteséget jelentett.

És megint fölfelé vitt az út. Sűrű rododendronerdőbe értünk, olyan néptelennek látszott, hogy nyugodt napot reméltünk. Végre egyszer ki akartuk aludni magunkat! Ám nemsokára tehénpásztorok tűntek fel, és nekünk táborhelyet kellett változtatnunk. A hosszú alvásból újra nem lett semmi.

A következő éjszakákon viszonylag gyéren lakott vidékeken vándoroltunk. Sajnos hamar megtapasztaltuk, miért volt ilyen kihalt ez a vidék: jóformán semmi víz nem volt errefelé. Annyira szenvedtünk a szomjúságtól, hogy súlyos hibát követtem el, aminek végzetes következménye is lehetett volna. Amikor egy kis pocsolyához értünk, minden elővigyázatosság nélkül nekiestem a víznek, és azonnal inni kezdtem belőle.

Ez a pocsolya egyike volt azoknak, amelyekben a vízibölények szoktak a hőség miatt hemperegni, és amelyeknek a tartalma ennélfogva lényegében nem víz, hanem vizelet. Köhögési rohamot kaptam; aztán hánytam, és sokáig tartott, amíg újra össze tudtam szedni magam.

E közjáték után nem bírtuk tovább a szomjúságot, és noha még sötét éjszaka volt, nem mentünk tovább, lefeküdtünk. Amikor a hajnal derengeni kezdett, lemásztam a meredek lejtőn vizet keresni. A következő három nap sem volt sokkal jobb a helyzet, száraz fenyőerdőkön vezetett át az utunk. Ezek azonban szerencsére annyira elhagyatottak voltak, hogy elkerültük a felfedeztetést.

Menekülésünk tizenkettedik napján elérkezett a nagy pillanat: a Gangesz partján álltunk! A legájtatosabb hindu sem lehetett volna nálunk jobban meghatva a szent folyó látványától! Jelentősége számunkra persze nem vallásos jellegű volt, hanem nagyon is gyakorlati. Mostantól a zarándokutat követhettük fölfelé a Gangesz mentén egészen a forrásig, és ettől a lehetőségtől menekülésünk fáradalmainak lényeges csökkenését vártuk. Legalábbis így gondoltuk... Most, hogy már idáig eljutottunk, nem akartunk többé semmiféle kockázatot vállalni, ez azt jelentette: kizárólag éjjel haladunk!

Élelmiszerkészleteink rohamosan fogytak, és hamarosan kétségbeejtővé vált a helyzet. Marchese rettenetesen lefogyott, ennek ellenére megtett mindent, ami tőle tellett. Jómagam szerencsére aránylag friss maradtam.

Minden reménységünk a zarándokút mentén sűrűn felbukkanó élelmiszerüzletekben volt. Néhány közülük késő este is nyitva tartott, egy égő olajmécses jelezte a boltot. Felújítottam indiai arcszínemet, és a legelső üzlet felé irányítottam lépteimet. De még be se léptem, vad szitkozódással elkergettek. Nyilván tolvajnak tartottak. Ez jó jel volt, álruhám valódinak hatott!

A legközelebbi üzletnél pénzemet feltűnően a kezemben tartottam, ez szemmel láthatólag jó benyomást keltett. Azt mondtam, tíz embernek kell vásárolnom, ezzel indokoltam a negyven font cukrot, lisztet, hagymát, amit megvettem.

Az árusok főleg a bankjegyek megvizsgálásával foglalkoztak mintsem az én személyemmel, így nemsokára súlyosan megrakodva hagyhattam el az üzletet. Egy boldog napot töltöttünk el ezután. Végre volt elég ennivalónk, és a zarándokút valóságos sétánynak tűnt az eddig megtett utakhoz képest.

Örömünk nem tartott sokáig. Legközelebbi pihenőhelyünkön fagyűjtők bukkantak ránk. Marchese a nagy hőség miatt félmeztelenül feküdt. Mivel olyan sovány volt, hogy szinte meg lehetett számlálni a bordáit, beteg ember benyomását keltette. De még így is gyanúsak voltunk, mert a szokásos zarándokszállásoktól messze táboroztunk. Az indiaiak hívtak, hogy kísérjük el őket parasztgazdaságukba, ezt azonban Marchese rossz egészségi állapotára hivatkozva visszautasítottuk.

Az emberek elmentek ugyan, de sajnos csakhamar visszatértek, és kiderült, rájöttek, hogy szökevények vagyunk. Megpróbáltak megzsarolni bennünket: elmondták, hogy egy angol nyolc katonával két szökevényt keres és minden velük kapcsolatos információért pénzjutalmat ígért. Ám ha fizetünk nekik, akkor nem árulnak el minket. Én szilárdan kitartottam amellett, hogy kasmíri orvos vagyok, és bizonyítékul megmutattam a gyógyszeres ládámat.

Nem tudom, hogy Marchese fájdalmas nyögése vagy az én színjátékom hatott-e, de tény, hogy az indiaiak megint eltűntek. Az elkövetkező időt állandó félelemben töltöttük, hogy mikor térnek vissza, de nem háborgatott bennünket senki.

Így azonban a nappalokat képtelenek voltunk pihenésre fordítani az állandó idegfeszültség miatt. Ezenkívül délre már rendszerint üresek voltak a vizespalackjaink, így a nap hátralevő része végtelen hosszúnak tűnt. Marchese mégis minden este hősiesen továbbindult, és bármilyen kimerült volt is, éjfélig jól tartotta az iramot. De akkor szüksége volt kétórányi alvásra, hogy még egy darabig tovább tudjon menni. Reggel felé rejtett táborhelyet kerestünk, ahonnan többnyire leláthattunk a nagy zarándokútra, amelyen csaknem szakadatlanul vonultak a zarándokok. Irigyeltük őket, hogy szabadon járhatnak anélkül, hogy bárki elől el kellene rejtőzniük. Azt mondják, hogy évente - csupán a nyári hónapokban - mintegy 60.000 ember vonul el erre. Ezt még a táborban hallottuk, és most készséggel el is hittük.

==Fáradalmak és nélkülözés - mindhiába==

Hosszú vándorlás után éjféltájban elértük Uttar Kasi templomvárosát. Szűk utcáin hamar elvesztettük az irányt. Marchese leült a hátizsákokkal egy sötét zugba, míg én megpróbáltam tájékozódni. A nyitott templomajtókon át istenszobrok előtt égő gyertyákat láttam, és gyakran kellett a hirtelen felbukkanó szerzetesek elől elrejtőznöm. Egy jó órát vesztettünk, mire a város mögött újra megtaláltuk a zarándokutat.

A sok korábban olvasott könyvből tudtam, hogy most már hamarosan elérjük az úgynevezett belső határvonalat. Ez százszázötven kilométer távolságban párhuzamosan fut az igazi országhatárral, és a két vonal közötti területre való belépéshez - az ottani lakosság kivételével - mindenkinek útlevéllel kell rendelkeznie. Így hát különösen figyelni kellett arra, hogy ne akadjunk a sűrű rendőrőrjáratok valamelyikébe.

A völgy, amelyben most fölfelé kapaszkodtunk, egyre lakatlanabbá vált. Nem volt nehéz nappalra alkalmas táborhelyet találni. Gondtalanul hagyhattam el rejtekhelyünket, hogy vízért menjek. Sőt, egyszer tüzet is gyújtottam, és zabpelyhet főztem, ami tizennégy nap óta az első meleg ételünk volt.

Már körülbelül 2000 méteres magasságban jártunk, és éjjel gyakran mentünk el bhutiák táborai mellett. Ezek tibeti kereskedők, akik nyaranta kis boltjaikban árulnak Dél-Tibetben, télire pedig Indiába mennek. Sokan közülük a meleg évszakot a 3000-4000 méter magasságban fekvő kis falvakban töltik, ahol árpát termesztenek. A táborok közelében, melyek mellett éjjelente elhaladtunk, gyakran akadt dolgunk tibeti kutyákkal. Ezzel a közepes nagyságú, hosszú szőrű, támadó kedvű fajtával most találkoztunk először.

Éjnek idején érkeztünk az egyik bhutia faluba. Nagyon otthonos benyomást keltett zsindelytetős alacsony házaival, melyekre nehezékül köveket tettek. Közvetlenül a falu mögött azonban kellemetlen meglepetés várt ránk: vízmosta hordalékkal szegélyezett erős sodrású patak keresztezte utunkat, amelyen hiába kerestünk hidat. Más módon is lehetetlennek tűnt a patakon átkelni. Végül elhatároztuk, hogy valami búvóhelyről megfigyeljük ezt a helyet, mert elképzelhetetlen volt, hogy a zarándokút itt megszakadjon. Kora reggel csakugyan megindult a zarándokok áradata, és legnagyobb csodálkozásunkra éppen ott keltek át a patakon, ahol mi azt éjszaka hiába kíséreltük meg. Hogy miként tudtak átkelni, azt sajnos nem láttuk jól, mert egy erdő elzárta előlünk a kilátást. Az is különösnek és megmagyarázhatatlannak tűnt, hogy a zarándokfolyam kora délelőtt megszakadt.

Következő este ismét ugyanazon a helyen próbáltunk átjutni. Lehetetlen volt. Végre rájöttem a rejtély nyitjára: olyan patak volt ez, amely a magas hegyek megolvadt havát vezette le. A rohanó patakot a gleccserek jege táplálja, és a legnagyobb víztömeg délelőttől késő éjszakáig halad át rajta, így kora reggel a legalacsonyabb a vízállása.

Úgy volt, ahogy sejtettem: amikor kora hajnalban megint a patakhoz mentünk, egy kezdetleges híd fagerendáit láttuk a vízből kiemelkedni. Óvatosan átegyensúlyoztunk rajta, és elértük a túlsó partot. A pataknak egyre újabb és újabb ágai tűntek fel, amelyeken ugyanolyan nehezen lehetett csak átkelni. Én már az utolsón is túl voltam, amikor Marchese megcsúszott, és beleesett a vízbe. Szerencsére egy fatörzs fölött, különben elragadta volna az ár. Amikor teljesen átázva és kimerülten ismét mellettem állt, nem lehetett rávenni, hogy továbbjöjjön. Legalább a közeli erdőig szerettem volna eljutni, ám ő tüzet rakott és kezdte kiteregetni a holmiját száradni.

Most bántam meg először, hogy nem engedtem ismételt kérésének, hogy egyedül folytassam a menekülést. Úgy gondoltam, hogy végig együtt kell kitartanunk.

Ekkorra már ott termett előttünk egy indiai, s egy rövid pillantást vetve európai tárgyainkra, azonnal faggatni kezdett bennünket. Csak most értette meg Marchese, milyen nagy hibát követett el. Gyorsan összecsomagolta holmiját, de alig tettünk meg néhány lépést, amikor elénk állt egy másik, igen tekintélyes kinézetű indiai, akit tíz markos legény követett. Az útleveleinket kérte tökéletes angolsággal. Úgy tettünk, mintha nem értenénk meg, és kasmíri zarándokoknak mondtuk magunkat. Rövid gondolkodás után igen bölcs, de számunkra végzetes döntést hozott: két kasmíri van egy közeli házban, ha azokkal meg tudjuk magunkat értetni, továbbmehetünk. Micsoda ördöngős véletlen vezérelt két kasmírit erre a vidékre! Én ezt csak azért mondtam, mert a legnagyobb ritkaságok közé tartozott kasmíri emberrel találkozni errefelé.

Azt a kettőt, akiről beszélt, árvízkár szakértőként hívták ide. Amikor előttük álltunk, beláttuk, hogy elérkezett lelepleztetésünk pillanata. Ahogy ilyen esetekre megállapodtunk, elkezdtem Marchesével franciául beszélni. Az indiai ugyanazon a nyelven rögtön a szavunkba vágott, és felszólított bennünket, hogy nyissuk ki a hátizsákjainkat. Amikor angol-tibeti nyelvtanomat meglátta, azt mondta, jobb volna, ha felfednénk magunkat. Most már beismertük, hogy szökevények vagyunk, de nem árultuk el nemzetiségünket, és angolul beszéltünk vele.

Bár röviddel ezután egy kedélyes szobában teáztunk, határtalan csalódást éreztem. Menekülésünk tizennyolcadik napja volt ez, és mindaz a nélkülözés és fáradalom, amit elszenvedtünk, hiábavaló volt. Az a férfi, aki bennünket kikérdezett, Tehri-Gharval állam erdészetének a legfőbb főnöke volt. Anglia, Franciaország és Németország főiskoláin végezte erdészeti tanulmányait és ennélfogva tökéletesen bírta mindhárom nyelvet. Az árvíz - egy ezen a vidéken már száz év óta meg nem élt katasztrófa - miatt jött ide szemleútra. Mosolyogva sajnálkozott jelenléte fölött, de ha már egyszer jelentést tettek neki, teljesítenie kellett a kötelességét.

Ha ma mindama körülmény összejátszására gondolok, melyek elfogatásunkhoz vezettek, azt kell mondanom, hogy több, mint balszerencse volt az, amivel tehetetlenül szembekerültünk. Ennek ellenére egyetlen percig sem kételkedtem abban, hogy ezúttal is kiszabadítom magam megint. Marchese azonban annyira kimerült volt, hogy nem akart már velem tartani. Bajtársiasan átengedte nekem pénze legnagyobb részét, mivel tudta, mennyire szűkében vagyok. Alaposan kihasználtam ezt a napot, hogy annyit egyek, amennyi csak belémfér, hiszen előzőleg már több napig csaknem minden táplálék nélkül meneteltünk. A főerdész szakácsa szünet nélkül hordta elénk az ennivalókat, aminek a felét mindig eltüntettem a hátizsákomban. Kora este volt még csak, amikor kijelentettük, hogy fáradtak vagyunk és aludni akarunk. Ránk zárták szobánk ajtaját, és a főerdész az ablakunk előtti verandára állíttatta az ágyát, hogy szökésünknek ezt az útját is elzárja. Amikor egy pillanatra eltávozott, veszekedést mímeltünk, ahogy azt előzőleg pontosan megbeszéltük. Marchese hangosan zajongott a szobában, kiabált és szitkozódott fölváltva magas és mély hangon, mintha ketten lennénk bent és vadul veszekednénk. Ezalatt én a hátizsákkal kiugrottam az ablakon, megvártam, amíg az őrjárat a ház sarka mögött eltűnik, és leugrottam a négy méter magas verandáról. Negyven kilós hátizsákommal nem túl kemény talajra estem, így hamar magamhoz tértem, és mivel időközben besötétedett, a kerítésen át könnyen eltűntem a szurokfekete erdőben. Újra szabad voltam.

A ház csöndes maradt, és minden izgalom ellenére mosolyognom kellett, ha a szobájában tovább szitkozódó Marchesére, vagy az ablakunk alatt az ágyában őrködő főerdészre gondoltam.

De tovább kellett mennem, és izgalmamban belekeveredtem egy pihenő juhnyájba. Mielőtt még visszafordulhattam volna, egy kutya jókora darabot harapott ki a nadrágom fenekéből. ijedtemben egy túl meredek, rossz útra tévedtem, ahonnan vissza kellett fordulnom. Sajnos azonban ez is tévút volt, végül több mint négy órát vesztettem, és már derengeni kezdett.

Egy útkanyarban, mintegy húsz méternyire egy medvét pillantottam meg, ami azonban szerencsére rólam tudomást sem véve továbbállt. Nappalra ismét elbújtam, noha a környéken emberi településnek semmi nyoma nem volt. Én azonban tudtam, hogy a tibeti határ előtt még egy falunak kell lennie. A következő éjjel végig meneteltem, és már 3000 méter magasságba jutottam. Már csodálkozni kezdtem, hogy még mindig nem értem el azt a falut. Talán túlmentem rajta? De egy falut mégsem lehet olyan könnyen nem észre venni! Így továbbmentem akkor is, amikor már világosodott.

Ez lett a vesztem! Mert egy éles kanyar után egyszerre közvetlenül a falu házai között találtam magam egy sereg vadul gesztikuláló ember előtt. A helység tévesen volt a térképeimre rajzolva, és eltévedéseim folytán üldözőimnek sikerült megelőzniük engem. Azonnal körülfogtak, bevezettek egy házba, majd megvendégeltek.

Itt ittam először vajas teát, és ettem campát, a tibetiek fő eledelét, ami ellen a gyomrom igencsak tiltakozott, holott később évekig magam is szinte csak ezeken éltem. És itt találkoztam először igazi tibeti nomádokkal, akik juhnyájaikkal sót hoznak Indiába, és cserébe árpát visznek haza.

Két éjszakát töltöttem ebben a faluban, amelyet Nelandnak hívnak. Bár újabb szökési terveket dédelgettem, és erre nem egy kínálkozó alkalmat észre is vettem, most éreztem magam először túl fáradtnak és kimerültnek ahhoz, hogy végre is hajtsam őket.

A visszautazás az eddigi megpróbáltatásokhoz képest valóságos élvezet volt. Nem kellett cipekednem, és mindennel jól elláttak. Újra találkoztunk hát Marchesével a főerdész házában, oda vittek vissza engem is. Meglepetésem határtalan volt, amikor néhány nappal később két, szintén a régi táborunkból megszökött foglyot kísértek be, és egyikükben régi bajtársamra, Peter Aufschnaiterre ismertem. A másik ember egy Calenberg nevű szerzetes volt.

Közben újból komolyan foglalkoztatott a szökés gondolata. Barátságot kötöttem az őrszemélyzet egyik indiai tagjával. Átadtam neki térképeimet, iránytűmet és pénzemet, mert tudtam, hogy a motozások miatt lehetetlen lesz azokat a táborba újból becsempészni. Megbeszéltem vele, hogy jövő tavasszal visszajövök, addig ő mindent megőriz, és vár rám. A táborba visszavezető út keserves gondolatát csak az újbóli szökési kísérlet terve tette elviselhetővé.

Mivel Marchese még mindig beteg volt, csak lóháton tudta az utat megtenni. Még egy kellemes élmény szakította meg utunkat: Tehri-Gharval maharadzsája meghívott, és fényesen megvendégelt bennünket. Ezután újra a szögesdrót felé vettük az irányt.

Amikor utunk során egy hőforrásban megfürödtünk, azt vettem észre, hogy csomókban hullik ki a hajam. Nyilván a fekete festék, amit használtam, ártalmas volt.

Az önkéntelen kopaszodás és a külsőmön is nyomot hagyó fizikai megpróbáltatások miatt nem egy bajtársam alig ismert rám a táborban.

Egy merész álruha

„You made a daring escape. I am sorry, I have to give you twenty-eight days!” - mondta a táborban az angol ezredes.

Harmincnyolc napig élveztem a szabadságot, most huszonnyolc napig kellett magánzárkában vezekelnem szökési kísérletem miatt. Az angolok lovagiasan elismerték merész teljesítményemet, és így nem bántak velünk olyan szigorúan a büntetés ideje alatt, mint az különben szokásos volt.

Marchesének ugyanúgy huszonnyolc napot kellett leülnie a tábor egy másik részében. Később alkalmunk volt arra, hogy tapasztalatainkat megbeszéljük. Megígérte, hogy legközelebbi szökésemben segít, de ő a maga részéről már hallani sem akart erről. Anélkül, hogy egyetlen napot is elvesztegettem volna, azonnal új térképeket kezdtem rajzolni, és értékesítettem menekülésem során szerzett tapasztalataimat. Újbóli kísérletem sikeréről szilárdan meg voltam győződve. Ezúttal mindenesetre egyedül akartam menni.

Az előkészületekkel elfoglalva gyorsan múlt el a tél, és az új „szökési idény” jól felszerelve talált. Ezúttal korábban akartam elindulni, hogy Nelang falun még addig haladhassak át, amíg lakatlan. Az indiai barátomnak megőrzésre átadott holmik visszaadásában nem bíztam egészen, ezért újból beszereztem a legfontosabb dolgokat. A bajtársiasság megható jelei voltak azok a pénzadományok, amivel a többiek a segítségemre siettek, noha csekély készpénzét mindenki maga is jól használhatta volna.

Nem én voltam az egyetlen, aki meg akart szökni. Két legjobb barátom, Rolf Magener és Heins von Have szintén ugyanezt tervezte. Mindketten folyékonyan beszéltek angolul, és Indián keresztül szerettek volna a burmai frontra eljutni.

Have egy bajtársával már két évvel ezelőtt csaknem elérte Burmát, de közvetlenül a határ előtt elcsípték őket. Társa egy második kísérlet alkalmával halálos baleset áldozata lett. Három vagy négy másik táborlakónak is szökési szándékai voltak. Végülis összeálltunk heten, és elhatároztuk, hogy a táborból a kitörést együtt hajtjuk végre, mert az egyenkénti kísérletek esetén szigorúbbá válna a riadókészültség, és így az utána következőknek sokkal nehezebb lett volna a szökés. Ha az együttes kitörés sikerül, ki-ki megy a saját tervei szerint tovább. Peter Aufschnaiter, akinek ezúttal a salzburgi Bruno Treipel volt a társa, valamint a berlini Hans Kopp és Sattler hozzám hasonlóan Tibetbe akartak menekülni.

1944. április 29-én akartunk indulni. Szögesdrótjavító csoportnak álcázva szerettünk volna a kerítésen kívülre jutni. Az ilyen munkacsoport megszokott látvány volt, mert a fehér hangyák gyakran megrongálták a tábort körülvevő cölöpöket, ezért a kerítést folyamatosan javítani kellett. Egy-egy ilyen munkacsoport néhány indiaiból, és egy rájuk felügyelő angolból állt.

A megbeszélt időpontban egy kis őrizetlen kunyhóban találkoztunk a drótsövényfolyosó közelében, és arcfesték segítségével sötétbőrű indiaiakká változtattuk át egymást.

Have és Magener angol tiszti egyenruhát kapott, amelyek titokban készültek el a táborban. Mi, „indiaiak” lenyírtuk a hajunkat, és turbánt tettünk a fejünkre. A veszélyes helyzet ellenére nevetnünk kellett, amikor egymásra pillantottunk. Úgy néztünk ki, mint akik farsangi bálba készülnek. Ketten közülünk egy előző éjszaka az őrizetlen folyosóba csempészett létrát vittek. Azonkívül vittünk magunkkal egy rúdra tekert hosszú szögesdrótdarabot, is. Holminkat bő ruháinkba és batyukba rejtettük, ami nem tűnt fel különösebben, mert az indiaiak mindig cipelnek magukkal valamit.

A mi két „angol tisztünk” nagyon élethű volt. Tervrajzokat szorongattak a hónuk alatt, és fölényesen játszadoztak tiszti pálcájukkal. A kerítésen már előzőleg lyukat vágtunk, amelyen most egymás után átbújtunk az egyes táborszárnyakat egymástól elválasztó őrizetlen folyosóba. Innen körülbelül háromszáz méternyire volt a főkapu. Jól álcázott kis csapatunk csak egyszer lassította le lépteit és „tisztjeink” buzgón vizsgálgatni kezdték a szögesdrótot, amikor az angol főtörzsőrmester kerékpárján ülve elhaladt a főkapu mellett. De aztán szemrebbenés nélkül mentünk el az őrök mellett, akik feszesen tisztelegtek a tiszteknek, bennünket, kulikat egyetlen pillantásra sem méltatva. Sattler, aki kissé megkésve hagyta el barakkját, egy teásibriket lóbálva és feketére mázolva futott utánunk. Csak a kapun kívül ért utol bennünket.

Alig voltunk túl az őrök látókörén, bevettük magunkat a bozótosba, és gyorsan megszabadultunk álruháinktól. Alatta szokásos kiránduló ruhánkat viseltük. Anélkül, hogy sok szót váltottunk volna, elbúcsúztunk egymástól. Have, Magener és én néhány mérföldet még együtt tettünk meg, aztán a mi útjaink is szétváltak. Én ugyanazt az útvonalat akartam követni, mint utolsó szökésemkor. Gyorsan útnak eredtem, hogy a következő reggelig minél távolabbra kerüljek a tábortól. Ezúttal be akartam tartani, hogy kizárólag éjjel haladok, és pirkadatra búvóhelyet keresek magamnak. Ennél a szökésnél semmit sem akartam kockáztatni! Az a négy társam, aki ugyancsak Tibetbe szeretett volna eljutni, együtt maradt, és merészen a főúton haladt, ami Mussoorien keresztül vezetett a Gangesz-völgybe. Én ezt nem kockáztattam, előnyben részesítettem korábbi útvonalamat a Dzsamna- és Aglar-völgyön át. Első éjjel nem kevesebb, mint negyvenszer kellett az Aglaron átgázolnom, ennek ellenére reggelre elértem arra a táborhelyre, ahová az előző évben csak négy nap után jutottunk el. Ilyen gyorsan tudtam haladni egyedül! Boldog és szabad voltam, ha tele is voltam sebekkel.

A folyómeder omladéktömbjei közt választottam ki első táborhelyemet. De alig csomagoltam ki, egy majomcsapat tűnt fel fölöttem. Harsány rikácsolás közepette rögökkel kezdtek dobálni. Lármájuk elvonta a figyelmemet, és így nem vettem észre, hogy nagy csapat indiai rohan felfelé a folyómederben. Csak akkor láttam meg őket, mikor már aggasztóan a közelembe kerültek. Máig sem tudom, halászok voltak-e, vagy ránk, szökevényekre vadásztak. Mindenesetre alig tudtam elhinni, hogy nem fedeztek fel. Az eset óvatosságra intett, így estig a táborhelyemen maradtam, és csak a sötétség beállta után keltem ismét útra. Egész éjjel az Aglart használtam tájékozódásul, és jól haladtam előre. A következő táborozás izgalmak nélkül zajlott, nagyszerűen ki tudtam magam pihenni. Este türelmetlenségemben kissé korán indultam el, és alig tettem meg néhány száz métert, amikor egy vízhordó indiai asszonnyal találkoztam. Rémült kiáltással ledobta agyagkorsóját, és a közeli házakhoz rohant. Én sem voltam kevésbé megijedve, és a főútról beszaladtam egy kisebb völgybe. Ez meredeken vezetett fölfelé, és bár tudtam, hogy erre is célhoz érek, mégis órákig tartó fárasztó kerülő volt ez. A több mint 3000 méter magas Nag Tibbán kellett átkelnem, melynek a felső részeit lakatlan és sűrű erdők borítják.

A hajnali szürkületben meglehetősen fáradtan bandukoltam, amikor szembe találtam magam egy párduccal. Szinte elállt a szívverésem, mert teljesen védtelen voltam. Egyetlen fegyverem egy bothoz erősített hosszú kés volt, amelyet a tábor kovácsa külön nekem készített. A párduc ugrásra készen ült egy öt méter magas faágon. Villámgyorsan átgondoltam, mit kell tennem, aztán legyőzve félelmemet nyugodtan folytattam utamat. Nem történt semmi. De még hosszú ideig a hátamon éreztem a párduc tekintetét.

Eddig a Nag Tibba gerincét követtem, most végre ismét a főútra jutottam. Alig tettem meg néhány kilométert, amikor újabb meglepetés ért: néhány ember feküdt az ösvény kellős közepén, és hortyogott. Peter Aufschnaiter volt három barátjával a táborból. Fölráztam őket, és együtt kerestünk rejtekhelyet, ahol elmondtuk egymásnak eddigi élményeinket, és élveztük a pihenést. Mindannyian kitűnő állapotban voltunk, és szilárdan hittünk abban, hogy átjutunk Tibetbe. A barátaim társaságában töltött nap után nagyon nehezemre esett egyedül továbbvándorolni. De hű maradtam elhatározásomhoz. Az elválás után még ugyanazon az éjszakán elértem a Gangeszt. Öt napja szöktem ki a táborból.

Uttar Kasi templomváros előtt, amiről már első szökési kísérletem leírása során beszéltem, megint futni kellett a szabadságomért. Egy ház mellett mentem el éppen, amikor kijött két ember, és utánam szaladt. Hanyatt-homlok rohantam le a szántóföldeken és bozótokon át a Gangeszhez, és elrejtőztem az omladéktömbök között. Csendes volt minden, szerencsésen megmenekültem üldözőim elől. Csak jó idő múlva mertem a fényes holdvilágra kilépni. Élvezet volt a már ismert úton továbbvándorolni, és a gyors előrejutás fölötti öröm a nehéz hátizsákot is feledtette velem. Lábaimat ugyan sebesre jártam, de a pihenők alatt mindig összeszedtem magam. Gyakran tíz órát aludtam egyfolytában.

Így jutottam el indiai barátom parasztházáig, aki egy évvel ezelőtt pénzemet és holmimat megőrzésre átvette. Május volt, és mi megállapodtunk, hogy ebben a hónapban minden éjfélkor várni fog rám. Elővigyázatosságból nem mentem be mindjárt, és előbb eldugtam a hátizsákomat egy esetleges árulástól tartva.

A hold fényesen megvilágította a parasztházat. Elbújtam az istálló árnyékában, és kétszer halkan a névét kiáltottam. Ekkor már nyílt is az ajtó, ő kirohant, földre vetette magát, és a lábaimat csókolta. Szemében örömkönnyek csillogtak. Egy félreeső szobához vezetett, melynek ajtaján egy óriási lakat lógott. Felnyitott egy ládát, tiszta pamutzsákocskákba varrva ott várt minden holmim. Hűségétől meghatottan kicsomagoltam mindent, és megjutalmaztam. Ezután jóízűen elfogyasztottam az ételeket, amiket föltálalt. Arra kértem, hogy másnapig szerezzen nekem élelmiszereket és egy gyapjútakarót. Ezt megígérte, és még egy háziszőttes gyapjúnadrágot és egy sálat is ajándékozott nekem.

A következő napot a közeli erdőben aludtam át, és este visszamentem a holmimért. A barátom még egyszer bőségesen enni adott, és egy darabig elkísért utamon. Nem engedett abból, hogy néhány csomagomat ő vigye. Nemsokára megkértem, hogy forduljon vissza, és a szívélyes búcsú után ismét egyedül voltam.

Éjféltájt hirtelen nemkívánatos társaságra bukkantam: egy medve állt az út közepén ágaskodva, és morgott rám. Olyan hangos volt itt a Gangesz zúgása, hogy kölcsönösen nem hallottuk meg egymás közeledését. Kezdetleges lándzsámat a szíve felé irányítva lépésről lépésre hátráltam, hogy szemmel tarthassam. Az első útkanyar mögött gyorsan tüzet gyújtottam, kivettem belőle egy égő fadarabot, és azt magam előtt lóbálva visszamerészkedtem. De a hely már üres volt. Csak később hallottam Tibetben a parasztoktól, hogy a medvék csak nappal támadókedvűek, éjjel ők is félnek.

Tíz napja voltam már úton, amikor megint elértem Nelang falut, amely egy évvel ezelőtt a végzetemmé vált. Ezúttal egy hónappal előbb voltam itt, és a falu még lakatlan volt. Örömöm határtalan volt, amikor itt négy volt tábortársamra akadtam. Indiai barátomnál való tartózkodásom alatt értek utol. Egy nyitott házban ütöttük fel tanyánkat. Sattler hegyibetegséget kapott, és a további viszontagságok elviselésére már nem érezte elég erősnek magát. Elhatározta, hogy visszafordul, de megígérte, hogy csak két nap múlva adja fel magát, nehogy bennünket veszélyeztessen. Kopp, aki Krömer birkózóval az előző évben ugyanezen az útvonalon már elérte Tibetet, most hozzám csatlakozott.

Hét hosszú napba telt, amíg négyen végre elértük a Tibetet Indiától elválasztó hágót. Egy tévedésünk okozta a késedelmet: rossz utat választottunk. A Tirpani karavántábortól a legkeletebbre fekvő völgyben indultunk el. Aufschnaiter és én felmásztunk egy csúcsra, hogy tájékozódjunk. Onnan láttuk meg először Tibetet. Túlságosan kimerültek voltunk azonban ahhoz, hogy ezt az oly régóta vágyott látványt kellően élvezhessük. A mintegy 5600 méteres magasságban az oxigénhiánytól is nagyon szenvedtünk. Egészen Tirpaniig kellett visszavándorolnunk. Maga a hágó kézzelfogható közelségben tűnt fel előttünk: Így három elveszett napunkba került ez a tévedés, és szitkozódva topogtunk vissza az elágazáshoz. Élelmünk olyan kevés volt, hogy abban sem voltunk biztosak, ki tudjuk-e húzni a legközelebbi lakott helyig.

Tirpaniból aztán enyhén emelkedve vezetett az út a hómentes réteken át a Gangesz egyik forráspatakja mentén. Egy héttel ezelőtt még erős sodrású folyó volt ez, mely fülsiketítő zúgással rohant alá a völgybe, most kis csermelyként kanyargott a kora tavaszias ligeteken át. Néhány hónap múlva itt zöldellni fog minden, és a sok táborhely, amelyekre a bekormozódott kövekből lehetett következtetni, felélesztette bennünk a karavánok látomását, amelyek a meleg évszakban a hegyi hágókon át Indiából Tibetbe vonulnak.

Egy csapat hegyi juh keresztezte utunkat. Elegáns ugrásokkal tűntek el a szemünk elől anélkül, hogy bennünket észrevettek volna. Szívesen láttunk volna egyet közülük a fazekunkban, hogy végre egyszer jóllakhassunk.

A hágó tövében ütöttük fel utolsó táborunkat Indiában. A forró köveken szegényes lepényeket sütöttünk vízzel összegyúrt maradék lisztünkből. Rettenetesen hideg volt, és csupán egy kőfal védett bennünket a Himalája fagyos szele ellen, ami fölfelé söpört a völgyön.

1944. május 17-e volt, amikor végre a Cangcsok-hágón álltunk. Emlékezetes nap ez! A térképekből tudtuk, hogy 5300 méter magasan vagyunk. Itt értük el tehát India és Tibet már oly sokszor megálmodott határát. Itt nem tartóztathatott le bennünket senki, és először élveztük a biztonság jóleső érzését. Nem tudtuk, hogyan fog kezelni bennünket a tibeti kormány, de mivel hazánk nem volt hadiállapotban Tibettel, bíztunk a vendégszerető fogadtatásban.

A hágómagaslatot kőrakások jelezték, amelyeken buddhista imazászlók lengedeztek. Bár nagyon hideg volt, hosszabb pihenőt tartottunk, és átgondoltuk helyzetünket. Jóformán semmi nyelvismeretünk nem volt, pénzünk is csak kevés, mindenekelőtt azonban közel voltunk az éhenhaláshoz, és ezért, amilyen gyorsan csak lehetett, valamilyen emberi településhez kellett érnünk. De ameddig csak a szem ellátott, nem volt más, mint sivár völgyek és kopasz hegyek. A térképekből csak sejteni lehetett, vannak-e falvak a környéken. Távoli célunk, mint már említettem, a több ezer kilométerre fekvő japán arcvonal volt. Az odavezető útnak először a Kailás szent hegyéhez kellett vezetnie, onnan a Brahmaputra folyását követve Kelet-Tibetet elérnie. Kopp barátunk tapasztalatai szerint, aki menekülése során egy évvel ezelőtt már járt Tibetben, de onnan kiutasították, meglehetősen pontosak voltak a bejegyzések térképeinken.

Hamarosan elértük az Opcsu folyását, ahol ebédpihenőt tartottunk. Égbenyúló falak zárták el a völgyet, ami teljesen lakatlan volt, és csupán egy fapózna jelezte, hogy néha emberek is vetődnek erre. Málékony kőzetű lejtők képezték a völgy másik oldalát, amit meg kellett másznunk. Mielőtt még elértük volna a fennsíkot, beesteledett, és megint egy jéghideg szálláshelyre húzódtunk. Tüzelőnk már az utóbbi napokban is csak tüskebozótból állt, amit a hegyoldalakban gyűjtöttünk. Itt még ez sem volt, és csak fáradságosan összegyűjtött száraz tehéntrágyából tudtunk egy kis tüzet gyújtani.

==Tibet nem kér az idegenekből==

Másnap délelőtt elértük az első tibeti falut, Kasapulingot. Hat házból állt, amelyek elhagyatottnak tűntek, és amikor az ajtókon kopogtattunk, nem mozdult senki. Aztán felfedeztük, hogy valamennyi lakos árpát vet a környező szántóföldeken. Görnyedten, gépies gyorsasággal ültették a szemeket egyenként a földbe. Kolumbusz érezhetett így, amikor Amerikában az első indiánokat meglátta. Barátságosan vagy ellenségesen fognak-e bennünket fogadni? Egyelőre tudomást sem vettek rólunk. Egy öregasszony kiáltásait hallottunk egyedül, de ezek sem nekünk szóltak, hanem a vadgalamboknak, amik a frissen elültetett magokat akarták kicsipegetni. Estig alig méltattak bennünket figyelemre. Végül egy ház mellett tábort ütöttünk, és mikor a sötétség beálltával az emberek hazajöttek a szántóföldekről, megpróbáltunk bárányt vagy kecskét vásárolni tőlük. Ők azonban határozottan elutasítóan viselkedtek, és nem akartak nekünk eladni semmit. Mivel Tibetnek nincs határőrsége, a lakosság védekezésre rendezkedett be, és külföldivel a legszigorúbb büntetés terhe mellett tilos volt kereskedniük. Ha nem akartunk éhenhalni, nem volt más választásunk, mint megfélemlíteni őket. Azzal fenyegetőztünk, hogy erőszakkal viszünk el egy állatot, anélkül, hogy fizetnénk érte. Mivel elég félelmetesen néztünk ki mind a négyen, végül is sikerrel jártunk. Koromsötét lett, mire szemtelenül magas áron végre eladták nekünk a legöregebb kecskebakot. Egy istállóban vágtuk le, és éjfél után mohó étvággyal estünk neki a még csak félig sült húsdaraboknak.

A következő napot pihenésre és a házak tüzetesebb megszemlélésére használtuk fel. Lapos tetejű kőházak voltak, amelyekre a tüzelőt száradni tették. Azokat a tibetieket, akik itt éltek, nem lehetett összehasonlítani azokkal, akikkel később az ország belsejében megismerkedtünk. Abból a vidámságból, amit erről a népről olyan dicsérően emlegetnek, itt még nem vettünk észre semmit. Elkeseredetten végezték napi munkájukat. Bizonyára csak azért telepedtek le ezen a sivár vidéken, mert terményeikkel kereskedhettek a karavánokkal. Ez a hat ház a határon volt, és mint azt később megállapítottam, talán az egyetlen falu volt, melynek nem volt kolostora.

A következő reggel akadálytalanul hagytuk el ezt a barátságtalan helyet. Valamennyire ki voltunk pihenve, és Kopp eredeti berlini humora is újra visszatért.

Mezőkön át vitt az út egy kis völgybe, és a következő fennsíkra kapaszkodva terheinket súlyosabbnak éreztük, mint valaha. Ezt az éjszakát is egy barátságtalan, szeles odúban kellett eltöltenünk, és nagyon csalódottak voltunk, hogy ez a vágyva vágyott ország így fogad bennünket.

Mindjárt utunk kezdetén felosztottuk egymás között a különböző feladatokat. A vízhordás, a tűzgyújtás és a teafőzés nehéz munka volt ebben a keserves hidegben. Hátizsákjainkat minden este kiürítettük, hogy a hideg ellen lábzsáknak használhassuk. Ezen az estén egy kis robbanás történt: gyufáim a hátizsákok kiürítése közben a súrlódástól valahogy meggyulladtak, ez is jelezte, hogy már a tibeti fennsík száraz levegőjében vagyunk.

Az első napfénynél kissé jobban szemügyre vettük táborhelyünket. Észrevettük, hogy a helyet emberi kéz építhette, mert kerek volt, és a fala merőleges. Eredetileg valószínűleg állatcsapdának szánták. Mögöttünk feküdt a Himalája a Kamet szabályos hópiramisával, előttünk dimbes-dombos, barázdált terep. Déltájban elértük Dusang falut. Itt is csak néhány ház állt, és csaknem ugyanolyan barátságtalan fogadtatásban volt részünk, mint az első faluban. Sem pénzért, sem jó szóért nem tudtunk venni semmit. Aufschnaiter hiába szedte elő minden nyelvtudását, és gesztikulálásunk is hatástalan maradt.

Itt láttunk először kolostort. A meredek löszfalakon sötét lyukak tátongtak, és egy óriási épület maradványait láttuk. Száz meg száz szerzetes élhetett itt egykor. Most csupán egy újabb időkből származó ház adott szállást néhány szerzetesnek, akiket azonban sohasem láttunk. A kolostor előtt, egy teraszon pirosra festett síremlékek álltak.

Leverten vonultunk vissza sátrunkba, ami az egyetlen otthonunk volt egy érdekes, de érthetetlenül ellenséges világban.

Dusangban sem volt semmiféle hatóság, ahol tartózkodási vagy utazási engedélyt kérhettünk volna. De túl korán panaszkodtunk, mert a hatóság végül elénk jött. Két fegyveres érkezett apró lovakon, és felszólítottak bennünket, hogy ugyanazon az úton, amelyen jöttünk, azonnal térjünk vissza Indiába. Tudtuk, szavakkal semmit sem érhetünk el, így egyszerűen erélyesen félretoltuk az elképedt embereket. Szerencsére nem használták fegyverüket, nyilván abban a hiszemben, hogy mi is fel vagyunk fegyverezve. Néhány újabb kísérlet után, hogy feltartóztassanak bennünket, ellovagoltak. Akadálytalanul értük el a legközelebbi települést, amelyről tudtuk, hogy egy kerületi kormányzó székhelye.

A táj, amelyen áthaladtunk, víztelen és sivár volt, sehol egy élőlény se közel, se távol. A terület központját, a kis Caparang városát csak a téli hónapokban lakták. Mikor a kormányzót fel akartuk keresni, hallottuk, hogy éppen a holmiját csomagolja, mert nyári székhelyére, Sangcébe készül. Nem csekély meglepetésünkre az előbbi két felfegyverzett férfi egyikét ismertük fel benne. Viselkedése nem volt éppen barátságos, alig tudtuk rávenni, hogy egy kis lisztet adjon nekünk cserébe gyógyszerekért. A kis gyógyszertár, amit hátizsákomban magammal hoztam, most is és később is igen jó szolgálatot tett nekünk.

A kormányzó végül egy barlangot jelölt ki számunkra éjjeli szállásul, és még egyszer felszólított bennünket, hogy hagyjuk el az országot. Ha beleegyezünk, élelmet és szállítóeszközt is ad. Elutasítottuk az ajánlatát, és megpróbáltuk neki megmagyarázni, hogy Tibet, mint semleges állam, köteles nekünk menedékjogot adni. De sem az intelligenciája, sem a hatásköre nem terjedt addig, hogy ezt fel tudta volna fogni. Azt javasoltuk, bízza a döntést egy magas rangú hivatalnokra, egy szerzetesre, akinek az innen mindössze nyolc kilométerre fekvő Thulingban volt a székhelye.

Caparang nevezetes hely volt. A táborban áttanulmányozott irodalomból tudtam, hogy itt alapították egykor Tibet első katolikus missziós állomását. Antonio de Andrade portugál jezsuita atya 1624-ben alapított itt egy katolikus egyházközösséget, és állítólag templomot is épített. Kerestük ennek az istenházának a maradványait, de semmi ilyesmit nem fedeztünk fel, csak számtalan barlangot találtunk, amelyek Caparang elmúlt nagyságáról tanúskodtak. A város romjai közt nézelődve egy különösnek tűnő, fából készült ajtóhoz értünk. Kinyitottuk, és egy hatalmas, aranyozott Buddha tekintett le ránk.

Másnap Thulingba mentünk a szerzeteshivatalnokhoz. Ott ismét összetalálkoztunk Aufschnaiterrel és Treipellel, akik eltértek a mi útvonalunktól. Együtt kerestük fel a kolostor apátját. De ő sem tett eleget kérésünknek, hogy továbbhaladhassunk kelet felé, és csak azzal a feltétellel adott el nekünk élelmiszereket, ha kötelezzük magunkat, hogy Sangcébe megyünk, ami az Indiába vezető út mentén feküdt. Nem maradt más választásunk, mint elfogadni az ajánlatát, hiszen teljesen élelem nélkül voltunk.

Rajta kívül egy világi hivatalnok is volt még Thulingban, de nála még kevesebb szerencsével jártunk. Dühösen elutasította minden próbálkozásunkat. Magas árat kellett fizetnünk egy kis avas vajért és kukacos húsért. Thulingból egyetlen szép emléket vihettünk magunkkal: ez a Szatledzs vize fölötti magaslaton álló kolostor képe volt, amely tetőinek aranyozott csúcsaival csillogva állt a napfényben. Ez Nyugat-Tibet legnagyobb kolostora, de eléggé elhagyatott benyomást keltett, mert 260 szerzetese közül csak húsz tartózkodott ott.

Amikor végre megígértük, hogy Sangce felé fordulunk, málhásállatként négy szamarat kaptunk. Eleinte csodálkoztunk, hogy minden őrizet nélkül, csupán egy szamárhajcsár kíséretében engednek bennünket elvonulni. Csakhamar rájöttünk azonban, hogy az, hogy idegenek részére az élelmiszereladás engedélyhez kötött, az a legegyszerűbb felügyeleti mód.

Szamarakkal utazni nem volt valami különös élvezet: csupán a Szatledzsen való átkelés egy teljes órát vett igénybe, mert az állatok nagyon csökönyösek voltak. Állandóan nógatni kellett őket, hogy még a sötétség beállta előtt elérjük a legközelebbi falut, Phjivangot. Ez is kis lélekszámú település volt; de ha fölnéztünk a hegyoldalakra, itt is, mint Caparangban, száz meg száz barlangot fedezhettünk fel.

Itt töltöttük az éjszakát. Sangce még egy teljes napi járóföldre volt, de a másnap nagyszerű panorámával ajándékozott meg bennünket: kárpótlásul azért a sivár vidékért, amelyen szamarainkat áthajtottuk, ráláthattunk a Himalájára. Ezen az úton láttunk először khjangokat. Ez egy Közép-Ázsiában honos vad szamárfajta, és mozgásának szépsége minden utazót elbűvöl. Az öszvérnagyságú állatok többnyire kíváncsian közel jönnek, aztán egy hirtelen fordulattal gyorsan és elegánsan elügetnek. Füvekkel táplálkoznak, és az emberek nem bántják őket. Egyetlen ellenségük a farkas. Számomra ezek a szelídítetlen, szép állatok azóta a szabadság jelképei.

Sangce is csak néhány házból álló település volt. A házak napon szárított agyagtéglákból és gyepkockákból épültek. Ez a falu sem fogadott bennünket barátságosabban, mint az előzőek. Itt találkoztunk újra a mi barátságtalan hivatalnokunkkal Caparangból, aki itt rendezkedett be nyárra. Semmiképpen sem akarta engedélyezni, hogy továbbmenjünk Tibet belsejébe, mi dönthettük el, hogy Caparangon át, vagy a nyugati úton, a Sipki-hágón keresztül térünk vissza Indiába. Csak ezzel a feltétellel volt hajlandó élelmet eladni nekünk.

Egyértelmű volt, hogy az utóbbi útirányt választjuk, mert először is még ismeretlen volt számunkra, másodszor pedig még mindig reméltük, hogy találunk valami kiutat. Annyi vajat, húst és lisztet tudtunk most venni, amennyit csak akartunk. Ennek ellenére nem volt valami jó kedvünk, mert az a kilátás, hogy a végén megint a szögesdrót mögött kötünk ki, nem volt csábító. Treipel, akinek ez az ország sehogysem nyerte el a tetszését, már mindenről le akart mondani, és meg sem akarta többé kísérelni, hogy itt maradhasson.

Ezt a napot mindenesetre arra használtuk fel, hogy végre egyszer jóllakjunk. Én kiegészítettem naplójegyzeteimet, és az erőltetett menetelések során szerzett ínhüvelygyulladásomat ápoltam. Mindent elkövettem volna, hogy elkerüljem a tábort, és Aufschnaiter is hasonlóan gondolkodott.

Másnap reggel még egyszer találkoztunk a kormányzóval. Aufschnaiter egy rézüstben főzött hús miatt mérgezést kaphatott, mert igen rosszul érezte magát. Amikor ezért tartózkodási engedélyünk meghosszabbítását kértem a tisztviselőtől, az, ha lehet, még barátságtalanabb volt, mint eddig. Heves vitába keveredtem vele, melynek az lett az eredménye, hogy a két málhásállaton kívül még egy hátasállatot is engedélyezett Aufschnaiter részére.

Ekkor találkoztam először jakkal. Ez a Tibetben oly gyakori állat egy hosszú szőrű marhafajta, melynek megszelídítése sok türelmet igényel. A nőstény jakok lényegesen kisebbek, mint a hímek, és igen jó tejet adnak.

A katonának, aki Sangce óta kísért bennünket egy menetlevelet adtak, amellyel mindenütt annyi élelmet vásárolhattunk, amennyit csak akartunk. Jakjainkat is minden állomáson ingyen kicserélhettük.

Az idő nappal kellemes és egyenletesen hűvös volt, ám éjszakára igen hidegre fordult. Számtalan falu és lakott barlang mellett haladtunk el, és az emberek alig vettek rólunk tudomást. Kísérőnk, aki Lhászából származott, kedves és barátságos volt velünk. Hivatalos menetlevelünknek köszönhetően a lakosság is mindenütt barátságosabb lett.

Amikor a Rongcsung területén vonultunk át, néhány napig Sven Hedin nyomdokaiban jártunk, és mint e kutató nagy tisztelője, élénken emlékeztem leírásaira. A táj nem sokat változott. Újra meg újra fennsíkokon kellett áthaladnunk, mély szakadékokba ereszkedve, majd ismét fáradságosan felkapaszkodva. Néha olyan szűkek és mélyek voltak ezek a szakadékok, hogy át lehetett volna kiáltani a túlsó oldalra, mégis hosszú órákra volt szükség ahhoz, hogy átjussunk. Ez a fárasztó föl- és lemenet, ami utunkat megnehezítette, meglehetősen rossz kedvre hangolt bennünket, így mindenki némán a gondolataiba merült. Ennek ellenére jól haladtunk, és az étkezéssel sem volt immár semmi gondunk. Egy kis változatosság kedvéért szerencsét próbáltunk a halászással. Levetkőztünk, és a tiszta hegyi patakban megpróbáltunk kézzel halat fogni. A halaknak azonban nyilván jobb dolguk is akadt, mint hogy a mi fazekainkban kössenek ki.

Egyre közelebb jutottunk a Himalájához, és ezzel - nagy bánatunkra - egyúttal az indiai határhoz is. Ezen a vidéken a nagy hideg kissé megenyhült, mert már nem voltunk akkora magasságban. A Szatledzs itt tört magának utat a Himaláján keresztül. A falvak valóságos kis oázisok voltak, a házak körül még veteményeskerteket és barackfákat is láttunk.

Tizenegy nap alatt értük el Sipki határfalut. Több mint három hete voltunk már Tibetben. Sokat láttunk, mindenekelőtt azonban azzal a keserű tapasztalattal lettünk gazdagabbak, hogy tartózkodási engedély nélkül nem lehetséges itt az élet.

Még egy éjszakát töltöttünk Tibetben, romantikus barackfák alatt táborozva, de a gyümölcsök sajnos még éretlenek voltak. Nyolcvan rúpiáért sikerült egy szamarat is vásárolnom, amit Tibet belsejében megtagadtak tőlem. További terveimhez ugyanis feltétlenül szükség volt egy málhásállatra.

Kísérőnk itt elvált tőlünk, és magával vitte állatait. Talán viszontlátjuk egymást egyszer Lhászában, mondta mosolyogva. Rajongva beszélt a szép lányokról és a jó sörről, amit ott kapni lehet. Szerpentin vitt föl a Sipki-hágóra és ezzel elértük a határt. Sem tibeti, sem indiai határőröket nem lehetett látni. Nem volt itt semmi, csak a szokásos kőrakások az imazászlókkal, és egy mérföldkő ezzel a felirattal: „Szimla 200 mérföld”. Indiában voltunk megint. De egyikünknek sem volt szándékában sokáig maradni ebben a „vendégszerető” országban, ahol szögesdróttal körülkerített tábor várt ránk.

==Újra a határon==

Koppal együtt eltökélt szándékunk volt, hogy az első adandó alkalommal visszatérünk Tibetbe. Meg voltunk győződve arról, hogy azok a kishivatalnokok, akikkel eddig találkoztunk, nem voltak illetékesek ügyünkben dönteni. Úgy gondoltuk, el kell jutnunk Gartokba, Nyugat Tibet fővárosába, hogy a kormányzónál eszközöljük ki a tibeti tartózkodási engedélyt.

A nagy kereskedelmi úton mentünk le az első indiai faluig, Namgyáig.

Nyugodtan időzhettünk ott anélkül, hogy gyanút keltettünk volna, mivel Tibet felől jöttünk, és nem az indiai síkságról. Utazó amerikai katonáknak adtuk ki magunkat, friss készleteket vásároltunk, és a nyilvános pihenőházban aludtunk. Aztán csapatunk kettévált. Aufschnaiter és Treipel a kereskedelmi úton ment lefelé a Szatledzs mentén, Kopp és én szamarainkat egy völgybe hajtottuk, amely északi irányban egy Tibetbe vezető hágóhoz vitt. Amint azt térképeinkből tudtuk, először a lakott Szpiti-völgyön kellett végigmennünk. Nagyon örültem, hogy Kopp hozzám csatlakozott, mert ügyes, gyakorlatias ember és segítőkész útitárs volt. Vidámsága, humora ritkán hagyta el.

Két napig a Szpiti folyó mentén haladtunk fölfelé, aztán egy másik völgyet követtünk, amely megítélésünk szerint a Himalája felé vezetett. Ez a vidék sajnos a térképeinkbe nem volt berajzolva. A helybeliektől megtudtuk, hogy a Szangszam nevű hídnál már át is léptük a határt. Ezen az útszakaszon jobb kéz felől a Himalája láncának csaknem 7000 méter magas csúcsát, a Rivo Phargyult láttuk. Azon ritka helyek egyikén léptünk tibeti földre, ahol az ország átnyúlik a Himalája gerincén. Felötlött bennünk a kérdés, ezúttal vajon milyen messzire jutunk el. A gyanútlan lakosságnak azt mondtuk, hogy zarándokok vagyunk, akik a Kailás szent hegyéhez vándorolnak.

Az első tibeti települést Kjuriknak hívták, és mindössze két házból állt. A legközelebbi helység, Doco már lényegesen nagyobb volt. Több mint száz szerzetest találtunk itt, akik a trasigangi kolostorépítkezéshez szükséges jegenyefatörzsekért jöttek. Ez a legnagyobb kolostor Curubjin tartományban, és apátja egyben a legmagasabb rangú világi hivatalnok is. Ő is itt volt a szerzetesekkel együtt, és tartottunk tőle, hogy megint el kell hagynunk az országot. Kikérdezett bennünket, és mi azt mondtuk neki, hogy egy európai nagyúr felderítői vagyunk, és nála vannak a menetleveleink. Ő ezt úgy látszik elhitte, és mi megkönnyebbülten folytathattuk utunkat.

Az 5700 méter magasan fekvő Büd-Büd Lán folytattuk utunkat, ahol igen szenvedtünk a ritka levegőtől.

Útközben néhány bhutiával találkoztunk, akik szintén az ország belsejébe igyekeztek. Ezek kedves, barátságos emberek voltak, még a tüzük mellé is meghívtak egy csésze vajas teára. A közelükben vertünk tábort, és este jóízű csalánspenótot hoztak át nekünk.

Teljesen lakatlan vidéken voltunk, és nyolcnapos utunk folyamán csak hébe-hóba találkoztunk egy egy kis karavánnal. Az egyik ilyen találkozás különösen élénken maradt meg az emlékezetemben. Egy hosszú báránybőrbundába burkolózott, Tibetben szokásos módon copfot viselő nomád férfi fekete jakszőrsátrához vezetett minket. Itt folyton nevetni látszó, vidám, fiatal felesége fogadott bennünket. A sátorban számunkra kincset érő dolgot fedeztünk fel: remek vadhúst. Potom áron készségesen eladta nekünk zsákmánya egy részét. Csak arra kért bennünket, ne beszéljünk senkinek vadorzásairól, mert akkor megbüntetik. A buddhizmus tanai szerint ugyanis élőlényt megölni, legyen az ember vagy állat, nem szabad, ezért a vadászat tilos. Tibetben minden a Dalai Láma tulajdonát képezi, és előírásai mindenki számára törvényerővel bírnak.

Örömömre szolgált, hogy ezzel az emberrel már egészen jól megértettem magam. Másnapra közös vadászatot beszéltünk meg, és otthonosan letelepedtünk a fiatal házaspárnál. A nomád és felesége voltak az első vidám és barátságos tibetiek, akikkel találkoztunk, és ezért sokáig megmaradtak az emlékezetünkben.

A vendégbarátság csúcspontjaként egy friss árpasörrel telt, fából készült edény is előkerült a sátor egyik sarkából. A zavaros, tejszerű ital nem volt hasonlatos a mi sörünkhöz, de a hatása azért ugyanaz volt.

Másnap reggel hármasban vadászni indultunk. A tibetinek egy özönvíz előtti elöltöltős puskája volt, zsebében ólomgolyókat, puskaport és gyújtózsinórt hozott magával. Amikor az első vadjuhnyájat megláttuk, gyújtózsinórját kovakővel körülményesen meggyújtotta. Roppant kíváncsiak voltunk, hogyan fog ez a múzeumi darab működni. Mennydörgésszerű robbanás hallatszott, és mire eloszlott a füst, közel-távol egyetlen juhot sem lehetett látni. Hogy mégse térjünk haza teljesen üres kézzel, a hegyoldalban vadhagymát gyűjtöttünk, ami remekül illik a vadpecsenyéhez.

Újdonsült barátunk felesége úgy látszik hozzá volt szokva férje csekély vadászszerencséjéhez, mert mire megjöttünk, már készített ebédet az előző napokban elejtett vadból, és nagy buzgalommal foglalatoskodott a tűz körül. Néztük őt főzés közben, és meglehetősen elcsodálkoztunk, amikor hatalmas báránybőrbundáját, amit középen egy tarka öv tartott össze, minden szégyenkezés nélkül letolta a válláról. Az ormótlan bunda akadályozta a mozgásban, és most a legnagyobb nyugalommal tevékenykedett tovább meztelen felsőtesttel. Később is gyakran találkoztunk ugyanezzel a természetességgel. Nem szívesen váltunk el ettől a barátságos házaspártól. Friss hússal bőven ellátva, és kipihenten keltünk ismét útra.

Útközben gyakran láttunk a távolban vadjakokat legelni. E látvány sajnos arra ösztönözte málhásszamarunkat, hogy önállósítsa magát. Egy széles patakon át elszökött tőlünk, és mielőtt elfogtuk volna, ledobta terhét. Végülis megfogtuk, de csomagjaink alaposan eláztak. Mialatt a túlsó parton még holmink szárításával voltunk elfoglalva, két alakot láttunk feltűnni. Az elsőt szabályos, lassú hegymászólépteiről azonnal felismertük: Peter Aufschnaiter volt, aki egy teherhordóval jött felfelé az úton. Lehet, hogy egy ilyen találkozás e magányos tájon valószínűtlennek tűnik, de bizonyos völgyek és hágók már évszázadok óta használatosak, és mi a leggyakrabban járt utakat választottuk.

Nagyon szívélyesen üdvözöltük egymást, és Aufschnaiter elmesélte, mik történtek elválásunk óta. Treipel „angol”-ként lovagolt nagy büszkén Indiába utolsó pénzéből. Aufschnaiter beteg lett, és amikor megint erőre kapott, a mi útvonalunkat követte. A háború legfrissebb eseményeiről is hallott útközben, és mi ezen a világtól elzárt helyen mohón hallgattuk.

Aufschnaiter eleinte nem akart velünk Gartokba jönni, mert meg volt róla győződve, hogy ott megint ki fognak bennünket utasítani. Okosabbnak tartotta volna inkább egyenesen a közép-tibeti nomádokhoz eljutni. Végül azonban mégis együtt maradtunk, és Aufschnaiter meg én ettől a naptól kezdve évekig nem is szakadtunk el egymástól.

Tudtuk, hogy - ha minden jól megy - körülbelül öt napra lesz szükségünk Gartokig. Még egy magas hágót kellett legyőznünk, a Bongrü Lát. Táborozásaink ebben az időben igen keservesek voltak. Éjszakánként nagyon hideg volt, mivel több mint 5000 méter magasságban jártunk. Az út során kisebb kalandok is előfordultak: egyszer, amikor átgázoltunk egy folyón, és Kopp a cipőjét nadrágjába csavarva a hóna alatt vitte, az egyik véletlenül a rohanó árba esett. Hiába vetette magát utána, a víz sodra már elvitte, és minden keresgélés eredménytelen maradt. Soha nem láttam Koppot ennyire dühösnek - haragudott az istenre és a világra. Nekem volt egy pár tibeti cipőm, kicsik voltak ugyan, mert Ázsiában kisebbek az emberek. Koppnak pedig sajnos még az enyémnél is nagyobb lába volt, így a bal lábra való katonabakancsomat átadtam neki, én magam pedig félig tibeti, félig európai cipőben sántikáltam tovább.

Máskor a vadszamarak küzdelmének látványa jelentett érdekes élményt. Két csődör harcolt a nőstény khjangok csordájában az előjogokért. Repültek a gyepdarabok, porzott a föld patáik alatt - annyira el voltak merülve párviadalukban, hogy a nézőket észre sem vették.

A két hágón való átkelés után most megint mögöttünk volt a Himalája. Ezúttal igen szívesen váltam meg tőle, mert most végre melegebb tájakra értünk. Utunk éppen azon a tartományon vezetett át, ahol egy évvel később a német hegymászók egyik legnagyobbikának, Ludwig Schmaderernek kellett az életét elvesztenie. Amikor barátjával, Paidarral, ugyanabból a táborból menekült, mint mi, és a nyomdokainkat akarta követni, itt aljas módon orvul meggyilkolták. Paidar meg tudott menekülni. Őt időközben a Grossglockneren érte utol a hegyihalál.

Ennek a vidéknek a lakossága sem Tibetre, sem Indiára nem jellemző. Fajilag erősen kevert, lámaisztikus szokások szerint él, de a kereskedelem által Indiához kötődik.

Lefelé az Indus völgyében számtalan jakkaravánnal találkoztunk, melyek gyapjút vittek Indiába. Feltűnt nekünk, milyen rendkívül nagy és erőteljes állatok ezek; hajcsáraik is jóvágású fiatal legények voltak, akik az ádáz hideg ellenére meztelen felsőtesttel jártak. Mint a nők, a férfiak is befelé fordítva viselik a bundát csupasz bőrükön, és hogy jobban tudjanak mozogni, kibújnak a bunda ujjából.

A hajcsárok kőparittyákkal tartják mozgásban és akadályozzák a kitörésben jakjaikat. Nem voltak kíváncsiak ránk, idegenekre, így bántatlanul mehettünk tovább.

Öt napon át meneteltünk az Indus felső folyása mentén, hogy Gartokba jussunk. Ez az út számomra feledhetetlen. Magasan az erdőhatár fölött vándoroltunk szelíden ívelt hegyláncokon át, de mégsem volt egyhangú ez a táj. A színek elbűvölték a tekintetet, és ritkán láttam ilyen harmonikusan egymásba olvadni a paletta minden árnyalatát. Az Indus tiszta vizei mellett sárgásfehér bóraxmezők terülnek el, mellettük sarjad a tavasz zsenge zöldje, a hátteret pedig a hegység ragyogó fehér hócsúcsai adják. Amikor itt áthaladtunk, egy távoli zivatar varázslatos színeinek játékát csodálhattuk meg.

Az első falu túl a Himaláján, Trasigang; néhány ház egy várszerű, vizesárokkal körülvett kolostor körül. Itt újra ellenségesen fogadott bennünket a lakosság. De ezen már nem csodálkoztunk, és nem is zavart bennünket különösebben. Ezúttal ugyanis éppen abban az évszakban érkeztünk, amikor indiai kereskedők özönlenek az országba, hogy felvásárolják a gyapjút; tőlük pedig minden nehézség nélkül tudtunk élelmet venni. Aufschnaiter hiába próbálta meg aranykarkötőjét készpénzre váltani, ami lehetővé tette volna neki, hogy Gartok érintése nélkül egyenesen Tibet belsejébe juthasson. Utunk alatt többször megállítottak bennünket jóvágású lovas tibetiek, hogy áruink után érdeklődjenek. Mivel szolgák nélkül, felmálházott szamarakkal utaztunk, kereskedőknek tartottak bennünket. Megállapítottuk, hogy minden tibeti, legyen az szegény vagy gazdag, született kereskedő, és a cserebere, az alkudozás nagy szenvedélyük. Két nappal azelőtt, hogy Gartokot elértük volna, dobogó szívvel közeledtünk Kargünszához. Ez Nyugat-Tibet kormányzóinak a téli rezidenciája és bár a karavánoktól megtudtuk, hogy ez-idő szerint még nem működnek a hivatalok, mégis féltünk, hogy már itt lefognak bennünket. Aggodalmunk azonban alaptalan volt, mert a kicsi, de igen takaros hivatalépület még üresen állt.

Időnként most jakkaravánokhoz csatlakoztunk, melyek aszalt sárgabarackot vittek Ladak tartományból Lhászába. Ezek a szállítmányok hosszú hónapokig vannak úton, és Lhászát közvetlenül egy nagy ünnep, a tibeti újév előtt érik el. Ezt körülbelül nyolc héttel a mi újévünk után ünneplik. A karavánokat lhászai férfiak kísérték jó kardokkal és puskákkal felfegyverkezve. Többnyire állami szállítmányok voltak ezek, és a karavánvezetőknek olyan útleveleik voltak, amelyek lehetővé tették, hogy ingyen vehessenek igénybe málhásállatokat és hátaslovakat. Még Gartok előtt összebarátkoztunk e tibetiek egyikével, és sóvárogva nézegettük értékes papírját a nagy, négyszögletes lhászai pecséttel. E tekintélyes jakkaravánok láttán tudatosult csak igazán bennünk saját nyomorúságos mivoltunk. A mi kis szamarunk gyakran málhástul lefeküdt, és ilyenkor még a verés sem használt. De az is megtörtént, hogy egyszerűen ledobott magáról mindent, és messzire eliramodott.

Kevéssel Gartok előtt egy „tápláló” estét töltöttünk egy meleg sátorban. Egy Lhászába utazó társaság annyira föllelkesült Kopp kártyatrükkjein, hogy még egyszer látni akarta mutatványait, és meghívott minket a sátrába.

E különböző karavántalálkozások alatt Desideri atya alakja lebegett a szemem előtt, akinek több mint kétszáz évvel ezelőtt sikerült egy ilyen karavánnal Lhászáig eljutnia.

Nekünk nem lesz ilyen könnyű a dolgunk.

==Gartokban, az alkirály székhelyén==

Gartokot az irodalomból „Nyugat Tibet fővárosa, az alkirály székhelye”-ként ismertük, és a földrajzkönyvekből tudtuk, hogy a világ legmagasabban fekvő városa. Amikor azonban ez a híres hely végre elénk tárult, majdnem nevettünk. Először csak egy pár nomádsátrat láttunk, melyek elszórtan álltak az óriási síkságon, aztán néhány vályog- és gyeptéglakunyhó tűnt fel. Ez volt Gartok. Néhány csatangoló kutyán kívül egyetlen élőlényt sem lehetett látni.

A Kartangcsunak, az Indus egy mellékfolyójának a partján ütöttük fel kis sátrainkat. Végre néhány kíváncsiskodó jött oda, és tőlük tudtuk meg, hogy a két magas rangú tisztviselő közül egyik sincs most itt, és csupán a második „alkirály” helyettese fogadhat bennünket. Még ugyanaznap elébe járultunk kérésünkkel. Már a hivatalépületbe való belépéskor mélyen meg kellett hajolnunk, mert ajtó helyett csak egy lyuk volt itt, amin egy piszkos függöny lógott. Egy sötét helyiségbe jutottunk, ahol az ablakok papírral voltak beragasztva. Amikor szemünk végre hozzászokott a homályhoz, egy intelligens, előkelő férfit láttunk lótuszülésben ülni. Bal fülében rangjának jeleként egy körülbelül tizenöt centiméter hosszú fülbevaló lógott. Rajta kívül egy asszony volt még jelen; később kiderült, hogy annak a tisztviselőnek a felesége, aki elutazott. Mögöttünk gyerekek és szolgák tódultak befelé, akik közelről akarták látni a különös idegeneket.

Nagyon udvariasan hellyel kínáltak bennünket, és azonnal szárított húst, sajtot, vajat és teát hoztak elő. A légkör szívélyes volt, és ez igen jólesett nekünk. Egy angol-tibeti szótár segítségével és taglejtésekkel kísérve a beszélgetés is elég élénken folyt. Újra reménykedni kezdtünk, de ezt az első találkozást óvatosságból még nem használtuk fel arra, hogy minden gondunkkal előhozakodjunk. Elmondtuk, hogy német szökevények vagyunk, és jeleztük, hogy a semleges Tibet vendégbarátságát szeretnénk kérni.

Másnap csekély ajándékként gyógyszereket hoztam az alkirály-helyettesnek. Nagyon megörült neki, megkérdezte alkalmazásuk módját, és mindent pontosan följegyzett. Eközben megkockáztattuk a kérdést, nem volna-e hajlandó nekünk útlevelet kiállítani. Nem utasította el kereken a kérésünket, azt mondta, hogy legyünk türelemmel fölöttese megérkezéséig, aki éppen zarándokúton volt a Kailás hegyéhez. Néhány napon belül várták visszatértét.

Időközben egyre jobban összebarátkoztunk a helyettessel, akinek egy gyújtólencsét is ajándékoztam, amit Tibetben nagyon jól lehet használni. A szokásos viszonzás nem váratott sokáig magára. Egy délután teherhordók vajat, húst és lisztet hoztak a sátrainkhoz. Mögöttük lépkedett szolgák kíséretében az alkirály-helyettes, hogy viszontlátogatást tegyen nálunk.

De minél jobban közeledett a nap, melyre fölötteseinek visszatértét várta, annál észrevehetőbben lanyhult irántunk való szívélyessége, és csaknem egészen visszahúzódott tőlünk. Nyomasztani kezdte a felelősség. Nemsokára már élelmiszereket sem mert nekünk eladni. De elég indiai kereskedő volt itt, aki jó pénzért szívesen kisegített bennünket.

Egy délelőtt aztán csengőcsilingelés hallatszott a távolból, és egy óriási öszvérkaraván közeledett a faluhoz. Katonák lovagoltak elöl, aztán szolgák és szolgálók hada következett, és utánuk jöttek lóháton, méltóságteljesen a tibeti nemesség tagjai, akiket itt láthattuk először. A két alkirály közül, akiket Tibetben „karpön”-nek hívnak, a magasabb rangú volt az, aki most bevonult. Ő és felesége pompás selyemruhát viselt, értékes öveiken pisztolyok lógtak. Az egész falu összefutott, hogy ne mulasszon el semmit ebből a látványosságból. A karpön, megérkezése után ünnepélyes menetben rögtön a kolostorba vonult, hogy hálát adjon az isteneknek a zarándokútról való szerencsés visszatérésért.

Az általános izgalom ránk is átragadt. Aufschnaiter rövid levelet fogalmazott, melyben kihallgatást kértünk. Amikor erre nem jött válasz, nem vártunk tovább, és késő délután felkerekedtünk, hogy látogatást tegyünk a karpönnél.

Háza nem különbözött lényegesen a helyettesétől, csak a belső berendezés volt tisztább és szolidabb. A karpön magas rangú hivatalnok, aki tisztségviselésének ideje alatt a negyedik legmagasabb nemesi rangot viseli. Öt kerület tartozik alá, ezeket ötödik, hatodik és hetedik rangfokozatú nemesek igazgatják. Ő maga hivatalnokoskodásának időtartama alatt feltűzött hajában arany amulettet visel, ezt azonban csak gartoki tartózkodása idején viselheti. Lhászában csak az ötödik rangfokozatba tartozik. Tibet egész nemessége ugyanis hét rangfokozatba van osztva, ezek közül az elsőbe egyedül a Dalai Láma tartozik. Minden világi méltóság feltűzve viseli a haját, a szerzetesek kopaszok, a közönséges tibetiek pedig copfot hordanak.

Most tehát e hatalmas férfiúval álltunk szemben. Részletesen előadtuk esetünket, és a karpön szerfölött barátságosan hallgatott bennünket. Gyakran nem tudta mosolyát elfojtani hiányos nyelvismeretünket hallva, és kísérete is néha-néha hangosan fölnevetett. De ez csak fokozta a társalgás ízességét és a barátságos hangulatot. A karpön megígérte, hogy alaposan megfontolja és kollégája a helyettesével megbeszéli ügyünket. A beszélgetést követően gazdagon megvendégeltek, és európai módon elkészített teával kínáltak bennünket. Utána a karpön ajándékokat küldött a sátrainkba, és mi telve voltunk reménnyel.

A következő fogadás kissé formálisabb, de mégis szívélyes volt. Amolyan igazi hivatalos találkozó: a karpön magasan ült, mellette kissé alacsonyabban a másik karpön helyettese. Egy alacsony asztalon egy halom tibeti nyelvű levél hevert. A karpön közölte, hogy csak Ngari tartományra terjedő hatállyal adhat nekünk útlevelet és szállítóeszközöket. Messzebb semmi esetre sem szabad behatolnunk Tibet belsejébe. Gyorsan megtárgyaltuk a dolgot egymás között, majd azt a javaslatot tettük, hogy állítson ki nekünk egy Nepál határáig szóló útlevelet. Ebbe némi habozás után belement, és azt is megígérte, hogy levelet küld a lhászai központi kormánynak, amelyben előterjeszti kívánságainkat. Felhívta azonban figyelmünket, hogy a válasz csak hónapok múlva érkezhet meg. Ezt nem akartuk itt bevárni, mert tervünket - tovább haladni kelet felé -, nem adtuk fel, és minden-áron folytatni akartuk az utazást. Mivel Nepál semleges ország volt, ezenkívül a számunkra kedvező irányban feküdt, elégedettek voltunk a tárgyalás eredményével.

Aztán a karpön barátságosan felkért bennünket, maradjunk még néhány napig a vendégei, mert málhásállatokat és egy kísérőt keres még számunkra. Három nap múlva kézbesítették az útlevelünket, melyben a következő helységnevekkel jelezték az útirány: Ngakhjü, Szerszok, Möntce, Barka, Thokcsen, Lhölung, Samcang, Trukszum, Gyabnak. Az állt továbbá benne, hogy jogunk van két jakot igénybe venni. Különösen fontos volt azonban az a záradék, hogy a lakosság köteles nekünk a szokásos helyi árakon élelmiszert eladni. Tüzelőanyaghoz és tűzhelyszolgákhoz is ingyen juthattunk.

Boldogok voltunk, hogy ilyen sokat elértünk. A karpön még búcsúebédet adott a tiszteletünkre, melyen sikerrel eladtam neki az órámat. Utána becsületszavunkat adtuk, hogy az ő tartománya felől nem megyünk Lhászába. Végül búcsút vettünk Gartoktól. Amikor július 13-án útra keltünk, egész tekintélyes kis karavánunk volt. A poggyászunkat két jak vitte, ezeket egy nomád hajtotta, aztán következett az én kis szamaram, amely szépen felépült, és most csupán egy teásüst volt a terhe. Kísérőnk egy Norbu nevű fiatal tibeti, lóháton jött, mi hárman, európaiak kevésbé urasan - gyalog.

==Újra nehéz vándorúton==

Hetekig voltunk most megint úton. Az egész következő hónapban nem akadtunk semmilyen nagyobb településre; csak nomádsátrak és szórványosan taszamházak álltak az út mentén. Ezek pihenőházak karavánforgalomra berendezve, itt lehet jakokat váltani és megszállni.

E házak egyikében sikerült a szamaramat egy jakra cserélni. Nagyon büszke voltam az alkura, mert vagyonom élősúlyát megsokszoroztam ezzel. Örömöm sajnos nem tartott soká, mert jakom olyan csökönyös volt, hogy legszívesebben azonnal túladtam volna rajta. Később ki tudtam cserélni egy kisebbre és fiatalabbra, de ez is ugyanolyan természetű volt, mint az elődje. Így az országban dívó szokás szerint lyukat fúrtunk az orrába, áthúztunk rajta egy borókagyűrűt és kötelet kötöttünk rá. Ármin névre kereszteltük.

A táj, amelyen áthaladtunk, különös szépségű volt. Tágas síkságok váltakoztak dombos vidékekkel, kis hágókkal, és gyakran keresztezték utunkat jéghideg, erős sodrású patakok. Többnyire szépek és melegek voltak a napok. Időközben már mindannyiunknak sűrű szakálla volt, s ez kissé megvédett bennünket a nap sugaraitól. Már régóta nem láttunk semmiféle gleccsert, de amikor a barkai taszamházhoz közeledtünk, egy egész hegylánc állt előttünk a napfényben csillogva. A 7730 méter magas Gurla Mandhata uralta a vidéket. A sokkal kevésbé feltűnő, de annál híresebb 6700 méter magas Kailás, a „szent hegy” is magányosan állt előttünk fenséges szépségében, elszigetelten a Himalája többi hegyvonulatától. Láttára a mi tibetieink a földre vetették magukat, és imádkoztak. A buddhisták és a hinduisták számára ez a hegy az istenek trónusa, és leghőbb vágyuk egyszer az életben ide elzarándokolni. Gyakran ezer meg ezer kilométert tesznek meg a hívők, sokan a földre vetik magukat, és testük hosszával mérik végig a távot sokszor évekig lévén úton. Eközben alamizsnából élnek, és zarándoklatuk jutalmaként egy magasabb rendű inkarnációt remélnek következő életükben. Zarándokösvények futnak itt össze minden égtájról. Azokon a helyeken, ahonnan először lehet látni a hegyet, óriási kőrakások vannak, amelyek száz meg száz év alatt halmozódtak fel a gyermeki tisztelet jeleként. Mert minden zarándok, aki először pillantja meg a Kailást, ősi szokás szerint néhány új követ rak a többihez. Mi is szívesen körüljártuk volna a hegyet, ahogy a zarándokok, de a barátságtalan barkai taszamhivatalnok megakadályozott bennünket ebben, és továbbhaladásra kényszerített azt állítván, hogy későbbre nem tud málhásállatokat garantálni.

Két teljes napon át élveztük még a két gleccser látványát. Bennünket, hegymászókat még a szent hegynél is jobban vonzott a még megmászatlan Gurla Mandhata, mely teljes pompájában tükröződött a Manaszarovar-tóban. Ennek a partján ütöttünk tábort, és nem győztünk betelni a 7730 méter magas hegy leírhatatlan szépségével, mely egyenest a tóból látszott kinőni. A földkerekség egyik legszebb helye ez egész biztosan. A tó is szentnek számít, és sok kis kolostor áll körülötte, ahol szállást találnak, és elvégezhetik ájtatosságaikat a zarándokok. A tó körüli utat sok zarándok kúszva teszi meg, és áldásthozó szentségként viszi haza edénykékben a tó vizét. Minden zarándok megfürdik jéghideg hullámaiban. Mi is megtettük ezt, ha nem is ájtatosságból. Eközben majdnem pórul jártam: beúsztam ugyanis egészen egy mocsaras helyig, ahonnan csak végső erőfeszítéssel tudtam kiszabadulni. Bajtársaim semmit sem vettek észre az iszappal folytatott elkeseredett küzdelmemből.

Korábban érkeztünk, mint a nagy zarándokáradat, így többnyire kereskedőkkel találkoztunk és csak kevés zarándokkal. De nem egy gyanús alakot is láttunk, mert ez a vidék valóságos rabló-eldorádó. A kereskedőkön való rajtaütés kísértése itt, a nagy piachelyek közelében nagyobb, mint máshol. A környék legnagyobb piacát Gyanyimának hívják. Sátrak százai alkotnak óriási tábort, ahol adnak-vesznek, alkudoznak. Az indiai sátrak gyapjúszövetből vannak, a tibetiek jakszőrből készültek, és egy-két jaktehernyi súlyt nyomnak.

Több órán át vándoroltunk a tó mentén keleti irányban, és azt hittük, tengerparton sétálunk. A természet szépsége fölötti örömünket csak a szúnyogok keserítették, ezektől csak akkor szabadultunk, amikor a tó medencéjétől eltávolodtunk.

A Thokcsenbe vezető úton előkelő karavánnal találkoztunk. Az új caparangi kormányzó volt az, aki Lhászából hivatali székhelyére utazott. Amikor megállítottak bennünket, tibeti kísérőnk kalapját kezében tartva és nyelvét köszöntésül kiöltve - a tökéletes alázat jeleként - mély meghajlásba merevedett, majd elmagyarázta ittlétünk okát. A lövésre kész fegyvereket újra eltették, és a nyeregtáskából aszalt gyümölccsel és dióval kínáltak. Az európaiak úri mivoltából nyilván nem sok látszott már rajtunk. Valóban úgy éltünk inkább, mint a nomádok: már három hónapja többnyire a szabadban háltunk, és életszínvonalunk rosszabb volt, mint a bennszülött lakosságé. A mi kis sátrainkban csak aludni lehetett; tűzhelyünk és táborunk a szabad ég alatt volt, bármilyen volt is az idő - míg a nomádok melegben és biztonságban lehettek nehéz sátraikban.

De ha külsőleg le is züllöttünk, figyelmünk nem tompult el. Kevés európai járt még ezeken a vidékeken, ahol mi most végigvándoroltunk, és tudtuk, hogy minden megfigyelés hasznunkra lehet. Akkor még hittünk abban, hogy belátható időn belül kapcsolatba kerülünk a számunkra megszokott civilizációval. A közös veszélyek és fáradalmak megerősítették köztünk a barátságot, megismertük egymás hibáit és erényeit, és így átsegítettük egymást a nehéz időszakokon.

Alacsony hágókon vitt tovább az út, amíg eljutottunk a Brahmaputra forrásvidékére, amit tibeti nyelven Cangpónak hívnak. Ennek a vidéknek nemcsak a zarándokok számára van vallási jelentősége, hanem földrajzilag is fölöttébb érdekes, mert innen ered az Indus, a Szatledzs, a Karnali és a Brahmaputra. A tibetiek számára e folyók nevei a szent állatokhoz: az oroszlánhoz, elefánthoz, pávához és lóhoz kapcsolódnak, mert megszokták, hogy minden elnevezésnek jelképes értelmet adjanak.

A következő tizennégy napon a Cangpo adta meg nekünk az irányt. A közeli Transzhimalájából és Himalájából eredő mellékágaktól szemmel láthatólag kiszélesedik, és minél nagyobb, annál nyugodtabban hömpölyög tova.

Az időjárás szinte percről percre változott: hol fáztunk, hol melegünk volt a napon. Jégesőzáporok, eső és napsütés váltogatták egymást, sőt egyik reggel hóba temetve találtuk sátrunkat, amit aztán a forró nap néhány óra alatt elolvasztott. A mi európai ruházatunk nem felelt meg ennek a szeszélyes időjárásnak, és irigyeltük a tibetieket praktikus báránybőr bundáikért, melyeket középen egy öv tart össze és hosszú, bő ujjaik pótolják a kesztyűket.

Bár sokat szenvedtünk az időjárás-változásoktól, mégis gyorsan jutottunk előre. Megállóhelyeinket a taszamházak határozták meg. Időről-időre láthattuk a Himaláját. Csúcskoszorújának látványához nem hasonlított semmilyen természeti szépség, amit eddig ismertem. Nomádokkal egyre ritkábban találkoztunk, és az egyetlen élőlények, melyeket a Cangpo jobb partján megpillantottunk, gazellák és khjangok voltak.

Gyabnakhoz közeledtünk, ahhoz a helyhez, amely útlevelünkben az utolsó állomásként volt megjelölve. Itt gartoki barátunk hatásköre véget ért. De a döntés terhét, hogy mitévők legyünk, hamarosan levették a vállunkról, mert itt-tartózkodásunk harmadik napján hírnök jött Tradünből, és felszólított bennünket, hogy menjünk oda, amilyen gyorsan csak lehet, mert két magas rangú lhászai hivatalnok akar velünk beszélni. Nem esett nehezünkre a búcsú Gyabnaktól; helységnek alig volt nevezhető, mert bár Bongpa tartomány egyik szerzeteshivatalnokának a székhelye volt, csupán ebből az egyetlen házból állt, és a legközelebbi nomádsátor több mint egy órányi távolságra volt. Azonnal útra is keltünk.

A következő nap életem egyik legszebb napjaként fog emlékezetemben megmaradni. Menetelés közben egy idő múlva a messze távolban egy kolostor apró aranytornyocskáit láttuk feltűnni. A reggeli napfényben csillogó, hatalmas jégfalak emelkedtek föléjük. Lassan rájöttünk, hogy ezek a Himalája nyolcezres hegyei: a Dhaulagiri, az Annapurna és a Manaszlu! Látványuk lenyűgözött bennünket és még Kopp is, aki nem volt hegymászó, velünk lelkesedett. Minthogy Tradün filigrán kolostortornyocskáival a síkság másik végén feküdt, hosszú órákon át élveztük a gigászok látványát. Még akkor is megmaradt jókedvünk, amikor már a jéghideg Cacsun kellett átgázolnunk.

==Egy aranytetős vörös kolostor: Tradün==

Este lett, mire megérkeztünk Tradünbe. Mint valami mesebeli ház állt a dombon a lenyugvó nap utolsó sugaraiban ragyogva az aranytetős vörös kolostor. A szél ellen védve a dombhát mögött bújtak meg a helység házai, melyek szokás szerint napon szárított vályogtéglákból épültek. Ott állt már, és várt ránk némán az egész lakosság. Azonnal egy számunkra előkészített házba vezettek bennünket. Alig tettük le terheinket, amikor több szolga lépett be, és arra kértek, menjünk el az uraikhoz. Várakozással telve követtük őket a két magas rangú hivatalnok házához.

Suttogó szolgák tömegén keresztül vonultunk be egy nagyobb helyiségbe, ahol a legmagasabb helyen egy mosolygós, jóltáplált szerzetes, és mellette a vele egyenrangú világi hivatalnok ült. Valamivel lejjebb foglalt helyet az apát, Gyabnak szerzeteshivatalnoka és egy nepáli kereskedő. A kereskedő beszélt néhány szót angolul, és tolmácsként segített. Nekünk egy párnákból álló pad volt előkészítve, így nem kellett keresztbevetett lábakkal ülnünk, mint a tibetieknek. Teával és süteménnyel kínáltak bennünket és egyelőre halogatták a kérdezgetést. Végül látni akarták az útlevelünket. Körbeadogatták, gondosan vizsgálgatták. Aztán egy ideig nyomasztó csend volt. A két hivatalnok lassanként előállt kétségeivel: vajon tényleg németek volnánk-e? Egyszerűen nem tudták elhinni, hogy angol fogságból menekültünk, és inkább oroszokat vagy angolokat sejtettek bennünk. El kellett hoznunk a poggyászunkat, amit a ház udvarán a lehető legalaposabban átvizsgáltak. Fő gondjuk az volt, nincs-e adóvevő készülékünk és fegyverünk; és nehéz volt őket meggyőzni arról, hogy semmi ilyesmi nincs nálunk. Egy tibeti nyelvtan és egy történelemkönyv volt az egyetlen, amit poggyászunkból figyelemre méltattak. Útlevelünkben az állt, hogy Nepálba akarunk menni. Ez láthatólag kapóra jött nekik, mert ehhez minden segítséget megígértek. Úgy vélték, hogy akár már holnap útra kelhetnénk, és a Korelán át vezető úton két nap alatt Nepálba érhetnénk. Ez azonban nem felelt meg egészen a mi szándékainknak. Mindent el akartunk követni, hogy továbbra is Tibetben maradhassunk, és elhatároztuk, hogy ezért szívósan harcolunk. Menedékjogot kértünk, hivatkoztunk a semlegességi egyezményekre, és Tibet helyzetét Svájcéhoz hasonlítottuk. A hivatalnokok azonban, ha udvariasan is, de konokul ragaszkodtak útlevelünk előírásaihoz. Ugyanolyan makacsok maradtunk mi is. Azokban a hónapokban, amelyeket Tibetben töltöttünk, kissé jobban megismertük már az ázsiaiak mentalitását, és tudtuk, hogy nem szabad mindjárt mindenről lemondani. A legnagyobb nyugalomban zajlott a továbbiakban a beszélgetés, és ők egyre újabb és újabb csésze teák mellett elmesélték, hogy adóbeszedő körúton vannak, és hogy Lhászában nem olyan magas rangú hivatalnokok, mint itt.

Végül azzal a kijelentéssel búcsúztunk, hogy néhány napig még itt akarunk maradni.

Másnap a „bönpó”-k - így neveznek Tibetben minden magas rangú urat - ebédmeghívását hozták a szolgák. Remek kínai metélt leves várt ránk! Nagyon kiéhezettnek tűnhettünk, mert hatalmas mennyiséget tálaltak elénk. Amikor már a legjobb szándékkal sem tudtunk többet enni, még mindig kínáltak bennünket, és ekkor tanultuk meg, hogy Ázsiában hozzátartozik a jólneveltséghez megköszönni az ételt, még mielőtt jóllakunk. Az is nagy hatást tett ránk, hogy evőpálcikájukkal akár még a legapróbb rizsszemeket is tökéletesen ki tudták venni a tányérjukból. Egymásnak e kölcsönös megcsodálása nagyban hozzájárult a jókedv kialakulásához, és gyakran tört ki vidám nevetés mindkét oldalon. Utána még sört is felszolgáltak, ami csak fokozta a jó hangulatot. Megfigyeltem azonban, hogy a szerzetesek nem ittak belőle.

Lassanként a helyzetünkre terelődött a beszélgetés, és megtudtuk, hogy úgy határoztak, a tibeti tartózkodási engedély iránti kérelmünket levélben a lhászai központi kormány elé terjesztik. Együttesen fogalmaztunk egy angol nyelvű kérvényt, s azt jelenlétünkben csatolták a már előkészített saját levelükhöz. Teljes szertartásossággal lepecsételték, és átadták egy küldöncnek, aki nyomban útrakelt Lhászába.

Alig mertük megérteni, hogy ilyen barátságosan a pártunkat fogták, és ezenfelül még azt is megengedik, hogy Tradünben maradjunk, amíg Lhászából a válasz megérkezik. Minthogy az alacsonyabb rangú hivatalnokokkal szerzett tapasztalataink nem voltak a legjobbak, ennek az engedélynek az írásbeli megerősítését is kértük, amit meg is kaptunk. Szerfölött boldogan és sikerünkkel megelégedve tértünk vissza a szállásunkra. Alig értünk oda, amikor nyílt az ajtó, és súlyosan megrakodott szolgák léptek be. Lisztet, rizst, campát és négy levágott birkát adtak át nekünk. Először azt se tudtuk, mit is jelentsen ez, míg a polgármester, aki velük jött, értésünkre nem adta, hogy ezek a két hivatalnok ajándékai. Amikor köszönetet akartunk mondani, szerényen elhárította. Búcsúzóul néhány jótanácsot adott nekünk. Azt mondta, mivel itt nem helyénvaló az európainak segíteni, idő és türelem kell ahhoz, hogy célt érjünk.

Alig tudtuk elhinni sorsunk jóra fordultát. Tartózkodási engedély iránti kérvényünk útban volt Lhásza felé, és hónapokra el voltunk látva élelmiszerrel. Szilárd tető volt a fejünk fölött, és szolgáló rakott nekünk tüzet és hordott vizet. Tele voltunk hálával, és boldogok lettünk volna, ha lett volna valamink, amivel ezt kifejezhetjük a bönpóknak. Csupán néhány gyógyszert tudtunk nekik ajándékozni, de reméltük, hogy egyszer talán más körülmények között is köszönetet tudunk majd nekik mondani. Mint már Gartokban, úgy most itt is alkalmunk volt megtapasztalni a lhászai nemesség udvariasságát, amelyről annyi dicséretreméltó dolgot olvastam korábban, többek közt Sír Charles Bell könyveiben.

Mivel feltételeztük, hogy bizonyára hónapokig kell itt a lhászai válaszra várnunk, terveket kovácsoltunk, miként tölthetnénk el az időt. Feltétlenül kirándulni akartunk az Annapurna és a Dhaulagiri környékére és az északi síkságokra, a Csangthangba. Egy idő múlva azonban felkeresett bennünket az apát, és közölte velünk, hogy a várakozási engedélyt úgy kell értelmezni, hogy egy napnál hosszabb időre nem hagyhatjuk el a helységet. Kirándulhatunk, ahova akarunk, estére azonban mindig vissza kell térnünk. Abban az esetben, ha ezt nem tartjuk be, jelentést kell tennie Lhászában, és ez bizonyára nem lenne kedvező hatással a válaszra.

Megelégedtünk tehát rövid kirándulásokkal a közeli hegyekbe. Különösen egy magányosan álló, 7065 méter magas hegy, a Lungpo Kangri kapott meg bennünket, és mi gyakran örökítettük meg vázlatkönyvünkben bizarr alakját. Félreesőn állt a Transzhimalájában, hasonlóan a Kailáshoz és ezáltal volt különösen feltűnő.

Délen a Himalája óriásait csodálhattuk meg, bár csúcsaik még jó száz kilométernyi távolságban voltak. Egy nap aztán túl nagy lett a kísértés: Aufschnaiterrel a Tarszangri nevű csúcsot tűztük ki magunknak célul. Ahhoz azonban hogy hozzávezető utat találjunk, előbb az itt már nagyon széles Cangpón kellett átkelnünk. Tulajdonképpen volt itt jakbőrcsónakkal egy kompjárat, de a révészeknek parancsuk volt, hogy bennünket ne vigyenek át. Így számunkra nem maradt más lehetőség, mint átúszni a túlsó partra. Eközben az ár majdnem elvitte Aufschnaiter ruhásbatyuját, de én utánaúsztam és még idejében elkaptam. Kár lett volna értékes ruháiért! Maga a megmászás nehézség nélkül zajlott le. A mi hegyünkről gyönyörű kilátás nyílt tág bepillantást adva egy olyan hegyi világba, melynek csúcsait más alpinisták csak névről ismerhettek. Mivel fényképezőgépünk nem volt, csak vázlatokat készítettünk. Akadálytalanul térhettünk vissza a településre, mert örültek, hogy nem szöktünk meg.

Mivel Tradün a kereskedelmi forgalom legnagyobb átrakodóhelyeinek egyike volt, úgy zajlott itt minden, mint egy teherpályaudvaron. Egész hegyek halmozódtak fel naponta sóból, teából, gyapjúból, szárított barackból és sok más cikkből. Egy vagy két nap múlva aztán más karavánok továbbszállították az árukat. Jakok, öszvérek és juhok voltak a teherszállítók. Minduntalan új és új embertípusokat láttunk, s úgy éreztük, igen változatos itt az életünk.

Augusztusban az indiai monszun utózöngéjeként gyakran esett az eső. Szeptemberben szép lett az idő, és mi gyakran használtuk arra a napokat, hogy titokban halászni menjünk, vagy vajat és sajtot vásároljunk a nomádoknál.

Maga a falu körülbelül húsz házból állt, fölötte a kolostordomb, ahol mindössze hét szerzetes élt. A házak szorosan összezsúfolódtak, de mégis minden háznak saját kis udvara volt, ahol raktározták az árukat. Számunkra a legnagyobb csoda egy pár salátaágyás volt, alig nagyobbak két négyzetméternél. Néha sikerült kapnom ezekből az értékes zöld levelekből, gyógyszerekért cserébe. A falu lakosai valamilyen módon mind kereskedelemmel vagy szállítmányozással foglalkoztak. A nomádok elszórtan éltek a tradüni síkságon. Alkalmunk volt több vallási ünnepségen is részt venni. Különösen mély benyomást tett ránk az aratóünnep. Nemsokára az egész lakossággal jó viszonyban voltunk, és a gyógyszerekért cserébe többnyire meg tudtuk kapni mindazt, amire étkezésünk kiegészítésére szükségünk volt. Emellett orvosként is dolgoztunk, különösen a sebek és gyomorfájdalmak kezelésében értünk el jó eredményeket.

Hébe-hóba magas szintű látogatások szakították meg Tradünben az élet egyhangúságát. Különösen élénken maradt meg emlékezetemben a második karpön érkezése.

Már jóval előbb, mintsem neki magának vagy kíséretének nyoma lett volna, katonák jöttek, hogy jelentsék érkezését. Aztán megjött a szakácsa, aki azonnal hozzálátott az ebéd előkészítéséhez, és csak másnap jelent meg maga a karpön a főkaravánnal és harminc szolgából álló kíséretével. Az egész falu összefutott, természetesen velünk együtt. A magas rangú vendég és családja pompás öszvéreken lovagolt, és falusi elöljárók vagy szolgák kísértek minden családtagot az előkészített szállásokra. A karpön személyénél mélyebb benyomást tett ránk a lánya. Ő volt az első jólápolt fiatalasszony, akit 1939 óta láttunk, és igen csinosnak találtuk. Selyemből készült a ruhája, körmeit pirosra lakkozta, csak arcfestéket használt talán kissé többet a kelleténél. Szinte illatozott a tisztaságtól és a frissességtől. Megkérdeztük tőle, ő e a legszebb lány Lhászában, de ő azt válaszolta, hogy ott még sokkal csinosabbak vannak. Nagyon sajnáltuk, hogy ez a kedves társaság már egy nap múlva elutazott.

Falunknak nemsokára egy új vendéget kellett elszállásolnia. Egy kormányhivatalnok jött Nepálból zarándoklat ürügyével, de valójában minket keresett. Az volt az érzésünk, rá akar bennünket beszélni arra, hogy menjünk Nepálba. Azt mondta, a fővárosban Katmanduban befogadnának, munkát kapnánk, és az odautazást is a kormány szervezné meg, sőt útiköltségre 300 rúpia már rendelkezésünkre is áll. Mindez csábítóan hangzott, talán túlságosan is csábítóan, mert ismertük az angolok hatalmát Ázsiában...

Három hónap múlva türelmetlenkedni kezdtünk, és ezt az egymás közötti viszonyunk is kezdte megsínyleni. Kopp ismét jelezte, hogy szívesen tenne eleget a Nepálba szóló meghívásnak. Aufschnaiter, mint mindig, a saját útját járta. Négy juhot vásárolt málhásállatnak, és a Csangthangba akart menni. Ez ellenkezett ugyan első tervünkkel, hogy itt bevárjuk a lhászai levelet, de most már kételkedni kezdtünk a pozitív válaszban.

Aufschnaiter vesztette el elsőként a türelmét. Egyik délután útra kelt felpakolt juhaival és a várostól néhány kilométernyire tábort ütött. Kopp szintén csomagolni kezdett. A helyi hatóságok málhásállatokat ígértek neki, mert nagyon örültek elhatározásának, hogy Nepálba megy. Kevésbé tetszett nekik Aufschnaiter viselkedése, és ettől a naptól kezdve őrök aludtak az ajtónk előtt. De legnagyobb csodálkozásunkra Aufschnaiter már másnap visszaérkezett hozzánk a poggyászával. Juhait az éjjel a karámban farkasok támadták meg, és kettőt közülük felfaltak. Ez visszafordulásra kényszerítette őt és így egy estére még egyszer együtt voltunk mind a hárman.

Másnap Kopp az egész falu részvételével búcsút vett tőlünk. Hetünk közül, akik együtt szöktünk meg a táborból, és ötünk közül, akik Tibet felé indultunk, most már csak Aufschnaiter és én maradtunk. Mi ketten voltunk hegymászók ebben a csoportban, és mint ilyenek nyilván testileg és lelkileg a leginkább felkészültek a magányos és fáradalmakkal teli életre ebben az országban.

Közben november vége lett, és a karavánutak már elég néptelenek voltak. A gyabnaki szerzeteshivatalnok néhány juhot, és fűtéshez tizenkét teherrakomány jaktrágyát küldött nekünk. Ennek igen jó hasznát vettük, mert a hőmérséklet már mínusz tizenkét fokra süllyedt.

==A továbbvonulást parancsoló levél==

A tél ellenére elszántuk magunka, hogy Tradünből elmegyünk, akár levéllel, akár anélkül. Ezért élelmet gyűjtöttünk, és vásároltunk még egy jakot. Készülődésünk kellős közepén beállított hozzánk az apát azzal a hírrel, hogy levelünk érkezett. Amitől titokban féltünk, bekövetkezett: megtiltották a beutazást Tibet belsejébe. A levelet nem adták át személyesen, csak közölték, hogy nem kell a legrövidebb úton egyenesen Nepálba mennünk, hanem Tibet határain belül vonulhatunk Kjirong helységig. Onnan már csak nyolc mérföldnyire van a nepáli határ, és kétnapi járóföldre a főváros, Katmandu. Málhásállatokat és szolgákat kapunk az utazáshoz. A döntést azonnal elfogadtuk, mert az útvonal ismét beljebb vitt bennünket egy kicsit az ország belsejébe és minél tovább lehettünk itt legálisan, annál jobb volt.

December 17-én hagytuk el Tradünt, azt a helyet, amely több mint négy hónapra befogadott bennünket. Sohase nehezteltünk tibetiekre azért, mert nem volt szabad Lhászába mennünk, mert mindenki tudja, hogy útlevél nélkül külföldinek semelyik országban nem lehet tartózkodnia. Az, hogy a tibetiek ajándékaikkal és a szállítóeszközök rendelkezésre bocsátásával újra meg újra bebizonyították vendégszeretetüket, már egymagában is magasan fölébe helyezte őket más országok szokásainak. Bár akkor még nem becsültem őket annyira, mint ma, Aufschnaiter és én már csak ezért a szögesdrót nélküli nyolc hónapért is hálásak voltunk nekik.

Most tehát megint úton voltunk.

Két szolga kísért bennünket, egyikük vitte a mi „szentségünket”, a központi kormány kjirongi kerületi hivatalnokhoz intézett, gondosan becsomagolt levelét. Mindketten lovat kaptunk, és egy hajcsár vezette a két jakunkat. Már messziről látszott a karavánon, hogy tekintélyes emberek vannak itt úton - mások, mint az a három lezüllött csavargó, aki néhány hónappal ezelőtt az ellenkező irányból érkezett.

A Kjirongba vezető út ismét átvitt bennünket a Himalája vízválasztóján, délkeletre. A Cangpo már befagyott, amikor átkeltünk rajta, és a sátorban keservesen hidegek voltak az éjszakák.

Egyheti lovaglás után elértük Dzongkát. A házak fölött gomolygó vastag füstfelhő már messziről jelezte fekvését. Ez végre olyan helység volt, mely megérdemelte a „falu” nevet. A központban álló kolostort mintegy száz vályogház vette körül, s a falu határában mindenütt megművelt szántóföldek voltak. Dzongka két patak találkozásánál feküdt, melyek innen Koszicsu néven egyesülve törnek át a Himaláján Nepál felé. A települést egy körülbelül tíz méter magas várfal vette körül, mögötte pedig mindenen túlágaskodva egy pompás hatezres hegy állt, melyet a helybeliek Csögulharinak neveztek.

Éppen karácsony volt, amikor megérkeztünk, és ez volt az első táboron kívüli karácsonyesténk. Jó szállást utaltak ki nekünk, ami meglepően kényelmesen volt berendezve. Az erdőhatár csak kétnapi járásra volt innen, ezért a fa nem volt olyan nagyon becses, fel lehetett használni házépítésre és mindenféle házi szükségletre is. Egy kályhává átépített bádogtartály, melyben borókafa pattogott, kellemesen átfűtötte szobánkat. Este tibeti vajmécseseket gyújtottunk, és az ünnep tiszteletére nemsokára egy birkacomb főtt a fazekunkban.

Mint Tibetben általában, itt sem voltak nyilvános szállóhelyek, hanem minden utasnak magánszállást utalt ki a hatóság. A kiutalás meghatározott sorrendben történik, s ez az államnak lerovandó adók egy részét képezi. Bár eredetileg nem terveztünk hosszabb itt-tartózkodást, a súlyos havazások miatt mégis csaknem egy hónapra itt ragadtunk Dzongkában. Sűrű pelyhekben havazott napokig, és megszakadt minden forgalom.

Néhány magas rangú hivatalnok élt itt, és csakhamar összebarátkoztunk velük. Már egészen jól beszéltünk tibetiül, így hosszabb beszélgetések során megismertük az ország sok szokását. 1944. szilveszter estéje szép csendben telt el, de gondolataink többet jártak otthon, mint valaha.

A várakozás napjaiban, amikor csak tehettük, kirándultunk a környékre. Sok homokkőbarlang volt ott, valóságos kincsesbányák, mert fából és agyagból készült régi istenszobrokat és tibeti vallásos könyvekből való lapokat is találtunk ott. Valószínűleg áldozati ajándékok voltak azoknak a szenteknek, akik régebben ezekben a barlangokban éltek.

Január 19-én már járhatóak voltak annyira az utak, hogy egy óriási jakkaravánnal elindulhattunk. Elöl rakomány nélküli jakok haladtak, melyek utat törtek a mély hóban, s ebben a szerepben szemmel láthatólag igen jól érezték magukat. A völgy nemsokára szakadékká szűkült, és csupán az első két napon tizenkét hidat számoltunk meg a folyón. Ezek az én csangthangi jakomat megrémítették, és semmi szín alatt nem akart rálépni a hidakra. A karavánhajcsárok a segítségünkre siettek, így sikerült végül hátulról tolva, elölről húzva átvinni. Már korábban figyelmeztettek, hogy ne vigyem magammal Kjirongba, én azonban nem akartam tőle megválni, mert még nem adtuk fel szökési terveinket.

Hőmérőm egész idő alatt rendületlenül mínusz 30 fokot mutatott. Ott megállt, mert tovább nem terjedt a skála. Egyszer egy szakadékban egy sziklafalon kínai feliratot fedeztünk fel. Annak az 1792-es Nepál elleni kínai hadjáratnak az emléke volt ez, amelynek során egy egész hadsereg vonult ezer meg ezer kilométeren át egészen Katmandu kapujáig.

Mély benyomást tett ránk egy sziklakolostor Longda falu közelében. Kétszáz méterrel a völgy fölött vörös templomok és kolostorcellák tapadtak madárfészkek módjára a sziklához. Aufschnaiter és én felmásztunk a lavinaveszélyes lejtőkön, eközben megint remek kilátásunk volt a Himalájára. Néhány szerzetest és szerzetesnőt találtunk ott, és tőlük megtudtuk, hogy ez Milarepa kolostora, a híres tibeti szenté és költőé, aki a XI. században élt itt. A kolostor neve Trakar Taszo volt. Nagyon is meg tudtuk érteni, hogy ez a gyönyörű környék és a kolostor egyedülálló fekvése szinte tökéletes hely arra, hogy egy fogékony lelket elmélkedésre és költészetre ösztönözzön. Nehezünkre esett megválni tőle, és szilárdan eltökéltük, hogy ide újból visszatérünk.

A hó egyre ritkább lett, nemsokára elértük az erdőhatárt, és ezzel egyenesen a trópusi vidékre értünk. A téli ruha, amit a kormánytól kaptunk, túl meleg lett. Már elértük a Kjirong előtti utolsó állomásunkat, Drothangot, egy zöld rétek közé ágyazott kis falucskát.

Egy hétre volt szükségünk a Kjirongig vezető útszakaszhoz, melyet pedig jó útviszonyok mellett három nap alatt, egy futárnak egy nap alatt lehet megtenni.

==Kjirong, a boldogság falva==

Kjirong szó szerint azt jelenti, hogy „a boldogság falva”, és ezt a nevet meg is érdemli. Egész életemben vágyakozni fogok e hely után, és ha magam választhatnám meg, hol töltsem el életem alkonyát, Kjirongot választanám. Vörös cédrusfából építenék magamnak házat, és a hegyekről lezúduló számtalan patak egyikét keresztülvezetném a kertemen. Ebben a kertben majdnem minden gyümölcs megteremne, mert 2770 méter magasan fekszik ugyan a hely, de majdnem a 28. szélességi fokon.

Amikor januárban megérkeztünk, éppen nulla fok volt, és még a leghidegebb hőmérséklet is csak mínusz tíz fok körüli. Az évszakok hasonlóak, mint nálunk az Alpesekben, de a vegetáció már a trópusival határos. Egész évben síelni lehetne itt a Himalájában és nyáron egész sor hat- és hétezer méter magas hegyet lehetne megmászni.

A falu körülbelül nyolcvan házból állt, és két kerületi kormányzónak volt a székhelye, akiknek igazgatási körzetébe harminc környékbeli falu tartozott. Később megtudtuk, mi voltunk az első európaiak Kjirongban, és a lakosság nagy álmélkodással figyelte érkezésünket. Itt is kiutaltak nekünk egy szállást, ezúttal egy nagygazdánál. A háznak rendes alapfalai voltak, ezen állt a fából készült falazat; zsindellyel volt fedve, és nehezékül kövek voltak a tetején. Nagyon emlékeztetett a mi tiroli házainkra, mint ahogy általában az egész falu nyugodtan lehetett volna valahol az Alpesekben. Csak a tetőkön kémények helyett tarka imazászlók voltak. E zászlóknak mindig öt színárnyalata van, melyek mindegyike jelképes értelmet hordoz.

A ház földszintjén voltak a tehenek és lovak. Vastag famennyezet választotta el az istállókat az első emelettől, a család lakószobáitól. Ezeket csak kívülről, az udvarról lehetett egy létrán át elérni. Szalmával töltött vastag párnarétegek helyettesítették az ágyat és az ülőalkalmatosságokat, mellettük alacsony kis asztalkák álltak, tarkára festett szekrények őrizték az ünneplőruhákat, és a sohasem hiányzó, fából faragott házioltár előtt vajmécsesek égtek. Télen az egész család egy tölgyfával táplált óriási nyílt tűz körül gyűlik össze. Mindnyájan körben ülnek a fapadlón, és teájukat szürcsölik.

Az a szoba, melyet Aufschnaiternek és nekem kiutaltak, meglehetősen kicsi volt, úgyhogy nemsokára átköltöztem a szomszédos szénapajtába. Míg neki a patkányokkal és poloskákkal kellett állandó harcot vívnia, az én ellenfeleim az egerek és a bolhák voltak. Sohasem sikerült rajtuk úrrá lennem, de minden kellemetlenségért bőven kárpótolt az a pazar kilátás, ami a rododendronerdők fölötti magasba nyúló gleccserekre nyílt.

Noha kaptunk egy szolgát is, tisztasági okokból inkább magunk főztünk. A szobánkban volt egy tűzhely, és a fát ingyen kaptuk. Így csak nagyon kevés pénzt költöttünk, mert amit élelmiszerekre kiadtunk, az fejenként és havonta nem tett ki többet száz schillingnél. Egy nadrágot is varrattam magamnak - a szabószámla öt schilling volt.

A főélelem ezen a vidéken is a campa volt. Itt azt is láttuk, hogyan készítik. Egy vaslábasban homokot hevítenek izzóan forróvá, majd árpaszemeket kevernek hozzá. Az árpaszemek a hőségtől szétpattannak. Aztán egy fínomhálójú szitával a homokot elválasztják az árpaszemektől és ezeket finomra megőrlik. Jószagú lisztet kapnak így, amit vajas teával többnyire tésztává habarnak, és úgy eszik meg. A habaráshoz sört vagy tejet is lehet használni. A tibetiek nagyon leleményesek a campaételek készítésében, melyek naponta többször kerülnek az asztalukra. Mi is hozzászoktunk már ehhez az ételhez, de annál kevésbé a vajas teához. Ez nekünk, európaiaknak nagyon különös elkészítési módja a teának. Kínából téglaalakúra préselt durva teát hoznak be, mely főleg kocsányokból és hulladékból áll. Ebből aztán a tibetiek egy sötét lét főznek, órákra, gyakran napokra előre. Főzés közben sok sót és egy kevés szódát tesznek hozzá, leszűrik, és egy vajasbödönfélébe öntik. Most a tea mennyiségének és a megkívánt minőségnek megfelelő arányban vajat tesznek hozzá és alaposan összekeverik. A vaj sajnos többnyire nem friss, mert a jakbőrökben hónapokig, gyakran évekig tárolják. A vajas tea íze ezért az európaiak számára eleinte kimondottan visszataszító, én is csak lassanként tudtam hozzászokni. A tibetiek is többre becsülik a friss vajat az avasnál, mert a vajas tea nemzeti italuk, és sokszor hatvanszor is isznak belőle naponta. E két fő élelmiszeren kívül van még rizs, hajdina, kukorica, burgonya, répa, hagyma, bab és retek. A hús ritkaság. Mivelhogy Kjirong egy különösen szent hely, itt sohasem ölnek állatot. Hús csak akkor került az asztalra, ha más vidékről hozták, vagy ha - ami gyakran megesett - medvék vagy párducok ragadtak el egy állatot, és meghagytak valamit a zsákmányból. Ezzel a felfogással összeegyeztethetetlennek tűnt nekem, hogy minden ősszel körülbelül 15.000 juhot hajtanak át a falun Nepálba, a vágóhídra és hogy Kjirong ezért vámot szed.

Mindjárt itt-tartózkodásunk elején bemutatkozó látogatást tettünk a kerületi vezetőknél. Menetlevelünket a szolga már átadta, és a bönpók azt hitték, hogy azonnal tovább fogunk menni Nepálba. Ez azonban egyáltalán nem állt szándékunkban, és közöltük velük, hogy szívesen maradnánk egy ideig Kjirongban. Higgadtan fogadták elhatározásunkat, és kérésünkre megígérték, hogy döntésünkről jelentést tesznek Lhászának. Meglátogattuk Nepál képviselőjét is, aki igyekezett vonzónak feltüntetni országát. Mi azonban időközben megtudtuk, hogy Koppot Nepál fővárosából néhány napi tartózkodás után visszatoloncolták a táborba, Indiába. Az a sok csábító hitegetés, hogy autó, kerékpár és mozi vár majd ott ránk, nem hatott.

A Nepállal való szoros kereskedelmi kapcsolatok miatt ezen a vidéken alig volt tibeti pénz, az uralkodó valuta a khotrang volt. A lakosság zöme kacara, ez egy tibeti-nepáli keverék faj. A kacarák megközelítően sem olyan kellemes és vidám emberek, mint a tisztán tibetiek, és sem az egyik, sem a másik nép nem tiszteli őket igazán.

A Ihászai kormánytól nem remélhettünk semmiféle tartózkodási engedélyt; Nepálban kiutasítás várt ránk. Így azt terveztük, hogy egyelőre ebben a mesefaluban üdülünk, és addig maradunk itt, amíg egy új szökési tervet ki nem dolgozunk. Akkor még nem is sejtettük, hogy csaknem kilenc hónapig fogunk Kjirongban maradni.

Az unalmat nem ismertük. Vastag naplókat töltöttünk meg a tibetiek szokásaival és erkölcseivel kapcsolatos megfigyeléseinkkel. Szinte alig múlt el nap, hogy ne kirándultunk volna a közelebbi vagy távolabbi környékre. Aufschnaiter, aki a müncheni Himalája-alapítvány titkára volt, felhasználta az alkalmat és szorgalmasan térképeket rajzolt. Míg az e vidéket ábrázoló részlettérképünkön csupán három név volt feltüntetve, mi több mint kétszázat gyűjtöttünk össze. Így nemcsak a szabadságunkat élveztük, hanem hasznos elfoglaltságokkal töltöttük az időnket.

Egyre messzebb tájakra tettünk kirándulásokat. Az emberek megszokták jelenlétünket, és nem zaklatott bennünket senki. A legnagyobb vonzerőt természetesen a hegyek és a Kjirong körüli forró gyógyforrások jelentették. Több ilyen hőforrás volt itt, és a legforróbb közülük a bambuszdzsungel kellős közepén, a jéghideg Koszicsu partján fakadt. Szinte forrva buggyant ki a víz a földből, ahonnan egy mesterségesen épített medencébe vezették. Ott még mindig körülbelül negyven fokos volt. Váltófürdőket vettem, felváltva a forrásba, illetve a Koszi gleccservizébe merültem.

Tavasszal szabályos fürdőidény volt a forrásoknál. Csapatostól vonultak ki a tibetiek, bambuszkunyhók sokasága jelent meg, és élénk volt a sürgés-forgás a máskülönben magányos helyen, amely kétórányi távolságra van Kjirongtól. Férfiak és nők fürdőztek a medencében meztelenül, vidáman csevegve, nevetgélve. E források látogatása sok család számára a nyaralást jelentette. Holmijuk között néhány hordó sör is volt, és egy vagy két hetet töltöttek el ilyenkor valamelyik bambuszkunyhóban. A nemesemberek sem vetették meg ezt a helyet, és egész szolgakaravánokkal utaznak a forrásokhoz. Ám a fürdőidény nem tart sokáig, mert nyáron, a hóolvadás idején, a folyó vízbefojtja a forrást.

Kjirongban megismerkedtem egy szerzetessel is, aki a lhászai orvostudományi iskolán végezte tanulmányait. Nagy volt a tekintélye, és bőségesen meg tudott élni azokból az élelmiszerekből, melyeket honoráriumként kapott. Gyógymódjai igen különbözőek voltak. Egyikük abból állt, hogy egy imapecsétet nyomott a fájdalmas helyre, ami a hisztérikus betegségeknél eredménnyel is járt. Nehéz eseteknél izzó vassal lyukat égetett a bőrbe. Magam is tanúja voltam egyszer, amikor valakit, akiről már lemondtak, ájultságából fölélesztett ezzel a módszerrel, de némely páciensnek ez a gyógymód semmit sem használt. Háziállatoknál is alkalmazták ezt a drasztikus módszert. Mivel magam is félig orvosnak számítottam, és mindig nagyon érdekelt az orvostudomány, hosszú beszélgetéseket folytattam a szerzetessel.

==Első Újévünk Tibetben==

Február közepén átéltük első tibeti Újévünket. Az évszámítás a holdnaptár szerint történik, és az éveknek kettős nevük van, melyek állatokra és elemekre utalnak. Az Újév ünnepe Buddha születésnapja és halálának évfordulója mellett az év legnagyobb eseménye. Már éjjel hallottuk a kolduló- és vándorszerzetesek lármázását, akik házról-házra járva ajándékokat gyűjtenek. Reggel imazászlókkal díszített, frissen vágott fenyőket állítanak a háztetőkre, vallásos rigmusokat szavalnak ünnepélyesen és campát áldoznak az isteneknek. A nagyszámú templomban a lakosság vajáldozatokat ajánl fel, amíg csak az óriási rézüstök ki nem csordulnak. Hitük szerint csak ekkor elégedettek az istenek, és csak ekkor fogják őket az új esztendőben megsegíteni. Fehér selyemszalagokat is helyeznek hódolatuk jeléül az aranyszobrok elé, melyeket tiszteletteljesen érintenek meg homlokukkal.

Legyen akár szegény vagy gazdag, teljes odaadással és minden belső kétely nélkül jön el mindenki, hogy az isteneknek áldozzon, és áldásukat kérje. Alig van nép, mely ennyire egységesen követné vallását, és ilyen természetességgel élne annak szabályai szerint. Emiatt mindig is nagyon irigyeltem a tibetieket, mert én bár Ázsiában megismertem az utat a meditációhoz, a végső kérdésekre sohasem találtam meg a választ. De ebben az országban megtanultam nyugalommal szemlélni a világ eseményeit és nem hányódni zaklatott gondolataim közt.

Az Újév ünnepén nemcsak imádkozott, hét napig táncolt, énekelt és ivott is a nép. Ünnepi lakoma volt minden házban, és ezekre bennünket is meghívtak.

A mi házunkban sajnos egy igen szomorú esemény zavarta meg az ünnep örömét. Egyik nap a háziasszonyunk ifjabb húgának a szobájába hívtak. EI volt sötétítve, és csak akkor vettem észre, hogy egy fekhely mellett állok, amikor egy forró kéz érintett meg. Amikor szemem hozzászokott a sötétséghez, alig palástolható rémülettel hőköltem hátra. Teljesen eltorzulva feküdt előttem a két nappal azelőtt még egészséges, csinos leány. Még laikus létemre is rögtön tisztában voltam azzal, hogy himlőben betegedett meg. Igyekeztem megvigasztalni, amennyire tudtam, de aztán gyorsan kifordultam onnan, és olyan alaposan megmosakodtam, amennyire csak lehetett. Itt már nem volt segítség, és csak azt remélhettem, hogy nem tör ki járvány. Aufschnaiter is meglátogatta őt, és megerősítette diagnózisomat. Két napra rá meghalt.

Megvolt hát a szomorú alkalom, hogy az ünnepi örömök után egy tibeti temetési szertartást is megismerjünk. A feldíszített fenyőfát, az ünnepi öröm jelképét leszedték a háztetőről és már másnap pirkadatkor fehér lepedőbe burkolták a holttestet, és három hivatásos hullaszállító a hátán kivitte a házból. Később mi követtük a csoportot. Nem messze a településen kívül, egy magasabban fekvő helyen - melyet a számtalan szálldosó keselyűről és varjúról már messziről fel lehetett ismerni - az egyik ember fejszével feldarabolta a holttestet. A másik mellette ült, imákat mormolt, és egy kis kézidobon játszott. A harmadik a mohó madarakat zavarta el és időről időre sört vagy teát nyújtott a másik kettőnek erősítésül. A hulla csontjait is szétzúzták, hogy a madarak azokat is elfogyaszthassák, és a holttestből ne maradjon meg semmi.

Bármily barbár dolognak is tűnt az egész, mélyen vallásos motívumok irányították a cselekményt. A tibetiek azt óhajtják, hogy a testük, melynek a lélek nélkül nincs jelentősége, a haláluk után nyomtalanul eltűnjön. A nemesemberek és a magas rangú lámák holttestét elégetik, de a nép körében szokásos temetkezési mód az égbe temetés, és csak az egészen szegények holttestét - akiknek még ez is túlságosan drága - dobják a folyóba. Ott aztán a halak veszik át a keselyűk szerepét. Ha szegény emberek csúnya betegségben halnak meg, külön erre a célra kijelölt emberek temetik el őket, akiket az állam fizet.

A himlőjárvány szerencsére nem terjedt tovább, és csak kevesen haltak meg. A mi házunkban negyvenkilenc napig gyász volt, aztán egy új imazászlófát tűztek a háztetőre. Ehhez a szertartáshoz sok szerzetes jelent meg, imákat mondtak és azokat zenével kísérték. Mindez természetesen pénzbe kerül, és a tibetiek ilyenkor rendszerint eladják az elhunyt ékszereit vagy egyéb jószágát, hogy kifizethessék a szertartásokat és a sok vajmécsest.

Ebben az időben minden nap kirándultunk, és a remek hó arra csábított bennünket, hogy síléceket készítsünk magunknak. Aufschnaiter két nyírfatörzset hozott, melyeket nyersen kiszabattunk, és a tűzhely fölött megszárítottunk. Én botokat és szíjakat készítettem, és egy asztalos segítségével egészen elfogadható sílécek lettek a fatörzsekből. A tűz fölött aztán megfelelően hajlítottam az orrokat, és kövek közé szorítva megadtam nekik a szükséges feszültséget. Nagyon örültünk, hogy síléceink ilyen jól néztek ki, és kíváncsiak voltunk, hogyan válnak majd be. Mint derült égből a villámcsapás, úgy érintett bennünket a hír, mikor másnap a bönpók megtiltották nekünk Kjirong elhagyását a legeslegközelebbi környékre rendezett kirándulásokat leszámítva. Erélyes tiltakozásunkra azt az átlátszó magyarázatot adták, hogy Németország hatalmas ország és ha a hegyek között valami bajunk történne, a német kormány tiltakozása rájuk nézve súlyos büntetéssel járna. A bönpók nem engedtek tilalmukból, és igyekeztek minket meggyőzni arról, hogy a medvék, párducok és vadkutyák nagy veszélyt jelentenek számunkra. Nem nagyon hittünk az aggodalmuknak, inkább az volt az érzésünk, hogy a babonás lakosság attól fél, hogy kirándulásainkkal megharagíthatjuk a hegyekben lakozó jó szellemeket. Pillanatnyilag azonban nem volt más választásunk, mint engedni.

A következő hetekben tartottuk magunkat az előíráshoz, de aztán nem tudtunk tovább ellen-állni annak a vágyunknak, hogy síelhessünk. Hó- és jéglejtők tekintettek le ránk csábítóan, s egy szép napon cselhez folyamodtunk. Az egyik hőforrás mellett, mely csak félórányi távolságra volt, ideiglenes szállást rendeztem be magamnak. Néhány nap múlva, amikor az emberek már megszokták távollétemet, éjnek idején elhoztam a síléceket, és a holdvilágnál fölvittem őket a lejtőkön egy darabig. Másnap Aufschnaiter és én fölmentünk az erdőhatár fölé, és élveztük a Himalája közepén a pompás havat. Mindketten meglepődtünk, hogy ilyen hosszú megszakítás után milyen jól megy még mindig a síelés. Mivel nem csíptek el bennünket, később még egyszer kiélveztük a síelési lehetőséget. Aztán eltörtük a léceket és eldugtuk ezeknek a tibetiek számára oly ijesztő szerszámoknak a maradványait. Így sohasem tudták meg Kjirongban az emberek, vajon „lovagoltunk-e” a havon, ahogyan ezt ők nevezték.

Közben kitavaszodott, elkezdődött a munka a szántóföldeken, és pompásan zöldellt a téli vetés. Mint a katolikus országokban, úgy itt is megáldották a papok a határt. Hosszú körmenet élén vitték a szerzetesek a tibeti biblia száznyolc kötetét a falu körül. Közben mindenki imádkozott, és a szerzetesek a hangszereiken játszottak.

Minél melegebbre fordult az idő, annál rosszabbul érezte magát az én jakom. Láza volt, és a helybeli állatorvos úgy vélte, hogy csak medveepe segíthet rajta. Inkább, hogy igazat adjak neki, semmint meggyőződésből, megvettem ezt a drága szert, és egyáltalán nem csodálkoztam, amikor a kúrának nem volt semmi hatása. Aztán kecskeepét és pézsmát ajánlottak, és én tudat alatt mégiscsak reméltem, hogy a tibetiek ezirányú tapasztalatai meg fogják menteni drága állatomat. De néhány nap múlva nem maradt más hátra, mint szegény Ármint levágatni, hogy legalább a húsát megmentsem.

Ilyen szükségesetekre egy mészáros volt itt, akinek mint valami kitaszítottnak, a falu szélén kellett élnie. Ott tanyáztak a kovácsok is, mert az ő mesterségük Tibetben a legalacsonyabb rendűnek számít. A mészáros fizetségként a jak lábait, fejét és belső részeit kapja. A mód, ahogyan az állatot megölte, gyors volt, és nekem humánusabbnak tűnt, mint ahogy nálunk szokásos. Egy villámgyors metszéssel szívtájékon fölnyitotta a testet, belenyúlt a kezével és leszakította a főütőeret a szívről. Az állat azonnal halott volt. Minthogy ennél a műveletnél az állat összekötözött lábakkal a hátán fekszik, a vér a hasüregben marad. A húst földarabolták, és a nyílt tűz fölött megfüstölték. Mivel ezidőtájt új szökési terveink voltak, ez megadta a szükséges élelmiszerkészlet alapját.

Dzongkában ebben az időben járvány tört ki, melyben már nagyon sok ember meghalt. A nemes kerületi hivatalnok, akinek bájos fiatal felesége és négy gyermeke volt, biztonságba akarta helyezni a családját, és ezért Kjirongba jött. A járvány tünetei egy dizentériaszerű betegségre mutattak. A gyermekekben sajnos már megvoltak a ragály csírái, és egymás után betegedtek meg. A birtokomban volt még egy kevés yatren, ami dizentéria ellen a legjobb szernek számít, és fölajánlottam a családnak abban a reményben, hogy még segíteni tudok. Nagy áldozat volt ez Aufschnaitertől és tőlem, mert szükség esetére a magunk számára őriztük ezeket az utolsó gyógyszereket. Sajnos nem használt, és a gyermekek közül három meghalt. A legkisebbet, aki legutoljára betegedett meg, és már nem kaphatott yatrent, mindenáron meg akartuk menteni. Azt javasoltuk a szülőknek, küldjenek gyorsfutárral székletpróbát Katmanduba, hogy a leletnek megfelelő helyes gyógyszert beszereztethessék. Aufschnaiter ebből a célból egy angol nyelvű levelet írt a kórháznak. Ezt a levelet sajnos nem küldték el, és a gyermeket csak a szerzetesek kezelték, még egy inkarnált lámát is hívtak ide messze földről, de minden fáradozás hiábavaló maradt. Tíz nap múlva ez a gyermek is meghalt. Bármily szomorú volt is ez az eset, nekünk igazolást jelentett, mert ha az utolsó gyermek meggyógyult volna, bennünket a többi gyilkosainak tartottak volna.

A szülők és több felnőtt is megbetegedett, de ők életben maradtak. A szülőkkel még hosszú ideig szívélyes barátság kötött össze bennünket. Bár ez a veszteség teljesen letörte őket, fájdalmukat némileg mégis enyhítette az újraszületésben való hit. Hosszabb ideig maradtak még Kjirongban egy remetelakban, és mi gyakran meglátogattuk őket. A férfit Vangdülának hívták, és haladó gondolkodású, felvilágosodott ember volt. Nagyon érdeklődő volt, sokat kellett neki a nagyvilágról mesélnünk és kívánságára Aufschnaiter egy világtérképet is rajzolt neki fejből. Felesége egy 22 éves tibeti szépség volt, folyékonyan beszélt hindu nyelven, amit Indiában töltött iskolaévei alatt tanult meg. Ritka jó házaséletet éltek.

Sok év múlva hallottunk megint tragikus sorsukról. Amikor végre megint gyermekük született, a fiatalasszony gyermekágyban meghalt, és Vangdüla fájdalmában megőrült. Egyike volt a legrokonszenvesebb tibetieknek, akiket megismertem, és sorsa mélyen megindított.

==Tartózkodási gondok==

A nyár során megint maguk elé rendeltek bennünket a bönpók. Ezúttal erélyesen felszólítottak, hogy szabjunk időbeli határt itt-tartózkodásunknak.

Nepáli kereskedőktől és újságokból időközben megtudtuk, hogy a háború véget ért. Tudomásunk volt róla, hogy az angolok az első világháborút követően csak két év múlva szüntették meg fogolytáboraikat Indiában. Semmi kedvünk nem volt most a szabadságunkat elveszteni. Szilárd elhatározásunk volt még egyszer megkockáztatni, hogy behatoljunk az ország belsejébe. Tibet egyre jobban elbűvölt bennünket, úgyhogy mindent el akartunk követni, hogy még jobban kifürkészhessük. Most már jó nyelvismeretekkel rendelkeztünk, és sok tapasztalatot is gyűjtöttünk. Mi akadályozhatna hát bennünket? Hegymászók voltunk mindketten, és megismételhetetlen alkalom volt ez a Himalája, és a nomádok területein feljegyzéseket készíteni. A reményt, hogy hamarosan hazajuthatunk, rég föladtuk már. Tibet északi síkságain át szerettünk volna most Kínába jutni, hogy ott esetleg munkát kapjunk. A háború befejeződése miatt eredeti célunk, a japán vonalak elérése tárgytalanná vált.

Megígértük tehát a bönpóknak, hogy ősszel elhagyjuk a falut, ha cserébe újra mozgási szabadságot kapunk. Ezt engedélyezték is, és ettől a naptól kezdve kirándulásainknak az volt a fő célja, hogy a hegységben olyan hágót találjunk, amelyen át Dzongka érintése nélkül elérhető a tibeti fennsík.

E nyári kirándulások során megismertük a környék állatvilágát. A legkülönbözőbb állatfa-jokra akadtunk, még olyan majomfajtákat is láttunk, amelyek Nepálból a Koszicsu szakadékain át jöhettek fel idáig. Hallottunk teheneket, jakokat megtámadó párducokról, amiket a helybeliek megpróbáltak csapdával elfogni. A medvék ellen mindig tartottam a zsebemben egy cigarettás dobozt tele paprikával. A medve nappal veszélyes, akkor megtámadja az embert, erről néhány favágó mély arcsebei is tanúskodtak. Éjjel elég egy égő fadarab, hogy a medvét elűzze.

Az erdőhatáron egyszer a friss havon mély nyomokat találtam, melyeket sehogysem tudtam megfejteni, és amelyek származhattak volna akár embertől is. Bizonyára volnának olyanok, akik a legendás yetire következtettek volna ezeket a nyomokat látva.

Mindig gondom volt arra, hogy fizikailag jó erőnlétben maradjak. Tennivalóban nem volt hiány. Vagy a mezőn segítettem a cséplésnél, vagy fát döntöttem, máskor forgácsokat vágtam a szurkos erdei fenyőkről. Az éghajlat és a nehéz munka miatt a tibetiek is testileg kitartó emberek, és szeretik erejüket sportküzdelmekben is összemérni.

Minden évben egyszer egy több napig tartó, igazi sportünnepélyt rendeztek Kjirongban. Lóverseny, nyilazás távolba és magasba, távol- és magasugrás voltak a fő versenyszámok. A kivételesen erős emberek számára volt még egy versenyszám, egy nehéz követ kellett felemelni, és egy meghatározott távolságra elvinni.

Mindenki nagy mulatságára néhány versenyszámban én is indultam. Versenyfutásban majdnem győztes lettem. A tömegstart után csaknem egész idő alatt vezettem, de nem számoltam az országban szokásos módszerekkel. Az utolsó, legmeredekebb szakaszon a résztvevők egyike utolért, és elkapta a nadrágom fenekét. Ettől annyira elképedtem, hogy megálltam és hátranéztem. A kópé csak erre várt, megelőzött, és előttem érintette meg a célkövet. Ilyen trükkökre nem voltam felkészülve, és általános derültség közepette csak a második helyezettnek járó csokrot vehettem át.

Tibetben csak a férfiak vesznek részt a sportversenyeken, a nők - mit sem tudván az emancipációról - pikniket rendeznek és sört töltenek a poharakba.

Kjirongban egyébként is változatos volt az élet. Nyáron naponta karavánok vonultak itt át. A nepáli rizsaratás után kosarakban hozták a rizst a nők és férfiak, és itt sóra cserélték. A só egyike Tibet legfontosabb kiviteli cikkeinek. A Csangthang lefolyás nélküli tavaiból nyerik. Hónapokig van úton jak- és juhháton a határig, ahol előnyösen cserélik át rizsre, mert a sónak nagyobb az értéke.

A szállítás Kjirongból Nepálba csak kulikkal lehetséges; az utak szűk szakadékokon vezetnek át, és gyakran még lépcsőket is kell a sziklába vágni, hogy át lehessen kelni. A teherhordók nagy része nepáli asszony, akik olcsó ékszereket viselnek, és vastag, izmos lábuk kivillan a rövid szoknya alól.

Egy alkalommal egy rendkívüli élményben is részünk volt, mikor megfigyeltük a nepáliakat, hogyan keresnek mézet. A tibetieknek tiltja a hitük, hogy élelmet vegyenek el az állatoktól. De mivel itt is, mint mindenütt a világon, szeretnek a tilalmak alól kibúvót találni, szívesen fizetnek inkább érte egy keveset. A mézet, amely tulajdonképpen ingyen jutna nekik, átengedik a nepáliaknak, és aztán megvásárolják tőlük ezt a kedvelt nyalánkságot.

A mézkeresés nagyon merész vállalkozás, mert a méhek lépjeiket általában a mély szakadékok sziklakiugrásai alá rejtik. Hosszú bambuszlétrákat eresztenek tehát le a mélybe, és azokon másznak le a férfiak a levegőben szabadon ide-oda lengve, gyakran hetven-nyolcvan méteres mélységek fölött. Alattuk folyik a Koszi, és egyetlen kötélszakadás a biztos halált jelenti. Füstcsóvák tartják távol a feldühödött méheket, mialatt a férfiak a lépeket begyűjtik. Egy tartályokkal felszerelt másik kötélen húzzák fel aztán a zsákmányt. Ehhez a vállalkozáshoz tökéletes összmunka szükséges, mert a kiáltások vagy a jelzések elvesznének a folyó zúgásában. Egy hétig dolgozott tizenegy ember a szakadékban, és a méz ára a legtávolabbról sem volt arányban azokkal a veszélyekkel, amelyeket magukra vállaltak. Nagyon sajnáltam akkor, hogy nem volt filmfelvevő-gépem, hogy megörökíthessem ezt a kalandot.

Amikor a nyár súlyos esőzései elmúltak, kezdtük a hosszú völgyeket rendszeresen átkutatni. Gyakran napokig távol maradtunk, és élelmet, rajzeszközöket és iránytűt is vittünk magunkkal. Aztán a havasi legelőkön éltünk, együtt a pásztorokkal, akik úgy, mint nálunk, a nyári hónapokban a buja hegyi réteken gondozzák a marhákat. Százával legelnek a tehenek és nőstényjakok a zöld havasi réteken a gleccservilág kellős közepén. Gyakran segítettem vajat köpülni, és örültem az aranysárga, friss jutalomnak. Hogy a vaj gyorsabban megszilárduljon, jeget hoznak a közeli gleccserekről, és beledobják a tejessajtárokba.

Minden lakott kunyhónál találkozik az ember harapós, támadó kedvű kutyákkal. Többnyire láncon vannak, és ugatásukkal éjjel megvédik az összetömörült nyájat a párducok, farkasok és vadkutyák ellen. Már természettől fogva erős testalkatúak, és a szokásos táplálék, a tej és a nyers borjúhús óriási erőt ad nekik, és különösen veszélyessé teszi őket. Nem egy kellemetlen találkozásom volt velük. Jöttömre egyszer letépte magát a láncáról egy kutya, és a torkomnak ugrott. Védekeztem ellene, ő beleakaszkodott a fogaival a karomba, és csak heves birkózás után engedett el. Rongyokban lógott a ruha a testemről, de a kutya is mozdulatlanul terült el a földön. Ingem maradványaival bekötöttem sebeimet, melyeknek mély hegei még ma is megvannak. Sérüléseim mindazonáltal gyorsan gyógyultak a gyógyforrások gyakori látogatásának köszönhetően, melyeket ebben az évszakban már nem a tibetiek, hanem inkább csak a kígyók látogattak. Ahogy a pásztorok később elmesélték, ebben a küzdelemben nemcsak én kaptam meg a magamét, hanem a kutya is, mert utána egy hétig feküdt a kuckójában, és még ételt sem volt hajlandó elfogadni.

Kirándulásainkon töméntelen szamócát is találtunk, de éppen ahol a legszebbek voltak, ott volt a legtöbb pióca is. Könyvekből tudtam, hogy ezek az állatok sok Himalájavölgynek a lakói; itt most magamnak is át kellett élnem, milyen tehetetlenül ki van nekik szolgáltatva az ember. A fákról potyognak le, és bemásznak minden ruhanyíláson, még a cipők fűzőkarikáin át is, hogy rászívják magukat a testre. Ha letépi őket az ember, még nagyobb a vérveszteség, mint ha engedi, hogy teleszívják magukat, mert akkor maguktól leesnek. Vannak völgyek, ahol olyan sok van, hogy egyszerűen nem lehet ellenük védekezni. Gyakran csak gyors futással tudtam előlük elmenekülni. E vidékek melegvérű állatai gyakran tucatszámra hordozzák az élősdi piócákat testnyílásaikra tapadva. A legjobb módszer a távoltartásukra a sóba áztatott harisnya és nadrágszár.

Kirándulásaink eredménye gazdag térkép- és vázlatanyag volt, de nem találtunk olyan hágót, amely alkalmas lett volna szökésünkhöz. Technikai segédeszközök nélkül, nehéz terheinkkel járhatatlan volt minden átkelő. Egyikünk sem lelkesedett azért a gondolatért, hogy az ismert úton visszamenjünk Dzongkán keresztül. Kérvényt küldtünk tehát még egyszer Nepálba, hogy meggyőződjünk arról, kiszolgáltatnának-e bennünket vagy sem. Választ erre sohasem kaptunk. Körülbelül kéthónapnyi időnk volt még, amíg Kjirongot el kellett hagynunk, és buzgó készülődéssel töltöttük napjainkat. Hogy pénzünket megsokszorozzuk, kölcsönadtam a szokásos 33 %-os kamat ellenében egy kereskedőnek. Ezt később megbántam, mert a visszafizetés késlekedett, és ez majdnem megakadályozta titkos elutazásunkat.

Kapcsolatunk a békés, szorgalmas néppel egyre jobban elmélyült. Nem az óra szerint dolgoztak, hanem, mint nálunk is a parasztok, kihasználták a nappal minden percét. A megművelt vidékeken munkaerőhiány volt. Az éhínséget és szegénységet nem ismerték. A sok szerzetest, akik mint munkaerő kiesnek, és csak a lelki üdvösségről gondoskodnak, a község tartja el. A parasztok igazi jólétben élnek, és ládáikban tiszta ünneplőruhák rejtőznek az egész család részére. Az asszonyok maguk szőnek és otthon varrják meg a ruhákat.

A mi fogalmaink szerinti rendőrség nincsen, de a gonosztevők fölött mindig nyilvános ítéletet mondanak. A büntetések meglehetősen drasztikusak, de a lakosság mentalitását figyelembe véve a maguk nemében helyesek. Meséltek nekem egy emberről, aki egy arany vajlámpát lopott a Kjirong körüli sok templom egyikéből. Tetten érték, és az ítélet a mi fogalmaink szerint embertelen volt: nyilvánosan levágták a kezeit, a megcsonkított testét élve bevarrták egy nedves jakbőrbe. Aztán száradni hagyták a bőrt, és a legmélyebb szakadékba dobták.

Ilyen kegyetlen ítéleteket mi magunk sohasem láttunk, úgy látszik, idővel a tibetiek is szelídebbek lettek. Emlékszem egy nyilvános korbácsolásra, mely nekem személy szerint inkább enyhének látszott. A cölibátust szigorú szabályként előíró megújított buddhista egyház egyik szerzetesnőjéről volt szó. A szerzetesnőnek ugyanezen egyház egyik szerzetesétől gyermeke lett, akit mindjárt a születése után megölt. Mindkettőt feljelentették, és pellengérre állították. Szégyenüket nyilvánosan kihirdették, és száz korbácsütésre ítélték őket. Még a korbácsolás ideje alatt szokás szerint az ítéletet végrehajtó hivatalnokoknak felajánlott pénzajándékokkal kegyelmet kértek számukra az emberek. Ily módon leszállították a büntetést, és a sűrűn tolongó tömegből, melyben sokan sírtak, a megkönnyebbülés sóhajai hallatszottak. A szerzetest és az apácát kiutasították a kerületből, és megfosztották őket tisztségüktől. Bőven folytak be a pénz- és élelmiszeradományok a két bűnöshöz, és jól megtömött zsákokkal hagyták el Kjirongot, hogy zarándokútra induljanak.

A megújított felekezet az uralkodó Tibetben; de éppen a mi vidékünkön nagy számban voltak olyan kolostorok is, amelyeket más szabályok szerint igazgattak. Ott szerzetesek és szerzetesnők családként élhettek együtt, és a gyermekek is a kolostorban maradhattak. Maguk dolgoztak szántóföldjeiken, de sohasem ruháztak rájuk kormányhivatalokat, melyek kizárólag a reformáltak számára vannak fenntartva.

A szerzetesek uralma Tibetben egyedülálló jelenség, és egy szigorú diktatúrához hasonlítható. Bizalmatlanul őrködnek minden kívülről jövő befolyás fölött, ami hatalmukat veszélyeztethetné. Ők maguk elég okosak ahhoz, hogy erőik határtalanságában ne higgyenek, de megbüntetnének mindenkit, aki kételyeit hangoztatná ez ügyben. Így aztán néhányan közülük egyáltalán nem értettek egyet azzal a kapcsolattal, melyben a lakossággal álltunk. Mert magatartásunk, mely minden babonától mentes volt, végül mégiscsak gondolkodóba kellett hogy ejtse a tibetieket. Elmentünk az erdőkbe éjjel, anélkül, hogy megbüntettek volna minket a démonok, hegyeket másztunk meg anélkül, hogy áldozati tüzeket gyújtottunk volna és mégsem történt semmi bajunk. Némely vidéken erősen éreztük a lakosság tartózkodását velünk szemben, ami csak a lámák befolyásával volt magyarázható. A másik oldalon viszont természetfölötti erőket tulajdonítottak nekünk, mert meg voltak győződve arról, hogy kirándulásainknak különös okai vannak. Minduntalan kérdezgették, mi a szándékunk a patakokkal és a madarakkal, mert oly gyakran elszórakozunk velük. Mivel egyetlen tibeti sem tesz egy lépést sem külön szándék nélkül, ezért nem tudtak a mi vándorlásainkra és az erdőben vagy a patak mentén való üldögéléseinkre sem más magyarázatot találni.

==Drámai kivonulás Kjirongból==

Közben ősz lett, és határidőnk a lejártához közeledett. Nagyon nehezünkre esett a természetnek ezt a paradicsomát elhagyni. Másfél éve voltunk már távol a tábortól, és közben véget ért a háború. De még ugyanúgy önmagunkra voltunk utalva, mint eddig, mert nem sikerült tartózkodási engedélyt kapnunk. A tábortól Kjirongig körülbelül nyolcszáz kilométert tettünk meg, nem számítva kirándulásainkat. Sürgetővé vált már az elindulás. Mivel régi tapasztalatainkból tudtuk, hogy a legfontosabb az elegendő élelmiszertartalék, húsz kilométernyi távolságra, a Dzongka felé vezető út mentén egy raktárt rendeztünk be magunknak. A készlet főleg campából, vajból, szárított húsból, nyers cukorból és fokhagymából állt. Mint a táborból való szökéskor, úgy ezúttal is, egyedül saját horderőnkben bízhattunk.

A súlyos havazások korai telet jeleztek, és ez majdnem keresztülhúzta számításainkat. Grammnyi pontossággal mértük ki poggyászunkat, és most arra kellett magunkat elszánni, hogy még egy takarót is vigyünk magunkkal. A tél természetesen a legalkalmatlanabb évszak végigvándorolni Közép-Ázsia fennsíkjain. De semmi esetre sem maradhattunk tovább Kjirongban. Egy ideig azt terveztük, hogy titokban átmegyünk Észak-Nepálba és ott töltjük el a telet, de ezt a gondolatot hamar elvetettük, mert az ottani határőrök különösen alapos emberek hírében álltak.

Amikor raktárunk elkészült, egy lámpát kezdtünk összebarkácsolni. Úgy látszik, észrevették, hogy valamit tervezünk, mert egyetlen pillanatig sem maradtunk többé megfigyelés nélkül. Felügyelők járkáltak állandóan körülöttünk, és nem maradt más hátra, mint fölsétálni egy hegyre, hogy ott zavartalanul dolgozhassunk. Történelemkönyvecském fedeléből és tibeti papírból egy lampionszerű tokot készítettünk, és egy cigarettásdobozba töltöttük a vajat, mely a kis lámpácskát táplálni fogja. Okvetlenül szükségünk volt egy fényforrásra, még ha mégoly gyenge is, mert amíg lakott vidékeken járunk megint csak éjjel lehetünk úton. Kölcsönbe kihelyezett pénzemre vártam még azonban, és amikor ennek a visszafizetése közeledett, elhatároztuk, hogy most már cselekszünk.

Taktikai okokból először Aufschnaiternek kellett útra kelnie, és egy kirándulást mímelnie. 1945. november 6-án tehát szemtelenül fényes nappal hagyta el a falut egy teli hátikosárral. Vele szaladt a kutyám, amit egy lhászai nemesembertől kaptam. Egy hosszú szőrű, középnagyságú tibeti fajtából való volt, és mindketten nagyon megszerettük őt. Közben megpróbáltam a pénzemet visszakapni, de ebben nem volt szerencsém, mert bizalmatlanok lettek, és csak Aufschnaiter visszatérte után akarták megadni. Végülis nem lehetett csodálkozni, hogy szökési szándékot tulajdonítottak nekünk. Időnk letelt, és ha Nepál felé indultunk volna, nem lett volna szükség semmiféle titkolódzásra. A bönpók maguk is féltek, hogy Lhászából megbüntetik őket, ha sikerül az ország belsejébe jutnunk, és ezért felizgatták ellenünk az egész lakosságot. A nép pedig a helybeli elöljáróktól félt.

Lázas kutatás indult most Aufschnaiter után, és engem ismételten kihallgattak, hogy hová ment. Igyekeztem az ügyet ártatlan kirándulásnak beállítani, de ez nem sok hitelre talált. Egy napot még nekem is várnom kellett, hogy pénzemnek legalább egy részét visszakaphassam. A maradék összeget feláldoztam, mert kilátástalan volt Aufschnaiter visszatérte nélkül valamit is elérni.

November 8-án este elhatároztam, erőszakkal vagy anélkül, de innen elmegyek, mert már minden lépésemet figyelték. A házban és a ház körül felügyelők voltak, akik le sem vették rólam a szemüket. Éjjel tíz óráig vártam, mert reméltem, hogy aludni mennek, de semmi hajlandóságot nem mutattak az eltűnésre. Ekkor cselhez folyamodtam. Őrültségi rohamot színleltem, azt kiabáltam dühösen, hogy viselkedésük lehetetlenné teszi számomra az itt-tartózkodást és hogy az erdőbe kell mennem aludni, és elkezdtem a szemük előtt csomagolni. Háziasszonyom és az anyja rémülten rohantak be, és meghatóan viselkedtek, amikor látták, hogy mi történik. Térdre borultak előttem, és rimánkodtak, hogy ne menjek el, mert akkor kikorbácsolják őket, és elvesztik a házukat és a polgárjogukat. Ezt pedig nem érdemelték meg tőlem. Az idős anya egy fehér szalagot nyújtott át nekem tisztelete és könyörgése jeléül, és amikor ez sem lágyította meg a szívemet, azt kérdezték, hogy pénzt akarok-e. Ez az ajánlat nem volt sértő szándékú, mert a megvesztegetés Tibet valamennyi társadalmi körében elfogadott módszer valaminek az eléréséhez. Sajnáltam a két asszonyt. Vigasztaltam, és igyekeztem meggyőzni őket, hogy távozásom miatt nem kell semmitől sem tartaniuk. De kiáltozásuk és jajveszékelésük már egész Kjirongot felverte, és cselekednem kellett, ha nem akartam, hogy végképp késő legyen már.

Lihegve megérkezett a két polgármester is, és fölkiáltották nekem a bönpók üzenetét, hogy csak holnap reggelig várjak, aztán mehetek, amerre akarok. Tudtam, hogy ez csak csel, és süketnek tettettem magam. Rögtön el is szaladtak, hogy elhívják fölötteseiket. Gazdasszonyom megint belém kapaszkodott, és sírva kiabálta, hogy úgy tartott engem mindig, mint a saját gyermekét, és ne okozzak neki most ilyen bánatot.

Idegeim pattanásig feszültek. Valaminek történnie kell, most! Elszántan vállamra kanyarítottam a zsákomat, és kiléptem a házból. Magam is meglepődtem, hogy a tömeg, ami az ajtó előtt összegyűlt, nem fejtett ki velem szemben semmi ellenállást. Mint valami tompa kórus mormogták ugyan: „Most elmegy, most elmegy!”, de senki sem nyúlt hozzám. Meglátszhatott rajtam, hogy elszántam magam a legvégsőkre is. Néhány legény kölcsönösen odakiáltotta egymásnak, hogy tartóztassanak fel, de a szavakon túl nem jutottak. Anélkül, hogy hozzám nyúltak volna, végighaladtam a sokaságon.

Ennek ellenére boldog voltam, amikor a fáklyák fényéből a sötétségbe jutottam. Egy darabig a Nepál felé vezető úton futottam, hogy félrevezessem az esetleges üldözőket. Aztán nagy ívet írtam le a falu körül, és még hajnalhasadás előtt elértem a húsz kilométernyire fekvő találkahelyet. Aufschnaiter az út szélén ült, és várt rám. Egy kicsit még továbbmentünk, hogy jó búvóhelyet keressünk magunknak nappalra.

A Csakjunglán át a Pelgu-tóhoz

Jó rejtekhelyet találtunk, otthonosan berendezkedtünk, és kedélyesen töltöttük el megint szökésünk „első napját”.

A következő éjjel már völgynek fölfelé vitt az utunk, messze túl az erdőhatáron. A hegyi ösvényeket számtalan kirándulásunkról régóta ismertük már, és nyomorúságos mécsesünk is megtette a magáét; néhányszor mégis eltévedtünk. Aufschnaiter egyszer lezuhant egy jéglapról - szerencsére ép bőrrel megúszta és nem sérült meg. Különösen a folyón át vezető keskeny fahidakon kellett nagyon óvatosnak lennünk. Üvegszerűen vonta be őket a jég, és kötéltáncosok módjára egyensúlyoztunk át rajtuk. Egyébként egészen jól haladtunk, bár mindegyikünk csaknem negyven kilót cipelt. Napközben mindig találtunk szép, félreeső helyeket, de a táborozás most már ugyancsak hűvös élvezet volt. A völgy olyan szűk volt, hogy alig hatolt be néhány melegítő napsugár, ezért mindig vágyakozva vártuk az éjszakát, amikor a gyaloglással ismét fölmelegíthettük gémberedett tagjainkat.

Egy szép napon azonban nem volt tovább: olyan sziklafal előtt álltunk, mely megcsúfolni látszott minden mászási kísérletet. Nyaktörő ösvény vezetett a falba, és csakhamar eltűnt a kövek között. Mit tegyünk? Kockáztassuk meg a mászást nehéz terhekkel a hátunkon, magasan a folyó fölött? Ez lehetetlennek látszott! A visszafordulás mellett döntöttünk, és megkíséreltünk átgázolni a folyón, ami itt több ágra szakadt. Ehhez az évszak sajnos nem nagyon volt alkalmas: a reggeli hőmérséklet mínusz 15 fok körül mozgott már, és olyan hideg volt, hogy a föld és a kövek azonnal a talpunkra fagytak, ha az átgázoláshoz levetettük a cipőnket. Fájdalmas dolog volt leszedni a talpunkról, mielőtt újra felhúztuk volna a cipőnket. És minduntalan új folyóágak előtt álltunk! Reménytelennek látszott itt átjutni. Talány előtt álltunk. Mégsem lehet itt hirtelen vége az útnak! Elhatároztuk, hogy ott helyben töltjük el az éjszakát, és másnap rejtekhelyünkről megfigyeljük, miként győzik le e nehéz helyzetet a karavánok. Kevéssel napfelkelte után láttunk is közeledni egyet. A sziklafal előtt megállt, és - nem akartunk hinni a szemünknek - a kulik mint a zergék egymás után másztak fel nehéz terheikkel a sziklasövényen, amelytől mi, szenvedélyes hegymászók visszariadtunk! És a bozontos bundájú jakok kedélyesen cammogtak át a jéghideg patakon, a hajcsárok felpattantak a hátukra, és így vitették át magukat. Minden a legnagyobb rendben ment.

Alig tudtuk kivárni, hogy mi is megpróbáljuk. Úgy éreztük, lassan telik a nap, és még a jéghideg szél is gondoskodott róla, hogy ne érezzük magunkat túl jól. Végre elérkezett az éjszaka. Szerencsére fényesen sütött a hold, és jobban világított nekünk, mint a lámpásunk. Ezzel együtt kemény dolog volt! Ha nem láttuk volna saját szemünkkel, hogyan mászták meg a kulik a falat, megint föladtuk volna.

Innen kezdve nehézség nélkül jutottunk tovább, csak a pihenő karavánok és az út menti taszamházak mellett lopakodtunk el óvatosan. Előfordult, hogy néha valaki ránk kiáltott. Ilyenkor válasz nélkül továbbsiettünk. Egyszer két tibeti jött imádkozva az úton, de úgy látszik, jobban féltek tőlünk, mint mi őtőlük, mert ijedten osontak el mellettünk.

További két éjszaka alatt elértük Dzongkát, és ezzel elhagytuk a számunkra ismerős vidéket. A Brahmaputra - itt Cangpónak hívják - volt most a legközelebbi célunk, és egyben további útitervünk nagy kérdőjele. Hogyan kelhetünk át rajta? Reméltük, hogy már befagyott. A folyóig vezető útszakaszról csak homályos fogalmaink voltak. Remélhetőleg nincsenek már nagyobb akadályok! Az volt a legfontosabb, hogy minél gyorsabban tegyük meg az utat és eközben elkerüljünk minden olyan helyet, ahol valamilyen kormányhivatalnokkal találkozhatnánk.

Nem sokkal Dzongka után egy félreeső barlangot kerestünk magunknak szállásul, és ott ezernyi, agyagból préselt istenszobrocskát fedeztünk fel. Egy hajdani remetelakban ütöttük fel táborunkat!

Következő éjjel ismét meredeken vitt az út fölfelé, egy hágó felé. De túlbecsültük erőinket - mielőtt elértük volna a magaslatot, le kellett pihennünk egy jéghideg táborhelyen. Nem csoda, hogy kimerültünk: a nagy fáradalmak mellett az ötezer méter fölötti régiók ritka levegője is sok gondot okozott. A Himalája vízválasztójához közeledtünk megint.

A hágómagaslatokon ott találtuk a szokásos kőrakásokat és imazászlókat, a tibetiek hitének jeleit. De sztupa előtt most először álltunk, amely egy szentként tisztelt láma síremléke volt. Komor figyelmeztetőként magaslott ki a végtelen havas táj egyhangúságából.

Szép kilátásra hiába vártunk, a hágó a hegyek közé volt ékelve, nem nyílt innen a távolba kilátás. Egész biztosan mi voltunk az első európaiak, akik ezen a hágón - a tibetiek Csakjunglának nevezik - átkeltek. De még ahhoz is túl hideg volt, hogy emiatt örömöt vagy büszkeséget érezzünk!

E behavazott pusztaságban, melybe csak ritkán tévedt ember, már nappal is mertünk menni. Jól haladtunk előre, és legközelebbi éjjeli szállásunkon - ahol rettenetesen fáztunk - pompás kilátás volt a jutalmunk. Sötétkéken terült el előttünk az óriási Pelgu-tó, mögötte az elszigetelten álló hegyek vörös kőzete magaslott ki meztelenül a hóból. Az egész fennsíkot gleccserek ragyogó lánca keresztezte, és mi büszkék voltunk arra, hogy két csúcsnak: a 8013 méter magas Goszenthannak (Sisapangma) és a valamivel alacsonyabb Lapcsi Kangnak még a nevét is tudtuk. Legyőzőjére várt még mindkettő, mint a Himalája annyi más óriása. Bár a hidegtől merevek voltak ujjaink, előszedtük vázlatkönyveinket és néhány vonással felvázoltuk alakjukat. Aufschnaiter rozoga iránytűnkkel bemérte a legfontosabb csúcsokat, és bejegyezte a számokat - később talán még felhasználhatjuk ezeket az adatokat!

Ebben az álomszerű téli tájban haladtunk tovább a tópart mentén, amíg egy düledező karavánszállásra akadtunk. Tulajdonképpen magunk is meglepődtünk, hogy mennyire hozzászoktunk már a magassághoz, és terheink ellenére milyen jól jutunk előre. Csak a kutyánk volt nyomorúságos helyzetben. Lelkiismeretesen lépést tartott velünk, bár félig már éhen veszett. Egyetlen tápláléka a mi ürülékünk volt. Éjjel hűségesen végigfeküdt a lábainkon, és melegített bennünket. Ez neki is, nekünk is segítséget jelentett, mert itt fönt a fennsíkon mínusz 22 fokot mutatott a hőmérő.

Milyen boldogok voltunk, amikor másnap megint az élet egy kis nyomára akadtunk! Egy juhnyáj vonult lassan felénk, pásztorok jöttek utána vastag bundákba burkolódzva. Megmutatták nekünk az irányt, amerre a legközelebbi település feküdt. Még ugyanazon az estén elértük Trakcsen falut, ami a karavánúttól kissé oldalt feküdt. Legfőbb ideje volt, hogy ismét emberek közé kerüljünk, mert nem volt már élelmünk! Még ha le is fognának bennünket...

A kis település legalább megérdemelte a falu nevet. Körülbelül negyven ház volt szokás szerint egy domb szélárnyékába építve, és föléje magaslott a kolostor. Ezzel a helység tekintélyesebb volt Gartoknál, és biztosan néhány száz méterrel magasabban is volt. Felfedeztük tehát az igazán legmagasabb állandóan lakott települést, mely Ázsiában vagy talán az egész világon létezik.

Itt is indiaiaknak tartottak bennünket, és minden gond nélkül adtak el nekünk élelmiszereket. Sőt vendégszeretően befogadtak minket egy házba, és a hóban és hidegben való hosszú menetelés után nagyon élveztük a pompás meleget. Egy éjjel és egy napon át pihentünk itt, és egy kicsit megint föltápláltuk magunkat és a kutyánkat. A helyi hatósággal való találkozást megúsztuk, mert a bönpo becsukta a „palotáját”, és nem vett rólunk tudomást. Valószínűleg azért, hogy elkerülje a felelősséget...

Akarva nem akarva még egy báránybőrbundát kellett magunknak vennünk, mert ruházatunk nem felelt meg a tibeti télnek. Sőt, hosszú, élvezetes alkudozás után még egy jakot is vásároltunk. Négyes számú Árminunk volt ez, és csak még rosszabb viselkedésével különbözött elődeitől.

Aztán megint magányos vidékeken át vezetett ki az út a Pelguco katlanból a Jagu-hágón át. Senki sem ütközött meg rajtunk, és boldogok voltunk, hogy bántatlanul haladhattunk tovább. Három nap múlva szántóföldekhez értünk, melyek egy Menkhap Me nevű nagyobb faluhoz tartoztak. Indiaiakként mutatkoztunk be újra, mert ezzel szereztük eddig a legjobb tapasztalatokat, és szalmát vásároltunk jakunknak, campát magunknak. Az embereknek itt igen kemény az életük. Árpa- és borsóföldjeik tele vannak kövekkel, nehéz munkát igényelnek, és csak sovány aratást adnak. Ennek ellenére barátságosak és vidámak voltak, és este együtt ültünk velük, és élveztük a tibeti sört, a cshangot. A falu körüli hegyoldalakban kis kolostorok álltak, és az emberek saját kemény életfelté-teleik ellenére is csupa áldozatkészséggel és kegyességgel gondoskodtak róluk. Meglepő méretű romokat fedezünk fel mindenfelé, melyek arról tanúskodtak, hogy ez a vidék valaha szebb napokat látott. Hogy a pusztulás éghajlatváltozás vagy háború miatt következett-e be, nem tudtuk kipuhatolni.

==Feledhetetlen látvány: a Mount Everest==

Egy órája voltunk úton megint, amikor előttünk feküdt a roppant Tingri-síkság. És mögötte - elállt a lélegzetünk - a reggeli tiszta fényben a világ legmagasabb hegye, a Mount Everest! Bámulattal és lelkesedéssel álltunk előtte, olyan hódolattal, amilyet csak ilyen nagysággal szemben érez az ember. Arra a sok expedícióra gondoltunk, mely a csúcs meghódításáért folytatott küzdelemben kockára tette az életét. De még senki sem győzte le! Meghatottságunk ellenére gyorsan néhány vázlatot készítettünk a hegyről, mert a mi állomáshelyünk felől biztosan nem látta még senki.

Nehezen váltunk meg ettől a nagyszerű látványtól. Legközelebbi célunk a csaknem 5600 méter magas Korela volt északon. Mielőtt megmászásába kezdtünk volna, megháltunk a tövében, a kis Khargyu helységben. Ezúttal nem sikerült olyan egyszerűen indiaiaknak kiadni magunkat, mert itt már sok európait láttak. A közelben fekszik ugyanis Tingri község, innen toborozta valamennyi angol Mount Everest-expedíció a teherhordóit. Óvatosan végigméregettek bennünket, és először is azt kérdezték, voltunk-e már Szucóban a bönpónál. Csak most derengett bennünk valami: annak a nagy háznak, amit a település előtt láttunk, egy hivatalnok székhelyének kellett lennie. Feltűnt nekünk, mert egy dombon állt, és messze kimagaslott a tájból. Szerencsére észrevétlenül jöttünk el mellette.

Most óvatosnak kellett lennünk! Nem mentünk bele bővebben a kérdésekbe, és újra meg újra a zarándokútról szóló mesét adtuk elő. Az emberek hagyták magukat meggyőzni, és nyájasan elmagyarázták nekünk az utat, amiről még azt is elmondták, hogy jól ki van taposva.

Késő délután tényleg fönt álltunk a hágón. Végre újra lefelé visz az út, a fáradságos hegymászás egy időre véget ért. Nagyon örültünk ennek. De jakunk más véleményen volt. Hirtelen ugrott egyet - hátraarc, és visszarohant az úton. Mélyen magunk alatt pillantottuk meg békésen legelgetve. A világ valamennyi jakját elátkozva lefelé indultam, és egy marék szénával annyira vittem, hogy engedte magát elfogni. Engedelmesen követett hegynek fölfelé, de kevéssel a hágómagaslat alatt ismét megmakacsolta magát, nem volt hajlandó egyetlen lépést sem tenni tovább. Mit tehettünk volna? Alkalmazkodnunk kellett hozzá. Duzzogva tábort ütöttünk egy védtelen és igen barátságtalan helyen. Tüzet rakni lehetetlen volt, így vacsoránk száraz campa lisztből és nyers húsból állt. Egyetlen vigaszunk a Mount Everest volt, mely a pirosló esti fényben barátságosan intett felénk.

Másnap reggel Ármin ismét elkezdte makrancoskodásait. Akkor kötelet kötöttünk a szarvai köré, és úgy vezettük át a hágón. Nem lett tőle engedelmesebb. Elegünk volt IV. Árminból, és elhatároztuk, hogy a legelső kínálkozó alkalommal más állatra cseréljük.

Már a legközelebbi falu első házainál jó alkalom kínálkozott, legalábbis úgy véltem. Kis ráfizetéssel egy rozoga gebét vásároltam. Úgy éreztük magunkat, mint Jancsi a mesében, és vígan vonultunk tovább.

Még ugyanaznap egy széles völgybe érkeztünk, melyen zöld vizű folyó rohant át. Hullámain jégtáblák táncoltak - a Cangpo volt. Itt álltunk meghiúsult reményünkkel, hogy szilárd jegén átjutunk a túlsó partra. De nem csüggedtünk: kolostorokat láttunk a szemben fekvő parton, és sok házat, tehát csak kell valami közlekedési lehetőségnek léteznie! Talán egy kompnak. Keresgélve jártuk végig a partot, és fel is fedeztük egy függőhíd pilléreit. Közelebb érve kiderült, hogy nekünk ugyan alkalmas a híd, de a lovunknak már nem. Az állatoknak át kellett úszniuk a folyón, csak a szamarakat vitték át a kulik a hátukon az ingó lánchídon. Lovunkat azonban sehogy sem lehetett rávenni, hogy bemenjen a vízbe. Nem használt se jó szó, se verés. De hozzászoktunk már az állatok által okozott gondokhoz. Sóhajtva indultam hát el vele, hogy visszacsináljam a cserét. Pénzbe és fenyegetésekbe került, mire visszakaptam csökönyös Árminomat. Nem lehetett látni rajta, örül-e a viszontlátásnak, vagy sem.

Sötét volt már, amikor Árminnal a hídhoz értem. Késő volt már az átkeléshez, ezért Ármint egy karóhoz kötöttem. Aufschnaiter közben szállást talált kettőnk számára, így egy kellemes, meleg helyen töltöttük el az éjszakát. A lakosság hozzászokott az átvonuló kereskedőkhöz és utazókhoz, így alig vett rólunk tudomást.

Másnap reggel megbocsátottam Ármin minden eddigi gaztettét. Mire végre odáig jutottunk vele, hogy egyáltalán bemenjen a vízbe, kitűnő úszónak bizonyult. A hullámok többször átcsaptak a feje fölött, az ár elsodorta, de mindez nem billentette ki a nyugalmából. Rendületlenül úszott tovább, aztán láttuk, hogyan mászott fel becsületesen a túlsó parton a lejtőn, és hogy rázta ki bundájából nagy szuszogva a vizet. A nap hátralevő részét az igen érdekes Csung Rivocse helységben töltöttük. Egy híres kolostor több templommal emelkedett meredeken a sziklás lejtőkön a folyó fölé, bejárati ajtói fölött kínai írásjelek voltak. Régi várfalak kerítették körül a falut és a kolostort. A folyóparton ősrégi fűzfák álltak. Nyáron, amikor zöld ágaik a vizet érintik, bizonyára idilli ez a táj. Most valami más vonta magára minden figyelmünket: egy hatalmas, csaknem húsz méter magas sztupa jelezte a hely különleges szentségét. Körülötte tengernyi imamalom állt - nyolcszázig jutottam el a számolásukban -, melyek szakadatlanul pörögtek, és az imákkal teleírt szalagok megállás nélkül fohászkodtak az istenek áldásáért. Fontos, hogy állandóan mozgásban maradjanak, és láttam, mint járt körbe egy szerzetes, hogy olajozza a tengelyeiket. Egyetlen hívő sem megy el az imamalmok mellett anélkül, hogy meg ne pörgetné őket. Öregemberek és vénasszonyok gyakran naphosszat ülnek az imamalmok előtt, melyek több méter magasak és nagy odaadással forgatják őket, s ezáltal a maguk és kenyéradóik számára egy jobb újjászületésért fohászkodnak. Más hívők kézimalmokat visznek magukkal zarándokútjukra; a háztetőkön is malmok állnak, melyeket a szél forgat; és a vizet is hasonló módon állítják az ájtatosság szolgálatába. Ezek az imamalmok és az a gyermeki áhítat, amivel forgatják őket, éppen olyan jellemzőek Tibetre, mint a kőrakások vagy az imazászlók, melyekkel minden hegyi hágón találkoztunk.

Igen takaros éjjeli szállásunk volt, és mindaz a sok új és érdekes dolog, amit itt láttunk, egészen lenyűgözött bennünket. Elhatároztuk hát, hogy még egy éjszakára itt maradunk. És érdemes volt, mert nagyon érdekes látogatót kaptunk: egy tibetit, aki huszonkét évig élt Indiában egy keresztény misszióban, és akit most hazaűzött a honvágy. Miként mi, ő is magányosan vándorolt a hágókon át a tibeti télben, de ahol tehette a karavánokhoz csatlakozott. Angol képes folyóiratokat mutatott nekünk és azokban láttunk először képeket a lebombázott városokról és megtudtunk belőlük egy s más részletet a háború végéről is. Megrázó pillanatok voltak ezek, és égtünk a vágytól még többet hallani. De az elcsüggesztő hírek ellenére is boldogok voltunk, hogy találtunk valakit, aki legalább egy leheletnyit hozott nekünk abból a világból, amely valaha a mi világunk volt. Amit hallottunk, az csak megerősítette bennünk az elhatározást, folytatni kell utunkat Ázsia belsejébe.

Nagyon szerettük volna őt megkérni, hogy csatlakozzon hozzánk, de mi nem tudtunk volna neki sem védelmet, sem kényelmet nyújtani. Így néhány ceruzát és papírt vásároltunk tőle, hogy naplóinkat folytathassuk, aztán búcsút vettünk egymástól.

Kettesben mentünk megint tovább.

==Merész csábítás: meglátni Lhászát==

Utunk most elkanyarodott a Cangpótól. Egy hágón vezetett át, és két nap múlva elértük Szangszang Gevut. Ezzel újra kijutottunk arra a Gartokból Lhászába vezető karavánútra, amelyről pontosan egy évvel ezelőtt lekanyarodtunk Kjirongba. Szangszang Gevuban is volt egy bönpo, de egy közeli kolostorba vonult vissza éppen elmélkedni. Helyettese egy csomó kérdést intézett hozzánk, de a jó bánásmódnak, melyben annak idején Tradünben a két hivatalnok részesített bennünket, eljuthatott a híre idáig, és példát vett róla. Szerencsénkre nem tudta, hogy „tilos módon” vagyunk itt!

Kellemes volt, hogy nem okozott nekünk több bajt, mert úgyis tele voltunk gondokkal. Döntés előtt álltunk. Pénzünkből már csak nyolcvan rúpia és egy kis darab arany maradt, mert élelmiszereket kellett beszereznünk, és még egy ötödik Ármint is vásároltunk. Minél közelebb értünk a városhoz, annál jobban emelkedtek az árak, és lehetetlennek látszott, hogy kevés pénzünkkel valaha is elérjük a kínai határt. Odáig ugyanis még néhány ezer kilométer volt. De Lhászáig még futotta volna anyagi erőnkből! Itt volt hát megint a „tiltott város” igéző neve... És a lehetőség Lhászát megismerni egyszerre kézzelfogható közelségbe került. Féktelen vágy fogott el bennünket, látni e várost és ez az új cél érdemesnek látszott minden áldozatra. Már a táborban mohón faltunk minden irodalmat, amit Lhászáról meg tudtunk szerezni. A róla szóló kevés könyvet angolok írták. Először 1904-ben nyomult előre egy angol büntetőexpedíció egy kis hadsereggel Tibet fővárosáig, és attól kezdve legalább felületes ismereteket szerezhetett róla a világ. Az utolsó évtizedekben aztán már több európainak sikerült Lhászáig eljutni. De a Dalai Láma városát megismerni még mindig a légcsábítóbb cél volt minden kutatónak. És mi, ilyen közel hozzá, ezt ne kísérelnénk meg? Végül is miért verekedtük át magunkat annyi fortéllyal és ravaszsággal egészen idáig, miért vállaltuk magunkra mindezt a sok fáradságot, miért sajátítottuk el az ország nyelvét? Minél többet gondolkoztunk ezen, annál szilárdabbá vált elhatározásunk: föl Lhászába! Azt is tapasztaltuk eddig, hogy a magasabb rangú hivatalnokokkal sokkal könnyebben lehet tárgyalni, mint az alacsonyabb rangúakkal. Majdcsak érvényesülni fogunk Lhászában! Szemem előtt lebegett világító példaként, hogy éppen egy osztrák volt az, aki már háromszáz évvel ezelőtt első fehér emberként a „tiltott város” földjére lépett. Pater Johann Grueber egy karavánnal becsempészte magát a városba, és ott vendégszerető fogadtatásban részesült! A cél most már biztos volt - de nem úgy az út. Csábítóan állt előttünk az élénk taszamútvonal a szálláslehetőségeivel. Ezen néhány hét alatt elértük volna Lhászát. Itt azonban az a veszély fenyegetett, hogy lelepleznek, és feltartóztatnak bennünket. Még ha Sigacét, Tibet második legnagyobb városát meg is kerüljük, sok más kerületi székhely fekszik még az út mentén, és ezek mindegyike bukásunkat okozhatta volna. Túl nagy volt a kockázat. Ezért az északi síkságokon, a Csangthangon való átkelésre határoztuk el magunkat. Ezt a területet nomádok lakták, akikkel már tudtuk, hogyan kell bánni. Arra is gondoltunk, hogy ebben az esetben északnyugat felől érkeznénk Lhászába. Ebből az irányból nem várnak idegeneket és így könnyebben sikerülne magunkat a városba becsempészni. Hasonló terv szerint járt el Sven Hedin már negyven évvel ezelőtt, de ő néhány helyi hivatalnok makacsságán hajótörést szenvedett. Személy szerint nagy balszerencse lehetett neki ez, a kutatás azonban ily módon olyan vidékekről szerzett tudomást, melyeket addig egyáltalán nem ismertek még. Pillanatnyi helyzetünk hasonló volt. Nem léteztek még térképek vagy leírások arról az útvonalról, melyet most követni akartunk. Az ismeretlenben kellett előrehaladnunk, és csak arra ügyelni, hogy az északnyugati irányt betartsuk. Lehetséges, hogy útközben imitt-amott nomádokra bukkanunk és megkérdezhetjük tőlük az irányt és a távolságot Lhásza felé.

Szangszangban természetesen nem árultunk el semmit terveinkből, és azt meséltük, hogy az északi sólelőhelyekre akarunk menni. Elszörnyedtek, és élénken lebeszéltek bennünket erről. Az a vidék oly barátságtalan volt, hogy tervünket őrültségnek tartották. De ezzel a hazugsággal elértük célunkat: az emberek figyelme elterelődött, és senkiben nem ébredt gyanú, hogy Lhászába igyekszünk. Tervünk sikerében alapjában véve saját magunk sem bíztunk, és a jeges téli viharok már itt Szangszangban kóstolót adtak nekünk abból, ami ránk várt.

1945. december 2-án mégis útra keltünk. Néhány serpával barátkoztunk össze. Ezek tibetiek, akik többnyire Nepálban élnek, és a Himalája területén mint hegyivezetők és teherhordók nagy hírnévre tettek szert. „A Himalája tigrisei” az ő szép ragadványnevük. Előkészületeink során értékes tanácsokat adtak nekünk, és az új „Ármin” kiválasztásában is segítettek, mert eddig mindig becsaptak bennünket a vásárlásnál. Meg is állapíthattuk mindjárt az utunk kezdetén, milyen jól viselkedik új jakunk. Erős bika volt, fekete, egy pár fehér folttal, és sűrű, hosszú szőrű irhája csaknem a földet súrolta. Már ifjúkorában elvették a szarvait így elvesztette vadságát, de nem az erejét. Karika volt az ő orrában is az irányításhoz, de csak egészen gyengén kellett meghajtani, és akkor még fokozta is óránkénti három kilométeres átlagsebességét. Szegényt nagyon felpakoltuk, mert elvünkké lett, hogy mindig legalább nyolc napra való élelmet viszünk magunkkal.

Sok fejtörést okozott egy küszöbönálló folyóátkelésnek már a gondolata is. Ezúttal a Raga Cangpóról volt szó. De amikor odaértünk, befagyva találtuk, és a vastag jégburok még Árminunkat is elbírta. Senki sem volt boldogabb, mint mi! Nehézségek nélkül múlt el így vándorlásunk első napja. Utunk egy enyhén emelkedő völgyön vezetett végig. Amikor éppen lenyugodott a nap és a hideg csípősen áthatolt a ruháinkon, mintha csak megrendeltük volna, egy fekete nomádsátrat pillantottunk meg. Védetten feküdt egy alacsony kőfal, a „lhega” mögött. Ezeket a kerítéseket ott találja az ember mindenhol Tibetben, mert a nomádok, akik sátraik köré építik őket, állandóan változtatják legelőiket. A lhegák az állatoknak is jó védelmet nyújtanak a hideg és a farkasok támadásai ellen.

Amikor a sátor közelébe értünk, ugatva nekünk rontott néhány kuvasz. Ilyenkor mindig sajnáltam szegény kutyámat, mert sokkal kisebb volt náluk, de minden áron hőst akart játszani. Csaknem mindig sikerült neki egy dulakodással a feldühödött kutyák figyelmét rólunk elterelni. Közben pedig ő félt a legjobban. Szerencsére sohasem történt komoly baja. A lármára kilépett a sátorból egy nomád és nem volt valami előzékeny, amikor éjjeli szállást kértünk tőle. Kereken megtagadta, hogy a hajlékába lépjünk, de aztán hozott jaktrágyát, hogy tüzet rakhassunk. Így a szabadban ütöttünk tábort és később még ez is egészen kedélyes lett, amikor a hegyoldalakban elegendő borókafát találtunk, és azzal egész tisztességesen melegítő tüzet tarthattunk fenn.

Ennek ellenére nem tudtam ezen az éjszakán elaludni. A gyomromban olyan érzés támadt, mint amilyet az Eiger északi falának megmászása előtt vagy a Nanga Parbat első megpillantásakor éreztem. Ilyenkor azt kérdi magától az ember, nem saját erőinek őrült túlbecsülése-e az, amit tenni akar? Csak akkor nyugszik meg újra, amikor túljut a holtponton, és cselekedni kezd.

Bizonyára jó, hogy az ember nem tudhatja előre, mi vár rá. Ha csak halvány sejtelmünk is lett volna róla, visszafordultunk volna. De szűzterület feküdt előttünk, amit nem ismert senki, és az e vidékről készült térképvázlatokon is csupán fehér foltok láthatók.

Másnap elértük a hágómagaslatot, és meglehetősen elcsodálkoztunk, amikor nem lemenet, hanem egy fennsík feküdt előttünk. Képletesen beszélve tehát most értük el Ázsia legmagasabb „emeletét”, ha Indiából indulunk ki. A hágó egyúttal a Transzhimalája vízválasztóját képezte, mely innen nézve jelentéktelen dombsor volt csak. Az embernek az volt az érzése, hogy a végtelennel áll szemben. Hónapokig kellene vándorolni, hogy a másik végére érjünk. Legalább 5400 méter magasan voltunk, vastag hóréteg borította a tájat, és jéghideg szél söpört rajta végig. Közel s távol semmi élőlény. Vigasztalónak találtam, amikor kis kőrakásokat fedeztünk fel: nyáron tehát mégis elvetődnek ide néha karavánok, amelyek a sóstavakhoz vonulnak. És e kis kőkupac kapcsolatot jelentett az egyik vándortól a másikig, és fölkiáltott az istenekhez az ország végtelen elhagyatottságából...

A következő éjszakákon elhagyott lhegákban táboroztunk és a közelükben mindig elegendő jaktrágyát találtunk a tűzrakáshoz. Volt tehát idő, amikor nomádok éltek itt, és karavánok vonultak erre - nyáron, amikor zöld volt a most mélyen behavazott pázsit. Minduntalan emlékeztetett bennünket valami arra, hogy a tél a legalkalmatlanabb időszak, amit erre az utazásra választhattunk.

Egyszer aztán megint szerencsés napunk volt. Egy sátorra akadtunk, és barátságos fogadtatásra. Egy idős nomád házaspár táborozott itt a fiával. A nyolc héttel ezelőtti súlyos havazások óta alig hagyták el sátrukat. Jakjaik és juhaik közül sok elpusztult, amióta a mély hóban már a gyér füvet sem találták meg. A nyáj maradványai apatikusan álldogáltak a sátor közelében, vagy patáikkal kapargáltak élelem után. Ilyen súlyos havazások Közép-Ázsia száraz klímájában ritkaságszámba mennek, és váratlan katasztrófát jelentettek.

Az volt a benyomásunk, hogy vendéglátóink maguk is boldogok, hogy végre emberi arcokat látnak. Ez volt az első eset, hogy ilyen barátságosan hívtak meg bennünket egy nomád sátorba éjszakázni. Indiaiaknak néztek minket és nem volt bennük semmiféle bizalmatlanság. Hús volt elég, mert sok állatot le kellett vágniuk. Egy jakcombot vettünk tőlük potom pénzért, és egy gukakarddal mindjárt jókora adagot szeltünk le belőle a főzéshez. Aztán otthonosan berendezkedtünk, és élveztük a meleget. Vendéglátóink is szörnyülködtek, amikor meghallották, hogy hová igyekszünk. Sürgősen lebeszéltek bennünket a továbbmenésről. De beszélgetés közben megemlítették, hogy útvonalunkon nemsokára megint nomád sátrakra fogunk akadni, és ez megerősítette bennünk azt az elhatározást, hogy kitartunk.

Amikor másnap reggel útra keltünk, heves hóviharba kerültünk. Alkalmatlan cipőinkben a járás hamarosan gyötrelemmé vált. A hótakaró rosszul tartott, és néha jakunkkal együtt mélyen besüppedtünk. Ezenkívül rejtett patakfolyások voltak a hó alatt. Néhányszor jéghideg vízen gázoltunk át, amit nem láttunk, de kellőképpen éreztünk, és nadrágszáraink és cipőink nemsokára csontkeményre fagytak. Nagyon fáradságos volt az előrejutás, és csak néhány kilométert tettünk meg ezen a napon. Milyen boldogok voltunk, amikor estefelé megint egy nomád sátrat láttunk! Lakói ezúttal nem akartak bennünket szívesen látott vendégként befogadni, de barátságosak voltak, és egy kis jakszőrsátrat állítottak fel nekünk. Boldog voltam, amikor végre levethettem a cipőmet fájó lábamról. Néhány lábujjamon a fagyás jelei mutatkoztak. Rögtön dörzsölni kezdtem őket, így néhány óra múlva ismét működött a vérkeringésem.

Ennek a napnak a nehézségei, az első fagyások mégiscsak gondolkodóba ejtettek bennünket. Hosszú és komoly megbeszélést tartottunk ezen az estén Aufschnaiterrel. Még visszafordulhatunk - és nagyon kacérkodtunk ezzel a gondolattal. Különösen jakunk okozott sok gondot: napok óta nem kapott megfelelő táplálékot, és az ujjainkon számolgattuk, meddig bírja még. Nélküle pedig gondolni sem lehetett a továbbjutásra. Hosszú huzavona után kompromisszumot kötöttünk: egy napig még továbbmegyünk, és aztán a hóviszonyoktól tesszük függővé döntésünket.

Enyhén hullámos hegyvidéken át jutottunk el másnap megint egy hágóhoz. Átkeltünk rajta és - ki írhatná le meglepetésünket? - itt már nem volt hó! Döntött a gondviselés.

==Barátságos nomádok között==

Nemsokára egy nomád sátorra is akadtunk, ahol befogadtak minket, s jakunkat is kedvünk szerint legeltethettük. Vendéglátónk ezúttal egy fiatalasszony volt. Azonnal egy csésze gőzölgő vajas teát hozott nekünk, és most ízlett először életemben ez az ital. Nagyszerűen fölmelegítette átfagyott testünket. Most vettük csak észre, milyen gyönyörű ez a fiatalasszony. Meztelen bőrén földig érő báránybőrbundát viselt; hosszú, fekete copfjaiba kagylók, ezüstpénzek és különböző olcsó ékszerek voltak fonva. Elmondta, hogy két férje elment a nyájat beterelni. Ezerötszáz birkájuk van, és sok-sok jakjuk. Csodálkozva néztünk egymásra. Hát itt a nomádoknál is dívik a többférjűség szokása? Csak Lhászában ismertük meg sokkal később mindazokat az okokat és körülményeket, melyek arra vezettek, hogy Tibetben egymás mellett él a többférjűség és a többnejűség szokása.

A két férfi, aki visszatért, éppoly szívélyesen üdvözölt bennünket, mint a feleségük. Bőséges vacsorát tálaltak fel, és még aludttej is volt. Olyan élvezet volt ez, amilyenben már Kjirong havasi legelői óta nem volt részünk. Sokáig ültünk még kedélyesen a tűz mellett, és kárpótolva éreztük magunkat minden kiállott fáradalomért. Sokat tréfálkoztunk, nevettünk és incselkedtünk mint mindig, amikor egy csinos fiatalasszony van férfiak társaságában.

Frissen és kipihenten indultunk másnap tovább. Örültünk, hogy magunk mögött hagytuk a havas táj magányosságát, és hébe-hóba már az élet nyomait is felfedezhetjük. Antilopnyájak vonultak végig a hegyoldalakon, és néha olyan közel jöttek hozzánk, hogy pisztollyal könnyen szerezhettünk volna pecsenyét magunknak. Sajnos nem volt pisztolyunk.

Újra egy hágón át vezetett az út, aztán egy vad, szaggatott völgyön. Sok természetes barlangot láttunk, de nem volt semmi kedvünk közelebbről megnézni őket, mert a jeges szél a velőnkig hatolt. Ez még annak a szép kilátásnak az örömét is elrontotta, ami nyugaton tárult elénk. Egyedül-álló hatalmas gleccserek nőttek ki ott a magas fennsíkokból a Kailáshoz és a Lungpo Kangrihoz hasonlóan. Látványuk megvigasztalt bennünket abban az egyhangúságban, amely ismét körülvett minket. Örvendetes meglepetés volt, amikor a sötétedés beálltakor megint nomádokra akadtunk. Ők különösen barátságosak voltak, még a kutyáikat is visszatartották, amikor közeledtünk. Ezt jó jelnek vettük, és mindjárt elhatároztuk, hogy egy pihenőnapot iktatunk be, hogy hagyhassuk jakunkat kiadósan legelni.

Egy fiatal pár lakott a sátorban négy apró, pirospozsgás gyerekkel. Bár ők maguk is kissé szűken voltak, átengedték nekünk a legjobb helyet a tűz mellett. A bizalmas kicsinyekkel hamar barátságot kötöttünk, és alkalmunk volt egy egész napon át megfigyelni a nomádok életét és sürgés-forgását.

A férfiak télen nincsenek nagyon elfoglalva. Különféle házimunkákat végeznek, cipőtalpakat varrnak, szíjakat hasítanak és a maguk külön élvezetére orvvadászni járnak ősrégi elöltöltős puskájukkal. Az asszonyok jaktrágyát gyűjtenek, eközben gyakran magukkal cipelik kabátjuk alatt a legkisebb gyermeküket. Este behajtják a nyájat, és lefejik azt a kevés tejet, melyet a nőstényjakok télen adnak. A nomádok szakácsművészete a lehető legegyszerűbb. Télen csak húsételeik vannak, melyeket nagyon zsírosan készítenek el. Nem tudnak ugyan semmit az égési folyamatokról, vagy kalóriákról, de egészséges ösztönnel megtalálják azt a táplálékot, amire szükségük van ahhoz, hogy a telet és a hideget kibírják. Különféle leveseket is főznek, mert a campa, a földművelő vidékek fő tápláléka, itt ritkaságszámba megy.

A nomádok egész élete arra épül, hogy a lehető legjobban kihasználják azokat a szegényes javakat, melyeket a természet ad. Így még meleget adó különleges alvási szokásuk is van: lekuporodnak a bőrökkel borított padlóra, kibújnak bundájuk ujjaiból és azt takaróként magukra húzzák. Reggel, mielőtt még fölkelnének, egy fújtatóval felélesztik a megmaradt parazsat és azonnal főni kezd a tea. A tűz a középpontja az egész hajléknak, és sohasem alszik ki. A füst a nyitott sátortetőn át száll el. Mint minden parasztházban, úgy a nomádok sátraiban is mindig találunk egy kis oltárt. Többnyire nagyon egyszerű: egy láda, amin egy amulett vagy egy kis Buddha-szobor áll. A Dalai Láma képe sehol sem hiányzik. Egy kis vajmécses ég ezen az oltáron, amelynek télen a hideg és az oxigénhiány miatt alig látszik a lángocskája.

Az esztendő nagy eseményét a gyanyimai vásár jelenti a nomádoknál. A férfi odahajtja a nyáját, eladja juhai egy részét, és árpát vesz értük. Aztán még bevásárolja a szükséges háztartási cikkeket, varrótűket, alumíniumedényeket és színpompás ékszereket az otthonmaradt asszonynak.

A búcsú e kedves családtól igen nehezünkre esett. Mint mindig, viszonozni igyekeztük valamivel a vendégbarátságot. A pénz itt nemigen volt használatos, így tarka fonalakat és egy kevés paprikát ajándékoztunk nekik.

A következő napokban húsz-harminc kilométert tettek ki napi menettávjaink aszerint, hogy akadtunk-e sátrakra vagy sem. Elég gyakran a szabadban is kellett éjszakáznunk. Ilyenkor egész energiánkat igénybe vette a jaktrágyagyűjtés és a vízhordás, s eközben nehezünkre esett minden szó. A kezeink szenvedtek legtöbbet. Mindig gémberedettek voltak a fagytól, kesztyűink nem voltak, csupán egy pár zoknit tudtunk felhúzni a kezünkre. A munkánál természetesen ezeket is le kellett venni. Napjában egyszer húst főztünk és a levest mindjárt a bugyborékoló fazékból kanalaztuk. A magasság következtében olyan alacsony volt itt a forrpont, és olyan gyorsan hűtött a külső hőmérséklet, hogy lehetséges volt ez anélkül, hogy megégettük volna a nyelvünket. Mindig csak keveset főztünk; ami megmaradt, azt reggel felmelegítettük magunknak; ha egyszer úton voltunk, napközben többé nem álltunk meg.

Felejthetetlenek maradnak számomra azok a vigasztalanul hosszú éjszakák, melyeket itt töltöttünk. Gyakran órákig nem tudtunk elaludni, szorosan egymáshoz simulva feküdtünk a közös takarókba csavarodva, hogy meg ne fagyjunk. Kis sátrunkat a lábunkra borítottuk, mert sokszor olyan erősen fújt a szél, hogy nem tudtuk fölállítani, és így több meleget adott nekünk. A sátorlap ráncai közé bújva aludt a kiskutyánk, csak a jak nem törődött a hideggel, kedélyesen legelgetett a táborhelyünk közelében. Alig melegedtünk meg, életre kelt az a számtalan tetű is, ami ránk telepedett, és ijesztően elszaporodott. Kínszenvedés volt! És még csak hozzájuk sem tudtunk férni soha, hisz hogyan vetkőzhettünk volna le ilyen hőmérsékleten? Fél éjszaka alatt aztán félig-meddig jóllaktak, és már békén hagytak bennünket. Most végre tudunk volna már aludni. De alig néhány óra múlva előkúszott a hajnal hidege, átrágta magát a takarókon és fölriasztott bennünket alélt álmunkból. Reszketve feküdtünk aztán egymáshoz simulva, és csak azt reméltük, hogy ma át fog törni a felhőkön a nap. Ha erre csak a legcsekélyebb remény is volt, vártunk a felkeléssel, amíg a napsugarak elérték táborhelyünket.

December 13-án elértük Labrang Trovát, egy „települést” ami tulajdonképpen csak egyetlen házból állt. A család azonban, melynek a tulajdona volt, csak raktárhelyiségnek használta és mellette felütötte a sátrát. Csodálkozó kérdésünkre elmagyarázták, hogy a sátor jóval melegebb. A beszélgetésből hamarosan megtudhattuk, hogy egy bönpónál kötöttünk ki. Ő maga ugyan éppen nem volt idehaza, de a fivére helyettesítette. Természetesen elkezdett bennünket kikérdezni, de megelégedett a zarándokútról szóló mesénkkel. Most vallottuk be először, hogy Lhászába akarunk menni. Elég távol voltunk már a taszamútvonaltól! Emberünk csak a fejét csóválta rémülten, és igyekezett velünk megértetni, hogy a leggyorsabb és a legjobb út Lhászába Sigacén át vezet. Én azonban készen voltam a válasszal: szándékosan választottuk a nehéz útvonalat, hogy növeljük a zarándokút áldozatát! Ez nem tévesztett hatást, és most már szívesen adott nekünk tanácsokat.

Két lehetőség volt: az egyik út igen nehéz, sok hágón és lakatlan vidékeken vezet keresztül. A másik könnyebb, de a khampák” területének kellős közepén visz át. Itt volt hát megint ez a név, titokzatos hangsúllyal kiejtve, melyet már oly sok nomádtól hallottunk. A „khampa” Tibet legkeletibb tartományának, Khamnak a lakója lehetett. De sohasem ejtették ki e nevet a félelem bizonyos felhangja nélkül. Végül megértettük, hogy ez a szó „rabló”-t jelent.

Sajnos még mindig lebecsültük a figyelmeztetést, és a könnyebb utat választottuk.

Két éjszakát töltöttünk el a bönpo családjánál. Nem vendégként a sátorban, mert a nemzetségükre büszke tibetiek bennünket, nyomorult indiaiakat nem tartottak ilyen megtiszteltetésre méltóknak. De a bönpo fivére igazán olyan férfi volt, aki mély benyomást tett ránk. Komoly volt és szófukar, de ha mondott valamit, annak veleje volt. Az asszonyt ő is megosztotta a fivérével, és a nyájaiból élt. A család gazdagnak látszott; mert már a sátruk is jóval nagyobb volt a szokásos nomád sátraknál. Készleteinket is ki tudtuk itt egészíteni, és fizetségként egészen magától értetődő módon készpénzt fogadtak el.

==Veszedelmes találkozás az útonálló khampákkal==

Már egy idő óta úton voltunk megint, amikor egy különös ruházatú férfi jött velünk szembe. Más tájszólást is beszélt, mint ennek a vidéknek a nomádjai. Kíváncsian kérdezősködött a honnan és hová után, és mi elmondtuk neki a zarándoktörténetet. Nem bántott bennünket, és továbbment. Rájöttünk, hogy az első khampát ismertük meg éppen! Néhány órával később a távolban kis pónilovakon két embert láttunk, akik ugyanilyen viseletben voltak. Lassan furcsán kezdtük érezni magunkat, és azon voltunk, hogy mielőbb odébbálljunk. Csak jóval a sötétség beállta után akadtunk megint egy sátorra. Különös szerencsénk volt, mert egy kedves nomád család lakott benne. Barátságosan invitáltak minket, sőt még külön tűzhelyet is kaptunk. Húst is kellett tőlük vennünk okvetlenül. Később jöttünk rá, hogy mindkét dolog egy babonás szokás: a nomád csak saját nyájából származó húst szeret a sátrában tudni, külön tűzhelyet állít fel az idegennek, és nem ajánl fel neki tejet. Természetesen itt is úgy van, mint mindenhol, egyesek szigorúan ragaszkodnak a babonához, mások kevésbé.

Este aztán a rablókra terelődött a szó. Valóságos katasztrófát jelentettek ezek itt. Vendéglátónk már elég hosszú idő óta lakott ezen a vidéken, úgyhogy mesélhetett róluk egyet-mást. Büszkén mutatott nekünk egy Mannlicher fegyvert, amiért egy vagyont fizetett egy khampának: ötszáz juhot! De a környék rablóbandái ezt a szörnyű árat bizonyos fokig sarcnak tekintették, és azóta békén hagyják őt.

A rablók életéről is többet hallottunk most. Csoportosan laknak együtt három-négy sátorban, és e támaszpontokról indulnak zsaroló hadjárataikra. Ezek a következőképpen játszódnak le: a férfiak puskákkal és kardokkal felfegyverkezve egy nomád sátorhoz mennek, behatolnak, és azt követelik, hogy fényesen vendégeljék meg őket. Az ijedt nomád előhoz mindent, amije csak van, ők gyomrukat és zsebüket teletömik, elhajtanak még egy vagy két marhát, és eltűnnek. Ez minden nap megismétlődik valamelyik sátornál, amíg az egész körzetet le nem tarolják. Akkor máshol ütik fel főhadiszállásukat, és elölről kezdik az egészet. A nomádok beletörődtek sorsukba, mert többnyire fegyvertelenül állnak szemben a túlerővel, és a kormány tehetetlen ezen a félreeső vidéken. De ha egy kerületi hivatalnoknak egyszer sikerül az útonállókra lecsapni, nem jár rosszul, mert az egész zsákmány az övé lesz. A rablók büntetése aztán igen kegyetlen: többnyire levágják a karjukat. De még egyetlen khampa sem hagyta magát elriasztani a mesterségétől. Aztán szóba került néhány eset, melyben a khampák kegyetlenül meggyilkolták áldozataikat. Még a jámbor zarándokok, vagy kóbor szerzetesek és szerzetesnők előtt sem szoktak megtorpanni! Lassan nagyon kellemetlenül kezdtük érezni magunkat. Mit nem adtunk volna egy Mannlicherért! De nekünk nem volt pénzünk, és nem rendelkeztünk még a legprimitívebb fegyverrel sem. Sátorrúdjainkat pedig még a kutyák sem respektálták...

Másnap rossz érzésekkel indultunk tovább. Bizalmatlanságunk csak fokozódott, amikor egy fegyveres férfit fedeztünk fel, aki újra meg újra valami domb mögé igyekezett előlünk elbújni: De mi megállás nélkül mentünk tovább kitűzött irányunkban, és végül elvesztettük őt a szemünk elől. Este megint sátrakra akadtunk, először egy magányosan állóra, aztán néhány száz méternyire tőle egy egész csoportra.

Az első sátorba bekéredzkedtünk. Egy nomád család jött ki, rémülten tiltakoztak a belépésünk ellen, és zavartan egyre csak a többi sátor felé mutogattak. Mit tehettünk volna, tovább mentünk. Nem csekély meglepetésünkre a legközelebbi sátorban egyenesen örömmel fogadtak. Kijöttek valamennyien, megtapogatták a holminkat, segítettek nekünk a lerakodásnál, amit a nomádok soha sem tettek - hirtelen világosság gyúlt az agyunkban: khampák voltak! Besétáltunk a csapdába! Két férfi volt a sátorban, meg egy asszony és egy serdületlen fiú - jó képet kellett vágnunk a gonosz játékhoz. Mindenesetre résen voltunk, és reméltük, hogy udvariassággal, óvatossággal és diplomáciával valami kiutat találunk a kínos helyzetből.

Alig ültünk a tűz mellé, kezdett megtelni a sátor. Átjött mindenki a szomszédos sátrakból, hogy lássa az idegeneket; férfiak, asszonyok, gyermekek, kutyák. Tolakodóak voltak az emberek, és kíváncsiak, alig tudtuk megakadályozni, hogy kibontsák a poggyászainkat. Amikor nekik is előadtuk zarándoktörténetünket, feltűnő módon dicsérték egyik emberüket, mint különösen kiváló vezetőt Lhászába. Ő olyan úton akart bennünket vezetni, ami a mi útvonalunktól kissé délebbre feküdt, és állítólag sokkal kedvezőbb volt. Gyorsan összenéztünk. Erőteljes és zömök ember volt óriási karddal az övében. Nem volt valami bizalomgerjesztő. De elfogadtuk az ajánlatát, és meghatározott bért alkudtunk ki vele. Ez volt az egyetlen, amit tehettünk, mert ha valamit forralnak ellenünk, akár azonnal a torkunkra tehették volna a késüket.

A látogatók lassan-lassan hazamentek, és mi elrendezkedtünk az alváshoz. Egyik vendéglátónk mindenáron fejpárnának akarta használni a hátizsákomat, csak nagy fáradsággal tudtam magamnál tartani. Valószínűleg azt gyanították, hogy pisztoly van benne. Nekem kapóra jött ez a gyanú, és magatartásommal igyekeztem őket ebben megerősíteni. Végre mindenki megnyugodott. Mi mindenesetre résen voltunk, és éberen feküdtünk egész éjszaka. Bár nagyon fáradtak voltunk, ez mégsem esett nehezünkre, mert a khampa asszony állandóan imákat mormogott maga elé. Úgy rémlett nekem, mintha már most bűnbocsánatot kérne azokra a gaztettekre, amiket férjei holnap ellenünk akarnak elkövetni. Mindenesetre örültünk, amikor végre pirkadni kezdett. Egyelőre békés volt minden. Egy zsebtükörért megvettük egy jak velőjét, és mindjárt el is készítettük reggelire. Aztán az induláshoz készültünk. Vendéglátóink lopva figyelték minden mozdulatunkat és szinte agresszívek lettek, amikor poggyászunkat ki akartam nyújtani Aufschnaiternek a sátorból. De azért sikerült fölmálházni a jakunkat. Amikor a „vezetőnket” kerestük, nagy megkönnyebbülésünkre nem volt sehol. A khampa család még a lelkünkre kötötte, hogy feltétlenül a déli útvonalat válasszuk, mert ott nemsokára nomádokra fogunk bukkanni, akik szintén zarándokúton vannak Lhászába. Ezt megígértük, és sietve útra keltünk.

Néhány száz méter után észrevettem, hogy a kutyám nincs velünk. Máskor mindig utánunk szaladt magától. Amikor hátranéztünk, láttuk, hogy a három férfi követ és nemsokára utol is értek bennünket. Azt mesélték, hogy ők is útban vannak a zarándokok sátraihoz, és egy távoli füstoszlop felé mutattak. Ez aztán még gyanúsabb volt nekünk, mert nem láttunk még soha sátrakból ilyen füstoszlopot fölszállni. Amikor a kutya felől kérdezősködtünk, azt mondták, hogy visszamaradt a sátornál. Egyikünk érte mehetne. Most már világos volt előttünk a tervük. Az életünkről volt szó. Visszatartották a kutyát, hogy Aufschnaitert és engem elválasszanak egymástól, mert annyi bátorság mégsem volt bennük, hogy kettőnket együtt támadjanak meg. És valószínűleg a cinkosaik várnak ott, ahonnan a füstoszlop fölszáll. Akkor túlerőben lesznek és könnyen elintézhetnek bennünket.

Senki emberfia nem tudott volna meg soha semmit az eltűnésünkről. Nagyon megbántuk már, hogy a nomádok sok jóakaratú figyelmeztetését nem vettük komolyan. Mintha nem sejtenénk semmit, továbbmentünk még egy darabig ugyanabban az irányban, és közben gyorsan megtárgyaltuk a dolgot egymással. Most már közrefogtak bennünket a férfiak. Titkos oldalpillantással felmértük esélyeinket: dupla bundát viseltek, hogy ütés és szúrás ellen védje őket, óriási kardok voltak az övükbe dugva és az arcuk igazán nem volt bárányszelíd.

Történnie kellett valaminek. Aufschnaiter úgy vélte, irányt kellene változtatnunk, hogy ne rohanjunk vakon a csapdába. A szót tett követte. Még beszélgetés közben hirtelen nagyot kanyarodtunk. A khampák elképedve megálltak, de máris ott voltak megint, elállták utunkat és nem túl barátságos kézlejtésekkel azt kérdezték, hogy merre akarunk hát menni. A kutyát akarjuk elhozni! - válaszoltuk röviden és erélyesen. Ez megijesztette őket. Észrevették, hogy a legvégsőkre is el vagyunk szánva. Egy darabig álltak és néztek utánunk, aztán folytatták útjukat. Valószínűleg gyorsan informálni akarták cinkostársaikat.

Amikor a sátrak közelébe értünk, már hozta az asszony a kutyát egy kötélen. Örömmel üdvözöltük egymást, s aztán igyekeztünk minél előbb odébbállni; természetesen vissza arrafelé, ahonnan jöttünk. Továbbmenni, így fegyvertelenül, a biztos halált jelentette volna. Erőltetett menetelés után még ugyanazon az estén elértük azt a barátságos családot, amelynél előtte való nap megháltunk. Nem voltak meglepve élményeinktől. Elmondták, hogy a khampák táborhelyét Gyak Bongrának hívják, rettegett hely a vidéken. E kaland után kétszeresen megbecsültük, hogy újra nyugodtan alhatunk el...

Másnap reggel elkészítettük új útitervünket. Nem maradt más hátra, mint a lakatlan vidékeken át vezető nehezebb utat választani. Húst vásároltunk még a nomádoktól, annyit, amennyit csak magunkkal tudtunk vinni, mert egy heti vándorlásnál hamarabb valószínűleg nem fogunk semmiféle teremtett emberi lélekkel találkozni.

Hogy ne kelljen Labrang Trováig visszamennünk, útrövidítésként egy meredek, fáradságos kapaszkodót kockáztattunk meg. Ennek egyenesen a mi útvonalunkba kellett torkollnia. Fele magasságban egyszer hátrafordultunk, meg akartuk nézni a tájat, s ekkor rémületünkre észrevettük, hogy - még nagy távolságban ugyan - két férfi követi a nyomunkat. Semmi kétség: a khampák! Valószínűleg meglátogatták közben a nomád családot, érdeklődtek utunk felől, és a megadott irányban csakhamar megpillantottak minket, mert a Csangthang tiszta levegőjében hatalmas távolságokra lehet ellátni.

Mit tegyünk? Egyikünk sem szólt egy szót sem. Később elárultuk egymásnak, hogy ugyanaz a gondolat forgott a fejünkben: oly drágán adjuk az életünket, amilyen drágán csak lehet! Először megpróbáltunk gyorsabban haladni. De kötve voltunk jakunk tempójához és bár állandóan nógattuk, olybá tűnt nekünk, hogy olyan lassú, mint egy csiga. Minduntalan visszanéztünk, de nehéz volt megállapítani, csökken-e a távolság. Fájdalmasan éreztük megint, mit jelent az, ha az embernek nincs fegyvere. Legfeljebb sátorpóznákkal és kövekkel védekezhettünk volna, de az ellenoldalon élesre fent kardok voltak. Szilárdan elhatároztuk: életet az életért. Így siettünk tovább egy vég nélkülinek tetsző órán át: lihegve a megerőltetéstől, fejünket minduntalan hátrafordítva. Egyszer csak észrevettük, hogy a két férfi leült. Ha lehet, még jobban meggyorsítottuk lépteinket, hogy mielőbb elérjük a hegygerincet. Egyidejűleg olyan hely után néztünk, ami szükség esetén kedvező lenne küzdőtérnek. A férfiak megint felálltak, tanakodni látszottak és aztán láttuk, hogy visszafordulnak. Föllélegeztünk és meghajtottuk a jakunkat, hogy minél előbb eltűnhessünk a hegy háta mögött. Amikor előrepillantottunk megértettük, miért fordultak vissza ezek az emberek. A legmagányosabb táj feküdt előttünk, amit valaha is láttunk. Behavazott hegyhátak valóságos tengere nyúlt föl-alá hullámozva a végtelenségbe... A távolban ott állt a Transzhimalája, és mint valami foghíj, tisztán látszott a hágó, amit visszavonulási lehetőségként vettünk számításba. Ez a Szela-hágó, mely Sigacéba vezet, és Sven Hedin révén vált ismeretessé.

Valóban feladták volna az üldözést a khampák? A biztonság kedvéért továbbmentünk még akkor is, amikor már beköszöntött az éjszaka. Szerencsére nem volt sötét. A holdfényben ragyogott a hó, és olyan világos volt, hogy még a távoli hegyláncokat is föl lehetett ismerni.

==Éhség és hideg - és egy váratlan karácsonyi ajándék==

Ezt az éjszakát soha nem fogom elfelejteni. Ez volt a legkeményebb testi és lelki megpróbáltatás, amit valaha kiálltam. A vidék zordsága megmentett minket a khampáktól, de új feladat elé is állított. Jó, hogy a hőmérőmet rég eldobtam már, úgysem mutatott volna mínusz 30 Celsius-foknál többet, pedig ennél hidegebb volt. Sven Hedin is csaknem ugyanezen a tóvidéken ebben az évszakban mínusz 40 fokot mért.

Órákig baktattunk így tovább, egyre tovább az érintetlen havon át. Lelkünk eközben önálló vándorútra kelt. Látomások kezdtek kínozni: jólesően átmelegített szoba, meleg ételek, forrón gőzölgő italok... és fura módon éppen egy automatabüfé banális képe volt az, ami csaknem őrületbe kergetett.

Aufschnaiter gondolatai máson jártak. Állandóan káromkodott magában, bosszúterveket forralt, és esküdözött, hogy fegyveresen visszatér, és akkor jaj lesz minden khampának!

Így próbálta a maga módján mindegyikünk a mély depressziót leküzdeni. Időt vesztettünk megint, és a cél még mindig messze volt! Ha a rablók sátrától zavartalanul folytathattuk volna utunkat, akkor már az északi taszamúton lennénk! Éjfél körül járhatott az idő - óráinkat már rég élelmiszerekre cseréltük -, amikor végre leültünk. A hosszú út során nem találkoztunk semmiféle élőlénnyel, csak egyszer egy kóborló hópárduccal. Embernek, állatnak vagy bármilyen vegetációnak nem volt semmi nyoma. Tüzelőanyagot sem találtunk, bár talán még a tűzgyújtáshoz sem lett volna energiánk; mert külön művészet a jaktrágyából valamirevaló tüzet szítani. Lepakoltuk tehát jakunkat, és azonnal a takarók alá bújtunk. A campás zsákot és egy nyers ürücombot magunk közé raktuk, és mohó étvággyal nekiestünk. De alig emeltük a kanalat a száraz liszttel a szánkhoz, mindketten elkáromkodtuk magunkat. Olyan hideg volt, hogy a kanál másodpercek alatt odafagyott a szánkhoz, nyelvünkhöz! Elment az étvágyunk. Összekuporodtunk, és a metsző hideg ellenére a kimerültség ólomsúlyú álmába merültünk.

Reggel nehezen indultunk el. Jakunk hiába kapargált egész éjjel fű után, kétségbeesésében most a havat falta. Az elmúlt napon még vizet sem találtunk sehol, mert a források mindenütt bizarr jégzuhatagokká fagytak.

Fáradtan mentünk derék jakunk nyomában botorkálva, és már föl sem pillantottunk. Azt hittük, délibábot látunk, amikor délután a távoli láthatáron három jakkaravánt vettünk észre a havas tájon. Végtelenül tisztán látszottak. Lassan mozogtak, aztán mintha megálltak volna - de nem tűntek el. Tehát valóság volt mégis! Ez újra erőt adott. Összeszedtük minden energiánkat, meghajtottuk jakunkat, és három óra múlva elértük a karavánok táborhelyét. Mintegy tizenöten voltak, férfiak és nők vegyesen, és már felverték a sátrakat. Érkezésünk nem kis csodálkozást váltott ki, de barátságosan üdvözöltek, és mindjárt meghívtak bennünket, hogy a tüzüknél melegedjünk. Megtudtuk, hogy a Kailás hegyi zarándok- és kereskedelmi útról vannak visszatérőben a Namco melletti szülőföldjükre. Őket is figyelmeztették a kerületi hivatalnokok a veszélyekre, és azért választották ezt a nehéz útvonalat, hogy kikerüljék a khampák elátkozott vidékét. Ötven jakkal és mintegy kétszáz juhval vonultak most hazafelé. Nyájuk legnagyobb részét már árura cserélték, ez természetesen jó fogás lett volna a rablóknak. Ezért állt össze a három csoport, és most bennünket is meghívtak, tartsunk velük, mert minden megerősítés jól jött a khampák ellen.

Micsoda élvezet újra tűz mellett ülni, és meleg levest kanalazni! Nekünk ez egyenesen a sors ajándékának tűnt. Derék Árminunkról sem feledkeztünk meg, tudtuk, mit köszönhetünk neki. Megkértük a karaván vezetőjét, hogy a poggyászunkat napibér ellenében egyik szabad jakjára pakolhassuk. Nem sajnáltunk most a miénktől egy kis pihenést.

Napokig haladtunk együtt a nomádokkal; és a pihenőknél mellettük ütöttük fel hegymászó sátrunkat. Ez minden alkalommal gondot okozott. Az orkánszerű vihar folyton kiszakította a sátorlapokat a kezünkből, időnként az éjszaka kellős közepén is ki kellett mennünk, mert elszakadtak a zsinegek, és a póznák átfúródtak a sátortetőn. Csak a jakszőrsátrak bírják az ilyen viharokat, de ezek olyan nehezek, hogy egymagukban egy egész jakterhet kitesznek. Esküdöztünk, ha még egyszer végigvonulunk valaha a Csangthangon, akkor másképpen szerelkezünk föl! Három jak, egy jakhajcsár, egy nomád sátor és egy jó fegyver... Ez kellett volna. Egyelőre bele kellett törődnünk a rideg valóságba. Hiszen örülnünk kellett még annak is, hogy nomád barátaink befogadtak. Csak az zavart bennünket, hogy olyan lassan haladtunk. Korábbi tempónkhoz képest ez most séta volt. A nomádok korán indultak, négy-hat kilométert mentek, aztán újra sátoroztak és legeltették a nyájat. A sötétség beálltával az állatokat, hogy megvédjék a farkasoktól a sátrak közelében cölöpökhöz kötik és azok így töltik el kérődzve az éjszakát.

Csak most jöttünk rá, hogy milyen sokat követeltünk szegény Árminunktól! Bizonyára épp olyan bolondnak tartott minket, mint a tibetiek, amikor Kjirongban fölrohantunk minden hegyoromra. A hosszú pihenők alatt újra naplóírással foglalkoztunk, amit az utóbbi időben nagyon elhanyagoltunk, aztán tervszerűen kikérdeztük a karaván tagjait a Lhászába vezető útról. Egyenként beszéltünk velük, és lassanként helységnevek sora állt össze. Ez nagyon fontos volt a későbbi jó tájékozódáshoz. Rég eldöntöttük ugyanis, hogy nem töltjük fél életünket ezzel a sétálással. A közeli napokban meg akartunk válni a karavántól.

December 24. volt éppen, amikor búcsút vettünk tőlük, és megint egyedül keltünk útra. Frissen és kipihenten vándoroltunk hegyen-völgyön át és ezen az egy napon több mint húsz kilométert tettünk meg. Késő este egy tágas síkság előtt álltunk, melyen elszórtan magányos sátrak voltak. Lakóik nagyon éberek lehettek, mert mielőtt még az elsőt elértük volna, néhány komor, állig felfegyverzett férfi jött elénk. Gorombán ránk kiáltottak, hogy takarodjunk innen. Megálltunk felemelt kézzel, jelezve, hogy nincs fegyverünk, és elmondtuk, hogy jámbor zarándokok vagyunk. Pihenőnapjaink ellenére szánalomkeltően nézhettünk ki, mert rövid tanácskozás után a nagyobbik sátor tulajdonosa meghívott bennünket, háljunk meg nála. Megmelegedhettünk, egy csésze gőzölgő vajas teát kaptunk, és egy ritka kincset is - egy-egy kicsi fehér zsemlét. Régiek voltak már és kőkemények, de nekünk ez a kis ajándék a Szentestén többet jelentett, mint valaha a legszebb ünnepi kalács. Annyira megörültünk, hogy a zsebünkbe dugtuk, és csak napok múlva, egy különösen kemény menetelésnél rágcsáltunk belőle, vigaszt és erőt merítve a jó emberek e váratlan karácsonyi ajándékából.

Amikor a zsemlék ajándékozójának elmondtuk, hogy melyik úton akarunk Lhászába menni, szárazon csak annyit jegyzett meg, ha eddig nem gyilkoltak meg bennünket, úgy ez a legközelebbi napokban egészen biztosan bekövetkezik. A vidék tele van khampákkal, fegyver nélkül szabad prédájuk vagyunk. Mindezt fatalisztikus hangon közölte, úgy, ahogy a magától értetődő dolgokról szokás beszélni. Meglehetősen elcsüggedtünk, és tanácsot kértünk tőle. Ő is a Sigacén át vezető utat javasolta, amin a várost egy hét alatt elérhetjük.

Erről azonban hallani sem akartunk. A nomád egy darabig gondolkodott, aztán azt tanácsolta, hogy okvetlenül menjünk el ennek a vidéknek a bönpójához. Csak néhány mérföldnyire délre van innen a sátra. A bönpónak ugyanis hatalmában áll kíséretet adni mellénk, ha már feltétlenül a rablóvidéken akarunk áthaladni.

Hamar lefeküdtünk ezen az estén, és annyi megfontolni valónk volt, hogy eszünkbe sem jutott az otthoni szomorú karácsonyra gondolni. Végül megegyeztünk abban, vállalni kell a kockázatot, és föl kell keresnünk a bönpót. Csak néhány órányi volt az út a sátráig. Jó előjelnek vettük, hogy barátságosan üdvözölt minket, és rögtön kijelölt nekünk egy sátrat is. Aztán odahívta a kollégáját, és mind a négyen megbeszélésre ültünk össze. Itt már bele sem kezdtünk abba a mesébe, hogy indiai zarándokok vagyunk. Európaiakként mutatkoztunk be, és erélyesen védelmet követeltünk a rablók ellen. Természetesen a kormány engedélyével utazunk - mondtam, és arcátlanul előhúztam a régi útlevelet, amit még a karpön állított ki nekünk Gartokban. Ennek az útlevélnek megvolt a maga története. Annak idején kisorsoltuk magunk között, és Kopp nyerte el. Amikor elvált tőlünk, az az ötletem támadt, hogy megvásárolom tőle. És most elérkezett az idő, hogy felhasználjuk!

A két hivatalnok megnézte a pecsétet és a régi papiros láthatóan tiszteletet keltett bennük. Most már meg voltak győződve arról, hogy legálisan tartózkodunk az országban. Egyetlen kérdésük az volt, hol a harmadik ember. Komolyan azt mondtuk, hogy sajnos megbetegedett, és ezért Tradünön keresztül Indiába ment. Magunk is meglepődtünk blöffünk hatásától. A bönpók megnyugodtak, kíséretet ígértek, ami szakaszonként váltva elvisz bennünket az északi taszamútvonalig.

Igazi karácsonyi örömhír volt ez! Most mégiscsak megtarthatjuk az ünnepet! Egy kevés rizst tartalékoltunk még Kjirongból kifejezetten a karácsonyestére. Ezt készítettük most el, és a két bönpót is meghívtuk a sátrunkba. Eljöttek, mindenféle ennivalót hoztak ők is, és így egészen kellemesen telt el az este.

Másnap egy nomáddal „továbbadtak” bennünket a legközelebbi sátornak. Olyan volt ez, mint a váltófutás: elvittek egy darabig, ott átadtak bennünket, ők maguk pedig visszafordultak. Mi továbbmentünk az új kísérővel, és így nagyszerűen haladtunk előre, noha a terep áttekinthetetlen volt. Most vettük csak észre, milyen sokat jelent olyan vezetővel menni, aki ismeri az utat! Még ha nem is jelentett ez életbiztosítást a rablók ellen...

Állandó kísérőnk volt a szél és a hideg. Úgy éreztük, mintha már nem is lenne más a világon, csak örökös orkán, és mínusz 30 fok. Hiányos ruházatunk miatt sokat szenvedtünk, és boldog voltam, amikor az egyik sátorlakótól még egy báránybőrbundát tudtam venni. Kicsit kicsi volt ugyan, és hiányzott a fél ujja is, de csak két rúpiába került! A cipőink is elrongyolódtak, és kesztyűnk sem volt. Aufschnaiternek már fagyások voltak a kezén, én a lábammal kínlódtam. Tompa megadással viseltük a szenvedéseket, és egyre több energiánkba került a napi menetfeladattal megbirkózni. Milyen szívesen pihentünk volna néha egy meleg nomád sátorban! Még az ő életük is, ami pedig kemény és igénytelen, csábítónak tűnt most nekünk. De nem volt szabad megállnunk sehol, ha el akartunk Lhászáig jutni. Mi lesz azután? Erre inkább nem is gondoltunk...

Gyakran láttunk lovasokat vonulni, szerencsére messze tőlünk, mert különleges kutyáikról felismertük, hogy khampák voltak. Ezek a kutyák kevésbé szőrösek, mint a szokásos tibetiek, soványak, gyorsak, mint az agarak és elmondhatatlanul csúnyák. Hálát adtunk az Istennek, hogy a velük és gazdáikkal való találkozástól megkímélt bennünket.

Felfedezésünk is volt ezen az úton: egy olyan befagyott tóhoz értünk, amit később egyik térképen sem tudtunk megtalálni. Aufschnaiter azonnal berajzolta térképvázlatainkba. A bennszülötteknél Jöcsabco volt a neve, ami „áldozati vizet” jelent. Gyönyörű fekvésű tó volt egy gleccserlánc tövében, ami körül nagy ívben mentünk már egy hét óta. Az „istenek trónusa” volt itt is a legmagasabb csúcs, egy különösen hatalmas istennek, Jo Gya Kangnak a nevét viselte.

Mielőtt a taszamútra értünk, még egyszer találkoztunk felfegyverzett útonállókkal. Ezeknek a fickóknak jó európai fegyvereik voltak, itt a bátorság nem sokat segített volna rajtunk! De nem bántottak minket, talán mert olyan nyomorúságosan néztünk ki. Hát igen, néha a látható szegénységnek is meg vannak a maga előnyei!

Öt nap múlva végre elértük a várva várt taszamútvonalat. Országútnak képzeltük mindig, melyen véget ér majd minden szenvedésünk. Ki írhatná le csalódásunkat, amikor útnak nyoma sem volt! A vidék nem különbözött semmiben attól, amin az utolsó hetekben végigjöttünk. Néhány üres sátor, ahol a karavánok megpihenhetnek, ez volt minden.

Az utolsó szakaszon két vaskos amazon kísért bennünket. A taszamútnál elbúcsúztak, és mi megadóan beköltöztünk az üres sátrak egyikébe. Tüzet raktunk, és megpróbáltuk a jó oldaláról nézni a helyzetünket. Tulajdonképpen elégedettek lehettünk. Az út legnehezebb része mögöttünk volt, most sűrűn járt úton voltunk, ami egyenesen Lhászába vezetett. Tizenöt napi gyaloglással elérhetjük a fővárost! De hol maradt az öröm, hogy ilyen közel vagyunk a célhoz? Annyira elfáradtunk, hogy már semmit sem éreztünk. Fagyott végtagok, ennivaló és pénz alig. És az állatokkal volt a legtöbb bánatunk. Hű kutyám már csak csont és bőr volt. Miután magunknak is alig jutott valami, neki sem maradt belőle sok. Lábait sebesre járta, és gyakran csak órák múlva ért utol bennünket a táborhelyen, olyan lassan vonszolta magát.

A jaknak sem volt jobb sora. Hetek óta nem talált elég füvet, és ijesztően lesoványodott. A Jöcsabco óta ugyan kikerültünk a behavazott zónából, de a fű gyér és száraz volt, a legeltetésre alig volt idő, és az erőltetett menet sem volt éppen hízókúra.

Másnap mégis tovább kellett menni. Az legalább némi erőt adott, hogy egy karavánúton haladtunk és nem kellett magunkat Marco Polónak érezni.

A taszamútvonalat a kormány eredetileg a Nyugat Tibetből jövő aranyszállítmányok számára rendezte be. Később, amikor egész Tibetben egyre élénkebb lett a kereskedelmi forgalom, ez az út jelentős tehermentesítést jelentett a déli útvonalnak, ami a Cangpo mentén vezetett.

Első napunk a taszamúton semmiben sem különbözött a lakatlan vidékek legrosszabb szakaszaitól. Egyetlen emberrel sem találkoztunk. A tomboló vihar hópelyheket és ködfoszlányokat kergetett maga előtt, és pokollá tette az utat. Még szerencse, hogy hátba kaptunk. Így valósággal hajtott bennünket, míg ellenszélben egy lépést sem jutottunk volna előre. Árminunk ereje végére ért. Mind a négyen boldogok voltunk, amikor este megpillantottuk a legközelebbi taszamállomást.

Erről a napról naplómban a következő sorokkal emlékeztem meg:

„1945. december 31.

Erős hóvihar köddel (az első köd Tibetben), cca mínusz 30 fok Celsius. Eddigi utunk legmegerőltetőbb napja. A málhák alig tartanak, igazításuk közben csaknem lefagy az ember keze... Majdnem eltévedünk, de két kilométer után észrevesszük tévedésünket, és visszafordulunk. Estefelé elérjük Nyacang taszamállomást, ami nyolc sátorból áll. Az egyikben a taszam-bönpo lakik a családjával... barátságos fogadtatásban részesülünk!”

==Az áldott menetlevél==

Ez volt tehát a második szilveszteresténk Tibetben! Ha arra gondoltunk volna mit értünk el eddig, elveszthettük volna minden kedvünket. Még mindig „illegálisan” jártunk az országban; két lezüllött, félig éhen veszett csavargó, akinek minden kis bönpo elől el kell bújnia. És Lhásza, a „tiltott város” még mindig illuzórikus cél. Ilyen estéken hajlamos az ember a visszapillantásra, a gondolatok elkalandoznak. A hazát és családot nem felejtettük el, de a puszta életünkért vívott harc minden testi és lelki erőnket igénybe vette, és emellett nem jutott hely semmi másnak. Egy meleg sátorban eltöltött este most többet ért, mintha otthon ajándékba kaptunk volna egy versenyautót...

Így ünnepeltük a szilvesztert. Kicsit tovább akartunk itt maradni, újra átmelegedni és az állatainktól sem sajnáltunk egy kis pihenőt. A régi menetlevél itt is megtette a hatását. A taszam-hivatalnok rögtön barátságos lett, egy szolgát adott mellénk, vizet küldött, és jaktrágyát a tűzrakáshoz.

Szerettük volna kipihenni magunkat, és sokáig aludtunk. Késő délelőtt volt már, mi még csak a reggelit főztük, amikor megelevenedett a tér a sátrak előtt. Egy bönpo szakácsa jött meg, hogy bejelentse „magas rangú urának” érkezését, és előkészítsen neki mindent. Szorgoskodva szaladgált föl-alá, és rettenetesen fontoskodott. Fejfedőként egy egész rókabundát viselt.

Egy magas rangú bönpo érkezése - ez számunkra is jelentős eseménnyé válhatott. De elég régóta voltunk már Ázsiában ahhoz, hogy tudjuk, a „magas rangú úr” igen relatív fogalom itt. Nemsokára belovagolt a bönpo egy sereg szolga kíséretében; kereskedő volt a kormány szolgálatában. Néhány száz teherrakomány nyerscukorral és gyapotszövettel volt útban Lhásza felé. Természetesen ő is látni akart bennünket, és mi álszent arccal nyújtottuk át a menetlevelet. Ez újra megtette a kívánt hatást! Eltűnt a szigorú hivatalos arckifejezés, sőt még meg is hívott bennünket, hogy utazzunk az ő málháscsapatával. Ezt örömmel vettük. Lemondtunk inkább a pihenőnapról, és sietve csomagolni kezdtünk, mert a karaván itt csak ebédpihenőt akart tartani.

A jakhajcsárok egyike fejcsóválva nézte lesoványodott Árminunkat. Végül azt javasolta, hogy rakjuk fel poggyászunkat csekély ellenértékért az egyik taszamjakra és hajtsuk üresen a miénket. Sietni kellett. A bönpo és szolgái friss lovakat kaptak, leváltották a jakokat, és az újonnan fölmálházott állatokkal azonnal útra keltek. Mi csatlakoztunk a karavánhoz, csak a bönpo hagyhatott még magának időt, mert lóháton hamar utolérhetett bennünket.

Nem kis önmegtagadásba került fáradtan és összetörten újra útra kelni, és húsz kilométert menni a legközelebbi állomásig. Gondolatban túlságosan felkészültünk már a pihenőre, és a kutyánk is hasonlóképpen érezhetett. Hívogattam őt, fütyültem neki, de ő csak lanyhán csóválta a farkát, és fekve maradt. Túl sok volt ez már neki. Lábai sebesek voltak, lesoványodott - mit tegyek vele? Szívesen odaadtam volna valakinek, aki jól bánna vele, ha már meg kell válnunk egymástól! Megkönnyebbültem, amikor egy településnél visszamaradt. Betolakodóként nehéz lesz ugyan neki a többi kutyával, de útközben biztosan elpusztult volna.

A karaván védelmében nagy utakat tettünk meg naponta. Sok hasznunk volt a bönpo tekintélyéből, mert mindenütt gond nélkül befogadtak minket. Csak Lhölamban lettünk gyanúsak a taszam-hivatalnoknak. Igencsak barátságtalan volt, még tüzelőanyagot sem adott, és állhatatosan a lhászai útlevelet kérte tőlünk. Hát igen, ezzel sajnos nem szolgálhattunk! De legalább fedél volt a fejünk fölött. Megérkezésünk után nemsokára észrevettük, hogy mindenféle gyanús alak lődörög a sátrak körül. Ezt a csőcseléket már ismertük - a khampák voltak megint. Túl fáradtak voltunk azonban ahhoz, hogy törődjünk velük. Legyen a többiek gondja a védekezés, tőlünk úgysincs mit lopni. Csak amikor a sátrunk körül kezdtek sürgölődni, és mindenáron nálunk akartak aludni, akkor mondtunk néhány erélyes szót! Hamar elmentek.

Másnap reggel rémülten vettük észre, hogy a jakunk eltűnt. De hiszen tegnap este idekötöttük a cölöphöz! Talán a legelőn van... De bárhogy kerestük is Aufschnaiterrel, sehol sem találtuk. Minthogy a tegnapi csőcseléknek sem volt már semmi nyoma, nem volt kétséges az összefüggés. Hogy éppen a mi jakunkat lopták el, ez érzékeny veszteség volt.

Berontottunk a taszam-hivatalnok sátrába, és dühösen a lába elé dobtam a nyerget és a takarót. Az ő konokságát okoltuk jakunk elvesztéséért! A lopás túlságosan mélyen érintett bennünket. V. Ármin volt fajtájának első jól nevelt képviselője és mi megtanultuk becsülni őt. Neki köszönhettük, hogy utazásunk legnehezebb szakaszával megbirkóztunk. Árminnak bizonyára nem jött rosszul a sorsfordulat. Hónapokig legelgethet most békésen, erőre kap majd, és talán hamar elfelejti a viszontagságokat.

Nem volt időnk sokáig gyászolni őt. Poggyászunk már órák óta úton volt, mert a karaván elindult már hajnal előtt, hogy a lovagló bönpóval lépést tarthasson. Elkeseredésünk ellenére élveztük, hogy szabadon haladhatunk, és nem tart fel bennünket az állat hajtása, a málhák örökös igazítása.

Egy roppant hegylánc felé tartottunk már napok óta. Tudtuk, ez a Nyencsentangla. Egyetlen hágó vezet át rajta - egyenesen Lhászába! A táj szelíd volt, dombos, és nagyon magányos. Még khjangokat sem láttunk. Az idő megjavult, derűs lett, és olyan jó volt a kilátás, hogy tíz kilométernyire is elláttunk.

Ezekben a napokban már nagyon fáradtak voltunk. Úgy éreztük, hogy legvégső erőinket éljük fel. Tokarnál kezdődött a kapaszkodó föl a hegységbe - a legközelebbi taszamállomás pedig öt napra volt innen. Gondolni sem mertünk rá, hogy fogjuk ezt kibírni. Mindenesetre igyekeztünk felerősíteni magunkat, és egy csomó húst is vásároltunk az útra.

A következő napok szinte végtelennek tűntek, és még ennél is hosszabbak voltak az éjszakák. Valószínűtlenül szép vidéken haladtunk át. A föld egyik legnagyobb tavához, a Namcohoz vagy Tengri Nórhoz értünk. Azt mondják, a körüljárásához tizenegy nap kell. De mi alig láttuk. Régi vágyunk volt a Csangthang lefolyás nélküli nagy tavait megismerni. Most itt volt előttünk az egyik, de bennünket semmi sem tudott fásultságunkból fölrázni.

A felfelé kapaszkodás a ritka levegőben, a 6000 méteres magasság teljesen kimerített. Csak hébe-hóba vetettünk egy-egy pillantást a környék még magasabb csúcsaira. A Guring La magaslatán végre megálltunk. 1895-ben az angol Littledale kelt át elsőnek ezen a hágón, amit Sven Hedin 5972 méterrel a Transzhimalája legmagasabb átkelőjeként jelölt be a térképekbe. Azt hiszem, nem tévedek, ha azt állítom, hogy ez a legmagasabb egész éven át járt hágó a földön.

==Tarka imazászlók a zarándokút mentén==

Itt újra kőrakásokat találtunk teletűzdelve a legtarkább imazászlókkal, melyeket valaha is láttam. Egy sor kőbe vésett imatábla állt mellettük - hirdetve az örökkévalóságnak sok ezer zarándok afölötti örömét, hogy vándorútjuk fáradalmai után ezen a hágón végre megnyílik előttük a szent városba vezető út.

És már jöttek is velünk szembe csodálatos sorokban a zarándokok, mind, akik már látták vágyaik városát, és most távoli hazájukba vonulnak vissza újra. Vajon hányszor hallhatta ez az út az „Om mani padme hum”-ot, ezt az ősrégi buddhista imaformulát, amit a zarándokok megszakítás nélkül mormolnak magukban és amitől mellesleg védelmet remélnek a „mérges gázok” ellen is. Így nevezik ugyanis a tibetiek az oxigénhiányt. Talán okosabb lenne, ha nem az imára figyelnének! Lépten-nyomon láttuk mélyen alattunk a lezuhant karavánállatok fehér csontvázait, melyek a hágó veszélyességéről tanúskodtak. A hajcsárok mesélték, hogy csaknem minden télen életét veszti itt néhány zarándok a hóviharban. Hálát adtunk az Istennek a jó időért, mert már az első napokban majdnem kétezer méteres magasságkülönbözetet kellett legyőznünk.

Amikor átkeltünk a gerincen, egészen új táj tárult fel előttünk. A Csangthang szelíd dombjai eltűntek. Fáradságos utunk során gyakran elképzeltük, milyen jól lehetne itt egy dzsippel haladni. Itt erre már nem lett volna mód. Vadul és meredeken megtörik a hegység, mélyen bevágott szakadékokban zúgnak a vizek, melyek már a lhászai síkságra folynak. A jakhajcsárok elmondták, hogy közvetlenül a város előtt, egy bizonyos pontról még azokat a jeges hegycsúcsokat is lehet látni, amelyek közt most átvonulunk. Ilyen közel volt már a „tiltott város”!

A lefelé vezető út első része egy gleccseren vitt keresztül. Megint megcsodáltam a jakokat, milyen hihetetlen biztonsággal találják meg útjukat a jégen át. Fáradt botorkálásunk közben önkéntelenül is arra gondoltam, mennyivel könnyebb lenne most síléceken végigsiklani ezeken az ideálisan hasadékmentes felületeken. Aufschnaiter és én voltunk bizonyára az elsők, akik a Lhászába vezető zarándokúton a síelésről beszélgettünk... Egy sor hatezres csúcs is csábító volt még ilyen kimerülten is, és sajnáltuk, hogy nincs jégcsákányunk, mert könnyű lett volna valamelyiket megmászni.

Ezen az úton egy fiatal pár ért bennünket utol. Ők is messziről jöttek, mint mi, és Lhászába igyekeztek. Szívesen csatlakoztak a karavánhoz, és ahogy az már történni szokott, beszélgetésbe elegyedtünk. Különös sors volt az övék. Valóságos Rómeó és Júlia-történet tibeti változatban.

A pirospozsgás arcú, vastag fekete hajfonatos csinos fiatalasszony vidáman és békésen élt a Csangthang egyik nomád sátrában és férjeinek - három fivérének - a háztartását vezette. Aztán egyik este egy fiatal idegen érkezett, és éjjeli szállást kért. Az első pillantásra egymásba szerettek, és már másnap reggel titokban elhagyták a sátrat. A szökés veszélyeire a téli pusztaságon át nem is gondoltak. Most idáig érkeztek és Lhászában akartak új életet kezdeni.

Erre a fiatalasszonyra szeretettel gondolok ma is. Pihenés közben egyszer a zsebébe nyúlt, és mosolyogva nyújtott át nekünk egy-egy szárított barackot. Ajándéka épp oly kedves volt, mint a nomád fehér zsemléje akkor, karácsonyeste.

További utunk során figyeltem csak meg, milyen erősek és kitartóak a tibeti asszonyok. Ez a fiatal nő is minden különösebb gond nélkül lépést tartott velünk, és ugyanúgy vitte a batyuját, mint a férfiak. Jövője miatt nyilván nem kellett aggódnia. Lhászában bizonyára elszegődik majd napszámosnak, és a nomádokra jellemző kitűnő egészségével és fizikumával könnyen megkeresi majd a kenyerét.

Már három napja úton voltunk anélkül, hogy sátrakra akadtunk volna. Aztán egyszer csak hatalmas füstoszlopot láttunk a távolban az ég felé szállni. Emberi település tűzhelyének a füstje lenne? Vagy tűzvész? Egyik sem tűnt valószínűnek. Közelebb érve rájöttünk, hőforrások gőze volt. Nemsokára váratlan természeti szépséget pillantottunk meg. Több hőforrás tört elő a földből, és a gőzfelhőből gyönyörű gejzír lövellt fel négy méter magasan. Lenyűgöző látvány volt! De aztán prózaibb gondolatunk támadt: megfürödni! Szerelmespárunkat sem a látvány, sem a fürdés nem érdekelte. Sőt a fiatalasszonyt ez utóbbinak még a gondolata is felháborította! De minket ez nem zavart. A víz forrva buggyant ki a földből, de a mínusz 10 fokos hideg elviselhető hőfokra hűtötte. Az egyik természetes pocsolyát kényelmes melegvízmedencévé bővítettük ki, és már lubickoltunk is. Micsoda gyönyör! Már Kjirong óta nem tudtunk mosakodni, pláne fürödni. Szakállunk és hajunk a hidegtől már kőkeményre fagyott.

A forrás vizét elvezető melegvizű patakban sok nagy halat is láttunk. Éhesen fontolgattuk, hogyan foghatnánk egyet, de az ínyencfalatból nem lett semmi. A fürdőtől felüdülve újra útra keltünk, hogy utolérjük a karavánt.

Az éjszakát a jakhajcsárokkal közös sátorban töltöttük. Akkor kaptam először isiász-rohamot. Ezt a fájdalmas betegséget mindig öregkori nyavalyának tartottam, és nem gondoltam, hogy ilyen hamar megismerem. Valószínűleg az állandó földön alvástól fáztam meg.

Egyik reggel már fel sem tudtam kelni. Rettenetes fájdalmaim voltak. Nagyon megijedtem: hogyan megyek így tovább? Itt mégsem maradhatok. Összeszorított fogakkal föltápászkodtam, és megpróbáltam néhány lépést tenni. A mozgástól kissé javult az állapotom. Ettől kezdve az első kilométerek különösen nehezek voltak reggelente.

Negyednapra rá, ahogy a hágón átkeltünk, kijutottunk a szűk hegyi völgyből egy óriási síkságra. Estére holtfáradtan értük el Szamszam taszam-állomást. Végre egy település, valódi házak, kolostorok és egy vár! Ez Tibet egyik legnagyobb taszam-útkereszteződése. Öt útvonal fut itt össze, élénk a forgalom, karavánok jönnek-mennek, a szállóházak zsúfoltak, az emberek málhás- és hátasállatokat cserélnek... Egyszóval egy nagy karavánszeráj mozgalmas élete zajlik!

A mi bönpónk már két napja itt volt. De még kormánymegbízott létére is öt napig kellett a friss jakokra várnia. Szállóhelyet, tüzelőanyagot és tűzhelyszolgát szerzett nekünk. Olyan szervezést csodálhattunk meg itt is, amilyet ebben az óriási, járhatatlan országban el sem képzelt volna az ember. Évente százezernyi málha volt úton jakhátakon, sok ezer kilométert tettek meg, és mégis simán ment mindig a továbbszállítás; voltak friss állatok, és szállások várták az utazókat.

Most különösen élénk volt a forgalom, ezért hosszabb pihenőre kellett felkészülnünk. Egyedül nem mehettünk tovább, nem volt már jakunk. Kirándulással töltöttük a napot. Nem messze Szamszamtól fehér gőzfelhőket láttunk - itt is vannak tehát hőforrások. Ez csábító volt! Kényelmesen ballagtunk ki az állomásról. Kilométereken át csak parlagon heverő szántóföldeket láttunk, amik azt jelezték, hogy a lakosság a földművelésről teljesen átállt a kereskedelemre és a szállítmányozásra.

A hőforrásokról kiderült, hogy egészen egyedülálló természeti csodák! Egy óriási tó feküdt előttünk bugyborékolva. A vize feketének látszott, és mégis teljesen tisztán folyt le egy kis patakban. Magunk választhattuk meg a fürdővíz hőmérsékletét. Ott, ahol kellemesen meleg volt, bementünk a patakba, és aztán mindig közelebb gázoltunk a tóhoz, ami egyre forróbb és forróbb lett. Elsőnek Aufschnaiter adta fel. Én azonban továbbkényszerítettem magamat, mert kúrálni akartam az isiászomat. Szinte kéjelegtem a forró vízben. Volt még egy darab szappanom Kjirongból. Letettem a partra, alig egy méternyire tőlem. Egy alapos mosdás ezzel a szappannal a fürdés csúcspontját jelentette volna. Sajnos nem vettem észre, hogy már jó ideje egy varjú köröz fölöttem. Hirtelen lecsapott - és huss, oda a szappan! Káromkodva fölugrottam, de rögtön fogvacogva menekültem vissza a meleg vízbe. Errefelé a varjak épp olyan lopósak, mint odahaza a szarkák. Visszafelé láttunk először egy tibeti ezredet. Ötszáz katona volt itt hadgyakorlaton. A lakosság rendszerint nem lelkesedik ezekért a gyakorlatokért, mert a katonáknak joguk van rekvirálni. Példás rendben felállított sátrakban laknak, úgyhogy beszállásolási kötelezettség nincs, de a málhásállatokat és a hátaslovakat a helyi lakosságnak kell a rendelkezésükre bocsátania.

==Hálótársunk - egy fegyenc lábbilincsben==

Szállásunkon meglepetés várt ránk: új hálótársunk volt, egy férfi a bokáin bilinccsel. Mosolyogva, természetes hangon mondta, hogy ő rablógyilkos. Lhászában kétszáz ostorcsapást kapott büntetésül, és életfogytiglan kell lábain a vasat viselnie. Libabőrös lett a hátunk. Hát már gyilkosokkal tesznek minket egy sátorba? De hamarosan rájöttünk, hogy Tibetben egy fegyenc nem megvetett ember. Ezt a férfit sem közösítették ki, részt vehetett minden mulatságon, alamizsnákból élt, és nem is rosszul. Állandóan imákat mormolt, aligha megbánásból, inkább azért, hogy szánalmat keltsen.

Hamar híre ment, hogy európaiak vagyunk, és minduntalan jöttek a kíváncsiskodók, hogy megnézzenek minket. Köztük volt egy kedves, fiatal szerzetes is. A drepungi kolostorba vezetett egy szállítmányt, és már másnap tovább kellett utaznia. Amikor meghallotta, hogy csupán egy poggyászunk van, és nagyon szeretnénk mielőbb továbbmenni, felajánlotta karavánjának egyik szabad jakját. Az utazási engedélyünkről már nem is érdeklődött. Elgondolásunk helyes volt: minél közelebb érünk a fővároshoz, annál kevesebb a nehézségünk. Magától értetődőnek vették, hogy akik már ilyen messzire utaztak az országban, azok biztosan a kormány útlevelének a birtokában vannak. Ennek ellenére mindig igyekeztünk gyorsan odébbállni, mert nem volt biztonságos sokáig egy helyen maradni. Talán mégis eszébe jut valakinek az engedélyünk után érdeklődni...

Elfogadtuk hát a szerzetes ajánlatát, elbúcsúztunk a bönpónktól és kevéssel éjfél után továbbindultunk. Keresztülhaladtunk a Jangpacsen vidékén, és egy oldalvölgybe jutottunk, ami már a lhászai síkságra vezetett. Tölungnak hívták, és innen egy lovas egy nap alatt elérheti a fővárost. Minél gyakrabban hallottuk Lhásza nevét, annál izgatottabbak lettünk. Gyötrelmes utunk során, a jeges éjszakákon át ebbe a szóba kapaszkodtunk mindig, és erőt merítettünk belőle. Semmiféle zarándok, még a legtávolabbi tartományból sem vágyódhatott jobban a szent város után, mint mi! Már most sokkal közelebb jutottunk hozzá, mint Sven Hedin. Ő kétszer kísérelte meg ugyanezt, majdnem ugyanezen a vidéken, és mindkét alkalommal még a Csangthangban, a Nyencsentangla fala előtt feltartóztatták. De mi ketten, nyomorult vándorok, kevesebb feltűnést keltettünk, mint az ő karavánja. Ravaszságunk, és nem utolsósorban nyelvismeretünk is segített. De öt nap volt még előttünk és nem tudtuk, sikerül-e a város földjére lépnünk.

Karavánunk már kora reggel elérte a legközelebbi állomást, és egész napos pihenőt akart tartani. Ez kínos meglepetés volt, mert két nemes rangú kerületi hivatalnok is székelt Decsenben: ők nem fognak a régi menetlevél trükknek bedőlni...

Barátunk, a szerzetes, még nem érkezett meg. Nyugodt éjszakát engedhetett meg magának, és talán csak most kelt útra a lovával. Óvatosan elmentünk szállást keresni, és hihetetlen szerencsénk volt újra. Egy fiatal hadnaggyal ismerkedtünk meg, aki segítőkészen a saját szállását ajánlotta fel, mert neki tovább kellett utaznia. A váltságdíjakat szedte be a környéken, amivel a behívott tibeti férfiak megválthatják katonai szolgálatukat. Megkockáztattuk a kérést, nem vinné-e egyetlen jakterhünket a pénzszállítmánnyal együtt. Természetesen fizetünk érte. Beleegyezett, és néhány órával később könnyű szívvel vonultunk ki a karaván mögött a faluból.

De túl korán örültünk! Az utolsó házaknál megszólított bennünket valaki, és amikor hátrafordultunk, egy drága selyemruhába öltözött előkelő férfi állt előttünk. A bönpo volt! Udvariasan, de határozottan kérdezte, honnan jövünk, és hová megyünk. Most csak a lélekjelenlét segíthetett! Egy kis sétán vagyunk éppen, és nincsenek nálunk a papírjaink, jelentettük ki hajlongva, de nem fogjuk elmulasztani, hogy tiszteletünket tegyük nála! A csel segített, és kereket tudtunk oldani.

Vándorlás volt ez a tavaszba. Minél messzebbre jutottunk, a gondosan ápolt legelők egyre zöldebbek lettek, az ültetvényeken madarak csiripeltek, és kezdtek bundáink is túl melegek lenni. Pedig még csak január közepe volt!

Már csak három nap Lhászáig! Vajon közbejön még valami? Napközben Aufschnaiter és én egyedül megyünk, csak este találkozunk a hadnaggyal és a karavánnal. Az itteni fuvarozók mindenféle állatot használnak - szamarakat, lovakat, teheneket és ökröket. Jakokat már csak az átvonuló karavánoknál lehet látni, mert errefelé nincs elég legelőterület, ahol jaknyájakat tarthatnának. Az emberek mindenütt azt igyekeznek megoldani, hogy vizet vezessenek a szántóföldekre, hogy mire jönnek a tavaszi viharok, ne legyen száraz az értékes humuszföld, különben elviszi a szél. Gyakran több emberöltőig is eltart, míg állandó öntözéssel termővé teszik a talajt. Hó ritkán van erre, nem védi semmi a téli vetést, így csak egyszer arathatnak. A megművelésnél számít a magasság is. Még ötezer méteren is lehet szántóföldeket találni, de ott csak az árpa terem meg, és a parasztok félnomádok. Aztán vannak olyan vidékek is, ahol az árpa hatvan nap alatt beérik. A Tö-völgy, amin éppen áthaladunk, négyezer méter magasan fekszik, itt már a répa, a burgonya és a káposzta is megterem.

Az utolsó éjszakát Lhásza előtt egy parasztházban töltöttük. Távolról sem volt olyan szép, mint Kjirong stílusos faépületei. Itt kevés a fa! A kis asztalkák és fekvőhelyek kivételével alig voltak berendezési tárgyak. A házak vályog- vagy gyeptéglából épültek, ablaktalanok; csak az ajtón, vagy a szoba mennyezetén lévő füstnyíláson át jött be fény.

Vendéglátónk a környék jobbmódú parasztcsaládjai közé tartozott. Ahogy az a feudális rendszerben szokás, a parasztok csak kezelői a birtoknak, és rajtuk múlik kigazdálkodni annyit, hogy a beadások után még meg is maradjon valami. Három fiú élt itt - kettő dolgozott a gazdaságban, a harmadikat a kolostornak szánták. Teheneket, lovakat és tyúkokat tartottak, és most láttam először Tibetben sertéseket.

Nyugtalan volt az éjszakánk. Hiszen a következő nap sorsdöntő lesz! Újra meg újra átgondoltuk kilátásainkat minden szempontból, és csak egy témánk volt: Lhásza. Eddigi eredményeinkkel elégedettek lehettünk. De mi lesz most? Ha be is tudjuk csempészni magunkat a városba, ott tudunk-e maradni? Pénzünk már nincs, miből éljünk? És hogy nézünk ki! Jobban hasonlítunk a Csangthang rablóihoz, mint valami európaiakhoz. Gyapjúnadrágunk foltos, ingünk rongyos, piszkos báránybőrbundáinkról már messziről lerí a sok viszontagság, amit kiálltunk. Cipőink is már csak foszlányok... A külsőnk bizony nem jó ajánlás! És még szakállunk is van! A tibetieknek, mint minden ázsiainak szinte semmi szőr nincs a testükön. Mi meg egy gondozatlan, vadul burjánzó erdőt viselünk az arcunkon! Gyakran ezért kazahoknak néztek bennünket, akik egy közép-ázsiai törzshöz tartoznak, és a háború alatt csapatosan emigráltak Szovjetunióból Tibetbe. Fosztogatva vonultak végig családjaikkal és nyájaikkal az országon, és a tibeti hadsereg iparkodott őket, amilyen gyorsan csak lehet, Indiába kitoloncolni. A kazahok általában világos bőrű, világos szemű szakállas férfiak. Csoda-e hát, hogy összetévesztettek velük minket, és ezért sok sátornál elutasítottak?

Külsőnkön már nem tudtunk változtatni. Nem volt lehetőségünk, hogy „kiszépítsük” magunkat. Még ha lett volna is pénzünk - ruhát sehol sem lehetett venni. De annyi veszélyből menekültünk már meg, hogy ettől sem féltünk.

Nangce óta - így hívták ezt a falut - a sorsunkra voltunk bízva. A hadnagy nemsokára továbblovagolt Lhászába, így megegyeztünk a házigazdánkkal a poggyászunk legközelebbi faluig való szállításáról. Egy tehenet és egy szolgát adott nekünk, és amikor kifizettük, már csak másfél rúpiánk és egy darabka aranyunk maradt. Ha nem sikerült volna csomagunkat valamiképpen továbbszállítani, egyszerűen itt hagytuk volna. Naplóinkon és feljegyzéseinken kívül úgysem volt benne már semmi értékes.

==Ragyognak a Potala aranytetői==

1946. január 15-e volt, amikor utunk utolsó szakaszára indultunk. A Tölung-vidékről a széles Kjicsu-völgybe jutottunk, és egy kanyar után a távolban már ott csillogtak a Potala aranytetői! Ez a Dalai Láma téli székhelye, Lhásza híres ismertetőjele! Ez a perc sok mindenért kárpótolt bennünket. Legszívesebben letérdeltünk volna, és homlokunkkal érintettük volna a földet, miként a zarándokok. Csaknem ezer kilométert tettünk meg Kjirong óta ennek a mesebeli városnak a képével a szívünkben. Hetven napig gyalogoltunk és mindössze öt napot pihentünk. Ez napi tizenöt kilométer. Ebből a Csangthang - fájdalmas kínlódásaival, az éhség, a hideg és a veszélyek elleni küzdelmeivel - egymaga negyvenöt napot vett igénybe. De mit számított most mindez! Feledtünk minden félelmet és fáradtságot - még tíz kilométer, és elérjük a nagy célt!

Leültünk ama kőrakások egyike mellé, melyeket a zarándokok emelnek azokon a helyeken, ahonnan először lehet megpillantani a szent várost. Hajcsárunk ezalatt imáit végezte, mert Lhásza a tibetinek ugyanaz, mint Róma a hívő katolikusnak. Aztán a Lhásza előtti utolsó faluba, Singdonkába értünk. Tehénhajcsárunk nem akart továbbjönni, de bennünket már semmi sem tudott elcsüggeszteni. Szemtelenül felkerestük a bönpót, és elmondtuk neki, hogy egy hatalmas külföldi úrnak vagyunk az előörsei; és amilyen gyorsan csak lehet, Lhászába kell jutnunk, hogy szállást készítsünk neki. A bönpo bedőlt a cselnek, és rögtön egy szamarat és egy hajcsárt adott. Lhászában, az előkelő estélyeken még évek múlva is nevettek a leghatalmasabb miniszterek is, ha szóba került ez a történet. Tibetben ugyanis nagyon büszkék arra a rendszerre, amellyel távol tartják az országtól az idegeneket. Az a mód, ahogyan ezen áttörtünk, nemcsak megbecsülést szerzett nekünk, hanem a humorérzékükre is hatott. Ezzel nyert ügyünk volt, mert Lhászában szeretnek nevetni!

Az utolsó tíz kilométert a zarándokok és a karavánok áradatában tettük meg. Az országút fontos pontjain árusítóbódék álltak. Könnybelábadt a szemünk a régóta nélkülözött ínyencfalatok láttán: édességek, vajban sütött fehér zsemlék... De nem volt pénzünk. Utolsó másfél rúpiánk a szamárhajcsáré.

És már látjuk a város jellegzetességeit, melyeket olyan gyakran csodáltunk meg a könyvekben anélkül, hogy akár csak álmodni is mertünk volna arról, hogy egyszer magunk is láthatjuk. Annak ott a Csagporinak kell lennie, annak a hegynek, amelyen a két híres orvosképző iskola egyike áll. És itt van előttünk a Drepung, a világ legnagyobb kolostora, ahol csaknem tízezer szerzetes él. Egész város ez, sok kőházzal, és aranyozott tornyocskák százai magaslanak az imahelyek fölé. Mintegy két kilométernyire vagyunk még a kolostortól és egy teljes órán át marad a látókörünkben. Valamivel mélyebben fekszenek a Necsung kolostor teraszai, ami Tibet legtitokzatosabb helye évszázadok óta. Egy buddhista védőisten nyilatkozik meg itt rendszeresen egy titokzatos orákulumon keresztül, akitől a kormány az állam sorsát befolyásoló minden nagy döntés előtt tanácsot kér. Most nyolc kilométer van még. És minden lépés új élményeket hoz. Nagy, gondozott legelők vannak itt, zöldellő fűzfákkal keretezve - ez a Dalai Láma lovainak kedvenc pihenőhelye.

És aztán egy hosszú-hosszú kőfal, csaknem egy egész órán át haladunk mellette. Mögötte fekszik az istenkirály nyári palotája! Majd a brit diplomáciai képviselet házához érünk, mely kint, a város szélén a fűzfák mögött lapul. Hajcsárunk itt bekanyarodik. Magától értetődőnek tartja, hogy be akarunk menni, és csak nagy nehezen tudjuk rábírni, hogy továbbmenjen. Egy pillanatig fontolgatjuk, ne forduljunk-e az angolokhoz. Túl nagy a civilizáció utáni vágyunk, és az, hogy újra európaiakkal beszéljünk. De az internálótábort még nem felejtettük el. És valószínűleg okosabb is Tibetben a tibetiektől kérni befogadást!

Alig tudjuk felfogni, hogy nem tartóztat fel bennünket senki. Egyáltalán nem törődnek velünk. Hébe-hóba utánunk fordul egy-egy gazdagon öltözött lovas. Később megtudjuk a titok nyitját: egyetlen ember sem gyanakodott, még ha fel is ismerték bennünk az európait, mert útlevél nélkül nem jutott el ide még senki.

Egyre hatalmasabban tornyosul előttünk a Potala. A városból még nem látni semmit. Elrejtik a dombok, amelyeken a palota és az orvosiskola áll. De íme itt egy kapu három sztupával körülvéve. A két hegyet köti össze, és egyben ez a város bejárata. Feszültségünk a csúcspontjára hág: most minden eldől! Csaknem valamennyi Lhászáról szóló könyv elmondja, hogy itt állnak az őrszemek, akik a szent várost őrzik. Szívdobogva megyünk közelebb. Semmi! Néhány koldus alamizsnáért nyújtja a kezét. Sehol egy katona, semmi ellenőrzés! Egy csoporthoz csapódunk, és a széles úton akadálytalanul lépünk be a városba. A szamárhajcsár elmagyarázza, hogy a balkéz felőli házcsoport még csak a külvárosok egyike. Egy darabon újra műveletlen réteken haladunk át, közeledve a városközponthoz. Egyikünk sem szól egy szót sem. Csak nézünk, egyre nézünk, és nem tudjuk felfogni, hogy a „tiltott város” kellős közepén vagyunk. Ma már nem találom a kellő szavakat arra, amit akkor éreztem és láttam. Álomszerű volt minden. A hosszú út és a sok megpróbáltatás után érzékeink most annyira túlfeszültek, hogy nem voltunk képesek feldolgozni a ránk zúduló benyomásokat.

==Két csavargó fedélt és élelmet kér==

A türkiz tetejű híd előtt állunk, és először látjuk a lhászai székesegyház arany tornyait. Lassan lenyugszik a nap, és földöntúli fényt áraszt a városra. Borzongva a hűvös alkonyban szállást keresünk. De nem olyan egyszerű itt belépni egy házba, mint a Csangthangban egy sátorba. Valószínűleg rögtön feljelentenének bennünket. Szállóhelyek vagy taszamházak sincsenek itt. De meg kell kísérelnünk! Az első házban egy néma szolgára akadunk, aki meg sem hallgat bennünket. Megpróbáljuk a legközelebbiben. Itt is csak egy szolgáló van. Jajveszékelése előcsalja az úrnőjét, aki összetett kézzel könyörög, hogy menjünk tovább, mert ha szállást ad nekünk, megkorbácsolják. Nemigen értjük, hogy miért ilyen szigorúak a kormány utasításai, de nem akarunk az asszonynak kellemetlenséget. Végigbolyongunk néhány utcát, és már csaknem a város másik végén vagyunk. Itt áll egy ház, ami sokkal előkelőbb és tágasabb, mint az eddigiek. Az udvarán még fészerek is vannak a lovak számára. Nekiveselkedünk és belépünk. Megint szolgák teremnek ott, akik szitkozódva és kiabálva akarnak bennünket elküldeni. De mi már nem megyünk tovább, és egyszerűen lepakoljuk szamarunkról a poggyászt. A szamárhajcsár már sietne, rég észrevette, hogy itt valami nincs rendjén. Kifizetjük, és ő megkönnyebbülten továbbáll.

A szolgák kétségbeesnek, amikor látják, hogy otthonosan letelepszünk az udvaron. Sírnak, kérlelnek és könyörögnek, és a büntetést ecsetelik, amit a bönpótól kapnak, ha az megjön, és meglát itt bennünket. Nincs kedvünk ilyen erőszakosan vendégszeretetet kicsikarni, de maradunk. Egyre több embert csődít oda a kiáltozás, de már ezzel sem törődünk. Holtfáradtan, félig éhen veszve ülünk gyatra batyunk mellett a földön. Mindegy már, hogy mi lesz velünk. Csak ülni, pihenni és aludni akarunk.

A dühödt kiáltozás elcsitul, amikor az emberek meglátják hólyagokkal borított lábainkat. Szánalom ébred bennük. Egy asszony kezdi a sort: egy kancsó vajas teát hoz. Az imént még könyörgött, hogy hagyjuk el a házat. Aztán mindenki hoz valamit: campát, élelmiszereket, sőt még tüzelőanyagot is. Az emberek megint jóvá akarják tenni barátságtalanságukat. Mohón esünk neki az ételeknek, és minden másról megfeledkezünk.

Egyszer csak halljuk, hogy tökéletes angolsággal megszólítanak. Föltekintünk, és bár közben besötétedett, látjuk, hogy az előttünk álló gazdagon öltözött tibeti férfi a legelőkelőbb rangfokozatba tartozik. Meglepve kérdezzük tőle, hogy talán ama négy nemes egyike-e, aki Rugbyben végezte tanulmányait? Az éppen nem, válaszolja, de sok évet töltött Indiában. Röviden elmondjuk neki sorsunkat, megmondjuk, hogy németek vagyunk, és menedéket szeretnénk kérni. Egy pillanatig gondolkodik, aztán azt feleli, hogy a városi tanács engedélye nélkül ő sem fogadhat bennünket a házába. De azonnal elmegy, és engedélyt kér.

A többi ember sugdolózva és tiszteletteljesen utat nyit neki. Amikor elmegy, elmondják róla, hogy magas rangú bönpo, akihez az Elektromos Művek igazgatása tartozik. Nem mertünk nagy reményeket fűzni az ígéretéhez, és elkezdtünk az éjszakára berendezkedni. Még a tűz mellett beszélgettünk a kíváncsiskodókkal, amikor szolgák léptek hozzánk, és felkértek bennünket, hogy kövessük őket. Thangme úr, az „elektromosság legfőbb főnöke” meghív bennünket a házába.

Tiszteletteljesen „küngő”-nek nevezték, vagyis „fenség”-nek és mi megjegyeztük ezt, szintén így szólítottuk.

Thangme és fiatal felesége barátságosan fogadott minket. Öt gyermekük tátott szájjal álldogált körülöttünk, és bámult bennünket, mint valami csodát. A küngő jó hírt hozott: a tanács megengedte, hogy minket egy éjszakára a házába fogadjon, minden továbbit pedig a kormány elé kell terjesztenie. Ez azonban már nem zavart minket. Lhászában voltunk végre, és egy nemesi család vendégszeretetét élvezhettük. Már elő is készítettek nekünk egy szobát, egy igazi, tiszta, barátságos szobát! Egy kis vaskályha is állt benne, ami izzón sugározta a meleget. Már hét éve nem láttunk kályhát! És még remek borókaillat is áradt belőle, ami nagy fényűzés, mert hetekig kell a borókafát jakháton Lhászába hozni. Alig mertünk rongyainkban a szőnyegekkel borított fekvőhelyekre ülni. Pompás kínai vacsorát hoztak, és mi egészen elfogódottak voltunk, miközben folyton nógattak, hogy lássunk csak hozzá. Közben mindannyian körülálltak bennünket, és egyfolytában kérdezgettek. Ugyan mi mindenen mehettünk keresztül! Alig tudták elhinni, hogy a Csangthangon és Nyencsentanglán jöttünk át télen. Tibeti nyelvtudásunk is nagy csodálatot keltett. De milyen elhanyagoltaknak éreztük magunkat ebben az ápolt környezetben! Holmijaink, amik éveken át legértékesebb kincseink voltak, és mindenhová magunkkal hurcoltuk, egy csapásra elvesztették minden fényüket, és a legszívesebben megszabadultunk volna tőlük.

Fáradtan és zavarodottan dőltünk le végre, de egyáltalán nem tudtunk elaludni. Túl sok éjszakát töltöttünk a kemény földön, csupán báránybőrbundánkkal és takarónkkal védekezve a hideg ellen. És most egyszeriben puha ágyban és fűtött szobában vagyunk. A test nem tud ilyen gyorsan átállni, és a gondolatok is úgy zakatolnak, akár egy malomkerék. Előjön most minden emlék és valósággal ránk ront. Az internálótábor! Huszonegy hónapja, hogy elhagytuk. És mennyi minden történt ezalatt! És bajtársaink még mindig ott vannak, mert bár a háborúnak már régen vége, de a foglyok még nem szabadok. Szabadok... És mi szabadok vagyunk most?

Mielőtt még teljesen felébredtünk volna, egy szolga állt az ágyunknál teával és süteménnyel. Aztán meleg vizet hozott a borotválkozáshoz, és lassan kezdett emberi formánk lenni. Később egy mohamedánt hívattak, aki a legjobb hajnyíró errefelé, így ő próbált sörényünkből európai frizurát kihozni. A hajvágás gondját a tibetiek nem ismerik. Ők vagy rövidre nyírva, vagy copfba fonva viselik hajukat.

Thangmét csak délben láttuk viszont. Jókedvűen jött haza, mert a Külügyi Hivatalban járt, és jó hírt hozott: nem szolgáltatnak ki minket az angoloknak! Egyelőre Lhászában maradhatunk, és csak azt kérik tőlünk, hogy a régens állásfoglalásáig - aki éppen a Taglung Trában elmélkedik -, ne hagyjuk el vendéglátónk házát. Értésünkre adták, hogy ez óvatossági rendszabály, nehogy a fanatikus szerzetesekkel konfliktusba kerüljünk. Élelmet és ruhákat a kormány ad nekünk.

Elégedettek voltunk. A többhónapos út után ez a néhány napos nyugalom igen jólesett. Lelkesedéssel estünk neki egy egész hegynyi újságnak. A hírek, amiket megtudtunk, már kevésbé lelkesítettek. Felfordult az egész világ, a hazánk is nehéz időket élt át. Képeket is láttunk Angliában és Franciaországban kényszermunkára fogott német hadifoglyokról...

Még ugyanaznap meglátogatott bennünket a városi tanács egyik bönpója, hat rendőr kíséretében. Udvariasan arra kért bennünket, hogy átvizsgálhassa poggyászunkat. Bámultuk a hatóságok precíz munkáját, mert ennek az embernek már pontos jelentés volt a kezében Kjirongból, és ezzel hasonlította össze útvonalunk adatait. Megkérdeztük, vajon tényleg megbüntetik-e azokat a hivatalnokokat, akiknek a kerületein átjöttünk. Az egész eset a kormány elé kerül, mondta megfontoltan, és a bönpóknak számolniuk kell a büntetéssel... Ezt végtelenül sajnáltuk, és nagy derültségére elmeséltük, hogyan tértünk ki a találkozások elől, és milyen gyakran csaltunk. Rajtunk volt a sor a nevetésben, amikor elmondta, hogy tegnap este már már lhászai német invázióra gondolt, mert minden ember, akit megszólítottunk, és akitől szállást kértünk, azonnal a tanácshoz szaladt. Már szinte az volt a benyomásuk, hogy német csapatok vonultak be a városba...

==Az egész város rólunk beszél==

Városszerte rólunk beszéltek. Mindenki látni akart minket, saját fülével hallani a kalandjainkat, és mivel nem volt szabad kimennünk, elkezdődött a vendégjárás. Thangme felesége tele volt munkával, még a legszebb teáskészletét is előszedte. Közben minket is beavattak a teavendégség szertartásába. Eszerint a teáskészlet értéke és szépsége a vendég rangja előtti tiszteletnek számít. A teásteríték egy fémből, gyakran aranyból vagy ezüstből készült csészealjból áll, amire porceláncsészét tesznek. Ehhez tartozik még egy csúcsos fedő ugyanabból az anyagból, mint a csészealj. Később gyakran láttam régi, sokszáz éves, gyönyörű kínai teáskészleteket az előkelő házaknál.

Thangme házát most naponta előkelő vendégek látogatták. Ő maga az ötödik rangfokozatba tartozó nemes volt, és mivel itt sokat adnak az etikettre, eddig mindig csak ugyanabba, vagy alacsonyabb rangfokozatba tartozó nemeseket fogadott. Most azonban a legmagasabb rangúak voltak természetesen az elsők, akik látni akartak minket. Először Carongnak, a közismert és híres miniszternek a fia jött el a feleségével. Apjáról sokat olvastunk már. Egyszerű családból származott, és a 13. Dalai Láma kegyence lett. Nagy tisztességre tett szert és rátermettségével és intelligenciájával nagy vagyont is szerzett. Amikor a Dalai Lámának negyven évvel ezelőtt Indiába kellett menekülnie a kínaiak elől, értékes szolgálatokat tett neki. Később évekig miniszter volt, és mint első kegyenc gyakorlatilag egy régens hatalmával rendelkezett. Később egy új kegyenc, Khünpela, kiszorította őt a hatalomból. Rangját és méltóságát azonban megtartotta. Most a harmadik rangfokozatot viselte, és a pénzverdét vezette.

Fia huszonhat éves volt. Indiában nevelkedett, és folyékonyan beszélt angolul. Öntudatosan viselte hajában az arany amulettet, amelyhez, mint a miniszter fiának joga volt. A rangfokozatok nincsenek mindig a születéshez kötve, érdemekkel is meg lehet őket szerezni.

A szolgák teát kínáltak, és nemsokára élénk társalgás folyt. Hihetetlen, hogy ez a fiatalember milyen sokoldalúan tájékozott volt. Különösen a műszaki dolgok érdekelték. A legújabb vívmányokról érdeklődött, és elmesélte, hogy a rádióját saját maga állította össze, és a háza tetején egy generátort is felállított, amit a szél hajt.

A szakmai beszélgetés kellős közepén voltunk, amikor a felesége nevetve félbeszakított bennünket, és most ő kérdezősködött. Jangcsenla Lhásza szépeinek egyike volt, finom ízléssel öltözött, és láthatóan a smink sem volt számára idegen. Egyáltalán nem volt félénk: ez megmutatkozott abban az élénkségben is, ahogyan bennünket kérdezett. Gyors gesztusaival és ámuló felkiáltásaival minduntalan félbeszakított minket, és szívből kacagott, amikor elmeséltük, hogyan vezettük az orruknál fogva a bönpókat régi, érvénytelen útlevelünkkel. Megcsodálta tibeti nyelvtudásunkat, de már nála is feltűnt nekünk az a derűs mosoly, amit a legtiszteletreméltóbb látogatóink sem tudtak egészen elfojtani. Barátaink később felvilágosítottak: az elképzelhető legszörnyűbb nomád- és paraszttájszólást beszéltük. Körülbelül olyan volt ez, mintha a legeldugottabb alpesi völgy erdejének valamelyik egyszerű lakója bejönne egy bécsi szalonba, és ott szabad folyást engedne szavainak... Nagyszerűen mulattak ezen, de udvariasabbak voltak annál, semhogy kijavítottak volna bennünket.

Mire a fiatal pár elment, barátságot kötöttünk. Kedves ajándékokat hoztak: fehérneműt, pulóvert, cigarettát, és azt kérték, szóljunk bátran, ha szükségünk van valamire. A miniszter fia megígérte, hogy közbenjár az érdekünkben, és később eljuttatta hozzánk apja üzenetét, melyben meghív bennünket, lakjunk nála, ha már rendeződik az ügyünk.

Egyfolytában jöttek a látogatók. A legközelebbi Szurkang miniszter fivére volt, aki a tibeti hadsereg tábornoka. Neki is rögtön volt beszédtémája: minden érdekelte Rommellel kapcsolatban. Lelkesedéssel beszélt róla, és elmondta, hogy fogyatékos angolságával figyelemmel kísért minden hírt, amit vele kapcsolatban az újságokban talált. Lhásza ilyen tekintetben egyáltalán nem elszigetelt. Indián keresztül eljut ide a világ valamennyi újsága, sőt volt a városban néhány nemes, aki előfizetett a „Life” magazinra is. Az indiai napilapok is kaphatók, ha egyheti késéssel is.

Aztán szerzeteshivatalnokok jöttek, és ajándékokat hoztak nekünk. Némelyek közülük később a legjobb barátaink lettek. Majd a kínai diplomáciai képviselet egyik tagja jelent meg, és a lhászai brit képviselet egyik alkalmazottja is eljött.

Különös megtiszteltetés volt a tibeti hadsereg főparancsnokának, Künszangcénak a látogatása, aki feltétlenül látni akart bennünket, még mielőtt egy küldöttség vezetőjeként elutazott volna Kínába és Indiába. Ő a külügyminiszter fiatalabbik öccse, és rendkívül intelligens, tájékozott ember volt. Megkönnyebbültünk, amikor ő is biztosított bennünket arról, hogy tartózkodási engedély iránti kérelmünket kedvezően bírálják el.

Lassan kezdtük magunkat otthonosan érezni. Thangméval és feleségével valóban családias kapcsolat alakult ki. Pátyolgattak minket, etettek, és örültek a jó étvágyunknak. De a szörnyű út, és a nélkülözések hatására Aufschnaiternél is, és nálam is mindenféle betegségek jelentkeztek. Aufschnaiter lázrohamot kapott, engem pedig az isiász kínzott meg jobban, mint eddig bármikor.

Thangme elhívatta a kínai diplomáciai képviselet orvosát, aki Berlinben és Bordeaux-ban végezte tanulmányait. Európai módszer szerint vizsgált meg bennünket és mindjárt néhány gyógyszert is adott. Természetesen a politikára is ráterelődött a szó, és ő úgy vélekedett, hogy a legközelebbi húsz évben a világon minden hatalom Amerika, Oroszország és Kína kezében lesz...

== 
Elkényeztetik a szegény menekülteket==

Valószínűleg nincs a világon más ország, ahol annyit törődnének két szegény menekülttel, mint Tibetben. Megérkezett a kormány ruháscsomagja! Még elnézést is kértek a késésért, de a tibetieknél magasabbak voltunk, így nem volt megfelelő méretű holmi a raktáron. A ruhákat és a cipőket külön nekünk készítették. Örültünk, mint a gyerekek! Végre levethettük régi, eltetvesedett és szétrongyolt holminkat! Rögtön fölpróbáltunk mindent. Nos, ha nem is készült mérték után, de rendes és tiszta volt minden, és bátran emberek közé mehettünk.

A látogatások közötti időt feljegyzéseinknek és naplóinknak szenteltük. Thangme gyermekeivel is hamar összebarátkoztunk. Többnyire elmentek már, mielőtt még felkeltünk volna, mert magániskolába jártak, ahol a mi félinternátusainkhoz hasonlóan egész nap a tanítók felügyelete alatt vannak, de este szívesen megmutatták feladataikat. Ez engem is érdekelt, mert szerettem volna a tibeti írást megtanulni. Aufschnaiter már régóta foglalkozott ezzel, és hosszú vándorutunkon néhány dolgot már megtanított. De évekig tartott még, amíg megközelítő folyékonysággal tudtam tibetiül írni. A nehézség nem az egyes betűk megtanulásában rejlik, hanem szótagokká való összeállításukban és elrendezésükben. Sok írásjel az ezeréves indiai írások valamelyikéből származik, ezért a tibeti írás inkább a hindihez hasonlít, mintsem a kínaihoz. Nagyon tartós, szép, pergamenszerű papírra írnak, kínai tintával. Lhászában csak gyengébb minőségű papírt készítenek régi papirosból, de vannak Tibetben híres papírgyárak is, különösen olyan vidékeken, ahol borókafa terem. Ezenkívül rengeteg papírszállítmányt hoznak be évente jakháton Nepálból és Bhutánból, ahol ugyanúgy gyártják a papírt, mint Tibetben. Gyakran megfigyeltem ezt később Lhászában a Kjicsu partján. Híg papírpépet kennek egy vászonfelületre, ami fakeretre van feszítve. A fennsík száraz levegőjében a pép néhány óra alatt megszilárdul, és akkor a kész papírt leválasztják az alátétről. A felülete természetesen nem túl sima és gyakran még a felnőtteknek is nehéz írni rá. A gyerekeknek ezért inkább fatáblákat adnak a gyakorlatokhoz. Ezekre felhígított tintával és bambusztollal írnak. Utána nedves ronggyal le lehet törölni az egészet. Thangme gyermekei sem jártak jobban, mint a mi elemistáink, mert gyakran húszszor is le kellett törölniük a feladatot, mire helyesen megoldották.

Csakhamar egészen a családhoz tartoztunk. Thangme felesége szívesen jött hozzánk apró-cseprő gondjaival, mindenféléről elcsevegtünk, és örült, ha bókokat mondtunk neki. Mint minden asszony, ő is szeretett csinosan öltözni, és büszke volt ékszereire.

Nagy bizalom jele volt, mikor egyik nap a szobájába vezetett, és megmutatta nekünk az ékszereit. Egy nagy láda állt ott, ebben kis kazettákban vagy finom selyemkendőkben voltak a kincsei... És micsoda kincsek voltak ezek! Káprázott a szemünk. Fejdísz korallokból, türkizekből és gyöngyökből, gyűrűk, gyémánt fülbevalók és kis tibeti amulett-tartók, amit korall láncon viselnek a nyakukban. Ilyen amulett-tartó mindenféle van, a legolcsóbbtól a legdrágább kivitelűig. Sok asszony egész nap viseli, mert talizmánt tartalmaz, és hisznek abban, hogy ez minden bajtól megvédi őket.

Háziasszonyunk örült az álmélkodásunknak. Elmondta, hogy minden férj köteles a rangjának megfelelő ékszereket adni a feleségének. Ha férje magasabb rangba emelkedne, azonnal meg kellene kapnia az ezzel járó ékszereket is. Szép kis intézmény! Bizonyára nem egy asszony kívánna magának hasonlót Európában! Ezen egyáltalán nem segít az, ha valakinek sok pénze van. A pénz egymaga még nem adja meg a jogot a drága ékszerek viselésére. A férjek természetesen itt is nyögnek feleségük kívánságai miatt, mert csakúgy, mint nálunk, itt is mindenki igyekszik túltenni a másikon. A fejdísz, az amulett-tartó és a fülbevaló minden asszony jogos tulajdona, ám a kivitelen múlik minden! Később láttunk olyan ékszereket, amik megértek vagy 75 ezer márkát. Thangme rangjának körülbelül 25 ezer márka értékű ékszer járt. Jangcsenla elmondta, hogy soha nem megy kíséret nélkül az utcára, mert gyakran megesik, hogy tolvajok tolakodnak az előkelő asszonyok közelébe, és kirabolják őket.

==Vendégségben a Dalai Láma szüleinél==

Nyolc nap telt el közben. Kimenő-tilalmunkat betartva a házban maradtunk, és még semmit sem láttunk a városból. Nagy meglepetés volt, amikor egy nap szolgák jöttek, és meghívót hoztak nekünk a Dalai Láma szüleitől! Azt kérték, hogy azonnal menjünk velük! Mivel kötött az ígéretünk, hogy a házat nem hagyjuk el, megkérdeztük a vendéglátónkat. Thangme valósággal elképedt kérdésünkön. Nincs semmi, ami fölötte állhat egy ilyen meghívásnak! Legfeljebb magához a Dalai Lámához vagy a régenshez szóló meghívásnak volna elsőbbsége. Egyetlen ember sem fog minket visszatartani, vagy később felelősségre vonni. Ellenkezőleg, súlyos vétség volna, ha haboznánk!

Efelől tehát megnyugodtunk. Izgatottan készültünk a látogatásra: most megyünk ki először az új ruhánkban, tibeti cipőnkben az utcára. Egész jól mutattunk. Thangme még néhány fehér selyemszalagot dugott oda nekünk gyorsan, és jól a fejünkbe véste, hogyan adjuk át azokat az üdvözlésnél. Már Kjirongban is találkoztunk ezzel a szokással, és az egyszerű népnél is láttuk, hogy minden látogatásnál, vagy magasabb rangúakhoz intézett kérelemnél és a nagy ünnepeken fehér szalagot nyújtanak át. Ezek a legkülönbözőbb kivitelben készülnek, és minőségük az ajándékozó rangjától függ.

Feltűnést keltő megérkezésünk óta most lépünk ki először az utcára. A Dalai Láma szüleinek háza nincs messze. Nemsokára egy óriási kapu előtt állunk, ahol már vár bennünket a kapuőr, kis házikója előtt. Amikor megérkezünk, tiszteletteljesen meghajol.

Aztán egy nagy kerten át visz az út zöldségágyások és fűzfák között a palotához. Felvezetnek bennünket a második emeletre, nyílik az ajtó, tiszteletteljes hajlongások: az istenkirály anyja előtt állunk. Egy kis trónszéken ül a tágas, világos teremben, szolgákkal körülvéve. Impozáns hölgy, csupa nemesség és méltóság. Számunkra idegen az az alázatos tisztelet, amit egy tibeti érez a „szentanya” iránt, mégis megérint bennünket a pillanat ünnepélyessége.

A „szentanya” nyájasan ránk mosolyog, és láthatóan örül, amikor meghajolva átnyújtjuk neki a fehér szalagokat kinyújtott karral, ahogy azt Thangme a lelkünkre kötötte. Elveszi a szalagokat, a szolgák rögtön átveszik tőle, és jóságos arca csak úgy ragyog, amikor a tibeti szokással ellentétben kezet nyújt nekünk.

Ebben a pillanatban lép be a Dalai Láma apja, egy tekintélyes idős férfi. Ismét hajlongások, a fehér szalagok szertartásos átnyújtása, de ő is egészen fesztelenül viselkedik, és kezet ráz velünk. Hébe-hóba elvetődnek erre európaiak is, így ismerik a szokásainkat, és egy kicsit büszkék is erre... Aztán teához ülünk. Jönnek-mennek a szolgák, teát töltenek, először az apának, aztán az anyának, utoljára nekünk. A tea meglep bennünket az aromájával. Ez más tea, és másképp is készítik, mint ahogy Tibetben szokás. Érdeklődésünk megtöri a csendet. Amdóról, a szülőföldjükről mesélnek, ahol egyszerű parasztok voltak egy kis gazdaságban, mielőtt a legkisebb fiukban felismerték a Dalai Láma inkarnációját... Amdó már Kínában fekszik, Csinghaj tartományban, de lakosai csaknem kizárólag tibetiek. Szülőföldjük italát, az amdó teát nem vajjal készítik, hanem tejjel és egy kevés sóval. És még valami utal régi hazájukra: a tájszólásuk. Mindketten csak törve beszélik a központi tartományok tibeti nyelvét. A Dalai Láma tizennégy éves bátyja a tolmács, mert ő már gyerekkorában Lhászába került, és hamar megtanulta a tibeti társalgási nyelvet. Csak a szüleivel beszél még amdói tájszólásban.

Miközben a beszélgetés zajlik, szemrevételezzük vendéglátóinkat. Mindketten nagyon kellemes emberek. Rokonszenves természetességük elárulja egyszerű származásukat, de magatartásuk és viselkedésük olyan, mintha született nemesek volnának. Óriási változás egy távoli tartomány kis parasztházából hercegi rangba kerülni Lhászában! A palota, a terjedelmes birtokok most mind az ő tulajdonuk. Úgy látszik, jellemváltozás nélkül estek át életkörülményeik e hirtelen változásán. Van valami nemesi egyszerűség a „szentanyában” és sokkal intelligensebb, mint a férje. Neki talán mégis a fejébe szállt a gyors dicsőség...

És itt van a tizennégy éves fiuk, Lobszang Szamten. Élénk, értelmes, és mohó érdeklődéssel ostromol minket kérdéseivel, tudni szeretne utazásunk minden részletéről. Istenöccse megbízta őt - jelenti ki -, hogy mindenről pontosan számoljon be neki. A Dalai Láma érdeklődik irántunk! Izgalom fog el bennünket, és szeretnénk többet tudni róla! Kiderül, hogy a „Dalai Láma” nevet a tibetiek egyáltalán nem használják. Ez a név a mongolból származik, és lefordítva annyit jelent, hogy „tágas óceán”. A Dalai Láma tibeti nyelven a „Gyalpo Rinpocse”, ami körülbelül „nagyra becsült királyt” jelent. A szülők és a testvérek az intimebb formát használják, ha róla beszélnek: „Kündün”, ami lefordítva egyszerűen „jelenlét”-et jelent.

A „szent szülőknek” összesen hat gyermekük volt. A legidősebb fiút még jóval a Dalai Láma felfedezése előtt ugyancsak egy Buddha inkarnációjaként ismerték fel, és a tagceli kolostor lámája lett. Őt is „Rinpocsé”-nek szólították, mint minden inkarnált lámát. A korban második fiú, Gyalo Thündrup, Kínában járt iskolába, a tizennégy éves Lobszang Szamten pedig a szerzeteshivatalnoki pályára volt szánva. A Dalai Láma tizenegy éves most, és fivérein kívül két nővére is van. A „szentanya” később még egy inkarnációnak adott életet, a Ngari Rinpocsénak. Három inkarnáció anyjaként egyedülálló jelenség a buddhista világban.

Mostani látogatásunk egy bensőséges kapcsolat kezdete volt ezzel az egyszerű és okos asszonnyal, és addig tartott, amíg a vörös kínaiak előli menekülés fel nem bomlasztott mindent. A mi barátságunknak persze semmi köze nem volt ahhoz az emberfeletti tisztelethez, ami a „szentanyát” egyébként körülvette. De ha szkeptikus is vagyok minden metafizikai jelenséggel szemben, mégsem tudtam kivonni magam a belőle áradó személyiség és hit hatása alól.

Lassan világosodott csak meg előttünk, mekkora megtiszteltetés ez a meghívás. Nem szabad elfelejteni, hogy egész Tibetben ezen az egy családon kívül senkinek sincs joga a fiatal istenkirályt megszólítani; eltekintve a néhány apáti rangban lévő személyes szolgától. És világidegen elszigeteltségükben mégis személyes érdeklődést tanúsítottak sorsunk iránt! Távozásunkkor intésükre egész sereg szolga lépett elő liszttel és campával teli zsákokkal, egy rakomány vajjal és puha gyapjútakarókkal. „A Kündün személyes óhajára!” - mondta mosolyogva az istenanya, és mindegyikünknek még egy százsangos bankjegyet is a kezünkbe nyomott. Mindez olyan magától értetődően és természetesen történt, hogy eszünkbe sem jutott zavarba jönni.

Elfogódottan támolyogtunk ki a szobából. Amikor meghajoltunk, Lobszang Szamten a barátság jeleként szülei nevében a nyakunkba akasztotta a fehér szalagot.

Aztán maga vezetett bennünket a kertbe, megmutatta az ültetvényeket, a lóistállókat, és apja büszkeségeit, a pompás lovakat. Beszélgetés közben olyan megjegyzést tett, hogy szívesen megismerkedne a nyugati tudományok néhány ágával. Magam is gondoltam már arra, milyen jó lenne itt tanításból megélni... De vágyálomnak tűnt az egész.

Szolgáktól kísérve, és ajándékokkal megrakottan tértünk vissza Thangme házába. Odahaza már feszült izgalommal vártak. Pontosan be kellett számolnunk mindenről, és a minket ért nagy megtiszteltetésről már minden látogatónk tudott. Nagyot emelkedtünk a köztiszteletben!

Az ajándékba kapott élelmiszereket háziasszonyunknak adtuk csekély ellenszolgáltatásul azért a sok gondért, amit neki okoztunk.

Másnap a huszonötéves Rinpocse is eljött a kolostorából, hogy meglátogasson! Személyében ismertük meg az első valódi lámainkarnációt. Általános szokás ugyanis Tibet valamennyi szerzetesét „lámá”-nak nevezni. Valójában azonban csak az inkarnációk viselhetik ezt a címet, és néhány szerzetes, aki aszkéta életével vagy csodatetteivel rászolgál erre. Minden lámának előjoga az áldásadás, és úgy tisztelik őket, mint a szenteket.

==Tibet Külügyi Hivatala mozgásszabadságot ajándékoz nekünk==

Tíz nappal megérkezésünk után megjött a Külügyi Hivatal végzése, hogy szabadon mozoghatunk. Egyidejűleg földig érő, pompás báránybőrkabátokat kaptunk, amihez röviddel azelőtt vettek rólunk mértéket.

Még aznap végigsétáltunk a városon, és tibeti ruhánkban egyáltalán nem voltunk feltűnőek. Mi minden látnivaló volt itt! A belváros egyetlen nagy áruház: üzlet üzlet mellett, és akinek nincs eladóhelyisége, az egyszerűen az utcán árusít. Kirakatok nincsenek, minden nyílás a falban egy újabb üzlet bejárata, még ha az mégoly kicsiny is. Valódi szatócsboltok ezek, ahol a varrótűtől a gumicipőig minden kapható. Mellettük elegáns szövet- és selyemüzletek, különleges élelmiszerboltok, ahol a hazai termékek mellett megtalálható az amerikai Corned Beef, az ausztráliai vaj és az angol whisky is. Nincs semmi, amit ne lehetne kapni, vagy legalábbis megrendelni. Elisabeth Arden készítmények, Ponds Creme, kozmetikai szerek - minden van itt és buzgón vásárolják is ezeket. A háborúban fölöslegessé vált amerikai áruk sorakoznak jakcombok és vajtömbök között. Varrógépeket, rádiókészülékeket, gramofonokat lehet rendelni, vagy Bing Crosby legújabb lemezét egy-egy estélyhez. És mindenfelé tarka tömeg, alkudozás, nevetgélés és kiáltozás... Az alkudozás egyfajta gyönyör, és igyekeznek ezt az élvezetet olyan hosszúra nyújtani, amilyenre csak lehet. A nomád itt cserél jakszőrfarkot dohányra, közvetlen mellette keresgél órákig a brokát- és selyemhegyekben a szolgák hadától kísért nemesasszony. De a nomád nő sem kevésbé igényes, amikor új imazászlónak való indiai pamutszövetet keres.

A köznép rendszerint nambut visel, egy házilag szőtt, elnyűhetetlen, tiszta gyapjúszövetet, ami csak húsz centiméter széles. Vastag bálákba csavarva fekszik az üzletek előtt tiszta fehér, vagy kékes-lilás színárnyalatokban. A festéshez általában indigót használnak rebarbarával. A fehér nambut csaknem kizárólag a szamárhajcsárok viselik, mert a festetlenség a szegénység jele. Mivel a métermértéket itt nem ismerik, karhosszal mérnek, a mi régi rőfünkhöz hasonlóan. Hála hosszú végtagjaimnak, a vásárlásaimnál mindig jól jártam...

Van itt egy nagy halom európai nemezkalap. Ez most a legújabb divat Lhászában. Egy kicsit különös viselet ez az elegáns kalap a hagyományos tibeti öltözékhez, de nagyon kedvelik az emberek, mert széles karimája megvédi őket a naptól. A tibeti viselet gazdagon díszített kalapjai minden-esetre sokkal festőibbek, és a tarka utcán különösen jól hatnak. A kormány megpróbálja bizonyos előírásokkal megakadályozni az idegen divatok elterjedését, hogy a régi, gyönyörű népviselet megmaradjon. Így az asszonyok csak ritkán viselnek kalapot, hanem megtartják szép, háromszögletű fejdíszeiket. A hivatalnokok és a szolgák is követik az előírásokat. Tág tere marad még így is a képzeletnek és a szövetek és színek összeállításával mindenki kifejezésre juttathatja az egyéniségét.

A kalapok mellett az ernyőket is szeretik a tibetiek. Minden nagyságban, minőségben és színben kaphatók, és többnyire napernyőként használják. A legjobb vevők a kopaszra nyírt szerzetesek, mert ők a nagy szertartások kivételével nem viselhetnek fejfedőt.

A nagy sürgés-forgástól és a sok új benyomástól egészen felkavarva értünk haza. Ott már várt bennünket a brit diplomáciai képviselet titkára, Thangme barátja, aki nem hivatalos megbízásból jött hozzánk. Sokat hallott már rólunk, mondta, és különösen útvonalunk és élményeink iránt érdeklődött. Kormánya kereskedelmi ügynökeként már ő is járt Gartokban, így ismerte némileg azt a vidéket, amin áthaladtunk. Kapóra jött ez a látogatás, mert szerettünk volna hírt küldeni haza! Otthon bizonyára már régen eltűntnek gondoltak bennünket. Csak a brit képviseletnek volt közvetlen összeköttetése a világgal, mert Tibet nem tagja a Világposta-egyesületnek és postaviszonyai kissé bonyolultak.

A követségi titkár arra biztatott, hogy személyesen adjuk elő kérelmünket, így már másnap elmentünk a képviselet székhelyére. Lhászába érkezésünkkor láttuk már ezt a házat, a városon kívül feküdt egy nagy parkban.

Vörös libériás inasok vezetnek bennünket a kertbe. Itt végzi reggeli sétáját a rádiós Reginald Fox. Évek óta él már Lhászában, tibeti nőt vett feleségül, és négy szőke hajú, mandulaszemű, elragadóan bájos gyermeke van. A két idősebbik Indiában van internátusban.

Ő az egyetlen ember Lhászában, akinek megbízható motorja van, és a brit képviseletnél kifejtett működése mellett állandóan azzal van elfoglalva, hogy Lhásza valamennyi rádióelemét feltöltse. A rádió segítségével közvetlen összeköttetése van Indiával, és megbízható alaposságának köszönhetően közismert és megbecsült ember.

A szolgák közben már bejelentettek bennünket, és most fölvezetnek az első emeletre. A napsütéses verandán étvágygerjesztően megterített reggelizőasztal áll, és már be is lép a brit képviselet főnöke. Szívélyesen üdvözöl minket, és meghív egy jó angol reggelire. Hány éve már annak, hogy utoljára széken ültünk? Abrosz, virágvázák, könyvek, barátságosan berendezett szoba... Olyan ez, mintha hazaértünk volna. Vendéglátónk megértően mosolyog, és amikor a könyveket nézegetjük, barátságosan felkínálja a könyvtárát. Beszélgetni kezdünk, de tapintatosan kerüljük a kérdést, ami a leginkább nyugtalanít minket: hadifoglyoknak tekintenek-e még bennünket? Végül kereken rákérdezünk, szögesdrót mögött vannak-e még a bajtársaink? Nem tud rá válaszolni, de megígéri, hogy majd érdeklődik Indiában. Aztán egészen nyíltan beszél a helyzetünkről, szökésünk minden részletéről tájékozott, és célzást tesz arra, hogy tudomása szerint a tibeti kormány a visszaküldésünket tervezi Indiába. Hát ettől nem vagyunk elragadtatva! Megkérdezi, nem érdekelne-e minket valamilyen munka Szikkimben? Jó összeköttetései vannak ott, és néhány nap múlva éppen odautazik. Nyíltan bevalljuk, hogy szívesebben maradnánk Tibetben, de ha ez nem lehetséges, akkor örömmel visszatérünk az ajánlatára.

Ez a további sorsunkra nézve oly fontos megbeszélés azonban mégsem rontja el az étvágyunkat. A reggeli olyan finom, hogy egykettőre kiürülnek a kannák, a tálak és a kosarak. Nem túl elegáns ez a farkasétvágy, de vendéglátónk csak mosolyog, és újra tálaltat. A magánügyekre terelődik a szó. Végre előállhatunk a kérésünkkel: szeretnénk hírt küldeni haza! A követ megígéri, hogy a Vöröskereszten keresztül megpróbál erre módot találni. Később időnként küldhettünk néhány levelet a brit képviseleten keresztül is, többnyire azonban a bonyolult tibeti postautat kellett használnunk. Kettős borítékban küldtük a levelet tibeti bélyeggel a határig, ahol egy ismerősünk az első borítékot eltávolította, a levelet indiai bélyeggel látta el, és továbbította. Ha szerencséje volt az embernek, tizennégy napig tartott, amíg egy levél Európából megérkezett, az amerikai híreknek pedig húsz napra volt szükségük. Tibetben a postát futárok továbbítják, akik stafétaszerűen hat és fél kilométerenként váltják egymást. Minden főútvonalon pici házikók vannak, ahol készenlétben áll a váltás. A postafutárok csengőkkel ellátott lándzsát használnak hivataluk jelvényeként. A lándzsa szükség esetén fegyver, a csengők pedig elriasztják éjjel a vadállatokat. Öt különböző levélbélyeg létezett ekkor, ezeket a pénzverdében nyomták, és a postahivatalokban árusították.

==Fontos látogatások Lhászában==

A követségi látogatással elégedettek voltunk. Előzékenységüket látva azt reméltük, hogy meggyőződtek ártalmatlanságunkról. A legjobb hangulatban mentünk a városba, amikor Söben, a hivatalok, templomok és állami nyomdák negyedében, a Potala lábánál szolgák állítottak meg minket. Elmondták, hogy uruknak az a kívánsága, hogy látogassuk meg a brit képviseletről visszajövet. Kérdésünkre, hogy ki az, aki látni kíván minket, megtudtuk, hogy egy magas rangú szerzetes-kormányhivatalnok, aki a négy Trünyi Csemo egyike. E négy hatalmas bönpo kezében van Tibet valamennyi szerzetesének sorsa.

Egy előkelő, nagy házba vezettek minket, ahol az egész személyzet szerzetesekből állt. Csak úgy ragyogott minden a tisztaságtól, a szobák terméskő padlójáról akár enni is lehetett volna. Egy rokonszenves idősebb úr üdvözölt bennünket, és barátságosan teával és süteménnyel kínált. A szokásos udvariassági formulák után beszélgetni kezdtünk. Tudja, hogy országa nagyon elmaradott, és az olyan embereknek, mint mi, nagy hasznát lehetne venni - mondta-, de sajnos ezt még nem látják be. Ezért szívesen szól majd az érdekünkben. Mit is tanultunk, és mi a foglalkozásunk? - kérdezte. Hosszú idő óta először nyílt alkalmunk a tanulmányainkról beszélni. Különösen az érdekelte, hogy Aufschnaiter agrármérnök. Ilyen szakemberek nincsenek Tibetben, pedig micsoda lehetőségeik lennének ebben a hatalmas országban...

Másnap bemutatkozó látogatást tettünk a kormány négy miniszterénél. Az országban a legfelsőbb hatalom az ő kezükben van, és egyedül a régensnek tartoznak felelősséggel. Hárman közülük világi méltóságok, a negyedik szerzetes-hivatalnok. Valamennyien az ország legelső nemesi családjából származnak, és nagy házat visznek.

Gondolkoztunk, melyiküket látogassuk meg először. Helyes lett volna a szerzetes-miniszternél kezdeni, de úgy határoztunk, hogy egészen szertartásellenesen először a legfiatalabbat keressük fel. Szurkang mindössze harminckét éves volt; haladó gondolkodásúnak számított, és reméltük, hogy nála találunk a legkönnyebben megértésre.

Már az első pillantásra kölcsönösen rokonszenvesek voltunk egymásnak. Csodáltuk, milyen jól tájékozott, és hogy mindenről tud, ami a világban történik. Amikor elmentünk, úgy éreztük, mintha már évek óta ismernénk egymást.

A következő minisztert, akit felkerestünk, Kabsöpának hívták. Ez a jól megtermett úr nagyon is tudatában volt méltóságának, és kissé leereszkedően fogadott bennünket. Kényelmesen ült trónusán, engedélyezte, hogy közelebb lépjünk hozzá, és meghajoljunk előtte, aztán kegyesen két előkészített székre mutatott. Frázisok valóságos özönét zúdította ránk. A leghatásosabb helyeknél kissé krákogott, és erre azonnal bejött egy szolga egy kis arany köpőcsészét tartva elé. Ez volt mindennek a teteje. A köpködés ugyan teljesen szalonképes dolog Lhászában, és minden asztalon köpőcsészék vannak, de hogy valaki ezt a szája elé tartassa, ez meghaladt minden képzeletet.

Lehetetlen volt átlátni ezen az emberen. Passzívan fogadtunk mindent, udvariasságát ugyan-olyan udvariasan viszonoztuk, és merev ünnepélyességgel ittuk a teát. Minthogy Kabsöpa nem feltételezte, hogy beszélünk tibetiül, fivére fiát kérte fel tolmácsnak. A fiatalember angol nyelvtudásának köszönhetően a Külügyi Hivatalban dolgozott, és később még gyakran találkoztunk. Jellegzetes képviselője volt az ifjú nemzedéknek, amely indiai iskolákban végzett, és tele volt reformtervekkel. Pillanatnyilag persze nem mert a konzervatív szerzetesekkel szemben az eszméiért kiállni. Egy alkalommal megjegyezte, hogy az a baj velünk, hogy túl korán jöttünk Lhászába. Ha egyszer majd ő és még néhány fiatal arisztokrata lesz a miniszter, bőven akadna számunkra feladat... Mire elbúcsúztunk Kabsöpától, az előszobában seregnyi kérvényező várt ajándékokkal a kihallgatásra.

A szerzetes-miniszter, aki a Lingkhoron, ezen a nyolc kilométer hosszú Lhásza körüli zarándokúton lakott, sokkal egyszerűbben fogadott bennünket. Nem volt már fiatal, és kis fehér szakállat viselt, amire igen büszke volt, mert Tibetben ritkaság a szakáll. Igen bölcsnek és megfontoltnak látszott. Rampának hívták, és egyike volt ama kevés szerzetes-hivatalnoknak, akik nemesi származásúak. Titkon gondot okozhatott neki a világhelyzet alakulása, mert nagyon érdeklődött Oroszország politikája iránt. Mint mondta, a régi írásokban szól egy jóslat arról, hogy egy nagy északi hatalom háborút zúdít Tibetre, szétrombolja vallását, és az egész világ ura lesz.

Utolsó látogatásunk Pünkangnak, a négy miniszter legidősebbikének szólt. Alacsony emberke volt vastag szemüveggel az orrán. Ez Tibetben egészen szokatlan látvány, mert a szemüveget, mint „külföldi szokást” elutasítják. Egyetlen hivatalnoknak sem szabad viselnie, és a magánéletben sem látják szívesen. A mi miniszterünknek külön engedélye volt a 13. Dalai Lámától, hogy legalább a hivatalában viselhesse a szemüvegét. De a nagy szertartásokon súlyos rövidlátása miatt teljesen tehetetlen volt. Pünkang felesége jelenlétében fogadott bennünket, és bár eközben rangjának megfelelően nejénél magasabban ült, nem volt szükség különösebb éleslátásra ahhoz, hogy észrevegyük, ebben a házban az asszony viseli a nadrágot. Az üdvözlő formulák után szinte már szóhoz sem jutott.

Pünkang később megmutatta a házikápolnáját. Az ő családjában is született Dalai Láma, és erre nagyon büszke volt. A kápolnában a képek közül az egyik ezt az istenkirályt ábrázolta.

Az idők folyamán Pünkang fiait is megismertem. A legidősebb Gyance kormányzója volt, de a felesége sokkal érdekesebb volt nála; egy tibeti származású szikkimi hercegnő volt. Egyike volt a legszebb asszonyoknak, akiket valaha is láttam, az ázsiai nők leírhatatlan bájával. Ugyanakkor tökéletesen modern, okos és művelt volt, India legjobb iskoláiban nevelkedett. Ő volt az első asszony Tibetben, aki megtagadta, hogy a férje fivéreivel is összeházasodjon. Úgy lehetett vele társalogni, mint az európai szalonok legszellemesebb hölgyeivel; érdeklődött a kultúra, a politika és minden iránt, ami a világon történik. Gyakran beszélt a nők egyenjogúságáról is... De addig még sok időnek kell eltelnie Tibetben!

Amikor Pünkangtól és feleségétől elbúcsúztunk, megkértük őt is, hogy támogassa tartózkodási engedély iránti kérelmünket. Természetesen ő is megígérte, hogy segít, de elég hosszú ideje voltunk már Ázsiában ahhoz, hogy tudjuk, itt sohasem mondanak világosan „nem”-et. A kiutasítás mégiscsak lehetséges, és akkor megint a szögesdrót mögé kerülhetünk.

Hogy több oldalról is biztosítsuk magunkat, megpróbáltunk a kínai diplomáciai képviselettel is jó viszonyba kerülni. Az ügyvivő a híres kínai udvariassággal fogadott minket, és megígérte, hogy továbbítani fogja kormányának a kérésünket, hogy bebocsáttatást és munkát kapjunk Kínában.

Így igyekeztünk óvatosan kapcsolatokat teremteni mindenütt, és meggyőzni az embereket ártalmatlanságunkról. Gyakran megtörtént, hogy idegenek séta közben megállítottak bennünket, és különös dolgokat kérdeztek. Egy kínai egyszer meglepetésszerűen egy fényképfelvételt is csinált rólunk. Fényképezőgép Lhászában - ez ritkaság! Az eset gondolkodóba ejtett bennünket. Hallottuk már, hogy mindenféle ember megfordul Lhászában, akik információkat továbbítanak külföldre. Talán kémeknek tartottak bennünket is? Elvégre csak az angolok tudták, hogy kik vagyunk: egyedül ők voltak abban a helyzetben, hogy meggyőződhettek róla, honnan jöttünk, és ellenőrizhették állításainkat. A többiek számára gyanúsak lehettünk. Nem voltak politikai ambícióink, és minden óhajunk a menedékjog megszerzése volt, és valami munkalehetőség addig, amíg haza nem térhetünk.

Közben valósággal kitavaszodott: gyönyörű, meleg idő lett, noha még csak február elején jártunk. De Lhásza Kairónál délebbre van, és magas fekvése különös erőt ad a napsugaraknak. Nagyon jól éreztük magunkat. Csak ne teltek volna ennyire hasztalanul a napjaink! Meghívások és látogatások sora, órákig tartó, nagy ünnepi lakomák. Kézről-kézre adtak minket, mint valami különlegességet... Ezt a henyélést hamar megelégeltük. Dolgozni akartunk újra, és sportolni... De egy kis kosárlabdapályán kívül nem volt más lehetőség. A tibeti és kínai fiatalok, akik a pályát használták, boldogok voltak, amikor játékra ajánlkoztunk. Végre beavathattam őket a játék minden szabályába és fortélyába. Zuhany is volt a pályán, de egy zuhanyfürdő tíz rúpiába került! Szörnyű ár ez, ha belegondol az ember, hogy ennyi pénzért egy juhot lehet venni! A drágaságnak az volt az oka, hogy a vízmelegítéshez szárított tehéntrágyát használtak, ami itt ritka, így messziről hozatják ide.

Úgy hallottuk, néhány évvel ezelőtt még labdarúgópálya is volt itt! Tizenegy csapat játszott igazi bajnoki mérkőzéseket egymással. Egy napon, éppen a játék kellős közepén, jégeső tört ki. Sok kárt okozott, és válaszul - betiltották a labdarúgójátékot! Talán nem jó szemmel nézte a régens és az egyház is tartott attól, hogy veszíthet befolyásából, mivel a lakosság nagyon lelkesedett ezért a játékért, és még a szerai és drepungi szerzetesek is szívesen nézték. A jégesőt mindenesetre az istenek büntetéseként fogták fel, és beszüntették a bűnös labdarúgást.

Kíváncsian kérdeztük meg, hogy léteznek-e valóban olyan lámák, akik képesek feltartóztatni a jégesőt, illetve esőt tudnak előidézni. Tibetben szilárdan hisznek ebben. Minden szántóföldön kis kőtornyok állnak áldozati edényekkel, amelyekben tömjént égetnek, ha vihar közeleg. Némely falu még külön „időcsinálót” is alkalmaz. Ezek olyan szerzetesek akik különösen ügyes időjárás-irányítók hírében állnak. Nagy kagylókürtbe fújnak ilyenkor, ami erős hangrezgést kelt, s ez állítólag megteszi a kívánt hatást.

Erről egy kedves anekdotát is hallottunk a 13. Dalai Láma idejéből. Neki is volt házi- és udvari időcsinálója, aki a leghíresebb varázsló volt abban az időben. Külön feladata volt az istenkirály nyári kertjét megvédeni, ha jött a vihar. Egy szép napon kiadós jégeső esett, és levert mindent: a szép virágokat, az érett almákat és körtéket, a zamatos barackokat... Az időcsinálót az Élő Buddha színe elé rendelték. Az haraggal eltelve ült trónusán, és megparancsolta az ijedt varázslónak, hogy azonnal tegyen csodát, különben megbünteti és elbocsátja! A mágus alázatosan földre vetette magát, és egy közönséges szitát kért. Elég lesz-e csodának, ha a víz, amit beleönt, nem folyik át rajta? - kérdezte. A Dalai Láma bólintott, s az időcsináló vizet öntött a szitába. És lám, egyetlen csepp víz sem folyt keresztül rajta. Meg volt mentve varázslói becsülete, és megtarthatta állását. Vajon hipnózissal élt-e, vagy valami fizikai trükköt talált a sok régi varázslókönyv valamelyikében? Mindenesetre ügyesen kihúzta magát a bajból.

Közben állandóan azon törtük a fejünket, hogyan biztosítsuk megélhetésünket, ha mégis itt maradhatunk! Egyelőre nagyvonalúan gondoskodtak rólunk: a Külügyi Hivatal intézkedésére egész rakományokat kaptunk campából, lisztből, vajból és teából. És meglepetés volt, amikor Kabsöpa unokaöccse mindegyikünknek egy ötszáz rúpiás pénzajándékot is átnyújtott a kormány nevében. A köszönőlevélben felajánlottuk munkánkat, ha ezért szállást és ellátást adnak nekünk.

==Carong nagyvonalú vendéglátása==

Már három hete, hogy Thangme vendégszeretetét élveztük. Most a gazdag Carong hívott meg bennünket a házába, és mi hálásan elfogadtuk a meghívást. Thangménak öt gyermeke volt - és nem akartunk tovább a terhére lenni. Ő, aki bennünket, mint szerencsétlen csavargókat befogadott, igazi barátunk lett. Segítségét sohasem felejtettük el! Újévkor mindig ő kapta az első fehér szalagot, és karácsonykor később állandó vendég volt a házamban.

Carongnál egy tágas szobát kaptunk európai berendezéssel - asztallal, székekkel, ágyakkal és pompás szőnyegekkel. Egy kis mosdóhelyiség is volt mellette. És Carong házában olyasmit is találtunk, amit eddig igen nélkülöztünk: egy zárt árnyékszéket. Ebben a témában Tibetben az emberek teljesen fesztelenül viselkednek. Az árnyékszék általában a következőképpen néz ki: a lakóházakhoz egy kis falazatot építenek, amihez néhány lépcső vezet fel. A falacska dobogóján néhány nyílás van, a tövében pedig egy gödör a kitakarításhoz. Sok helyen azonban még ilyen alkalmatosság sincs.

Reggelenként a konyhából hoztunk magunknak meleg vizet a mosakodáshoz. A konyha egy óriási, a főépülettől oldalt fekvő, aládúcolt helyiség volt. Döngölt föld volt a padlója, és a közepén egy minden oldalról hozzáférhető nagy vályogtűzhely állt. A tűz sohasem aludt ki benne, éjjel-nappal egy ember gondozta. Főzés közben egy óriási fújtatót működtetett, így a kályhalyukban úgy lángolt és izzott a tűz, mint valami kürtőben. Lhásza mégiscsak 3700 méter magasan fekszik, és az oxigénhiány meg a jaktrágya fűtőanyag mesterséges segítséget igényel, hogy valamirevaló tűz keletkezzék.

Carong több szakácsot is megengedhetett magának. Főszakácsa évekig dolgozott Kalkutta legelegánsabb szállodájában, és értett az európai konyhához is. Nemcsak remek pecsenyéket sütött, hanem kiváló cukrász is volt. A másik szakács Kínában tanult, és ismerte a kínai konyha minden különlegességét. Carong szerette vendégeit rendkívüli ínyencfalatokkal meglepni.

Azon csodálkoztunk, hogy az előkelő konyhákban a nők csak kisegítő munkákat végeztek.

A napi étkezési rend itt másképp oszlik meg, mint ahogy azt mi megszoktuk. Reggel, valamint napközben még többször is vajas teát isznak. Azt mondják, vannak Lhászában olyanok, akik naponta kétszáz csészével is megisznak, bár ez bizonyára túlzás. Két főétkezés van, az egyik délelőtt tízkor, a másik este, napnyugta után. Az első étkezés mindig valamilyen campaételből áll, körítéssel, ezt a szobánkban fogyasztottuk el. Vacsorára általában meghívást kaptunk Caronghoz. Ilyenkor egy nagy asztal körül ül az egész család, sokféle ételt szolgálnak fel, és ez az étkezés a nap középpontja, amikor a ház minden lakója együtt van, és megbeszélik a nap eseményeit.

Utána a lakószobában - mely sok szőnyegével, szekrényével és szobrocskáival kissé zsúfoltnak tűnt - elszívtunk egy cigarettát, megittunk egy pohár sört, és megcsodáltuk a házigazda legújabb szerzeményeit. Hihetetlen, mi mindent vásárolt össze Carong! Remek rádióján élvezettel keresgéltük a világ valamennyi állomását, és örültünk a tiszta vételnek, mert a „világ tetején” nincs semmi zavarás. Aztán a legújabb lemezeit hallgattuk meg, más alkalommal egy fényképezőgépről vagy egy filmfelvevőről mondtunk szakvéleményt, vagy egy nagyítókészüléket próbáltunk ki, sőt az egyik este egy teodolitot is megcsodálhattunk. És Carong használni is tudta ezeket az eszközöket! Neki volt a legtöbb hobbija az egész városban, és mi nem is kívánhattunk volna jobbat, minthogy éppen nála lakjunk. Bélyegeket gyűjtött, kiterjedt levelezést folytatott a világ minden részével, amiben nyelvekben jártas fia segítette. Válogatott könyvtára volt jelentős mennyiségű nyugati könyvvel. Ezek nagyrészt ajándékok voltak, mert minden európai, aki Lhászába jött, és vendége volt, hozott neki könyvet.

Carong rendkívüli ember volt! Mindig azon fáradozott, hogy reformokat vezessen be, és ha a kormányt valami nagy probléma foglalkoztatta, még ma is kikérték a véleményét. Az ország egyetlen vashídja az ő ötlete volt. Indiában terveztette és állíttatta össze, aztán darabonként szétszedve hozták jak- és emberháton a világ tetejére. Carong a legmodernebb értelemben vett selfmademan volt, és képességeivel a nyugati országokban is kiemelkedő személyiségnek számított volna.

Fia, George - aki megtartotta indiai iskolásnevét - apja nyomdokaiba lépett. Már első találkozásunkkor megcsodáltuk műveltségét és sokoldalú érdeklődését. A fényképezés volt a szenvedélye. És amit csinált, azt érdemes volt megnézni! Egyik este még egy saját forgatású színes filmmel is meglepett bennünket. A vetítőkészülék halk zümmögése közben, egy ismeretlen világ tarka képeit figyelve az ember a bécsi Urániában érezhette magát!

A Caronggal folytatott beszélgetések, és a tőle és a brit képviselettől kapott könyvek voltak az esti szórakozásaink. Mozi vagy színház nincs Lhászában, nyilvános szórakozóhelyek még kevésbé. Így a társasélet a magánházaknál zajlik.

Napközben állandóan a várost jártuk, nehogy valami érdekes látnivalót elmulasszunk. Az a nem egészen alaptalan félelmünk volt, hogy meg kell nézünk mindent, mert megeshet, hogy egy szép napon mégiscsak kiutasítanak bennünket. Véletlen volt-e, hogy már többedszer meg kellett hallgatnunk egy angol tanító történetét? A tibeti kormány felkérte őt, hogy létesítsen Lhászában egy európai mintájú iskolát, és többéves szerződést ajánlott fel neki. Hat hónap múlva csomagolhatott: az ellenzéki szerzetesek kiutálták az országból.

==Tibet nem ismeri a sietséget==

Annyi látogatást kellett viszonoznunk, hogy látogató körútra mentünk még mindig minden nap. Egészen jól bepillanthattunk így az előkelő családok életébe. Különösen azért irigyeltük Lhásza lakóit, hogy mindig volt idejük. Évszázadunk legcsúnyább betegsége, az örökös hajsza ide még nem érkezett el. Itt senki sem dolgozta agyon magát. A hivatalokban kedélyesen ment a munka. A hivatalnokok késő délelőtt jelentek meg, és kora délután már hazamentek. Ha valamelyiküknek vendégei voltak, egyszerűen elküldött egy szolgát egyik kollégájához, hogy helyettesítse.

A nők itt mit sem tudnak az egyenjogúságról, és azt hiszem, jól érzik magukat így. Órákon át szépítkeznek, átfűzik gyöngysoraikat, új szöveteket vásárolnak, és közben azon gondolkoznak, hogyan főzhetnék le X.Y nejét a legközelebbi estélyen. A háztartásban az ujjukat sem kell mozdítaniuk. Folyton egy óriási kulcscsomót hordanak magukkal méltóságuk jeleként, mert Lhászában minden csekélységet többszörösen elzárnak.

És ott volt még a madzsong játék. Ez egy kínai társasjáték, ami egy időben általános szenvedély volt. El voltak bűvölve tőle, napokon és éjszakákon át játszották, és közben megfeledkeztek mindenről: kötelességről, háztartásról, családról. A tét gyakran igen magas. Mindenki játszott, és időnként még a szolgák is elvesztettek néhány óra alatt mindent, amit hosszú évek munkájával kuporgattak össze. A kormány végül megsokallta, és betiltotta a játékot. Felvásárolt minden madzsongot, és a titokban játszókat súlyos pénz- és munkabüntetéssel sújtotta. Minél magasabb volt a rajtakapott személy rangja, annál nagyobb volt a büntetése. Ez használt! Az emberek sokáig sóhajtoztak és búsultak még a játék után, de betartották a tilalmat. A hierarchia hatalma mégiscsak nagy volt! Az emberek idővel aztán belátták, mennyire elhanyagoltak mindent a játékszenvedély miatt. Hamarosan más időtöltést találtak: sakkot vagy halmát játszottak, ártatlan szójátékokkal és rejtvényekkel szórakoztak.

Természetesen nekem is meg kellett tanulnom a madzsong játékot, különben nem hagytak volna nyugton. Megértettem, hogy szenvedéllyé válhat, és óvakodtam ettől! Csak különös alkalmakkor, ünnepnapokon vagy nagy vendégségek alkalmával vettem néha elő.

Volt ezekben a napokban egy olyan találkozásunk is, amelynek igazán örültünk. Viszontláttunk egy régi ismerőst! Az a katona volt Sangcéből, aki az indiai határhoz kísért minket. Milyen rajongva beszélt már akkor Lhászáról! Ő volt a legkedvesebb valamennyi kísérőnk közül. Emlékszem, a búcsúzáskor még utánunk kiáltott: „Viszontlátásra Lhászában!” És ez most valósággá vált!

Egy kis teaházban találkoztunk vele, ahol gyakran vásároltunk süteményeket és kenyeret. Elmondta nekünk, hogy most a kormány futára, és már sokat hallott rólunk. De egyszerű katona létére nem mert bennünket Carong miniszter házában meglátogatni. Örült annak, hogy egykori szökevényei két év után mégis eljutottak a szent városba!

Meghívtuk teára és kalácsra, és a teaház tulajdonosa, egy kövér mohamedán nagyon örült annak a megtiszteltetésnek, amiben üzletét részesítettük. Maga szolgált ki bennünket, és közben angolul beszélt, vagy legalábbis megpróbált. Büszkeségtől eltelve mesélte, hogy Kasgárból származik, ott tanulta meg egy előkelő angol házban a szakácsművészetet. Készítményei egész Lhászában híresek voltak, csak nekünk tűntek egy kicsit avas ízűnek. A tibetiek sűrűn látogatták, így nagyszerűen keresett. Mint hívő mohamedán nagyszámú családjával több ízben is elzarándokolt Mekkába és Medinába. Rendkívül rokonszenvesnek találtam, hogy itt a szent város lakói támogatják a másik szent városba való utazást.

==Újra kiutasítás fenyeget==

1946. február 16-án volt egy hónapja, hogy Lhászában voltunk. Sorsunk még mindig nem dőlt el, munkánk sem volt, és gondot okozott a jövő.

Épp ezen a napon jött el hozzánk Kabsöpa, ünnepélyesen, mint a Külügyi Hivatal követe. Amikor hivatalos arckifejezését megláttuk, rögtön tudtuk, hányadán állunk. Villámcsapásként ért bennünket az üzenet, hogy a kormány nem adta meg a tartózkodási engedélyt, és azonnal kitoloncolnak Indiába. Magunkban mindig számoltunk ezzel a lehetőséggel, de most a ténnyel álltunk szemben és egészen összezavarodtunk. Azonnal tiltakozni kezdtünk, de Kabsöpa csak a vállát vonogatta, és úgy vélte, ezt magasabb helyen kellene megtennünk.

A hír hatására minden térképet összevásároltunk Kelet-Tibetről, amit csak kapni lehetett. Este dühödten nekiültünk, tanulmányozni kezdtük az útvonalakat, és terveket készítettünk. Egy biztos volt: még egyszer a szögesdrót mögé nem megyünk! Inkább megszökünk, és Kínában próbálunk szerencsét! Megnyugtató volt, hogy képesek voltunk a menekülésre gondolni. Volt egy kis pénzünk, jó felszerelésünk, és el tudtuk látni magunkat élelmiszerrel. De az isiászfájdalmaim nem javultak. Aufschnaiter már idekérette a brit képviselet orvosát, aki porokat rendelt, injekciókat adott de semmi sem használt. Hajótörést szenvedjen minden ezen az átkozott betegségen? Közel voltam a kétségbeeséshez.

Másnap csüggedten felszedelődzködtem, és elcsoszogtam a Dalai Láma családjához. Talán az ő közbenjárásuk segíthetne rajtunk! A Dalai Láma anyja, és Lobszang Szamten megígérték, hogy a fiatal istenkirálynak mindent elmondanak; és meg voltak győződve róla, hogy ő majd szól az érdekünkben. Ez meg is történt, és bár a fiatal Dalai Lámának még nem volt végrehajtó hatalma, jóakarata bizonyára a javunkra vált. Aufschnaiter ezalatt egyik ismerőstől a másikig rohant, hogy mindent megmozgasson! Még egy kérvényt is írtunk angolul a Külügyi Hivatalnak, melyben újra előadtuk a Tibetben maradásunk mellett szóló érveinket:

„Tibet Külügyi Hivatalának 1946. február 17. A tegnapi napon felkeresett bennünket Kabsöpa Se Kuse (a Se a „fiú” udvarias formája), és átnyújtotta nekünk a tibeti kormány felszólítását, hogy hagyjuk el Lhászát, amilyen gyorsan csak lehet, és térjünk vissza Indiába. E felszólításra válaszolva engedtessék meg esetünket a következőkben előadni:

Mint hegymászók jöttünk 1939 májusában Indiába azzal a szándékkal, hogy ugyanazon év augusztusában visszatérünk Németországba. 1939. szeptember 3-án, a háború kitörése napján, letartóztattak, és internálótáborba vittek bennünket.

1943-ban közzétették a napilapokban a tibeti és az indiai kormánynak az Indiából Tibeten keresztül Kínába irányuló áruszállításokra vonatkozó egyezményét, azzal a kifejezett megszorítással, hogy hadianyagokról nem lehet szó. Ebből az egyezményből arra következtettünk, hogy Tibet ebben a háborúban semleges államnak tekinti magát, és ezért elhatároztuk, hogy vállalunk minden fáradalmat, hogy elérjük Tibetet.

Azt a tényt, hogy Tibet semleges állam, megerősítette Mr. Hopkinson, a lhászai brit diplomáciai képviselet vezetője is, aki, midőn legutóbb felkerestük, biztosított bennünket arról, hogy nem fogja a tibeti kormánynak azt a javaslatot tenni, hogy küldjön bennünket vissza Indiába.

A nemzetközi egyezmények értelmében érvényben van az a szabály, hogy azok a hadifoglyok, akiknek sikerül semleges területet elérni, ott befogadásra találnak és mindaddig az illető semleges ország védelme alatt maradnak, amíg hazatelepítésük lehetővé válik. Ezt a szabályt a világ valamennyi semleges kormánya betartja, és egyetlen semleges ország sem toloncolja vissza az ilyen menekülteket a fogságba.

Tudjuk, hogy Indiában az internált németeket még nem telepítették haza, ezért kitoloncolásunk egyenlő lenne a fogságba való visszaküldéssel.

Abban az esetben, ha a tibeti kormány úgy látná, hogy az országban való maradásunk ellentétben áll az idegenekkel szemben követett hagyományos magatartásával - mint azt Kabsöpa Se Kuse tegnap jelezte; bátorkodunk arra a tényre utalni, hogy a tibeti kormány az elmúlt években már hajlandó volt kivételeket tenni. Ha a hivatalos minőségben utazó külföldiekkel vagy más idegenekkel szemben kivételt tett, akkor velünk is megtehetné ugyanezt. Mély hálával tartozunk a tibeti kormánynak azért a jóságért és vendégszeretetért, amelyet irántunk tanúsított, és őszintén sajnáljuk, hogy a terhére vagyunk. Másrészt azonban a tibeti kormány kétségtelenül beláthatná, hogy ha már egyszer sikerült Tibetbe, és ezzel a szabadságba jutnunk, nem szívesen térnénk vissza a fogságba.

Ezért azzal a nyomatékos kéréssel fordulunk a tibeti kormányhoz, részesítsen bennünket ugyanolyan elbánásban, amilyenben más semleges kormányok részesítik a fogságból megszökött hadifoglyokat, és engedje meg nekünk, hogy Tibetben maradhassunk mindaddig, amíg hazatelepítésünk lehetővé válik.

Peter Aufschnaiter, Heinrich Harrer”

Mintha minden összeesküdött volna ellenünk; hirtelen olyan mértékben rosszabbodott az isiászom, hogy már mozdulni sem tudtam. Szörnyű fájdalmaim voltak, és ágyban kellett maradnom. Nyögve feküdtem, és egyre törtem a fejem, hogy valami kiutat találjak, mialatt Aufschnaiter sebesre járta a lábát a városban. Izgalmas napok voltak!

Február 21-én egyszer csak néhány katona állt meg az ajtónk előtt. Felszólítottak, hogy csomagoljuk össze a holminkat, mert parancsuk van, hogy másnap reggel Indiába kísérjenek bennünket. Ez volt a vég! De hogyan induljak útnak? Hiszen még az ablakig sem tudok elmenni! Kétségbeesetten próbáltam ezt a hadnagynak bebizonyítani. Tanácstalan képet vágott. Mint minden katona a világon, csak a parancsot ismerte, és nem volt felhatalmazva arra, hogy magyarázatokat fogadjon el. Kissé higgadtabban arra kértem, jelentse a fölöttesénél, hogy csak abban az esetben tudom Lhászát elhagyni, ha visznek. A katonák elvonultak.

Azonnal megostromoltuk Carongot is, hogy segítsen, de ő sem tudta, mit lehetne tenni. A kormány parancsát nem lehet megtagadni, vélte komolyan. Elátkoztuk a betegségemet. Ha egészséges lennék, semmi sem tarthatna bennünket vissza! Még az éjszaka megszöknénk. Inkább a fáradalmak, az ínség, a veszélyek, mint akár a legkényelmesebb tábori élet a szögesdrót mögött! Nem lesz majd könnyű elvinni engem innen. Elkeseredetten eltökéltem, hogy passzív ellenállást tanúsítok.

De másnap reggel nem történt semmi. Se katona, se hír nem érkezett... Nyugtalansággal telve üzentünk Kabsöpának. Ő maga jött el, és meglehetősen zavarban volt. Aufschnaiter komoly arccal a betegágyamra mutatott, és tárgyalni kezdett vele. Talán lehetne valami kompromisszumot találni. Az a gyanúnk támadt ugyanis, hogy mégiscsak az angolok vannak a dolog mögött, és ők kívánják a kiszolgáltatásunkat!

Tibet kis ország volt, jóban akart lenni minden szomszédjával, és megkísérelte diplomáciai gesztusokkal fenntartani a jó viszonyt. Két német hadifogoly kedvéért nem akarta a hatalmas Anglia jóindulatát megkockáztatni! Aufschnaiter ezért azt javasolta, hogy az angol orvostól, aki ezidő szerint a diplomáciai képviselet vezetője is volt, kérjünk bizonyítványt az egészségi állapotomról. Kabsöpa olyan örömmel állt rá erre a javaslatra, hogy gyanúnk beigazolódott!

Még aznap meglátogatott az orvos, és közölte, hogy a tibeti kormány elutazásunk ügyében rábízta a döntést. Injekciókat adott újra, de ezek ezúttal sem használtak. Hasznosabb volt Carong ajándéka, a termogénvatta.

Szilárdan eltökéltem, hogy úrrá leszek a betegségemen! Nem szabad, hogy ez a balszerencse minden tervünket keresztezze! Minden akaraterőmmel arra kényszerítettem magam, hogy naponta gyakorlatokat végezzek. Egy láma azt ajánlotta, hogy egy botot görgessek a talpam alatt. Így ültem most órák hosszat a székemen, és görgettem a botot előre-hátra, és ordítani tudtam volna a fájdalomtól. Később mégiscsak javult az állapotom. Újra ki tudtam menni a kertbe, és úgy sütkéreztem a tavaszi napsütésben, mint egy öregember.

==Kezdődik a tűz-kutya év==

Márciusban beköszöntött a tavasz. A legnagyobb tibeti ünnep, az Újév március 4-én kezdődik. Ilyenkor három hétig nem csinálnak semmi egyebet, csak ünnepelnek. Én sajnos nem lehettem ott! Messziről hallottam csak a dobokat és a harsonákat, és láttam a ház sürgés-forgásán, milyen fontos ez az ünnep. Aufschnaiter természetesen ott volt mindenütt, és este beszámolt minden részletről.

Ebben az esztendőben a tűz-kutya év kezdetét ünnepelték. Ilyenkor a városi tanács a szerzetesek kezébe teszi le a hatalmat, a világi hatalom ezzel jelképesen visszaadja a vallás által ráruházott jogokat. Szigorú és rettegett uralom kezdődik most, ami egy nagytakarítással veszi kezdetét. Lhásza ebben az időben ragyog a tisztaságtól, ami egyébként nem jellemző. Egyidejűleg amolyan pártközi béke-félét proklamálnak. Szünetel minden pereskedés, a hivatalok bezárják kapuikat, de az alkudozás, az adás-vevés élénkebb, mint valaha. Ez csak a felvonulások és a körmenetek idején szünetel. Szigorúan büntetnek minden kihágást, bűncselekményt, sőt még a játékokat is betiltják. A szerzetesek ilyenkor kérlelhetetlenek és félelmetesek. Előfordult már az is, hogy az emberek a szigorú korbácsolásba - ami szokásos büntetés - belehaltak. A régens persze ilyenkor erélyesen közbelép, és megtalálja a felelősöket.

A mi ügyünk az általános zűrzavarban háttérbe került. Úgy látszik, elfelejtkeztek rólunk, és mi óvakodtunk észrevétetni magunkat. A kormánynak valószínűleg elég volt, hogy az angol orvos még nem nyilvánított egészségesnek. Időt nyertünk ezzel! Mindenekelőtt meg kell gyógyulnom. Aztán majd meglátjuk, hogyan tovább, és talán Kínába menekülhetünk.

Ott sütkéreztem hát a kertben, és örültem a melegnek. Annál nagyobb volt a csodálkozásom, amikor egyik reggel az egész tavaszi pompát mélyen behavazva láttam! Ily késői havazás Lhászában kétszeresen is ritka. A város olyan mélyen van Ázsia belsejében, hogy csak kevés csapadék éri. Még télen sem marad meg sokáig a hó, mert a déli fekvés és a magassággal járó erős napsugárzás miatt hamar elolvad.

Most is gyorsan eltűnt a hó, és így a közelgő homokvihar is mérséklődött, mert a nedvesség megkötötte a port és a homokot.

Ezek a viharok minden tavasszal beköszöntenek, és mintegy két hónapig „boldogítják” az országot. Kora délután érik el a várost, és már messziről látni az óriási sötét felhőket, amint roppant sebességgel közelednek. Először a Potala képe tűnik el, ez az a jel, amire mindenki a házába menekül. Az utcákon megáll az élet, ablaktáblák csörömpölnek, az állatok a legelőn megadással fordítják farukat a szélirányba, és türelmesen várják a vihar elmúltát. Az utcákon csatangoló kóbor kutyák összegömbölyödve sarkokba húzódnak, pedig egyébként nem ilyen szelídek. Aufschnaiter egy nap széttépett kabátban jött haza, mert a kutyák egy kimúlt lovat faltak fel éppen, és a vértől megvadultak.

A viharok ideje az esztendő legkellemetlenebb időszaka. Még ha a szobában ül is az ember, homok csikorog a foga között, mert itt nem ismerik a dupla ablakot. Az egyetlen jó az, hogy valóban a tél végét hirdetik. Minden kertész tudja, hogy most már nem kell a fagytól félnie. A csatornák menti rétek kizöldülnek, és „Buddha haja” is virágozni kezd. A székesegyház bejárata előtti szomorúfüzet nevezik így. A fa rugalmas, vékony, lehajló ágain sárga virágok nyílnak, és szépsége valóban rászolgál erre a költői névre.

Amikor újra sikerült néhány lépést tennem, szerettem volna valahogy hasznossá tenni magam. Carong kertjében fiatal gyümölcsfák százai álltak, de magról nevelték őket és így még sohasem hoztak gyümölcsöt. Fiával nekiláttunk a beoltásuknak. Megint volt min nevetni a ház lakóinak! Tibetben nem ismerik a nemesítést így, szavuk sincs rá. Így aztán „házasítás”-nak nevezték, és fölöttébb komikusnak találták.

Boldog nép ez a maga ártatlan humorával! A tibetiek hálásak, ha alkalmuk van a nevetésre. Ha valaki megbotlik vagy elcsúszik, órákig elmulatnak rajta. A káröröm népszerű náluk, de sohasem rosszindulatú. Gúnyolódási kedvük semmit és senkit nem kímél. Mivel újságok nincsenek, a nemtetsző eseményekről és a népszerűtlen személyekről gúnyverseket és gúnydalokat írnak. A Barkoron sétálgató legények és lányok esténként eléneklik a legújabb strófákat, és még a legmagasabb rangú személyeknek is el kell tűrniük ezt a kritikát. Néha betilt a kormány egy-egy ilyen dalt, de elég okosak ahhoz, hogy ne büntessenek meg senkit. Nyilvánosan ilyenkor nem hallani többé a tiltott nótát, de titokban annál inkább.

A Barkoron újévkor nagy élet van. Ez az utca egyfajta belső körút a székesegyház körül, az egész városban itt a legzajosabb az élet. Itt van a legtöbb üzlet, itt kezdődnek és végződnek a vallási és katonai felvonulások. Este, különösen ünnepnapokon, csapatostól zarándokolnak végig a Barkoron az ájtatos emberek, imákat mormolnak, és sok hívő földrevetett testével méri végig az utat. A szépasszonyok itt mutatják be legújabb toalettjeiket, flörtölnek egy kicsit a fiatal nemesekkel, és a város könnyűvérű szépei is megtalálják itt amit keresnek. Az üzleti élet, a társas élet és a pletyka központja - ez a Barkor.

Az első tibeti hónap tizenötödik napján már én is megnézhettem az ünnepségeket. Ez a nap az egyik csúcspont. Pompás körmenetet rendeznek ekkor, melyen Őszentsége, a Dalai Láma személyesen is részt vesz.

Carong egy ablakhelyet ígért nekünk a Barkoron lévő házainak egyikében. Ez sajnos a földszinten lesz, mondta, mert a körmenet alatt senkinek sem szabad a végigvonuló nagy méltóságoknál magasabban elhelyezkednie. Két emeletnél magasabbra egyébként sem szabad házat építeni, mert bűn lenne a székesegyház vagy a Potala tekintélyét túlszárnyalni. Ezt a szabályt be is tartották. Nem egy nemesembernek túl kicsi és kényelmetlen volt a sötét és poloskáktól ellepett ház, mivel azonban magasabbra nem építkezhettek, úgy segítettek magukon, hogy a meleg évszakban egy szétszedhető faházikót állítottak házuk lapos tetejére. Mindig megcsodáltam, milyen gyorsasággal tűntek el ezek a házikók, ha a Dalai Láma vagy a régens részt vett valamelyik körmeneten.

Mialatt a város utcáin a tömeg örömmel várja a körmenetet, mi Carong feleségével az ablaknál ülünk. Háziasszonyunk barátságos, idősebb hölgy, aki mindig anyáskodik fölöttünk. Most különösen örülünk a társaságának, mert ezt a számunkra idegen világot az ő barátságos lénye teszi meghitté, és jólesik az is, ahogyan elmagyarázza, hogy éppen mi történik.

Titokzatos állványok nőnek ki a földből csaknem tíz méter magasra. A vajfiguráknak emelik, magyarázza. Rögtön napnyugta után már hozzák is ezeket a vajból készült műremekeket, melyeket a szerzetesek hónapokig tartó munkával készítettek. A kolostorokban külön osztályok vannak, ahol a különösen ügyes szerzetesek, szakmájuk valóságos művészei, különböző színűre festett vajból mérhetetlen türelemmel alakokat és díszítményeket mintáznak a legfinomabb filigránalkotásokat hozva létre, melyeket aztán egy éjszakára látványos műremekké állítanak össze. Százával szegélyezik az ilyen piramisok a körmenet útját, és pompájuk a lhászai nemesi családok áldozatkészségéről tanúskodik. Minden ilyen torony rengeteg pénzbe kerül, és gyakran több családnak kell összefognia egy-egy ilyen piramis finanszírozásához. Egymáson is igyekeznek ebben túltenni, mert a legszebb piramis díjat kap a kormánytól. Ezt évtizedek óta a gyüi kolostor szerzeteseinek a remekműve nyerte el.

Hirtelen a belső körút egész utcai frontja eltűnik a háromszögletű tornyok mögött. Beláthatatlan tömeg torlódik össze, és nem könnyű bármit is látni innen. Alkonyodni kezd. A lhászai ezredek dobokkal és trombitákkal sorfalat alkotnak, hogy visszaszorítsák a nézők tízezreit a házfalakhoz, és szabadon tartsák az utat. Hamar beáll az éjszaka, de a fények valóságos tengere nappali világosságot áraszt mindenre. Ezer és ezer pislákoló vajmécses és néhány petróleum- és gázlámpa világít vakító fénnyel. Még a hold is besegít a háztetők fölött, mert itt minden hónap tizenötödikén telihold van. Készen áll már minden, kezdődhet az ünnep. Várakozásteljes csönd borul a városra.

==Egy isten áldásra emeli kezét==

Elérkezik a nagy pillanat: föltárulnak a székesegyház kapui, és lassú léptekkel kilép a Dalai Láma, a fiatal istenkirály, jobbról és balról egy-egy apát kíséretében. Az emberek tiszteletteljesen meghajolnak. A szigorú szertartás megkövetelné, hogy a földre vessék magukat, de ez a helyszűke miatt lehetetlen. Ezért közeledtére úgy hajlanak meg a hátak, akár a kalászos mező, ha a szél fúj rajta végig. Senki sem meri a tekintetét fölemelni. Lassan és kimérten kezdi el az istenkirály körútját a Barkor körül. Újra meg újra megáll a vajfigurák előtt, és megnézi őket. Fényes kíséret csatlakozik hozzá, magas rangú méltóságok és nemesek, aztán pontos rangsor szerint az ország hivatalnokai. Köztük felismerhetjük a mi Carong barátunkat is! Rangjának megfelelően nem sokkal a Dalai Láma mögött halad. Mint minden nemes, ő is parázsló füstölőt visz a jobbjában.

A tömeg hódolattal eltelve hallgat. Csak a szerzetesek zenéjét lehet hallani: az oboákat, tubákat, dobokat, cintányérokat. Olyan ez, mint valami látomás egy másik világból, különös és valószínűtlen a légkör, és hatása alól még mi józan európaiak sem tudjuk magunkat kivonni. A lámpák sárgán lobogó fényében életre kelnek a vajfigurák, különös virágok ringatóznak egy képzeletbeli szellő fuvallatában, istenek ragyogó ruháinak redői mozdulnak zizegve, egy démoni pofa elfintorítja száját, és egy isten emeli áldásra a kezét...

Hatalmába kerít bennünket is ez a különös, idegenszerű álom? Mintha a telihold korongja, a túlvilág szimbóluma, mosolyogna a tömegre...

Az Élő Buddha egészen a közelünkbe ér. Most halad el az ablakunk előtt! Az asszonyok mélyen meghajlanak, és lélegzetet is alig vesznek. A tömeg szinte megmerevedik. Megilletődve igyekszünk a meghajló asszonyok mögött elbújni, védekezni akarunk ama hatalom ellen, ami bennünket is a bűvkörébe von.

Hiszen ez csak egy gyermek, mondogatom magamban, csak egy gyermek...

És mégis ezrek összesűrített hitének és imáinak, vágyainak és reményeinek a foglalata. Legyenek akár Lhászában vagy Rómában, egyvalami egyesíti ezeket az embereket: a vágy, megtalálni az istent és szolgálni neki. Lehunyom a szemem. Imák mormolása, ünnepélyes zene, illatos tömjénfüst száll az éjszakai égre...

A Dalai Láma befejezve körmenetét eltűnik újra a nagy Cuglakangban. A katonák harsány zeneszóval rendben elvonulnak.

Mintha valami hipnózisból ébrednének, úgy alakul át ebben a pillanatban a rend káoszba. Olyan hirtelen az átmenet, hogy az ember egészen megzavarodik. Vad ordítozás, lökdösődés kezdődik, földre tiporják, majdnem megölik egymást az emberek. Akik az imént még mély átéléssel imádkoztak, most egyszerre őrjöngőkké váltak. A szerzetes-katonák most átveszik a terepet! Hatalmas fickók ezek, kitömött vállú egyenruhákban és befeketített arccal, hogy az elriasztó hatást ezzel is fokozzák. Kíméletlenül rárontanak botjaikkal a tömegre. Veszélybe kerülnek a vajszentek! Ész nélkül tolakszik mindenki a piramisokhoz, elviselve még az ütlegeket is, de még azok is visszatérnek újra, akiket már megvertek. Mintha démonok szállták volna meg őket! Ugyanazok az emberek lennének még ezek, akik az előbb alázattal hajoltak meg egy gyermek előtt? Most úgy fogadják az ostorcsapásokat, mint valami áldást. Jajkiáltások hallatszanak az őrjöngő tömegből mindenfelől.

Késő éjszaka volt már, de ilyen élmény után nem tud az ember elaludni. Minden lepereg újból a lehunyt szemek mögött: egy zavaros, nyomasztó álom képei. Még fölhangzik az utcákról az ordítozás, és egy oboa hangjai szivárognak lassan az elszenderedésembe... Szomorú vagyok valahogy nagyon.

Másnap reggel üresek az utcák. A vajfigurákat már eltakarították, az éjszaka alázatának és őrjöngésének semmi nyoma. Újra piaci bódék állnak ott, ahol az állványok voltak. A szentek tarka alakjai elolvadtak. Vajmécseseket fognak táplálni, vagy szentelt orvosságként őrzik meg őket.

Sok látogatót fogadtunk ezen a reggelen. Közelről és messzi távolból jöttek az újévi ünnepségekre a városba a fennsíkokról a nomádok és a nyugati tartományok lakói. Ismerősök is akadtak köztük, akikkel hosszú utazásunk során találkoztunk. Nem volt nehéz bennünket megtalálni, mert még mindig rólunk beszélt az egész város, és minden gyerek tudta, hol lakunk.

Ajándékokat hoztak - szárított húst, ami itt különlegesség -, és megtudtuk azt is, hogy a kormány megfenyített minden hivatalnokot, akinek a kerületén átjöttünk. Voltak dorgálások és pénzbüntetések, és „drasztikus” intézkedéseket helyeztek kilátásba, ha újra megismétlődne egy ilyen eset.

Először elszomorodtunk, hogy azoknak, akik bennünket befogadtak, ilyen kellemetlenségeket okoztunk. De ők egyáltalán nem látszottak haragosnak. Találkoztunk az egyik bönpóval is, akit félrevezettünk a régi útlevelünkkel - de ő csak nevetett, és örült, hogy viszontláthat minket.

De nem múlt el zavartalanul az újévi ünnepség. A Barkoron szerencsétlenség történt, és ez minden más beszédtémát hamarosan a háttérbe szorított.

Itt magas zászlóárbocokat állítanak fel minden évben, amit nehéz fatörzsekből illesztenek össze. Ezeket messziről hozzák Lhászába, és már a szállításuk módja is megér egy történetet. Számomra megrendítő, sőt felháborító módon történik ez. Körülbelül húsz ember cipel egy fatörzset, amit kötelekkel a testükhöz erősítenek, s monoton dalt énekelve keservesen tartják a ritmust. Izzadtak, lihegnek, de az előénekes nem enged nekik pihenőt. Ez a robotmunka adóik részét alkotja; így kell törleszteniük a feudális rendszerrel szemben fennálló kötelezettségüket. A teherhordókat az egyes községek állítják ki, és minden településnél váltják őket. Dühös lázadás fogott el mindig, amikor ilyen sorsba való beletörődést láttam, és sohasem tudtam megérteni, hogy ebben az országban miért zárkóznak el ilyen szigorúan minden haladás elől.

Mégiscsak kell valami más lehetőségnek is léteznie a teherszállításra! Miért találták fel a kínaiak már évszázadokkal ezelőtt a kereket? A fuvarozás, a kereskedelem, és Tibet egész élete fellendülhetne, a jólét is emelkedne - de nem, a kormány nem kívánja a kereket!

Amikor aztán folyószabályozásokat vezettem, olyan leletekre akadtam, melyek megerősítették azt a gyanúmat, hogy a tibetiek évszázadokkal ezelőtt már ismerték és használták a kereket. Szekrény nagyságú kőtömböket ástunk ki, nem egyet, hanem százat! Csak technikai eszközök segítségével hozhatták ezeket ide a sok kilométernyire lévő kőbányákból. Amikor a munkásaimnak egy ilyen tömböt csak néhány méternyire el kellett vinniük, ehhez előbb nyolc darabra kellett törni. Micsoda irónia!

Egyre inkább arra a meggyőződésre jutottam, hogy Tibet már túljutott virágkorán. Hajdani dicsőségének tanúja egy kőobeliszk volt 763-ból. A tibeti seregek akkor egészen a császári főváros kapujáig vonultak, és ott olyan békét diktáltak a kínaiaknak, ami azokat évi 50.000 vég selyemből álló hadisarc fizetésére kötelezte.

És ott van a Potala! Ennek is egy fénykorban kellett születnie, ha egészen más időszakban is. Ma senkinek sem jutna eszébe ilyen épületet emelni. Egyszer megkérdeztem egy kőfaragótól, aki nálam dolgozott, vajon ma miért nem alkotnak ilyen építményeket? Felháborodva válaszolta, hogy a Potala az istenek műve, emberi kéz soha sem tudott volna ilyet létrehozni! Csak a jó szellemek és a földöntúli lények alkothatták az éjszakában ezt a remekművet.

Ebben is azt a becsvággyal és haladással szembeni közömbösséget éreztem, mint amit a favontatóknál tapasztaltam.

Tibet a hadi dicsőségtől és a hatalomtól mindinkább a vallás felé fordult. Talán boldogabb így...

A sok nehéz fatörzset tehát, amit az újévre Lhászába hoztak, jakbőrszíjakkal egy húsz méter magas vastag árboccá kötötték össze. Aztán egy imákkal telenyomtatott zászlót erősítettek rá az árboc csúcsától a földig szögezve rá a szövetet. A fatörzsek valószínűleg túl nehezek voltak a jakbőrszíjakhoz, mert felállításakor az árboc alkotórészeire esett szét, és a fatörzsek három munkást agyonütöttek, többeket pedig megsebesítettek.

Egész Tibet kétségbe volt esve a rossz előjel miatt, és a legsötétebb színekkel ecsetelték a jövőt. Természeti katasztrófákat jósoltak, földrengéseket és árvizeket, háborúról beszéltek, és jelentőségteljesen Kínára céloztak. A babona hatalmába kerítette mindannyiukat, még az iskolázott nemeseket is.

Szerencsére a katasztrófa sebesültjeit ennek ellenére nem a lámákhoz vitték, hanem elhozták a brit képviselet székhelyére. Itt a tibetieknek is fenntartottak bizonyos számban ágyakat. Az angol orvosnak sok dolga volt. Hosszú sorokban kígyóztak a várakozók reggelente az ajtaja előtt, délután pedig végiglátogatta betegeit a városban. A szerzetesek némán tűrték ezt a beavatkozást a hatalmukba, mert az orvos sikereit nem lehetett semmibe venni, és ezenkívül Anglia nagyhatalom volt Ázsiában.

Az orvosi ellátás sötét terület még Tibetben. A brit és a kínai diplomáciai képviselet orvosai voltak az egyetlen képzett orvosok a három és fél milliós országban. Pedig bőven akadna munkájuk Tibetben, de a kormány nem engedheti meg magának, hogy külföldi orvosokat hívjon az országba. Minden hatalom a szerzetesek kezében van, és ők még a kormányhivatalnokokat is megbírálják, ha azok az angol orvost hívják a betegágyukhoz.

==Első munkamegbízásaink==

Biztató jel volt jövőnkre nézve, amikor Aufschnaitert egy nap egy magas rangú szerzetes-hivatalnokhoz kérették, aki egy öntözőcsatorna építésével bízta meg. Végre megtörtént az első lépés, ami megélhetést jelentett számunkra Lhászában, és a szerzetesek voltak azok, akik ezt lehetővé tették!

Aufschnaiter azonnal elkezdte a felmérési munkákat. Segíteni akartam neki, hiszen nem kapott szakképzett embereket. Kigyalogoltam hát a Lingkhoron levő munkahelyére, és elképesztő látványban volt részem!

A szabadban százával, sőt ezrével guggoltak a vörös csuhás szerzetesek olyan tevékenységet végezve, amelyhez mi rendszerint magányt keresünk. Nem irigyeltem Aufschnaitert a munkahelyéért. Elkeseredetten láttunk neki a munkának, anélkül, hogy jobbra vagy balra mertünk volna nézni, és nem akartunk mást, csak minél előbb végezni és hazamenni.

Aufschnaiter jól haladt a munkával és már tizennégy nap múlva hozzákezdhetett a föld kiemeléséhez. Százötven munkást kapott, és mi valósággal nagyvállalkozóknak érezhettük magunkat. De ezután kellett még csak igazán megismernünk ennek az országnak a munkamódszereit...

Egyébként én is kerestem magamnak elfoglaltságot. Carong kertje volt még mindig a legalkalmasabb hely egy beteg embernek, és én azon gondolkodtam, mivel járulhatnék hozzá a szépítéséhez. És megszületett az ötlet: egy szökőkúttal!

Méricskéltem és rajzolgattam, és nemsokára elkészült a terv. Carong tele volt lelkesedéssel. Személyesen választotta ki a szolgákat a munkára, és én csak kényelmesen ültem a napon, és onnan dirigáltam a csapatot. Nemsokára elkészült a föld alatti csővezeték és a medence. A betonozásnál Carong nem állta meg, hogy saját kezűleg is segítsen, mert a vashíd összeszerelése óta szakértője volt a betonépítkezésnek.

Aztán egy tartályt állítottunk fel a háza tetején, ami a szökőkút vizét adja majd. A vizet kéziszivattyúval kellett fölpumpálni, így alaposan edzésben tarthattam magamat.

Végre elérkezett a nagy pillanat: a kút házmagasságnyira lőtte föl a vízsugarat. Gyerekes öröm tört ki az egész házban! Ez volt az egyetlen szökőkút Tibetben, és ettől kezdve nagy szenzáció lett Carong híres kertiünnepélyein.

A sok új benyomás, a szokatlan munka majdnem elfeledtette velünk a gondokat. Egy napon Thangme egy tibeti újságot hozott, és egy olyan cikket mutatott benne, ami rólunk szólt. Kíváncsian olvastuk. Írója jóindulatúan mesélte el, hogyan verekedtük át magunkat a hegységen Lhászáig, és hogy most menedéket kérünk a kegyes Tibettől. Ilyen barátságos sorok csak kedvezően hathatnak a közvéleményre, gondoltuk, és kérvényünk támogatását reméltük ettől. Ez az újság Európában ugyan jelentéktelen lapocska lenne - havonta egyszer jelent meg Kalimpongban, tehát Indiában, mindössze ötszáz példányban, és a kiadónak még ennyit is nehéz volt eladnia -, de Lhászában eléggé ismert volt, és egyes példányai még a világ tibetológusaihoz is eljutottak.

==Sportünnepélyek Lhásza kapui előtt==

Az újévi ünnepségek még nem értek véget. A nagy szertartások ugyan már befejeződtek, de csak most kezdődtek a sportrendezvények a Barkoron, a Cuglakang előtt. Engem, mint régi sportolót, ez természetesen különösen érdekelt. Már napkeltekor kint voltam minden nap, mert a versenyek kora reggel kezdődtek.

Nem kis ügyeskedéssel elfoglaltunk egy ablakhelyet a kínai képviselet második emeletén, és onnan néztük a versenyeket. Jól elbújtunk egy függöny mögé, csak így játszhattuk ki azt a tilalmat, hogy a régens jelenlétében a földszintnél magasabban nem ülhetnek. A régens egy függöny mögött trónolt a Cuglakang legfelső emeletén, a kormány négy minisztere az ablakon nézett ki.

Először birkózó versenyek voltak. Nem tudtam eldönteni, hogy görög-római vagy szabadstílusúak voltak-e, mindenesetre szabályok szerint zajlottak. A győzelemhez elég volt, ha az ellenfél a lábán kívül valamelyik más testrészével is megérintette a földet. Nevezési listák, vagy előkészületek nem voltak. Egy nemezszőnyeget terítettek a földre, és a sok ezer néző közül jelentkeztek azok a férfiak, akik kiálltak egymás ellen mindenféle edzés nélkül.

A versenyzőkön csak egy kis ágyékkötő van. Jónövésű, izmos férfi mind. Vad mozdulatokkal hadonásznak az ellenfél orra előtt a bátorság látszatát keltve, és hencegnek az erejükkel. De a birkózásról fogalmuk sincs. Egy igazi birkózónak könnyű prédái lennének. A viadalok rövidek, és a párok gyorsan váltják egymást. Az elkeseredett küzdelem a győzelemért nem jellemző. De nincs is külön kitüntetés a győztesnek! Mindkét küzdőfél, a győztes és a legyőzött, egyformán egy-egy fehér szalagot kap. Meghajolnak a bönpo előtt, aki kegyesen átnyújtja nekik a szalagokat, háromszor a földre vetik magukat, hogy kifejezzék a régens iránti tiszteletüket, aztán a legnagyobb barátságban együtt elmennek.

Azután a súlyemelő verseny következik. Egy nehéz sima kő fekszik ott - száz meg száz újévi ünnepet látott már biztosan -, ezt kell felemelni, és a zászlóárboc körül vinni. Ez csak keveseknek sikerül. Minduntalan kitör a nevetés, ha valaki túlbecsüli az erejét, elbizakodottan a kőhöz lép, aztán pedig alig tudja fölemelni, vagy ha a kő kicsúszik valamelyikük kezéből, és majdnem szétlapítja a lábujjait.

Ekkor messziről vágtató lovak patkódobogását hallani. Gyorsan abbahagyják a kőemelést, kezdődik a lóverseny. Nagy porfelhőben jönnek is már száguldva az állatok.

A lóverseny részére sincs kitűzött pálya. Szerzetes-katonák esnek most neki botjaikkal a tömegnek, mely elővigyázatlanul és kíváncsian az útban áll. De az utolsó pillanatban maguk az előrobogó lovak törnek maguknak utat. Ezek a versenyek is másmilyenek, mint nálunk. A lovakon nem ülnek lovasok, a gazdáik még a tömegstartnál elengedik őket néhány kilométernyire a várostól, és a lovak szabadon száguldanak a kelletlenül visszahúzódó tömeg sorfala közt a cél felé. Csak Tibetben tenyésztett lovak indulhatnak, és mindegyik hátán ott van egy kendőn a tulajdonosának a neve. Az istálló becsületéről van szó. Természetesen csak a Dalai Láma vagy a kormány valamelyik lova győzhet! Ha egy másik ló véletlenül gyorsabb lenne a kormány lovánál, akkor a szolgák lefékezik még a cél előtt. A lovak útját feszült figyelemmel kíséri az izgatott tömeg, a nemesek szolgái kurjongatnak és kiabálnak, hogy feltüzeljék a futókat, de a nemesek, akik többnyire maguk is versenyló tulajdonosok, megőrzik visszafogottságukat. Vad hajrában robog el előttünk a mezőny a cél felé, ami kevéssel a város mögött van.

Még el sem oszlik a porfelhő, amit a lovak patái kavartak, már jönnek is lihegve az első futók. És ki mindenki tartja magát itt futónak! Ezen a versenyen is részt vehet bárki, aki akar, így aztán az öregembertől a kisfiúig ott bukdácsol mindenki. Mezítláb futnak, lábuk véresre horzsolódik és-tele van hólyagokkal, az arcuk eltorzul az erőfeszítéstől, és látszik, hogy soha az életben nem edzettek. Sokan még a nyolc kilométer hosszú pálya célja előtt kiesnek, és szenvedéseikért legfeljebb a nézők gúnyolódása a jutalom.

Most is sántikálnak még a pályán az utolsó futók, amikor már indul a következő versenyszám. Ezúttal lovasokkal a hátukon robognak elő a lovak ujjongó üdvrivalgás közepette. A lovasok régi történelmi jelmezeket viselnek, és vadul ostorozzák a lovakat, hogy mindent kihozzanak belőlük. A nézők lármáznak és hadonásznak - amott megbokrosodik egy ló, lovasa nagy ívben a tömeg kellős közepébe repül, de ez senkit sem zavar.

A lovagi tornával véget érnek a versenyek a Barkoron. Felsorakoznak a győztesek, kezükben fatáblákkal, amin a célba érkezésük sorszáma áll. Több mint száz versenyző, és csaknem ugyanennyi lovas van itt. A versenybírák tarka és fehér szalagokat nyújtanak át, de tetszésnyilvánítás nincs, mert ez a szokás itt ismeretlen. A tömeg nevet, ujjong és örül, ha valahol valami komikus helyzetet lát, mert ez az ő színháza.

Befejezésül még lovasjátékokat rendeznek Lhászán kívül egy nagy réten.

Óriási tömeg kellős közepébe kerülünk megint, és örülünk, amikor egy nemes meghív bennünket a sátrába. Ezek az ünnepi sátrak gyönyörű látványt nyújtanak: tulajdonosuk rangjának megfelelő sorrendben állnak, drága selyemszövetből és brokátból varrva, és gazdagon díszítve. A színek kavalkádjához hozzájárul még a férfiak és a nők gazdag ruházata is. A világi hivatalnokok a negyedik rangfokozattól fölfelé vakító sárga selyemruhát viselnek, nagy, kékrókával szegélyezett, tányér alakú kalappal. Ezeket a rókaprémeket Hamburgból hozatják! A hazai kékrókák túl szegényesek a tibetieknek. Nemcsak a nők, a férfiak is túl akarnak tenni egymáson ruháik pazarságával. Vérbeli ázsiai pompaszeretetük összekapcsolja őket a világ sok helyével, noha egyébként nem nagy szakértői a földrajznak. De kékrókák jönnek Hamburgból, igazgyöngyök Japánból, korallok Olaszországból, türkizek Bombayon át Perzsiából, és borostyán Berlinből és Königsbergből. Később magam is gyakran írtam leveleket szerte a világba, ha egy gazdag nemes valamit hozatni akart magának. A dísz és a pompa itt egyfajta belső szükséglet, amit a ruházkodásban és a rendezvényekben újra meg újra kifejezésre juttatnak. Maga a nép nem ismer semmiféle fényűzést, de urainál szereti látni a pompát, és ettől csak jobban tiszteli hatalmukat. A nagy ünnepek tulajdonképpen a hatalom és a pompa kinyilvánításának alkalmai, és a magas rangú bönpók tudják, mivel tartoznak a népnek. Amikor aztán az ünnepek utolsó napján a kormány négy minisztere felcseréli drága fejfedőjét szolgája vörösrojtos kalapjára, hogy ezzel is bizonyítsa egy pillanatra a néppel való egyenlőségét, az ujjongás és a csodálat nem ismer határt.

==És most vissza a lovasünnepélyhez!==

Ez a legnépszerűbb rendezvény, valószínűleg a hajdani nagy seregszemlék maradványa. Akkor a hűbéruraknak meghatározott időközönként szemlére kellett vezetni csapataikat uralkodójuk elé, ezzel téve bizonyságot készenlétükről háború esetén. Ez az értelem rég elhalványult már, de sok minden emlékeztet még mindig a mongol uralom alatti harcias időkre.

Még most is csodálatos a tibetiek hihetetlen ügyessége és lovasbravúrja. Minden nemesi család meghatározott számú résztvevőt küld ezekre a játékokra, és minden becsvágyuk arra irányul, hogy jól végezzenek a csapatértékelésnél. A lovaglás és a lövészet azok a próbák, ahol be kell bizonyítani bajnoki tudásukat, és én őszinte csodálattal néztem őket. Csaknem egészen kiegyenesedve állnak a nyeregben, és miközben a ló egy kiakasztott céltábla előtt elvágtat, fejük fölé lendítik az elöltöltős puskát az égő kanóccal, és derékszögbe fordulva rálőnek a céltáblára. De máris nyíllal és íjjal cserélik fel a puskát - alig húsz méter választja el őket a legközelebbi céltól -, amikor a tömeg üdvrivalgása már hirdeti, hogy ott is célba találtak! Lélegzetelállító, milyen fürgén bánnak a fegyverekkel, és milyen gyorsan tudják cserélni őket.

Ezeken az ünnepségeken a tibeti kormány ismét bizonyságát adja példás vendégszereteté-nek. Valamennyi külföldi képviseletnek pompás díszsátrat állítanak fel, ahol szolgák és összekötőtisztek törődnek a vendégek óhajaival.

Különösen sok kínait láttam akkor az ünnepi téren. Azonnal kitűnnek a tibetiek közül. A tibetiek nem kimondottan ferdeszeműek, és pirospozsgás arcuk is ismerősebbnek hat, mint a kínaiaké. A gazdag kínai viseletet rég felváltották már az európai öltönyök, és sok kínai - e pontban nem lévén olyan konzervatív, mint a tibetiek - szemüveget visel. Többnyire kereskedők azok, akik Lhászában élnek, és otthoni összeköttetéseik révén előnyös kereskedelmi kapcsolatokat tartanak fenn. Jól érzik magukat itt, és gyakran véglegesen letelepednek Lhászában. Ennek különleges oka van: a legtöbb kínai ugyanis szenvedélyes ópiumszívó, Tibetben pedig - ahol még a dohányzást sem látják szívesen a hatóságok, sőt néha még büntetik is -, nem tiltják az ópiumszívást. Néha persze a kínaiak példájától elcsábulva egy-egy idevalósi is az ópium után nyúl. De ebben is megmutatkozik a kormány ellentmondást nem tűrő hatalma: az ópiumszívás nem tud elharapódzni, mert szigorú szemmel őrködnek a dohányzás bűne fölött. Lhászában ugyan a világ valamennyi márkás cigarettáját meg lehet vásárolni, de a hivatalokban, az utcán, a szertartásokon szigorúan tilos a dohányzás, és újévkor, amikor a szerzetesek gyakorolják a hatalmat, még a cigaretták árusítását is megtiltják.

Ehelyett tubákolnak a tibetiek! A nép és a szerzetesek egyaránt a saját készítésű burnótot használják. Mindegyikük büszke a maga keverékére, és ha két tibeti találkozik, először a burnótot szedik elő, és egy csipetnyivel megkínálják egymást. Eközben szeretnek egy kicsit elhencegni dohányszelencéjükkel is, ami az olcsó jakszarvtól a drága, aranyfoglalatú jadekőig mindenféle változatban létezik. Élvezettel szórják a port hüvelykujjuk körmére, és aztán nagy gyakorlattal óriási porfelhőt fújnak ki a szájukon anélkül, hogy egyet is tüsszentenének. Ha valaki szörnyű tüsszentésben tör ki, az biztos, hogy én vagyok - a jelenlévők nagy derültségére.

Aztán nepáliak is vannak még Lhászában. Gazdagon öltöznek és általában igen kövérek - messziről látni ezeken a kényelmes kereskedőkön, milyen jó soruk van itt. Hála egy régi szerződésnek, még ma is mentesek minden adó alól. Ezt az engedményt Tibetnek egy vesztett háború után kellett megadnia, és értenek hozzá, hogyan kell ezt a kedvezményt alaposan kihasználni. Övék a legszebb üzletek a Barkoron, körmönfont kereskedők a „jó üzlet” iránti hatodik érzékkel megáldva. Családjukat többnyire otthon hagyják, és később maguk is visszatérnek hazájukba, ellentétben a kínaiakkal, akik szívesen vesznek el tibeti nőket, és telepednek meg itt véglegesen.

A nyilvános ünnepségeken a nepáli diplomáciai képviselet mint valami még tarkább sziget emelkedik ki az amúgy is igen színes kavalkádból. Ruháik még az általános színpompát is felülmúlják, és a gurkha-katonák - a testőrségük - piros atillái már messziről világítanak.

Ezek a katonák bizonyos hírhedtségre tettek szert Lhászában. Ők az egyetlenek, akik túl merik tenni magukat a halászati tilalmon. Ha ez a tibeti kormány fülébe jut, ünnepélyesen tiltakozik a nepáli képviseletnél. Aztán csinos kis színjáték kezdődik. A gonosztevőket természetesen meg kell büntetni, mert a képviselet nagy gondot fordít a kormánnyal való jó viszonyra. De az uraságok többnyire maguk sem egészen ártatlanok a dologban, mert Lhászában sok nemesember is szereti a tiltott hazai halételt. A szegény bűnösöket tehát végtelenül leszidják és megkorbácsolják. De mindkét büntetés kíméletes...

Lhászában egyetlen ember sem merne horgászni menni. Egész Tibetben egyetlen hely van csak, amelynek halászási kiváltsága van. Ez a Cangpo mentén fekszik, egy homoksivatag közepén. Nem terem meg ott semmiféle gabona, és szarvasmarhákat sem lehet tartani, mert nincsenek legelők. A halászat tehát az egyetlen élelmezési forrás, és a törvény itt engedményt tett. E falu lakói persze másodrangúaknak számítanak, éppúgy, mint a mészárosok és a kovácsok.

Számszerűen a mohamedánok is tekintélyes részét alkotják a város lakosságának. Saját imaházuk van, és vallásuk gyakorlásában teljes szabadságot élveznek. A tibeti nép egyik legszebb jellemvonása az, hogy saját korlátlan szerzetesuralma ellenére semmiféle fanatizmust nem mutat, és minden más vallást a végsőkig tiszteletben tart.

A muszlimok többnyire Indiából vándoroltak be, és teljesen összekeveredtek a tibetiekkel. Hitbuzgalmuknak megfelelően először azt kívánták, hogy tibeti feleségük is térjen át az iszlámra. De közbelépett a kormány, és csak akkor engedélyezte a tibeti nőknek a muszlimokkal való házasságot, ha megmaradnak a hitükben. A vegyes házasságból származó asszonyok és lányok még a tibeti viseletet hordják a szép, harántcsíkos köténnyel, s jelképesen az iszlám fátyolt is fejfedőként. A férfiak a fezekkel és turbánjaikkal tűnnek fel a városképben. Ők is többnyire kereskedők, és jó összeköttetéseik vannak Indiával, különösen Kasmírral.

A lovasünnepélyen, mint valami hatalmas kirakatban, megfigyelhető Lhásza lakosságának valamennyi csoportja.

Látni itt ladakiakat, butániakat, mongolokat, szikkimieket, kazahokat is. Így nevezik a szomszédos törzseket. Különlegességnek számítanak a hui-huik, a kínai mohamedánok Kuku-Nór tartományból. Az ő tulajdonukban vannak a vágóhidak, amelyek a Lingkhoron kívül egy külön negyedben fekszenek, és kissé lenézik őket, mert az állatok leölésével vétenek a buddhista tanok ellen. De nekik is van saját templomuk.

Amilyen különböző a vallás, a faj és a szokások tekintetében Lhásza, olyan egyetértésben gyűlik össze a lakossága az újév hónapjának mulatságaira. Még a Tibetért versengő két nagy rivális, az angolok és a kínaiak sátra is békésen áll egymás mellett.

Az ünnepség fénypontját a lovasjátékok és az íjtávlövészet után a nemesek egy külön versenyszáma adja, amilyet még életemben nem láttam. Egy tarka függönyt feszítenek ki, ami elé koncentrikus körökben bőrgyűrűket akasztanak egy körülbelül tizenöt centiméter átmérőjű fekete céltáblára. Harminc méternyi távolságban áll fel a lövész, és egy nyíllal a fekete céltáblára lő. Ezek a nyilak röptükben sajátságos zenei hangokat hallatnak, amelyek messzire elhallatszanak. Kezembe került utána egy ilyen nyíl, és láttam: nyílhegy helyett egy átlyuggatott fagomb volt a nyílvessző végére tűzve és a levegő, ami röptében a lyukakon átfütyült, hozta létre ezt a jellegzetes éneklő hangot. Ezzel a lövedékkel a versenyzők olyan pontosan találtak, hogy csaknem minden nyíl kiütötte a céltábla közepét. Végül a nemeseket is fehér szalagokkal jutalmazták.

Amikor vége lett az ünnepnek, a hűbérurak pompás menetben vonultak vissza a városba. Az emberek az utak szélén álltak, és irigység nélkül csodálták félisteneik pompáját. Elégedettek voltak. A szemnek és a fülnek megvolt a maga öröme, és a hívők lelke sokáig táplálkozik még e nagy szertartások misztikumából, és abból, hogy látták az ifjú istenkirályt. Most visszatérnek megint a hétköznapokhoz: a kereskedők kinyitják üzleteiket, és a régi hévvel kezdenek alkudozni, kockavetők tűnnek fel az utcasarkokon, és a kutyák is visszatérhetnek a városba, mert a már ismert okokból a tisztaság idején csak a Lingkhoron kívül tanyázhattak.

Továbbra sem foglalkozott senki velünk. Közeledett a nyár, isiász-fájdalmaim javultak, és a kiutasításunkról egy szó sem esett. Még mindig az angol orvos kezelése alatt álltam, de a meleg napokon már dolgozni is tudtam a kertben. Mert most bőségesen voltak megbízásaim! Hamarosan híre ment, hogy az új létesítmények és a szökőkút Carong kertjében az én művem, és egyik nemes jött a másik után, hogy valami hasonlót rendeljen.

A tibetiek szeretik a kertjüket. Minden tenyérnyi földön virágokat nevelnek, de a régi teáskannákba, konzervdobozokba, törött fazekakba is palántákat ültetnek. Minden házban és minden szobában lehet virágokat látni.

Aufschnaiter nagyon elfoglalt volt: az első szakszerű csatornát építette Tibetben. Reggeltől estig az építkezésen volt, és csak a nagy ünnepeken szünetelt a munka. Külön szerencsének lehetett tekinteni, hogy szerzetesek voltak a megbízói, mert ha a világi nemesek nagy szerepet játszanak is az ország igazgatásában, a döntés minden kérdésben egy szerzetescsoport kezében van.

==A cedrungok rendje==

Nem csekély öröm töltött el, mikor egy napon a cedrungok kertjébe rendeltek.

A cedrungok szerzetes-hivatalnokok, akik valami rendfélét alkotnak. A szigorú közösségi szellemű nevelés eredményeként a hatalom tekintetében nagy fölényben vannak a világi hivatalnokokkal szemben. Ők adják a Dalai Láma legközvetlenebb környezetét. A fiatal istenkirály valamennyi személyes szolgája ebből a rendből kerül ki: a kamarás, a tanítók és a személyes gondozók mind magas rangú cedrungok. A Dalai Láma ezenkívül részt vesz mindennapi kötelező összejöveteleiken is, ami a közösségi szellem erősítését szolgálja.

A cedrung-rend szerzetes-hivatalnokai kivétel nélkül szigorú képzésben részesülnek. Iskolájuk a Potala keleti szárnyában van, és tanítói hagyományosan a Cangpótól délre fekvő híres möndrolingi kolostorból jönnek, amely a tibeti irodalom és nyelvtan ápolásáról híres. Az ország bármelyik fiatalembere bekerülhet a cedrungok iskolájába, de magába a rendbe való felvétel igen nehéz. Van ugyanis egy régi, sokszáz éves szabály, ami a tagok számát korlátozza: mindig csak 175 cedrung lehet. Ez a szám régen a világi hivatalnokokra is vonatkozott, úgyhogy összesen mindig 350 hivatalnok lehetett Tibetben. Néhány új hivatal létesítése után azonban ezt a számot kissé felemelték.

Ha a fiatal szerzetes-tanuló eléri a tizennyolcadik életévét, bizonyos vizsgák letétele után cedrung lehet. Ezzel egyidejűleg megkapja a legalacsonyabb rangfokozatot és - képességeihez mérten - egészen a harmadik rangfokozatig emelkedhet. A cedrungok a szokásos vörös szerzetescsuhát viselik, de fölötte rangjuk jelvényeit is, a harmadik rangfokozatúak például egy sárga selyemköntöst. A fiatal cedrung tanulók többnyire egyszerű származásúak, és egészséges egyensúlyt képeznek az öröklődő világi nemességgel szemben. Nagy munka vár rájuk, mert nincs olyan kormányhivatal, ahol a világi hivatalnok mellett ne ülne legalább egy szerzetes-hivatalnok. A hivatal közös gyakorlásával az egyén diktatúráját akarják megakadályozni, ami minden hűbéri rendszerben valós veszély.

Az ifjú isten első kamarása, a Drönyer Csemo hangzatos címének viselője volt az, aki magához kéretett. Azt a javaslatot tette, hogy hozzam rendbe a cedrungok kertjét. Ez nagy lehetőség volt számomra, mert azt sejtette, hogy a Dalai Láma kertjében is átrendezésre volna szükség, és ha elégedettek lesznek a munkámmal...! Azonnal elfogadtam a megbízást. Kaptam néhány munkást, és teljes buzgalommal nekiláttam a feladatnak. Alig maradt időm az angol- és a mennyiségtani magánórákra, melyeket néhány fiatal nemesnek adtam.

Ugyan mi érhet még bennünket? Megbízatásaink a szerzetes-hivatalnokok legmagasabb körétől vannak; lehet, hogy beletörődtek jelenlétünkbe, és hallgatólagosan megtűrnek minket?

De még egy megrázkódtatás hátra volt: egy reggel meglátogatott bennünket a Külügyi Hivatal egyik magas rangú hivatalnoka, Kjibub, az utolsó ama négy tibeti közül, akik sok évvel ezelőtt Rugbyben végezték tanulmányaikat. Megbízatása szemlátomást kínosan érintette. Sűrű bocsánatkérések közben sajnálattal közölte, hogy az angol orvos utazóképesnek nyilvánított engem, és hogy a kormány azonnali elutazásunkat kívánja. Bizonyítékul felmutatta az angol orvos levelét. Az állt benne, hogy még nem gyógyultam meg teljesen, de az utazás már nem jelent számomra életveszélyt.

Olyanok voltunk, mintha fejbe vágtak volna bennünket. Erre nem számítottunk! Összeszedtük magunkat, és megpróbáltuk udvariasan, higgadtan előadni ellenérveinket: a betegségem bármikor a régi hevességgel törhet ki. Mi lesz velem, ha egy nehéz utazás kellős közepén hirtelen egy lépést sem tudok tenni? Ezenkívül épp most van Indiában a meleg évszak. Nincs az az ember, aki - miután ilyen sokáig élt Lhásza egészséges magaslati levegőjén - károsodás nélkül kiállná ezt az átmenetet. És mi legyen a munkánkkal? A legmagasabb szintű megbízásokat kezdtük el, és okvetlenül be is akarjuk fejezni ezeket! Kérvényt fogunk beadni újra a kormányhoz.

Lelkileg ugyan arra készültünk, hogy nemsokára kénytelenek leszünk útra kelni Indiába, egyidejűleg azonban azt terveztük, hogy a Himalája körzetében újból megszökünk. Hiszen a bajtársaink Indiában még mindig a szögesdrót mögött ültek, noha már 1946 áprilisát írtuk.

E naptól kezdve azonban soha többé nem hallottunk a kiutasításról, bár egy darabig még vártunk erre.

Közben egészen otthonosak lettünk Lhászában. Nem okoztunk már semmiféle feltűnést az utcán, nem mutogattak már ránk a gyerekek, és nem kíváncsiságból látogattak bennünket, hanem barátságból. Úgy látszik, az angol képviselet is meggyőződött veszélytelenségünkről, mert ha Delhi kívánta is kiadatásunkat, ez nyilván nem történt különösebb nyomatékkal. Tibet hivatalos körei pedig biztosítottak minket arról, hogy szívesen látnak.

Egyre jobban beleéltük magunkat ebbe. Annyit kerestünk, hogy nem függtünk már teljesen Carong vendégbarátságától. Munkánk sok örömet szerzett, és az idő csak úgy repült. Az egyetlen, ami után vágyakoztunk, az volt, hogy postát kapjunk hazulról. Több mint két éve voltunk már hír nélkül és bizonyára rég halottnak hittek bennünket. Azzal vigasztaltuk magunkat, hogy mégiscsak igen elviselhető a helyzetünk, és minden okunk megvan az elégedettségre. Fedél volt a fejünk fölött, és nem voltak már megélhetési gondjaink. A Nyugat vívmányai nem hiányoztak. A zűrzavaros Európa olyan messze volt! Gyakran fejünket csóváltuk, ha a rádió mellett ülve a híreket hallgattuk. Ezek igazán nem buzdítottak a hazatérésre...

A Lhásza előkelő családjaihoz szóló meghívások változatossá tették az életünket. Újra meg újra megcsodáltuk a tibeti vendégszeretetet, és elámultunk a válogatott finom ételeken, amelyek ilyenkor az asztalra kerültek.

==Az istenanya legifjabb fia==

De minden eddigi meghívást árnyékba borított az első nyilvános fogadás a Dalai Láma szüleinek házában. Tulajdonképpen egy véletlen folytán jutottam hozzá. A kertben dolgoztam éppen, amikor felhívatott az istenanya, és úgy vélte, abbahagyhatnám a munkát, és csatlakozhatnék a vendégeihez. Kissé zavarban voltam, amikor a fogadószobában végignéztem a fényes gyülekezeten: körülbelül harminc nemes volt ott a legelegánsabb ruhákban, és igencsak emelkedett volt a hangulat. Megtudtam az ünnepség okát is: az istenanya legkisebb fiának születését ünnepelték, aki három nappal azelőtt jött a világra. Elfogódottan dadogtam el szerencsekívánataimat, és átnyújtottam egy hirtelenjében kölcsönkapott fehér szalagot. Az istenanya kegyesen mosolygott, és úgy sétálgatott a szobában mintha semmi sem történt volna vele, s élénken társalgott a vendégeivel. Bámulatos, hogy itt milyen gyorsan összeszedik magukat az asszonyok szülés után. Orvosok nincsenek, az asszonyok kölcsönösen egymásnak segítenek a szüléskor. Minden asszony büszke arra, ha sok és egész-séges gyermeke van, és maga szoptatja őket bámulatraméltó kitartással. Nem ritka az sem, hogy még a három-négyévesek is az emlőt kívánják. A nomád- és koldusasszonyok csecsemőjüket bőrbundájuk zsebében hordják, amíg dolgoznak, és ha a kicsi megéhezik, maga nyúl az emlő után. Legyen az szegény vagy gazdag, Tibetben mindenki kimondottan gyermekszerető, és a kicsinyeket nagyon elkényeztetik. De a nemi betegségek sajnos csaknem minden családban megkövetelik a maguk áldozatát, így a bő gyermekáldás, különösen a városokban, ritka.

Ha valamelyik nemesi családban gyermek születik, a csecsemő azonnal szolgálót kap, akinek éjjel-nappal vele kell lennie. A gyermek születését mindig megünneplik. A miénkhez hasonló keresztelő-szertartás, és keresztszülők nincsenek. A nevet, vagy jobban mondva a neveket - mert minden gyermek többet kap - egy láma választja, aki ennél a csillagászati előjeleket, és a szentekhez való kapcsolatokat is figyelembe veszi. Ha azonban a gyermek súlyos betegségen esik át, akkor szokás új nevet adni neki, mert a régi nyilván baljóslatú.

Egyszer egy felnőtt barátom egy súlyos dizentéria után új nevet kapott, amit minduntalan elfelejtettem!

A születésnapi ünnepségből hamarosan vidám lukulluszi lakoma kerekedett. Párnákon ültünk kis asztalkák mellett, pontosan rang és tekintély szerint elrendezve.

Két órán keresztül egyre csak újabb és újabb fogásokat tálaltak fel, számolásukat negyvennél föladtam. Külön önfegyelem kellett ahhoz, hogy az ember az utolsó ínyencfalatokig kitartson. Fürge szolgák egyik tálat a másik után tették az asztalra, majd zajtalanul leszedték, hogy újabb gyönyörűségeket hozzanak. Mi minden nem volt itt! A bárány és jakhúsból, a tyúkból és rizsből készült hazai ételek mellett csemegék a világ minden részéből, ínycsiklandozó indiai különleges körítésekkel. Végül a szokásos metélt leves. Bár mindenki fáradt volt az evéstől, néhány vendég játszani kezdett, így szinte elrepült az idő estig. Akkor újabb étkezés következik, lehetőleg még bőségesebb és az ember órákig az evéssel van elfoglalva újra. Titokban már azon csodálkoztam, hogy egyáltalán léteznek még ismeretlen ételek. Aztán cshanggal öblítik le az erősen fűszerezett ételeket, s akinek túl könnyű nedű a sör, az whiskyt vagy vörösbort is kaphat. A hangulat egyre felszabadultabb lesz, s a házigazda nem bánja ezt. Elvégre egy kis ittasság nem szégyen, és csak a jókedvet fokozza.

A gyermekágyas nő házában persze mindjárt az étkezés után félbeszakították a fogadást. Kint szolgák és lovak álltak készen, hogy hazavigyék a vendégeket. Búcsúzás közben még egy fehér szalagot kap mindenki a nyakába. Mindenfelől meghívások hangzanak el, és igazán finom fül kell ahhoz, hogy az ember meg tudja különböztetni, melyiket mondják csupán udvariasságból, és melyiket értik komolyan. Mi sem tudtuk egykönnyen megkülönböztetni ezeket az árnyalatokat, de elégedettek lehettünk azzal a móddal, ahogyan bennünket meghívtak.

==Barátság Lobszang Szamtennel==

Gyakran voltunk még vendégek ebben a házban, és Lobszang Szamtennel csakhamar őszinte barátság fűzött össze. Rokonszenves fiú volt! Szerzetes-hivatalnoki pályafutása kezdetén állt éppen, és fényes karrier várt rá, melyet születése, és a fiatal istenkirály fivéreként elfoglalt helyzete írt elő. Később nagy szerepe lesz az öccse és a kormány közötti közvetítésben. A méltóság terhe már most ránehezedett. Nem választhatta meg szabadon, hogy kikkel érintkezik, és minden lépéséből azonnal következtetéseket vontak le. Ha hivatalos alkalmakkor egy magasabb rangú hivatalnok házába ment, beléptekor tisztelettudóan elhallgatott az egész társaság és valamennyien - akár miniszterek, akár kormányzók voltak - felálltak, hogy neki, mint a fiatal istenkirály fivérének, megadják a kellő tiszteletet. Mindez egy ilyen fiatalembernek könnyen a fejébe szállhatott volna; de Lobszang Szamten szerény maradt.

Gyakran mesélt nekem fiatal istenöccséről is, aki a Potalában éli magányos életét. Sokszor feltűnt már nekem a fogadásokon, hogy a vendégek elbújtak, amikor meglátták a Potala tetején sétálni a Dalai Lámát. Lobszang megható magyarázatot adott erre: az ifjú istenkirály jó néhány elsőrendű távcsövet kapott ajándékba, és szívesen szórakozott azzal, hogy a palota tetejéről figyelje alattvalói életét, és a város sürgés-forgását. Neki a Potala tulajdonképpen aranybörtön volt. Napjainak sok-sok óráját töltötte tanulással és imádkozással a komor falak között, szabadideje és szórakozása alig volt. Így ha egy vidám ünneplő társaság észrevette, hogy figyeli őket, amilyen gyorsan csak lehetett, eltűnt a távcső látóköréből, mert nem akarták elszomorítani a fiatal uralkodót, aki ezt a vidámságot nem ismerheti meg soha!

Lobszang Szamten volt az egyetlen barátja és bizalmasa, és neki mindenkor szabad bejárása volt hozzá. Már most is közvetítő volt ő a külvilág és az istenkirály között, mert öccsének minden újságról be kellett számolnia. Így tudtam meg azt is, hogy érdeklődik irántunk, és hogy távcsövével már gyakran nézett engem, amikor a kertben dolgoztam.

Lobszang azt is elmesélte, hogy öccse már nagyon várja a norbulingkai nyári rezidenciába való kiköltözést. A meleg beköszöntével túl szűk volt már a Potala, és a szabad levegőre vágyott. Ki akart menni, amilyen hamar csak lehet!

A homokviharok megszűntek, és virágoztak már a barackfák. A közeli csúcsokon vakító fehéren csillogtak az utolsó hófoltok a ragyogó napsütésben, és ez az ellentét megadta a teljes pompájában ébredő tavasznak azt a különös varázst, amelyet hazám hegyeiből már ismertem. Most elérkezett a nap, amikor a meleg évszak hivatalosan is átveszi az uralmat. Ez egyúttal a nyári öltözködésre való átmenet napja. Mert itt korántsem szabad a téli bundát saját belátás szerint levetni. A régi vallásos könyvekben található különböző előjelekből minden évben megállapítanak egy napot, amikor a nemesek és a szerzetesek felvehetik nyári ruháikat, tekintet nélkül arra, hogy vihar vagy havazás jön-e még utána, vagy pedig meleg volt-e már előbb. Ugyanez történik ősszel is, amikor előszedik a téli ruhákat. Panaszkodást hallottam minduntalan, hogy túl korán, vagy túl későn lehet ruhát váltani, és vagy megfulladtak a hőségtől, vagy csaknem megfagytak a hidegtől. De amit egyszer elhatároztak, az érvényben maradt.

A váltás egy gyülekező formájában történik, és órákig tartó szertartás. Szolgák cipelik elő az új ruhákat egy batyuban a hátukon. A szerzeteseknél egyszerűbb a dolog: ők csak a prémmel szegélyezett kalapot - amit az egyházi szertartásokon viselnek - cserélik fel egy papírmaséból készült, tányér alakú fejfedővel. Az egész városkép egy csapásra megváltozik, amikor egyszerre mindenki más ruhában jelenik meg.

Még egy ízben van ruhacsere: mégpedig akkor, amikor az egész hivatalnoki kar körmenetben kikíséri az uralkodót a nyaralóba.

Mi is örültünk ennek a körmenetnek, mert alkalmat adott arra, hogy az Élő Buddhát közelről láthassuk.

==Körmenet a Norbulingkába==

Remek napsütés volt, igazi nyári idő, és az egész város kifelé vándorolt a nyugati Csörtenkapun, hogy sorfalat álljon a Potala és a Norbulingka közötti három kilométeres útvonalon. Művészet volt jó helyet találni ebben az életveszélyes tolongásban!

Közelről és távolról ideözönlött mindenki, aki csak járni tudott. Ez már önmagában is színpompás látvány volt, és sajnáltam megint, hogy nem volt fényképezőgépem és színes filmem, ami ezt a tarka és mozgalmas képet megörökíthetné. Az öröm napja volt ez fiatalnak és öregnek egyaránt, a nyár kezdetének ünnepe; és magam is osztottam az ifjú király örömét, aki sötét börtönéből kiköltözhetett a szép nyári lakba.

Bármilyen pompásan és nagyszerűen hat is kívülről a Potala, lakásnak végtelenül komor és kedélytelen. Valószínűleg minden istenkirálynak az volt a vágya, hogy minél előbb kiszabaduljon belőle. A norbulingkai nyári kertet már a 7. Dalai Láma megalapította, de csak a 13. fejezhette be.

Ez a 13. Dalai Láma nagy újító, modern ember volt. Elsőként engedte meg magának, hogy három autót hozasson Lhászába. Hallatlan dolog volt ez az akkori időben! Alkatrészekre szedve jak- és emberháton hozták át őket a hegységeken, és Lhászában ismét összeszerelte egy mechanikus, aki Indiában tanulta a mesterségét. Ő lett aztán a „királyi sofőr” és gyakran mesélt nekem szomorúan a három kocsiról, amelyek most egy barakkban porosodtak. A régi Austinok és egy Dodge rövid időre a világ tetejének a szenzációi voltak - most elhalt urukat gyászolták, és becsületben megrozsdásodtak. Nevetve mesélték még ma is egymásnak az emberek, hogyan használta fel autóit a 13. Dalai Láma, hogy a Potalából titokban kimeneküljön. Végigcsinálta ősszel a visszatérés nagy szertartását annak minden pompájával, de aztán beült valamelyik kocsijába, és gyorsan, feltűnés nélkül kint volt újra a Norbulingkában.

Harsonák és kürtök hangzanak fel a távolból - közeledik a körmenet! Moraj fut végig a tömegen, de rögtön csendes megint minden, tiszteletteljes némaság uralkodik, mert a menet élét már látni. Szerzetes-szolgák hada alkotja az elővédet. Sárga selyemkendővel átkötött batyukban hozzák ünnepélyesen Őszentsége személyes holmijait. A sárga a megújított lámaisztikus egyház színe, amit röviden „sárga egyház”-nak is neveznek. Egy régi legenda elmondja, miért választották jelképül ezt a színt.

Congkapa, a buddhizmus nagy reformátora Tibetben, a Szakja kolostorba történő belépésekor utolsónak állt a novíciusok sorában. Amikor a beöltöztetésnél rá került a sor, már elfogytak a szokásos kolostori viselet vörös kalapjai. Hogy valami fejfedőt mégis adjanak neki, odaadták azt, ami épp a kezükbe került. Ez a kalap sárga volt. Congkapa le sem vette többé, és így a sárga szín lett a megújított egyház jelképe.

A fogadásokon és szertartásokon a Dalai Láma is sárga selyemsapkát viselt, és ezzel a színnel volt megjelölve minden használati tárgya. Olyan előjog volt ez, ami csak őt illette meg.

Most nagy kalitkákban az istenkirály kedvenc madarait viszik el előttünk. Itt-ott egy papagáj tibeti üdvözlőszavakat rikácsol, a hívő tömeg pedig elragadtatott sóhajokkal hallgatja, mintha csak istenének személyes üzenete volna. A szolgák után bizonyos távolságban szerzetesek haladnak egyházi zászlókkal, utánuk egy lovas zenekar jön tarka, régi viseletben, jellegzetes hangzású, korabeli hangszerekkel. Aztán a cedrungok hada érkezik, szintén lóháton, és rangsor szerinti sorrendben. Mögöttük a Dalai Láma feldíszített lovait vezetik a szolgák. A lószerszámok sárgák, a fém alkatrészek és a nyergek színaranyból vannak. Nehéz orosz brokátok a takarók. Mintha csak tudnák a lovak, micsoda értéket képviselnek, öntudatosan és tüzesen lépkednek a némán csodálkozó tömeg előtt.

És most jönnek az ország legfőbb urai! Azok a férfiak, akik az istenkirály személyes gondozóinak tisztét töltik be: a kamarások, a pohárnokok, a tanítók és mindama tisztségviselők, akik fenntartják az összeköttetést a kormány és a nép között. Ők az egyetlenek, akik a szülőkön és testvéreken kívül a fiatal istennel beszélhetnek; apáti rangban lévő szerzetesek csuhájuk fölött sárga selyemköntösben. Hatalmas termetű emberek alkotnak sorfalat mellettünk: Őszentsége testőrei ők, nagydarab fickók, akiket magasság és termet szerint válogattak ki. Egyikük sem alacsonyabb két méternél, sőt azt is hallottam, hogy volt, aki elérte a két méter negyvenötöt! Valóságos óriások, széles válluk még ki is van tömve, kezükben hosszú ostorok. A tömegben egyedül az ő hangjukat lehet hallani, amint mély basszushangon szólítják fel minduntalan az embereket, hogy lépjenek hátrább, és vegyék le a kalapjukat. A szertartáshoz tartozhat ez is, mert az emberek enélkül is tisztelettudóan állnak mindenütt az útszélen, lehajtott fővel, összekulcsolt kézzel, sőt sokan a földre vetik magukat.

Most a tibeti hadsereg főparancsnoka jön. Kardjával ünnepélyesen tiszteleg. Khakiszínű egyenruhája különös józansággal hat a nehéz brokát- és selyemöltözékek között. Mivel egyenruhájának részleteit a saját fantáziája szerint alakíthatja, vállrojtjai és kitüntetései tömör aranyból vannak, fején pedig trópusi sisakot visel.

Most mindenki lélegzetvisszafojtva figyel, mert az Élő Buddha napfényben aranyként csillogó, sárga selyem gyaloghintója következik. Harminchat zöld selyemkabátot és piros tányérsapkát viselő férfi viszi. Káprázatos a mély, ragyogó színek - a sárga, a zöld és a piros - ellentéte. Egy szerzetes egy minden színárnyalatban csillogó pávatollakból álló, óriási ernyőt tart a gyaloghintó fölé. Gyönyör a szemnek ez a kép, olyan, mintha egy rég elfelejtett keleti mese elevenedne meg.

==Látni akarjuk a Dalai Lámát==

Mély meghajlásban merevedik meg a tömeg körülöttünk, senki sem meri a tekintetét fölvetni. Mi ketten bizonyára kitűnünk, mert csak könnyedén hajlunk meg, hogy láthassuk a Dalai Lámát! És íme - egy finom metszésű arc egészen közel hajlik a gyaloghintó üvegtáblájához, és ránk mosolyog! Természetes báj, egy nemes arc és egy fiatal fiú mosolya! Ő is kíváncsi volt hát ránk! Érezzük, ahogy megpihen rajtunk a tekintete!

Lassan, ünnepélyesen és harmonikus ritmusban halad el előttünk a gyaloghintó. Bámulatos, mennyire összehangolt a harminchat hintóvivő mozdulata. Később hallottam, hogy hetekig gyakorolnak egy negyedik rangfokozatba tartozó nemes irányítása alatt a gyaloghintó pontos másolatával, így fejlesztik ki ezt a harmonikus járást.

A körmenet egyházi részének vége - most jön a világi hatalom. Pompás paripákon lovagol a kormány négy minisztere a gyaloghintó két oldalán. Mögöttük egy második hordszék következik, ugyanolyan pompás, mint az előző, csak kevesebb ember viszi. A régens, a hetvenhárom éves Tagtra Gyelcab Rinpocse, „a tigrisszikla, a nemes királyhelyettes” érkezik benne. Mereven bámul maga elé, nem üdvözli mosollyal a tömeget, úgy tűnik, egyetlen pillantást sem vet rá. Szigorú helyettese ő az ifjú istennek; és ugyanannyi az ellensége, mint a barátja. Szinte nyomasztó a tömeg némasága. Mögötte lovagolnak „az ország három oszlopának” képviselői, a szerai, a drepungi és a gandeni kolostor apátjai. Ők is viselik a sárga köpönyeget a csuha fölött, de ez gyapjúból van, és kopaszra nyírt fejükön papírmaséból készült, lapos, aranyozott kalapot viselnek. Aztán a világi nemesség jön rangfokozatok szerinti sorrendben. Minden csoport ruhája egységes, csak a fejfedők különbözőek. Groteszk látványt nyújtanak a köznemesek apró, fehér süvegei, amelyek csak a hajcsomót fedik, és szalaggal rögzítik az áll alatt.

Egészen elmerülök a látványban, amikor ismerős hangok ütik meg a fülemet. Valóban, ez az angol himnusz! Félúton a nyári kert felé állt fel a testőrség zenekara. Most viszik el előtte a Dalai Láma gyaloghintóját, és tiszteletadásként rázendítenek az angol himnuszra! Hallottam már ennél jobban is játszani, de még sohasem ejtett ennyire bámulatba. Mint később megtudtam, az európai szokások kissé félreértett utánzása volt ez. A testőrség karmesterét néhány más tiszttel együtt az angol hadseregben képezték ki Indiában. Ott megfigyelték, hogy ez a dallam milyen nagy szerepet játszik az ünnepségeken, és hazahozták ezt a dalt. Sőt még tibeti szöveget is írtak hozzá, ezt azonban sohasem hallottam énekelni.

A rezesbanda néhány félresikerült trombitahang kivételével egészen jól eljátszotta a himnuszt, majd a menet végéhez csatlakozott. Most a dudások játszanak skót dalokat. Az ötszáz fős városi rendőrség zenekara ez, ami már egészen a nyári kert közelében áll.

A tibeti zene csak az egyszólamú hangszerelést ismeri; dallamai az európai fülnek is kellemesek. Szomorú és vidám dalok váltakoznak, és a ritmus egy-egy darabban többször is változik.

Az ünnepi menet most eltűnik a kert tágra nyílt kapuinál. Odabent még egy hosszú szertartás következik, ami a hivatalnoki karnak rendezett ünnepi lakomával ér véget.

A tömeg szétoszlik. Az emberek visszatérnek a munkájukhoz, vagy ha már kint vannak a szabadban, batyubálra használják fel a napot. Véget ért megint a nép életének egy évenként ismétlődő nagy eseménye. Az ünnepet szívesen elnyújtják még egy kicsit. A nemesi és kereskedőasszonyok bemutatják új nyári kalapjaikat, egy kicsit flörtölnek, hogy aztán hosszú időn át újra legyen miről beszélni. Amott nomádok szedik fel éppen a sátraikat, izzadva a meleg báránybőrbundákban; csak az ünnepi menetet akarták látni, aztán hűvösebb otthonukba, a Csangthangba vonulnak megint.

Ahogy egyetlen emberről sem tételeznék fel Tibetben, hogy nyáron Indiába zarándokol, úgy egyetlen nomád sem jön szívesen a meleg évszakban Lhászába. A város „csak” 3700 méter magasan fekszik, és a nomád, aki átlag ezer méterrel magasabban él, nem szokta meg az ilyen meleget.

Mi is hazamentünk, és megpróbáltuk feldolgozni a látottakat. Nem találhattunk volna az ország hatalmi viszonyaira jellemzőbb példát annál a képnél, amit a körmenet mutatott. Középpontja és csúcsa a Dalai Láma és a régens. Balra és jobbra egyenletesen csökken a rangsor. A körmenet élén a szerzetesek állnak, ez világos demonstrációja az államban elfoglalt helyüknek. Csak utánuk következik a világi nemesség.

Az egész államberendezés középpontja a vallás. Ezernyi megpróbáltatást vállal a zarándok, a távoli Csangthangból jön a nomád, hogy egyszer egy évben átélhesse hitének fényes megnyilvánulását, és aztán sokáig ebből a lelki élményből él kemény élete magányában. A hit irányítja a nép életének mindennapjait, szüntelenül forognak az imamalmok, lengenek az imazászlók a házak tetején, és a hegyek hágóin, és megállás nélkül mormolják a hívők a kegyes formulákat. Az eső, a szél, az összes természeti jelenségek, a jég- és hófedte hegyek magányos csúcsai mind az istenek jelenvalóságáról beszélnek, ha jégeső van, haragszanak, a bőség és a termékenység pedig jóindulatuk jele. A nép élete egyetlen isteni akarathoz igazodik, amelynek a lámák a közvetítői. Folyton fürkészik a jeleket, mindenben ott van a jó vagy a rossz ómen, szüntelenül imádkoznak, engesztelnek és hálálkodnak. Ott égnek mindenütt a vajmécsesek, a legelőkelőbb nemesi házban és a legmagányosabb nomád sátorban egyaránt. Akár a szegények rézedényeiben, akár a gazdagok aranycsészéiben pislákolnak a lángok - ugyanaz a hit gyújtja meg őket. A földi létnek nincs túl nagy értéke, a halál ténye sem borzalmas. Tudják, hogy újra fognak születni, és egy magasabbrendű létformát remélnek a következő életükre, amelyre kegyes életmóddal érdemessé válnak. Az egyház a legmagasabb instancia, és még a legegyszerűbb szerzetes is tiszteletet élvez a nép körében; „kuso”-nak szólítják, ami egyébként az alsó nemességet illeti meg. Minden családból legalább egy fiút a kolostori életnek szentelnek. Tiszteletüket fejezik ki ezzel az egyház iránt, és gyermeküknek jobb inkarnációt remélnek.

Az évek során nem találkoztam senkivel, aki csak a leghalványabb kételyt is mutatta volna Buddha tanaival szemben. Sok szekta létezik ugyan, de csak külsőségekben különböznek egymástól. A belőlük sugárzó hívő áhítat elől aligha zárkózhat el az ember. Már rövid idő után nem tudtam egy legyet gondolkodás nélkül agyoncsapni, és tibeti társaságban sohasem mertem volna egy rovart megölni, csak azért, mert zavart. Meghatóak ebben a tekintetben az emberek. Ha egy batyubálban egy hangya mászik valakin, gyengéden leveszik, és elviszik. Ha egy légy esik a teáscsészébe, akkor ez kisebb katasztrófa. Megmentik a fulladástól, hiszen lehet, hogy a halott nagymama újjászületése. Mindig és mindenütt igyekeznek ilyen lélek- és életmentéseket végrehajtani. Télen feltörik a befagyott pocsolyák jegét, és megmentik a halakat és férgeket, mielőtt megfagynának. Nyáron viszont kiszedik őket a kiszáradt pocsolyákból. Gyerekek, koldusok és szolgák gyakran órákig állnak a vízben, hogy kihalásszák a latyakból az ottmaradt élőlényeket.

Vödrökbe és konzervdobozokba gyűjtik őket, és a folyóban ismét szabadon engedik, hogy megmentsék a lelki üdvösségüket. Gyakran házról-házra járnak; és eladják a „megmentetteket” a jómódúaknak, hogy azoknak is részük lehessen a jócselekedetben. Minél több életet mentenek meg, annál boldogabbak. Ez a minden teremtménnyel való gyengéd összetartozás tudata egészen megrendítő jellemvonásuk.

Volt egy ilyen élményem a barátommal, Vangdüla szerzeteshivatalnokkal is, amit sohasem felejtek el. Elmentünk egyszer együtt Lhásza egyetlen kínai vendéglőjébe, és ott egy liba szaladgált az udvaron, szemlátomást a főzőfazéknak szánva. Vangdüla hirtelen egy nagy címletű bankjegyet vett elő, megvásárolta a kínaitól a libát, és a szolgájával hazavitette. Évekig láttam még a házában ezt a libát, amint békés öregségét élvezte.

Jellemző volt a minden élőlénnyel szembeni pozitív beállítottságukra az a rendelet is, amely a fiatal Dalai Láma hároméves meditációjának időtartamára egész Tibetben beszüntetett minden építkezést, mert a földmunkáknál elkerülhetetlen, hogy férgeket és rovarokat öljenek meg, bármennyire is igyekeznek óvatosan dolgozni. Gyorsfutárokat küldtek az ország minden zugába, s a legutolsó paraszttanyáig is eljutott a parancs. Később, amikor magam is vezettem földmunkákat, saját szememmel láttam, hogy dobták le a kulik minduntalan szerszámaikat, és szedték ki a földből az állatkákat, hogy megmentsék őket.

Egyértelmű tehát az is, hogy halálbüntetés sincs Tibetben. A gyilkosság a legocsmányabb bűntettnek számít, de a tettest csak megkorbácsolják, és vasbéklyókat kovácsolnak a bokájára. A szörnyű megkorbácsolások ugyan embertelenebbek, mint a mi halálbüntetésünk, mert gyakran kínhalál a végük, de nem vétettek a hit szabályai ellen! A vasra vert bűnözők vagy a söi állami börtönbe kerülnek, vagy egy kerületi kormányzónak adják át őket, aki felelősséggel tartozik értük. Hiszen saját tapasztalatunkból is ismertünk már ilyen esetet. És annak a gyilkosnak a sorsa akkor nem is tűnt olyan szánalomra méltónak. Életfogytiglan kell ugyan a vasbéklyót viselnie, és nem kap ellátást az államtól, de annyi jó ember van, aki részvétből enni ad neki, és megint csak azért, hogy életet mentsen! Akik börtönben ülnek, azoknak rosszabb a sorsuk. Nekik csak arra van joguk, hogy Buddha születése és halála napján kettesével egymáshoz láncolva alamizsnát kolduljanak a Lingkhoron.

A lopást és a kisebb vétségeket is nyilvános korbácsolással büntetik. A bűnösnek egy fatáblát akasztanak a nyakába, amire ráírják a vétkét, és néhány napig a pellengérre állítják. De ide is eljönnek az emberek, és enni- és innivalót hoznak neki.

Ha útonállókat vagy rablókat kapnak el, bíróság elé állítják őket. Büntetésül többnyire levágják a kezüket vagy a lábukat. Elképedtem, amikor megtudtam, hogyan sterilizálják a sebet: forró vajba mártják a csonka testrészt. Lhászában, a szent városban, mindenesetre már évek óta nem hajtottak végre ilyen embertelen büntetéseket.

A politikai bűnöket nagyon szigorúan megtorolják. Ma is beszélnek még a tengyelingi kolostor szerzeteseiről, akik negyven évvel ezelőtt megpróbáltak a kínaiakkal paktálni. Kolostorukat lerombolták, a nevüket törölték.

Hivatásos bírói kar nincs Tibetben. Minden egyes eset kivizsgálását két vagy három nemesre bízzák. Ez sajnos gyakran megvesztegetésekhez vezet, mert csak kevés nemes áll a rendíthetetlen igazságosság hírében. A megvesztegetéseket nyíltan a hűbéri rendszer egyik bevételi forrásának tekintik, és előfordul az is, hogy egyes peres ügyeket javadalomként osztogatnak. Azonban ha valaki úgy érzi, hogy igazságtalanul ítélték el, van egy lehetősége: bármelyik körmeneten személyesen nyújthat át a Dalai Lámának egy levelet. Ezért a szertartásba ütköző vétségért ugyan megbüntetik, de ha a Dalai Láma úgy találja, hogy igaza van, azonnal kegyelmet kap. Ha ellenben kiderül, hogy nincs igaza, akkor duplán bűnhődik szemtelenségéért...

Magának a szent városnak a területén - kivéve a huszonegy napos újévi szerzetesuralmat - a városi elöljáróság az illetékes bírói hatóság is. Két világi hivatalnokot bíznak meg külön ezzel a feladattal, és mindig tele vannak munkával, mert a zarándokokkal együtt a csőcselék is a városba jön.

Ez alól csak a félig tibeti, félig nepáli kacarák a kivételek. Nekik saját hatóságuk van, ami felerészben tibetiekből, felerészben nepáliakból áll. Ez a hivatal gondoskodik egyúttal a két ország közötti diplomáciai kapcsolatokról is.

==Szárazság, és a kadongi orákulum==

A Dalai Láma nyári kertbe való költözése után hamar beköszöntött a nyár. Pompás idő ez Lhászában! Harmincöt foknál soha nincs melegebb, az éjszakák pedig kellemesen hűvösek. De a száraz éghajlat miatt a csapadék ritka, és nemsokára mindenki vágyakozva lesi az esőt. Van ugyan néhány kőkút Lhászában és környékén, de ezek csaknem minden évben kiszáradnak. Akkor a Kjicsuból kell a lakosságnak vizet hoznia. A folyó ugyan szentnek számít, ennek ellenére néha hullákat süllyesztenek el benne, amit a halak szerencsére hamar eltüntetnek. A folyó vize friss és tiszta, akár egy hegyi pataké, mert a Nyencsentangla gleccsereiből ered.

Amikor a város kútjai kiapadóban vannak, és kiszáradnak az árpamezők, akkor mindig megjelenik egy különös kormányrendelet: a szent város minden lakója köteles mindaddig vízzel locsolni az utcát, amíg a parancsot vissza nem vonják. Fura sürgés-forgás kezdődik ekkor! Mindenki, aki csak mozogni tud, vödrökkel és kancsókkal szalad a folyóhoz, és cipeli az értékes nedűt a városba. A nemesek a szolgáikat küldik, de aztán kiveszik a kezükből a kancsókat, és lelkesen vesznek részt maguk is a „vízicsatában”. Mert nemcsak az utakat, hanem a járókelőket is szorgosan lelocsolják. Szegény és gazdag, öreg és fiatal, mindenki az utcán van, nincs többé osztálykülönbség, csak öntöznek, locsolnak, fröcskölnek... Alattomos záporok zúdulnak az ablakokból, a háztetőkről patakok ömlenek, régi fecskendőket szednek elő és sugarukat hirtelen az ember arcába irányítják. Hát még a gyerekek! Végre azt tehetik, amit máskor nem szabad! Ezt persze teljesen kiélvezik! Magától értetődik, hogy jó képet kell vágni a játékhoz, még ha tetőtől talpig csuromvizesek is vagyunk. A játékrontók ugyanis duplán ráfizetnek! Ha valaki szitkozódni kezd, az egész társaság ellene fordul, és egész biztosan nem marad száraz rajta semmi.

Valóságos népünnepély ez! Az üzletek redőnyeit félig lehúzzák, és akinek valami dolga akad az utcán, vagy a Barkoron kell valamit elintéznie, megfürödve érkezik haza. Rám természetesen különösen kivetették a hálójukat, mert a „csermen Henriglá”-nak, a német Henriknek még másnál is többet kell kapnia!

Mialatt Lhásza utcáin dúl a vízicsata, a Dalai Láma nyári kertjébe rendelik a „kadongi orákulumot”, Tibet leghíresebb esőcsinálóját. Ott már várja őt a kormányhivatalnokok fényes gyülekezete, s a Dalai Láma személyesen elnököl. A szerzetes a várakozásteli közönség előtt hamar önkívületbe esik. Teste vonaglani kezd, szájából nyögések törnek elő. Ebben a pillanatban a szerzetes-hivatalnokok egyike ünnepélyesen esőt kér az orákulumtól, mert a rossz termés sok kárt okozna az országnak. Az orákulum mozdulatai eksztatikussá válnak, érthetetlen mormogását apró felkiáltások követik és máris ott terem egy titkár, aki kihámozza ebből, és sebesen leírja a jóslatszerű szavakat, majd átnyújtja a táblát a minisztereknek. A médium teste istenétől elhagyatva mély ájultságba esik és kiviszik őt.

Most egész Lhásza feszült figyelemmel lesi az esőt. És tényleg esik is! Akár hisz az ember a csodában, akár valami ésszerű magyarázatot próbál keresni, tény az; hogy a transz után nemsokára mindig esik az eső. A tibetiekben nincs kétség afelől, hogy a védőisten az önkívület állapotában a varázsló testébe költözött, és meghallgatta népe kívánságát.

Én nem elégedtem meg ezzel, és görcsösen kerestem valami józan magyarázatot. Talán a víz, amit napokon át az utcákra öntöttek, segítette elő a felhőképződést? Vagy a monszun utóhatása volt, ami kissé megkésve most érte el a tibeti fennsíkot?

A brit képviseletnek volt egy meteorológiai állomása, ahol folyamatosan méréseket végeztek, és ott évi 35 centiméteres átlagcsapadékot jegyeztek. Ennek fő tömege rendszerint az évnek erre a napjára jutott. Egész jó orákulum lehetett volna egy meteorológusból.

Többen állították, hogy Lhásza környékén azelőtt sokkal több csapadék esett. Nagy erdőségek voltak itt, és azok hűvössé és esőssé tették az éghajlatot. De addig folytatták a fakivágást, amíg el nem tűnt az erdő. Most sehol a környéken nincs már fa. Lhásza ma mesterségesen telepített és nevelt fűzfa- és jegenyeültetvényeivel kis zöld oázis a Kjicsu völgyének közepén.

Kirándulásainkon gyakran láttunk régi fatönköket, az egykori erdő maradványait. Akkor lehetett csak szép ez a vidék! Sajnáltuk, hogy az erdészethez nem volt semmi érzékük. A kormány elé terjesztett sok tervünk egyike egy faiskola létesítésével, és erdészeti személyzet kiképzésével foglalkozott.

Lhászában a fűtőanyag beszerzése már most gondokat okoz. A fát messziről kell ideszállítani, és ennek megfelelően nagyon drága is. Így csak a gazdagok engedhetik meg maguknak ezt a fényűzést. Rendszerint csak jaktrágyával fűtenek, ennek a beszerzése pedig egészen különös. Amikor a Csangthangból megjönnek a nagy gyapjúkaravánok, és a város szélén letáboroznak, már szaladnak is oda az asszonyok és a gyerekek nagy kosarakkal. Kiáltozva, nevetgélve és civakodva futnak az állatok után, és úgyszólván még hullás közben elkapják a jaklepényeket.

Ugyanez a versenyfutás megismétlődik esténként is, amikor itatásra hajtják Lhásza lovait a folyóhoz.

A jaklepényeket még folyékony állapotban odakenik a házfalakhoz, így azok néhány nap múlva annyira szárazak lesznek hogy el lehet tüzelni őket.

Hajnaltájban minden nap sűrű, sötét felhő borul a városra, mintha csak gyárak füstje volna. De csak a trágyatüzek nehéz füstgomolyai ezek. Az első hajnali szellővel elszállnak a hegyek felé, és szétoszlanak.

==Lhászai hétköznapok==

Sok helyre meghívtak bennünket, gyakran tanácsot kértek tőlünk, így mindig az események középpontjában voltunk. Hamar megismertük a mindennapi életet: a nyilvános intézményeket, a családi viszonyokat, a nézeteket és szokásokat. Minden nap találkoztunk új dolgokkal, és sok minden hamar elvesztette titokzatosságát. Némely dolog azonban rejtélyes maradt mindvégig. Egyvalami azonban biztosan megváltozott: nem voltunk többé kívülállók, mi is hozzátartoztunk az itteni élethez.

Elérkezett a fürdőidény, és mindenki igyekezett ki a zöldbe. A kertekben a folyó mentén élénk volt élet, a város apraja-nagyja ott szórakozott a Kjicsu mellékágainak sekély vizében. Vedd fel a legtarkább ruhádat, vigyél magaddal egy korsó cshangot és valami harapnivalót - ilyen egyszerű a receptje egy boldog napnak.

Természetesen teljes komforttal is meg lehet tenni ugyanezt. A nemesek hímzett sátrakat vernek fel, és néhány fiatal hölgy, aki Indiában tanult, büszkén viseli modern fürdőruháját. Egy kicsit lubickolnak, és evéssel, kockajátékkal töltik el az időt. De sohasem fejezik be a napot anélkül, hogy este hálából a szép napért a folyóparton tömjénáldozatot ne hoznának az isteneknek.

Az úszóművészetemet sokan megcsodálták. Itt nem nagyon tudnak úszni, mert a folyó vize túl hideg ahhoz, hogy ezt megtanulják. Összevissza lubickolnak, és legjobb esetben kutyaúszással tartják fenn magukat a vízen. Engem mindenfelé meghívtak, persze azzal a hátsó szándékkal, hogy a várt látványosságot nyújtom majd. Isiászos lábamnak ez valósággal büntetés volt, mert a víz legfeljebb tízfokos volt.

Így elég ritkán engedtem a rábeszélésnek, hogy a közönség kedvéért vízbe ugorjak. Néha jól jött, hogy a közelben voltam, mert három embert tudtam a vízbefúlástól megmenteni. A folyó nem volt egészen veszélytelen, sok örvénye volt, melyek a szakszerűtlen elrekesztések miatt keletkeztek.

Egyik nap Szurkang külügyminiszter családjánál vendégeskedtem, akik a folyóparton ütötték fel sátrukat. Második házasságából származó egyetlen fia, Dzsigme - vagyis „Ne félj semmitől” - éppen vakációra jött haza. Indiában járt iskolába és ott megtanult egy kicsit úszni is.

Én a hátamra feküdtem, és egy darabig vitettem magam a folyón lefelé, amikor hirtelen kiáltozást hallottam, és izgatottan gesztikuláló embereket láttam a parton, akik minduntalan a vízre mutogattak. Valaminek történnie kellett ott! Gyorsan kiúsztam a partra, és visszaszaladtam a sátorhelyre. Egy örvényben éppen feltűnt Dzsigme teste, aztán elmerült megint, majd újra felbukkant... Gondolkodás nélkül beugrottam a vízbe. Engem is elkapott az örvény, de erősebb voltam, mint a fiatal Dzsigme, így sikerült ájult testét a partra hoznom. Nagy hasznát vettem most sportoktatói múltamnak! Rövid idő múlva már újra lélegzett, apja és az elképedt nézők óriási örömére. A külügyminiszter könnyek közt mondogatta, hogy nélkülem most halott lenne a fia. Egy ember életét megmentettem, és ezért nagyon becsültek.

Az epizód révén közelebbről is megismerkedtem a családdal, ahol nagyon különös viszonyokat figyelhettem meg. Ez a házasság még tibeti viszonylatban is rendkívüli volt.

A külügyminiszter az első feleségétől elvált. A második meghalt, és hátrahagyta fiukat, Dzsigmét. Most egy alacsonyabb rangú nemessel osztozott annak fiatal feleségén. Dzsigme pedig a házassági szerződésbe harmadik férjként volt bevezetve, mert Szurkang nem akarta egész vagyonát az asszonyra hagyni.

Sok családban lehet hasonló kusza viszonyokat találni. Arra a groteszk esetre akadtam egyszer, hogy az anya saját lányának a sógornője volt. A többnejűség és többférjűség ellenére a tibetiek többsége normális egyéni házasságban él.

Ha több felesége is van egy férfinak, ezek a viszonyok mégis lényegesen különböznek a keleti háremtől. Többnyire olyan többlányos családba nősülnek ilyenkor, ahol nincs fiúörökös. Így mindig a családban marad a vagyon. Ilyen volt vendéglátó házigazdánk, Carong esete is. Három nővért vett feleségül, és a Dalai Láma az ő családi nevüket adományozta neki.

E különös viszonyok ellenére nem ziláltabbak a házasságok, mint minálunk. Ehhez nagyban hozzájárul az emberek gondolkodásmódja, és az, hogy nem túlozzák el az érzelmeiket. Ha több fivér „osztozik” egy asszonyon, mindig a legidősebb az úr a házban, a többieknek csak akkor van joga, ha ő elutazik, vagy máshol szórakozik. De senki sem rövidül meg, mert bőségesen vannak asszonyok! A férfiak nagy része szerzetesként cölibátusban él, és minden falunak van kolostora. A mellékházasságokból származó gyermekeknek persze nincsen örökösödési joguk, az örökség kizárólag a ház asszonyainak gyermekeit illeti meg. Az már nem olyan fontos, hogy a fivérek közül melyik a gyerek apja. A fő az, hogy a vagyon a családban marad.

Tibetben nincs túlnépesedés. Az ország lélekszáma évszázadok óta állandó. A sokférjűség és a cölibátus mellett a korai halandóság is oka ennek. Becslésem szerint a tibetiek átlagos életkora harminc év körül van. Sok gyermek még csecsemőkorában meghal, és ma az ország egész hivatalnoki karában mindössze egy hetvenéves és négy hatvanéves ember van.

Sok Tibetről szóló könyvben olvastam, hogy a háziúr felkínálja vendégének a feleségét vagy a leányát. Ha erre vártam volna, nagyot csalódtam volna! Néha előfordul, hogy tréfából felajánlanak az embernek egy csinos, fiatal szolgálót, de a lányok nem mennek bele csak úgy, minden további nélkül a dologba; ők is azt akarják, hogy meghódítsák őket. Könnyűvérű lányok persze mindenütt vannak, és bizonyos szépségek Lhászában is értenek ahhoz, hogy a szerelemből ipart csináljanak.

Azelőtt a házasságokat kizárólag a szülők közvetítésével kötötték. Ma már gyakran előfordul, hogy a fiatalemberek maguk választják meg társukat. Nagyon fiatalon házasodnak: a lányok tizenhat évesen, a férfiak legkésőbb tizenhét- vagy tizennyolc éves korban. A nemeseknek szigorú törvényeik vannak: csak egymás közt házasodhatnak, rokonok azonban csak hét generáció után. Kivételt egyedül a Dalai Láma engedélyezhet. Rendkívüli esetekben nemesi rangra emelhet egyszerű származású derék férfiakat is, így friss vér kerülhet az ország körülbelül kétszáz nemesi családjába.

Ha a fiatalok eljegyezték egymást, akkor a lány megkezdi az előkészületeket a házasságra. A hozomány, főleg a ruhák és az ékszerek, a ranghoz igazodik. A házasságkötés napján a menyasszony még napkelte előtt új otthonába lovagol. Ott egy láma áldja meg a frigyet a házikápolnában. A nászút szokását nem ismerik, de nagy ünnepséget tartanak, ami a vagyonhoz mérten háromtól tizennégy napig tart. A vendégek éjszakára is ott maradnak. A fiatalasszony ezután elfoglalja helyét új otthonában, de csak az anyósa halála után válik a ház úrnőjévé.

A válások ritkák, és azokat előbb a kormánynak kell jóváhagynia. A házasságtörőkre drasztikus büntetés vár - például orrlevágás, én azonban sohasem láttam, hogy ilyen büntetést végrehajtottak volna. Egyszer mutattak nekem egy öregasszonyt, akinek nem volt orra. Állítólag házasságtörésen kapták és ezért. De ugyanennyi erővel szifiliszes is lehetett...

==Orvosok, ráolvasók, jövendőmondók==

Ezzel olyan témát érintek, amely téren a helyzet igen rossz Tibetben. Nemi betegségek gyakran előfordulnak a városban, de mint minden más betegségnek, úgy ennek is csak kevés jelentőséget tulajdonítanak. Többnyire elhanyagolják őket, és csak akkor hívják el az orvost, amikor már késő. A higany ősrégi gyógyhatását itt is ismerik az orvosiskolák szerzetesei.

Milyen sokat lehetne Tibet jövőjéért tenni, ha az orvosi és az egészségügyi állapotokat megjavítanák! A legijesztőbb az, hogy a sebészet itt teljesen ismeretlen. Félelem fogott el minket, ha vakbélgyulladásra gondoltunk. Minden gyanús fájdalom ránk ijesztett, mert képtelenségnek tűnt a huszadik században vakbélgyulladásban meghalni. A tibetiek a daganatok felvágásán kívül nem ismernek semmiféle beavatkozást az emberi testbe. A szülészet is idegen számukra. Az egyetlen, ami valamelyest érinti a sebészetet, a hullafeldarabolók, a domdenek tevékenysége. Gyakran jelentik a hozzátartozóknak, akik tudni szeretnék a halál okát, vagy az érdeklődő orvostanhallgatóknak, ha egy halottban valami különöset állapítottak meg.

Az orvosiskolák sajnos minden újdonság elől elzárkóznak. Buddhának és követőinek a tanítása a legfőbb törvény, amin változtatni nem szabad. A rendszer kész - egy évszázad óta. Még most is büszkék például arra, hogy a pulzus megtapintásából minden betegséget meg tudnak állapítani.

Két orvosiskola van, a kisebbik a Csagporin vagy Vashegyen fekszik, a nagyobbik lent a városban. Minden kolostor meghatározott számú értelmes fiút küld ezen iskolák valamelyikébe, ahol a tanulmányi idő tíz vagy

[[Kategória:Szövegek]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Gesta Hungarorum</title>
    <id>290</id>
    <revision>
      <id>4561</id>
      <timestamp>2006-08-29T08:54:34Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>{{fej}}</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     = Anonymus
| cím        = Gesta Hungarorum
| szakasz    =
| előző      =
| következő  =
| megjegyzés =
}}

==KEZDŐDIK AZ ELŐBESZÉD ==

==A MAGYAROK CSELEKEDETEIHEZ==
Mesternek mondott P, a néhai jó emlékű, dicsőséges Bélának, Magyarország királyának jegyzője, N-nek, az ő legkedvesebb barátjának, a tisztelendő és az írástudás művészetében avatott férfiúnak üdvözletét meg kérése teljesedését jelenti. - Midőn hajdan iskolai tanulmányon együtt voltunk és egyforma iparkodással olvasgattuk a trójai történetet, melyet én erősen megkedvelvén, a Frígiai Dáresnek és egyéb szerzőknek könyveiből úgy, miként mestereimtől tanultam, a magam fogalmazása szerint egy kötetbe szerkesztettem, akkor kérted tőlem, hogy amint a trójai történetet és a görögök háborúit megírtam, ugyanúgy írjam meg neked Magyarország királyainak és nemeseinek származását is: hogy a hét fejedelmi személy, aki a hét magyar nevet viseli, miképpen jött ki szittya földről, vagy milyen az a szittya föld, miképpen született Álmos, s mi okból nyeri az Álmos nevet Magyarország első vezére, akitől a magyarok királyai erednek, vagy mennyi országot és királyt vetettek maguk alá, vagy ezt a szittya földről kijött népet mi okból hívják az idegenek beszédében hungárusoknak, a maga nyelvén meg magyerinak. Meg is ígértem, hogy teljesítem a kérést; ámde más teendőktől akadályozva kérésedről is, ígéretemről is már majdnem megfeledkeztem volna, ha Kedvességed levelében tartozásom teljesítésére nem figyelmeztet. Visszagondolva tehát Kedvességedre, noha ennek a vesződséges vágtam, hogy véghezvigyem azt, amire ösztökéltél. De meg a különböző történetírók példája szerint, az isteni kegyelem segedelmére támaszkodva, magam is jónak láttam, hogy mindazt utódaink legvégső nemzedékéig feledésnek ne engedjem. Tehát legjobbnak tartottam, hogy igazán és egyszerűen írjam meg Neked, s így aki olvassa, tisztán láthassa, miképpen estek meg a dolgok. Ha az oly igen nemes magyar nemzet az ő származásának kezdetét és az ő egyes hősi cselekedeteit a parasztok hamis meséiből vagy a regösök csacsogó énekéből mintegy álomban hallaná, nagyon is nem szép és elég illetlen dolog volna. Ezért most már inkább az iratok biztos előadásából meg a történeti művek világos értelmezéséből nemeshez méltó módon fogja fel a dolgok igazságát. Magyarország tehát boldog, jutott neki adomány sok; hisz örülhet minden órán, deákjának ajándékán, mivel megvan íme neki királyai és nemesei származásának a kezdete. Ezekért a királyokért pedig legyen dicséret meg tisztelet az Örökkévaló Királynak és Anyjának, Szent Máriának, s az ő kegyelméből Magyarország királyai és nemesei bírják az országot boldog véggel, most és mindörökké. Ámen.

==SZCÍTIA==
Szcítia tehát igen nagy föld, melyet Dentü-mogyernak hívnak. Kelet felé határa az északi tájtól egészen a Fekete-tengerig terjed. Mögötte pedig ott van a Don nevű folyam nagy mocsaraival, ahol szerfölött bőven találni nyestet, úgyhogy nemcsak a nemesek és alrendűek ruházkodhatnak vele, hanem a gulyások, kanászok és juhászok szintén díszes ruházatot hordanak azon a földön. Ugyanis ott bővében van az arany meg az ezüst, s annak a földnek a folyamaiból drágakő és gyöngy kerül elő. A Szcítiával szomszédos keleti tájon pedig ott voltak Góg és Mágóg nemzetei, akiket Nagy Sándor elzárt a világtól. A szittya földnek széle-hossza igen nagy. Az embereket meg, akik rajta laknak, közönségesen dentü-mogyeroknak nevezik a mai napig, és soha semmiféle uralkodó hatalmának az igáját nem viselték. A szcítiaiak ugyanis jó régi népek, s van hatalma Szcítiának keleten, mint fentebb mondottuk. Szcítiának első királya Mágóg volt, a Jáfet fia, és az a nemzet Mágóg királytól nyerte a magyar nevet. Ennek a királynak az ivadékából sarjadt az igen nevezetes és roppant hatalmú Attila király. Ő az Úr megtestesülésének négyszázötvenegyedik esztendejében a szittya földről kiszállva hatalmas sereggel Pannónia földjére jött, és a rómaiakat elkergetve az országot birtokába vette. Majd királyi székhelyet állított magának a Duna mellett a hévizek fölött: minden régi épületet, amit ott talált, megújíttatott, és az egészet igen erős fallal vétette körül. Ezt magyar nyelven most Budavárnak mondják, a németek pedig Ecilburgnak hívják. De elég ennyi! Maradjunk meg a történet útján. Hosszú idő múlva pedig ugyanazon Mágóg király ivadékából eredt Ügyek, Álmos vezér apja, kinek Magyarország királyai és vezérei a leszármazottai, miként a következőkben majd előadjuk. A szcítiaiak, amint mondottuk, jó régi népek. Róluk a történetírók akik a rómaiak viselt dolgait megírták, így beszélnek: A szittyák valaha igen bölcsek és szelídek voltak, földet nem műveltek, és majdnem semmiféle bűn nem fordult elő közöttük. Ugyanis nem voltak mesterséggel épült házaik, csupán nemezből készült sátraik. Húst, halat, tejet, mézet ettek, és bőven volt fűszeres boruk. Nyusztprémbe és más vadállatok bőrébe öltöztek. Arany, ezüst, gyöngy: annyi volt az nekik, mint a kavics, mivel saját földjük folyamaiban találhatták mindezt. Nem kívánták a másét, minthogy mindannyian gazdagok voltak, sok állatnak és elegendő ennivalónak a birtokosai. Nem paráználkodtak, hanem mindenkinek csupán csak egy felesége volt. Ámde utóbb a szóban lévő nemzet a háborúskodásba belefáradva, olyan kegyetlenné fajult, hogy - némely történetírók szerint - haragjában emberhúst evett, meg emberek vérét itta. Hogy kemény egy nemzet volt, hitem szerint azt ma is megismerhetitek ivadékairól. A szittya nemzetet bizony semmiféle uralkodó nem hajtotta igája alá. Tudniillik Dáriust, a perzsák királyát csúfosan megkergették, úgyhogy Dárius ott nyolcvanezer embert veszített el, s nagy rettegve szaladt Perzsiába. Ugyancsak a szcítiaiak Círust, szintén a perzsák királyát, háromszázharmincezer emberével együtt megölték. A szcítiaiak magát Nagy Sándort, Fülöp királynak és Olimpiadis királynénak a fiát, aki sok országot harcban leigázott, szintén szégyenletesen megfutamították. Ugyanis a szittyák keményen bírtak minden fáradalmat, meg testileg is nagyok, a harcban pedig vitézek voltak. Semmijük sem lehetett a világon, amit ne tettek volna kockára, ha sérelem esett rajtuk. S amikor a győzelem az övék lett, éppenséggel nem törték magukat a zsákmány után, mint utódaik közül a mostaniak, hanem csak a dicsőséget keresték ezen az úton. Dáriust, Círust és Sándort nem számítva, a világon egyetlenegy nemzet sem merte lábát tenni az ő földjükre. A fent nevezett szittya nemzet pedig kemény volt a harcban és gyors a lovon; a fején sisakot hordott, az íjjal, nyíllal különbül bánt, mint a világ összes nemzetei közül akármelyik, s hogy csakugyan ilyen volt, azt az utódairól is megítélhetitek. A szittya föld éppen azért, mert annyira messze esik a forró égövtől, különösen kedvez a nemzedékek szaporodásának. Azonban - ámbár szerfölött nagy kiterjedésű - mégis a rajta született népség sokaságát sem táplálni, sem befogadni nem tudta. Ezért a hét fejedelmi személyt, akit hétmagyarnak mondottak, a helyszűkét nem tűrte tovább, hanem gondolkozott, hogy azt mindenképpen elhárítja. Akkor ez a hét fejedelmi személy tanácsot tartva megállapodott abban, hogy olyan földet foglal el magának, amelyen laknia lehet, s evégből elhagyja szülőföldjét, miképpen majd a következőkben előadjuk.

==MIÉRT MONDJÁK AZT, HOGY HUNGÁRUSOK?==
Most ehhez még azt kell hozzátennünk, miért hívják a szittya földről kiköltözött népet hungárusoknak. Hungárusoknak Hungvárról nevezték el őket azért, mert a szlovének meghódítása után a hét fejedelmi személy Pannónia földjére lépve, ott jó soká időzött. Innen az összes környező nemzetek Álmost, Ügyek fiát, hungvári vezérnek hívták, katonáit meg hungvárusoknak. De elég ennyi! Ezt elhagyva térjünk vissza kitűzött munkánkra, haladjunk a történelem útján, s úgy, amint a Szentlélek sugallja, végezzük a megkezdett művet!

==ÁLMOS, AZ ELSŐ VEZÉR==
Az Úr megtestesülésének nyolcszáztizenkilencedik esztendejében Ügyek, amint fentebb mondottuk, nagyon sok idő múltán Mágóg király nemzetségéből való igen nemes vezére volt Szcítiának, aki feleségül vette Dentü-Mogyerban Őnedbelia vezérnek Emes nevű leányát. Ettől fia született, aki az Álmos nevet kapta. Azonban isteni, csodás eset következtében nevezték el Álmosnak, mert teherben levő anyjának álmában isteni látomás jelent meg turulmadár képében, és mintegy reá szállva teherbe ejtette őt. Egyszersmind úgy tetszett neki, hogy méhéből forrás fakad, és ágyékából dicső királyok származnak, ámde nem a saját földjükön sokasodnak el. Mivel tehát az alvás közben feltűnő képet magyar nyelven álomnak mondják, és az ő születését álom jelezte előre, azért hívták őt szintén Álmosnak. Vagy azért hívták Álmosnak - ami latinul annyi, mint szent -, mivel az ő ivadékából szent királyok és vezérek voltak születendők. De erről ne többet!

==ÁLMOS VEZÉR==
Álmos vezér pedig, miután világra született, nagy örömére szolgált Ügyeknek és rokonainak, továbbá Szcítia majdnem összes előkelőinek, merthogy az apja, Ügyek, Mágóg király nemzetségéből eredt. Maga Álmos meg szép, de barna orcájú volt; a szeme fekete, de nagy; a termete magas és karcsú; a keze nagy, az ujjai vaskosak. Álmos egyszersmind kegyes, jóakaratú, bőkezű, bölcs, derék katona volt; vidám adakozó mindazok részére, akik Szcítia országában abban az időben katonák voltak. Midőn pedig Álmos az érett kort elérte, mintegy a Szentlélek ajándéka jutott neki, s így pogány létére mégis hatalmasabb volt és bölcsebb Szcítia összes vezéreinél. És az országnak minden dolgát abban az időben az ő tanácsai szerint vagy az ő segítségével intézték. Mikor érett ifjúvá serdült, Álmos vezér akkor feleségül vette azon a földön egy igen nemes vezérnek a leányát. Ettől született Árpád nevű fia, akit magával vitt Pannóniába, amint majd a következőkben előadjuk.

==ÁLMOS VEZÉR MEGVÁLASZTÁSA==
A hungárusoknak igen vitéz és a hadi viszontagságokban felette hatalmas nemzete, mint fentebb mondottuk, eredetét a szittya nemzetből vette, amelyet saját nyelvén dentü-mogyernak neveznek. És az a föld túlontúl megtelt az ott született népek sokaságával, annyira, hogy övéit már sem táplálni, sem befogadni nem tudta, mint fentebb mondottuk. Ezért akkor a hét fejedelmi személy, akit mind a mai napig hétmagyarnak hívnak, a helyszűkét tovább nem tűrhetvén, tanácsot tartott, és késedelem nélkül fegyverrel, haddal igyekezett módját ejteni, hogy szülőföldjét elhagyja, s olyan földet foglaljon el magának, amelyen laknia lehet. Akkor a választásuk arra esett, hogy majd Pannónia földjét keresik fel. Erről ugyanis a szállongó hírből azt hallották, hogy az Attila király földje, akinek az ivadékából Álmos vezér, Árpád apja származott. Ámde a hét fejedelmi személy közös és igaz értelemmel belátta, hogy a megkezdett útnak végére nem járhat, hacsak vezér és parancsoló nem lesz felette. Tehát a hét férfiú szabad akarattal és egyetértéssel vezérül és parancsolóul választotta magának, sőt fiai fiainak is a végső nemzedékig Álmost, Ügyek fiát, és azokat, akik az ő nemzetségéből származnak, mivel Álmos vezér, Ügyek fia, továbbá azok, akik az ő nemzetségéből származtak, jelesebbek voltak nem dolgában, meg hadban is hatalmasabbak. Tudniillik az a hét fejedelmi személy nem dolgában előkelő, hadban hatalmas, hűségben állhatatos férfiú volt. Akkor közakarattal Álmos vezérnek ezt mondták: „A mai naptól kezdve téged vezérünkké és parancsolónkká választunk, s ahova a szerencséd visz, oda követünk téged.” Majd a fent említett férfiak mindegyike Álmos vezérért - pogány szokás szerint - saját vérét egy edénybe csorgatta, s esküjét ezzel szentesítette. És noha pogányok voltak, mégis azt a hitet, melyet akkor egymás közt esküjükre tettek, mindhalálukig megtartották úgy, amint ez az eskü itt következik.

==ESKÜJÜK==
Az eskü első szakasza így hangzott: Hogy ameddig csak az ő életük, sőt az utódaiké is tart, mindig Álmos vezér ivadékából lesz a vezérük. Az eskü második szakasza így hangzott: Hogy ami jószágot csak fáradalmaik árán szerezhetnek, mindegyiküknek része legyen abban. Az eskü harmadik szakasza így hangzott: Hogy azok a fejedelmi személyek, akik a tulajdon szabad akaratukból választották Álmost urukká, sem ők maguk, sem fiaik soha, semmi esetre ki ne essenek a vezér tanácsából és az ország tisztségeiből. Az eskü negyedik szakasza így hangzott: Hogyha valaki utódaik közül hűtlen lenne a vezér személyéhez, vagy egyenetlenséget szítana a vezér és rokonai között, a bűnösnek vére omoljon, amint az ő vérük omlott az esküben, melyet Álmos vezérnek tettek. Az eskü ötödik szakasza így hangzott: Hogyha valaki Álmos vezér és a többi fejedelmi személyek utódai közül az esküvel kötött megállapodásokat meg akarná szegni, örök átok sújtsa. Ennek a hét férfiúnak a neve volt: Álmos, Árpád apja; Előd, Szabolcs apja, kitől a Csák-nemzetség származik; Kend, Korcán apja; Ond, Ete apja, akitől a Kalán- és Kölcse-nemzetség származik; Tas, Lél apja; Huba, akitől a Szemere-nemzetség származik; a hetedik Tétény, Horka apja, s Horkának a fiai voltak Gyula és Zombor, akiktől a Maglód-nemzetség származik, amint alább majd szó lesz róla. De elég! Haladjunk a történelem útján!

==KIKÖLTÖZÉSÜK==
Az Úr megtestesülésének nyolcszáznyolcvannegyedik esztendejében, amint az év szerint jegyzett krónikákban írva vagyon, a hét fejedelmi személy, akit hétmagyarnak hívnak, kijött Szcítia földjéről nyugat felé. Közöttük kijött Álmos vezér, a Mágóg király nemzetségéből való Ügyek fia, jó emlékezetű férfiú, uruk és tanácsadójuk nekik; kijött pedig a feleségével meg a fiával, Árpáddal, valamint a nagybátyjának, Hüleknek két fiával: Szovárddal és Kadocsával, továbbá az ugyanarról a vidékről való szövetséges népeknek megszámlálhatatlanul nagy sokaságával. Sok-sok nap pedig puszta tájakon vonultak; az Etel folyót pogány módon tömlőn ülve úsztatták át, és sehol városba vagy emberi lakóhelyhez vezető utat nem találtak. Közben nem ették ember munkájának a gyümölcsét, amint rendesen szokták, hanem hússal, hallal táplálkoztak mindaddig, amíg Oroszországba nem értek azon a részen, melyet Szuszdalnak hívnak. Ifjaik majdnem mindennap vadászaton voltak; ezért aztán attól az időtől fogva mindmostanáig a magyarok jobb vadászok is, mint a többi nemzetek. És Álmos vezér meg övéi mind ekképpen vonulva léptek Oroszország földjére azon a részen, amelyet Szuszdalnak hívnak.

==OROSZORSZÁG==
Miután pedig az oroszok vidékét elérték, minden ellenszegülés nélkül egész Kiev városáig hatoltak. Midőn Kiev városán keresztülmentek, a Dnyeper folyón áthajózva meg akarták hódítani az oroszok országát. Akkor az oroszok vezérei ezt észrevéve nagyon megijedtek, mivel hallották, hogy Álmos vezér, Ügyek fia, Attila király nemzetségéből származik, akinek az ő elődeik évi adót fizettek. De mégis a kievi vezér összehívta minden főemberét, és tanácsot tartva azt választották, hogy hadra kelnek Álmos vezér ellen, és inkább meghalnak a harcban, mintsem hogy elveszítsék országukat, és kényük-kedvük ellenére Álmos vezér uralma alá kerüljenek. A kievi vezér azonnal követeket küldött leghívebb barátaihoz, a hét kun vezérhez, és segítségre hívta őket. Akkor ez a hét vezér, akinek a neve: Ed, Edömén, Et, Böngér, Örsúr apja Ócsád, Vajta, Alaptolma apja Ketel, ugyancsak nem kicsiny számú lovast gyűjtött egybe, és a kievi vezér iránt való barátságból sebes vágtában Álmos vezér ellen jött. A kievi vezér a maga seregével eléjük vonult, és most már a kunokkal gyarapodva, sok fegyveressel Álmos ellen nyomult. Álmos vezér pedig, akinek segítsége a Szentlélek volt, fegyvert öltve csatarendbe szedte seregét, s ide-oda lovagolva buzdította katonáit; majd hirtelen eléjük rugtatva megállott mindnyájukkal szemben, és ezt mondta nekik: „Szittyák, bajtársaim, nagyvitéz férfiak! Emlékezzetek utatok kezdetére, amikor azt mondtátok, hogy fegyverrel, haddal olyan földet kerestek, amelyen lakhattok. Tehát ne zavarodjatok meg az oroszok és kunok sokaságától, akik a mi kutyáinkhoz hasonlítanak. Hiszen a kutyák, amint uruk szavát hallják, nemde rögtön félelembe esnek? Mivel a derekasságot nem a nép nagy száma, hanem a lélek bátorsága szabja meg. Vagy nem tudjátok, hogy egy oroszlán sok szarvast megszalaszt, mint ahogy egy bölcs mondja. De félre ezekkel! Csak azt mondom nektek: Ugyan ki tudott ellene állni Szcítia katonáinak? Nemde Dáriust, a perzsák királyát, a szcítiaiak megkergették, úgy, hogy rémületében nagy szégyenszemre Perzsiába szaladt és elveszített nyolcvanezer embert? Vagy Círust, ugyancsak a perzsáknak királyát, nemde szintén a szcítiaiak ölték meg háromszázharmincezredmagával? Vagy magát Nagy Sándort is, Fülöp királynak és Olimpiadis királynénak a fiát, aki harcban sok országot leigázott, ugye szintén rútul megszalasztották a szcítiaiak? Ezért hát derekasan és vitézül küzdjünk azok ellen, akik a mi kutyáinkhoz hasonlatosak, s úgy féljünk az ő sokaságuktól, mint a legyek felhőjétől.” Ezt hallván Álmos vezér katonái, nagy bátorságra gyúltak. Azonnal megfújták a harci kürtöket mindenfelé, a két ellenséges sereg összecsapott és heves küzdelembe bocsátkozott egymással. S igen sokan elestek az oroszok és kunok közül. Az oroszok és kunok vezérei pedig látván, hogy övéik a harcban alul maradnak, futásnak eredtek, és hogy életüket megmentsék, sietve Kiev városába húzódtak. Álmos vezér meg katonái az oroszokat és kunokat egészen Kiev városáig üldözték, és úgy aprították a kunok tar fejét, mint a nyers tököt. Az oroszok és kunok vezérei pedig, mikor a szcítiaiak vakmerőségét látták, a városban meglapultak, mint a némák.

==BÉKE A VEZÉR ÉS AZ OROSZOK KÖZÖTT==
Álmos vezér és vitézei pedig a győzelem után elfoglalták az oroszok földjeit, és javaikat elszedve a második héten Kiev városát fogták ostrom alá. Mikor aztán a hágcsókat kezdték odatámasztani a falhoz, a kun és orosz vezérek a szcítiaiak merészségének láttára nagyon megrémültek. S amikor belátták, hogy nem bírnak nekik ellenállni, akkor a kievi vezér és az oroszok más vezérei, nemkülönben az ott levő kunokéi is követeket küldtek, s kérték Álmos vezért meg főembereit, hogy kössenek velük békét. Mikor pedig a követek Álmos vezérhez jöttek, és kérték őt, hogy uraikat ne űzzék el székeikből, akkor Álmos vezér övéivel tanácsot tartván, úgy küldötte vissza az oroszok követeit, hogy vezéreik és előkelőik fiaikat túszul adják, évi adóul tízezer márkát fizessenek, ezenfelül pedig élelmiszert, ruhát és más szükségeset. Az orosz vezérek, ugyan nem önkéntesen, de mégis mindezt megadták Álmos vezérnek. Azonban kérték Álmos vezért, hogy Halics földjét elhagyva, a Havas-erdőn túl nyugat felé, Pannónia földjére vonuljanak, amely előbb Attila király földje volt. És dicsérték nekik Pannónia földjét, hogy milyen szerfölött jó. Mondták ugyanis, hogy ott nagyon nevezetes forrásvizek ömlenek össze: a Duna, a Tisza és pompás halakban bővelkedő egyéb nevezetes források. Azt a földet - mondták - szlovének, bolgárok, blachok és a rómaiak pásztorai lakják. Ugyanis Attila király halála után a rómaiak Pannónia földjét legelőknek hívták azért, mivel a nyájaik Pannónia földjén legeltek. És joggal mondhatták Pannónia földjéről, hogy az a rómaiak legelője, hiszen éppen most is a rómaiak legelnek Magyarország javaiból. De már elég is ebből!

==A KUNOK HÉT VEZÉRE==
Álmos vezér meg főemberei tanácsot tartván, az oroszok vezéreinek kérelmét teljesítették, s békét kötöttek velük. Akkor az orosz vezérek, tudniillik a kievi és szuszdali, hogy székeikből el ne űzzék őket, fiaikat túszul adták Álmos vezérnek, és velük együtt tízezer márkát küldöttek, meg ezer lovat orosz módra díszített nyereggel és fékkel, továbbá száz kun fiút, valamint negyven teherhordó tevét, töméntelen hölgymenyét- és mókusprémet, végül sok más ajándékot, csak úgy számlálatlanul. Akkor a fent nevezett kun vezérek, tudniillik Ed, Edömén, Et, Bors apja Böngér, Örsur apja Ócsád, Vajta, kitől a Baracska-nemzetség származik, Alaptolma apja Ketel, midőn látták Álmos vezér kegyességét, amelyet az oroszok irányában tanúsított, lába elé borulva önként meghódoltak Álmos vezérnek ezekkel a szavakkal: „A mai naptól fogva legvégső nemzedékünkig urunkká és parancsolónkká választunk, és ahová a szerencséd visz, mindenüvé veled megyünk.” És amit szóval mondottak Álmos vezérnek, azt pogány módra hitet téve, esküvel is megerősítették. Nekik Álmos vezér és főemberei ugyanily módon hittel meg esküvel kötelezték le magukat. Akkor ez a hét kun vezér feleségestül, gyermekestül meg ezenkívül is nagy sokasággal kész volt Pannóniába jönni. Hasonlóképpen az oroszok közül szintén sokan Álmos vezérhez csatlakoztak, vele együtt Pannóniába jöttek, és maradékuk különböző helyeken egészen a mai napig Magyarországon lakik.

==LADOMÉR ÉS HALICS VÁROSA==
Akkor Álmos vezér és a többi fejedelmi személy, akit hétmagyarnak mondanak, továbbá a kun vezérek rokonságukkal meg férfi- és nőcselédeikkel egyetemben kivonultak Kievből, s a kievi oroszok kalauzolása mellett Ladomér városához értek. A ladoméri vezér és főemberei pedig különféle drága ajándékokkal az ország határáig elébe mentek Álmos vezérnek, és Ladomér városát önként megnyitották neki. S Álmos vezér minden hozzátartozójával három hétig maradt ott. A harmadik héten pedig a ladoméri vezér a maga két fiát főjobbágyai valamennyi fiával együtt kezesül adta Álmos vezérnek. Azonfelül kétezer márka ezüstöt és száz márka színaranyat számtalan prémmel és köntössel, továbbá háromszáz paripát felnyergelve és fékkel felszerelve, huszonöt tevét és ezer ökröt, hogy a málhájukat vigye, végül számtalan más ajándékot adott a vezérnek és főembereinek egyaránt. A negyedik héten Álmos vezér övéivel együtt Halicsba jött, s ott pihenőhelyet választott magának és övéinek. Midőn ezt Halics vezére meghallotta, minden hozzátartozójával mezítláb elébe ment Álmos vezérnek, és különféle ajándékokat nyújtott át Álmos vezér használatára: majd Halics városának a kapuját megnyitván, mint a saját urát, úgy látta vendégül, egyetlen fiát az ország főembereinek a fiaival együtt túszul adta, azonfelül tíz kitűnő arab paripát meg háromszáz más lovat nyergestül, fékestül, továbbá háromezer márka ezüstöt meg kétszáz márka aranyat és gyönyörűséges ruhákat ajándékozott a vezérnek, sőt minden katonájának is. Mikor aztán Álmos vezér egy hónapja tartott pihenőt Halicsban, akkor Halics vezére és többi társai, akiknek a fiai kezességben voltak, azzal a kérelemmel folyamodtak Álmos vezérhez és nemeseihez, hogy a Havason túl nyugat felé, Pannónia földjére szálljanak le. Ugyanis azt mondták nekik, hogy az a föld szerfölött jó, és rajta igen nevezetes források ömlenek egybe, melyeknek - amint fentebb említettük - a neve: Duna, Tisza, Vág, Maros, Körös, Temes és több más; hozzá még - mondták - ez a föld előbb Attila király földje volt. Az ő halála után a római fejedelmek foglalták el Pannónia földjét egészen a Dunáig, és ott telepítették le a pásztoraikat. Azt a földet pedig, amely a Duna-Tisza közén terült el, Nagy Kán, Bulgária vezére, Salán vezér őse foglalta el az oroszok és lengyelek határáig, s lakosokul szlovéneket meg bolgárokat tett oda. Azt a földet továbbá, amely a Tisza és az Erdély felé elterülő Igyfon-erdő közé esik, a Maros folyótól a Szamos folyóig Marót vezér foglalta el, kinek az unokáját a magyarok Mén-Marótnak mondták, mégpedig azért, mert több asszonya volt; ezt a földet az a népség lakta, amelyet kozárnak mondanak. Azt a földet végül, amely a Maros folyótól egészen Orsova váráig terül el, egy bizonyos Galad nevű vezér, aki Bodony várából jött, foglalta el a kunok segítségével. Az ő ivadékából született Ajtony, akit aztán jóval később, Szent István király idejében, Doboka fia Csanád, a király unoka-fitestvére Maros melletti várában megölt, mivelhogy az említett királynak minden dologban ellenszegült. Csanádnak az említett király a jószolgálatért feleséget adott, és neki adományozta Ajtony várát összes tartozékaival egyetemben, amint hát szokásuk a jó uraknak híveiket megajándékozni. Ennek a várnak most is Csanád a neve. De elég ebből!

==MIKÉPPEN JÖTTEK BE PANNÓNIÁBA?==
Álmos vezér és főemberei pedig elfogadván az oroszok tanácsát, igen biztos békét kötöttek velük, minthogy az orosz vezérek, hogy a székükből el ne kergessék őket, kezesül adták fiaikat, mint fentebb mondottuk, számtalan ajándékkal együtt. Akkor Halics vezére elrendelte, hogy kétezer nyilas és háromezer paraszt járjon előttük s a Havas-erdőn át a hungi határig utat készítsen nekik. Egyszersmind összes barmaikat megrakatta élelemmel meg más szükségessel, s enni való szarvasmarhát szintén igen sokat adott ajándékba. Akkor a hét fejedelmi személy, akit hétmagyarnak mondanak, és az a hét kun vezér, kinek a nevét fentebb soroltuk el, rokonságukkal meg férfi- és nőcselédeikkel egyetemben az oroszok tanácsára és segítségével útra keltek Pannónia földjére. S így a Havas-erdőn áthaladva, a hungi részekre szálltak. Midőn pedig oda megérkeztek, azt a helyet, amelyet először foglaltak el, Munkácsnak nevezték el azért, mivel igen nagy munkával, fáradsággal jutottak el arra a földre, amelyet maguknak annyira áhítottak. Ott aztán, hogy fáradalmaikat kipihenjék, negyven napot töltöttek, és a földet kimondhatatlanul megkedvelték. A föld lakosai, a szlovének pedig megérkezésükről értesülve, szörnyen megijedtek, és önként meghódoltak Álmos vezérnek, mivel hallották, hogy Álmos vezér Attila király nemzetségéből származik. S jóllehet Salán vezér emberei voltak, mégis nagy tisztelettel és félelemmel szolgáltak Álmos vezérnek, megajánlva neki mindent, ami csak a megélhetéshez szükséges, úgy, amint az urukkal szemben illendő. Ilyen félelem és rettegés fogta el a föld lakosait. Kedvében is jártak a vezérnek meg főembereinek, mint a szolgák szoktak a maguk urának. Egyszersmind magasztalták nekik a föld termékenységét, és elbeszélték, hogy Attila király halála után Nagy Kán, Salán vezér őse, aki Bulgáriából jött, a görögök császárának tanácsára és segítségével miképpen foglalta el azt a földet. Elmondták azt is, hogy őket magukat, a szlovéneket, miképpen telepítették Bulgária földjéről az oroszok határára, továbbá hogy most a vezérük, Salán, miképpen bánik velük és övéikkel, meg minő hatalma van neki körös-körül a szomszédaik felett.

==HUNG VÁRA==
Akkor Álmos vezér és főemberei ezek hallatára módfelett felvidultak, és Hung várához lovagoltak, hogy elfoglalják azt. Miközben tábort ütöttek a fal körül, a várnak Laborc nevű ispánja - az ispánt az ottlakók nyelvén dukának mondták - futóra fogta a dolgot, és Zemplén vára felé sietett. A vezér katonái űzőbe véve őt, egy folyó mellett elfogták, és mindjárt azon a helyen felakasztották. Attól a naptól kezdve ezt a folyót az ő nevéről Laborcnak hívták. Aztán Álmos vezér és övéi bevonulva Hung várába, a halhatatlan isteneknek nagy áldozatokat mutattak be, és négy napig tartó lakomát csaptak. A negyedik napon pedig Álmos vezér tanácsot tartván és övéit mind megesketvén, még életében vezérré és parancsolóvá tette fiát, Árpádot. Ezért hívták Árpádot Hungvária vezérének, összes vitézeit pedig Hungról hungvárusoknak nevezték el az idegenek nyelvén, és ez az elnevezés mostanáig él az egész világon.

==ÁRPÁD VEZÉR==
Az Úr megtestesülésének kilencszázharmadik esztendejében Árpád vezér elküldvén seregeit, az egész földet, amely a Tisza és a Bodrog közé esik Ugocsáig, minden lakójával együtt elfoglalta. Borsova várát ostrom alá fogta, harmadnapra harccal bevette, falait lerombolta, és Salán vezér katonáit, akiket ott talált, bilincsbe verve Hung várába vezettette. Mialatt több napon át ott időztek, a vezér és övéi látták a föld termékenységét, mindenféle vad bőségét, meg azt, hogy milyen gazdag halban a Tisza és a Bodrog folyam: s ezért a földet kimondhatatlanul megszerették. Végre pedig, midőn mindezt, ami történt, Salán vezér futva elmenekült embereitől meghallotta, kezet nem merészelt emelni. Hanem bolgár szokás szerint követeket küldve elkezdett fenyegetőzni: Árpádot csúfondárosan Hungvária vezéreként üdvözölte, embereit gúnyosan hungvárusoknak nevezte, és nagy csodálkozásba kezdett, kik is hát ők, és honnan jöttek, hogy ilyen dolgokat mertek elkövetni. Egyúttal megüzente nekik, hogy gonosz cselekedeteiket tegyék jóvá, és a Bodrog folyón semmi esetre át ne merjenek jönni, mert különben ő maga kerekedik fel a görögök és bolgárok segítségével, és gonosz cselekedetüket megtorolva, alig ereszt el majd közülük csak egyet is, aki hazájába visszajutva hirdethesse az örömöt, hogy megmenekült. Salán vezér küldöttei Zemplén várának menve átkeltek a Bodrog folyón, és másnap eljutottak Árpád vezérhez. Harmadnap pedig Árpád vezért uruk nevében köszöntötték, és amit az meghagyott, tudtára adták. Árpád vezér meghallgatván a dölyfös Salán vezér követségét, nem gőggel, hanem tisztességgel válaszolta neki a következőket: „Az én ősapámé, a nagy hatalmú Attila királyé volt a Duna-Tisza közén elterülő föld egészen a bolgárok határáig, ami most az uratoké. De mégis én, nem ugyan azért, mintha a görögöktől vagy bolgároktól félnék, hogy nem bírok velük szembeszállani, hanem vezéreteknek, Salánnak a barátsága kedvéért kérek a marháim miatt a magam jussából egy részecskét, tudniillik a Sajó folyóig elterülő földet. Azonfelül azt kérem a vezéretektől, hogy küldjön nekem a maga jóvoltából két korsót tele Duna vizével és egy nyalábot Alpár homokjának a füvéből, hogy megtapasztalhassam, vajon édesebb-e Alpár homokjának a füve a szcítiai tájaknak, azaz Dentü-mogyernak a füvénél, és a Duna vize vajon jobb-e a Don vizénél.” S miután így tudtukra adta üzenetét, több mindennel gazdagon megajándékozta őket, és ezzel megszerezvén jóakaratukat, meghagyta nekik, hogy menjenek haza. Aztán Árpád vezér tanácsot tartván szintén elküldötte követeit Salán vezérhez, s küldött neki tizenkét fehér lovat, tizenkét tevét meg tizenkét kun fiút, a vezérének pedig tizenkét nagyon ügyes orosz leányt, továbbá tizenkét hölgymenyétprémet, tizenkét nyestbőrt és tizenkét aranyos köntöst. A küldöttek voltak ebben a követségben az előkelőbb személyek közül Ete apja Ond, a másik meg Alaptolma apja Ketel. Harmadiknak küldtek még egy igen serény vitézt, Tarcalt, kémlelés végett, hogy vizsgálja meg a föld minőségét, s hamarabb visszafordulva adjon hírt urának, Árpád vezérnek.

==KOMÁROM VÁRA==
Árpád vezér küldöttei pedig: Ete apja Ond, Alaptolma apja Ketel és Tarcal kun vitéz, akinek a maga személyében magva szakadt, útközben átúsztatták a Bodrog folyót azon a helyen, ahol ebbe a Sátorhalomról lefutó folyócska beleömlik. S így átjutottak a Bodrog folyón; de miközben az említett folyócskán keltek át nagy vígan, a víz árjában Ketel lova megbotlott, s ő elmerülve társai segítségével is csak alig bírt a halálból kimenekülni. Azt a folyót ezért Ketel társai tréfából Ketelpatakának nevezték el. Majd később Árpád vezér kegyesen ugyanennek a Ketelnek adományozta Sátorhalomtól egészen a Tolcsva vizéig az egész földet lakosaival egyetemben. De nemcsak ezt kapta Ketel, hanem jóval többet, mivel Árpád vezér egész Pannónia meghódítása után hűséges szolgálatáért nagy földet adott neki a Duna mellett ott, ahol a Vág folyó beletorkollik. Itt utóbb Ketel fia Alaptolma várat épített, és azt Komáromnak nevezte. Ennek a várnak a szolgálatára odaadta mind a magával hozott, mind pedig a vezértől nyert népnek a kétharmadát. Hosszú idő múltán ugyancsak ezen a helyen temették el pogány módra magát Ketelt meg a fiát, Tolmát. Azt a földet is, amelyet most Ketelpatakának hívnak, az ő ivadéka Szár László fiának, András királynak az idejéig birtokolta. Azonban András király Ketel utódaitól cserébe megszerezte azt a helyet, mégpedig két ok miatt: először, mert a királyoknak alkalmas volt vadászat céljára, másodszor meg, mert szeretett azokon a tájakon lakni a felesége. Tudniillik ez, mivel az orosz vezér leánya volt, ott közelebb lehetett a szülőföldjéhez, azonkívül pedig félt a német császár jöttétől is, hogy majd Péter király vérének megbosszulása végett betör Magyarországra, amint majd lentebb beszélünk róla.

==TARCAL HEGYE==
Ekkor Ond, Ketel meg Tarcal, miután az erdőn áthaladtak, a Bodrog folyó mellett lovagoltak; majd mintha pályadíjért futottak volna, sebes vágtában nyargaltak fel egy jó magas hegynek a csúcsára. A másik kettőt maga mögött hagyva, Tarcal, a serény vitéz ért fel elsőnek a hegyoromra. Ezért a hegyet attól a naptól kezdve mostanáig Tarcal hegyének nevezték. A három úr a hegy csúcsáról, ameddig csak a szem ellát, körös-körül megszemlélte a földet; kimondhatatlanul meg is szerette azt, és mindjárt azon a helyen, pogány szokás szerint, egy kövér lovat ölve le, nagy áldomást csapott. Tarcalt, aki merész ember volt és megállta helyét a harcban, a társai most elbocsátották; s ő katonáival együtt visszatért Árpád vezérhez, hogy neki a föld alkalmas voltáról hírt adjon. Ez meg is történt. Ond és Ketel pedig továbbindultak Tarcal hegyéről, és gyors lovaglással harmadnap megtalálták Salán vezért Alpár várában, a Tisza mellett. Árpád nevében üdvözölték őt; majd udvarába való megérkezésük után másnap átnyújtották neki a magukkal hozott ajándékokat, s közölték vele Árpád vezér üzenetét. Salán vezér, mikor látta az ajándékokat, és meghallgatta a maga embereinek meg amazoknak is a követjelentését, szerfölött megörült. Árpád vezér küldötteit kegyesen fogadta és gazdagon megajándékozta, egyszersmind Árpád kívánságait szintén teljesítette. Tizednap pedig Ond és Ketel, midőn Salán vezértől megkapták az engedelmet, hazakészültek. Velük Salán vezér Árpád vezérnek különféle ajándékokon kívül nevetni való tréfaképpen küldött még két korsót tele a Duna vizével meg egy nyalábot Alpár homokjának a java füvéből. Azonfelül átengedve a Sajó folyóig terjedő földet lakosaival egyetemben. Erre Ond és Ketel hamarosan megjöttek Árpád vezérhez Salán vezér követeivel együtt; a küldött ajándékokat átnyújtották, és értesítették, hogy a földet összes lakosaival együtt megkapta adományban Árpád vezér. Emiatt szertelen vígság támadt Árpád vezér udvarában, és három napon át nagy lakomát csaptak. Azután Árpád megerősítette a békét, és Salán vezér követeit gazdagon megajándékozva elbocsátotta, hogy térjenek haza a béke hírével.

==SZERENCSE==
Árpád vezér és nemesei pedig nagy örömmel felkerekedtek Hung várából, s a Tarcal hegyén túl ütöttek tábort a Takta vize mellett elterülő mezőn, egészen a Szerencse hegyéig. Erről a hegyről látták, hogy milyen az a hely; mivel pedig nagyon megszerették, úgy nevezték el, hogy a nevének latinul amabilis, a saját nyelvükön pedig szerelmes az értelme; attól a naptól egészen mostanáig a szerelemről Szerencsének hívják a helyet. Aztán Árpád vezér és összes főemberei egész cselédségükkel együtt dolgukat félbehagyták, és kunyhókat építve pihenőre tértek. Több napig maradtak ott, s ezalatt minden szomszédságukba eső helyet meghódítottak, mégpedig a Sajó folyóig és a Sóvárig. Ugyanott a Takta mellett és az erdők alján Árpád vezér különböző helyeken sok földet adott lakosaival együtt Ednek meg Edöménnek; és ezek utódai Isten kegyelméből még most is érdemesek a földek birtoklására. A fent említett Tarcal pedig Árpád vezér kegyelméből annak a hegynek a lábánál kapott nagy földet, ahol a Bodrog a Tiszába ömlik; egyszersmind ugyanazon a helyen földvárat emelt, amely most a jelenben a Hímesudvar nevet viseli.

==BORSOD==
Mikor így gyökeret vertek, akkor az ott lakók intelmeire közös elhatározással kiküldték erős csapat élén Böngér fiát Borsot a lengyelek földje felé, hogy szemlélje meg az ország határait, továbbá gyepűakadályokkal erősítse meg egészen a Tátra-hegységig, s alkalmas helyen emeljen várat az ország őrizetére. Bors pedig, miután elbocsátották, jó szerencsével nekivágott a dolognak, és a nagy számban összegyűjtött parasztsággal a Boldva vize mellett várat építtetett; ezt az a nép Borsodnak hívta azért, mivel kicsiny volt. Bors még összeszedte túszul a lakosok fiait, és felállította a mezsgyéket a Tátra hegyein, aztán visszatért Árpád vezérhez. Visszatérte nagy örömöt keltett a vezér udvarában. A vezér pedig jeles cselekedetéért abban a várban ispánná tette, és egészen reá bízta, hogy annak a résznek viselje gondját.

==A BIHARI VEZÉR==
Néhány nap múlva Árpád vezér nemesei tanácsa szerint követeket küldött Bihar várába Mén-Marót vezérhez, és azt kérte tőle, hogy ősapjának, Attila királynak a jussából engedjen át neki a Szamos folyótól a nyíri határig és a meszesi kapuig terjedő földet. Elküldte neki ajándékait is, amint előbb Salán titeli vezérnek. Abban a követségben két igen serény vitéz volt a küldött: Szalók apja Ösbő meg Velek, akinek ivadékából származik Torda püspök. Ezek ugyanis igen nevezetes nemzetségű emberek voltak, mint különben a többiek is, akik Szcítiából kijöttek, és Álmos vezért sok-sok néppel követték.

==MIKÉPPEN MENTEK BIHAR ELLEN?==
Árpád vezér küldöttei: Ösbő meg Velek a Tisza folyón a Lúcrévnél átúsztattak. Midőn innen továbbmenve Bihar várába értek, Mén-Marót vezért üdvözölték, és átnyújtották neki az ajándékokat, melyeket vezérük küldött. Végre pedig értésére adva Árpád vezér üzenetét, a fent nevezett földet követelték. Mén-Marót vezér kegyesen fogadta őket, majd több mindennel gazdagon megajándékozván, harmadnap meghagyta nekik, hogy térjenek haza. Azonban válaszképpen ezt mondta nekik: „Mondjátok meg Árpádnak, Hungária vezérének, a ti uratoknak! Tudjuk, mi a kötelességünk, mint barátnak barátja iránt, mindenben, ami csak kell neki; mert hiszen jövevény ember, és sok mindennel híjával van. Ámde azt a földet, melyet kegyelmünktől kért, semmiképpen oda nem engedjük, ameddig élünk. Azt is méltatlankodva fogadtuk, hogy Salán vezér igen nagy földet adott át neki, vagy jóindulatból, amint mondják, vagy félelemből, amit tagadnak. De mi sem jóindulatból, sem félelemből nem engedünk át neki még egy marok földet sem, noha azt a saját jussának mondja is. És szavai nem zavarják meg lelkünket, ha azt üzente is, hogy ő Attila király nemzetségéből származik, azéból, akit Isten ostorának hívtak. Attila ugyan erőszakkal elragadta ezt a földet az én ősapámtól, de most uramnak, a konstantinápolyi császárnak a kegyelmes jóvoltából senki sem bírja kiragadni azt az én kezemből.” S miután ezt elmondotta, megadta nekik az engedelmet a visszatérésre. Akkor Ösbő meg Velek, Árpád vezér követei, sebes lovaglással urukhoz siettek. Midőn megérkeztek, előadták Mén-Marót üzenetét uruknak, Árpád vezérnek. Árpád vezér és nemesei pedig, mikor ezt meghallották, haragra lobbantak, és rögtön úgy rendelkeztek, hogy hadat küldenek ellene. Aztán megállapodtak abban, hogy menjen Lél apja Tas, Előd fia Szabolcs, akitől a Csák-nemzetség származik, továbbá Tétény, apja Horkának és nagyapja Gyulának meg Zombornak, akiktől a Maglód-nemzetség származik. Ezek, midőn Árpád vezér elengedte őket, nem kicsiny sereggel nekiindultak, és a Tiszát úgy úsztatták át a ládi révnél, hogy semmiféle ellenség sem szállt szembe velük. Másnap pedig a Tisza mentén a Szamos folyó felé kezdtek lovagolni. Majd tábort ütöttek azon a helyen, ahol most Szabolcs van. Ott annak a földnek a lakói majdnem mind önként meghódoltak előttük, és lábukhoz borulva fiaikat kezesül adták, csak hogy bajuk ne legyen. Ugyanis félt tőlük szinte az egész népség, azonban előlük elfutva alig menekültek meg csak néhányan, akik aztán Mén-Maróthoz jutva cselekedeteiket hírül vitték. Ezek hallatára oly nagy rémület szállotta meg Mén-Marótot, hogy nem merte a kezét mozdítani. Tudniillik az ottlakók mindnyájan kimondhatatlanul rettegtek tőlük, mivel hallották, hogy Árpád apja, Álmos vezér, Attila király nemzetségéből származott. Ezért aztán senki sem hitte, hogy másképpen élhessen mint csak Álmos vezér fiának, Árpádnak és nemeseinek a kegyelméből. Tehát a legtöbben önként hódoltak meg nekik. Az Isten Álmos vezéren és fián, Árpádon jól valóra váltotta a jövendölést, amelyet Mózes próféta Izrael fiairól zengett imigyen: „És a hely, amelyet lábatok tapod, a tiétek leszen!” Hiszen attól a naptól fogva mindazon helyet, amelyet Álmos vezér és fia, Árpád, nemeseikkel együtt tapodtak, az ő maradékaik birtokolták, és birtokolják mindmáig.

==SZABOLCS==
Akkor Szabolcs, ez a fölötte bölcs férfiú, megtekintett egy helyet a Tisza mellett, s midőn látta, milyen is az, kiokoskodta, hogy erősségénél fogva várépítésre való. Tehát - társainak közös tanácsa szerint is - összegyűjtve ott a köznépet, nagy árkot ásatott, és igen erős várat építtetett földből. Ezt most Szabolcs várának hívják. Majd Szabolcs meg társai a föld lakóiból sokat ahhoz a várhoz szolgálónépül rendeltek, akiket most várnépeknek neveznek. Miután egy Ekölcs nevű igen nemes vitéz alatt katonákat hagytak ott, nekikészültek, hogy majd továbbmennek. Szabolcs meg társai az egész sereget kettéosztották úgy, hogy az egyik rész a Szamos folyó mellett haladjon, a másik meg a nyíri részeken. Szabolcs és Tas - utóbbi a Lél apja - a sereg felével a Tisza partján indult el, és az ottani népet hódoltatva vonult a Szamos folyó felé arra a helyre, amelyet most Sárvárnak mondanak. Ott a lápok alatt Tas, Lél apja, sok népet gyűjtött össze; vele aztán nagy árkot ásatott, s igen erős földvárat építtetett, amelyet először Tas várának neveztek, most pedig Sárvárnak hívnak. Miután a lakosok fiait túszul összeszedték, katonákkal megrakva a várat hátrahagyták. Akkor Tas az urának, Árpád vezérnek meghódolt nép kérésére a Nyír és a Tisza között vásárt rendelt. Ennek a vásárhelynek a maga nevét adta, úgyhogy mindmostanáig Tas vásárának hívják. Azután pedig Szabolcs és Tas innen továbbindulva Szatmár váráig jutott. Háromnapos megszállás és harc után győzelmet arattak. Negyednap a várba hatolva, Mén-Marót vezér katonáit, akiket ottkaphattak, vasbilincsre verték és undok tömlöcfenékre vetették, a lakosok fiait pedig túszul összeszedték. A várat katonákkal megrakva otthagyták, maguk meg továbbindultak a meszesi kapukhoz.

==A NYÍR==
Tétény pedig meg a fia, Horka, a nyíri részeken átlovagolva, nagyszámú népet hódítottak meg a Nyír erdeitől egészen az Omsó-érig. Így felfelé haladva Zilahig jutottak, s közben senki sem emelte rájuk a kezét, mivel Mén-Marót vezér és övéi velük szemben harcba szállani nem mertek, hanem a Körös folyót kezdték őrizni. Akkor Tétény meg a fia, Horka, Zilahról tovább menve a meszesi részekhez ért, Szabolcshoz és Tashoz. Midőn viszontlátták egymást, nagyon megörültek, és lakomát csapva mindegyikük eldicsekedett a maga győzelmével. Reggel pedig Szabolcs, Tas és Tétény tanácsot tartva elhatározták, hogy Árpád vezér országának a határa a meszesi kapuban lesz. Tehát a föld lakói parancsolatukra kőkapukat építettek, és ledöntött fákból nagy gyepűgátakat emeltek az ország határán. Azután ez az említett három férfiú összes tetteit biztos hírvivőkkel megüzente Árpád vezérnek és főembereinek. Mikor ez Árpád vezérnek és főjobbágyainak értésükre esett, szerfölött megörültek. Pogány módra áldomást csaptak, és azoknak, kik az örömhírt hozták, különféle ajándékokat adtak. Árpád vezér és főemberei a vígságnak ilyen okáért az egész héten át ünnepet ülve lakmároztak, s majdnem minden nap megittasodtak amiatt, hogy ez a nagy öröm beteljesedett. Egyszersmint aztán a hírre Árpád vezér és övéi kivonultak Szerencsből, és a Sajó folyó mellett ütöttek tábort, a Tiszától egészen a Hernád vizéig.

==TAS, SZABOLCS ÉS TÉTÉNY DIADALA==
Midőn Tas, Szabolcs és Tétény látták, hogy az Isten nagy győzelmet adott nekik, és annak a földnek majdnem az egész népét meghódították uruk számára, akkor mértéktelen dicsőségre tettek szert annak a földnek a lakosai fölött. S mikor olyan helyre értek, ahol már senki emberfiával nem találkoztak, több napig ott maradtak, s azalatt az ország határszéleit hatalmas gátakkal megerősítették.

==AZ ERDŐNTÚLI FÖLD==
Már huzamosabb ideje tartózkodtak ott. Ekkor Tétény, Horka apja, tudomást szerzett az ott lakóktól az erdőntúli föld jóságáról, ahol valami Gyalú nevű blak uralkodott. Amilyen fortélyos ember volt Tétény, áhítozni kezdett azután, hogy - ha lehetséges - urának, Árpád vezérnek a kegyelméből megszerzi magának és utódainak az erdőntúli földet. S ez meg is történt később. Ugyanis az erdőntúli földet Tétény ivadéka egészen Szent István király idejéig birtokolta; sőt tovább is birtokolta volna, ha a kisebbik Gyula a két fiával, Bolyával és Bonyhával együtt hajlandó lett volna a kereszténységre térni, és nem cselekedett volna mindig a szent király ellenére, amint ez majd a következőkben szóba kerül.

==TÉTÉNY OKOSSÁGA==
Az említett Tétény, ez az igen okos ember, kiküldött egy furfangos embert, Apafarkas-Agmánd apát, hogy loppal bejárva vizsgálja meg neki az erdőntúli föld minőségét és termékenységét, meg azt is, hogy miféle lakosai vannak. Ha lehet - gondolta -, háborúra kel majd azokkal. Ugyanis Tétény a maga emberségéből akart magának hírnevet és földet szerezni, mint ahogy a regöseink mondják: „Maguknak ők mind helyet szereztek, és hozzá még jó nevet is nyertek.” De elég ebből! Midőn Agmánd apa, Tétény kéme, róka módra körözve, a föld jóságát és termékenységét, továbbá annak lakosait - amennyire csak az emberi látás bírja - kifürkészte, kimondhatatlanul megszerette azt, és nagy gyorsan visszatért urához. Mikor megérkezett, urának sokat beszélt a föld jóságáról, aztán arról, hogy azt a földet igen-igen jó folyók öntözik; s ezeknek a nevét és minden hasznát is felsorolta: hogy fövenyükben aranyat gyűjtenek, s annak a földnek az aranya a legjobb, meg hogy ott sót ásnak. Előadta, hogy annak a földnek a lakosai az egész világon a leghitványabb emberek. Mégpedig azért, mivel blaszok és szlovének; aztán fegyverük sincsen más, csak íj és nyíl; a vezérük, Gyalú, maga is csak kevéssé állja a próbát, de meg nincsenek körülötte jó vitézek sem, akik helyt mernének állani a magyarok merészségével szemben; végül azért is, mivel a kunok és a besenyők sokat bántják őket.

==HOGYAN MENTEK GYALÚ ELLEN==
Mikor Tétény értesült a föld jóságáról, követeket küldött Árpád vezérhez, és engedelmet kért, hogy az erdőkön túl mehessen és Gyalú vezér ellen harcolhasson. Árpád vezér pedig tanácsot tartván, Tétény szándékát javallotta, és megadta neki az engedelmet arra, hogy az erdőkön túl menjen és Gyalú ellen harcoljon. Mikor ezt Tétény a követtől meghallotta, felkészült vitézeivel együtt, és hátrahagyva társait, nekiindult az erdőkön túlra kelet felé Gyalú blak vezér ellen. Jövetelét hallva pedig Gyalú, az erdőntúli vezér összegyűjtötte seregét, és nagy sebesen elébe nyargalt, hogy a meszesi kapuknál feltartóztassa. Azonban Tétény egy nap alatt áthaladva az erdőn, az Almás vizéhez ért. Mind a két sereg összekerült ott, és csak a folyó választotta el őket. Gyalú vezérnek az volt a szándéka, hogy majd ott tartóztatja fel a magyarokat nyilasaival.

==GYALÚ HALÁLA==
Reggelre kelve hajnal előtt Tétény két részre osztotta seregét. Az egyik részt kissé felfelé küldte, hogy a folyón átkelve majd Gyalú katonáinak a meglepetésére avatkozzék bele a harcba. Ez így is történt. Mégpedig, mivel átkelésük könnyen ment, mindkét csapat egyszerre bocsátkozott harcba. Heves küzdelem kerekedett; azonban Gyalú vezér katonái maradtak alul, s közülük sokan elestek, sokan pedig fogságba jutottak. Mikor vezérük, Gyalú látta ezt, hogy életét megmentse, kevesedmagával futásnak eredt. De miközben a Szamos folyó mellett fekvő vára felé sietve menekült, Tétény vitézei merészen futtatva nyomába szegődtek, és a Kapus-patak mellett megölték. Mikor a föld lakosai látták uruk halálát, önként békejobbot nyújtottak, és urukká választották Tétényt, Horka apját. A helyen, melyet Esküllőnek mondanak, esküvel erősítették meg hűségüket. S attól a naptól kezdve hívták azt a helyet Esküllőnek azért, mert ott esküdtek. Tétény pedig onnantól fogva békével és szerencsével birtokolta ezt a földet, ivadéka meg egészen Szent István király idejéig tartotta meg. Tétény fia lett Horka, Horkáé meg Gyula és Zombor. Gyulának volt két leánya: egyiket Karoldnak, másikat Saroltnak hívták. Sarolt Szent István királynak az anyja volt. Zombornak pedig a fia a kisebbik Gyula, Bolya és Bonyha apja, kinek az idejében Szent István uralma alá vetette az erdőntúli földet. Magát Gyulát ekkor megkötözve Magyarországra hozta, s egész életén át börtönben tartotta, minthogy a hitben hiú volt s keresztény lenni átallott, aztán még sok mindent cselekedett Szent István király ellenére, noha az anyja rokonságához tartozott.

==MÉN-MARÓT VEZÉR==
Tas és Szabolcs a győzelem után visszafordultak Árpád vezérhez, miután az egész nép meghódolt a Szamos folyótól a Körösig, és senki sem merte a kezét emelni ellenük. Sőt maga Mén-Marót vezér sem igen akart ellenük vonulni, hanem inkább útrakészült Görögországba. Nekiindulva lefelé jöttek egy Omsóér nevű víz mellett, s a Szerep-mocsárhoz értek. Azután útjukat folytatva Szeghalomhoz jutottak; itt át akartak kelni a Körösön, hogy Mén-Marót ellen harcoljanak, de Mén-Marót katonái odajöttek, s megakadályozták, hogy átkeljenek. Továbblovagolva tehát, egy napra rá az apró halmoknál ütöttek tábort. Innen pedig a Túr folyó mentén a Tiszához értek, s a Dorogma-révnél átkeltek rajta. Ott még egy Ohat nevű kun katonának Árpád vezér jóváhagyásával nagy földet szereztek, melyet ivadékai mostanáig birtokolnak.

==VISSZAÉRKEZÉSÜK==
Midőn a Tisza folyón átkeltek, előreküldték hírvivőiket Árpád vezérhez azzal, hogy örvendetes szerencséjüket jelentsék. Ezek meg is jöttek Árpád vezérhez, jelentették neki az örömhírt, hogy Szabolcs meg Tas seregükkel egyetemben épen és sértetlenül visszatértek, sőt már a Dorogma-réven egész hadukkal átkeltek. Midőn Árpád vezér meghallotta, hogy Tas meg Szabolcs egész hadukkal együtt épen és sértetlenül visszatértek, sőt a Tisza folyón is már átkeltek, nagy lakomát csapott, s az öröm hírhozóinak különféle ajándékokat adott. Mikor Tas és Szabolcs be akartak vonulni a vezér udvarába, ez összes vitézeit elébük küldötte, s így nagy örvendezés közepette fogadta őket. Aztán - amint az már szokásuk a jó uraknak, hogy híveiket szeretik - majdnem minden nap a maga asztalánál látta őket vendégül, és sok ajándékot adott nekik. Hasonlóképpen a vezérek szintén különböző ajándékokat nyújtottak át Árpád vezérnek, s beszolgáltatták neki a lakosok kezességbe adott fiait is.

==SALÁN VEZÉR==
Árpád vezér és nemesei néhány nap elteltével tanácsot tartottak, és elküldötték követeiket Salán vezérhez, hogy értésére adják - mintha biz annak ez örömére szolgálna - Tas, Szabolcs meg Tétény győzelmét, egyszersmind kérjék tőle a Zagyva folyóig elterülő földet. Ez így is történt. Tudniillik elküldték Etet és Vajtát, s mikor ők Alpár homokján megtalálták Salán vezért, elsőben az örömhírt közölték vele, majd a Zagyva folyóig terjedő földet követelték tőle. Salán vezér ennek hallatára szörnyen megrettent, és rémületében a követelt földet egészen a Zagyva vizéig átengedte Árpád vezérnek, a követeknek meg különféle ajándékokat adott. Mikor hetednapra Et és Vajta megkapták az elbocsátást, visszatértek urukhoz. Árpád vezér tisztességgel fogadta őket, és sikeres követjárásuk hallatára nagy öröm támadt a vezér udvarában. A vezér pedig elkezdett híveinek helységeket és nagy birtokokat adományozni.

==TÁVOZÁSUK SZERENCSRŐL==
Ezután a vezér és főemberei elhagyták Szerencset, s átkeltek a Sajó folyón azon a helyen, ahol a Hernád vize beleömlik. A Héjő vize mellett ütöttek tábort, egészen a Tiszáig és Emődig, s egy hónapig maradtak ott. A vezér még ott Böngérnek, Bors apjának nagy földet adott a Tapolca vizétől a Sajó folyóig, amelyet most Miskolcnak hívnak, azonkívül odaadta neki azt a várat, melyet Győrnek mondanak. Ezt a várat Böngér fia, Bors a maga várával, Borsoddal egy vármegyévé tette.

==ÖRSÚR VÁRA ÉS AZ EGER VIZE==
Azután Árpád vezér és nemesei innen felkerekedve a Nyárád vizéig vonultak, s tábort ütöttek a patakok mellett attól a helytől kezdve, melyet most Kácsnak mondanak. Árpád itt nagy földet adott Ócsádnak, Örsúr apjának, Örsúr, a fiú aztán ott, annak a folyónak a forrásánál várat épített, amelyet most Örsúr várának hívnak. Árpád vezér és övéi innen továbbmenve eljutottak az Eger vizéig. Kunyhókat készítve több napig ott maradtak, s azt a hegyet, amelyen a vezér számára leveles színt vertek, Színhalomnak nevezték el. Táboruk az Ostoros-pataktól egészen Poroszló váráig húzódott. Azután útjukat folytatva elérték a Zagyva folyót; ennek a folyónak a partján tábort ütöttek a Tiszától egészen a Mátra-erdőig, s meghódították annak a földnek minden lakóját a Köröstől a Zagyva folyóig meg a Szepes-erdőig. Akkor Árpád vezér nagy földet adott Ednek és Edöménnek a Mátra-erdőben, ahol az unokájuk, Pata, később várat épített. Az ő sarjadékukból származott hosszú idő után Sámuel király is, akit kegyességéért Abának hívtak.

==NÓGRÁD ÉS NYITRA VÁRA==
Ugyanabban az időben Árpád vezér, mikor látta, hogy vitézei jóvoltából ilyen nagy dicsőségre és bátorságos állapotra tett szert, tanácsot tartván, sok katonát hadba küldött, hogy Gömör és Nógrád várának népét meghódítsák neki, sőt ha a szerencse szolgál, akkor menjenek fel a csehek határa felé Nyitra váráig. Ezeknek a hadra kelő katonáknak a fejeivé és vezéreivé nagybátyjának, Hüleknek két fiát: Szovárdot és Kadocsát rendelte, meg aztán Hubát, a fejedelmi személyek egyikét. Ez a három úr, miután megkapta az engedelmet Árpád vezértől, arról a helyről indult el, amelyet Pásztónak mondanak, s előbb a Hangony vize mentén lovagolt, majd ezen a folyón átkelt a Sajó folyó mellett. Innen Gömör várának részein át vonultak tovább, és eljutottak a Bolhád-hegyig, majd a nógrádi részeken haladva, a Galga vizéhez értek. Innen pedig útjukat folytatva a Duna partján mentek, majd a Verőce vizén átkelve tábort ütöttek az Ipoly folyó mellett. És mivel az isteni kegyelem volt velük, félt tőlük minden ember; mégpedig leginkább azért féltek tőlük, minthogy hallották, hogy Álmos vezér fia, Árpád vezér, Attila király ivadékából származott. Akkor az összes szlovének, annak a földnek a lakosai, akik előbb Salán vezér alattvalói voltak, tőlük való féltükben önként meghódoltak nekik, úgyhogy senki sem emelte a kezét rájuk. S olyan nagy félelemmel meg rettegéssel szolgáltak nekik, mintha már régen uraik lettek volna. Szovárd, Kadocsa meg Huba, akinek leszármazottja az okos Szemere, mikor látták, hogy az a sok nép minden háború nélkül meghódolt nekik, nagy lakomát csaptak; majd az előkelőbb lakosoknak, akik fiaikat kezesül adták, különböző ajándékokat osztogattak, s őket jó szóval, harc nélkül Árpád vezér hatalma alá vonták, sőt hadjáratukra magukkal is vitték, kezesül kapott fiaikat pedig többféle ajándékkal egyetemben Árpád vezérhez küldötték. A vezér és nemesei igen nagyon megörültek ezen, s az örömhír hozóinak sok ajándékot adtak.

==GARAM FOLYÓ ÉS BORS VÁRA==
Eközben Szovárd és Kadocsa, Hülek fiai, valamint Huba meg egész seregük átkelt az Ipoly folyón a Duna mellett. Másnap a Garam folyón mentek át, és a Várad nevű földvár mellett elterülő mezőn ütöttek tábort. Ezt a várat elfoglalva, három napig maradtak ott, és várták Böngér fia, Borsnak az érkezését, akit Árpád vezér nagy sereggel küldött nekik segítségül. Mikor negyednapra Bors erős csapatával megérkezett hozzájuk, annak a földnek összes lakosait félelem fogta el velük szemben, és senki sem mert kezet emelni rájuk. Akkor ez a négy úr egymás közt tanácsot tartott, és a hozzájuk hű lakosok kérésére megállapodott abban, hogy a sereg harmada a föld lakosaival együtt a Zólyom-erdőbe megy, és ott az ország határán kőből meg fából is hatalmas erősségeket csinál, hogy a csehek vagy lengyelek lopás vagy rablás végett valamikor be ne jöhessenek az országba. Közös elhatározással evégre Böngér fia Borsot küldötték ki vitézeivel. Mikor a Garam folyó mellett lovagoltak, egy szarvas futásnak eredt előttük, és nekivágott a hegytetőknek. Bors nagy sebesen űzőbe fogta, és a hegyormon lenyilazta. Majd midőn azokat a hegyeket ott körös-körül szemügyre vette, az a gondolata támadt, hogy várat épít ott. Azonnal össze is gyűjtött sok-sok várnépet, és egy magasabb hegy ormán igen erős várat emelt; egyszersmind a maga tulajdon nevét ruházta rá, úgyhogy Bors várának hívják. Innen csapataival egészen a Zólyom-erdőig nyomult, és kőből igen nagy erősséget építtetett, amelyet most Borsséd-Zólyom várának neveznek.

==NYITRA VÁROSA==
Szovárd és Kadocsa, valamint Huba Bors távoztával továbbvonultak Várad várából, és a Törzsök-erdőn túl, a Zsitva folyó mellett ütöttek tábort. Másnap pedig kémül küldtek ki néhány embert, akit merésznek ismertek, azzal a feladattal, hogy menjenek át a Nyitra folyón, és nézzék meg, vajon harc nélkül eljuthatnak-e Nyitra városáig. Mikor ezek igen gyorsan odaértek a Tormos-patakhoz, ahol ez a Nyitrába szakad, látták, hogy annak a vidéknek a lakói: szlovének és csehek a csehek hercegének a segítségével szembeszállanak velük. Tudniillik Attila király halála után azt a földet, amely a Vág és a Garam között a Dunától egészen a Morva folyóig terül el, a csehek hercege foglalta el, és egyetlen hercegséggé tette. Abban az időben pedig a csehek hercegének kegyelméből Zobor lett a Nyitrai vezér.

==A VEZÉREK KÜLDÖTTE KÉMEK==
Midőn pedig azok a kémek, akiket Szovárd és Kadocsa kiküldöttek, látták, hogy a szlovének és csehek nem képesek nekik ellentállani, háromszor rájuk nyilaztak, és néhányat közülük nyíllövéseikkel meg is öltek. Mikor a szlovének és csehek, akiket Zobor őrségre kirendelt, észrevették, hogy azok, kiket hétmagyarnak mondanak, ilyen fegyvert használtak, nagyon megrémültek, minthogy efféle fegyvert sohasem láttak. S azonnal hírül adták uruknak, Zobornak meg a vidék többi főembereinek.

==ÁRPÁD VEZÉREINEK A HARCA==
Akkor ennek hallatára Zobor a csehek segítségével nagyszámú fegyveressel elébük vonult, hogy harcba szálljon velük. Mikor mind a két sereg odaért a Nyitra folyóhoz, Szovárd, Kadocsa és Huba át akart kelni a folyón. Azonban Zobor, a nyitrai vezér meg katonái igen soká küzdöttek ellenük, és semmiképpen nem engedték, hogy átkeljenek. Miközben soká küszködtek egymással, a magyarok nyíllal lövöldözve sokat megöltek a csehek és szlovének közül, de három napig az árvíz miatt semmiképpen nem tudtak átkelni. Végre negyednap a csehek és az összes nyitrai szlovének, mikor látták a magyarok vakmerőségét, és a nyílzáport már nem bírták tovább, megfutamodtak, s hogy életüket megmentsék, nagy rettegve nyakra-főre bezárkóztak Nyitra városába. Ezeket Szovárd, Kadocsa meg Huba, valamint a többi vitézek egészen a városig üldözték, s közülük némelyeket megöltek, némelyeket megsebesítettek, másokat pedig foglyul ejtettek. Zobort, a vezért, mikor menekülés közben harcba bocsátkozott velük, s Kadocsa lándzsájától megsebesítve összerogyott, elfogták és őrizet alá vetették. A többiek meg a városba zárkózva úgy meglapultak, mintha némák lettek volna. Másnap Szovárd, Kadocsa és Huba hadaiknak sok-sok fegyveresével mindenféle módon hevesen ostromolni kezdték Nyitra városát. Az Isten nagy győzelmet adott nekik, mert küzdelemmel behatoltak abba, és számos ellenségnek a vérét ontották. Majd haragjukban a tartomány vezérét, Zobort, akit harmadnapja elfogtak, egy magas hegyre hurcolták, s ott felakasztották. Ezért azt a hegyet attól a naptól kezdve Zobor hegyének hívják. S e tettük miatt félt tőlük annak a hazának minden embere, úgyhogy a nemesek fiaikat mind túszul adták, és azon föld valamennyi népe meghódolt nekik egész a Vág folyóig. Mivel pedig az Isten kegyelme járt előttük, nemcsak a lakosokat magukat hódították meg, hanem elfoglalták egytől egyig a váraikat is, melyeknek most is Sempte, Galgóc, Trencsén, Bolondóc és Bán a nevük. Majd miután a várakba őröket helyeztek el, egészen a Morva folyóig mentek, és torlaszokat állítva oda, a magyarok országának határait Boronáig és Sárvárig tűzték ki. A győzelem után visszafordultak Árpád vezérhez, s mindenkit, aki csak azon a földön nem akart a hűségükre állani, vasbilincsbe verve magukkal hurcoltak. Mikor Szovárd, Kadocsa és Huba összes foglyaikkal együtt épen és sértetlenül megérkeztek Árpád vezérhez, nagy öröm támadt a vezér udvarában. Árpád vezér nemeseinek tanácsára és kérelmére megeskette a nyitrai részekről hozott hűtleneket, aztán különböző helyeken földeket adományozott nekik, nehogy még hűtlenebbekké váljanak, s így majd, ha hazatérnek, megrontsák a nyitrai határon lakó híveket is. Ebben az örömében még Árpád vezér Hubát Nyitra és egyéb várak ispánjává tette, egyszersmind tulajdon földet is adott neki a Zsitva folyó mellett a Törzsök-erdőig.

==A GÖRÖGÖK ÉS BOLGÁROK SEREGE==
Eközben Salán vezér, mikor megismerte a magyarok hatalmát és tetteit, megijedt, hogy egyszer csak haragra gyulladva őt űzik ki országából. Tehát tanácsot tartván övéivel, követeit a görögök császárához meg a bolgárok vezéréhez küldötte, hogy adjanak neki segítséget az Árpád magyar vezér ellen való küzdelemre. A görög császár és a bolgár vezér nagy hadsereget küldöttek Salán vezérnek. Mikor ezek megérkeztek, azon a helyen, amelyet Titelnek mondanak, nagy öröm támadt a vezér udvarában. Másnap pedig Salán vezér és nemesei tanácsot tartván, követeket küldöttek Árpád vezérhez azzal a felszólítással, hogy a földjüket hagyja el, s induljon haza szülőföldjére. Mikor ezek megérkeztek Árpád vezérhez, és előadták neki Salán vezér üzenetét, Árpád vezér meg nemesei felbosszankodva, ugyanazon követek útján ezt üzenték vissza Salán vezérnek: „A földet, amely a Duna és a Tisza között terül el, azonkívül a Duna vizét, amely Regensburg felől Görögországba folyik, a magunk pénzén szereztük meg akkor, amikor új emberekként megjelentünk itt, s azok ára fejében küldöttük a tizenkét fehér lovat meg a szóban volt többi mást. Ő maga az, aki földje jóságát dicsérve egy nyaláb füvet küldött Alpár homokjáról és egy korsót a Duna vizéből. Megparancsoljuk tehát uratoknak, Salán vezérnek, hogy hagyja el a mi földünket, s amilyen gyorsan csak szaladni tud, hordja el magát a bolgárok földjére, ahonnan ősapja idetelepedett a mi ősapánknak, Attila királynak a halála után. Ha pedig ezt meg nem teszi, tudja meg, hogy mi ellene rögtön hadat indítunk.” A követek ennek hallatára, miután megkapták az engedelmet, szomorú arccal Salán vezérhez siettek. Árpád vezér és nemesei pedig az egész hadsereggel elindultak a Zagyva folyótól, és a Tetétlen-hegy mellett ütöttek tábort egészen a Tiszáig. Azután a Tisza partján tovább vonulva, Alpár homokjára érkeztek.

==SALÁN VEZÉR ELINDULÁSA ÁRPÁD VEZÉR ELLEN==
Salán vezér a görögök és bolgárok segédcsapataival együtt elindult Titelről, és övéi biztatására is dühösen Árpád vezér ellen lovagolt. S mialatt a két sereg egymás közelében éjszakázott, egyik sem mert aludni egész éjjel, hanem felnyergelt lovukat kézen tartva virrasztottak. Reggel pedig, még hajnal előtt, mind a két fél készült a csatára. Árpád vezér, akinek a mindenség Istene volt a segítője, felövezte fegyvereit, felállította a csatarendet, aztán könnyhullatva imádkozott Istenhez, majd imigyen tüzelte vitézeit: „Szittyák, kik a bolgárok dölyféből Hung várától a hungárus nevet kaptátok, a görögöktől való félelem miatt ne feledkezzetek meg kardotokról, és el ne veszítsétek jó hírneveteket. Hanem serényen és vitézül harcoljatok a görögök és bolgárok ellen, akik a mi asszonyainkhoz hasonlítanak, és úgy féljünk a görögök sokaságától, mint az asszonyokétól.” Ennek hallatára vitézei nagyon felbuzdultak. Tas fia Lél megfújta a kürtjét, Bogát fia Bulcsú meg felemelte a zászlaját, s az első hadsorban indultak ütközetbe a görögök ellen. Erre harcba elegyedett a két ellenséges csatarend, és kezdtek hevesen vívni egymással. S amikor Árpád vezérnek egész serege viadalra kelt a görögök ellen, igen sokan elestek a görögök és bolgárok közül. A fent említett Salán vezér pedig, amint látta, hogy övéi alulmaradnak a küzdelemben, futásnak eredt, s hogy életét megmentse, Bolgárfejérvárba sietett. A görögök meg bolgárok a magyaroktól való rettegésükben eszüket vesztve elfelejtették, hogy melyik úton jöttek, s midőn életüket mentve futásnak eredtek, a Tiszát kicsiny folyónak vélve, át akartak úszni rajta. De mivel ekkora félelem és rémület szállotta meg őket, a magyaroktól való rettegésükben majdnem mindnyájan a Tisza vizébe vesztek, s alig maradtak néhányan, hogy császárjuknak balsorsukról hírt mondjanak. Ezért azt a helyet, ahol a görögök vesztüket lelték, attól a naptól kezdve mostanig görögök révének hívják.

==ÁRPÁD VEZÉR GYŐZELME==
A diadal után Árpád vezér meg vitézei innen továbbvonulva addig a mocsárig mentek, melyet Körtvélytónak mondanak, s ott maradtak a Gyümölcsény-erdő mellett harmincnégy napig. Azon a helyen a vezér és nemesei elrendezték az országnak minden szokástörvényét meg valamennyi jogát is, hogy miképpen szolgáljanak a vezérnek meg főembereinek, vagy miképpen tegyenek igazságot bárminő elkövetett vétekért. Egyszersmind ott a vezér vele jött nemeseinek különböző helységeket adományozott összes lakosságukkal együtt. Azt a helyet, ahol mindezt elrendezték, a magyarok a maguk nyelvén Szerinek nevezték el azért, mert ott ejtették meg a szerét az ország egész dolgának. Majd a vezér azt a helyet Ondnak, Ete apjának adta a Tiszától a Botva-mocsárig és a Körtvélytótól Alpár homokjáig. Utóbb pedig bizonyos idő elteltével Ond fia, Ete sok szlovént gyűjtött össze, s Alpár vára meg a Bőd-rév között igen erős földvárat építtetett, melyet a szlovének a maguk nyelvén Csongrádnak, azaz fekete várnak neveztek.

==ÁRPÁD ELŐNYOMULÁSA==
Aztán pedig Árpád vezér meg nemesei innen előnyomulva egészen Titelig mentek, s odáig meghódították a népet. Majd továbbindulva, a Szalánkemén-révhez jutottak, s a Tisza-Duna aljában lakó egész népet igájuk alá hajtották. Innen pedig a bodrogi részekre tértek, és a Vajas vize mellett ütöttek tábort. Azokon a részeken a vezér nagy földet adott lakosaival együtt Tasnak, Lél apjának és nagybátyjának, Kölpénynek, Botond apjának. Akkor Árpád vezér meg főemberei tanácskozás után elhatározták, hogy sereget küldenek Salán vezér miatt a Dunán át Boglárfejérvár ellen. A sereg élére kapitányokul és vezetőkül Tas fia Lélt, Bogát fia Bulcsút, Kölpény fia Botondot állították. Ezek, miután Árpád vezér elbocsátotta őket, ellovagoltak, és azon a helyen, ahol a Száva folyó a Dunába ömlik, minden ellenállás nélkül átkeltek a Dunán. Innen továbbindulva Bolgárfejérvár városa ellen lovagoltak. Ekkor a bolgárok vezére, aki Salán vezérnek rokona volt, görög segédhaddal együtt ott termett, hogy nagy sereggel megvívjon velük. Másnap mind a két fél csatarendbe sorakozott a Duna mellett elterülő mezőn. Tas fia Lél tulajdon jelével megjegyzett zászlaját felemelve, meg Bogát fia Bulcsú a hadikürtöket harsogtatva, rögtön előrenyomult a küzdelemhez. A két ellenfél csapatai egymás után összecsaptak s heves viadalra keltek. A görögök és bolgárok közül igen sokan elestek, mások pedig fogságba kerültek. Tehát Bolgárország vezére látva, hogy övéi a csatában a rövidebbet húzzák, futásnak eredt, s hogy életét megmentse, berohant Fejérvár városába. Ekkor a diadalmas Lél, Bulcsú, valamint Botond tábort ütöttek a Duna mellett, valamivel lejjebb a síkon. Ott aztán a bolgárok meg görögök közül ejtett foglyokat mind maguk elé vezettették, majd vasra verve elküldték Árpád vezérnek Magyarországra.

==BOLGÁRORSZÁG VEZÉRÉNEK KÖVETEI==
Másnap pedig Bolgárország vezére különféle ajándékokkal elküldte követeit Lélhez, Bulcsúhoz meg Botondhoz s könyörgött nekik, hogy álljanak rá a békére. Azonfelül azt is megüzente, hogy nem fogja pártját nagybátyjának, Salán vezérnek, hanem meghódolva híven szolgál majd Árpád vezérnek, és évi adót is fizet neki. Azok pedig ráállva a békére és a vezér fiát zálogul elfogadva, Bolgárország sok javával eltávoztak, a vezért pedig bántatlanul hagyták. Azután útjukat folytatva a Vaszil-kapuig mentek: majd innen továbbindulva Rácföldet hódították meg, s annak foglyul ejtett vezérét soká vasra verve tartották. Erről a helyről felkerekedve egészen a tengerig jutottak, s annak a hazának minden nemzetét erőszakkal és szépszerével a magyarok vezérének, Árpádnak az uralma alá hajtották. Spalato városát szintén elfoglalták, sőt egész Horvátországot meghódították. A nemesek fiait kezesül összeszedve vonultak innen el, és visszatértek Magyarországra Árpád vezérhez. Háborúikat és egyes hőstetteiket, ha e lap írott betűinek nem akarjátok elhinni, higgyétek el a regösök csacsogó énekeinek meg a parasztok hamis meséinek, akik a magyarok vitézi tetteit és háborúit mindmáig nem hagyják feledésbe menni. Azonban némelyek azt mondják, hogy egészen Konstantinápolyig mentek ők, sőt Konstantinápoly aranykapuját is bevágta Botond a bárdjával. Mégis én, mivel ezt a históriaíróknak egyetlen könyvében sem találtam, hanem csupán a parasztok hamis meséiből hallottam, azért jelen művembe nem akartam beleírni.

==ZÁGRÁB, POZSEGA ÉS VALKÓ VÁRAK==
Bulcsú, Lél és Botond onnan tovább tartva alászállottak a Péter-gaznak mondott erdőn, és tábort ütöttek a Kulpa folyó mellett. Ezen átmenve a Száva folyóhoz értek. A Száván is átkeltek, s elfoglalták Zágráb várát; majd ellovagolva, Pozsega várát meg Valkó várát vették be. Innen is távozva, a Dunán a Geréc-révnél átkeltek, s megérkeztek Árpád vezér udvarába. Mikor Lél, Bulcsú, Botond és a többi vitézek a második esztendőben nagy diadallal, épen és sértetlenül visszatértek Árpád vezérhez, nagy öröm támadt a vezér egész udvarában. Csaptak nagy vendégséget, s mindennap pompásan lakmároztak a magyarok együtt a különféle nemzetekkel. Midőn a szomszéd nemzetek hallották véghezvitt jeles cselekedeteiket, Árpád vezérhez özönlöttek; igaz hűséggel hódolva szolgáltak neki, de volt is részük jó gondviselésben; így aztán igen sok vendég háznéppé vált.

==A DUNA SZIGETE==
Ezután pedig Árpád vezér elindult arról a vidékről, ahol most Bodrog vára áll, és a Duna mentén a nagy szigetig haladt. Tábort ütöttek a nagy sziget mellett, majd Árpád vezér meg nemesei bevonultak arra. Mikor látták a helynek a termékenységét és gazdagságát, továbbá hogy a Duna vize milyen erőssége neki, kimondhatatlanul megszerették. Egyszersmind elhatározták, hogy ez lesz a vezéri sziget, s a nemes személyek mindegyike ott udvart meg majort kap. Árpád vezér azonnal mesterembereket fogadott, és velük pompás vezéri házakat építtetett. Aztán meghagyta, hogy a napok hosszú során át elcsigázott minden lovát vigyék oda és ott legeltessék. Lovászai fölé mesterül egy igen okos kun embert tett, név szerint Csepelt. Minthogy Csepel lovászmester ott lakott, azért nevezték el azt a szigetet Csepelnek egészen a mai napig. Árpád vezér és nemesei pedig férfi- meg nőcselédeikkel együtt békében és hatalomban ott maradtak április havától október haváig. Ekkor közös tanácsban elhatározták, hogy feleségüket otthagyva, távoznak a szigetről, átmennek a Dunán túlra, meghódítják Pannónia földjét, aztán hadat indítanak a karantánok ellen; sőt még arra is előkészültek, hogy elmennek Lombardia határtartományába. Azonban mielőtt ez megtörténnék, sereget akartak küldeni Galád vezér ellen, kinek az uralma a Maros folyótól egészen Haram váráig terjedt. Az ő ivadékából származott hosszú idő múltán Ajtony, akit Csanád megölt. E dologra Szovárdot, Kadocsát és Vajtát küldték ki. Mikor ezek engedelmet nyerve ellovagoltak, a Tiszán Kanizsánál átkeltek és a Csesztreg vize mellett szállottak meg. Azonban semmiféle ellenség nem mutatkozott előttük, aki kezét emelte volna rájuk, mivel annyira rettegett tőlük azon a földön minden ember. Innen továbbindulva a bögei részekre jutottak. Ott két hétig maradtak, amíg annak a hazának összes lakosságát a Marostól a Temes folyóig meghódították, és fiait kezesül összeszedték. Azután seregüket nekiindítva, a Temes folyó felé mentek, és a Fövény-rév mellett ütöttek tábort. Midőn át akartak kelni a Temes folyón, ellenük jött annak a hazának a vezére, Galád, akinek ivadékából Ajtony származik, nagy lovas meg gyalogos sereggel, azonkívül még kun, bolgár és blak segítséggel. Mikor másnap - minthogy köztük volt a Temes folyó - egyik hadsor sem bírt sehogyan sem átjutni a másikhoz, akkor Szovárd meghagyta testvérének, Kadocsának, hogy serege felerészével vonuljon valamivel lejjebb, aztán akárhogyan, de menjen keresztül, és ütközzék meg az ellenséggel. Kadocsa rögtön engedelmeskedett testvére rendeletének, a sereg felével sebes vágtában lejjebb került, s minthogy az isteni kegyelem volt a kalauzuk, az átkelést könnyen végrehajtotta. Midőn a magyar sereg egyik része Kadocsával odaát volt, felerésze Szovárddal pedig az innenső oldalon, akkor a magyarok megfútták a harci kürtöket, és a folyón átúsztatva heves küzdelembe bocsátkoztak. S mivel az Isten járt előttük a kegyelmével, nagy győzelmet adott nekik, és az ellenség úgy hullott előttük, mint a kévék az aratók után. Ebben a csatában elesett a kunoknak két vezére, a bolgároknak pedig három kapitánya. Maga Galád, a vezérük, futással ugyan megmenekült, azonban egész serege elolvadván, mint a tűznél a viasz, kard élén emésztődött meg. Ekkor a diadal után Szovárd, Kadocsa meg Vajta onnan továbbindulva a bolgár határ felé nyomultak, és a Panyóca vize mellett ütöttek tábort. Galád vezér pedig, amint fentebb mondottuk, elszaladt, és a magyaroktól való félelmében Keve várába húzódott. Harmadnap Szovárd, Kadocsa meg Vajta, akitől a Baracska-nemzetség származik, elrendezték seregüket, és Keve várának a vívásához fogtak. Midőn Galád, amazoknak a vezére, látta ezt, követeket küldve békét kért tőlük, és a várat különféle ajándékokkal együtt önként odaadta nekik. Innen továbbmenvén Orsova várát foglalták el. Egy hónapig tartózkodtak itt. Ekkor Vajtát a sereg harmadrészével meg a lakosoknak túszul adott fiaival visszaküldték Árpád vezérhez. Egyszersmind avégett is küldöttek hozzá követeket, hogy adjon nekik engedelmet a Görögországba menetelre, ahol majd aztán egész Macedóniát meghódítják a Dunától a Fekete-tengerig. Hiszen a magyarok lelke abban az időben semmi mást nem áhított, csak földeket foglalni, népeket hódítani és hadimunkát végezni. Tudniillik a magyarok akkor úgy örültek az embervér kiontásának, mint a nadály, s bizony, bizony, ha nem így tettek volna, nem hagytak volna annyi jó földet utódaikra. De erről ne többet! Vajta és a követek megérkeztek Árpád vezérhez, s elbeszélték neki a történteket. A vezér pedig megdicsérte művüket, egyszersmind Szovárdnak meg Kadocsának teljes szabadságot engedett, hogy Görögországba menjenek, s ott földet foglaljanak maguknak. Vajtának pedig hűséges szolgálatáért nagy földet adott a Tisza mellett, Tarras nevűt. Szovárdnak meg testvérének, Kadocsának a követei ekkor, miután megkapták az engedelmet, visszatértek uraikhoz.

==A BOLGÁROK ÉS MACEDÓNOK NÉPEI==
Néhány napra rá Szovárd meg Kadocsa egész seregükkel együtt, magasra tartva jellel megjegyzett zászlójukat, átkeltek a Duna vizén, és elfoglalták Barancs várát, majd meg Szeredüc-vár alá vonultak. Mikor a bolgárok és macedónok népei ezt meghallották, erősen megijedtek tőlük. Erre annak a földnek lakosai mindvalahányan elküldötték követeiket sok ajándékkal, hogy a földet hódolva felajánlják, és fiaikat kezesül átszolgáltassák nekik. Szovárd meg Kadocsa békére készen mind az ajándékokat, mind a kezeseket elfogadták, s őket, mint a saját népüket, békében elbocsátották. Maguk pedig továbblovagoltak túl a Vaszil-kapun. Fülöp király várát bevették, majd Kleopátra városáig az egész földet meghódították, s hatalmuk alatt tartottak mindent Durazzó városától egészen Rácföldig. Szovárd ugyanezen a földön vett magának feleséget, és az a nép, melyet most Csaba-magyarjának mondanak, Szovárd vezér halála után Görögországban maradt. Mégpedig a görögök szerint azért mondták csobának, azaz ostoba népnek, mivel urának halála után nem volt kedve útra kelni, hogy hazájába visszatérjen.

==A MAGYAR-RÉV==
Néhány nappal később Árpád vezér meg összes főemberei közös elhatározással, egyetértéssel és szabad akarattal kivonultak a szigetről, és tábort ütöttek Soroksáron túl a Rákos vizéig. S midőn látták, hogy mindenfelől bátorságban vannak, és senki sem bír nekik ellentállani, átkeltek a Dunán. A révet, ahol az átkelést végrehajtották, Magyar-révnek nevezték el azért, mert a hét fejedelmi személy, akit hétmagyarnak mondtak, ott hajózott át a Dunán. Mikor odaát voltak, tábort ütöttek a Duna mellett a felhévizekig. Ennek hallatára a Pannónia földjén lakó összes rómaiak futással biztosították életüket. Másnap pedig Árpád vezér meg minden főembere, Magyarország valamennyi vitézével együtt, bevonult Attila király városába. Ott látták a királyi palotákat - egyeseket földig romban, másokat nem -, és fölötte csodálták mindazt a kőépületet. Kimondhatatlanul felvidultak, mivel érdemesek lettek arra, hogy elfoglalják - s méghozzá háború nélkül - Attila király városát, kinek az ivadékából származott Árpád vezér. Ott lakomáztak mindennap nagy vígan Attila király palotájában, egymás mellett ülve. Mind ott szóltak szépen összezengve a kobzok meg a sípok a regösök valamennyi énekével együtt. Az ételt-italt a vezérnek meg a nemeseknek arany-, a közrendűeknek meg a parasztoknak ezüstedényben hordták fel, mert hiszen a körülfekvő egyéb országok összes javát az Isten az ő kezükbe adta. Bőségesen és pompásan éltek valamennyi hozzájuk jött vendéggel egyetemben. Árpád vezér a vele mulatozó vendégeknek nagy földeket és birtokokat adományozott. Ennek hallatára még több vendég tódult hozzá, és ujjongva vele mulatott. Ekkor Árpád vezér meg övéi örömükben húsz napig maradtak Attila király városában. Közben majdnem mindennap Magyarország vitézei valamennyien a vezér színe előtt vértezett harci ménjükön ülve pajzzsal meg lándzsával nagy tornát vívtak: másfelől az ifjak pedig pogány szokás szerint íjas-nyilas játékot játszottak. Ettől Árpád vezérnek nagy jókedve támadt, s minden vitézének különféle ajándékokat adott: aranyat, ezüstöt meg egyéb jószágot is. Továbbá ugyanazon a helyen Kendnek, Korcán apjának földet adományozott Attila király városától a százhalomig és Diódig, fiának meg egy várat népe őrizetére. Korcán aztán ezt a várat a maga nevéről neveztette, s ez a név a mai napig sem merült feledésbe.

==PANNÓNIA FÖLDJE==
Árpád vezér pedig huszonegyed napra tanácsot tartván, felkerekedett Ecilburgból, hogy meghódítsa Pannónia földjét egészen a Dráva folyóig. Első nap a Duna mellett, a százhalom táján ütött tábort. Ekkor úgy rendelkeztek, hogy a vezér hadseregéből az egyik részt a Duna mentén Baranya-vár felé küldi. Ennek élére kapitányul és vezérül a fejedelmi személyek közül kettőt állított, tudniillik Őd apját, Etét meg Vajtát, akitől a Baracska-nemzetség ered. Egyszersmind nekik hűséges szolgálatukért Árpád vezér nem csekély ajándékokat adott: azonkívül meg Ődnek, Ete fiának, a Duna mellett földet számtalan néppel együtt. S azon a helyen Őd a vidék népét meghódítván várat épített, melyet közönségesen Szekcsőnek nevezett azért, mert ott magának széket és állandó lakot állított. Vajtának is hasonlóképpen nagy földet adott a Sár felé számtalan néppel, amelyet ma is Vajtának hívnak.

==VESZPRÉM VÁROSA==
A sereg második részével Szalók apját Ösbőt meg Ősét küldötték ki avégre, hogy menjen Veszprém városa felé, s hódítsa meg annak a földnek összes lakosságát egészen Vasvárig. Ekkor Ösbő, a sereg kapitánya és vezetője, miután a vezér elbocsátotta, felemelve zászlaját megindult, és a Pákozd-hegy alatt ütött tábort. Innen továbblovagolva a Pét-mezőn szállottak meg, s három napig ott is maradtak. A negyedik nap pedig Veszprém váráig nyomultak. Ekkor Ösbő meg Őse seregüket elrendezve heves támadást intéztek a római katonák ellen, akik Veszprém várát őrizték. És állt a harc köztük egy héten át. Ám végül is a második hét szerdáján, midőn mind a két fél serege a harci küzdelemben szörnyen kifáradt már, akkor Ösbő meg Őse sok római katonát karddal pusztítottak el, másokat pedig agyonnyilaztak. A még megmaradt rómaiak most már a magyarok merészségének láttára Veszprém várát odahagyva futásnak eredtek, s életüket mentve a németek földjére siettek. Ösbő meg Őse egészen a németek határáig üldözte őket. Egy nap pedig, mikor a magyarok és rómaiak a határon voltak a rómaiak lappangva átúszták azt a folyót, amely Pannónia és a németek határán van. Erről a folyót a magyarok Lapincsnak hívták, mert a rómaiak a magyaroktól való félelmükben lappangva úszták át.

==VASVÁR==
Innen visszatérőben Szalók apja Ösbő meg Örkény apja Őse bevették Vasvárt, és elvitték túszul a lakosok fiait. Aztán továbblovagolva, a Balaton vize mentén Tihanyhoz értek. Majd - miután a népeket ott meghódították - tizennegyednapra bevonultak Veszprém várába. Ekkor Ösbő meg Őse tanácsot tartva elküldték követeiket Árpád vezérhez különféle ajándékokkal és a lakosok kezességbe adott fiaival. De meg hírt is küldtek ezekkel, hogy miképp ajándékozott nekik győzedelmet az Isten, aztán hogy mi módon hagyták oda a rómaiak Veszprém várát, és megszökve előlük, mi módon úszták át lappangva a Lapincs folyót. Küldötteik Árpád vezért a Torbágy-erdőben vadak után járva-kelve találták. Ösbő meg Őse részéről több mindennel köszöntötték őt, egyszersmind a lakosok kezességbe vett fiait is átszolgáltatták a vezérnek. Árpád vezér pedig ennek hallatára szerfölött megörült, s megint visszatérve Ecilburgba, nagy lakomát csapott, az örömhírt jelentő követeknek meg nagy ajándékokat adott.

==PANNÓNIA ELPUSZTÍTÁSA==
Ezután Árpád vezér meg nemesei a sereg harmadik részével Ecilburgból kivonulva a sóskút mezeje mellett szálltak táborba. Majd innen ellovagolva a Bodajk-hegyhez értek. Árpád vezér pedig innen kelet felé Elődnek, Szabolcs apjának nagy erdőt adott, melyet most Vértesnek hívnak a németek otthagyott vértjeiről. Ez alatt az erdő alatt, a Fertő-mocsár mellett Szabolcs unokája Csák sok idő múltán várat emelt. De erről ne többet! - Aztán ahogy így mentek Árpád vezér meg nemesei, Szent Márton hegye tövében ütöttek tábort, s mind maguk, mind állataik ittak Szabária forrásából. Majd amikor a hegyre felhágtak, Pannónia földjének szépségét látva igen megörültek. A szlovének és pannónok nemzeteit meg országait feldúlták, s tartományaikat elfoglalták. De a murai karantánok határait ugyancsak sűrű betörésekkel rohanták meg. Közülük sok ezer embert karddal leöltek, őrhelyeiket felforgatták, tartományaikat birtokukba vették, és az Úr segedelmével azokat maradékuk is mindmáig hatalommal meg szépszerével a kezében tartja. Ezután Ösbő meg Örkény apja Őse egész hadseregükkel együtt épségben és sértetlenül, nagy diadallal visszatértek Árpád vezérhez. Az Isten ugyanis, kinek irgalma járt előttük, Árpád vezérnek meg vitézeinek kiszolgáltatta ellenségeiket, s ők így kezükben tartották a népek munkájának gyümölcseit. Mikor ott gyökeret vertek, s majdnem minden szomszédos országot meghódítottak, vadászat kedvéért visszatértek a Duna mentén az erdő felé; a vitézeket a maguk jószágaira szertebocsátva, a vezér meg nemesei abban az erdőben maradtak tíz napig. Onnan aztán Attila király városába jöttek, majd Csepel szigetére vonultak, ahol a vezérné meg a többi nemesek feleségei voltak.
Abban az esztendőben született Árpád vezérnek Zolta nevű fia. És lett nagy öröm a magyarok között. A vezér és nemesei számos napon át nagy vendégséget tartottak, ifjaik pedig ott játszottak a vezérnek meg nemeseinek színe előtt, mint a juhok bárányai a kosok előtt. Néhány napra rá Árpád vezér és nemesei közös elhatározással sereget küldtek Mén-Marót bihari vezér ellen. Ennek a hadseregnek Ösbő meg Velek lettek a kapitányai és vezetői. Ezek a szigetről nekiindulva a homokon keresztüllovagoltak, majd a Bőd-révnél áthajóztak a Tisza folyón. Innen továbblovagolva a Kórógy vize mellett ütöttek tábort. Ott a székelyek, akik előbb Attila király népe voltak, Ösbőnek hírét hallva, békés szándékkal elébe jöttek, s önként kezesül adták fiaikat különféle ajándékokkal. Sőt Ösbő serege előtt első hadrendként indultak Mén-Marót ellen harcba. A székelyek fiait azonnal elküldték Árpád vezérnek, s ők maguk elöljáróban a székelyekkel Mén-Marót ellen lovagoltak. A Körös folyón a Szarvas-halomnál átúsztattak s onnan továbblovagolva a Tekerő vize mellett ütöttek tábort.

==MÉN-MARÓT VEZÉR==
Mikor Mén-Marót meghallotta, hogy Árpád vezér legjelesebb vitézei: Ösbő meg Velek erős csapattal, elöljáróban a székelyekkel, ellene vonulnak, kelleténél jobban megrémült, és nem mert ellenük menni, mivel hallotta, hogy Árpád vezér és vitézei erősebbek a harcban, meg hogy a rómaiakat Pannóniából elkergették, a murai karantánok határait elpusztították, a kardjuk élétől sok ezer ember elhullott, a pannónok országát elfoglalták, és ellenségeik még a színük elől is megfutottak. Hanem Marót vezér sok-sok katonáját otthagyta Bihar várában, ő maga meg feleségével és leányával elmenekülve előlük, az Igyfon sűrűibe tette át lakását. Ösbő meg Velek, valamint egész seregük most Bihar vára ellen kezdett lovagolni, és a Jószás vize mellett ütött tábort. Harmadnap pedig elrendezték seregeiket, s aztán hadakozva a vár felé indultak. Viszont szintén harcolni kezdtek a különböző nemzetekből összegyülekezett katonái Ösbő meg vitézei ellen. A székelyek és magyarok sok embert lenyilaztak. Ösbő meg Velek hajítógépeikkel százhuszonöt katonát megöltek. Folyt a harc köztük tizenkét napig, és Ösbő vitézei közül húsz magyar és tizenöt székely esett el. A tizenharmadik napon pedig, amikor a magyarok és székelyek a vár árkait behányták, s a hágcsókat oda akarták támasztani a falhoz, Mén-Marót vezér katonái a magyarok merészségének láttára elkezdték kérlelni a seregnek szóban levő két kapitányát, majd a várat megnyitva, mezítláb, könyörögve Ösbő meg Velek színe elé jöttek. Ösbő meg Velek őrizet alá vetették őket, maguk pedig bevonultak Bihar várába, és sok becses jószágot találtak ott, ami azoké a katonáké volt. Mikor ezt Mén-Marót a szökve elmenekült hírmondóktól meghallotta, szörnyű nagy félelembe esett. Elküldte hát követeit különféle ajándékokkal Ösbőhöz meg Velekhez, s kérte őket, hogy maguk is békére hajolva engedjék követeit Árpád vezérhez, s ezek így hadd vigyék annak a hírt: Mén-Marót, aki előbb követei útján bolgár szívvel dölyfös üzenetben tagadott meg még egy marok földet is Árpád vezértől, most legyőzetve és eléje borulva ugyanazon követek útján vonakodás nélkül felajánlja egész országát, Árpád fiának, Zoltának pedig a leányát. Ösbő meg Velek helyeselték a szándékát, s követeivel együtt maguk is követeket küldtek, hogy ezek urukat, Árpád vezért szintén kérleljék a béke érdekében. Miután a követek Csepel szigetére jutottak és Árpád vezért üdvözölték, másnap elmondták Mén-Marót üzenetét. Árpád vezér pedig nemeseivel tanácsot tartva, Mén-Marót üzenetét szívesen fogadta és helyeselte; majd mikor hallotta, hogy Mén-Marót leánya már egykorú az ő fiával, Mén-Marót kérelmének teljesítését nem akarta tovább halasztani, és leányát Zolta feleségéül elfogadta a neki ígért országgal egyetemben. Aztán Ösbőhöz meg Velekhez követeket küldve azt üzente, hogy menyegzőt tartva Mén-Marót leányát vegyék át feleségül fia, Zolta számára, a lakosok kezességbe adott fiait hozzák magukkal, Mén-Marót vezérnek pedig adják oda Bihar várát.

==ÖSBŐ MEG VELEK==
Ösbő meg Velek, valamint egész seregük, uruk parancsának engedelmeskedve, Mén-Marót leányát menyegző után átvették, a lakosok kezesül adott fiait magukkal hozták, magát Mén-Marótot pedig Bihar várában hagyták. Aztán Ösbő meg Velek nagy tisztességgel és örömmel visszatértek Árpád vezérhez. A vezér és főjobbágyai eléjük vonultak, és Mén-Marót leányát, amint ilyen nagy vezérnek a jegyesét megilleti, tisztességgel a vezéri házba vezették. Árpád vezér, valamint minden főembere menyegzőt ülve nagy lakomát csapott, és majdnem napról napra - menyegzői szokás szerint - együtt vendégeskedett a körös-körül elterülő országok vitézeivel. Ifjaik meg ott játszottak a vezér és nemesei színe előtt. Árpád vezér Magyarország főembereit és vitézeit megesketve, fiát, Zoltát, nagy tisztességgel vezérré emeltette. Azután Szalók apjának, Ösbőnek hűséges szolgálatáért Veszprém várát adományozta minden tartozékával együtt, Veleknek pedig a zarándi ispánságot adta. Hasonlóképpen a többi nemeseknek szintén tisztséget meg helységeket adományozott. Mén-Marót ez eset után a második évben fiú nélkül meghalt, s egész országát békességgel a vejének, Zoltának hagyományozta. Ezután az Úr megtestesülésének kilencszázhetedik esztendejében Árpád vezér is elköltözött ebből a világból. Tisztességgel temették őt el egy kis folyónak a forrása felett, amely kőmederben folyik alá Attila király városába. Egyszersmind ott a magyarok megtérése után a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére egyház épült, amelyet fejérnek hívnak.

==ZOLTA VEZÉR ÖRÖKÖSÖDÉSE==
Örökébe lépett a fia, Zolta; apjához hasonló erkölcsére, azonban elütő természetére nézve. Zolta vezér ugyanis kicsit selyp és fehér bőrű volt, puha és szőke hajú, középtermetű, harcias vezér, bátor szívű, ám alattvalói iránt kegyes, nyájas beszédű, de hatalomra törő, akit Magyarország valamennyi főembere meg vitéze csodamód szeretett. Bizonyos idő elteltével, mikor Zolta vezér tizenhárom esztendős volt, országának főemberei valamennyien egyértelemmel és közakarattal egyeseket országbírákul rendeltek a vezér alá, hogy ezek a szokás jogával mértéket tartva, csendesítsék a viszálykodók pereit és versengéseit. Továbbá másokat - mégpedig Tas fia Lélt, Bogát fia Bulcsút, a vér emberét, valamint Kölpény fia Botondot - a sereg vezetőivé tették avégre, hogy különböző országokat feldúljanak velük. Ezek ugyanis harcias és bátor lelkű férfiak voltak, kik semmi másra nem viseltek gondot, csak arra, hogy uruk számára népeket hódítsanak és más országokat pusztítsanak. Ők aztán, amint engedelmet kaptak Zolta vezértől, leszámoltak a karantán sereggel; majd Friaulon át Lombardia határtartományába értek, s ott Pádova városát öldökléssel, tűzzel-vassal, nagy fosztogatás közepette kegyetlenül elpusztították. Innen benyomultak Lombardiába, és ott is sok rosszat műveltek. Mikor pedig annak a földnek a lakosai egybegyülekezve megpróbáltak szembeszállani erőszakukkal és vad dühükkel, akkor számtalan sok lombard veszett el a magyarok nyilától, sőt igen sok püspök és gróf is halálát lelte. Ennek hallatára Lutvardus, a vercelli egyház püspöke, a nagynevű férfiú, néhai Kis Károly császár legbizalmasabb barátja és leghívebb titkos tanácsosa, magával szállítva javait és páratlan drágaságait, melyekben mérhetetlenül gazdag volt, mindenképpen menekülni igyekszik vérengző kegyetlenségük elől. De ahol nem is gondolja, magyarokra bukkan, és ezek foglyul ejtve megölik, emberi mértékkel megbecsülhetetlen kincsét meg, melyet magával vitt, elrabolják. Ugyanekkor Waldo gróf testvére, István, mikor éjnek idején vára falán a félrehelyen ülve szükségét akarja végezni, a kamara nyílásán át egy magyarnak a nyilától súlyosan megsebesül, és sebébe még azon az éjjelen belehal.

==LOTARINGIA, ALEMANNIA ÉS FRANKFÖLD ELPUSZTÍTÁSA==
Azután Lotaringiát és Alemanniát pusztították el. A Frank- és Bajorföld határán lakó keleti frankok közül is sok ezeret leöltek, vagy nyilazásukkal csúfosan megfutamítottak. Majd minden javukat zsákmányul ejtve visszatértek Zolta vezérhez Magyarországra.

==LÉL ÉS BULCSÚ HALÁLA==
Öt évvel később, Konrád császár uralkodása alatt Zoltának, Magyarország vezérének néhai híres és dicsőséges vitézei: Lél, Bulcsú meg Botond uruktól küldetve Alemannia egyes részeire törtek, és ott sok becses zsákmányt ejtettek. De végül a bajorok és alemannok gyalázatos csalárdsága miatt Lél meg Bulcsú fogságba estek, s az Inn folyó mellett akasztófán végezték életüket. Botond meg a többi megmaradt magyar vitéz, mikor látták, hogy az ellenség gonosz csele miatt szorultságba jutottak, bátran és emberül helytállottak. Egymást nem hagyták el, hanem mindenképpen rajta voltak, hogy a veszedelemben maradó résznek segítségére legyenek. Mint sebzett oroszlánok, úgy rohantak ordítva a fegyverek közé, és az ellenséget szörnyű nagy öldökléssel terítették le. És noha le voltak győzve, mégis legyőzőiket erősebben, diadalmasabban győzték le, sőt szörnyű nagy öldökléssel terítették le. Szerencsés hát a magyarok így nyert poggyásza: a veszedelmekben szerzett tapasztalat; már biztosabb, gyakorlottabb is ez a szakadatlan hadakozás következtében, meg erőben, hatalomban is kitűnőbb. Így aztán egész Bajorországot és Alemanniát, továbbá Szászföldet és Lotár országát tűzzel-vassal elpusztították, sőt ezek vezéreit: Ercangert meg Bertoldot is lenyakazták. Majd továbbindulva Frank- és Gallföldet szintén kezükre kerítették. De midőn innen győzelmesen visszatértek, a szászok csele következtében nagy vereség érte őket; akik pedig megmenekültek közülük, hazatértek. Azonban Zolta vezér meg főemberei Lél, Bulcsú és többi vitézeik halála miatt szerfölött fölháborodtak, s ellenségeivé lettek a németeknek. Zolta vezér meg vitézei az ellenség elkövette sérelem miatt bosszút lihegtek, és nem hallgatták el, hogy akárhogyan, de visszaadják neki a kölcsönt. Isten kegyelméből Zolta vezérnek az Úr megtestesülésének kilencszázharmincegyedik esztendejében fia született, akit Taksonynak nevezett; szép nagy szeme volt és fekete, puha haja, üstöke meg hasonló az oroszlánéhoz, ahogy majd alább meghalljátok.

==OTTÓ KIRÁLY ELLENSÉGEI==
Ugyanebben az évben Ottó német király ellenségei átkos gonoszsággal az ő vesztén mesterkedtek. De minthogy magukban semmit nem tudtak neki ártani, a magyaroktól akartak segítséget kérni. Tudták ugyanis, hogy a magyarok a hadakozásnak megszokott viszontagságaiban legyőzhetetlenek, s igen sok országot az Isten általuk sújt haragjának ostorával. Ekkor Ottó német királynak ezek az ellenségei elküldték követeiket a harckedvelő Zolta vezérhez, és sok arany fejében arra kérték, hogy magyar segítséggel támadhassák meg az említett Ottó királyt. Zolta vezér pedig haragtól tüzelve, egyrészt ezek kedvéért és díjáért, másrészt meg azért, mivel fájt a szíve Lél és Bulcsú halála miatt, nagy hadat küldött Ottó német király ellen. Ennek kapitányaivá és vezetőivé Kölpény fia Botondot, Előd fia Szabolcsot meg Őse fia Örkényt tette. Mikor ezek elvonultak Zolta vezértől, Bajorországot, Alemanniát, Szászföldet és Türingiát megint kardra hányták. Majd innen továbbmenve, nagyböjt idején átkeltek a Rajna folyón, és ott Lotár országát is íjjal-nyíllal kiirtották. Egész Galliát szintén rettenetesen megnyomorgatták, sőt vadul berontva az Isten egyházaiba, még azokat is kifosztották. Innen a senonok meredek bércein át az aliminus népeken keresztül fegyverrel, karddal törtek utat. Miután pedig azokat a felette harcias és vidékük természeti helyzetében bátorságos népeket legyőzték, átkeltek a senonok hegyein, és bevették Susa városát. Azután továbbvonulva Torinót, ezt a dúsgazdag várost vívták meg. Midőn Lombardia sík vidékét meglátták, sebes nyargalvást végigfosztogatták majdnem egész Itáliát, amely minden jóban fölösen bővelkedett. Végül pedig Kölpény fia Botond meg Őse fia Örkény, miután az említett nemzeteket mind legyőzték, szerencsés diadallal visszafordultak saját országaikba. Ekkor Ottó német király a Rajna folyó mellett cselt vet nekik, és országa egész haderejével rajtuk ütve sokat megöl közülük. Botond, Örkény, valamint seregeikből a többiek készek inkább meghalni a harcban, mint a nyert diadalt elveszíteni; ezért makacsul szembeszállnak az ellenséggel. A csatában egy igen nevezetes fővezért megölnek, másokat súlyos sebbel megfutamítanak, sőt még zsákmányt is ejtenek tőlük. Ezután nagy diadallal visszatérnek országaikba. Mikor Botond meg Örkény vígan visszatérnek Pannónia földjére, akkor Botond a hosszas hadi fáradalomtól megviselve csodamód elkezdett erőtlenedni; meg is halt, és a Verőce folyó közelében temették el. Jegyezze meg azonban mindenki, aki tudni akarja, hogy a magyar vitézek ezeket meg az egyéb ilyen háborúkat egészen Taksony vezér idejéig viselték.

==AZ ORSZÁG HATÁRAINAK MEGÁLLAPÍTÁSA==
Zolta vezér pedig vitézei visszatérte után kitűzte Magyarország határait: a görögök felé egészen Vaszil kapujáig és Rácföldig, nyugat felé egészen a tengerig, ahol Spalato városa van; a németek felé pedig egészen Göncöl hídjáig. Hogy a legutóbbi vidéken várat emeljenek, az oroszok feladatául szabta, akik a nagyapjával, Álmos vezérrel Pannóniába jöttek. Ugyanezen a határon, a Mosony nevű fertőn túl nem kevés besenyőt is letelepített országának védelmére, hogy valamikor a jövőben a rajtuk esett sérelem miatt dühösködő németek a magyarok határait el ne pusztíthassák. A csehek felé pedig egészen a Morva folyóig tűzte ki a határokat, mégpedig azzal a kikötéssel, hogy vezérük évi adót fizet Magyarország vezérének. Ugyanilyen módon lengyelek felé - mint előbb Böngér fia Bors - a Tátra hegyéhez tette az ország határát. Midőn Zolta vezér meg vitézei így mindenfelé gyökeret vertek Magyarországon, akkor Zolta vezér fiának, Taksonynak feleséget hozott a kunok földjéről. Majd még életében megeskette nemeseit, és a fiát Taksonyt még életében vezérré meg uralkodóvá tette egész Magyarország felett. Maga Zolta vezér pedig fia uralkodásának harmadik esztendejében a test börtönéből minden húsnak útjára költözött. Taksony vezér Magyarország főembereivel együtt élete valamennyi napján át hatalommal és szépszerével megtartotta országának minden jussát. Kegyességének hallatára pedig sok vendég özönlött hozzá különféle nemzetekből. Ugyanis Bulárföldről nagyon sok izmaelitával jöttek némely fölötte nemes urak: Billa meg Baks. A vezér Magyarország különböző vidékein földet adományozott nekik, s még azonfelül a várat is, melyet Pestnek hívnak, örökre nekik engedte. Billa pedig és a testvére, Baks, kiknek sarjadékából származik Etej, tanácsot tartván, a magukkal hozott népből kétharmadot a nevezett vár szolgálatára átengedtek, egyharmadot meg utódaiknak hagytak. Ugyanebben az időben, ugyanarról a tájékról jött egy Hetény nevű igen nemes vitéz, és neki a vezér szintén nem kevés földet meg egyéb jószágot adott. Taksony vezérnek Gyejcsa nevű fia született, Magyarországnak ötödik vezére. Ugyanekkor a besenyők földjéről jött egy vezéri nemzetségből való vitéz. Neve Tanuzaba volt: Örkénd apja, kitől a Tomaj-nemzetség származik. Neki Taksony vezér lakóföldet a kemeji részeken adott a Tiszáig, ahol Abád-rév van. Ez a Tanuzaba egészen Taksony vezér unokájának, Szent István királynak az idejéig élt. S midőn Boldog István király az élet igéit hirdette és a magyarokat keresztelte, akkor Tanuzaba, ki hitben hiú volt, keresztény lenni átallott; így hát temetkezett élve feleségével az Abád-révbe, hogy a keresztségben ő meg a felesége ne éljen a Krisztussal örökre. Ám a fia, Örkénd, mint keresztény, Krisztussal együtt él mindörökké.

[[Kategória:Szövegek]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Csend</title>
    <id>291</id>
    <revision>
      <id>4649</id>
      <timestamp>2006-08-29T13:05:18Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>[[Satchitananda:Csend]] átmozgatva [[Csend]] névre: szerző neve a címben</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     = Satchitananda
| cím        = Csend
| szakasz    =
| előző      =
| következő  =
| megjegyzés =
}}

==ELŐSZÓ==

a magyar testvéreimnek

Már másodszor jártam meg India földjét. Éltem és tanultam a keleti életet. Dél-Indiában, Madrasban és környékén, továbbá Bombaiban, Karachiban és más helyeken. Mivel egyéni¬ségemnek megfelelőbbnek találtam az ottani élet és felfogás vallásbölcseletének szépségeit és mélységeit, számomra fennkölt és csodálatos tisztaságát, mely kedélyállapotom¬nak igen megfelelt: lelkembe fogadtam, magamba szívtam a Brahmin vallást, amely hasonló az ismer¬tebb buddhizmushoz. Tanultam a szent Jógát, az aszkéták életét is. A Jóga a Brahmin vallás legmagasztosabb célja, melynek módszerei légzési gyakorlatokkal egyesített elmélyedésekből, elmélkedésekből és a Nirvánába való áthelyeződésből áll.

Egy szellemi benső látással érti meg és értékeli a Jógi az Örökkévalóságot, az elmúlhatatlan létezés anyagfelettiségét. “Átmát”, a nem keletkezett és mindig megvolt örök lényeget 

Az élet igazi valóságát, a változatlan ősszubsztanciát,

a: “Nirvánát”!

A Jógi ezt nemcsak megérti, hanem kedélyileg éli is. Indiában áttértem a hindu brahmin vallásra. Brahmin testvéreimtől kaptam titkos körfonalat, mely az örökkévalósággal való egyesülést szimbolizálja. Felöltöttem a lepelt magamra, miként azt a brahminok hordják és részt vettem a templomban végzett szertartásos éneklésben. Szóval, éltem az igazi hindu életet brahmin vallásosságban.

Hindu testvéreim Satchitanandának neveztek, mely szanszkritül a szellem és az anyag összefűzését, egyesítését jelenti. Ezt a nevet kaptam egyéniségem szimbolizálására.

Indiából hazatérve, a “Ma Indiában” című kéziratom és egyéb munkáimon kívül megírtam a “C s e n d” című dolgozatomat, hogy az örökkévalóságot Kelet felfogása és értékelése szerint igazi és eredeti módon, magyar nyelven közöljem, magyarázzam és érthetővé tegyem a követésre, ahogyan élni és magunkévá tenni kell az örökkévalóság megértését, mint kedély- és gondolatbeli felfogást.

Erről szól a “Csend” című művem, melynek lelki állapotát az itt közölt fényképem adja némileg vissza.

Szeretettel ajánlom minden komolyan gondolkozó és kereső vagy szenvedő magyar testvéremnek.

Tihany, 1936. május 10.

SATCHITANANDA

Levélbélileg érdeklődőknek bővebb felvilágosítással szolgálok válaszbélyeg ellenében: Satchitananda Jógi (Kárpáti Andor), Zala vármegye, Tihany

 
==BEVEZETÉS==

A csend az örökkévalóság, mert az örökkévalóságban csend van, mely a nyugalom és béke harmóniájának boldogsága. A csend az örökkévalóságot betöltő tökéletes boldogság.

Ha ezt el akarjuk érni, akkor ne gondoljunk csak külső, fizikai, azaz testi csendre, mely mulandó, mint maga az anyagi lét, hanem a lélek békéjének a harmóniájára. Mert hiába keressük fel az erdők vagy akár a világ legelrejtettebb magányát, mit sem ér a környezetnek a legteljesebb csendje sem, ha a lelket békétlenség, kínzó vágyakozások, nyugtalanító szomjúságai epesztik.

Ha nincs a lélekben megelégedettség, a diszharmóniától a halál enyészete sem fogja megváltani. Mert a testi halál a mulandónak az enyészete, a lélek az örökkévalóságé. De míg a lelket az anyagiasság béklyói fogva tartják: - rab; sínylődik az anyagiasság terhei alatt, és nem élheti az igazi, az örökkévalóság életét. A csend békés harmóniáját.

Ellenben a megelégedett lélekben csend van. Ezért földi javakra vágyódások kínzó szomjúságai nem gyötrik.

Legyen bár a világi életnek a legnagyobb zajában, körülötte zakatolhatnak a gyárak gépei, akár dolgozzon, mint valami rabszolga, vagy körülveheti a pompa, kényelem fényűző élete, a zene és a tánc mámorító tivornyái, vagy mint katona kényszerítve az ütközet golyózáporában, ágyúk bömbölésében, az öldöklésbe a halálba rohanni; legyen bár a föld katasztrófájának, világok pusztulásainak a zajában: lelkében mégis a csend harmóniájának boldogsága fog lenni.

Mert a lelki béke csendjét, a harmóniának örök boldogságát semmi földi dolog meg nem zavarhatja. Mert a fizikai, a testi lármák mind mulandók az egész megteremtett világgal együtt. Eljön az idő, amikor a nap, hold, föld és csillagok is mind megsemmisülnek.

A tökéletes lelket a külső, az anyagias világ mulandó lármája nem zavarja, mert felemelkedett az elmúlhatatlan, nem földi létezésbe: az örök életbe:

A nyugalmas lélek csendes, elmúlhatatlan harmóniájába. Ahol pedig a lélek benső csendjével együtt van a külvilág, a testi csend is, ott az igazi tökéletes élet.

A lelki harmónia testi harmóniát teremt. Amely lélekben megszűnnek a vágyak szenvedélyei és a nyugtalan sóvárgások szomjúságai, ott megszűnik a külső küzdelem is, ott elmúlik a külső, a testi, a világi háborúság is.

Mert a lelki megelégedettség, fizikai, azaz testi, illetve világi megelégedettségre vezet.

A megelégedett boldog ember lelki csendjében egyszerű eledellel táplálkozik, szerény hajlék¬ban, ruhában él. Nem törekszik nagy erőlködéssel földi javakra, hogy ezzel a lelki vágy akár csak a testi, a környezet, a külvilág csendjét is megzavarja.

Így alig kell küzdenie az anyagiassággal, ezért lelki nyugalmát külső nehézségek nem fogják soha elégedetlenségre vagy haragra ingerelni.

Lelki tisztaságában nem fog elrejtőzni csalárd vagy hazug gondolat, mert nincs semmi külö¬nösebb célja.

Megnyugvással időzik e földön, a mulandóságban, amíg eljön az ideje annak, hogy testét elhagyva megtérjen az örökkévalóságba.

A bölcset nem téveszti meg a testben való mulandó élet. Mert tudja, hogy lelke az örökké¬valóság elmúlhatatlanságáé, melyből csak azért jött elő, szállt le, költözött bele az anyagba, hogy bebizonyítsa a mulandó, az enyészet felett is diadalmasan élő, örökké létező igazi lényegét, a csendet, az örökkévalóságot betöltő boldogságot, az örök életet.

 
==A CSEND HANGJA==

Az ember, ha a magányt felkeresi és a külvilág iránt érzéketlenné, süketté és vakká lesz, meghallja azt a hangot, amely belül a lélekben szól és melyet körülötte a csend kifejez.

Mert a csend beszél.

A csendben születnek a legszebb gondolatok. A csendben nincsenek vágyak, és ahol nincs vágyódás, ott nyugalom és béke van.

A csend első három hangja: Legyél vágytalan, melyből fakad a megelégedettség, ami viszont harmóniára vezet. Aki a külvilág iránt a teljes érzéketlenséget ha csak néhány órára is megszerzi, az vele együtt megszerzi a csendet, melyben a lélek megpihen és vágytalanságában meg elégedetten éli a csend boldogító harmóniáját.

Ebben a nyugalomban, ha már a lélek elszakadt a külvilági élet zavaró lármájától, megérti a csend hangját.

A hangtalan hangot. És egyesül a néma beszélővel.

Így megtaláljuk magunkban a nyugalom és béke érzését, a lélek, az élet csendjét, a harmóniát. Az ilyen lélekben megszólal a csend és elmondja az élet titkait.

Próbáljunk meg sokszor magányban lenni, csendben maradni, a világi élet és a hétköznapi lármától elszakadni, kikapcsolódni a földtől, a testtől, csak befelé érezni és mindenféle vágyat kioltani, hogy igazi magányt és zavartalan csendet teremtsünk.

És íme, csoda fog történni!

Lelkünk felszabadul a földhöz kötöttségétől, a vágyak lenyűgöző erejétől és megszűnik az életküzdelem állandó feszültsége.

A lélek e szabadságában kitárul és elmondja, mi az élet, hova tartozik, honnan jött és hová megy.

Föltárul sok misztérium, melyeket idáig a külvilág lármája harsogásával és küzdelmeivel eltakart.

Aki az elmondottakat nemcsak megértette, hanem gyakorolni is fogja, annak megszólal a csend és megérti a hangtalan hangot, mert egyesülni tud a néma beszélővel.

 
==A CSEND ÉRTÉKE==

A csendből keletkezik és a csendbe elenyészik minden. A csend olyan, mint a sima víz tükre, melyen hullámok keletkeznek és elsimulnak.

Ismerj meg engem, mondja Ő: a mindenek előtt és mindenek után, alatta, felette és a mindenben rejlő lényegemet; a békés, nyugalmas, harmonikus csendet, a megzavarhatatlan örökkévalóságot.

Sajnálatra méltók azok a lelkek, akik engem nem ismernek, sehol meg nem találnak, csak a lármás küzdelem, hiábavaló vágyak nyughatatlansága, szenvedésteljessé teszi életüket.

De boldogok azok, akiknek lelki szemeik vannak és csukott szemmel is látnak, lelki füleik vannak és süket füllel is hallanak és a csendes magányban is éreznek.

Ezek megértenek engem, mert megtalálnak engem lelkük legmélyén és gondolkozásuk felszínén és a környezetükben is.

Akik engem ismernek, tudják jól, hogy én vagyok a béke, a megelégedettség nyugalmas boldogsága. Akik rám találtak, tudják, hogy az örökkévalóságot megtalálták és betelnek az én boldogságos érzésemmel.

Minden más csak mulandó álom káprázata, mely lármás küzdelem után bennem előbb-utóbb feloldódik és nyomtalanul eltűnik.

Belőlem keletkezik és bennem elmúlik a tavasz, nyár, ősz, tél is. Gyorsan forog a föld és peregnek az évek és az élet mint valami film a föld színpadán.

Bennem enyésztek el az emberiség korszakainak különböző történelmei, melyek lármájukkal betöltötték a csendet, majd erőlködéseikben elfáradva, pihenni térve, elcsendesedtek.

A régi rómaiak világuralma, pusztító, hódító háborúik, nagy császárjaikkal együtt és az orgiá¬lis ünnepeik, pazar cirkuszi játékaik, hatalmas kultúrájuk, melyekkel tele írták egykoron az évszázadok történéseit: elmúltak, elenyésztek, eltűntek, csenddé váltak, bennem feloldód¬tak.

Az egyiptomiak hatalmas fáraói rabszolgáikkal és kultúrájukkal együtt szintén elmúltak, mint vak, üres lárma és maradt az, mi volt előtte: a csend örök birodalma.

A még létező néhány omladozó, porladozó szfinx és piramis hirdeti azt, hogy valaha ők is éltek. De az évezredek a visszamaradt nyomaikat is megsemmisítik.

Eltűnik minden, ami keletkezett. Minden látható, hallható és érzékelhető jelenség, mint álom elmúlik, csenddé válik.

Én vagyok a függöny a föld színpadán. Lezárom a színdarabok történeteit és feltárom a korsza¬kok új változásait.

Így jött el a XX. század tragédiája, a világháború. Az is elmúlt, hasztalan keletkezik és elmúlik minden, és az évszázadok megtelnek az emberek történelmeivel.

Születnek, élnek, küzdenek és meghalnak nemzedékek.

De én, a csend, csendben szemlélem e földet, az élet színpadát, melyen harsog a lárma, a küzdés és a vágyódás nyugtalan zaja.

Van mit néznem: az egymást követő korszakok új és új műsorral jönnek elő és enyésznek el bennem.

Mert enyém a mulandóság. Belőlem keletkezik, és bennem enyészik el minden látható és érzékelhető világ és válik láthatatlanná és érzékelhetetlenné ismét.

Enyém az űr, melyben keletkezett a milliónyi csillagvilág végtelen sokasága, hogy keringve éljék mozgalmas életüket, betöltvén az űr csendjét, világosságot és sötétséget támasztva. De aki engem ismer, tudja jól, bennem nincs sem sötétség, sem világosság.

Csak az árnyékvilág mulandó, anyagias jelensége különbözteti meg a sötétséget a világosságtól, a földet a naptól, a csillagokat a holdtól, embereket az állatoktól, növényt a bogártól, sziklát a víztől, hideget a melegtől.

De az én számomra mindez csak lárma, egyforma káprázata az anyagi életnek, mely értéktelen, mivel hogy mulandó, minden gyorsan tovatűnő és változó, miként az álom.

Én vagyok csak a valóság! Az elmúlhatatlan és örök lényeg! A változhatatlan és nem keletkezett, mindig megvolt és örökké fennálló 

Csend! 

melyben mint káprázat, illúziók színes álma jön elő az élet és múlik el ismét.

De én mindennek felette, alatta, előtte és utána létezni fogok. Mert én vagyok az örökké¬valóság.

 
==A LÁRMA ÉRTÉKE==

Az emberek sorsaikat kicsinyes fontoskodásaikkal élik le. A tudományos kutatások feltárják a mindenség titkait. Megfigyelik a föld és a nap, a hold és a csillagok mozgásait. A mikroszkóp segítségével meglátják az atom és molekula parányok rezgéseit, megismerve még a vérsejtek és egyéb egysejtű lények életét. Teleszkópjaikkal szemlélik az űr végtelen csillagvilágait, áttekintvén a fényének tízezreinek tartamát. Feltalált sokféle gépeikkel beutazzák a föld, víz és levegő útjait, lehatolnak a bányák és a tengerek mélységeibe. Kifürkészik mindazt, ami látható, hallható és érzékelhető e világban.

Gyönyörű templomaik égbenyúló tornyainak harangzúgása hirdeti a tiszteletüket az alkotó, a teremtő, a természet és a föld, azaz a teremtés létrehozójának dicsőségére, akit Istennek neveznek! Ezért összejönnek, hogy hálaadó és segítséget kérő alázatos imákat mormoljanak.

Életüket a földön társadalmi rendszereik és divatos szokásaik szerint élik. Újabbnál újabb reformálódásokat végeznek. Mindig elégedetlenek. Vágyakozástól eltelve óhajtják a fény, a pompa és a jólét földi javait. Ezért szenvedélyeiktől elragadtatva, önzőkké válnak és a hábo¬rúk vérfürdőjén átgázolva törekednek hatalomra jutni. Meggátolhatatlanul fejlődik kultúrájuk generációkon keresztül az évezredek és évmilliók korszakain át.

Tombol, küzd mindenütt az élet; érvényesülni, alkotni, teremteni akar minden irányban e látható, hallható és érzékelhető anyagias világban.

Mint a föld is születésének kezdetén kavargó, cseppfolyós, izzó gáz volt, majd dühöngő kráterek, orkánok és tengerek harsogó tombolásai következtek, mire a föld kihűlt és meg¬szilárdult formájában elcsendesedett.

Megelégelte a sok küzdelmes formálódásait, elcsitult kialakulásában, már nem működnek, hanem elaludtak a kráterek, csak a néma, égbenyúló hegyek hirdetik, hogy valamikor törekedtek felfelé.

A hegyek között pihennek az elfáradt völgyek, melyeknek mélységeiben folyók, patakok, tavak és tengerek megnyugodott csendben többé nem akarják elhagyni medreiket, mint egykoron. 

Megpihent a föld, talán a forgása is már majd lassúbb lesz és eljön az idő, amikor a nap is majd elalszik és a sötétség néma csendje borul a tájra.

Elmúlik, elcsendesedik minden. Szétporlad, megsemmisül az egész naprendszer is a jövőben. És a világmindenség helyén marad az aether nyugodt, hangtalan, érzékelhetetlen és láthatatlan csendje: 

az örökkévalóság 

nyugodalmas, békés, mindennel megelégedett harmóniája.

Így tombolja most ki magát a föld hátán az emberiség korszakainak élete. Világháborúk és társadalmi rendszerek forrongásain keresztül, mígnem a kialakult, kikristályosodott jövő évezredeinek a kultúrájában megnyugodva, elcsendesedik, megbékél az emberiség e földön.

Az örökkévalóságot megtalált, vágytalan bölcsességre eszmélt társadalom krisztusi nyugalmá¬ban fog megelégedve megnyugodni.

Elmúlik a mai lázas, lüktető vad hajsza. Megszűnnek a forrongó háborúk vérfürdői. Leomla¬nak az országok határai, a föld népei békés szeretettel egyesülnek.

A lélek, az Isten és az élet ezen harmóniájában bekövetkezik a vágytalan nyugalom megelége¬dettsége.

E csendben elalszik a föld, megáll a forgása, kialszik a nap és az éjszakában, az örök elmú¬lásban eltűnik az érzékelhető, hallható és látható világ és marad, mi volt előtte: a nyugalmas béke megelégedett harmóniája, az örökkévalóság állapota: a csend.

 
==NAGY GONDOLKODÓK, A BÖLCSEK, MŰVÉSZEK,  SZENTÉLETŰ REMETÉK ÉS A CSEND==

Születés, élet és halál egymást követő változásai a mulandóságnak, alkotják az életünket e földön. Küzdelem a létért, a megélhetésért, tele a világ sok mindennel. Gyönyörű virágos kertek, szép lakóházak, autók, repülőgépek, modern magas bérházak kényelmes, komfortos szobákkal. Ínyizgató, élvezetes ételek. Kávéházak, bárok, orfeumok, mulatóhelyek. Színhá¬zak, koncertek, mozik, ezért tülekednek a pénzért, mellyel a földi javak megszerezhetők. Továbbá könyvek, művészetek, hazafiasság, sokféle politikai, társadalmi rendszerek, tudomá¬nyos kutatások, titkokat kifürkésző feltalálók stb. Bármerre tekintünk, nemcsak az emberek társadalmában, de még a tenger fenekén lakó szörnyek világában, a föld mélyében, a földön és a levegőben is, mindenütt sokféle törekvések erőfeszítéseit találjuk.

Mert a látható, hallható és érzékelhető anyagi élet nem egyéb, mint küzdés, vágyakozás, nyugtalanság, elégedetlenség, azaz diszharmónia, mely betölti az egész földet a lárma szimfóniájával.

Nagy gondolkodók, bölcsek, művészek, szentéletű remeték mind kivonultak az emberi társa¬da¬lom zajos, tülekedő hajszájából, hogy a magány, a csend zavartalanságát felkeressék. A természetben, távol a városi élettől, lelkük megnyugodott. Különösen a hosszú téli esték egyhangúságában. Nem látták maguk körül a világi életet, melyeknek szépségei vágyat keltve nyugtalanságra és küzdésre vezetnek.

A természet vadregényes környezetében megihletődtek a napkelte és lemente égi szín¬pompájától. Hallgatva reggelenként a madarak dalát és a csendes esti szürkületet betöltő tücsök cirpelését. A nyári éjek holdfényes varázsában szemlélték a milliónyi csillagokat, és mélyen beszívták az ózondús, tiszta levegőt.

Ilyen nyugalmas órák, napok és évek meghozták, megadták a lelkük csendjét és megtalálták a boldogságot, melyet már többé nem óhajtottak semmiféle világi zajjal, még a legnagyobb gazdagság, fény és pompa jólétével sem felcserélni.

Mert féltették lelkük békés csendjét, és jól érezték magukat egyszerű hajlékuk magányos¬ságában, a természetben, ahol megelégedettséget és nyugalmat találtak.

Megértették a magány, a csend hangját, mely így szólt:

A csend harmónia, a lárma diszharmónia. A csend a magány, a megelégedettségben, az örökkévalóságban való élet.

Nem tudják ezt azok a lelkek, kik az anyagiasság útvesztőiben bolyongva, elkápráztatva zajban, küzdelemben élnek.

Mivel nem ismernek engem, elmerültek az anyagi lét szépségeinek és rútságainak változá¬saiba.

Ezek az élő halottak szánalmas lelkek, kikben én, az örökkévalóság, a mulandósághoz, az élet az enyészethez vagyok leláncolva.

Ha megértenének, nem kápráztatná el a lelküket a világi élet, mint valami színes üveggyöngy hamis csillogása; belátnák annak értéktelenségét és hiábavalóságát, nem cicomáznák fel vele magukat, hanem hozzám menekülnének, az örökkévalósághoz, az élet igazi értékéhez, a valódi gyöngyhöz, a boldogsághoz.

Ezt mondja a magány csendje. Nagy gondolkodók a bölcsek, művészek és a szentéletű remeték megértik az ő szavát. Gyakran keresik fel a magányt és a csendet, megszeretik és elfordulnak a világi élettől és nem hagyják el többé sem a magányt, sem a csendet.

Ezért elnyerik a béke és nyugalom megelégedettségének a harmóniáját. Az örökkévalóság megértésének a boldogságát.

 
==KRISZTUS ÉS A CSEND==

“Om” - mondja csendesen, alig hallhatóan a megvilágosodott hindu szent.

“Om” - mondta egykoron Buddha, a magasztos bölcs, mikor feleszmélt az örökkévalóság megértésére, az igazságra.

“Om”-ot, a szent szót mormolja a földi léttől felszabadult Jógi - aszkéta életet élő lelke. Megtaláltam az örökkévalóságot.

Ámen - mondta Krisztus imái végén, mellyel kifejezte az örökkévalóságban való békés meg¬nyugvását.

“Legyen meg a Te akaratod.” És bátran ment a kereszthalálba, nem törődve a testi és a földi mulandó¬sággal. Lelkileg szabad volt az anyagiasságtól, mert megtalálta a csend megelégedett¬ségének vágytalan, boldog harmóniáját, az örök életet. Tudta, hogy a test mulandó, az anyagi lét változó, a földet előbb-utóbb el kell hagyni, mert maga a föld is mulandó és egykor eljön ennek is a vége és elmúlik vele együtt minden: látható, hallható és érzékelhető jelenség, mint az álom.

A földhöz ragaszkodva, aki fél a testi haláltól, az a mulandóhoz ragaszkodik és a semmitől fél. Mert akik csüggnek a földi javakon, az anyagiasságnak rabjai. Mulandóságban élnek, nyug¬talan a lelkük és elvesztik az életüket. Mert az anyagi, földi élet veszendő, mulandó, meg¬semmisülő káprázat.

Ezt tudta a “Mester”, hirdette és bizonyította életével. Megmutatta teljesen a ragaszkodás¬nélküliségét e földhöz.

Nem védte a testi életét! Nem menekült a földi élethez, mely előbb-utóbb úgyis megsemmisül és az örökkévalóságban mindegy az a néhány évtized, melyet a mulandóságban a lelkek élnek.

Egy szempillanatra sem zavarja meg az örökkévalóság nyugalmának csendjét és harmóniáját.

Akit nem zavar meg az anyagiasságban, a mulandóságban való élet, annak a lelke a földön is testétől függetlenül szabadon, az örökkévalóság harmóniájának csendjében él.

Krisztus számára is közömbös volt földi tartózkodásának időtartama. A megelégedettség harmóniájából még a kereszthalál testi kínjai sem bírták kizökkenteni.

Példa rá kimondott szavai: “Uram, bocsásd meg nékik, nem tudják, mit cselekednek.” Későbben azt mondta: “Elvégeztetett” és kilehelte lelkét.

Lelke a test, a mulandóság börtönéből visszatért az örökkévalóság üdvösséges állapotába, melyet már e földön megtalált.

Ő nem testi mulandóságban, a halálban élt, hanem az örökkévalóság boldog harmóniájában. A testi halált semmibe sem vette. A földi, anyagi dolgoktól való elfordulást, a vágytalanság békés nyugalmát, az örök életet hirdette.

“Én vagyok az út, az igazság és az élet” - mondotta, és vajmi kevesen értették meg, és vajmi kevesen találták meg: hogy mi a csend harmóniájának elmúlhatatlan boldogsága.

Jaj annak a vak léleknek, mely a földi, testi dolgaiban elmerülve mást nem látva, az anyag sötétségeiben él.

Káprázatokat hajszolva, földi dolgokat előbb-utóbb elveszítve megsemmisül, mert az anyaghoz, a mulandóhoz kötötte életét.

Boldog az a lélek, mely az anyagi, testi, földi életét semmibe sem veszi. Elfordulva a földi javaktól, megtalálja a föld felettét, a lelki csendet. S bár a teste még a mulandóságban él, de lelkében már az örök élet üdvössége honol.

Ha teste szertefoszlik a halálban: lelke megtér a vágynélküli nyugalom elmúlhatatlan anyag¬talan¬ságába, a harmónia boldogságába: az örökkévalóság csendjébe.

 
==BEFEJEZÉS==

Oltsátok ki a vágyakozás nyugtalanságát, mely a földi javakra való sóvárgásaival küzdelemre, az élet sokféle nehézségeire vezet.

Elvakítva a világi élet káprázataitól, az anyagiasság lármájában boldogtalanság fogja betölteni az életetek hiábavaló fáradozásait.

Legyetek bármily becsületesek, dolgozzatok bár éjjel-nappal, munkálkodjatok mások életéért, lelki békét, nyugalmat, csendet nem fogtok találni.

De ha a szívetek megtisztul a vágyakozástól, és a lelketek betelik az örökkévalóság üdvössé¬gével, az életfenntartás szükségletei leegyszerűsödnek nagyon kevésre, melyet a természet mint életfeltételeket bőségben megad. A szabadban élő oktalan állatok sem szenvednek semminemű hiányt. Erősek, egészségesek, fáradhatatlanok, gyönyörű tollazattal vagy szőrruhával, hibátlan fogazattal léteznek.

Az ember, ha a természettel összhangban élne, erős, izmos, napbarnított testét betegség sohasem érné. Fáradhatatlanságban és szépségben élvezné a gyümölcsös ligetek ózondús levegőjét, ahol táplálékát is megtalálná, és békés harmóniában élne családi otthonában.

Így a lélekbe beköltöző csendet és béke állapotát a testi csend és béke állapota követné. Mert az Úr nem rabszolgaságra, nem véres verejtékes küzdelemre és háborúságra teremtett titeket, hanem tökéletességre és boldogságra, a Benne való megelégedettség örökkévalóságára.

De a tudatlanság megmételyezi a földet, elvakítva az anyagiasság káprázataitól, földi javakra törekedve megfeledkezik a lelkiekről. Jólétnek, a kényelemnek, a testi élvezeteknek él.

És elnyeri a testi leromlást, az anyagi, földi dolgokhoz való ragaszkodást, félti a mulandót az enyészettől, szenved, izgul, gyötrődik a világ zajában.

Mert aki a testnek él, a mulandónak, a halálnak él. Elvakultságában nem látja a sok hiába¬valóságot; tévelyeg a világi élet elragadtatásaiban. Önzővé, bűnössé lesz, fegyvert fog, egymás ellen harcolva hatalomra, a földi javak birtoklásaira igyekszik és a sátán szolgálatába áll és elnyeri ez által a szenvedés és a halál keserves kínjait.

Támadjatok fel a halálból, eszméljetek fel az igazságra. Teremtsetek csendet magatokban és körülöttetek, hogy az örökkévalóság nyugalmas békéje és boldog harmóniája költözzön a ti szívetekbe.

Mert a csend által megtaláljátok az örökkévalóságot, az enyészet feletti örök életet.

Om.

[[Kategória:Szövegek]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>A Brahma-szútra magyarázata</title>
    <id>292</id>
    <revision>
      <id>5703</id>
      <timestamp>2006-12-03T10:00:41Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>Gubbubu</username>
        <id>3</id>
      </contributor>
      <text xml:space="preserve">[[Kategória:Keleti filozófia]]
{{fej
| szerző     = Sankara
| cím        = A Brahma-szútra magyarázata
| szakasz    =
| előző      =
| következő  =
| megjegyzés =
}}

==A fordító előszava==
Ha a hinduk filozófiájáról esik szó, általában a védánta rendszerére kell gondolnunk; a védánta pedig leginkább az advaita védántát jelenti. Ennek középponti figurája Sankara, akinek főművéből kap most ízelítőt az olvasó. Sankara gondolatai Indiában máig is elevenen hatnak; a Brahma-szútrához írott magyarázatának bizonyos részeit, különösen a kötetünkben is szereplő Bevezetést és az első négy szútra kommentárját, sokan kívülről megtanulják.

===Sankara élete===
India egyöntetűen legnagyobbnak tartott filozófusáról igen keveset tudunk. Nem mintha szűkölködnénk életrajzi adatokban; éppenhogy túlontúl sok is van belőlük. Sankara nem csupán filozófus, hanem szent is, szerzetesrend alapítója, akit nem csak tanainak követői tisztelnek. Számos Sankara győzedelme vagy hasonló című legendás életrajz maradt fenn, amelyek bővelkednek színes, ám kevéssé valószínű eseményekben. Így például amikor filozófiai disputában legyőzte Mandana Misrát, annak felesége, Bháratí folytatta a viadalt, aki a szerelem művészetében való jártatlansága miatt sarokba szorította Sankarát. Ő ekkor egyhavi haladékot kért, s ezalatt pótolta a lemaradást: beköltözött ugyanis egy nagytermészetű rádzsa testébe, s ott mindent kitanult. A hónap lejártával immáron gond nélkül győzedelmeskedett Bháratí fölött is, aki férjével együtt tanítványául szegődött.

Mindenesetre, ha a csodás elemektől eltekintünk is, még mindig számos probléma marad. A tradíció szerint Sankara i.sz. 788-tól 820-ig élt; e harminckét esztendő alatt alkotta volna meg a neve alatt fennmaradt könyvtárnyi irodalmat! (Ez a kötet a Brahma-szútra-kommentár kb. tizenötödrészét tartalmazza. Kommentálta emellett a tizenegy klasszikus upanisadot és a Bhagavad-gítát, s számos önálló értekezést is írt.) Találkozott az agg Kumárila Bhattával (kb. 650), halálát pedig Abhinavagupta (1025 körül) átka okozta. Mindezek alapján elfogadhatónak tűnik, ha kétségbe vonjuk a hagyomány megbízhatóságát az évszámok tekintetében.

Sankara tanítója Góvinda volt, aki nem hagyott az utókorra művet; viszont az ő mestere, Gaudapáda, az első advaita mű szerzője. Ez a Mándúkja-upanisadhoz írott verses kommentár és eszmefuttatás, a Mándúkja-káriká, 650 körül már ismeretes volt, ugyanis a buddhista Bhávavivéka (akinek egy könyvét 630-ban kínaira fordították) idézi. Eszerint Sankara 700 körül alkothatta műveit; ennél lényegesen korábbi időpont nem jöhet számításba, ugyanis láthatólag ismeri a VII. század két nagy mímánszaka filozófusának, Kumárilának és Prabhákarának a gondolatait.

Dél-Indiában (a legtöbb forrás szerint a mai Kérala állam területén lévő Káladi faluban) született, szegény, de művelt bráhmana (papi rendbéli) családban. Apja korán elhunyt, és a félárva gyerek nyolc éves korában vándorútra kelve Góvinda tanítványául szegődik a Narmadá folyó partján (mintegy ezer kilométerrel északabbra). Csodagyerekként mindent villámgyorsan megtanul, s nemsokára már maga is tanító; Benáreszben (újabb ezer kilométer, ezúttal keletre) szerzi első tanítványait, s velük indul tovább a Himálajába, Badrínáthba, a szent Gangá folyam forrásához. Itt írja – tizenkét esztendős korában – A Brahma-szútra magyarázatát, majd később az upanisad-kommentárokat. Visszatér Benáreszbe, évekig ott tanít és térít, majd újra vándorútra indul India-szerte. Kumárila Bhatta már túl öreg ahhoz, hogy vitázhasson vele, s maga helyett elküldi tanítványához, a fentebb már említett Mandana Misrához.

Buddhista mintára szerzetesrendet alapít, s India négy sarkában kolostorokat hoz létre, melyek élére legfőbb tanítványait állítja. Ezek ma is működnek szülőföldjén, Sringériben; a Kathijávár-félsziget legnyugatibb csücskén, Dvárkában; a Bhubanésvar melletti Púriban, a Bengáli-öböl partján; végül északon Badrínáthban.

A már idézett mesés hagyomány szerint, amikor a kásmíri Siva-követő szent és filozófus, Abhinavagupta, vitában alulmaradt, megátkozta Sankarát, akin fekélyes betegség vett erőt. Noha tanítványa, Padmapáda, az átkot visszafordítja, és így Abhinavagupta is belepusztul, ám mesterén már nem segíthet: az harminckét esztendős korában, Kédarnáthban (a Badrínáthi ásramától nem messze) elhunyt.

Óriási munkásságának hitelességéről még korántsem zárult le a vita, az azonban elfogadott, hogy a Brahma-szútra mellett a Brihad-árnajaka- és a Cshándógja-upanisad, valamint a Mándúkja-káriká kommentárja hiteles; értekező művei közül pedig az Upadésa-száhaszrí (Ezer tanítás) szerzősége látszik kétségbevonhatatlannak. A nem tőle származó művek sem feltétlenül hamisítványok – a hagyomány lehet egyszerűen téves is, de az sem kizárt, hogy több, Sankara nevű szerző létezhetett. (Sankara Siva isten egyik neve, és egyáltalán nem ritka: pl. a világhírű szitárművész, Ravi Shankar neve is ennek modern formája.)

===Az advaita filozófia===
Sankara iskoláját Indiában a-dvaitának, ‘kettősség nélkülinek’ nevezik, ami lényegében megfelel a mi monista kifejezésünknek. Ponotsabban monista idealizmusról van szó, hiszen a rendszer kulcstétele, hogy az egyetlen, világalkotó princípium tudatos, tehát szellemi jellegű. Gondolatainak merészsége, szigorú következetessége és a mindennapi tapasztalattal való kérlelhetetlen szembefordulása miatt e filozófiát nem könnyű ugyan követni, s ebben a személyes értelemben felfogni; ám alapelveinek áttekintése, s így tárgyi értelemben vett megértése egyáltalában nem nehéz.

Tulajdonképpen egyetlen egy sarktétel kibontása az egész tanítás: csakis egy dolog létezik, a világszellem. E világszellemet nevezik szanszkritül Brahmának; a szó eredetileg varázst, igét, szent erőt jelentett. A Brahma örök, változatlan, tökéletes létező, tiszta tudatosság; a világ – ahogyan látjuk – múlandó, változékony, nyomorúságos jelenség, tudattalan és holt anyag.

Ami a világban nem ilyen: önmagunk, más lelkes lények, az Isten – mindez valójában a Brahma; ám mi közönségesen mégis másnak tartjuk ezeket, s egymástól is megkülönböztetjük őket. Ez azonban tévedésen alapul, tudatlanság csupán: alapja, hogy összekeverjük a tiszta szubjektumot az empirikus objektummal, s az egyik tulajdonságait a másikra vetítjük. Így beszélünk a mi világunkról, hazánkról, családunkról, testünkről, idegrendszerünkről és agyunkról, értelmünkről és érzelmeinkről, pedig mindez csupán külső, tárgyi, múlandó dolog: mi magunk (az átma) csupán mindezek szemlélője, a tudatosság legbelső, elvont szikrája vagyunk.

Ez a gondolat Európában nagyon szokatlan, hiszen mi legalábbis a szellemünket nagyon is sajátunknak tartjuk, Indiában azonban bőven van előzménye; talán az ősrégi jóga meditációs gyakorlatok következményeképp az emberi pszichét régóta több részre osztják, amelyek között elkülönítenek külső és belsőbb területeket. A tudatosság elvont középpontja köré rendeződik az értelem, kijjebb az ego, majd az elme (a sensus communis, ez tartja a kapcsolatot a testtel és az érzékekkel). Amint nyilvánvaló, hogy a népemről beszélni az én metafizikailag hibás kiterjesztése (ezzel az erkölcsiről nem mondtunk semmit), ugyanúgy el tudjuk fogadni – legalábbis a klasszikus, Descartes-i dualizmus óta –, hogy a testünk sem mi vagyunk. Persze, Freud ismeretében már az is nyilvánvaló, hogy a pszichikum bizonyos részei sem igazán a sajátjaink, elannyira, hogy akár harcban is állhatunk velük; ezt azonban nem szokás továbbgondolni a lélekfogalom lehetséges értelme szempontjából.

Ha viszont elfogadjuk, hogy kontrollálhatatlan érzelmeink, esetleges (folyton gyarapodó és fogyatkozó) tudásunk, s vele emlékeink és értelmi képességeink is a külső-tárgyihoz tartoznak: a visszamaradó tiszta szubjektivitásban immáron semmi sem marad, ami személyes lenne. Ha pedig a különbség minden jegye az anyagban maradt, a kézenfekvő következtetés az, hogy a lélek egy mindenkiben – ugyanaz a személy tekint ki minden testből.

Nem tisztázódott még az anyagi világ státusa. Az anyag egysége, összefüggése és homogenitása kézenfekvő tapasztalati tény; ám hogyan viszonyul a szellemihez? Ha két örök, egymástól függetlenül létező, mellérendelt princípium létezne, elképzelhetetlen lenne, hogyan kapcsolódnak egymáshoz. (A karteziánus típusú dualizmusok közismerten megoldhatatlan problémája.) Mivel a szellemi tud az anyagiról, ez utóbbi neki alárendelt kell, hogy legyen; az anyag tehát a szellemtől függ, annak teremtménye. Ahol viszont egyetlen szellem van csupán, elvileg megkülönböztethetetlen a megjelenítés két fokozata: ha teremt valamit, avagy ha csupán álmodja; képezi, vagy csak képzeli. Így az anyagvilág „a lét és nemlét kategóriájával kifejezhetetlen”, nincs valódi, önálló léte, ám egyszerűen nemlétezőnek sem mondható. Szokásos kifejezése: májá csupán, káprázat, varázslat, mágikus illúzió; lényegében maga is csak a metafizikai tudatlanság terméke.

Sankara, mint minden hindu, természetesen hisz a lélekvándorlásban, és a világot általánosságban szenvedésteljesnek tartja; érdemes tehát a kiutat keresni, és ezt a halál nem nyújthatja. Ha viszont minden mai és leendő nyomorúság alapja az igaz valónkat illető tudatlanság, akkor a megoldás is elvileg egyszerű: a tudatlanság ellenszere a helyes tudás. Ha a világ csak sanyarú káprázat, akkor elég erre ráébredni, és máris tovatűnik. Ha elárulják nekünk, hogy a ‘kígyó’, amitől megrettentünk, csupán egy kötélcsomó – egyszer s mindenkorra vége a félelemnek.

Gyakorlatilag persze nem megy ilyen könnyedén a dolog; a filozófiai ismereteken és az őszinte törekvésen kívül el kell vágni minden szálat, ami a világhoz köt bennünket: meg kell szabadulni vágyainktól és le kell küzdenünk késztetéseinket. A megvilágosodás avagy megszabadulás pedig értelemszerűen misztikus esemény, amelyhez szükség van valami külső erőre, ami átlendít a látszat és valóság közötti szakadék fölött; ezt a kinyilatkoztatás, az upanisadok mágikus erejű igéi nyújthatják csak.

===A védánta===
A szanszkrit szó, véda-anta, a Védák végét jelenti. A Védák (véda: tudás) az indo-árják ősi szent szövegei, a régibb himnuszok az i.e. II. évezredből származnak. Legnagyobb részük száraz szertartás-leírás és magyarázat; ezekhez csatlakoztak később (az i.e. utolsó fél évezred során) a klasszikus upanisadok (‘titkos tanítás’), más néven védánták.

Ezekben a korábbi, papi spekulációk helyére (pl. miféle erő révén hat az áldozás?) általánosabb kérdésfelvetések lépnek. Honnan ered a világ, és mi a lényege? Hogyan épül fel az ember, mi az esszenciája, és mi lesz a sorsa a halál után? A formailag gyakran naiv, néha költői upanisadokban sokféle megoldás-kísérlet születik, a semmitmondó fecsegéstől a lélegzetelállító élességű és mélységű gondolatokig. Számos zsákutca és vargabetű ellenére is egyre világosabban bontakozik ki a központi gondolat: a világ oka és egyszersmind lényege egy szellemi princípium, a Brahma, mely messze a kultusz istenei (dévák) felett áll; az ember legbelső lényege, igazi valója, ‘önmaga’ (átma) nem pusztul el a halállal; s ez az átma és a Brahma lényegileg azonosak.

A Védákat az orthodox hinduizmus kinyilatkoztatásnak tartja, amelyben minden szó igaz; ez a tradíció kiterjedt a klasszikus upanisadokra is, amelyek tehát tévedhetetlennek számítanak. Azt az interpretációt, amely ezt az igényt (legalább formailag) komolyan veszi, és a valójában nagyon is heterogén szövegekbe egységes mondanivalót vetít: ezt nevezzük védántának. Ennek Sankara előttről egyetlen szövege maradt fenn, a Védánta-szútra vagy másképpen Brahma-szútra. Ennek tekintélye olyan nagy lett, hogy a későbbiekben minden védánta-értelmezés „hármas alapra” épül: az upanisadokra, a Brahma-szútrára és a Bhagavad-gítára. (Ez utóbbi, A Magasztos éneke, bár nem része a Védáknak, de Krisna isten szavait tartalmazza; rendkívül népszerű és mindenki számára vitathatatlan szentség.)

Mindeme művek homályossága és/vagy heterogenitása azonban sokféle filozófiának szolgáltat hivatkozási alapot. A Brahma = átma azonosítást lehet (?) képletesen érteni – eszerint csupán azonos természetűek lennének, amennyiben mindkettő szellemi jellegű; avagy különféleképp korlátozni (pl. a lélek a Brahmából ered, vagy annak megnyilvánulása, vagy része csupán). A Brahma lehet a világ lényege valahogy úgy is, ahogyan általában az emberi lélek viszonyát képzelik a testéhez. Mindezek az álláspontok védánta filozófiák, és jegyükben vaskos kommentárokat írtak a Bhagavad-gítához, az upanisadokhoz és a Brahma-szútrához is; Sankara iskolájának pontos megnevezése ezért advaita-védánta, monista védánta.

A mondottakból kitetszik az is, amit az ismertetések nem szoktak kellőképpen hangsúlyozni, hogy a védánta önmeghatározását tekintve nem filozófia, azaz szabad gondolkodás, hanem exegetika, tehát írásmagyarázat. Ennek azután számos következménye van; mindenekelőtt egyfajta kissé pállott ízű, merev orthodoxia hangulata lengi be a legtöbb művet. Ez nem csupán a felöltött méltóságteljes pózból fakad, hanem elsősorban a kitűzött feladat hozza magával: az összeegyeztethetetlen upanisad-szövegek erőszakolt összeegyeztetése szánalmasan reménytelen – és meglehetősen unalmas is. Az ellentmondó upanisad-béli passzusokat ugyanis nem tartalmilag ütköztetik és értékelik, ami elég izgalmas is lehetne, hanem a „nyilvánvalóan helyes” értelmezésű helyek alapján a többit egyszerűen elkenik vagy félremagyarázzák. Az unalom legfőbb forrása azonban az, hogy ezen ‘elemzett’ diskrepanciák nagy része érdektelen; sokszor naiv, primitív képekről vagy egyenesen bárgyú ritualisztikus homogenizációkról van szó csupán.

Értelemszerűen a védántában a megbízható ismeret forrásai között a tapasztalat és a következtetés mellett, illetve inkább fölöttük, ott szerepel a kinyilatkoztatás is. Ez az értéksorrend persze nem feltétlenül általános, ám transzcendens dolgokkal kapcsolatban vitathatatlan. Hiszen ezekről közvetlen érzéki tapasztalás nem lehetséges, az emberi okoskodás pedig nem elég megbízható – ez nem csupán a priori világos, de közismert, hogy szinte minden álláspont mellé és ellene is elmés férfiak állottak súlyos érvekkel.

Ezen orthodox alapbeállítótás természetes folyománya azután az iskolán belüli tekintélytisztelet is, s az, hogy a legtöbb írás – legalábbis alakilag – kommentár. Például az alapműnek tekinthető Bhámatí (‘Ragyogó’) valójában a X. századi Vácsaszpati Misra kommentárja Sankara Brahma-szútra kommentárjához; maga a Szútra pedig az upanisadok elemzése csupán. Ugyanezért tekinti a védánta testvér-rendszerének a gondolatilag egyébként igen távol eső mímánszát; ez ugyanis eredetileg a védikus rituálé elemzése csupán, amely az áldozti utasítások helyes értelmezésével foglalkozott. A közös exegetikus tartalom alapján nevezik a védántát magasabb, vagyis uttara-mímánszának is (ekkor a tulajdonképpeni ritualisztikát korábbi, púrva-mímánszának mondják).

Az advaita számára azonban a kinyilatkoztatás nemcsak eleve elfogadott kiindulópont, hanem a rendszer tartalmának lényeges és szükségszerű alkotórésze. Mivel itt az abszolút létező az anyagvilágnak oly végletes ellentettje, evilági eszközökkel nem is lehet hozzá közelíteni, igaz módon őt leírni. A Védák azonban részesülnek a transzcendenciában, például örökek; így az upanisadok mondásai mégis helyesen fejezik ki a Brahmát. Ennek gyakorlati jelentőségéről fentebb már esett szó: mivel az ember minden értelmi ereje az empirikus jelenségvilághoz tartozik, ezért önmagában nem is lehet képes átlépni annak határait; a metafizikai ugródeszkát a szent mondások szolgáltatják.

===A Brahma-szútra===
A mű szerzője a hagyomány szerint Bádarájana vagy Vjásza; mindkét név meglehetősen problematikus. Bádarájanát a szöveg expressis verbis idézi többször is, éspedig nem mindig egyetértőleg. Vjásza pedig (a név elrendezőt vagy szerkesztőt jelent, gyakran mondják Véda-vjászának is) a Védák szerkesztője, a Mahá-bhárata eposz (kb. tizennyolc kötet) szerzője, teljességgel mitologikus alak.

A tartalmi elemzés során az is kitetszik, hogy a Brahma-szútra nem egyszerre keletkezett, hanem minden bizonnyal több évszázad folyamán nyerte el mai alakját. Legősibb formájában valószínűleg a Cshándógja-upanisad kommentárja lehetett. Ez bővülhetett párhuzamos szöveghelyek idézésével, majd néhány további problematikus részlet elemzésével, végül pedig a tematikus fejezetek következhettek.

A szútra szó szálat jelent; általában vezérfonalnak szokás értelmezni, noha valószínűbbnek látszik az az elképzelés, hogy eredetileg a pálmalevelekből álló könyvet összefogó zsinórra utalhatott inkább. Jelenti az egész művet és annak egyes tételeit is. Régi műfaj, melynek célkitűzése egy-egy tudáskör alapvető ismereteinek hihetetlenül tömör összefoglalása. A tömörség igényének okául általában az írás fejletlenségét szokták feltételezni; vagy az volt a cél, hogy könnyen memorizálható szöveget kapjanak, vagy az, hogy kis terjedelemben lejegyezhessék. A mnemotechnikai célkitűzés azért valószínűtlen, mert azt az Indiában széles körben használt verses forma sokkal inkább segítette volna.

Akárhogyan áll is a dolog, a szútrák túltömörített formájúak: nem is céljuk az önálló érthetőség. Csak magyarázattal együtt válnak világossá, maguk a szövegek csak a kulcsmozzanatot tartalmazzák. Valahogy úgy, mint nálunk az efféle: a2 + b2 = c2; ez még a hatványozás fogalmának és az algebrai lejegyzésnek ismeretében sem fejez ki semmi érdekeset, noha értelmezve hordozza a Püthagorász-tétel teljes tartalmát. Éppen, mint az ind szútrákban, csak éppen az nincs benne, hogy miről szól, t.i. a derékszögű háromszög oldalainak hossza közötti összefüggésről.

Gyakran azonban szerepel a tárgy megjelölése, csak éppen valamelyik korábbi mondatban. Mint pl. a Brahma-szútra elején: I.1.1. Ím eztán a Brahma vizsgálata. 2. [A Brahma az,] amiből ez [a világ] születik, stb. [azaz fennáll és pusztul].

A szútra-műfajt eredetileg nem filozófiai célokra alakították ki; az első szútrák között ritualisztikai kézikönyvek és nyelvtani összefoglalók szerepelnek. Ezek magukban többé vagy kevésbé érthető, ám kommentáraik ismeretében tulajdonképpen eléggé egyértelmű szövegek.

Egészen másképp áll a helyzet a Brahma-szútrával: ez kommentárok nélkül gyakorlatilag teljesen érthetetlen; ám a különböző kommentárok sajnos számos helyen radikálisan különböznek. Ráadásul magyarázataik felettébb kétséges eredetűek: a legkorábbi ránk maradt kommentár, Sankaráé, félreérthetetlenül jelzi, hogy szerzője nem ismer egyértelmű interpretációs hagyományt.

A Brahma-szútra rendkívüli homályossága a természetes tényezőkön kívül (fokozatos kialakulás, betoldások, szövegromlás) minden bizonnyal szándékos titkolódzás következménye. Valószínűleg az ezoterikus tanítást védték a mesterek ily módon a be nem avatottaktól – mint amilyenek a kései filozófiatörténészek is. A nehézségekkel szembesülve sokan meg sem próbálják a Szútra önálló ismertetését, csakis valamelyik kommentáríró alapján. A dolog azonban nem teljesen reménytelen, ugyanis a szútrák szavain kívül, úgy tűnik, viszonylag megbízható az a hagyomány, amelyik az egyes szútrákhoz egy-egy upanisad-szöveghelyet kapcsol. A kettőből együtt pedig gyakorta elég világosan kibontakozik a mondanivaló; úgy vélem, ezt elég jól illusztrálja jelen kötetben a 4-9. szútra elemzése.

A Brahma-szútra négy olvasmánya (adhjája) négy-négy pádában (‘láb, negyed’) összesen 555 szútrát tartalmaz. Ezek áttekintése a Sankara-féle kommentár címei szerint a következő:

I. Összefüggés:[Minden upanisad-tanítás összhangban van]

1. A világosan a Brahmát kifejező kinyilatkoztatások összefüggése

1-3:[A védánta tárgya; a Brahma definíciója; ismeretének forrása]

4-9:[A Brahma tudatos]

12-19:[A Brahma gyönyörűség]

20-31:[Szövegmagyarázatok]

2. A Brahmáról mint a hódolat tárgyáról szóló, nem világos kinyilatkoztatások összefüggése

1-32:[Szövegmagyarázatok]

3. A Brahmát mint a tudás tárgyát tanító, nem világos kinyilatkoztatások összefüggése

1-25, 39-43 [Elvontabb szövegek magyarázatai]

26-38:[Az istenségek (dévák) igen, súdrák (a negyedik, szolga-rend tagjai) nem tanulmányozhatják a védántát]

4. Az ősanyag stb. csupán kétséges szavakra alapulnak, az összefüggés szerint

1-13:[A szánkhja filozófia terminusai az upanisadokban más értelemben szerepelnek]

14-15:[Bár a teremtés pontos sorrendisége vitatott, az egyöntetű, hogy az alapja a Brahma]

16-22:[Szövegmagyarázatok]

23-27:[A Brahma a világ anyagi oka is, nem csupán ható oka]

28:[A szánkhja, a legerősebb ellenfél cáfolatával a többi rendszer is el van vetve]

II. Ellentmondástalanság  [Az upanisadok tanítása filozófiailag is kifogástalan]

1. Annak cáfolata, hogy szánkhja, jóga és vaisésika-szentiratok, illetve a szánkhják stb. által felhozott érvek ellentmondanak  a védánták összefüggéseinek

1-3:[Más szöveg tekintélye sem nagyobb, mint a Védáké]

4-9:[Az anyagi és nyomorú világ eredhet szellemi és tiszta okból]

10-12, 29 [A többi világmagyarázatnál is hasonló nehézségek merülnének fel]

13, 21-22 [Az egyén hibái nem szennyezik a Brahmát]

14-20:[Az ok lényegében nem különbözik az okozattól]

23-33:[A Brahma eszközök és motívum nélkül teremti a világot önmagából]

34-37:[A Brahma nem kegyetlen vagy szeszélyes; a sorsokon a karma törvénye uralkodik]

2. A szánkhják stb. tanai hibásságának megmutatása

1-10:[A szánkhja tanok cáfolata]

11-17:[A vaisésika tanok cáfolata]

18-32:[A buddhista tanok cáfolata]

33-36:[A dzsáina tanok cáfolata]

37-45:[A pásupata, bhágavata és páncsarátra tanok cáfolata]

3. Annak cáfolata, hogy az öt elem- és a lélek-kinyilatkoztatások ellentmondanak

1-15:[Az elemek eredete és viszonya]

16-53:[Az egyéni lélek viszonya időhöz, térhez, cselekvéshez és a Brahmához]

4. Annak cáfolata, hogy a finomtest-kinyilatkoztatások ellentmondanak

1-22:[Az életerők és érzékek természetéről]

III. Eszközök:[A megszabaduláshoz vezető út]

1. A szenvedélymentesség kialakítása a távozás és visszatérés gondolata révén

1-27:[A lélek útja a halál után az újjászületésig; menny és pokol]

2. Az „Az” és a „te” szó jelentésének megvilágítása [„Az vagy te”: a lélek és aBrahma azonos]

1-10:[Az ébrenlét, álom, mélyalvás és ájulás]

11-21:[A lélek és a Brahma viszonya]

22-37:[Az egység és különbözőség a Brahmában]

38-41:[A tettek gyümölcse és az okozatiság]

3. A felső és az alsó Brahmáról szóló „tudományok” [= meditációs szövegek] erényeinek áttekintése

1-25, 33-66 [Szövegmagyarázatok]

26-32:[A tisztult, igaz tudással bíró lélek sorsa halál után]

4. Annak vizsgálata, hogy a belső és külső tagok [= lényegi és külsődleges elemek] a tulajdonságoktól mentes [Brahma] tudományának eszközei-e

1-52:[Az igaz tudás független a rituálétól]

IV. Gyümölcs:[A törekvés eredménye, a megszabadulás (móksa)]

1. Az élve megszabadulás leírása

1-12:[A meditációról]

13-19:[Aki a Brahmát megismeri, megszabadult az újjászületésektől, de jelen életét még le kell élnie]

2. [A testből való] kilépés útjának leírása

1-21 [A lélek távozása a testből a halálkor; az átlagos és a megvilágosodott lélek útja]

3. A tulajdonságokkal bíró [Brahma] tudományát ismerő megholt északi útjának elmondása

1-16 [A Brahma világába vezető út leírása]

4. A Brahma elérése – a Brahma világában lakozás leírása

1-22 [A megszabadult lélek viszonya korábbi magához és a Brahmához]

===Sankara vitapartnerei===
A Brahma-szútra kommnetárjában Sankara minden lehetséges filozófiai irányzattal vitába száll, ám korántsem egyforma eréllyel. Nem véletlen, hogy kikre fordítja energiája nagy részét: a hozzá közelálló iskolákra. Ezeknek tanait elég értelmesnek látja ahhoz, hogy érdemes legyen velük foglalkozni; ezek követőit nem kilátástalan a maga oldalára állítani. S ezekkel közös nyelvet beszél, így egyáltalában lehetővé válik az értelmes diskurzus.

Sankara egyik lehetséges értelmezése szerint tulajdonképpen ellenreformátor. A Buddha (i.e. V. század) vallási reformjából kialakult buddhizmus egy ezredévnyi dominancia után ekkortájt kezd visszaszorulni Indiában. Sankara ugyan számos olyan gondolat továbbvivője, amelyek eredetileg a mahá-jána buddhizmus filozófiai iskoláiban alakultak ki, mégis nagy szenvedéllyel támadja az „eretnekséget”. A hevület oka itt félreérthetetlenül vallási, ugyanis a Buddha nem fogadta el a Védák szentségét és a papi rend kiváltságait. Mivel azonban szemelvényünkben a buddhizmus nem kerül elő, ennyi elég is róla.

A hinduizmuson belül a Sankarát megelőző fél évezred uralkodó filozófiája a dualista szánkhja volt. Eszerint a világ anyagi oka az örök, önmozgó természet; a szellemi princípiumot pedig a passzívan szemlélő egyéni lelkek sokasága adja. Ezek végcélja éppúgy az anyagvilágból való kiszabadulás, mint a védántában, s a módszer is ugyanaz: a helyes tudás, annak felismerése, hogy az anyagi lét – beleértve az empirikus pszichét is – tulajdonképpen idegen tőlünk. E rendszer első megközelítésben jóval plauzibilisebb, mint a Sankaráé, érthető hát, hogy oly sok figyelmet fordít a cáfolatára (e kötetben az 5-10. szútráknál). Lényegében két kérdésben vitázik vele: a világ anyagi oka nem lehet független a szellemitől; és az absztrakt egyéni lelkek, lévén egyformák, nem különböztethetők meg, tehát azonosak – vagyis csak egyetlen lélek van.

A harmadik vitapartner nem igazán filozófia, és nem is igazán ellenfél: a mímánszáról van szó. Ezt Sankara lényegében nem támadja, klasszikus mestereit tekintélyekként, egyetértőleg idézi; csupán elejét akarja venni, hogy túllépje hatáskörét. A mímánszá exegetika tulajdonképpen csak a ritusok dolgában lenne illetékes, ám mint Véda-magyarázat, kísérletet tesz az upanisadok elemzésére is. Sankara ezzel fordul szembe, leszögezve, hogy a Védák két részre bonthatók: a rituális cselekményekkel foglalkozó karma-kándára, valamint a Brahma és a lélek ismeretét nyújtó dnyána-kándára. Utóbbi pedig szigorúan a védánta felségterülete.

Mivel a közölt részlet kb. fele (főleg a 3-4. szútra alatt) éppen vele vitázik, elkerülhetetlen e különös rituálé-elmélet vázlatos bemutatása. Különös, mert rendkívül pragmatikus, lényegében ateista (!) rendszerről van szó. Noha történetileg ez nem támasztható alá, ám tartalmát nehéz másképpen megérteni, mint ha feltesszük, hogy teljesen cinikus gondolkodók alkotása, egyfajta hivatalos papi ideológia. Kiindulópontja: bizonyítsuk be, hogy áldozatokra szükség van.

A védikus áldozat – tehát ajándék és kérés az istenekhez – már régen átalakult mágiává: olyan varázslat lett, amelynek eredménye egyes-egyedül a helyes végrehajtástól (tehát a paptól, nem az istentől) függ. Azt az erőt, ami révén az egész működik, többféleképpen nevezték el; eredetileg a brahma is ez volt. A klasszikus megnevezés az a-púrva, ‘előzmény nélküli’: az a látens hatóerő vagy következmény-potencialitás, amit az áldozat hozott létre.

Honnan lehet mindezt tudni? A tévedhetetlen Védákból (melyek ismerete szintén papi monopólium). A Védák nyilván igazak, hiszen a legkiválóbb emberek egybehangzóan elfogadják, ami bennük áll. Ha valaki mégis vitatná őket, az mutasson bennük tévedést! Ez azonban lehetetlen, ha a Védákban egyáltalán nincsenek állítások: minden, ami bennük szerepel, felszólítás. – Ez persze egyáltalán nincs így, de itt jön a zseniális ötlet: minden kijelentést egy parancsnak alárendelve értelmeznek. Pl. akármit is mond a Rig-véda a Napistenről, az nem állítás; csupán arról van szó, hogy a megfelelő áldozat közben a papnak ezt a szöveget kell recitálnia.

A zárótétel már egyszerű. Mivel a Védákban szerepelnek effélék, mint hogy „Ki mennybe vágyik, áldozzék”, megértjük, hogy az áldozatok jutalma mindenféle, máshogy el nem érhető jó dolog. (Ez ugyan már kijelentés, de mivel a jövőre vonatkozik, szintén nem cáfolható.) Qu.e.d. – Így talán már érthetőbb, miért szentel Sankara olyan nagy tért annak bizonyítására, hogy az upanisadok a létező valóságról szólnak.

===E kötetről===
Jelen szemelvény Sankara Bevezetése mellett az első tizenegy szútra kommentárját tartalmazza, ami terjedelmileg nem túl sok: a Brahma-szútra kettő, a kommentár hét százaléka csupán. Tartalmilag azonban fontos, kultúrtörténetileg pedig a legfontosabb részről van szó.

A szanszkrit szöveget Mahádéva Sásztrí Bákré kiadásából vettem (Bombay, 19092), amely tartalmazza még Vácsaszpati Misra Bhámatí, Góvindánanda Ratna-prabhá és Ánandagiri Njája-nirnaja című kommentárját. Utóbbiak fordítását nem ismerem, ám magát a főszöveget mindenütt összevetettem Paul Deussen német (Leipzig, 19202) és George Thibaut angol (Oxford, 1890 és 96) fordításával.

A szöveg jellegéből, az európai tradíciótól való távolságából következik, hogy szokatlanul sok jegyzetet kellett hozzáfűznöm. Csak remélhetem, hogy ezek nagy részét az Olvasó is fontosnak, vagy legalább érdekesnek fogja találni. Sajnálatos, hogy a kötetet befogadó sorozat jellege lehetetlenné tette, hogy legalább a szövegértéshez nélkülözhetetlen jegyzetek a lap aljára kerüljenek, így ezek a kötet végén, egy tömbben találhatók.

Sankara rendkívül sokat idéz, és ezek forrásai többnyire (az upanisadok és a Bhagavad-gítá) magyarul is olvashatók; a velük való ismeretség nagyban elősegítheti e könyv befogadását. A részletek kezelése azonban általában lehetetlenné tette, hogy e kitűnő fordításokat használjam, így – egy kivétellel – ezeket újrafordítottam; a verseknél az eredeti (laza időmértékes) formát mindenütt megőriztem.

A szanszkrit szavak átírásánál a szokásos magyar lejegyzést követtem, tehát a betűk magyar hangértékük szerint olvasandók. Az alapul vett alakban egy kicsit eltértem a bevett gyakorlattól, amely a szótári tövet alkalmazza; ez az alak ugyanis a tényleges nyelvhasználatban nem feltétlenül szerepel. Helyette azt a formát választottam, amelyet a szó összetételek előtagjaként vesz fel. Ez legtöbbször egybeesik a szokásossal, ám olykor eltér; ezek közül a legfontosabbak az alábbiak (zárójelben a mások által használt változat): karma (karman), a Brahma (a brahman), Brahma (Brahmá), átma (átman), jógi (jógin).

A szanszkrit szavakat (a tulajdonnneveket és a két-három leggyakoribb fogalmat kivéve) mindig dőlt betűvel emeltem ki. A fordítás a lehetőséghez képest pontosságra törekszik; ahol elkerülhetetlennek látszott egy-két szó betoldása, ezt mindig szögletes zárójel különíti el az eredeti szövegtől.

Budapesten, 1995. október 23-án

::::::::Ruzsa Ferenc

===Bevezetés===
A ‘ti’ és a ‘mi’  fogalom hatóköre, a tárgy és az alany , lényegüknél fogva ellentétesek egymással, miként a sötétség és a fény; bizonyos, hogy kölcsönösen kizárják egymást: tulajdonságaik tehát még inkább kizárják egymást.

Eszerint ha a ‘mi’ fogalom hatókörére, az alanyra – mely maga a tudatosság – rávetítjük a ‘ti’ fogalom hatókörét, a tárgyat,  avagy annak tulajdonságait; illetve ha az alanyt, avagy annak tulajdonságait vetítjük rá a tárgyra – annak tévesnek kell lennie.

Mégis természetes, hétköznapi dolog, hogy mindkettőjükre a másikat, illetve a másik tulajdonságait rávetítve, az egymástól teljességgel elkülönülő tulajdonságot és hordozóját meg nem különböztetve, az igazat és a valótlant összepárosítva mondjuk: „én ez vagyok”, „ez az enyém”; ennek oka pedig a tévtudás.

Közbevetés: Mit jelent ez a ‘rávetítés’? A válasz:  Emlékezet-fajta; a korábban látottat észleljük máshol. 

Némelyek szerint egy másik dolog tulajdonságait vetítjük rá valamire.  Mások szerint olyan tévedés ez, melynek alapja, hogy nem észleljük annak a dolognak a különbözőségét, amire rávetítünk valamit.  Mások úgy vélik, hogy ellentétes tulajdonságúnak képzeljük azt, amire rávetítünk valamit.  Ám annak egyik sem mond ellent, hogy egy dolog másik tulajdonságúnak látszik. És ilyen a hétköznapi tapasztalat is: hiszen a gyöngyház ezüstnek látszik, az egy hold kettősnek. 

Ámde hogyan vetíthető rá belső magunkra  (amely nem tárgy) egy tárgy, avagy annak tulajdonságai? Hiszen mindenki az előtte álló tárgyra vetít rá egy másik tárgyat; te viszont azt mondod, hogy belső magunk, mely a ‘ti’ fogalommal összeférhetetlen, nem tárgy.

A válasz: Először is, nem abszolúte nem tárgy, ugyanis a ‘mi’ fogalomnak tárgya; belső magunk is azért közismert, mert közvetlenül észlelhető. Továbbá az a szabály sem érvényes, hogy csakis egy előttünk álló tárgyra vetíthetünk rá egy másik tárgyat, hiszen az együgyűek a nem is érzékelhető égre  vetítik rá boltjának sötétségét.  Így nincs akadálya annak sem, hogy belső magunkra rávetítsük nem-magunkat.

Ezt az eképpen meghatározható rávetítést tartják a tudósok tudatlanságnak.  Tudásnak ezzel szemben azt mondják, amikor a tényleges dolgot  saját formájában fogjuk fel.

Amennyiben ez így van, az, amire valamit rávetítünk, ennek révén semmiféle hibával vagy erénnyel sem kapcsolódik össze a legcsekélyebb mértékben sem.

Minden tevékenység (akár világi, akár védikus), amelyhez megismerés és megismerendők kapcsolódnak, továbbá minden tanítás, melynek tárgya szabály, tilalom és megszabadulás  – előfeltételezi azt, amit tudatlanságnak neveztünk: vagyis önmagunknak és nem-magunknak egymásra vetítését.

Ámde hogyan lehetne az érzékelés és a többi ismeretforrás, illetve a Tanítások tárgyára jellemző a tudatlanság?

A válasz: Mivel nincsen olyan megismerő, aki testét és érzékeit az ‘én’ és ‘enyém’ révén ne vonatkoztatná magára,  így enélkül megismerés sem lehetséges. Hiszen az érzékek használata nélkül a tapasztalás és a többi hasonló tevékenység is lehetetlen; és felügyelet nélkül az érzékek tevékenysége is lehetetlen. Továbbá senki sem cselekszik úgy, hogy testére ne vetítené rá önmaga természetét.  És ha mindezek nem állnának fenn, az eképpen rákapcsolódás  nélküli önmagunk nem lehetne megismerő; megismerő nélkül pedig nincs megismerés. Így hát az érzékelés és a többi ismeretforrás, illetve a Tanítások tárgyára valóban jellemző a tudatlanság.

Továbbá, mivel ebben nem különbözünk az állatoktól. Hiszen az állatok is, [érzékeik az érzéktárgyakkal] kapcsolatban állván, mint a fül a hangokkal,  ha a hangból eredő felismerés kedvező, közelítenek; ha kedvezőtlen, visszahúzódnak. Ha egy feléjük tartó, botját emelő embert észlelnek, menekülni kezdenek, gondolván: „Ez meg akar verni engem!”; ha viszont zöld fűvel teli a keze, feléje indulnak. Ugyanígy a fejlett értelmű emberek is, ha kegyetlen tekintetű, kiáltozó, kardot lóbáló, erős férfiakat vesznek észre, visszahúzódnak; fordított esetben feléjük tartanak. Ezért az emberek megismerési tevékenysége egyforma az állatokéval. Az állatok esetében viszont bizonyos, hogy az érzékelési stb. tevékenységüket nem kíséri a helyes megkülönböztetés.  Ezen egyformaság meglátásával viszont eldönthető, hogy a mégoly fejlett emberek érzékelési stb. tevékenysége is ilyenkor  ugyanolyan.

Ugyan a Tanítás szerinti tevékenységre olyan értelemmel bíró cselekvő jogosult, aki magának a túlvilággal való kapcsolatáról nem tudatlan; ám e feljogosítás nem arra az önmaga-princípiumra vonatkozik, amit a védántából lehet megismerni, túl van minden éhségen, nem érintik a rendek különbségei, kívül áll a létforgatagon:  hiszen nem illik rá, és ellentmondásban is van vele. Az önmagunk ilyenként való felismerése előtt érvényes Tanítás tárgya nem áll a tudatlanság felett. Ugyanis az efféle Tanítások: „A pap áldozzék”, csak úgy lehetnek érvényesek, ha önmagunkra rávetítjük a rendi berendezkedés, életkor és helyzet szerinti különbségeket. 

Rávetítéskor, mint már mondottuk, valamit másnak vélünk, mint ami. Így például, ha fia vagy asszonya sorvadozik, illetve épségben megvan – így szólván, „Én sorvadozom”, illetve „Én vagyok meg épségben”: külső tulajdonságokat vetít rá önmagára az ember. Ugyanígy testi tulajdonságokat is: „Kövér vagyok”, „Nyeszlett vagyok”, „Szép vagyok”; „Állok”, „Megyek”, „Ugrálok”. Ugyanígy érzékszervi  tulajdonságokat: „Néma, félszemű, herélt, süket, vak vagyok”. Ugyanígy pszichikus  tulajdonságokat, mint vágy, akarat, kétkedés, ítélés. Amikor az én-fogalmat képző [pszichét] eképpen rávetíti a belső lélekre, mely tökéletesen önálló szemtanú – egyúttal a belső lelket is, mely szemtanúja mindennek, rávetíti e szervekre és egyebekre. 

Így mindenkinek hétköznapi tapasztalata e kezdet és vég nélküli, természetes rávetítés, melynek lényege a fogalmi tévedés,  s amely a cselekvés és tapasztalás alapja. Ez a nyomorúság oka; minden védántába  azért fogunk bele, hogy ezt elvessük, s felkeltsük a tudást: egyetlen lélek van.  Azt pedig, hogy az összes védántának ez a célja, majd mi mutatjuk meg e Sáríraka-mímánszában. 

Az itt kifejteni kívánt Védánta-mímánszá-sásztra  kezdő szútrája ez:===

1. Ím eztán a Brahma vizsgálata.===
Itt az ‘ím’  közvetlen rákövetkezést jelent, nem témakört, ugyanis a Brahma vizsgálata nem lehet témakör;  az áldás pedig nem függ össze a mondat jelentésével. Persze az ‘ím’ szó, még ha egy másik jelentésében áll is, meghallásával áldáshozó. A ‘korábbi cselekedetre vonatkozás’-tól pedig gyakorlatilag nem különbözik a ‘rákövetkezés’.

Fogadjuk el a ‘rákövetkezés’ jelentést. A dharma [rituális kötelesség] vizsgálata a megkötés szerint előfeltételezi a Véda megtanulását.  Mondd el ugyanígy, hogy mi az, aminek megtörténtét e megkötés szerint előfeltételezi a Brahma vizsgálata?

Közös az, hogy a szent tanulmányok után következnek.

A különbség ugyebár az, hogy ez a ritusok megtanítása  után következik?

Nem. A dharma vizsgálata előtt is vizsgálhatja a Brahmát az, aki megtanulta a védántát.  A szívből és a többi részből való hasítás egymásra következésére vonatkozó megkötés  a sorrendet fejezi ki, itt azonban ilyen sorrendről nincs szó. Nem támasztja alá semmi, hogy itt első-másodlagosságról, avagy alá-fölérendeltségről  volna szó.

A dharma, illetve a Brahma vizsgálatakor a megismerés gyümölcse is másféle. A dharma ismeretének gyümölcse a felemelkedés, ahhoz pedig cselekedetek kellenek.  A Brahma megismerésének gyümölcse viszont a legfőbb jó , és nem kell hozzá semmi további cselekedet. A vizsgálandó dharma leendő, a megismerés idején nem létezik, hiszen emberi tevékenységtől függ.  Itt viszont a vizsgálandó Brahma már létező; lévén örök, nem függ emberi tevékenységtől.

A felszólítás funkciója is különbözik. A dharmára jellemző felszólítás ugyanis csak úgy tanítja az embert, hogy saját tárgyát előírja. A Brahmára irányuló felszólítás viszont kizárólag csak tanítja az embert: a felszólításból nem fakadhat felfogás, így nem is írja elő az embernek, hogy fogja fel. Ugyanúgy, mint a szem és az érzéktárgy kapcsolatakor a tárgy felfogását sem. 

Akkor hát valamit mondani kell – MI után következik a Brahma vizsgálata a tanítás szerint?

A válasz: Ez az örök és múlandó dolgok elkülönítése; közöny az itteni s túlnani tárgyak élvezete iránt; a fejlődés eszközeinek (mint nyugalom, önlegyűrés) birtoklása és a megszabadulás vágya. Ha ezek megvannak, akkor a dharma vizsgálata előtt is, vagy utána is lehetséges a Brahma vizsgálata és megismerése, különben pedig nem. Tehát az ‘ím’ szó a fejlődés előbb említett eszközeinek megszerzésére való következést fejezi ki.

Az ‘eztán’ szó okot jelent.  Maga a Véda mondja ki, hogy a tűz-áldozat és effélék, melyek boldogságra vezetnek, múlandó gyümölcsöt hoznak: „Mint itt a tettekkel szerzett világ pusztul, ugyanúgy pusztul a túlnani, szent erénnyel szerzett világ” (Cshándógja-upanisad VIII.1.6). Azt is kimondja, hogy az ember legfőbb célja a Brahma megismeréséből fakad: „A Brahma ismerője elnyeri a legfőbbet” (Taittiríja-upanisad II.1). Ezért hát a fejlődés előbb említett eszközeinek megszerzése után közetlenül végzendő a Brahma vizsgálata.

A Brahma vizsgálata azt jelenti, hogy a Brahmát vizsgáljuk.  A Brahma meghatározása pedig alább következik: „Amiből ez születik, stb.” (Brahma-szútra I.1.2); így nem gyanakodhatunk arra, hogy a ‘brahma’ szó mást jelent, például kasztot.  Az esetviszony itt a cselekvés tárgyát fejezi ki, nem mást,  mivel a vizsgálat a vizsgálandóra vonatkozik, más vizsgálandó viszont nem szerepel.

Ha a birtokos esetet általános értelmében vesszük, az ugyebár nem zárja ki, hogy a Brahma legyen a vizsgálat tárgya; a viszony általánossága megvan a különösségében.

Ha a Brahma nyilvánvaló tárgy-voltát feladva, az általánosság révén elrejtve minősíted tárgynak, az értelmetlen fáradozás. Ha azt mondod, Nem értelmetlen; értelme az, hogy minden, a Brahmához kapcsolódó dolog elemzését ígéri – válaszom: nem így van. Ugyanis a főtárgy értelmében benne foglaltatnak a rá vonatkozó dolgok is. A Brahma pedig a tudással megszerezhetők legkívánatosabbika, így ő a főtárgy. Miután e főtárgy, a vizsgálat tárgya említésre került, nem kell külön szabályba foglalni mindazokat a dolgokat, amelyek vizsgálata nélkül a Brahma vizsgálata nem lehetséges, hiszen ezek értelmében benne vannak. Mint ahogyan, ha azt mondjuk: ‘Ott megy a király’, a királyt kíséretével együtt értjük.

A kinyilatkoztatással  is ez van összhangban. „S amiből mind e lények születnek…” kezdetű kinyilatkoztatás világosan kimondja, hogy a Brahma a vizsgála tárgya: „… azt vizsgáld, az a Brahma” (Taittiríja-upanisad III.1). És ezzel akkor van összhangban a szútra, ha a birtokos esetet a tárgy értelmében vesszük. Ezért ‘a Brahma’ tárgyat jelölő birtokos eset [genitivus obiectivus].

A ‘vizsgálat’ tudni vágyás,  a megértésig bezárólag: ugyanis a mondott vágy tárgya a tudás, a vágyak viszont az eredményre irányulnak. A tudás, mint megismerőeszköz segítségével pedig meg akarjuk érteni a Brahmát. Az ember célja pedig a Brahma megértése, hiszen ez pusztít el minden nyomorúságot – kezdve a tudatlanságon, mely a létforgatag csírája. Ezért kell a Brahma vizsgálatát végigvinni.

Node vajon e Brahma ismeretes avagy ismeretlen-e? Ha ismeretes, nem kell vizsgálni; ha viszont nem ismeretes, vizsgálni sem lehetséges!

A válasz: a Brahma lényegénél fogva örök, tiszta, éber,  megszabadult; mindentudó és minden képességgel rendelkezik. A leszármaztatott ‘Brahma’ szó örök, tiszta stb. jelentését felfogjuk, hiszen megértjük a brih (növekszik) tő jelentését. Ismeretes továbbá a Brahma létezése onnan, hogy ő mindenki lényege.  Hiszen önmaga létezését mindenki felfogja: „Nem igaz, hogy nem vagyok.” Ha önmagunk nemléte lenne ismeretes, mindenki ezt fogná fel: „Én nem vagyok.” És a Brahma: önnön lényegünk.

Akkor hát, ha a Brahma, lévén önlényegünk, közismert, akkor már megvan a tudás – így viszont a vizsgálandósága kérdéses.

Nem, a milyenségét illető véleménykülönbség miatt. A műveletlenek és a materialisták  szerint a lélek  csupán a tudatos test. Mások szerint az érzéki erők a lélek. Megint másoknál az elme. Némelyek szerint csupán a pillanatnyi tudat. Másoknál az üresség. Megint mások szerint van mindezeken fölül egy cselekvő és tapasztaló, ő vándorol a létforgatagban. Egyesek szerint nem ő a cselekvő, hanem csak a tapasztaló. Egyesek szerint van mindezek fölött egy Úr, mindentudó és mindenható. Mások szerint ő a tapasztaló lelke. Mind e sokféle vélekedő (legalábbis látszólag) érvekre és szövegekre támaszkodik. Aki itt megfontolatlanul fogadja el akármelyiket, eltérül a legfőbb jótól és rossz sorra jut. Ezért kezdődik a védánta-szövegek magyarázata (aminek eszköze a vele összhangban lévő elemzés, célja a legfőbb jó) a Brahma vizsgálatának rögzítésével.

A Brahmát kell vizsgálni, ezt már hallottuk. Ámde mi is ennek a Brahmának az ismertetőjegye? Erről szól a tiszteletreméltó szútra-szerző:

==2. Amiből ez születik, stb.==
A születés keletkezés; a többi ezután következik, így a ‘születik, stb.’ kifejezés a tulajdonságok összességére utal.  Jelentése: születés, fennállás, pusztulás. Ezek közül a születés az első a kinyilatkoztatás útmutatása szerint és a dolog valós természete szerint is. Először a kinyilatkoztatás útmutatása: „S amiből mind e lények születnek…”  (Taittiríja-upanisad III.1) – e mondatban a születés, fennállás és elmúlás sorrendje megmutatkozik. A dolog valós természete is ez: a szubsztancia  fennállása és elmúlása akkor lehetséges, ha a születés révén létezéshez jutott.

Az ‘ez’ az érzékelés és a többi ismeretforrás által közelhozott  szubsztanciára utal.  A ‘születés stb.’ ennek jellemzője,  ezt fejezi ki [a szanszkrit eredetiben] a birtokos eset. Az ‘amiből’ az okra mutat.

A mondat kiegészítése tehát: A Brahma az a mindentudó, mindenható ok, amiből e világ (melyet név és alak  tagol, számtalan cselekvővel és tapasztalóval érintkezik, a cselekedetek gyümölcseinek hely, idő és ok szerinti elkülönülésén alapuló alakja elmével sem elgondolható elrendezésű ) születése, fennállása és pusztulása fakad.

Mivel a létezés többi módosulása benne foglaltatik e háromban, ezért csak a születést, fennállást és megsemmisülést értjük ide. Ha a Jászkánál szereplő „Születik, van …”  stb. szerint értelmeznénk, mivel ezek lehetségesek a világ fennállásakor, az a kétely támadhatna, hogy nem a világnak végső okából való létrejövéséről, fennállásáról és megsemmisüléséről van szó. Hogy e kétely ne lépjen fel, a Brahmából való létrejövés mellett csak ezeket vesszük: az őbenne való fennállást és elmúlást.

Nem képzelhető el, hogy az említett ismertetőjegyekkel jellemzett világ másból szülessék: elhagyva az említett ismertetőjegyekkel jellemzett Urat, a tudattalan ősanyagból,  atomokból,  a nemlétből  avagy egy létforgatagba vetett lényből.  De öntermészetéből sem, hiszen ehhez meghatározott helyet, időt és okot kell feltételezni. 

Azok, akik az Urat tartják oknak, úgy vélik, ez a következtetés a bizonyítéka, hogy létezik a létforgatagba vetett lények fölötti Úr. Ugyebár itt, ebben a szútrában is ez kerül felhasználásra? Nem. A szútrák célja a védánta-mondások virágainak felfűzése.  A szútrák az idézett védánta-mondásokat elemzik. A mondások értelmének elemzésére fordított erőfeszítés eredményezi csak a Brahma megértését, más ismeretforrás (mint például a következtetés) nem. Minthogy azonban megvannak azok a védánta-szövegek, amelyek megadják a világ születésének stb. okát, jelentésük felfogásának megerősítése végett nem vetjük el a következtetést sem, amennyiben az a védánta-szövegnek nem ellentmondó ismeretforrás.

Maga a kinyilatkoztatás is jóváhagyja az érvelést, mint segédeszközt. Mégpedig: „… kell hallani, gondolni …”  (Brihad-áranjaka-upanisad II.4.5), továbbá: „… kitanítva, ha okos, oda is ér a Gandhára földre. Ugyanígy az ember e világon, ha van mestere, tudja …”  (Cshándógja-upanisad VI.14.2). Így mutatja, hogy segédeszköze az emberi értelem.

A Brahma vizsgálatában nem csupán a kinyilatkoztatás stb.  az ismeretforrás, mint a dharma vizsgálatában. Hanem itt ismeretforrás a kinyilatkoztatás és a megtapasztalás stb.  is, mivel ez lehetséges; hiszen a Brahma ismeretének tárgya létező dolog, végcélja pedig a megtapasztalás.

Amikor viszont a tárgy még végrehajtandó, tapasztalás nem remélhető; így csak a szent szövegek lehetnek az ismeret forrásai. Önlényegét  is csak az embertől függve nyeri el a megteendő; hiszen mind a világi, mind a védikus cselekvést lehet megtenni, nem megtenni avagy máshogyan megtenni – például lóval megy, gyalog vagy máshogyan, avagy nem megy. Ugyanígy, ‘az éjszakaiban használja a tizenhatost’, ‘az éjszakaiban nem használja a tizenhatost’;  ‘napkelte után áldoz’, ‘napkelte előtt áldoz’. Itt van értelme az előírásnak és tilalomnak, a választásnak, főszabálynak és kivételnek is.

Egy tényleges dolog esetében azonban nem nyílik olyan választási lehetőség, hogy így vagy nem így van, avagy nem létezik. A választás az ember értelmén múlik; a dolog valós természetének ismerete viszont nem múlik az ember értelmén, hanem csakis a dologtól függ. Egy oszlop esetében ugyanis az nem valós ismeret, hogy ‘ez egy oszlop, egy ember vagy más’. Itt az ‘ember vagy más’ hamis ismeret. ‘Ez csakis oszlop’: ez a valós ismeret, mert ez függ a tényleges dologtól. Aminek tárgya valós dolog, az akkor ismeretforrás, ha a dologtól függ.

Ha így áll a dolog, akkor a Brahma ismerete is csak magától a dologtól függ, hiszen tárgya létező dolog.

Mivel a Brahma létező dolog, így más ismeretforrások tárgya; ugyebár ebből az következik, hogy a védánta-mondások vizsgálata felesleges?

Nem, mivel nem tárgya az érzékeknek, így a kapcsolat nem észlelhető. Az érzékek tárgyai ugyanis természetüknél fogva tárgyak, a Brahma nem tárgyuk. Ha a Brahma az érzékek tárgya lenne, észlelnénk, hogy ez,  mint okozat, a Brahmával áll kapcsolatban; mivel azonban csak annyit észlelünk, hogy okozat: nem eldönthető, hogy a Brahmával áll-e kapcsolatban, avagy valami mással. Ezért a jelen szútra célja nem egy következtetés elmagyarázása, hanem egy védánta-szöveg felmutatása.

Akkor hát melyik az a védánta-szöveg, amelyre a szútra utalni kíván?

„Bhrigu Váruni odament apjához, Varunához. »Taníts, uram, a Brahmáról!«” Így kezdődik, majd így szól: „S amiből mind e lények születnek, ami révén születésük után élnek, melybe távozásukkor jutnak – azt vizsgáld, az a Brahma” (Taittiríja-upanisad III.1). A végkövetkeztetése pedig ez: „Mind e lények valójában csakis a gyönyörből születnek, születésük után a gyönyör révén élnek, távozásukkor a gyönyörbe jutnak”  (Taittiríja-upanisad III.6). Más ehhez hasonló olyan szöveghelyek is felhozhatóak, melyek tárgya az az ok,  mely lényegénél fogva örök, tiszta, éber, megszabadult, természete szerint mindentudó.

Azzal, hogy a világ oka, már jelezte, hogy a Brahma mindentudó; most ezt erősíti meg:

==3. Lévén a Tanítás (a) forrása.==
A Brahma a forrása, azaz az oka a nagy Tanításnak, melynek élén a Rig-véda áll, számtalan tudámányág  gyarapítja, lámpásként világít meg minden dolgot, jóformán mindentudó. Hiszen az ilyen Tanítás, mely a Rig- és a többi védával ékes, s bír a mindentudás tulajdonságával, nem eredhet másból, mint a Mindentudóból. A hétköznapi életben bizonyos, hogy bármilyen terjedelmű is egy tanítás , az a személy, akitől ered (mint ahogy a nyelvtan Páninitől), még ha csak a megismerendő egy részében is, bővebb tudással rendelkezik. Hát akkor mit mondhatunk arról a hatalmas lényről, melyből (erőfeszítés nélkül, mintegy játékból, ahogyan az ember kilélegez), mint forrásból ered minden tudás formája (melynek elnevezése Rig-véda stb., s számos ágra tagolódva, az isten-ember-állat, rend és életkor szerinti felosztás alapját adja)? A kinyilatkoztatás szerint „…e hatalmas lény lehellete mindez, a Rig-véda, …” (Brihad-áranjaka-upanisad II.4.10). E hatalmas lénynek mindentudása és mindenhatósága felülmúlhatatlan.

Avagy inkább  a fentiek szerinti Tanítás (kezdve a Rig-védán) a forrása, oka, ismeretforrása a Brahma öntermészete valódi megértésének. Ennek az a jelentése, hogy csakis a Tanításból, mint ismeretforrásból tudható meg, hogy a világ születésének stb. oka a Brahma. A Tanítást már idézte az előző szútra: „S amiből mind e lények születnek…” (Taittiríja-upanisad III.1).

Akkor mi célja ennek a szútrának, hiszen épp az előző szútrában mutatta meg – idézve ilyen Tanítást –, hogy a Brahmának a Tanítás a forrása?

A válasz: betűje szerint az előző szútra a Tanítást nem használta fel; ezért kétely támadhat: ott a „születés stb.” csak érvként szerepel. Ezen kétely eloszlatása végett keletkezett ez a szútra: „Lévén a Tanítás a forrása.”


––––   o   ––––

===[A védákban csak a parancsok számítanak]===
Na de hogyan állítható, hogy a Brahmára vonatkozó ismeretforrás a Tanítás? Hiszen [Dzsaimini a Mímánszá-szútra I.2.1 alatt] leszögezi, hogy a Tanítás a cselekményekre  irányul: „Mivel a szent szövegek célja a tevékenység, amely [részek] célja más, azok céltalanok”. 

Ezért a védánták is céltalanok, hiszen nem a tevékenység a céljuk. Avagy a cselekvő, az istenség stb. megvilágítása a céljuk, és így másodlagosak a cselekmények előírásaihoz képest; avagy céljuk egy másik cselekmény, például meditáció előírása.

Hiszen lehetetlen, hogy teljesen befejezett dolgot tárgyaljanak, ugyanis a teljesen befejezett dolgok a tapasztalat és a többi [ismeretforrás] tárgyai. Ha ilyesmit tárgyalnának, anélkül, hogy a dolgot kerülendőnek vagy kívánatosnak minősítenék, az nem szolgálná az ember célját.

Éppen ezért, nehogy az „Ő felüvöltött”  és efféle passzusok céltalanok legyenek, mondja ki [Dzsaimini a Mímánszá-szútra I.2.7 alatt], hogy dicsőítők lévén, nem értelmetlenek: „De mivel az előírással azonos szövegben szerepelnek, céljuk az előírások dicsőítése.” Az ilyen mantrákról  is, mint „Tápul téged…” , kimondja,  hogy a cselekményt vagy kivitelezését megnevezvén szorosan kapcsolódnak a tevékenységhez.

Azonkívül, hogy az előírásokhoz csatlakoznak, a véda-szövegeknek semmi értelme nem látható és nincs is.

Lehetetlen továbbá, hogy egy előírás magára egy teljesen befejezett dologra vonatkozzon, hiszen az előírások tárgya cselekmény. Ezért a védánták másodlagosak a cselekmények előírásaihoz képest, mivel a cselekvés várható eredményét, a cselekvő milyenségét, az istenséget stb. világítják meg.

Avagy ha ezt nem fogadjuk el, mert attól tartunk, egészen más a témájuk, akkor is cselekdetekre irányulnak: a saját szövegük feletti meditációra és hasonlókra.

Ezért a Brahma forrása nem a Tanítás.

Erre a tézisre  a válasz:

==4. De az, az összefüggés szerint.==

A ‘de’ szó az ellenvéleménytől  fordul el. Az, hogy a világ keletkezésének, fennállásának és elmúlásának oka a mindentudó és mindenható Brahma, csakis a védánták tanításából érthető meg. Hogyan? Az összefüggés szerint. Mert minden védántában a kijelentések összeillenek,  amennyiben valódi értelmük szerint ezt a jelentést hordozzák. „Kezdetben, fiam, ez csak létező volt, egyetlen egy, párja nélkül” (Cshándógja-upanisad VI.2.1). „Kezdetben bizony ez lélek volt, egyetlen egy” (Aitaréja-upanisad I.1.1). „Ez a Brahma az, melynél nincsen korábbi, nincsen további, nincs semmi bévüle, nincs semmi kívüle; ez a lélek a Brahma, mindennek tapasztalója” (Brihad-áranjaka-upanisad II.5.19). „A nemmúló ez, Brahma; keletre…” 

Ha egyszer eldöntöttük, hogy a bennük szereplő szavak tárgya a Brahmával azonos, mert értjük az összefüggést, akkor más jelentést már nem tulajdoníthatunk nekik; ebből ugyanis az következne, hogy a szövegszerűt elvetve, szövegen kívüli elemet viszünk bele.

Úgy sem értelmezhetjük ezeket, hogy a cselekvő milyenségét határozzák meg,  hiszen a kinyilatkoztatás cáfolja a cselekvőt, a cselekményt és gyümölcsét: „… akkor mivel s kit láthat?” 

És a Brahma, még ha egyfajta teljesen befejezett dolog is, akkor sem tárgya az érzékelésnek stb.; hiszen a Tanítás nélkül: „Az vagy te”,  nem érthető meg, hogy a Brahma és önmagunk azonos.

Ami pedig azt az ellenvetést illeti, hogy az olyan tanítás, mely nem minősít valamit kerülendőnek vagy kívánatosnak, céltalan – nem áll fenn ez a hiba. Ugyanis éppenséggel abból, hogy megértjük: ‘a Brahma – önmagunk’ (s ebben nincs kerülendő vagy kívánatos), ebből fakad minden gyötrelem elvetése, s így az ember célja beteljesül.

Az istenség stb. tárgyalása pedig a legkevésbé sem mond ellent annak, hogy a szöveg célja maga a szöveg feletti meditáció.  Ám a Brahma nem lehet ugyanígy egy meditációs előírásnak alárendelve, az egységben ugyanis nincsen kerülendő vagy kívánatos, mert véget vet a kettősségek (mint cselekvő – cselekmény) felfogásának. Ha pedig az egység felfogása szétzúzta a kettősségek felfogását, az újra nem támadhat; meditációs előírásnak pedig csak így lehetne alávetve a Brahma.

Még ha máshol nem is látjuk azt, hogy az előírásokhoz nem kapcsolódó véda-szövegek ismeretforrások lennének, akkor sem tagadható, hogy azok a szövegek, melyek tárgya a lélek, ismeretforrások: mivel annak megismerését eredményezik. A Tanítás ismeretforrás-volta pedig nem függhet következtetéstől, hiszen akkor másutt a tapasztalat is bizonyításra szorulna. 

Ezzel bebizonyítottuk, hogy a Brahmára vonatkozó ismeretforrás a Tanítás.

===[A védákban a Brahma leírása a meditációt szolgálja]===
Itt másoknak  van különvéleményük: Még ha igaz is, hogy a Tanítás a Brahmára vonatkozó ismeretforrás, ám a Tanításban a Brahma csakis a befogadás  előírásának tárgyaként szerepel. Ugyanúgy, ahogyan a világi életben ismeretlen júpa és áhavaníja is az előírásnak alárendelve szerepel.  Miért lenne ez így? Mivel a Tanítás célja a késztetés és tavoltartás. Így mondják a Tanítás értelmét ismerők is: „Az pedig nyilvánvaló, hogy célja a tevékenység megvilágítása.”  „A felszólítás: cselekményre késztető beszéd” (Sábara-bhásja I.1.2). „Ennek ismerete a tanítás.” „A bennük lévő [szavakat] a cselekvés végett idézzük” (Mímánszá-szútra I.1.25). „Mivel a szent szövegek célja a tevékenység, amely [részek] célja más, azok céltalanok.” 

Ezért a Tanítás annyiban értelmes, amennyiben az embert valamely meghatározott dologra készteti, avagy valamely meghatározott dologtól távoltartja. Ennek alárendelten hasznos más is. Mivel a védánták is ebbe a kategóriába esnek, ennyiben lesznek értelmesek is. Ha tehát az előírásé az elsőbbség, akkor ahogyan elő van írva a mennybe vágyakozók számára a tűzáldozat végzése, ugyanúgy lehet előírva a halhatatlanságra vágyakozó számára a Brahma ismerete.

Ugyebár azt már kifejtettük, hogy a vizsgálandó különbözik? A cselekmény-részben a dharma, mely jövőbeli, a vizsgálandó; itt viszont a létező, örökké teljes Brahma a vizsgálandó.  A dharma ismeretének gyümölcsétől, amely még cselekvésekre van utalva, különböznie kell a Brahma ismeretének.

Ennek nem kell így lennie, ugyanis a Brahma csakis teendőre vonatkozó szabállyal kapcsolatban szerepel. „Hát a lelket (átma) kell látni…” (Brihad-áranjaka-upanisad II.4.5), „Azt az önmagunkat (átma), mely a bűnt legyőzte, … azt kell megkeresni” (Cshándógja-upanisad VIII.7.1), „Csakis lélekként (átma) meditáljon róluk” (Brihad-áranjaka-upanisad I.4.7), „ Csakis lélekként (átma) meditáljon világáról” (Brihad-áranjaka-upanisad I.4.15), „…a Brahmát ismeri, / a Brahma lesz maga…” (Mundaka-upanisad III.2.9). Az efféle szövegek kiegészítésre szorulnak: Mi ez a lélek? Mi ez a Brahma? Az ő természetét mutatja be az összes védánta, így az előbbieknek van alárendelve. A Brahma örök, mindentudó, mindenütt jelenvaló, örökké megelégedett; lényegénél fogva örökké tiszta, éber, megszabadult; megismerés és gyönyör. A róla való meditáció gyümölcse lesz a Tanításból látható, láthatatlan  megszabadulás.

Ha a megteendőre vonatkozó szabály hatókörébe nem lépve, csupán egy tényleges dologról szólnának, akkor nem eredményeznék annak elkerülését vagy elfogadását; ekkor a védánta-mondások éppoly haszontalanok lennének, mint az efféle mondatok: „A Föld hét szigetből áll”,  „Ott megy a király.”

Ugyebár – noha csupán egy tényleges dologról szól – láthatólag hasznos az efféle: „Kötél ez, nem kígyó”;  hiszen megszünteti a tévedésből fakadó rettegést. Ugyanígy hasznos lehet itt is, ha a önmagunkról (átma) a létforgatagon kívül álló, tényleges dologként szólva, megszünteti a létforgatagba vetettség tévedését.

Ez így lehetne, ha a létforgatagba vetettségünk tévedését éppúgy megszüntetné csupán Brahma-mivoltunk hallása, miként kötél-mivoltának hallása a kígyóra vonatkozó tévedést. De nem szünteti meg; hiszen aki már hallott a Brahmáról, az is ugyanúgy tapasztalja a létforgatag tulajdonságait, a boldogságot és a szenvedést, mint azelőtt. És azt is láthatjuk, hogy a meghallás utáni időre elő van írva a gondolkodás és az elmélkedés: „…kell hallani, gondolni, róla kell elmélkedni” (Brihad-áranjaka-upanisad II.4.5). Így hát az, hogy a Brahmára vonatkozó ismeretforrás a Tanítás, csak azért hagyható jóvá, mert befogadás előírása vonatkozik rá.

===[A tudatlanság és a testetlenség]===
Erre a válaszunk: nem, ugyanis a cselekményekre és a Brahmára vonatkozó tudás gyümölcse másféle.

A kinyilatkoztatás és a többi szent szövegek által támogatott testi, szóbeli avagy gondolati cselekvés elnevezése dharma; az evvel foglalkozó vizsgálódás már szútrákba van foglalva: „Ím eztán a dharma vizsgálata” (Mímánszá-szútra I.1.1). Az adharma (ártás stb.) is vizsgálandó, hogy elkerüljük; ismertetőjegye a tiltó felszólítás.

E kettőnek (mely hasznos és káros, ismertetőjegye a felszólítás), a dharmának és az adharmának a gyümölcse tapasztalható, ez közismert: a boldogság és a szenvedés, mely az érzékek és a tárgyak kapcsolatából ered s csak a test, szó és gondolat révén  részesül benne mindenki, Brahmától  kezdve a növényekig bezárólag.

A szövegekből tudjuk, hogy az emberektől fel egész Brahmáig a testtel bíró lények a boldogság különböző fokán élnek. Ebből pedig megértjük, hogy fokozati különbség van ennek okában, a dharmában. A dharma különböző fokából pedig látható, hogy fokozati különbség van a feljogosítottak  között is. Az pedig, hogy a célok és a tehetősség szerint fokozati különbség van a feljogosítottak között, közismert. Így például az áldozati és egyéb cselekményeket végrehajtók is csak kivételes tudásuk és összpontosításuk  révén léphetnek az északi útra; kizárólag áldozások, erényes cselekedetek és adományok megtétele révén a füsttel kezdődő állomásokból álló déli útra jutnak.  Azt, hogy még ott is különbség van a boldogság fokában, és így az előbbiek megtételében, ebből a Tanításból értjük meg: „… lakozván, míg tart a maradék …” Ugyanígy értjük meg, hogy ami kevés boldogságot látunk az embertől kezdve a pokollakókig és a növényekig bezárólag, az csakis a dharmából vezethető le (melynek ismérve a felszólítás); mivel ez is különböző fokokban fordul elő.

Ugyanígy látva fentebb és alant a testtel bíró lények szenvedésének különbözőségét, megértjük, hogy fokozatilag különböznie kell okuknak, az adharmának is (melynek ismérve a tiltó felszólítás), valamint a végrahajtóknak is. Így hát közismert és alátámasztja a kinyilatkoztatás, más szent szövegek és a logika is, hogy akiket elér a tudatlanság és a többi hiba, azok a dharma és az adharma foka szerint testet öltve különböző fokú boldogságra és szenvedésre jutnak – ez a tűnékeny létforgatag.

Így szól a kinyilatkoztatás is: „Míg csak van teste, nem háríthatja el a kedvest és a kellemetlent, …” megerősítve, hogy a létforgatag olyan, amilyennek az előbb leírtuk; „… ám amikor testetlen, meg sem érinti a kedves és a kellemetlen” (Cshándógja-upanisad VIII.12.1). Mivel ez kizárja, hogy a testetlenséget – melynek megnevezése: megszabadulás – kellemes vagy kellemetlen érhetné, kizárja azt is, hogy a dharma következménye lehetne; annak ismérve ugyanis a késztetés. A dharma következményeinél lehetetlenség kizárni, hogy kellemes vagy kellemetlen érje őket. 

Arra az ellenvetésre, hogy maga a testetlenség a dharma kövekezménye, a válasz: nem így van, hiszen az természettől való.  A kinyilatkoztatás szövegei szerint:

„Testetlen ő a testekben,
::ingatagokban a szilárd;
:Mindent áthat a nagy lélek –
::érti a bölcs, s nincs kínja már.”
:::(Katha-upanisad I.2.22)
„Nincs lélegzete, elméje; / fénylő …”  (Mundaka-upanisad II.1.2). „Mert ez a személy  nem tapad semmihez” (Brihad-áranjaka-upanisad IV.3.15). Ezek szerint hát bizonyos, hogy a megszabadulásnak nevezett testetlenség, mely másfajta, mint a végrehajtandó cselekmények gyümölcsei, örök.

Ezzel nem vetettük még el azt a véleményt, hogy itt valamely örök, de változó dologról van szó, mely, ha módosul is, mégis ugyanaz marad. Mint a föld és a többi [elem] azoknál, akik a világ örökkévalóságát tanítják,  vagy mint a minőségek  a szánkhjáknál.

Ez azonban a magasabb értelemben vett, változatlan örökkévaló, mely mindent áthat, mint az éter, minden módosulás nélküli, örökké megelégedett, nincsenek részei, s lényege az, hogy önmagától fénylik. A dharma és az adharma, következményével együtt, nem jut közel hozzá; de a három idő  sem. Ez az a testetlenség, amelyet megszabadulásnak nevezhetünk. A kinyilatkoztatás szövegei szerint:

„:Más, mint a dharma és adharma,
::mint a megtett s a nem csinált, 
:Más, mint mi volt, s mi csak lesz még.”
:::(Katha-upanisad I.2.14)

Így hát ama Brahmát , aminek vizsgálatába belefogtunk – ha őt egy tan a teendőnek alárendelve kezelné; és ha így azt állítaná, hogy ezen teendő eredményezi majd a megszabadulást: az örök sem lenne. Ha ez így állna, abból az következne, hogy a megszabadulás a cselekmények fentebb mondott nem-örök gyümölcsei közül az egyik kimelkedő. Ám a megszabadulást mindenki, aki hirdeti, öröknek tartja; így nem helyes, ha a Brahmáról azt tanítják, hogy alá van rendelve a teendőnek.

Továbbá: „…a Brahmát ismeri, / a Brahma lesz maga…” (Mundaka-upanisad III.2.9);

:„Hurcolt tettei  elfogynak,
::látva közel a Távolit.”
:::(Mundaka-upanisad II.2.9);

:„A Brahma gyönyörét tudva,
::többé már semmitől se fél”
:::(Taittiríja-upanisad II.9);

„Dzsanaka, félelemtől mentességre jutottál” (Brihad-áranjaka-upanisad IV.2.4); „Az csak önnön magát (átma) ismerte: »Én vagyok a Brahma.« Azután ő lett minden” ;

:„Mi zavart lel, mi fájdalmat
::ki az egységre rátekint?”
:::(Ísa-upanisad 7)

– mindezek a kinyilatkoztatások mutatják, hogy a megszabadulás a Brahma megismerésére közvetlenül következik, elvetve azt, hogy valamely más teendő lenne köztük. 

Ugyanígy idézhető ez is: „Váma-déva látnok is ezt meglátva jutott erre:
:»Én lettem Manu, s a Nap én vagyok már«”, 
cáfolva, hogy a Brahma megpillantása és mindennek lényegévé (átma) válás között valami más teendő lenne. Mint abban a mondatban, hogy „Felállva énekel”, értjük, hogy ugyanazon cselekvőnek semmi más teendője nincs a felállás és az éneklés között.

===[A Brahmával való azonosság felismerése]===
„Te vagy a mi atyánk, aki átjuttatsz bennünket a tudatlanság túlsó partjára” (Prasna-upanisad VI.8); „Csak azt hallottam, uraságodhoz hasonlóktól, hogy átjut a kínokon a lélek ismerője; én meg, uram, kínlódom – juttasson hát engem át uraságod a kínok túlpartjára!” (Cshándógja-upanisad VII.1.3) „Az ilyennek, ki szennyét letörölte, a magasztos Szanat-kumára  megmutatja a sötétség túlpartját” (Cshándógja-upanisad VII.26.2) – az ilyen kinyilatkoztatások megmutatják, hogy önmagunk felismerésének gyümölcse csupán a megszabadulás akadályainak eltávolítása. A mester  is így rögzítette, levezetéssel megerősítve, szútrájában: „Szenvedés – születés – tevékenység – hiba – tévtudás: ezek egymás utáni megszűntével a rákövetkező is megszűnik, s ebből ered a bevégezés.”  A tévtudás megszűnése pedig a Brahma és önmagunk azonosságának felismeréséből fakad.

A Brahma és önmagunk azonosságának eme felismerése viszont nem valamiféle egybeesésen alapul, mint ez: „Végtelen az elme, végtelenek a Minden Istenek;  éppolyan végtelen világot nyer vele” (Brihad-áranjaka-upanisad III.1.9). Nem is valamiféle rávetítésen, mint ezek: „Az elme a Brahma, így meditáljon” (Cshándógja-upanisad III.18.1), „A Nap a Brahma, ez a tanítás” (Cshándógja-upanisad III.19.1); itt a Brahma látása rávetül az elmére, a Napra és más hasonlókra. Nem is egy meghatározott tevékenység alapján történik, mint ezeknél: „A szél valójában a besöprő”, „A lélegzet valójában a besöprő” (Cshándógja-upanisad IV.3.1; 3). Nem is úgy, mint a vaj megszemlélésekor és más efféle cselekményekkor, a cselekmény részeinek megszentelése alapján. 

Ha ugyanis jóváhagynánk, hogy a Brahma és önmagunk azonosságának felismerése ezeken alapul (egybeesés stb.), akkor a szavak összefüggése sérülne az alábbi mondatokban: „Az vagy te” (Cshándógja-upanisad VI.12.2-3); „Én vagyok a Brahma” (Brihad-áranjaka-upanisad I.4.10); „ez a lélek a Brahma” (Brihad-áranjaka-upanisad II.5.19) – ezek célja ugyanis az, hogy a Brahma és önmagunk azonosságát mint tényleges dolgot tanítsák. Szembefordulnánk az efféle szövegekkel is:

:„Elpattan a csomó szívén,
::minden kétsége eltünik”
:::(Mundaka-upanisad II.2.9),

melyek a tudatlanság megszűnésének gyümölcséről szólnak. Az egybeesést és hasonlókat vallók álláspontja alapján azok az állítások sem lehetnének helyesek, melyek szerint elérhető az azonosság , például: „…a Brahmát ismeri, / a Brahma lesz maga…” (Mundaka-upanisad III.2.9). Ezért a Brahma és önmagunk azonosságának felismerése nem az egybeesésen vagy a továbbiakon alapul.

Így hát a Brahma megismerése nem függ az ember tevékenységétől. Hát akkor? Mint a többi ismeretforrás (tapasztalat stb.) tárgyát képező dolgok megismerése: magától a dologtól függ. Mivel tehát a Brahma ilyen, lehetetlen bármiféle érvelés alapján akár őt, akár a megismerését valamely megteendőre rákövetkezőnek tekinteni.

===[A Brahma nem tárgy]===
De a megismerési tevékenység tárgyaként sem következhetik a Brahma valami teendőre:

:„Más az, mint bármi ismert, ám
::túl van az ismeretlenen”
:::(Kéna-upanisad I.3);

ez kizárja, hogy megismerési tevékenység tárgya lenne, mint ez is: „Mivel ismerheti meg azt, amivel mindezt megismeri?” (Brihad-áranjaka-upanisad II.4.14). De ugyanígy megvan annak cáfolata is, hogy hódolati  cselekmény tárgya lenne:

:„Amit a szó ki nem mondhat,
::ami kimondja azt a szót…”

(ezzel kifejtve, hogy a Brahma nem tárgy )

:„… Te tudd, hogy csak az a Brahma –
::mit így tisztelnek, ez nem az.”
:::(Kéna-upanisad I.4)

Arra az ellenvetésre, hogy ha a Brahma nem tárgy[a semminek], akkor nem lehet a Tanítás a forrása, a válasz: nem így van, ugyanis a Tanítás célja a tudatlanság képezte elkülönülés megszüntetése. Hiszen a Tanítás nem kívánja a Brahmát mint ‘ez’-t, tárgyként bemutatni. Hát akkor miként? Belső magunkként, nem-tárgyként mutatva be, elveti a tudatlanság képezte elkülönülést, mindenekelőtt a megismerendő – megismerő – megismerés különbségét. A Tanítás is így szól:

„Gondolja, ki nem gondolja;
::ki gondolja, nem ismeri.
:Az értői nem értik meg,
::csak nem-értői értik őt.”
:::(Kéna-upanisad II.3)
Továbbá „Nem láthatod a látás látóját, … nem értheted meg a megértés megértőjét” (Brihad-áranjaka-upanisad III.4.2).

Így örökké megszabadult önmagunk igaz valóját (a tudatlanság képezte létforgatagba-vetettség elvetésével) felmutatva nem lép fel az a hiba, mely szerint a megszabadulás nem örök. Aki számára viszont a megszabadulás valami létrehozandó, az természetesen meg fog követelni valamely gondolati, szóbeli vagy testi cselekvést. Ugyanígy, ha módosulatnak tartják; e két álláspontban a megszabadulás múlandósága bizonyos. Hiszen a hétköznapi életben sem látunk olyat, hogy valami módosulat – mint az aludttej –, vagy valami létrehozandó – mint egy fazék – örök lenne.

Úgy sem követelhető meg cselekvés, hogy elérendőnek mondjuk; hiszen, lévén önnön magunk igaz valója, nem elérendő.  De ha önnön valónkat messze meghaladónak tartjuk is a Brahmát, akkor sem elérendő, hiszen a Brahmát, lévén mindenütt jelen, lényege szerint mindenki mindig eléri; mint az étert. De megszentelés  sem kell a megszabaduláshoz, ami cselekvést előfeltételezne. Megszenteléskor ugyanis a megszentelendő valamely erényre tesz szert avagy valamely hibájától válik meg. De egyfelől nem tehet szert erényre, hiszen a megszabadulás önnön valója a megnövelhetetlenül bővelkedő Brahma; másfelől az sem lehetséges, hogy valamely hibájától váljék meg, hiszen a megszabadulás önnön valója a mindörökké tiszta Brahma.

===[Az örök és az empirikus lélek]===
Még ha önnön valónk jegye is, a megszabadulás elrejtekezik; csak akkor nyilatkozik meg a lélekben, ha azt cselekményekkel megtisztítjuk – mint a csillogás jegye a dörzsöléssel megtisztított tükörben. Erre a közbevetésre válaszunk: nem, ugyanis a lélek nem lehet cselekvés befogadója. Hiszen egy cselekvés nem is lehet önmaga, ha befogadóját nem változtatja meg.  Ha viszont a cselekvés megváltoztatná a lelket, abból egyenesen következne, hogy a lélek nem örök;  és szembefordulnánk az efféle szövegekkel is, mint „… megváltoztathatatlan ez” (Bhagavad-gítá II.25) – ez pedig nem kívánatos. Így hát nem lehetséges olyan cselekvés a lélekkel kapcsolatban, melynek maga lenne a befogadója. – Ha viszont a cselekvés befogadója valami más, akkor a lélek nem tárgya, így azt nem is tisztíthatja meg.

Ugyebár az efféle cselekmények, mint a megmerítkezés, kortyintás, áldozás, a szent fonál felöltése,  melyek befogadója a test, nyilvánvalóan a test birtokosát  tisztítják meg?

Nem. Ilyenkor csak a testhez láncolt lélek tisztul meg, s ez a tudatlanság markában van. Az ugyanis tapasztalható, hogy a megmerítkezésnek vagy a kortyintásnak a test a nélkülözhetetlen alapja.  Az ilyen cselekmény, melynek befogadója a test, csakis valami ahhoz láncoltat tisztíthat meg, amit a tudatlanság révén tekintünk önmagunknak. A kezelés (melynek befogadója a test) következtében, az összetevők egyensúlya révén egészséges lesz a hozzáláncolt, azt sajátjának tekintő  is; rá vonatkozik ez a gondolat: ‘én egészséges vagyok’. Ugyanígy, ami az efféle cselekmények révén, mint megmerítkezés, kortyintás, áldozás, a szent fonál felöltése, megtisztul, arra vonatkozik ez a gondolat: ‘én tiszta, megszentelt vagyok’ – s ez bizony csak az, ami a testhez van láncolva. Ez az én alkotója, az ‘én’ fogalom tárgya, a fogalomalkotó;  ez hajt végre minden cselekedetet.

S ugyanő az is, aki e cselekedetek gyümölcseit elfogyasztja. A mantra szavával:

:„Egyik eszik csak az édes bogyóból,
::a másik étlen letekint reája” ;

továbbá

:„A lélek csak érzékekhez
::s elméhez kötve élvező.” 

Ugyanakkor

:„Az egy Isten, ki belül rejtekezve,
::mindent kitölt s legbelül ő a lelke,
:minden lényben lakozik, tettek őre,
::a szemtanú, lát; s jegye nincsen egy se” 

és

:„Körülkerült; ragyogón, nem sebezve, ín
::s test nélkül, tisztán, gonosz el nem érte” :

e két mantra a Brahma fokozhatatlan kiválóságát és örök tisztaságát mutatja. A megszabadulás pedig nem más, mint a Brahma-lét – ezért a megszabadulás nem lehet megtisztítás-megszentelés tárgya.

Mindezektől különböző utat-módot arra, hogy a megszabadulás valamiféle cselekvésre következzék rá, már senki sem tud mutatni. Ezért hát lehetetlen, hogy bármiféle cselekvésnek (egyes-egyedül a tudást kivéve) akár csak az illata is elérjen ide.

===[A tudás nem cselekvés]===
A tudás ugyebár nem más, mint elmebeli cselekvés?

Nem: mások a fő jellegzetességeik. Cselekvés ugyanis az, ahol a felszólítás független a dolog valódi természetétől, az emberi tudat tevékenységégének viszont alá van rendelve. Mint az effélékben: „Amelyik istenségnek szánják a megfogott áldozatot, elméjével arról meditáljon, mikor a vasatot készül mondani”;  „Elméjével Szandhjáról meditáljon.”  A meditáció, a gondolkodás elmebéli ugyan, mégis képes az ember megtenni, nem megtenni avagy máshogyan megtenni, mivel az embertől függ.

A tudás viszont az ismeretforrásokból  származik; az ismeretforrás tárgya pedig a tényleges dolog, amint van. Ezért lehetetlen a tudást megtenni, nem megtenni avagy máshogyan megtenni: csak és kizárólag a dologtól függ. Felszólítástól nem függ, az embertől sem. Ezért, bár szintén elmebeli, a tudás nagyon is különbözik.

Miként ezekben: „A férfi, ó Gautama, tűz”; „Az asszony, ó Gautama, tűz”  – az asszonynak és a férfinak tűzként való felfogása itt is elmebéli; ám ez cselekvés, hiszen csakis a felszólításból ered és embertől függ. Ám a közismert tűz tűzként való felfogása nem függ semmiféle felszólítástól; embertől sem. Hát akkor? Csak a tapasztalás tárgyául szolgáló tényleges dologtól függ, ezért tudás ez és nem cselekvés. Ugyanígy elemzendő ez minden ismeretforrás tárgyául szolgáló tényleges dolog esetén.

Miután ez így van, akkor az a tudás sem függ felszólítástól, amelynek tárgya a Brahma és a lélek a maga valóságában. Még ha hallunk is utasítást ebben a tárgyban, annak éle kicsorbul, mint a sziklára fogott borotva pengéje, hiszen tárgyát nem lehet előírni; az ugyanis olyan tényleges dolog, amelyet sem elkerülni, sem követni nem lehet.

Akkor hát mi a céljuk azoknak az előírásra emlékeztető kifejezéseknek, mint ez: „Hát a lelket kell látni, hallani…” (Brihad-áranjaka-upanisad II.4.5)?

Erre azt mondjuk, hogy céljuk az, hogy elfordítsanak a természetes tevékenység tárgyaitól. Mert a kifelé forduló ember eszerint tevékenykedik: „legyen meg, amit kívánok, ne legyen, ami nem kívánatos”, s ezzel nem éri el az ember legvégső célját. Az effélék, mint „Hát a lelket kell látni…”, belső magunk körül áramolván, azt, aki az ember legvégső céljára vágyódik, arra késztetik, hogy a természetes, célok és eszközök összekapcsolódásán alapuló tevékenységek körének hátat fordítson.

Ám annak, aki már belefogott önmaga keresésébe, az alábbiakból kitűnik, hogy az önmaga-princípium se nem kerülendő, se nem kívánatos: „Mindez csak a lélek (átma)” (Brihad-áranjaka-upanisad II.4.5); „Ahol viszont számára mindenből csupán önnön maga (átma) lett, … akkor mivel s kit láthat? … Akkor mivel s kit ismerhet meg? … Mivel ismerheti meg a megismerőt?” (Brihad-áranjaka-upanisad II.4.14); „Ez a lélek a Brahma” (Brihad-áranjaka-upanisad II.5.19).

Ami pedig azt illeti, hogy a Brahma ismerete, mely nem tartozik a teendők alá, nem szolgál semminek kerülésére vagy követésére, ezt elfogadjuk: pontosan így van. Hiszen számunkra ez ékesség, hogy a Brahma teljes megértésével minden kötelesség megszűnik, a teendők megtétettek. A kinyilatkoztatás is így szól:
:„Ha az ember – ‘Ez vagyok én’ –
::önnönmagát felismeri,
:Mit óhajtva, mi kedvéért
::égne lázban a test szerint?”
:::(Brihad-áranjaka-upanisad IV.4.12)
A Hagyomány szerint

:„Ezt megértve belátó lesz,
::s dolgát végezte, Bhárata.”
:::(Bhagavad-gítá XV.20)

Így hát a Brahma nem a befogadás előírásának tárgyaként szerepel.  

===[A lélek csak a Védákból ismerhető meg]===
Ami pedig azt illeti, amit egyesek  mondanak: „Végrehajtás, illetve attól való tartózkodás előírásán, továbbá az ezeknek alárendelt szövegeken túl nincsen olyan része a Védának, amely csupán egy tényleges dologról szólna” – ez nem igaz, ugyanis az upanisadokban szereplő személy  nincsen semminek alárendelve. Ama személy, melyről csak az upanisadokból tanulhatunk, a létforgatagon kívül álló Brahma; különbözik a négyféle szubsztanciától, amelyek létrehozhatók stb.;  külön fejezetben áll,  nincs másnak alárendelve.

Lehetetlen azt állítani, hogy ez nem létezik, avagy nem tanulhatunk róla: „Ez a ‘nem’, ‘nem’ a lélek (átma)!” (Brihad-áranjaka-upanisad III.9.26). Hiszen ott az átma szó; önmagunkat eltagadni pedig lehetetlenség: aki cáfol, éppen annak önnön valója.

Mivel a lélek az én-fogalom tárgya, az ugyebár képtelenség, hogy csak az upanisadokból ismerhető meg?

Nem. Csupán szemtanúja annak, ez a válasz. Hiszen az előírás-részből (még akár a logika alkalmazásával sem) senki sem tudhat meg semmit arról a személyről, ami – szemben az én-fogalom tárgyával, a cselekvővel – annak szemtanúja, minden lényben egyformán benne van, egyetlen, változatlan-örök.  Mindennek a belső valója (átma), ezért senki sem tagadhatja el; de nem is rendelheti alá előírásnak: mindenkinek önnön maga lévén, nem elvethető vagy követhető.  Hiszen minden, mi átalakulás révén születik, pusztuló; s el is pusztul, a személyig bezárólag.  A személy azonban, mivel pusztulásának nincs oka, pusztulhatatlan; mivel változásának sincs oka, változatlan-örök, s ugyanezért lényegénél fogva örökké tiszta, éber, megszabadult.

:„Nincs a személy fölött semmi:
::az a határ, a végső út”
:::(Katha-upanisad I.3.11);

„Erről, az upanisadokban szereplő személyről kérdezlek”  – ezek szerint a személy ‘upanisadokban szereplő’ jelzője illik rá, hiszen az upanisadokban főhelyen jelenik meg. Így hát erőszakolt az az állítás, hogy „Nincsen olyan része a Védának, amelynek tárgya egy már meglévő dolog.”

===[A ritualisztika nem téves: a témája más]===
Ami pedig a Tanítás értelmét ismerőkre való hivatkozást illeti (például: „Az pedig nyilvánvaló, hogy célja a tevékenység megvilágítása” ), mivel az ő tárgyuk a dharma vizsgálata, ezeket a Tanítás előírásokat és tilalmakat tartalmazó részére kell vonatkoztatni. Akik pedig ezt az idézetet alkalmazzák feltétlen érvénnyel: „Mivel a szent szövegek célja a tevékenység, amely [részek] célja más, azok céltalanok”,  ezek álláspontjából az következne, hogy a létező dolgok említése is céltalan. 

Tevékenység, illetve attól való tartózkodás előírásán és az ennek alárendelteken kívül, ha említ is létező dolgokat – ennek célja a leendő; változatlan-örök dolgot nem említ. Mi lenne ennek az oka? Hiszen egy létező, azért, mert említésre kerül, még nem lesz cselekvés. Még ha a létező nem is cselekvés, ám egy cselekvés eszköze lévén, említése mégiscsak cselekvés céljából történik. Erre válaszunk: semmi baj! Ha célja cselekvés is, a cselekvés véghezvitelének képességével rendelkező dolog mégiscsak le van írva. De ennek értelme az, hogy cselekvés célját szolgálja. Ettől még a dolog említése nem lesz meg nem történtté. És ha le van írva, mi hasznod belőle? A válasz: Az önmagunkat alkotó dolog, melyet nem értünk, ugyanígy méltó arra, hogy leírják. Ennek értelme ugyanis az, hogy a lélek megértésével megszűnik a létforgatag oka, a tévtudás. Így tehát pontosan annyira van ennek is célja, mint a cselekvés eszközéül szolgáló dolgok leírásának.

Továbbá: „A papot nem szabad megölni” – az efféle a cselekvéstől való tartózkodásra utasít; az pedig nem cselekvés, és nem is cselekvés eszköze. Azon vélemény alapján, hogy a cselekvést nem célzó dolgok leírása céltalan, oda jutottunk, hogy értelmetlenek a cselekvéstől való tartózkodásra intő szövegek, mint „A papot nem szabad megölni”. Ez pedig nem kívánatos.

Az sem képzelhetjük, hogy az adott ‘ölés’ jelentése utáni természettől meglévő vágyakozás révén a ‘nem’ egy [a mondatban] nem-adott cselekvést jelentsen (kivéve az ölés cselekvésétől való tartózkodást, azaz a passzivitást).  A ‘nem’ ugyanis természete szerint annak a nemlétéről tudósít, amihez kapcsolódik. A nemlét tudása pedig a passzivitás oka; s elenyészik magától, mint a tüzelőjét elégetett tűz.  Ezért véleményünk szerint „A papot nem szabad megölni” és a többi hasonló tilalom jelentése csupán az érintett cselekvéstől való tartózkodás, azaz passzivitás – kivéve a Pradzsápati-fogadalmat  és a hozzá hasonlókat.

Ezért úgy kell tekinteni, hogy az ember célját nem szolgáló artha-vádák  (például elbeszélések) tárgyát mondják céltalannak. Azt viszont cáfoltuk, amit korábban (32.o.) hallottunk: Ami csupán egy tényleges dologról szól (kivéve, ha egy megteendőre vonatkozó szabály hatókörébe lép), az haszontalan lesz, mint az efféle mondatok: „A Föld hét szigetből áll”. Hiszen ez láthatólag hasznos: „Kötél az, nem kígyó” – noha csupán egy tényleges dologról szól.

===[A Brahma ismerete azonnali megszabadulás]===
Ugyebár már mondottuk (33.o.): aki már hallott a Brahmáról, azt ugyanúgy a létforgatagba vetettnek látjuk, mint azelőtt; ezért nem akképp hasznos, mint a kötél-mivolt elmondása.

Erre a válasz: Lehetetlenség azt megmutatni, hogy aki megértette, hogy a Brahma ő maga, az ugyanúgy a létforgatagba van vetve, mint azelőtt. Ez ugyanis ellentmondana annak, hogy a Brahma önnön magunk; ennek az ismeretnek forrása pedig a Véda. Hiszen képtelenség így vélekedni: látjuk, hogy aki a testet stb. önmagáénak tartja, azt félelem, szenvedés stb. éri. Amikor ugyanez az ember a Védákból, mint ismeretforrásból megérti, hogy önmaga a Brahma, s elvetette ama sajátnak-tartást – éppen úgy eléri a tévtudástól okozott félelem és szenvedés! Hiszen ha egy gazdag családfő, aki vagyonát sajátjának tartja, vagyona elrablása miatt szenved – ugyanő, ha szerzetessé lett,  s a vagyont immár nem tudja sajátjának, vagyona elrablása miatt nem szenved ugyanúgy. És ha egy fülkarikát hordó ember boldog, mert büszke  a fülkarikáira – ugyanő a fülkarikái nélkül nem büszkélkedik velük, s nem lesz ugyanúgy boldog a fülkarikáira való büszkeség miatt. A kinyilatkoztatás is ezt mondja: „… ám amikor testetlen, meg sem érinti a kedves és a kellemetlen” (Cshándógja-upanisad VIII.12.1).

A testét levetve lesz csak testetlenné az ember, elevenen nem – ha ezt mondjátok, válaszunk: nem így van, ugyanis a tévtudás okozza azt, hogy az embernek teste van. Hiszen lehetetlen a lelket másképp testtel bírónak képzelni, mint azon tévtudás szerint, melynek ismertetőjegye, hogy a testet a lélek sajátjának tartja. A testetlenség örök, mert nem oka cselekedet: ezt már elmondottuk (35.o.).

Az általa létrehozott dharma és adharma okozza a megtestesültséget – ha ezt mondjátok, válaszunk: nem így van, mivel a testtel való kapcsolata megalapozatlan lévén, az is megalapozatlan, hogy önmaga (átma) hozza létre a dharmát és az adharmát. Ebből az következne, hogy a testtel való kapcsolata és az, hogy ő hozza létre a dharmát és az adharmát, kölcsönösen egymáson alapul. Ezt kezdetnélküliségnek tekinteni: vakok egymásutánja.  Mivel a lélek nem áll szükségszerű viszonyban a cselekvéssel, ezért nem lehet ő a cselekvő. 

Látunk olyasmit, hogy csupán közelsége révén cselekvő valaki, például a király – ha ezt mondjátok, válaszunk: nem így van, mivel ő a vagyonnal és adománnyal megszerzett szolga-viszony miatt lehet cselekvő. Viszont nem képzelhető el semmi olyasmi (a vagyon és az adományok módjára), ami következtében a lélek a testtel úr-szolga viszonyba lépne. A téves sajátnak-tartás viszont a kapcsolat látható oka. Ezzel kifejtettük, hogy a lélek-e az áldozó. 

Ha erre azt mondják: Az, hogy a testtől elkülönült lélek önnön testét sajátjának tartja, átvitt értelemben veendő, nem pedig tévedés – válaszunk: nem így van, ugyanis a közvetlen és átvitt értelem csak ott megalapozott, ahol a dolgok különbsége közismert. Ahol a dolgok különbsége ismeretes – mint amikor az egyik, egy bizonyos sörényes stb. forma, az egyetemleges kapcsolat alapján  közismerten az ‘oroszlán’ szó és fogalom közvetlen értelme; a másikról, egy emberről, tudjuk, hogy rendelkezik az oroszlán általános tulajdonságaival, mint kegyetlenség és szilajság: ezen emberre vonatkoztatva az ‘oroszlán’ szó és fogalom átvitt értelmű lesz. Nem így azonban ott, ahol a dolgok különbsége nem ismeretes: itt, ha az egyikre a másik szavát és fogalmát vonatkoztatjuk, az csak tévedés következménye, nem pedig átvitt értelem. Miképpen az ‘ember’ szó és fogalom, melynek tárgya oszlop, a beálló sötétségben a különbség (hogy ez t.i. egy oszlop) nem látszván; avagy amiként a gyöngyházat véletlenül ezüstnek ítélő szó és fogalom; ugyanígy a test stb. halmazára önmagunk és nem-magunk meg nem különböztetése révén, nem képletesen alkalmazott ‘én’ szó és fogalom – hogyan is mondhatnánk mindezekre, hogy átvitt értelemben szerepelnek?

Még az önmaguk és nem-maguk között különbséget tevő tanult emberek sem különítik el mindig a szót és fogalmat, éppúgy, mint a juh- és kecskepásztorok. Ezért ha azok alkalmazzák a testre az ‘én’ fogalmat, akik a testtől elkülönült lélek létezését tanítják, az is téves, nem pedig átvitt értelmű beszéd. Ezek szerint, mivel a megtestesültség oka téves fogalomalkotás, bizonyított, hogy a tudó már életében testetlen. Így szól a Brahma ismerőjét tárgyaló kinyilatkoztatás is: „Hát mint a levedlett kígyóing hever a vackán, holtan, levetve, ugyanígy hever e test. Ám ez a testetlen, halhatatlan lehellet maga a Brahma, maga a ragyogás” (Brihad-áranjaka-upanisad IV.4.7). „Szeme van, de mintha nem volna, füle van, de mintha nem volna, szava van, de mintha nem volna, esze van, de mintha nem volna, lehellete van, de mintha nem volna.”  A Hagyomány is, amikor „A rögzült-tudatú milyen…?” (Bhagavad-gítá II.54) kezdetű helyen kifejti a rögzült-tudatú ismérveit, a tudót mindenféle tevékenységen kívül állónak mutatja.

Ezért, aki megértette, hogy a Brahma önmaga, az nem részese a létforgatagnak úgy, mint azelőtt. Kétségbevonhatatlan viszont, hogy aki ugyanúgy részese a létforgatagnak, mint azelőtt, az nem értette meg, hogy a Brahma önmaga.

Ami pedig azt illeti, amit korábban mondtatok (33.o.): Mivel a meghallás után további gondolkodás és elmélkedés [előírását] látjuk, a Brahma alárendelődik e szabálynak, s nem vele ér véget az egész ¬– nem így van. A gondolkodás és az elmélkedés célja a megértés. Ha ugyanis a már megértett Brahma szerepelne valahol máshol, akkor valóban alá lenne rendelve annak a szabálynak; de ez nem áll fenn, hiszen a gondolkodás és az elmélkedés célja is ugyanúgy a megértés, mint a meghallásnak. Így hát a Brahmára vonatkozó ismeretforrás a Tanítás, éspedig nem azért, mert befogadás előírásának tárgya. 

===[A bevezető fejezet lezárása]===
Eszerint bebizonyosodott, hogy a Tanítás, mint ismeretforrás önállóan vonatkozik a Brahmára, a védánta mondások „összefüggése szerint” (Brahma-szútra I.1.4). Ha viszont ez így áll, akkor helyénvaló, e tárgyban külön tanítás  kezdődik: „Ím eztán a Brahma vizsgálata” (Brahma-szútra I.1.1). Ha befogadás előírásának lenne alárendelve, akkor nem kezdődne külön tanítás, hiszen már el volna kezdve: „Ím eztán a dharma vizsgálata” (Mímánszá-szútra I.1.1). Ha pedig kezdődne, akkor így kezdődne: „Ím eztán a dharma további részének vizsgálata”, mint ahogy [a Mímánszá-szútra negyedik fejezete]: „Ím eztán az áldozat és az ember céljának vizsgálata” (IV.1.1). Mivel azonban a Brahma és önmagunk azonosságának megértését [Dzsaimini] nem ígérte, evégett indokolt, hogy [új] tanítás kezdődik: „Ím eztán a Brahma vizsgálata.”

Ezért minden előírás és minden más ismeretforrás vége éppen ez: „Én vagyok a Brahma” (Brihad-áranjaka-upanisad I.4.10). Hiszen, ha már megértettük, hogy önmagunk (mely sem el nem vethető, se nem követhető) kettősség nélküli, nem létezhetnek többé az ismeretforrások: se tárgyuk, sem azok megismerője nincsen. Így szól a vers is:

:„Tudja, nem fia vagy  teste
::ő – hisz az képzetes s hamis; 
:»Való, Brahma vagyok, lélek« –
::Mi teendője volna már?

:Igaz magát nem ismerve,
::maga még a megismerő;
:De most a bűntelen, tiszta
::megismerőt kutatja már. 

:Az is megismerésnek tűnt,
::hogy a test volna ő maga;
:Világi minden ismeret:
::a lelket értve, eltünik.”

Ezzel véget ért a négy-szútrás [bevezetés].  


––––   o   ––––

===[A világ oka az ősanyag]===
Az eddigiekben elmondottuk, hogy a védánta-szövegek (melyek célja a Brahma és önmagunk megértetése, összefüggésük pedig az, hogy mondanivalójuk: a lélek a Brahma) a Brahmával végződnek, anélkül, hogy az bármiféle cselekvés hatókörébe lépne. S mondottuk, hogy a Brahma mindentudó és mindenható, a világ keletkezésének, fennállásának és pusztulásának oka. A szánkhják és társaik azonban úgy vélvén, a beteljesedett  dolog megközelíthető más ismeretforrásokkal, más okokat következtetnek ki (az ősanyagot   és egyebeket), és még a védánta-szövegeket is úgy illesztik össze, hogy azokról szóljanak. Az összes olyan védántaszövegben, amely a teremtésről szól, az okozat alapján történő következtetés kívánja bemutatni az okot. A következtetés kívánt eredménye mindig egy személy  és az ősanyag kapcsolata – így gondolják a szánkhják. A kánádák  viszont ugyanezekből a szövegekből azt következtetik ki, hogy az Úr a ható ok, az atomok pedig az anyagi ok. S itt még más logikusok  is ugyanígy ellenünkre kélnek, látszólagos szöveghelyekre és érvekre  támaszkodva. Erre a szavakat,  szövegeket és ismeretforrásokat ismerő mester,  avégett, hogy megmutassa: a védánta-szövegek témája a Brahma megértetése, e látszólagos szöveghelyek és érvek felhozását téve meg ellenvéleménynek (púrva-paksa), megcáfolja azokat.

A szánkhják, akik a három minőségből  álló, tudattalan ősanyagot tartják a világ okának, így beszélnek: Azok a védánta-szövegek, amelyekről azt mondod, hogy megmutatják: a mindentudó és mindenható Brahma a világ oka – ezek az ősanyagot oknak tartó állásponthoz is kapcsolhatók. Először is, a mindenhatóság illik az ősanyagra is: terjedelme annak a módosulatai.  A mindentudás is ráillik, így. Hogyan? Amit tudásnak gondolsz, az a szattva  tulajdonsága; a Hagyomány szerint: „A szattvából tudás ébred” (Bhagavad-gítá XIV.17). Közismert, hogy a jógik, akik okozat-szervvel rendelkező személyek , e tudás, azaz a szattva tulajdonsága által mindentudók. Hiszen ismeretes, hogy a szattva abszolút dominanciájakor  lép fel a mindentudás. Nem képzelhető el, hogy az elszigetelt személy, mely nem oka semmi okozatnak s felfogás csupán: mindent, vagy egyáltalán bármit is tudna.  Mivel pedig az ősanyag a három minőségből áll, a szattva, a mindentudás oka, az ősanyag-állapotban  is fellelhető; ezért aztán az ősanyagot, noha nem tudatos,  átvitt értelemben mindentudónak mondják.

Valamint a védánta-szövegekben te is, aki a Brahmát tekinted mindentudónak, elkerülhetetlenül minden tudásra való képességnek kell, hogy tekintsed a mindentudást. Hiszen a Brahma nem cselekedheti ténylegesen azt a tudást, melynek tárgya minden. Ugyanis: ha a tudása örökös, akkor e tudás-tevékenységgel szemben elvész a Brahma függetlensége. Ugyanakkor ha nem örökös, akkor a Brahma felhagyhat a tudás tevékenységével; ilyenkor a mindentudás minden tudásra való képességként jelenik meg.

Továbbá a [világ] keletkezése előtt minden szerv nélkülinek veszed a Brahmát. Ám senkinek sem keletkezhetik tudása, ha nincsenek meg a tudás eszközei, mint a test és az érzékek. Továbbá az összetett ősanyagban megvan a fejlődés lehetősége, így alkalmas arra, hogy ok legyen, mint az agyag  stb.; ám a homogén, egylényegű Brahma nem.

Erre a tézisre válaszul készült ez a szútra:

==5. A ‘gondol’ miatt nem az Igén kívüli.==

Nem alapozható a védántákra az, hogy a világ oka a szánkhják alkotta tudattalan ősanyag lenne; mert az „az Igén kívüli”. Hogyan volna az Igén kívüli? „A ‘gondol’ miatt”: Mert ki van nyilatkoztatva, hogy az ősok gondolkodó. Hogyan? Így szól a kinyilatkoztatás: „Kezdetben, fiam, ez csak létező volt, egyetlen egy, párja nélkül” (Cshándógja-upanisad VI.2.1); innen továbblépve: „Az azt gondolta: »Legyek sokká, szaporodjam!«; kibocsátotta az izzást”  (VI.2.3). Itt az ‘ez’ szó jelöletét, vagyis a név és alak tagolta világot, a keletkezése előtt „létező”-ként, önmagára korlátozva mutatja; valamint azt, hogy a ‘létező’ szó jelölete (ami az elemzés tárgya) gondolkodás után bocsátja ki az izzást és egyebeket.

Ugyanígy másutt is gondolkodás utáninak állítja a teremtést: „Kezdetben bizony ez lélek volt, egyetlen egy; nem is pislantott  semmi más. Az azt gondolá: »Bocsássak hát ki világokat!«; kibocsátotta e világokat” (Aitaréja-upanisad I.1.1). Valahol pedig a tizenhat részből álló személyt dicsőítve mondja: „Az elgondolkodott … kibocsátotta a lélegzetet” (Prasna-upanisad VI.3).

„A ‘gondol’ miatt” kifejezés az ige jelentésére kíván utalni (mint az is, hogy „Az ‘áldoz’ miatt”), nem az igére. Ezért idézhetők itt olyan szövegek is (melyek szerint az ok a mindenség Ura), mint ez:

:„Mindentudó-ismerő:
::e hév az ő tudása csak;
:Abból lesz e brahma, a név,
::az alak, majd az étel is.” 

Ami pedig azt illeti, hogy a tudás mint a szattva jellegzetessége teszi mindentudóvá az ősanyagot: ez nem elfogadható. Ugyanis az ősanyag-állapotban a minőségek egyenletesek , így nem jöhet létre a tudás, ami a szattva jellegzetessége. 

Azt ugyebár már mondottuk, hogy a mindentudás képességével rendelkezvén lesz mindentudó?

Ezt sem fogadjuk el. Ha a minőségek egyenletességének állapotában a tudás szattvára alapuló képessége alapján az ősanyag mindentudónak mondható, akkor a radzsaszra és a tamaszra  alapuló, a tudással szembeszegülő képessége alapján tetszés szerint mondható csekély-tudásúnak is. Továbbá a szattva tevékenységét nem mondjuk tudásnak, ha nincsen szemtanúja; a tudattalan ősanyag pedig nem lehet szemtanú. Ezért nem fogadható el, hogy az ősanyag mindentudó volna. A jógik pedig a szattva dominanciája révén azért lehetnek mindentudók, mert tudatosak; így ez sem ellenpélda.

Amennyiben viszont úgy képzelik el , hogy egy Szemtanú révén gondolkodó az ősanyag, mint a tűz révén perzselő a vasgolyó: ebben az esetben ami az ősanyag mindentudásának az oka, valójában az az igazi mindentudó, a Brahma, a világ oka.

Ami viszont azt illeti, hogy a Brahmáról sem tételezhető fel az elsődleges mindentudás, hiszen ha állandóan cselekedné a tudást, akkor nem lehetne szabad a tudás cselekvésének vonatkozásában, erre a válasz:  Először is uraságodtól kell megkérdezni, hogyan hiányozhatna a mindentudása, ha állandóan cselekszi a tudást? Hiszen az ellentmondás, hogy nem mindentudó az, akinek a minden tárgy bevilágítására elégséges tudása örökös. Hiszen ha nem lenne örökös a tudása, akkor néha tudna, néha nem tudna: így nem is lenne mindentudó. Ám e hiba nem lép fel, ha a tudása örökös.

Ha a tudása örökös, akkor a tudás tárgyában nem nevezhető szabadnak – erre válaszunk: nem így van; hiszen láthatjuk, hogy az állandóan melegítő és ragyogó Napot is szabadnak nevezzük: ‘süt’, ‘ragyog’. Ugyebár a Napról akkor mondjuk, hogy ‘süt’ és ‘ragyog’, amikor kapcsolatban áll valami felmelegíthetővel és bevilágíthatóval; a Brahma viszont a keletkezés előtt nem áll kapcsolatban a megismerés tárgyával: így a példázat nem illeszkedik. De igen. Hiszen látjuk, hogy ha nincs is tárgya, akkor is cselekvőnek nevezzük: ‘Süt a Nap.’ Ugyanígy, ha a tudásnak nincs is tárgya, a Brahma nevezhető cselekvőnek: „Az gondolkodott.”  Tehát igenis illeszkedik a példázat.

Ám még inkább elfogadhatóak a Brahma gondolkodásáról szóló kinyilatkoztatások, ha tárgyra vonatkoztatjuk őket. Na de mi lehet az a tárgy, amely a keletkezés előtt az Úr tudásának objektuma lehetne? Azt mondjuk: az azonossággal és mássággal kifejezhetetlen, el nem különült név és alak, melyet elkülöníteni készült.  A jóga-tan ismerői szerint az Ő kegyelméből a jógik is rendelkeznek olyan tapasztalati ismerettel, melynek tárgyai elmúlt és még el nem következett dolgok, hát akkor mit mondjunk – ennek a mindörökké tökéletes Úrnak lehet-e olyan örökös tudása, melynek tárgya a teremtés, fennállás és visszavonás?

Ami pedig azt illeti, hogy a keletkezés előtt a Brahma testhez stb. nem kapcsolódva nem is gondolkodhatott: ez az ellenvetés sem jut át; a Brahma tudása, mint a Nap ragyogása, lényege szerint örökös, így a tudás eszközeire nem lehet szüksége. Továbbá a tudatlanság és egyebek sújtotta, létforgatagba vetett lények esetében az ismeretek létrejötte előfeltételezi a test és egyebek meglétét; nem úgy az Úr esetében, ahol nincsenek a tudást korlátozó okok.

E két mantra is megmutatja, hogy az Úrnak nincs szüksége testre vagy más effélére, és tudása akadályozatlan:

:„Nincsen semmi tennivalója, szerve sincs;
::kinek vetélytársa, se párja nem lehet,
:Hatalma legfőbb, sok alakja működik:
::tudás, erő s tett fakad lényegéből.”
:::(Svétásvatara-upanisad VI.8)

:„ Nincs lába, s gyors, nincs keze, mégis elkap:,
::szemetlenül lát, füle nélkül is hall.
:A tudhatót tudja, nem érti őt más::
::e nagy Személy végtelen, ám az első.”
:::(Svétásvatara-upanisad III.19)

Ugyebár nem létezik semmiféle, a tudást korlátozó okok sújtotta, létforgatagba vetett lény, aki más volna, mint az Úr; a kinyilatkoztatás szerint: „Nincs más látó, csak ő, … nincs más megismerő, csak ő.”  Akkor hogyan mondhatod, hogy a létforgatagba vetett lények esetében az ismeretek létrejötte előfeltételezi a test és egyebek meglétét, míg az Úr esetében nem?

Erre a válasz: így igaz, nincs az Úron kívül más, a létforgatagba vetett lény. Mindazonáltal az elfogadott, hogy a testre alapuló rendszer határozmányával kapcsolatban áll, mint a tér is kapcsolatban áll olyan határozmányokkal, mint fazék, korsó vagy barlang.  Ennek következtében látjuk azt a közkeletű szó- és fogalomhasználatot, mely a fazék üregéről és a korsó üregéről beszél, noha a tér nem különül el. És ennek következtében látjuk azt a hamis felfogást, hogy a tér elkülönül a fazék terétől. Ugyanígy van itt is: nem ismervén fel, hogy csupán a testre alapuló rendszer határozmányával áll kapcsolatban, az a hamis felfogás alakul ki, hogy az Úr és a létforgatagba vetett lények elkülönülnek. És látjuk, hogy maga a lélek (átma), a Létező, a testre alapuló rendszerre, mely nem lélek, ráruházza lélek-voltát, csupán korábbi hamis felfogása révén. Mivel pedig a létforgatag ilyen, a létforgatagba vetett lénynél a gondolkodás előfeltételezi a testet.

Ami pedig azt illeti, hogy az összetett ősanyag, mint az agyag stb., alkalmas arra, hogy ok legyen; ám a homogén Brahma nem – ezt is megcáfolta már az, hogy az ősanyag „az Igén kívüli”.  Azt pedig, hogy érveléssel is csak az vezethető le, hogy a Brahma az ok, nem pedig az ősanyag és egyebek, majd később fejtegeti: „Másmilyensége miatt nem lehet…” 


––––   o   ––––

Erre azt mondja: Amit mondtál, t.i. hogy A tudattalan ősanyag nem a világ oka, mivel az a kinyilatkoztatás szerint gondolkodó – ilyesmi másutt is előfordul; látjuk, hogy még tudattalan dolgokat is átvitt értelemben tudatosként kezelünk. Mint ahogy a folyópart küszöbönálló beomlását látva, azt mondjuk: „A part be akar omolni”, s a tudattalan partot átvitt értelemben tudatosnak vesszük. Ehhez hasonlóan az ősanyagot, noha tudattalan, a teremtés küszöbönálltakor nyilván átvitt értelemben mondja tudatosnak a szöveg: „Az azt gondolta.” Amint a hétköznapi életben látjuk, hogy valamely tudatos lény, ha elgondolja: „Megfürdöm, eszem, s délután majd kocsin a faluba megyek”, ezután éppen e szabály szerint viselkedik; ugyanígy az ősanyag is, a Nagy és a többi formájában,  szabályszerűen viselkedik. Ezért tekinti a szöveg átvitt értelemben tudatosnak. 

Na de mi okból értelmezed, a gondolkodás elsődleges jelentését feladva, átvitt értelmű kifejezésnek? Mivel látjuk, hogy a szöveg a tudattalan vizet és izzást is átvitt értelemben tudatosnak tekinti: „Az az izzás azt gondolta”, „Az a víz azt gondolta.”  Ezért arra jutunk, hogy a ‘gondolkodás’ akkor is átvitt értelemben veendő, ha a Létező az alanya, mivel a szövegben dominál az átvitt értelem. 

Erre a tézisre válaszul készült ez a szútra:

==6. Ha [azt mondod,] képletes – Nem, a ‘lélek’ szó miatt.==
Amit mondasz, hogy a ‘Létező’ szó jelölete a tudattalan ősanyag, s a ‘gondolkodni’ átvitt értelemben alkalmazható rá, mint a vízre és az izzásra – ez nem igaz. Miért? „A ‘lélek’ (átma) szó miatt.”

„Kezdetben, fiam, ez csak létező volt”, innen továbblépve: „Az azt gondolta … kibocsátotta az izzást” (Cshándógja-upanisad VI.2.1,3), az izzás, víz és étel kibocsátását elmondván, ugyanarra a gondoló Létezőre, a főtémára, valamint az izzásra, a vízre és az ételre az ‘istenség’ szóval utalva mondja: „Amaz istenség azt gondolta: »Nosza, e három istenségbe magam, mint lélek  behatolva, hadd különítem el a nevet és alakot«” (Cshándógja-upanisad VI.3.2). Ha ott a tudattalan ősanyagot tekintjük (a minőségek tevékenysége révén) gondolónak, akkor  az „amaz istenség” is rá vonatkozna, lévén főtéma. De akkor az istenség nem beszélne a lélekről a ‘magam’ szóval. Hiszen a lélek jelentése: a test tudatos felvigyázója, a lélegzetek fenntartója ; ez közismert, és a szófejtés is alátámasztja. S ez hogyan lehetne a tudattalan ősanyag belső maga? Hiszen a ‘maga’ jelentése: önlényege. A tudattalan ősanyag önlényege nem lehet a tudatos lélek. Ám ha a tudatos Brahmát fogadjuk el, aki a szó szerinti értelemben gondoló, hozzá illik az, hogy a lélekre vonatkoztatva a ‘magam’ szót alkalmazza.

Továbbá: „Ez a parány: mindennek ez a lényege (átma); az a valóság; ő a lélek (átma); az vagy te, Svétakétu!” (Cshándógja-upanisad VI.12.3) – itt az „ő a lélek” kifejezés a főtémát, a Létezőt, a parányt, a lényeget az átma szóval jelöli; majd az „az vagy te, Svétakétu” kifejezés a tudatos Svétakétu lelkének mutatja.

A víz és az izzás viszont, lévén tárgyak, tudattalanok; a szöveg is azt tanítja, hogy vonatkozik rájuk a név és alak elkülönítése és más hasonlók. Ezenkívül nincs semmi olyasmi, mint a ‘lélek’ szó, ami miatt közvetlen értelemben kellene vennünk; így helyénvaló, hogy a gondolást képletesnek tartsuk, mint a part esetében. – És ezek is gondolkodhatnak, amennyiben a Létező fennhatósága alatt vannak.

A Létező viszont, a ‘lélek’ szó miatt, nem képletesen  gondolkodik: ezt mondottuk el. 


––––   o   ––––

Erre azt mondhatja, A tudattalan természetre is vonatkozhat az átma (lélek/önmaga) szó, mert ő végez mindent a lélek számára; mint ahogy a király mindent végző miniszterére vonatkozik: „Bhadraszéna én magam vagyok.” Hiszen a személy, a lélek számára az ősanyag a tapasztalást és bevégezést elvégezve szolgál,  mint a király számára a miniszter, eljárva békében és háborúban.

Avagy: az egyetlen átma szó tárgya tudatos és tudatalan is lehet, mint látjuk ezekben a használataiban: bhúta-átma, indriya-átma . Ahogyan az egyetlen ‘fény’ szó tárgya is lehet az áldozat  és a világítás. Akkor viszont miért lenne igaz, hogy a ‘lélek’ szó miatt a ‘gondol’ nem képletes?

Erre adja meg a választ:

==7. Mert a tan szerint ki rá alapul, megszabadul.==

Nem lehet a tudattalan ősanyag a ‘lélek’ szó alapja. Az „ő a lélek” kifejezés a főtémát, a Létezőt, a parányt idézi; az „az vagy te, Svétakétu” kifejezés mutatja, hogy a tudatos Svétakétu, a megváltandó, rá alapul; majd a megszabadulásról szól a szöveg: „ha van mestere, tudja tőle: még ennyi van hátra, míg megszabadulok – azután odaérek” (Cshándógja-upanisad VI.14.2).

Hiszen ha a tudattalan ősanyagot (a ‘létező’ szó jelöleteként) az „az vagy” segítségével ráfogná a megszabadulásra vágyóra, aki pedig tudatos: „tudattalan vagy!” – akkor a Tanítás, ellentmondást állítva, nem szolgálná az ember célját, s így ismeretforrás sem lenne. De a hibátlan Tanítást nem szabad úgy értelmezni, hogy ne legyen ismeretforrás. És ha a Tanítás, mint ismeretforrás, a megszabadulásra vágyónak, aki persze tudatlan, tudattalan nem-magát mutatná fel önmagaként – az, hiszékenyen, mint a tehén farkába kapaszkodó vak,  nem vetné el ezt az önmaga-képet, s azon túli önmagát nem érné el; így pedig eltérülne az ember céljától s nyomorúságra jutna. Ezért úgy kell lennie, hogy amiképp a mennyet kívánónak valósággal megmutatja a tűzáldozat végrehajtását, ugyanúgy a megszabadulásra vágyakozónak is valósággal mutatja meg igazi önmagát: „ő a lélek (átma); az vagy te, Svétakétu!”

Ha ez így van, akkor illik a tanításba az is, hogy az igazat állító megszabadul (a hevített szekerce megragadása révén való megszabadulás példázatában).  Különben viszont, ha csak átvitt értelemben tanítaná, hogy a lélek-princípium a Létező – mint itt: „Tudja: Én vagyok a vers” (Aitaréja-áranjaka II.1.2.6), csupán a lélekkel való valamely egybeesés alapján –, akkor annak gyümölcse nem volna örök; ez viszont nem illik a megszabadulásról szóló tanításhoz. Ezért a Létező parányra nem képletesen használja a ‘lélek’ szót.

A miniszterre pedig azért illik képletesen a ‘magam’ szó („Bhadraszéna én magam vagyok”), mert a miniszter és ura különbözősége tapasztalati tény. Továbbá nem helyes képletesnek tekinteni olyasmit, aminek ismeretforrása az Ige (mondván, hogy néhol az Ige is képletes), hiszen így minden bizonyosság elveszne. 

Ami pedig azt illeti, hogy az átma szó egyformán vonatkozik tudatos és tudattalan dologra, mint a ‘fény’ az áldozatra és a világításra – ez nem így van, ugyanis a többértelműség nem fogadható el. Ezért a ‘lélek’ szó közvetlen tárgya csakis tudatos dolog; a bhúta-átma és indrija-átma kifejezésekben a tudatosságot átvitt értelemben alkalmazzuk az elemekre (bhúta) stb.

Még ha a ‘lélek’ szó egyformán jelentené is mindkettőt, valamely választási kritérium híján (mint téma vagy kiegészítő szó) nem lehet eldönteni, melyik szerepében áll. Itt azonban semmi oka sincs, hogy a tudattalant válasszuk. Főtéma pedig a gondolkodó Létező, szomszédos a tudatos Svétakétu; azt már elmondottuk, hogy a tudatos Svétakétu lényege (átma) nem lehet tudattalan. Ezért úgy kell döntenünk, hogy itt az átma szó tárgya tudatos.

A felhozott példa sem jó, mivel a ‘fény’ szó a hétköznapi használatban csak világítás értelemben bevett; az áldozatra csak azért alkalmazzák, mert a magyarázó szöveg szerint hasonlatos a világításhoz.

Avagy: már az előző szútrában kifejtette a ‘lélek’ szót, egyszerre vetve el, hogy képletes vagy többjelentésű volna; az ősanyag okságának ettől teljesen függetlenül kifejthető cáfolata ez: „Mert a tan szerint ki rá alapul, megszabadul.”

Ezért a ‘Létező’ szó jelölete nem a tudattalan ősanyag.

És még miért nem az ősanyag a ‘Létző’ szó jelölete?

==8. Mert nem is mondja, hogy el kell vetni.==
Ha a ‘létező’ szó jelöleteként a lélektelen ősanyagra utalna itt is: „ő a lélek; az vagy te”, akkor kimondaná, hogy azt el kell vetni, hiszen az igazi lélekről kívánja tanítani: nehogy az első tanítást hallva, tudatlansága miatt rá alapozzon. Ahogyan aki az Arundhatít  akarja megmutatni, először a mellette álló jókora csillagot keresteti meg, mint Arundhatít, bár nem az az igazi; azután ezt tagadva keresteti meg magát az Arundhatít – ugyanígy megmondaná: nem ez a lélek.  De nem mondta; azt látjuk, hogy az egész hatodik fejezet végkövetkeztetése azon alapul, hogy a lélek csakis a létező.

Az „is”  szó azt a bővítést jelzi, hogy az ígérettel is ellentmondásba kerülne. Még ha meg is történne az ‘elvetés’, szükségképp ellentmondásba kerülne az ígérettel. Azt ígérte, hogy az ok megismerése révén minden ismeretes lesz. A szöveg elején ez áll a kinyilatkoztatásban:

„– Megkérdezted-e azt a tanítást, amely révén a nem-hallott hallottá lesz, a nem-gondolt gondolttá, az ismeretlen ismertté?

– Hogyan is lehetséges ilyen tanítás, uram?

– Ahogyan, fiam, egyetlen agyag-darabról minden agyagból való megismerszik; a beszéddel a különösséget [/ módosulatot] ragadjuk meg, ám az igaz megnevezés csakis ‘agyag’. … Így lehetséges az a tanítás.” (Cshándógja-upanisad VI.1.2-6.)

És ha a ‘létező’ szó jelölete az ősanyag, ami a tapasztalandók osztályának oka, akár elveti, akár nem veti el aztán – ennek megismerése révén a tapasztalók osztálya nem lesz ismeretes, mert a tapasztalók osztálya nem az ősanyag módosulata. 

Ezért a ‘Létező’ szó jelölete nem az ősanyag.

És még miért nem az ősanyag a ‘Létző’ szó jelölete?

==9. Mert ‘magába tért’.==
Ugyanezen okról, a ‘létező’ szó jelöletéről ez áll a kinyilatkoztatásban: „Amint ez a személy, úgymond, aluszik, akkor, fiam, a létezőbe jutott el; magába tért (szva-apíta), ezért mondják rá, hogy aluszik (szvapiti), hiszen magába tért.” (Cshándógja-upanisad VI.8.1) Ez a kinyilatkoztatás a személynek erre a közismert, hétköznapi leírására ad szófejtést: ‘alszik’. A ‘maga’ (szva) szó itt a lelket (átma) jelenti. A jelentése az, hogy abba ‘tért’, azaz jutott bele, ami a ‘létező’ szó jelölete, a főtéma. Közismert, hogy a ‘tér’ jelentése ‘belékerül,  merül’,  hiszen látjuk, hogy a ‘kiemelkedik s visszatér’ kifejezést használják ‘létrejön s visszamerül [= elpusztul]’ értelemben.

A lélek (dzsíva) ébren van, ha az határozza meg, hogy az elme szabadon bolyong;  így megragadja az érzékek tárgyait és eljut azok sajátosságaihoz.  Ha ezek maradványai jellemzik s álmokat lát, akkor az ‘elme’ szó jelölete.  Ha mindkét meghatározója megszűnt, a mélyalvás állapotában az e meghatározóktól származó sajátosságok sem léteznek, s így mintegy önnönmagába (átma) merül; erre mondja a szöveg, hogy „hiszen magába tért”.

Ahogy a ‘szív’ (hridajam) szófejtését megadja a kinyilatkoztatás: „Mert e lélek a szívben van: pontosan ez a szófejtése is – ‘a szívben van ez’ (hridj ajam)” (Cshándógja-upanisad VIII.3.3.); vagy ahogy az ‘étvágy’ és a ‘megszomjazás’ szó alkalmazásának gyökerét a kinyilatkoztatás mutatja meg: „csakis a víz vezeti, amit megeszik” és „csakis az izzás vezeti, amit megiszik”:  ugyanígy, az ‘alszik’ megjelölés szófejtésével azt az értelmet mutatja meg, hogy ‘saját lelkébe, a ›létező‹ szó jelöletébe tért’.

A tudatos lélek pedig nem fordulhat a tudattalan ősanyaghoz, mint önformájához. Ha viszont mégis az ősanyagot fejezné ki a szva szó: ‘sajátjába’ értelemben, mert az magáé a léleké, így is arra az ellentmondásra jutnánk, hogy a tudatos a tudattalanba tér meg. S egy másik kinyilatkoztatás is azt mutatja, hogy a mélyalvás állapotában a tudatba térünk meg: „Értelmes lelke körülöleli, nem tud semmi külsőről, semmi belsőről” (Brihad-áranjaka-upanisad IV.3.21).

Ezért amibe minden tudat megtér, az a tudat a ‘Létező’ szó jelölete, a világ oka, nem az ősanyag.

És még miért nem az ősanyag a ‘Létző’ szó jelölete?

==10. Mert a menet egyforma.==
Ha az oknak a védántákban is különféle felfogásai lennének, mint a dialektikusok  tételeiben – néhol a tudatos Brahma lenne a világ oka, máshol a tudattalan ősanyag, máshol megint csak más –, akkor a „gondol” stb. kinyilatkoztatást (Cshándógja-upanisad VI.2.3) értelmezhetnénk olykor az ősanyag-ok tana szerint is. De nem így van. Hiszen minden védántában egyformán tudatos okhoz jutunk el.

„Mint lobogó tűzből szikrák kélnek minden irányba szerteszét, e lélekből (átma) ugyanúgy kél az összes lélegzet, szerte a saját helyére; a lélegzetekből az istenek, az istenekből a világok.” „S ebből a lélekből keletkezett az éter” (Taittiríja-upanisad II.1); „Mindez csakis a lélekből való” (Cshándógja-upanisad VII.26.1); és „A lélekből születik e lélegzet” (Prasna-upanisad III.3) – az összes védánta azt mutatja, hogy a lélek az ok. A lélek (átma) szó pedig tudatosságot fejez ki, ezt már elmondottuk.

Az, hogy a védánta-mondások kimenete egyformán a tudatos ok, ez igen erős oka annak, hogy érvényes ismeretforrások; mint a formák esetében a szem.  Így hát a mindentudó Brahma a világ oka, „mert a menet egyforma”.  

És még miért a mindentudó Brahma a világ oka?

==11. S mert ki van nyilatkoztatva.==
A Svétásvatarák mantra-upanisadja közvetlenül kinyilatkoztatja, hogy a mindentudó Úr a világ oka. Főtémája a mindentudó Úr; 

:„Csak Ő az ok; szervek urán  uralkodik:
::szülője nincs, senki sem úr fölötte már.”
:::(Svétásvatara-upanisad VI.9)

Így hát bebizonyosodott, hogy a mindentudó Brahma a világ oka, nem a tudattalan ősanyag vagy más.

===[A két Brahma]===
E szútrákban (innen kezdve: „Amiből ez születik, stb.” idáig: „S mert ki van nyilatkoztatva” [I.1.2-11]) érvekkel alátámasztva bebizonyult, hogy az összes idézett védánta-mondás értelme azt bizonyítja, hogy a mindentudó, mindenható Úr a világ születésének, fennállásának és pusztulásának oka. A „menet egyformaságára” (I.1.10) való utalás pedig kifejti, hogy az összes  védánta tudatos okot tanít.

Akkor mivégre a könyv további része?

A válasz: a Brahmát kétféleképp fogjuk fel – úgy, hogy a név és alak szerinti tagolás révén a különbözőség határozmányai jellemzik; illetve éppen ellenkezőleg, minden határozmány nélkül.

„Hiszen ahol mintegy kettőzve van, akkor egyik a másikat látja… Ahol viszont számára mindenből csupán önnön maga (átma) lett, akkor mivel s kit láthat?” (Brihad-áranjaka-upanisad IV.5.15.) „Ahol nem lát mást, nem hall mást, nem ismer meg mást, az a bőség. Ám ahol mást lát, mást hall, mást ismer meg, az a kevés. Ami pedig bőség, az halhatatlan; ám ami kevés, az halandó” (Cshándógja-upanisad VII.24.1).

„A bölcs, ki minden alakot megvizsgál, nevet alkot s rámondja…” (Taittiríja-áranjaka III.12.7.)

:„Oszthatatlan, csitult, tétlen,
::folttalan, kifogástalan,
:Meg nem halás végső hídja –
::tűz, mi tápját elégeté.”
:::(Svétásvatara-upanisad VI.19)

„… ‘Nem’, ‘nem’…” (Brihad-áranjaka-upanisad IV.5.15 = IV.2.4 = IV.4.22 = II.3.6 = III.9.26); „Nem vaskos, nem parány” (Brihad-áranjaka-upanisad III.8.8).

„Hiányos az egyik hely, teljes a másik”  – mindeképpen a szövegek ezerszeresen megmutatják, hogy a Brahmának két formája van, aszerint, hogy a tudás vagy a tudatlanság tárgya. A tudatlanság állapotában minden tevékenység jegye az, hogy a Brahmát pl. a tisztelendőnek vagy a tisztelőnek  veszi. A Brahma tisztelete néhány formájának célja az emelkedés, némelyiknek a célja a fokozatos megszabadulás, másoké a cselekedet kibővítése.  Ezek különbsége a minőségek és a határozmányok különbségén alapul. Noha a legfőbb lélek, az Úr, egyetlen egy csupán; mégis, ha mindeme minőségek szerint különbözőként tisztelhető, annak gyümölcse is különböző lesz, a tisztelet milyensége alapján. „Ahogyan tisztelik, éppen azzá lesz”, a kinyilatkoztatás szerint;  valamint „Amilyen szándéka van evilágon az embernek, olyan lesz, ha innen távozik” (Cshándógja-upanisad III.14.1). A Hagyomány szerint is

:„Amilyen lényre gondolva
::veti le majd e porhüvelyt,
:Abba kerül, Kauntéja,
::hisz mindig róla álmodott.”
:::(Bhagavad-gítá VIII.6)

Noha egyetlen egy lélek rejtezik minden mozgó és növényi lényben, a kinyilatkoztatás mégis különböző hatalmúnak és erejűnek mondja a lelket, mely – bár változatlan-örök és egyalakú – egymás után nyilvánul meg a tudat és az egyes határozmányok foka szerint: „Ki annak lelkét nyilvánvalóbban ismeri…” (Aitaréja-áranjaka II.3.2.1). A Hagyományban is:

„Bármely lényben hatalmat látsz,
::fenséget vagy kemény erőt,
:tudd meg, az én dicsőségem
::gyér visszfényét csodálhatod.” 

Vagyis, ahol csak a hatalomnak és a többinek bőségét látjuk, az maga az Úr; ezzel tisztelendőnek jelenti ki.

Ugyanígy itt is; kimondja majd, hogy a Nap korongjában lévő aranyból való Személy maga a legfőbb, azon jel szerint, hogy minden rossz fölé kél.  Ugyanígy értendő „Az éter, a jele szerint” (Brahma-szútra I.1.22) és a továbbiak. Eképp a lélek ismerete is – mely az azonnali megváltás oka –, noha különböző határozmányok révén szerepel a Tanításban, a mondanivaló nem az egyes határozmányokkal való kapcsolat; ám így kétség ébred, vajon a legfőbbről avagy az alsóbbról szól, s ezt a szöveg menetének vizsgálatával kell eldönteni. Mint ahogy itt rögtön: „A gyönyörből való, az ismétlés szerint.”  Így a könyv azért folytatódik, hogy megmutassa: a Brahma, noha egy, a védántákban határozmányait tekintetbe véve és határozmányait elvetve szerepel, aszerint, hogy tisztelet vagy tudás tárgya. Továbbá a tudattalan ok cáfolatát – amit már elmondott: „Mert a menet egyforma” (Brahma-szútra I.1.10) – kibővíti, amikor a Brahmát tárgyaló egyéb szöveghelyeket elemezve elveti a Brahmának ellentmondó okokat.</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>A teljesség felé</title>
    <id>293</id>
    <revision>
      <id>4937</id>
      <timestamp>2006-08-31T11:08:46Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>kat szövegek</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző = Weöres Sándor
| cím = A teljesség felé
| szakasz =
| előző =
| következő =
| megjegyzés =
}}

''Hamvas Bélának, mesteremnek köszönöm,''

''hogy megírhattam ezt a könyvet: ő teremtett''

''bennem harmóniát.''

''E könyv arra szolgál, hogy a lélek harmóniáját''

''megismerhesd, és ha rád tartozik, te is birtokba''

''vehesd.''

''Az itt-következők nem újak, nem is régiek:''

''megfogalmazásuk egy kor jegyeit viseli, de''

''lényegük nem-keletkezett és nem-múló. Aki a''

''forrásvidéken jár, mindig ugyane virágokból''

''szedi csokrát.''

===A teljesség felé===

Solvere volo et solvi volo.

Salvare volo et salvari volo.

Generare volo et generari volo.

Cantare volo et cantari volo.

Saltate cuncti!

Ornare volo et ornari volo.

Lucerna sum tibi, ille qui me vides.

Janua sum tibi, quicunque me pulsas.

Qui vides quod ago, tace opera mea.

(Oldani vágyom és oldódni vágyom.

Üdvözíteni vágyom és üdvözülni vágyom.

Nemzeni vágyom és megfoganni vágyom.

Dalolni vágyom és dalláválni vágyom.

Mind táncoljatok!

Ékesíteni vágyom és ékeskedni vágyom.

Lámpád vagyok, ha látsz engem.

Ajtód vagyok, ha zörgetsz rajtam.

Ki látod, mit teszek, hallgasd el a munkám.)

''Egy apokrif János-evangéliumból''

==Tartalom==
*[[A teljesség felé/A forrás]]
*[[A teljesség felé/A kard]]
*[[A teljesség felé/A fészek]]
*[[A teljesség felé/A szárny]]
*[[A teljesség felé/A kristály]]

[[Kategória:A teljesség felé| ]]
[[Kategória:Szövegek]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Az ind filozófia</title>
    <id>294</id>
    <revision>
      <id>4579</id>
      <timestamp>2006-08-29T09:30:59Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>{{fej}}</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     = Schmidt József
| cím        = Az ind filozófia
| szakasz    =
| előző      =
| következő  =
| megjegyzés = 1923
}}

==ELSŐ KORSZAK==

====A Véda filozófiája====

Az olyan távol eső és nehezen megközelíthető India már az ókorban abban a hírben állott, hogy titokzatos bölcsesség birtokában van. Arról persze, hogy miféle ez a bölcsesség, az újabb időkig úgyszólván semmit sem lehetett tudni, ami természetesen még inkább felcsigázta az érdeklődést. Mikor aztán a 18. sz. végén feltárult az ind birodalom kincsesházának ajtaja, az ősréginek vélt Bhagavadgitá c. theozófikus költemény (1785) bámuló elragadtatással találkozott, ellenben az igazán régi Véda a lehető leghidegebb fogadtatásra talált. H. Th. Colebrooke, úgy vélekedett, hogy elolvasni sem érdemes, nem lefordítani. Vagy félszázadon át senki sem törődött vele. Csak a 19. sz. közepétől fordult feléje az érdeklődés, de most már annál intenzívebben, úgy hogy manapság az egész Véda könnyen megközelíthető, ki van adva, le van fordítva. A szüntelen folyó kutatások, amelyekben a nyugati műveltségű ind panditok is részt vesznek, megdöntötték a Véda miszteriózus bölcsességének és immemoriális régiségének orthodox ind dogmáját, amely a nyugati theozófusok dogmájává is lett, viszont megmutatták, hogy az ind filozófia a Védában gyökerez. 

Mi a Véda? 

A Véda (tkp. a. m. &quot;tudás&quot;) egy óriási vallási irodalom, a régi ind nemzeti vallásnak, az orthodox brahmanizmusnak, kinyilatkoztatott irodalma, - az ind &quot;biblia&quot; v. &quot;szentírás&quot;, amely azonban igen sokáig nem volt leírva, hanem költő-céhek és papi családok köreiben élőszóval hagyományozva. Kora mély homályba van burkolva. Alsó határa körülbelül a Kr. előtti 5. század - mert az ez idő körül keletkezett buddhizmus az egész Védát feltételezi. A felső határ ellenben teljesen meghatározhatatlan: legalábbis a 2. évezred közepe, esetleg a 3. évezred. Egyes tudósok még messzebb akartak visszamenni: a 4. évezred közepéig (Jacobi), sőt a 6. évezredig (az ind Tilak). De e vakmerő feltevések csak theozófus körökben találtak visszhangra. A Véda immemoriális régiségének orthodox ind dogmája teljességgel beigazolhatatlan. 

Az egész Véda nevű szent irodalomnak négy, ugyancsak véda nevű része van, ú. m. az Rg-véda, Atharva-véda, Száma-véda és Jadsur-véda. Mind a négy védához egy-egy szanhitá, legalább egy, de rendesen több bráhmana és egész sereg szútra tartozik. 

A szanhiták &quot;gyűjtemények&quot;, amelyekről az egyes védák el vannak nevezve, - és pedig himnuszok (rk), varázsmondások (atharvan), énekek (száman) és áldozati mondások (jadsusz) gyűjteményei. A legrégibb és legértékesebb köztük az Rg-véda-szanhitá, vagy egyszerűen Rg-véda (kb. 1500-1000) - 1028 hymnus 10 könyvben. E himnuszok túlnyomóan vallási tartalmúak, t. i. istenek segítségül hívása és dicsősítése, de néhány (mindössze 7) filozófiai jellegű, bár a filozófiai felfogás bennük még kusza és zavaros s mithológiai és theológiai eszmékkel terhes. Mindenesetre e himnuszokban vannak az ind filozófiának legelső, bár igen szerény, kezdetei. A többi szanhiták filozófiai szempontból alig jöhetnek tekintetbe. Az Atharva-véda néhány himnuszában a filozófia a varázslat igájában van görbesztve. A Jadsur-véda öt szanhitájában csak írmagul akad néhány jelentéktelen filozófiai gondolat, azonkívül egy pár fantasztikus teremtés-legenda. 

A bráhmanák rituális szövegkönyvek, vaskos theológiai, közelebbről áldozattudományi értekezések. Tartalmuk az áldozati szertartások végrehajtására vonatkozó gyakorlati szabályok és utasítások (vidhi) s az ezekhez fűződő elméleti fejtegetések és magyarázatok (artha-váda), többek közt sajátságos, felette fantasztikus kozmogonikus legendák. E szövegekben szembetűnő a törekvés a misztikus spekulációra, amelyek tárgya az áldozat s a tőle elválaszthatatlan szent szó. E papi spekuláció legérettebb gyümölcsei az áranjaka, &quot;eredeti könyv&quot;, nevezetű nagy számú misztikus és szimbolikus elmélkedések, valamint az upanisad nevű, még nagyobb számú hasonló jellegű szövegek, amelyek az előbbiekkel egyetemben a bráhmanákhoz függednek s velük együtt a Védánta, &quot;a Véda vége&quot;, nevet viselik. Az upanisadok dogmatikus szövegkönyvek s egyben az első igazi filozófiai szövegek, bár bennük mély értelmű spekulációk még mindig értéktelen áldozati mistikával és szimbolikával keverve fordulnak elő s kialakult rendszerről még szó sincsen. 

A szútrák rituális és jogi kompendiumok, a filozófiához tehát semmi közük. 

A Véda tartalmának e futólagos vázolásából kitetszik s alábbi részletes tárgyalásából világosan ki fog tűnni, hogy a Véda feneketlen bölcsességének dogmája szintén csak orthodox indek és theozófusok fantáziájában van meg. A Véda egész tartalma, ismételjük, csak a filozófiai rendszerek előkészítése. Az upanisadok mindenesetre külön és beható tárgyalást érdemelnek. 

===A) A védikus szanhiták és bráhmanák filozófiája ===

====a) A védikus pantheon====

A vallás egy neme a filozófiának, mindenesetre a legrégibb természetmagyarázat. Eredete és mivolta legjobban az Rg-véda segítségével tanulmányozható, amely mű e részben az egész világon páratlanul áll. Az istenek (déva) itt túlnyomóan megszemélyesített természeti erők és jelenségek, de a személyesítés sokszor oly átlátszó, hogy anthropomorfizmusról még alig lehet szó. Agni tűzisten pl. a tűz (agni) nevét viseli, s ahol a tűz ég, ott van az isten; Usasz hajnal-istennő a hajnal (usasz) nevét viseli s ahol az égen hajnallik, ott az istennő. Az ég, föld, nap, hold, szél stb. istenei az ég, föld, nap, hold, szél stb. nevét viselik, amely világosan elárulja egykori mivoltukat. Egyes isteneknél a természeti eredet már kevésbé világos, néha egészen elmosódott. Köztük a leghatalmasabb és legnépszerűbb, az igazi nemzeti isten a mennykövező és démonverő Indra, az ind Donar, s a legmagasztosabb az erősen ethikus jellegű Varuna, az ind Jehova, akinek alakja már halványulni kezd. Más istenek viszont utóbb, a hinduizmus periódusában, rangemelésben részesülnek; Rudra vihar-isten, aki eufemisztikus hízelgésből a síva, &quot;jóságos&quot; jelzőt kapja, a világromboló nagy Síva elődje s a még alig szereplő Visnu nap-isten világfenntartó nagy istenséggé lesz. Isteni tiszteletben állanak továbbá az &quot;atyák&quot; (pitar) - az ősök szellemei, akiknek feje, Jama, az első ember, tehát az első halott is s mint ilyen a halottak királya, később a rettenetes halál-isten. Az ébredező papi spekuláció szülöttei egyes elvont istenalakok, főleg Pradsá-pati és Brahmanaszpati (l. alább). 

====b) A védikus kozmogónia====

A filozófia Indiában szorosabb kapcsolatban áll a vallással, mint egyebütt, de azért a bölcselkedés Indiában is a hit megrendülésével állít be. A mithoszalkotó fantázia paradoxonjai felköltik a kétkedés és tagadás ősi szellemét, amely már az Rg-véda egyes himnuszaiban fel-felüti a fejét. Van szó olyanokról, akik a legnagyobb és legnépszerűbb isten létezésében is kételkednek. Oly sokan mondják: &quot;Nincsen Indra! Ki látta őt?&quot; (Rv. VIII. 100. 3.). Gúnyolódni mernek rajta. Egy dalos (szoborárús?) így énekel: &quot;Ki veszi meg tíz tehénen ezt az én Indrámat, hogy elleneit megölesse s aztán nekem visszaadja?&quot; (Rv. IV. 24. 10.). Egy himnuszban Indra tökrészegen monologizál s titáni bramarbasként kérkedik: &quot;Ide vágjam-e a földet íziben vagy amoda? Az égben van az egyik felem, a földön vonszolom a másikat. Rettentő nagy vagyok én, a felhőkig felnyúlok én&quot; (10-12.). Oly kor, amelyben így lehetett beszélni megérett a filozófiára. S valóban az Rg-védában valóságos filozófiai himnuszok is vannak (X. 72., 81., 82., 90., 121., 125., 129.), amelyekben bealkonyodott a régi isteneknek s derengni kezd a mindenegység hajnala. 

Az ú. n. Purusa-himnuszban (Rv. X. 90.) az istenek ugyan a világ alkotói, de amiből a világot alkotják, az a purusa, &quot;ember&quot; - egy ezerfejű, ezerszemű, ezerlábú ős-óriás, az Edda-beli Ymír ind mása, akit az istenek áldozati baromként levágnak s akinek testrészeiből keletkeznek aztán az univerzum részei, - fejéből az ég, lábaiból a föld, szeméből a nap, leheletéből a szél stb. Szóval: &quot;Purisa minden, ami volt és lesz&quot; (2). E himnusz az ind pantheizmus legrégibb terméke s első proklamációja. 

Más himnuszokban az alkotó istenek sokasága helyébe egy minden istentől különböző s minden isten felett álló isten lép, aki részint alkot, mint a platóni démiurgos, részint teremt, s már nevével is elárulja, hogy tisztán bölcseleti elvonás alkotása. Két himnuszban &quot;a mindent alkotó&quot; Visva-karman a világépítő-mester, aki &quot;az eget és földet egymaga összekovácsolja&quot; (Rv. X. 81. 3.). Egy más himnuszban Pradsá-pati, &quot;a teremtés ura&quot;, t. i. a természet teremtő erejének megszemélyesítése, a legfőbb isten, az ég, föld és vizek &quot;nemzője&quot; (dsanitar: 9.). Ez az isten a bráhmanákban a pantheon legmagasabb helyét foglalja el, mint a világ teremtője, fenntartója és kormányzója, az istenek, démonok és emberek atyja. A bráhmanák teremtés-legendái rendesen úgy kezdődnek, hogy Pradsá-pati egyedül érzi magát, sokasodni és szaporodni akar, e végből vezekel (tapasz tapjaté) s aztán &quot;kibocsátja&quot;, azaz létrehozza önmagából (nem semmiből!) a mindenséget: az isteneket, a kasztokat, az áldozati eszközöket stb. Olykor Pradsá-pati nem a legelső lény, hanem az ősvizekben keletkezett arany-tojásból (hiranja-garbha) születik. - Megint egy más himnuszban (Rv. X. 72.) Brahmanasz-pati, közönségesen az istenek papja, kovácsolta össze kovácsként a világot (2). Ez a Brahmanasz-pati, szószerint &quot;a brahman ura&quot;, a brahmannak, a védikus spekuláció legfontosabb fogalmának megszemélyesítése (l. alább). Ugyane brahman előfutára és pendantja egy himnuszban (Rv. X. 125.) a Vács, &quot;beszéd&quot;, t. i. a Védában megtestesült szent beszéd, a brahmanhoz hasonlóan az isteneket hordozó és mindent teremtő princípium, amely aztán a bráhmanákban a teremtő Pradsá-pati társa, de néha személyes hordozója felett áll s olyanféle szerepet játszik, mint a görög Hérakleitosnál és a neoplatonikusoknál, valamint a János evangéliumában fellépő logos, &quot;az ige&quot;. 

Amint a görög Xenophanes istene, az egységnek vett mindenség, valamennyi népies isten felett áll, úgy állanak az ind istenek felett a felsorolt princípiumok és istenalakok, mint a mindenegység nagy gondolatának hordozói. Ez a gondolat egyébként az Rg-védában nem egyszer kifejezetten ki is van mondva, v. ö. pl. &quot;Az egyedül létezőt (ékanszat) sokféleképpen jelölik meg a költők: Agni, Jama, Mátarisvan neveken emlegetik&quot; (Rv. I. 164. 46.). Az u. n. Teremtés-himnusz (Rv. X. 129.) alapgondolata is az egység. Ez a hét strófás himnusz az egyetlen igazán filozófiai, t. i. minden mitológiai és teológiai képzettől ment himnusz az Rg-védában, az igazságért tusakodásnak, az egeket ostromló naiv vívódásnak s a tehetetlenség leverő érzésének megkapó kifejezése. &quot;Nem volt akkor (a teremtés előtt) sem létező (szat), sem nemlétező (a-szat), nem volt levegőtérség, sem ég felette&quot; (1). &quot;Nem volt akkor halál, nem volt halhatatlanság, nem volt a nappal és éjjel különbsége. Az Egy (tad ékam) lélekzett lélekzet nélkül magában kívüle nem volt semmi más&quot; (2.). Ez az Egy a tapasz (&quot;hév&quot; - vagy a vezeklés, vagy a belső hév, a töprengés) hatalma által jött létre (3.). A szellem (manasz) első effúziója (rétasz) a vágy (káma) - ha nem is a Schopenhaueri akarat (Deussen), de mindenesetre ennek legerősebb alakja, a nemi ösztön, a hesiodosi Eros. &quot;A létezőnek rokonát a nemlétezőben találták meg a bölcsek, - elmélyedéssel kutatva szívükben&quot; (4). A következő (5.) strófa talán az Egynek önmegtermékenyüléséről szól, de rendkívül homályosan: már érzik, hogy all/alta fantasia qui mancó possa. A két utolsó strófában aztán a költő-filozófus géniusza szárnyaszegett sasként zuhan le: &quot;Ki tudhatja biztosan, ki magyarázhatja meg, honnan keletkezett s honnan való ez a világ? Hiszen az istenek is későbbiek, mint e világ teremtése! Ki tudhatja hát, honnan keletkezett? (6.) Hogy honnan való ez a teremtés, azt nem tudhatja más, mint szemtanúja a legmagasabb égben - már akár ő csinálta, akár nem -, avagy talán ő sem tudja?&quot; (7) A dal vége: ignorabimus! De a szkeptikus befejezés ellenére mégis intenzív fénnyel világít ki a himnuszból az a monisztikus gondolat, hogy a mindenség a teremtetlen Egynek emanációja. Himnusznak az a gondolata, hogy a létező a nem-létezőből keletkezett, másutt is előkerül az Rg-védában (. 72. 2-3.) s átment a bráhmanákba, majd az upanisadokba is. A bráhmanákban a nem-létezőből keletkezett létezőnek első alakja az ős-vizek, ill. a bennük úszó kozmikus aranytojás (hirantja-garbha) ebből keletkezik a szellem amely eltelik vággyal s létrehozza a mindenséget. 

Az Rg-véda bölcseleti himnuszai és a bráhmanák szemmel láthatóan hidat képeznek az upanisadok bölcseletéhez.

====c) A védikus kultusz====

Az áldozat az Rg-véda periodusában egyszerű eszköz az istenek kegyének elnyerésére. Eszköz marad egyelőre a következő periodusban is, de már samanisztikus varázseszköz, amellyel a pap kényszerítheti az isteneket kívánsága teljesítésére. Csakhamar aztán nem eszköz többé, hanem öncél, a lét legfőbb célja, sőt kreatív princípium, a voltaképpeni teremtő és hajtó erő a természetben, az istenek és emberek világában. Pontosan végrehajtott áldozattal minden elképzelhető dolgot el lehet érni. Ezért az áldozatoknak se szere, se száma. Ennek ellenére vagy éppen ezért igazi vallásos áhítatnak nyoma sincsen: a vallásosságot a teljesen külsőséges áldozati ceremóniáknak valóságos sáskahada helyettesíti - gépies ritualizmus, amelynek üressége és lapossága kétségbeejtő, körülményessége és komplikáltsága a mesével határos. Minden legkisebb részletke hiperbolikus fontosság nimbuszába van burkolva, a legkisebb hiba a legvégzetesebb következményekkel járhat, az ember java, sorsa, élete-halála, üdvössége függ a szertartások szabályszerű elvégzésétől, amelyért a szakértő papoknak busás honorárium (daksina) jár. A szertartások pontos végrehajtása természetes pontos ismeretüket feltételezte. Mivel pedig e fontos ismeret megszerzése évekig folytatott nehéz studiumot és fejtörést igényelt, azért a puszta elméleti tudás oly jelentőségűvé lett, mint maga az áldozati praxis. A bráhmanákban folyton visszatérő kijelentés: aki ezt meg ezt meg tudja (véda), ezt meg ezt érheti el. Sőt utoljára az áldozatról való elmélkedés bizonyos körökben nagyobb jelentőségűvé vált, mint az áldozat gyakorlati bemutatása. Ezekben az áldozatellenes körökben keletkeztek az áranjakák és upanisadok. 

Ami pedig az áldozatot oly ellenállhatatlan erejűvé teszi, az a tőle elválaszthatatlan szent szó, a brahman. A brahman eredetileg, mint az Atharva-védában még gyakran, kétségkívül &quot;varázslat&quot;, &quot;varázserő&quot; jelölésére szolgált s oly szerepet játszott, mint a melanéziai mana. Az Rg-védában a brahman általában a. m. &quot;ima&quot;, de itt sem az áhítat is istenhez emelkedés szava, hanem samanisztikus varázsmondás, amellyel a pap az istenektől mindent elérhet, sőt kierőszakolhat. A brahmanizmus virágkorában aztán a brahman az a természetfeletti erő, amelytől a Véda (= brahman) a szentség nimbuszát nyeri, amely által a papság (= brahman) s az egyes pap (= brahman v. bráhmana) földi istenséggé s az áldozat mindent leigázó hatalommá lesz, - tehát az ima, a papság és az áldozat szentségének és misztikus hatalmának forrása. Ez a kozmikus potencia aztán úgy szerepel, mint személytelen istenség, amely eleinte az istenek színvonalán áll, de csakhamar fölibük emelkedik - előbb mint Pradsápati isten első teremtése, majd mint önmagától való teremtő princípium, minden lét kútfeje. Ebből érthető, hogy a brahman az upanisadokban az abszolútom. 

====d) A védikus eszchatologia====

A halál elrémítő bizonyossága s a halál utáni sors bizonytalansága minden időben minden népnél a vallási érzés egyik főforrása s egyben a filozófia musagetese is. A léleknek a halál utáni fönnmaradása Indiában sohasem volt kérdéses, mert a halhatatlanság hite ősi indogermán örökség. Annál nagyobb kérdés volt a léleknek halál utáni sorsa. Hogy mit felelt a védikus periodus e kérdésre, azt a temetési szertartások mikéntje s a holtak kultusza világítja meg. 

Az Rg-véda periodusában a holttesteket vagy elföldelték vagy elégették. Az elföldelés később kiment a szokásból, de a két éven aluli gyermekek és az aszkéták tetemeit később is eltemették s az elégetett holttestek csontjait ma is elföldelik. Manapság is recitálják ilyenkor a régi védikus temetési himnusz (Rv. X. 18.) strófáit, amelyek a halotthoz és a Földhöz vannak intézve: &quot;Térj meg Föld anyánkhoz, a messze elnyúló jóságos földhöz!... Ő védjen meg téged az enyészet ölétől! Domborulj fel, ó Föld, ne nehezedjél reá! Engedd, hogy könnyen hozzád érkőzzék és jól elhelyezkedjék! Takard be őt, ó Föld, mint gyermekét az anya ruhája szélével!&quot; (10-11.). Ma is dívó vallási kötelesség az &quot;atyák&quot; lelkeit étellel-itallal ellátni. Az elhunyt lelkek tehát tovább élnek a föld alatt - és pedig utódaik adományaiból, a halotti áldozatokból. Mindez egy földalatti halott-ország primitív képzetén alapul. 

Az elégetés szokása ellenben abban a hitben gyökerez, hogy a lélek a halál után lehelet alakjában kisuhan a testből s a tűzben megtisztulva az égbe emelkedik, ahol az ősök Jama fősége alatt az istenek társaságában örök fényességben és boldogságban élnek (Rv. IX. 113. 7-11. X. 135.1.) - és pedig, minden látszat szerint, tekintet nélkül földi életük folyamán tanúsított erkölcsi magatartásukra. Ez a derűs optimizmus azonban már az Rg-véda periodusában sem volt általános s később egészen elkomorodott. Már az Rg-védában vannak szórványos utalások arra, hogy az &quot;atyák&quot; nincsenek mindnyájan az égben. Egy helyen a következő felszólítást intézik a halotthoz: &quot;Menj be az égbe vagy a földbe rendeltetésed szerint! Vagy menj be a vízbe, ha ott a helyed! Vagy hatolj be a növényekbe tagjaiddal!&quot; (Rv. X. 16. 3.) Eszerint mindenütt vannak &quot;atyák&quot;! Mi sorsra jutottak ezek? A védikus periodus felfogása csupa bizonytalanság és habozás: &quot;Nem jó dolog e világból elköltözni, mert ki tudja, megvan-e ott az, ami itt, vagy nincs&quot; (T. S. VI. 1. 1. 1.). Lassankint az a felfogás nyomul az előtérbe, hogy a jók és gonoszok halál után megfelelő jutalomban vagy büntetésben részesülnek. Már az Rg-védában is van néhány homályos célzás arra, hogy a gonoszok helye a másvilágon &quot;a feneketlen mélység&quot; és a &quot;vak sötétség&quot; (Rv. VII. 104. 3. 5. 17. IV. 5. 5.), - azaz a pokol. A gonoszokra váró büntetések között később gyakran szerepel az újra meghalás (punar-mrtju), az ind pesszimizmus főforrása. Ez a képzet arra a gondolatra vezetett, hogy az ismételt meghalást ismételt élet előzte meg. Így alakult ki aztán a lélekvándorlás tana, India legkarakterisztikusabb dogmáinak egyike, - de még nem a szanhiták és a bráhmanák idejében. Az Rg-védában még csak egyetlen homályos célzás van rá: &quot;Amely úton őseink valamikor elköltöztek, azon születtek meg - kiki a magáén&quot; (Rv. X. 14. 2.). Ez az út a későbbi pitr-jána, &quot;az ősök útja&quot; (alább!). A folytonos újraszületés és újrameghalás gondolata az ú. n. &quot;Százösvényű&quot; bráhmanában is előkerül, de a lélekvándorlás tana részletesen csak az upanisadokban van kialakítva. 

===B) Az upanisadok filozófiája ===

A filozófiai spekuláció csírái, mint láttuk, bőségesen megvoltak a Véda vallási irodalmában, a legrégibb ind bölcselők azonban jóformán biztosan nem tartoztak a papi kasztba, mert hiszen bölcselkedésük az orthodox politheizmus és az áldozat, a papság fejős tehene, ellen fordult. Ezek a &quot;hitetlen&quot; bölcselkedők minden valószínűség szerint a ksatriják (&quot;harcosok&quot;, azaz a fejedelmek és nemesek) rendjéből kerültek ki. A Százösvényű-bráhmana egy helye szerint Dsanaka vidéha király megszégyenítette tudásával a papokat s megtanította a maga bölcsességére a híres Jádnyavalkja brahmanát, az upanisadok fő mesterei egyikét (XI. 6. 2-3). Az upanisadokban ismételten van szó arról, hogy ksatriják a legmagasabb tudás birtokában vannak s papokat tanítanak meg rá. Okvetlenül távol állottak a papi kaszttól a remeték és vezeklők (sramana), akik nem csupán a világtól fordultak el, hanem az orthodox brahmani áldozatoktól és szertartásoktól is, s akiknek köreiből utóbb a dsinizmus és buddhizmus heterodox felekezetei kiindultak. A papok azonban éber figyelemmel kísérték e veszedelmes áramlatokat s szerencsésen összhangba hozták az orthodox brahmanizmussal - még pedig úgy, hogy kialakították a négy életkor (ásrama) elméletét s ezzel a remete- és aszkéta-életet beillesztették a brahmani rendszerbe. E tan értelmében t. i. minden árja (a három felső kaszt tagja: pap, nemes és földműves v. iparos), amennyiben ideális életet akar élni, a következő módon él: 1) serdülő ifjú korában mint tanítvány (brahma-csárin) egy bráhmana tanítóhoz szegődik s a Védát tanulja, 2) férfikorában mint házi gazda (grha-sztha) háztűzhelyet alapít, megnősül, fiút nemz s elvégzi, ill. elvégezteti a kötelező áldozatokat, 3) az öreg kor küszöbén házát elhagyva mint erdei remete (vánaprasztha) jóval kevesebb áldozatot mutat be s inkább az áldozat misztikus és szimbolikus jelentőségéről elmélkedik, 4) halála közeledtével mint a világtól teljesen elfordult aszkéta (szannjászin) minden áldozattal s erre vonatkozó elmélkedéssel is felhagy s csupán a brahmannal, a legfőbb princípiummal foglalkozik s a vele való egyesülésre törekszik. 

E brahmani életideál szolgálatában állanak az &quot;erdei könyvek&quot; (áranjaka), a remeték által az erdőben tanulmányozandó szövegek. Az áranjakák a bráhmanákhoz függednek s ezeknek részei, de fő tartalmuk egészen más: nem az áldozati praxis és ennek elméleti exegézise, hanem áldozati misztika és szimbolika - papi filozófia, amelyben az áldozat s a tőle elválaszthatatlan szent szó, a brahman, a legfőbb princípium és minden lét kútfeje. Ezzel a papi filozófiával egy a papi körökön kívül keletkezett s a papi vallással voltaképpen összeférhetetlen tan van összegyúrva - az a tan, amely szerint az egyéni lélek (átman) az egyedüli és legfőbb princípium. E természetellenes és erőszakos összegyúrás eredménye az upanisad-filozófia. De azért a papok - a négy életkor tana segélyével - az upanisadokat is bekebelezték a Védába, amennyiben a szannjászin által tanulmányozandó szövegeknek nyilvánították őket. A legrégibb upanisadok valóban az áranjakákba vannak beágyazva vagy ezekhez függednek s velük együtt a Védánta, &quot;Véda vége&quot;, nevet viselik - s több tekintetben teljes joggal, amennyiben az upanisadok a védikus korszak végén (Kr. e. 500 körül) keletkeztek, a tanulóévek végén kerültek sorra, a Véda recitálása alkalmával legvégül következtek s későbbi filozófusok szerint a Véda &quot;végcélja&quot; voltak. 

Mintegy harmadfélszáz darab viseli az upanisad nevet. E darabok természetesen nem mindegyformán régiek és nem is egyformán értékesek. Az upanisad-irodalom legrégibb és legértékesebb rétegét 14 (9 prózai és 5 metrikus), védikus iskoláknak tulajdonított s kánoni tekintélyben álló darab reprezentálja - köztük a Brhad-áranjaka upanisad (a legnagyobb) és a Cshándógja-upanisad. A legrégibb és legszebb darabok dialogikus formájúak s e részben is a platóni dialogusokra emlékeztetnek. A többi upanisadok semmiféle kapcsolatban nincsenek a Védával s jóval későbbi bölcseleti iskolák és vallásfelekezetek tanait és nézeteit tartalmazzák. Ezek általában csak az ind vallástörténet szempontjából jöhetnek némileg tekintetbe, de filozófiai szempontból értéktelenek. 

Az upanisad szó az upa-ni-sad, &quot;vki mellé leülni&quot; igével kapcsolatos és eredetileg a. m. &quot;bizalmas ülés&quot;, a tanítvány letelepedése a tanító mellé meghitt eszmecsere céljából, aztán ilyen bizalmas ülésen közölt &quot;titkos tan&quot;. Egyértékese - már az upanisadokban - rahaszja, &quot;titok, misztérium&quot;. Upanisad-tanokat ugyanis nem volt szabad akárkivel közölni, csak legidősebb fiúval vagy meghitt tanítvánnyal, s a tanító az upanisadokban gyakran csak ismételt unszolásra közli bölcsességét. A &quot;titkos tan&quot; értelemnek megfelelően már a legrégibb upanisadokban is igen heterogén dolgok vannak, mert minden tan, amely nem való a nagy tömegnek, &quot;misztérium&quot;: mély értelmű filozófiai tan épp úgy, mint fantasztikus szimbolika, allegoria, varázslati cél szolgálatában álló formula stb. Szó sincs róla, hogy minden egyes upanisad-fejezet mély bölcsességet revelálna: egy upanisad sincs, amely elejétől végig egy platóni dialogus színvonalán állana. Ezt nem szabad szem elől téveszteni, mikor az upanisadok filozófiájáról vagy rendszeréről van szó. Upanisad-filozófia van, de csak abban az értelemben, hogy az upanisadok mindenféle egyéb misztériumok mellett bölcseleti tanokat is tartalmaznak. &quot;Rendszer&quot; csak egészen korlátolt értelemben van bennük, mert az upanisadok nem egyetlen mester vagy iskola, hanem különböző korú szerzők s hozzá iskolázatlan gondolkozók, költő-filozófusok gondolatait tartalmazzák, amelyek tele vannak a legkeményebb ellentmondásokkal. De ha következetes és egységes felfogásról még szó sincsen, mindenesetre vannak bizonyos közös alaptanok, amelyek bizonyosegységet hoznak bele az upanisadok változatos tartalmába. 

Melyek ezek a közös alaptanok? 

Az upanisadok egész gondolatvilága a brahman és az átman fogalmai körül jegesedik ki. 

A brahman a régi papi filozófia fogalma, amely fejlődése utolsó stádiumában mint személytelen istenség s mint a teremtés principiuma jelentkezett. Az átman voltaképpen a. m. &quot;lehellet, lélekzet&quot;, aztán az ember &quot;saját személye, saját teste&quot;, &quot;saját maga&quot; (ellentétben a külvilággal) s leggyakrabban &quot;lélek&quot;, az ember voltaképpeni énje, igazi valója (ellentétben a testtel). Az átman-fogalom az upanisad-filozófia érzékeny zöngéje s legrégibb csírája. A Brhad-áranjaka-upanisad, a legrégibb upanisad, legrégibb (1-4.) fejezeteiben az átman az egyetlen realitás. De Jádnyavalkja e merész ideálizmusa elszigetelten áll, egyebütt az átman mellett mindig megjelenik a brahman is. 

Az upanisadok alapeszméje már most a brahman és az átman azonossága: A brahman, a világokat teremtő és fenntartó, végtelen, örök isteni erő, amely minden lényben megtestesülve áll előttünk, nem más, mint saját lelkünk. A spirituális pantheizmus vagy idealisztikus monizmus ez alapeszméje az upanisadokban különböző formulákban (mahá vákja &quot;nagy tétel&quot;) van kifejezve. Ilyenek többek között a következők: &quot;Ez a mindent átfogó lélek brahman&quot; / Brhad-ár,. II. 5. 19. / &quot;Én brahman vagyok&quot; / Brhad-ár, I. 4. 10. / stb. A leghíresebb formula, később milliók credoja, a Schopenhauer óta annyiszor idézett Tat tvam aszi, &quot;Ez vagy te&quot; / Cshánd. VI. 8-16. / . E formulában ktat, &quot;ez&quot; a legfőbb istenség (pará dévatá). &quot;Ez mindennek a lényege, ez a reále (szatja), ez a lélek (átman), ez vagy te, ó, &quot;Svétakétu!&quot; / Cshánd. VI. 8. 7. / - mondja fiának Uddálaka Aruni, az upanisad-tanítók egyik legnagyobbika. A Cshándógja-upanisad VI. szakaszában szebbnél-szebb képek vannak annak megvilágítására, hogy a világ a magánvalóval és az emberi lélekkel azonos. Valamint a méhek gyűjtötte mézben a különböző virágok nedvei felismerhetetlenül egyesülnek s egyikük sem tudja megmondani, melyik virágról való, úgy a halál után a létezővel (szat) egyesült lények sem tudják, mik voltak előbb (VI. 9.). Valamint a tengerben egyesülő folyók vizei nem tudják eredetüket megkülönböztetni, úgy az élőlények sem tudják, hogy születésükkor a létezőből (szat) jönnek elő (VI. 10.). Valamint a fa elhal, ha életszerve (dsíva) elhagyja, de ez maga akkor sem hal meg, úgy meghal az ember is, akit életszerve elhagy, de ez maga nem hal meg (VI. 11.). Valamint a vízben feloldott só láthatatlan, noha a víznek minden cseppje sós, úgy észrevehetetlen a testben a létező (szat), noha benne van (VI. 13.). 

Eszerint a kívülünk és a bennünk lévő világ, a makrokozmosz és a mikrokozmosz, egy: a mindenség brahman, a brahman pedig átman, a brahman-átman az abszolútum. Az abszolútum igazi valójában lélek, amely ha láthatatlanul is, de mindenben, minden élő és élettelen lényben, egységesen és oszthatatlanul jelen van. A brahman, a mindenség, a legfőbb (param átman) v. világlélek, de ugyanaz, mint az egyéni lélek (dsíva, dsívátman). A mindenség titkának kulcsa az ember lelke: &quot;aki az átmant (lelkét, önmagát) látta, hallotta, értette és megismerte, az egész világot ismeri&quot; /Brhad-ár. II. 4. 5. /. Ez az ismeret csak kisszámú kiválasztottak által közelíthető meg s csak bizonyos határig, mert hiszen az abszolútum olyasmi, &quot;ami elől a szavak a gondolkozással együtt értetlenül visszafordulnak&quot; (Taitti-rí-ja-up. II. 4.). Ennek az ismeretnek az elérésére voltaképpen nincsen eszköz: ez az ismeret magától jő s a theisztikus upanisadok felfogása szerint isteni kegyelem. &quot;Aki előtt értetlen marad, az megértette; aki megértette, az nem ismeri&quot; / Kéna-up. II. 3. / . &quot;A tiszta szívű meglátja őt... belső szemével&quot; / Mundaka-up. III. 1. 8. /.

A brahman-átman velejében megismerhetetlen. Ez voltaképpen magától értetődik, mert hiszen az átman, a lélek, a megismerésnek tárgy nélkül való alanya. &quot;Ahol ugyanis kettősség (dvaita, t. i. alany és tárgy) van, ott az egyik... megismeri a másikat, de ahol valaki számára minden átmanná, saját énjévé lett (azaz: ahol a megismerés alanya és tárgya eggyé lett), hogyan... ismerjen meg valakit? Aki által mindent megismer, hogyan ismerje meg a megismerőt?&quot; / Brhad-ár. II. 4. 15-16. /. &quot;Nem ismerheted meg a megismerés megismerőjét&quot; / u. o. III. 4. 2. /. Az átman nem veszti el a megismerés képességét, &quot;de nincs második, tőle különböző valami, amit megismerhetne&quot; / u. o. IV. 3. 30. /. Azt tehát, hogy micsoda az átman, voltaképpen nem is lehet megmondani, csak azt, hogy mi nem. &quot;Az átman nem ilyen és nem olyan / néti néti: Brhad. II. 3. 6. /... el nem múló, nem durva és nem finom, nem rövid és nem hosszú... nem fényes és nem sötét... ízetlen, szagtalan, szemetlen és fületlen... belső és külső nélkül való&quot; / u. o. III. 8. 8. /. Szóval: az abszolútum csak negatív határozmányokkal tehető megfoghatóvá. Egyetlen pozitív határozmánya a létezés, amely a gondolkozással azonos. A brahman-átman az egyedül létező (szat: Cshánd. VI. 2. 1.), a realitás realitása (szatjaszja szatjam: Brhad. II. 3. 6.), az egységes magánvaló (ékam advitijam: Cshánd. VI. 2. 1. / - az eleai on s a Kant-féle Ding an sich ind ruhában. 

Annak a felfogásnak, hogy csak az egyéni lélekkel azonos világlélek létezik, voltaképpen kikerülhetetlen korolláriuma volna az a nézet, hogy a való világ csak látszat. Mindazáltal csak a metrikus (tehát újabb keletű, bár kánoni) Svétásvatara-upanisadban van kifejezetten kimondva, hogy az anyagi világ illúzió / májá, tkp. &quot;varázslat&quot; /, amelyet Brahman isten mint varázsló / májin / produkál. A májá eszme, az upanisadokon alapuló Védánta-rendszer e fontos koncepciója, mindenesetre igen régi. Már a Százösvényű brahmana egy helyén idézve van egy régi bölcsnek következő kijelentése: &quot;Egyetlen egyszer sem harcoltál, ó Indra, nincs is senki, aki ellen harcolhatnál; tetteid, amelyeket dicsőíteni szoktak, semmi egyéb, mint májá - ma úgy, mint egykoron&quot; / XI. I. 6. 10. /. Az illuzionizmus mindenesetre inherál mára legrégibb hat prózai upanisadban is és sok helyen ránk erőszakolja magát, de mivel kifejezetten nincsen kimondva, nem lehetetlen, hogy a májá-tan még sem eredeti, hanem későbben (Kr. u. 700 táján?) felmerülő doktrina. Bármint legyen, az upanisadokban a világ realitásának hite a túlnyomó. 

A brahman-átman tanának egy másik korolláriuma az istenek háttérbe szorulása. A legrégibb felfogást jól megvilágítja a következő hely: &quot;Aki más istenséget tisztel (mint az átmant, önmagát) - abban a hiszemben, hogy az isten más, ő is más, az tévúton van, az csak az istenek barma (pasu). Amint a barmok az ember hasznára vannak, úgy vannak az emberek az istenek hasznára (t. i. áldozataikkal, amelyekre az istenek rá vannak szorulva). Azért az isteneknek nem kellemes, hogy az emberek ezt (t. i. az átman titkát) tudják&quot; (Brhad. I. 4. 10.). Ezen a felfogáson alapul az a későbbi, főleg buddhisztikus nézet, hogy az istenek is alá vannak vetve a születésnek és halálnak. Ennyire az upanisadok még nem mentek, de már itt is van szó arról, hogy az istenek a legfőbb tudás megszerzésére, t. i. a brahman-átman megismerésére törekszenek. A régi felfogás későbbi, már kánoni upanisadokban is jelentékenyen módosul és pedig a brahman és átman egymáshoz való viszonyának módosulása következtében. A világlélek és egyéni lélek megkülönböztetése t. i. arra az empirikusabb felfogásra vezetett, hogy a világlélek mellett tőle különböző és függő egyéni lelkek sokasága létezik. A pantheisztikus felfogást tehát a theizmus váltja fel, amely a metrikus Káthaka-upanisadban (III. 1.) üti fel a fejét, de csak a valamivel még későbbi Svétásvatara-upanisadban van kialakítva, ahol a személytelen világlélek helyett személyes úristen (ísvara) lép fel. Az upanisadokban általában a theisztikus álláspont az uralkodó. Másrészt a világlélek és egyéni lélek megkülönböztetése fölöslegesnek látszott, mert a világléleknek tulajdonított teremtő erők nehézség nélkül az anyagra voltak átruházhatók. Ekként isten egészen eltűnt és helyébe a kreatív ősanyag (prakrti) lépett, amely mellett megmaradt az egyéni lelkek (purusa) sokasága. Ez az atheisztikus álláspont, amely egészen a későbbi Szánkhja-rendszer álláspontja is, mindinkább tért nyert a későbbi upanisadokban, már kánoniakban is, jelesül a Maitrájaníja-upanisadban, de egészen csak a poszt-védikus periódusban alakult ki. 

Az ind gondolkodás természetesen nem jutott egyszerre az abszolútum fogalmához: az átmannak sok előfutára és helyettese van. Ilyen a prána &quot;lélekzet, lehellet&quot;, ill. &quot;életszellet&quot; - egyike az ugyancsak prána nevezetű életszerveknek vagy lelki organumoknak, amelyek különböző erekben mozognak és működnek testünkben. Ezek az organumok a beszéd (hang), lélekzet (életszellet), látás, hallás és gondolkozás, amelyeknek a következő természeti erők és jelenségek felelnek meg: tűz, szél, nap, világtájak és hold. Ez az upanisadok lélektana, amely persze elválaszthatatlan metafizikájuktól. Egy gyakran előkerülő mese tárgya az életszervek rangvitája, amely némileg a gyomor és a tagok Menenius Agrippa elbeszélte parabolájára emlékeztet. Az életszervek az elsőbbségért versenyeznek s atyjuk, Pradsá-pati isten, elé járulnak vitájuk eldöntése végett. Ez úgy nyilatkozik, hogy az a legkülönb köztük, akinek kivonulása után a test a legrosszabb állapotba kerül. Most egymásután kivonulnak a testből az egyes életszervek: a beszéd (vács), a szem (csaksus), a fül (srótra) s a gondolkozás (manasz) s egy-egy évig maradnak távol. Visszatérve mindegyikük megkérdi a testben visszamaradt többi életszerveket, hogy hogyan érezték magukat távolléte alatt. A felelet rendre ez: mint a némák, vakok, süketek és együgyűek. Mikor aztán a lélekzet (életszellet) akar kivonulni, magával ragadja a többi életszerveket, &quot;mint a nemes ló lábbéklyója cölöpeit&quot;. Az életszervek erre kérik, hogy ne vonuljon ki, s elismerik a prána elsőbbségét. A prána tehát a legkülönb életszerv s ezért viselik a többi életszervek is az ő nevét (Cshándógja-up. V. 1. 7-15). A prána kézzelfoghatólag igen közel áll a belőle elvont átman fogalmához. - Igen gyakori átman-helyettes a purusa, &quot;szellem&quot;, tulajdonkép &quot;férfi, ember, személy&quot;. E theozófiai terminus rendesen akkor kerül elő, ha az átman megszemélyesítésére van szükség, jelesül ha a léleknek a testhez való viszonyáról van szó. Az átman t. i. a szívben lakik s e szívlakó átman helyettese közönségesen a purusa, amely szintén a szívben lakik s a szívből a fejbe vezető erek egyike (szasumná, &quot;carotis&quot;) által összeköttetésben van a külvilággal, illetőleg a jobb szemmel, ahol kívülről nézve kis emberke alakjában látható, másrészt a fej búbjával, ahonnan álom közben kijő s szabadon lebeg minden világokon át. E naiv felfogás ősrégi animisztikus képzetek maradványa. 

Az abszolútum után való tapogatózás emlékét őrzi egy az igazi és a hamis átmanról szóló mese (Cshándógja - up. VIII. 7-12). Pradsá-pati isten ama kijelentésére, hogy aki az átmant ismeri, minden óhaját eléri, az istenek részéről Indra, a démonok (aszura) részéről Virócsana tanulóba mennek hozzá. Pradsá-pati 32 évi szolgálat után kijelenti nekik, hogy a szemben látható emberke (a purusa - l. előbb!), illetőleg szépen felcicomázott személyüknek a vízben tükröződő képe az átman, a brahman. Indra és Virócsana elégülten távoznak, &quot;anélkül, hogy megtalálták és megismerték volna az átmant&quot;, - amint Pradsá-pati is megjegyzi. Virócsana közli a démonokkal az állítólagos titkos tant: &quot;Magunkat (átman) kell felmagasztalnunk, magunkat (átman) kell ápolnunk!&quot; Indra azonban útközben gondolkodóba esik: testének tükörképe nem lehet az (igazi) átman, t. i. a lélek, mert hiszen ha ő maga sánta, vak, csonka volna, ilyen volna tükörképe is s ha teste tönkre menne, megsemmisülne tükörképe is. Visszatér tehát Pradsá-patihoz s újabb 32 évig szolgál neki az igazi upanisadért. Pradsá-pati megint egy hamis formulát közöl vele: &quot;Ami álom közben boldogan jár kel, az az átman, az a brahman.&quot; Indra megint elégülten távozik, de aztán megint kételkedni kezd: igaz ugyan, hogy a vak, béna, megcsonkított ember álmában nem látja magát ilyennek, de álmában is szenvedhet, meghalhat, szorongatásba juthat, sírhat; - az álomkép sem lehet az (igazi) átman! Újra visszatérve újra 32 évet szolgál s most ezt a felvilágosítást kapja: az álmodás (álomkép) nélkül való mély alvás az átman, a brahman. Indra megint örvendve távozik, de megint csak fölakad a magyarázaton: hiszen a mélyen alvó mit sem tudhat magáról (átman), nem tudja, hogy ő az, aki alszik, s a lényekről sem tud semmit; - mintha meg volna halva! Harmadszor is visszatér s végre újabb 5 évi szolgálat után megtudja a teljes igazságot: a halhatatlan, testnélküli átman a haladó testben lakozik s ameddig benne lakozik, nem is egyesülhet a brahmannal; csak ha egészen elszakad a testtől s ha a test örömeiben és fájdalmaiban nem osztozva egészen megnyugszik, csak akkor (tehát a halálban) törekedhetik fölfelé, mint a szintén testnélküli szél és felhő, s csak akkor egyesülhet a világlélekkel. Pradsá-pati legutolsó felelete sem elég világos, de mind a négy felelete sem elég világos, de mind a négy felelete emlékeztet arra, hogy a Jóga-rendszerben is négy állapot van megkülönböztetve: ébrenlét, álmodás, álomtalan mély alvás és a tudatnélküli üdvösség. 

Az egyéni átman sorsa az ébrenlét, álmodás, mély alvás és halál állapotában, valamint a halál után szüntelen vizsgálódás tárgya s nagyszerű képekre, hasonlatokra nyújt alkalmat, - főként a Brhadáranjaka-upanisadban (IV. 3-4.). A földi lét folyamán az egyéni lélek (purusa) folyton váltogatja az ébrenlét és alvás állapotát, mint egy nagy hal az innenső és túlsó partot (IV. 3. 181.). Az álmodás állapotában &quot;a magános hattyú&quot; (éka-hansza: IV. 3. 11. és 12.), azaz a kettősség nélküli átman, mindenféle alakot felvéve fel és alá szárnyal, ezen és a másik világ közt lebeg s mind a kettőt betekinti (IV. 3. 13. és 9.). Majd miként a sólyom vagy sas röpülés közben kifáradva összevonja szárnyait s pihenésre ereszkedik alá, úgy siet a purusa a mély alvás állapotába, amelyben álomképet nem lát (IV. 3. 19.). A mély alvás állapotában, amely a brahmannal egyesülésnek, s legfőbb üdvösségnek előíze, a lélek a jó és rossz (punja és pápa) által megközelíthetetlen, megismer és még sem ismer meg, mert nincs, amit megismerhetne. - A halál pillanatában az életszervek a szívbe gyülekeznek az átman köré, mint az előkelők az útra készülő fejedelem köré (IV. 4. 1.). A szív csúcsa világítani kezd s e világosságnál az átman a szemen, fejen vagy más testrészen át kivonul a testből, nyomában az életszellet s vele valamennyi életszerv. A haldokló maga nem lát, nem hall, nem beszél, nem gondolkozik, nem érez, nem ismer meg többé, de az átman most is megismeréssel bíró (sza-vidnyána), mert tudása és tettei, eddigi tapasztalatai (vidjá-karmani... púrva-pradnyá) elkísérik az új létbe (IV. 4. 2.). &quot;Valamint a hernyó egy fűszál végére érve visszahúzódik önmagába, úgy vonul vissza a testtől és nem-tudástól (a-vidjá) megszabadult átman önmagába&quot; (IV. 4. 3.). &quot;Valamint a hímzőnő egy hímzésből egy részecskét levágva más, egészen új és szebb alakot csinál belőle, úgy csinál a testtől és nem-tudástól megszabadult átman más, egészen új és szebb alakot magának s olyan lesz mint egy pitar (megholt ős szelleme) vagy gand-harva (tündér) vagy isten vagy más lény...&quot; (IV. 4. 4.). &quot;Ahogyan cselekedett, ahogyan élt, olyan lesz: ha jót cselekedett, jó állapotban születik újra, ha rosszat, rossz állapotban; jó lesz jó cselekedet által, rossz rossz által... amilyen tettet csinált, oly állapotba jut&quot; (IV. 4. 5.). 

A Brhad-áranjaka-upanisad idézett helyén (IV. 4. 1-5.) először jelentkezik tisztán és világosan a lélekvándorlás (gati) és a vele szorosan összefüggő karman tana. A lélek a halál után elválik a testtől, de nyomban egy más testben születik újra, - hogy minő testben, az a karmantól függ, mert a lélek a karman bélyegével távozik a testből s kezd új létet a halál után. A karman (tkp. &quot;tett, cselekedet&quot;) technikus értelemben az ember jövő sorsát alakító cselekedet, de nem csupán a cselekedeteket jelöli, hanem a szavakat s főleg a gondolatokat is, amelyek leginkább nyomják rá bélyegüket a lélekre. Aki tehát életében helyesen gondolkozott és cselekedett, az holta után megdicsőült testben az istenek világai egyikében jő a világra, aki többé-kevésbé helytelenül gondolkozott és cselekedett, az mint növény, állat, démon, kísértet, esetleg mint ember reinkarnálódik, amely utóbbi esetben elmúlt léte folyamán elkövetett jó vagy rossz cselekedeteinek következménye jó vagy rossz sors: gazdagság vagy szegénység, egészség vagy betegség, okosság vagy ostobaság, szerencse vagy szerencsétlenség. A karman ethikai tana - később mindenütt előkerülő útszéli bölcsesség - az upanisadokban még nagy misztérium, amely csak kiválasztottaknak való. 

A lélekvándorlás tana, bár a régibb védikus periódusban is felmerül, részletesen csak az upanisadokban van kialakítva. A Cshándógja-upanisad (V. 10. 1-7.) szerint az öt titkos tűz jelentését ismerik, haláluk után az istenek útjára (déva-jána) kerülnek, azaz először a tűzbe (a temetési máglya lángjába), aztán a nappalba, majd a hónap azon felébe, amelyben a hold telik, erre abba a félévbe, amelynek folyamán a nap észak felé mozog (s tehát a nappalok nőnek), az évbe, a napba, a holdba, a villámba, végül a brahmanba; - azok a házigazdák, akik áldoztak és jót cselekedtek, az az ősök útjára (pitr-jána) kerülnek, azaz először a füstbe (a máglya füstjébe), aztán sorjában az éjjelbe, a hónap azon felébe, amelyben a hold fogy, abba a félévbe, amelynek folyamán a nap dél felé mozog (s tehát a nappalok fogynak), az ősök világába (pitr-lóka), az étherbe, a holdba, ahol egy ideig (míg jó tetteik gyümölcse el nem fogy) tanyáznak, de innen aztán visszatérnek - és pedig sorjában az étherbe, a szélbe, a füstbe, a ködbe, a felhőbe, innen az esővel visszajutnak a földbe s itt először különböző növényekben (rizs, árpa, szézám, bab stb.) kelnek életre. A növényekből már csak úgy szabadulhatnak ki, ha táplálék alakjában valakinek a testébe kerülnek s itt spermává válnak. Ebben az esetben a jók jó anyaméhbe, azaz magasabb kasztú anyák méhébe kerülnek, a rosszak rossz anyaméhbe, azaz kaszton kívüli csándála nő, kutya, disznó méhébe jutnak (Cshánd. V. 10. 1-7.). - Ehhez hasonló a Brhadáranjaka-upanisad előadása: az igazi tudás birtokában levők az istenek világán (déva-lóka) át és a napon át a brahman világába (brahma-lóka) jutnak, ahonnan nem térnek többé vissza; akik ellenben áldoztak és jót cselekedtek, azok az ősök világán (pitr-lóka) át a holdba mennek, ahonnan visszatérnek a földre s emberek agy állatok alakjában születnek újra (Brhad. VI. 2. 15-16.). Némileg eltérő pl. a Kausítaki-upanisad felfogása: a megholt lelkek először mindnyájan a holdba jutnak, innen a tudók különböző istenek világán át végül bejutnak a brahman világába, a többiek az esővel visszatérnek a földre s mint emberek vagy állatok születnek újra (Kaus, I. 2. 3.). 

A lélekvándorlás hite nyugaton is megvolt az ókorban: a kelta druidák tanították, görög írók (Pythagoras, Platon stb.) is megemlékeznek róla, hébe-hóba rómaiak is (Vergilius). De nyugaton e hit nem vert gyökeret s a kereszténység diadala után végképpen eltűnt. Indiában ellenben a lélekvándorlás hite az ind világfelfogás sarkalatos tételévé, magától értetődő és semmi bizonyításra nem szoruló dogmává lett s a mai napig az maradt. A hit eredete homályos. Az Rg-védában, mint láttuk, egyetlen nyoma van, de azért ősrégi lehet. Primitív népeknél ugyanis az egész világon el van terjedve az a hit, hogy elhunyt ember lelke halál után, sőt élő ember lelke is alvás folyamán fákba vagy különböző állatok, főleg madarak, hüllők, rovarok testébe költözik. Ezt a hitet vallhatták az indek ősei is, de esetleg India őslakóitól is átvehették. Bármint legyen, bizonyos, hogy ezeken az animisztikus képzeteken kívül Indiában az igazságérzet is jelentős tényező volt a lélekvándorlás hitének megalapozásában. A végtelenül komplikált emberi társadalomban érdem és sors közt bántó disszonancia van: ostoba és hitvány emberek gyakran könnyen és jól élnek, okos és derék emberek nem ritkán küszködnek és szenvednek. Miért? Hiszen nem szolgáltak rá! Mostani létükben nem, mondja a hindu igazságérzet, de igenis előző létükben. A karman, a születés előtti cselekedetek és gondolatok összessége, nyomokat hagyott hátra a lélekben, amelyek a jelen való létben mint velünk született testi és lelki tulajdonságok jelentkeznek s elhatározó befolyással vannak az újraszületés külső körülményeire is. Születési hibák és fogyatkozások, gyógyíthatatlan betegségek, csapások stb., éppen úgy mindenféle természetes tehetségek, egészség, szerencse stb. a karman következései. Ami nyugaton isteni akarat, gondviselés, kikerülhetetlen végzet, szeszélyes véletlen, az Indiában mind a karman hatásának jelentkezése. A karman szabályozza minden lény, isten, ember, állat stb. sorsát - anélkül azonban, hogy a szabad akaratot lenyűgözné: mert éppen az akarattól függő cselekedetek és gondolatok összessége az új karman, amely kérlelhetetlen szabályszerűséggel, természeti törvény biztosságával alakítja a halál utáni sorsot, amint alakította a régi Karman a jelen állapotot. A hindu szemében nincs meg nem érdemlett jó vagy rossz sors, mert kiki a maga sorsának kovácsa: sorsa saját erkölcsiségének következése, a karmanja csíráiból kinőtt fa gyümölcse (phala). De bármilyen legyen is ez a gyümölcs, sohasem örökké tartó: örök kárhozat és örök boldogság Indiában ismeretlen és képtelen fogalom. A karman az anyatermészethez hasonlóan igaz bíró, aki egy arasznyi lét tetteiért és gondolataiért nem mér ki örökké tartó jutalmat vagy büntetést. Érdemért és bűnért arányos jutalom és büntetés jár ki. Születhetik valaki istenként újra s élvezheti az isteni boldogságot évezredeken át, - örökké nem élvezheti: mihelyt érdemeinek tőkéje elfogy, az isten visszatér a földre s új életet kezd, aztán megint újat - in infinitum. 

A morális elem éppen a karman tana folytán nagyobb szerepet játszik az upanisadokban, mint a bráhmanákban, amelyekben igen kevés a morál, sőt megdöbbentően sok az immoralitás. Egészében véve azonban ethikai tanok csak elvétve kerülnek szóba. Ez nagyon is érthető. A legfőbb cél ugyanis a lét örök körforgásából (szanszára) kiszabadulni s a brahmannal egyesülni. Ezt a célt pedig csak az érheti el, aki a maga lelkének és az istenségnek, az átmannak és a brahmannak, azonosságát felismerte. A szabadulást csak a tudás hozhatja meg, semmiféle cselekedet elő nem mozdíthatja, ellenkezőleg csak hátráltatja. Ha ugyanis valamely lény halála után valami érdem vagy bűn marad fönn, amely még nem vette el jutalmát vagy büntetését, kikerülhetetlenül új létnek csírájává válik; bármiféle, bármilyen jó cselekedet (áldozat, vezeklés stb.) is szükségképpen újra meg újra &quot;gyümölcsöt&quot; hoz, azaz új meg új reinkarnációkra vezet. Ennél fogva minden cselekedettel fel kell hagyni s cselekvés helyett tudásra kell törekedni. Az upanisadok valóban elvileg elvetik a kultuszt, az áldozatot, a cselekedeteket s erélyesen ostorozzák a tudatlanságot s lépten-nyomon ajánlják-sürgetik a tudást. &quot;Tudatlanságukba (a-vídjá) bonyolódva azt hiszik a bolondok, hogy célt érnek... Az áldozatokat és jó cselekedeteket tartják a legjobbnak, nem ismernek más üdvöt a bolondok. De ha majd fönn az égben felélték jó cselekedeteik gyümölcsét, megint lekerülnek a világba vagy még mélyebbre&quot;. (Mundaka-up. I. 2. 9-10.) &quot;Vak sötétségbe jutnak, akik a tudatlansághoz ragaszkodnak, még szörnyűbb sötétségbe azok, akik a (theologiai) tudásban lelik örömüket.&quot; (Brhad. IV. 4. 10-11.). &quot;Aki az átmant nem ismeri, hiába fárad, bármely jó tetteket visz végbe, utoljára elfogynak ezek is&quot; (u. o. I. 4. 15). A tudó ellenben célhoz jut. &quot;Aki a legfőbb brahmant ismeri (véda), maga is brahmanná lesz&quot; (Mundaka-up. III. 2. 9.). &quot;Aki az átman legfőbb alakját ismeri... az bemegy az átman tiszta legfőbb alakjába&quot; (Kaivalja-up. 24.). &quot;A brahman-ismerő (Brahma-vid) eléri a legfőbbet... Aki a szívében lakozó brahmant a legmagasabb égben felismeri, az minden vágyát eléri a mindentudó brahmannal együtt&quot; (Taittirija-up. II. 1.). Az igazi tudás birtokosa egyszer s mindenkorra megszabadul a jó és rossz cselekedetektől s következéseiktől, minden cselekedet felett áll, bizonyos értelemben azon a ponton áll, amelyen Nietzsche Übermensche: &quot;jenseits von Gut und Böse.&quot; &quot;Aki a világlelket látja, annak cselekedetei megsemmisülnek&quot; (Mund. II. 2. 8.). &quot;Nem kínozza többé az embert az a gondolat, hogy mi jót tett, mi rosszat tett&quot; (Taitt. II. 2. 9.). Jó és rossz tettektől mentesen megy be a brahman-ismerő a brahmanba&quot; (Kaus, I. 4.). 

A tudás Indiában nem csupán hatalom, hanem a lét legfőbb célja. Nem csoda, ha a tudásszomj lépten-nyomon megnyilatkozik az upanisadokban - legmegkapóbb módon a Káthaka-upanisadban, amely a halál utáni lét tárgyalása. Nacsikétasz brahmani ifjú, akit atyja Jama halálistennek ajándékoz oda, a halál birodalmában három kegyet választhat magának s harmadik kegyül feleletet kér arra a kérdésre, hogy létezik-e az ember halál után, &quot;mert némelyek azt mondják: létezik, mások: nem létezik&quot;. Jama nem akar felelni: válasszon más kegyet: gazdagságot, utódot, hosszú életet, szép nőket. Nacsikétasz nem enged: &quot;Ha téged láttunk, mit törődünk földi jókkal?!... Kinek kell hosszú élet, ha a szépség, öröm és gyönyör mivoltát felfogta? Amit senki sem tud ami a nagy kivonulás alkalmával lesz, azt mondd meg nekünk, ó Halál!&quot; / I. 29. /. Jama végül revelálja a titkot: az igazi tudás kiemeli birtokosát a halál birodalmából. &quot;Ha minden a szívben székelő (földi) vágy megszűnik, a halandó, halhatatlanná lesz, már e világon eléri a brahmant&quot; / VI. 14. /. 

Az átman-tan tehát a megváltás útja. A megváltás abban a szilárd meggyőződésben van, hogy az egyéni lélek azonos a világlélekkel. Aki ezt tudja, meg van váltva a haláltól és minden szenvedéstől s elérte a legfőbb boldogságot. A tudás, amely a bibliában kárhozat és halál / v. ö. I. Mózes II. 17. /, Indiában élet és üdvösség. &quot;A látó (tudó) nem látja a halált, sem a betegséget, sem a szenvedést, a látó... mindent elér&quot; / Cshánd. VII. 26. 2. /. &quot;Az átman elől minden baj visszafordul, mert a brahman világa minden bajtól ment&quot; / u. o. VIII. 4. 1. /. &quot;Ha eloszlik a (lelki) homály... nincs létező és nem-létező, csak boldogság van&quot; / Svétásv. IV. 18. /. &quot;Aki a brahman gyönyörűségét ismeri, nem fél semmitől&quot; / Taitt. II. 9. /. &quot;A brahman gyönyörűség&quot; / ánanda: Taitt. III. 6. Brhad. III. 9. 28. /. A brahman-átman minden szenvedéstől ment. Már pedig a brahman-átman az egyedüli reále! Igaz ugyan, hogy &quot;ami tőle különbözik, az szenvedéssel teljes&quot; / Brhad. III. 5. /. Ámde &quot;ami tőle különbözik&quot; t. i. az empirikus világ, valósággal nem létezik s így a világ szenvedése sem létezik valósággal. Az upanisadok világnézete tehát még optimizmus. 

Másrészt azonban minél lendületesebben magasztalták az upanisadok költő-filozófusai az egyedül való brahman üdvösségét, annál hiúbbnak és értéktelenebbnek kellett a való világnak feltűnnie. Ennél fogva a későbbi hindu pesszimizmus is az upanisadokban gyökerez. A későbbi upanisadok egyikében a poszt-buddhisztikus (de még kánoni) Maitrájanija-upanisadban, a hangulat már egészen sötét és komor. A test itt különböző szerves elemek (csont, bőr, vér, nyálka stb.) bűzös keveréke, a vágyak és szenvedélyek, éhség, szomjúság, öregség, betegség, halál zsákmánya; - minden mulandó: növények, állatok, királyok, hősök, istenek és félistenek folyton keletkeznek és vesznek, tengerek kiszáradnak, a sarkcsillag ingadozik, a föld beomlik... &quot;Hogyan lehet ily világban örülni - főleg mikor még az is, aki torkig van vele, kénytelen újra meg újra visszatérni!&quot; / Maitr. I. 2-4. /. Ez már a később fellépő világmegvetés és életundor, a poszt-védikus ind gondolkozásra oly jellemző pesszimisztikus vonás. A folytonos keletkezés és pusztulás örök körforgása (szanszára), a léleknek egyik létből a másikba vándorlása, kikerülhetetlenül fájdalommal és szenvedéssel jár: senki sem ment az öregségtől és haláltól, a válás fájdalmától, csak igen kevesen a betegségtől, a legtöbben szenvednek és nyomorognak. A nagy tömeg beérhette azzal a reménységgel, hogy erényei jutalmául jobb létben, esetleg az égben fog újraszületni s ha nem is örök, de legalább sokáig tartó boldogság részesévé lesz. Komolyabb természetek ezzel be nem érhették: minél inkább meg voltak győződve a szenvedés kikerülhetetlenségéről, annál inkább törekedtek a szanszárából való szabadulásra, a megváltásra. A megváltás valamennyi ind vallási és bölcseleti rendszer centrális gondolata: nincs, amely erre nem törekedett volna; nincs, amely lehetségesnek, egy vagy más módon elérhetőnek nem tartotta volna. 

Az upanisadok rendkívül fontosak az ind gondolkozás történetében, mert velejében az egész poszt-védikus filozófia bennük gyökerez - az orthodox és heterodox rendszerek egész sorozata, elsősorban a Védánta-rendszer. Ettől eltekintve is az ind szellem legértékesebb termékei közé tartoznak, mert poétikus nyelven elméhez és szívhez fordulnak s az örökké kielégíthetetlen tudásszomj és elszánt igazságkeresés megkapó megnyilatkozásai. Misztikájuk, bár minden ízében ind, emlékeztet a nyugatira, jelesül a neoplatonikus Plotinos és Meister Eckhart misztikájára. Nem csoda, ha az upanisdok Európában is igen rokonszenves fogadtatásra találtak s ma sem veszítették el vonzóerejüket. Schopenhauer, aki pedig csak Anquetil du Perron fogyatékos perzsa-latin fordítása /Oupnek'hat, 1801-2. / alapján ismerte őket, a legnagyobb elragadtatás hangján szól róluk (illetőleg a &quot;védákról&quot; ahogyan őket nevezte): &quot;csaknem emberfeletti koncepciók&quot; mondja róluk, amelyek szerzőit alig lehet közönséges embereknek gondolni; &quot;a legmagasabb emberi megismerés és bölcsesség gyümölcse&quot;, &quot;a legjutalmazóbb és legmagasztosabb olvasmány, amely a világon lehetséges&quot;. P. Deussen, aki a legbehatóbban foglalkozott velük s hatvanat lefordított közülük, úgy vélekedik, hogy az upanisadokban olyan filozófiai koncepciók vannak, &quot;amilyenek sem Indiában, sem talán sehol másutt a világon nincsenek&quot;. Az újszövetségi biblia és az upanisadok, mondja, &quot;az emberiség vallási tudatának e legmagasabb termékei&quot;, sehol sincsenek kibékíthetetlen ellentmondásban, hanem a legszebben megvilágítják és kiegészítik egymást. Deussen egy példával is illusztrálja, hogy az upanisad-tan befolyással lehet a keresztény tudat kialakulására, s úgy vélekedik, hogy aki a keresztény tudatot következetes, minden irányban kielégítő módon akarja fejleszteni, az upanisadokhoz kell fordulnia. Mindennél többet jelent talán az, hogy az upanisadok alaptana, a monizmus, velejében a modern filozófia tanítása is.

==MÁSODIK KORSZAK ==

===A poszt-védikus filozófia===

A bölcselet Indiában, amint láttuk, minden idegen befolyástól menten s a vallással szoros kapcsolatban fejlődik ki, miért is a bölcselet és vallás határai Indiában határozatlanabbak, mint egyebütt. Már az Rg-véda himnusz-költészetében vetődnek föl spekulatív, teozófikus és kozmogonikus problémák s a brahamanák irodalmában általában erős spekulatív hajlandóság jelentkezik - persze homályos nyelven és fantasztikus alakban. A legelső igazán filozófiai jellegű szövegek az upanisadok, amelyeknek fő gondolatai azonban még nincsenek rendszerbe foglalva. 

Az upanisadok filozófiáján alapul, vagy legalább is kapcsolatos vele a poszt-védikus korszak filozófiája, amely egész sereg rendszer alakjában lép fel. E rendszerek között hat és pedig a Szánkhja és Jóga, a Mimánszá, és Védánta, a Njája és Vaisésika, &quot;orthodox&quot; (ásztika), s vagy egy tucat, jelesül a dsinizmus és buddhizmus, valamint a materializmus, &quot;heterodox&quot; (násztika). De az &quot;orthodox&quot; szó Indiában, az abszolút gondolatszabadság hazájában, más jelentésű, mint nyugaton: csak a Véda tekintélyének és csalhatatlanságának s a papi kaszt előjogainak tisztán külsőleges és névleges elismerését jelenti, távolról sem a Véda tanaival való egyezést. Ebből folyólag atheisztikus rendszer is lehet &quot;orthodox&quot; - feltéve, hogy csupán egy személyes, világot teremtő, fönntartó és kormányzó úristen (isvara) létezését tagadja, de egyébként megengedi, hogy valamilyen legfelső realitás mégis csak &quot;van&quot; (aszti), s csak az olyan rendszer &quot;heterodox&quot;, amelyik erről az utóbbiról is azt mondja, hogy &quot;nincsen&quot; (nászti). 

A poszt-védikus filozófia forrásai túlnyomóan szútrák, &quot;vezérfonalak&quot;, egészen rövid, gyakran csak két-három szavas aforizmából álló rendszeres tankönyvek, s a hasonló jellegű metrikus kompendiumok (káriká) és a megértésükhöz nélkülözhetetlen kommentárok és szuperkommentárok, valamint egy Szarvadarsana-szangraha&quot;, &quot;Valamennyi rendszer összefoglalása&quot; című kitűnő kompendium, Mádhava-ácsárja műve (14. sz.), amely 16 rendszer áttekintését és kritikáját adja. Mindezen források csaknem mind jóformán egy évezreddel későbbi keletűek az upanisadoknál, úgy hogy a különböző rendszerek kialakulása ez idő szerint meglehetősen homályos. E homály eloszlatására a Mahá-bhárata c. óriási eposz /Kr. e. 400 - Kr. u. 400. / filozófiai természetű részletei volnának hivatva, de erre különböző szempontokból igen kevéssé alkalmasak. E részletekben nagyban és egészben a Szánkhja és Jóga áll előtérben, de mindenütt vannak upanisad-szerű, illetőleg Védánta-szellemű helyek, úgy hogy a Mahá-bhárata filozófiája minden valószínűség szerint nem valami átmeneti, hanem &quot;keverék-filozófia&quot;. Az eposzban uralkodó eklekticizmus klasszikus példája a Bhagavad-gítá, &quot;a Magasztosnak (a Krsna hős alakjában megtestesült Visnu istennek) éneke&quot; - egy a Mahá-bháratába beágyazott világhírű theozófikus költemény / Mbh. VI. 25-42. /, amelyre mindenféle filozófiai iskolák és vallásfelekezetek hívei egyformán hivatkoznak. A költeményben az istenség majd személyes isten (Visnu), majd az upanisadok személytelen istensége, s ennek megfelelően a megváltás majd a Visnuval, majd a brahman-átmannal egyesülés; a megváltás útja pedig majd a kötelességszerű cselekvés, majd a megismerés (mint az upanisadokban), majd a bhakti, az istenség hívő és odaadó szeretete (mint a hinduizmusban). Amily szép a költemény, oly csekély filozófiai értékű. 

Visszatérve a kialakult rendszerekhez; az egészen elszigetelten álló materializmus kivételével a többiek mind bizonyos közös vonásokat tüntetnek fel, amelyek részint a népies vallásokra, részint az upanisadokra utalnak. Mindenütt megvan az a képzet, hogy a világ fönnállásának négy korszaka van: Krta-, Tréta-, Dvápara- és Kali-juga, amelyek nagyjában az antik arany-, ezüst-, érc- és vas-korszaknak felelnek meg, amennyiben t. i. fokozatosan rosszabbak, s együttvéve egy 4.320.000 éves mahá-juga nevű nagy korszakot alkotnak. A világ fönnállásának e hosszú periódusára a világ-nélküliségnek épp oly hosszú szaka következik, erre megint egy fönnállási periódus és így tovább a végtelenségig. További mithikus elemek a különböző egek és poklok, istenek, félistenek és démonok stb., amelyek filozófiai rendszerben igen sajátságos benyomást tesznek, egyébként azonban semmiféle szerepet nem játszanak. Mindenütt előkerülő és sehol sem bizonyított dogma a lélek halhatatlansága s a lélekvándorlás tana, amely azonban a rendszerek felépítésére semmi befolyással nincsen. E tannal kapcsolatban minden rendszerben megvan az a pesszimisztikus felfogás, hogy minden tudatos létezés szenvedés. A mindig megújuló, szenvedéssel teljes lét (szanszára) végső oka mindenütt a nem-tudás (a-vidjá), helyesebben a hamis tudás, a dolgok igazi mivoltának és értékének fel nem ismerése, illetőleg félreismerése, amelyből a vágyakozás és folytatólag a cselekedet (karman) támad, minden létezés alapja. A karman következését, a szenvedéssel teljes újraszületések végtelen sorozatát, csak a világtól elfordult tudás (vidjá) szüntetheti meg - a filozófiai tudás, a dolgok igazi mivoltának és értékének felismerése, amely tehát nem végső cél, hanem a megváltás eszköze. Ezt a megváltó tudást akarják közölni az összes rendszerek (a Mínánszá kivételével), bár a tudás mivoltának felfogása s tehát a megváltás mikéntje tekintetében is jelentékenyen eltérnek egymástól s az ifjabb rendszerek a megváltás gondolatát nem veszik oly komolyan, mint a régiek. De minden rendszer kilátásba helyezi a megváltást - az egyetlen materializmust kivéve, amely a megváltás lehetőségét és szükségességét tagadja, miért is a legnagyobb ellenszenvet keltette Indiában. 

===A) Az orthodox rendszerek ===

A filozófiai rendszerek (darsana) között hat a Véda és a brahmani papság tekintélyét, részben persze csak külsőleg és névleg, elismeri vagy legalább nyíltan nem tagadja, miért is orthodox-nak van nyilvánítva s &quot;hat rendszer&quot; (sad-darsana) néven van összefoglalva s a többiekkel szembe állítva. E rendszerek minden valószínűség szerint a Krisztus előtti időkben keletkeztek, bár az alaptanaikat tárgyaló rendszeres tankönyvek (szutrák és kárikák) a Krisztus utáni első századokból (200-500) valók. E rendszerek, amelyek közül kettő-kettő szorosabb összefüggésben van egymással, keletkezésük valószínű kronológiai sorrendjében a következők: A Szánkhja és a Jóga, a Mimánszá és a Védánta, a Vaisésika és a Njája. Nem mind a hat viseli egyforma joggal a filozófiai rendszer nevet: a Jóga inkább csak a magunkba mélyedés szisztematikus kifejtése, a Mímánszá a ritualizmus methodikus összefoglalása, a Vaisésika fizikai s a Njája logikai természetű diszciplína. Csak a Szánkhja és a Védánta igazi filozófiai rendszerek, de ezek a gondolkodás oly mélységéről, szabadságáról és merészségéről tanúskodnak, amelynek az ókorban csak Hellasban van párja. 

====a) A Szánkhja-rendszer====

A Szánkhja a legrégibb igazi bölcseleti rendszer, amelynek nyomai már egyik-másik ifjabb kánoni upanisadban megvannak, a Védanta mellett a legfontosabb és legtekintélyesebb rendszer, amely a heterodox dsinizmus és buddhizmus bölcseleti alapjait is szolgáltatta s egyébként is óriási befolyással volt az ó- és kora-középkori India bölcseleti és vallási életére, sőt India határain túlhatolva a nyugati gnoszticizmusra és neoplatonizmusra is. A Szánkhja a Védántával szemben teljesen függetlenítette magát a védikus hagyománytól s teljesen mellőzte a &quot;kinyilatkoztatott&quot; írást; csak a középkor óta igyekeztek tanait a védikus szövegekkel összhangzásba hozni, ami - mivel minden áron akarták - sikerült is, úgyhogy az eredetileg heterodox rendszert orthodoxnak lehetett nyilvánítani. De a régi Szánkhja racionalisztikus rendszer: tisztán az értelem eszközeivel akarja a világ és a lét problémáit megoldani, igazi bölcseleti felfogással iparkodik a tapasztalatban adott elemektől az ismeretlenekig eljutni s a legvégső okokat felismerni. Első ízben jelentkezik a világon e bámulatos rendszerben az emberi szellem teljes függetlensége és szabadsága, a maga erejében való bizakodása, a modern kutatás szelleme. Manapság persze a rendszer már csak történeti: csak kevés számú híve van. 

A rendszer alapítója a hagyomány szerint Kapila (6. sz.), akinek alakja persze legendás. Keletkezése helye alighanem a buddhizmus bölcsője: északi India keleti része. Virágzása kora a Krisztus utáni első századok. Forrása elsősorban a 72 strófás Szánkhja-káriká, Isvara-Krsna műve (Kr. u. 5. sz.), és a jóval későbbi, azonos tartalmú, de eltérő szellemű (Védánta-szinezetű) Szánkhja-szútrák (526 szútra az 1400 körüli időből). A rendszer neve nem egészen világos. A szánkhja szó, a szankhjá, &quot;szám&quot; szónak származéka, részint &quot;számlálás, felsorolás&quot; részint &quot;vizsgálat, kutatás&quot; értelmű. Általános feltevés szerint már most rendszerünk neve a második jelentéssel kapcsolatos, egy nézet (Garbe) szerint azonban az elsővel: a rendszer neve eredetileg gúnynév volna, amelyet ellenei adtak neki azért, mert hívei igen szerették a számszerű felsorolást. A felsorolások kedvelése, mint meglátjuk, tagadhatatlan tény, másrészt az is igaz, hogy a szó értelme már az upanisadban &quot;vizsgálat, kutatás&quot;. 

A Szánkhja speciális alaptanainak egyike az atheizmus (nir-ísvara-váda): a keletkezett és elmúló népies istenektől eltekintve, világot teremtő, kormányzó és fönntartó örökkévaló isten (isvara) nincsen. Másik alaptana, amely az upanisadok és a Védánta idealisztikus monizmusával diametrális ellentétben van, a dualizmus (dvaita-váda), az anyag és szelem kettőssége. E szerint két rendbeli örökkévaló, lényegileg teljesen különböző, magasabb egységes elvből levezethetetlen szubstancia van: az érzékfeletti ősanyag (prakrti, néha pradhána, tulajdonképp &quot;természet&quot;), és a szanszárában bolyongó egyéni lelkek (átman, punsz, jobbára purusa) végtelen sokasága. E szubstanciák szélső ellentétek: a prakrti egy, az anyagnak alaktalan szubsztrátuma, értelem és tudat nélkül való, törvényszerű és örök változásnak van alávetve, folytonos átalakulásban és tevékenységben van; - a purusák száma végtelen, mindegyikük anyagtalan szubstancia (aguna dravja), szellem (csit, csiti, csétana), csupa intelligencia, tárgy nélkül való tiszta gondolkozás (csin-mátra), miért is csak negatíve határozható meg (kezdetés vég nélkül való, nem összetett s már ezért is elmúlhatatlan, mozdulatlan s tehát nem vándorló), tértől és időtől független, örökké változhatatlan, minden tevékenységre képtelen s teljesen tétlen. 

A prakrti, az érzékelhető anyagvilág érzék feletti ősanyaga, egységes ugyan, de három alkotóelemből (guna) vagy szubstanciából (dravja) áll. Ezek: a szattva, a radsasz és a tamasz. A szattva úgy jelentkezik, mint fény és könnyűség, a radsasz, mint energia és mozgás, a tamasz, mint sötétség, nehézség és merevség. Ez alkotóelemek egyike mindig túlsúlyban van a többiek felett: az istenek világában a szattva, az embereknél a radsasz, az állatok, növények és ásványok világában a tamasz. A három konstutiens (traigunja) az emberi egyéniség meghatározója is: a szattva nyugalom, tehetség, erény, jóság, öröm, stb., a radsasz tevékenység, szenvedély, vadság, rosszaság, szomorúság stb., a tamasz apathia, lomhaság, tudatlanság, hitványság stb. Az ősanyag a három guna egyensúlyállapota, amely a vándorló, tehát megváltásra szoruló lelkek érdekében a tőlük kiinduló, de nem szándékos (l. alább), mechanikus hatás (ksóbha) folytán megbomlik. A gunák most egymás rovására érvényesülni akarnak s ezzel megkezdődik a mindenség evolúciója (szarga, szrsti, szancsara) ; erre következik a fönnállás (szthiti) periódusa, az egyének és termékek létesülése vi szarga, vjasti-szrsti); végül a reabszorpció (laja, pralaya, prati-szancsara), a visszatérés az eredeti állapotba. E folyamatnak se kezdete, se vége. - E guna-elmélettel akarja magyarázni a Szánkhja, hogy miképpen lépett be az eredetileg alaktalan és érzékfeletti prakrti a jelenségek világába s miképpen keletkezett a lények és dolgok, az ethikai és eszthetikai különbségek végtelen sokfélesége. 

Az ősanyag t.i. fokozatos evolúció folyamán 23 alapelv (tattva) alakjában lép föl. Az első a buddhi (tkp. észrevétel, belátás stb.) a logikus gondolkozás organuma, a megfontolás és elhatározás elve. A második az aham-kára (tkp. &quot;én-csináló&quot;) a személyiség elve (velejében a Schopenhaueri principium individuationis), amely azt a tévhitet kelti, hogy az &quot;én&quot; lát, hall, érez, cselekszik stb. A belőle származó harmadik elv, a manasz (tkp. &quot;elme&quot;) közvetítő indifferens centrális organum - belső érzék, amely a külső érzékek által nyújtott tárgyakat a két első organummal közli. Ez a három első organum egy egységes &quot;belső organumot&quot; (antahkarana) képez, amely teljesen megfelel a mi idegrendszerünknek s amelynek megnyilatkozása a lehelet (prána). Az aham-kára principiumából - a manaszon kívül - még 15 alkotóelem származik. Közülük 10 &quot;külső érzék&quot; (indrija) - és pedig 5 &quot;észrevevő&quot; (buddhi indrija), a mi 5 érzékünk, és 5 &quot;cselekvő&quot; (karma-indrija), t. i. a beszélés, fogás, járás, kiürítés és nemzés érzékei, - de az előzőkhöz hasonlóan valamennyi &quot;érzékfeletti&quot; (ati indrija) s nem tévesztendő össze az érzékelhető szervekkel (gólaka: szem, fül stb., és kéz, láb stb.), amelyekben székelnek. A 10 indrija minden pillanatban meghatározza a belső organum működést, de csak ezzel kapcsolatban funkcionál. Az aham-kára principiumából keletkezik még az 5 &quot;finom (anyagi) elem&quot; (szúksma-bhúta, tan-mátra): az éther, szél, tűz, víz és föld - a külvilágnak és az emberi testnek érzékfeletti csírái. Ezekből tevődik össze az emberi &quot;finom v. belső test (linga, linga-déha, linga sarira v. szúksma, szúksma-déha, szúksma-saríra) a többi 13 organum hordozója, minden lelki állapot és működés komplexuma, amely - hasonlóan a mindig más-más szerepet játszó színészhez - a karman hatása alatt mindig más-más durva testtel (l. mindjárt) egyesül s az egyéni lelket vándorlásain elkíséri - tehát a személyiségnek s a különböző létformákban jelentkező személy azonosságának principiuma, az egyén lényének és jellemének meghatározója, az erkölcsi felelősség hordozója. - Az 5 finom anyagi elemből fejlődik végül a már érzékelhető 5 &quot;durva elem&quot; (szthúla-bhúta, mahá-bhúta). A durva elemeken és kapcsolataikon alapul a jelenségek világa - többek közt az emberi &quot;durva test&quot; (szthúla-déha, szthúla-saríra), amely az anyaméhben keletkezik s a halálban megsemmisül. - Ez az evolúció, amelynek útján az érzékfeletti (a-vjaksa) anyag érzékelhetővé (vjaksa) lesz s a jelenségek világa létrejő. 

Az ősanyagnak ez az evolúciója a purusák kedvéért megy végbe: ha purusák nem volnának, az ősanyag nem fejlődnék ki. Az evolúciót csak a purusák idézik elő, de nem készakarva, hanem csak puszta jelenlétükkel, amennyiben minden egyes purusának karmanja lefoglal bizonyos mennyiségű és minőségű anyagot, hogy testet alakítson magának belőle, amelyben egyedül tapasztalhatja a karman következéseit. Hogy miképpen jutottak bele a teljesen tiszta és szabad lelkek a szanszárába, arra nincsen felelet, illetőleg ez a felelet: az anyag és a purusák kapcsolata, t. i. a szanszára, örökkévaló. Az által, hogy az abszolút (kévala, &quot;magánvaló&quot;) purusa a testtel egyesül, empirikus lélekké (dzsíva, dsívátman) lesz s a szabadság állapotából a kötöttség (bandha) állapotába jut. De a lélek egyesülése a testtel, tehát a kötöttség állapota is csak látszat. Valósággal ugyanis a purusa csak puszta jelenlétével ösztönzi tevékenységre a belső organumot, egyébként a test intellektuális és vegetatív funkcióiban nem vesz részt. E magatartás két szép, a neoplatonikus Plotinosnál is előkerülő hasonlattal van illusztrálva: a lélek fény (prakása), amely &quot;megvilágítja a lelketlent&quot; (Szánkhja-szútra I. 145. VI. 50.), s a lélek tükör, amelyben a belső organumok reflektálódnak. A tudatos megismerés, érzés, akarás csak a belső organum affekcióinak reflexe (cshájá, pratibimba) a lélekben. Maga a lélek azonban semmiféle affekció iránt nem fogékony, teljesen érzéketlen, teljesen passzív, akaratlan, semmiért sem felelős. Ebből folyólag kötöttsége illúzió. A kötöttség oka a velünk született tudatlanság (a vidjá), illetőleg az ebből folyó meg-nem-különböztetés (a-vivéka): a lélek nem képes a testtől (anyagtól) való különbözésének tudatára ébredni: azt véli, hogy ő maga vesz észre, gondolkozik, örül és szenved, s nem tudja, hogy semmi köze a testhez s hogy szenvedése csak képzelődés - épp oly csalfa látszat, mint a (színtelen) kristály vörös színe, amely a hozzá közel tartott (vörös) hibiszkusz-virágtól származik. A fájdalom nem a léleknek, hanem a testnek az affekciója, de mivel a lélek fénye mellett válik tudatossá, a lélek abban a tévhitben leledzik, hogy ő maga szenved. E balhit eloszlatásán fáradozik a prakrti: újra meg újra kifejleszti magát a purusa előtt - a végből, hogy a purusa a tőle való abszolút különbözését felismerje. A prakrti egyúttal a maga érdekében is fáradozik, mert a lélektől elválva maga is megszabadulna a fájdalomtól, amely csak addig tudatos, míg a lélek fénye reá vetődik. Egymáshoz való viszonyuk megvilágítására a következő kép használatos: a megismerésre képtelen, de tevékeny prakrti az erős vak, a cselekvésre képtelen, de megismerő purusa a látni tudó sánta; külön-külön egyikük sem boldogul, de ha a vak hátára veszi és irányítja a sántát, mind a ketten célhoz érnek. Ámde, ha a purusa teljesen tétlen nézője a prakrti fáradozásának, hogyan lehet a vezetője? Hiszen minden idegmunka (észrevétel, érzés, emlékezés stb.) a purusától függetlenül anyagi természetű produktumok működése útján jön létre! Itt a rendszer Achilles sarka. 

Ezek után érthető, miképpen szűnhetik meg a lélek kötöttsége s miképpen jöhet létre a megváltás. A megkülönböztetés vagy megkülönböztető megismerés (vivéka, vivéka-dnyána) útján. Mihelyt a purusa felismeri, hogy a testtől (anyagtól) teljesen különbözik, hogy tehát a testhez szenvedéshez, halálhoz, újraszületéshez semmi köze, egyszer s mindenkorra megszűnik a szenvedés és beáll a megváltás (móksa, vi-móksa, mukti, vi-mukti, nir-mukti, apa-varga), a fájdalom teljes megszűnése és visszatérésének lehetetlensége. A magában véve teljesen indifferens purusa ugyanis az abszolút elszigeteltség (kaivalja, &quot;magánvalóság&quot;) állapotában nem világítja meg, azaz nem teszi tudatossá, a belső organumnak semmiféle affekcióját, sem fájdalmát, sem örömét s egyénileg tovább is fönnmarad ugyan, de az abszolút tudatlanság örökké nyugalmas állapotában, amelynek előíze a mély álom, az ájulás és az öntudatlanságig fokozódó elmélyedés. Hogy az ember a megváltás elérése után tovább él még, annak itt és mindenütt az a magyarázata, hogy a jelen élet korábbi karman gyümölcse, amelynek egészen meg kell érnie. Ez a fönnmaradás olyan mint a &quot;fazekaskorong pörgése&quot; (csakra-bhrama: Szánkhja-káriká, 67): az élet a karman hatása alatt épp úgy fönnmarad a megváltás után, mint a fazekas-korong a kapott lökés hatása alatt tovább pörög a fazék elkészülte után. Ez a kép hasonló értelemben egyebütt is megvan, többek közt a Védántában is. A halál után a megváltott ember belső organuma feloszlik s finom teste visszatér az ősanyagba. &quot;Miután a prakrti kinyilatkoztatta magát a léleknek, visszatér önmagába, mint a táncosnő (nartakí) megszűnik táncolni, miután megmutatta magát a közönségnek&quot; (Szánkhja-káriká, 59) - azaz miután utolsó fátyolát is ledobta magáról s szeméremérzete arra készteti, hogy visszavonuljon. 

A Szánkhja-rendszer legvégső célja tehát a fájdalmatlanság. Ezzel kapcsolatban a pesszimizmus oly határozottan jelentkezik benne, mint még csak a tőle függő buddhizmusban: minden tudatos létezés szenvedés, még a gyönyör is fájdalomra vezet. A fájdalomtól szabadulás útja pedig a tudás, amelyet mindenki kaszt- és rangkülönbség nélkül megszerezhet, - de csakis a filozófiai tudás; semmiféle rituális tevékenység, semmiféle még oly erkölcsös élet sem elégséges az üdvösségre, sőt káros. Az intellektualizmus tehát a Szánkhjában túlteng az ethika rovására, amely viszont bámulatosan ki van fejlődve a testvérrokon buddhizmusban. Ellenben elengedhetetlen feltétele a megváltó tudás elérésének a közöny (virága, vairágja): a lemondás a világ javairól és örömeiről. Ennek megszerzésére pedig, valamint a megismerést gátló diszpozíció leküzdésére felette alkalmas a jóga, a gondolkozás koncentrációja, amelynek tana a Jóga-rendszer tartalma s innen került bele a Szánkhjába. 

====b) A Jóga-rendszer ====

A jóga eszméje már a legrégibb upanisadokban is felbukkan s az ifjabbakban egyre fejlettebb alakban jelentkezik. A rendszer maga szintén régi, mert több fogalma már a buddhizmusban megvan. De a rendszer legrégibb tankönyve, a Patandsali nevéhez fűződő 194 Jóga-szútra, körülbelül egy évezreddel későbbi keletű (Kr. u. 4-5. sz.). E könyv minden ind theozófus szemében mérvadó tekintély. A rendszer egyáltalában óriási befolyással volt a különböző ind szektákra, sőt India határán túlmenve a neoplatonizmusra, s úgy látszik, a gnoszticizmusra és szúfizmusra is. Újabban a modern spiritizmus akarja a rendszert a maga céljaira kizsákmányolni. 

A Jóga-rendszer velejében nem más, mint a Szánkhja theisztikus (szésvara) vagy inkább deisztikus alakja. Az isten (ísvara) eszméje nem organikus eleme a rendszernek, hanem a theisták kedvéért, a régi atheisztikus jelleg leplezésére, van egészen külsőlegesen beléje illesztve. Az isten nem igazi isten: nem a világ teremtője és kormányzója, nem az emberek jutalmazója és büntetője, s a vele való egyesülés sem az emberi törekvés célja. Az isten nem teremtője az egyéni lelkeknek sem, amelyek hozzája hasonlóan kezdet és vég nélkül valók, hanem csak &quot;külön lélek&quot; (purusa visésa), amely csak az anyaggal való kapcsolata tekintetében különbözik a többi lelkektől, amennyiben t. i. az anyagnak legfinomabb, legtisztább és legnemesebb alkotóelemével (szattva) áll örök és felbonthatatlan kapcsolatban, miért is mindöröktől mindörökké a legtöbb hatalom, bölcsesség és jóság birtokában van s érdemtől és bűntől, minden affekciótól szabadon örök gyönyörűségben él s ennyiben Epikuros isteneihez hasonlít. Az emberhez való viszonya abban áll, hogy a benne hívő és bízó számára előmozdítja és megkönnyíti a megváltást: az isten megjelölésére szolgáló misztikus óm (amen) szótag magában foglalja lényének teljességét s revelálja őt annak, aki helyesen mormolja s értelmébe elmélyed. A róla való elmélkedés már ifjabb upanisadokban is nagy szerepet játszik. E misztikus szótag tisztelete, valamint a Jóga theizmusa minden ind theozofiában megvan. - ettől a sajátságos isten-eszmétől eltekintve a Jóga: a kozmológiai, fiziológiai és lélektani részletek a megváltás tanával együtt egyszerűen a Szánkhja-rendszerből vannak átvéve, amint megfordítva a jóga-praxis át van véve a Szánkhjába. A két rendszer szoros kapcsolatát a gyakori Szánkhja-jóga összetétel is kifejezésre juttatja. 

A jóga-rendszernek speciális tana, amelyről nevét is vette, a jóga, tkp. &quot;megfeszítés, erőfeszítés&quot;, technikus értelemben az érzékeknek módszeres elfordítása a külvilágtól s befelé irányozása, a léleknek magába mélyedése, a gondolkozás koncentrációja, - a rendszer szerint a leghatályosabb eszköz &quot;a megkülönböztető megismerés&quot; elérésére. A rendszer voltaképpen sajátos tartalma a koncentráció technikája, a jóga-praxis, amelyet a jógin (ma dsógi) gyakorol. A jóga-praxis az ind kulturális élet legeredetibb jelensége. Már az upanisadokban vannak oly kifejezések, mint pl. &quot;Aki előtt (az abszolútum) értetlen marad, az megértette; aki megértette, az nem ismeri! (Kéna-up. II. 3.) vagy &quot;A tiszta szívű meglátja őt... belső szemével&quot; (Mundaka-up. III. 1. 8). Eszerint már az upanisadok korában megvolt az a felfogás, hogy saját magunknak s a világ legbelső valójának megközelítésére más út is van, mint a közönséges megismerés, t. i. a gondolkozás koncentrációja. A jelenség sokfelé előkerül a világon - egészen primitív népeknél is, s így nem is lehet biztonsággal eldönteni, vajon ind eredetű-e vagy India bennszülött őslakóitól van-e átvéve. De akár ind eredetű, akár nem, speciális ind alakja az egész világon páratlanul áll: az a mód, ahogyan a jóga-praxis a világtól való methodikus elfordulás és magunkba mélyedés útján az átmant vagy a purusát teljes elszigeteltségében meg akarja közelíteni, egészen eredeti s az ind jóga sajátos bélyegző ismérve. 

A módszeres jóga-gyakorlatnak nyolc &quot;tagja&quot; (anga), t. i. része, fázisa v. fokozata van. Az első kettő még nem része a koncentrációnak, hanem nélkülözhetetlen előfeltétele, a következő három &quot;tag&quot; a testi, az utolsó három a szellemi gyakorlatokat foglalja magában. 

Az első két &quot;tag&quot; a jama, a külső (külvilágra vonatkozó) fékezés és a nijama az önfékezés. A kettő együtt tíz erényt foglal magában s az erkölcsi magatartást szabályozza. A jama tartalma az öt jama: élőlénynek nem ártani, nem hazudni, nem lopni, nemi életet nem élni s ajándékot el nem fogadni. A nijama tartalma az öt nijama: a (rituális és morális) tisztaság, az elégültség, a vezeklés (tapasz: meleg és hideg, éhség és szomjúság elviselése, készség és erő a test edzésére és kínzására), a stúdium (foglalkozás megváltó szövegekkel és tankönyvekkel vagy szakadatlan imádkozás) és hívő odaadás az istenség iránt (ísvara-pradhána). A három utolsó nijama (a tapasz, stúdium és hívő odaadás) együtt véve a krijá-jóga, &quot;cselekvési (gyakorlati) jóga&quot;, amelynek célja az elmélyedés előkészítése s az öt &quot;akadály&quot; (klésa), t. i. a nem-tudás (avidjá), egoizmus, szeretet, gyűlölet és élethez ragaszkodás gyöngítése. 

A harmadik tag az ülés (ászana), illetőleg a testtartás ülés közben - a voltaképpeni gondolkozási gyakorlat első stádiuma, amelyről már egyes későbbi, részben kánoni upanisadokban is van szó. A legalkalmasabb helyzet a kontemplációra: keresztbetett lábakkal a földön ülni; - feküdni, állni, járni nem célravezető. A lábak és a többi testrészek tartása szerint többféle ülésmód lehetséges; az ind szisztematizáló mánia később nem kevesebb, mint 84 ülésmódot különböztet meg. Már az upanisad-irodalomban előkerül az imént említett &quot;lótusz-ülés&quot; (padma-ászana), amely a leggyakoribb, a kereszt (szvasztitka) formájában ülés és az &quot;üdvösséges ülés&quot; (bhadra-ászana). Az egyéni ízlésnek itt tág tere van, de mindenesetre &quot;szilárd és kényelmes&quot; (szthira-szukha: Jóga-szútra, II. 46.) helyzetet kell elfoglalni, amelyben hosszabb ideig kényelmesen meg lehet maradni. 

A negyedik tag a lélekzet szabályozása (prána-ájáma), amely már későbbi upanisadokban is előkerül. Ez valóban kitűnő eszköz a gondolkozásnak a külvilágtól való elfordítására. A fő dolog, hogy a ki- és belélekzés és a lélekzet visszatartása szabályosan és lassan menjen végbe (Jóga-sz. II. 56.). Egy ma is dívó eljárás a következő. Az ember jobb keze hüvelykével elzárja a jobboldali orrlyukat s jobb keze két utolsó ujjával a baloldali orrlyukat, erre kinyitja a jobboldali orrlyukat s lassan és mélyen belélegzi a levegőt (ebben áll a púraka, &quot;a belélekzés&quot;); aztán mind a két orrlyukat elzárva hosszabb ideig visszatartja lélekzetét (ez a kumbhaka, &quot;a lélekzet visszatartása&quot;); végül a baloldali orrlyukon lassan és egészen kilélekzi a levegőt (ez a récsaka, &quot;a kilélekzés&quot;). Mind a három aktus addig tart, míg az ember egy négysoros védikus strófát elmond magában. E három aktuson kívül olykor egy negyedik is van említve: a lélekzet visszatartása a levegő kibocsátása után - oly neveken, mint áksépin (Jóga-sz. II. 51.), vjána (Cshándógja-up. I. 3. 3. - 5.), súnjaka. - Egy másik, ugyancsak ma is dívó eljárása következő. Az ember jobb keze gyűrűs ujjával befogja a baloldali orrlyukat s a jobboldali orrlyukon át kilélekzi a levegőt (récsaka); aztán jobb keze hüvelyujjával befogja a jobboldali orrlyukat s a baloldali orrlyukon át lélekzetet vesz (púraka); végül a baloldali orrlyukat is befogja s ameddig bírja, visszatartja a levegőt (kumbhaka). E manipuláció másodízben fordított sorrendben folyik le (baloldali kilélekzés, jobboldali belélekzés), harmadszor ugyanúgy, mint elsőízben - és így tovább tetszés szerinti ideig. E lélekzési gyakorlatok folyamán szintén ajánlatos vagy talán nélkülözhetetlen segédeszköz imaformulák recitálása, amely egyúttal a három aktus időmérője is. A lélekzet szabályozásának e módszere manapság nyugaton, Európában és Amerikában is dívik s állítólag higiénikus értékű s a testi és lelki erők fokozására szolgál. Annyi bizonyos, hogy jógin csak az lehet, akinek teste-lelke egészséges és ellenállásra képes. A Jóga-szútrákban a betegség, apathia, kételkedés, szórakozottság, lomhaság, elpuhultság, hamis belátás és indiszpozíció Jóga-gátló körülmények (antarája: Jóga-sz. I. 30.). 

Az ötödik tag &quot;az érzékszervek visszavonása&quot; (pratjáhára), amely szintén előkerül már az upanisadokban. A kapcsolatot a külvilág tárgyai és a pszichikai apparátus (csitta = a Szánkhjabeli linga) között a külső érzékek közvetítik, tehát kifelé hatnak. Ha tehát a külvilág és a csitta közötti kapcsolatot meg akarjuk szüntetni, arra kell az érzékszerveket szoktatni, hogy befelé forduljanak s a csittához térjenek vissza. Mint a teknősbéka visszahúzza tagjait, úgy vonja vissza magába az ember a látást, hallást, szaglást, ízlést és tapintást. 

A hatodik tag, amelyről szintén tudnak az ifjabb upanisadok, a &quot;lekötés&quot; (dháraná), t. i. a pszichikai apparátus lekötése, azaz rögzítése /désa-bandha: Jóga-sz. III. 1./. Ez abban áll, hogy a jógin egy bizonyos helyre vagy pontra irányítja szellemét. Ez a pont lehet egy testrész, pl. a köldök, szív, orr vagy nyelv hegye, a szemöldökök köze, vagy valamely istenség. A &quot;lekötés&quot;, a lélekzet visszafojtásával kapcsolatban, igen alkalmas trance-állapotok előidézésére. 

A hetedik tag, amely szintén ismeretes az ifjabb upanisadokban, az elmélkedés v. meditáció (dhjána) - a Jóga-szútrák meghatározása szerint &quot;a gondolkozásnak egy pontra irányítása&quot; /pratjaja-ékatánatá: III. 2./. Velejében tehát nem különbözik az előbbi tagtól s csak e folyamatnak mélyítése. 

A nyolcadik és utolsó fokozat az elmélyedés, abszorpció, koncentráció (szamádhi) - az előbbi állapot fokozása, amelyben a meditáció &quot;csak a tárgyat tükrözi vissza s mintegy levetette saját természetét&quot; (Jóga-sz. III. 3.). A szamádhi a &quot;léleknélküliség&quot; / nirátmakatva: Maitrájana-up. VI. 20-21. / állapota, amelyben az egyéni öntudat teljesen kialszik, a meditáció alanya és tárgya, az egyéni lélek és a legfőbb lélek, ideiglenesen eggyé válik, az egyéni lélek egyesül az istenséggel. Ez az egyesülés a legnagyobb üdvösség momentumának van feltüntetve. A szamádhi nem csupán a figyelem központosítása, hanem a hódoló tiszteletnek ama hangulata is, amelyben a lélek az istenség, s általában minden magasabb felé közeledik, tehát vallási jellegű is. - Hasonló természetű lelki állapot az eszthetikai kontempláció, amelyben az ember egészen érdektelenül, minden akarástól szabadon, egyéniségének és érdekeinek tudatától menten merül el a szépnek élvezetébe. 

A szamádhinak egy alsóbb s egy magasabb fázisa van. Az alsóbb fázis a &quot;tudatos&quot; (szam-pradnyáta) vagy &quot;csírás&quot; (sza-vídsa) szamádhi, amelyben öntudat ugyan nincsen, de megvannak azok a &quot;csírák&quot; (vídsa), amelyekből az öntudat később megint kifejlődik. A magasabb fázis a &quot;tudattalan&quot; (a-szam-pradnyáta) vagy &quot;csírátlan&quot; (nir-vídsa) szamádhi, amelyben a tudat csírái is megsemmisülnek. Mind a két fázisnak négy-négy fokozata van. Az alsóbb fázis négy fokozatán sorjában megszűnik a logikai bizonyítás, a megfontolás, az öröm érzése és a tiszta öntudat, amelynek csak &quot;csírái&quot; maradnak meg. A magasabb fázis négy fokozatán teljesen megszűnik az öntudat s ennek valamennyi csírája. A magasabb szamádhi legmagasabb fokozata a teljes öntudatlanság, technikus kifejezéssel: a jóga-alvás (jóga-nidrá) - a megváltás állapota, amelyben a lélek teljesen elszigetelődik a testtől, de mindent tud és mindenre képes, mert visszanyerte mindazon tulajdonságokat, amelyekkel tiszta állapotában bírt. 

A jóga tehát &quot;a tudat-funkciók elnyomása&quot; (csitta-vrtti-niródha: Jóga-sz. I. 2.), minden gondolkozás, érzés és akarás teljes megsemmisítése. Amitől tehát a jóginnak szabadulnia kell, igazán nem gyerekség. Nem csoda, ha elismerten és bevallottan csak igen kevesen érik el a végcélt. Már az alsóbb szamádhi elérésének feltétele, &quot;a belső organum lecsendesítése&quot; (csitta-praszádana: Jóga-sz. I. 33.), csak abban az esetben érhető el, ha a jóginban megvannak oly sarkalatos erények, mint a szerető jóakarat (maitri), az együttszomorkodás a szomorkodókkal (karuná), az együttörülés az örvendezőkkel (muditá) és az egykedvűség v. közönyösség a világ javai és örömei iránt (upéksá). A jóga-praxis, valóságos rendszeres gyakorlati tanfolyam, a testi és lelki training tanfolyama, amely igen hosszú időt vesz igénybe. Későbbi korú részletezőbb tankönyvekben az itt vázolt és &quot;fő-jóga&quot; (rádsa-jóga) nevet viselő lassú módszeren kívül egy másik, hatha jóga nevű methodus is van említve, amely gyorsabb sikerrel kecsegtet. Ez a methodus az upanisadok ósdi fiziológiájából indul ki, amely szerint az életszervek (prána) a test ereiben mozognak és működnek s a lélek egy a szívből a fejbe vezető éren át ki- és bejárhat, s a régi praxisnak fokozott, szörnyű önkínzásokkal járó formája. Hasonló színvonalúak és szelleműek egyes modern propaganda-iratok, amelyek mindazonáltal feneketlen bölcsesség hírében állanak. 

A régi jóga-praxis, amint kevésbé abszurd, úgy kevésbé barbár is, de éppen nem olyan ártatlan dolog, mint a modern teozofusok nyomán gondolni lehetne, mert végelemzésben a szellem eltompulását eredményezi. A jóga bevallottan a tudat-funkciók elnyomása akar lenni, s a jóga híveinek az az állítása, hogy a lélek a szamádhi állapotában mindent tud s mindenre képes, gyönge kárpótlás azért, hogy a szamádhi állapotán kívül erről tényleg mit sem tud. Ha a jóga-nidrá valóban olyan állapot, amelyben a lélekzés minimumára van redukálva, az érzékek pihennek, a gondolkozás megáll, a tudat jóformán vagy egészen megszűnik és ha ez az állapot nem a mély alvás, amely állítás ellen a jóginok tiltakoznak, akkor nyilvánvalóan nem lehet más, mint hipnotikus vagy éppen kataleptikus állapot, a tetszhalál egy neme. Egyes igen gyakorlott jóginok tudattalan állapotukban valóban napokra, sőt több (5-6 hétre eltemettetik magukat. Ilyesmi persze rendkívül ritka s egyáltalában nem olyan közönséges és mindennapi dolog, mint a modern teozofusok és misztikusok hiszik vagy elhitetni akarják. Az 1828 és 1837 közti időből mindössze négy teljes hitelt érdemlő eset van feljegyezve, s mind a négy esetben minden valószínűség szerint egy és ugyanazon Haridász nevű jógin szerepelt, aki Rádsputána és Lahór vidékén vándorolt s jó pénzért eltemettette magát. Korábbi időből egyetlen egy eset van (hallomás alapján) említve, későbbi időből egyetlen egy hitelt érdemlő adatunk sincsen. Úgy látszik tehát, hogy az említett Haridász egészen elszigetelten álló jógin volt, aki egyénileg diszponálva volt a jóga-katalepsziára, ezt a diszpozícióját gondos training által fejlesztette, jelesül a szívkontrakciót önkényesen meg tudta lassítani, s kétségkívül narkotikus szereket is használt. Bebizonyított dolog, hogy a nyilvánosan fellépő jóginok aszkétikus bravúr-mutatványaik alkalmával kábító szereket (mint pl. beléndek, maszlagos redőszirom, indiai kender) használnak, füstölnek vagy isznak. - Hipnózis és narkózis minden esetre sajátságos eszköze az istenséggel való egyesülésnek. 

Ehhez járul, hogy a jóga-praxis motívumai nem mindig és nem egyformán tiszták. Ideális törekvésű, kifogástalan jóginok bizonnyal voltak és vannak, de voltak és vannak másfélék is. Vannak, akik haláluk után magasabb hatalom és dicsőség állapotában akarnak újraszületni: egy önkínzó jógin pl. éveken át felemelve tartotta karjait, hogy következő létében király lehessen. Vannak, akik pusztán hiuságból produkálnak hátborsóztató önkínzásokat, hogy a figyelmet magukra irányítsák. Vannak, még pedig igen sokan, akik pénzért, iparszerűen foglalkoznak a jógával s akikre ezért műveltebb hinduk is megvetéssel néznek. Vannak végül félelmetes és veszedelmes, gonosz varázslók hírében álló jóginok, akik titkos erőkre s ezek birtokában mindenféle anyagi előnyökre törekszenek. 

Vessünk egy futólagos pillantást e titokzatos erőkre! 

A csodában és varázslatban való hit oly régi, mint az emberiség, s hihetetlen szívóssággal tartotta s tartja magát mindenütt a világon, még a művelt nyugaton is, annál inkább a megmerevedett keleten, jelesül Indiában is. Primitív kultúrájú társadalmakban mindenütt uralkodik az a hit, hogy egyes, az istenekkel közeli viszonyban álló embereknek természetfeletti erejük és hatalmuk van: imáik varázsmondásokká, rituális cselekvényeik varázslatokká, ők maguk varázslókká válnak. A Véda, a brahmanizmus szentírása, szaturálva van ezzel a felfogással: az Rg-védában vagy két tucat himnusz a varázslat körében mozog, az egész Atharva-védában a varázshit fojtó és komor atmoszférája uralkodik, a Jadsur-védában és a bráhmanák irodalmában az áldozat és az ima, mint láttuk, samanisztikus varázseszköz s a papok valóságos samanok, sőt az ind filozófia centrális eszméje, a brahman, eredetileg maga sem volt más, mint varázslat, varázserő. A heterodox buddhizmus e részben az orthodox brahmanizmushoz közelít: a buddhista szentek (arhat) a levegőben tudnak röpülni s nem létező alakokat tudnak környezetük szemei elé varázsolni. A sivaizmus valóságos melegágya a varázslatnak s a varázslat és boszorkányság formaszerű elméletét alakította ki. A profán ind irodalomban hemzsegnek az olyan históriák, amelyekben a legképtelenebb babona dögvészként grasszál. A vezeklő valóságos varázsló, akinek varázserejétől isten-ember reszket. Az eposzban egy vezeklő vezeklése hatalmával új világot teremt, egy másik a Gángá folyót lehozza az égből a földre. A drámában, az élet tükörképében, sem hiányzik a varázslat: egy helyen egy varázsló istenek és egy tűzvész csalképét idézi föl, másutt fehér és fekete mágia dönti el a hős és hősnő sorsát. 

Ilyen atmoszférában oly titokzatos manipuláció, mint a jóga, a mentális aszkézis egy neme, szükségképp és menthetetlenül degenerálódott s át meg át szövődött a varázslat szálaival. A jóga eredetileg semmi egyéb sem akart lenni, mint a lélek megszabadítása a jelenségek világának illúziójától, s a jógin eredetileg semmi egyebet sem akart, mint a legfőbb lény közelébe férkőzni s különböző nemű és fokú üdvösség-érzeteket átélni. A csodára szomjas milieuben azonban természetszerűleg fel kellett támadnia annak a gondolatnak, hogy a miszteriózus jóga-praxis mellékesen természetfeletti gyümölcsöket is terem s hogy a jógin heroikus erőfeszítése és világmegvetése jutalmául egészen spontán módon, anélkül, hogy maga akarná, vagy rágondolna, természetfeletti hatalmak (vibhúti) vagy tökéletességek (sziddhi) birtokába jut: képes csodákat tenni és varázsolni. 

A Jóga-szútrákban hosszú jegyzéke van e természetfeletti erőknek (III. 16-55.). A jógin ismeri a múltat és a jövőt; érti az állatok hangját; ismeri korábbi létét, élete végét s mások gondolatait; képes magát láthatatlanná tenni; elefánt és más állatok ereje birtokában van; ismer mindent, ami szubtilis, rejtett és távoli, a mindenséget, a csillagok járását, a test szervezetét; képes étel-ital nélkül éhségét és szomjúságát csillapítani, lábát megdönthetetlenül megvetni, az üdvözülteket színről színre látni; ismeri a maga belső organumát és purusáját, általában intuitív ismeretek birtokában van; képes idegen testbe bemenni, vízen, iszapon és tüskebozóton sértetlenül átjönni, fellángolni, mindent meghallani, a levegőben járni, az anyagi elemeken uralkodni; a nyolc &quot;nagy tökéletesség&quot; birtokában képes magát végtelen kicsivé vagy naggyá, könnyűvé vagy nehézzé tenni, magát bárhová áthelyezni, minden vágyát teljesíteni, isteni dicsőségre, és hatalomra szert tenni; tökéletes, (szép, erős stb.) és sérthetetlen test birtokában van: uralkodik érzékszervein; gyors, mint a gondolat; képes organumok nélkül is létezni s a természet felett uralkodni; egyáltalában mindenható és mindentudó. - Mindezen tökéletességek, amennyiben egyáltalában a jógin birtokában vannak, a szamádhi eksztatikus állapotában természetesen nincsenek birtokában, mert ekkor a jógin nincs öntudatán, de mihelyt az elragadtatás állapota megszűnt, tehát a közönséges életben, jelentkeznek nála, mint a szamádhi hatásai és benyomásai. 

Ezek a fantazmagoriák kétségkívül a jóga-theória fattyúhajtásai, amit talán a Jóga-szútrák szerkesztése idejében is érkeztek még. A csodaerőket tartalmazó fejezetben valóban vannak olyan kijelentések, amelyek erre engednek következtetni: ilyen például az, hogy a csodaerők csak éber állapotban tökéletességek, a szamádhi létrejöttének azonban akadályai (upaszarga: III. 37.) vagy hogy a legfőbb cél, az izoláció (kaivalja), csak akkor érhető el, ha a csodaerőkkel szemben is megvan a közönyösség (vairágja: III. 50.). De mindez nem változtat azon a tényen, hogy a tökély fokán álló jógin már a szútrák szerint is magasabb rendű lény, aki képes a dolgok természetes rendjét áttörni s varázsolni. Ez a felfogás a szútrák korától általános volt s ma is tartja magát. Mivel senki sem tudhatja, hogy egy bizonyos jógin mennyire vitte a jóga fönséges művészetében, azért minden egyes jógin kivétel nélkül tisztelettel vegyes félelem tárgya. Egyes, de igen gyér számú &quot;felvilágosultak&quot; kivételével mindenki meg van győződve róla, hogy a jógin magasabb rendű ember, épp oly hatalmas személyiség, mint a bráhmana (pap), sőt még hatalmasabb, mert ő a varázsló par exc. akinek átka szerencsétlenséget, áldása szerencsét hoz, akit tehát minden áron meg kell nyerni s le kell kötelezni s a világért sem szabad megharagítani. 

A jóginnak tulajdonított varázserők között a legfélelmesebbek egyike az, hogy a jógin képes személyiségét a maga testéből bárki másnak a testébe átvinni (Jóga-sz. III. 38.) - magyarán: a maga bőréből kibújni s más valakiébe belebújni. Mivel ugyanis a jógin képes a karman-köteléket, amely a belső organumot (csitta) a testhez fűzi, megoldani s mivel ismeri azt az utat, amelyen a csitta a testbe jutott, azért képes belső organumát a maga testéből kihozni és más testébe átvinni, - a Szánkhja-Jóga-elmélet nyelvén szólva: a jógin képes a finom testet a durva testből kihozni s más testbe átvinni. Ily fantasztikus alakcsere nem egy ind történet tárgya. A Kathá-szarit-szágara c. mesegyűjtemény egy történetében (I. 4.) egy király éppen abban a pillanatban hal meg, mikor három bráhmana érkezik palotájába, hogy nagyobb összeget kolduljon tőle. Egyikük, a varázslatban jártas Indra-datta, a következő tervvel áll elő: ő bemegy a király tetemébe, társainak egyike kérje tőle a pénzt, ő megadja, aztán visszatér a maga porhüvelyébe, amelyet ezalatt a harmadik őrizzen. A terv sikerül, de csak részben. A király okos minisztere rájön a dologra s mivel a trónörökös még gyermek s az országot hatalmas ellenségek fenyegetik, elhatározza, hogy nem ereszti ki a jógint a király testéből. Evégből minden tetemet azonnal elégettet a városban - Indra-datta élettelenül heverő testét is, úgyhogy a jógin kénytelen a király testével együtt kötelességeit is átvenni. - Egy más hasonló történetben egy sivaita jógin, aki évek óta lakott egyedül a temetőben, a hullaégetés helyén, egészen megöregedett s elgyöngült. Egyszer egy fiatalember holttestét hozták a temetőbe. A máglyára tétel pillanatában a jógin elhagyta a maga öreg testét s bement az ifjú testébe, amely abban a percben megelevenedett. Az általános öröm közepette az ifjú, illetőleg a testében levő jógin, kijelentette, hogy azért jött vissza a másvilágról, mert Siva isten megengedte neki, hogy további életét az ő szolgálatának szentelhesse, minél fogva a temetőben kell maradnia vezekelni, különben rögtön meghal. Az ifjú rokonainak távozása után a jógin elégette a maga öreg testét s mint a megvedlett kígyó folytatta eddigi életét. 

Ezer szerencse, hogy a varázserők korlátlan felhasználásának egy nagy akadálya van - az a körülmény t. i., hogy a jóga-erő felhasználása a jógin vesztesége. Aki komolyan veszi a jógát, az megváltására fordítja erejét s nem pocsékolja el könnyelműen, nem is fitogtatja magasabb képességeit. Azok a jóginok (&quot;fakírok&quot;), akik manapság városokban vallási ünnepeken seregestül lépnek fel aszkétikus és más produkciókkal, csak pszeudo-aszkéták és ál-jóginok, vándorló piaci ezermesterek, s mutatványaik nem egyebek közismert kóklerségnél, amelynek a régi és igazi jógához semmi köze. Az igazi jógin nem áll ki a világ elé magát mutogatni, ellenkezőleg a magányt keresi. Vajon valóban hiszi-e magáról, hogy rendkívüli képességek birtokában van, vagy csak szimbolikusan értelmezi az ezekre vonatkozó elméletet? Semmi feltűnő sem volna benne, ha a jógin maga is komolyan hinne emberfeletti erejében. Minél inkább elfordul a jógin a világtól s minél inkább vonul vissza saját lelkivilágába, annál szabadabbnak tudja magát a természettől, ennek viszonyaitól, összefüggéseitől és törvényeitől: a jógin világa nem áll az oksági törvény uralma alatt, az ő szempontjából az egész causalis nexus jelentéktelen. Ez a természet rendjétől való szabadság a jógin tudatában könnyen úgy jelentkezhetik, mint pozitív uralom a természet törvényei felett. A jógin fantáziája alkotta világ csakugyan megvan, ha nem is a valóságban, de az ő tudatában. Elvégre a descartes-i Cogito, ergo sum elutasíthatatlan korolláriuma: Cogito, ergo est, azaz a világ az én képzetem - olyan, aminőnek én &quot;képezem&quot;. A jóga különben is felette alkalmas az úgyis féktelen ind fantázia túlfűtésére s a realitás iránt való érzék eltompítására: a jóga-praxis hallucinációkra vezet. Hipnózis és autoszuggesztió hatása alatt a jógin könnyen arra a gondolatra jöhet, hogy ő emberfeletti ember, s egész komolyan hihet emberfeletti voltában. 

A jógin csodaerejében való hit az ind theozófia torzszülötte - egyáltalában nem logikus és szükségszerű következése az upanisadok világszemléletének, bár csírái itt is megvannak, hanem ősrégi primitív képzetekben gyökerez, amelyek India szellemi életében szokatlanul kedvező talajra találtak, miért is szívósabban tartják magukat, mint bármely más művelt társadalomban. Ennek megvan a magyarázata és a mentsége. A nyugati világ, legalább is művelt rétege, a természettudományok segélyével, tehát nem is olyan régóta, lerázta magáról ezt a hitet, amelyből még a középkorban a boszorkánypörök és ördögűzések fakadtak. Indiában azonban a természettudományos gondolkozás sohasem volt népszerű s csak újabb időkben, idegen (angol) befolyás alatt, kezd végtelen lassúsággal felülről lefelé terjedni. Ezt tekintetbe véve az ember hajlandó a jóga-eszmekört enyhébben megítélni és megbocsátani - de csak indeknek, nem nyugatiaknak! A jógin kitartása és akaratereje, valamint ideálja, ha agyrém is, megérdemli a tiszteletet és bámulatot. Nem úgy bizonyos nyugati urak és hölgyek eljárása, akik jóga-műszavakkal dobálózva hívő lélekkel és teli szájjal zengik a jógin dicséretét s közvetlen tapasztalás útján akarnak a jógával megismerkedni. A jóga-praxis elméletileg tarthatatlan és tudománytalan, mert egészen ósdi és helytelen fiziológiai és lélektani ismereteken épül fel, s hozzá a legnagyobb mértékben veszedelmes, mert, mint minden hipnotikus methodus, idővel szellemi eltompulásra vezet.

====c) A Mímánszá-rendszer ====

Mímánszá a. m. &quot;vizsgálat, kutatás, spekuláció&quot; - még pedig technikus értelemben az olyan, amelynek tárgya a Véda. A Véda pedig a ind theológia szempontjából két részre oszlik. Ezek a részek, amelyek Deussen szerint úgy viszonylanak egymáshoz, mint az ó- és új-szövetség, a következők: a vallási és rituális jellegű &quot;cselekedeti rész&quot; (karma-kánda), a mantrák / az Rg-véda himnuszai, a Száma-véda énekei és a Jadsur-véda formulái / és a bráhmanák, és a filozófiai jellegű &quot;ismereti rész&quot; (dnyána-kánda), a Védánta (az áranjakák és főleg az upanisadok). Az első részen alapul a Mímánszá par. exc., másképpen Púrva v. Karma-mímánszá a másodikon az Uttara- v. Brahma- v. Sáríraka-mímánszá, közönségesen Védánta. A két rendszer együtt a szigorúan orthodox brahmani spekuláció módszeres kifejtése. 

A Mímánszá par exc. vagy Púrva-mímánszá, &quot;első vizsgálat&quot;, vagy Karma-mímánszá, &quot;a (rituális) cselekvények kutatása&quot;, a brahmani rituáléra vonatkozó védikus szövegek helyes magyarázatának szabályait akarja nyújtani. A szertartások leírása ugyanis a védikus szövegekben nem teljes, nem részletes és nem világos. Már pedig, mint tudjuk, minden legkisebb részletke legpontosabb végrehajtása óriási fontosságú dolog. A Mímánszá célja a részletekre vonatkozó kétségeket eloszlatni s a védikus szövegekben valóban vagy látszólag található ellentmondásokat megszüntetni. Ehhez képest a mithikus Dsaimini neve alatt fönnmaradt 2742 Mímánszá-szútra főtartalma a centrális fontosságú áldozat (karman, &quot;cselekvény&quot;), az orthodox vallási, főleg áldozati kötelességek (dharma) s a teljesítésükért kijáró földi vagy túlvilági jutalmak (phala) tárgyalása, valamint a hozzája fűződő spekulatív anyag. Mindent összevéve az egész nem egyéb, mint szisztematizált brahmanizmus - theologia, nem filozófia, ami már abból is kitűnik, hogy a megváltás útja itt nem a tudás. Bölcseleti értékét eléggé megvilágítja az a tétel, hogy a helyes megismerés egyetlen eszköze a teremtetlen, örökkévaló sabda, tkp. &quot;hang&quot; - technikus értelemben olyan szóbeli közlés, amely autoratív forrásokon, elsősorban a teremtetlen, örökkévaló Védán alapul. A rendszer ennek ellenére, bár a népies vallás isteneit is elismeri, atheisztikus: a jutalom (phala) ugyanis egyenesen és kizárólag az áldozat következménye s minden cselekedet isteni beavatkozás nélkül termi meg gyümölcsét, úgyhogy az erkölcsi világrend szempontjából istenre semmi szükség nincsen. Ez a felfogás persze sajátságos kontrasztban van azokkal az egészen személyes és jobbára igen világi természetű óhajokkal, amelyekkel a régi himnuszok szerzői az istenek elé járulnak. De az is igaz, hogy a Mínánszá mesterei Védán nem annyira a himnuszokat, mint a rituális prózai szövegeket értik. 

Hogy a Mímánszát a brahmani filozófiai rendszerek közé besorozták, annak fő oka az előadás formája. A Véda tartalma ugyanis a Mímánszában bizonyos kategóriákba van beosztva s minden téma nagy logikai elmeélről tanúskodó módszerrel van tárgyalva. E módszer szchémájában a következő öt tag van: tétel, kételkedés a tétel helyességében, a tétel helytelen felfogása, a helytelen felfogás cáfolása a helyes bizonyítás által s a vizsgálat eredménye. - Azonkívül mímánszá-tanok indokolása végett, tehát csak alkalmilag és kivételesen, bölcseleti természetű kérdések is kerülnek elő. Ilyen az a föllebbi állítás, hogy a hangok s tehát a szavak is örökkévalók, úgyszintén a szónak összefüggése a jelentésével: a szó és jelentés kapcsolata nem emberi megegyezésen alapul, hanem a jelentés természettől benne lappang a szóban. Ez az elmélet a Véda csalhatatlansága érdekében volt szükséges s természetesen csak oly iskola szűk körében születhetett meg, amelynek felfogása szerint csak egyetlen nyelv van a világon. 

A hang örökkévalóságára vonatkozó Mímánszá-dogmát az ind grammatikusok is átvették. Ennek az lett a következése, hogy a Pánini (Kr. e. 4. v. 3. sz.) által megállapított grammatikai rendszer is fel van véve a filozófiai rendszerek közé. Indiában tehát a grammatika is a megváltás eszköze. Ind szempontból a dolog nem is olyan feltűnő. A brahman mindenben meg van testesülve, nem csupán a különböző lényekben, például a lóban, hanem a Véda (= brahman) minden egyes szavában, pl. az asva = &quot;ló&quot; szóban is. A brahman az egyedüli létező, a létezőnek fogalma is: minden generikus, speciális és individuális fogalomban inherál s valóságot ád neki. A fogalom nyelvi megjelölése pedig a szó. A szó (illetőleg a benne megtestesült brahman) teremtő principium, s ha a brahman egy-egy világkorszak kezdetén újra meg akarja teremteni a lovat, csak a Véda asva = &quot;ló&quot; szavára gondol s ezzel megteremti a szónak megfelelő reális lényt. A Védában levő szavak megértésének eszköze pedig a grammatika. A grammatika tehát a Véda szavainak megértése útján a Véda (= a brahman) megismerésére jut, azaz tudásra, s ennélfogva megváltásra. 

A grammatikusok köreiből indult ki s a Jóga-rendszerbe is befutott a szphóta-elmélet - egy nyelvfilozófiai theória, amelynek tárgya a szónak és jelentésének egymáshoz való viszonya. E theória szerint az, hogy bizonyos betűk, ill. hangok kapcsolata bizonyos fogalmat jelöl, hogy pl. az asva szó a ló fogalmát jelöli, csak úgy lehetséges, hogy a szóban több is van, mint az a, s, v, a betűk, ill. hangok kapcsolata - egy titokzatos valami, ami az első hang (a) hallatára homályosan jelentkezik a tudatban, a többi hangok hallatára egyre világosabban alakul ki s végül &quot;kitör&quot; vagy &quot;kipattan&quot; (szphótati, szphutati) a szóból, mint bimbóból a virág, s ami tehát hirtelen manifesztálódásáról a szphóta nevet viseli. A szphóta tehát a szónak észrevehetetlen és elmúlhatatlan alkotórésze, a szó jelentésének igazi hordozója, mintegy a szónak lelke, olyasmi, mint a platoni eszme - kétségkívül az, aminek mi a fogalom v. képzet nevet adjuk, amit azonban az indek nem tudtak világosabban megjelölni, mert a fogalom és szemlélet tudatos elkülönítésére nem jöttek rá. 

====d) A Védánta-rendszer ====

A másik mímánszá az Uttara - v. Brahma - v. Sáríraka-mímánszá, &quot;a magasabb&quot; v. &quot;a brahmanra vonatkozó&quot; v. &quot;a megtestesülésre (t. i. a brahman megtestesülésére) vonatkozó spekuláció&quot;, amely a Védánta (az Áranjakák s főleg a régibb upanisadok) gondolatain épül fel, miért is közönségesen maga is a Védánta nevet viseli, s úgy viszonylik az upanisadokhoz, mint a keresztény-dogmatika az új-szövetségi szentíráshoz - tehát a brahmanizmus dogmatikája. Upanisad-idézetek haótától a legfőbb bizonyítékokként szerepelnek benne s ha a védántin (a Védánta-rendszer híve) a Védára vagy az írásra (sruti, &quot;kinyilatkoztatás&quot;) hivatkozik, az upanisadokat érti rajta. A Védánta mintegy 500 év óta az uralkodó s manapság az egyetlen igazán élő theozófiai rendszer indiában. 

A rendszer közvetlen forrása a Bádarájana neve alatt fönnmaradt 555 Védánta - v. Brahma-Szútra (a Kr. utáni 200 és 450 közti időből) - a Védánta-rendszer katekizmusa, amely az upanisadok rendszertelen tartalmát zárt rendszerbe foglalja. E katekizmus szútrái azonban a többi szútrákhoz hasonlóan, rendkívül rövidek s kétségbeejtően, szinte szándékosan homályosak, úgyhogy kommentárok nélkül érthetetlenek. Kommentárokban nem volna hiány, de az a baj, hogy szerzőik jelentékenyen eltérnek egymástól. A legnagyobb nevű kommentátor, Sankara, a buddhizmustól szorongatott brahmanizmus lángeszű regenerátora (800 körül Kr. után). Az ő monisztikus kommentárja az ind védantinok és a nyugati szakemberek túlnyomó többségének felfogása szerint a rendszer tartalmának leghívebb kifejezése. 

Sankara szempontjából nézve a rendszer monizmus (advaita-váda), a Szánkhja dualizmusának diametrális ellentéte. Alapgondolata a brahman és az átman egysége (brahma-atma-aikja): a brahman, a legfőbb lélek (parama-átman), a világ-lélek, minden lét örök kútfeje, nem más mint az átman, az egyéni lélek, voltaképpi valónk és lényegünk - úgyhogy mindegyikünk lelke nem része vagy emanációja brahmannak, hanem az egész és oszthatatlan brahman maga, s brahman és átman szinonim kifejezések. A brahman-átmanon kívül semmi sem létezik. Esztelen anyag, aminő a Szánkhja-beli prakrti, nincsen, a brahman a világ oka, de nem csupán úgy, mint a fazekas a fazék oka, hanem úgyis, mint az anyag a fazék oka, azaz a brahman a világ teremtő és anyagi oka s a világ nem csupán a brahman műve, hanem a brahman maga az ő evolúciójában. A brahman és átman egységének alapvető dogmája persze, amint Sankara is konstatálja, ellenkezésben van egyrészt a tapasztalattal, amely keletkező és pusztuló testek sokaságát tünteti fel, másrészt a védikus rituále kánonjával, amely el nem múló (mert folyton vándorló), de a brahmantól különböző egyéni lelkek sokaságát tanítja. Ámde, feleli erre Sankara, úgy a tapasztalatnak, minta védikus rituále kánonjának alapja a hamis megismerés (mintjádnyána), a velünk született nem-tudás (avidjá), amelynek eredetéről azonban semmit sem tudunk meg. E nem-tudás folyománya &quot;az alsóbb&quot; v. &quot;exóterikus tudás&quot; (apará v. szaguná vidjá), azaz a theologiai tudás, &quot;az empirikus álláspont&quot; (vjavahára-avaszthá). Szemben áll vele &quot;a magasabb&quot; v. &quot;ezoterikus tudás&quot; (pará v. nir-quná vidjá), azaz a filozófiai tudás, &quot;a metafizikai álláspont&quot; (páramárthiká avaszthá). 

A kétféle tudásnak megfelelően két brahman van: &quot;magasabb&quot; (para) és &quot;alsóbb&quot; (apara). A magasabb brahman minden attributum (guna), különbség (vísésa), alak (ákára) és határozmány (upádhi) nélkül való. Ezért adja neki az írás /Brhad-áranjaku-up. II. 3. 6./ ezt a nevet: néti néti &quot;nem ilyen, nem olyan&quot;, s aki helyesen akar róla beszélni, hallgat. Az egyetlen pozitívum, ami róla kimondható, az, hogy létező (szat) - de metafizikai értelemben, mert empirikus értelemben éppen nem létező (a-szat) - s minden ízében tiszta gondolkozás v. intelligencia (csaitanja), de lét és gondolkozás egy és ugyanaz. A voltaképpen megközelíthetetlen abszolútum tehát mégis megközelíthető, de nem közönséges megismerés útján, amely megismerő alanyt, s megismert tárgyat feltételez, hanem intuíció(anubhava, &quot;érzés&quot;), a saját magunkba való abszorpció útján, amelyben a megismerés alanya és tárgya egybe esik. Az intuitív megismerésből fakad az írás nagy kinyilatkoztatása: aham brahma aszmi, &quot;én brahman vagyok&quot;, (Brhad. . 4 10.). - A magasabb brahmanból lesz az alsóbb brahman - még pedig úgy, hogy a nem-tudás kultusz (upászaná) céljából határozmányokkal ruházza föl. Az &quot;attributumokkal bíró&quot; (szaguna) brahman személyes isten (ísvara, t. i. Brahman isten), a világ teremtője, fenntartója és kormányzója, az emberi tettek igazságos jutalmazója és büntetője, a megváltásra szorulók támogatója, mindenható, mindentudó lény. De a magasabb tudás álláspontján az alsóbb brahman csalódás (brahma) - oly csalódás, amilyen a vörösre festett (színtelen) kristályt természettől vörösnek tartani. 

A világ az alsóbb tudás empirikus álláspontján reális és a brahman teremtése. A brahman pedig nem egy ízben s nem egyszer s mindenkorra teremti a világot (mint az upanisadokban), hanem nagy periódusokban újra meg újra kibocsátja magából s újra meg újra visszaveszi magába. Mivel az emanációs és reabszorpció folyamata örökké tart, egy teremtés sem a legelső, egy sem a legutolsó. A folytonos világteremtés morális szükségesség s a lélekvándorlás tanával kapcsolatos. Az ember olyan, mint a növény: nő és elhal - de nem egészen. Amint a növény elhalta után magot hagy hátra, amelyből újra kinő, úgy az ember holta után a karmant hagyja hátra, amelynek jutalmát vagy büntetését egy következő létben veszi el. Tehát egy élet sem lehet a legelső, mert előző karman gyümölcse, s egy sem lehet utolsó, mert fönnmaradó karmanból életnek kell támadnia. - Az ezóterikus tan metafizikai álláspontján ellenben világ nincs, mert hiszen csak a brahman van. Az egész empirikus világ puszta képzelődés (abhimána), délibáb (mrga-trsniká), amely eltűnik, ha közelebb megyünk hozzá, csalfa illúzió (májá), amelyet a brahman mint varázsló (májávin) bocsát ki magából, amely azonban éppúgy nem érinti őt, mint a varázslót nem a tőle előidézett varázslat. Mit akar vele a brahman? &quot;Miként a mindennapi életben egy király vagy miniszter, akinek mindene megvan, amit kíván, mulatóhelyeken minden különös cél nélkül játékkal mulat, vagy miként a ki- és belélekzés minden külső cél nélkül magától megy végbe, úgy mehet végbe az istenség cselekvése minden cél nélkül, magától mint puszta játék.&quot; Sankara legjobb hasonlata a világ illuzórius jellegének illusztrálására a következő: az élet hosszú álom. Az álmodó ember nem kételkedik álomképe valóságában, de ez a valóság az ébredés pillanatában eltűnik, hogy helyet adjon az igazibb valóságnak, amelyről álmodás folyamán nincsen tudomásunk. Sankara útján jár Platon, aki azt tanítja, hogy a világ árnyképek világa s hogy az igazi valóság e képek mögött van. Amit ők ketten intuitíve ismertek fel, az újabb nyugati filozófiatudományos úton bizonyította - kimutatva, hogy a világ jelenség (Kant), a világ az én képzetem (Schopenhauer). Az élet és álom rokonságát nyugati költők egész serege is felismerte és hangsúlyozta - régiek (Pindaros, Sophokles) és újabbak egyaránt. Egy calderon-i dráma vezérgondolata: toda la vida es sueno. Shakespeare így szól: &quot;We are such stuff As dreams are made of, and our little life Is rounded with a sleep&quot; (Temp. IV. 1.) Madáchunk Ádámja is ezt kérdezi: &quot;Több-é, mint álom a lét?&quot; A gondolat korolláriuma: halálunk pillanata felébredés egy hosszú, nehéz álomból - Ibsen &quot;Ha mi, holtak, felébredünk&quot; c. drámai epilogusának vezérgondolata. 

A magasabb tudás álláspontján tehát az egész mindenség csalfa tünemény: minden illúzió - lelkünk, igazi valónk, egyetlen kivételével. Az átman - amint Sankara Descartes Cogito, ergo sum tételét anticipálva hangsúlyozza - nem lehet illúzió, mert aki a lélek valóságát tagadná, éppen tagadásával erősítené meg. De micsoda viszonyban vannak egymással az egyéni lélek (dsíva-átman) és a világlélek (parama-átman), a brahman? Sankara szinte prófétikus ihlettel előre cáfolja azokat, akik jóval utóbb nem az ő álláspontjára helyezkedtek: az egyéni lélek nem lehet a brahman része (ahogy Rámánudsa állította), mert a brahman egységes és oszthatatlan, nem lehet a brahmantól különböző (mint Mádhva gondolta), mert a brahman az egyedül létező (ékam advitíjam, &quot;kettősség nélküli egy&quot;), s nem lehet a brahman variansa v. metamorfózisa sem (mint Vallabha vélte), mert a brahman változhatatlan, ennélfogva csak azonos lehet a brahmannal: tat tvam aszi, &quot;ez vagy te&quot;, amint az írás mondja (Cshándógja-up. VI. 8-16). Plotinos és Schopenhauer hasonló következtetésre jutottak, de Sankara tovább megy: ha én brahman vagyok, akkor mindent átható, örökkévaló, mindenható is vagyok, azaz téren, időn és okságon kívül állok. De isteni természetem a végleges megváltás bekövetkeztéig lappang bennem, mint tűz a fában. Miért? Azért - feleli Sankara s e felelettel áttér az exóterikus lélektan terére - mert a végtelen sokaságú egyéni lelkek mindegyike különböző határozmányokkal (upádhi) van felruházva s a szanszárába belebonyolítva. Ezek a (Szánkhja-jellegű!) határozmányok a következők: 1. a durva test (déha) és organumai (karana: szem, fül stb.), amelyek a halálban mind megsemmisülnek, míg a többi upádhik megmaradnak s a vándorló lélek kísérői; 2. az egész testet átható 10 külső érzék (indrija), az organumok funkcióinak hiposztázisai; 3. a manasz, az értelem és tudatos akarás középponti szerve, amely a szívben székel s amelyben az átman passzív nézőként tanyáz; 4. a mukhja-prána, &quot;a fő életszellet&quot;, a vitalitás principiuma, öt alakjában az empirikus élet hiposztázisa; 5. a finom test (szúksma-saríra), a durva test magja, amely igen finom, de átlátszó elemekből áll, miért is a lélek elköltözésekor láthatatlan; 6. a karma-ásaja, az élet folyamán felgyülemlett cselekedetek változó faktora, amely mint a moralitás szubsztrátuma a változhatatlan pszichikai apparátussal kapcsolatban a lélekkel együtt vándorol s a jövendő lét alakulását meghatározza. Valamennyi upádhi a májá része sa velünk született tudatlanságon alapul. De, hogy honnan van a tudatlanság, arra Sankara nem felel -talán mert azt hiszi, hogy e kérdés jogosulatlan: a tudatlanságnak nincs oka, mert az okság törvénye csak a szanszára világában érvényes. - A vándorló léleknek négy állapota van: ébrenlét, álmodás, mély alvás és halál. A halál pillanatában a 10 indrija bevonul a manaszba, ez a mukhja-pránába, ez a karmantól meghatározott lélekbe, ez a finom testbe. Miután mindnyájan a szívbe gyülekeztek, a szív csúcsa a lélek útjának megvilágítására világítani kezd s a lélek az udána (a felfelé ható szél v. életszerv) kalauzolása mellett az upádhik társaságában kivonul a testből - és pedig az alsóbb tudásbirtokában lévő lélek a fejtetőhöz vivő éren (szusumná v. múrdhajná nádi) keresztül, a nem-tudó lélek a többi száz éren át, míg a tudó lélek egyáltalán nem vonul ki (alább!). Ettől fogva az utak szétválnak: a nem-tudó gonosz lélek Jama hét poklai egyikébe vagy a &quot;harmadik helyre&quot; (trtíja szthána) kerül, ahol valamely alsóbbrendű állat alakjában születik újra; - a nem-tudó jámbor lélek az ősök útján (pitrjána) a holdba kerül s miután jámborsága jutalmát az istenek társaságában kiélvezte, visszakerül a földre valamely (karmanjának megfelelő) anyaméhbe s újraszületik; - az alsóbb tudás birtokában levő jámbor az istenek útján (déva-jána) az alsóbb brahman világába jut, ahol istenszerű létet folytat s megszerzi a megváltó magasabb tudást. A lélekvándorlástól tehát nem menti meg az embert a jámborság és erkölcsösség, csak a nem-tudás megsemmisítése, a magasabb tudás megszerzése, ami közetlen intuíció útján megy végbe, bár bizonyos eszközök (véda-studium, jó tettek, elmélkedés) által előmozdítható. De a fő dolog a tudás: dnyánán mohsah; &quot;megismerésből a megváltás&quot;, - helyesebben: a megismerés a megváltás. Aki felismerte, hogy lelke, azaz ő maga a brahman s hogy minden egyéb (világ, karman, szanszára) irreális illúzió, az rögtön és közvetlenül meg van váltva: egyesül a brahmannal - helyesebben: felismeri, hogy mindig egy volt a brahmannal. Az élve megváltott (dsívan-mukta) ember az eszmélés (prabódha) után is tovább él holtáig, mint a fazekaskorong a fazék elkészülte után is elpörög még egy ideig. Tudása ugyanis nem semmisítheti meg azokat a tetteit, amelyeknek magva már kikelt s amelyek jelen létformáját meghatározták, de további élete csak látszat, ha ezt nem is bírja megszüntetni, - érzéki csalódás, aminő a timira nevű szembajban szenvedő emberé, aki két holdat lát, noha jól tudja, hogy csak egy van. Az élve megváltott annak tudatában él tovább, hogy ő a mindenség, ezért semmit sem kíván, mert mindene megvan, amit kívánhat, senkit sem bánt, mert senki sem bántja önmagát, semmit sem tesz, mert semmi cselekvésének nincs többé értelme, s halála pillanatában teljesen és mindörökre meg van váltva: &quot;élet-szelletei nem vonulnak ki, hanem brahman létére feloszlik a brahmanban&quot;, mint folyók az óceánban, cselekedeteinek csírái meg vannak semmisítve, újraszületésének nincsen anyaga, vándorlásának köre be van fejezve. 

Így magyarázza Sankara a Védánta-szútrákat. Felfogásában állítása szerint teljesen a Védához, azaz az upanisadokhoz alkalmazkodik, mert nézete szerint a reflexiónak egészen az abszolút tekintélyű kinyilatkoztatásra (sruti) kell támaszkodnia s ennek értelmét kell megállapítania és módszeresen kifejtenie. A valóságban azonban Sankara azt veszi ki az upanisadokból, amit akar: csak a felfogásával különösen jól egyező upanisad-helyekre épít, s azonkívül még idegen befolyások alatt is áll. Ezek között van a Szánkhja, de főleg a mahájána-buddhizmus negativisztikus filozófiája. Így Nágárdsuna (200 körül Kr. u.) azon elve, hogy a dolgok igazi mivolta az &quot;üresség&quot; (súnjatá), hogy tehát semmi sem létezik realiter, erős befolyással lehetett Sankara illuzionizmusára, amely a (legrégibb) upanisadokban lappang ugyan, de kifejezetten nincsen kimondva. Sankara azon tanítása, hogy alsóbb és magasabb tudás van, teljesen azonos Nágárdsuna azon tanával, hogy az igazság konvencionális és abszolút. Sankara más gondolatai is emlékeztetnek a mahájánizmusra. Ebből érthető, hogy a Védánta-szútrák pozitív magyarázói Sankarát és híveit leplezett buddhistáknak nevezik. - A kétféle tudás felvétele egyébként azért volt szükséges, mert Sankara az upanisadokat feltétlen tekintélynek nyilvánította s így kénytelen volt az upanisadok tarka-barka ellentmondásait valamiképpen megszüntetni. Hogy ezt megtehesse, folyton változtatja álláspontját, nem tartja be mindig az alsóbb és magasabb tudás határait se nem egy ellentmondáson is túlteszi magát. Ily módon - per fas et nefas - sikerült is a &quot;Véda&quot; adatait nagy nehezen összeegyeztetnie s a felfogása és a Védánta-szútrák közti ellentéteket áthidalnia. De az egész, ennyire heterogén elemekből álló rendszer mégis mesterséges, szkholasztikus alkotás benyomását teszi - egy bámulatos gondolkozó műve, aki azonban nem tudta magát a brahmani theológia befolyása alól emancipálni, theológiai és filozófiai rendszer, amely népies óhajoknak és filozófiai követelményeknek egyaránt meg akar felelni. Sankara kétségkívül sokkal összefüggőbb, kielégítőbb és nagyobbszerű elméletet hagyott volna hátra, ha az írástól és a Védánta-szútráktól függetlenül csakis a tőle felismert &quot;magasabb&quot; tudást, az &quot;abszolút&quot; igazságot hirdette volna. 

A Brahma-szútrák, mint említettük, többféle magyarázatot engednek meg s egyes védántinok nem tartották a jelenség világát látszatnak s az egyéni léleknek is több-kevesebb önállóságot tulajdonítottak. A legrégibb felfogás az is lehetett, hogy a világ reális, a brahmannak valóságos evolúciója, a brahman teste, a brahman pedig a világ lelke, s a kettő oly viszonyban áll, mint az ember teste és lelke. Későbbi időkben mindenesetre Sankara idealisztikus felfogása lett autoritatív zsinórmértékké s a brahmanizmus orthodox theozófiájává, s manapság 100 védántin között 75 Sankara felfogását osztja. A Sankarától többé-kevésbé eltérő kommentárok: Rámánudsa, Mádhva és Vallabha. A legtekintélyesebb köztük Rámánudsa (12. sz.). 

Rámánudsa theisztikus szellemben magyarázta a Védánta-szútrákat. E vallásalapító a bhágavaták vagy páncsarátrák régi visnuita felekezetéhez tartozott, amely már brahmanizálása előtt monotheista volt s az üdvösség útját az istenség hívő és odaadó szeretetében (bhakti) látta. Ebből érthető, hogy Rámánudsa a Védánta-szútrák magyarázatában a Sankara-féle &quot;alsóbb tudás&quot; színvonalán marad és sok tekintetben keresztény színezetű eszméket hirdet. Rendszere a visista-advaita, &quot;a modifikált monizmus&quot;. Az egyéni lelkek, akiket isten, a legfőbb lélek, bocsátott ki magából, nem azonosak vele, hanem egyénileg különböző, tudatos lények s mindörökké ilyenek maradnak is - azután is, hogy a lét körforgatagából kikerülve az istenség jelenlétében örök boldogságot élveznek. Annak, hogy a lelkek a szanszárába belekerülnek, nem a &quot;nemtudás&quot;, hanem a hitetlenség az oka, s ennek megfelelően a megváltás útja sem a &quot;tudás&quot;, hanem istennek hívő és odaadó szeretete (bhakti) s az istenségnek ebből fakadó megismerése. - Rámánudsa magyarázata sokkal inkább megfelel a kedélyi élet szükségleteinek, de sokkal kevésbé filozófiai, mint Sankara szárnyaló illuzionizmusa, az ind bölcsesség legérettebb gyümölcse. 

A hátralevő két magyarázat sokkal jelentéktelenebb és valószínűtlenebb. A Vallabha-féle suddha-advaita, &quot;purifikált monizmus&quot;, szerint az egyéni lélek a brahman variansa vagy metamorfózisa. A Mádhva-féle dvaita, &quot;dualizmus&quot;, szerint az egyéni lélek teljesen különbözik a brahmantól. 

====e) A Vaisésika-rendszer====

A Vaisésika és a vele igen szoros kapcsolatban álló Njája voltaképp nem theozofiai rendszerek, hanem fantázia nélkül való, józan klasszifikálások - szabatos expozíciói annak, amit valóban tudni lehet. Bélyegző vonásaik az osztályozás, az éles definiálás és az atomizmus - egészen új elem az ind gondolatvilágban. Eredeti atheizmusuk, amely talán a Szánkhjából való, később, az iskolák összeolvadása után, theizmusba ment át, amelyben azonban a személyes isten nem az anyag teremtője. 

A Vaisésika-rendszer első nyomai Kr. után 100 körül jelentkeznek, de a rendszer tankönyve, a 370 Vaisésika-szútra, jóval későbbi időből való. E szútrák szerzője s a rendszer alapítója állítólag Kanáda v. Kana-bhuds v. Kana-bhaksa, tkp. &quot;atomevő&quot;. De ez a név valószínűleg gúnynév, amely kiszorította az igazit; ez pedig alighanem Ulúka, mert a rendszer hívei a vaisésika néven kívül az aulúkja nevet viselik. A rendszer a való világ analizáló vizsgálata. Alapítója a megismerhetőnek helyes megismerésére törekszik; ami nézete szerint megismerhető, kategoriákba foglalja s kategória-tanára teljes filozófiai rendszert épít. Ezek a kategoriák (padártha) kanti vagy aristotelesi értelemben veendő kategoriák, azaz legmagasabb logikai fogalmak, amelyek alá a tapasztalat egésze rendszeresen szubszumálható, s eredetileg minden valószínűség szerint reális metafizikai erők is voltak. Számuk közönségesen hat, később hét - és pedig 1. dravja, &quot;szubstancia&quot; (az aristotelesi usia), 2. guna, &quot;minőség&quot; (az aristotelesi poion), 3. karman, &quot;tevékenység, mozgás&quot; (az aristotelesi poiein), 4. számánja, &quot;közösség, általánosság&quot; (ez és a következő ketegoria az aristotelesi pros ti, a reláció), 5. visésa, &quot;különbség, különbözés&quot; (innen a rendszer neve: &quot;különbségekre vonatkozó&quot;), 6. szamavája, &quot;inherencia&quot;, 7. abháva &quot;nem-lét&quot;. E kategoriák igen pontosan vannak definiálva s alosztályokra vannak osztva. 

1.Szubstancia (dravja) a rendszer meghatározása szerint mindaz, aminek minősége, vagy tevékenysége van s ami a jelenség közvetlen oka. Kilencszubstancia van, ú. m. föld, víz, tűz, levegő, éther (ákása), tér (dis), idő (kála), lélek (átman) és elme (manasz). A négy első szubstancia örök vagy nem-örök s vagy anyagi test vagy atomok alakjában jelentkezik. Az érzékelhetetlen örök atomok (anu, paramánu) létezése azzal van bizonyítva, hogy feltevésük nélkül regressus in infinitum (anavaszthá) volna a felosztásban; kell tehát valami legkisebbnek léteznie, ami a további analízist kizárja; ez a végtelen kicsiség az atom: a napsugárban lebegő porszem hatod része. Az atomok minőségileg különbözők s gömbölyűek (parimandala) - különböznek tehát a görög atomoktól, amelyek minőség- nélküliek s mindenféle alakúak. Az atomok az istenségtől nyert impulzus folytán (ebben áll körülbelül a rendszer egész theizmusa) kettős, hármas stb. aggregátumokat képeznek, amelyek lehetnek organikusok, orgánumok és anorganikusok. Így pl. az emberi test organizált föld, a szaglóképesség földi (földszerű) orgánum, a kő anorganikus; a vízi állat orgánum, a kő anorganikus; a vízi állat organikus víz, az ízlés vízi organum, a forrás an-organikus; a nap szférájában lakó lények organikus tüzek, a látás tűz-szerű organum, a házi tűz an-organikus tűz; a légi szellemek organikusok, a lehelet légi organum, a szél anorganikus lég. Az aggregátumok természetesen ki vannak téve a dekompozíciónak. A végtelen és örök éther nem áll atomokból, érzékelhetetlen és abból van kikövetkeztetve, hogy a hangnak szükségszerű szubsztáruma. A tér és idő a szubstanciák között szerepelnek, mint a Kant előtti &quot;mathematikai természetbúvárok&quot; némelyikénél, érzékelhetetlenek s csak ki vannak következtetve - az előbbi a dolgok egymásmellettiségéből, közelségéből és távolságából stb. az utóbbi a rákövetkezésből és egyidejűségből stb. A lélek egy, végtelen, örök, anyagtalan szubstancia, a lelki &quot;minőségek&quot; (tudás, gyönyör, fájdalom, vágy, ellenszenv és akarat) szubsztrátuma s ezekből van kikövetkeztetve. Két alakban létezik: az egyik az isten (ísvara), a mindenütt jelenvaló, mindentudó, örömtől és fájdalomtól, érdemtől és bűntől ment legfőbb lélek; a másik az egyéni lélek (mint ilyen végtelen számú), amely szintén mindenütt jelenvaló s a megismerés alanya, de nem mindentudó, mert a manaszhoz van kötve, amely az érzékszervek benyomásait hozzá juttatja s amely nélkül tehát megismerésre képtelen volna. A manasz végül örökkévaló, atomszerű, érzékelhetetlen szubstancia s abból van kikövetkeztetve, hogy különböző érzéki benyomások csak egymás után juthatnak a lélekhez, ami arra a feltevésre kényszerít, hogy a lélek és a benyomások között egy restringáló közvetítőnek kell lennie. 

2. Minőség (guna) nélkül nincsen szubstancia és megfordítva: szubstancia nélkül nincs minőség. A minőség kategoriájában 17, később 24 tulajdonság szerepel, köztük több lelki is. E tulajdonságok: szín, íz, szag, tapintás, szám, mennyiség, egyesség v. egyéniség, egyesülés és elválás, prioritás és poszterioritás, intellektuális tevékenység, öröm és fájdalom, vonzódás és ellenszenv, akarás; - később még: nehézség, folyósság, tapadás, hang, erény és bűn, szanszkárák (készségek v. utánhatások - és pedig a kapott lökés v. impulzus megtartása, a ruganyosság és az emlékezés). A minőségek lényegesek vagy esetlegesek. A szag pl. a földnek lényeges, a virágtól illatos ruhának esetleges tulajdonság. 

3. A tevékenység (karman) öt faja: a föl-és lehajítás, összehúzódás, kiterjeszkedés és járás - t. i. az atomoknak föl- és lefelé mozgása, közeledése, távolodása és vízszintes irányban mozgása. 

4. A közösség (számánja) nem csupán absztrakció, hanem a dolgokban lappangóerő is, amelynél fogva valamit közösen birtokolnak. Rajta alapul a nem (dsáti, &quot;genus&quot;) különböző alosztályaival. A legfőbb nem a létezés (szattá), amely határozmányok (upádhi) által differenciálva fajokká (species) fejlődik. 

5. A különbség (visésa) szintén a dolgokban inheráló entitás is, amelynél fogva egymástól különbözőknek ismerjük meg őket. E kategorián alapul az egyéniség és különlét. Alája tartoznak az individuumok, tehát az atomok is. 

6. Az inherencia (szamavája), az ind filozófia érdekes specialitása, szintén a dolgokban immanens erő, amely interdependens (egymástól függő) s tehát elválaszthatatlan dolgokat egyesít, - aminők pl. apa és fiú, szövet és fonal, gondolat és szó, általános és különös, egész és rész, ok és okozat, szubstancia és minőség. 

7. A nem-lét (a-bháva) kategoriája, amely végzetes befolyással volt a logikai kutatásokra, ind szubtilitással négy alfajra oszlik. Ezek a következők: 1. prág-abháva, &quot;előbb-nem-létezés&quot;, nem-létezés a parte ante, jövő létezés (pl. szövet a megszövetése előtt), 2. pradhvansza-abháva, &quot;utóbb-nem-létezés&quot;, nem-létezés a parte post, elmúlt létezés (pl. fazék a széttörése után), 3. atjanta-abháva, &quot;abszolút-nem-létezés&quot;, képtelenség (pl. terméketlen nőnek gyermeke, tűz a vízben), 4. anjónja-abháva, &quot;kölcsönös nem-létezés&quot;, reciprok tagadás (pl. víz és jég). 

E kategoriák ismeretétől függ a magasabb létformákba &quot;fellendülés&quot; (abhjudaja) s a végrei üdvösség (nih-sréjasza), azaz a megváltás. Ez meglehetősen különösen hangzik s aligha volt a gondolkozásnak hajtó motivuma. A rendszer egyébként, bár valóban természettudományi jellegű, önálló természettudomány megszületését nem segítette elő. 

====f) A Njája-rendszer====

A Njája-rendszer végelemzésben bizonnyal az indeknek már az upanisadokban jelentkező vitatkozási hajlamában gyökerez, amely a filozófiai iskolák szaporodásával karöltve mindinkább kifejlődött s idővel szükségesnek látta a gondolkozás és vitatkozás tanának kánonját megteremteni. Ilyen kánon lehetett eredetileg a Njája (tkp. &quot;szabály, norma, kánon&quot;), amelynek fő és lényeges része a legrészletesebben tárgyalt formális logika (njája), amely manapság is érvényben van Indiában, rendkívül népszerű s minden bölcseleti tanulmány propedeutikája. Legrégibb ránk maradt emléke az 538 Njája-szútra, amelyek szerzője Gótama, melléknevén Aksa-páda vagy Aksa-csarana,&quot; a szem-lábú&quot;, azaz &quot;aki szemeit (folytonos gondolkozás közben) lábaira szegezi&quot;. A rendszer különben semmi tekintetben sem eredeti, hanem a Vaisésika tovaképzése és kifejtése, kozmologiai és lélektani alapvetése teljesen azonos. 

A Njája logikájában szintén 16 padártha van felvéve, de e mesterszó értelme itt nem &quot;kategoria&quot;, hanem körülbelül olyasmi, mint a görög topos, azaz rubrika. - A 16 padártha a következő. 

1. A pramána, &quot;bizonyíték&quot;, a megismerés eszköze és forrása. Négy faja van, u. m. a) pratjaksa, &quot;érzéki észrevétel (percepció)&quot;; - b) anumána, &quot;következtetés&quot; és pedig ) előzőből következőre (pl. felhők tornyosulásából esőre), ) következőből előzőre (pl. folyó megáradásából a hegyekben való esőzésre), ) egyesből általánosra (pl. egy mangofa virágzásából a mangofák virágzására, az egyes érzékszervekből az érzékszerv általános fogalmára); - c) upamána, &quot;analogia&quot;, voltaképpen az anumána faja, összehasonlító eljárás (ha pl. tudom, hogy a bivaly az ökörhöz hasonlít, akkor felismerhetem a bivalyt, ha soha nem is láttam); - d) sabda, &quot;hang, szó&quot;, autoritatív közlés, hitelt érdemlő tanúság, főleg a Véda. - Hogy a tisztán passzív percepció (pratjaksa) hogyan alakul át képzetté, ez meg fogalommá, azt nem tudjuk meg, sőt a képzet és fogalom sincsen pontosan megkülönböztetve. 

2. A praméja, &quot;bizonyítandó&quot;, a megismerés tárgya - minden ami a pramána által megállapítható. Tizenkét osztálya van, amelyeknek azonban édeskevés közük van a logikához. Ez osztályok a következők: a lélek (átman) - és pedig a legfőbb lélek (paramátman), az isten, és az egyéni lélek (dsívátman); a test (saríra); az érzékszervek (indrija); az észrevétel tárgyai; a megismerés (buddhi); a belső orgánum (manasz); a tevékenység (pravrtti) - gondolat, szó és cselekedet által: a &quot;hibák&quot; (dósa) - és pedig a szeretet, gyűlölet és elvakúltság; a halál utáni létezés, azaz az újraszületés; a &quot;gyümölcs&quot; (phata), azaz a jelenvaló lét, tetteink és hibáink gyümölcse; a fájdalom (duhkha); a megváltás (apavarga). 

3. A szansaja, &quot;a kétség, kételkedés, bizonytalanság&quot; - pl. egy a távolban látott tárgy fatörzs-e vagy ember, van-e lélek vagy nincs, a távolban látott víz délibáb-e vagy igazi víz. 

4. A prajódsana, &quot;motívum&quot; - a cselekvésre indító s ezt meghatározó cél. Az első toposhoz hasonlóan a diszkusszió útját egyengeti. 

5. A drstánta, &quot;példa&quot; - pozitív vagy negatív tapasztalati igazság, pl. ahol füst van, tűz is van; a vízben nincs tűz. 

6. A sziddhánta, &quot;a bebizonyított (illetőleg ilyennek tekintett) igazság&quot; - pl. oly tantétel, amely minden filozófiai rendszerben el van fogadva. Ez és az első topos anyaggyűjtésre való és a szillogizmus előkészítése. 

7-9. Az öt avajava, &quot;tag&quot;, t. i. a szillogizmusnak öt tagja (l. alább mindjárt), és a tarka, &quot;megfontolás, cáfolás&quot; (apagoge, reductio ad absurdum) a nirnaja, &quot;végleges ítélet&quot; (conclusio) felé vezet. 

Állapodjunk meg itt egy kevéssé! 

A Njája büszkesége, bár nem főtárgyas nem is kizárólagos tulajdona, a hetedik kategória - a szillogizmus (szintén njája) elmélete, ahonnan rendszerünk talán nevét is vette. A logika e része van legjobban kialakítva, míg az ítéletek tana éppen hogy érintve van. - Az ind szillogizmus sarkfogalma az indukcióra alapított vjápti, &quot;áthatás&quot; (pervasion, Durchdringung): két észrevételnek állandó együttléte, két jelenségnek kivétel nélküli asszociációja (concomitantia). Ilyen vjápti pl. a füstnek tűz kíséretében való jelentkezése: ahol füst van, tűznek is kell lenni, s megfordítva: ahol tűz nincs, füst sem lehet. A füst a &quot;jel&quot; (linga) - &quot;az, aminek (a tűztől) áthatva kell lennie&quot; (vjápja), azaz aminek a tűz kíséretében fel kell lépnie; a tűz pedig a &quot;jelhordozó&quot; (lingin) - &quot;az, ami (a füstöt) áthatja&quot; (vjápaka), azaz, ami a füstöt kíséri. Egy füstölő hegy láttára tehát nyomban megállapíthatjuk, hogy a füstölő hegy a vjápti &quot;tagja&quot; (paksa), hogy tehát tűz van benne. Ez &quot;a magunk számára való következtetés&quot; (anumána szvártha), amelyben három tag van: a paksa (a füstölő hegy), lingin v. vjápaka (a tűz) és a linga v. vjápja (a füst). Ha azonban meg akarunk győzni valakit állításunk igazságáról, akkor a &quot;más számára való&quot; v. retorikai következtetés (anumána parártha) alkalmazandó, amelyben öt tag (avajava) van: 1. a pratidnyá, &quot;állítás, assertio&quot; (a hegyben tűz van), 2. a hétu, &quot;ok&quot;, azaz érv, argumentum (mert a hegy füstöl), 3. az udákarana, &quot;példa&quot;, t. i. a példával illusztrált vjápti (ahol füst van, ott tűz is van, pl. a tűzhelyen), 4. az upanaja, &quot;alkalmazás, aplicatio&quot; (a hegy is füstöl), 5. a nigamana, &quot;következtetés, conclusio&quot; (tehát a hegyben is tűz van). Az öt tagu ind szillogizmust a három tagú aristotelesi szillogizmussal összehasonlítva könnyű megállapítani, hogy a harmadik tag megfelel a föltételnek (propositio maior), a negyedik és második az altételnek (propositio minor), az ötödik és első a zárótételnek (conclusio). A tagok ötössége annak következtében áll elő, hogy a zárótétel (5) mint állítás (1) s az altétel (4) mint indokolás előre van bocsátva - még pedig azért, mert itt másnak a tanításáról van szó, aki folyton keresi a tagok közti kapcsolatot. Az ind szillogizmus tehát leplezett dialogus. Egyébként meglepően hasonlít a görög szillogizmushoz s későbben három tagja is van (a három első vagy utolsó), de történeti összefüggésről bizonnyal szó sincs. 

A még hátralévő padárthák a következők: 10. váda, &quot;megvitatás, discussio&quot;, komoly, tudományos megbeszélés az igazság kiderítésére (pl. tanító és tanítvány közt); - 11. dsalpa, szofisztikus vitatkozás - azzal a céllal, hogy törik-szakad igazam legyen; - 12. vitandá, &quot;chicane&quot; - az ellenfélnek szándékos zavarba hozása; - 13. cshala, &quot;csűrés-csavarás&quot;; - 14. dsáti, &quot;bolondság&quot; - ostoba ellenvetés; - 15. hétv-ábhásza, &quot;ál-ok&quot; - paralogizmus, szofizma; - 16. nigraha-szthána, &quot;ok a vitatkozás abbahagyására, (ha az ellenfél nem képes vagy nem akar érteni). - Mindez természetesen nem annyira logikába való, mint dialektikába. De az ind dialektika sem éles, finom eszköz az igazság kutatására, hanem csak a disputálás organonja. A gondolkozás mélyebb törvényeinek megismerésére az indek nemigen törekedtek. Annál inkább szerettek kihegyezett, inkább szavak, mint dolgok körül forgó harcokat folytatni s kacskaringós ékítményekkel agyondíszített szcholasztikus épületeket emelni. 

A 16 padártha helyes ismerete folytán egymásután megsemmisül a hamis ismeret, a hiba (dósa), a tevékenység (pravrtti), a születés és szenvedés, mire beáll a legfőbb üdvösség (nih-sréjasza), a megváltás (apavarga). Ezt persze igen bajos elhinni. A megváltás különben az abszolút tudattalanság állapota. A rendszerben tehát még megvan a régi következetes pesszimizmus, azonkívül az aszkétikus morál is. 

===B) A heterodox rendszerek ===

A föllebb tárgyalt orthodox-rendszereken kívül a Szarva-darsana-szangraha még nyolc iskolával foglalkozik. Öt közülük egészen jelentéktelen s filozófiai szempontból értéktelen - velejében Szánkhja- és Védánta filozofémákkal telített visnuizmus és sivaizmus. Annál jelentékenyebb és érdekesebb a hátralévő három heterodox-rendszer: a dsinizmus, a buddhizmus és a materializmus. A dsinizmus és buddhizmus ugyan elsősorban vallások, de bővelkednek filozófiai elemekben, amelyeket persze velejében a Szánkhja-rendszer szolgáltatott. A filozófiai rendszerekkel egybehangzóan bizonyos fajta tudás megszerzése fejében megváltást ígérnek a lét szenvedéseitől, de tételeik filozófiai megalapozásában nem elég szigorúak és módszeresek. Voltaképpeni jelentőségük az ethikában van, amelyre a filozófia ügyet sem vetett. A dsinizmus különben manapság csak vegetál, a buddhizmus pedig hontalan lett hazájában. Ez természetesen heterodoxiájuknak folyománya, amely soha sem volt nagy tömegek előtt rokonszenves. De valóságos gyűlölet tárgya volt mindig a materializmus, az ind heterodoxia csúcspontja, amely vakmerő és gúnyos tagadásával talán minden hasonló szellemű irányzaton túlmegy s éppen ezért manapság szinte üldözött vadként bujdosik. 

====a) A buddhizmus ====

A buddhizmus elsősorban nem filozófiai rendszer, hanem vallás, és pedig világvallás, az emberiség egyharmad részének vallása, amelynek középpontjában egy megváltó személyiség, ennek tana és szerzetesi rendje áll: Buddha, a dhamma és a szangha a buddhizmus hármas alappillére, az a &quot;három drágakő&quot; (ratanattaya), amelyet mindenkinek tisztelnie és vallania kell, aki buddhista (bauddha) akar lenni. E helyütt természetesen csak a tanról szólhatunk részletesebben. 

A buddhizmus bölcsője India északkeleti része - jelesül a Gangá folyótól délre fekvő Magadha és Kószala (Kósala)*, a mai Bihár és Oudh területe. A nepáli és az angol-ind terület határán, a mai Gorakhpur táján, terült el a Szakja (Sákja) nemzetség területe, amelynek rég elpusztult fővárosa, Kapilavatthu (Kapilavasztu), a tan alapítójának szülővárosa. A Szakja nemzetségnek Gótama (Gautama) nevű ágából született (Kr. e. 560 körül) az a Sziddhattha (Sziddhártha), aki később megvilágosodása után a Buddha egyházi nevet vette fel. Élete folyásáról igen keveset tudunk, mert jobbára csak legendás adatok állnak rendelkezésünkre. Kétségkívül nemesi nevelésben részesült s korán megnősült. Huszonkilenc éves korában egyszerre elhagyja házát, nejét és kisfiát s világgá megy, hogy lelke nyugalmát megtalálja. Hét álló esztendeig tartó keresés után egy éjjel egy fügefa alatt eléri a megvilágosodást (bódhi): felismeri a dolgok végső összefüggését, a négy nemes igazságot, s ezzel megtalálja a megváltó gondolatot. Ettől az éjjeltől, a buddhizmus szent éjjelétől fogva, tartott igényt a buddha, &quot;a megvilágosodott&quot; névre. Némi habozás után &quot;mozgásba hozza a tan kerekét&quot; (dhamma-csakka), azaz hirdetni kezdi a megváltás tanát - először Váránaszi (a mai Benáresz) városában, majd folytonosan ide s tova vándorolva Magadha és Kószala egész területén, híveket szerez királyok és nemesek közt is, szerzetesi rendet alapít, amelybe egy idő múlva nőket is vesz fel. Tanítói működése 44-dik évében, 80 éves korában, Kuszinárá (Kuszinagara) város határában vándorúton halt meg (480 táján). 

*Ebben és a következő fejezetben két hasonló hangzású ind szó közül az egyik, a zárójelben álló, a klasszikus ind (szanszkrit), a másik, a zárójel előtt álló, a népies ind alak. 

A dhamma (dharma), Buddha tana elsősorban a megváltás tana, vallás, de bővelkedik filozófiai elemekben. A mester maga abban a meggyőződésben élt ugyan, hogy a megváltás útja nem az elméleti bölcselkedés, hanem egy magasabb intuitív megismerés, de azért a komoly agymunkát sem becsülte le s tana bölcseleti indokolását már azért sem mellőzhette, mert a korabeli ind gondolkozás megkövetelte az összefüggő &quot;rendszert&quot;. Buddha tehát nem utasította el a filozofálást, de elutasított minden fölösleges, jelesül metafizikai spekulációt, mint amely nem segíti elő az embert a megszentülés útján s nem mozdítja elő a fő célt, a megváltást. Amennyiben pedig filozofált, ezt bizonyos tartózkodással és skepticizmussal tette, tanának filozófiai elemeit nem is a maga szellemi fegyvertárából, hanem velejében a Szánkhja-Jóga-rendszerből vette s elméleti nehézségekkel nem sokat bíbelődött. Buddha elsősorban megváltó, nem elméleti filozófus. Amily bámulatosan kialakította tanának erkölcsi oldalát, a gyakorlati erkölcstant, oly keveset törődött egy szigorúan zárt és egységes &quot;rendszer&quot; kiépítésével. Tana mint bölcseleti rendszer egészen jelentéktelen s egyáltalában nem érdemli meg azt a nagy figyelmet, amelyben még mindig részesül. 

A buddhisztikus megváltástan magva és sarkpontja, a buddhizmus credoja, a csattári arijaszaccsáni (csatvári árja-szatjáni), &quot;a négy nemes igazság&quot;: a szenvedés, a szenvedés keletkezése, a szenvedés megszüntetése és a szenvedés megszüntetésére vezető nyolcas út. 

Az első szent igazság szerint minden lét szenvedés (dukkha, szkrt, duhkha): minden hívságos, mulandó, veszendő, a földi boldogságra törekvés meddő erőlködés, az élet nem érdemes arra, hogy éljük. Schopenhauer állandó témája a buddhizmusnak is kimeríthetetlen témája és alapdogmája. A buddhizmus tehát - mint a kereszténység is és többé-kevésbé minden igazi vallás - pesszimizmus. De voltaképpeni pesszimista hangulat, mint pl. Schopenhauer bölcseletében, nincsen a buddhizmus forrásműveiben, ellenkezőleg: a buddhizmus uralkodó hangulata a nyugodt derültség, a fáradhatatlan és erélyes törekvés, amely lelkesedéssel és a győzelembe vetett hittel törekszik a végső célra, a szenvedéstől való szabadulásra. 

A második szent igazság értelmében a szenvedés oka a szomj (tanhá, szkt. trsná) - a lét szomjazása, amely egyik újraszületésből a másikba csalogatja az embert, az életkedv, az élni vágyás, Schopenhauer nyelvén: &quot;az élethez való akarat megigenlése&quot;. - A harmadik szent igazság szerint e szomj megszüntetése a szenvedés vége: az élethez való ragaszkodás megszüntével megszűnik a szenvedés is. 

Egyszerű ember beérhette a második és harmadik szent igazság tudomásul vételével, bölcselkedő elme azonban feleletet kívánt arra a kérdésre, hogy honnan van ez a &quot;szomj&quot;, amely újra meg újra hatalmába ejti az embert. E kérdésre két, helyesebben egy kettős, sajna, rendkívül homályos formula akar megfelelni: a 12 tagból álló paticcsa-szamuppáda (pratítja-szamutpáda), &quot;az okok és okozatok összefüggése&quot; vagy &quot;oksági kapcsolat&quot; (causalis nexus) formulája, amelyben minden előző tag oka a következőnek. A 12 tag (nidána, &quot;ok&quot;) egymásutánja a következő: a nem-tudás; a hajlamosságok; a gondolkodás (tudat); a név és alak; a hat terület; az érintkezés; az érzet; a szomj; a megragadás; a keletkezés; a születés; az öregség és halál, fájdalom, siralom, szenvedés, szomorúság, kétségbeesés. - E tizenkettes sorozat buddhista országokban kerék alakjában van ábrázolva, amelynek kerületén a 12 tag szimbolikus alakokkal van feltüntetve - körülbelül mint a 12 állatövi jegy a zodiakuson. 

A formula szerint tehát a szenvedés legelső oka a nem-tudás (aviddsá, szkrt, avidjá), t. i. a négy nemes igazságnak nem-tudása, amely a lét mivoltával és feladatával nincsen tisztában. Hogy miért és miképpen jött létre ez a nem-tudás, azt a formula teljes homályban hagyja s mindjárt ezzel kezdi: 1. a nem-tudásból keletkeznek a hajlamosságok&quot; (szankhára, szkrt. szanszkára). Ezek a &quot;hajlamosságok&quot; vagy &quot;készségek&quot; (diszpozíciók) szellemi és erkölcsi tendenciák, gondolkozásunk, akaratunk és cselekvésünk titkos irányítói, amelyek korábbi létformánk gondolkozásából, akaratából és cselekvéséből keletkeztek s mint ezeknek visszamaradt benyomásai vagy emlékezeti képei újabb cselekedetek cselekvésére ösztönöznek, ami által döntő befolyással vannak jövendő létformánk alakulására. A hajlamosságok tehát szoros kapcsolatban vannak a kamman (karman) tanával - azzal a felfogással, hogy ami most vagyok, az annak a gyümölcse, amit születésem előtt cselekedtem, s ami holtom után leszek, az annak a gyümölcse, amit most teszek. Az oksági törvény első tétele tehát ezt mondja: aki a tant nem ismeri és nem vallja, az nem szabadulhat meg az újraszületésekre való hajlamosságtól s így nem is válthatja meg magát. - 2. &quot;A hajlamosságokból keletkezik a gondolkozás&quot; (tudat: vinnyána, szkt. vidnyána). Ez a &quot;gondolkozás&quot; itt konkrét organum és szubstancia, a gondolkozás szerve és állaga - oly elem (dhátu), mint a föld, víz, tűz, lég és éther, a hatodik és legfinomabb elem, amely a hajlamosságok által a halál után fönnmarad s új lét csírájává válik. A második tétel értelme tehát ez: A hajlamosságok egy lény születése alkalmával egy maguknak megfelelő gondolkozási szervet hoznak létre, amelyben tudatosakká válnak. - 3. &quot;A gondolkozásból keletkezik a név és alak&quot; (náma-rúpa), t. i. egy bizonyos meghatározott egyén, akinek neve és teste van. A gondolkozás a fogantatás alkalmával bejut az anyaméhbe s itt anyagi elemeket talál, amelyekből új lényt alkot. Hogy az új lény ilyen vagy olyan, isteni, emberi, állati stb. testet kap, az a hajlamosságoktól, végelemzésben tehát előbbi létformájában elkövetett tetteitől függ. Az oksági törvény itt mint egyetemes erkölcsi hatalom jelentkezik. - 4. &quot;A névből és alakból keletkezik a hat terület&quot; (szal-ájatana, szkt. sad-ájatana) - azaz egyrészt a hat szubjektív érzékszerv (indrija), t. i. a szem, fül, orr, nyelv, test (mint a tapintás szerve) és a manasz, &quot;szellem&quot;, és másrészt az objektív világnak hat megfelelő területe, t. i. az alakok (a test körvonalai, mint a szem tárgyai), a hangok, a szagok, az ízek, a tapintható dolgok és a gondolati dolgok (mint a manasz tárgyai). E tétel értelme: miután az egyén metafizikailag, mintegy elméletileg, létre jött, érzékszervekhez jut s belép a jelenségek világába. - 5-6. &quot;A hat területből keletkezik az érintkezés (phassza, szkt. szparsa), az érintkezésből az érzet&quot; (érzés: védaná) - azaz a hat érzékszerv létrejötte után az egyén érintkezésbe (kapcsolatba) lép az objektív valóság tárgyaival és tudomást vesz róluk, amely egyúttal (jól vagy rosszul eső) érzés is. - 7. &quot;Az érzetből keletkezik a szomj&quot; (tanhá szkt. trsná), t. i. a lét szomjazása (a második szent igazság kiindulópontja): létezünk, mert szomjazzuk a létet, szenvedünk, mert szomjazzuk az örömöket. - 8. &quot;A szomjból keletkezik a megragadás&quot; (upádána), t. i. a létezés megragadása, a léthez tapadás, a lét örömeihez való ragaszkodás. A lények léte metaforikusan lángnak van felfogva, amely éghető anyagba belekap, s bizonyos értelemben folytonos égési folyamat. A láng kialvása a nibbána (alább!). - Idáig az okok és okozatok láncolata annyira - amennyire érthető: eddig minden látszat szerint arról volt szó, hogy egy lény fogantatott, érintkezésbe jutott a külvilággal s a világi örömökhöz tapadt. A nyolcadik tétel után egyszerre megint egy lénynek - minden látszat szerint ennek a már meglevő lénynek - a születéséről van szó. A hátralevő tételek t. i. így hangzanak: &quot;A megragadásból keletkezik a keletkezés (bhava, nyilván a. m. fogantatás), a keletkezésből a születés (dsáti), a születésből az öregség és halál, fájdalom, siralom, szenvedés, szomorúság, kétségbeesés. 

A formula második (kiegészítő) része szerint a nem-tudásnak, a legelső oknak, megszüntetése a sorozat tagjait sorban egymás után megsemmisíti. 

Az oksági formula szembetűnő homályosságait és nehézségeit indiai buddhisták és európai tudósok nagy buzgalommal igyekeztek eloszlatni, de minél többet fáradtak, annál inkább kitűnt, hogy a homályosságokat és nehézségeket kielégítő módon eloszlatni lehetetlen. A formulából csak annyi világos, hogy tartalma idealisztikus világnézetből fakadt, hogy benne az anyagi produktumokat anyagtalan absztrakciók előzik meg s főleg, hogy a lélekvándorlás oka a &quot;szomj&quot;. Valóban: a négy nemes igazságnak, a buddhizmus lényegének, megértéséhez teljesen elégséges az a felfogás, hogy minden szenvedés és baj legvégső gyökere a &quot;szomj&quot;. Buddha maga valószínűleg még egyáltalán nem gondolt a szomj gyökerének kutatására. Minden okunk megvan arra a gyanúra, hogy csak későbbi buddhista dogmatikusoknak jutott eszébe a &quot;szomj&quot; eredetét is kutatni s a nem-tudásig követni, amely az upanisadok és a Védánta-rendszer szerint a jelenségek világának s így a világ minden bajának is végső oka. Az oksági formula tehát alighanem kísérlet, a régi buddhizmus tanhá-tanának a brahmani avidjá-tannal való egyesítésére. Bármint legyen, mélységes bölcsesség nincsen benne. 

A buddhisztikus világfelfogás szerint minden folytonos változásban van, amelynek jelképe a buddhizmus képes beszédében a láng és a folyóvíz. A buddhizmus világképe velejében a kozmikus. Nincs létezés, csak keletkezés és történés, amely az oksági törvénynek alá van vetve. A világ létezése folytonos rendezkedés és kialakulás folyamata, mivolta a lényegnélküli-valóság, a realitása a létezés és nem-létezés között való oszcilláció, amelyet az oksági törvény szabályoz. Magában nyugovó lét nincsen, csak szubstancia nélkül való okság. Az oksági törvény az abszolútum, vagy ha úgy tetszik, az &quot;istenség&quot;, amelynek minden isten is alá van vetve, - részvétlen és közönyös istenség, amelytől az ember mitsem várhat. Ez a felfogás az erkölcsiségre nézve óriási jelentőségűvé lett. - Ami pedig azt a kérdést illeti, hogy miért szenvedéssel teljes az okok és okozatok láncolata, erre nincsen felelet. A világ a buddhizmus felfogása szerint legbelső lényében és valójában örök szenvedés helye s így a szenvedés kezdetét keresni annyi, mint a világ kezdetét keresni, ami pedig metafizikai, tehát elutasítandó s kifejezetten elutasított kérdés. 

Teljes összhangban van ezzel a személyiség elmélete. A személyiség alkotó elemei (khandha, szkt. szkandha), a következő: 1. a rúpa,&quot; a testiség&quot; t. i. a test és szervei s ezeknek funkciói; 2. a védaná, &quot;az érzet&quot;, t. i. az öt érzékből és az értelemből származó érzetek; 3. a szannyá (szandnyná), &quot;a képzet, észrevétel&quot;, t. i. az elvont fogalmak; 4. a szankhára (szanszkára), a már említett &quot;hajlamosság&quot;, de itt tágabb értelemben minden szellemi és erkölcsi tulajdonság, mint pl. megfontolás, emlékezés, figyelem, ostobaság és okosság, telhetetlenség, és elégültség, önzés és részvét, szemérem és szemérmetlenség, gyűlölet és vonzalom, hiúság, büszkeség, stb.; 5. a vinnyána (vidnyána), a föllebb már szintén említett &quot;gondolkozás&quot;, de itt tágabb értelemben a szellem megkülönböztető, kritikai megismerése is. E testi és szellemi tulajdonságok és képességek között egyetlen egy sem maradandó. Ebből folyólag a belőlük összetett lény (szatta, szkt. szattva), a személyiség v. egyéniség (szakkája), az én v. lélek (attan, szkt. átman) szintén nem megmaradó szubstancia, hanem, mint minden egyéb a világon, szakadatlanul egymásra következő mozgások összessége, folyton váltakozó elemek összetétele megmaradó principium nélkül. Ennyiben tehát már a régi buddhizmus tagadja a lélek létezését, de csak ennyiben, azaz csak abban az értelemben, amelyben a test létezését is tagadja: a lélek keletkezési és elmúlási folyamatok összessége, nem megmaradó szubstancia: van látás, hallás, megismerés és mindenekelőtt szenvedés, de látó, halló, megismerő, szenvedő alany, önálló személy nincsen. - A buddhisztikus lélektannak ez az alapvető tanítása, alig kell mondani, sehogy se egyeztethető össze az újraszületések körforgásában való hittel s az erkölcsiség szempontjából oly fontos karman-tannal. Ha megmaradó én nincsen, hogyan kezdhet az imént meghalt személy új életet s hogyan lehet az ember felelős cselekedeteiért? Lehet-e az ént tagadni s egy lélekzetre azt állítani, hogy ez az én egy következő létformájában learatja jó vagy rossz cselekedetei termését? Bárhogyan csűrjük-csavarjuk is, a karman nem lehet el egyéni hordozó nélkül, minélfogva a karmanban hinni s egyidejűleg a lélek létezését tagadni kézzel fogható következetlenség. Buddha maga valószínűleg még nem hirdette a lélektagadást, ha nem is utasította el egyenesen: kitért a kérdés feszegetése elől. A lélek tagadása eleinte bizonnyal csak a nekünk oly drága &quot;én&quot; értéktelenségének kifejezése volt. A későbbi buddhista metafizikusok azonban ragaszkodnak az én nélküli individuum fogalmához s ezt a fából-vaskarikát a pudgala szóval jelölik, kereken tagadják a lélek létezését, godmává teszik a léleknélküliséget s a lélek-szubstancia tanát (atta-váda, szkt. átma-váda) kifejezetten eretnekségnek nyilvánítják. - Ha lélek nincs, akkor természetesen világlélek, legfőbb lény sincs. A buddhizmus tehát atheizmus, de e szó jelentése Indiában más, mint nyugaton: világot teremtő, fönntartó és kormányzó isten nincs, istenek ellenben bőségben vannak, csakhogy ezek is bele vannak bonyolódva a szanszárába, rangjukat karmanjuknak köszönik s megváltásra szorulnak. A megváltás útján járó buddhista szerzetes irigylésre méltóbb, mint a leghatalmasabb isten, s a megváltott ember minden isten felett áll. 

A személyiség és a lélek problémájával szoros kapcsolatban van a megváltott ember állapota. Ha az ember a megvilágosodás (bódhi), azaz a négy nemes igazság felismerése, útján megszabadult a nem-tudástól, akkor egyidejűleg megszabadult mindentől, ami az oksági törvény alapján a nem-tudásból származik: minden emberi vágyakozástól és minden földi szenvedéstől. A szenvedélytelenségnek és fájdalmatlanságnak ez az állapota a nibbána (nirvána), &quot;a kialvás&quot;, t. i. a szenvedélyek és szenvedések lángjának kialvása, a &quot;szomj&quot; megsemmisülése (tanha-kkhaja), Schopenhauer nyelvén: &quot;az élethez való akarat tagadása&quot;, az örök nyugalom és békesség állapota, a tökéletesség és szentség állapota, a megváltás (mokkha, szkr. móksa) üdvössége. Az ember tehát már földi életében, ezen a világon üdvözülhet. Az élve-megváltás (dsívan-mutti) eszméje nem a buddhizmus specialitása, hanem minden ind theozófiai rendszerben megvan, s egészen logikus, mert az egyszer megszerzett megváltó tudás a megszerzés pillanatától fogva tudás s többé nem mehet veszendőbe. Hogy a megváltás után a földi lét tovább tart még, az velejében egészen mindegy, mert az élet fájának gyökere el van vágva. A földi lét a megváltás pillanatában nem érhet véget, mert a megváltó tudásnak visszaható ereje nincs és nem lehet: a megváltás előtt elkövetett tettek következéseit a megváltottnak is viselnie kell, ha csak öngyilkos nem akar lenni, ami szabadságában áll. De a megismerés után a megváltott már nem követhet el jövőre kiható cselekedeteket, mert semmi köze sincs többé a világhoz. A nem-tudás megszűntével megszűnik a cselekedeteknek s tehát az újraszületésnek lehetősége is: az élet körforgása a halállal végleges véget ér s a megváltott a halál után nem tér vissza többé erre a világra. - Noha tehát a megváltás pillanatától a halál bekövetkeztéig lefolyt idő egészen közönyös, mindazonáltal a megváltott halott állapotának jelölésére még egy más szó is van használatban: a pari-nibbána (pari nirvána) vagy szammá-nibbána (szamjag-nirvána), &quot;teljes nibbána&quot;. De a pari-nibbána nem magasabb fokozat s lényegében mit sem különbözik a nibbánától. A halál csak a khandhákat semmisíti meg - az utolsó köteléket, amely az embert a szanszárához fűzte. Hogy él-e vagy meg van halva, a megváltott embernek teljesen mindegy. 

Miféle állapot már most ez a nibbána: lét-e vagy nem-lét, megsemmisülés vagy a legfőbb üdvösség, örök halál-e vagy örök boldogság? Ezzel a kérdéssel felette nehéz tisztába jönni. Különböző iskolák és korok felfogása egész bizonyossággal más és más volt. Későbbi buddhista metafizikusok véleménye szerint minden emberi törekvés végső célja a teljes és végleges megsemmisülés. De mi volt a Mester véleménye? Az orthodox buddhista-egyház hivatalos tanítása szerint Buddha arra vonatkozólag, hogy fönnmarad-e a megváltott a halál után vagy nem, semmit sem nyilatkoztatott ki. Ez mindenesetre teljes összhangban van Buddhának a metafizikától való idegenkedésével, de nem zárja ki azt, hogy mégis volt a dologról valamiféle véleménye, ha nem is nyilatkoztatta ki. Nem volna éppen lehetetlen, hogy már Buddha maga is a későbbi metafizikusok nézetét vallotta, de nem nyilatkozott, mert nem akarta híveit, akiknek úgyis annyi mindenről kellett lemondaniok, még azzal a kijelentéssel is rémíteni, hogy minden lemondásuk és erőfeszítésük jutalma - a semmi. Másrészt azonban a buddhisztikus kánon egyes helyei (Maddshima-nikája, LXXII. Szanjuttanikája, XXII. 85. Udána VIII. 1 és 3) arra engednek következtetni, hogy Buddha felfogása szerint a nibbána nem lét ugyan a szó közönséges értelmében, de nem is nem-lét, hanem valami titokzatos legfőbb pozitívum, amely azonban csak negatíve határozható meg - éppen úgy, mint az upanisadok és a Védánta-rendszer átman-brahman fogalma. Hogy a nibbána a brahman fogalmával lehet kapcsolatos, annak bizonyítéka az, hogy az egyéni léleknek a világlélekkel való egyesülése megjelölésére a brahman spekulációban a következő kifejezés kerül elő: brahma-nírvána, &quot;kialvás a brahmanban&quot;. Az a felfogás, hogy a nibbána &quot;semmi&quot;, a nyugati gondolkozás álláspontján egészen érthető, de a buddhizmus sajátos ezóterikus álláspontjáról nézve a nibbána nagyon is lehet pozitív állapot (thána). Buddha szelleme halála pillanatában az elmélyedésnek mind a nyolc fokozatát bejárta s két ízben is átment a &quot;semmi&quot; (ákíncsannya) fokozatán (1. alább!), de nem innen ment be a nibbánába (Mahá-parinibbána-szutta VI. 8-9). A &quot;semmi&quot; tehát nem minden törekvés végcélja, hanem csak múló élmény, átmeneti fokozat további magasabb tudatállapotokhoz. &quot;Az elmúlás szomjazása&quot; (vibhava-tanhá), t. i. a halál utáni nem-létezésre vágyakozás, mint nemtelen és célra nem vezető eszköz már Buddhának első (benáreszi) prédikációjában is el van utasítva. Buddha tana semmiképp sem a rezignáció evangéliuma, a benne lengő szellem nem &quot;vágyakozás a semmire&quot;, hanem vágyakozás az örökkévalóra, illetőleg elfordulás mindentől, ami nem örökkévaló. Ez pedig nem adatik ingyen: a &quot;semmi&quot; ölébe minden hülye és gonosz ember eljuthat, a nibbánát csak tudó és jámbor ember érheti el - kitartó erőfeszítés árán. 

A nibbána a buddhizmus legfőbb ideálja, de oly ideál, amelyről mindenki jól tudja, hogy ebben az életben jóformán elérhetetlen, egy messze-messze ideál, amelyet a létformák egész sorozatán át csak lassan-lassan lehet megközelíteni. Ennélfogva nem a megváltás ez állapota áll a tan előterében, hanem a megváltás feltétele és előkészítése: az erényes élet. A nibbána elérésének útja a negyedik nemes igazság: a nemes nyolcas út (arijó atthangikó maggó, szkt. árja-asta-anga-márga), t. i. a helyes hit, a helyes gondolkozás, a helyes beszéd, a helyes cselekvés, a helyes élet, a helyes igyekezet, a helyes vizsgálódás és a helyes elmélkedés. A megismerés és megváltás e gyakorlati útja, amelyen első sorban a szerzetesnek kell járnia, a dhamma kvintesszenciája, amelyben Buddha nagysága a legfényesebb világításban jelentkezik, a buddhizmus erkölcstana, amely által a buddhizmus igazi vallássá lesz. Formaszerű, összefüggő erkölcstan nincsen ugyan a kánoni szövegekben, de az erkölcsi magatartás formái bizonyos főcsoportokba vannak foglalva. E főcsoportok azonban nem a nyolcas út egyes fokozatai, amint várni lehetne, hanem más osztályok, jelesül a következő három: a szíla (síla), &quot;a helyes magatartás&quot;, amely a nemes nyolcas útnak hét első részét foglalja magában, a szamádhi, &quot;az elmélkedés, elmélyedés&quot;, amely a nyolcas út utolsó részének felel meg, és a pannyá (pradnyá), &quot;a bölcsesség&quot;, a magasabb megismerés és a teljes tudás állapota, a helyes elmélyedés velejárója. 

A helyes magatartásnak (szíla, szkt. síla), azaz az erkölcsiségnek, szabályozója a tíz parancsolat (dasza-szíla) vagy tulajdonképpen tilalom, mert a buddhisztikus ethika velejében tiltó jellegű. Mind a tíz parancsolat azonban csak a szerzeteseknek szól, a világi híveknek csak nyolc, de ezek közül is csak öt kötelező minden körülmények között. A mindenkire nézve kötelező öt főparancsolat (pancsa-szíla) legelseje és legfőbbike: &quot;Ne ölj!&quot; Ez a parancsolat azonban nem csupán az embernek, hanem minden élő lénynek (állatnak) épségét és sértetlenségét követeli s oly nyomatékkal van ajánlva, amely nyugaton teljesen ismeretlen s a legnagyobb mértékben feltűnő. Igaz ugyan, hogy ez a parancsolat a kellemetlen és veszedelmes állatok sokasága miatt betű szerinti értelemben sehol sem volna végrehajtható, a legkevésbé Indiában, ahol évenként ezren meg ezren lesznek vadállatok (tigrisek, kígyók) áldozataivá, s a gyakorlatban nem is volt soha egészen végrehajtva, de a lehetőség határain belül a buddhisták mindenütt és mindig szem előtt tartották s idővel mind inkább szigorították. Így pl. az állati táplálék (húsevés), amely Buddha korában még meg volt engedve, idővel tilossá lett. A véres áldozatok ellen a buddhizmus elejétől fogva kikelt. Az első parancsolat pozitív kiegészítése a legmesszebbmenő s az állatvilágra is kiterjedő szeretetet (mettá, mettí, szkt. maitrí) - minden lehetséges megnyilatkozási alakjában, mint önfeláldozás, jóakarat, részvét, irgalom, türelem stb. A szeretet a buddhizmusban nem a legfőbb erény ugyan, mert az &quot;egykedvűség&quot; (upekkhá, szkt. upéksá) a világ iránt a világtól elfordult buddhizmus szellemében természetesen felette áll, s nem is olyan meleg, mint a keresztény szeretet, mert a buddhizmus bizonyos hűvös józansággal nem annyira a szeretetet parancsolja, mint inkább a gyűlöletet tiltja, mindazonáltal épp oly sarkalatos erény, mint a kereszténység vagy Schopenhauer ethikájában. Oly elvek, mint: &quot;Amit nem akarsz magadnak, te se tedd embertársadnak!&quot; vagy &quot;Szeressétek ellenségeiteket!&quot; vagy &quot;Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!&quot; stb., a buddhisztikus szentírásban épp oly közönségesek, mint a keresztény evangéliumokban. A buddhizmus hűvössége inkább csak elméleti posztulátum, amelynek a gyakorlati életben semmi nyoma. Az egész világon páratlanul álló jelenség a buddhizmus vallási türelme, amely sohasem ismerte a más vallásúak gyűlöletét, az eretnekek kiátkozását és elégetését, a vallási üldözéseket és háborúkat, s amely különben végzetessé is vált reá nézve. Az állatokra is kiterjesztett felebaráti szeretetnek félig megkapó, félig groteszk megnyilatkozása az India nyugati városaiban ma is virágzó állatkórházak intézménye, amely talán dsinista eredetű, de a buddhistáknál már a legrégibb időkben rendkívül népszerű volt. - A második főparancsolat: &quot;Ne orozz!&quot; E tilalom pozitív kiegészítése: &quot;Adj!&quot; - első sorban a szerzetesi rend tagjainak, akik teljesen a hívek jótékonyságára voltak utalva, de aztán mindenkinek a világon korlátozás nélkül. - A harmadik főparancsolat: &quot;Tartózkodj a nemi élettől!&quot; E parancsolat a laikusok számára így módosul: &quot;Ne paráználkodjál!&quot; - A negyedik parancsolat: &quot;Ne hazudjál!&quot;, az ötödik: &quot;Ne részegeskedjél! - Csakis a szerzetesekre nézve kötelező a következő öt parancsolat, illetőleg tilalom: (6.) &quot;Meg nem engedett időben ne egyél!&quot;. (7.) &quot;Tánctól, énekléstől, zenétől, színjátékoktól tartózkodjál!&quot;. (8.) &quot;Koszorúkat, illatszereket, ékszereket ne használj!&quot; (9.) &quot;Kényelmes (magas v. széles) ágyban ne aludjál!&quot; (10.) &quot;Aranyat és ezüstöt (alamizsnául a hívektől) el ne fogadj!&quot; A 6-8. parancsolatoknak az egész életen át vagy időnként való megtartása a laikusok számára is érdemhozó, sőt a hónapnak bizonyos négy napján egyenesen kötelező. Mindezen parancsolatok egyáltalában nem voltak újak, de jelentős az őket átható szellem - az az érzés, hogy a belső tisztaság értékesebb a vallás követelte rituális tisztaságnál. A tíz parancsolattal egyáltalában nincs kimerítve minden, ami &quot;a helyes magatartás&quot; körébe vág. Az erkölcsi cselekvés főtere Buddha felfogása szerint az egyén belső, lelki élete s a fődolog a folytonos önnevelés, önfegyelmezés, a saját énünkön való munkálkodás, minélfogva a brahmani erkölcsiség és vallásosság oly követelményei, mint az írástudás és a (túlságba vitt) vezeklés, teljesen céltalanok és feleslegesek. - Ami pedig az erkölcsi magatartás alapját és rugóját illeti, ez nem egy legfőbb erkölcsi törvényhozó és parancsoló, nem egy isten vagy ember (pl. Buddha) akarata, nem is valami bölcseleti kategórikus kategórikus imperativusz, hanem kizárólag maguknak a cselekedeteknek befolyása a cselekvő személyre, a saját magunk kiérdemelte s természeti kényszerűséggel bekövetkező jutalom vagy büntetés. Az ember maga felelős tetteiért s maga viseli tettei következéseit. Ki-ki csak a maga erejéből, a maga szellemi és erkölcsi energiájával juthat célhoz, az ember csak maga válthatja meg magát. Senki sem segíthet rajta - sem ember, sem isten. Buddha megmutatta ugyan a célhoz vezető utat, de ezt mindenkinek magának kell megtennie. Jutalmazó és büntető, bűn-megbocsátó, megváltó isten éppen nincsen. Az ember egészen a maga erejére van utalva. Lesújtó s egyben fölemelő tudat! A buddhizmus az emberiség legnagyobbszerű kísérlete az ön-megváltásra. 

Ha az ember teljesen a maga kezében tartja a sorsát, ha nincs kihez s nincs miért valakihez folyamodnia, akkor áldozatnak és imának semmi értelme. A régibb buddhizmusban valóban az áldozat egészen ismeretlen, az ima helyébe pedig a Jóga-irányzatból átvett elmélyedés (szamádhi v. dshána, szkt. dhyána) áhítata lép - a szellemi erők koncentrációja, amelyben a jámbor elfordul a világtól s minden földi gondolattól és érzéstől megszabadulva saját énje magányában anticipálja a múlandó világ elmúlását. Az elmélyedés, valamint az előidézésére szolgáló módszeres gyakorlatok (kamma-thána) nagy szerepet játszottak valaha a buddhista szerzetesek életében. Az elmélyedés, mint a jóga-praxisban, a szellemnek, képzeletnek és érzésnek intenzív koncentrálása, részben vizionárius és eksztatikus természetű pathologiai állapot, valószínűleg ön-hipnózis is, amelyben a külső benyomások iránt való fogékonyság egészen megszűnik vagy minimumára száll alá s a test utoljára kataleptikus jellegű megmerevedésbe jut. Ha a szerzetes az elmélyedés állapotába akar jutni, előkészül rá: magányos vagy elhagyatott helyre vonul vissza, keresztbetett lábakkal leül, testét egyenesen tartja, tudatosan és szabályosan végzi a ki- és belélegzést s egy pontra, az elmélkedés &quot;támasztópontjára&quot; (hulla és csontváz, a hullámok játéka, valamely tarka vagy csillogó tárgy stb.) koncentrálja szellemét. Kellő előkészítés után beáll az elmélyedés, amelynek négy fokozata van megkülönböztetve. Az első fokozaton eltűnik minden alsóbbrendű vágyakozás és rossz indulat s az egész testet örömmel teljes jó érzés hatja át. A második fokozaton eltűnik a tárgyak képzete, s megszűnik a &quot;támaszpont&quot; figyelése, de a jó érzés megmarad. A harmadik fokozaton az elmélkedő az egykedvűség és tiszta tudatosság állapotában van s az üdvösség érzetével telik el. A negyedik fokozaton az elmélkedő semmit sem érez többé s a teljes egykedvűség és tisztaság állapotában van. E négy fokozat felett még négy magasabb tudat-állapot (ájatana, &quot;szféra&quot;) van, úgymint: 1. a tér (ákásza) végtelenségének szférája, 2. a tudat (vinnyána) végtelenségének szférája, 3. a nem-létezés vagy semmi (ákincsannya) szférája, 4. a tudatoson és nem-tudatoson túl lévő (néva-szannyá-nászannyá) szférája. E fokozatokon túl következik &quot;a tudat és érzés megszűnése&quot; - a nibbána. - Ezen elmélyedési gyakorlatok és állapotok következése és betetőzése aztán a pannyá (pradnyá), &quot;a bölcsesség&quot; - a magasabb megismerés és teljes tudás állapota, amelyben az ember képes csodákat is tenni (mások gondolatait kitalálni, énjét megsokasítani és áthelyezni) s mindenekelőtt korábbi létformáira visszaemlékezni s a lények sorsát az újraszületések körforgásában felismerni s e két tehetséggel kapcsolatban a négy nemes igazságot teljesen átlátni és megérteni. - A buddhista a négy nemes igazságból indul ki s ugyanoda tér vissza: csak amit korábban hitt, érzett, de föl nem ismert igazság volt nála, most tudatossá van szilárdulva.

A helyes magatartás, az elmélyedés és a bölcsesség csak eszközök a legfőbb cél, a megváltás, elérésére. Ezt a célt az ember ebben a létében csak egészen kivételesen érheti el, közönségesen csak számtalan létformán keresztül, lassan-lassan, folyton küszködve közeledik hozzá. E közeledés mérve szerint a szentségnek négy fokozata van megkülönböztetve: a szótápanna, a szakad-ágámin, az an-ágámin és az arahat állapota. A szótápanna (srótápanna), &quot;aki bejutott a folyóba&quot; (t. i. a megszentülés folyójába), azaz rálépett a megigazulás útjára, csak hét ízben fog még újraszületni, de már csak emberi alakban; - a szakad-ágámin (sakrd-ágámin), &quot;az egyszer visszatérő&quot;, még csak egyszer fog újraszületni; - az an-ágámin, &quot;a vissza nem térő&quot;, még csak az istenek világában születik újra s innen bemegy a nibbánába; - az arahat (arhat), &quot;a szent&quot;, olyan ember (eredetileg csak szerzetes!), aki már földi létében elérte a nibbánát s többé nem születik újra. Az arahat Buddha színvonalán áll: éppen olyan buddha, &quot;megvilágosodott&quot;, mint ő vagy más buddhák - azzal a különbséggel, hogy az arahat egy buddhának a tanítványa, míg egy buddha a maga erejéből jött rá a megváltó tudásra. A maguk erejéből megvilágosodott buddhák közt is van különbség. A paccséka-buddha (pratjéka-buddha), &quot;a maga számára megvilágosodott&quot;, nem tudja maga szerezte bölcsességét másokkal közölni. Felette és minden lény felett áll a szammá-szambuddha (szamjag-szambuddha), &quot;a teljesen megvilágosodott&quot;, az egyetemes buddha, aki maga szerezte megváltó tudását tudja és akarja az emberiséggel közölni. Ilyenné csak az lehet, aki férfi, ksatrija (nemes) vagy bráhmana (pap) s Indiában született. 

Gótama Buddha tehát nem volt az egyetlen buddha, nem volt a megváltásnak legelső ismerője és hirdetője, következetesen nem lehetett az utolsó sem. Az ind világképnek nincsen horizontja: a keletkezés és pusztulás örök folyamata végtelen számú és nagyságú világkorszakokban (kappa, szkt. kalpa) játszódik le, amelyekben a világ folyton megújul és elpusztul, amelyekben tehát több, igen sok megváltóra van szükség. a lét örök körforgásában tehát számtalan lény van buddhaságra predestinálva. Ilyen lény a bódhi-szatta (bódhi-szattva), a buddha-jelölt vagy leendő buddha, aki elérte az askatságot, de nem kívánja, bemehetne a hibbánába, de nem akar - többet akar: buddha akar lenni. Gótama Buddha megvilágosodása előtt szintén bódhi-szatta volt, s a kánonnak Dsátáka c. részében vagy 550 oly történet maradt ránk, amelynek hőse vagy szemtanúja Buddha volt korábbi létformái valamelyikében. Amint egy bóddhi-szatta ideje elérkezik, valamelyik világkorszakban emberi alakban születik újra s mint buddha hirdeti a maga erejéből megszerzett megváltó tant. A jelenlegi világkorszaknak öt buddhája van. Köztük Gótama Buddha a negyedik. Az eljövendő ötödik buddha Mettejja (Maitréja), &quot;a szeretettel teljes&quot;, aki a szeretetet (mettá, metti, szkt. maitri) fogja hirdetni és érvényre juttatni s akit a buddhisták manapság is úgy várnak, mint a zsidók a Messiást. Magának Buddhának 24 előde volt, akik a 12 előző világperiódusban léptek fel. 

Az imént vázolt eredeti tan további fejlődésére meglehetős befolyással volt a buddhista egyház szervezete és története. A buddhista egyház kolduló szerzetesekből (bhikkhu, szkt. bhiksu) és világi hívekből állott. A szerzetesek, az egyház gerince, elejétől fogva zárt rendet (szangha) alkottak, amelynek már korábban megvolt formáit Buddha egyszerűen átvette s amelybe kasztkülönbség nélkül bárki beléphetett. A rend szabályai aránylag igen mérsékeltek voltak, jelesül az aszkézis túlságba vitele szigorúan tiltva volt, de a rendi kötelességek teljesítése, főleg az elmélkedési gyakorlatok elvégzése, nélkülözhetetlen feltétele volt a megváltásnak. Voltak apácák (bhikkhuni, szkt. bhiksuni) is, de ezek egészen a szerzetesek vezetése alá voltak rendelve s kiválóbb szerepet sohasem játszottak. A világi hívek, a féri és női &quot;tisztelők&quot; (upászaka és upásziká) azonban egyáltalában nem tartoztak bele az egyház közösségébe s egyáltalában nem voltak szervezve, ami végzetessé vált az indiai buddhizmusra. A szangha elméletileg az összes szerzetesek ideális egysége volt, de látható fő- és középponti vezetés hiányában a valóságban minden egyes hitközösség független volt a másiktól. Ennek áldatlan következményei nem maradtak el: súrlódások s szakadások következtek be, amelyek önálló iskolák és kolostorok alapítására vezettek s amelyeken a nagy zsinatok (szangíti) sem segítettek. E zsinatok egyike-másika mindazáltal fontos a buddhizmus történetére és fejlődésére. A Buddha halála után nyomban Rádsa-gaha közelében (Kr. e. 480 körül) összeült első zsinat alapját vetette a buddhista szentírásnak. A Pátali-putra (ma: Patna) városában tartott harmadik zsinat már valóságos kánont állított össze (Kr. e. 244). Ettől a zsinattól datálódik a kezdettől fogva misszionáló buddhizmusnak India határain túlmenő térítői tevékenysége, amennyiben ez a zsinat küldött ki legelőször misszionáriusokat Indiából északra és délre, aki aztán ind erkölcsöt és műveltséget vittek Ázsia civilizálatlan, barbár népei közé. Ezzel kezdte meg a buddhizmus világtörténeti hivatása teljesítését. Ceylonba a híres Aszóka Pijadasszin (Asóka Prijadarsin) királynak, a buddhizmus Nagy Konstantinjának, fia, vagy öccse, Mahinda (Mahéndra) vitte be az orthodox buddhizmust, s ennek kánonját, amely aztán itt írásba foglaltatott (Kr. e. I. sz.) Ehhez a kánonhoz igen közel áll a mai péli nyelvű kánon, a Tipatika (Tripitaka), &quot;hármas kosár&quot;, azaz gyűjtemény, t. i. a rend fegyelmi szabályainak, Buddha tanító beszédeinek és a szcholasztikus szövegeknek gyűjteménye (Vinaja-, Szutta- és Abkidhamma-pitaka), s mindenesetre leghívebben tükrözi vissza &quot;a vének tana&quot; (théraváda) szellemét. Az elszigetelt Ceylonban aztán az orthodox buddhizmus aránylag tisztán megmaradt, egyebütt tovább fejlődött, illetőleg elfajult. A negyedik zsinat, amely a kasmíri Dsálandhara mellett gyűlt össze (Kr. u. 140 körül), már egy másik szanszkrit nyelvű kánont állított össze, amelyből újabban terjedelmes töredékek kerültek napfényre, s amelynek tartalma sinai és tibeti fordításokban maradt fönn.* Körülbelül a zsinat idejében nagy szakadás állott be az észak-indiai buddhizmus kebelében. E szakadás eredménye a hínajána- és a mahájána-irányzat, amely nagyban és egészben a mai &quot;déli&quot; és &quot;északi&quot; buddhizmus alapja. 

*A tibeti buddhisztikus irodalom feltárása terén Körösi Csoma Sándor feledhetetlen emlékű nagy hazánkfia, a legelső úttörő (1824). Csak utána kezdődött a ceyloni páli irodalom feltárása George Turnour által (1837-38). 

A hína-jána a buddhizmusnak régibb, aránylag tiszta alakja, amely a páli kánonban hagyományozott régi tanban gyökerez. E tan középpontja, mint láttuk, az egyéni megváltás (nibbána): az arhat állapota, amely csak szerzetes által érhető el, aki csak saját magát váltja meg. A mahájána-irányzat elismeri, hogy ez a tan Buddhára megy vissza, de úgy vélekedik, hogy mint hína-jána &quot;kis jármű&quot;, nem elégséges minden élőlény, az egész emberiség megváltására: erre csak a mahá-jána, &quot;a nagy jármű&quot; képes. Ehhez képest az új irányzatban az eddigi egoisztikus arhat-ideál helyébe a (korábban elérhetetlennek vélt) altruisztikus bodhiszattva-ideál lépett s az a felfogás alakult ki, hogy nem csupán a szerzetes, hanem minden világi, még a legmegvetettebb pária is, törekedhetik még ebben az életben megváltásra s azonkívül nem csupán a &quot;kicsiny&quot;, hanem a &quot;nagy pálya&quot; befutására is - azaz arra is, hogy mint hódhi-szattva szülessék újra s mint ilyen, önfeláldozó tevékenységével minden embert megváltson. Egyidejűleg Buddha, mint aki szintén az egész emberiség megváltására törekedett, isteni rangra emelkedett, épp így a többi buddhák és a bódhi-szatták beláthatatlan serege is, s mindezen istenekhez még a hindu istenségek is járultak, s mindannyian rangjuknak megfelelő kultuszhoz jutottak. Az új mithologia, az új bódhi-szattva-ideál s a buddhák és bódhiszattvák kultusza velejében a hinduizmus befolyása alatt alakult ki s hatalmasan megerősödött és elterjedt. - A mahájána szent könyve a szanszkrit nyelvű Pradnyá-páramita-szútra, &quot;a bölcsesség tökéletességének tankönyve&quot;, amelynek tartalma nem annyira vallási, mint bölcseleti, t. i. a bódhi-szattva hat tökéletessége (páramitá), elsősorban a bölcsesség (pradnyá). Ez a &quot;bölcsesség&quot; pedig a súnja-váda, a &quot;nihilizmus&quot;, vagy helyesebben negativizmus és szkepticizmus - az a tan, hogy a dolgok igazi mivolta az &quot;üresség&quot; (súnjatá), hogy minden &quot;üres&quot; (súnja): nincsen semmi, sem lét, sem nem-lét, nem létezik Buddha tana sem, sőt maga Buddha sem. &quot;Az ellentmondás e filozófiája&quot;, amely Buddhának anti-filozófikus tanításmódjából sarjadzott ki, képtelenségnek és őrültségnek tetszik, de talán csak paradox, amennyiben t. i. kétféle, egy magasabb s egy alsóbbrendű, igazság felvételén alapul. Nágárdsuna, a mahá-jána nagy mestereinek egyike, a mádhjamika-sásztra, &quot;középtan&quot;, alapítója (Kr. u. 2. sz.), kifejezetten azt tanítja, hogy Buddha tana kétféle igazságon alapul, amelyek egyike magasabb, másika a mélyebb értelemmel nem törődő közkeletű igazság, s hogy a magasabb igazság, a nirvána, csak a közönséges élet igazságára alapítva tanítható. A kétféle igazság felvétele, amely nem ismeretlen a filozófia történetében (megvan pl. az eleai Parmenides rendszerében), az egyetlen lehetőség a súnja-váda megértésére. E tannal egyébként kiáltó ellentétben áll az, hogy a mahájána adott isteneket a buddhizmusnak s külsőségekre irányította a kultuszt. 

A mahájána következő fázisa a miszticizmus, amelynek fő képviselője Aszanga, a jógácsára-iskola nagymestere (Kr. u. 4. sz. körül). A brahmani jógácsára, (jóga-praxis), a hinajánától sem idegen misztika, nála rendszeres kapcsolatba van hozva a mahájána vallási és bölcseleti tanaival. Tana a vidnyána-váda, amely szerint semmi sincsen, csak a tudat (vidnyána), - tehát idealisztikus negativizmus, amely a súnja-vádához hasonlóan tagadja a jelenségek világának objektív realitását, de a tudatban létező létet elismeri. Az abszolútum, amelyben a tudat is feloszlik, a bódhi, &quot;a (teljes) megismerés&quot;, az egy és oszthatatlan, bár a buddhák végtelen sokaságában kinyilatkoztatott igazság. De ezt az igazságot csak az ismerheti meg, aki a jógát gyakorolja, s ez is csak lassan-lassan, fokozatosan, miután a bódhiszattvaság tíz fokozatán átment. 

A miszticizmushoz utoljára varázslat járult - és pedig velejében Siva isten kultuszának befolyása alatt. A sivalizmusban Kr. u. 700 körül a mágiának és boszorkánymesterségnek formaszerű elmélete alakult ki, az ú. n. tantrizmus, a jógának durván népszerűsített, részint gyerekes, részint vérlázító alakja, amely a tantra (tkp. &quot;könyv&quot;) c. művekben van lerakva s amely Népál és Tibet területére behatolva életre keltette a buddhisztikus tantrizmust. A buddhisztikus tantrák, amelyek a 9. és 11. század közt jelentkezhettek, legnagyobb részt ú. n. jóga-tantrák - t. i. a jógin számára valók, aki a semmire vonatkozó tudást akarja megszerezni, de nem csupán vezeklés és elmélkedés segélyével, hanem ráolvasások és varázsszertartások, hipnózis és fizikai izgulás (hús és szeszes italok élvezete, nemi kicsapongás) útján is. Tartalmuk tehát misztika, varázslat és orgiasztikus erótika egyvelege. Ezek a képtelen és visszataszító művek nagy tekintélyben állanak. Egyikük, a Tathágata-guhja, a népáli buddhisták szent könyveinek egyike. - A tantrizmus a régi buddhizmus leromlásának szomorú szimptómája. Ebben a fázisában a buddhizmus végleg kiszorult Indiából s csak Népálban talált menedékre. 

A buddhizmus végleges kiszorulása szülőföldjéről 800 és 1000 között következett be. Elmúlása különben nem volt hirtelen katasztrófa, hanem lassú sorvadás és halódás. A létében fenyegetett brahmanizmus már a Kr. utáni 4-5. sz. folyamán felemelte a fejét s háttérbe kezdte szorítani a buddhizmust, amelynek aztán 1000 óta a mohammedán invázió adta meg a halálos döfést. Hogy miféle okok idézték elő a buddhizmus lassú leromlását s végleges pusztulását Indiában, azt biztosan nem tudjuk, de alaposan gyaníthatjuk. Egy ok bizonnyal az volt, hogy a brahmanizmus és még inkább a visnuizmus és a sivaizmus, a nagy tömegek vallásai, ősrégi vallási képzetekkel és nemzeti hagyományokkal vannak átszőve s így jobban kielégítették a hinduk vallási és érzelmi szükségleteit, mint a buddhizmusnak racionális és szkeptikus szelleme s internacionális és kozmopolitikus tana. A buddhizmus vallási toleranciája folytán is hátrányban volt a türelmetlen brahmanizmussal s még inkább a még türelmetlenebb iszlámmal szemben. Jelentékeny tényező lehetett az a körülmény is, hogy a buddhista szerzetesek és világi hívek között nem volt benső és erős kapcsolat. De a legnagyobb baj mégis az lehetett, hogy a buddhizmus híjával volt a középponti egyházkormányzatnak, amely az erők szétforgácsolódását meggátolta volna. 

Az Indiában szenvedett veszteségekért Indián kívül gazdag kárpótlásra talált a buddhizmus - és pedig a hínajána (a &quot;déli&quot; buddhizmus) Ceylonban, ahonnan átment Hátsóindia (Barma, Sziam, Annam és Kambódsa) területére, a mahájána (&quot;északi&quot; buddhizmus) pedig Sina, Japán és Tibet területén, ahol persze mindenütt népies vallásokkal keveredett s többé-kevésbé erősen alterálódott. 

A buddhizmus Indián kívül mindenütt mint a kultúra és az erkölcsiség hordozója lépett fel, de magában Indiában sem múlt el nyomtalanul. A társadalmi viszonyokra nem volt ugyan hatással, mint ezt valamikor gondolták: igaz ugyan, hogy a megváltás útját a legszélesebb néprétegek előtt megnyitotta s a kaszt-különbségre nem volt tekintettel, de egyenlőség-tana jóformán platonikus volt s nem változtatta meg az ind társadalom képét. De igenis kovászként hatott a buddhizmus az ind vallásra és theozófiára s ellenségét, a brahmanizmust is megfogta. A régi nemzeti vallással szemben, amelyben az egyén nem számított, életre keltette az individualizmus szabad szellemét s azt az alapvető gondolatát, hogy az erény gyakorlata a megváltás iskolája, az egész hinduizmusra ráoktrojálta. Egyáltalában a buddhizmus oly befolyással volt a vallási törekvésekre Indiában, mint a kereszténység Európában. Buddha tana az ind géniusz legnagyobb hatású s egyik legnagyobbszerű alkotása. 

====b) A dsinizmus====

A dsinizmus vagy dsainizmus a buddhizmussal párhuzamos, de egészen önálló s nála régibb heterodox vallásfelekezet. Legnagyobb prófétája a ksatrija (nemesi) családból származó Vardhamána Nájaputta (szkt. Dnyátr- és Dnyáti-putra, a buddhistáknál Náta- vagy Nátha-putta), egyházi nevén Mahá-víra, &quot;a nagy hős&quot;, vagy Dsina, &quot;a diadalmas&quot; (ahonnan híveinek neve dsaina, &quot;Dsina hitű&quot;), néha Buddha is, amint viszont emez néha Dsina is. Mahávíra Buddha idősebb kortársa volt, a hagyomány szerint 599 és 527 között élt, de alighanem körülbelül egy félszázaddal későbben. Szülőföldje az északi Indiának keleti részében fekvő Magadhaország (ma: Bihár) - és pedig Vidéha vidék fővárosa, Vészáli (Vaisáílí, ma: Bezárh, Patnától szakra), illetőleg ennek külvárosa, Kundagráma. Harminc éves kora körül, Buddhához hasonlóan, elhagyta házát, nejét, és rokonait, elosztogatta vagyonát, lemondott a világról s lelke üdvének szentelve magát 12 éven át, mint vándorló aszkéta elmélkedéssel és vezekléssel foglalkozott. A tizenharmadik évben, miután a keresett legfőbb megismerés birtokába jutott, mint vallásalapító lépett föl s a nigantha (nirgrantha, &quot;béklyóktól ment&quot;) nevű szerzetesi rendet alapította, helyesebben reformálta, mert ily nevű szerzetesek már régebben voltak s Vardhamána maga is ily szerzetesek közé lépett be, de nem érte be önkínzásuk mértékével, hanem fokozta azt, utoljára mezítelenül járt s társai többségét is rávette, hogy ugyanígy járjanak. E mezítelen vezeklők lehetnek a görög történetíróktól emlegetett gimnoszofisták. Vardhamána aztán átvette a nigantha nevet a tőle alapított, illetőleg reformált rend jelölésére s kijelentette, hogy Pársva v. Pársva-nátha, a nigantha szerzetesi rend alapítója (Kr. e. 850 körül), az ő rendjének prófétája, a legutolsó az ő előtte már megjelent 24 próféta között. Körülbelül 30 évi tanítói működés után Páva (a mai Papaur v. Pappaur) helységben 72 éves korában halt meg - a hagyomány szerint a 484-dik vagy 467-dik évben, de mindenesetre még Buddha előtt. - Működésének 14-ik évében veje, Dsamáli révén szakadás állott be, halála után egy sokkal fontosabb második. A halálát követő második század folyamán ugyanis a dsína-szerzetesek egy része éhínség folytán Magadhából kivándorolt a dél-indiai Karnátába. Az otthonmaradtak ezalatt kénytelenek voltak fehér ruhába öltözni. Mikor aztán a kivándorlók visszatértek Magadhába, nem akarták elfogadni sem a fehér ruhát, sem a közben a pátaliputrai (patnai) zsinaton létre jött kánont. Erre, épp úgy mint később nyugaton a franciskánusoknál, szakadás állott be a szigorúbb és szabadabb irány között, amely a Kr. utáni 1. század végén (80 körül) teljessé vált. Ekként két felekezet jött létre: a fehér-ruhások (svéta-ambara) és a &quot;levegő-ruhások&quot; (dig-ambara), azaz mezítelenek. A teljes mezítelenség mindazáltal a fehérruhás aszkétáknál is érdemhozó volt, de aztán a civilizáció előhaladása folytán mind inkább kiment a gyakorlatból, úgyhogy manapság már a digambaráknál is csak a legfőbb méltóságok tartják be - és pedig csakis étkezés alkalmával. Kánonjuk csak a fehérruhásoknak van. 

A dsinizmus sok tekintetben hasonló a buddhizmushoz, miért is régebben buddhista felekezet számba ment, sokszor csak a terminologiában különbözik, de velejében ez is közös. Részben, mint láttuk, még a rendalapítók egyházi nevei is megegyeznek: Mahávira néha Buddha és Buddha néha a Dsina nevet viseli. De a prófétának speciális dsaina megjelölése, tittha-kara (tirtha-kara), &quot;útcsináló, úttörő&quot;, a buddhistáknál &quot;eretnek&quot; értelemmel bír. Mind a két rendalapító ksatrija (nemes) volt s kezdetben nemesi körök felé fordult: mind a kettő kolduló szerzetesrendet alapított, amelybe bizonyos feltételek alatt világi híveket is felvett; mind a kettő azt tanította, hogy egész sereg (a mai világkorszakban 24) próféta előzte meg őt; mind a kettő megengedte a szentek kultuszát s elvetette a Védát, a brahmani szentírást, amelynek pótlására mind a kettőnek hívei külön kánont alkottak. A dsinizmus tehát, épp úgy, mint a buddhizmus, kimondottan heterodox, és legalább eredetileg, atheisztikus. Világot teremtő, fönntartó és kormányzó isten nincsen: a világ teremtetlen és örökkévaló s szellemi és anyagi elemeknek sokasága, ami a Szánkhja dualizmusára emlékeztet. De a dolgok principiuma nem az anyagi atomok, hanem a lelkek - reális, független exisztenciák, amelyek mindent áthatnak tevékenységükkel.( A lélek aktivitásának e tana mereven ellenkezik a Szánkhja felfogásával s alighanem a Védántából való.) E szerint minden organizmus lelkes, sőt a növény és a kő is. A lelkek mindig tudattal vannak felruházva, - hogy minő tudattal, az attól függ, hogy miféle testhez vannak tapadva. A világ principiuma egyúttal ethikai elv is: a kamman (karman), t. i. az erény és a bűn, épp úgy konstitutív faktorai a létnek, mint egyrészt a lelkek s másrészt az atomok, a tér és az idő. Ezekből az alapgondolatokból tevődik össze a dsinizmus világképe: a lelkek a bennük lakozó tevékenységi ösztön folytán különféle testekkel egyesülnek s öröktől fogva örökké vándorolnak a világban, amennyiben a kamman (a lelki tevékenység produktuma) minősége szerint mindjárt a halál után újraszületnek, t. i. egy másik, magasabb- vagy alsóbbrendű testbe költöznek. A megmaradó, aktív, egyéni léleknek ez az elmélete elvileg különbözik a buddhizmus felfogásától, amely magában létező lélekről mit sem tud, csak folyton felbomló tudatállapotokról, s lélektanilag igen jól magyarázza a lélekvándorlást, amire a buddhizmus képtelen, mert a karman fogalmába viszi bele azt, ami az ő lélek-fogalmában nincsen meg. - Mivel a kamman az újraszületés okozója, a halál utáni sors meghatározója, azért a lélekvándorlás és a testiség bilincseiből szabadulás feltétele a kamman teljes megsemmisítése. Ez az állapot a nivvána - formailag ugyanaz, mint a buddhisztikus hibbána (nirvána), &quot;kialvás&quot;, de lényegileg egészen más valami: nem a tudat kialvása (mert az örökkévaló lélek mindig megtartja öntudatát), hanem függetlenség a kammantól és a testiségtől: a lélek bemegy a dsinák egébe, ahol visszanyeri eredeti, tisztán szellemi természetét. 

A nivvána elérésének útja &quot;a hármas kincs&quot; (tríratna): a helyes hit, a helyes megismerés és a helyes életmód. A helyes hit abban áll, hogy csak Dsina találta meg a születések örök körforgásából való szabadulás útját, hogy tehát ő mindenüdvösség egyedüli kútfeje, a hívőnek egyetlen menedéke. A helyes megismerés annak felismerése, hogy micsoda voltaképpen a világ s miképpen lehet tőle szabadulni (l. előbb). A helyes életmód a kamman okának gyakorlati megsemmisítése, a tevékenységi ösztön elnyomása, az érzékek megfékezése. A szerzetesre öt fogadalom kötelező, amelyek közül négy a buddhizmusban is megvan s az ősrégi aszkéta morálból van átvéve. Az első és legfőbb törvény az ahinszá, tartózkodás minden élőlény megölésétől, sértésétől és bántalmazásától, - még pedig a szónak legszigorúbb értelmében, amely Indiában is páratlanul áll. A dsinista szerzetes húst egyáltalában nem eszik, csak megszűrt vizet iszik, csak fátyolon keresztül vesz lélekzetet, járás közben folyton sepergeti lábai előtt az utat, hogy a legkisebbke rovart se tapossa el, sőt a mezítelen testét zaklató férgeket is megkíméli. Mivel az ahinszá parancsa folytán a földművelés tilos, a dsinisták a kereskedésre vetették magukat s jobbára manapság is azzal foglalkoznak, miáltal jómódra és befolyásra vergődtek. A nyugati indiai városokban található állatkórházat, amilyeneket a buddhisták is szívesen tartottak fönn, minden valószínűség szerint a dsaináktól indultak ki. A három következő fogadalom: engedelem nélkül semmit el nem venni (nem lopni), a nemi élettől teljesen tartózkodni és hazugságot nem mondani. Az ötödik és utolsó fogadalom, amely a buddhizmusban hiányzik, sőt egyenesen meg van tiltva, a legszigorúbb aszkétizmus - egészen az orthodox brahmanizmus módján gyakorolva: mezítelenül járás, bőjtölés, egyáltalán minden természetes kívánság megtagadása, ülés természetellenes helyzetekben, valóságos önkínzás, a halál közeledése idején önkéntes éhhalál. A laikusok öt fogadalma enyhébb, így pl. a teljes nemi tartózkodás helyébe a házassági hűség követelése lép, de az önkéntes éhhalál, mint érdemhozó, a világiaknak is ajánlva van s ma sem példátlan. Azonkívül egész serege van még a részletes életszabályoknak, amelyek jobbára a buddhistáknál is megvannak. Ahol e részben a két vallásfelekezet eltér egymástól, a dsinizmus közelebb áll a brahmanizmushoz, mint a buddhizmus. A dsinisták manapság is egészen jó lábon élnek a brahmanistákkal, míg a velük vetekedő buddhistákkal annak idején feszült viszonyban voltak s a buddhisták sokszor becsmérlően nyilatkoztak a dsinistákról. 

Bölcseleti (ismerettani) szempontból a dsinizmus specialitása a dialektikus szkepszisz, amely tudományos kérdésekben határozott felelettől tartózkodik és mindig tekintettel van tévedések lehetőségre. E szkeptikus álláspontból folyik a dsinista relativitás-elmélet (szjád-váda), minden létező relativitásának (anaikantatá) tana, amelynek hét formulája a következő: 1) szjád aszti, &quot;bizonyos tekintetben van&quot;, 2) szjád nászti, &quot;bizonyos tekintetben nincs&quot;, 3) szjád aszti csa nászti csa, &quot;bizonyos tekintetben van is, nincs is&quot;, 4) szjád avaktavjam, &quot;bizonyos tekintetben kimondhatatlan (kifejezhetetlen)&quot;, 5) szjád aszti csa avaktavjam, &quot;bizonyos tekintetben van, de kimondhatatlan&quot;, 6) szjád nászti csak avaktavjam, &quot;bizonyos tekintetben nincs és kimondhatatlan is&quot;, 7) szjád aszti csa nászti csa avaktavjam, &quot;bizonyos tekintetben van is, nincs is, kimondhatatlan is&quot;. 

A dsinizmus jelentőség dolgában messze mögötte marad a buddhizmusnak. A buddhizmus egy lángelméjű reformátor alkotta internacionális világvallás, amely messze túlment India határain, a dsinizmus mindig nacionális ind vallás maradt. De éppen az az oka annak, hogy míg a buddhizmus már rég kiszorult szülőhazájából, a dsinizmus ma is otthon van Indiában - főleg nyugaton és észak-nyugaton, valamint egyes déli területeken, s körülbelül másfél millió hívőt számlál. Fönnmaradásának azonkívül más okai is voltak. Az egyik ok, amely egy ideig a buddhizmus megerősödésében is szerepet játszott, politikai természetű: a keleti ind királyok ellenállása a mindent leigázó nyugati egyházzal, az orthodox brahmanizmussal szemben. Fontosabb ennél az a körülmény, hogy a dsinizmus szigorú aszkétizmusa sokkal inkább megfelel az ind szellemnek, mint a buddhizmusnak aszkézis-ellenes magatartása és elvilágiasodása, s a dsinista filozófálás probábillizmusa is közelebb áll az orthodox brahmani filozofáláshoz, mint az ind fogalmak szerint hallatlanul szabadgondolkodó buddhizmusnak radikális negativizmusa. Igen fontos tényező volt végül a dsinizmusnak a hívők tömegével szemben való magatartása, amely teljesen ellentétes volt a buddhizmuséval. Míg a buddhizmus jóformán semmit sem törődött a világi hívekkel s az egyház közösségébe sem vette fel őket, a dsinizmus a legszorosabb érintkezésben volt és maradt a laikusokkal s a világi férfiakat és nőket a szerzetesek és apácák mellett az egyházi község teljes jogú tagjaivá tette, úgyhogy a dsinista szangha négytagú (catur-vidha). 

A világi híveknek az egyház közösségébe való felvétele folytán két jelentékeny változás állott be a dsinizmus eredeti állapotában. Egyrészt a vallás az egyszerű műveltségű hívők miatt nem maradhatott meg régi filozófiai, szigorúan atheisztikus álláspontján: Dsina, épp úgy, mint Buddha, a nép vallási igényeinek megfelelően isteni méltóságra emelkedett, s ezzel kapcsolatban pompázó dsina-kultusz lépett életbe, valóságos istentisztelet - templomokkal és szobrokkal, ünnepnapokkal s virág- és tömjén-áldozatokkal. Másrészt a szerzetesek, akik a hitközségek lelki gondozására kénytelenek voltak a vándorélettel felhagyni s kolostorokban letelepedni, itt idővel igen terjedelmes és sokoldalú vallási és profán irodalmat teremtettek. A szent könyvek összessége a Sziddhánta vagy Ágama nevű kánon, amelynek legrégibb és legfontosabb része a 11, eredetileg 12, anga, &quot;tag&quot;, t. i. a vallás testének tagja. Ezek az angák a digambarák szerint későbbi betoldások, de tartalmuk minden valószínűség szerint Mahávíra beszédeiben gyökerez, s nyelvük az ársa vagy ardha-mágadhi nevű prákrit (népies) tájszólás, is magának a prófétának nyelve lehet. E kánon egybeállítása már a Kr. előtti 3. században mehetett végbe, de végleges redakciója csak a Kr. utáni 5. században a vallabhi-i zsinaton (Kr. u. 460 körül) következett be. A dsaina szentírás egyhangú és fárasztó, televan ismétlésekkel, s metrikus részei is híjával vannak a buddhisztikus írások szépségének és fönnségének. 

====c) A materializmus ====

Az ind filozófiai szellem utolsó eredeti alkotása a materializmus - ind nevén lókájata (t. i. darsana) &quot;az érzéki világra vonatkozó szemlélet v. rendszer&quot;. Állítólagos alapítója Csárváka, &quot;a drágakő a nihilisták fején&quot;, aki tanát a hagyomány szerint Brhaszpati, az istenek papja, elveszett szútráira alapította, ami alighanem rendszere régiségének hangsúlyozása akar lenni. A materialisztikus felfogás mindenesetre régi, materialisztikus tanok már a buddhizmust megelőző időkben voltak a Kr. előtt 300 körül már egy valóságos materialisztikus rendszer is volt. Ez időtől fogva materialisták (lókájatika v. laukájatika csárváka (bárhaszpatja) egész sereg iskolára oszolva minden időben szép számmal voltak s titokban ma is vannak Indiában. A rendszernek két tankönyve elveszett, minélfogva tartalma csak másodlagos forrásokból ismerhető meg. Ilyenek az ellene elkeseredett polémiát folytató orthodox iskolák tankönyvei, a Prabódha-csandra-udaja, &quot;a megismerés holdjának felkelte&quot;, című filozófiai dráma (11-12. sz.) s első sorban a föllebb említett Szarva-darsana-szangraha c. filozófiai kompendium első fejezete. 

E források szerint a materialisták a megismerés eszközei és forrásai (pramána) közül egyes egyedül az érzéki észrevételt, a percepciót (pratjaksa), fogadják el, tehát szenzualisták, akik még a következtetést (anumána) is elvetik. Az egyedüli reale szemükben az anyag, illetőleg a négy elem: a föld, víz, tűz, lég; az ötödik egyébként mindenütt előkerülő elem, az éther (ákása) már nem reális, - nyilván, mert nem érzékelhető. E négy elem összetételéből alakul ki a test. Az emberi test egyúttal az &quot;én&quot; vagy a lélek (átman) is különben oly mondatok, mint pl. &quot;én sovány vagyok&quot;, vagy &quot;én fekete vagyok&quot;, értelmetlenek volnának. Viszont oly kifejezés, mint pl. &quot;az én testem&quot;, csak képleges (metaforikus). Testtől különböző lélek nincsen, mert percepció által ki nem mutatható; az, aminek a lélek nevet szokták adni, a testi elemek keveredéséből áll elő - épp úgy, mint bizonyos erjedési anyagok elegyítéséből a részegítő erő, s a testtel együtt elenyészik. E felfogással karöltve jár a materialisztikus audémonizmus, hédonizmus és utilitárizmus. Az emberi lét egyetlen célja az érzéki élvezet, mert a halál az embernek végleges vége: &quot;Élj vígan, ameddig élsz! Csinálj adósságot! Szürcsölj olvasztott vajat! Ha a test hamuvá égett, nincs többé visszatérés&quot;. Az érzékfeletti dolgokat a materialisták természetesen tagadják s irónikusan tárgyalják. A legfőbb lény az uralkodó, akinek létezését az egész világ érzéki észrevétele bizonyítja. Érdemnek és bűnnek semmi utóhatása nincs, tehát nincs újraszületés, nincs másvilági lét, mert a karman fogalmát csak következtetés útján nyerjük. Nincs megváltás, csak a testnek alkotóelemeire való bomlása, amely után már nem következhetik semmi. Nincs mennyország: &quot;Ha a feláldozott barom az égbe megy, mért nem áldozza fel az áldozó az atyját&quot;? Nincs pokol, - hanem ha a földi fájdalom, amelyet földi okok idéznek elő, pl. halevés közben a halszálkák. Irgalmatlanul ostorozzák a materialisták az egész brahmanizmust: a Véda-fecsegés, szerzői bohócok és gazfickók, a védikus tudás képviselői csalók és szédelgők, a brahmani rituálé szédelgés, a költséges és terhes áldozatok csak a kapzsi és ravaszdi papoknak használnak. - Szóval: a materializmus az ind orthodoxia ellenpólusa. Trivialitása és felületessége, ha ugyan nem ellenfeleinek torzítása, a szélső reakció a megváltásra törekvők egyoldalúsága s a ritualisták formalizmusa ellen s az orthodox hindu szemében a legkárhozatosabb eretnekség.

[[Kategória:Szövegek]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Gíta Govinda</title>
    <id>295</id>
    <revision>
      <id>4757</id>
      <timestamp>2006-08-29T17:36:52Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>[[Dzsajadéva/Gíta Govinda]] átmozgatva [[Gíta Govinda]] névre: szerző neve a címben</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     = Dzsajadéva
| cím        = Gíta Govinda 
| szakasz    =
| előző      =
| következő  =
| megjegyzés = Fordította: Weöres Sándor
}}
Dzsajadéva szanszkrit nyelven író indiai költő, a szanszkrit költészet utolsó nagy alakja. A 12-13. században élt, állítólag egy költészetpártoló király udvarában. A hagyomány szerint nemcsak költő volt, hanem szent életű pap is. A lexikon ennyit tud róla. Éppenséggel nem sokat. 

A magyar nyelvű vers híve ezenfelül még azt is tudhatja róla, hogy ő az a költő, akit Weöres Sándor olyan tüneményesen fordított magyarra. A magyar-indiai kultúrkapcsolatoknak meghitt perce volt, amikor e sorok írója Új-Delhiben egy hozzá ellátogató helybelinek magyarul kezdte el skandálni az elképesztő nyelvi lovasmutatványt: &quot;Szekfüvirágleheletzuhatagos-örömillatu délövi szélben...&quot; - A Gíta Govinda? - nézett rá elképedve a fiatal indiai újságíró - magyarul? 

Nemcsak a verseknek, a versfordításoknak is megvan a maguk sorsa. Weöres Dzsajadéva-dalai keletkezésük pillanatától kezdve nem kevesebbet jelentettek annál, hogy a mai magyar költői nyelv tűrőképessége, teherbírása, hajlékonysága gyakorlatilag végtelen. 

Most itt az egész mű; szemrevételezése többféle tanulsággal is kecsegtet. 

Weöres első, A lélek idézése című fordításgyűjteményében a seregnyi dalból csak néhány található. Magyarázatot kínáló szövegkörnyezet nélkül, mint a tengermélyből felbukó szigetek. A heves, a megkésettség okán majdhogynem hisztérikus tájékozódás korszakát éltük; a később illő szerénységgel korrigálandó, nagy fölismerésekét. E dalokat is könnyű volt félreérteni. Táncos ritmusuk miatt afféle hajdankori dzsessznek képzelni őket: a közönség a földön ül és a térdét csapkodva énekli a refrént; költő és közönsége a zenében egyesül. A magyarrá lett szanszkrit lüktetés mögött, ha halványan is, ott csillogott a csalóka remény, hogy korunk sokfelől szorongatott költője a verszene hátára pattanva kilovagolhat a csapdából. 

A lényegből, mondhatni, semmi sem látszott. A lényeg ugyanis az, hogy az indiai és az európai gondolkodás gyökeresen különbözik egymástól. 

Homérosz istenei lehetnek házsártosak, bosszúállók, netán kicsinyesek, isten voltukhoz mégsem férhet kétség. Ahogy Theokritosz pásztora is egy pásztor a sok közül, épp csak ő szeretne egy jót szerelmeskedni. Mindenki az, aki. Kontinensünk gondolkodásának elemi egysége az én. És megismerésünk ösvénye a tiszta körvonal. 

Az indiai filozófia ezzel szemben az egyénre összpontosít. Az egyénre, aki - szójátékkal élve - nem egy én, hanem sok. Olyanformán, mintha valaki belemozdul egy fényképbe. A látható én egy sereg másikat takar: Hari, a pásztor mögül kilátszik Krisna, a harcos, mögüle Visnu, az isten; ők együtt az indiai gondolkodásnak a végtelenségbe mosódó emberképe. 

Ha sűrítünk, a drámához, ha részletezünk, az epikához jutunk. Weöres első, nyelvi csoda számba menő közleményéből nem látszott a nagy ár, melyet India költészetének e költészet rugalmas jelképrendszeréért fizetni kell. A többé-kevésbé merev epikai keret szüksége, és ami ebből következik, a költemények rendre eltúlzott terjedelme. Eltúlzott, persze nem valami elve adott mértékhez, hanem a költemény - többnyire közismert - cselekményéhez képest. Irigylésre méltó a könnyed természetesség, ahogy a csélcsap Hari fickándozása mögött folyton földereng az ember isteni képessége a szerelemre; másfelől viszont nehezen tudunk elfojtani egy kaján vigyort, minthogy a mitológiai hajtóerő emelte himnikus hangvétel - a cselekményt tekintve - egy olyan megrendítő tényt hivatott nyilvánvalóvá tenni, ami akár egy francia tucatbohózat témája is lehetne; azt, hogy - ó, borzalom! - Hari sorozatban csalja Rádhát. 

Tanulságos olvasmány a Pásztorének magyar változata más tekintetben is. A közhiedelem szerint Weöresnek minden megy, és ezzel kész. Csakhogy ezzel nincs kész. Ez így túl egyszerű. Weöres Mallarmé-fordításait olvasva aligha hihetné bárki is, hogy Weöresnek sorsdöntő élmény volt a Mallarméval való találkozás; saját Átváltozások című szonettciklusából viszont, ebből az ízig-vérig Weöres-teljesítményből mintegy ráadásként még az igazi Mallarmét is kiolvashatjuk. Megkockáztatjuk azt a képtelen megállapítást, hogy ezek az öntörvényű és a hatáskutatás piszkavasa számára sebezhetetlen versek még fordításnak is jobbak, és a lényeget tekintve &quot;szöveghűbbek&quot;, mint a csakugyan szöveghűnek készült fordítások. A közhiedelemmel ellentétben Weöres is küszködik a szöveggel. Legföljebb nem úgy, mint mások. 

Sokarcú fordítónak mutatja a Pásztorének szövege is. Olykor nem riad vissza a nagyvonalú megoldásoktól sem, s a prédikátorköltők nyelvéből kölcsönzött &quot;alítja&quot; mellé odacsap egy kis Kiss Józsefet is, ha úgy hozza a sors, hogy az isteni lény &quot;sason ül, halihé&quot;. Máskor meg valódi műfordításnyelvi absztraktummal örvendezteti meg olvasóját, mondván, hogy Harinak az ígért időben való érkezését &quot;sohase szabad elhivőn várni&quot;. Aztán persze megrázza magát, és így beszél: 

Kettős napkerekek csókolták, jobb s bal fülbevalói, 

mosolya, sugárzó bimbó-ajka a nőt nem hagyja csalódni: 

Hari ül a fakaliba mélyén, vággyal epedve

fejtől talpig örömbe, reménybe, örök szerelembe temetve. 

Dzsajadéva nyelve ez? 

Vagy a Weöres Sándoré? 

Maradjunk annyiban, hogy a magyar versé bizonyosan. 

Orbán Ottó
==Első rész==

&quot;Felhőktől nehezűl az ég, feketeség terjeng az erdők alatt, retteg tán, aki egymagába halad itt, Rádhá, no hívd vissza őt!&quot; Így szól Nanda parancsa, hát megy a leány, s indák, virágok között kezdődnek Jamuná partján a szeretők mélytitkú játékai. 

*

Halld: Visnu s asszonya szerelmi tüzét imádva, 

nyájas beszédüket imé Dzsajadéva mondja, 

Laksmí elébe leborul e királyi táncos: 

lelkének árjait az isteni Szó színezze. 

*

Ha Hari víg gyönyörének a szív örül 

s a kusza játszadozásnak a réteken: 

ide figyeljen a fül, meg a lélek is, 

ha Dzsajadéva ma mámorosan dalol. 

*

Szók százát növelé Imápatidhara; s aztán a szép szó-zenét zengetvén Dzsajadéva győz; de Saranát illesse dicséretünk röptéért; s a szerelmesek diadalát jól festi Góvardhana, nem verseng vele senki; s bűvöletet ont Dhójí a költő-király.

 
ÉNEK

A vízözön árjaiból kiragadtad a Védát, 

habon a hajócska elérte a célját, 

hal-alakú Visnu, hajó-vezető, 

egek ura, üdv Hari, üdv!

Mind e világ a te nagyerejü hátadon ível, 

hátad ezért tele csontkelevénnyel, 

bölcs teknőc, te világemelő, 

egek ura, üdv Hari, üdv!

Mint a növő sarlóra a holdnak egésze, 

föld tere tűzve az agyarad ívére, 

Visnu, te vadkan-alakban ülő, 

egek ura, üdv Hari, üdv! 

Lágy lótusz-kezeid csodaszirmai: körmök, 

meghala tőlük a dongó-ördög, 

ember-oroszlán, harcban ölő, 

egek ura, üdv Hari, üdv!

Te kicsi, becsaptad a nagyerejű, butafejű órjást

s lábad elérő vízzel a rontást, 

Visnu, te törpének születő, 

egek ura, üdv Hari, üdv! 

Lemosod a vétkeket a katona vére tavában, 

oltod a vágyat, a kínt a világban, 

szent csatabárdos, a bűnt leverő, 

egek ura, üdv Hari, üdv!

Rávana tíz feje áldozatod, föl az égre, 

csillagok őrei örök örömére, 

Ráma királyfi, te szörny-ledöfő, 

egek ura, üdv Hari, üdv!

Tej-színű testeden, ég fia, fekete a vásznad, 

mint Jamuná vize, hogyha megárad;

fegyverül ekevasakat cipelő, 

egek ura, üdv Hari, üdv! 

A szigorú Véda tanán igazít a te békéd: 

tiltod az áldozat állatölését, 

Buddha, te irgalmat szerető, 

egek ura, üdv Hari, üdv!

Valaha te kardosan a gonoszak árny-seregére

vetsz tüzet, ez bűneiknek a bére, 

Kalki, ha jő az ítéletidő, 

egek ura, üdv Hari, üdv!

Halljad a jószívű versfaragó Dzsajadévát, 

titkaidat kinyitó dala sípját, 

Visnu, te tíz alakot viselő, 

egek ura, üdv Hari, üdv! 

*

Védát víz özönén vivő, eget adó, föld- és világ-hordozó, 

ármányt összetörő, ravaszt leteperő, démon-hadakkal vívó, 

szörnyet tönkreverő, erős ekevivő, irgalmat osztó erő, 

mindenféle gonosz varázst agyonütő, tízszer jövő: Krisna, üdv!

 
ÉNEK

Aki Kamalá kebelén pihensz, 

díszed isteneké, 

nyakadon a tavasz ezer éke: 

dzsaja dzsaja déva Haré!

Akinek a Nap örökös ékszered, 

ez a lét magadé, 

hattyú, a béke taván lengsz, 

dzsaja dzsaja déva Haré!

Te aki megölted a bűn-kígyót, 

az öröm sokaké, 

te Jadu-családon a napfény, 

dzsaja dzsaja déva Haré!

Madhu, Mura, Naraka ölője te, 

sason ülsz, halihé!

áldnak a mennyei népek, 

dzsaja dzsaja déva Haré!

Szűz lótusz-szirom éjszemed, 

születések elé 

gát-emelő kegyes isten, 

dzsaja dzsaja déva Haré! 

Dzsanaka leányát ékítő, 

a karod leveré

tízfejű Rávana rémet, 

dzsaja dzsaja déva Haré!

Kikeleti pára a kellemed, 

nagy erőd hegyeké, 

lány-arc holdsugarát ivó, 

dzsaja dzsaja déva Haré!

Lábad elé terülünk, tekints 

kegyesen lefelé, 

áldd az elédborulókat, 

dzsaja dzsaja déva Haré!

Jó Dzsajadéva ha énekel, 

dala égieké, 

s embereké a szerencse, 

dzsaja dzsaja déva Haré! 

*

Sáfránykenőcsű kebelét leszorítva Visnu

Laksmínak, őt is ugyanúgy bekené a sáfrány, 

mint hogyha vágya iszapos verítéke volna: 

mint néki, néktek is a vágy soka teljesüljön! 

*

Tavasszal bimbó-szép alakú suhanó erdei leány

vadonban s cserjésben keresi, a csodás Krisna hova lett, 

kívánság, forróság tereli a mezőn, párja soha sincs;

barátnőjét Rádhá figyeli s a szavát, egyre hevesebb:

 
ÉNEK 

Szekfüvirágleheletzuhatagos-örömillatu délövi szélben, 

fülemüleszavú kusza méhzizegésű lugas susogó sürüjében

Hari vigad a gyönyörü dalu kikeletben, 

sírjon az elhagyatott, íme táncol a vadörömü lánykaseregben. 

Vándorok asszonyait szerelem tüze gyötri a szívbe-szövődve, 

méherajos szirom-árban emelkedik a bakula tárt legyezője;

Hari vigad a gyönyörü dalu kikeletben, 

sírjon az elhagyatott, íme táncol a vadörömü lánykaseregben. 

Sziromözön illata ostromol, enged a zsengefüzérű tamála, 

a szerelem istene körmeiként ragyog a tavaszi kinsuka szála;

Hari vigad a gyönyörü dalu kikeletben, 

sírjon az elhagyatott, íme táncol a vadörömü lánykaseregben. 

Vágy fejedelme aranyjogarával a késara-bibe ma vetekszik, 

méhraj a nyílra hasonlatos, ívalaku lenge liánra lefekszik;

Hari vigad a gyönyörü dalu kikeletben, 

sírjon az elhagyatott, íme táncol a vadörömü lánykaseregben. 

Ma kacag a karuna-rügy: ó hogy a föld terein hova lett a szemérem!

kétaka-tövisek a vágyteli vándorokat sebesítik a réten;

Hari vigad a gyönyörü dalu kikeletben, 

sírjon az elhagyatott, íme táncol a vadörömü lánykaseregben. 

Sűrű atimuktafutókafüzérrel övezve felébred a mangó, 

és Jamuná folyam árjaitól a vadonba kibomlik a bimbó;

Hari vigad a gyönyörü dalu kikeletben, 

sírjon az elhagyatott, íme táncol a vadörömü lánykaseregben. 

Mézfüvek illata gomolyog, a jázmin is éledez a tavaszi tájon, 

a remeteszíveket is átszövi a fiatal évszak, az illatos álom;

Hari vigad a gyönyörü dalu kikeletben, 

sírjon az elhagyatott, íme táncol a vadörömü lánykaseregben. 

Bölcs Dzsajadéva igéje ígéri a vágy s csoda teljesülését, 

a szerelem ősvadonában imádja nagy istene, Hari Hari léptét: 

Hari vigad a gyönyörü dalu kikeletben, 

sírjon az elhagyatott, íme táncol a vadörömü lánykaseregben. 

*

Tavaszi kis üde hajtás kandikáló szegélyén

ide-oda kiözönlő lágy virágport a szellő 

a fekete sűrű erdő illatává varázsol: 

a Szerelem Ura áldón ontja mézillat árját. 

*

Mézillatra mohón keringve lecsapó rajtól lehajlott faág, 

kószáló kakukk édes éneke, fület felbolygató dallama: 

lázuktól sosem enyhülő tavaszi kín megtölti a szíveket, 

sóvárognak a messzeségben egyedül sóhajtozó vándorok. 

*

Gyakorta más nő-ölelésre szomjasan

csapong, a víg vágy sose hagyja békiben;

a jó barátnő mutogatja messziről 

s megérti Rádhá ura csacska tetteit:

 
ÉNEK 

Látod, a lombkoszorúsfejű, sárgaredőzetű, könnyűfutású, 

tánc ütemén libegő csiga-fülbevalójú, örök-kacagású

Hari maga vezeti a tánc-dobogást, 

a lányokat, a tavaszi játszadozást. 

Ez öleli: mint buja rengedező teli fürt borul a kebele rája, 

mámorosan tovaleng vele, zengi a pancsama-ütemet utána;

Hari maga vezeti a tánc-dobogást, 

a lányokat, a tavaszi játszadozást. 

Az pedig álmatagon lesi deli Maduszúdana tavisziromarcát, 

víg, ragyogó, szerelemrehívó szemeit s a szemöldöke rajzát;

Hari maga vezeti a tánc-dobogást, 

a lányokat, a tavaszi játszadozást. 

Most ama lengecsípőjű reásimul, az ajaka susog a fülébe, 

hab-puha csókot ad és a legény szíve beleremeg a gyönyörűségbe;

Hari maga vezeti a tánc-dobogást, 

a lányokat, a tavaszi játszadozást. 

Ládd, szerelemre kíváncsi a másika, édes-e Hari ölelése, 

vágyva fogódzik a köntöse szélibe, párosan a sűrűbe térne;

Hari maga vezeti a tánc-dobogást, 

a lányokat, a tavaszi játszadozást. 

Vinnyog a síp, verik az ütemet a tenyerek, a csatok, a perecek a csuklón, 

sorra dicséri a férfi az ügyeseket és követik tovasiklón;

Hari maga vezeti a tánc-dobogást, 

a lányokat, a tavaszi játszadozást. 

Osztja jutalmait, ontja a csókot a sok kecses ifjú leányra, 

mosolyog a szépre, a bájosat öleli s a gyönyörűnek ered a nyomába;

Hari maga vezeti a tánc-dobogást, 

a lányokat, a tavaszi játszadozást. 

Göndörödőhajú Hari mulatásai titkait íme kitáró

víg Dzsajadéva dicséneke, minden igézete, szava legyen áldó!

Hari maga vezeti a tánc-dobogást, 

a lányokat, a tavaszi játszadozást. 

*

Ő mindenkibe szenvedély vad örömét öntvén, gyönyört sokszoroz, 

lótuszként sima és sötét kezeivel formálja vágy ünnepét, 

átfonják deli termetét seregesen hozzáfutó asszonyok;

mint test nélküli, testet öltve suhanó, így él a csábos Hari. 

*

A szantálhegyi szél, akár ha üregek mélyén a kígyómarás 

égetné, siet ős Himalája redős hótengerén fürdeni;

s nedvtől duzzadozó virágok özönét élvezve, szépségesen 

búg erdőn a kakukk szelíden epedő, távolbahangzó dala. 

*

Vad tánclázba merült leánykazuhatag forgása gyűrűiben, 

míg Rádhá ölelése, éneke kuszán átfonja, így szól Hari: 

&quot;Ajkad méze csepeg!&quot; De bók a szava csak, más nőkre rézsút kacsint, 

bűvöl-bájol e csélcsap elmosolyodó ifjú, az oltalmazónk.

 
==Második rész==

Hari mulat a mély erdőn, lányok szerelmi tüzén hevül, 

haragosan ezért Rádhá s féltékenyen menekül tova, 

s a sűrű szövevény árnyán, hol méhraj bujdokol és zenél, 

a panasza barátnőjét szólítja és hívogatja, így:

 
ÉNEK 

Az ajaka fürge lehelletitől kacag és panaszol fuvolája, 

szertekacsingat, a fejdísze bókol, ring csoda fülkarikája. 

Rászed Hari, tudom! elepedek, érzem, 

amikor a lányokat öleli a réten. 

Leng haja, holdragyogással a pávafarokkoszorú koronázza, 

köntöse mint a szivárvány-ékes esőfelhők vonulása. 

Rászed Hari, tudom! elepedek érzem, 

amikor a lányokat öleli a réten. 

Domború tomporú pásztorlányhada csókjai tüzelik a vágyát, 

mézmosoly ingadoz ajkai bimbain és kel a szemsugarán át. 

Rászed Hari, tudom! elepedek, érzem, 

amikor a lányokat öleli a réten.

És bizseregve a karja liánjai lánysokaságot ölelnek, 

drágakövek ragyogása az ujjain, éji homályba lövellnek. 

Rászed Hari, tudom! elepedek, érzem, 

amikor a lányokat öleli a réten. 

Homloka páragomolyban a hold, tovatűnve kivillan az éjben, 

szíve kapu, nő-ölelésre, kebel-szorításra kitárul egészen. 

Rászed Hari, tudom! elepedek, érzem, 

amikor a lányokat öleli a réten. 

Büszke fejét ragyogó kicsi hal-alakú fülbevalói díszítik, 

köntöse sárga, a szent remeték meg az istenek óva segítik. 

Rászed Hari, tudom! elepedek, érzem, 

amikor a lányokat öleli a réten. 

Áll a fehérterebélyü kadamba-fa enyhet adó hűvösében, 

engem is elragad égi tekintete, nincs menedékem. 

Rászed Hari, tudom! elepedek, érzem, 

amikor a lányokat öleli a réten. 

Krisna csodálatos arcú alakját bölcs Dzsajadéva dalolja, 

Hari-hívek élvezik, érezik, értik s emlékeznek a dalra: 

Rászed Hari, tudom! elepedek, érzem, 

amikor a lányokat öleli a réten. 

*

Örömei sorát látván, kábán, szünetlenül ámul és 

nem a haragot - megbánást, áldást s a bűne bocsánatát

esedezi a lányokkal, sokkal futó szeleburdinak

keszekusza szegény szívem, híven; mi mást cselekedjek én?

 
ÉNEK

Fekete lugasba merültem; az éj sűrű puha szövevényibe tűnt el, 

nosza lesem és keresem, de csekély a reményem a szép tovatűnttel. 

Szeretőm elhágy, odavagyok érte, 

gyere ide, szólj neki, a szívemet elviszi, kár tovafutni sötétbe. 

Szűzi ölelésem a szégyenem és hízelegve kívánta szerelmem, 

küzde a félelem és a merés; lazította a combon a leplem. 

Szeretőm elhágy, odavagyok érte, 

gyere ide, szólj neki, a szívemet elviszi, kár tovafutni sötétbe. 

Fűbe nyomott le hanyatt s fölibém feküdött, kebelem szorította, 

játszva magamhoz ölelve hevertem s ő ajakam szívogatta. 

Szeretőm elhágy, odavagyok érte, 

gyere ide, szólj neki, a szívemet elviszi, kár tovafutni sötétbe. 

Míg elalélva szemet hunytam, hamar őt a gyönyör hevítette, 

lankadozás verítéke befont, a szerelmet a vágy segítette. 

Szeretőm elhágy, odavagyok érte, 

gyere ide, szólj neki, a szívemet elviszi, kár tovafutni sötétbe. 

Mint a madárka pihegtem, amíg Hari mesteri módra tanított, 

fekete hajamba vegyült a mező, mellembe a körme hasított. 

Szeretőm elhágy, odavagyok érte, 

gyere ide, szólj neki, a szívemet elviszi, kár tovafutni sötétbe. 

Csengtek a lábamon a perecek; új gyönyörét Hari hosszúra nyújtva 

az övemet elszakította s vont a hajambafogózva a csókra. 

Szeretőm elhágy, odavagyok érte, 

gyere ide, szólj neki, a szívemet elviszi, kár tovafutni sötétbe. 

Kéj tetejére felérve alélt el a szívem, a testem, a lelkem, 

hulltam akár a lián-fonadék, de továbbra is únszola engem. 

Szeretőm elhágy, odavagyok érte, 

gyere ide, szólj neki, a szívemet elviszi, kár tovafutni sötétbe. 

Hű Dzsajadéva igéi híven regölik Hari-Krisna szerelmét, 

néktek is a szerelem öröme legyen, sose éljétek veszedelmét. 

Szeretőm elhágy, odavagyok érte, 

gyere ide, szólj neki, a szívemet elviszi, kár tovafutni sötétbe. 

*

Markából fuvolája hull, szaladozó pásztorleányok felől 

pillantása tovább fut, arca veríték-áztatta, búbánatos, 

mert engem keres áradó mosolya vágyódón az erdő ölén, 

szépek víg hada közt a pásztor az enyém - bánkódva örvendek én! 

*

Dehogy bírnék ránézni, ha virul az asóka-terebély, 

a tó partján erdők üde szele is éget örökösen, 

s a méhraj lágy zsongása a tavaszi mangófatöveken, 

barátnőm! fájó éjszaka szomorúságát veti nekem. 

*

Pásztorlányok ügyes, csalóka mosolyát, hívón kibontott haját, 

csábító, felajánlkozó szemívüket, megvillanó keblüket

hosszan nézdeli Krisna, ámde nagy a vágy hűséges Rádhá után. 

Eltöpreng epekedve. Gondolata mind enyhítse fájdalmatok.

 
==Harmadik rész==

Szívére kötötte Krisna

e világ örömére kötő bilincsét, 

Rádhát, és elpártolt

tüstént a pásztorok szépeitől. 

*

Keresve Rádhát, suhan erre-arra, 

sebezve élő szerelem nyilától, 

siratva tettét, Jamuná szegélyén

csalit-sűrűben Hari összeroskadt.

 
ÉNEK 

Ó jaj, elhagya, vitte nők raja, szálltak mind tova, messzi, 

s bánva vétkemet, árva féltemet, hagytam hívemet menni. 

Hari Hari haragva tovavágtatott, mert szomorítám. 

Mit se szólhatok, érte sírhatok, sóhajtozhatok, válván!

Kincs mit ér nekem, édes életem, eltöprenkedem árán. 

Hari Hari haragva tovavágtatott, mert szomorítám. 

Elképzeljem-e, mily harag köde ül szemöldöke éjén? 

Arca: lótuszom, sok piros szirom, méhraj átoson mélyén. 

Hari Hari haragva tovavágtatott, mert szomorítám. 

Háza: én szívem, ott becézgetem egyre, szüntelen égve!

Erdőn mért lesem? és keservesen ríva könnyezem érte. 

Hari Hari haragva tovavágtatott, mert szomorítám. 

Karcsú kedvesem! duzzogás sosem tarthat végtelenségig. 

Még nem ismerem utad, életem, nem kísérhetem végig. 

Hari Hari haragva tovavágtatott, mert szomorítám. 

Sírva képzelem, lát lelki szemem, tűnik s megjelen orcád, 

vágyom képedet, ölelésedet, mért nem térhetek hozzád? 

Hari Hari haragva tovavágtatott, mert szomorítám. 

Végre, mindenem, irgalmazz nekem, nélküled sosem élek, 

Vágyak istene sújt és ellene szánalmat se remélek. 

Hari Hari haragva tovavágtatott, mert szomorítám. 

Hari otthonát, a szülőhazát dicséri Dzsajadéva, 

Kindubilla-hont, mint tengert a hold, akinek ivadéka. 

Hari Hari haragva tovavágtatott, mert szomorítám. 

*

Fonatos iszalag-díszt hord mellem, nem őt, a kígyókirályt;

vízirózsaszirom kékell rajtam, nem ártalom ős dühe;

sose hamu tapad rám: szantálpor; nevem Hari, nem Hara;

atya fia, ne légy ellenségem, ha kedvesem elhagyott. 

*

Nyílvesszőt sose lőj reám, sose feszíts íjt ellenem, bárki légy: 

játékszerrel elejtve, halva feküvőt lődözni nem hősies. 

Mindennél ragyogóbb gazellaszemű lány nézése úgy földrevert, 

nyílvesszői miatt halálra sebesült lelkem sötétben honol. 

*

Íj-ív szemöldje, szeme szöglete gyors feszes nyíl, 

cimpája húr a nyílon: ó minek adta által 

jó fegyverét a szerelem kicsi földi lánynak, 

mindent bíró diadalát magas égi nőnek? 

*

Ám kínozza a testemet szemeid éjcsóvájú égő nyila, 

hulljon rám a halálosan feketülő, örvényt vető hajfonat, 

Vérszínű ajakad no szívja ki a hőn vágyó silány életet: 

mégis, domboruló kemény kebeleid mért játszadoznak velem? 

*

Érintése tüzén tűnődve, sugaras nézése boltívein, 

lótusz-kelleme illatán, tavaszi vad mámorba ejtő dalán, 

bimbó-szép ajakának édes erején, mely kéjes álomba dönt

most, válás kusza távolában, egyedül: mért üldöz új fájdalom? 

*

Lengő fülbevalói Krisna-Harinak, csendülnek Rádhá felé, 

annak holdsugaras szemébe merülőn, s nem látja széplánysereg, 

sípjából fakadó tüzes dala felé révedve szűnetlenül: 

esdeklem, tireátok, népem, ugyanígy szálljon sosem-volt derű!

 
==Negyedik rész==

A Jamuná-parti bozótban

magányosan elcsüggedve tévedező, 

szerelemtől roskadozó 

Harit szólítá a barátnő:

 
ÉNEK 

Még a kenettül is elfut, a hold puha sugarait érzi tehernek, 

lágyölü délszaki szélben is a viperamérget alítja e gyermek. 

Mádhava! mintha a szívben 

épp ma születne a fényeivel meg a nyilaival a szerelemisten. 

Vízililiom sima levelei... szedegeti őr-paizsul kebelére, 

vágy nyílzápora téged, benne lakót sose érne: kímélne. 

Mádhava! mintha a szívben

épp ma születne a fényeivel meg a nyilaival a szerelemisten. 

Ő a virágnyilas vesszeiből veti szép nyoszolyáját

s a te ölelésed elébe sietne-szaladna, hogy oszd meg az ágyát. 

Mádhava! mintha a szívben 

épp ma születne a fényeivel meg a nyilaival a szerelemisten. 

Mennyei lótusz az arca, ragyog, de a könnyeit öntözi mindég, 

mint a gonosz harapásban a hold, akit ellep a szóma-veríték. 

Mádhava! mintha a szívben

épp ma születne a fényeivel meg a nyilaival a szerelemisten. 

Mósusza, ritka kenetje s ecsetje lerajzola, ötnyilú isten, 

delfined és jogarod; s a te képed elé leborul elesetten. 

Mádhava! mintha a szívben

épp ma születne a fényeivel meg a nyilaival a szerelemisten. 

Önkívületben idézi fel alakodat, azt hiszi, el sosem érhet, 

sír, kacag, összerogy, újra feléd oson, árny-teli messzibe réved. 

Mádhava! mintha a szívben

épp ma születne a fényeivel meg a nyilaival a szerelemisten. 

Semmi reménye s ezernyi reménye, lehullva a lábad elébe. 

Ó, a hidegsugarú ragyogásnak is elaszal a tüze meg a fénye! 

Mádhava! mintha a szívben 

épp ma születne a fényeivel meg a nyilaival a szerelemisten. 

Hogyha a lelked örülni kíván, ahol éneket önt Dzsajadéva: 

míg Hari messze, figyelj a beszédre, a pásztori asszonyokéra. 

Mádhava! mintha a szívben 

épp ma születne a fényeivel meg a nyilaival a szerelemisten. 

*

Szép hajléka vadon lesz és vele futó társnői gyilkos teher, 

sóhajtól lobogó heves tüze sűrű erdőnek égése már, 

őzzé változik, űzi hogy sohase lát téged, te rossz, hűtelen, 

halálisten a vágynak istene, mivel mint tigris játszik vele.

 
ÉNEK 

A kebele viselete lenge virágszál, 

ám neki nagy teher, alig-alig él már. 

Rádhikád oson

tefeléd, pásztorom. 

Ím a ragyogósima kenetet a testén 

nézi ijedten: méreg e festmény.

Rádhikád oson 

tefeléd, pásztorom. 

Sóhajai viharai oda-ide szállnak, 

mert a szerelmet alítja halálnak. 

Rádhikád oson 

tefeléd, pásztorom. 

Szeme vízililioma sokfele pergőn 

nézdeli, közeleg-e párja az erdőn. 

Rádhikád oson

tefeléd, pásztorom. 

Tenyere az arcát emeli libegve, 

mint a kelő hold-gömböt az este. 

Rádhikád oson

tefeléd, pásztorom. 

Puha sziromágya hiába, hiába, 

mert a magányban a kerevete máglya. 

Rádhikád oson

tefeléd, pásztorom. 

Hari Hari - így rebeg, égeti vágya, 

azt hiszi, válni örökre: halála. 

Rádhikád oson

tefeléd, pásztorom. 

Jó Dzsajadéva dalában az áldás, 

Krisna elé íme helyezi a hárfás. 

Rádhikád oson

tefeléd, pásztorom. 

*

Megborzong, sikogat, vacogva elalél, csuklik, remeg, szédeleg, 

méláz, búslakodik, szemét lesüti, vár, újból elindul, lerogy;

bízom, megkönyörülsz a lázbetegen, ó, jó orvosistenfiú, 

gyógyító nedűid megint vezetik őt, másként a sírjába tér. 

*

Ha vágy ütöttjét, akit érintésed

gyógyítja állít e világba vissza, 

te mégse mented meg a gyötrelemtől: 

késsz Indra villámainál keményebb. 

*

Szépségét szerelem varázsa töri szét és nem vidámítja fel 

sem lótusztavi hold, sem éjszakai fény, mindig magában búsong, 

bágyadtan s egyedül, te távoli, hűvös testedre gondol csupán, 

elrejtőzve magányba, lankatagon és kínlódva szűnetlenül. 

*

Valaha sohase bírta messzeséged, 

szeme sose hunyva, örökre látna téged;

ma csupa keserűség, a könny behinti, 

amikor a cserje virágait tekinti. 

*

Góvardhána-hegyet magasba fölemelt, nyájt védve zápor miatt, 

s pásztorlányok ezernyi csókja vala bér, hálás ajándékfüzér: 

lánycsóknyom pirosítja szép Hari fiút és tündököl győztesen -

védelmezzen a pásztorifjú született mennybéli a föld terén.

 
==Ötödik rész==

&quot;Ledűlök e helyen, égve... Él-e Rádhá? 

Esedezem, hívd ide! Vár-e, jő-e? Hátha!&quot;

E kis üzenetet elvivé a társnő, 

figyeli a szépszemű, hallaná örökké:

 
ÉNEK 

Kikeleti fuvalom árján, szerelem evez a szárnyán, 

ha tavaszi csíra özönöl, fiú szíve kihasad a láttán. 

Ha te menekülsz, 

szeretőd teste ma szomjúhoz. 

Hold fagya is égeti forrón, nagy a veszedelme folyton, 

a szerelem nyilai verik s józan eszét keresi jajongón. 

Ha te menekülsz, 

szeretőd teste ma szomjúhoz. 

A darazsak özöne zümmög s a beteg füle bedugva, 

leveri az egykori búcsú, elapad a reménye naponta. 

Ha te menekülsz, 

szeretőd teste ma szomjúhoz. 

Menekül a vadon ölébe, sose a tanya ürébe, 

amikor a por üli szegényt, leheli neved a messzeségbe. 

Ha te menekülsz, 

szeretőd teste ma szomjúhoz.

A kakukkok ezere búg zsong s odafülelni hiába;

kinevetik az atyafiak, mivel íme kerek a magánya. 

Ha te menekülsz, 

szeretőd teste ma szomjúhoz. 

Valahai gyönyörűsége tölt mai nyomorúságot...

fülemüle dala ha pönög, eszibejut a te susogásod. 

Ha te menekülsz, 

szeretőd teste ma szomjúhoz. 

&quot;Tavasz&quot; nevű, gyönyörű Rádhá, a nevedet ugye mondják? 

Hari figyeli, ha zeng e név; többi nevek özöne bolondság. 

Ha te menekülsz, 

szeretőd teste ma szomjúhoz. 

Hari inasa Dzsajadéva ecseteli, mi a válás. 

Legyen ura kegye azoké, kiken elevenen ül az áldás. 

Ha te menekülsz, 

szeretőd teste ma szomjúhoz. 

*

Hol hajdan veled élvezé a Szerelem Rádzsája áldásait, 

ismét abban a sűrűben, a Szíveket Háborgató szenthelyén, 

rád gondolva szünetlen, érted epedő bűv-szókat ismételőn, 

Rádhá, domború melledet, vad ölelést óhajt vidám istened.

 
ÉNEK 

Urad oda indult, hol öröme fölgyúlt, ékes nászruha testén. 

Hát te se várasd, lányka, ne áltasd, e gyönyörű kikeleti estén. 

Hűs berek alján, Jamuná partján, koszorúsan egyre terád vár. 

Hari jelet adván, nevedet a sípján zengeti, puha zene reszket. 

Szereti a sűrű port, mit a vihar odahord, mert az is érte a tested. 

Hűs berek alján, Jamuná partján, koszorúsan egyre terád vár. 

Ha madár rebben, ha levél lebben, azt hiszi, közeleg a lépted. 

Gyűjt avar-ágyat, nézi a tájat: várhat-e végre ma téged? 

Hűs berek alján, Jamuná partján, koszorúsan egyre terád vár. 

Le a pántjaidat, bokacsatjaidat, útjaid elfecsegőit, 

fekete ruhában járj a homályban, leskelj: leskel-e ő itt. 

Hűs berek alján, Jamuná partján, koszorúsan egyre terád vár. 

Mint felhőt a darucsapat útja, úgy aranyozza füzére;

villám-sárgán rajta ragyogván, betelik a szívetek edénye. 

Hűs berek alján, Jamuná partján, koszorúsan egyre terád vár. 

Vesd le kötényedet, oldd le az ékedet, a derekad add takarónak, 

illatos ágyon tégedet áldjon; vallana örömöt-adónak. 

Hűs berek alján, Jamuná partján, koszorúsan egyre terád vár. 

Halld: Hari büszke! Alkonyat üszke immár beszegi a pályát. 

Értsd meg a szavamat: kéreted-e magad? Töltsd be uradnak a vágyát. 

Hűs berek alján, Jamuná partján, koszorúsan egyre terád vár. 

Jó Dzsajadéva zengi Harit ma s kivirul a lélek a földön, 

mind leboruljatok, egyet imádjatok: ő adományoz örökkön. 

Hűs berek alján, Jamuná partján, koszorúsan egyre terád vár. 

*

Sóhajai ködét hőn árasztván, a messzibe széttekint, 

de közel a lugashoz, hol rádlelt; de nélküled imbolyog;

faleveleken alszik s fölretten, tekintete hályogos;

szívem! a szívedet gyilkos rontás ragadta meg és öli. 

*

A Forrósugarú leszállt; kicsi, te még duzzogsz, tunyán késlekedsz;

míg sóvárog a pásztor egyre, a sötét megsűrüdött mindenütt. 

Kérlek, mint a madár dalolva, de minek, míg szómra semmit sem adsz, 

ó könnyelmű leány, Harit hagyod-e még vágyban? találkozzatok!

*

Érintés, ölelés, marás, tapogatás, csók, mélybefúródás után

szétválás, kielégülés, lelohadás; egymásra ismernek ők, 

más-más új szerető felé igyekező, ám éjben egymásra lelt 

házaspár - a kaland de félresikerült szégyen! de nemvárt öröm!

*

Szemed óvatosan szegd ösvényed sötét vonalára, így 

ügyesen tapogass fától fáig, a lépteidet vigyázd 

s valaha kimerült égő testtel elébe megérkezel, 

csodagyönyörűség, így lásson meg, a vágyakozás után. 

*

Rádhá arca fehér-kék lótusza körül zümmögve dongó darázs;

háromféle világnak drágaköve; lét-rontókra múlást hozó;

pásztorlányokat annyi kéjjel ölelő szép alkonyórát adó;

rémséget hamuvá ölő örök erő: nagy Krisna, oltalmazó!

 
==Hatodik rész==

Látva, hogy a szenvedelemtől

járni se bír, csak hever a lugasban, 

Rádháról a barátnő

hírt vitt szerelmesének:

 
ÉNEK

Édesed érted-epedve tekint szét, 

míg te is áhítod az ajaka mézét. 

Ó, Hari úr, 

Rádhá ott a lugasba simul. 

Vágyik utánad, elindul az éjbe, 

de odavan az ereje, roskad a térde. 

Ó, Hari úr, 

Rádhá ott a lugasba simul. 

Nyakláncot font zsenge rügyekből, 

szomjazik, éhezik emlékedtől. 

Ó, Hari úr, 

Rádhá ott a lugasba simul. 

A kegyesem eljön-e? Hari Hari hol vagy? 

- kérdezi egyre s a búban elolvad. 

Ó, Hari úr, 

Rádhá ott a lugasba simul. 

Öleli a ködalakú fekete vak éjet: 

vágya kibont-e belőle ma téged? 

Ó, Hari úr, 

Rádhá ott a lugasba simul. 

Nem titok a panasza, sír keseregve, 

őrzi a ligetet a te jöveteledre. 

Ó, Hari úr, 

Rádhá ott a lugasba simul. 

Öntsön a jó Dzsajadéva beszéde

örömöt a láz viselői szívébe: 

Ó, Hari úr, 

Rádhá ott a lugasba simul. 

*

A fületöve bizseg, míg, Krisna! képedre gondol, 

keserű sikogatását hallja vízparti erdő, 

a szerelem özönével fon körül, ó te csalfa, 

lemerül a tehetetlen csüggedés tengerébe. 

*

Változtatva hol így hol úgy, helyezi dús testére dús díszeit;

lomb rezdül: hiszi, jössz s vet ágyat a füvön; s tévedve, hosszan mereng;

így foglalja el öltözéke, heverő alkalmatossága és 

nélküled sosem éli túl e gyönyörű káprázatú éjszakát. 

*

&quot;Kígyók fészkeit ápoló fa töviben rejtőzködöl, kedvesem, 

inkább kelj s jer a gazda otthona felé! onnét nem is látsz ide!&quot;

Rádhá ily levelét vivé ama leány; válasz s ígéret legyen: 

Gazdához hazatér a pásztor, aki rég, társ nélkül, útjára ment.

 
==Hetedik rész==

Könnyelmű, csalfa, kikapós feleségek útját

eláruló, bűne miatt mohafoltos arcú

Hold már kikelt a kelet ívkapuját díszítve, 

Vrindávaná vadona mélyibe fényt lövellve. 

*

A holdkorona emelkedett, 

de Hari késlekedett, és a magárahagyott

Rádhá keserve kiáradt, 

gyötrelmében így jajongott:

 
ÉNEK

Harinak az ígért idejét sohase szabad elhivőn 

várni; gyümölcstelenül apad el a jelenem és jövőm. 

Hasztalan menekülök e csúf

társnőhöz, ígérete mind hazug. 

Jer ide te, halál; ma szemem, sima puha kezem mit ér?

Józaneszem odavan, elepedek a szakítás tüzén. 

Hasztalan menekülök e csúf

társnőhöz, ígérete mind hazug. 

Ez a tavaszi éjszaka, ó jaj, a fekete sírba hí!

Most Hari gyönyörű gyönyöreit egyik csinos élvezi. 

Hasztalan menekülök e csúf

társnőhöz, ígérete mind hazug. 

Karikagyűrűmet, valamennyi arany ékességemet

mint iszonyú terhemet viselem, mivel Hari nem szeret. 

Hasztalan menekülök e csúf

társnőhöz, ígérete mind hazug. 

Liliom-üde testemet, ó! megöli a virágfüzér, 

mert a Szerelem Ura nagyerejü nyilaival fölér. 

Hasztalan menekülök e csúf 

társnőhöz, ígérete mind hazug. 

A berek buzogánytarajú mocsaraiban várok én, 

de Hari sose ügyel reám, de Hari sose jő felém. 

Hasztalan menekülök e csúf 

társnőhöz, ígérete mind hazug. 

Hari elibe oltalomért leborult Dzsajadéva hív: 

lakja e dal a szíveteket, mint gyönyörű leány-szemív. 

Hasztalan menekülök e csúf 

társnőhöz, ígérete mind hazug. 

*

Tán egyik szerető után kutakodik; tán ének és tánc miatt

éj árnyába lekötve; tán a sűrűben eltévelyedvén bolyong

lajhár-szívű szerelmesem; vagy az inát görcs bántja, nem lép felém;

mért nem jött a találka-helyre, a lugas-sűrűbe, hol vártam én? 

*

A hű barátnőt keseregve némán

és Krisna nélkül hazatérni látva: 

azt hitte Rádhá, mulat egy leánnyal;

szólt, mintha látná maga jobbja mellett:

 
ÉNEK

Kéj-viadalra felöltözötten, 

szép koszorúval is öltözetlen, 

szebb fiatal nő

mint magam, épp elegendő. 

Hari öleléseitől teli kéjjel, 

mell-korsóján tarka füzérrel, 

szebb fiatal nő

mint magam, épp elegendő. 

Hold-orcáját haja simogatja, 

Hari ajakától vágy bizgatja, 

szebb fiatal nő

mint magam, épp elegendő. 

Himbálódzó fülbevalói, 

a farán csengők cifra golyói, 

szebb fiatal nő 

mint magam, épp elegendő. 

Ha figyeli kedvese, kacag e szemérmes 

szégyenlősen s mindene édes, 

szebb fiatal nő 

mint magam, épp elegendő. 

Bőre borzong, teste remegve

merül a gyönyörbe, hevülve-lihegve, 

szebb fiatal nő

mint magam, épp elegendő. 

Végre ha kimerül, illatot izzad, 

mellre borul és újra felizgat, 

szebb fiatal nő

mint magam, épp elegendő. 

Szól Dzsajadéva ma Hari gyönyöréről, 

szenny és vétek múljon e kéjtől!

Szebb fiatal nő

mint magam, épp elegendő. 

*

Az egyedülmaradó Hari bánata

hamuszínével az éjbe dereng a hold, 

tüzeli szívbeli vágyamat éjszaka, 

hiszen a Szív Ura régi barátja ő.

 
ÉNEK

A kegyese kipirult s csókocskára csucsorult ajakára hevesen nyomult

s nyom rá szépségjeleket, ahol hord ily sebeket, és a hölgy egy éjen át tanult. 

Jamuná szigetén, sűrű vadonán

mulat ám a pásztor igazán. 

Lány-orcára boruló, felhőként csavarodó, viharként gomolyodó haját, 

mint gazellát iszalag, villám-fényű sok szalag, élő virág fonja át meg át. 

Jamuná szigetén, sűrű vadonán

mulat ám a pásztor igazán. 

A mósusztól csillogó, felleg-hegyként duzzadó melle mennyboltjára ró jelet, 

körmével félholdakat, víztiszta gyöngysorokat, tündöklő csillagfüzéreket. 

Jamuná szigetén, sűrű vadonán 

mulat ám a pásztor igazán. 

Liliomnál kecsesebb, hegyi hónál hűvösebb karjára köt szép kösöntyűket, 

lótuszlevél-tenyerek fölé smaragd karperec méhraját csavarja és nevet. 

Jamuná szigetén, sűrű vadonán

mulat ám a pásztor igazán. 

Domboruló tompora s a vágy tömjénillata s a szerelem trónusa fölé

ékköves öv ízeit, csilingelő íveit csatolja s a nő remeg belé. 

Jamuná szigetén, sűrű vadonán

mulat ám a pásztor igazán. 

Szíve fölé tulipánt-zománcú páncél gyanánt terül bíborszínű pánt, csoda: 

az isteni láb s boka, körmei rubint-sora, Laksmí kedvenc lugasa; s oda. 

Jamuná szigetén, sűrű vadonán

mulat ám a pásztor igazán. 

Hitvány Krisna, vagy beteg, széparcúval enyeleg, elmerülten édeleg soká;

barátnőm, mért vártam itt, mit ért a remény s a hit, mért gondolok egyedül reá? 

Jamuná szigetén, sűrű vadonán 

mulat ám a pásztor igazán. 

A sötét Kalijuga, vétkek, vészek mocsara, fekete sors ostora soha

Dzsajadévát rengeteg csapással ne verje meg; szabaduljon emberek soka. 

Jamuná szigetén, sűrű vadonán

mulat ám a pásztor igazán. 

*

Hát nem jött a csalárd; ne szidd te magadat, hű közvetítőm, soha! 

Jókedvűn mulat - ó a tágszeretetű! Téged nem ér semmi vád. 

Ám értsd meg, hogy a szívem, általa levő, szépsége tőrébe hullt, 

vágy s kín súlya alatt megölve nekivág: páromra rálelni még!

 
ÉNEK

Nem öli, nem égeti vízisziromágya, 

aki a virágszemű, de sohase gyáva

lombkoszorússal örül, barátném!

Sose sebzi a nyila új szerelemnek

azt, ki a lótuszkellemű gyermek 

lombkoszorússal örül, barátném!

El nem eped, míg a dél szele forró: 

balzsamos-édes bókokat ontó

lombkoszorússal örül, barátném!

Sose bolygatja a Hűsragyogású, 

míg a partivirág-fejü-nyaku-lábu

lombkoszorússal örül, barátném!

Elhagyatottság: gyönge reményű;

jobb, ha a zivatarfellegi fényű 

lombkoszorússal örül, barátném!

Sose gúnyolja ki férfi s irigy nő, 

amikor az aranyos köntösű fénylő

lombkoszorússal örül, barátném!

Gondokat elhágy, kínokat elfú, 

aki a világon a legszebb ifjú

lombkoszorússal örül, barátném!

A gyönyörű Hari szívetekbe hatoljon, 

mint Dzsajadéva dalolja patakzón: 

Lombkoszorússal örül, barátném!

*

Vágy-szülte isten kicsi társa, lenge szél, 

hagyd el szeszélyed, legyen áramod kegyes: 

hozd el Harit: tedd elibém, ha percre csak, 

s utána vedd életemet, te éltető. 

*

Ha valaki szeret: már ellenség; s a hegy szele lánggal öl;

puha sugara holdnak: vad méreg, míg ő az eszembe jár;

de csupa sietés hozzá: sorsom, könyörtelenem felé -

a szerelem a nőkön gát nélkül örökkön uralkodik. 

*

Szítsd kínomat, te finomillatú enyhe szellő, 

vedd életem, sohase lépek a házba többé. 

Áldott halál húga: folyam, ne kímélj, habodba 

fogd testem, oltsd ki lobogóhevü lázam üszkét. 

*

Lám, kék köntöse lett a sárga Harinak hajnalra; Rádhá pedig 

kékből sárga ruhás. A nők raja vihog: Rádhá de szégyenkezik! 

A pásztor kacagása oldja meg a rút, kényes, fonák helyzetet;

mézédes mosolyú tekintete a bajt, bút mind így állítsa meg!

 
==Nyolcadik rész==

Valahogy a süket éjen átevezve, 

a szerelem annyi nyilát viselve mélyen, 

az elibe borulót, csitítva szólót

elutasította az engesztelhetetlen:

 
ÉNEK

Álmos a pillogatásod a vérmes, utálatos éjszaka múltán, 

de pirosak a szemeid! Ó Hari, szíved hölgye tövig kirabolt tán? 

Harihari! Menj te Mádhava, menj te Késava, csalfa igét ne igézz rám! 

Ahhoz eridj, aki elűzi a fáradtságod, sose gyere hozzám!

Fekete kenőccsel kenceficélt szemeket súrolt a te csókod, 

most fogaidnak körülete, mint magad, oly feketére nyomódott. 

Harihari! Menj te Mádhava, menj te Késava, csalfa igét ne igézz rám! 

Ahhoz eridj, aki elűzi a fáradtságod, sose gyere hozzám! 

Bőrödet ágyi csatán kicsi karmok szaggatták; nyoma színt vall, 

mint szerelem diadalma smaragd táblára jegyezve arannyal. 

Harihari! Menj te Mádhava, menj te Késava, csalfa igét ne igézz rám! 

Ahhoz eridj, aki elűzi a fáradtságod, sose gyere hozzám! 

Lábacskákról málladozó bíborszínű lakk lepi melled, 

mint bimbócsokor, amit a szerelem örökifjú erdeje termett. 

Harihari! Menj te Mádhava, menj te Késava, csalfa igét ne igézz rám!

Ahhoz eridj, aki elűzi a fáradtságod, sose gyere hozzám!

A te ajakadba maró fogak, ó jaj! az én szívemet sebesítik, 

hirdetvén, hogy a tested enyém és egy velem, ó Hari mindig. 

Harihari! Menj te Mádhava, menj te Késava, csalfa igét ne igézz rám! 

Ahhoz eridj, aki elűzi a fáradtságod, sose gyere hozzám! 

Bévül a lelked is oly feketén ragyogó, mint kívül a tested, 

monddsza, mivégre csalod meg a téged hűn szerető elesettet? 

Harihari! Menj te Mádhava, menj te Késava, csalfa igét ne igézz rám! 

Ahhoz eridj, aki elűzi a fáradtságod, sose gyere hozzám! 

Zsenge leányokat ölni csatangolsz, de mi a csodálatos ebben? 

Még csak kisbaba voltál, dajkádat megfojtva kegyetlen. 

Harihari! Menj te Mádhava, menj te Késava, csalfa igét ne igézz rám! 

Ahhoz eridj, aki elűzi a fáradtságod, sose gyere hozzám! 

Mind gyülekezzetek össze, ti bölcsek, a bölcs Dzsajadéva dalára, 

és a dalában a haragosan akaratos ifju leány panaszára: 

Harihari! Menj te Mádhava, menj te Késava, csalfa igét ne igézz rám! 

Ahhoz eridj, aki elűzi a fáradtságod, sose gyere hozzám! 

*

Lesem kéjelgésed jeleit, az imádottad nyomait, 

piros-csíkos festék-lenyomatait álnok kebeleden, 

elárult hűségem kicsúfolod, a jóságom eladod, 

de fájdalmamnál szégyenem elevenebb: tudnom iszonyú! 

*

Lelkük révületének édes ütemén ringó leányok szívét 

elrablod, te örömbe, mennybe ragadó, elringató bűverő, 

dölyfös démonok és az ég lakosai küzdelmeit döntöd el, 

győzelmes fuvolád zenéje emeli bérccé az áldásokat.

 
==Kilencedik rész==

A szerelemtől sorvadóhoz, 

vágytól olvadó vergődőhöz, 

Hariról elmélkedőhöz

négyszemközt szólt barátnője:

 
ÉNEK

A tavaszi lengedezésben, a sűrűn át

Hari közeleg ma feléd! ez a koronád!

Büszke lány, 

járj te szerelmesen az urad után. 

Pálmagyümölcsként kebeled feszülő: 

meddőn mért hagyod? Ejnye te buta nő!

Büszke lány, 

járj te szerelmesen az urad után. 

Mondtam ezerszer, szívből, igazán: 

Harit el ne kerüld! menj lépte nyomán!

Büszke lány, 

járj te szerelmesen az urad után. 

A barátnők hada bajodért sose szán, 

dacodat kineveti, kicsevegi valahány. 

Büszke lány, 

járj te szerelmesen az urad után. 

Harmattól hűs lótusz-heverőn

hívd isteni férjedet és odajön. 

Büszke lány, 

járj te szerelmesen az urad után. 

Mért terheli lelked a kétely, a vád? 

Vissza ne utasítsd a nagy égi királyt. 

Büszke lány, 

járj te szerelmesen az urad után. 

Jő Hari, kedvesen enyeleg, sose bánt;

minek őrzi a szíved a mogorva magányt? 

Büszke lány, 

járj te szerelmesen az urad után. 

A vidám Dzsajadéva tanácsa legyen 

minden szeretőnek örök kegyelem: 

Büszke lány, 

járj te szerelmesen az urad után. 

*

Nyájashoz te goromba vagy, s az elibéd hullóhoz irtózatos, 

gyűlölködsz, ha ragaszkodó-szívűre lelsz, kérődre rá sem tekintsz;

rád vall mind e fonák s rideg cselekedet: bűzlő a szantálkenet

néked, Hold a Nap, és parázs a szűzi hó, játék-mulatság pokol. 

*

Indrától vezetett s örök derűbe vont isten-hadaknak fején

tündöklő zafír ékkövek fekete-kék vadméh-rajával befont

s Gangá habjainak virág-zuhatagától mindörökké ölelt 

lótusz-lába elé a szent Hari király felséginek: térdre mind!

 
==Tizedik rész==

Már alkonyult, a búcsúzó nap alábbra szállott, 

sóhajtozó gyönyörűjét Hari fölkereste, 

Rádhá haragja odalett, pirulásba fordult, 

újult remény szavaival kopogott a kérő:

 
ÉNEK

Szólni ha kezd isteni szád, fogaid kivillanók, s elűzik vak kétségem homályát. 

Orcád holdkereke szemem madarait élteti, add vonagló mosolyod csodáját! 

Te szépség virága! űzd tova szíved neheztelését, 

mert a szerelem vihara lelkemet elégeti, add az ajakad erdei mézét. 

Szépfogú! ha tán neheztelsz, tépj rojtokká, semmivé, körmeidnek sok nyílvesszejével, 

zárj karjaid bilincsébe, mard nyelvemet, ínyemet, vagy cselekedd, ami tetszik éppen. 

Te szépség virága! űzd tova szíved neheztelését, 

mert a szerelem vihara lelkemet elégeti, add az ajakad erdei mézét. 

Te vagy ékem, te vagy éltem, te vagy létem óriás tengerében rejlő igazgyöngyszem, 

sóhajomat, óhajomat vedd kegyesen, szívesen, mert tetőled több nem menekszem. 

Te szépség virága! űzd tova szíved neheztelését, 

mert a szerelem vihara lelkemet elégeti, add az ajakad erdei mézét. 

Vízililiomkék szemed piros vízirózsa lett, átváltozva pompáz új díszében, 

ha a virágnyilas isten feketére festi át, az enyémhez illik csodaképpen. 

Te szépség virága! űzd tova szíved neheztelését, 

mert a szerelem vihara lelkemet elégeti, add az ajakad erdei mézét. 

Melleden a gyöngykoszorú csillagosan ég-ragyog, fénye melegítse szíved éjét, 

derekadon ezüst öved csilingelve hirdeti a szerelem hatalmas zenéjét. 

Te szépség virága! űzd tova szíved neheztelését, 

mert a szerelem vihara lelkemet elégeti, add az ajakad erdei mézét. 

Szólj, te szelíd édesszavú! Hol vidoran csillogó, szétözönlő lakk hullámzik, árad, 

hagyd pirosra befesteni a szerelem harcterén diadalmas, szívem-tipró lábad! 

Te szépség virága! űzd tova szíved neheztelését, 

mert a szerelem vihara lelkemet elégeti, add az ajakad erdei mézét. 

Rakd fejemre diadémul talpad fénylő bimbait, a szerelem mérge orvosságát: 

Káma nyila izzó sima napsugara lángra gyújt, lábad hűtse lelkem forróságát. 

Te szépség virága! űzd tova szíved neheztelését, 

mert a szerelem vihara lelkemet elégeti, add az ajakad erdei mézét. 

Dzsajadéva áhítatos hívek örömére most megidézi Krisna szép beszédét, 

nyájasság is, bölcsesség is, közepe és partja nincs; áldozásuk sose érje végét! 

Te szépség virága! űzd tova szíved neheztelését, 

mert a szerelem vihara lelkemet elégeti, add az ajakad erdei mézét. 

*

El a gyanúval! Ok nélkül kétkedsz, hiszen szívemet csupán 

te lakod egyedül, felhő-keblű; de mások előtt bezárt. 

Csak a szerelem-őrző nagy testetlen isten ül ott s vigyáz. 

Nekem, az inasodnak, rendeld el, te szép, hogy öleljelek.

*

Szépem! harapjanak erős fogaid halálra, 

fojtson meg inda-karod, üssön agyon vad emlőd, 

töltsd kedvedet haragosan viharozva rajtam

inkább te, mint a szerelemnek ölő királya. 

*

Fekete szemíveid, te holdvilág-arc, 

szíveket emésztve tekergő kobra-kígyók. 

De a veszedelem elkerülhető, mert

csodaszer a csókod, a szörnyű bajt elűzi. 

*

Minek a kukaság? Csönded kínzó. Ej, add haragod hevét, 

töri-zuzi dühöd mézét; hűtsék a lázamat átkaid!

Te mesebeli széparcú, szép arcodat csavarintsd felém!

Jövök a szerelemmel, szerelmet szeretve, szerelmesen! 

*

A bandhúka-szirom testvére ajakad, bájos kis arcod netán

a madhúka-virág derűs mosolya, és kék padma fénylő szemed, 

csöpp orrod tila-sarju hajlata, fogad jázmin-kehelyként tüzel: 

orcádtól veszi nagy hadát ama világbíró virágfegyveres. 

*

Szemedben a gyönyör köde, s kerek orcád a hold mécsese, 

bokád üteme szívlopó, s a farod íve bambusz-lugas, 

tudón, ügyesen adsz gyönyört, fekete rajz a szemöldököd: 

az égi szeretők leszállt gyönyörűsége mind benned él. 

*

Küzdvén szörny-elefánttal, íme Hari, két homlok-hegyét nézdelőn, 

Rádhá két-csúcsú melle bimbaira ott váratlan emlékezett: 

egy percig szeme hunyva, és a veríték ellepte. Már Kansza bőg: 

&quot;Győztem, győztem!&quot; A gőg s öröm korai volt, kis félreértés csupán.

 
==Tizenegyedik rész ==

Megbékítve a gazellaszeműt, 

lombkunyhójába térve, Hari elaludt. 

A látás-vesztő alkonyatban 

valaki szól a nászra ékítetthez:

 
ÉNEK 

Szép szavakat szövögetve borult Madhu győztese lábad elébe, 

most iszalag-fonadékba vonult, puha násznyoszolyába az éjre. 

Rádhá! Krisna van itt, 

közelegj, ha feléd közelít. 

Duzzadozó kebeled s feneked nagy súlya miatt rogyadozva, 

szép boka-csörgőkkel, hattyú-lebegéssel eridj a lugasba. 

Rádhá! Krisna van itt, 

közelegj, ha feléd közelít. 

Rejtve fülelj a Madhut leverő deli harcosod éji dalára

és a virágnyilas istent hűn követő madarak zsivajára. 

Rádhá! Krisna van itt, 

közelegj, ha feléd közelít. 

Üde kusza iszalagok és kacsok elevenen ingnak az esteli szélben, 

lásd, elefántborjúfaru, téged várnak az erdei mélyben. 

Rádhá! Krisna van itt, 

közelegj, ha feléd közelít. 

Kérdezd a szerelem özöneitől habos és Hari csókjaitól dúlt 

melled csuprait, ahol a virágkoszorú, mert nincs vize, széthullt. 

Rádhá, Krisna van itt, 

közelegj, ha feléd közelít. 

Tudja barátnőid hada: tested kész a szerelmi csatákra, 

mit szégyenkezel, indulj öv-csengőid harci szavára. 

Rádhá! Krisna van itt, 

közelegj, ha feléd közelít. 

Támaszkodj a barátnőidre hatalmas karmú kezekkel, 

pereceid éneke hívja ki párviadalra Harit szeretettel. 

Rádhá! Krisna van itt, 

közelegj, ha feléd közelít. 

Hari-hívek ép emlékezetéből sohase apadjon ez ének, 

hű Dzsajadéva dalolta s az ütemei gyöngykoszorúi zenélnek: 

Rádhá! Krisna van itt, 

közelegj, ha feléd közelít. 

*

&quot;Rám fog nézni, szerelmesen csicsereg, én talptól fejig csókolom, 

kéjmámorba merül, merő gyönyörűség&quot; - tűnődik ábrándozik, 

jöttöd várja, remeg s megizzad, eleped, borzong a vágytól s remél, 

már indulna feléd, de tántorog, inog, s árnyban, magányban lerogy. 

*

Társnőm, súlyos az árny, akár fekete gyolcs burkolja mindenfelől

párjukhoz siető, merész, akaratos nők büszke, szép tagjait: 

szemhéjukra borul mint lakk-feketeség, fülükre mint kék csokor, 

hajfürtjükre a lótusz-árny leveleként, mellükre mósusz-sötét. 

*

Kéklő tamála-sürünél ez az éj sötétebb. 

Sáfrány-kenőcsű, szeretőjük elé futó nők

hűsége próbaköve: nézd, csípejükre kötve

fém-súlyú, drágaköves ó-arany öv-körítés. 

*

Gyöngysornak, ékes arany övnek, örök gyűrűknek

tündökletében a tanyácska lobogni látszott, 

Rádhá a ritka ragyogást s Harit észrevéve

szégyenkezőn el is inalna. De szólt a társnő:

 
ÉNEK

Bűvöletes, ámulatos tanya pázsitán

mulass, gyönyör sejtelmében mosolygó kedvű lány! 

Jer ide Rádhá, 

Mádhava reménye te vagy. 

Zsenge asókalevélből vesd meg ágyadat, 

mulass, ringasd melled hegyein gyöngysoraidat. 

Jer ide Rádhá, 

Mádhava reménye te vagy. 

Csokrokkal felékesített lomb-hajlékba menj, 

mulass, szirom-gyönge testű, a gyönge füveken. 

Jer ide Rádhá, 

Mádhava reménye te vagy. 

Illat-hozó déli szellő hűsít, lépj elő, 

mulass, szerelem nyilától örökké rettegő. 

Jer ide Rádhá, 

Mádhava reménye te vagy. 

Kusza indák sűrűjével telt erdő-mező, 

mulass, tomporod terhétől lassacskán lépdelő. 

Jer ide Rádhá,

Mádhava reménye te vagy. 

Részeg méhek felhőjének zsongása habos, 

mulass, a Virágnyilastól örökre mámoros. 

Jer ide Rádhá, 

Mádhava reménye te vagy. 

Kakukk-sereg búgásában, erdő-rejteken

mulass, fogaid csilláma vakító fény legyen. 

Jer ide Rádhá, 

Mádhava reménye te vagy. 

Mura legyőzője, Visnu, áldás ezerét

adja jámbor Dzsajadéva szent énekeiért: 

Jer ide Rádhá,

Mádhava reménye te vagy. 

*

Már rég rejt a szívébe Krisna, kimerült, vágy gyötri s ábrándozik, 

hűtő balzsamodat reméli, ajakad gyötrelmet oltó barát. 

Változz át: ölelő kar ékszere legyél; szemvillanásodra ő 

rabszolgád leszen és a lábaid előtt térdel. Miért késlekedsz? 

*

Aggódva, mégis boldogan, 

a pásztort látva, semmi mást, 

láb-csörgőkkel csilingelőn 

a dús lugasba tért a lány.

 
ÉNEK

Mint a kelő hold láttán a habokat ég-fele tereli a tenger, 

Rádhá arcát megpillantván, ő aki mer s aki nem mer: 

Hari ül a fakaliba mélyén, vággyal epedve, 

fejtől talpig örömbe, reménybe, örök szerelembe temetve. 

Mint a fehér hab szalagaitól csíkos Jamuná folyam árja, 

éjszínű tárt kebelére fűzött kusza gyöngykoszorúk sokasága:

Hari ül a fakaliba mélyén, vággyal epedve, 

fejtől talpig örömbe, reménybe, örök szerelembe temetve. 

Mint sűrű sárga virágporral telehintett vízililiomszár, 

árnyszínű bőrén aranyos-sárgás ragyogó ruha, mit az öv zár: 

Hari ül a fakaliba mélyén, vággyal epedve, 

fejtől talpig örömbe, reménybe, örök szerelembe temetve. 

Mint ősszel lótusz levelén a barázdabillegető-pár, 

nyugtalanul figyel és a tekintete idegesen ide-oda kószál: 

Hari ül a fakaliba mélyén, vággyal epedve, 

fejtől talpig örömbe, reménybe, örök szerelembe temetve. 

Kettős napkerekek csókolták, jobb s bal fülbevalói, 

mosolya, sugárzó bimbó-ajka a nőt nem hagyja csalódni: 

Hari ül a fakaliba mélyén, vággyal epedve, 

fejtől talpig örömbe, reménybe, örök szerelembe temetve. 

Mint a sötétben a hold, szantállal a homloka festve: fehér kör;

szirmokkal telehintve sötét haja: fény közt felleg előtör;

Hari ül a fakaliba mélyén, vággyal epedve, 

fejtől talpig örömbe, reménybe, örök szerelembe temetve. 

Kéjtől borzongó, szerelem játékaiban csuda-mester, 

drágakövek ragyogásözönével, bűbájjal teli testtel

Hari ül a fakaliba mélyén, vággyal epedve, 

fejtől talpig örömbe, reménybe, örök szerelembe temetve. 

Rejtsétek szívetekbe Harit, jótetteitek hozományát, 

nagy Dzsajadéva igéinek árja ezerszerezi az adományát. 

Hari ül a fakaliba mélyén, vággyal epedve, 

fejtől talpig örömbe, reménybe, örök szerelembe temetve. 

*

A szép Rádhá éjszínű szeme kibomol parttalanul és

füléig tárul fényesen, csodaszerűn, homloka alatt. 

A bűvös-bájost újra öleli: örömkönnypatak ered, 

akár izzadságcsöppek a szerelem fáradalmai közt. 

*

Az ágy mellett állt és jegyese szerelem-éjet akaró

sugárzását nézé a gazellaszemű s félve remegett

s nem ő, ám szégyenlése tüne tova. Társnők sora oszolt, 

tapintatból hagyták el a fakalibát, ők s a csacsogás. 

*

Adjon néktek özönlő örömöt a kacagó pásztor! Mellére zárja

Rádhát és görcsösen, hőn öleli, de míg örül, félrenéz, mintha kérdné: 

&quot;Két csúcsos kés-keménység, kebele hegyei nem szúrtak élő húsomba?

nem fúrták át a testem? Lehet-e: behatol a mellbe s kinéz a háton?&quot;

*

Legyen mindnyájunk üdve Hari buzogány-karja! Elefánt-

fejű démon vércseppjei telicsepegték s nagy az öröm: 

a szörny elhulltáért a Diadalok Úrnője ragyogó

jutalmát, díszét adja: a tavaszi mandára pirosát. 

*

Szépség foglalatának és a szerelem kéjét adó saktinak, 

Rádhának szíve mély tavában, ama Lélekbőlkelő harcterén, 

mellén dupla virággal ékesen: az ott játszó nagy isten, Hari, 

üdvét szertelen osztja, Mánasza taván úszó királyhattyúként.

 
==Tizenkettedik rész==

Amikor a barátnők víg rajzása végtire szerteszállt, 

Hari figyeli, hogy Rádhá, vágyón-szemérmesen, egyre vár, 

süt a mosolya, míg szétárad mindenébe a szenvedély. 

Hari szeme a szirmokkal telt ágyra rávetül: Így beszél:

 
ÉNEK

Szívem te, taposson a talpad a fehér taviszirom-belepte nyoszolyán, 

lábad lilioma előtt a virágok irigyek, elhal valahány. 

Jőjj a jötthöz! Nárájana, végítélet örök ura, karjába vár. 

Hadd zárja kezem a lábadat ájtatosan, annyi nagy útra sietett!

Derítsed örömre a tagjaim, bokaperecedként őreidet. 

Jőjj a jötthöz! Nárájana, végítélet örök ura, karjába vár. 

Csengjen hű szavad! Orcád teliholdján fakad az élet itala!

Hagyd félrevonni melled-tiltó kendőd: különlét fátyola. 

Jőjj a jötthöz! Nárájana, végítélet örök ura, karjába vár. 

Nyugtasd mellemre melled! a vágyadat a vágy ereje öleli át, 

mégis örök-elérhetetlen; hűsítsd a szerelem élő parazsát. 

Jőjj a jötthöz! Nárájana, végítélet örök ura, karjába vár. 

Add ajakad élet-italát, fényözönöm; mint rabod tetemét

kelts föl: tebeléd szállt ez a lélek, testet tűz szórt szanaszét. 

Jőjj a jötthöz! Nárájana, végítélet örök ura, karjába vár. 

Szólaltasd meg öved sok csengetyüjével kísért szavadat, 

gyógyítsd a kakukk-hangtól sebesült fülemet, mély bánatomat. 

Jőjj a jötthöz! Nárájana, végítélet örök ura, karjába vár. 

Oknélküli haragod kimerített; most hunyt pillák sűrűjén

szégyenkezve kitekintgetsz; inkább örülni szálljunk, te meg én! 

Jőjj a jötthöz! Nárájana, végítélet örök ura, karjába vár. 

Keltse a lelket tovaragadó szerelemtitokértés örömét

a derék Dzsajadéva regéje, kitárva Rádhá és Hari gyönyörét: 

Jőjj a jötthöz! Nárájana, végítélet örök ura, karjába vár. 

*

Boldogságba, gyönyörbe fölmagasodó ős nászi játékukat, 

zártan, hévvel ölelkezésüket a vágy, szőrszálmeresztő iszony, 

egymás bámulatába hunyt szemeik és tréfás enyelgéseik

gátolták; huzamos tusájukat a szomj oltása mennél előbb. 

*

Két mell súlya lenyomta, két kar ölelé, sebző köröm szaggatá, 

fog mart ajka ívébe, tompora ütést, csípést, rúgást szenvedett, 

haj-sátrat belemarkolás lefele húz, ajk nedve mérgez szívet -

mindez mily öröm éji ágy-viadalon! vágy útja mily esztelen! 

*

Hozzákezd a leány, hogy ő teperi most párját a nőtest alá, 

fordított csata, megkevert tusakodás, átváltozott két szerep;

ám lágyéka lazulva zsibbad, a lián-kar s comb szorítása lágy;

hunyt szem, szívdobogás... a férfiú kemény kardját ne forgassa nő. 

*

Rádhá rózsakörömnyomos kebele; dúlt, álmatlan égőpiros

pillantása; fehérre szítt ajaka; és széthullt füzértől zilált

hajfelhője; ruháit öv nem övezi: Kámának ez öt nyila

fúródott Hari éjszemébe, de nem ott, szívében sebzette meg. 

*

Hajfürterdője széthullt, haja szalaga kibomlott, az arcán verejték, 

bimbó-ajkán a romlás, kebele finom edényén a gyöngysor hiánya, 

szelíd szépsége nincs már; de ahogy a keze elrejti mellét s szemérmét

és szégyenkezve pillog: örömöt ad az imádott zilált bájvarázsa. 

*

A nász kéje után tovább nem akaró, nyugtot kívánó picinyt, 

hunyt pillák mögül illanó mosolyait, száját a sóhajtozót, 

gyöngy s gyémánt fogak áradó sugarait, arcát az ábrándozót, 

játéktól kimerült, lazán lenyugodott mellét: a csók érte, csók. 

*

Nász múltán, örömök után

a teljesen kifáradt Rádhá 

alázatos boldogsággal

az elégült pásztorhoz így szólt:

 
ÉNEK 

Te Jadu család koronája, ma fesd ide rám hamar a gyönyörűség jelét, 

sima kebelemre, hogy a szerelem-áldozat ősi edénye húgára vésd. 

A Jadu királyfihoz így beszélt, 

kérve sok örömét, mindenét. 

Dongónál feketébb kenetem, hunyt szememen a nyelvedet égetőn, 

újítsd fel szerelem nyilait lövelő pilláimon, éltetőm! 

A Jadu királyfihoz így beszélt, 

kérve sok örömét, mindenét. 

Őz-szemem eltekereg, de fülem cimpája reá szigorún vigyáz, 

féke a Szívekbenszületőnek; fülbevalót oda, szépruhás!

A Jadu királyfihoz így beszélt, 

kérve sok örömét, mindenét. 

Fond fonatokba kacér hajamat, ha körülröpüli e kusza méh-család

arcom örök-makulátlan sugarait, égő isteni lótuszát. 

A Jadu királyfihoz így beszélt, 

kérve sok örömét, mindenét. 

Homlokom élő holdkerekéről szívd fel a kéjveríték nyomát, 

fess rá mósuszkört, hogy a holdat folt-dísz lepje be, fogja át. 

A Jadu királyfihoz így beszélt, 

kérve sok örömét, mindenét. 

Csillagfényű hajamba, mely a szerelem új diadal-lobogója lett, 

pávák farklegyzője helyébe, mi széthullt, fűzz szirom-ékeket. 

A Jadu királyfihoz így beszélt, 

kérve sok örömét, mindenét. 

Duzzadt kelyhű szemérmem, a vágy elefántbarlangja fölé csatolj 

gyöngyös övet, fátyolt, remek ékköveket, te nemes-szívű, birtokolj! 

A Jadu királyfihoz így beszélt, 

kérve sok örömét, mindenét. 

Ó vedd kegyesen a hív Dzsajadéva ezerragyogású nagy énekét! 

Harinak e hódolat: élet-italként gyógyít, s vezekel a vétkekért. 

A Jadu királyfihoz így beszélt, 

kérve sok örömét, mindenét. 

*

&quot;Kebelemet kenőcs-rajzod díszítse; fesd, pirosítsd ki szám;

fekete hajam ékítsed füzérrel; adj derekam köré

övet; a csat a lábnak kell; szép karkötőt a kezem fölé!&quot;

Mit a gyönyörűséges kért, tüstént a sárgaruhás adott. 

*

Táncban, dalban amennyi ritka tudomány, vallásban önkívület

rejlik, s hány szerelemgyakorlati tudást, kérkedve, költő dalol: 

megtudhatja a bölcs, a lelket, az erőt Krisnába átáldozó

szent költő Dzsajadéva szavaiból, olvasva Pásztordalát. 

*

Bor, többé nem vagy édes! De keserű a cukor! Van, aki szőlőt szed eztán? 

Meghaltál, szóma! Tej, lám odavan a zamatod, senkise kér belőled!

Mangó, száradj ki! Szép nők ajakai, ne vetélkedjetek, hasztalan, míg 

bűvös versekben oldozza a szerelem örök titkait Dzsajadéva. 

*

Legfőbb Lény keze, kedvesét a Jamuná partjára édesgető, 

szőrcsík s gyöngyfonatok fölött a kebelén óhajtja megfogni őt, 

boldogságos örök Prajóga-szenthelyén; mennybéli kéz játszik itt, 

adjon mindvalamennyiünknek örömöt végtére, végnélkülit!

[[Kategória:Szövegek]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Bűn és bűnhődés/Első rész</title>
    <id>296</id>
    <revision>
      <id>4825</id>
      <timestamp>2006-08-29T20:55:22Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>{{fej}}, kat</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     = Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
| cím        = [[../]]
| szakasz    = (Első rész)
| előző      = 
| következő  = [[../Második rész|Második rész]] →
| megjegyzés =
}}

1

Július elején, egy rendkívül meleg nap alkonyatán, fiatal férfi lépett ki a Sz... utcai házból, ahol albérletben lakott, és lassan, láthatóan határozatlanul, elindult a K... híd felé.

Szerencsére nem találkozott a háziasszonyával a lépcsőn. Silány kis szobája a nagy ház negyedik emeletén volt, közvetlenül a háztető alatt, és inkább valamiféle ládához hasonlított, mint szobához. Háziasszonya, akitől a lakást ebéddel és kiszolgálással bérelte, egy emelettel lejjebb lakott, külön lakásban, és a fiatalembernek, valahányszor kimozdult hazulról, okvetlenül el kellett mennie a lépcsőre nyíló és örökösen sarkig tárt konyhaajtó előtt. Valami kínos, gyáva félelem lepte meg mindig, amikor itt elment; és ezt restellte, restelkedésében elfintorította az arcát. Sok hónapi szobabérrel tartozott a háziasszonynak, és félt találkozni vele.

Nem mintha különben is gyáva, gyámoltalan természetű lett volna, éppen ellenkezőleg. De mostanában ingerlékeny és feszült lelkiállapotban volt, beteges képzelgések üldözték. Magába zárkózott, elvonult a világtól, és nemcsak háziasszonyát kerülte, de senkivel sem akart találkozni. A szegénység nyomasztotta, de az utóbbi időben már szorult helyzetével sem törődött, legfontosabb dolgaival sem tudott s nem is akart foglalkozni.

Valójában nem is a háziasszonytól félt, bánta is ő, akármit tervez ellene, de hogy megálljon vele a lépcsőn, végighallgassa a sok karattyolást csupa hétköznapi ostobaságról, amihez semmi köze, és zaklassák a pénz miatt, fenyegessék, sopánkodjanak, és ő kénytelen legyen mentegetőzni, kifogást keresni, hazudozni - nem, akkor inkább lesurran macska módra, úgy, hogy senki meg ne lássa.

Igaz, hogy ezúttal őt magát is meghökkentette, mennyire fél a hitelezőjétől.

„Micsoda vakmerő dolgot tervezek, és közben ilyen ostobaságoktól rettegek! - gondolta különös mosollyal. - Hm... így van az... kezünkben tartjuk a sorsunkat, és minden kicsúszik a markunkból, csak azért, mert gyávák vagyunk... Igen, ez alapigazság... Érdekes, hogy mitől fél a legjobban az ember: az új lépéstől, az új, lényeges szótól. Különben... nagyon is sokat okoskodom. Azért nem csinálok semmit, mert okoskodom. Bár... talán nem is így van, azért okoskodom, mert nem csinálok semmit. Most az utóbbi hónapban szoktam rá, mert naphosszat csak heverek az odúmban, és elmélkedem... sok semmiről. Minek is megyek ma oda? Hát meg tudom én tenni... ''azt''? Hát komolyan gondolom? Eh, dehogyis. Képzeletemet mulattatom vele. Játszom. Ez az: játék.”

Az utcában megrekedt a szörnyű hőség, és ráadásul lárma, tolongás is fogadta, meszesgödrök, állványok, tégla, por és az a sajátságos nyári bűz, amelyet olyan jól ismer minden pétervári, akinek nincs módja nyaralót bérelni. Ez most mind bántotta, felborzolta a fiatalember amúgy is megviselt idegeit. A csapszékekből - mert csapszékben bővelkedett a városrész - tűrhetetlen bűz áradt, és hogy a kép még visszataszítóbb, még leverőbb legyen, itt is, ott is részegek tántorogtak az utcán, habár hétköznap volt. Mélységes utálkozás futott át az ifjú finom vonásain. Mert szép ifjú volt, azt meg kell adni: barna hajú, termete magasabb az átlagnál, és karcsú, sudár, a szeme gyönyörű, sötét. De hamarosan megint elmélyedt gondolataiban, szinte öntudatlanságba esett, és csak ment: környezetéből semmit se látott, nem is akart meglátni. Olykor-olykor magában mormogott - csak mert megszokta a monologizálást, mint az imént maga is megállapította. De ebben a pillanatban azt is érezte, hogy gondolatai össze-összekuszálódnak, és ereje fogytán van: második napja jóformán semmit se evett.

Olyan rossz ruha volt rajta, hogy még aki megszokta, az is restellné ezeket a rongyokat világos nappal az utcán. Ámbár ebben a városrészben aligha szúrt volna szemet akármiféle öltözék is: a számos hírhedt csapszék, a közeli Széna tér és legfőként az idezsúfolt kisiparos, kézműves lakosság olyan alakokkal tarkázta néha ezeket a belsővárosi utcákat és sikátorokat, hogy szinte az lett volna furcsa, ha valaki jó ruhában van. De meg az ifjú lelkében úgy felgyűlt a haragos megvetés, hogy noha majdnem gyerekesen kényes volt a külsejére, most egy cseppet se szégyellte rongyait. Más lett volna persze, ha ismerős vagy valamelyik régi diáktársa akad az útjába - akikkel egyáltalában nem akar találkozni. De mikor egy részeg, akit ki tudja, miért és hová vittek arra egy óriási üres szekéren, amelybe hatalmas parasztló volt fogva - meglátta, ujjal rámutatott, és hirtelen teli torokból odakiáltott neki: „Hé, te, németkalapos!” - akkor megállt, és görcsösen a kalapjához kapott. Magas, kerek Zimmermann-kalap volt a fején, egykor elegáns, de most elnyűtt és fakó, csupa lyuk és pecsét, karimája levált, búbja nevetségesen félrenyomódott. De e percben se szégyen volt, amit érzett, egészen más: majdnem rémület.

„Tudtam! - mormogta zavartan. - Gondoltam is rá! Szégyen, gyalázat! Hisz az ilyen semmiség, a legparányibb ostobaság tönkreteheti az egész tervet. Igen, a kalapom nagyon is feltűnő. Nevetséges, tehát feltűnő. Az én rongyaimhoz okvetlenül sapka kell, akármilyen ócska tepsi, de nem ez a szörnyszülött. Ilyet nem visel senki, egy mérföldről meglátják, és megjegyzik. Igen, ez a fontos: megjegyzik, később eszükbe jut, és megvan a bizonyíték. Az ember lehetőleg ne tűnjön fel... Az apró dolgok... azok fontosak... az apró dolgok rontanak el mindig mindent...”

Nem kellett messzire mennie. Még azt is tudta, hány lépés a háza kapujától idáig: kereken hétszázharminc. Egyszer, mikor nagyon belemerült a tervezésbe, megszámolta. Akkor még maga sem hitt a tervében, inkább csak izgatta képzeletét, mert olyan képtelenül, olyan csábítóan merésznek érezte. De most, egy hónap elmúltával másképpen látta, és ha dühös monológjában erőtlenséggel, határozatlansággal vádolta is magát, a „képtelen” tervet - bár hinni még mindig nem hitt benne - lassanként és úgyszólván akarata ellen, valóságos vállalkozásnak kezdte tekinteni. Sőt, ez a mai útja már a vállalkozás ''próbája ''volt, és izgatottsága lépésről lépésre nőtt.

Szíve zakatolt, ideges remegés borzongatta testét, mikor a nagy bérkaszárnya elé ért, amely egyik homlokzatával a csatornára, másikkal a Sz... utcára nézett. Csupa kislakásból állt az épület, és lakói között mindenféle foglalkozású akadt: szabó, lakatos, szakácsné, örömlányok, németek, kishivatalnokok. Mindkét kapualjban állandó volt a jövés-menés. Három vagy négy házmester látta el a teendőket, és a fiatalember örült, hogy egyikkel sem találkozott. A kapuból észrevétlenül felsurrant jobbra, a lépcsőn. Sötét és szűk hátsó lépcső volt, de ő már kitanulta, kiismerte, és meg volt elégedve a körülményekkel: ebben a sötétségben még a kíváncsi pillantás se veszedelmes. „De ha már most ennyire félek, mi lesz, ha mégis úgy fordul, hogy eljutok a ''cselekvésig''?” - villant át rajta, mikor a harmadik emeletre ért. Ott elreteszelték az útját, katonaruhás szállítók hordták ki a bútort az egyik lakásból. Tudta már régebbről, hogy ott egy német kishivatalnok lakik a családjával. „Szóval, a német elköltözik. Eszerint a harmadik emeleten, ezen a fordulón most egy darabig az öregasszony lesz az egyetlen lakó. Ez jó... Ez mindenesetre jó...” - gondolta kétszer is. Becsengetett az öregasszonyhoz. A csengő tompán zörgött, mintha nem sárgaréz, hanem bádog volna. Az ilyen házakban a kislakás-csengők majd mind így szólnak, de ő elfelejtette a hangját, és most a sajátságos zörgés mintha figyelmeztette, emlékeztette volna valamire. Megremegett, és ezúttal egészen elzsibbadtak az idegei. Kisvártatva keskeny rés nyílt az ajtón, a lakás gazdája gyanakodva vizsgálta az érkezőt, csak a két szeme villogott ki a sötétből. Mikor látta, hogy a lépcsőn sokan jönnek-mennek, megbátorodott, és beeresztette. A fiatalember sötét előszobába lépett, amelynek egyik része parányi konyha volt, válaszfallal elrekesztve. Az öregasszony szótlanul állt előtte, és kérdő pillantással nézte. Aszott kis anyóka volt, úgy hatvanesztendős, orra kicsi és hegyes, a szeme szúrós, gonosz. Fedetlen, hirtelenszőke, alig őszülő haján vastagon tapadt az olaj, hosszú, vékony, csirkelábforma nyakára valami flanelrongy volt csavarva, vállán, a hőség ellenére, elnyűtt, fakó, prémes hacuka lógott. Minduntalan köhögött, krákogott. A látogató furcsán nézhetett rá, mert szemében újra megvillant az iménti gyanakvás.

- Raszkolnyikov, egyetemi hallgató vagyok. Jártam már itt, egy hónappal ezelőtt - mormogta hadarva a fiatalember, és kissé meghajolt, mert eszébe jutott, hogy udvariasabban kell viselkednie.

- Tudom, bátyuska, jól emlékszem, hogy járt már nálam - mondta nyomatékkal az anyóka, és tovább nézte merőn, kérdő szemmel.

- Szóval... most is hasonló dologban jöttem... - folytatta Raszkolnyikov. Meglepte és nyugtalanította, hogy az öregasszony ennyire bizalmatlan.

„Különben... talán mindig ilyen, csak én akkor nem vettem észre” - gondolta kellemetlen érzéssel.

Az anyóka hallgatott, mint aki habozik, aztán odábblépett, és a szobaajtóra mutatva, előrebocsátotta.

- Tessék, bátyuska.

A szoba kicsi volt, falán sárga tapéta, organtinfüggönyös ablakaiban muskátli. Most, amikor Raszkolnyikov belépett, a lemenő nap élesen megvilágította. „Talán ''akkor ''is'' ''így besüt majd a nap” - villant eszébe váratlanul, és szeme végigfutott mindenen, hogy lehetőleg jól ismerje és megjegyezze a berendezést. De nem volt semmi különösebb megjegyeznivaló. Sárga, ócska fabútor - egy dívány, igen magas, hajlított faháttal, előtte ovális asztalka meg a tükrös öltözőasztal, néhány szék a falnál és két vagy három sárga keretes, garasos kép, amelyek német úrilánykákat ábrázoltak madárral a kezükben - ez volt minden bútorzat. A sarokban, a kis szentkép előtt örökmécses égett. Nagy tisztaság volt a szobában, a bútor, padló fényesre dörzsölve, csak úgy ragyogott minden. „Lizaveta keze munkája - gondolta a diák. - Keresve se találhat az ember egy porszemet az egész lakásban. Az ilyen vén, gonosz özvegyasszonyoknál mindig nagy a tisztaság” - folytatta magában, és szeme sarkából kíváncsian leste a cseppnyi benyíló kartonfüggönyös ajtaját; amögött volt az öregasszony ágya meg a komód, oda még eddig be se pillanthatott. Ebből a két szobából állt az egész lakás.

- Mit óhajt? - kérdezte szigorúan az öregasszony. Bejött a szobába, és megint elébe állt, mint az imént, hogy egyenesen a szeme közé nézhessen.

- Zálogot hoztam, tessék! - Kivette zsebéből az öreg, lapos ezüstórát, amelynek hátsó fedelén a földgömb díszlett. A lánca acélból volt.

- De hiszen a régi zálog határideje is lejárt. Három nappal ezelőtt telt le a hónap.

- Megfizetem a kamatot még egy hónapra, csak legyen türelemmel.

- Vagy várok, bátyuska, vagy eladom a zálogot, tetszésem szerint.

- Hát erre az órára mennyit ad, Aljona Ivanovna?

- Mindig ilyen csipcsup holmival jössz, bátyuska, magad is tudod, hogy nem ér semmit. A múltkor is két bankócskát adtam a gyűrűdre, és az ékszerésznél újonnan megkapni másfél rubelért.

- Négy rubelt adjon rá. Kiváltom. Apai örökség. Kapok pénzt most már hamarosan.

- Másfél rubel, kérem, kamat előre fizetve. Ha tetszik.

- Másfél rubel! - méltatlankodott a diák.

- Ahogy gondolja. - Az öregasszony már nyújtotta is az órát, őt meg elfutotta a harag, és elvette. Menni akart, de rögtön meggondolta, eszébe jutott, hogy nincs hová fordulnia, és különben se csak ezért jött.

- Hát adjon annyit! - mondta gorombán.

Az anyóka zsebébe nyúlt a kulcsaiért, és átment a benyílóba. Raszkolnyikov maga maradt a szobában, és kíváncsian hallgatózott, figyelte, mi történik a függönyön túl. Hallatszott, ahogy a vénasszony kizárja a fiókot. „Alighanem a legfelső fiók - gondolta. - Szóval, a kulcsait a jobb zsebében tartja... egy csomóban van mind, acélkarikára fűzve... És az egyik nagyobb, mint a többi, háromszor akkora, csipkézett tollú, nyilván nem a komódhoz való... Akkor hát lesz még valami ládája vagy bőröndje... Ez már érdekes. A bőröndkulcsok mind ilyenek... Eh... micsoda aljasság ez...”

Most visszajött az öregasszony.

- Tessék, bátyuska. Ha rubelenként, havonként tíz kopejkát számítunk, a másfél rubelért jár nekem tizenöt kopejka előre, a múltkori két rubelért is jár még, ugyanilyen számítással, húsz. Ez összesen harmincöt kopejka. Eszerint kap az órájára egy rubel tizenötöt. Tessék.

- Hogyan! Most meg már csak egy tizenöt!

- Pontosan annyi!

Nem vitatkozott vele, elvette a pénzt. Ránézett, és nem sietett kimenni, mintha volna még valami mondani- vagy tennivalója, csak nem tudja, mi.

- Lehet, hogy a napokban még egy zálogtárgyat hozok magának, Aljona Ivanovna... Ezüst... jó kis holmi... cigarettatárca... Mihelyt a barátomtól visszakapom... - Zavarba esett, és elhallgatott.

- Erről majd akkor beszélünk, bátyuska.

- No... isten áldja, Aljona Ivanovna... Mindig csak ilyen magányosan? És a testvére? - kérdezte kimenet, lehetőleg könnyedén.

- Hát attól meg mit akar?

- Semmit. Csak úgy kérdem. Nem kell mindjárt... No, megyek. Isten áldja.

Határozottan zavarban volt, és zavara nőttön-nőtt. A lépcsőn lefelé többször meg is állt, mint akit hirtelen megdöbbent valami. Amikor leért az utcára, kifakadt:

- Egek, micsoda förtelem! Hát lehet az... hát lehet az, hogy én... Eh, ostobaság! Badarság... - mondta meggyőződéssel. - Hogy is férkőzhetett a fejembe ilyen ocsmányság?! Mennyi mocskot rejt mégis a szívem! Igen, elsősorban mocskos, ocsmány, undok... Ó, milyen undok! És én egy egész hónapja...

De a legindulatosabb szó se fejezhette ki felháborodását. Már az úton, az öregasszonyhoz jövet rettenetes undor szorongatta, marta a szívét, és ez most olyan mértékig fokozódott, hogy azt se tudta, hova legyen kínjában. Támolygott, mint a részeg, nem látta a járókelőket, és beléjük ütközött, csak a másik utcában ocsúdott fel valamennyire. Körülnézett, és látta, hogy éppen egy pincekocsma előtt van, lépcső vezet le a gyalogjáróról. Véletlenül éppen akkor nyitották ki lenn az ajtót, és két részeg botorkált fel az utcára, káromkodva és egymást támogatva. Raszkolnyikov nem sokat gondolkozott, lement. Sose járt ő kocsmákba, de most szédült, és rettenetes szomjúság is gyötörte; gondolta, megiszik egy pohár hideg sört, annál is inkább, mert ezt a hirtelen gyengeségét az éhségnek tulajdonította. Leült egy sötét, mocskos sarokba, a maszatos asztalhoz, sört kért, és mohón felhajtotta az első poharat. Tüstént lecsillapodott, feje is kitisztult. „Persze hogy badarság - gondolta reménykedve. - Kár volt ijedezni. Fizikai kimerültség, semmi más. Egy pohárka sör, egy darab kétszersült, és tessék! Abban a pillanatban megint tiszta a fejed, értelmesen gondolkodol, és tudod, mit akarsz. Pfuj, de hitvány is az ember!” De utálkozása ellenére máris vidáman nézett szét, mint aki váratlanul megszabadult egy szörnyű tehertől. Barátságosan végigjártatta szemét az ott levőkön. Ám ugyanakkor, már abban a pillanatban, homályosan megérezte, hogy ez a mindenáron való jóra magyarázás is beteges. Az ivóban akkor már kevesen voltak. A két részegen kívül, akikkel a lépcsőn találkozott, elment egy öttagú banda, lány is volt velük meg harmonika - utánuk egyszerre tágas, csendes lett a helyiség. Egy félig részeg, sörözgető kispolgár ült még ott, meg a cimborája, egy testes, nagydarab, ősz szakállú, kaftános ember, aki egészen el volt ázva, és a padon aludt, de időnként váratlanul, mintegy félálomban, karját széttárva, felsőtestét emelgetve pattintgatni kezdett az ujjával, és valami sületlen nótával próbálkozott, erőlködve idézve eszébe a verseket:

''Egész évig dédelgettem,&lt;br&gt;Feleségem dédelgettem...''

Majd hirtelen felriadva ezt fújta:

''A Törvényszék utcában&lt;br&gt;Régi babám megláttam...''

De senki se osztozott boldogságában, szótlan cimborája gyanakodva, szinte ellenségesen nézte kitörő örömét. És volt még egy harmadik vendég is, külsejéről ítélve nyugalmazott hivatalnok, magában üldögélt a flaskójával, poharával, olykor hörpintett egyet, és körülnézett. Azt is mintha nyugtalanította volna valami.

2

Raszkolnyikov régen nem volt már emberek között, kerülte őket, különösen az utóbbi időben. De most egyszerre vágyakozni kezdett utánuk. Valami történt, megváltozott benne, és most már szomjúhozta a társaságot. Annyira kimerítette a szüntelen gyötrődésben, komor izgalomban töltött hónap, hogy mindenáron más levegőt akart szívni, ha csak egy percig is. Nem bánta a mocskos környezetet, örült, hogy ott ülhet a csapszékben.

A kocsmáros egy másik helyiségben tartózkodott, de sokszor benézett az ivóba. Lépcsőn jött le valahonnan. Legelőször fényes csizmája jelent meg, a két nagy, vörös csizmakarimával. Kurta ujjasban volt, és szörnyen zsíros, fekete atlaszmellényben, nyakkendő nélkül; arca úgy fénylett, mint a vastagon beolajozott lakat. A söntésasztalnál egy tizennégy esztendős fiúcska állt, és volt ott egy még fiatalabb is, az szolgálta ki a vendégeket. Szeletelt uborka, fekete kétszersült, apró darabokra vagdalt hal állt az asztalon, minden nagyon rossz szagú.

Szinte elviselhetetlenül fojtogatott a levegő, és annyira át volt itatva pálinkaszaggal, hogy már az illatoktól is be lehetett rúgni öt perc alatt.

Van úgy, hogy találkozunk valakivel, talán sose láttuk addig, de alighogy rápillantunk, érdekel, mielőtt egy szót is váltottunk volna. Így volt most Raszkolnyikov a hivatalnok formájú magányos vendéggel, aki kissé távolabb ült. Később sokszor eszébe jutott ez az első benyomás, még arra is gondolt, hogy valami titkos megérzés lehetett. Folyvást ezt az embert nézte, annál is inkább, mert az meg őt figyelte makacs kitartással, és látszott rajta, hogy beszélgetést akar kezdeni. A többire, aki még ott ült az ivóban - a gazdát is közéjük sorolva - nem hederített a magányos vendég, unottan és talán egy leheletnyi megvetéssel nézett rájuk, mint rangban és műveltségben alantasabbakra, akikkel nincs miről beszélgetnie. Középmagas, izmos testalkatú ember volt, jó ötvenes, feje deres, és nagy darabon kopasz, arca püffedt és az örökös ivástól sárga, sőt zöldes; duzzadt szemhéja alól két parányi, alig résnyi, de lelkes, vöröses szem csillogott. És valahogy nagyon furcsa volt az egész ember. A nézése majdnem hogy elragadtatott: igen, gondolkodás, szellem tükröződött a szemében, de amellett őrület is. Szakadozott fekete frakk volt rajta, amelynek minden gombja lógott, csak egyetlenegy tartott még valamennyire, és azt be is gombolta, nyilván nem akart véteni az illendőség ellen. Nankingmellénye alól kidudorodott a gyűrött, összefröcskölt, mocskos ingmell. Arca hivatalnok módra volt borotválva, de már régen nem láthatott kést, sűrűn kiverte a kékesszürke sörte. Magatartásában is határozottan volt valami hivatalnoki méltóság, de most nyugtalanul feszengett, haját borzolta, vagy két kezébe fogta a fejét, mint akit bánat emészt, és olyankor a leöntözött, maszatos asztalra támasztotta rongyos könyökét. Végre egyenesen szemébe nézett a diáknak, és erős, szilárd hangon megszólította:

- Bátorkodhatom, igen tisztelt uram, néhány ildomos szót intézni önhöz? Ámbár megjelenése nem sokat mutat, az én gyakorlott szemem tüstént felismeri önben a nagy műveltségű és italhoz nem szokott embert. Mindig sokra becsültem a műveltséget, uram, kivált, ha nemes lelkülettel párosul, azonkívül magam is címzetes tanácsos volnék, Marmeladov címzetes tanácsos. Bátorkodom érdeklődni, szintén állami szolgálatban?

- Nem, még tanulok - felelte Raszkolnyikov. Meglepte a cikornyás beszédmodor, és az egyenesen nekiszegzett szó. Noha alig egy perccel előbb még emberek társaságára vágyott, az első valóban hozzá intézett szóra feltámadt megszokott érzése, az ingerültség és ellenszenv minden idegen iránt, aki személyéhez próbál vagy csak szándékszik férkőzni.

- Tehát az egyetemet végzi vagy végezte, mindjárt gondoltam! - kiáltott fel a hivatalnok. - Hiába, a tapasztalat, kedves uram, hosszú évek tapasztalata! - mondta, és dicsekedve a homlokára bökött. - Elvégezte az egyetemet, vagy valami tudományos szakképzettséget szerzett!... Ha megengedi...

Meginogva felállt. Fogta a flaskóját, poharát, átment a diák asztalához, és leült rézsút szemközt vele. Ittas volt, de azért választékosan, határozottan beszélt, csak nagy ritkán zavarodott bele: ilyenkor elnyújtotta a szót. Valósággal nekiesett a diáknak, olyan mohón, mintha ő se beszélt volna senkivel egy kerek hónapja.

- Kedves uram - kezdte ünnepélyesen -, a szegénység nem bűn, az igaz. De jól tudom, hogy a részegség sem erény, ez még inkább igaz. Koldusnak lenni azonban igenis bűn. A szegény megőrizheti vele született nemes érzületét, a koldus soha. A koldust nem is bottal űzik el, de seprűvel kergetik ki az emberek társaságából, mert úgy sértőbb. És joggal, mert ha koldulok, magam is kész vagyok leköpni önmagamat. Ezért is iszom! Igen, jó uram, egy hónappal ezelőtt Lebezjatnyikov úr megütötte a hitvestársamat, pedig a hitvestársam nem az, aki én vagyok. Megért engem, uram? És engedjen meg egy kérdést, puszta kíváncsiságból: hált már ön a Néván, szénaszállító dereglyén?

- Nem, még eddig nem - felelte Raszkolnyikov. - Aztán miért?

- Nos, uram, én onnan jövök. Már ötödik éjszaka...

Töltött magának, felhajtotta az italt, és elgondolkozott. Csakugyan szénaszálacskák tapadtak itt-ott a ruháján, sőt, a hajában is. Könnyen hihető, hogy napok óta nem vetkezett le, és nem mosakodott. Kivált a keze volt nagyon mocskos, zsíros, vörös, s a körme fekete.

Beszédével általános, bár elég lomha érdeklődést keltett. A két fiú a söntésasztalnál kuncogni kezdett, és a kocsmáros is lejött, nyilván egyenesen azért, hogy a „huncut fecsegőt” hallja, leült egy távolabbi asztalhoz, és lustán, de nagyképűen ásítozott.

Marmeladovot, úgy látszott, régen ismerték itt. A cikornyás szólamokra is ilyen kocsmai beszélgetések során szokhatott rá, valószínűleg gyakran megszólított idegen vendégeket. Sok iszákos embernél kifejlődik ez a szokás, és szükségletté válik, különösen azoknál, akiket otthon rövid pórázon tartanak és elnyomnak. Ezért aztán más iszákosok társaságában igyekeznek elégtételt, és ha lehetséges, becsületet szerezni.

- Te huncut! - mondta most a kocsmáros. - Aztán mért nem dolgozol, mi? Mért nem jársz hivatalba, ha egyszer hivatalnok vagy?

- Hogy miért nem járok hivatalba, kedves uram? - kapott a szón Marmeladov, és csak a diákhoz fordult, mintha az kérdezte volna. - Hogy mért nem teljesítek szolgálatot? Nekem talán nem fáj ez a tétlen lebzselés? Mikor Lebezjatnyikov úr egy hónappal ezelőtt saját kezűleg megverte hitvestársamat, míg én részegen hevertem ott, talán nem szenvedtem? Mondja, fiatal barátom, megtörtént már önnel, hogy pénzt kért kölcsön valakitől, reménytelenül?

- Igen... Vagyis... hogyhogy reménytelenül?

- Tökéletesen reménytelenül, előre tudva, hogy semmi se lesz a dologból. Olyan esetben, mondjuk, amikor eleve és teljes bizonyossággal tudja, hogy az illető feddhetetlen és köztiszteletben álló honpolgár nem fog önnek pénzt adni, mert - kérdem - mért adna, mikor tudja, hogy nem kapja vissza? Szánalomból talán? De hiszen Lebezjatnyikov úr, aki figyelemmel kíséri az eszmék haladását, éppen a minap fejtette ki, hogy ma már a tudomány egyenesen tiltja a részvétet. Angliában eszerint is járnak el, ott virul a politikai gazdaságtan. Kérdem tehát: mért adna? És bár ön előre tudja, hogy nem ad, mégis fogja magát, elmegy hozzá, és...

- Akkor mért megyek? - szólt közbe Raszkolnyikov.

- De ha egyszer nincs már kihez, nincs már hová menjen! Mert ugye, uram, szükséges, hogy minden embernek legalább egy menedéke legyen. Van úgy mindenki néha, hogy valakihez - legyen az akárki - okvetlenül el kell mennie. Mikor az egyetlen leányom kiváltotta a sárga cédulát, én is elmentem... (mert a lányom bárcás, uram) - tette hozzá zárójelben, és valami kis nyugtalansággal pillantásában, de mikor a két fiú megint kuncogni kezdett a söntésasztalnál, és a gazda is elmosolyodott, gyorsan és szemmel láthatólag megnyugodva, hozzátette: - Nem baj, uram, nem baj, ám billegessék fejüket, engem nem bántanak vele, mivelhogy mindent tudnak már régen, és különben is minden titok napvilágra kerül. És nem megvetéssel, hanem alázattal viselem ezt. Ám legyen. „Íme, az ember!” Engedjen meg egy kérdést, fiatal barátom: kimondaná ön... vagy nem, hadd fejezzem ki erősebben, világosabban: ki'' merné ''ön mondani, ahogy engem most itt lát, hogy nem vagyok disznó?

A fiatalember nem válaszolt.

- Nos, uram - folytatta a szónok szilárdan, sőt megnövekedett méltósággal, miután ismét kivárta, míg a kuncogás elcsitul körülötte -, ha én disznó vagyok is, ő úri dáma; én barom ábrázatát viselem, de hitvestársam, Katyerina Ivanovna, nagy műveltségű hölgy és törzstiszt leánya. Legyek bár én aljas gazember, de ő vele született és a neveléssel még nemesült, magasztos érzelmekkel teljes. Mindamellett... Ó, ha csak egyszer megszánna! Mert, kedves uram, kedves jó uram, ugyebár minden embernek legalább egyvalakije kell hogy legyen, aki szánja! És Katyerina Ivanovna, ámbár fennkölt lelkületű úrihölgy, de igazságtalan... Jól tudom én, hogy amikor a hajamat tépázza, nem egyébért cselekszi ezt, mint szíve keserűségében. Mert restelkedés nélkül kimondom újra: megtépázza az üstökömet, fiatal barátom - jelentette ki komor méltósággal, mikor ismét kuncogást hallott a háta mögött. - De, édes Istenem! Ha csak egyszer, egyetlenegyszer... Nem, nem, ez mind hiú beszéd, nincs panaszolnivalóm, mivelhogy több ízben teljesült a kívánságom, több ízben megszántak, de hát... ez a bélyeg rajtam! Baromnak születtem!

- Annak bizony - mormogta ásítva a kocsmáros.

Marmeladov öklével az asztalra csapott.

- Igen, ezt a bélyeget hordozom! Tudja-e, uram, hogy még a harisnyáját is elittam? Nem a cipőjét, az még valahogy beillett volna a dolgok rendjébe, de a harisnyáját! Meg a kecskeszőr kendőjét is elittam, a régit, amit ajándékba kapott, nem is tőlem. És egy hideg kuckóban lakunk, meg is fázott a télen, köhögni kezdett, még vért is köp. Három kicsi gyerekünk van, Katyerina Ivanovna reggeltől estig dolgozik, súrol, mos meg gyerekeket mosdat, mert megszokta a tisztaságot kicsi korától fogva, és gyenge a melle, tüdőbajra hajlamos, és én ezt mind átérzem. Vagy azt hiszi talán, hogy nem érzek vele? Mennél többet iszom, annál erősebben érzem, azért is iszom, mert ezt az érzést, a szenvedést keresem. Nem vigadni akarok én, csak ezt a fájdalmat érezni... Iszom, mert nagyon akarok szenvedni. - Fejét az asztalra hajtotta, mint aki lemondott mindenről.

De aztán fölegyenesedett, és folytatta:

- Az ön arcán is bánatot látok, fiatalember. Ahogy bejött, mindjárt leolvastam az arcáról, és ezért kezdtem beszélgetést önnel. Amikor itt most életem történetét feltártam, nem azért tettem, hogy eme naplopók előtt mutogassam magamat, hiszen ők amúgy is mindent tudnak rólam, hanem mert egy finom lelkű, művelt embert keresek. Tudja-e, uram, hogy hitvestársam a kormányzósági nemesi leánynevelő intézet növendéke volt, és a záróünnepélyen selyemkendővel táncolt a kormányzó és más előkelő személyiségek előtt, amiért aztán aranyéremmel és díszoklevéllel tüntették ki? Az érmet... hm... az érmet eladtuk már régen, de az oklevelet mindmáig ládájában őrzi, és a minap megmutatta háziasszonyunknak. Örökös civódásban él a szállásadónkkal, de mégis szükségét érezte, hogy valaki előtt büszkélkedjék, a letűnt szép napokat emlegesse. És én nem ítélem el, nem ítélem el, mivelhogy ez az utolsó, ami emlékeiből megmaradt, a többi mind porrá lett! Igen, ő büszke hölgy, heves és hajthatatlan. Maga súrolja a padlót, és száraz kenyéren él, de a tiszteletlenséget nem tűri. Ezért nem bocsátotta meg Lebezjatnyikov úr gorombaságát, és mikor Lebezjatnyikov úr emiatt megütötte, nem is annyira az ütleg, mint inkább a sérelem miatt ágynak esett. Özvegyasszony volt már, amikor elvettem három gyerekkel... kicsi, kisebb, legkisebb. Első férje egy gyalogostiszt volt, szerelemből ment hozzá, megszökött vele a szülői házból. Kimondhatatlanul szerette a férjét, de az rákapott a kártyára, bíróság elé került, és aztán meg is halt. A vége felé már verte a feleségét, és ámbár Katyerina Ivanovna ezt nem bocsátotta meg, amit hiteles okmányokkal bizonyíthatok, mind a mai napig könnyezve emlegeti, vele példálózik előttem, és én ennek örülök, uram, örülök, hadd higgye, hogy valaha boldog volt, még ha ez csak képzelődés is...

...És magára maradt három kicsi gyermekével azon a távoli, vad vidéken, ahol én akkor szolgáltam. Olyan kétségbeejtő nyomorúságban volt, hogy noha sok viszontagságot láttam már életemben, leírni se tudom. Egész rokonsága megtagadta. No meg büszke is volt, túlontúl büszke. És akkor én, aki ugyancsak özvegy voltam már akkor - egy tizennégy éves leánykám maradt az első feleségem után -, akkor én, édes uram, megkértem a kezét, mivel nem nézhettem a szenvedését. Abból ítélheti meg, milyen mértékű volt a nyomorúsága, hogy művelt, jó nevelésű, előkelő származású hölgy létére hajlandó volt hozzám jönni! Mert hozzám jött. Igen, sírva, zokogva, kezét tördelve - de jött. Mivelhogy nem volt hová mennie. Megérti, mit jelent ez? Megérti, mit jelent az, ha nincs már hová mennünk? Nem! Ön ezt még nem értheti... Én egy álló évig becsülettel, hűségesen teljesítettem kötelességemet, ehhez nem is nyúltam - és megérintette a félpintest -, mivelhogy érző szívű ember vagyok. Ámde ez mind kevés volt. És ráadásul még az állásomat is elvesztettem, ugyancsak nem a magam hibájából, hanem létszámcsökkentés következtében. És akkor már hozzányúltam!

...Másfél éve lesz, hogy sok hányódás, számos viszontagság után ebbe az emlékművekkel ékes, pompás fővárosba kerültünk. Itt végre állást is kaptam. Kaptam és megint elveszítettem. Érti, uram? Ezúttal már a tulajdon hibámból vesztettem el, mivelhogy előtűnt a bélyeg, amellyel meg vagyok jegyezve... És most egy kuckóban tengődünk, Amália Fjodorovna Lippewechselnél, de hogy azt is miből fizetjük, és miből élünk, nem tudom. Még sokan laknak ott kívülünk... Ó, Szodoma, uram, leírhatatlan... Hm... hát igen... Időközben felnőtt az első házasságomból való lányom. Hogy az mit szenvedett a mostohájától, amíg felnőtt, arról inkább hallgatok. Mivelhogy Katyerina Ivanovna, ámbár telve van fennkölt érzelmekkel, heves, ingerlékeny, és gyorsan jár a keze. Így van ez, uram! De erről nincs mit beszélni. Nevelésben tehát, mint ezek után gondolhatja, nemigen részesült Szonyecska. Négy évvel ezelőtt megpróbáltam a földrajzot és világtörténelmet átvenni vele, de mivel az én ismereteim sem valami alaposak, és megfelelő segédeszközökkel se rendelkeztem... ami könyvem volt is... hm... szóval, a könyveim sincsenek már meg... Így aztán abbamaradt az egész tanulás. Kürosz perzsa királynál megálltunk. Ő aztán később már érett fejjel, elolvasott néhány romantikus tartalmú könyvet. Most nemrég Lebezjatnyikov úr révén is kapott egyet, Lewis ''Fiziológiá''-ját... méltóztatik ismerni? Azt nagy érdeklődéssel olvasta, sőt nekünk is felolvasott belőle egyes részleteket: íme, ennyiből áll a műveltsége...

...És most engedjen meg egy bizalmas kérdést, uram: mit gondol, mennyit kereshet egy szegény, de tisztességes lány, tisztességes munkával? Tizenöt kopejkát se tud megkeresni naponta, ha tisztességes, és nincs valami különös tehetsége. És akkor is reggeltől estig dolgozhat, megállás nélkül. Ott van kérem az a Klopstock államtanácsos, Ivan Ivanovics Klopstock... hallotta hírét bizonyosan? Nemcsak hogy a pénzt nem adta meg a lányomnak mind a mai napig a hat darab hollandus ing varrásáért, de még csúfosan ki is kergette, dobbantott, és sértő szavakkal illette, mert állítólag az ingek gallérját nem jó méretre és ferdén varrta. Otthon meg éhesek a gyerekek. És Katyerina Ivanovna kezét tördelve járkál a szobában, orcáin kiüt a két piros folt, mint ennél a betegségnél mindig. „Itt élősködöl - azt mondja neki -, velünk eszel, iszol, melegszel” - pedig hát mit egyék, igyék, mikor a kicsik se láttak egy falat kenyeret se három napja. Én meg ott fekszem... mit tagadjam, kérem, részegen feküdtem akkor ott. Egyszer csak hallom, hogy Szonya azt kérdi (sose felesel, és olyan szelíd hangocskája van... a haja is halványszőke, az arca sovány és mindig sápadt!), azt kérdi tőle: „Hát akkor? Talán mégis elszánjam magam arra, Katyerina Ivanovna?” Mert Darja Francovna, egy rosszféle nőszemély, akit jól ismernek a rendőrségen is, már háromszor puhatolózott a háziasszonyunk útján. „Hát aztán? - feleli gúnyosan Katyerina Ivanovna. - Mit őrzöd annyira? De nagy kincs!” Ne ítélje el, kedves uram, ne ítélje el. Nem józan fejjel mondta ő ezt, csak a nagy felindulás meg a betegség, a kenyérért síró kicsik... és inkább csak bántani akart a szóval, nem igazán gondolta... Ilyen a természete, hiába. Ha egy gyerek elsírja magát, még ha éhségtől sír is, megveri. Egyszer csak látom, úgy hat óra lehetett, Szonyecska felkel, veszi a sálját meg a csuklyás köpenykéjét, és elmegy hazulról. Kilenc órakor már otthon volt megint. Ahogy bejön, egyenesen Katyerina Ivanovnához megy, letesz elébe harminc ezüstrubelt. Egy árva szót se szólt, rá se nézett, csak fogta a nagy zöld kasmírkendőnket (van egy kasmírkendőnk, azt közösen használják), betakarta a fejét, arcát, és végigdőlt az ágyon, a falnak fordulva, csak a kis válla, teste rángatózott... Én csak feküdtem ott részegen, úgy, mint addig. Akkor látom, fiatalember, látom, hogy Katyerina Ivanovna feláll, és odamegy, ő se szól egy szót se, csak odamegy Szonyecska ágyához, egész este ott térdelt, a lábát csókolgatta, nem akart felállni... Úgy is aludtak el aztán, egymást átölelve... igen... ők ketten... együtt... én meg... részegen feküdtem, uram.

Elhallgatott, mintha elmetszették volna a szavát. Aztán hirtelen teletöltötte poharát, felhajtotta, és krákogott.

- És azóta, igen tisztelt uram - folytatta rövid szünet után -, a lányom, Szofja Szemjonovna, sárgacédulás. Egy kellemetlen eset következtében, és mert feljelentették bizonyos rosszindulatú egyének, akiknek Darja Francovna kezére járt (állítólag azért, mert nem adtuk meg neki a kellő tiszteletet), kénytelen volt a bárcát kiváltani. És éppen emiatt nem is lakhat velünk, ugyancsak az említett esetből kifolyólag. Háziasszonyunk, Amália Ivanovna, bár annak idején ő segédkezett Darja Francovnának, nem akarta megtűrni a lakásban, és Lebezjatnyikov úr is... hm... hát igen... éppen Szonya miatt kaptak össze akkor Katyerina Ivanovnával. Előbb ő maga is közeledni próbált Szonyecskához, de most egyszerre félteni kezdte tőle a becsületét. „Hogyan? Én, nagy műveltségű ember létemre, egy ilyennel lakjam egy fedél alatt?” Katyerina Ivanovna ezt nem hagyta szó nélkül, pártjára kelt Szonyecskának... Szóval, így történt... És most Szonyecska inkább csak alkonyat után jön fel hozzánk, támogatja Katyerina Ivanovnát, amennyire erszényéből telik... Kapernaumov szabónál lakik, ott bérelt szobát... Kapernaumov sánta ember és dadog, meg a sok gyereke is mind dadog, a felesége is... Egy szobában lakik az egész család, de Szonyának megvan a külön szobája, válaszfallal... Hát igen, földhözragadt szegény népség, és dadognak... Én akkor, másnap reggel, ahogy felkeltem, felöltöztem a rongyaimba, két kezemet az égre emeltem, és elmentem Ivan Afanaszjevics őméltóságához. Ismeri őméltóságát? Nem? Ó, akkor egy Istennek tetsző embert nem ismer! Mint a viasz, fiatal barátom, mint az olvadó viasz, Isten színe előtt. Könnybe lábadt a szeme, amíg végighallgatni kegyeskedett. „No, Marmeladov, azt mondja, egyszer csalatkoztam benned, de nem bánom, visszafogadlak, a magam felelősségére.” Igen, így mondta. „Erre gondolj majd, és most isten áldjon!” Megcsókoltam a lába porát, persze, csak gondolatban, mivel a valóságban nem engedte volna, hiszen magas méltóságot visel, és az új állameszmék és a művelődés híve. Hazamentem és elmondtam, hogy újra hivatalba lépek, fizetést kapok. Ó, micsoda öröm volt az!

Megint elhallgatott nagy felindulásában. Éppen akkor egész iszákos banda érkezett az ivóba, máris alaposan elázva, kintorna szólt a lejáratnál - mert azt is hoztak -, és egy hétéves gyerek nyekegő hangon a ''Kis tanyám''-at énekelte. Az ivó megtelt lármával, a kocsmáros meg a kiszolgáló személyzet az új vendégek körül forgolódott, de Marmeladov nem hederített rájuk, újra nekikezdett, folytatta, ahol elhagyta. Látszott, hogy ereje fogytán, de mennél részegebb volt, annál nagyobb kedvvel beszélt. Utolsó hivatali sikereinek emléke felvillanyozta, még az arca is fényes lett. Raszkolnyikov figyelmesen hallgatta.

- Ez, uram, öt héttel ezelőtt történt. Igen, mihelyt Katyerina Ivanovna és Szonya megtudták, mintha csak a mennyországba kerültem volna egyszerre. Azelőtt, ha otthon hevertem, mint a barom, csak szidást hallottam, most meg: lábujjhegyen járnak, csitítják a gyerekeket: „Szemjon Zaharics elfáradt a hivatalban, lepihent, csitt!” Reggel, mielőtt elmegyek, tejszínes kávéval itatnak. Igen, uram, valódi tejszínt hoztak mindennap, hallott már ilyet! És hogy tudtak tizenegy és fél rubelért teljes szolgálati egyenruhát keríteni, sehogy se fér a fejembe: csizma, kalikóing, elsőrendű minőség, szolgálati mundér, minden kifogástalan. És összehozták tizenegy és félért, megfoghatatlan. Első nap délben hazamegyek, és látom, hogy Katyerina Ivanovna két tál ételt készített, levest és füstölt húst tormával, azelőtt ilyesmiről álmodni se mertünk. Nincs egy szál ruhája, így van, ahogy mondom, uram, semmije sincs, de akkor úgy kiöltözött, mintha vendégségbe készülne. És nem mintha lett volna mit felvennie - csak úgy, semmiből: egy kis fésülködés, tiszta gallérka, kézelő, és mintha kicserélték volna, megfiatalodott, megszépült. Szonyecska, a galambom, csak pénzzel segíthetett: egyelőre jobban teszi, ha nem jár fel hozzánk, azt mondja, legföljebb alkonyat után, amikor nem látják. És ezt hallgassa meg, uram. Ebéd után ledőlünk aludni, és képzelje csak, Katyerina Ivanovna nem állhatta meg, alig egy héttel azelőtt csúnyán összekaptak a háziasszonnyal, de most mégis meghívta egy csésze kávéra. Két óra hosszat ültek együtt, és mind csak erről suttogtak. „Most hát Szemjon Zaharics megint hivatalba jár, fizetést kap. Személyesen jelentkezett őméltóságánál, őméltósága a többit mind váratta, őt karon fogta, és bevezette a szobájába, az egész hivatal szeme láttára.” Hallja ezt, kedves uram? Hallja? „Nem felejtettem el az érdemeit, Szemjon Zaharics - azt mondja neki -, ámbár tudom, hogy van egy sajnálatos jellemhibája, de mivel most megfogadta, és különben is nehezen boldogulunk maga nélkül (ehhez mit szól, uram?), megbízom a becsületszavában!” Ez persze mind mese, egyszerűen kitalálta, és nem tetszelgésből mondta, csak engem akart dicsérni. Igen, uram, ő maga is elhitte, a tulajdon képzelődésével vigasztalódott, szavamra mondom. Nem hibáztatom, nem tudom hibáztatni... Mikor hat nappal ezelőtt az első fizetésemet, huszonhárom rubel és negyven kopejkát hiánytalanul hazavittem, aranybogarának nevezett. „Ó, te, aranybogaram!” És négyszemközt mondta, érti ezt, uram? Pedig hát, mi van énrajtam szép? Micsoda férj vagyok én már? Még az arcomat is megcsípte! „Ó, te... aranybogárkám!”

Elhallgatott és mosolyogni próbált; majd hirtelen megremegett az álla. De nem hagyta el magát. Ez a kocsma, a pálinkás flaskó, a züllött ember, aki szénaszállító dereglyén hál már ötödik éjszaka, és milyen beteges gyengédséggel szereti a feleségét, családját - egészen megzavarta Raszkolnyikovot. Feszülten figyelt, de valami kínozta közben. Már megbánta, hogy idejött.

- Kedves uram, kedves, jó uram! - kiáltott fel Marmeladov, mihelyt erőt vett magán. - Lehet, hogy önnek is csak nevetség mindez, mint a többinek itt, és csak untatom családi életemnek ostoba és szerencsétlen apróságaival. De nekem nem nevetség. Mivelhogy én mindezt átérzem... És életemnek azon a paradicsomi napján, és akkor egész este, magam is röpke álomképeket kergettem. Hogy mindent rendbe teszek, a gyerekeket felruházom, az asszonynak nyugságot szerzek, egyetlen leányomat kimentem a becstelenségből, és visszahozom a család keblére... És még sok... még sok mindent... Megbocsátható, uram... És akkor - megremegett, felkapta a fejét, és merőn nézett Raszkolnyikovra -, és akkor, uram, már másnap, mind e szép tervezgetés után, vagyis pontosan öt nappal ezelőtt, estefelé, ravasz fortéllyal, mint az éjjeli tolvaj, eloroztam Katyerina Ivanovnától a láda kulcsát, kivettem, ami még megvolt a hazahozott fizetésemből, hogy mennyi, nem is tudom, és tessék! Nézzen rám... Vége! Öt napja nem voltam otthon, azóta keresnek, a hivatalnak is vége, a szolgálati mundér ott maradt a kocsmában, az Egyiptomi hídnál, ezt a maskarát adták helyette... Mindennek vége...

Öklével a homlokára csapott, fogát összeszorította, és szemét lehunyva, keményen az asztalra könyökölt. De már egy perc múlva megváltozott az arca, valamilyen erőltetett huncutsággal, kihívó arcátlansággal nézett Raszkolnyikovra, és elnevette magát:

- Ma Szonyánál voltam. Pénzt kértem, tőle egy kis itókára... hehehe...

- Tán csak nem adott? - kérdezte egy új vendég, és jót röhögött.

- Ezt a fél pintet az ő pénzén vettem - mondta Marmeladov, csak Raszkolnyikovhoz intézve a szót. - Harminc kopejkát kotort elő a zsebéből, az volt minden pénze, láttam. Egy szót se szólt, csak némán rám nézett... Ezen a földön nem... csak odafönn tudnak így szánni, siratni egy embert... szemrehányás nélkül... szemrehányás nélkül... Ez jobban fáj, uram, mintha szidalmaznak... Harminc kopejkát adott, igen... pedig hát neki is kell most, igaz-e, édes uram? Hiszen vigyázni kell, hogy mindig tisztán járjon... Ez a nagy tisztaság sokba kerül ám! Meg szépítőszer is kell, anélkül nem lehet... Keményített alsószoknya, és olyan ravasz kis cipellő, amelyik megfogja a szemet, mikor átlép egy tócsán, és kivillan a bokája. Megérti ezt, uram? Megérti, mit jelent ez a tisztaság? És látja, én, a tulajdon édesapja, kiveszem a zsebéből a harminc kopejkáját, itókára! És eliszom, uram! Már el is ittam! Ki szánná meg az ilyen embert, ki? Ön talán sajnál most engem? No, mondja, sajnál, vagy nem? Hehehe...

Tölteni akart, de nem volt már mit, üres volt az üveg.

- Mért szánjunk, mi? - kiáltotta oda neki a kocsmáros, aki éppen bejött.

A vendégek röhögtek, és szidták is. Kiröhögte és szidta, aki hallgatta, meg az is, aki nem hallgatta. A kiszolgált hivatalnoknak már a külseje is olyan volt, hogy ha ránéztek, nevetniük kellett.

- Hogy mért szánjatok? Miért? - jajdult fel Marmeladov, és két karját előrenyújtva felállt, most már valóságos elragadtatásban, mintha éppen erre a szóra várt volna. - Hogy mért szánj, azt kérded? Igazad van, ne szánjatok, nem érdemlem. Inkább feszítsetek meg, feszítsetek keresztre, ne szánjatok. Feszíttesd meg őt, te bíró, és megfeszítvén, szánjad. Akkor magam adom a kezedbe magam, mivelhogy nem a vigasságot szomjúhozom, hanem a fájdalmat és a könnyeket! Vagy azt hiszed, te csapláros, hogy a flaskód örömömre volt? Bánatot, csupáncsak bánatot, könnyet kerestem a pohár fenekén, és megízleltem, megtaláltam. Szánjon meg bennünket az, aki mindnyájunkat megszánt, aki megért mindent és mindeneket, ő az egyedüli, egyedüli bíró. És eljön ama napon és megkérdi: „Hol a leányzó, aki rossz, köhögős mostohájáért és a más gyerekeiért eladta magát? Hol a leányzó, aki hitvány, részeges, földi szülőapját megszánta, nem irtózván annak baromiságától?” És így szól hozzá: „Jöjj, egyszer már megbocsátottam neked, egyszer már megbocsátottam, és most ismét megbocsáttatnak neked a te számos bűneid, mivelhogy nagy szeretet vagyon tebenned...” És megbocsát az én Szonyámnak, tudom, hogy megbocsát neki. A szívem már akkor megsúgta, amikor most nála voltam... És ítél mindeneket, megbocsát a jóknak és rosszaknak, a bölcseknek és együgyűeknek... És mikor valamennyivel végzett, bennünket is maga elébe szólít. „Jöjjetek - mondja -, jöjjetek, ti is, ti részegesek, gyengék, szégyentelenek!” És elébe járulunk mindannyian, restelkedés nélkül, megállunk előtte. Ő pedig szól: „Mocskosak vagytok ti, baromnak ábrázatát és annak bélyegét viselitek, de azért most jöjjetek énhozzám.” Mire a bölcsek és józan elméjűek felemelik szavukat: „Uram, mért bocsátod ezeket a színed elé?” Ő pedig így felel nékik: „Azért, ti bölcsek, azért, ti józan elméjűek, mert nincsen közöttük egy is, aki magát erre méltónak ítéli!” És kezét nyújtja felénk, mi pedig ráborulunk sírva... és mindent megértünk! Igen, akkor megértünk mindent! És a többiek is... Katyerina Ivanovna is mindent megért. Uram, jöjjön el a te országod!

Lerogyott a padra, kimerülten, elcsigázva, senkire nem nézett, környezetéről egészen megfeledkezett, gondolataiba mélyedt. Valami hatást azért keltett a szava, egy pillanatra elcsendesedett az ivó, de aztán megint csak felhangzott a röhögés, szitok.

- No, ez aztán ítélet!

- Összevissza hazudik.

- A hivatalnok úr!

És így tovább, és így tovább.

- Gyerünk, uram - mondta most hirtelen Marmeladov, és felpillantva, Raszkolnyikovhoz fordult. - Vezessen haza... A Kozel házba... udvari lépcső... Ideje. Gyerünk Katyerina Ivanovnához.

Raszkolnyikov már régen menni szeretett volna, arra is gondolt, hogy majd segít neki. Kiderült, hogy Marmeladovnak a lába sokkal gyengébb a nyelvénél, alaposan ránehezedett fiatal kísérőjére. Mindössze két-háromszáz lépés volt az út, de ahogy közeledtek a házhoz, a részeg emberen mindinkább erőt vett a zavar és a félelem.

- Nem Katyerina Ivanovnától félek - mormogta izgatottan. - Nem attól félek, hogy a hajamat tépázza, az semmi, bánom is én a hajamat. Igazán mondom. Még jobb is, ha nekem esik és megtépáz... nem attól félek... csak a szemétől... igen, a szeme... meg a két piros folt az arcán... És ahogy zihál... Láttál már ilyen beteget? Láttad, ahogy zihál... mikor izgatott? Meg a gyereksírástól is félek... Hiszen... hacsak Szonya nem vitt nekik enni... igazán nem tudom... nem tudom, mit... De az ütlegektől nem félek... Tudd meg, jó uram, az ilyen ütleg nemcsak hogy nem fáj nekem, de élvezet. Anélkül nem is tudom, hová lennék. Jobb úgy. Csak üssön. A lelkemen könnyít vele... Jobb, ha üt... Itt is vagyunk... ez a ház Kozel lakatosé. Német. Dúsgazdag... Vezess!

Átmentek az udvaron, és fel, a harmadik emeletre. Mennél feljebb értek, annál sötétebb lett a lépcsőház. Kicsi híján tizenegy óra volt, és noha Pétervárott az még nem igazi éjszaka, itt a felső emeleten koromsötétség fogadta őket.

A füstös kis ajtó a lépcső végénél tárva-nyitva állt. Gyertyacsonk világított az alig tíz lépés hosszú, szegényes szobában, az egészet be lehetett látni a lépcsőről. Szanaszét hevert minden, összevissza hányva, különösen a sok rongyos gyerekholmi. A hátsó szeglet el volt függönyözve valami lyukas lepedővel, nyilván az ágyat takarta. Nem is volt más bútor, csak két szék, egy szakadozott viaszosvászon dívány, és előtte valami ócska fenyőfa asztal - festetlen, takaratlan, az asztal szélén, vastartóba állítva faggyúgyertya csonkja pislákolt. Szóval mégis külön szobájuk volt Marmeladovéknak, ha átjáró is, nemcsak egy kuckóban laktak. Az ajtó, amely Amália Lippewechsel lakásának többi kis és nagy szobájába vezetett, nem volt egészen becsukva, lármáztak, zajongtak odabenn, hahotáztak. Nyilván kártya és tea mellett ültek. Egy-egy nem éppen ildomos szó is megütötte a fület.

Raszkolnyikov rögtön felismerte Katyerina Ivanovnát. Ijesztően sovány, finom alkatú asszony volt, elég magas és szép termetű, sötétbarna haja még most is gyönyörű. A két piros folt csakugyan ott égett az arcán. Fel-alá járt a kis szobában, két kezét a mellére szorítva, ajka cserepes volt, kapkodva, szaggatottan lélegzett. Szeme lázasan fénylett, de élesen, merően nézett. Most, az utolsókat lobbanó gyertya remegő fényében szinte ijesztő volt ez a hektikás, izgatott arc. Raszkolnyikov nem nézte többnek harmincévesnél. Valóban nem illett Marmeladovhoz... Nem hallotta, nem vette észre őket, félig önkívületben járkált, nem látott, nem hallott. A szobában áporodott volt a levegő, de nem nyitott ablakot, a lépcsőházból csak bűz áradt be, de a lépcsőre szolgáló ajtót nyitva hagyta. A belső szobákból sűrűn gomolygott a dohányfüst, és köhögtette, de az ajtót nem csukta be. A legkisebb lányka, olyan hatéves forma, a földön aludt, félig ülve, összekuporodva, fejét a dívány rongyaiba fúrva. A fiúcska - egy évvel idősebb nála - a sarokban zokogott és reszketett, éppen akkor verhették meg valamiért. A nagyobb, kilencéves lányka - hosszú és vékony, mint a gyufaszál, hitvány kis ingben, meztelen vállán valami szakadozott szövetköpenykével, amelyet legalább két éve varrhattak neki, térdéig sem ért már - kisöccse mellett állt a sarokban, sovány, hosszú karjával átölelte a nyakát, és csitítgatta, fülébe suttogott, mindent elkövetett, hogy a gyerek fel-feltörő zokogását elhallgattassa, és közben rettegve figyelte az anyját nagy, sötét szemével, amely sovány és riadt arcocskáján még nagyobbnak tetszett.

Marmeladov nem lépett be a szobába, az ajtóban letérdelt, és Raszkolnyikovot előretolta. Az asszony most meglátta az idegent, és szórakozottan megállt előtte, mintha felvillant volna benne e kérdés: „Hát ez meg mit keres itt?” De mindjárt azután eszébe juthatott, hogy bizonyosan nem őhozzájuk jön, hiszen a szoba átjáró, és ebben a hiszemben nem is törődött vele tovább. A lépcsőházi ajtóhoz ment, hogy becsukja, és meglátta a küszöbön térdeplő férjét. Felkiáltott.

- Ó! Te! Hazajöttél! - rivallt rá magából kikelve. - Te, akasztani való! Te söpredék! Hol a pénz? Mutasd, mennyi van a zsebedben! A ruhád is más! Hol a ruhád? Hol a pénz? Beszélj!

Nekiesett, kiforgatta zsebeit, és Marmeladov készségesen, alázatosan kitárta karját, hogy a motozást megkönnyítse. Egy kopejka se volt nála.

- Hol a pénz? - kiabált az asszony. - Uram, Teremtőm, csak nem itta el az egészet! Tizenkét rubel volt még a ládában! - A férje hajába markolt, és valósággal őrjöngve vonszolta a szobába. Marmeladov engedelmesen csúszott utána térden, hogy ne kelljen erőlködnie.

- És nekem ez élvezet! Igen, uram, ez nem fáj... ez élvezet, jólesik, u-ra-am! - kiáltotta, miközben hajánál fogva vonszolták, sőt, egyszer be is vágta homlokát a padlóba. A földön alvó kislány felriadt és sírt, a sarokban a fiúcska se bírta tovább, reszketni kezdett, kitört belőle a zokogás, és rémülten, görcsösen kapaszkodott a nénjébe. A leányka is reszketett, mint a nyárfalevél.

- Elitta! Mind... mind elitta! - sikoltozott kétségbeesetten a szegény asszony. - A ruha se az rajta! Ezek meg éhesek! Éhesek!... - Kezét tördelve nézett a gyerekekre. - Ó, átkozott élet! Hát maga? Nem szégyelli magát?! - támadt Raszkolnyikovra. - A kocsmából jössz? Te is ittál! Együtt ittatok! Ki innen!

Raszkolnyikov sietett kifelé, egy szót se szólt. És e percben ráadásul a belső ajtót is sarkig tárták, és néhány kíváncsi benézett. Hetyke, szemtelen fejek tolakodtak be, pipával, cigarettával, hálósapkában. És feltűntek más alakok is, végig kigombolt hálóköntösben, az illetlenségig lengén öltözve, némelyik kártyával a kezében. Kivált akkor nevettek nagyot, mikor a földön vonszolt Marmeladov hangosan kiabált, hogy neki ez élvezet. Már-már betolakodtak a szobába, de ekkor baljós rikácsolás hallatszott, és Amália Lippewechsel előfurakodott, hogy rendet csináljon a maga módján. Ráijesztett a szegény asszonyra, mint már vagy százszor, szidta, és megparancsolta neki, hogy holnapra okvetlenül hagyják el a lakást. Raszkolnyikov, mielőtt kiment, a zsebébe nyúlt, előkotort valami aprópénzt, amit a rubeljéből visszaadtak a kocsmában, és észrevétlenül letette az ablakdeszkára. De a lépcsőn meggondolta, és vissza akart fordulni. „Ejnye, már megint bolondot csináltam! Ezeknek ott van Szonya. Nekem meg kell a pénz!” De tudta, hogy vissza már nem veheti, és ha lehetne, akkor se tenné, hát csak legyintett, és hazament. „Szonyának szépítőszer is kell - folytatta keserű mosollyal, ahogy az utcán lépkedett. - Sokba kerül az a nagy tisztaság... Hm... és ha Szonyecska ma véletlenül üres kézzel jön haza? Hiszen a vadászszerencse változó, nem akad mindig rőtvad... Nem fizet az aranybánya... És akkor az én pénzem nélkül felfordulhatnak éhen... Hajhaj, Szonya... Ezek aztán jó kutat ástak maguknak, van honnan merítsenek. És merítenek is. Most már megszokták. Előbb jajgattak, aztán megszokták. Az ember, amilyen aljas, mindent megszokik.”

Elgondolkozott.

- És ha ez hazugság? - fakadt ki önkéntelenül. - Ha nem igaz, hogy az ember ''aljas teremtmény, ''legalábbis nem az egész emberi nem? Akkor a többi mind előítélet, félelem szülte rémkép, nincsenek ilyen tilalmak. Ennek így kell lennie!

3

Másnap későn ébredt, nyugtalan és nem pihentető álom után. Keserű szájízzel, ingerülten, haragosan ébredt, és gyűlölettel nézte a szobáját. Szűk kis ketrec volt, hat lépés hosszú, és igazán siralmas; a sárgult, poros tapéta mindenütt leszakadozott a falról, és a mennyezet olyan alacsony volt, hogy magas termetű ember szinte félt felállni a szobában, azt hitte, beveri a fejét. A bútorzat méltó a szobához: három ócska, bicegő szék, a sarokban festett asztal, rajta néhány könyv és füzet, de vastagon lepve porral - már ez is elárulta, hogy régen nem forgatták őket -, és végül egy esetlen, nagy ottomán, amely majdnem az egész falat és a szoba fele szélességét elfoglalta. Valamikor kartonhuzatos volt, de most csak rongyok lógtak rajta. Ezen aludt Raszkolnyikov, akárhányszor csak úgy, amint volt, ruhástul, lepedő nélkül, a régi kopott diákköpönyegével takarózva, egyetlen kispárnán, amely alá begyűrte minden fehérneműjét, tisztát és viseltet vegyest, hogy magasítsa a feje alját.

A dívány előtt kisasztal állt.

Mélyebbre már nemigen juthatott, nagyobb piszokban nem élhetett volna, de mostani lelkiállapotában majdnem jólesett neki. Kerülte az embereket, visszahúzódott, mint a teknős a házába. Ha a szolgálót meglátta, akinek kötelessége volt takarítani nála, s olykor benézett hozzá - már rángatózott az arca, és felkavarodott az epéje. A mániákusok vannak így sokszor, akikben gyökeret vert egy kényszerképzet. Háziasszonya már két hete nem küldött neki ebédet; ezt mindeddig nem tette szóvá, noha éhezett. Nasztaszja, a szakácsné és a háziasszony egyetlen szolgálója nem is bánta, hogy a szobaúr ilyen kedvében van - egészen beszüntette a takarítást, talán ha egyszer egy héten eszébe jutott úgy-ahogy kisepergetni. Most éppen ő keltette fel.

- Kelj fel, te, meddig alszol? - kiáltotta a fülébe. - Mingyár tíz óra. Teát hoztam. Iszol egy csészével? Hisz mozogni se bírsz már az éhségtől!

A szobaúr kinyitotta szemét, összerezzent, és megismerte Nasztaszját.

- Tea? A háziasszony küldte? - kérdezte, és lassan, keserves ábrázattal felkönyökölt.

- A háziasszony! Majd éppen!

Elébe tette a másodszor felöntött teát a maga repedt kis kannájában, két darab sárga cukrot is adott hozzá.

- Te, Nasztaszja, fogd ezt - mondta a diák, zsebéből előkotorva pár darab rézpénzt (most is ruhástul aludt) -, hozz egy zsemlét nekem, meg a hentestől is hozhatnál egy kis kolbászt az olcsóból.

- Zsemlét, azt hozok mingyár, de kolbász helyett nem akarsz egy tányér káposztalevest? Jó még, tennapi. Félretettem neked az este, de nagyon későn jöttél. Jó kis leves.

Mikor a levest behozta, és Raszkolnyikov hozzálátott, melléje telepedett az ottománra, és megeredt a nyelve. Falusi lány volt, és nagyon beszédes.

- Tudod-e, hogy Praszkovja Pavlovna be akar panaszolni a rendőrségen?

A fiatalember komoran összevonta a szemöldökét.

- A rendőrségen? Mi baja velem?

- Hát amér nem fizetsz, és nem is takarodsz ki. Ez a baja. Nem nehéz kitalálni.

- A fenébe, még csak ez kellene - zsémbelt magában a diák, fogát csikorgatva. - Nem, ez most nem jókor jönne... Ostoba némber - mondta aztán hangosan. - Még ma bemegyek hozzá, beszélek vele.

- Ostoba, hát persze. Ő is az, meg én is. De hát te meg az okos fejeddel csak heversz itt, mint a zsák, nem látni a nagy tudományodat. Azt mondod, azelőtt leckét adtál, gyerekeknek. Hát most mért nem csinálsz valamit, mi?

- Csinálok én... - felelte kelletlenül és nyersen Raszkolnyikov.

- Aztán mit, te?

- Dolgozom...

- Mit dolgozol?

- Gondolkozom - válaszolta a fiatalember komolyan, és elhallgatott.

Nasztaszja jobbra-balra dőlt nevettében. Nevetős természetű volt, és ha rájött a kacagás, hangtalanul rázkódott, dülöngélt, amíg a gyomra is fel nem kavarodott.

- No és sok pénzt gondoltál ki már, mi? - kérdezte, mikor végre szóhoz jutott.

- Csizma nélkül nem mehetek tanítani. És különben is - köpök rá.

- Te csak ne köpj a kútba, hátha magad is abbul iszol.

- A gyerekekért kopejkákkal fizetnek. Mit csinálok pár kopejkával? - folytatta kelletlenül Raszkolnyikov, mintegy önnön gondolataira válaszolva.

- Mér, te? Neked mingyár egész vagyon kéne, mi?

A diák furcsa szemmel nézett rá.

- Igen, egész vagyon - vágta rá keményen, és megint elhallgatott.

- Lassabban, te, megijeszted az embert. Jaj, de csúnyán néztél! No... hozzam azt a zsemlét, vagy nem?

- Ahogy akarod.

- Ejnye! Majd elfeledtem. Levelet kaptál tennap, mikor nem voltál idehaza.

- Levelet! Én? Kitől?

- Hogy kitől, azt nem tudom. Három kopejkát adtam a postásnak a magamébul. Megadod?

- Hozd be, hozd már az isten szerelméért! - kiáltotta izgatottan a diák. - Uram, Teremtőm!

Egykettőre ott is volt a levél. Persze hogy az anyjától, a r.-i kormányzóságból. Elsápadt, mikor a kezébe vette. Régen nem kapott levelet, de most nemcsak ez, valami más is szorongatta a szívét.

- Eriggy ki, Nasztaszja, az istenért. Nesze, itt a három kopejkád, csak eriggy, de máris!

A levél remegett a kezében, nem akarta felbontani előtte: ''négyszemközt ''akart lenni az anyja levelével. Mihelyt Nasztaszja kiment, ajkához emelte, megcsókolta, aztán sokáig nézte az írást a borítékon, a jól ismert, drága, apró, dőlt betűket - az anyja tanította írni-olvasni egykor. Tétovázott, mint aki fél valamitől. Végre mégis felszakította a borítékot: hosszú levél volt, két nagy árkus papiros sűrűn teleírva apró betűkkel.

''Édes Rogyám! - ''írja az anyja. - ''Két hosszú hónapja, hogy nem beszélgettem veled levélben, és ez nekem is nagyon fájt, sokszor egész éjjel gondolkodtam, nem tudtam elaludni. Remélem, nem haragszol rám, amiért akaratom ellen ilyen sokáig hallgattam. Tudod, mennyire szeretlek, Dunyának és nekem te vagy mindenünk, minden reménységünk, bizodalmunk. Ki sem mondhatom, mit jelentett nekem, amikor megtudtam, hogy már hónapokkal ezelőtt otthagytad az egyetemet pénztelenséged következtében, és hogy a tanítás és minden más kereseti forrásod megszűnt! De hogy segíthettelek volna az évi százhúsz rubel nyugdíjamból? A tizenöt rubelt, amit négy hónappal ezelőtt küldtem, mint te is tudod, a nyugdíjam terhére kölcsönözte az itteni kereskedő, Afanaszij Ivanovics Vahrusin. Jó ember, és apáddal is barátságban volt. De mivel felhatalmaztam, hogy ő vehesse át a nyugdíjamat, várnom kellett, amíg az adósság letörlesztődik, és ez csak most történt meg, úgyhogy mindeddig semmit se küldhettem. Most azonban, hála a jó Istennek, alighanem megint küldhetek majd, sőt általában elmondhatjuk, hogy ránk mosolygott a szerencse, éppen ezt akarom sietve közölni veled.''

''Először is, képzeld csak, drága Rogyám, a húgod már másfél hónapja itthon van velem, és többé nem is kell elszakadnunk egymástól. Megpróbáltatása, hála az égnek véget ért, de hadd mondom el sorjában, hogy most már megtudd végre mindazt, ami történt, és amit eddig eltitkoltunk előtted. Két hónappal ezelőtt írt leveledben pontos tájékoztatást kértél Dunya helyzetéről, mert olyasmit hallottál, hogy sok durvaságot kell tűrnie a Szvidrigajlov úr házában - de mit felelhettem volna akkor? Ha megírom az igazat, úgy, mint van, könnyen lehet, hogy otthagysz mindent, és akár gyalog is hazajössz hozzánk, hiszen ismerem a jellemedet és érzelmeidet, tudom, nem tűrted volna, hogy a húgodat bántsák. Én magam is szerencsétlen voltam, de mit tehettem? Meg aztán a teljes igazságot akkor még nem tudtam. A legfőbb nehézség az volt, hogy Dunyecska, mikor tavaly a nevelőnői állást elvállalta Szvidrigajlovéknál, kerek száz rubel előleget vett fel, és úgy állapodtak meg, hogy ezt majd levonják a fizetéséből havi részletekben. Így aztán nem hagyhatta ott az állását, amíg az adósságát le nem törlesztette. Ez az összeg - most már mindent elmondhatok, drága, egyetlen Rogyám - elsősorban azért kellett, hogy neked elküldhessem a hatvan rubelt, amit tavaly kaptál tőlünk, amikor olyan nagy szükséged volt rá. Félrevezettünk, fiam, azt írtuk, hogy Dunyecska megtakarított pénzéből vettük el, de nem így volt, és most tudtodra adom az igazat, mert hiszen váratlanul megváltozott, Isten akaratából jobbra fordult a helyzetünk. Akarom, hogy tudd, mennyire szeret a húgod, és milyen aranyszíve van. Igen, Szvidrigajlov úr eleinte valóban goromba volt hozzá, az asztalnál is udvariatlanul viselkedett vele és gúnyolta. De nem szeretnék most kitérni ezekre a kínos részletekre, csak feleslegesen izgatnálak vele, hiszen mindez már a múlté. Egyszóval, noha Marfa Petrovna, Szvidrigajlov úr felesége, valamint az egész háznép jó volt hozzá és megbecsülte, Dunyecskának mégis igen nehéz sora volt, különösen amikor Szvidrigajlov úr, régi katonaszokásához híven, Bacchusnak áldozott. És mit gondolsz, mi derült ki végül is? Képzeld: a szerencsétlen bolond már régen szerelmes volt Dunyába, és szenvedélyét gorombasággal, gúnyolódással palástolta. Talán szégyellte, maga is megborzadt, hogy élemedett korú, családos férfi létére ilyen ledér szándékokat táplál szívében, és ezért ösztönösen gyűlölte Dunyecskát. De az sem lehetetlen, hogy durvaságával, gúnyolódásával csak leplezni akarta az igazságot a többiek előtt. Végül már nem bírta tovább, és odáig merészkedett, hogy nyíltan becstelen ajánlatot tett Dunyának. Jutalmat ígért neki, sőt fogadkozott, hogy elviszi egy másik faluba, esetleg külföldre. Gondolhatod, mit szenvedett szegény lány. Nem hagyhatta ott akkor mindjárt a házat, nem is csak az adóssága miatt, de mert Marfa Petrovát is kímélni akarta, tudta, hogy akkor rögtön gyanút fog, és felborul a családi béke. No és magamagát is botrányba keverte volna. Így hát ezt nem tehette. De saját számítása szerint egyéb körülmények miatt sem szabadulhatott előbb a rettenetes házból, mint hat hét múlva. Ismered Dunyát, fiam, tudod, milyen okos, és milyen erős jellem, sokat elvisel, és még válságos helyzetekben is megőrzi lelkierejét, nem rendül meg a biztonsága. Nekem se írt meg mindent, habár sűrűn leveleztünk, nem akart felizgatni. És akkor váratlan fordulat történt: Marfa Petrova véletlenül rajtakapta férjét, amikor a kertben Dunyecskának könyörgött, és persze fordítva magyarázott mindent, Dunyát okolta, azt hitte, ő a hibás. Borzalmas jelenet játszódott le ott mindjárt a kertben; Marfa Petrova megütötte Dunyát, nem hallgatta meg, egy álló óra hosszat kiabált vele, aztán kiadta a parancsot, hogy vigyék haza az anyjához a városba. Felrakták egy közönséges parasztszekérre, a holmiját is feldobálták, ruhát, fehérneműt, ahogy jött, össze se hajtogatva, át se kötözve. Ráadásul az eső is eleredt, csak úgy szakadt, így vitték a tizenhét versztányi úton végig, szégyenszemre, megcsúfolva.''

''Most már megértheted, hogy két hónappal ezelőtt kapott leveledre nem tudtam felelni. Mit is írhattam volna? Én is kétségbeestem, az igazat nem mertem megírni, nehogy búsítsalak, keserítselek, felizgassalak, mikor tenni úgyse tehetsz semmit, legföljebb magadat is bajba kevered. És Dunyecska is szigorúan megtiltotta. Csak úgy irkálni meg erről-arról, semmiségekkel megtölteni a levelemet, amikor ilyen nehéz a szívem - képtelen voltam. Egy álló hónapig rólunk pletykált az egész város, olyannyira, hogy végül már a templomba se mehettünk Dunyával a pusmogás és megvető pillantások miatt, sőt nemcsak suttogó, de hangos megjegyzéseket is hallhattunk. Ismerőseink mind elmaradtak, végül már nem is üdvözöltek az utcán, és tudomásunkra jutott, hogy néhány boltossegéd és írnok még nagyobb csúfságot tervez ellenünk: be akarják mázolni szurokkal a kapunkat. Ezért aztán a háziúr fel is szólított, hogy költözzünk ki a lakásból. És ezt Marfa Petrovnának köszönhettük, aki mindenütt mocskolta és vádolta Dunyát. Ismeri az egész várost, és abban a hónapban minduntalan megjelent itt a kocsija, no meg különben is fecsegő természetű, szereti kiteregetni családi ügyeit, kivált az urára panaszkodik fűnek-fának, ami igazán nem szép, ő kürtölte szét a históriát, úgyhogy rövid idő alatt tudta nemcsak az egész város, hanem az egész járás. Én belebetegedtem, de Dunyecska erősebb nálam. Csak láttad volna, hogy viselte mindezt, és még engem vigasztalt, biztatott! Valóságos angyal! De aztán, Isten irgalmából, véget ért a szenvedésünk, Szvidrigajlov úr magába szállt, megbánta vétkét, és nyilván megsajnálta Dunyát, mert ártatlanságának kétségtelen bizonyítékát Marfa Petrovna elé terjesztette, vagyis megmutatta neki Dunya levelét. Ezt a levelet Dunya még a kerti jelenet előtt írta, és maga adta át Szvidrigajlov úrnak, mert más módon nem térhetett ki a nyilatkozatai elől, nem kerülhette el a titokban való találkozást, amelyért esedezett. Mélységes felháborodással és a leghevesebb szavakkal szemére lobbantja, hogy Marfa Petrovnával apa és családfő létére ilyen nemtelenül viselkedik, és végül elébe tárja azt is, hogy szívtelenség egy anélkül is szerencsétlen, védtelen leányt még gyötörni, még szerencsétlenebbé tenni. Egyszóval, drága Rogyám, ez a levél olyan nemes és megindító, hogy zokogtam, mikor olvastam, és ma sem tudom még könnytelen szemmel olvasni. No és a cselédek is, akik természetesen sokkal többet láttak és tudtak, mint gazdájuk hitte (ez már így szokott lenni) - egytől egyig mind Dunya ártatlansága mellett tanúskodtak.''

''Marfa Petrovnát ez meghökkentette, és mint ő maga mondotta nekünk: „másodszor szíven ütötte”, viszont teljesen meggyőződött Dunya ártatlanságáról. Másnap, vasárnap, egyenesen a templomba hajtatott, és térden állva, könnyezve kérte az Istenanyát, hogy adjon erőt neki az új megpróbáltatást elviselni és kötelességét teljesíteni. A templomból pedig nem ment senkihez látogatóba, hanem egyenesen hozzánk jött, és elmondott mindent, keservesen sírt, szánta-bánta bűnét, megölelte Dunyát, és kérte, hogy bocsásson meg neki. Még akkor délelőtt mindjárt sorra járta a város házait, és mindenütt a leghízelgőbb kifejezésekkel, könnyek között hangoztatta Dunya ártatlanságát, magasztalta, hogy milyen fennkölt érzésű, és milyen szépen viselkedett. Sőt nem érte be ennyivel, mindenkinek megmutatta, és hangosan felolvasta Dunya saját kezű levelét, még másolatot is készíttetett róla (ami szerintem már felesleges volt). Több napjába került, amíg ilyenformán végiglátogatta az egész várost. Egyesek nehezteltek, hogy másokat előnyben részesít, ezért aztán kénytelen volt megállapítani a sorrendet, és így most már ki-ki előre tudta, hogy Marfa Petrovna mely napon, hol olvassa fel a levelet. Minden alkalommal megjelentek azok is, akik már néhányszor hallották - a maguk otthonában és más, akkor soron volt ismerősöknél. Véleményem szerint ebből sok mindent elhagyhatott volna, de Marfa Petrovna már ilyen, hiába, és ami igaz, az igaz: sikerült Dunya becsületét tisztára mosnia, az egész csúfság, a históriának minden szégyene most már a főbűnösre, a férjére hárult. Igazán mondom, szinte megsajnáltam, szerintem túlságosan szigorúan bántak a szerencsétlen bolonddal. Dunyát akkor mindjárt több helyre is hívták nevelőnőnek, de nem fogadta el. És ami a fő: kitüntető tisztelettel viseltettek iránta az emberek. Elsősorban ezek a dolgok készítették elő a váratlan eseményt, amely, hogy úgy mondjam, egész életünket megváltoztatja.''

''Tudd meg, drága Rogyám, hogy húgodnak megkérték a kezét, és máris kimondta az igent, amit sietek ezúton közölni veled. És, noha a megkérdezésed nélkül történt minden, remélem, nem neheztelsz se énrám, se Dunyára, hiszen magad is látni fogod a tényekből, hogy nem volt módunk várni, és a te válaszodtól függővé tenni a dolgot. Azonkívül látatlanban nem is ítélhetted volna meg olyan pontosan a helyzetet. Tehát ez történt. A vőlegény Pjotr Petrovics Luzsin, már udvari tanácsos és távoli rokona Marfa Petrovnának, aki segítségére is volt ebben a dologban. Éppen ővele üzente Pjotr Petrovics - ez volt a kezdet -, hogy szeretne megismerkedni velünk. Fogadtuk is, természetesen, annak rendje-módja szerint, nálunk kávézott, és már másnap levelet írt, amelyben igen udvariasan megkéri Dunya kezét, és határozott választ kér sürgősen. Tevékeny és igen elfoglalt ember, most éppen Pétervárra siet, úgyhogy minden perce drága. Előbb, persze, meghökkentünk, hiszen igazán hirtelen és váratlanul ért bennünket a dolog, akkor egész nap csak tanakodtunk, fontolgattunk. Megbízható, jó jövedelmű ember, két hivatala van, és máris vagyonos. Igaz, hogy negyvenöt éves, de elég megnyerő külsejű, bizonyosan tetszik még a nőknek, általában tekintélyes, komoly úriember, bár egy kicsit mogorva és talán gőgös. De lehet, hogy csak első pillantásra látszik ilyennek. Igen, figyelmeztetni is akarlak, édes Rogyám, ha Pétervárott találkozol vele, ami hamarosan bekövetkezhet, ne ítélj szokásod szerint túl gyorsan és hevesen, ha első látásra esetleg valami nem tetszenék rajta. Ezt csak úgy megjegyzem, minden eshetőségre, mert majdnem bizonyos vagyok benne, hogy rokonszenvesnek találod. Különben is, ha valakit, akárki legyen az, meg akarunk ismerni, fokonként, óvatosan kell hozzá közelednünk, nehogy elfogultan, tévesen ítéljünk, amit később aztán igen nehéz jóvátenni, elsimítani. És Pjotr Petrovics, legalábbis sok minden erre mutat: igen érdemes férfiú. Mindjárt első látogatása alkalmával kijelentette, hogy szigorú elvei vannak, de sokban osztja „legifjabb nemzedékünk nézeteit” (hogy az ő szavait idézzem), és mindennemű előítéletnek ellensége. Még sok egyebet is mondott, mert talán egy kicsit hiú, és szereti hallatni a hangját, de hát ez nem olyan nagy bűn. Én, persze, a felét sem értettem, Dunya mondta azután, hogy ha nem is valami nagy műveltségű, de okos, és úgy látszik, jó ember. Ismered a húgodat, Rogyám, tudod, milyen jellemes, megértő, türelmes és nagylelkű, noha lobbanékony, amit elégszer tapasztalhattál. Valami nagy szerelemről, persze, egyiküknél sincsen szó, de Dunya, amilyen értelmes, olyan nemes érzésű is, valóságos angyal. Kötelességének fogja tekinteni, hogy férjét boldoggá tegye, az viszont a maga részéről igyekszik majd felesége boldogságát biztosítani - ebben, azt hiszem, nincs okunk kételkedni, még ha egy kicsit futtában intéződött is a dolog. De meg Pjotr Petrovics, amilyen józan gondolkodású, bizonyosan belátja, hogy a saját családi boldogsága annál szilárdabb, mennél boldogabb mellette Dunyecska. Ami pedig a jellembeli különbségeket illeti, és azt, hogy gondolkodásuk sok tekintetben eltérő (tudjuk, ez még a legboldogabb házasságokban is elkerülhetetlen) - erre nézve Dunyecska azt mondta, hogy nincs okunk aggódni, ő bízik magában, és sok mindent el tud viselni, ha viszonyuk alapjában őszinte és becsületes. Nem mondom, eleinte nekem is úgy rémlett olykor, hogy Pjotr Petrovics egy kicsit tapintatlan, de lehet, éppen azért, mert egyenes ember, és mindig kimondja, amit gondol. Teszem azt, amikor másodszor volt nálunk, és Dunya már beleegyezését adta, beszélgetés közben olyasmit mondott, hogy ő, még mielőtt Dunyát megismerte, elhatározta, hogy olyan lányt fog elvenni, aki tisztességes, de semmije sincs, és kitapasztalta a nyomorúságot, mert a férj ne legyen semmiben lekötelezve a feleségének, sokkal jobb, ha az asszony jótevőjét látja a férjében. Meg kell jegyeznem, hogy ő talán enyhébb, tapintatosabb kifejezést használt, mint ahogyan én itt leírtam, mivel nem emlékszem pontosan a szavakra, de az értelme ez volt. No és nem is meggondoltan mondta, csak a beszélgetés hevében, utólag ő maga is enyhíteni próbálta. Mindamellett akkor én is megütköztem rajta, gyöngédtelenségnek éreztem, és később Dunyának is említettem ezt, de ő szinte ingerülten felelte, hogy „a szó még nem tett”, és ebben igaza is van. Mielőtt döntött volna, egész éjszaka nem aludt, és abban a hiszemben, hogy én már elaludtam, felkelt, járkált a szobában egész éjjel, és végül letérdelt a szentkép előtt, és sokáig áhítatosan imádkozott, reggel aztán közölte velem, hogy igent mond.''

''Említettem már, hogy Pjotr Petrovics Pétervárra készül. Fontos elintéznivalói vannak ott, ügyvédi irodát szándékozik nyitni a fővárosban. Régóta foglalkozik már különféle peres ügyekkel, panaszokkal, és éppen most, a napokban nyert meg egy nagyobb pert. Egy fontos ügye most került a Szenátus elé, már ezért is okvetlenül Pétervárott kell lennie. Így hát, drága fiam, neked is minden tekintetben hasznos lehet ez a kapcsolat. Dunyával már elgondoltuk, hogy rövid néhány nap múlva hozzáfoghatsz a pályád kiépítéséhez, és számíthatsz arra, hogy utad biztosítva van. Ó, ha álmunk teljesednék! Az, olyan nyereség lenne, hogy nem tekinthetjük másnak, csak a Mindenható különös kegyelmének. Dunya is folyvást erről álmodozik. Egy ízben megkockáztattuk, és szóba hoztuk ezt, de Pjotr Petrovics tartózkodóan nyilatkozott, olyasmit mondott, hogy titkárra természetesen szüksége lesz, és szívesebben fizet rokonnak, mint idegennek, ha ez be tudja tölteni tisztét (még hogy te ne tudnád betölteni!), de ugyanakkor kétségesnek látta, hogy egyetemi elfoglaltságod mellett az irodai munkára elég időd jusson. Akkor nem is beszéltünk erről többet, de Dunyecska egyébre se gondol azóta. Néhány napja lázasan szövi a terveket, azt is kitervelte már, hogy később Pjotr Petrovics munkatársa, sőt az iroda társtulajdonosa is lehetsz. Együtt viszitek a nagy pereket, annál inkább, mert hiszen te magad is a jogi fakultást végzed. Én, Rogyám, egyetértek vele, osztozom terveiben, bizakodásában, mert igen nagy valószínűséget látok bennük. Ha Pjotr Petrovics egyelőre tartózkodóan viselkedik is, ami érthető (hiszen még nem ismer téged), Dunya szentül hiszi, hogy ő jó hatással lesz jövendőbeli férjére, és sikerül mindent elérnie nála, igen, ezt szentül hiszi. Távolabbi terveinkről persze óvakodtunk eddig említést tenni, kivált arról, hogy idővel esetleg társa lehetsz. Amilyen gyakorlati ember, talán nagyon is ridegen fogadná, haszontalan álmodozásnak vélné terveinket. Reméljük azt is, hogy az ő jóvoltából pénzzel is támogathatunk majd, amíg az egyetemen vagy, de persze ezt a világért se mondtuk neki, egy árva szóval sem. Először is azért, mert hiszen az ilyesmi később úgyis kialakul, ő maga fogja felajánlani, anélkül hogy kérnénk (szép is volna, ha ennyit se tenne meg Dunyecskának), de meg te úgyis hamarosan a jobb keze leszel az irodában, és akkor nem jótéteményképpen kapod a támogatást, hanem megérdemelt fizetésképpen. Dunyecska így gondolta ki, és én helyeslem. Másodszor pedig azért nem szóltunk, mert sokkal, de sokkal jobban szeretném, ha egyenrangú félként állnál vele szemben most, amikor majd először találkoztok. Mikor Dunya egyszer elragadtatással beszélt rólad, megjegyezte, hogy az ember senkiről nem ítélhet, amíg saját szemével és lehetőleg közelről meg nem nézte, és fenntartja magának a jogot, hogy akkor formáljon majd véleményt rólad, ha már találkozott veled. És mondok valamit, drága egyetlen Rogyám, most, hogy kicsit fontolgattam a dolgot, azt hiszem (és egyáltalában nem Pjotr Petrovics miatt, inkább azért, mert én már egy kicsit öregasszonyosan bogaras vagyok), azt hiszem, jobb lesz, ha az esküvőjük után is megmaradok külön a magaméban, mint ahogyan eddig voltam, és nem költözöm hozzájuk. Lesz olyan nagylelkű és jóérzésű, ebben nem kételkedem, hogy meghív majd, felajánlja házát, hogy ne kelljen elszakadnom a leányomtól, és eddig csak azért nem szólt erről, mert magától értetődik, de akkor se fogadom el. Sokszor láttam az életben, hogy a vő nemigen szíveli az anyóst, és én nemcsak hogy senkinek sem szeretnék terhére lenni, de szívesebben élek így, függetlenül, amíg kenyerem és két ilyen gyermekem van, mint te és Dunyecska. Ha lehet, a közeletekben szeretnék majd lakni, mert - a legjobb hírt a végére hagytam, látod - tudd meg, édes Rogyám, hogy alighanem hamarosan találkozunk mi hárman, megölelhetjük egymást végre, háromévi távollét után. ''Majdnem'' bizonyos már, hogy Pétervárra utazunk Dunyával, még nem tudom, mikor, de igen-igen hamar, talán már egy hét múlva. Attól függ, hogyan intézkedik Pjotr Petrovics; mihelyt körülnézett Pétervárott, értesít bennünket. Bizonyos okokból szeretné mentül hamarabb megtartani az esküvőt, sőt, ha lehet, még a böjt előtt, de ha ez mégsem sikerülne, úgy mindjárt Nagyboldogasszony után. Ó, micsoda boldogság lesz, ha megint szívemre ölelhetlek! Dunya lázas az örömtől, hogy viszontláthat, és egyszer tréfából azt mondta, hogy már ezért az egyért érdemes feleségül mennie Pjotr Petrovicshoz. Angyal! Most nem akar írni neked, csak általam üzen, olyan sok beszélnivalója van veled, azt mondja, hogy képtelen tollat fogni, pár sorban semmit se írhatna meg, csak felizgatná magát. Forrón ölel, és számtalan csókot küld.''

''Habár a közeli napokban személyesen találkozunk, mégis küldök neked valami kis pénzt, amennyit csak lehet. Mindenki tudja már, hogy Dunyecska feleségül megy Pjotr Petrovicshoz, és ez hirtelen megszilárdította a hitelemet, bizonyosra veszem, hogy Afanaszij Ivanovics ezúttal hetvenöt rubelt is hajlandó lesz kölcsönözni a nyugdíjamra, úgyhogy huszonötöt, sőt talán harmincat is küldhetek neked. Szívesen küldenék többet, de félek, sok kiadásunk lesz, annak ellenére, hogy Pjotr Petrovics szíves volt utazási költségeink egy részét magára vállalni, elsősorban a poggyászunkat és a nagy útikoffert saját költségén szállíttatja Pétervárra (úgy tudom, van valami ismerőse). Mégis számítanunk kell valamit az útra is, no meg ott sem lehetünk egyetlen kopejka nélkül, legalábbis az első napokban nem. Dunyával pontosan kiszámítottunk már mindent, és kiderült, hogy az út nem kerül sokba. Az állomásig mindössze kilencven verszta, meg is állapodtunk már egy ismerős fuvarossal, minden eshetőségre számítva, a vasúton aztán már szépen eldöcögünk harmadik osztályon, úgyhogy talán nem is huszonöt, hanem harminc rubelt sikerül küldenem. No de most már elég lesz, két árkust teleírtam, helyem sincs már. Egész hosszú história, de hát annyi esemény zsúfolódott össze! Ölellek, édes fiam, a közeli viszontlátásig, és megáldalak anyai áldásommal. Szeresd Dunyát, a húgodat, mint ahogyan ő szeret téged, és gondolj arra, hogy végtelenül szeret, jobban, mint önnönmagát. Dunya igazi angyal, és te vagy mindenünk, fiam, minden reménységünk, bizodalmunk. Csak te légy boldog, akkor mi is boldogok leszünk. Imádkozol-e még Istenhez, Rogyám, úgy, mint régen, és hiszel-e Teremtőnk és Megváltónk kegyelmében? Szívem mélyén féltelek, nem férkőzött-e hozzád ez az új divatú hitetlenség? Ha így volna, imádkozom érted. Emlékszel-e arra, amikor kicsi gyerekkorodban, még apád életében, mellettem térdelve gügyögted mindig a kis imádságodat? Milyen boldogok voltunk mind a ketten! Isten veled, vagyis inkább: a ''viszontlátásra!'' Ölellek forró szeretettel, és számtalanszor csókollak''

''sírig hű anyád,''

''Pulherija Raszkolnyikova''

Attól kezdve, hogy a diák a levelet olvasni kezdte, szinte folyvást könnyezett, de mikor a végére ért, sápadt volt, arca eltorzult, és görcsösen rángatózott, és szája körül epés, gonosz mosoly kígyózott. Fejét a hitvány, gyűrött kispárnára hajtotta, és gondolkozott, sokáig gondolkozott. Szíve vadul vert, vadul kavarogtak a gondolatai. Végül már szinte fuldokolt a szűk sárga szobában, amely inkább szekrény vagy láda lehetett volna. Tágasabb tér kellett szemének és gondolatainak. Fogta a kalapját, és kiment, de most nem vigyázott a lépcsőn, hogy senki meg ne lássa, megfeledkezett erről is. A V... sugárúton át a Vasziljevszkij-szigetre sietett, mintha sürgős dolga volna ott, de mint rendesen, nem látott, nem hallott, suttogott, sőt hangosan beszélt magában, amit a járókelők nagyon furcsállottak. Sokan részegnek nézték.

4

Az anyja levele nagyon bántotta, de a fő kérdést, a lényeget illetően egy pillanatig sem ingadozott, már olvasás közben sem. A dolgot érdemben eldöntötte, éspedig véglegesen. „Ebből a házasságból semmi se lesz, amíg én élek. Luzsin úr menjen a pokolba!”

„Mert hiszen világos minden - mormogta magában kaján mosollyal, előre élvezve elhatározása sikerét. - Nem, mamácskám, nem, Dunyecskám, engem rá nem szedtek! És még mentegetőznek, amiért nem kérdeztek meg, nélkülem döntenek! No persze! Azt hiszik, most már nem lehet felborítani az egészet! Majd meglátjuk, lehet-e, nem-e. A kifogás remek. »Ez a Pjotr Petrovics, kérem, olyan elfoglalt ember, de olyan elfoglalt, hogy a házasságba is váltott lovakon robog, még szép, hogy nem vasúton!« Nem, Dunyecskám, tudom én, látom én, mi az a ''sok'' beszélnivalód velem, azt is tudom, miről töprengtél akkor egész éjjel, fel-alá járkálva, és miért imádkoztál a kazanyi Istenanyához, aki ott áll a mamácska hálószobájában. A Golgotára nehéz az út. Hm... eszerint hát ön, Avdotya Romanovna, visszavonhatatlanul elhatározta, hogy feleségül megy az igen elfoglalt és tevékeny úriemberhez, aki máris vagyonos ''(máris - ''ugye, így jobban hangzik, tetszetősebb?), két hivatalt visel, osztja legifjabb nemzedékünk nézeteit, ahogyan anyánk írja, és »úgy látszik, jó ember«, mint kegyed maga megjegyzi. Ez az »úgy látszik« óriási! És ez a Dunyecska ezért a »látszik«-ért feleségül megy hozzá! Óriási! Óriási!

...És kíváncsi vagyok, mért emlegette mamácska ezt a »legifjabb nemzedékünk«-et? Egyszerűen csak jellemezni akarta vele a személyiséget, vagy távolabbi célja is volt: hogy rokonszenvet ébresszen bennem Luzsin úr iránt? Ó, a ravaszok! És még egy körülményt érdekes volna kideríteni: hogy mennyit árultak el őszintén egymásnak azon a napon, azon az estén és azóta, egész idő alatt? Elhangzottak-e maguk a'' szavak ''nyíltan, vagy mind a kettő belátta, hogy a másik ugyanazt érzi és gondolja, tehát fölösleges mindent néven nevezni, haszontalanul kifecsegni. Alighanem inkább így lehetett, a levélből is látni: Luzsin urat mamácska is egy ''kicsit ''tapintatlannak érezte, és amilyen naiv ez a mamácska, nem átallotta Dunyának megsúgni aggodalmait. Az, persze, megharagudott, és »ingerülten felelt«. Hát hogyne! Kit ne fogna el a méreg? Mikor naiv megjegyzések nélkül is nyilvánvaló a dolog, és ha már elhatározták, hát kár minden szóért. No és ezt minek írja: »Szeresd Dunyát, Rogya, mert ő jobban szeret téged, mint önnönmagát...« Vajon nem bántja titokban a lelkiismeret, amiért a lányát kész feláldozni a fiáért? »Te vagy a bizodalmunk, te vagy a mindenünk!« Ó, mamácskám!” A harag mind erősebben forrt benne; ha most véletlenül elébe kerül Luzsin úr, talán meg is öli.

„Hm... Jól mondod - folytatta, a fejében kavargó gondolatokat követve -, jól mondod: »Ha egy embert meg akarunk ismerni, fokonként, óvatosan kell közelednünk hozzá.« De Luzsin úr egyszerű eset. Mindenekelőtt: »gyakorlati, és ''úgy látszik,'' jó ember«. Vagy talán kicsiség, hogy a poggyászt magára vállalta, és a nagy útikoffert a saját költségén szállíttatja Pétervárra? No, lám. Hogyne volna jó? Ők ketten meg, a'' menyasszony ''az anyjával, egy kis muzsikot fogadnak, gyékénnyel takart szekéren utaznak (tudom, milyen, én is úgy utaztam!). Semmiség, mindössze kilencven verszta, »aztán már szépen eldöcögünk harmadik osztályon«, igen, ezerversztányi úton. Nagyon helyes: addig nyújtózzál, ameddig a takaród ér... No de ön, Luzsin úr? Nézzük csak: hiszen az ön menyasszonyáról van szó. Tudnia kell, lehetetlen nem tudnia, hogy anyám a nyugdíjára veszi fel az útiköltséget! Értem: társas üzlet, egyenlő haszonra, egyenlő betétekre alapított kereskedelmi vállalkozás, tehát a költségeket is megfelezik: a sót-kenyeret közösen, a dohányt külön, mint mondják. De még akkor is egy kicsit csalt a praktikus úriember: a poggyász olcsóbb, mint az ő utazásuk, ha ugyan nem egészen ingyen megy. És ők ketten ezt ne látnák? Lehetséges? Vagy csak nem akarják meglátni? Mert hiszen elégedettek. Ennyivel is megelégszenek! Hátha még arra gondol az ember, hogy ez csak a virág, a gyümölcs eztán érik majd! Mert mi a legfontosabb? Nem a fukarság, a garasoskodás a fontos, hanem a'' hang! ''Hisz ez a jövő házaséletük hangja, ez prófécia! No és mamácska mért szórja így a pénzt? Mit csinál majd Pétervárott a három ezüstrubeljével vagy a két »bankócskájával«, ahogy az a... vénasszony mondja... Hm... És miből akar élni majd azután a fővárosban? Hiszen annyit már bizonyos jelekből nyilván megsejtett, hogy Dunyával ''nem'' lakhat együtt az esküvő után, még az első hónapokban sem. Luzsin úr, a kedves ember alighanem ''elejtett ''egy szót, értésére adta, bár anyácskám kézzel-lábbal tiltakozik ez ellen. »Én nem fogadom el!« Kiben bízik hát, mire számít? Talán a százhúsz rubeles nyugdíjára, amiből Afanaszij Ivanovics még levonja az adósságot. Vagy meleg kendőcskéket kötöget majd, és kézelőket hímez, amíg öreg szemét egészen elrontja? Hisz a kendőcskék legföljebb évi húsz rubellel növelik a százhúszat, ezt tudom. Így hát mégiscsak Luzsin úr nemes érzelmeiben bízik. »Ő maga fogja felajánlani, meghív a házába bizonnyal.« Azt ugyan lesheted! Így vannak ezek a schilleri széplelkek mindig: utolsó pillanatig pávatollakkal ékesítik az embereket, utolsó pillanatig jóra számítanak és nem rosszra, és noha titokban sejtik, hogy az érem a másik oldalára fordul, ezt a világért ki nem mondják, erre még gondolni sem akarnak, kézzel-lábbal tiltakoznak az igazság ellen, egészen addig a pillanatig, amíg a felékesített ember saját kezűleg fricskát nem ad nekik. Kíváncsi vagyok, van-e Luzsin úrnak rendjele? Fogadok, hogy az Anna-rend ott fityeg a gomblyukában, és ki is tűzi, mikor a kereskedőinél, vállalkozóinál ebédel. Talán az esküvőjén is feltűzi majd! Eh, vigye el az ördög.

...No jó, anyám már csak ilyen, isten neki, de hát Dunya? Igen, kedves Dunyecska, kegyedet ismerem! Hiszen a huszadik évében járt már, amikor utoljára együtt voltunk: természetét tisztán láttam. Anyánk mondja a levelében, hogy »Dunyecska sokat elvisel«. Lám, ezt én is tudtam. Már két és fél évvel ezelőtt tudtam ezt kegyedről, és két és fél év óta gondolkodom erről, éppen erről, hogy »Dunyecska sokat elvisel«. Igen, ha Szvidrigajlov urat elviselte, mindazzal, ami vele jár, hát csakugyan sokat bír. És most nyilván azt sütötték ki anyámmal, hogy el lehet viselni Luzsin urat is, akinek megvan a maga elmélete a szegény sorsból kiemelt feleségek előnyeiről és a jótékonyságot gyakorló férjekről, sőt mi több, ezt az elméletet úgyszólván már az első találkozáskor kifejti. No jó, mondjuk, hogy »elszólta magát«, bár praktikus ember (és így valószínűleg egyáltalában nem elszólás volt, hanem éppen ellenkezőleg, le akarta szegezni ezt), de hát Dunya, Dunya? Hisz ő jól látja, milyen ember, és tudja, hogy együtt kell majd élnie vele! És Dunya inkább elélne száraz fekete kenyéren és vízen, semhogy a lelkét eladja, semhogy erkölcsi szabadságát eladja a jólétért, egész Schleswig-Holsteinért sem tenné ezt, nemhogy Luzsin úrért! Nem, Dunya nem ilyen, nem ilyennek ismertem, és nem változhatott meg azóta sem!... Hát igen, nehéz a Szvidrigajlovokat elviselni, nehéz évi kétszázért nevelősködni és hányódni kormányzóságról kormányzóságra egy életen át, de én mégis bizonyosan tudom, hogy a húgom inkább elmenne négerek közé egy ültetvényeshez, vagy Lettországba béresnek egy balti némethez, mintsem hogy bemocskolja magát lelkileg és erkölcsileg, olyan emberhez kösse az életét mindörökre, akit nem becsül, akihez semmi köze - csak a maga hasznáért! Még ha színaranyból volna is Luzsin úr, vagy hibátlan gyémántból, akkor se lenne a Luzsin úr törvényes ágyasa! De hát mért teszi mégis? Hol rejlik a ravaszság? Mi a titok nyitja? Világos: a maga kedvéért, a maga kényelméért, de még ha a halálból menekülhetne is ezen az áron - nem tenné. Viszont másért igenis, megteszi! Egy kedves, egy rajongva szeretett emberért eladja magát! Lám, ennyi az egész ravaszság! A testvéréért, anyjáért eladja magát, mindent kész odaadni! Igen, ha erről van szó, még erkölcsi tisztaságunkat is eladjuk, szabadságunkat, nyugalmunkat, lelkiismeretünket is zsibvásárra dobjuk. Vesszen az egész élet! Csak ő, az imádott lény boldog legyen! Sőt, mi több, kidolgozzuk a magunk kazuisztikáját, követjük a jezsuita példát, és ideg-óráig meg is nyugtatjuk magunkat, elhisszük, hogy így kellett cselekednünk. Igen, kellett, a jó cél érdekében. Ilyenek vagyunk bizony, és így minden világos, mint a nap. Világos, hogy aki itt szóban forog, a fő személy, senki más, mint Rogyion Romanovics Raszkolnyikov. Hát hogyne, mikor így megalapozhatjuk a szerencséjét, megtarthatjuk az egyetemen, társtulajdonossá tehetjük az ügyvédi irodában, egész'' ''jövőjét biztosíthatjuk, sőt, később vagyont is szerezhet, tekintélyes, köztiszteletben álló férfiú lehet belőle, ki tudja, talán nagy emberként végzi életét! No és az anya? Ó, hiszen Rogyáról van szó, az ő drága, egyetlen Rogyájáról, elsőszülöttjéről! Hogyne áldozna fel egy ilyen fiúért akár egy ilyen lányt is! Ó, ti drága, igazságtalan szívek! Igen: akkor még a Szonyák sorsa sem riaszt vissza, még az sem! Ó, Szonyecska, Szonyecska Marmeladova, te, örök Szonyecska, aki voltál és leszel, míg a világ világ! De vajon felmértétek-e az áldozatot, felmértétek-e igazán? Igen? És győzitek majd erővel? Meglesz-e a haszna? Van-e értelme? És tudja-e kegyed, Dunyecska, hogy a Szonyák sorsa semmivel se rosszabb a Luzsinnék sorsánál? »Szerelemről, persze, nincs szó« - írja mamácska. De mi történik akkor, ha nemcsak szerelem, de becsülés sincsen, sőt, éppen ellenkezőleg, irtózás van, és megvetés és utálat? Nem oda jutunk-e majd, hogy »neki is vigyáznia kell a tisztaságra«? Nem így van? Megérti ezt, megérti, mit jelent ez a tisztaság? Megérti, mondja, hogy a Luzsinnék tisztasága pontosan ugyanaz, mint a Szonyecskáké, sőt talán még rosszabb, még aljasabb és undorítóbb, mert hiszen kegyed, Dunyecska, mégis bizonyos jólétre számít, míg ott a puszta éhhalálról van szó. »Sokba, igen sokba kerül ez a nagy tisztaság«, Dunyecska! És ha mégse győzi majd erővel? Jön a megbánás, a keserűség, ó, de milyen! A fájdalom és az átok, könnyek, ó, mennyi könny, és titokban, mert hiszen kegyed nem Marfa Petrovna, igaz? És mi lesz akkor anyánkkal? Hiszen már most is nyugtalankodik, gyötrődik, hát még ha tisztán lát majd mindent! És mi lesz velem? Kinek néz engem, mondja? Nem kell az áldozat, Dunyecskám, anyácskám! Nem is lesz belőle semmi, amíg én élek! Olyan nincs! Nem fogadom el!”

Hirtelen felocsúdott és megállt.

„Nem lesz belőle semmi? De mit akarsz csinálni, hogy akadályozod meg? Talán megtiltod? Mi jogon? Mit ígérhetsz nekik a magad nevében, ami erre feljogosít? Hogy nekik szenteled egész életedet, egész jövődet, ''majd ha elvégezted az egyetemet, és állást kaptál? ''Ezt már hallottuk elégszer, ám vajon lesz-e belőle valaha is valami? De most? Mert most kell tenni valamit, nem érted? És mi az, amit most csinálsz? Kifosztod őket. Hiszen azt a pénzt a százrubeles nyugdíjra veszik fel, meg a Szvidrigajlov urakra! Te talán megvéded őket a Szvidrigajlovoktól és Vahrusinoktól, te jövendő milliomos, te Zeusz isten, aki sorsukat intézni kívánod? Majd tíz év múlva? Szép, de tíz év alatt anyánk belevakul a sálkötésbe meg a sírásba, elsorvad a koplalásban. És a húgod? Próbáld csak elképzelni, mi lesz a húgodból tíz év múlva, vagy már ebben a tíz évben! Nos? Kitaláltad?”

Ilyen kérdésekkel kínozta, zaklatta magamagát, és még élvezte is a kínt. Egyébként a kérdések nem voltak újak, nem váratlanul jöttek, régi, igen-igen régi fájó kérdések voltak. Régóta marták, emésztették a szívét. Amióta megszületett benne ez a mostani búskomor fájdalom, és nőtt, halmozódott, míg aztán összesűrűsödött, és megérlelte a szörnyű, képtelen, félelmes kérdést, amely azóta szívét és agyát gyötri, és sürgős megoldást követel. Az anyja levele úgy érte most, mint a villámcsapás. Világos: tovább nem lehet csak bánkódni, tétlenül szenvedni, és újra meg újra megállapítani, hogy a kérdések megoldhatatlanok! Okvetlenül cselekedni kell, mégpedig rögtön, máris. El kell határozni valamit, akármi legyen is az, vagy...

- Vagy lemondani az életről végképpen! - kiáltott szinte őrjöngve. - Engedelmesen vállalni a sorsomat, így, amint van, egyszer s mindenkorra elfojtani magamban mindent, lemondani a jogomról, hogy cselekedjem, éljek, szeressek!

„Megérti, uram, megérti, mit jelent az, ha valakinek már nincs hová mennie? - villant eszébe a Marmeladov tegnapi kérdése. - Mert hiszen mindenkinek kell hogy legalább egy utolsó menedéke legyen!”

Megremegett. Egy gondolat futott át az agyán, ugyancsak tegnapi. És nem azért remegett, mert a gondolat feltámadt benne, hiszen tudta, megérezte, hogy jön, várta is. Csakhogy ez most nem a tegnapi gondolat volt. Hiszen egy hónappal ezelőtt és még tegnap is - álom volt, most meg... most egyszerre nem álom többé, új és félelmesen idegen formában áll előtte... Ezt átlátta most egy szempillantás alatt, és... mintha főbe kólintották volna, elfeketedett előtte a világ.

Gyorsan, kutatva körülpillantott. Szeretett volna leülni, és padot keresett. Ekkor már a K... fasorban járt. Látott is egy padot vagy száz lépésre, és sietett, ahogy bírt, de útközben egy kis kalandja támadt, és néhány percig minden figyelmét lekötötte.

Míg a padot kereste szemével, meglátott egy női alakot, vagy húsz lépésre maga előtt. Előbb nem törődött vele, mint ahogyan addig se figyelt a körülötte felbukkanó dolgokra. Sokszor megtörtént vele már, hogy egyszer csak hazaért, és nem tudta, milyen úton jött, megszokta, hogy az utcán csak megy, és nem lát. De ez a nő annyira különös volt, hogy mindjárt szemébe tűnt, és mindinkább megragadta a figyelmét. Eleinte akaratlanul, szinte bosszankodva nézte, de aztán mind erősebben figyelte.

Mindenáron meg akarta érteni, hogy mi az, ami annyira feltűnő ezen a női alakon. Először is nyilván leány, mégpedig egészen fiatal lányka, és hajadonfőtt jár ebben a hőségben, napernyő nélkül, kesztyű nélkül, és a karját valahogy komikusan lóbálja. Vékony ruhácska van rajta, divatos selyemanyagból, de az is milyen furcsa: éppen hogy összegombolva, és hátul derékban, a szoknya kezdeténél szakadt is, egy darab kihasadt és fityeg. A csupasz nyakába vetett sálkendő is furcsán, ziláltan meredezik rajta. Ráadásul bizonytalanul is lépked, botladozik, sőt erre-arra dülöngél. Most már kíváncsian arra fordult. Egyszerre értek a padhoz, és a lány nyomban lerogyott a pad sarkába, fejét a támlára hajtotta, s szemét halálos fáradtan lehunyta. Most, hogy jobban megnézte, rögtön látta, hogy teljesen részeg. Meglepő és megdöbbentően furcsa jelenség volt. Már-már azt hitte, mégis tévedett. Nézte: az arcocskája egészen fiatal, tizenhat éves lehet, talán csak tizenöt, halványszőke, szép kicsi lányka, de most csak úgy ég az a kis arca, és mintha puffadt volna. Meg nincs is egészen eszén. Lábát keresztbe veti, és sokkal többet mutat belőle, mint illenék, általában sok mindenből látni: nem tudja, hogy az utcán van.

Raszkolnyikov nem ült le melléje, otthagyni sem akarta, hát csak állt előtte, értetlenül. Ez a fasor többnyire néptelen volt, ilyenkor meg, a délután két órai hőségben jóformán egy lélek se járt arra. De most mégis megállt egy úriember az út szélén, oldalvást, vagy tizenöt lépésre, nyilván az is oda akart jönni a lányhoz, valami célból. Bizonyosan az is meglátta messziről, és követte idáig, de Raszkolnyikov most megzavarta. Bosszúsan méregette is, bár azért ügyelt, hogy őt észre ne vegye, és türelmetlenül várta, mit akar: harminc év körüli, zömök, testes úriember volt, pirospozsgás, rózsás ajka felett kicsi bajusz, öltözéke igen elegáns. Raszkolnyikovot elöntötte a méreg, mindenáron meg akarta bántani a kövér piperkőcöt. Egy pillanatra magára hagyta a lányt, és odament hozzá.

- Hé, Szvidrigajlov! Mit akar itt? - kiáltott rá ökölbe szorult kézzel, dühtől habzó szájjal.

- Mit jelentsen ez? - kérdezte szigorúan a gavallér gőgös megvetéssel, szemöldökét összerántva.

- Azt, hogy hordja el magát!

- Hogy merészelsz, te csirkefogó... - és megemelte a sétabotját.

Raszkolnyikov neki akart esni ököllel, eszébe sem jutott, hogy a testes úr két hozzá hasonlóval is megbirkózhat, de ebben a pillanatban hátulról keményen megragadták: a rendőr közéjük állt.

- Hagyják abba az urak, csak nem állnak ide verekedni a nyílt utcán! Ki maga, és mit akar? - kérdezte szigorúan a diák rongyait méregetve.

Az figyelmesen megnézte: becsületes katonaképe volt, őszes bajusza, pofaszakálla és értelmes pillantása.

- Éppen maga kell nekem - felelte hangosan, és karon fogta. - Volt egyetemi hallgató vagyok, Raszkolnyikov a nevem... Ezt önnek is jó lesz tudni - fordult az úriemberhez. - Jöjjön, őrmester úr, mutatok valamit...

És magával húzta a padhoz.

- Nézze, holtrészeg! Itt jött a bulváron most az előbb, tudja isten, kiféle, de aligha hivatásos. Sokkal valószínűbb, hogy leitatták, és elcsalták valahová... most először, érti? Aztán kitették az utcára, így! Nézze meg: a ruhája is szakadt, és hogy áll rajta! Ráadták, nem maga öltözött fel, és ügyetlen kezek adták rá, férfikezek, látni. És most nézze ott azt a gavallért, majdnem összeverekedtem vele, nem ismerem, most látom először, de nyilván ő is meglátta az úton ezt a részeg, bódult kislányt, és mindenáron ide szeretne most jönni, fel akarja csípni így, félig eszméletlenül, és elcipelni valahová... Így van, higgye el, nem tévedek. Jól láttam, hogy figyelte és követte, csak én most megzavartam, azóta ott vár, alig várja, hogy elkotródjam. Figyelje csak: továbbmegy, de újra megáll, cigarettát sodor... Hogy mentsük meg tőle? Hogy juttassuk haza ezt a kislányt? Eszeljen ki valamit.

A rendőr egy szempillantás alatt felfogta a dolgot, és gondolkodott. A testes úrról most már eleget tudott, de a lány? Lehajolt hozzá, és jobban megnézte. Őszinte részvét látszott az arcán.

- Ejnye, be kár érte - mormogta fejét csóválva. - Jóformán gyerek még. Elcsalták, úgy is van. Kisasszony, ide hallgasson - szólogatta -, hol tetszik lakni? - A lány kinyitotta bágyadt, zavaros szemét, bambán nézett rá, és védekezve emelte fel a karját.

- Tudja, mit? - Várjon csak. - Raszkolnyikov a zsebében kotorászott, és talált húsz kopejkát. - Fogja ezt, és hozzon egy kocsit, szállítsa haza a lakására. Csak a címet kell megtudni tőle.

- Kisasszony, no, kisasszonyka! - kezdte újra a rendőr, mikor a pénzt elvette. - Kocsit hozok, és hazaviszem. Hová parancsolja? No? Hol tetszik lakni?

- Pfuj... nem hagynak békén - mormogta a lány, és megint felemelte a karját.

- Ej, ej, ez már nem szép! Szégyen, nagy szégyen, kisasszonyka! - és megint a fejét csóválta, restelkedve, sajnálkozva és méltatlankodva.

- Nehéz dolog! - fordult most újra a diákhoz, és végignézett rajta. Azzal se tudta, hányadán van: ilyen rongyos, és még ő adakozik!

- Hol akadt rá? Messze ide? - kérdezte.

- Mondom: előttem ment és tántorgott, itt láttam meg, a fasorban. És ahogy ideért, már lerogyott a padra.

- Ej, ej, ez a mai világ... szégyen, gyalázat! Ilyen kis csitri, és már részeg! Istenem, uram! Elcsalták, jól mondja. A ruhája is milyen szakadt, ni... hajhaj, ezek a mai erkölcsök... Pedig úgy nézem, jó családból való, amolyan szegény úrilányka. Sokat látok ilyet manapság. És milyen finom kis arca van... Akár egy kisasszonyka... - Megint lehajolt hozzá.

Talán neki is ilyen leánykái növekednek otthon, ilyen „finom arcúak”, akár a kisasszonykák, és utánozzák az úrinép szokásait és minden divathóbortját.

- Csak az a gazember meg ne kapja, ez a fontos! - hajtogatta Raszkolnyikov. - Nehogy még ő is megcsúfolja! Messziről látni, mi a szándéka! Pfuj, a bitang! Nem hordja el magát.

Hangosan szidta, és rá is mutatott. A ficsúr meghallotta, rá is akart förmedni megint, de később mást gondolt, és beérte egy megvető pillantással. Aztán lassan elindult, vagy tíz lépést ment, de újra megállt.

- Nem adjuk oda ennek - felelte az őrmester, és gondolkozott. - Csak szíveskedjék maga megmondani, hová vigyem, mert így... Kisasszony, no, kisasszonyka! - És megint lehajolt a lányhoz.

Az hirtelen nagyra nyitotta a szemét, figyelmesen megnézte, és mintha olyasmit értett volna ki a szavából, felállt, és elindult visszafelé, amerről jött. - Pfuj, gyalázatosak, nem hagynak békén... - motyogta, és hessegetett is valakit. Gyorsan lépkedett, de éppen olyan bizonytalanul, mint előbb. A ficsúr követte a fasor túlsó oldalán, és nem vette le róla a szemét.

- Ne féljen, uram, nem adjuk oda ennek! - jelentette ki a nagybajuszos, és utánuk indult. - Ó, ezek a mai erkölcsök! - mondta újra hangosan, mélyet sóhajtva.

Raszkolnyikovba ebben a pillanatban mintha belemart volna valami: minden megváltozott benne.

- Megálljon, hé! - kiáltott a rendőr után. Az hátranézett. - Hagyja őket! Mit akar tőlük? Hagyja békén, legyen meg az öröme! (És a ficsúrra mutatott.) Mit törődik velük?

Az őrmester nem értette, rábámult, ő meg elnevette magát.

- Eh! - legyintett a rendőr, és továbbment, a ficsúr meg a lány után, nyilván bolondnak nézte a diákot, vagy annál is rosszabbnak.

„A húsz kopejkámat meg elvitte - dünnyögött Raszkolnyikov, mikor magára maradt. - Sebaj! Attól is kap majd valamit, odaengedi neki a lányt, és ezzel vége... Minek is avatkoztam bele? Hát az én dolgom segíteni rajta? Hát jogom van segíteni rajta? Falják fel egymást elevenen, bánom is én. És hogy mertem odaadni a húsz kopejkát? Az enyém volt talán?”

Fura szavai ellenére, nagyon nehéz volt a lelke. Leült az üres padra, gondolatai összekuszálódtak... Általában nehezére esett most akármire is gondolni. Szeretett volna mély álomba merülni, megfeledkezni mindenről, aztán felébredni, és elölről kezdeni az életet.

- Szegény lány - mormogta az üres padszegletet nézve -, hogy sír majd, ha felocsúdik. Az anyja megtud mindent... előbb megveri, aztán üti-veri, és talán elzavarja, szégyenszemre, a háztól... De ha nem is zavarják el, a Darja Francovnák akkor is kiszaglásszák, és az én leánykám szépen elkezdi, ma ide szökik, holnap oda... aztán jön a kórház (akik így otthon laknak a tisztes szülői házban, és titkon szökdösnek el hazulról, egykettőre kórházba kerülnek), no és aztán? Aztán megint a kórház... ital, kocsmák... és újra a kórház... Két-három év múlva nyomorék. Ilyen élet mellett sok, ha tizennyolcadik, tizenkilencedik évéig húzza... Tán nem eleget láttam ilyet? És hogy juttatják idáig őket? Hát így, mint ezt, mindig így... Pfuj. No de sebaj, így van rendjén, azt mondják, évente ennyi meg ennyi százalék csak menjen a pokolba, vagy akárhová, így van jól. Ezzel könnyítenek a többin. „Százalék” - igazán remekül kitalálták ezeket a szócskákat: milyen megnyugtatóak, tudományosak. Csak kimondjuk a szót: „százalék”, és rendben van minden. Persze, ha más szóval mondanánk, hát... esetleg nyugtalanítóbb volna a dolog... No és ha egyszer Dunyecska is beleesik a százalékba? Egyik vagy másik százalékba?

„De hová megyek én most? - villant eszébe hirtelen. - Furcsa. Hiszen valahová indultam. Mikor a levelet végigolvastam, mindjárt elindultam... A Vasziljevszkij-szigetre, Razumihinhez, igen, most már emlékszem. De mért megyek oda? Hogy jutott eszembe éppen most Razumihinhez menni. Igazán furcsa.”

Csodálkozott magamagán. Razumihin egyetemi diáktársa volt. Elég különös, de jóformán senkivel se barátkozott össze az egyetemen, idegenkedett a társaitól, egyikhez sem járt, és azt se szerette, ha őhozzá jönnek. Így aztán, persze, hamarosan el is távolodtak tőle. Összejöveteleikre, megbeszéléseikre, mulatságaikra nem ment el, semmiben sem vett részt. Erősen dolgozott, nem kímélte magát, és ezért megbecsülték, de szeretni senki se szerette. Nagyon szegény volt, és valahogy gőgösen büszke, zárkózott: mint akinek valami titka van. Sokan úgy érezték, hogy gyerekszámba veszi valamennyiüket, lenézi őket, mintha felettük állana érettség, tudás és gondolkodás tekintetében, kicsinyli mindazt, ami őket érdekli, amiben ők hisznek. Razumihinnel mégis összemelegedtek, vagy ha azt talán nem is, de vele mégis nyíltabb, közlékenyebb volt. Igaz, hogy Razumihinnel nem is lehetett másképpen senki. Hallatlanul vidám, közlékeny fiú volt és az együgyűségig jó. Ámbár együgyűsége mögött mélység és méltóság rejtőzött. Társai közül a legkülönbek tudták ezt róla, szeretni pedig mind szerették. Nagyon eszes fiú volt, bár sokszor csakugyan naiv. Külseje is sokat elárult: hosszú, sovány fiú volt, fekete hajú és mindig borostás. Néha kedve támadt verekedni, vasgyúró hírében állott, és egy éjjel, diákbandával jövet, egyetlen csapással leterített egy öles termetű éjjeliőrt. Az italt bírta a végtelenségig, de azért ital nélkül is megvolt. Olykor valóban túlzásba vitte a mókát, de tudott komoly is maradni. No meg arról is nevezetes volt, hogy a balszerencse sohasem szegi kedvét, a legnehezebb körülmények között se csügged. Ellakott akár a háztetőn is, bírta a legkínosabb éhezést és a legkegyetlenebb hideget. Nagyon szegény fiú volt, de csakis a maga erejére számított, mindig szerzett valami kis pénzt, hol ilyen, hol olyan munkával. Ismert minden forrást, amelyből meríteni lehet, persze, csakis úgy, hogy megdolgozik érte. Egyszer egész télen nem fűtötte a szobáját, és bizonygatta, hogy ez még kellemes is, mert hidegben jobban alszik az ember. Jelenleg ő is kénytelen volt otthagyni az egyetemet, de csak rövid időre, és minden erejével iparkodott javítani a helyzetén, hogy folytathassa munkáját. Raszkolnyikov már vagy négy hónapja nem volt nála, és Razumihin nem tudta az ő mostani címét. Egyszer, vagy két hónappal azelőtt találkoztak az utcán, de Raszkolnyikov félrefordult, és átment a túlsó oldalra, hogy diáktársa meg ne lássa. Az észrevette ugyan, de mégis továbbment, nem akart alkalmatlankodni.

5

„Igen, nem is olyan régen még csakugyan Razumihinhez akartam fordulni, hogy kerítsen valami munkát, szerezzen egy-két leckeórát vagy akármit - jutott eszébe végre. - De mivel segíthetne most? Mondjuk, hogy szerez egy-két leckeórát, mondjuk, hogy megosztja velem az utolsó kopejkáját, ha ugyan van még egy kopejkája, úgyhogy csizmát vehetek, megjavíttathatom a ruhámat, és elmehetek tanítani... Hm... de mi lesz azután? Mit csinálok pár garassal? Hát az kell nekem most? Igazán nevetséges, hogy Razumihinhez akartam menni...”

A kérdés, hogy miért indult most Razumihinhez, jobban izgatta, mint maga is hitte, nyugtalanul kutatta ebben a látszólag jelentéktelen cselekedetében is a baljós értelmet.

„Hát hogyan? Talán azt gondoltam, hogy Razumihin egymaga jóra fordíthat mindent? Őbenne láttam a kivezető utat?” - kérdezte önmagától, csodálkozva.

Töprengett, homlokát dörzsölte, és - ami elég különös - hosszú töprengés után váratlanul, úgyszólván magától támadt ez a furcsánál furcsább gondolata:

„Hm... igen... Razumihinhez majd elmegyek később - mormogta most egyszerre tökéletesen nyugodtan, mintha ebben a gondolatban volna a végleges megoldás. - Elmegyek hozzá, természetesen, de nem most... majd másnap, az után, mikor azon már túl leszek, és minden újra kezdődik.”

Hirtelen észbe kapott.

„''Az'' után! - kiáltotta és felugrott a padról. - Hát lesz ''az'' valaha? Hát meglesz, igazán?”

Otthagyta a padot, és útnak eredt, majdnem szaladt. Előbb arra gondolt, hogy hazamegy, de szörnyű undor fogta el. Hiszen ott, abban a lyukban, abban a gyűlöletes koporsóban érlelődött mindez, érik már több mint egy hónapja. Nem, inkább ment, amerre szeme látott.

Ideges remegése lázas borzongássá fokozódott, még didergett is, fázott a tikkasztó hőségben. Önkéntelenül és valamiféle belső kényszerűségből figyelni iparkodott a körülötte feltűnő dolgokra, mintha mindenáron szórakozni akarna, de nemigen sikerült neki, újra meg újra elragadták a gondolatai. Felrezzent, felkapta fejét, és szétnézett, de már nem tudta, mire gondolt, még azt sem, hogy hol jár. Így ment végig az egész Vasziljevszkij-szigeten, kiért a Kis Névához, átment a hídon, és lekanyarodott a Szigetekre. A zöld gyep és üdeség előbb jólesett fáradt szemének a városi por, az egymásra zsúfolt, nyomasztó, nagy bérházak után - itt nem volt se fojtó hőség, se bűz, se kocsma -, de kellemes érzése igen hamar gyötrő ingerültséggé változott. Olykor megállt egy-egy zölddel övezett díszes villa előtt, benézett a kerítésen, és látta messziről az erkélyeken, verandákon a gazdagon öltözött nőket meg a kertben futkosó gyerekeket. Különösen a virágok érdekelték, azokat a legtovább elnézte. Elegáns hintókkal is találkozott, meg lovasokkal és lovagló nőkkel, kíváncsian nézett utánuk, de még el sem tűntek szeme elől, már megfeledkezett róluk. Egyszer megállt, és megolvasta a pénzét, harminc kopejkája volt még. „Húsz a rendőrnek, három Nasztaszjának a levélért... eszerint tegnap Marmeladovéknak negyvenhét vagy ötven kopejkát adtam” - számolgatott valami okból, de aztán elfelejtette még azt is, hogy miért vette elő zsebéből a pénzt, csak pár perccel később jutott eszébe, mikor egy étkezde - amolyan kifőzésféle - elé ért: érezte, hogy éhes. Bement, megivott egy pohárka vodkát, és vett egy húsos pirogot, de azt már kinn az utcán ette meg. Rég nem ivott vodkát, és rögtön érezte a hatást, noha mindössze egy pohárka volt. Lába hirtelen elzsibbadt, és egyre jobban ránehezült az álmosság. Hazafelé tartott, de már a Petrovszkij-szigeten meg kellett állnia, annyira gyenge volt, letért hát az útról, és bement a bokrok közé, ott leült a fűbe, és nyomban elaludt.

Beteges lelkiállapotban álmaink sokszor hihetetlenül plasztikusak, élesek, és rendkívül hasonlatosak a valósághoz. Lehetetlen képek villannak fel néha, de ugyanakkor a körülmények és a történés egész folyamata annyira valószerű, olyan sok apró, váratlan, de művészileg tökéletesen odaillő részlet egészíti ki, hogy ébren soha ki nem gondolhatta volna az álmodó, még ha olyan művész is, mint Puskin vagy Turgenyev. Az ilyen kóros álmok mindig sokáig megmaradnak az emberben, és az amúgy is megrongált, felzaklatott szervezetre erősen hatnak.

Raszkolnyikov borzalmas álmot látott. Gyermeknek látta magát, a szülővároskájában. Hétéves, és egy ünnepnapon, estefelé, apjával sétálni mennek, ki a szabadba. Borús az idő, a levegő tikkasztó, a környezet szakasztott olyan, ahogy emlékezetében megmaradt, sőt, emlékezetében sokkal halványabb már, mint most, álmában. Előtte fekszik kiterítve az egész városka, még egy fűzfa sincs körül-körül. A messzeségben, az ég alján erdőcske sötétlik. Az utolsó ház kerítésétől néhány lépésre egy kocsma van, nagy kocsma. Valahányszor apjával erre járt, és elment előtte, mindig valami rossz érzés, sőt félelem fogta el. Olyan sokan voltak ott mindig, és ordítoztak, röhögtek, szitkozódtak, meg csúnyán, rekedten daloltak, még verekedtek is. És félelmes, részeg alakok lődörögtek a kocsma körül. Ha ilyennel találkoztak, ő szorosan az apjához bújt, és egész testében reszketett. A kocsma előtt mezei út van, mindig poros, és egészen fekete rajta a por, ott visz el, és aztán továbbkanyarog, vagy háromszáz lépéssel odább jobbra fordul, megkerüli a városi temetőt. A temető közepén zöld kupolás kőtemplom áll, ők hárman - apjával, anyjával - minden évben kétszer elmentek a templomba, mikor gyászmisét mondtak ott a nagyanyjáért, aki már régen meghalt, ő sohase látta. A gyászmisére szentelt rizst vittek mindig, fehér tálon, asztalkendővel letakarva, és az jó édes volt, rizsből és mazsolából csinálták, és kereszt volt rajta, mazsolaszemekből. Szerette ezt a templomot, és benne a majd minden keret nélkül lógó régi-régi szentképeket, meg a reszkető fejű öreg papot. Nagymama kőtáblás sírja mellett volt egy kicsi hant, az ő kisöccsének a sírja, aki hathónapos korában meghalt. Azt se ismerte egyáltalában, nem is emlékezett rá, de mesélték neki, hogy volt egy öcsikéje, és valahányszor ellátogattak a temetőbe, ő ájtatosan, szertartásosan keresztet vetett ott a sírnál, aztán lehajolt, és megcsókolta a hantot. És most, álmában ezt látja: apjával megy az úton a temető felé, éppen a kocsma előtt vannak, ő erősen fogja az apja kezét, és ijedten nézi a kocsmát. Elég szokatlan látványra figyel: mintha mulatság volna ott! Egész sereg kiöltözött városi meg falusi asszony a férjével, és mások, mindenféle népség. Részegek, nagyban dalolnak, és a kocsma előtt, a lépcsőnél egy szekér áll, de az is nagyon furcsa: jókora társzekér, amilyenen árut meg boroshordókat szoktak szállítani, és markos igáslovat fognak elébe. Sokszor elnézte, szerette ezeket a hatalmas lovakat, hosszú a sörényük, vastag a lábuk, és nyugodtan, kimérten lépnek - egész halom árut visznek, és nem is erőlködnek, mintha könnyebb volna nekik teherrel, mint anélkül. De most, miért, miért nem, a nagy szekér elé sovány kis sárga parasztlovacska van fogva - ismeri ezeket, sokszor látta, ahogy a tetejest rakott fás- vagy szénásszekérrel kínlódnak, kivált, mikor megrekednek a sárban, keréknyomban, és a muzsik kegyetlenül csapkodja őket az ostorral, sokszor egyenesen a szájukat, szemüket üti - jaj, de sajnálta mindig szegény lovacskát, majdnem elsírta magát, a mamája többnyire el is vezette az ablaktól... De most egyszerre nagy lármát hall: jönnek ki a kocsmából, balalajka szól, és ordítoznak, danolnak, részegek, jaj, de részegek, csupa szálas, erős muzsik, kék és piros rubaskában, panyókára vetett szűrrel.

- Üljetek fel, mind üljetek fel! - kiabálja egy fiatal, vastag nyakú ember, arca húsos és piros, akár a cékla.

- Mind üljetek fel! Elviszlek!

De kinevetik, kiabálnak:

- Ezzel a rossz kis gebével akar elvinni!

- Azám! Hová tetted az eszedet, Mikolka? Ilyen roskadt kis kancát fogsz ekkora szekérbe?

- Hisz ez a fakó megvan húszesztendős, atyafiak, ha ugyan nem több!

- Csak üljetek fel mind, elviszlek! - ordítozza Mikolka, elsőnek ugrik fel, fogja a gyeplőt, és áll a szekér elején felmagasodva.

- A pejkóm kimúlt most Mátyáskor! - kiáltja a szekérről. - Ez a kis kanca meg csak a szívemet rágja, atyafiak, kár belé, amit megeszik, gondoltam is már, hogy agyonverem. Azért mondom: felülni! Megfuttatom én! Vágtat ez mindjárt úgy, hogy no! - Kezébe veszi az ostort, előre élvezi, hogy megcsapja majd a fakót.

- Hát üljünk fel, miért ne? - röhög a sok nép. - Hallottátok? Mindjárt vágtatni fog!

- Ez, szegény feje, már tíz éve nem vágtat.

- Most majd fog!

- Hé, atyafiak! Mindenki fogjon ostort, ne sajnáljátok!

- Jó, jó, csak üsd!

Felkapaszkodnak a Mikolka szekerére, van röhögés, borsos tréfa. Hatan már felmásztak, de még több is felfér, egy asszonyt is felraknak, kövér és piros, a ruhája is piros, fején üveggyöngyös főkötő, lábán hímzett cipő, mogyorót ropogtat és mulat. Mind röhögnek körülötte - de hát lehet nem nevetni: ez a rossz kis ló ekkora teherrel még vágtasson is! Két legény fönn a szekéren már ostort fog, hogy Mikolkának segítsen. „Gyí, te!” - hallik, a kis gebe húz, teljes erejéből, de nemhogy vágtatni, lépni se bír, csak topog egy helyben, nyerít és rogyadozik a három ostor záporozó csapásai alatt. A kocsin ülők meg a lenn tolongók még hangosabban mulatnak, de Mikolka bőszülten üti-veri a lovacskát, mintha igazán azt hinné, hogy akkor majd vágtat.

- Eresszetek oda, atyafiak! - kiáltja egy legény, az is vérszemet kapott.

- Felülni! Mind üljetek fel! - ordítoz Mikolka. - Elvisz, ha mondom! Agyonverem! - És csapdossa a lovat, azt se tudja már, mivel üsse dühében.

- Apácska! Apácska! - kiabál ő. - Mit csinálnak?! Apácska, hogy ütik szegény lovacskát!

- Gyerünk, gyerünk - mondja az apja -, ostoba tréfa, részegek, bolondok, ne nézz oda. - El akarja vezetni, de ő kirántja a kezét, nem is tudja, mit csinál, odaszalad a lovacskához. Az szegény elég bajban van már. Zihál, aztán megáll, és újra nekihuzakodik, majd leroskad.

- Üssétek agyon! Itt az ideje! Agyoncsapom!

- No, rajtad se fogott a keresztség, te sátánfajzat! - kiáltja egy öregember a sokaságból.

- Láttak már ilyet! Ezzel a rossz kis kancával ekkora terhet húzat! - támogatja a másik.

- Beledöglik! Megszakad!

- Mit bánod! Az én lovam! Azt csinálok vele, amit akarok! Üljetek fel, mind üljetek fel! Azt akarom, hogy vágtasson! Akarom!

Most egyszerre harsogó hahota hallik: a lovacska nem bírja tovább a rázúduló csapásokat, és tehetetlenségében kirúg. Még az öreg se állja meg, az is nevet. De hát igaz is: ilyen rozoga kis lovacska, és kirúg!

Közben újabb két legény is ostort kerített, odaszaladnak, és odaállnak kétfelől a lovacska mellé, hogy az oldalát csapkodják.

- A pofáját! A szemit neki! Csak a szeme közé! - lármázik Mikolka.

Most elkiáltja valaki fönn a szekéren: - Nótára, atyafiak! - és mind rákezdi. Trágár nóta harsog, verik a dobot, a refrént fütyölik. A menyecske mogyorót ropogtat és mulat.

Ő a lovacska mellett ugrál, előreszalad, látja, hogy csapkodják a szemét, pontosan a szemét! Sír. Majd megszakad a szíve, könnye csak úgy ömlik. Egy ostoros az ő arcába csap, de nem érzi, kezét tördeli és jajgat. Az ősz szakállú, ősz hajú öregemberhez akar szaladni, aki fejét csóválja, elítéli a durva tréfát, egy asszony kézen fogja, hogy elvezesse, de kitépi kezét, rohan vissza a lovacskához. Az már a végét járja, de még egyszer megpróbál kirúgni.

- Hogy az ördög! - dühöng Mikolka. Elhajítja az ostort, lehajol, és kirángat a szekér aljáról egy hosszú, vastag kocsirudat, megmarkolja két kézzel a végét, és teljes lendülettel a fakóra emeli.

- Ez megveszett! - kiáltoznak körülötte.

- Agyonüti!

- Az én lovam! - ordít Mikolka, és teljes erővel rásújt. Hallani a rettenetes ütést.

- Üsd! Üsd! Most már mit álltok! - kiabálnak a sokaságból.

Mikolka másodszor is nekihuzakodik, teljes erővel sújt a szerencsétlen gebe hátára. Az lerogy, de felugrik és húz, összeszedi utolsó erejét, rángatja erre-arra a terhet, vinni akarná, de mindenfelől ostor - hat ostor - fogadja, a rúd is felemelkedik, újra és újra rásújt. Mikolka őrjöng, amiért nem tudja egy csapásra agyonütni.

- Szívós! - kiáltozzák sokan egyszerre.

- No de most lefektetik! Mindjárt vége! - kiáltja a tömegből egy szakértő.

- Fejszét neki! Az kell! Legalább egyszerre vége! - kiált a harmadik.

- Hess innen, szúnyogok, félre! - üvöltöz eszeveszetten Mikolka, eldobja a kocsirudat, és megint lehajol, nagy feszítővasat ránt elő a szekér aljáról... - Vigyázz! - minden erejét összeszedi, és nekiesik szegény kis fakójának. A vasrúd lecsap, a lovacska megtántorodik és lerogy, húzni akarna, de a rúd megint a hátára sújt, és most már elterül a földön, mintha egyszerre mind a négy lábát lecsapták volna.

- No még egy utolsót neki! - ordítja Mikolka, és leugrik a szekérről, nincs eszén. Néhány legény - az is mind vörös és részeg - felkapja, ami kezébe akad, ostort, botot, rudat, és rárohannak a már-már kimúló lovacskára. Mikolka az oldalánál áll, csapkodja a vasrúddal, csak úgy bolondjában. A gebe felemeli pofáját, és nehéz sóhajtással kimúlik.

- No, megdöglött! - hallik a tömegből.

- Miért nem vágtatott?

- Az én lovam! - lármázik Mikolka. Úgy áll ott, kezében a feszítővassal, vérben forgó szemmel, mintha sajnálná, hogy nincs már kit ütni.

- No, rajtad se fogott a keresztség - szidják többen is.

De a szegény kisfiú magánkívül van. Nagyot kiált, és keresztültör a sokaságon a fakóhoz, ölelgeti halott, véres fejét, és csókolja a szemét, száját... Majd felpattan, és dühtől vakon Mikolkának ront a kicsi öklével. Ebben a pillanatban az apja, aki már régóta futkos utána, megragadja, és végre elviszi onnan.

- Gyerünk, gyerünk, fiam!... Megyünk haza!

- Apácska, de hát mért... verték agyon szegény lovacskát? - zokogja, lélegzete elakad, és szaggatott kiáltások törnek fel elszorult melléből.

- Részegek, bolondoznak, nem a mi dolgunk, gyerünk! - mondja az apja. Két kézzel kapaszkodik az apjába, de melle csak elszorul. Lélegzeni, kiáltani akar, és felriad.

Verejtékben ázva ébredt, haja is csapzott volt az izzadságtól, melle zihált, rémülten feltámaszkodott:

„Hála az Istennek, hogy csak álom - mormogta a fa alatt ülve, és mélyet sóhajtott. De mi ez? Csak nem vagyok megint lázas? Ilyen őrültséget álmodni!”

Egész teste össze volt törve, lelke zilált volt és sötét. Könyökét a térdére téve, két kezébe támasztotta a fejét.

- Úristen! - kiáltott fel. - Hát lehet az? Hát lehet az, hogy én baltát fogok, és rávágok a fejére, szétzúzom a koponyáját... ragadós meleg vérben csúszkálok... zárakat török fel, lopok és reszketek és bujkálok, úgy véresen... a baltával... Uram! Hát lehet az?

Remegett, mint a nyárfalevél.

- De hát mit akarok? - kérdezte felülve, mélységes megdöbbenéssel. - Hiszen mindig tudtam, hogy nem bírom megtenni! Hát akkor miért kínozom magamat ennyi idő óta? Még tegnap is, amikor odamentem próbára, tegnap is pontosan tudtam, hogy nem bírom... Mit akarok? Miért haboztam egészen mostanáig! Nem én magam mondtam tegnap, mikor a lépcsőn lejöttem, hogy rút, undok, aljas... aljas... dolog? Mihelyt ébren gondoltam rá, már a gondolattól is felfordult a gyomrom, és szörnyűködve elutasítottam...

Nem, nem bírom megtenni, nem bírom. Ha mégolyan hibátlan is a számítás, ha minden, amit ebben a hónapban végiggondoltam, világos is, mint a nap, és logikus, mint a matematika... Uramisten! Hisz úgyse szánom rá magamat! Nem bírom, nem bírom... De hát akkor mért kellett egészen mostanáig...

Felállt, és csodálkozva nézett körül, mintha az is meglepné, hogy ott van. Aztán elindult a T... híd felé. Sápadt volt, szeme égett, tagjait alig bírta emelni, de mégis mintha most egyszerre könnyebben lélegzett volna. Úgy érezte, ledobta az iszonyú terhet, amely olyan régen nyomja, és könnyű lett, elcsendesedett a lelke. „Uram, Istenem - fohászkodott -, mutasd meg az utamat, és megtagadom ezt az átkozott... álmot!”

A hídon menet nyugodtan, csendesen nézte a Névát, a fényes vörös nap lenyugtát. Ha gyenge volt is, fáradtságot már nem érzett. Mintha kifakadt volna szívén a gennyes kelevény, amely egy hónap óta érett. Szabadság! Megszabadult a varázslat alól, az igézetből, bódulatból, megszabadult a kísértéstől!

Később, amikor visszagondolt erre az időre, és sorra vette mindazt, ami ezekben a napokban történt vele, percről percre, pontról pontra, vonásról vonásra - szinte babonás megdöbbenéssel mindig megakadt egy voltaképpen nem is nagyon különös mozzanaton, amelyről később mindig azt érezte, hogy sorsát ez döntötte el. Mégpedig: sohasem tudta megmagyarázni, felderíteni, hogy akkor fáradtan, elcsigázottan mért nem ment a legrövidebb úton egyenesen haza, mért került a Széna tér felé? Nem volt sokkal hosszabb út, de kétségtelenül kerülő, és egészen felesleges. Sokszor megesett persze, hogy nem tudta, milyen utcákon jár így hazamenet. De mért történt ez a fontos, ez a számára döntő és annyira véletlen találkozás ott a Széna téren, ahol semmi keresnivalója nem volt, kérdezte később újra meg újra, éppen akkor, életének éppen abban az órájában, abban a percében, amikor lelkiállapota és körülményei miatt ez a találkozás ilyen döntő, végzetes hatással volt egész sorsára? Mintha csak várt volna rá.

Kilencre járt, amikor a Széna térre ért. Az árusok, asztalaiknál, bódéikban, sátraikban, mind becsukták már a boltot, vagy éppen összeszedték, rakosgatták a portékájukat, és elszéledtek, ki-ki az otthonába, csakúgy, mint a vevők. A pincehelyiségekben levő kifőzések körül meg a vásártéri házak mocskos, bűzös udvarain és főleg a kocsmák közelében összecsődült az iparosok és rongyosok minden fajtája. Raszkolnyikov, ha céltalanul kószált a városban, ezeket a helyeket és a közeli utcácskákat szerette a legjobban. Itt nem vont magára megvető pillantásokat a rongyaival, járhatott akárki akárhogyan, nem keltett megbotránkozást. A K... utcánál, egészen a sarkon, egy árus meg a felesége két asztalnál cérnát, zsinórt, karton fejkendőket és más efféle holmit kínált. Azok is rakodtak már, hazakészülődtek, de éppen akkor jött oda egy ismerősük, és azzal még elbeszélgettek. Ez az ismerős Lizaveta Ivanovna volt, vagy egyszerűen „Lizaveta”, ahogy mindenki hívta - testvérhúga annak a bizonyos Aljona Ivanovna uzsorásasszonynak, özvegy díjnoknénak, akihez ő tegnap „próbaképpen” elment, és az óráját elvitte zálogba... Lizavetáról mindent tudott már régen, sőt, az is ismerte őt valamennyire. Harmincöt éves lány volt, hosszú, esetlen és félénk, nagyon csendes, majdnem félkegyelmű. A nénje valóságos rabságban tartotta, annak dolgozott reggeltől napestig, és reszketett előtte, még azt is eltűrte, hogy megüsse. Egy kis batyu volt most nála, és elgondolkozva állt, figyelmesen hallgatva az árust meg a feleségét, akik feltűnő hévvel magyaráztak neki valamit. Raszkolnyikovot nagyon különös érzés fogta el, mikor a lányt meglátta, valósággal megdöbbent, holott semmi rendkívüli nem volt a találkozásban.

- Jól tenné, ha ezúttal maga döntene, Lizaveta Ivanovna - mondta hangosan az árus. - Jöjjön el hozzánk holnap hét órakor. Ők is ott lesznek.

- Holnap? - Lizaveta elhúzta a szót, mint aki még tanakodik, nem tudja, mit csináljon.

- Ejnye, de nagyon fél a nénjétől! - vetette közbe az árus felesége, egy eleven kis asszonyka. - Csak nézem! Hisz úgy fél tőle, mint egy kicsi gyerek! Pedig nem is édesnénje, csak mostoha, és hogy a nyakára ül!

- Most az egyszer ne is szóljon Aljona Ivanovnának - folytatta a férfi. - Én azt ajánlom, jöjjön el hozzánk, ne is kérdezze tőle. Jó üzletet csinálhat, meglátja. A kedves nénje is helyeselni fogja később.

- Elmenjek?

- Igen, igen. Hétkor. Holnap. Az ő emberük is ott lesz, tessék eljönni. Ne kérdezze senkitől, csak jöjjön el.

- Begyújtom a szamovárt is! - tette hozzá az asszony.

- Hát jó, eljövök - mondta Lizaveta még mindig gondolkodva, és aztán lassan indulni készült.

Raszkolnyikov akkorra már továbbhaladt, a többit nem hallotta. Csendesen, észrevétlenül ment el mellettük, ügyelve, hogy egyetlen szót se szalasszon el. Az iménti megdöbbenés lassan rémületté nőtt benne, hideg futkosott a hátán. Most hát megtudta, hirtelen és tökéletesen váratlanul megtudta, hogy holnap este hétkor Lizaveta, az öregasszony testvérhúga és egyetlen lakótársa, nem lesz otthon, ami annyit jelent, hogy az öregasszony holnap hét órakor egyedül lesz.

Csak pár lépésre volt már hazulról. Úgy lépett be a szobájába, mint a halálraítélt. Nem gondolkozott, nem is tudott most gondolkozni, de egész valójával rádöbbent, hogy most már nincs meggondolás, nincs akarás többé, az imént egy csapásra eldőlt, véglegesen eldőlt minden.

Nyilvánvaló: évekig várhatna az alkalmas pillanatra, és még akkor is kérdés, hogy - miután terve már készen van - módja lenne-e valaha is ennyire kedvező alkalmat kivárni, mint amilyen most kínálkozik. Mindenesetre bajosan tudhatná meg egy nappal előbb, ilyen valószínűséggel, pontossággal és minden kockázatos kérdezősködés, puhatolózás nélkül, hogy holnap ekkor meg ekkor az öregasszony, aki ellen a merényletet tervezi, egyedül lesz otthon.

6

Raszkolnyikov később egyszer véletlenül megtudta, hogy az árus meg a felesége mért hívták akkor a házukba Lizavetát. Egészen egyszerű dolog volt, egyáltalán nem rendkívüli: egy vidékről feljött, elszegényedett család ruhát, miegymást akart eladni - csupa női holmit -, és mivel a piacon nem kaptak volna rendes árat, közvetítőt kerestek. Lizaveta foglalkozott ilyesmivel: megbízásokat vállalt, vett és eladott, és elég szép vevőköre volt, mivel tudták róla, hogy nagyon becsületes, megmondja a végső árat, és amit mondott, annál is marad. Általában keveset beszélt, és mint már említettük, szelíd, félénk teremtés volt.

De Raszkolnyikov az utóbbi időben hajlott a babonaságra, a babonaság nyomai még azután is sokáig megmaradtak benne, szinte belerögződtek. Ezt az egész dolgot is valahogy különösnek, titokzatosnak látta később, hajlandó volt feltételezni, hogy rendkívüli erők és rendkívüli véletlenek irányították. Még télen történt, hogy egyik ismerőse - egy Pokorjev nevű diák - Harkovba utazott, és búcsúzáskor csak úgy mellékesen megemlítette neki az öreg Aljona Ivanovna címét, ha netalán zálogba akarna tenni valamit. Ő sokáig nem ment el az öregasszonyhoz, mert volt még egy-két tanítványa, elvergődött úgy-ahogy. De másfél hónappal ezelőtt egyszer eszébe jutott a cím, és volt két zálognak alkalmas tárgya is: az apjától maradt öreg ezüstóra meg a kis aranygyűrű, három piros kövecskével, amit a húga adott neki emlékül. Gondolta, zálogba teszi a gyűrűt, el is ment az öregasszonyhoz, és ahogy meglátta, mindjárt leküzdhetetlen ellenszenvet érzett iránta, noha jóformán semmit se tudott róla. Két „bankócskát” kapott tőle, és hazamenet betért egy olcsó vendéglőbe, teát kért, leült, és mélyen elgondolkozott. Furcsa gondolat motoszkált és kelt ki a fejében, mint a tojásból a csirke, egészen lekötötte.

Majdnem közvetlenül mellette, a másik asztalnál egy diák ült, akit még látásból sem ismert, egy fiatal tiszttel. Biliárdoztak, és most éppen leültek teázni. Egyszer csak hallja, hogy a diák Aljona Ivanovna özvegy díjnoknét és uzsorásasszonyt említi, sőt, a címét közli barátjával. Már ez is meghökkentette: most jön tőle, és itt éppen róla beszélnek! Véletlen, természetesen, de hisz ő itt most éppen ezzel a rendkívüli élménnyel küszködik, és ez a diák mintha csak segítségére akarna jönni: különféle részleteket kezd mesélni barátjának éppen Aljona Ivanovnáról.

- Nagyszerű öregasszony, mindig kaphatsz tőle pénzt: gazdag, mint egy zsidó, ötezret is kifizet egyszerre, de az egyrubeles zálogocskát se veti meg. Sokan járnak hozzá közülünk. Csak ne volna olyan ronda féreg!

És elmondta, milyen komisz, milyen szeszélyes a vénasszony. Csak egy nappal késsen az ember, és fuccs a zálognak. Negyedannyit se ad rá, mint amennyit ér, és öt, sőt hét százalékot is szed havonta, és a többi és a többi... Csak úgy dőlt belőle a szó. Elmesélte, hogy az öregasszonynak van egy húga, Lizaveta, és a töpörödött kis csúfság üti-veri, pedig a lány hosszú, mint egy pózna.

- Az se mindennapi figura ám! - nyomta meg a szót, és nagyot nevetett.

Most már Lizavetáról folyt a beszélgetés. A diákon látszott, hogy élvezettel mesél róla. Közben állandóan nevetett, a tiszt érdeklődéssel hallgatta, és megkérte, hogy küldje el azt a Lizavetát, a fehérneműjét javíttatná vele. Raszkolnyikov egyetlen szót se szalasztott el, mindent megtudott Lizavetáról: a vénasszony húga, de csak féltestvére (más anyától való), és már harmincöt éves, éjjel-nappal dolgozik a nénjére, ő a szakácsné is, mosóné is, amellett még eladásra is varr, padlót súrol, és minden keresetét odaadja nővérének. Se megrendelést, se másféle munkát nem mer elvállalni az engedelme nélkül. A vénasszony már megcsinálta a végrendeletét, és Lizaveta is tudja, hogy neki egy kopejkát se hagy, csak az ingóságokat, pár széket, miegymást, de minden pénze egy N... kormányzósági kolostorra száll, hogy ennek fejében az idők végezetéig misézzenek Aljona Ivanovna lelki üdvéért. És Lizaveta kispolgár maradt, nem hivatalnokné, tehát rangban is alatta áll nénjének. Szörnyen esetlen teremtés, csuda nagyra megnőtt, a lába éktelen hosszú, és valahogy csámpás, mindig ugyanaz a félretaposott, kecskebőr cipő van rajta, de magára nagyon tiszta. És ami neki a legfurcsább és legmulatságosabb - mesélte a diák -, Lizaveta minduntalan teherben van...

- Hiszen azt mondod, idétlen - vetette közbe a tiszt.

- Igen, barna bőrű, és olyan, mint egy női ruhába bújtatott katona, de mégsem idétlen. Hogy is mondjam, olyan jó pillantása, jó arca van. Sőt, nagyon! Bizonyság: soknak tetszik. Csendes, szelíd, engedékeny teremtés, mindenben engedékeny. És a mosolya igazán szép.

- Nézd csak! Tán bizony neked is tetszik, mi? - nevetett a tiszt.

- Talán különcségből. És most mondok neked valamit: ha én ezt a vénasszonyt megölném és kirabolnám, biztosítlak, semmi lelkifurdalást nem éreznék - folytatta a diák szenvedélyesen.

A tiszt megint nagyot nevetett, de Raszkolnyikov megborzongott. Ejnye, de különös!

- Várj, most felteszek egy komoly kérdést. - A diák mindinkább tűzbe jött. - Eddig persze, tréfáltam, de ide hallgass: itt van egyfelől ez a hitvány, ostoba, jelentéktelen, komisz és nyavalyás vénasszony, senkinek semmi haszna belőle, sőt, mindenkinek csak árt, maga se tudja, minek él, és holnap talán úgyis elpatkol. Érted, mit akarok? Érted már?

- Értem, értem - felelte a tiszt, és figyelmesen nézte nekihevült cimboráját.

- Akkor gyerünk tovább! Másfelől ott a sok fiatal erő, ami elkallódik támogatás híján, ezrével vannak ilyenek mindenütt. Sok száz, sok ezer jó ügy, hasznos kezdeményezés, amit előrevihetnénk, megvalósíthatnánk a vénasszony pénzén. Így meg a kolostornak jut mind. Száz meg száz, ezer meg ezer egzisztenciát elindíthatnánk, sok tucatnyi családot kimenthetnénk a nyomorból, züllésből, pusztulásból, a fertőből és a venereás kórházakból... igen, ezt mind lehetne az ő pénzén! Öld meg a vénasszonyt, vedd el a pénzét, hogy aztán az egész'' ''emberiség javát, a közérdeket szolgáld vele! Mit gondolsz, nem egyenlíti ki a parányi, egyszeri bűnt ezer jótett? Égy életért - ezer élet, amit kimentettél a züllésből, mocsokból. Egy meghal, hogy százan élhessenek helyette. Igazán egyszerű matematika! És mit jelent az egésznek a mérlegén egy ilyen hektikás, buta, komisz vénasszony élete? Annyit, mint a tetűé vagy a svábbogáré, sőt még annyit se, mert ez a vénasszony sokkal kártékonyabb, megmérgezi a mások életét, gonosz. Egyszer dühében megharapta Lizaveta ujját, kicsibe múlott, hogy amputálni nem kellett!

- Nem érdemli meg, hogy éljen, az igaz - mondta a tiszt. - De hát a természet, hiába...

- Hisz éppen ez az, barátom! A természetet is javítani, irányítani kell, anélkül belefulladnánk az előítéletekbe. Anélkül egyetlen nagy ember se született volna. „Kötelesség”, „lelkiismeret”... egyre ezt halljuk. Semmi kifogásom a kötelesség, a lelkiismeret ellen, csak az a kérdés, hogy értelmezzük? Várj, még egy kérdést teszek fel, ide figyelj!

- Nem, te várj, majd előbb én kérdezek.

- Nos?

- Te csak beszélsz, szónokolsz, de azt mondd meg: megölnéd ''te magad ''azt a vénasszonyt, igen, vagy nem?

- Én? Dehogyis! Nem énrólam van most szó, csak az igazságot akartam...

- Márpedig, szerintem, ha te nem szánod rá magad, akkor nem is igazság. No gyere, játsszunk még egy partit.

Raszkolnyikovot nagyon felizgatta a vita. Fiatalok között gyakori, megszokott gondolatok és szavak voltak, természetesen éppen elégszer hallotta, ha kicsit más formában, más tárggyal kapcsolatban is. De mért kellett éppen most ezt a vitát, ezeket a gondolatokat hallania, amikor az ő fejében is éppen most születtek meg... pontosan ugyanezek a gondolatok? És mért éppen most üti meg a fülét ez a beszélgetés, amikor benne csírázni kezd mindaz, amit az öregasszonyról elgondolt? A véletleneknek ezt a találkozását később is mindig nagyon különösnek érezte. A jelentéktelen vita, ott a kis vendéglőben, erős hatással volt az események további alakulására, mintha csakugyan útmutatás, elrendelés lett volna.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Mihelyt a Széna térről hazaért, a díványra vetette magát, és egy álló óra hosszat mozdulatlanul ült. Közben besötétedett, gyertyája nem volt, de meg eszébe se jutott volna gyertyát gyújtani. Később sem tudott visszaemlékezni, hogy gondolt-e valamire ebben az órában. Aztán megint érezte az előbbi lázas borzongást, didergést, és nagyon megörült, amikor eszébe jutott, hogy a díványon feküdni is lehet. Hamarosan ólmos, mély álom nehezedett rá, valósággal leterítette.

Szokatlanul sokáig aludt, és semmit se álmodott. Nasztaszja, mikor másnap délelőtt tíz órakor bejött, alig bírta felverni. Teát és kenyeret hozott neki. A tea most is második felöntés volt, és most is a maga kannájában hozta.

- Hát nem megin alszik! - kiabált rá bosszúsan. - Ez mindig alszik!

Nagy nehezen felkönyökölt. Fájt a feje, fel akart kelni, de éppen csak fordult egyet a szobában, és megint a díványra roskadt.

- Tovább alszol, mi? - lármázott a lány. - Beteg vagy tán?

Nem felelt.

- Akarsz teát?

- Majd aztán - mondta végre a diák nagy nehezen, szemét újra lehunyta, és a falnak fordult. Nasztaszja ott állt, és nézte egy darabig.

- Tán igazán beteg - mormogta és megfordult, kiment.

Két órakor újra bejött, levest hozott neki. Úgy találta fekve, ahogy hagyta, a tea is úgy volt, érintetlenül. Megsértődött, és mérgesen lökdösni kezdte.

- Mit döglődöl itt! - kiabált, és bosszúsan nézett le rá. Raszkolnyikov most feltápászkodott és felült, de nem szólt egy szót sem, szemét a földre szegezte.

- Beteg vagy? Igen vagy nem? - kérdezte Nasztaszja, aztán újra megszólalt: - Lemehetnél az utcára, felfrissítene a levegő. Eszel valamit?

- Majd aztán - motyogta. - Eriggy ki! - És intett.

Nasztaszja még egy darabig állt mellette, sajnálkozva nézte, aztán kiment.

Raszkolnyikov pár perc múlva felpillantott, és sokáig nézte a teát meg a levest. Végre felvette a kenyeret, fogta a kanalat, és enni kezdett.

Evett pár falatot, étvágy nélkül, lenyelt három-négy kanál levest, szinte gépiesen. Fejfájása enyhült. Evés után megint lefeküdt, de elaludni már nem tudott, mozdulatlanul feküdt, arcát a párnába fúrva. Képek rémlettek előtte, szüntelenül, különösnél különösebb képek. Egyik vissza-visszatért: valahol Afrikában van, Egyiptomban, egy oázison. A karaván pihen, a tevék csöndesen feküsznek, körös-körül pálmák. Mindenki ebédel. De ő csak iszik, egyre issza a friss vizet a patakból, amely ott mellette folyik és csobog. És milyen friss, hideg, milyen csudálatos halványkék az a víz, színes kavicson fut és tiszta, aranyosan csillogó homokon... Hirtelen élesen hallotta egy óra ütését. Összerezzent, felriadt, felkapta a fejét, és az ablakra nézett, hogy megítélje, mennyi lehet az idő. Egyszerre minden eszébe jutott, úgy ugrott fel a díványról, mintha valaki felrántotta volna. Lábujjhegyen az ajtóhoz osont, óvatosan kinyitotta, és hallgatózott, hogy nem járnak-e a lépcsőn. Szíve vadul vert. De a lépcsőn mély csend volt, mintha aludna az egész ház... Őrült képtelenségnek érezte, hogy így átaludta az időt, szinte eszméletlenül hever tegnap óta, és még semmit se csinált, semmit se készített elő... Pedig talán már a hatot ütötte... És a kábultság, a mély alvás után lázas, szinte fejvesztett sietség kezdte űzni. Igaz, nem is volt sok előkészítenivalója. Összeszedte erejét, hogy mindenre gondoljon, semmit el ne felejtsen, de szíve csak kalapált, úgy vert, hogy alig kapott levegőt. Legelőször is a hurkot kell megcsinálni és bevarrni a felöltőbe - egy-két perc, és megvan. Benyúlt a párnája alá, kikereste az odagyűrt holmiból a teljesen elnyűtt, régi, mosatlan rubaskát, letépett egyhüvelyknyi széles és vagy nyolc hüvelyk hosszú csíkot, a két végét összefogta, aztán levette bő nyári felöltőjét (az egyetlen kabátját), amely valami erős, vastag pamutszövetből volt, és a csík két végét bevarrta a kabát bal hónaljába, belül. Keze remegett varrás közben, de azért megcsinálta rendesen, úgyhogy kívülről semmi se látszott, mikor a kabátot megint felvette. A tűt, cérnát régen odakészítette már magának az asztalfiókba, papirosba csavarva. Ami pedig a hurkot illeti, azt igen ügyesen maga eszelte ki: a hurok a baltának kellett. Kézben nem vihet baltát az utcán, és ha csak egyszerűen a felöltője alá rejti, mégis fogni kell, és az esetleg feltűnik. Így meg csak beakasztja a balta fejét a hurokba, és nyugodtan lóg belül, a hóna alatt, egész úton. Ha kezét az oldalzsebébe dugja, még foghatja is a nyelét, hogy ne himbálózzon. És mivel a felöltő nagyon bő, valóságos zsák, senki se veheti észre, hogy valamit fog a zsebre dugott kezével. Ezt a hurkot is már két héttel azelőtt kieszelte.

Mikor a hurokkal elkészült, benyúlt az ottomán bal sarka alatti keskeny résbe, és előkotorta az ugyancsak régen előkészített, odarejtett zálogtárgyat. Nem is volt zálogtárgy, csak közönséges, simára gyalult fadarab, nagyságra, vastagságra pontosan olyan, mint egy ezüst cigarettatárca. Véletlenül találta egyszer kószálása közben valami udvaron, ahol műhely volt. Később a fadarabhoz még egy sima, vékony vaslemezt is tett - nyilván valaminek a darabja lehetett -, azt is ugyanakkor találta, az utcán. A kettőt egymás mellé rakta - a vaslemez valamivel kisebb volt - és jó erősen átkötözte madzaggal, keresztben és újra keresztben, aztán nagyon rendesen, kényes gonddal becsomagolta tiszta fehér papirosba, és azt is átkötözte, ugyancsak keresztben, a csomót úgy bogozva, hogy mennél nehezebb legyen kioldozni. Ez azért kellett, hogy az öregasszony, amikor majd a csomóval bíbelődik, egy darabig ne tudjon másra figyelni, és ő kihasználhassa az alkalmas pillanatot. A vaslemezt súlynak tette hozzá, különben az öregasszony talán rögtön kitalálná, hogy a „zálog” fából van. Egészen eddig a dívány alatt tartotta. És most, éppen abban a pillanatban, mikor elővette, hallja, hogy az udvaron ezt kiáltja valaki:

- Hét óra rég elmúlt!

„Rég! Jóságos Isten!”

Az ajtóhoz ugrott, hallgatózott, aztán fogta a kalapját, és vigyázva, nesztelenül, mint a macska, leosont a maga tizenhárom lépcsőjén. Most következett a legfontosabb: kilopni a baltát a konyhából. Hogy baltát fog használni, azt rég eldöntötte. Volt ugyan egy összecsukható kertészkése, de késben és kivált a maga erejében nem bízott, ezért hát végérvényesen a baltát választotta. Meg kell itt említenünk valamit ezekről a végérvényes elhatározásairól. Volt egy különös sajátságuk: mihelyt véglegesen eldöntött valamit, rögtön képtelenségnek, ostobaságnak látszott előtte. Gyötrelmes belső tusakodása ellenére egész idő alatt egy pillanatig sem hitte, hogy terve megvalósítható.

Ha eljut odáig, hogy mindent, az utolsó apróságig megold, és végleg eldönt, úgyhogy semmi, de semmi kétsége nincs többé - talán le is tesz az egész tervéről, elveti, mint ostoba, fantasztikus képtelenséget. De még egész tengere maradt a meg nem oldott kérdéseknek, kétséges pontoknak. Hogy honnan kerít majd baltát - ez a kicsiség sohase nyugtalanította. Mi sem könnyebb! Hiszen Nasztaszja minden percben elszalad hazulról, kivált így este - hol a szomszédban van, hol a boltban -, és az ajtót tárva-nyitva hagyja. A háziasszony mindig veszekszik vele emiatt. Így hát nem kell egyebet csinálnia majd annak idején, csak belopózik a konyhába, elveszi a baltát, és aztán egy óra múlva (amikor már mindenen túl van) bemegy, és visszateszi a helyére. Kétséges marad még, mi történjék, ha akkorra, amikor ő már vissza akarná tenni, Nasztaszja hazajött, és ott van a konyhában? Akkor természetesen továbbmegy, és megvárja, míg újra elszalad valahová. No és ha közben szüksége volna a baltára, keresi, lármát csap? Az már gyanús, legalábbis gyanús lehet.

Ám ez mind apróság, amiről nem is gondolkozott, ideje se volt rá. Csak a fődologról gondolkozott, a csekélységek megoldását akkorra hagyta, amikor már sikerült önmagát meggyőznie. Csakhogy éppen ez látszott megvalósíthatatlannak, legalábbis ő maga annak látta. El se tudta képzelni, hogy egyszer befejezi a töprengést, fogja magát, és egyszerűen odamegy... Ezt a tegnapelőtti látogatást is az öregasszonynál, az utolsó terepszemlét, kizárólag próbaképpen csinálta, egyáltalában nem komolyan, valahogy ilyenformán: „Eh, odamegyek, próbaképpen, mit álmodozom itt örökké!” De már ez is sok volt neki, nem bírta, megundorodott és megfutott, megutálta önmagát. A gondolati elemzéssel, a kérdés erkölcsi megítélésével csakugyan elkészült, borotvaéles érvei voltak, és önmagában, legalábbis tudatosan nem talált ellenérvet. De valójában nem hitt magának, és erőnek erejével, görcsös igyekezettel mindenféle mellékutakon kereste a cáfolatot, mintha egy zsarnoki akarat kényszerítené erre. A tegnapi nap aztán váratlanul egy csapásra eldöntött mindent, és most már szinte gépiesen cselekedett. Ment, mint akit kézen fogtak, és erővel húznak, ment vakon, ellenállás nélkül, mint akinek ruhája csücskét elkapta a kerék, és elrántja őt magát is.

Eleinte - persze, már az is régen volt - sokat foglalkoztatta egy kérdés: hogy miért sikerül a bűntényeket majd minden esetben aránylag könnyen kinyomozni és felderíteni, miért hagynak a bűnözők olyan könnyen felismerhető nyomokat? Lassacskán sok és érdekes következtetésre jutott, és úgy gondolta, hogy a legfőbb ok nem annyira a nyomok eltüntetésének fizikai nehézségeiben rejlik, mint inkább magában a bűnözőben. A bűnös ugyanis, legalábbis a legtöbb, a tett elkövetésének pillanatában valamiféle akarat- és ítélőerő-fogyatkozásban szenved, sőt, azok helyére csodálatosképpen gyermekes könnyelműség lép éppen akkor, amikor a legbiztosabb ítéletre, a legnagyobb körültekintésre volna szükség. Ez arra mutat tehát - így okoskodott -, hogy a hirtelen támadt értelem- és akaratzavar a betegséghez hasonlóan lepi meg az embert, lassan fokozódik, és közvetlenül a tett előtt kulminál, tetőfokon marad a tett elkövetése alatt és még utána is hosszabb-rövidebb ideig, a bűnös egyénisége szerint. Aztán véget ér, mint minden más betegség. A kérdés most már ez: a betegség szüli-e a bűntettet, vagy magának a bűntettnek sajátos természetéből következik, hogy mindig együtt jár valami beteges folyamattal? Ezt a kérdést egyelőre nem tudta eldönteni.

Mikor okoskodásában idáig jutott, megállapította, hogy az ő esetében ilyenféle beteges zavar nem állhat be, az ő ítélőképessége és akarata mindvégig ép marad a kitervelt cselekmény végrehajtása során, egyszerűen azért, mert amit ő kitervelt, „nem bűn”. Nem akarunk most kitérni a gondolati folyamatra, amely ehhez a végső eredményhez eljuttatta, amúgy is nagyon előresiettünk... Csak azt említjük meg itt, hogy a gyakorlati, tisztán fizikai nehézségek általában csak másodsorban foglalkoztatták. „Az a lényeges, hogy úr maradjon felettük az ember, csorbítatlan akaratával, ítéletével, és akkor valamennyit leküzdi a maga idején, amikor a dolgot a legapróbb részletéig, utolsó vonásáig meg kell ismernie...” Csakhogy a dolog még mindig nem akart elkezdődni. Továbbra is mind kevésbé hitte, hogy elhatározása csakugyan végleges, és mikor ütött az óra, minden egészen másként történt, váratlanul, és nem úgy, mint ahogyan várta.

Még le se ért a lépcsőn, amikor egy apróság miatt majdnem felborult az egész terve. A háziasszony konyhája elé érve, amelynek ajtaja most is, mint rendesen, tárva-nyitva állott - óvatosan bepillantott. Tudni akarta mindenekelőtt, hogy nincs-e ott véletlenül Nasztaszja helyett maga a háziasszony, vagy ha nincs is ott, be van-e jól csukva a szobája ajtaja, különben esetleg megláthatja, amikor bemegy a baltáért. De mekkorát nézett, amikor látta, hogy Nasztaszja nemcsak hogy ott van a konyhában, de éppen munkába fogott: a mosott ruhát szedi ki a kosárból, és teregeti a kötelekre. Amint őt megpillantotta, abbahagyta a teregetést, és feléje fordult, le se vette róla a szemét, amíg csak el nem haladt. A diák nyugodtan továbbment természetesen, mintha semmit se venne észre. De egy most már kétségtelen volt: balta nincs! Ez meghökkentette.

„Honnan szedtem - tanakodott már lenn a kapualjban -, honnan szedtem azt, hogy ebben a pillanatban bizonyosan nem lesz itthon? Mért hittem ezt ilyen kétségtelenül? Miért? Miért?” Leverte a dolog, sőt, valósággal szégyenkezett. Szerette volna csúfondárosan kinevetni magamagát... Vak, kegyetlen düh forrt benne.

A kapuban gondolkodva állt egy darabig. Kimenjen az utcára, és úgy tegyen, mintha sétálni indult volna? Ettől undorodott. Visszabújjon az odújába? Még undorítóbb. „És micsoda alkalmat szalasztottam el egyszer s mindenkorra!” - mormogta magában, és csak állt tanácstalanul, éppen szemközt a sötét és ugyancsak tárt ajtajú házmesterszobával. Hirtelen remegés futott végig rajta. A házmesterszobában, két lépésnyire tőle, jobbra, a padka alól valami a szemébe villant. Körülnézett - sehol egy lélek. Lábujjhegyen lement a két lépcsőn, és halkan szólította a házmestert. „Nincs itt. Bizonyosan valahol a közelben lesz, az udvaron, ha így tárva-nyitva hagyta az ajtót.” Odaugrott a baltához (mert az volt), kihúzta a padka alól, ahol két fahasáb alatt hevert, és még ott, mindjárt beakasztotta a hurokba, két kezét zsebre dugta, és úgy jött ki a házmesterszobából. Senki se látta meg! „Ha eszed elhágy, segít az ördög!” - gondolta különös mosollyal. Ez a kis véletlen nagyon felbátorította.

Az úton lassan, szinte ''méltósággal ''lépkedett, sietség nélkül, nehogy gyanút keltsen. Nemigen nézegette a járókelőket, sőt igyekezett egyáltalában nem nézni senkire, és lehetőleg senkinek fel nem tűnni. Hirtelen eszébe jutott a kalapja. „Úristen! Pedig pénzem is volt tegnapelőtt! És nem vettem meg azt a sapkát!” Szívből átkozta magát.

Véletlenül fél szemmel bepillantott egy boltba, és látta, hogy a faliórán tíz perccel elmúlt hét. Sietnie kellett, de közben vargabetűt tenni, megkerülni a házat, és a túlsó kapun menni be...

Régebben, ha néha gondolatban végigcsinálta mindezt, azt hitte, hogy félni fog majd. De most nem nagyon félt, sőt szinte egyáltalában nem félt. Egészen mellékes gondolatok foglalkoztatták ezekben a pillanatokban, és minden csak rövid ideig. Mikor a Juszupovkert mellett ment, eszébe jutott, hogy nagy szökőkutat kellene ide építeni, és másutt is mennyire frissítenék a sétaterek levegőjét az ilyen szökőkutak - egészen elmerült a gondolatban. Aztán a Nyári Kerttel kezdett foglalkozni - ha kiterjesztenék az egész Mars-mezőre, sőt esetleg egyesítenék a Mihály várkastély parkjával, az igazán nagy hasznára lenne a városnak, és szépítené is. Majd meg ez a kérdés érdekelte: miért választják az emberek a nagy városokban, még ha nem is okvetlenül szükséges, éppen azokat a városrészeket lakóhelyül, miért ott telepszenek meg, ahol se kert nincs, se szökőkút, csak bűz és mocsok és mindenféle más undokság? Rögtön eszébe jutott az is, hogy ő maga hányszor kószál a Széna téren, és egy pillanatra felocsúdott. „Micsoda badarságok! Jobb, ha semmire sem gondolok!”

„Így van az is bizonyosan, akit vesztőhelyre visznek. Gondolataival az elébe kerülő tárgyakba kapaszkodik” - cikázott át az agyán, de éppen csak átcikázott, ő maga kergette el sietve a gondolatot... No, itt is van már a ház, ez a kapu... Valahol egy óra egyet ütött. „Mi az? Lehetséges, hogy már fél nyolc? Nem lehet! Siet az óra!”

A kapuban, szerencséjére, nem volt semmi baj. Egy hatalmas, rakott szénásszekér mintha azért fordult volna be éppen előtte a kapun, hogy őt eltakarja, míg ott elmegy, és amint a szekér az udvarra hajtott, villámgyorsan elsurrant mellette, jobbra. A szekér túlsó oldalán kiabáltak, veszekedtek, több hang is hallatszott, de őt senki se látta, és szembe se jött senki. Az ablakok közül, amelyek az óriási, négyszögletű udvarra néztek, sok nyitva volt, de ő nem pillantott fel, annyi erőt nem tudott összeszedni magában.

Az öregasszonyhoz vivő lépcső ott kezdődött mindjárt a kapun belül, jobbra. Már oda is ért...

Mélyet lélegzett, kezét kalapáló szívére szorította, és még egyszer kitapogatta, megigazította a baltát, aztán elindult a lépcsőn felfelé, óvatosan, csöndesen, minduntalan körülfigyelve. De senki se járt most ott, a lépcsőre néző ajtók is mind csukva voltak, egy lélekkel se találkozott. Az első emeleti üres lakásban ugyan mázolók dolgoztak éppen akkor, de azok se figyeltek rá. Megállt, gondolkodott és továbbment... „Persze még jobb lett volna, ha ezek sincsenek most itt, de hát... két emelet van még felettük...”

Ez már a harmadik emelet, az ott az ő ajtaja, szemközt a másik egy üres lakásé. Sőt, az alatta levő lakás is alighanem üres most, a második emeleten: a névtáblát levették, tehát eltávoztak... Kifújta magát. Felvillant a fejében a gondolat: „Ne menjek inkább vissza?” De nem válaszolt magának a kérdésre, ahelyett az öregasszony lakására figyelt. Néma csend volt odabenn. Aztán megint a lépcsőház felé hallgatózott, hogy ott nincs-e valami nesz. Sokáig erősen fülelt. Akkor körülnézett, még utoljára, megemberelte, megkeményítette magát, kipróbálta a baltát a hurokban, hogy elég biztosan áll-e. „Nem vagyok nagyon is sápadt? Nem látszom-e feltűnően izgatottnak? Gyanakvó természetű... Nem kellene várni még egy kicsit... míg a szívem megnyugszik?”

De a szíve nem nyugodott meg. Sőt, mintha csak azért is mind erősebben, egyre hevesebben kalapálna... Végre is nem bírta tovább, lassan kinyújtotta a kezét, és meghúzta a csengőt. Fél perc múlva újra becsengetett, erősebben.

Semmi válasz. Többször csengetni - nincs értelme, de meg nem is illenék a szerepéhez. Itthon van, természetesen, de gyanakvó, és most maga van a lakásban. Kiismerte már a szokásait valamennyire... Megint az ajtóra tapasztotta fülét. Érzékei volnának ennyire túlfeszítve? Nem, ez egyáltalában nem valószínű, de határozottan hall valamit, igen, kétségtelenül van valami nesz, mintha egy kéz óvatosan megérintené a kampót, és ruha is suhogna az ajtón belül. Valaki áll ott, láthatatlanul, és éppen úgy, mint ő idekinn, lélegzetét visszafojtva figyel, talán éppen így az ajtóra tapasztja fülét...

Szántszándékkal mozgolódott, és valamivel hangosabban mormogott, nehogy azt higgyék, bujkál. Aztán becsengetett harmadszor, de most nyugodtan, illedelmesen, minden türelmetlenség nélkül... Később, ha visszagondolt erre, ez a pillanat élesen, tisztán felvillant, örökre megmaradt benne. Meg nem foghatta, honnan vette a ravaszságot, hiszen agya ugyanakkor hosszú másodpercekre elborult, és tagjait jóformán nem érezte... Egy szempillantással később hallotta, hogy kiakasztják a kampót.

7

Az ajtón, éppen úgy, mint előző alkalommal, pici rés nyílott, és két szúrós, gyanakvó szem szegeződött rá a sötétből. De most elvesztette önuralmát, és majdnem súlyos hibát csinált. Attól tartott, hogy az öregasszony, mivel maga van itthon, nem meri majd beereszteni, megfogta hát, és kifelé húzta az ajtót, nehogy becsukják az orra előtt. Az öregasszony nem húzta vissza az ajtót, de a kampót nem eresztette el, és így kicsibe múlott, hogy Raszkolnyikov az ajtóval együtt őt is ki nem rántotta a lépcsőházba. Mikor látta, hogy elébe áll, és nem ereszti be, egyenest nekiment. Erre az ijedten félreugrott, szólni akart, de nem tudott, csak bámult rá, tágra meredt szemmel.

- Jó estét, Aljona Ivanovna - köszöntötte lehetőleg könnyedén, de hangja nem engedelmeskedett, elakadt, remegett. - Elhoztam azt a... zálogot... de talán gyerünk beljebb... a világosságra. - És egyszerűen otthagyta, tessékelés nélkül előresietett a szobába. Az öregasszony utánaszaladt, most végre megjött a szava.

- Úristen! Mit akar? Ki maga?

- Bocsásson meg, Aljona Ivanovna... de hiszen ismer... Raszkolnyikov... tessék, elhoztam a zálogot, amit a minap ígértem... - És feléje nyújtotta a tárgyat.

A vénasszony éppen csak odapillantott a zálogra, de tekintete már ismét a hívatlan vendég szemébe fúródott. Haragosan, fürkészve, gyanakodva nézte. Eltelt egy perc. Raszkolnyikovnak már-már úgy rémlett, hogy csúfondáros mosolyt lát a szemében, mintha máris mindent tudna. Érezte, hogy elveszti a fejét, valósággal fél tőle, annyira fél, hogy ha még egy pillanatig így néz rá, ilyen szótlanul, hát itthagyja, megszökik.

- Ejnye, miért néz rám úgy, mintha nem ismerne? - kérdezte most már ő is ingerülten. - Ha tetszik, elveszi, ha nem, hát máshová viszem, sietek.

Eszébe se volt, hogy ezt mondja, csak úgy kicsúsztak száján a szavak.

De az öregasszony közben összeszedte magát, és a látogató határozott hangja nyilván megnyugtatta.

- Jó, de hogy lehet így... berontani, bátyuska? Mi ez? - kérdezte a zálogra pillantva.

- Ezüst cigarettatárca, amit említettem.

Az öregasszony már nyújtotta a kezét.

- Ejnye, mért ilyen sápadt? Ni, a keze is remeg! Tán a folyóból húztak ki, bátyuska?

- Lázas vagyok - felelte kurtán. - Megsápasztja az embert a koplalás - tette hozzá alig ejtve ki a szavakat. Ereje megint elhagyta. De amit mondott, hihetőnek tűnhetett, mert az öregasszony elvette a zálogot.

- Mi ez? - kérdezte és megint olyan mereven nézte, közben a zálogot méregetve.

- Ezüst tárgy... cigarettatárca... nézze meg...

- Várj csak... mintha nem volna ezüst... Tyű, de bekötözted.

Míg a zsineg bogozásával bajlódott, és az ablakhoz fordult, a világosság felé (minden ablak csukva volt ebben a fojtó hőségben is), hosszú másodpercekig egyáltalában nem törődött a látogatóval, hátat fordított. Raszkolnyikov kigombolta felöltőjét, kiakasztotta a baltát a hurokból, de még nem vette elő, csak fogta a jobb kezében, a kabát alatt. Irtózatosan gyenge volt a karja, és érezte, hogy pillanatról pillanatra zsibbad, bénul. Félt, hogy elereszti, leejti a baltát. És akkor még forogni is kezdett vele a világ.

- De hogy összevissza kötözte! - csattant fel az öregasszony, és megmozdult, hogy odaforduljon.

Egy pillanat se volt vesztegetni való. Elővette a baltát, két kézzel magasra emelte, és félig önkívületben, szinte gépiesen, erőkifejtés nélkül, fokával az öregasszony fejére ejtette.

Majdnem teljesen erőtlen volt abban a pillanatban, de ezzel az első baltacsapással megszületett benne az erő.

Az öregasszony hajadonfőtt volt, mint mindig, őszbe vegyült, gyér, szőke haja most is ragadt az olajtól, tarkóján törött szarufésű meredezett, az fogta össze a patkányfark forma fonatocskát. A csapás éppen feje búbját érte, részben azért, mert kis termetű volt. Kiáltott ugyan, de igen gyengén, és mindjárt a földre rogyott, bár két karját még volt ereje a feje fölé emelni, egyik kezében akkor is fogta még a „zálog”-ot. Raszkolnyikov most teljes erővel rávágott még egyszer, és harmadszor is, mindig a balta fokával, mindig a feje búbjára. A vér csak úgy dőlt, mint egy felborult pohárból, a test hátrabukott. Akkor félreállt, megvárta, míg elterül, de aztán mindjárt lehajolt, és megnézte az arcát. Már halott volt. A szem kidülledt, mintha ki akarna ugrani, és az egész arc, homlok csupa ránc volt, görcsösen eltorzult.

Most letette a baltát a földre, és máris benyúlt a halott zsebébe - abba a jobb zsebébe, amelyikből akkor a kulcsait kivette, de ügyelt, nehogy a patakzó vérrel összekenje magát. Most már tökéletesen működött az agya, a szédülés, kábultság megszűnt, csak a keze remegett még. Később is emlékezett, hogy nagyon is óvatosan, vigyázva csinált mindent, nem akarta bevérezni magát. A kulcsokat rögtön kivette, együtt volt mind, mint akkor, egy acélkarikán. Fogta a kulcscsomót, és szaladt a hálószobába. Kicsi kis szobácska volt, egyik falánál óriási szentképtartó, a másiknál a rendkívül tiszta, széles ágy, selyemdarabkákból varrott, vattázott paplannal letakarva. A harmadik falnál állt a komód. Különös - de amint az első kulcsot a zárba illesztette, és csikordulását hallotta, görcsös rángás futott végig rajta, és megint kicsibe múlott, hogy ott nem hagyott mindent, és meg nem futott. De ez csak egy pillanatig tartott. Megfutni késő is volt már. Éppen ki akarta nevetni önmagát, de most egy új, nyugtalanító gondolat villant át rajta, hogy az öregasszony talán nem halt meg, feleszmélhet. Otthagyott kulcsot, fiókot, és szaladt vissza a holttesthez, ráemelte a baltát, de nem sújtott le. Semmi kétség - halott. Lehajolt, újra megnézte közelről, és tisztán látta, hogy a koponya szét van zúzva, sőt el is fordult egy kicsit. Előbb meg akarta tapogatni, de visszahúzta a kezét, hiszen anélkül is látni. Vér annyi kifolyt közben, hogy egész tócsa támadt. Most észrevett egy zsinórt a halott nyakán, el akarta szakítani, de erős zsinór volt, nem szakadt, meg a vér is átáztatta. Próbálta kihúzni az ing alól, de valamiben megakadt, valami nem engedte. Türelmetlenségében már újra baltát ragadott, hogy azzal csapjon a zsinórra, úgy vágja el a testen, de aztán mégse merte, és nagy nehezen, jó kétpercnyi vesződés árán, kezét meg a baltát összevérezve, mégis elvágta anélkül, hogy a baltával a testet érintse, és levette. Igen, erszény, nem tévedett! Két kereszt is lógott a zsinóron, egyik vörösréz, a másik ciprusfa, meg email szentkép, és ezekkel együtt, az acélkarikás, acélgyűrűs mocskos szarvasbőr bugyelláris. Degeszre volt tömve, Raszkolnyikov bele se nézett, csak zsebre vágta, a két keresztet meg a vénasszony mellére dobta, és szaladt vissza a másik szobába, de most már a baltát is vitte.

Szörnyű sietségben volt, nekiesett a kulcsoknak, próbálgatta egyiket a másik után, de valahogy nem volt szerencséje, nem illettek a zárakba. Nemcsak mert a keze annyira remegett, de rosszul is csinálta: ha már látta is, hogy nem jó a kulcs: mégis erőltette. Akkor hirtelen eszébe jutott, hogy a nagy csipkés szakállú kulcs, amelyik most is mindig a kicsik közé akad, semmi esetre sem a komódhoz való (hisz ezt már akkor mindjárt gondolta); valami ládikáé lesz, és talán abban a ládikában van elrejtve minden. Otthagyta a komódot, és már bújt is az ágy alá, tudta, hogy az öregasszonyok az ágyuk alatt szokták tartani az ilyen ládikát. Úgy is volt: jókora ládika állt az ágy alatt, több mint egy rőf hosszú, domború fedelű, és rajta piros szattyánbőr, acél szegecskékkel rászegezve. A csipkés kulcs mindjárt beleillett, nyitotta a zárat. Legfelül lepedővel letakarva egy nyúlszőr bundácska volt, piros gallérral, szegéllyel, alatta selyemruha és kendő, de aztán legalul már csak rongyok, úgy látszott.

Éppen bele akarta törölni összevérezett kezét a piros szegélybe, így okoskodva: „Ez piros, nem látszik meg rajta a vér” - de hirtelen észbe kapott. „Uramisten! Mi ez? Megháborodtam?!”

Alighogy kicsit megbolygatta a rongyokat, a bunda alól kicsúszott egy aranyóra. Most már nekiesett, összeforgatott mindent. És csakugyan - a limlom közé aranytárgyak voltak rejtve, csupa zálog, bizonyosan kiváltandó és ki nem váltott karperecek, láncok, gyűrűk, melltűk és más efféle. Némelyik bársonytokban, de sok csak újságpapirosba csavarva, igaz, hogy rendesen, gondosan, dupla papirosban, zsineggel átkötözve. Nem sokat teketóriázott, zsebébe tömködte: nadrágzsebbe, kabátzsebbe, válogatás nélkül, ahogy jött, tokostul, de nem ért rá sokat összeszedni...

Egyszer csak hallja, hogy valaki járkál odabenn a másik szobában. Megállt, holttá dermedve. De most csend volt, talán csak képzelődik. Akkor tisztán hallotta, hogy halkan sikolt, vagy talán csak felnyög valaki, és rögtön elnémul. Majd újra halotti csend, egy-két percig. A ládika mellett guggolva várt, lélegezni se mert. De aztán felugrott, felragadta a baltát, és beszaladt.

Lizaveta állt a szoba közepén, jókora batyuval a kezében, és meredten bámult a nénje holttestére. Fehér volt, mint a gyolcs, kiáltani se tudott rémületében. Mikor a berontó Raszkolnyikovot meglátta, reszketni kezdett, mint a nyárfalevél, és arca görcsösen rángatózott. Karját felemelte, száját is nyitotta már, de nem kiáltott, lassan hátrált, a sarokba húzódott előle, szemét rámeresztve, és most sem kiáltott, mintha nem volna benne annyi szusz, hogy hangot adhasson. Raszkolnyikov nekirontott a baltával; a lánynak panaszosan lefittyent a szája, mint a gyermeké, mikor megijed valamitől. De olyan együgyű volt szegény Lizaveta, úgy megfélemlítették, megtörték egész életére a boldogtalant, hogy még a karját se tartotta védelmül az arca elé, pedig ez lett volna a legtermészetesebb mozdulat, hiszen a balta az arcát fenyegette. Éppen csak egy kicsit felemelte szabad bal kezét, de egyáltalán nem az arcáig, ahelyett lassan előrenyújtotta, mintha el akarná tolni a támadót. A balta éllel sújtott rá, egyenesen a fejére, kettéhasítva a homlok egész felső részét, majdnem a feje búbjáig. Össze is rogyott menten. Raszkolnyikov nem tudta, mit csinál, felragadta a batyut, de rögtön el is dobta, és kirohant az előszobába.

A rémület mindinkább úrrá lett rajta, kivált a nem várt, második gyilkosság után. Menekülni akart, mentül hamarább. Ha világosan meg tudja ítélni, és átlátja ebben a pillanatban, mennyire súlyos a helyzete, milyen reménytelen, ostoba és rút, ha eszébe veszi, mennyi akadályt kell még leküzdenie, sőt hány gonosztettet kell még elkövetnie, amíg onnan kijut, és hazáig elér - könnyen lehet, hogy már akkor otthagy mindent, és önként jelentkezik, nem is félelmében, csak mert olyan iszonyatos, olyan undorító, amit tett. Igen, leginkább undort érzett, és az undor percről percre nőtt, erősödött benne. Semmiért a világon vissza nem ment volna a ládához, vagy akárcsak a szobába is.

De aztán lassanként valami szórakozottság ereszkedett rá, szinte elrévedezett, pillanatokra megfeledkezett magáról, vagyis inkább elfelejtette a fődolgot, és apróságokba kapaszkodott. Például, amikor a konyhába pillantott, és meglátta a vízzel félig telt vedret a padkán, eszébe jutott, hogy megmossa kezét meg a baltát. Keze csak úgy ragadt a vértől. Fogta a baltát, a vízbe dugta, aztán a szappandarabbal, amit az ablakon egy csorba tálkán talált, lemosta kezét, csak úgy bele a vederbe; a baltát kivette, lemosta a vasát, majd a nyelével babrált vagy három percig, még szappannal is dörzsölte a foltokat. Végül letörölte valami fehérneművel, ami ott száradt a konyhában a kötélen, és sokáig figyelmesen vizsgálta az ablaknál, a világosságnál. Vérnyomot nem látott rajta, csak a nyele volt még nedves. Gondosan beakasztotta a hurokba, felöltője alá. Aztán, amennyire a gyér világosságú konyhában lehetett, megnézte a kabátját, nadrágját, csizmáját. Így első pillantásra olyan, mint máskor, mintha semmi se történt volna, csak a csizmáján van néhány folt. Megnedvesített egy rongyot és letörölte. De ugyanakkor igen jól tudta, hogy elég zilált a külseje, és lehet rajta olyasmi, ami feltűnik, ha ő nem is látja. Tanakodva állt a konyha közepén. Hirtelen feltolakodott benne egy kínos, fenyegető gondolat: hogy megtébolyodik, hogy már nem képes helyesen gondolkodni, védekezni, és talán nem azt kellene tennie, amit tesz. „Istenem! Csak el innen! El innen!” - mormogta, és kiszaladt az előszobába. De ott olyan borzalom várta, amihez foghatót még nem érzett.

Csak állt, nézett, és nem hitt a szemének: az ajtó, a lépcsőre nyíló, ahol az előbb becsengetett és bejött - nyitva volt, jó tenyérnyire, se zár, se kampó, semmi - azóta így van, egész idő alatt így volt! Az öregasszony nem zárta be utána, talán óvatosságból. De édes Istenem! Hiszen Lizavetát odabenn találta, és valahol be kellett jönnie, nem a falon keresztül jött! Hogy nem gondolt erre eddig?

Odaugrott, és beakasztotta a kampót.

- Nem! Megint nem jó! Nem maradhatok itt!

Kiakasztotta a kampót, kinyitotta az ajtót, és hallgatózott.

Sokáig figyelte a lépcsőt. Valahol messze, alighanem a kapu alatt, hangosan, szitkozódva kiabáltak, veszekedtek. Két hang hallatszott. „Mi a bajuk?” Türelmesen várt. Most hirtelen megszűnt a zaj, mintha elvágták volna. Elmentek, nyilván. Már ki akart menni a lépcsőházba, amikor egy emelettel alatta nagy robajjal kitaszítottak egy ajtót, és valaki dudorászva elindult lefelé. „De sokat lármáznak itt” - futott át rajta a gondolat. Újra behúzta az ajtót, hogy majd ezt is kivárja. Végre csend lett, sehol egy lélek. Már a lépcsőn volt, de akkor megint jött valaki.

Ezek a lépések messziről hallatszottak, a lépcső legaljáról, de - világosan, élesen emlékezett rá később - már a legelső neszre gyanakodott, érezte, hogy a lépések oda tartanak, az öregasszonyhoz. Hogy miből érezte meg? Talán maga a nesz volt valahogyan különös, figyelmeztető? Súlyos, egyenletes lépések voltak, nem sietősek. A földszintet már elhagyta a közeledő, és jön tovább, mindjobban hallani, már a nehéz szuszogása is hallik. Feljön a másodikra... Ide jön! Úgy érezte, megmered az egész teste, mintha álomban élné át mindezt... Pontosan így van, amikor álmában üldözik az embert, ott vannak, egészen közel, meg akarják ölni, neki meg mintha földbe gyökerezne a lába, a karját se bírja mozdítani.

Csak akkor ocsúdott fel, mikor a látogató már a harmadik emelethez közeledett. Sikerült még gyorsan, ügyesen visszaosonnia a lépcsőházból a lakásba, az ajtót is becsukta, és vigyázva, nesztelenül beakasztotta a kampót a karikába, ösztöne segített rajta. Ahogy ezzel végzett, elbújt, közvetlenül az ajtónál, lélegzetét is visszafojtva. Akkorra már a hívatlan jövevény is az ajtó előtt állt. Egymással szemközt álltak, mint ő az imént az öregasszonnyal, amikor csak az ajtó volt közöttük, és ő fülelt.

A jövevény nagyokat szuszogott. „Kövér ember lehet” - gondolta Raszkolnyikov a baltát szorongatva. Igazán olyan, mintha álmodná. Az idegen most megfogta a csengőt, és erősen megrántotta.

A csengő nyikorgása közben hirtelen úgy rémlett neki, hogy mozgolódást hall a szobából. Egy-két pillanatig komolyan fülelt. Akkor odakinn még egyszer megnyikorgatták a csengőt, és türelmetlenül rángatni kezdték az ajtó fogantyúját. Borzadva nézte a karikában ugráló kampót, és dermedt rémülettel várta, mikor ugrik ki. Ez valóban lehetségesnek látszott, olyan erővel rángatták az ajtót. Már arra gondolt, hogy leszorítja ujjával, de hiszen akkor az mindent kitalál! Megint forogni kezdett vele a világ. „Végem van” - cikázott át az agyán, de akkor megszólalt kinn az idegen, és arra ő is észbe kapott.

- Mi az? Egész nap alusznak? Vagy megfojtották őket? Azt a hétszentségit! - Hangja mintha egy öblös hordóból jött volna. - Hé! Aljona Ivanovna, vén boszorka! Hé, világszép Lizaveta! Nyissák ki! Azt a hétszentségit! Alusznak ezek, vagy mi? - És dühében vagy tízszer egymás után teljes erővel megrántotta a csengőt. Nyilván otthon is nagy úr volt, és parancsolgatott.

Most váratlanul apró, gyors léptek kopogása hallatszott, nem messze a lépcsőn. Még valaki jött. Raszkolnyikov nem hallotta meg mindjárt.

- Senki sincs itthon? Lehetséges? - kérdezte hangosan, vidáman az új jövevény, a kérdést egyenesen a másikhoz intézve, aki még akkor is rángatta a csengőt. - Jó estét, Koch!

„Egészen fiatal ember lehet” - gondolta Raszkolnyikov.

- Tudja az ördög, mért nem mozdulnak! Már majd hogy le nem törtem a zárat - felelte a másik. - De honnan tudja a nevemet, uram?

- Ugyan! Hát nem három parti biliárdot nyertem magától tegnapelőtt a Gambrinusban!

- Hja, persze!

- Szóval, nincsenek itthon. Furcsa... És bosszantó. Hová mehetett a banya? Dolgom van vele.

- Nekem is, bátyuska, gondolhatja.

- De hát... mit tehetünk? Hazamegyünk. Ejnye, pedig számítottam a pénzre! - bosszankodott a fiatalember.

- Mehetünk haza, nincs másképp. De akkor minek mond időt? A vénasszony maga mondta nekem a nyolc órát. Meg vagyok szorulva. És hol az ördögbe csavaroghat? Nem értem. Egész évben itthon ül, a lába is rossz, és most egyszerre sétálni megy.

- Ne kérdezzük meg a házmestertől?

- Mit?

- Hogy hová ment, és mikorra jön meg?

- Hm... ördög vigye... megkérdezhetjük... De hiszen sehová sem megy soha... - És újra megrántotta a fogantyút. - Ördög vigye. Hát hiába. Gyerünk!

- Megálljon! - kiáltotta a fiatal. - Ide nézzen! Nem látja, hogy rés támad, mikor rázza az ajtót?

- No és?

- Szóval nincs bezárva, csak a kampó tartja! Hallja, hogy zörög a kampó?

- No és?

- Még mindig nem érti? Valakinek itthon kell lenni. Ha elmennek, hát kívülről zárják be, kulcsra és nem belül, kampóra. Most is... hallja, hogy zörög? A kampó csak úgy lehet beakasztva, ha valaki benn van. Szóval itt vannak, és nem nyitnak ajtót!

- No, nézd csak! Igaza van! - tört ki csodálkozva és bosszúsan Koch. - De hát mit csinálnak odabenn! - És megint bőszülten rángatta az ajtót.

- Várjon! - kiáltott rá most a másik. - Ne rángassa. Itt valami nincs rendben... Hisz csengetett, zörgött, és nem eresztették be. Tehát vagy elájult mind a kettő, vagy...

- Vagy?

- Tudja, mit? Lemegyünk a házmesterhez, az majd felveri őket.

- Helyes. - És elindultak mind a ketten.

- Megálljon! Maga maradjon itt, én leszaladok.

- Miért maradjak?

- Mindenre gondolni kell!

- No jó, nem bánom.

- Nemhiába készülök vizsgálóbírónak. Nyil-ván-va-ló, hogy itt valami nincs rendben! Nyil ván-va-ló! hangoztatta hevesen a fiatal, és már szaladt is le a lépcsőn.

Koch ott maradt, és újra meghúzta gyengén a csengőt, mire az nyikordult egyet. Akkor óvatosan, mintha körülnézegetne, tanakodva közben, a fogantyúval újra mozgatni kezdte az ajtót, meghúzta és elengedte, hogy lássa, igazán csak a kampó tartja-e? Majd szuszogva lehajolt, és a kulcslyukon próbált belesni, de belül benne volt a kulcs, és nyilván semmit se látott.

Raszkolnyikov csak állt, és erősen markolta a baltát. Félig önkívületben volt, már-már felkészült, hogy megverekszik velük, ha visszajönnek. Az előbb, míg zörgettek, beszélgettek, többször is feltolakodott benne a gondolat, hogy egy csapásra végez, kikiált nekik onnan. Volt olyan pillanata, hogy szidni, csúfolni akarta őket, amíg csak rá nem törnek. „Most már csak mentül előbb” - futott át az agyán.

- Ejnye, a keservét...

Telt az idő, egy perc, két perc - senki se jött. Koch mozgolódott.

- A keservét! - fakadt ki, és nem állta tovább, otthagyta őrhelyét, sarkon fordult, és elindult lefelé szaporán, csizmája erősen kopogott a lépcsőn. Végül elhalt a nesz.

„Úristen! Most mit csináljak?”

Raszkolnyikov felemelte a kampót, és kinyitotta az ajtót - semmit se hallott. Hirtelen, minden gondolkodás nélkül kilépett, be is csukta maga után az ajtót, amennyire lehetett, és elindult lefelé.

Három lépcsősoron már lement, amikor lármát hallott lentről. Mit csináljon? Itt nincs hová bújni. Kevesen múlott, hogy vissza nem szaladt a lakásba.

- Hé! Ördögfattya! Fogjátok meg! - Valaki hangos kiáltással kirontott egy lakásból odalenn, és szinte repült le a lépcsőn, közben teli torokkal kiáltozva.

- Hé! Mityka! Mityka! Hogy a manó csípjen meg!

A kiáltozás éles kurjantásban végződött, az utolsó hangokat már az udvarról hallotta. Aztán csend lett. De akkor megint jöttek a lépcsőn, ezek most többen voltak, és hangosan, sokat beszéltek, hárman vagy négyen lehettek. Kihallotta az alábbi csengő, fiatal hangot. „Ők azok!”

Elvesztette a fejét, és egyenesen elébük indult. Lesz, ami lesz! Ha megállítják, vége, ha nem állítják meg, akkor is vége - ráismernek később. Már-már találkoztak, csak egy lépcsősor volt közöttük, és akkor váratlanul - megmenekült! Pár lépcsőfok még, és ott van, jobbra az üres lakás, tárva-nyitva, az első emeleti lakás, ahol a festők dolgoztak, és közben elmentek, mintha kiszámították volna. Biztosan azok szaladtak le olyan lármával az előbb. A padlófestéssel akkor végezhettek, a szoba közepén állt a veder meg a festékes bögre az ecsetekkel. Villámgyorsan besurrant a nyitott ajtón, és elbújt a falnál. Éppen ideje volt: azok már a fordulón álltak, aztán bekanyarodtak, és továbbmentek a harmadik emeletre, hangosan beszélgetve. Kivárta, míg elmennek, aztán lábujjhegyen kiosont, és leszaladt.

A lépcsőn senkivel se találkozott. A kapualjban sem. Kisietett a kapun, és balra fordult az utcán.

Igen jól tudta, pontosan tudta, hogy azóta már ott vannak a lakásban, nagyot néztek, mikor látták, hogy az ajtó, amely előbb zárva volt, most nyitva van, vizsgálják a holttesteket, és legfeljebb egy perc múlva mindent tudni fognak: hogy a gyilkosság éppen most történt, és a gyilkosnak sikerült elrejtőznie valahol, mellettük surrant le. Azt is kitalálják valószínűleg, hogy az üres lakásban bújt meg, míg ők a lépcsőn felmentek.

De mégse mert a világért sem sietni, bár jó száz lépésre volt az első utcaszeglet. „Nem kéne inkább besurranni egy kapun, és valahol egy idegen ház lépcsőjén várni? Nem, az nem jó! És a baltát ne dobjam el? Ne hívjak bérkocsit? Így se jó, úgy se jó!”

Végre itt a keresztutca! Félholt volt, mire befordult. Tudta, hogy itt már majdnem biztonságban van, nem kelt gyanút. Sokan jártak ott, valósággal tolongott a nép, és ő elvegyült köztük, mint a homokszemecske. De a kiállott gyötrelmek annyira elcsigázták, hogy alig bírt mozogni. A verejték csurgott róla, nyaka is nedves volt. „No, ez aztán felöntött!” - kiáltott rá valaki, mikor a csatornához kiért.

Bódult volt, és állapota egyre rosszabbodott. Amikor a csatornához ért, és látta, milyen néptelen a part - erre jól emlékezett később -, megijedt, félt, hogy itt feltűnhet valakinek, és már-már visszafordult az utcácskába. Annak ellenére, hogy alig állt a lábán, mégis kerülővel ment, és egészen más irányból ért haza.

Félig eszméletlenül fordult be a kapun: a lépcsőn volt már, amikor a balta eszébe jutott. Pedig nehéz feladat várt rá: visszatenni a baltát a helyére, észrevétlenül. Nem tudott tisztán gondolkozni, az kétségtelen, különben ráeszmél, hogy sokkal okosabb eldobni azt a baltát valahol egy idegen udvaron, akár majd később is, mint most visszalopni a helyére.

Szerencsésen folyt le minden. A házmesterszoba ajtaja csukva volt, de nem lakatra, tehát azt is gyaníthatta volna, hogy a házmester benn van. De képtelen volt bármit is helyesen megítélni most. Egyenest odament és benyitott. Ha a házmester ott van ebben a pillanatban, és megkérdi tőle, mit akar, talán egyszerűen odaadja neki a baltát. De a szoba most is üres volt, sikerült visszalopnia a baltát a padka alá, és még a két fahasábot is rátennie. Aztán se találkozott senkivel, egy teremtett lelket se látott egészen a szobájáig. A háziasszony konyhája is zárva volt. Ahogy hazaért, ruhástul a díványra vetette magát. Nem aludt, de teljes kábultságba esett. Ha valaki most rányitja az ajtót, bizonyosan felugrik, és ordítozni kezd. Gondolatok foszlányai kóvályogtak a fejében, de egyiket se tudta megragadni, egyiknél sem tudott megállapodni, hiába erőlködött...

[[Kategória:Bűn és bűnhődés]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Bűn és bűnhődés/Negyedik rész</title>
    <id>297</id>
    <revision>
      <id>4832</id>
      <timestamp>2006-08-29T21:06:02Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>{{fej}} paraméterei</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     = Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
| cím        = [[../]]
| szakasz    = (Negyedik rész)
| előző      = ← [[../Harmadik rész|Harmadik rész]]
| következő  = [[../Ötödik rész|Ötödik rész]] →
| megjegyzés =
}}

1

„Talán mégis az álom folytatódik” - gondolta újra Raszkolnyikov, és bizalmatlanul, gyanakodva vizsgálta a hívatlan vendéget.

- Szvidrigajlov? Micsoda badarság! - szólalt meg aztán megütközve.

De a látogatót, úgy látszott, egyáltalában nem lepte meg a kifakadása.

- Két okom volt arra, hogy eljöjjek. Először is, szerettem volna személyesen megismerni, mivel már régebben igen sokat hallottam önről, éspedig érdekes és önre nézve kedvező dolgokat, másodszor, mert remélem, hogy nem tagadja meg tőlem a segítséget egy bizonyos ügyben, amely közvetlenül a kedves húga, Avdotya Romanovna érdekeit illeti. Ha csak úgy keresem fel, minden ajánlás nélkül, könnyen meglehet, hogy színe elé se bocsát, bizonyos előítéletek miatt, így viszont, az ön segítségével számítok rá, hogy...

- Rosszul számít - vágott közbe Raszkolnyikov.

- Tegnap érkeztek meg, ugye, ha szabad kérdenem.

Nem felelt.

- Igen, tegnap érkeztek, hiszen tudom. Én is csak tegnapelőtt érkeztem. Szóval, azt akarom mondani önnek, Rogyion Romanovics, hogy nem mentegetem magamat, ezt feleslegesnek tartom, de engedjen meg egy kérdést: mondja, de komolyan, mi volt az én eljárásomban olyan hallatlanul bűnös, már tudniillik, ha előítéletek nélkül, józanul ítéljük meg?

Raszkolnyikov továbbra is szótlanul nézett rá.

- Ami azt illeti, hogy házamban, „becstelen ajánlatokkal üldöztem egy védtelen fiatal lányt”, jól mondom, uram? (Amint látja, még elébe is megyek.) Hát gondoljon egyszerűen arra, hogy én is csak ember volnék, et nihil humanum... egyszóval, nem vagyok érzéketlen a szerelem csábításai és kísértései iránt (az ilyesmi különben sem függ az akaratunktól), és így nyomban minden a legtermészetesebb magyarázatot nyeri. Akkor ennyi az egész kérdés: szörnyeteg vagyok-e, avagy magam is áldozat? Hogy mennyiben áldozat? Hiszen az az ajánlatom, hogy szökjünk együtt Amerikába vagy Svájcba, esetleg arra mutat, hogy a legtisztességesebb érzéseket tápláltam iránta, és mindkettőnk boldogságára törekedtem. Jól mondják, hogy az ész a szenvedélyt szolgálja, önmagamat, úgy lehet, talán még nagyobb bajba döntöttem, már megbocsásson!

- Egyáltalában nem erről van szó - vágott közbe undorral Raszkolnyikov. - Ön egyszerűen visszataszító, ennyi az egész. Hogy igaza van-e, nem-e, mellékes, nem kívánják önt látni és elkergetik, hát hordja el magát.

Szvidrigajlov hahotázni kezdett.

- No hát ön aztán... ön csakugyan kemény dió, meg kell adni! - mondta a lehető legőszintébb nevetéssel. - Azt hittem, ravaszsággal boldogulok, de mindjárt fején találta a szeget!

- Hiszen még most is ravaszkodni próbál!

- Hát aztán? Hát aztán? - mondta kétszer is a másik, megint jóízűen nevetve. - Hisz ez bonne guerre, ahogy mondják, és igazán a lehető legjogosabb ravaszság. No, mindegy, túljárt az eszemen, és akár így, akár úgy, még egyszer hangsúlyozom: semmi baj nem lett volna, ha az a kerti eset nincs akkor. Marfa Petrovna...

- Marfa Petrovnát is ön segítette át a másvilágra, mint hírlik - vágott gorombán a szavába Raszkolnyikov.

- Ejnye, hát már ezt is hallotta? Különben... hogyne hallotta volna! Nos, erre az utóbbi megjegyzésére nem is tudom, mit feleljek, noha lelkiismeretem tökéletesen nyugodt. Vagyis nincs mitől tartanom, erre ne is gondoljon, minden el van intézve a legnagyobb rendben és a legpontosabban, az orvosi vizsgálat megállapította a szívszélhűdést, ami a fürdés következménye volt, közvetlenül a bőséges ebéd és majdnem egy teljes üveg bor elfogyasztása után. Ezenkívül semmi mást nem mutatott ki... Nem, uram, viszont én magamban sokat töprengtem, különösen most az úton, a vasúti kocsiban, hogy nem járultam-e mégis hozzá a... szerencsétlenséghez, talán felizgatással, vagy hogy is mondjam... De végül is arra a következtetésre jutottam, hogy ez nem lehet.

Raszkolnyikov nevetett.

- Öröme telik az ilyenféle aggályoskodásban, mondja?

- Nincs miért nevetnie. Gondolja meg, kérem: mindössze két kis suhintás a lovaglókorbáccsal, még csak nyomok sem maradtak... Ne higgyen cinikusnak, igen jól tudom, milyen csúfság, amit műveltem, és a többi, viszont azt is határozottan tudom, hogy Marfa Petrovnának, mondhatnám, kapóra jött ez az én kis fellobbanásom. Azt a históriát az ön kedves húgával utolsó cseppig kimerítette, már harmadnapja kénytelen volt otthon ülni, mert nem volt mivel mutatkoznia a városkában, no meg unta is ott már mindenki a levelével együtt (arról a levélfelolvasásról bizonyosan hallott), ez a két kis korbácsütés mintha egyenesen az égből hullott volna rá. Utána a legelső dolga volt befogatni. No meg különben is: az asszonyoknál elég gyakran előfordul, hogy rendkívül jólesik nekik a bántalmazás, ha látszólag mégúgy méltatlankodnak is miatta. Minden asszonnyal megtörténik ez, általában az ember nagyon, de nagyon szereti a bántalmat, nem vette még észre? Az asszonyok meg éppenséggel. Sőt, mondhatnám, ez az egyedüli, ami kielégíti őket.

Raszkolnyikov egy ideig arra gondolt, hogy feláll és elmegy, így vet véget a látogatásnak, de valamiféle kíváncsiság - meg talán számítás is - visszatartotta.

- Ön szeret verekedni? - kérdezte szórakozottan.

- Nem, nem túlságosan - felelte nyugodtan Szvidrigajlov. - És Marfa Petrovnával szinte sose verekedtünk. Igen jó egyetértésben éltünk, és mindig meg volt elégedve velem. Korbácshoz összesen két ízben nyúltam hétévi házasságunk alatt (ha a harmadik, nagyon is többféleképpen értelmezhető esetet leszámítom); először két hónappal az esküvőnk után, mindjárt, amikor a falunkba megérkeztünk, és most utoljára. No ugye, ön pedig már azt hitte, hogy szörnyeteg vagyok, maradi, feudális úr, mi? Hehe... Igaz is: emlékszik arra az esetre, pár évvel ezelőtt, még az áldott szólásszabadság idején, amikor ország-világ előtt, még az újságokban is úgy kipellengéreztek egy nemesurat, a nevére már nem emlékszem, mert megvert egy német nőt a vonaton? Ugyanabban az évben volt, azt hiszem, a másik eset is: „A Vek botrányos eljárása.” (Igen, igen, az ''Egyiptomi éjszakák'', nyilvános felolvasás, emlékszik? Haj, haj, fekete szempár! Hova tűntél arany ifjúságom?) Szóval, ha engem kérdez, hát azt az úriembert, aki német nőket korbácsol, nem túlságosan sajnálom, elvégre az ilyesmi valóban... és mért sajnáljam? De ezzel kapcsolatban meg kell jegyeznem, hogy ilyen tenyérviszkettető „német nők” akadnak néha, és azt hiszem, nincs olyan haladó szellemű ember, aki feltétlenül jótállhat magáért. Ebből a szempontból, tudtommal, még senki se vizsgálta a kérdést, pedig ez az igazi emberbaráti szempont, higgye el, uram!

Mikor ezt mondta, hirtelen megint elnevette magát. Raszkolnyikov most már világosan látta, hogy ez az ember tudja, mit akar, és nagyon ravasz.

- Ön napok óta nem beszélt senkivel, igaz? - kérdezte.

- Majdnem eltalálta. Miért? Talán csodálkozik, hogy ilyen megértő vagyok?

- Azon csodálkozom, hogy túlontúl megértő.

- Mert a goromba kérdésein nem sértődöm meg? Ezért mondja? De hát... mért sértődjem meg? Ahogy kérdezett, úgy válaszoltam - tette hozzá most egyszerre, meglepően közömbös arccal. - No és amúgy igazában nem is érdekel semmi, bizony isten nem - folytatta mintegy tűnődve. - Kivált most, mivel éppen semmivel sem foglalkozom... Viszont nem csodálnám, ha azt hinné, hogy kedvét keresem bizonyos célból, annál is inkább, mert hiszen én magam mondtam, hogy valami elintéznivalóm van a kedves húgával. De őszintén mondom, szörnyen unatkozom, kivált most itt, három napja, úgyhogy valósággal megörültem önnek... Ne vegye zokon, Rogyion Romanovics, de ön is valahogy furcsának, szörnyen furcsának tűnik nekem. Mondjon, amit akar, de látok magán valamit, ami most van - vagyis nem pillanatnyilag, de mostanában... Jó-jó, abbahagyom, csak ne ráncolja a homlokát! Nem vagyok én olyan medve, mint hiszi.

Raszkolnyikov komoran nézett rá.

- Sőt, egyáltalában nem medve - mondta. - Nagyon is jó társaságbeli embernek nézem, és azt hiszem, igen rendesen tud viselkedni, ha akar.

- Lehet, de nem túlságosan érdekel, ki hogyan vélekedik rólam - felelte szárazon és talán egy szemernyi gőggel a látogató. - És mért ne legyen lompos az ember, mikor természete szerint is erre hajlik, és ez a viselkedés úgy megfelel a mi éghajlatunknak? - fűzte tovább, és megint nevetett.

- Hallottam egyébként, hogy sok ismerőse van itt. Ön az a bizonyos „elég befolyásos ember”, igaz? Akkor pedig mért jönne hozzám, ha nincs velem is célja?

- Vannak ismerőseim, igaz - folytatta Szvidrigajlov, anélkül hogy a kérdés lényegére válaszolna. - Találkoztam is már egyikkel-másikkal, hiszen harmadnapja lődörgök itt, én is üdvözöltem őket, engem is megismernek, úgy látom. Elvégre az ember jó ruhában van, tudják róla, hogy nem szegény, hiszen bennünket a jobbágyreform se érintett, erdőnk, ártéri rétünk van bőven, úgyhogy a jövedelem nem is csökkent. De... nem érdekel, azelőtt is untam őket, harmadnapja itt vagyok, de senkit se kerestem fel... No és ez a város, uram! Mondja, hogy alakul ki az ilyesmi itt nálunk? Egy egész város írnokokból és mindenféle papnövendékből. Nyolc évvel ezelőtt, mikor itt loptam a napot, sok mindent nem láttam meg, az igaz... De most már csak az anatómiától várok valamit, becsületszavamra.

- Micsoda anatómiától?

- No és, ami ezeket az önök klubjait illeti, a Dussot-k, Pointe-ok, vagy akár a Progresszió, hát én nem kérek belőle - beszélt tovább megint csak úgy, mintha nem hallaná a kérdést. - A hamiskártyázás se valami híres mulatság.

- Mért, hamiskártyás is volt?

- Már hogyne lettem volna. Egész kompániánk volt itt akkor, nyolc évvel ezelőtt, elsőrendű társaság, pompásan telt az idő. És csupa jó modorú úriember, költők is voltak közöttük, meg tőkések. Különben is, a mi orosz társaságainkban a legjobb modorú emberek többnyire azok, akik már sokat próbáltak az életben, nem tapasztalta még? Én azóta elparlagiasodtam ott falun. De akkor bizony majdnem az adósok börtönébe csukatott egy kis nyezsini görög. Aztán felbukkant Marfa Petrovna, egy kicsit alkudott, és végül kiváltott harmincezerért (összesen hetvenezer ezüstrubellel tartoztam). Törvényesen egybekeltünk, az esküvő után nyomban felpakolt, és vitt a birtokára, mint valami kincset. Hát hiszen idősebb volt nálam öt évvel, és nagyon szerelmes. Hét évig nem mozdultam ki a faluból, és látja, az egész idő alatt kezében tartotta azt a bizonyítékot ellenem, azt az idegen névre kiállított papirost a harmincezerről, hogy ha lázadozni találnék, hát: zsupsz! hűvösre tesznek! Meg is tette volna. Az asszonyoknál ez mind megfér együtt.

- És ha nincs ez a papiros, meglépett volna?

- Nem is tudom, mit feleljek. Az a papiros úgyszólván egyáltalában nem zavart. Nem is kívánkoztam sehová. Marfa Petrovna maga ajánlotta kétszer is, hogy utazzunk külföldre, mikor látta, hogy unatkozom. De minek az nekem? Jártam én külföldön azelőtt, és akkor is untam. Nem mondom: a napkelték, a nápolyi öböl, a tenger... de az ember nézi, nézi és elszomorodik. Ez a legrosszabb, hogy mindig valamiért szomorú az ember. Akkor már jobb itthon: itt legalább másokat okolhatok, és magamat felmentem. Majdnem elmentem most azzal az északsarki expedícióval, mert j’ai le vin mauvais; utálok inni, de hát mégis a bor marad csak az embernek. Próbáltam már mindent. Azt mondják, Berg felszáll vasárnap a léggömbbel a Juszupov kertben, és utasokat is visz, csak le kell fizetni bizonyos összeget.

- Miért? Repülni akar?

- Én?... Nem... vagyis... - mormogta a látogató, és mintha fontolgatta volna.

„De hát miféle szerzet ez?”

- Nem, az a papiros egyáltalában nem zavart - folytatta Szvidrigajlov eltűnődve. - Én magam nem kívánkoztam el a faluból. No és most egy éve, a nevem napján, Marfa Petrovna vissza is adta, sőt jelentős összeget is kaptam tőle ajándékba. Hisz nagy vagyona volt... „Látja, mennyire megbízom magában, Arkagyij Ivanovics” - pontosan ezekkel a szavakkal mondta. Nem hiszi, hogy így mondta, ugye nem? De látja, jó gazda'' ''hírében állok, ismernek az egész környéken. Könyveket is hozattam, Marfa Petrovna eleinte örült ennek, de aztán félt, hogy túlerőltetem magamat.

- Úgy látom, nagyon búsul Marfa Petrovna után.

- Hogy búsulok? Lehet. Igen, talán igaz. Mit is akartam... hisz ön a kísértetekben, mondja?

- Micsoda kísértetekben?

- Hát a közönséges kísértetekben. Milyen van még?

- Miért, ön talán nem hisz bennük?

- Mondjuk, hogy nem... pour vous plaire... Illetőleg nem állítom, hogy nem...

- Hát kísérteteket is lát, mi?

Szvidrigajlov furcsa szemmel nézett rá.

- Marfa Petrovna kegyeskedik néha meglátogatni - mondta, különös mosolyra görbítve a száját.

- Mi az, hogy kegyeskedik meglátogatni?

- Háromszor jelent meg. Először a temetés napján, egy órával a szertartás után. Ez az ideutazásom előtt való napon volt. Másodszor tegnapelőtt hajnalban, már az úton, a Malaja Visera-i állomáson, és harmadszor most, két órával ezelőtt, a szállásomon, a szobámban. Egyedül voltam.

- És ébren volt?

- Teljesen ébren. Mind a háromszor. Bejön, beszél körülbelül egy percig, és kimegy az ajtón. Mindig az ajtón megy ki. Még mintha hallanék is valamit.

- Vajon miért gondoltam, hogy önnel éppen ilyenféle dolgok történtek? - mondta hirtelen Raszkolnyikov, és abban a pillanatban ő maga is meglepődött a szavain. Heves izgalom feszült benne.

- Ugyan? Gondolta? - csodálkozott Szvidrigajlov. - Csak nem? Ugye mondtam, hogy valami közös vonás van bennünk?

- Egy szóval se mondta! - vágta rá élesen Raszkolnyikov.

- Nem?

- Nem!

- Azt hittem, mondtam. Az előbb, mikor bejöttem, és láttam, hogy csukott szemmel fekszik itt, de csak tetteti magát, mindjárt azt gondoltam: „Nini, ez éppen olyan!”

- „Éppen olyan”?! Mire mondja ezt? - kiáltott rá Raszkolnyikov.

- Hogy mire? Igaza van, nem tudom, mire mondtam - motyogta jámborul a másik, és mintha ő is zavarban lett volna.

Egy hosszú percig kerekre nyílt szemmel bámulták egymást.

- Eh, bolondság! - fakadt ki végül Raszkolnyikov. - És miről beszél, mikor megjelenik?

- Marfa Petrovna? Ostoba semmiségekről beszél, képzelje csak! És... furcsa az emberi természet: engem éppen ez bosszant. Mikor először jött... nagyon fáradt voltam, tudja... a temetési szertartás meg a rekviem, utána a halotti tor... végre-valahára egyedül vagyok a dolgozószobámban, rágyújtok egy szivarra, elgondolkodom, hát bejön az ajtón. „Látja, Arkagyij Ivanovics, ma a nagy felfordulásban elfelejtette felhúzni az ebédlőórát.” És igaz, hogy azt az órát minden héten én magam húztam fel, amióta együtt éltünk, és ha elfelejtettem, ő mindig figyelmeztetett. Másnap ideutaztam. Kimegyek hajnalban az állomásra, éjszaka alig szundítottam valami keveset, össze vagyok törve, a szemem majd leragad, egy kávét hozatok, egyszer csak látom, leül mellém, kártyacsomóval a kezében. „Ne vessek kártyát magának az útra, Arkagyij Ivanovics?” Nagyon értett a kártyavetéshez. Sose bocsátom meg magamnak, hogy nem jövendöltettem vele! De megijedtem, kiszaladtam. Ideje is volt, éppen megszólalt a jelzőharang. Ma meg... ott ülök a rossz vendéglői ebéd után, nehéz a gyomrom, ülök, szivarozok, látom, megint bejön, és szépen fel van öltözve, uszályos, új zöld selyemruhában. „Adj’ isten, Arkagyij Ivanovics! Hogy tetszik a ruhám? Anyiszka se varrja meg ilyen szépen.” (Anyiszka varrónő ott a falunkban, jobbágylány volt, Moszkvában tanulta ki a varrást, nagyon csinos lány.) Megáll előttem, fordul erre-arra. Én megnéztem előbb a ruháját, aztán az arcába néztem, jó alaposan. „Nem restell ilyen semmiségekkel idefáradni hozzám, Marfa Petrovna!” - „Édes Istenem, hát már ezzel is zavarlak, bátyuska!” Hogy bosszantsam, még azt is hozzátettem: „Megházasodom, Marfa Petrovna!” - „Magától ez is kitelik, Arkagyij Ivanovics, de nem válik becsületére, hogy alig temette el a feleségét, vonatra ül, és háztűznézőbe megy. És ha legalább jól választana! De tudom, se neki nem lesz jó, se magának, a tisztességes emberek meg kinevetik.” Azzal fogja magát, elmegy, uszálya mintha suhogna utána. Hát nem ostoba dolog?

- És az is lehet, hogy ön csak hazudja az egészet.

- Elég ritkán hazudok - felelte elgondolkozva Szvidrigajlov, mintha észre se venné a gorombaságot.

- No és azelőtt sose látott kísértetet?

- N... nem, vagyis, egyetlenegyszer, most hat éve. Volt egy inasom, Filka. Mindjárt azután, hogy eltemették, szórakozottságomban kiszóltam neki: „Filka! A pipámat!” Ő meg bejön, megy egyenest a pipatartóhoz. Nézem: „Ezt bosszúból csinálja” - gondolom, mivel közvetlenül a halála előtt csúnyán összekaptunk. Rákiáltok: „Hé, te, hogy mersz így a szemem elé kerülni, hisz lyukas a könyököd! Takarodj, mihaszna!” Arra sarkon fordult, és nem jött vissza többet. Marfa Petrovnának nem is említettem. Gyászmisét akartam mondatni érte, de aztán meggondoltam.

- Menjen orvoshoz.

- Annyit én is tudok, hogy nem vagyok egészséges, ámbár nem értem, mi lehet a bajom, és ami azt illeti, önnél azért ötszörte egészségesebb vagyok. Nem azt kérdeztem, hiszi-e, hogy a kísértetek megjelennek az embernek, azt kérdeztem, hiszi-e, hogy vannak kísértetek?

- Dehogy hiszem! - csattant fel ingerülten Raszkolnyikov.

- Mert hát mi a szokásos válasz erre a kérdésre? - mormogta inkább csak önmagának Szvidrigajlov, félrefordítva és kicsit lejjebb hajtva a fejét. - Azt mondják: „Beteg vagy, tehát amit látni vélsz, csak képzelődés, nem valóság!” Pedig látja, ez nem következetes logika. Én is elfogadom, hogy kísérteteket csak a betegek látnak, de ez mindössze annyit bizonyít, hogy másnak, mint betegnek nem jelenhetnek meg, és nem azt, hogy kísértetek egyáltalában nincsenek.

- Persze hogy nincsenek - erősködött Raszkolnyikov.

- Nincsenek, azt gondolja? - folytatta Szvidrigajlov, lassan ráemelve a szemét. - És ha így okoskodunk (segítsen már egy kicsit!): „A kísértet úgyszólván egy másik világnak a darabkája, csücske, annak a legszéle, egészséges embernek nincs miért mutatkozzék, mivel az egészséges ember a legesleginkább földi ember, tehát csakis ezt a földi életet éli, már a rend és teljesség kedvéért is. De mihelyt megbetegszik, mihelyt a normális földi rend megbomlott a szervezetében, mindjárt felbukkan a lehetősége egy másik világnak, és mennél betegebb, annál erősebben érintkezik ezzel a másik világgal, úgyhogy mire meghal, egyenesen átköltözik oda.” Régóta gondolkozom már erről. Ha hisz a túlvilági életben, ebben az okoskodásban is hihet.

- Nem hiszek a túlvilági életben.

Szvidrigajlov elgondolkozva ült.

- No és ha nincs ott semmi más, csak pókháló és más efféle... - szólalt meg hirtelen.

„Ez elmebeteg!” - gondolta Raszkolnyikov.

- Mindig úgy képzeljük az örökkévalóságot, hogy az valami eszme, ésszel fel nem érhető, és óriási nagy, óriási! De miért olyan bizonyos, hogy óriási? Hátha csak egy sötét kuckó lesz, képzelje! Olyanforma, mint a falusi fürdőházak, csupa korom, a szegletekben pókháló, és kiderül, hogy ennyi az egész örökkévalóság! Én, látja, sokszor ilyennek képzelem.

- Ennél vigasztalóbbat, igazságosabbat nem tud elképzelni, mi? - kiáltott rá mélységes felháborodással Raszkolnyikov.

- Igazságosabbat? Ki tudja... És ha éppen így igazságos? Én, ha rajtam állna, okvetlenül így csinálnám - felelte megmagyarázhatatlan mosollyal Szvidrigajlov.

Raszkolnyikovnak hideg futott végig a hátán erre a képtelen válaszra. Szvidrigajlov felemelte a fejét, és egy darabig merőn bámult rá. Aztán hahotázni kezdett.

- No de ilyet! Gondolja meg: fél órával ezelőtt még nem is ismertük egymást, tulajdonképpen ellenségek volnánk, van egy elintézetlen ügyünk, mi meg félrelökjük azt az ügyet, és tessék! Micsoda literatúrába bonyolódtunk! Hát nem megmondtam, hogy hasonszőrűek vagyunk!

- Nem volna szíves - szólalt meg Raszkolnyikov ingerülten - röviden közölni velem, hogy minek köszönhetem a szerencsét? És... igen... most sietek... nem érek rá... el kell mennem...

- Szíves örömest, uram, szíves örömest. A kedves húga ugyebár Luzsin úrhoz szándékozik nőül menni?

- Nem kerülhetné el valami módon a húgomat illető kérdéseket és a neve említését? Nem is értem, hogy meri előttem kiejteni a nevét, ha ön csakugyan Szvidrigajlov.

- De hiszen azért jöttem, hogy őróla beszéljek önnel. Hogy lehet azt anélkül, hogy említést tegyek róla?

- Hát jó, beszéljen, de fogja rövidre.

- Bizonyosan tudom, hogy erről a Luzsin úrról, aki feleségem révén rokonom, önnek már megvan a véleménye, ha csak fél óráig beszélt vele, vagy akár csak hallott róla valami hiteleset és kézzelfoghatót. Nem méltó Avdotya Romanovnához. Véleményem szerint Avdotya Romanovna ezúttal nagylelkűen és kellő körültekintés nélkül feláldozza magát a... családjáért. Mindannak alapján, amit önről hallottam, úgy hiszem, ön is örülne, ha ez a házasság az érdekek sérelme nélkül meghiúsulna. Most pedig, hogy személyesen megismertem, még inkább meg vagyok erről győződve.

- Ön viszont rendkívül naiv, uram, sőt, megbocsásson, arcátlan - mondta Raszkolnyikov.

- Azt akarja mondani, hogy a magam érdekében fáradozom? Legyen nyugodt, Rogyion Romanovics, ha így volna, nem beszélnék ilyen nyíltan. Egészen bolond mégse vagyok. És ha már itt tartunk, hadd közöljek egy pszichológiai furcsaságot: most az előbb, hogy Avdotya Romanovna iránti szerelmemet mentsem, olyasmit mondtam, hogy én magam is áldozat voltam. De tudja meg: egyáltalában nem érzek már szerelmet iránta, semmit a világon, és ez szinte engem is meglep, hiszen akkor valóban éreztem olyasmit...

- De csak azt, ami a tétlenségből és bujaságból fakad - vágott a szavába Raszkolnyikov.

- Igen, ez igaz, tétlen és buja ember vagyok, de a kedves húga kiváló tulajdonságai még énreám is hatással voltak. Egyébként... ostobaság az egész, belátom.

- Már régen belátta?

- Gondolni gondoltam már ezelőtt is, de most, tegnapelőtt végleg meggyőződtem róla, úgyszólván abban a pillanatban, hogy ideérkeztem. Moszkvában, igaz, még azt hittem, azért jövök Pétervárra, hogy megkérjem a kezét, kiüssem a nyeregből Luzsin urat.

- Bocsásson meg, hogy félbeszakítom, de nagyon kérem, fogja egy kicsit rövidebbre, és közölje a látogatás célját. Sietek... el kell mennem...

- Készséggel, uram, készséggel. Mikor ideérkeztem, elhatároztam, hogy nagyobb utazásra, voyage-ra indulok, és ezért bizonyos intézkedéseket kellett tennem. Gyerekeim a nagynénjüknél maradtak, vagyonosak, és énrám személyesen nincs szükségük. No meg hát micsoda apa vagyok én, kérem? Magamnak csak azt tartottam meg, amit egy évvel ezelőtt ajándékba kaptam Marfa Petrovnától. Nekem elég lesz. Bocsánat, azonnal rátérek a dologra. A tervezett voyage előtt, amelyre talán csakugyan rákerül a sor, végezni szeretnék Luzsin úrral. Nem mintha sehogy se szívelhetném, de éppen miatta különböztünk össze'' ''Marfa Petrovnával, mikor megtudtam, hogy a feleségem főzte ki ezt a házasságot. Szeretném, ha az ön közbenjárásával találkozhatnék Avdotya Romanovnával, és esetleg az ön jelenlétében, felvilágosíthatnám arról, hogy Luzsin úr nemcsak hogy a legkisebb hasznára sem lesz, de okvetlenül meg fogja károsítani. Azután pedig bocsánatot kérek tőle a múltkori kellemetlenségért, és ha megengedi, felajánlok neki tízezer rubelt, hogy megkönnyítsem a Luzsin úrral való szakítást, aminek ő is örülne, bizonyos vagyok benne, ha mód kínálkozik rá.

- Ön valóban, valóban elmebeteg! - kiáltott fel Raszkolnyikov, nem is annyira haragosan, mint inkább megütközve. - Hogy mer így beszélni!

- Tudtam, hogy kiabálni fog. De először: ha gazdag nem is vagyok, ezt a tízezret igazán nélkülözhetem, vagyis egyáltalában nincs rá szükségem. Ha Avdotya Romanovna nem fogadja el, bizonyosan nagyobb oktalanságra fordítom. Ez egy. Másodszor pedig: lelkiismeretem nyugodt, nem számításból ajánlom fel. Hiszi vagy nem hiszi, de később látni fogja ön is, Avdotya Romanovna is, hogy így van. Az igazság az, hogy csakugyan elég bajt és kellemetlenséget okoztam nagyra becsült, kedves húgának, és ezt őszintén bánom. Szívemből szeretnék - nem mintha bűnömet akarnám ezzel jóvátenni vagy őt kárpótolni -, egész egyszerűen csak szeretnék valamit tenni érte, elvégre nincs kiváltságlevelem csupáncsak a rosszra. Ha ajánlatomban csak egy milliomodrésznyi számítás volna, nem ilyen leplezetlenül tenném, és nem ilyen csekély összeget kínálnék, hiszen öt héttel ezelőtt sokkal többet ajánlottam neki. Ezenkívül könnyen meglehet, hogy hamarosan feleségül veszek egy fiatal leányt, tehát minden gyanúsítás, hogy Avdotya Romanovnát meg akarom környékezni, magától semmivé lesz. Végül hadd tegyem még hozzá ezt is: ha Avdotya Romanovna feleségül megy Luzsin úrhoz, ugyanazt a pénzt fogadja el, csak másnak a kezéből... Ne haragudjék rám, Rogyion Romanovics, fontolja meg nyugodtan, higgadtan.

Ő maga feltűnően nyugodt és higgadt volt, mikor ezt mondta.

- Nagyon kérem, szíveskedjék befejezni - mondta Raszkolnyikov. - Megbocsáthatatlanul vakmerő, annyi bizonyos.

- Nincs igaza. Hiszen akkor az egyik ember a másiknak csak csupa rosszat tehet ezen a világon, és egy morzsányi jót se soha, holmi merev szokások miatt. Ez képtelenség. Ha én, mondjuk, meghalnék, ezt az összeget végrendeletileg hagynám Avdotya Romanovnára, akkor se volna hajlandó elfogadni?

- Könnyen meglehet.

- Alig hiszem, uram. Különben, ha nem, hát nem, legyen úgy. De tízezer rubel szép kis összeg, akárhogy vesszük is. Mindenesetre, kérem, közölje a kedves húgával, amit mondtam.

- Nem közlöm vele.

- Akkor, Rogyion Romanovics, kénytelen leszek én magam alkalmatlankodni.

- És ha átadom az üzenetét, akkor lemond a személyes találkozásról?

- Nem tudom, mit feleljek. Egyszer valóban szeretnék találkozni vele.

- Ne számítson rá.

- Kár. Egyébiránt, ön még nem ismer engem. De talán közelebb kerülünk majd egymáshoz.

- Azt hiszi?

- Miért ne kerülhetnénk közelebb? - Szvidrigajlov elmosolyodott, aztán felállt, fogta a kalapját. - Nem mintha mindenáron alkalmatlankodni kívánnék önnek. Mikor idejöttem, magam se gondoltam ilyesmire... Ámbár igaz, hogy az ábrázata már ma reggel is feltűnt nekem.

- Hol látott engem ma reggel? - kérdezte nyugtalanul Raszkolnyikov.

- Véletlenség, uram... Ejnye, állandóan az az érzésem, hogy valami hasonlóság van közöttünk... No de ez ne nyugtalanítsa, nem szoktam untatni senkit. Megfértem a hamiskártyásokkal is, meg Szvirbej herceggel is, aki szegről-végről rokonom és igazán nagykutya, egyiküknek sem voltam terhére. Prilukova asszony emlékkönyvébe Raffaello Madonnájáról írtam néhány sort, és hét évig nem mozdultam el Marfa Petrovna mellől. Annak idején a Vjazemszkij házban is háltam a Széna téren, és most talán felszállok majd Berggel, a léggömbön.

- Hát jó. És azt a bizonyos hosszabb utazást a közeljövőben tervezi, ha szabad kérdeznem?

- Miféle utazást?

- Hát a voyage-t, amiről beszélt.

- Hja, azt! Igen, valóban mondtam ilyesmit... Nos, uram, ez a kérdése sok mindent felölel... Ha tudná, mit kérdezett most - tette hozzá, és kurtán, hangosan felnevetett. - De az is lehet, hogy a voyage helyett megházasodom, ajánlanak egy lányt.

- Itt?

- Itt.

- Hát arra is jutott ideje?

- Viszont Avdotya Romanovnát csakugyan látni szeretném egyszer, ezt komolyan kérem. Szóval... a viszontlátásra... Ejnye! Majd elfelejtettem! Közölje a kedves húgával, hogy Marfa Petrovna háromezer rubelt hagyott rá a végrendeletében. Igen, ez igaz. Egy héttel a halála előtt végrendelkezett, én is jelen voltam. Két-három hét múlva a kedves húga meg is kapja a pénzt.

- Igazat beszél?

- Igen. Mondja meg neki. Nos, uram, alázatos szolgája. Itt szálltam meg a közelben.

Kimenet az ajtóban csaknem összeütközött Razumihinnel.

2

Nyolcra járt már az idő, siettek a Bakalejev házba, hogy megelőzzék Luzsint.

- Hát ez meg ki volt? - kérdezte Razumihin, mikor az utcára értek.

- Szvidrigajlov volt, az a földbirtokos, akinek a házában olyan sérelem érte Dunyát, mikor ott nevelőnősködött. Szerelmi ajánlatokkal üldözte, és emiatt el kellett jönnie tőlük. Az asszony, Marfa Petrovna, elkergette a háztól. Ugyanez a Marfa Petrovna később bocsánatot kért Dunyecskától, és most hirtelen meghalt. Őróla beszéltek anyámék ma délelőtt. Nagyon félek ettől az embertől, magam se tudom, miért. Nyomban a felesége temetése után idejön Pétervárra. Furcsa ember, és valamit forgat a fejében... Mintha tudna valamit... Óvni kell tőle Dunyát... Ezt akartam mondani neked, értesz?

- Óvni? Hát mivel árthat neki? Különben... köszönöm a szavaidat... Igen, igen, majd vigyázunk Avdotya Romanovnára... Hol lakik?

- Azt nem tudom.

- Nem kérdezted meg? Kár. No de majd kiderítem én!

- Te láttad? - kérdezte Raszkolnyikov, miután egy darabig nem szólt.

- Láttam hát. Meg is néztem alaposan.

- Jól láttad? Alaposan megnézted? - firtatta tovább.

- De mennyire. Meg is jegyeztem az arcát, ezer közül megismerném. Az arcokra emlékezni szoktam.

Megint hallgattak.

- Hm... mert valahogy... látod... - mormogott Raszkolnyikov - már arra is gondoltam... már azt hittem, hogy... talán csak képzelődés volt...

- Mit mondasz? Nem értelek.

- Hát hiszen mind azt hajtogatjátok, hogy elmebeteg vagyok - folytatta Raszkolnyikov, és szája mosolyra biggyedt. - Most egy pillanatig nekem magamnak is úgy rémlett, hogy csakugyan megzavarodtam, és kísértetet látok.

- Mit beszélsz?

- Ki tudja... Talán igazán őrült vagyok, talán minden, ami ezekben a napokban volt, minden csak a képzeletemben...

- Eh, Rogya! Megint kiforgattak magadból... De hát mit mondott az az ember, mit akart?

Nem felelt neki. Razumihin egy percig gondolkodott.

- Várj csak, beszámolok neked mindenről - szólalt meg aztán. - Itt voltam már egyszer, de aludtál. Aztán megebédeltünk, és ebéd után elmentem Porfirijhoz, Zamjotov még mindig ott ült nála. Én mindjárt bele akartam fogni, de nem sikerült. Sehogy se tudtam eltalálni a módját. Úgy tesznek, mintha nem értenék az embert, nem tudnák, mit akar. De nem restellik egy csöppet se. Félrevontam Porfirijt az ablakhoz, hogy külön beszéljek vele, de megint csak nem lett belőle semmi, tudja isten, miért: ő erre néz, én arra, végül már az öklömet ráztam az orra előtt, és fenyegettem, hogy összetöröm a csontját, amúgy atyafiságosan. De csak nézett rám. Köptem egyet, és otthagytam. Hát így volt. Ostoba história. Zamjotovhoz egy szót se szóltam. Már azt hittem, látod, hogy bajt csináltam, de aztán a lépcsőn lejövet világosság gyúlt a fejemben: mi az ördögnek csapunk olyan hűhót? Ha veszedelemben volnál, vagy valami... nem mondom. De így mit törődsz vele? Semmi közöd hozzájuk. Fütyülj rájuk, később majd jót röhögünk rajtuk. Én a te helyedben még bolonddá is tartanám őket. Hogy fogják ezt még szégyellni! Köpj rájuk, aztán majd el is verjük rajtuk a port, most meg jót nevetünk, és megvan.

- Igen, igazad van - felelte Raszkolnyikov, és magában azt kérdezte: „No és mit mondasz majd holnap?” Furcsa, de még eddig eszébe se jutott, hogy „mit szól majd Razumihin, ha megtudja”. Most, hogy erre gondolt, merev tekintettel ránézett. Amit Porfirijról mesélt, az édeskevéssé érdekelte: annyi minden elmúlt és történt azóta.

A folyosón összetalálkoztak Luzsinnal. Pont nyolckor megjelent a fogadóban, de keresnie kellett a szobát, úgyhogy csaknem egyszerre léptek be mindhárman, anélkül hogy egymásra néztek vagy egymást köszöntötték volna. A két fiatalember ment be előbb. Pjotr Petrovics tapintatosságból az előszobában időzött, levetette felöltőjét. Pulherija Alekszandrovna rögtön kijött elébe, az ajtóban fogadta. Dunya ezalatt a bátyját üdvözölte.

Pjotr Petrovics elég nyájasan, de fokozott méltósággal üdvözölte a hölgyeket. Látszott rajta, hogy zavarban van, nem találja fel magát. Pulherija Alekszandrovna, maga is kicsit elfogódottan, leültette őket az ovális asztal körül, amelyen szamovár zümmögött. Dunya és Luzsin egymással szemközt ültek, az asztal két végén, Razumihin és Raszkolnyikov a háziasszonnyal átellenben, Razumihin Luzsinhoz közelebb, Rogya a testvére mellett.

Egy percig csend volt, Pjotr Petrovics sietség nélkül elővette parfümszagú batiszt zsebkendőjét, és ahogy az orrát kifújta, azon is látszott, hogy feddhetetlen, de méltóságában megbántott úriember, aki szilárdan eltökélte, hogy magyarázatot kér. Az előszobában megfordult a fejében a gondolat, hogy talán helyesebb volna le se vetni a felöltőjét, és elmenni, így szigorúan megbüntetné a két hölgyet, és egy csapásra mindent éreztetne velük. De mégse szánta rá magát. Olyan ember volt, aki nem szereti a talányos helyzeteket, és itt most tisztázni kellett: mit jelent, hogy ilyen nyíltan szembehelyezkedtek a kívánságával? Ezt jobb lesz mielőbb kideríteni. Büntetni ráér azután is, hiszen csak rajta áll.

- Remélem, szerencsésen utaztak? - kérdezte Pulherija Alekszandrovnától, szokványos udvariassággal.

- Hála Istennek.

- Ezt örömmel hallom. Avdotya Romanovnát sem fárasztotta ki az út?

- Én bírom, fiatal vagyok és erős, de anyámnak bizony sok volt - felelte Dunya.

- Hát hiába! Nagyok a távolságok a mi hazánkban, óriási ez a mi „Oroszhon anyácskánk”. Bármennyire szerettem volna, nem siethettem a fogadásukra tegnap. De azért remélem, különösebb baj nélkül folyt le minden.

- Ó, dehogyis, Pjotr Petrovics, nagy bajban voltunk! - felelte gyorsan és különös hangsúllyal Pulherija Alekszandrovna. - Ha maga a Jóisten segítségünkre nem küldi Dmitrij Prokofjicsot, bizony szörnyen elhagyatottak lettünk volna. Ő az - tette hozzá, és bemutatta: - Dmitrij Prokofjics Razumihin.

- Igen, igen, már volt szerencsém... tegnap - mormogta Luzsin ellenségesen pillantva rá a szeme sarkából, és homlokát ráncolva elhallgatott. Általában Pjotr Petrovics ahhoz az emberfajtához tartozott, amelyik társaságban roppantul szeretetreméltó, és főként elvárja ezt másoktól, de mihelyt valami nincs ínyére, nyomban elveszti minden társaságbeli leleményességét, és inkább liszteszsákhoz hasonlít, semmint könnyed modorú, szórakoztató gavallérhoz. Megint nem szólt senki. Raszkolnyikov makacsul hallgatott. Avdotya Romanovna egyelőre nem akarta megszakítani a csendet, Razumihin nem tudta, mit mondjon, és így a háziasszony ismét zavarban volt.

- Hallotta már, hogy Marfa Petrovna meghalt? - szólalt meg, legfőbb mentő témájához folyamodva.

- Hogyne hallottam volna. Elsőnek velem tudatták. Sőt, egyebek közt azt is közölni akartam önökkel, hogy Arkagyij Ivanovics Szvidrigajlov nyomban a felesége temetése után ideutazott Pétervárra. Legalábbis így hallottam, hiteles forrásból.

- Pétervárra? - kapta fel riadtan a fejét Dunya, és az anyjára nézett.

- Így van, hölgyeim, és nyilván kitűzött céllal jött ide. Legalábbis a nagy sietség erre vall. Különösen, ha az előzményekre gondolunk.

- Úristen! Talán csak nem akarja még itt is zaklatni Dunyát? - ijedezett Pulherija Alekszandrovna.

- Azt hiszem, egyiküknek sincs oka nyugtalankodni, hacsak önök maguk nem kívánják valami módon felújítani vele a kapcsolatot. Ami engem illet, én majd kinyomozom, megállapítom, hol szállt meg.

- Ó, Pjotr Petrovics! Nem is hiszi, mennyire megijesztett! - folytatta Pulherija Alekszandrovna. - Mindössze kétszer láttam azt az embert, de szörnyeteg! Igazán mondom, szörnyeteg! Bizonyos vagyok benne, hogy ő okozta szegény Marfa Petrovna halálát.

- Ezt így nem lehet állítani. Én pontosan értesültem az esetről. Bár nem vitatom, talán siettette a dolgok menetét a bántalmazás lelki hatása, hogy úgy mondjam. Viszont ami ennek az úrnak egész magatartását és erkölcsi arculatát illeti, teljesen egyetértek önnel. Nem sejtem, sok pénze van-e most, és mit hagyott rá Marfa Petrovna - ezt is tudni fogom rövidesen -, de ha csak szerény anyagi eszközökhöz jutott is, itt a fővárosban bizonyosan visszatér a régi életmódjához. Hozzá fogható romlott, a bűnben ennyire megrögzött ember nincs több, még a hasonszőrűek között sem. Alapos okom van feltételezni, hogy Marfa Petrovna, mikor nyolc évvel ezelőtt, szerencsétlenségére, beleszeretett, nemcsak adósságaitól szabadította meg, de más szolgálatot is tett neki: sok utánjárással és súlyos áldozatok árán sikerült még kezdetben elfojtania a bűnpört, amely igen könnyen Szibériába juttathatta volna Szvidrigajlov urat egy fantasztikus, állati kegyetlenséggel végrehajtott bűncselekmény miatt. Hát ilyen ember az, ha éppen tudni akarják.

- Uramisten! - fohászkodott Pulherija Alekszandrovna. Raszkolnyikov éberen figyelt.

- Igazán megbízható forrásból tudja ezt? - kérdezte szigorúan, nyomatékosan Dunya.

- Én csak azt mondom, amit a boldogult Marfa Petrovna maga közölt velem bizalmasan. Megjegyzem, jogi szempontból elég zavaros ügy volt. Egy külföldi nő élt és él alighanem még ma is Péterváron, valami Rösslich nevű. Apró uzsoraüzletekkel foglalkozott, no meg egyéb dolgokkal is. Ezzel a Rösslichnével Szvidrigajlov úr már régóta bizalmas és titkos kapcsolatban állt. Volt az asszonynak egy távoli rokona, unokahúga, olyan tizenöt vagy talán csak tizennégy éves kislány, alighanem süketnéma. Az asszony határtalanul gyűlölte, felhánytorgatott neki minden falatot, és embertelenül verte. Egyszer aztán megtalálták a kislányt a padláson, felakasztva. A vizsgálat öngyilkosságot állapított meg, és a hivatalos eljárást ezzel le is zárták. Az ügynek akkor nem lett folytatása, de később feljelentés érkezett, hogy a gyermek... kegyetlenül meg volt nyomorítva, és Szvidrigajlov a tettes. Sötét ügy, mondom. A feljelentő egy másik, szintén rossz hírű német nő volt, és nem valami szavahihető. Marfa Petrovnának aztán nagy fáradozással és sok pénzzel sikerült elérnie, hogy a feljelentést elsüllyesszék, és csak a szóbeszéd járta, de az nyilván nem volt alaptalan. És bizonyosan hallott, Avdotya Romanovna, amikor náluk volt, egy Filipp nevű inasukról, akit Szvidrigajlov halálra kínzott. Ez hat évvel ezelőtt történt, még a jobbágyság idején.

- Én ellenkezőleg, úgy hallottam, hogy Filipp öngyilkos lett.

- Az igaz. Csakhogy rákényszerítették. Illetőleg Szvidrigajlov szakadatlan üldözése és kínzása kergette a halálba.

- Ilyesmiről nem tudok - felelte szárazon Dunya. Arról a Filippről igen furcsa dolgokat meséltek. Zavaros eszű ember volt, amolyan házi-filozófus, „agyonolvasta” magát, mint mondták, és nem annyira a gazdája kegyetlensége, mint inkább az emberek csúfolódása űzte a halálba. Amennyire én láttam, Szvidrigajlov jól bánt a cselédeivel, sőt szerették is, bár valóban őt okolták Filipp haláláért.

- Úgy látom, Avdotya Romanovna, most egyszerre pártjára kel Szvidrigajlov úrnak - jegyezte meg Luzsin erőltetett és kétértelmű mosollyal. - Hiába, ravasz ember az! Kivált a nőkkel nagyon tud bánni. Erre szomorú példa Marfa Petrovna, aki olyan különös módon végezte. Én csak jó tanáccsal akartam szolgálni kegyednek és a kedves édesanyjának, mivel kétségtelenül újabb közeledési kísérletek várhatók. Egyébként bizonyos vagyok benne, hogy hamarosan elnyeli megint az adósok börtöne. Marfa Petrovnának sohase volt szándéka ráhagyni a vagyonát, mert gyermekei érdekét nézte, és ha valamit hagyott is neki, bizonyosan csak a legszükségesebbre valót, ami nem sokáig tart, elolvad az ilyen életmódhoz szokott ember kezén, egy évre se elég neki.

- Kérem, Pjotr Petrovics, ne beszéljünk már Szvidrigajlov úrról - mondta Dunya. - Nekem rosszulesik.

- Éppen most volt nálam - szólalt meg Raszkolnyikov, aki eddig egy szót se szólt.

Ijedt felkiáltás hallatszott innen is, onnan is, és mind feléje fordultak. Még Pjotr Petrovics is izgatott lett.

- Másfél órával ezelőtt érkezett, mikor én még aludtam. Felébresztett és bemutatkozott. Elég természetes volt és jókedvű, nagyon reméli, hogy majd összebarátkozunk. Egyébként szeretne veled találkozni, Dunya, és megkért, hogy közvetítsem a találkozást. Valami javaslatot akar tenni neked, meg is mondta, hogy mit. Azt is közölte, mégpedig a leghatározottabb formában, hogy Marfa Petrovna egy héttel a halála előtt végrendeletileg háromezer rubelt hagyott rád, és ezt az összeget rövidesen megkapod.

- Hála legyen a Jóistennek! - kiáltott fel Pulherija Alekszandrovna, és keresztet vetett. - Imádkozz érte, Dunyecskám, imádkozzál!

- Igen, ez így van - szólta el magát Luzsin.

- No és még mit mondott? - türelmetlenkedett Dunya.

- Azt is mondta, hogy ő maga nem gazdag, az egész birtok a gyerekekre maradt, akik most a nagynénjükhöz kerültek. Meg hogy ott szállt meg valahol, nem messze tőlem, de hogy hol, azt nem tudom, nem kérdeztem.

- De mi lehet az? Milyen javaslatot akar tenni Dunyecskának? - kérdezte ijedten Pulherija Alekszandrovna. - Neked megmondta?

- Megmondta.

- Nos?

- Majd aztán. - Raszkolnyikov elhallgatott, és a teáját szürcsölgette.

Pjotr Petrovics elővette az óráját, és megnézte.

- Nekem, sajnos, halaszthatatlan dolgom van, így hát nem is zavarok tovább - mondta sértődötten, és menni készült.

- Maradjon, Pjotr Petrovics - tartóztatta Dunya. - Hiszen velünk akarta tölteni az estét. És különben is azt írta, hogy valami megbeszélnivalója van anyácskámmal.

- Igen, Avdotya Romanovna - felelte nyomatékkal Pjotr Petrovics, és visszaült a helyére, de a kalapját a kezében tartotta. - Valóban szerettem volna megbeszélni egyet-mást kegyeddel és igen tisztelt édesanyjával, mégpedig fontos dolgokat. Minthogy azonban a bátyja nem közölheti előttem Szvidrigajlov úr ajánlatait, tehát én sem óhajtok és nem is tudok... mások előtt... nyilatkozni, bizonyos igen fontos kérdésekről. Különben is legfőbb, legnyomatékosabb kérésem nem teljesült.

Keserű arccal és méltósággal elhallgatott.

- Az a kérése, hogy Rogya ne legyen itt a találkozásunkon, csakis az én kívánságomra nem teljesült - mondta Dunya. - Ön azt írta, hogy a fivérem megsértette. Én pedig úgy gondolom, hogy akkor jobb ezt tisztázni, és ki kell békülniük. Ha Rogya igazán megbántotta, ''kötelessége ''bocsánatot kérni, és bocsánatot ''fog ''kérni.

Pjotr Petrovics mély sértődöttséggel válaszolt:

- Vannak sértések, Avdotya Romanovna, amelyeket a legjobb akarattal sem lehet elfelejteni. Mindennek van határa, és ezt veszedelmes átlépni, mert ha egyszer átléptük, nincs visszatérés.

- Nem erről akartam beszélni, Pjotr Petrovics - vágott közbe Dunya kicsit türelmetlenül. - Értse meg jól! Egész jövőnk attól függ, hogy ezt el tudjuk-e intézni, mégpedig azonnal. A magam részéről, egyenesen kimondom, csakis így nézhetem a dolgot. Nem könnyű, tudom, de ha egy kicsit is becsül, segítsen, hogy még ma végezzünk az egész históriával. Megint csak azt mondom: ha Rogya a hibás, bocsánatot fog kérni.

- Csodálom, hogy így állítja be a dolgot, Avdotya Romanovna - mondta Luzsin, növekvő méltatlankodással. - Bármennyire becsülöm, hogy úgy mondjam, imádom kegyedet, megtörténhet, igen könnyen megtörténhet, hogy valamelyik hozzátartozóját esetleg nem kedvelem. Mert a kezére és a kezével járó boldogságra számot tartok, még nem kell magamra vállalnom olyan kötelezettséget, amely összeférhetetlen...

- Ó, Pjotr Petrovics, hagyja már az érzékenykedést - szólt közbe szenvedélyesen Dunya -, legyen az az okos és nemes lelkű ember, akinek mindig hittem, és hinni akarom. Nagy ígéretet tettem önnek, menyasszonya vagyok. Bízzék bennem, higgye el, lesz erőm részrehajlás nélkül ítélni. Hogy magamra vállaltam a bíró szerepét, az Rogyának éppen olyan meglepetés, mint önnek. Mikor ma, a levele kézhezvétele után, megkértem őt, hogy okvetlenül jöjjön el a találkozásunkra, egy szóval se árultam el ezt a szándékomat. Értse meg: ha nem békülnek ki, választanom kell: vagy ön, vagy ő. Így állították fel a kérdést mind a ketten, és én nem akarok rosszul választani, nem szabad rosszul választanom. Szakítanom kellene az ön kedvéért Rogyával, vagy az ő kedvéért önnel. Most itt mindjárt kétségtelen bizonyossággal megtudom, igazán testvérem-e ő, és megtudom, kedves vagyok-e önnek, becsül-e engem, igazán férjem lesz-e?

- Avdotya Romanovna - felelte mélységes felháborodással Luzsin -, ezek a szavak igen jelentősek, sőt, mondhatnám, sértők számomra, és nem férnek össze a megtisztelő kapcsolattal, amely kegyedhez fűz. Arról nem is szólva - ami pedig elég különös és sértő -, hogy egy sorba állítanak egy... elbizakodott ifjúval, kegyed arra a lehetőségre is utal, hogy esetleg megszegi nekem adott szavát. Azt mondja: vagy én, vagy ő; és ezzel elárulja, milyen keveset jelentek kegyednek. Ebbe nem nyugodhatom bele, tekintve a kapcsolatot és a kötelezettségeket, amelyek köztünk fennállanak.

- Hogyan? - csattant fel Dunyecska. - Egy sorba emelem az ön értékét mindazzal, ami eddig ''drága ''volt nekem az életben, ami az egész életem volt eddig, és ön megsértődik, hogy ''kevésre ''értékelem?

Raszkolnyikov nem szólt, csak gúnyosan mosolygott. Razumihin valósággal megrendült, de Pjotr Petrovics meg se hallotta az ellenvetést, egyre hevesebben és méltatlankodva, szinte kedvteléssel folytatta:

- A leendő élettárs, a férj iránti érzésnek erősebbnek kell lennie a testvéri szeretetnél - mondta ki a szentenciát. - És én semmiképpen sem állhatok egy sorban... Az előbb ugyan még azt mondtam, hogy bátyja jelenlétében nem óhajtom és nem tudom szóvá tenni azt, amiért jöttem, de most mégis a kedves édesanyjához fordulok, mert okvetlenül tisztáznunk kell egy igen fontos és rám nézve sérelmes dolgot. A kedves fia - és most Pulherija Alekszandrovnához intézte a szót - tegnap Rasszudkin úr jelenlétében (bocsánat, ha talán nem jól jegyeztem meg a nevét - mentegetőzött udvariasan, és meghajolt Razumihin felé) egyebek között azzal bántott meg, hogy kiforgatta értelméből egy gondolatomat, amelyet annak idején bizalmas beszélgetés során kávézás közben említettem, nevezetesen, hogy jobb, ha az ember szegény lányt vesz el, aki megismerte az élet szomorú oldalait, mint olyant, aki bőségben élt, mert az hasznos a házastársak kölcsönös viszonya és az erkölcsiség szempontjából. A kedves fia szántszándékkal fonák értelmet adott ezeknek a szavaimnak, aljas szándékkal gyanúsított, és ezt véleményem szerint az ön levelére alapítja. Nagyon boldog volnék, Pulherija Alekszandrovna, ha az ellenkezőjéről meggyőzhetne, és e tekintetben valamennyire megnyugtatna. Hallani szeretném, hogy milyen kifejezésekkel adta tovább az én szavaimat Rogyion Romanovicsnak, a hozzá intézett levelében.

- Nem emlékszem már - felelte zavartan Pulherija Alekszandrovna -, ahogyan én értettem, úgy írtam meg neki. Hogy ő milyen formában adta tovább önnek, azt nem tudom, lehet, hogy túlzott egy kicsikét.

- Az ön sugalmazása nélkül nem túlozhatott volna.

- Pjotr Petrovics! Hogy én és Dunya nem fogtuk fel rossz értelemben a szavait, annak elég bizonysága, hogy most itt vagyunk - felelt önérzetesen Pulherija Alekszandrovna.

- Helyes, anyácskám! - biztatta elismeréssel Dunya.

- Szóval, ez is az én bűnöm! - fakadt ki sértődötten Luzsin.

- Látja, Pjotr Petrovics, ön egyre csak Rogyát hibáztatja, pedig a levelében valótlanságot írt róla - folytatta nekibátorodva Pulherija Alekszandrovna.

- Nem tudok róla, hogy bármi valótlant írtam volna.

- Azt írta - szólt közbe élesen Raszkolnyikov, anélkül, hogy feléje fordulna -, azt írta, hogy én a pénzt nem az elgázolt ember özvegyének adtam, mint ahogy történt, hanem a leányának, akit tegnap láttam először életemben. Azért tette ezt, hogy összeveszítsen az enyéimmel, és ráadásul még ocsmány kifejezésekkel is illette a lányt, akit nem ismer. Ez aljas pletykálkodás.

- Engedje meg, uram - vágott vissza haragjában remegve Luzsin -, levelemben csak azért tértem ki az ön tulajdonságaira és magatartására, mert húga és édesanyja megkértek, hogy írjam meg, milyen állapotban találtam önt, és milyen benyomást tett rám. Ami pedig a levelemről mondottakat illeti, mutasson csak egyetlen sort is, ami valótlanság! Talán nem dobta oda a pénzét, és talán nincs abban a kétségtelenül szerencsétlen családban méltatlan személy?

- Azt hiszem, Luzsin úr, hogy ön minden méltóságával együtt a kisujjával sem ér fel annak a boldogtalan lánynak, akire követ vet.

- Talán bizony az a szándéka, hogy édesanyja és nénje társaságába is bevezesse?

- Már meg is tettem, ha tudni akarja, leültettem az édesanyám és Dunya mellé.

- Rogya! - kiáltott Pulherija Alekszandrovna.

Dunya elpirult. Razumihin felrántotta szemöldökét. Luzsin epésen és gőgösen mosolygott.

- Láthatja, Avdotya Romanovna - mondta -, lehet-e itt szó kibékülésről? Remélem, most már egyszer s mindenkorra elintéztük ezt az ügyet. Én távozom, és nem zavarom tovább a kellemes családi együttlétet, sem a bizalmas közléseket. - Ezzel felállt, és fogta a kalapját. - De mielőtt távozom, legyen szabad kifejeznem azt a reményemet, hogy ezentúl megkímélnek a hasonló találkozásoktól és megalkuvásoktól, hogy úgy mondjam. Különösen önt kérem erre, igen tisztelt asszonyom, annál is inkább, mert a levelemet is önhöz intéztem és nem máshoz.

Pulherija Alekszandrovna megsokallta a dolgot.

- Nagyon is rendelkezik már felettünk, Pjotr Petrovics. Dunya megmondta, miért nem teljesítettük a kívánságát: jó szándék vezette. Ön úgy írt nekem, mintha parancsokat osztogatna. Hát csakugyan parancsnak kell tekintenünk minden kívánságát? Én ellenkezőleg, úgy gondolnám, hogy most különös gyengédséget és elnézést kellene tanúsítania irántunk, mert hiszen önben bízva mindent otthagytunk, és feljöttünk ide, tehát amúgy is eléggé ki vagyunk szolgáltatva kényének-kedvének.

- Ez nem egészen helytálló, Pulherija Alekszandrovna, kivált most, amikor kiderült, hogy Marfa Petrovna háromezer rubelt hagyott önökre. Nyilván a legjobbkor, legalábbis erről tanúskodik az új hang, amelyet velem szemben használnak - tette hozzá epésen.

- Ez a megjegyzés csakugyan azt mutatja, hogy eddig a gyámoltalanságunkra számított - mondta ingerülten Dunya.

- De most már, ugyebár, erre nem számíthatok? Különösen pedig nem óhajtom megakadályozni, hogy közölhessék önnel Arkagyij Ivanovics Szvidrigajlov titkos ajánlatát, amelynek előterjesztésével tisztelt bátyját megbízta, és amely az ön számára, mint látom, életbe vágó jelentőségű, sőt talán kellemes is.

- Szent Isten! - szörnyülködött Pulherija Alekszandrovna.

Razumihin izgatottan feszengett a helyén.

- Még most se szégyelled magad, Dunya? - kérdezte Raszkolnyikov.

- De szégyellem! - felelte az, sápadtan a haragtól. - Távozzék, Pjotr Petrovics!

Luzsin a dolgok ilyen kimenetelére nyilván nem számított. Túlságosan bízott magában, a hatalmában, áldozatai gyámoltalanságában. Még most se hitt a fülének. Elsápadt, szája megrándult.

- Avdotya Romanovna! Ha én most ilyen útravalóval kimegyek ezen az ajtón, akkor, biztosítom, sohasem térek vissza. Gondolja meg jól! Nem szoktam megmásítani a szavamat.

- Micsoda arcátlanság! - kiáltott rá székéről felpattanva Dunya. - Nem is akarom, hogy visszajöjjön!

- Tessék? Hát így vagyunk? - hüledezett Luzsin. Az utolsó percig se hitte, hogy így végződjék a dolog, és most teljesen tanácstalan volt. - Így vagyunk, hölgyeim? De tudja-e, Avdotya Romanovna, hogy én ez ellen tiltakozhatom!

- Mi jogon beszél így vele? - támadt rá indulatosan Pulherija Alekszandrovna. - És mi ellen tiltakozhat? Milyen jogai vannak itt? Azt hiszi, odaadom az én Dunyámat ilyen embernek? Menjen, távozzék örökre! A mi hibánk, hogy ilyen dologba vágtuk a fejszénket, főleg az én hibám.

- No de, asszonyom! - csattant fel dühösen Luzsin. - Önök adott szavukkal magukhoz kötöttek, és most megszegik a szavukat... És elvégre... elvégre is én, hogy úgy mondjam, költségekbe vertem magam...

Ez az utolsó érv annyira jellemző volt Luzsinra, hogy Raszkolnyikov, aki sápadt volt a haragtól, és már alig bírta türtőztetni magát, hahotázni kezdett. Pulherija Alekszandrovnában viszont fellobbant a harag.

- Költségekbe? Miféle költségekbe? Csak nem a poggyászról beszél, amit a kalauz ingyen hozott fel magának? Mi kötöttük le? Úristen! Gondolja meg, mit beszél, Pjotr Petrovics! Maga kötözte meg kezünket-lábunkat és nem mi a magáét!

- Elég, anyácskám, hagyja abba, nagyon kérem - csillapította Dunya. - Pjotr Petrovics, menjen, legyen szíves.

- Megyek. Csak még egy utolsó szót - mondta Luzsin, most már teljesen elveszítve önuralmát. - A kedves mamája, úgy látom, elfelejti, hogy én az egész városban és a környéken elterjedt szóbeszéd ellenére hajlandónak mutatkoztam feleségül venni kegyedet. Amikor így, a közvéleménnyel nem törődve, helyreállítottam jó hírét, teljes joggal számíthattam ellenszolgáltatásra, sőt hálára is. Csak most nyílt ki a szemem. Látom, hogy alighanem nagyon is könnyelműen jártam el, kár volt így semmibe venni a közvélemény szavát.

- Hát két élete van ennek a fickónak? - ordította Razumihin. Felugrott, és már neki akart rontani, de Raszkolnyikov visszatartotta.

- Ön aljas és gonosz! - kiáltotta Dunya.

- Ne szólj, ne mozdulj! - mondta Raszkolnyikov, és odalépett Luzsin elé.

- Szíveskedjék távozni! - folytatta halkan, élesen. - És egy mukkot se többet, különben...

Pjotr Petrovics egy hosszú másodpercig dühtől eltorzult, sápadt arccal nézett rá, aztán sarkon fordult, és kiment, olyan gyűlölettel a szívében Raszkolnyikov iránt, amilyet ember még ritkán érzett. Őt, csakis őt okolta mindenért. A lépcsőn lemenet is egyre azon járt az esze, hogy talán még nincs veszve minden, és ha csak a két nővel volna dolga, „könnyen, igen könnyen” rendbe tudná hozni az egész históriát.

3

Nem, Pjotr Petrovics az utolsó percig nem hitte, hogy a dolog így végződhet. Az utolsó percig félvállról vette az ügyet, eszébe se jutott, hogy két ilyen koldusszegény teremtés kicsúszhat a hatalma alól. Ezt a meggyőződést táplálta hiúsága és mérhetetlen önbizalma, amely már valóságos önimádás volt. Pjotr Petrovics szegény sorból küzdötte fel magát, és szinte beteges szokásává lett örömét lelni önnön személyében: nagyra tartotta az eszét, tehetségét, és ha egyedül maradt, olykor élvezettel nézegette az arcát a tükörben. De mindennél jobban szerette és többre becsülte nagy fáradsággal, különféle úton-módon szerzett pénzét: nincs az a rangkülönbség, amit ez a pénz ki ne egyenlítene.

Mikor most Dunyának felhányta, hogy rossz híre ellenére kész volt feleségül venni, őszinte keserűséggel mondta ezt, és a két nő „sötét hálátlansága” valóban mélységesen felháborította. Pedig amikor Dunya kezét megkérte, már igen jól tudta, hogy a pletyka alaptalan, hiszen Marfa Petrovna nyilvánosan megcáfolta, és az egész kisváros régen felmentette, és szenvedélyesen igazolta Dunyát. Pjotr Petrovics nem is tagadta, hogy ezt akkor már tudta, ám mégis roppant büszke volt rá, valóságos hőstettnek tartotta, hogy fel akarta emelni magához a lányt. Most, hogy ezt kimondta, egy titkon melengetett, kedves gondolatát fejezte ki, amelyben mindig gyönyörűsége telt, és fel nem foghatta, mért nem csodálja más is ezt a hőstettét éppen úgy, mint ő. Mikor Raszkolnyikovot meglátogatta, kellemes várakozással lépett be hozzá, azt hitte, élvezheti jótette gyümölcseit, és hízelgő szavakat hall majd. Nem csoda tehát, ha most, a lépcsőn lemenet, úgy érezte, hogy hallatlan és méltatlan sérelem érte.

Dunyát egyszerűen nélkülözhetetlennek érezte, el se tudta képzelni, hogy lemondjon róla. Már régen, hosszú évek óta ábrándozott arról, hogy megházasodik, de csak gyűjtötte a pénzt, és várt. Mélységes titokban mámorító álmokat szőtt egy tiszta erkölcsű és szegény (okvetlenül szegény!), nagyon fiatal és nagyon szép, nemes lelkű és művelt hajadonról, akit a sok szerencsétlenség megfélemlített, és így csak őrá támaszkodik, őbenne látja megmentőjét, egész életében alárendeli magát akaratának, hódolattal és csodálattal néz fel rá, és csakis őrá. Hány apró jelenettel, édes epizóddal tarkázta ezt a csábos, csintalan témát a pihenés csendes óráiban, és lám, annyi év álma csaknem megvalósult! Avdotya Romanovna szépsége és műveltsége megigézte, kétségbeejtő helyzete a végletekig felbátorította. Ez még több volt, mint amiről álmodott: a leány büszke, jellemes, erényes, műveltség és nevelés dolgában felette áll - ezt érezte. És egy ilyen teremtés lesz a rabnője egész életében, hálával és áhítattal tekint fel hős megmentőjére, porig alázkodik előtte, és ő korlátlan hatalommal uralkodik rajta. Különös véletlen folytán rövid idővel azelőtt határozta el hosszas tervezgetés után, hogy sorsának új irányt szab, szélesebb körben folytatja tevékenységét, és lassan felemelkedik a társadalom felső köreibe, amiről már régóta kéjesen ábrándozott. Szóval elhatározta, hogy Péterváron próbál szerencsét. Jól tudta, hogy asszonyok igen sokat segíthetnek ilyen esetben. Egy bájos, erényes és művelt feleség varázsa csodálatosan megszépítheti az útját, fokozza vonzóerejét, fénykört von a feje köré. És ez most mind összeomlott! A váratlan és oktalan szakítás úgy csapott le rá, mint a villám. Nem is lehet más, mint idétlen, ostoba tréfa! Hiszen éppen csak egy szemernyivel merészebben beszélt, jóformán végig se mondta, amit akart, nem is értette komolyan, csak egy kicsit szabadjára eresztette indulatát - és ilyen szomorú következménye lett! Pedig már szerette is Dunyát a maga módján, képzeletében már uralkodott rajta, és most egyszerre... Nem! Holnap, igen, már holnap rendet kell teremteni, szépen elsimítani, eligazítani mindent. És ami a fő: össze kell törni a fennhéjázó, tejfölösszájú tacskót, aki minden bajnak okozója! Razumihinre is gondolnia kellett, szinte akarata ellenére, és ez is valahogy kínos volt, de ebben a tekintetben hamar megnyugodott. „Még csak az kéne, hogy ezt a fickót is melléje állítsák!” Akitől csakugyan félt, az Szvidrigajlov volt. Szóval - éppen elég gond és baj várt rá.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

- Nem, az én bűnöm, leginkább az enyém! - mondta Dunya, és megölelte, megcsókolta az anyját. - Engedtem a pénze csábításának, de esküszöm, Rogya, nem is sejtettem, hogy ilyen hitvány ember. Ha előbb keresztüllátok rajta, dehogyis engedek! Ne hibáztass, Rogya!

- Isten megszabadított! Ő szabadított meg tőle - mormogta Pulherija Alekszandrovna, de úgy, mint aki még fel se ocsúdott, s nem tudja tisztán, mi történt.

Mindnyájan örültek, öt perc múlva már nevettek is. De Dunyecska el-elsápadt, szemöldöke összerándult, ahogy visszagondolt a történtekre. Pulherija Alekszandrovna el se tudta volna képzelni, hogy ő is örülni fog a szakításnak, reggel még úgy gondolt erre a lehetőségre, mint valami rettenetes csapásra. Razumihin boldogságban úszott, nem merte egészen kimutatni, de reszketett, mint aki lázas, úgy érezte, mázsás súlyt hengerítettek le a melléről. Most joga van szolgálni őket, nekik áldozhatja egész életét. És mi minden történhet még! Bár igaz, a jövőt illető gondolatokat most még ijedtebben hárította el, félt szabadjára engedni a képzeletét. Csak Raszkolnyikov ült mozdulatlanul a helyén, komor volt, sőt, szórakozott. Ő követelte a legmakacsabbul Luzsin eltávolítását, és most, hogy megtörtént, mintha őt érdekelte volna a legkevésbé. Dunya azt hitte, hogy őrá haragszik még mindig, nem gondolhatott mást. Pulherija Alekszandrovna aggodalmasan figyelte.

- No, mit mondott Szvidrigajlov? - kérdezte Dunya, és odament hozzá.

- Igen, igen, mit mondott? - sürgette az anyja is.

Raszkolnyikov felnézett.

- Tízezer rubelt akar ajándékozni neked mindenáron, és ezenkívül egyszer találkozni szeretne veled, az én jelenlétemben.

- Találkozni? Dunyával? Azt nem, a világért se! - tiltakozott Pulherija Alekszandrovna. - És hogy mer pénzt ajánlani neki?

Raszkolnyikov most már elmondta (elég szárazon) a Szvidrigajlovval való beszélgetését. De Marfa Petrovna látogatásairól nem szólt, nem akarta fölöslegesen bonyolítani a mondanivalót. Irtózott minden beszélgetéstől, csak a legszükségesebbre szorítkozott.

- És mit feleltél neki? - kérdezte Dunya.

- Előbb azt, hogy egyáltalán nem adom át az üzenetét. De azt mondta, hogy akkor ő maga fogja keresni a módot a találkozásra. Erősködött, hogy irántad való szenvedélye csak szeszély volt, és most már nyoma sincs... de nem akarja, hogy Luzsinhoz menj feleségül... Általában elég zavarosan beszélt.

- És te milyen embernek látod? Mit gondolsz róla?

- Megvallom, nemigen tudok eligazodni rajta. Felajánl tízezer rubelt, holott maga mondja, hogy nem gazdag, kijelenti, hogy valami utazásra készül, és tíz perc múlva már nem emlékszik, hogy ezt mondta. Aztán meg azzal áll elő hirtelen, hogy házasodik, menyasszonyt is ajánlottak már neki... Valami szándéka van, kétségtelenül, mégpedig rossz szándéka. Viszont nehezen hihető, hogy ilyen ostobán fogjon hozzá, ha valamit forral ellened. A pénzt természetesen kereken visszautasítottam a nevedben. Általában nagyon furcsa ember lehet, sőt... mintha nem volna épeszű. De talán tévedek. Lehet, hogy ez is fortély. Marfa Petrovna halála, úgy látszik, hatott rá.

- Isten nyugosztalja! - fohászkodott Pulherija Alekszandrovna. - Amíg csak élek, imádkozni fogok érte. Mit csinálnánk most, Dunyecskám, ha ez a háromezer rubel nincsen? Igazán, mintha csak az égből hullott volna az ölünkbe! Képzeld, Rogya, ma reggel három-három rubel volt minden pénzünk. Már azt tervezgettük Dunyával, hogy zálogba tesszük az óráját, nehogy tőle kelljen kérni, ha egyszer ő maga nem gondol rá.

Dunyát nagyon megdöbbentette Szvidrigajlov üzenete. Csak állt és töprenkedett.

- Valami szörnyűséget tervez - suttogta borzongva.

Raszkolnyikov jól látta, micsoda rettentő félelem kínozza.

- Nekem alighanem még többször is szerencsém lesz hozzá - mondta.

- Majd figyeljük! Én kinyomozom, és szemmel tartom! - kiáltotta hevesen Razumihin. - Rogya felhatalmazott, ő maga mondta az előbb: „Vigyázz Dunyára!” Kegyed is megengedi, Avdotya Romanovna?

Dunya elmosolyodott, és a kezét nyújtotta neki, de a gond nem tűnt el arcáról. Pulherija Alekszandrovna aggódva nézte a lányát, de a háromezer rubel láthatólag nagyon megnyugtatta.

Negyedóra múlva már a legélénkebb beszélgetésben voltak. Még Rogya is, noha szólni alig szólt, egy darabig figyelmesen hallgatta őket, Razumihin volt a fő szónok.

- És mért kellene visszautazniuk, miért? - Lelkesültségében csak úgy dőlt belőle a szó. - Mit csinálnának abban a sárfészekben? Itt együtt vannak, ez a lényeges. És szükségük van egymásra. Ó, de mennyire! Ezt értsék meg! Legalább most, egy ideig... Engem pedig fogadjanak el barátjuknak, üzlettársuknak, és szavamra, pompás vállalkozásba kezdünk! Hallgassanak meg, hadd fejtem ki részletesen az egészet: az egész tervet. Már reggel megfordult a fejemben, amikor még nem is történt semmi. Szóval erre gondoltam: a bácsikámnak (majd bemutatom, igen rendes, derék emberke az öreg) van egy kis tőkéje, ezer rubel, de neki nem kell, megél a nyugdíjából. Már két éve nyaggat, hogy fogadjam el kölcsönképpen ezt a pénzt, és fizessek hat százalékot. Átlátok a szitán: segíteni akar rajtam. Tavaly nem volt rá szükségem, de az idén alig vártam, hogy Pétervárra jöjjön, gondoltam, most mégis elfogadom. Önök is ideadnának ezret a háromból, az kezdetnek elég, és társulunk. Hogy mit csinálunk vele?

Előadta a tervét, és hosszasan fejtegette, mennyire nem érti mesterségét a legtöbb könyvkiadó, éppen ezért gyengén is állnak, holott a jól megválasztott kiadvány általában kapós, és néha igen szépen fizet.

Két év óta dolgozott különféle kiadóknak, elég jól tud három európai nyelven, már régen álmodozott kiadói tevékenységről. Raszkolnyikovnak ugyan azt mondta hat nappal azelőtt, hogy a németben „schwach”, de csak azért, hogy elfogadtassa vele a fordítói munka felét és a három rubel előleget. Füllentett, és ezt Rogya jól tudta.

- Mért engednénk ki kezünkből a hasznot, mikor rendelkezünk az egyik fő tényezővel: van saját tőkénk! - hangoztatta nagy hévvel. - Persze, sokat kell dolgozni. De hát majd dolgozunk. Kegyed, Avdotya Romanovna, meg én és Rogyion... Egyik-másik kiadvány igazán remekül jövedelmez most. És a legfőbb erőnk az lesz, hogy mi tudjuk, mi az, amit igazán érdemes lefordítani. Fordítunk és kiadunk, és tanulunk együtt. Ebben hasznukra lehetek, mert van tapasztalatom. Hiszen majdnem két éve sürgölődöm a kiadók körül, ismerem az üzlet minden fortélyát. Nem olyan ördöngös mesterség. Mért kapják el mások az orrunk elől a zsíros falatot? Máris tudok két-három olyan könyvet - régen gondolok rájuk titokban -, hogy már a lefordítás és kiadás ötletéért is kaphatnék száz-száz rubelt könyvenként, sőt, az egyiket ötszázon alul nem is adnám. De ha meg is súgnám valamelyiknek, lehet, hogy tétovázna: olyan tökfilkók ezek! Ami aztán a nyomdát, papírt, terjesztést illeti, hát csak bízzák rám! Ismerem minden csínját-bínját. Kicsiben kezdjük, nagyban folytatjuk. Mindenesetre meglesz a betevő falatunk, és legalábbis veszteség nélkül megforgatjuk a tőkét.

Dunyának csillogott a szeme.

- Nekem tetszik a terve, Dmitrij Prokofjics - mondta.

- Én persze, nem értek hozzá, talán beválik, talán nem, tudja isten. Nagyon új dolog, az ember nem tudhatja... - aggodalmaskodott Pulherija Alekszandrovna. - De itt kell maradnunk, annyi bizonyos, legalább egy darabig... - És Rogyára nézett.

- Te mit gondolsz? - kérdezte tőle Dunya.

- Nagyon jó gondolatnak tartom... cégről persze nem kell még ábrándozni, de öt-hat könyvet csakugyan meg lehet jelentetni biztos sikerrel. Magam is tudok egyet, amit feltétlenül elkapkodnának. És hogy ő ügyesen vezetné a dolgot, abban semmi kétség. Ért hozzá. De hát lesz még időtök mindent megbeszélni...

- Éljen! - kiáltotta Razumihin. - És most... várjanak csak! Tudok egy lakást, itt ebben a házban, ugyanaz adja ki, aki ezeket a szobákat, de egészen különálló lakás, semmi köze a szállodához. Három kis bútorozott szoba, elég olcsó. Vegyék ki azt egyelőre. Én az órát holnap zálogba teszem, elhozom a pénzt, aztán majd rendezünk mindent. Az a fontos, hogy együtt lakhatnak hárman Rogyával... Mi az, Rogya? Hová készülsz?

- Rogya! Csak nem mész el? - kérdezte ijedten Pulherija Alekszandrovna.

- Ilyen nagy pillanatban! - tette hozzá Razumihin.

Dunya csodálkozva és rosszat sejtve nézett a bátyjára. Annak már kezében volt a sapka, és menni készült.

- Mintha a temetésemre készülnétek, vagy legalábbis örökre búcsúznátok tőlem, úgy néztek rám - mondta különös hangsúllyal, és mosolyogni próbált, de sikertelenül. - Különben... ki tudja, lehet, hogy utoljára látjuk egymást - tette hozzá akaratlanul.

Azt hitte, csak magában gondolja, de valahogy kicsúszott a száján.

- De hát mi lelt? - ijedezett az anyja.

- Hová mész, Rogya? - kérdezte Dunya, és az ő hangja is nagyon különösen csengett.

- Megyek... el kell mennem - felelte zavartan, mintegy habozva, hogy mit mondjon, de sápadt arcán szilárd eltökéltség látszott. - Meg akartam mondani... már amikor idejöttem... magának, anyácskám... és neked is, Dunya... hogy legjobb lesz, ha most egy időre elválunk. Nem érzem jól magam, nincs nyugtom... Majd eljövök... eljövök időnként... ha lehet... Nem felejtelek el és szeretlek titeket... de hagyjatok, hagyjatok magamra. Így határoztam már előbb... szilárdan elhatároztam. Akármi érjen is, ha elpusztulok, ha nem, egyedül akarok lenni. Felejtsetek el, jobb úgy... Ne kérdezősködjetek felőlem, ha eljön az ideje, visszajövök, vagy... majd hívlak... Talán van még feltámadás! De most, ha szerettek, mondjatok le rólam... különben meggyűlöllek, érzem... Isten áldjon...

- Uram, Teremtőm! - jajdult fel Pulherija Alekszandrovna.

Anyja, testvére halálra rémültek. De még Razumihin is.

- Rogya, Rogya! Békülj ki velünk, legyünk úgy, mint régen - könyörgött a boldogtalan anya.

De ő lassan elindult az ajtó felé. Dunya utánaszaladt.

- Rogya! Hogy teheted ezt anyáddal! - súgta haragtól lángoló szemmel.

Ő ráemelte konok tekintetét.

- Semmi... visszajövök... Igen, visszajövök - mormogta alig hallhatóan, mint aki nem is tudja egészen, mit akar mondani, és kiment.

- Lelketlen! Gonosz! Önző! - kiáltott rá Dunya.

- Őrült, nem lelketlen! Meg van zavarodva! Hát nem látja? Akkor maga a lelketlen - súgta hevesen a fülébe Razumihin, és erősen megszorította a karját. - Rögtön jövök! - kiáltotta a halálra vált Pulherija Alekszandrovnának, és kirohant a szobából.

Raszkolnyikov a folyosó végén várta.

- Tudtam, hogy utánam jössz - mondta. - Menj vissza hozzájuk, és maradj velük. Maradj velük holnap... és mindig... Én... talán még visszajövök... ha lehet... Isten veled!

Nem nyújtott kezet, csak elindult.

- De hát hová mész? Mi ez? Mi bajod? Hogy lehet ilyet... - mormogta Razumihin tanácstalanul.

Raszkolnyikov még egyszer megállt.

- Egyszer s mindenkorra: soha semmit ne kérdezz tőlem, nincs mit feleljek. Ne is gyere hozzám. Talán eljövök még, talán nem... hagyj magamra, de őket... ''ne hagyd el''... Megértesz?

Sötét volt a folyosó, a lámpa alatt álltak, és egy percig némán nézték egymást.

Razumihin soha életében nem felejtette el ezt a percet. Barátja égő, merev tekintete pillanatról pillanatra izzóbb lett, lelkébe, tudatába hatolt. Összerázkódott. Érezte, hogy közéjük férkőzik valami. Egy gondolat kúszott közéjük, egy árnyék, förtelmes és képtelen, amelyre egyszerre mindketten ráébredtek. Razumihin fehér lett, mint a halott.

- Érted most már? - kérdezte Raszkolnyikov fájdalmasan eltorzult arccal. - Menj most, menj vissza hozzájuk - tette hozzá gyorsan, aztán megfordult, és elment.

Nem írom le azt az estét Pulherija Alekszandrovnánál, mikor Razumihin visszatért, és igyekezett megnyugtatni őket, esküdözött, hogy Rogyának csak a betegségét kell kipihennie, hagyják most nyugton, aztán úgyis eljön majd mindennap. Most nagyon, nagyon feldúlt állapotban van, nem szabad ingerelni. Ő majd szemmel tartja, kerít egy jó orvost, a legjobbat, aki csak található, konzíliumot hívnak össze... Egyszóval: fiuk és testvérük lett ezen az estén.

4

Raszkolnyikov egyenesen a csatornapartra ment, a kétemeletes, ódon zöld házba, ahol Szonya lakott. Sikerült megtalálnia a házmestert, és az eligazította, hogy körülbelül hol keresse Kapernaumov szabó ajtaját. A szűk, sötét lépcsőház bejárata az udvar sarkában volt, mikor megtalálta, végre elindult felfelé. Az első emeleten kiment a folyosóra, amely az udvari oldalon körülfutott; mialatt a sötétben botorkált, tanakodva, hogy melyik lehet a Kapernaumovék bejárata, hirtelen kinyílt egy ajtó vagy három lépésre tőle, és ő gépiesen a kilincs után nyúlt.

- Ki az? - kérdezte egy izgatott női hang.

- Én vagyok... magához jöttem - felelte, és belépett a csöppnyi előszobába. Egy horpadt széken, elgörbült réztartóban gyertya égett.

- Ön az! Úristen! - Szonya halkan felkiáltott, és csak állt, mintha földbe gyökerezett volna a lába.

- Melyik a szobája? Erre?

Igyekezett nem nézni rá, és mentül előbb bemenni a szobába.

Egy szempillantással később Szonya is bejött a gyertyával, letette, és megállt előtte. Azt se tudta, hová legyen zavarában, mondhatatlanul felizgatta, és nyilván meg is ijesztette a váratlan látogatás. Halvány arcán pirosság ömlött el, még a szeme is könnybe lábadt... Kínos is volt és szégyenletes, meg édes is... Raszkolnyikov gyorsan elfordult, és leült egy székre az asztal mellé. Szeme villámgyorsan végigfutott az egész szobán.

Nagy szoba volt, de feltűnően alacsony. Kapernaumovék csak ezt az egyet adták bérbe, baloldalt a csukott ajtó már az ő szobájukba vezetett. Szemközt, a jobb oldali falon is volt egy ajtó, állandóan lezárva, de az már a másik lakáshoz tartozott. Szonya szobája valahogy inkább pajta formájú volt, egészen szabálytalan négyszög, és ezért idomtalan. A csatornára néző háromablakos fal rézsút húzódott, s így az egyik, szörnyen hegyes szeglet szinte beleveszett a sötétségbe, ilyen gyér világosságnál nem is lehetett a mélyére látni, a másik sarok meg nagyon is tompaszögű volt és otromba. Az egész tágas szoba jóformán üres volt. Jobbra a sarokban állt az ágy, mellette, már majdnem az ajtónál egy szék, és ugyanannál a falnál, az idegen lakás ajtajában, kék abrosszal letakart, egyszerű puhafa asztal két fonott székkel. Ezenkívül csak a szemközti falnál állt még, a hegyes szeglet mellett szinte elhagyottan, egy olcsó, fából való kis komód. Ennyi volt az egész bútorzat. A sárgás, mocskos, szakadozott tapéta a szegletekben mindenütt koromtól feketéllett - télen bizonyosan nyirkos és széngázas a szoba. A szegénység szembeszökő volt, még az ágyat se függönyözték el.

Szonya némán nézte, milyen figyelmesen és leplezetlenül vizsgálja szobáját a vendég, és remegni kezdett félelmében, mintha bírája, sorsa intézője előtt állana.

- Későn jöttem... Ugye, van már tizenegy óra? - kérdezte Raszkolnyikov, és még mindig nem tekintett rá.

- Van - suttogta Szonya. - Igen, annyi van! - tette hozzá gyorsan, mintha ez volna számára a menekülés. - Most ütötte el odabenn a háziaknál... hallottam... Annyi van.

- Utoljára jöttem magához - folytatta Raszkolnyikov, noha először volt ott -, lehet, hogy nem látom többet...

- Talán... elutazik? Akkor hát nem lesz ott holnap Katyerina Ivanovnánál? - kérdezte a lány, és megremegett a hangja.

- Nem tudom. Holnap reggel minden... De nem ez a fontos: valami mondanivalóm van, azért jöttem...

A látogató elgondolkodva ráemelte a szemét, és most vette észre, hogy ő ül, a lány pedig még mindig áll.

- Miért áll? Üljön le - mondta hirtelen egészen más hangon, halkan, gyengéden.

Szonya leült. Raszkolnyikov meleg érdeklődéssel, majdnem részvéttel nézte vagy egy percig.

- Milyen soványka! Ni, a keze egészen átlátszó. Az ujjai akár egy halotté.

Megfogta és felemelte a kezét. Szonya félénken mosolygott.

- Ilyen voltam mindig.

- Mikor otthon lakott?

- Akkor is.

- No persze. Természetesen! - mondta szaggatottan, és arca, hangja újra megváltozott. Másodszor is körülnézett.

- Kapernaumovéktól bérli?

- Tőlük, igen...

- Itt az ajtón túl ők laknak?

- Igen... Éppen olyan szoba, mint ez.

- És mind abban az egyben?

- Abban az egyben, igen.

- Én félnék itt éjszaka a maga helyében - jegyezte meg a látogató elkomorodva.

- A háziak nagyon kedves, szíves emberek - felelte a lány, még mindig úgy, mintha nem tudná, nem értené, mi történik. - És a bútor is, meg minden... minden az övék. És nagyon jók, a gyerekek sokszor bejönnek hozzám...

- Dadognak, ugye?

- Igen... Az ember dadog, meg sánta is. A felesége is... vagy nem, az nem dadog, csak nem ejti tisztán a szót. Jó lélek, igazán nagyon jó. Az ember urasági cseléd volt. Hét gyerek... csak a legöregebb dadog, a többi meg beteges... de nem dadog... Kitől hallott róluk?

- Az édesapja mondta el. Magáról is mindent elmondott... Azt is, hogy akkor hat órakor elment, és kilenckor hazajött, meg hogy Katyerina Ivanovna ott térdelt az ágyánál.

Szonya zavarba jött.

- Láttam ma. Tisztán láttam - suttogta bizonytalanul.

- Kit?

- Apámat. Mentem az utcán, itt a ház előtt, a sarkon, tíz óra tájt, egyszer csak látom, ő megy előttem. Igen, szakasztott az apám volt. Fel is akartam szaladni Katyerina Ivanovnához...

- Sétált, ugye?

- Igen - súgta, és elakadt a szava, zavartan megint lesütötte a szemét.

- Hisz Katyerina Ivanovna még verte is magát, amíg otthon lakott, igaz?

- Jaj, nem, mit beszél! Hogy mondhatja ezt, dehogyis! - Szonya szinte rémülten nézett rá.

- Szóval szereti?

- Őt? De mennyire! - A lány panaszosan elnyújtotta a szót, és összecsapta a kezét fájdalmában. - Ó, csak... csak ismerné. Hisz olyan, mint a gyerek... És félig őrült... a sok bánattól. Pedig milyen okos volt... milyen nagylelkű... milyen jó! Semmit, de semmit nem tud róla... én Istenem!

Kétségbeesetten mondta ezt, izgatott volt, gyötrődött, kezét tördelte. Sápadt arca megint lángba borult, szemében fájdalom tükröződött. Megrendülés látszott rajta, és szenvedélyes vágy, hogy szeretne kifejezni valamit, megérteni, megvédeni az igazát. Valami telhetetlen együttérzést fejezett ki minden arcvonása, ha lehet így mondani.

- Vert! Hogy mondhat ilyet! Uramisten! Még hogy vert! És ha vert, hát aztán? Hát aztán? Semmit, de semmit nem tud róla... Ó, milyen szerencsétlen, Istenem, de szerencsétlen! Meg beteg is! És az igazságot keresi... Tiszta szívű... szentül hiszi, hogy az igazságnak győznie kell mindenben... ezt követeli... És kínozhatja, ahogy akarja, sohase fog igazságtalanul cselekedni. Nem döbben rá, hogy ez lehetetlen... hogy az emberek között nem lehet minden igazságos, és ezen felháborodik... Mint a kisgyerek... mint a gyerek! De ő igaz, igen, ő az!

- No és magával mi lesz?

Szonya kérdő szemmel nézett rá.

- Most persze a maga gondja az egész család, ugye? Eddig is úgy volt, tudom, a megboldogult magától kért még pálinkára is. No de most? Mi lesz most?

- Nem tudom - felelte szomorúan a lány.

- Ott maradnak?

- Nem tudom. Tartoznak a szobáért, és a háziasszony ma mindenki füle hallatára mondta, hogy kiteszi őket. Katyerina Ivanovna meg erősködik, hogy úgyse maradna egy percig se.

- Mire számít? Magára, mi?

- Jaj, ne beszéljen így!... Mi összetartozunk, egyek vagyunk. - Szonya megint izgatottan, majdnem haragosan beszélt, szakasztott olyan volt, mintha egy kanári vagy más kicsi madár megharagudna. - És hát, mit csinálhat, mondja? Mondja meg, mit csinálhat? - kérdezte hevesen, izgatottan. - Ó, mennyit sírt ma, de mennyit! Elborult az elméje, még nem vette észre rajta? Igen, meg van zavarodva. Hol amiatt nyugtalankodik, mint egy gyerek, hogy holnap minden rendben legyen, legyen mit enni, meg minden... hol meg a kezét tördeli, vért köhög, sír, a falba veri a fejét kétségbeesésében. Aztán újra megvigasztalódik. Önben nagyon bízik, azt mondja, ön a támasza most. És hogy kölcsönkér valahonnan egy kis pénzt, hazautazik a szülővárosába énvelem, és berendez egy leányotthont, előkelő úrilányoknak, engem odavesz felügyelőnőnek, gyönyörű, új életet kezdünk. És csókolgat, ölelget, még ő vigasztal! És ezt mind őszintén hiszi, igen, hisz az ilyen ábrándképekben! Hát lehet ellenkezni vele? Ma egész nap mos, takarít, foltoz, a teknőt ő maga cipelte a szobába azzal a parányi kis erejével, egészen kifulladt, és csak végigesett az ágyon. Meg bevásárolni is voltunk reggel, együtt, cipőcskét akartunk venni Polenykának és Lidocskának, mert a régi leszakadt a lábukról, de kevés volt a pénzünk, mikor összeszámolták, nem tudtuk kifizetni, ó, sok hiányzott! Pedig milyen aranyos kis cipőcskét választott! Jó ízlése van ám, nem is gondolná... Elsírta magát ott a boltban, az árusok előtt, amiért nem elég a pénzünk... Ó, még nézni is szomorú volt!

- Ezek után érthető, ha maga... így él! - mondta keserű gúnnyal Raszkolnyikov.

- Miért, ön talán nem szánja? Nem? - És a lány megint valósággal rátámadt. - Hiszen odaadta neki az utolsó pénzét, pedig ezt mind nem látta! Hát még ha mindent tudna, édes Istenem! És hányszor, de hányszor megríkattam! A múlt héten is! Ó, ó! Egy héttel a szerencsétlenség előtt... Kegyetlen voltam! Hányszor, de hányszor! Hogy fáj most, egész nap sírhatnék!

Még a kezét is tördelte, annyira fájt a visszaemlékezés.

- Maga? Maga volt kegyetlen?

- Igen, én, én! Akkor is, bemegyek - ezt már sírva mondta -, apám kér: „olvass nekem, Szonya, fáj a fejem egy kicsit, olvass fel... ott a könyv”, Lebezjatnyikov úrtól kapott valami könyvet, az is ott lakik, csupa olyan bolondos könyve van. Én meg azt feleltem: „mennem kell már”, mert nem akartam olvasni, és különben is, azért mentem hozzájuk, hogy a galléromat megmutassam Katyerina Ivanovnának. Lizaveta árusasszony szerezte nekem, olcsón, csinos kis gallérka volt, meg a két mandzsetta hozzá, majdnem új, és hímzett szélű. Katyerina Ivanovnának nagyon tetszett, felvette, nézegette magát a tükörben, jaj, nagyon tetszett neki. „Ajándékozd nekem, Szonya, kérlek szépen.” Igen, kérlek szépen, így mondta, annyira szerette volna. Pedig mihez veszi fel? De hát: hacsak emlékezteti valami a régi, boldog idejére! Nézi, nézi magát a tükörben, gyönyörködik - nincs egy valamirevaló ruhája, semmi holmija, már isten tudja, mióta! És soha senkitől nem kérne semmit, amilyen büszke, inkább odaadja az utolsó ingét, és akkor mégis kérte, annyira megtetszett neki! Én meg sajnáltam odaadni. „Minek az magának, Katyerina Ivanovna?” Igen, így mondtam, minek? Legalább ezt ne mondtam volna! Rám nézett, ó, hogy nézett rám, hogy elszomorodott, amiért nemet mondtam, szívfájdító volt nézni... És nem a gallér miatt, az fájt neki, hogy én megtagadtam a kérését, láttam rajta. Ó, bár feledtethetném ezeket a szavakat, mind, mind... Istenem... de minek is mondom... önnek ugyan mindegy!

- Ismerte azt a Lizavetát?

- Igen... Hát ön is ismerte? - kérdezte kicsit csodálkozva Szonya.

- Katyerina Ivanovnának rossz a tüdeje, nagyon rossz, nemsokára meghal - folytatta Raszkolnyikov, miután egy pillanatig hallgatott, és nem felelt a kérdésre.

- Jaj, nem, nem! - Szonya önkéntelen mozdulattal megragadta mind a két kezét, mintha neki könyörögne, hogy ne, ne!

- Hisz tán jobb is neki, ha meghal.

- Nem, nem jobb, nem jobb! - hajtogatta rémülten, szinte gépiesen a lány.

- És a gyerekek? Hol legyenek akkor, ha nem itt, magánál?

- Nem tudom, jaj, nem tudom! - kiáltott fel szinte kétségbeesetten Szonya, és a fejéhez kapott. Ez a gondolat nyilván igen sokszor megfordult már a fejében, és Raszkolnyikov most felriasztotta.

- És ha maga még most, Katyerina Ivanovna életében, megbetegszik, kórházba kerül, akkor mi lesz? No, mi? - folytatta könyörtelenül Raszkolnyikov.

- Jaj, mit beszél, mit beszél! Az már igazán lehetetlen! - És arca eltorzult a szörnyű ijedségtől.

- Hogyhogy lehetetlen? - kérdezte kegyetlen gúnnyal a látogató. - Talán biztosítva van ellene? Mi lesz akkor? Kiállhatnak az utcára egész családostul. Köhög majd, és alamizsnát kér, és közbe-közbe a falba veri a fejét, mint ma, a gyerekek meg sírnak... Aztán összerogy ott az utcán, beviszik az őrszobára, onnan a kórházba, meghal, a gyerekei meg...

- Jaj, nem... Isten nem engedi! - szakadt fel Szonya elszorult melléből a kiáltás. Könyörögve nézett rá, némán összekulcsolt kézzel, mintha tőle függne minden.

Raszkolnyikov felkelt, és járkálni kezdett a szobában. Így telt el egy hosszú perc. A lány csak állt összetörten, csüggedt fejjel, halálos gyötrelemmel.

A fiatalember hirtelen megállt Szonya előtt.

- No és félretenni valamit, szűkösebb napokra? Azt nem lehet?

- Nem lehet - suttogta a lány.

- No persze. De próbálta már? - kérdezte majdnem gúnyosan Raszkolnyikov.

- Próbáltam.

- És nem sikerült. Hát hiszen, érthető. Minek is kérdezem?

És tovább járkált. Eltelt még egy perc.

- Nem mindennap keres, igaz?

Szonya most még kínosabb zavarba esett, mint az előbb, megint arcába szökött a vér.

- Nem - nyögte keserves erőlködéssel.

- Polenyka, persze, ugyanerre az útra kerül - csattant fel a másik.

- Nem, nem, az nem lehet! Nem lehet! - jajdult fel kétségbeesetten a lány, mint akit késsel megsebeztek. - Az Isten... az Isten nem enged ilyen szörnyűséget!

- Éppen eleget megenged.

- Nem, nem, őt megvédi! Isten megvédi! - hajtogatta Szonya félig önkívületben.

- És ha az az Isten nincs is? - mondta Raszkolnyikov valami gonosz kárörömmel, és elnevette magát, úgy nézett rá.

Szonya arca iszonyúan eltorzult, görcsös rángás futott át rajta, valamit mondani akart, de nem jött ki hang a torkán, kimondhatatlan szemrehányással nézett a fiatalemberre, keservesen felzokogott, és két kezébe temette az arcát.

- Azt mondja, Katyerina Ivanovnának elborult az elméje, de hiszen a magáé se ép - folytatta a látogató egy percnyi hallgatás után.

Eltelt vagy öt perc. Fel-alá járkált a szobában, szótlanul, és nem pillantott a lányra. De aztán odament hozzá, szeme villogott. Megfogta a két vállát, és egyenesen a könnyes arcába nézett. Égő, száraz és éles volt a tekintete, szája erősen remegett... Hirtelen mélyen lehajolt, leborult előtte, és megcsókolta a lábát. Szonya rémülten hátrahőkölt, mintha egy tébolyodott érintette volna. Raszkolnyikov valóban úgy nézett rá, mint az őrült.

- Mi az, mit csinál? Énelőttem! - mormogta elfehéredve, szíve elszorult és sajgott, sajgott.

De Raszkolnyikov rögtön felállt.

- Nem előtted borultam le, az ember töméntelen szenvedése előtt borultam le - mondta szinte vadul, és az ablakhoz ment. - Ide hallgass - folytatta egy perccel később, visszamenve hozzá -, most az előbb mondtam egy mocskosszájúnak, hogy a kisujjaddal sem ér fel... és hogy a testvéremet megtiszteltem, amikor ma melléd ültettem...

- Jaj, hogy mondhatta ezt! Előtte mondta? - kiáltott fel ijedten Szonya. - Tisztesség mellettem ülni! Hisz én... becstelen vagyok! És nagy, igen nagy bűnös! Ó, hogy mondhatott ilyet!

- Nem a becstelenségedért és a bűneidért mondtam, hanem a sok szenvedésedért. Mert hogy igen nagy bűnös vagy, az igaz - folytatta majdnem rajongással Raszkolnyikov -, kivált azért nagy a bűnöd, mert haszontalanul áldoztad fel és dobtad oda magadat. Ez ne volna förtelem? Nem förtelem, hogy mocsokban élsz, mikor annyira gyűlölöd a mocskot, és magad is tudod (csak a szemedet kell kinyitni), hogy senkinek nem használsz ezzel, senkit semmitől meg nem mentesz? Azt mondd meg végre - követelte majdnem őrjöngve -, hogy fér össze benned ez a gyalázat, aljasság egészen ellentétes, szent érzésekkel?! Hisz akkor már jobb, ezerszer jobb és okosabb lett volna a vízbe ugrani és végezni, egy csapásra!

- És velük mi lesz? - kérdezte Szonya halkan, fájdalmasan, de csodálkozni nem csodálkozott. Raszkolnyikov megütközve nézett rá.

Csak a szemébe kellett néznie, és mindent tudott: igen, ő maga is gondolt már erre. Talán egészen komolyan el is határozta kétségbeesésében, hogy végez magával, annyira komolyan, hogy most az ő szavain meg se lepődött. A szavak kegyetlenségét se vette észre (a szemrehányást pedig, és különösen azt, ahogy az ő szégyenletes életét nézi, egyáltalán nem fogta fel, ezt Raszkolnyikov maga is látta). És most értette meg csak igazán, micsoda irtózatos gyötrelem ennek a lánynak már régen gyalázatban, becstelenségben élni. „De hát mért, mért nem végzett magával mindeddig?” - töprengett. Most látta, mit jelentenek neki a kis árvák, és a boldogtalan, hektikás félőrült, fejét a falba verdeső Katyerina Ivanovna.

De annál bizonyosabban tudta, hogy éppen mert ilyen a jelleme, és mégiscsak kapott valamiféle nevelést otthon, nem bírhatja sokáig ezt az állapotot. És megint felmerült előtte a kérdés: hogy bírta ennyi ideig is anélkül, hogy eszét veszítse, ha már a vízbe ugráshoz nem volt ereje? Azt is jól tudta természetesen, hogy Szonya esete véletlenszerű jelenség a társadalomban, noha, sajnos, nem ritka, semmiképpen nem az egyetlen. És éppen amiatt, ami az ő esetében véletlenszerű, hogy van valami kis műveltsége, és úgy élt azelőtt, ahogyan élt - el kellett volna pusztulnia mindjárt a legelső lépésnél ezen a förtelmes úton. Mért bírta mégis? Talán feslett? De hisz nyilvánvaló: a fertő éppen csak kívülről érintette, szívébe egy csepp se hatolt belőle. Ezt most már látta, belelátott!

„Három út van előtte - gondolkodott tovább -, vagy a csatornába ugrik, vagy a tébolydába kerül, vagy... előbb-utóbb mégis elmerül a fertőben, amely eltompítja az agyat, kővé dermeszti a szívet.”

Ez az utóbbi lehetőség volt a legvisszataszítóbb számára, de mert fiatal volt és kétkedő és elvont gondolkodású, tehát kegyetlen - nem hihetett mást, mint hogy ez az utóbbi lehetőség, vagyis a fertő a legvalószínűbb.

„De hát lehet az - fakadt ki gondolatban -, lehet az, hogy ez a kis teremtés, aki mindeddig megőrizte lelki tisztaságát, végül mégis engedi majd, hogy elnyelje az undorító szenny? Hátha máris elkezdődött a vonzás, és csak azért bírta eddig, mert nem irtózik már annyira a mocsoktól?” - Nem, nem, az lehetetlen! - kiáltott fel ő is, mint az előbb Szonya - nem! „A csatornától is a bűntudat tartotta vissza, és az, hogy őrájuk gondol! Ha ugyan meg nem zavarodott már... És ki állíthatja, hogy nem zavarodott meg? Hát lehet ép ésszel így gondolkodni? Hát beszélhetne így, viselkedhetnék így, ha ép az ítélőképessége? Ott ül a förtelmes szakadék szélén, a pusztulás szélén, már húzza lefelé a mélység, és ő csak legyint, befogja a fülét, mikor a veszedelemre figyelmeztetik! De hát mire vár? Csodára talán? Igen, csakis így lehet! Hát nem a téboly tünetei ezek?”

Itt megállt, megfogta a gondolata. Ez a válasz tetszett neki legjobban. Most még figyelmesebben nézte a lányt.

- Sokat imádkozol Istenhez, Szonya?

Mellette állt, és várta, hogy feleljen. Szonya hallgatott.

- Hová lennék Isten nélkül? - suttogta aztán energikusan, szapora szóval. Rávillantotta a szemét, keményen megszorította a kezét.

„Persze hogy úgy van!” - gondolta ő magában.

- És mit ad neked ezért az Isten? - tapogatózott tovább.

Szonya sokáig nem szólt, mintha nem tudna megszólalni. Gyenge kis melle csak úgy hullámzott.

- Hallgasson! Ne faggasson! Nem méltó rá! - kiáltott fel, és szigorúan, haragosan nézett rá.

„Igen, igen, úgy van!” - hajtogatta Raszkolnyikov magában konokul.

- Mindent megad! - suttogta Szonya hevesen, és lesütötte a szemét.

„Hát ez a válasz! Itt a magyarázat!” - döntötte el magában a fiatalember, és mohó kíváncsisággal vizsgálta.

Egészen új és különös, majdnem fájó érzéssel fürkészte a sápadt, sovány, szabálytalan arcocskát, a szelíd kék szemet, amely úgy tud szikrázni, olyan erős tűzzel, a törékeny testét, amely még most is haragtól, méltatlankodástól remeg, és mennél tovább nézte, annál különösebbnek, szinte hihetetlennek tetszett előtte. „Téboly! Vallási téboly!” - állapította meg.

Egy könyv feküdt a komódon, valahányszor elment mellette, oda vagy vissza, mindig látta. Most felvette, belenézett. Az Újszövetség volt, orosz nyelven. Régi, sokat forgatott, bőrkötésű könyv.

- Ezt hol szerezted? - kérdezte hangosan, a szoba túlsó végéből. Szonya még mindig ott állt egy helyben, az asztaltól vagy három lépésre.

- Kaptam valakitől - felelte végre, de valahogy kelletlenül, és rá se pillantott.

- Kitől?

- Lizaveta hozta, kértem.

„Lizaveta! De különös!” - gondolta Raszkolnyikov, és percről percre furcsábbnak, csodálatosabbnak tetszett előtte az egész lány. A gyertyához vitte a könyvet, és lapozgatni kezdte.

- Lázár feltámasztása hol van? - kérdezte hirtelen.

Szonya makacsul lesütötte a szemét, nem felelt. Félig elfordult az asztaltól.

- Lázár feltámasztása hol van? Keresd meg nekem, Szonya.

A lány ránézett a szeme sarkából.

- Ne ott keresse... a negyedik Evangéliumban van - súgta szigorú hangon, de nem mozdult.

- Keresd meg, és olvasd fel nekem - mondta Raszkolnyikov, és leült, az asztalra könyökölt, fejét a kezébe támasztotta, és tekintetét elfordítva, komoran várta a felolvasást.

„Három hét múlva, isten tudja, hol lesztek, talán én is veletek leszek, ha ugyan még rosszabb helyre nem kerülök addigra” - mormogta magában.

Szonya most odament az asztalhoz, még tétovázott, bizalmatlanul fogadta Raszkolnyikov furcsa kérését, de azért elvette tőle a könyvet.

- Miért? Sohase olvasta? - kérdezte, és gyanakvó szemmel nézett rá. Hangja mind szigorúbb lett.

- Az régen volt... iskolás koromban. Olvasd!

- A templomban se hallotta?

- Én... nem járok... Te igen?

- N-nem - suttogta a lány.

Raszkolnyikov gúnyosan elmosolyodott.

- Értem... Szóval, holnap az apád temetésére se jössz el?

- Elmegyek... A múlt héten is voltam... gyászmisét mondattam.

- Kiért?

- Lizavetáért. Baltával agyonütötték.

Raszkolnyikov idegei pattanásig feszültek erre a szóra, szédülés környékezte.

- Barátkoztál Lizavetával?

- Igen... Tiszta szívű volt... eljött hozzám... nagy néha... Tilos volt neki. Együtt olvastunk... beszélgettünk. Ő meglátja az Istent.

Furcsa volt bibliai szavakat hallani a szájából. No meg az is: titkon találkoztak Lizavetával, és mind a kettő - vallási őrült!

„Vigyázz! Meg te is az leszel! Ragadós!” - gondolta, és követelőzve, ingerülten kiáltott rá:

- Olvass!

Szonya még mindig tétovázott. Szíve vadul vert. Miért, miért nem, de félt ettől a felolvasástól. A látogató pedig szinte kínos részvéttel nézte a „szerencsétlen őrültet”.

- Minek az magának? Úgyse hisz, igaz? - suttogta, és elfulladt a hangja.

- Olvasd! Akarom! - követelőzött Raszkolnyikov. - Lizavetának is olvastad!

A lány végre fellapozta a könyvet, megkereste a helyet. Keze remegett, hangja elakadt. Kétszer is nekifogott, de az első szót se tudta kimondani.

- „Vala pedig egy beteg, Lázár, Bethániából...” - idáig jutott végre nagy erőlködéssel, de a harmadik szónál hirtelen elcsuklott és megszakadt a hangja, mint a túlfeszített húr. Lélegzete kifogyott, melle elszorult.

Raszkolnyikov sejtette, miért szánja rá magát oly nehezen, de mennél inkább megértette ezt, annál kíméletlenebbül, ingerültebben követelte az olvasást. Nagyon is megértette, hogy nehezére esik kiszolgáltatni, felfedni ezt a legbelső sajátját. Tudta, hogy ezekben az érzéseiben van a titka már réges-régen, talán már serdülőkora óta, amikor még otthon élt, boldogtalan apja és a bánattól megzavarodott nevelőanyja mellett, éhes gyerekek, szitkok és keserű szemrehányások között. De most azt is megértette, bizonyosan tudta, hogy ha még olyan gyötrelem is neki, ha még olyan rettenetesen fél is most belefogni az olvasásba, ő maga is halálosan kívánja minden gyötrelmével, veszedelmével együtt, és éppen neki szeretné elolvasni Lázár feltámasztását, hogy ő hallja, és éppen most hallja - „lesz, ami lesz!” Kiolvasta a szeméből, megérezte lázas felindultságából... Látta, hogy erőt vesz magán, leküzdi torkában a görcsöt, amely a vers elején még elnémította, és tovább olvassa János evangéliumának tizenegyedik fejezetét. Eljutott a 19. versig:

- „És a zsidók közül sokan mentek vala Márthához és Máriához, hogy vigasztalják őket az ő testvérük felől. Mártha azért, amint hallja vala, hogy Jézus jő, elébe méne Mária pedig otthon ül vala. Monda azért Mártha Jézusnak: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg az én testvérem. De most is tudom, hogy amit csak kérsz az Istentől, megadja néked az Isten.”

Itt újra megállt. Szégyellte magát, mert érezte, hogy megint remeg, és mindjárt elakad a hangja...

- „Monda neki Jézus: Feltámad a te testvéred. Monda néki Mártha: Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon. Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él. És aki csak él és hisz énbennem, soha meg nem hal. Hiszed-é ezt? Monda néki...”

És Szonya, noha fájt neki minden lélegzetvétel, mégis tisztán, szilárd hangon mondta tovább, mintha gyülekezetben hirdetné:

- „Igen, Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Istennek Fia, aki e világra jövendő vala.”

Már-már megállt, Raszkolnyikovra akart nézni, de leküzdötte ezt a kívánságát, és tovább olvasott. Raszkolnyikov mozdulatlanul ült, és hallgatta, két könyökével az asztalon, tekintetét elfordítva.

Következett a 32. vers:

- „Mária azért, amint odaére, ahol Jézus vala, meglátván őt, az ő lábaihoz esék, mondván néki: Uram, ha itt voltál volna, nem halt volna meg az én testvérem. Jézus azért, amint látja vala, hogy az sír, és sírnak a vele jött zsidók is, elbúsula lelkében, és igen megrendüle. És monda: Hová helyeztétek őt? Mondának néki: Uram, jer és lásd meg! Könnyekre fakadt Jézus. Mondának azért a zsidók: ímé, mennyire szerette őt! Némelyek pedig mondának közülök: Nem megtehette volna-é ez, aki a vaknak szemét felnyitotta, hogy ez ne haljon meg?”

Raszkolnyikov most a lány felé fordult, és izgatottan figyelte: igen, úgy van! Egész testében remeg; valóban lázas. Gondolta is, hogy így lesz.

Szonya közeledett a felséges, a megmérhetetlen csoda szavaihoz, és ünnepi elragadtatásba esett. Hangja csengett, mint az érc, diadalt és örömöt zengett, ez adta erejét. A sorok összekuszálódtak előtte, mert szeme elhomályosult, de kívülről tudta a verseket. Az utolsó szavaknál: „Nem megtehette volna-é ez, aki a vaknak szemét felnyitotta...” - mélyebben csengett a hangja, tűzzel, szenvedéllyel éreztette a kétkedést, a hitetlen, vak zsidók oktalan szemrehányását, akik most mindjárt, egy pillanat múlva, mint a villámsújtottak terülnek el a földön, és sírnak, hisznek... „És ő is, igen, ő is ilyen vak és hitetlen, de most meghallja és hívő lesz, igen, igen! Most mindjárt, máris” - biztatta önmagát, és boldog várakozásban remegett.

- „Jézus pedig újra felindulva magában, odamegy vala a sírhoz. Az pedig egy üreg vala, és kő feküvék rajta. Monda Jézus: Vegyétek el a követ. Monda néki a megholtnak nőtestvére, Mártha: Uram, immár szaga van, hiszen ''negyednapos.''”

Erélyesen megnyomta ezt a szót: negyednapos.

- „Monda néki Jézus: Nem mondtam-é néked, hogy ha hiszel, meglátod majd az Istennek dicsőségét? Elvevék azért a követ onnan, ahol a megholt feküszik vala. Jézus pedig felemelé szemeit az égre, és monda: Atyám, hálát adok néked, hogy meghallgattál engem. Tudtam is én, hogy te mindenkor meghallgatsz engem; csak a körülálló sokaságért mondtam, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem. És mikor ezeket mondá: fennszóval kiáltá: Lázár jöjj ki! ''És kijöve a megholt''...”

(A lány hangosan, ünnepélyesen olvasott, és remegett, borzongott, mintha tulajdon szemével látná):

- „...lábain és kezén kötelékekkel megkötözve, és az orcája kendővel vala leborítva. Monda nékik Jézus: Oldozzátok meg őt, és hagyjátok menni. ''Sokan hivének azért őbenne a zsidók közül, akik Máriához mentek vala, és látták, amiket cselekedett vala.''”

Tovább nem olvasott, nem is tudott volna, becsukta a könyvet, és gyorsan felállt a székről.

- Idáig van a Lázár feltámasztása - suttogta gyorsan, keményen, és mozdulatlanul állt, félrefordulva, nem mert, meg valahogy restellt is most a látogatóra pillantani. Lázas remegése még nem szűnt meg. A gyertyacsonk az elgörbült tartóban már régen haldokolt, gyér világot vetve a gyilkosra meg az utcalányra, akik ilyen különös módon összekerültek most ebben a nyomorúságos szobában a könyvek könyve felett. Így telt el öt perc, vagy talán több is.

- Valamit mondani akartam, azért jöttem - szólalt meg aztán hangosan és homlokát összevonva Raszkolnyikov. Felkelt, és odament hozzá. Tekintete most még ridegebb volt, és szilárd eltökéltséget tükrözött. Szonya némán ráemelte a szemét.

- Szakítottam ma a családommal, anyámmal, húgommal - mondta határozott hangon. - Nem megyek hozzájuk többet. Szakítottam velük.

- És miért? - kérdezte rémülten Szonya. A reggeli találkozás Raszkolnyikov anyjával és testvérhúgával igen nagy hatással volt rá, bár maga se tudta, hogy milyen hatással. A hírre, hogy szakított velük, valósággal elszörnyedt.

- Most hát senkim sincs kívüled, Szonya... Menjünk együtt... Eljöttem hozzád. Átkozottak vagyunk mind a ketten, menjünk együtt!

Szeme villogott. Most Szonya gondolta: „Mintha eszelős volna!”

- Hová mennénk? - kérdezte remegve, és önkéntelenül hátrább húzódott.

- Hát tudom én? Csak azt tudom, hogy egy utunk van, ez bizonyos... de csak ez. Egy a célunk!

Szonya nézte, nézte, és egy szavát se értette. Csak annyit fogott fel, hogy látogatója irtózatosan, mérhetetlenül boldogtalan.

- Nekik hiába beszélsz, nem értik - folytatta Raszkolnyikov -, de én megértettelek. Szükségem van rád, azért jöttem hozzád.

- Nem értem... - suttogta Szonya.

- Később majd megérted. Hát nem ugyanazt tetted te is? Te is áthágtad... át merted hágni... Magadra emeltél kezet, életet oltottál ki... a magad életét (hát nem mindegy az?). Élhettél volna szépen, nyugodtan, így meg a Széna téren végzed majd... És nem bírod ezt sokáig, ha magadra maradsz, megháborodol, mint én. Máris félig őrült vagy. Együtt kell hát mennünk, egy úton! Gyerünk!

- De miért? Miért mondja ezt? - Szonyát különös és igen heves izgalom fogta el.

- Hogy miért? Mivel így nem maradhat: azért! Gondolkodj végre komolyan és őszintén, nem elég siránkozni, jajgatni, mint a gyerek, hogy az Isten nem engedi! Mi lesz, ha csakugyan kórházba visznek holnap, mi? Az a féleszű, hektikás asszony nem sokáig húzza, mi lesz akkor a gyerekeivel? Polenyka talán elkerülheti a vesztét? Nem láttál még gyerekeket állni az utcasarkon, akiket koldulni küldött az anyjuk? Én utánajártam, megtudtam, hol, milyen körülmények között élnek ezek az anyák. Ott a gyerek nem marad gyerek. A hétéves már romlott és tolvaj. Pedig, ugye, a gyermekek Jézus képmásai: „Övék az Istennek országa.” Azt parancsolta, hogy szeressük és megbecsüljük őket, mert ők az eljövendő emberiség...

- De hát mit tehetünk, mit tehetünk? - jajgatott Szonya, hisztériásan tördelve kezét.

- Hogy mit? Szétzúzzuk, amit szét kell zúzni... egyszer s mindenkorra, ennyi az egész. És vállaljuk a szenvedést! Mi az? Nem érted? Majd később megérted... Szabadság és hatalom, igen, a fő a hatalom! A remegő teremtmények milliói, az egész hangyaboly! Igen, ez a cél! Vésd eszedbe! Ezt adom útravalóul neked. Lehet, hogy utoljára találkozunk. Ha nem jövök el holnap, úgyis megtudsz mindent, és akkor gondolj majd arra, amit most mondtam. Később, évek múltán, az életed során talán ráébredsz, mit jelentett. De ha eljövök holnap, akkor megmondom neked, ki ölte meg Lizavetát. Isten áldjon!

Szonya összerázkódott ijedtében, remegés fogta el.

- Hát tudja, hogy ki ölte meg? - kérdezte rémületében dermedten, és kimeredt szemmel bámult rá.

- Tudom, és meg is mondom... neked, csak neked! Téged választottalak. Nem a bocsánatodért jövök, egyszerűen csak megmondom. Már régen kiválasztottalak, már amikor apád beszélt rólad, és Lizaveta még élt, már akkor elhatároztam, hogy te leszel az, akinek megmondom. Isten áldjon. Kezet ne nyújts. Holnap!

És elment. Szonya úgy nézett rá, mint egy őrültre; ő maga is őrült volt, most úgy érezte. Szédült. „Úristen! Honnan tudhatja, ki ölte meg Lizavetát? És mit jelent, amit mondott? Iszonyatos!” De az a gondolat meg se fordult a fejében, az nem... Szörnyen boldogtalan lehet... elhagyja az anyját, testvérét. De miért, mi történhetett? És mit akar? Mért mondta ezt mind? És megcsókolta a lábát, és azt mondta (igen, tisztán, érthetően mondta)... hogy nem élhet nélküle... Én Istenem...

Lázálmokkal viaskodott egész éjszaka. Többször is kiugrott az ágyából, és sírt, kezét tördelte, aztán megint lázálmok jöttek, Polenykát látta és Katyerina Ivanovnát, Lizavetát, a Biblia-olvasást, és őt, őt... a sápadt arcát, égő szemét... Megcsókolja a lábát, és sír... Uram, Istenem!

A jobb oldali ajtón túl, amely már a Rösslichné lakásába nyílott, volt egy közbenső, régóta lakatlan szoba. Rösslichné ki is akarta adni, erről tanúskodnak a kapualjban meg a csatornára néző ablakokra kiragasztott cédulák. Szonya megszokta, hogy ezt a szobát üresnek tekintse. Pedig ebben a lakatlan szobában most az egész idő alatt ott állt az ajtónál meghúzódva Szvidrigajlov úr és fülelt. Mikor Raszkolnyikov elment, még egy darabig nem mozdult, gondolkodott, aztán lábujjhegyen visszaosont a maga szobájába, amely azzal szomszédos volt, fogott egy széket, és nesztelenül odavitte az ajtóhoz. A beszélgetés nagyon érdekelte és szórakoztatta, nagyon, de nagyon tetszett neki, és éppen azért készítette oda a széket, hogy legközelebb, például holnap, ne kelljen majd egy óra hosszat állnia, hanem kényelmesen ülhessen, és így minden tekintetben élvezetesen töltse az időt.

5

Mikor Raszkolnyikov másnap délelőtt, pontosan tizenegy órakor a kerületi kapitányság nyomozó osztályán bejelentette magát Porfirij Petrovicsnál, csodálkozott, hogy olyan sokáig váratják. Legalább tíz percbe telt, amíg beszólították. Valahogy úgy képzelte, hogy rögtön nekiesnek majd, de csak álldogált a várószobában, körülötte jöttek, mentek, rá se hederített senki. A szomszédos, irodaszerű helyiségben néhány írnok ült és körmölt. Szemmel láthatóan nem is sejtették, ki az a Raszkolnyikov. Nyugtalanul és gyanakodva nézelődött: nincs-e valami őr a közelében, aki titokban figyeli, vigyáz rá, hogy el ne menjen? De szó sem volt semmi efféléről. Nem látott mást, mint aprócska gondolatokba merült irodai tisztviselőket és még egy-két embert, de hogy ő mit csinál, az senkit se érdekelt, mehetett volna máris, amerre akar. Így aztán mindinkább gyökeret vert benne a gondolat: ha az a tegnapi titokzatos ember, a föld alól előbújt kísértet, valóban mindent látott, és mindent tud - hagynák őt így álldogálni most, ilyen nyugodtan várakozni itt? És megvárták volna a tizenegy órát, amíg neki ide fáradozni méltóztatik? Eszerint tehát, vagy nem jelentette fel az az ember, vagy... vagy az se tud semmit, nem látott semmit (hogy is láthatott volna?). Tehát ami tegnap történt vele, megint csak rémkép, felzaklatott, beteg képzeletének szüleménye, káprázata. Ez a lehetőség már tegnap is felötlött benne, noha szörnyű izgalom és kétségbeesés fogta el. Most újra végiggondolta, és felkészült a párviadalra, de abban a pillanatban megint érezte, hogy remeg, és elöntötte a düh, amiért így remeg félelmében a gyűlöletes Porfirij Petrovics előtt.

Mindennél szörnyűbb volt számára, hogy megint találkoznia kell vele: mérhetetlenül, kimondhatatlanul gyűlölte, és félt, hogy gyűlöletében el találja árulni magát. Felháborodása olyan erős volt, hogy véget vetett a remegésének. Elhatározta, hogy higgadtan, merészen állít be, és megfogadta, hogy lehetőleg nem szól, inkább kinyitja szemét-fülét, és legalább most az egyszer leküzdi indulatát, akármi áron is. Ekkor beszólították.

Porfirij Petrovics egyedül volt a dolgozószobájában. A helyiség nem volt nagy, de nem is kicsiny, a viaszosvászonnal bevont dívány előtt hatalmas íróasztal állt, a sarokban szekrény, aztán volt még egy iratszekrény és néhány szék - csupa kincstári bútordarab, politúrozott sárga fából. A sarokban, a hátsó falban ajtót látott. Tehát ott is vannak még szobák. Mikor belépett, Porfirij Petrovics becsukta mögötte az ajtót, kettesben maradtak. A lehető legnyájasabban, a legnagyobb szívélyességgel fogadta, csak egy-két pillanattal később látta meg rajta a zavar áruló jeleit, mintha kizökkentették volna a kerékvágásból, vagy olyasmin kapnák, amit egyedül, titokban akar csinálni.

- Ó, kedves uram, hát ide vetődött, a mi tájékunkra? - üdvözölte, mind a két kezét elébe nyújtva. - Üljön le, bátyuska! Vagy nem szereti, ha kedves uramnak és ''tout court ''bátyuskának szólítják? Ne tekintse bizalmaskodásnak, nagyon kérem. Ide, ide, a díványra!

Raszkolnyikov leült, és nem vette le róla a szemét.

„»A mi tájékunkra«... meg hogy bocsánatot kér a bizalmaskodásért... a francia »tout court« és a többi, és a többi, megannyi áruló jel... Nyújtotta mind a két kezét, de még idejében visszahúzta, nem fogott velem kezet” - villant fel benne a gyanú. Figyelték egymást kölcsönösen, de ha szemük találkozott, villámgyorsan elkapták.

- Elhoztam ezt a kis írást... az óráról... parancsoljon. Jó lesz így, vagy átírjam?

- Írás?... Igen, igen... jó, hogyne, így, ahogy van... Emiatt ne legyen gondja. - Porfirij Petrovics ezt úgy mondta, mintha sietne valahová, és csak azután vette kezébe az írást, hogy belenézzen. - Nagyon jó így, kérem, több nem is kell - mondta még egyszer, megint hadarva, és az asztalra tette a papirost. De aztán, talán egy perccel később, amikor másról beszélt, felvette és az iratszekrényébe tette.

- Tegnap olyasmit mondott, ha jól emlékszem, hogy ki akar kérdezni... szabályszerűen... hogy mit tudok az öregasszonyról... akit megöltek - kezdte Raszkolnyikov. - „Miért tettem hozzá: ha jól emlékszem? - cikázott át az agyán. - És miért izgat ennyire, hogy hozzátettem?” - követte az első villámot nyomban a második.

Érezte, hogy már ebben az első pillanatban, mihelyt Porfirij Petroviccsal összekerült, mihelyt két szót, két pillantást váltottak - már ebben az első másodpercben szinte fantasztikus méreteket öltött az ingerültsége, és ez szörnyű veszedelem: idegei megfeszülnek, izgatottsága nőttön-nő. „Ez baj, nagy baj!... Megint elszólom magam!”

- Jó, jó, emiatt ne legyen gondja. És nem sürgős. Nem sürgős - mormogta Porfirij. Ide-oda járkált az asztal körül, csak úgy összevissza, az ablaktól az iratszekrényhez meg vissza az asztalhoz, hol kitért Raszkolnyikov gyanakvó tekintete elől, hol hirtelen megállt, és egyenesen a szeme közé nézett. Módfelett furcsa látvány volt a kövér, gömbölyded emberke, ahogy gurul erre-arra, mint a labda, és visszapattan minden falról, minden szegletből.

- Ráérünk, uram, ráérünk... Dohányos? Inkább a magáét szívja? Parancsoljon... - és odatartotta vendégének a cigarettatárcáját. - Csak itt fogadom, bár a lakásom is itt van... szolgálati lakás, ez az ajtó már odavezet... de tudja, most éppen tatarozzák... úgyhogy másutt lakom, ideiglenesen... Körülbelül készen is vannak vele... Nagyszerű dolog az ilyen szolgálati lakás, igaz? Mi a véleménye?

- Nagyszerű - felelte Raszkolnyikov, és majdnem gúnyosan nézett rá.

- Nagyszerű dolog, nagyszerű! - hajtogatta Porfirij, de úgy, mintha egészen máson járna az esze. - Azám! Nagyszerű! - végül már szinte kiabált, aztán hirtelen megállt előtte két lépésre, és mereven nézte. Ez az unalomig ismételt semmiség, hogy a szolgálati lakás nagyszerű dolog, éppen hétköznapiságával nagyon is ellentmondott töprengő, fürkésző pillantásának.

Raszkolnyikovban felforrt a méreg, nem tudta megállni, hogy gúnyosan és elég vigyázatlanul, kihívó megjegyzést ne tegyen.

- Mondja, bíró úr - kezdte vakmerően, és élvezte vakmerőségét -, ugye, van olyan jogászi elv vagy műfogás, amelyet minden vizsgálóbírónak ajánlanak: hogy távol eső, apró dolgokon kezdje, vagy komolyabb, de oda nem tartozó dolgokon, és ezzel felbátorítsa a gyanúsítottat, jobban mondva elterelje figyelmét, elaltassa éberségét, aztán hirtelen lecsapjon rá, egyenesen főbe sújtsa, a legveszedelmesebb, a végzetes kérdéssel. Ugye, van ilyen, és minden gyakorlati utasítás szigorúan megemlíti? Igaz?

- Ejnye, ejnye... hát azt hiszi, hogy a „szolgálati lakással”... önt akartam... hm... - Porfirij ráhunyorgott, pislogott, huncut mosoly suhant át az arcán, homlokán elsimultak a ráncok, szeme összeszűkült, vonásai szélesre húzódtak, és hirtelen kitört belőle a nevetés. Hosszan, idegesen nevetett, csak úgy ringott, hullámzott az egész teste, és közben egyenesen Raszkolnyikov szemébe nézett. Az is nevetett, noha kicsit erőltetnie kellett, és mikor Porfirij ezt észrevette, és úgy hahotázott, hogy egészen belevörösödött, és jobbra-balra dülöngélt - annyira megundorodott tőle, hogy az undor elnyomta benne az óvatosságot. Abbahagyta a nevetést, és komoran, gyűlölettel nézett rá, amíg csak tartott a szándékos nevetőgörcs. Egyébiránt most már mind a kettő elég vigyázatlan volt. A vizsgálóbíró nyíltan szemébe nevetett a vendégének, és egyáltalában nem zavarta, hogy az leplezetlen gyűlölettel fogadja röhögését. Raszkolnyikovnak ez igen sokat elárult: ebből tudta meg, hogy az előbb se volt igazán zavarban, ellenkezőleg, nyilván ő maga esett kelepcébe: lappang itt valami, amiről nem tud, valamiféle cél. Talán már mindent előkészítettek, most azonnal, ebben a szempillantásban kiderül, és rászabadul.

Így hát inkább az egyenes utat választotta, felállt, és fogta a sapkáját.

- Porfirij Petrovics - kezdte határozottan, de elég ingerülten -, tegnap azt a kívánságát közölte velem, hogy jöjjek el ide valamiféle kihallgatásra - megnyomta ezt a szót: kihallgatás -, eljöttem tehát, és ha meg akar tudni valamit tőlem, kérdezzen, ha nem, hát engedje, hogy távozzam. Nem érek rá... sietek... temetésre kell mennem... Annak a szerencsétlenül járt hivatalnoknak a temetésére, akiről... szintén tudomása van - tette hozzá, de bosszantotta, hogy ezt hozzátette, és annál ingerültebben folytatta. - Unom ezt a históriát, uram, tudja meg, már régen unom... részben ettől betegedtem meg... Szóval - most már majdnem kiabált, és érezte, hogy a betegséget említeni még nagyobb hiba volt -, egyszóval, lesz szíves vagy kihallgatni, vagy elbocsátani, mégpedig rögtön... És ha kihallgat, csak a törvényes forma szerint, kérem! Másként nem engedem. Tehát egyelőre: isten önnel. Mivel nincs egymással semmi dolgunk.

- Uramisten! De hát mit akar? Miről hallgassam ki? - hápogta Porfirij. Egyszeriben megváltozott a hangja és az egész arca, a nevetést is abbahagyta. - Nyugodjék meg, kérem - hol ide-oda futkosott megint, hol mindenáron le akarta ültetni -, senki se kergeti, no meg apróság, kérem, apróság az egész. Ellenkezőleg, igazán örülök, hogy szerencséltetett bennünket... Vendégemnek tekintem. És ezt az átkozott nevetést bocsássa meg, bátyuska, Rogyion Romanovics... Jól mondom a nevét, ugye? Ideges ember vagyok, és azzal az elmés megjegyzésével nagyon megnevettetett. Van rá eset, komolyan mondom, hogy csak úgy rázkódom a kacagástól, jó félóra hosszat. Könnyen nevetek, és amilyen testalkatom van, még gutaütéstől is tarthatok. No, üljön le, bátyuska, különben azt hiszem, neheztel rám.

Raszkolnyikov nem szólt, hallgatta, és még mindig haragosan összevont szemöldökkel figyelte. Leülni leült ugyan, de sapkáját nem tette le a kezéből.

- Hadd mondjak valamit, Rogyion Romanovics, csak úgy, a magam jellemzésére, hogy jobban megismerjen. - Porfirij megint úgy szaladgált a szobában, mint az előbb, és megint kerülte a tekintetét. - Agglegény vagyok, látja, és nemigen járok társaságba, hírnévre se tettem szert, no és a kenyerem javát is megettem már, hogy úgy mondjam, megcsontosodtam, elvirágoztam már... és... és maga nem tapasztalta még, Rogyion Romanovics, hogy itt nálunk, úgy értem, nálunk, Oroszországban, kivált a mi pétervári köreinkben, ha két értelmes ember összekerül, akik még nemigen ismerik, de azért sokra tartják egymást, mint teszem azt, mi ketten, hát akárhányszor fél óra hosszat nem találnak beszédtémát, csak ülnek mereven, és bámulnak egymásra. A többi mind tud miről beszélni... a nagyvilági hölgyek például, meg a világfiak, a felső tízezer tagjai mindig találnak témát. ''C’est de rigueur, ''de akik középen vannak, mint mi ketten, zavarba jönnek, nem beszédesek... inkább gondolkodni szeretnek. Miért van ez, mondja? Talán nincs közös érdeklődési körünk? Vagy túlságosan becsületesek vagyunk, és nem akarjuk ámítani egymást? Igazán nem tudom. Ön mit gondol? No, tegye le már azt a sapkát, rossz nézni, hiszen úgy ül itt, mintha máris menni készülne... Pedig éppen ellenkezőleg... igazán örülök, hogy...

Raszkolnyikov letette a sapkáját, de még mindig nem szólt, komoran, mogorván hallgatta az üres, zagyva fecsegést. „Mit akar ez? Csakugyan a figyelmemet akarja elterelni az ostoba locsogásával, vagy mi?”

- Kávéval nem kínálom, ez nem arra való hely, de néhány percet miért ne tölthessünk egy barátunkkal csak úgy, a magunk örömére - pergette tovább a nyelvét Porfirij. - No és ez a sok hivatalos teendő, tudja... Ne vegye rossz néven, bátyuska, hogy így futkosok fel-alá... ne haragudjék, most már nagyon félek, hogy meg találom haragítani... de szükségem van egy kis testmozgásra... Egész nap ül az ember, örül, ha pár percig járkálhat... aranyérbántalmak... mióta tervezem, hogy kigyógyítom tornázással, azt mondják, előkelő államhivatalnokok, tanácsosok, titkos tanácsosok szorgalmasan ugrálnak kötélen... hát igen... a tudomány korában élünk... így van, kérem... És ami ezt az itteni munkát illeti... kihallgatások, formaságok... mivel éppen a kihallgatást méltóztatott említeni az imént... hát valóban úgy van, látja, a vallató maga akárhányszor jobban összezavarodik, mint az, akit vallat, nagyon találóan és elmésen mondta ezt az előbb. (Raszkolnyikov semmi effélét nem mondott.) Valósággal belebolondulunk, kérem! Egy és ugyanaz, újra meg újra, mint a dobpergés. Valami reform készül most... ha más nem is, a titulusunk bizonyosan megváltozik, hehehe! No és, amit a jogászi műfogásainkról mondott, az is nagyon helyes megjegyzés, tökéletesen egyetértünk. Igaza van: melyik gyanúsított ne tudná, még az együgyű paraszt is, hogy előbb oda nem tartozó kérdésekkel igyekeznek elaltatni az éberségét (mint olyan találóan méltóztatott mondani), hogy aztán lesújtsanak a feje búbjára a balta fokával, kérem, hehehe... egyenesen a feje búbjára... Igazán sikerült hasonlat, hehe... Szóval, komolyan azt hitte, hogy a lakással... önt akartam... hehe... Gúnyos ember, nagyon gúnyos... No jó, nem teszem többször... Hja igaz! Egyik szó a másikat szüli... a szabályszerű formát említette az imént, igaz? A mi kis kihallgatásunkkal kapcsolatban, emlékszik? De minek az, mondja? Mért kéne szabályszerűen? Ez akárhányszor fabatkát se ér... baráti beszélgetéssel sokkal többre megyünk. No meg az a szabályszerű forma úgyse szalad el, megnyugtathatom. És mi is az lényegében, kérdem tisztelettel? A nyomozót nem szabad hogy lépten-nyomon akadályozza a formalitás. Hiszen ez a mi mesterségünk szabad művészet a maga nemében, hogy úgy mondjam, vagy ilyesvalami. Hehehe...

Elhallgatott, és nagyot lélegzett. Aztán megint fáradhatatlanul ontotta az értelmetlen és üres szólamokat. Közbe-közbe elejtett egy rejtélyes szócskát, de rögtön megint zagyvaságokba bonyolódott. Most már valósággal szaladgált a szobában. Kövér kis lábát mind szaporábban szedegette, szemét a földre szegezte, jobb kezét a hátán tartotta, és a ballal folyvást gesztikulált, de kézmozdulatai csodálatosképpen sose illettek ahhoz, amit éppen mondott. Raszkolnyikovnak feltűnt, hogy futkosása közben kétszer is megállt egy pillanatra a hátsó ajtónál, és mintha fülelne. „Vár ez valakit, vagy mi?”

- Tökéletesen igaza van - folytatta most újra jókedvűen, és olyan nyílt tekintettel, hogy Raszkolnyikov összerezzent, és feszülten figyelni kezdett. - Nagyon igaza van, hogy elmésen kigúnyolja a mi jogászi formaságainkat. Hehe... Ezek a remekül kiagyalt pszichológiai műfogások roppant nevetségesek (legalább némelyik), és nem is érünk vele sokat, kivált ha túlságosan törődünk a szabályszerűségekkel. Látja, megint ezt emlegetem. Hát igen, mondjuk, bűnösnek tartom, helyesebben gyanúsítom ezt, vagy azt, vagy a harmadikat, hogy ő a tettes egy bizonyos bűnügyben, amelynek kivizsgálását rám bízták... Ön jogásznak készül, ugye, Rogyion Romanovics?

- Igen, annak készültem.

- No, akkor tessék: itt ez a kis példa, talán még hasznát veszi a jövőben. Vagyis, nehogy azt higgye, dehogy merném én oktatni, hiszen micsoda tanulmányokat írt már a bűnözésről! Nem, kérem, csak megemlítek egy kis példát, szemléltetésül. Szóval... bűnösnek tartok valakit, ezt, vagy azt, vagy a harmadikat, de mit gondol, zaklatni fogom idő előtt? Mért tenném ezt, kérem, még ha van is bizonyítékom ellene? Az egyik talán olyan ember, hogy kötelességem azonnal letartóztatni, de a másik nem az a fajta, igen, kérem, ez így van. Akkor meg mért ne sétálhasson még egy darabig a városban? Hehehe... Nem, úgy látom, nem egészen érti. Hadd fejtem ki világosabban: ha a kelleténél hamarább hűvösre teszem, azzal, hogy úgy mondjam, erkölcsi támaszt adok neki. Nevet? - Raszkolnyikovnak eszébe se jutott nevetni, összeszorított szájjal ült, és égő szemét nem vette le Porfirijról. - Pedig így van, higgye el, különösen bizonyosfajta egyéneknél. Mert sokfélék az emberek, de a törvény csak egy. „Jó, de ha bizonyíték van!” - méltóztatik ellene vetni... Hát igen, tegyük fel, hogy van bizonyítékom. Csakhogy látja, bátyuska, a legtöbb bizonyítéknak két oldala van. Én meg vizsgálóbíró vagyok és gyarló ember, megvallom, szeretném, ha a vizsgálati felterjesztésem világos lenne, mint a matematika, olyan bizonyítékot szeretnék, ami az egyszeregyhez hasonló: egyszerű és megcáfolhatatlan! Márpedig ha túl korán lecsukatom, hiába tudom, hogy ő az: talán elesem a lehetőségtől, hogy egészen leleplezzem. Hogy miért? Mert ezzel úgyszólván meghatározott helyzetet teremtek számára, pszichológiailag meghatároztam az emberemet és megnyugtatom; bebújik előlem a csigaházába, tudomásul veszi, hogy fogoly. Mondják, hogy Szevasztopolban, közvetlenül az Alma menti ütközet után, az okos emberek nagyon féltek, azt hitték, most rögtön támad az ellenség, és nyílt harccal egy csapásra elfoglalja a várost. Mikor aztán látták, hogy szabályos ostromra készül, ássa az első lövészárokrendszert, hej, de megörültek, megnyugodtak a bölcs emberek! Mikor lesz az, mire szabályos ostrommal boldogul, még legalább két hónap! Megint kinevet? Megint nem hisz nekem? Hát persze, önnek is igaza van. Igaza van, kérem! Ez mind csupa egyéni eset, elismerem, amit most említettem, valóban csak egyéni eset. De ne felejtse el, drága Rogyion Romanovics, ne felejtse el, hogy általános eset, az a bizonyos, amelyikre minden jogi formula és szabály ráillik, mert arra szabták, azt írták le a könyvekben: egyáltalában nincs a világon, és minden eset, teszem azt, minden bűntény, mihelyt valóban elkövették, tüstént egyéni esetté lesz! De még mennyire: akárhányszor nem is hasonlít semmi más esethez. És előfordulnak ám szerfelett komikus esetek is. Van úgy, teszem azt, hogy békén hagyom az illetőt, egyáltalában nem zaklatom, nem tartóztatom le, de ő tudja, legalábbis sejti, hogy átlátok rajta, minden titkát ismerem, éjjel-nappal figyelem, örökösen rajta van a szemem, és ha ilyenformán állandó szorongásban, rettegésben tartom, Istenemre! - előbb-utóbb elveszti a fejét, így van, kérem! Ő maga jön hozzám, sőt, talán olyasmit is csinál, ami már nagyon hasonlít az egyszeregyhez, vagyis majdnem matematika, ez aztán az öröm, látja! És ez megtörténhet az otromba paraszttal csakúgy, mint a magunkféle, korszerűen gondolkozó, okos, bizonyos irányban kétségtelenül fejlett emberrel, sőt, azzal még inkább! Mert látja, galambocskám, igen fontos ám, hogy tudjuk, milyen irányban fejlődött valaki! No és az idegek, uram, az idegek. Azokról megfeledkeztünk? A sok beteg, rossz, felborzolt idegzet!... Hát még az epe... hihetetlen, mennyi epéjük van egyeseknek. Igazán mondom, sokszor éppen ez valóságos kincsesbánya számunkra. Hát bánom én, hogy szabadon sétál a városban? Hadd sétáljon még egy darabig, csak tessék! Úgyis tudom, hogy a hálómba kerül, nem szökik meg előlem. Hová is szökne? Hehehe... Talán külföldre? A polyák külföldre szökik, de ő nem! Annál kevésbé, mert hiszen szemmel tartom, és megtettem a kellő intézkedéseket. Vagy talán az ország belsejébe szökik? Ott parasztok laknak, kérem, valóságos tősgyökeres orosz parasztok, és egy korszerű gondolkodású ember akkor már inkább a börtönt választja, semmint hogy olyan idegenek között éljen, mint a mi parasztjaink, hehe. No de ez csak fecsegés, ezek csak külsőségek, kérem, formai dolgok. Nem ez a lényeg. Mi az, hogy megszökik? Nem azért nem szökik meg, mert nincs hová: ''pszichologice ''nem szökik meg, uram, hehe! Ez aztán jó kifejezés, mi? Természeti törvény folytán nem szökhet meg előlem, még ha volna is hová! Látott már lepkét a gyertya körül keringeni? Hát így kering, kering majd ő is körülöttem, mintha gyertyaláng volnék. Nem lesz neki édes a szabadság. Töprenkedik majd, és belebonyolódik, magamagát bonyolítja a hálóba, halálra vergődik, sőt, mi több, talán produkál is valami egyszeregyszerű matematikai remekecskét, csak elég hosszú időt adjak neki... És itt kering, kering körülöttem, mind kisebb sugarú körben, míg egyszer csak zsupsz! a számba repül, és én lenyelem! Az lesz aztán az öröm, hehehe. Nem hiszi?

Raszkolnyikov nem szólt. Sápadtan, mozdulatlanul ült, és még mindig feszülten nézett a vizsgálóbíró szeme közé.

„No ez jó lecke volt! - És végigfutott rajta a hideg. - Ez már nem is macska-egér játék, mint a tegnapi... és aligha ok nélkül teszi, hogy így fitogtatja az erejét, és szuggerálni próbál... Annál sokkalta okosabb... Valamit akar vele, de mit? Eh, ostobaság! Csak ijesztgetsz, barátom, és ravaszkodol! Nincs bizonyítékod, és az a tegnapi ember nem létezik! Csupán össze akarsz zavarni, ingerelsz, hogy éppen a legrosszabbkor veszítsem el a fejemet, és akkor lecsaphass rám. De tévedsz, bele fogsz bukni... igenis... bele fogsz bukni... És miért, vajon miért szuggerál így? A rossz idegeimre spekulál? Nem, barátom, tévedsz, bele fogsz bukni, még ha tartogatsz is valamit titokban! ...Lássuk, mit tartogatsz?”

Összeszedte minden erejét, és felkészült a szörnyű, a hallatlan katasztrófára. Közben nem is egyszer neki akart ugrani, hogy megfojtsa ott, nyomban. Már amikor belépett, félt, hogy elragadja az indulat, érezte, hogy kalapál a szíve, ajka kiszárad, és habzik a szája. De eltökélte, hogy hallgat, egy szót se szól, amíg nincs itt az ideje. Átlátta, hogy az ő helyzetében ez a legjobb taktika, mert így nemcsak hogy nem szólja el magát, de hallgatásával ingerli az ellenséget, úgyhogy talán még az ejt el egy vigyázatlan szót. Legalábbis ezt remélte.

- Hiába, látom, nem hisz nekem. Még mindig azt gondolja, hogy csak mókázom - folytatta Porfirij mindinkább nekividámodva, elégedetten heherészett, és elkezdte megint a körbeszaladgálást. - Különben: igaza van. Engem már az Úristen is olyannak teremtett, hogy csak tréfás gondolatokat keltek az emberekben. Pojáca... De egyet mondok magának, Rogyion Romanovics, és ezt hangsúlyozom, bocsássa meg nekem, öregebb embernek, maga még nagyon fiatal, hogy úgy mondjam, zsenge ifjúságában van, és ezért az emberi észt mindennél többre becsüli, miként a fiatalok általában. Az éles elme játéka és elvont következtetései elbűvölik. Pontosan így volt annak idején az osztrák fővezérkar, már amennyire én megítélhetem a katonai eseményeket. Papíron megverték és foglyul is ejtették Napóleont, de mire otthon, a tanácskozóteremben, a legelmésebben kiszámítottak és végrehajtottak mindent, tessék! Mack tábornok egész seregével megadja magát! Hehehe! Látom, bátyuska, nevet, hogy egy ilyen tősgyökeres civil ember, mint én, örökösen a hadtörténelemből veszi a példáit. De mit csináljak? Ez a gyengém. Szeretem a hadászatot. Egyre a hadijelentéseket bújom... Nyilván elvétettem a pályámat, a hadseregben kellene szolgálnom. Napóleon talán nem vált volna belőlem, de őrnagyságig esetleg vihetném, így van, kérem! Hehehe! No de várjon csak, galambom, drágám, most elmondom magának töviről hegyire a teljes igazságot, arról a bizonyos ''egyéni esetről: ''a valóság és az emberi természet igen nagy dolog ám, drága uram, és sokszor keresztülhúzza a legravaszabb számítást! Hallgasson rám, öreg emberre, komolyan kérem (és mikor ezt mondta, az alig harmincöt éves Porfirij Petrovics csakugyan mintha hirtelen megöregedett volna, hangja is megváltozott, az egész ember szinte összeesett)... No meg őszinte ember vagyok... Igaz, vagy nem? Ön mit gondol? Nyilván nagyon őszintének kell lennem, ha ezt mind így kitálalom, és még jutalmat se kérek érte, hehehe! De hadd folytatom. Az éles elme pompás dolog, én is azt mondom, kedves uram, a természet ékessége, életünk öröme! És micsoda bűvészmutatványokra képes néha! Hogy is tudna holmi szegény kis vizsgálóbíró e mutatványokon keresztüllátni, mikor maga is képzeletének rabja, hiszen ez mindig így van, elvégre ő is ember. Csakhogy a természet kisegíti a szegény vizsgálóbírót, itt a bökkenő! Erre nem gondol az éles észért rajongó fiatalság, amely „áthág az akadályokon” (mint ahogy igen elmésen és ügyesen kifejezni méltóztatott tegnap). Tegyük fel, hogy az illető, már tudniillik az a bizonyos ''egyéni ''eset, az incognito - hazudik. Remekül hazudik, a lehető legfurfangosabban. Már-már diadalmaskodik is, élvezhetné éles elméje gyümölcseit, de akkor - puff! ájultan esik össze, éppen a legérdekesebb, a legbotrányosabb helyen! Lehet betegség is, persze, rettenetes, micsoda fojtó levegő van némely helyiségben, de mégis, mégis gyanús! Pompásan hazudott, de az emberi természettel nem számolt. Éppen itt a bökkenő, látja! Máskor meg, elméje játékosságában elragadtatja magát, és bolondot űz abból, aki gyanúsítja, elsápad, hogy úgy mondjam, készakarva, játékból, de'' nagyon is természetesen ''sápad el, nagyon is valószerűen, és tessék, megint csak gyanút keltett! Előbb talán lépre megy a másik, de alszik rá egyet, és észbe kap, ha nem esett a feje lágyára. És így van ez lépten-nyomon! Sőt, többet mondok: ő maga tolakszik előre, oda dugja az orrát, ahova nem hívják, újra meg újra szóba hozza, amiről hallgatnia kellene, példálózik, célozgat, hehe! Eljön hívatlanul, és ő maga tudakolja: „Mért nem fogtatok már el, mi?” Hehehe! És ez előfordulhat a legélesebb eszű emberrel, a lélekbúvárral, a tollforgatóval is. A természet tükör, uram, a legfényesebb tükör! Nézz bele, és élvezd! Ez az! Ejnye, hogy elsápadt, Rogyion Romanovics! Fülledt a levegő idebenn? Nyissunk ablakot?

- Ó, ne fáradjon, kérem - kiáltott rá Raszkolnyikov, és hirtelen nagyot nevetett -, ne fáradjon miattam.

Porfirij megállt előtte, egy percig várt, aztán ő is vele nevetett. Raszkolnyikov most felkelt a díványról, és egy csapásra véget vetett a görcsös nevetésnek.

- Porfirij Petrovics - mondta hangosan és nyomatékosan, noha alig állt a lábán -, most már tisztán látom; hogy ön határozottan gyanúsít az öregasszony és a húga, Lizaveta meggyilkolásával. Én viszont kijelentem, hogy megelégeltem ezt, már régen megelégeltem. Ha azt hiszi, joga van a törvény nevében eljárni ellenem, járjon el, tartóztasson le, de hogy a szemembe röhögjenek és gyötörjenek, azt nem tűröm!

Szája széle remegett, szemében éktelen düh lobogott, eddig valamennyire visszafojtott hangja csak úgy harsogott.

- Nem tűröm! - kiáltotta, és teljes erővel az asztalra csapott. - Hallja, Porfirij Petrovics! Nem tűröm!

- Az istenért, mi ez már megint! - ijedezett Porfirij. - De bátyuska! Rogyion Romanovics! Aranyoskám! Kedvesem! Mi lelte?

- Nem tűröm! - kiáltotta amaz harmadszor is.

- Csendesebben, bátyuska! Még meghallják, bejönnek! Mit mondunk nekik? Gondolja meg! - suttogta szörnyűködve a bíró, és arcát egészen közel tolta a diák arcához.

- Nem tűröm! Nem tűröm! - hajtogatta gépiesen Raszkolnyikov, de most egyszerre ő is suttogott.

Porfirij megfordult, és az ablakhoz szaladt, hogy kinyissa.

- Friss levegőt, hamar! És igyék egy kis vizet, galambom, hiszen ez már valóságos roham! - Az ajtóhoz akart sietni, hogy vizet hozasson, de a sarokban éppen volt egy teli vizesüveg.

- Igyék, bátyuska - suttogta, és szaladt hozzá az üveggel -, talán használ...

Ijedsége, részvéte annyira természetes volt, hogy Raszkolnyikov elhallgatott, és dühös kíváncsisággal nézte. De a vizet nem fogadta el.

- Rogyion Romanovics! Drágám! Hiszen így igazán őrületbe kergeti magát. Szavamra mondom. Ej, ej! No igyék, egy kortyot legalább!

És csakugyan kezébe nyomta a poharat. Raszkolnyikov gépiesen a szájához emelte, de aztán észbe kapott, és undorodva letette az asztalra.

- Ez bizony egy kis idegroham volt, uram! Így könnyen visszaeshet a múltkori betegségébe - hápogta Porfirij baráti részvéttel és szemmel láthatólag nyugtalanul. - Úristen, hogy valaki ennyire ne vigyázzon magára! Ez a Dmitrij Prokofjics is idejön tegnap... hiszen igaz, elismerem, komisz, rossz természetem van, de azért ilyesmit következtetni! Istenem! Beállít nem sokkal azután, hogy ön elment, éppen ebédeltünk, és beszél, beszél nekem, én csak széttártam a két kezemet. No, gondolom... édes Istenem! Ön küldte hozzám? Üljön le már, bátyuska, üljön le az Isten szerelméért!

- Nem én küldtem! De tudtam, hogy idejön, és azt is, hogy miért! - vágta rá élesen Raszkolnyikov.

- Tudta?

- Tudtam. No és mit akar ezzel?

- Csak azt, bátyuska, Rogyion Romanovics, hogy én nemcsak ezt tudom, hanem a maga egyéb hőstetteiről is értesültem! Azt is tudom, hogy elment ''lakást keresni ''este, amikor már sötétedett, és nekiállt a csengőt rángatni, és a vért emlegette, megbolondította az embereket meg a házmestereket. Én megértem a lelkiállapotát... az akkorit... de hát így mégis előbb-utóbb őrületbe kergeti magamagát, Istenemre mondom! Megbomlik az agya előbb-utóbb! Amúgy is túlságosan forr már a lelkében a nemes méltatlankodás, amiért annyi sérelmet kellett elszenvednie, előbb a sorstól, aztán a hatóságoktól... ezért is nincs nyugta, ide-oda futkos, szólásra akarja kényszeríteni azokat, akik bántják, hogy aztán egy csapásra végezzen velük, unja már a sok ostobaságot, ostoba gyanúsítást. Igazam van? Megértettem a lelkiállapotát?... De látja, így nemcsak magát bolondítja meg, hanem még Razumihin barátunkat is, az pedig ''derék ''ember, többre érdemes, ön is tudja. Önnél betegség, de nála erény, és látja, a betegség ragadós, megkaphatja ő is... Ha majd megnyugodott, szeretnék mondani valamit, bátyuska... de üljön le már az Isten szerelméért. Nagyon kérem, pihenjen egy kicsit, hisz egészen kikelt magából. No, üljön le!

Raszkolnyikov leült, a borzongás megszűnt, most forróság verte ki a testét. Megdöbbenten és minden erejét megfeszítve hallgatta a jóságosan aggódó, körülötte buzgólkodó Porfirijt, de egy szavát se hitte el, ámbár, sajátságos módon, nagyon szeretett volna hinni neki. Amit a lakásnézésről mondott, váratlanul érte és megijesztette: „Micsoda! Hát ezt is tudja - futott át rajta. - És még el is meséli nekem!”

- Igen, kérem, volt egy hasonló eset a bírói praxisomban, majdnem pontosan ilyen pszichopatológiai eset - hadarta Porfirij. - Az az illető is gyilkossággal vádolta magát, és micsoda vádat épített fel! Egész képzelt históriát adott elő, bizonyítékokat mutatott be, elmondta a körülményeket, összezavart, megtévesztett valamennyiünket, egytől egyig. És miért? Mivel teljesen akaratlanul, részben - igaz, hogy csak részben - okozója volt a gyilkosságnak, és mikor megtudta, hogy kezére járt a tetteseknek, annyira bánkódott, hogy agyára ment a bánat, hallucinálni kezdett, egészen meghibbant, s végül maga is elhitte, hogy ő a gyilkos. Míg aztán a felső bíróság kibogozta az ügyet, és tisztázta a szerencsétlent, de bizony orvosi felügyelet alá kellett helyezni. Köszönet a felső bíróságnak! Hajjajjjaj! Hát szabad ezt, bátyuska? Hiszen még ideglázat is kaphat így, ha erővel izgatja az idegeit, éjszaka járkál, és csengőket rángat, meg vért emleget! Én, kérem, a gyakorlatban tanultam ki ezt az egész pszichológiát. Van, aki az ablakon akar kiugrani, vagy a torony tetejéről levetni magát, mert vonzza a mélység, és alig bírja legyőzni a kísértést. Az a csengőrángatás is éppen ilyen, kérem... Betegség, Rogyion Romanovics, betegség ez! És túlságosan elhanyagolja. Azt ajánlom, beszéljen egy tapasztalt orvossal, mit akar azzal a kövérrel? Ön beszámíthatatlan állapotban van! Ezt mind beszámíthatatlanul csinálja.

Raszkolnyikovval egy pillanatig forgott a világ.

„Lehetséges... lehet, hogy most is hazudik? - villant át rajta. - Nem, az lehetetlen!” Erővel elkergette a gondolatot, mert érezte, micsoda éktelen dühbe sodorja, mennyire megvadítja, és tudta, hogy a düh elveszi az eszét.

- Nem voltam beszámíthatatlan! Eszemen voltam! - kiabált, és összeszedte minden erejét, hogy bele tudjon látni a kártyáiba. - Eszemen voltam, igenis! Hallja!

- Igen, értem is, hallom is, kérem! Tegnap is mondta, hogy nem önkívületben tette, még erősködött is, hogy nem és nem. Látja, látja, nem mondhat olyat, amit én meg ne értsek... De ide hallgasson, Rogyion Romanovics, kegyes jótevőm, ezt az egyet hallgassa még meg! Ha valóban bűnös volna, vagy csak valami része is van ebben az átkozott históriában, hát hangoztatná ezt? Hogy nem önkívületben cselekedett, hanem világos ésszel! Hangoztatná ezt, már megengedjen, ráadásul ilyen nyomatékkal, ilyen makacsul, már megengedjen! Hát elképzelhető ez? Szerintem éppen ellenkezőleg, ha terhelné valami a lelkét, okvetlenül azt kellene állítania, hogy: igen, önkívületben, természetesen! Nos, igazam van? Ugye, hogy igazam van?

Raszkolnyikov valami ravaszságot sejtett a kérdésében; és amikor most még oda is hajolt hozzá, hátrahúzódott egészen a díványtámláig, és némán, merőn, megdöbbenten nézett rá.

- Vagy amit Razumihin barátomról mondott, tudniillik azt, hogy nem önszántából jött hozzám tegnap, hanem az ön felszólítására? Hát nem azt kellene hangoztatnia, hogy Razumihin magától jött, és titkolnia, hogy ön küldte? Ön meg, tessék, makacsul ragaszkodik hozzá, hogy igenis, ön küldte.

Raszkolnyikov ezt egy szóval se mondta; hátán végigfutott a hideg.

- Csupa hazugság. - Most lassan beszélt, és gyenge hangon, szája kínos, torz mosolyra rándult. - Megint csak azt akarja mutatni, hogy belelát a kártyámba, előre tudja minden válaszomat... - Maga is érezte, hogy jóformán meg se gondolja már, amit mond, pedig ez nagyon fontos volna, de azért tovább beszélt. - Rám akar ijeszteni... vagy egyszerűen csúfot űz belőlem...

Miközben ezt mondta, továbbra is mereven nézett a bíróra, és egyszerre vad indulat lobbant fel a szemében.

- Minden szava hazugság! - kiáltotta. - Igen jól tudja, hogy a bűnösnek a legjobb kibúvó, ha lehetőleg igazat mond, nem titkolja, amit el lehet árulnia. Nem hiszek önnek!

- Kicsúszik, mint a csík - vihogott Porfirij. - Önt aztán nem könnyű megfogni. Ez már valóságos rögeszme, bátyuska. Nem hisz nekem? Én meg azt mondom, hogy igenis hisz, egy arasznyit már hisz, és én nem nyugszom, amíg egy egész rőfnyit is nem hisz, mert igazán szeretem, és őszintén javát akarom.

Raszkolnyikovnak remegett a szája.

- Úgy van, uram, a javát akarom, igazán mondom - és a bíró könnyedén, barátságosan megfogta a karját, kicsivel a könyök felett. - Igazán mondom: ne hanyagolja el a betegségét. Hiszen most még a családja is itt van, gondoljon rájuk legalább. Ahelyett, hogy megnyugtatná, dédelgetné őket, csak rémítgeti szegényeket...

- Mi köze hozzá? És mért kell ezt tudnia? Miért érdekli? Szóval figyeltet, és ezt tudtomra is akarja adni.

- No de, bátyuska! Hisz a maga szájából hallottam, a maga szájából! Észre se veszi, hogy izgatottságában mi mindent elmesél nekem is, másoknak is. Razumihin barátomtól is sok érdekes apróságot tudtam meg tegnap. Nem, drága uram, éppen akkor félbeszakított, de mégis kimondom: ha még olyan éles eszű is, a gyanakvása miatt nem képes már helyesen megítélni a dolgokat. Vegyük például azt, amiről az előbb beszéltünk, azt a csengőhistóriát: hát kiszolgáltatnék önnek egy ilyen drága kincset, egy ilyen tényt (mert ez már csak igazán tény!), kiszolgáltatnám szőröstül-bőröstül én, a vizsgálóbíró? És ez önnek semmit se mond? Hát szabad volna ezt tennem, ha csak egy szemernyit is gyanúsítom? Éppen megfordítva: előbb el kellene altatnom a gyanakvását, és a világért el nem árulni, hogy erről a tényről tudok, egészen más irányba terelni a figyelmét, és akkor lesújtani, mint a balta foka az áldozat feje búbjára (hogy az ön kifejezésével éljek): „No és mit keresett ön, tisztelt uram, a megölt öregasszony lakásán este tíz órakor, sőt, majdnem tizenegykor? És mért rángatta a csengőt? Mért emlegette a vért? Mért bolondította a házmestereket, mért biztatta őket, hogy gyerünk a rendőrségre, mi?” Így kellett volna eljárnom, ha csak egy cseppet is gyanúsítom. És ki kellett volna vallatnom, annak rendje-módja szerint, házkutatást tartani, sőt, talán le is tartóztatni önt... Ha pedig nem így jártam el, hát nyilván nem gyanúsítom! De mondom, képtelen józanul megítélni, helyesen látni a dolgokat!

Raszkolnyikov egész testében remegett, annyira, hogy Porfirij és észrevette.

- Hazudik! - csattant fel. - Nem tudom, mit akar, de folyvást hazudik! Az előbb egészen másként beszélt, nem tévedhetek... Hazudik!

- Hazudok? - Porfirij látszólag felfortyant, de arcáról nem tűnt el a nagyon is vidám, sőt csúfondáros kifejezés, nyilván a legkevésbé sem érdekelte, hogy vélekedik felőle Raszkolnyikov úr. - Hazudok? No és amit az előbb tettem? Hogy magam súgtam a fülébe, magam adtam a kezébe a védelem eszközeit (vizsgálóbíró létemre!), kifejtettem egész pszichológiát: betegség, önkívület, idegláz, sérelmek, melankólia és ráadásul a rendőrtisztek és a többi. No ugye? Hehehe! Ámbár, ami azt illeti, megmondom ezt is, az ilyen pszichológiai védekezés, ürügy, kibúvó, akárhányszor csütörtököt mond, kétélű fegyver. „Betegség, lázas rémképek, hallucináltam, nem emlékszem semmire” - ez mind igaz lehet, kérem, de mért éppen ilyen rémképeket látott betegségében, és mindig csak ilyet, nem mást? Elvégre más rémképeket is láthatott volna, nem igaz? Hehehe!

Raszkolnyikov gőgösen, megvetéssel nézte.

- Szóval, tudni akarom - szólalt meg hangosan, keményen, és ahogy felállt a díványról, kicsit félretolta Porfirijt -, tudni akarom, felment-e véglegesen minden gyanú alól, vagy nem? Ezt mondja meg, Porfirij Petrovics, mondja meg világosan, határozottan, éspedig mennél hamarább! Most mindjárt!

- No, nézd csak! Kiadták a parancsot! Megkaptam az utasítást! - kiáltott fel Porfirij zavartalan jókedvvel, huncutkodva: nyugtalanságnak nyoma se látszott rajta. - És mért akarja tudni? Mért akar olyan sokat tudni, mikor még egyáltalában nem is zaklatták? Úgy tesz, mint a gyerek: add ide a tüzet, add a kezembe! Miért olyan türelmetlen? És miért tolakszik ide hozzánk? Mi kergeti? Hehehe!

- Még egyszer azt mondom - csattant fel Raszkolnyikov -, nem tűrhetem tovább ezt a...

- Mit, kérem? A bizonytalanságot? - szakította félbe Porfirij.

- Ne ingereljen! Nem akarom! Megmondtam, hogy nem akarom! Nem tűröm, és nem bírom tovább! Hallja! Hallja! - ordította, és öklével többször az asztalra csapott.

- Csendesebben, no, csendesebben! Még meghallják! Komolyan figyelmeztetem, vigyázzon magára! Nem tréfálok, uram! - suttogott, de az iménti anyáskodó, aggodalmas kifejezés eltűnt az arcáról, most ellenkezőleg, egyenesen ''parancsolt, ''szigorúan összevonta szemöldökét, és mintha hirtelen félrelökött volna minden titkolózást, kétértelműséget. De ez csak egy szempillantásig tartott. Raszkolnyikov előbb elképedt, aztán eszeveszett dühre gerjedt, de csodálatos: a parancsnak szót fogadott, és csendesebben beszélt, bár a dühroham szinte eszét vette.

- Nem tűröm, hogy kínozzon! - suttogta éppen úgy, mint az előbb, és keserűen, gyűlölettel állapította meg, hogy nem képes ellenszegülni a parancsnak, és mikor erre gondolt, még vadabb haragra gerjedt. - Fogasson el, tartson házkutatást az előírt formában, de ne játsszék velem! Ne merjen...

- Sose aggódjék a formaságok miatt - vágott a szavába Porfirij megint hamiskás mosollyal, és szinte élvezettel figyelte Raszkolnyikovot. - Barátságosan meghívtam önt, látja, úgy fogadtam, mint vendégemet...

- Nem kérek a barátságából! Fütyülök rá! Hallja? Ide nézzen: fogom a sapkámat és elmegyek. Lássuk, mit szólsz erre, ha igazán le akarsz tartóztatni?

Fogta a sapkáját, és indult kifelé.

- No és ezt a kis meglepetést nem is akarja látni? - heherészett Porfirij. Megfogta újra a karját, valamivel a könyöke felett, és megállította az ajtó előtt. Láthatóan egyre vígabb, pajkosabb lett a kedve, és ezzel végképp kihozta sodrából Raszkolnyikovot.

- Meglepetés? Mi az? - Megtorpant, és ijedten nézett rá.

- A meglepetés itt ül a szobámban, az ajtó mögött, hehehe! - A szolgálati lakás csukott ajtajára mutatott. - Rázártam az ajtót, hogy meg ne szökhessen.

- Mi az? Hol? Micsoda?... - Raszkolnyikov már ott is volt az ajtónál, ki akarta nyitni, de csakugyan zárva volt.

- Bezártam, mondom, itt a kulcs!

És valóban kivette a zsebéből a kulcsot és megmutatta.

- Hazudsz most is! - üvöltött Raszkolnyikov, most már magánkívül. - Hazudsz, átkozott pojáca! - Rá akart rohanni. Porfirij az ajtó felé hátrált, de egy cseppet sem ijedt meg.

- Átlátok rajtad! - támadt neki. - Hazudsz és ingerelsz, hogy kiszolgáltassam magam...

- Jobban már igazán nem szolgáltathatja ki magát, bátyuska, hiszen őrjöng! Ne ordítson, mert behívom az embereimet.

- Hazudsz! Semmi se történik! Hívd be őket, no! Tudod, hogy beteg vagyok, és az őrjöngésig akarsz ingerelni, hogy kiszolgáltassam magam kényedre-kedvedre. Ez a célod! Nem, barátom, tényeket mutass! Beléd látok! Bizonyítékod nincs, csak csupa hitvány, piszkos, ostoba feltevés, amolyan Zamjotov-féle! Kiismerted a természetemet, és azt akarod, hogy dühömben eszemet veszítsem, és akkor lecsaphass rám a kopóiddal és a fogdmegeiddel, őket várod, mi? No, mire vársz? Hol vannak? Elő velük!

- Ugyan már, micsoda fogdmegekről beszél, bátyuska! Láttak már ilyen embert? Hát megengedi ezt a törvény, ejnye, drágaságom, nem ismeri a törvényes formát... No, sebaj, az nem szalad el, majd csak megismeri! - mormogta és hallgatózott.

Most csakugyan valami zaj hallatszott a másik szobában, közvetlenül az ajtónál.

- Ahá! Már jönnek! - kiáltotta Raszkolnyikov. - Értük küldtél!... Őket vártad!... Ezt jól kiszámítottad! Rajta, ide velük. Jöjjenek, ahányan csak vannak, fogdmegek, tanúk, akiket akarsz! Rajta! Én készen állok!

Ekkor azonban egy különös és váratlan esemény szakította meg a dolgok menetét. Olyan fordulat következett, amelyre sem Raszkolnyikov, sem Porfirij Petrovics nem számított.

6

Raszkolnyikov, mikor később visszagondolt rá, így emlékezett ezekre a percekre:

A lárma fokozódott odakinn, és az ajtón keskeny rés nyílt.

- Mi az? - kérdezte bosszúsan Porfirij Petrovics. - Nem megmondtam, hogy...

Egy másodpercig senki se felelt, de látni lehetett, hogy többen vannak az ajtó előtt, és valakit félre akarnak lökni.

- Mi az, no? - kérdezte újra nyugtalanul a bíró.

- Egy foglyot hoztak fel, Mikolajt - felelte valaki.

- Ne jöjjön be! Vigyék vissza! Várjon! Mit tolakszik ide? Micsoda rendbontás ez? - rivallt rájuk Porfirij, és az ajtóhoz szaladt.

- De ő mindenáron... - mondta ugyanaz a hang, és hirtelen elnémult.

Valóságos birkózás folyt kinn egy-két másodpercig, akkor valakit nagy erővel félretaszítottak, és nyomban azután egy feltűnően sápadt ember belépett a vizsgálóbíró szobájába.

Már a megjelenése is igen különös volt. Mereven maga elé nézett, mint aki senkit sem lát. Szemében elszántság villogott, de arca halálosan sápadt volt, mintha vesztőhelyre vinnék, vértelen szája széle remegett.

Egészen fiatal legény volt, parasztosan öltözve, termete középmagas és szikár, haja kerekre nyírott, arcvonásai élesek és kissé ridegek. Az, akit oly hirtelen félrelódított, elsőnek nyomult utána a szobába, és vállon ragadta: az őr volt. De Mikolaj kirántotta karját, és megint csak lerázta magáról.

A kíváncsiak az ajtóban tolongtak, többen közülük előrefurakodtak a szobába. Mindez egy szempillantás alatt történt.

- Mars ki! Még nincs itt az ideje! Várj, amíg hívnak! Mért hozták ide hamarább? - csattant fel Porfirij szerfelett bosszúsan, mint akit kizökkentettek a kerékvágásból. De Mikolaj hirtelen térdre borult előtte.

- Mit akarsz? - förmedt rá meghökkenve a bíró.

- Én vagyok a bűnös! Én tettem! Gyilkos vagyok! - A fogoly el-elfulladt, de elég hangosan beszélt.

Jó néhány másodpercig néma csend volt, szinte sóbálvánnyá meredtek valamennyien. Még az őr is megtorpant, nem nyúlt Mikolajhoz, gépiesen az ajtóig hátrált, és ott állt mozdulatlanul.

- Mit akarsz? - kérdezte Porfirij Petrovics pillanatnyi dermedtségéből felocsúdva.

- Én... vagyok a gyilkos - ismételte Mikolaj rövid hallgatás után.

- Mi az?... Te?... Kit öltél meg?

A vizsgálóbíró szemmel láthatóan nem tudta, mit gondoljon.

- Aljona Ivanovnát és a testvérét, Lizaveta Ivanovnát... én öltem meg... baltával... Elborult az eszem... - tette hozzá váratlanul, és elhallgatott. Még mindig térdelt.

A bíró egy pillanatig habozva állt, de aztán megint felcsattant, és heves kézmozdulattal kiparancsolta a hívatlan tanúkat. Azok nyomban vissza is húzódtak, és az ajtó bezárult mögöttük. Akkor Raszkolnyikovra nézett, aki a sarokból vadul bámulta a legényt. Porfirij már elindult feléje, de hirtelen megállt, Mikolajra nézett, aztán megint Raszkolnyikovra, és megint a fogolyra, majd végül mintegy hirtelen felindulásban, újra Mikolajnak esett.

- Mért szaladsz előre, mi? Mit akarsz az elborult eszeddel? - rivallt rá mérgesen. - Még nem kérdeztelek, hogy mi történt az eszeddel. Erre felelj: te ölted meg?

- Én vagyok a gyilkos... vallomást teszek...

- Eh... és hogy ölted meg őket?

- Baltával. Előre odakészítettem.

- Nézd, hogy siet! Te egymagad?

Mikolaj nem értette a kérdést.

- Egymagad ölted meg?

- Egymagam. Mityka ártatlan, semmi része benne.

- Eh... ne siess azzal a Mitykával! No és a lépcsőn?... Hiszen leszaladtál a lépcsőn, a házmesterek együtt láttak kettőtöket!

- Azt csak... félrevezetésül... azért szaladtam Mitykával együtt, felelte gyorsan a fogoly, mint aki felkészült erre a kérdésre.

- Hát persze! - csattant fel Porfirij. - Más beszél belőle - mormogta aztán, és most Raszkolnyikovra esett a tekintete. Mikolaj nyilván annyira lekötötte figyelmét, hogy róla megfeledkezett egy pillanatra. És most, hogy eszébe jutott, még zavarba is jött.

- Rogyion Romanovics, bátyuska... bocsásson meg - és odaszaladt hozzá -, ez így nem lesz jó... szíveskedjék... ez már önt nem érdekli... Látja, én magam is... micsoda meglepetések... Legyen szíves, édes uram...

Megfogta a karját, és az ajtóra mutatott.

- Erre nem számított, igaz? - szólalt meg Raszkolnyikov, aki persze nem értette tisztán, hogy mi történik, de legalább ráért bátorságot gyűjteni.

- No de ön se, bátyuska! Ni csak, hogy remeg a két kezecskéje!

- Ön is remeg, Porfirij Petrovics.

- Igaz. Erre nem számítottam.

Már az ajtóban álltak, Porfirij türelmetlenül várta, hogy kimenjen.

- No és azt a kis meglepetést nem mutatja meg? - kérdezte gúnyosan Raszkolnyikov.

- Máris jár a szája! Pedig még vacog a foga... Tréfás egy ember... No, viszontlátásra, uram.

- Talán inkább: ''ég áldja!''

- Ahogy Isten akarja, kedves uram. Ahogy Isten akarja - mormogta Porfirij, és szája mosolyra görbült.

Az irodán keresztül menet Raszkolnyikov látta, hogy többen is erősen figyelik. Az előszobában ácsorgók között ott volt ''annak ''a'' ''háznak a két házmestere, akiket akkor este a rendőrségre hívott. Ott álltak és várakoztak. De alig ért ki a lépcsőházba, Porfirij hangját hallotta megint. Hátrafordult: nagy lihegve jött utána.

- Csak egy szócskát még, Rogyion Romanovics. Ami a továbbiakat illeti... hát, ahogy Isten akarja. De egyről-másról a rend kedvéért mégis ki kell majd kérdeznem. Szóval, még látjuk egymást... igen - és mosolyogva megállt előtte -, igen, uram! - ismételte.

Úgy nézett rá, mint aki még mondana valamit, de nem találja a szavakat.

- Ön pedig bocsássa meg, kérem, hogy az előbb... úgy heveskedtem. - Raszkolnyikov most már teljesen lecsillapodott, és nem állhatta meg, hogy ne kérkedjék.

- Semmiség - kapott a szaván Porfirij -, hiszen én is... csúnya természetem van, hiába... szánom-bánom... No de hiszen találkozunk még, igaz? Sőt, nagyon is, ha Isten úgy akarja...

- És akkor alaposan kiismerjük egymást, igaz?

- Alaposan kiismerjük egymást - bólintott Porfirij, és összehúzott szemmel, komolyan nézett rá. - És most... hová? Névnapra?

- Temetésre.

- Hja persze, persze... temetésre! Hát csak vigyázzon az egészségére. Az egészségére vigyázzon!

- Látja, én nem is tudom, mit kívánjak önnek? - Raszkolnyikov már elindult a lépcsőn, de hirtelen megállt és hátrafordult. - Sikereket kívánhatnék, de hát elég komikus mesterség az öné.

- Komikus? Miért? - Porfirij hegyezte a fülét, és hátrafordult, mert már ő is elindult vissza.

- Hát hogyne volna... Itt ez a szegény Mikolaj. Nyilván nyaggatta, gyötörte a lélektani módszereivel, amíg végre vallott. Fogadok, éjjel-nappal bizonygatta neki, hogy „te vagy a gyilkos”, és most, mikor bevallja, majdhogy össze nem töri a csontját! „Hazudsz! Nem te vagy a gyilkos! Az nem lehet! Más beszél belőled!” Hát nem komikus ez?!

- Hehehe! Szóval meghallotta, hogy azt mondtam: más beszél belőle?

- Hogy lehetett nem hallani?

- Hehe! Éles eszű! Éles eszű ember ön, uram, mindent észrevesz. Játékos elme. És különösen a komikumra mindig rátapint. Íróink közül, ha jól tudom, Gogol volt nagy ebben.

- Gogol, igen.

- Gogol, úgy van... Tehát a kellemes viszontlátásra!

- A kellemes viszontlátásra.

Raszkolnyikov egyenesen hazament. Annyira össze volt törve, fel volt kavarva, hogy hazaérve a díványra rogyott, és negyedóra hosszat csak ült, pihent, igyekezett valamennyire összeszedni a gondolatait. Mikolajról még gondolkodni se próbált, csak megdöbbenést érzett, csak annyit tudott, hogy van ebben a vallomásban valami számára megfoghatatlan, csodálatos, és hogy most semmi módon nem képes azt megmagyarázni. De a vallomás kétségtelen tény. Ám hogy mi következik utána, azt is tisztán látta: lehetetlen, hogy a hazugság ki ne derüljön, és akkor megint őt veszik elő. Addig viszont egyelőre szabad, és okvetlenül tennie kell valamit, mert veszedelemben van.

De milyen mértékű a veszedelem? Most már valamivel tisztábban látott, és ahogy csak ''nagyjából ''végiggondolta, áttekintette az iménti jelenetet, megborzongott rémületében. Porfirij minden szándékát, persze, még nem ismerte, nem találhatta ki, hogy most mit akart, de részben belelátott a kártyáiba, és csak ő tudta igazán, milyen félelmes volt az a „húzás”! Még egy hajszál, és ''esetleg ''elárulja magát, mégpedig most már kézzelfoghatóan és kétségtelenül! Porfirij kiismerte beteges ingerlékenységét, az első percben átlátott rajta, és jó helyre tapintott. Talán túlságosan is határozottan, de biztosan haladt célja felé. Egy kétségtelen: kompromittálni éppen eléggé kompromittálta már magát, de tényekig még nem jutottak, egyelőre minden csak feltevés. De igaz ez vajon? Helyesen látja most? Nem téved? Milyen következtetésre hajlik végül is Porfirij? És csakugyan tartogatott valamit? Mi lehetett az? Várt valakit vagy nem? Vajon, hogy váltak volna ma el egymástól, ha Mikolaj rájuk nem tör?

Porfirij csaknem minden kártyáját felfedte, ami eléggé kockázatos, és mégis megtette. Ha tehát lett volna még valami a tarsolyában (így okoskodott most Raszkolnyikov), azt is megmutatta volna. De mi lehetett a „meglepetés”? Csak bolondítani akarta? Volt jelentősége vagy nem? Feltehető, hogy valami komoly terhelő bizonyítékot rejtegetett, vagy ilyesmit? A tegnapi ember talán? Hova tűnt az az ember? És hol volt ma? Ha van pozitívum Porfirij kezében, csakis annak a révén lehet.

Lehorgasztott fejjel ült a díványon, térdére könyökölt, és kezébe temette az arcát. Még mindig ideges remegés futkosott a testén. Végre felállt, fogta a sapkáját, gondolkodott egy percig, és indulni akart.

Az volt az érzése, hogy legalább ezen a napon már nem fenyegeti veszedelem. Majdnem öröm volt a szívében. Mennél előbb Katyerina Ivanovnánál akart lenni. A temetésről, persze, már elkésett, de a torra még jókor érkezik, és ott most mindjárt viszontlátja Szonyát.

Megállt, és fájdalmas mosollyal elgondolkodott.

„Ma! Még ma! - mondogatta magában. - Igen, igen! Meg kell lennie!”

Éppen ki akarta nyitni az ajtót, mikor az magától kinyílt. Összerezzent és hátrahőkölt.

Az ajtó lassan, nesztelenül nyílt, és megjelent a tegnapi, a'' föld alól előbújt ''ember.

Megállt a küszöbön, szótlanul nézett Raszkolnyikovra, aztán egyet lépett előre. Éppen olyan volt most is, mint tegnap, alakja, ruhája ugyanaz, de arca, tekintete nagyon más. Most mintha szomorú lett volna a nézése, egy darabig állt, aztán nagyot sóhajtott. Csak az hiányzott, hogy fejét félrehajtsa, arcát tenyerébe támassza, és tökéletesen olyan lett volna, mint egy asszony.

- Mit akar? - kérdezte Raszkolnyikov elhűlten.

Az ember hallgatott egy pillanatig, majd hirtelen mélyen meghajolt, csaknem a földig, legalábbis jobb keze ujjával a földet érintette.

- Mit akar? - kiáltott rá még egyszer.

- Bocsásson meg - szólalt meg az halkan.

- Mit bocsássak meg?

- Hogy rosszat gondoltam.

Egymásra bámultak.

- Bántott a lelkiismeret. Mikor odajött uraságod, talán egy kicsit kapatosan, és biztatta a házmestereket, hogy gyerünk a rendőrségre, és a vért emlegette, bántott, hogy csak úgy otthagyják, részegnek nézik. Bántja az embert a lelke, annyira, hogy aludni se hagyja. A címet megjegyezte az ember, másnap fogja magát, és odamegy, tudakozódik...

- Ki megy oda? - vágott a szavába Raszkolnyikov, és most egyszerre mindenre emlékezett.

- Én magam, aki megbántottam uraságodat.

- Szóval abból a házból való?

- Igen, kérem, ott lakom, és akkor a kapuban álltam a többivel, nem tetszik emlékezni? Kisiparos vagyok, szűcsmester, hazaviszem a munkát... Kivált az bántott, hogy...

Raszkolnyikov most egyszerre tisztán emlékezett a tegnapelőtti jelenetre ott a kapuban. Eszébe jutott, hogy többen álltak ott a házmestereken kívül, asszonyok is voltak köztük. Valaki követelte, hogy vigyék be őt a rendőrségre, a hangjára emlékezett, de az arcára nem, sőt most sem ismert rá, de azt is tudta, hogy felelt neki valamit, és odafordult hozzá.

Szóval, akkor most megoldódott az egész tegnapi rémség, és a legrettenetesebb az, hogy csakugyan majdnem elveszett, majdnem vesztébe rohant egy ilyen semmiség miatt! Hiszen akkor ez az ember semmit a világon nem mondhat a lakásnézésen és véremlegetésen kívül! Hiszen akkor Porfirij kezében nincs egyéb, mint ez a'' lázálom, ''nincs semmi tény, csak ''pszichológia, ''ami kétoldalú, de pozitívum - semmi! Tehát ha több tény nem lesz (és nem szabad hogy legyen, nem szabad!), akkor... akkor... mit csinálhatnak vele? Mit bizonyíthatnak rá, még ha letartóztatnák is? Eszerint Porfirij a lakáshistóriát is csak most tudta meg, eddig nem tudott róla.

- És maga ma elmondta Porfirijnak, hogy én ott voltam abban a házban? - Ez az új felfedezés annyira meglepte, hogy kiabált izgatottságában.

- Ki az a Porfirij?

- A vizsgálóbíró.

- Igen, elmondtam neki. A házmesterek akkor nem akartak menni, de én aztán elmentem.

- Ma?

- Egy perccel előbb értem oda, mint uraságod. Mindent hallottam, hogy gyötörte uraságodat.

- Hol? Hogyan? Mikor?

- Az ő szobájában ültem, mindjárt az ajtónál, egész idő alatt.

- Mit beszél? Hiszen akkor maga volt a meglepetés! Hát lehetséges ez? Hallottak már ilyet!

- Láttam, hogy a házmesternek hiába beszélek, merthogy késő van már, azt mondják, én meg gondoltam, megharagusznak majd, hogy akkor mindjárt nem mentünk jelenteni, nem volt nyugtom, álom se jött a szememre, így aztán tudakozódtam, és tegnap megtudva mindent, ma odamentem. Mikor először jelentkeztem, még nem volt benn, vagy egy óra múlva visszamegyek: most meg nem fogad. Elmentem harmadszor, no akkor beeresztettek. Elmondtam neki mindent, úgy, ahogy volt, ő meg fel-alá szaladgált a szobában, ököllel verte a mellét. „Zsiványok! Mit míveltetek velem! Hisz ha ezt tudom, hát rendőrrel hozatom be!” Kiszaladt, és behívott valakit, a sarokban beszélt neki, aztán megint engem faggatott, meg szidott is. Sokat korholt, de én aztán mindent értésére adtam, hogy amit tegnap mondtam uraságodnak, arra egy szóval se felelt, meg hogy nem ismert meg. Akkor megint futkosni kezdett, és egyre csak verte a mellét, és mérgelődött és szaladgált, de mikor önt bejelentették, azt mondta: bújj be abba a szobába, ni, és ülj le ott, ne moccanj, akármit hallasz is. Ő maga hozta oda a széket, és rám zárta az ajtót, lehet, azt mondta, hogy még kikérdezlek. Aztán, mikor Mikolajt felhozták, engem is kivezetett, mindjárt ön után, és azt mondta: téged még majd beidézlek, kikérdezlek...

- És Mikolajt előtted hallgatta ki?

- Mindjárt azután, hogy uraságodat kivezette, engem is elküldött, és akkor kezdte Mikolajt vallatni.

A jövevény elhallgatott, aztán hirtelen újra mélyen meghajolt, ujjával a földet érintve.

- Bocsássa meg, hogy gonosz voltam, és megrágalmaztam!

- Isten bocsássa meg! - felelte Raszkolnyikov, mire az ember újra meghajolt előtte, de akkor már nem a földig, csak a szokásos módon, aztán lassan megfordult és kiment. „Most aztán igazán kétélű fegyver lett minden, minden kétélű!” - állapította meg Raszkolnyikov, és olyan bizakodva lépett ki az ajtón, mint még soha.

„Most megvívjuk a harcot!” - mormogta magában gúnyos mosollyal, míg a lépcsőn lement. A gúny önmagának szólt: szégyennel és megvetéssel gondolt „kicsinyhitűségére”.

[[Kategória:Bűn és bűnhődés]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Gheranda-Szamhitá</title>
    <id>298</id>
    <revision>
      <id>4784</id>
      <timestamp>2006-08-29T18:57:47Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>{{fej}}</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     = | nincsszerző =
| cím        = Gheranda-Szamhitá
| szakasz    =
| előző      =
| következő  =
| megjegyzés =
}}


==Az Első Lecke ==

1. Egyszer Csanda-Kápáli elment Gheranda remetelakjába, tisztelettel és hódolattal köszöntötte, s kérve őt Csanda-Kápáli így szólt:

2. Ó Legnagyobb a Jógik között! Ó Jóga Mestere! Ó Uram! Oktass engem a Fizikai Test Jógájára, amely az Igazság (Tattva-dzsnyána) ismeretéhez vezet.

Gheranda válaszolt:

3. Jól kértél csakugyan, Ó erőskarú! Oktatni foglak téged arra mit kértél. Foglalkozz vele szorgalmasan.

4.Nincsenek olyan béklyók, mint az Illúzióé (Mája), nincs oly erő, mint a Jógáé, nincs jobb barát a Bölcsességnél (Dzsnyána) és nincsen nagyobb ellenség, mint az Egoizmus (Ahamkára).

5. Ahogyan az ábécé megtanulásával az ember tanulmányozhatja az összes tudományt, úgy a Jóga tökéletes megtanulásával eléri a Bölcsességet (Tattva-dzsnyána).

6. Minden élőlény teste jó és rossz cselekedetek eredménye; a testek cselekvésre késztetnek (Karma) ami újjászületéshez vezet; a folyamat folytatódik, mint egy forgó malom.

7. Ahogy a vödrök váltakozva, körben fel és le mozognak, az ökrök által mozgatva, hol vízzel telve, hol üresen, úgy vándorol a lélek életen és halálon át, tettei által mozgatva.

8. Mint egy vízbe vetett kiégetetlen agyagedény, a test is hamar szétmállik, (ezen a világon). Égesd ki keményen a Jóga tüzén, hogy megerősödjön, és megtisztuljon.

9. Ez a Jóga hétágú: Megtisztítás, Megerősítés, Megszilárdítás, Megnyugtatás, Könnyűség, Érzékelés és Elkülönülés, (Megszabadulás).

10-11. A megtisztulás megvalósítható a hat gyakorlat (Satkarma) rendszeres végzésével: Ászanák, avagy erőt (Dridhatá) adó testtartások, a Mudrák Szilárdságot (Szthiratá) adnak, a Pratjáhára Nyugalmat (Dhíratá) ad, a Pránájáma Könnyűséget (Laghiman) ad, a Dhjána az Önvaló érzékelését (Pratjaksatva) nyújtja és a Szamádhi Függetlenséget (Nirliptatá) adományoz, amely valóban Megszabadulás.

12. (A) Dhauti, (B) Vaszti, (C) Neti, D) Laulikí, (E) Trátaka és (F) Kapálabhati teszi ki a Satkarmát, vagyis a Szádhanaként is ismert hat megtisztító gyakorlatot.

13. A Dhautik négy félék; ezek, amelyek eltávolítják a test tisztátalanságait, a következők: (a) Antar-Dhauti (Belső tisztítás), (b) Dantadhauti (Fogak megtisztítása), (c) Hrid-dhauti (A szív megtisztítása), és (d) Múlasódhana (A végbél megtisztítása).

14. Az Antar-Dhauti újabb négy alcsoportra oszlik: Vátaszára (levegő-tisztítás), Váriszára (víz-tisztítás), Vahní- (vagy Agni) Szára (tűz-tisztítás) és Bahiskrita (külső tisztítás).

15. A varjú csőréhez hasonlatos csücsörítő ajakkal idd lassan a levegőt megtöltve a gyomrot. Aztán mozgasd meg benne és lassan távolítsd el az alsó úton (végbélen).

16. A Vátaszárát nagy titokban kell tartani. Ez a test megtisztulását eredményezi. Elpusztítja a betegségeket és növeli a gyomortüzet.

17. Töltsd meg a nyelőcsöved vízzel és idd lassan, utána mozgasd át a gyomron és erőltesd kifelé a végbélen.

18. A Váriszárát nagy titokban kell tartani. Tisztítja a testet. Könnyed és gondos gyakorlásával ragyogóan egészséges testet nyersz.

19. A Váriszára a legjobb az összes Dhauti között. Aki szorgalmasan gyakorolja ezt, megtisztítja tisztátlan testét és ragyogóvá teszi azt.

20. Nyomd be a köldökcsomót százszor a hátgerinc irányába. Ez az Agniszára, vagy Tűz-eljárás, amely sikert ad a Jóga gyakorlásában. Gyógyítja az összes gyomorbetegséget és növeli a belső tüzet, (a gyomortüzet).

21. Ezt a Dhautit nagy titokban kell tartani, még az Istenek által is nehezen érhető el. Egyedül ezzel a gyakorlattal az ember egy valóban ragyogó testet nyer.

22. A Kákí-Mudrá, vagy varjúcsőr Mudrá segítségével töltsd meg a gyomrot levegővel, tartsd benn másfél óráig, majd erőltesd a belek irányába. Ezt a gyakorlatot nagy titokban kell tartani. Nem szabad kifecsegni.

23. Aztán, köldökig érő vízben állva húzd ki a Saktinádit (hosszú beleket) mosd le a Nádit a kezeiddel míg tökéletesen tiszta lesz, azután óvatosan vissza kell húzni őket a hasba.

24. Ezt a gyakorlatot nagy titokban kell tartani. Nem könnyű elérni még az Isteneknek sem. E gyakorlat segítségével az ember Devadehához (Istenszerű test) jut.

25. Ez a nagy Dhauti nem valósítható meg mindaddig, míg a jógi nem szerezte meg azt az erőt, amely a levegőnek másfél óráig a gyomorban való visszatartásához kell.

26. Öt gyakorlat alkotja a Danta-Dhautit. A fogak megtisztítása, (Danta-Múla-Dhauti), a nyelvtő megtisztítása, (Dzsihvá-Sódhana), a fülnyílások megtisztítása (Karna-Dhauti) és a homloküreg megtisztítása (Kapála-Randhra-Dhauti).

27. Dörzsöld a fogakat, az ínyt, Kesuporral, vagy tiszta földdel míg a fogak szennyezettségét el nem távolítod.

28. A fogaknak, ínynek e tisztítása nagy Dhauti a Jógik között. Minden reggel meg kell tenni, hogy megőrizzük fogainkat. A Jógik nagyon javasolják ezt a tisztító gyakorlatot. Az igazán fontos dolog az íny értelmes és kitartó dörzsölése és nem annyira a nyugaton nagy mértékben népszerűsített fogkefélés, amely valójában gyakran ellenkező hatást vált ki.

29. Most elmagyarázom neked a nyelv megtisztításának metódusát. A nyelv meghosszabbítása megsemmisíti a betegséget, az öregkort és a halált.

30. Illeszd össze három ujjadat, név szerint a mutató, a középső és gyűrűsujjadat. Helyezd őket a torokba, a megfelelő módon és lassan dörzsöld meg jól a nyelv tövét és lemosásával távolítsd el a lepedéket, nyálkát.

31. Dörzsöld be a nyelvet vajjal és tejjel ismételten, utána óvatosan tartva a nyelv hegyét, egy vaseszközzel húzd ki azt fokozatosan és lassan.

32. Legyen ez napi gyakorlatod napkelte és napnyugta előtt. Így cselekedve a nyelv megnyúlik.

33. Dörzsöld a két füllyukat a mutató és a gyűrűsujjaddal. Ilyen napi gyakorlat által meghallod a misztikus hangokat (Náda). 

34. Dörzsöljük jobb kezünk hüvelykujjával a homlok mélyedését az orr tövénél. Az ilyen gyakorlat gyógyítja az összes nyálkás rendellenességet.

35. A Nádik megtisztultta válnak és tisztánlátást idéznek elő. Ezt naponta kell gyakorolni álomból ébredve, étkezések után és este.

36. A szív megtisztítása, vagyis inkább a toroké, háromágú: Pálcikával (Danda), hányással (Vamana) és egy darab szövettel (Vászasz).

37. Toljuk le akár egy útifű szárát, vagy agy kurkuma (Haridra) szárát, vagy egy nádszálat lassan a garatba, majd húzzuk ki szintén lassan.

38. Ez a gyakorlat eltávolítja az összes váladékot, epét és más tisztátalanságot a szájból. Ezzel a Dhautival minden szívbetegség biztosan gyógyítható.

39. Étkezések után az intelligens gyakorló igyon elég vizet ahhoz, hogy a gyomrát megtöltse, egészen a torkáig, majd egy ideig tartó felfelé nézés után ki kell hánynia. Ez a napi gyakorlat gyógyítja az összes nyálka és epe rendellenességet.

40. Nyelj le lassan egy négyujjnyi széles vékony szövetdarabot, aztán húzd ki újra. Ezt hívják Vászó-Dhautinak.

41. Ez a gyakorlat gyógyítja a Gulmát (krónikus gyomorhurut), lázat, lépnagyobbodást, leprát és más bőrbetegségeket és a nyálka, valamint az epe rendellenességeket, és gyakorlója naprólnapra növekedni látja egészségét, erejét és jókedélyét.

42. Az Apána-Váju (szél, gáz) nem áramlik szabadon mindaddig, amíg a végbél nincs megtisztítva. Ezért az embernek a legnagyobb gondot kell fordítania a vastagbelek megtisztításának gyakorlatára.

43. A Haridrá (kurkuma) gyökerének szárával, vagy a középső ujaddal tisztítsd meg óvatosan a végbelet vízzel.

44. Az ilyen gyakorlat megszünteti a székrekedést, emésztési zavart és gyomorbajt. Növeli a test szépségét, életerejét és meggyújtja a gyomortüzet.

45. Kétféle Vasztit írnak le: Dzsala-Vaszti, (vagy víz Vaszti), és Suska-Vaszti, (vagy száraz Vaszti). A víz Vasztit mindig vízben kell végezni, a száraz Vasztit mindig a földön.

46. Belépve köldökig a vízbe vegyük fel az Utkatászana testtartást és ismétlődően húzzuk össze és nyújtsuk ki a végbélnyílás záróizmát. Ezt hívják Dzsala-Vasztinak.

47. Ez gyógyítja a Pramehát (húgyhólyag rendellenességei) az Udávartát (emésztési zavarok), és a Krúravájut (felfúvódás, szélszorulás). Az ember teste megszabadul minden bajtól és gyönyörűvé válik, mint Cupido Istené.

48. Felvéve a Pascsimottána-nak nevezett testtartást mozgasd a beleket lassan lefelé. Azután húzd össze majd tágítsd a végbélnyílás záróizmát Asvíní-Mudrával.

49. A gyakorlat megelőzi a székrekedést és növeli a gyomortüzet. Gyógyítja a szélszorulást. 

50. Juttass át egy vékony, körülbelül 25 centiméter hosszú fonalat pontosan az orrlyukadon keresztül és húzd ki a szájon át. Ezt hívják Neti-krijának.

51. E gyakorlattal a Jógi megszerzi a Khecsarí-Sziddhit. Ez kiküszöböli a nyálka rendellenességeit, és tisztánlátást eredményez.

52. Erőteljesen mozgassuk a hasi szerveket, egyik oldalról a másikra. Ezt hívják Laulikí-Jógának. Ez elpusztít minden betegséget és növeli a gyomortüzet.

53. Pislogás nélkül, kitartóan, rezzenéstelen tekintettel nézz egy kicsi tárgyat, míg a könnyeid el nem kezdenek hullani. A bölcs ezt a gyakorlatot Trátakának hívja.

54. A sikeres gyakorlat, Sámbhaví-Mudrához vezet. Gyógyítja a szemek összes betegségét és tisztánlátást idéz elő.

55. A Kapálabhati háromágú; Váma-Krama, Vjut-Krama és SítKrama. Ezeken keresztül elpusztíthatok a nyálka rendellenességei.

56. Lélegezz be a bal orrlyukon keresztül és ki a jobbon át, lélegezz be a jobb orrlyukon keresztül és ki a balon át.

57. A belélegzés és kilélegzés előltetés nélküli legyen. A nyálka minden rendellenessége megszüntethető ezzel a gyakorlattal.

58. Szívj fel vizet mindkét orrlyukadon át és ürítsd ki a szádon keresztül nagyon lassan. Ez Vjut-Kramaként ismert és a nyálka összes betegségét gyógyítja.

59. Szürcsölj hangosan vizet a szádba és ürítsd ki az orrlyukadon keresztül. Ezzel a Jóga gyakorlattal az ember olyanná válik, mint Cupido Isten.

60. Sem az öregkor, sem láz nem érinti őt soha. A nyálka rendellenességei megsemmisülnek, s a test egészségessé és rugalmassá válik engedelmeskedve az ő akaratának.

==A Második Lecke==

1. Annyi Ászana (testtartás) van, ahány fajta teremtett lény él számszerint ebben a világegyetemben. Síva nyolcmillió-négyszázezret írt le ezekből.

2. Közöttük nyolcvannégy a legjobb és ebből a nyolcvannégyből harminkettő találtatott hasznosnak az emberiség számára e világban.

3. Sziddha, Padma, Bhadra, Mukta, Vadzsra, Szvasztika és Szimha, Gómukha, Víra és Dhanur

4. Mrita, Gupta, Matszja, Matszjendra, Góraksa, Pascsimottána, Utkata, és Szankata

5. Májúra, Kukkuta, Kúrma, Uttána-Kúrma, Uttána-Manduka, Vriksa, Manduka, Garuda, Vrisa

6. Salabha, Makara, Ustra, Bhudzsanga, és Jóga a harminckét Ászana, mely tökéletességet (Sziddhi) ad ebben a halandó világban.

7. Az egyik sarkadat helyezd a végbélnyíláshoz, a másikat a nemiszerv tövéhez. Utána támaszd álladat a melledre és maradj mozdulatlan. Érzékeidet megfékezve meredj a két szemöldök közötti pontra. Ezt Sziddhászanának hívják, mely ajtót nyit a szabadsághoz.

8. Helyezd jobb lábadat a bal combodra és bal lábadat a jobb combodra és keresztezve kezeidet a hátad mögött ragadd még erősen a nagylábujjakat.

Nyugtasd az álladat a melleden és rögzítsd tekineted az orr hegyén. Ezt hívják Padmászanának, minden betegség megsemmisítőjének.

9. Tedd keresztbe mindkét sarkad óvatosan a herék alatt, keresztezd hátad mögött a kezeidet és ragadd meg a nagylábujjaidat.

10. A Dzsálandhara nevű Mudrát alkalmazva rögzítsük a tekintetet az orr hegyén. Ez a Bhadrászana (Gyengéd testtartás), amely gyógyítja a betegségek minden fajtáját.

11. Helyezd a bal sarkad a nemi szervek tövéhez, a jobb sarkad pedig föléje. Tartsd a fejed, nyakad és törzsed egyenesen. Ez a Muktászana, mely Sziddhit (Tökéletességet) adományoz.

12. Feszítsd meg a combokat keményen, mint a gyémánt, és helyezd a lábfejeket a végbélnyílás két oldalára. Ezt Vadzsrászanának hívják, ami tökéletességet (Sziddhi) ad a Jógi számára.

13. Ülj egyenesen, a lábszár és a combok közé szilárdan bezárt lábfejekkel. Ezt Szvasztikászanaként ismerik.

14. Helyezd a két sarkat a herezacskó, (perineum) alá. Mindkettőt az ellenkező oldalra. Talpaidat felfelé fordítva, a kezeket nyugtasd a térdeken, amelyek a földet érintik.

15. Tátsd ki a szádat, így csinálj egy Dzsálandhara Mudrát (Áll-zár) és rögzítsd tekinteted az orr tövén. Ez a Szimhászana, minden betegség elpusztítója.

16. Ülj egyenesen, stabil testtartásban, felemelt fejjel. Két lábad keresztezve a földön legyen, úgy, hogy sarkaid az ülep ellentétes oldalán legyenek. Ez a Gómukhászana, amely hasonlít a tehén szájához.

17. Helyezd egyik lábfejet az ellentétes combodra és fordítsd a másik lábfejet hátrafelé. Ez a Virászana.

18. Nyújtsd ki mindkét lábadat a földön pálcaként és kezeiddel megragadva a lábujjakat hajlítsd meg a testet mint egy íjat. Ez a Dhanurászana, vagy íj testtartás.

19. Háton fekve ellazultan, mint egy hulla, ezt hívják Mritászanának. Ez a testtartás eloszlatja a fáradtságot és megteremti az elme nyugalmát.

20. Rejtsd el lábfejeidet a térdhajlatban, a végbélnyílás a lábfejeken nyugodjon. Ez Guptászanaként ismert.

21. Felvéve a Padmászana testtartást, de a karok keresztezése nélkül, feküdj háton, tartsd a fejedet a két könyöködön támaszkodva. Ez a Matszjászana, minden betegség elpusztítója.

22. Mind a hasüregi, mind a hát részt tartsd könnyedén, ülj tökéletesen ellazulva, hajlítsd be a bal lábat és helyezd a jobb combon túlra.

23. Utána, helyezd rá erre a jobb kéz könyökét, majd helyezd arcodat ugyanezen kéz tenyerébe, a szemöldökök közé rögzített tekintettel. Ezt hívják Matszjendra testtartásnak.

24. Helyezd a két lábfejet talppal felfelé fordítva a térdhajlatba, egy rejtett módon, a kinyújtott két kézzel befedve a sarkakat, tenyérrel felfelé.

25. Szorítsd össze torkodat és tekintetedet rögzítsd az orr hegyén. Ezt Góraksászanának hívják, ami sikert ad a Jóginak.

26. Nyújtsd ki mindkét lábad a földön, mereven, mint egy pálca és helyezd homlokodat a térdeidre megfogva mindkét kezeddel a lábujjakat. Ezt hívják Pascsimottánászanának.

27. Lábujjaidon szilárdan megállva, ülj rá felemelt sarkaidra a végbél nyílással.

28. A bal lábbal a földön állva csavard a jobb lábat a bal köré és helyezd két kezedet a térdekre. Ez Szankatászanaként ismert.

29. Mindkét kéz tenyerét helyezd a földre, köldököd nyugodjon a két könyöködön és egyensúlyozd a testet a kezeiden, levegőbe emelt és keresztezett Padmaszanaban lévő lábakkal. Ezt Majurászanának hívják.

30. Megsemmisíti az ételmérgezés hatásait, növeli a gyomortüzet, semlegesíti a halálos mérgek hatásait, könnyen gyógyítja az olyan betegségeket, mint a krónikus gyomorhurut és láz. Ilyenek a Majurászana érdemei.

31. Padmaszanaban ülve nyomd le a kezeket a térd hajlaton és emeld fel a törzsed úgy, hogy a test a könyökökön támaszkodjon. Ez a kakas testtartás.

32. Helyezd a sarkakat keresztben a herezacskó (Perineum) alá, egyenesen tartva a fejet, nyakat, törzset. Ez a teknősbéka testtartás.

33. Felvéve a Kakas testtartást ragadd meg mindkét kezeddel a nyakadat és állj egyenesen, mint egy teknős, ez a Uttánakúrmakászana.

34. Térdelj le terpeszben, a nagylábujjak érjenek össze, és ülj a felfelé fordított talpaidra. Ezt Mandukászanának hívják.

35. Felvéve a Béka testtartást a könyökökkel tartva a fejet, állj fel mint egy béka. Ezt hívják Uttánamandukászanának.

36. Egyenesen állva a bal lábon hajlítsd meg a jobb lábat és helyezd a jobb lábfejet a bal combtőhöz. Állj így, a földön, mint egy fa. Ezt hívják Vriksászanának.

37. Nyomd a földre mindkét lábadat és combodat és támaszd törzsedet mindkét könyököddel, a kezeidet a két térdedre helyezve. Ezt hívják Garuda testtartásnak.

38. Nyugodjon a végbélnyílás a jobb sarkadon, helyezd bal lábadat keresztül a jobb combon. A bal lábszárat magad alá húzva és érintsd meg a földet, ez a Bika testtartás.

39. Feküdj a földre arccal lefelé mindkét kezeddel a melled alatt a tenyerekkel érintve a földet és mindkét lábszárat emeld a levegőbe 25 cm magasba. Ezt sáska testtartásnak hívják.

40. Feküdj a földön arccal lefelé, a mellkas érintkezzen a földdel, mindkét láb kinyújtva, a fejet mindkét karral átkulcsolva. Ez Makarászanaként ismert, amely növeli a gyomortüzet.

41. Feküdj a földön arccal lefelé és hajlítsd mindkét lábad a hátad fölé kezeid segítségével, a szájat és a hasat erőteljesen húzd össze, ez a teve testtartás.

42. Feküdjön a test a köldöktől a lábujjig a földet érintve, tenyereket a földre helyezve. Gyengéden emeld fel a felső testet, (köldöktől a fejig), mint egy kígyó.

43. Ez a testtartás növeli a gyomortüzet, elpusztítja az összes betegséget és folyamatos gyakorlása, a Kundaliní (Kígyó- istennő) felébredéséhez vezet.

44. Helyezd mindkét lábfejed a térdeidre, talppal felfelé, és a kezeket tenyérrel fölfelé fordítva a földre.

45. Lélegezz be és rögzítsd a tekintetet az orr hegyén. Ezt az Ászanát a Jógik gyakorlásuk során (Szádhana) el szokták végezni.

==A Harmadik Lecke==

Gheranda:

1. Huszonöt Mudrá van, amivel a Jógik Sziddhiket érnek el. Ezek a következők: Mahá-Mudrá, Nabhó-Mudrá, Uddíjána, Dzsálandhara, Múlabandha, Mahá-Bandha, Mahá-Védha, Khecsarí.

2. Viparítakaraní, Jóni, Vadzsrolí, Sakticsálaní, Tádágí, Mándukí, Sámbhaví, Pancsadháranák.

3. Ásviní, Pásiní, Kákí, Mátanginí és Bhudzsanginí.

4. Mahesvara, hitvesének címezve, a Mudrák értékét a következő szavakkal dicsőítette; „Ó Devi! Megmagyaráztam neked a Mudrákat, ezek mesteri tudása vezet el a beavatottsághoz.

5. Gondosan el kell ezt titkolni és nem szabad válogatás nélkül bárkinek felfedni. Boldogságot ad a Jógiknak és még a Marutok (a levegő istenei) által is nehezen elérhetők.&quot;

6. Nyomd óvatosan bal sarkadat a végbélnyíláshoz, nyújtsd ki a jobb lábadat és fogd meg a lábujjaidat mindkét kezeddel.

7. Szorítsd össze torkodat és rögzítsd tekintetedet a két szemöldök közötti központban. A Bölcs ezt Mahá-Mudrának hívja.

8. A Mahá-Mudrá gyakorlása gyógyítja a tüdő gümőkórt, székrekedést, lépnagyobbodást, emésztési zavart és a lázt, tulajdonképpen minden betegséget.

9. Bárhol is találja magát a Jógi, bármit is csináljon, tartsa mindig felfelé fordítva nyelvét és tartsa mindig vissza a lélegzetét. Ez a Nabhó-Mudrá a Jógik minden betegségének elpusztítója.

10. Húzd be a hasad a köldök felett és alatt egyaránt, a hát irányába. Egy ilyen gyakorlattal a Nagy Madár arra kényszerül, hogy fölfelé szálljon. Ez az Uddíjána-Bandha, az oroszlán, amely megöli a halál elefántját.

11. Minden Bandha közül az Uddíjána a legjobb. A Muktit (Felszabadulást) természetszerűen eléri, aki ezt a gyakorlatot követi.

12. Húzd össze a torkod és nyugtasd álladat a melleden. Ezzel a Dzsálandhara-Bandhával a tizenhat Adhárát lepecsételted. (Lezártad.) Ez a nagy Mudrá megsemmisíti a halált.

13. A Dzsálandhara-Bandha sikeres gyakorlása Sziddhiket adományoz a Jógiknak. Az, ki hat hónapon keresztül gyakorolja ezt, Sziddhává (Beavatott) válik kétségkívül.

14. Aztán, nyomd a bal láb sarkát a Perineumhoz (Gát) és húzd össze a végbelet óvatosan nyomva a köldököt a hátgerinc felé.

15. A jobb sarkadat óvatosan helyezd a nemiszerv tövéhez. A pusztulás e megsemmisítőjét nevezzük Múla-Bandhának.

16. Aki arra törekszik, hogy átkeljen a Szamszára (Halál és Újraszületés) óceánján, gyakorolja ezt a Mudrát egy félreeső helyen, titokban.

17. Ilyen gyakorlattal a Prána fölötti uralmat igazán megszerzi. Így gyakorolja ezt, csendesen, szorgalmasan, gondosan.

18. Zárd a végbélnyílást bal lábad sarkával és nyomd azt a sarkat óvatosan a jobb lábfejeddel.

19. Mozgasd gyengéden a sarkadat (serkentve a végbél izmait) és lassan húzd össze a gát izmait, mialatt a DzsálandharaBandhával visszatartod a lélegzeted. Ezt Mahá-Bandhának hívjuk.

20. A Mahá-Bandha a legnagyobb Bandha, megsemmisíti a romlást és a halált. E Bandha erejével az ember minden vágyát valóra váltja.

21. Ahogy a nők szépsége, bája és fiatalsága semmi a férfiak,nélkül, úgy a Múla-Bandha is az a Mahá-Védha nélkül.

22. Felvéve a Mahá-Bandha testtartást, tartsd vissza lélegzeted az Uddána-Kumbhakával. Ezt Mahá-Védhának hívják, és ez a Jógik számára a siker adományozója.

23. Az a Jógi, ki naponta gyakorolja a Mahá-Bandhát és a MúlaBandhát a Mahá-Védhával együtt, a legjobb a Jóga gyakorlói között.

24. Az ilyen Jógi számára nem létezik haláltól vagy öregkortól való félelem. Ezt a Védhát gondosan tartsák titokban a Jógik legjobbjai.

25. Vágd át a nyelv alatti ínszalagocskát és mozgasd folyamatosan a nyelvet, dörzsöld be friss vajjal és húzd ki egy vascsipeszpárral.

26. Ilyen kitartó gyakorlással a nyelv meghosszabbodik és amikor eléri a szemöldökök közötti térséget, a Khecsarí megvalósított.

27. Fordítsd hátra és felfelé a nyelvet, hogy érintse a szájpadlást. Amikor eléri az orrlyukak koponyaüregbe nyíló lyukait és a tekintet a szemöldökök közötti térségre szegezett, a Khecsarí célt ér.

28. Az ilyen gyakorlat megelőzi az ájulást, éhséget, szomjúságot és fáradtságot. Sem betegség, sem öregkor, sem halál nem jön el. A test ragyogóvá válik (Deva-szerűvé).

29. A testet nem égetheti meg tűz, sem levegő nem száríthatja ki, sem víz nem áztathatja el, sem kígyó nem marhatja meg.

30. Gyönyörűvé válik; a Szamádhi könnyedén megvalósított és a nyelv a koponyaüreg mélyedéseivel fennálló kapcsolattal különféle nedveket, (nektárt) nyer.

31. A különféle nedvek napi termelésével az ember új és áldott érzeteket tapasztal meg. Először egy sós íz érződik, majd lúgos, aztán keserű és azután csípősen fanyar.

32. Utána, az ember vaj ízét érzi, aztán olvasztott vajét, aztán tejét, utána aludttejét, majd savóét, aztán mézét, aztán szőlőléét és végül a nektár íze érződik.

33. A Nap a köldök tövében lakozik; a Hold a szájpadlás tövében. Ahogy a Nap felemészti a nektárt, az ember ki van téve a halálnak.

34. Hozd felfelé a Napot, a Holdat pedig lefelé. Ez a Viparítakaraní, (megfordító pecsét) titokban tartott minden Tantrában.

35. Helyezd a fejedet a földre, körülötte összekulcsolt kezekkel, emeld fel lábaidat és maradj így mozdulatlanul. Ezt hívják „megfordítás kontrollnak&quot;.

36. Gyakorold ezt a Mudrát, állandóan és elpusztítod az öregkort és halált. Minden világban beavatottá válsz és nem fogsz elpusztulni még a Pralajaban (pusztulás világa) sem.

37. Sziddhászanában ülve, a bölcs füleit zárja be hüvelykujjaival, szemeit mutatóujjaival, orrlyukait középső ujjaival és a száját gyűrűs és kisujjaival.

38. Lélegezze be a Prána-Vájut Kákí-Mudrával és egyesítse azt az Apána-Vájuval, a hat csakrán meditálva, azok sorrendjében és a Húm Hamsza Mantrát ismételgetve.

39. Miután felébresztette az alvó Kígyó-Istennőt, Kundalinít, vezesse ő a Saktit és a Dzsívat a ragyogó lótuszhoz.

40. Eggyé olvadva Saktival törekedjen a legmagasabb egyesülésre Sivával és a Végső Üdvösséggel.

41. Elmélkedjék Siva és Sakti ezen világban való egyesülésén és feltöltvén önmagát Spirituális Üdvösséggel, ébredjen tudatára: „Én vagyok Brahman&quot; (A Legfelsőbb).

42. Ez a Jóni-Mudrá a legnagyobb titok, nehéz elérni még a Déváknak is. Aki tökéletességet nyer ebben a gyakorlatban, a Szamádhiban megalapozottá válik.

43. Aki kitartóan gyakorolja ezt a Mudrát sohasem szennyezi be magát egy Bráhmana megölésével, egy magzat megölésével, szeszesital ivásával, vagy nem szennyezi be a Tanító (Guru) ágyát.

44. Minden halálos és bocsánatos bűnt teljesen megsemmisít a Jóni-Mudrá gyakorlata. Ezért hát gyakorold ezt, ha a megszabadulásra törekszel.

45. Helyezd mindkét tenyered a földre, emeld fel lábaidat, fejed legyen a levegőben. Ez felébreszti Saktit és meghosszabbítja az életet. A bölcs Vadzsrolínak hívja ezt.

46. Ez a gyakorlat a legjobb az összes gyakorlat közül. Megszabadulást ad a Jóginak. Az ilyen kedvező gyakorlattal a Jógik Sziddhíkhez jutnak.

47. A Bindu-Sziddhi (a mag visszatartása) könnyedén elérhető e gyakorlat folytán. Amikor egy ilyen Sziddhit elér az ember, mi lehet még ebben a világban, amit ő ne tudna elérni?

48. Bár elmerült a különböző élvezetekben, ha ezt a Mudrát gyakorolja az összes Sziddhi eljő hozzá.

49. A nagy Kundaliní Istennő, az Önvaló (Atma-Sakti) energiája a Múládhárában szendereg, egy három és félszer feltekeredett kígyó alakjában.

50. Addig, míg ő alszik a testben, a Dzsíva (Lélek) csak egyszerű állat, és a Bölcsesség nem ébred fel benne, gyakoroljon bár az ember tízmillió Jógát.

51. Ahogy egy kulccsal egy ajtó kinyitható, ugyanígy a Kundaliní, Hatha Jóga általi felébresztésével kinyílik Brahman ajtaja.

52. Ágyékkötőt viselve, gyakorolja ő a Sakticsálanít egy rejtett helyen.

53. Az ágyékkötő legyen egy rőf, (91 cm) hosszú és négy ujj, (7,5 cm) széles, fehér, lágy és finom szövetből. Ezt össze kell kötni a Kati-Szútrával (az ágyék körül viselt zsinór).

54. Kend be a tested hamuval és Sziddhásanában ülve, szívd be a Prána-Vájut mindkét orrlyukon, erőteljesen egyesítve azt az Apánával.

55. Szorítsd össze lassan a végbélnyílást Asviní-Mudrával, míg a Váju erőteljesen belép a Szusumnába és megnyilvánul jelenléte.

56. A lélegzet (Váju) visszatartásával Kumbhaka közben ilyen módon a megfulladást érző Kundaliní kígyó felébred és felfelé száll a Brahmarandhrához.

57. Sakticsálaní nélkül, a Jóni-Mudrá terméketlen marad. Először a Sakticsálanít kell gyakorolni. Azután a Jóni-Mudrát.

58. Ó Csandakápáli! Ily módon magyaráztam néked a Sakticsálanít. Tartsd gondosan elrejtve, és gyakorold naponta.

59. Ez a titkos Mudrá legyőzi az öregkort és halált. Azért minden Jógi, ki tökéletességre vágyik, gyakorolja ezt.

60. A Jógi, aki állhatatosan gyakorolja ezt, felfogóképességén belüli beavatottságot birtokol; eléri a Vigraha-Sziddhit, (bármely választott forma felvételének képessége) és minden betegsége eltűnik.

61. Formáld hasadat, hogy olyan homorú legyen, mint egy tartály. Ez a Tádágí-Mudrá, az öregkor és a halál elpusztítója.

62. Zárd össze szádat és mozgasd a nyelv tövét a szájpadlás irányába és ízleld fokozatosan a nektárt. Ezt Mándukí-Mudráként ismerik.

63. Aki kitartóan gyakorolja a Mándukí-Mudrát nem ismeri a ráncokat, sem az öregkort, örökké fiatal marad; haja meg nem deresedik soha.

64. Rögzítsd a tekintetet a szemöldökök között és pillantsd meg az Önmagától Létezőt. Ez a Sámbhaví, mely titokban tartott minden Tantrában.

65. A Védák, a Sásztrák, és a Puránák olyanok, mint a közönséges nők, de ezt a Sámbhavít úgy kell védelmezni, mintha egy tiszteletre méltó szűz volna.

66. Aki ismeri ezt a Sámbhavít, olyan, mint Ádinátha (a Világ Ura); ő Nárájana, ő Brahmá, a Teremtő.

67. „Valóban, valóban és megint csak valóban&quot;, - mondta Mahesvara, „ő, aki ismeri a Sámbhavít, az Brahman. Senki más.

68. A Sámbhaví-Mudrá megmagyaráztatott; hallj most az Öt Dháranáról. Ezek segítségével mit nem valósíthatsz meg e világban?

69. Eme emberi alkattal meglátogathatod, majd újra felkeresheted a Szvargalókát; az ember mozoghat a levegőn át oly gyorsan, mint a gondolat.

70. A Prithiví-Tattva sárga, a betűje (Bidzsa) a Lam, mint titkos jelképe, vagy magja; alakja négyoldalú és Brahmá az elnöklő istensége. Kumbhaka segítségével rögzítsd a Pránát és a Csittát öt ghatiká (két óra) időtartamára. Ezzel a koncentrációval (Adho-Dháraná) elérhető a Föld elem tökéletes ismerete. Ez szilárdságot hoz létre.

71. Aki kitartóan gyakorolja ezt a Dháranát a Halál bajnokává válik. Beavatottként járja a földet.

72. A gyönyörű Víz-tattva fehér, mint a hold, mint egy kagyló vagy a Kunda virág, kör alakú, mint a hold és betűje (Bidzsa) Vam, mint annak ambróziamagja. Itt Visnu elnököl. Kumbhakát végezve, rögzítsd ott a Pránát és a Csittát öt ghatikáig. (2,5 óra). Ez az Ambhaszí-Dháraná, minden betegség és bánat elpusztítója.

73. Az Ámbhaszí igen nagy Mudrá és aki tökéletesen ismeri, az szakavatott Jógi. Soha nem találkozik ő a halállal, még a rémületes, legmélyebb vízben sem.

74. Ezt a nagy Mudrát gondosan el kell titkolni. Aki felfedi, az minden esélyét elveszti a sikerre -valóban az igazat mondom.

75. A Tűz-tattva a köldökben helyezkedik el; vörösen lángol, mint az Indra-Gópa rovar, háromszög formájú; betűje (Bidzsa) magjaként Ram; Rúdra, a siker adományozója elnökli. A Pránát a Csittával együtt rögzíteni kell öt ghatiká idejére. Ez a Tűz-Dháraná elűzi a szörnyű halálfélelmet.

76. Legyen bár gyakorlója lángoló tűzbe dobva ez a Mudrá halálfélelem nélkül életben tartja.

77. A Levegő-tattva fekete, mint a gyógyír a szemekre. Telítve van Szattva minőséggel. Betűje (Bidzsa) magjaként Jam és Ísvara az elnöklő istensége. A Pránát a Csittával együtt rögzíteni kell ebben a Tattvában öt ghatiká idejére. Ez a Vájavídháraná képessé teszi a gyakorlót arra, hogy a levegőn át közlekedjen.

78. Ez a nagy Mudrá legyőzi az öregkort és halált. E Mudrá gyakorlójának nem kell félnie semmilyen fajta légi balesetből eredő haláltól. Ez elérhetővé teszi az utazást a levegőn át.

79. Ezt a Mudrát nem szabad tanítani az arra méltatlannak vagy annak, ki nem áhítatos. Úgy cselekedve elvész a siker minden esélye. Ó Csanda! Valóban ez az igazság.

80. Az Éter-tattva színe a legtisztább tengervíz színe. Ennek csíra (Bidzsa) betűje a Ham; ennek elnöklője Szadásíva. Rögzítsd ott a Pránát a Csittával együtt öt ghatiká idejére. Ez az Éterdháraná kinyitja a megszabadulás (Móksa) kapuit.

81. Ki ezt a Dháranát ismeri, igazi Jógi az. Sem öregkor, sem halál nem érinti őt; és nem pusztul el a Pralaja folyamán.

82. Húzd össze és tágítsd ki a végbélnyílást ismétlődően. Ez az Asviní-Mudrá a (Kundaliní) Sakti felébresztője.

83. Ez az Asviní, nagy Mudrá. Kiküszöböli a végbél minden betegségét; erőt és vitalitást ad és megakadályozza a korai halált.

84. Mindkét lábad vesd át a nyakadon a hát irányába és tartsd erősen együtt, mintha hurok tartaná. Ez a Pásiní-Mudrá, amely a Saktit felébreszti.

85. Ez a nagy Mudrá erőt és sikert adományoz. Szorgalmasan kell annak gyakorolnia, aki tökéletességre törekszik.

86. A varjú csőrének alakját felvevő szájjal idd a levegőt nagyon lassan. Ez a Kákí-Mudrá, mely legyőz minden betegséget.

87. Ezt a nagy Mudrát az összes Tantrában titokban tartják. Ezzel az ember, mint egy varjú, megszabadul az összes betegségétől.

88. Nyakig érő vízben állva orrlyukainkon át vezessük be a vizet, majd szánkon keresztül távolítsuk el.

89. Utána, a szájon keresztül vezessük be a vizet, és az orrlyukakon keresztül távolítsuk el. Ezt ismételten meg kell tenni. Ezt Elefánt-Mudrának hívják, ez az öregkor és halál elpusztítója.

90. Ezt a Mudrát figyelmesen, egy elhagyatott helyen tanúk mellőzésével kell gyakorolni. Így cselekedve az ember erőssé válik, mint egy elefánt.

91. Bárhol legyen is, a Jógi élvezi így a szakadatlan kényelmet és gyönyört. Azért ezt a Mudrát nagy szorgalommal kell gyakorolni.

92. Szájadat egy kissé előre kitolva idd a levegőt a garattal. Ez a Kígyó-Mudrá, az öregkor és halál megsemmisítője.

93. Ez a Mudrá gyorsan gyógyítja az összes hasi betegséget, különösen az emésztési zavart, gyomorrontást, stb.

94. Ó Csanda! Eképpen elmagyaráztam néked a Mudrák leckéjét. Magasan értékelt kincsként őrzi őket minden beavatott. Ezek megsemmisítik az öregkort és a halált.

95. Nem szabad válogatás nélkül felfedni ezeket: sem arra méltatlan személynek, sem olyannak, kiből hiányzik az igaz áhítat. Gondosan titokban kell tartani. Nehéz elnyerni ezt még a Déváknak is.

96. Ezeket a Mudrákat csak egy őszinte, becsületes és békés gondolkodású személynek szabad feltárni, aki hűséges Gurujához és jó családból származik. Ezek a Mudrák boldogságot és szabadságot adományoznak.

97. Ezek a Mudrák elpusztítják a betegségek minden fajtáját és növelik a gyomortüzét annak, aki szorgalmasan gyakorolja őket.

98. Őhozzá a halál sosem jön el, sem öregkor, sem hasonló; nem kell félnie tűztől, víztől vagy levegőtől.

99. Köhögés, asztma, lépnagyobbodás, lepra és húszféle nyálka megbetegedés a legbiztosabban elpusztítható e Mudrák gyakorlásával.

100. Ó Csanda! Mit is mondhatnék még neked? Röviden, a közvetlen siker garantálásában semmi e világon nem hasonlítható a Mudrákhoz.  

==A Negyedik Lecke== Gheranda:

1. Most beszélek neked a nagy Pratjáháráról. Az ilyen tudással minden szenvedélyt, mint pl. a bujaság stb. elpusztítasz.

2. Bármikor is elvándorol a Csitta (az alapelvet értve), vonzódva a különféle látható dolgokhoz, hozd vissza az ÉN irányítása alá.

3. Amikor dicsőítéssel vagy bírálattal szembesülsz, jó beszéddel, vagy rossz beszéddel, vond vissza elmédet mindezektől és helyezd az ÉN irányítása alá.

4. Vond vissza elmédet az édes illatoktól, vagy rossz szagoktól, vagy bármilyen illattól és helyezd azt az ÉN irányítása alá.

5. A mézédes vagy savanyú íztől, a keserűtől vagy bármely mástól, amelyhez elméd vonzódhat, vond azt vissza és helyezd az ÉN irányítása alá.

==Az Ötödik Lecke==

1. Most átadom neked a helyes Pránájáma technikát. Ennek gyakorlásával Istenszerűvé válsz.

2. Mindenek előtt megköveteltek ezek a dolgok: Egy jó hely, egy megfelelő idő, szabályozott táplálkozás és végül a Nádik (a Prána-energiák finom csatornái) megtisztítása.

3. Ezt a Jóga gyakorlatot nem szabad végezni távoli tájakon sem erdőben, sem egy nagyvárosban embertömeggel körülvéve; ha úgy tesz valaki, elesik a siker elérésétől.

4. Egy távoli vidéken a kezdő elveszíti hitét; egy erdőben az ember elveszíti a megfelelő oltalmat; és emberek közepette megszámlálhatatlan figyelem elterelésnek teszi ki magát az ember. Ezért az embernek el kell kerülnie ezt a hármat.

5. Egy jó vidéken, ésszerű irányítás alatt, ahol elegendő jó táplálék érhető el, hányattatásoktól és figyelem eltereléstől mentesen az embernek fel kell állítania egy kis kunyhót falakkal bekerítve.

6. Egy ilyen bekerített hely középpontjában föl kell ásni egy kutat és egy víztartót. A kunyhó ne legyen sem túl magas, sem túl alacsony; meg kell tisztítani a rovaroktól.

7. Alaposan be kell kenni tehéntrágyával. Egy ilyen elzárt helyen kell gyakorolni a Pránájámát.

8. Ezt a Jóga-gyakorlatot nem szabad elkezdeni egyik itt következő évszakban se: tél, koratavasz, nyár vagy esős periódus. Ha valaki ezek közül valamelyikben kezdi sok betegséget szed össze.

9. A kezdőnek ezt a Jóga gyakorlatot tavasszal, vagy ősszel kell elkezdenie. Csak így kerüli el a Jógi a betegségeket és éri el a beavatottságot.

10. Az évszakok a tizenkét hónap alatt az ő sorrendjük szerint ismétlődnek kezdve Csaitrával (március) és végződve Pálgunával (február). Minden évszakra 2 hónap jut. De Minden évszakot négy hónapig tartónak tapasztalunk kezdve Mághával (január) és befejezve Phálgunával (február).

11. A Tavasz áll: Márciusból és Áprilisból; a Nyár Májusból és Júniusból; az Esős évszak Júliusból és Augusztusból; az Ősz Szeptemberből és Októberből; a Tél Novemberből és Decemberből és a Hideg évszak Januárból és Februárból.

12. Most beszélek neked arról, ahogyan az évszakokat tapasztaljuk: Januártól Áprilisig az évszakot Tavasznak hívjuk.

13. Márciustól Júniusig Nyárnak hívjuk; Júniustól Szeptemberig Esősnek.

14. Augusztustól Novemberig Ősznek; Októbertől Januárig Télnek és a Novembertől kezdődő négy hónapot Hideg évszaknak hívjuk.

15. Ezt a Jóga-gyakorlatot a Tavasz vagy az Ősz közül bármelyikben el lehet kezdeni, mert akkor különösebb erőfeszítés nélkül elérhető a siker.

16. Az ki szabályozott étrend nélkül kezd neki e Jóga gyakorlatnak, különféle betegségeket arat, és nem sikerül sikert elérnie.

17. A Jógi egyen rizst, árpa- vagy búzakenyeret, Mudga babot, széles babot, csicseriborsót stb. Ezeket meg kell tisztítani és megszabadítani a pelyvától.

18. Ehet ő Patolát (uborkafajta) kenyérfa-gyümölcsöt, mánakaut, (Árum Colocasia), Kakkolát (Bogyófajta) Dzsudzsubét, Bonduc-diót (Bonducella Guilandiná), uborkát, banánt, fügét.

19. Az éretlen banánt, kis banánt, a banán tövét, és gyökereit, brindzsalt, a riddhi növény gyökereit és gyümölcsét.

20. Zöld, friss zöldségeket, fekete zöldségeket, a patola leveleit, a Vásztúkát (spenótfajta) és himalocsíkát; ezt az öt fajta zöldséglevelet dicsőítik a Jógik.

21. A tiszta, édes és lágy ételt ízletes és kellemes legyen megenni, félig töltse meg a gyomrot - ezt Mítáháraként, vagy szabályozott táplálkozásként ismerik.

22. A gyomrot félig kell tölteni étellel, negyedrészig vízzel a megmaradt részt üresen kell hagyni, hogy a gázoknak szabad mozgást engedjünk.

23. E Jóga-gyakorlat kezdetén a Jóginak tartózkodnia kell a keserű, savanyú, fanyar, sós és sült dolgoktól; szintúgy az aludttejtől, savótól, nehéz zöldségektől, alkoholtól és a túl érett kenyérfagyömölcstől.

24. Úgyszintén Kulattha, és Maszúra babtól, Pándu gyümölcstől (Trichosantes Dioeca), tököktől és zöldségszáraktól, dísztököktől, bogyóktól, kapitthától (Feronia elephantum), Kanta-bilvától és Palásától (Butea frondosa).

25. Szintúgy kadambától (Nauclea cadamba), Dzsambírától (citrom), bimbától (Momordica monadelpha), Lakucsától (kenyérfa-gyümölcs féleség), fokhagymától, lótusztól, kamarangától, pijálától, (Buchanania latifolia), Hingutól (Assafoetida), Salmalitól (Salmalia malabarica) és kemukától (Colocasia antiquorum).

26. A kezdőnek tartózkodnia kell a sok utazástól, nők társaságától és a tűznél való melegedéstől. Ugyancsak kerülje a friss vajat, ghí-t, sűrített tejet, cukrot, cukornádlét, stb.

27. Úgyszintén az érett banánt, kakaóbabot, gránátalmát, szőlőket, lavaní gyümölcsöt (Anona reticulata) és mindent, ami savas leveket tartalmaz.

28. De cardamont, szerecsendiót, szegfűszeget, rózsaalmát, (Eugénia jambolana), Dzsámbalát (Pandanus odoratissimus), nemi izgatószereket, myrobalant (Terminalia chebula) és datolyát ehet a Jógi gyakorlása idején.

29. Könnyen emészthető, élvezetes, lágy ételeket, a test táplálására alkalmasakat ehet a Jógi kedve szerint.

30. De tartózkodnia kell a Jóginak a nehezen emészthető, rossz, vagy bűzös, nagyon meleg, vagy nagyon hideg, valamint az állott ételtől.

31. Mint ahogy tartózkodnia kell a kora reggeli fürdéstől, koplalástól stb., bármilyen a testre ártalmastól, a csak napi egyszeri evéstől, vagy egyáltalán nem evéstől, vagy az étlen maradástól három óra hosszánál tovább.

32. Beszabályozva életedet ezen a módon, gyakorolhatod most már a Pránájámát. Először, mielőtt elkezded a gyakorlatodat végy magadhoz egy kis tejet és ghít (olvasztott vaj) naponta, kétszer egy nap, reggel és este.

33. Ülj antilop, vagy tigrisbőrön vagy kusa füvön (Poa cynosuroides), vagy a földön arccal kelet vagy észak felé. A Nádikat megtisztítva kezdheted Pránájámát.

34. Könyörület Óceánja! Hogyan tisztulnak meg a Nádik, mi a Nádik megtisztítása? Mondd el nekem, mert égek a vágytól, hogy tanulhassak.

35. A Váju nem lép be a Nádikba, addig, míg azok telve vannak tisztátalanságokkal. Hogyan érhető el akkor hát siker a Pránájámában? Hogyan lehet szert tenni az Igazság (Tattva-Dzsnyána) ismeretére? Ezért kell megtisztítani először a Nádikat. Pránájámát csak ez után lehet gyakorolni.

36. A Nádik tisztítása vagy Szamanuval (Mantrával) vagy Nirmanuval (Mantra nélkül) történik. A Szamanut a Bidzsa mantra segítségével gyakorolják; a Nirmanut fizikai tisztításokkal hajtják végre.

37. A fizikai tisztításokat (Dhauti) már leírtuk, mint a hat Szádhanát. Hallgasd most, ó Csanda a Szamanu (Mantrával) gyakorlatot.

38. Felvéve a lótusz testtartást a Jógi először hajoljon meg a Gurunak stb. tanítója utasítása szerint; utána gyakorolja a Nádik megtisztítását, amely sikert hoz a Pránájámában.

39. Egy füstszínű és ragyogással teli Váju-Bídzsán (Jam) elmélkedve lélegezzen a bölcs Jógi a Csandra-Nádíval, (bal orrlyuk), tizenhatszor ismételve közben a Bídzsát.

40. Tartsa vissza a lélegzetét addig, míg hatvannégyszer elismétli a Bídzsa-Mantrát; utána lélegezzen ki a Szúrja-Nádíval (jobb orrlyuk) mialatt a Bídzsa-Mantrát harminckétszer elismétli.

41. Utána emelje fel a Tüzet a köldök tövénél lévő Tedzsasz-tattvából, elmélkedjék ennek a Prithiví-tattvával való vegyülésén, mialatt belélegez a Szúrja-Nádíval (jobb orrlyuk) és ismételje az Agní-Bídzsát (Ram) tizenhatszor.

42. A lélegzetet vissza kell tartani (Kumbhaka) amíg a Bídzsát (Ram) hatvannégyszer ismételgeti és utána ki kell lélegezni a Csandra-Nádíval (bal orrlyuk) mialatt a Bidzsát harminckétszer ismétli.

43. Elmélkedve az orr tövén lévő Hold ragyogó fényességén lélegezzen be a bal orrlyukkal ismételve a Bidzsát (Vam) tizenhatszor.

44. Tartsa vissza a lélegzetet mialatt a Bidzsát hatvannégyszer ismétli. Ugyanakkor képzeljen el egy, a Holdról ömlő nektárfolyamot és tisztítsa meg mindegyik Nádit; utána, míg a Bidzsát (Lam) harminckétszer ismétli, lélegezzen ki a Pingalá-Nádíval (jobb orrlyuk) elképzelve, hogy a megtisztítás teljes.

45. Egy ilyen gyakorlattal megtisztított Nádikkal vegyen ő föl egy szilárd testtartást és végezzen Pránájámát.

46. A Kumbhaka nyolcágú: Szahita, Szúrjabheda, Uddzsájí, Sítalí, Bhasztriká, Bhrámari, Múrccshá, és Kevalí.

47. A Szahita kétágú: Szagarbha és Nirgarbha. Az elsőt a Bídzsa-Mantra ismétlődése kíséri; a másodikat nem.

48. Először a Szagarbha-Pránájámáról tájékoztatlak. Felvéve a Szukhászana testtartást, arccal kelet, vagy észak felé fordulva meditálj Brahman, Radzsasszal teli, színében vörös A betű alakjában.

49. Lélegezzen be a bölcs az Idá-Nádíval, (bal orrlyuk) tizenhatszor ismételve közben a Bídzsát (A). Közvetlenül a belélegzés után végezze el az Uddíjána-Bandhát.

50. Ezután egy kék színű, Szattva minőséggel teli Harin meditálva tartsa vissza a lélegzetét, amíg hatvannégyszer ismételgeti a Bídzsát (U).

51. Azután a fehér színű Támasszal teli Síván meditálva lélegezzen ki a jobb orrlyukkal míg a Bídzsát (M) harminckétszer ismételgeti.

52. Majd lélegezzen be a Pingalával (jobb orrlyuk) tartsa vissza a lélegzetet Kumbhakával és lélegezzen ki az Idával (bal orrlyuk) ugyanabban a folytatólagos rendben.

53. Ezt ismétlődően kell gyakorolni, váltogatva az orrlyukakat. Kumbhaka közben, mindkét orrlyuk legyen zárva, a jobb a (jobb kéz) hüvelykujjával, a bal a kisujjal és a gyűrűsujjal; soha ne használd a mutató és a középső ujjadat.

54. A Nirgarbha- (Mantra nélküli) Pránájámát a Bidzsa ismételgetése nélkül gyakorold. A bal kéz tenyerével a bal térden kell kontrollálni az ütemezést. A Púraka (Belégzés), Kumbhaka (Visszatartás) és Recsaka (Kilégzés) időtartama egytől száz Mátráig (másodpercig) terjedhet.

55. A Pránájámának három szintje van. A legmagasabb (legjobb) 20; a középső 16, és a legkisebb 12 Mátra.

56. A Pránájáma e három szintjének teljesítésében elért siker jelei a következők: a legalacsonyabb végzése által a test bőségesen izzadni kezd; a középső gyakorlása a test remegését okozza (különösen a gerincoszlop mentén); a legmagasabb típusúval a test elhagyja a földet (levitáció).

57. A Pránájámával az ember Khecsarí-Sziddhit ér el; a Pránájáma minden betegséget meggyógyít; a Pránájáma felébreszti a Saktit; Pránájáma által az elme békéssé és megvilágosulttá, üdvösséggel telivé válik. Üdvösséggel teli az, ki Pránájámát gyakorol.

58. Elmagyaráztam néked a Szahita-Kumbhakát; most hallgasd a Szúrjabhedát. Lélegezd be erőteljesen a külső levegőt a Szúrja-Nádíval (jobb orrlyuk).

59. Tartsd vissza a levegőt a legnagyobb gondossággal Dzsálandhara-Mudrá segítségével és hajtsd végre a Kumbhakát amíg csak izzadság nem jelenik meg a körmök hegyein és a haj tövénél.

60. A Vájuk (élet-levegők) tízen vannak, név szerint: Prána, Apána, Szamána, Udána, Vjána, Nága, Kúrma, Krikara, Devadatta és Dhananydzsaja.

61. A Prána mindig a szívben mozog; az Apána a végbél régiójában, a Szamána a köldök területén; az Udána a torokban és a Vjána az egész testen keresztül.

62. Ez az öt fő Váju (Pránádi); ők a belső részhez tartoznak. A másik öt a Nágával kezdődik; ők a test külső részéhez tartoznak.

63. Én most elmondom neked ennek az öt külső Vájunak a helyét. A Nága-Váju böfögést okoz; a Kúrma felnyitja a szemhéjakat.

64. A Krikara tüsszentést okoz; a Devadatta ásítást; a Dhananydzsaja szétterül az egész testben és soha nem hagyja el azt, még a halál után sem.

65. A Nága-Váju tudatosságot okoz (ébreszt); a Kúrma látomást ébreszt; a Krikara éhséget és szomjúságot. A negyedik Váju (ú.m. Devadatta) ásítást hoz létre és a Dhananydzsajával hang állítható elő; ez a Váju nem hagyja el a testet egy másodpercre sem.

66. Húzd fel ezt az összes Vájut a köldök tövétől Szúrjanádival, utána lélegezz ki Idá-Nádíval, folyamatos, megszakítatlan áramlatban.

67. Még egyszer lélegezz be a jobb orrlyukkal, tartsd vissza az utasítás szerint a lélegzetet és lélegezz ki újra. Ezt meg kell ismételni újra és újra.

68. A Szúrjabheda-Kumbhaka legyőzi az öregkort és halált, felébreszti a Kundaliní-Saktit és szítja a gyomor tüzét. Ó Csandra! Imígyen oktattalak téged a Szúrjabheda-Kumbhakára.

69. Lélegezd be a külső levegőt mindkét orrlyukkal és tartsd azt a szádban. Szívd fel a levegőt a tüdőkből és a torokból és tartsd vissza a szádban.

70. Így átmosott és bezárt szájjal hajtsd végre a Dzsálandhara-Bandhát. A Kumbhakát az embernek minden erejével, kényelmetlenség nélkül kell gyakorolnia.

71. Minden dolog megvalósítható az Uddzsájí-Kumbhakával. Az embert soha nem kínozza nyálka-, vagy idegbetegség.

72. Sem vérhas, sem emésztési zavar, sem tüdőbaj, sem köhögés, se láz, se lépnagyobbodás, gyakorold az Uddzsájí-Kumbhakát, ha az öregkor és a halál legyőzésére vágysz.

73. Szívd be a levegőt a nyelven keresztül és töltsd fel a gyomrot (!) lassan. Végezz egy ideig Kumbhakát és lélegezz ki mindkét orrlyukon.

74. Egy Jóginak állandóan gyakorolnia kell ezt a Sítalí-Kumbhakát; így cselekedve mentes marad ő emésztési zavaroktól, nyálka- és epebántalmaktól.

75. Ahogy a kovács fújtatói mozognak állandóan (kinyúlnak és összehúzódnak) úgy kell a Jóginak lélegeznie be és ki, mindkét orrlyukkal.

76. Ily módon belélegezve és kilélegezve hússzor, végezzen Kumbhakát. Utána lélegezzen ki az előző módon.

77. Gyakorolja a bölcs ezt a Bhasztriká-Kumbhakát háromszor (egymás után). Örökké egészséges, fájdalomtól és betegségtől mentes lesz.

78. Éjfél után egy mindenféle teremtmények zajától mentes helyen gyakorolja a Jógi a Púrakát és a Kumbhakát lezárva füleit a kezeivel.

79. Különféle belső hangokat fog hallani a jobb fülében. Először a hangok a tücsökéhez hasonlítanak; majd egy furulyáéhoz.

80. Utána a mennydörgéséhez; aztán egy dobéhoz; utána egy bogáréhoz; aztán csengőkéhez; azután gongokéhoz, trombitákéhoz, puzónokéhoz, mrídangához, üstdobokéhoz és Dundubhíhoz.

81. Kitartó gyakorlással, ezek a különféle hangok vezetnek végül a szívben ébredő Anáhata hanghoz (Náda). Ott van a zengése ennek a hangnak.

82. Ott van a fény, abban a zengésben. Abban a fényben oldódjon fel az elme. Ez Visnu (Parama-Pada) legmagasabb helye. E Bhrámarí-Kumbhakában elért siker, sikerhez vezet a Szamádhiban is.

83. A Kumbhaka kényelmes végrehajtása után vonja vissza elméjét az érzékelés minden tárgyáról és rögzítse a szemöldökök közötti térben. Ez az elme ájulását okozza és boldogságot adományoz. A Manasz és Átman egyesülésével a szellemi Boldogság bizonyosan megadatik.

84. A „Szah&quot; hanggal a lélegzet bemegy; a „Ham&quot; hanggal a lélegzet kijön - huszonegyezer-hatszáz alkalommal 24 óránként. Minden élőlény (Dzsíva) öntudatlanul és folyamatosan végrehajtja ezt az Adzsapá Gájatrít.

85. Ez az Adzsapá-Dzsapa három helyen valósul meg: a Múládhárában, a szív lótuszban (Anáhata) és ahol az orrnyílások találkoznak (Ádzsnyá).

86. A test átlagosan 96 ujjnyi (180 cm). A kilélegzett (levegő) áramlat közönséges (természetes) hossza 12 ujjnyi, (23 centiméter).

87. Énekléskor ennek hossza 16 ujjnyi, (30,5 centiméter); evés közben 20 ujjnyi (38 centiméter); járás közben 24 ujjnyi (46 centiméter); alvás közben 30 ujjnyi (57 centiméter); közösülés közben 36 ujjnyi (68,5 centiméter) és fizikai munka végzése közben még ennél is több.

88. A kilélegzett áramlat közönséges (természetes) hosszának 12 ujjnyiról (23 centiméterről) kevesebbre csökkentésével meghosszabbodik az élet; az áramlat növelésével rövidül az élet.

89. Mert amíg a lélegzet a testben lakozik nincs halál. Amikor a lélegzet teljes hosszában a testen belül marad, az a Kevala-Kumbhaka.

90. Minden élőlény állandóan és öntudatlanul ismétli ezt az Adzsapá-Mantrát naponta meghatározott számú alkalommal.

91. Ám a Jógi ezt az Adzsapa-Dzsapát tudatosan kell, hogy végezze. Az Adzsapá számának megduplázásával (ú.m. percenkénti 30 lélegzetvétel 15 helyett) az elme békéssé és megvilágosodottá válik (Manonmaní).

92. Belélegezve a levegőt mindkét orrlyukkal végezzen ő Kevala-Kumbhakát. Az első napon a lélegzetet vissza kell tartani egytől hatvannégyszerig.

93. Végezze el a Kevalít egyszer Jámánként (háromóránként), vagy ötször egy nap, ahogy elmondom:

94. Korán reggel, délben, este, éjfélkor és utána, az éjszaka negyedik negyedében. Vagy háromszor egy nap: reggel, délben és este.

95. Az Adzsapá-Dzsapa hosszúságát minden nap növelni kell minden nap egytől öt alkalomig, amíg a sikert (Sziddhi) el nem éred.

96. Annak, ki ismeri Jógát, a Pránájáma Kevalít jelent. Mi az mit ezen a földön nem valósíthat meg az, ki elérte Kevala-Kumbhaka mesteri tudását?

==A Hatodik Lecke== 1. Háromféle Dhjána (meditáció) van: Durva, Fénylő és Finom. Az első fizikai alakra, vagy formára irányított (Szthúla); a másodiknak fénye van (Dzsjotisz) a fenntartásra; a harmadik Binduként (Szúksma) és Kundaliní istennőként Brahmanra rögzített.

2. Képzeljen el egy hatalmas nektár óceánt a szív tájékán, és annak az óceánnak a közepén egy szigetet drágakövekből, a homok maga lészen a legfinomabb ékkövekből.

3. Ennek négy oldalán kádamba fák, teljes virágzásban és ama fák szomszédságában, mint egy sánc, virágzó fák sora.

4. Málati, malliká, dzsáti, keszara, csampaka, páridzsáta és padma (virágok) bódító illatot árasztanak minden irányban.

5. Ennek a kertnek a közepére képzeljen el a Jógi egy gyönyörű kalpa fát, melynek négy ága van, szimbolizálva a négy Védát, az ágak virággal és gyümölccsel borítva.

6. A méhek zümmögnek és kakukkok hangja szól. Ama fa alatt képzeljen el egy rubinokban és más drágakövekben gazdag emelvényt.

7. Képzeljen el a Jógi azon a gazdag emelvényen egy pazar trónt, ékszerekkel beterítve, és azon a trónon ül az ő Ista-Devatája (kiválasztott Istensége) ahogy Guruja tanította néki.

8. Elmélkedjék ennek az Istenségnek az alakján (szimbolikus díszítések és eszköz). Egy ilyen alakon való szilárd meditálás a Szthúla Dhjána.

9. Képzeld el, hogy a nagy ezerszirmú Lótusz (Szahaszrára-Padma) magházában van egy kisebb lótusz tizenkét szirommal.

10. Ennek színe fehér, fényesen ragyogó, és tizenkét Bidzsa betűje van, úgy mint: ha, sza, ksa, ma, la, va, ra, jum, ha, sza, kha, phrem.

11. E kisebb lótusz magházának közepében három vonal van egy A-Ka-Tha háromszöget formálva, csúcsain Ha-La-Ksa betűkkel. Ennek a háromszögnek a közepében lakozik a Pranava OM&quot;.

12. Utána képzelj el egy gyönyörű fészket Nádával és Binduval, és ezen egy pár szantálfát és két hattyút.

13. Ott elmélkedj a Gurudeván, kinek két karja és három szeme van, tiszta fehérbe öltözött és fehér szantálkrémmel van felkenve.

14. Fehér virágokból álló füzért viselve, vérvörös színű Saktival az oldalán. Így meditálva a Gurun a Szthúla Dhjánát eléred.

15. Megmagyaráztam neked a Szthúla Dhjánát; halld most a Fényről való meditációt, mellyel a Jógi Sziddhit ér el és az Önvaló ismeretét.

16. A Múládhárában nyugszik a Kundaliní, egy kígyó alakjában. A Dzsívátman ott olyan, mint egy pontszerű láng. Meditálj ezen a ponton, mint a fényességes Brahmanon. Ez, a még nagyobb Fény-meditáció.

17. A szemöldökök közepén a Manasz fölött van az „OM&quot; fénye. Meditálj ezen a fényen, mintha lángok vennék körül. Ez a Fénymeditáció egy másik formája.

18. Ó Csanda! Hallottál most már a Fény-meditációról. Hallgasd meg most a Szúksma Dhjánát. Amikor az áldásteli kegyelem által ébred fel a Kundaliní.

19. Ez csatlakozik az Átmanhoz és együtt utazva vele, elhagyja a testet a szemek bejáratán át a Királyi Ösvényen haladva. Akárhogyan is de felülmúlja az érzékelést kitérő és finom alakja miatt.

20. A Jógi azonban a Sámbhaví-Mudrá segítségével ér el sikert. Ez a misztikusan finom meditáció (Szúksma Dhjána) elérése még a Déváknak is nehéz.

21. A Fényen való elmélkedés százszor magasabbrendű, mint a Formán való elmélkedés, és százezerszer magasabbrendű a Tedzsodhjánánál, a Szúksmán való meditációnál.

22. Ó Csanda! Így vázoltam néked a Meditáció (Dhjána) különösen nehéz ösvényét - a legdrágább tudást; mert ez az ÉN közvetlen felfogásához vezet. Ezért annak folyamatos dicsőítése.

==A Hetedik Lecke== 1. Végezetül a Szamádhi egy nagyobb Jóga; ez a jó szerencse (Karma) eredménye. Ez megszerzetté a Guru Jósága és kegyelme által válik, és az Őérte való nagyfokú rajongással.

2. A Szamádhinak ezt a ragyogó gyakorlatát gyorsan eléri az a Jógi, kinek van bizodalma a tanításban, s hite a Guruban és saját ÉN-jében és kinek elméje napról napra felébredettebb.

3. Válaszd külön a gondolkodási elvet (Manasz) a testtől, és egyesítsd azt a Paramátmannal. Ez úgy ismert, mint Extázis (Szamádhi) vagy Mukti, megszabadulás a tudat összes állapotától.

4. Én Brahman vagyok (az Abszolút) és semmi más; valóban ÉN vagyok Brahman és a bánat nem osztályrészem. Természetem a Tiszta Lét, Tudatosság és Üdvösség (Szaccsidánanda), örökkön szabad, az egyetlen igazi Lélek.

5. A Szamádhi négyféle: Dhjána, Náda, Raszánanda és LajaSziddhi, melyek megszerzése külön-külön a Sámbhaví-Mudrá, Khecsarí-Mudrá, Bhrámarí-Kumbhaka és Jóni-Mudrá által történik.

6. A Bhakti-Jóga-Szamádhi az ötödik és a Mano-Múrccshá-Kumbhaka által elért Rádzsa-Jóga-Szmádhi a hatodik.

7. Hajtsd végre a Sámbhaví-Mudrát és érzékeld Átmant. A Bindun, - mint Brahmanon - meditálva rögzítsd elmédet azon a fénylő ponton.

8. Helyezd el az Átmant a Khaban (Éter) és a Khat Átmanban. Eképpen, látva a Khaval teli Átmant semmi sem fogja gátolni őt. Tökéletesen boldog, a Jógi belép a Szamádhiba.

9. A Khecsarí-Mudrá végrehajtásával, a nyelvet felfelé fordítva, a Szamádhit elérted. (Ezt elérvén) minden más gyakorlat fölösleges.

10. Szívd be lassan a levegőt (végezd a Bhrámarí-Kumbhakát) és lélegezd ki még - és még - lassabban (mintha megállnál hallgatózni); egy zümmögő hang, mint a dongó méhe fog gerjedni.

11. Helyezd a Manaszt (tudat) ennek a belső zümmögésnek a centrumába. Ez Szamádhihoz és kimondatlan Boldogsághoz vezet; és a „Soham&quot; (Ő, ÉN vagyok) megtapasztalása ébred.

12. A Jóni-Mudrát elvégezve, képzeld el, hogy a Saktival egyesültél és így, élvezd a Paramátmannal (A Végső Valóság) való egyesülés Üdvösségét.

13. Az „Én Brahman vagyok&quot; megvalósításával Üdvösséggel telivé válsz és el fogod érni az Advaita-Szamádhit (a második nélküli EGY-et).

14. Képzeld el szíveden belül a te különleges Istenségedet az ő sajátságos formájában. Egy ilyen áhítatos meditáció gondoskodik számodra a legédesebb eksztázisról.

15. Boldogságos izgalomban, örömkönnyeket hullatva, az ember elragadtatottá válik. Ez Szamádhihoz vezet és az elme békéssé és megvilágosulttá (Manonmaní) válik.

16. Végrehajtva Manomúrccshá-Kumbhakát, egyesítsd gondolkodási princípiumodat (Manasz) az Önvalóval (Átman). Ezzel a Paramátmannal való egyesüléssel, a Jógi eléri a Rádzsa-Jóga-Szamádhit.

17. Ó Csanda! Eképpen igazítottalak útba a Szamádhiról, mely a megszabaduláshoz vezet. A Rádzsa-Jóga-Szamádhi, az Unmaní, a Szahadzsávaszthá, ezek mind az Önvalóval (Átman) való egyesülést jelentik.

18. A Mindenütt Jelenvaló Visnu a vízben van; ott van a földben; ott van a hegy csúcsán; ott van a vulkáni tüzek és lángok közepében. Az egész univerzum telve van Visnuval.

19. Minden mi él és mozog, a föld és a lég lényei, fák, bokrok, indák, fű és más növények; óceánok és hegyláncok, tudjad ezek mind Brahman. Lásd őket mind Átmanban.

20. A testben lakozó Átman Csaitanja (Tiszta Öntudat); az EGY, második nélkül; az Örökkévaló, a Legfelsőbb. A testtől elkülönítve megismervén ezt, az ember legyőzi minden vágyát és szenvedélyét.

21. Eképpen a Szamádhi mentes mindenféle vágytól. Saját testéhez, fiához, feleségéhez, barátaihoz, vagy gazdagokhoz való kapcsolódás nélkül érje el a Jógi a Szamádhit.

22. Siva felfedett sok rejtett Igazságot (Tattvák), mint amilyen a Laja-Amrita, stb. Ezekről már adtam neked egy rövid összegzést, amelyek a megszabaduláshoz vezetnek.

23. Ó, Csanda! Eképpen beszéltem néked a nagy Szamádhiról, elérésének nehézségéről. Annak ki ezt megvalósítja, nem kell újra-születnie.

[[Kategória:Szövegek]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Gheranda-Szamhitá (párhuzamos)</title>
    <id>299</id>
    <revision>
      <id>4783</id>
      <timestamp>2006-08-29T18:57:37Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>{{fej}}</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     = | nincsszerző =
| cím        = Gheranda-Szamhitá
| szakasz    =
| előző      =
| következő  =
| megjegyzés = (párhuzamos)
}}


{| width=100% border=&quot;2&quot; cellpadding=&quot;4&quot; cellspacing=&quot;4&quot; style=&quot;margin: 1em 1em 1em 0; background: #f9f9f9; border: 1px #aaa solid; border-collapse: collapse; font-size: &quot;
| 2.1  āsanāni samastāni yāvanto jīvajantavaḥ     caturaśīti lakṣāṇi śivena kathitaṃ purā 2.1   || 1. Annyi Ászana (testtartás) van, ahány fajta teremtett lény él számszerint ebben a világegyetemben. Síva nyolcmillió-négyszázezret írt le ezekből.
|-
| 2.2 teṣāṃ madhye viśiṣṭāni ṣoḍaśonaṃ śataṃ kṛtam     teṣāṃ madhye martyaloke dvātriṃśad āsanaṃ śubham 2.2   || 2. Közöttük nyolcvannégy a legjobb és ebből a nyolcvannégyből harminkettő találtatott hasznosnak az emberiség számára e világban.
|-
| 2.3 siddhaṃ padmaṃ tathā bhadraṃ muktaṃ vajraṃ ca svastikam     siṃhaṃ ca gomukhaṃ vīraṃ dhanurāsanam eva ca 2.3   || 3. Sziddha, Padma, Bhadra, Mukta, Vadzsra, Szvasztika és Szimha, Gómukha, Víra és Dhanur
|-
| 2.4 mṛtaṃ guptaṃ tathā mātsyaṃ matsyendrāsanam eva ca     gorakṣaṃ paścimottānam utkaṭaṃ saṃkaṭaṃ tathā 2.4   || 4. Mrita, Gupta, Matszja, Matszjendra, Góraksa, Pascsimottána, Utkata, és Szankata
|-
| 2.5 mayūraṃ kukkuṭaṃ kūrmaṃ tathā uttānakūrmakam     uttānamaṇḍukaṃ vṛkṣaṃ maṇḍūkaṃ garuḍaṃ vṛṣam 2.5   || 5. Májúra, Kukkuta, Kúrma, Uttána-Kúrma, Uttána-Manduka, Vriksa, Manduka, Garuda, Vrisa
|-
| 2.6 śalabhaṃ makaraṃ coṣṭraṃ bhujaṃgaṃ ca yogāsanam     dvātriṃśad āsanāny eva martyaloke ca siddhidā 2.6   || 6. Salabha, Makara, Ustra, Bhudzsanga, és Jóga a harminckét Ászana, mely tökéletességet (Sziddhi) ad ebben a halandó világban.
|-
| 2.7 yonisthānakam aṅghrimūlaghaṭitaṃ saṃpīḍya gulphetaraṃ     meḍhropary atha saṃnidhāya cibukaṃ kṛtvā hṛdi sthāpitam     sthāṇuḥ saṃyamitendriyo 'caladṛśā paśyan bhruvor antare     etan mokṣakapāṭabhedanakaraṃ siddhāsanaṃ procyate 2.7   || 7. Az egyik sarkadat helyezd a végbélnyíláshoz, a másikat a nemiszerv tövéhez. Utána támaszd álladat a melledre és maradj mozdulatlan. Érzékeidet megfékezve meredj a két szemöldök közötti pontra. Ezt Sziddhászanának hívják, mely ajtót nyit a szabadsághoz.
|-
| 2.8 vāmor ūpari dakṣiṇaṃ hi caraṇaṃ saṃsthāpya vāmaṃ tathā     dakṣor ūpari paścimena vidhinā kṛtvā karābhyāṃ dṛḍham     aṅguṣṭhau hṛdaye nidhāya cibukaṃ nāsāgram ālokayed     etad vyādhivikāranāśanakaraṃ padmāsanaṃ procyate 2.8   || 8. Helyezd jobb lábadat a bal combodra és bal lábadat a jobb combodra és keresztezve kezeidet a hátad mögött ragadd még erősen a nagylábujjakat.  Nyugtasd az álladat a melleden és rögzítsd tekineted az orr hegyén. Ezt hívják Padmászanának, minden betegség megsemmisítőjének.
|-
| 2.9 gulphau ca vṛṣaṇasyādho vyutkrameṇa samāhitau@     pādāṅguṣṭhau karābhyāṃ ca dhṛtvā ca pṛṣṭhadeśataḥ 2.9   || 9. Tedd keresztbe mindkét sarkad óvatosan a herék alatt, keresztezd hátad mögött a kezeidet és ragadd meg a nagylábujjaidat.  
|-
| 2.10 jālaṃdharaṃ samāsādya nāsāgram avalokayet    bhadrāsanaṃ bhaved etat sarvavyādhivināśakam 2.10   || 10. A Dzsálandhara nevű Mudrát alkalmazva rögzítsük a tekintetet az orr hegyén. Ez a Bhadrászana (Gyengéd testtartás), amely gyógyítja a betegségek minden fajtáját.  
|-
| 2.11 pāyumūle vāmagulphaṃ dakṣagulphaṃ tathopari    śirogrīvāsame kāye@ muktāsanaṃ tu siddhidam 2.11   || 11. Helyezd a bal sarkad a nemi szervek tövéhez, a jobb sarkad pedig föléje. Tartsd a fejed, nyakad és törzsed egyenesen. Ez a Muktászana, mely Sziddhit (Tökéletességet) adományoz.  
|-
| 2.12 jaṅghayor vajravat kṛtvā gudapārśve padāv ubhau    vajrāsanaṃ bhaved etad yogināṃ siddhidāyakam 2.12   || 12. Feszítsd meg a combokat keményen, mint a gyémánt, és helyezd a lábfejeket a végbélnyílás két oldalára. Ezt Vadzsrászanának hívják, ami tökéletességet (Sziddhi) ad a Jógi számára.  
|-
| 2.13 jānūrvor antare kṛtvā yogī pādatale ubhe    ṛjukāyaḥ samāsīnaḥ svastikaṃ tat pracakṣate 2.13   || 13. Ülj egyenesen, a lábszár és a combok közé szilárdan bezárt lábfejekkel. Ezt Szvasztikászanaként ismerik.  
|-
| 2.14 gulphau ca vṛṣaṇasyādho vyutkrameṇordhvatāṃ gatau    citimūlau bhūmisaṃsthau karau ca jānunopari 2.14   || 14. Helyezd a két sarkat a herezacskó, (perineum) alá. Mindkettőt az ellenkező oldalra. Talpaidat felfelé fordítva, a kezeket nyugtasd a térdeken, amelyek a földet érintik.  
|-
| 2.15 vyāttavaktro jalaṃdhreṇa nāsāgram avalokayet    siṃhāsanaṃ bhaved etat sarvavyādhivināśakam 2.15   || 15. Tátsd ki a szádat, így csinálj egy Dzsálandhara Mudrát (Áll-zár) és rögzítsd tekinteted az orr tövén. Ez a Szimhászana, minden betegség elpusztítója.  
|-
| 2.16 pādau bhūmau ca saṃsthāpya pṛṣṭhapārśve niveśayet    sthirakāyaṃ samāsādya gomukhaṃ gomukhākṛti 2.16   || 16. Ülj egyenesen, stabil testtartásban, felemelt fejjel. Két lábad keresztezve a földön legyen, úgy, hogy sarkaid az ülep ellentétes oldalán legyenek. Ez a Gómukhászana, amely hasonlít a tehén szájához.  
|-
| 2.17 ekapādam athaikasmin vinyased ūrusaṃsthitam    itarasmiṃs tathā paścād vīrāsanam itīritam 2.17   || 17. Helyezd egyik lábfejet az ellentétes combodra és fordítsd a másik lábfejet hátrafelé. Ez a Virászana.  
|-
| 2.18 prasārya pādau bhuvi daṇḍarūpau     karau ca pṛṣṭhaṃ dhṛtapādayugmam    kṛtvā dhanustulyavivartitāṅgaṃ    nigadyate vai dhanurāsanaṃ tat 2.18   || 18. Nyújtsd ki mindkét lábadat a földön pálcaként és kezeiddel megragadva a lábujjakat hajlítsd meg a testet mint egy íjat. Ez a Dhanurászana, vagy íj testtartás.  
|-
| 2.19 uttānaṃ śavavad bhūmau śayānaṃ tu śavāsanam    śavāsanaṃ śramaharaṃ cittaviśrāntikāraṇam 2.19   || 19. Háton fekve ellazultan, mint egy hulla, ezt hívják Mritászanának. Ez a testtartás eloszlatja a fáradtságot és megteremti az elme nyugalmát.  
|-
| 2.20 jānūrvor antare pādau kṛtvā pādau ca gopayet    pādaupari ca saṃsthāpya gudaṃ guptāsanaṃ viduḥ 2.20   || 20. Rejtsd el lábfejeidet a térdhajlatban, a végbélnyílás a lábfejeken nyugodjon. Ez Guptászanaként ismert.  
|-
| 2.21 muktapadmāsanaṃ kṛtvā uttānaśayanaṃ caret    kūrparābhyāṃ śiro veṣṭya matsyāsanaṃ tu rogahā 2.21   || 21. Felvéve a Padmászana testtartást, de a karok keresztezése nélkül, feküdj háton, tartsd a fejedet a két könyöködön támaszkodva. Ez a Matszjászana, minden betegség elpusztítója.  
|-
| 2.22 udare paścimaṃ@ tānaṃ kṛtvā tiṣṭhati yatnataḥ    namrāṅgaṃ vāmapadaṃ hi dakṣajānūpari nyaset 2.22   || 22. Mind a hasüregi, mind a hát részt tartsd könnyedén, ülj tökéletesen ellazulva, hajlítsd be a bal lábat és helyezd a jobb combon túlra.  
|-
| 2.23 tatra yāmyaṃ kūrparaṃ ca yāmyakare ca vaktrakam    bhruvor madhye gatā dṛṣṭiḥ pīṭhaṃ matsyendram ucyate 2.23   || 23. Utána, helyezd rá erre a jobb kéz könyökét, majd helyezd arcodat ugyanezen kéz tenyerébe, a szemöldökök közé rögzített tekintettel. Ezt hívják Matszjendra testtartásnak.  
|-
| 2.24 jānūrvor antare pādau uttānau vyaktasaṃsthitau    gulphau cācchādya hastābhyām uttānābhyaṃ prayatnataḥ 2.24   || 24. Helyezd a két lábfejet talppal felfelé fordítva a térdhajlatba, egy rejtett módon, a kinyújtott két kézzel befedve a sarkakat, tenyérrel felfelé.  
|-
| 2.25 kaṇṭhasaṃkocanaṃ kṛtvā nāsāgram avalokayet    gorakṣāsanam ity āhur yogināṃ siddhikāraṇam 2.25   || 25. Szorítsd össze torkodat és tekintetedet rögzítsd az orr hegyén. Ezt Góraksászanának hívják, ami sikert ad a Jóginak.  
|-
| 2.26 prasārya pādau bhuvi daṇḍarūpau    saṃnyastabhālaṃ citiyugmamadhye    yatnena pādau ca dhṛtau karābhyāṃ    yogendrapīṭhaṃ paścimatānam āhuḥ 2.26   || 26. Nyújtsd ki mindkét lábad a földön, mereven, mint egy pálca és helyezd homlokodat a térdeidre megfogva mindkét kezeddel a lábujjakat. Ezt hívják Pascsimottánászanának.  
|-
| 2.27 aṅguṣṭhābhyām avaṣṭabhya dharāṃ gulphau ca khe gatau    tatropari gudaṃ nyased vijñeyam utkaṭāsanam 2.27   || 27. Lábujjaidon szilárdan megállva, ülj rá felemelt sarkaidra a végbél nyílással.  
|-
| 2.28 vāmapādaciter mūlaṃ saṃnyasya dharaṇītale    pādadaṇḍena yāmyena veṣṭayed vāmapādakam    jānuyugme karayugmam etat saṃkaṭam āsanam 2.28   || 28. A bal lábbal a földön állva csavard a jobb lábat a bal köré és helyezd két kezedet a térdekre. Ez Szankatászanaként ismert.  
|-
| 2.29 dharām avaṣṭabhya karadvayābhyāṃ    tat kūrpare sthāpitanābhipārśvam    uccāsane daṇḍavad utthitaḥ khe    mayūram etat pravadanti pīṭham 2.29   || 29. Mindkét kéz tenyerét helyezd a földre, köldököd nyugodjon a két könyöködön és egyensúlyozd a testet a kezeiden, levegőbe emelt és keresztezett Padmaszanaban lévő lábakkal. Ezt Majurászanának hívják.  
|-
| 2.30 bahukadaśanabhuktaṃ bhasma kuryād aśeṣaṃ    janayati jaṭharāgniṃ jārayet kālakūṭam    harati sakalarogān āśu gulmajvarādīn    bhavati vigatadoṣaṃ hy āsanaṃ śrīmayūram 2.30   || 30. Megsemmisíti az ételmérgezés hatásait, növeli a gyomortüzet, semlegesíti a halálos mérgek hatásait, könnyen gyógyítja az olyan betegségeket, mint a krónikus gyomorhurut és láz. Ilyenek a Majurászana érdemei.  
|-
| 2.31 padmāsanaṃ samāsādya jānūrvor antare karau    kūrparābhyāṃ samāsīno mañcasthaḥ kukkuṭāsanam 2.31   || 31. Padmaszanaban ülve nyomd le a kezeket a térd hajlaton és emeld fel a törzsed úgy, hogy a test a könyökökön támaszkodjon. Ez a kakas testtartás.  
|-
| 2.32 gulphau ca vṛṣaṇasyādho vyutkrameṇa samāhitau    ṛjukāyaśirogrīvaṃ kūrmāsanam itīritam 2.32   || 32. Helyezd a sarkakat keresztben a herezacskó (Perineum) alá, egyenesen tartva a fejet, nyakat, törzset. Ez a teknősbéka testtartás.  
|-
| 2.33 kukkuṭāsanabandhasthaṃ karābhyāṃ dhṛtakandharam    khagakūrmavad uttānam etad uttānakūrmakam 2.33   || 33. Felvéve a Kakas testtartást ragadd meg mindkét kezeddel a nyakadat és állj egyenesen, mint egy teknős, ez a Uttánakúrmakászana.  
|-
| 2.34 pādatalau pṛṣṭhadeśe aṅguṣṭhau dvau ca saṃspṛśet    jānuyugmaṃ puraskṛtya sādhayen maṇḍukāsanam 2.34   || 34. Térdelj le terpeszben, a nagylábujjak érjenek össze, és ülj a felfelé fordított talpaidra. Ezt Mandukászanának hívják.  
|-
| 2.35 maṇḍūkāsanabandhasthaṃ kūrparābhyāṃ dhṛtaṃ śiraḥ    etad bhekavad uttānam etad uttānamaṇḍukam 2.35   || 35. Felvéve a Béka testtartást a könyökökkel tartva a fejet, állj fel mint egy béka. Ezt hívják Uttánamandukászanának.  
|-
| 2.36 vāmorumūladeśe ca yāmyaṃ pādaṃ nidhāya tu    tiṣṭhati vṛkṣavad bhūmau vṛkṣāsanam idaṃ viduḥ 2.36   || 36. Egyenesen állva a bal lábon hajlítsd meg a jobb lábat és helyezd a jobb lábfejet a bal combtőhöz. Állj így, a földön, mint egy fa. Ezt hívják Vriksászanának.  
|-
| 2.37 jaṅghorubhyāṃ dharāṃ pīḍya sthirakāyo dvijānunā    jānūpari karayugmaṃ garuḍāsanam ucyate 2.37   || 37. Nyomd a földre mindkét lábadat és combodat és támaszd törzsedet mindkét könyököddel, a kezeidet a két térdedre helyezve. Ezt hívják Garuda testtartásnak.  
|-
| 2.38 yāmyagulphe pāyumūlaṃ vāmabhāge padetaram    viparītaṃ spṛśed bhūmiṃ vṛṣāsanam idaṃ bhavet 2.38   || 38. Nyugodjon a végbélnyílás a jobb sarkadon, helyezd bal lábadat keresztül a jobb combon. A bal lábszárat magad alá húzva és érintsd meg a földet, ez a Bika testtartás.  
|-
| 2.39 adhyāsya śete padayugmavakṣe    bhūmim avaṣṭabhya karadvayābhyām    pādau ca śūnye ca vitasti cordhvaṃ    vadanti pīṭhaṃ śalabhaṃ munīndrāḥ 2.39   || 39. Feküdj a földre arccal lefelé mindkét kezeddel a melled alatt a tenyerekkel érintve a földet és mindkét lábszárat emeld a levegőbe 25 cm magasba. Ezt sáska testtartásnak hívják.  
|-
| 2.40 adhyāsya śete hṛdayaṃ nidhāya    bhūmau ca pādau pravisāryamāṇau    śiraś ca dhṛtvā karadaṇḍayugme    dehāgnikāraṃ makarāsanaṃ tat 2.40   || 40. Feküdj a földön arccal lefelé, a mellkas érintkezzen a földdel, mindkét láb kinyújtva, a fejet mindkét karral átkulcsolva. Ez Makarászanaként ismert, amely növeli a gyomortüzet.  
|-
| 2.41 adhyāsya śete padayugmam astaṃ@     pṛṣṭhe nidhāyāpi dhṛtaṃ karābhyām    ākuñcya samyag ghy udarāsyagaṇḍam@    uṣṭraṃ ca pīṭhaṃ yatayo vadanti 2.41   || 41. Feküdj a földön arccal lefelé és hajlítsd mindkét lábad a hátad fölé kezeid segítségével, a szájat és a hasat erőteljesen húzd össze, ez a teve testtartás.  
|-
| 2.42 aṅguṣṭhanābhiparyantam adho bhūmau ca vinyaset    karatalābhyāṃ dharāṃ dhṛtvā ūrdhvaṃ śīrṣaṃ phaṇīva hi 2.42   || 42. Feküdjön a test a köldöktől a lábujjig a földet érintve, tenyereket a földre helyezve. Gyengéden emeld fel a felső testet, (köldöktől a fejig), mint egy kígyó.  Ez a testtartás növeli a gyomortüzet, elpusztítja az összes betegséget és folyamatos gyakorlása, a Kundaliní (Kígyó- istennő) felébredéséhez vezet.  
|-
| 2.43 dehāgnir vardhate nityaṃ sarvarogavināśanam    jāgarti bhujagī devī sādhanād bhujaṃgāsanam 2.43   || 43. Helyezd mindkét lábfejed a térdeidre, talppal felfelé, és a kezeket tenyérrel fölfelé fordítva a földre.  Lélegezz be és rögzítsd a tekintetet az orr hegyén. Ezt az Ászanát a Jógik gyakorlásuk során (Szádhana) el szokták végezni.  
|-
| 2.44 uttānau caraṇau kṛtvā saṃsthāpya jānunopari    āsanopari saṃsthāpya uttānaṃ karayugmakam 2.44   || 44. Így végződik a 32 Ászana leírása, amely tökéletességet (Sziddhit) ad ebben a halandó világban. Az Ászanák igazi természete és véghezvitele teljesen kitárulkozik a következő leckében, lévén a Mudrá az Ászana belső oldala.
|-
| 2.45 pūrakair vāyum ākṛṣya nāsāgram avalokayet    yogāsanaṃ bhaved etad yogināṃ yogasādhane 2.45   || 
|-
| 2.46/0 iti śrīgheraṇḍasaṃhitāyāṃ gheraṇḍacaṇḍasaṃvāde ghatasthayoga āsanaprayogo nāma dvitīyopadeśaḥ 2 || 
|}

[[Kategória:Szövegek]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Jóga szútrák</title>
    <id>300</id>
    <revision>
      <id>5086</id>
      <timestamp>2006-09-17T08:44:31Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>[[Kategória:Szövegek]]</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     = Patanydzsáli
| cím        = Jóga szútrák
| szakasz    =
| előző      =
| következő  =
| megjegyzés =
}}

==I==
{| {{szt}}
|1. Atha Jógánusászánám. || 1. …. Most, ezennel, … jógá(nak), … magyarázat; kifejtés (tanítás). || 1. Most a jóga kifejtése (tanítása) következik.  
|-
|2. Jógás csitta-vritti-niródháha. || 2. .… jóga (lényeges technikája), … elmének a, … módosításainak… felfüggesztés; elnyomás; megállítás; visszatartás. || 2. A jóga az elme módosításainak felfüggesztése.
|-
|3. Tádá drástuhsvárúpe 'vásthánam. || 3. … akkor, … látó(nak), …&quot;saját formájában&quot; vagy lényeges és alapvető természetében, … megszilárdítás. || 3. Akkor a látó saját lényeges és alapvető természetében állapodott meg.
|-
|4. Vritti-szvárúpyam itárátrá. || 4. … (az elme) módosításai(val), … azonosítás; asszimiláció, … máshol, egyéb állapotokban. || 4. Egyéb állapotokban a látó az elme módosításaival azonosul.
|-
|5. Vrittájáh pánycsátájjáh klistáklistáh. || 5. … az elme módjai, módosításai vagy működéssel, … ötszörös; ötféle, … kincs, … (és) nem kincs. || 5, Az elme módosításai ötfélék és ezek fájdalmasak vagy nem fájdalmasak.
|-
|6. Prámáná-vipárjájá-vikálpá-nidrá-szmritájáh. || 6. … helyes tudás, … téves tudás, … fantázia; képzelet, … alvás, … (és) emlékezet || 6. Ezek: a helyes tudás, a téves tudás, a képzelődés, az alvás és az emlékezet.
|-
|7. Prátyáksánumánágámáh prámánáni. || 7. … közvetlen megismerés; érzékelhető bizonyíték, … következtetés, … (és) bizonyság; kinyilatkoztatás, … megvizsgált és igazolt tények. || 7. A helyes tudás (tényei) közvetlen megismerésen, következtetésen, vagy bizonyságon alapul(nak).
|-
|8. Vipárjájo mithjá-dzsnánám átád-rúpá-prátisthám. || 8. … téves tudás; hibás benyomás; tévedés; káprázat, … hamis; illuzórikus, … tudás; felfogás, … nem a saját, … (valóságos) formáján, … birtokol; elfoglal; alapszik. || 8. A helytelen tudás, nem saját formáján alapuló téves felfogás.
|-
|9. Szábdá-dzsnnánánupáti-vásztu-szúnyo vikálpáh || 9. … szó, … megismerés; észlelés, … amire következik, … lényegtelen; tárgytalan, … képzelődés. || 9. Az üres képzelődés, szóval felidézett lényegnélküliség.
|-
|10. Abhává-prátyájálámbáná vrittir nidrá || 10. … hiány; semmiség; … elme tartalma, … támaszték; alaptárgy, … módosítás, … alvás. || 10. Az alvás, az elme tartalomnélküliségen alapuló módosí tása.
|-
|11. Anubhúta-visajászampramosaha szmritihi. || 11. … tapasztalt, … tárgy; alany-anyag, … (nem - lopás ) ; nem elengedni vagy menekülni hagyni, … emlék. || 11. Tapasztalt tárgyat az emlékezet nem enged elillanni. 
|-
|12. Abhjásza-vajrágyábhjám tan-nirodhaha. || 12. … kitartó gyakorlat (által), … nem ragaszkodás, vagy a vágy hiánya, vagy szenvtelenség, … annak (csitta-vritti) ellenőrzése, vagy elnyomása, vagy felfüggesztése. || 12. Ezeket az elme-módosításokat kitartó gyakorlással és ragaszkodás-mentességgel lehet ellenőrzés alá vonni (felfüggeszteni). 
|-
|13. Tatra szthitau jatno' bhjászaha. || 13. … azoktól (kettő), … határozottan megalapozottnak, vagy rögzítettnek lenni, … erőfeszítés; törekvés, … gyakorlat. || 13. Kitartó gyakorlat (abhjásza), az elme módosításai felfüggesztésének állapotában (csitta-vritti-nirodha) való határozott megalapozottságra tett erőfeszítés.
|-
|14. Sza tu dirgha-kála-nairantarja-szatkárászevito dridha-bhúmihi. || 14. … Az, … valóban; … hosszasan, … idő, … megszakítatlan folytonossággal; (szüntelenül), … (és) tiszteletteljes odaadás; komolyság, … üldözve; gyakorolva; követve; folytatva, … szilárd, … talaj. || 14. Hosszú időn át tartó megszakítás nélküli és tiszteletteljes odaadással történő folytatás által válik a kitartó gyakorlás (abhjásza) határozottan megalapozottá.
|-
|15. Dristáusravika-visaja-vitrisrnaszja vasikára-szamjná vairágyam. || 15. … Látott (itt ebben a világban); látható; fizikai, … (és) hallott; az írásokban megigérve; kinyilatkoztatva, … tárgyak, … annak aki megszűnt szomjazni, … (a vágyakon való) tökéletes uralom tudata, … ragaszkodásmentesség; elkülönülés. || 15. Vairágya, a látható vagy láthatatlan tárgyak iránti sóvárgás megszűnése annál, aki a vágyak fölötti tökéletes uralom tudatával rendelkezik.
|-
|16. Tat param purusa-khjáter gunavai trisnyam. || 16. … az, … legmagasabb; végső, … a purusa vagy az Én tudatosságából vagy által, … a gunák iránti legcsekélyebb vágytól való mentesség. || 16. A végső vajrágya az, amelyben a purusa tudatában megszűnik a gunák iránti legcsekélyebb vágy is.
|-
|17. Vitarka-vicsáránandászmi tánugamát szampradzsnyátaha. || 17. … gondolkodás; érvelés (-től) … meggondolás; bölcs nyugalom; észrevétel; elfongolás; elmélkedés … üdvösség; öröm … (és; vagy) én-ség; egyéniesség érzése; a tiszta lét érzése … jártulékként; társulva … szamádhi pradzsanyával vagy tudat. || 17. Szampradzsnyáta szamádhi gondolkodással, elmélkedéssel (bölcs nyugalommal), üdvösséggel és a lét tiszta érzésével jár.
|-
|18. Viráma-pratyajábhjásza-púrvaha szanszkáraseso' nyaha. || 18. … megszüntetés; felfüggesztés; elejtés; feladás … az elme tartalma (szanpradzsnyáta szamádhi &quot;magja&quot;) … gyakorlat … vmi. által megelőzve, … impresszió; benyomások, … maradék, maradvány, … a másik. || 18. Pratyaja előző gyakorlat utáni elejtésekor a másik benyomás (vagyis aszampradzsnyáta szamádhi) marad az elmében.
|-
|19. Bhava-pratyajo videha-prakritilajánám. || 19. … születés; objektív létezés (által), … okozva, … a &quot;testetlen&quot;, … a &quot;prakritibe-merültek&quot; közül való; prakritiban elmélyültek közül való. || 19. Akik videhák (testetlenek) és prakritilaják (prakritibe merültek), azoknál születés az ok.
|-
|20. Sraddhá-virja-szmriti-szamádhi-pradzsnyápúrvaka itaresám. || 20. … hit; … megfékezhetetlen, vas energia vagy akarat; … emlékezet; … (és) intelligencia vagy &quot;nagyfokú tudás&quot; vagy éles intellektus lényeges a szamádhihoz; … által megelőzve; … másoknak; másokról. || 20. Mások esetében (upája-pratyaja jógik) a szamádhihoz szükséges hit, fékezhetetlen energia vagy akarat, emlékezet és nagyfokú intelligencia előzi meg (a tudat előrehaladó állapotait).
|-
|21. Tivra-szamvegánám ászannaha. || 21. … azok, akiknek kívánsága hevesen erős; … 'közel ülve', keze ügyében. || 21. Szamádhi azokhoz van a legközelebb, akiknek erre való vágya hevesen erős.
|-
|22. Mridu-madhjádhimátravát tato 'pi visesaha. || 22. … (mivel) szelíd; enyhe (lévén), … közepes; mérsékelt mértékű, … (és) intenzív vagy erőteljes, … attól; azután, … szintén; még a, … fokozatosság; megkülönböztetés. || 22. Az alkalmazott eszközök enyhe, közepes és erőteljes természete miatt, további megkülönböztetés jön létre.
|-
|23. Isvara-pranidhánád vá. || 23. … Isten, … (Isten)-be 'helyezve magát'; (Isten) iránti odaadó felajánlás, önátadás vagy megnyugvás által, … vagy. || 23. Vagy Isten iránti önátadás által.
|-
|24. Klesa-karma-vipékásajair aperámriotaha purusa-visesa Isvaraha. || 24. … szenvedések; nyomorúságok (által); nyomorúság oka, … lettek; tevékenységek, … mérlegelés; megérés vagy valóra váltás; gyümölcshozás, … mag-csírák vagy vágyak benyomásai, amelyekben a vágy szunnyad, … érintetlen, … szellem; az isteni tudat egyéni egysége vagy központja, … különleges; sajátságos, … valamely Brahmánanda vagy naprendszer uralkodója vagy elnöklő istensége. || 24. Isvara, az élet megpróbáltatásaitól, tevékenységeitől, azok által létrehozott eredményektől és benyomásoktól érintetlen szellem, a naprendszer uralkodó Istene.
|-
|25. Tatra niratisajam szarvadzsanya-bidzsem. || 25. … Benne, … a legmagasabb; felülmúlhatatlan, … a mindentudás (-é), … a mag; alapelv; vezérelv. || 25. Benne van a mindentudás legmagasabb határa, elve.   
|-
|26. Sza púrvesám api guruhu kálenánavaccshedát. || 26. … Ő, … az ősöknek; azoknak, akik előbb vagy először jöttek, … még, … tanító, … idő által, … mivel nem határolt vagy korlátozott. || 26. Mivel Őt az idő nem korlátozza, még az ősöknek is tanítója.
|-
|27. Taszja vácsakaha pranavaha. || 27. … az övé (Isvaráé), … megnevezése; jelzője, … &quot;Om&quot;, amit zümmögve A-U-M-ként kell kiejteni. || 27. Megnevezése &quot;Om&quot;, amit zümmögve A-U-M-ként ejtünk.
|-
|28. Tadzs-dzsapasz tad-artha-bhávanam. || 28. … állandó ismétlése, … az értelmének; jelentésének, … kitartás (a témán) az elmével; felfogás; meditáció. || 28. Állandó ismétlése és meditáció a jelentésén.
|-
|29. Tataha pratyak-csetanádhigamo 'pj antarájá -bhávas csa. || 29. … (ettől a gyakorlat)-tól, … befelé fordult; az ellenkező irányba, … tudat, … megvalósítás; elérés, … is, akadályok, … hiányzás; eltűnés, … és. || 29. Ettől eltűnnek az akadályok és a tudat befelé fordul.
|-
|30. Vjádhi-sztjána-szamsaja-pramádálaszjá-virati-gbhránti-darsaná- Labdhabhámi-katvánaszthitáni csitta-viksepász te'ntarájáhá. || 30. … betegség, … tunyaság; tompaság; lankadtság; erőtlenség; kókadtság, … kétely, … gondatlanság, … lustaság, … tárgyak utáni ácsingózás; sóvárgás.  … tévedés; illúzió; téves nézet, … valamely fokozat el nem érése; képtelenség hogy megvesse a lábát, … (és) bizonytalanság; … elmének a, … elterelések; figyelem-elvonások; zaklatottságok (a zaklatottságok okai), … azok,  … az akadályok; gátló körülmények. || 30. Betegség, tunyaság (tompultság, lankadtság), kétely, gondatlanság, lustaság, világiasság, tévedés, valamely fokozat el nem érése, állhatatlanság, ez az elme eltereléseinek, zaklatottságainak (kilenc) oka és ezek az akadályok.
|-
|31. Duhkha-daurmanaszjángamedzsajatva - svásza - prasvásza - viksepa - szahabhuvaha. || 31. … kín, … mentális betegség által okozott kétségbe esés, depresszió, stb., … a test megrázása; a test ellenőrzésének hiánya; idegesség, … (és) belégzés és kilégzés; kemény (erős) légzés, … elterelés, zaklatottság, … kísérő (jelenségek). || 31. (Mentális) kin, kétségbeesés, idegesség és kemény (zavart) légzés, az elme zaklatottságának jelenségei.
|-
|32. Tat-pratisedhártam eka-tattvábbjászaha. || 32. … az (ott), … eltávolításra; meggátolásra, … egyik (nek), … alapelv; igazság, … gyakorlat; erőteljes alkalmazás. || 32. Ezen akadályok eltávolítására egy igazságot vagy alapelvet kell állandóan gyakorolni.
|-
|33. Maitri-karuná-muditopeksánám szukha-dukha-punjápunjá- visajaman || 33. … barátságosság, … együttérzés, … (és) öröm, … közömsösség, … vidámság; boldogság; … szomorúság; bánat; nyomorúság, … erény, … (és) bűn, … (amelyeknek) céljai, … (az iránti) magatartások művelésével; elmében (azon) időzve, … elmé (-nek), … tisztázása; megtisztulása. || 33. Barátságosság, együttérzés, öröm magatartásának gyakorlásával, valamint a boldogság, nyomorúság, erény és bűn iránti közömbösség által válik az elme megvilágosodottá.
|-
|34. Praccshardana-vidháranábhhjám vá pránaszja. || 34. … kilövelés; kilégzés (által), … (és) visszatartás; tartás, … vagy, … lélegzetnek a. || 34. Vagy kilégzés és a lélegzés visszatartása által.
|-
|35. Visajavati vá pravrittir utpanná manaszaha szthiti-nibandhani. || 35. … érzékeny, … vagy, … működő; elfoglaltság; törekvés, … keletkezett; született, … az elmétől, … állhatatosság, … kötőanyag; kötél; segítő a létrehozásban. || 35. Magasabb érzékek működésbe lépése is segítség lehet az elme kiegyensúlyozottságának létrehozásában.
|-
|36. Visoká vá dzsjotismati. || 36. … bánatnélküli; nyugodt; derűs; … vagy; szintén, … világító; sugárzó. || 36. Úgyszintén (a belül tapasztalt) derű vagy világosság.
|-
|37. Vita-rága-visajam vá csittam. || 37. … az emberi szenvedélyeken és ragaszkodásokon túlhaladt emberi lény, … gondolkodása tárgyaként véve, … vagy; szintén, … az elme. || 37. az elme állandósága azzal is elsajátítható, ha rögzítjük azokon, akik ragaszkodásmentesek.
|-
|38. Szvapna-nidrá-dzsnyánálambanam vá. || 38. … álom állapot, … álomtalan alvás állapota, … (és) tudás, … támogatásul van; amin valami nyugszik vagy függ, … szintén. || 38. Az álmokból vagy álomtalan alvásból származó tudás által támogatva, az elme úgyszintén eléri az állhatatosságot.
|-
|39. Jathábhimata-dhjánád vá. || 39. … mint, … kívánt; kellemes, … meditáció által, … vagy, || 39. Vagy kívánság szerinti meditációval.
|-
|40. Paramánu-parama-mahattvánto 'szja vasikáraha. || 40. … végső; legkisebb, … atom, … (és) végső; legnagyobb, … nagyság; végtelenség, … (-ben) végződik; (-ig) terjed, … az övé (a jógié), … uralom; alapos ( beható ismeret. || 40. Beható ismerete a legfinomabb atomtól a legnagyobb végtelenségig terjed.
|-
|41. Ksina-vritter abhidzsátaszjeva maner ganitri-grahana-grahjesu tatsztha-tadanydzsanatá szamápattihi. || 41. … annak, akinek esetében az elme módosítással majdnem teljesen megsemmisültek, … áttetsző; átlátszó; jól csiszolt, … mint, … a drágakő vagy kristály, … megismerő(ben); alany(ban), … megismerés; az alany és a tárgy közötti viszony, … (és) megismert tárgyak, … amelyen nyugszik, … színének és formájának felvétele (átvétele), … beteljesülés; végeredmény, következmény; fúzió; beolvadás. || 41. Annak esetében, akinél az elme módosításai (csitta-vritti) majdnem teljesen megsemmisültek, a megismerő, a megismerés és a megismert egybeolvadása, vagy egymásba történő teljes elmélyedése, elmerülése következik be, úgy, mint a színes felületen nyugvó áttetsző drágakő esetében.
|-
|42. Tatra sabdhátha-dzsnyána-vikalpaihi szamkirná szavitarká. || 42. … ott; abban, … szó (-val), … a jógi által kívánt tárgy valóságos jelentése; igaz tudása, … azérzékelésen és a következtetésen alapuló közönséges tudás, … (éás) a kétely és bizonytalanságnak tulajdonítható különböző változatok közötti váltakozás, … összekevert; konfundált, határozatlan; belebnyolódott, … vitarka által jellemzett szamádhi állapota (Lásd az I. rész 17-es és a II. rész 19-es szútrákat.) || 42. Szavitarka szamádhi az, amelyben a csak szavakon alapuló tudás, a valóságos tudás, továbbá az érzékelésen vagy következtetésen alapuló tudás kevert állapotban van jelen és az elme közöttük váltakozik.
|-
|43. Szmriti-parisuddhau szvarúpa-súnyevártha-mátra-nirbhásá nirvitarká. || 43. … emlékezet, … tisztázás (-án); tisztázása alapján; … saját forma; lényeges természet; ön-tudatosság, … (attól) mentes, … mintha; szinte, … tárgy; valódi jelentés; a tárgy igazi ismerete, … csak, … fellépés; (általa) ragyog; megjelenik (mint), … vitarka hiánya által jellemzett szamádhi-révület. || 43. Az emlékezet kitisztulásával akkor érjük el a nirvitarka szamádhit, amikor az elme szinte elveszíti lényeges természetét (alanyiságát) és csak a tárgy valódi ismerete ragyog át rajta.
|-
|44. Etajaiva szavicsára nirvicsárá csa szúksmavisjá vjákhátá. || 44. … ezáltal, … még ha; egyedül; önmaga, … vicsárát vagyis elmélkedéssel járó szamádhi (lásd I. 17-es és II. 19-es szútrákat), … vicsárával nem járó szamádhi, … (még több) finom &quot;tárgyat&quot; magában foglaló szamádhi, … leírt vagy elmagyarázott. || 44. Ezáltal (amit az előző két szútrában mondtak), a szavicsára és a nirvicsára szamádhikat, valamint a finomabb fokozatokat (I. 17.) is elmagyarázták.
|-
|45. Szúksma-visajatvam csalinga-parjavaszánam. || 45. … a finom, megmagyarázhatatlan, nehezen felfogható tárgyakra vonatkozó szamádhi foka, … a gunák utolsó foka (II.rész 19. Szútra), … kiterjed (addig). || 45. A kifinomult tárgyakra vonatkozó szamádhi tartománya egészen a gunák alinga fokozatáig terjed.
|-
|46. Tá eva szabidzsaha szamádhihi. || 46. … azok, … csak, … &quot;mag&quot;-gal; tárggyal rendelkező; objektív, … szamádhi. || 46. Azok (a kifinomult tárgyaknak megfelelő fokozatok) csak a &quot;mag&quot;-gal rendelkező szamádhit alkotják.
|-
|47. Nirvicsára-vaisáradje 'dhjátma-praszádaha. || 47. … a nirvicsára fokozat szamádhija, … kifinomultságánál; tisztultságánál; tökéletesebb (kidolgozottabb állapotnál; a legnagyobb tisztaság elérésénél, … szellemi, … világosság; fény; tisztaság; ragyogás; csillogás; (kristály) tisztaság. || 47. A szellemi fény, a szamádhi nirvicsára állapota legnagyobb tisztaságának elérésekor dereng.
|-
|48. Ritambhará tatra pradzsnyá. || 48. … igazság-visellés; - hordozás; - tartalmazás; helyesség-viselés, … ott, … szamádhiban tapasztalt magasabb tudatállapot. || 48. Ott a tudat igazság- és - helyesség - hordozó.
|-
|49. Srutánumána-pradzsnyábhjám anya-visajá vissárthatvát. || 49. … hallott; kinyilatkoztatáson vagy bizonyságtételen alapuló, … következtetésen; levezetésen alapuló, … a magasabb tudat a két magasabb szintjéről, … másik tárgya vagy tartalma lévén, … mivel különleges tárgya van. || 49. Mivel különleges tárgyra (vagy aszpektusra) korlátozódik, a következtetésen vagy bizonyságtételen alapuló tudás, más, mint a tudat magasabb állapotaiban (I-48) elért közvetlen tudás.
|-
|50. Tadzs-dzsaha szamszkáró 'nya-szamszkára-pratibandhi. || 50. … tőle született, … impresszió; benyomás, … másiktól, … impresszió; benyomás, … akadályozó; az, amely útjában áll. || 50. Az általa (szabidzsa szamádhi) létrehozott benyomás áll más benyomások útjában.
|-
|51. Taszjápi nirodhe szarva-nirodhán nirbidzsáhá szamádhihi. || 51. … annak, …is, … felfüggesztésnél, (- mellett;) elnyomásnál; megállapításnál; visszatartásnál, … mindnek, … elnyomás; megállítás; visszatartás, … &quot;mag nélküli&quot;; alanyi; … szamádhi. || 51. Az elme összes módosításainak felfüggesztése mellett, még annak is megállításával, a &quot;mag nélküli&quot; szamádhi(-t érik el).
|}

==II==
{| {{szt}}
|1. Tapah-szvadhjájcsvara-pranidhánáni krijá-jogaha. || 1. … aszkétizmus ; szigorúság; józan mértékletesség, … ön-tanulmányozás; dzsapa által az Én ismeretéhez vezető tanulmányozás, … (és) ön-átadás, vagy Istenben való megnyugvás, … előkészítő (gyakorlati) jóga. || 1. Az előkészítő jógához tartozik a szigoróság, a józan mértékletesség, az ön-tanulmányozás és Isvarában való megnyugvás.
|-
|2. Szamádhi-bhávanárthaha klesa-tanúkaranárthas csa. || 2. … révület, … előidézésére; létrehozására, … szenvedések; nyomorúságok; megpróbáltatások, … csökkentésére; gyengítésére; … és. || 2. (Krijá-jógát) a klesák csökkentésére, gyengítésére, valamint a szamádhi előidézésére gyakorolják.
|-
|3. Avidjászmitá-rága-dvesábhinivesáha kiesáha. || 3. … tudatlanság; éber tudatosság hiánya; illúzió, … &quot;én-vagyok-ság&quot;; önzés, … vonzerő; vonzalom, … erős ellenszenv; írtózás; iszonyodás; undor; idegenkedés; utálat, … (és) ragaszkodás (az élethez); halálfélelem, … kínok; szenvedések; nyomorúságok; a kín okai. || 3. A nagy szenvedések, vagy az élet minden nyomorúságának oka, a valóság tudatos ismeretének hiánya, az önzés vagy az &quot;én-vagyok-ság&quot; (énség) érzése, a tárgyak iránti vonzalom és ellenszenv, és az élet iránti erős vágy.
|-
|4. Avidjá ksetram uttaresám praszupta-tanú-viccsinodáránám. || 4. … tudatlanság, vagy a valóság tudatos ismeretének hiánya, … mező; forrás; eredet, … a következők, … szunnyadó; rejtett; alvó, … gyöngített; vékony; híg, … szétszórt; feloldott; váltakozó, … (és) kiterjesztett; teljesen működő. || 4. Akár szunnyadó, legyengült, váltakozó vagy kiterjedt állapotban vannak, avidjá az utána említettek eredete és terve.
|-
|5. Anitásucsi-duhukhánátmaszu nitya-sucsi-szukhátmahkjátir avidjá. || 5. … nem-örök, … tisztátalan, … nyomorúság; kín; rossz, … (és) nem-átman; nem-Én, … örök, … tiszta, … boldogság, élvezet; jó, … (és) Én, … tudás; tudat, (veszi), … tudatlanság. || 5. Avidjá a nem-örököt, tisztátalant, rosszat és nem-átmant veszi, tekinti öröknek, tisztának, jónak, illetve átmannak.
|-
|6. Drig-darsana-saktyor ekátmatevászmitá. || 6. … a tudat erejének (a); látó; purusa, … (és) a látás ereje; meismerés; észlelés; buddhi, … azonosság; összeolvadás; egyesítés, … mintha, … &quot;én-vagyok-ság&quot;. || 6. Aszmitá mintegy a tudat (purusa) erejének az észlelés, megismerés (buddhi) erejével történő azonosulása vagy egybeolvadása.
|-
|7. Szukhánusaji rágaha. || 7. … élvezet; boldogság, … valamivel jár; valamiből következik, … vonzerő; vonzalom. || 7. Rága az élvezetet kísérő (azzal járó) vonzerő.
|-
|8. Duhukhánusají dvesaha. || 8. … kín; szenvedés, … kísérő; velejáró; (annak) eredményeként, … erős ellenszenv; heves ellenérzés; idegenkedés; irtózás, iszonyodás; undor. || 8. Dvesa a kínt és szenvedést kísérő ellenszenv, iszonyodás és undor.
|-
|9. Szvaraszaváhí viduso 'pi tathárúdho 'bhinivesah. || 9. … a saját erői által fenntartva; automatikusan tovább áramlik, … a tanultak (vagy a bölcsek), … még … azon a módon is, … rajta van; uralkodik rajta, … nagy halálfélelem; erős életvágy; (az elme) beszivárgása által; élni-akarás. || 9. Abhinivesa az erős életvágy, amely még a tanultakon (vagy bölcseken) is uralkodik.
|-
|10. Te pratipraszava-hejáhá szúksmáha. || 10. … azok, … újra-feloldódás; újra-beolvadás, -elmerülés; okra vagy eredetre való felbontás, … a lesökkentésre, vagy elkerülésre, vagy megszüntetésre való képesség. … finom; kifinomult. || 10. Ezeket, a kifinomultakat, visszafelé az eredetükbe feloldva lehet lecsökkenteni.
|-
|11. Dhyána-hejász tad-vrittajaha. || 11. … meditáció (által), … (klesák, amelyeket) el kell kerülni, … módosulásaik; létezési módjuk; tevékenységek. || 11. Módosításaikat meditációval kell elnyomni, illetve elkerülni.
|-
|12. Klesa múlaha karmásajo dristádrista-dzsanma-vedeni jaha. || 12. … a klesákban gyökeredző, … a karmák tárháza; gyűjtőhelye; a karma magjainak hordozója, … látott; jelen, … láthatatlan; jövő, … életek, … megismerő; tapasztalandó. || 12. A klesákban gyökeredző karmák tárháza a jelen és a jövő életben mindenféle tapasztalatot okoz.
|-
|13. Szati múle tad-vipáko dzsáty-ájur-bhogáhá. || 13. … … mivel a gyökér ott van, ott lévén a gyökere, … annak (karmásaja), … gyümölcsözés; érés, … osztály, … élettartam, … (és) tapasztalatok. || 13. Amíg ott van a gyökér, a gyümölcsöknek érni kell és azok különböző osztályú, hosszúságú és tapasztalatú életeket eredményeznek.
|-
|14. Te hláda-paritápa-phaláhá punyápunya-hetutvát. || 14. … ők, … öröm, … (és) szomorúság, … gyümölcseiként, … érdem a bűnnel és az érdemtelenséggel szemben, … érdemtelenség; bűn (punyá és apunya a lélekben a fizikain túl regisztrált aktívák és passzívák, vagyon és teher), … által okozva, miatt; következtében. || 14. Az szerint, hogy okuk erény vagy bűn, gyümölcsük öröm vagy szomorúság.
|-
|15. Paridnáma-tápa-szamszkára-duhkhair guna-vritti-virodhács csa duhkham eva szarvam vivekinaha. || 15. … változás miatt, … heves aggodalom; szenvedés, … benyomás; rányomás; benyomódás; irányzattal, tendenciával történő belenyomódás, megjelölés, … kínok; fájdalmak (a három ok fentebb említve), … a három guna között, … (és az elme) módosítása, … ellentét vagy konfliktus miatt, … és, … szenvedés; nyomorúság, … csak, … a megvilágosodott számára; a megkülönböztető képességet kifejlesztett ember számára. || 15. A megkülönböztető képességet kifejlesztett emberek számára, a változások, aggodalom és tendenciák eredményeként létrejövő szenvedések és kín miatt, valamint a gunák és (az elme) vrittiei működése közötti konfliktusok miatt, minden gyötrelem, kín és szenvedés.
|-
|16. Hejam duhkham anágatam. || 16. … elkerülendő, … nyomorúság; szenvedés; kín; baj; gyötrelem, … még el nem jött; még be nem következett; a jövőben. || 16. A még be nem következett nyomorúságot, gyötrelmet el lehet, és el is kell kerülni.
|-
|17. Drastri-drisyajoho szamjogo heja-hetuhu. || 17. … látó; (Purusa), … (és) látott; Prakriti, … egyesülés; társulás, … az, amit el kell kerülni; elkerülendő, … oka. || 17. Az elkerülendőnek az oka, a látó és a látott egyesülése.
|-
|18. Prakása-krijá-szthiti-sílam bhútendriját-makam bhogá-pavar-gártham drisjam. || 18. … fényesség; fény; világosság; megismerés (-ből); valaminek a tudata, … tevékenység, … rendíthetetlenség; állhatatosság, … tulajdonságokkal vagy minőségekkel rendelkezve, … elemek, … érzékszervek, … természetű, … tapasztalat, … és felszabadulás, … valamiért; valami célból, … a látott (prakriti). || 18. A látott (a megnyilvánulás tárgyi oldala) az elemekből és az érzékszervekből tevődik össze a megismerés, tevékenység és stabilitás természetével rendelkezik (szattya, radzsasz és tamasz) és célja, hogy purusa számára tapasztalatról és felszabadulásról gondoskodjon.
|-
|19. Visesávisesa-lingamátrálingáni guna-parváni. || 19. … különleges; minden részletre kiterjedő; szabatos; specifikus, … nem - specifikus; őstípus; egyetemes, … puszta megjelölése, … (és) megjelölés vagy differenciáló jellegzetesség nélkül, … a gunák (-nak a), … fejlődési fokok; állapotok. || 19. A gunák fokozatai az egyetemes, a differenciált és a differenciálatlan.
|-
|20. Drastá drisimátraha suddhe 'pi pratyajánupasjaha. || 20. … a látó; purusa, … csupán tiszta tudat; csupán éber tudatosság, … tiszta, … (ám)bár; habár; soha; mindamellett; mindazon által, … felfogás, az elme tartalma, … úgy tűnik, azzal együtt lát. || 20. A látó tiszta tudat, és mind amellett úgy tűnik, hogy az elmén át lát.
|-
|21. Tad-artha eva drisjasjátmá. || 21. … , … annak (a látónak) a céljára (szánva), … csakis, … a látott (prakriti), … (lét); természet. || 21. Maga a látott léte ő érte van (vagyis prakriti csakis ő miatta van).
|-
|22. Kritártham prati mastam apj anastam tad-anya-szádháranatvát. || 22. … akinek beteljesedett a célja, … -nak; nek, … elpusztított; nem-létező, … (mint) hogy, … mások számára, … mivel közös. || 22. Habár annak, aki célját beteljesítette, prakriti nem-létezővé válik, mégis mivel (ő-mellette) másokkal közös, mások számára tovább létezik.
|-
|23. Szva-szvámi-saktyoho szvarúpalabdhi-hetuhu szamjogaha. || 23. … annak (prakritinak), … (és) a mesternek (purusának), … a két erőnek, … saját forma; valóságos vagy lényeges természet, … tapasztalás; tudás; ismeret, … ok; indíték; indok; cél, … egyesülés; összejövés. || 23. Purusa és prakriti összehozásának célja az, hogy purusa elnyerje igaz természetének éber tudatosságát, valamint, hogy a benne és prakritiben rejlő erők, lehetőségek és képességek kibontakozása megvalósuljon.
|-
|24. Taszja hetur avidjá. || 24. … annak (az egyesülésnek), … (hatékony, tényleges) ok, … tudatlanság, valódi természete éber tudatosságának hiánya. || 24. Az azonosuláson alapuló eggyé válás oka (purusa) igazi természete éber tudatosságának hiánya.
|-
|25, Tad-abhávát szamjogábhávo hánama tad drisehe kejvaljam. || 25. … annak az (avidjá), … hiányából vagy kiküszöböléséből, … egységnek; társításnak, … eltűnés, … elkerülése; helyrehozása; ellenszere, … annak a, … látónak, … elszigetelődése; mindentől különválása (felszabadulás). || 25. Purusa és prakriti avidjá eloszlatásával kiküszöbölésével) létrehozott szétválasztása a valóságos helyreállítás és a látó felszabadulása.
|-
|26. Viveka-khjátir aviplavá hánsopájaha. || 26. … megkülönböztető ismeret, az Én és a nem-Én közötti különbség éber tudatossága; az éber valóság tudatok, … töretlen;váltakozásmentes; hullámzásmentes; tévedhetetlen; szüntelen, … az elkerülés eszközei; az abolició (megszüntetés) módjai, eszközei; helyreállítás; a szétoszlatás módjai, eszközei. || 26. A nem-tudás (tudatlanság-avidjá) eloszlatásának módja az éber valóság szakadatlan gyakorlása.
|-
|27. Tasja szaptadhá pránta-bhumihi pradzsnyá. || 27. … az övé (purusáé), … hétszeres, … valamely meghatározott fokozat; lépés; réteg; &quot;határos&quot; tartomány, … megismerő, észlelő tudat. || 27. Purusa esetében a megvilágosodás legmagasabb fokának elérése hét fokozaton át történik.
|-
|28. Jogángánusthánád asuddhi-ksaje dzsnyánadíptir á viveka-khjáthe. || 28. … a jóga részei; (gyakorlatok) vagy a jóga lépcsőfokai, … gyakorlással vagy követéssel, … tisztátalanság, … elpusztításával (a fokozatos csökkentése elgondolása), … tudás (szellemi tudás), … ragyogás; sugárzás, … amíg az éber valóságtudat vagy megkülönböztető tudás (létrejön, keletkezik). || 28. A jóga összetett gyakorlatai végzéséből, a tisztátalanság elpusztításával jön létre az a szellemi megvilágosodás, amely éber valóságtudattá fejlődik.
|-
|29. Jama-nijamászana-pránájámá-pratyáhára-dháraná-dhjána szamádhajo'stáv angáni. || 29. … ön-megtartóztatások; ön-mérséklések, tartózkodási fogalmak, … határozott szabályok; betartandó kötelező szabályok, … testhelyzetek, … légzésszabályozás, … elvonatkoztatás, … összpontosítás; a figyelem egy eszmén vagy tárgyon tartása az elmében, vagy az elme által, … meditáció; szemlélődés; elmélkedés; kontempláció (vagyis &quot;kon-templá-ció&quot;, ami azt jelenti, hogy a megfigyelés számára térséget, templum-ot (templomot) kidolgozni, amely megegyezik a szövegben lévő meghatározással és az összpontosítással (kon-centrá-lás-sal), ami behatárol valamilyen központhoz, ami viszont beleilleszkedik … meghatározásba, amint a szövegben van. Azonban általában a két szó hagyományos használatát figyelembe véve a … szó összpontosítást jelent és … pedig kontemplációt), … és révület (szellemi elmélyedés), … a nyolc, … tagja; alkotó része. || 29. Ön-megtartóztatás, betartandó szabályok, testhelyzet, a légzés szabályozása, elvonatkoztatás, összpontosítás, elmélkedés-elmélyedés, révület (a jóga ön-fegyelmének nyolc része).
|-
|30. Ahimszá-szatyászteja-brahmacsar jáparigrahá jamáhá. || 30. … erőszakmentesség; ártalmatlanság, … igazmondás; szavahihetőség; őszinteség, … becsületesség; hűtlen kezeléstől való mentesség, … nemi önmegtartóztatás; mértékletesség; önuralom, … mentesség a kisajátítási törekvéstől, a birtokvágytól, a birvágytól; mentesség a gyűjtési és szerzési vágytól, a nyereséghajhászástól, … ezek önuralmak, önmérsékletek; tartózkodási fogalmak. || 30. Önmérséklési fogadalmak az erőszaktól, a hazudozástól (valamint hamisságtól és kétszínűségtől), a tolvajlástól, a nemi mértéktelenségtől és a szerzési vágytól való tartózkodást foglalják magukban.
|-
|31. Dzsáti-desa kála szamajánavaccshinnáhá szárvabhaumá mahá-vratam. || 31. … társadalmi osztály; születési típus (által), … hely, … idő, … (és) alkalom; körülmény; feltétel, … nem-korlátozott, minősített vagy feltételes, … minden fokozatra kiterjedő vagy alkalmazódó, … a nagy fogadalom. || 31. Társadalmi osztály, idő, vagy alkalom által nem feltételezetten és minden fokozatra kiterjedően, ez (az öt fogadalom) alkotja a nagy fogadalmat.
|-
|32. Saucsa-szamtosa-tapaha-szvádhjájesvara-pranidhánáni nijamáhá. || 32. … tisztaság; rendesség, … megelégedettség, … szigorúság; józan mértékletesség, … ön-tanulmányozás; a belső Én ismeretéhez vezető tanulmányozás, … (és) önátadás; megnyugvás Istenben, … (állandó) szabályok. || 32. Tisztaság, megelégedettség (nyugodt derű), szigorúság (józan mértékletesség), önmagunk tanulmányozása és önátadás képezik a szabályokat.
|-
|33. Vitarka-bádhane-pratipaksa-bhávanama. || 33.… rossz gondolatok; rossz szenvedélyek, … valami általi elnyomással; valami általi zavarással, … az ellentétek, … gondolatban azzal foglalkozva, azon való (állandó) elmélkedéssel. || 33. Amikor az elmét helytelen gondolatok zavarják, akkor a segítsék azok ellentétén való állandó elmélkedésben van.
|-
|34. Vitarká himszádajaha-káritánumoditá lobha-krodha-moha-púrvaká mridu-madhjádhimátrá duhkhádzsnyánanta-phalá iti pratipaksa-bhávanam. || 34. … rossz vagy (nem megfelelő) helytelen gondolatok és érzések, … erőszak(-csak) stb., … önmaga által tett, … mások által végzett, …. (továbbá) elősegített, támogatott; jóváhagyott, … kapzsiság; mohóság; bírvágy; zsugoriság, … düh, … zavarodottság, káprázat, … megelőzött; okozott, … enyhe, közepes, … (és) erőteljes, … kín; nyomorúság, … tudatlanság, … végnélküli, … gyümölcs eredmény, … tehát; így; ily módon, … az ellentéteken, … az elmében foglalkozni, elmélkedni. || 34. Nem megfelelő (helytelen) gondolatok, érzelmek (és tettek), mint például az erőszakból és hasonlókból származók, és ezeket akár magunk tettük, megengedtük magunknak, vagy megtételét előidéztük, vagy elősegítettük, akár kapzsiság, düh, vagy megtévesztés okából és mindezek akár enyhe, közepes vagy erőteljes mértékben vannak jelen, végnélküli kínt és tudatlanságot eredményeznek. Ezért szükséges ezek ellentétjén elmélkedni.
|-
|35. Ahimszá-pratisthájámá tat-szamnidhau vairatyágaha. || 35. … ártalmatlanság(ban), … szilárdan megalapozottnak lenni, … a (jógi) környezetében, … ellenségeskedés, … elmaradás, elhagyás. || 35. Szilárd megalapozottság az ártalmatlanságban és a jógi jelenlétében megszűnik, elmarad az ellenségeskedés.
|-
|36. Szatya-prajsthájámá krijá-phalásrajatvam. || 36. … igazság (-ban); igazsághoz való hűségben), … szilárdan megalapozottnak lenni, … tevékenység; tett(-nek a), … gyümölcse, eredménye, … alapot, megalapozást képező állapot. || 36. Határozott megalapozottság az igazsághoz való hűségben és a tett gyümölcse csak a jógi tevékenységétől függ.
|-
|37. Aszteja-pratisthájámá szarva-ratnopaszthánam. || 37. … Tisztesség (-ben); becsületesség (-ben); hűtlen kezeléstől való mentesség, … szilárdan megalapozottnak lenni, … mind (-ből), … drágakövek; értékes dolgok, … önmagától jelentkezés; önmagát ajándékozás; felérkezés; közeledés. || 37. Szilárd megalapozottsággal a becsületességben, a jógi előtt mindenféle drágakövek jelennek meg.
|-
|38. Brahmacsarja-pratisthájámá vírja-lábhaha. || 38. … a nemi önmegtartóztatás, önuralom, … szilárdan megalapozottnak lenni, … eleven életerő; energia, … szerzés. || 38. A nemi önmegtartóztatásban, önuralomban való határozott megalapozottsággal eleven életerőt nyer.
|-
|39. Aparigraha-sthairje dzsnama-kathamtá-szambodhaha. || 39. … birtoklás mentesség (-ben), … állandósulttá, vagy megerősítetté válással, … születés(-által), … a &quot;hogyan&quot; és &quot;miért&quot;, &quot;mi célból&quot;, &quot;mi okból&quot;, … tudás. || 39. A megerősített birtoklásmentesség felkelti a létezés &quot;hogyan&quot;-jának és &quot;miért&quot;-jének ismeretét.
|-
|40. Saucsát szvánga-dzsugupszá parair aszamszargaha. || 40.… Tisztátalanságból, … az ember testrészei(-vel), vagyis a testével, … ellenszenv, undor, … másokkal, … érintkezésmentesség; kapcsolatmentesség. || 40. A fizikai tisztaság által jön létre a saját test iránti undor vagy ellenszenv és másokkal való fizikai kapcsolat hajlandóságának hiánya.
|-
|41. Szattvasuddhi-szaumanasjaikágrjendrija-dzsajátma-darsana-jogjatváni csa. || 41. … szattva tisztasága; antaha-karana tisztasága, vidámság, vidám emeállapot, … egypontúság; a figyelem rögzítettsége, … az érzékek ellenőrzése, … az Én vagy átmá látomása, … (és) valamire való alkalmasság, … és; is (következik). || 41. Mentális tisztaság hozza létre szattva tisztaságát, a jó kedélyállapotot, egypontúságot, az érzékek ellenőrzését és az Én meglátására való alkalmasságot.
|-
|42. Szamtosád anuttamaha szukha-lábhaha. || 42. … megelégedettségből, … összehasonlíthatatlan; felülmúlhatatlan, … boldogság, (-nak) … elnyerése. || 42. A megelégedettségből felülmúlhatatlan boldogság származik.
|-
|43. Kájendrija-sziddhir asuddhi-ksaját tapaszaha. || 43. … a test, … érzékszervek, … okkult erők, képességek; tökéletesség, … tisztátalanság, … (fokozatos) elpusztításán, … szigorúságok által. || 43. A tisztátalanság szigorúság általi elpusztítása után következik be az érzékszervek és a test tökéletesedése.
|-
|44. Szvádhjájád ista-devatá-szamprajogaha. || 44. … önmagunk tanulmányozása által (az Én ismeretéhez vezető tanulmányozás), … az óhajtott, áhított istenség (-gel), … egyesülés; kommunió; bensőséges érintkezésbe kerülés. || 44. Az áhított istenséggel való egyesülés önmagunk tanulmányozása által jön létre.
|-
|45. Szamádhi-sziddhir Isvara-pranídhánát. || 45. … révület; transzállapot, … siker; teljesítés; beteljesülés; tökéletesítés, … Isten (-hez, iránt), … önátadás által; lemondás- megnyugvás által. || 45. Szamádhi Istenben való megnyugvással teljesedik be.
|-
|46. Szthira-szukham ászanam. || 46. … biztos; szilárd; mozdulatlan; kiegyensúlyozott, … (és) kényelmes, … testtartás. || 46. A testtartás kiegyensúlyozottan biztos és kényelmes legyen.
|-
|47. Prajatna-saithilánanta-szamápattibhjám. || 47. … erőfeszítés (-nek a), … relaxáció (által), … a végtelen (-en); a vég nélküli (-n); az állandó (-n), … (és) meditációval. || 47. A testtartást az erőfeszítés relaxálásával és a &quot;végtelen&quot;-en meditálással lehet elsajátítani.
|-
|48. Tato dvandvánabhighátaha. || 48. … attól (a testhelyzet elsajátításától), … ellentét párok(tól), … nincsenek támadások; megtámadások. || 48. Ebből következik, hogy az ellentétpárok nem támadnak.
|-
|49. Taszmin szati svásza-prasvászajor gati-vicsehedaha pránájáma. || 49. … (ászana tökéletesítése) által, … miután (elvégezte, befejezte), … a belégzésnek és a kilégzésnek a; a be- és kilégzésnek a, … a mozgásnak a, … megszűnés vagy megszakítás, … a légzés szabályozása (a jóga negyedik alkotó része). || 49. Ennek elvégzése után pránájáma következik, ami a belégzés és kilégzés megszűnése.
|-
|50. Báhjábhjantara-sztambha-vrittir desakála-szamkhjábhihi paridristo dírghaszúksmaha. || 50. … külső; kívül lévő, … belső, … elnyomott, paralizált, megbénított, (hirtelen megállított) módosítás, … hely (által), … idő (által), … (és) szám (által), … megmérve, szabályozva, … meghosszabbítva; elnyújtva, … (és) finom; kifinomult; csökkentett; elgyöngített. || 50. Külső, belső vagy elnyomott módosítással létezik; hely, idő és szám által van szabályozva, továbbá fokozatosan elnyújtottá és csökkenten kifinomulttá válik.
|-
|51. Báhjábhjantara-visajaksepi csaturthaha. || 51. … külső, … (és) belső, … tartomány; szféra; terület (domén), … túlmenni rajta, … a negyedik (változat). || 51. A belső és a külső szférán túlmenő pránájáma a negyedik (változat).
|-
|52. Tataha ksíjate prakásávaranam. || 52. … akkor; attól, … feloldódik; eltűnik, … világosságé, … burkolat. || 52. Attól a fényburkolat feloldódik.
|-
|53. Dháranászu csa jogjatá manaszaha. || 53. … az összpontosítás (fokozataihoz), … és, … alkalmasság, … az elmének a. || 53. És az elme alkalmassá válik az összpontosításra.
|-
|54. Szva-visajászamprajoge csitta-szvarúpánukára ivendri-jánámá pratyáháraha. || 54. … a sajátjukkal; az ő megfelelőjükkel, … tárgyak, … nem kapcsolatba kerülve, … az egyéni elmének a, … saját forma; természet, … valaminek megfelelően imitálni vagy működni, … mintha; úgy, mint, … az érzékek által, … elvonatkoztatás (absztrahálás) (a jóga ötödik alkotó része). || 54. Pratjáhára vagy elvonatkoztatva mintegy az elme érzékszervek általi utánzása, mialatt tárgyaiktól visszahúzódnak.
|-
|55. Tataha paramá vasjatendrijánám. || 55. … akkor; attól, … a legmagasabb; a legnagyobb, … elsajátítás; uralmat szerez fölötte, … az érzékek fölött. || 55. Ezt az érzékek fölötti legmagasabb fokú uralom követi.
|}
==III==
{| {{szt}}
|1. Desa-bandhas csittaszja dháraná. || 1. … hely; pont; helyszín, … kötés, rögzítés; elzárás; elkülönítés; határok közé szorítás; megállapítás; megszab; kijelöl, … az elmének az, … összpontosítása. || 1. Összpontosítás az elme rögzítése valamely korlátozott mentális területre (az összpontosítás tárgyára).
|-
|2. Tatra pratyajaikatánatá dhyánam. || 2. … ott; azon a (helyen), … a tudat tartalma, … egyként kiterjed vagy megszakítás nélkül áramlik, … meditáció; kontempláció; szemlélődés; elmélkedés. || 2. Kontempláció, az elme megszakítás nélküli áramlása a meditációra kiválasztott tárgy (vagy téma) irányába.
|-
|3. Tad evarthamátra-nirbhászama szvarúpa súnyam iva szamádhihi. || 3. … ugyanaz, … a &quot;tárgy&quot;; a meditáció tárgya, … csak, … &quot;ragyog&quot;; &quot;fénylik&quot; vagy megjelenik benne, … igaz vagy lényeges forma, … üres; úr; mentes (vmitől); zéró; nulla, … mintha, … (az) szamádhi; révület. || 3. Amikor csakis a meditáció tárgya tudatosul és nem önmaga (az elme), akkor ugyanaz (a kontempláció vagy de mélyebben, vagyis szamádhi.
|-
|4. Trajam ekatra szamjamaha. || 4. … a három, … egy helyen; együtt, … (az) szamjama; ez a dháraná, dhjána és szamádhi állapot együttesére vonatkozó szakkifejezés. || 4. A három együtt véve alkotja szamjamát.
|-
|5. Tadzs-dzsaját pradzsnyálokaha. || 5. … annak elsajátítása által, … a magasabb tudat, … a világosság. || 5. Szamjama elsajátításával, a magasabb tudat világossága következik be.
|-
|6. Taszja bhúmisu vinijogaha. || 6. … annak, … fokozatokban, … alkalmazása; felhasználása. || 6. szamjama fokozatos használata.
|-
|7. Trajam antarangama púrvebhjaha. || 7. … a három együtt véve, … belső; benső, … az előzőekhez viszonyítva. || 7. Az előzőekhez viszonyítva, ez a három belsőnek számít.
|-
|8. Tad api bahir-angam nirbidzsaszja. || 8. … az … is … külső … a mag nélküli (szamádhi)-hoz. || 8. A mag nélkülihez (nirbidzsa szamádhi) viszonyítva még az is (szabidzsa szamádhi) külső.
|-
|9. Vjutthána-nirodha-szamszkárajor abhibhava-prádurbhávau nirodha-ksana-csittánvajo nirodha-parinámaha. || 9. … távozó: (aminek el kell tűnni), … érkező (ami a távozó benyomás ellen van), … a benyomásoknak a, … elnyomás: látenssé válik, … megjelenés: látszat, … (az elme, … áthatolás, átszűrődés: átjárás, áthatolás, … elnyomás, … átalakulás. || 9. Nirodha-parináma az elme azon átalakulása, amelyben fokozatosan átitatódik nirodha azon állapotával, amely az eltűnő benyomás és a folyamatban lévő benyomás között pillanatnyilag következik be.
|-
|10. Taszja prasánta-váhitá samskárát. || 10. … (Nirodha Parináma)-nak a, … békés; nyugodt; zavartalan … áramlás … (ismételt) benyomás által. || 10. Áramlása ismételt benyomás által nyugodttá válik.
|-
|11. Szarváthataikágratajoho ksajodajau csittaszja szamádhi-parinámaha. || 11. … &quot;minden-tárgyúság&quot;; sok-pontúság; mentális figyelem elterelődés állapota, … egypontúságnak a; összpontosítottságnak   a, … bomlás és felülemelkedés, felülkerekedés, … az elme, … transz: révület, … átalakulás. || 11. Szamádhi átalakulás a figyelem-elterelődések (fokozatos) lenyugvása és az egypontúság egyidejű felülkerekedése.
|-
|12. Tataha punaha sántoditau tulya-pratyajau: csittaszjaikágratá- parinámaha. || 12. akkor, … ismét, … lecsillapodott, letűnt és felemelkedett, … egyenlő; pontosan azonos, … feltételek; az elme tartalma két különböző pillanatban, … az elmének a, … egy-pontúság, … átalakulás. || 12. Az elme azon állapotát, amelyben az elmében letűnő 'tárgy', akkor ismét pontosan azonos (a következő pillanatban) felmerülő 'tárggyal' ekágratá parináma-nak nevezik.
|-
|13. Etena bhútendriyesu dharma-laksaná-vasthá-parinámá vjákhjátáhá. || 13. … ezáltal, … az elemekben, … az érzékszervekben, … tulajdonság, … jelleg, … feltétel, … átalakulások; változások, … megmagyarázva. || 13. Ezáltal (amit az utóbbi négy szútrában mondtunk), meg vannak magyarázva az elemek és az érzékszervek tulajdonságai, jellege és feltétel változásai.
|-
|14. Sántoditávjapadesja - dharmánupáti dharmí. || 14. … a leülepedett; a látens, … a felkelt; a megnyilvánult, … a megnyilvánulatlan; még a jövőben lévő, … a tulajdonságok, … viszonylagos; valamivel közös, … az alap amelyben a tulajdonságok rejlenek. || 14. Az alap az amelyben a látens, aktív vagy megnyilvánulatlan tulajdonságok rejlenek.
|-
|15. Kramányatvam parinámányatve hetuhu. || 15. … egymásutániság; valaminek alapjául szolgáló folyamat; természeti törvény, … különbség; változat, … átalakulás; változás, … változásban vagy különbségben, … ok. || 15. Az átalakulásban lévő különbség oka, az alapul szolgáló folyamatban lévő különbség.
|-
|16. Parináma - traja - szamjamád atítánágata - dzsnyánam. || 16. … átalakulás, … a három, … azáltal, hogy szamjamát végez azon, … múlt, … jövő, … tudás; ismeret. || 16. Szamjamát végezvén a háromféle átalakuláson ( nirodha, szamádhi és ekágratá ) a múlt és jövő ismerete (érhető el).
|-
|17. Sabdártha - pratyajánám - itaretarádhjászát - szamszkarasz tat - pravibhága - szamjamát szarva - bhúta - ruta -dzsnyánam. || 17. … szó; hang, … tárgy; szándék, … ideá(nak); az elme tartalmának, … mivel egymásra helyezettek, … összekeverés; konfúzió, … azoknak a, … szétválasztása; elkülönítése; felbontása, … szamjámát végezvén azon, … minden, … élőlényen, … hangokon, … tudás; megértés. || 17. A hang, a ( mögötte lévő ) jelentése és az elgondolás (idea, amely akkor van jelen az elmében), összekevert állapotban vannak együtt jelen. Szamjámát végezvén a hangon, azok elkülönülnek és így bármely élőlény által kiadott hang jelentésének megértése jön létre.
|-
|18. Szamszkára - szaksátkaranát púrva - dzsátidzsnyánam. || 18. … benyomások, … megfigyelése által; közvetlen észleléssel, … korábbi; előző, … születésnek a, … ismerete. || 18. A benyomások közvetlen észlelése által, ( jön létre ) az előző születések ismerete.
|-
|19. Pratyajaszja para - csitta - dzsnyánam. || 19. … az elme tartalmából, … másoké, … elmének a, … ismerete. || 19. Az elmét elfoglaló képnek ( szamjama általi közvetlen észlelése által), mások elméjének ismerete történik.
|-
|20. Na csa tat szálambanam taszjávisají - bhútatvát. || 20. … nem, … és, … az, … ami támogatja ( … amin valamely tárgy függ vagy amely alátámasztja), … annak a, … mivel annak nem tárgya ( a szamajmáé). || 20. Azonban a mentális képet alátámasztó más mentális tényezőket nem, mivel az nem tárgya (a szamjamának ).
|-
|21. Kája - rúpa - szamjamát tad - gráhja - sákti - stambhe csaksuhu - prakásászamprajoge 'ntardhánam. || 21. … a test, … forma; láthatóság, … szamjamát végezvén azon, … attól; azóta, … felfogó; befogadó; érzékeny; felfogható; megérthető, … képessége; teljesítmény, … felfüggesztésével, … a szemének a, … a fénnyel, … nem lévén kapcsolat, … eltűnés; láthatatlanság. || 21. Rúpán ( az öt tanmátra egyikén) szamjamát végezvén, a felfogó képesség felfüggesztésével, ( a megfigyelő ) szeme és ( a testtől érkező ) fény közötti kapcsolat megszakad és a test láthatatlanná válik
|-
|22. Etena sabdády antardhánam uktam. || 22. … ezáltal; a fentiek szerint, … hang, … és mások; stb. … eltűnés, … elmondták vagy leírták. || 22. A fentiekből megérthető a hang stb. eltűnése.
|-
|23. Szopakramam nirupakramam csa karma tat-szamjamád aparántadzsnyánam aristebhjo vá. || 23. … energikusan működő; aktív, … lassan működő; intenzív tevékenység nélkül; szunnyadó, … és, … valamely személy cselekedeteinek összege (a jövőjét meghatározó szempontból), … azokat, … szamjamát végezvén azon, … a halálról; a végső befejezésről, … tudás, … jelekből; ómenekből vagy előjelekből, … vagy. || 23. A karma kétféle: aktív és szunnyadó. Azokon szamjamát végezvén, megtudható a halál ideje. Ugyanez az előjeleken végzett szamjama által is.
|-
|24. Maitri-ádisu baláni. || 24. … barátságosságon, stb., … erő vagy képességek. || 24. (Szamjamát végezvén) a barátságosságon stb., (a tulajdonság) erőssé válik.
|-
|25. Balesu haszti-baládíni. || 25. … az erőn végzett szamjama által; képességek (többes szám), … az elefánt ereje. || 25. (Az állatok) erején (szamajamát végezve), az elefánt stb. ereje.
|-
|26. Pravritti-áloka-nyászát szuksma-vjavahita-viprakrista-dzsnyánam. || 26. … magasabb érzékszervi tevékenység; fizikain túli képesség, … könnyű, … irányítás vagy kivetítés által, … a kicsinek; finomnak; aprónak, … a rejtett; a homályos, … a távoli, … tudás. || 26. A fizikai fölötti képesség fényét irányítva, a kicsi, a rejtett vagy a távoli ismerete.
|-
|27. Bhuvana-dzsnyánam szúrje szamjamát. || 27. … a Naprendszernek az, … ismerete, … a Napon, … szamjamát végezve. || 27. A Napon szamjamát végezve, a Naprendszer ismerete.
|-
|28. Csandre tárá-vjúha-dzsnyánam. || 28. … a Holdon (végzett szamjama által), … csillagnak a, … szervezet; összekapcsolódó elrendezés, … ismeret; tudás. || 28. ( Szamjamát végezvén ) a Holdon, a csillagok elrendezésére vonatkozó tudás (érhető el).
|-
|29. Dhruve tad-gati-dzsnyánam. || 29. … (szamajamát végezvén) a sarkcsillagon, … mozgásuknak az, … ismerete. || 29. (Szamjamát végezve) a sarkcsillagon, mozgásaik ismerete.
|-
|30. Nábhi-csakre kája-vyúha-dzsnyánam. || 30. … (szamjamát végezvén) a köldök-korongon (központon), … a test, … elrendezés; szervezet, … tudás. || 30. A köldök központon (szamjamát végezve), megismerhető a test szervezete.
|-
|31. Kantha-kúpe ksut-pipásá-nivrittihi. || 31. … ( szamjamát végezve) a nyelőcsövön és garaton, … éhségnek a, … szomjúságnak a, … megszűnése. || 31. A nyelőcsövön és garaton (szamjamát végezve), az éhség és szomjúság megszűnése.
|-
|32. Kúrma-nádjám szthairjam. || 32. … ( szamjámát végezve ) a kúrma-nádin, vagyis a kúrmának nevezett prána eszközéül szolgáló idegen, … állandóság; mozdíthatatlanság; állhatatosság. || 32. (Szamjamát végezve) a kúrma-nádin, állhatatosság.
|-
|33. Múrdha-dzsjotisi sziddha-darsanam. || 33. … (szamjamát végezve) a fejkorona alatti fényen, … tökéletes lényeknek a; adeptusoknak a, … látása; látomása. || 33. ( Szamjamát végezve ) a fejkorona alatti fényen, tökéletessé vált lények meglátása.
|-
|34. Prátibhád vá szarvam. || 34. … intuitív ( tudásból ), … vagy, … minden; összes. || 34. Minden (tudása) intuíció alapján.
|-
|35. Hridaje csitta-szamvit. || 35. … a szíven (szamjamát végezve), … az elme éber tudatossága (az a tudat, amely az anyaggal mint elmével kapcsolatban nyilvánul meg). || 35. A szíven szamjamát végezve, az elme természetének éber tudatossága (jön létre).
|-
|36. Szattva-purusajor atyantászamkírnajoho pratyajáviseso bhogaha parárthát szvártha-szamjamát purusa-dzsnyánam. || 36. … szattvának a ( a három guna egyike ) a kifinomult buddhit és purusát képviselve, … szélsőségesen, … nem vegyíthető; megkülönböztethető, … éber tudatosság, … nem megkülönböztethető, … tapasztalat, … más érdekétől eltérően, … önérdek, … szamjamát végezve a, … purusának a, … tudás. || 36. Tapasztalat, a purusa és a szattva közötti megkülönböztetésre való képtelenség eredménye, bár azok abszolút különbözőek. Purusa megismerése ( pususának az ) önérdekétől eltérő másik, ( a prakritinek az) érdekén végzendő szamjama eredménye.
|-
|37. Tataha prátibha-srávana-vedanádarsászváda-vártá dzsájante. || 37. … onnan; attól, … intuícionális, … halló- , … tapintható, … látható, … ízlelhető, …szagolható (ismeret), … születik meg; létrejön. || 37. Attól intuícionális hallás, tapintás, látás, ízlelés és szaglás jön létre.
|-
|38. Te szamádháv upaszargá vjuttháne sziddhajaha. || 38. … ők, … szamádhiban, … akadályok, … a kifelé fordultság állapotában, … képességek. || 38. Amikor az elme kifelé fordult állapotban van, azok akadályok a szamádhi és a képességek útjában.
|-
|39. Bandha-kárana-saithilját pracsára-szamvedanács csa csittaszja para-sarírávesaha. || 39. … kötöttségnek az, … ok, … lazításban; elengedve, … átjárók-; vezetékek- ( nek a ), … tudásából; ismeretéből, … és, … az elmének a, … másiknak a, … a testébe, … behatolás. || 39. Az elme a megkötöttség okának ellazításával és az átjárók ismerete által mások testébe hatolhat.
|-
|40. Udána-dzsajádzs dzsala-panka-kantakádisv aszanga utkrántis csa. || 40. … az öt prána vagy vitális levegő egyikén való, …uralkodás által, … víz, … sár, … tüskék, stb., … nem érintkezés, … levitáció, …és. || 40. Udánán való uralkodás esetén, levitáció és nem érintkezés vízzel, sárral, tüskékkel stb.
|-
|41. Szamána- dzsajádzs dzsvalanam. || 41. … az ötféle prána egyikén, … uralom által, … ( a gasztrikus tűz ) lángolása. || 41. Szamánán uralkodás által a gasztrikus tűz lángolása.
|-
|42. Szrotrákásajoho szambandha- szamjamád divjam srotram. || 42. … fülnek, … és tér vagy éter, … viszonyuláson; összefüggésen, … szamjama végzésével, … 'isteni'; fizikain túli; fizikai fölötti, … hallás. || 42. Az ákása és fül közötti összefüggésen végzett szamjama által fizikain túli hallás.
|-
|43. Kájákásájoho szambandha-szamjamát laghu-túla-szamápattes csákása-gamanam. || 43. … a testnek a, … és tér vagy éter, … viszonyuláson; összefüggésen, … szamjamát végezvén, … könnyűséggel (a nehéz ellentéte), … gyapot pihe, … az elme egyesülése (egyesítése) által; kapcsolat létrehozása által, … és, … tér; ég, … belehatolás; áthaladás. || 43. A test és ákása közötti összefüggésen szamjamát végezve, és ugyanakkor létrehozni az elme egyesülését (olyannal mint) a gyapot pihe könnyűsége, létrejön a téren való áthaladás képessége.
|-
|44. Bahir akalpitá vrittir mahá-videhá; tataha prakásávarana-ksajaha. || 44. … kívül; külső, … elképzelhetetlen, … (elme) állapota, … jóga sziddhi neve, amely a jógit képessé teszi, hogy test nélkül maradjon (itt a mentális test), … onnan; attól, … fénynek a, … beborítás, … pazarlás. || 44. A képességet az intellektuson kívüli tudatállapottal való érintkezésre, amely ezért megfoghatatlan, mahá-videhának nevezik. Ettől a fénnyel való beborítás elpusztítása.
|-
|45. Sthúla - szvarúpa - szuksmánvayárthavattva - szamjamád bhúta - dzsajaha. || 45. … sűrű ( állapotban ), … valóságos vagy állandó forma, … finom (állapot), … mindent átható (állapot), … a célnak alárendelt; működés (állapot), … szamjamát végezvén, … uralkodás a (panycsa) bhútákon. || 45. Uralkodás a panycsa-bhútákon, szamjamát végezvén azok sűrű, állandó, finom, mindent átható és működő állapotain.
|-
|46. Tato 'nimádi-prádurbhávaha kája-szampat taddharmánabhighátas csa. || 46. … ezért; azért; attól, … Animan, stb., nyolc sziddhiből álló csoport, amelyek egyike animan, … megjelenés, … a fizikai testnek a, … tökéletesítés; gazdagság, … azoktól ( a panycsa-bhúták-tól ), … tulajdonságok; működések, … nem-akadályozás; nem-felülkerekedés (a jógi testén), … és. || 46. Attól, animán, stb. elnyerése, a test tökéletesítése és ( a test ) működéseinek nem-akadályozása (az elemek) tulajdonságai által.
|-
|47. Rúpa-lávanya-bala-vadzsra-szamhananatváni kája-szampat. || 47. … szépség, … finom külső megjelenés; kellem, … erő, … gyémántkeménységű; rendkívüli kohézió, … fizikai testnek a, … tökéletesítés. || 47. Szépség, finom megjelenés, erő és sziklakeménység alkotják a test tökéletességét.
|-
|48. Grahana - svarúpászmitánvajárthavattva - szamjamád indrija - || 48. … megismerési képességen; felfogás, … igazi természet, …  egoizmus, … mindenen-áthatoló képesség, … a célnak alávetett; funkció,  … szamjama végzése által, … uralkodás az érzékszerveken. || 48. Uralkodás az érzékszerveken, szamjama végzésével a megismerési képességükön, igazi természetükön, egoizmusukon, mindenen áthatoló képességükön és működéseiken.
|-
|49. Tato manodzsavitvam vikarana-bhávaha pradhána-dzsajas csa. || 49. … ezért; azért; attól, … fürgeség vagy sebesség, mint a gondolaté, … az eszközöktől való függetlenség állapota (feltétele); eszköztelen állapot, … pradhána vagyis prakriti legyőzése; … és. || 49. Ezért bármilyen eszköz nélküli azonnali megismerés, valamint pradhanán való teljes uralom.
|-
|50. Szattva - purusányatá - khjáti - mátraszja szarva-bhávádhistritvam szarvadzsnyátritvam csa. || 50. … a három guna egyike, amely az észlelés alapelvének alapját képezi; kifinomult buddhi, … az egyéni Én, … megkülönböztetés; különbség, … éber tudatosság, … csak, … mindenek (felett), … a létezés állapotai vagy formái, … felsőbbség, … mindentudás, … és. || 50. Csak szattva és purusa közötti megkülönböztetés éber tudatossága által jön létre minden létezési állapot és forma fölötti felsőbbség (mindenhatóság) és mindennek tudása (mindentudás).
|-
|51. Tad-vairágyad api dosa-bídzsa-ksaye kaivalyam. || 51. … a nem-ragaszkodástól ahhoz ( az előbbi szútrában említett sziddhi), … még a, … kötöttségnek a; hiba, … mag, … elpusztítása által, … felszabadulás. || 51. Még ahhoz sem ragaszkodás által, magának a kötöttség magvának elpusztításával, következik kaivlaja.
|-
|52. Sthány - upanimantrane sanga - smajá - karanam punar anista - prasangát. || 52. … a helyi hatóság által; a világ vagy sík ellenőrzésével megbízott fizikainál finomabb lény; a terek hatalmai, … meghívással, … ragaszkodás; élvezet, … csodálkozás; büszkeség; megelégedettség; önelégültség, … kerülés; valaminek nem cselekvése, … ismét, … a nemkívánatosnak a; a rossz, … visszatérés; ismétlődés vagy feléledés. || 52. A különféle síkok ellenőrzésével megbízott fizikain túli lények általi meghívás élvezetétől vagy az miatti büszkeségtől óvakodni kell, mivel fennáll a rossz feléledésének lehetősége.
|-
|53. Ksana-tat-kramajoho szamjamád vivekadzsam dzsnyánam. || 53. … pillanaton, … és rendjén, egymásutániságán … szamjama végzése által, … a valóság éber tudatosságából született, … tudás. || 53. A pillanaton és egymásutániságának ( folyamatán ) végzett szamjama által, a valóság éber tudatosságából született tudás.
|-
|54. Dzsáti - laksana - desair anyatánavacschedát tulyajosz tataha pratipattihi. || 54. … osztály által, … jellegzetesség, … hely; helyzet, … elkülönültségnek a; különbség, … eghatározás hiányában, … két egyenlőnek a, … attól, … megértés; tudás (a megkülönböztetéssé). || 54. Attól (vivekadzsam-dzsnyánam) az olyan hasonlóságok közötti megkülönböztetés tudása, melyeket osztály, jellegzetesség és helyzet szerint nem lehet megkülönböztetni.
|-
|55. Tárakam szarva - visajam szarvathá - visajam akramam cseti vivekadzsam-dzsnyánam. || 55. … transzcendens; az ami a ( létezés óceánján ) átkelésben segít, … minden tárgy egyidejű vagy szimultán ismerése, … bármilyen a múltban, jelenben és a jövőben minden tárgyhoz tartozó; minden időben és térben minden tárgyhoz és folyamathoz tartozó, … egymásután nélküliség; rendezetlenség; a világfolyamatot meghaladva, … és, … befejezés; bármi vége, … a valóság éber tudatosságából született tudás. || 55. A valóság éber tudatosságából született legmagasabb tudás transzcendens, magába foglalja minden tárgy egyidejű ismeretét, bármilyen múltban, jelenben és jövőben lévő minden tárgyra és folyamatra vonatkozik és meghaladja a világfolyamatot is.
|-
|56. Szattva-purusajoho suddhi-számje kaivaljam. || 56. … szattvának a és purusának a, … tisztaságnak a, … egyenlőség, … felszabadulás. || 56. Kaivalja elérése akkor következik be, amikor egyenlőtisztaság van a purusa és szattva között.
|}

==IV==
{| {{szt}}
|1. Dzsanmausadhi-mantra-tapaha-szamádhi-dzsáhá sziddhajaha. || 1. … születés, … kábítószerek, … varázsige; olyan szócsoport, amelynek állandó ismétlése különleges eredménnyel jár, … szigorúságok; tisztító cselekedetek; vezeklés, … transz; révület, … születéstől; annak eredménye, … képességek; okkult képességek. || 1. A sziddhik, születés, kábítószerek, mantrák, szigorúságok vagy szamádhi eredménye.
|-
|2. Dzsáti-antara-parinámaha prakriti-ápúrát. || 2. … másik osztályba, fajtába vagy féleségbe, … változás; átalakulás, … természet amely elkészít, cselekszik, alkot; természetes hajlamok vagy potencialitások, … feltöltés vagy túláradás által. || 2. Átalakulás egyik fajtából vagy féleségből a másikba, a természetes hajlamok vagy potencialitások túláradása által történik.
|-
|3. Nimittam aparajodzsakama prakritínámá varanabhedasz tu tataha ksetrikavat. || 3. … véletlen ok, … nem-sürgető; nem közvetlenül okozó, … természetes hajlamokból; eleve hajlamossá tevő okok miatt, … akadály, … áthatoló; elmozdítás, … valójában; másrészt, … attól, … miként a gazdálkodó. || 3. A véletlen ok nem mozdítja meg vagy indítja tevékenységre a természetes tendenciákat; csupán az akadályokat mozdítja el, miként a (mezőt öntöző) gazdálkodó.
|-
|4. Nírmána-csittány aszmitá-mátrát. || 4. … teremtett; mesterséges, … elmék, … egoizmus; ' én-vagyokság'; egyéniesség érzése, … csak önmagától. || 4. Mesterségesen teremtett elmék csakis 'egoizmusból' származnak.
|-
|5. Pravritti-bhede prajodzsakam cittam ekam aneksám. || 5. … tevékenység; törekvés, … a különbség, … irányítás; mozgás, … elme, egy, … sok közül. || 5. Az egy ( természetes ) elme a sok (mesterséges) elme irányítója vagy mozgatója, azok különféle tevékenységében.
|-
|6. Tatra dhjánadzsam anásajam. || 6. … ezek közül, … meditációból született, … a szamskáráktól vagyis benyomásoktól mentes; csírátlan. || 6. Ezek közül a meditációból született mentes a benyomásoktól.
|-
|7. Karmásuklákrisnam joginasz tri-vidham itaresám. || 7. … tevékenység, … nem fehér, … nem fekete, … jóginak a, … háromszoros, … másoknál. || 7. A jógi esetében a karmák sem fehérek, sem feketék ( sem jók sem rosszak), azonban mások esetében három félék.
|-
|8. Tatasz tad-vipákánugunánám evábhi-vjaktir vászanánám. || 8. … ezért, … érlelődésük; gyümölcsözésük, … megegyező; megfelelő; előnyös, … csak, … megnyilvánulás, … potenciális vágyaknak a; hajlamoknak a. || 8. Ezek közül csak azok a hajlamok nyilvánulnak meg, amelyekhez előnyösek a feltételek.
|-
|9. Dzsáti - desa - kála - vjavahitánám apj ánantar - jam szmriti - szamszkárajor ekarúpatvát. || 9. … osztály (által) … helység (által) … idő (által) … szétválasztott; megosztott, … még … sorrend; megszakítatlanság; azonnali következés, … emlékeknek és benyomásoknak a, … a forma megjelenésének azonossága miatt. || 9. Az ok és okozat között összefüggés van, habár osztály, helység és idő választja is el azokat, mivel formájában az emlék és a benyomás azonos.
|-
|10. Tászám anáditvam csásiso nityatvát. || 10. … azoknak a, … nincs kezdet, … és; is; szintén, … a vágy ( áramlatának a ) vagy élni akarás, … az örökkévalóság vagy maradandóság miatt. || 10. És azoknak nincs kezdete, mivel az életvágy örök.
|-
|11. Hetu - phalásrajálambanaihi szamgrihitatvád esám abháve tadabhávaha. || 11. … ok(kal), … hatás, … szubsztrátum; az ami támasztékot nyújt, … tárgy, … mivel össze van kötve, … ezek közül, … az eltűnés után, … azok eltűnése. || 11. Ok - okozatként lévén összekötve, alap - tárgy, azok (okozatok, hatások, vagyis vászanák ) eltűnnek azoknak az (okok, vagyis avidjá) eltűnésekor.
|-
|12. Atítánágatam szvarúpato 'sty adhva-bhedád dharmánám. || 12. … a múlt, … a jövő, … valójában; saját formájában, … létezik, … az utak különbözősége miatt, … tulajdonságoknak a. || 12. A múlt és a jövő saját (igazi) formájában létezik. A dharmák vagy tulajdonságok különbsége, az utak különbözősége miatt van.
|-
|13. Te vjakta-szúksmáhá gunatmánaha. || 13. … azok, … megnyilvánulnak, … finom; megnyilvánulatlan, … a gunák természetének a. || 13. Akár megnyilvánultak vagy megnyilvánulatlanok, azok a guna természete szerintiek.
|-
|14. Parinámaikatvád vasztu-tattvam. || 14. … átalakulás; változás, … kivételes, egyedülálló jellege alapján, … a tárgynak a, … a lényeg; valóság. || 14. A tárgy lényege a gunák átalakulásának egyedülálló jelegében van.
|-
|15. Vasztu-számje csitta-bhedát tajor vibhaktaha pantháhá. || 15. … tárgy lévén azonos, … mivel az elme különbözik, … e kettőnek a, … külön, … út; létezési mód. || 15. A tárgy azonos lévén, a kettő ( a tárgy és annak megismerése) különbözőségének oka (az elmék) külön útja.
|-
|16. Na csaika-csitta-tantram vasztu tad-apramá-nakam tadá kim szját. || 16. … nem, … és, … egy, … elme, … függ valamin, … egy tárgy, … az, … nem bír tudomással; nem észlelt, … akkor, … mi, … lenne; történne. || 16. Egy elmétől sem függ valamely tárgy. Mi lenne belőle ha azon elme nem észlelné?
|-
|17. Tad-uparágápeksitvács csittaszja vasztu dzsnyátádzsnyátam. || 17. … azáltal megszínezve, … mivel szükséges, … az elme számára; az elme által, … tárgy, … ismert, … nem ismert. || 17. Valamely tárgy ismert vagy nem ismert, annak következtében, hogy az elme általa színezett vagy nem színezett.
|-
|18. Szadá dzsnyátás csitta - vrattajasz tat - prabhoho purusasjáparinámitvát. || 18. … mindig, … ismertek, … az elme módosításai, … urának a, … purusának a, … a változatlanság vagy állandóság miatt. || 18. Purusa változatlansága miatt, az elme módosításai mindig ismertek ura előtt.
|-
|19. Na tat szábhászama drsjatvát. || 19. … nem, … az, … ön-megvilágosító, … megismerhetősége vagy felfoghatósága miatt. || 19. Mivel felfogható, nem is ön-megvilágosító.
|-
|20. Eka-szamaje csobhajánadháranam. || 20. … ugyanakkor; szimultán, … és, … mindkettő (az ellentétes oldalak), … a megismerés hiánya; nem-megértés. || 20. Másfelől, számára lehetetlen, hogy ugyanakkor mindkét féle legyen ( észlelő és észlelt).
|-
|21. Csittántara - drsje buddhi - buddher ati - prasangaha smriti - szamkaras csa. || 21. … ( egy elmében ) másik elme által megismerhető, … a megismerések megismerése, … túl sok bizonyításának fölöslegessége; reductio ad absurdum; … az emlékeknek a; zavarodottsága, … és. || 21. Amennyiben az egyik elmének a másik általi megismerését (igényeljük), fel kellene tételeznünk a megismerések megismerését és az emlékek zavarodottságát.
|-
|22. Csiter aparatiszamkramájász tad - ákárápattau szva - buddhi - szamvedanam. || 22. … a tudatnak a, … olyannak amely nem megy egyik helyről a másikra, … formája, … feltételezve hogy, … önismeret, … tudva. || 22. Saját természetének ismerete (érhető el) önismeret által, amikor a tudat azt a formát veszi magára, amelyben nem megy át egyik helyről a másikra.
|-
|23. Drastri-drisjoparaktam csittam szarvártham. || 23. … a tudó, … és a megtudható vagy ismert, … (által) színezett, … … az elme, … mindent megértő; mindent magába foglaló. || 23. A megismerő ( vagyis purusa) és a megismert által színezett elme  mindent megértő.
|-
|24. Tad aszamkhjeja-vászanábhis csitram api parártham szamhatyakáritvát. || 24. … az, … számtalan, … vászanák által, … tarkít, … ámbár; habár, … másikért; másik érdekében, … együttműködésben vagy társulásban cselekvés okából. || 24. Ámbár számtalan vászaná által tarkítva, az elme másik purusáért cselekszik, mivel társulásban cselekszik.
|-
|25. Visesa-darsina átma-bháva-bhávaná-vinivrittihi. || 25. … a megkülönböztetés, … annak aki lát, … az átmikus szint tudata, … benne vagy rajta ( elmében ) tartózkodva; tükröződés, … teljes megszűnés (megelégedettség miatt). [Egyes kiadásokban nivrittihi.] || 25. Annak aki a különbséget látta, ( a vágyak ) megszűnése átmá tudatában tartózkodás miatt.
|-
|26. Tadá hi viveka-nimnam kaivalya-prágbháram csittam. || 26. … akkor, … valóban, … megkülönböztetésre hajlamos, … kaivalya felé tartva vagy vonzódva, … az elme. || 26. Az elme akkor valóban hajlamos a megkülönböztetésre és kaivalya felé vonzódik.
|-
|27. Tacs-cshidresu pratyajántaráni szamszkáre-bhjaha. || 27. … a megszakításokban ( megkülönböztetés ), … más pratyaják, … a benyomások erejéből. || 27. Az intervallumokban a szamszkárák erejénél fogva, más pratyaják jelennek meg.
|-
|28. Hánam esám klesavad uktam. || 28. … eltávolítás, … azoknak a, … mint a klesáknak vagy szenvedéseknek vagy megpróbáltatásoknak, … kijelentették vagy leírták. || 28. Eltávolításuk miként a klesáké, amint azt leírták.
|-
|29. Praszamkhjáne 'pj akuszídaszja szarvathá viveka-khjater dharmameghaha szamádhihi. || 29. … a legmagasabb meditáció ismerete, … még, … akinek nem maradt érdeklődése, … minden úton; minden módon, … a valóság éber tudatosságához vezető megkülönböztetés, … dharmák zuhataga; tulajdonságokra vonatkozó, … transz; révület. || 29. Olyannak esetében, aki vairágya állandó állapotát még a megvilágosodás legfennköltebb állapota felé is fenn tudja tartani és a megkülönböztetés legmagasabb fokát tudja gyakorolni, annak dharma-megha-samádhi következik.
|-
|30. Tataha klesa-karma-nivrittihi. || 30. … ezért; ebből kifolyólag, … szenvedés; megpróbáltatás, … hatás és annak visszahatása, … megszűnés; szabadság attól. || 30. Akkor a klesáktól és karmáktól való szabadság következik.
|-
|31. Tadá szarvávarana - malápetaszja dzsnyánaszjá - nantyádzs dzsnyenam alpam. || 31. … akkor, … minden, … az ami eltakar, elfátyoloz vagy eltorzít, … tisztátalanságok, … mentes attól; amitől el van távolítva, … a tudásnak a, … a végtelensége miatt, … a megismerhető, … csak kissé. || 31. Akkor, minden elhomályosítás és tisztátalanság eltávolítása következtében, az ami (az elme által) megismerhető, csupán kevés (a megvilágosodással elnyert) tudás végtelenségéhez viszonyítva.
|-
|32. Tataha kritárthánám parináma-krama-szamáptir gunánám. || 32. … azáltal; azért, … céljukat beteljesítvén, … a változásoknak a … folyamata, … a vége, … a gunáknak vagy a három alapvető minőségnek. || 32. A gunák céljukat beteljesítvén, befejeződik a változás folyamata (a gunákban).
|-
|33. Ksana-pratijogí parinámáparánta-nirgrahjaha kramaha. || 33. … pillanatok, … megfelelő, … változás, … a végső befejezéskor, …teljesen megérthető, …folyamat; egymásutániság. || 33. A gunák átalakulásának végső befejezésekor megérthetővé váló pillanatoknak megfelelő folyamat, kramaha.
|}

[[Kategória:Szövegek]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Az iszlám</title>
    <id>301</id>
    <revision>
      <id>4728</id>
      <timestamp>2006-08-29T16:06:38Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>[[Maróth Miklós/Az iszlám]] átmozgatva [[Az iszlám]] névre: -szerző neve</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     = Maróth Miklós
| cím        = Az iszlám
| szakasz    =
| előző      =
| következő  =
| megjegyzés = Az iszlám{{ref|1}}
}}

Vállalt föladatom - hogy részben az arabisztikai kutatásokba ágyazva, részben a mindenki számára ismert eseményekre utalva fél óra alatt bemutassam az iszlámot - kivitelezhetetlen, hacsak nem szorítkozunk az esetleg sokak számára ismert alapelvekre. Még ebben az esetben is a bonyolult valóság nagyfokú leegyszerűsítésére van szükség. Majdani konklúzióimat azonban csak akkor tudom úgy-ahogy elfogadhatóvá tenni, ha ezt teszem. Ehhez azonban két témáról kell előbb szólnom. Első az arabisztikai kutatások történetének részleges ismertetése, a második az iszlám vallásának vázlatos bemutatása. 

I. 

1./ Erpenius, a leideni egyetem híres humanista tanára két előadást tartott az arab tanulmányok jelentőségéről. Az elsőt 1613. május 13-án, a másodikat 1620. november 5-én. Előadásaiban az arab nyelv méltóságáról, az arab tanulmányok értelméről és jelentőségéről értekezett a leideni egyetem színe előtt. Előadása egy kutatási korszak végén elsőként fogalmazta meg az új korszak igényeit. {{ref|2}} 

Az előző korszak a XI-XII. sz.-ban kezdődött, amikor pl. Toledó püspöke lefordíttatta arabból Aristotelés Metafizikáját, majd az ibériai félszigeten megindult a fordítói tevékenység, illetve kezdtek kialakulni a személyes tudományos kapcsolatok a keresztény és a muszlim világ között. Ennek első jelentős állomása volt az, amikor a híres filozófus, Petrus Hispanus, a későbbi XXI. János pápa (1205?-1277) elvégezte tanulmányait a marokkói Fezben a Qarawijjín egyetemen. (857-ben alapították, a világ legrégebbi, még ma is működő egyeteme.) Európában ő írta az első arab nyelvtant és szószedetet. Utána számos művet fordítottak arabból latinra, így Európa arab fordításból fedezte újra föl ill. ismerte meg többek közt Aristotelés számos művét néhány pseudo-aristotelési munkával együtt (Liber de causis,{{ref|3}} Theologia Aristotelis{{ref|4}}) és mindenek előtt Galénost. 

Ez a körülmény új alapokra helyezte a skolasztika korának tudományos fejlődését. Az addig platóni alapokon álló Európai tudomány a 12. századtól aristotelési megalapozottságúvá vált, ami maga után vonta a természettudományok fejlődését, bele értve az orvostudományét is. A fordítók átültették latinra Avicenna Kánonját, és az európai egyetemeken évszázadokig ez a mű maradt az orvostudomány alapvető tankönyve. A racionálissá vált aristoteliánus teológia ellen lépett föl a platóni hagyományokat őrző augustinus rendbe tartozó Luther Márton a maga pietista teológiájával. Ernst Behler szerint az új keletű aristotelizmus és a hagyományos platónista irányzatú pietizmus mentén létrejött törés nagyban hozzájárult a keresztény egyházszakadáshoz. Az arab világ tudományos eredményeivel való szembesülés tehát nem maradt következmények nélkül Európában. 

2./ A 15-16. században azonban más lényeges események is lezajlottak. 

A törökök elfoglalták Konstantinápolyt, ezért számos bizánci tudós menekült Európába könyvtárostul. (Pl. a Bessarion család.){{ref|5}} A bizánciak hozta kéziratok között voltak Galénos művei is. Őt Európában addig csakis arab közvetítéssel ismerték. Most azonban világossá vált, hogy Galénos eredeti görög formájában és az arabok hivatkozásaiban nem azonos. A különbségekre Nicolaus Leonicenus (1428-1524) mutatott rá elsőként. Ennek nyomán az európai orvosok két táborra szakadtak. Az egyik felük azt bizonygatta, hogy az arabok meghamisították Galénost. Szerintük Jacobus Sylvius/Jaques du Bois állította vissza az orvostudományt eredeti fényében, kiszabadítván azt az arab sötétségből. Ebbe a táborba tartozott Johannes Menardus, Lonhard Fuchs (akinek véleménye szerint az araboktól örökült orvostudomány latin mézzel konzervált arab ürülék), Symphorianus Campegius, Lodovicus Vives és mások. Az ellentáborba tartozott Andreas Alpagius (+1520). Ő ismerte Ibn al-Nafist, aki a tüdő keringését illetően kijavította Galénos elméletét. Az arab-barátok táborába tartozott sok mással egyetemben Andreas Vesalius (1514-1564) is. Ezek szerint az arabok nem meghamisították, hanem tovább fejlesztették Galénos tudományát.{{ref|6}} 

Az orvostudományi, ezen belül a galénosi művek pontos szövegének megállapítása &quot;életbevágóan&quot; fontos feladattá vált. Ez nem ment arab és görög tudás nélkül. 

1517. október 31-én Luther Márton föllépése révén elindult a reformáció, azzal együtt pedig a Biblia szövegének intenzív tanulmányozása. A Bibliának három autentikusnak tartott verziója volt: a héber eredeti, a görög (septuaginta) és a latin (vulgáta). Egyszerre több helyen is ki akarták adni ezeket a szövegeket, kiegészítve az arab, arámi, szír, etióp, esetleg szamaritánus fordítással. Ennek érdekében több helyen is létrehozták az ún. Collegium trium linguarum-ot. Leidenben pl. Busleiden, Alcalában Ximenez cardinális. Ezekből a Collegiumokból fejlődött ki az Alcalai/Computense (ma: Madridi) ill. Leideni Egyetem bölcsészettudományi kara.{{ref|7}} A bölcsészettudományi karok magját tehát a klasszikus és a sémi nyelvek tanulmányozása jelentette. (Jellemző a viszonyokra a fizetés: a leideni egyetem latin professzora évi 8, görög vagy héber professzora évi 16, az arabul is tudó J.J. Scaliger{{ref|8}} évi 750 forint fizetést kapott.) 

3./ Ebben az első korszakban az arab ismerete eszköz más tudományok (teológia, orvostudomány) igényeinek kielégítésére. Amint Erpenius hangoztatta, a továbbiakban a klasszikus és sémi nyelvek, mindenekelőtt az arab tanulmányozása azért fontos, mert olyan ismeretekhez lehet jutni, olyan kultúrát lehet megismerni, amelyik saját jogán tarthat számot érdeklődésre. Ez a kultúra pedig az iszlám talaján jött létre. Természetesen Erpenius azt is tudta, hogy a kutatásokhoz pénz kell. Beszédében hangoztatta tehát, hogy az arab stúdiumok célja hittérítők képzése a muszlim világ számára. Térítő buzgalomnak azonban sem az ő, sem a leideni vagy más egyetem tevékenységében semmi nyoma sem volt. 

A keleti nyelvek tanulmányozása különböző szükségleteket elégített ki, és ennek megfelelően a tanintézetek közt munkamegosztás alakult ki. 

A hittérítők képzésével inkább Rómában a Congregatio de propaganda fide foglalkozott. Ők valóban a jövendő misszionáriusait oktatták keleti nyelvekre. Hamar észrevették azonban, hogy a hittérítésnek az iszlám területén nincs értelme. Ha ugyanis egy muszlim áttért kereszténynek, az az iszlám szerint hitehagyottá vált, és büntetése a halál. Ezért aztán a misszionáriusok átálltak az utazók és az ottani keresztény közösségek lelki gondozására. A hosszabb időt Keleten eltöltő misszionáriusok azonban jó nyelvtanokkal és szótárakkal gazdagították a kibontakozóban levő európai orientalista irodalmat. 

Idővel több helyen, így Bécsben is, a gyakorlatban hasznosítható ismeretek megszerzése céljából létrehoztak diplomáciai akadémiákat, ahol a keleti nyelveket oktatták. Ausztria és Magyarország keleti jelenléte ennek következtében mindig is a nagyhatalmakkal vetélkedett. Érdemes azt is megjegyezni, hogy ebben a bécsi diplomata iskolában született olyan kiváló nyelvtani mű is, amelyik messze fölötte áll a később nyugaton készült, sokat ünnepelt szakkönyveknek. Ennek megismertetése a világgal máig is aktuális, elvégzetlen feladat. 

 
II. 

4./ Az egyetemek a tudomány művelésére szakosodtak. 

Hosszú ideig tartott azonban, amíg a kutatók meg tudtak szabadulni az iszlámmal kapcsolatos előítéleteiktől. Mára, hála a magyar Goldziher Ignácnak is, eljutottunk az iszlám tárgyilagos, ámde mégis kritikai szemléletéhez. Ennek jegyében az alapvető tudnivalókat a következőképp tudom összefoglalni. 

Az iszlám egyike a Földközi tenger medencéjében létrejött három világvallásnak, amelyek a világ összes többi vallásával szemben egy típust alkotnak, ugyanis mindegyikük önmagát és az őt megelőző(eke)t kinyilatkoztatott vallásnak tartja. A muszlimok szerint az iszlám szent könyve, a Korán tartalmazza Allah kinyilatkoztatását, mégpedig szó szerint.{{ref|9}} 

A Koránban található kinyilatkoztatás alapjában véve a muszlim közösségnek adott előírásokat, törvényeket tartalmazza. Az iszlám vallásának középpontjában, miként a zsidó valláséban is, a törvény áll. Ennek következtében ez a két vallás strukturális azonosságot mutat, s ez egyaránt elválasztja mindkettőt a kereszténységtől, amelynek középpontjában az áldozat és megváltás, Isten és ember ezen alapuló kapcsolata és egy ezt taglaló teológia található. 

A Korán azonban nem tartalmaz előírást az élet minden lehetséges kérdésével kapcsolatban. Amíg Mohamed állt a közösség élén, addig ő isteni inspirációra tudta, mit kell egy adott helyzetben tennie, hogyan kell egy adott kérdésben döntenie, ha nem rendelkezett róla a Korán. Halála után a közösség, az umma, összegyűjtötte Mohamed viselkedésére, mondásaira vonatkozó híreket, azaz a hadíszt, ami a prófétai hagyományt, arabul a szunnát tartalmazza. Minden kétséges helyzetben, ahol a Korán nem adott eligazítást, a hadíszban megtestesülő szunna volt a jogforrás. Az iszlámban ezért a vallástudósok egyszersmind jogtudósok is.{{ref|10}} 

Mohamed Mekkából Medinába menekülvén kivált saját törzséből, és ezt tették társai is. Abban az időben a törzs elhagyása végzetes lépés volt, mivel az ember a vérségi kötelékeket fölszámolta, következésképp elvesztette a törzs gondoskodását és védelmét is. Védtelenül, kiszolgáltatva állt a világban. Amikor a Bibliában Káint megátkozza az Úr Ábel meggyilkolása miatt, azt mondja neki: légy földönfutó a földön. Ez az átok a törzsből való kitaszítottságot jelenti. 

Mohamed éppen ezért megszervezve medinai közösségét, az ummára, a hívők közösségére a törzs kötelességeit és feladatait rótta. Híveiből új törzset hozott létre, amelyben az összetartó köteléket nem a vérrokonság, hanem a hit jelentette. Ezáltal medinai közösségét egyszerre politikai és vallási közösséggé tette. Ennek a medinai alkotmánynak a szövegében pl. az alábbi pontokat olvashatjuk:{{ref|11}} 

9, A muszlimok nem hagynak maguk közt egyetlen szűkölködőt sem anélkül, hogy ne adnának neki segítséget illő módon... 

11, Az Istent félő hívők, ha valaki közülük eltér az igazságtól, vagy nagy igazságtalanságot, bűnt, ellenséges vagy züllött cselekedetet készül megtenni a hívők között, akkor mindannyian együttesen lépnek föl ellene, még ha egyiküknek gyermeke is lenne. 

12, Hívő hitetlen miatt hívőt nem öl meg, hitetlent hívővel szemben nem segít meg. 

A próféta közösségformáló tevékenysége során messzemenően figyelembe vette az arábiai törzsek gyakorlatát, íratlan törvényeit, és ez a gyakorlat a prófétai hagyomány formájában a születő muszlim államban isteni törvény rangjára emelkedett. Ennek következtében a muszlim politikai gyakorlatban az állam vezetője alapjában véve a törzsfőnök funkcióit látja el: ő gondoskodik alattvalói jólétéről, megfegyelmezéséről, felelős mindenegyes személy gondjainak megoldásáért.{{ref|12}} A muszlim állam vezetőjének ajtaja minden alattvalója előtt nyitva van. Ez a mi fogalmaink szerint bizonyos tekintetben paternalista, de bizonyos tekintetben, amennyiben a törzsön belül mindenki egyenlő, mindenkinek a baja vagy öröme közügy, demokratikus rendszer. A politika a muszlim világban éppen ezért teljesen más keretek közt gondolkodik, mint a világ egyéb tájain, következésképp az egyes vezetői rangok jelentése nem esik egybe szótári jelentésükkel. Csak a politikai vezető törzsfői státusával lehet megmagyarázni, hogy az egyik országban (Szíria) miért öröklődhet apáról fiúra a miniszterelnöki pozíció, illetve egy másik országban (Szaúd-Arábia) hogyan lehet az, hogy a több ezer főt számláló nagy család egy néhány száz fős, arra jogosult csoportja választja, illetőleg - bizonyos feltételek megléte esetén - le is válthatja a királyt. 

Ez a szunnával is szentesített törzsi hagyomány őrizte meg mindenütt az iszlám világában a hagyományos nagy családot is, amelyben mindenki mindenkivel törődik. (Ennek következtében az iszlám világában mindenütt igen csekély az öngyilkosságok száma.) Ez a hívők-egy-törzs mentalitás okozza általában véve is azt, amit minden Keletre látogató azonnal észrevesz: az emberek közti kapcsolat teljesen más természetű arrafelé, mint az európai kultúrkörben. 

Később azonban világossá vált, hogy az élet újabb és újabb kérdéseit nem lehet csak a Korán és a szunna alapján megválaszolni, ezért ehhez a kettőhöz egy harmadik jogforrás is csatlakozott, ez pedig a vallás/jogtudósok consensusa.{{ref|13}} Mi az athéni népgyűlésből és a római szenátusból kinövő európai demokrácia neveltjei vagyunk, de mégis észre kell vennünk, hogy részben a törzsi egyenlőség, részben az isteni törvényekkel szabályozott politika szakembereinek, a jogtudósoknak a consensusa ebben a hagyományban tulajdonképp a demokrácia fóruma, jóllehet ez a demokrácia különbözik mind a népgyűléseken megvalósuló közvetlen, mind a parlamenti képviseleti demokráciától. (A consensus és a hozzá kapcsolódó rendelkezések magyarázzák, hogy Afganisztánban miért hívták össze az amerikai támadás előtt az ezer jogtudóst.) 

Később, a korábbi iráni és görög kultúrterületek elfoglalása után az analóg következtetés és az analógia segítségével az egyéni vélemény (opinio) is csatlakozott negyedik jogforrásként az előző háromhoz. Ezzel a muszlim jog alapjaival kapcsolatosan lezárult az iszlám jogi rendszerének fejlődése.{{ref|14}} 

5./ Ha végignézzük ezt a négy forrást, akkor H.A. Wolfsonnal megállapíthatjuk, hogy a lista megegyezik a keresztény teológia forrásaival.{{ref|15}} Ott is a kinyilatkoztatott könyv, az apostoli traditio, a consensus valamint a római jogból átvett analógia szolgált ateológia alapjául. Az iszlám tehát fejlődésnek indult, és a mintát a kereszténység szolgáltatta. Az iszlám azonban a hangsúlyokat a rendszeren belül máshová tette, továbbá az egyes elemek tartalma is eltérő volt, ezért a két rendszer egészében mind forma, mind tartalom tekintetében eltér egymástól. 

Itt azonnal egy konkrét példát kell kiragadnom, és ez a traditio, azaz a szunna kérdése. Mint említettem, a próféta szunnája az arab törzsek mindennapi szokásait tette meg az egész iszlám világ törvényeivé. A törzs azonban köteles volt gondoskodni elesett tagjai megélhetéséről. Mohamed maga is kapott rokoni kölcsönt. Ebből karavánt szerelt föl, majd haszonnal adott túl áruján. A kölcsönt visszafizette, és a nyereségből megélt. A prófétai szunna tehát nem ismeri a kamat fogalmát. Ezen az alapon az utóbbi évek muszlim mozgalmai követelni kezdték, hogy a bankok is tartsák be a szunnát, és töröljék el a kamat intézményét. Mára már számos muszlim bank található szerte az iszlám világában, amelyek kölcsöneik után nem szednek kamatot. A muszlim társadalom tehát ma is a törzsi élet kódexe alapján igyekszik működni, s a törzsi demokrácia jegyében igyekszik élni. Politikai életének fogalmai a törzsi társadalom intézményeinek ismeretében értelmezhetők, és gyakran úgy is értelmezik őket. Több arab országban például a parlamentet ezért nevezik a törzsi tanács nevével shurának. 

6./ Ebben az erősen tradicionalista rendszerben az analóg következtetések jelentették a fejlődéshez való alkalmazkodás lehetőségét. Az új jelenségek megengedett vagy tilos voltát ugyanis a jogtudósoknak kellett megállapítaniuk a források tanulmányozása alapján. Ez a buzgólkodás a hit ügyében (idzstihád){{ref|16}} volt a vallástudományt előre vivő tudományos munka. A különböző jogtudósok ugyanabban a kérdésben egymástól eltérő eredményre is juthattak, azaz a hívő egy adott ügyben, ha nem tetszett a kapott fetva, elmehetett más jogtudóshoz is, és újabb fetvát kérhetett, mindaddig, amíg valaki nem hozott egy neki tetsző döntést. Azt betartva törvényesen járt el, negligálhatta az összes többi döntést. Ez eleve azt jelenti, hogy számos kérdésben nem beszélhetünk azonos muszlim állásfoglalásról, következésképp az iszlám világa számos lényeges kérdés megítélésében egyáltalán nem egységes. 

[Néhány évvel ezelőtt nagy föltünést keltett az a fetva, miszerint a Sátáni versek szerzőjét, Salmán Rushdit halálra ítélték. Ez semmiképp sem jelenti az iszlám közös állásfoglalását. Ilyesmiről egy Rómához hasonló központtal nem rendelkező, nagy területen szétszórt, rengeteg helyi sajátságot fölmutató vallás esetében amúgy sem lehet szó. Ez a fetva az iráni jogtudósok idzstihádján alapuló vélemény (opinio), nem több. Végrehajtani pedig egyáltalán nem kötelező. A fetva azt jelenti, hogy ha valaki megölné Salmán Rushdit, azt nem terhelné bűn.] 

A muszlim jog - a kézlevágás és megkövezés bizonyos esetekre előírt, sokat emlegetett kivételétől eltekintve - nem ismeri a szankció fogalmát. A jog előírásait ugyanis senkinek sem jut eszébe megszegni, mint ahogyan a háborúig Magyarországon sem jutott eszébe senkinek sem a falu szokásait figyelmen kívül hagyni, vagy a falu íratlan törvényeit, a &quot;szunnát&quot; megszegni. Az iszlám a törvényszegésért járó büntetést majdnem teljesen a túlvilágra bízza. Az iszlám törvényei a túlvilági büntetés kilátásba helyezésétől eltekintve nem rendelkeznek más vagy több kényszerítő erővel, mint egy magyar falu íratlan törvényei. 

7./ Az iszlámra áttérő keresztények azonban hozták magukkal a keresztény korukban megkezdett vitákat a szabad akaratról, bűnről, büntetésről stb. Ezeket a kérdéseket úgy vitatták, hogy a Biblia szövegét a görög filozófia népszerű iskoláinak, mindenek előtt a sztóikus és az epikureus filozófiának a rendszerén belül, azok tudományos módszerével magyarázták. Muszlim hitre térve ugyanezt folytatták, csak a forrásul szolgáló könyv változott. A Koránban azonban számos, egymással és a görög filozófiai elvekkel összeegyeztethetetlen kitétel volt.{{ref|17}} 

A Korán 2/6-ból megtudjuk, hogy vannak akinek Allah lepecsételi a szívét, szemüket kendő takarja, nem találják az igaz utat és majd elkárhoznak. A 6/125 szerint Allah helyes úton vezeti azt, akit akar, ennek szívét megnyitja az iszlám előtt, de tévútra vezeti azt, akit el akar veszejteni, s szívét bezárja az iszlám előtt. Az emberi cselekedeteket ugyanis Allah teremti. Innen az iszlám tanításából ismert eleve elrendelés, a végzet tana.{{ref|18}} 

Fölmerült azonnal a kérdés, hogy mindez hogyan egyeztethető össze Allah igazságosságával. Hogyan büntetheti Allah az embert azért, amit ő maga követett el? A Korán tanulmányozása alapján egyesek arra az eredményre jutottak, hogy a bűnök a sátántól valók, a jócselekedetek Allahtól. Erre építve azt kezdték tanítani, hogy az ember ezekből a sátántól ill. Allahtól teremtett cselekedetekből &quot;sajátítja el&quot; azt, amelyiket akarja. Allah öröktől fogva tudja, hogy ki melyiket fogja egy adott alkalommal elsajátítani. Pusztán ebben áll a végzet. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a cselekedetek elsajátítása ne saját akaratból történjék, azaz hogy ne lehetne jutalmazható vagy büntethető. 

A racionális szükséglet, miszerint a túlvilági büntetés és jutalom tana összeegyeztethető legyen a végzet tanával, megvalósult. Ennek és a hasonló kérdéseknek a tanulmányozása, a belőlük származó nehézségek megoldása során létrejött az iszlám vallástudományai sorában egy újabb diszciplína, a muszlim racionális teológia. 

Ennek a teológiai rendszernek voltak alapvető tételei, amelyeket minden muszlim vallástudós igyekezett rövid krédóban összefoglalni. A muszlim teológiai kézikönyvek és krédók fölépítésük szerint Allah/Isten létének bizonyításával kezdődnek, majd megvizsgálják Allah tulajdonságait, a világ teremtett voltának bizonyításával folytatódnak, aztán a paradicsom, az angyalok létét tárgyalják, értekeznek a prófétákról, majd sorra kerül az ember a maga bűneivel és jótéteményeivel, az ezekért járó büntetéssel és jutalommal. 

H.A. Wolfson, a Harvard egyetem hebraisztika-professzora le akarta írni a zsidó racionális teológia rendszerét. Fölismerte azonban, hogy azt nem tudja megtenni anélkül, hogy először meg ne írná a muszlim racionális teológiáról szóló könyvét, de annak viszont előfeltétele az egyházatyák tanulmányozása. Ennek eredményeként három műve született: egy két kötetes nagy mű a keresztény egyházatyákról, egy 780 oldalas nagy könyv a muszlim teológiáról, s végül egy vékony könyv a zsidó teológiáról.{{ref|19}} A középkori zsidó teológia ugyanis a muszlim teológia eredményeit építette be saját rendszerébe. Elég itt utalni Saadia Gaon munkásságára. Az ő könyve is ismerteti a világ teremtett volta melletti, az arab teológusoknál megtalálható, és egyébként a keresztény Philoponostól kidolgozott érveket, megvizsgálja Isten attribútumait stb., és imént említett példánkhoz hasonlóan vizsgálta az isteni igazságosság kérdését. A zsidó teológiát tárgyaló művét a muszlim teológia szaknyelvén és terminológiájával írta meg.{{ref|20}} 

Azaz megállapíthatjuk, hogy az egyházatyáknak és a muszlim hitre áttérő keresztényeknek nagy szerepük volt a muszlim racionális teológia létrejöttében, de ez a tudomány az iszlámon belül másodrendű volt. Mégis elmondhatjuk, hogy eredményeit átvették a zsidó teológusok is, ennek mintájára hozták létre saját racionális teológiájukat. 

De elmondhatjuk azt is, hogy Aquinoi Szt.Tamás Summája is a muszlim teológiai kézikönyvek menetét követi. Sőt, ha megvizsgáljuk a könyveiben található érveket, akkor azonnal láthatjuk, hogy azok jó része a muszlim teológusok és filozófusok műveiből származik, így pl. a világ teremtett volta melletti érvek. Ugyanezek találhatók meg a zsidó Saadija Gaon és Jehuda Hallévi, valamint a muszlim al-Ghazzálí és al-Sharistání munkáiban is, hogy csak néhány kiragadott példát említsek. [Emlékeztetni kell arra, hogy XXI. János pápa az al-Qarawijjin egyetemen is tanult. Ez mind a mai napig a muszlim vallástudományok műveléséről híres intézmény.] 

Azaz miközben a világ érdeklődéssel kísérte a keresztes háborúkat, és azokról beszélt, aközben e három vallás tudósai titokban, de egyetértésben építettek egymás eredményeire, jóllehet az együttműködés tényét igyekeztek elleplezni. Ebben az ezredforduló körüli és utáni folyamatban az iszlám volt a forrás, mégpedig a zsidó vallás számára igen nagy, a kereszténység számára pedig kisebb mértékben. Az iszlám és a júdaizmus ebben a tekintetben is közelebb áll egymáshoz, mint bármelyikük a kereszténységhez. Ugyanakkor érdemes azt is észrevennünk, hogy jóllehet egyrészt a muszlimoknak, másrészt a keresztényeknek és a zsidóknak különböző szent könyveik voltak, mégis, a különböző könyveket a görög filozófia szemüvegén keresztül vizsgálva azokból igen hasonló, sok pontban megegyező teológiai tanítást olvastak ki. [Így pl. az iszlám és Aqu. Szt. Tamás egyaránt a négy sarkalatos erényről beszél és arról, hogy mindegyikük közép két szélsőség között. A négy erény nem szerepel sem a Koránban, sem a Bibliában, hanem Aristotelés filozófiájában.] Ezen az alapon, valamint a júdaizmus és a kereszténység prófétáinak iszlámon belüli elismertsége alapján jelentik ki a muszlim teológusok, hogy rövid krédóik csakis olyan állításokat tartalmaznak, amelyek mind a három kinyilatkoztatott vallás számára elfogadott tételek. Ez az állítás, ha nem is igaz teljes mértékben, mégis sok igazságot tartalmaz. 

8./ A szunna szerint &quot;nincs szerzetesség az iszlámban&quot;. Ennek ellenére létrejött az iszlámon belül is egy olyan mozgalom, amelynek a tagjai nem tanulás, hanem erkölcsi tökéletesedés révén akartak közel kerülni Allahhoz, hogy vele egyesülhessenek, és így átélve az Istennel való egyesülés boldogságát egy tőle kapott személyes kinyilatkoztatásból ismerhessék meg a végső igazságot. Ez a mozgalom, a szúfizmus, az iszlám misztikus irányzata.{{ref|21}} A mozgalom egyes tagjai hosszú évekre elhagyták családjukat, és a sivatagba visszavonulva egymagukban keresték az igazságot (pl. al-ÇazzÁlĐ), vagy ún. dervis-kolostorokban jöttek össze egymással. Al-Suhrawardí, a híres filozófus és szúfí maga írja le saját tapasztalata alapján, hogy miután hosszú gyakorlás után a hibák között megtalálva a középutat, azaz az erényt, erkölcsileg megfelelő tökéletességi fokot ért el, megjelent neki Allah. Allah az arra érdemes híveknek mindig álmukban jelenik meg, valamilyen földi dolog, pl. egy kő, egy fadarab, vagy más valami formájában. Neki Allah Aristotelés formájában jelent meg. Megkapván a kinyilatkoztatást, amelynek tartalmáról semmit sem árul el művében, ő is beszámolt Allahnak Aristotelés filozófiájáról, a szúfi teoretikusok munkáiról. Allah érdeklődéssel és elismeréssel hallgatta a beszámolót.{{ref|22}} 

A misztika a vallási élmények és vallási ismeretek megszerzésének sajátos, a vallástudósok számára ellenőrizhetetlen útja volt, ezért az iszlámon belül mindig a legalitás határán mozgott. (Magát al-Suhrawardít is kivégezték.) Al-Suhrawardí története azonban nemcsak a szúfizmus, hanem az arab tudományok aristotelési kötődése miatt is igen jellemző és érdekes történet. 

9./ Az elmondottakból látható, hogy az iszlámon belül az idő múlásával olyan fejlemények jelentek meg, amelyeket a medinai közösség előre nem is sejthetett. Ők ugyanis dogmatikáról, misztikáról még nem tudtak semmit sem. Nem tudták, hogy utódaik egyszer majd Aristotelés filozófiája segítségével fogják a Koránt értelmezni. Természetes tehát, hogy a 13. és 14. század fordulóján megjelent egy újabb irányzat, amelynek célja az ősök egyszerű, tiszta vallásához való visszatérés, annak helyreállítása, azaz iszlám re-formálása volt. Az irányzat elindítója, Ibn Tajmijja tagadta azt, hogy a jog négy forrásán kívül bármi is elfogadható lenne, de ezen belül is az analógia szerepét igen szűk korlátok közé kívánta visszaszorítani. 

Ez a tanítás viszont a vallás és az állami élet szoros kapcsolata miatt azonnal maga után vonta a kor politikai életének megreformálását is. Ibn Taimijja megkülönbözteti az igazságos és az igazságtalan uralkodót. Az előző az igazságot biztosító vallási törvényeket kényszeríti rá a társadalomra, és ha több országra is tagozódik az umma, az egyes uralkodók annak egységét, szolidaritását nem törhetik darabokra. Az umma egysége nem a politikai tagoltságon múlik, mivel az az értelem és a szív egysége. Ennek megteremtését garantálja a vallástudósokkal folytatott folyamatos konzultáció. Eközben azonban két szélsőséget kell elkerülni: nem szabad minden kérdést csakis a sharía szempontjából vizsgálni, figyelmen kívül hagyva a körülményeket, de nem szabad a saríát csakis a tiltások rendszerének tekintve pusztán a körülményeket szemlélni. A sharía alapvető célja ugyanis az emberek elvezetése a túlvilági üdvösségre, de egyszersmind ez garantálja az emberek evilági boldogságát és jólétét is. 

Ebből a szalafita irányból vált ki a 18. században a wahhábita irányzat, majd a 20. században a muszlim testvériség. Ezeket az eredeti alapokhoz visszatérő &quot;puritán&quot; irányzatokat nevezhetjük mi fundamentalista irányzatoknak, megkülönböztetve őket a szélsőségesektől, akikre manapság azok szoktak gondolni, akik fundamentalizmust emlegetnek. A fundamentalizmus terminusra az arabban nincs is szó, szemben a &quot;szélsőséges&quot; minősítéssel, amire van. Egy ilyen puritán, a szunnához erősen ragaszkodó irányzat jutott uralomra Afganisztánban. A hit eredeti tisztaságában való megvalósulása jelenti ugyanis számukra a kiutat Afganisztán nehéz helyzetéből. 

A muszlim országok az utóbbi évszázadokban, észrevévén elmaradottságukat a nyugati világ mögött, folyamatos kísérleteket tettek térségük modernizálására. Kezdetben a hátrány ledolgozását a nyugati kapitalizmustól és liberalizmustól várták. Ezért küldték fiataljaikat nyugati egyetemekre. Ez az iszlám szekularizálódásához vezetett. A huszadik században a kelet-európai szocializmustól és a haladó eszméktől várták a megoldást, de ebben is csalódtak. Csalódván Európa népboldogító eszméiben úgy gondolják, hogy az iszlám jelentheti a kettő között az egyetlen lehetséges megoldást. Ez magyarázza napjaink muszlim újjáéledését, és a vallási mozgalmak sikerét. 

 
III. 

10./ Érdekes megfigyelni, hogy a Kelet iránti tudományos érdeklődés mindig valamilyen világméretű konfliktussal párhuzamosan jelentkezett. A föntebb említett, 11-12. századi első kezdet a keresztes háborúkkal esett időben egybe, Erpenius beszéde pedig akkor hangzott el, amikor Európa számára az iszlám a törökök miatt vált veszélyessé. A tudomány mindkét éles helyzetben a politikától eltérően reagált: érdeklődéssel fordult az ellenfél kulturális javai felé. Épp az Oszmán birodalom fenyegetésének árnyékában kezdtek az európai egyetemek hatalmas pénzeket költeni keleti kéziratok vásárlására, megalapozva a mindmáig ismert és azóta kutatási központoknak számító nagy kéziratgyűjteményeket. [A mai, nemzetközi konfliktus föltehetőleg és remélhetőleg ismét az iszlám tanulmányozásának föllendüléséhez fog vezetni. Az 1967-es első háború után mindenesetre a modern iszlámmal kapcsolatos stúdiumok megjelentek az arabisztikában, és azóta ezek a tanulmányok már túlsúlyra is jutottak, pl. az amerikai egyetemeken.] A konfliktusok után az európai tudomány érdeklődéssel fordult az iszlám tudományos eredményei felé, igyekezett elsajátítani azokat, de ez a folyamat fordított irányban nem ment végbe. Ennek a körülménynek - sok egyéb mellett - komoly szerepe volt abban, hogy a nyugati civilizáció rohamléptekben tudta maga mögött hagyni az iszlám világát. 

Ma azonban más a helyzet. A nyugati civilizáció anyagi fölényének hamis tudatában lenézéssel fordul a muszlim népek felé, míg azok beépülve Európába és Amerikába, kiismerve ezek civilizációját, működésük gyönge pontjait, előnybe kerülhetnek. 

Ha az iszlámnak e rendkívül rövid és leegyszerűsítő bemutatását végiggondoljuk, akkor azonnal észrevehetünk néhány lényeges dolgot. Az egyik az, hogy egy zárt gondolati rendszerrel van dolgunk, amelyből nem lehet egyes területeket kiragadni, és azokat megreformálni. Másrészt, mivel az iszlám szokásait és eljárásait isteni eredetű törvények szentesítik, kívülről azok eleve és általában véve is reformálhatatlanok. Az örök isteni rendelkezéseket nem lehet földi divatoknak és szempontoknak alárendelni. Minden változtatás csakis belülről és az iszlámban elfogadott érvrendszerrel megtámogatva jöhet létre. Az egyes fogalmak, mint például jog, demokrácia, parlament, király, miniszterelnök, szociális gondoskodás, család, anya, stb., csakis a rendszeren belül nyerik el értelmüket, és ez a mi értelmezésünktől rendszerint eltér. Az arab terminusok bármilyen modern nyelvre szótárral történő fordítása azonnal az eredeti gondolat meghamisításának veszélyét hordozza magában. Ezt a rendszert működésével együtt csakis belülről próbálhatjuk megérteni. Ettől a próbálkozástól azonban nem tekinthetünk el, mivel mindaz, amit mi a világnak ezen a felén kitalálunk, megtervezünk, legyártunk, a világ 1,2 milliárd muszlimjának a kezébe is fog kerülni, de hogy azt ők mire és hogyan fogják fölhasználni, az számunkra sem lehet közömbös. 

A másik, amit észre kell vennünk az az, hogy az iszlám belső fejlődése során létrejött az alapítás korában azonnal megjelenő jogon kívül egy dogmatikus és egy misztikus irányzata is. Ha megnézzük a júdaizmust, akkor tapasztalhatjuk, hogy az utóbbi két irányzat a jog kiegészítéseként abban is létrejött. A kereszténység felé fordulva pedig azt láthatjuk, hogy mind a három irányzat abban is megvan, jóllehet ez a kezdeti korszakban nem volt így. Azt is észrevehetjük, hogy a vallásnak ez az alapítás korának állapotán túlmenő fejlődése mind az iszlám, mind a kereszténység esetében maga után vonta a vallás eredeti, tiszta formájához való visszatérés igényét. Továbbá mind az iszlám, mind a kereszténység, mind a júdaizmus esetében a fejlődés során világosan elkülöníthetővé válik egy dogmatikus és egy pietista vonal. 

Föl kell tehát tennünk magunknak a kérdést, miért mutat ennek a három vallásnak a fejlődése hasonló jelenségeket. Föltehető, hogy mindhárom esetben a vallásos emberek azonos emberi természetében keresendő a válasz. A vallással kapcsolatos azonos emberi igények hívták létre az azonos fejleményeket. A vallás fejlődésében benne van maga a vallásos ember a saját lelki igényeivel, aki saját képére és hasonlatosságára, saját kényelmére rendezi be vallását. Ezen a fejlődésen belül az ősök tiszta hitéhez való visszatérés sem más, mint egy újabb fejlődési fázis a változások sorozatában, de a megtisztított vallási irányzat maga is, amint az iszlám és a kereszténység példája mutatja, kiindulási pontja lesz egy hasonló fejlődési folyamatnak, amelyben ismét ugyanazok az irányzatok jelennek meg az idő múlása során. 

Az iszlámot tanulmányozva tehát megismerhetünk és megkísérelhetünk megérteni egy idegen, de mégis velünk együtt élő kultúrát. Ennek megismerése azonban hozzásegíthet bennünket ahhoz, hogy önmagunkat, saját kultúránkat is tudjuk kívülről szemlélni, azaz ahhoz, hogy önmagunkat is jobban megérthessük. 

==Irodalom ==

P.S. Allen: Erasmus, Oxford, 1934. 

O. Bardenhewer: Die pseudo-aristotelische Schrift über das reine Gute, Freiburg in Breisgau, 1882. 

M. Bernard: Kiyas, in: Encyclopaedia of Islam, V, 238-322. 

J. Brugman: Arabic scholarship, in: Leiden University in the Seventeenth Century. An Exchange of Learning, ed. Th.H. Lunsingh Scheuleer-G.H.M. Posthumus Meyjes, Leiden, 1975, 203-215. 

Die sogenannte Theologie des Aristoteles, ed. Fr. Dieterici, Leipzig, 1882. 

Th. Erpenius: Orationes tres de Linguarum Ebraeae, atque Arabicae Dignitate, Leiden, 1621. 

J. Fück: Die arabischen Studien in Europa, Leipzig, 1955. 

Goldziher Ignác: Az iszlám, Budapest, 1981. 

I. Goldziher: Muhammedanische Studien, II, Halle, 1990. 

Goldziher Ignác: Előadások az iszlámról, Budapest, 1912. 

Ibn Hishám: Al-síra al-nabawijja, II, Kairo, év nélkül. 

É.M. Jeremiás: The Impact of Semitic Linguistics on the First Persian Grammars Written in Europe, in: Irano-Judaica, IV, ed. Sh. Shaked-A. Netzer, Jerusalem, 1999, 159-171. 

F. Klein-Franke: Die klassische Antike in der Tradition des Islam, Darmstadt, 1980. 

L. Milliot: Introduction a l'étude du droit musulman, Paris, 1953. 

A.N. Nader: Le systeme philosophique des Mu'tazila, Beyrouth, 1984. 

T. Nagel: Der Koran, München, 1983. 

T. Nagel: Geschichte der islamischen Theologie, Von Mohammed bis zur Gegenwart, München, 1994. 

J. Schacht: The Origins of Muhammadan Jurisprudence, Oxford, 1953. 

Sohrawardi, Shihaboddin Yahya: Oeuvres philosophiques et mystiques, I., Teheran-Paris, 1976. 

Ulrich von Wilamowitz-Moellenforff: Geschichte der Philologie, Leipzig (Teubner), 1959.ű 

H.A. Wolfson: The Philosophy of the Church Fathers, I-II, Cambridge, Mass.3, 1970. 

H.A. Wolfson: The Philosophy of the Kalam, Cambridge, Mass.-London, 1976. 

H.A. Wolfson: Repercussions of the Kalam in Jewish Philosophy, Cambridge, Mass.-London, 1979. 

==Jegyzetek==

#{{note|1}} Elhangzott a Magyar Tudomány Napján, az Akadémián, 2001. november 5-én. 
#{{note|2}} Th. Erpenius (1621); J. Fück (1955), 59-73; É.M. Jeremiás (1999). 
#{{note|3}} O. Bardenhewer (1882). 
#{{note|4}} Fr. Dieterici (1882). 
#{{note|5}} U. von Wilamowitz-Moellendorff (1959), 12-13. 
#{{note|6}} F. Klein-Franke (1980), 5-52. 
#{{note|7}} P.S. Allen (1934), 140-160. 
#{{note|8}} J. Fück (1955), 47-53. 
#{{note|9}} Goldziher (1881), 101-102; T. Nagel (1983), (1994), 13-35. 
#{{note|10}} Goldziher (1890), 1-274. 
#{{note|11}} Ibn Hishám, 64-65. 
#{{note|12}} L. Milliot (1953), 32-96. 
#{{note|13}} Goldziher (1912), 57-59; H.A. Wolfson (1976), 1-111. 
#{{note|14}} L. Milliot (1953), 124-156; J. Schacht (1953), 90 skk; M. Bernard, 238-242 
#{{note|15}} H.A. Wolfson (1976), 1-111. 
#{{note|16}} M. Bernard, 238. 
#{{note|17}} H.A. Wolfson (1976), i. h.; T. Nagel (1994), 43-49. 
#{{note|18}} Goldziher (1912), 77 skk; A.N. Nader (1984), 259-284. 
#{{note|19}} H.A Wolfson (1970), (1976), (1979). 
#{{note|20}} H.A. Wolfson (1979), 8-18. 
#{{note|21}} Goldziher (1912), 148 skk. 
#{{note|22}} al-Suhrawardi (1976), 70 skk.

[[Kategória:Szövegek]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>A kereszténység és az iszlám</title>
    <id>302</id>
    <revision>
      <id>4730</id>
      <timestamp>2006-08-29T16:06:41Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>[[Maróth Miklós/A kereszténység és az iszlám]] átmozgatva [[A kereszténység és az iszlám]] névre: -szerző neve</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     = Maróth Miklós
| cím        = A kereszténység és az iszlám
| szakasz    =
| előző      =
| következő  =
| megjegyzés =
}}

KÉT VILÁGVALLÁS

Amikor még egyetemistaként első alkalommal utaztam az arab világba, hogy a Bagdadi Egyetemen egy évet tanulmányokkal töltsek el, meg kellett szakítanom utamat Kairóban. Magyar társammal együtt úgy gondoltuk, hogy ha már közel húsz órát el kell töltenünk az arab világ talán legfontosabb városában, akkor bűn lenne a rendelkezésünkre álló időben nem megnézni, milyen is az a hely, amelyről annyit hallottunk és amelyről annyit olvastunk.

Éjjel lévén nem volt más lehetőségünk, mint taxit fogadni, hogy vigyen minket a város központjába. Útközben azonban – kispénzű diákok lévén – elfogott bennünket a félsz, hogy vajon a repülőtérre való viszszaútra marad-e elég pénzünk. Meg is kérdeztük a taxisofőrt, hogy mi a viteldíj. Ő azt válaszolta, hogy egy egyiptomi font, majd kisvártatva, mintha csak gondolatainkban olvasott volna, azt is hozzáfűzte: ne aggódjunk, ő hívő muszlim, csakis tisztességes árat kér minden utasától.

Életem során később többször is visszagondoltam erre az esetre. Van ugyanis a történetnek egy racionálisan csak nehezen megmagyarázható része és későbbi tanulmányaim során ezt a kis történetet újra és újra fölidézve mindig erre kerestem a választ: hogy lehetett az, hogy az általam ismert és nagyra becsült keresztény hagyományoktól teljesen idegen, sőt a történelem során igen gyakran azzal ellenségesnek tekintett iszlámra hivatkozó taxisofőr azonnal elnyerte teljes bizalmamat, mégpedig nemcsak a taxi viteldíját illetően, hanem egyébként is. Hogyan lehetséges az, hogy azonnal úgy éreztem, valami eltéphetetlenül erős kötelék köt össze bennünket. Az ugyanis már akkor is világos volt számomra, hogy ha bármely más vallásra – például a buddhizmusra – hivatkozott volna, nem éreztem volna ugyanezt.

MONOTEISTA VALLÁSOK

Végiggondolva számos lehetséges választ, elsőként az egyistenhitben találtam magyarázatot. A világban ugyanis számos vallás található, de ezek közül csak a Földközi-tenger medencéjéből elterjedt három (keletkezésében is testvér) vallást, a judaizmust, a kereszténységet és az iszlámot jellemzi az egy, mégpedig a kizárólagos egy Istenbe vetett hit. Későbbi tanulmányaim során rá kellett azonban jönnöm, hogy ezen az alapon csakis az én részemről jöhetett volna létre ez a bizonyos szimpátia. Az akkor érzett kölcsönös rokonszenv szinte kézzel fogható légköre nem alakulhatott volna ki közöttünk; bár én mint keresztény egyistenhívőnek tartom magam, egy muszlim valószínűleg nem osztja ezt a véleményemet. A muszlimok szerint ugyanis a keresztények mushriknak, azaz valamilyen értelemben „politeistának” számítanak, mivel Istenüknek társat tulajdonítanak. Valószínűleg épp a keresztény Szentháromság-tan ellen értelmezik ma a Korán legrövidebb szúráját, mely így hangzik: „Mondd: Alláh egy, Alláh az úr, nem szült és nem született, nem volt hozzá semmi hasonló sem.” A szúra állításaiból természetesen majdnem mindent aláírna egy keresztény is, hiszen Isten szerinte is egy, Isten szerinte is mindennek az ura, Istenhez hasonló szerinte sem létezik, Isten szerinte sem szült, sem nem nemzett (ez eleve antropomorfizmus lenne, amit a kereszténység éppúgy kerül, mint az iszlám), sem pedig nem született. Ha született volna, akkor nem lehetne állandó jelzője az ingenitus. Szó szerint tehát nincs különbség egy muzulmán és egy keresztény véleménye között, de a szöveg ebben az esetben – ha nem is a keresztényekkel azonos módon fölfogva azt – szándékában a Szentháromság tanát támadja. A véleménykülönbség mögött ott rejlik az a körülmény, hogy a keresztény fölfogás szerint Krisztusban két természet van: egy emberi és egy isteni, az iszlám viszont erről a megkülönböztetésről nem vesz tudomást.

Nem is vehet tudomást, ezt a kettősséget az Isten abszolút egységén esett csorbának tekintené. A derék muzulmánok ugyanis nem rendelkeztek a görög filozófia kifinomult fogalmi készletével, így aztán nem tehettek különbséget a substantialiter és accidentaliter fölfogott egység, illetve többség között.

Ennek következtében arról sem lehet szó, hogy a keresztény tanításnak megfelelően értelmezzék a Szentháromság tanát: egy Istenben három személy, mint ahogyan egy háromszögben is három (önálló léttel bíró) oldal van. Az Atya mellett a Fiú, valamint a Szentlélek azt jelentette, hogy Istennek a keresztények társakat tulajdonítottak (arabul: ashraka), azaz letértek az egyistenhit egyenes útjáról.

Ez az álláspont egyáltalán nem csodálható akkor, ha figyelembe vesszük az iszlám úgynevezett „racionális teológusainak”, a mutazilitáknak a tanítását, akik még az isteni attribútumok tanában sem tudnak más muzulmán irányzatokkal megegyezni. Szerintük ugyanis pusztán annak az elfogadása, hogy Alláhnak különböző (isteni) tulajdonságai vannak, már sérti az Alláh egységéról vallott nézeteket. Ha figyelembe vesszük, hogy az iszlámon belül igen komoly viták folytak Alláh egységéről, akkor nem lehet csodálni, hogy a Szentháromság meglehetősen homályos tételét senki sem fogadta megértéssel.

A Szentháromság tana, valamint Alláh egysége a keresztények és muzulmánok közt természetesen sokat vitatott tanítás volt. A keresztény szerzők közül például a jól ismert Johannes Damascenus volt az, aki a két vallás egy-egy képviselőjének a szájába adott fiktív párbeszéd formájában próbálta meg előadni a két fél nézeteit, de fönnmaradt Timotheus katholikosnak, a keleti szír egyház fejének al-Mahdí kalifával 781-ben folytatott valódi vitájának „jegyzőkönyve” is. Ez utóbbi vita során Timotheus hasonlatokkal próbálta meggyőzni a kalifát arról, hogy a Szentháromság tétele összeegyeztethető az Isten egységéről hirdetett hittételekkel. Ilyen hasonlat volt például az az egyházatyáktól származó gondolat, hogy Istent a Nap analógiájára kell elképzelni.

Ahogyan a Naptól különállóan létezik a fénye és a melege, ezért a nap fényéről és a nap melegéről beszélünk, de nem beszélünk három napról, ugyanígy beszélhetünk az Isten Igéjéről és az Isten Lelkéről, de ezért még nem kell három Istenről is beszélnünk.

AZ EGYISTENHIT ÉS A SZENTHÁROMSÁG

Ezek a viták és ezek során elsősorban a keresztényeknek a Krisztusról mint Isten Igéjéről (Logos, Verbum) szóló tanításával való szembesülés megtermékenyítették a muzulmánok vallási gondolkodását, bár e keresztény nézetek hivatalosan sohasem találtak meghallgatásra. Ezek nyomán robbantak ki azok a disputák, amelyek során az Alláh szavaként fölfogott Korán (kalimat Alláh) örökkévaló vagy teremtett voltáról szóló nézetek ütköztek össze. Ha ugyanis Alláh teremtette a Koránt, akkor változás állt elő benne, azaz nem volt tökéletes. Ha nem teremtette, akkor a Koránnak mint Isten szavának ugyancsak örökkévalónak kellett lennie. Márpedig Alláh örökkévaló és ha mellette a szava is örökkévaló, akkor már két teremtetlen, örökkévaló dolog, azaz két Isten létezik.

Az így összefoglalható nehézség vette rá a muszlimokat arra, hogy kezdetben néhány, majd később egyre több isteni attribútum létét ismerjék el, illetve ennek a következménye volt az, hogy úgynevezett racionális teológusaik (mutakallimún) tagadják az isteni attribútumok létét.

A példa tehát azt mutatja, hogy keresztény és muzulmán vallási gondolkodók a történelem során azonos problémákkal szembesültek, ha akarták, ha nem, a közösen vallott egyistenhitből fakadóan azonos nehézségeket kellett megoldaniuk. E nehézségek megoldása során tanultak egymástól, még akkor is, ha ennek tényét a legszívesebben eltitkolták volna a világ és az utókor, valamint önmagunk előtt.

Az egymástól tanulásnak egy jó példája az, ahogyan az analogikus következtetés (al-qijász) a sáficita jognak a negyedik forrásává vált, majd pedig valószínűleg innen elterjedve az úgynevezett „arab tudományoknak” (szemben az úgynevezett „görög tudományokkal”) az alapvető módszertani eszköze lett. Az analogikus következtetések lényege az, hogy segítségükkel az ember a látott dologról a nem látottra, a jelen nem lévőre tud következtetni. A két dolog között ebben az esetben nem egy harmadik létesít kapcsolatot, mint ahogyan az arisztotelészi szillogizmusban a két szélső terminus között a középfogalom, hanem a kettőjük hasonlósága. Ezt a módszert ismerik arabul min assáhid ilá al-gá’ib néven.

A módszer lényegéhez tartozik az, hogy segítségével egyedi dologról egyedi dologra következtethetünk és ugyanakkor – ugyancsak szemben Arisztotelész szillogisztikájával – következtetésünkben nem játszik szerepet az okság elve. A látott dolog (sáhid) az az alapeset, amely „motiválja” azt, hogy a „derivált” esetben az alanyról kijelentjük az állítmányt.

Ha jobban megnézzük ezt az eljárást és jobban szemügyre vesszük a hozzá kapcsolódó terminológiát, akkor láthatjuk, hogy ez nem más, mint az a következtetési eljárás, amit ismertek a görögök is, közülük is az epikureusok.

Az epikureus filozófia lényege is az volt, hogy tagadta az okság elvét. Az oksági viszony megszüntetése érdekében vezette be az alapjában véve démokritoszi fizikába a végtelen űrben lefelé eső atomok véletlenszerű elhajlásának elvét. Ez a véletlen pályamódosítás okozza az atomok összeütközését, majd pedig ez vezet el a világ keletkezéséhez.

Az epikureus filozófia sem ismerte el, miként a sztoikus filozófia sem, az általános fogalmak létét. Az epikureus következtetések sem épülhettek tehát úgy fel, mint ahogyan az arisztotelészi szillogizmusok: nem lehetett bennük általános érvényű szabály, hanem csakis egyes dologról egyes dologra való következtetés. A két egyedi dolog között a bennük föllelhető hasonlóság jelentette az összekötő kapcsot. Ezt a következtetési eljárást hívták a görögök analógiának, ahol a tényekről a nem evidens, az érzékszervek számára hozzáférhetetlen dologra következtettek, görögül ek tón phainomenón eis ta adéla. Ha a kifejezésben a szavakat nem úgy értelmezzük, ahogyan az epikureus filozófiában szokásos, hanem szótári értelmükben vesszük őket, akkor láthatjuk, hogy a föntebb idézett arab kifejezés majdnem szó szerint fordítja ezt a görögöt. Ha ezt a terminológiai egyezést összevetjük a tartalmi egyezéssel, akkor meggyőzőnek találjuk azt a következtetést, hogy a muszlim teológia egyik legfontosabb eszköze nem más, mint az epikureus szillogizmus.

Ha ezek után azt a kérdést akarjuk tisztázni, hogy honnan került egy epikureus bizonyítási eljárás az iszlám teológiájába, akkor ismét a keresztény teológusok felé kell fordulnunk.

Al-Sáficí kortársa volt a keresztény cAmmár al-Baszrí. Ő a Kitáb alburhán című művében a keresztény teológia rövid foglalatát adja. Ebben a munkájában bizonyítási eljárásról beszélve ő is használja – as- Sáficíval egyidőben vagy talán valamivel korábban – a min al-sáhid ilá al-gá’ib kifejezést. A muzulmánok fő bizonyító szillogizmusának a neve tehát előfordul egy kortárs keresztény teológus munkájában! A név azonban önmagában nem minden. Al-Baszrí munkájában megtaláljuk az analogikus következtetéseknek a muzulmán teológiára jellemző teljes terminológiáját. Először is a qijász terminus a példák tanúsága szerint itt is analogikus következtetést jelent. Így például az ember föltámadását a szöveg azzal bizonyítja, hogy Krisztus is föltámadott. A keresztségről szólva azt állítja, hogy Isten az embert porból és vízből teremtette.

Az ember ezek után elvesztette az örök életet, de a keresztségben visszanyerheti azt. Azért kell kereszteléskor vizet használni, mert a víz a teremtésnek, ebben az esetben az újjászületésnek a jele.

A most idézett érvelésből is kitűnik, hogy al-Baszrí is, miként az arabok és az epikureusok is, az analogikus következtetést egy jel-szillogizmusnak tartotta. Ennek megfelelően az előtag jele annak, ami a második tagban áll. A második tagban a tényállás hasonló, analóg az első tagban foglaltakhoz és ez a hasonlóság teszi lehetővé a következtetést.

Krisztus és az ember hasonlósága teszi lehetővé azt, hogy a Krisztusról szerzett ismeretünket (a föltámadását) átvigyük az emberre, holott az ember esetében nem győződhetünk meg tapasztalati úton erről. Krisztus föltámadása az ember számára annak a jele, hogy ő maga is föl fog támadni. Ebben a példában a Krisztusról állított „föltámadás” az a motívum, amit átviszünk az emberre. Ez a „motívum” az, amit a mi keresztény szerzőnk csakúgy, mint a muzulmán szerzők, a hukm terminussal illet.

Ha még azt is figyelembe vesszük, hogy az analogikus következtetés alapjában véve jel-szillogizmus és az ilyen következtetési eljárásnak a megjelölésére használták a görögök a sémeinesthai terminust és ez az eljárás voltképpen visszafelé haladó következtetést ír le (például a füstről a tűzre), akkor azonnal láthatjuk, hogy al-Baszrí istidlál terminusa, amely egyébként ismét csak megegyezik a muzulmán szerzők terminusával, tulajdonképpen a fönti görög szó fordításának nevezhető.

Nemcsak a két kortárs, al-Baszrí és al-Sáficí közt mutatható ki ez a hasonlóság, hanem az analogikus következtetés már az egy generációval előttük élt, görögül és arabul egyaránt író Theodor Abú-Qurra esetében is megtalálható. Ő például az egynejűség bizonyításaként hivatkozik Ádámra. Ádám kapta a legtöbb jót Istentől. Ha Ádám mégis csak egy feleséget kapott tőle, akkor ez azt jelenti, hogy mi, közönséges emberek sem érdemlünk többet. A fölsorolt példák mind azt mutatják, hogy az itt vázolt görög és az arab rendszer megfelel egymásnak mind terminológiájában, mind lényeges elemeit, mind a következtetéseit tekintve.

Ha e keresztény szerzők eljárásának a gyökerére vagyunk kíváncsiak, akkor Ammonioszra kell hivatkoznom. Ő volt az az alexandriai újplatonikus filozófus, aki kijelentette, hogy a teológusok (itt: metafizikusok) szokása analogikus következtetésekkel dolgozni.

A keresztény teológusoknak ez az eljárása azzal magyarázható, hogy az arisztotelészi-újplatónikus rendszerben, mint azt föntebb említettem, egyedi dolgokra nem lehetett következtetni. Az arisztotelésziújplatonikus bizonyításelmélet tehát nem volt alkalmas arra, hogy segítségével az egy Istent megismerhessék, a róla szóló nézeteket bizonyítsák.

Minderre azonban kiválóan alkalmas volt a csakis az egyes dolgokra irányuló epikureus szillogisztika. Ebben az esetben tehát láthatjuk, hogy a keresztény teológusok saját módszertani problémájukat megoldva akaratlanul, de muzulmán kollégáiknak is utat törtek, példát mutattak. Az iszlám vallástudománya és az úgynevezett arab tudományok egy keresztény teológusok által elfogadott és kanonizált következtetési eljárást tettek meg legfőbb módszertani alapelvüknek.

A Szentháromságról szóló tanítás tisztázása, valamint az egyetlen Isten létét bizonyító megfelelő módszer kidolgozása azonban csak ízelítő a számos nehézség közül, ahol keresztény és muzulmán hittudósok egymással szembekerültek vagy ahol együttműködtek, de mindenképpen valamilyen közös érdeklődésre számot tartó kérdést vitattak meg.

Lássunk azonban egy további lényeges problémát is.

JÉZUS ISTENSÉGE

A Szentháromság tanával összefügg Jézus személyének értékelése.

Az iszlám ugyanis Jézust történeti személynek fogadja el, de nem tartja isteni lénynek, hanem csakis egyszerű embernek. Ez következik egyébként a Szentháromság elutasításából is: ha Atya, Fiú és Szentlélek mint három isteni személy nem létezhet, akkor Jézus nem is lehet isteni személy.

A Jézus Isten-voltát cáfoló írások azonban mégsem erre a meggondolásra hivatkoznak. Így például al-Ghazzálí, az iszlám vallási gondolkozói közül talán a legkiemelkedőbb, a Szentírás egy helyére utal. Ezen a helyen Jézus a következőket mondja: „Én és az Atya egyek vagyunk.” (Jn 10,30–36) A szöveg szerint erre a zsidók követ ragadtak, hogy istenkáromlás miatt megkövezzék, mire Jézus a zsidók törvényeiben írottakra hivatkozva azt állította, hogy azok szerint mindenki Isten.

Ha pedig ez így van, akkor mennyivel inkább Isten az, akit az Atya is megáldott.

Al-Ghazzálí a szöveghez fűzött magyarázatában azt állítja, hogy az első esetben tett kijelentés: „Én és az Atya egyek vagyunk”, valóban azt jelentené, hogy Jézus isteni személy. A módosított kijelentése azonban már világosan mutatja, hogy szavait inkább átvitt értelemben, tehát nem szó szerint, hanem szimbolikusan kell venni.

Később ugyancsak János szövegében a következőket találjuk (17, 11): „Szentséges Atyánk, védelmezd őket a Te nevedben, melyet nekem adtál, hogy ők veled ugyanúgy egyek legyenek, mint én.” Al- Ghazzálí a két helyet összevetve rámutat, hogy mindkét esetben csak akkor ad a Szentírás elfogadható értelmet, ha mindkét helyet metaforikusan értelmezzük. Később Máté egyes helyeire hivatkozva azt bizonyítja, hogy Jézus fájdalmat érzett, éhezett, szomjazott és egyáltalán mindenben úgy érzett, mint bármely más ember.

Ezt az iszlámban honos (és egyébként Origenészre, illetve rajta keresztül a sztoikus filozófiára visszavezethető) szószerinti, illetve allegorikus értelmezési lehetőségeket mérlegelő módszert alkalmazva al- Ghazzálí a Szentírás nyilvánvaló értelmével szemben bizonyítja Krisztus emberi természetét.

Jézus ember voltának bizonyítása azonban a kérdés egyik fele. Másik fele annak kimutatása, hogy Krisztus csak egy próféta volt a sok közül, mégpedig nem is a legnagyobb, hanem az, aki a nála nagyobb és a próféták pecsétjének számító Mohamed eljövetelét is megjósolta. A muzulmánoknak ez az állítása minden keresztényt meglepetéssel szokott eltölteni, mivel ilyen megállapítást soha senki sem látott az evangéliumokban, márpedig Krisztus szavai ott maradtak ránk. Ebben az esetben tehát minden keresztény valami súlyos tévedésre szokott gondolni.

A SZEKTÁK ÉS AZ ISZLÁM

Amikor azt hangsúlyozzuk, hogy a helyzet korántsem ilyen egyszerű, akkor magyarázatként egyszersmind azt is előre kell bocsátanunk, hogy a Jézus ember voltát és állítólagos Mohamedre utaló próféciáit valló muzulmán nézetek végső soron egy közös forrásra mennek viszsza: a zsidó-keresztény szekták tevékenységére.

Ha ugyanis megfigyeljük, hogy a muzulmán szerzők, amikor a Szentírást idézik, milyen szöveget írnak le, azonnal láthatjuk, hogy az esetek nagy részében idézeteik a mi szövegünktől eltérnek. A különbségek érzékeltetésére csak egy példát idézek: a zaidita al-Qászim Ibn-Ibráhím a Hegyibeszédból a következő fordulatot: „aki testvérének azt mondja, hogy bolond, méltó a gyehenna tüzére” a következőképp idézi: „Aki testvérének, hogy megszégyenítse, azt mondja, nem vagy körülmetélve, a másvilágon megérdemli a pokol tüzét.”. A szöveg önmagáért beszél: keresztény szerzőt sohasem érdekelte volna a körülmetélés. Ugyanakkor Jézus állítólagos próféciája Mohamedről – így a muszlim közhit – egy olyan evangéliumban található, amelyet a keresztény egyházak eltitkolnak híveik elől. Az ilyen eltitkolt evangéliumok száma egyébként az iszlám világában elterjedt nézetek szerint elérheti a százat is.

Ha valaki ezeket a szavakat olvassa, akkor, még ha csak kicsit is járatos a hit kérdéseiben, azonnal tudja, hogy itt csakis az apokrif evangéliumokról lehet szó. Köztudomású, hogy ezek szövege jórészt ismert és az ismert szövegekben nincs utalás Mohamedre. Ezeket az evangéliumokat egyébként azért zárták ki a kánonból, mert bennük szektás propaganda, nem pedig a valóság leírása található. Azaz nemcsak a Jézus isteni személye ellen felhozott bibliai szövegek származnak egy zsidó-keresztény szekta berkeiből, hanem nagyjából ugyanebbe az irányba mutat az az állítás is, miszerint Jézus megjövendölte volna Mohamed fölléptét.

Az iszlám hívei tehát a kereszténységből elsősorban nem az ortodox irányzatot, hanem a szektákat ismerték meg, azaz általában nem magát a kereszténységet, hanem sokszor annak az ortodox többségi irányzatától elvetett, többé-kevésbé jelentős változatait vették alapul, amikor a kereszténységről, annak tanításairól alkottak maguknak képet.

Ezt annak ellenére kell állítanunk, hogy a fönt nevezett Johannes Damascenus semmi esetre sem tekinthető egy szekta képviselőjének. Ő ugyanis fiktív párbeszédet írt le könyvében. Timotheus viszont, aki valóban vitatkozott a kalifával, már egy elítélt, sőt emiatt még országából is elüldözött nesztoriánus közösségnek volt az elöljárója.

Az iszlám kapcsolata a keresztény szektákkal majdhogynem természetes jelenség. Az egyháztörténelemből tudjuk, hogy a keleti egyház élte meg a legtöbb szakadást, a különböző eretnek és szakadár irányzatok ott terjedtek el a leginkább. Természetesen ezek a keresztény irányzatok kapcsolatba kerülhettek az iszlám híveivel. Ezzel párhuzamosan azonban, de semmiképp sem nagyobb súllyal, kapcsolatba kerültek az ortodox irányzat hívei is a muzulmánokkal. Mindkét esetben nagy számban fordult elő az is, hogy keresztények tömegesen tértek át az iszlámra, magukkal hozva új hitükbe régi teológiai nézeteiket és problémáikat, illetve azok megoldását.

Az iszlámnak is megvoltak a maga tanításai. Ezekbe a tanításokba semmiképp sem fért bele például Jézus istenségének az ortodox irányzatra jellemző elismerése. Ebben és a hasonló esetekben természetesen szívesen fogadták el annak a szektának a tanítását, amelyik a kész sémába beleillett. Ha a zsidó-keresztény szekta elutasította Jézus istenségét, akkor ez csak kapóra jöhetett a hasonló nézeteket hangoztató muzulmánoknak.

Nem volt másra szükség, mint a zsidó-keresztény szekta már megfelelően alakított Biblia-szövegét átvenni, s vele együtt átvenni a Jézus isteni volta ellen, emberi volta mellett korábban kidolgozott érveiket.

A GÖRÖG ÉS AZ ARAB FILOZÓFIA

Volt azonban a keresztény és muzulmán érintkezéseknek más területe is. Ez részben abból adódott, hogy az iszlám a görög nyelvű kereszténység területén vetette meg először a lábát. A görög nyelvű keresztények ugyanis nemcsak keresztények voltak, hanem egyszersmind a görög kultúra hordozói is, akik jól ismerték a görög tudományokat. A görög tudományoknak egyik lényeges jellemzője viszont az volt, hogy ta- gadták a creatio ex nihilo elvét. Ez összeegyeztethetetlen volt az iszlám vallásával, hiszen aszerint Alláh a világ teremtője.

A görög nyelvű lakosság beolvasztása, a görög kultúrájú területek elfoglalása következtében a muzulmán vallástudósoknak szembe kellett nézniük ezzel a kérdéssel és kielégítő választ kellett találniuk rá. A görög tudományok fellegvára az ókorból fennmaradt alexandriai könyvtár és filozófiai iskola volt. A könyvtárat a hódító arab seregek fölégették, de a hagyomány szerint az alexandriai újplatonikus filozófiai iskola fennmaradt és tovább élt az arabul működő bagdadi filozófiai iskolában. Ennek kiemelkedő tagja volt például al-Fárábí. Al- Fárábítól sokat tanult Ibn-Színá, akivel később több ponton vitatkozott az inkább al-Fárábíhoz húzó Ibn-Rusd. Ezek a filozófusok mind ismertek Európában is, hiszen az emberiség tudományos fejlődésében kiemelkedő szerepet játszottak. Mindezek a filozófusok és tudósok azonban Arisztotelész nyomán az anyagi világ öröktől való voltát hirdették.

Nem csoda, hogy E. Tempier, Párizs püspöke 1277-ben közzétett listáján, amely az egyház által elítélt tételeket tartalmazta, csupa olyan tanítással találkozhatunk, amely Arisztotelésztől és az arab filozófusoktól származik. Így például elítélte Ibn-Színá tételei közül azt, amelyik tagadta az idő és a mozgás kezdetét, azaz teremtett voltát és ebből következőleg a teremtés tényét. Ibn-Rusd filozófiai tételeiből azt kifogásolja, hogy – ugyancsak Arisztotelészt követve – tagadta a dolgok teremtését.

Továbbá tagadta azt, hogy bármi is léttel rendelkezhetne azután, hogy előtte nem volt léte.

Az arab nyelvű muzulmán országokban művelt arab nyelvű filozófia (és akkoriban a filozófia felölelte az összes tudományt) tehát ellentétben állt a keresztény hitnek a Biblián alapuló és a világ isteni teremtését valló tanításaival. Ebből következően az arab filozófia ellentétben állt az egyistenhívő arabok (és más muzulmán népek) által vallott alapvető vallásos nézetekkel is. Az iszlám nem kerülhette meg ezt az ellentmondást, valami választ kellett találnia erre a problémára.

A választ tulajdonképpen nem kellett sokáig keresgélni, mert a görög filozófia azt is készen kínálta. Már az alexandriai újplatonikus iskola egyik kiemelkedő alakja, Philoponosz is, aki filozófus létére a város püspöke volt, szembetalálta magát azzal a dilemmával, hogy filozófusként az anyagi világ örökké való voltát kellett volna vallania, miközben püspökként a világ teremtett voltát kellett vallania és tanítania.

Ebből a nyilvánvaló ellentmondásból úgy próbálta meg kivágni magát, hogy filozófusként megvizsgálta a korábbi tudományos igényű világmagyarázatokat és azokat szembesítette az arisztotelészi fizika tételeivel, illetve az arisztotelészi filozófia tanításait újplatonikus szellemben továbbfejlesztő prokloszi filozófiával.

Philoponosz ennek a tevékenységének az eredményét két könyvben foglalta össze. A Contra Aristotelem című munkáját teljes terjedelmé- ben nem ismerjük, mert nem maradt ránk, de az arab szerzők még kezükben tarthatták. A De aeternitate mundi contra Proclum című munkája azonban – néhány kezdő sortól eltekintve – teljes egészében ránk maradt Ezekben a műveiben Philoponosz, elsősorban Platón különböző helyeire támaszkodva, azt mutatta ki, hogy a világ teremtéséről, isteni eredetéről szóló hittételek igenis összeegyeztethetők a tudomány tanításaival.

Ezzel Philoponosz valami olyasmit csinált, amire korábban nem volt példa: nem bibliai helyekre hivatkozva érvelt a vallásos világnézet mellett, hanem filozófusként, az adott kor tudományos színvonalán igyekezett bizonyítani vallásos meggyőződéséből fakadó világnézetét.

Van olyan nézet és magam is ezt tartom helyesnek, miszerint Philoponosz ezzel a tevékenységével tulajdonképpen a középkori Európa szellemi életének az alapját képező skolasztikus filozófiának vált a megalapítójává.

Philoponosztól a skolasztika kifejlődéséig azonban még hosszú időnek kellett eltelnie. Ezt a hosszú utat a hatodik században élt Philoponosz és a tizenharmadik században élt Aquinói Szent Tamás között a muzulmán teológusok tették meg.

Ha néhány példát kell említenem annak illusztrálására, hogy miként vertek hidat a muzulmán teológusok a késő görög filozófia és a skolasztika között, akkor elsőként azokat az érveket tanácsos szemügyre venni, amelyek Arisztotelésznek a végtelen bejárhatatlanságát kimondó tételén alapulnak. Philoponosz több ilyen érvet is kidolgozott. Az egyik ezek közül így hangzik: ha a világ öröktől fogva van, akkor végtelenül sok ember élt. Ezeknek – mivel Arisztotelész szerint is az ember lelkének legfölső része halhatatlan – végtelenül sok lelkük léteznék a túlvilágon. Ez azonban (nevezetesen az, hogy egy végtelen szám aktuálisan létezzék) lehetetlen, mint ahogyan az is lehetetlen, hogy az idő múlásával egyre több ember haljon meg és ezek lelkeinek száma hozzáadódjék a korábbi végtelen számhoz, s így a végtelennél egy nagyobb végtelen legyen az eredmény.

Ez az érv Philoponosznak az Arisztotelész Fizikájához írt kommentárjában maradt ránk Philoponosz saját megfogalmazásában. Az érv később kedveltté vált a muzulmán teológiában. Erre nemcsak abból következtethetünk, hogy megtalálható több teológus művében is, így például as-Sahrasztání könyvében, hanem abból is, hogy a zsidó filozófus és teológus Maimonidész is mint a kalám (racionális teológia) jól ismert érvét idézi a Dalálat al-há’irín című munkájának a muszlim teológiát rövid összefoglalásban bemutató, csak a lényeges elemekre koncentráló részében.

Az érvvel Aquinói Szent Tamás is foglalkozott és azt írta róla, hogy nem meggyőző. Ő ugyan munkájában al-Ghazzálíra hivatkozik, de ennek az a magyarázata, hogy ez utóbbinak a Maqászid al-falászifa című munkája latin fordításban is hozzáférhető volt, következésképp Tamás csak ezt ismerhette, a többi szöveget valószínűleg nem. (Több jel arra mutat, hogy Tamásnak bővebb ismeretei voltak az arabok filozófiájáról és teológiájáról, mint azt hivatkozásai alapján vélhetnénk, de ahogyan a muzulmán teológusok nem verték nagydobra, hogy mely tantételeik és nézeteik jöttek létre keresztény inspirációra, ugyanígy Tamás is jobbnak látta bölcsen elhallgatni közvetlen forrásait.) A végtelen fogalmára épített másik philoponoszi érvet Szimplikiosz Fizika-kommentárja őrizte meg számunkra. Eszerint: ha a világ kezdet nélküli, azaz öröktől fogva van, akkor máig az égitesteknek végtelen számú fordulata zajlott le. Ez pedig, mivel a végtelen bejárhatatlan, lehetetlen.

Az is lehetetlen azonban, hogy az idővel előre haladva a lezajlott fordulatoknak egy mindig nagyobb és nagyobb végtelen száma jöjjön létre. Ugyanakkor egyes égitestek a Napot nem egy, hanem harminc év alatt kerülik meg. Ebben az esetben a Szaturnusz is, mivel a példa rá vonatkozik, végtelenszer kerülte volna meg a Napot, de az a végtelen harmincszor kisebb lenne az előző végtelennél. Márpedig mindez lehetetlen, következésképp a világ nem lehet örök.

Ez a philoponoszi érv is rendkívül népszerű volt Keleten. Egyik legismertebb hely, ahol nagy szerepet játszik, al-Ghazzálínak a Taháfut alfalászifa (Destructio philosophorum) címen ismert könyve. Al- Ghazzálí ezt a könyvét éppen azért írta, hogy cáfolja benne az arisztotelészi-újplatonikus tudományos világképet védelmező filozófusoknak a vallás tanításaival ellentétes állításait.

Nemcsak al-Ghazzálí használta föl Philoponosznak ezt a Contra Aristotelem című munkájából származó érvét, hanem mások is, így például a már többször említett as-Sahrasztání is. Külön említést érdemel, hogy a muzulmán teológia nyomában járó zsidó teológia számos képviselője is előszeretettel hivatkozott erre az érvre, így például Szaadia Gáón, Jahuda Halléví és a már említett Maimonidész is. Ezen előzmények után nem csoda, hogy az érvet Szent Tamás is többször felhozza műveiben. Tamás ugyan nem fogadja el ezt az érvet kényszerítő erejűnek, de Bonaventura igen.

*

Ha most visszatekintünk mindarra, amit eddig elmondtam, akkor a példák alapján néhány érdekes következtetést vonhatunk le. Megállapíthatjuk, hogy a kereszténység az iszlám vallásával kettős viszonyban állt. Az iszlám vallása fejlődésének korai szakaszában a kereszténység hatása alá került. Onnan vette módszerét, onnan kapott inspirációkat dogmatikájának fejlesztéséhez. Később, amikor a keleti kereszténység lehanyatlott, de a nyugati még nem volt eléggé fejlett, az iszlám a tudományok terén megelőzte a keresztény Európát. Ez magyarázza, hogy a 13. századtól kezdve a latin kereszténység kapott ösztönzéseket az iszlámtól, mégpedig oly mértékig, hogy ezek nélkül ma teljesen más lenne, mint ami valójában.

A két vallás fejlődése során tehát úgy egymásra volt utalva, hogy mai formájában egyik sem lenne elképzelhető a másikkal létrejött kapcsolatai nélkül. Mindennek nyilvános említését mindkét vallás óvatosan kerülte. Ami ezzel szemben köztudomásúvá vált, az a két vallás közti néhány alapvető különbség. Az iszlám törzsét az iszlám jog (fiqh) alkotja, ezzel szemben a kereszténységét a teológia. Az iszlám inkább a praxisra irányul, a kereszténység a teóriára. Az iszlám nem ismeri el Jézus istenségét, a kereszténység tagadja Mohamed próféta voltát. Az egyezések említésen kívül hagyása, a különbözőségek hangsúlyozása végső soron hamis képet eredményezett a két vallás kapcsolatáról. Ezt a hamis benyomást csak erősítette, hogy az iszlám a kereszténységet elsősorban eretnek és szakadár szekták képében, tehát nem az igazságnak megfelelően ismerte meg.

Ugyancsak elmélyítette a különbözőség érzését az a tény, hogy az iszlám országai bizalmatlanul szemlélik az európai országok és Amerika (tehát a keresztény világ) politikáját. Bizalmatlanságra van is okuk.

Elég, ha csak arra gondolunk, hogy az olaszok, az egyik legismertebben keresztény állam képviselői, a második világháború idején Líbia lakosságának majdnem a felét kiirtották. A muzulmán országok lakói is hajlanak arra, hogy politikai természetű nézeteiknek, ellenérzéseiknek vallási értelmezést is adjanak. Ugyanakkor a keresztények is hajlamosak az iszlám országaiban időről időre tapasztalható vallási türelmetlenséget, politikai természetű és indíttatású fegyveres akciókat az iszlámnak mint vallásnak a lényegéből levezetni. A mindkét oldalról fennálló és évszázadok során felhalmozódott előítéleteket természetesen nem lehet egykönnyen eloszlatni. Ezzel a rövid eszmefuttatással csak arra akartam rámutatni, hogy a valóság e két vallás viszonyában sokkal szebb, mint amilyennek látjuk.

[[Kategória:Szövegek]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Patanydzsáli/Jóga szútrák2</title>
    <id>303</id>
    <revision>
      <id>3150</id>
      <timestamp>2006-07-03T16:30:42Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>Gubbubu</username>
        <id>3</id>
      </contributor>
      <comment>/* 4 */</comment>
      <text xml:space="preserve">==1==


1. Most a jóga kifejtése (tanítása) következik.

2. A jóga az elme módosításainak felfüggesztése.

3. Akkor a látó saját lényeges és alapvető természetében állapodott meg.

4. Egyéb állapotokban a látó az elme módosításaival azonosul.

5, Az elme módosításai ötfélék és ezek fájdalmasak vagy nem fájdalmasak.

6. Ezek: a helyes tudás, a téves tudás, a képzelődés, az alvás és az emlékezet.

7. A helyes tudás (tényei) közvetlen megismerésen, következtetésen, vagy bizonyságon alapul(nak).

8. A helytelen tudás, nem saját formáján alapuló téves felfogás.

9. Az üres képzelődés, szóval felidézett lényegnélküliség.

10. Az alvás, az elme tartalomnélküliségen alapuló módosí tása.

11. Tapasztalt tárgyat az emlékezet nem enged elillanni.

12. Ezeket az elme-módosításokat kitartó gyakorlással és ragaszkodás-mentességgel lehet ellenőrzés alá vonni (felfüggeszteni).

13. Kitartó gyakorlat (abhjásza), az elme módosításai felfüggesztésének állapotában (csitta-vritti-nirodha) való határozott megalapozottságra tett erőfeszítés.

14. Hosszú időn át tartó megszakítás nélküli és tiszteletteljes odaadással történő folytatás által válik a kitartó gyakorlás (abhjásza) határozottan megalapozottá.

15. Vairágya, a látható vagy láthatatlan tárgyak iránti sóvárgás megszűnése annál, aki a vágyak fölötti tökéletes uralom tudatával rendelkezik.

16. A végső vajrágya az, amelyben a purusa tudatában megszűnik a gunák iránti legcsekélyebb vágy is.

17. Szampradzsnyáta szamádhi gondolkodással, elmélkedéssel (bölcs nyugalommal), üdvösséggel és a lét tiszta érzésével jár.

18. Pratyaja előző gyakorlat utáni elejtésekor a másik benyomás (vagyis aszampradzsnyáta szamádhi) marad az elmében.

19. Akik videhák (testetlenek) és prakritilaják (prakritibe merültek), azoknál születés az ok.

20. Mások esetében (upája-pratyaja jógik) a szamádhihoz szükséges hit, fékezhetetlen energia vagy akarat, emlékezet és nagyfokú intelligencia előzi meg (a tudat előrehaladó állapotait).

21. Szamádhi azokhoz van a legközelebb, akiknek erre való vágya hevesen erős.

22. Az alkalmazott eszközök enyhe, közepes és erőteljes természete miatt, további megkülönböztetés jön létre.

23. Vagy Isten iránti önátadás által.

24. Isvara, az élet megpróbáltatásaitól, tevékenységeitől, azok által létrehozott eredményektől és benyomásoktól érintetlen szellem, a naprendszer uralkodó Istene.

25. Benne van a mindentudás legmagasabb határa, elve.

26. Mivel Őt az idő nem korlátozza, még az ősöknek is tanítója.

27. Megnevezése &quot;Om&quot;, amit zümmögve A-U-M-ként ejtünk.

28. Állandó ismétlése és meditáció a jelentésén.

29. Ettől eltűnnek az akadályok és a tudat befelé fordul.

30. Betegség, tunyaság (tompultság, lankadtság), kétely, gondatlanság, lustaság, világiasság, tévedés, valamely fokozat el nem érése, állhatatlanság, ez az elme eltereléseinek, zaklatottságainak (kilenc) oka és ezek az akadályok.

31. (Mentális) kin, kétségbeesés, idegesség és kemény (zavart) légzés, az elme zaklatottságának jelenségei.

32. Ezen akadályok eltávolítására egy igazságot vagy alapelvet kell állandóan gyakorolni.

33. Barátságosság, együttérzés, öröm magatartásának gyakorlásával, valamint a boldogság, nyomorúság, erény és bűn iránti közömbösség által válik az elme megvilágosodottá.

34. Vagy kilégzés és a lélegzés visszatartása által.

35. Magasabb érzékek működésbe lépése is segítség lehet az elme kiegyensúlyozottságának létrehozásában.

36. Úgyszintén (a belül tapasztalt) derű vagy világosság.

37. az elme állandósága azzal is elsajátítható, ha rögzítjük azokon, akik ragaszkodásmentesek.

38. Az álmokból vagy álomtalan alvásból származó tudás által támogatva, az elme úgyszintén eléri az állhatatosságot.

39. Vagy kívánság szerinti meditációval.

40. Beható ismerete a legfinomabb atomtól a legnagyobb végtelenségig terjed.

41. Annak esetében, akinél az elme módosításai (csitta-vritti) majdnem teljesen megsemmisültek, a megismerő, a megismerés és a megismert egybeolvadása, vagy egymásba történő teljes elmélyedése, elmerülése következik be, úgy, mint a színes felületen nyugvó áttetsző drágakő esetében.

42. Szavitarka szamádhi az, amelyben a csak szavakon alapuló tudás, a valóságos tudás, továbbá az érzékelésen vagy következtetésen alapuló tudás kevert állapotban van jelen és az elme közöttük váltakozik.

43. Az emlékezet kitisztulásával akkor érjük el a nirvitarka szamádhit, amikor az elme szinte elveszíti lényeges természetét (alanyiságát) és csak a tárgy valódi ismerete ragyog át rajta.

44. Ezáltal (amit az előző két szútrában mondtak), a szavicsára és a nirvicsára szamádhikat, valamint a finomabb fokozatokat (I. 17.) is elmagyarázták.

45. A kifinomult tárgyakra vonatkozó szamádhi tartománya egészen a gunák alinga fokozatáig terjed.

46. Azok (a kifinomult tárgyaknak megfelelő fokozatok) csak a &quot;mag&quot;-gal rendelkező szamádhit alkotják.

47. A szellemi fény, a szamádhi nirvicsára állapota legnagyobb tisztaságának elérésekor dereng.

48. Ott a tudat igazság- és - helyesség - hordozó.

49. Mivel különleges tárgyra (vagy aszpektusra) korlátozódik, a következtetésen vagy bizonyságtételen alapuló tudás, más, mint a tudat magasabb állapotaiban (I-48) elért közvetlen tudás.

50. Az általa (szabidzsa szamádhi) létrehozott benyomás áll más benyomások útjában.

51. Az elme összes módosításainak felfüggesztése mellett, még annak is megállításával, a &quot;mag nélküli&quot; szamádhi(-t érik el).


==2==

1. Az előkészítő jógához tartozik a szigoróság, a józan mértékletesség, az ön-tanulmányozás és Isvarában való megnyugvás.

2. (Krijá-jógát) a klesák csökkentésére, gyengítésére, valamint a szamádhi előidézésére gyakorolják.

3. A nagy szenvedések, vagy az élet minden nyomorúságának oka, a valóság tudatos ismeretének hiánya, az önzés vagy az &quot;én-vagyok-ság&quot; (énség) érzése, a tárgyak iránti vonzalom és ellenszenv, és az élet iránti erős vágy.

4. Akár szunnyadó, legyengült, váltakozó vagy kiterjedt állapotban vannak, avidjá az utána említettek eredete és terve.

5. Avidjá a nem-örököt, tisztátalant, rosszat és nem-átmant veszi, tekinti öröknek, tisztának, jónak, illetve átmannak.

6. Aszmitá mintegy a tudat (purusa) erejének az észlelés, megismerés (buddhi) erejével történő azonosulása vagy egybeolvadása.

7. Rága az élvezetet kísérő (azzal járó) vonzerő.

8. Dvesa a kínt és szenvedést kísérő ellenszenv, iszonyodás és undor.

9. Abhinivesa az erős életvágy, amely még a tanultakon (vagy bölcseken) is uralkodik.

10. Ezeket, a kifinomultakat, visszafelé az eredetükbe feloldva lehet lecsökkenteni.

11. Módosításaikat meditációval kell elnyomni, illetve elkerülni.

12. A klesákban gyökeredző karmák tárháza a jelen és a jövő életben mindenféle tapasztalatot okoz.

13. Amíg ott van a gyökér, a gyümölcsöknek érni kell és azok különböző osztályú, hosszúságú és tapasztalatú életeket eredményeznek.

14. Az szerint, hogy okuk erény vagy bűn, gyümölcsük öröm vagy szomorúság.

15. A megkülönböztető képességet kifejlesztett emberek számára, a változások, aggodalom és tendenciák eredményeként létrejövő szenvedések és kín miatt, valamint a gunák és (az elme) vrittiei működése közötti konfliktusok miatt, minden gyötrelem, kín és szenvedés.

16. A még be nem következett nyomorúságot, gyötrelmet el lehet, és el is kell kerülni.

17. Az elkerülendőnek az oka, a látó és a látott egyesülése.

18. A látott (a megnyilvánulás tárgyi oldala) az elemekből és az érzékszervekből tevődik össze a megismerés, tevékenység és stabilitás természetével rendelkezik (szattya, radzsasz és tamasz) és célja, hogy purusa számára tapasztalatról és felszabadulásról gondoskodjon.

19. A gunák fokozatai az egyetemes, a differenciált és a differenciálatlan.

20. A látó tiszta tudat, és mind amellett úgy tűnik, hogy az elmén át lát.

21. Maga a látott léte ő érte van (vagyis prakriti csakis ő miatta van).

22. Habár annak, aki célját beteljesítette, prakriti nem-létezővé válik, mégis mivel (ő-mellette) másokkal közös, mások számára tovább létezik.

23. Purusa és prakriti összehozásának célja az, hogy purusa elnyerje igaz természetének éber tudatosságát, valamint, hogy a benne és prakritiben rejlő erők, lehetőségek és képességek kibontakozása megvalósuljon.

24. Az azonosuláson alapuló eggyé válás oka (purusa) igazi természete éber tudatosságának hiánya.

25. Purusa és prakriti avidjá eloszlatásával kiküszöbölésével) létrehozott szétválasztása a valóságos helyreállítás és a látó felszabadulása.

26. A nem-tudás (tudatlanság-avidjá) eloszlatásának módja az éber valóság szakadatlan gyakorlása.

27. Purusa esetében a megvilágosodás legmagasabb fokának elérése hét fokozaton át történik.

28. A jóga összetett gyakorlatai végzéséből, a tisztátalanság elpusztításával jön létre az a szellemi megvilágosodás, amely éber valóságtudattá fejlődik.

29. Ön-megtartóztatás, betartandó szabályok, testhelyzet, a légzés szabályozása, elvonatkoztatás, összpontosítás, elmélkedés-elmélyedés, révület (a jóga ön-fegyelmének nyolc része).

30. Önmérséklési fogadalmak az erőszaktól, a hazudozástól (valamint hamisságtól és kétszínűségtől), a tolvajlástól, a nemi mértéktelenségtől és a szerzési vágytól való tartózkodást foglalják magukban.

31. Társadalmi osztály, idő, vagy alkalom által nem feltételezetten és minden fokozatra kiterjedően, ez (az öt fogadalom) alkotja a nagy fogadalmat.

32. Tisztaság, megelégedettség (nyugodt derű), szigorúság (józan mértékletesség), önmagunk tanulmányozása és önátadás képezik a szabályokat.

33. Amikor az elmét helytelen gondolatok zavarják, akkor a segítsék azok ellentétén való állandó elmélkedésben van.

34. Nem megfelelő (helytelen) gondolatok, érzelmek (és tettek), mint például az erőszakból és hasonlókból származók, és ezeket akár magunk tettük, megengedtük magunknak, vagy megtételét előidéztük, vagy elősegítettük, akár kapzsiság, düh, vagy megtévesztés okából és mindezek akár enyhe, közepes vagy erőteljes mértékben vannak jelen, végnélküli kínt és tudatlanságot eredményeznek. Ezért szükséges ezek ellentétjén elmélkedni.

35. Szilárd megalapozottság az ártalmatlanságban és a jógi jelenlétében megszűnik, elmarad az ellenségeskedés.

36. Határozott megalapozottság az igazsághoz való hűségben és a tett gyümölcse csak a jógi tevékenységétől függ.

37. Szilárd megalapozottsággal a becsületességben, a jógi előtt mindenféle drágakövek jelennek meg.

38. A nemi önmegtartóztatásban, önuralomban való határozott megalapozottsággal eleven életerőt nyer.

39. A megerősített birtoklásmentesség felkelti a létezés &quot;hogyan&quot;-jának és &quot;miért&quot;-jének ismeretét.

40. A fizikai tisztaság által jön létre a saját test iránti undor vagy ellenszenv és másokkal való fizikai kapcsolat hajlandóságának hiánya.

41. Mentális tisztaság hozza létre szattva tisztaságát, a jó kedélyállapotot, egypontúságot, az érzékek ellenőrzését és az Én meglátására való alkalmasságot.

42. A megelégedettségből felülmúlhatatlan boldogság származik.

43. A tisztátalanság szigorúság általi elpusztítása után következik be az érzékszervek és a test tökéletesedése.

44. Az áhított istenséggel való egyesülés önmagunk tanulmányozása által jön létre.

45. Szamádhi Istenben való megnyugvással teljesedik be.

46. A testtartás kiegyensúlyozottan biztos és kényelmes legyen.

47. A testtartást az erőfeszítés relaxálásával és a &quot;végtelen&quot;-en meditálással lehet elsajátítani.

48. Ebből következik, hogy az ellentétpárok nem támadnak.

49. Ennek elvégzése után pránájáma következik, ami a belégzés és kilégzés megszűnése.

50. Külső, belső vagy elnyomott módosítással létezik; hely, idő és szám által van szabályozva, továbbá fokozatosan elnyújtottá és csökkenten kifinomulttá válik.

51. A belső és a külső szférán túlmenő pránájáma a negyedik (változat).

52. Attól a fényburkolat feloldódik.

53. És az elme alkalmassá válik az összpontosításra.

54. Pratjáhára vagy elvonatkoztatva mintegy az elme érzékszervek általi utánzása, mialatt tárgyaiktól visszahúzódnak.

55. Ezt az érzékek fölötti legmagasabb fokú uralom követi.


==3==

1. Összpontosítás az elme rögzítése valamely korlátozott mentális területre (az összpontosítás tárgyára).

2. Kontempláció, az elme megszakítás nélküli áramlása a meditációra kiválasztott tárgy (vagy téma) irányába.

3. Amikor csakis a meditáció tárgya tudatosul és nem önmaga (az elme), akkor ugyanaz (a kontempláció vagy de mélyebben, vagyis szamádhi.

4. A három együtt véve alkotja szamjamát.

5. Szamjama elsajátításával, a magasabb tudat világossága következik be.

6. szamjama fokozatos használata.

7. Az előzőekhez viszonyítva, ez a három belsőnek számít.

8. A mag nélkülihez (nirbidzsa szamádhi) viszonyítva még az is (szabidzsa szamádhi) külső.

9. Nirodha-parináma az elme azon átalakulása, amelyben fokozatosan átitatódik nirodha azon állapotával, amely az eltűnő benyomás és a folyamatban lévő benyomás között pillanatnyilag következik be.

10. Áramlása ismételt benyomás által nyugodttá válik.

11. Szamádhi átalakulás a figyelem-elterelődések (fokozatos) lenyugvása és az egypontúság egyidejű felülkerekedése.

12. Az elme azon állapotát, amelyben az elmében letűnő 'tárgy', akkor ismét pontosan azonos (a következő pillanatban) felmerülő 'tárggyal' ekágratá parináma-nak nevezik.

13. Ezáltal (amit az utóbbi négy szútrában mondtunk), meg vannak magyarázva az elemek és az érzékszervek tulajdonságai, jellege és feltétel változásai.

14. Az alap az amelyben a látens, aktív vagy megnyilvánulatlan tulajdonságok rejlenek.

15. Az átalakulásban lévő különbség oka, az alapul szolgáló folyamatban lévő különbség.

16. Szamjamát végezvén a háromféle átalakuláson ( nirodha, szamádhi és ekágratá ) a múlt és jövő ismerete (érhető el).

17. A hang, a ( mögötte lévő ) jelentése és az elgondolás (idea, amely akkor van jelen az elmében), összekevert állapotban vannak együtt jelen. Szamjámát végezvén a hangon, azok elkülönülnek és így bármely élőlény által kiadott hang jelentésének megértése jön létre.

18. A benyomások közvetlen észlelése által, ( jön létre ) az előző születések ismerete.

19. Az elmét elfoglaló képnek ( szamjama általi közvetlen észlelése által), mások elméjének ismerete történik.

20. Azonban a mentális képet alátámasztó más mentális tényezőket nem, mivel az nem tárgya (a szamjamának ).

21. Rúpán ( az öt tanmátra egyikén) szamjamát végezvén, a felfogó képesség felfüggesztésével, ( a megfigyelő ) szeme és ( a testtől érkező ) fény közötti kapcsolat megszakad és a test láthatatlanná válik

22. A fentiekből megérthető a hang stb. eltűnése.

23. A karma kétféle: aktív és szunnyadó. Azokon szamjamát végezvén, megtudható a halál ideje. Ugyanez az előjeleken végzett szamjama által is.

24. (Szamjamát végezvén) a barátságosságon stb., (a tulajdonság) erőssé válik.

25. (Az állatok) erején (szamajamát végezve), az elefánt stb. ereje.

26. A fizikai fölötti képesség fényét irányítva, a kicsi, a rejtett vagy a távoli ismerete.

27. A Napon szamjamát végezve, a Naprendszer ismerete.

28. ( Szamjamát végezvén ) a Holdon, a csillagok elrendezésére vonatkozó tudás (érhető el).

29. (Szamjamát végezve) a sarkcsillagon, mozgásaik ismerete.

30. A köldök központon (szamjamát végezve), megismerhető a test szervezete.

31. A nyelőcsövön és garaton (szamjamát végezve), az éhség és szomjúság megszűnése.

32. (Szamjamát végezve) a kúrma-nádin, állhatatosság.

33. ( Szamjamát végezve ) a fejkorona alatti fényen, tökéletessé vált lények meglátása.

34. Minden (tudása) intuíció alapján.

35. A szíven szamjamát végezve, az elme természetének éber tudatossága (jön létre).

36. Tapasztalat, a purusa és a szattva közötti megkülönböztetésre való képtelenség eredménye, bár azok abszolút különbözőek. Purusa megismerése ( pususának az ) önérdekétől eltérő másik, ( a prakritinek az) érdekén végzendő szamjama eredménye.

37. Attól intuícionális hallás, tapintás, látás, ízlelés és szaglás jön létre.

38. Amikor az elme kifelé fordult állapotban van, azok akadályok a szamádhi és a képességek útjában.

39. Az elme a megkötöttség okának ellazításával és az átjárók ismerete által mások testébe hatolhat.

40. Udánán való uralkodás esetén, levitáció és nem érintkezés vízzel, sárral, tüskékkel stb.

41. Szamánán uralkodás által a gasztrikus tűz lángolása.

42. Az ákása és fül közötti összefüggésen végzett szamjama által fizikain túli hallás.

43. A test és ákása közötti összefüggésen szamjamát végezve, és ugyanakkor létrehozni az elme egyesülését (olyannal mint) a gyapot pihe könnyűsége, létrejön a téren való áthaladás képessége.

44. A képességet az intellektuson kívüli tudatállapottal való érintkezésre, amely ezért megfoghatatlan, mahá-videhának nevezik. Ettől a fénnyel való beborítás elpusztítása.

45. Uralkodás a panycsa-bhútákon, szamjamát végezvén azok sűrű, állandó, finom, mindent átható és működő állapotain.

46. Attól, animán, stb. elnyerése, a test tökéletesítése és ( a test ) működéseinek nem-akadályozása (az elemek) tulajdonságai által.

47. Szépség, finom megjelenés, erő és sziklakeménység alkotják a test tökéletességét.

48. Uralkodás az érzékszerveken, szamjama végzésével a megismerési képességükön, igazi természetükön, egoizmusukon, mindenen áthatoló képességükön és működéseiken.

49. Ezért bármilyen eszköz nélküli azonnali megismerés, valamint pradhanán való teljes uralom.

50. Csak szattva és purusa közötti megkülönböztetés éber tudatossága által jön létre minden létezési állapot és forma fölötti felsőbbség (mindenhatóság) és mindennek tudása (mindentudás).

51. Még ahhoz sem ragaszkodás által, magának a kötöttség magvának elpusztításával, következik kaivlaja.

52. A különféle síkok ellenőrzésével megbízott fizikain túli lények általi meghívás élvezetétől vagy az miatti büszkeségtől óvakodni kell, mivel fennáll a rossz feléledésének lehetősége.

53. A pillanaton és egymásutániságának ( folyamatán ) végzett szamjama által, a valóság éber tudatosságából született tudás.

54. Attól (vivekadzsam-dzsnyánam) az olyan hasonlóságok közötti megkülönböztetés tudása, melyeket osztály, jellegzetesség és helyzet szerint nem lehet megkülönböztetni.

55. A valóság éber tudatosságából született legmagasabb tudás transzcendens, magába foglalja minden tárgy egyidejű ismeretét, bármilyen múltban, jelenben és jövőben lévő minden tárgyra és folyamatra vonatkozik és meghaladja a világfolyamatot is.

56. Kaivalja elérése akkor következik be, amikor egyenlőtisztaság van a purusa és szattva között.


==4==


1. A sziddhik, születés, kábítószerek, mantrák, szigorúságok vagy szamádhi eredménye.

2. Átalakulás egyik fajtából vagy féleségből a másikba, a természetes hajlamok vagy potencialitások túláradása által történik.

3. A véletlen ok nem mozdítja meg vagy indítja tevékenységre a természetes tendenciákat; csupán az akadályokat mozdítja el, miként a (mezőt öntöző) gazdálkodó.

4. Mesterségesen teremtett elmék csakis 'egoizmusból' származnak.

5. Az egy ( természetes ) elme a sok (mesterséges) elme irányítója vagy mozgatója, azok különféle tevékenységében.

6. Ezek közül a meditációból született mentes a benyomásoktól.

7. A jógi esetében a karmák sem fehérek, sem feketék ( sem jók sem rosszak), azonban mások esetében három félék.

8. Ezek közül csak azok a hajlamok nyilvánulnak meg, amelyekhez előnyösek a feltételek.

9. Az ok és okozat között összefüggés van, habár osztály, helység és idő választja is el azokat, mivel formájában az emlék és a benyomás azonos.

10. És azoknak nincs kezdete, mivel az életvágy örök.

11. Ok - okozatként lévén összekötve, alap - tárgy, azok (okozatok, hatások, vagyis vászanák ) eltűnnek azoknak az (okok, vagyis avidjá) eltűnésekor.

12. A múlt és a jövő saját (igazi) formájában létezik. A dharmák vagy tulajdonságok különbsége, az utak különbözősége miatt van.

13. Akár megnyilvánultak vagy megnyilvánulatlanok, azok a guna természete szerintiek.

14. A tárgy lényege a gunák átalakulásának egyedülálló jelegében van.

15. A tárgy azonos lévén, a kettő ( a tárgy és annak megismerése) különbözőségének oka (az elmék) külön útja.

16. Egy elmétől sem függ valamely tárgy. Mi lenne belőle ha azon elme nem észlelné?

17. Valamely tárgy ismert vagy nem ismert, annak következtében, hogy az elme általa színezett vagy nem színezett.

18. Purusa változatlansága miatt, az elme módosításai mindig ismertek ura előtt.

19. Mivel felfogható, nem is ön-megvilágosító.

20. Másfelől, számára lehetetlen, hogy ugyanakkor mindkét féle legyen ( észlelő és észlelt).

21. Amennyiben az egyik elmének a másik általi megismerését (igényeljük), fel kellene tételeznünk a megismerések megismerését és az emlékek zavarodottságát.

22. Saját természetének ismerete (érhető el) önismeret által, amikor a tudat azt a formát veszi magára, amelyben nem megy át egyik helyről a másikra.

23. A megismerő ( vagyis purusa) és a megismert által színezett elme mindent megértő.

24. Ámbár számtalan vászaná által tarkítva, az elme másik purusáért cselekszik, mivel társulásban cselekszik.

25. Annak aki a különbséget látta, ( a vágyak ) megszűnése átmá tudatában tartózkodás miatt.

26. Az elme akkor valóban hajlamos a megkülönböztetésre és kaivalya felé vonzódik.

27. Az intervallumokban a szamszkárák erejénél fogva, más pratyaják jelennek meg.

28. Eltávolításuk miként a klesáké, amint azt leírták.

29. Olyannak esetében, aki vairágya állandó állapotát még a megvilágosodás legfennköltebb állapota felé is fenn tudja tartani és a megkülönböztetés legmagasabb fokát tudja gyakorolni, annak dharma-megha-samádhi következik.

30. Akkor a klesáktól és karmáktól való szabadság következik.

31. Akkor, minden elhomályosítás és tisztátalanság eltávolítása következtében, az ami (az elme által) megismerhető, csupán kevés (a megvilágosodással elnyert) tudás végtelenségéhez viszonyítva.

32. A gunák céljukat beteljesítvén, befejeződik a változás folyamata (a gunákban).

33. A gunák átalakulásának végső befejezésekor megérthetővé váló pillanatoknak megfelelő folyamat, kramaha.

[[Kategória:Szövegek]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Az igázás szövétneke</title>
    <id>304</id>
    <revision>
      <id>5726</id>
      <timestamp>2006-12-05T08:11:04Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>Gubbubu</username>
        <id>3</id>
      </contributor>
      <comment>/* III. A HATALOMRÓL SZÓLÓ NEGYEDRÉSZ */</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     = Patanydzsáli
| cím        = Az igázás szövétneke
| szakasz    =
| előző      =
| következő  =
| megjegyzés =
}}

==I. A RÉVÜLETRŐL SZÓLÓ NEGYEDRÉSZ==

1	Íme az Igázás tana:

2	Az Igázás a tudat rezdüléseinek lebírása.

3	Akkor a Látó igazi mivoltában megmarad.

4	Máskor a rezdülések alakját veszi fel.
 
5	Az ötféle szenves vagy szenvtelen rezdülés:

6	a megismerés, a tévedés, a képzelgés, az elalvás és az emlékezés.

7	A megismerés formái: a tapasztalás, a következtetés és a Hagyomány.

8	A tévedés félreértés, ami nem ezeken a formákon alapul.

9	Tárgyak híján szavakat, ismereteket kerget a képzelgés.

10	A nemlét felé irányul az elalvás rezdülésének támasztéka.

11	Az emlékezés a már megtapasztalt megtartása.

12	Gyakorlás és vágytalanság bírja le őket.

13	A gyakorlás: arra törekedni, hogy állandósuljon a lebírtság állapota.

14	Ez azonban csak hosszú idő múlva, szakadatlan, áldozatos buzgalommal, fokozatosan szilárdul meg.

15	A vágytalanság uralt összhang, a látott és hallomásbóli érzékletek nem szomjazása.

16	Ennek legfelső foka – felfogván az Embert – a minőségek iránti szomj megszűnése.

17	A ráismerő révületben gondolkodás, bizonyság, üdvözültség és önmegélés követik egymást.

18	A megszűnés elfogadását gyakorolja a másik, aminek során csak az ösztönök maradnak.

19	A természetbe oldódott testetlenek lét felé irányulásával szemben.

20	Az előbbit hit, bátorság, jelenlét, révület és felismerés előzi meg.

21	A megszállottakhoz áll közel,

22	de még náluk is különböző, enyhe, közepes vagy eluralkodott mértéke szerint,

23	illetve az Úrnak való odaadás alapján.

24	A szenves cselekvés termései és hajlamai által sebzetlen, megkülönböztetett Ember az Úr. 

25	Benne a mindentudás magja felülmúlhatatlan.

26	Ő az elődök mestere is, mert nem korlátozza az idő.
 
27	Ő hallatszik a Morajlásban.

28	Ezt zengetve élhető át Annak értelme.

29	Innen az ember önmagára lel, és az akadályok is megszűnnek.

30	Betegség, konokság, kételkedés, hanyagság, restség, féktelenség, szétszórtság, felszínesség és állhatatlanság a tudatot eltérítő akadályok.

31	Szenvedés, rosszkedv, tagok rángása, sóhajtozás jár azzal, ha eltérített.

32	Ezek elhárítása végett az egyvalóságot kell gyakorolni.

33	A tudat akkor tisztul le, ha szeretetet, türelmet, derűt és elnézést gyakorol az örömteli és szenvedésteli, helyesnek és helytelennek minősített tapasztalások iránt.

34	Vagy kilövellve megtartott lélekzéssel.

35	Az elme megállapodásához vezet az is, ha létrejön tárgyra irányuló működése,

36	illetve gondtalan, tündökletes működése,

37	illetve a vágytalanul tapasztaló tudat,
 
38	illetve az álom és elalvás ismeretére támaszkodó tudat. 

39	A bármiben való elmélyedés által is.

40	A legparányibbtól a leghatalmasabbig terjed ennek uralma.

41	Az eggyéválás az az állapot, amikor a megtapasztaláskor rezdületlen tudat annak színét veszi fel, amin nyugszik, miként a tiszta kristály.
 
42	A töprengő eggyéváláshoz szó, jelentés, ismeret és képzelgés keveredik.

43	Amikor az emléktisztulásban az önforma mintegy kiüresedik, és csupán a miértvalóság ragyog: ez a nem töprengő eggyéválás.

44	Ez egyben a rejtett tárgyú, bizonyossággal bíró és bizonyossággal már nem bíró eggyéválás magyarázata is.

45	A rejtett érzékvilágnak a jeltelen a vége.

46	Ez még csak a maggal bíró révület.

47	A bizonyosság nélküli elmélyedés gyakorlatában letisztul az önlélek.

48	Itt van a rendet hozó Felismerés.

49	Ennek tárgya más, mint a hallott vagy kikövetkeztetett felismerések, mivelhogy más célt tűzött ki maga elé.

50	A belőle születő ösztönzés minden más ösztönt lenyűgöz.

51	Lebírva ezt is, mindent lebírni. Ez a magnélküli révület.


A jóga tudatállapotainak és a szánkhja lételméleti fogalmainak összefüggései:


==II. A MÓDSZEREKRŐL SZÓLÓ NEGYEDRÉSZ==

1	A tettekben való Igázás: kiégetés, önátlépés és odaadás az Úrnak.

2	Célja a révület átélése és a szenvek gyengítése.

3	A szenvek: tudatlanság, önösség; vágy, viszolygás és kapaszkodás.

4	A tudatlanság a többi mezeje, amelyek szunnyadók, gyengék, gátoltak vagy felgerjedettek.

5	A tudatlanság: öröknek, tisztának, örömtelinek, léleknek fogni fel a mulandót, tisztátalant, szenvedéstelit és lélektelent.

6	Az önösség: egylényegűnek vélni a Látó és a látás képességét.

7	Örömre hajlás a vágy.

8	Szenvedésre hajlás a viszolygás.

9	Önlényeg hordozza a kapaszkodást, s így még az őt tudatosítóhoz is hozzátapad.

10	A rejtett szenvek ellentevékenységgel kerülhetők el.

11	Ha már rezdülésekké váltak, akkor elmélyedéssel.

12	A cselekvés hajlama szenvekből gyökérzik. Fel kell azt tárni látott és nem látott születésben.

13	Ameddig megvan ez a gyökér, addig a gyümölcse: születés, élet és élmény.

14	E gyümölcsök hűsítők vagy hevítők, helyes vagy helytelen okságuk szerint.

15	A különbségtevőnek azonban mindez csak szenvedés, mert a változások, az égető vágy és az ösztönzések mindig szenvedéssel járnak, valamint a minőségek ellentétes rezdülései miatt.
 
16	A jövendő szenvedés kerülhető el.

17	A szenvedés okát kell elkerülni, a Látó és a látvány összekötözöttségét.

18	A látványnak láttatás, tevékenység és állandóság a jellemzői, lételem és képesség a lényege, célja pedig az élmény vagy a megváltás.

19	Megkülönböztetett, meg nem különböztetett, csak jelekből következtetett és jeltelen a minőségek tartományai.

20	Bár a Látó tiszta látás csupán, helyes irányultsággal meglátható.

21	Az ő célja a látvány lényege.

22	Ha a látvány a célját bevégzett számára el is tűnik, teljesen mégsem tűnik el, mert fenntartják a többiek.

23	Az összekötözöttség oka az, hogy a Gazda a birtok erejét önmaga erejével azonosnak fogja fel.

24	Ennek oka a tudatlanság.

25	Ha ez nincs, nincs az összekötözöttség sem. Ennek elhagyása a Látó egyedülvalósága.

26	Az elhagyás eszköze: folytonosan meggyőződni a különbségről.

27	Ez hét szinten át a legmagasabb Felismeréshez vezet.

28	Ha állandósulnak az Igázás tagjai, akkor a tisztátalanság eltűnik, és a megkülönböztetésig sugárzik a felismerés.

29	A nyolc tag: magatartás, erény, ülésmód, lélekzetvezetés, visszavonultság, figyelem, elmélyedés, és révület.

30	A magatartás: ártatlanság, igazság, igénytelenség, tanítványság, nincstelenség.

31	Ennek érvénye nagy fogadalomként mindenkire kiterjed, származástól, helytől, időtől és alkalomtól függetlenül.

32	Az erények: tisztaság, elégedettség, kiégetés, önátlépés és odaadás az Úrnak.

33	Ártalmas gondolat esetén az ellentétét kell átélni annak.

34	Az olyasféle gondolatoknak mint az ártás, mindig sóvárgás, düh vagy elvakultság az előzménye. Legyenek bár gyengék, közepes mértékűek vagy eluralkodottak, mindig végnélküli szenvedés és nem értés lesz a gyümölcsük, függetlenül attól, hogy tetté válnak-e, másokat buzdítunk-e rájuk, vagy csak helyeseljük őket. Ezért kell átélni ellentétüket.

35	Az ártatlanságon alapulók környezetében megszűnik az ellenségeskedés.

36	Az igazságon alapulóknak a tettek gyümölcse felkínálkozik.

37	Az igénytelenségen alapulók minden értéket elérnek.

38	A tanítványságon alapulók bátorságot nyernek.

39	A nincstelenségben szilárdak ráeszmélnek arra, hogy mit is ér a születés.

40	A tisztaságból következik az öntag szemérme, és a másokkal való nem közösködés.

41	Valamint a szellemi tisztaság, a jóindulat, az egyhegyűség, az érzékek feletti uralom és az önmagára látás képessége.

42	Az elégedettségből a legfőbb boldogság elnyerése.

43	A kiégetésből – a tisztátalanság eltűnése miatt – a testi és képességbeli beteljesedés.

44	Az önátlépésből a kívánt istenséggel való kapcsolat.

45	Az Úr iránti odaadásból a révület beteljesedése.

46	Az ülésmód szilárd és örömteli.

47	Az erőlködés fellazításából és a végtelen eggyéválásból fakad.

48	Ettől fogva nem zavarnak többé a kettősségek.

49	Ha ez megvalósul, akkor következik a lélekzetvezetés, a sóhajtozás menetének visszafogása.

50	A lélekzetvezetés hosszantartó és finom. Rezdülése kifelé és befelé fordul, illetve megállított. Helye, tartama és gyakorisága alapján határolható be.

51	A negyedik rámutat a külső és belső érzékvilág kapcsolatára.

52	Ettől fogva eltűnik a fény takarója,

53	és az ész képessé válik a figyelemre.

54	A visszavonultság az az állapot, amelyben a képességek nem kötődnek önnön tárgyaikhoz, hanem a tudat önformájához hasonulnak.

55	Ebből valósul meg a képességek fölötti tökéletes uralom.

==III. A HATALOMRÓL SZÓLÓ NEGYEDRÉSZ==

1	A figyelem a tudat helyhez kötése.

2	Az elmélyedés az, ahol a tudat azonosul önmaga tárgyával.

3	A révület az, amikor a tudat önformája kiüresedik, és csupán a miértvalóság ragyog.

4	Az összpontosulás az előbbi három együttese.

5	Felviláglik a felismerés, ha ez győzelemre jut.

6	Ám csak fokozatosan valósítható meg.

7	Ez a három tag belsőbb az előbbieknél,

8	a magnélküli révülethez képest azonban külső tagok csupán.

9	A lebírtságba váltás az az állapot, amelyben a mozdulás ösztönzései háttérbe szorulnak, a lebírás ösztönzései pedig előtérbe lépnek. A tudat ekkor a lebírás pillanatát próbálja megragadni.

10	Ha ez ösztönössé válik – elcsendesült áramlás.

11	A révületbe váltás az az állapot, amelyben a tudat bármiért valósága eltűnik, és felbukkan az egyhegyűség.

12	Az egyhegyűségbe váltás az, ha a lebírás küzdelme elcsitult, a révület folyamata állandósult, s e kétféle irányulás kiegyenlített.

13	Ez érteti meg a lételemek és a képességek síkján végbemenő, törvényt követő, ismérves és alaponálló változásokat is.

14	A törvényt követő változások az elnyugvás, a felbukkanás és a lappangás rendjét követik.

15	Ha más lenne a sorrend, más lenne a változás.

16	A háromféle változásra összpontosulva megismerhető a múlt és a jövő.

17	Zavar van abból, hogy a szavak, jelentések és irányultságok egybemosódnak. Szétválasztásukra összpontosulva minden lény kiáltása megismerhető.

18	Az ösztönzéseket nyilvánvalóvá téve megismerhető az előző születés.

19	Irányultságait megjelenítve megismerhető a másik tudat.

20	Ám támasztéka nem, mert nem az volt az összpontosítás tárgya.

21	A testi formára összpontosulva, ha annak megragadtató ereje megállított, elérhető az elrejtezettség, mivel ekkor a látáshoz nem kötődik a láttatás.

22	Ezzel elmondtuk a hallás és a többi érzékelés síkján való elrejtezettséget is.

23	Meglépett vagy meg nem lépett a tett. Erre összpontosulva – illetve az előjelekből – megismerhető a végzet.

24	A szeretetre és a többire összpontosulva erők nyerhetők.

25	Az erőkre összpontosulva az elefánt és hasonlók ereje.

26	A megjelenés megvilágítására helyződve megismerhető a rejtett, a közvetett és a távoli.

27	A Napra összpontosulva megismerhető az eleven világ.

28	A Holdra összpontosulva megismerhető a csillagzatok rendje.

29	A Sarkcsillagra összpontosulva megismerhető a csillagok járása.

30	A köldök körzetében összpontosulva megismerhető a testiség rendje.

31	A torok-kútban: az éhség és szomjúság megszűnése.

32	A teknőc-érben: megszilárdulás.

33	A fejcsúcs tündöklésében: a beteljesedett látás.

34	Mindez elérhető közvetlen szembesülés által is.

35	A szívben maga a tudat válik megérthetővé.

36	Másértvalóságból lesz az élmény. Ez olyan irányultság, amely a Világost és az Embert összekeveri, holott azok végképp különbözők. Az önmagáért-valóságra összpontosulva megismerhető az Ember.

37	Onnantól a közvetlen szembesülésből fakadó hallás, érzés, látás, ízlelés és szaglás jut győzelemre.

38	Ezek rossz tünetek a révületben, a mozduláshoz képest azonban beteljesedést jelentenek.

39	Kóborlásának megtapasztalása és az őt megkötő okok fellazítása teszi lehetővé a tudat más testbe lépését.

40	A fellélekzés feletti uralom után nem rekeszt meg víz, mocsár, tövisbozót és hasonlók, továbbá megvalósul a felemelkedés.

41	Az összelélekzés feletti uralom után: fellobogás.

42	A hallás és az űr kapcsolatára összpontosulva isteni hallás érhető el.

43	A testbéliség és az űr kapcsolatára összpontosulva, és tollpihekönnyű eggyéválásból: az űr átjárása.

44	A nagy testetlenség az az állapot, amelyben külső hatásra nem képződik többé rezdülés. Itt tűnik el a fény takarója.

45	Arra összpontosulva, hogy az önformájában durva valójában a rejtettből fakad, elérhető a lételemek feletti győzelem.

46	Ebből következik a parányivá válás és a többi képességek, a test jelességei, valamint az, hogy nem sújtanak többé a létesülés törvényei.

47	Formai kecsesség, erő és gyémántkeménység a test jelességei.

48	Arra összpontosulva, hogy az érzékelés önformájában valójában az önösségből fakad, elérhető a képességek feletti győzelem.

49	Ebből következik az ész gyorsasága, a szervektől független létezés és az Ősanyag feletti győzelem.

50	Csak az áll az egész lét felett, és az éri el a mindentudást, aki arra is rálát, hogy más a Világos, és más az Ember.

51	Aki még ebben is vágytalan, az Egyedülvaló, mert a rossznak írmagját is eltünteti.

52	Ha tisztségbe hívják, nem ragaszkodik, és nem bízza el magát, hiszen nem-vágyottal foglalatoskodik.

53	A pillanatokra és azok sorrendjére összpontosulva megvalósul a különbségtevésből születő Felismerés.

54	Azután szembetűnik a keletkezés, jelleg és hely szerint meg nem különböztetett, hasonló jelenségek mássága is.

55	A különbségtevésből születő Felismerés megváltó, közvetlen az egész érzékvilágot felöleli, minden körülményeivel együtt.


56	Az Egyedülvalóság az az állapot, amelyben egyaránt megtisztul a Világos és az Ember.

[[Kategória:Keleti filozófia]]

==IV. AZ EGYEDÜLVALÓSÁGRÓL SZÓLÓ NEGYEDRÉSZ==

1	A beteljesedést születés, növényi szer, ige, kiégetés és révület szüli.

2	Másik létállapotba születés a Természet betöltöttségéből következik.

3	A kiváltó nem az igazi ok, bár a Természet gátjait átszakítja, miként a földműves.

4	Egyedül az önösség alakítja ki a formáló tudatállapotokat.

5	A sokféle működésben egy tudat az oka a többinek.

6	Ezek közül az elmélyedésből születő tudat nem hajlamosít.

7	Az Igázó tettei nem feketék és nem fehérek, míg másoknál háromfélék.

8	A háromféle tettekből csak a termések minőségének megfelelő benyomások nyilvánulnak meg.

9	Bár a tettek és benyomások között keletkezési helyüket és időpontjukat tekintve látszólag nincsen összefüggés, mégis összetartoznak, mert egylényegű az ösztönzés és az emlékezés.

10	És ezek kezdet nélküliek, mert a sóvárgás örök.

11	Az ok és a gyümölcs, a hajlam és annak támasztéka összetartoznak. Ezért ha ezek megszűnnek, megszűnnek az ösztönzések is. 

12	A múlt és a jövő magából adódik, mivel a dolgok útja megtörik.

13	A dolgok lényegük szerint megnyilvánult vagy rejlő minőségűek.

14	A dolgok önazonossága a változások egyazonosságából következik.

15	Ha egy dolog változatlan, a tudatállapotok különbözősége szerint különböztetődik meg tapasztalása.

16	Ha egy dolog nem egy tudat függvénye, hogyan lehetne megismert?

17	Tekintve, hogy a dolog beárnyékolja a tudatot, az egyszerre lesz megismert és meg nem ismert.

18	A tudat rezdülései mindig ismertek gazdája előtt, mert az Ember nem változik.

19	Saját ragyogása nincsen, mert maga is látvány.

20	És egy pillanatban nem határozható meg kétféleként.

21	Másik tudatba látva egymásba ragadnának az eszmélések, és összezavarodna az emlékezés.

22	Az öneszmélet akkor tudatosul, ha az öntudat nem lép ki, és magára ölti annak alakját.

23	A Látó és a látvány által színezett tudat mindenért-való.

24	Mivel számtalan benyomás tarkítja, a tudat is másért-való, mert szervezetten működik.

25	A megkülönböztetőn látóból eltűnik az önlét átélése.

26	Akkor valósul meg a megkülönböztetés síkjáról hegyként kimagasló Egyedülvaló tudat.

27	Az ennek résein belépő másféle irányultságok az ösztönökből fakadnak.

28	Elhagyásuk módját már elmondtuk a szenvekkel kapcsolatban.

29	Ki még az Elszámoláskor sem haszonleső, az a mindent felölelő, megkülönböztető látásmóddal eléri a „Törvény felhő” révületet.

30	Innentől szűnnek meg a szenvek és a cselekvések.

31	Akkor a végtelen megismerés minden elfedő szenny fölé emelkedik, és csekély az, ami még megismerésre vár.

32	Ekkor a minőségek váltakozásának sorozata célját beteljesíti, és véget ér.

33	És a pillanatokkal szemben a változások végpontjáról a sorrend értelme megragadható.

34	Amikor a minőségek céljuktól, az Embertől fosztatván visszahúzódnak, az az Egyedülvalóság, vagyis az öntudat erejének önmagán alapulása.</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>A babérligetkönyv</title>
    <id>308</id>
    <revision>
      <id>4372</id>
      <timestamp>2006-08-08T15:27:13Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>[[Hamvas Béla/A babérligetkönyv]] átmozgatva [[A babérligetkönyv]] névre: a szerző nevének törlése a címből</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     = Hamvas Béla
| cím        = A babérligetkönyv
| szakasz    =
| előző      =
| következő  =
| megjegyzés =
}}

==A BABÉRLIGETKÖNYV==

Déli szigetek között hajóztam s egy napon olyan helyre értem, ahol a fogadó babérligetben állt. Babérfát még keveset láttam. Úgy tudtam, ha természetesen fejlődik, csak bokor. Itt szép, magas, lombos fa volt, a kertben legalább háromszáz darab. Ebéd és vacsora közben a mély, sötétzöld árnyékban fűszeres illatát szívtam. A frissen sült hal, vörösbor, szőlő mellé babérillatú levegő! Aki teheti, szánjon rá egy hetet, nem fogja megbánni. Az étkezésre korábban jöttem, csakhogy tovább ülhessek itt. A tengerre láttam, a kicsiny kikötőre, ahol munkások, halászok, fügét áruló asszonyok nyüzsögtek. Távolabb az öbölben apró szigetek, ciprusfákkal, a középen kolostor. Ott ültem az árnyékban tétlenül, mialatt kint a napfényben izzottak a fehér kövek és szikrázott a tenger. Ebéd után, mikor a török kávét megittam, a heverőbe dőltem, lábamat felraktam a székre és a nehéz, illatos dohányt élveztem. Többször elbóbiskoltam néhány percre, aztán ismét felnéztem. Csábított az alvás, de a szépség, amit láttam, nem eresztett. Nem tudtam választani az álom és az ébrenlét között. A déli napfény, a tenger felől jövő puha szél, a fűszeres levegő inkább volt álom, mint amit álmodni tudtam volna. Egyszerre arra gondoltam, hogy nincs nálam könyv. Olyan könyv, amit most jól esne olvasni. A gondolat lassan támadt bennem, egészen lassan, ahogy a cigarettafüst lebegett a zöld árnyékban, sietség nélkül és megbékélten. Mi az, amit magammal hoztam? Vándorkönyv, hajófedélzetkönyv, alkonyati könyv. Egyetlenegy babérligetkönyv sincs. Tűnődtem, ugyan melyik lehetett volna, ha elhoztam volna: kínai? francia? görög? angol? Akkor elhatároztam, hogy hasonló alkalomra, nem is másnak, csak magamnak, vagy nem is magamnak, csak másnak, egyszer, ha időm engedi és a Múzsák, könyvet írok. Idevaló könyvet, amit azonnal le lehet tenni, ha hozzák a levest. Ujra föl lehet venni s mielőtt a szardella érkezik, még el lehet olvasni belőle ötven sort. Esetleg százat. Két korty bor között és feketekávé után. Két lapot vacsora előtt. Olyan könyvet, amelyik nem sértődik meg, ha olvasás közben az ember kinéz a partra és elbámészkodik valamin, amit a következő pillanatban elfelejt. El lehet veszíteni és el lehet ajándékozni.

A szobában, itthon, vagy a könyvtárban semmit sem fog érni. Olvasása nem is ajánlatos. Csak fűszeres babérlevegővel élvezhető. Legjobb kávé után, amikor az ember nyugvószékben hever,illatos cigarettát szív, elolvas belőle másfél lapot s utána édesen szundikál, mialatt a sirályok a kék víz fölött keringenek.


==MEDITÁCIÓ A HEGYTETŐN ALKONYATKOR, VAGY AZ EMBERI CSELEKVÉS METAFIZIKÁJA==

Szigetnek hívják azt a szárazföldet, amelyet minden oldalon tenger vesz körül. A meghatározás egzakt; mégis, amikor először voltam azon a szigeten, ahol a hegyre fölmentem és köröskörül mindenütt vizet láttam, megdöbbentem. Egészen más ez, mint a meghatározás; meg voltam illetődve. Két hetet laktam ott és minden délután, mikor a hőség alábbhagyott, a hegyre mentem. A kis kápolna mellett a lépcsőn üldögéltem a sárga rozmaring bővös illatában. Olvastam, a legtöbbször hangosan, hogy a tenger is hallja. S mikor felnéztem, szememmel a part szegélyét kísértem köröskörül, nevettem és azt mondtam: sziget. Délkeleten a láthatár szélén város feküdt. Nappal a párás levegőben elveszett, csak alkonyatkor volt látható, mikor a lámpák kigyúltak. A szigeten százötven halász lakott, a hajó kétszer egy héten hozott postát, s így a kultúrvilággal az egyetlen kapcsolatom ez a távoli lámpafény volt. Nem bántott és nem érdekelt; mindössze tudomásul vettem, hogy amott húsz, vagy hány ezer ember él és szokott emberi tevékenységét folytatja.

A halászfalu felé fordulok. A szélső ház elé ölfával rakott kézikocsi érkezik. Az ember az ölfát vállára veszi, tíz lépésre viszi és leteszi. Visszamegy, a másik ölfát is felveszi, elviszi, leteszi. Majd a kocsi megürül. Akkor az egyik szálfát újra felveszi s a bakra ráteszi. A főrészt az ajtó mellől a szögről leveszi és az ölfára ráteszi.

Mikor a hasábokat elfőrészelte, újra felveszi s a favágó-tönkre ráteszi, a fejszét előveszi, a fát felaprítja s a fejszét leteszi. Az aprított fát felszedi, a kosárba beteszi, a kosarat felveszi s a házba beviszi. Röviden tehát: kiteszi, beteszi, felveszi, leveti, elviszi, leszedi, beviszi.

Egyszer azt néztem, hogy miképpen építik a nagy vashidat, amelyiken majd vasút megy, kocsi, autó, ember, hadsereg. A munkás a szöget felveszi és beveri. Az acéllapot a kocsiról leszedi, a hídra felviszi és leteszi. A másik munkás átveszi, felszedi, leteszi. A szöget a csomagból kiveszi. Tűzbe teszi. Mikor már tüzes, kiveszi, a hídra ráteszi és beveri. Csak azért, hogy a hídon keresztül az ember átvigye azt, amit kivett és betett és levett és átvett és letett.

Vagy elgondolom, hogy mit teszek reggel, amikor fölkelek: a lábamat a takaró alól kiveszem, a hálóinget leveszem, a kancsót felveszem, a vizet belöle kiteszem, a kancsót visszateszem, a szappant fölveszem, magamat bekenem, a vizet magamra teszem, a törülközót felveszem, leteszem, a poharat fölveszem, a fogpasztát a kefére ráteszem, a számba beteszem, aztán az egészet kiteszem, a cipőt és ruhát felveszem, a holmit a zsebembe beteszem. Röviden: felveszem, leteszem, kiszedem, beveszem, levetem, elviszem, leszedem.

Ezt ott a szigeten, a hegytetőn, alkonyatkor gondoltam el, különösebb melankólia, vagy káröröm nélkül, mialatt a kigyulladó lámpákat néztem s azon tűnődtem, hogy mit csinál ott olyan szűk helyen az a sok ezer ember. Mit csinál? Szokott emberi tevékenységét folytatja.

S mi ez az emberi tevékenység? Fát rak, vagy hidat épít, vagy öltözködik. Más szóval: kiteszi, beteszi, felveszi, leveti, elviszi, leszedi, beviszi. Sokan már nem is szokásszerűen, hanem türelmesen, lelkesedéssel, komolyan, meggyőződéssel, sok tekintetben kiváló tanultsággal, begyakorolva, büszkén, hivatásosan, de kiteszik, beteszik, kiveszik, fölveszik, levetik, elviszik, leszedik, kiviszik, eviszik.

Annak, hogy ezt a tevékenységet folytatjuk, általában értelmet szoktunk tulajdonítani. Ha megzavarnak benne, képesek vagyunk megharagudni, ha kifogásolnak, igyekszünk helyesen megtanulni. A kisgyerek már az anyatejet kiszedi, gyomrába beteszi s a fölöslegeset kiteszi. A csörgőt felveszi s leteszi. Később az iskolában a tollat felveszi, a tintába beteszi, a papírra ráteszi. Mindez hallatlanul fontos.

Irónia nélkül.


==A VIRÁGSZEDÉS LÉLEKTANA==

A vasbilincset eltépni könnyebb, mint a virágkoszorút

(Abbé Constant) 

Ha majd életem végén a Halál Angyala elé jutok, azt hiszem, lázadás nélkül fogom tudni követni az ismeretlenbe. Elmulasztottál valamit? Azt válaszolom: Nem hiszem. De ha majd így szól: Sajnálsz itt hagyni valamit? Azt fogom mondani: A virágokat. Szívesen és könnyen lemondok arról, ami a földön él, de a virágok, a virágok!

Az Angyal azt mondja: Meglátod, a képek világánál az értelem világa gazdagabb. Ott majd belülről fogsz látni. Olyan ez, mint mikor mély meditációban elmerülsz. A földtől elszakadva nincs más tapasztalatod, mint az anyagtalan zsibongás; boldogan és felszabadultan a határtalanságban lebegsz. A szerelem nagy pillanataiban, amikor a külső és a belsó világ között a fal leomlik, és nem tudod többé, hol a kint és hol a bent, a test lélekké válik és a lélek testté; a vallás nagy pillanataiban, amikor az itt és a túlnan közt a fal leomlik, és nem tudod többé, hol az itt és hol a túlnan; olyan állapotban fogsz élni, amelyben az önmagadról való külön tudatod megszűnik, és a szellemek Isten felé vezető fokait éled át, hogy végül elérj Hozzá, s akkor a célhoz elérkezel.

Én pedig: Szent Angyal! Még életemben részesültem abban a kegyelemben, hogy a lét törvényeinek önként engedelmeskedni tudjak. Alázattal mentem magamtól és nem kellett sem kényszeríteni, sem ráncigálni. Most is megyek, mert kell, mert örülök, hogy tudok engedelmeskedni, s mert tudom, hogy a világ, amelybe lépek, az előbbinél magasabb. Semmi se fáj. Szívemben béke van. De a virágok, a virágok!

Még félig gyermek voltam. Emlékszem a helyre, domb tövén, a hűvös völgy bejáratán, romba dőlt ház mellett a falon ültem, előttem az árnyékos helyen rózsaszín árvacsalán. Kicsiny koromban barátaimmal megegyeztünk, hogy az árvacsalánok a magyar katonák, a sárga gyermekláncok az ellenség. A gyermekláncot, ahol értük, irtottuk, de egyetlen árvacsalánt sem volt szabad bántani. Most, ahogy ott a falon ültem, erre gondoltam, s arra, hogy: mennyi honvédkatona, egész zászlóaljra való, táborba szállt, vagy talán ütközetre készül és a gyermekláncok csapatát hátulról megkerüli. Diadalmuknak örültem és győzelmet kívántam nekik.

Ugyanakkor, tizennyolc éves lehettem, különös dolog jutott eszembe. Miért szakítja le az ember a virágot és miért díszíti fel magát vele? Mi az a rejtélyes kényszer, hogy márciusban a patak mellé hóvirágot szedni mentünk, májusban gyöngyvirágot az erdőbe, júniusban pipacsot és búzavirágot a szántóföldek közé? Miért örülnek a leányok, ha virágot adok nekik? Miért vannak otthon vázák a szobában, s miért van bennük tavasszal orgona, ősszel krizantém? Eddig jutottam. Akkor elhatároztam, hogy gondolkozni fogok rajta, s csak akkor nyugszom, ha a titok nyitját megtalálom. Meg fogom írni a virágszedés lélektanát.

Akkor persze még sejtelmem sem volt a lélektanról, csak azt értettem, hogy a virágot a lélek szedi. Miért? Ma sem tudom. Nyilván valami rokonság van közöttük. Minél inkább lélek valaki, annál inkább virág. A nő. Különösen a leány. A gyermek. Főként a kisbaba. Női nevek: Ibolya, Rózsa, Viola, Piroska, de férfivirág is van: Nárcisz.

Azóta huszonöt év telt el, s ha eszembe jutott a kőfalon tett fogadalmam, éreztem, hogy tartozást kell egyszer lerónom.

A legelső, amiről beszélni kell, a virág neve. A virágnevek a nyelvek legszebb szavai. Magyarban éppen úgy, mint az angolban, franciában, vagy latinban. Sok délutánt és estét töltöttem el, különösen télen, a kályha mellett, azzal, hogy a szótárakból előkerestem a virágneveket és gyönyörködtem bennük. Sokszor önkényes képeket fűztem hozzájuk, néha egész történeteket találtam ki.

Csak egyet mondok el. Tavasszal egyszer, árnyékos, védett helyen, szakadék északi oldalán, fehér virágot találtam. Bár diákkoromban, s azóta is, szerettem növényhatározóval csavarogni, ezt a virágot nem ismertem. Gyöngyviráglevelek között nőtt, levele bolyhos volt, öt, hat, sőt hét puha, bársonyos fehér szirma között sárga porzóbóbita. Illata? Hogy is mondjam? Főszeres és illanó, gyengéd, egy kicsit liliomszerű, de enyhébb és édesebb, finom, üde, és mintha nem is lenne anyagi. Fehér kökörcsin volt, németül Alpenrose, latinul anemona. Magamban Fehér Anemonának hívtam. Tudok egy helyet, ahol szobányi téren seregestől nő. Május közepén a helyet meglátogatom, s ebben a látogatásban alig van valami földi. Lehajolok föléjük s az az érzésem van, ha tizennyolc éves koromban találkoztam volna azzal a leánnyal, akivel egész életemben mindig találkozni szerettem volna, s a leány, még félig gyermek, szőke, bőre, mint az anemona szirma, fehér, hozzám beszélt volna, ajkáról ez az illat áradt volna. Szerelem, vallás, szépség, lélek együtt, mint a teljesülhetetlen vágy megvalósulása.

Ez az illat s ez a név akkor mindjárt, s azóta mindig Léthét juttatta az eszembe, a feledés vizét. Valami kapcsolatot éreztem az anemona neve, illata, fehérsége és a felejtés között: a boldogság, hogy van ital, amely hűvös varázsával minden emlékemet lemossa, s újra kezdhetek élni, mintha most születtem volna először.

Ősszel ismét arra jártam és különös, fehér gyapotba burkolt, egészen apró szemecskéket találtam. Olyan volt, mint a petéből kikelt apró és nyüzsgő kukacsereg, vagy még inkább a Fehér Anemona termése. Határtalan gyengédség, tűnődtem, hogy a virág gyermekeit ilyen könnyű, meleg, puha fehér pólyába takarja, ha télen a földbe kerülnek, ne fázzanak.

Ha azt kérdezné valaki tőlem, kivel akarok élni, azt felelném: a Fehér Anemona-leánnyal. Ha ránéznék, rajta kívül mindent elfelejtenék, a Léthé bőbájos, hűvös vize nézne szeméből, érintése bársonyos lenne, s úgy kellene vigyázni reá, mint a fehér bársony sziromra. Jung azt a nőt, akit a férfi születésétől fogva szívében hord és akit tulajdonképpen és örök szerelemmel szeret, Animának hívja. Anima és Anemona. Lélekvirág. Boldogságvirág. A halhatatlan szűz virága.

Most azt kérdezem: meg tudom állni, hogy ne szakítsam le? Nem. És van ebben valami, ami magától értetődik. Tudom, hogy helytelen, ha az ember állatot öl és megeszi. Helytelen, ha fát kivág, épít belőle, vagy eltüzeli. Helytelen, ha élőlényeket létüktől megfoszt, csak azért, hogy jóllakjon, vagy kényelemben éljen. Csak egyetlen kivétel van: a virágszedés. Nem helytelen, ha letépem, hazaviszem, vázába teszem és félóránként megnézem, hogy milyen gyönyörű.

Egészen természetes, hogy az ember a virágot letépi, koszorút fon belőle, gomblyukába vagy kalapja mellé tűzi. Miért? Nem tudom. Az ilyen egészen egyszerű tényben, hogy az ember virágot tép, van a legtöbb titok. Gyermekek gondtalanul szakítják, leányok bolondulnak érte, kirándulók nagy csokrokat szednek, a kertekből bokrétákat vágnak, s mindez így a lehető legnagyobb rendben van és így kell lennie. A virág is élőlény, s a virágszedés ölés. De szabad. Senki sem állja meg, hogy ne szedjen ibolyát az erdő szélén áprilisban.

Olyan misztérium ez, amely előtt tehetetlenül állok és értetlen csodálkozással nézem. Könyvemben, amit szabadban olvasok, mindig virág van. Délen szívesen szakítom le a mirtuszt, a rozmaringot, a kicsiny lila sóvirágot, vagy a füge falevelet, a repkényt. Idehaza csaknem minden virágot, ami elém akad és kedvem van letépni. Régebben herbáriumom is volt, de elhagytam, mert ez inkább csak múzeum. Jegyzetfüzetemben most is állandóan hordok magammal néhány szál levendulát. A múlt ősszel szedtem, néha előveszem, eldörzsölöm és illatával nem tudok betelni.

Van úgy, hogy az egyetlen mód az ember érintetlenségét megóvni, ha feladja. Az egyetlen mód arra, hogy tovább is ártatlan maradjon, ha bűnt követ el. Az egyetlen mód életben maradni, ha meghal. Ez a vallás, a szerelem, a művészet misztériuma. És a virágszedésé.

Minden férfi átélte, hogy a leányt, akit szeretett, menyasszony korában bűbájos, meleg, drága teremtésnek látta, s aztán a házasság alatt kitűnt, hogy tele van a házsártos, komisz, uralomra vágyó, kegyetlen, közönséges lélek hibáival. De ha nem is élte át, biztosan át fogja élni, mert ez a tapasztalat a férfi sorsának el nem engedhető, szükségszerű állomása. A menyasszony egyetlen méltó jelzője: a virágos.

Ezért kell őt virággal elhalmozni, s ezért igaz, hogy a vőlegény kedveséhez virág nélkül nem mehet. A férfi azt hiszi, hogy virágot vesz feleségül. De nem. Azt a felfogást, hogy a nő és a virág rokon, sajnos, le kell rombolni, mert nemigaz. Különös, hogy a nőben levő hamis, hazug, gyarló, bosszantó, leverő és kiábrándító tulajdonságok eredete és gyökere nem az önzés.

Úgy értem: ha ezekkel a tulajdonságokkal saját létét tartaná fenn és magát velük, akár a férfival szemben is megvédené, akkor még lehetne virág. Mert nem áltatom magam, a növény sorsa sem eszményi, hanem keményen önző, mert sok, egészen vad és nehéz, kíméletet nem ismerő feladatot kell megoldania. Elég a gyökerek munkájára gondolni: nem játék, ahogyan táplálkozik. Nem eszményi küzdelem az, amit a helyért, és a fényért folytatnia kell. De rendben van: saját létének fenntartása igazolja, hogy ébernek és önzőnek kell lennie. A nőnél azok a tulajdonságok, amelyek az embert felbőszítik, lehangolják, összetörik, s végül az élet második legnagyobb szépségétől megfosztják, nem a nő természetes létfenntartó ösztönéből következnek. Itt van a legnagyobb különbség a nő és a virág között. A nő ezért nem virág. A merő önzésből fakadó rossz mindig megbocsátható és megbocsátandó. Mert ebben mindnyájan egyenlőek vagyunk és nem vethetünk egymás szemére semmit. A nőben levő gonosz, pusztító és ördögi, ami éppen olyan aljas és közönséges lehet, mint amilyen szépséges és elbájoló a nő, az teljesen indokolatlan, értelmetlen, a természetes sorshoz nem tartozó, független gonosz. Nem énjében levő szükségszerűség ez, hanem a lényén kívül levő rossz Hatalmak szolgálata. Nem azt mondom, hogy másképpen lehetne, hanem azt, hogy így van.

Ennél megrendítőbb tapasztalatot egész életem folyamán egyet se tettem. Nem is egyszerre és hirtelen ébredtem rá. Daimónom megkímélt tőle, mert tudta, hogy nem lettem volna képes elviselni. Hiszen a nő számomra, mint az egészen természetes és ahogy ezt minden férfi azonnal megérti, sajátmagamnál végtelenül fontosabb volt. Lassan, egész évek során keresztül, minden esztendőben csak egy cseppet. Úgy kellett végre megtennem ezt a belátást, akkor, amikor arra, hogy kibírjam, már volt bennem elég erő és fölény.

A valóságos nő pótlására, mint mondják, a férfi lelkében kifejlődött az igazi. Animának hívják a férfi női lelkét, azt a nőt, akit magában hord, talán mint megszámlálhatatlan előbbi életek során kialakult lényt, mint mondom, nem a valóságosat, hanem az igazit. Sokan tapasztalatilag is igazolták, hogy így van. A magam részéről az ilyesmire nem sokat adok, mert idegenkedem mindennemű fogalomtól, amelyet tapasztalatilag állapítottak meg. Lehet, hogy az Anima a valóságos nővel szemben fejlődött ki, hogy a férfit a tökéletes összeomlástól megmentse és az igazi nőről való képet benne életben és épségben tartsa.

Shelley azt mondja: Néhányan valaha Antigonét szerettük, s ezért kevés a földi asszony.

Rilke véleménye más: szerinte a belső lélek-leányt meg kell hódítani, s ő az, akibe beleszeretni s vele élni a férfiélet igazi feladata.

Több vélemény van, több tanítás. Most ez a kettő elég.

Azt, ami itt nyugszik, nem tekintem problémának. Nem is kívánom megoldani. Egyébként is, megoldási szándék hasonló esetekben szerénytelenség lenne. Amiről beszélni kívánok, a nő és a virág kapcsolata.

Biztosan emlékeznek arra a képre, hogy a fiatal nőnek virágot hoznak, s a következő történik: a nő a csokrot szíve fölé, a keblére szorítja, óvatosan, hogy a báj feltételeinek megfeleljen és tökéletes illúziót keltsen. Arcát féloldalt a virágok közé süllyeszti, az illatot szívja és mosolyog. Életben is látták legalább kétszázszor, fényképen még többször. Ez a nő úgynevezett kollektív mozdulata. Soha még nem láttam, hogy másként történt volna, mint ahogy nem láttam macskát kétféleképpen mosakodni. Mindenütt ugyanaz a csaknem rosszhiszemű és kirakatba tett báj, ugyanaz a mosoly, az arcnak a virágokban való ugyanolyan elsüllyesztése s ugyanaz a hamis meghatottság, hogy a virágtól el van ragadtatva. Úgy akarja feltüntetni, hogy ő az igazi leány, az, aki a férfiben él, a virág, akinek a valóságos nő csak elrontott alakja.

Ha szép nőt látok és mindig újra megbűvölten nézem, mert a szép nő ellen örökre védtelen maradok, bármilyen elragadó és tündöklően szép legyen is, már látom, hogy hol van benne az irigység, a bosszú és a méreg. Bübája már nem téveszt meg.

Nem virág. Bármennyire szeretném. Bármennyire szeretné. Rám mosolyog, de tudom, hogy e mosoly titka a ressentiment. Ebbe a gondolatba már nem fogok beleöregedni. Ezen kívül is van elég, amibe úgyis kell.

Nem vagyok Dante Gabriel Rossetti álláspontján, akinek a nőről nagyon rossz véleménye volt s csaknem vallásos tiszteletben részesítette, mert, úgymond: el kellett aljasodnia, hogy szépségét megmentse. &quot;Néha úgy látszol, hogy nem vagy te magad, hanem értelme mindannak, ami: van.&quot; És azt sem hiszem, hogy a nő éppen úgy, mint a virág, Kali istennő, Magna Mater színes ruhája, Maja tarka varázslata. Nők jól tudják azt, hogy hiába selyem, bársony, ékszer, hajviselet, pirosító, fehérítő, feketítő, mosoly, hiába az egész bolondító farsang, hiába és hiába. A nőnek az árulást csak azért kell megbocsátani - azon kívül, hogy minden ellenünk elkövetett rosszat meg kell bocsátani -, mert bár a férfit árulja el, de akinek sorsát ezzel tulajdonképpen megrontja, az ő sajátmaga. A férfi megússza. A nő belebukik, belecsúnyul, belevénül. Éppen abban bukik el, amiért árulást követett el: a szépségében.

Szabályként ki lehet mondani: ha valaki másnak hazudik, árt, mást megrövidít, megcsal, lehet, hogy az illetőt, akit megcsalt, valóban az élet kincsétől fosztja meg. Nem bizonyos. De számítani lehet rá. Az azonban holtbiztos, hogy a hazugsággal önmagát hazudja el, a megrövidítéssel önmagát rövidíti meg, a csalással önmagát csalja meg. Ez feltétlenül így van, és ez alól kivétel nincs. A más elárulása önmagamra visszaüt, s az esetleg elkerülheti, én magam soha. Aki másra kardot fog, nem biztos, hogy azt leszúrja, de önmaga biztosan kard által fog elveszni. Erre mérget lehet venni.

Még meg kell említenem. A virágnak valami kapcsolata van a halottakkal. Ezért kell, hogy a temető kert legyen. Minden virág vonatkozásban áll a halállal, de főként a letépett virág, a csokor és a koszorú. Milyen sajátságos, ugye?

Csokrot kap a menyasszony és a halott. Vajon ki hal meg, amikor az esküvőt tartják, és hogyan van az, hogy a halál olyan, mint a nász? Schuler, aki erről biztosan sokat gondolkozott, de örök kár, hogy olyan sajnálatosan keveset írt, azt mondja: a növény a nyílt lét szimbóluma. Nyílt lét? Mi az? Olyan lét, amely az élet látható határain túlterjed. Elsősorban átterjed az élet előtti és utáni létre, a születés előttire és a halál utánira, olyan lét ez, amelynek az élet határa nem határ, nyílt, előre és hátra, fel és le. Ez persze csak olyan embereknek szól, akik tudják, hogy a halál nem megsemmisülés.

A növény két világban él és kettőt köt össze: a föld alattit, azt, ahol a halottak vannak, ahol az anyag van és a föld felettit, ahol a lelkek vannak s ahol a szellem van. Ezért a növényi lét nyilt, olyan, mint a híd vagy a kapu, nyitva kifelé és befelé, felfelé és lefelé. Nyíltabb, mint az emberé, aki a földtől már elvált és a földalatti sötétség felé tehetetlen. A virág, mint a növény szellemi szerve, lélekszimbólum. A sötét rész, a gyökér, a halottaké, akiknek teste lent van; a virág, a világos rész, a halottaké, akiknek lelke fent van.

Amikor az ember a sírra virágot tesz, áldozatot mutat be. És: &quot;az ember minden esetben azt áldozza, aminek az áldozatot bemutatja&quot;. A virágot áldozni annyi, mint a virágot áldozni és a virágnak áldozni. A léleknek. A lélek feláldozza magát a léleknek. Lelkem érintkezésbe lép a halottak lelkével. Ez a menyasszony és a halott rokonsága. Mind a ketten a nyílt lét szimbólumai, akiken keresztül a lét szabadon jár onnan ide s innen oda, mint a hídon, akik itt vannak, de túl is vannak, akiknek léte az élet határán átnyúlik, s akik életüket az örök földöntúli forrásból merítik, mert lelkek.

Ahol az élet kitágul és átlép a merő földi jellegen, ott mindig virágossá válik. Így válik virágossá a természet tavasszal, amikor túllép a határon, amelyet az anyag tele vont neki. Így a halott és a menyasszony. A mezőn virágot szedni túlvilági foglalkozás, realitásfölötti és veszélyesen nyugtalan. A lélek önmagát szakítja le és megnyílik a világ felé, ahol nincs határ. Önmagát fonja koszorúba. A koszorú, a csokor pedig a korona, az aura, a nap, a megdicsőülés, a lélek visszaérkezése az elíziumi boldog mezőkre, a paradicsomba, ahol újra virággá válik.

Az előbbihez még egyszer visszatérve, az ember most már jobban érti, hogy a menyasszony, akinek a férfi virágot hoz, miért jelenti a nászt, a nyílt létet, ahol a férfi nővé lesz, a nő férfivá, s így nem áll meg a határnál, amelyet a természet szabott, olyan kerek, körszerű, mint a világ, mint a nap, mint a koszorú, együtt van élet és halál, férfi és nő, ahogy a szerelemben együtt van az öröklét: a születés, az élet, a meghalás, és újjászületés. A virág az egyetlen jel, ami ezt a nyílt létet jelenti és jelentheti, s amikor a nő a virágot elfogadja, a neki bemutatott áldozatra a kezét kinyújtja, így szól: Nyíljunk ki egymás felé és kössünk össze minden létet egymásban. Milyen különös, hogy az emberi nász csak azt nyitja meg, ami lent van. Ezért bújik elő aztán a szörnyeteg. A szörnyeteg nem egyéb, mint a gyökér, amely csak gyökér, semmi egyéb, a sötétben él, nem hajt virágot és nincs is rajta virág.

Három évig olyan kerti házban laktam, ahol ablakom alatt jázminbokor nőtt, s a szomszéd kertben olajfa. Május végén, amikor a jázmin és az olaj virágzott, mintegy két héten át, a nyitott ablakon szűntelen dőlt a jázmin és az olaj illata. Néhány napig bódultan, az illattól a szó szoros értelmében mámorosan élveztem a halottak párolgását, a túlvilágról áradó lét észbontó erejét. Különösen hajnalban, a legnagyobb csend idején, egy és három között volt ez az áradat olyan lenyőgözően erős, hogy az ablakba ültem és átengedtem magam a képeknek, amiket ez az ittas állapot idézett.

Ligetekben jártam, félálomban, ahol fehér labdarózsabokrok álltak, s a tövükben piros pünkösdi rózsák nyíltak. Majd a mezőkön sétáltam: pipacs, margaréta és búzavirág nyít a széles lapályon.

Aztán kristályos patakok mellett lépkedtem, a földet nem is érintve, nárcisz nőtt a tisztásokon. Felettem virágzó meggy- és almafák ágai hajladoztak.

A virágzásnak ebben az esztelen pompájában végigszálltam a föld fölött és láttam a sok százezer kicsiny gyermek, állat, bogár, madár, hal és kétéltő születését, mintha a földbe alulról egyszerre, számtalan helyet fúrtak volna és azon keresztül a sötétségből a fényre nyüzsögtek volna elő. Minden hely, minden mód, minden alkalom elég jó volt ahhoz, hogy kibújjanak, szégyentelenül ártatlanul, mohón és életéhesen, ahogy a forrás a föld alól buzog. A sötét létnek ez a mérhetetlen fényvágya, s a földnek ez a leküzdhetetlen lélekvágya olyanná tette a földet, mintha felhabzana, s a homályból az élőlények meg nem számlálható faja, lénye bugyborékolna elő.

  
A virágot a lélek szedi. A virág az egyetlen kép a földön, amiben a lélek önmagára ismer. Gyökerem a sötétben van, s a fény felé növök. S amikor virágot szedek, csokorba vagy koszorúba, gomblyukamra tűzöm vagy a kalapomra, magamat felvirágozom, annyi vagyok, mint a virág. Az illat, a szín segít abban, hogy átéljem e misztérium érthetetlen varázsát. Mert a léleknek van illata, s Hérakleitosz azt mondja: az anyagtalan lelkek a túlvilágon illatukról ismerik meg egymást - hai pszüchai oszmóntai kat' Haidén.

Hogy a virág lénye mi, nem tudom és nem fogom megtudni talán soha. De amikor virágot szedek, tudom, hogy virággá változom és ez olyan, mintha lelkem felszívná testemet, anyagtalan illattá és szépséggé válnék, mint az Anima, s ezt gomblyukamba tűzött, egyetlen szál kicsiny ibolya is idézi. Virágot szedni annyi, mint virágozni; s ez annyi, mint átmenni egy kapun az ismeretlenbe.

Amikor a virágot leszakítom, átmegyek a misztikus hídon. Hová? Nem tudom. De tudom, hogy megmagyarázhatatlan gyönyörüségben részesülök s a lét eddig titkos irányába megnyílok.


==REGGELI FELJEGYZÉS==

(Mialatt az ember a mólón ül, lábát a víz 

fölé lógatja, s a tengerben a halakat nézi)

Az északi életrend a délitől a következőkben különbözik: Északon az az ember, aki kezéből a kezdeményt kiereszti, elveszett. - Délen viszont az veszett el, aki a kezdeményt megtartja, és nem tudja magát elereszteni.

A különbség lényeges. A kezdeményt északon az embernek kezében kell tartania, s ezért minden dolgok középpontja: az Én. Délen a kezdeményről le kell mondania, s ezért minden dolgok középpontja: az istenek. Aki délre jön, jól gondolja meg, tevékenységét fel kell adnia és magát el kell engednie.

Megrögzött hyperboreusnak nehéz. Nehéz, hogy ami benne a legerősebb, azt kell kikapcsolnia. Sokan ki se bírják. A metamorfózis e fajtájától megbetegszenek. A betegség neve: unalom.

A szellemi ember a metamorfózisra különösen érzékeny. Éppen ezért, amikor Delet eléri, a határkő mellé ásson gödröt, tegye bele Énjét. Ha fél, hogy valaki ellopja, tegye melléje névjegyét, vagy csomagolja papírba és jelölje meg nevének kezdőbetőivel, aztán nyomtassa le kővel. Visszatértében újra vegye ki és tegye helyére. Ha a szertartást megteszi, meglátja, hogy Én nélkül is egészen jól meg lehet élni.

Az első tapasztalat, amit az ember tesz, hogy a vagyok eltűnt. Kék ég van, napfény van, meleg van, szél van, sós víz van, hajó van, zaj van. És ez a sok van úgy egyszerűsíthető, hogy istenek vannak. Az embernek semmi dolga. A legfontosabbat, azt, hogy van, az istenek elvégzik helyette. Az ember nem csinál semmit.

És mert nem csinál semmit, nem fárad el. Ezért alszik az ember délen olyan jól.

A másik tapasztalat, hogy egyszerre elkezd nem sietni. Semmi sem sürgős. Minél lassabban és minél kevesebbet. A déli ember úgy él, mintha állandóan szabadságon lenne. Az ember észreveszi, hogy az Én, aki állandóan kergette, nincs. Megnyugszik, és attól a pillanattól kezdve mindenre ráér.

A harmadik tapasztalat a legfontosabb. Nem kell gondolkoznia. Ha mindenáron akar, lehet. De nem muszáj és teljesen fölösleges. Gondolkozom, tehát vagyok? Ezt az északi ember találta ki.

Egyáltalában nincs így. Nem gondolkozom, mégis egészen jól megvagyok. Sőt nem is vagyok. Az istenek vannak és én itt csak lopom a napot. Sőt, nem is én, hanem valaki, aki könnyebb, világosabb, nyugodtabb, mint az Én, aki nyugodtan és szabadon lebeg a világban.

Gondolkozás helyett Délen az embernek a dolgok eszébe jutnak. Csak úgy, minden különösebb erőfeszítés nélkül, sőt minél kisebb az erőfeszítés, annál inkább. Íme, most is mi jutott eszembe.

Tegyük fel, hogy két nép egymással háborúba keveredik. Nem ritkaság, a történet hoz fel rá néhány példát. A bolondok egymásnak rohannak és ezerszámra halomra gyilkolják egymást. Amivel azt érik el, hogy a másik mindig dühösebb, és ha le is győzik, bosszút esküszik. Erőt gyűjt, néhány év múlva újra megrohanja a másikat, és akkor esetleg ő győz. Most az egész kezdődik előről.

Ha véletlenül valakivel háborúba keverednék, első dolgom lenne: azonnal, a legmegalázóbb feltételekkel is, haladék nélkül békét kötni. Ígéretet tennék, hogy harminc éven keresztül az illető nép rabszolgája leszek. Minden erőmmel az ő javát fogom szolgálni. Vasútaimon neki szállítanám azt, amit földem terem, hajóimmal neki vinném a távoli földek nagy kincseit. Sok fűszert, édességet, selymet, aranyat, drágakövet, mind, mind neki adnám. Saját népeimről még az inget is leszedném s azt is odaadnám. Irgalmatlan lennék. Így elhalmoznám földi javakkal, hogy nem is érne másra rá, csak dőzsölésre. Hízlalnám, tömném, dicsérném. Ami gyümölcs, hal, hús, vad, rizs, gyapjú, kávé van a földön, mind eléje szórnám.

Százat egy ellen, hogy az a nép harminc évet sem bírna ki. Úgy meghízna, annyira ellustulna, olyan léha, buta, hájas, aluszékony lenne, hogy nem is kellene hadjáratot indítani ellene. Ha fegyverrel győzném le, megerősíteném, mert növelném benne az elégtétel ösztönét. S a jólétbe eddig még minden nép belehalt. Ilyesmi jutott az eszembe. Nem tudom, helyes, vagy helytelen, nem is gondolkozom rajta.


==ARANYNAPOK==

Ha csak néhány napra, vagy órára, van úgy, hogy egy hétre, sőt még tovább, de minden esztendőben visszatér az idő, amit szeretnék úgy hívni, hogy: az aranynapok. A föld a nyárvégi esőktől újra nedves és puha. A levelekről a víz a port lemosta, s a lomb újra zöld. A hajnalok frissek, de a nap még meleg. S a hegyeken alkonyatkor langyos a nyugati szél.

Aranynapoknak ezt az időt azért neveztem el, mert a szeptember színe az arany. A levegőben apró ragyogó szemecskék tündökölnek, és ha az ember a hegytetőről a síkságra néz, úgy látja, hogy a tájat fénylő aranypor vonja be. A ragyogó ködben, a csillogó párában a kertek lustán pihennek s ettől a szendergő lassúságtól érik meg a szőlő, válik az alma habossá, ízesedik meg a dió, a mandula, az őszibarack és a szilva. Arany mézben úszik a föld és a napfény úgy fénylik, mint a sárga olaj.

Mikor a nyárvégi esős idő szűnik, az ég kitisztul és az időre jellegzetes lágy nyugati szél megindul, tudom, hogy itt vannak az aranynapok, mindig találok valamilyen módot arra, hacsak kétszer, vagy háromszor huszonnégy órára is, de a hegyekbe menjek, és a kertekben töltsek el annyit, amennyit csak lehet. Nemcsak azért, hogy a szőlőtőkék alá üljek, sorra, lassan végigkóstoljam a fajták elragadó sokaságát. A Muscat Black Hamburg, a tojásdad fekete muskotály, omló mazsolaízével minduntalan visszatérésre csábít. De ott van a Muscat Ottonel, a Mézes Fehér, a Delaware, a Szőlőskertek Királynője is. Közben mandulát rágcsálok, leülök a partra, friss diót hámozok, figyelmesen és gondtalanul. Ezekben a kései, érett napokban még a madarak is megszólalnak. Reggel korán rigót hallok, délután a fülemüle énekel néhány ütemet, mintha sóhajtana, s alig tudom a meghatottságtól könnyemet visszafojtani. Miért? Nem tudom.

Reggel tavasz van, délben nyár, este ősz, az akác virágzik, a cinke szól, az erdei pacsirtát egész éjjel hallom a völgyből, olyan ez az idő, mint az egész év összefoglalása, de kimondhatatlan békével és szelíden, mintha bölcs emlékezet képe lenne, s a bőbájos melankóliába feloldaná.

Kimegyek a kertek közé, hogy teleigyam magam az érettség illatával, szemem jóllakjon a dús káposzták, répák, érett paradicsomok, paprika, a nehéz tökök és dinnyék csodájával. A gyalogút fölé szilvafa hajlik, két szemet leszedek, a földre hajolok, hogy a lábam mellöl a négylevelő lóherét leszedjem, mintha május vége lenne.

De kimegyek azért is, mert a múlandóságnak e bővös napjaiban, inkább, mint a friss áprilisban, a lángoló júliusban, közvetlenül át tudok élni valamit: az élet megdicsőülését. Az az arany, ami az égen és a levegőben ragyog, nem természeti jelenség. A megdicsőülés aurája fénylik az érett föld körül. S ebben a világfölötti tündöklésben, a halál küszöbén, de az élet csúcsán, amikor érett, mézes békében már szenvedély s erőszak nélkül a természet önszántából szórja el egész vagyonát, ebben a megnyugodott szépségben minden alkalommal megérik belül is valamilyen rejtélyes gyümölcs.

Valahányszor az aranynapok elkövetkeznek, én elindulok, hogy létükben részesüljek, mindig kapok valamilyen belátást, mintha az év munkája akkor érett volna meg, és szüretelésre készen állna.

Az idén e napok aránylag későn kezdődtek és szokatlanul soká tartottak. Az ég szeptember huszadika körül derült ki, az arany az erdők fölött október ötödikén még mindig ragyogott, az erdei pacsirta szüntelenül énekelt, és a nedves völgyekben ibolyát szedtem csokorba. Könnyő nyári ruhában félnapokat kószáltam az erdőben, s amikor hazatértem, a szőlőskertek alatt nyíló levendulát találtam. Amit elmondok, személyes. Első pillanatra úgy látszik, senkire se tartozik. Mégis elbeszélem, és tudom, nem vagyok indiszkrét, mert hasonló helyzet lehetősége ma sokak számára nyílt. Következhet olyan idő, amikor ebbe a helyzetbe kerülhet sok száz ember, s nem éppen értéktelen. Amikor délután a hegyoldalon hevertem, s lent a mezőn sarjút kaszáló parasztot néztem vagy két órája már, mialatt a könyv mellettem nyitottan és érintetlenül feküdt, akkor igen mélyről úgy éreztem, hogy jó, ha erről más is tudomást szerez. Elvégre nem került volna különös fáradságomba vagy elhallgatni egészen, vagy a naplóba följegyezni, s ezzel más számára eltemetni.

Koradélután kezdődött, odafenn a fenyők alatt. Őszi kikerics nyílott a kicsiny tisztásokon s ott jártam e tündérek között, minden ízemben zsibongva, boldogan. Eltűnődtem a magányos élmények határtalan gazdagságán és megértettem azokat, akik inkább választották a kertet, vagy a könyvtárszobát, mint a szószéket és a csatatereket. Ebben a percben a közösségi élet végtelen unalmát, a színház, a szórakozás ürességét elviselhetetlennek tartottam, a magányban élt élet gazdagságához képest sívárnak és tartalmatlannak láttam. A magányos élet eseményekben gazdagabb, mint a nyilvános. A bölcs többet él, mint a hős. Ezekben az aranynapokban itt, hogy egy hét múlik el egyedül, szótlanul, most nagyobb életben van részem, mint mikor húsz éve hat hónapig háborúban éltem.

Mikor az erdőből lejöttem, a mogyoróbokrok tövében, a napos oldalon nyíló pipacsot láttam. Az aranynapok az embert mindig meglepik. Fent kikerics, itt lenn pipacs: egymás mellett ősz és június. A szó akkor jutott eszembe. Az agón. Görög szó, de Burckhardt, a történetíró értelmezte számunkra szépen. Annyi, mint: a görög világban csak annak volt jelentősége, ami a nyilvánosság előtt történt.

Mi ezt az agonális életrendet a görögöktől teljes egészében átvettük, és általában csak azt vesszük számba, ami a nyilvánosság előtt játszódik le. Fontos: a hír, a siker, a név, a dicsőség. Önmagukban ezeknek semmi értelmük sincs. Mit kezdek a hírnévvel erdei magányomban?

Azért olyan fontosak, mert agonálisak. Az embernek erejét kifelé, szereppé kell átalakítania, mert az egyetlen lényeges: mások előtt kedvező színben feltűnni.

Egy perzsa király palotát akart építtetni, s két építómővész ajánlkozott: kínai és görög. A tervet mindkettő elkészítette, s a király mikor megnézte, így szólt: A görög szebb, kifelé, mert ha valaki e házat látja, rögtön tudja, hogy király lakik benne; de a szobák üresek és hidegek. A kínai nem ragyog úgy, de belül meleg, meghitt, lakályos, és ezt választom otthonomnak. Mert házamban magamnak akarok lakni, nem pedig a nyilvánosságnak.

A kínai életrend, vagy talán az egész keleti, szemben áll az agónnal. Ez a magánélet intimitása, mely a görögből s a miénkből hiányzik. Mikor itt most egyedül vagyok már több, mint egy hete, megértem a perzsa királyt, mert most magamnak élek, és nem a nyilvánosságnak. Az agonális élet egyszerűen komolytalan.

A füves domb oldalából gömbölyő szikla bújt ki. Jól esett ráülni. Zsebemből somot szedtem ki, bár félérett volt még csak, azt szopogattam, és a magot messze fricskáztam. A felismerés egészen elfoglalt. Éreztem, hogy döntő perceket élek. Választanom kell. Vagyis: már választottam. Nem a cézári életet, nem az agónt, nem a hírt, nem a sikert, nem a nyilvánosságot, hanem az intim és meleg magányt, egyszerűen azért, mert ez a gazdagabb. A több.

Az embert nehéz becsapni. Nem lehet azt mondani neki, hogy eredj erre, itt kapod a többet. Egy idő múlva rájön a csalásra, és akkor vége. Az ember pedig egészen elképzelhetetlenül életéhes lény. Mindig odamegy, ahol több életben van része. Még arra is képes, hogy beteg legyen, ha az egészség kevés élményben részesíti. Mindig a több kell, a ragyogóbb, a tüzesebb, az érdekesebb, a komolyabb, az izgatóbb, a hatásosabb, a megragadóbb. Még régen gondoltam, hogy az agónnal valami baj van, mert keveset ad. Most látom, hogy a bajon nem lehet segíteni. A kertet választom és a könyvtárszobát, a hallgatag sétákat, a szótlan imát és a csendes üldögélést. Miért? Mert így lemérhetetlenül többet kapok abból, amire szükségem van. A magányban élt élet a nyilvánosnál határtalanul gazdagabb. Életemben magamnak akarok élni, nem pedig a nyilvánosságnak.

Ezt a magatartást számomra kortársaim igen megkönnyítették. A szellemiség, amit szolgáltam, itt magyar földön ismeretlen volt. Ha egész a közönségességig, sőt a nyilvánosságig akarnám a dolgot egyszerűsíteni, azt kellene mondanom, hogy e szellemiségnek három lényeges pontja volt.

Az első: az emberismeretet minden lehető módon, még kellemetlenségek árán is fokozni, mert csakis a jól megalapozott és helyes emberismeretből fakadhat az emberek között termékeny viszony, és csak azok vehetik egymást komolyan, akik egymást ismerik. 

A második: felismerni annak a kornak, amelyben élünk, veszélyes válságtermészetét, és az idő khiméra-lényével szembeszállni. 

A harmadik: mystique au lieu de politique, ahogy Péguy mondja, vagyis előnyben részesíteni a Szentírást a pártprogramok fölött.

Lehet, hogy ez a szellem nagyon is szembeszáll mindazok érdekével, akik itt éltek. Lehet, hogy Angliában, Franciaországban vagy Németországban el tudtam volna érni valamilyen befolyást. A feltételekről és a lehetőségekről tudomásom nincs és nem is lehet. Kétségtelen, hogy hazám határain túl élő eszmék iránt mindig rendkívül fogékony voltam, talán azért is, mert itt eszméket egyáltalán nem találtam, csak programokat. Ami az egyetemes színvonalat és korszerűséget illeti, tehát nem volt szégyellni valóm. Ami azonban a lényeges produktivitást illeti, abban, őszintén szólva, nem vagyok biztos, mert nem tudhatom, hogy a dolgok menetébe termékenyen bele tudtam volna-e avatkozni. Magyar földön az eszméket bizalmatlansággal fogadták. A bizalmatlanság bizonyos százaléka természetesen mindig a személynek szól, s ezt aránylag korán észrevettem. De sem saját lényemet kiküszöbölni, sem őszinte érdeklődésem körét megváltoztatni nem állt módomban.

Kénytelen voltam megelégedni azzal a sajátságos helyzettel, amely tulajdonképpen helyzettelen. Igazán otthon egy a valóságban meg nem lévö szellemi Európában lettem volna, ahol igazán otthon azok a szellemek voltak, amelyeket komolyan vettem és tiszteltem és barátaimul fogadtam, s az a tény, hogy reálisan itt éltem Magyarországon, szavamnak súlyát és élét elvette.

Azt hiszem, helyzetemet jól magyarázom, amikor azt mondom, hogy itt nem voltam otthon, mert nem voltam stílszerű, korszerű, népszerű; ott pedig, ahol mindez lehettem volna, ott egyszerűn nem voltam. Itt egyetlen emberrel sem találtam olyan, egész bennem élő szellemiségre kiterjedő kapcsolatot, amelyből termékeny közösség keletkezhetett volna, s így legalább egy kicsiny körnek alapja lehetett volna. Ahol pedig rokon szellemű emberekkel találkozhattam volna, ott sohasem tartózkodhattam annyi ideig, hogy az érintkezést felvehettem és kimélyíthettem volna.

Röviden tehát: ahol élni számomra kedvező lett volna, ott alig, vagy egyáltalában nem éltem; itt pedig, ahol éltem, lényem és eszméim idegenek voltak és maradtak. Az, hogy ez miért történt: koromat megelőztem, eszméim újak voltak, lényem túl elvont, a gondolatok lehetetlenek, személyem túl radikális, a színvonal magas, vagy egyéb, most egészen mellékes. Az ilyesminek eldöntése úgysem tartozik reám, mert az ember ezekben a kérdésekben önmaga felől nem mondhat kifogástalan véleményt.

Az ilyen helyzettelenség olyan embert, aki vezetésre és hatásra törekszik, lesújtana. S amíg azt hittem, hogy vezetnem és hatnom kell, engem is lesújtott. Később, amikor a becsvágyról, későn ugyan, de mégis önként lemondtam, és nem támasztottam többé igényt arra, hogy hatást érjek el, a helyzettelenséggel járó határtalan előnyök iránt szemem egyszerre kinyilt. Ez volt az az idő, amikor anélkül, hogy tudatosan mérlegeltem volna, az agónt mint számomra alkalmatlan és sekélyes életrendet elvetettem. Hogy az agón ellenoldalán mi volt, akkor még nem tudtam. Egyelőre csak: el a nyilvánosságtól! el a becsvágytól! el a szereptől!

Egyáltalán nem ismerek olyan szellemileg jelentékeny embert, akinek véléménye valamiképpen ne jelentene csoportvéleményt. Az egyik szava mögött párt van, a másiké mögött baráti kör, a harmadiké mögött érdekszövetség, a negyediké mögött a tanítványok tömege. Minden komoly figyelemreméltó vélemény, amellyel találkoztam, persze itthon, többeké volt, s ezeket a többeket a vélemény megmozdította, s ezek a többek magukat a véleménnyel azonosították. Minden szó tulajdonképpen többek nevében leadott szavazat volt. Úgy vettem észre, hogy a szó súlyát általában úgy mérték, hány ember azonosította magát vele. Ezeket a szavakat igen kedvelték. Ha valakit megtámadtak, a támadó szó csoportszó volt, ha az illetőt megvédték, a védelem is csoport nevében történt. A gondolkozás, az írás, a küzdelem, a vélemény, a vita általában csaknem teljesen kollektív megnyilatkozás volt. A szellemiség szavai, amint mondtam, tulajdonképpen világszemléletek, állásfoglalások, érzelmi és érdek kapcsolatok szavazatai voltak.

Helyzettelenségem folytán nekem sohasem volt alkalmam ilyenképpen szavazni. Mindig csak a magam nevében beszélhettem. Mögöttem, mellettem, vagy velem, nem volt senki. Azzal, amit mondtam, senki sem azonosította magát. Inkább ellenkezett, vagy vitába szállt, vagy bosszúságot váltott ki, elvégre tényleg bosszantó, hogy amikor mindenki kollektív és csoportvéleményt vall, akkor legyen valaki, aki mindezekre fütyül, és csak a maga nevében szól. Helyzettelen voltam, időszerűtlen, népszerűtlen, stílszerűtlen. Senki sem védett meg, magamnak kellett magam megvédenem. Senki sem felelt értem, magamnak kellett felelnem. A véleményért járó felelősségekért a felelősség egész súlya reám esett. Semmiféle csoportba nem tartoztam. S így lassan kénytelen voltam annyira önmagammá válni, még jobban talán, mint eredetileg szándékom volt, amennyire csak lehetett. Rendkívüli módon individualizálódtam. Kortársaim belekényszerítettek abba a teljes magányba és egyedüllétbe, amelyben az összes kollektív kapcsolattól elszakadva és elszakítva, csak azt mondhattam ki, amit tényleg és valóban én mondtam.

Kár a sok szóért. Kiléptem az agónról és outsider lettem. Illetve outsidernek néztek. Mert még mindig azt hitték, részt veszek a versenyben. Nem is tudták elképzelni, hogy legyen valaki, aki a többitől annyira különbözik, hogy még csak nem is versenyez. Outsidernek hívják a legszélen futó lovat. Sejtelmük sem volt arról, hogy már nem vagyok agonális versenyző a sikerért a nyilvánosság előtt, aki szerepéről nem tud lemondani. A pályáról leléptem, és néző lettem.

De nem a verseny nézője. Az egész versenyhistória, a sikerért való mindennap megújuló egészségtelen loholás végtelenül untatott. Igazán találtam különb néznivalót ebben a szép világban. Találtam különb gondolkoznivalót, különb élnivalót, különb írnivalót. Becsvágyam megnőtt. A versenyen aratható győzelem lehetőségét megvetettem. Így értem meg a nevezetes névtelenségre.

A nevezetes névtelenség az agonális életrend ellenkezöje. Olyan életrend ez, amelyben a nevezetes ember névtelen; éspedig azért, mert önmagát a nyilvánosságtól bizonyos óvatos távlatban tartja. Persze a távlat nem jelent negatívumot. A nyilvánosság néha igazán érdekel s a legtöbb esetben mindazt, ami ott történik, jóindulattal fogadom. De cseppet sem ragaszkodom hozzá s végeredményben az egész nyilvános életet bántóan eseménytelennek találom. Ha valaki fölkeres, szívesen beszélek vele, ha elfogadnak, semmi kifogásom ellene, ha hívnak, el is megyek. De ne kívánják, hogy az agonális verseny szenvedélyemmé legyen: ezt a kívánságot nem tudnám teljesíteni. Méltányolniuk kell, hogy érdeklődésem köre egészen más.

A nevezetes névtelenség magatartása nem emberi. Nevezetes névtelenségben él a rigó éppen úgy, mint a tücsök, a bölcs, vagy a szent, a névtelen jótevő s a magányos művész. A kifejezés egyébként annyit jelent: kozmikus helyzet jelentékeny betöltése. Az agón ellentéte, mert az agón éppen a nyilvánosság előtt játszott szerep hatásos eljátszása. Nézetem szerint a nevezetes névtelenség egészen kiválóan alkalmas költőknek, gondolkodóknak, élvezőknek, bölcseknek, vallásos embereknek. S minthogy bennem mindegyikből van valami, számomra tökéletes. Aki nem akar elérni semmit kifelé, agonálisan, még nem jelenti, hogy nem akar elérni semmit egyáltalán. Az ilyen ítélet félreismerné az emberi becsvágyat. A becsvágy hallatlan erejéről nekem is vannak tapasztalataim. Szörnyő, amikor ég, de még szörnyőbb, amikor elfojtják. Meg kell adni neki azt, hogy az embert nevezetessé tehesse, ha már mindenáron azzá akarja tenni. Az ilyen irtózatos realitást, mint a becsvágy, büntetlenül elnyomni nem lehet. Az erőszakos kísérlet vége csak kedélybetegség.

De különbség van aközött, hogy az agónon, az emberi nyilvánosság előtt küzdök a sikerért, és aközött, hogy nevezetes vagyok egy intim végtelenségben. A vallás azt mondja: Isten előtt. S mivel ez a helyzetnek tényleg megfelel, a legjobb a kifejezést megtartani. A lények: virágok, fák, csillagok, madarak csak ezt az Isten előtt való nevezetességet ismerik; egyedül az ember elégszik meg kevesebbel: az emberiség előtt való nevezetességgel. Mintha az emberiség előtt való múlandó hír több lenne, mint Istenben a halhatatlanság.

Ez a gondolat vége. Nem egy nap alatt jutottam ide. Mikorra megérett, a kertekből régen visszatértem, tél lett és újra tavasz. De valahányszor eszembe jutott és tűnődtem rajta, mindig felmerült bennem az aurában tündöklő hegycsúcs, a langyos erdő, a sarjút kaszáló paraszt, a pipacs, számban a muskotály ízét éreztem s arcom a nyugati szél puha érintését kereste.


==ANTIK ÉS MODERN TÁJKÉP==

Az antik tájkép kezdetben igen egyszerü volt. Egyetlen hullámvonal s alatta egyetlen hal, semmi több, ez volt a tenger. Amint látszik, nem volt olyan kép, amilyen a mai felnött ember ízlésének megfelel. Jel volt mindössze. Jelkép. Mint az írás, a hieroglifa, amellyel rokonságot tartott.

De ha az ember a modern festményt jól megnézi, Corot, Van Gogh, Constable, vagy Claude Lorrain tájképét, meglepődve fogja látni, hogy ez se más. Csak a jel változott meg. Megszoktuk, hogy a művész varázslatának engedünk és elhisszük, hogy amit elénk tesz, a friss reggeli erdő vagy a levegős olajfaliget hűséges utánzata.

Nem is olyan régen akadt egy pillanat, amikor észrevettem, hogy hol van az a rés, amelyen a művész keltette illúzióból ki lehet bújni. S amikor kibújtam - mert nem álltam meg, hogy meg ne tegyem - a táj és a festmény között semmi hasonlóságot nem láttam. Így azonban pontosabb: a hasonlóság nem volt nagyobb, mint az antik tájképnél, amikor a tengert a hullámvonal s a hal jelentette. Jelek ezek is mind, és nem is nagyon érthetetlenek.

Amióta ezt a számomra rendkívül fontos észrevételt megtettem, hónapokon keresztül nézegettem antik és modern tájképeket, ahol éppen hozzájuk jutottam. Megfigyeléseimről számos feljegyzést készítettem, amíg végül annyi lett, hogy nem esnék különösebben nehezemre könyvet írni. Most ez nem szándékom. Néhány gondolatot közlök csupán, lehet, a fontosabbakat.

Mindenekelőtt az első európai költői kép, az Odüsszeiából, Kalüpszo nimfa kertje: A házban előtte tűz lángolt, és az égő cédrusés citromfa füstjének kellemes illata messzire terjedt. Ő maga szépséges hangján éneket dúdolt, mialatt fürge kezével aranyorsóval ragyogó palástot szőtt. A barlang körül liget, csupa zöldelő fa, éger és jegenyenyár és mélyen fekete ciprus. A lomb alatt laktak a szárnyaló madarak, baglyok és vércsék, a fecsegő varjak, vízimadarak, melyek a parton a halakat fogják. A bejárat fölött pedig a sziklán felfutó szőlő csüngött indás hosszú karjaival, bíborszínő fürtöket érlelve magán. És négy forrás ezüstvize eredt itt csillogva, egymáshoz egészen közel, s itt kanyargott valamennyi. A rétek üdén ragyogtak, violával és zellerrel teleszórva.

Jól megfigyelték, hogy mi van itt? Hunyják be szemüket és képzeljék el a tájat. A kép olyasféle lesz, amilyet a görögök festettek, vagy amilyet Pompejiben látni a falakon. A dísz ellenére feltétlenül egyszerű. Mert egyszerű benne az érzés, a gondolat, s egyszerü az ember, aki festi. A hangulat legtöbbször idillikus. Még akkor is, ha a kép vihart ábrázol, vagy sötét.

Hadd állítsam szembe a modern költői tájat. Verhaeren egy kötetéből való s a következő: Agg pásztorok, akikre mind egy-egy századév zuhant, s kutyáik szélhajszolt ősi rongyok a réten, gyakran látják a hangtalan sikon, az aranydünék árnyékában, csenben, éjszaka, a szörnyet vonulni, hogy a víz a posványban szégyellve lapul, a mező elsápad és elburkolózik, hogy minden falevél, cserje ágán figyel, s a haldokló nap tüze, melynek fénye, mint egy őrült tör elő, megfullad sugaraiban.

Az ellentét elég jellegzetes. Íme a tikkasztó rémület, ami e szavakban reszket, mintha semmiben sem hasonlítana Kalüpszo kertjéhez. És tényleg nem is hasonlít semmiben. Olyan ez a kép, mint a lidércnyomásos vizió, valamilyen mély homályban elrejtett feszülő mardosás, amely nem engedi, hogy a festő egyenes vonalat húzzon. Elkínzott, görbe, szenvedő vonalak, mint Van Gogh összetört és gonosz, elhagyatott, bűnös és zokogó almafái.

A kérdés, hogy melyik az igazi. Mi persze már tudjuk, hogy egyik sem. Az antik táj nem egyéb, mint jelkép. De a modern se más. Tudjuk, hogy a festmény soha nem is lehet más, mint a jel. De míg az antik tájkép festőjének eszébe sem jutott a ligetbe ülni s a fák állítólagos lemásolásával az igazság illúzióját kelteni, a modern festő, mint mondják, természet után dolgozik. Az antik tájkép eredetijét az ember hiába is keresné. Sehol ilyen öböl, ilyen fa, ilyen barlang, ilyen kő, ilyen virág nincs a földön, kivéve a festő képzeletét. A modern tájkép eredetije, azt mondják, itt van, mindenki által megtekinthető, és hogy az ellenőrzés nagyobb legyen, le is fényképezhető. Az antik festő képzelt, úgynevezett ideális tájat hoz elénk; a modern becsvágya nagyobb, vagy kisebb, nem tudni biztosan, de mintáját a természetből veszi.

A címszó tehát: a természet. Ez az a téma, amit az antik festő vagy nem ismert, vagy figyelembe se vett. És ez az a téma, amelyen a modern festő dolgozik.

Az egyetlen szerző, akire ebben a nehéz kérdésben számítani lehetett volna, John Ruskin. A Modern Paintersben az antik és modern tájképröl hoszszú fejezeteken keresztül beszél. Foglalkoztam vele, s ha egész vállalkozásomnak csak annyi haszna lett volna, hogy Ruskin könyvével mintegy két hetet meleg barátságban töltöttem, akkor is nyertem volna.

Az antik festménytől a modern szerinte abban különbözik, hogy felhős. A felhő, magától értetődik, nem mint a műveletlen ember hinné, a levegőben úszó pára, amely a földre árnyékot vet s a napfényt felfogja. Aki ezt ilyen egyszerűen képzeli el, nem ismeri Ruskint. A felhők szolgálata, service of the clouds, azt jelenti, hogy a képről a napfény leszorult. Ezzel életbelépett az az irányzat, amely a színek szent elemeit megalázza. Nincs több ragyogás. Nincs több felhőtlen kék ég. És amikor az ég felhőssé válik, a kedély belül is elborul. A szép emberből egyszerre csúf és nevetséges teremtmény válik. Az ember már nem vallásos többé, hanem tudományos. A búskomor Én-imádat - troublesome selfishness - a felhős képeknek megfelelő sötét lelkiállapot. Ez a modern ember unparadised - paradicsomból kitaszított - helyzete.

Amint látszik, Ruskin a tájkép moráljáról beszél. Amit ő sem tagad. Nem mintha nem lenne igaza. Gondoljuk meg jól, és látni fogjuk, hogy e dorgáló szavakból egyetlen egy sem igaztalan. A felhőnek ez a metafizikája minden vonatkozásában, száz százalékosan indokolt. Csak egy a baj: nem erről van szó.

Azt mondják, hogy a természetet Rousseau fedezte fel. A magam részéről ebben egyáltalán nem hiszek, éspedig azért, mert a németalföldi tájképfestők már előtte jó százötven évvel ugyanazt a természetet ismerték. Rousseau-t egyébként újabban mind negatívabbnak látom: ösztön- és természetimádata nézetem szerint nem egyéb, mint az értelem halálugrása. Rousseau-ban végzi ki magát a descartes-i raison. Ezért nála a súly inkább arra esik, hogy az ész nem, mint arra, hogy az ösztön igen.

A természetet a később általánosult alakban először Dürernél találtam meg. Nem mint nagy képet, mint végleges és biztos megoldást. Olyan hangsúlytalan kis rajzai és vázlatai, mint a bogarak, virágok, füvek, a modern tájkép csirái. Természet után és úgynevezett hűséggel másolt. A modern illúziót, a természetességet itt látom felmerülni. Hogy északi és protestáns? Az. De hogy északi és protestáns, szintén jel, mint Ruskin felhője, vagy a hullámvonal és alatta a hal.

Kassner közelebb van. De abban a megkülönböztetésben, amit a táj és a természet között tesz sem tudom megvetni lábamat. A kettőt persze nem szabad összetéveszteni. A természet egész, határtalan, amiből a táj csak kivágott, önkényesen elkülönített rész. A táj kelléke a keret; a természetnek nincs kerete. Szép az, ahogy Kassner a korokat jellemzi. A görög ember s a táj között vannak az istenek. A középkorban több a szenvedély, mint a távlat. A renaissance a nagy szönyeg. A természet stilusa XIX. század elején jelentkezik, éspedig az angoloknál: Shelley és Turner. Az antik és modern tájkép között levő különbséget feltételesen így fogalmaztam meg: az antik táj idea-kép, a modern pedig valóság-kép. Ez pedig közhely. Nem óhajtom, hogy nekem tulajdonítsák. Az idea-festésről, remélem, van tudomásuk. Nem akarom terhelni emlékezetüket azokkal az anekdotákkal, amelyek szerint az egész ókor, középkor, még a reneszánsz is a valóságot lenézte. Az élő ember és táj csak alkalom volt, hogy a harmónia törvényeinek megfelelő merőben fantázia-képet megfessék. Ez a kép a valósághoz nem is akart hasonlítani. A valóságos Lorenzo di Medicire halála után tíz évvel már senki sem fog emlékezni, szólt Michelangelo, de szobrát ezer év múlva is csodálják. Ki tudja, milyen volt a valóságos Akhilleusz? Csak az Akhilleusz-ideát ismerjük. Milyen volt Kalőpszo kertje? Csak az idillt ismerjük.

Különös, hogy az ideális táj milyen sokáig fennmaradt. Az arcképet már régen természet után festették, mint Gioconda esetében, de a mögötte levő táj még ideális volt. A modern kor se tudott teljesen lemondani róla: Hodler, Puvis de Chavannes, Böcklin, Segantini képei tanúskodnak róla.

A kérdés azonban tulajdonképpen a következő: kétségtelen, hogy az ideális táj nem kíván igaz lenni. De vajon a valóságos táj, amely reális kíván lenni, tényleg igaz? Az ideális táj ideális. A valóságos táj valóságos. De hogyan áll a dolog az igazzal? Megállapításom lényege, hogy a modern tájkép, amely a valóságot híven akarja ábrázolni, éppen olyan kevéssé igaz, mint az antik tájkép, amely az ideát akarja ábrázolni. Az a természet, amelyet a modern tájképen látni, éppen olyan kevéssé igaz, mint az, amit az antik tájképen látni. A régiek ideális tájat festettek, a valóságos táj természete azonban, amit a modernek festenek, az igaztól éppen olyan távol van, mint az idea.

Természet és igazság nem ugyanaz. Ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni, és a továbbiak érdekében jól meg kell jegyezni: a modern tájkép emberábrázolásának az igazsághoz semmi köze. Jól van. A modern tájkép nem ábrázolja sem az ideát, sem az igazságot. Hát akkor mit ábrázol?

A természetet. A címszó: a természet. De mit jelent az, hogy természet?

Nem untatom a görög füszisz, a latin natura, a magyar természet szavak elemzésével. Csak annyit mondok, hogy e szavaknak eredetileg semmi közük sem volt az igazsághoz. Ami természetes, még nem kell, hogy igaz legyen; azért, mert természet, még nem kell, hogy igazság legyen. Természet és igazság egymást nem fedik. Hogyan mondjam még világosabban?

A feltevés tehát az: a valóság-természetben nincs több igaz, mint az ideában. Ezzel még távolról sem mondta senki, hogy a valóság-természet irreális. Hiszen az idea sem az. Mindnyájan tudjuk, hogy az ideának igen komoly és számításba veendő realitás-tartalma van. Azok, akik az ideát a realitással szembeállítják, mondván, hogy a kettő ellentétes, és sem a realitásban idea, sem az ideában realitás nincs, azok a dologhoz nem értenek. Az ideának igenis mélyen megalapozott realitása van. Mindenesetre van annyi, mint az úgynevezett természetnek. Végül is a helyzet az, hogy az igazat nem ábrázolja sem az idea, sem a természet-kép. Amit az újkor eleje óta naturalista festészetnek hívunk, s amelynek illúziója az úgynevezett hűség, éppen olyan kevéssé hasonlít az igazsághoz, mint az idea. Constable vagy Ruijsdael képei az igaztól éppen olyan távol állanak, mint Homérosz Kalüpszo-kertje, vagy mint a pompeji falfestmények és Verhaeren tája. Meg vagyok győződve arról, hogy az igazat, vagyis a tényleges helyzetet, ahogyan az, ami van, nem festette le senki, sőt nem is látta senki, és nem is festheti le senki, mert nem is láthatja senki.

Induljunk el valamely adott esetből. Corot művét ajánlom, amely erdei utat ábrázol, a háttérben néhány falusi háztető és egy templomtorony. A kép címe: Gyalogút a templomhoz. Nézzék meg a képet, és vallják be, hogy a legelső benyomásuk a következő: nyár eleje van, vasárnap reggel, az éjszaka friss volt, és a nap meleg lesz, a levegő azonban még üde, és az erdőben csend van, csak a harang szól. Most azt kérdem: hol látják önök a nyár elejét? A méregzöld lombon? Az ég színén? A felhőkön? Az úton? Hol látják a vasárnap reggelt? Hol látják, hogy az éjszaka friss volt? Hogy a nap meleg lesz? Nem tudnak rá felelni. Megvallom, én se tudok. De ha valaki azt merészelné mondani, hogy ez a kép szeptemberben készült és délután, kinevetném, és azt ajánlanám neki, foglalkozzék valami egyébbel, mert a képekhez nem ért. Egyébként még a templomi harangszót is megkockáztattam, sőt azt is tudom, hogy a mise csak negyedóra múlva kezdődik, mert ez csak az első harangozás.

A természet neve alatt néhány száz év óta az érzékelhető jelenségek összességét foglaljuk össze. Corot képe csupa ilyen jelenség. A levegő, az erdő színe, a napfény, a felhő, a meleg, a pára, a harangszó, mind ilyen jelenség, ilyen érzékelhető és érzékkel felfogható és az érzékeknek szóló kép. Az egész pedig nem egyéb, mint a természet, mint jelenség, mint érzéki benyomás.

Nézzék meg Claude Lorrain, vagy Ostade, Theodore Rousseau, David Cox, De Wint, Rembrandt, vagy akárki más képét, és ugyanazt fogják találni. A tájkép minden esetben a jelenséget fogja bemutatni. A jelenséget és nem az igazat. Hogy a kettő egymással nem egyenlő, azt remélem, tudják.

Ezeken a képeken sajátságos érzékmisztika van, szemben az antik tájfestő ideamisztikájával. Mind a kettő misztika, és hogy az igazsággal milyen viszonyban áll, az nem állapitható meg, mert ha az igazról van is valamilyen homályos érzésünk, csak arra elég, hogy megállapíthassuk: a tájkép nem igaz.

Mindenképpen tényleges megkönnyebbülés ezentúl a modern tájképen többé nem a hasonlóságot keresni, hüséget, vajon a fa tényleg olyan volt, a nap tényleg úgy sütött, s a tenger színe tényleg olyan ibolya volt. Nincsen szó utánzásról.

A modern tájkép nem másol. A jelenséget ábrázolja. Spengler azt mondja, hogy az érzéki jelenség kozmikus érintés. Kosmischer Takt. Kozmikus ütem. Elmondani, hogy ez az érzéki jelenség milyen kozmikus mozzanat, annyi teret igényelne, hogy bele sem fogok. Karl Welkisch könyvét ajánlom, olvassák el, és meg fogják érteni, hogy az emberi szellem e magasrendű tevékenységét új értelmezésben kell látni. Más jó könyv erre vonatkozólag J. C. Powys: In defence of sensuality-je. Csak a sajnálatosan félreértett kereszténység és a tévesen magyarázott morális aszkézis fokozta le az érzéki jelenség szellemi értékét oda, ahol ma van, és tekintette kerülendő bűncselekménynek.

Az érzéki jelenséget nem elutasítani kell, hanem egész mélységében áthatni, átitatni, átszellemíteni. A modern tájkép a természet átszellemítése. A szemet érintő kozmikus érintés ábrázolása. Most már értik talán, hogy Corot képén a beavatott miért látja, és kell hogy lássa, mindenekelőtt a nyári reggelt, a friss levegőt, és hallja a harangszót.

A tájkép ezt az érintést ábrázolja. A világnak ezt az ütemét festi meg. Hogy az erdö, az út, a háztető, a templomtorony fontos? Az. Mert ezek a jelenségek azok, amelyeket ábrázol. Ezek azok a bizonyos jelek és hieroglifák, mint a hullámvonal és a hal. A modern tájképfestőt semmiért sem lehetne rávenni arra, hogy Kalüpszo kertjét megfesse. A kiállítás, ahol ma ideális tájak lennének, halálra untatna bennünket. A természetben levő kozmikus érintést, az érzékeknek ezt a bizonyos misztikus mozzanatát keressük. Ennek a mozzanatnak az igazi természettel milyen kapcsolata van? A képek nem ábrázolják, ami van, hanem azt, ami - hogy is mondjam csak: &quot;van&quot;, idézőjelben és aláhúzva, úgy gondolom, félreértették.

A természet, amit ma látunk, átélünk, csodálunk, amiben hiszünk, s amit a festőink oly hűséggel ábrázolnak, a jelenségeknek az érzékek számára való misztikus elmélyítése.

Most, hogy közvetlenül a gondolatmenet végére értem, engedjenek meg egy alapvető megkülönböztetést. Azt hiszem, az utolsó lépést meg fogja könnyíteni. Különbséget kívánok tenni a szakrális és a profán táj között. A szakrális táj korok szerint más és más. Kalüpszo kertje az, de Verhaeren tája is. A középkor Golgota-képein a fantasztikus hegyek, a reneszánsz arcképei mögé festett dekoratív ideális tájak, Burne-Jones vagy Marées festményein látható tájképek mind szakrálisak.

A profán tájakat nehezebben tudnám jellemezni, mégpedig azért, mert azoknak a festőknek nevét, akik ilyeneket festettek, vagy nem is hallottam, vagy azonnal elfelejtettem. Az esztétika azokat a festményeket, amelyek ebbe a csoportba tartoznak, giccseknek hívja. A profán táj a giccstáj. A mázolmány. Az értelmetlen és avatatlan és hitvány festékpocsékolás.

Ez így azonban egészen pongyola. Pontosabban szólva: a szakrális táj az, amely mögött igazság van s amelyben igazság van; a profán táj az, amely mögött igazság nincs. Az igazság nem ábrázolható. Nem is látható. Az igazság ideafölötti, valóságfölötti, természetfölötti, érzékfölötti, jelenség fölötti, az igazság az, ami az ideát, a valóságot, a természetet, a jelenséget tartja. Ez így van. A festőnek az érzéki jelenséget kell ábrázolnia, és tudnia kell, hogy az igazságot sohasem láthatja meg. A jelenség csak jel. Mint a hullámvonalak és a hal. Mindig a jelet kell ábrázolnia, de mindig tudnia kell, hogy jaj a képnek, amely csak jel és semmi egyéb, s amelynek a megközelíthetetlen és megláthatatlan igazsághoz semmi köze sincs. Elérhetetlen, de a képen ott kell lennie; láthatatlan, de látni kell. Nem érzékelhető, de ábrázolni kell, és csak ezt az egyet szabad és kell érzékelni és ábrázolni. Ha a képen nincs igazság, akkor profán, és be lehet vele fűteni. Csak akkor szakrális, vagyis csak akkor magas, ha az igazat ábrázolja.

Az újkor fölfedezése, hogy szakrálisan lehet ábrázolni szarvasbogarat is (Dürer) és az eldobott cigarettacsutkát is, nemcsak Mária mennybemenetelét; erre példa van ezer. Tudjuk, hogy egy fűcsomó, egy híd, egy virág, egy tál alma, ha az igazság jele, szakrális lehet, és az is. És ugyanakkor tudjuk, hogy profánul lehet ábrázolni Krisztus születését, a feltámadást is, ahogy erre is van példa ezer, sok cudar kontár komisz giccse, ha nem az igazság jele.

A modern tájkép hallatlan újítása, hogy előtérbe állította a természet látszatát, s ezt a látszatvilágot arra tudta felhasználni, hogy a világ eddig jelentéktelennek látott jelenségében meg tudta ragadni a benne levő megragadhatatlan igazat.

Mit ábrázol? Legyet? Esőcseppet? Kezet? Hegyet? Olajfaligetet? Mindegy. A gyaloghídról festett kép igazabb lehet, mint Veronika kendője, ha a szakrális érzéki érintés benne van. A modern festészet az érzéki jelenségben levő szakrális lehetőség megnyilatkozása.

Arra a kérdésre, hogy mit jelent itt a szakrális fogalma, felelni egyszerű. Szakrális annyi, mint szent. És szent annyi, mint az, ami van. Ami tényleg van. Ami nem felület, nem múlandó, nem tünékeny hanem lét, örök, halhatatlan. Szóval nem az, ami elmúlik, hanem ami: van. Ami igaz. Mindig igaz, és mindenütt igaz. Ami ténylegesen van. Az pedig, ami örök is, létszerű is, halhatatlan is, igaz is, ami szent, ami szakrális, ami van, az a világon csak Egyetlenegy.


==TÚLVILÁGI KALAUZ ==

(Tévedés joga fenntartva)

Nagyon jól kell tudni lőni annak, 

aki pontosan a cél mellé akar találni. 

A túlvilág iránt való állandó érdeklődés, ezzel szemben a túlvilágról szóló kevés, hiányos és ritka újabb kori feljegyzés a kiadóban felébresztette azt a szándékot, hogy ezt a kézikönyvet megszerkessze, s ezzel szolgálatot tegyen mindazoknak, akik a világon túlra utaznak.

A kiadást főképpen az tette szükségessé, hogy azok a nagyszabású művek, amelyek erről a tárgyról régebben keletkeztek, elavultak, vagy elvesztek. Állítólag a Toth által írt Halottak Könyvétől kezdve a 18. században élt Swedenborgig nagyon sok ilyen irányú mű forgott közkézen. A könyveknek azonban, a mai ember szemével nézve, mind az a hibája, hogy irányzata merőben építő és vallásos, s így egyáltalában nincsen tekintettel azokra a gyakorlati szempontokra, amelyek pedig a modern korban élő embert a legjobban érdeklik.

Így például az a modern ember, aki a túlvilágra megérkezik, a földön tanultak nyomán először a Mennyország, a Tisztítótüz és a Pokol felől érdeklődik. Ezen a ponton az utazót mindjárt meglepetés éri. Azt hiszi, hogy a Túlvilág csak ebből a három részből áll. A való helyzet ezzel szemben az, hogy a Mennyország, a Tisztítótűz és a Pokol a túlvilágnak csak elenyészően csekély része, olyan kicsiny és olyan jelentéktelen, hogy a legtöbben már sok ezer éve tartózkodnak ott, de sem az egyikben, sem a másikban még sohasem voltak. Hogy ennek mi az oka, azt az utazó azonnal megérti, mihelyt ezeket a helyeket meglátogatta.

A Mennyország a legjobb üdülőhöz, egyesek szerint Nizzához, hasonlít. A belépést eredetileg bonyolult eljáráshoz kötötték. Az embernek kérvényt kellett beadnia, amelyhez mellékelni kellett curriculum vitae-jét, keresztlevelét, erkölcsi bizonyítványát és halotti levelét. Ez utóbbira azért volt szükség, mert attól tartottak, hogy esetleg élő emberek is bejutnak (lásd Odüsszeusz, Vergilius, Dante). Ezen kívül kötelezvényt kellett aláírnia, amelyben fogadalmat tett, hogy a legbensőbb meggyőződése szerint a Mennyországba tartozik. Az akta bizottság elé került, amely a kérvény felett döntött. Ha a döntés kedvező volt és az igényjogosultságot megállapította, az embert egy a katonai sorozáshoz hasonló eljárásnak, majd lelki vizsgálatnak vetették alá. Az alkalmas kimondása esetén az illetőt aztán beöltöztették, vagyis utasították a központi raktárt, hogy a halott járandóságait adják ki, fertőtlenítették, s aránylag egyszerű szertartás alapján, amikor is az embernek meg kellett esküdnie, hogy a Mennyországban minden erejével és igyekezetével stb., végül bibliai nevet választottak számára és beeresztették.

Az eredetileg elgondolt eljárás azonban sohasem lépett érvénybe. Ma a helyzet az, hogy aki be akar menni, annak egy már kész, sematikus blankettát kell aláírnia, melynek szövege szerint az illető lelke legmélyéről érzi a Mennyországra való igény jogosultságát. Ezt a segédhivatali igazgató ellenjegyzi, s az ember fehér ruháját, zsoltároskönyvét, csajkáját és kulacsát azonnal megkapja. A mai helyzet kialakulásának oka az, hogy a Mennyország a túlvilág legrosszabbul menő üzeme. Nemcsak azért, mert valószínütlenül unalmas hely, hanem azért is, mert egy sereg súlyos és kevésbé súlyos visszaélés az otttartózkodást csaknem elviselhetetlenné teszi.

A Mennyország ellátása rossz. A vezérigazgató az ügyekkel nem törődik, a különböző tanácsnokok, igazgatók, felügyelők úgy garázdálkodnak, ahogy akarnak. A szabályzat szerint az ottlakók csajkáját naponta kétszer színültig kellene tölteni mannával, és egy fél liter nektárt kellene kiadni. A fejadagokat azonban csökkentették, s ma már a halott alig kap egy fél csajkát. A minőség is teljesen leromlott.

Mindennapos jelenség, hogy nem friss, dohos, avas, penészes mannát szolgáltatnak ki, a nektár pedig savanyú, zavaros és sokak szerint olyan, mint az uborkalé. Feljelentésekkel semmit sem értek el. Az akta az adminisztráció útvesztőiben elsikkad. A vezérigazgatóhoz is elmentek kihallgatásra, és az meg is ígérte, hogy szigorú vizsgálatot indít, de semmi sem történt.

Ami aztán a Mennyországban való tartózkodást igazán tűrhetetlenné teszi, az a hurik viselkedése. Huri az olyan nő, aki idekerült, mert a földön nem volt része szerelemben. A Mennyország tele van velük. Édeskésen mosolyognak, grácia, báj, melegség nélkül, a szajhaság és a kenetteljes morál legétvágyrontóbb vegyüléke, ahogy beszélnek, minden férfival azonnal szóba állnak, kikezdenekvele, hozzádörgölőznek, hamis hangon énekelnek. Nem lehet tőlük szabadulni. A nap egyik órájában sem bizonyos, hogy nem jönnek el, nem kezdenek el kihívóan viselkedni.

A helyzet nem nagyon csábító és nem is csábít. A Mennyország nagyon rosszul megy. Többször volt már szó arról, hogy az üzemet megszüntetik, vagy átalakítják valami egyébbé. Hogy ez eddig nem történt meg, annak oka: még nem találtak olyasmit, ami a Mennyországot helyettesíti.

Ha a Mennyország leginkább üdülőhöz hasonlít, akkor a Tisztítótűz kórházhoz, vagy szanatóriumhoz. A túlvilágon általában arról vannak meggyőződve, hogy ide azok az emberek mennek, akiknek nincs önbizalmuk, akik neuraszténiásak, szkizofrének, hipochonderek, mániákusok és önkínzók. Az eredeti szabályzat itt is elég szigorú volt. Az igényjogosultságot igazolni kellett, és akkor a Tisztítótűz-bizottság megjelölte a vezeklés módját. Ma már a halottak a felügyelő közegekkel maguk beszélhetik meg a kúrát, sőt felügyelet nélkül is olyan gyógymódot használnaly amilyet akarnak.

A Tisztítótűzben az egész élet a betegség, bűn, vételő hiba, szenvedés, nyavalya, görcs, fekély, nyomorékság körül forog. Az emberek minden idejüket azzal töltik, hogy bűneiket és betegségüket tanulmányozzák, nagy könyveket olvasnak a gyógymódokról, erről beszélnek, egymást analizálják, tanácsokat osztogatnak, újabb és újabb igen nagy könyveket írnak a legkülönbözőbb nyavalyákról. A Tisztítótűz a betegség kultuszának helye. Az emberek ide azért jönnek, hogy vétkeiktől megszabaduljanak, de a megszabadulás ebben a környezetben teljesen lehetetlen. Kúra, gyógymód, operáció, aszkézis, jód, kloroform, éter, bonyolult vágások, beavatkozások, kezelés, pakolás, masszázs, fürdő, légzés, fogyasztás, hízlalás, hashajtó. A Tisztítótüzet az ápolónők teszik tűrhetetlenné. Higiénikus hisztériájukkal senkit egy pillanatra sem hagynak nyugodtan. Egyébként egymást érik a bünbánati kurzusok és legújabban nyolcosztályú siralomiskolát állítottak fel, ahol igen híres szakértők tartanak elóadásokat.

Amint látszik, a való helyzet egyáltalában nem felel meg a földi ember képzeletének, s így a túlvilágot ajánlatos szakszerüen, Baedecker-módjára ismertetni.

Útiköltség

Az utazás költsége az igények szerint rendkívül különböző. Luxusutazás, lassú úton, kényelmesen, hálókocsival és teljes ellátással 6.500 livorin. (Livorin a túlvilági pénzegység.) A kiszolgálás külön, átlagban tíz százalék. Az első osztály 5000 livorin, a második osztály 4.500, a harmadik 3.000. Turistaosztály 2.650, a fedélköz 2.500. Ellátás nélkül 33 százalékkal kevesebb. Kedvezményes jegyért lehet folyamodni, de sohasem adják meg. Az utazás költségeit a túlvilágra való érkezéstól számítva egy éven belül meg kell fizetni. Részletfizetési engedélyt adnak.

Megérkezés

Már Aiszkhülosz írja, hogy a túlvilág kapujában az embert Telephosza fogadja. A görögök általában tudtak arról, hogy az embert, amíg tájékozódik, a Pszüchopomposz vezeti. A Pszüchopomposz, mai szóval, az idegenvezető, piros svájci sapkájáról könnyen felismerhető. Díjazása egy napra 2.50 livorin.

A határátlépés rendesen nem zajlik le símán. A vámvizsgálat szigorú, semminemű idegen tárgyat a túlvilágra bevinni nem szabad, még akkor sem, ha az ember hajlandó érte vámot fizetni. Ahogy Goethe mondta, útravalóul csak a kiképzett tulajdonságot szabad elvinni. Vannak, akiknek ilyesmijük egyáltalán nincs, s így ezek kénytelenek üres kézzel megérkezni.

A határon az elkobzott tárgyak múzeuma áll, s ezt érdemes megnézni. Mindenféle tárgy található itt: zsebkendő, elszáradt virág, kis szalagocska, ami a földön maradt kedvesre, férjre, asszonyra, gyerekre emlékeztet; van itt jócskán pénz, főképpen arany, ruha, testi szépség, vannak könyvek, van koldustarisznya, kutya, ló, kard, minden, amihez az ember ragaszkodott. A határőrség nem ismer irgalmat, mindent elkoboz, a tárgyakat le kell tenni, még azoknak emlékét is.

Köztudomású, hogy a túlvilág határa, a Sztyx folyó igen rohamos folyású és mély víz, amin a csempészet lehetetlen. A túlvilági oldalon egyébként állandó határrendőrségi járőrök cirkálnak, a partokat fényszórókkal világítják meg, s eddig még senkinek sem sikerült tiltott tárgyat, emléket stb. a határon átcsempésznie.

A földön némelyek tanításának hatása alatt az a nézet terjedt el, hogy az ember jó és rossz tulajdonságait a határon szétválasztják, a jók a Mennyországba, a rosszak a Pokolba kerülnek. Ebből egy szó sem igaz. A személyiség a maga egészében megmarad, csak azt veszik el, ami nem tartozik szorosan hozzá. Némelyek megkíséreltek protekciót igénybe venni, de ajánlólevelek, rokonságra, stb. való hivatkozás eddig minden esetben eredménytelen maradt.

Nyelv

A túlvilági nyelvhez hasonló a földön nincsen. Sajátságos hangzásban leginkább a közép-afrikai törpe népek csaholásához hasonlít, felépítése azonban ember számára elképzelhetetlenül bonyolult. Különös szerepet játszanak benne a félhangok, dupla hangok, torokreszelés, orrhang, nyávogás, és egy hang, amit ooo -val jelölnek, s ami úgy hangzik: prprpr, mintha az ember köpne.

A főnevek ragozására szabály nincs. Minden főnév ragozása a másiktól mindenben különbözik. A nyelv állandó ragokat és képzőket nem ismer. Némelyik főnévnek kilenc esete van, némelyiknek hat, némelyiknek kettő, másnak tizenegy, vagy pláne harmincnyolc.

Példa:

föld = mjachtorr

földnek = mjaturrnu

földet = mjachterke

földszinten = tamkovijj

föld fölött = kakap

föld alatt = imbarna

Bizonyos vonatkozásban azonban maguk a szavak is megváltoznak. ěgy ha valaki azt akarná mondani: föld alatt vagyok, ezt nem a nyelvtan szerint imbarnával fejezik ki, hanem azt mondják: nyujj konto torko broka prprpr. Az angyal szó ragozása:

angyalnak a = rrr

angyalt = cijjceő

angyali = buhh

angyaltól = imlador

Megjegyzés: váratlan bonyodalmak is akadnak, böven. Pl. az említett imlador szó nemcsak azt jelenti, hogy angyaltól, hanem jelenti a következő szavakat is: angyalszárnytoll, angyaltól származó félvér gyermek, angyalexcrementum, de azt is jelenti, hogy: bánatos.

Igeragozásra szabály éppen úgy nincs, mint a névszóragozásra. A személy mindig attól függ, hány személyről van szó. Ez a nyelvet hallatlanul megnehezíti. Mert van egyes szám, kettes szám, hármas szám, négyes szám, tizes szám, nyolcvanas szám, egészen ötszáz és negyvenhatig. Mindjárt hozzá kell tenni, hogy: a közönséges nyelvben. Mert az irodalmi nyelvben még tovább is van ezerszázhatvankettőig. Miért éppen eddig? Senki sem tudja, bár sok nagy könyvet írtak róla. Példa:

megyek = bet

ketten megyünk = bubini

hárman megyünk = ferkema

négyen megyünk = törtö

öten megyünk = tarkama

hatan megyünk = sázáj

százharmincketten megyünk = banakuloi

háromszázötvenketten megyünk = tömeleghamba

általában: sokan megyünk = nyamagaimő

ötszáznegyvenhatan megyünk = ürülőprprpr

A dolgok azonban itt sem egyeznek. Mert ha valaki azt mondja: sokan megyünk a vásárba, ezt nem a nyelvtan szerint szabályos ürülőprprprrel fejezik ki, hanem azt mondják: nén ikunszju caft nyuló toffch.

Néhány közkeletű szólásmód:

jó napot = imemama jakurtuk

hogy van? = püpüpü

köszönöm = ija banakafur éskejte valahen xeszitijaprprpr

jól vagyok = sz

merre van? = üskükü

WC = pampipapszesz

jó éjt = uvauvau

kérek = ü ü

kenyér = buuchuu

Fontos megjegyzés: a túlvilági nyelv szavainak kiejtésében gondosan kell ügyelni a jellegzetes éneklő hangsúlyra. A hangsúly elhelyezésére szabály nincs, és azt könyvből tanulni nem lehet. A helyes éneklésre az embert csak a gyakorlat taníthatja meg.

Írás

Az írás, úgy látszik, a görög, az ékírás és a kínai írás összetétele. Háromféle írást különböztetnek meg. Az első a fonetikai, vagy hangírás, amelyben összesen száznegyvennégy hang szerepel. A második az úgynevezett szótagírás és ebben kilencvenezer szótag van. A harmadik a fogalomírás, amelyben egymillió és háromszázezer fogalomról tudnak.

Az első írást a kereskedők, iparosok és hírlapok használják. Ezt tanítják az elemi iskolákban is.

Példa:

_ X + ¤ 0 - ami olvasva: huirprprpr jamhaucs kairtimó. Jelentése: Ősszörnyeteg.

A szótagírást a középiskolákban tanítják és a magasabb irodalomban használják. A fogalomírás, az ún. scriptura inferna, a bíróságok, a törvény stb. nyelve és írásmódja.

A három írás nem mindig fedi egymást. Ugyanaz a jel a különbözö írásmódokon különböző szavakat jelent. ěgy pl. van olyan írásjel, amely az egyik írás szerint olvasva közbiztonsági ellenőrt jelent (így hívják a rendőrt), a másik írás szerint havas esőt, a harmadik szerint levéltetűt.

Pénzegység

A túlvilág pénzegysége a livorin. Egy livorin ideális névértéke 44 örja, egy örja 16 sikiri, egy sikiri 252 bumm.

Arra a kérdésre, hogy ezek a számok miért ilyen szabálytalanok, senki sem tud kielégítő felvilágosítást adni. A pénz helyzete éppen olyan zavaros és bonyolult, mint a nyelv és az írás helyzete. ěgy mindjárt: háromféle livorin van, arany, ezüst és papír. Az arany azonban a legkevesebbet éri (38 örja), utána a papír (42 örja), a legdrágább az ezüst (43,5 örja). Örja viszont négyféle van: arany, ezüst, papír és úgynevezett hitelörja, amelynek tözsdei árfolyama is van. Rendesen tizennégy-tizenöt sikiri között ingadozik. Sikiri azonban már hatféle van: arany, ezüst, papír, hitel, járadék és birodalmi sikiri. A bumm váltópénz. A forgalomban több mint a fele hamis. (A pénzről bővebbet az Államügyek c. fejezetben.)

Időszámítás

A túlvilág időszámítása nagyon egyszerű. Az órák harminchárom percesek, a percek harminchárom másodpercesek, a napok harminchárom órásak, a hónapok harminchárom naposak, az évek harminchárom hónaposak. A hónapnevek: tironin, deva, gagori, cucame, bölön stb.

Az undecimáliák napnevei: tot, lot, bolot, lolot, tobolot, bolotot, lotobot, otobolot, botololot, tololobob, ké.

Minden hónap első undecimáliájának első napja, a másodiknak a második, a harmadiknak a harmadik, ünnep és teljes munkaszünet.

Fürdő

A nagy szabad fürdő közvetlenül az érkezési oldal mellett van. Belépődíj 10 sikiri. Óriási területen egyszerre ezerhatszáz millió ember fürödhet. Ez az ún. Szexi. Kisebb fürdők sok helyütt. Szállókban a szobákhoz ingyen fürdő jár, masszázzsal és erotikával. A fürdés mindennemű ruha nélkül történik.

Kabinok a szabad fürdőkben nincsenek, mindenki ott teszi le ruháját, ahol akarja, és azt a ruhát veszi fel, amelyik jól esik neki. A túlvilágon a fürdőkultusz igen nagy, és divatos az éjszakai fürdés. A fényszolgáltatás állami monopólium (bővebbet lásd az Államügyek c. alatt). Az éjjeli fürdés drágább (12 sikiri). Fürdőtársnak, illetve társnőnek bárkit fel lehet kérni utcán, a szállóban, az étteremben, s a nők a meghívást egészen kivételesen tagadják meg.

Megjegyzés: férfi és nő közös fürdése a törvény értelmében szigorúan tilos. Akit rajtakapnak, azt súlyos pénz- és börtönbüntetéssel sújtják. Tény azonban, hogy utcákon, tereken, kávéházakban, vendéglőkben, nyilvánosan és állandóan a közös fürdés állandó szóbeszéd tárgya, még hatósági személyek, bírák, rendőrök, miniszterek között is, és a Szexiben soha férfi vagy nő egyedül nem fürdik és nem fürdött. Ez a jelenség szorosan összefügg a túlvilági társadalmi renddel.

Társadalom

A túlvilág társadalmi életében az érintkezés formáit megérteni, felvenni és megszokni a legnehezebb. De mindjárt hozzá kell tenni, a megértésre vonatkozó mindennemű kísérletet fel kell adni. Nem lehet abból semmit megérteni. A társadalom négyszázkilencvenhárom kasztra oszlik, minden kasztnak egyenruhája és címe van. A kasztok tagjai egymás között másképpen üdvözlik egymást, mint a felsőbb vagy az alsóbb kasztokat. Az úgynevezett sárgabetétesek (klistérozással foglalkozók) saját kasztjukat úgy üdvözlik, hogy balkezüket mereven előretartják és fügét mutatnak. A felsőbb kasztokat úgy, hogy mind a két tenyerüket ülepökre teszik és egy helyben ugrálni kezdenek. Az alsóbbrendűeket viszont úgy, hogy jobbkezük hüvelykujjának körmét fogukhoz verdesik. A sárgabetétesek az alacsonyabb kasztokhoz tartoznak, és alattuk már csak tizennégy kaszt van. Ezek: a kutyamosók, kerítők, utcai árusok, rikkancsok, szappanfőzők, hullarablók, detektívek, névtelen levélírók, hivatalfőnökök, utcaseprők, filmsztárok, parkettáncosok, árnyékszéktisztítók és hamis próféták.

A Címzésben a kasztot mindig meg kell jelölni. Három megjelölés van: nagyméltóságú, középméltóságú és kisméltóságú. (Méltóságosnál alacsonyabb címzéseket a demokratikus parlament eltörölte.) A zsebmetszőt pl. így kell szólítani: &quot;Kisközépméltóságú, zsebmetszésben rendkívüli kiváló tevékenységet folytató, többszörösen méltán kitüntetett X. Y.&quot; A százhatodik kasztnál (denunciánsok) kezdődik a középméltóság, a kétszázhuszonegyediknél a nagyméltóság. Persze van nagykisméltóság (sofőrök), nagyközépméltóság (csirketolvajok), nagynagyméltóság (markotányosok), nagyfőméltóság (pénzhamisítók) és főnagyméltóság (hóhérok).

A túlvilágon a neveknek rendkívüli fontossága van. Akit halálakor egyszerűen Varga Ferencnek hívtak, az egy idő múlva Vargha, majd Wargha, még később Whargha, aztán Wharrgha, végül Wharrghaa lett, azoknak az okmányoknak segítségével, amelyet jó pénzért a hivatásos irathamisítók (négyszázharminckettedik kaszt, főnagyfőméltoság) állítottak ki. Három nemesi előnevet is szerezhet, s így most a következőképpen hívják: fegyverneki, bánatrazmakuti és felsőnemesharangozói Warghabéless-Wharrghaa Ferenc.

Ha valakit apagyilkosnak hívnak (száznegyvenhatodik kaszt), nem olyan sértés, mintha valakit nem a túlvilági viszonyoknak megfelelően szólítanak.

Külön kell beszélni a kitüntetésekről s az ezekkel járó címekről. Kasztjából tulajdonképpen senki sem léphet ki, de ha valaki valamilyen téren kitűnt, magasabb kaszt tiszteletbeli tagja lehet, s akkor az összes címeket és jelvényeket használhatja, köszöntési módja is a magasabb kasztnak megfelelő, csak közigazgatásilag marad az eredeti kasztban. A kasztból kiléphet, ha kitüntetésben részesül.

Négyféle kitüntetés van: hivatalos kormányzati, egyházi, félhivatalos kormányzati és kaszti. Hivatalos 118-féle van. A legmagasabb a Nagykakukk-rend (arany orrperec, fülbevaló, sisak, arany talár, hosszú kard, sarkantyú, térdig érő álszakáll), a legalacsonyabb a túlvilági lovag címzése: alkisközépméltóságú kegyelmes fővitéz; újabban életbe léptették a bán címet és rangot is (lila kaftán, fekete cilinder, nyaklánc, mellen és háton vérvörös bársonykör). Egyházi, félhivatalos és kaszti kitüntetés összesen 113689 van, de minden esztendőben több és több lesz.

Tudomány

A túlvilági tudományról könnyen fogalmat lehet alkotni abból a könyvből, amely a legújabban jelent meg, s rövid idő alatt ezernégyszázhatvannyolc kiadást ért meg. A könyv szerzője Arphanax Nathanael óperzsa származású botanikus, aki a túlvilág egy növényfajtájáról, az úgynevezett fekete bürcsönről monográfiát írt. A műből eddig 29 kötet került nyilvánosságra, de ez az egésznek még csak nem is a fele. Jelentősége az, hogy a tudományos szellemet egészen új alapokra fekteti. A fekete bürcsön sikerét szakszerűségének köszönheti. Az első kötet (1288 lap) tartalomjegyzéke ízelítőt adhat belőle. Az alábbiakban közöljük:

Első előszó az első előszóhoz.

Második előszó az első előszóhoz.

Harmadik előszó az első előszóhoz.

Első előszó.

Pótlék az első előszóhoz.

Jegyzet az előszóhoz.

Jegyzet a pótlékhoz.

Első előszó a második előszóhoz.

Második előszó a második előszóhoz.

Bevezetés a második előszó harmadik előszavához.

Megjegyzés a bevezetéshez.

Első jegyzet.

Második jegyzet.

Pótlék.

Utószó a pótlékhoz.

Jegyzet az utószóhoz.

Kommentár az utószó jegyzetéhez.

Második előszó.

Első jegyzet.

Második jegyzet.

Bevezetés a harmadik előszó első előszavához.

Harmadik előszó első előszavának jegyzetei, stb., stb.

A második kötet címe: Prolegomena. A harmadiké: Előfeltételek. A negyediké: Nyolcjegyzet a prolegomenához és az előfeltételekhez (döntö bizonyítékokat tartalmaz módszertani szempontból).

Az ötödik és hatodik kötet: Általános bevezetés. A hetedik-nyolcadik-kilencedik-tizedik kötet a részletes bevezetés. A tizenegyedik kötettől a huszonnyolcadikig az eredményt összefoglalja és jegyzetekkel egészíti ki. A huszonnyolcadik kötetben fordul elő először a fekete bürcsön kifejezés, a 864. lapon, alul, a kilencvenkettedik jegyzetben. Ez a kötet egyébként, mint címe is mutatja (Általános áttekintés az első fejezet előzményei és feltételei fölött) már a tárgyra tér.

Földrajzi fekvés

A túlvilág földrajzi fekvése, vagyis kozmikus helyzete, teljesen bizonytalan. Aki erre a helyre megérkezik, csodálkozva fogja tapasztalni, hogy az ott lakó nép állandóan azon vitakozik: vajon van-e túlvilág, avagy nincs? Sokan azt állítják, hogy van. Itt azonban sok nehézség merül fel, mert ennek az állításnak bizonyítására egyetlen adat sincsen. Az ellenpárt, amely a túlvilág nemlétezését állítja, bőven érvel. Be tudja bizonyítani, hogy ezen a helyen nincs mozgás, de nyugalom sincs: nincsen állandóság, de változás sincs; nincsen hang, de némaság sincs, és ahol valami nincs, de nincs meg az ellentéte sem, az a hely nemlétező hely.

Baj azonban itt is van, mert ha nincs, akkor hogyan lehet mégis tudni, hogy nincs? Erre Philip Harrison nevezetű gondolkozó, XVII. századbeli angol segédlelkész, akit templomrablásért felakasztottak, filozófiai iskolát alapított, és azt hirdette, hogy a túlvilág azért van, mert nincs, illetve azért nincs, mert van. A túlvilág ugyanis nem reális hely, amely tényleg létezik, amelynek kozmikus helyzete és kiterjedése van, hanem a meghaltak állapotának kényszerhelyzete, ami a meghaltságból következik. Ez az úgynevezett needs position, vagyis kényszerhelyzet-elmélet, másképpen Harrison-féle nonsens.

A harrisonisták, amint látszik, teljesen a szubjektív idealizmus alapján állnak, vagyis az emberből következtetnek a túlvilágra. Ezekkel szemben lépett föl Pelzwurm Archibald nevű német cipészlegény, aki a kritikai realizmus iskoláját alapította meg, és azt állítja, hogy a világ, akármilyen világ, ha túlvilág is, mégis csak világ, s így kell hogy legyen. Hogy mit tudunk felőle, az másodrendű kérdés. A pozitivisták mind a két elméletet elvetették, és azt mondták, hogy a metafizikai kérdések teljes háttérbe szorításával ők az élet szolgálatában állanak, és gyakorlati alapon keresik a megoldást.

Persze, mint a legújabban keletkezett iskola mondja, itt is baj van, mert hogyan akarnak ők az élet szolgálatában állni, amikor mindnyájan meg vannak halva, másodszor, hogyan akarnak gyakorlati alapon állni és megoldást keresni, amikor sem gyakorlat, sem megoldás nincs.

Ebből látszik, hogy a túlvilág kozmikus helyzete annyira bizonytalan, amennyire valami egyáltalán lehet. A helyzet a határokkal éppen ilyen. Számos expedíció indult már el, hogy a túlvilág határait megállapítsa, de mindegyik eredménytelenül tért vissza. A csillagászok véleménye is labilis. Az egyik iskola tanítása szerint a határ megvan, de végtelen távolságban, amit hozzávetőlegesen 123 milliárd elektro bramarbas-ra becsülnek. Egy elektro bramarbas értéke egyenlő 1177,689 pert nád. Egy pert nád értéke egyenlő 549 és egyharmad szextillió fényév.

Államügyek

A túlvilág államügyei azok számára, akik megérkeznek, eleinte rendkívül bonyolultak. A minisztérium állandóan ugyanaz, éspedig nem azért, mert a kormány még nem bukott meg, hanem azért, mert ha megbukott, újra ugyanazok a személyek foglalják el a miniszteri székeket, csak más sorrendben. Állítólag a kormány mögött álló érdekkör és a megszervezett hivatalnoki kar, amely a kormányzatot szolgálja, a minisztériumot szilárdan tartja.

Az őslakosság, az első halottak, azt mondják, hogy az ő idejükben a helyzet aránylag egészen tűrhető volt, és semmiben sem szenvedtek hiányt. Adót ugyan kellett fizetni, és hogy-hogynem, költségvetési deficit is mindig volt. Később a korrupció egyre nőtt, de idő, tér, határ, forma, szín, fény, hang, nyelv, művészet, táj és más egyéb, ami a túlvilági lény számára is fontos volt, még mindig érintetlenül állt. Lassan azonban mindez csaknem észrevétlenül fogyott. A kancellár az államháztartás egyensúlya érdekében hol a fény-, hol a hang-, hol a térszolgáltatást csökkentette. Arról mindenkinek tudomása volt, hogy ezeket az ő kreatúrái tüntették el, vagyis vágták zsebre, csak azt nem tudta senki, hogy hová a fenébe rejtették, mert nyoma veszett.

A pénzforgalom a történeti idők kezdetén, amikor a földön az első dinasztia az első államot Gondvánaföldön megszervezte, megszűnt. Minden pénz elfogyott és a túlvilág gazdasága kénytelen volt berendezkedni hitelkereskedelemre. De a miniszterek a hitelt is kezdték eltűntetni. Később áttértek a fény-, majd a hangkereskedelemre. De a fény is eltűnt és a hang is eltűnt. Most már illúzió volt minden forgalom, de úgy, hogy a római birodalom keletkezése idején kezdett eltünni az illúzió is, sőt eltűnt maga a forgalom is.

A politikai helyzetben nyilatkozik meg elsősorban a túlvilági lét sajátsága: a lét homálya. Egyes elméletírók szerint a teljesen felbomlott politikát a kormányzat kapitalisztikus szellemének tulajdonítják. Pártot alapítottak, amely az államéletet a szocializmus mintájára akarta berendezni. A való helyzet, úgy látszik, súlyosabb. A kormány magatartása kétségtelenül burkolt banditizmus; az összes felelős és jövedelmező állást tényleg a kormány kegyencei töltik be, akik felelőtlenül és szabadon garázdálkodnak. A korrupció és a cinikus fosztogató szellem azonban nem a politikából fakad. A politikában a túlvilág lételfajulása tükröződik, és ennek okát nem szabad sem a kormányzatban, sem a népben keresni. Az elfajulás világfolyamat, vagyis: az élet alapállapota itt a homály.

Így támad aztán az a helyzet, amit az idegen tapasztal, s amit oly nehéz megszokni, hogy a túlvilágiak beszélnek olyan határozott tényekről, mint a szóba kerültek: megérkezésről, vámvizsgálatról, pénzről, időről, szállóról, lakásról, fürdőről, férfiakról, nőkről, mindez azonban tulajdonképpen nincs sehol.

Tegyük fel, hogy a sajtóban cikk jelenik meg arról, hogy álarcos bakteriológusok a Yokohamából Cincinnatiba vezető országúton megtámadtak és kifosztottak egy csecsemőiskolát. Vagy pedig ilyen cím: Leszúrta gyilkosát és dalolva ment a halálba. Vagy a lapban támadó cikk jelenik meg, amelyik a kormányt a korrupció miatt felelősségre vonja. A valóság ezzel szemben az, hogy nincs sem sajtó, nincs álarc, országút, gyilkos, halál, nincs támadás, sem korrupció, kormány sincs, nem jelenik meg újság, nincs nyelv és nem olvas senki. És az, hogy a hírlapírót a kormányzat megbünteti és lezárja?

Büntetés! Bezárás! Ezeket a dolgokat a túlvilág kinevetné, ha lennének, sőt, ki tudja, talán örömmel fogadná, abban az esetben, ha tudna nevetni, vagy örülni.

De csalódik, aki azt hiszi, hogy ez képzelődés, vagyis, hogy a túlvilágiak tömegkényszerképzetek között élnek. Állítólag volt egy világ, de a kormányzat korrupt alakjai eltűntették. A történetírók állandóan erről vitatkoznak, s az úgynevezett realista história azon az állásponton van, hogy először azt kell eldönteni, volt-e valaha a túlvilágnak tényleges világjellege, vagy sem.

A földi ember ezek után hajlandó azt mondani, hogy a túlvilágon a legelemibb valóság is bizonytalan, vagyis nem is érdemes beszélni róla. Ez teljesen téves. Nincs szó itt sem elemről, sem valóságról, sem bizonytalanságról. A dolgok valamiképpen vannak, de csakis, azt lehetne mondani: átvitt értelemben, más szóval: túlvilágra átvitt értelemben. Hogy mi ez az értelem, az a legnagyobb mértékben homályos és elvesző és felbomló, ami a végtelen ellenőrizhetetlenségben eloszlik.

Rövid megjegyzés

Olyasvalami ez, ami csak az itt élő ember számára fontos. A túlvilágra érve ugyanis, mint emléket - és nem szorosan az emberhez tartozót - le kell rakni és el kell felejteni. Túlnan senki sem beszél erről, fel se tűnik. Nincs. Ez az, hogy a túlvilágon a nagy emberek nincsenek sehol. Se festők, sem államférfiak, sem aszkéták, se filozófusok, se költők, se szentek, se próféták, a túlvilági ember világképéből a nagy ember teljesen és tökéletesen hiányzik. Hová lettek? Nem tudni. Talán egy helyre gyűltek? Valószínütlen. A túlvilág külön részén tartózkodnak? Nem. Talán saját túlviláguk van?

Teljesen ki van zárva. Az bizonyos, hogy abban a túlvilágban, amely - a dolgok bármiképpen álljanak is - mégis csak a túlvilág, abban a túlvilágban nagy ember egyáltalán nincs. Ez a felvilágosítás persze az ott levő számára semmit sem jelent, mert hiszen odaérve el kell felejtenie. Az itt élő számára esetleg valamit meg tud magyarázni.


==PAIDOKRATIA==

Üldögélő így szólt Rózsapalásthoz:

- Az államok fölött rendetlenség lett úrrá. A dolgok annyira bonyolódtak, hogy a bennfentesek tudása csődöt mondott. Mit kellene tenni?

- A régiek azt mondták, hogy a hatalmat ilyenkor egy parasztra kell bízni; a régebbiek azt mondták, hogy egy vademberre; a még régebbiek azt, hogy egy asszonyra.

- És mit mondasz te?

- Tekintet nélkül arra, hogy az államokban a rendetlenség, vagy a rend az úr, a hatalmat egy ötéves gyerekre bíznám.

- Miért nem vállalod magad?

- Mert még különbséget tudok tenni a jó és a rossz között; mert az embereket hasznuk, és nem arcuk szerint ítélem meg; mert kezem már a munkához szokott és elfelejtettem játszani; mert azt hiszem, hogy jó király lennék, ha az embereket boldoggá akarnám tenni; végül pedig, mert már tapasztalt vagyok.

- Öreg vagy és bölcs. De mondd, ha már tudsz, nem vagy-e tudatlan? Ha bűnös, ártatlan? Ha nem cselekszel, nem nyerted-e vissza a tevékenységhez való erőt? Ha már megértél, nem vagy-e újra gyermek?

- A mai embert a végzet elérte. Az államok fölött rendetlenség lett úrrá, s a dolgok már annyira bonyolódtak, hogy a bennfentesek tudása csődöt mondott. Hogyan történhetett? Azt hitték, hogy a kis rendetlenséget a kis tudású ember szűnteti meg, a nagy rendetlenséget a nagy tudású, az igen nagy rendetlenséget az igen nagy tudású. Reálisnak hívták azt az embert, aki ravasz volt és elvetemült. Ebben az emberben, mint a régi mondás szól, egyesült egy angyal tudása és egy ördög tapasztalata. Gondolata mögött hátsógondolat van, hitében rosszhiszeműség. Senkiben sem bízik, minden szóban kételkedik. S amikor már tele van hátsógondolattal, rosszhiszeműséggel, bizalmatlansággal és kételkedéssel, mert mindenkiről feltételezi, hogy hazug és tolvaj és hiú és szívtelen, akkor azt hiszi, hogy a világot tökéletesen és kívül-belül megismerté. Meg van győződve arról, hogy a kapzsi szerez vagyont, és komisznak kell lenni annak, aki tekintélyt kapott. Nos, szedd össze mindazt, amit mondtam: ravasz és elvetemült, rosszhiszemű és bizalmatlan, kételkedő, és tele van hátsó gondolattal, mondd, milyen az ilyen embernek a világ? Egy sereg pimasz és nyegle gazfickó marakodása a hatalomért, a vagyonért és az élvezetekért. Ez az az ember, akinek nincsenek illúziói, s amikor valaki azt mondja: nemes, hunyorgatva válaszol: én tudom. Ő az, akit az élet megtanított. Ő az, aki az iskolát kijárta. Megtanulta azt, ami közönséges és aljas és alattomos. Fontos, hogy túltegyen a csalókon és a sikkasztókon és a hazugokon és az útonállókon és a terroristákon. S amikor az első nemzedéken túltett, olyan gyermeket nevelt, aki rajta is túl tett. A következő nemzedék ezen is túltett, és az erre következő még ezen is. Végül a gazdagságban, piszokban, rondaságban és erőszakban mindenki olyan tapasztalt lett, hogy egymás eszén már nem tudtak túljárni, egymást nem tudták becsapni, és nem tudták egymást hátulról leszúrni. Most már egymásnak egyetlen szavát sem hitték el, egymásról csak ordenáré erőszakot feltételeztek, semmi mást. Az győz, hitték, aki nagyobb gazfickó, és elkövetkezett az idő, amikor mindenki egyforma gazfickó lett. Így aztán az államok fölött úrrá lett a rendetlenség, és már a bennfentesek tudása is csődöt mondott. Mindenki olyan reális lett, hogy semmit sem hitt el. Íme az ártatlanságát vesztett, bukott emberiség, amely azt hiszi, hogy a benne levő romlottság értelem. Ezért mondják a régiek, hogy a hatalmat ilyenkor egy parasztra kell bízni, mert a paraszt még nem romlott; ezért mondják, hogy a hatalmat egy vademberre kell bízni, mert a vadember ártatlan; ezért mondják a még régebbiek, hogy a hatalmat egy asszonyra kell bízni, mert az asszony tapasztalatlan. A világot ismét a romlatlanra, az ártatlanra és a tapasztalatlanra kell bízni. S ezért mondom én, hogy az uralmat egy ötéves gyermekre kell búzni, mert a gyermek nem reális. A gyermek nem korlátolt, nincsenek elvei, nem tud se jóról, se rosszról, csak nevet és játszik. A játék pedig a legnagyobb misztérium: ez a szellem gyöngédsége. A gyermeknek van szíve és nincs előítélete, nem ismeri a hatalmi viszonyokat, és az uralmat hamarabb unná meg, semhogy megbukna. Milyen megkönnyebbülés! A realitásban meghülyült szív után végre valaki, akinek nincs tapasztalata, hanem kedélye, akinek nem az élvezet a fontos, hanem az öröm, nem a hatalom, hanem az igazság, nem a vagyon, hanem a szépség. Láttál már gyermeket a homokban ülni és játszani? Nincs nála komolyabb lény. Több: nincs szakszerűbb. Amit tesz, azt jószívvel és odaadással teszi. Isten elemi alkotó szenvedélye még frissen él benne. Ha Isten reális lett volna, csak gyárat, bankot, hivatalt, tudományt teremtett volna, de sohasem: virágot, szép lányt és verseket. De hála legyen neki, Isten nem reális. A gyár, a bank, a hivatal, a tudomány nem egyéb, mint az elbukott emberiség alkotása, mert elvesztette, és nem érti a virágot, a szép leányt, az éneket és a verset. Nem hiszem, hogy Isten okos: ellenben tudom, hogy Istennek van szíve, hogy harmatos és üde és kedves, mint a gyermek. Isten játékai vagyunk, és az van hozzá legközelebb, aki játszik. Mi lenne, ha neki is előítéletei lennének? Ha korlátolt lenne és elfogult? Ha ravasz lenne és rosszhiszemű és gyanakvó és bizalmatlan, és hátsó gondolatai lennének? Mi lenne, ha reális lenne? Gyermekkirályt választanék, és hozzá küldeném a bölcseket, a katonákat és a minisztereket, hogy tanuljanak tőle, nem tapasztalatot, hanem, hogyan kell a dolgokat komolyan venni. Különbséget tenni jó és rossz között? Nem. Örülni annak, ami van. Hasznot várni? Nem. Szépet csinálni. Dolgozni? Nem. Játszani. Boldoggá tenni az embereket? Nem. Szeretni őket. Tapasztaltnak lenni? Nem. Tapasztalatlannak maradni, és ártatlannak, irreálisnak és elfogulatlannak, gyengédnek és romlatlannak. Megőrizni az emberinél magasabb égi realitást: azt, amelyik nem itt tesz bennünket otthonossá, hanem ott, ahol még a gyermek él.

- Hol?

- Ahonnan jöttünk és ahová megyünk.


==KIERKEGAARD SZICÍLIÁBAN==

Az utazás első élménye a lehetőségek rejtélyes kitágulása nemcsak arra, amerre valaki utazik, hanem minden irányba, és a hirtelen sokszorosára nőtt világban különös lélekjelenlétre van szükség, hogy az ember biztonságát el ne veszítse.

Az az elhatározás, hogy most Szicília felé halad, a lehetőségek egészen kolosszális méreteihez képest szegényes, és van benne valami komikus önkény. Miért éppen Szicília? Ez az egy? Mintha valaki a tál gyümölcsből, amely az egész kert kincsét az asztalra hozta, egyetlen szem cseresznyét választana ki, ahelyett, hogy az egészet megenné. Tulajdonképpen minden állomáson le kellene szállni; az épületből kilépve minden irányba el kellene indulni, egyszerre.

Fontosabb otthon maradni s még az ablakon se nézni ki; rövid és biztos út a világegyetemet körülhajózni. De ha már a küszöböt átlépte, ugye tükrök közé lép, s azon szórakozik, hogy állandóan elfelejti: mindabból, amivel találkozik, titokzatos módon eltorzulva saját magának arca néz?

Otthon a világot ismered meg, utazva önmagadat; mert otthon a súly magadra esik, az úton a világra, s mindig az marad ismeretlen, ahová nézel.

Úgy kellene utazni, ahogy a tűz terjed, a középpontból kündulva, minden irányba, s ahogy a tűz, elemészteni azt, amin az ember átment, hogy mikor az utat befejezte, mögötte ne maradjon más, mint rom és hamu. Ehelyett az ember ég el, és a világ tovább virágzik.

Már a legelső órák egyikében feljegyzést tett a mágikus utazásról. Mit jelent az, hogy utazom? Realizálódom. De azzal, hogy Szicíliába utazom, a megnyúló világnak csak egy részét realizálom, a határtalanból csak ezt az egyetlenegyet, a többi mind megvalósíthatatlan marad, egészen biztosan visszavonhatatlanul és mindörökké. Ha most Velencében leszállnék, Ravennába utaznék, onnan Páduába, a lehetőségek közül ismét csak egyetlenegyet valósítanék meg.

A sok élet közül miért élem ezt az egyet? A sok Én közül miért vagyok éppen ez az egy? Valamit akarok tőle, de azt akarni, hogy ez az egy megadja nekem mindazt, amit a többi elmulasztásával vesztettem, bolondság. Szegény utazó, szegény élő, szegény Én.

Azzal, hogy átúszod az óceánt, még nem győzted le, csak a felszín egyetlen vonalán haladtál át egy ideig. S ha képes lennél száz mérföldes mélységben és szélességben úszni, csak most úszol, de hol vannak az évezredek, mikor még nem úsztál s mikor már nem fogsz! Ha már nem lehet egyszerre mindent, legalább annyit, amennyit lehet? Realizálódni ott, ahol tudok. A legjobb úgy, hogy kidobni magamat az ablakon, ráfeküdni erre a mágikus mozgásra, ami az utazás, és hagyni, vigyen ahová akar, és tegye, ami neki tetszik. Kapjon fel az út és repüljön velem.

Ekkor jött közbe a gyomorrontás. Mit evett? A reggeli már nem ízlett, de megitta. Baj volt? Talán. Kis keserűpálinkával próbálkozott, de sajnos hamisítvány volt, és csak a feje fájdult meg tőle. Gondolta, lefekszik aludni, de melankóliával ébredt. Este, bár semmi étvágya sem volt, mégis kávét ivott. Másnap reggel ismét. Akkor az az állapot következett, hogy gyomra a éhségtől fájt, de étvágya csepp sem volt. Az egészet betetözte, hogy mégis megebédelt. Estére már émelygett és szédült. Így telt az utazás első két napja.

A helyzet pontos tudatosításán sok múlik, így hát meg kell tudni: mi a gyomorrontás? A táplálkozás megszűnése oly módon, hogy az ember nem kíván enni. Lényegesen tehát a valósággal való kapcsolat megszakadása. Mint minden betegség. Enni annyi, mint tanulni, szól egy költő. S mikor az evést visszautasítom, a tanulást utasítom vissza. Nem akarok tanulni. A gyomorrontás tehát nem más, mint a realizálódást megakadályozó tényezők túlsúlya.

Közben a tengerparton ült és kedvetlenül a moszatos zöld vizet nézegette. A lassú szél nyirkos meleget hozott. Az egész környezet terhére volt. Holnap megérkezik Szicíliába.

Bárkinek bármi legyen is a véleménye ma Napóleonról, a történet tüzérhadnagyáról, aki francia császár lett és meghódította Európát, kétségtelen, hogy amikor élt, az emberek nem a történet alakját látták benne, hanem valami egészen mást. Az emberi élet korlátlan lehetőségének ez a példája a gyengéket elkábította. Az erőseket még inkább. De az ember már a kortársak előtt is másodrangú szerepet töltött be. A fontos nem Napóleon volt, hanem a napóleoni sors. És ha nem is lehetett utánozni őt, a sors, amit élt, követendő eszménnyé, sőt törvénnyé lett. Gyengékben és erősekben felébredt az élet korlátlan lehetőségének napóleoni tudata: kitűnt, hogy mindent meg tudunk csinálni, mert az, ami bennünk él, határtalan.

Az utána következő nemzedék csodája lord Byron volt. Kässner azt mondja róla: der zweite Traum deren, derer erste Napoleon war, azoknak második álma, akiknek az első Napóleon volt. Byron nem volt Napóleon, de ha előtte nem lett volna, senki sem értené azt a szenvedélyt, amely maga körül az összes határokat esztelenül feldúlta. Az irodalmárok ostoba emberek. Azt hiszik, hogy mindez irodalom. Azt hiszik, hogy romantika. A romantika eredete abban van, hogy az emberek a napóleoni lét nyomán fölfedezték magukban a végtelenséget. Byron romantikus volt, ami azt jelenti, hogy szabadjára eresztette az elementáris tűzvészt, amit az ember magában hord, s aminek neve: élet.

Byron volt a második álom, az összes hagyományos határokon áttörő, az összes bilincseket lerázó, az összes szokásokat felforgató életszenvedély második megnyilatkozása, az élet kimeríthetetlenségének második megnyilatkozása s az élet daimonjának második felszabadítója. S nem állott egyedül. Hogy ne kelljen messzire menni, vegyük Stendhalt, aki saját becsvágyának óceánjába fulladt. Mert a becsvágynak Napóleon óta egészen más értelme lett, mint azelőtt volt. Régebben egy kicsit mindenki szégyellte, ha magában ilyesmit mértéken felül hordozott.

Stendhal elmondta véleményét, amikor Julien Soreljét a Vörös és Fekete hősét megírta. Uralkodni, sóhajtotta, reggel és este, éberen és álmában, józanul és részegen; uralkodni, suttogta esztelen érületében és hajthatatlanul, mint egy hülye. Szegény bolond, egy bűbájos leány szívét eltaposva kívánt a világ trónjára lépni. De mit leány! Mit kegyetlenség! Mit őrület! Mit hülyeség! Uralkodni, uralkodni!

Ez volt a helyzet a második álom emberei között. Uralkodni! Byron és Stendhal, Napóleon apostolai s a napóleoni élet határtalanságának evangélistái kötelezővé tették a végtelenség-szenvedélyt, az uralomvágyat, a hatalmi ösztönt, a szégyentelen becsvágyat. Ne higgye senki, hogy ez a romantika abban az időben higgadtan megítélhető volt. Még ma sem tudja higgadtan megállapítani csaknem senki, hiszen magában mindenki úgy él: uralkodni, uralkodni! Min? Miért? Mindegy. Uralkodni. Lehetetlen volt ellenállni - nem a hősnek, hanem a hősi életformának. És ez alól Shelley éppen olyan kevéssé volt kivétel, mint Keats, Victor Hugo, Leconte de Lisle, vagy bárki más. Amiről itt szó volt: a heroikus életnek új formája, mindenki a végtelent és határtalant, a tökéletest és az istenit látta benne.

Könnyü ma látni, hogy egyik se volt. Akkor bezzeg ugyan kinek kellett volna lenni, hogy a valóságot felismerje? Byron, Shelley, Stendhal, Keats, Hugo mégis csak idejüknek legkitünőbb emberei voltak. S ha ők megszédültek, hogyan lehet nagyobb józanságot követelni Humboldtól, Hegeltől, vagy Fichtétől?

Úgy látszott, hogy ezt már nem lehet fokozni. Az összes nagy érzés felszabadult, és az összes nagy szavakat kimondták. Byron és Stendhal nyomán olyan ember kezdett kialakulni, aki már csak rendkívüli pillanatokban tett különös erőfeszítésekben értette meg, hogy miről van szó. A felcsigázott emberi szenvedély olyan közszellemet alkotott, amely nagy szavakat csinált egy életől, amely már nem volt sehol. Szent Ilonán maradt. Így vált az egész lendület irodalommá s lett a polgár szórakoztatója.

Mert a következő lépést már nem tudta követni senki. A napóleonok elárasztották a biedermeier szalonokat, hősi tetteket hajtottak végre a tőzsdén, a politikai gyűléseken és a hálószobákban. Byron elkezdett a gazdaságtannal foglalkozni, és Stendhal varrólányokat csábított el. Az epigonizmus teteje, amikor a hős újságcikket ír. Ez következett el a negyvenes években, amikor propagandát csináltak egy heroikus életnek, de hérosz már nem volt sehol.

- Nem igaz, itt volt ő, de a világtól már elszakadt, s a padlásszobában lakott. A negyvenes évek manzard-Napóleonja, ez a keserű magányos, ez a nyomorult világhódító, a végtelenségnek ez a koldus uralkodója s a szégyentelen becsvágy toprongyos evangelistája Párizs és Koppenhága külvárosában élt, de nem adott fel semmit.

Az egyik Baudelaire. Etre un saint et un héros pour soi-méme, szent és hős vagyok, de csak magamnak.

Saját korának: vicclapfigura és megbotránkozás. A kor neki: szégyen és utálat. Mikor mindenki nagy szavakat keres a kicsiny létnek, ő kicsiket talál a nagynak. A hódító, ezt a papoló zsivajt már le se nézi, csak mint egy értelmetlen kényszerhelyzetet viseli, s terhére van. A hódító már Stendhalnál befelé fordult, mert kívül a világot Napóleon felégette. A napóleoni becsvágyból pszichológia lett. A feladat most már nem Oroszországot legyőzni, hanem ott belül azokat a birodalmakat, amelyeknek se határuk, se nevük. Hősnek lenni a pszichológiában egészen más, mint a csatatéren. Veszélyesebb. A heroikus élet egészen más síkra helyeződött át. A korlátlan lehetőségek száma új világot nyit itt, miután az, amelyet Napóleon meghódított, poshadó trágyadombbá lett, és valamirevaló ember az utcán már csak az orrát befogva járt. Az élet daimónja megfordult, s a hódítás méltóbb terét kereste s találta meg, azt, amiről e nagyszájú svihákoknak sejtelmük sincs.

Napóleon hozzá képest suhanc. A magányos hős, aki az élet határtalan lehetőségeit pszichológiailag meglátta, s az elementáris tüzvészt befelé is szabadjára eresztette, volt az új fensőbbrendű ember. Az igazi győző, helyesebben az igazi legyőzött azonban nem Baudelaire volt, hanem Sören Aaby Kierkegaard. Mert nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy ennek az újfajta belső győzelemnek ára a külső legyőzetés. Ezt a világot csak az hódíthatja meg, aki zátonyra jutott; csak az összetört ember diadalmaskodhat. Kierkegaard a harmadik álom - der dritte Traum deren, derer erste Napoleon und zweite Byron war. A hódítás teljesen megszünt mint világi tevékenység. S erre a tevékenységre tényleg a legjobb a padlásszoba.

Kierkegaard hallatlan fölfedezést tett, olyan nagyot, amelyhez súlyra nézve a wagrami csata olyan, mint egy futballmeccs. Az élet, mondja, nem a jelenségen, nem a látható s érzékelhető képen, képzeten és alakon múlik: a belső aktivitáson, a pszichológiai tevékenységen, amely a külső világtól teljesen független. Az emberi lét nem jelenségekből, hanem elhatározásokból áll. Az egyedüli fontos, amiben az emberi lény közvetlenül él. Az egzisztencia középpontja nem a jelenség, hanem az elhatározás.

Ma még sokan azt hiszik, hogy a hősben a látvány, a színpadi, megható és elragadó hatásos szerep a legfontosabb. Nem. A hősben egyedül a megvalósuló álom és eszmény a fontos. Mert az élet nem a hírből, hanem az álomból táplálkozik. Az igény Napóleon óta megváltozott. Az újabb emberfajtát a császár nem elégíti ki. Előnyben részesítette a padlásszoba lakóját, aki a fűszeresnek is tartozott, de a pszichológiai hőstett líráját meg tudta valósítani.

Amikor a hajó Szicília egy kikötőjében letette, lakást keresett, átöltözött és kiment. Gyomra rossz volt, s lehelletének szagát maga is elkerülte. Mindenekelőtt megfürdött a tengerben, aztán valahová le akart ülni pihenni. A házak között forró büdösség aludt, mint egy zsíros és nagyhasú szörny. Fát keresett, hogy árnyékában lehűljön, de csak bokrot talált. A melegtől elkínzott ág a napsugarat nem fogta fel. Mégis leült és nézte a vizet. Étvágyrontó zöld moszatok úsztak benne, s a fenekén a kövek között elhasznált edények törmeléke hevert. Tovább indult, hogy alkalmasabb helyet keressen. A part mellett inogva lépdelt. A hegy felől a lomha szél émelyítő nehéz illatot hozott, amitől minden tagja ellankadt. Csakhamar ismét leült. Csak úgy volt ott, semmi nélkül, könyv nélkül, gondolat nélkül, kívánság nélkül, kedv nélkül, öröm nélkül.

Azt gondolta, hogy itt a parton majd kedves, hosszú sétákat tesz. De út nem volt sehol, csak öszvérek taposta ösvény, tövises bokrok között az ingó köveken. A tenger cseppet sem volt barátságos, vízében a torzonborz hínárral és a nyúlos zöld moszattal. A nap meg annyira perzselt, hogy ha egy percre megállt, bőre égni kezdett.

Visszajövet a kövek között neszt hallott. Két lépésnyire tőle kígyó siklott el, nem is nagyon sietve, még vissza is fordult és sziszegett. Így hát, gondolta, a sétát is fel kell adni. Kár. De ilyen körülmények között öngyilkosság lenne. Minden bokorban mérges kígyó lehet. Talán rálép, vagy ráül, s akkor megmarja. Dermedten állt. A kígyó már jó ideje, hogy eltűnt, mozdulni sem mert. Később óvatosan lehajolt, követ vett fel s odadobta, ahová a kígyó bújt. Még egy követ. Semmi. Elindult, a kövek alját remegve nézte, nem nyúlik-e el közöttük a vipera. Mostmár nemcsak a melegtől izzadt. Ettől a naptól kezdve csak a házak közvetlen közelében mert járni.

Gyomra még mindig nem javult. A hőség állandó volt, a lusta szél fűszeres illatot hozott a hegyekről, s olyan nyirkos volt, hogy a szobában is minden tárgy a párától ragadt. Néha felnézett a környező sziklákra, s árnyékosabb helyet, szabadabbat vélt felfedezni. De amikor indulni akart, eszébe jutott a kígyó. Inkább a forró fal tövébe ült, s nézte a vízbedobott cserepeket.

Sajátságos: ez a sűrű melankólia, mióta elindult, már több mint egy hete, szűntelen tart, rosszul alszik, izzad, fáradtan ébred, a reggeli nem ízlik, és borzadva gondol arra, hogy kimegy a napra fürödni, de mégis megy, mert a házak között a párolgó olajgáz és a foszló szemétszag elviselhetetlen.

A szélső háztól nem messze szokott fürödni. A parton haladt, inkább a vízben, gondolta, hogy a kígyó a tenger közelébe nem merészkedik. Száz lépés lehetett mindössze, legfeljebb százötven. A legyek itt már nem kínozták annyira. A vízbe gázolt, a világos kövekre lépett, először mindig óvatosan megnézte, hová. Néhány métert úszott kifelé, aztán hirtelen visszafordult, mert azt hitte, hogy valami bestia megtámadja.

Megérkezése után a hatodik napon, éppen délelőtt s fürdőben, a nyilt tengeren, kint messze a parttól, lehetett vagy három mérföldnyire, bukdácsoló nagy halat vett észre. A hal gyorsan úszott, farokuszonyát a vízból ki-kivágta, és hancúrozott. Cápa, gondolta, hiszen csak a cápa szokott egyedül vadászni. Szívdobogást kapott, mint amikor a kígyóval találkozott. Már ez is.

Más fürdőhelyet kell keresnie. Ez itt nem elég védett. A cápa könnyen idejöhet és megtámadhatja. Néhány méterrel odébb sekély vizet talált, ahol a sziklák medenceszerűen körülvették a fürdőhelyet. Ha bement, itt igazán védve volt. Fürödni ugyan nem tudott, mert a víz sekély volt, meleg, poshadt és kevés. Végül, gondolta, mi különbség van aközött, hogy otthon, abban a mosdótálban mosakszik, itt meg ebben? Mert az egész tényleg alig volt nagyobb, mint a mosdótál. A különbség az, hogy itt a nap eszeveszetten tűzött, és a legyek marták.

A tizedik napon elhatározta, hogy csak akkor megy fürödni, ha a nap már leszállt. Reggel és délelőtt a templom lépcsőjén állt, a falu egyetlen árnyékos és aránylag hűs helyén, s a legyeket hajtotta el magáról. Ha északi, vagy keleti szél volt, az idő tűrhetően telt, de a déli szél a házak minden bűzét idehozta. Dél felé aggódva gondolt az ebédre. Nem volt éhes, és gyomrában a realizálódás már két hete megállt. Mintha emészthetetlen massza ült volna benne, szivacs, vagy itatóspapír. Rosszkedvűen evett. A bor nem ízlett, de itta, mert legalább elálmosította. Délután ismét a templomhoz ment, lelapulva a falak között, nehogy a nap érje. Itt ült fél hétig. Akkor a nap már annyira lehajolt, hogy elmehetett a mosdótálig. Megmosdott, s idegesen nézte a nyílt vizet, vajon nem közeledik-e a cápa?

Az út igazán nem sikerült. Azzal indult, hogy a lehetőségek minden irányban kitágulnak előtte, íme most úgy látszik, hogy ugyanazok a lehetőségek lezárultak, és még soha sem volt ennyire fogoly, mint most. Tágas nagy séták helyett ötven lépés a fal tövében a háztól a templomig és vissza; sok új íz helyett az állandóan émelygő gyomor; ragyogó napfény helyett a kényszer, hogy az árnyékban üljön; a vidám és friss fürdő helyett a kicsiny mosdótál. Ennyire szűkült a kitáguló világ? És ha történetesen arra gondol, hogy a fülledt szagoktól fuldoklik, hogy a legyek marják, és nyaka, karja, válla már csupa seb és hólyag, a nyirkos szél az agyára fekszik, akkor azt kell gondolnia, hogy mindazt, amit várt, negatívan élte át, vagyis éppen az ellénkezűjét annak, amit remélt.

A kérdés, amiért az utazást elhatározta s magát ebbe az elhatározásba belevitte, a következő: próbára tette magát, vajon mindaz a szépség, amit e ragyogó világban sejtett, ki tudja-e csalni kolostorából, vajon elég erős ahhoz, hogy a tündöklő természet kisértésének ellenálljon? Elég erős volt hozzá. Az Ént nem lehetett kicsalni semmivel. Csak még beljebb bújt. Csak szenvedett bele.

Amit tapasztalt: saját arca néz vissza rá. Az Én bent volt, de kívül se látott mást, csak őt. Amikor a tengerbe lép, kenőcsös moszat tapad rá, undorító legyek bosszantják, gyomra émelyeg, a forró párában fuldoklik, éjszaka izzadtan és álmatlanul, mint a kemencében az izzó kőfalak között hentereg. Utazva önmagad ismered meg. Ez vagyok én? Ez a harmadik álom? Ez a nyomorúságos féreg? Igazán nem hasonlít sem az elsőhöz, sem a másodikhoz.

Előnyben részesítette a helyzeteket, amelyekben magát feszélyezve érezte, s aszkétikus szigorral védte meg magát attól, hogy a világgal békét kössön. Nem! Nem a világ! Az Én! Mit akar? Azt, hogy legyőzzék? Most aztán le van győzve. Tökéletesebben már nem lehet.

Ilyen vagyok? Így rettegek étvágyamért, így borzadok a szabad vízben úszni, menekülök a hüllő elöl, amely talán nem is mérges? Így féltem magam a napfény erejétől s a parazita legyektől? Ez vagyok Én?

Elutazott? Nem. Tapodtat se mozdult hazulról, mert Énjéből nem tudott kilépni. A mágikus mozgás, ami az utazás, nem tudta kicsalni belső kolostorából, ahol fogvacogva, dideregve valamit félt. Görcs. Gyomor. Fürdő. Nap. Ami eléje lépett: étel, bor, gyümölcs, séta, víz, kövek, virágok, illatok - attól rosszkedvűen és leverten elfordult, mert nem talált velük viszonyt, és a világból nem tudott semmit megszeretni. Ahelyett, hogy az Én is olyan tág, szabad és levegős lett volna, mint a világ, a világ is olyan szűk, sötét és szánalmasan kicsiny lett, mint az Én. A fürdő szimbóluma: nem irtózatos, hogy az óceán helyett itt fürdik ebben a ronda pocsolyában? De az. Lavórban mosdik a tenger partján. Miért? Fél a poliptól, a cápától, a ráktól. Ő fél? Az Én. Mit félt? Önmagát. Csak hogy megmaradjon, senki se bántsa, meg ne sértse, jaj, el ne veszítse. S mit ért el vele? Rossz gyomrot, kínlódó izzadást, lapulást a fal tövében, unalmat, légycsípést.

Ehelyett belül bíbelődik önmagával, túlzott, tiltott és tisztátalan művelettel belenyúl minden piszokba. Ez a pszichológiai hős? Látni, beismerni, szenvedni, megalázkodni, bevallani. A lélekelemzés aszkétikus pátosza. Befelé utazik és fölfedezi magát. Piha! Elég.

Nem elég. Ha már itt vagy a pszichológiai líra mámorában, valld meg, hogy az egész kicsalás-elmélet gyatra és komisz önáltatás. Úgy tűnteted fel, mintha ez a világ itt azt akarná: egyél, igyál, fürödj, sétálj, szeresd a kockázatot, a szabadságot, a veszélyt, a napot, - végre szeress valami mást is önmagadon kívül, s te állhatatosan nem engednél neki, mert kitartasz. E gyakorlat pedig dicsőség. Hát azt hiszed, ha nem szeretsz semmit, magadat tudod? Önmagadhoz csak a világon keresztül vezet az út, és nem szeretheted magad, ha mást nem szeretsz. Az, hogy elbújsz előle, nem jelenti, hogy elbújsz magad elől? Nem kell a nap, más szavakkal: nem kellesz magadnak. Mi ez? Mindentől félsz? Miért? Mind ellenedre van? Hal? Bor? Kígyó? Nap? Illat? Szél? Mind téged kínoz, nyomorult? Nem inkább az Én az, ami kínoz? Bolond!

A valóság lesújtóbb, mint hitted. A helyzet igen egyszerű: nem tudsz kilépni magadból. S ez az Én nem kolostor. Hagyjuk a vallásos illúziókat. Nincs itt szó semmiféle vallásról. Nem akar téged itt megkísérteni senki. Magad tetted próbára magadat, hogy ki tudsz-e bújni a sorvasztó önelemzés önző ájulatából, amely nem tud mást, mint önkínzó vádakat emelni, s fal mellé bújik, ha kisüt a nap.

Megbuktál szerencsétlen. Ezt akartad. Most elérted. Alkalmatlan vagy arra, hogy a világot szeresd. Ironikus érzelgő. Megváltatlan szent. Önmagát nem tudja feladni. Be van zárva Énjébe. Állandó aszkétikus rendszabályokat alkalmaz, s amikor élveznie kellene, elrejtőzik saját öröme elől, mert azt hiszi, bűn. A bűn, barátom, az, hogy bennemaradsz. Hogy Én maradsz, s képtelen vagy az utazás mágikus metamorfózisában tengerré, nappá, borrá, széllé válni. Ezért nem tudsz enni rendesen, s a narancsligetek illatában émelyegsz. Próbáld meg, nem a magad nevében élni a világot, hanem a világ nevében élni magadat. Próbáld meg magad lantnak élni, amin az elemek játszanak. Ki követeli tőled, hogy ha valami szépet látsz, előbb leköpjed önmagadat? Ez neked a vallás? Ez a te vallásod? A világot lepiszkolni, hogy csak az Én maradjon épen? Nem vallás ez, barátom, hanem rossz kedély.

Fel kell adnod azt, amit meg akartál menteni. Hősi életet örököltél, de az első álom eltűnt, s utána eltűnt a második. Le kell mondanod a hősi pátoszról. Amit tőled követelnek, az nem a megtanult szerep jól árnyalt elszavalása. Ne légy többé hős. Tanulj meg élni úgy, mintha egyedül lennél. Mintha nem nézne senki. Mintha otthon lennél. Mit akarsz? Ugyanazt a szerepet játszod befelé, amit őseidtől tanultál, de ők kifelé játszották. Hidd el, befelé nincs hősi szerep, de hős sincs. Jó embernek lenni. Próbálj meg őszinte lenni pszichológia nélkül. Szeretni Én nélkül, Istent látni vallás nélkül. Csak úgy, ahogy tényleg van. Valahogyan szívből és örömmel. A féreg nem igaz: ez a hős másik oldala. A hős sem igaz: ez a féreg másik oldala. Összetartoznak. Nincs Én; ez a világ másik oldala. Csak Isten van, ő ragyog itt a tengeren és a narancsligetek között, és ez a bűvös illat ő, a szél is ő, a kígyó is ő, a cápa is, a bor is. Ne számold, hogy hányadik álom vagy. Inkább álmodj magad.


==ÍZEK==

(Használati utasítás: ha a tenger mellett nyaralsz, reggel hatkor kelj fel, menj a sziklához, ahol jó mély és a víz ragyog, ugorj fejest, ússzál húsz percig. Száradj meg a napon, gyújts rá, olvass verseket és menj reggelizni. Nyolckor indulj az erdőn át a fürdőbe, lassan, ott napozz, fürödj, féltizenkettőig, szedj csigát, kagylót, úszkálj, ugrálj, lapos kaviccsal kacsázz a vízen, építs homokvárat, közben meditálj a világ nagy tételén: Jobb verőfényes nyáron a tengerben fürödni, mint hideg télen a sötét hivatalban dolgozni. Ha ezt is elvégezted, még egyszer merülj meg a vízben, törülközz meg, végy könnyű pizsamát, lassan menj a fogadóba, ülj asztalhoz, s akkor, míg a levest hozzák, olvasd a következőket:)

A kínaiakról azt olvastam, hogy a legkíváncsibb ínyú emberek, és amit nem ismernek, azt szeretik a szájukba venni, mint a pólyásgyerekek. Az ízlelést ez a tudósítás szabadította fel bennem. Figyelni kezdtem, és csakhamar azt tapasztaltam, hogy az, amit az úgynevezett lélektan az ínyről mond, az csapnivaló. A többi közt azt állítja, hogy az ízlelésnek nincs emlékezete. Aki ezt mondta, az botínyű ember volt.

Mondhatom, hogy nemcsak a kínaiak, akiket hallomásból ismerek, nemcsak én, aki esetleg kivétel vagyok, hanem egész sereg ember, akinek érzéki kultúráját nagyra becsülöm, ezt az állítást megcáfolták. Az íny nagyon is jól emlékszik még a harmincöt évvel ezelőtt megízlelt ételekre és italokra is. Az íny végtelenül intelligens érzék, amely bámulatos árnyalatokat tud megállapítani és csodálatra méltó színvonalra tud emelkedni. Végül az ínynek olyan fantáziája van, amelynek például a tapintás, vagy a szaglás nyomába sem ér, sőt még a hallás is csak ritkán.

A kínaiakról szóló értesülésem óta nem szégyellem bevallani, hogy kóstolási és torkossági ösztönöm minden időben igen nagy volt. Ennek az ösztönnek sok élményt köszönhetek. Csak egyet mondok el. Ismerik a rügy ízét? Különösen két rügyet tudok ajánlani. Az egyik csak néhány napig szedhető, április közepén, mikor az egres virágzik. A virágrügyet, mikor még nem nyílt ki, az ember letöri. Nem nagyobb, mint egy gyufa feje. Frissebb nyers salátaízt nem ismerek. Tíz rügytől az embernek egészen jókedve támad. El tudom képzelni, hogy milyen remek lehet olajjal. Olyan gyengéd, omlós, savanykás, pezsgő, puha íz, aminek közelebbi megjelölésére a nyelv tehetetlen.

A másik rügy a kökény. Mikor az új hajtás még gyenge, májusban és júniusban, tehát egész hosszú ideig, korlátlanul élvezhető. A friss hajtást az ember lecsípi, a levelektől megtisztítja és a mintegy másfél centiméternyi apró rudacskát a szájába veszi. Keserűmandula íze van, de jó leves, ropogós, üde és zamatos. Aki megszerette, nem tud lemondani róla.

Arra, hogy az ínynek van fantáziája, csak egyetlen példát említek. A fenyves szélén hevertem a napon, akkor jutott az eszembe. Fölöttem cinkék ugráltak és nem messze rigó énekelt. Időnként a csomós ebír nevezetű fű szálait tépdestem és rágcsáltam. Ez az a fű, amit a kutyák annyira keresnek és szeretnek. Nem egészen ok nélkül. Semmiféle étel annyira nem hozza rendbe gyomrát, mint ez, és jobb, mint száz gyógyszer.

Azon tűnődtem, hogy milyen íze lenne a szép nőnek. Nem annak, aki a villamosban az ember lábára lép és gorombáskodik. Nem a nőnek - hogy is mondjam? Azt hiszem értik. Nem arról van szó, hogy milyen lenne a nő húsa, ha megsütnék. Hús lenne, és valószínűleg nem különösebben ízletes. A nőre gondolok, akit az ember, amikor szerelmes, szeret. Milyen lenne, ha az ember ezt a szerelmet és ezt a csókot és ezt a nőt a szájába tudná venni és meg tudná kóstolni?

Minden bizonnyal hasonlítana a csokoládéhoz, de nagyon finom, nemes, tiszta tejcsokoládéhoz, amiben valami különösen édes és kábító fűszer van. Anyaga biztosan olyan szétomló, hogy az ember csak a szájába veszi, s anélkül, hogy rágná, lassan szétfolyna. De a nő íze, úgy képzeltem akkor, nem olyan vörösbarna íz, mint a csokoládéé, hanem inkább vajsárga, s van benne valami a kardolból is, főként, ha tejfölös, nincs túlföve, de porhanyó. Egy kis aszúíz is van benne, ami az ember fejébe szállhat. Persze más a szőke és más a barna, más a vörös és fekete nő íze. A szőkében van a legtöbb tej, a feketében a legtöbb szesz. A fehérbőrű kékszemű és feketehajú nőben ezen felül is van valami ritka fűszer, amihez hasonlót még nem ízleltem, s azt hiszem másutt nincs is, csak benne.

Még valamit el szeretnék mondani. Tudok arról, hogy az ízlésnek transzcendens ösztöne is van. Az íny néha természetfölöttiről is tud és tapasztalatot nyújt az örök dolgokról. Hallottak már az élet vízéről? Biztosan. Csak még nem ittak belőle. Nos, egyszer életemben, álmomban részesültem abban a kiváltságban, hogy ihattam belőle. Egy asszony kínált meg vele. Csak mikor már megittam és felébredtem, akkor tudtam meg, hogy az élet vize volt.

Rózsaszín volt, híg, mint a világos piros bor, de pezsgő gyöngy szemek ültek az üveg falán. Illata kicsit sós volt, mint a tengeré, alig érezhetően. Nagyon tiszta illat, mint egy ismeretlen virágé, vagy növényi nedvé. Ízében először az olajat fedeztem fel. Gyengébb volt, mint az olíva, enyhébb és lágyabb. Egy kicsit vérszerű is, forrásvízszerű, gyümölcslészerű, de anyagtalanabb, illanóbb, szelídebb s ugyanakkor mélyebb. Sem hideg, sem meleg, olyan langyos, amilyet még nem ittam, mintha a benne levő élettől lenne langyos. Úgy folyt le a torkomon, ahogy csak a tej, vagy a bor szokott, de még bizalmasabban. Mintha nem is került volna a gyomromba, hanem a torkomból egyszerre szétáradt volna. Egészen belepuhultam. S az erő, amit felszívtam, nem ökölerő volt, hanem csendes és lüktető ragyogás. Egyszerre elkezdtem belülről világítani. Azóta biztosan tudom, ha az élet megtisztul mindattól, ami nem élet, töménnyé válik, akkor ez a szótlan elragadtatás.


==TÉLI TERV==

Kifelé forduló emberek számoljanak lényük természetével. Ami azt jelenti, vegyék tudomásul, hogy kedélyük egyensúlyát csak úgy örizhetik meg, ha elegendö külső benyomást szereznek. A befelé fordult ember négy kopasz fal között, egyedül, évekig egészen jól elél. Elég ösztönzést nyer belülről. Mi európaiak erre képtelenek vagyunk. Nincs benne szégyellni való; így van. A tulajdonságokat nem lehet megváltoztatni, csak felhasználni.

A kifelé fordult ember számára ezért a tavasz semmi máshoz sem hasonlítható felszabadulás. A benyomások megszázszorozódnak és elmélyülnek. Az európai tavaszra mind meggyógyul, vagy meghal. És ezért a bánat ideje az ősz, amikor a benyomások száma hirtelen csökken, s még a kevés is egyhangúvá lesz. Ezt akkor vettem észre, mikor éveken keresztül, nyáron, főként utazás és séta közben, feljegyzéseket tettem. Egyáltalán nem lényeges dolgokat. A legtöbb ilyen: &quot;Részeg fürdője a kikötőben&quot;, &quot;kis leány szedret árul a piacon&quot;. A nyári feljegyzések kincsek lettek télen, annyira, hogy semmivel sem cseréltem volna el őket. Megtaláltam ázt a négy ütemnyi dalt, amit a folyóparton hallottam a fekete rigótól, vagy azt a nyolc sort, amit egyszer egy hajnali sétám alatt a virágzó jázminbokor tövében jegyeztem fel. Később a benyomásokat egészen tudatosan gyűjtöttem, hogy télen elővegyem. Néha terv is akadt közöttük. Olyan terv, amely főként új benyomásforrások felfedezése volt. Mert mit tesznek a legtöbben, ha az időjárás elromlik, a szobába kell vonulni és fel kell venni a télikabátot? Egy ideig társaságba, színházba, kávéházba járnak; közben munkával gyilkolják magukat, és arról vitatkoznak, hogy ez valami nagy dolog, talán érdem és erény. Végül, már úgy újév után, mizantrópiába esnek, ami elkerülhetetlen következménye annak, ha valaki a kelleténél többet van emberek között. Ne tartsuk az embert a virágnál többre; akkor tartjuk a legtöbbre. Aki három napig folyton orgonát szagol, meggyűlöli. Hogyan lehet hat hónapig folyton embert szagolni?

Az új benyomásforrások felfedezése nem könnyű. Ahhoz, hogy valaki teljesen kielégítő forrást találjon, olyat, amely hónapokig szűntelenül mindig újabb és újabb benyomást ont, s ezzel kedélyét épségben és egyensúlyban tartja, ahhoz bizonyos fokú zsenialitás kell. Az emberek többsége ilyesmi fölött nem szokott rendelkezni. Ha regényolvasás, színház, társaság, hangverseny (közönségesebb embereknél esetleg még a mozi) elkopott, melankolikus lesz, vagy még ennél is több, ideges.

A következőkben egy télre való benyomásforrásomat van szerencsém elmondani. Nem volt szándékos és előre kigondolt. Őszvégi sétám alatt a hegyoldalban vonzó kertet találtam és jól megnéztem, hogyan építenék benne házat, ha történetesen lenne pénzem rá. A hely felől hamar döntöttem. A ház beosztása maga nem volt ilyen könnyű. Vázlatot készítettem, de csakhamar eldobtam. Egy hét múlt el, amíg a teljesen kielégítő megoldást sikerült megtalálnom.

November vége volt és az eső esett. Ha munkába vagy olvasásba beleuntam, képeket, muzsikát se kívántam, vagy ha csak úgy hevertem a langyos szobában, házamat építettem. A földszintre tettem az ebédlőt és a fogadót, nem nagy, de kellemes üvegezett verandával. A lépcső másik oldalára a konyhát és a kamrát. Az épület igazán lakályos volt. Etázsfűtést gondoltam el, az egész házat az ebédlő nagy kokszkályhája, s a mögéje épített szerkezet (gőz-, vagy légfűtés) fűtötte volna. A lépcsoházat az ebédlőtől nem választotta el fal. Szép volt, ahogy egybenyilott s a szobából látni lehetett nemes kőris, vagy tölgyfa lépcsőjét, amely az emeletre vitt.

Fent a lépcső tágas hallba nyílott. A hall nappali szoba is volt, kevés, de alkalmas és barátságos bútorral. Télen igazán jó itt reggelizni és vacsorázni. A hall egyik oldalán, keletnek, volt a háló és a fürdőszoba, a másik oldalon négy kisebb szoba. Az ebédlőben állt a zongora. A falakon képek, szőnyegek és néhány puha ülőhely. A második szoba volt a dolgozó. Ezt különös részletességgel gondoltam el, íróasztalával, polcaival. Aztán két még kisebb szoba következett a nyugati oldalon, egymás mellett; az egyik a kiskönyvtár, dohányzó, tele könyvvel és csak egy-két ülőhellyel. A másik délutáni pihenő, vagy a másik hálószoba, egyetlen hatalmas ottománnal.

Nem tartozom azok közé, akik képességeiket könnyelműen elhanyagolják. Kinevetnek, hogy légházat építek? Túl sokat kínlódtam azzal, hogy fontos tulajdonságaimat nem ismertem fel és nem foglalkoztattam eléggé. Sok bajtól kíméltem volna meg magam, ha régebben felfedeztem volna, hogy ezt nem szabad. A fantáziának meg kell adni helyét és tisztelni kell. A képzeletbeli ház építése hetekre csodálatos egyensúlyban tartott.

Arról persze, hogy a ház berendezése milyen volt, most nem beszélhetek. Ötszázlapos kötet se lenne rá elég. A részletes és szeretetteljes kidolgozásban odáig mentem, hogy még azt is elgondoltam, hány mázsa kokszot helyezek el a pincében, hány üveg bort, hány kiló rizst és hány halkonzervet. Mialatt a házon dolgoztam, észrevettem, hogy az ember, ha fantáziáját egészségesen foglalkoztatja, nem éli ki magát mindenféle kényszerképekben vagy füllentésekben vagy túlzásokban. Az ilyesmi nem egyéb, mint az elnyomott imagináció beteges áttörése. Fejem világos volt, ítéletem higgadt. Miért? Mert fantáziám a házat építette. S mondhatom, olyan házat épített, hogyha egyszer tényleg építeni fogok, csak ezt fogom megvalósítani.

Mikor a hó leesett, eszembe jutott, hogy házam kész, de sajnos egyedül vagyok. Ugy képzeltem el, hogy egy asszony jár hozzám, a kisvárosból, amely egy órányira feküdt, hetenként kétszer, a kedves Tóthné, aki jókedvű, jókonyhájú nőszemély, szorgalmas, tiszta, pontos, ő hozza fel időnként a friss tejet, vajat, tojást, húst és ami kell. Főzelék termett a kertben elég, a többi meg volt a kamrában fölösen. Fantáziám azonban ezzel nem elégedett meg, és én kénytelen voltam meghódolni előtte. Kedvemre való történetet gondolt ki arról, hogy miképpen kerül hozzám az egyszerű származású, de hallatlan magas emberi és női képességű fiatal nő.

Házvezetőnőnek alkalmaztam a téli hónapokra, de mint sejteni lehetett, nemsokára beleszerettem. Fantáziám nem volt türelmetlen. Több hétre terjedő időt engedett arra, hogy a szerelem kifejlődhessen, mind a két részről, természetesen. Szép napok voltak ezek, künn a fagyos tél, hófúvások, nagy hidegek, és bent mi ketten a házban, biztonságban, mint az anyaméhben, csendesen és derűsen. Tudom, hogy a lélekelemzők fölényesen ítélik meg ezt a képet. Biztosítom önöket, hogy annyit, amennyit a lélekelemzők tudnak, nekem is van szerencsém tudni. A ház melege, szemben a hideg téllel, amely körülveszi, benne a szerelmes férfi és nő, mindez nagyon átlátszó, sőt primitív. S nekem módom lett volna a telet lélekelemzéssel is eltölteni, ha történetesen ahhoz lett volna kedvem. Mégis a fantáziát és az anyakomplexust választottam. Egyszerűen azért, mert így sokkal jobban esett, és mert tudtam, hogy ez tényleg jobb. Egyébként úgy vettem észre, hogy csak kétféle komplexus között választhatok: az anyakomplexus és a lélekelemzőkomplexus között. Az előbbi szórakoztatóbb, melegebb, költőibb, kedvesebbb, szívemhez közelebb álló volt. Ennyi erről a kérdésről elég.

Karácsony táján a néma szerelem bája kimerült. Az első csók után az ünnepi napok öröme azonban fantáziámat ismét feltüzelte. A szerelem regénye olyan volt, hogy egyetlen, sem átélt, sem olvasott regényhez nem tudnám hasonlítani. Tisztább, őszintébb, örömteljesebb és vidámabb, főként sokkalta egyszerűbb. Képzeletem remekelt. Amit elbeszélt, az lélektanilag kifogástalan volt. Rögtön érthető és való. Azon csodálkoztam, miért nem történnek a dolgok a realitásban így?

Mint a ház leírásának esetében is, most is, sajnos, a részletekbe menő mindennapi élet édes varázsát itt sem beszélhetem el. Hosszúra nyúlna, és fölösleges is. A cél itt nem a regény elbeszélése, hanem hogy az ember a regényt miképpen tudja élni, szótlanul, mert fantáziája belülről folyton a kellemes és szép képek tömegével táplálja s kedélyét egészségben tartja.

Mint elgondolható, a szerelem rendkívül szenvedélyes volt, de sem emberi, sem lelki színvonalát soha nem adta fel. A képzelet ösztönszerűen minden alkalommal gondoskodott róla, hogy ez így legyen, mert tudta, hogy merő érzékiséget visszautasítanék. Nem mert prűd vagyok, vagy puritán. Ilyesmit kinevetek. Egyszerűen nem találom ízlésesnek. A leány pedig olyan volt, hogy ő sem találta annak. Érzéki szépségénél csak gyengédsége és méltósága volt nagyobb.

Hogy mi történt januártól márciusig, az nem gondolható el könnyen. Általánosságok meg éppen nem érintik. Az egymás iránt tanúsított szeretet csodáinak mindennapos megnyilatkozása volt. Nem is sejtettem, hogy ennyi figyelemre gondosságra, kedvességre, humorra képes vagyok, és nem hittem soha, hogy van női lény, aki mindezt érti, szereti, viszonozza.

Életünk egyszerű volt. Ébredés után ó elkészítette a reggelit, én a folytonégő kályhát raktam meg, amit tizenkét óránként kellett feltölteni. Evés után rendesen dolgozni mentem szobámba, ő pedig ebédhez, vagy más munkájához fogott. Pont délben ettünk. Aztán kis pihenés, ami elragadó volt. Minden nap akadt valami kedves új szó, mozdulat, gondolat, amin szórakoztunk. Néha zongoráztam. Alkonyat előtt a szabadba mentünk, hacsak nem volt nagyon hideg. A tea után ismét kis munka, hétkor vacsora. Ha volt kedvünk, nemes zenét hallgattunk valamely külföldi rádióállomáson. Tízkor ismét egy csésze tea, vagy kávé. Volt úgy, hogy lementünk a városba vásárolni. Mindig hoztam valamit, apróságot, vagy ő nekem. Remek gazdasszony volt, nagyszerűen főzött, szeme mindenütt ott volt, port nem tűrt, és sohasem veszekedett.

Mikor a tavasz március közepén eljött és az első rigófüttyre sétálni mentem, a házat lassan elfelejtettem. A leány még néhány hétig eljött szívemben, hogy szeressem. Aztán elhalványodott. Életemben sohasem volt szerelem szebb, sem igazabb.


==A MAGÁNYOS KIRÁLY KÖNYVE==

A magányos király kiment a partra, a legfehérebb sziklára ült és így szólt:

- Isteni tenger! Egyedül maradtam, s én, az örökké beszélő, most már nem tudom, kinek beszéljem el beszélnivalómat. Jól van ez így? Ha elég bölcs lettem volna, mindjárt itt kezdtem volna nálad. Te még tudod, mi a mélység, és tudsz nevetni.

Királyságot akartam alapítani, de senki se hallgatott rám. Volt, aki csodált, volt, aki félt, volt, aki megbotránkozott; írigy és hitetlen és tolvaj is volt elég. De senkinek sem volt arra, amit mondtam, sem füle, sem esze, sem szíve.

Elhallgattam. Azt kérdeztem: érdemes? S mintha csak erre várt volna, eljött hozzám valaki, s hogy megtévesszen, ismeretlen alakot vett magára.

- A te királyságod, szólt, nagyon szép, de csak mitológia.

Úgy tettem, mintha nem ismertem volna meg, és azt válaszoltam:

- Mitológia? Csak mitológia? Hát nem tudják az emberek, hogy a mitológia a világ magánélete?

Az idegen alak a varázsszóra lehullott, s ott állt meztelenül az Én. Botot vettem és elzavartam. De bűze ott maradt, és ki kellett szellóztetni utána.

Az istenek elköltöztek a földről. De mielőtt elmentek, összegyűltek, és azt kérdezték: Valakinek, úgy illik, mégis illik itt maradnia?

Ha másról nem is, erről az elökelő gyengédségről meg lehet ismerni őket. Mert mi más istennek lenni, mint olyan erősnek, hogy az már nem tud más lenni, mint gyengéd és előkelő?

Sokáig ültek a sziklahegyek csúcsán, az átlátszó ligetekben, az olajfák tövén, s a hűvös tavak partján, amíg a szépséges földtől elbúcsúztak. Végül elhatározták, hogy az istenek közül nem marad ugyan senki, de új lényt teremtenek.

Maguk elé idézték a népek hatalmasait, és azt kérdezték: Milyen istent kívántok? A hatalmasok hunyorogtak és azt mondták: Legyen nemes.

A válasz értelme nem a szavakban volt, hanem a hunyorgatásban, mert az istenek látták, hogy a hatalmasok már annyira megtanultak hazudni, hogy nem tudtak igazat mondani.

- Jól van hát, szóltak, legyen olyan isten, aki hunyorgat, ahogy ti szeretnétek.

Aztán maguk elé idézték a gazdagokat és azt kérdezték: Milyen istent kívántok? A gazdagok elsápadtak, mert azt hitték, hogy ez vagyonváltságot jelent, és azt mondták: Legyen könyörületes.

A válasz értelme ismét nem a szavakban, hanem az elsápadásban volt. Az istenek látták, hogy a gazdagok annyira félnek, hogy már hazudni is elfelejtenek.

- Jól van, szóltak, legyen olyan szürke, mint a ti sápadtságtok.

Aztán magukhoz hívták a tudósokat, és azt kérdezték: Milyen istent kívántok? Mire a tudósok azt kérdezték: Isten, ki az? Még nem találkoztunk vele.

Az istenek ezt is megértették, és azt mondták: Jól van, legyen az új isten olyan nyúlós, mint a ti agyvelőtök.

Végül maguk elé hívták a szegényeket és azt kérdezték: Milyen istent kívántok? A szegények erre rémülten jajgatni kezdtek, és így kiáltoztak: Már megint új isten? Hát nem volt már elég belőlük? Végre szeretnénk úgy élni, hogy senki se uralkodjon rajtunk.

- Legyen kívánságtok szerint, szóltak az istenek, az új isten olyan lesz, mint amilyenek ti vagyok, és nem fog tudni uralkodni.

Akkor összerakták a hazugságot, a szürkeséget, a nyúlósságot, a nyomorultságot, és új lényt teremtettek. Ez volt a szennyes szörnyeteg, akit úgy hívtak, hogy: Takonykolosszus.

Hiszen, amire a legközelebbi időben szükség lesz, az úgysem más, mint hunyorgatás, sápadozás, nyúlósság és nyomorultság.

Az emberek azonban a változást komolyra vették, leborultak a Szennyes Szörnyeteg előtt és imádták. S örök törvény, hogy akit az ember imád, ahhoz hasonlítani kezd. Az ember napról-napra nyúlósabb, koszosabb, hígabb, nyálkásabb lett.

De senki, még az isten sem, léphet ki önmagából. S amikor a szörnyeteg istenné lépett elő, csak azt jelenti, hogy fennhéjázva és dölyfösen még koszosabb és rondább lett.

A földön pedig elterjedt a Takonykolosszus vallása, amely nem egyéb, mint tisztelet annak, aki szürke, szennyes, nyúlós, hunyorgó és ragadós. És templomokat emeltek neki, és a gyermekeket hasonlóságára nevelték, és a takonyszellemet bevezették az államkormányzásba, a művészetbe, az erkölcsbe és a szokásokba.

Az istenek pedig látva ezt, édesen nevettek. Néhányan azt mondták: Mikor kezd már bele ez a szörny a nagytakarításba? Mikor fogja az elszaporodott férgeket kürtani? Mások arra ezt mondták: Ugyan, hagyjátok, hadd szórakozzék! Hadd tudja meg egyszer ő is, hogy mi az, istennek lenni!

Mikor az emberiség új vallásának titkát megértettem, nem beszéltem tovább. Akkor ismét eljött hozzám valaki, s hogy megtévesszen, más alakot vett magára, és így szólt:

- Ha nem beszélsz, legalább írd meg az &quot;Igen Könyvét&quot;, majd hasznát fogják venni az emberek, ha az istenek a földre visszatérnek.

Mert a tárgy és a gondolat lehet üres is, ha üres sorsból fakad, hiába igen, ha a sors: nem.

Ki lenne alkalmasabb arra, hogy ezt a könyvet megírja, mint éppen te? A te sorsod saját helyére érkezett. Üres, folt és álarc nélkül áll. S ezért a könyv nemcsak tárgyánál fogva lenne igen, hanem azért is, mert az igenhez ott van a hozzávaló sors.

Nemcsak tárgya lenne, hanem Énje is, és mind a kettő igen. A tárgy és az Én egyedül a te esetedben találkozott, és egybenőtt, kivételes pillanatban az egyik megtalálta a másikat. Senki se tudja, hogy melyik.

Elég volt a nemből. Valaki irigy, és elkezdi magát nagylelkűnek játszani. Különös: hallott valaki már arról, hogy valaki nagylelkű volt, és elkezdte magát irigynek játszani? Miért nem? Mert a nagylelkűség az igen, s éppen ezért ez az elég, és ez a tele. Az irigy pedig a nem és a kevés és az üres.

Elég volt a nemből. Elég volt a szónokokból, akik dadogókból lettek, és a nagylelkűekből, akik írigyekből lettek, és a bölcsekből, akik hülyékből lettek, és a hősökből, akik gyávákból lettek. Elég volt az igen-könnyekből, amelyek nem-sorsokból lettek.

Jó a gondolatot, mielőtt az ember felszívja, megkopogtatni. Nemcsak azért, hogy megtudja: van-e benne valaki, hanem azért is, hogy ki van benne, és azt is, hogy miért van benne? Hátha a legnagyobb gondolat üres? És hátha, aki benne van, csak féreg? És hátha úgy van benne, mint az irigy a nagylelkűben, a hülye a bölcsben és a gyáva a hősben?

Az az igen, amely a nemből fakadt, még sohasem győzött meg senkit. Csak az az igen győz meg, ahol valaki van, aki igen, sőt az a valaki tényleg igen-valaki, és annak az igen-valakinek helye tényleg ott is van az igenben.

Nos, mondd, kicsoda alkalmasabb az Igen Könyvének megírására, mint éppen te, aki magad is igen vagy, és helyed tényleg ott van az igenben?

Ekkor már nem hallgattam tovább, hanem rárivalltam: Ki küldött ide, piszkos féreg? Egyenesen a Kolosszus papjaitól jössz? Azt akarod, hogy: igen? Azt hiszed, hogy: igen? Hogy igen nekem minden? A nyál, a szenny, a nyúlós? Hogy igen nekem a takony?

Erre a varázsszóra lehullott róla az idegen alak, és ott állott meztelenül az Én.

Elővettem a botot, kizavartam, de bűze ottmaradt, és ki kellett szellőztetni utána.

Mikor a mérges kígyót elűztem, arcátlanságán még sokáig tűnődtem. Vajon az istenek nyelvéből a nem teljesen hiányzik?

Hiszen, ha nem nem lenne, akkor a dolgokat egymástól semmi sem választaná el. S ha minden igen lenne, isten lenne még a Takonykolosszus is.

A világot nemcsak IGENeimmel szeretem, hanem éppen úgy és még jobban NEMeimmel is.

Az istenek elmentek és itt hagyták a földet. Ők ma: nem. Királyságom elveszett, én vagyok benne egyedül az uralkodó, a nép, a pap, a nemes, a polgár, a paraszt. Királyságom is: nem.

De ez a nem éppen olyan igen, mint ahogy a Takonykolosszus: nem. És ki mondja meg, hogy micsoda igen és micsoda nem? Vajon nem ítél minden dolog és minden lény fölött sajátmaga azzal, hogy kimondja az igent, vagy nemet? És ha a mérték elveszett, nem az istenek előjoga ez? S utánuk mindjárt nem a tengeré? S a tenger után mindjárt nem az enyém?


==A TAMARISZKUSZ ALATT==

Egy kicsit leültem ide, a tamariszkusz alá, hogy a frissen szedett sárga, mézes fügét az árnyékban illő nyugalommal költsem el. Dél felé járt és az öbölben nem volt senki. Inkább metafizika volt, mint evés. Néha szabad így enni, mintha az ember imádkozna. S amikor a partra mentem, hogy az érett gyümölcs ragadós cukrát kezemről lemossam, vissza kellett térnem, az ünnepet egy cigarettával megszentelni.

Epiphoitészisz, gondoltam. Görög szó. Dionüsziosz Aeropagitának Isten neveiről írott könyvében találtam, és annyit jelent: gyermeki viszony Isten iránt, aki az ember szívében megpihent és jóságosan az emberre mosolyog. Ha lenne valaki, emberi Mester, aki meg tud tanítani arra, hogy a szívében lakó isteni jóság arcát meglássam, a világ végére mennék hozzá gyalog. Aki megtanítana rá, hogy utazom, fürdöm, játszom, fügét eszem, cigarettára gyújtok, s mindez nem szükségképpen léha időfecsérlés. Céltalan, bár kellemes, de felelótlen és hiú játék lehet, de lehet istengyermekség is.

Most nincs szó arról, hogy van szenvedés, betegség, zátony, bűn, halál. Mert van. Nincs szó a vergődő vezeklésről, amely évekig, mialatt egyetlen világos percet sem talál, kínokban ég. Az epiphoitészisz nem az, hogy az ember összetörve nyög és vacog a foga az iszonyattól, mert ezt a sorsot végig kell csinálnia. Kivételes pillanat ez, amikor olyan észbontóan boldog vagyok, hogy a határtalan isteni jóság felragyogó nagyságába beleremegek, és megértem, ha Ő ilyen közvetlenül megnyilatkozik, nem tehetek mást, mint megrendült örömmel szótlanul felfohászkodom: köszönöm.

A vallás nehéz, sötét, szenvedő, aszketikus, önmegtagadó útját minden ember ismeri. De van úgy, pillanatokra, hogy a nap is felragyog. Religion is not our burden, but our privilege - a vallás nem teher, hanem kiváltság. S ez a kiváltság ilyen percekben, a legnagyobb vallásos időkben: Isten gyermekének lenni. Néhány misztikus beszél róla, és volt valaki, aki ebben az epiphoitésziszben élt, Isten egyik legkedvesebb gyermeke: Szent Ferenc. Ő értette, hogy enni, aludni, fürödni, virágban gyönyörködni, szép lányra mosolyogni, sétálni, játszani lehet ima, és tényleg ima, ha az ember igazán Isten gyermeke, s megbékült szívében az isteni jóság az emberre néz.

Kedvesem, aki ezt olvasod, és azt hiszed, hogy káromlom őt, hidd el nekem, életemben egyetlen lényeges, komoly, döntő, egész sorsomat megrázó élmény az volt, amikor azt mondtam: Uram, nem tudok keresztény lenni, mert nem tudom gyűlölni a világot. Erre a következő választ kaptam: Nem a világot kell gyűlölni, hanem Istent szeretni, s aki Istent szereti, az nem gyűlölhet semmit.

Hidd el, kedvesem, húsz évnél hosszabb ideig a föld minden sarkát felforgattam, hogy Istent megtaláljam. Tu ne me chercherais pas, si tu ne me possedais, mondja Pascal: nem keresnél engem, ha nem lennék benned. Létemnek egyedüli értelme volt, megtalálni őt. Kerestem filozófiában, bölcsességben, művészetben, mitológiában, kerestem szerelemben, természetben, aszkézisben és nem vettem észre, hogy itt van a szívemben. Ő. Istenek sokan vannak, Isten csak egy. Miért volt fontos nekem mindig a vallás? Miért nem volt fontosabb Ő? S ha már megtaláltam, nem mindegy nekem, hogy milyen szavakkal beszélek hozzá, ha Neki mindegy? Mert Ő nem a szavakat hallja, hanem a szíveket.

Már hosszú ideje őriztem a titkot magamban, hogy megérkeztem a hitbe, amelyben születtem: Tief ist die Trauer, der mich umdüstert, eintrete ich wieder Herr, in dein Haus - mélységes bánat sötétlik körülöttem, belépek a házadba, Uram, megint. Házába visszatértem, de nem mertem bevallani senkinek. Szégyelltem magam. Azt fogják mondani rólam, amit én másról: megtört. Őszintén szólva, akkor éppen olyan kevéssé voltam megtörve, mint most. Sőt. Biztosan tudom, hogy akkor kisebb voltam, s azóta nőttem. Féltem, hogy rám olvassák azt, amit aposztata koromban én olvastam rájuk. Borzasztó dolgok voltak azok. Irtózat fog el, ha rágondolok. Nem tehetem jóvá többé soha? S az egyetlen lehetőség a következmények alól szabadulni, ha vállalom értük a felelősséget még most is, amikor pedig abból, amit akkor mondtam, nem hiszek semmit. Azt hiszem egyébként, hogy a dolog nem a valláson múlik. Ami velem történt, nem a vallás dolga, hanem Istené. Amíg az egyedül igaz hitet kerestem, tévelyegtem. Egyedül igaz hit nincs. Minden ezen múlik: Istent megtalálni és megszeretni. Vagy: megszeretni és megtalálni. A többi csak teológia.

Ez a pillanat itt a tamariszkusz alatt erőt ad arra, hogy ne titkoljak tovább semmit. Még azok előtt sem, akiket a hűtlenségbe én taszítottam. Az egyetlen, amit még tehetek, az epiphoitésziszről beszélek nekik, s arról, hogy az ő türelme és jósága végtelen. A visszatért fiú már beszélhet a még kint kalandozó tékozlóknak: gyertek, mert ő szereti a megtérteket. S aki megtér, az részese lehet az istengyermekségnek. Nem haragszik meg, ha megeszem a friss fügét, ha megiszom a bort, ó, a bort nagyon szeretem, különösen ezt a vöröset, ami itt terem! Haragszol érte Uram? Ugye nem teszed? Ha te itt élnél, innád, s hálát adnál, amiért van ilyen fenséges ital. Milyen jó gyermeknek lenni, fürödni, gyönyörködni, gúnyolódni az ostobákon, szabadszájúnak lenni, ajándéknak érezni azt, amit kaptam: bort, örömet, virágot éppen úgy, mint játékot, kacér, kihívó, hamiskás jókedvet és édes derűt.

Ismét azt hiszed, hogy káromlást követek el? Azt hiszed, hogy a felelőtlen életre, amit a ragyogó tengeren itt élek, rafinált igazolást keresek, s az epiphoitészisz nem egyéb, mint a frivol élvező fokozhatatlan hazugsága? Elfelejted kedvesem, hogy a vallás nem morál. A morál beszélhet jóról, rosszról, bűnről, erényről, hazugságról, igazságról. A vallás nem beszélhet másról, csak Róla. S ha ő, kivételesen, most, ebben az órában, szívemben megnyilatkozott, felmentett a morál alól, mert gyermekének fogadott, és most nekem, mint a gyermeknek, mindent szabad. Mert most csak egyetlen fontos dolog van, hogy én szeretem őt, és ő szeret engem. S ez a szeretet megszenteli, hogy hetyke, gúnyos, csúfolkodó, egy kicsit falánk, torkos, jókedvű vagyok, aki szeretnék megsimogatni minden puha göndör hajat, karcsú női lábat, aki fecsegő, szószátyár, csintalan vagyok. Ajándékok ezek. Az emberek többsége szenvedését még komolyan tudja venni, de örömét már nem.

Most, az istengyermekség e szent perceiben tudom, hogy a tiszta szívnek minden morál értelmetlenség. Isten veled örül, mert ő van a tenger méltóságában és a ragyogó égben, az illatos cigarettában és a cukros fügében. De csak gyermekei tudják ezt, azok a gyermekei, akik megilletődnek, amikor a tengerbe lépnek és felhevült bőrükön a hűs víz megpezsdül. Ó, nevetve imádkozni, s a tündöklő nyárba kiáltani: Milyen jó a Te gyermekednek lenni, - drága jó Atyám, hogy szeretnék a nyakadba ugrani, hogy szeretném, ha magadhoz szorítanál, és azt mondanád: Ha szíved túlárad és eléri a tisztaság perceit, nevess és örülj, s aztán eredj és beszélj a világnak erről az örömről.


==A JÖVŐ KÖNYVE==

A jövő könyve az abszolút térben külön a könyv őrizetére készült palotában van. A kapuval szemben hatalmas kupolacsarnok emelkedik, amelynek átmérője tizenhétezer nyolcszáz és nyolcvankilenc mérföld. A kupolaterem közepén bazaltszikla van, s ide huszonháromezer lépcső vezet fel. Ezen a bazaltsziklán fekszik a könyv. Lapjainak hossza száznegyvennégy és egyharmad, szélessége száztizenkettő és egy fél méter. Lapjainak száma még harminckét millió négyszázhatvanháromezer ötszáznyolcvanegynél is sokkal több. Tartalmazza az emberiség történetét az első ember születésétől az utolsó ember haláláig.

Ha az ember ebben a könyvben a legközelebbi jövő felől érdeklődik, nem sok érdekes dolgot fog találni. Mindössze ilyesmit: a szivárványszínű női fehérnemű életbeléptetése; az első keresztrejtvény-regény; a Csvricsek-féle fiziológiai forradalom; Bulakov kikiáltja a szovjetcsászárságot; az utolsó bálnát elejtik; nagyköveti konferenciák; titkos katonai és vámszerződések; ezerháromszázhatvanhat nagyobb és huszonkilencezer nyolcszáznegyvenegy kisebb háború; a néger irodalom térhódítása; a százhatvanéves matriarchátus, és hasonló.

Időszámításunk 2608. évében kezd csak érdekesebb lenni, amikor Kaki Maru japán technikus az akkor már hétköznapivá lett atombontást új alapokra helyezi. Ez az ember először használ úgynevezett kongenitális módszert, ami abból áll, hogy az erotikus aktus alkalmával felszabadult vitális energiákat kondenzátor segítségével összegyűjti és rádiumedényben megfagyasztja. Ezzel az energiákat elraktározhatóvá teszi. Az eljárás rendkívül olcsó, mert egy gramm vitális energia nem kerül egy pennybe.

2616-ban H. F. Boernes angol mérnök veszi észre először, hogy az ólomatom felbontásából olyan erő szabadul fel, amely a gravitációt megszünteti. 2629-ben E. Pörgsteller higannyal kísérletezve rájön, hogy a higanyban van a legtöbb mikroton. A mikroton az atombontás egyik mellékterméke, amit eddig cipőtisztításra használtak. Ez a szer perpetuum mobile-szerű csaknem állandó energiaközpont. Egy évvel később megszerkesztik az első mikrotonrepülőt, amely egy tized gramm higannyal öt óra és negyven perc alatt háromszor körülrepüli a földet. 2643-ban a tökéletesített mikroton-repülő a Kaki Maru-féle vitális kondenzátorral és a Boernes-féle ólomnehézkedés semlegesítővel, Hamu Bab arab ezredes 500 kilométerre kirepül a földről és visszatér. 2667-ben Chiabanolli hajóskapitány a spanyol kormány támogatásával ezen a repülőn a Holdba utazik. Ezzel az emberiség új időszámítást nyitott. A holdbarepülés után az események a következők: 

1. Chiabanolli második útja a Holdba.

2. A Hold kérgének megolvasztása a Kaki Maru-módszer alapján.

3. Az első holdlakó felfedezése.

6. A spanyol kormány gyarmatosítja a Holdat.

7. A holdenergia fölfedezése.

20. Chiabanolli a Marsba repül.

23. Chiabanolli a Vénuszba repül, de nem tér vissza. Két mentő expedíciót küldenek utána, de egyik sem tér vissza. Furz német mérnök egy tartály holdenergiával a Vénuszba repül és visszatér. A holdenergiát átvezetik a Vénuszra, hogy megközelíthető legyen.

24. Furz a Merkúrba repül.

27. A belső bolygók gyarmatosításának kezdete.

30. A Jupiterbe repülnek.

34. A Szaturnuszba repülnek.

39. Az Uránuszba repülnek.

52. A Neptunuszba repülnek.

80. J. P. Walker hat nap alatt körülrepüli a naprendszert.

92. W. Rehmke megdönti Walker rekordját. Négy nap és öt óra alatt körülrepüli a naprendszert.

113. A foton felbontása.

131. Birriga chilei pilóta a Halley üstökösbe repül és elfoglalja. Átalakítja kormányozható üstökössé és elrepül vele a Sziriuszba.

140. Birriga visszatér a Sziriuszból. A Halley üstököst a Neptunuszhoz osztják be szolgálattételre.

168. I. Mulna pápua törzsfőnök világcsászárrá kiálttatja ki magát.

169. Az emberevés életbeléptetése.

172. Az európai emberiség fellázad Mulna ellen. Összeesküvés leleplezése. A főbűnösök kivégzése.

174. Forrongás Európában. Mulna hadjárata.

180. A nagy puccs. Európa nem tud ellenállni Mulnának, s ezért szeptember 11-én éjszaka Európát az Uralnál levágják és átviszik a Jupiterre.

180. Október 13-26. Az európaiak sinolin-sugarakkal szétrobbantják a Jupiter második és negyedik Holdját, amelyeket Mulna csapatai megszálltak, hogy az európaiakat ostromzár alá vegyék. Négy millió és százhatvanhétezer halott.

180. November 1. Fegyverszünet.

181. Január 10. Európa és Mulna békét köt. Az első marsi béke. Az európaiak szabad utazása a földre. A kereskedelem újra megindul. Egyelőre azonban Európa nem tér vissza a földre.

188. Március 4. A Szent Vince éjszaka. Az európaiak az összes jupiterbelieket meggyilkolják.

204. A genie-szérum feltalálása. Mindenki olyan szérummal oltatja be magát, amilyennel akarja. Visszaélés a szérummal. Zugkereskedelem kialakulása. Csempészet. Titkos oltások. Hivatalos rendelet az egyes szérumok ármegállapítására. Monopólium-kísérletek. A kísérletek bukása.

206. A szérum-drágaság. Egy király-szérum oltása 200 dollár, egy költő-szérum oltása 180 dollár, egy festő-oltás 160 dollár, egy zenész-oltás 155 dollár. Zavargások.

214. A genie-szérummal való kötelező beoltás életbeléptetése. Születéskor bizottság határozza el, hogy kit milyen genie-szérummal oltanak be.

220. A földön szintén életbe léptetik a kötelező oltást.

221. I. Mulna halála. II. Mulna császársága.

224. II. Mulnát december 30-án meggyilkolják. III. Mulna.

229. IV. Mulna, a rettenetes. Afrika is megszökik a földről és átviszik a Merkúrra. A Merkúr-Föld háború.

230. A Merkúrt megsemmisítik Ytra-szikrákkal.

241. IV. Mulna meggyilkolása. V. Mulna. Dekadencia. Európa hadat indít a Jupiterről a Föld ellen. Teljes győzelem, Európát ünnepélyesen visszaviszik a helyére. A babiloni fogság vége. Nagy sátoros ünnepek elrendelése.

253. A föld nagyon nélkülözi Afrikát, ezért a Vénuszból új Afrikát csinálnak és a földre hozzák.

265. A Mulna-dinasztia bukása.

267. A Wood-dinasztia. Rémuralom.

270. Wood bukása és száműzetése a Neptunuszra.

288. Wood halála. A föld, mint köztársaság.

319. A Szaturnusz-lakók felkelése. A Szaturnusz-gyűrűk elpusztítása Ytra-szikrákkal.

330. A Szaturnusz-lakók kiirtása.

363. A fekete év. A Mars és a Vénusz egyszerre lázad fel a föld ellen és Ytra-szikrákkal bombázza a földet. Augusztusban a veszteségek olyannyira megnőttek, hogy kénytelenek voltak a föld köré szikrasemlegesítőt vonni. A semlegesítő azonban elzárta a fényt, s így a földön szeptember hatodikától december kilencedikéig vaksötét volt.

364. A föld lakói elhatározzák, hogy megszöknek a Jupiterre. A szökés tervét azonban Tarmakarja hindu tábornok a Mars és a Vénusz lakóknak elárulja. A szökést január tizenegyedikére tűzték ki. Az ellenség borzalmas pergőtüzet zúdít a földre. Egymilliárd hatszázötvenhat millió halott.

366. Február 10. T'ün kínai fizikus a földbelieknek felajánlja a kakaó-srapnellt. A srapnell ereje 127-ezerszeresen nagyobb, mint az Ytra-szikráé. A következő napon egy srapnellt a Marsba és egyet a Vénuszba küldenek. Tíz és fél másodperc alatt a két bolygó megszűnik. A kakaó-nap. Nagy felszabadulási ünnep.

372. A földet 48 millió kilométerrel közelebb hozzák a naphoz, és állandó hőmérsékletét 26 fok Celsiusban állapítják meg.

390. Az Uránusz-lakók felkelése. A nagy Alfa-ütközet június 4-15. Az Uránusz leverése.

391. A békés fejlődés korának kezdete.

402. A Neptunuszt áthelyezik a Mars vonalára.

410. A Halley üstököst átalakítják bolygóvá.

543. Megépítik a Külső-Napot. Az Arcturus egy darabját lefejtik, és úgy helyezik el, hogy hő- és fénysugarai akkor is működjenek, ha a föld a naptól elfordul.

560. A Holdat, mint gazdaságilag nem rentábilis bolygót, felszámolják és az Andromeda-ködben helyezik el.

563. A rendszeres világegyetem-járatok megindulása. Az U. R. C. (Universal Railway Company) megalakulása.

692. Döntő esztendő. Lambam kongói vegyész megtalálja a psyché-atomot.

729. A psychatom átvitelének kísérlete. Sikerül.

788. A psychatom átvitelének tökéletesítése biokondenzátorral.

790. Az egészség-baktérium felfedezése.

806. Az életenergia előállítása szénből.

956. Az életenergia előállítása trágyából.

1004. Az életenergia desztillálása.

1030. A psychatomok fölfedezése az éterben.

1083. Az Orion-ködfolt kísérlet. A ködfoltba desztillált életenergiát ömlesztenek át. Az átömlesztés harminchat óráig tartott. A ködfolt rapid módon átalakul, naprendszerré fejlődik, a bolygókon élet támad, elterjed. Mindez néhány óra alatt. Tizenöt perc alatt annyi történet játszódik le, amennyi a földön százharminckilenc millió év alatt. Az élet nyüzsgéssé változik. Végül a ködfolt felrobban.

1310. Az étert psychatomokká transzformálják.

1334. Az első mesterséges lélek megszerkesztése és előállítása hulladékból.

1455. Az életenergia és a mesterséges lélek kombinálásából új élőlényt szerkesztenek, amelynek neve: biomachine.

1460. A biomachine-ok szexusát feltalálják.

1463. A biomachine-ok terhességi idejét megrövidítik monosgen sugarakkal.

1464. Az eljárást meggyorsítják ultraperosgén-injekcióval. Másodpercenként már négy biomachine-t tudnak gyártani.

1501. Az emberek elkezdenek beleszeretni a biomachine-okba. Rendelet a machine-okkal való viszony ellen.

1510. Titkos szerelmek elharapódzása. A rajongás epidémiája.

1523. Az első embermachine-viszonyból származó mulatt születése. A mulatt analízise. Teljesen idióta, tehetségtelen, moral insanity, tehetetlen, lusta, de hallatlan vitalitással és borzalmas erotikus éhséggel. A nők rajongása a mulattokért.

1512. A mulattok terjeszkedése.

1518. Törvény az emberek és a biomachine-ok egyesülése ellen.

1520. Halálbüntetés az egyesülőkre. Razziák. Tömeges kivégzések.

1530. A machine-ok lázadása.

1531. A machine-ok száműzetése az Uránuszra.

1540. December 10. A Szent Ambrus éjszaka. Az összes machine-okat és mulattokat kiirtják Brown-féle lormona-gázzal.

1540-1544. A nagy lormona-járvány. A lormona gáz elterjedt a világegyetemben és az emberi szervezetet szétrombolta. Ellenszert nem találtak. Négyszázhuszonhat milliárd halott.

1545-1850. Az élet újjáéledése.

1581-1592. A kis lormona-járvány. Száztíz milliárd halott.

1593. Az antilormona fölfedezése.

1599. Pszellosz, később Ápluszbé, első hypermatematikai kinyilatkoztatása.

1600-1648. A matematikai próféták kora.

1650. Ixnégyzet megalapítja a hypermatematikai vallást.


==A KONYHAKERT==

Mindössze reggeli sétám olyan, mint egyébkor. Napkelte után jegyzetemet zsebre vágom, és felmegyek az erdőbe gondolatra vadászni. Hónom alatt könyv, és a harmatos füvön lassan lépegetek. A völgyben kékes pára úszik, s a fák között mátyásmadarak rikácsolnak. Nyolc órakor már nincs türelmem. Visszatérek, előszedem a kapát, kosarat, és lemegyek a konyhakertbe. Zöldséglevest főzök ebédre, s ez ilyenkor nyár végén olyan ünnep, amelynél nagyobbat nem ismerek.

A szemétleves fogalmáért az öreg arácsi parasztasszonynak tartozom hálával. Ő volt az, aki kosarával a kertbe ment, összeszedte, amit talált, és amikor azt kérdeztem, ugyan mi lesz belőle, azt mondta: a kert egész szemetjét belerakom. Azt a zamatot, amit az ételnek ő adni tudott, sohasem értem el. Pedig nyugodtan mondhatom, hogy évekig próbálkoztam vele. Nem a zöldség sokaságán és minőségén múlott. Az ő levese, ha valamihez hasonlítani kellene, olyan volt, mint a bor. Már illatától is kóválygott a fejem. De megvolt benne az a nyájas szelídség, aminek a jól elkészített zöldséglevest mindig jellemeznie kell. Színe rózsaszín arany, a vetemény sem puha, sem kemény, a répa magába szívta a káposzta, a paprika, a karalábé ízét, mégis répa maradt, mint ahogy az eszményi közösségben mindenki egyéniség, mégis mindenki együvé tartozik.

A legfontosabb a kellő áhítat. Mint minden igazán nagy vállalkozást, ezt is fohásszal kell kezdeni. Az almafa alá ülök és a konyhakertet nézem.

Gyakran járkáltam piacon, s a legszívesebben ott álldogáltam, ahol a háztartás tárgyait árulták. Szép tiszta cirokseprőt, étvágygerjesztő, símára gyalult gyúródeszkát, sodrófát, fakanalat. El voltam ragadtatva e tárgyak szerény egyszerüségétől, hogy mennyire a haszon látszatába tudták rejteni szépségüket. Az emberek százszámra rohannak el mellettük, és mindegyik így szól magában: Milyen ordináré eszköz, fakanál!

Kedves fakanál, fehér kőrisfából készült nemes, karcsú kanál, te tudod, hogy alázatod engem sohasem tévesztett meg, amellyel oly egyszerű munka elvégzésére hűségesen felajánlottad magad. Mindig csodáltalak finom vonalaidért, kedves fejedért, amely olyan, mint egy virág. S hogy hasznos vagy, nem vezet félre, csak növeli hozzád való megmagyarázhatatlan ragaszkodásomat.

Az almafa alatt önkéntelenül a fakanál és a konyhakerti vetemény hasonlósága fölött gondolkoztam. A növény, amelyet csak a hasznos oldaláról néznek, elbájoló szépséggel van tele. De ezen felül olyan tulajdonságok fölött rendelkezik, amely ritkaság. Itt van mindjárt a fodros petrezselyem. Ha nem tennék ételbe, illatszer lehetne, s minden bizonnyal csodálnák a hölgyet, aki a délutáni teán petrezselyemillat-felhőben érkezne. De ugyanez a növény csodaszép lenne virágágyszegélynek. Sűrű és bozontos zöldje kellemesen fogná körül a petúnia, vagy a szalvia ágyakat. A zeller ugyanúgy. A kelkáposzta bátran dísznövény lehetne, a bimbókelröl, vagy a karfiolról nem is szólva. A paradicsom pedig? A paprika? Még cserépbe is szívesen ültetném, s az ablakban gönyörködnék benne. Mikor nyáron a paradicsomot fölös hajtásaitól megtisztítom, időnként megpihenek, és a levelek csodálatos illatát élvezem. Minden vetemény olajának van ilyen egyéni és utánozhatatlan szépsége; hogy ez a szépség hasznos is, és hogy a növény bűbáján kívül ehető, ez az öröm ebben a pillanatban egészen eltölt.

Aztán lassan munkába fogok. Kibontom a sárgarépa ágyat, gondosan megkeresem a fejlett, vastag gyökereket. Két-három karottát is szedek, petrezselymet, gyökeret és zöldjét, paszternákot, amit nem engednék el semmi pénzért. Ezután jön a póré, a kelkáposzta, a zeller gyökere, zöldje, karalábé, egy kis karfiol. Hagymából a legjobb lesz az apró, dió nagyságú ezüsthagyma, elég belőle kettő, a fokhagymából egy. Két szép zöldpaprika, egy piros paradicsom, s hogy az ünnep teljes legyen, egy marék frissen fejtett bab. A kútnál megmosom és megtisztítom. A csillogó ezüst vízben ragyog a sok levél és gyökér. Most már megrakhatom a tüzet.


==ÍRÓASZTALKULTÚRA==

A szép stílus adomány, amit nem lehet megszerezni. Az emberrel együtt születik, és az illető talán nem is tud róla. Van úgy, hogy méltatlan hozzá. Tudunk arról, hogy szép stílusa volt egy iszákosnak, egy rablógyilkosnak és egy félig idiótának. Szépen írhat az ember csomagolópapírra, az újság szélére vagy papírszalvétára, kölcsönkért ceruzával, vagy a postahivatalból lopott tollal. Mindez nem fontos, mert a stílus szép.

Amit mindenki megszerezhet, az a választékos stílus. A választékos stílus első feltétele pedig a nemes papíros és íróeszköz.

Lehet, hogy nem részesültem a szép stílus adományában, de mindig súlyt helyeztem az emberileg elérhető legmagasabb fok, a választékosság előfeltételeire. Az írás külsőségeire gyakran komikus gonddal ügyelek. Kedves foglalkozásom a papírkereskedések kirakatai előtt álldogálni, lelkiismerettel az újabb írószerek fölött szemlét tartani. A civilizáció előzékenysége számos esetben boldog percekben részesített. Ha újfajta ceruzavédőt, tollszárat, hordozható tintatartót láttam, főként ha ízléses volt, ki kellett próbálnom. Az új papírminőségekről nem is szólva. Hogy a dosszié gyengém volt, az természetes. De nem kevésbé a tinta, s mindaz, ami az íróasztalon helyet találhat.

Ugyanakkor azt tapasztaltam, hogy az írással foglalkozók nagy részének eziránt érzéke nincs. Ismerek olyanokat, akik számottevő szellemi képesség fölött rendelkeznek, és rotációs papírra firkálták műveiket pocsékul hegyezett harmadrendű gyártmányú ceruzacsutakkal. Hogy aztán a szellem megnyilatközása kétes lett, vagyis a stílus minden inkább volt, mint választékos, azon cseppet sem csodálkoztam. Azon csodálkoztam volna, ha nem lett volna így. Rotációs papírra csak az firkálhat, akinek stílusa kezdettől fogva szép, s így nem szorul a papír ihletére, és az, akinél az egész dolog semmit sem jelent, vagyis aki irodalmilag jelentéktelen. Közönséges ember, akinek becsvágya van, s aki a választékosság fokát el kívánja érni, annak ilyesmit elkövetni nem szabad.

Elhatároztam, hogy az olyanok számára, akik szeretnek írni, elbeszélem tapasztalataimat, és ezzel megindítom az íróasztal kultúrájának mozgalmát. Bizonyos tekintetben ettől a stílus megnemesedését várom. Az íróasztal kultúrája, kérem, van olyan fontos, mint az étkezőasztalé. A magam részéről inkább megelégszem egyszerűbb abrosszal, evőeszközzel, sőt nem ragaszkodom a tálakhoz sem különösebben, ha valamely okból csak úgy az edényből merik a levest és a főzeléket. De ha íróasztalomon valami nem tetszik, még meg is haragszom. Ha pedig elmegyek hazulról, akár hosszabb utakra, akár csak néhány napi kirándulásra, ruhát, ételt megelőzi a gondolat: nos jó, hát megyek, de milyen ceruzát, milyen papírt és milyen füzetet vigyek.

A dolog nem olyan egyszerű, mint általában hiszik. Igaz, hogy eddig még minden esetben oly túlzott gonddal láttam el magam, hogy az útra vitt írószer tizedrészét sem használtam el. Tavaly két hétre nagy köteg papírt vittem, lehetett háromszáz ív, válogatott, vagy ötféle különlegesen fehér, elefántcsontszínű és merített bordás papír, ezenkívül hat vandonatúj ceruza, meg toll, tinta, két jegyzetfüzet, egy nagyobb és egy kisebb, és a napló. Az egész idő alatt nem írtam többet száz sornál, s később ennek felét is eldobtam. De ne higgyék, hogy bántott. Valahányszor szobámba léptem és az asztalon megláttam a kék faszcikulust a sok drága papírral, amint az erdő szűrt zöld fényében feküdt, a színes ceruzákat, a tintásüveget, a tollat, különös megnyugvás fogott el.

A lét biztosításának elég primitív foka, tudom, mint minden halmozás, pénz, élelmiszer, ezüst, arany. De a biztosítás fölött volt célom: az írás legnemesebb eszközeivel magamat a választékosság színvonalán tartani. A sok papírt érintetlenül vittem haza, de nem bántam meg, sőt a legközelebb újra így teszek.

A nyugati embernek a test közvetlen használatára rendelt tárgyai iránt való bántó érzéketlensége, amely abban nyilatkozik meg, hogy súlyt helyez arra, ami maszkszerű, és a nyilvánosság felé néz, ellenben lompos és közömbös az intimitásban, az íróasztal kultúrájában is megnyilatkozik. Csak nézzék meg egy igazgató, egy miniszter, egy bankár íróasztalát. A tintatartó dekoratív pátoszát, a sokféle kelléket, amely nevétségesen pöffeszkedik, mintha gazdájától tanulta volna, mind a hatás kedvéért állították oda, s mintha mind valami nagyot lennének hívatva reprezentálni. De róluk nem beszélek, mert ők nem írnak, csak aláírnak.

A nyugati embert meg kell tanítani arra, hogy nem én olvasom a könyvet, hanem a könyv olvas engem. S ha így van: nem én írok a tollal, hanem a toll ír velem. Nem én írok a papírra, hanem az ír reám. Ha mindezt jól meggondolja, nagyobb figyelmet fog fordítani tollára és papírjára, nehogy koszos rongy papír írjon rajta lepattogzott és rozsdás tollszárral, nyikorgó tollal. Egyelőre nem füzök hozzá elhamarkodott reményeket. Az európainak az eddigieknél sokkal komolyabban kell vennie lényének abszolút intimitásait, hogy ezt a fokot el tudja érni. S ilyesmihez száz év nem sok.

A művész, a költő, az író asztala más. De amit ilyen helyen láttam, az egy-két kivétellel reménytelen rendetlenség. Azt mondják, hogy bohém. De én tudom, hogy csak barbár. Nem kívánok pedantériát. Ebben a tekintetben az én esetem szélsőség, és korrektségemet senkire se kívánom ráerőszakolni. De, kérem, ezek a ronda tollszárak, ez a pocsék papír, ezek a cafatok szerteszét, a félig eltépett ívek, az olcsó ceruza, a rozsdás olló, nem eredményezhet mást, mint maszatos mondatokat, rendetlen, kapkodó gondolkozást. A figyelmetlenség itt fantáziátlanság és a meghittség hiánya és az írás kultuszának nem ismerete.

Az íróasztal nagy misztérium oltára. Írni annyi, mint emberfölötti kapcsolatba lépni a Logosszal. A Logosz pedig a Teremtő Szó. Mocskos ruhában járó papot megvetünk, s azt, aki reggel az oltárról nem törli le a port, elcsapjuk. De ugyanakkor feltépett levélpapírra írjuk gondolatainkat és újságpapír alól kotorjuk elő a fontos jegyzetet? Vegyék tudomásul, hogy akinek asztalán hírlapot találok, abban bizalmam végleg megingott. A sajtónak a Logosz oltárán semmi keresnivalója nincs. Ezt komolyan mondom.

Mikor annyi nemes papírt gyártanak! A halványsárga, bordás, félvastag merített papír a gyengém. De a kékesfehérnek se tudtam soha ellenállni s így felváltva kell használnom. A fontos, hogy famentes legyen. A vízjelekre különösen ügyelni kell. Ez a papírnak különös szépséget ad. Hogy milyen formára vágassák? A kérdés nagyon nehéz. A kvart, szerintem a tökéletes forma oly művek számára, melyek már készek. Írni nem szívesen írok ilyen alakra. Próbálkoztam már legalább harmincféle alakkal, de nem tudtam megállapodni egyiknél sem. Sőt bizonyos tekintetben szeretem a változatosságot. Helyesnek azt tartom, ha színes fedőlapokban nyolc-tíz féle papírfajta nyolc-tíz féle nagyságban ott áll szép rendben az asztalon, vagy a fiókban. Még látványnak is szép.

A ceruza puha legyen, vagy kemény? Mindenkinek ízlésére bízom, de azt kikötöm, hogy a gyártmány csak elsőrangú lehet. A Kohinoor, a Castell, vagy a Stádler ceruzákat találtam a legjobbaknak, és ezeket igazán tudom ajánlani. Egészen puha tintaceruzával szeretek írni, de ez nem szabály. Írhat, bárki, feketével is. Csak a hegyezésre kell ügyelnie. A figyelmetlen hegyezés kegyetlenség.

A toll az írás második nagy fejezete. Nemes papírra nemes tollal kell írni. Hosszú tapasztalat alapján a birminghami Hughes-gyár készítményeit ajánlhatom, főként a gömbhegyűeket. Azt hiszem, ezek a világ legjobb tollai. Rézből és acélból készült, két fajta van, én inkább a rezet kedvelem, de szívesen írok az acéllal is, mert puha, símán fut és egyenletes. A tintafajták közül a legjobbak az igen finom töltőtoll tinták. A kéken maradók és az ibolyák, úgy vettem észre, a legfinomabbak. A hivatalos feketedő kék tintát mellőzni kell, mert közönséges és durva. Van, aki panaszkodik, hogy írótollba a töltőtoll tinta híg. Ezt az észrevételt magam is megtettem. És ha utazom, tintaceruzából készített ibolyaszínű tintát használok, néha otthon is, mert évek óta bevált, ha kellő sűrűségűre tudom oldani.

A magam részéről elmondhatom, hogy szeretem a színes ceruzákat. Kedvelem, ha az asztalon sok az átlátszó és csillogó üvegtárgy, tál, ceruzatartó, tintatartó, nehezék, kocka. Legyen kéznél radirgumi, olló, papírvágó kés, akárcsak a fiókban. Ez a kultúrához tartozik. Ragasztóról sem szabad megfeledkezni. Az asztalon legyen öt-hat tollszár, mindegyikben másféle toll. Ez önkéntelenül alakult bennem ki, hogy jelezze: az írás minden alkalommal külsőségekben is teljesen új feladat elé állít. Más tollszár, más toll, más papír. A megszokás ellen tiltakozom. S eddig elmondhatom, hogy semmiféle szokást nem vettem fel, se jót, se rosszat. Csak egyhez ragaszkodom: az ízléshez és a színvonalhoz. Asztalomon semmiféle elhanyagolást nem tűrök. Miért legyen rendetlenebb, mint az ágyam, holott csaknem ugyanannyi időt töltök vele, s ugyanolyan jelentékenyet.

Az asztalon kell legyen valami, ami fölösleges. Ami csak vonzó és kedves, de nincs értelme, hogy ott van, s ezért, ha az ember látja, megpihen. Korsó? Fénykép? Virág? Emlék? Szobor? Nem szólok bele. Magánügy, mint az egész íróasztal. Mint a nő toalettasztala, mellyel rokonságot tart, mert kapcsolatban áll a halhatatlansággal.


==IMAGINÁRIUS KÖNYVEK==

Ezekben a könyvismertetésekben különös gondot fordítottam arra, hogy olyanok legyenek, mintha valódi könyvekről lenne szó. Mert nehogy tévedés essék: a nevet, a címet, a tartalmat, a nyelvet, az évszámot, a nyomdát magam találtam ki, s tudomásom szerint sem ilyen nevű szerzők, semilyen művek sohasem jelentek meg. A nagyobb hitelesség kedvéért vitába szállok, helyeslek, néhol kifogásolok, másutt szabatosan követek egy állítólagos gondolatmenetet, nem egy esetben pedig a szerzőket keményen és ironikusan megleckéztetem. Azért, hogy az olvasót az orránál fogva vezessem s a végén a markomba nevessek? De azért is, hogy a könyvismertetést, mint magasrendű irodalmi műfajt műveljem és megszabadítsam attól az önkénytől, amit a valóban megjelent könyv e műfaj számára jelent. Példaképemül Walter Patert választottam, aki elviselhetetlennek tartotta, hogy a biográfia nemes műfaját egy valóságos emberi élet értelmetlen szeszélyének szolgáltassa ki. Tényleg megalázó, hogy a komoly esszéista a reális élet fantáziátlanságának alá legyen vetve. Pater függetlenítette magát a valóságtól, és olyan életrajzokat írt, amelyeknek semmiféle történeti alapjuk nem volt. Az imaginárius arcképek így keletkeztek. Az ő nyomán kísérletet tettem, hogy imaginárius könyvekről írjak, és a recenziót olyan műfajjá fejlesszem, amely a valóban megjelent művekkel nem kénytelen minduntalan megalkudni. A könyvismertetés területén, nézetem szerint, valakinek ezt a döntő lépést előbb-utóbb meg kellett tenni. A nyomtatásban valóban megjelent könyv e műfaj számára, szerintem, nem elég szolíd. Nem habozok kimondani, hogy a tényleges könyv a recenzió számára méltatlan. Már évekkel ezelőtt gyakran megtörtént, hogy egyes könyvekkel kapcsolatban kénytelen voltam olyasmiről beszélni, ami belőlük hiányzott. Legutóbb aztán sikerült magamról a labilis realitás oktalan jelenségeit tökéletesen lerázni. Az a jó recenzió, amikor a szerző a könyvet, amelyről ír, maga választja meg, éspedig teljesen függetlenül attól az előítélettől, hogy a mű megjelent, vagy sem, vagy soha nem is fog megjelenni.

JOURDAIN, Pierre Paul: L'individualité de I'artiste. 1936, Paris: Librairie Bon-court. 164 p.

Az unalom, amely a legtöbb német elméleti művet jellemzi, a franciák számára csak ritkán kötelező. Igaz, ritka az a könyv is, amely túlmegy a feuilleton jellegen. A francia elméleti művek nagy részét bámulatosan jól írták meg, az ember elragadtatva olvassa őket. De kiábrándultan teszi le, mert csaknem teljesen üresek. Nagynéha van csak olyan kivétel, amilyen Jourdainé. A művész egyéniségéről három összefüggő tanulmányt írt (Klasszikus és romantikus művész - A művészet realitása - Nézni és tenni). S a szellem, ami a könyvben él, tényleg szellem. Nagyobbára orosz és angol forrásokból merít, s talán a Guyau-Gide vonal az, amelyből meg lehet érteni. Hivatkozása azonban nem adatszerű, hanem lényegbevágó. Nem idéz, az említettek jelenlétét inkább tapasztalatilag érezni. Látni rajta Darmstadt és az egzisztenciafilozófia nyomát, az orosz elméletírókét, s az új angol szellem befolyása is felismerhető. A szerző egyébként gondosan olvasott ember, járatos az antik irodalomban is, a művészettörténetben, a zenében, ismeri a primitíveket, foglalkozott pszichológiával és a standard esztétikai műveket a kisujjában hordja.

Az ilyen szélesen, de bonyolultan, rendszeresen, de szétágazóan tájékozott szerzőt sem a szisztéma, sem az aforizma nem elégíti ki. Valahogy a kettő között áll: rendszeres is, aforisztikus is. Gondolatai ugyanakkor kristályosak és ugyanakkor mélyek. Ezt a megfigyelést első tanulmányában maga Jourdain teszi meg, amikor a művész egyéniségét inkább lélektani oldalról magyarázza. Van egyfajta művész, akinek erénye az arány, a világosság, az egyszerűség és a forma. Ez a cristal, kristálytípus. És van egy másik, akinek erénye a szuggesztivitás, az ébresztés, gyakran a megzavarás és felkavarás. Ez az abime, a mélységtípus. Így adódik a művészetben és minden művészben az ellentét a cristal és az abime között.

A kristályos művész a klasszikus típus: formaalkotó. Temperamentuma nyugodt, derült, sima, játékos. Ilyen Homérosz, Horatius, Corneille, Racine, Raffaello, Mozart. Abban, amit alkot, mindig van valami egyszerű ragyogás. Még akkor is megnyugtató, ha tragikus, és akkor is gyönyörködtet, ha megráz. Eleme a fény, számára még az éjszaka is tűndőklik, s még a káosz is tele van formával. Ennek az embernek öröme a kristályosodás, az élmények és tapasztalatok lerakódása, csiszoltan, szemléletesen, világosan és egyszerűen. 

A másik a mélység-típus, a romantikus művész: temperamentuma nyugtalan, melankolikus, gyakran tele ressentiment-nal, nehéz, darabos és sötét. Ilyen művészek: Victor Hugo, Cervantes, Dosztojevszkij, Swift, Michelangelo, Shakespeare, Wagner. Abban, amit alkot, mindig van valami fenyegető szakadék. Még akkor is nyugtalanít, ha vidám, és kielégítetlenül hagy, ha nevet. Ami benne van, az nem derű, legfeljebb komikum. Eleme a homály, számára még a napfény is ködös. Ennek az emberfajtának öröme a mélységbe bámulás, a kavargás, az elemzés, a támadás, a gúny, még a leghatározottabb alakokat is felbontja, szétszedi és szétmarcangolja.

Az alkotótípusok magyarázatát a szerző most abbahagyja, és a művészi valóság kérdésére tér. Látszólag erőszakosan. Csak a végén derül ki, hogy helyesen tette, mert a lélektan szerepének vége, s a művészi valóság következik.

Az ember, írja, a mindennapi életben a józan ész realitásában él. Ebben a realitásban közös megállapodás alapján a dolgoknak mindenki számára egyforma értéke, előjele, jelentősége és alakja van. Reális ember, kereskedő, tanár, politikus, ügyvéd, hivatalnok azonban kivétel nélkül mind improduktív lény. Nemcsak a szellemi alkotás szempontjából. Azáltal - szól Jourdain ; amit egy kereskedő tesz, az emberiség egy milliméterrel sem nő, a világról semmivel sem tud meg többet, és az élet nem lesz élvezetesebb és szebb. Miért van ez? Talán mert munka és alkotás között lényeges különbség van? Talán csak az alkotás produktív, a munka pedig nem? Talán a munka semmi egyéb, mint az improduktivitás rehabilitálása? A munka azoknak az életét igazolja, akiknek élete egyébként teljesen értéktelen. Ez így pontosan egyezik. De a probléma nem ez. A kereskedő, az ügyvéd, a paraszt a realitásban él, és egészen, kívül-belül, szőröstül-bőröstül reális. Ez a realitás azonban tökéletesen terméketlen. Miért? Mert napokra, percekre, feladatokra, kötelességekre hull szét, valahogyan az életből hiányzik a kötőanyag, az összetartó, a formáló erő. Mihelyt az élet kezd összeállni, formát nyerni, arculatot és karaktert fölvenni, az idő kezd értelmet, az élet tartalmat, irányt, szépséget nyerni, abban a pillanatban az ember a józan ész reális világából kénytelen kilépni. Jourdain azt mondja, hogy vannak emberek, akik egy nagy élményhez érkeznek, ennél az élménynél megállnak, s mindaz, ami ezután velük történik, az eköré az élmény köré nő, csoportosul, kristályosodik. Ezek az emberek nem reálisak többé olyan értelemben, ahogy reálisak az altisztek. Ezek a fantaszták, az álmodók. Ezek a művészek. És amíg valakinek ilyen - az egyéniség legmélyéig ható, szívet megrázó, nagy, középponti élménye nincs, s amíg eköré a germinális élmény köré az élet és a sors nem kezd el kristályosodni, amíg az ember nem kezd el mindent így és nem másként látni: mindent ebből az élményből, ehhez viszonyítva nézni, tapasztalni, addig nem produktív, nem formaalkotó, hiányzik belőle a nagy kötőanyag, az összetartó erő, addig nem is művész.

Az úgynevezett józan ész a művész számára bosszúság. Nincs értelme annak, hogy a dolgokat úgy ítélje meg, mint egy ingatlanforgalmi ügynök. Ezért az ügynök a józan ész szempontjából mindig reálisabb lesz, de az igazi valóság szempontjából mindig irreális lesz. Az ügynöké a világ, a hatalom, a pénz, a kényelem, a művész pedig ebben a világban teljesen idegen, egyoldalú és bolond. De nincs művészet bolondság nélkül. Sőt produktív élet sincs. Mert most következik a legfontosabb: a művész irrealitása csak látszólag bolondság; valójában ez az igazi realitás. Az ügynök világa csak látszólagosan reális. Hogyan támadt ez a paradoxon? A következőképpen: realitása csak annak van, ami élményszerű. Természetes. Hiszen számunkra egyetlen valóság van és ez saját élményünk. A világ egyéb dolgairól nem tudunk semmit. Az ügynökvilágnak pedig nincsenek élményei. Ez mind csak látszat, ezért hull szét darabokra, ezért olyan, mintha morzsa lenne, vagy homok. A kép, amit az ügynök a világról magában hord, szintén olyan morzsás, formátlan, vagyis nem reális. A világot igazán nem a politikus és a kereskedő ismeri valóságosan, valóságban, úgy, ahogy van, és olyannak, amilyen, hanem a művész. Miért? Mert a művész mint élményt ismeri, mint feszültséget, képet és drámát. A kereskedő világa tele van illúziókkal és feltevésekkel, mert a kereskedő valótlan életet él, mert élménytelen; a művész pedig, mert sorsát az átélésre, vagyis a valóságra építette, mindent lát.

Így jut a szerző a harmadik tanulmányhoz, ahol az élményről mondottak összekapcsolódnak a cristallal, az irrealitás világa pedig az abime-mal. A klasszikus művész az, akinek ilyen nagy élménye van, s a kristályon át a világot kristályosan, megformálva, a maga igazságában látja. A romantikus művész a morzsák alaktalan kavargását látja. Klasszika nem egyéb, mint: rend, kozmosz, szép. Romantika nem egyéb, mint rendetlenség, kavargás és káosz. Az, hogy az utóbbi látszik reálisnak, nyilván tévedés. A káosz nem reálisabb, mint a kozmosz. Sőt: világrendben élünk. Hogy a kaotikus lét a reális, ezt a megállapítást az ügynökök tették, akik azt hiszik reálisnak, amit ők vallanak.

A tanulmány még egy lépést tesz. Azt mondja: a klasszikus művészet a reális, a játékos, a derült, és ez a passzív. A romantikus a szenvedélyes, a szenvedő, és ez az aktív. Ez az előbbiből következik. Majdnem így is meg lehetne fogalmazni: cselekvésre csak annak van szüksége, aki szenved. De csak az szenved, aki nem lát. És csak az nem lát, aki nem él a reális világban. Ez a romantikus művésznek a lehető legpontosabb meghatározása: irreális, mert nem lát tisztán; mert nem lát, szenved -, mert szenved, cselekednie kell. Ez a mérhetetlen aktivitás, futkosás, nyugtalanság, zűrzavar oka. A klasszikus ezzel szemben lát, ezért reális, nyugodt és nem kell cselekednie, passzív. A magasrendű ember nem az, aki cselekszik és győz, hanem, aki lát és mosolyog. Mert látni több, mint cselekedni. Mindig így volt és így lesz.

BRADSHAW, J. William: Play and art. 1933, London: Carpenter. 440 p.

Az ilyen mű elolvasása után az emberben kétség támad, vajon mindannak, amit komolyságban és mélységben az újabb időben elértek, van-e maradandó jellege s a gondolkozás nem fog-e ismét visszatérni abba a tudományos laposságba, ahonnan a század elején nagy nehezen kimászott. Mert mi kell az ilyen műhöz? Néhány fejezetben több-kevesebb rendszerezői képességgel beszélni a játékról (gyermekjáték, tánc, állatok játéka, sport), néhány fejezetben a művészetről, végül a különböző és azonos vonásokból felépíteni valamely elméletet, ami olyan ostoba, hogy csak az aszkéta tudja elolvasni. Ez a pozitív tudomány. Ez az igazi, hamisítatlan, józan, unalmas, közömbös, végtelenül száraz és üres szópocsékolás.

Hogy a játékról a pozitivisták mit mondtak, az nagyobbára közismert. A játék, úgymond, előkészület az élet komoly feladataira. Tréning a létért való küzdelemre. A gyermek falovon hintázik, s előkészül arra, hogy a csatában paripán kezében karddal az ellenségre rohan. A kislány azért tologatja a gyermekkocsit, hogy az anyaságra trenírozza magát. Világos, a tologatás oly nehéz és felelősségteljes feladat, hogy már hétéves korában is gyakorolnia kell. Mr. Bradshaw ezt hiszi, és ezt hitte az egész pozitivizmus.

Hogy a golyócskajátékot, a labdázást, a karikázást miképpen magyarázzák nem érdekes. Valamibe, aminek nincs iránya s értelme, abba utólag beleviszik mind a kettőt.

Frobenius játékelmélete többet mond, csak egy baja van: híres hasonlata a gyufaskatulyával játszó gyermekről, aki a skatulyában boszorkányt tart, nem egyéb, mint a pozitivista elmélet megfordítása. Szerinte nem az értelem és a cél az első, hanem az értelmetlen és a céltalan.

Ez az elmélet még nem visz a dolgok közepébe. Biztos, hogy a játék primer és elementáris. Ezért jelentkezik mindig akkor, amikor az élet gazdagságában túlárad és saját kelyhéből kicsordul, ezért játékos a gyermek, a szerelmes és a művész. Ahol játék van, ott mindig a több van jelen: több, mint amennyinek lenni kell ahhoz, hogy az ember pusztán csak legyen. A célszerű és a gyakorlati ebben a helyzetben alacsonyabb és meghaladott. Az ember saját létéből kilépett. Több lett. Aki játszik, az tékozol, fölöslegét ragyogtatja és szétszórja. A játék öröm; ahová nézel, látod, hogy minden öröm; amit hallasz, meghallod, hogy öröm; amit megfogsz, tapasztalod, hogy minden öröm. És ezzel az örömmel átitatott fölösleg, ez a túláradó több: szabad. De nemcsak szabad: tiszta. Minden játék átlátszó, egyszerű. A játék a meztelenül tiszta élet, semmi más. Nincs lekötve tárgyhoz, célhoz, irányhoz, értelemhez, elszabadultan lebeg és táncol és ugrál és hintázik, dobálja magát és gurul. Játszik. Ki játszik? Aki független. A munka az, amikor az ember még nincs, csak erőfeszítést tesz arra, hogy legyen, ezért a munkában keletkezik az ember. A játékban túl van a befejeződésen. Már kész.

A játék köre nem a reális világ. A játék a Semmiben van. Das Spiel ist das reine Leben im reinen Nichts - a játék a tiszta élet körülvéve a tiszta Semmitől. Az élet minden kötöttségétől, vonatkozásától, kapcsolatától mentes, teljesen szabad és teljesen tiszta. Az egyedüli állapot, amikor az ember nem az anyagban van, hanem az anyag fölött. A játékban az élet önmagával játszik. A játék legmagasabb gyönyöre túl lenni az anankén. Éppen nem a létfenntartásra való begyakorlás, hanem a létfenntartáson túl lenni. Ezért nincs és nem is lehet a játékban szenvedély, mert ahol szükségszerűség van, ott az emberből kiváltódik a szenvedély. A játék túl van a szükségszerűségen. Ezért nem lehet a játék szomorú: minden játék derűs.

Ehhez még a következőket kellene hozzátenni: a végső dolgok játékossága, a világfolyamat, mintjáték. Ha a játék az őscselekvés, a primer és szándéktalan, az elsődleges alkotás játékossága, amelyben a lét a leggazdagabb, legegyszerűbb és legszebb, egyszóval amikor a lét a teljes lét, vajon fel lehet-e tételezni, hogy az, amit történetnek hívunk, az nem játék? A világtörténet az istenek játéka. S a Hatalmak megvetik azt, aki célszerű, okos, értelmes, irányított, mert tudják, hogy ez az ember nem kész, még gyenge, bizonytalan és szegény. Nem elég gazdag és nem elég erős ahhoz, hogy játsszék. When a man arives what he will, the Gods are laughing - amikor az ember eléri azt, amit akart, az istenek nevetnek. Meg is érdemli a nyomorult, hogy hahotázzanak rajta, ha abban merül ki, hogy dolgozott és akart, és célokat, irányokat követett, és sohasem tudott nem akarni és eldobni minden célt és csak úgy játszani.

Téved, aki azt hiszi, hogy a világot irányító Legmagasabb: Ok, Cél, Értelem, Törvény. Nem. A Legmagasabb éppen ennek az ellenkezője, vagyis annál is több: ami túl van okon és célon és értelmen és irányon. Ez az isteni: a szabad, a játék. Ez az egyedül méltó az istenekhez: játszani. S a világtörténetben nem szabad irányokat látni, hanem játékokat. A helyesen felfogott élet: játék. Isten játszik velünk, és milyen jó, hogy így van.

FLÜGEL, Hans: Kunst und Leben. Wien-Leipzig: Rassner Verl.1937. 288 p.

Az agyonbeszélt témát ismét elővették. Ezúttal olyasvalaki, aki - mint egy eminens diák - ami a tárgyhoz tartozott, mindent elolvasott. Főként biográfiai anyagot halmozott fel, vegyesen mindenfajta művész életéből vett példákat mutat be, muzsikust, írót, költőt, építőt, szobrászt, leginkább festőt: két korszakból, a reneszánsz idejéböl és a XIX. századból. Lehet, hogy a szerzőnek eredetileg lehetett valami tehetsége, csak a gyűjtött anyag és adatmassza szétnyomta. Lehet az is, hogy disszertációra sem érett meg. Ez a mű mindenesetre hasonlít az olyan szemináriumi dolgozathoz, amely kerek, csinos, szorgalmas, de az ember már az olvasás ötödik percében ásít.

A minap egy angol könyvet írt, amelynek címe: Life as -, ami körülbelül annyit jelent, hogy: Az élet, mint -. Vagyis: life as art, life as business, life as work, as duty, az élet mint művészet, mint munka, mint üzlet, mint kötelesség. Csak egyet felejtett ki: Life as life, vagyis hogy az élet, mint élet. Pedig a megoldás valószínűleg ez. Az élet elsősorban mégis csak élet, és ha művészetről van szó, akkor a művészet elsősorban mégis csak művészet. Ez így, ahogy van, egészen bizonyos.

Az egész könyv arra jó, hogy az embert gondolkozásra késztesse valami felől, ami már régen a levegőben lóg. A dolog nem egyszerű. A negatív oldal ez: elrontott élettel nem lehet jó művészetet csinálni. Tudományt, filozófiát lehet. A vallás pedig éppen arra megy ki, hogy az ember életét tökéletesen elrontsa. Ez az elrontás azonban sajátságos valami: ebből minden lehet és az élet elrontása azt jelenti, hogy ezt itt elrontom, de azt ott megnyerem. Ezt azonban most a legjobb elhagyni. A negatív tétel tehát ez: elrontott élettel nem lehet jó művészetet csinálni. A pozitív tétel pedig a következő: jó művészet csak sikerült életből fakadhat.

A kiindulópont legyen az a mainapság közhiedelmű felfogás, hogy a művésznek szenvedni kell. Nagyot csak akkor alkothat, ha előbb meghurcolták, megalázták, félreismerték, elnyomták, aki nyomorgott, szegény volt, rongyos, éhezett, akinek öngyilkosság járt a fejében. Az igazi festőnek, szobrásznak, költőnek előbb össze kellett magát véreznie, hogy - mint mondják - előbb az életet megismerje.

Ebben a hiedelemben a modern demokrácia hibrid szelleme könnyen felismerhető. Hiszen, ami ellen a demokrácia irányul, az tulajdonképpen a művész - a szabad alkotó. Demokrácia egyébként nem is egyéb, mint olyan társadalmi rend, amely az alkotót igyekszik egyszer s mindenkorra kikapcsolni. Ezért mondja, hogy a művésznek előbb szenvednie kell. Semmi sem olyan baj, mint ha korán elismerik, ha gondtalanul élhet. Az életnek a művészt meg kell gyúrnia, s amíg nincs elborítva sebekkel, addig semmit sem ismerhet meg igazán. Az élet faragja, morzsolja, amíg elveszti alakját, és formátlan massza lesz belőle. Az egész sors kásává lett. Íme a modern művészet: Dosztojevszkij, Proust, Wagner, Sztravinszkij, Picasso.

Ezzel szemben a könyv beszél a reneszánsz művészeiről, s még inkább beszélhetne az ókor művészeiről. Abban az időben a művésztől a szenvedést egyáltalában nem követelték meg. És mégis, íme, egészen jó művészetet csináltak, valljuk meg, sokkal jobbakat, mint a XIX. században. Életük szabadon és tisztán alakulhatott. Ez a klasszikus művészet titka. Volt idő kontemplációra, érlelésre, nem kellett sietnie. Mi ez a klasszikus élet? - Lassú, nyugodt, levegős, nyít, távlatos, szóval ellenkezője mindannak, amit ma egy művésznek élni kell, akár akarja, akár nem. A klasszikus ellentéte: ami zaklat, siettet, ideiglenes, elhamarkodott, lírizmus és zsurnalizmus. A klasszikus: jelenléte mindannak, ami: forma, nyugalom, végleges, kész, mélység és távlat. Klasszikus az a mű, amelyik kész. Hogyan is tudná a művész az alkotást befejezni, ha önmaga éretlen? Az az élet sikerül, amely kész műveket tud alkotni: Homérosz, Szophoklész, Moliére, France. A bonyolult, ideiglenes, kapkodó: Balzac, Rodin, Hugo.

Klasszikus művészetet csak az csinálhat, akinek élete köralakúan befejeződik. A modern művésznek ezzel szemben nincs is sorsa. Hiszen abból, amit akar, hogy vele történjék, semmi sem történik meg. Mindig széttörik azelőtt, mielőtt valami egyáltalában történhetik. Az &quot;élet&quot; ide-oda dobálja, meggyötri, összegyúrja, s nem is jöhet ki belőle más, mint ez az ide-odadobált, meggyötört és összegyúrt.

Ha most az ember a kiindulóponthoz visszatér, megérti, mit jelent ez: elrontott élettel nem lehet jó művészetet csinálni, és ezt: jó művészet csak sikerült életböl fakadhat. Hogy a megsértett, meghurcolt, megkínzott művész sorsa tökéletesen alakulhasson, az teljesen lehetetlen. És ezért lehetetlen, bármilyen trükköt, mesterfogást vagy csalást alkalmaz is, hogy művészete klasszikus, vagy ami ugyanaz, jó lehessen. Elrontott élettel nem lehet jó művészetet csinálni.

De végül meg kell nézni közelebbről, mit jelent ez a szó, hogy: teljesül. Elsősorban annyit, hogy befejeződik, kész, tele van; másodsorban azt, hogy megérett; harmadsorban annyit, hogy: van arca, formája és alakja. Valamije, ami végleges, művészetben és életben egyaránt. Nem lehet az életet összetörni és a cserepekből jó művészetet csinálni. Az embernek mindenütt véglegesnek, meg nem fellebbezhetően teljesnek, alakszerűnek kell lennie. A művész befejezi életét, és a mű a kész monumentum, ami az emberiség előtt áll. A nagy művek sorsminták. A teljes sors minden ember és idő számára készen áll. Arcszerű és független attól, hogy látják, vagy sem, tudomást szereznek róla, vagy sem. A teljes sorshoz nem lehet hozzá tenni és belőle nem lehet elvenni. Kész és be van fejezve. Ez az, hogy: teljesül. Szobor, műalkotás, remekmű, ami túllépett az emberi múlandóságon és átment az örökbe. Teljesülni annyi, mint eljutni a határhoz, ahová az ember egyáltalán eljuthat, betölteni a sors rendelkezésére álló egész teret és időt. Megérni, vagyis átmenni azon a folyamaton, amikor az ember élete könnyű lesz és habos, édes, illatos, puha, omlós, tiszta, mikor az ember élete már nem is élet, hanem ennél több, s amikor az, aki az életet éli, nem is ember.

MATISSE, Joseph: Essai sur I'essai.- Trois idées. Paris: Concorde. 1936. 240 p.

A könyv azzal az alcímmel is ellátható lenne, hogy: az esszé, mint a szubsztanciális szellem műformája.

A meghatározás alapja a műfaj történetéből is azonnal kitűnik. Különös, hogy sem a kínaiak, sem a hinduk, sem a görögök, sem a rómaiak esszét nem írtak. A nemes próza mint gnóma (Hérakleitosz, Démokritosz), vagy mint levél (Plinius, Seneca), vagy mint példa (Csuang-ce, Kung-ce), vagy mint zsoltár (babilóniaiak, hinduk) jelentkezett. Az esszé európai műfaj, és első íróinak (Bacon, Montaigne) megjelenésével együtt a szellemnek egészen különös helyzete alakult ki. Az esszéíró magatartásának legfontosabb ismertetőjele az iskolánkívüliség. Montaigne az első ilyen iskolába nem sorolható gondolkozó. Magány, függetlenség, szuverenitás és autonómia. Ezeknek az összetétele adja azt, ami az esszé lényege: a szubsztanciális autonóm perspektívát (autonome et autochtone perspective substantielle). Az esszéíró mindennemű, már valahol, bárhol elhangzott véleménnyel szemben bizalmatlan, azért autonóm; a dolgokhoz sohasem lép olyan közel, hogy azoknak egész volta szeme elől elvesszen, ezért van perspektívája; sohasem áll meg, hanem előrehatol a germinális valóságig, ezért szubsztanciális.

Hogy ez a magatartás kialakulhasson és ez a szellemi helyzet felvehető legyen, szükség volt arra, hogy a közösségben és a világban az általános szellem autonómiáját feladja, perspektívájáról lemondjon és szubsztancialitását elveszítse. Körülbelül az újkor elején ez el is következett: Montaigne és Bacon megjelentek, az esszé mint műforma és gondolkozói magatartás feltűnt.

Ebben az időben a vallás és a tudomány harca a szellemet olyan két vagy-vagy közé állította, amelyben a választás egyik oldalra sem volt kedvére való. A montaignei esszé ettől a történeti pillanattól kezdve a független sem ide, sem oda nem tartozó független ember műformája lett. S minden alkalommal, amikor valahol, valamikor az esszé-írás fellendült, azért történt, mert a szubsztanciális szellem, hogy távlatát megmentse és autonóm voltát fenntartsa, a közfelfogásból kilépett és nem foglalt állást. Az esszé ott virágzik, ahol az iskolák, a skatulyák, a közvélemény, a hiedelem alacsony, közönséges. Ezért lett Franciaország és Anglia az esszé klasszikus hazája.

Az esszé nem csatlakozott sem a tudományhoz, sem a valláshoz. Hát akkor milyen viszonya van a művészettel és a filozófiával? Az autonóm szubsztanciális szellem a tudományt elveti. Miért? Mert a tudomány az okság elvén épült fel, &quot;az okság szerint való gondolkozás pedig a gyengeelméjűség jele&quot;. Aki a kauzalitás szerint akarja megérteni a világot, úgy jár, mint az, aki a torony szűk lépcsőjén megy fel sötétben, és a zseblámpával a kezében csak éppen azt a lépcsőfokot világítja meg, amelyet éppen elhagyott, s azt, amelyre lépett. A kauzalitásból nem tud áttörni és kilépni, a következetesség eszelőse lesz.

Az esszé a valláshoz jobban vonzódik, mert a religiózus ember a világot nem tekinti olyan láncolatnak, amely végül is olyan, mint az üveggyöngyfüzér. A vallásos ember problematikája azonban a par excellence szubjektív emberé. &quot;A tudomány az esszéista számára ostoba, a vallás lírai&quot;. Ebből következik, hogy az esszében egyenlő mértékben fontos a látás emelkedettsége, a gondolat morális intaktsága, s az, hogy véleményei megegyezzenek a szép élet képeivel.

Az esszé a művészetet azonban nem fogadja el, mert az &quot;az életet szebbé akarja tenni, mint amilyen, s ezért elrontja&quot;. Ez az idealizálás, vagyis elrontás, minden esetben a valóság rovására megy. Az esszé nem is filozófia, mert az mindig rendszer. Mi a rendszer? Az a gondolatvilág, amely úgy tünteti fel, mintha a bennünket körülvevő misztérium fátylát minden vonalon sikerült volna felgöngyölítenie. Az esszé megelégszik azzal, hogy ahol alkalom kínálkozik, a fátyol résein átpislantson. S ez a valóság. A filozófusnak nem sikerül több és más, csak egyetlen pillantás. De szerénytelenül azt hirdeti, hogy az összes titkot megoldotta.

Minden esszének különben pontosan ugyanolyan koncepcióra van szüksége, mint egy filozófiai rendszernek. Így tehát minden esszéből kellő részletezéssel filozófiai rendszer készíthető, s fordítva, minden filozófiai rendszerből, a lényegtelent elhagyva, esszét lehetne írni. A különbség az esszéista és a filozófus között tehát az, hogy a filozófusnak egész életében csak egyetlen lényeges koncepciója van, az esszéistának pedig annyi, ahány esszét ír. A filozófus tehát eszmékben végtelenül szegényebb ember. Abból az egyetlen ihletből, amit kapott, egész életében éldegél. Hiába, nincs több neki. S ha mégis lenne, talán, fél komolyan venni, mert az előbbit veszélyezteti. Esetleg újabb, az elsőnek talán ellentmondó intuíciókat a rendszer kedvéért kénytelen elhallgatni és elnyomni.

Az esszéista, mikor az egyik esszét a humanitásról befejezte, nyugodtan fog a másikhoz, amelyben a humanitást elveti. Mert bennünk éppen úgy élnek humanitárius, mint ellenhumanitárius erők, s az egyiknek éppen úgy nincs igaza, mint a másiknak, jobban mondva az egyiknek éppen úgy igaza van, mint a másiknak, és a fontos nem az, amit megállapít, hanem a vélemény értelmes volta, de mindenekfölött az ihlet minősége, a koncepció mélysége, a teremtő gondolat szabad játéka és az emberi elhatározás az abszolútumban.

A rendszer-filozófus abból a meg nem bocsátható ügyefogyott előítéletből indul ki, hogy csak egyetlen tökéletes, ellentmondás nélküli rendszer van öröktől fogva az idők végezetéig, minden ember és minden világok számára csak egy. Az esszéista tudja, hogy ez az egy rendszer Isten tudása. S alázattal megelégszik az ellentmondásokkal.

Önök ebből könnyen azt következtethetnék, hogy mert egyetlen véleménynél sem tart ki, s korlátoltnak bélyegzi azt, aki örök véleményeket kohol, az esszéíró nihilista. Tévednek. Az esszéíró nem az &quot;egyetlen-vélemény-sem&quot; álláspontján van, hanem a &quot;minden-vélemény&quot; álláspontján. S így a dolog megoldása éppen az ellenkező oldalon fekszik. Az esszéíró nem nihilista, hanem univerzalista. Már csak azért is, mert egyetlen véleménynek sem tulajdonít örök létet. A vélemény nem is fontos. Ami a fontos: a látás. A fontos: a teória. A fontos: a theorein, a szent látásban való részesülés. Így érthető az esszéista teóriagazdagsága, szemben a filozófus teóriaszegénységével. Egész sereg szent látványban részesül, s mindegyik látvány, teória, ihlet, koncepció, külön világot teremt. Egy ilyen világ egy esszé. A filozófus primitív esszéista, akinek egész életében csak egyetlenegy szent látványban volt része, s ezért csak egyetlenegy esszét tudott írni. Hogy ez az esszé tizenkét kötet? Otromba mentség, s jellemző arra, aki mondja.

Az esszé esztétikája nem egyéb, mint a próza esztétikája. Az esszé-nyelvben, vagyis a par excellence prózában vidámság, komolyság, tömörség, levegős távlat, súly és könnyedség, mélység és világosság találkozik. Amikor az ember ezeket a szavakat felsorolta, a próza lényeges jegyeit már meg is jelölte. A vers lehet olyan könnyű, hogy tartalmatlanná válik, mégis jó vers. A próza ezt nem teheti. A dal, a dráma, a regény megengedhet magának homályt, mégis tökéletes lehet. Az esszé soha. Itt az értelemnek állandóan éppen úgy jelen kell lenni, mint a fantáziának és az érzésnek. Az eposz néhol a merő leírásban kimerülhet: az esszé leírásának csak akkor van jelentősége, ha a képnek filozófiai, morális, pszichológiai távlata van. Az esszé írójának szellemi helyzete a prózában realizálódik száz százalékban: a próza nem egyéb, mint az autonóm szubsztanciális szellem hangja.

Még egyet: a próféta, a tudós, a költő, a filozófus a hosszadalmasságot megengedheti magának. Esszé azonban éppen az, hogy rövid és tömör, sűrített és szűkszavú. Az igazi esszéista theodiceát ír öt sorban és világtörténetet három oldalon. Harminc lapnál hosszabb művekre az embernek csak akkor van szüksége, ha nem egészséges, és száz lapon mindent el lehet mondani.

OAKLIJI, T. - READ, B. M: Poetry in East and West. 1938, London-Madras: World-press. 272 p.

Ha ez a könyv semmi egyéb nem lenne, csak papír, nyomtatás, cím és kötés, akkor is érdemes lenne róla beszélni. Szerény pompája s komolysága követelné. Milyen ízlés lehet az elefántcsontszínű bordás merített papírban, a bodoni betűk fegyelmezett szépségében, a címlap tisztaságában, s a sötétkék buckram vászonkötésben? A könyv mértéke, hogy az ember milyen könnyen barátkozik meg vele s milyen nehezen válik meg tőle. Van olyan, hogy egy időre az asztalon kell hagyni, melegedjen, mert barátságtalan, és nehéz megszokni. Ez a könyv halála: a művet, amellyel szemben ekkora bizalmatlanságot érzel, sohasem fogod elolvasni. A másik olyan, ha ellopnám, a bíróság fölmentene, mert azt mondaná, ilyen kísértésnek nem lehetett ellenállni.

Oakuji a japán esztetikus az európai, Read, az angol a keleti költészetről ír, így a csere s a tükrözés kettős: nemcsak kelet és nyugat költészete, hanem a keletiről nyugati, a nyugatiról keleti beszél. Elég keveset. A mű fele idézet. S az egész könyvben olyan áhítatos csend van, mintha a közelben istenek ülnének.

A keleti költészet, szól Read, nem foglalkozás. Mindenki lehet költő? Nem. Mindenkinek költőnek kell lenni. Verset írni annyira nem kiváltság, mint imádkozni. Olyasfajta költészettörténet, mint Europában, keleten hiányos lenne, és a valóságnak nem is felelne meg. Az igazi nagy versek szerzője sokszor ismeretlen, sokszor egy asszony, egy szamuráj, egy pap, egy koldus, egy halász, aki talán írni sem tudott. Read azt hiszi, hogy az európai költők nagy része a verset úgy írja, mint ahogy a szakácsnő a gombócot gyúrja: nem egészen rosszhiszeműen és nem is ihlettelenül, de hivatásosan, és így a legtöbbször isteni áhítat nélkül. Nálunk a vers kivétel nélkül mindig munka. S ott?

Mint a folyó a tengerben,

a mű a semmittevésben

ér célhoz és teljesül.

Már ez is vers. Egy hindu költő kínai legyezőre írta, s hogy a tea illatos volt, amit ivott, a legyező tulajdonosnője szép, az természetes.

Költőnek lenni nem hivatás, hanem annyi, mint megérteni a lét örök és mély költészetét.

Tegyük fel, valaki Japánban látogatóba megy a bölcshöz. Be akar nyitni a kapun, de táblát lát kifüggesztve, s azon a következő:

Ebbe a házba

túl sok idegen jár.

Terhemre van.

Milyen barátságtalan és goromba, szólal meg a látogató bosszúsan, megfordul és már távozni készül. A kísérő elmosolyodik és mulatva nézi a kedveszegett idegent. Fordít egyet a táblán s a hátlapra mutat. Íme:

A felirat, kedvesem,

nem neked szól.

A kislány a kertben szaladgál s a fűben pihenő állatkák felriadnak. A vers pedig:

Szegény béka!

Ne félj! Tudd meg,

Issza van itt.

Az öreg hadvezér halálos ágyán fekszik, papírt és ecsetet kér. Már érzi, az idő elkövetkezett. Fejbólintással elbúcsúzik családjától, barátaitól, aztán azt írja: 

Őszi szél.

A lomb fáradtan hull.

Hová? Ki tudja?

Vándor, ne légy szomorú.

Közhely. Mi benne a vers? Csoda, hogy az. Mégis az. Költészet a szerelem, a hold, a kakukk, a bánat, az itóka, ahogy költészet a kaputábla, a kislány futkározása és az élettől való búcsúzás. Read azt írja: Ezeréves mondatok, és még mindig olyan melegek, mintha reggel ejtették volna ki. Aztán hozzáfűzi: Mi más a költészet, mint olyan szavak, amelyek, mint a nap, nem hűlnek ki soha?

Oakuji bevallja, hogy amikor először értett meg európai verset, olyan mámoros szédület fogta el, mint mikor először ivott bort. &quot;Azóta - szól - számomra, a keleti teaivó számára az európai ember és lélek és élet és költészet jelképe a bor&quot;.

Az erőszakot és a szenvedélyt alig lehet megérteni: a költő nem tűr más véleményt, más érzést, más szavakat, mint csak azt, ami az övé. Az olvasót legázolja és Énjébe tapos. Az európai költészet olyan, mint a szerelmes férfi, mikor kedveséért küzd. Ezért van szüksége lovagiasságra, mértékre, rímre, versre, strófára, szerkezetre. Erre a szabályra szükség van, mert enélkül az egész csak egy őrült tombolása lenne. A poétika a költészet morálja. Keleten ilyesmire alig van szükség. Ha nyugaton költészettan nem lenne, a versek helyett a költők üvöltöznének.

A borszerű, félőrült, szenvedélyes erőszak a nagy szavak költészete. &quot;Nálunk a legszebb szó: a kavics, a vízcsepp, a holdsugár&quot;. Az európai szavak titáni méreteit keleten általában senki sem bírja el kellő hasonulás nélkül. Szerelem, sors, halál, sötétség, éter - a nyugati versekben található szavak, amelyek eleinte úgy hatottak rá, mint a bunkócsapás. Mikor Nietzschét japán nyelvre fordították, a fiatalemberek százszámra követtek el öngyilkosságot. A hatás olyan volt, mint amikor a fehér ember először adott pálinkát az indiánnak. Demoralizált. Eleinte Shelley, Keats, Wordsworth verseiből nem hallottam mást, mint vad dübörgést, amely úgy hangzott, mint az ágyúdörgés. Később tudtam csak meg, hogy ez a hang szívdobogás.

Aki egyszer a bort megízlelte, nem tud lemondani róla. Sokszor láttam, hogy amikor európai ember először olvas keletit, mintha bűbáj venne rajta erőt. Ugyanez történik velünk, azzal a különbséggel, hogy a bűbájba csaknem belehalunk. Azt, hogy a vers a szavak orgiája, sohasem fogom megszokni és sohasem tudok róla többet leszokni.

SCOTT, Bentley Robert: Life and fate in the English literature. 1939, London: Century. 320 p. Aesthetics and philosophy of art series, no. 2.

A világirodalom kitűnő szerzőinek olvasása közben Bentley Robert Scott észrevette a különbséget az olyan művek között, amelyek regényesek és az olyanok között, amelyek költőiek. Karl Spitteler svájci költő kijelentése a regény hibrid voltáról és pszeudo-műfajszerűségéről, végül arról, hogy ez tulajdonképpen félművészet, eléggé ismerős. Scott hivatkozik is rá, de tovább megy, és a regény ellen való kifogásait esztétikailag és metafizikailag megalapozza úgy, hogy a regényest és a költőit egymástól egyszer s mindenkorra elválasztja.

A különös azonban nem ez. Scott észrevette, hogy kapcsolat van a mű és az életsors között, és az olyan szerző, aki regényes művet ír, annak élete is regényes, aki pedig költői műveket ír, annak élete is költői. A regényesség és a költőiség nemcsak a művészetben nyilatkozik meg, hanem az életben is. Mert, mondja: a sors is mű, s a művészet szabályai reá is érvényesek. A sors esztétikai alkotás, és éppen úgy, mint egy táj vagy tett, vagy maga a kozmosz, esztétikailag értékelhető. Kell is értékelni. &quot;A sikerült sors esztétikai értékeket valósít meg, a nem sikerült pedig esztétikai értéket sért&quot;. Az ember a sorsot értékeli is, de annak, hogy ennek az értékelésnek alapvető gondolatai esztétikaiak, nem ébred tudatára.

Három példából indul ki: Cervantesből, Goethéből és Dosztojevszkijból. Közbevetően beszél Victor Hugoról, Proustról és másokról is. Azt a megállapítást teszi, hogy a regényíró életének alapvonása a problematika. A bonyolult kérdésszerűséget beszéli ki, de anélkül, hogy megoldaná. A regényesség lényege a probléma, éspedig szándékosan megoldás nélkül. Megoldott és befejezett regény nincs: marék amorf bonyodalom, amelynek sem igazi kezdete, sem igazi vége. Don Quijote sorsa, ha az ember annyi kalandot eszel ki, hogy ne egy, hanem húsz, ötven, nyolcszáz kötetet töltsön meg, a határtalanba meghosszabbítható. A Wilhelm Meister, a Pickwick Papers, a Bűn és bűnhődés vagy az Eltűnt idő vagy az Ulysses ugyanilyen végnélküli kaland. A regénynek a folytatásra általában hajlama van. Miért? Mert a regényben az élmény, a gondolat, a kép - végeredményben az ember maga nem fejeződött be és nem nyert végleges formát. A regény csak problémákból, bonyodalmakból, megoldatlanságokból, szóval a sors éretlenségeiből és befejezetlenségeiből készíthető. Ezért a regény a szekularizált újkornak, a demokráciának, a szocializmusnak, a világszemléleti anarchiának, a vallástalanságnak, az istentelenségnek par excellence műfaja. S e kifejezésnek, amelynek gyökerében, alapjában, teremtő magjában az emberi sorskoncepció nyugszik, a modern amorf Proust-Joyce-i regényhez kellett érkeznie. &quot;Ez a jellegzetes élmény, amely csak élmény és semmi más, - nem értették meg, nem érett meg, nem öltött formát, nem fejeződött be. Élet csupán, amely nem vált sorssá&quot;.

Íme a kiindulás: a regény és a költészet szemben áll. A regény témája: az élet. A költészet témája: a sors. Az élet az alaktalan élmény befejezetlen és befejezhetetlen tartama. A költészet témája a sors, a sors pedig a megformált és kész, befejezett és megoldott élet.

A szerző az angol irodalmon ezt az alapgondolatot vezeti végig. A Sterne-ről, Byronról, Thackeray-ről, Browningról írt fejezetek tökéletesek. És az elmélet alkalmazásakor érdekes újabb szempontok derülnek ki. Scott szerint nem az a regény, amit általában annak neveznek, a prózai elbeszélő műfaj, és nem az a költészet, ami versben írt líra. A regény és a költészet között levő különbség nem a műfajban van, hanem a művész sorskoncepciójában. Valaki írhat prózai elbeszélő művet s az lehet költészet. Ilyen eset Voltaire-é. Írhat valaki versben lírát, és az mégis regényes lesz. Ilyen eset Byroné. Miért? Mert Voltaire sorsot élt, befejezett és kész életet, Byron pedig csupán befejezetlen élményeket. Az angol irodalomban Sterne vagy Thackeray költészetet írtak, bár műfaj szerint a mű regény. &quot;A mű karakterét az író által élt élet karaktere határozza meg&quot;. &quot;A mű azt mondja el, hogy az alkotó életéből mit csinál: regényt, vagy költészetet. Byron verset írt, de az élet, amit élt, regényes volt; Hardy prózát írt, de az élet, amit élt, költői&quot;. Más helyen: &quot;a mű hovatartozóságát azonnal elárulja, hogy az alkotó saját életét regényesíti, vagy költöiesíti&quot;. Regényesíti, ami nem egyéb, mint: impresszionisztikusan élményekbe oldja fel; költőiesíti, ami nem egyéb, mint: egyetlen nagy koncepcióba tömöríti és eszerint megformálja.

A regényesítés szélső formája az önéletrajz. Scott idézi Kässnert, aki szerint az önéletrajz a mítosz ellentéte. Ez az abszolút szubjektív élményszerű élet. Goethe, Dosztojevszkij, Proust. A költészet az élet poetizálása, hogy az élet végül is mü legyen, alkotás, kész, sors, ami nem hull szét, nem olvad el, hanem a befejezett dolgok szférájába emelkedik. Lehetne az &quot;örök&quot; szférájának is nevezni. Scott e körnek a &quot;monumentum&quot; elnevezést adja. 

Scott könyvének jelentősége, hogy a mű és a sors egységére hosszú idő múltán ismét felhívta a figyelmet. &quot;A tökéletes mű nem lóg a levegőben, de nem nőhet ki hamis, hazug és rosszul megépített&quot; sorsból sem. &quot;Az esztétikai értékek, mint amilyenek a harmónia, a rend, az arány, és mindenekfölött: a szépség, az első megvalósulási területe maga az emberi élet. Csak innen, az életben megvalósult szépségből kerülhet az érték a művekbe&quot;. &quot;A szép sors és a szép mű összetartozik&quot;. &quot;Nem lehet alacsonyrendű életet élni és nagy műveket alkotni&quot;. &quot;A szépség egyetemes értékét a költészet tárja fel, akárhol is nyilatkozzék meg ez a költészet: a műben, vagy a sorsban&quot;.

Az élet poetizálása lassú, kényes, finom és magasrendű munka. Csendes, magányos és nehéz. Amit irodalmasításnak szokás nevezni, az ennek éppen az ellenkezője. Életüket a sznobok irodalmasítják s ezek a jellegzetesen regényesek. A poetizálás elsősorban az egyre növekvő valódiság és őszinteség s az ennek nyomán járó élesedés, világosodás, lelkesülés, magasodás, ami csak más szó arra, amit Shaftesbury nemes enthuziazmusnak hív. Ez az enthuziazmus a költői élet koncepciója, ez a tiszta szenvedély, amely a magányban oly csendesen tud izzani, de amely az emberek között oly nagy tüzeket tud gyújtani. Nem feladni a szépet, keresztülvinni az élet minden vonalán: &quot;legyen szép az ember ruhája, legyen szép a háza, legyen szép, amit gondol, s akkor szép, amit alkot, és szép, ahogy él&quot;.


==FÁK==

This is not an essay

this is a poem

from You

for You

and

to You 

Talán nem éppen csak az emlékekkel való elteltség és nem a sóvárgott jövőre való várakozás, amikor az ember a maga egészében eltolódik a jelenből, a múltba süllyed, vagy még el nem érkezett időben él, de nincs jelen sem a múltban sem a jövőben, éppen úgy, ahogy nincs a jelenben, alája merül, vagy ami ugyanaz, föléje emelkedik; van nap, hét, ennél hosszabb, egész korszak, hogy befogadásra képtelen, csak saját színültig teltségén ring, mint egy csónak. Egészen más tájban él; a félmámor egy faja, sokszor nem is fél. A bódultság oka sohasem tudott, sohasem tudható, talán nem is egy oka van, talán nem is ok kell hozzá, talán maga szerzi okait, talán maga okozza önmagát. Nincs benne fény, nincs homály, mert a tárgyak éjszaka is égnek, sűrű, tompa, mélyről jövő ragyogással, a szín egyszerre a világ tulajdonsága lesz, nem felszíne, belülről árad a forma, az érzéki test kiterjedése nem kihűlt dísz. Az élet nem folyik, hanem árad, önmagában lüktet, lassú, nyugodt lüktetéssel, mint egy édes, sötét, kábító folyadékba merülve.

Érzékelés, képzelet elválaszthatatlan -man dichtet schon, wenn man erlebt, egyik a másikon szépül és gazdagszik. E mély kék színek nincsenek sehol, vagy csak voltak, vagy csak lesznek, - vörösek, mint a csillagtalan éjszakában távoli völgyekben égő fáklyák, - a fekete olyan, mint egy bársony kígyó, amely az embert puha melegével befonja, képtelen hegyet, folyót, eget másképpen felfogni, mint ölelést.

Szüntelenül áramló hullámzás, de folytonosan emelkedőben, mint a dagály: mindig jobban elrejti, mélyebben borítja el azt, amit nem lehet annyira elfedni, hogy ne ragyogjon át. Cselekedni nem lehet, mert hiszen az, amit az ember cselekvéssel el akar érni, egy neme a megnyugvásnak, s ez éppen az, amit nem kell elérni, mert megvan. Befogadni képtelen, mert tele van, színültig tele. Mégis cselekszik és befogad, anélkül, hogy cselekedne, vagy befogadna, azzal, hogy cselekvődik és befogadódik. Alkot, illetve alkotódik. Él, vagyis élődik, azt teszi, amit az élet vele tesz. Növekszik. A nagy pátosz: a világ nagy elszenvedése, ahol már nincs szó szenvedélyről, mert lényét a mámor annyira át- és átitatta, hogy nem kell ellenkezést legyőznie, nincs benne semmi rohamos, semmi viharos, semmi erőszak, ugrás, szakadás, olyan élet ez, mintha az ember hőmérséklete egy fokkal emelkedett lenne s állandó láza lenne, de egészséges láza, lassan, lassan, mindig intenzívebbé válva, egészsége fölemelkedett volna, áttüzesedett volna, s ami azelőtt kivétel volt, ugrás és lendület, most állapot lett, állandó, a maga ritmusában lengő, mélyen hullámzó áthatóbb állapot.

Ez a fák nagy pátosza: a nagy elragadottság. Ez bennük a színültig teltség hullámzó növekedése, alvó lüktetése, az áradás elszenvedése, ez bennük a fekete bársony kígyó meleg ölelése. Azt teszik, amit az élet velük tesz, ez a láz, és még eggyel több. Már nem is láz, már nem több abból, ami van, hanem kevesebb. Hűsebb, hígabb, csendesebb, egyszerűbb, kevésbé követelő, elégedettebb és állandóbb. A magasabb hőfok, gyorsabb égés, nagyobb sorvadás. Az égés mérséklése, a láznak nem fel, hanem lefelé való fokozása, állandóbb s mélyebb elmerülés. Ez a hűvös láz. A fák az intenzitás fokozásában odáig jutottak, hogy alig melegebbek, mint a föld. A híg növényi vér fokozott intenzitása feladja a hőt, amelynek fenntartása állandó izgalomban tartaná. Leszállt a hűvös mámorba, egy nyugodtabb, egyszerűbb, mosolygóbb állapotba.

A fa állandó áradó növekedése, mélységekből való ömlése zavartalan, mert a táplálékkal egybenőtt. Ételével szakadatlan érintkezésben van. Növése szünet nélküli. A táplálék a föld. A fa a földet szívja, mindig mélyebbre és mélyebbre nyúl bele. De a fa nem parazita. Nem öli a földet, hanem alkalmat ad neki arra, hogy magát elajándékozza. A kötés kölcsönös, a gyökér belefúródik a földbe, hogy kaphasson, a föld magába húzza a gyökeret, hogy adhasson. Az, hogy valami van, még nem jelent semmit, minden, ami van, csak az adásban, az elajándékozásban nyer jelentőséget. Ez minden viszony alapja, s ebben a viszonyban az, aki ad, mélyebbről van kötve, mint az, aki kap, mert nem a szükséglet köti, hanem a bőség. Az igazi kényszer sohasem a hiányok betöltése, hanem a fölösleg elajándékozása. Aki ad, az elfogadóra jobban rá van szorulva, mint aki elfogad, az adakozóra. Hálája is mélyebb, büszkesége is, diadala is. Ebben az az adás előkelősége, az adás csendes előkelősége, ami a földé.

A fa lényének élő és megnyugtató volta, a földdel való megszakíthatatlan együttélése és ebből következik a másik, még lényegesebb, a fa kétneműsége.

Rómában van egy hellenisztikus szobor, széles csípőjű, gömbölyűtestű asszony; asszonyi mellel, mégis fallikus, vagyis férfi. Hermafrodita. A világ legnyugtalanítóbb szobra. Élőlény, aki nyíltságát megkettőzi, aki nemcsak a nőre várakozik, hanem a férfira is. Nő is, férfi is. Kettős izgalom, kettős várakozás, kettős vágyakozás, a vágy mindig két oldalról éri, kettős zaklatottság. Mert az odaadás lehetősége mindig és ugyanakkor az elzárkózás lehetősége is, ez a szexus szörnyű veszélye, teljes feladást jelenthet, és teljes zártságot, egy isten szabadságát és életfogytiglani börtönt.

Ez az, ami a fa kétneműsége: nem. A fában nincsen kettős izgalom, hanem kettős nyugalom. Mindkét nem egymás felé fordult. A fa a hermafrodita teljes ellentéte. A hermafrodita rosszul, a fa a jól megoldott és feloldott kétneműség, a házasság. A fa együtt él a táplálékkal, a fában együtt él a két nem. A nemek állandó ölelésben vannak, éppen úgy, ahogy a fa állandó ölelésben van a földdel. Csak a fában levő két nem ölelése szorosabb. A tápláléktól elválasztható, ha az elválasztás életébe is kerül, a fát ki lehet ásni, gyökerét ki lehet emelni, vagy tépni a földből. A két nemet egymástól elválasztani nem lehet, nem lehet kiásni belőle a férfit, nem lehet kitépni a nőt. A fa az életnek abban az állapotában van, ahol a nemek még nem szakadtak el egymástól. Már megvannak, nem úgy, mint a kőben, ahol a szexusnak nyoma sincs - már láthatók benne, a fáknak már van neme, de két neme van, egyben mind a kettő, egybeolvadva, feloldhatatlan szorossággal egymásban. Minden fában egy életre kötött házasság van, elszakíthatatlan házasság, amely állandóan a tetőn úszik. A súly itt ismét az állandóságra esik, a szünetnélküliségre, minden rohamosság, szakadás, ugrás távollétére, megszakíthatatlanságára. A fa születése, a benne levő két nem nászának kezdete. A nász megszakítás nélkül folyik. Hogy a nász a növekedés maga? Ez maga a táplálkozás? Csak ebből érthető meg teljesen a fa földhözkötöttsége? Ez a sötét mag, ami a fa személyisége? Ez a ragaszkodó kötöttség és kötés, amivel a táplálékhoz és a talajhoz tapad, amivel egymáshoz tapad a két nem. Csak ebből, még a fa számára is elérhetően középpontból érthető meg a fa lénye? Ez az, amit úgy lehet mondani, hogy a egzisztenciája?

Kierkegaard a Csábitó naplójában beszél az odaadásról, amelyik nem erőszak, nem kábulat, nem részegség és összeroskadás, nem előzi meg semmiféle krízis, és az odaadás nem ennek a krízisnek a megoldása. Ebben az odaadásban a férfi és a nő már könyörög, adhassa oda magát, azon a ponton áll, hogy már csak az odaadás és az őrület között választhat, s az egész lény a másik után való tátongó és örvénylő kiáltássá válik. Ez az, ami a fában levő nemek viszonya: nem. Mert abban, amiről Kierkegaard beszél, még megvan az ellenszegülés lehetősége, hogy: nem, ha ez az eshetőség már egyenlő is a teljes felbomlással és a magányba való összetört belezuhanással. Még megvan benne az, hogy nem lehet másként, hogy nincs más út, hogy csakis ez az egyedüli mód a továbbélésre, és hogyha nem teljesül, ez nem a halál, hanem, ami még a halálnál is megsemmisítőbb. De ez az odaadás túlságosan sakkban tartva saját ellentétével és a teljesülés ízét túlságosan a nemteljesülésre való oldalpillantás adja meg, túlságosan elmerül a megsemmisülés lehetőségében, és csakis a bukásra, az összetörésre, a lezuhanásra való tekintettel tudott ilyen kizárólagos, ilyen elemi erővel elragadó szenvedély lenni. A nemteljesülés fenyegető veszélyének lehetőségére épített teljesülés. Perverzitás. A fában a nemeknek nincsen lehetősége, hogy egymástól független életet éljenek, nincs lehetősége, hogy ne adhassák magukat oda és ne adhassák magukat teljesen, mert nem merülhet fel az, hogy a kizárólagos egyesülés íze e nemegyesülésre való tekintettel legyen feltétlen és maradéktalan. Az egyesülés nyugodt belemerülés, a másik lénybe való elmerülés, beleszívódás és elmerülés, ahogy a folyók egymásba ömlenek és elkeverednek. A lény egzisztenciája kötve van a másik lényhez, ahogy Jaspers mondja. A közlésben jut kifejeződéshez, hogy a lény, nem tud önmaga lenni, ha a másik nem tud önmaga lenni. Az ember csak akkor lehet teljes, ha az, akivel együtt van teljes. Olyan emberrel, aki nem tudja vagy nem akarja önmaga teljességét, az ember nem tudhatja vagy nem akarhatja önmaga teljességét. Ezért rettenetesen áldatlan olyan másik féllel való együttlét, aki nem sajátmaga. Megakadályozza az embert abban, hogy sajátmaga lehessen. Es ez az egzisztenciális főtörvény sehol sem olyan mélyről kötelező, mint a nemek között. A nemek viszonyábari csak az a tökéletesen megnyugtató, ha az ember találkozik szembejövő önmagával, elindul egy rejtett világ felé, és a feleúton megtalálja önmagát, mint aki közeledőben van onnan, találkozik és egyesül vele. Az ember csak önmagával egyesül teljesen szabadon, csak önmagának szolgáltatja ki magát teljesen, mert csak önmagától nem fél. Csak annak adja magát az ember teljesen, akitől nem fél, ezért annak, aki onnan túlról jön, az embernek magának kell lennie. Minden egyéb odaadás részleges. Minden egyes egyesülés alkalmával marad a lényben belül egy rejtett őrség, felfegyverezve kirohanásra és ölelésre készen, tudja, hogy nem szolgáltathatja ki magát maradéktalanul. Van benne félelem, gyengeség, óvatosság, elővigyázat, tartózkodás, gát, fal, merevség, távolság, szakadék. És ahol félelem, ott gyengeség, ott erődök és falak épülnek titkon, megkeményedik a sejt, ott elkezd minden üvegesedni és törni, ott van az erő: 

a szilárd és az erős a halálé, 

a puha és a gyenge az életé, 

ahogy Lao-ce mondja: 

a gyenge legyőzi az erőset, 

a lágy legyőzi a keményet, 

mindenki tudja a földön, 

de senki se mer eszerint tenni, 

- csak a fa. A nemek megpuhulnak benne és meglágyulnak, örökké gyengék maradnak, gyengék, tele élettel, mint a rügy és a csecsemő, oly gyengék, frissek, üdék, puhák, örökké egymás levében főnek, egymásba izzadják nemük illatát, ők tudják, hogy nem az győz, aki kemény marad, hanem, aki meglágyul és enged és befogad és felad és feloldja önmagát, tudja, hogy az önfeladás nem a gyengeség, hanem az erő jele. Tudja, milyen rettentő őrület azt hinni, az a helyzet ura, aki kevésbé szeret, aki inkább megtartja eszét, aki hidegebb marad, aki távolabb tartja magát - ez a tévedés, amin minden sors összetörik: a győzelem azé, aki inkább szeret, aki elveszti erejét, aki jobban áthevül, aki közelebb van, aki fel tud olvadni, aki meg tud semmisülni. A gyermek annak a nemét kapja, aki mélyebben adta fel önmagát az ölelés pillanatában ez rajta a bélyeg. Ha az asszony tudott gyengébb és lágyabb lenni, a gyermek leány lesz, ha a férfi, fiú lesz, a gyermek neme az egyesülésben való megsemmisült odaadástól függ, annak a nemét kapja, aki gyengébb volt, mert az volt az erősebb. Mindig az győz, aki fel tudja adni énjét.

A fa nem tudja ezt. Csak az tud, aki nem tud. Ez a fa egzisztenciája. Ez a fa személyisége. Ez benne a mindenekfölött megnyugtató. Minden élőlény közül az, akinek életterve az ölelésben való feladásra épül fel. Aki a földdel, az étellel ölelkezik s akiben a két nem állandó ölelésben tartja egymást s egymásba olvadja mézét. Ez a fa mélyen erotikus volta - ezért benne a csábítás, ezért a nyugalom, ezért a gyengeség, ezért az eró, ezért a csendes, puha tenyészet, az áradó élet - two ways and one will, két út és egy akarat.

A győző

Ez a hársfa a Bakony egy völgyében nő, ahol a völgy megszűkül és a déli oldalon tíz-tizenkét tonnás sziklák a hegyoldalból merednek elő. A mag két szikla közé esett. Amíg azt a vastagságot, amit a kövek engedtek, elérte, csaknem akadálytalanul nőhetett. De nem tartott soká. Akkor nekifeszült a köveknek és szétnyomta őket. Most felülről rázuhant egy háznagyságú szikla és eltakarta. A hárs kibújt alóla. Gyökereivel az alsó kövekbe megkapaszkodott és elkezdte a sziklát nyomni fölfelé. Amelyik kő útjában állt, azt megrepesztette. Két helyen, közvetlenül a törzs mellett, asztalnagyságú tömbök zuhantak rá. A Fa rájuk borította kérgét, rájuk ömlött, mint az élő láva, és a két tömböt egyszerűen megette. Az alatta levő köveket szétmorzsolta úgy, hogy gyökereivel átölelte őket és szorította, mint az óriáskígyó, míg a kövek megfulladtak vagyis darabokra omlottak, évekig tartó halálos szorításban kinyomta belőlük az ellenállást. Most a hársnak három derékvastagságú gyökere van. Az egyik több kanyarulat után, amit a sziklatömbök között tesz, egyenesen belefúródik a hegyoldalba. A másik szétágazik negyven, vagy ötven szálra, ötvenujjú rettentő marok, melynek fogásába belenyög a sziklagerinc. A harmadik gyökér félig meztelen, mert a kövek kigurultak alóla s a víz a földet kimosta, olyan ez a csupasz gyökér, mint a felvágott hasból kiboruló belek tömege. És fölötte három ember vastagságú, négyemeletes, egyenes törzs rohan bele a térbe, magával rántva ágainak és leveleinek roppant tömegét, él, mint egy halhatatlan nevetés.

Jó lenne tudni, mit gondolt ez a hársfa önmagáról, amikor még mag volt. Szabályos és arányos akart lenni, mint minden fa, ideális fa, mint minden lény, ideális lény. De nem volt álmodó. Egy álmodót a sziklák elnyomtak volna. Nem volt hóbortos. Egy hóbortos türelmetlenségében már megszökött volna. Megszökni annyi, mint a sorsot megtagadni. A sorsot megtagadni annyi, mint gyengének lenni. Gyengének lenni annyi, mint legyőzetni.

Lehet látni ilyet, álmodó fákat, amelyek behunyt szemmel gondolnak egy életre, ami nincsen sehol. Zaklatott arcú fák, elsüllyedve a titkolt elégtételekbe. Túl rossz nekik az élet, nem mert rossz, hanem mert könnyebb képzelődni; mintha belemarná magát sorsába, ahogy a ragadozó belemarkol a húsba, ahogy a repkény sötét ölelésében megfojtja azt, amibe belekapaszkodott. Látni hóbortos fákat, amelyek mint a bolondok csavarják ágaikat, és ésszerűtlen mozdulatokat meredeznek, idétlen táncmozdulatokat tesznek, gúnyt űznek magukból, mert nincsenek magukkal egy véleményen. Vannak patetikus fák, vannak komorak, magányosak. Vannak idióta fák, obszcén, perverz, buta fák. Elvégre a fák arculata félre nem érthető.

A koloskai hárs heroikus fa. Nem szép. De az élet erejének nagyszerűsége nincs ilyen sem Homérosznál, sem szoborban, sem beethoveni zenében, sem nietzschei filozófiában, sem caesari sorsban. Ez a néma küzdelem, amit egyedül küzdött százötven évig itt, kedvezőtlen hegyoldalon, rohamos esők, marcangoló szél, lezuhanó kövek között, óriási tömbök alatt egy szűk völgytorokban. Meg kellett magát feszítenie, elvesztette minden formáját, meg kellett alkudnia, nem volt szabad könyörületet ismernie, pillanatra sem, kegyetlen nyugalommal, előrelátással, kitartással és kitartással tudott csak szüntelenül nőni, s ma, mikor már győzött, harcán már túl van, ráncosan, megviselve, megnyomorítva tud ilyen egészséggel nevetni, nevetni. Mit tudnak még neki mondani az életről ezek után, amin ő nem nevet? Mivel fenyegethetik még? Mitől félhet még? Történhetik még vele valami, aminél rettenetesebbet nem győzött le és nem élt át? Mi az, meghalni? Mi az, félni a haláltól? Már nem fél. Soha, egy pillanatig sem volt boldog, de nevet azon, aki ezért sajnálja. Nem ismeri, mi a bőség. Nem tudja, csak álmából, hogy mi a nyugalom. A béke idegen neki. A gazdagságról nem is tudja, hogy van. Kényelem? Mi az? Sovány, szikár, ínas, megércesedett lény. Egy gonosztevő elvetemültségével és egy bölcs körültekintésével. Ha ember lett volna belőle, olyan életet élt volna, mint Attila, vagy Dzsingisz kán, de úgy evett volna, mint Gargantua és olyanokat nevetett volna, mint Falstaff, és olyan nyugodtan ölt volna, mint Borgia. Ha állat lett volna, meg lett volna benne az oroszlán királyisága, a tigris vérengzése, az óriáskígyó ereje, az elefánt nyugalma, a zerge izmossága és a sas biztossága. Ha költő lett volna, olyan verseket írt volna, hogy meggyulladt volna a papiros. Ha zenét írt volna, olyan lett volna, hogy a hegyek táncoltak volna rá. Ha az emberben ma lenne érzék aziránt, ami fensőbbrendű, ennek a fának papja lenne, fiatal karcsú fiú, aki énekelne és áldozatot mutatna be neki, fényes nyári reggeleken megállna előtte, meghajolna és visszanevetne rá.

Melankólia

Ez a fenyő ott állt a forrás mellett Alsótátrafüreden, a volt Zichy-kastély mellett. Körülötte csupa kicsiny termetű fa, a környéken ő a legmagasabb. Ágait részben a kastély konyhaépületére borítja. Földje fekete, puha és termékeny. A mellette levő forrás üde ömlése az egész vidéket tápláló nedvességgel árasztja el. Nincs benne semmi fáradtság, mert az az ernyedtnek látszó erőtlenség, amivel ágait elereszti nem fonnyadt és nem beteg. Az ott lakók úgy hívják, hogy szomorú fenyő.

Környezetében nincs, ami szomorúságra okot adhatna, jó föld, védett hely, nedvesség, ellenfél hiánya. Magában a fában éppoly kevés az ok, háromszor olyan magas, mint a ház, törzse hibátlanul szép, kivéve néhány gyantacsomót, ami azt jelenti, hogy apróbb sebeket kapott - semmiség. Nincs benne még neuraszténia sem, mert hiszen ez a nyavalya mindig valamilyen elszürkülésben és elszíntelenedésben jelentkezik. A fenyő sötétzöld, tehát jóvérű és jóidegű lény. Csak szomorú. Nem az égbe néz, hanem maga elé mered, vagyis azt a pontot nézi, amit a szomorú lények néznek. Keserűség nélkül, zaklatottság nélkül, indulat nélkül, csaknem szenvedélytelenül. Állatok szomorúsága nem látszik másutt, csak a szemükön. Vannak fogságban élő majmok, néha megunják a pojácaságot és maguk elé néznek. Olyan nézés ez, hogy a ketrec elől egyszerre minden néző eltűnik. Fáradt öreg lovak, az utcán, ha várakoznak, ebbe az irányba néznek. Dürer Melankóliája is ide néz.

Ez az ide, ez az itt, ez a hová nem belül van. A világban levő hely. Az egész fa ezt nézi. Minden tűje, minden ágacskája, koronája, törzse, az élet végtelen szomorúságát nézi, talán azt, hogy milyen szörnyű a magány, de azt, hogy milyen árat kell fizetni, ha az ember feladja. Talán azt, hogy milyen jó érzéketlennek lenni, mert akkor legalább távol van. De milyen jó elmerülni a valóságban, mert akkor közvetlenül kap mindent, örömet, mámort, vidámságot, szenvedést, főképpen szenvedést. Milyen jó mindez és milyen rossz. A fenyő szomorúságában nincsen vád. Nem von felelősségre senkit, tudja, hogy ez nem olyasmi, ami elintéződik, ha azt mondja, ez az ok. Nincs ok. Egyszerűen így van. Nem magyarázza se vér, sem alkat, se jellem, sem emlék, se sors.

Van az életben valami megrendítően szomorú, s az, akinek erre szemében könny gyűlik, nem tudja, ez a szomorúság milyen megváltoztathatatlan. Szeretne szenvedni, szeretné, ha mindez mélyen belevágna és fájna, szeretné, ha legalább belebetegedne, és milyen jó lenne belehalni. De annyira szomorú, hogy már nem is szenved, nem fáj semmi, nem beteg, nem sóhajt, nem türelmetlen, azt se tudja, akarja vagy nem akarja, azt se, hogy mindegy, vagy nem mindegy. Már nem is céltalan. Nem az öröm és boldogság hiány, mert hiszen akkor fájó űr lenne, tér, amiben nincs semmi. Ez a szomorúság sűrű és masszív, égő és áradó, egyfajta súly, amit elviselni tudni éppen annyi, mint szomorúnak lenni. Túl lenni síráson és kínokon, csalódáson, összetörésen, megalázáson, bukáson, magányon, betegségen. Túl lenni halálon -, szomorúnak lenni: itt lenni minden értelem nélkül, magában hordva azt, amiből sohasem lesz semmi, belenőni a megsemmisülésbe, tudva, hogy minden öröm olyan gyümölcs, amely éppen ott, ahol a legédesebb ízt várja, ott benn, a közepében keserű.

Dehogy háborodik fel rajta! - dehogy dühöng érte! - dehogy lázad! Ha még ott tartana, hogy a menekülésnek ezeket a módszereit használni tudná, ha olyan módon tudna megszökni a szomorúságtól, hogy felháborodik, dühöng és lázad. Milyen fölösleges minden ellenállás, milyen szánalmas minden szökés. Ha még lenne kedve, vagy legalább kedvetlen lenne. Ha még hinne a keménységben, vagy legalább hinne. Ha még szeretni tudna valamit, vagy legalább szeretne, vagy ha tudna. Ez a mély sötét gödör mindent elnyelt, s ő belenéz, nyugodt és mozdulatlan, kavargás nélküli feketeség mered elótte, feneketlen és végtelen éjszakai mélység. Belenéz, s az űr nem is vonzza, nem is húzza, éppoly kevéssé, ahogy nem riasztja el, nem fél tőle, nem örül neki, nem kéjeleg benne, nem akar túl lenni rajta, nem vágyódik utána, csak belenéz és szomorú és szomorú. Under all earth runs water, under all life runs grief, az egész föld alatt víz folyik, az egész élet alatt szomorúság. Az élet alatt nyugvó sötét és mozdulatlan tó, az élet megnézi arcát e tóban és szomorúságot néz magának és iszik belőle és szomorúságot iszik. Ha a fenyő ágain átfúj a szél, ez az éjszaka-hangszer megszólal, ez a feketezöld hárfa, milyen mosolytalan hang ez. Hogy ég benne a sötétség. Milyen elviselhetetlenül nehéz hang, milyen puha, és hogy árad, elönti a forrást, a házat, a többi fát, a rétet, az egész erdőt, a sziklahegységet, bársonyos tollkezével megsimogatja őket szeretet nélkül, részvét nélkül, szánakozás nélkül, vigasztalás nélkül, öröm nélkül, s erre maga elé mered, a domb, a hegy, a patak, a szarvas, a fajdkakas, az egész táj alatt szétnylik a föld, s a világ arca megjelenik a sötét tükörben.

A szűz

Ha az ember a vasúti megállótól Porva felé megy a Hódosér völgyében, amelyik még a legszárazabb nyárban is zöld marad, a keleti hegyoldalban néhány nyírfa áll. A középen, a többitől körülvéve nem a legmagasabb, de az a fa, amelyiket az ember először vesz észre, annyira először, hogy nézi, s csak egy idő múlva jön rá, hiszen több is van, azaz nincs, mert a többi más.

Tulajdonképpen nem is fa, hanem virág. És mi a virágmorál? Virágzani. Édes mosollyal belenyílni a világba. Csak lenne az embernek száz szeme, hogy minddel nézni tudná.

Aki azt mondja, hogy a nyírfa leányos, okvetlenül tévedne. Sokkal inkább, nagyon ritkán, elvétve, üde és fiatal leány, aki nyírfaszerű. Olyan karcsú, és olyan harmatos csillogása van, olyan egyszerű, sugárzó, hogy csak egyféleképpen lehet megközelíteni, gyengédséggel. Szűzies. Távolról sem abban a bántóan immorális értelemben, ahogy a morálfilozófia, és nem olyan brutálisan irreális értelemben, ahogy az orvos használja. A szűziesség nem fiziológiai állapot, és nem függ semmiféle elváltozástól. Ahol szűziesség van, ott nem lehet elvenni és nem lehet elveszteni. Hogyan lehet a szerelemben elveszteni? Éppen akkor veszti el, ha nincs szerelem. Nincs szűzies szerelem? Amelyik üde és gondtalan. Egyszerű és tiszta. Olyan, mint a nyírfa. Nincsenek olyan szavak, amelyek olyan gyengédek, mint az ágak hajladozása? Nincs olyan mozdulat, amelyik olyan gyengéd, mint a levél hangtalan meglebbenése? Nincs olyan ölelés, amelyik úgy nő tovább, ahogy a nyírfa kinő a földből? S ez a szűzies szerelem, ezek a gyengéd szavak, ez az édes csecsemőmosoly, ez a nyírfaszerű ölelés, nem virágmorál? Virágzani? Belenyilni a világba néma fehérséggel, önmaga bájába beleremegve, mint a sima vízszínen csillogó fénysugár?

Tisztaság testi is lehet. Mert nem igaz, hogy az istenek márványból vannak, egész legbelsőjükig kemény, ragyogó fehér kőből. Az igazi szűzies nem a márvány tisztasága. Csak eleven hústest tud szűzies lenni, az, amiből tiszta nedvek vannak, tiszta rostok, tiszta hús, tiszta vér, tiszta haj, tiszta bőr

reines Herzens zu sein: 

das ist das höchste, was Weisen ersannen 

und Weiseren taten 

tiszta szívvel élni, ez az, amit bölcsek gondolnak, s a bölcsebbek tesznek. Megtartotta születésének tisztaságát, magába vette az anyatej tisztaságát, a rámosolygó arcok tisztaságát, a napét, a levegőét, a vízét, a kenyérét, kedvesének szerelmét, gyermekeiét, isteneiét és a halál tisztaságát. Ha valaki feltenné neki a kérdést, hogy mi az ártatlanság, úgy nézne az emberre, mint egy madár, vagy csillag. Ha a lények így néznének egymásra a földön, nem lenne más, csak tiszta szív. A világ olyan átlátszó, mint az üveg, csak ez az üveg puha és meleg és él, annyira él, hogy kibírhatatlan lenne, ha nem lehetne mosolyogni. Az élet ott, ahol fakad, tiszta és édes pleasure which there is in life itself, gyönyör, amely magában az életben van. Nem elmenni a forrástól annyi, mint szűziesnek lenni. Az etruszkok asszonyaik sírkövére virágot faragtak, se nevet, se mást, se kort, se rangot. Mit mond a sírkő? Aki itt fekszik, virág volt, élni tudta azt, amit a bölcsek csak gondolni.

Áldás

Korcsula fölött, ha az ember túlmegy a temetőn, délkelet felé, nem nagy füves térségen áll a fügefa. Három vastag ága mindjárt a föld színén elválik háromfelé, azután fel- és visszahajlik. Augusztusban illatos, sötétibolya, zsíros, mézízű füge terem rajta. A füvet beárnyékolja, védelmébe veszi a teret s a lényt, aki a gyepre lép. Ez a nagy kotlóstyúk itt ül, szárnya alá bújhat mindenki, aki akar. Aki a fa közelébe jut, az anyai test közvetlen melegének terébe lép: védelemben áll, olyan védelemben, amit csak az tud megteremteni, aki az ember javát akarja.

Az ember önmagának is kívánhatja javát. S ez a kívánság, ha elég erős, teljesül. Igen, a kívánság szemben áll a szükséggel. A Vágy szemben áll az anankéval. Többet akar. Ha csak szükség lenne, az egész élet a fizika, kémia, biológia törvényei szerint történne. De a vágy túlmegy rajta, többet akar, mint amennyit az ananké engedni hajlandó. A vágy; a lehetetlent akarja. És tud olyan lenni, hogy a szükség törvényeit áttöri. A kívánság olyan nagy lehet, hogy az anankét feloldja, a szükséget a szenvedély tüzében megolvasztja, s akkor a törvény eltűnik, a kívánság teljesül.

De a vágynak, ha az ember önmagának akar, kimondhatatlan veszélye van. Ez a veszély, hogy a vágy teljesül, s akkor az ember eléri azt, amit akart. Eléri és meglátja, hogy mi volt az, amit kívánt és követelt és vágyott. Megkapja, és meg kell hogy ismerje. Úgy látszik, mintha ajándék lenne. És száz eset közül csaknem százban: büntetés. Íme, megkaptad. Ez az, amit kívántál? Ez az. Itt van, használnod kell, élned kell vele és általa. S most derül csak ki, hogy a vágy hamis volt. Nem is ezt akarta. Fel kellene állítani azt a tilalmat: ne kívánj magadnak olyat, aminek teljesülése terhedre válik, mert vágyad teljesül, és amit akarsz, megkapod. Ezért nem jó, ha az ember önmagának kíván. Nem tudja és nem is tudhatja, hogy mi az, amire vágyódik. S amikor megkapja, csak bánkódik és kiábrándul. Az előbb még kívánta, most már elkívánja, aztán megint visszakívánja.

Ezért jó, ha van valaki, aki az embernek maga helyett kíván: ha van pártfogója, barátja, apja, kedvese. Az ember saját életének áldását sohasem hordja önmagában. Ezért jó, ha van ilyen anyai lény, mint ez a fügefa, aki az ember javát kívánja. Ha védelme alatt állok, tudom, hogy fölösleges kívánnom magamnak bármit is: nincs szükség vágyakozni. Amit ő kíván, abban meg lehet nyugodni, s jobb, mintha én kívánnám. Jobban tudja, hogy mit akarok, mint én. &quot;Ha a bolond az élet vízét nyújtja, kiöntheted, ha a bölcs mérget ad, idd meg nyugodtan&quot;. Mert a bölcs tudja, hogy a méreg jó. Az ember itt a fügefa bölcsessége alatt él. Mi az, amit nyújt? Mi az a jókívánság, amit nekem kíván? Mi az, amit helyettem jobban tud, mint én magam? Nem érdemes gondolkozni rajta. Majd megkapom. Valószínű, hogy nem lesz semmi látható jele. Az

ember a legnagyobb vágyak teljesülését nem is érzi. Csak azt érzi, hogy van mellette valaki, aki úgy odahúzódik az ember mellé. Érzi, hogy ő sajátmaga is fügefává lett: már nem magának kíván, hanem másnak; s a többiek odajönnek hozzám, alám bújnak, mert tudják, hogy helyettükjót kívánok. Leülnek az áldás sugárzásába, esznek az egyre édesedő gyümölcsből, elnyúlnak a gyepen, és a fölöttük zöldelő árnyékos ég alatt alszanak, mint egy embrió.

==OLBRIN JOACHIM CSODÁLATOS UTAZÁSA==

Napokra lenne szükség elbeszélni, hogy Olbrin Joachim hogyan akart elhelyezkedést találni; nagy kötetekre lenne szükség elbeszélni, hogy temérdek vállalkozását miképpen kísérte minden esetben keserves kudarc. Egyszer bizony kell majd rá időt szakítani, és pontosan el kell mondani, hogy a szegény parasztfiút hogyan lökték ki hazulról, hogyan került a városba, volt inas, szolga, napszámos, munkás, de alighogy valamibe fogott, máris kénytelen volt odébb állni, és kenyerét vesztette. Haramiák közé került, majd katona lett, barát, zarándok, még azzal is megpróbálkozott, hogy király legyen, de abba is belebukott. Mialatt ki alulról fölfelé, ki felülről lefelé, ki csak úgy a maga körében megtalálta helyét, az egyik hírt szerzett, a másik vagyont, a harmadik megelégedett kis házikóval, vagy feleséggel és gyermekkel, Olbrin Joachim alighogy valamibe fogott, már abba is kellett hagynia.

Sokszor tűnődött rajta országút szélén, árnyékos fa alatt, amikor ott pihent és jószívü emberek adományával gyéren telt tarisznyájából falatozott, ugyan micsoda átok lehet az, ami kíséri s nem engedi megnyugodni. Szíve nem volt sötétebb, mint másé, rosszindulatot senki iránt se táplált ; vajon előbbi életében elkövetett bűnéért kellett lakolnia? A maga fejétől nem tudott rájönni. Megkérdezni pedig? Sose volt barátja, sose volt leány, aki kedvesen szólt volna hozzá. Kit kérdezzen?

Igen, igen sok lapot kellene teleírni, hogy az egész történetet el lehessen mondani, előbb azonban még sokat kellene keresni-kutatni, régi könyvekben, kéziratokban, feljegyzésekben, levéltárakat felhányni, amíg az ember Olbrin Joachimnak, ha nem is egész életrajzát, de sorsának legalább valamilyen kerek krónikáját meg tudja szerkeszteni. Mondom, egyszer időt kell szakítani rá, mert nemcsak érdemes, hanem szükséges is, és meg vagyok győződve, hogy a krónika kiadója művével még hírnevet is szerezhetne.

Ezúttal a hős történetének csak utolsó fejezete kerül nyilvánosságra. A fejezet Gran-Coissard de Plaine városka könyvtárában a XVIII. század közepéről való kéziratban találtatott. A kézirat egy régebbi munka másolata, mert Olbrin minden bizonnyal sok száz évvel azelőtt élt. Ha nem is a legérdekesebb, de mindenképpen egyik legtanulságosabb fejezet ez. Olbrin Joachim amikor az emberi foglalkozásokat már igazán mind végigpróbálta, mindenütt kudarcot vallott, és úgy látta, hogy senkije sincsen, aki útba igazítaná, egy napon elhatározta, elmegy a világ főkormányzójához, kihallgatást kér tőle és elpanaszolja neki baját.

Tanyákon, falvakon, kis és nagy városokon keresztül vitt útja, mindig csak észak felé. Napok, hetek, hónapok teltek el, amíg Joachim kietlen síkságon, sűrű sötét erdőn, mocsaras réteken, havas csúcsokon, folyókon, jégmezőkön át az északi tenger partjára ért. Itt aztán csónakba szállt, és ismét napok, hetek, hónapok teltek el, amíg viharban, szélben, havazásban, szigethez jutott.

A parton százöles cédrusok állottak olyan komolyan, mint a halál angyalai. Befelé szintén cédrusfasor vezetett, magas hegyre, százezer lépcsővel. A hegy tetején irtózatos nagy palota állott, ezer ablaka volt, ezer emelet a föld fölött és ezer emelet a föld alatt. Valószínűnek látszott, hogy ez a világ főkormányzójának palotája.

Három nap és három éjjel ment Joachim felfelé, mindig felfelé a százezer lépcsőn, amíg a palota kapujához ért. Mindjárt be is lépett, és azt mondta az ajtónállónak:

- A világ főkormányzójával szeretnék beszélni. Hol találom meg őt ebben a rengeteg házban?

A kulcsár ezekre a szavakra megcsóválta a fejét, és azt mondta:

- Nem kis dolgot akarsz, te ember. Én bizony azt hiszem, nagy szerencséd lesz, ha kívánságod teljesül. Nagy úr ám a világ főkormányzója. Nem áll szóba mindenféle jöttmenttel. De ha már itt vagy, eredj végig ezen a folyosón és keresd meg a titkárt, az majd elizgazít.

Megmutatta az utat, Joachim elindult, és csakhamar bekopogtatott az ajtón, amelyiken nagy betűk azt mondták: TITKÁRI HIVATAL.

- Azért jöttem, hogy elpanaszoljam bajomat, mert széles földkerekségen egyes egyedül csak a főkormányzó tud segíteni rajtam.

A titkár ezekre a szavakra megcsóválta a fejét, és azt kérdezte:

- Hát mi bajod is van tulajdonképpen?

- Az én bajom, felelt Olbrin Joachim, hogy nem találom a helyemet a földön. Ezen kellene segíteni valahogy.

- Nem-e? - szólt a titkár. - Aztán hogyan történt a dolog?

Joachim elbeszélte, hogy mi történt vele, amióta megszületett, hogyan űzték el hazulról, miként próbálkozott meg a városban mindenféle munkával, mesterséggel, de sehogyan sem akart neki sikerülni. Most már harminc éves, mindent megpróbált, amit tudott, de a végére jutott. A titkár hallgatta, hallgatta, csóválta a fejét, végül azt kérdezte:

- És miért nem találtad meg helyedet a földön?

- Hát ha tudnám, nem jöttem volna ide, de éppen, hogy nem tudom.

A titkár alaposan szemügyre vette Joachimot, felállt és azt mondta, hogy menjen vele. A folyosó sarkáig mentek, ott liftbe szálltak, fölmentek a tizedik emeletre. Ismét végig mentek vagy nyolc folyosón, és beléptek egy szobába, amelyre ezt írták: FELÜLVIZSGÁLÓ. A titkár néhány szót mondott egy fehérköpenyes embernek, aztán így szólt Joachimhoz:

- Vetkőzz csak le.

Joachim engedelmeskedett, mire a fehérköpenyes belenézett a köldökébe. Jó hosszú ideig vizsgálódott, nagyítót is vett elő, a titkárnak is szólt, suttogtak, végül a fehérköpenyes kijelentette: 

- Érthetetlen, de nincs.

- Hogyan lehet? - kérdezte a titkár.

- Nem tudom, - felelt a másik és vállat vont. - Rendes gyártmánynak látszik, de tény, hogy száma nincs.

Megtapogatta Joachimot, szemhéját lehúzta, belenézett a torkába, hóna alá nyúlt, kitépett egy szál szőrt, a világosság felé tartotta. Joachim azt kérdezte: 

- Mi történik itt velem?

- Úgy áll a dolog, hogy minden ember itt készül ebben a házban. Mi csináljuk őket, és mindegyiknek van száma. A számot a köldökébe írjuk. Nálad ezt a számot nem találjuk. Olyan dolog ez, amit nem tudok mivel magyarázni.

Joachim eltűnődött a dolog fölött, és még kérdezősködni akart, de a titkár karon ragadta és kivitte. Újra liftbe szálltak és leutaztak a tizedik emeletre a föld alá, benyitottak egy ajtón, amelyen a felírás azt mondta: IKTATÓ.

- Mi a neved, és mikor születtél?

Joachim megmondta. Az ott levő ember telefont vett fel, az adatokat bemondta, nem is egy perc múlva egy másik ember tolókocsin papírokkal telt acélszekrényt hozott. A titkár kinyitotta, kivett egy térképet, névsort, egy köteg papírt. Keresett, és egy idő múlva így szólt: 

- Nincs.

- Mire mondod, hogy nincs - kérdezte Joachim.

- Mielőtt az ember földi útjára indul, ilyen acélszekrénybe kerül a név, a szám, a születési hely, az idő és a recept. Ez a térkép azt mutatja, hogy születésedkor hol születtek emberek. Itt a térkép. A te falud nincs bejegyezve. Recepted sincs itt. Nincs iktatva! Nincs száma! Példátlan, hogy itt mi történik! - Ezt kiáltozta a titkár. - Ha a főkormányzó úr megtudja, az egész bandát el fogja csapni.

Joachimot újra karon ragadta, és kilépett vele. Végig a folyosón, be a liftbe, fel a föld fölött a négyszázhetvennegyedik emeletre. Itt a folyosón beszálltak egy kicsiny villamoskocsiba, kanyarogtak a kivilágított folyosón, végül elértek egy nagyobb térségre. Ott a kocsi megállt, és beléptek az ajtón, amelyen ez a jelzés volt: Y 1333.

A teremről azonnal látszott, hogy műhely, éspedig a legeslegnagyobb műhely, amit Olbrin Joachim életében látott. Lehetett ott vagy tízezer munkás. A falak mellett polcok állottak, olyanok, mint a patikában, fiókokkal és üvegekkel, benne színes porokkal, folyadékokkal, felírásokkal. A munkások előtt kicsinyke mérleg volt, kémlőcső, próbacső, kenőcsésze, lombik, retorta, hajszálcsó, arany és ezüst kanálkák, kések, csipeszek, mindenféle ezernyi műszer. A munkások úgy dolgoztak, hogy előttük valami papírdarab feküdt, lenézték róla, hogy mit kell csinálniok. Aztán a polchoz léptek, levettek egy üveget, kinyitottak egy fiókot, méricskéltek, kevertek, megnézték a próbacsőben, megint kevertek, forraltak és kavartak.

Joachim ezt a munkát csodálkozva nézte, aztán odaállt az egyik asztalhoz és nézte, hogy a munkás mit csinál. Akkor látta, hogy a papírdarab tulajdonképpen recept, éspedig történetesen ilyen volt:

Hit. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 0,3331.419.880

Istenfélelem. . . . . . . . . . . . . . . ..0,0019.235.988

Komolyság. . . . . . . . . . . . . . . . . .0,0000.001.368

Pénzéhség. . . . . . . . . . . . . . . . . .0,4412.688.342

Szeretet. . . . . . . . . . . . . . . . . . .12,3562.955.113

Önzés. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 0,0000.345.721

Részvét . . . . . . . . . . . . . . . . . .. .33,0987.455.692

Szerelem. . . . . . . . . . . . . . . . . . . 0,3452.674.116

Irigység. . . . . . . . . . . . . . . . . . . .0,3567.922.137

A munkás tiszta próbacsövet szedett elő, az egyik polchoz lépett, leemelte az üveget, amire az volt írva: HIT. Vízszerű folyadék volt, amikor a munkás kinyitotta, nagyon jó tiszta illat áradt belőle. A kellő mennyiséget kitöltötte, aztán egy másik fiókba nyúlt, és az ISTENFÉLELMET vette elő. Ezt kristály-alakban tartották. A kristály a folyadékban azonnal feloldódott és a folyadék forrni kezdett. Még jobban forrt, amikor a munkás a KOMOLYSÁGot tette bele. A komolyság mély sötétbarna olajszerű folyadék volt. Az üvegben levő anyag gőzölgött és főtt.

- Miért forr ennyire? - kérdezte Joachim.

- Mert ez mind éltető alkatrész - felelt a munkás. Azzal új anyagot vett elő. Dobozba nyúlt, ahol sárgászöld, takonyszerű nyálka úszott.

- Az ostobaság - felelt a munkás. - Nézd csak, mi lesz ebből a jóillatú, forró anyagból, ha beleteszem.

Az ostobaságot lemérte és beletette. Egyszerre átható büdösség kezdett terjengeni, a lombik pattogott, mert az anyag hirtelen lehűlt, és az üveg falán köd csapódott le. A massza most fortyogni kezdett és nagy hólyagok pattantak belőle fel. A munkás ekkor bíborvörös port vett elő, amit a tégelyben először megtört. Ez volt a PÉNZÉHSÉG. Mikor apróra és símára megtörte, az üvegbe szórta. Egyszerre megszűnt mozogni. Kemény lett, mint a szikla.

- Megfagyott - szólt a munkás; - mert ez a vörös por mindent megfagyaszt. Ha egy tonna hitbe egy grammot teszek belőle, tüstént jéggé válik.

Most egy kis üveget vett elő, amelyben világoskék folyadék volt, és ez a felírás állott rajta: SZERETET. Lemérte, beletette, az rögtön feloldódott és párologni kezdett. A gőz minden színben játszott.

Most jött az ÖNZÉs. Ez kemény homokkőhöz hasonlított. A munkás ezt is megtörte, és a lombikba szórta. Az anyag megint fagyni kezdett, de nem keményedett meg egészen. A RÉSZVÉT olyan anyag volt, mint a foszfor, valamilyen vegyület alatt tartották, hogy a levegőn ne oxidálódjék. A munkás a jelzett mennyiséget lemérte és elkeverte. Most a massza elkezdett vonaglani.

- Ez azért van - magyarázta a munkás; - mert a részvét küzd a pénzéhséggel és az önzéssel.

A SZERELEM jelzésű üveget vette le. Aranyszínű folyadék volt, és úgy ragyogott, mint a nap. Illata kábító és erős volt, úgyhogy Joachim egészen megszédült. A folyadék a masszát arannyal vonta be. Illatából és fényéből ugyan sokat veszített, az egész mégis fénylett. Aztán a citromsárga nehéz kenőcsöt húzta elő. Ez volt az IRIGYSÉG. Ez is azonnal beleszívódott az anyagba, és a szerelemtől alig lehetett megkülönböztetni.

A recept be volt fejezve. A munkás a bunzenlámpa fölé tartotta és felforralta. Joachim külön érezte mindegyik tulajdonság szagát, amíg végül az egész áttüzesedett, s akkor az egész szag egybeolvadt.

Mikor így az anyag áttüzesedett, a munkás az üvegcse száját megolvasztotta és leforrasztotta. Ezután már csak az következett, hogy belegöngyölte a recept papírjába, egy kis bádogdobozba tette és félrerakta.

- Kész - mondta.

- Micsoda kész? - kérdezte Joachim.

- Az ember - felelte a munkás, és már vette is a következő receptet.

Joachim ezen nagyon elcsodálkozott. Nem tudta mire vélni a dolgot, s ezért azt kérdezte:

- Hogyan, hát ebből ember lesz?

- Ebből még nem. Hanem majd ha keresztülmegy az összes műhelyeken.

Ekkor odajött a vegyészmérnök, és azt mondta a titkárnak:

- Ma reggel kértünk tíz mázsa ostobaságot, mikor kapjuk meg?

- Már azóta hozzák - felelte a titkár; - de mondja csak, mire kérték? Kísérletre? Tegnap harminc tonna pénzéhséget küldtem. Feltűnt nekem. Rendkívüli mennyiség.

- Egyáltalán nem kísérletre - szólt a mérnök: - Mi most itt új beosztást kaptunk. Az európai városokba szállítunk. Holnap megint tíz tonna pénzéhségre lesz szükségünk. A receptek így vannak elkészítve. Nézze kérem, ilyen egy ilyen újszülött receptje:

Komolyság. . . . . . . . . . . . . . . . . . .0,000.000.001

Léháság. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .0,000.119.776

Kéjvágy. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6,456.233.888

Ostobaság. . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5.349.222.592

Intelligencia. . . . . . . . . . . . . . . . . . 0.000.114.293

Kötelességtudás. . . . . . . . . . . . . . . 0,010.566.574

Önzés. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .9,009.344.283

Hiúság. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .10,273.934.855

Pénzéhség. . . . . . . . . . . . . . . . . 9888,438.945.665

A titkár megnézte a receptet és köpött.

- Nem szívesen vállaltam ezt a munkát - folytatta a mérnök; - de mit tegyek? Ez a recept itt miniszter, akadémiai tag, elnök, és más mindenféle lesz. El lehet képzelni, hogy a többi milyen színvonalon áll. Az előbb a tűzföldieknél voltam. Az szép és komoly munka volt. De ez? Nagy masszák, kevés és alacsonyrendű tulajdonság. Semmi finomság és bonyodalom. Higgye el, uram, utálni kezdem foglalkozásomat, ha arra gondolok, hogy ilyen lelkeket kell gyártanom. Ha nagy szívességet akar nekem tenni, kedves titkár úr, szóljon az igazgatóságnál érdekemben néhány jó szót. Elvégre már a negyedik millió évet töltöm itt a vállalatnál, és sohasem volt panasz ellenem. Valami nemesebb és magasabb munkát szeretnék végezni.

- Szívesen - felelt a titkár. - Magam is azt hiszem, hogy sok fiatal gyakorlómérnök van itt, akik az ilyesfajta alacsonyabb rendű munkát egészen jól ellátják. Úgy látszik, a főkormányzó úr ezeknek a városoknak elzüllesztését elhatározta.

- Nekem is az a benyomásom. Az ilyen embereknek az egész föld fejlődése szempontjából már nincs jelentősége.

Kezet fogtak és a titkár a munkafelügyelőhöz lépett. Elmagyarázta neki Joachim helyzetét, átnyújtotta a segédhivatali számot, és felszólította, hogy nevezze meg azt a munkást, aki Joachim lelkét készítette. Minderre a munkafelügyelő csak csóválta a fejét. Alaposan végigmérte Olbrin Joachimot, aztán azt mondta:

- A mi műhelyünkben ez az ember nem készült. Különben is, mi abban az időben Patagóniába szállítottunk. Itt valami hiba lesz.

A titkár újra káromkodott, leszidta a felügyelőt, aztán indultak tovább. Újra felültek a villamoskocsira, elnyargaltak a liftig, ott fölmentek a nyolcszázhatvanadik emeletre, és benyitottak a TUW 480011/678 - XXIV. számú műhelybe.

A belépőket itt megint egészen más látvány fogadta. Sok száz munkás dolgozott itt is, de a tégelyeknek, fiókoknak, fioláknak már nyomuk sem volt. Mindegyik munkás kicsiny asztalka mellett ült, és valami ötszáz különböző színű lámpácska volt előtte. A lámpák közül néha csak egy égett, néha több, néha valamennyi. A munkások az asztal szélén valamit igazítottak, aztán meggyújtották a lámpákat és az üvegfiolákat nézték. Joachim azonnal az egyik munkás asztala mellé lépett.

- Mi történik itt, ezzel a fiolával?

A munkás az üvegcsét fölvette. Szakasztott olyan volt, mint amilyet az Y 1333 számú műhelyben látott, de amint a receptből kiderült a K 471 számú műhelyben készítették és egy hottentotta lelke volt.

- Itt a recept, - mondta a munkás, - itt van, hogy ennyi és ennyi HÓBORTOSSÁG. Most itt van az asztalon ez a mérőléc. A jelzett mennyiségre beállítom a hóbortosság lámpáját. Ez a sötétszürke itt. Most meggyújtom, és keresztülnézek az üvegcsén. Ha nem látok semmit, akkor rendben van. Ha túl sok, vagy túl kevés lenne a mennyiség, akkor szürke folt jelentkezne. Akkor a fiolát visszaküldöm a K 471 számú műhelybe, hogy készítsék el még egyszer, mert rossz.

- Előfordul gyakran? - kérdezte Joachim.

- Nagyon ritkán - felelte a munkás. - Én már tízezer éve vagyok itt, de még egyetlen rosszat se találtam. Nem is hallottam, hogy valaha is találtak volna rosszat. A főkormányzó úr állítólag ilyenkor nagyon megharagudna, mert a végletekig pedáns ember.

- És aztán mi történik? - kérdezte Joachim.

A munkás megnézte a következő számot. 00.318 volt, és a hiúságot jelentette. A mérőlécet beállította, aztán a sötét ibolyaszínű lámpát gyújtotta meg.

- Ez a hiúság? - kérdezte Joachim.

- Úgy van - felelte a munkás. - Nézz keresztül az üvegen, ugye nem látsz semmit?

- Semmit.

- Akkor pontos. Most jön az istenfélelem. Ez 138,941.566. Beállítom a lécet, meggyújtom a fehér lámpát. Nem látok semmit. Ez is jó.

- S ez az egész?

- Nem - válaszolta a munkás. - Most az összes mennyiséget beállítom, és itt, felül, tetszésszerinti számot. Mire vagy kíváncsi, ennek az embernek gyerekkorára, férfikorára, vagy aggkorára? Mondjuk, legyen harminc éves, hat hónapos és öt napos. Helyes? Itt van harminc, itt van hat, itt van öt. Most meggyújtom a lámpát, és nézz ide.

Joachim az üvegbe nézett, és nagy csodálkozására erőteljes fokföldi hottentottát látott, amint a szikkadt talajon ment valamilyen irányba.

A munkás eloltotta a lámpákat, és elővette a következő fiolát.

Ez volt a felülvizsgálat.

A titkár ezalatt megtalálta a munkafelvigyázót, elmagyarázta neki Olbrin Joachim esetét.

- Itt kell lenni a hibának - szólt mérgesen; - mert a felülvizsgáló felel minden hibáért.

- Kérem - szólt a felvigyázó; - ez ki van zárva. Szabálytalanságról nem tudok, és ez nem is lehetséges.

- Mindenki azt mondja - kiáltotta a titkár; - hogy nem nála történt. Mégiscsak példátlan dolog, hogy ilyesmi előfordul, és akkor még le is tagadják.

Nem is köszönt, csak úgy intett Joachimnak, hogy jöjjön, és máris rohant ki. Újra villamos, fel a liftre, ott beszálltak, és meg sem álltak a föld alatti nyolcszázharminchatodik emeletig. Megint be a villamosba, dübörögtek a villanyfényes folyosókon, alagutakon keresztül, amíg megálltak a VIII-D IX-CV/43 számú műhely előtt.

Amint beléptek, nem láttak mást, mint rengeteg nagy kerekeket, villanyhuzalokat, hajtókarokat, mint szuszogtak, morogtak, sípoltak, eszeveszett sebességgel. Ott kanyarogtak a gépek között, amíg elértek egy tágasabb helyre, ahol számos kicsiny ezüstcsövecske futott valamilyen tálszerű porcelánedénybe. A munkás, aki ott állt, a már felülvizsgált üvegcsét az ezüstcsöbe tette, a cső felkapta és beledobta valamilyen katlanba. A katlanban nagy nyomás alatt az anyag teljesen megolvadt, és mint alaktalan csepp a másik oldalon lehullott. Innen a gép újra felkapta, és a cseppet átalakította először légneművé, aztán elektromossággá, végül pedig lélekké. Mikor lélekszerűségét elérte, a gép automatikusan sztaniolba csavarta és egy dobozba tette. A másik oldalon álló munkás a sztaniolcsomagokat összeszedte és kazettákba helyezte el.

A titkár néhány szót szólt a felügyelőhöz, de itt sem tudott meg semmit. Azonnal sarkon is perdült, kifutott, újra a villamosba, a liftbe, és máris rohantak visszafelé a föld felé, ezúttal az ezredik emeletre a föld fölé. Itt a 2. F. R. / 817 CD VII. számú műhelybe nyitottak be.

Tulajdonképpen ez nem is volt műhely. Csupa kicsiny arasznyi platina ágyúcska állott, csővel az ablak felé. Minden ágyúcska mellett munkás. A dobozból kivette a sztaniolcsomagot és beletette a csőbe. Alája valami töltetet dugott. A terem közepén óriási asztalon térkép terült el, és legalább ezer munkás vette körül. Mindegyik előtt papír számmal sűrűn teleírva, és precíziós óra. A munkás leolvasta a papíron levő számot, és odaszólt az ágyúnál szolgálatot teljesítő emberhez:

- Északi szélesség 22 fok, 58 perc, 39 másodperc, keleti hosszúság 114 fok, 41 perc, 26 másodperc. Kész. Tizennégy óra hat perc nulla egész hattized másodperc.

Csengőt nyomott meg, s az ágyú abban a pillanatban elsült. Sziszegő hang hallatszott, és kicsiny füstfelhő jelentkezett a cső nyílásán. Mikor a füst eloszlott, sor került a következő sztaniolcsomagra.

Így folyt ez teljesen egyhangúan és csendben, ahogy csend és egyhangúság volt az egész épületben.

A titkár odaszólt a munkafelügyelőhöz, itt is kimérgelődte magát.

- Magam állottam az Alfa Udt.147/639.541 számú ágyúnál - szólt a felügyelő; - és emlékezem minden egyes lélekre. Ez itt nem volt közöttük. 

A titkár káromkodott, és már újra a villamoson ültek. A liftbe szálltak és lerohantak a föld alatti ezredik emeletig. Itt voltak azok, akik a recepteket készítették. Receptcsináló csak az lehet, aki az egész lélekgyártást végigcsinálta és a legalaposabban megtanulta. Akkor ide a föld alá kerül, de itt is százezer évig csak gyakorolhat.

A receptkészítők együtt vannak egyetlen teremben, nem úgy, mint a többi munkások. Tevékenységük három részből áll: először megtanulják az összes recepteket, amiket valaha is csináltak, aztán elkészítik a megfelelő variánsokat. Ez az egyszerűbb munka, amihez nem kell ellenőrzés. Van aztán kényesebb is, amihez az igazgatóság tanácsát is igénybe vehették, és az igazgatóság révén kapcsolatban állottak magával a főkormányzóval. Egyesek a lelkek fejlődését és visszafejlődését tanulmányozták. Az erre vonatkozó megfigyeléseket is felterjesztették az igazgatósághoz. Végül itt volt még a tulajdonságok feltalálása. Ilyesmi az eddigi tapasztalat szerint még nem történt meg. A főkormányzó, amikor a gyárat megalapította, a tulajdonságokat meghatározta. Ennek már többszáz millió éve. Új tulajdonságokban a receptkészítők nem hittek, de nem hitt az igazgatóság sem. Hogy a főkormányzó véleménye mi volt, azt persze nem tudta senki.

A titkár parancsára egy munkás elkezdte keresni Joachim receptjét. Persze nem találták, mire újra kirohantak, villamosra, liftre, újra villamosra, a 407. emeleten az analizálóba.

A munkás kicsiny kést vett elő, egy csepp vért vett Joachim karjából, üveglapra tette, azt belenyomta egy készülékbe, megforgatta és belenézett. Vállat vont és azt mondta a titkárnak:

- Nincs reakció.

A titkár is belenézett és olyan dühös lett, hogy már káromkodni sem tudott. Elrohant a föld alatti 102. emeletre, majd a föld fölötti hatszáznegyvenegyedikre, megint le a háromszázhuszadikra, megint fel, és így tovább, míg egy óra múlva visszatértek a földszintre, és a titkár szobájában kimerülten leültek.

- Várj egy kicsit, - szólt egy idő múlva a titkár, mikor kifújta magát; - én majd elintézem a dolgodat.

Csengetett, a belépő szolgának parancsot adott, hogy azonnal hívja össze az igazgatóságot, aztán kiment.

Joachim sokáig ült a szobában kimerülten a nagy hercehurcától, megszédülve a rengeteg emelettől, de attól is, hogy íme most belepillanthatott az embergyártás nagy titkába. Végül eszébe jutott, hogy a titkár nagyon meg van akadva vele. A legjobban szerette volna, úgy tűnik, ha egyáltalán nem is lett volna. Látnivaló, hogy létezésében itt a házban senki sem hibás. Ezek után Olbrin Joachim meg mert volna esküdni rá, hogy nem is ebben a házban készült.

Egy idő múlva aztán elunta magát. Benyitott az egyik ajtón, azt gondolva, hogy mégis legjobb lesz, ha magával a főkormányzóval beszél, és azt hitte, hogy errefelé lehet. Nagy terembe ért, ahol sok műszer hevert, de nem volt senki. Aztán ismét másik terembe, ahol magas támlás székek álltak sorban az asztal körül. Kiért a folyosóra, belépett a szemben levő ajtón, de az lakószoba volt, ággyal, szekrénnyel, mosdóval. Most sorra ilyen lakószobák következtek, volt legalább háromszáz, egyik éppen olyan, mint a másik. A folyosó kanyarodott s a szobák folytatódtak. A folyosó végén nagy előtér volt. A tér félhomályos terembe vezetett s itt hangokat hallott kiszűrődni. Benyitott az ajtón és hatalmas kupolás teremben találta magát. A középen emelvény, itt állott egy ismeretlen ember, mellette a titkár. Köröskörül vagy ötszáz feketeruhás ember hallgatott. Joachim eleinte egy kukkot sem értett, de aztán közelebb húzódott a homályban, és hallotta, amint a titkár a következőket mondja:

- Amint látják, uraim, mindent elkövettem, hogy a dolog végére járjak és megfejtsem ezt a rejtvényt, amelynél nehezebbel még egyáltalán nem volt dolgom. Képzeljék el, egyszerre beállít egy pofa, hogy a főkormányzóval akar beszélni, mert nem találja helyét a világban. Ostobaság, gondoltam. Most már tudom, hogy miért nem találja helyét. Hogyan bírhatja ki a földön olyan ember, akit nem mi készítettünk. Most van szerencsém az ügyet az igazgatóság elé terjeszteni. Vizsgálatot indítani fölösleges. Magam ejtettem meg és megállapítottam, hogy a házban senkit sem terhel felelősség. Figyelmeztetem önöket, hogy azonnal kell intézkedni, nehogy a dolog a főkormányzó úr fülébe jusson.

A titkár szavait csend követte, aztán egy hang szólalt meg:

- Elhallgatni a főkormányzó úr előtt?

- Erre szükség van. Olyan baj származhat belőle, amit drágán fizetnénk meg. Ezzel tisztában vannak. Vagy nem?

Újra csend lett. Egy harmadik hang szólalt meg:

- Nekem az a benyomásom, hogy ez az ember misztifikáció.

A titkár dühbe gurult: 

- Ha ön kíváncsi arra a fickóra, fáradjon el a szobámba és nézze meg. Nincs iktatva, nincs receptje, nincs reakciója. A legjobban szeretném magam is, ha misztifikáció lenne.

Erre az egész teremben nyugtalanság támadt. Sokan felálltak és egyszerre beszélni kezdtek.

- Csend legyen - szólt a középen álló ember, nyilván az elnök, - ne zajongjunk. Van szerencsém a titkár úr előterjesztésére a következő indítványt tenni: szíveskedjenek figyelni. A módszer rendkívüli. De a helyzet is rendkívüli. Úgy áll a dolog, hogy az élet befejezését rendes körülmények között az emberre magára szoktuk bízni. Most azonban kivételt kell tennünk. Már csak azért is, mert ez az ember nem a mi készítményünk.

- Ön azt gondolja, - kiáltott egy hang, - hogy el kell pusztítanunk?

- Azt gondolom - felelt a titkár; - éspedig a lehető leggyorsabban.

E szavakra olyan csend lett, hogy Joachim saját szívdobbanását is meghallotta.

- Bizottságot küldenénk ki - szólt az elnök folytatólag; - amely végrehajtó hatalommal bírna. Tíz tag elég lenne.

Joachim azt gondolta, hogy ebből éppen elég, óvatosan kicsúszott az ajtón és megindult a főkapu felé, hogy ha lehet, megszökjön. Alig ért a folyosó közepére, szembe találta magát tíz fekete emberrel. Tudta, hogy ez a tíz hóhér, aki őt ki akarja végezni. Futásra vette a dolgot, az egyik oldalfolyosóba ugrott. Elloholt a liftig, ott beszállt, és találomra megnyomta a gombot. De amint kinézett az ablakon, látta, hogy a tíz ember a másik liften követi. Meg akart állni; hogy kiugorjon. Észrevették. A liftajtók nál már fegyveresek állottak.

Éppen a kilencvenedik emeleten volt, amikor észrevette, hogy a liften van egy gomb ULTRA EXRESS jelzéssel. Megnyomta, és akkor mint a kő, elkezdett repülni lefelé. A szomszéd lift egyszerre lemaradt. A föld alatti négyszáznyolcvankettedik emeleten nem látott fegyverest. Megállt, kiugrott, de a liftet tovább küldte, hadd üldözzék. Felült a villamosra és robogni kezdett a folyosókon. Hidakon, alagutakon száguldott által. Egyszerre csak látta, hogy szemben is jön a villamos. Megáll, kiugrik és be az ajtón. Omega XZH-836/ VII számú ajtó volt. Csupa zacskó és zsák, láda és üveg volt. Egyetlenegyet se bírt fölemelni. Pedig szerette volna eltorlaszolni az ajtót. A csomagokon ilyen felírások voltak: BUJASÁG, ERŐSZAK,TÉKOZLÁS. Tulajdonságok voltak por és folyadék alakban.

Joachim látta, hogy itt nem maradhat sokáig. Keresztülnyargalt vagy ötven termen. Mindenütt ládák, csomagok, zsákok, üvegek, hordók. Végül egy nagy terembe ért, ahol a tetőről zuhogott a víz és kerekeket forgatott. Turbinakészülék volt. Innen kell hogy kijárat legyen valamerre. Egyelóre azonban csak villamossíneket látott, mellettük inalt tovább. Alig futott száz lépést, mögötte felhallatszott a villamoskocsi dübörgése. El akarták gázolni. Szerencsére azonban ott volt a lift. Beugrott és megnyomta a gombot. Ezen azonban nem volt ultra express jelzés.

Meddig bírom? Tűnődött Joachim. Az üldözők liftje már közeledett. Felrohant a föld fölötti nyolcszázadik emeletre, aztán ismét vissza. Az lenne jó, ha a földszinten tudna kiszállni. Ha állna ott néhány gazfickó, azt leütné, s kiugrana valamelyik ablakon. Meg is állt a földszinten, de éppen a titkár volt az ajtónál. Újra vissza, felfelé. A háromszázötvenedik emeleten nem volt senki. Ki akart lépni, de éppen akkor állt meg mellette a tíz feketeruhás liftje. Gyorsan be megint. Felfelé. Most jól figyelt, hogy hol van ember, hol nincs. Az ötszázadikon nem volt senki. Gyorsan kiugrott, a liftet tovább eresztette. Vörös szőnyegek vezettek valamilyen nagy és széles előcsarnokba. Az egész tér fényben úszott. Hatalmas, szépen faragott fakapu vezetett tovább. Vörös-arany terembe lépett. Padlója csillogó fával volt kirakva, gyönyörű bútorok álltak a fal mellett, képek a falakon. Joachimnak azonban nem nagyon volt ideje körülnézni, futott tovább. A másik terem talán még szebb volt. Kék színekben ragyogott a fal és a sok nemes bútor szövete. A harmadik terem zöld volt. Onnan hatalmas ajtó nyilt tovább. Ide is benyitott, és akkor meghökkenve állott meg.

Ilyen nagy termet még sohasem látott. Déli irányban szörnyű nagy egy darabból készült csiszolt ablaküveg volt. A szoba többi része két emelet magasságban megrakva könyvekkel. A középen dobogón fekete íróasztal, tele papírral és könyvvel. Az egész szoba képekkel és szobrokkal volt díszítve, éspedig olyan gyönyörüséges szépen, hogy Joachim meg se tudott mozdulni.

Az íróasztal mellett férfi állott, s amikor a belépő zaját meghallotta, lejött. Magas, erős férfi volt, negyvenhat-negyvennyolc éves lehetett, sűrű fekete hajjal, de már sok fehér szállal a fején. A legfeltűnőbb a férfin a keze volt, a csontos, iszonyatos akaratra és öntudatra valló keze, aztán a kékesszürke, villamosszikra-fényű szeme. Ez a szem, mintha állandóan áramot szikrázott volna, nem is szem volt, hanem hidegfényü hatalmas csillag.

- Mi kell, ember? - kérdezte.

Még nem tudott felelni, amikor az ajtó újra kinyilt, és belépett a titkár vezetésével a tíz feketeruhás.

- Uram ! - kiáltott a titkár, és mélyen meghajolt.

Nagy csend lett.

- Beszéljen, titkár úr - szólt a férfi csendesen, és hangjában egy kis érdeklődéssel.

A titkár elmondta Joachim érkezését és esetét. Elbeszélte, miképpen kereste a hibát műhelyről-műhelyre, s hogyan vallott kudarcot mindenütt. Végül elmondta, hogy az igazgatóságnak mit kellett határoznia.

- A rend érdekében - tette hozzá alázatosan.

- Határozott tilalmam ellenére - szólt halkan és ellentmondást nem tűrő hangon a férfi -, persze azzal a szándékkal, hogy előttem elhallgatják.

A titkár erre lehajtotta a fejét.

A férfi egy pillanatig gondolkozott, aztán így szólt: 

- A dolgot magam fogom megvizsgálni. Önöket majd kéretni fogom, ha véleményükre szükségem lesz.

- Igenis főkormányzó úr - szólt a titkár. Mire mindannyian meghajoltak és elmentek.

Olbrin Joachim csodálkozva nézett a férfira. Ez az ember volt a világ főkormányzója.

Mikor azok elmentek, a főkormányzó az emelvényre lépett, széket tett az asztal mellé és azt mondta: 

- Gyere és ülj le. Mi a neved?

Joachim leült és megmondta.

- Most mondd el, mi bajod.

Joachim elkezdte mondani. Elbeszélte egész élete történetét, nem takarékoskodott a szavakkal, mert látta, hogy a főkormányzó figyelmesen hallgatja. Végigmondta, hogyan került el hazulról, mi mindent próbált meg életében, s hogy érlelődött meg benne az elhatározás, hogy eljön ide. Aztán elbeszélte kalandjait ebben a házban.

- És mit akarsz tőlem tulajdonképpen?

- Elmondtam életem történetét - válaszolta Joachim -, és abból kitűnt, hogy bizony mindent megpróbáltam, amit csak lehetett. Most már nem tehettem mást, mint hogy eljövök ide és eligazítást kérek attól, aki az emberiség sorsát igazgatja.

A főkormányzó egy kicsit hallgatott. Aztán felállt, a terem másik oldalán levő szekrényhez indult, a középen kinyitott egy fiókot, kivett belőle valamit, visszatért az asztalhoz és leült.

Jó sokáig meredt maga elé, aztán kezét hirtelen megrázta és valamit az asztalra dobott. Joachim akkor látta, hogy kezében arany csésze van, s amit az asztalra dobott, az nem egyéb, mint két gyémántkocka. Szabályos játékkocka. Olyan, amilyennel a babilóniaiak, a rómaiak, a pápai zsoldosok, az angol tengerészek játszanak. Meg is volt számozva, fekete pontokkal, mind a hat oldalán. Csak éppen gyémántból volt.

- Mi ez? - kérdezte Joachim.

A főkormányzó komolyan ránézett és azt mondta: 

- Az emberiség sorsát intézem.

Joachim újra kérdezni akart, de a főkormányzó nem várta meg:

- Azt, hogy az ember miből, hogyan készül, azt láttad ebben a házban. Recept, tulajdonság, összetétel, ellenőrzés, transzformáció, ágyú. Úgy-e? Mindent láttál, csak azt nem, hogy az emberiséget ki vezeti. Jobbra, vagy balra. Háborúra, vagy békére. Jóra, vagy rosszra. Szóval fel, vagy le. Most ezt is láttad.

- Ez a sors? - kérdezte Joachim, és a kockára nézett.

- Én vagyok - felelt a főkormányzó; - és ez a kocka az én tudásom.

A két kockán levő számok összege tizenkettő volt.

A főkormányzó a koekákat visszatette a csészébe.

- Nyertél - mondta -, így hát hallgasd meg, amit mondok. Van itt a földön, a déli sarkon, éppen a föld ellenkező felén egy másik épület. Nem olyan fényes és nagy ház, mint ez itt, az enyém. Nyomorult viskó, és egy öregember lakik benne. Ez az öreg is készít embereket éppen úgy, mint én. Ebben a házban azonban senki se tud róla. Titokban tartom. Az öreg lelkeit cseréptálakban kevergeti, a gyártás minden munkáját egymaga végzi, vegyületeit fakanállal kavarja, konyhamérleggel dolgozik, sokáig vizsgálgat, mégse tudja soha pontosan, hogy mit csinált. Vannak egészen hibás alkotásai, de vannak néha tökéletesek is, amiket nem tudok utolérni. Embereit nem pontos kiszámítható tulajdonságokból készíti, nem állandó mennyiségekkel dolgozik. Minden alkotásában van valami, ami még nem volt. Az öreg már nagyon lassan dolgozik. Embereit nem is a pontos ágyúval küldi a földre, hanem parittyával lövi. Régebben, amikor még fiatalabb volt, többet dolgozott, de akkor megépítettem gyáraimat és legyűrtem őt. Most már elmondhatom, hogy a föld az én embereimmel van benépesítve, mert az a néhány lélek, akit ő csinál, nem is számít. Ezerötszáz millió között ötven, vagy száz. Csepp az óceánban. A földön a különbséget észre se veszik, és ezeknek a lelkeknek, ha nincs bennük valami különös erő, el kell pusztulniok.

Joachim, amikor ezt hallotta, felkiáltott: 

- Engem is az öregember készített?

- Az készített - felelte a főkormányzó -, és amikor megláttalak, azonnal tudtam. Rendesen figyelemmel szoktam kísérni az öreg gyártmányainak sorsát. Te valahogy elkerülted a figyelmemet. De nem avatkozom a világ dolgaiba. Ha az ember kész, éljen, ahogy akar és ahogy tud. A te dolgodba sem avatkozom. Menj vissza a földre.

A főkormányzó felállt, lement a dobogóról, a széles nagy ablakhoz lépett, és intett Joachimnak, hogy jöjjön oda. Az ablak alatt terült el az egész föld. Ott látszott New York, London, Madrid, Párizs, az összes ország, sivatagok, hegységek, tavak, folyók és tengerek. Lehetett látni, amint a sok millió ember ott nyüzsög, él a maga módján. Joachim lába a földbe gyökerezett, amikor ezt a csodát meglátta, és szótlanul bámulta a világot, minden népével.

- Ez az egész föld - szólt a főkormányzó -, és ott a déli sarkon áll ellenségem kicsiny háza. Nézz körül, és mutass arra a helyre, ahol élni akarsz. Neked adom és élj vidáman.

Olbrin Joachim erre gondolkodóba esett, aztán azt felelte: 

- Emberséges dolog, amit ajánlasz, meg is köszönöm jóságodat. De bizony azt találom, ha nem te teremtettél engem, nem helyes, hogy elfogadok tőled valamit. Majd elmegyek az én öregemhez és annál fogom keresni igazságomat.

A főkormányzó megráncolta homlokát, szeme szikrát vetett, és ebben a pillanatban nagyon hasonlított arra a képre, ahol Joachim a sátánt látta ábrázolva, amint az Urat kísérti. Az egész csak egy pillanatig tartott, aztán újra nyugodtan így szólt:

- Tégy, ahogy akarod.

Azzal csengetett, és a belépő titkárnak azt mondta: 

- Olbrin Joachim számára nyitva kell tartani az utat a földre, és oda, ahová menni akar.

Azzal kezet fogott Joachimmal.

Csakhamar leért a lifthez, a földszintre, és ki a kapun. Alig vette észre magát, megint a földön járt. Megindult egyenest délnek, mindig csak délnek, kietlen síkságon, sötét sűrű erdőn, hegyeken, völgyeken, sok napig, hétig ment éjjel és nappal. Tengerre szállt, evezett, evezett, amíg belefáradt, pihent, aludt, aztán megint csak evezett. Egyszer pirkadatkor, meleg nyári időben, távoli szigetet vett észre. Nem nagy sziget volt a rengeteg kék óceánon. Néhány kis halom emelkedett rajta, sűrűn benőtte mindenféle szebbnél szebb növény, cserje és fa. Kicsiny tisztásokon ezernyi virág. Amerre tartott, az öböl kedvesen nyílott feléje. A parton egyszerű, szalmafedeles házikó, mellette kút, köröskörül jól megmunkált földön konyhakert és virágok, megint csak virágok. Kicsit hátrább istálló, talán tehénnek. Az udvaron tyúkok, libák, kacsák sétáltak, s még malac is röfögött. Joachim ki se szállt, máris megkedvelte a kis házat, a kertet és az egész szigetet.

Rövidesen partot ért. Éppen, amikor a csónak orra a fövenybe szaladt, a házból ember lépett ki. Öreg volt, de jól mozgott. Haja sűrűn nőtt a fején, szeme nyíltan és tüzesen égett. Jó volt belenézni ebbe a szembe; amikor az ember pillantásával találkozott, önkéntelenül elmosolyodott. Kedves, meleg, hamiskás arcán látszott, hogy a tréfát nem veti meg. Egészséges szája jó étvágyról beszélt, s arról, hogy szereti meginni délben, este a maga kis borát. Amikor beszélt, az ember még rengeteg ráncát is elfelejtette. Hangja pedig mélyen és huncutul csengett.

- Isten hozott Olbrin Joachim - szólt az ember és kezét nyújtotta.

Joachim kezet fogott vele aztán azt kérdezte:

- Ugyan kit tisztelhetek benned, aki nevemen szólítasz?

- Én vagyok az öreg, akiről a főkormányzó beszélt neked. Mert ez a sziget itt pont a déli sarkon áll.

- Úgy, hát akkor elérkeztem ahhoz, aki lelkemet csinálta.

- Eltaláltad. Gyere Joachim fiam, üljünk le, biztos megéheztél a nagy úton. Én magam úgy vagyok, hogy gondolkozni se tudok, amíg reggel nincs a gyomromban valami. Magdaléna!

A kiáltásra fiatal leány jött ki a házból. Joachim illedelmesen köszöntötte. A leány frissen fejt tejet hozott, jó barna kenyeret tett az asztalra, vajjal és mézzel. Nekiültek reggelizni.

- Aztán - szólt Joachim; - kinek szólítsalak, aki ilyen jószívvel látsz engem házadban?

- Szólíts csak János kertésznek - mondta az öreg -, mert az a nevem.

- És csakugyan kertész vagy?

- Amint látod. Állatokat is nevelek, de csak úgy a háznak. A legszívesebben növényeket. Azokból készítem az emberi lelkeket. Azt mondom teneked Olbrin Joachim, derekasan viselkedtél. Különösen a főkormányzó palotájában. Becsületedre válik. Szerencséd, hogy jó adag szőlőnedvet tettem beléd. Anélkül már régen elpusztultál volna. Tudod - folytatta az öreg; - én nem úgy csinálom a lelkeket, mint az a gyáros. Nem haragszom rá, sokat tudó ember. De. Majd beszélünk még róla. Mikor a lélek összetételével készen vagyok, egy csepp vért eresztek magamból, a lelket abba olvasztom, és úgy küldöm a földre. A gyáros azt hiszi, hogy anélkül is lehet. Hát igaz, lehet. De az ő lelkei!

A kertész jót nevetett és ivott a tejből.

Felálltak és körülnéztek a kertben. Volt ott mindenféle virág, kék, sárga, piros, fehér, halovány, erős, illatos, harangos, árnyékot és napot kedvelő. János kertész elmagyarázta a nevüket és tulajdonságaikat. Aztán a házba mentek. Belül is olyan egyszerű volt, mint kívül. Az előszobától jobbra épült a konyha, mellette a kamra és Magdaléna kicsiny hálófülkéje. Csak éppen aludni, mert itt a déli sarkon egész évben nyár volt, és a napot a szabadban töltötték. Balra volt a kertész szobája és a műhely.

A középen símára gyalult asztal állott. A fal mellett a polcokon és kicsiny szekrényekben a tégelyek, forralók, mozsarak, mérlegek, különböző színű folyadékokkal telt üvegek voltak. Tiszta és csinos volt minden, és Joachim ezt a helyet is megszerette.

A kertész szépen faragott szekrénykéhez lépett, kinyitotta és nagy könyvet emelt ki.

- Látod - szólt, - itt vannak az én embereim. Nincsenek sokan. A főkormányzó azt hiszi, hogy a sok több, mint a kevés. Nézz ide, jelenleg csak hatvannyolc emberem él, a napokban küldöm el a hatvankilencediket. Már csaknem kész. Ott van.

Az egyik polcról kis cseréptégelyt vett le. A tégely fenekén alig nagyobb, mint egy babszem, piros, kicsit még nedves golyócska feküdt.

- Azért piros, mert a vért már belekevertem. Most száradnia kell.

Az ablakba tette.

- Jó a napra tenni, mert a sugarak valamilyen rejtélyes, de nagyon kedvező hatást gyakorolnak rá. A főkormányzó itt is téved. Láttál ott a házban napfényt? Villany és villany. A szegény lélek egyetlen természetes fénysugarat se kap.

- És aztán? - kérdezte Joachim.

- Aztán a babszemet beleteszem a parittyába és kihajítom a földre. Az utóbbi időben ez már nehezemre esik. Majd segítesz nekem.

Joachim ott maradt az öreg kertésznél és segített neki. A kerti ágyakat gyomlálta, kapálta, magot vetett, virágot szedett, szárított, Magdalénának vizet húzott a kútból, füvet kaszált a tehénnek, moslékot készített a malacnak. Aztán, mikor az öreg elkészült egy-egy lélekkel, ketten együtt fölmentek a kis dombra. Erről a dombról, éppen úgy, mint a főkormányzó szobájának ablakából, az egész földet be lehetett látni. Még az északi sarkon álló rengeteg palotát is látták fekete cédrusfáival és százezer lépcsőjével. A dombon leültek, az öreg elővette könyvecskéjét, a térképen megmutatta Joachimnak, hogy a babszemet hová hajítsa.

- Látod ott, az ázsiai pusztaságon azt a sátortábort? No jó, amott balról az ötödik sátor. Ott alszik az a tatár. Én csináltam. Oda hajítsd.

Joachim a babszemet a parittyába tette, jól megcélozta a tatárt, lendületet vett és elhajította. A kis babszem felrepült a levegőbe és abban a pillanatban füstölni kezdett, aztán meggyulladt és kicsiny lángocskával égve repült át a hatalmas téren.

- Ez a próba, - szólt az öreg kertész. - A jól készített lélek úgy száll a földre, mint az égő láng. Jól van Joachim fiam, jó dobás volt.

A kis láng éppen eltalálta a tatárt. 

Alkonyatkor gyakran felsétáltak ide kettesben, leültek a dombon a kőre és nézték a világ forgatagát, nagy városok sürgését, háborút, szerencsétlenséget, lakomákat, szerelmes lényeket, tűzvészt, ünnepeket. Joachim egyáltalán nem tudott jobbat, mint napi munka után ide jönni és nézni a világot, amíg csak besötétedik. Mikor az esti csillag feltűnt, újra felállt és lement a házhoz, ahol a nagy platán alatt Magdaléna már megterített. Ott állt a párolgó leves, a kupa bor és a kenyér.

Ez a sorsom? Kérdezte önmagától. Ez az a hely, ahol végre megnyugodhatok? Ide kellett jönnöm végül, és itt fogok meghalni, mikor éveim beteltek?

Volt ok arra, hogy ilyen kérdéseket intézzen önmagához. János kertész ugyan beavatta minden munkájába. Megérkezése után nem sokkal már ismerte a virágokat, és azt is sejtette, hogy az öregnek mi a titka. Talán nem is valódi virágok ezek itt, hanem - de csend! Ki tudja? Hátha minden virág lélek? Tudta, hogyan kell bánni ezzel, meg amazzal. Mikor kell öntözni, mikor kapálni, mikor szedni virágát, meddig szárítani, megaszalni, vagy csak fonnyasztani s megerjeszteni. Tudott volna már ő maga is lelkeket készíteni, és munka közben gyakran jutott eszébe olyasmi, hogy milyen szép lenne ilyen virágból és olyan virágból embert készíteni.

Meg is mondta az öregnek, s az így felelt:

- Látszik, hogy én csináltalak. A lelkek nekem is úgy jutnak eszembe. Nem pedig úgy, mint a receptek. Amint kapálgatok, egyszerre csak megnyilik bennem valami, és mintha képet látnék. Olyankor nagyon odafigyelek, a képet jól megnézem, mert tudom, hogy az lélek képe. Rögtön találgatni kezdem, ugyan milyen növényből tudnám megcsinálni. Előveszem ezt a piros csengettyűt, aztán azt a kesernyés magot, méregzöld levelet is teszek hozzá, jó illatosat, babért vagy mentát. Néha sokáig készül el. Van úgy, hogy egyszerre hármon, négyen is dolgozom. Bizony Joachim fiam, olyan ez, mint a művészet, nem pedig olyan, mint a főkormányzó hiszi: tudomány. Sose fogok tudni annyit, mint ő. Sokkal, sokkal okosabb nálam. De szíve nincs neki. S hová jut az ő nagy okosságával? A kockához. Nekem ilyesmire nincs szükségem.

Így beszélgettek sokszor, a délelőtti napon, mialatt a kerti ágyak között dolgoztak. De arról, hogy mi lesz Joachimmal, nem esett szó. Pedig szegény Olbrin Joachim szerette volna tudni már, hogy megy, vagy marad. Már csak azért is, mert nagyon szeretett volna maradni. Nemcsak a kert, a munka, a kertész, a hely miatt. Úgy állt a dolog, hogy Magdaléna kezdett nagyon is a szívébe fészkelődni. S akkor egy este, mikor fent ültek a dombon, Joachim megkérte az öreget, határozzon sorsa felől.

- Megmondtam neked, fiam - szólt János kertész -, hogy nem csinálok senkinek sorsot. Nincs nekem kockám, és nem is lesz. Ha maradni akarsz, maradj, ha menni, menj. Tudom, szívesen vagy itt. Én is szívesen látlak. Sokat segítesz nekem, meg aztán kedveljük is egymást. Ami pedig a nyugtalanságot illeti? Miért nem beszélsz róla? Ne vágj közbe. Nem vagyok vak, te Joachim. Látom, hogy Megdalénával majd elnyelitek egymást. Keljetek egybe, építsetek házat az öböl túlsó oldalán, szép hely van elég. Én majd gondoskodom arról, hogy a házasságból derék, szép lelkek szülessenek, talán olyan lélek is megszületik majd, aki engem, ha kivénülök, helyettesíteni fog, és utódom lesz. Csak beszélj Magdalénával, hiszen máris egy kicsit maflának tart, amiért körülötte ólálkodsz és még csak a kezét se fogod meg. Kívánatos leány az. Sima, mint az olaj, illatos, mint a jázmin, és édes, mint az akác. Tavaszleány ez a Magdaléna, egészen neked való.

Mikor az öreg kertész így beszélt, Olbrin Joachim szeméből bizony kipottyant az öröm könnye. Megfogta János kertész kezét és rátette az arcát. Így maradt sokáig, fejét az öreg kezében nyugtatta, mialatt a föld lassan az esti homályba süllyedt és a vacsoracsillag a nyugati égbolton kigyúlt.


==THOREAU==

Érett gyümölcs van

a fejed fölött. 

- Ki a legelőre! Elég szénát ettetek!

Pont az én esetem, gondoltam, amikor ezt a mondatot olvastam. Thoreau, bár neve francia, Észak-Amerikában élt és angolul írt. Neve minden számottevő katalógusban megtalálható, mert a Walden több száz kiadást ért. Méltán. El kell képzelni, hogy ez az emberjava férfikorában, bár komoly iskolákat végzett, egy napon hátat fordított a civilizációnak, kiment a vadonba, fatörzsekből házat épített, vadászott, halászott, fát vágott, szántott, és egyedül volt két álló esztendeig. Ez a Walden témája, s ebből látszik, hogy a világirodalomban alig van elragadóbb könyv. Ő igazán tudta, mit jelent: Ki a legelőre! Elég szénát ettetek!

Egyébként is csaknem minden lapján van valami, amin érdemes gondolkozni. Az egyik helyen azt mondja: &quot;A tudomány hazudik. Minden dolog semmitmondó, ha mikroszkóp alatt nézik. Képzeld el az embert, a lovat, a madarat tízezerszeres nagyításban.&quot; Nem pompás? Vagy ez: &quot;Minden méltóságban van valami a szférák hullámmozgásából.&quot; Aki ezt nem érti, nem tudja, mi a tenger és mi a szél. Aztán: &quot;A nagy művek mögött végtelen semmittevés áll, mint a világ mögött a végtelen tér.&quot; Mintha nekem írták volna s nem mondanék le róla semmi pénzért. A művészről ezt mondja: &quot;Ha meg tudod mondani, amit sohasem fogsz hallani, ha meg tudod írni, amit sohasem fogsz olvasni.&quot; Ugyanerről a témáról: &quot;A művésznek könnyen kell dolgoznia, túl sok munka a művet elrontja.&quot;

Végül csak még kettőt: &quot;A történetet éppoly kevéssé szabad kritikusan nézni, mint egy tájat.&quot; Ez az egyik. A másik még inkább kedvemre való: &quot;Egészen csodálatos, hogy a hétköznap legjelentéktelenebb dolgaiban is hogyan van meg az utalás a természetfölöttire.&quot;

Két címszó alatt megkísérlem Thoreau-t utánozni úgy, hogy műveiből bizonyos szakaszokat, eszméket és szavakat átveszek. Kedvem telik abban, hogy most nem teszek különbséget a magamé s a másé között. Ezúttal, mondom, legyen teljesen mindegy, hogy ezt ki írta, Thoreau, vagy én.

Séta (Walking)

Egész életem során csak egy, vagy két emberrel találkoztam, aki a séta művészetéhez értett, ahhoz a sétához, amely zsenialitás, ahhoz, amely, hogy úgy mondjam, szent lődörgés. Az angol sauntering szó, amely ezt kifejezi, régi származék. Abban a korban keletkezett, amikor - a középkorban - sokan az országutat rótták, könyöradományokból éltek, és a Sainte Terre-re, a Szentföldre zarándokoltak. A Szent Földre mentek ezek a szentföldezők, ezek a sauntererek, a szent lődörgők.

Vannak azonban, akik a saunterert a sans terre-ből magyarázzák, ami annyit jelent, mint földnélküli, hazátlan, jó értelemben, akinek nincs otthona, mert nincs is szüksége rá, mert minden helyen otthon érzi magát. Ez a sikeres lődörgés titka. Aki egész ideje alatt otthon ül, még lehet a földön a legnagyobb csavargó; de a lődörgő kevesebbet csavarog, mint a kanyargó folyó, amely szorgalmasan a tengerhez vezető legrövidebb utat keresi.

Minden séta keresztes zarándoklat, mi sétálók szenvedélyes szívű keresztesek vagyunk. Ha el tudod hagyni apádat, anyádat és testvéreidet és feleségedet és gyermekeidet és barátaidat úgy, hogy nem látod őket többé, ha megfizetted minden tartozásodat, megírtad végrendeletedet, felszámoltad minden függő ügyedet, szabad vagy, és készen állsz ahhoz, hogy sétálni menj.

Ismerőseim gyakran szeretnék, ha tudnának úgy lődörögni, mint én. Ez a szabadság, gondtalanság, függetlenség semmiféle pénzen nem vásárolható meg. Hogy az ember sétálni tudjon, az adomány, éspedig az ég adománya. Ambulator nascitur, non fit. Csodálkozom, hogy délután, amikor már mindenki elolvasta összes újságját, az utcán nem tör ki az általános forrongás, és az emberek nem szélednek el a világ minden irányába egy kicsit csavarogni.

A sétának semmi köze ahhoz a higiénikus aszkézishez, amit az emberek egészségügyi okból tesznek. A mindennapi séta a nap kalandja. Az ember elmegy az élet forrásához. Amikor egy utazó megkérdezte Wordsworth inasát, hogy ura dolgozószobája melyik, így szólt: Ez a szoba itt a könyvtár, dolgozószobája azonban a kapun kívül van.

A séta a legjobb, ha az ember meg se gondolja, csak úgy elmegy kalap és kabát nélkül, este jön vissza, vagy éjszaka. Persze csak nyáron lehet, s ez a séta klasszikus ideje. Télen az előkészületek, az öltözködés az egészet megkeseríti. Sokan sporttal próbálják egybekötni. Ilyesminek nem vagyok barátja. Nagy cipő, meleg harisnya, vastag ing, kesztyű, szvetter, forró tea, vigyázni az időre. Egy síkirándulás csaknem annyi körültekintést kíván, mint egy bankrablás.

Külön varázsa van annak, ha az ember kelet felé sétál, vagy ha nyugatnak. Ha kelet felé megyek, akkor közeledem ahhoz a helyhez, ahol a nap kel, ahol az eredet van. Nyugat felé az ember a Heszperidák kertje felé halad. Nyugat a misztériumok és a költészet égtája.

Az utakat a legjobb elkerülni. Az út végül is a politikához vezet. Ha az ember eleget sétál, vagy ha fölmegy a hegyre és körülnéz, csodálkozva látja, hogy a tájban milyen kevés az út.

Elv nélkül (Life without principles)

Ahhoz; hogy az ember szép életet éljen, kedélyének tisztának kell lenni; ahhoz, hogy kedélye tiszta legyen, jól kell emészteni; ahhoz, hogy jól emésszen, sétálni kell; ahhoz, hogy jól tudjon sétálni, elvek nélkül kell élni.

Thoreau az egész botor pénzhajszát, napilap-izgalmat, politikát nemcsak vétkes babonának tartja. Mindaz, szól, mint egy kínai, nem praktikus. Praktikus az, ami hasznos. Hasznos pedig szépen élni; ehhez a kedély tisztasága kell, ehhez azonban jó emésztés kell, ehhez viszont séta kell, s ehhez végül az kell, hogy az embernek ne legyenek elvei.

Az elvek a világon a legantipraktikusabb dolgok. Ha valaki azt mondja: az emberiséget a békéhez a demokrácia segíti, a világ azonnal felfordul. Persze akkor is, ha azt mondja: küzdenünk kell a demokrácia ellen. Akkor is, ha azt mondja: mindenkinek minden nap meg kell mosakodni, vagy: a világot csak a kopasz emberek kormányozhatják, vagy: módszeres ismeretből fakad a tudás. Az ilyen elv az embert a gondtalan séta örömétől megfosztja, s ha nincs séta, nincs jó emésztés, ha nincs jó emésztés, nincs tiszta kedély, ha nincs tiszta kedély, a szép élet elveszett.

Régebben írtam valamit, ahol a leghatározottabb módon bizonyos belátást sürgettem. Röviddel utóbb kijelentettem, hogy a belátás fölösleges. Valaki azt kérdezte: hogyan lehet az, hogy elveimet olyan hamar megtagadom? Azt szerettem volna válaszolni: az elvek arra jók, hogy megtagadják őket. Csak azért nem válaszoltam, mert tudtam, hogy ez is elv, s a leghelyesebb még meg se tagadni. 

Más alkalommal igen örültem Goethe egy mondásának. Így szól: nem elég, ha barátainkért életünket áldozzuk fel, elveinket is meg kell tagadnunk értük.

Azt hiszem az elv a modern városi, úgynevezett civilizált ember számára ugyanaz, ami az indián, vagy a néger számára a fétis. Lélekszurrogátum. Attól fél, hogy lelkét elveszíti. Meg kell őriznie valahol, és szilárd elvbe rejti, ahogy az indián a manába, a néger a fétisbe. Az elvek azért veszedelmesek s azért képesek még az emésztést is megzavarni, mert tele vannak manával, vagyis lélekkel. Csak primitív embernek van elve. Szegény, nem tudja, hogy lelkét bezárta valahová. Saját maga fosztja meg magát szabadságától. S hogyan tudjon a nem szabad ember sétálni? Legfeljebb körben jár, mint a fegyenc a fegyház udvarán. Így járnak az eznberek a városok utcáin folyton körbe-körbe saját elveik körül.

Az elvekről való leszokás radikális módja, hogy az ember kineveti őket. Kivétel nélkül minden elvet, minden elvhű embert, saját magát is. Az elvek mindent kibírnak, még a kínzókamrát is. Nemcsak kibírják, az elv győzelme éppen a máglya. Egyedül a nevetéstöl fél, de attól aztán nagyon. Ezért ha valaki valamit nagyon komolyan állít, a legjobb a szeme közé nevetni. Minden egyéb módszer csak félmegoldás.

Hogyan ismeri fel az ember az elvet? Ruhájáról. Az elv, kérem, fekete ruhában jár, papi talárban, méltóságteljesen mozog, kenetteljes hangja van, és mindig hirdet. Itt van például ez az elv, amelynek neve: &quot;A munkás emberiség tartja fenn a világot.&quot; Tegyen a fejére gyermekláncfű koszorút, a nyakába akasszon csengőt, kezébe tegyen játékbabát, húzogassa meg a talár gombjait, és kiáltson rá: Kukucs! Te vagy a munkás emberiség? Meg fogja látni, hogy az elv a méregtől el fog vörösödni. Tiltakozom az ellen, szól majd, hogy ilyen komoly urat kigúnyoljanak. Mire, kérem, nyugodtan fogjon krétát, a fekete talár hátára pedig szép olvasható betűkkel írja fel: Ez a szamár eladó! Az elv dühös lesz és ordítani fog. Ne ijedjen meg tőle. Tegyen ajánlatot neki, hogy játsszanak egy kicsit piros pecsenyét.

De hiszen ez nihilizmus! Nem, kérem, fogja mondani Thoreau, a nihilizmus is elv.


==FARAGOTT FEJEK==

A világ dolgait három csoportba tudnám osztani. Az első csoportba tartozna általában minden; nincs a világon, amit meg ne tapasztalnék. Napfelkeltét vagy lyukas cipőt, sáros utat, vagy beteg kutyát, beszédet, képet, komolyan kell venni, bármilyen. Persze nem sokáig. Mert ez az érzékek világa. 

A második csoportba tartozna minden, amivel kapcsolatba lépek, és az nem ereszt. Barátság fejlődik ki közöttünk, s ez a barátság néha szerelem. Lehet ember, táj, könyv, kép, tárgy. Különösen sokra becsülöm öngyújtómmal való barátságomat. Gyakran beszélek hozzá, különösen amikor megtisztítom, megtöltöm, kedvesen nézek rá, s ő megérti. Ruhákkal is szoktam barátkozni; van egy nadrágom, a vele való kapcsolatom különösen mély. Mások zsebórájukkal vannak így. Ez a szimpátia világa.

Végül a harmadik csoport, az állandó, vagy legalábbis hosszú ideig tartó kapcsolat. Úgy hívom, hogy az ilyen dolog: meditációs objektum. Ez a szellem és a szeretet világa. A napnak vagy az éjnek nincs olyan perce, amikor ne időznék szívesen annál, ami számomra ilyen meditációs objektummá lett. Persze itt a szépség vagy az érték szerepe majdnem semmi. A dolog lehet jelenség, éppen úgy, mint művészi alkotás, elvont gondolat, emlék, sőt lehet imagináció is.

Úgy vettem észre, hogy ezt a megkülönböztetést mások is megteszik, ha nem is tudatosan. A művészet általában olyan dolgokat teremt, amelyeket az ember szívesen megnéz, bennük kész örömmel gyönyörködik, de semmi több. Aránylag kevés olyan mű van, amely megragad és hosszabb ideig nem ereszt. Ezek a nagy művek, mint Raffaello Madonnái, a Divina Commedia vagy Homérosz. Meditációs objektum egészen kevés van. És különös, hogy ezek éppen nem a remekművek. Ilyen objektum a willendorfi Vénusz, ez a nagyhasú, hájas hölgy, alig ökölnyi, a neolit korból való, talán húszezer éves, csúnya, csaknem obszcén kis szobor, amely az emberiséget egészen mélyről foglalkoztatja.

A legmagasabb rang, amit nálam valami elérhet, hogy meditációs tárggyá lesz. Nem volt sok. Három-négy ember: Lao-ce, Nietzsche, Hérakleitosz. Néhány táj. Nő? - Igen, nő is volt, nem gyakran, és ritkán élőlény, a legtöbbször a fantázia paradicsomából jött hozzám. Igazi szerelmeim ilyen asszonyokhoz fűztek. Gondolatokkal és képekkel, könyvekkel és szobrokkal is megtörtént, hogy magányos szemlélődésemhez modellt állítottak, csendesen, hűségesen és jóindulattal. Állandó, gyermekkoromtól fogva szűntelen meditációs tárgyam volt Isten, ami természetes, mert azt hiszem, hogy ez minden embernél így van, és szükségképpen így kell hogy legyen.

Most, hogy mindezeken így eltűnődöm, sietség nélkül, csak jó lassan, kószáló sétalépésben, most éppen új meditációs objektumokat fedeztem fel, s az első pillanatok megilletődött áhítatában vagyok. 

A hajó félötkor kötött ki. Lakást csakhamar találtam, kicsit rendbe hoztam magam, s elindultam a kicsiny, régi kikötővárosban a bűbájos, nyári délutánt méltóképpen semmittevésben eltölteni. A parti kávéházban életem legjobb törökkávéját ittam, aztán szívemben édes gondtalansággal a szűk sikátorokban csavarogtam. Egyszerre csak a dóm terére érkeztem. A régi kicsiny tér éppen olyan meghitt volt, mint amilyen hazug és színpadi a mai. A modern életből a legkevésbé az épületeket viselem el. A dómhoz megyek az idegen sétáló kíváncsi bámészkodásával, s akkor észreveszem, hogy a sok oszlopfő megannyi faragott emberi fej. Cseppet sem apostoli vagy ideális, angyali, tradicionális egyházi figura, nem, még fantasztikus szörnyeteg sem. Ha megszorítanának és hasonlatra szólítanának fel, azt kellene mondanom: a legközelebb Brueghel flamand parasztkarakter tanulmányaihoz állanak. Azzal a különbséggel, hogy nem karikatúrák. Egyszerűen szólva ezek a fejek: igazak. Ezek a fejek a művészetnek abba a csoportjába tartoznak, amelybe a willendorfi Vénusz. Nem szépek. Némelyik megdöbbentően ocsmány. Másik előkelő, jól fésült és nemes. Egyikük sem hasonlít a másikukhoz. Mindegyik külön misztérium. Ezek a fejek meditációs objektumok.

Egy kicsit hátrább lépek, a kőkorlátra ülök, lábamat lógatom, cigarettára gyújtok és nézek.

Eleinte arra gondoltam, hogy egész sereg olyan művet írok, amelyek mindegyikében egy ilyen fej életrajzát kísérlem meg utólag rekonstruálni. Lehet, hogy egyszer meg is teszem. Ezúttal csak az egyikről beszélek. Nem éppen a legkiemelkedőbb, de minduntalan visszatért hozzám, s elbeszélem azt, amit a vele való érintkezés hosszú idején róla megtudtam.

(A tárgy.) Először is maga a fej: az arc kerek. Kétféle kerekség van: nap és hold kerekség. A nap telt, sugárzó, húsos. A holdé vak. Ez itt mindenesetre s azonnal felismerhetően lunáris kerekség. Bamba és alattomos. A művész tüneményes emberismeretére vall, hogy az első pillanatra sem lehet kétség felőle. A homlok nagyon kemény és alacsony. A haj sűrű, de vékonyszálú, csaknem selymes, cseppet sem hajlik sem a hullámra, sem a göndörödésre. Az arcbőr pergament anyagú, világos, kreolos, inkább sárga. Fogai bestiálisan erősek és nagyok. A szeme feltűnő, messzire világító gálickék, olyan szem, amelyben nincsen semmi emberi. Feltettem a kérdést: honnan kapta a szemét ez az ember. Angyaltól? Nem. Luciferi? Nem. Gyermeki? Nem. Éteri? Nem. Gonosz szem? Nem. Valahogyan ez a szem is, mint a holdkerekség, vak. Persze nem fiziológiai értelemben. Ez a szem a lényeget nem látja. Hát mit lát? Befelé fordult? Nem. Irreális? Nem. Fantaszta? Talán. Iszákos? Álmodó? Bolond? Lehet. Ezenkívül tehetetlen. Mégis erőszakos, bár szelíd, bosszúvágyó, s ha nem is irigy, engesztelhetetlen és sóvár. Többet nem tudok.

(A történet.) Antalnak hívták. Apja, a püspöki jószágkormányzó a kanonok házában kulcsár volt, s a kikötővel párhuzamos harmadik utcában a templomtól ötven lépésnyire lakott. Anyja kicsiny gömbölyű asszony volt, aki a házat csak reggelenként hagyta el, hogy a húst vagy a halat meghozza. Mint a többi gyermek, Antal is a kicsiny homályos udvarban élt; mikor már járni tudott és a kapuba ment, anyja mindig rákiáltott. Négyéves korában gyakrabban elvitték a püspöki palotába, de nem ment szívesen, mert a sarokban kellett ülnie s hallgatnia. Ilyenkor apja eltűnt, aztán visszajött s anyjával sokat és hadarva beszélt. A szomszéd házban volt néhány gyerek, akiktől hallotta, hogy a halakat a vízből fogják ki. Ezt egyszerűen mesének tartotta.

Mindig többször bízták meg apróbb feladatokkal. Hol a püspök úrhoz kellett mennie, hol a kanonok úrhoz, fel a házba. Itt a sok tiszta bútor szép volt és a csend. A kanonok úr szigorú volt és kövér.

Aztán ő járt le a partra s kosárban hozta a halat. Segített az olajszüretnél is a bogyót szedni. Barátaival többször ment fügét lopni a kertek közé. Megtanult horgászni, és nyáron, jó időben az öbölbe kicsónakáztak.

Télen volt, amikor egy napon nyugtalan beszédet hallott. Nem értette, de megijedt. Otthon is ugyanazt a szót mondták, mint az utcán. A kanonok úr lejött, és ismét ugyanazt a szót mondta. Nemsokára sok temetés volt a városban. Anyja is ágynak dőlt. A házba hagymát hoztak, megvagdalták és a falra akasztották. Nagyon erős szaga volt. Anyja meghalt, és akkor nagyon különöset érzett. Olyan volt, mintha a tengeren lett volna s a csónak alatta hullámzott volna. Kiáltozott és megfogta a széket, hogy el ne essen. Apja nem törődött vele, mert sírt.

Nemsokára dolgoznia kellett. A templomot seperte, az udvart feltörölte, a pékhez járt kenyérért, a piacra húsért, a pincéből bort hozott. Mikor ruhát mostak, segített a vizet kiemelni a ciszternából. Csak estefelé tudott megszökni a vízhez horgászni vagy csónakázni.

Négy, vagy öt tél múlt el így. Már csaknem olyan magasra nőtt, mint az apja. Megtanult főzni, eljárt harangozni, és a templomban ministrált a kanonok úr mellett. Ilyenkor pénzt is kapott, s apja új ruhát vett neki. Szép ruha volt, a nadrág egyik szára sárga, a másik barna. Cipője bőrből volt, kabátján csillogó rézgomb. Sapkáját félrecsapta, s a toll a szélben lengedezett, amint a parton járt.

Tavasszal megint azt a szót kezdték emlegetni. Ugyanakkor nagyon sok idegen hajó jött a kikötőbe, a kanonok úr sokat járt a lépcsön le és fel, a házba rengeteg idegen jött, furcsa nyelven kiabáltak, ami olyan volt, mint a szamárüvöltés. Eleinte nevetett rajta, de egy idegen rámordult, s akkor elhallgatott.

Megint sok ember halt meg, és apját is eltemették. A kanonok úr azt mondta, hogy most a kis kamrában fog lakni, az udvar végében. Idegen házaspár jött oda s attól kapott enni. Nem volt jó.

Talán ősz volt, talán tavasz, nem tudta biztosan, a városban megint nagy riadalom támadt. Egy barátja eljött érte, és azt mondta, hogy menjenek a nagy térre, mert ott fegyvert fognak kapni. Fegyvert? Ugyan minek? Azt nem tudta senki, de tényleg a kezébe nyomtak egy íjat, sereg nyilvesszővel, és egy kardot. Másnapra a kikötő mellé hívták őket és ott megmutatták, hogyan kell az íjjal bánni. Egy deszkára lődöztek célba, és a kardjukat egy szalmabábún próbálták ki.

Otthon, amikor egyedül volt, magára öltötte kardját és a pengét kihúzta. Az ablaküvegben látta önmagát és el volt ragadtatva. A pengét villogtatta, közben vigyorgott. A lándzsával döféseket intézett a levegőbe és hadonászott. Lekushadt, úgy csúszott az ablakban álló önmaga felé és valóságos párbajt vívott.

Egy idő múlva a zaj elcsendesült, és a fegyvereket ismét elvették tőle. Néhány napig elég szomorú volt. Csak akkor vigasztalódott meg, amikor a második utcában este egy nő megszólította. Egészen halkan beszélt hozzá, és finom szavakat mondott. Valamiért hízelgett. Ugyan miért? Másnap ismét arra ment, és a nő azt mondta, hogy menjenek be és egyenek valamit. Sok húst kapott, bort ivott, és egy ételt evett, amit nem ismert, de nagyon ízlett neki. A nő fekete volt, és titokzatosan viselkedett. Nevetnie kellett, ha ránézett, de kellemesen érezte magát.

A barátság egész télen tartott. Többször egész éjszaka ott volt a nőnél, akit Marijának hívtak. Egészen megszerette, bár nem volt különösebben csinos. Csak jó volt vele aludni. Barátaitól megkérdezte, hogy történt-e velük is hasonló eset. Mire azok hangosan röhögtek és azt mondták neki, hogy hülye. Sokat ebből nem értett.

Tavasszal megint jött az izgalom. Sok hajó jött fegyveresekkel, a kanonok úr megint járt-kelt, a városban mindenki hangosan beszélt, és a fegyvereket nekik megint kiosztották. Egy reggel valaki bekiáltott hozzá, hogy siessen a térre. Odament, és még délelőtt elindultak a városból kifelé, fel a hegyre, ahol még sohasem volt. A tenger eltünt szeme elől. Egész nap mentek a sívár kövek között, csak este pihentek meg a ritkás tölgyerdőben. Másnap tovább. Végül magas hegyre értek, és itt várakoztak. Mi lesz itt? Kérdezte. Az ellenség jön, felelték.

Itt vesztegeltek vagy egy hétig. Sok ennivalójuk nem volt, a falvakból szedték össze, amit találtak, tyúkot, tojást, egy-egy juhot vagy kecskét. Aztán azt mondták, hogy visszafelé kell menniök. Délután egy másik hegyen sok embert láttak. Felugráltak és elbújtak. Az ellenség volt. Ő ottmaradt, kivonta kardját, hadonászott és vigyorgott. Bal kezében a lándzsa, jobbjában a kard. Ott állt, lekushadt és az ellenség felé akart kúszni. A csapat vezetője rákiáltott és az erdőbe parancsolta. Leült és szomorú lett.

Másnap megint csak visszafelé mentek. Az ellenséget többször látták. Sokan voltak és minden irányból nyüzsögtek. A vezetőjük izgatottan kiáltozott, hogy siessenek, mert el kellett bújni a kövek között és onnan leskelődni. Néha nyilak repültek feléjük.

Így tartott vagy egy hétig. Akkor egy reggel néhány barátjával a közeli házhoz ment, mert éhesek voltak, és úgy látták, hogy ott még volt egy kecske. Azt akarták levágni. A házból azonban hirtelen egész sereg ellenséges katona ugrott elő. Társai elfutottak. Ő nem is látta. Összehúzta magát, lassan, kúszólépésben, vigyorogva előresurrant. Baljában a lándzsa, jobbjában a kard. ůgy volt, pontosan, mint otthon, amikor az ablakban nézte magát. Csak most igazi ellenséggel állt szemben. Az ellenség rákiáltott. Nem értette, hogy mit, de nem is törődött vele. Körülvették és megint rákiáltottak. Ekkor fölegyenesedett és körülnézett. Társai nem voltak sehol. Elbámult és megállt. Ebben a pillanatban egyszerre két lándzsa is keresztüldöfte.

(A kommentár.) A történet eddig tart. Engedjék meg, hogy még néhány szót mondjak, nem a történet igazolására, mely, mint előrebocsátottam, szín fantázia, hanem a faragott fej művészi voltának magyarázatára.

Ma, mint tudják, a különböző lélektani antropológiák, pszichológiák és karakterológiák egyöntetűen azt vallják, hogy az emberi egyéniség nagyon kései jelenség. Mielőtt az ember egyéniséggé vált, hosszú évszázezredekig olyan kollektív létben élt, amelyben önmagáról külön tudata nem volt. Az ember legnagyobb teljesítménye nem az, hogy repül és tíz kilométerről házakat tud szétlőni, hanem, hogy ebből a kollektív lélekből egyéniséggé tudott lenni, saját Én-tudattal rendelkezik, ahogy mondják: individualizálódott.

A dolgot valahogyan úgy kellene elképzelni, hogy eleinte volt a nagy és sötét lélekóceán, amelyben mindnyájan benne úsztunk, mint a halak. Mikor individualizálódtunk, akkor az óceánból kiszálltunk, és a tenger fölött önálló életet kezdtünk élni. De halálunk után újra visszamerülünk s az őslélek sötétségében egyesülünk, aztán megint kiszállunk és megint vissza, aszerint, hogy a lélek az élet, vagy a túlvilág birodalmában tartózkodik.

Most nem beszélek arról, hogy ez a modern felfogás miben rokon a keletivel, hogyan kapcsolódik a reinkarnáció gondolatához. Mindössze csak annyit jegyzek meg, hogy ez a kollektív lélek elmélete. Az elmélet azonban szemben áll egy másikkal, amely távolról sem olyan híres. Ez az ellenkezőt vallja. Szerinte nem a lélekóceán volt előbb, előbb voltak az egyéniségek és az Én-ek és a személyek. A világ legelső ténye az individuum. Fontosságban és időrendben is a szubjektum a világegyetem legelsőjelensége. A kollektivizálódás már kései dolog. A lélek legfóbb sajátsága, hogy Egy, hogy Én, semmihez és senkihez nem hasonlítható szubjektum.

Most ismét nem beszélek arról, hogy ez a felfogás miben rokon a kereszténnyel, hogyan kapcsolódik az evangéliumi gondolathoz, hogy nincs újraszületés, mindenki egyszer, egyetlenegyszer születik, él és hal meg, hogy végül valamennyi lélek Isten akaratára feltámadjon és ítélet elé járuljon. Tény, hogy ez a két felfogás alapvető módon különbözik. A kollektív lélek felfogását általában tudósok vallják. Az egyéni lélekről azonban közvetlen tapasztalata van két embernek: a vallásosnak és a művésznek. Ne vegyék zokon, ha bevallom, hogy rokonszenvem az utóbbiaké. S ebben az esetben szükségem is van rá.

Antal fejét önök sohasem fogják megérteni, ha a tudományos alapon állnak, vagyis ha azt hiszik, hogy ez a kollektív lélekből individualizálódott. Ha jól megnézik, be fogják látni, hogy ilyen fej egyszer volt, soha többé nem lesz, és ez az Egyszer, ez az Egy Én, ez benne a lényeg és az abszolút. Miért? Mert ez itt, kérem: arc. Nem típus (kollektív lélek), és nem mint Kässner mondaná: karikatúra. Ami nem egyéb, mint arc, de individualitás nélkül. Amint, hogy ez az arc nem lehet maszk. Mert az arc éppen az, hogy: Egy. Nincs belőle több. Amennyiben másra hasonlít, az nem reá jellemző, hanem a lélek tehetetlensége, hogy nem tudja magát elég élesen megkülönböztetni, és utólag beleolvad a többibe, holott eredetileg külön állt. Sohasem a hasonlóság (kollektív lélek) a fontos, hanem mindig a különbség. Mert ez az Egy Én.

Antal élettörténete két mozzanatot hangsúlyoz különösebben: a maflaságot, amellyel mint egy vak éli sorsát, másodszor az idióta vigyorgást, amikor hatalmi tébolyában, kezében a fegyverrel, a világ urának hiszi magát. Mindnyájan ismerjük ezt az uralmi ösztönt, amit a fegyver kelt bennünk, mindnyájan egy kicsit idióták leszünk, ha puskát veszünk a vállunkra. Ennek így kell lenni. A művész tudta, hogy alakját itt kell megragadni. S ez a fej tényleg mafla, és tényleg úgy vigyorog, mint a született idióta. Hogy ezt a holdkerek arccal, a pergament bőrrel, a gálickék szemekkel miképpen fejezte ki, arra csak az tud kielégítő választ adni, aki a fejet látta. Nos, én láttam, és tudom, hogy az ábrázolás tökéletesen sikerült. Ha előbb voltak is kételyeim az emberi lélek abszolút Én-szerüségét illetően, és ingadoztam abban, hogy a legelső világtény a szubjektum volt, a fej fölött való meditációim ezt a kételyt eloszlatták. Eredetük nem a kollektív lélekóceán, hanem a szubjektív Én szelleme. Nézzék meg jól a fejet és tűnődjenek fölötte.


==AZ UTAZÓTÁSKA==

Az ilyen embernek, amilyen ez is itt velem szemben, vonatra se szabadna ülnie. Az imént utazótáskáját kibontotta. Nem az volt a kiábrándító, hogy rendetlen, és nem az a szégyenletes, hogy célszerűtlen. Nélkülözte a kicsinnyel szemben való tiszteletet, és mindjárt láttam, hogy ez az ember szerencsétlen, mert hiányzik belőle a dolgok iránt való elemi kegyelet, ami nélkül senki sem lehet boldog. Almát vett ki, a szegény, egy összegyűrt zsebkendő mellől, papucsában fogpaszta volt, melléje gyűrve a hálóing, fölötte konzervdoboz, és elszórva néhány keksz, gyürött papír és morzsa. Ennek az embernek nem lenne szabad utazni, mert nem ismeri az utazótáska költészetét.

Mikor az utazás napja már biztos, a pénz megvan, az útlevél kész, az ember egy órára magányba vonul, papírt, ceruzát vesz elő és mély meditációba merül. Mindenekelőtt az utazók nagy ősére, Robinsonra gondol, s elismételgeti azt a listát, amit a halhatatlan hajótörött a magányos szigeten készített. Ezután lassan jegyezni kezdi: cipő, harisnya, nadrág, ing, hálóing, pizsama, kesztyű, nyakkendő, s így tovább. Külön az élelmiszert. Külön a könyvet és írószert. Ha valamije nincs meg, más papírra írja fel, s azt be kell szereznie. Amikor a jegyzék kész, letisztázza, többször elolvassa, s tűnődik, hogy mit felejtett el. Ilyenkor az ember már utazik s ez egyike az út legzavartalanabb perceinek.

A csomagolás már nem kontemplatív foglalkozás. Körültekintő és bölcs tevékenység ez, amelyet szintén nem lehet fohász nélkül kezdeni. A táskába legalulra olyan tárgyak kerülnek, amelyeknek a gyűrődés nem árt, de nem kemények. A hézagokat nem szabad zsebkendővel kitölteni. Ezt csak barbár teszi. A zsebkendő szépsége a vasalás. A réseket a kegyeletes utazó trikóholmival tölti ki: úszónadrággal, pulóverrel, harisnyával. Gyűrni ezt sem szabad.

Minden utazótáskában legyen valami, éspedig minden utazás alkalmával, ami teljesen fölösleges, és amire az ember csak úgy hirtelen gondolt. Ilyen lehet egy alumíniumpohár, vagy egy kis csomagban szárított levendulavirág.

A mosdócikkek célszerű elhelyezése a kis bőrtok. Egészen különös figyelem szentelendö a szappannak, mert nem szabad elfelejteni, hogy az úton a szag a ruhába szívódik. Kellemesnek és finomnak kell lennie. Nem szabad elfelejteni az öngyújtóbenzint, a tűzkövet, a hashajtót és a kis üveg konyakot. Úton az ember általában csak ásványvizet igyon, és hajnalban egy kevés igazán jó pálinkát.

A toalett-neszesszert csavarja törülközőbe és tegye könnyen megtalálható helyre, ha reggel a vonatban vagy a hajón a mosdóba indul, kéznél legyen. Kölnivíz kell. Mosdás után nélkülözhetetlen. Egyesek sósborszeszt ajánlanak, én megpróbáltam, és bevált, a magam részéről azonban nem a mentolosat szeretem, hanem az erősen alkoholosat.

A csomagolás előszörre ritkán sikerül. Lehet, hogy van olyan képességekkel rendelkező utazó, akinek mindjárt minden egyezik. Nekem még nem sikerült. Nem baj. Kirakom és újra kezdem. A tervszerű és logikus gondolkozást az intuíciónak kell kiegészítenie. Ha a csomagolónak nincs ihlete, vagy egyébként kihagy, halassza másnapra, mert a merő szisztematika kevés, sőt az embert nagy tévedésekbe is hajthatja.

A legalul elhelyezett ruhadarabok fölé ajánlatos a könyveket rakni. Ez külön igen fontos fejezet. A könyv-probléma kell hogy az utazás idejét hetekkel megelőzze. Ha nyáron utazom, akkor már karácsony táján készítek feljegyzéseket. Ilyesmit: Cowper, Oxford, nyár. Annyit jelent: William Cowpert az Oxford középső kiadásában megszerezni, és nyáron olvasni. A feljegyzések persze mindig túlméretezettek. A könyvek felét sem vihetem el, mert nincs értelme, hogy négy hétre többet vigyek, mint öt-hat kötetet. S ez újabb kemény feladat. Cowpert vigyem, vagy a metafizikus költőket? Gyakran a könyv alakja segítségemre siet: oly szép, kellemes és alkalmas, hogy javára választok.

Magyar könyvet a legritkább esetben viszek. Az ok egyszerűen az, hogy amit szívesen vinnék, az papírban, kötésben, kiállításban, betűben olyan ízléstelen, hogy visszariadok. Egyetlen nagy költőnk sincs meg olyan kiadásban, hogy útra lehetne vinni. A többi meg? Hagyjuk. Az Oxford, különösen a kis Worlds Classics, az Insel, a Pléiade útra született. Éppen ezért az antik szerzőket is kénytelen vagyok mindig angol vagy francia kiadásban magammal vinni.

A könyveket az ember a gondosan megválasztott jegyzetpapirossal, esetleg naplóval és írószerrel együtt a táska belsejében helyezi el, és csak egy művet hagy kint, amit felülre rak, s egyet, amit zsebre tesz. Zsebre a legalkalmasabb valami abszolút szórakoztató, mint amilyen az Eckermann-beszélgetések, vagy a Boswell-féle Johnson élete. A legjobb kinyitni, a tájat nézni, és tízpercenként elolvasni egy-egy mondatot. Láttam embert, aki nyári útra könyvtári könyvet vitt. Az ilyen embert, szerintem, semmi sem választja el a gonosztevőtől. A könyv szeret utazni, az út szellemét magába szívja, barátommá válik, és olyan meghittségben van része, amit köztulajdonban levő könyvre pazarolni bűntény. A könyvtári könyvek egyébként is a könyvek hetérái, akiket mindenki megkaphat. A könyv, amellyel utazom, a házastársam.

Húsz-huszonnégy óránál tovább tartó útra élelmiszert vinni legalábbis ajánlatos. Az étkező-kocsi ugyan a civilizáció legmagasabb teljesítménye, s nincs érzés, amely ahhoz hasonlít, hogy az ember ebédel, s mellette egy arasszal a táj száz kilométerrel rohan. Egy darab sonka, keksz, csokoládé s valami gyümölcs mégis kell. Vannak, akik rövidebb utakat sem tudnak megtenni citrom nélkül. A citrompárt ízlését méltányolom, de nem ragaszkodom hozzá. Ha azt kérdeznék, hogy mi az, ami nélkül nem szívesen indulok, különösen éjszakai útra, azt válaszolnám: a termoszban a forró tea. 

Nem hiszek azoknak, akik az utazás aszkézisét tanítják, és azt mondják, hogy úton sok mindenről le kell mondani. Nem igaz. Az utazótáskába minden belefér, s nem is kell, hogy a táska nagy legyen.

Legjobb, ha olyan, amit az ember akár egy órahosszat maga is elvihet. Egyébként se jó másra szorulni, úton meg éppen nem. A táskát felkapom, karomra dobom a felöltőt és a plédet, és mindenemet magammal viszem.


==A MADARAK ÉNEKE==

Hallottam valakiről, akinek az a feltevése, hogy a túlvilágra került emberek kedves foglalkozása egymásnak életükből történeteket elbeszélni. Ez a helyhez illő egyetlen komoly tevékenység, amely örökké tart és mindig érdekes. Elvégre évszázadokig lehet beszélni arról az egyetlen eseményről is, hogy amikor valaki nyáron a délutánt az öreg halásszal a tengeren csónakban töltötte, mit látott és mit élt át.

Hivatkozással az illetőre mindenkit arra kérek, hogy ezúttal az előzményektől tekintsen el. Majd a túlvilágon méltó részletességgel és a tárgyat megillető igazsággal mindent el fogok beszélni. Ilyen hallatlan jelentőségű, tüneményesen gazdag és bonyolultan sokszerű történetek számára itt nincs elég tér és idő és alkalom.

A madarak énekéről van szó.

Azután nemsokára, hogy a nap a Bak jelébe lép s a téli mélypont után ismét emelkedni kezd, január első napjaiban, a cinke szólal meg először. Van úgy, hogy a napfényre szól, van úgy, hogy az olvadásos időre. Ugyanakkor a szarka is elkezd csörögni. A cinege későbben kezdi, de gyertyaszentelőkor már hallani. Sokszor hetekre újra elhallgatnak. A tavasz első jelére, a márciusi langyos esőre már a rigó is elkezdi. Eleinte csak a hangját köszörüli. Sajátságos halk, de éles hangja van ilyenkor, mintha valaki fejhangon rövidet ásítana: csőrét kitátja és aprót sikolt. Rendesen olyankor, ha a levelek közt ugrál, kukacot keres, megáll, megélesíti torkát és eszik tovább. Március végén a rigó nők Perzsiából visszatérnek férjeikhez és vőlegényeikhez, akik a telet itt élték át. Akkorra a rigó, ha nem is kifogástalanul és folyékonyan, de már énekel. A fülemile csak áprilisban kezdi, néha csak gyümölcsvirágzás után.

Azt mondják, hogy az énekesek július elején hallgatnak el, amikor a kicsik a tojásból kikeltek. Nincs idő énekelni, az apróságoknak kosztot kell gyűjteni és hordani. Csakugyan július első tíz napjában elhallgat a fekete, az énekes rigó, a fülemile, a kakukk, a tengelice, a cinke. Nem is szólal meg már, csak néha, szeptember közepe táján. Az erdei pacsirta kivétel. Néha egész nyáron hallani, de szeptemberben biztosan, még október elején is. Akkor beáll a csend és az erdő néma.

Májusban történt, hogy egy napon a hegyek közé mentem. A völgyben, ahol laktam, a sűrű bozótban, a nyirkos vízmosásban, sok madár lakott. A madarak énekét előbb is csodáltam, de csak úgy, mint a virágos rétet, amelyen elbűvölt az egész, de az egyes növényeket nem láttam. Abban az évben, jól emlékszem rá, egy rigóra figyeltem fel. Ugyanazt a dalt többször énekelte. Három ütem volt az egész, félig önkívületben énekelt szenvedélyes és diadalittas hangokat. Ez volt az, ami megragadott. A ház lépcsőjére ültem és figyeltem. Csakugyan, most ismét ugyanazt mondja. Hősies kiáltás volt. Valamilyen heroikus szimfónia főmotívuma lehetett volna. Lekottáztam. Ez volt a döntő pillanat.

Megértettem. Megértettem a madár énekét, és megértettem, hogy Orpheusz dalára a madarak miért figyeltek, és megértettem, hogy Szent Ferenc a madaraknak prédikált. Egyszerre magától értetődő lett számomra, hogy a madarak éneke nemcsak művészet és zene, hanem értelmes beszéd és gondolat is, mint az emberi nyelv, csak szebb. A kis Akhilleusz, ahogy a fekete rigót magamban elneveztem, három ütemben elmondta nekem hősi szívének minden titkát, sorsának heroikus misztériumát, s nagy tette elragadtatását, a szenvedélyes és önfeláldozó lendület természetfölötti szépségét.

Sohasem hittem volna, tűnődtem akkor, mint akit váratlanul mélységes tudásba avatnak be, sohasem hittem, hogy egy fekete rigó ezt tudhatja. Azóta tudom, hogy tud mást is, különbet is. Hallottam egyet, a víz partja mellett a füzesben lakott, aki olyan mozarti gráciával énekelt olyan mozarti dalt, amilyen bűbájosan gyengéd és könnyü Mozart nem volt soha, s talán nem is tudott volna lenni. Hallottam azt, akit &quot;Elíziumi madár&quot;-nak neveztem el; azt a biztos, személyes tapasztalati élményt, amit az ő művészetében az Üdvözültek Kertjéről kaptam, sehol másutt nem találtam. Dante Paradicsomában Beatrice vállán énekelhettek így a madarak. Az Édenkertben a bűnbeesés előtt, mikor az őzek a tigrisekre hajtották fejüket, és úgy aludtak, ott énekelhettek így a madarak. A világ teremtésének hajnalán, az angyalok dicsőítő égi éneke lehetett ilyen átszellemülten tündöklő s ilyen boldogan elragadtatott. S végül hallottam egyet, aki nevetett, hangosan, énekelve, csillogva nevetett, ahogy csak az tud nevetni, aki olyan, mint a nap, egész egyszerűen lényének közvetlen értelme és tartalma volt ez a nevetés.

Szenvedélyesen kerestem a fekete rigókat. De közben megismerkedtem a tengelicével, a vörösbeggyel, a cinegével, a sárgarigóval, a mezei pacsirtával és az erdei pacsirtával. Itt ismét meg kell állanom.

Ugyanott a völgyben, bár egy, vagy két évvel később, egy éjszaka történt, hogy a madár hangjára felébredtem. Mintha még álmomban hallottam volna, mert nem volt benne semmi valószerű. Egészen anyagtalan, kimondhatatlanul mély és fájdalmas ének volt. Nem is hittem el, hogy hallom. Másnap keresni kezdtem. Nem találtam. Csak ősszel hallottam újra. Ott ült a szőlőkarón, és ugyanazt énekelte. Késő délután volt, szüret előtt. Azóta ismerem. Rendesen hat hangot énekel, hangsorszerűen lefelé, de kromatikus trillákkal, egyre süllyedő sorban, ahogy a vízcsepp az egyik kőről hull a másikra. De hogy ebben az egyre mélyebbre hulló kromatikában milyen szívet tépő fájdalom van, s e fájdalomban milyen édes, álomszerű szépség, azt csak akkor lehetne elmondani valahogyan, ha az ember a földre tudná magát vetni, és keservesen elkezdene sírni, keservesen, értelmetlenül, a fojtogató fájdalomtól elárasztva, felszabadultan és boldogan.

A fülemilét értettem meg a legkésőbb. Minden madár csak metafizikusan, vagyis az emberen túlról érthető. Onnan, ahonnan Orpheusz vagy Szent Ferenc értette meg őket. A fülemile megértéséhez még egy kis lépéssel tovább kell menni. Wordsworth vagy Shelley vagy Keats, vagy a többi költő fülemile-költeménye a valóságot nem fedi. Aki a békét nem ismeri, az a fülemilét nem értheti. Ezért fiatal ember csak csodálhatja. Csak ha a szenvedélyek kiégtek, s már az öröm és a szenvedés kora teljesen elmúlt, csak, ha az ember már nem akar önmagától és önmagának semmit, és fejét megbékülten Isten tenyerébe hajtotta le, csak, ha az emberben felébredt a honvágy az Én-telen világba végleg visszatérni, csak akkor hallja meg, hogy a fülemile mit és miért énekel.

A dalban nincs fájdalom vagy szenvedés, nincs hősi erő vagy nevetés, nincs öröm, nincs diadal. Amikor az ember az életen túljutott, s már nem akar semmit, az egyetlen, ami még foglalkoztatja: várakozom, amíg hívnak, s addig imádkozom. A várakozásnak ez a nyugodt, csendes, megbékült imája, ez a fülemile dala, ez a mártírdal, kristálytiszta várakozás a halálra és a túlvilágra, - búcsú a szépséges földtől, az édes élet mámorától, és kérés az éghez, hogy eressze be. 

Sokáig csak a búcsút hallottam, és nem ment a fejembe, hogy miért van. Az ember először, rendesen, a negatívumot érti, és nem tudja elgondolni, mi ez, amíg nem ismeri meg a hozzátartozó pozitívumot. Tudtam, hogy búcsúzik, azt is tudtam, hogy mitől. Szomorúnak találtam, és egy kicsit indokolatlannak. Aztán egy nyáreleji délután, már ahhoz az időhöz közel, amikor egészen elhallgat, egyetlen hangjából megértettem. Ez a kicsiny madár a túlvilágra kéredzkedik. Nem valamilyen tudós indokolással, ahogy még a legtisztább szívű ember is tenné. Úgy kéredzkedik, ahogy egy kisgyerek az anyja ölébe, de még egyszerűbben, mert nem védelmet keres, nem boldogságot, nem örömet és nem megnyugvást. Olyan egyszerű ez, amilyen egyszerű csak egy madár lehet, amikor énekel. Nem halálvágy ez, egyáltalán nem. A fülemile nem tudja, mi a halál. Az élet után nem a halál következik, hanem a túlvilág. Honnan tudja? Milyen jó lenne Istent ilyen közelről és bizalmasan ismerni, mint ez a kis madár.


==CSILLAGOK==

Ez a dolog tökéletesen alaptalan. Semmi realitása sincs, és elődként senkire sem lehet hivatkozni. Ennek ellenére így gondolom. A tapasztalat meggyőz, hogy egyáltalán nincs így. Hiába győz meg. Ezenfelül magam is belátom. Nem használ.

Itt van mindjárt a Vega. Nagy és kék csillag a Lantban. Márciustól júliusig uralkodik, amikor a madarak énekelnek. Egy meggondolatlan pillanatban azt mondtam, hogy ez a muzikális csillag. Ha valami alapja lenne, törvényszerűen mindenkit zenei tehetséggel ajándékozna meg, akire kedvezően néz. Megtörténik, hogy így van. Több esetben, ha egy horoszkóp nyolcadik házában, a halál, az újjászületés, az okkult kapcsolatok és a muzikalitás terében, a Vega hangsúlyos helyzetben áll, zenei képességet hoz. De az esetek nagy részében nem teszi. Asztrológiai szempontból az intuíció helytelen. Más szempontokról nem is szólva. Az asztrológiában egyébként nem hiszek jobban, mint a természettudományban. Kinek van szüksége a csillag vezetésére? Annak, aki az éjszakában eltévedt. Aki a napfényben él, annak nem kell csillagvezető. Hogy mit szól hozzá a tudomány? &quot;Csillagászati tudományunk - szól Thoreau, s én minden szavában megerősítem -, néhány jó anekdota, néhány imponáló számítás, de a csillagokról, amennyiben az ember számára jelentékeny valóságok, semmi. A csillagászattan megtanít arra, hogy miként kell hajót vezetni, de nem arra, hogy miként kell vezetni az életet. Lehet fantazma, képzelet, ötlet, kénszerképzet, mindegy. Mindenki hívja, ahogy akarja. Én a magam részéről e képeket tisztelni fogom, mert tudom, hogy számomra végtelenül fontosak. Mindjárt meg is mondom, hogy miért: Aminek van alapja, ami mások gondolatára is támaszkodik, ami bizonyítható, ami tapasztalatilag ellenőrizhető, az az úgynevezett Kis Valóság. Novalis írja, hogy amíg valaki valamit egyedül mond, bolond, ha már ketten mondják, kezdődik a bölcsesség, mert azt mindenki mondja. Minden nagyon is bizonyítható és ellenőrizhető, közhitbe átment dolog, akár a zsemlye, ami most előttem van, akár a pohár víz, akár az égő cigaretta, vagy az erkölcsi tétel, könyv, lámpa, gépkocsi, hajó, híd, vasrács, törvény, háború, mindez a világnak lényegesen kisebbik fele. A nagyobbik fele csupa olyan alaptalan és irreális kép, olyan bolondság, amint Novalis írja, mint az, hogy a Vega a muzikális csillag. Vagy hogy az Arcturus a nagy szenvedély csillaga, a Gemma Ariadné. Nem helyezek súlyt arra, hogy ezek a dolgok a Kis Valóság világában igazolhatók legyenek. Arra sem, hogy elhiggyék. Azért mondtam, hogy mindez teljesen alaptalan. Az viszont, hogy a Nagy Valóság

világában mindez így van, nem is fontos. Ott a dolgok értéke nem abban van, hogy alaposak, vagy alaptalanok. A Nagy Valóságban, kérem, a dolgok kérdezés nélkül vannak. Bizonyítatlanságuk ellenére, igen, néha még azt is hajlandó vagyok feltételezni, hogy a dolgok mindennemű alap nélkül vannak, és az, hogy reálisak, vagy irreálisak, ez csak tulájdonságaiknak egy dimenziója.

Így áll a dolog a Vegával, a muzikális csillaggal.

Mindenki jól teszi, ha nem fogadja el. Én se teszem. Ennek ellenére fel fogom adni a zsemlyék, a cigaretták, a hidak, a poharak egész világát, a képhez ragaszkodni fogok, és azt fogom mondani: értelmes józanságom, fegyelmezett kritikám csődöt mondott, és a képek erősebbek, mint akár a józanság, akár a kritika. Persze a többi csillaggal is így vagyok. Néhányról elmesélem, hogy mit gondolok. A Spica a Magna Mater. Mint minden állócsillag, ez nem dinamikus. Nem az erőben, hanem az állhatatosságban nyilatkozik meg. A Spica, a Világanya, nem élőlényeket szül, hanem lét- és gondolkozásformákat, képzeleteket, költészeteket, filozófiákat és művészeteket, vagyis egész univerzumokat. A Capella Astarte csillag. A démonikus szerelem úrnője. Ő az ég hetérája, ragyogó és bűbájos, gonosz, hitvány és aljas, de senki sincs, aki szépségének hatása alól magát ki tudja vonni. Csábító, kacér, kihívó, tündöklő, hazug, buja, kevély és romlott. De mindez nem fontos. A fontos, hogy szép. Ellenállhatatlanul szép, amilyen csak egy csillagasszony lehet.

A Sirius a nagy világosság Angyala. A görögök Apollón-csillagnak tartották. Egyiptomban azt hitték, hogy az égnek három ura van: a Nap, a Hold és a Sirius. A tiszta szellem, az éleslátás, az abszolút igazság csillaga. A matematika, a magas zene, a jóga, a jóslat, az öntudat, és az egzaktság. Mindig értelmes, logikus és elvont. De ugyanakkor támadó és aktív, mert üldözi a sötétet, a kövérséget, a húst és a hétköznapot. A fényesen lángoló kard: metsző, éles, folttalán és halálos.

Aztán itt van az Arcturus. Valamennyi csillag közül a legkorábban ismertem. Fiatal koromban hosszú ideig úgy éreztem, hogy hatezer évig éltem ott, és csodálatos körülmények között kerültem a földre. Akkoriban Hatezernek is hívtam magam. Később a nyár csillagának hívtam. Türelmetlenül lestem, hogy januárban, már úgy tíz óra után északkeleten felbukkanjon, és melankóliás lettem, amikor szeptemberben nyugat felé lassan letűnt. Melég vörös színe olyan, mint a nagy, legyőzhetetlen, egész életre szóló szenvedélyé. A caesari, vagy napóleoni becsvágy. Forró, de kitartó. Talán a vérbosszú csillaga is. Erőt ad annak, aki nagy vállalkozásokba kezd, évekig tud valakit üldözni, akár késsel, akár szerelemmel. Az arcturusi szenvedély képes lenne harminc évig a gordiuszi csomó mellett ülni, és éjjel-nappal - hogy körmével kibogozza. Az Arcturus kedvezése nélkül, azt hiszem, egész életre szóló feladatot megoldani nem is lehet. A fáradhatatlan kitartáshoz a tüzet ő adja. Dante és Petrarca szenvedélyében ott van ő, mint Kolumbusz vállalkozásában, vagy Amundsen és Stanley utazásaiban. Néha úgy tűnik, hogy még filozófus sem lehet meg nélküle. Bár úgy tartom, hogy az arcturusi tűz tevékeny és harcias és hódító. A vérrel mindenképpen rejtett kapcsolata van.

A Gemma az Északi Korona középső, legfényesebb csillaga. A görögök koszorúnak hívták, s a koszorú tulajdonképpen Ariadné volt. Amíg ezt nem tudtam, addig a Gemma számomra a Kis Öröm volt. Mint ahogy van Kis Valóság és Nagy Valóság, Kis Világ és Nagy Világ, Kis Én és Nagy Én, éppen úgy van Kis Öröm és Nagy Öröm. Ilyen Kis Oröm, ha az embert megdicsérik, ha születésnapjára kedves ajándékot kap, ha talál valamit az utcán. A Gemma volt számomra a Kis Öröm úrnője.

Amióta tudom, hogy a Korona Ariadné koszorúja, sőt Ariadné maga, más arcát is látom. A krétai királyleányba gyermekkoromtól fogva szerelmes voltam. Története számtalanszor hosszú és bűvös álmodozásba ringatott. Nevének puszta említése az édes képek egész sorát idézte bennem. Thészeusz megérkezése, a nagy vállalkozás a labirintusban, a Minotaurusz megölése, a fonal elragadó meséje, a női zsenialitásnak ez a felülmúlhatatlan csodája, Thészeusszal való szökése, végül házassága Dionüszosz istennel, mindez közvetlenül olyan ismerős volt, mintha én éltem volna át, és Thészeusz is, Dionüszosz is én lettem volna. Többször elhatároztam, hogy szerelmemet - talán görög tragédia alakjában - megírom. Bele is fogtam, de csak egyetlen dialógus készült el belőle.

Akkor már ismertem Nietzsche Ariadné-misztikáját, és a fonal rejtélye állandóan foglalkoztatott. Bűbájosan szépnek képzeltem el, olyan ellenállhatatlanul szépnek, hogy azt legfeljebb csak külön e szépség számára teremtett tökéletesen új szóval lehetne kifejezni. Ami azonban az igazi varázs benne, az a benne levő nő. Ariadné szenvedése addig tartott, amíg a nő mellé nem talált megfelelő férfit. Lényének tündöklő, határtalanul meleg, puha és illatos volta megsemmisítéssel fenyegette őt magát is, és e súly alatt csaknem összeroskadt. Azt hitte, Thészeusz a férfi. De úgy látszik, Thészeusz ennyi nőt nem tudott elviselni. Isten kellett hozzá. Azért jött el érte Dionüszosz, aki aztán feleségül vette és az égre emelte.

Emberi nőkben azt találtam, hogy nem annyira odaadták magukat, mint inkább rám ültek és rám tehénkedtek és nyűgösek voltak. Az odaadásnak ez éppen az ellenkezője. Emberi nőknél azt tapasztaltam, hogy mindenüket odaadták, kivéve önmagukat. Lehet, hogy a mindent odaadás ürügy volt, nehogy magukat kelljen odaadni. Ariadné szerelme olyan, mint az alvás. Nincsen benne fenntartás. Amikor odaadja magát, nem marad benne semmi. És egész élete odaadás. Vak, tudattalan és ellenállhatatlan. Itt nincs teher és nehézség és nyűg. A női lény igazi megvalósulása. S mert az emberi nő nem tudja magát odaadni, azért válik olyanná, mintha az ember nyakába egy zsák korpát akasztanának, amit most már ezentúl cipelni kell. Nem varázs ez, hanem kereszt. Persze így kell lenni, és belenyugszom, mert mit is tehetnék. De nem adom fel az ariadnéi szerelem álmát, és a Gemmából Ariadné elbűvölő kék szeme néz reám.


==ÁLOM==

Sokan aludni szeretnek sokan szenderegni, csak úgy az alvás és ébrenlét között lebegni. Álmodni kevesen. Az álmok között, igaz, kevés a kellemes. De mindig van benne valami a misztériumból. Jung, az álmok mai mestere megtanított arra, hogy tiszteljük az álmokat, mert sokkal többet tudnak, mint mi. Néha még költészet is. Vagy vallás. Esetleg mind a kettő.

Ezt álmodtam: Kora hajnal van. Zárt helyre kerültem, és tudom, hogy méhes, de műhely is. Méheshez tartozik, de itt vannak a méheshez szükséges eszközök és szerszámok. Éppen szürkül, és az ablak mellett levő asztalnál egy ember foglalatoskodik. Féloldalt áll, arcát nem látom tisztán. De ahogy mozog, néz, kezét emeli, főként ahogy fejét tartja, de legfőképp ahogy ott van, közvetlenül tudom, hogy a méhész Ő.

Az ablakhoz nyúl és kinyitja. Az ablak előtt színtelen, lágy, üvegszerű, de végtelenül puha, érzékeny, kocsonyás anyagból készült sajátságos repkedő lények gyűltek össze. Olyan nagyok, mint a pogácsa, kétoldalt szárnyuk van, félig lepkék, félig madarak, nesztelenül szállnak be a szobába. Tudom, hogy ezek a lelkek. A méhész azért nyitotta ki az ablakot, hogy az éjszaka folyamán a ház köré gyűlt lelkeket beeressze.

Ekkor Ő a szoba hátsó részébe megy, ahol a falon ajtók vannak. Az ajtókon belül a falban, kasok. Kicsit hasonlítanak a kemencéhez. Belül sötét van, és nem látni semmit, de érezni, hogy valamilyen elektromos melegség lehet. A meghaltak lelkei ezekben a kasokban, vagy kemencékben pihennek, és különös rejtélyes változáson esnek át, hogy a földre visszatérhessenek.

Az újonnan érkezett lelkek a kasokba szállnak. Láthatóan rendkívül fáradtak. Némelyiknek éppen csak utolsó erejével sikerül a titokzatos kasba vergődnie. Ő pedig nézi őket azzal a leírhatatlan és végtelen türelemmel és jósággal, ami éppen Ő.

Mikor már mindegyik lélek berepült, a kemenceajtót lassan bezárja. Az utolsó ajtónál megáll, tűnődik, aztán mélyen benyúl a kasba és keresgél. Kivesz egy lelket, az ablakhoz viszi és megnézi.

Mintha a lelkek innen az életbe ragyogó gyémántfényesen indulnának el, átlátszóan és tündöklő tisztán, amilyen napfényes tiszta lélek a kicsiny gyermeké. És mintha ide minden lélek zavarosan, megtörten érkezne. A puha, lágy, kocsonyás, kristályos, átlátszó, madárszerű, a szivárvány színeiben égő meleg kis lélek, mikor az életböl ide a kasba, a méhészhez visszatér, megtört, foltos és homályos. Némelyik egészen piszkos és szürke.

A méhész kezébe veszi a kasból kiszedett lelket. Aléltan piheg szegény, attól a rejtelmes változástól félájultan, ami ott benn történt és történik vele. Bizony elég szurtos. Úgy látszik, modern korból való lélek. Nem mondják nekem, de az álomban megérti az ember a dolgot akkor is, ha senki se magyaráz. A méhész sokáig nézi, fejét csóválja, végül azt mondja: 

-Te szegény, nemsokára vissza kell menned, mert itt lesz az idő, s még mindig ilyen zavaros vagy? Mikor fogsz megtisztulni végre?

Azzal a lelket óvatosan visszateszi a kasba, és bezárja.

[[Kategória:Szövegek]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Misztikus Yoga</title>
    <id>309</id>
    <revision>
      <id>4748</id>
      <timestamp>2006-08-29T16:34:21Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>[[Kaczvinszky József/Misztikus Yoga]] átmozgatva [[Misztikus Yoga]] névre: szerző neve a címben</comment>
      <text xml:space="preserve">AZ ELMÉLYEDÉS TUDOMÁNYA*

{{fej
| szerző     = Kaczvinszky József
| cím        = Misztikus Yoga
| szakasz    =
| előző      =
| következő  =
| megjegyzés = AZ ELMÉLYEDÉS TUDOMÁNYA*
}}

A ''rádzsa-yoga – ''a királyi yoga – útja az elmélyedésen át vezet.

A ''rádzsa-yoga ''szempontjából a lélegzés-szabályozás csak egyszerű eszközt, előkészítő eljárást jelent – a yoga negyedik tagozatát – melynek célja nem az állandó érvényesülés biztosítása, hanem egyedül az akadályok kiküszöbölése a yoga ösvényéről, az elmélyedés megvalósításának útjából. Minden önös érdek és az azokból fakadó életművészet gyakorlása csak hátráltatná a ''rádzsa-yogit'' a célja elérésében. A yoginak tudnia kell, hogy az ember még akkor is érdekből cselekszik, tehát ''helytelenül,'' ha nem is törekszik éppen jelentős sikerekre, hanem mindössze a sorsát igyekszik javítani, távol tartván magától a rosszat, a bajt, megakadályozván minden veszteséget, mely a külvilágban érheti. A ''rádzsa-yogi'' ezért még ebben az értelemben sem használja fel soha a yoga terén szerzett tudását és képességeit. Számára a lélegzés-szabályozás nem az életnek, hanem ellenkezőleg, éppen a léthez-kötöttség ''megszüntetésének'' az eszköze lehet csupán.

A kétféle lüktetés határvonalán keresi és találja meg a közömbösséget. Minthogy pedig a közömbösség nem életuntság, ezért a ''rádzsa-yoga '' ''mindent szívesen vesz, ami éri,'' akár jó, akár rossz az, akár kedvező értelemben befolyásolja énjének a külvilággal való kapcsolatát, akár kedvezőtlenül. Minden törekvésével csupán a ''kundaliní-''erőpárt – öntudatának „tüzét és erejét”  igyekszik följebb és följebb emelni, tudata és belső-énje területe fölé. Ameddig ébren van, addig az ébrenlét világához igyekszik alkalmazkodni, amikor pedig alszik, az álom-világhoz. Befelé-fordulásának gyakorlatában azonban, az ébrenlét és álom határvonalán, ''mindkét világot maga mögött hagyja,'' megvalósítva öntudata ''kiemelkedését'' a Természet valamennyi megnyilvánulásának köréből.

Amikor felszálló öntudata elhagyja a tudat területét, akkor megszűnik minden kapcsolata az érzékeivel, illetőleg érző- és cselekvő-képességeivel. Ezáltal eléri és megvalósítja a yoga ötödik tagozatát ''(pratjáhára)''. A belső-én szintjén álló öntudatának azonban még akkor is fennmarad a gondolkozó-készséggel való kapcsolata, minthogy a gondolkozó-készség nemcsak a tudatnak, hanem a belső-én csakrájának is egyik tényezője.

A gondolkozó-készséggel való kapcsolat csupán akkor szűnik meg, amikor a felszálló öntudat már a belső-én csakráját is elhagyja. (E ponton éri el az öntudat az altudat területét.)

Az elmélyedés első fázisában ''négy lépéssel'' érhető el, hogy az öntudat egyrészt elszakadjon a gondolkozó-készségtől, másrészt a karakter tényezőjétől is függetlenné váljon, és így az altudat középpontjában – a megnyilvánulás határvonalán – állapodjék meg, ''szusummá ''tengelyében. Az első lépés: a képességek megnyilvánulásaitól függetlenné vált, összpontosított gondolkozás megvalósítása ''(a)''. A második: e gondolkozás megszüntetése ''(b)''. A karakter ekkor már csupán az altudat területén nyilatkozik meg; ilyenformán azonban még létrehozza a pusztán elvont fogalmak körében végbemenő kombinációkat, melyek a gondolkozó-készségben még megindítják az elvont gondolkozást ''(c)''. Az utolsó lépés: ennek az elvont gondolkozásnak is a megszüntetése ''(d)'', mely egyértelmű a karakternek is – mint tényezőnek – a teljes közömbösítésével.

Ekképpen emeli fel az elmélyedés az öntudatot: a megnyilvánulás határvonalára. Megvalósítván a ''kundaliní''-erőnek ugyanazt az emelkedését, melyet a puszta lélegzés-szabályozás is végbevihet, helyesebben: ''lehetővé tehet'' az elme területén.

A lényeges különbség a kétféle eljárás eredménye között abban áll, hogy az elmélyedés első fázisa – ''dháraná'' ''– ''a gondolkozás kezdeti összpontosítása révén, az elme beállítottságát bizonyos meghatározott irányban ''rögzítve,'' mintegy ''irányt szab'' az elmélyedés során végbemenő szubtilis tapasztalatoknak is, míg ezzel szemben a puszta lélegzés-szabályozás – mindössze ''idá és pingalá'' lüktetésének a közömbösítése révén – az elme valójában „rendezetlen” területeire emeli fel az öntudatot. Míg tehát ''dháraná – ''vagyis a tulajdonképpeni elmélyedés első fázisa – mindenkor valamely ''meghatározott rendű,'' szubtilis belső ''megismeréshez ''vezet, addig a pusztán lélegzés-szabályozással ''felemelt öntudat – idá és pingalá'' középvonalán – lehetséges, hogy csupán ''az álomtalan mély-alvás állapotát'' éri el.

Az álomnélküli ''mély-alvás ''ugyancsak az ébrenlét és álom határvonalán megvalósuló ''harmadik állapot (szusupti)'': éppúgy, mint az az állapot, amelyhez ''dháraná'' gyakorlata vezet. A ''rendezetlen'' elmében azonban, melyet nem készített elő az elmélyedés első tagozata, olyan ''végtelen irányú'' és mintegy ''szétszórt'' megismerés állhat elő, melyet az öntudat, amikor visszasüllyed a tudat területére, még ''nyomaiban sem'' tud magával hozni és átvetíteni a tudatba. Ilyen esetben a „harmadik állapot” ''(szusumná vonalán) az álomtalan-alvás állapotának tűnik fel,'' emberi szempontból nézve.

Valójában az álomnélküli mély-alvás is a legmagasabb rendű elmebeli állapot. A ''legmagasabb fokú tényleges megismerést azonban csakis a befelé-fordulás, illetőleg az elmélyedés megfelelő gyakorlata hozhatja meg!'' Mert a lélegzés-szabályozás megvalósíthatja ugyan az öntudat fölemelkedését a csakrák tengelyében, de már a ''tökéletes-megismerés'' kibontakozása, valamint a Természet ''áthidaló-megismerése'' stb., sohasem jöhet létre az elmélyedés előzetes megvalósulása nélkül!

Látni fogjuk, hogy a királyi-yoga útja valóban az ''elmélyedés'' egyes tagozatain át kell, hogy vezessen – a megismerés végső fokához – ''az abszolút tudáshoz.'' Az elmélyedés három tagozatának a tényleges megvalósításához azonban nem elegendők pusztán technikai vonatkozású ismeretek, hanem feltétlenül szükségünk van a háromféle alakulás ''(parináma)'' alapos ismeretére is, megértvén, hogy éppen ezek az alakulások jellemzik az egyes állapotokat és tagozatokat az elmélyedés terén. Különben sohasem tudnánk tájékozódni a földhöz-kötött ember számára tökéletesen idegenszerű tapasztalatok között, föl sem ismernők azokat, és főként nem volna mire támaszkodnunk, hogy öntudatunkat biztonsággal megtarthassuk egy-egy elért, szokatlanul magas szinten.

Semmiféle befelé-fordulási kísérlet sem vezethet a tényleges elmélyedéshez mindaddig, amíg meg nem értjük és át nem tekintjük e háromféle alakulásnak az elmélyedés három tagozatával való kapcsolatát. Mindazok az utasítások tehát, melyeket eddig adtunk, vagy melyeket a yoga irodalma nyújt általában az elmélyedés gyakorlatát illetőleg, csak akkor válnak felhasználhatóvá és teljessé, amikor kiegészítjük azokat a három alakulásra vonatkozó gyakorlati ismereteinkkel.

Fel kell ismernünk, hogy ''dháraná'' állapotának a ''dharmikus alakulás, dhyánáénak a jelleg alakulás, szamádhi,'' vagyis a tulajdonképpeni ''elmélyedés'' állapotának pedig az ''állapot alakulás'' a jellemzője! 

Mindezt legegyszerűbben úgy világíthatjuk meg, ha gyakorlati példák keretében mutatjuk be a megfelelő összefüggéseket és magát az elmélyedést.

Feltéve, hogy a tanítvány már begyakorolta és megvalósította életében a yoga első öt tagozatát – a tilalmak, a követelmények megtartásának, a helyes ülésmód elsajátításának, a lélegzés-szabályozásnak és az érzékeknek (a képességeknek) a külvilágtól való függetlenítésének az öt tagozatát – ezúttal mindjárt ott kezdhetjük a tanítvány tapasztalatainak az ismertetését, amikor az elmélyedés első fázisát, ''dháranát'' igyekszik megvalósítani elméjében. Tegyük fel, hogy e célból, megnyugtatva testét és lélegzetvételét, keresztbetett, maga alá húzott lábbal ül a földön, kiegyenesített gerinccel, hátával egy fatörzsnek támaszkodva, térdein pihentetve két kezét. Tekintete, szem-magasságban, a szemközti fa durva kérgén pihent meg. Egészen jelentéktelen, közönséges tárgyat óhajt választani elmélyedése tárgyául. Arra a fakéregre gondol, amelyet maga előtt lát, aztán amint észreveszi, hogy egy hernyó kúszik fel a fán, a hernyóra összpontosítja egész figyelmét és gondolatait. Egyelőre megfigyeli, színét, mozgását, alakját, vagyis mindazt, amit láthat, tapasztalhat rajta, azután behunyja szemét és maga elé idézi képzeletében a hernyó képét, olyan élénken és olyan tisztán, hogy valósággal még összetekeredő testének puhaságát is érzi, tapintja, és nemcsak látási benyomásaival fogja fel. Egyetlen olyan gondolatot sem enged felmerülni tudatában, mely nem a hernyóra vonatkozik. Közelről szemléli, tenyerére veszi és mintegy megforgatja maga előtt, –'' gondolatban.'' Megfeledkezik minden egyébről, mintha a hernyó volna az egyetlen valóság, az egyetlen észlelhető és tapasztalható tárgy a külvilágban. Valamennyi benyomása, mely a tudatában támad, a hernyót varázsolja az érzékei elé, oly tökéletesen és oly nagy elevenséggel, hogy a tarka színű, lassan mozgó puha test lassanként betölti tudatának az egész világát. Minden benyomása a hernyóban él, minden gondolata a hernyó mivoltából indul ki és abba is tér vissza. Szavak kísérik a gondolkozását, mint ahogy a tárgyi külvilágban is az ember minden tapasztalatát rendszerint a belső, hangtalan beszéd festi alá. De valójában nem érzékel és nem cselekszik, képességei függetlenné váltak a külvilágtól és közömbösen szunnyadnak a tudata mélyén; ami lát és amit érez, az mind csak puszta gondolat – ''a gondolkozó-készség önálló funkciója'' –, mely nem áll kapcsolatban a testi szerveivel. Összpontosított gondolkozás ez, melynek gondosan megőrzi határozott irányát, elcsöndesítve és már a felbukkanása pillanatában visszahúzódásra kényszerítve minden oly ösztön-megnyilvánulást, emléket és hajlandóságot, mely eltéríthetné ettől a felvett iránytól. Nincs más megnyilvánulás számára, mint csupán a szemlélete gyújtópontjába fogott ''hernyóé.'' Addig hagyja kibontakozni azt, míg egyre fokozódik gondolatainak az élénksége, míg egyre jobban átéli a hernyó szemléletét. Aztán, a csúcsponton – hirtelen elhatározással – elhallgattatja gondolatait, elcsöndesíti egész tudatát. Most már egyetlen szó, egyetlen benyomás sem idézi eléje, amivel addig foglalkozott. Egyetlen emlék, egyetlen hajlandóság sem bukkan fel tudata mélyéről, a megnyilvánulás határa felől, hogy testet öltsön mint gondolat, mint változás. A csöndben mégis ott uralkodik a hernyó ''ténye,'' megfoghatatlanul. Anélkül, hogy gondolatokká tudna válni, mint szimbólum tündöklik a tudat ''mögötti'' térben. A hernyó-gondolat szubtilis ''értelme'' ez csupán, mely fennáll a szimbólumok világában akkor is, amikor nem ragadhatja magával a tudat benyomás-egységeit. Minthogy azonban ez a spontán tündöklő „értelem” mindenkor elvont-fogalmak sokaságát foglalja össze és rejti magában, azért az elvont-fogalmak körén belül bizonyos k''ombinációk'' jönnek létre ismét, a még nem tökéletesen közömbös karakter funkciója folytán. Többé-kevésbé magukkal ragadják a gondolkozó-készséget is, és fokozatosan kialakul az elvont gondolkozás. A tanítvány újra a hernyóra gondol, anélkül azonban, hogy tárgyi gondolatai támadnának. Mindössze a „hernyó” elvont-fogalmával kapcsolatban merülnek fel egyéb elvont-fogalmak az elméjében, azok is egytől-egyig a megfelelő, eredeti irányban. Ami nem tartozik a hernyó fogalmához, az ezúttal sem válhatik gondolattá. Lehet, hogy szavak is kísérik a gondolkozását, vagy pedig szavak nélkül – mintegy „intuitív” megérzések és meglátások formájában – zajlik le elméjében az elvont gondolkozás. Karakterének a funkciója ekkor már csupán a fogalmak egyszerű kombinálásában nyilvánul meg, sem vágyakat, sem pedig idegenkedéseket nem kelt ezúttal, melyek kifejeződhetnének a gondolatokban, a gondolatok egymáshoz kapcsolódásának tényében, mint előbb, a tárgyi gondolkozás folyamán. Minthogy a karakter tényezője ekkor már csak az altudatban nyilatkozik meg és nem a belső-énben. Mégis ameddig fennáll a gondolkozás, addig fennáll a karakter funkciója is, addig a karakter nem válhatik tökéletesen közömbös tényezővé. A tanítvány tehát elvont gondolkozását is megszünteti, újból és most már teljesen elcsöndesítve nemcsak gondolkozó-készségét, hanem a karakterét is, egész elméjében megvalósítva a megnyilvánulások megszűntének az állapotát.

Ebben a csöndben már letűntek mindazok a szimbólumok, amelyek fenntartották a gondolkozást. Megnyilvánulásaik híján megszűntek az elmebeli összefüggések is: az ösztönvilág kapcsolata a karakterrel, a karakter kapcsolata a gondolkozó-készséggel, valamint ez utóbbinak is az összefüggése az érző- és cselekvő-képességek mivoltával. Az elme beállítottsága pedig – melynek irányát kezdetben a gondolkozás egyirányú összpontosítása szabta meg – ''megrögzítődött,'' minthogy nem maradt fenn több oly ható-tényező, mely megzavarhatná, megtéríthetné, illetőleg befolyásolhatná.

Mint ahogy egy csöndes nyári éjszakán, a fellegek teljes eloszlásának a pillanatában, felragyog helyükben az égen a csillagok tündöklő fénye, úgy bontakozik ki a ''szamszkárák'' mérhetetlen világa is a szemléletben, amikor letűnnek a szemlélet teréről a gondolkozás szimbólumai, a gondolkozást fenntartó és tápláló ''szamszkárák.'' Ami pedig felmerül helyükben, az az elme beállítottságának értelmében, a szemlélet ''megrögzített irányából'' merülhet fel csupán, minthogy a szemlélet eredeti iránya nem változott meg.

Az elmebeli megrögzítettségnek és a belső megismerésnek ez a kibontakozó állapota, mely a gondolkozás és az elmebeli összefüggések megszüntetésének következtében áll elő: ''dháraná'' állapota.

Minden oly alakulás pedig, mely a gátló, hátráltató körülmények megszűntével, természetszerűleg lép előtérbe és a helyükbe áll: ''dharmikus alakulás''.

A tanítvány tehát a szimbólumok körében végbemenő dharmikus alakulás tényéből ismeri fel, hogy valóban elérte és megvalósította elméjében dháraná állapotát. Abból a tényből ismeri fel, hogy a gondolkozást keltő és fenntartó szimbólumok helyében – azok letűntével – a szamszkáráknak a Természet-rendje alkotta világa tárul fel belső szemléletében. Hasonlóképpen ahhoz a természetbeli alakuláshoz, mint amikor a felhők mögül előtűnik az égboltnak a mindaddig rejtve maradt, beláthatatlan csillagvilága.

''Dháraná kialakulásának pillanatában hull le az anyagvilág fátyla a szamszkárák való mivoltáról.''

Eloszlik a felhő – a megnyilvánulások felhője – és ami mögötte fölmerül, az a szimbólumok tiszta valósága. ''A közvetlen tudás'' világa ez, melyben nincs többé gondolat, nincs logika, nincs okság és nincs semmiféle anyagvilágbeli megnyilatkozás.

Ha hiányoznék ekkor a szemléletnek ''minden'' egyéni iránya, ez az állapot oly szerteágazó és mérhetetlen tudást foglalna magában, hogy azt az öntudat – minthogy nem tudná egyszerre befogadni – csak puszta ''űrnek, ürességnek'' tekinthetné. (Mély-alvás.)

Ha pedig nem volna a szemléletnek ''határozott iránya,'' akkor a szemlélet elkalandoznék a szamszkárák végtelen birodalmában, és természetszerűleg eltérne attól a tárgytól, amivel eredetileg foglalkozott.

''Ha azonban az összpontosított gondolkozás kezdetben megrögzítette az elme beállítottságát, ''akkor a ''szemlélet iránya megmarad és feltétlenül ugyanaz marad, mint ami volt!''

Ezért a szimbólumok végtelen világából a ''hernyót alkotó'' szimbólum-csoport tárul fel ''dháraná'' állapotában a tanítvány előtt. Még így is beláthatatlanul nagy, óriási kiterjedésű az a szamszkára-halmaz, az a szamszkára-szövevény, amely most közvetlen tapasztalattá válik számára, egyes részleteiben. Egymás után kerülnek a szemlélete gyújtópontjába kisebb és nagyobb szimbólum-rajok, és ezeken belül: a különböző szimbólumok. A hernyó-szimbólum és a hozzátartozó jellegzetességek szimbólumai: a hernyó-test, a hernyó-fej, a száj, nedvesség és a nyál szimbóluma, a fonal, a gubó, a belső átalakulás és a pillangó-lét szimbóluma, a pillangó formájának, színeinek és valamennyi jellegzetességének szimbólumaival: a szárny, a repülés, a nász, a megtermékenyülés, a pete-lerakás és a pete szimbóluma, stb., a petéé, mely újra magában foglalja a hernyót, a pillangót és az összes jellegzetességek szimbólumait. ''És így tovább.'' Valamennyi szimbólum átélése magával hozza a közvetlen tudást, a tanítvány előtt feltárul a hernyó egész ösztönvilága. Feltárul tehát minden ösztön, minden emlék és azokban minden ''tapasztalat'' is, melyet a hernyó valaha szerzett, egymást követő életei során. Kavarog, áramlik az ösztönvilág valamennyi szamszkárája. Egyik a másikat vonja maga után, mindazokat, amelyekkel érintkezik és összefonódott, amelyekhez valamely kapcsolat fűzi. Sehol sincs vége a sornak, az áramlásnak, mindig vannak csatlakozó szimbólumok mindig újabb és újabb szamszkárák sorakoznak egymás nyomában, ahogy örvénylik és hömpölyög az ösztönvilág egész szövevénye. Nincs támpont benne és nincsenek állandó irányok. Csak áramlás van, amely önmagából fakad, és továbbhalad – a végtelenből a végtelen felé.

Egymás után vonulnak keresztül a szimbólumok a szemlélet gyújtópontján. Nyugodt és zavartalan áramlásban, melyet nem befolyásol többé a karakter tényezője, a képzeletműködés, az én. Vonulásuk független az anyagvilágtól. Nincs köze tehát az idő fogalmához sem. A szamszkárák áramlását szemlélő yogi: az örök jelenben él.

Szemléletének elmélyülése ekkor elérte a folyamatos megismerő-megfigyelésnek ''–'' ''dhyánának'' – az állapotát.

De minthogy a megfigyelt szamszkárák körében nincs támpont, nincsenek határok és nincsenek mértékek – nincs mihez viszonyítania szemléletét. Ezért csakis kerülő-úton ismerheti fel, hogy elérte ''dhyána'' állapotát; éppen abból a tényből, hogy a szimbólumok egymás után vonulnak át a szemlélete terén, megállásra képtelenül, folytonos ''sorrendi'' alakulásban. A sorrendet, az egymásutánt pedig a jelleg-alakulás juttatja kifejezésre. ''Egyedül a jelleg- alakulás jellemzi tehát dhyána állapotát!''

Tájékozódó-képességét a yogi csakis úgy őrizheti meg a szimbólum-áramlás megfigyelésének és átélésének folyamán, ha ismeri és felismeri benne ezt az összefüggést.

Egyébként valóban nincs mire támaszkodnia, nincs és nem is lehet semmiféle áttekintése a szimbólumok világa felett. Hiszen az örök jelenben él, ami egyértelmű a ''boldogsággal,'' de egyben az ''önfeledtséggel'' is. ''Dhyána'' állapotában csupán a szimbólumok képeznek számára valóságot. ''Nincs tudomása énjéről de még egyéni mivoltáról sem.'' Elmerülve az örök jelenből fakadó boldogságban, a folytonosan változó megismerések között, mindig csak a ''jelent'' képező megismerésben felolvadva, mindig az éppen jelenvalóvá váló szimbólum valóságában él. ''Nem emlékszik'' a már tovatűnt szimbólumokra. ''Nem is emlékezhetik,'' hiszen minden emlékezés a ''múlttal'' kellene, hogy kapcsolatos legyen; ''dhyána'' állapota pedig csupán a ''jelen.'' Nem látja, hogy mi van a szimbólumok ''előtt'' és hogy mi van ''mögöttük.'' Nincs tudomása tehát még arról sem, hogy a hernyó ösztönvilágát voltaképpen a saját, ''egyéni ösztönvilágán belül találta meg!''

''Minthogy szemlélete egyetlen irányhoz van rögzítve, valóban nem tekintheti át a szimbólumok összefüggő, egész tartományát.''

Nem ismerheti fel ilyenformán azt a tényt, hogy minden megfigyelt szimbólum valójában ''a saját, egyéni ösztönvilágába'' tartozik. Nem az egész ösztönvilágát tapasztalja, hanem annak csak egyetlen, folyamatos szamszkára-áramlását.

A szimbólumok átélésében elért megismerése azonban – a maga nemében – ''tökéletes''. Merőben különbözik ez a megismerés minden másfajta megismeréstől. Mert más a célja, az értelme, és mások a tárgyai is, mint a tudatban végbemenő megismerésé, akár az ébrenlét, akár az álom folyamán.

Ha ébren volna a tanítvány, nem figyelhetné meg egyszerre például a hernyónak valamennyi oldalát, nem tapasztalhatná egyszerre a külsejét meg a belsejét is, nem élhetné át a hernyó sajátos tapasztalatait, és sohasem figyelhetné meg a külvilág tükörképét a hernyó szemléletében, stb. Mindez azonban lehetséges, sőt természetes is ''dhyána'' állapotában, a szimbólum-valóságok közvetlen átélése folyamán, amely független az anyagvilágbeli ''tér'' fogalmától. Ha ébren volna a tanítvány, ''meg kellene várnia,'' mivé fejlődik a hernyó, hogy megfigyelhesse változásait, átalakulását. Mindaddig nem tapasztalhatná a pillangót, amíg a hernyó át nem alakult azzá, de amikor már a pillangót látná maga előtt, akkor csupán a pillangót tapasztalhatná, a hernyó jelenléte nélkül. ''Dhyána'' állapotában viszont – függetlenül az ''idő'' fogalmától – a hernyó és a pillangó valóságát ''egyszerre'' élheti át. Mintegy „belülről” szemlélvén a hernyót: abból az ösztönvilágból, amely létrehozza a hernyó valamennyi megnyilvánulását, amelyben tehát egyaránt benne rejlik a hernyó valamennyi – tényleges és lehetséges – megnyilvánulásának a lényege. Ha pedig álmában látná a hernyót, akkor is csak ugyanazok a benyomás-elemek állnának össze tudatában – megalkotva az álombeli hernyót, mint megfigyelhető tárgyat –, amely benyomás-elemek az ébrenlét folyamán a hernyó látszat-valóságát képviselik a tudatbeli szemlélete számára. Mert az álombeli észleletek is a tudatban zajlanak le, éppúgy mint az ébrenlét észleletei. Mint ahogy minden ''következtetés'' is a tudatban megy végbe, és ahogy csupán a tudat funkciója vehet tudomást a hallott és olvasott tapasztalatokról is, vagyis mások ''tanúságtételeiről''.''

''A közvetlen megismerés ezzel szemben – ''dhyána'' állapotában – merőben más, mint akár az anyagvilágbeli tapasztalás, akár a következtetés, akár pedig a tanúságtételek révén szerzett megismerés és tudás.

A dhyána-teli szemlélet – közvetlen megismerés – megvalósítása azonban, éppen ezért, rendkívül nehéz feladat, még a tapasztalt tanítvány számára is. Mert ha a tanítvány nem ápolja elméjében azt a határozott törekvést, mely egyrészt a megnyilvánulás határvonalának az ''elérésére,'' másrészt a határvonalon való huzamosabb ''megmaradására'' irányul, továbbá, ha nem valósítja meg önmagában – legalább pillanatnyilag – a teljes ''vágytalanságot,'' akkor a ''megszokásban és a vágyakban kifejezésre jutó tendenciák hatóképesek maradnak elméje mélyén! ''Ha tehát megszünteti is a megnyilvánuló gondolkozását, nem alakulhat ki annak helyében ''dhyána ''állapota, hanem ''továbbra is végbemennek elméjének szubtilis funkciói,'' melyek – minthogy kicsúsztak az öntudat fennhatósága alól – már meg nem fékezhetők, meg nem szüntethetők. Ezek a funkciók – a gondolkozás megszüntetése után – a maguk sajátos pályáin zajlanak le, mind több és több örvénylés csatlakozik hozzájuk, végül pedig magukkal ragadják a tudat benyomás-egységeit és ''álomtörténéseket'' hoznak létre az elme területén. Megteremtik ilyenformán az álom külvilágát, és ugyanakkor arra kényszerítik az öntudatot, hogy lebillenjen a megnyilvánulás határvonaláról ez ''álom-külvilág'' súlypontja felé. ''Dhyána'' állapota helyett tehát az alvás állapota alakul ki az elmében. Az álom pedig sohasem vezet a közvetlen megismeréshez, hanem csak illúziókat varázsol a szemlélet bolyongó sugár-kévéjébe. Az álmodás ez esetben nem egyéb, mint célt tévesztett ''visszatérés'' az anyagvilágba.

Ha pedig a tanítvány meg tudja rögzíteni ugyan öntudatát a megnyilvánulás határvonalán, gondolkozásának összpontosítása azonban nem volt tökéletes – ''és így szemlélete nem egyetlen célpont felé, nem egyetlen pontra irányul, hanem a szubtilis átélések akármelyikére, sőt valamennyi belső átélésre'' – akkor az elvont gondolkozás megszüntetésekor, ''dháraná ''kialakulásának a pillanatában nem az ösztönvilág tiszta szimbólumait éli át, hanem az ''altudat rémeivel'' áll szemközt. Ez esetben mindaz, amit a karakter mint a „tudat küszöbe” valaha elfojtott, előtérbe léphet az altudatból. Fennálló feszültségek, a maguk elementáris erejével és elviselhetetlen „borzalmasságával” ''átélések sorozatához'' vezetnek, árnyékot vetve a tanítvány öntudatára és felforgatva egész elmeéletét.

Illúziók és tévedések, másrészt pedig idegrendszeri és elmebeli zavarok lehetnek tehát a következményei az elmélyedés minden korai, kellőképpen meg nem alapozott kísérletének.

A tanítványnak ezért csak megfelelő és alapos ''előkészületek'' után szabad hozzáfognia az elmélyedés gyakorlásához. Egyrészt a teljes ''vágytalanságot'' kell megvalósítania, másrészt meg kell tanulnia ''elméjében a szemlélet irányának a tökéletes megrögzítését.'' Ha nem tesz eleget – teljes mértékben – e két feltételnek, akkor ''dhyána'' állapotának az elérése helyett: tévedések és illúziók hálójába keveredik, mely hosszú időre ismét az anyagvilághoz köti és meghosszabbítja szenvedéseit. Ha helytelenül, vagy elhamarkodottan fog hozzá a tanítvány az elmélyedés kísérletéhez, akkor ezáltal természetszerűleg elzárja önmaga előtt a megismerés kapuját, melyet annál nehezebb újra kinyitni, minél hevesebben és minél rendszertelenebbül ostromolja az ember.

Meg kell tanulnia továbbá, hogy a ''dhyána ''állapotabeli megismerést minden körülmények között megkülönböztesse az álom jelenségeitől és az álombeli tapasztalatoktól. Erre a megkülönböztetésre pedig csak a háromféle alakulás ''(parináma) ''ismeretének a birtokában lehet képes. Valahányszor felismeri ugyanis a háromféle alakulás együttállását és együttvalóságát, mely mindenkor az anyagvilágra vall, akkor egyúttal azt is tudja, hogy az ébrenlét, vagy az álmok világában él pillanatnyilag. Ha azonban a háromféle alakulás közül csak kettő, illetőleg csupán ''egyik'' van jelen abban a világban, amelyet tapasztal akkor ennek a ténynek a felismeréséből egyben meggyőződhetik arról is, hogy tapasztalatai ''kívül esnek'' az anyagvilág körén, vagyis hogy azok valóban az elmélyedés egyes tagozatainak a körébe tartoznak.

Az elmélyedés gyakorlata csak akkor helyes, ha az elvont gondolkozás teljes megszüntetése után a háromféle alakulás ''nem egyesül''.

''Dháraná'' állapota: egyedül dharmikus-alakulás. ''Dhyána'' állapotát egymagában a jelleg-alakulás (a sorrend, az áramlás) jellemzi. A tényleges elmélyedésnek pedig – mint később látni fogjuk – csupán az ''állapot-alakulás'' a jellemzője.

Az idegrendszer, az anyag tehetetlenségénél fogva, kezdetben természetszerűleg lázadozik a befelé-fordulásra, illetőleg az elmélyedésre irányuló törekvések ellen. Ha a tanítvány hibásan, helytelenül végzi gyakorlatait, akkor elősegíti és fokozza ezáltal az idegrendszer zavarait is. Ha azonban már valóban elérte és helyesen megvalósította elméjében ''dhyána'' állapotát, akkor az „örök jelenből” fakadó boldogság nyugalma a testet, a szerveket, az idegek rendszerét is áthatja és megnyugtatja, a Természet rendjének értelmében, erőt-adóan és jótékonyan.

Az elmélyedés helyesen végrehajtott kísérlete és gyakorlata sohasem káros a szervezetre. Ellenkezőleg, a lehető ''legkedvezőbben'' befolyásolja a test vegetatív életét és természetszerű funkcióit. Mint ahogy az elmének is az „eszményi állapotát” valósítja meg.

A yogi számára azonban, amikor elérte ''dhyánának'' tértől, időtől és okságtól független állapotát, elvész a logikusan összefüggő világ, az ''ébrenlét'' valósága, valamint hasonlóképpen az ''álmok'' külön világa is. E világokkal együtt ''elvész számára mindaz, ami tárgy és ami jelenség, mindaz, ami érzékelhető és ami elgondolható.'' Az elmélyedés gyakorlata során a yogi tehát voltaképpen ''a halál lényegét'' éli át. Nem marad fenn kapcsolata anyagi megnyilvánulásokkal; elveszíti személyiségét és belső énjét. ''Megnyilvánult énje valóban megszűnik:'' szemlélete beleolvad a szimbólumok áramlásába anélkül, hogy bármiféle világhoz tartozónak tarthatná magát.

Minél többször ismétli meg az anyagvilágból való kiemelkedést – megvalósítva az elmélyedés gyakorlatában ''dháraná és dhyána'' fokozatát –, annál megszokottabbá válik számára tehát a halál fogalma. Annál jobban csökken ösztönvilága mélyén a halálfélelem, valamint avval együtt az ''életösztön'' is. Mindinkább kiküszöbölődik ilyenformán életéből a legerősebb ösztön, mely az anyagvilághoz köti, a legnagyobb akadály, mely megnehezíti az elmélyedést. Egyre könnyebben és egyre tökéletesebben tudja átélni tehát ''dhyána'' állapotát. Minél mélyebben sikerül belemerülnie azonban a szamszkárák áramlásának személytelenné vált, belső szemléletébe, annál feljebb emelkedik öntudatának „tüze és ereje” a csakrák közömbös tengelyének vonalán, minthogy egyre fogynak azok az akadályok, amelyek visszatarthatnák öntudatát az emelkedésben. Amikor pedig az öntudat felszálló kígyó-ereje már kiemelkedett az altudat köréből és eléri az ''énségi-szikra területét, akkor a yogi természetszerűleg újra ráeszmél egyéni mivoltára, a lét érzetére, akármennyire is személytelen az az én-tudat, amely kibontakozik ekkor a szemlélete középpontjában''.

''Az énségi-szikrában tudatossá váló ÉN tökéletesen független az anyagvilágtól.'' 

Ez az én-tudat mégis elegendő ahhoz, hogy megváltoztassa ''dhyána'' állapotát! Mert az elme egységes beállítottságánál fogva – az ösztönvilág egyirányú tendenciái révén – ez az „én” máris a szimbólumok áramlásának a ''megállítására törekszik:'' ugyanúgy, mint ahogy a yogi anyagvilágbeli-énje is az elme megnyilvánulásainak a teljes megfékezésére törekedett, amikor a gondolatok összpontosítását és az elme megrögzítését hajtotta végre az elmélyedésre irányuló gyakorlat kezdetén.

A yogi személytelen „énje” – a létérzet szubtilis bázisára támaszkodva – önkényesen megállítja ilyenformán a szamszkárák folyamatos áramlását a szemlélet gyújtópontjában.

''Voltaképpen nem is az áramlás megállapítása ez, hanem a szemlélet megrögzítése egyetlen szamszkárában.

''Egyetlenegy szamszkára mintegy kiemelkedik ekkor a többi sorából és mint a megismerő-megfigyelés célja – ''egymagában ragyog.'' Háttérbe szorul mellette a megszűnt áramlás valamennyi egyéb szamszkárája – mindazok, amelyek már tovahaladtak volt az áramlás folyamán, valamint azok is, amelyek a kiemelkedő szimbólumot kellett volna, hogy kövessék a sorrendi alakulásban. Egyetlen szimbólumnak a jelen egész terét betöltő kimagasodásra pedig, párhuzamosan a többi szimbólumnak a megfelelő háttérbe-merülésével, illetőleg tovatűnésével valójában: ''állapot-alakulás''.

Egyedül az ''állapot-alakulásnak ''ebből az egymagában álló tényéből ismerheti fel a yogi, hogy elérte a tényleges elmélyedés –'' szamádhi'' – különlegesen magasrendű állapotát.

Mert ugyanakkor a megfigyelés a maga mivoltában már meg is szűnik; teljes mértékben beleolvad a megfigyelt szimbólumba, ez pedig olyannyira betölti az öntudat egész világát, hogy semmi másnak, még a megfigyelő személytelen én önállóságának sem marad helye mellette. ''Mind a megismerő, mind a megismerés, mind pedig a megismerésnek a tárgya – tökéletesen eggyéválik szamádhi állapotában. A megszűnt, áramlásból kiemelkedő szimbólum – mint: a szemlélet egyedüli tárgya – magában foglalja ekkor az egész szemléletet, éppúgy, mint magát a szemlélőt is!'' Nincs más valóság immár, mint ez az ''egyetlen, meg nem nyilvánuló szimbólum,'' mely ilyenformán mintegy a Természet egész világává növekedett. A személytelen én – független lévén az elmétől – a maga teljes mivoltában benne rejlik ebben a szimbólumban: az egyéni középpont pedig eggyéválik a szimbólum középpontjával. Nincs yogi és nincs külvilág ekkor, nincs megkülönböztető én és nincs megfigyelhető belső világ, hanem ''csak egyetlen szimbólum áll kapcsolatban a Lélekkel, – a Természet helyén.'' Mégpedig ''az a szimbólum, amelyre a megrögzített megismerés'' – az elmélyedés kezdetén, a gondolkozás összpontosításakor – ''irányult.''

Ebben áll ''szamádhi'' – a tényleges elmélyedés –, mely akkor valósul meg ''dhyána'' állapotát követően, amikor a szamszkára-áramlásra jellemző ''jelleg-alakulást: az állapot-alakulás váltja fel.''

Végtelenül sok szamszkára közül ''egyetlenegy'' képezi ekkor a megismerés egész terét. Minél mélyebb, minél tökéletesebb tehát az elmélyedés, annál kevesebbre terjed ki, sőt végső fokán, a „lehető legkevesebbet” öleli fel a Természet valóságai közül. A megismerés körét mintegy végtelenül leszűkíti. Maga a megismerés azonban – ebben a leszűkített körben – végtelenné válik! Hasonlatosképpen ahhoz a jelenséghez, melyet a mindennapi életben tapasztalunk, ha valamely tárgyat nagyítóüvegen, sőt mikroszkópon át nézünk és egyre fokozzuk a nagyítás mértékét. Mert minél erősebb a nagyítás, annál kisebb részletét látjuk a megfigyelt tárgynak, de a látott részlet ugyanakkor annál nagyobb kiterjedésűnek tűnik fel szemünkben, és maga a látás is annál mélyrehatóbb.

A tényleges elmélyedés – ''szamádhi'' – már nem a hernyóra és nem a pillangóra irányul példánkban, nem is a hernyó, vagy a pillangó egyes részleteire, hanem csupán a hernyót és pillangót alkotó ösztönvilágnak ''egyetlen'' szamszkárájára. Végtelenül csekély része ez az ösztönvilágnak, a ''dhyána'' állapotbeli szamszkára-áramlásnak. Ezt az egyetlen szamszkárát – az anyagvilágban – a geometriai, terület-nélküli ''pont'' fogalmához hasonlíthatjuk mindössze.

Akármilyen magasrendű állapotát is jelenti tehát ''szamádhi'' a megismerésnek – amikor megvalósul, nemcsak hogy nem áll az ''egész'' Természet megismeréséből, hanem ellenkezőleg, csupán a Természet legkisebb részét, egyetlen pontját illeti.

''Ez a pont azonban végtelenné növekszik a maga nemében és ilyenformán a benne rejlő megismerés is végtelenné bővül.

''Ezen a tényen alapszik a yogának az az előírása, hogy az elmélyedő yoginak az elmélyedés egyes tagozatait – ''dháranát, dhyánát,'' és ''szamádhit'' – a'' ''megfelelő sorrendben, a helyes egymásutánban kell megvalósítania. Mert akkor a végbevitt elmélyedés teljes egyenes vonalúsága lehetővé teszi, hogy az elmélyülés lendülete ne torpanjon meg ''szamádhi'' állapotának a megvalósulásakor, hanem még magát az ''állapot-alakulást is tovább befolyásolja.''

''Egy és ugyanarra a tárgyra'' kell, hogy irányuljon a gondolkozós összpontosításától kezdve az elme megrögzítése ''(dháraná),'' ezt követően a szamszkára-áramlásnak a folyamatos megismerő-megfigyelése ''(dhyána),'' majd a szamszkára-áramlás megállítása, megszüntetése, mely egyetlen szimbólumnak a kiemelkedésével, és e szimbólumnak a szemlélővel, valamint magával a szemlélet-erejével is, az ''eggyéválásával ''egyértelmű ''(szamádhi).''

A helyes sorrendben egymást követő ''dháraná, dhyána'' és ''szamádhi'' tagozataiból álló „teljes elmélyedést” a yoga ''szamyamának'' nevezi.

''A szamyamában'' benne rejlő, meg nem fékezett és irány-törésektől meg nem gátolt lendület ugyanis oda vezet, hogy a ''szamádhit'' betöltő egyetlen szimbólum – mint csúcspont – körül: ''áttekinthetővé válik a megállított szamszkára-áramlás valamennyi tovatűnt szimbóluma is – vagyis megismerhetővé válik az egész ösztönvilág – valamennyi benső összefüggésével!''

Mint ahogy a vándor, ha felért a legmagasabb hegycsúcsra, egyszerre látja maga körül az elhagyott és bejárni szándékozott tájat: a ''szamyamát'' helyesen gyakorló yogi is – a ''szamádhit'' követő megismerésben – egyszerre figyeli meg, egyszerre szemléli a szamszkára-áramlás letűnt és még fel nem merült szamszkáráit, egyféleképpen fogja fel a „a tovatűntet és a jelenvalót”. Ez az elme ''ekágrata'' – vagyis egyetlen csúcsban kifejezhető – alakulása: a ''tökéletes-megismerés (pradnyá).''

A megismerésnek az a határtalan – és mégis irányított – állapota, mely csupán ''szamyama'' megvalósítása révén érhető el, a teljes elmélyedésben.

''Szamádhi'' tehát – példánkban – a hernyó ösztönvilágának akármelyik legjelentéktelenebb szimbólumára irányul is: a ''szamyamából'' fakadó tökéletes-megismerés már a hernyó ''egész'' ösztönvilágára kiterjed, ''sőt, azon túl is, az elmélyedő yogi egész ösztönvilágára,'' melyben a fejlődés minden egyes fokának szimbólum-csoportjai megtalálhatók, az állatvilágon át az emberig... Valójában még ennél is többet ölel fel. Többet minden elképzelhető valóságnál.

A tökéletes-megismerés az ''énségi-szikra'' – vagyis az „egyén” – tudatossá-válásával egyértelmű.

És mint ahogy az anyagvilágban minden egyes tetszőleges pont felfogható az anyagvilág relatív középpontjaként, mint ilyen pedig magában rejti az egész anyagvilág lényegét – éppúgy a tökéletes-megismerés magvát képező egyetlen szamszkárában –'' ''a ''szamádhit'' betöltő szamszkára pontszerűségében – is benne rejlik voltaképpen ''az egész Természet lényege.''

A tökéletes-megismerésben a yogi tehát ''az egész Természetet szemléli! – ''Mégpedig abból a középpontból, melyet a szemlélet erejével és magával a szemlélővel is eggyévált ''szamszkára'' képez a meg-nem-nyilvánuló Természetben. Ebben a megismerésben a yogi nemcsak a személyiségének és belső-énjének a szimbólum-csoportjait, hanem még a személytelen, énségi-szikra-beli ÉNJÉT is megfigyelheti.

Hiszen éppen azért alakulhat ki a tökéletes-megismerés ''szamádhi'' állapotában, mert a Lélek és a Természet kapcsolata nem az énben, de nem is az egyén egészében rejlik immár, hanem csupán ''egyetlenegy'' szamszkárában, amelyből nézve még az énségi-szikra területe is mintegy külvilágként áttekinthető.

Az énségi-szikra mélyén – a háromféle alakulás lehetőségeiben – a yogi felismeri ekkor a fejlődés egész múltját és jövőjét. Hiszen minden szimbólum, amely a múltban valaha is megnyilvánulást hozott létre, ''megvan'' az énségi-szikra ösztönvilágában és így az erre vonatkozó szemléletében is. Mindazok a megnyilvánulások pedig, melyek a jövőt alkothatják, csupán ''a meglévő szimbólumokból fakadhatnak, a háromféle alakulás megfelelő együttállásakor.'' A tökéletes-megismerés szempontjából: a múlt és a jövő tehát egyaránt benne foglaltatik a ''jelenben''.

Az ösztönvilágban megvan – és fel is ismerhető az egyén minden egyes, a múltban valaha is kialakult ''énjének'' a jellegzetes szimbólum-csoportja, szimbólum-szövevénye. Mindezeknek a szamszkáráknak a közvetlen szemléletében a yogi tehát végigtekinthet ''összes'' előző születésein. De nemcsak összes énjeiről vesz tudomást, melyekkel valaha azonosította belső világát és öntudatát, hanem a szamszkárák különböző összefüggéseiben felismerheti egyben mindazokat a ''tapasztalatokat'' is, melyek ezeket az énjeit létrehozták és kialakították az egyes születései – életei – folyamán. Még a legcsekélyebb tapasztalatai is ott tükröződnek a tökéletes-megismerésben. Tapasztalatainak az összességében pedig megláthatja azt a minden egyes életének megfelelő ''tárgyi külvilágot'' is, melyből az egykorú benyomásai és érzékelései fakadtak.

Minden én és minden megnyilvánulás ''emléke'' feltámad a tökéletes-megismerésben. Minthogy pedig az emlék: maga a szamszkára, azért a szamszkárák közvetlen szemléletében – az örök jelenben – voltaképpen ''maguk az egykori ének és életek támadnak fel, hiány nélkül és maradéktalanul.''

A tökéletes-megismerés a fejlődés legmagasabb fokával egyértelmű, a fejlődés ''végével,'' ahonnan tehát a fejlődésre visszatekintő szemléletben kialakult minden ítélet a „végső ítélet” jellegével bír. A megismerésnek ebben az állapotában már nem az ember, hanem a ''Lélek'' áll szemközt a Természet való mivoltával.

A tökéletes-megismerés ''szamádhi'' állapotából fakad. Nem több annál, hanem ez állapotnak mintegy a beteljesülése. ''Szamádhit'' ezért a megismerés ''legmagasabb rendű'' állapotának kell tekintenünk a yoga útján, még ha akármennyire is leszűkíti a megismerés tulajdonképpeni körét egyetlen szamszkárára. Mert a ''végtelen'' kicsiny már valóban egyértelmű a ''végtelen naggyal,'' amikor megszűntek az összetettség korlátai.

Nincs elérhetetlen szint a Természetben, nincs távolság és nincs titok – ''szamádhi beteljesült állapotában.''

A tökéletes-megismerésben pedig, a szemlélet eredeti irányának a teljes megrögzítettsége folytán, a yogi pontosan abból a szemszögből látja egész ösztönvilágát és a Természetet, amely szemszöget már az elmélyedés ''kezdetén'' elérni és megvalósítani kívánt, gondolatainak a megfelelő összpontosításával. Voltaképpen ''választ'' kap tehát mindazokra a ki nem mondott, de felvetődött ''kérdésekre,'' amelyekből – amelyek értelmében – elmélyedése kiindult kezdetben, az ébrenlét állapotából.

A példánkban említett yogi, aki a hernyóra összpontosította gondolatait, öntudatlanul is a hernyó mivoltát, lényét, múltját és jövőjét kívánta megismerni. A tökéletes-megismerés világosságában megtudja tehát ''mindazt,'' amit tudni óhajtott ez irányban. De nemcsak megtudja, hanem ''átéli'' is a hernyót és a pillangót; mintha ''benne élne'' a hernyó arasznyi földi létében és átalakulásában. Közvetlen megismerésében nemcsak látja, hanem átéli is a pillangó formáját, szárnyainak és testének szín-hatásait, mozgását, testi érzéseit és érzéki életét. É''rzi'' a pillangó tapasztalatait, felfogja benyomásait, látja és érzékeli a külvilágát, stb. Éppúgy, mint a hernyóét is.

Amit átél, az: ''valóság.'' Nem képzelődés, nem álom, hanem a pillangó ''valóságos élete, amely lezajlott a múltban, vagy pedig a jövőben válik majd valóra.'' (Hiszen a múlt és a jövő egyaránt maga a jelen!)

Látja és felfogja a pillangó egész ösztönvilágát, felismeri összes születéseit, egész fejlődését. Teljes áttekintéssel szemléli azt a mérhetetlen útvonalat, amelyen egyes újraszületései következtek a fejlődés során, míg elérték azt a fejlődési fokozatot, melyet mint pillangó képvisel a Természetben, a maga élőlényi mivoltában.

Látja és átéli a pillangó egész sorsát. Minden szárnymozdulatát vele együtt teszi meg, vele száll virágról-virágra, vele élvezi a napfényt és vele szenvedi el az esőt, a vihart, a hideget. Még utolsó szerencsétlenségét is vele együtt éri meg, a külvilág fojtogató ránehezedését, bénító, gyilkos támadását, mely a pillangó halálát okozza. Látja az énségi-szikra visszahúzódását, de újabb kiterjedését is. Követi a megszűnt pillangót újabb életébe, újabb megnyilvánulásaiba, mintegy a végtelenségen át. Minden benyomás és minden cselekvés, akármilyen jelentéktelen is, feltárul tökéletes-megismerésében anélkül, hogy eltakarna valamit is abból, ami, akármely értelemben, ''mögötte'' van.

''Szamádhiban'' nincs „egyszerre” és nincs „egymásután”. Nincs tér, nincs idő és nincs oksági összefüggés; nem állnak fenn tehát a térnek, az időnek és a logikának a korlátai sem.

Mint ahogy valamely drágakőnek ''kristálytiszta'' a belseje, és belülről nézve, minden parányi része egyképpen áttekinthető, mert egyik részecskéje sem takarja el a másikat és egyik sem akadályozza meg többi részének a meglátást, éppúgy „kristálytiszta” a ''szamádhi-''beli tökéletes-megismerés is – a maga nemében. Nincs benne árnyék és akadály, egyik szimbólum nem fedi el a másik szimbólumot, a látás minden irányú és a végtelenbe ér, a látottak nem folynak össze és nem keltenek káprázatot, nem esnek egybe és nem zavarják a megismerést. Mégis minden együtt van benne, ''egymáson belül'' anélkül, hogy kisebbnek kellene lennie annak, ami beljebb van, és hogy bárhol is határa volna és lehetne a „még beljebb” fogalmának. Az áttekintésnek nincsenek korlátai, a megismerésben nincs sorrend, csak tiszta ''tudás van.'' E tudás azonban térre és időre is vonatkozik és felöleli a valaha végbement, meg a jövőben végbemenendő megnyilvánulások oksági láncolatát is. Mint tudás: felöleli a sorrendet, a nélkül, hogy magában a tudás tényében bármely szerepe volna a dolgok egymásutánjának.

Az emberi ész nem foghatja fel a megismerésnek ezt a legmagasabb rendű állapotát. A yoga szubtilis valóságairól csak a yoga ''gyakorlata'' révén lehet meggyőződni. ''Szamádhi'' mivoltát csak a yogi értheti meg, aki tapasztalja. Csakis a tökéletes-megismerés világosságában válik felfoghatóvá magának a tökéletes-megismerésnek a mibenléte és fogalma.

Mert a példánkban szereplő yogi valójában nemcsak a hernyó és a pillangó közös ösztönvilágát tekinti át, nemcsak a hernyóban megnyilvánuló egyén összes újraszületéseit látja, hanem a ''saját'' ösztönvilágát, ''saját'' énségi-szikráját is felismeri – a hernyónak ahhoz képest kisebb ösztönvilága körül –, mint magát a ''Természetet. Saját életeinek, saját újraszületéseinek mérhetetlenül hosszú sora is feltárul tehát a megismerésében – mind egészében, mind a legcsekélyebb részleteiben.'' Felismeri saját múltjában is a fejlődés hernyó-fokozatát, melyen keresztül haladt az egyre felsőbb fokozatú megnyilvánulások felé. Látja a benső összefüggést a hernyó és a saját énjei között. Látja minden egyes tapasztalatát, mely számtalan életében – valaha is – a külvilágban egy-egy hernyó-megnyilvánulásra vonatkozott. Tisztán látja és megérti, hogy a külvilág hernyóit mindenkor a ''belső-világából'' vetítette ki. Felismeri a hernyót az emberben, és az embert is a hernyóban. Felismeri saját egyéni-ösztönvilágában a hernyóéval közös ösztönöket, közös szimbólumokat, tisztán látván azok lényegének egységes mivoltát – minden élőlényben.

Ugyanabban az értelemben tehát, mint ahogy a hernyó egész múltját és jövőjét is megismerte: megismeri ''Önmagát,'' valamint önmagán belül az egész megnyilvánult és meg-nem-nyilvánuló Természetet!

''„Tat tvam aszi”'' – ez te vagy! – jellemzi számára a Természet mindmegannyi körére kiható felismerésének a lényegét.

Mindez a megismerés pedig ''nem vesz igénybe időt szamádhi állapotában.'' Nem fokozatosan és nem egyszerre valósul meg, hanem az időtől tökéletesen függetlenül.

Az elmélyedő yogi, akinek teste – mintha aludnék – teljes érzéketlenségben és mozdulatlanságban pihen – csupán az ''anyagvilág'' szemszögéből nézve „tölt hosszabb, vagy rövidebb időt” az elmélyedés elrévült állapotában. A valóságban ''szamádhi:'' maga a pillanat és maga az örökkévalóság. ''Nincs időtartama.''

A tökéletes-megismerés azonban – minthogy minden szimbólumot magában foglal –'' az idő-múlás'' fogalmának a megismerésére is kiterjed, elvi határtalanságában. Ha a yogi az elmélyedés – ''szamyama'' – tárgyául a legkisebb időegységet, a ''pillanatot'' választja, illetőleg a pillanatok ''egymásutánja'' alkalmazza és irányítja elmélyedését: eljut az ún. ''megkülönböztető megismeréshez (vivekadzsam-dnyánam)'' melynek révén megkülönböztethet egymástól két-két egymásba folyó, egymásba olvadó pillanatot, valamint azok egész világát.

Minden változik a Természetben. Két különböző pillanatban tehát ''semmi sem ugyanaz,'' még ha a két pillanat közvetlenül követi is egymást. Valamely tárgy, vagy jelenség, és a tárgyhoz, illetőleg jelenséghez tartozó világ: ''más'' az egyik pillanatban és más a másikban, még ha tökéletesen egyezőnek is látszik. Mindannak azonban, ami keletkezés, jelleg és helyzet szempontjából meg nem különböztethető, ''valóságos különbsége'' tisztán áll a yogi előtt e megkülönböztető-megismerésben.

A pillanatok különálló totális rendszerekké válnak, mint a mozgófénykép egyes filmkockái, melyek mindegyikén megvan az ''egész kép,'' a maga minden legapróbb részletével. És mint ahogy a filmkockák is különválaszthatók, a yogi meg tudja különböztetni egyik pillanat világát a másik pillanat világától, mintha mindegyikben egy-egy ''különböző'' Természetet látna maga előtt.

Valamely lefényképezett szoba például – az egymást követő filmkockákon – annyi szobává válik, ahány felvételt készítettünk róla. Az egyes felvételeket a mozgófénykép filmjein általában 1/24 másodpercnyi időköz választja el egymástól. Készíthetünk azonban ennél sűrűbben is felvételeket, mintegy a végtelenségig szaporítván azok számát egy-egy másodpercen belül. Minthogy két pillanat világa sohasem ugyanaz, a valóságban mindenkor ''annyi különböző'' szobáról szerzünk tudomást ilyenformán, ahány egymástól elválasztható képet nyerünk.

A megkülönböztető megismerésben a Természet is annyi megkülönböztethető világgá szakad szét, ahány pillanatra terjed ki a yogi megismerése. E világok ''mindegyikében:'' minden megsokszorozódik. Valamennyi magában foglalja tehát az egész Természetet. Minthogy pedig a tökéletes-megismerésnek nincsenek határai, azért ''végtelenül sok, különböző világ áll együtt a yogi szemléletében.'' A pillanatokra – „a végtelenül kicsiny idő-egységekre és azok egymásutánjára” – irányuló elmélyedés voltaképpen kimeríti a matematikai ''differenciálás'' fogalmát is. Az így kialakuló megismerésben – a tökéletes megkülönböztetés révén – feltárul tehát: a Természetben végbemenő változások ''iránya és értelme.'' (Mint ahogy a matematikai differenciálással is, lényegében, valamely görbének az ''irányítását'' fejezzük ki, a görbe végtelenül kicsiny ív-töredékén belül.)

A Természetben végbemenő változások minden iránya és értelme pedig valójában a ''Természet rendjét – a dharmát'' – juttatja kifejezésre. ''A megismertető megismerésben a yogi tehát a Természet rendjét ismeri meg közvetlenül!''

De ugyanakkor a Természet végtelen számú pillanatra tagozódva és mintegy az azokban megsokszorozódott világok tényében áll a megismerésében, differenciáltan – anélkül, hogy egyetlen egészként volna felfogható.

A megkülönböztető megismerést, amikor már minden irányban beteljesült, önként követi tehát az összefogó, integráló, ''áthidaló-megismerés (táraka),'' mely mindezeket a világokat és pillanatokat egyesítve magában – és a különbségeket áthidalva – ''a Természet egészére és totális egységére vonatkozik.''

Az ''áthidaló-megismerést ''már nem érinti a természetbeli szintek és irányok különbözősége, nem befolyásolják a relatív nézőpontok, az egyéni megismerések, valamint a fejlődés sorrendje sem. Az ''áthidaló-megismerés'' – minden tárgyat és minden tárgykörülményt egyképpen felölelve – ''valamennyi énségi szikrára, valamennyi egyénre'' egyformán kiterjed – és valamennyi egyénnek minden tapasztalatára – egyetlen megismerésben feloldva a végtelen múltat és a végtelen jövőt, a magasságokat és a mélységeket, a Természetet.

Az áthidaló-megismerésben: ''az örökkévalóság minden preexisztenciális, megnyilvánuló és lappangó tapasztalata egyesül tehát.''

Minthogy pedig a Természetet csupán a Lélek foghatja fel a tapasztalatok összességeként,  azért az áthidaló-megismerés csak akkor valósulhat meg az elmélyedésben, ''amikor az öntudat – az énségi-szikrán is túl – már a Lélek csakrájába emelkedett fel.''

A Lélek szemszögéből nézve: a megnyilvánuló anyagvilág, a meg-nem-nyilvánuló Természet és az ősanyag ''egyképpen'' benne foglaltatik a tapasztalatok összességére vonatkozó megismerésben. A Lélek csakrájába emelkedett öntudat ezért az egyént (önmagát) és a végtelen számú egyének összességét – a minden különbséget áthidaló megismerésben – mint ''közös egységet'' tapasztalja. Egyben pedig felismeri az egyéni-lelkeknek mind egymással, mind az Egyetemes Lélekkel való ''azonosságát'' is, minthogy e legbensőbb megismerésben már valamennyi egyéni középpont az ABSZOLÚTUMBAN olvad egybe.

Ez a legmagasabb rendű megismerés a gondolkozás fényében – az emberi ész számára – még megközelítőleg is felfoghatatlan valóság. Mert mérhetetlen magasságban lebeg, a földi, emberi fogalmak legfelső határán túl. Közelébe még az ihletett, szárnyaló képzelőerő sem tud elhatolni, hogy megsejtse való mivoltát. Mint ahogy a legnagyobb megerőltetéssel sem alkothatunk fogalmat egy számunkra ismeretlen oly színről, ''szín-féleségről,'' amelyet a földi élet folyamán sohasem tapasztalunk, éppúgy nem képzelhetjük el magunknak helyesen azt a fajta ''megismerést sem'', amely kívül esik a tapasztalataink körén. Azt, hogy miben áll és mit jelent ez a megismerés, csak a yogi tudhatja, aki valóban elérte, tapasztalja.

Az áthidaló-megismerés beteljesülésekor ''kundaliní'' – az öntudat „tüze és ereje” – a legfelső csakrába száll fel.

Mondhatnók tehát úgy is, hogy az áthidaló-megismerés az öntudatot mintegy ''kimenti'' a Természetből – a relativitások köréből – ''és átmenti az ABSZOLÚTUMBA. (Táraka = megmentő megismerés.)''

„Legfelső csakra” pedig csak ''egyetlenegy van'' – a Természet középpontjában –, akárhány csakrarendszerből állónak tekintjük is a Természetet. Hiszen a Lélek csakrája ''minden egyénben közös,'' illetőleg valamennyi csakra-rendszerben azonosak''. ''A legfelső csakrába emelkedett öntudat ilyenformán a Természetnek, az ősanyagnak is ''legbensőbb körében ''mintegy a ''középpontjában áll.''

„Általános egyéni-öntudatnak” is nevezhetnők ebben a legmagasabb rendű helyzetében, mert valamennyi énségi-szikrával – az egyének összességével – egyértelműen összefügg, sőt egyesül.

Mindennek ellenére, mégis ''egyéni öntudat'' marad, mindaddig, míg be nem következik az elkülönülés – vagyis míg a Lélek és a Természet között létrejött eredendő kapcsolat meg nem szakad.

A kapcsolat – az egyén – maga a lélegzés: ''prána'' kiáramlása az ABSZOLUTUMBÓL az anyagvilág felé. A lélegzés pedig ''cselekvéshez'' vezet, a tendenciáik ''megnyilatkozásaihoz.'' Így tehát az öntudat is, míg ''egyéni'' öntudatot képez: ''lélegzik,'' és e lélegzés következtében nemcsak „tudással”, hanem megfelelő „hatóképességgel” is kapcsolatos a Természetben. A „bölcsesség” mellett az „''akarat” ''is egyik formája tehát a Lélek hatásának mindaddig, amíg az öntudat a „lét” körébe tartozik.

''A Természet hajlandóságainak ezért nemcsak a legtágabb körű megismerését, hanem a legtágabb körű irányítását is lehetővé teszi az elmélyedés – az öntudatnak a Lélek csarkrájába való emelkedése!

''Ha ebből a szempontból tanulmányozzuk a fejlődést, vagyis ha végigtekintünk az, öntudat kígyózó emelkedésének útvonalán, tisztán láthatjuk a kötött-akaratnak ''szabad-akarattá'' való kibontakozását, valamint e kibontakozásnak az egymást követő fokozatait is – a csakrák rendszerében.

Azon a fokon, amikor tudatosan még mindössze a ''tudat'' befolyásolja a testet – a tudatnak az altudattól való függőségének a következtében – mindenkor a ''folyamatban lévő sors'' megnyilvánulásai vezérlik a tudatbeli akaratot, determinálják azt és szűk, anyagvilágbeli határok közé kényszerítik. Akkor a cselekvés anyagi és sorsszerű gátlásokba ütközik, és természetszerűleg ''csak egészen szűk körű lehet.''

Az öntudatnak az ''altudatba'' kell emelkednie ahhoz, hogy maga a tudat is befolyásolható legyen. E fokon az akarat már az ''egyéni-sorsból'' fakad, és így mind a ''megnyilvánuló, mind a lappangó sors lehetőségeit, egyképpen érinti!'' Akkor a tudat világában mindaz megvalósítható, aminek lehetősége összhangban áll az egyéni sorssal; tekintet nélkül arra a körülményre, hogy az akarat céljai időszerűek-e a folyó életben. Akkor az akarat – az egyéni-sors keretén belül – bárhonnan meríthet és bármit megnyilváníthat; mindössze az egyéni-sors határait nem lépheti túl.

''A legfelső csakrába'' emelkedett öntudat ezzel szemben, mely az ősanyag szintjén, a Természet középpontjában áll – a ''Lélek'' ható-ereje következtében: már nem az egész Természet felett, a Természet összes szintjein és összes lehetőségein uralkodik! Ez a legmagasabb rendű öntudati állapot – az áthidaló-megismerés – már egyértelmű a mindentudással és ennélfogva a mindenhatósággal is – a megismerésnek és a szabad-akaratnak gátlásoktól mentes és a végtelenbe való kiterjedésével, kibontakozásával.

Hiszen az öntudat, mely mindentudásában felismeri a Természet preexisztenciális és lappangó ''összes lehetőségeit:'' természetszerűleg válik mindenhatóvá. Nemcsak az anyagvilágbeli kötöttségek fölé emelkedett, hanem az ősanyagban rejlő lehetőségek köre fölé is. Így tehát nem csupán a ''cselekvés'' korlátai közül szabadult fel, hanem ''teremteni'' is képes: szabadon rendelkezik a Természet preexisztenciális szamszkáráival, melyek még sohasem nyilvánultak meg az anyagvilágban.

A yogi, aki elérte az elmélyedés legvégső fokozatát, ''mindent megtehet és megteremthet maga körül: újonnan alkothatja a Természet valamennyi elemét, törvényét és megnyilatkozását.'' 

Ha a yogi elmélyedésének az volt az eredeti célja, amikor gyakorlat a gondolkozás összpontosításakor az ébrenlét állapotából kiindult, hogy valamely soha nem létezett megnyilvánulást „teremtsen”, akkor – elérvén az öntudatnak a Lélek csakrájába való emelkedését – az elme eredeti beállítottságának teljes megrögzítettsége folytán, valamint a mindenható-képesség kibontakozása révén, ''e szándéka természetszerűleg megvalósul.''

A csodatevésnek, a teremtésnek minden tényében azonban ilyenformán ''személyi'' vonatkozások rejlenek. Minden személyi vonatkozás pedig akadálya a felszabadulásnak, az elkülönülésnek. A yogi tehát, aki ''a teljes személytelenség'' megvalósítására törekszik: a teremtő-képességet mindössze ''eléri, de sohasem használja fel, nem alkalmazza.''

A Természet rendjébe való beavatkozásnak nincs értelme, ha nincs én, mely élvezze a beavatkozás gyümölcseit, és ha nincsenek ''önös célok,'' melyek a Természet megváltoztatására serkentik az embert!

A yogi, amikor elérte a tökéletes-megismeréssel járó ''(szampradnyáta)'' legmagasabb fokát, annak teljes és legmagasabb rendű beteljesülését, jól tudja, hogy közvetlenül az előtt a szakadék előtt áll, mely a lét és nem-lét világát – a Természetet – az ABSZOLÚTUMTÓL választja el. Az elkülönülést célzó törekvése egyedül oda irányul tehát, hogy „átugorja” ezt a szakadékot, és így elszaladjon a Természetnek még a legszubtilisabb látszat-valóságaitól is.

''Az elmélyedés a felszabadulás eszköze. A „maggal bíró elmélyedést”'' azonban – melynek magva a Természet valamely szamszkárája, mely magvat, centrumot képez a Természetben – a „''mag-nélkül-való elmélyedésnek”'' kell felváltania ahhoz, hogy lehetővé váljék a Természettől való teljes elszakadás, a ''felszabadulás.''

A kétféle elmélyedés valójában alig hasonlít egymáshoz.

Ezért a mag-nélkül-való elmélyedés lényegét csak úgy világíthatjuk meg, ha a kétféle: elmélyedés között fennálló összefüggésből kiindulva mutatunk rá a két elmélyedés különbségére és mivoltára.

Vissza kell térnünk ilyenformán a gondolkodás összpontosítására és az elmélyedés gyakorlatára.

Mint tudjuk, minden cselekvés hajlandóságokból fakad. Így tehát még ''dhárana, dhyána,'' valamint a tényleges elmélyedés megvalósítása is – mint cselekvés – bizonyos ''hajlandóságoknak'' következményeként áll elő. Még maga ''szamádhi'' sem mentes és független a hajlandóságoktól, hiszen a Lélek ''szamádhi'' állapotában is közvetlen kapcsolatban áll valamely szamszkárával. A tökéletes-megismerés pedig ugyancsak a Természet puszta hajlandóságainak – szamszkáráinak – a megismerésében áll.

A tökéletes-megismerés ''(pradnyá)'' azonban minden megnyilvánulástól valójában távol álló és ''független'' megismerés. ''Más természetű'' ennélfogva, mint az anyagvilágbeli érzéki tapasztalásból, a következtetésből, vagy az emberek tanúságtételeiből leszűrődő megismerés. A benne rejlő szamszkárák pedig, minthogy tökéletesen idegen tőlük minden megnyilvánulás, mintegy ''ellenszegülnek'' az érzékelés, a gondolkozás és a hiedelmek összes szamszkáráinak, nem felelvén még mindezek megnyilvánuló természetének, sőt ellentétben állván avval.

''Az elmélyedést-létrehozó szamszkárák – minden'' más'' szamszkárának ellenszegülnek tehát!'' Hiszen csakis így válhatik lehetővé az érzékelésnek, a gondolkozásnak és a hiedelmeknek a teljes megszűnése, csakis így valósulhat meg a legmagasabb rendű elmélyedés.

''De ha teljesen kiküszöböljük még az elmélyedést létrehozó és az elmélyedéshez tartozó szamszkárák szerepét és hatását is az elmélyedésből, akkor ezáltal maga a tökéletes-megismeréssel járó (szampradnyáta) elmélyedés is megszűnik, és helyét egy „másik” elmélyedési állapot foglalja el, mely valójában nem is állapot, mert híjával van még a Természet legszubtilisabb megnyilatkozásainak is, és még a tökéletes-megismerést is nélkülözi (aszampradnyáta).

A „másik” elmélyedésnek már nincs köze a Természethez.''

Az öntudat a Lélekbe – az ABSZOLÚTUMBA – emelkedik fel ebben az elmélyedésben.

Valóban „ugrás” vezet ehhez, valóban ugrania kell az öntudatnak, mert mielőtt elérhetné, el kell veszítenie maga alól az utolsó támpontot is: a lét folytonosságának talaját.

A lendületet még az egyén adja meg az eszményi ugrásnak. Magában a lendületben azonban ''az egyén is elvész az öntudat számára.'' Eltűnik a Természet, minden megnyilvánulásával és meg-nem-nyilvánuló mivoltában, egyaránt. Maga az egyéni öntudat is megszűnik. Hiszen öntudat csak ott állhat fenn, ahol még helye van valamely megkülönböztetésnek. Az ABSZOLÚTUMBAN azonban – különbségek nem lévén – nincs lehetősége semmiféle, még a legcsekélyebb megkülönböztetésnek sem.

* * *

''Mint ahogy az őrjáratok éberen őrzik a várat, amelynek falain belül és kívül körülcirkálnak, így kell az embernek is magára vigyáznia, egy pillanatig sem szabad magát szem elől tévesztenie, mert aki életének egy döntő pillanatát elmulasztja, elkerülhetetlenül rálép a pokolba vivő útra.''

* * *

''Rettenetes és reménytelen annak az embernek a helyzete, aki a szerszámot és nem a munkást kárhoztatja, aki a sorsot átkozva önelégületlenségét szítja.''

''„Jók és szelídek volnánk, ha nem ingerelnének bennünket; jámborak volnánk, ha nem lennénk úgy elfoglalva. Türelmes volnék, ha egészséges lennék. Bámulatba ejteném a világot, ha ismernék a nevemet.”''

''Ha azt a helyzetet, amelyben vagyunk, nem tudjuk jóvá és szentté tenni, akkor semmiféle helyzetet nem tudunk azzá tenni. Helyzetünk nehézségei azért vannak adva, hogy jóságunkkal és állhatatosságunkkal kiküszöböljük, eltüntessük őket. Helyzetünk komorsága arra való, hogy isteni fénnyel megvilágítsuk. Helyzetünk keserűségei azért vannak, hogy türelmes bizakodással elviselhessük őket; helyzetünk veszélyei, hogy – bátorságunkat bizonyítsuk; helyzetünk kísértései, hogy – hitünkkel legyőzzük őket.''

* * *

''Aki sokat beszél, ritkán váltja szavait tettekre. A bölcs ember ellenben mindig fél attól, hogy szavai túl ne szárnyalják tetteit. Okos emberek nem mondanak henye szavakat, mert félnek, hogy tetteik nem fogják fedni szavaikat.''

* * *

''Az ostobák ott rontanak be, ahová angyalok nem merészelnek belépni.''

[[Kategória:Szövegek]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Kápalika Szádhana</title>
    <id>310</id>
    <revision>
      <id>4750</id>
      <timestamp>2006-08-29T16:34:24Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>[[Kara István:Kápalika Szádhana]] átmozgatva [[Kápalika Szádhana]] névre: szerző neve a címben</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     = Kara István
| cím        = Kápalika Szádhana 
| szakasz    =
| előző      =
| következő  =
| megjegyzés =
}}

==Bevezetés==

E dolgozat, melyet az olvasó a kezében tart, hosszú és fáradtságos munka árán született. Egy olyan szellemi törekvésnek a részeként, mely ezerkilencszázkilencvenhatban kezdődött. Ekkor nyílt meg ellőttem a Tan Kapuja Buddhista Főiskola. A főiskolára való beiratkozásom legfőbb oka: a titokzatos, ezerarcú jóga iránti rajongásom. Tanulmányaim során mindvégig a jóga filozófiai és gyakorlati rendszerét szerettem volna alaposabban megismerni. A „véletlen” úgy hozta, hogy technikai okok miatt (a jóga szak, Miklós Ervin távozásának köszönhetően egy éves kényszerszüneteltetésre kényszerült, 1997-1998) irányt kellett váltanom (a jógaszakról átiratkoztam a vallásbölcseleti szakra, 1998-ban), s a gyakorlás helyett, mely inkább illik egyéniségemhez, az elmélet ingoványos talaján találtam magam. De sohasem felejtem el a gyakorlat, egyéni erőfeszítés, személyes törekvés fontosságát. Így jutottam el a jóga különböző változatait ténylegesen gyakorló aszkétaiskolák tanulmányozásáig. Nagyon meglepődtem, amikor szembetalálkoztam a hindu tantra képviselőivel. Első meglepődésemből felocsúdva felkelt bennem a kíváncsiság az Indiában kóborló otthontalan, magányos, tantrát gyakorló jógik irányába. A számomra extrémnek tűnő magatartásuk, rítusaik, külső megjelenésük, s elsősorban a jóga praxisuk felettébb felcsigázta érdeklődésemet. Mivel az indiai gondolkodás, és ortopraxis gyökereire voltam kíváncsi, ezért a kápálika (koponyás, kezükben koponyát tartó aszkétaiskola, l.: Kulcsfogalmak) rendet választottam. Ezen aszkétarend gyakorlatai, a neolitikus ember hitvilágát őrizte meg „élő kövületként”, s tanulmányozásuk hozzásegít bennünket a múlt civilizációinak megértésében. Azt hiszem, hogy egyáltalán nem elfecsérelt idő, a velük való foglalkozás, még akkor sem, ha ezen iskola már nem létezik.

Dolgozatom központi témája a gyakorlat, a tényleges cselekvés (szádhana). Legfőbb célom, hogy kimutassam, bár Egy a Sok mozgatója (Isten, minden létező alapja), mégis annyi út létezik, ahány homo sapiens.

A gondolkodás, elképzelés, fogalomalkotás, beszéd helyett elsősorban cselekvésre, megvalósításra van szükség. Lehet, hogy számunkra (az „Én” számára, ami múló és pillanatnyi) furcsának, „primitívnek” hat a kápálikák kőkorszaki életmódja, ám ne felejtsük, ők a múlt médiái voltak. Éppen ezért közelebb álltak a paradicsomi állapotot még ismerő ősrégi kultúrákhoz.

Művem első részében tisztázom az alapfogalmakat, s megpróbálom röviden ismertetni a tantra monumentális gyakorlatrendszerét. A második fejezetben nagyon röviden kitérek a koponyahordozók gyakorlatainak előforrásaira. Ezután archaikus aszkétaiskolákat vizsgálok, melyek a kápálikák előhírnökeinek tekinthetők. Az ezt követő fejezetben fejtem ki, a koponyahordozók legfontosabb kiengesztelő rítusát, a mahávratát. Mindezt a rendelkezésemre álló irodalmi művek, falfeliratok és egyéb feljegyzések alapján teszem. A következő részben olyan tárgyakról esik szó, melyek „isteni erőket” hordoznak, és mágikus képességekkel ruházzák fel ezek birtoklóját. Az utolsó két fejezetben kísérletet teszek rítusaik és tanításaik rekonstruálására. Ehhez segítségül hívom a szanszkrit irodalmat és India szent könyveit. A hatodik részben jelenik meg a tulajdonképpeni gyakorlat, s annak összes extrémnek ható, hátborzongató eleme, pl.: állatáldozat, emberáldozat, öncsonkítás, hullán való meditáció, a holttest megevése, orgiák stb. A befejező rész, a hatha-jóga magyarázatával kezdődik, mely összefonódott a kápálika hagyománnyal. Folytatásképpen megemlítem a „nagyvarázslók” folklórját, majd ismét csak irodalmi művek segítségével kiderítem a koponyahordozók bölcseletét. Zárásképpen utalok tanításaik homályos elnevezésére, szómasziddhántára.

Egész dolgozatomon végighúzódik a koponyahordozók legfontosabb jellemzője a „természetfeletti erők” megszerzése. Ez az egész Indiára, s annak minden történelmi korszakára jellemző törekvés képezi munkám vezérfonalát (tantra).

Mindvégig törekedtem a szanszkrit szavak helyesírásáras a lehető legpontosabb fordítására, annak ellenére, hogy nem szótárt, hanem az angol és magyar nyelvű szakkönyvek magyarázatait használtam. Mivel nem vagyok járatos bennük, ezért csak a legszükségesebb szakkifejezéseket említem meg, melyeket minden esetben dőlt betűvel jelölök. A könnyebb használat végett a magyaros átírást alkalmaztam, legtöbbször a magyar fordítást adtam meg először, s a szanszkrit megfelelőjét dőlt betűvel zárójelek közé tettem. A szanszkrit szavakat a kötetvégi szójegyzékben kigyűjtöttem, s fejezetekre lebontva csoportosítottam.

A szakdolgozatomban felhasznált angol idézetek forrását lábjegyzetben megadtam, az eredeti angol szöveg hátul, az angol idézetek jegyzékében található. Fordításuknál igyekeztem választékosan, költőien és színesen visszaadni mondanivalójukat.

Tehát nem szószerinti, hanem értelemszerinti fordítást végeztem, mely kissé eltér az angol eredetitől. Az idézetek forrásához hasonlóan, minden utalás, eredeti tudományos állítás fellelhetőségét lábjegyzetben adom meg. További utalások esetén csak az író nevét és a már előzőleg lábjegyzetben megadott művének oldalszámát közlöm zárójelben. A sokszor idézett mű címét csak félig írtam ki, hiszen a teljes művet már előzőleg feljegyeztem. Lábjegyzeteim a kötelezően előírt hivatkozási formát követik, s ezen túl a pontos oldalszámot, illetve drámák esetében a felvonások számát tartalmazzák. A felhasznált képek a képmellékletben találhatók..Munkám a Felhasznált irodalom gyűjteményével ér véget.

Befejezésképpen köszönetet mondok tanáraimnak, elsősorban Tarr Bencének és Tarr Dánielnek, mindketten sokat segítettek dolgozatom elkészítésében. Hálával tartozom Porosz Tibornak, Farkas Pálnak, Mióken szerzetesnek és Dobossy Antalnak gyakorlati útmutatásaik miatt. Megköszönöm Miklós Ervin és Nagy József munkáját, akik hozzásegítettek a jógagyakorlatok elmélyítéséhez, s biztosabb alkalmazásához. És végül köszönöm Szathmáry Botond, Berhidai Tamás, Jancsik Károly, Karsai Gábor, Agócs Tamás, Fehér Judit, Tenigl-Takács László, Kósa Gábor valamint Körtvélyesi Tibor fáradozását.

==Kulcsfogalmak==

Ahhoz, hogy megértsük a kápálika szádhanát szükségünk van az alapfogalmak tisztázására. Fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy olyan bonyolult és szerteágazó rendszerrel (tantra) van dolgunk, melynek értelmezése még ma is folyik.

E roppant hermeneutikai munkát európai, főként angol tudósok végzik. Ennek elengedhetetlen következménye, hogy India eme színes irányzatához, nyugati szemlélettel közelítenek. Márpedig ez a fajta bánásmód merev, kategorizáló és mindent szigorúan osztályozó módszer. Aki egy kicsit is ismeri az indiai elmét az tudja, hogy a Dekkán népe szabatos, hihetetlenül toleráns különböző új irányzatokkal szemben, és nem ragaszkodik a merev kategorizáláshoz. A „rendszerezés” és „rendszeralkotás” nem kimondottan indiai találmány, épp ellenkezőleg, az európaiak erőssége. Ennek tudatában lássunk immáron hozzá a legfontosabb kifejezések megtárgyalásához.

Az első, s a legszembeötlőbb kérdés: kiket nevezünk kápálikáknak? A kérdés megválaszolásához elengedhetetlen egy kis nyelvi fejtegetés. Maga a szó a kapála főnévből ered, mely jelent csészét, korsót, alamizsnástálat, koponyát stb. Számunkra az utolsó főnév érdekes, a koponya. Ennek értelmében a kápálika szó, mindenképpen kapcsolatos a koponyával. Olyan csoportot jelöl, melynek tagjai koponyát hordanak magukkal, s ételüket abból fogyasztják. Mivel elengedhetetlen használati tárgyuk az emberi koponyából készült evő és ivó csésze volt, ezért így is fordítható a főnév: koponyahordozók, koponyával járók. A továbbiakban mindhárom kifejezést (kápálika, koponyahordozók, koponyával járók) fogom használni, a szóismétlések elkerülése végett.

A koponyahordozók, Sivát követő aszkétarend volt, valamikor az i.u. III.-V. század tájékán. Ismeretes, hogy ez időtájban már számtalan vándorló remete járta az országot. Némelyikük a védikus korra (i.e. 1200 körül) nyúlik vissza (a védikus-kor vándorló aszkétáiról, munikról később ejtek néhány szót) .Olyan új vallásgyakorló rétegről van szó, akik elvetették az árja hódítók hagyományát, s kétségbe vonták a kinyilatkoztatott tudás (véda, mely négy gyűjteményből áll, s az abszolút létezőre vonatkozó tudást tartalmazza) csalhatatlanságát.

Őket összefoglaló néven vándoroknak (parivrádzsakáknak) nevezzük. Rajtuk kívül léteztek még szigorú önsanyargatást végző aszkéták, akiket tapaszvinoknak, kiégetőknek tituláltak. A koponyahordozók az első csoportba (parivrádzsakák, vándorló törekvők) sorolhatók. Ugyanis a tiszta aszkétákkal (tapaszvinok) szemben, ők nem tulajdonítottak túl nagy jelentőséget az aszkézisnek. Eszerint a kápálikák tisztátalan aszkétáknak tekinthetők, mert elutasították a szigorú önsanyargatást. Elég meglepő ez, ha figyelembe vesszük, hogy India filozófiai iskolái (jóga, szánkhja, buddhizmus, dzsainizmus stb.) milyen fontosnak tartották az aszkézist. Mindjárt megértjük azonban, miért nevezhetők a kápálikák kultusza, az indiai értelemben vett aszkézis megtagadásának.

A koponyával járók felbukkanásakor kezdett szárnyra kapni egy „új” szellemi irányzat, mely élesen szembefordult a már megszilárdult hagyománnyal: a tantra. E szó a tan tőből ered, melynek jelentései: vezérfonal, láncfonal, illetve kiterjeszt, szaporít, folytat stb. Ma még nem tudjuk, milyen okból vált e kifejezés annak az óriási filozófiai és vallási mozgalomnak a megnevezésére, ami az i. u. IV. században vált ismertté. A tantra egy csapásra hatalmas népszerűségre tett szert. Módszereit nemcsak filozófusok és teológusok alkalmazták, hanem a föntebb említett vándorok (parivrádzsakák), aszkéták (tapaszvinok) és a jóga valamelyik irányzatát követő jógik. Az i.u. VI. századra tehető felvirágzása, mely során behatolt India legeldugottabb, legkisebb néprétegei, törzsei közé is. Relatíve rövid idő alatt hatása alá került a filozófia (ami alatt értem a hat darsanát, a mahájánát, a madhjamakát és a jógácsárát), misztika, erkölcs, rituálé, ikonográfia, sőt az irodalom is. Megkülönböztetünk hindu, buddhista és dzsaina tantrát. A tantra India két határvidékén tűnt fel: északnyugaton és Bengálban. A tibeti hagyomány (ahová Padmaszambhava tantrikus mester vitte el a buddhista tantrát), a tantra megjelenését Nágárdzsunának tulajdonítja, aki Dél-Indiából származott. India déli részét a leigázott őslakosok lakják (akiket összefoglaló néven dravidáknak, sötét bőrűeknek neveznek.). A kápálikák az első olyan iskolák közé sorolhatók (pasupaták, kálámukhák, l.: 3. fej.), melyek a tantra módszereit gyakorolták. Létezésükkor már ismertek voltak a tantrikus technikák.

A koponyahordozók a hindu tantra első képviselői voltak, azon belül is kedvelték a „tisztátalan rítusokat”, emiatt a ma létező balkezes (Indiában bal kézzel törlik a feneküket, ezért azt mocskosnak, tisztátalannak tartják) aszkétaiskolák elődjének tartják őket.

Felvetődik a kérdés: mit nevezünk tantrikus módszereknek? Mi jellemzi a tantrát? A tantra ezoterikus tanítás, csak azok számára érhető el, akik megkapják a beavatást. E beavatást kizárólag egy tantrikus mester (guru) hajthatja végre. Ezen a ponton hasonlóságokat fedezhetünk fel, a tantra és misztérium vallások (l.:Eleuszisz, Orfeusz stb.) között.

A tantra népi áramlat, mely különböző vallásokat, filozófiákat, babonákat, népi hiedelmeket olvasztott magába. Olyan óriási szintézis, amely sikeresen egyesítette a népi folklór démonait, boszorkányait, isteneit, istennőit a hinduizmus (a tantra megjelenésekor még hinduizációról beszélünk, ami kb. i.e. IV. sz. ­- i.u. IV. sz.–ig tarthatott) isteneivel, istennőivel. Az indiai népesség misztika, mágia és varázslat utáni igényét kívánta kielégíteni. Az országban működő aszkétaiskolák, mágusok, varázslók, extatikusok és misztikusok alkalmazták, majd általuk a hinduizmusba is beszivárgott. Kóborlásaik során idegen elemeket juttattak be az ortodoxiába, pl.: asszámi, burmai, tibeti, és természetesen dravida eszméket. A hindu tantra jellemző vonása, hogy a világmindenséget egymást befolyásoló és egymásra kölcsönösen ható erők rendszereként értelmezi. Központi fogalma a „kozmikus erő”, melyet Sakti (szó szerint erőt, energiát jelent) a női alapelv testesít meg. Sakti, olyan istennő, akit tevékeny, aktív mozgató principiumnak tartanak. Ő a teremtés energiája, áthatja az egész univerzumot, fenntart és működtet minden földi létezőt, sőt az isteneket is .Sakti a Nagy Anya, akiben felismerhetjük azt az Anya-vallást, mely jellemezte India preárja lakosságát ( l.: Indus völgyi kultúra), s mindvégig az indiai őslakosok sajátja maradt. Sakti kultusza elterjedt a hinduizmusban is, ahol alakját a faluistennők (gráma-dévaták) őrizték meg. A kozmosz e mindent átható erejét (Sakti) nevezik még: Durgának, Dévinek, Ibálinak, Bhairavinak stb. mely istennők Sakti különböző megjelenései.

Mivel a tantra kozmogóniája duális, így Sakti nem más, mint az Abszolút Létező, Siva kiáradása. Siva az egy mozdulatlan örökkévaló, nem tevékeny teremtő isten. Sakti az ő teremtő ereje, saját lényegét átadja neki, s általa alkotja, fenntartja, majd elpusztítja a világot.

Siva a lélek (átman), minden lény énje, halhatatlan és tökéletes, tiszta tudatosság, Legfelsőbb úr. Ő testesíti meg az igazi létezést, a legmagasabb rendű boldogságot (neve is erre utal, ugyanis Siva annyit jelent: boldog, szerencsés, kedves, kedvező stb.) (A tantra ezen alapállása, miszerint a teremtő tiszta lét, tudatosság és boldogság, megegyezik a védánta istenfogalmával, ami jól tükrözi a tantra sikeres szintézisét) Túl van az érzékelés és gondolkodás határain, általuk nem lehet megismerni őt. Siva mentes az időtől és tértől, a kettősség sem jellemzi, a teremtés előtt csak Siva létezett. A teremtéskor Siva megnyilvánította Erejét (Sakti), majd egyesült vele, s ebből született a világ. Kettejük állandó eggyé válása tartja fenn az univerzumot. Sivának, csakúgy, mint Saktinak, számtalan megnyilvánulási formája van: Bhútésvara (a Temetők Feldúlója), Ugra (Dühöngő), Ummat (őrült), Kápálésvara (a Koponyák Ura), Bhairava (Szörnyű) stb. A koponyahordozók kultusza ( mivel a tisztátalan, balkezes tantra követői voltak) Siva-Bhairava köré épült.

Az indiaiak szemében talán Bhairava a legmocskosabb isten, az istenek közösségéből, mint azt majd később látni fogjuk. Siva és Sakti hierosz gammoszából keletkezett a világ, amit örökös változás jellemez, s ami vissza fog térni a végső felbomlásba (pralaja). A Boldog, kiáramló ereje által megteremtette az anyagot és lelket, melyek az ő vetületei, de sem nem azonosak, sem nem különbözőek vele. A lélek Siva része, de az egyén, személyisége révén azt képzeli, hogy lelke különbözik tőle. Ebből fakad a tudatlanság (avidjá), ami helytelen tetteket (karma) szül, ezek szenvedést, fájdalmat okoznak (dukkha), melyek következménye az újjászületések végtelen egymásutánja (szamszára). A lélek halhatatlan, de nem bír önálló létet ( tiszta, teljes létezést, mint Siva). Ezért megnyugvásra és boldogságra vágyik, amit Sivával való egyesülés által érhet el. A lélek (átman) hordozza Siva lényegét (szubsztancia), ám magát a lényeget, csak a tudatlanság felszámolásával érheti el. Sivát általában a férfi princípiumnak tartják, de mondanom sem kell, hogy a teremtés előtt semleges nemű volt.

Az ember birtokolja Siva erejét, Saktit (= Kundaliní, Isvari stb.), ám ennek felébresztéséhez különböző módszerekre van szükség. Az isteni benne van az egyénben, csak nincs ennek tudatában, egy mester folyamatos tanácsaira és kitartó gyakorlásra van szüksége.

Ezt a kitartó törekvést nevezzük szádhanának, ami gyakorlatot, megvalósítást, tényleges cselekvést jelent. A tantrikus gyakorlat célja: a két ellentétes alapelv (Siva, mint szubsztancia és Sakti, mint szubsztrátum) újraegyesítése a gyakorló lelkében és testében. E felfogás nem tűnik újkeletűnek, visszatérés az eredethez, a teremtés kezdetéhez, megtalálható a védántában, szánkhja-jógában, ryája-vaisesikában stb. Ám a végső reintegrációt más-más módszerekkel kívánják elérni. A hindu tantra technikái merőben újak, s forradalmiak.

Képviselőik elutasítják a védák és darsanák hagyományát, szerintük a mai, sötét-kor (kali-juga) embere számára nem alkalmas tanításuk. Erre a korra jellemző az ember szellemi erejének, hitének elvesztése. A sötét-korban élőknek, már nincs elég ösztönösségük ahhoz, hogy újraegyesítsék saját lelküket a végső valósággal (Sivával). Ezért szakítani kell a tradícióval, helyette személyes tapasztalatra van szükség. E személyes tapasztalat nem intellektuális tudás, vagy összeszedett elmeállapot, hanem mindennapos cselekedet: szádhana. Nagy hangsúlyt kap benne a rituális mágia és szexuál jóga, melynek alapjául azon elképzelés szolgál, miszerint természetes vágyaink, ellenszenveink, nem akadályok az újraegyesítés útján, hanem hathatós eszközök. Merthogy a szenvedélyek (nemi vágy, étvágy, ragaszkodás, harag stb.) a személyiséghez s nem az örök lélekhez tartoznak. Kioltásuk bizonyos jógamódszerekkel (Patandzsali nyolc lépcsőfoka által, vagy a védánta gnózisán keresztül) hosszadalmas és nem szolgálja az egység átélését. A túlságosan bemerevedett módszerek, szokások (pl. hieratikus testtartások, precízen kigondolt légzőgyakorlatok és a többi) nem juttatják el annak gyakorlóját a várva várt lét és egyben tudatállapothoz (ami feltétel nélküli, szamarasza, a buddhista tantra követői nirvánának – megszűntnek, míg a hindu tantra képviselői móksának – szabadnak nevezik, azaz olyan tudatállapot, mely egyáltalán nem jellemzi a hétköznapi embert). Ezen érthetetlen, kigondolhatatlan, elmondhatatlan sztázis megszerzéséhez abnormális eszközökre mindennapos személyes gyakorlatra (szádhana) van szükség.

Az erkölcs, a filozófia, a teológia, mind-mind csak intellektuális tevékenységek nem váltják ki az előbb említett feltétel nélküli tudatosságot. Ezért ennek előidézésére extrémnek tűnő rítusok kellenek. A kápálika rítusok (mint azt majd a 6. fejezetben látni fogjuk) nem a vágyak kiélését (hedonizmust), sem azok elfojtását szolgálják, hanem általuk e különleges, nem emberi (hanem isteni) tudatállapot elérését. Mivel a világ az őseredeti egység (Siva) szétpattanásából keletkezett, az ember a kettőség (én-világ) állapotát éli meg. Ami nem valóságos, mert csak egység van, s az Siva, következésképpen a tapasztalati világ délibáb csupán (illúzió, májá). Az empirikus világ jellemző jegyei: keletkezés, fennállás, majd elmúlás, emiatt szenvedés teljes (dukkha). A szenvedések végét a két alapelv egyesítése (coincidentia oppositorum) hozza meg és megszabadulást (móksa) eredményez. A délibábtól való megszabadulást személyes erőfeszítést, s egyéni elszántságot igényel. A hindu tantra átértékeli a szokványos indiai aszkézist, álláspontja szerint vágyainkat és ellenérzéseinket nem kiégetni (tapasz), hanem felhasználni kell. Hasonló véleménnyel van a filozófiáról is, melyet nem tart alkalmasnak a szabadság (móksa) eléréséhez. Milyen hát a tantrikus út, melyen a kápálikák is jártak egykoron?

A tantra nem tekinti üdvözítőnek az erények betartását és a vágyak aszkézis (tapasz) általi „kiégetését”. Nem szükséges lemondani a húsról, borról, pszichotropikus szerekről, szexualitásról, sőt mindezek alkalmazására van szükség a megszabadulás eléréséhez. Az erkölcsök (pl.: ne ölj, ne lopj, ne hazudj stb.) követése sem szükséges. Ezek által a gyakorló megvalósíthatja az isteni tudatállapotot. Bár az állat vagy ember megölése erkölcstelennek minősül itt e földi (empirikus-racionális) világban, ám az isteni síkon a legfőbb erénnyé változik. Hiszen tudjuk: a világ imago mundi, ami itt megszokott, normális, az az isteni dimenziókban helytelen, haszontalan. Az embernek, ahhoz, hogy átjusson profán létmódjából a szakrálisba, meg kell halnia a hétköznapi világ számára. A földi halála egyben az istenibe való újjászületését biztosítja. Az isteni eléréséhez nem normális tettekre (húsevés, borivás, emberhúsevés stb.) van szükség, melyek előidézik az egység átélését. Hiszen minden ellentét pusztán csak illúzió, délibáb (májá) mivel a kettősség állapotában tapasztaljuk őket. A kettőség világa (májá, pl.: szép-rút, asztal-nem asztal, nő-férfi, nap-hold stb.) nem különbözik az egység (móksa) állapotától. Merthogy egyik sem bír önléttel, azaz: nincs májá szenvedő nélkül s nincs megváltás (móksa) törekvő nélkül.

A megváltás benne rejlik a gyakorlóban szádhanájával kell felismernie isteni helyzetét. A tantrikus mesterek jó néhány eszközt alkalmaznak a megszabadulás rejtett dimenzióinak feltárására. Nézzük meg ezek közül témám szempontjából a legjelentősebbeket!

Egyik ilyen például, a különböző istenek képein való meditáció. Ennek során a gyakorló, mintegy felviszi magát arra a kozmikus síkra, melyet az érintett istenség ural. Majd megkaparintja az istenség szent erejét. Ez a fajta gyakorlat több lépésből áll, először a törekvő felidézi az adott istenség képét (természetesen a nagymesterek által elképzelt istenalakot idézi fel, nem képzelete szüleményét), majd azonosul az ábrázolt istennel. Az istennel való közösség felébreszti az emberben lappangó „isteni erőket”, melyek segítségével képes megtapasztalni az igazságot (a kettősség nélküli Sivát).

A fent említett istenkép vizualizációjához tartozik a következő jól ismert tantrikus technika a nyjásza. Amely gyakorlat során annak végrehajtója rituálisan kivetíti az istenség képét a különböző testtájakra. Ezen kivetítés a testrészek megérintésével történik mely felébreszti a húsban szunnyadó „szent erőket” (sziddhikről van szó, melyek nagy tiszteletnek örvendnek a tantra útján járók körében, l: a folytatást). A testrészek megérintése mellett szent szótagok ( manntrák) használata is javasolt.

A manntrák, olyan „misztikus hangok”, szótagok, melyek képesek szétzúzni az ember profán (érzékszervi) tapasztalatait. Helyette, olyan kozmikus szintű tudatállapotokat idéznek elő, melyek meghaladják az idő, tér és nyelv által meghatározott tudatot. Ha ez megtörténik, feltárulkozik a transzcendens istenség, s lehetővé válik az egyesülés. Ez azért lehetséges, mert minden istenségnek van egy saját támasza, magja (bídzsa-mantra), ami a lényege. Ennek a kitartó ismételgetésével a gyakorló magába olvasztja az istenség ontológiai szubsztanciáját. Megjegyzendő, hogy rejtett kapcsolat áll fönn a mantrák (betűk, szótagok) és az emberi test misztikus szervei közt, illetőleg a világmindenségben látensen lappangó vagy megnyilvánult „isteni erők” között.

A tantrikus szádhana fontos eszközei a mudrák. Jelentése meglehetősen kiterjedt: jel, jegy, pecsét, kéztartás, testtartás stb. A vadzsrajánában a gyakorlót követő női társat jelöli, akivel a maithunát végzi. Emellett olyan gabonaféléket jelent, melyek növelik a nemi vágyat.

A bódhicsitta négy állapotát is mudrának nevezik. A hindu tantra misztikus jógája (hatha-jóga) testhelyzetet (ászana) ért alatta, amelyekben a légzést és az összpontosítást gyakorolják. A mudrá itt a testhelyzet belső megfelelője, valamely tudatállapot (nyilván a reintegrált isteni tudatállapotról van szó) megvalósítása. E titkos „pecsét” elősegíti az emberi finom-test mélyén szunnyadó „erők” mozgatását, irányítását.

A „vezérfonál” tipikus jellemzője a mandalák használata. E szó jelentése kör, ami színes háromszögeket, köröket, s különböző istenek jelképeit tartalmazza. A mondala a világ tükörképe, annak kicsinyített mása, olyan megszentelt tér, melyhez isten megjelenik. E kozmikus diagramm gyűjtőhelyéül szolgál az „isteni erőnek”, s maguknak az isteneknek. A mandala megszentelt tér, ennélfogva összekötőkapocs a három régió (föld-ég-alvilág) között. Benne található a „világ közepe”, ami biztosítja a világok közötti átjárást{{ref|i}}. A „mágikus kör” segíti a tanítvány összpontosítását, elvezeti saját, belső középpontjába. Ennek értelmében a mondala a meditáció támasza, általa a gyakorló képes visszatérni a teremtés kezdetéhez, az eredeti ősállapothoz (in illo tempore). Képes áttörni a szamszára látszatvilágát s megvalósítani a teljes egységet. (nirvána, móksa). Gondolatban visszatér középpontjába, s beépíti testébe a mandalát, ezzel önnön testét teszi szent térré, ahol lehetségessé válik isten hierophániája.

A test megszenteléséhez, illetve megistenüléséhez gyakorolni kell a hatha-jógát, ami oly óriási misztikus fiziológia, melyet számtalan mű részletesen ecsetel. De (hasonlóan a többi technikához) nem tanulható meg könyvekből, csak a mester képes átadni, a már előzőleg beavatott tanítványának. A hatha-jóga tényleges gyakorlás, különböző testhelyzeteivel, légzőgyakorlataival, az egészség megszilárdítását és a halhatatlanság elérését célozza meg. Tisztító, légző, koncentráló technikáival, „temészetfeletti” (isteni) „erők” birtokába juthat a kitartó és szorgalmas törekvő. Nagyon színes, mágikus, risztikus rendszerrel van dolgunk (épp úgy, mint a korábban vázoltak esetében), melynek elemzésére külön fejezetet szántam. Itt most csak annyit kívánok megjegyezni, hogy mind a hatha-jóga, mind a már említett gyakorlatok, jóval túllépnek az átlagember megszokott, tapasztalati világán. A beavatott segítségükkel képes behatolni, majd uralma alá hajtani (jóga) tudatalattiját.

Durva fizikai testét kitágítja, s egyesíti az univerzum „rejtett erőivel” és istenségeivel. E kozmizáció segíti hozzá a kettősség megszüntetéséhez és a testében jelenlévő okkult erők (Sakti, Kundaliní stb.) felébredéséhez.

Az erők felemelkedéséhez nem elegendő a hatha-jóga, szükség van szexuál mágikus praxisra (maithuna) is. E misztikus egyesülés képezi a tantrikus szádhana legmagasabb szintjét. A szexuális aktusban résztvevő nőt, istennőnek, (Sakti) tekintik, a férfit pedig istennek (Siva). Kettőjük egyesülése hozza létre az eredeti egység állapotát (advaja). Természetesen a maithuna is szent gyakorlat, nem azonos a profán párosodással. Élő rítus ez, mely az emberi létezés minden területét ( képek, hangok, írásjelek, testtartás, szexualitás) isteni létmódba kívánja szublimálni. A hindu tantra balkezes irányzatának egyik jól ismert gyakorlata ez. A kápálikák híresek voltak maithuna{{ref|ii}} gyakorlataikról, sőt rituális orgiáikról. A koponyával járók rítusainak megbeszélése során , visszatérek majd a maithunára, s a hozzá kapcsolódó négy makára (az m-mel kezdődő élvezeti szerek neve, l.: kápálika rítusok) vizsgálatára.

Ezzel végére értünk a tantrikus szádhana főbb módszereinek áttekintésében. Mivel a kápálikák tantrikus szádhanát végeztek, ezért volt szükségünk e bonyolult gyakorlatrendszer átfutására. A kápálikák ma már nem léteznek ugyan, de utódszektáik (góraknáthok, aghórik) manapság is hallatnak magukról. Ma is léteznek mágusok, varázslók, koponyát hordozók, akik ugyanazt a tantrikus szádhanát gyakorolják.

A koponyahordozók gyakorlata (mint az majd lentebb kiderül) hasonlóságot mutat az újkőkori termékenységi rítusokkal, mágiával, az újra és újra felbukkanó misztérium vallásokkal és a később megjelenő misztikus, gnósztikus tanításokkal. Ebből következik, hogy a koponyahordozók szádhanája nagyon ősi elemeket őrzött meg, s adott tovább az őket felváltó „új” csoportoknak.

==A kápálika szádhana gyökerei==

Mielőtt a koponyahordozók megjelenését, működését megvizsgálnánk, szükséges egy rövid, kultúrtörténeti utazást tennünk. Láthattuk az előző fejezetben, milyen sokrétű, választékos és ősi elemeket magába foglaló „rendszerrel” van dolgunk. Érdemes azonban nyomába eredni ezen technikáknak, hogy megértsük a kápálikák extrémnek tűnő magatartását. Szádhanájuk minden egyes eleme rokonságban áll a rég letűnt harrapái kultúrával.

Az Indus folyó mellett elterülő hajdani városközpontú civilizáció sok hasonlóságot mutat a koponyahordozók gyakorlatával. Egy fejlett technikával rendelkező, a földművelést magas szinten folytató nép élt itt, kb. i.e. III. évezredben. Kultúrájukra jellemző az újkőkori társadalmak életét befolyásoló föld és természeti jelenségek tisztelete. A természettel való szoros együttélés lehetőséget adott, az ember és világmindenség összekapcsolására. Ez a gondolat kezdetleges analógiákat eredményezett, pl. a nő testét azonosították a földdel. A földbe hullott magocska rövid időn belül életet terem, csakúgy, mint az anyaméhbe kerülő férfi mag. Ha a földi élet két alapelvet igényel, akkor az egész univerzum fennállása és működése is két princípiumtól függ. E két alapelvet egy-egy isten jelenítette meg: Földanya, Égatya. Az Indus völgyi kultúra leletei között megtalálható számtalan anyaistennő szobrocska és phallosz idol. Ebből következik, hogy duális létszemlélettel rendelkeztek. A világot fenntartó két erőt rítusokkal lehet befolyásolni, s általuk bő termés, egészség, a társadalom jóléte biztosítható. A kápálika szádhana alappillérére bukkanunk, hiszen a duális létszemlélet, rítusaik (pancsamakára) és gyakorlataik (Siva és Sakti újraegyesítése) kiindulópontját képezik. De találunk még más hasonló motívumokat is, az itt feltárt pecsételőkön. Melyek közül a leghíresebb (Proto-Siva) azt sejteti, hogy a birodalom lakói ismerték a jógatechnikákat. Ezen kívül a Világ Közepe mely széles körben elterjedt neolitikus eszme volt, ugyancsak rokon a kápálikák Kailásza szent hegyével. Az „én vagyok a világ közepe” elképzelés bontakozik ki a mandala használatakor. A harrapai kultúrában használt Proto-Siva pecsételőn négy állat található, mely arra enged következtetni, hogy az állatok urával van dolgunk. A majd később tárgyalandó pásupata tantrikus szekta által imádott állatok ura (Pásupati) előképének tekinthető.

Az elmondottakból úgy tűnik, hogy a koponyával járók praxisa nem teljesen „új” gyakorlatokat alkalmazott, hanem a régieket vette elő és kezdte el hirdetni meglepően nagy sikerrel. Míg azonban az Indus mentén ezen vallási motívumok (állattisztelet, Phalizmus, Anyaistennő imádata, az Állatok Ura stb.) egy fejlett, teokratikus városállam teológizált vallását képezték, addig ugyanezen nézetek a népi vallásosság sűrűjéből szökkentek elő, a kápálika iskola megjelenése idején . Munkásságuk más balkezes tantrikus iskolákkal karöltve, útjára indította azt a misztikus, mágikus, rituális őshagyományt, melynek gyökerei az Indus völgyéből vagy talán mélyebbről erednek. Ezt az archaikus tradíciót nevezték el tantrának, vezérfonalnak. E kifejezés először a Rig-védában tűnik fel, s a védikus-korlátnok papbölcsei előszeretettel használják. A himnuszok költői , olyan rejtett igékről (brahman, mely titokzatos „mantrának” felel meg) beszélnek, melyek az isteni erőt hordozzák . Aki képes megfejteni a különleges képi nyelven megfogalmazott, rejtett igéket, az megérti a teremtés rendjét. A titkos szótagokat láncfonalnak (tantra){{ref|iii}} is nevezik, mert általa a beavatott képes megszőni az igazi világot. A tantra olyan láncfonalat jelent, amit, ha valaki képes megragadni, segítségével megszőheti a világot. A vezérfonál ismerete lehetővé teszi a világmindenségben keringő erők befogását, s uralását.

Az Indus völgyi kultúra embere vajmi keveset törődött az idővel, civilizációjuk fennállása idején (ami kb. ezer esztendeig működött) ugyanazon rítusok bemutatásával kívánták fenntartani társadalmuk rendjét. Az i.e. II. évezred közepén fejlett közösségük lassú hanyatlásnak indult, ma még nem tudjuk miért. Ez idő tájt jelentek meg India északnyugati részén, olyan harcias, nomád törzsek, akik magukat nemeseknek (árjáknak) nevezték. Egy halál tusáját vívó kultúrát találtak, melynek ők adták meg a végső kegyelemdöfést. A legfrissebb kutatások szerint inkább kulturális beszivárgásról beszélhetünk, semmint katonai csatározásokról. A több hullámban érkező árják magukkal hozták jellegzetes kultúrájukat, melynek középpontjában a Világrend (Rita) állt. E világrendet azonban mindig fenyegeti a Gonosz, aki el akarja pusztítani.

Ezért a papok által elvégzett szertartásokra, áldozatokra (jadzsnya) van szükség.

Az áldozatok biztosítják a föld termőképességét, a közösség jólétét, helyreállítják a teremtésben kimerült istenek erejét. Az istenek az égben laknak, ők irányítják a Világrendet utasításaikat be kell tartani a földi halandóknak. Ember és isten kölcsönösen függ egymástól, bár az istenek halhatatlanok, mégis szükségük van ételre és italra, melyet megkaptak az áldozati rítus során. A védikus-kor (i.e. 15-8. sz.) bölcsei az áldozatok előtt, rituális költőversenyeket is rendeztek. Ezek az összejövetelek biztosították a leendő himnuszköltők beavatását, olyan lehetőséget nyújtottak, mely elősegítette a hétköznapi tapasztalaton való túljutást. Céljuk egy különleges „látomás” elérése volt melyben a tanítvány hozzáférhet a világot megteremtő szent szóban (brahman) rejtőzködő erőhöz. A védikus elképzelés szerint az istenek (a teremtő isten szerepét koronként más-más isten kapta pl.: Varuna, Indra, Brahmá stb.) szóval, a szó óriási erejével teremtették a világot, mégpedig az isten szövőszéken (tantra) megszőtték, kifeszítették (a tan ige szerepel, l. : X 71. himnuszt){{ref|iv}}. A teremtést valószínűleg Egy isten végezte és a titokzatos igével (brahman) teremtett. A kimondott szónak hatalmas ereje van, aki megérti, az olyanná válik, mint az Egy: egésszé és halhatatlanná (l.: X 129. himnuszt, a fenn említett műben).

Újabb hasonló motívumba botlottunk, a védikus kor láncfonala (brahman vagy tantra) rokonértelműnek tekinthető a koponyahordozók mantráival. A mantrák úgyszintén transzcendentális tapasztalatok megszerzését szolgálják éppúgy, mint a rituális költőverseny brahmanjai.

A beözönlő idegenek magukhoz ragadták a hatalmat, s teologizált vallásként csak a teremtésre vonatkozó szent tudás gyűjteményeit (a négy védát) fogadták el. Ennek következtében az őslakosok{{ref|v}} kiszorultak a rítusok gyakorlásából, ezért saját szokásos ceremóniákat titokban tovább folytatták. Viselkedésükkel elutasították az új rend képviselőit (az árja hagyományokat) s szellemi ellentámadást szítottak. Törekvéseik a mindent fenntartó Egy, valamint az univerzumot át meg átszövő „isteni erő” megértésére irányult. 

Az élet „értelmét” a végső valóság (mely a világban tapasztalható jelenségek mozgatórugója), keresésében a földi javakról való lemondásban (melynek következményeként elnyerhető az isteni létmód) vélték felfedezni. A lemondás, aszkézis segítségével osztozhatnak az isteni erőben és létmódban, amire jellemző az abszolút szabadság és halhatatlanság. Ehhez a társadalomban való élet nem megfelelő, hiszen a profán ember megfeledkezik létének szellemi természetéről, s az anyagi javak megszerzésére, megtartására, sőt gyarapítására törekszik. Ezért annak számára, aki belátta a hétköznapi világ nyomorúságát (a tapasztalati létezés, ugyanis állandó változásnak, számtalan feltételnek és elmúlásnak van alávetve) nem jelent kihívást, s élvezetet a társadalmi lét. Ehelyett elhagyja otthonát, családját, barátait, vagyonát, s a csendes elmélyedést, magányosságot, szegénységet, aszkézist választja.

==A kápálikák elődei==

Ez a gondolat adta (és manapság is ez adja) azt a szellemi indíttatást, mely arra buzdította India Krisztus előtti társadalmát, hogy önsanyargató életet éljen. A védikus-korra jellemző volt a két civilizáció (árják-bennszülöttek) folyamatos keveredése, egybeolvadása. Az árja papság (bráhmanák), hogy hatalmát megszilárdítsa, magához ragadta a szellemi életet, s abszolút befolyása alá vonta a társadalom minden területét. Rítusaiknak, áldozataiknak egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítottak. Áldozataik bonyolult ceremóniákká változtak, végrehajtásukat az újonnan jöttek kisajátították, ezért a családi áldozatok (grihjakarmáni), melyeket az ősi szokás szerint a családfők mutattak be, háttérbe szorultak. A bennszülött papság, komoly erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy megőrizze saját hagyományait. A két ellentétes kultúra, olyan kiélezett helyzetet teremtett, melyben az őslakosok, s a vallási életből (így az üdvösségből) kiszorult alsóbb árja osztályok egyéni személyes megismerés után vágyakoztak. Ebben a feszült helyzetben az árja papság áldozatokat magasztaló ideológiája, már nem elégítette ki a néptömegeket. Ennek következtében kisebb-nagyobb szellemi közösségek jöttek létre. Mivel életüket a vándorlás, társadalom elhagyása, erdők sűrűjébe való elvonulás jellemezte, ezért tanításaikat erdei hagyománynak nevezték. A gombamód szaporodó közösségekhez bárki csatlakozhatott, társadalmi osztálytól, életkortól, nemtől függetlenül. Nem kellett mást tennie, mint letelepedni egy mester tábortüze mellé, s miután az felvette tanítványai sorába (megfelelő beavatási rítusok keretében), meghallgatni annak tanításait. E tanítások titkosak voltak, csak mester adhatta át melléülő tanítványának. Az erdőbe elvonuló remetéknek koronként más-más nevet adtak, pl.: bölcs (muni), vándor (parivrádzsaka), törekvő (sramana), szent ember (szádhu), varázsló (sziddha), jógi (a jóga módszereit használó egyén), gyakorló (tantrika) stb. A fenti kifejezések jól tükrözik a népi folklór talajáról szárbaszökkenő szellemi ellentámadást, ami az aszkétaiskolák (nevezhetjük így is az erdeieket, hiszen lemondtak a vagyonról, biztos lakhelyről, rangról, hírnévről stb.) megjelenésével kezdődött.

Az előbb említett mindent átható isteni erő és a mindent mozgató Egy keresése ekkoriban nem a rituális költőverseny során történt, a társadalom keretein belül, hanem messze elhagyva azt, sűrű erdők mélyében. Az áldozatra vonatkozó tanításokat felváltotta a rítusok alanyán (az énen) való elmélyült elmélkedés. Az istenek nem az égben, hanem az emberben lakoznak. Pontosabban Egy istenről van szó (a poszt védikus-korban Brahmannak vagy Pradzsápatinak nevezték) aki mindenütt jelen van, így az ember halhatatlan lelkében (átman) is. A legfontosabb vallási cselekvést nem az áldozat végrehajtása képezi, hanem az énen való meditáció. Az áldozati tevékenységek, bár jó következményekkel járnak (biztosítják a föld termőképességét, újrateremtik a világot stb.), mégis van eredményük. Ezért a rituális cselekedet (karma), nem alkalmas az Egy megismerésére. Az upanisad bölcsek átértelmezték a karmát, számukra az ok-okozatiság elvét jelentette. Mivel a hatalmas, Egy isten (Brahman) az emberben lakozik (átman) ezért isten és lélek azonos. Az ember nem tudja ezt (avidjá), ezért tudatlanul cselekszik, ami újjászületések láncolatát (szamszára) eredményezi. A remeteiskolák legfontosabb célja: az idő és tér fogságába zuhant egyén kiszabadítása (móksa) a létfeltételekhez kötött világból (szamszára), ami mulandósága miatt szenvedésteljes (dukkha).

Az elmondottakból jól kivehető az őslakosok ellentámadása. A papok által bemutatott, mindenki üdvösségét biztosító áldozatok helyébe, az egyéni erőfeszítést (tapasz) és megszabadulást helyezték. Ezt az aszketikus alapállást tapasznak hívjuk, mely szó jelentése: meleg, forróság. Általa az aszkéta (tapaszvin, azaz tapaszt gyakorló) látnoki erőkhöz jut. Segítségével eléri a megszabadulást s elvágja a szenvedések láncolatát. A tapasz, mint gyakorlat nem kimondottan indiai jelenség. Az izzadás, fölhevülés másutt is fontos gyakorlat. Gondoljunk csak a sámánbeavatásokra, melyek között szerepel a rendkívüli forróság elviselése illetve belső hő felgerjesztése{{ref|vi}}. Az önsanyargató technikák elősegítik a teremtés titkainak megértését. E fontos gyakorlat a védák idejében is jelen volt, Pradzsápati a tapasz révén teremtette a világot. Az upanisadok korában (i.e. 8-3 sz.) a védikus áldozatok elveszítik jelentőségüket, helyükbe a tapasz lép. A külső áldozat helyett a belső áldozat (tapasz) válik fontossá. A tapasz során az egyén saját testi és lelki működéseit ajánlja fel. (l: Rig-véda X.15 X.167.){{ref|vii}}.

Általa lehetségessé válik az isteni világba jutás, majd a „szent erők” megszerzése. Aki képes kitartóan gyakorolni a vezeklést, elérheti a halhatatlanságot és szabadságot, ugyanis mindkettő az isteni létmód velejárója. Az aszkézis képes felgerjeszteni az emberben rejtőzködő hatalmas energiákat, s alkalmassá teszi a „szent erő” befogadására és uralására. A tapasz olyan módszer, melynek segítségével a gyakorló egyesülhet kiválasztott istenével.

Már a védákban találhatunk utalást (Rig-véda, X.136.) olyan aszkétákra, akik „birtokolják a tüzet, a levegőben repülnek”, „részegítő italt fogyasztanak” stb. A himnusz így hangzik:

1. „A hosszúhajú belsejében hordja a tüzet és a szómát, az eget és a földet.

Rátekinteni olyan, mint az isteni fényességet látni a legtökéletesebb teljességben.

Azt mondják ő maga a fény.

2. A kiégetők széllel ékesítve, barna sárba öltöznek.

A szél útját járják, miután az istenek beléjük költöztek.

3. „Lemondásainktól megmámorosodva magasabb szintre szálltunk.

Ti halandók csak a testünket látjátok.”

4. Az aszkéta áthatol az égen, s megvilágít minden alacsony rendű formát.

Szent gyakorlataival az összes isten társa.

5. Az istenvezérelte lemondó számára levegő az egyetlen étel, mindkét világban otthon van: az anyagiban és szellemiben egyaránt.

6. A hosszúhajú isteni lények és erdei állatok útján bolyong.

Tudásával és önkívületével képes az összes lényt irányítani.

7. A Szél istene megköpülte, megőrölte a szómát, majd a lemondó, egy edénybe kitöltve, megitta azt társával, Sivával.” {{ref|viii}}

A „tűz birtoklása”, nyilván belső tűzre utal, amely révén olyan „szent erő” birtokába kerülnek, ami lehetővé teszi az istenséggel való egyesülést. Számos primitív törzs körében a mágikus-vallási hatalmat forrónak, tüzesnek vélik. Olyan hatalom ez, melynek segítségével a beavatott képessé válik az isteni síkba való átjutásra. Valószínűleg a Rig-véda ezen dicsőítő éneke is e hatalom megszerzésére utal, amikor a tűz birtokosának nevezi a lemondó bölcset. A belső tűz felgerjesztése mágikus hőt eredményez, ami által az aszkéta természetfeletti erőkhöz jut. Hatalmába keríti az embert meghatározó létfeltételeket (pl.: mozgás, légzés, gondolkodás stb.), s túllépi azokat: pl.: áthatol az égen (a levegőben repül), ami igen elterjedt természetfeletti képesség, melyet India mai varázslói és mágusaszkétái is birtokolnak. A koponyahordozókat megemlítő szanszkrit drámában (Málatí-Mádhava), úgyszintén egy levegőben repülő aszkéta jelenik meg? A mágikus hőt aszkétikus gyakorlatokkal (melynek kelléktárát a jóga képezhette, legalábbis a mai aszkétaiskolák életmódjából erre lehet következtetni) illetve „szóma” (részegítő ital) fogyasztásával érték el. A szóma hegyekben termő növény volt, melyet kipréseltek, s levét fogyasztották, élénkítő, gyógy és hallucinogén hatása volt. Az istenek italának tartották. A „szent gyakorlatok” nyilván aszkézisre, jógatechnikákra utalnak, melyek elvégzőjét az „összes isten társává” teszik. Vagyis: az emberi létmód tapasz általi meghaladásáról, aszkézisről van szó.

Az első megbízható utalás, mely a föntebb említett erdei közösségekről és az általuk gyakorolt tapaszról említést tesz, az Atharva-védában{{ref|ix}} található. A Varázsigék- tudásának gyűjteménye említést tesz egy titokzatos csoportról a vrátjákról. Olyan aszkétaiskola volt (feltehetőleg a védikus kor elején?), akiket hol Saiva aszkétáknak, hol misztikusoknak, hol bizonyos jógatechnikákat gyakorló jógiknak, illetve az őslakos rétegek képviselőinek tartották. Bár a mai tudományos vélemények megoszlanak, méltán tekinthetjük őket a kápálika szádhuk elődeinek. A forrásokból úgy tűnik, hogy Rudra-Siva imádók voltak (egyes szentiratok Ékavrátját tekintik a vrátják istenének){{ref|x}}, de Pradzsápatinak is hódoltak. Feltehetőleg ismerték a szánkhja-jóga korai filozófiáját. Nagy buzgalommal gyakorolták a tapaszt. Így például tudunk olyan aszkétákról, akik egy esztendeig álltak. Mindezek mellett alkalmaztak jógaregulákat is, többek között légzésszabályozást.

Jelen volt a már védikus korból jól ismert ember és kozmosz működéseinek összekapcsolása (amit a tantra által használt hatha–jóga fejlesztett tökélyre, l.:1. fejezet).

A vrátják faluról- falura vándoroltak (tehát parivrádzsakák voltak, akik elvetették, illetve másként értelmezték a bráhmanok hagyományát) és különös viselkedésükkel vonták magukra az emberek figyelmét. Énekeltek, koldultak, áldást osztottak azoknak, akik megtisztelték őket adományaikkal. Ha viszont a járókelők nem adtak semmit, átkokat szórtak rájuk. Turbánt viseltek, feketébe öltöztek, a nyakukban fehér nyakláncot hordtak. Személyes tárgyaik között szerepelt egy hegyes bot, s egy laza íj. Azt is tudjuk róluk, hogy áldozatokat, rítusokat mutattak be isteneiknek. Ezek között volt a mahávrata (szó szerint: nagy fogadalom), mely során az énekes és az őt kísérő prostituált szent egyesülést mutattak be. A rítus alatt obszcén párbeszéd, káromkodás és rituális himbálózás történt. A mahávrata liturgiája meglehetősen sok hasonlóságot mutat a kápálikák által gyakorolt rítusokkal (l.: 6. fejezet). Áldozati helyük egy ló és öszvér vontatta szekér volt. Feltételezhetjük, hogy használtak „különleges tudatállapotokat” előidéző szereket és mudrákat. Rítusaik célja: a Rudrával való végső unió. Ehhez koncentrációs gyakorlatokat is alkalmaztak, melyek segítségével úgyszintén egy különleges tudatállapot (szamádhi) elérését remélték.

A vrátjákon kívül számtalan vándoraszkéta járta az országot, s kívánta elérni a létfeltételektől (szenvedésektől) mentes szabadságot (móksa vagy nirvána). Őket összefoglaló néven parivrádzsakáknak nevezik. Tanaikról keveset tudunk, ezeket a buddhista és dzsaina mesterek jegyezték fel. Róluk már volt korábban szó, ám felosztásukról és tanításukról nem, illetve kiegészítésre szorul. Mint említettem a számtalan névvel illetett vándorokat, két nagy csoportra oszthatjuk. Akik úgy vélik, hogy az ember vágyait, indulatait aszkézissel kell felperzselni, azaz tapaszra (forróságra, felhevülésre, belső hő általi kiégetésre) van szükség, őket kiégetőknek, vagy tiszta (erényeket betartó) aszkétáknak nevezhetjük (tapaszvinok). A másik csoport tagjai nem tartják fontosnak a vágyak megfékezését, sőt általuk vélik elérhetőnek a megszabadulást. Ne felejtsük el, hogy a vágyak (nemi vágy, étvágy stb.) minden ember legfőbb mozgatórugója. Elfojtásuk lehet, hogy erkölcsösnek tűnik a külvilág felé, ám a tudatalattiban felgyűlnek, s később (talán a következő testetöltéskor) fejtik ki hatásukat.

A tantrát gyakorló inkább kiéli vágyait, felszínre hozza azokat, majd miután megismerte (tudatosította ártó szándékát, kleptomániáját, füllentési hajlamát stb.), uralma alá vonja őket. Irányítása alatt az érzékszervekből kibomló szenvek (melyek szenv-edést, senyvedést okoznak) az isteni tudatállapot megszerzése felé irányulnak. A rítusok alatt felgerjesztett vágyak, olyannyira izgatják, zaklatják az egyébként kimozdíthatatlan kettősségtudatot, (mely a Sakti produktuma) hogy előbb vagy utóbb önkívületi (elhagyja az ego délibábos árnyképeit) állapotba kerül. Ez a cél! Kibillenteni a látszatvilágba kapaszkodó ént (én vagyok, én látok, én tudok, a világ állandó, én örökké létezem, a tárgy változatlan stb.). Ekkor elhagyva személyiségét, fizikai testét, extázisba kerül, s megtapasztalja a feltétel nélküliséget (szamarasza, melyben nincs sem én, sem ő, sem az, sem nyelv, sem tudat, sem semmilyen fogalom, csak boldogság). Ezért vallásos szertartásaik tartalmazzák, az ortodox bráhmanok és tapaszvinok által elutasított magatartásformákat (ártás, lopás, hazudozás, trágár beszéd, nemi közösülés stb.) Őket vándoroknak (parivrádzsakáknak) szokás nevezni. Egy másik osztás szerint (melyet az I. fejezetben említettem) a lemondást gyakorlókat jobbkezes aszkétáknak (szamajin), míg az aszkézist elvetőket balkezeseknek (kaula) nevezik. E felosztás a tantrikus irányzatok megjelenése óta működik. A Buddha idejére a kóborló aszkéták száma megnövekszik, s a felébredett élesen bírálja őket (l.: Madzshima nikája 13,){{ref|xi}}. A beszélgetéseit megörökítő Páli-kánon, a Buddha tanításait helyezi előtérbe, s keveset mond a vándorok tanairól. A kánon szövegeiből olykor sikerül azonosítani a penitenciát végzők egyik- másik módszerét (l.:Digha-nikája,Mahásíhanáda szutta, 14-16.){{ref|xii}}. Egy megbízható forrás (Vaikhánasza-szmárta-szútra, VIII.){{ref|xiii}} alapján, betekintést nyerhetünk életmódjukba (bár e mű sem túl részletes). Lényegében három nagy csoportra oszthatjuk őket: akik a megszabadulást keresik, halhatatlanságot keresők (amit az istenséggel való misztikus egyesülés során vélnek elérhetőnek), és mágikus erőket (sziddhik) keresők. Ha céljaik megvalósításához felhasznált technikáik alapján osztályozzuk őket, a következő felosztást kapjuk: aszkéták, jógik, extatikusok. Az aszkéták nagy hangsúlyt fektetnek a test és lélek megtisztítására (pl.: böjtölnek, csak gyümölcsöket esznek, a földön alszanak stb.)

Amikor a tisztaság megvalósul, lelkük felemelkedik a kozmikus lélekhez, s feloldódik benne (egyneművé válik vele), ekkor elveszítik egyéniségüket és halhatatlansághoz, örök boldogsághoz jutnak. A jógik a megszabadulásra törekszenek, s ehhez a jóga módszereit, főleg a meditációt használják.

Az extatikusok, olyan aszkéták, akik gyakorolták a jógát, elmélyedtek a szánkhja tudományába, s általuk megszerezték a mágikus erőket. E „szent erők” segítségével érték el a megszabadulást.

Mindhárom csoportról elmondható, hogy alkalmazták a tapaszt, vagyis nevezhetjük őket aszkétáknak. A fentebb idézett mű megadja az aszkétaiskolák neveit és életmódjuk jellemző vonásait. Ezek felsorolására nem kívánok kitérni, mivel nem tartozik szorosan dolgozatom témájához. Annyit azonban megjegyeznék, hogy említést tesz olyan jógikról, akik helyes utat követnek (gyakorolják a jóga tagjait, de nem mind a nyolcat!), míg más jógik rossz úton (viszáraga) járnak. Meglehetősen sokan vannak, s bár alkalmaznak vezeklést, jógatechnikákat, mantrákat, sőt jógameditációkat is, ám mindezt nem a világlélekkel való azonosulás kedvéért teszik. Szerintük a kozmikus lélek benne rejtőzik az emberben. Hangsúlyozzák a vallásos rítusok fontosságát, melyeket a meditáció fölé rendelnek. Magatartásuk alapján méltán tekinthetők a balkezes koponyahordozók elődeinek (csakúgy, mint a vrátják). A szöveg megemlít olyan aszkétákat, akik még több hasonló vonással rendelkeznek, mint a rossz úton járók. Gyakorlatuk megelőlegezi a kápálika szádhanát: minden nap más falu közelében tanyáznak, tehén trágyát és vizeletet fogyasztanak, böjtölnek, fák alatt, temetőben, elhagyott kunyhókban élnek. Számukra nincs jó és rossz, e fogalmak a kettősségtudattól még meg nem szabadult tudatlanok világképéhez tartozik. Tanításaikban az ortodox vallás elleni tiltakozás nyilvánul meg. Ezt jelzi azon magatartásuk, hogy bármely osztály (varna) tagjaitól elfogadhatnak alamizsnát.

E rövid, s a részletességet mellőző összefoglalóból kiderül, hogy a bráhmanikus tanítások ellen egyre több s több aszkétaiskola lázadt föl. Egyesek a prevédikus kor hagyományait élesztették újra (őket jógiknak neveztük), mások a megtisztulásra fektették a hangsúlyt (aszkéták), megint mások az emberben, s a világmindenségben keringő mágikus erőket kívánták megszerezni (extatikusok).

Eretnek nézeteket képviselő iskolák ezek, melyek sorába belépnek a buddhisták, dzsainák, ádzsivikák, lókájaták, s az időszámításunk utáni IV. században megjelenő tantrikus „rendek”. A már ténylegesen tantrikusnak nevezett „szekták” között akadtak jobb illetve balkezes aszkéták, attól függően, hogy melyik utat vélték helyesnek. Rítusaik, mindennapos gyakorlataik, a végső igazságra vonatkozó doktrináik elutasították az árja papság által tanított társadalmi rendet. A koponyahordozók egész életvitele szembefordult az ortodox nézetekkel, ami a hagyományokat tisztelő, s azt nagy becsben tartó árja népesség megvetését, merev ellenállását váltotta ki.

==A koponyahordozó aszkéták feltűnése, s életmódjuk==

Nem könnyű feladat rekonstruálni egy hajdani balkezes tantrikus irányzat életmódját. E próbálkozás azért is nehéz, mert az ind társadalom által megvetett aszkétarendről van szó. A koponyahordozók egyetlen szentirat (ha volt ilyen?) sem maradt fenn. Ezért mind jelenlétükre, mind gyakorlatukra, ellenségeik feljegyzéseiből következtethetünk. Legfőbb ellenlábasaik a vaisnava filozófusok voltak, akik a buddhistákon és dzsainákon kívül, az egyre szaporodó saiva szektákban látták a megerősödő hindu tanítások rebelliseit. Közülük munkám szempontjából a legfontosabbak: Sankara, Jámunácsárja, Rámánudzsa és két Sankara életrajzíró, Mádhavácsárja, Ánandagiri. Beszámolóikat megerősíti, és nagymértékben kibővíti jó néhány leírás, amit a kortárs szanszkrit irodalom (főleg a drámák) tartalmaz. A kápálikákra utaló legfontosabb irodalmi alkotások a drámák, ezek: Bhavabhúti:Málatí-Mádhava, Krisnamisra-Prabódhacsandródaja. Annak ellenére, hogy a rendelkezésünkre álló forrásművek feltételezések csupán, melyek a koponyával járók tanításairól ellenséges nézőpontból számolnak be. Mégis az általuk megrajzolt kép egységesnek és egymással megegyezőnek bizonyul. Így elfogadhatjuk beszámolóikat, s hitelességüket nincs okunk kétségbe vonni. Az előbb említett bizonyítékokon túl, mostanság felfedeztek néhány feliratot is, melyek valószínűleg kápálika templomokból származnak. Mindezek után fogjunk hozzá e rég letűnt iskola megjelenésének felderítéséhez.

A koponyahordozók az előző fejezetben vázolt aszkétarendek hagyományait követték. Azok közül is életmódjukban, rítusaikban a rossz úton járókhoz és a vrátjákhoz hasonlítottak. Tisztátalan balkezes aszkéták voltak, akik meglehetősen szélsőséges vezeklési módszereket használtak. Nevezhetjük őket aszkétáknak, hiszen szigorú penitenciát alkalmaztak (melyet mindjárt megvizsgálunk), amelyet az istenséggel való misztikus egyesülés reményében végeztek. A tapasz segítségével elérhetőnek tartották a halhatatlanságot, s a mágikus erőket. Így tehát extatikusoknak is tekinthetők, sőt jógiknak is, mert használtak jógatechnikákat.

A legrégebbi feljegyzés, mely feltehetőleg kápálika aszkétára utal a prákrit nyelven íródott Gáthászaptasatí{{ref|xiv}}. Ennek írója valamikor i.u. I. században élt, ám a művet később kb. i.u. III-V. századok idején állították össze. Ebben megjelenik egy „új” női kápálika, aki máglyán elégetett szerelme hamujával dörzsölte be testét. Az „új”, mint melléknév valószínűleg a beavatási szertartás előtt álló kápáliníra (női koponyahordozó) utalhat. A szarvasztivádin buddhista iskola szentirata a Lalitavisztara{{ref|xv}} (kb. i.u. I. sz.) szintén beszámol olyan aszkétákról, akik testüket hamuval kenik be, vörös ruhát viselnek, s fejüket leborotválják. Használati tárgyukat egy háromágú bot, egy edény, s egy koponyacsésze képezi. A kései upanisadok egyike a Maitrí{{ref|xvi}} (kb. i.u. I. sz.) ugyancsak beszél a fentiekhez hasonló vezeklőkről. Az általa leírt kápálikák képmutató módon vörös köntöst viselnek, és fülüket fülbevalókkal ékesítik. A szöveg kihangsúlyozza, hogy nem érdemes velük társulni. (Ez utóbbi megjegyzés jelzi számunkra, az ortodox bráhmanizmus megvetését a koponyával járók irányába). A túloldalon említett vaisnava filozófusok közül többen bírálják a saiva szekták tanításait és rítusait. A saivák Siva tiszteletét s a „dualizmust” hírdetik, mellyel a monisztikus nézeteket valló Visnu imádók nem értenek egyet. Sankara (i.u. 788-820), az akkori saiva szektákat Mahésvaráknak{{ref|xvii}} nevezi, s nem fordít túl nagy gondot osztályozásukra. Jámunácsárja {{ref|xviii}}(XI. sz.) viszont négy Siva követő iskolát sorol fel: saivák, pásupaták, kápálikák, kálámukhák. Rámánudzsa (XI. sz.) megismétli ezt a felosztást híres Srí-bhásja{{ref|xix}} című művében. Utalásai azonban nem mindig egyértelműek, van amikor egy néven emlegeti őket, máskor pedig külön-külön. Amikor egyetlen csoportról beszél, akkor Pásupati követőinek nevezi a négy csoportot. Ismeretes, hogy Pásupati, (az Állatok Ura) Siva egyik megnyilvánulási formája, akit a legelső saiva iskola a pásupaták tiszteltek. Feltételezések szerint a pásupaták már i.e.II.század környékén léteztek. Mivel a másik három iskola szentiratai elvesztek, ezért őket is pásupata tanítások követőinek tekintik. Ezért Rámánudzsához hasonlóan több szentirat pásupata néven emlegeti a négy különálló iskolát.

A puránák szintén négy saiva iskolát sorolnak fel, ám számtalan nevet használnak megjelölésükre. Például a kálámukhákat, lákuláknak, nákuláknak és lágudáknak is nevezik. A kápálikákat nevezik szómáknak, szaumjáknak, kankáláknak, mahávratadharáknak, mahávratinoknak, stb. Az utolsó két név rendkívülien találó, mert a koponyahordozók vezeklési szokásaira utal. A hindu legendák közül néhány elítéli a saiva szektákat, míg mások bennük látják a végső megszabaduláshoz vezető kiutat. A kúrma-Purána így magasztalja Sivát:

„ Én vagyok Máyá, minden földi kötelék varázslója, én vagyok Kála (Idő), a világi időszámítás alapja, Én vagyok a megszabadulás (az újjászületésektől), és én vagyok Paramesvara (a legfelsőbb) Isten a leghatalmasabb istenek között.”{{ref|xx}}

A koponyahordozók fennállására és feltűnésére találunk utalást a szanszkrit drámákban is. A nyolcadik században élt Bhavabhúti, drámájában (Málatí-Mádhava,) szereplő főhősnek nagy problémája van. El akarják szakítani szerelmétől, ezért Mádhava végső kétségbeesésében úgy dönt, hogy emberi húst ajánl föl a temetőben lakó kápálika aszkétának. Cserében áldást kér szerelme beteljesüléséhez. Az ötödik felvonásban, a levegőben repülve érkezik meg Kapálakundalá (a női kápáliní neve), aki mestere parancsára véres emberáldozatra készül, s ezt mondja:

„Szélsebesen repülök a fellegek hátán, az égi ösvényen, emberi fejekből készült nyakláncomon egymáshoz ütődnek a csupasz koponyák, s rikácsoló hangjuk a legnagyobb örömet nyújtja nekem.”

Majd így folytatja:

„ A mesterem ezt mondta nekem: - Kedves lányom, Kapálakundalá, ma áldozatot mutatunk be az istennőnek, Karálában, ahol az asszonyok gyöngyszemét áldozzuk fel, miként az meg lett ígérve korábban, a leány ebben a városban található. Tehát, nekem meg kell keresnem a leánykát.” {{ref|xxi}}

Szerencsétlen módon, éppen Mádhava szerelmét szemeli ki, hogy feláldozza iszonyatos istenének, Csámundának. Mielőtt azonban megtörténhetne a rítus, a reszkető Málatít megmenti kedvese. Egy másik híres dráma Prabódhacsandródaja{{ref|xxii}} (Krisnamisra, XII. sz.) harmadik felvonása, négy eretnek iskolát mutat be: a materialista csárvákákat, az önsanyargató dzsainákat, az elemző buddhistákat, s a tantrikus kápálikákat. E két drámán kívül természetesen jóval több említi a koponyával járókat, melyekre nem térek ki, később azonban idézek belőlük.

Dandin (VII:sz.) irónikusan kritikus meseregénye; A tíz herceg kalandjai (Dasakumáracsarita), szintén említést tesza kápálikákról. Az egyik herceg (Mantra-gupta) különös megjelenésű varázslóról mesél, akivel egy erdőben találkoztak nem messze Kalinga fővárosának halottégetőjétől:

„…és láttam egy férfit, akinek testén fényes, emberi csontdarabokból készített ékszerek csillogtak, s feszénégető máglya hamujával kente be bőrét és haját boglyaként viselte (ami világos és sárgásbarna színű volt), mely úgy ragyogott, mint a villám cikázó fénye…”{{ref|xxiii}}

A leírás, melyet a nagy mesemondó megadott, valószínűleg egy koponyahordozóra vonatkozik, hiszen emberi csontokból készült ékszereket viselt. Majd a következő részben látni fogjuk, mennyire jellemzőek az előbb említett tárgyak.

Egy másik híres meseíró Szómadéva (11.sz.), ugyancsak kápálikákra utal a Mesefolyamok óceánja grandiózus mesegyűjteményében. Az irodalmi vizsgálódásaink lezárásaképpen nézzük meg, mit mond Szómavéda:

„Kuvalajávali királyné, különös istentiszteletet tart: egyetlen ruhája a levegő, haja égnek mered, szeme félig lehunyva, homlokán rőt cinóberfolt terpeszkedik, vonagló ajka varázsigéket sziszeg, színes porokkal földre rajzolt bűvös kör közepén áll, vérből-borból-emberhúsból kavast, iszonyú áldozatot mutat be.”{{ref|xxiv}}

Nem kétséges, kápálika rítussal van dolgunk, ami a következő fejezet témája.

Az indiai irodalmon kívül, bővíthetjük ismereteinket a ránk maradt néhány falfelirat megismerésével. A kápálikákat három falfeliraton említik, mindhárom Dél-Indiából, Maiszúr környékéről származik (X-XI. sz.) A legkorábbi III. Máraszimha feljegyzéseit tartalmazza, a szerző figyelmezteti a szomszédos királyokat, hogy a kápálikák felfűzik a Pallavák fejét{{ref|xxv}}. A szöveg alapján arra következtethetünk, hogy a koponyahordozók zsoldos katonák vagy a csatamezőkön garázdálkodó „fejvadászok” lehettek. Mint tudjuk Dél-India ekkoriban megerősödő, majd elbukó birodalmak színtere volt. Az említett felírat kifejezi a Maiszúr környéki király ellenséges érzületét, a délen uralkodó Pallava királyi dinasztiával szemben. Az egymással hadakozó királyok segítséget kérhettek a birodalmukba, kószáló harcos koponyahordozóktól. A kápálikák valószínűleg vérszomjas katonáknak bizonyultak, ezt látszik megerősíteni, Mádhavácsárja: Sankara-digvidzsaja című alkotása. Ebben a műben szerepel egy kápálika (Krakacsa), aki kápálika légiónak parancsol. A másik két falfelirat (XII.sz.){{ref|xxvi}} hosszú dzsaina mester-tanítványi láncolatot tartalmaz.

Mindkét feljegyzés idéz egy korai mester polemikus formában íródott leveléből, melyet a dzsaina nézeteket támadók ellen fogalmazott meg. Az ellenségek között a koponyahordozók is szerepelnek.

A föntebb említett falfeliratok mellett néhány adomány szintén jelzi, hogy jelen voltak a koponyával járók. A falfeliratokkal szemben (melyek Dél-Indiából valók) ezek India nyugati részéből származnak.

A legkorábbi egy fém tányér, melyet, II. Csálukja Nágavardhana király adott ki, (kb.: VII.sz.){{ref|xxvii}}. A fém tányér cirádás felirata tudatja velünk, hogy a király egy falut ajándékozott a mahávratinoknak. (Mint azt az előbb már megtárgyaltuk, ezen a néven is ismerték a koponyahordozókat). Nagylelkűségét egy Balámma Thakkura nevű aszkéta eszközölte ki. Adományát abból a célból ajándékozta, hogy a kijelölt faluban templomot építsenek egy bizonyos rítus elvégzésére (guggula-púdzsá, mely során a vezeklő fejére forró gumit öntöttek, l.: öncsonkítás, 6. Fejezet). A templomot a Koponyák urának (Kápálésvara) tiszteletére építették. Egy másik fémtányér, ugyancsak egy faluról tesz tanúbizonyságot, melyet Bódzsa király hűbérese adományozott a koponyahordozóknak.{{ref|xxviii}} Az adományozóról annyit érdemes megjegyezni, hogy mahávratadhara (azaz kápálika) bölcs volt.

Ha összegezzük az elmondottakat a következő információkat tudtuk meg a koponyahordozókról. Az időszámításunk szerinti III-V. századra tehető időszakban, olyan aszkéták jelentek meg, akik testüket hamuval dörzsölték be, koponyacsészéből ettek, s ittak, vörös köntöst viseltek, háromágú bottal jártak, fejüket leborotválták, és fülbevalót hordtak. Viselkedésükkel, rítusaikkal elutasították az ortodox hinduizmust, ezért eretnek iskolának tekintették őket. Kultuszuk Siva-Bhairava köré épült. A róluk szóló osztályozási listák eléggé eltérnek egymástól. Van, aki mahésvarának hívja őket, mások a négy saiva iskola egyikeként emlegetik. A hagyomány a pásupata tanítások követőinek is nevezi őket, de ezen kívül számtalan sok nevük van. A nagy népszerűségnek örvendező hindu legendák, hol elítélik, hol dicsérik őket. Feltűnésükre és létezésükre jó néhány szentirat tesz említést.

Működési területük eléggé kiterjedt, a létüket bizonyító falfeliratok, s adományok többsége ugyan Dél-Indiából, illetve Nyugat-Indiából származik, ám jelen voltak az egész Dekkán-fennsíkon, Mahárástrában, India Északnyugati részén (Uddzsajini város környékén), sőt Rádzsasztánban, Gudzsarátban, Oriszában és India más részeiben is. A tantrikus hagyomány szerint Bengálban, még ma is vannak koponyával járók. Bhavabhúti szerint a koponyahordozók központi temploma Sriparvata{{ref|xxix}} városban volt.

Márpedig Sriparvata szent város, minden tantrikus iskola fő zarándokhelye (Ándra-pradéshban található). A Matszja-purána{{ref|xxx}} a nyolc szakrális hely egyikének tartja. Manapság a Virasaivák legfontosabb szent helye. A kápálikák központja valószínűleg Sriparvatában lehetett, s bár nem beszélhetünk egységes, jól megszervezett egyházról és az ehhez tartozó nyugati értelemben vett papságról, mégis innen végezték irányító hadmozdulataikat. Papokról, rendfőnökökről, természetesen szó sincs! Inkább nagy tiszteletben álló bölcsekről, mágikus képességeikről (sziddhik) híres varázslókról (sziddhák, náthok) beszélhetünk. Az országban szanaszét gyakorló szádhuk ide tértek meg bizonyos időszakonként, hogy mesterük áldását kérjék. A koponyahordozók nem fektettek nagy hangsúlyt az egyházi szervezetre, helyette a tanítást tartották fontosnak.

A koponyahordozók fennállásáról annyit lehet tudni, hogy a tantrikus eszmék megjelenésével egy időben (melyek i.u. IV-V. századból valók, Gangdhar városából. India Északnyugati részéről, s a legkorábbi utalások) bukkantak fel. A hetedik-nyolcadik században iskolájuk virágzásnak indult, s a már említett királyok bőkezű támogatásait (faluajándékozás, templomépítés) élvezték. Ám a hindu középkorban megerősödő bhakti mozgalom (istennek való teljes odaadás), mely Visnu tiszteletén alapult, s a hivatalossá tett védánta „filozófia” fokozatosan előtérbe került. Így a tantrizmus, s annak képviselői (köztük a koponyahordozók) a megszilárdult hindu doktrínákkal szemben marginális helyzetbe kerültek. Ennek tudható be eltűnésük, mely feltehetőleg a XIV. században, következett be. Az iskola alapítójának, Lakulisát tartják, akit a másik három tantrikus irányzat (pásupata, kálámukha, saiva) is ősgurujának tekint. Említettem már, hogy a saiva iskolákat rendszerezők (Jámunácsája, Rámánudzsa) négy irányzatról beszélnek, akik Pásupati tanait követik. E négy iskola közül a pásupatákat tekintik a legidősebbnek (feltehetőleg i.e. II.sz.), s mindhárom szellemi szülőatyjának. Meglepő módon (a többi iskolával ellentétben) a pásupatáknak két szentiratuk is fennmaradt (Pásupata-szútra, Ganakáriká.){{ref|xxxi}} 

Ezek szerint Siva magára öltötte egy bráhmana testét, akit Lakulisának hívtak, majd leszállt a földre Kájávatarana faluban. Ezután elment Udzsajinibe és kinyilatkoztatta tanításait a Pásupata-szútrában, melyet odaadott egyik tanítványának, Kusikának. Rajta kívül még három követője volt, akik a három fennmaradó saiva szektát alapították. Láthatjuk, hogy Lakulisa Siva megtestesülése volt, s minden iskola azt gondolta, hogy tanításaikat Sivától kapták.

A koponyahordozók szintén Sivát tartották szellemi tanítómesterüknek, s életmódjukban, gyakorlataikban őt utánozták. Életüket meghatározta és isteni törvényekkel látta el a Siváról, illetve számtalan megnyilvánulási formáiról (Bhairava, Kápálésvara stb.) szóló mítosz. A Matszja-purána{{ref|xxxii}} tartalmaz egy olyan történetet, mely isteni modellt szolgáltatott a kápálika rend mindennapi életéhez. A legenda így szól röviden: Az egyik nap Siva felesége Párvatí, megkérte férjét mesélje el miért nem hagyja el Varanaszi szent gázlóját (Kapálamócsanát, ahová ma is rengeteg aszkéta elzarándokol). Siva ekkor feltárja titkát, s elmondja, hogy egykor ellátogatott Brahmához. A hatalmas teremtőnek öt feje volt, s az ötödik feje úgy ragyogott, mint az arany. Ez a csillogó fej felemelkedett és azt súgta Sivának, hogy ismeri születése történetét. Siva haragra lobbant, s balkeze hüvelykujján lévő körmével lemetszette Brahmá ötödik fejét! A megcsonkított teremtő megátkozta a dühöngő vendéget, s súlyos bűnbánatot írt elő, hogy szörnyű tettét jóvá tehesse. Ha Siva meg akar tisztulni, különböző szent helyekre kell ellátogatnia, ahol a rituális fürdőzés lemossa óriási vétkét. (E szertartásos fürdőzésre kijelölt helyeket gázlóknak, tirtháknak nevezik). Azaz Sivának alá kell szállnia a földre, felölteni a szenvedésteljes emberi testet, s megmártózni a megszentelt „fürdőhelyeken”. Siva tehát emberi testet öltött, s mindennek tetejében Brahmá levágott feje odaragadt kezéhez, imigyen hirdetve szörnyű bűntettét. Vándoraszkétaként sanyargatta önmagát, de nem sikerült megszabadulnia bűneitől. Felkereste Visnut, akitől alamizsnát kért, miután elmesélte neki Brahmá fejlevágását. A fenntartó utasította, hogy találja meg saját helyét. Ha ez sikerül, akkor megszűnik Brahmá átka, s a bűneit hirdető koponyától megszabadul. Végül Siva, Varanasziba érkezett, ahol a koponya több ezer darabra hullt, s véget ért vezeklése.

Ezen a helyen létrehozott egy szent gázlót (amit Kapálamócsanának neveznek, a szó jelentése: a koponyától való megszabadulás). Bárki aki elhagyja testét és előtte megmártózik e szakrális „fürdőhelyen” Sivához fog felemelkedni.

A koponyahordozók isteni példaképe rajzolódott ki előttünk, tette miatt Siva-Kápálésvaraként (a Koponyák Ura) tisztelték. Brahmá fejlevágásának mély védikus kori előzményei vannak. Itt van például Indra története, aki atyja kovácsolta fegyverével (a vadzsrával) levágta a vizeket fogvatartó óriásszörny Vritra fejét (Rig-véda, I.32, Rámájana){{ref|xxxiii}} Példáját úgyszintén követendő útnak tekintették, s a harcoló árják ellenségeik megölésében Indra tettét (ami a világ teremtését szolgálta) ismételték meg. A Mahábhárata hasonló esetet mesél el, az eposz főhőse, Ráma levágta a rárontó démon fejét. A halott feje odaragadt combjához, súlyos önsanyargatásba kezdett, s vándorolt gázlóról-gázlóra, hogy megtisztuljon bűnétől. A végső megtisztulást ő is a Kapálamócsana nevű gázlónál érte el.

Ezek alapján beláthatjuk, hogy az indiai gondolkodás legmélyéről merítkeztek a koponyával járók. Tették ezt mindazért, hogy isteni archetípust állítsanak tagjaik számára, melynek követésével akárki elérheti a megszabadulást. Másrészről azért volt szükség ezen ősrégi történetek előkaparására, mert isten által szentesített törvényeket kellett felállítani, a már legálisan létező és elfogadott bráhmana gyilkosságok ellen. Siva vezeklési eljárását Nagy Fogadalomnak, Mahávratának tartották. Mivel a koponyahordozók mesterük (Siva) bűnbánati módszerét követték, ezért (mint láttuk) mahávratadharának nagy mahávratinoknak is hívták őket. A mahávrata engesztelő áldozat, vagy inkább önfeláldozás a bűnök feloldásáért. A rítus gyökerei visszanyúlnak a védikus korba, amikor nagy hangsúlyt fektettek az áldozatok bemutatására. A szóma-áldozat végrehajtásakor megtartottak egy szintén mahávratának nevezett szertartást. Ennek során hallucinogén italt fogyasztottak (szómát), zenéltek, táncoltak, obszcén tréfákat mondtak és nemi egyesülést hajtottak végre. A kápálikák őseinek tekinthető vrátják, úgyszintén ismerték és gyakorolták a mahávratát, megőrizve a védikus hagyományt. Ennek alkalmából egy megszentelt helyen (vándoraszkéta életmódjuknak köszönhetően nem volt állandó kijelölt szentélyük, egy ló és öszvér vontatta szekér szolgált áldozati helyként), rituális coitust mutattak be.

A rítusban résztvevők trágár párbeszédet folytattak és káromkodtak. E két korai mahávrata meglehetősen ősi elemeket tartalmaz, s lényegükben nagyon sok hasonló motívumot mutatnak egymással. Létezik mármost egy harmadik Nagy Fogadalom, melyet Patandzsali Jóga-szútrája{{ref|xxxiv}} tartalmaz. Mint tudjuk Patandzsali ebben a művében megemlíti a helyes magatartásra és erényekre vonatkozó klasszikus hindu nézeteket (jama-nijama). Ezek betartása minden jógát gyakorló számára ajánlott, megszegésük veszélybe sodorja a létfeltételektől való megszabadulást (móksa). Itt tehát a mahávrata kötelességet jelent, melyek megtartása lehetővé teszi a minden emberi létmódra jellemző tulajdonságok (énség, akarás, harag, tévedés, stb.) elégetését, az önfeláldozás révén (tapasz).

A kápálikák esetében nyilván nem a Patandzsali által tanított Nagy Fogadalomról van szó, hiszen a jóga-darsana részét képezi az ortodox hindu filozófiának, amit a koponyahordozók nem fogadtak el. Az előbb említett védikus prototípusok ismét csak nem felelnek meg számunkra, mert kevés a valószínűsége, hogy a gyökeresen megváltozott társadalmi rendben képesek lettek volna fennmaradni a kápálika iskola megjelenéséig {{ref|Vegyük figyelembe a tér és időbeli különbségeket, az árják észak-Indiában gyakorolták rítusaikat, a kápálikák pedig Dél-Indiában bukkanta fel. A védikus kor és a vrátják idejében fennálló vallásos és társadalmi állapot (pl.: nyelv, társadalmi rétegek, bölcselet, erkölcs és a többi) átalakult, s az áldozatok elveszítették jelentőségüket, illetve belső áldozattá (tapasz) változtak}}. Mit nevezünk hát kápálika mahávratának?

Maga a szó olyan embert jelöl, aki vallásos fogadalmat tett, ezért a neve nagy fogadalmú (mahávrata). Emellett Nagy Kötelességet, Nagy Fogadalmat jelent, amit az esküt tevő szigorúan betart. Bűnbánati, vezeklési módszerek összességét jelölte, melyeket a penitens alapkötelességének érzett. Siva mítikus vezeklési ceremóniáját ismétli meg, a gyakorló utánozza istene bűnbánatát, hogy kiengesztelje a legfőbb istent (Sivát, a Matszja-puránából idézett mítosz nyilván vaisnava jegyeket mutat, hiszen Brahmát tartja a legfőbb istennek, aki súlyos aszkézissel bünteti a haragos Sivát).

E penitenciára vonatkozó előírásokat több hindu szentirat tárgyalja. Ám a mahávrata kifejezést csak egy, a Visnu-szmriti{{ref|xxxv}} használja. „Ez a mű röviden összefoglalja a vezeklő házirendjét: a törekvő vonuljon egy sűrű erdőbe, s ott építsen egy kunyhót magának. Háromszor imádkozzon, és háromszor vegyen tisztító fürdőt. Gyűjtsön alamizsnát egyik faluból a másikba vándorolva és hirdesse bűnös tettét (hogy mindenki megtudhassa mocskos bűntényét: egy köztiszteletben álló személyiség (pap, bráhmana) megölését) Vigye magával a megölt bráhmana fejét és tűzze botjára, mint egy zászlót. Aki mindezeket tizenkét esztendőn keresztül képes bemutatni, megszabadul bűneitől.

Egy másik mű, Jádzsnyavalkja-szmriti{{ref|xxxvi}}, hasonlóképpen szabja meg a bráhmana gyilkosának bűnbánatára vonatkozó szabályokat. E törvénykönyvben szintén szerepel a koldulás, bot használata, szörnyű gyilkosságának hirdetése és a koponya. Nem egyértelmű azonban, hogy a koponyát koldulócsészeként használja-e az aszkéta, vagy fétisként (lentebb majd látni fogjuk, hogy mindkettőre). Az Ápasztombíja Dharmaszútra{{ref|xxxvii}} viszont arra utasítja a papgyilkost, hogy ivócsészének használja annak koponyáját. Sőt azt parancsolja, hogy tűzze botjára a koponyát, mely azonos a megölt személy levágott fejével. (Ha ez valamilyen oknál fogva nem áll a szádhu rendelkezésére (pl.: egy másik aszkéta ellopta, vagy eltört stb.), akkor szereznie kell egy új koponyát) Ugyanez a mű kötelezi a vezeklőt, hogy hordja magánál az előbb említett botot, amit khatvángának neveznek. A szó jelentése elég különös: ágykeret része, ágykeret darab. Amit valószínűleg formája miatt kapott (Ezek szerint alakja hasonlított az akkori hálószobákban használatos szobabútorhoz, az ágyhoz). Ebben a törvénykönyvben szigorú szabályokat találhatunk az öltözékre vonatkozólag. A gyakorló ruházata kutya vagy szamárbőrből lehet, amit szőrrel kifelé fordítva kell viselni. Az egész ruhaköltemény egyetlen kenderből készült ágyékkötőből állt, ami a köldöktől a térdig érhet. A bűnös koponyahordozónak egy kis kunyhóban kell laknia (az erdő sűrűjében), s tilos belépnie emberek lakta településre, hacsak nem koldulni megy. A koldulás mellett szükséges a hallgatási fogadalom, vagy legalábbis a fecsegéstől való tartózkodás.

Mindennapi alamizsnagyűjtő körútján csak két házba léphet be, s be kell érnie az itt szerzett étellel. Ezen kívül, amikor koldul, ekképpen kell könyörögnie: „Ki az, aki alamizsnát ad egy bűnös embernek?”{{ref|xxxviii}} Az Ápasztambíja Dharmaszútra szerint ezen aszketikus előírásokat a gyakorlónak élete végéig kell bemutatnia. (Míg más szentiratok) pl.: Visnu szmriti, Baudhájana Dharmaszútra stb.) tizenkét évben határozzák meg a mahávrata időtartamát. A Baudhájana Dharmaszútra{{ref|xxxix}} még egy fontos előírással toldja meg az előbb elmondottakat. A bráhmana gyilkosának egy halottégető helyen kell felépítenie kunyhóját. Ennek fontosságát majd látni fogjuk az isteni tárgyak és kápálika rítusok megbeszélésekor. Elöljáróban csak annyit, hogy a temetőben való tartózkodás szintén segít a kettősségtudat felszámolásában.

A Vásisztha Dharmaszútra{{ref|xl}} tantrikus arculata kétségtelen, hiszen arra utasítja a vezeklőt, hogy építsen egy tűzoltást (l.: a védikus agnicsajanát, Mircea Eliade: Vallási hiedelmek és eszmék története II. kötet, Osiris Kiadó, Bp. 1998. 190.o.) és azon ajánlja fel a következő nyolc saját testéből kivágott áldozati ajándékot: szőr, bőr, vér, hús, izom, zsír, csontok és velő. A kápálika rítusok tárgyalásánál látni fogjuk, az öncsonkító módszerek fontosságát, ott még szó lesz erről a műről (l.: 6.fejezet). A Visnu-szmriti és az említett törvénykönyvek beszámolnak a koponyahordozók életmódjáról, melyet Siva kiengesztelése és utánzása a mahávrata határozott meg. Ezek szerint Siva-Kápálésvara követői erdőben vagy temetőben laktak a maguk által készített kunyhóban. Vándoroltak faluról-falura, s betevő falatért könyörögtek, miközben mások megvetését vívták ki, hiszen a koponya, s a khatvánga jelezte gyilkos mivoltukat. (Ne felejtsük el, azon tantrikus alapállást, miszerint a legrosszabb egybeesik a legjobbal, az isteni léthelyzet azonos a legbrutálisabb erkölcstelenséggel. Az abszolút valóság (Siva) mentes mindenféle kettősségtől, s ami e délibábos világban a legmocskosabbnak tűnik (relativista nézőpontjukból fakadólag), az megtisztul a minden dualitást meghaladó szellem birodalmában). Ruházatuk egy rövid ágyékkötő volt, amit kutya vagy szamárbőrből, illetve kenderből készítettek.Bűneik miatt nem léphettek be a faluba, csak koldulás céljából, akkor is fennhangon hirdették tettüket.

Hallgatási fogadalmat tartottak máskor pedig hangosan könyörögtek. A törvénykönyvek szerint kegyetlen öncsonkításra is szükség van a bűneiktől való megszabaduláshoz.

Minden valószínűség szerint a koponyahordozók beépítették szádhanájukba a törvénykönyvek által előírt mahávratát. Azonban lehetett némi eltérés a tiszta elmélet és a kápálikák gyakorlata között. A fő különbség doktrínális volt, hiszen a dharmaszútrák idejében, már meg voltak az örök törvény (szanátana dharma) alapjai. Ezek fő pillérei a törvények, s az erények (nem ártás, nem lopás stb.) betartása, ezzel szemben a kápálikák (s még rajtuk kívül jó néhány tantrikusnak tekinthető szekta, (l.: 3. Fejezet) az ellentétek egybeesését hirdették (l.: 1. Fejezet). Ennek alapját ismerjük, s tudjuk mennyire archaikus nézettel van dolgunk (imagó mundi). Ami itt a földön ( a látszatok világában, (májá) mocskosnak, tisztátalannak tűnik, az kristálytisztává válik (mint a gyémánt!) az isteni szférában. Éppen ezért lázadtak a koponyahordozók, mert a bemerevedett vallásosságban, liturgiában a mindezek mögött rejtőzködő kilátástalanságot, álszenteskedést, tudatlanságot látták. Ezért utasították el a hagyományos aszkézist (tapaszt). A mahávrata végső célja a Sivával való abszolút egyesülés, nem pedig a megtisztulás (mert a hagyományos aszkézis vallja a test és lélek megtisztítását, miáltal a szennyezetlen lélek visszaszáll a mindent átható Világlélekhez). Az igaz ugyan, hogy a mahávrata bemutatása révén a gyakorló bűntelenné válik, ám ez nem azt jelenti, hogy lelke (saját belső középpontja) visszatért a Világlélekhez (a mindenséget fenntartó középpontja, ami az upanisadok korában Brahman volt). Hiszen már tisztáztuk: az isteni benne van minden emberben, s a szádhu csak az „új” módszerekkel (tantra) képes újraegyesíteni a két princípiumot (saját testében és lelkében). Ha a reintegráció megtörtént, amit a mahávrata is előidézhet, azáltal, hogy a koponyahordozó viseli a hat szakrális jegyet, akkor Siva isteni erejében részesülnek (sziddhik).

== A hat jegy (mudrá), mint a kápálikák legfőbb ismertetőjegyei==

Érdemes most már nyomába erednünk ezeknek a szakrális jegyeknek, melyek nagyon fontos jelentőséggel és szimbólumrendszerrel bírtak a kápálika szádhanában. Az előzőekből megértettük, hogy a vezeklés bűntelenné teszi a szádhut és szent erőkhöz juttatja. A kápálikák mahávratával fémjelzett életmódjában, feltűntek bizonyos használati tárgyak, például: koponya, khatvánga, stb. De még nem tértünk ki fontosságuk megtárgyalására.

Mint azt az első fejezetben láttuk a tantrikus szádhana nagyon sok technikát foglal magába. Ott megemlítettem a mudrát, melynek jelentései között szerepelt a jel, jegy. A koponyával járók életük minden pillanatát és minden tartozékát megszentelték, így használati tárgyaikat is. Számukra nem létezett profán hétköznapi, bármely tárgyuk jel volt, mely alkalmas az isteni erők megnyilvánulására. E szakrális jegyeket mudrának nevezték. Ám ezek nem pusztán liturgikus tárgyak, hanem mágikus erőkkel rendelkező szentségek. Segítségükkel, akárcsak más technikákkal (pl.: mantrák, nyjászák stb.) megvalósítható a halhatatlanság és Siva-Bhairava attribútumainak (sziddhik) elnyerése. A mahávrata, mint önfeláldozó rítusa során, minden kápálika viselte e jegyeket. Rámánudzsa a már idézett művében a következő képpen határozza meg a mudrákat:

„Az, aki ismeri a hat jegy (mudrikásatka) lényegét, járatos a legfelsőbb mudrában és úgy elmélkedik az Én felett, hogy az a vulva (bhagászana-sztha) közepében ül eléri a nirvánát.” {{ref|xli}}

Rámánudzsa feljegyzéseiből kiderül, hogy a koponyahordozók hat mudrát különböztetnek meg, s aki ismeri ezek lényegét, valamint a legmagasabb rendűt és alkalmaz egy bizonyos meditációs módszert az megszabadul. Ám még nem tudjuk, melyek képezik a hat jegyet, lássuk:

„Ők így határozzák meg a hat jegyet: kanthiká (nyaklánc), rucsaka (nyakdísz), kundala (fülbevaló), sikhá-mani (fejék), hamu és a szent fonál. Ha valaki ezen mudrákat viseli nem fog többé újjászületni.”41

Ezek szerint a megszabadulást, előidéző jegyek a nyaklánc, nyakdísz (véleményem szerint a gonosz démonoktól megóvó amulettről van szó), fülbevaló, fejék, hamu és a megszentelt fonál. Mielőtt azonban szemügyre vételeznénk őket fontos megadni egy másik felsorolást, melyet Rámánudzsa mestere Jámunácsárja jegyzett fel Szerinte a kápálikák azt állítják, hogy:

„A megszabaduláshoz (apavarga) a hat jegy (mudriká-satka) tudása, ezek viselése vezet, nem a brahman ismerete. A kápálikák hat jegye a következő: karniká (fülbevaló), rucsaka (nyaklánc), kundala (fülbevaló), sikhámani (fejék), hamu és a szent fonál (jadzsnyópavita). A koponya (kapála) és a khatvánga bot másodlagos jegyek (upamudrá). Ha valaki ezekkel ékesíti fel magát, az soha többé nem fog újjászületni.” {{ref|xlii}}.

Ebben a felsorolásban kétszer szerepel a fülbevaló, ám valószínűleg két különböző jegyről lehet szó. Jámunácsárja nem említi a nyakdíszt, de az is lehet, hogy az általa fülbevalónak nevezett mudrá (karniká) nyakláncot, vagy valamiféle nyakdíszt jelent. Rámánudzsa viszont kifelejtette a ”másodlagos jegyeket”, melyek pedig igen nagy fontosságot kapnak a mahávrata során (legalábbis a ránk maradt törvénykönyvek erre utalnak, l.: előző fejezet).

A fentiekből nem tudjuk meg, vajon mit jelenthet a „legfelsőbb mudrá”. Valószínűleg a mai buddhista tantrikus tradíció mudrá fogalmához áll közel, miszerint a férfi és nő egyesülését {{ref|melyben a nő testesíti meg a bölcsességet (pradzsnyá), míg a férfi az ügyes módszert, gyakorlatot (upája)}} nevezték mudrának. Az énen való meditáció, mely során az „Ént a vulva közepében” képzelték el, úgyszintén vadzsrajána befolyást sugall{{ref|xliii}}. Rámánudzsa műve „nirvánát” említ, ami megint csak buddhista hatást tükröz, ezzel szemben Jámunácsárja „apavarga” kifejezése az ortodox nyája filozófia terminus technikuszát használja. Mindezekből talán arra következtethetnénk, hogy a koponyahordozók a buddhista tantra képviselői voltak. Ám mindjárt látni fogjuk a felsorolandó jegyekből, hogy inkább tekinthetők hindu tantrikáknak, semmint a később (az országot járó varázslóknak mahásziddháknak köszönhetően) megjelenő Vadzsrajána követőinek.

Dolgozatom kezdő soraiban tisztáztuk, hogy a tantra babonákat, népi hiedelmeket olvasztott magába. Olyan ősi elképzeléseket élesztett újjá, melyben fontos szerepet kap a mágia és a misztika. A mágia, olyan emberi magatartás, mely során az egyén azt gondolja, hogy képes befolyásolni a természetfeletti hatalmakat. Nem fogadja el emberi kicsinységét és erőtlenségét (mint a vallásos ember, az indiai bhakti mozgalom hívei), ehelyett bízik abban, hogy képes a világot átható és mozgató „erőket” uralma alá hajtani. A mágiát gyakorló varázsol, maga a szó is ezt jelenti: varázslat, varázslás), kénye kedve szerint teremt vagy pusztít, bő termést hoz létre, vagy jégesőt csinál, annak tönkretételére. E magatartást az a hit táplálja, miszerint az emberi tapasztalás számára megnyilvánuló világban, jelen vannak bizonyos „természetfeletti erők”. Ezek személytelen erők, melyek benne lehetnek emberekben, tárgyakban, szavakban stb. Vannak jó és rossz erők, aki bánni tud velük a maga, illetve közössége hasznára fordíthatja őket. A mágus (varázsló-sziddha) szent tárgyai segítségével képes befogni a jó erőket, a rosszakat pedig távol tartja magától. A világon szinte mindenütt jelenlévő hittel van dolgunk, melyből egyenesen következik a fétisizmus. A fétis portugál eredetű szó, jelentése: valami, aminek varázserőt tulajdonítanak (pl.: manapság a négylevelű lóhere, mely befolyásolhatja vizsgám kimenetelét). Általuk birtoklója „természetfeletti erőkhöz” juthat.

E kis kitérő után nézzük meg, milyen fétisekkel van dolgunk a hat mudrá esetében. Vizsgálódásainkat kezdjük a másodlagos jegyekkel (upamudrá). A khatvánga bot előképét láthattuk a vrátják esetében, akik egy hegyes bottal, s laza íjjal jártak. Ám a bot, mint szimbolikus, mágikus tárgy, melyet jó szellemek szálltak meg, jóval régebbi erőepicentrum. Megtalálhatjuk az orvosságos embereknél éppen úgy, mint a zsidó hagyományban{{ref|xliv}}. Vitathatatlan a varázspálca mágikus ereje, a zsidó szentiratban megjelenő bot, egy személyes teremtő Isten akaratából válik kígyóvá a kiválasztott mágus kezében. Mózes különleges erők birtokába került, ő volt a közvetítő, média, (mint a sámán) aki beszélni tudott az Istennel, s a bot segítségével nyilvánította ki varázslói erejét. Ezen csodatétel előtt a nép meghajlott és hittek Mózes hatalmában. A csodálatos varázserők (sziddhik) Indiában is nagy népszerűségnek örvendeztek, első sorban a nép (főleg a vallási életből kiszorult alsóbb osztályok) körében. Inkább hittek az országot járó varázslóknak, démonűzőknek, esőcsinálóknak (l.: a 84 mahásziddha folklórját), mint a nehezen érthető filozófiának és rituáléknak. A kápálikák a később megjelenő „nagy varázslók” (mahásziddhák) elődei lehettek. Olyan szent emberek voltak, akik megszerezték a világot átszövő „szent erőket” (l.: a védikus-kor aszkétáit, 2 fejezet). Különleges képességekkel (sziddhik) bíró varázslók lehettek, ezt kívánja illusztrálni egy történet, melyet a híres meseíró Szómadéva (XI. sz.): Mesefolyamok óceánja (Kathászaritszágara){{ref|xlv}} című lebilincselő meseműve mond el. A műben megjelenő koponyahordozó khatvánga botot és dobot hord magával. Egy fiatal bráhmana (Csandraszvámin) feleségét szerelmessé teszi, aki ebbe belehal. A halotti máglyán heverő csinos asszonyt életre kelti varázserejével (sziddhi), majd elrabolja. Rejtekhelyére hurcolja, ahol két másik szűzlányt tartott fogságban. Miután lerakta varázsbotját, fennhangon közli a foglyokkal, hogy fogadalma beteljesedett és elérte célját (azaz sziddha lett, aki képes uralkodni a létfeltételekhez kötött emberi létmódon, az istenekhez vált hasonlóvá). Szerencsére a hűséges férj követte felesége elrablóját, s a földön nyugvó khatvángát a folyóba dobta. A rettenetes mágus elvesztette erejét, megpróbált a levegőbe emelkedni, de hiába.

A megmentő mérgezett nyilával leterítette és feleségét, valamint a megrettent szüzeket kiszabadította.

E történet tanúsága szerint a khatvánga varázsbot, olyan erővel bíró tárgy, mely élet és halál urává teheti tulajdonosát, hiszen segítségével tette halottá, s élesztette életre később a gyönyörű, ifjú asszonyt. A varázsbot másik lényeges funkciója a tér megszentelése. Jól ismert vallásos magatartás ez, mellyel találkozhattunk az Indus-völgyi kultúrában, Mezopotámiában (l.: a ziqquratokat), Izraelben (Jákob lajtorjája), Tibetben (varázskötél)stb. Ennek értelmében az egyén úgy érzi, hogy lakhelye a Világ Közepe{{ref|xlvi}}, mert itt nyilvánul meg a szentség, a „szent erő”. A Világ Közepét szimbolizáló bot (vagy hegy, oszlop, inda, fa stb.) biztosítja az átjárást a három régió között: föld (emberek világa), ég (istenek világa), alvilág (démonok, gonosz lelkek világa). A kápálika aszkéták vándoréletmódjuknak megfelelően, egy könnyen mozgatható, mágikus erőket fókuszáló axis mundit választottak: a khatvángát. Segítségével lehetővé vált leszállni az alvilágba, vagy felemelkedni az égbe (l.: a sámánok „misztikus égbeszállását” E. Mircea: A jóga, 384 o.), s kieszközölni az ártó démonok, illetve az istenek akaratát. A varázsbot harmadik felhasználási területe sokkal profánabb és racionálisabb. A dzsungelekben, hegyekben kószáló szádhuk ezzel védték meg magukat a rájuk rontó éhes fenevadaktól. A bot használata, azonban túllépi a racionalitást, használója az isteni modellt utánozza (imitatio dei, mely általánosan elterjedt vallásos cselekedet), aki nem más mint a földre szállt Siva: Lakulisa. Az iskola alapító szentjének tekintett Lakulisát mindig a kezében tartott bottal ábrázolják{{ref|xlvii}}. Az ősmester neve is sokat elárul, ugyanis a baguda szóból ered, ami botot jelent. A Lakulisa (isa-úr) szóösszetételben értelmezhetjük úgy is, mint olyan Úr, aki bottal jár, illetve a varázspálcák ura.

A másik másodlagos jegy a kapála, s talán ez a legszembetűnőbb mudrá. Az isteni modell (Siva-Kápálésvara) jellegzetes koldulócsészéje volt. A koponyával járók istenüket követve használták, eme meglehetősen rémisztő, ám varázserőkkel rendelkező tárgyat. Hétköznapi funkcióját már ismerjük: alamizsnák gyűjtése, étkezés, ivás. Ezek azonban másodrendűek voltak, ennél jóval fontosabb volt a kapála liturgikus és mágikus szerepe.

A kápálikák rítusaik során ebbe helyezték az áldozati állat húsát, vérét, illetve a feláldozott ember húsát (minderről a következő fejezetben lesz szó). Az emberi koponya fontos, mágikus jelentést hordozott, már a középsőkőkor , sőt a kőkor kultúráiban is (pl. Palesztina l.: Eliade: 35-36 o.). A csontok jelentősége innét ered, majd az újkőkorban megjelenik filozófiai háttere, melyet őskultusznak szokás nevezni. Az a hit, hogy az ősök szellemei, lelkei tovább élnek a túlvilágon, s befolyást gyakorolhatnak az élők világára, arra késztette az itt maradottakat, hogy gondoskodjanak halottaikról. (Boglár l. 25.o ){{ref|xlviii}} Ezért a holtakat házaik alá temették (Eliade: 45 o.), koponyáikat gondosan megőrizték. Olyan leletekről is tudunk, melyek többszáz lemészárolt ember koponyáját tartalmazzák (Eliade 36 o.) Ennek az lehet az oka, hogy az ember halhatatlan lelkének lakhelyét a fejben határozták meg. Így a koponya kultikus tárggyá vált, hiszen itt helyezkedik el minden fizikai (pl.: a vadász képes több méterre elhajítani lándzsáját) és lelki (pl.: emlékezés, álmok) folyamat mozgatórugója. Ennek következtében a fejnek mágikus ereje van, mely átáramlik abba, aki birtokolja. Ez a gondolat szülte a kannibalizmust (miszerint az agy elfogyasztásával átáramlik a megölt egyed ereje, s növeli az emberevő erejét) és a fejvadászatot (mely során megőrzik az áldozat fejét, mert fétisnek tekintik azt, ezen kívül rítusokat mutatnak be, előtte, mellyel felfokozzák erejét és biztosítják közösségük gazdagságát, a föld termékenységét stb., valamint a győztesbe átáramlik a varázserő). {{ref|xlix}} Emellett az ellenség levágott feje orákulum volt a vadásztörzseknél pedig trófea.

Indiában sem volt ez másként. Az emberáldozatnak nagyon fontos jelentőséget tulajdonítottak a védikus-korban. Általa biztosítható a föld termőképessége, a világrend (Rita) megújítása, a bűnök eltávolítása (bár csak két srautaszútra írja elő az áldozat megölését, mégis feltételezhetjük a tényleges rituális gyilkosságot). A legrégebbi rítusnak tekinthető tűzoltár megépítése (agnicsajana){{ref|l}} szintén tartalmazza az áldozat fejének levágását és az oltárba való beépítését. A fejnek tehát ekkor is mágikus erőt tulajdonítottak, mely szemtanúja volt rítusaiknak.

Ezen ősi vallásos elképzeléseket élesztették fel a kápálikák. Hitük szerint minden ember rendelkezik bizonyos fajta életerővel, mely azonos a világmindenséget átható „kozmikus erőkkel” (Sakti). Ha valaki képes uralma alá hajtani (a jóga segítségével) és megismerni a saját belső univerzumában lévő energiákat, alkalmassá válhat más emberek erejének elrablására, melyek megnövelik mágikus hatalmát. Ez az erőátvitel elképzelése, ami azt jelenti, hogy a varázsló (sziddha, aki varázserőkkel, sziddhikkel bír) meg tudja szerezni mások (akik nem rendelkeznek mágikus erőkkel vagy csak kevéssel) életerejét. Ehhez szükséges a megölt, vagy természetes úton elhunyt ember feje, illetve koponyája. A szanszkrit drámaíró Krisnamisra (XII.sz.) művében{{ref|li}} megjelenő koponyahordozók úgy jellemzik magukat, mint „akik koponyacsészéből esznek, halottégetők mellett laknak és embercsont-koszorú nyakéket viselnek.” Nem tűnik valószínűnek, hogy legfőbb ismertetőjegyük megszerzéséért (a koponyáért) megöltek volna egy papot, vagy nemes embert. Bár kétségtelen, hogy egyes irodalmi források előírásai szerint a Siva-Bhairavával való egyesüléshez elengedhetetlen egy bráhmana vagy nemes ember koponyája.{{ref|lii}} Ám mégis azt kell feltételeznünk, hogy a koponyahordozók, megszentelt koponyáikat a halottégetők környékéről szerezték be. A róluk szóló drámák (Málatí-Mádhava, Prabódhacsandródaja) kissé eltúlozhatták a szokásaikra, rítusaikra vonatkozó véleményüket, mivel a megszilárdult vallási rend ellenzőinek tekintették Siva-Bhairava követőit. Mindenesetre az a tény, hogy előszeretettel tartózkodtak a halottégetők közelében, bizonyítja, hogy az itt elégetett holtak koponyáira és csontjaira vadásztak. Ezek mágikus értéke ismert: a koponyában nagy mennyiségű életerő halmozódik fel, ennek birtoklásával az aszkéta szert tesz ezen varázshatalmakra, s gyarapítja saját életerejét (prána). A halottégető azért is alkalmas az erők megszerzésére, mert a halott teste körül bolyongó gyengébb életerővel rendelkező lelkeket, a koponyával járók képesek voltak elrabolni. Az indiai temetkezési szokások szerint csak a négy társadalmi osztály (varna: papok, harcosok, kézművesek, parasztok) tagjait égették el. A kaszton kívülieket (ávarna, pl.: aszkéták, templomi táncosnő, varázslók stb.) nem, illette meg az égbe vagy a pokolba juttató máglya.

Így őket bedobták a folyóba, vagy felékesített tutajokon helyezték vízre testüket. Ezen szent emberek maradványait halászták ki (és az aghorik még ma is így jutnak koponyákhoz) a vándorló koponyahordozók.

Az erőt hordozó koponya eszméje vezetett el a halott hamvainak felértékelődéséhez. Ha a koponya magába zárja egykori gazdája életerejét, éppen úgy varázserőket hordoz az elhamvasztott hamuja is. Aki ezzel keni be testét szert tesz ezen erőkre, sőt védelmet nyer a betegségek és gonosz démonok ellen. Az előző fejezetben taglalt szentiratok többsége megemlíti a hamu használatát, mely igen jellemző ismertető jegye a saiva iskoláknak. Mondanom sem kell, hogy nem „csak” mágikus ereje miatt használták, hanem irtózatos istenük (Siva-Bhairava) utánzásaképpen (imitatio dei) (Mely állítás az összes mudrá esetében érvényes). Mivel mesterük bőrét hamuval keni be, ezért az istennel való közösség kifejezésére alkalmas a halottégetők hamuja. Siva másik védikus-kori neve: Csandra, ami holdat jelent, márpedig az ezüstösen csillogó hold színét jól lehet utánozni a szürkésszínű hamuval. Nyilvánvaló, hogy a kápálika aszkéta Sivához akar hasonlítani, amikor testét hamuba füröszti. A halottégetőkből vett hamu gyógyító erővel is bír, használatával elűzhetők az élősködők (pl.: bolha, szúnyog stb.). Szimbolikus jelentése a halál, mely jelen van a világi életben, de a mudrák viselésével (valamint rítusokkal) elérhető a halhatatlanság. Továbbá jelezheti a feltételekhez kötött, profán vágyaknak és ösztönöknek engedelmeskedő test tényleges elhamvasztását, s helyette az elpusztíthatatlan isteni test (l.: hatha-jóga) elnyerését. E jegy utal az egyén életmódjára: elhagyta a társadalmi életet, súlyos bűnbánati ceremóniát alkalmaz, lemondott mindarról, mely változó és fájdalmas, az isteni világ elnyerése végett. G.W. Briggs részletes munkájában{{ref|liii}} leírja a kánphata jógik, s más saiva irányzatok tipikus ismertetőjegyeit, ami három vízszintes vonal a homlokra festve, vagy egy széles csík. Ezeket hamuból vagy agyagból (ritkábban szantálfa krémből) készítették. Nem csak a homlokukra festik ezen feltűnő csíkokat, hanem a test különböző részeire, pl.: a karra, illetve mellkasra.

Néhány kánphata (ami hasított fülűt jelent, mert a rend követői beavatásukkor átfúrják füleiket és óriási fülbevalókat helyeznek bele), fekete vízszintes vonalat rajzol homlokára ami fölé egy fekete pontot tesz, ez szimbolizálja az Irtózatos-Sivát (Siva-Bhairavát) az alá helyezett vörös kör, pedig Hanumánt reprezentálja. Mivel a kánphaták a koponyahordozók utódai, így van okunk feltételezni, hogy a kápálikák is ehhez hasonló jeleket viseltek homlokukon és más testrészeiken.

A híres védánta filozófus, Ánandagiri, így ír róluk:

„ Egy bizonyos Kápálika a Súdra kosztból élt ott, akit Unmatta Bhairavának hívtak. Testét hamuval dörzsölte be, amit a halottégetőből szerzett, nyakát emberi koponyákból készült nyaklánc ölelte körbe, homlokán három vízszintes fekete csík ékeskedett, haját fejbúbján összecsavarva kontyban (dzsatá-dzsúta) hordta; az öve és ágyékkötője tigrisbőrből készült; koponyacsészét tartott balkezében, a jobbkezében pedig egy hangosan csilingelő csengőt (ghantá) szorongatott; és megállás nélkül ezt kántálta: Ó Sambhú-Bhairava! Ahó Kálisa!”{{ref|liv}}

Az idézetből kivehető, hogy fekete vízszintes sávokat hordtak homlokukon és ezenkívül hamuba öltöztek. Azt is láthatjuk, milyen kiegészítőket viseltek, a hamu és a belőle készített fekete csíkok kísértetiesen hasonlítanak a kánphaták által használt fétisekre. A koponya, valamint az emberi koponyákból készített nyaklánc, már tipikusan kápálika ismertetőjegyek. A tigrisbőrből készült öv és ágyékkötő valószínűleg az aszkéta félelmetes image-nak kidomborítására szolgál. Egyébként a majd nemsokára idézendő szövegekben is szerepelni fog, bár nem ruházatként! Mindjárt meglátjuk, mennyire sokrétű és változatos a koponyával járók öltözéke, melyhez, a fenti idézet szerint, hozzá tartozik a konty és a csengő. Ezek jellegzetes saiva használati tárgyak, ám nem egységesen használják őket, mint azt majd rögvest látni fogjuk. A szöveg utolsó sora jó példát mutat, a már megbeszélt mantrákra, róluk is lesz még szó. Haladjunk tovább az isteni jegyek megismerésében.

A következő mudrá (Rámánudzsa felsorolását követem, de nem kötődöm az általa megadott szigorú sorrendhez) a szent fonál, mely inkább a személyes tárgyak első képviselője, semmint a külső ismertetőjegyeké (pl.: bot, koponya).

Varázserővel rendelkező zsinegről van szó, mely hasonlóan a halottégető hamujához, védelmet nyújt a betegségek, s gonosz szellemek ellen. A test különböző részein viselik, van aki ágyéka köré tekeri, s hozzáerősíti ágyékkötőjéhez (Briggs, 120.). Mások az alkarjukat díszítő karperechez kötik (Lorenzen, 21.o.).

Megint mások a derekukon vagy vállukon és felsőtestüket behálózva hordják (Briggs, 13.o.). Használatuk elterjedt az ortodox hinduk körében is. A szent fonál jelképezi a beavatást, melyen a neofita átesett. Azon aszkéták akik nem viselik a varázszsineget, már magas fokú tudatállapotot valósítottak meg. Nekik nem szükséges a fonál használata. Nézzünk meg egy idevágó szövegrészt, mely egy kissé eltérő képet fest, a fenti idézetben leírt aszkétával szemben:

„ A Bhairavácsárja tigris bőrön ült…, melynek körvonalát hamukupacok határolták. Testének villogó fénylése olyan volt, mint a vörös arzénkrém, melyet emberi hús eladásával szerzett. Hosszú haja az aszkétákhoz méltóan a feje tetején kontyban volt összetekerve, melyből imaláncok és kagylók lógtak. Egy hamuból készített ferde csík volt a homlokára rajzolva… Füleiben kristályból faragott fülbevalók fityegtek, s az egyik alkarján fémkarkötőt viselt, melyhez varázsfonalát erősítette, amin gyógynövények és egy kicsi kagyló függött…Jobb kezében vízimalom kerekeként imaláncot pörgetett. Ágyékkötőt és vállkendőt hordott. Állandóan kezeügyében volt a bambuszbotja… Brairavácsárja egy óriási hamukör közepében ült, hófehéren, mint a lótuszpor. Lábai alatt egy holttest hevert… Fekete turbánt, fekete amulettet, fekete ruhát viselt, a testét fekete kenőccsel mázolta be…„{{ref|lv}}

Íme mennyire eltérő képet kaptunk a kápálika aszkétákról! A hamu, tigris bőr, konty, a homlokra festett csík és ágyékkötőn kívül a többi tartozék különböző. Bhairavácsárja varázsfonalat is viselt, mely azonos az előbb taglalt szent fonállal. Ezenkívül rendelkezik a mágus majd minden használati tárgyával: vörös arzénkrém, imalánc, fülbevalók, gyógynövények, bambuszbot, amulett és fekete kenőcs. Ruházata szemben az előbb említett aszkétával, aki tigris bőrből készült ágyékkötőt hordott, vállkendőből, fekete turbánból és fekete ruhából állt. E rövid kitérő után folytassuk a fejezet elején felsorolt mudrákkal.

A személyes tárgyakhoz sorolhatjuk a fejéket, ami valamiféle fejfedő lehetett. Persze az is lehet, hogy Rámánudzsa a koponyával járók által használt hajviseletre és kiegészítőkre gondolt. Ezek részletes leírását láthattuk az előbbi szövegben{{ref|lvi}}, melyben a királyt pártoló kápálika aszkéta (Bhairavácsárja) hosszú haját a feje tetején összecsavarva viseli (ami elterjedt hajviseleti forma volt az aszkéták körében és ma is divat). Haját üveggyöngyökkel és kagylókkal ékesítette.

Egyébként a turbán (l.:vrátják) és a sapka használata úgyszintén közkedvelt viselet (talán ezekre célzott Rámánudzsa), melyek színe fekete, (a fentebbi idézet szerint) fehér vagy okkersárga (Briggs, 19.o.). A fej erejének, valamint ellenálló képességének (a rossz szellemek, fekete mágusok ellen) megnövelésére, a turbánt keresztül-kasul szövik varázsfonállal.

Az előbb említett műben (Harsacsarita), Bhairavácsárja kristályból készült fülbevalókat visel. Rámánudzsa beszámolójában szintén megemlíti a fülbevalókat. Rengeteg legenda említést tesz róluk, némelyik Sivától származtatja (Briggs, 9.o.), a kánphata tradíció Góraknáthtól. Kézenfekvőnek tűnik, hogy a kápálikák Lakulisától eredeztessék isteni füldíszeiket. Istenüket utánozva hordtak fülbevalókat, melyek halhatatlanságot biztosítottak számukra. Emellett a saiva hagyomány úgy tartja, hogy a fül átlyukasztásakor, megnyílnak a finom test csatornái, s elősegítik a mágikus erők (sziddhik) megszerzését. A fülbevalók alakja lehet egyenes, illetve kör alakú. Mivel az általunk vizsgált szöveg „kundalát” említ (ami kört jelent), ez azt sugallja, hogy a kápálikák kör alakú fülbevalókat használtak. A füldíszek anyaga lehet: kristály, agyag, rinocérosz csont, arany, vörösréz, antilopszarv, üveg (fehér vagy színes), fa stb. (Briggs, 8.o.). A felsorolt anyagokat különböző drágakövekkel ékesítik.

A fej fétisekkel való feltöltése után következik a nyak. A nyakba való személyes szent tárgyak egyike a nyakék, a nyakdísz. Nagy valószínűséggel amulettről van szó, mely megóv a gonosz démonoktól, segít a betegségből kigyógyulni, viselője képes vele gyógyítani. Az amulett, hasonlóan a többi mágikus erejű mudrához, nagy varázserővel rendelkezik. Alakjuk változó, van ládika formájú, illetve hengeres. Ezek belsejében „természetfeletti erőkkel” rendelkező tárgyakat tartanak. Az amuletteket nyakba akasztva vagy karra erősítve hordják (készülhet: vörösrézből, ezüstből és más fémekből, Briggs, 128.o.).

Az amulettek mellett fontos jelentőséggel bírtak a nyakláncok. A fentebb idézett szövegben (Harscsarita) megjelenített koponyahordozó imaláncot morzsolgatott a kezében. Nem könnyű megállapítani, hogy Rámánudzsa „nyakláncra” gondolt-e, vagy „imaláncra”. Bána imaláncot említ, melynek nagyon nagy jelentősége van a ma létező saiva irányzatok praxisában. Ezzel szemben a nyakláncoknak (készülhetnek üvegből, porcelánból stb.) nincs vallásos értékük (Briggs, 16.o.). Elfogadhatjuk Bána beszámolóját, s feltételezhetjük az imaláncok (rudráksa) használatát a kápálika szádhanában. Olyan gyöngyfüzérről van szó, mely harminckettő, hatvannégy, nyolcvannégy vagy száznyolc gyöngygolyót tartalmaz. A derékon, illetve kézben hordják. Amikor a szádhu isten nevét ismételgeti, az imaláncon lévő golyócskák segítségével, számolja a kiejtett imákat.

Használatára technikai okokból van szükség, hiszen a saiva hagyomány szerint isten nevét naponta ezernyolcszor kell recsitálni. A gyakorlat során használt imaláncot mágikus jelentéskörrel is felruházták. Az imalánc golyói készülhetnek egy Indiában honos fa gömb alakú terméseiből. E termést rudráksának, azaz Siva (Rudra) szemének nevezik. Keletkezéséhez számtalan legenda fűződik. Meglehetősen érdekes növény, ugyanis minden termés legalább öt fejhez hasonló bogyóból áll (a bogyók száma szimbolikus, pl.: az ötös utal Siva öt fejére, a hármas jelzi a háromágú botot stb.). Aki véletlenül talál egy bogyóból álló termést, az hamarosan meggazdagszik és egészségben, jólétben fog élni (Briggs, 15.o.), mert e „csodagolyó” minden kívánságát teljesíti.

Most értünk végére a varázserővel rendelkező tárgyak megbeszélésének. Természetesen a leírásból kimaradt a ruházat és még néhány jellegzetes használati tárgy. A ruházatról már volt szó (l.:4. Fejezet), annyit még érdemes hozzátenni, hogy az elemzett szöveg (Harsacsarita) a már ismert ágyékkötőt, vállkendőt és fekete ruhát említi. A mai aszkéták öltözékéből arra lehet gondolni, hogy a koponyahordozók: turbánt vagy sapkát, vörös színű sálat, megszentelt selyemfonalat, derekukon egy szalagot, vagy övet, karpereceket, gyűrűket, köntöst (mely sárga, okkersárga, vörös vagy fehér színű) és fából készült cipőket viseltek. Bár a felsorolásból kimaradt, az emberi csontokból készült ékszerek megemlítése, mégse szabad elfelejtenünk az idézetek (l.: A tíz herceg kalandjai, Málátí-Mádhava stb.) korhű utalásait. Ha ezeket vesszük figyelembe, kijelenthetjük, hogy a koponyával járók minden ékszere emberi csontokból készülhetett.

Azaz: koponyából készült emberi nyakláncot, emberi csontokból faragott fülbevalókat, fejéket, karkötőket, imaláncokat, s egyéb díszeket viseltek. Minden ruhadarabot és személyes tárgyat isteni eredetűnek tartottak, azaz maga Siva rendelte el használatukat (pl.: a sárga színű ruha védelmet nyújt az ártó démonok ellen, a vörös és sárga a termékenységet és házasságot jelképezi: Briggs, 18.o.).

A hat mudrán kívül minden valószínűség szerint használtak speciális hangszereket, például dobot és valamilyen fúvós hangszert (Lorenzen, 220.o.). Nincs okunk meglepődni, hiszen a saiva rendek többsége (kánphaták, aghórik, sákták) körében ismert eszközről van szó. Mint tudjuk, Siva egyik megtestesülése (Natarádzsa) a ritmus istene, aki szereti a zenét.

Megismerkedhettünk tehát a legfontosabb varázstárgyakkal, melyek egyben a koponyahordozók liturgikus eszközei is. Mindennapos gyakorlatukban (szádhana), melyet a mahávrata és a hat jegy viselése jellemez, épp olyan fontos szerepet játszanak, mint a rítusok. Ne felejtsük! A koponyával járók, varázslók voltak, akik megszerezték a „természetfeletti erőket”, s képességeikkel elkápráztatták az embereket. Hogy erejüket fokozzák, és újabb varázserőkre tegyenek szert, rítusok bemutatását tartották szükségesnek. A vallásos szertartások végső célja: misztikus egyesülés, illetve azonosulás az Irtózatos – Sivával. Ezen abszolút feloldódás kettős jutalommal jár. Egyrészről a mágus „természetfeletti erőkhöz” jut (sziddhik), másrészről teljes szabadságot nyer (móksa), s megszabadul az átmeneti világtól, minek következtében egy állandó szexuális boldogságban él. A következő részben az örök boldogsághoz vezető rítusokról lesz szó.

==Kápálika rítusok==

A koponyahordozók eddig tárgyalt életmódja (mahávrata), a mudrák, valamint más szent tárgyaik, mind a fájdalmas élettől való megszabadulást célozzák. Ehhez elengedhetetlen egy személyes, isten iránti, feltétel nélküli odaadás (bhakti). Ahhoz, hogy kiválasztott istenükkel teljesen egyneműsödjenek, abszolút odaadás, rítusok, lemondás (tapasz) szükséges.

Az ekkoriban kibontakozó vallásos mozgalom (bhakti), mely hivatalos filozófiájának a védántát tekintette, ugyancsak ehhez hasonló eszméket hirdetett (odaadás, szertartások, tapasz). Ennek ellenére tisztátalan (balkezes, kaula), varázserejükkel kérkedő, vérszomjas aszkétának tartották őket. Mégis, miért tekintették Siva-Bhairava híveit mocskosoknak? A válasz isteni archetipusukban, Siva félelmetes megtestesülési formájában, Siva-Bhairavában keresendő. Volt már szó arról, hogy a kápálikák által imádott Isten, mennyire megvetett a hinduk szemében. Ennek okát ez idáig nem firtattuk, most viszont nézzük meg egy kicsit részletesebben.

A tantrikus irányzatok mindegyike Siva valamelyik aspektusát tisztelte, a koponyakordozók Bhairavaként imádták. A szó jelentése sokatmondó: Félelmetes, Szörnyű, Rémületes. Ebben az értelemben Siva pusztító alakot öltött, mely formájában örömét leli a rombolásban, öldöklésben. Több legenda elmeséli milyen tisztátalan szokásai vannak.{{ref|lvii}} Temetőkben kódorog, démonok, rémek és más irtózatos lények kíséretében. Meztelenül, csimbókos hajjal, kacagva, ordítva rohangál. A halottégető máglyák hamujában fürdik, nyaklánca emberi koponyákból és csontokból készült. Egy másik történet szerint Siva-Bhairavának nyolc, illetve tizenkét aspektusa van (Briggs, 159. O.) Ezek közül a sötét megnyilvánulási formája a legismertebb (Kál-Bhairom, így is nevezik Bhairavát). Főleg Észak-Indiában (Nepál) kedvenc háziállatával, a kutyával ábrázolják. Legtöbbször nyolc karral, koponyafüzérrel, fülbevalókkal, kígyókból álló karperecekkel, a fején összetekeredve nyugvó kígyóval, a kezében karddal és egy vérrel teli ivócsészével jelenítik meg.

Más esetekben az egyik kezében botot, míg a másikban dobot tart (ami köré egy kígyó tekergőzik). Lakhelye egy kivájt üreg, ami olajjal és cinóberral van kifestve. A rettenetes bűnt elkövető Siva-Kapálinnal azonosítják, aki a világ teremtője, s leendő elpusztítója (Briggs, 160. O.). Bhairava bűnös isten, aki a bűnök közül is a legszörnyűbbet követte el, levágta Brahmá ötödik fejét. Olyan vérszomjas szellemlény, akit csak véres áldozatokkal, rítusokkal lehet kiengesztelni. Irtózatos haragjának csillapítására nem elegendő az étel, ital vagy állatáldozat, hanem emberáldozatra is szükség van. Haragjában vele osztozik ugyancsak dühöngő hitvese: Bhairaví (Szörnyű, Rettenetes). Siva-Bhairava női párjait nevezik Csandínak (Haragos), és Csámundának (a Sötét) stb. Siva-Bhairava haragját az istenek kiközösítése okozta, ezzel magyarázható őrjöngő viselkedése. Eredetét a védikus-kor Rudra (üvöltő) és a preárja Nagy Isten (Proto-Siva?) egybeolvadásával magyarázzák. Kultusza az elnyomott őslakosok és a perifériára szorult törzsek között terjedt el. A Rémületes isten tisztelete megtalálható Nepálban, Varánasziban (ami elég meglepő, hiszen e város a buddhisták és hinduk zarándokhelye), Udzsainban, Rádzsasztánban, Haridvarban stb. Siva-Bhairava kultusza, tehát a népi folklór szívéből röppent fel és vált a kápálikák (de az aghórik, kánphaták, sőt a jobbkezes dasnámi szanjászinok){{ref|lviii}} fő istenévé. Ámbár az indiai templomok többsége a hindu papok irányítása alatt működik, mégis van közülük jó néhány, ahol megőrződött a Félelmetes tisztelete (Bhairavásztami, Visuvalingam, 159. O.). Az egyik templomban három ikon látható, az elsőn Brahmá levágott fejét tartja, s fekete kutyája mohón felnyalja a földre csöpögő vért. A másodikban lándzsával átszúrt holttestet (vagy csontvázat) tart. Mindkét képen vagy teljesen meztelenül, vagy tigrisbőrből, illetve elefántbőrből készült ruhát visel. Nyakából koponyafüzér lóg, karjára kígyó tekeredik, élő karkötőként. A harmadik koldusként jelenik meg, amint alamizsnáért könyörög. Siva-Bhairavát gyakran ábrázolják az előbb említett kutyával, vagy amint annak hátán ül. Ennek is szimbolikus jelentősége van, mert a kutya a legrusnyább, legállatiasabb, legtisztátlanabb állat a hindu istenségek hátas állatai közül (éppen úgy, mint Bhairava).

Mindezek alapján elmondhatjuk a hinduk által tisztelt jóságos, könyörületes, erényes, a világot igazgató és fenntartó Visnuval szemben {{ref|valamint Siva jóságos manifesztációinak (pl.: Mahájógi, Natarádzsa, Natésa stb.) ellentmondva}}Siva-Bhairava: gonosz, kíméletlen, kegyetlen, erkölcstelen és folyton szét akarja zúzni a világot. Hogy örökös őrjöngésétől megmeneküljenek a földi létezők, rítusok bemutatását parancsolta híveinek. Háromféle szertartást követelt meg: kiengesztelő rítusokat (pl.: áldozatok), utánozó rítusokat (pl.: a hat mudrá viselése) és a kettő kombinációját (pl.: mahávrata). A rítusok célja ismert: az egyén misztikus egyesülése személyes istenével (Siva-Bhairavával). Az egyneműsödésből kettős haszna válik a tantrikának, mágikus erőkhöz jut, valamint a túlvilágon örök életet nyer, állandó szexuális gyönyörben. Az utánzó és kiengesztelő-utánzó szertartásokat már bőségesen megbeszéltük, amikor a mahávratát és a hozzákapcsolódó mudrákat tárgyaltuk. Így tehát nem maradt más, mint a kiengesztelő rítusok vizsgálata.

A kiengesztelő áldozatok között emberáldozat is szerepelt. Hogy az Irtózatos elfogadja a neki felajánlott áldozatot, annak tisztának és erkölcsileg romlatlannak kellett lennie. Ugyanakkor az áldozat bűnbakként szolgált, aki elviszi az áldozók bűneit. (Az áldozatok archetípusai megtalálhatók a védikus-korban, Palesztínában, Indiában, a szkíta és más árja törzsek között stb.) A koponyahordozók által használt emberáldozatokra több dráma is utal. Az általam említett Málatí-Mádhava (l.: V.25.){{ref|lix}} főszereplője egy fiatal lányt akart feláldozni istenének (Csámundának), ám szerelme megmentette. A Prabódhacsandródajában{{ref|lx}} (III.13.) felbukkanó kápálika átvágott nyakú áldozatokról beszél, akiknek patakokban folyik kiömlő vérük. Szerinte ily módon kell imádni Siva-Bhairavát. A Sankaráról szóló életrajzban (Samkara-digvidzsaja){{ref|lxi}} úgyszintén megjelenik az emberáldozat. Az áldozatok jelentős szerepet játszottak minden újkőkori társadalom kultúrájában. Az égben lakó istenek, bár halhatatlanok, mégis szükségük van ételre, italra, sőt Bhairava esetében emberi vérre. Ember és isten kölcsönösen egymásra van utalva. Az isteneknek való emberáldozat eszméje megtalálható volt a védikus-korban, melynek nagyon nagy erőt tulajdonítottak (l.: Eliade: Vallási hiedelmek és eszmék története I. 191.o.). A társadalmi és kulturális változásoknak köszönhetően gyakorlatuk kiveszett.

Ezen ősi mágiát (az ember megölésével arra kényszeríteni az isteneket, hogy esőt, bő termést, az asszonyoknak sok gyermeket és a többi, adjon) élesztették újjá Bhairava varázslói.

A koponyahordozók emberáldozata, olyan élő rítus volt, mely Bhairava kiengesztelésén túl, az egyén egyesülését kívánta előidézni Másrészről megjelent az az igény, mely végig kísérte a kápálikák eddig tárgyalt praxisát, miszerint az elhalt ereje átáramlik az áldozókba. A transzmisszió eszméje vezet el bennünket e véres rítus megértéséhez. Nem pusztán gyilkosságról van szó, hanem az áldozat felszentelődéséről, hatalmas tisztító és mágikus erejéről. Az áldozat magát Sivát testesíti meg (Siva azt tanította, hogy a feláldozott ember testében ő jelenik meg, Briggs, 169.o.), így az áldozó a feláldozott segítségével egyesül leghatalmasabb istenével. A mai feljegyzések alapján feltételezhetjük, hogy az emberáldozatokat újévkor, illetve évszakonként mutatták be. A kápálikák utódai az aghórik még gyakorolták a XIX században, amikor az angol kormány betiltotta. Rítusaik központja Asszám volt, ahol számtalan templomot szenteltek Siva haragvó női párjainak (Bhairaví, Kálí, Kámákhja-Durgá stb.). Miként az eddigiekből kiderült, a tantra India északkeleti (és északnyugati) részében dominál. Ezzel magyarázható az itt bemutatott szexuális és emberáldozati rítusok nagy száma.{{ref|lxii}} A hatalmas misztérium végrehajtásához kiválasztották a megfelelő személyeket (bhógik), akiket ettől a pillanattól kezdve szent embereknek tekintettek. Életük hátralévő idejében minden kívánságukat teljesítették. Az áldozat bemutatásakor a már előzőleg felszentelt baltával lecsapták az önkéntes mártír fejét. A rítus fontosságáról olyan jelentős Asszámban született tantrák számolnak be, mint a jóni-tantra, Mahánirvána-tantra, Káliká purána (Eliade, 362. o. Briggs, 168. o.){{ref|lxiii}}. A koponyahordozók szádhanájában újraéledő emberáldozatok eszméje, kapcsolatba hozható a nagy forradalomnak számító mezőgazdasági kultúrákkal, ahol matriarchális uralom volt (Eliade, 356.o.). Az archaikus kultúrák eszméje domborodik ki a kápálikák doktrínáiban (l.: következő fejezet) is. Az emberáldozat folyamán mantrákat is használtak.

Betiltásuk ellenére jelen vannak, s a tanrtikus szádhana részét képezik, legalábbis a fel-felbukkanó újságcikkek erre utalnak.{{ref|lxiv}} Ám mindezek ellenére, inkább csak szimbolikus jelentőséggel bír, s a feláldozásra szánt embert állattal, annak húsával, vérével helyettesítik (l.: vadzsrajána).

Az áldozatok fontos alkotóelemei voltak a különböző önfeláldozási eljárások. Ezek széles skálán mozogtak, megtalálható az öncsonkítás minden szélsőséges és minden képzeletet felülmúló esete. A már jól ismert Málatí-Mádhava,{{ref|lxv}}olyan történeteket mesél el, melyek főszereplői saját testükből vágnak ki húsdarabokat, s adják el azt. Bhavabhúti kápálika aszkétája (Kapálakundalá) megpillant egy távolban imbolygó alakot:

„ aki kecsesen lépked és méltóságteljes a tartása, s olyan tekintete van, mint a holdnak, balkezében emberi hús ragyog, amiből alvadt vér csöpög a földre, ez jelzi vakmerőségét és azt, hogy nem a felső osztályból származik.” {{ref|lxvi}}

A szöveg véresen komoly, s felbukkan benne a tantra alapállása: mindenféle megkülönböztetés (jó-rossz, pap-paraszt stb.), kettősségtudat elvetése. Erre utal az idézet utolsó sora, „nem a felső (vagyis papi) osztályból származik, hanem kézműves vagy paraszt. A Harsacsarita így ír az öncsonkításokról:

„Máshol rokonokból álló csoport elhatározta, hogy áldozatként saját húsukat ajánlják fel, amit éles késekkal vágtak ki önmaguk élő, s érző testéből.”{{ref|lxvii}}

Ezen kívül részletesebb utalásokat találhatunk az említett Vásisztha Dharmaszútrában.{{ref|lxviii}} A szútra köztudottan olyan törvénykönyv, mely a hatalmon lévő árja papság uralmát volt hivatott megerősíteni. Ezért a bűnös vezekléseként (egy nemes ember, illetve pap gyilkosa, aki gyakorolja a mahávratát, (l.: 4 fejezet) rendkívül kegyetlen öncsonkító módszereket ír elő.

E mű utasítása szerint a vezeklőnek áldozati tüzet kell építenie, melybe nyolc „tárgyat” kell felajánlania. Az áldozati „tárgyakat” saját élő és érző teste szolgáltatja, melyek: haj, bőr, vér, hús, izom, zsír, csontok és velő. Mindezeket hangos kántálás közben egy éles késsel metssze ki és dobja áldozati tűzbe (ami jelzi számunkra a montrák használatát, melyeket, mint láthattuk az emberáldozat során, is alkalmaztak). Nem csoda hát, hogy az ilyenfajta önfeláldozás, gyakran végződött halállal. Ez a halál azonban nem azonos a profán halállal, hanem az isteni világba való átjutást jelenti. Ebben az állapotban a tantrika egyesült Siva-Bhairavával (mivel iszonyatos önfeláldozást, tapaszt mutatott be, ami isteni dimenziókba juttatta) és vele együtt élvezi a gyönyört örökkön örökké a világ közepén a Kailásza szent hegyén. A fizikai öncsonkító módszerek mellett léteztek szellemi gyakorlatok is, melyeket bűneik megtisztítására használtak. A Prabódhacsandródaja (III.16.){{ref|lxix}} főszereplője, Szómasziddhánta kijelenti, hogy tisztán látja a világot, mert a jóga segítségével elégette a szennyeződéseket. Máshol úgyszintén felbukkannak a jógára utaló nyomok (pl.: Mattavilásza, Sankara-digvidzsaja, Lorenzen 88 o. 41 o) Természetesen a kápálikák nem érték be a klasszikus jóga száraz, spekulatív rendszerével, helyette a misztikus egyesülés jógáját (hatha-jóga ami az ellentétes erők egyesítését jelenti, azaz a tantrika felébreszti saját hús vér testében rejtőzködő erőt (Sakti) és reintegrálja az őseredetbe, Sivába) alkalmazták. Az európai utazók igen gyakran összetévesztették őket a jógikkal {{ref|márpedig a jógik szüzességi fogadalomban éltek, tartózkodtak az élet kioltásától, nem tartották fontosnak a szertartásokat (púdzsa) stb.}}. (l.: Eliade, 354. O.) A szellemi gyakorlatok olyan meditációkat tartalmazhattak, melyeket nyilvános szertartásokon hullák segítségével gyakoroltak (Lorenzen, 21-22 o.) Mircea Eliade jelképzavarnak (confusionnisme símbolique, A jóga. 357 o.) nevezi e hátborzongató ortopraxist. Ennek okát az indiai spirituális jelképiség hanyatlásával magyarázza. Ugyanis az aszkétaiskolák (emlékezzünk: jógik, eksztatikusok, misztikus aszkéták) félreértelmezték a jóga-darsana és más ortodox (de az eretnek iskolák közül a buddhizmus, dzsainizmus képviselői szintén előszeretettel használták a temető és holttest metaforáját) irányzatok jelképrendszerét. E szimbolikában a temető a tudatlanságtól, vágyaktól, indulatoktól vezérelt individuális tudatot jeleníti meg, míg a holttest az érzékszervi és az ebből fakadó gondolati funkciók, megszűnését jelképezi.

Azaz léteznek olyan jógatechnikák, melyek segítségével a jógi képes elérni egy tökéletesen uralt tudatállapotot. Ebben az állapotban megszűnik minden percepció és gondolat, következésképpen a tudat kiüresedik, s megszabadul az én és világ dualitásától (a támasztalan révületről van szó). Ekkor a jógi eléri a megszabadulást (ami a jógában a szellem végleges elkülönülését jelenti az empirikus világtól) s minden kapcsolatot felszámol a tapasztalható világgal. Olyanná válik, mint egy halott, aki nem érzékel, nem gondolkodik, hanem bekebelezte, uralma alá hajtotta (ismerjük a jóga szó főbb jelentéseit) az abszolút létezést (Eliade, 122-123 o.). Ezt a fajta szimbolizmust a kápálikák szó szerint vették, rítusaik nagy részét temetőkben tartották, ahol halottakat égettek, lerészegedtek, megették a tetemeket, és orgiákat rendeztek (Eliade,355 o.). Gyakran meditáltak hullán, mely az egyéni tapasztalatok és az ebből fellángoló pszichikai és fizikai késztetések elégetésére szolgált. Nézzünk meg egy idevágó leírást, mely a már idézett Harsacsaritában szerepel:

„ Egy hulla mellkasán ült, mely a hátára volt fordítva, testét vörös szantállal kenték be, s vörös ruhába bújtatták, valamint vörös virágfüzérekkal és ékszerekkel díszítették. Bhairavácsárja… tűzszertartásba kezdett a holttest májában, amelyből apró lángnyelvecskék csaptak ki. Miközben szezámmagokat szórt a tűzbe, úgy tűnt, mintha Vidjádharaként (a tudás birtokosa) a szennyeződések atomjait égetné el, melyek halandóságát okozták.” {{ref|lxx}}

Láthatjuk milyen jól beilleszkedik ez a most felvázolt önfeláldozási technikákba (bhakti). A kápálika feláldozza saját érzeteit, gondolatait, beszédét, mozgását (hiszen a meditáció során mozdulatlanul ül), lemond örömeiről, érzéki kéjeiről, cserébe az isteni létállapotért, melynek attribútumai: a varázserők, a halhatatlanság, s az örök szexuális gyönyör.

Ám ezek ellenére a koponyahordozók nem meditációikról, s aszketikus gyakorlataikról voltak híresek, hanem nagy közösségi áldozataikról, mely során ételt, italt, s rituális nemi egyesülést ajánlottak fel rettenetes istenüknek.

Ismét csak a védikus-kor (hogy az Indus-völgyi duális létszemléletet ne is említsem) ősi szokásainak továbbélésével, pontosabban újra fellángolásával találkozhatunk (l.: a védikus áldozatok jelentőségét, Eliade Mircea: A jóga, Párizs, 1977, (repr. Bp. 1995). A koponyával járók e híres hírhedt rítust saktipúdzsának vagy pancsamakárának hívták. Az első kifejezés, olyan szertartást jelent, melyben a férfi tantrika szeretkezik egy arra kijelölt nővel, akit Saktinak neveznek, s magát az istennőt szimbolizálja. A második szó utal arra, hogy öt m-el kezdődő szer bemutatásával van dolgunk, hiszen a pancsa jelentése: öt, míg a makára m-et jelent. Ez a rítus képezte a kápálika szádhana középpontját. Ebben a szertartásban történik meg az erők (Sakti, Kundalini stb.) visszaáramoltatása, s az újraegyesítés. Siva kiáramlott ereje (Sakti) visszatér az eredeti ősállapotba, s a két ellentétes alapelv (Siva-Sakti) ismét egymásba olvad. Ehhez azonban „ár ellen kell haladni” (udzsána-szádhana), ami minden fizikai és mentális folyamat ellentétét jelenti. Az átlag emberrel szemben a tantrika egységre, szabadságra törekszik, ami túl van a normálison, a megtapasztalhatón. Normális például az, hogy mozgást végzünk, lélegzünk, gondolkozunk, ám mindezek megkülönböztetést szülnek, s így a világ és én valós létéhez vezetnek. A szabadság, az isteni létállapot más, eltér a normálistól. (ebben az állapotban nincs lélegzés, mozgás, gondolkodás, teremtés, létezés, pusztulás stb.) Ennek eléréséhez szét kell zúzni a megszokott etikát, etikettet, filozófiát, teológiát, helyükbe élő rítust kell beiktatni, ez a pancsamakára.

Ezek után nem meglepő, ha olyan forrásokat olvasgatunk, melyek elmesélik, hogy a koponyahordozók koponyacsészéjükben emberi húst, sült húst, bort ajánlottak istenüknek, sőt nem átallottak közösülni kiválasztott női partnerükkel (Sakti) (Lorenzen, 88 o.). Mindezekből kiviláglik a föntebb említett rítus, mely a tantrikus, tradíció alappillérét képezi. A pancsamakára öt tiltott dolog felajánlását jelenti, melyek közül az első négy csupán az ötödikre való előkészület. A szertartás előkészítő és tisztító hatású szerei: a hal (matszja), hús (mamsza), alkohol (madhja), bódítószer (mudrá). Mindegyik tiltott szer a mélyen hívő hinduk számára, de a tantrikák úgy tartják, hogy segít áttörni a dichotómikus tudatot. Emellett aphrodisiacumot tartalmaznak, s így az ötödik szentség a nemi egyesülés (maithuna) előkészítői. (Agehananda Bharati vitatja e négy szer potenciál növelő hatását, szerinte csak a hasis tartalmaz nemi vágyat fokozó anyagokat).{{ref|lxxi}}

A rítus előtt legalább másfél órával hasisból vagy kenderből és maszlagból álló dohánykeveréket szívtak. Ezen növényeknek fontos vágyfokozó hatást tulajdonítanak (szimbolikus jelentést hordoznak, a kender nőnemű növény, míg a maszlag hímnemű, ezzel jelképezik a két alapelv siva-sakti egyesülését), emellett ismert pszichotropikus hatásuk. Általuk lehetségessé válik a „normális” tudat átlépése, a részség kitágítása, valamint az egészség, a teljesség átélése. Mielőtt a szertartás elkezdődött volna az istennőt megjelenítő saktikat felszentelték (megfürösztötték, és olajjal masszírozták őket), testüket nyjászákkal megtisztították. Majd csak ezután vehette kezdetét a tulajdonképpeni púdzsá. Minden fogyasztási cikknek meg van az isteni archetípusa, a bódítószereket (mudrá, mely szeszesitalba áztatott magokra, kenderre, hasisra, maszlagra egyaránt vonatkozik) Bhairava növényének tartják. Állítólag a maszlag okozta istenük őrületét, s emelte minden istenek fölé. Ezért használtak a koponyahordozók is bódítószereket, hogy általuk elnyerjék a feltételek nélküli isteni létállapotot. A négy vágyfokozó szer között, mindjárt a pszichotropikus hatású mudrák után, szerepelt a hús, hal és bor. Ezek a test megerősítését és a kéj felgerjesztését célozták meg. Természetesen mindegyik isteni eredetű, s fontos szimbolikával rendelkeznek. A bor saktit jelképezi, az aktív teremtő erő, elfogyasztásával a tantrika magát az istennői energiát szívja magába. A Kulárnava-tantra (V. 79-80) ezt mondja:

„A bor (surá) Sakti, a hús Siva, ezek élvezője Bhairava. A boldogság e kettő egyesüléséből jön létre, amit móksának nevezünk. Ez a boldogság, ami Brahman formája (rúpa), jelen van a gyakorló testében. A bor felszínre hozza ezt. Ezért isszák a jógik.”{{ref|lxxii}}

Ezek szerint: amikor a kápálika bort fogyasztott, magát az isteni erőt vitte be testébe, ami felgerjesztette a testében lappangó belső hőt (az isteni erő megnyilvánulását). A bor az istenek itala, Siva és Sakti állandó egyesüléséből fakadó nektár. Néhány tantra szerint Sakti menstruációs vére (Bharati, 259 o – 260 o). A hús Sivát jelképezi, ha e két isteni eredetű étel bekerül a testbe, felébreszti a látens energiákat („a boldogság e kettő egyesüléséből jön létre”).

Szerintem halhús fogyasztása ugyancsak mítikus háttérrel, s isteni archetípussal rendelkezik. Valószínűleg kapcsolatban áll a nagy varázsló (mahásziddha), Matszjendranáth nevével. Ő azon alapító mesterek egyike volt, aki megszerezte az új tanításokat (tantra). Mivel hal képében jutott ezen ezoterikus tanhoz, annak bekebelezése elserkenti a tudást. Az előbb említett ételeket felszentelt, mágikus erejű koponyacsészéből fogyasztották. Némely forrás (Lorenzen 88 o.) beszámol arról, hogy a koponyahordozók emberi húst és vért is ettek kapálájukból. Ezzel próbálták kiengesztelni Siva-Bhairavát, s leküzdeni saját normális ízlésüket, érzelmeiket (undor, sajnálat stb.). A testbe juttatott szakrális ételek felszentelik a gyakorló pszichikai és fizikai testét, ezzel mintegy előkészítik, hogy a törekvő mind fizikálisan, mind lelkileg belső szentéllyé váljon. Az egyesülés (maithuna) csak akkor vezethet a kettősség tudattól való megszabaduláshoz, ha a gyakorló járatos a hatha-jógában. Ennek részletezésére a maithuna megtárgyalása után kerül sor. Az előbb említett áldozati ételek azonosítása Sivával, illetve Sakti testével, előkészíti a tényleges uniót, ami a kápálika és kápáliní (női koponyahordozó) között történt. A rítusban résztvevő férfi Sivát testesíti meg, míg a nő Saktit, tehát két istenség kopulációjáról, s nem profán aktusról van szó. A szexuális egyesülésből eredő boldogságban az emberi páros megtapasztalja Siva és Sakti isteni boldogságát. Ebben a tekintetben a megszabadulás (móksa) állandó orgazmus nem pusztán az újjászületésektől (szamszára) való eloldódás. Így nyilatkozik erről egy kápálika:

„ Nem érhető el a boldogság a gyönyör ízlelése nélkül. Ha a megszabadulás az én olyan állapota, mely mellőzi az élvezet megtapasztalását, akkor ezen sztázis hasonlít egy kő állapotához. Hogyan vágyakozhatnánk, olyan állapotra, mely azonos az élettelen kővel? Midánípati (Siva) azt mondta, hogy a megszabadult teste (mely azonos Siva isteni testével, aki önmagát hold alakú fejékkel díszíti) legyen felékesítve hold alakú fejdísszel, élvezze a gyönyört kedvese karjai között, aki oly csodaszép, mint Párvatí”{{ref|lxxiii}}

Az idézetből ismét szembekerülünk a kápálikák aszkézis ellenes magatartásával, hiszen szerintük a vágyak kocsiként használhatók a végső cél elérésében.

Ám a maithunában, nem a vágyak kiéléséről van szó, nem valamiféle hedonista alapállásról, hanem a libidó uralásáról! Amikor a tevékeny női partner (Sakti földi megjelenítője) kéjbarlangjával (jóni) ráereszkedik a hanyattfekvő (vagy ülő) férfi erekcióban lévő buzogányára (lingam), a tantrika visszatartja magját. Erre csak úgy válik képessé, ha előzőleg hatha-jóga gyakorlatokat végzett.

Az egyesülést megelőző gyakorlatok légzés, gondolat, s férfiúi mag megállítására irányulnak. Mindezek megfékezésére légzésszabályozó (pránajáma), koncentrációs (pratjáhára), és meditációs (dhjána) gyakorlatokat alkalmaztak. A fő cél, az életerő megtartása (mely a férfi magjában koncentrálódik), s az ellentétek egyesítése. A két legismertebb ellentét a női és férfi energia (sakti-siva), ezek mellett a jógi finomtestében számtalan kettősség létezik pl.: nap-hold, lélegzet-gondolat, stb. A kettősség felszámolása az abszolút egységhez vezet maithuna során nem szabad, hogy a férfi elveszítse szemenjét, hiszen ebben rejlik az életerő. Éppen ezért meg kell tanulnia a magvisszaszívás technikáját, amit vadzsroli mudrának neveznek, ezt írja róla a Hatha-jóga-pradípiká:

„ A hüvelybe hullott magot gyakorlással visszaszívhatja.

Elfolyt magját visszaszívás után őrizze meg.

(III.87)”

„Aki a jógában járatos, és így megőrzi magját, az legyőzi a halált.

A mag elhullajtása maga a halál, megtartása az élet.”

(III.88). {{ref|lxxiv}}

Mindez azt sugallja, hogy a kopuláció során a beavatott nemcsak, hogy képes volt visszatartani magját, hanem vissza is szívta, miután az a hüvelybe hullt. E természetes élettani funkciókat meghaladó képesség révén a kápálika halhatatlanná vált. Mivel egyesítette a jelenség világot meghatározó kettősséget (mind fizikai, mind pszichikai síkon), az abszolút egység állapotába jut. Ezzel elérte Siva-Bhairava létállapotát (Siva-szthána) minek következtében halhatatlanná vált, s átlépett, egy a normális tudatot (melyre jellemző: a megkülönböztetés, fogalomalkotás, ítéletek, valamint a dichotomikus gondolkodás: én-nem-én, hideg-meleg, fény-sötétség, lét-nem-lét stb.) meghaladó tudatállapotba.

Ennek eredményeként megvalósította minden rítus (mahávrata emberáldozat, öncsonkítás, meditációk) végső célját, a dialektikus tapasztalat helyébe, az egység örömteljes megtapasztalása került (nirvána). Mint azt már az előző oldalakon tisztáztuk, ebben a sztázisban nincs mozgás, légzés, gondolkozás, teremtés {{ref|hiszen a teremtés legdurvább alkotóelemeit (sperma és női nemi szerv váladéka) a kápálika szublimálta}}, létezés és pusztulás. A kápálika törekvő, ekkor éri el a Bhairavával való abszolút uniót, s irtózatos erőfeszítéseinek jutalmaképpen részesül az isteni attribútumokban: megszerzi a mágikus erőket, halhatatlanná válik és örök gyönyörben él.

== Kápálika doktrínák==

A rítusok végrehajtása szoros összefüggésben állt a filozófiai háttérrel. Nem vizsgáltuk még meg, hogy mi képezte a kápálika praxis szellemi mozgatórugóját. Hogyan is képzelhetnénk el, ilyen irtózatosan könyörtelen penitenciát (otthontalanság, állandó útonlevés, áldozatok stb.) egy jól kidolgozott eszmerendszer nélkül? Sajnos a rendelkezésünkre álló források nem adnak túl sok információt ezzel kapcsolatban. Ennek ellenére megpróbálom a lehető legpontosabb ismereteket nyújtani. Hogy témámtól ne kanyarodjak el, az előző fejezet utolsó gondolatával folytatom.

Ott ugyebár a rituális egyesülésről volt szó, de nem beszéltük meg a maithunára felkészítő titokzatos tudományt, a hatha-jógát. A hatha-jóga olyan praxis, mely igen bonyolult gondolatkörrel rendelkezik. Filozófiáját híres mesterek olvasztották egybe a tantrizmussal (mind a hindu, mind a buddhista ággal), alkímiával és mágiával. Roppant színes rendszerrel van tehát dolgunk, mely mindamellett, hogy gyakorlat, fontos bölcselettel rendelkező filozófia is. A koponyahordozók tantételeinek nagy részére bukkanhatunk a hatha-jóga elemzésekor.

A hatha-jóga jelentései: az ellentétes erők egyesítése, az ellentétes erők uralása (ha-Nap, tha-Hold). Ezek az erők megtalálhatók a bennünket körülvevő világban, de saját belsőnkben is. A hatha-jóga tanítása szerint két testünk létezik, az öt elemből álló durva test (föld, víz, tűz, levegő, tér), valamint az anyagot magára öltő lélek a finom test (mely áll: értelem, egó, ész és az öt érzékterületből). Termeszetésen az e két összetevőből álló ember nincs elszigetelve a világmindenséget átható energiáktól, hanem kapcsolatban áll azokkal. Mert mind a finom testet, mind a durvát energiacsatornák (nádík) hálózzák be, éppen úgy ahogy a kozmoszt. Az energiacsatornák találkozási pontjában erőközpontok (csakrák) vannak, ahol a kozmikus energiák szunnyadnak. A nádík arra szolgálnak, hogy az életerőket keringtessék, ezen kívül a ki- és beáramló energiák szállítóeszközei. Mondanom sem kell, hogy hasonlóan a külső erőkhöz (melyeket meglehet szerezni a mahávratával, mudrákkal stb) a belső erőket is uralom alá lehet hajtani. Ehhez nélkülözhetetlen a csakrák és nádík ismerete, valamint ezek kitisztítása különböző titkos módszerekkel.

A hatha-jóga a test minden csatornáját, erőközpontját, belső szervét, bonyolult szimbólumrendszerrel kapcsolja össze az egyént körülvevő univerzummal. Ismét egy régi eszmével találkozhatunk, nevezetesen a mikrokozmosz-makrokozmosz azonosításával. Ennek gyökerei megtalálhatók az újkori civilizációkban éppen úgy, mint a védikus-kori Indiában.{{ref|lxxv}} Lényege abban rejlik, hogy mind a fizikai test (durva test) szerveit, mind a finom test részeit hozzárendelik a külvilágot benépesítő alkotóelemekhez, például:

„Értelme fényességes Hold,

Szeméből született a Nap,

Szájából Indra és a Tűz,

Leheletéből lett a Szél,”{{ref|lxxvi}}

Ezen ősi elmélettel találkozhatunk a hatha-jóga, illetve a kápálikák filozófiájában. Csakhogy e misztikus tudomány, oly precízen dolgozza ki az ember fizikai és mentális funkcióinak a kozmosszal való összekapcsolását, melyre sehol másutt nem találunk példát. Minden külső természeti alkotóelemet, hozzárendel az ember „finomtestében” rejlő energiavezetékekhez (nádík) és erőközpontokhoz (csakrák). Így például a baloldali energiavezeték (pingalá) a hold, míg a jobboldali (idá) a nap. A durva világot alkotó elemek megtalálhatók a különböző energiaközpontban, ezek föld, víz, tűz, levegő, űr. Nézzünk egy találó idézetet, mely felvázolja a külső és belső világ azonosságát:

„A halál hálójából a mahábandha révén

való megszabadulásban jártas jógi

a trivéni egyesülését idézi elő, és elméjét a

Kédárához juttatja.”{{ref|lxxvii}}

A szövegben olvasható trivéni, három folyót (Gangesz, Jamuná, Szaraszvatí, melyek India északkeleti részén találhatók) jelöl, ezek belső megfelelői a pingalá, idá és a középső testfolyó (szusumná). Ha a jógi végrehajt egy bizonyos jógatechnikát (mahábandha-nagypecsét, ami a test valamelyik pontján előidézett energiazárat jelent, szinonimája a mahámudrá) a testében jelenlévő két ellentétes energiát (Nap-Hold, azaz Siva-Sakti, Féreg-Sötétség stb.) képes lesz összekapcsolni. Ekkor az ellentétek egyesülnek (coincidentia oppositorum) a középső „folyóban” (szusumná mádi), s a megnyilvánult fájdalmas lét visszatér az isteni ősállapotba (ami a tökéletes egység, advaja). A Kédárá azon szent helyek egyike, mely a Himálajában található, s Siva lakhelyének tekintik. Belső megfelelője a fejen található hatodik erőközpont (ádzsnyá-csakra).

A szövegek nem értenek egyet az energiacsatornák számában, van, amelyik háromszázezret említ, egy másik „csak” kétszázezret. A Hatha-jóga-pradípiká hetvenkétezerről beszél (l.: a túloldalon idézett fordítás IV.18. szútráját), de csak egyet tart fontosnak (a középső csatornát). A többi szöveg tizet sorol fel, ám hármat tart lényegesnek: a gerinc bal oldalán végigfutót (idá, mely a hold energiákat szállítja), a gerinc jobb oldalán haladót (pingalá, a napenergiákat keringeti), s a gerinc belsejében elhelyezkedőt (szusumná, ami középen van, és a másik két vezeték kígyószerűen fonja körül. Ebből kiviláglik, hogy a gerincet tartják a fizikai test közepének, azonosítják a Világ Közepének tartott Méru heggyel. Persze a nádík és csakrák érzékszervekkel nem tapasztalhatók, megismerésükhöz meditáció révén lehet eljutni. Ez a fajta ismeret jóval túllépi a profán ember megszokott tapasztalatvilágát, általa a jógi belép saját finom testébe, és hatalmába keríti az ott heverő energiákat. Ezek a látens erők szabadon és koordinálatlanul cirkulálnak a gerinc alsó része, valamint a fejtető között. Útjuk során a két energiacsatorna találkozási pontjában (mivel a két ér spirál alakban fut lentről felfelé, s egymást keresztezik a középsőcsatornában) erőközpontokat alkotnak (csakrákat). A hagyomány szerint hét csakra létezik, mindegyik a finom test axis mundijában található (nem anatómiai szervekről, idegfonatokról van szó, hanem spirituális központokról). Számunkra csak kettő igazán lényeges, az egyik a gerinc tövénél, a végbélnyílás és a nemi szerv között található. Ezért is nevezik gyökér alap (múládhára) csakrának. Itt található minden életenergiánk kútfője, mozgásunk, légzésünk, gondolkozásunk, nemi késztetéseink összes, kihajtani kívánkozó csírája. Teljes emberi sorsunk ezen a helyen akkumulálódik, olyan óriási természet feletti erők tárháza ez, melynek felnyitásával lehetővé válik sorsterhes életünktől való megszabadulás, csakhogy az isteni erőket egy kígyó képében megjelenő istennő, Kundaliní őrzi. Fejével eltakarja az isteni világba vezető szusumná-nádí alsó bejáratát. A másik csakra a fejcsúcson található, ezerlevelű lótusznak (szahaszrára) nevezik. Ha sikerül a nádíkat megtisztítani a jógi képes felébreszteni a belsejében lakó erőket (Kundalinít, Saktit, stb) , s felvezeti azokat egészen idáig. Ekkor valósul meg az „ellentétes erők egyesítése” miközben az ellentétes erők uralása elengedhetetlen. Aki hatha-jógagyakorlatokkal megtisztítja nádíjait, az elérheti az egység állapotát, mely túl van minden kettősségen. Olyanfajta tudatállapotba kerül, ami szétbontja a megismerőt, a megismerendőt és magát a megismerést (szamádhi).

Az ellentétes erők összekapcsolásának hagyománya, jó néhány szentiratot tartalmaz, de mindegyik egyetért abban, hogy a gyakorló energiaszállító csöveit meg kell tisztítani. Ezek ugyanis kellő hozzáértés és kitartó gyakorlás nélkül eltömődnek, tisztátalanná válnak, s így megakadályozzák a két energia konnexióját, Ezt mondja erről Gheranda:

„A megtisztulás megvalósítható a hat gyakorlat (Satkarma) rendszeres végzésével: Ászanák avagy erőt (Dridhatá) adó testtartások, a Mudrák Szilárdságot (Szthiratá) adnak, a Pratjáhára Nyugalmat (Dhíratá) ad, a Pránájáma Könnyűséget (Laghiman) ad, a Dhjána az önvaló érzékelését (Pratjaksátva) nyújtja és a Szamádhi Függetlenséget (Nirliptatá) adományoz, amely valóban Megszabadulás”{{ref|lxxviii}}

A felsorolt technikák közül a hat gyakorlat (Satkarma) jelöli a tulajdonképpeni megtisztítást, mely a fizikai test különböző részeire irányul. Amikor a test kitakarítása megtörtént különböző testtartásokat (ászanák) alkalmaznak. Miként a szövegben olvashatjuk a testtartások erőt adnak, ami nem testi erőre utal, hanem a már elég sokat emlegetett „isteni erőkre”. Egész dolgozatomat végig kísérte e fogalom, minden fejezetben szó volt róla (kozmikus erő, „rejtett erők” stb.).

Most viszont szükségünk van bővebb kigombolyításra, hogy lelki kezünkkel biztosan tarthassuk a láncfonalat (tantra).

A koponyahordozók szádhanája ugyanis bővelkedik mágikus erők összegyűjtésében és használatában. Emlékezzünk csak a mahávratára, mely segítségével a tantrika elérheti Siva pozícióját, s részesül isteni erejében (l.: 4 fejezet). Vagy gondoljunk a mudrákra, amelyek viselése mágikus képességekhez juttatja gazdáját (l.: 5 fejezet). Mindezek azt bizonyítják, hogy a koponyával járók praxisának célja nem pusztán a Bhairavával való unió, hanem a mágikus erők megszerzése. Már a rítusoknál tisztáztuk a két legfontosabb célt, itt azonban szükséges leszögeznem, hogy minden eddig tárgyalt technika elsősorban az erők megszerzése miatt vált fontossá. India történelmében nem új keletű dolog ez, a védikus-kortól kezdve napainkig nagy tiszteletben állnak a varázslók (sziddhák). Mivel a kápálikákról fennmaradt források azt sugallják, hogy mágusokkal van dolgunk, emiatt feltételezhetjük, hogy kapcsolatban álltak a nyolcvannégy nagyvarázsló (mahásziddha) óriási népszerűséget élvező folklórjával. Márpedig tudjuk róluk, hogy olyan jógamódszereket gyakorló vándor aszkéták voltak, akik gyógyítottak, esőt csináltak, kígyókat bűvöltek, jósoltak, álmot fejtettek, vállaltak ördögűzést, foglalkoztak kártyavetéssel, drogárusítással, stb. (Brigg. 23 o. 127 o.) Életmódjukkal elutasították a hindu tradíciót, halottégetők közelében tartózkodtak, gyakorolták a coitust, s rejtjeles dalaikban a nagy gyönyört (mahászukha, ami azonos a nirvánával) magasztalták, ami a szexuális rítus során önmagától (spontán módon, szahadzsa- föltétel nélkül) ébred fel. Praktkájuk összekeveredett az alkímiával és hatha-jógával néhányan közülük kápálika aszkéták lehettek (akik a mágiát képviselték), ugyanis a ránk maradt listák ezt bizonyítják. Nézzünk meg ezek közül egyet:

„ A tiszteletreméltó Ádinátha , Matszjéndra,

…, Ánandabhairava,…, Góraksa, …., Bhairava jógi, … Csarpati, …, Nitjanátha, …, Kapáli, Bindunátha, …, Khanda és Kápálika: mindezen hatalmas sziddhák a hatha-jóga erejével megtörték az elmúlás hatalmát, s a világmindenségben élnek még ma is.”{{ref|lxxix}}

A felsorolt nevek közül négy biztosan koponyahordozó volt (Bhairava jógi, Kápáli, Khanda, Kápálika), hiszen neveik ezt jelzik. Azt is megtudtuk, hogy nagy varázslók (sziddhák) voltak, akik a „hatha-jóga erejével” legyőzték a halált. A többi név utal a hatha-jóga isteni eredetére (Ádinátha, Siva másik neve), a tantra alapító mestereire (Matszjéndra, Góraksa, Ánandabhairava), az alkímia gyakorlóira (Csarpati), valamint a kiváló jógikra (Nitjanátha, Bindunátha).{{ref|lxxx}} Ezen mesterek neveihez fűződik egy olyan misztikus, mágikus áramlat, melyet a természetfeletti erők és a halhatatlanság megszerzése jellemez. Ezeket a csodálatos képességeket a hatha-jóga gyakorlásával szerezték meg. Nemcsak a testtartások adnak „isteni erőket”, hanem a többi, előbb említett módszer is. (Hiszen a pecséteket (mudrák) szintén sziddhiket adóknak tekintik, a befelé fordulás (pratjáhára) az érzékszervek uralását eredményezi, a légzéstechnikák (pránájáma) könnyűvé teszik a testet (azaz a beavatott tud repülni), a kontempláció (dhjána) felébreszti a Kundalinit, az extázis (szamádhi) egyesíti a két alapelvet, s az isteni lélek megszabadul az anyag rabságából). A hatha-jóga hagyománya nyolc varázserőt tart számon: kicsivé válás (animan, láthatalanná válás), képes naggyá válni (mahiman, térben és időben azonosul a mindenséggel), képes könnyűvé lenni (laghiman, tud repülni), a nehézzé válás képessége (gariman, kimozdíthatatlanság), gondolatolvasás (prákámja, telepátia), alakváltoztatás (prápti, teleportáció), hatalom az elemeken (vásitva, bármilyen dolog eltűntetése), és a kívánságok valóraváltásának képessége (kámávasájitva).

A kápálikák szádhanája szinte mindegyik varázserőt megvalósította. Láthattuk miként teljesített vágyait a kápálika varázsló, hogy megszerezze egy bráhmana feleségét (l.: 5 fejezet). Azt is olvashattuk, minként gyűjt erőket a mágus szent tárgyai segítségével. A legérdekesebb varázserővel (a repülés tudománya), azonban a Málatí-Mádhavában találkozhattunk (4. Fejezet.).

Ebben a darabban, egy levegőben repülő kápáliní jelenik meg, aki magasztalja a halhatatlan lelket (átman), ami a tíz nádíban és hat csakrában honol (a hetedik csakra túl van minden megtapasztalhatón, ezért azt nem szokás megemlítni). Az átmant jógameditációban tapasztalta meg a jóga elmélyedés (szamjama) ereje által. Majd nyjászák segítségével rögzítette (l.: 1 fejezet). Ezután visszavonta testéből az öt elemet (hatalom az elemeken, vásitva) azáltal, hogy a légzés megfékezésével (pránajáma) felpuffasztotta nádíjait (azaz naggyá vált, mahiman){{ref|lxxxi}}. Itt tehát jelen van a hatha-jóga, s az általa nyerhető csodálatos képességek. Hogy még jobban illusztráljam a koponyahordozók mágikus praxisát, idekívánkozik egy idézet:

„ A túl sok epe miatt az első vízfolyamot és hígsága miatt a végét kihagyva a középső, hűvös folyamot, mint amarólit használják a Khanda felé kápálika közösségben.”{{ref|lxxxii}}

A szöveg gyakorlati magyarázatától most eltekintek, témám szempontjából a „Khanda féle kápálika közösség” meglétére tett utalás a lényeges. Ez ugyebár azt jelenti, hogy Khanda mester irányítása alatt (aki az előbb idézett lista szerint a mahásziddhák egyike volt) létezett egy olyan közösség, mely amarólit (vizelet megivása) egy tipikus hatha-jóga gyakorlatot végzett. Ezt azért is érdemes kiemelni, mert ez a technika fontos részét képezi a magvisszatartásnak, ami (mint láthattuk az előző fejezetben) elengedhetetlen az erők visszatérítéséhez, s az egység eléréséhez. Ezek után nem kételkedhetünk abban, hogy Bhairava követői par exelance jógik voltak. Ők azonban a jógát nem a végső elkülönülés (kaivalja, ami a purusa eloldását jelenti a prakrititől) érdekében használták, hanem a mágikus erők és halhatatlanság elérésére.

Misztikus jógagyakorlataik után nézzük meg a tényleges filozófiát. Bár e szó nem megfelelő, hiszen személyes tapasztalatról (a két erő fizikai és mentális egyesítése), rítusokról, s mágiáról van szó, nem puszta logikáról.

Mégis minden vallásos cselekedet mögött jól megszerkesztett gondolati háló húzódik meg (a létezés szenvedés-kivezető út a vezeklés (mahávrata), a hat jegy viselése és a rítusok bemutatása – ezek révén elérhető az extázis (szamádhi) – ennek jutalma a halhatatlanság, mágikus erők és örök boldogság). Ennek alapjait Siva-Bhairava, illetve földre szállt inkarnációja Lakulisa fektette le. A tanítást, tehát maga isten nyilatkoztatta ki, csak olyan emberek kaphatják meg, akik feltétel nélkül követik mesterük utasításit. A tanítást először átvevő mesterek nevei közül láthattunk néhányat a mahásziddhák listájában. Természetesen nem csak egy mester-tanítványi láncolatról tudunk, van több is. A Sábara-tantra{{ref|lxxxiii}} (Lorenzen, 37 o.) felsorol tizenkét koponyahordozót és azok tanítványait (összesen tehát huszonnégyet), akik elsőnek kapták meg az igaz tant. Ők voltak az iskola alapító mesteri. Egy másik fontos szentirat (Góraksa-sziddhánta-szamgraha, mely a koponyahordozók utódszektájának tekintett kánphata jógik tulajdona) elmeséli, miért nyilatkoztatta ki Bhairava a kápálika tanítást. E történet szerint: egyszer Visnu huszonnégy avatárája (földi megtestesülései) belefeledkezve a földi örömökbe lerészegedett a finom, zamatos bortól. Megmámorosodva az isteni nedűtől különböző csínyekkel szórakoztatták magukat (fölszaggatták a talajt, ijesztgették az állatokat, sanyargatták a városok és falvak lakóit stb.) Nátha (mármint Siva-Bhairava) haragra gerjedt látván, milyen ostoba módon viselkednek Visnu aspektusai. Ezért magára öltötte a huszonnégy kápálika földi alakját. Miután a huszonnégy koponyahordozó megjelent, irtózatos csata kerekedett. Ennek végeredményeképpen a kápálikák megölték mind a huszonnégy avatárát, s koponyáikat kezükben hordták. Ekkor vált népszerűvé a kápálikák irányzata. A kegyelmes Nátha megszánta a bűnös istenivadékokat, fejeiket visszaillesztette nyakukhoz és életre keltette őket. A mítoszból megértettük, hogy Bhairava követői a világot fenyegető avatárák ellenében születtek, véres cselekedeteikkel helyreállították a rendet. Ezért, tettük megismétlése az isteni cselekedet utánzása, mely biztosítja a világ fennállását. Ezen kívül megjelent előttünk az az ellenséges érzület, melyet a saivák tápláltak ellenfeleik a vaisnavák ellen.

A két irányzat szellemi háborúit és tettleges harcait örökített meg Mádhavácsárja a híres védánta filozófus (XIV sz.). E gondolkodó szellemi elődjének Sankarát tekintett, s fontos életrajzi adatokat gyűjtött össze a róla írt művében (Sankara digvidzsaja l.: 4 fejezet). Alkotása révén betekintést nyerhetünk a koponyahordozók tanításaiba. Művében Sankara vitázik egy Ugra-Bhairava nevű kápálikával. A koponyahordozó megpróbálja meggyőzni ellenfelét, hogy ajánlja fel önmagát rettenetes istenének Sivának. Szerinte, aki feláldozza ideiglenes testét (l.: önfeláldozási rítusok 6. Fejezet), az halhatatlanná válik (Lorenzen, 33 o.). itt nem másról van tehát szó, mint az emberáldozatról, melynek gondolatkörét megtárgyaltuk. Ismétlésképpen elmondhatjuk, hogy az ember feláldozása biztosítja a világrend fennmaradását, az áldozat és az áldozó halhatatlanságát.

Egy másik történetben Mádhavácsárja elmeséli Sankara szellemi párviadalait (Lorenzen, 39 o.) különböző nem ortodox iskolákkal. Vándorútja során, sikeresen megtéríti Dél-India dravida népeit. Ám elérkezett Vidarbha királyság fővárosába, ahol a király (Sankara-digvidzsaja, XV. 8-9, Lorenzen, 40 o.) felhívja figyelmét az eretnek koponyahordozókra. Sankara megparancsolja tanítványainak, hogy győzzék le a Bhairava-tantra követőit. Ez a kifejezés: Bhairava-tantra, nagy valószínűséggel olyan koponyahordozókat jelöl, akik Bhairavát imádták. Feltehetőleg (véleményem szerint) egy művel van dolgunk, mely tartalmazta a koponyával járók alapvető doktrínáit. Amikor Krakacsa, a kápálika aszkéták, vezetője meghallotta Sankara érkezését elébe sietett, s ezeket a szavakat intézte hozzá:

„Ha Kápálin-Siva nem fogadja el a Bhairava szertartást, mely során alkohollal (madhu) és emberi fejekkel díszített véres szirmú lótuszokkal hódolunk neki, Ő hogyan képes megszerezni a legfőbb boldogságot, amikor őt is gyönyörű lótuszszemű párja, Umá öleli át?”{{ref|lxxxiv}}

Az idézett szöveg így folytatódik:

„Miután Krakacsa kifecsegte a Bhairavágama lényegét…”

Ismét egy kiváló utalásra bukkantunk, mely szerint a kápálikák Bhairava kinyilatkoztatását, isteni parancsait (ágama, ami hagyományt, isteni megnyilatkozást jelent) követik. Az ebből fakadó rítusokat pedig már ismerjük. A történet főszereplőjét felbőszítette a jövevények elutasító magatartása, s tömérdek koponyahordozóval tért vissza, hogy elégtételt vegyen. Megkezdődött a csata (ami ismét az ortodox és kápálika ellentétet kívánja kidomborítani), mely nem szellemi viadal, hanem tettleges „véres összeütközés volt. Mivel egyik fél sem tudta legyőzni a másikat, meditációhoz folyamodtak, ennek leírásakor Krakacsát a Bhairavágamák mesterének nevezik. A történet nem a koponyahordozó győzelmével végződik, hanem Sankara, pontosabban a megidézett istenség (Mahákapálin) arat diadalt. Mádhavácsárja művének ez utóbbi részében Krakacsa kápálika légióknak parancsol (Lorenzen, 44 o.). Ez megerősít bennünket korábbi állításunk fenntartásában, miszerint e rég letűnt aszkétaiskola harcos, katonai szövetségbe tömörülő (regimentek l.: Lorenzen, 46 o) irányzat volt.

A fentebb említett Góraksa-sziddhánta-szamgraha, úgyszintén fontos információkat tartalmaz a koponyahordozók bölcseletéről, álláspontja szerint:

„a koponyahordozók tana túl van a dualizmuson és monizmuson”{{ref|lxxxv}}

E szerint főszereplője szintén Ugra-Bhairava, ám maga Sri-Bhairava öltötte fel ezen romlandó emberi alakot, hogy filozófiai párbajra hívja, s ellenőrizze Sankara tanításait. Akárcsak az előbb említett aszkéta (Mádhavácsárja művében) Ugra-Bhairava is Sankara fejét kéri áldozati felajánlásként (Lorenzen, 35 o.). Hiszen, aki túl van a kettősségen (azaz Sankara védánta tanítása szerint csak isten, Brahman létezik a maga oszthatatlan egységében, (advaita), ám soknak mutatkozik) az elfogulatlan minden fajta ellentéttel szemben. Ezért akár barát, akár ellenség közelít felé egyformán tekint reá. A mű további részében Sankara dichotómikus gondolatait vetíti elénk, s így megdől a védánata alappillére. Befejezésként Ugra-Bhairava „mágikus erőket” generál, s segítségével levágja Sankara és négy tanítványa fejét, ám utána újjáéleszti testüket (Lorenzen, 36 o.). E ceremónia során megvalósult az igazi eloldódás.

Ez az epizód ismét lényeges doktrinális támpontokkal szolgál, megtudtuk, hogy a kápálikák „ideológiája” túl van a dualizmuson és monizmuson. Hasonló állítással találkozhatunk a Kulárnava-tantrában is, ami elárulja a tipikus tantrikus alapállást. Ezek szerint (mint azt már az 1 fejezetben tisztáztuk) a kápálikák doktrínája túl van mindenféle ellentéten, első és legfontosabb tanításuk a személyes törekvés (szádhana). Bhairava követői visszautasítanak minden racionális metafizikát, filozófiát, vallást, etikát. Meggyőződésük, hogya véső valóságot rítusokkal, vezekléssel, önfeláldozással, istennek való teljes odaadással és pszicho-fizikai önfegyelmező gyakorlatokkal (melynek tárházát a hatha-jóga képezte), egyszóval, szádhanával lehet elérni.

Egy másik ránk maradt szentirat ugyancsak lényeges anyagot tartalmaz a koponyahordozók gondolati hálójáról. Ennek szerzője Ánandagiri (XV.sz.), aki Sankara tanítványa, s egyben életrajzírója volt. Az általa megjelenített kápálika (Bódholbana-nitjánanda) heves vitákat folytat Sankarával. Művének egyik epizódja elmeséli, hogy a védánta filozófus megkérte az aszkétát magyarázza el a kula tanítás lényegét. A kápálika ekként felelt:

„A mi rítusaink mentesek a karmantól és boldogságot adnak minden létezőnek, mert ezt tanítják: Nincs megszabadulás annak, akinek élete karmannal terhes. Egyedül Bhairavát imádom, mert ő a világ teremtője és ő lesz az elpusztítója is. Bhairava a széthullás, létezés és teremtés oka. Az összes istennek rendkívüli hatalmat ajándékozott, s mindnyájan az ő részei. Teljesítik parancsait, őt szolgálják minden erejükkel, és mindannyian engedelmeskednek neki”{{ref|lxxxvi}}

Vizsgáljuk meg a fenti idézetet, a karman jelentése nyilvánvaló, a világban jelenlévő szükségszerűségre utal. A karma tettet, cselekvést jelent, de nem csak fizikai értelemben, hanem mentálisan is. Olyan pánindiai alapfogalommal van dolgunk, mely központi fogalma az indiai filozófiáknak és teológiáknak.

A védikus-korban rituális cselekedetet értettek alatta, mely során áldozatokat, rítusokat mutattak be isteneiknek, hogy halhatatlanná és teljessé váljanak, mint ők.

E rituális tevékenység másik nagyon fontos célja, az eredeti ősállapot visszaállítása, visszatérés a kezdetekhez, a romolhatatlan isteni egységhez. Ez az elképzelés azonban, az upanisad bölcsek felbukkanásával átalakult. Mivel az áldozatokon végrehajtott cselekedeteknek is van jó, illetve rossz következményük, így nem valósulhat meg a hőn óhajtott regresszió. Ezért hiábavaló a rituális tett, helyette „belső áldozatra” tapaszra, az énen való meditációra van szükség. A karma ekkorra az ok-okozatiság elvét, azaz a szükségszerűség törvényét jelentette. Ebben az értelemben használta a kápálika aszkéta is, hiszen kijelentette:

„a mi ritusaink mentesek a karmantól”.

S ez minden indiai szellemi irányzat célja: kiszabadulni a tett következmény hálójából, elérni a legfőbb feltétel nélküli létállapotot. A szöveg további része jelentő utalást tesz a koponyahordozók kozmogóniai elképzeléseire. Eszerint:

„Bhairava a széthullás, létezés, és teremtés oka”.

E megállapítás arra enged következtetni, hogy minden létező dolog (A dolog olyan időbe vetett létezőt jelent, melynek léte feltételekhez és következményekhez kötött) egy okból, Bhairavából keletkezett. Bhairavát tekintették minden létezés alapjának, belőle jött létre a világmindenség. A pásupaták ránk maradt teremtés elmélete szerint kellett lenni egy első oknak, feltételnek (kárana) ami az okozatot következményeket (kárja)eredményezte. Az első ok nem más, mint Siva, ő magában hordozta az okot és okozatot egyaránt{{ref|lxxxvii}}. Különböző teremtéselméletek vannak arra, hogyan bomlott ki a világ (pl. a szánkhja-jóga szerint az ősanyag kapcsolatba került a lélekkel, s fejlődésen keresztül alakult ki az universum. A védánta szerint egy lélek van, s az soknak mutatkozik, ez a személyes isten teremtette a világot.) Felvetődött a kérdés, vajon hány tényező szükséges a teremtéshez? A szánkhja-jóga kettőt tart számon, mindkettő szellemi entitás, ezzel szemben a védánta egy alapelemről beszél, s az személyes teremtő isten (Brahman). A kápálikák elmélete elsősorban a szánkhjához hasonlít, ahol az öntudatlan ősanyagot életre kelti a vágytól fűtött örök szemlélődő lélek (prakriti-purusa).

De az önmagát kifejlesztő szánkhja felfogás mellett jelen van a védánta elmélet is, hiszen egy személyes isten a világ teremtője („Egyedül Bhairawát imádom, mert ő a világ teremtője és ő lesz az elpusztítója is”). Ha Bhairava önmagából teremtett, akkor ő az univerzum ható anyagi és egyben eszközk oka egyszerre. Az elemzett szöveg kihangsúlyozza, hogy Bhairava a legfelsőbb isten, bár léteznek más istenek, mégis ő az „istenkirály”. Ő parancsol az isteneknek, s különböző megtestesülési formáinak. Ugyanis Ánandagíri művének főszereplője (Bódholbana-nitjánanda) felsorolta Bhairava nyolc aspektusát, melynek alapján elfogadhatjuk a koponyával járók henoteizmusát. A kápálikák ezek szerint úgy gondolják, hogy bár egy legfelsőbb úr van, annak számtalan sok megnyilvánulása lehet. Ennek alapján Bhairavának nyolc megtestesülési formája van: Aszitánga, Ruru, Csanda, Kródha, Unmatta, Kápálin és Szamhára. Ezek közül az első hetet ősi védikus istenekkel azonosítják, míg a nyolcadikat magával Bhairavával (Szamhára-Bhairava). Az hogy ősi védikus isteneket rendelnek Bhairava aspektusai mellé (Aszitánga-Visnu, Ruru-Brahmá, Csanda-Szúrja, Kródha-Rudra, Unmatta-Indra, Kápálin-Csandra, Bhisana-Jama) (Lorenzen 84-84.o.) jelzi vallásuk prioritását más tradíciókkal szemben. Ezen túl világossá válik teremtéselméletük, mert a kápálika így folytatja tanítóbeszédét:

„Ő miután hét megtestesülési formáján keresztül megteremtette a világot, a végső megsemmisüléskor visszavonja mind a hét alakját, s csak az egy, örökkévaló Szamhára-Bhairava marad, aki a paramátman.”{{ref|lxxxviii}}

Vagyis nem Bhairava végzi a világ teremtését, fenntartását, s elpusztítását, hanem megnyilvánulási formái. Ennek értelmében a világot teremtő aspektusa Ruru alkotta meg, Aszitánga igazgatja, és Kródha fogja elpusztítani. A felsorolt istenek védikus párjai jól tükrözik e gondolat mélységét, hiszen Ruru párja Brahmá, aki ősi teremtő isten, de már az upanisadok korában elkezdődött deus otiosussá való lefokozása. Helyébe, az óriási népszerűségnek örvendő, Visnu lépett, ő a mai hindu pantheon legkedveltebb istene. Visnut a világ fenntartójának, igazgatójának, és igazságos bírájának tekintik. A kápálikák vele azonosítják Aszitángát.

Az Irtózatos harmadik metamorfózisa Kródha, őt híres, hírhedt elődjéhez Rudrához hasonlítják, aki a védikus kor rettegett pusztító viharistene volt. Ám Bhairva ezen formái csak az ő részei, belőle erednek. Éppen ezért a teremtés végén mindet visszavonja, s nem marad más, mint a legfelsőbb Szamhára-Bhairava. Az a tény, hogy e hatalmas Urat paramátmannak azaz legfelsőbb léleknek nevezik, jelzi a védánta filozófia befolyását. Természetesen ne felejtsük el, hogy a mű, mely megszólaltatja a koponyahordozó aszkétát , egy híres védánta filozófus alkotása. (Ánandagiri)

A kápálika tanítások eddig tárgyalt elemei után elérkeztünk egy olyan homályos ponthoz, mely szintén a doktrinális tételek elengedhetetlen része. Szó esett már más indiai filozófiákról melyek éppen úgy, mint az európai bölcseletek (pl. szkepticizmus, racionalizmus, stb.) a rájuk legjellemzőbb tanításról kapták nevüket. Így például a szánkhját szokás parináma-vádának (a fejlődéselméletet vallók iskolája) nevezni, míg a védántát nevezik dvaita, illetve advaita-vádának is. Ehhez hasonlóan számos utalást találhatunk a koponyahordozók filozófiájának elnevezéséről. Az ő filozófiájukat Szómasziddhánta néven emlegeti a szanszkrit irodalom. Mielőtt mélyebb értelmezéséhez fognánk vizsgáljuk meg mit is takar e kifejezés:

Egy összetett szóval van dolgunk, melynek első tagja szóma, igencsak nagy jelentőséggel bír. Ismeretes milyen szakrális jelentést hordozott az árja hódítók idejében az általuk bemutatott szómaáldozat melynek során egy szómának nevezett növény levét itták. A szóma ekkoriban hármas jelentést hordozott, ezzel jelölték a közösségi áldozatot, a növényt ( ami feltehetőleg a hegyekben termett, ma már nem létezik), melyet kipréseltek, s leveléből részegítő italt készítettek, illetve a hold istenét (Szóma). Amikor ezt a szót elemezzük, mindhárom jelentést figyelembe kell vennünk. Ezek közül kettő kiesik, hiszen ez a fajta növény a koponyahordozók idejében már nem létezett, a hold istenét pedig a régies Szóma helyett inkább Csandrának nevezték (az előbbi felsorolás is ezt bizonyítja, hiszen Kápálint a védikus hold istennel Csandrával azonosítja). Valószínűbbnek látszik a szóma első jelentése, mely a szent áldozatot jelölte. A szómaáldozat olyan hatalmas áldozati ceremóniát jelentett, mely magába foglalt egy már említett rítust a mahávratát („nagy ünnepmegtartás”.)

E rítus alkalmából az istenek italát itták (mely révén elérték a halhatatlanságot, s az istennel való egyesülést) , zenéltek, táncoltak, obszcén párbeszédeket folytattak, s rituális egyesüléssel hódoltak isteneiknek. Ezek szerint a szóma utalhat a koponyahordozók jellegzetes balkezes (kaula vagy vámácsárí) rítusaira, amelyek (mint láthattuk az előző fejezetben) sok hasonló vonást őríztek meg. Ám emellett létezik egy másik értelmezés is, ami nem a szó rituális értelmét veszi figyelembe, hanem nyelvészeti fejtegetésekbe bocsátkozik.

Ha a szót etimológiailag viszgáljuk, két részre bonthatjuk: sza+uma. Ami annyit jelent, az aki Umá útján jár, aki Umával egyesül (Lorenzen, 83o.) Ez a fajta értelmezés (bár történetileg nem igazolt) jól megfelel a kápálikák világszemléletének. Hiszen Umá, Siva számtalan női párjainak egyike. Sivát pedig Szómának is szokás nevezni. A két szó egyesülése szimbolizálhatja Szóma (Siva) és Umá (Sakti) isteni únióját. A szóma megjelenítheti Sivát és Saktit egyszerre. Elmondhatjuk tehát, hogy akár a szóma kultúrtörténeti jelentését, akár nyelvészeti értelmét vizsgáljuk, mindenképpen a férfi és női alapelv egyesítését jelöli.

A sziddhánta, tanítást, tantételt, doktrínát jelent. Ennek értelmében a szómasziddhántát így fordíthatnánk: Szóma isten (a Hold azaz Siva isten) tanítása, vagy egyszerűen holdtanítás. Ha a hold szimbolikus jelentéstartalmára gondolunk, akkor a szómasziddhánta a lunáris erők doktrínája. A hatha-jóga nyelvhasználatával élve a koponyahordozók tanítása nem más, mint a női, negatív (sötét) energiák tantétele. Vagy (a hatha szóösszetételhez hasonlóan) az ellentétes erők egyesítésének tanítása (Szóma és Umá egyesítésének doktrínája). A szómasziddhánta szóösszetétel, olyan aszkétákat jelöl, akik a végső megszabadulást a két alapelv (Szóma–Siva, Umá – Sakti) egyesítésében vélik elérhetőnek. Persze mindezek csak feltételezések, írott mű, mely részletesen beszámolna a szómasziddhánta filozófia legfőbb tételeiről, nem áll rendelkezésünkre. De a szanszkrit irodalom jócskán tartalmaz feljegyzéseket, melyek a holdtanításra utalnak, bár nem fejtik ki annak lényegét. Befejezésképpen nézzük meg ezen utalásokat.

A már oly sokat idézett Prabódhacsandródaja (melynek címe is sokatmondó: A bölcsesség holdjának felkelte) Szómasziddhántának nevezi kápálika szereplőjét (III.13.){{ref|lxxxix}}.

A híres matematikus-csillagász Varáhamihira (i.u. VI: sz.) minden akkoriban élt aszkétarendet az alapján osztályoz, hogy melyik égitest befolyása alatt jött létre.

Szerinte a kápálikák a hold hatása alatt működnek, s a hold tulajdonságait hordozzák (Lorenzen 14.o. Brihadzsátaka XV.1). A puránák szintén megerősítik a szómasziddhánta tanítás jelenlétét, ugyanis (mint azt láthattuk a 4. Fejezetben) szóma és szaumja néven is emlegetik a koponyával járókat.

Az irodalmi utalásokon kívül néhány falfelirat is említést tesz a holdtanításról. Az egyik Dél-Indiából, Madraszból származik, mely tanúbizonyságot tesz az ottani templom vezetőjéről, aki egy szómasziddhántin kortársa volt (Lorenzen 83.o.) (E felirat a XII. század tájékán született). Egy másik felirat a híres Pásupata templom tulajdona, ami Katmandu mellett található a mai Nepál területén. A falvéset Dzsisnugupta király (VII. sz.) ajándékáról tesz említést, melyet szómakhaddukáknak címzett. E terminus már csak azért is érdekes, mert olyan gyakorlókat jelöl, akik hold alakú karperecet viseltek (Lorenzen 30.o.). Nyilvánvaló, hogy kápálikákról van szó, akik tantételeik jeleként, a holdtanítást csuklójukon hordták.

Végül, fontosnak tartok még egy feliratot, mely földadományról tanúskodik. Az adományozó I. Szómésvara király (X.sz.) volt (Ándra-Pradésh). Ajándékát egy dél-indiai Siva templon főpapjának címezte, akit Szómi bhattárakának neveztek. A véset egyik számunkra fontos mondata ezt állítja:

„hű volt a szómasziddhánta tanításaihoz, ami a lótusz ajkú Sivától ered..”{{ref|xc}}

Mit kellene még ehhez hozzátennem? A kápálikák nem filozofáltak, nem szónokoltak, nem törekedtek hatalmas templomok felépítésére vallási eszméik hirdetése érdekében. Az elmondottakból az is kiderült, hogy több- ezer oldalas bölcseleti-teológiai értekezéseket sem írtak. Ők inkább cselekedtek, s megvalósították azt, amire mindannyian (talán titokban, talán nyilvánosan) vágyunk: a halhatatlanságot (nem a fizikai testre értendő), a létfeltételektől mentes szabadságot, melynek velejárója a soha el nem múló boldogság.

==Szanszkrit szójegyzék==

(betűrendben)

1. fejezet

advaja

aghóri

avidjá

átman

Bhairava

Bhairaví

Bhútésvara

bídzsa-mantra

bódhicsitta

buddhista

buddhizmus

darsana

Déví

dravida

Dukkha

Durgá

dzsaina

dzsainizmus

góraknáthok

gráma-dévatá

guru hatha-jóga

hindu

Ísvarí

jóga

jógácsára

jógi

Kali-juga

Káli

kapála

Kápálésvara

kápálika

kápálika szádhana

karma

kundaliní

madhjamaka

mahájána

maithuna

májá

makára

mandala

mantra

muni Nágárdzsuna

nirvána

nyája-vaisesika

nyjásza

Padmaszambhava

parivrádzsaka

pralaja

Sakti

Siva

szamszára

szánkhja

szánkhja-jóga

sziddhi

√tan

tantra

tantrikus

tantrikus szádhana

tantrizmus

tapasz

tapaszvin

Ugra

Ummat

Vadzsrajána

véda

védánta

védikus-kor

2. fejezet

árja

Brahmá

Brahman

harrapai

Indra

Kailásza

pancsamakára

Pásupati

Proto-Siva

Rig-véda

Rita

szádhana

Varuna

3.fejezet

Atharva-véda

ádzsivikák

bráhmana

bráhmanikus

Dígha-nikája

grihjakarmáni

Mahásíhanáda-szutta

kaula

kápálika szádhu

lókájaták

mahávrata

Madzshima-nikája

Pradzsápati

Rutra-véda

saiva

sramana

szamarasza

szamádhi

szanszkrit

szádhu

sziddha

tantrika

upanisad

Vaikhánasza-szmárta-szútra

varna

viszáraga

Vrátja

4.fejezet

agnicsajana

Ánandagiri

Ándra-pradésh

Ápasztambíja-dharmaszszútra

Balámma Thakkura

Baudhájana-dharmaszútra

Bengál

bhakti

Bhavabhúti

Bódzsa

bráhmanizmus

Csálukja

Csámundá

csárvákák

Déví

dharma

Ganakárika

Gangdhar

Gáthászaptasati

Gudzsarát

Guggula-púdzsá

Jádzsnyavalkja-szmriti

jama-nijama

Jámunácsárja

Jóga-darsana

Jóga-szútra

kankálák

Kapálakundalá

Kapálamócsana

Karálá

Kájavatarana

kálámukha

Kápáliní

khatvánga

Krakacsa

Krisnamisra

Kúrma-purána

Kusika

Lakulisa

Lalitavisztara

lágudák

lákulák

Mahábhárata

Mahárástra

Mahávratadharák

Mahávratinok

Mahésvara

Maiszur

Maitrí

Matszja-purána

Mádhava

Mádhavácsárja

Málatí

Máraszimha

Nágavardhana

nákulák

nátha

Orissza

Pallava

Pallavák

Patandzsali

Pásupata

Pásupata-szútra

Párvatí

Prabódhacsandródaja

prákrit

purána

Rádzsasztán

Ráma

Rámánudzsa

saiva

Sankara

Sankara-digvidzsaja

Siva-bhaivara

Siva-kápálésvara

Sri-bhásja

Sriparvata

Szaumják

szanátana

szarvasztivádin

Tirtha

Uddzsajiní

vadzsra

vaisnava

Varanaszi

Vásisztha-dharmaszútra

védikus

Virasaiva

Visnu

Visnu-szmriti

Vritra

5.fejezet

aghóri

agnicsajana

ávarna

Bána

bhagászana-sztha

Bhairavácsárja

Csandra

Csandraszvámin

damaruka

Góraknáth

Hanumán

Harsacsarita

Ísa

jadsnyópavita

kanthiká

karniká

Kathászaritszágara

kánphata

kundala

laguda

Lakulisa

mahásziddha

mudriká-satka

Natarádzsa

nyája

pradzsnyá

prána

Rita

rucsaka

Rudra

rudráksa

sákta

sikhá-mani

srautaszútra

Szómadéva

upamudrá

upája

varna

6.fejezet

Asszám

Bhairavásztami

Bhavabhúti

bhógi

Csandí

Dasnámi-szanjászinok

Dhjána

Haridvar

Hatha-jóga pradípiká

jóni

Jóni-tantra

Kailásza

Kál-bhairom

Káliká-purána

Kámákhja-Durgá

Kulárnava-tantra

lingam

Madhja

Mahájógi

Mahánirvána-tantra

makára

mamsza

matszja

Matszjendranáth

Mattavilásza

Natésa

pancsa

pratjáhára

pránajáma

púdzsá

Saktipúdzsá

Siva-Kapálin

Siva-szthána

Szómasziddhánta

szútra

Udzsain

udzsána

vadzsroli mudrá

Varánaszi

Vásiszitha-dharmaszútra

7. fejezet

advaita

advaita-váda

advaja

adzsnyá-csakra

amaróli

Animan

Aszitánga

avatára

Ádinátha

ágama

Ánandabhairava

Ánandagiri

Ándra-pradésh

árja

ászana

átman

Bhairava

Bhairava-tantra

Bhairavágama

Bhísana

Bindunátha

Bódholbana-nitjánanda

Brahman

Brahmá

bráhmana

Brihadzsátaka

buddhista

csakra

Csanda

Csandra

Csarpati

Dhíratá

Dhjána

dravida

Dridhatá

dvaita

Dzsisnugupta

Gangesz

Gériman

Gheranda

Góraksa-sziddhánta-szamgraha

ha

Hatha-jóga

Hatha-jóga-pradípiká

Himálaja

idá

Indra

Jama

Jamuná

jógi

Kaivalja

Kapáli

karma

karman

Katmandu

kaula

kámávasájitva

kánphata

kápálika

Kápálin

Kápálin-Siva

kárana

kárja

Kédárá

Khanda

Krakacsa

Kródha

kula

Kulárnava-tantra

Kundaliní

Laghiman

Lakulisa

madhu

Madrasz

mahábandha

Mahákapálin

mahámudrá

mahásziddha

mahászukha

mahávrata

Mahiman

maithuna

Matszjéndra

Mádhavácsárja

Málatí-Mádhava

Méru

mudrá

múládhára

nádí

Nátha

nirliptatá

nirvána

Nitjanátha

nyjásza

paramátman

parináma-váda

pásupata

pingalá

Prabódhacsandródaja

prakriti

pratjaksatva

pratjáhára

prákámja

pránajáma

prápti

purusa

Rudra

Ruru

saiva

Sakti

Sankara

Sankara-digvidzsaja

Satkarma

Sábara-tantra

Siva

Siva-Bhairava

Srí-Bhairava

szahadzsa

szahaszrára

szamádhi

Szamhára

szamjama

szanszkrit

Szaraszvatí

sza + uma

szaumja

szádhana

szánkhja-jóga

sziddha

sziddhánta

sziddhi

Szóma

szómasziddhánta

Szómésvara

Szómi bhattáraká

Szthiratá

szusumná

Szúrja

szútra

tantra

tantrika

tantrizmus

tapasz

tha

trivéni

Ugra-Bhairava

Umá

Unmatta

upanisad

Vaisnava

Varáhamihira

Vámácsárí

Vásitva

Védánta

Védikus-kor

Vidarbha

Visnu

==Angol idézetek jegyzéke==

1 „Long-hair holds fire, holds the drug , holds sky and

earth. Long-hair reveals everything , so that everyone can

see the sun. Long- hair declares the light.

2 These ascetics, swathed in wind, put dirty red rags on.

When gods enter them, thei ride whit the rush of the wind.

3 Crazy with asceticism, we have mounted the wind.

Our bodies are all you mere mortals can see.

4 He sails through the air looking down on all shapes

bellow. The ascetic is friend to this god and that god,

devoted to what is well done.

5 The stallion of the wind, friend of gales, lashed on by

gods-the astetic lives in the two seas, on the east and

on the west.
6 He moves with the motion of heavenly girls and youths

of wild beasts. Long-hair reading their minds, is their

sweet, their most exciting friend.

7 The wind has churned it up Kunamnama prepared it

for him. Long-hair drinks from the cup, sharing the drug

with Rudra.”

8

„Among the nooses and fetters, I am Máyá and

among the calculators, I am Kála (Time), among goals I am liberation (from sámsara) and among the greatest ones , I am Paramesvara (the supreme) God.”20

„The velocity of my journey along the surface of the sky,

in which are resounding the hars bells as the garland of

shulls which is tossed up and down strikes againt

them, imparts to me a charming fright fulness to

the fullest extend.”21

„And saw a man, whose body was covered with

ornaments made of very bright fragments of human bones,

who had besmaraed his frame with the ashes of the charcoal

of wood completely burnt by fire, and who wore matted

hair (bright and tawny) like the flashes of lightning”23

„He who knows the essence of the six insignia (mudrika-satka), who is

proficient in the highest mudra, and who meditates on the Self as

seated in the vulva (bhagásana-stha), attainss nirvana. They define

the six insignia (mudra) as the kanthika(necklase), the

rucaka (another-ornament), the kundala (earring), the sikha-mani

(crest-jewel), ashes, and the sacred thread. A person bearing these insignia is not born againt in this world.”41

„The fruit of liberation (apavarga) is attained through knowledge

the six insignia (mudriká-sakta) and through wearing them, not

throug the understanding of brahman. (The Kapalikas) define the six insignia as the kárniká (earing), the rucaka (necklace), the dunkala (earing), the sikhamani (erest-jevel), ashes, and the sacred thread (yajnopavati).

The skull (kápáliká) and the khatvanga club are declared to be the

Secondory insignia (upamudra). If the body is marked with these

(variours insignia) one is not born again here (on earth).”42

„Who stepping grace fully looks

majestic and has a countenance like the moon; and whose

left hand, with human flesh flashing in it, from which

coagulated blood is dropping down and which indicates

his adventurous spirit, robs him of gentility.”66

„Wine (sura) is Sakti, the meat is Siva, the enjoyer of those is Bhairava himself.

The bliss sprung from the union of those two (?=Siva and Sakti) is called moksa.

This bliss, which is the from (rupa) of Brahman, is establised in the body

(of the worshipper). The winemakes it manifest. For that reason the yogins drink.”72

„Nowhere is happines seen withouth objects

of pleasure. If liberation is a stage of the self

withouth the experience of pleasure, how can a

state equal to that of a stane be desired?

Mrdanipati (Siva) has said that the liberated

one having a body (equal to that of Siva whose

body is decorated) with the crest-ornament of

the moon, enjoys the pleasant embrace of his

belowed who is an image of Parvati”73

„If He (Kapálin-Siva) does not receive Bhairava worship

with liquor (madhu) and blood-smeared lotuses which are

humen heads, how can he attain joy when his body is

embraced by the lotus-eyed Uma,who is his equal?”84

„Our observance, which is free from karman,

causes satisfaction to all beings since it is said: there is

no salvation with (or be means of ) karman. I should worship

Bhairava alone, the creator of the world, who afterwards

Becomes the (cause of) destruction. He who is the cause of

destructions is also the cause of preservation and creation…

All the gods, each endowed with a particular authority,

are merely portions of him. They carry the command of

Bhairava on their heads, and their powers which attend

On he word, are eatch directed to a particular duty.”86

„Thus having caused the creation

of the world etc., and afterwards the dissolution, the makes a

contraction of seven of his forms and one eternal Samphara-Bhairava

remains who is the paramátman”88

„Devoted to the meaning of the somasidhanta issued from

the lotus mouth (? of Siva ).”90

==Irodalom (angol)==

Herbert Guenther: Ecstatiz spontaneity, Saraha’s

Three cycles of Dohá

Asian humanities Press

Berkeley, California, 1993

Julius Eggeling: Satapatha-Bráhmana, part III.

Clarendon Press

Oxford, 1994

Ganesh Vasudeo Iagore: The Kurma purana

Motilal Banersidass

Delhi, 1981, (repr.: 1998)

Ralph T.H. Griffith: The hymns of Atharwa-Veda

Low Price Publications

Delhi, 1916 (repr.: 1995)

Ralph T.H. Griffith: The hymns of the Rg- veda

Motilal Banersidass

Delhi, 1973 (repr.: 1976)

Geoeg Jeverstein: Tantra, the path of ecstasy

Shambala

Boston and London 1998

Elizabeth V. Harding: Kali, the black goddess of Dakshineswar

Motilal Banersidass Publishers Privated Limited

Delhi, 1998

Arthur Avalon: Tantra of the grea liberation

Dover Publications, INC

New York, 1972

Arthur Avalon: The serpent power

Dover Publications, INC

New York, 1974

Sir John Woodroffe: Tantrarája tantra

Ganesh and Co (Madras) Private LTD.

1971

Harvey P. Alper: Understanding Mantras

Motilal Banarsidas Publishers

Private Limited

1991

Agehananda Bharati: The tantric tradition

Samuel Weiser INC

New York, 1975

I.N. Mishra: Impact of Tantra on religion and art

D.H. Printworld (P) LTD

New Delhi, 1997

B.H.S. Iyengar: Light on yoga

Georg Allen and Unwin LTD

London 1965

Marendra Nath: Bhattacharyga: History of Indian cosmogonical ideas

Munshiram Manoharbal

New Delhi, 1971

David Maclagan: Creation Myths, Man’s introduction to the world

Thames and Hudson

Yugoslavia, 1977

George Weston Briggs: Goraknáth and the Kánpatha yogis

Motilal Banarsidass

Calcutta, 1938

Gavin and Yvonne Irost: Tantric yoga, the rogal path to raising kundalini power

Motilal Banarsidass Publishers

Delhi, 1994

David N. Lorenzen: The Kápálikas and Kálámukhas

Two last Saivite sects

Motilal Banarsidass Publisher PUT: LTD:

Delhi, 1972

Sadhu Santideva: Encyclopaedia of tantra I-V kötet

Cosmopublications

India, 1999

Alf Hiltebeitel: Criminal Gods and Demon

Devotees, Elizabeth Visuvalingam: Bhairava’s royal

Brahmanicide

State University of New York Press

1989

M.R. Kale: Bhavabhuti’s: Málatímádhava with the commentary of Lgaddhara

Motilal Banarsidass Publisher Private

LTD Delhi, 1967 (repr.: Delhi, 1983, 1997)

M.R. Kále: Dásakumáracarita of Dandin,

Motilal Banarsidass

Delhi, 1966 (repr.: Delhi, 1979, 1986, 1993, 1997)
B.C. Majundar, S.C. Vasu and others: Matsya Puránam, Oriental Publishers, Delhi

Georg Bühler: Ápastamba, Gautama, Vásishtha and Baudháyana, I and part II, Oxford, 1882, Clarendon Press

Paul Deussen: Sixty Upanisads of the Veda, Motilal Banarsidass Private LTD. Leipzig, 1897, (repr. Delhi, 1980)

Gwendolyn Bays: The voice of the Buddha: The beauty of compassion, vol. II. Dharma Publishing, California, 1983

Julius Eggeling: Saptapatha-Bráhmana, part,I-III. Clarendon Press, Oxford, 1882

==Irodalom (magyar)==

Veronica Ions: Indiai mitológia

Corvina Kiadó

Budapest, 1991

Baranyai Tibor, Horváth Róbert: Tradíció

Kuintesszencia Kiadó

Debrecen, 1998

Eliade M. : Jóga, halhatatlanság, és szabadság

Európa Kiadó

BP. 1996

Hans Küng – Heinrich von Stietencron: Párbeszéd a hinduizmusról

PalatinusKönyvek Kft. 1999

Puskás Ildikó: Istenek tánca

Gondolat

Budapest, 1984

Mircea Eliade: Vallási hiedelmek és eszmék története I.

Osiris Kiadó

Budapest, 1998

Mircea Eliade: A szent és a profán

Európa Könyvkiadó

Budapest, 1999

Várkonyi Nándor: Sziriat oszlopai

Magvető

Budapest, 1972

Tenigl – Takács László: India bölcsessége

Gandhi alapítvány – TKBF

Budapest, 1994

Tenigl – Takács László: India története

Medicina – TKBF

Budapest 1997

Tarr Dániel: A hindu tantra képviselői és gyakorlata

Szakdolgozat

1997

Tarr Bence: A Nyingma-ják tanítása

Szakdolgozat

1997

Haczvinszky József: Kelet világossága, I-III. kötet

Kötet Kiadó

Nyíregyháza, 1994

Szvátmárámá: A hatha-jóga lámpása, ford. Hidas Gergely, Kiss Csaba, Zentai György

Terebess Kiadó

Budapest,2000

Ruzsa Ferenc: A klasszikus szánkhja filozófiája

Farkas Lőrinc Imre Kiadó

Budapest, 1997

Fehér Judit: Nágárdzsuna, A mahájána buddhizmus mestere

Farkas Lőrinc Imre Kiadó

Budapest, 1997

Szómadéva: Mesefolyamok óceánja, ford.: Vekerdi József és mások, I-III. kötet

Európa Kiadó

BP. 1982

Vekerdi József: Buddha beszédei

Helikon Kiadó

BP. 1989

Vekerdi József: Rámájana

Terebess Kiadó

Bp. 1997

Teingl-Takács László: Upanisadok

Ursus

Bp., 1998

[http://www.forizslaszlo.com/index_hu.html Fórizs László]: Rig véda, Teremtéshimnuszok

Farkas Lőrinc Imre Kiadó

Bp., 1995

Isvarakrisna: A számvetés megokolása és Patandzsali: Az igázás szövétneke, ford. Farkas Attila Márton és Teingl Takács László

TKBF

BP:, 1994

Boglár Lajos: Vallás és Antropológia, Bevezetés

Szimbiózis

Bp. 1995

Andrew Skilton: A buddhizmus rövid története

Corvina Kiadó

Bp., 1997

Héjjas István: Ókori indiai bölcselet

Orient Press

Bp., 1994

Lógi Pranavánanda: Tiszta jóga

Szatmári Zsigmond magánkönyvkiadó

Szolnok, 1995

==Jegyzetek==

#{{note|i}}L.: Eliade, Mircea: A szent és a profán Bp. 1989 (I. fejezet)
#{{note|ii}} A maithuna nemi egyesülést jelent, amit a kápálika és női partnere is végzett a dualitások felszámolása céljából (L.: 6. fejezet).
#{{note|iii}} L: A tantra szó részletes magyarázatát lásd: [http://www.forizslaszlo.com/index.html Fórizs László]: [http://www.forizslaszlo.com/irodalom/ind/irodalom_rigveda_himnuszok.html Rigvéda], Teremtéshimnuszok, Farkas Lőrinc Imre Kiadó, Bp. 1995 (74-78.o.) valamint a [http://www.forizslaszlo.com/irodalom/ind/rigvedax90_1hu.html X. 90] himnuszt.
#{{note|iv}} L: Fórizs László túloldalon idézett művében a [http://www.forizslaszlo.com/irodalom/ind/rigvedax71_1hu.html X.71.] [http://www.forizslaszlo.com/irodalom/ind/rigvedax90_1hu.html X. 90.] himnuszokat.
#{{note|v}}Az őslakosok pontos eredete és etnikai hovatartozásuk ma még tisztázatlan. Nyelvük alapján két nagy csoportra osztották: ausztro-ázsiaiak (pl: mundák) és dravidák (pl: tamilok, teluguk, kannadák, stb.). Feltételezések szerint e népeket az árják India déli részébe szorították. Ez valószínűnek tűnik, mivel az archaikus elemeket tartalmazó irányzatok (mint például a tantra, mágia, alkímia) innen indultak hódító útjukra. 
#{{note|vi}} L.: Eliade, Mircea: A jóga, Európa kiadó, Bp. 1996 (389-399 o.)
#{{note|vii}} L.: Ralph T.H. Griffith: The hymns of the Rg-veda, Delhi, 1973 (rep. Delhi, 1976)
#{{note|viii}} Wendy Doniger O’ Flaherty: The Rig-Veda, Penguin Ltd. London, 1981 (X. 136)
#{{note|ix}} L.: Ralph T. H. Griffith: The hymns of the Atharva-veda, Delhi, 1916, XV.1.
#{{note|x}} L.:Eliade, Mircea: A jóga…(133.o.) és Atharva-veda, XV, 12,18
#{{note|xi}} Az idézett művet l.: Vekerdi József: Buddha beszédei, Helikon Kiadó, Budapest, 1989 (61.o.)
#{{note|xii}} L.: Maurice W.: The Long Discourses of the Buddha (A translation of the Dígha Nikáya) (153 o.)
#{{note|xiii}} L: Eliade, Mircea: A jóga… (172 o.-177 o.)
#{{note|xiv}} L.: David N. Lorenzen: The Kápálikas and kálámukhas, Delhi, 1972, (13.o.)
#{{note|xv}} L.: Gwendolyn Bays (ford.): The voice of the Buddha: The beauty of compassion, California, 1983 (379-382 o.)
#{{note|xvi}} L.: Paul Deussen: Sixty Upanisads of the Veda, vol.I. Delhi,1980 (rep.Delhi,1987) vol II (382 o.)
#{{note|xvii}} L.: David N. Lorenzen: Idézett műve (1 o.)
#{{note|xviii}} L.: David N. Lorenzen: Idézett műve (1 o.)
#{{note|xix}} L.: David N. Lorenzen: The kápálikas…(11.o.) (1.o.)
#{{note|xx}} L.:Kúrma-Purána: Translated and annotated: Ganesh Vasudeo Tagore, Delhi, 1981(rep.1998) part II. chapter 7.16.
#{{note|xxi}} L: M.R. Kale: Bhavabhúti’s: Málatímádhava, Delhi, 1967, (V.5.)
#{{note|xxii}}L.: Krsna Misra: Prabodhacandrodayam, (trans.) Nambiar, S. Krishna, Delhi 1971. (III.12.)
#{{note|xxiii}}L.: M.R. Kale: Dasakumáracarita of Dandin, Delhi, 1966 ( 224-226 o.)
#{{note|xxiv}} Vekerdi József és mások: Mesefolyamok óceánja, II. Bp., 1982 (125 o.)
#{{note|xxv}} L: David N. Lorenzen: The kapalikas and kalamukhas, Two lost Saivite sects, Delhi, 1972 (24 o.)
#{{note|xxvi}} L: David N. Lorenzen: Előbb idézett műve (25 o.)
#{{note|xxvii}} L: David N. Lorenzen: Idézett mű (28 o.)
#{{note|xxviii}} L: David N. Lorenzen: Előbb idézett műve (25 o.)
#{{note|xxix}} L.:Bhavabhúti’s: Málatímádhava… (transl. M.R. Kale), Delhi, 1967 (Repr. Delhi, 1983) (I.16)
#{{note|xxx}} L.:B.C.Majumdar, S.C. Vasu and others: Matsya Puránam, Delhi, (CLXXXIII,CLXXXI,162.169 o.)
#{{note|xxxi}} L: David N. Lorenzen: Fentebb idézett mű (175 o.)
#{{note|xxxii}} L: Matsya Puránam, (ford.) B.C. Majumdar, S.C. Vasu and others, Oriental Publishers, Delhi, (CLXXXIII.CLXXX).
#{{note|xxxiii}} L.: Vekerdi József: Rámájana, Bp. 1997 (I.22-24) és Ralph T. H. Griffith: The hyms of the Rg veda, Delhi, 1973 (rep. 1976)
#{{note|xxxiv}} L: Farkas Attila Márton és Tenigl-Takács László (ford.): Isvarakrisna, A számvetés megokolása, Patandzsali, Az igázás szövétneke, TKBF. Bp. 1994.
#{{note|xxxv}} L.: L: David N. Lorenzen: The kápálikas and ….(74 o.)
#{{note|xxxvi}} L.: Ugyanez a mű (75 o.)
#{{note|xxxvii}} L.: Georg Bühler: Ápastamba, Gautama, Vásistha and Baudhyana, II. Oxford, 1882.
#{{note|xxxviii}} L.: Georg Bühler: Ápastamba, Gautama, Vásistha and Baudhyana, II. Oxford, 1882.
#{{note|xxxix}} L.: David N Lorenzen : Idézett műve (76 o.)és Georg Bühler:Ápastamba, Gautama, Vásistha and Baudháyana, part II(211 o.)
#{{note|xl}} Georg Bühler: Ápastamba, Gautama, Vásistha and Baudháyana, part II. Oxford, 1882 (106 o.)
#{{note|xli}} David N Lorenzen: The kápálikas and … (2 o.)
#{{note|xlii}} L: David N Lorenzen: The kápálikas and … (220 o.)
#{{note|xliii}} L: Agehananda Bharati: The tantric tradition, New York,1975 (170 o.)
#{{note|xliv}} L: Biblia, ford. A Magyar Bibliatanács ószövetségi és Újszövetségi Bibliafordító szakbizottsága, Bp. 1992.2. Mózes, 4.1-5.
#{{note|xlv}} L: Szómadéva: Kathásaritságara, Ed. Durgáprasád and K.P. Parab, Nirnaya Ságar Press, 1889 és Lorenzen 63 o.
#{{note|xlvi}} L: E. Mircea : Vallási hiedelmek és eszmék története I. Osiris Kiadó, Bp. 1998. (43.o)
#{{note|xlvii}} L: David N. Lorenzen: The kápálikas and kálámukhas, Delhi, 1991 (177 o.)
#{{note|xlviii}} L: Boglár Lajos: Vallás és antropológia, Fragmentum, Bp. 1995.
#{{note|xlix}} L: Boglár Lajos: Vallás és antropológia, Fragmentum, Bp. 1995.(47-48 o. 240 o.) és Eliade Mircea: túloldalon idézett műve (36 o. 44-45 o.)
#{{note|l}} L: Satapatha bráhmana: (ford. ) Julius Eggeling, part. III Oxford, 1894.(155 o.)
#{{note|li}} L: Krsna Misra: Prabódhacsandródayam (trans.) Nambiar, s. Krishna, Delhi 1971 (III.12-13)
#{{note|lii}} L: David N Lorenzen: The kápálikas and… 80 o.
#{{note|liii}} L: G. W. Briggs: Goraknáth and the Kánphata yogis, Motilal Banarsidass, 1. Ed Calcutta, 1938, (rep. Delhi, 1973) (170 o.)
#{{note|liv}} L: David N Lorenzen: The kápálikas and… 49 o.
#{{note|lv}} L: David N Lorenzen: The kápálikas and… 21 o., Bána: Harsacsarita c. művéből idéz.
#{{note|lvi}} L: David N Lorenzen: The kápálikas and… 21 o
#{{note|lvii}} L: G.W. Briggs: Goraknath and the kanphata Yogis, Calcutta, 1938 (153 o.)
#{{note|lviii}} Elizabeth–Chalier Visuvalingam: Bhairava’s royal Brahmanicide: The problem of the Mahábráhmana, State University of New York press, 1989. (159 o)
#{{note|lix}} L.: M.R.Kale: Bhavabúti’s: Málatímádhava, Delhi 1967
#{{note|lx}} L.: Krsna Misra: Prabodhacandrodayam, (trans.) Nambiar, s. Krishna, Delhi 1971 III.12.
#{{note|lxi}} L: Samkara-digvidzsaja (XI.11.) David N. Lorenzen: The kapalikas and… (85-85 o.)
#{{note|lxii}} George Weston Briggs: Goraknáth and the Kánphata yogis, Calcutta, 1938 (168-169 o.)
#{{note|lxiii}} L.: Eliade, Mircea: A jóga, Párizs, 1977, (Bp. 1995), (362 o.)
#{{note|lxiv}} L: David N Lorenzen: The Kápálikas and Kálámukhas, Delhi, 1972, (reprint, 1991) (86 o.)
#{{note|lxv}} L.: M.R.Kale: Bhavabúti’s: Málatímádhava, Delhi 1967 (V.)
#{{note|lxvi}} L.:M.R. Kale:Bhavabhúti’s: Málatímádhava, Delhi 1967 (repr. Delhi, 1983, 1997) (V.5.)
#{{note|lxvii}} L.: David N Lorenzen: The Kápálikas and… (17 o.)
#{{note|lxviii}} L.: Georg Bühler: Ápastamba, Gautama, Vásistha and Baudháyana, Oxford, 1882, part II. 106 o.
#{{note|lxix}} L.: Krsna Misra: Prabodhacandrodayam, (trans.) Nambiar, S. Krishna, Delhi 1971 III.16
#{{note|lxx}} L.: David N. Lorenzen: The Kápálikas… (21 0.)
#{{note|lxxi}} L: David N Lorenzen: The kápálikas and… (21 o.)
#{{note|lxxii}} L.: David N Lorenzen: The kápálikas and kálámukhas, Los Angeles, 1972 (89 o.)
#{{note|lxxiii}} L.: Krsna Misra: Prabodhacandrodayam, (trans.) Nambiar, S. Krishna, Delhi 1971 ( III.16)
#{{note|lxxiv}} L.: Hidas Gergely és mások: A Hatha-Jóga Lámpása, Bp. 2000. (III.87-88)
#{{note|lxxv}} L.: David N. Lorenzen: The kápálikas and…(89 o.)
#{{note|lxxvi}} L.: Fórizs László: Rigvéda, Teremtéshimnuszok, Bp. 1995. ([http://www.forizslaszlo.com/irodalom/ind/rigvedax90_4hu.html X.90. 13.])
#{{note|lxxvii}} Hidas Gergely, Kiss Csaba, Zentai György (a fordítók): A Hatha-Jóga Lámpása, Bp. 2000 (III. 24)
#{{note|lxxviii}} L: Jógi Pranavánanda: Tiszta jóga, A XV. Századi klasszikus jógakönyv, a Gheranda Szamhitá és kommentárja, DELHI 1992, Budapest, 1995. (I. 10-11.)
#{{note|lxxix}} L: H.Gergely, K.Csaba, Z. György: A Hatha-jóga Lámpása Budapest, 2000. (I.5-9.)
#{{note|lxxx}} L: A kilenc nátha (védelmező úr) kultuszára találtunk, akik összeolvadtak a nagyvarázslók (mahásziddhák, a hagyomány 84-et sorol fel), tantrikák, alkimisták és mágusok (a koponyahordozók tantrát gyakorló mágusoknak tekinthetők) alakjaival.
#{{note|lxxxi}} L: M.R. Kale: Bhavabhuti’s: Málatímádhava, Dlehi, 1967 (repr. Delhi, 1983) (V. 1-2.)
#{{note|lxxxii}} L: H. Gergely: A Hatha-Jóga Lámpása… (III. 96.)
#{{note|lxxxiii}} L.: David N.Lorenzen: The Kápálikas and kálámukhas, Delhi, 1972 (37 o.)
#{{note|lxxxiv}} L.: David N.Lorenzen: The Kápálikas and kálámukhas, Delhi, 1972 (repr. Delhi, 1991) (41 o.)
#{{note|lxxxv}} L.: David N. Lorenzen: The Kápálikak and… (35 o.)
#{{note|lxxxvi}} L: David N. Lorenzen: The Kápálikas and Kálámukhas Delhi, 1972. (84 o.)
#{{note|lxxxvii}} L.: Narendra Nath Bhattacharyya: Histry of Indian cosmogonical ideas, Delhi, 1971
#{{note|lxxxviii}} David N. Lorenzen: The kápálikas ( 85 o.)
#{{note|lxxxix}} Krsna Misra: Prabodhacandrodayam, (trans.) Nambiar, S. Krishna, Delhi 1971 (III. 13)
#{{note|xc}} L: David N. Lorenzen: The Kápálikas and…. (219 o.)

[[Kategória:Szövegek]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Káma-szútra</title>
    <id>311</id>
    <revision>
      <id>4638</id>
      <timestamp>2006-08-29T12:29:55Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>[[Vátszjájana/Káma-szútra]] átmozgatva [[Káma-szútra]] névre: Szerző nevének törlése a címből</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     = Vátszjájana
| cím        = Káma-szútra
| szakasz    =
| előző      =
| következő  =
| megjegyzés =
}}

== Általános kérdések== 

=== Hogyan lehet a három földi értékre (erény, vagyon és szerelem) szert tenni === 

Az embernek, akinek élete igencsak rövid a világmindenséghez képest, és legfeljebb száz évre terjed, gyermekkorában tanulmányokat kell folytatnia, hogy ismereteket szerezzen. Fiatal, azaz ifjú és érett korban feladatául a vagyonszerzést kell tekintenie, és foglalkoznia illik a szerelemmel, idős korában viszont a törvényeknek megfelelően kell élnie. Tehát a három legfőbb életcélt az erényt, a vagyonszerzést és a szerelmet (Dharmát, Arthát és Kámát) különböző életkorokban kell gyakorolnia úgy, hogy ezek összhangban legyenek egymással, és soha ne kerüljenek ellentmondásba.

Egy szabályt azonban mindenképpen meg kell fontolni, és szem előtt kell tartani: amíg valaki igencsak fiatal, és nem ért még tanulmányai végére, addig próbáljon tiszta, önmegtartóztató életet élni.

Az erényt, erkölcsöt (Drahmát) a Szentírás magyarázza.

Artha nemcsak vagyonszerzést jelent, hanem a művészetek és tudományok elsajátítását is, valamint a megszerzett dolgok megóvását és gyarapítását.

A Káma a szerelem, valamint a megszerzett dolgok élvezete hallás, tapintás, látás, ízlés és szaglás, vagyis az öt érzékszerv segítségével. Kámának nevezik a gyönyör tudatossá válását is.

A Kámát maga a Természet is gyakorolja, benne van az egész Teremtésben, és sokan úgy gondolhatják, hogy nincs szükség könyvre a megtanulásához.

Pedig… igenis van.

A nemi élet olyan dolog, mely két résztvevőtől, a férfitól és a nőtől függ, s kívánatossá teszi, hogy a szerelemről szóló tankönyvek által tanított útmutatásokat együttlétükkor alkalmazzák.

A testnek éppúgy szüksége van a gyönyörre, mint a táplálkozásra, egészen jogos tehát az utána való vágyakozás.

Viszont az a helyes, ha az élvezeteket nem viszik túlzásba, mérsékletre és meggondolásra van szükség, és tartózkodni kell az olyan cselekedetektől, amely hogy a szerelmet megszerezze az erény és vagyon rovására vezetne. Mindenképpen bizonyos erőfeszítéseket kell tenni és megfelelő eszközöket alkalmazni ennek az elérésére, mert az olyan ember, aki nem cselekszik semmit, nem küzd meg semmiért, hanem várja, hogy a &quot;sült galamb a szájába repüljön&quot;, sohasem lesz boldog.

=== Milyen tudományokat és művészeteket ajánlatos tanulmányozni === 

Az embereknek tanulmányoznia kell a Káma-Szútrát, úgyszintén azokat a művészeteket és tudományokat, amelyek kapcsolatban állnak vele, egyidejűleg a erkölcsre és a vagyonszerzésre vonatkozókat is. Ajánlatos a fiatal leányoknak is megtanulni a Káma-Szútrát, a vele járó művészeteket és tudományokat, még azelőtt, mielőtt férjhez mennének. Ezt a tanulmányt férjük hozzájárulásával asszonykorukban sem árt folytatniuk.

Persze vannak olyan országok, ahol a nőknek minden tudománnyal való foglalkozás tiltott dolog, épp ezért nem szabad tanulmányozniuk a Káma-Szútrát sem.

De az író véleménye az, hogy ez az ellenvetés nem teljesen igaz, mivel a nők máris ismerik a Káma-Szútra gyakorlati részét. A tudósok is azt vallják, hogy e tankönyvben foglaltakra nem érdemes a nőket oktatni, mert úgysem értik meg a tankönyvek tanítását, de a gyakorlatot elsajátíthatják a gyakorlat viszont a tankönyvre épít.

Bőven akad példa arra, hogy némely tudomány gyakorlati része mindenki előtt ismeretes, de csak néhányan ismerik a törvényeket és szabályokat, amelyeken alapul. Például a lovászok és az elefántvezetők betaníthatják az állatokat, anélkül, hogy sejtelmük volna az idomítás tudományáról, pusztán gyakorlati módon, vagy hogy a legtávolesőbb vidékek lakói is engedelmeskednek az ország törvényeinek, megszokásból, és mert királyt tudnak maguk fölött, semmi más okból. És ismeretes az is, hogy bizonyos nők, például az uralkodók és miniszterek leányai, valamint a nyilvános nők, szerfelett jártasak és jól ismerik a szerelem tankönyveit.

Jó, ha minden nő megtanulja azt, ami a tankönyvben van, vagy legalábbis annak egy részét, és bizalmas barátnőjének vezetése mellett a gyakorlatot is elsajátítja. Egyedül kell tanulnia viszont azt a hatvannégy művészetet, amelyek ehhez a témakörhöz tartoznak. Oktatója lehet: férjnél lévő tejtestvére (dajkájának leánya), aki vele együtt nevelkedett, vagy egy bizalomra érdemes barátnő, de oktathatja anyai nagynénje, vagy egy öreg szolgálónő, vagy egy olyan asszony, aki azelőtt a családjuknál lakott, vagy saját nővére, akihez mindenkor bizalommal fordulhat. Természetesen ezek az oktatók csak akkor felelnek meg, ha már férjnél vannak.

A Káma-Szútrával, vagyis a szerelem művészetével összhangban szükség van a következő művészetek tanulmányozására

1. Ének.

2. Hangszereken való játék.

3. Tánc.

4. Az ének, a hangszeren való játék és a tánc egyidejű társítása.

Tanulmányozni kell

5. Az írást és rajzolást.

6. A tetoválást.

7. Az istenképek öltöztetését és díszítését falevelekkel és virágokkal.

8. Virágokból való ágyak s fekvőhelyek elrendezését vagy a virágok festői elszórását a földön.

9. A fogak, köntösök, haj, körmök és a test festését és színezését.

10. Színes üvegek elhelyezését a padlón.

11. Ágyak készítését és szőnyegek, vánkosok elrendezését.

12. A vízzel töltött üvegeken való zenélést.

13. A víz felfogását és gyűjtését a vízvezetékekben, ciszternákban és víztartókban.

14. A festést, elrendezést és díszítést.

15. Rózsafüzérek, nyakláncok, virág-girlandok (virágfüzér) és koszorúk készítését.

16. A turbán megkötését, kócsagforgók és virágcsokrok formálását és felillesztését.

17. Színi jelenetek előadását. Színművészeti gyakorlatokat.

18. Füldíszek összeállítását.

19. Illatszerek készítését.

20. Ékszerek és díszek ügyes elrendezését és a ruhák cicomázását.

21. A varázslatot és ráolvasást.

22. A kézügyességet.

23. A konyhaművészetet.

24. Édes és savanykás italoknak, befőtteknek és szeszkivonatoknak megfelelő illattal és színezéssel való elkészítését.

25. Ruha szabást és varrást.

26. Papagájok, virágok, forgók, szalagok, csokrok, labdák, szalagkötések készítését vászonból vagy fonalból.

27. Talányok, betűrejtvények, mondatokba rejtet szavak, szójátékok és találós kérdések megoldását.

28. Olyan játékot, mely versek ismétlésében áll: midőn egyik befejezte, a másiknak azonnal rá kell kezdenie, de úgy, hogy egy más verset mond, melynek első betűje ugyanaz kell hogy legyen, mint az előző vers utolsó betűje; aki elhibázza ezt, az veszített, és zálogot kell adnia, vagy elveszti betétjét.

29. Az arcjáték és utánzás művészetét.

30. Az olvasást, beleértve a szöveg éneklését és helyes hangsúlyozását.

31. Nehezen kiejthető mondatok gyakorlását. Ez különösen a nők és gyermekek szórakozására szolgál. Feladnak egy nehéz mondatot, amit sebesen ismételni kell, úgyhogy a szavak gyakran felcserélődnek vagy rosszul ejtetnek ki. (Nyelvtörők)

32. Kard- és botvívást, nyíllal s íjjal való gyakorlatokat.

33. Következtetések levonásának, az érvelésnek és következtetésnek művészetét.

34. Az asztalosmesterséget.

35. Az építészetet.

36. Az arany és ezüst pénzérmék, ékszerek és drágakövek ismeretét.

37. A vegytant és ásványtant.

38. Az ékszerek, drágakövek és gyöngyök színének ismeretét.

39. A bányák ismeretét.

40. A kertészetet; a fák és növények ápolását, koruk megállapítását és betegségeik gyógyítását.

41. Kakas-, fürj- és kosviadalok vezetését.

42. Papagájok és szajkók beszédre tanítását.

43. Illatos kenőcsöknek a testen való alkalmazását, a haj bedörzsölését illatszerekkel és hajfonást.

44. A titkos írásmódok ismeretét és a különbőz írásformákat.

45. A szavak kiforgatását beszéd közben. Ez többféleképpen történhet. Némelyek megváltoztatják szavak kezdetét és végét; mások oda nem való betűket illesztenek minden szótag közé stb.

46. Nyelvek és vidéki tájszólások ismeretét.

47. Virágkocsik díszítését.

48. Titokzatos ábrák rajzolását, igézetek és bűbájoskodások végzését, gonosz hatás ellen védő karperecek kötözését.

49. Elmegyakorlatokat, mint pl. olyan versek ki egészítése, melyeknek csak egy részét ismerjük, vagy egy-két-három sor pótlása, miután a többi sort találomra különböző versekből ragadtuk ki, úgyhogy az egész összefüggő értelmet nyerjen; vagy rendbe szedni, visszaállítani egy vers szavait, amelyeket rendetlenül összevissza írtak le, elválasztva a hangzókat vagy kihagyva belőlük; vagy versbe szedni, prózába foglalni a jelekkel vagy jelképekkel kifejezett mondásokat; és még sok hasonló.

50. Versek költését.

51. A szótárak és szógyűjtemények ismeretét.

52. A személyek külső megjelenésének elváltoztatását vagy álcázását.

53. A dolgok külső megjelenésének elváltoztatását, pl. elhitetni a gyapjúról, hogy selyem; közönséges és durva tárgyakról, hogy ritka és finom dolgok.

54. A különböző játékokat.

55. Azt a művészetet, mely a mások tulajdonának számunkra való megszerzésében áll a szerencsejáték, azaz kockajáték segítségével.

56. Fiatalos szórakozásokban való jártasságot.

57. A társaságbeli szokások ismeretét, az üdvözlések és bókok művészetét.

58. A háború és a hadviselés tudományának ismeretét stb.

59. A tornázást.

60. Valamely ember jellemének kiolvasását arcvonásaiból.

61. Versek hangsúlyozásának és előadásának művészetét.

62. Számtani szórakozásokat.

63. Művirágokkal való díszítést.

64. Szoboralakok és képmások készítését agyagból.

Azt a nyilvános nőt, akinek jó természete van, és vonzó egyéniségéhez még szépség is járul, valamint jártas az előbb felsorolt művészetekben, ganikának nevezik, amely előkelő, magasan képzett kéjnőt jelent. Az ilyen kéjnő férfitársaságban díszhelyen ülhet. Megbecsüli a király, az irodalmi műveltséggel rendelkezők, mindenki a kegyeit keresi, általános elismerés veszi körül. Ugyanez a helyzet egy királyleány vagy egy miniszter leányával is, ha a felsorolt ismereteket elsajátította. Ekkor biztosítja magának férje kitüntető ragaszkodását, minden más nőt megelőzve, még akkor is, ha ezer felesége volna rajta kívül. Ha elválik a férjétől, és osztályrésze szegénység lesz, akkor is könnyű szerrel élhet még idegen országban is, mivel számtalan művészetben jártas. Már az ismeretek maguk is nagy vonzerőt kölcsönöznek a nőnek, ha gyakorlásuk nem is lehetséges, csak megadott körülmények között. A férfi pedig, aki szintén ismeri e művészeteket, kellemes társalkodó partnere lesz a nőnek, és igen rövid idő alatt meghódítja a nők szívét, még rövid ismeretség után is.

=== Élet a házban (lakásban); a polgár mindennapi élete, társai és szórakozásai stb. === 

A tanult, művelt férfi, aki emellett még vagyonos is amely vagyont adományok, hódítás, kereskedelem, letét útján szerezte vagy örökölte (ez a négy vagyonszerzési lehetőség van a négy osztálynak megfelelően: papok, harcosok, kereskedők, szolgák) , lakást rendez be magának, és normális polgári életet él. Háza állhat a városban vagy faluban, és szomszédai jóravaló emberek. Otthona mellett, amelyet kert vesz körül, lehet folyó, tó, patak, és több helyiségből állhat. A belső lakosztályok a nőké. A külső lakosztály levegőjét illatosítják, benne szépen elrendezett hófehér takaróval borított ágy áll, virágfüzérekkel díszítve, felette mennyezet. Az ágyon két párna van, egy a fejnél, egy a lábnál. Ezen kívül még egy fekhely található a helyiségben, amelynek fejénél illatos éji kenőcsökkel, virágokkal, és egyéb kellemes illatot árasztó anyagokkal, szájillatosító kivonatokkal és citromhéjakkal megrakott asztalka található. A felsoroltakon kívül van még a helyiségben egy kis rajzállvány, egy pár könyv, és a falon elefántagyarra akasztva egy lant. Található itt még a padlón egy kör alakú ülés, egy játékokat tartalmazó doboz, egy kockázásra alkalmas asztal. A következő helyiségben vannak a madarak kalitkái, egy másik szoba pedig fonásra, fafaragásra és más hasonló időtöltésre szolgál. A kertben árnyas helyen párnázott hinta van felállítva; azonkívül virágzó futónövények, és egy pad, ahol pihenni lehet.

A polgár (grihasztha), miután reggel fölkelt, és elvégezte halaszthatatlan dolgait, megmossa fogát, mindennap megfürdik, másnaponként olajjal keni be testét, harmadnapnaponként valami habzószerrel dörzsöli be tagjait, minden negyedik napon megborotváltatja fejét és minden ötödik vagy tizedik napon szőrteleníti testének többi részét is. Gondoskodik hónalja s egyéb testrészei izzadságának eltüntetéséről is. Ezek után szemrevételezi magát a tükörben.

Naponta háromszor étkezik, reggel, délután és este, ahogy azt Csárájana előírja. Reggeli után a papagájokat és másfajta madarakat beszédre oktatja, ezután jön a kakas-, fürj- és kosviadal. Időt szakít a vándor tánc-társalkodó tanárra, valamint egyéb szórakozásra, mint pl. egy jó ebédért a társaságot mulattató, jólelkű kissé együgyű papra. E foglalatosságokat követi a déli pihenő. A déli pihenő után, elegánsan felöltözve, kicsinosítva, a délutánt barátaival tölti, mely összejövetel rendszerint énekléssel végződik. Amikor eljön az este, egy barátjával az előre feldíszített és illatosított szobában várakozik barátnőjére (akivel viszonyt folytat). De várakozás helyett közvetítőnőt is küldhet, vagy saját maga tesz a nőnél látogatást. Amikor a nővel találkozik, barátjával együtt szívélyesen üdvözlik, és vidám társalgással szórakoztatják. Ezzel vége a napnak.

=== Az istenek tiszteletére rendezett ünnepségek === 

Az ünnepnapon nagyobb társaság gyűlik össze a beszéd, az ékesszólás és a művészetek istennőjének, Szaraszvatínak templomában. Ilyenkor meghallgatják a városba érkezett énekeseket és művészeket, másnap pedig a jutalmak kiosztására kerül a sor. Ha a színészek szereplése tetszést aratott, azaz megnyerte a gyülekezet tetszését, maradásra bírják őket. A templomban összegyűlt társaság egyhangúlag dönt mindenben, minden időben. Kötelességüknek tartják, hogy a városba érkezett idegeneket megvendégeljék. Természetesen e szabályok minden ünnepségre vonatkoznak.

=== Társasági összejövetelek, ahol mindkét nemből találkoznak az ismerősök === 

Az összejöveteleken a társaság tagjai egyenlő korú, képességű, hajlamú és nevelésű férfiak, akiknek az ízlése és kedvtelései is hasonlóak, valamelyikük házában találkoznak, ahol kéjnők (vésják) is jelen vannak, hogy az időt kellemes csevegéssel töltsék. Szórakozásuk főleg az, hogy kiegészítik a verseket, melyeket mások csak félig szerkesztettek meg, valamint az, hogy a különböző művészetekben megmutassák tudásukat. A hasonló ízlésű szép nők akikben vonzerő és báj is van rabul ejthetik a férfiszíveket. A ganikákat igen nagy tisztelet övezi ezeken az összejöveteleken.

=== Ivással egybekötött összejövetelek === 

Az ivással összekötött összejövetelek alkalmával vagy a férfiak mennek a nők házába, vagy a nők a férfiak házába, azért, hogy igyanak. Ilyenkor különféle italokat szolgálnak fel, mint például a madhu (méhsör), a mairéja (fűszeres, borsos szeszesitalpárlat), a szurá (rum) és az ászava (likőr), miknek édes, kesernyés vagy savanykás íze van; valamint más italokat is, amelyeket különböző fák héjából, gyümölcsökből és vadnövények leveleiből készülnek.

=== Kirándulások === 

Reggel, miután a férfiak felöltöztek, kéjnők társaságában lóháton kirándulnak a kertekbe. Szolgáik követik őket. Itt kellemes szórakozásokkal töltik az időt, mint például fürj-, kakas- és kosviadalok. Minden alkalommal virágcsokorral térnek haza.

Melegben, nyáron, az egész társaság fürödni megy egy olyan vízhez, amelyet előzőleg minden kellemetlen vagy veszélyes állattól megtisztítottak, és minden oldalról kiköveztek.

=== Egyéb társas szórakozások === 

Társas szórakozások még: Éjszakánként kockázni. Holdas éjszakán sétálni. Tavaszi ünnepségeket rendezni. Mangóvirágokat és gyümölcsöket szedni. Lótuszrostokat enni. Pörkölt magokat rágni. Tavasszal kirándulásokat rendezni az erdőbe. Játszani és testgyakorlatokat folytatni a vízben. Egymást virágokkal díszíteni. A kadamba fa virágaival vívni és csatázni egymás ellen; és még számtalan egyéb szórakozás is van, amelyeket minden országban ismernek, de előfordulhat, hogy csak némely vidék jellegzetessége. Ezek a szórakozások és mulatságok állandóan szerepelnek a polgári társaságban.

A píthamarda olyan ember, akinek nincs vagyona, egyedül áll a világon, és minden vagyona a hátán hordott összecsukható szék (a mallika), néhány tégely habzó kenőcs és egy vörös köpeny. Vagyontalansága ellenére jó hírű vidékről való, és ügyes minden művészetben, ami miatt szívesen fogadják oktatónak akár a társaságokban, akár a kéjnők házában.

Az az ember, aki felélte vagyonát (a vita) ahhoz a polgárhoz hasonlít, akihez feleségével együtt csatlakozik. Megbecsülik mind a polgári társaságban, mind a nyilvános nőknél, ez utóbbiak támogatása jelenti számára megélhetésének fő forrását.

Szívesen látják társaságokban a csupán néhány művészetben jártas, de jó mulattató vidúsakát (nevetést fakasztó). Ők azok, akik elsimítják a civódásokat is a felek között.

Az a polgár, aki házat tart fenn, akit tisztelnek, és a saját osztályán belül jó viszonyban van ismerőseivel (ha azok érdemesek arra, hogy érintkezzék velük), és látogatásai örömet okoznak barátainak; szíves szolgálatokat tesz barátainak, akiket ezzel arra ösztönöz, hogy ők is lekötelezzenek másokat.

E tárgyra vonatkoznak a következő igazságok: &quot;Az, aki társaságban mindenről tud beszélgetni, s eközben választékosan beszél, rendkívül tisztelik. A bölcs ember nem csatlakozik olyan társasághoz, amelyet mindenki megvet, nincsenek szabályai, és amelynek célja mások megrontása. De az okos ember, aki oly társasághoz tartozik, amely mindenkinek tetszik, és amelynek egyetlen célja az élvezet, a világ legnagyobb tiszteletét vívja ki.&quot;

=== Milyen nők alkalmasak kapcsolatra === 

A hindu felfogás szerint a társadalom négy alapvető osztályra tagolódik [a papok, a harcosok, a nemesek és a köznép (iparosok, kereskedők, gazdálkodók és szolgák)]. Ha a négy osztályhoz tartozó emberek a Kámát a törvényeknek megfelelően, házasságban, saját osztályukhoz tartozó szüzekkel gyakorolják, törvényes utódot hozhatnak létre, hírnevük sem szenved csorbát. A világban ez a szokás uralkodik. De tiltott a Káma minden olyan hölggyel, akiknek már volt másokkal viszonyuk, még akkor is, ha ugyanazon osztályba tartoznak.

Megengedett viszont a Káma gyakorlása alacsonyabb osztálybeli nőkkel, a kasztjukból kitaszítottakkal, és a kéjnőkkel, mivel ennek egyetlen célja csupán az élvezet.

A nemi élvezetre tehát a lányok, és a nyilvános nők (nájikák) alkalmasak, valamint azon nők, akikhez valamilyen különleges okból fordul a férfi még akkor is, ha másnak a felesége. Ezt a különleges okot a férfi többféleképpen magyarázza meg, mint például:

1. Ennek a nőnek már sok kapcsolata volt, ezért nyilvános nőnek tekinthetem, még ha egy magasabb kaszthoz tartozik is, tehát nem sértem meg a törvényt.

2. Ezt a nőt már mások is élvezték előttem, tehát nincs akadálya annak, hogy én is belépjek a sorba.

3. E nő férje igencsak befolyásos ember, és a nő uralkodik fölötte. A férj viszont barátja az én ellenségemnek. Ha viszonyt kezdek a nővel, a nő rábeszéli majd az urát, hogy szakítson ellenségemmel.

4. Ha viszonyom lesz ezzel a nővel, a nő ráveszi majd a férjét, aki jelen pillanatban ellenszenvesnek tart, hogy megkedveljen engem.

5. Ha viszonyunk lesz ezzel a nővel, elteszem láb alól a férjét, enyém lesz mérhetetlen gazdagsága, amely után annyira vágyom.

6. Ezzel a nővel kialakítandó kapcsolat számomra veszélytelen, viszont vagyonhoz juttat. Erre pedig igencsak szükségem van, hiszen alig van miből megélnem. Lehetőségem nyílik tehát vagyonát megszereznem, minden különösebb erőfeszítés nélkül.

7. Ez a nő esztelenül belém szeretett, és rendkívüli módon kíván engem, de ismeri gyenge pontjaimat is. Ha nem kezdek vele viszonyt, biztosan elmondaná mindenkinek hibáimat, hogy tönkre tegyen. De még az is elképzelhető, hogy valamilyen hazugságot találna ki, amelyből nehéz lenne tisztáznom magam. De még a férjét is ellenem ingerelheti, aki igencsak hatalmas ember, és teljesen a felesége uralkodik fölötte. Rábeszélheti arra is, hogy az ellenségemnek fogja pártját, de ezt megteheti ez a nő is.

8. Ennek a nőnek férje viszonyt folytatott asszonyaimmal, most hát megbosszulom, és elcsábítom én is az ő feleségeit.

9. A király rám parancsolt, hogy végezzek egy ellenségével. Ez az ember ennél a nőnél bújt meg. Most a nő segítségével megölhetném a király ellenségét.

10. Ez a nő igen nagy hatással van arra a lányra, akit szeretek. Segítségével közelébe kerülhetnék.

11. Ennek a nőnek lehetősége van arra, hogy megszerezzen nekem egy lányt, aki gazdag és szép, de akinek közelébe sem kerülhetek, mivel más férfi van az életében.

12. E nő férjének barátja nekem ellenségem. Féltékennyé teszem a férjet, felhívom a figyelmét arra, hogy az asszonynak és az ellenségemnek valami közük van egymáshoz. Ezzel biztos, hogy ellenségekké válnak.

A fent felsoroltak és a hozzájuk hasonló okokból lehet más feleségéhez fordulni, ez megengedett dolog, de mindenképpen csak különleges okok esetén, nem pedig pusztán testi vágy kielégítésére.

A nemi élvezetre alkalmas nőkhöz (nájikákhoz) tartozik még az olyan nő, aki egy miniszternek kitartottja, de az az özvegy is, aki más férfiakat is figyelmében részesít azon kívül, akit rendszeresen látogat. Ide tartoznak még a nyilvános nők lányai, és a szűz szolgálólányok. A szerzo a nájikák közül csak a leányt, a nyilvános nőt és az oly nőt, akihez különleges céllal fordul a férfi, ismeri el.

Vannak viszont olyan nők is, akiktől tartózkodni kell, akikkel nem ajánlatos nemi kapcsolatot teremteni. Távol kell tartania a férfinek magát: a leprásoktól; az elmebetegektől; a kasztjából kitaszítottaktól; olyanoktól, akik a rájuk bízott titkokat képtelenek megőrizni és elmondják másoknak; azoktól a nőktől, akik nyilvánosan kifejezik vágyukat a nemi közösülésre; a túlságosan fehér bőrű nőktől; a túlságosan sötét bőrű nőktől; a nem kellőképpen tisztálkodó nőktől. De tilos viszonyt folytatni közeli rokonnal, vagy akivel baráti viszonyban állnak; vezeklő életmódot folytatókkal, és végül, tanult bráhmannal (az olyan nő, aki a természet megszemélyesített erőit imádja és a lélekvándorlást tanítja) vagy a király feleségével.

Általában szabadon élvezhetők az olyan nők, akiknek már öt férfivel volt viszonyuk. Persze ez alól is kivételnek számítanak a rokonok, a tanult bráhmanok és a király feleségei.

Barátok lehetnek azok, akikkel gyermekkorban együtt játszottak, lekötelezettek, hasonló ízlésű és hajlamú egyének, volt iskolatársak, olyanok, akik ismeri titkainkat és hibáinkat, s akinek mi is ismerjük titkait és hibáit, dajkánk fia, azaz tejtestvérünk, valamint családunk régi barátainak fia.

Az igazi barátok azok, akik mindig igazat mondanak, és ez nem változik meg az idő múlásával sem, aki megingathatatlan, aki együtt ért terveinkkel, ne legyen irigy, ne tudják mások befolyásolni azaz eltántorítani, és a rábízott titkainkat megőrzi.

Csárájana szerint a polgár legyen jó viszonyban a mosodásokkal, a borbélyokkal, a tehénőrzőkkel, a virágárusokkal, a gyógy- és illatszerkereskedőkkel, a bétellevélárusokkal, a kocsmárosokkal, a kolduló szerzetesekkel, a píthamardákkal, vitákkal és vidusakákkal, valamint ezek feleségeivel is.

A bizalmas küldönc találékony és okos ember, aki fölismeri mások szándékát, valamint minden tettében meg tudja választani az alkalmas időt és helyet, nem félénk, talpraesett, őszinte, megbízható, és mindent gyorsan megold.

== A szerelmi gyönyör == 

=== A nemi egyesülés osztályozása a méretek, a vágy vagy a szenvedély és az idő szerint === 

A férfit lingájának (hímvessző) nagysága szerint három osztályba sorolják, ezek: a nyúlférfi, a bikaférfi és a csődörférfi.

A nő, jónijának (hüvely) mérete szerint, szintén háromféle lehet: őztehén, kanca vagy nőstényelefánt.

Ezek alapján tehát három egyenlő egyesülés van az egyenlő méretű személyek közt (nyúl-őztehén, bika-kanca, csődör-elefánt), és hatféle egyesülés egyenlőtlen, eltérő méretűek közt (nyúl-kanca, nyúl-elefánt, bika-őztehén, bika-elefánt, csődör-őztehén, csődör-kanca).

Az egyenlőtlen közösülést, amikor a férfi méretei nagyobbak mint a nőé, magas egyesülésnek nevezik. Ha a férfi méretei jóval nagyobbak mint a nőé, nagyon magas egyesülésnek hívják.

Ha viszont a nő méretei nagyobbak a férfinél, alacsony egyesülésről van szó, ha jóval nagyobbak, akkor nagyon alacsony egyesülés jön létre.

A felsoroltak szerint tehát a csődör és a kanca, a bika és az őztehén a magas egyesülést, míg a csődör és az őztehén a nagyon magas egyesülést jelentik, míg az elefánt és a bika, a kanca és a nyúl az alacsony egyesülés, az elefánt és a nyúl egyesülése a nagyon alacsony egyesülés.

A méretek szerint tehát az egyesülésnek kilenc fajtája van. A legjobbak az egyenlők; a legeltérőbbek a legrosszabbak, azaz a nagyon magasak és a nagyon alacsonyak; a többi közepes minőségű, de ezek közül is a magasak jobbak az alacsonyaknál, ugyanis a magas egyesülésben a férfi könnyen kielégítheti vágyát, és nem okoz a nőnek fájdalmat, de az alacsonyban nehezen jut el a kielégülésig.

A szenvedély erőssége, vagyis a testi vágy lehet mindkét nemnél kicsi, közepes és erős, és természetesen mindkét félnél más és más lehet.

Akkor kicsi a férfi szenvedélye, ha nem különösebben vágyik a nemi egyesülésre, és nehezen viseli a nő forró szorítását.

Közepesen szenvedélyes az a férfi, aki hevesebb vérmérséklettel rendelkeznek, erősen szenvedélyes pedig az, aki erősen eltelik vággyal. A nők szenvedélye ugyanilyen.

Az utolsó megkülönböztetés a nemi egyesülésben pedig az a szükséges időtartam, ami alatt eléri a kielégülést mind a férfi, mind a nő. Van, akinek kevés időre van szüksége, hogy a közösülést befejezzék, van akik mérsékelt időt igényelnek és vannak olyanok is, akiknél az egyesülés hosszú időt kíván. Ezek szintén többféle egyesülési változatot jelenthetnek.

A kielégülés más a nőknél és a férfiaknál. A férfiak a magömlés (ejakuláció) által élveznek el, azaz ezután érzik a kielégülést, és a közösülés magától megszűnik, míg a nőknél a férfi folytonos tevékenysége párosulva a szerelmi érzelmekből fakadó gyönyörrel okozza a kéjt.

A nő jobban szereti ha a férfi hosszabb ideig folytatja az aktust, mintha nagyon gyorsan befejezi, ugyanis ez esetben a nő kielégületlen maradhat. Sok nő vágyának, szenvedélyének lecsillapodásához hosszú időre van szükség, ezalatt nagyfokú gyönyört érez, ezért szívesen nyújtja el a folyamatot. De sok esetben a közösülés elején a nő szenvedélye közepes, és alig állja ki szeretőjének erőteljes lökéseit; de szenvedélye fokozatosan erősödik, míg végül már szinte nem tud magáról, és ekkor érzi a vágyat a közösülést befejezésére.

A nő a közösüléskor folyamatosan a gyönyör állapotában van, és a kéjérzet közösülés közben fokozódik, a férfi csak a közösülés végén érez gyönyört. A gyönyör bekövetkezése nélkül nem jön létre fogamzás.

A szerző szerint a két nemnél különböző a gyönyör tudata, és a működés módja is, mivel a férfi tevékeny, a nő pedig a tétlenül tűrő, ami a hím s a nőstény természetében gyökerezik. A működés módjainak különbözőségéből ered a gyönyör tudatának különbözősége is, mivel a férfi azt mondja: &quot;Ez a nő az enyém&quot;, a nő viszont úgy gondolkozik: &quot;Ezé a férfié vagyok.&quot; Hogy különbség van a közösen véghezvitt tevékenységben, a gyönyör közt, az a különböző személyiségekből ered.

A közösülés számtalan fajtája abból adódik, hogy különbözőek a méretek, különböző a szenvedély erőssége és a vágy beteljesedéséhez vezető időtartam. Ebből következik, hogy a nemi egyesülés minden különleges módjában a férfiaknak oly eszközöket és módokat kell alkalmazniuk, amelyet az adott esetben jónak lát.

Az első nemi egyesüléskor a férfi szenvedélye erős, és az idő, melyre szüksége van a kielégüléshez, rövid. Ha aznap megismétli a közösülést, akkor csökken a férfi szenvedélye, és nő az élvezet időtartama. Nőnél gyenge az első közösülésnél a szenvedély, és hosszú időt igényel, de a következő ismétlésekkor fokozódik a szenvedélye, a kielégüléshez vezető időtartam pedig rövidebb lesz.

=== A szerelem különböző fajtái === 

Az emberi dolgokat ismerő férfiak szerint a szerelemnek négy fajtája van. Állandó megszokásból, képzeletből, hitből keletkezett szerelem, és a külső dolgok érzékléséből létrejött szerelem.

Egy cselekvés állandó és folytonos gyakorlásából eredő ragaszkodást, szerelmet nevezzük állandó megszokásból keletkezett szerelemnek. Ilyen a nemi közösülés megszokásából keletkezett szerelem, de ugyanilyen az ital és a szerencsejáték szenvedélye is.

A képzeletből támadt szenvedély kizárólag a gondolatokból ered. Ilyen például a szenvedély, amit némely férfi, nő és a kasztráltak éreznek a szájközösülés iránt.

A hitből és tapasztalásból létrejött szerelem két szerelmes kölcsönös ragaszkodása, mivel mindkét fél a másikban látja kiegészítő felét.

A külső dolgok érzékelése folytán általa okozott élvezet felülmúlja azt az élvezetet, amelyet a szenvedély többi fajtája kelt, és csak a külső érzékelésen át jöhet létre.

=== Ölelés és csók === 

A szerelem művészetét tárgyaló tankönyvnek (a Káma-Sásztrának) azt a részét, amely a nemi egyesülést tárgyalja, &quot;Hatvannégy&quot;-nek is hívják, mivel néhány régi szerző azt állítja, hogy ez a rész a tankönyvben hatvannégy fejezetből áll. De akadnak, akik azt állítják, hogy e rész nyolc szakaszt tárgyal, úgymint az ölelést, a csókot, a karmolást és a csípést, a harapást, a különféle fekvésmódokat, a különböző hangokat, a férfi szerepét játszó nőt és a szájközösülést. E nyolc szakasz mindegyike ismét nyolc szakaszra oszlik, ennek szorzata pedig szintén hatvannégy, és innen kapta a nevét. A &quot;Hatvannégy&quot; első szakasza tehát az ölelés.

Az ölelés a két nemet egyesítő, kölcsönös vágy jele, amely lehet érintkező, érintő, dörzsölő és szorító ölelés.

Érintkező ölelés az, amikor egy férfi valamilyen ürüggyel a nő mellett megy el, és felső testével mintegy &quot;véletlenül&quot; hozzáér.

Érintő ölelésnek nevezik azt, mikor egy nő lehajol, mintha föl szeretne venni valamit, és keblével megérinti az előtte lévő férfit.

Ez a kétfajta ölelés olyanok között fordul elő, akik még nem ismerik egymást, vagy még nem beszélnek egymással.

Ha két szerelmes sétálgatás közben egymáshoz dörzsöli testét, ez a dörzsölő ölelés.

Szintén sétálgatás közben következhet be a szorító ölelés, amikor az egyik fél a másik testét erősen valami falhoz vagy oszlophoz szorítja.

E két utóbbi ölelési módot azok alkalmazzák, akik tisztában vannak egymás szándékaival.

Szeretkezéskor szintén négyféle ölelés szerepelhet, mégpedig:

A &quot;kígyófonódás&quot;, mikor a nő ráfonódik a férfira, mint a kígyó a fára, megöleli a férfit, és szenvedélyesen néz rá, a férfi fejét maga felé vonva halk sziszegő hangot hallat.

A &quot;fárakúszás&quot;-nál a nő egyik lábát a férfi egyik lábára, a másikat pedig a férfi combja köré helyezi, karjaival átöleli a férfi derekát, és a vállát, közben galambturbékoláshoz hasonló hangot hallat.

Ez a két ölelési mód akkor jöhet létre, ha a férfi áll.

A &quot;a szezám- és a rizsszemek keveredése&quot;-kor a szerelmesek ágyban fekve szorosan összeölelkeznek, egymást átfonják karjukkal s lábukkal.

A &quot;tej és víz vegyüléséről&quot; akkor van szó, ha a két nem között heves szenvedély lángol föl, és nem törődnek azzal, hogy az öleléssel fájdalmat okoznak-e a másiknak, és olyan erővel ölelkeznek, mintha be akarnának olvadni a másik testébe. Ez az ölelésmód létrejöhet akkor, ha a férfi ölében ül a nő, vagy előtte áll, vagy ágyban fekszenek.

E két utóbbi ölelést nemi egyesülés idején alkalmazzák.

Megemlítenek még négy ölelésmódot, amelyek a test egyes tagjaival történik.

Ezek:

a combok ölelése, mikor a másik fél egyik vagy mindkét combját saját combja közé szorítja,

az ágyék ölelésekor a férfi saját ágyékát a nő ágyékához szorítva ránehezedik, csipkedi, harapja, üti vagy csókolja,

a keblek ölelése esetén a férfi a mellét a nő kebléhez szorítja,

a homlok ölelésének azt nevezik, amikor az egyik szerelmes a száját, homlokát a másik szájára, homlokára teszi.

Vannak a nemi gyönyör pillanataiban alkalmazandó ölelések, amelyek a szerelmi szenvedély fokozására szolgálnak. Nincs megállapított sorrendje vagy időpontja az ölelésnek, csóknak és a csípésnek, ezeket rendszerint a nemi egyesülés előtt alkalmazzák, míg az egyesülést ütések és különböző hangok kísérhetik.

A szerző véleménye szerint minden az adott pillanatban jó, mivel a szerelem nem törődik sem a sorrenddel, sem az idővel.

Az első közösülés alkalmával nem szabad túlzásba vinni sem a csókot, sem az előbb felsorolt dolgokat, de túl soká folytatni és váltogatni sem szabad őket.

Az ismételt szeretkezésekkor viszont nem kell mérséklettel élni, sőt, hosszasan lehet alkalmazni minden fogást a vágy gerjesztésére, akár egyszerre mindet.

A csók a testen bárhova adható (homlok, szem, arcok, nyak, keblek, ajkak, combok köze, karok, köldök stb.)

Fiatal lányoknál a csók lehet egyszerű, reszkető és érintkező.

Egyszerű csókról van szó, ha a leány szájával csupán megérinti szerelmese száját.

Reszkető csóknál már kissé bátrabb a fiatal lány, csók közben alsó ajkát mozgatja, a felsőt nem.

Érintkező a csók, amikor a leány szemét lehunyva szerelmesének ajkát nyelvével érinti, és a férfi kezébe teszi kezét.

Felsorolnak még másféle csókokat is, úgymint:

egyenes csók, amikor a szeretők ajkai egyenesen és közvetlenül érintkeznek,

hajló csók, amikor a szerelmesek egymás felé hajtják fejüket, és így csókolják meg egymást,

elforduló csókról akkor beszélnek, amikor a szeretők egyike elfordítja a másik arcát és kezével megfogja a fejét és állát, és ekkor csókolja meg,

a szorító csóknál a szeretők ajka erősen összetapad, és

az erősen szorító csók, ha az egyik szerető két ujja közé fogja a másiknak alsó ajkát, és miután azt nyelvével megérintette, száját rendkívül erősen rányomja.

A csókban játszani is lehet, pl., hogy melyikőjük tudja hamarabb megkaparintani a másik száját. Ha ez a férfinek sikerül, akkor a nő úgy tesz, mintha sírna, eltolja magától szeretőjét, hátat fordít neki, és duzzogva mondja: &quot;Csináljuk még egyszer&quot;.

Ha a férfi a nő felső ajkát csókolja meg, mialatt a nő az ő alsó ajkát csókolja, ezt felső ajakcsóknak hívjuk.

Összeszorító csók a neve annak, mikor a szeretők egyike a másiknak mindkét ajkát a saját ajka közé veszi.

Nyelvcsata esetén az egyik szerelmes csók közben nyelvével megérinti a másik nyelvét, és amaz viszonozza.

A különböző testrészekre adott csók is négyféle lehet, mégpedig: mérsékelt, összehúzó, szorító és gyengéd.

Vágygerjesztő csók az, amikor a nő nézi alvó szeretőjének arcát, és megcsókolja, ezzel tudtára adja szándékát, illetve vágyát.

Elterelő csókról beszélünk, mikor a szerelmes nő szeretőjét akkor csókolja meg, amikor az mással van elfoglalva, vagy másfelé néz. Ezzel eltereli a férfi gondolatait arról amivel éppen foglalkozik, vagyis a szerelemre irányítja.

Az ébresztő csók az, amikor a későn hazatérő férfi alvó kedvesét megcsókolja, hogy tudtára adja vágyakozását. Persze a nő színlelheti az alvást is szeretője érkezésekor, mert így megismerheti annak szándékát.

Szándékot eláruló csóknak azt nevezik, amikor valaki szerelmesének képét, tükörképét, vagy a víz színén látszó képmását csókolja meg.

Helyettesítő csók a neve annak a csóknak, amikor a szerelmes jelenlétében mondjuk egy gyermeket, képmást, szobrot csókol meg valaki.

Az érzést mutató csók esetében a nő az arcát a szeretője combjára teszi, mintha aludni akarna, hogy ezzel felébressze a vágyat, és megcsókolja a férfi combját vagy nagy lábujját, de az is az, mikor a férfi egy társaságban a nőhöz lép, és megcsókolja annak egyik ujját.

Véső következtetés: mindent, amit a szeretők egyike tesz a másikkal, ennek viszonoznia kell; azaz, ha a nő megcsókolja a férfit, a férfinak is meg kell csókolnia a nőt.

=== A csípés és karmolás === 

Szenvedélyes szeretőknél fordul elő a körömmel való nyomás és csípés, amihez társulhat a harapás is. Főleg első látogatáskor fordulhat elő, vagy elutazás előtt a búcsúzásnál vagy visszaérkezéskor, vagy kibéküléskor. Az ennek következtében hátrahagyott nyomok formájuk szerint lehetnek:

hangzó csípés (mikor nem marad nyom utána, csak a szőr mered fel a köröm érintésére), félhold (amikor a köröm nyoma félhold alakú), kör (egymással szemben két félhold alakú körömnyom), vonás (vonal alakú a köröm nyoma), tigriskarom (a köröm görbült vonalat hagy a bőrön), pávaláb (amikor öt körömmel egyetlen hajló vonalat hoznak létre), nyúlrúgás (az öt köröm öt egymás melletti nyomot hagy a bőrön), kéklótuszlevél (két domború oldalával egymásnak forduló körömnyom). Ezeket általában különféle helyeken alkalmazzák a testen, például a hónalj alatt, a nyakon, a kebleken, az ajkakon, a csípőn és a combokon, de ha a szenvedély heve elragad valakit, nem kell törődnie azzal, hogy hol csípi meg kedvesét.

A körömnek természetesen kifogástalannak kell lennie, vagyis a tökéletes köröm jellemzője, hogy fénylő, rendesen nőtt, tiszta, teljes, domború, lágy és gondosan lereszelt, nem túl hosszú, és nem túl rövid.

Az emlék jelének nevezik azt, amikor elutazás előtt szeretője combjára vagy mellére egymás mellett három vagy négy vonást karmol.

Mivel a körömnyomok oka a szerelem, képtelenség az összes előforduló változatot felsorolni, olyan sokféle létezik.

A szerző azt tartja, hogy a szerelemben a változatosság szükséges dolog, az eszközök változatossága pedig előidézi és fokozza a szerelmet.

A kéjnők azért olyan kívánatosak, mert igen jártasak a különböző eszközökben és eljárásokban.

Férjnél lévő asszonyokon nem szabad meglátszani a körömnyomoknak, de testük titkos részein lehet bizonyos különleges nyomokat hátrahagyni, emlékeztetőül.

Mindkét nembeli egyénben vágy ébredhet a másik iránt, ha körmök vagy fogak nyomait látja a másik testén, vagyis az egyik legalkalmasabb dolog a vágy fokozására.

=== A harapás és egyéb szerelmi eljárások === 

A testnek minden része alkalmas a harapásra, kivétel a felső ajak és a száj belseje.

Kellemesebb elviselni a harapást kifogástalan, hófehér, rendben és tisztán tartott fogaktól, mint hiányos, kicsorbult és nem kellően tisztáktól.

A harapás különböző fajtái a következők :

Rejtett harapás, amikor a harapás után, csak élénkpiros folt marad a bőrön.

Dagadt harapás az, ha a harapás két oldalán a bőr benyomódik.

Pont-harapás a bőr egészen kis felületének megharapásakor keletkezik.

Pontozott vonalnál a bőr kis felületén az egész fogsor nyoma megmarad.

A korall (a fog) és kösöntyű (az ajak) harapás az, amikor a harapás a fogakkal és ajkakkal egyidejűleg történik.

Gyöngysor harapás jön létre akkor, ha az összes fog nyoma meglátszik.

Általában a kebleken alkalmazott harapás a szétfoszló felhő, amely egyenetlen kör alakú fognyomokat hagy.

Vadkanharapásnál a harapás nyomai több, kiterjedt sorban egymás mellett láthatók, és a harapásnyomok közei pirosak.

E két utóbbi harapással az igen szenvedélyes emberek élnek.

Szerelmi dolgokban nem árt a férfinak tanulmányoznia, hogy mit tartanak a nők kellemesnek. Vannak olyan nők, akik nincsenek kellemetlen fogásokhoz szokva, és idegenkednek a karmolástól s a harapástól, vannak olyanok is, akik szeretik ha verik őket, vagyis kedvelik az élvezet durva módjait, vannak igen kéjsóvárak, vannak, akik csak gondolatban mernek vágyakozni. Akadnak olyanok, akiknek nagyon hosszú időre van szükségük a közösülés befejezésére, de olyan nők is léteznek, akik gyűlölik a csókot, a karmolást és a harapást, de nagyon kedvelik a nemi egyesülés különféle változatait. Vannak olyanok, akik szeretik az ölelést és a csókolózást, de nem engedik karmolni és harapni magukat, ugyanakkor szeretői lesznek annak, aki veri őket, akadnak szájközösülést szeretők, és léteznek nagyon szenvedélyesek is.

A fentebb említett dolgok, azaz az ölelés, csók stb. közül először csak azokat kell alkalmazni, amelyek a fokozzák a szenvedélyt, később azokra lehet áttérni, amelyeknek kizárólagos célja a mulatság vagy a változatosság.

=== Különböző fekvésmódok és egyesülések === 

A szarvastehén nőnek magas egyesüléskor úgy kell feküdnie, hogy jónija kitáguljon. Az elefánt-nőnek viszont jóniját meg kell szűkítenie alacsony egyesülésnél. E kettő vonatkozik a kanca-nőre is. Egyenlő egyesülésben a szerelmesek a természetes helyzetben fekhetnek.

A szarvastehénnő fekvési módjai:

A szélesre nyitott helyzet az, amikor a nő hátraveti a fejét, és magasra emeli teste középső részét. A férfi hímvesszőjének ekkor nem egyszerre, hanem fokozatosan kell behatolni, hogy a behatolást megkönnyítse.

Kitárt helyzet, amikor a nő fölemelt combjait egészen széttárja, és így jön létre a közösülés.

Indráni helyzetében a nő behajlítja lábszárait és combjait felhúzza egészen teste két oldalára. Ez a helyzet a nagyon magas egyesülésnél is alkalmas. (Indrání Indra felesége. Indra a hindu mitológiában az istenek királya, az ég és az emberek védelmezője az ártó erők ellen.)

Ha az egyesülés feszítő helyzetben kezdődött, de közben a nő kedvesét a combjaival átszorítja, akkor szorító helyzet jön létre.

A kulcsoló helyzet az, ha a nő egyik combját a férfi combja köré teszi.

A kancahelyzetben a nő a férfi lingáját erővel visszatartja jónijában. Ezt csak gyakorlattal lehet elsajátítani.

Vannak azonban még másféle fekvésmódok is, ezek a következők:

Az emelő helyzetnél a nő egyenesen felemeli mindkét combját.

Tátongó állásról beszélünk, ha a nő mindkét lábát a férfi vállára teszi.

Összeszorított helyzetben a nő összehúzott lábait a férfi melle előtt tartja.

Félig összeszorított helyzetben a nő az egyik összehúzott lábát a férfi melle előtt tartja, míg a másikat kinyújtja.

Bambuszhasogatás a neve annak a fekvésmódnak, amikor a nő egyik lábát a férfi vállára helyezi a másikat pedig kinyújtja. Időnként megcseréli a két lábát.

A szögállás az a testhelyzet, amikor a nő egyik lábát a férfi fejére teszi, és a másikat kinyújtja.

Rákállásnál a nő összeszorított lábait a hasára húzza.

Köteghelyzet jön létre akkor, ha a nő combjai fel vannak emelve, és egymásra helyezve.

Lótusz formájú testhelyzetben a nő keresztezi a két lábát.

Forgó helyzet a neve annak, amikor a férfi a közösülés alatt körben elfordul, és folytatja élvezetét anélkül, hogy elhagyná a nőt. A nő pedig nem engedi el a férfi derekát.

A különböző testhelyzeteket fekve, ülve, és állva vízben lehet gyakorolni.

Támaszkodó egyesülésnek nevezik azt a testhelyzetet, amikor az egyesülés állva történik úgy, hogy a férfi s a nő egymás testére, falhoz vagy oszlophoz dől.

Függeszkedő egyesülés a neve annak a helyzetnek, amikor a férfi falhoz támaszkodik, közben a nő a férfi összekulcsolt tenyerére ül és karjaival kedvese nyakát, combjaival pedig derekát öleli át. A nő lábai a falhoz érnek, és ezzel mozgatja magát.

Tehénközösülésnél a négykézláb álló nőre úgy száll rá a férfi, mint a bika. A férfi eközben mindazt csinálhatja a nő hátával, amit a nő keblével szokott. De utánozni lehet a különböző állatok közösülését is, pl. a szamár vad lökemét, a tigris ráugrását, az elefánt súlyos nyomását.

Gruppenszex (csoportos közösülés) a következő lehet:

Egyesített közösülés, amikor a férfi egyszerre két nőt élvez.

Tehéncsorda-közösülésnél a férfi egyszerre több nőt élvez.

Vízi játék: egy hímelefánt közösülése több nőstényelefánttal.

Kecskenyáj-közösülés, szarvascsorda-közösülés, az illető állatok utánzásában állnak.

Grámanériben több fiatal férfi élvez egy nőt, aki esetleg egyikük felesége is lehet. Az élvezet történhet úgy, hogy mind egyszerre élvezi a nőt, vagy egyik a másik után. Az egyik fogja, a másik élvezi, a harmadik a nő szájával foglalatoskodik stb. Ugyanez történik akkor is, ha több férfi van egy kéjnővel. És fordítva is történhet, akkor, ha a királyi hárem hölgyei kezébe véletlenül egy férfi kerül.

Alsó közösülés a végbélnyílásban való közösülés.

A találékony ember megsokszorozhatja a felsorolt közösülési módokat, különféle állatokat és madarakat utánozva.

=== Az ütés, ütögetés különböző módjai és az ezeket kísérő hangok === 

A nemi érintkezés sok esetben kisebbfajta csatához hasonló, ugyanis vannak, akik ütésekkel színesítik az együttlétet. Az ütéseket a vállra, a fejre, a keblek közti részre, a hátra stb. alkalmazzák kézháttal, összehúzott ujjakkal, ököllel és nyitott tenyérrel. Az ütés fájdalmat okoz, ezért panaszhangok kísérik, pl. a közösülés közben, ha a nő nincs hozzászokva a veréshez, folyvást olyan szavakat suttog, amelyek tiltakozást, megelégelést vagy szabadulni akarást fejeznek ki, vagy ilyen szavakat &quot;Atyám !&quot;, &quot;Anyám ! &quot;Ó, anyám !&quot;.

A férfiak jellemző tulajdonsága általános vélemény szerint a durvaság és hevesség. A nőké a gyöngeség, gyöngédség, érzékenység, és arra való törekvés, hogy elkerüljön minden kellemetlen dolgot.

A felcsigázott szenvedély közbeni bántalmazás nyomai sokszor láthatók a női testen.

A szerzo véleménye, hogy alkalmazásuk fájdalmas, barbár és csúf dolog, tehát helytelen alkalmazni.

A felsoroltaknál nincs sorrend, sem határozott szabály. Ha egyszer a közösülés elkezdődött, egyedül csak a szenvedély vezeti az ölelkezők tetteit. A szenvedélyes cselekvések, a szerelmi mozdulatok és mozgások, amelyeket a pillanatnyi izgalom szül, nem határozhatók meg, teljességgel szabálytalanok. A szerelmeseket az egyesülés hevében elvakítja a szenvedély, és megszakítás nélkül folytatják a szerelmi műveletet, nem törődve az önkívületi állapottal. Éppen ezért a férfinak, aki alaposan ismeri a szerelem tudományát, és tisztában van saját erejével, valamint kedvesének gyöngédségével, hevével és erejével is, meggondolva kell cselekednie. Az élvezés különböző módjai nem minden időben és minden személynél helyénvalók.

=== A férfi szerepét játszó nők === . A férfi tevékenysége

Ha a hosszúra nyújtott egyesülés kifárasztja a férfit mielőtt a nő kielégült volna , akkor helyet cserélnek, és a nő kerül felülre. De megteheti ezt a nő akkor is, ha vágyakozik újdonság után, vagy pedig ki akarja a férfi kíváncsiságát elégíteni. Ez történhet úgy, hogy egyesülés közben átfordul a nő és a férfira kerül, úgy, hogy az élvezet félbe ne szakadjon, vagy pedig úgy, hogy már a legelején is ő van felül, és ő játssza a férfi szerepét.

A férfi tevékenysége mindabból áll, amivel a nőnek élvezetet okozhat. Az ágyon fekvő nőnek kioldja ruháit, ha a nő ellenkezik, csókokkal hallgattatja el. Mikor lingája megmerevedik, végigsimogatja a nő bizonyos testrészeit és óvatosan, finoman játszik velük. Ha a nő szégyenlős, és először vannak együtt, a férfi a nő combjai közé csúsztatja kezét, annak ellenére, hogy a nő igyekszik majd összeszorítani azokat. Ha fiatal leányról van szó, akkor a férfi elsősorban a melleivel játsszon, melyeket valószínűleg megpróbál eltakarni a lány a kezével, majd ölelje át a nyakát és a derekát. Ha azonban tapasztalt nővel hozta össze a sors, akkor a férfi minden fogást alkalmazhat, amelyek a helyzetnek megfelelően mindkettőjüknek élvezetet nyújthatnak.

A fiatal lány, ha csókjaival borítja el száját és arcát a férfi, lehunyja a szemét, mivel szégyelli magát. A férfi viszont kiolvashatja az arckifejezéséből, hogy hogyan és mit tegyen ahhoz, hogy az együttlét kellemes legyen. A férfi közösülés közben is tegyen meg mindent, amit megfelelőnek tart.

A nő élvezetének és kielégülésének jelei: elernyedt test, lehunyt szemek, elfeledkezik minden szégyenérzetéről, s egyre jobban vágyik a két szervet oly szoros egyesítésére, amennyire csak lehetséges.

Ha viszont nem élvez, és nem elégül ki, akkor a kezét tördeli, nem engedi hogy a férfi fölkeljen, levert, harap, üt, és folytatja a mozgást még akkor is, amikor a férfi már elkészült. Az ilyen esetben, mielőtt a férfi újra kezdené a közösülést, kezével s ujjával kell játszania a nő jónijával, míg a nő le nem csillapodik, majd ismét bevezetheti a lingáját.

A férfi műveletei közösüléskor:

Amikor a nemiszervek közvetlenül kapcsolatba kerülnek egymással, azt előrenyomásnak nevezik.

Köpüléskor a férfi lingáját kezével fogja, és azt a jóniban körben forgatja.

Alábocsátott jóninál ha a linga felső részét éri, döfésről beszélünk, ugyanez a jóni alsó részén a súrolás.

A nyomáskor a férfi lingájával hosszabb ideig nyomja a jónit.

Ha a férfi lingáját egy bizonyos távolságra visszahúzza, s aztán erősen visszataszítja a jóniba, az a lökés.

Vaddisznótúrásnak nevezik azt, amikor a linga a jóninak csak egyik oldalát dörzsöli.

Ha a linga a jóni mindkét oldalát dörzsöli, az a bikadöfködés.

Verébhajsza a neve annak a műveletnek, amikor a linga a jóniban van, és ott gyorsan előre-hátra mozog, anélkül, hogy a jónit elhagyná.

Még három művelet tartozhat ide akkor, ha a nő játssza a férfit. Ezek: a csiptető, amikor a nő a férfi lingáját jónijában tartva beszorítja, és hosszabb ideig benntartja; a forgócsiga az, amikor közösülés közben, a közösülés abbahagyása nélkül a nő megfordul, mint valami kerék, és hintó a neve annak a helyzetnek, amikor a férfi felemeli teste középső részét, és a nő rajta ülve szintén körben megfordul.

Ha a nő elfárad, homlokát szeretője homlokára teszi, és így marad, anélkül, hogy nemiszerveik elválnának egymástól. Mikor kipihente magát, a férfi visszafordul rendes helyzetébe, és újrakezdi az egyesülést.

Akármennyire tartózkodó is egy nő, és akármennyire titkolja érzelmeit, ha ő fekszik rá a férfira, azonnal elárulja egész szerelmét és szenvedélyét.

=== Szájközösülés === 

A herélteknek két típusa van. Az egyik férfiruhát visel és férfiként viselkedik, a másik nőnek öltözik és teljes mértékben a nőket utánozza. A heréltek között a közösülés a szájban történik. A herélteknek ez egyúttal kenyérkereset is jelent, és úgy élnek, mint a kéjnők, különösen a női ruhát viselők.

A férfiruhát viselő heréltek titokban űzik e tevékenységet, és rendszerint fürdős és kenegető hivatást választanak. Ezek a heréltek azzal az ürüggyel, hogy a vendég testét végig szeretné dörzsölni, átöleli, és magához szorítja a vendég combjait, majd megérinti a vendég lingáját. Ha a vendég lingája megmerevedik, a herélt a kezével játszik vele, hogy ebben a helyzetben megtartsa. Ha a vendég (aki tudja, mit akar a herélt) nem szólítja fel a folytatásra, akkor a herélt hozzákezd a közösüléshez. Ha viszont a vendég parancsot ad a közösülésre, akkor a herélt csak hosszas kérettetés után egyezik bele.

A heréltek által végzett műveletek: A herélt a vendég lingáját kézbe fogja, ajka közé illeszti, és szájával dörzsölgeti (egyszerű közösülés). A linga végét ujjaival fogja, majd ajkával, esetleg fogával is végigharapdálja annak oldalait (oldalharapdáló). A herélt a vendég lingájának végét összeszorított ajkával összenyomja, és úgy csókolja, mintha húzni akarná (külső szorítás). A közösülés újabb formája, a herélt a lingát mélyebbre veszi szájába, és ajkával összeszorítja, majd ismét kibocsátja (belső szorítás). Csók nevű közösüléskor a lingát úgy csókolja a herélt, mint ahogy az ajkat szokás. A simogatás az, amikor nyelvével végigsimítja a lingát, különösen a végét. A lingát félig szájba véve, erősen csókolja és szívja, mangószívásnak nevezik. Az elnyelés pedig az, amikor a herélt a vendég engedélyével a vendég lingáját egészen tövig a szájába veszi, és úgy szorítja, mintha el akarná nyelni.

Vannak férfiak, akik ellentétes irányban fekszenek a nőkkel, és így végzik a szájközösülést.

A felsoroltakat nemcsak a heréltek, hanem a feslett nők, a hajadon maradt szolgálók, valamint a homoszexuálisok is alkalmazzák.

=== Mi a módja az egyesülés elkezdésének és befejezésének === 

Az a férfi, aki a gyönyör céljaira fenntart egy berendezett lakást, virágdíszes és illatos teremben, barátai s szolgái körében fogadja azt a hölgyet, aki tisztán, illatosan, és felékesítve érkezik meg. A férfi kedvesen beszél vele, és megkínálja itallal. Azután leülteti, majd megérinti haját, köntöse szegélyét és finoman átöleli. Ezután elkezdődik a beszélgetés, amelyben burkolt szavakkal kimondott kétértelmű témákon szórakoznak, de csevegnek művészetekről is. A hangulatot tánc és zene kíséri, és ivással is fokozzák. Amikor a nő már kellőképpen felhevült, a férfi elküldi a jelenlévőket, apróságokkal ajándékozva meg vendégeit. Mikor egyedül maradnak, a férfi öleléssel stb. még tovább fokozza a nő vágyakozását, lassan levetkőzteti a nőt, és az előző fejezetekben elmondottak szerint jön a folytatás, vagyis az egyesülés élvezete.

Amikor a szeretkezésnek vége, és lecsillapodott szenvedélyük, rendbe hozzák magukat. Következik a vacsora, amelynek utolsó fogása a gyümölcs. Kiülhetnek a csillagos ég alá is, ahol a férfi megismerteti a nőt a csillagokkal.

Az a szerelem, amelyet megszépít az udvariasság, és a meghitt beszélgetés, még a szeretkezés után is a legnagyobb gyönyör.

A szerelmi egyesülésnek több változata van.

Szenvedélyből fakadó egyesülésről van szó abban az esetben, ha már az első találkozás szenvedélyt ébreszt mindkét félben de csak nehézségek árán találkozhatnak, vagy hosszas távollét után, vagy kibékülés esetén. Ennél az egyesülésnél a szeretők kedve és képzelete szabja meg az együttlétet.

Szerelmet ébresztő egyesülésről beszélünk akkor, ha a csupán közepes kezdeti szerelem a múló idővel válik erőssé.

A mesterségesen létrejött egyesüléskor a már elmondott összes eljárások és fogások alkalmazhatók, mivel a férfi és a nő csak bizonyos célt, az élvezetet akarja elérni a közösülésben, ugyanis mindkettő máshoz vonzódik.

Átvitt egyesülés a neve annak a közösülésnek, amikor az egyesülés teljes időtartama alatt a férfi más nőre gondol, mint akit ölel.

Heréltek módjára történő közösüléskor a férfi csupán a vágyát akarja kielégíteni alacsonyabb kasztbeli nővel, és közben jobb tartózkodni a csóktól és egyéb eljárásoktól.

Alantas egyesülés akkor következik be, ha egy paraszt és egy kéjnő vagy polgár és falusi nő közösül.

Önkéntelenül megnyilvánuló szerelemből eredő közösüléskor az egymáshoz vonzódó nő és férfi közös akarattal adja át magát a szenvedélynek.

=== Szerelmi civódások === 

Az a nő, aki szenvedélyesen szereti a férfit, nem viseli el, hogy a férfi vetélytársnőjéről társalogjon, főleg nem, hogy tévedésből annak nevén szólítsa őt. Ha ez mégis előfordul, nagy civódás tör ki. A nő rendszerint hisztizni, veszekedni kezd. Ilyenkor kísérelje meg a férfi megnyugtatni, és kibékülni szeretőjével és kifejezni az egyesülés iránti vágyát. Minden férfi, aki a hatvannégy művészetben jártas, elnyerhet minden nőt, még a legkiválóbbat is, és elnyeri a nők kedvence címet.

== A feleségszerzés == 

=== Feleségszerzés === 

Az a férfi, aki osztályának megfelelő, szűz lányt vesz feleségül, biztosítja a felhőtlen, zavartalan szerelmi gyönyört, az utódokat, és a vagyont. A lány legalább három évvel legyen fiatalabb nála. Nem árt ha szép, és az sem, ha jó tulajdonságai vannak, ezen kívül legyen egészséges.

Helytelen, ha a férfi első szeszélyét követve nősül meg. Kerülni kell a házasságot álomszuszék, siránkozó lánnyal, és olyat sem szabad feleségül venni, aki nem kedveli a tisztaságot. Az ember akkor lehet boldog, ha olyan leányt vesz el, akihez ragaszkodik, következésképpen tehát azt kell nőül venni, akit szeret.

A lány szülei rendszerint szívélyesen és barátságosan fogadják a kérőket, majd kitűzik a házasság időpontját, ami után a Törvény előírásai szerint létrejön a házasság.

=== Hogyan kell viselkedni, hogy a lány bizalmat érezzen a férfi iránt === 

A házasságkötés után három napig a házastársak tartózkodnak a nemi gyönyörtől, de együtt étkeznek, és fogadják a látogatókat. A tizedik napon a férj egyedül marad nejével, kedvesen beszélgetni kezd vele, hogy felkeltse bizalmát. Tulajdonképpen a férfinek előbb meg kell nyernie nejét, és eleinte tartózkodnia a nemi gyönyörtől. Mivel a nők természettől fogva gyöngék és finomak, gyöngéden kell közelíteni hozzájuk. Ugyanis, ha a férj durván és erőszakosan támad reá, a nő egy életre meggyűlölheti a nemi egyesülést, és ráadásul az egész férfinemet is. A férjnek tehát sok apró figyelmességgel kell körülvenni a fiatalasszonyt, és szelíden közeledni hozzá.

Először rövid ideig csak a fiatalasszony felsőtestét ölelje át. Ha nő ellenkezés nélkül tűri az ölelést, megcsókolhatja szelíden és gyöngéden, nem heveskedve, majd próbáljon beszélgetni vele. Ha már létrejött kettőjük között a bizalom, megérintheti neje keblét. Ha az meg akarja ebben akadályozni, akkor a férj megígérheti, hogy nem tesz ilyet többet, ha megöleli. Ha már ölelkeznek, megsimogathatja nejének különböző testrészeit, majd ölébe emelve, fokozatosan rábírhatja arra, hogy mindenbe egyezzen bele. A férj tehát végigsimogathatja mindenütt a feleségét, és mindenütt csókokkal boríthatja, simogathatja combját, és ha nem ellenkezik, akkor a feleség combjai közé nyúl, és simogatja. Persze mindezt kellő magyarázattal indokolja. De a tulajdonképpeni egyesüléshez még nem fog hozzá. Azután a hatvannégy művészetre tanítja a nejét, és számtalanszor elmondja, hogy menynyire szereti, és hogy milyen régóta vágyódik rá. Megígéri, hogy sohasem fogja megcsalni. Amikor már feleségének félénksége feloldódott, igyekszik úgy egészen birtokába venni, hogy meg ne ijessze, azaz a hímvessző bedugása közben arra is gondol, hogy a nőnek gyönyörűséget szerezzen. Tehát egy fiatal lányban így kell a bizalmat felébreszteni. Az a férfi, aki meg tudja magát kedveltetni a nőkkel, tiszteletben tartja őket, és bizalmat kelt bennük, biztos lehet a nők szerelme felől. Viszont az olyan férfi, aki csak használati tárgynak tartja a nőt, mivel nem ismeri igazán a női szívet, és erőszakkal teszi magáévá a lányt, nem fog viszonzásra találni.

=== Az udvarlás – Az érzések tudtul adása különböző módokon === 

Az udvarlás módja sokféle lehet, és sokféle lehet az érzések másik fél tudomására hozatala is. Ha az ifjú udvarolni kezd annak a leánynak, akit szeret, akkor minden szabadidejében vele van, és különféle szórakozásokkal töltik idejüket. Szedhetnek virágokat, főzhetnek, kockázhatnak, bújócskázhatnak, szembehunyósdit játszhatnak. Nem árt, ha a fiú jó barátságot köt azzal a leánnyal, aki bizalmas barátnője a szeretett nőnek.

Az ifjú járjon mindenképpen a leány kedvében, s szerezzen meg mindent, amit imádottja megkíván. Különféle ajándékokkal lepheti meg, ezek lehetnek virágok, színes labdák, különféle bábúk (fából elefántcsontból, kelméből stb.), főzőedények, faszobrocskák, különféle madarakat, különleges vizeskorsókat, pengető hangszereket, istenképhez állványokat, kis székeket, szantálfát, sáfrányt stb. Az ajándékokat átadhatja négyszemközti találkozáskor, de nyilvánosan is, ha olyanok a körülmények. Ezzel részben meggyőzheti a lányt, hogy mindenre képes érte. Ha ezek után találkára hívja a lányt, és az hajlandó vele találkozni, akkor megmondhatja, hogy azért adta titokba oda az ajándékokat, mert félt a szülők rosszallásától. Mulatságos történetekkel mulattathatja, művészetekről társaloghatnak, táncolhatnak, zenélhetnek.

Csinosan öltözködik, mivel a lányok szeretik a jó modorú, csínos fiúkat.

A felsoroltak az udvarlás eszközei.

=== Milyen jelekből lehet rájönni arra, hogy a leány belénk szeretett? === 

Először is, soha nem néz a lány egyenesen a férfi szemébe, és ha észreveszi, hogy a férfi nézi, akkor elpirul. Viszont valami okot mindig talál arra, hogy úgy forduljon meg, hogy a férfi láthassa formás alakját, amikor pedig a férfi távozik, titokban utánanéz. Ha a férfi valamiről kérdezi, lehajtja fejét, és igen halkan felel. Észrevehetően szívesen időzik a férfi társaságában, viselkedésével mindent megtesz, hogy felhívja magára a figyelmet. Ha a társaságban jelen van egy gyermek, akkor ölébe ülteti, megöleli és megcsókolja, kedvesen társalog a férfi barátaival. Ügyel arra, hogy a férfi csak csinosan öltözve lássa. A férfitől kapott ajándékok valamelyikét állandóan viseli.

Ha a férfi a felsorolt jelek alapján megértette, hogy a lány is gyöngéd érzelmeket táplál iránta, kövessen el mindent, hogy magához láncolja.

=== Mit kell a férfinak tennie, hogy a leányt elnyerje, és mit kell tennie a lánynak, hogy uralkodjon a férfi felett === 

Amikor a leány már külső jelekkel elárulta szerelmét, a férfinak teljesen meg kell hódítania, mégpedig a következő módokon:

például a különféle szórakozások alkalmával jelentősen megfogja a leány kezét, vagy érintő ölelést alkalmaz, vagy szerelmeseket rajzol. Ha fürödni mennek, akkor a lánytól távolabb a víz alá bukva közelíti meg a lányt, és mellette bukkan fel, de csak azután miután megérintette kezével. Bárhol is vannak, igyekszik mindig valamilyen ürüggyel megérinteni. Ha sötétben, valamilyen elhagyott helyen találkoznak, akkor szerelmet vall neki, és szerelmeskedni kezd vele, de nem erőszakosan, nehogy zavarba hozza a lányt. Amikor már tudja, hogy a lány szereti, megüzeni, hogy beteg, és kéri, hogy látogassa meg.

Mikor már biztos benne, hogy a leány szereti, betegnek tetteti magát, és elhívja, hogy beszéljen vele. Ekkor sokatmondóan megfogja a lány kezét, megkéri, hogy adja oda a gyógyszerét. Amikor pedig a lány hazaindul, szépen kéri, hogy újból látogassa meg. Három-négy napig folytathatja ezt a férfi, és amikor a lány hozzászokott a látogatásokhoz, akkor a férfi hosszasan beszél a szerelemről. Azután pedig, amikor a lány már teljesen behódolt, a férfi hozzákezdhet, hogy a magáévá tegye, és élvezze.

A szerző szerint minden nő kapható, ha kellő helyen és időben találkozik négyszemközt a férfival.

Az olyan fiatal lányoknak, akik jó tulajdonságokkal rendelkeznek, a nevelésük is megfelelő, de vagyontalanok, és emiatt kevesen forgolódnak körülöttük, vagy árva lányok, maguknak kell kezükbe venni sorsukat. Ha a lány talál egy rendes, tisztességes, jó tulajdonságokkal bíró férfit, mindent meg kell tennie, hogy megszerettesse magát vele. Úgy rendezheti dolgait, hogy véletlenszerűen egyedül maradjanak, ekkor kedveskedve kínálgathatja, beszélgetés közben megmutathatja, mennyire jártas minden művészetben még a körömnyomásban és karmolásban is. Olyan dolgokról beszélgetnek, amely érdekli a férfit. Egyre azonban szigorúan vigyázni kell, mégpedig arra, hogy sohasem szabad fölkínálkozni, sem a közeledést kezdeményezni, mert esetleg a férfi visszautasíthatja.

Ha viszont a férfi viszonyt szeretne kezdeni vele, és megöleli, akkor tegyen úgy, mintha mit sem tudna arról, a férfi mit akar. Ha a férfi meg akarja csókolni, akkor illik ellenkeznie, és ha arra kéri, hogy legyen az övé, akkor nagyon ellenkezve ugyan, de megengedi, hogy megérinthesse titkos testrészeit. Amikor viszont a lány már biztos abban, hogy elnyerte a férfi szerelmét, és ez később sem változik meg, akkor odaadhatja magát, megígértetve vele, hogy nőül veszi.

Az olyan lány, akinek sok udvarlója van, olyanhoz menjen feleségül, akit szeretni tud, és akinek engedelmeskedni is tud, és aki szerinte gyönyört adhat neki.

Az érdekházasságok esetén sohasem fog ragaszkodni urához, még akkor sem, ha az jó tulajdonságokkal rendelkezik, vonzó külsejű, egészséges és még tetszeni is akar nejének. A feleség kiélvezheti a gazdagságot, az élet kellemes oldalát, de azért más férfiak is lehetnek életében.

Az olyan férfiak, akik nagyon szeretnek utazni, akik szenvedélyes szerencsejátékosok és egyedüli élvezetük a szórakozás, vagy durva lelkű, azok jobb, ha nem házasodnak meg.

Egy lány, akárhány szeretője is volt, olyan férjet választ magának, akinek tulajdonságai megnyerték tetszését, aki uralkodhat fölötte, mivel szerelemből házasodnak.

=== Különböző házassági formák === 

A kerítő szerepét játszó bizalmas barátnő abban az estben lép be a két fiatal életébe, amikor ritkán találkozhatnak négyszemközt. A barátnő a férfival beszélgetve dicséri a leányt, a lány jellemét, szépségét, tehetségét, ügyességét, amivel szerelmet kelthet a lány iránt. A leánynak viszont a férfi kiváló tulajdonságait ecseteli, majd lekicsinylően beszél a többi hódolóról. Idézeteket hoz fel a régmúlt időkből, amikor saját választottjával élt boldogan a feleség. Elmondja, hogy milyen boldogság várna rá és milyen jólét, szeretet a férfi oldalán, ha esetleg beleszeretne. Mindent amit tud, elmond a férfiről, elmondja, hogy milyen helyeket látogat, azt is, hogy mennyire igyekszik találkozni vele, hogy láthassa.

=== A házasság formái === 

A férfi a meghódított lányt titokban nőül veheti, vagyis a szülők tudomása nélkül, és tanúk nélkül, majd ezután közli szüleivel az eseményt. (A hinduk házasságkötési módjának egyike, amikor a férfi tüzet hozat egy brahman házából, a földet beszórja kusafűvel /az áldozatoknál használt sásszerű fűvel/ és tűzáldozatot mutat be, majd a vallási törvény előírásai szerint feleségül veszi a szeretett lányt, ezután közli a szülőkkel, hogy mi történt. A tűz előtt ünnepélyesen köttetett házasság épp úgy nem semmisíthető meg, mint az egyéb hivatalos házasság.)

Ha a leány nem tud határozni, vagy nem akarja megmondani, hogy hajlandó férjhez menni a férfihoz, akkor a férfi a következőket teheti:

A legelső kínálkozó alkalommal valamilyen ürüggyel elhívja magához a lányt, és titkon megesküszik vele a fentebb leírt módon.

Ha a lányt másnak ígérték, és már közel a házasság napja, tulajdonképpen leányszöktetésre kerül sor, és szintén titokban megesküsznek.

Ha a szeretett lánynak fiútestvére van, aki hasonló korú mint a férfi, és igencsak kicsapongó életet él, ezt támogatja, segítségére van, aztán alkalomadtán elmondja neki, mennyire szereti testvérét. Majd a fiútestvér kíséretében megjelenő lánnyal szintén titkos házasságot köt.

De megteheti azt is, hogy leitatja a lányt, elhívja valamilyen magányos helyre, és még mielőtt a lány kijózanodna, élvezi a szerelmét, majd titokban összeházasodik vele.

El is raboltathatja a lányt, s mialatt az még alszik, magáévá teheti, ezt követően köthet vele titkos házasságot.

A kirándulás is kihasználható, mivel a lányt kísérőket megfutamítva elrabolja a lányt, ezután házasságra lépnek.

A felsorolt házasságok feltételt nem ismerő szerelemből jönnek létre.

=== A feleség – Hogyan él egy erényes asszony=== 

Az az erényes nő, aki szereti férjét, eleget tesz ura kívánságainak, és mindenek felett szereti, vállalva a családi élet belső gondjait. Tisztán tartja az egész házat, ügyel mindenre, egész otthonában tisztaság és rend uralkodik. Ha a házat kert veszi körül, a kert is gondozott, és ha lehet, konyhakerti növényeket termeszt benne. Férje szüleivel, hozzátartozóival, barátaival kedvesen viselkedik. Ha mindezt megteszi, a ház urának szívét teljes egészében magához bilincselheti.

Természetesen kerülnie kell mindenféle kapcsolatot kicsapongó nőkkel, jósnőkkel, vajákos asszonyokkal. Mindig a férje kedvenc ételeit készíti el, de figyelemmel van arra is, hogy mi árthat neki. Ha meghallja férje közelgő lépteit elébe siet, szeretettel üdvözölve őt. Társaságba mindig együtt járnak, és urának beleegyezése nélkül soha nem hív meg senkit, és meghívásokat sem fogad el. Együtt mennek el esküvőkre és ünnepségekre is. Ha szeretne valamilyen kedvtelésnek hódolni, vagy részt venni valamilyen játékban, mindig megkérdezi férjét.

Bármennyire megbántja a férje, sohasem illeti túlzott szemrehányásokkal és nem használ sértő szavakat sem. Főleg nem veszekszik, mert semmi sem kelti fel jobban egy férfi ellenszenvét, mint az asszony házsártoskodása, és a veszekedés veszekedést szül. Kerülje a megjegyzéseket, a haragos pillantásokat, ne morogjon. Legyen mindig gondja arra, hogy ápolt, tiszta és csinos legyen. Ez érvényes a hálószobára is.

Nem illik arról beszélnie mások előtt, hogy mennyi a vagyonuk, és főleg férje rábízott titkait őrizze meg. Igyekezzen más asszonyokon túltenni megjelenésben, ügyességben, főzésben, és minden egyébben. Próbálja beosztani jövedelmüket. Ha földjük van, akkor ügyel a kinti munkára, esetleg a nyájakra, a járművek karbantartására, számon tartja a napi kiadást és bevételt.

Kedvesen fogadja a látogatókat, a férje barátait, férje szüleivel szemben tisztelettudóan viselkedik, teljesíti kívánságaikat, nem mondj soha ellent nekik. Kevés szóval, de nem ridegen beszél velük.

Az asszony ne legyen hiú, és ne csak saját élvezeteire gondoljon. Legyen jóindulatú.

Valahogy így él egy erényes asszony.

== A feleség == 

=== Hogyan kell viselkedni az erényes asszonynak a férj hosszabb távolléte alatt === 

Abban az esetben, amikor a férj elutazott, nem öltözködik kihívóan, és akármennyire vágyódik férje után és szeretne híreket hallani róla, otthoni teendőit nem hanyagolja el. Ritkán jár társaságba, és akkor is csak indokolt esetben. Amikor pedig a férje megérkezik, akkor is egyszerű ruhában, kedvesen fogadja.

=== Hogyan kell viselkednie a legelső feleségnek a többi feleséggel, és hogyan kell viselkednie a legújabb feleségnek a régibbi feleségekkel szemben === 

Hindu szokás szerint, a férfi új feleséget vehet maga mellé még neje életében akkor,

ha az asszony nehezen elviselhető természettel bír, vagy undort érez neje iránt, ha az asszony képtelen gyermeket szülni, vagy ha egymás után csak leánygyermeknek ad életet, esetleg a férfinek nem elég egy asszony.

Hogy mindez ne forduljon elő, mindjárt a házasság legelejétől a nőnek iparkodni kell, hogy magához láncolja férje szívét. Ezért mindig jókedvűen és okosan viselkedik. Ha viszont képtelen gyermeket szülni, akkor ő tanácsolja, hogy legyen egy másik asszony is. Amikor erre sor kerül, akkor, az előbbi feleség elismeri az új asszony előjogait, és nővérének tekinti. Nem szabad kimutatnia féltékenységét, ha az ura az új feleséggel szórakozik. Az új asszony gyermekét úgy gondozza, és úgy bánik vele, mintha a sajátja lenne. Az új asszony hozzátartozóival szemben is szeretetre méltóan és jóságosan viselkedik.

Az új asszony a férje régebbi feleségét szinte anyjaként fogadja el. Mindent megbeszél vele, sőt még a férjéhez is csak akkor közeledik, ha a régi asszony engedélyt ad rá. Igen gondosan felügyel az első asszony gyermekeire, jobban mint a sajátjára, és megőrzi mindazon titkot, amit a régi asszony rábízott. Ha kettesben marad férjével, teljes mértékben a kedvét keresi, és nem tesz megjegyzést arra, és ki sem mutatja, hogy mennyire bántja, hogy nem ő az egyetlen, sőt kéri férjét, hogy legyen jó a régi feleséghez is. Iparkodjon tanúk nélkül kivívni férje kegyeit, mert esetleg a régebbi feleség haragra gerjedhet iránta.

=== Az újra férjhez ment özvegy viselkedése === 

Ha egy özvegy nem képes testi vágyainak ellenállni, és egy számára megfelelő férfihoz kapcsolja életét, de az nem rendelkezik azokkal a tulajdonságokkal amelyeket feltételezett róla, kereshet magának újabb férfit.

A szerző azt írja, hogy az özvegy bárkihez feleségül mehet, aki tetszik neki, és úgy gondolja, hogy boldoggá teszi.

Házasságkötés után megvendégeli a ház barátait, amelynek költségét férje vagy ő fedezi, és kölcsönösen megajándékozzák egymást. Viselheti a saját ékszereit vagy a férjétől kapottakat. Jóságos a régebbi feleségekkel szemben, bőkezű a szolgákkal, kedves a ház barátaival. A régi feleségek gyermekeit úgy gondozza, mint a sajátját. Részt vesz mindenféle társas összejövetelen, ünnepségen. Megmutatja, hogy ő ismeri legjobban a hatvannégy művészetet. Ha viszont férjével nézeteltérése támad, nem veszekszik vele, hanem amikor kettesben maradnak, akkor felhasználja a hatvannégyféle gyönyörkeltés módját.

Ha a házasság tönkremegy, és a nő elhagyja férjét, nem vihet magával semmit, csak azt az ajándékot, amit férjétől házasságkötéskor kapott. Viszont ha a férj hagyja el az asszonyt, az asszony megtarthat mindent.

=== Annak az asszonynak magatartása, akit a férje elhagyott, azaz akit nem szeret === 

Az elhagyott asszony férje kedvenc feleségével szövetkezik. Megtanítja a hatvannégy művészetre, amelyeket igen jól ismer. Vigyáz férje gyermekeire, és ráveszi barátait, hogy hozzák férje tudomására, mennyire szereti még mindig. Csak akkor keresi fel éjszaka férjét, ha ez a férje óhaja. Nem tesz szemrehányást a férje viselkedéséért. Jókedvűen, szenvedélyesen viszonozza férje ölelését, és megtesz mindent, amit férje kíván.

=== Hogyan viselkednek a királyi hárem asszonyai === 

A háremben a szolgálólányok a királynak virágkoszorúkat, kenőcsöket és köntösöket adnak át azzal, hogy ezeket úrnőik küldik. A király, miután elfogadja a küldött dolgokat, a szolgálóleányoknak ajándékozza. Délután a király szépen felöltözve meglátogatja a háremhölgyeket, akik szintén kicsínosítják magukat. A király elbeszélget a háremhölgyekkel, majd meglátogatja a kéjnőket, és a táncosnőket is.

Hogy éjszakára melyik feleségre kerül a sor, annak kiválasztása a következőképpen történik:

A déli álmából felébredő király elé lép egy szolgálattevő nő, aki bejelenti, hogy melyik feleségen van a sor, hogy vele töltse az éjszakát. Ezzel a szolgálattevő nővel együtt a többi feleség szolgálólányai is megjelennek, és lerakják úrnőik illatszeres edényeit, amelyből a király egyet kiválaszt, ezzel értésére adva az illető nőnek, hogy most rajta van a sor.

Az ünnepségeken a király feleségeit egyforma tisztelet övezi, viszont a palotából nem távozhatnak egyedül, idegen nő pedig nem teheti be lábát lakosztályukba, csak abban az esetben, ha ismerős.

=== Hogyan viselkedik a férj, ha egynél több felesége van === 

Ha egy férfinek több felesége van, egyformán kell mindegyikkel bánnia, és ne meséljen egyik feleségének sem a másikról. Ne adjon alkalmat arra sem, hogy vetélytársnőikről rosszat mondjanak. Ilyenkor rendre kell őket utasítani. Feleségeit különbözőképpen nyerheti meg magának. Az egyikkel bizalmaskodik, a másikkal figyelmes, majd a harmadikat bókokkal halmozza el, ajándékokkal lepi meg, és a szerelmi egyesülés okozta élvezet folytán magához láncolja mindegyiket.

=== Más férfinek a felesége === 

Már a könyv elején felsoroltuk, hogy milyen esetekben lehet más ember feleségéhez fordulni, de azt is szem előtt kell tartani, hogy könnyen elnyerhető-e a feleség, mennyire érdemes törtetni utána, és milyen a természete. Mindez kiegészül azzal, hogy akkor is fordulhat a férfi más ember nejéhez, ha a saját életét, egészségét veszély fenyegeti a nő iránt érzett fokozódó szereleme folytán. A szerelem tíz fokozatának kísérő tünetei a következők lehetnek:

A szemek szerelme, lelki vonzalom, a nap minden pillanatában csak a nőre gondol, emiatt álmatlanság gyötri, lefogy, magába vonul, vagyis nem jár szórakozni, szinte megtébolyodik, önkívület gyötri, végül bekövetkezhet halála is.

== A más felesége == 

=== Milyen tulajdonságok jellemzőek a férfiakra és nőkre === 

A női külső sokszor tévedésbe ejti a férfiakat, ezért a viselkedés, gondolkodásmód alapján kell megítélni a nőket, nem pedig külsejük alapján.

Vannak akik úgy gondolják, hogy a nők szerelmi vágyat éreznek ha meglátnak egy szép férfit, éppúgy, mint a férfiak, ha meglátnak egy szép nőt, de általában ez ennyiben is marad. A nő nem tesz kezdő lépéseket, hanem megvárja, a férfi közeledését. Amikor a férfi ostromolni kezdi, hiába vágyódik ő maga is erősen az egyesülésre, tartózkodó marad. Végül, a férfi hosszas ostromlása után mégiscsak megadja magát. A férfi viszont lemond a nőről, akármennyire is vonzódik hozzá, ha nem összeegyeztethető erkölcsi felfogásával, és ellenáll a csábításnak. Gyakran akkor is lemond a nőről és otthagyja, ha megunja a hosszas könyörgést. De előfordul olyan is, amikor már megkapta a nőt, és azután közönyös lesz vele szemben.

A férfiak rendszerint nem szeretik a könnyű sikereket, inkább az olyan nők után vágyakoznak, akiket nehéz megkapni.

=== Mi az oka, hogy a nők ellenállnak a férfiak ostromának === 

Az a nő, aki szereti a férjét, vagy törvényes utódra vágyik, nem hallgat meg más férfiakat. Akkor is ellenáll, ha nincs megfelelő alkalom, ha bosszantja a férfi bizalmaskodása, ha nagy a különbség a kettőjük társadalmi rangja között, vagy ha tudja, hogy a férfi igen sokat utazik, és igen keveset tartózkodik egy helyen. De akkor sem kezd viszonyt egy férfivel, ha sejti, hogy más nővel viszonya van, ha fél attól, hogy a férfi fecsegni fog, vagy állandóan a barátaival találkozik, vagy komolytalannak tartja szerelmét. A nő akkor is ellenáll a férfi ostromának, ha a férfi híres, közismert személyiség, vagy attól fél, hogy a férfi túl erőteljes és szenvedélyes, vagy kevesebbnek tartja magát a férfinél és ezt szégyelli, vagy ő nézi le a férfit, vagy jellemtelennek tartja, és nem bízik meg benne. Akkor sem akar viszonyt kezdeni a férfivel, ha fél attól, hogy szenvedélye miatt valami baj történhet, retteg a felfedezéstől, ha túl öregnek találja a férfit vagy ellenszenvesnek, de féltékeny férj esetében gondolhat arra is, hogy a férje csupán próbára akarja tenni hűségét, és végül, ha erkölcsös.

A felsoroltak közül bár melyik is álljon fenn, a férfinek mindent el kell követnie, hogy ezt az akadályt kiküszöbölje. Például, ha a nő kifogásokat keresve azt mondja, hogy nincs megfelelő alkalom, akkor valamilyen kényelmes megoldást kell találnia a légyottra. Vagy például, ha a nő túlzottan tiszteli, akkor bizalmas viselkedésével háríthatja el az akadályt. Mindenre van megoldás.

=== A sikeres, hódító férfiak === 

A nőknél általában azoknak a férfiaknak van sikerük, akik tapasztaltak a szerelemben, ügyes társalkodók és jól tudnak beszélni, akiket gyermekkoruktól nők vettek körül, jó megjelenésűek, meg tudják nyerni a nők bizalmát, ajándékokkal kedveskednek. Olyanok is meghódíthatják a női szíveket, mint a nyílt és könnyed jellemű férfiak, akiknek a nő az első szerelme, akikkel együtt gyerekeskedtek, vagy nagyon szeretik a nemi élvezeteket, akikről közismert, hogy igen erőteljesek (bikaférfiak), remekül öltözködnek, és fényűző életmódot folytatnak.

Sikerük van a nőknél még az ifjú házas férfiaknak, a vállalkozó szelleműeknek és bátraknak, a szomszédban lakóknak, barátnőik szeretőinek, azoknak, akik tisztában vannak a női nem gyenge oldalaival, akik kedvüket keresik, férjüknél sokkal különbek(nek látszanak) és azon férfiaknak, akik után tisztességes asszonyok vágyódnak.

=== Könnyen meghódítható, könnyen kapható nők === 

Könnyűszerrel meghódíthatók azok a férjes asszonyok, akik mindig az ablakban leskelődnek, akik ráérnek folyton a szomszédban fecsegni, szemük állandóan a férfiakon jár, aki gyűlöli férjét, vagy akit a férje gyűlöl, akinek nem voltak gyermekei, aki imád társaságba járni, vagy aki özvegy. Úgyszintén ebbe a csoportba tartoznak azok, akik olyan férfihez mentek nőül, akinek fiatal testvérei vannak, nagyon hiú nők, aki szereti a gyönyöröket, szegény sorban él, aki büszke, hogy remekül ismeri mind a hatvannégy művészetet. De ide tartozik az is, aki igen fiatalon gazdag emberhez ment férjhez, de nem szerette, és most sem szereti, akit minden ok nélkül megvernek, akinek férje rendszeresen távol van, a féltékeny feleség, a kéjsóvár nő, erkölcstelen nő és még sok egyéb.

Biztosnak és szilárdnak tartják a természetből fakadó vágyat, amelyet még a művészet fokozni is tud, és amelynek útjából az okosság minden akadályt, veszélyt elhárít. Az ügyes férfiak, akik ismerik a nők gondolatait, érzésvilágát, tudják a módját annak, hogyan lehet minden okot megszüntetni, amelyek visszatartják a nőket a férfiaktól. Ezek a férfiak rendszerint szerencsések a szerelemben.

=== Mi a módja a nők megkörnyékezésének és meghódításának === 

Sokan úgy gondolják, hogy a fiatal lányokat a férfi személyes fellépésével nyerheti és csábíthatja el, míg a szerelmes férfi egyenes közeledése férjes asszonyoknál ritkán vezet eredményre. Ennek ellenére közvetítőhöz csupán abban az esetben forduljon egy férfi, ha teljesen kizárt, hogy egyedül is elérheti célját. Ha a férfi közvetítők kizárásával szeretne közelebb kerülni a szeretett nőhöz, akkor először is meg kell ismerkednie vele. Ennek többféle módja ismeretes.

Megrendezheti a véletlenszerű találkozást egy közös ismerősnél, egy magasabb rangú embernél, orvosnál, esküvőn, ünnepségeken, kiránduláson stb.

Amikor a találkozás létrejön, a férfi nézzen erősen a nő szemébe. Ha a nő ismét felé néz, megismétli, és közben a nőkről beszél barátainak úgy, hogy szabadelvűnek tartsák. Ha más nőismerőse mellett van éppen, közönyösnek látszik, úgy hallgatja társnője szavait. Ezzel a nő értésére adhatja szerelmét, annak ellenére, hogy úgy látszik, mintha másokkal foglalkozna.

Ha a nő éppen egy gyermekkel foglalkozik, a férfi megsimogathatja a gyermeket, valamilyen játékot nyújthat át neki, amit azonnal vissza is vesz, majd a gyermek kapcsán beszélgetésbe elegyedhet a nővel, később pedig áttérhet más témára is. Ha így létrejött az ismeretség, ez ürügy lehet a későbbi látogatásokra a nő otthonában, ahol a jelenlévő társaságban szerelemről is társaloghat úgy, hogy a hölgy is meghallja.

Az ismeretség előrehaladtával rábízhat valamit a nőre, hogy őrizze meg neki, de amelyből időnként egy-egy kis részt elkér. Ha nős, megpróbálja a feleségét összebarátkoztatni a nővel, gyakori találkozásokat hozhat létre, megszervezi a véletlen találkozásokat is pl. úgy, hogy ugyanott vásárolnak. Újabb és újabb ürügyekkel hosszas látogatást tesz a nőnél. Ha ez a nő vágyódik valamire, a férfi felajánlja neki, hogy minden kívánságát teljesíti. Ha meg szeretne tanulni egy művészetet, megtanítja neki stb. Társaságban beszélget a nővel, megemlíti egyesek viselt dolgait, kritizálja a helyszínen lévő értékeket (amelyeket esetleg nem ismer a hölgy), de ha a nőnek más a véleménye, nem ellenkezik, hanem azt mondja a nőnek, hogy neki van igaza.

Miután a férfi a fentebb ismertetett módon ismeretséget kötött a megkívánt nővel, és különféle jelekkel, mozdulatokkal értésére adta szerelmét, kövessen el mindent, hogy magáévá tehesse.

Ha az illető nő fiatal leány, igen elővigyázatos kell hogy legyen, és a legnagyobb gyöngédséggel kell bánnia vele, mivel ők még nem rendelkeznek tapasztalatokkal a nemi életben. Azokkal a nőkkel szemben természetesen nincs erre szükség, akiknek már volt viszonyuk.

Ha a férfi meggyőződött arról, hogy a fiatal lány kapható a nemi együttlétre, és szégyellőségét is leküzdötte, akkor a férfi szép és értékes ajándékokat küldözget a lánynak, aki szintén ajándékokat ad a férfinek. Társaságban, vagy kirándulás alkalmával, ha a nőnél valamilyen virág van, akkor a férfi ezt elkéri, vagy ő adhat virágot a nőnek. Ezzel a viselkedéssel lassanként és fokozatosan eloszlatja a nő aggodalmait, majd valamilyen magányos helyen megöleli és megcsókolja, cirógatja, és megérinti a lány testének titkos részeit, és igyekezetét kielégítően fejezi be.

Ha egy férfi már nekifogott egy nő elcsábításának, ne akarjon ugyanebben az időben egy másikat is elcsábítani. Arra majd akkor kerítsen sort, ha az előzőnél próbálkozását siker koronázta, és már jó ideje élvezte szerelmét, és ajándékokkal bebiztosította vonzalmát, akkor hozzákezdhet a másik nő ostromához.

Abban az esetben, ha az asszony férje valamilyen közeli helyre távozik, és ez a férfi tudomására jut, hiába adódik rá az alkalom, ne tegye magáévá az asszonyt. Az a férfi, aki meg akarja őrizni jó hírnevét, és kellőképpen okos is, nem csábít el félénk, folyton ijedező, sem könnyűvérű nőket, sem olyat, akire gondosan vigyáznak, vagy élnek férje szülei.

=== A nő lelkiállapotának megismerése === 

Ha a férfi egy nőt el akar csábítani, meg kell ismernie a nő lelkiállapotát, azaz hajlandóságát. Ennek módja a következő:

Amennyiben meghallgatásra találtak szavai a nőnél, de az teljes mértékben titkolja saját érzelmeit, akkor közvetítőnőt kell igénybe vennie, hogy megnyerje magának.

Fokozatosan kell közeledni az olyan nőhöz, aki ugyan ellenáll a férfi kérésének, de azért ismételten hajlandó találkozni vele. Ebben az esetben ugyanis a nő határozatlan.

Egy megfelelő magányos helyen erőszakkal magáévá teheti a férfi azt a nőt, aki ugyan tiltakozik a férfi kérése ellen, de ha legközelebb találkoznak, azért még csínosabban öltözködik mind az előző alkalommal.

Az a nő, aki sokáig udvaroltat magának, de nem enged a férfi kéréseinek, az ilyen nő egy kacér teremtés, akit idővel megkaphat, ha tovább is állandó kapcsolatban maradnak.

Az olyan nő is megkapható egy igen ügyes közvetítőnő segítségével, vagy pedig úgy, hogy a férfi a bizalmába férkőzik , aki kitér a férfi ostroma elől akár azért, mert tiszteli, akár azért, mert gőgös, és úgy tesz, mint aki találkozni sem akar a férfival.

Arra a nőre nem érdemes időt pazarolni, aki a csábító férfit sértő szavakkal utasítja vissza, viszont minden lehetőséget ki kell használni a férfinek, hogy elnyerje a nő szerelmét akkor, ha a nő visszautasítja, de mégis kimutatja valamilyen úton-módon, hogy vonzódik hozzá.

Abban az esetben, ha a nő eltűri a férfi érintését, de úgy tesz, mintha észre sem vette volna, akkor a kitartás és türelem vezet eredményre. Ha a férfi átöleli a nőt, és az szelíden elhárítja, a férfi ezt később újból megismételheti. A következő alkalommal már erősebben ölelheti meg a nőt. Ha a nő elhárítja, de másnap éppúgy viselkedik vele, arra lehet következtetni, hogy nemsokára enged ostromának, és nincs kifogása az egyesülés ellen.

Ha a nő kimutatja szerelmét, és alkalmat teremt a találkozásra, a férfinak kötelessége magáévá tenni.

A nő szerelmének jelei lehetnek:

Ha megszólítja a férfit, holott a férfi még nem szólt hozzá.

Ha elhagyott helyeken találkozik vele.

Ha a nő zavarban van és akadozva beszél a férfihoz.

Tenyere nedves, az arcára pedig rá van írva, mennyire örül a találkozásnak.

Élvezetet talál abban, hogy a férfi testét simogathatja, amit csak egyik kezével tesz, míg a másik kezével megérinti a férfi bizonyos testrészeit.

A simogatást abbahagyva mindkét kezével a férfira támaszkodik, mintha fáradt lenne.

Néha a férfi combjai fölé hajol, és ha a férfi kéri, hogy simogassa azokat is, nem ellenkezik.

A nő az egyik kezét sokáig a férfi összeszorított keze vagy lába közt hagyja mozdulatlanul.

Ha a férfi a nő minden mesterkedésének ellenállt, másnap ismét eljöhet, hogy a nő bedörzsölje és kenegesse testét.

Ha a nő közömbös, gondolja meg alaposan a férfi, hogy akarja-e tovább az ostromot folytatni.

A férfinek tehát mindenekelőtt ismeretséget kell kötni a nővel, beszélgetni vele, és megfigyelni viselkedését. Ha szerelmi dolgokról beszélgetve észreveszi, hogy a nőnél kedvező fogadtatásra találtak szavai, akkor minden további nélkül elkezdheti a hódítást.

Nagyon könnyen megnyerhető az a nő, aki már az első találkozáskor külső jelekkel elárulja szerelmét.

Az érzéki nő viszont a szerelmes szavakra azonnal nyíltan válaszol, a férfi tehát úgy veheti, hogy máris megkapta.

=== A közvetítőnő (kerítőnő) kötelességei === 

Közvetítőnő segítségét kell igénybe venni abban az esetben, ha a nő már elárulta vonzalmát, vágyát, de ezután kerüli a találkozásokat. Akkor is közvetítőnőre van szükség, ha olyan nőről van szó, akit a férfi szeretne megismerni, de nincs másmód és lehetőség az ismerkedésre.

Amikor a kerítőnő a férjes asszony bizalmába férkőzött, akkor igen ravaszul folytatott beszélgetésben lekicsinylőleg nyilatkozik a nő férjéről, miközben őt az egekig magasztalja, mondván, hogy milyen szép, okos, nagylelkű, és nagy kár, hogy ilyen férjet kapott, aki még kielégíteni sem tudja kellőképpen. Majd rátér arra, hogy van egy férfi, aki meglátta és elvesztette miatta az eszét, aki mindent megtenne érte. Dicséri előtte a férfi erejét, képességeit és hajlamait, jártasságát a gyönyör hatvannégy módjában. Ha a nőnek kedvére van a kerítőnő beszéde, akkor a következő napon is kedvesen fogadja, de azért megjegyzi, hogy bűn lenne viszonyt kezdenie ezzel a férfival.

Ha a közvetítőnő észreveszi a nő szerelmét, különböző módokat talál ki annak fokozására. Ajándékokat ad a nőnek a férfi nevében, és tovább dicséri a férfit. Megmutatja a férfi szerelmi vágyát kifejező, falevelekből vagy virágszirmokból kivágott alakzatokat, és rábeszéli a nőt, hogy ő is hasonlóképpen viszonozza. Ha elfogadják egymástól ezeket az ajándékokat, akkor a közvetítőnő találkát szervez meg a két fél között. A találka helye lehet barátok, csillagjósok, vezeklők lakásai, de legmegfelelőbb az olyan hely, ahova könnyen lehet eljutni, és ahonnan könnyen lehet távozni, titokban, észrevétlenül, hogy ne fordulhassanak elő kellemetlen meglepetések, váratlan találkozások. A találka létrejöttére a legmegfelelőbb időpont az, amikor a környezet, a társaság figyelmét valamilyen esemény ejti rabul (pl. ünnepségek, esküvők, viharok stb.)

Közvetítőnő (kerítőnő) lehet az, aki az egész dolgot kézbe veszi, azaz vállalja a lebonyolítást elejétől a végéig, lehet olyan, aki csak egy részét intézi el a megbízásnak, vagy olyan aki csak levelet visz egyik féltől a másikhoz. Lehet kerítőnő az is, aki csak saját érdekeit képviseli, tapasztalatlan fiatal feleség közvetítőnője, de lehet férjes asszony, vagy néma közvetítőnő is.

Az a közvetítőnő aki az egész ügyet magára vállalja, miután felismerte a férfi és a nő egymás iránti szenvedélyét, találékonyságával hozza létre a találkát. Ebben az esetben a szerelmesek már ismerik egymást. De abban az esetben is saját eszére, ügyességére van utalva, ha még nem ismerkedett meg a két szerelmes. Természetesen ekkor is arra törekszik, hogy létrehozzon egy légyottot.

Az, aki csak egy részét intézi el a megbízásnak, olyankor kap szerepet, amikor a szerelmi cselszövény egy része már létrejött, vagyis a férfi már a nő közelébe férkőzött. Ebben az esetben a közvetítőnőre csak a továbbiak elintézése hárul, vagyis a találka megszervezése.

A hírt vivő közvetítő szerepe az, hogy átadja a leveleket, amely többnyire a légyott idejét és helyét tartalmazza.

A saját érdekeit képviselő közvetítőnő az, aki saját magának akarja a férfit meghódítani, és mindent megtesz ennek érdekében. De ugyanígy nevezik azt a közvetítőnőt is, aki egy másik nőnek megígéri, hogy eljár a férfinél az érdekében, de közben saját magának hódítja meg a férfit, kiütve a nyeregből a másikat. Persze ha férfi a közvetítő, akkor vele is megtörténhet, hogy beleszeret abba a nőbe és önmagának hódítja meg, aki miatt a megbízást kapta.

A tapasztalatlan fiatal feleség közvetítőnője a fiatalasszony bizalmába férkőzve, minden titkát megismeri az asszonynak, megismeri a férj szokásait, azt is, hogy hogyan bánik vele. Ezek után kioktatja a fiatalasszonyt, és megtanítja különböző fogásokra, amivel biztosíthatja férje szerelmét. Körömnyomokat hagy a nő testén, és ráveszi, hogy mutassa meg férjének, ezáltal felkeltve szenvedélyét. Rendszerint a férj megbízottja.

A férjes asszonyt saját ura bízza meg közvetítőül, hogy megnyerjen egy olyan nőt, akit bírni szeretne. Ebben az estben a feleség saját urának okosságát, ügyességét, a szerelemben jártasságát dicséri. Az a nő akit felkeresett, szintén a feleség közvetítésével adja tudtul a férjnek érzelmeit.

A néma közvetítőnő egy olyan fiatal lány vagy szolgáló, akit a férfi küld el a nőhöz valamilyen ürüggyel, és a közvetítő által átadott virágcsokorban, vagy a nő hajába tűzött levélben közli érzelmeit. A nő ugyanezzel a nővel küldi el válaszát a férfinek.

A közvetítés legnagyobb mesterei a csillagjósok, a szolgálók, a kolduló szerzetesnők és a művésznők, akik igen hamar elnyerik a nők bizalmát, elbeszélik azt is, hogy a többi asszony a nemi egyesülésnél milyen fogásokat alkalmaz. A férfiről, a férfi szerelméről is ékesszólóan beszélnek, elmondják, mennyire jártas a nemi élvezetekben, milyen szenvedélyt ébreszt más asszonyokban. Egyszóval ügyes mesterkedésekkel összehozza a férfit és a nőt még akkor is, ha azoknak ez előtt eszükbe sem jutott ilyen lehetőség. 

Sőt, a közvetítőnő még arra is képes, hogy újra összehozza azt a nőt és férfit is, akik valamilyen okból kifolyólag előzőleg szakítottak.

=== Szerelem a más férfi felesége iránt === 

A királyok és miniszterek nem látogathatják a polgárokat, nem mehetnek el polgárok házaiba. Életük közszemlére van kitéve, állandóan a figyelem központjában vannak, ezért minden botrányos dolgot el kell kerülniük. De hát ők is csak emberek, és ha mindenképpen el akar követni valami hasonló tettet, szerelmi légyottra szeretnének menni, akkor legalább az eszközöket kell megválogatniuk.

A közösség feje, a királyi tisztviselő és a gabonatermést ellenőrző hivatalnoknak elég egyetlen szó, hogy elcsábítsa a falusi nőket. Ezekkel a nőkkel az aratás, a gabonabehordás, a ház takarítása, a mezei munkák, a gyapjúnyírás, a gyapotvásárlás, a len, kender fonásakor vagy szövésekor szoktak közösülni. A csordák felügyelői a tehenekkel foglalkozó nőket élvezik ugyanígy, míg azon tisztviselők, akik az özvegyekre és az elhagyott asszonyokra felügyelnek, ezekkel folytatnak viszonyt. Vannak férfiak, akik éjjel a faluban kószálnak, és így elégítik ki nemi vágyaikat. A falusiak között akadnak olyanok, akik fiaik feleségeivel folytatnak viszonyt, mivelhogy sokszor vannak egyedül velük.

Bizonyos ünnepek alkalmával a városi nők meglátogatják a király háremhölgyeit a palotában (az őrök természetesen ismerik őket), ahol egész éjjel beszélgetnek játszanak, szórakoznak, és reggel eltávoznak. A király kiválaszt egyet közülük. Ezt a nőt, az ünnepség után, a király kísérőnője meghívja hogy tekintse meg a palota egyéb látnivalóit is. (Persze előfordul az is, amikor már az ünnepély előtt közlik a hölggyel, hogy megmutatják neki a palota érdekességeit.) Ezután megmutatja neki a kerti lakot, amelynek padlója drágakövekkel van kirakva, a fekhelyeket, a szőlőlugasokat, a vízen épült fürdőházat, a falfestményeket, a titkos kijáratokat, és amikor kettesben marad a nővel, elmondja, hogy a király beleszeretett, és micsoda szerencse lenne a nőre nézve a királlyal való viszony, ami természetesen szigorúan titokban maradna. Ha a kiválasztott hölgy beleegyezik, fejedelmi ajándékokat kap a királytól, aki jóindulatáról biztosítva bocsátja el.

Persze megtörténhet az is, hogy a király kísérőnőjén kívül a háremhölgyek is tudomást szereznek arról, hogy melyik asszony a kiválasztott. Meghívják magukhoz látogatóba a kiválasztott nőt, azután megjelenik a király kísérőnője, aki a fentebb leírt módon körbevezeti a palotában, majd a királyhoz kíséri, és…

Meghívhatja magához a királyi feleség is a király által megkívánt nőt, hogy oktassa valamelyik művészetre, amelyet a nő kiválóan ismer. (Persze ez csak indok.) Amikor a hölgy megérkezik a hárembe, ismét megjelenik a király kísérőnője… (és ugyanaz, ugyanúgy történik).

Lehet közvetítő egy királyi feleséggel jóba levő kolduló szerzetesnő is, aki bejuttathatja a hárembe a király által megkívánt nőt, akinek férje történetesen elvesztette vagyonát, vagy van oka félelemre. Ha a nő hajlik az ajánlatra, bejut a hárembe, a királyi feleség pedig biztosítja a nőt pártfogásáról. A kiválasztott nő újabb látogatásakor, már várja a háremben a király kísérőnője…

Hasonló a helyzet abban az esetben is, ha egy olyan nőre vágyik a király, akinek férje valamilyen álláshoz szeretne jutni, vagy szegény ember, vagy szeretné elérni, hogy a király kegyeibe fogadja, esetleg híres szeretne lenni, esetleg egyéb céljai vannak. 

Ha pedig az a nő, akit a király megkívánt, nem törvényes házasságban él egy férfivel, ezt a férfit a király elfogathatja, vagy börtönbe zárathatja, a nőt pedig a háremébe vitetheti.

A felsorolt módokon kaphatják meg mások feleségeit a király, a miniszterei, és egyéb előkelő állásúak.

Vannak olyan országok is, ahol nem ütközik semmilyen nehézségbe, hogy a király mások feleségeivel szerelmeskedjen.

Andhrában például a fiatalasszonyok házasságuk tizedik napján ajándékokkal jelennek meg a királyi háremben, majd miután az uralkodó élvezte őket, ismét hazatérnek. Egy másik országban a miniszterek feleségei keresik fel esténként a királyt, és rendelkezésére bocsátják magukat. Van olyan ország is, ahol a bennszülött szép nők egy hónapot töltenek a király háremében, a király személye iránti hódolat ürügye alatt, és akad olyan is, ahol a városbeli és a falusi nők együtt vagy külön-külön mennek a királyhoz, hogy gyönyört szerezzenek neki.

Az előbb említetteket és a többi hozzájuk hasonlókat a király alkalmazza mások feleségeivel szemben. De az a király, aki szívén viseli népe jólétét, semmi esetre sem gyakorolja ezeket. A király, aki legyőzi az emberi természet hat ellenségét, (szerelem, harag, kapzsiság, gőg, mámor, öröm, az egész világ uralmán elnyeri.

=== Hogyan kell megóvni a királyi hárem asszonyait és a feleséget === 

A király háremében élő nők igen szigorú őrizet alatt vannak, olyannyira, hogy kizárólag a királlyal találkozhatnak, más férfit sohasem láthatnak (elvben). Vágyaik kielégítésére viszont egyetlen férfi nem elég, hiszen az ki közösen bírja valamennyiüket az a király. Ezért, hogy kielégítsék vágyaikat, egymással élvezik a gyönyöröket, mégpedig úgy, hogy a háremhölgyek férfiruhába öltöztetik barátnőjüket, vagy dajkájuk lányát, azaz tejtestvérüket, esetleg a szolgálólányokat, akik, hogy férfinak hassanak, mesterséges eszközöket (gyökereket, gyümölcsöket) alkalmaznak, amelyek alakja a lingához hasonlít. Ölelgethet a háremhölgy olyan szobrokat is, amelyeken a lingát merev állapotban készítette el a szobrász.

Természetesen a király is tisztában van a helyzettel, és az olyan király, aki megérti a háremhölgyek helyzetét, sokszor olyan szereket szed, amely módot ad arra, hogy egy éjjel több nővel közösüljön, annak ellenére, hogy nem igen érez erős vágyat. Egyes királyok csak azokkal a hölgyeket élvezik, akiket szeretnek, és vannak olyanok is, akik sorrendben, minden egyes feleséggel szeretkeznek. A felsoroltak főleg keleten szokásosak.

Persze bármennyire szigorúan őrzik is a háremhölgyeket, azért elég gyakori a férfilátogató, akiket szolgálóik csempésznek be a palotába női ruhába öltöztetve. A szolgálókat, akik ismerik a belső viszonyokat, megbízza úrnőjük, hogy keressenek bátor férfiakat, akik nem félnek belépni a palotába. Ezeket a férfiakat a szolgálólányok meggyőzik, hogy mekkora a rájuk váró szerencse, milyen könnyű bejutni és kijutni a palotából, milyen hatalmas a palota, és mennyire hanyagok az őrök, és milyen elnézők a felügyelők. Persze csupán igazat szabad mondaniuk, és hazugságokkal nem szabad a férfit rávenni arra, hogy a király háremébe bemerészkedjen, hiszen nem egyszer, vesztébe rohan, és életével fizet vakmerőségéért.

A férfinek igencsak meg kell gondolnia, hogy valóban szeretne-e a hárembe bejutni, akármilyen könnyűnek is látszik, mert igen sok és váratlan veszéllyel kell szembenéznie. Ha ennek ellenére mégis vállalkozik a vakmerő cselekedetre, akkor győződjön meg először is arról, hogy milyen lehetőségek állnak rendelkezésére a visszavonuláshoz, a meneküléshez, mennyire könnyen juthat ki a palotából (és kijuthat-e egyáltalán), a háremhölgyek lakosztálya hogy helyezkedik el, minden oldalról kerttel van-e körülvéve, és nem lehet-e átjutni egyik lakosztályból a másikba, valóban hanyagok-e az őrszemek, és távol van-e a király.

Ha a férfi már mindent tisztázott, alaposan átgondolt, és kész kockára tenni életét, az adott jelre, gondosan ügyelve a helyiségekre, az előre megbeszélt úton haladjon. Nem árt, ha nap mint nap a hárem környékén látható, az sem baj, ha összebarátkozik az őrökkel, és kedves, barátságos a háremben szolgálókkal (ezek ugyanis ismerik a tervet), és panaszkodhat nekik, hogy nem képes vágyainak célját elérni, és megpróbál megismerkedni a király kémeivel.

Megismerkedhet a hárembe bejáratos nővel, akit megbízhat a közvetítőnő szerepével. Ha viszont nem talál ilyen ismerőst, akkor megpróbál olyan helyen tartózkodni, ahol a kiszemelt háremhölgyet láthatja. Ha azon a helyen a király őrei tartózkodnak, akkor szolgálólánynak öltözve próbálja megközelíteni az illető hölgyet. Amikor a kiválasztott nő ránéz, külső jelekkel, mozdulatokkal kell észrevétetnie magát, és tudtára adni érzelmeit úgy, hogy kettős jelentésű tárgyakat mutat a nőnek. Ha ez szavakkal vagy jelekkel felel az álruhába öltözött férfinek, akkor a férfi megpróbál bejutni a hárembe. Ha viszont tudomására jut, hogy a kiszemelt háremhölgy pontosan hova igyekszik, akkor annak a helynek a közelében elrejtőzik, majd egy adott pillanatban az őrök közé vegyülve belép. Ágyneműbe rejtve is bejuthat. Vannak olyan szerencsések is, akik különböző varázslatok segítségével láthatatlanná válhatnak.

A különféle ünnepségek (pl. holdünnep) megkönnyítik a hárembe való bejutást, ugyanis ilyenkor mind a hárem őrei, mind a hárem felügyelői az ünnepségen tartózkodnak.

A férfiaknak általában a legkedvezőbb alkalom, hogy bejussanak a hárembe: amikor különböző holmikat hordanak ki onnan, vagy visznek be oda, amikor az ünnepségekre szánt italokat a palotába szállítják, mikor a szolgálattevők és felügyelők el vannak foglalva, de az is kiváló alkalom, amikor valamelyik királyi feleség egyik lakosztályból a másikba költözik, vagy a háremhölgyek kirándulnak, és végül, mikor a király zarándok- vagy fogadalmi úton, hosszabb ideig távol van.

Természetesen a háremhölgyek ismerik egymás titkait, és minthogy mindnyájan ugyanazt akarják, kölcsönösen támogatnak minden tervet. Egy fiatal férfi tehát az összes háremhölgyet a magáévá teheti, és mindaddig folytathatja az élvezetes játékot, míg el nem árulják, vagy a titok ki nem szivárog a palotából.

Vannak olyan országok, ahol nem őrzik szigorúan a király asszonyait, és igen sok fiatalembert juttathatnak be a palotába azok a nők, akik bejáratosak oda. Egyes országokban a király feleségei a hárem őreivel folytatnak viszonyt. Akad olyan ország is, ahol a király asszonyainak fiai szabadon járnak be a hárembe, és az anyjukon kívül minden nővel viszonyt folytatnak. Van, ahol a király feleségei a bráhmanokkal, ezek barátaival, szolgáival és rabszolgáival szerelmeskednek, vagy vakmerő világfiak megvesztegetik az őröket, és így jutnak be a hárembe, sőt akad olyan is, ahol bráhmanok a király tudtával, virágajándékozás ürügye alatt jutnak be a hárembe, hol a hölgyekkel egy függönyön keresztül beszélgetnek, és ily módon végtére célhoz érnek,

Ilyen tehát a háremhölgyek élete. És azt is megtudhatják, hogyan lehet mások feleségeihez közel férkőzni. Nem árt tehát, ha a férfiak ügyelnek feleségükre.

Egyesek úgy gondolják, hogy háremőrnek a testi vágyak nélküli emberek alkalmasak, viszont itt meg fennáll annak a veszélye, hogy ugyan maguk mentesek a vágytól, de anyagi érdekből, vagy félelemből bebocsáthatnak más férfiakat a hárembe.

A szerzo szerint, azok a legalkalmasabbak őröknek, akik egyaránt fel vannak vértezve a testi vágy, a félelem, a kapzsiság és a törvény befolyása ellen is.

A nők erkölcse veszélybe kerülhet akkor, ha a nő zabolátlan természetű, ha sokat jár társaságba, ha kicsapongó férj mellett él, idegen férfiakkal igen szabadon viselkedik, ha a férfi gyakran és hosszasan távol van, ha a férj maga rontja el felesége szerelmét és érzéseit, ha az asszony kicsapongó nőkkel érintkezik, és ha a férj féltékenykedik.

Az okos férfi, aki ismer minden módot mások feleségeinek elcsábítására, tudja mit kell tennie, hogy megakadályozza saját felesége félrelépését.

== A kéjhölgyek == 

=== A kéjnők, azaz nagyvilági életet élő nők – Miért fordulnak a kéjhölgyek a férfiakhoz, és hogyan tarthatja meg a kéjnő a megkívánt férfit, és milyen az a férfi, akihez a kéjnő csatlakozni szeretne=== 

A kéjnők a férfiakkal való kapcsolatban nemi gyönyört és megélhetést találnak. Ha a férfi látogatásait szerelemből fogadja, akkor ez természetes szerelem, míg ha pénzért kerül kapcsolatba a férfival, akkor azt mesterséges szerelemnek nevezik, mert ekkor meg kell játszania, hogy szereti a férfit. (Férfi tulajdonság, hogy vonzódnak azokhoz, akik szeretik őket, vagy úgy látszik, mintha szeretnék őket.) A kéjnő nem csalja ki aljas eszközökkel a férfi pénzét, és pénzsóvárnak sem mutatkozik. Szépen felöltözve háza ajtajában áll vagy ül, és egyáltalán nem tolakodóan hívja fel magára a járókelők figyelmét, hiszen ő is egy vásárra kínált árucikk.

A kéjnő mindazok barátságát keresi, aki segítheti mesterségében, tehát minden olyan személynek akik céljai, tervei támogatói lehetnek, mint például a rendőrök, bíróságon dolgozók, csillagjósok, szegény, de bátor férfiak, a hatvannégy művészet mesterei, az élősködők, a mulattatók, kocsmárosok, mosodások, borbélyok, kolduló szerzetes. Szövetséget köt a többi kéjnő ellen férfiakkal, és összeveszíti őket a többi kéjnővel. Balszerencsében ezek a férfiak támogatják, megvédik azoktól a kellemetlenségektől, amelyek esetleg különböző emberektől érhetik, és segítik, hogy vagyonhoz jusson.

Amikor egy kéjnő csak vagyonhoz akar jutni, akkor az olyan férfiak ismeretségét keresi, akiket nem köt le család, és nem függenek senkitől anyagilag, királyi tisztviselők vagy kegydíjasok, vagy minden nehézség nélkül jutnak jövedelmükhöz, esetleg biztos jövedelemforrásaik vannak. De azok a férfiak is ide tartoznak, akik hiúak, hencegők, tehetetlenek, akik szeretnének férfinek látszani, bőkezűek, vagy egyetlen fia gazdag atyjának, aszkéta életmódot folytatók (akiket azért titkon gyötör a vágy), orvosok, bátor férfiak, vagyonukra büszke férfiak, szülői parancsnak ellenszegülők vagy régi ismerősök.

Ha viszont nem a vagyonszerzés a célja, a kéjhölgy szerelemből vagy hírnevének öregbítése érdekében azoknak a jeles tulajdonságokkal rendelkező férfiaknak ismeretségét keresi, akik előkelő születésűek, akik ismerik a világ dolgait, költők, ékesen beszélők, erélyesek, ismerik a különféle művészeteket, ügyes elbeszélők, kitartóak, odaadók, bőkezűek, szabadelvűek, kedvelik a társaságot, nem ismerik a haragot, szeretik szüleiket, otthonosan mozognak minden testgyakorlatban, egészségesek, ép testűek, erősek, kerülik az alkoholt, fáradhatatlanok a szerelmi tevékenységben, anyagilag függetlenek, szeretetre méltóak, szeretik a női nemet, és hódítani tudnak anélkül, hogy magukat teljesen átadnák a szerelemnek, nem irigyek és nem gyanakvóak.

Ezek az óhajtott férfi jó tulajdonságai.

Természetesen nemcsak a férfinek, hanem a nőnek is rendelkeznie kell jó tulajdonságokkal, amelyek lehetnek: szépség, szeretetre méltóság, határozottság, állhatatosság, ne legyen hamis, csapodár, kapzsi, fösvény, rosszindulatú, harag tartó, pletykás, ostoba, becsülje mások jó tulajdonságait, szeresse a gazdagságot. Igyekezzen tapasztalatokra szert tenni, tanulni, szeressen társas szórakozásokban részt venni, találja kedvét a művészetekben, és élvezetet a szerelemből létrejött egyesülésben.

A nők jó tulajdonságaihoz tartozik az értelmesség, a jó természet, a jó modor, a kifogástalan magatartás, jó megjelenés, meggondolt cselekedetek, szép beszéd, a Káma-Szútra ismerete, valamint ügyesség a Káma-Szútrával kapcsolatos művészetekben.

Nem ajánlatos a kéjnőknek kapcsolatba kerülni az olyan férfiakkal, akik valamilyen betegségben szenvednek, beteges vérmérsékletűek, durva beszédűek, gyanakvók, kegyetlenek és részvétlenek, fösvények, tolvajok, képmutatók, túlzottan szemérmesek, megvesztegethetők, akiket nem érdekel, hogy megbecsülik-e őket vagy sem, és akik szeretik feleségüket.

Az elfogadott vélemények és tapasztalatok alapján a kéjnők okai, hogy férfiakhoz forduljanak: szerelem, félelem, pénz, gyönyör, bosszúállás valakin, szomorúság, kíváncsiság, megszokás, szégyen, hírnév, részvét, boldogság utáni vágy, szegénység, vagy azért fordul a férfihoz, mert barátra vágyik, mert a férfi hasonlít arra, akit szeret, vagy mert szakítani akar valakivel, mert nemi szerveik mérete szerint ugyanazon osztályba tartoznak, vagy állhatatosság.

A kéjnőnek azonban a pénzszerzés a legfontosabb célja, és ezt nem áldozhatja fel szerelemért, némely kivételtől eltekintve, például, ha fél valamitől.

Bármenyire hívja is a férfi, a kéjnőnek kéretnie kell magát, nem pedig azonnal rohanni az első találkára, mert a férfiak kevésre becsülik és megvetik a könnyű sikereket. Előbb tehát a férfi érzéseit kifürkészendő, a férfihez elküldi közvetítőit (fürdősöket, énekeseket, mulattatókat ha szolgálatára állnak, vagy bár kit), hogy kipuhatolják a férfi érzéseit. Sok mindent megtudhat tőlük a férfiről. Megtudhatja, hogy gazdag-e, közönyös-e vagy vonzalmat érez iránta, bőkezű-e vagy zsugori stb. És ha mindez megnyeri tetszését, akkor szintén közvetítő segítségével igyekszik magához láncolni a férfit. A közvetítő valamilyen ürüggyel (pl. valamilyen művészet megnézése) elcsalja a férfit a kéjnőhöz, vagy a kéjnőt viszi a férfi lakására. Ha a nőnél jött létre a találka, akkor a nő valamilyen apró ajándékkal lepi meg vendégét, majd elszórakoztatja, miközben olyan dolgokról beszél neki, amelyről tudja, hogy a férfit érdekli. A találka után a kéjnő elküldi egyik szolgálólányát aki ügyesen tud betanult szöveget elmondani valamilyen csekély ajándékkal a férfihoz, vagy a közvetítő kíséretében látogatja meg a férfit, valamilyen ürügyet felhasználva a látogatásra.

Így tudja a kéjnő magához láncolni azt a férfit, akit megkívánt.

Tehát ha egy világfi meglátogat egy kéjnőt, ez utóbbi hosszan elbeszélget vele a művészetekről, majd apró szerelmi ajándékokkal lepi meg, esetleg emléktárgyakat cserélnek, miközben bemutatja ügyességét a nemi élvezet módjaiban. És ha már közösült kedvesével, iparkodjon, hogy az mindig kívánatosnak, kedvesnek találja őt, járjon kedvében, és ha ügyes, akkor mindig valamilyen változatos szeretkezéssel tartsa fenn érdeklődését.

=== A kéjnő házasságszerű életközösségben él egy férfivel === 

Ha a kéjnő és szeretője úgy élnek együtt, mint a házastársak, akkor tisztességes asszony módjára kell élnie és viselkednie, hogy a férfi elégedett legyen. Kötelessége tehát hogy a férfi minden vágyát kielégítse, és gyönyörben részesítse. Persze nem igazán kell ragaszkodnia a férfihez, de a látszatnak annak kell lennie, mintha valóban ragaszkodna hozzá.

Ahhoz, hogy ez sikerüljön, az anyját akit ő tart el úgy mutatja be szeretőjének, mint akinek csak egyetlen célja van, a nyereséghajhászás, a pénzharácsolás, és aki ezen kívül semmi mással nem törődik. (Az anya szerepét más is eljátszhatja, amennyiben nem lenne anyja.) Az anya viszont nem sok jóindulattal viseltetik a szerető iránt, és a kéjnőt mindenképpen szeretné elválasztani tőle. A kéjnő pedig ekkor haragot, levertséget, félelmet és szégyenkezést tettet, és engedelmeskedik anyjának. Aztán meglátogatja a férfit, azzal az ürüggyel, hogy a férfi beteg. És hogy a férfit biztosan megtartsa, meglepetést és bámulatot tettet, hogy a férfi milyen ügyes és tapasztalt a nemi közeledésben és az élvezet különböző módjainak alkalmazásában, majd megkéri, tanítsa meg a gyönyör hatvannégy módjára. Ezután állandóan alkalmazza a tanult fogásokat és mindenben alkalmazkodik a férfi képzeletéhez. Megőrzi a férfi titkait, elárulja saját titkait és vágyait; kiengeszteli a férfit; és nem hanyagolja el. Mindig engedelmeskedik, ha a férfi az ágyban felé fordul, simogatja és játszik a férfi testrészeivel, amint éppen kívánja.

Ha a férfi alszik, megöleli és megcsókolja. Nyugtalankodik, ha a férfi elgondolkodik, vagy más valamire gondol. Ha véletlenül összefut kedvesével, vagy meglátja a ház erkélyén, természetesen viselkedik (nem közönyösen, sem túlzott érzelemmel). A férfi ellenségeit gyűlöli, szereti azokat akik kedvesek a férfinek. Részt vesz minden kedvtelésében, alkalmazkodik hangulataihoz. Kifejezi óhaját, hogy barátja feleségeit látni szeretné. Nem haragtartó. Amikor meglátja a férfi testén a fog- és körömnyomokat, megvádolja a férfit, hogy megcsalja, holott jól tudja, hogy ő volt aki azokat okozta. Szerelmét a férfi iránt tettekkel, fél szavakkal bizonyítja, csak álmában vagy betegen mondja ki szóval is, hogy szereti. Figyelmesen hallgatja a férfit, ha az mesél saját cselekedeteiről. A kéjnő később megismétli a férfi szavait, és dicséri. Ha társalognak, mindig élénk és vidám, és ha már bizalmas viszony van közöttük, minden elbeszélését készségesen meghallgatja, csak akkor ellenkezik, ha vetélytársnőiről beszél a férfi. Ha a kéjnő unatkozik, akkor színleli, hogy beteg, vagy pedig elmondja, mennyire vágyik gyerek után. Mások jó tulajdonságait nem dicséri, és véletlenül sem ítél el senki olyat, akinek ugyanazok a hibái, mint szeretőjének. Hordja a tőle kapott ajándékokat, ha viszont kedvese beteg, levert, vagy valamilyen szerencsétlenség érte, akkor nem vesz fel ékszereket, és igen együtt érzően viselkedik. Ha a férfi elhagyja az országot akár kényszerből akár önszántából, akkor kéri, hogy elkísérhesse, mert képtelen nélküle élni.

Abban az esetben viszont, ha szerelme vagyonhoz jut, vagy valamiben sikert ért el, vagy meggyógyul ha beteg volt, akkor kicsinosítja magát, minduntalan módot talál arra, hogy valahol hozzáérjen a kezével (homlokán, mellén, derekán), és úgy viselkedik, mintha az érintés végtelen kéjjel töltené el. Ölébe ül, majd itt elalszik, gyermeket akar, a böjtök megtartásáról lebeszéli a férfit, de ha ez nem sikerül, akkor ő is böjtöl vele együtt. Mindkettőjük vagyonának gondját viseli, csak a férfivel megy társaságba, ha kívánja bárhová elkíséri, tiszteli szeretője hozzátartozóit, tiszteli a férfi jellemét, a művészetekben való ügyességét, barátait, jó tulajdonságait, szeretetreméltóságát. Nem törődve az időjárás viszontagságaival, félelem nélkül keresi fel szeretőjét. Mindenben a férfihez alkalmazkodik, és állandóan vita keletkezik az anyja és közte, minden alkalommal, amikor a férfit meglátogatja. Ha az anyja erőszakkal máshova viszi, azzal fenyegetőzik, hogy öngyilkos lesz.

Ha már élvezi a férfi teljes bizalmát, amelyet állhatatosságával és szerelmével érdemelt ki, és pénzt kap kedvesétől, kerüli az anyjával való vitatkozást a pénzre vonatkozóan.

Ha a férfi elutazik, az utazása előtt megígérteti vele, hogy pontosan érkezik vissza. Ha viszont a férfi késik, akkor iparkodik megtudni, hogy mégis mikorra várható. Amikor pedig a férfi megérkezik, a kéjnő áldozatot mutat be a Szerelem istenének és a többi isteneknek is. A visszaérkezés utáni első látogatáskor kéri a férfit, hogy ő is mutasson be áldozatokat. A férfi erre akkor hajlandó, ha igazán ragaszkodik kedveséhez.

A férfi igazi ragaszkodását az is mutatja, hogy a ragaszkodás mögött nem húzódik meg semmiféle érdek, hogy nem gyanakszik, hogy nem számoltatja el minden fillérrel szeretőjét, és ugyanazt akarja, amit ő.

A kéjnők tehát így élnek vadházasságban egy férfivel.

Persze a nőket sohasem lehet igazán kiismerni, akár szeretnek, akár közönyösek, akár gyönyört okoznak a férfinak akár elhagyják, akár kicsalják a férfi összes vagyonát is. Tehát a nők szerelmét még azok sem ismerhetik igazán, akik benne részesülnek, amelynek oka a nők ravaszsága, kapzsisága, és az ösztönük hajlékonysága.

=== A pénzszerzés különböző lehetőségei – Milyen jelek mutatják a szerető elhidegülését – A szeretőtől való megszabadulás módjai=== 

A nőnek kétféle lehetősége van arra, hogy kedvesétől pénzt szerezzen. Először is természetes és becsületes eszközökkel, másodszor pedig mesterséges fogásokkal.

Ha a nő kedvesétől annyi pénzt kap, amennyi elég szükségletei kielégítésére, akkor nem szükséges mesterséges fogásokhoz folyamodnia, persze mesterséges fogásokkal kétszer annyi pénzhez juthat.

Hogy milyen módokon tud a szerelmes férfitől pénzt kisajtolni, azt a következőkben soroljuk fel.

Amikor a nő különböző alkalmakkor pénzt kér kedvesétől bizonyos árucikkekre, például ékszerekre, élelemre, italokra, ruhákra, akkor nem vesz meg mindent amit felsorolt, vagy pedig olcsóbb helyen vásárol.

Kedvébe jár a férfinak, és agyondicséri, hogy milyen okos.

Bizonyos ünnepek alkalmával azt mondja, hogy ajándékokat vagy fogadalmi tárgyakat kell vásárolnia a templomok részére.

Kétségbe esve meséli el a férfinek, hogy amikor tőle eljött, tolvajok fosztották ki, elvették ékszereit.

Vagy azt állítja, hogy házában tűzvész pusztított el mindent, a szolgák hanyagsága miatt.

De állíthatja azt is, mindkettőjük ékszereit elvesztette.

Hogy pénzhez jusson, megbízottai finoman tudtára adják a férfinek, hogy mennyi költségébe kerültek a nála tett látogatások.

Adósságot is csinálhat szeretője nevében.

Nem akar részt venni az ismerősök rendezte ünnepélyeken, mondván, nincs pénze ajándékokra, holott mint ahogy már jóval előtte elmondta barátjának azok igen komoly ajándékokkal lepték meg őt.

Nem tart be egyes szertartást, és mikor a férfi megkérdezi miért, azt feleli, nincs rá pénze.

Szeretője számlájára dolgoztat mesterekkel, művészekkel.

Azt mondja szeretőjének, hogy rengeteg az orvosi kiadása.

De állíthatja azt is, hogy támogatja barátait és jótevőit, akiket valami szerencsétlenség ért.

Mondhatja a férfinek, hogy barátnője fiát akarja kiházasítani, vagy azt is, hogy terhes, és kívánós, vagy állítja, hogy beteg és a kezelés költségeit felemeli.

Szeretőjétől kölcsön kér egy másik barátjának.

Vagy megbeszéli egy kereskedővel, hogy berendezésének egy részét eladná, de előre megbeszél mindent a kereskedővel.

Folyton felemlegeti szeretője régebbi bőkezűségét, és barátnőivel is folyton erről beszéltet a férfi előtt.

Példákat hoz fel arra, hogy más kéjnők milyen sokat keresnek.

Szeretője előtt összeveszik anyjával, amikor az anyja rá akarja venni arra, hogy régebbi ismerőseit, akik jóval bőkezűbbek, részesítse előnyben.

De azt is eszébe juttathatja kedvesének, hogy vetélytársai mennyivel bőkezűbbek.

Hát így szerezhet pénzt egy kéjnő.

Persze a felsoroltakat csak kellő időben és szeretője megfelelő hangulatában adhatja tudtára, mert egyébként nem ér el semmit.

A kéjnőnek a férfi viselkedéséből következtetnie kell, hogy milyen érzelmekkel viseltetik iránta.

Az elhidegülés jelei: amikor a férfi kevesebb pénzt ad szeretőjének a szükségesnél, vagy mást ad, és nem azt, amit kért. Az is a férfi elhidegülését mutatja, ha csak ígérget, vagy ha megígér valamit, de nem tartja be, szeretője vágyait már nem elégíti ki, elfeledkezik arról amit megígért, célzásokat tesz a szakításra, másnál tölti az éjszakát és szeretőjének azt mondja, hogy egy barátjánál maradt, vagy titokban valamelyik régebbi nőismerősének szolgálóival beszél.

Ha a kéjnő ilyen változásokat tapasztal a férfinél, akkor villámgyorsan minden értékes holmiját, amit a férfitől kapott, valamilyen képzeletbeli adósság ellenértékeként lefoglaltatja állítólagos hitelezőjével, mielőtt még a férfi rájönne arra, mi a kéjnő szándéka.

A gazdag férfit, aki mindig rendesen bánt vele, ezek után is tiszteletben tartja, a szegény férfinek viszont azonnal kiteszi a szűrét, és úgy tesz, mintha nem ismerte volna sohasem.

=== Hogyan lehet megszabadulni az elhidegült férfitől === 

Bírálja a férfit, a férfi tudását,

ismételten felhánytorgatja rossz tulajdonságait, hibáit,

minduntalan megalázza,

olyan férfiakkal találkozik, akik szeretőjét mindenben felülmúlják, mind tudásban, mind okosságban,

a lehető leggyakrabban érezteti vele megvetését,

elítélően nyilatkozik az olyan férfiakról, akiknek hasonló hibáik vannak, mint szeretőjének.

Nem engedi szájon csókolni magát,

nem engedi, hogy hozzáérjen derekához és testének alsó részéhez,

a közösülés alatt úgy viselkedik, mintha ott sem lenne, teljesen mozdulatlan marad,

amikor a férfi megöleli, nem viszonozza, vagy elmegy a közeléből, amikor az meg akarja ölelni,

elmondja, mennyire undorodik a harapásoktól és a karmolásoktól, valamint azoktól a helyzetektől is, ahogy a férfi szeretkezni szokott.

Elmegy látogatóba vagy társaságba, holott tudja, hogy szeretője egész napját vele szeretné tölteni.

Amikor látja, hogy mennyire fáradt a férfi, akkor azt követeli tőle, hogy szeretkezzen vele, és ha nem megy neki, akkor kigúnyolja.

Ha a férfi egyesülni akar vele, akkor fáradtnak, álmosnak tetteti magát.

Úgy tesz, mintha nem értené, hogy a férfi mit akar.

Belevág a férfi szavaiba, és egészen másról kezd beszélni.

Mindenen, minden ok nélkül nevet.

Felsorolja szeretője hibáit, mondván, hogy reménytelen eset.

Olyanokat mond szolgálóinak, amelyekkel megbánthatja szeretőjét.

Ha a férfi meglátogatja, úgy tesz, mintha észre sem venné.

Olyan dolgokat kér a férfitől, amiről tudja, hogy az nem adhat,

és végül egészen nyíltan kiadja az útját.

A kéjnő életelve tehát az, hogy alapos megfontolás után egy kiszemelt megfelelő férfit láncoljon magához, akitől kellő mennyiségű anyagi javakat szerezhet, majd lerázni, miután a férfit kiforgatta vagyonából.

=== Felmelegített kapcsolat egy régi szeretővel === 

Amikor a kéjnő megelégelte a viszonyt, kiforgatta a férfit a vagyonából, és kiadta az útját, iparkodnia kell valamelyik régebbi szeretőjével felújítani kapcsolatát. Persze csak azután, miután tisztába jött azzal, hogy kiszemelt férfi ismét jó anyagi körülmények közé került, és még mindig vonzódik hozzá.

Abban az esetben viszont, ha a férfinek már van másik szeretője, jobb nem bolygatni a helyzetet.

Azok a férfiak jöhetnek számításba ismételt kapcsolatfelvételre, akik

elhagyták első szeretőjüket, vagy már egy másodikat is,

vagy mind a két esetben őket hagyták el,

vagy az első szeretővel ő, a másik szeretője viszont ővele szakított, vagy fordítva, amikor az első szeretője adta ki útját, a másodikat viszont ő hagyta el,

az első barátnőjét elhagyta, és jelen pillanatban egy másikkal él együtt.

Azzal a férfivel nem érdemes újból viszonyt kezdeni, aki saját elhatározásából hagyta el mind a két nőt, mivel állhatatlan.

Abban az esetben, ha a nők hagyták el, akkor megfontolandó a dolog, mert ha a második nő azért szakított a férfivel, mert egy jobb kapcsolatot létesített, akitől több pénzhez juthat, akkor érdemes feleleveníteni a kapcsolatot, mivel ha még mindig vonzódik a nőhöz, több pénzt ad neki részben hiúságból részben pedig azért, hogy bosszantsa azt, aki elhagyta őt. Viszont ha azért hagyták el mert szegény vagy fukar, akkor nincs értelme a viszony felújításának.

Amikor viszont a férfi saját maga hagyta el az első kéjnőt, a második pedig elhagyta, akkor az ismételt kapcsolatfelvételnek van értelme, mert már előre sok pénzt adhat.

Akkor pedig, ha a férfi elhagyta az első hölgyet és jelen pillanatban másikkal él együtt, akkor annak, aki szeretné visszakapni régi kedvesét, meg kell tudnia, mi volt az oka a szakításnak. Ha a szakítás oka az volt, hogy a férfi úgy gondolta, hogy a másik nő valamilyen kivételes tulajdonsággal rendelkezik, de mégsem találta meg benne, ezért visszatérne hozzá és sok pénzt adna neki bocsánatképpen egykori viselkedéséért, és tekintettel a még mindig tartó vonzalomra. Vagy azért térne vissza hozzá, mert a másik kéjnőnek sok rossz tulajdonságát és hibáját fedezte fel, míg az elhagyott kéjnőnek sokkal több jó tulajdonsága volt, és ezért kész sokat fizetni.

Végül a kéjnőnek alaposan elemezni kell a férfi jellemét, természetét. Erős, vagy gyenge ember, egyszerre sok nőt szeret-e élvezni, vagy pedig közönyös, és a kisujját sem mozdítja meg azért a nőért, akivel együtt él. Ha úgy gondolja, hogy tisztában van a férfi természetével, akkor két választása van: vagy feleleveníti a kapcsolatot, vagy eláll a tervétől.

Amikor a férfinek az első nő adja ki az útját, viszont a másikat ő hagyta el, és az első szeretné visszakapni elhagyott kedvesét, mindenekelőtt meg kell győződnie arról, hogy a férfi vonzódik-e még hozzá, és sok pénzt kaphat-e tőle. Arról is meg kell győződnie a kéjnőnek, hogy az elhagyott férfi nem vágyik-e másik nőre, esetleg nem azért akar-e visszatérni hozzá, hogy bosszút álljon rajta az elszenvedett sérelmekért, mivel még azelőtt adta ki útját, mielőtt nemi vágyait megfelelő módon kielégíthette volna, vagy esetleg nem akarja-e tönkretenni bizalmába férkőzve, és visszaszerezni mindent, amit kicsalt tőle. Van még egy eshetősége a férfinek a bosszúra ha csakugyan ez a célja , mégpedig az, ha visszatér a kéjnőhöz, és eléri, hogy az szakít jelenlegi szeretőjével, akkor rögtön ő is faképnél hagyja.

Ha a kéjnő mindent átgondolt, megfontolt, s ezek után úgy érzi, hogy a férfi szándékai becsületesek, akkor felelevenítheti vele a viszonyt. De ha úgy gondolja, hogy a férfi bosszúra szomjazik, akkor jobb, ha lemond tervéről.

Ha ahhoz a férfihez akar a kéjnő újra visszatérni, aki pillanatnyilag ugyan egy másik nővel él együtt, de aki már megtette a kezdő lépéseket a kapcsolat újrafelvételére, akkor igencsak alaposan meg kell fontolnia a kéjnőnek a dolgot mielőtt határozna. A másik nő ugyanis azon fog iparkodni, hogy megtartsa szeretőjét, ő viszont a háttérből irányíthatja a dolgokat, hogy visszahódítsa régi kedvesét. Okoskodása a következő:

Igazságtalan voltam vele, és ok nélkül küldtem el. Most, miután más nő van az életében, mindent el kell követnem annak érdekében, hogy ismét az enyém legyen.

Ha tudnék találkozni, és akárcsak egyszer is beszélni vele, biztos otthagyná a másik nőt.

Ha visszatérne hozzám, mostani szeretőmet megalázhatnám.

Ismét gazdag, igen jó állása van, hiszen a király bízta meg magas beosztással.

Most éppen független, ezért visszaszerezhetem.

Családjától külön lakik.

Ha visszaszerzem, ismét egy gazdag ember kerül mellém. Hogy ez bekövetkezzen, azt csak a mostani szeretőm tudja megakadályozni.

Tudom, hogy jelenlegi barátnője nem becsüli, ezért most itt az alkalom, hogy elcsaljam tőle.

Most alkalmam van arra, hogy megfosszam vetélytársnőmet szeretőjétől, hiszen szívből gyűlöl engem.

Ha visszaszerzem volt szeretőmet, ez egyben a bosszúmat is kielégítené, mert bebizonyítanám, hogy mennyire állhatatlan ember.

Ha a kéjnő döntött, hogy felújítja a viszonyt régi szeretőjével, akkor küldöncöt meneszt a férfihez. A küldönc lehet valamelyik szolgája vagy egyéb közvetítő, aki elmondja a férfinek, hogy a nő anyja volt a ludas, az ő rosszindulata következtében szakítottak, ő miatta adták ki annak idején az útját. A lány viszont még most is pont úgy szereti, mint régen, és csupán az anyjának engedelmeskedett, de a mostani barátját ki nem állhatja, megveti, gyűlöli, és igen sokat szenved miatta. A közvetítők a férfi bizalmát akarván megnyerni, beszélnek a lány iránta érzett szerelméről, és valamilyen jelre is célzást tesznek, amelyet a nő soha nem felejtett el. Ez a jel feleleveníti a férfiben a régi együttlétek emlékét, az akkor élvezett kéjt, a csókolózásokat, és azt is, hogy hogyan közösült a nővel.

Tehát ilyen formában lehet a régi szeretővel felújítani a viszonyt.

Amikor egy kéjnőnek lehetősége van két férfi között választani, és ezek közül az egyik a régebbi szeretője volt, a másik pedig az új szeretője, akkor az ácsárják (régi, tekintélyes tanítómesterek) véleménye az, hogy mindig a régi szerető élvezzen előnyt, mivel annak a kéjnő már ismeri jellemét, ízlését, tudja, hogyan nyerheti meg tetszését, és azt is, hogy hogyan tudja kielégíteni.

A szerző szerint viszont a régi szerető vagyonának már nagy részét elköltötte, és nem tud vagy nem is akar további pénzt adni, míg az új szeretőtől sok pénzt remélhet a kéjnő. Persze azért akadnak kivételek is, minthogy a férfiak természete is különböző.

Igazából akkor kívánatos a régi viszony felmelegítése, ha a kéjnő el akarja választani egy másik nőtől a férfit, vagy pedig ő akar ezzel jelenlegi szeretőjére hatást gyakorolni.

Ha viszont a férfi csakis kizárólag egy nőhöz ragaszkodik, akkor képtelen elviselni, hogy nőjét más férfiak is birtokolják. Nem törődik még a nő rossz tulajdonságaival sem, és attól való félelmében, hogy szeretője otthagyja, igen sok pénzt ad neki.

Az okos kéjnő szeretetreméltóan viselkedik azzal a férfivel aki vonzódik hozzá, és elutasítóan viselkedik azzal, aki nem elég figyelmes vele. És mielőtt felújítana egy viszonyt, mindenképpen megbizonyosodik arról, hogy milyen előnyökkel járhat az, megkapja-e benne a szerelmet, boldogságot, nyereséget, barátságot.

Ha a kéjnő házasságszerűen él együtt egy férfivel, de egy másik férfitől is kap üzenetet, hogy látni szeretné, akkor vagy nem válaszol az üzenetre, vagy pedig egy időpontot ad, hogy mikor látogatja meg. De ne hagyja el azt, akivel jelenleg együtt él, és aki látható módon ragaszkodik hozzá.

=== Milyen módokon lehet nyereségre szert tenni === 

Az a kéjnő, akinek igen sok látogatója van, nem kényszerül arra, hogy egy férfivel házasságszerű kapcsolatban éljen, hiszen a sok látogató következtében igen nagy a jövedelme is. A kéjnő meghatározza az egy éjszakáért járó összeget, természetesen figyelembe véve a találkozás helyét, az évszakot, saját jó tulajdonságait, szépségét, azoknak a jövedelmét akik látogatják, és az általa megszabott összeget összehasonlítja a többi kéjnő tarifájával. Az együttlétek díjszabásáról értesítheti szeretőit, ismerőseit. Ha viszont lehetősége van arra, hogy egyetlen férfi is megadhatja neki ezt a jövedelmet, akkor ezzel a férfivel mégiscsak házasságszerű kapcsolatra lép.

A bölcsek úgy gondolják, hogy ha a kéjnő két olyan férfi között választhat, akiktől azonos összegű jövedelemre számíthat, akkor válassza azt, aki azzal szolgálhat, amire épp szüksége van.

A szerző szerint viszont azt a férfit kell előnyben részesítenie, aki arannyal honorálja a kéjnő szolgáltatásait, ugyanis az aranyat nem lehet olyan egyszerűen visszavenni, mint egyéb ajándékokat, nem beszélve arról, hogy az arany olyan eszköz, amelyet mindenütt szívesen fogadnak, és segítségével mindent meg lehet szerezni. Az arany maradandó, és többet ér az ezüst-, réz-, bronz- vagy vastárgyaknál, azaz minden tárgynál, ruházatnál, egyéb dolgoknál, mint pl. gabona vagy állatok.

Ha mindkét választandó szeretőjelölt meghódítása egyforma energiát igényel, akkor kérje ki valamelyik barátnője véleményét, melyiket válassza, vagy tegye mérlegre mindkét férfi jellemét, tulajdonságait, vagyoni helyzetét, de a felismerhető szerencsés-szerencsétlen előjelek alapján is választhat köztük.

Ha a két férfi közül az egyik vonzódik a kéjnőhöz, a másik viszont bőkezű, akkor egyesek szerint az utóbbit érdemes választani, viszont a szerző véleménye az, hogy jobb azt részesíteni előnyben aki vonzódik is hozzá, mivel megeshet, hogy ő is bőkezű és nagylelkű. Az biztos, hogy még a zsugori férfi is szívesen ad az olyan nőnek pénzt, akihez ragaszkodik, de a csupán nagylelkű férfi sohasem vonzódik igazán a nőhöz. Persze ha a két jelölt közül az egyik gazdag, a másik szegény, akkor a gazdagot kell választania.

Abban az esetben viszont, amikor az egyik jelölt rendkívül adakozó, a másik jelölt pedig minden szolgálatra kész, akkor ez utóbbit célszerű előnyben részesíteni a két jelölt közül.

A szerző véleménye szerint az adakozót, azaz a nagylelkűt kell választani, mivel az ilyen ember nem tartja számon azt, amit már egyszer odaadott, míg a másik azt hiszi, hogy azért mert egyszer szolgálatot tett, azzal mindent elérhet. Tanácsos tehát a kéjnőnek ebben az esetben is átgondolnia, milyen előnyt jelentene számára az egyik vagy másik jelölttel kialakítandó viszony.

Egyesek azt tanácsolják, ha kéjnő két jelöltje közül az egyik hálás természetű, a másik jelölt pedig bőkezű, hogy a bőkezűt válassza. A szerző viszont úgy gondolja, a hálás természetűvel jár jobban a kéjnő, mivel a bőkezű embereknek sok rossz tulajdonsága van, mint pl. erőszakosak, durván beszélnek, nincsenek tekintettel másokra, fennhéjázók. Azon kívül, bármilyen hosszú ideig tart is a viszonya a kéjnővel, ha a kéjnő valamilyen fogyatékosságukra megjegyzést tesz, képtelenek elviselni, és azonnal otthagyják a kéjnőt, szakítanak vele, és a kéjnő minden szolgálatát elfelejtik. Az a férfi viszont, aki hálás természetű, ilyen esetben nem szakít azonnal a kéjnővel, hanem mérlegeli a nő igyekezetét, amikor az meg akarta nyerni tetszését.

Tehát ezekben a felsorolt esetekben is a választást alaposan át kell gondolni.

Ha a kéjnőnek sikerült egy megfelelő barátot találni, viszont egy másik jelöltnek hatalmas vagyona van, akkor általában ez a férfi a kiválasztott.

A szerző azt tartja, hogy a pénzszerzésre holnap is éppúgy van alkalom, mint ma, de nem biztos, hogy jól teszi a kéjnő hogy nem szerzi meg a megfelelő barátot.

Természetesen azért a kéjnőnek meg kell fontolnia a választást olyan szempontból is, hogy melyik esetben jár jobban.

Ha a kéjnő ilyen választás előtt áll, akkor elküldheti a barátnak szóba jöhető férfit azzal a kifogással, hogy most valamilyen dolga van, de másnap a rendelkezésére áll. Ekkor a kecske is jól lakik, a káposzta is megmarad, ugyanis a kéjnőnek ebben az esetben a kínálkozó keresetről sem kell lemondania.

A bölcsek úgy gondolják, hogy ha egy kéjnőnek lehetősége nyílna arra hogy pénzt keressen, vagy valamilyen szerencsétlenséget elhárítson, akkor gondoljon inkább a pénzszerzésre.

A szerző viszont ezzel szemben azt állítja, hogy a pénz nem olyan nagy jelentőségű, mint a szerencsétlenség megelőzése, hiszen ez utóbbinak kicsi a valószínűsége, hogy megismétlődjön. De ilyen esetben a várható szerencsétlenség nagyságának vagy jelentéktelenségének elbírálása alapján választhat a kéjnő a pénz és a szerencsétlenség elhárításának lehetősége között.

A rendkívül művelt, igen kiváló, és nagyon gazdag kéjnők jövedelmük egy részét odaadják templomok építésére, víztartályok létesítésére, kertek kialakítására, tehenek vásárlására, amelyeket bráhmanoknak ajándékoznak, az istenekkel kapcsolatos vallási szertartásokra, az istenek tiszteletére rendezett ünnepélyekre, valamint fogadalmaik kivitelezésére. Jövedelmük másik részéből gyönyörű házat építtetnek, ékszereket vásárolnak, lakásukat értékes berendezésekkel és szolgákkal teszik előkelővé.

A többi kéjnő, akik nem tartoznak a legkiválóbbak közé, vagyis a középrangú és az alantas kéjnő, a következőkre fordítja jövedelmét: a mindennapi használatra való fehér öltözék beszerzésére; elegendő táplálék és ital vásárlására, hogy éhségét és szomjúságát csillapíthassa, arany ékszerekre.

Az ilyen kéjhölgyek keresete általában a helyi viszonyoktól, szokásoktól függ, valamint a kéjnők megjelenésétől, viselkedésétől, és még sok egyéb körülménytől.

A kéjnő egészen kevés pénzt kér szolgáltatásaiért, azt is barátságosan a következő esetekben:

ha feltett szándéka, hogy egy férfit megakadályozzon abban, hogy más nőt keressen fel,

vagy át akarja magához csábítani a másik nőtől akivel a férfinek jelenleg viszonya van,

esetleg meg akarja a másik nőt fosztani attól a jövedelemtől, amelyet a férfitől kap,

vagy úgy gondolja, hogy a kiszemelt férfival való kapcsolata folytán rangban emelkedne és nagy vagyonra tehetne szert és ezáltal minden férfi szemében kívánatossá válna,

vagy valamilyen szerencsétlenséget szeretne megakadályozni a férfi segítségével,

esetleg igazán vonzódik és szerelmes a férfibe,

vagy ha a férfit használja fel arra, hogy valaki eszén túljárjon,

vagy eszébe jut az a szívesség, amit nemrégen tett neki a férfi,

vagy pedig a vágya viszi a férfi karjaiba.

A kéjnőnek a lehető legrövidebb idő alatt a legtöbb pénzt kell kicsalnia a férfitől a következő esetekben:

ha az a szándéka, hogy jelenlegi szeretőjét másikkal cseréli fel, vagy ha okkal úgy gondolja, hogy szeretője rövidesen elhagyja és visszatér feleségeihez, vagy a szeretője már minden pénzének nyakára hágott és érte jöhet atyja, aki elviszi magával, vagy megtudja, hogy kedvesének állása veszélyben forog, vagy a sors igen csapodár természettel áldotta meg a férfit.

A kéjnő, fontolóra veheti a férfira várakozó jólétet és házastárs módjára élhet együtt vele az alábbi esetekben:

ha tudomást szerez arról, hogy szeretőjét rövidesen értékes ajándékokkal lepik meg, vagy a királytól megbízást kap valamilyen hivatal betöltésére, vagy örökség vár rá, vagy gazdag kereskedő, akinek sok elraktározott gabonája és különféle árui vannak, esetleg a következő napokban megérkezik szeretője árukkal megrakott hajója, de gondolhatja azt is, hogy nemhiába teszi amit a férfinak tesz, de abban az esetben is, ha szeretője mindig betartja ígéretét.

E tárgyra a következő megállapítások vonatkozhatnak:

A kéjnőnek mindig szem előtt kell tartania, hogy jelenleg milyen javakkal rendelkezik, és a jövőben mit remélhet. Kerülnie kell azokat a férfiakat, akik keményen megdolgoztak megszerzett vagyonukért, amelyek szükségesek megélhetésükhöz, és azokkal se létesítsen viszonyt, akiket a királyi kegy gőgössé, önzővé, érzéketlenné tett.

Igyekezzék elérni, hogy szerencsés és bőkezű férfiakhoz csatlakozhasson, vagy olyanokhoz, akiket nem tanácsos elutasítania vagy megsértenie. Bármilyen áldozat árán próbáljon kapcsolatba kerülni erélyes és nagylelkű férfiakkal, akik kielégülésük után sok pénzzel honorálják fáradozását, még egészen apró szolgáltatásait is.

=== A nyereségek és veszteségek – Kétségek – Különböző kéjhölgyek=== 

Sokszor előfordul, hogy valaki hajszolja a kínálkozó nyereséget, de bár mennyire is iparkodik, nyereség helyett veszteség éri. Ennek okai a következők lehetnek:

Túlzott szerelem, büszkeség, önzés, nagyfokú együgyűség, nincs meg a kellő szakértelem, eltúlzott harag, túlzásba vitt bizalom, valamely gonosz szellem hatása, renyheség, nemtörődömség, valamint a körülmények végzetes összejátszása.

A veszteségek következtében meghiúsulnak a jövendő jólétre való remények, a kiadások ellenértéke nem térül meg, elvész a megszerezni vágyott nyereség. Ennek következtében elkeseredés, embergyűlölet, betegség léphet fel.

A nyereség és a veszteség háromféle lehet, úgymint vagyoni, erkölcsi és szerelmi.

Kísérő nyereségről akkor van szó, ha valamilyen nyereség hajszolásakor egyéb nyereségre is van kilátás.

Egyszerű kétség esete akkor fordul elő, ha a remélt nyereség kétséges.

Vegyes kétség esetével akkor állunk szemben, ha két kínálkozó nyereség egyikére vonatkozik a kétség.

Két eredmény kapcsolata úgy jön létre, hogy valaki egy célt szeretne elérni, de akaratlanul mégis kettős eredmény mutatkozik.

Sokszoros eredmény kapcsolata a neve annak, amikor az egy cél utáni törekvés többszörös eredményt valósít meg.

A háromféle veszteség (vagyoni, erkölcsi, szerelmi) pedig a következő:

Az olyan nyereségre, amelyet egy másik nyereség kísér, a kéjnő úgy tehet szert, hogy egy előkelő személytől szolgáltatásaiért (vagy ha együtt él vele) kapott vagyont úgy gyarapítja, hogy más férfiakat sem hanyagol el. Ezzel nemcsak gazdagságát növeli azért, hogy kívánatosnak tűnjék az emberek előtt, hanem a jövőjét is biztosítja.

Akkor nem kíséri a nyereséget más nyereség, ha a kéjnő csupán egy férfivel tart fenn kapcsolatot, és kizárólag csak tőle származik jövedelme.

Az olyan nyereség, amelyet veszteség kísér, akkor jön létre, ha a kéjnő a szeretője mellett mással is tart fent viszonyt, akitől szintén kap pénzt, számolnia kell a következményekkel, azzal, hogy elvesztheti a reményt, hogy majdan gazdag legyen, elvesztheti a hozzá őszintén ragaszkodó férfit, kísérheti általános megvetés, és olyan rosszindulatú emberrel keveredhet viszonyba, aki az egész jövőjét tönkreteszi.

Kísérheti a veszteséget esetleges nyereség is abban az esetben, ha a kéjnő megkockáztat bizonyos kiadásokat, és viszonyt kezd egy zsugori miniszterrel, vagy egy olyannal, aki minden fillért a fogához ver a nyereségre való kilátás reménye nélkül, azért, hogy ezzel elhárítson valamilyen szerencsétlenséget, vagy elhárítson olyan akadályt, amely akadályozná, hogy később nagy jövedelemre tegyen szert.

Van olyan veszteség is, amelyet nem kísér nyereség, mégpedig abban az esetben, ha a kéjnő megkockáztat bizonyos költségeket, és zsugori férfivel, vagy szépségére hiú emberrel, vagy pedig hálátlan és csalfa férfivel folytat viszonyt, amely semmiféle haszonnal nem jár.

Az olyan veszteség, amelyet más veszteség kísér akkor következik be, ha a kéjnő az előbb felsorolt férfiakkal folytat viszonyt minden anyagi viszontszolgáltatás nélkül, akik ezen felül még a király kegyencei, hatalmasok és kegyetlenek is, kockára teszi helyzetét, hiszen bármelyik pillanatban kiadhatják az útját.

Az előbb elmondottak vonatkoznak az erkölcsi és a szerelmi nyereségekre és veszteségekre, valamint az azokat kísérő nyereségekre és veszteségekre.

=== Kétségek=== 

A kétség szintén háromféle lehet, mégpedig: vagyoni, erkölcsi és szerelmi kétség. Például:

Vagyoni kétség az, amikor a kéjnőnek nincs fogalma arról, hogy egy férfi mennyit adhat, azaz mennyit költhet rá.

Erkölcsi kétségnek nevezik azt, amikor a kéjnő nem biztos abban, hogy szeretőjének, akitől már anyagiakban semmit sem várhat, hiszen ő forgatta ki vagyonából, kiadhatja-e útját, vagy ez nem lenne erkölcsös lépés.

A szerelmi kétség olyankor lép fel, ha a kéjnőnek nem akad kedvére való szerető, és bizonytalan abban, hogy egy családos vagy alacsony sorban lévő férfinél viszonzásra találhat-e, akit ő szeret.

Vagyoni veszteségre vonatkozó kétség akkor ébred a kéjnőben, ha attól tart, ha tart attól, hogy ha nem részesít egy hatalmas rosszindulatú személyt kegyeiben, akkor az veszteséget okozhat neki.

Erkölcsi veszteségre vonatkozó kétségnek nevezik azt a kétséget, amely akkor ébred a kéjnőben, ha képtelen eldönteni, hogy helyes vagy helytelen dolog lenne elutasítani egy olyan férfit aki szereti őt, de akit ezzel szerencsétlenségbe dönthet mind ezen, mind a másik világon.

Szerelmi veszteségre vonatkozó kétségnek hívják azt, amikor a kéjnő attól tart, hogy kiábrándulna belőle szeretője, ha őszintén feltárná előtte szerelmét, akkor viszont vágya sem elégülhetne ki.

A felsoroltak voltak a kétségek.

=== Vegyes kétségek lehetnek === :

Vagyoni nyereségre vagy veszteségre vonatkozó vegyes kétség a neve az olyan kétségnek, amikor a kéjnő nincs tisztában azzal, hogy jelenlegi szeretőjével való kapcsolata nyereséggel vagy veszteséggel zárul, mivel a férfi idegen, nincs tisztában szándékaival, hiszen nem ő kötött ismeretséget a férfivel, hanem vagy egyik barátja, vagy egy hivatalos személy mutatta be neki.

Erkölcsi nyereségre vagy veszteségre vonatkozó vegyes kétségnek nevezik azt, amikor egy kéjhölgy szívességből vagy részvétből valamelyik barátja kérésére, vagy önmagától adja oda magát egy tanult bráhmannak, vallástanulónak, áldozópapnak vagy vezeklőnek, akik majd meg halnak szerelmi vágyakozásukban, és a kéjhölgy nem tudja, neki milyen előnye vagy vesztesége származik ebből.

Szerelmi nyereségre vagy veszteségre vonatkozó vegyes kétség esetén a kéjnő olyan férfinek adja oda magát, akit ő nem ismert, hanem megelégedett mások véleményével, amit az illető férfiről mondtak, és nem tudhatja, hogy szerelmi nyereség vagy veszteség vár rá.

=== Kettős nyereség és veszteség === 

Kettős nyereségről van szó, ha a kéjnő a szeretőjével folytatott viszonyából nemcsak pénzt, hanem szerelmet is kap.

Kettős veszteség akkor éri a kéjnőt, ha a szeretőjével folytatott viszonyból semmiféle haszna nem származik, sőt a férfi visszavesz mindent, amit valamikor adott.

Nyereségre vonatkozó kettős kétségről akkor beszélünk, amikor a kéjnő még nem ismeri kellőképpen új szeretőjét, nem tudja, hogy vajon vonzódni fog-e hozzá, és ha igen, akkor vajon ad-e neki egyáltalán valamit.

Veszteségre vonatkozó kettős kétségnek hívják azt a kétséget, amikor a kéjnő nem tudja, hogy a saját költségén létrehozott új viszonya miatt a megcsalt szerető nem okoz-e neki kellemetlenséget, nem fog-e megharagudni, vagy egy régebbi ellensége, akihez vonzódik, nem áll-e bosszút rajta, és ennek következtében hirtelen haragjában nem szedi-e el tőle azt, amit annak idején adott.

Más felfogás szerint a kettős nyereségek és veszteségek a következők:

Kettős nyereség akkor jön létre, ha a kéjnő olyan férfit látogat meg, akitől nyereségre számíthat, viszont azt a férfit aki vonzódik hozzá, nem látogatja meg.

Kettős veszteség lép fel abban az esetben, ha a kéjnő kiadásokba veri magát azért, hogy egy férfit meglátogasson, de pótolhatatlan veszteségi éri azzal, hogy nem látogat meg egy másikat.

Nyereségre vonatkozó kettős kétség ébredhet a kéjnőben akkor, amikor nem tudja eldönteni, hogy ha meglátogatna egy férfit, ami semmibe sem kerülne neki, kapna-e valamit a férfitől, vagy ha inkább egy másik férfit látogatna meg, vajon az adna-e neki valamit.

Veszteségre vonatkozó kettős kétségnek hívják azt az esetet, amikor a kéjnő bizonytalan, hogy mikor cselekszik helyesen, akkor-e, ha meglátogatná egy régebbi ellenségét, de ez kiadásokkal jár, és ez nem venne-e el mindent tőle amit annak idején adott, de ha nem látogatná meg, nem okozna-e neki valami szerencsétlenséget.

Az előbb felsoroltak és azok változatai hat félék lehetnek:

Nyereségre tehet szert a kéjnő az egyik részről, veszteség érheti a másik részről.

Nyeresége lehet az egyik részről, nyereségre vonatkozó kétség merülhet fel a másik részről.

Nyereség az egyik, veszteségre vonatkozó kétség a másik részről.

Veszteség érheti az egyik, nyereségre vonatkozó kétség pedig a másik részről.

Nyereségre vonatkozó kétség merülhet fel az egyik részről, veszteségre vonatkozó kétség a másik részről.

Veszteségre vonatkozó kétsége lehet az egyik, veszteség a másik részről.

Miután a kéjnők az elmondottakat alaposan átgondolták, és barátai tanácsokkal látták el, úgy kell cselekednie, hogy biztosítsa a nyereséget, az összes lehetőséget is meg kell ragadnia a nagy nyereségek elérésére, és vigyáznia kell arra, hogy ne érje semmilyen szerencsétlenség.

Az erkölcsi és szerelmi nyereségekre és veszteségekre is a fent elmondottak érvényesek.

Ha egyszerre több férfi együtt veszi igénybe a kéjnő szolgáltatásait, akkor egy ügyes kéjnő ezt kihasználva, mindegyiküktől tud pénzt szerezni.

Vannak olyan alkalmak, például bizonyos ünnepek, amikor elküldheti hozzájuk az anyját azzal, hogy azzal tölti majd az egész napot, aki kielégíti ezt vagy amazt a vágyát.

Amikor a férfiak egymással versenyezve közelednek hozzá, át kell gondolnia, hogy mit és mennyit szerezhet tőlük.

Az ilyen esetekben a nyereségek és veszteségek a következőképpen alakulhatnak:

A kéjnő nyereségre tehet szert az egyik részről, míg veszteség érheti a többi részéről; de lehet vesztesége az egyik részről, viszont nyereség a többi részéről; de nyereséghez juthat mindnek részéről, ugyanakkor vesztesége is lehet mindnek a részéről.

A fentebb felsoroltaknál a kéjnőnek szintén alaposan át kell gondolnia minden nyereségre és veszteségre vonatkozó kétséget, az erkölcsi és szerelmi szempontokra is vonatkoztatva.

Örömlányok, hivatásos kéjnők

Különféle örömlány létezik. Ilyenek például a vízhordó leány, a szolgálóleány, a kicsapongó nő, a hűtlenkedő nő, a táncosnő, a munkásleány, az olyan nő, aki elhagyta családját (független nő), az oly nő, aki a szépségéből él és a hivatásos kéjnő (ganiká).

Az örömlányok akik viszonyt folytatnak a férfiakkal mindegyikére vonatkozik az a szabály, hogy iparkodniuk kell a férfiaknak tetszeni, örömet szerezni, a férfiaktól pénzt szerezni, szakítani velük, vagy ismét felújítani kapcsolatukat. Ezen kívül megfontolás tárgyává kell tegyenek mindent, ami a nyereségekre, veszteségekre, a kísérő nyereségekre és veszteségekre, valamint a kétségekre vonatkozik, éspedig mindezt a körülmények figyelembe vételével.

A kéjnőkről csupán ennyit akartunk elmondani.

Erre a tárgyra vonatkozó néhány megállapítás:

Mivel a férfiak és nők vágyódnak a gyönyörre, ezért a könyv elsősorban a férfiak és nők kapcsolatával foglalkozik.

Akadnak azonban olyan nők is, akik a viszonyban szerelmet keresnek, és vannak akik a kapcsolatban pénzhez akarnak jutni, vagyont akarnak szerezni, ezért ez a könyv két részre oszlik. Az előző fejezetekben minden megtalálható ami összefügg a szerelemmel, ez a rész pedig a pénzszerzés kéjnők által használt módjait ismertette.

== Bizalmas tanítások== 

=== Bizalmas tanítások – A csábítás művészete – A szépítőszerek használata=== 

Viselkedés a szívek elbűvölésére – Serkentő- és erősítőszerek

A Szerelem Tankönyvét befejeztük, ha azonban valaki képtelen sikerhez jutni a felsorolt módszerekkel, akkor mást kell alkalmaznia. A Bizalmas tanítások című fejezetben ezekről lesz szó.

Vannak olyan tulajdonságok, amelyek másokra kellemesen hatnak. Ezek közül a legfontosabbak a szépség, a jó tulajdonságok, a fiatalság, a bőkezűség. Ha azonban ezek közül egy vagy több hiányzik, akkor mesterséges eszközöket kell igénybe venni.

Néhány jó tanács, amely esetleg hasznos lehet:

1. Nagyon jó szépítőszer az a kenőcs, amely a tabernaemontana coronaria, a costus speciosus vagy arabicus és a flacourtia cataphracta leveleinek keverékéből készült.

2. A felsorolt növényeket emberi koponyában kell porrá törni, korommá égetni, és ezt a terminalia bellerica olajába áztatott lámpabélre kenni. Igen jó szemöldök és szempillafesték.

3. Rendkívül jó testápoló és a testet igen széppé teszi az a kenőcs, amely szezámolajból, a boerhavia procumhens, a sida cordifolia gyökereiből, sárga amaranth- és kéklótuszlevelekből készül.

4. Ezekből a növényekből fekete festőanyagot is elő lehet állítani.

5. Igen megnyerőnek fogják találni azt, aki a nelumbrium speciosum, a kéklótusz és a mesua roxburghii porát olvasztott vajjal és mézzel vegyítve megeszi.

6. Az 5. pontban elmondottakat az 1. pontban felsorolt növények hozzáadásával is el lehet készíteni.

7. Elbűvöl minden nőt az a férfi, aki egy páva- vagy hiénaszemet aranyfüstbe takarva a jobb karján visel.

8. Ugyanilyen hatása van a badarafa léggyökeréből vagy kagylóból készült amulettnek is, amelyeket varázserejűvé tesznek az Atharva-Védában található ráolvasásokkal.

További jó tanácsok

Ha valamelyik szolgálóleány nővé serdül, gazdája még egy évig tartsa távol a férfiaktól. Mivel ilyen esetben nehezen elérhető, annál kívánatosabb, és annál inkább vetélkednek érte, és természetesen a gazdája annak adja el, aki a legtöbbet hajlandó fizetni. Ez is egy lehetőség arra, hogy valakit kívánatosabbá tegyünk.

A kéjnő is hasonló módon tartsa távol a férfiaktól felserdült lányát. Majd amikor elérkezik az ideje, hasonló korú férfitársaságot hív össze, olyanokat, akik jellemben és szépségben is illenek a lányhoz, majd kijelenti, hogy annak adja a leányt, aki hajlandó megadni érte, amit kívánnak. A lány ez után is őrizet alatt marad mindaddig, amíg egy olyan nem jelentkezik, aki minden feltételt elfogad. Ha azonban az a férfi aki jelentkezett nem tudna elegendőt adni, akkor az anya kipótolja a sajátjából, és azt mondja leányának, hogy az egész a kérőtől ered. Esetleg megengedi, hogy titkon egybe keljen a lánya a kérőjével, mintha ő mit sem tudna erről, és aztán utólag beleegyezik.

A lány tegyen meg mindent annak érdekében még úgy is, hogy az anyjának nincs tudomása tevékenységéről , hogy kapcsolatba kerülhessen előkelő és gazdag emberek fiaival. Ezekkel az ifjúkkal a találkozás létrejöhet olyan helyeken, ahol a művészeteket oktatják, énekelőadást tartanak, de találkozhat velük más idegen helyen is, és így azt az ifjút szemelheti ki magának, aki a legjobban tetszik neki. A találka megszervezésében pedig segítségére lehet egyik barátnője, vagy szolgálója.

Ha a kéjnő ilyen módon férjhez adta a lányát, akkor annak kötelessége egy teljes álló esztendeig a házasélet szabályaihoz alkalmazkodni, és csak azután élhet kedve szerint. Viszont kötelessége marad a letöltött év után is eleget tenni első ura óhajának, és meglátogatni, ha az magához hívja, még akkor is, ha le kell mondania egy éppen kínálkozó nyereségről.

Ezt az időszakos házassági formát azért alkalmazzák, hogy fokozzák kívánatos voltukat. Ugyanezt alkalmazzák még a kéjnőkön és lányain kívül a táncosnők (színésznők) leányai is, akiket viszont csak olyan férfihez adnak, akik minden vonatkozásban a lány hasznára válhatnak és támogatják.

Tehát ilyen módokon teheti magát valaki kívánatosabbá.

Tanácsok a férfiaknak

1. Tövises almafa, hosszú bors és feketebors porával vegyített mézzel bekent lingát igen megnyerőnek találják egyesüléskor a nők.

2. A vatódbhránta lehullott leveleiből, a halottégetésnél megmaradt virágokból és a páva vagy a dzsivamdzsivaka madár csontjából készült porral bekent lingával ugyanez a hatás érhető el.

3. Hasonló a hatása a természetes halállal kimúlt kánya (majúra) porainak, melyeket mézzel és a myrobalana gyümölcs levével vegyítettek, ha az egyesüléskor a lingára kenik.

4. Minden nőt rabul ejthet egyszeri közösülés után az a férfi, aki a következő szert keni lingájára: vadzsrasznuhi hajtásait apró darabokra vágva kénnel vegyíti, majd hétszer megszárítja. De annak is ilyen hatása van, ha e porokat éjjel elégeti, s a füstön keresztülnézve a Holdat aranyszínben látja. Ugyanez a hatása annak is, ha az előző port majomhulladékkal keverve egy szűz leányra szórja, ugyanis ez a lány kizárólag csak az övé lehet.

5. A vacságyökeret (acorus calamus) feldarabolva mangóolajba kell áztatni, és aztán a sziszufába vájt odúba rejteni, majd hat hónap múlva olyan kenőcsöt készíteni belőle, melyet még az istenek is nagyra becsülnek. Ha ezt a kenőcsöt a lingán alkalmazzák, minden nő leigázható.

6. Az acacia catechu gyantájából hasított darabkák magukba szívják urna fa virágainak illatát, amelynek kivájt üregében hosszabb ideig tartották; ezt a kenőcsöt a gaadharvák (mennyei zenészek) is szeretik, hatása az előbb felsorolt szerekéhez hasonló.

7. Hat hónapig a mesua roxburghii odvában tartott panicum italicum és a tabernaemontana coronaria virágait mangóolajjal összekeverve olyan kenőcsöt kapunk, amelyet a nágák (kígyódémonok) kedvelnek. Alkalmazása és hatása, ugyanaz mint az előzőeknek.

8. Ha egy tevecsontot az eclipta prostrata nedvébe áztatnak, aztán elégetik, és a hamuhoz tevecsontból készült dobozban, tevecsontpálcikával antimont kevernek, nagyon tiszta szer keletkezik, amely jót tesz a szemeknek, és azzal a tulajdonsággal bír, hogy mindenkit megigéz aki használja. Ugyanez a hatás érhető el a sólyom, a keselyű és a páva csontjából készült fekete festőszerrel is.

Ezekkel a szerekkel lehet tehát másokat teljesen lebilincselni.

A nemi képességet serkentő szerek

1. A férfi nemi erejét fokozza a cukros tej, melyben uccshatagyökér, csababors és édesfa ázott.

2. Ugyanilyen az eredménye annak a cukros tejnek is, amelyben kos- vagy bakherét főztek.

3. Ugyancsak a férfi nemi erejének fokozására szolgál a tejjel vegyített batáta, kníli és ksírika nedve is.

4. A hosszú bors, a sanseviera roxburghiana és a hedysarum gangeticum porrá tört magvai tejbe keverve szintén hasonló hatású.

5. Régi tekintélyek állítása szerint, egy férfi számtalan nőt tud kielégíteni akkor, ha a trapa bispinosa, a kasztúrika s a jázmin magvait vagy gyökereit édesfa hozzáadásával porrá töri, ehhez ksirakákólit (hagymafajta) tesz, s az egészet tejben vagy olvasztott vajban (ghí) lassú tűzön megfőzi, és aztán kellő adagolásban megissza.

6. Hasonló eredményt érhet el akkor is a férfi, ha rizst és verébtojást tejben megfőz, majd ghít és mézet keverve hozzá, és megfelelő mennyiséget iszik belőle.

7. Állítólag igen jó hatású a következő keverék (amelyből ha kellő mennyiséget iszik a férfi, megszámlálhatatlan sok nőt tud kielégíteni): ha szezámmagvakat verébtojásba áztat, ezután ghível kevert édes tejben a trapa bispinosa és a kasztúrika gyümölcsével felfőzi, majd búza- és bablisztet ad hozzá.

8. Ghí, cukor és édesfa egyenlő arányban ánizzsal és tejjel keverve nektárhoz hasonló italt ad. Annak aki iszik e keverékből hosszú életet, és igen nagy nemi képességet biztosít.

9. A 8. ponthoz hasonló hatású az a szörp formájú ital, amelyet tavasszal az asparagus racemosus, svadaustra, guducsi, hosszú bors és édesfa nedvéből főztek, majd tejjel és ghível keverték össze.

10. A vízben főtt asparagus racemosus és svadaustra, valamint a premna spinosa kipréselt gyümölcs nedve szintén hasonló hatással jár.

11. Minden férfi nagyon egészségesnek, erőt adónak és kellemetesnek tartja a tavasszal minden reggel megivott meleg ghít, azaz olvasztott vajat.

12. Az előző pontokban leírtakhoz hasonló hatást eredményez az egyforma arányban összekevert svadaustramagok, valamint kölesliszt, ha ebből minden reggel felkeléskor körülbelül két pala súlynyit eszik a férfi.

A felsoroltakra is vonatkozik néhány megállapítás:

Minden olyan szer készítését, amely szerelmet kelt, és a nemi képességet fokozza, az orvostudományból, az Atharva-Védából, olyanoktól akik ismerik a varázslást, ismerősöktől, rokonoktól és közeli barátoktól lehet elsajátítani. Nem szabad az egészségre káros anyagokat alkalmazni, sem olyanokat, amelyek élőlények megölése árán nyerhetők vagy tisztátlan anyagokból készültek.

Kizárólag olyan szereket használjon a férfi, amelyeket nem helytelenít senki, a barátok jónak tartanak, és a bráhmanok áldásukkal szentelték meg.

=== Serkentő- és ajzószerek – Tapasztalatok és utasítások – A vágykeltés eszközei=== 

Bizonyos esetekben szüksége van a férfinek arra, hogy a nő kielégítésére mesterséges fogásokat és eszközöket alkalmazzon, főleg akkor, ha képtelen kielégíteni mondjuk egy igen szenvedélyes nőt, vagy egy elefántnőt. Ilyenkor ujjaival vagy kezével játszik a nő jónijával, és csak azután fog az egyesüléshez, ha a nőt már kellőképpen felizgatta, és gyönyört érez.

A nő viszont úgy fokozhatja a kevésbé szenvedélyes, az öregedő, az elhízott vagy a kimerült férfiak vágyát, hogy lingáját a szájába veszi.

A férfi a lingája nagyobbá tételére (hogy megfeleljen a jóni méretének) mesterséges eszközöket alkalmazhat, amelyek készülhetnek aranyból, ezüstből, rézből, vasból, elefántcsontból, bivalyszarvból, horganyból. Ezeknek az eszközöknek kellemes érintésűeknek, simáknak, a célnak megfelelőnek, a nemi vágyat kielégítőnek kell lenniük.

A szerző szerint a legjobb, ha fából készül, és megfelelnek használóik céljának és ízlésének.

Az ilyen mesterséges eszközök formája, alakja különfélék lehetnek, mint például az alább felsoroltak, amelyeket a lingával együtt vagy csupán annak helyettesítésére lehet használni.

1. A gyűrű vagy karvas (valaja). Ennek a belső nyílása megfelel a linga méretének, és külső oldalán kis kidudorodások vannak.

2. Páros valaja (szamghati). Két gyűrűből álló eszköz, mindegyik az 1. pontban leírthoz hasonló.

3. Kösöntyű (csúdaka). Három vagy még több összeerősített gyűrűből áll, van olyan is, amelyet a linga egész hosszának megfelelően készítenek el.

4. A kis kösöntyű egyszerű gyűrű, de melyet a linga méretének megfelelően vékony zsinórral körülcsavartak.

5. A páncél (kanycsuka) vagy hurok (dzsálaka) belül üres, mindkét végén nyitott cső, vastagsága egyezik a jóni méretével. Ennek az eszköznek (amelyet a férfi a derekára köt) a külső részén kiemelkedő, sima szemölcsök találhatók.

Ha a felsorolt eszközök éppen nem volnának kéznél, akkor almafából készült csövet, a tök csöves indáját vagy bambusznáddarabot is lehet használni, persze finomra csiszolva, és jól megkenve olajjal, majd a derékra kötni.

A déli népeknél viszont a fiúgyermekek lingáját már kicsiny korukban kifúrják, mint a fület, és aranykarikát húznak belé, mivel szerintük nem lehet szó igazi nemi élvezetről, ha a linga nincsen átfúrva. Ha felserdült ifjú akarja kifúrni !ingáját, akkor igen hegyes szerszámmal kell átszúrnia, és addig vízben tartania, míg a vérzés el nem múlik, majd különféle módon kezeli, és közben a lyukat tágítja.

A lingán lévő lyukba ezután különféle dolgokat alkalmazhat, mint például kerek, féligkerek, famozsár, virág, tüskés, kócsagcsont, elefántagyar, nyolc golyó, fürt és más elnevezésű eszközöket, amelyek használata a gyakorlatban már bevált. Ezek az eszközök lehetnek sima vagy göröngyös felületűek, ahogy a szokás vagy a cél megkívánja.

=== Különféle eljárások a linga (hímvessző) fejlesztésére === 

A lingát növelő eljárások

Ha a férfi nagyobbá akarja tenni lingáját, akkor be kell dörzsölnie a fákon élő rovarok szőrzetével, ezután tíz napon át olajjal kenni, majd újra bedörzsölni az előző szerrel. Ezt egészen addig kell ismételnie, míg daganat nem mutatkozik. Ezután hasra fordulva az ágyra fekszik, és az ágyon lévő lyukon kilógatja lingáját, miközben valamilyen enyhítőszerrel csökkenti a fájdalmat, amelyet a daganat okozott. A rovaroktól származó daganat egész életében megmarad.

Egy hónapig is megmaradhat a linga megnagyobbodása, ha a physafis ftexuosa, a savarakadanka, a haszticsarma és a vadzsrarasza nedvével, a dzsafasúka nevű rovar szőrzetével és bivalytejjel kenik be a lingát.

Ugyanezeket a szereket olajban megfőzve és a lingára kenve, hat hónapig tartó megnagyobbodás érhető el.

A lingát növelheti még az is, ha a gránátalma és az ugorka magvait a valuka s a haszticsarma növény nedvével, valamint olajjal lassú tűzön felfőzik, s az így nyert szerrel a lingát bekenik.

Egyéb különleges eljárások

1. Ha egy férfi egy nő szerelmét örök életre szeretné megtartani, azaz elérni, hogy rajta kívül mást soha ne szeressen, akkor kutyatejbogáncs és kantafa porát majomhulladékkal és a landzsalika megőrölt gyökerével keverje össze, az így nyert szert pedig szórja a nőre.

2. Az a férfi, aki szeretné elérni azt, hogy szerelme a nő iránt megszűnjön, kenje meg közösülés előtt a jónit a cassia fistula és az eugenia jambolina gyümölcseinek levével, amit a szóma, a vernonia anthelmintica, az eclipta prostrata és a lóhópadzsihirka növény porával kevertek össze.

3. Ugyanez a hatása annak is, ha a nő a szeretkezés előtt a gópalika, a banapadika és a sárga amaranth porával kevert bivalytejsavóban fürdik.

4. Ha a nő a kadamba, a spondias mangifera és az eugenia jambolana virágaiból készült kenőcsöt használ, vagy ezek virágaiból font koszorút visel, a férje elidegenedik tőle.

5. A kókiláksa (asteracantha longifolia) gyümölcséből készült kenőcs összehúzza egy teljes éjszakára az elefántnő jóniját.

6. A nelumbrium speciosum és a kéklótusz megőrölt gyökereiből, a physalis flexuosa porából, ghíből és mézből készült kenőccsel kitágítható a szarvastehén nő jónija.

7. A hajat megfehérítő kenőcshöz az emblica myrabolans, az euphorbia antiguorum, a szóma, a calotropis gigantea és a vernonia anthelmintica gyümölcsének leve szükséges.

8. Hajserkentő, azaz hajnövesztő szer készíthető a madajantaka, a sárga amaranth, a kavanydzsanika, a clitoria ternatea és a slaksnaparni növények gyökereinek levéből.

9. Megfeketedik a haj, és megszűnik a hajhullás, ha a madajantaka, a sárga amaranth, a kavanydzsanika, a clitoria ternatea és a slaksnaparni növények gyökereit olajban megfőzik, és mint bedörzsölőszert használják.

10. A piros ajkak azonnal elfehérednek, ha egy fehér csődör hereizzadmányával hétszer kevert lakkal kenik be.

11. Az ajkak visszanyerik eredeti színüket, ha a madajantika, a kavanydzsanika, a clitoria ternatea és a slaksnaparni levével megérintik.

12. Minden nőt meghódíthat az a férfi, aki nádfuvoláját a bahupadika, a tabernaemontana coronaria, a costus speciosus, vagy arabicus, a pinus deodora, az euphorbia antiguorum, a vadzsra és a kantaka növények nedvébe áztatja, amikor meghallják hangszerének hangját

13. Ételekbe datura gyümölcs nedvét keverve, téboly idézhető elő.

14. Minden láthatatlanná válik amit megérint, ha valaki a kezét olyan páva hulladékával keni be, mely sárga vagy vörös arsenicumot evett.

15. A víz tejszínűvé változtatható akkor, ha olajat és valamilyen fű hamvát (csak a kusafűét nem) keverik bele.

16. A vasedény vörös színűvé válik, ha a sravana, a prijangu, a terminalica chebula és a spondias mangifera porával kenik be.

17. Az a lámpa, amelynek lámpabele selyemből és kígyóbőrből készült, és amelyet a sravana és a prijangu olajával töltenek meg, majd meggyújtanak, a lámpa közelébe helyezett hegyes fácskák olyanok lesznek, mintha kígyók volnának.

18. Szerencsét, hosszú életet jelent és jó hírnévnek fog örvendeni az, aki olyan fehér tehénnek tejét issza, amelynek fehér borja van.

[[Kategória:Szövegek]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Bhagavad-Gíta (Hare Krishna fordítás)</title>
    <id>312</id>
    <revision>
      <id>4741</id>
      <timestamp>2006-08-29T16:21:25Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>egyért</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     = Mahábhárata
| cím        = Bhagavad-Gíta
| szakasz    =
| előző      =
| következő  =
| megjegyzés = Ez Hare Krishna fordítás, más fordításokért lásd a [[Bhagavad-Gíta]] egyértelműsítő lapot.
}}

==Első fejezet - Hadiszemle a kuruksetrai csatamezőn==  
{| {{Sztbg}}
|  1 धृतराष्ट्र उवाच&lt;br&gt;      धर्मक्षेत्रे कुरुक्षेत्रे समवेता युयुत्सवः&lt;br&gt;      मामकाः पाण्डवाश चैव किम अकुर्वत संजय ||  1 dhṛtarāṣṭra uvāca&lt;br&gt;     dharmakṣetre kurukṣetre samavetā yuyutsavaḥ&lt;br&gt;     māmakāḥ pāṇḍavāś caiva kim akurvata saṃjaya || 1.  Dhritarástra így szólt: Óh, Szanydzsaja, mit tettek fiaim és Pándu fiai, miután harcra vágyva összegyűltek a kuruksetrai zarándokhelyen?
|-
|  2 संजय उवाच&lt;br&gt;      थृष्ट्वा तु पाण्डवानीकं वयूढं थुर्यॊधनस तथा&lt;br&gt;      आचार्यम उपसंगम्य राजा वचनम अब्रवीत ||  2 saṃjaya uvāca&lt;br&gt;     dṛṣṭvā tu pāṇḍavānīkaṃ vyūḍhaṃ duryodhanas tadā&lt;br&gt;     ācāryam upasaṃgamya rājā vacanam abravīt ||  2.  Szanydzsaja így szólt: Óh, uralkodó! Durjódhana király megtekintette a Pándu fiai által hadrendbe állított sereget, majd tanárához lépett, s a következő szavakat intézte hozzá:
|-
|  3 पश्यैतां पाण्डुपुत्राणाम आचार्य महतीं चमूम&lt;br&gt;      वयूढां थरुपथपुत्रेण तव शिष्येण धीमता ||  3 paśyaitāṃ pāṇḍuputrāṇām ācārya mahatīṃ camūm&lt;br&gt;     vyūḍhāṃ drupadaputreṇa tava śiṣyeṇa dhīmatā ||  3.  Óh, tanárom, nézd Pándu fiainak hatalmas seregét, amelyet eszes tanítványod, Drupada fia állított fel oly ügyesen!
|-
|  4 अत्र शूरा महेष्वासा भीमार्जुनसमा युधि&lt;br&gt;      युयुधानॊ विराटश च थरुपथश च महारदः ||  4 atra śūrā maheṣvāsā bhīmārjunasamā yudhi&lt;br&gt;     yuyudhāno virāṭaś ca drupadaś ca mahārathaḥ ||  4.  Hadseregükben számos hősi íjász sorakozott fel, akik küzdelemben egyenlőek Bhímával és Ardzsunával: Jujudhána, Viráta, Drupada és mások, valamennyien rettentő harcosok.
|-
|  5 धृष्टकेतुश चेकितानः काशिराजश च वीर्यवान&lt;br&gt;      पुरुजित कुन्तिभॊजश च शैब्यश च नरपुंगवः ||  5 dhṛṣṭaketuś cekitānaḥ kāśirājaś ca vīryavān&lt;br&gt;     purujit kuntibhojaś ca śaibyaś ca narapuṃgavaḥ ||  5.  Mellettük ott van Dhristaketu, Csekitána, Kásirádzsa, Purudzsit, Kuntibhodzsa és Saibja is, mindannyian nagy hősök, kiváló harcosok.
|-
|  6 युधामन्युश च विक्रान्त उत्तमौजाश च वीर्यवान&lt;br&gt;      सौभथ्रॊ थरौपथेयाश च सर्व एव महारदाः ||  6 yudhāmanyuś ca vikrānta uttamaujāś ca vīryavān&lt;br&gt;     saubhadro draupadeyāś ca sarva eva mahārathāḥ ||  6.  Ott a hatalmas Judhámanju, a rettentő erejű Uttamaudzsá, valamint Szubhadrá fia és Draupadí fiai. Valamennyi vitéz rendkívüli szekérharcos.
|-
|  7 अस्माकं तु विशिष्टा ये तान निबॊध थविजॊत्तम&lt;br&gt;      नायका मम सैन्यस्य संज्ञार्दं तान बरवीमि ते ||  7 asmākaṃ tu viśiṣṭā ye tān nibodha dvijottama&lt;br&gt;     nāyakā mama sainyasya saṃjñārthaṃ tān bravīmi te ||  7.  Ám hogy tudj róluk, óh, bráhmanák legkiválóbbja, hadd szóljak most azokról a tábornokokról is, akik az én seregeimet vezénylik rendkívüli hozzáértéssel!
|-
|  8 भवान भीष्मश च कर्णश च कृपश च समितिंजयः&lt;br&gt;      अश्वत्दामा विकर्णश च सौमथत्तिर जयथ्रदः ||  8 bhavān bhīṣmaś ca karṇaś ca kṛpaś ca samitiṃjayaḥ&lt;br&gt;     aśvatthāmā vikarṇaś ca saumadattir jayadrathaḥ ||  8.  Itt vagy te magad, valamint a csatában mindig győzedelmes Bhísma, Karna, Kripa, Asvatthámá, Vikarna, valamint Szomadatta fia, Bhúrisravá.
|-
|  9 अन्ये च बहवः शूरा मथर्दे तयक्तजीविताः&lt;br&gt;      नानाशस्त्रप्रहरणाः सर्वे युथ्धविशारथाः ||  9 anye ca bahavaḥ śūrā madarthe tyaktajīvitāḥ&lt;br&gt;     nānāśastrapraharaṇāḥ sarve yuddhaviśāradāḥ ||  9.  Sok más hős is velük van, akik készek az életüket áldozni az én ügyemért. Mindannyian a legkülönfélébb fegyvereket viselik, s jártasak a hadtudományban.
|-
|  10 अपर्याप्तं तथ अस्माकं बलं भीष्माभिरक्षितम&lt;br&gt;     पर्याप्तं तव इथम एतेषां बलं भीमाभिरक्षितम ||  10 aparyāptaṃ tad asmākaṃ balaṃ bhīṣmābhirakṣitam&lt;br&gt;    paryāptaṃ tv idam eteṣāṃ balaṃ bhīmābhirakṣitam ||  10.  Erőnk felmérhetetlen, s Bhísma nagyatya tökéletes védelmet nyújt számunkra, míg a Pándavák hadereje, amit Bhíma védelmez gondosan, korlátozott.
|-
|  11 अयनेषु च सर्वेषु यदाभागम अवस्दिताः&lt;br&gt;     भीष्मम एवाभिरक्षन्तु भवन्तः सर्व एव हि ||  11 ayaneṣu ca sarveṣu yathābhāgam avasthitāḥ&lt;br&gt;    bhīṣmam evābhirakṣantu bhavantaḥ sarva eva hi ||  11.  Most a sereg falanxának kijelölt stratégiai pontjain állva mindenkinek teljes támogatást kell nyújtania Bhísma nagyatyának.
|-
|  12 तस्य संजनयन हर्षं कुरुवृथ्धः पितामहः&lt;br&gt;     सिंहनाथं विनथ्यॊच्चैः शङ्खं थध्मौ परतापवान ||  12 tasya saṃjanayan harṣaṃ kuruvṛddhaḥ pitāmahaḥ&lt;br&gt;    siṃhanādaṃ vinadyoccaiḥ śaṅkhaṃ dadhmau pratāpavān ||  12.  Ekkor Bhísma, a Kuru-dinasztia hatalmas és vitéz ősatyja, a harcosok nagyatyja hangosan kagylókürtjébe fújt. Az oroszlán bődülésére emlékeztető hang megörvendeztette Duryodhanát.
|-
|  13 ततः शङ्खाश च भेर्यश च पणवानकगॊमुखाः&lt;br&gt;     सहसैवाभ्यहन्यन्त स शब्थस तुमुलॊ ऽभवत ||  13 tataḥ śaṅkhāś ca bheryaś ca paṇavānakagomukhāḥ&lt;br&gt;    sahasaivābhyahanyanta sa śabdas tumulo 'bhavat ||  13.  Ezután hirtelen felharsantak a kagylókürtök, harsonák, trombiták és kürtök, megperdültek a dobok, s egyesült hangjuk rettentő hangzavart keltett.
|-
|  14 ततः शवेतैर हयैर युक्ते महति सयन्थने सदितौ&lt;br&gt;     माधवः पाण्डवश चैव थिव्यौ शङ्खौ परथध्मतुः ||  14 tataḥ śvetair hayair yukte mahati syandane sthitau&lt;br&gt;    mādhavaḥ pāṇḍavaś caiva divyau śaṅkhau pradadhmatuḥ ||  14.  A másik oldalon, a fehér ménektől vont nagy harci szekéren az Úr Krisna és Ardzsuna is megszólaltatták transzcendentális kagylókürtjeiket.
|-
|  15 पाञ्चजन्यं हृषीकेशॊ थेवथत्तं धनंजयः&lt;br&gt;     पौण्ड्रं थध्मौ महाशङ्खं भीमकर्मा वृकॊथरः ||  15 pāñcajanyaṃ hṛṣīkeśo devadattaṃ dhanaṃjayaḥ&lt;br&gt;    pauṇḍraṃ dadhmau mahāśaṅkhaṃ bhīmakarmā vṛkodaraḥ ||  15.  Az Úr Krisna a Pánycadzsanját, Ardzsuna a Devadattát, a falánk, hőstetteit hatalmas erővel véghezvivő Bhíma pedig rettentő kagylókürtjét, a Paundrát szólaltatta meg.
|-
|  16 अनन्तविजयं राजा कुन्तीपुत्रॊ युधिष्ठिरः&lt;br&gt;     नकुलः सहथेवश च सुघॊषमणिपुष्पकौ ||  16 anantavijayaṃ rājā kuntīputro yudhiṣṭhiraḥ&lt;br&gt;    nakulaḥ sahadevaś ca sughoṣamaṇipuṣpakau ||  16-18.  Óh, uralkodó! Judhisthira király, Kuntí fia az Anantavidzsaját, Nakula és Szahadéva pedig a Szughosát és a Manipuspakát szólaltatta meg. A kiváló íjász, Kásí királya, Sikhandí, a nagy harcos, Dhristadjumna, Viráta, a legyőzhetetlen Szátjaki, Drupada, Draupadí fiai, Szubhadrá erős karú fia s a többiek is mind megfújták kagylókürtjeiket.
|-
|  17 काश्यश च परमेष्वासः शिखण्डी च महारदः&lt;br&gt;     धृष्टथ्युम्नॊ विराटश च सात्यकिश चापराजितः ||  17 kāśyaś ca parameṣvāsaḥ śikhaṇḍī ca mahārathaḥ&lt;br&gt;    dhṛṣṭadyumno virāṭaś ca sātyakiś cāparājitaḥ || 
|-
|  18 थरुपथॊ थरौपथेयाश च सर्वशः पृदिवीपते&lt;br&gt;     सौभथ्रश च महाबाहुः शङ्खान थध्मुः पृदक पृदक ||  18 drupado draupadeyāś ca sarvaśaḥ pṛthivīpate&lt;br&gt;    saubhadraś ca mahābāhuḥ śaṅkhān dadhmuḥ pṛthak pṛthak || 
|-
|  19 स घॊषॊ धार्तराष्ट्राणां हृथयानि वयथारयत&lt;br&gt;     नभश च पृदिवीं चैव तुमुलॊ वयनुनाथयन ||  19 sa ghoṣo dhārtarāṣṭrāṇāṃ hṛdayāni vyadārayat&lt;br&gt;    nabhaś ca pṛthivīṃ caiva tumulo vyanunādayan ||  19.  A különböző kagylókürtök rettentő hangja betöltötte az eget és a földet, s megremegtette Dhritarástra fiainak szívét.
|-
|  20 अद वयवस्दितान थृष्ट्वा धार्तराष्ट्रान कपिध्वजः&lt;br&gt;     परवृत्ते शस्त्रसंपाते धनुर उथ्यम्य पाण्डवः ||  20 atha vyavasthitān dṛṣṭvā dhārtarāṣṭrān kapidhvajaḥ&lt;br&gt;    pravṛtte śastrasaṃpāte dhanur udyamya pāṇḍavaḥ ||  20.  Ekkor Ardzsuna, Pándu fia a harci szekéren ülve, melynek Hanumán jelölte a zászlaját, felvette íját, s felkészült, hogy kilője nyilait. Óh, király! Dhritarástra fiainak felsorakozott hada láttán e szavakkal fordult az Úr Krisnához:
|-
|  21 हृषीकेशं तथा वाक्यम इथम आह महीपते&lt;br&gt;     सेनयॊर उभयॊर मध्ये रदं सदापय मे ऽचयुत ||  21 hṛṣīkeśaṃ tadā vākyam idam āha mahīpate&lt;br&gt;    senayor ubhayor madhye rathaṃ sthāpaya me 'cyuta ||  21.-22.  Ardzsuna így szólt: Óh, tévedhetetlen, kérlek hajtsd harci szekeremet a két sereg közé, hogy láthassam, kik vannak jelen, kik vágynak a harcra, s kikkel kell majd megküzdenem e nagy összecsapásban!
|-
|  22 यावथ एतान निरीक्षे ऽहं यॊथ्धुकामान अवस्दितान&lt;br&gt;     कैर मया सह यॊथ्धव्यम अस्मिन रणसमुथ्यमे ||  22 yāvad etān nirīkṣe 'haṃ yoddhukāmān avasthitān&lt;br&gt;    kair mayā saha yoddhavyam asmin raṇasamudyame ||  23.  Hadd lássam, kik jöttek el harcolni, hogy Dhritarástra gonosz szívű fiának örömet szerezzenek!
|-
|  23 यॊत्स्यमानान अवेक्षे ऽहं य एते ऽतर समागताः&lt;br&gt;     धार्तराष्ट्रस्य थुर्बुथ्धेर युथ्धे परियचिकीर्षवः ||  23 yotsyamānān avekṣe 'haṃ ya ete 'tra samāgatāḥ&lt;br&gt;    dhārtarāṣṭrasya durbuddher yuddhe priyacikīrṣavaḥ ||  24.  Szanydzsaja így szólt: Óh, Bharata leszármazottja! Ardzsuna kérésére az Úr Krisna a két sereg közé hajtotta a pompás harci szekeret.
|-
|  24 एवम उक्तॊ हृषीकेशॊ गुडाकेशेन भारत&lt;br&gt;     सेनयॊर उभयॊर मध्ये सदापयित्वा रदॊत्तमम ||  24 evam ukto hṛṣīkeśo guḍākeśena bhārata&lt;br&gt;    senayor ubhayor madhye sthāpayitvā rathottamam ||  25.  Bhísma, Drona és a világ többi vezére jelenlétében így szólt az Úr: Lásd, Pártha, az itt összesereglett Kurukat!
|-
|  25 भीष्मथ्रॊणप्रमुखतः सर्वेषां च महीक्षिताम&lt;br&gt;     उवाच पार्द पश्यैतान समवेतान कुरून इति ||  25 bhīṣmadroṇapramukhataḥ sarveṣāṃ ca mahīkṣitām&lt;br&gt;    uvāca pārtha paśyaitān samavetān kurūn iti ||  26.  Ardzsuna a két seregben atyáit, nagyatyáit, tanítómestereit, anyai nagybátyjait, fivéreit, fiait, unokáit, barátait, apósait és jóakaróit pillantotta meg.
|-
|  26 तत्रापश्यत सदितान पार्दः पितॄन अद पितामहान&lt;br&gt;     आचार्यान मातुलान भरातॄन पुत्रान पौत्रान सखींस तदा ||  26 tatrāpaśyat sthitān pārthaḥ pitṝn atha pitāmahān&lt;br&gt;    ācāryān mātulān bhrātṝn putrān pautrān sakhīṃs tathā ||  27.  Amikor Kuntí fia, Ardzsuna meglátta a különféle rokonok és barátok sokaságát, szívét részvét töltötte el, s így szólt:
|-
|  27 शवशुरान सुहृथश चैव सेनयॊर उभयॊर अपि&lt;br&gt;     तान समीक्ष्य स कौन्तेयः सर्वान बन्धून अवस्दितान ||  27 śvaśurān suhṛdaś caiva senayor ubhayor api&lt;br&gt;    tān samīkṣya sa kaunteyaḥ sarvān bandhūn avasthitān ||  28.  Ardzsuna szólt: Kedves Krisnám! Előttem sorakozó, harci vágyban égő barátaim és rokonaim láttán tagjaim reszketnek, ajkam kiszárad.
|-
|  28 कृपया परयाविष्टॊ विषीथन्न इथम अब्रवीत&lt;br&gt;     थृष्ट्वेमं सवजनं कृष्ण युयुत्सुं समुपस्दितम ||  28 kṛpayā parayāviṣṭo viṣīdann idam abravīt&lt;br&gt;    dṛṣṭvemaṃ svajanaṃ kṛṣṇa yuyutsuṃ samupasthitam ||  29.  Egész testem remeg, s borzongás járja át. Gándíva íjam kicsúszik kezemből, s a bőröm tüzel.
|-
|  29 सीथन्ति मम गात्राणि मुखं च परिशुष्यति&lt;br&gt;     वेपदुश च शरीरे मे रॊमहर्षश च जायते ||  29 sīdanti mama gātrāṇi mukhaṃ ca pariśuṣyati&lt;br&gt;    vepathuś ca śarīre me romaharṣaś ca jāyate ||  30.  Képtelen vagyok tovább itt állni! Kezdek megfeledkezni magamról, s forog velem a világ. Óh, Krisna, Késí démon végzete, én csak rosszat sejtek!
|-
|  30 गाण्डीवं सरंसते हस्तात तवक चैव परिथह्यते&lt;br&gt;     न च शक्नॊम्य अवस्दातुं भरमतीव च मे मनः ||  30 gāṇḍīvaṃ sraṃsate hastāt tvak caiva paridahyate&lt;br&gt;    na ca śaknomy avasthātuṃ bhramatīva ca me manaḥ ||  31.  Nem látom, hogyan származhat jó abból, ha megölöm rokonaimat e harcban. Óh, kedves Krisnám, nem akarom megnyerni e csatát, s nem vágyom sem királyságra, sem boldogságra!
|-
|  31 निमित्तानि च पश्यामि विपरीतानि केशव&lt;br&gt;     न च शरेयॊ ऽनुपश्यामि हत्वा सवजनम आहवे ||  31 nimittāni ca paśyāmi viparītāni keśava&lt;br&gt;    na ca śreyo 'nupaśyāmi hatvā svajanam āhave ||  32.-35.  Óh, Góvinda, mit ér nekünk a királyság, a boldogság, vagy mit ér maga az élet, ha azok, akiknek kedvéért erre vágyunk, most itt sorakoznak a csatatéren? Óh, Madhuszúdana! Még ha másképp ők pusztítanának is el engem, miért kellene halálukat kívánnom a tanítóknak, atyáknak, fiaknak, nagyapáknak, anyai nagybácsiknak, apósoknak, unokáknak, sógoroknak és más rokonoknak, akik itt állnak előttem, készen arra, hogy feláldozzák életüket és minden kincsüket? Óh, minden lény fenntartója, én nem hogy ezért a Földért, de még a három világért sem vagyok hajlandó harcolni velük! Miféle boldogság várhat ránk, ha megöljük Dhritarástra fiait?
|-
|  32 न काङ्क्षे विजयं कृष्ण न च राज्यं सुखानि च&lt;br&gt;     किं नॊ राज्येन गॊविन्थ किं भॊगैर जीवितेन वा ||  32 na kāṅkṣe vijayaṃ kṛṣṇa na ca rājyaṃ sukhāni ca&lt;br&gt;    kiṃ no rājyena govinda kiṃ bhogair jīvitena vā || 
|-
|  33 येषाम अर्दे काङ्क्षितं नॊ राज्यं भॊगाः सुखानि च&lt;br&gt;     त इमे ऽवस्दिता युथ्धे पराणांस तयक्त्वा धनानि च ||  33 yeṣām arthe kāṅkṣitaṃ no rājyaṃ bhogāḥ sukhāni ca&lt;br&gt;    ta ime 'vasthitā yuddhe prāṇāṃs tyaktvā dhanāni ca || 
|-
|  34 आचार्याः पितरः पुत्रास तदैव च पितामहाः&lt;br&gt;     मातुलाः शवशुराः पौत्राः शयालाः संबन्धिनस तदा ||  34 ācāryāḥ pitaraḥ putrās tathaiva ca pitāmahāḥ&lt;br&gt;    mātulāḥ śvaśurāḥ pautrāḥ śyālāḥ saṃbandhinas tathā || 
|-
|  35 एतान न हन्तुम इच्छामि घनतॊ ऽपि मधुसूथन&lt;br&gt;     अपि तरैलॊक्यराज्यस्य हेतॊः किं नु महीकृते ||  35 etān na hantum icchāmi ghnato 'pi madhusūdana&lt;br&gt;    api trailokyarājyasya hetoḥ kiṃ nu mahīkṛte || 
|-
|  36 निहत्य धार्तराष्ट्रान नः का परीतिः सयाज जनार्थन&lt;br&gt;     पापम एवाश्रयेथ अस्मान हत्वैतान आततायिनः ||  36 nihatya dhārtarāṣṭrān naḥ kā prītiḥ syāj janārdana&lt;br&gt;    pāpam evāśrayed asmān hatvaitān ātatāyinaḥ ||  36.  A bűn fog hatalmába keríteni bennünket, ha legyilkoljuk e támadókat. Nem helyes hát, ha megöljük Dhritarástra fiait és barátainkat. Mit nyernénk ezzel, óh, Krisna, szerencse istennőjének ura, és hogyan lehetnénk boldogok saját rokonaink elpusztítása árán?
|-
|  37 तस्मान नार्हा वयं हन्तुं धार्तराष्ट्रान सवबान्धवान&lt;br&gt;     सवजनं हि कदं हत्वा सुखिनः सयाम माधव ||  37 tasmān nārhā vayaṃ hantuṃ dhārtarāṣṭrān svabāndhavān&lt;br&gt;    svajanaṃ hi kathaṃ hatvā sukhinaḥ syāma mādhava ||  37.-38.  Óh, Dzsanárdana! Ezek az emberek, akiknek szívét kapzsiság tölti el, nem látnak semmi hibát abban, hogy kiirtsák saját családjukat, vagy hogy barátaikkal marakodjanak, ám miért követnénk el ilyen bűnt mi, akik tudjuk, hogy a család elpusztítása bűnös tett?
|-
|  38 यथ्य अप्य एते न पश्यन्ति लॊभॊपहतचेतसः&lt;br&gt;     कुलक्षयकृतं थॊषं मित्रथ्रॊहे च पातकम ||  38 yady apy ete na paśyanti lobhopahatacetasaḥ&lt;br&gt;    kulakṣayakṛtaṃ doṣaṃ mitradrohe ca pātakam || 
|-
|  39 कदं न जञेयम अस्माभिः पापाथ अस्मान निवर्तितुम&lt;br&gt;     कुलक्षयकृतं थॊषं परपश्यथ्भिर जनार्थन ||  39 kathaṃ na jñeyam asmābhiḥ pāpād asmān nivartitum&lt;br&gt;    kulakṣayakṛtaṃ doṣaṃ prapaśyadbhir janārdana ||  39.  A dinasztia kipusztulásával az örök családi hagyományok is kivesznek, s az életben maradt családtagok vallástalanul fognak élni.
|-
|  40 कुलक्षये परणश्यन्ति कुलधर्माः सनातनाः&lt;br&gt;     धर्मे नष्टे कुलं कृत्स्नम अधर्मॊ ऽभिभवत्य उत ||  40 kulakṣaye praṇaśyanti kuladharmāḥ sanātanāḥ&lt;br&gt;    dharme naṣṭe kulaṃ kṛtsnam adharmo 'bhibhavaty uta ||  40.  Óh, Krisna, óh, Vrisni leszármazottja! Amikor a családban a vallástalanság kerül túlsúlyba, a család nőtagjai beszennyeződnek, ha pedig a nők rossz útra térnek, az nem várt utódokat eredményez.
|-
|  41 अधर्माभिभवात कृष्ण परथुष्यन्ति कुलस्त्रियः&lt;br&gt;     सत्रीषु थुष्टासु वार्ष्णेय जायते वर्णसंकरः ||  41 adharmābhibhavāt kṛṣṇa praduṣyanti kulastriyaḥ&lt;br&gt;    strīṣu duṣṭāsu vārṣṇeya jāyate varṇasaṃkaraḥ ||  41.  A nem várt nemzedék szaporodása kétségtelenül pokoli életet teremt a családnak és a családi hagyományok lerombolóinak egyaránt. Az ilyen erkölcstelen családok ősatyái visszaesnek, mert többé nem áldoznak nekik ételt és vizet.
|-
|  42 संकरॊ नरकायैव कुलघ्नानां कुलस्य च&lt;br&gt;     पतन्ति पितरॊ हय एषां लुप्तपिण्डॊथकक्रियाः ||  42 saṃkaro narakāyaiva kulaghnānāṃ kulasya ca&lt;br&gt;    patanti pitaro hy eṣāṃ luptapiṇḍodakakriyāḥ ||  42.  A családi hagyományok pusztítói - akik így nem kívánt gyermekek világrajöttét idézik elő - gonosz tetteikkel véget vetnek a köz javát és a családok jólétét szolgáló cselekedeteknek.
|-
|  43 थॊषैर एतैः कुलघ्नानां वर्णसंकरकारकैः&lt;br&gt;     उत्साथ्यन्ते जातिधर्माः कुलधर्माश च शाश्वताः ||  43 doṣair etaiḥ kulaghnānāṃ varṇasaṃkarakārakaiḥ&lt;br&gt;    utsādyante jātidharmāḥ kuladharmāś ca śāśvatāḥ ||  43.  Óh, Krisna, népek fenntartója! Azt hallottam a tanítványi láncolattól, hogy azokra, akik lerombolják a családi hagyományokat, az örök pokol vár.
|-
|  44 उत्सन्नकुलधर्माणां मनुष्याणां जनार्थन&lt;br&gt;     नरके नियतं वासॊ भवतीत्य अनुशुश्रुम ||  44 utsannakuladharmāṇāṃ manuṣyāṇāṃ janārdana&lt;br&gt;    narake niyataṃ vāso bhavatīty anuśuśruma ||  44.  Óh, jaj, mily különös, hogy súlyos bűnök elkövetésére készülünk! A királyi gyönyörök élvezetére vágyva saját rokonainkat akarjuk elpusztítani.
|-
|  45 अहॊ बत महत पापं कर्तुं वयवसिता वयम&lt;br&gt;     यथ राज्यसुखलॊभेन हन्तुं सवजनम उथ्यताः ||  45 aho bata mahat pāpaṃ kartuṃ vyavasitā vayam&lt;br&gt;    yad rājyasukhalobhena hantuṃ svajanam udyatāḥ ||  45.  Inkább haljak meg fegyvertelenül és ellenállás nélkül a csatatéren a felfegyverzett Dhritarástra fiak kezétől!
|-
|  46 यथि माम अप्रतीकारम अशस्त्रं शस्त्रपाणयः&lt;br&gt;     धार्तराष्ट्रा रणे हन्युस तन मे कषेमतरं भवेत ||  46 yadi mām apratīkāram aśastraṃ śastrapāṇayaḥ&lt;br&gt;    dhārtarāṣṭrā raṇe hanyus tan me kṣemataraṃ bhavet ||  46.  Szanydzsaja mondta: E szavakkal szólt hát Ardzsuna a csatatéren, majd íját és nyilát félredobva leült harci szekerén, és szívét elborította a bánat.
|-
|  47 एवम उक्त्वार्जुनः संख्ये रदॊपस्द उपाविशत&lt;br&gt;     विसृज्य सशरं चापं शॊकसंविग्नमानसः&lt;br&gt;  ||  47 evam uktvārjunaḥ saṃkhye rathopastha upāviśat&lt;br&gt;    visṛjya saśaraṃ cāpaṃ śokasaṃvignamānasaḥ&lt;br&gt; || 
|}
== Második fejezet - A Bhagavad-gítá tartalmának összefoglalása==
{| {{sztbg}}
|  1 संजय उवाच&lt;br&gt;      तं तदा कृपयाविष्टम अश्रुपूर्णाकुलेक्षणम&lt;br&gt;      विषीथन्तम इथं वाक्यम उवाच मधुसूथनः ||  1 saṃjaya uvāca&lt;br&gt;     taṃ tathā kṛpayāviṣṭam aśrupūrṇākulekṣaṇam&lt;br&gt;     viṣīdantam idaṃ vākyam uvāca madhusūdanaḥ ||  1.  Szanydzsaja mondta: Ardzsuna együttérzését, bánatát és könnyező szemét látván így szólt Madhuszúdana, Krisna:
|-
|  2 शरीभगवान उवाच&lt;br&gt;      कुतस तवा कश्मलम इथं विषमे समुपस्दितम&lt;br&gt;      अनार्यजुष्टम अस्वर्ग्यम अकीर्तिकरम अर्जुन ||  2 śrībhagavān uvāca&lt;br&gt;     kutas tvā kaśmalam idaṃ viṣame samupasthitam&lt;br&gt;     anāryajuṣṭam asvargyam akīrtikaram arjuna ||  2.  Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így szólt: Kedves Ardzsunám, hogyan fertőzhettek meg téged ezek a tisztátalanságok? Ezek nem illenek az olyan emberhez, aki ismeri az élet értékét, s nem a felsőbb bolygókra, hanem a szégyenhez vezetnek.
|-
|  3 कलैब्यं मा सम गमः पार्द नैतत तवय्य उपपथ्यते&lt;br&gt;      कषुथ्रं हृथयथौर्बल्यं तयक्त्वॊत्तिष्ठ परंतप ||  3 klaibyaṃ mā sma gamaḥ pārtha naitat tvayy upapadyate&lt;br&gt;     kṣudraṃ hṛdayadaurbalyaṃ tyaktvottiṣṭha paraṃtapa ||  3.  Óh, Prithá fia, ne hódolj meg e lealázó tehetetlenség előtt, mert ez nem illő hozzád! Óh, ellenség fenyítője, válj meg a szív e kicsinyes gyengeségétől, s harcra fel!
|-
|  4 अर्जुन उवाच&lt;br&gt;      कदं भीष्मम अहं संख्ये थरॊणं च मधुसूथन&lt;br&gt;      इषुभिः परतियॊत्स्यामि पूजार्हाव अरिसूथन ||  4 arjuna uvāca&lt;br&gt;     kathaṃ bhīṣmam ahaṃ saṃkhye droṇaṃ ca madhusūdana&lt;br&gt;     iṣubhiḥ pratiyotsyāmi pūjārhāv arisūdana ||  4.  Ardzsuna így szólt: Óh, ellenség elpusztítója, Madhu végzete, hogyan harcolhatnék nyilakkal olyan harcosok ellen, mint Bhísma és Dróna, akik méltóak arra, hogy imádjam őket?
|-
|  5 गुरून अहत्वा हि महानुभावाञ; शरेयॊ भॊक्तुं भैक्ष्यम अपीह लॊके&lt;br&gt;      हत्वार्दकामांस तु गुरून इहैव; भुञ्जीय भॊगान रुधिरप्रथिग्धान ||  5 gurūn ahatvā hi mahānubhāvāñ; śreyo bhoktuṃ bhaikṣyam apīha loke&lt;br&gt;     hatvārthakāmāṃs tu gurūn ihaiva; bhuñjīya bhogān rudhirapradigdhān ||  5.  Jobb koldulva élni ebben a világban, mintsem a nagy lelkek, tanáraim élete árán folytatni az életet. Világi nyereségre vágynak bár, mégis a feljebbvalóink, s ha megöljük őket, vér szennyezi majd be mindazt, amit élvezni fogunk.
|-
|  6 न चैतथ विथ्मः कतरन नॊ गरीयॊ; यथ वा जयेम यथि वा नॊ जयेयुः&lt;br&gt;      यान एव हत्वा न जिजीविषामस; ते ऽवस्दिताः परमुखे धार्तराष्ट्राः ||  6 na caitad vidmaḥ kataran no garīyo; yad vā jayema yadi vā no jayeyuḥ&lt;br&gt;     yān eva hatvā na jijīviṣāmas; te 'vasthitāḥ pramukhe dhārtarāṣṭrāḥ ||  6.  Azt sem tudjuk, melyik a jobb: ha mi győzünk, vagy ha ők győznek le minket. Ha megöljük Dhritarástra fiait, tovább már nekünk sem szabadna élnünk. Most mégis előttünk sorakoznak a csatatéren.
|-
|  7 कार्पण्यथॊषॊपहतस्वभावः; पृच्छामि तवां धर्मसंमूढचेताः&lt;br&gt;      यच छरेयः सयान निश्चितं बरूहि तन मे; शिष्यस ते ऽहं शाधि मां तवां परपन्नम ||  7 kārpaṇyadoṣopahatasvabhāvaḥ; pṛcchāmi tvāṃ dharmasaṃmūḍhacetāḥ&lt;br&gt;     yac chreyaḥ syān niścitaṃ brūhi tan me; śiṣyas te 'haṃ śādhi māṃ tvāṃ prapannam ||  7.  Most zavarban vagyok a kötelességemet illetően, és szánalmas gyengeségem miatt elvesztettem önuralmamat. Ebben a helyzetben kérlek Téged, mondd meg világosan, mi a legjobb számomra! Most a tanítványod vagyok, egy lélek, aki meghódolt Előtted. Kérlek, oktass engem!
|-
|  8 न हि परपश्यामि ममापनुथ्याथ; यच छॊकम उच्छॊषणम इन्थ्रियाणाम&lt;br&gt;      अवाप्य भूमाव असपत्नम ऋथ्धं; राज्यं सुराणाम अपि चाधिपत्यम ||  8 na hi prapaśyāmi mamāpanudyād; yac chokam ucchoṣaṇam indriyāṇām&lt;br&gt;     avāpya bhūmāv asapatnam ṛddhaṃ; rājyaṃ surāṇām api cādhipatyam ||  8.  Nem tudom, hogyan űzzem el ezt a bánatot, amely kiszikkasztja érzékeimet, s melyet legyőzni nem leszek képes még akkor sem, ha egy páratlan, virágzó földi királyságot nyerek, olyan korlátlan hatalommal, mint a félisteneké a mennyek országában.
|-
|  9 संजय उवाच&lt;br&gt;      एवम उक्त्वा हृषीकेशं गुडाकेशः परंतपः&lt;br&gt;      न यॊत्स्य इति गॊविन्थम उक्त्वा तूष्णीं बभूव ह ||  9 saṃjaya uvāca&lt;br&gt;     evam uktvā hṛṣīkeśaṃ guḍākeśaḥ paraṃtapaḥ&lt;br&gt;     na yotsya iti govindam uktvā tūṣṇīṃ babhūva ha ||  9.  Szanydzsaja szólt: Így beszélt Ardzsuna, az ellenség fenyítője, majd e szavakkal fordult Krisnához: &quot;Góvinda, én nem fogok harcolni!&quot; Aztán elhallgatott.
|-
|  10 तम उवाच हृषीकेशः परहसन्न इव भारत&lt;br&gt;     सेनयॊर उभयॊर मध्ये विषीथन्तम इथं वचः ||  10 tam uvāca hṛṣīkeśaḥ prahasann iva bhārata&lt;br&gt;    senayor ubhayor madhye viṣīdantam idaṃ vacaḥ ||  10.  Óh, Bharata leszármazottja! Krisna ekkor a két sereg között az alábbi szavakat intézte mosolyogva a bánattól sújtott Ardzsunához:
|-
|  11 शरीभगवान उवाच&lt;br&gt;     अशॊच्यान अन्वशॊचस तवं परज्ञावाथांश च भाषसे&lt;br&gt;     गतासून अगतासूंश च नानुशॊचन्ति पण्डिताः ||  11 śrībhagavān uvāca&lt;br&gt;    aśocyān anvaśocas tvaṃ prajñāvādāṃś ca bhāṣase&lt;br&gt;    gatāsūn agatāsūṃś ca nānuśocanti paṇḍitāḥ ||  11.  Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így szólt: Művelt beszéded mellett olyasmit gyászolsz, amiért nem érdemes bánkódni. A bölcsek nem keseregnek sem az élő, sem a halott felett.
|-
|  12 न तव एवाहं जातु नासं न तवं नेमे जनाधिपाः&lt;br&gt;     न चैव न भविष्यामः सर्वे वयम अतः परम ||  12 na tv evāhaṃ jātu nāsaṃ na tvaṃ neme janādhipāḥ&lt;br&gt;    na caiva na bhaviṣyāmaḥ sarve vayam ataḥ param ||  12.  Nem volt olyan idő, amikor Én nem léteztem, és öröktől fogva vagy te és ezek a királyok is; a jövőben sem fog megszűnni életünk.
|-
|  13 थेहिनॊ ऽसमिन यदा थेहे कौमारं यौवनं जरा&lt;br&gt;     तदा थेहान्तरप्राप्तिर धीरस तत्र न मुह्यति ||  13 dehino 'smin yathā dehe kaumāraṃ yauvanaṃ jarā&lt;br&gt;    tathā dehāntaraprāptir dhīras tatra na muhyati ||  13.  Amint a megtestesült lélek állandóan vándorol ebben a testben a gyermekkortól a serdülőkoron át az öregkorig, a halál pillanatában is egy másik testbe költözik. A józan embert azonban nem téveszti meg az efféle változás.
|-
|  14 मात्रास्पर्शास तु कौन्तेय शीतॊष्णसुखथुःखथाः&lt;br&gt;     आगमापायिनॊ ऽनित्यास तांस तितिक्षस्व भारत ||  14 mātrāsparśās tu kaunteya śītoṣṇasukhaduḥkhadāḥ&lt;br&gt;    āgamāpāyino 'nityās tāṃs titikṣasva bhārata ||  14.  Óh, Kuntí fia! A boldogság és a boldogtalanság ideiglenes megjelenése és eltűnése olyan, mint a tél és a nyár kezdete és elmúlása. Óh, Bharata sarja, ezek csak érzékfelfogásból erednek, s az embernek meg kell tanulnia eltűrni őket, anélkül hogy zavarnák őt.
|-
|  15 यं हि न वयदयन्त्य एते पुरुषं पुरुषर्षभ&lt;br&gt;     समथुःखसुखं धीरं सॊ ऽमृतत्वाय कल्पते ||  15 yaṃ hi na vyathayanty ete puruṣaṃ puruṣarṣabha&lt;br&gt;    samaduḥkhasukhaṃ dhīraṃ so 'mṛtatvāya kalpate ||  15.  Óh, emberek között a legkiválóbb  Ardzsuna ! Akit sem a boldogság, sem a boldogtalanság nem zavar meg, s mindkettő esetén rendíthetetlen, az kétségtelenül méltó rá, hogy felszabaduljon.
|-
|  16 नासतॊ विथ्यते भावॊ नाभावॊ विथ्यते सतः&lt;br&gt;     उभयॊर अपि थृष्टॊ ऽनतस तव अनयॊस तत्त्वथर्शिभिः ||  16 nāsato vidyate bhāvo nābhāvo vidyate sataḥ&lt;br&gt;    ubhayor api dṛṣṭo 'ntas tv anayos tattvadarśibhiḥ ||  16.  Az igazság látnokai arra a következtetésre jutottak, hogy a nem létező  az anyagi test  számára nincsen állandóság, az örökkévaló  a lélek  pedig változatlan. Erre mindkettő természetének tanulmányozásával jöttek rá.
|-
|  17 अविनाशि तु तथ विथ्धि येन सर्वम इथं ततम&lt;br&gt;     विनाशम अव्ययस्यास्य न कश चित कर्तुम अर्हति ||  17 avināśi tu tad viddhi yena sarvam idaṃ tatam&lt;br&gt;    vināśam avyayasyāsya na kaś cit kartum arhati ||  17.  Tudd meg, hogy az, ami áthatja az egész testet, elpusztíthatatlan! E halhatatlan lelket senki sem képes megsemmisíteni.
|-
|  18 अन्तवन्त इमे थेहा नित्यस्यॊक्ताः शरीरिणः&lt;br&gt;     अनाशिनॊ ऽपरमेयस्य तस्माथ युध्यस्व भारत ||  18 antavanta ime dehā nityasyoktāḥ śarīriṇaḥ&lt;br&gt;    anāśino 'prameyasya tasmād yudhyasva bhārata ||  18.  Az elpusztíthatatlan, mérhetetlen és örök élőlény anyagi teste mindenképpen megsemmisül; ezért hát harcra fel, óh, Bharata leszármazottja!
|-
|  19 य एनं वेत्ति हन्तारं यश चैनं मन्यते हतम&lt;br&gt;     उभौ तौ न विजानीतॊ नायं हन्ति न हन्यते ||  19 ya enaṃ vetti hantāraṃ yaś cainaṃ manyate hatam&lt;br&gt;    ubhau tau na vijānīto nāyaṃ hanti na hanyate ||  19.  Aki az élőlényt gyilkosnak hiszi, vagy azt gondolja, hogy megölhető, az nem rendelkezik tudással, hiszen az önvaló nem gyilkos és nem is ölhető meg.
|-
|  20 न जायते मरियते वा कथा चिन; नायं भूत्वा भविता वा न भूयः&lt;br&gt;     अजॊ नित्यः शाश्वतॊ ऽयं पुराणॊ; न हन्यते हन्यमाने शरीरे ||  20 na jāyate mriyate vā kadā cin; nāyaṃ bhūtvā bhavitā vā na bhūyaḥ&lt;br&gt;    ajo nityaḥ śāśvato 'yaṃ purāṇo; na hanyate hanyamāne śarīre ||  20.  A lélek nem ismer sem születést, sem halált. Soha nem keletkezett, nem most jön létre, és a jövőben sem fog megszületni. Születetlen, örökkévaló, mindig létező és ősi, s ha a testet meg is ölik, ő akkor sem pusztul el.
|-
|  21 वेथाविनाशिनं नित्यं य एनम अजम अव्ययम&lt;br&gt;     कदं स पुरुषः पार्द कं घातयति हन्ति कम ||  21 vedāvināśinaṃ nityaṃ ya enam ajam avyayam&lt;br&gt;    kathaṃ sa puruṣaḥ pārtha kaṃ ghātayati hanti kam ||  21.  Óh, Pártha! Hogyan lehetne gyilkos, vagy miképpen vehetne rá bárkit is az ölésre az, aki tudja, hogy a lélek elpusztíthatatlan, örök, megszületetlen és változatlan?
|-
|  22 वासांसि जीर्णानि यदा विहाय; नवानि गृह्णाति नरॊ ऽपराणि&lt;br&gt;     तदा शरीराणि विहाय जीर्णानि; अन्यानि संयाति नवानि थेही ||  22 vāsāṃsi jīrṇāni yathā vihāya; navāni gṛhṇāti naro 'parāṇi&lt;br&gt;    tathā śarīrāṇi vihāya jīrṇāni; anyāni saṃyāti navāni dehī ||  22.  Ahogy az ember leveti elnyűtt ruháit, s újakat ölt magára, úgy adja fel a lélek is az öreg és hasznavehetetlen testeket, hogy újakat fogadjon el helyükbe.
|-
|  23 नैनं छिन्थन्ति शस्त्राणि नैनं थहति पावकः&lt;br&gt;     न चैनं कलेथयन्त्य आपॊ न शॊषयति मारुतः ||  23 nainaṃ chindanti śastrāṇi nainaṃ dahati pāvakaḥ&lt;br&gt;    na cainaṃ kledayanty āpo na śoṣayati mārutaḥ ||  23.  A lelket semmilyen fegyver nem képes feldarabolni. Tűz nem égetheti, víz nem nedvesítheti, és szél sem száríthatja.
|-
|  24 अच्छेथ्यॊ ऽयम अथाह्यॊ ऽयम अक्लेथ्यॊ ऽशॊष्य एव च&lt;br&gt;     नित्यः सर्वगतः सदाणुर अचलॊ ऽयं सनातनः ||  24 acchedyo 'yam adāhyo 'yam akledyo 'śoṣya eva ca&lt;br&gt;    nityaḥ sarvagataḥ sthāṇur acalo 'yaṃ sanātanaḥ ||  24.  Az egyéni lélek törhetetlen, feloldhatatlan, és sem megégetni, sem felszárítani nem lehet. Örökkévaló, mindenhol jelen van, változatlan, rendíthetetlen és örökké ugyanaz.
|-
|  25 अव्यक्तॊ ऽयम अचिन्त्यॊ ऽयम अविकार्यॊ ऽयम उच्यते&lt;br&gt;     तस्माथ एवं विथित्वैनं नानुशॊचितुम अर्हसि ||  25 avyakto 'yam acintyo 'yam avikāryo 'yam ucyate&lt;br&gt;    tasmād evaṃ viditvainaṃ nānuśocitum arhasi ||  25.  Úgy mondják, hogy a lélek láthatatlan, felfoghatatlan és változhatatlan. Ezt tudván nem szabad bánkódnod a test miatt.
|-
|  26 अद चैनं नित्यजातं नित्यं वा मन्यसे मृतम&lt;br&gt;     तदापि तवं महाबाहॊ नैवं शॊचितुम अर्हसि ||  26 atha cainaṃ nityajātaṃ nityaṃ vā manyase mṛtam&lt;br&gt;    tathāpi tvaṃ mahābāho naivaṃ śocitum arhasi ||  26.  Még ha azt hiszed, hogy a lélek  vagy az élet jele  szüntelenül megszületik és örökké meghal, akkor sincs okod a bánkódásra, óh, erős karú!
|-
|  27 जातस्य हि धरुवॊ मृत्युर धरुवं जन्म मृतस्य च&lt;br&gt;     तस्माथ अपरिहार्ये ऽरदे न तवं शॊचितुम अर्हसि ||  27 jātasya hi dhruvo mṛtyur dhruvaṃ janma mṛtasya ca&lt;br&gt;    tasmād aparihārye 'rthe na tvaṃ śocitum arhasi ||  27.  A megszületett számára biztos a halál, s halála után újra megszületik kétségtelenül. Ezért hát nem szabad keseregned kötelességed elkerülhetetlen végrehajtása közben!
|-
|  28 अव्यक्ताथीनि भूतानि वयक्तमध्यानि भारत&lt;br&gt;     अव्यक्तनिधनान्य एव तत्र का परिथेवना ||  28 avyaktādīni bhūtāni vyaktamadhyāni bhārata&lt;br&gt;    avyaktanidhanāny eva tatra kā paridevanā ||  28.  Kezdetben minden teremtett lény megnyilvánulatlan, középső szakaszában megnyilvánul, majd a megsemmisüléskor újra megnyilvánulatlan lesz. Mi okod hát a kesergésre?
|-
|  29 आश्चर्यवत पश्यति कश चिथ एनम; आश्चर्यवथ वथति तदैव चान्यः&lt;br&gt;     आश्चर्यवच चैनम अन्यः शृणॊति; शरुत्वाप्य एनं वेथ न चैव कश चित ||  29 āścaryavat paśyati kaś cid enam; āścaryavad vadati tathaiva cānyaḥ&lt;br&gt;    āścaryavac cainam anyaḥ śṛṇoti; śrutvāpy enaṃ veda na caiva kaś cit ||  29.  A lelket az egyik csodálatosnak látja, a másik olyannak írja le, a harmadik azt hallja róla, hogy csodálatra méltó, míg mások egyáltalán nem értik még azután sem, hogy hallottak róla.
|-
|  30 थेही नित्यम अवध्यॊ ऽयं थेहे सर्वस्य भारत&lt;br&gt;     तस्मात सर्वाणि भूतानि न तवं शॊचितुम अर्हसि ||  30 dehī nityam avadhyo 'yaṃ dehe sarvasya bhārata&lt;br&gt;    tasmāt sarvāṇi bhūtāni na tvaṃ śocitum arhasi ||  30.  Óh, Bharata leszármazottja, egy élőlényért sem kell bánkódnod, hiszen a testben lakozót sohasem lehet elpusztítani!
|-
|  31 सवधर्मम अपि चावेक्ष्य न विकम्पितुम अर्हसि&lt;br&gt;     धर्म्याथ धि युथ्धाच छरेयॊ ऽनयत कषत्रियस्य न विथ्यते ||  31 svadharmam api cāvekṣya na vikampitum arhasi&lt;br&gt;    dharmyād dhi yuddhāc chreyo 'nyat kṣatriyasya na vidyate ||  31.  Ksatrija kötelességedet figyelembe véve tudnod kell, hogy nincs számodra jobb elfoglaltság, mint harcolni a vallásos elvekért. Nincs tehát szükség a tétovázásra.
|-
|  32 यथृच्छया चॊपपन्नं सवर्गथ्वारम अपावृतम&lt;br&gt;     सुखिनः कषत्रियाः पार्द लभन्ते युथ्धम ईथृशम ||  32 yadṛcchayā copapannaṃ svargadvāram apāvṛtam&lt;br&gt;    sukhinaḥ kṣatriyāḥ pārtha labhante yuddham īdṛśam ||  32.  Óh, Pártha! Boldogok a ksatriyák, akiknek ilyen váratlan lehetőségeik kínálkoznak a harcra, megnyitván számukra a mennyei bolygók kapuját.
|-
|  33 अद चेत तवम इमं धर्म्यं संग्रामं न करिष्यसि&lt;br&gt;     ततः सवधर्मं कीर्तिं च हित्वा पापम अवाप्स्यसि ||  33 atha cet tvam imaṃ dharmyaṃ saṃgrāmaṃ na kariṣyasi&lt;br&gt;    tataḥ svadharmaṃ kīrtiṃ ca hitvā pāpam avāpsyasi ||  33.  Ha azonban nem hajtod végre vallásos kötelességedet s nem harcolsz, akkor feladatod elhanyagolásával minden bizonnyal bűnt követsz el, s így búcsút mondhatsz harcosi hírnevednek.
|-
|  34 अकीर्तिं चापि भूतानि कदयिष्यन्ति ते ऽवययाम&lt;br&gt;     संभावितस्य चाकीर्तिर मरणाथ अतिरिच्यते ||  34 akīrtiṃ cāpi bhūtāni kathayiṣyanti te 'vyayām&lt;br&gt;    saṃbhāvitasya cākīrtir maraṇād atiricyate ||  34.  Az emberek szégyenedről beszélnek majd, s egy tiszteletreméltó ember számára a szégyen még a halálnál is rosszabb.
|-
|  35 भयाथ रणाथ उपरतं मंस्यन्ते तवां महारदाः&lt;br&gt;     येषां च तवं बहुमतॊ भूत्वा यास्यसि लाघवम ||  35 bhayād raṇād uparataṃ maṃsyante tvāṃ mahārathāḥ&lt;br&gt;    yeṣāṃ ca tvaṃ bahumato bhūtvā yāsyasi lāghavam ||  35.  A hatalmas hadvezérek, akik oly nagyra tartották neved és dicsőséged, azt fogják hinni, hogy puszta félelemből hagytad el a csatateret, s így jelentéktelen személyiségnek tekintenek majd.
|-
|  36 अवाच्यवाथांश च बहून वथिष्यन्ति तवाहिताः&lt;br&gt;     निन्थन्तस तव सामर्द्यं ततॊ थुःखतरं नु किम ||  36 avācyavādāṃś ca bahūn vadiṣyanti tavāhitāḥ&lt;br&gt;    nindantas tava sāmarthyaṃ tato duḥkhataraṃ nu kim ||  36.  Ellenségeid bántó szavakkal fognak illetni, s gúnyt űznek majd tehetségedből. Mi lehetne ennél fájdalmasabb számodra?
|-
|  37 हतॊ वा पराप्स्यसि सवर्गं जित्वा वा भॊक्ष्यसे महीम&lt;br&gt;     तस्माथ उत्तिष्ठ कौन्तेय युथ्धाय कृतनिश्चयः ||  37 hato vā prāpsyasi svargaṃ jitvā vā bhokṣyase mahīm&lt;br&gt;    tasmād uttiṣṭha kaunteya yuddhāya kṛtaniścayaḥ ||  37.  Óh, Kuntí fia! Vagy megölnek a csatamezőn, s a mennyei bolygókra kerülsz, vagy pedig győzelmet aratsz, s a földi királyságot élvezed. Légy hát elszánt, s harcra fel!
|-
|  38 सुखथुःखे समे कृत्वा लाभालाभौ जयाजयौ&lt;br&gt;     ततॊ युथ्धाय युज्यस्व नैवं पापम अवाप्स्यसि ||  38 sukhaduḥkhe same kṛtvā lābhālābhau jayājayau&lt;br&gt;    tato yuddhāya yujyasva naivaṃ pāpam avāpsyasi ||  38.  Harcolj a harc kedvéért, s ne gondolj boldogságra vagy szomorúságra, nyereségre vagy veszteségre, győzelemre vagy vereségre! Így cselekedvén sohasem követsz el bűnt.
|-
|  39 एषा ते ऽभिहिता सांख्ये बुथ्धिर यॊगे तव इमां शृणु&lt;br&gt;     बुथ्ध्या युक्तॊ यया पार्द कर्मबन्धं परहास्यसि ||  39 eṣā te 'bhihitā sāṃkhye buddhir yoge tv imāṃ śṛṇu&lt;br&gt;    buddhyā yukto yayā pārtha karmabandhaṃ prahāsyasi ||  39.  Eddig az elemző tanulmányozás segítségével írtam le neked e tudást. Halld most, ahogy a tettek gyümölcseire nem vágyó cselekvés alapján magyarázom el! Óh, Prithá fia! Ha ilyen tudás birtokában cselekszel, megszabadulhatsz a munka bilincseitől.
|-
|  40 नेहाभिक्रमनाशॊ ऽसति परत्यवायॊ न विथ्यते&lt;br&gt;     सवल्पम अप्य अस्य धर्मस्य तरायते महतॊ भयात ||  40 nehābhikramanāśo 'sti pratyavāyo na vidyate&lt;br&gt;    svalpam apy asya dharmasya trāyate mahato bhayāt ||  40.  Ebben a törekvésben nincsen veszteség vagy hanyatlás, s ezen az úton már egy kis fejlődés is megvédi az embert a félelem legveszélyesebb fajtájától.
|-
|  41 वयवसायात्मिका बुथ्धिर एकेह कुरुनन्थन&lt;br&gt;     बहुशाखा हय अनन्ताश च बुथ्धयॊ ऽवयवसायिनाम ||  41 vyavasāyātmikā buddhir ekeha kurunandana&lt;br&gt;    bahuśākhā hy anantāś ca buddhayo 'vyavasāyinām ||  41.  Akik ezt az utat járják, szilárdak elhatározásukban, és csak egyetlen céljuk van. Óh, Kuruk szeretett gyermeke, a határozatlanok szétszórt értelműek.
|-
|  42 याम इमां पुष्पितां वाचं परवथन्त्य अविपश्चितः&lt;br&gt;     वेथवाथरताः पार्द नान्यथ अस्तीति वाथिनः ||  42 yām imāṃ puṣpitāṃ vācaṃ pravadanty avipaścitaḥ&lt;br&gt;    vedavādaratāḥ pārtha nānyad astīti vādinaḥ ||  42.-43.  A csekély tudással rendelkezők nagyon vonzódnak a Védák virágos szavaihoz, melyek különféle gyümölcsöző cselekedeteket ajánlanak annak érdekében, hogy az ember eljusson a mennyei bolygókra, hogy előnyös helyzetben szülessen meg, hogy hatalomra tegyen szert és így tovább. Érzékkielégítésre és gazdag életre vágynak, ezért azt mondják, hogy nincs más ezen kívül.
|-
|  43 कामात्मानः सवर्गपरा जन्मकर्मफलप्रथाम&lt;br&gt;     करियाविशेषबहुलां भॊगैश्वर्यगतिं परति ||  43 kāmātmānaḥ svargaparā janmakarmaphalapradām&lt;br&gt;    kriyāviśeṣabahulāṃ bhogaiśvaryagatiṃ prati || 
|-
|  44 भॊगैश्वर्यप्रसक्तानां तयापहृतचेतसाम&lt;br&gt;     वयवसायात्मिका बुथ्धिः समाधौ न विधीयते ||  44 bhogaiśvaryaprasaktānāṃ tayāpahṛtacetasām&lt;br&gt;    vyavasāyātmikā buddhiḥ samādhau na vidhīyate ||  44.  Azoknak az elméjében, akik túlságosan ragaszkodnak az érzéki élvezethez és az anyagi gazdagsághoz, s akiket mindezek megtévesztenek, sohasem ébred szilárd eltökéltség, hogy a Legfelsőbb Úr odaadó szolgálatát végezzék.
|-
|  45 तरैगुण्यविषया वेथा निस्त्रैगुण्यॊ भवार्जुन&lt;br&gt;     निर्थ्वन्थ्वॊ नित्यसत्त्वस्दॊ निर्यॊगक्षेम आत्मवान ||  45 traiguṇyaviṣayā vedā nistraiguṇyo bhavārjuna&lt;br&gt;    nirdvandvo nityasattvastho niryogakṣema ātmavān ||  45.  A Védák legfőképpen az anyagi természet három kötőerejéről beszélnek. Óh, Ardzsuna, légy transzcendentális, s emelkedj e három kötőerő fölé! Szabadulj meg minden kettősségtől, valamint minden aggodalomtól a nyereséget és a biztonságot illetően, s légy szilárd az önvalóban!
|-
|  46 यावान अर्द उथपाने सर्वतः संप्लुतॊथके&lt;br&gt;     तावान सर्वेषु वेथेषु बराह्मणस्य विजानतः ||  46 yāvān artha udapāne sarvataḥ saṃplutodake&lt;br&gt;    tāvān sarveṣu vedeṣu brāhmaṇasya vijānataḥ ||  46.  Ahogy egy nagy víztároló alkalmas mindarra, amire egy kis kút, úgy a Védák valamennyi célját eléri az, aki ismeri a mögöttük rejtőző szándékot.
|-
|  47 कर्मण्य एवाधिकारस ते मा फलेषु कथा चन&lt;br&gt;     मा कर्मफलहेतुर भूर मा ते सङ्गॊ ऽसत्व अकर्मणि ||  47 karmaṇy evādhikāras te mā phaleṣu kadā cana&lt;br&gt;    mā karmaphalahetur bhūr mā te saṅgo 'stv akarmaṇi ||  47.  Előírt kötelességed végrehajtásához jogod van, de tetteid gyümölcsére nem tarthatsz igényt. Sohase gondold, hogy te vagy az oka cselekedeteid következményének, és sohase vonzzon kötelességed elhanyagolása!
|-
|  48 यॊगस्दः कुरु कर्माणि सङ्गं तयक्त्वा धनंजय&lt;br&gt;     सिथ्ध्यसिथ्ध्यॊः समॊ भूत्वा समत्वं यॊग उच्यते ||  48 yogasthaḥ kuru karmāṇi saṅgaṃ tyaktvā dhanaṃjaya&lt;br&gt;    siddhyasiddhyoḥ samo bhūtvā samatvaṃ yoga ucyate ||  48.  Végezd kötelességed megingathatatlanul, óh, Ardzsuna, s ne ragaszkodj se a sikerhez, se a kudarchoz! Az ilyen kiegyensúlyozottságot hívják jógának.
|-
|  49 थूरेण हय अवरं कर्म बुथ्धियॊगाथ धनंजय&lt;br&gt;     बुथ्धौ शरणम अन्विच्छ कृपणाः फलहेतवः ||  49 dūreṇa hy avaraṃ karma buddhiyogād dhanaṃjaya&lt;br&gt;    buddhau śaraṇam anviccha kṛpaṇāḥ phalahetavaḥ ||  49.  Óh, Dhananydzsaja! Az odaadó szolgálat erejével tarts távol magadtól minden emberhez nem méltó tettet, s ebben a tudatban hódolj meg az Úr előtt! Akik élvezni akarják munkájuk gyümölcsét, valamennyien fösvények.
|-
|  50 बुथ्धियुक्तॊ जहातीह उभे सुकृतथुष्कृते&lt;br&gt;     तस्माथ यॊगाय युज्यस्व यॊगः कर्मसु कौशलम ||  50 buddhiyukto jahātīha ubhe sukṛtaduṣkṛte&lt;br&gt;    tasmād yogāya yujyasva yogaḥ karmasu kauśalam ||  50.  Az odaadó szolgálatban élő ember még ebben az életében megszabadul a jó és a rossz tettektől egyaránt. Törekedj hát a jógára, a tettek művészetére!
|-
|  51 कर्मजं बुथ्धियुक्ता हि फलं तयक्त्वा मनीषिणः&lt;br&gt;     जन्मबन्धविनिर्मुक्ताः पथं गच्छन्त्य अनामयम ||  51 karmajaṃ buddhiyuktā hi phalaṃ tyaktvā manīṣiṇaḥ&lt;br&gt;    janmabandhavinirmuktāḥ padaṃ gacchanty anāmayam ||  51.  Az Úr odaadó szolgálatát végezve a nagy bölcsek és bhakták megszabadulnak az anyagi világban végzett munka eredményeitől. Ily módon kiszabadulnak a születés és halál körforgásából, és  azáltal, hogy hazatérnek Istenhez  elérik azt az állapotot, amely túl van minden szenvedésen.
|-
|  52 यथा ते मॊहकलिलं बुथ्धिर वयतितरिष्यति&lt;br&gt;     तथा गन्तासि निर्वेथं शरॊतव्यस्य शरुतस्य च ||  52 yadā te mohakalilaṃ buddhir vyatitariṣyati&lt;br&gt;    tadā gantāsi nirvedaṃ śrotavyasya śrutasya ca ||  52.  Amikor értelmed kitalál az illúzió sűrű erdejéből, közömbössé válsz mindaz iránt, amit hallottál, s amit hallani fogsz.
|-
|  53 शरुतिविप्रतिपन्ना ते यथा सदास्यति निश्चला&lt;br&gt;     समाधाव अचला बुथ्धिस तथा यॊगम अवाप्स्यसि ||  53 śrutivipratipannā te yadā sthāsyati niścalā&lt;br&gt;    samādhāv acalā buddhis tadā yogam avāpsyasi ||  53.  Amikor elmédet többé nem zavarják meg a Védák virágos szavai, és szilárdan megállapodik az önmegvalósítás transzában, isteni tudatra teszel majd szert.
|-
|  54 अर्जुन उवाच&lt;br&gt;     सदितप्रज्ञस्य का भाषा समाधिस्दस्य केशव&lt;br&gt;     सदितधीः किं परभाषेत किम आसीत वरजेत किम ||  54 arjuna uvāca&lt;br&gt;    sthitaprajñasya kā bhāṣā samādhisthasya keśava&lt;br&gt;    sthitadhīḥ kiṃ prabhāṣeta kim āsīta vrajeta kim ||  54.  Ardzsuna így szólt: Óh, Krisna! Milyen jelekről ismerhetem fel azt, akinek tudata így a transzcendensbe merült? Hogyan, s milyen szavakkal beszél? Hogyan ül és hogyan jár?
|-
|  55 परजहाति यथा कामान सर्वान पार्द मनॊगतान&lt;br&gt;     आत्मन्य एवात्मना तुष्टः सदितप्रज्ञस तथॊच्यते ||  55 prajahāti yadā kāmān sarvān pārtha manogatān&lt;br&gt;    ātmany evātmanā tuṣṭaḥ sthitaprajñas tadocyate ||  55.  Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így szólt: Óh, Pártha! Amikor az ember lemond az érzékkielégítésre irányuló valamennyi vágyról, melyet az elme kitalációja hoz létre, s ekképpen megtisztult elméje egyedül az önvalóban talál elégedettségre, akkor azt mondhatjuk róla, hogy tiszta, transzcendentális tudata van.
|-
|  56 थुःखेष्व अनुथ्विग्नमनाः सुखेषु विगतस्पृहः&lt;br&gt;     वीतरागभयक्रॊधः सदितधीर मुनिर उच्यते ||  56 duḥkheṣv anudvignamanāḥ sukheṣu vigataspṛhaḥ&lt;br&gt;    vītarāgabhayakrodhaḥ sthitadhīr munir ucyate ||  56.  Aki a háromfajta szenvedés ellenére háborítatlan marad, akit a boldogság nem mámorít, s aki mentes a ragaszkodástól, a félelemtől és a dühtől, azt rendíthetetlen elméjű bölcsnek hívják.
|-
|  57 यः सर्वत्रानभिस्नेहस तत तत पराप्य शुभाशुभम&lt;br&gt;     नाभिनन्थति न थवेष्टि तस्य परज्ञा परतिष्ठिता ||  57 yaḥ sarvatrānabhisnehas tat tat prāpya śubhāśubham&lt;br&gt;    nābhinandati na dveṣṭi tasya prajñā pratiṣṭhitā ||  57.  Akit nem ingat meg semmi, érje bár jó vagy rossz, s nem ujjong és nem panaszkodik miattuk, az szilárdan gyökerezik a tökéletes tudásban.
|-
|  58 यथा संहरते चायं कूर्मॊ ऽङगानीव सर्वशः&lt;br&gt;     इन्थ्रियाणीन्थ्रियार्देभ्यस तस्य परज्ञा परतिष्ठिता ||  58 yadā saṃharate cāyaṃ kūrmo 'ṅgānīva sarvaśaḥ&lt;br&gt;    indriyāṇīndriyārthebhyas tasya prajñā pratiṣṭhitā ||  58.  Aki képes úgy visszavonni érzékeit az érzékszervek tárgyairól, mint ahogyan a teknősbéka húzza be páncéljába végtagjait, az rendíthetetlenül megállapodott a tökéletes tudatban.
|-
|  59 विषया विनिवर्तन्ते निराहारस्य थेहिनः&lt;br&gt;     रसवर्जं रसॊ ऽपय अस्य परं थृष्ट्वा निवर्तते ||  59 viṣayā vinivartante nirāhārasya dehinaḥ&lt;br&gt;    rasavarjaṃ raso 'py asya paraṃ dṛṣṭvā nivartate ||  59.  A megtestesült lélek elállhat az érzéki örömöktől, ám az érzékek tárgyai utáni vágy megmarad. Ha azonban egy felsőbbrendű ízt tapasztalva hagy fel az érzéki élvezettel, tudata rendíthetetlenné válik.
|-
|  60 यततॊ हय अपि कौन्तेय पुरुषस्य विपश्चितः&lt;br&gt;     इन्थ्रियाणि परमादीनि हरन्ति परसभं मनः ||  60 yatato hy api kaunteya puruṣasya vipaścitaḥ&lt;br&gt;    indriyāṇi pramāthīni haranti prasabhaṃ manaḥ ||  60.  Óh, Ardzsuna, az érzékek olyan erősek és fékezhetetlenek, hogy még a rajtuk uralkodni próbáló, józan ítélőképességű ember elméjét is erőnek erejével elragadják.
|-
|  61 तानि सर्वाणि संयम्य युक्त आसीत मत्परः&lt;br&gt;     वशे हि यस्येन्थ्रियाणि तस्य परज्ञा परतिष्ठिता ||  61 tāni sarvāṇi saṃyamya yukta āsīta matparaḥ&lt;br&gt;    vaśe hi yasyendriyāṇi tasya prajñā pratiṣṭhitā ||  61.  Aki az érzékeit megzabolázva, azokat teljesen irányítása alatt tartva tudatát Rám szögezi, azt rendíthetetlen értelműnek ismerik.
|-
|  62 धयायतॊ विषयान पुंसः सङ्गस तेषूपजायते&lt;br&gt;     सङ्गात संजायते कामः कामात करॊधॊ ऽभिजायते ||  62 dhyāyato viṣayān puṃsaḥ saṅgas teṣūpajāyate&lt;br&gt;    saṅgāt saṃjāyate kāmaḥ kāmāt krodho 'bhijāyate ||  62.  Az emberben az érzékek tárgyain elmélkedve ragaszkodás ébred azok iránt. E ragaszkodásból kéj támad, a kéj pedig dühöt szül.
|-
|  63 करॊधाथ भवति संमॊहः संमॊहात समृतिविभ्रमः&lt;br&gt;     समृतिभ्रंशाथ बुथ्धिनाशॊ बुथ्धिनाशात परणश्यति ||  63 krodhād bhavati saṃmohaḥ saṃmohāt smṛtivibhramaḥ&lt;br&gt;    smṛtibhraṃśād buddhināśo buddhināśāt praṇaśyati ||  63.  A dühből teljes illúzió ered, az illúzióból pedig emlékezetzavar. Ha zavart az emlékezet, elvész az értelem, s az értelem elvesztésével az ember ismét visszasüllyed az anyagi lét mocsarába.
|-
|  64 रागथ्वेषवियुक्तैस तु विषयान इन्थ्रियैश चरन&lt;br&gt;     आत्मवश्यैर विधेयात्मा परसाथम अधिगच्छति ||  64 rāgadveṣaviyuktais tu viṣayān indriyaiś caran&lt;br&gt;    ātmavaśyair vidheyātmā prasādam adhigacchati ||  64.  De aki mentes minden ragaszkodástól és ellenszenvtől, és képes a szabadság szabályozó elveinek gyakorlása révén uralkodni az érzékein, az elnyerheti az Úr teljes kegyét.
|-
|  65 परसाथे सर्वथुःखानां हानिर अस्यॊपजायते&lt;br&gt;     परसन्नचेतसॊ हय आशु बुथ्धिः पर्यवतिष्ठते ||  65 prasāde sarvaduḥkhānāṃ hānir asyopajāyate&lt;br&gt;    prasannacetaso hy āśu buddhiḥ paryavatiṣṭhate ||  65.  Aki ily módon elégedett  a Krisna-tudatban , annak számára megszűnik az anyagi lét háromféle szenvedése, s ebben az elégedett tudatban értelme hamarosan megszilárdul.
|-
|  66 नास्ति बुथ्धिर अयुक्तस्य न चायुक्तस्य भावना&lt;br&gt;     न चाभावयतः शान्तिर अशान्तस्य कुतः सुखम ||  66 nāsti buddhir ayuktasya na cāyuktasya bhāvanā&lt;br&gt;    na cābhāvayataḥ śāntir aśāntasya kutaḥ sukham ||  66.  Aki nem áll kapcsolatban a Legfelsőbbel  a Krisna-tudatban , annak értelme nem transzcendentális, elméje nem szilárd, s enélkül lehetetlen a béke is. És hogyan volna boldogság béke nélkül?
|-
|  67 इन्थ्रियाणां हि चरतां यन मनॊ ऽनुविधीयते&lt;br&gt;     तथ अस्य हरति परज्ञां वायुर नावम इवाम्भसि ||  67 indriyāṇāṃ hi caratāṃ yan mano 'nuvidhīyate&lt;br&gt;    tad asya harati prajñāṃ vāyur nāvam ivāmbhasi ||  67.  Ahogyan az erős szél sodorja el a csónakot a vízen, úgy képes elragadni az ember értelmét még egyetlen csapongó érzék is, ha az elme arra összpontosít.
|-
|  68 तस्माथ यस्य महाबाहॊ निगृहीतानि सर्वशः&lt;br&gt;     इन्थ्रियाणीन्थ्रियार्देभ्यस तस्य परज्ञा परतिष्ठिता ||  68 tasmād yasya mahābāho nigṛhītāni sarvaśaḥ&lt;br&gt;    indriyāṇīndriyārthebhyas tasya prajñā pratiṣṭhitā ||  68.  Ezért, óh, erős karú, aki visszatartja érzékeit azok tárgyaitól, annak értelme valóban rendíthetetlen.
|-
|  69 या निशा सर्वभूतानां तस्यां जागर्ति संयमी&lt;br&gt;     यस्यां जाग्रति भूतानि सा निशा पश्यतॊ मुनेः ||  69 yā niśā sarvabhūtānāṃ tasyāṃ jāgarti saṃyamī&lt;br&gt;    yasyāṃ jāgrati bhūtāni sā niśā paśyato muneḥ ||  69.  Ami minden lény számára éjjel, ébredés az a fegyelmezett embernek, míg az élőlények ébrenléte a bensőt látó bölcsnek éjszaka.
|-
|  70 आपूर्यमाणम अचलप्रतिष्ठं; समुथ्रम आपः परविशन्ति यथ्वत&lt;br&gt;     तथ्वत कामा यं परविशन्ति सर्वे; स शान्तिम आप्नॊति न कामकामी ||  70 āpūryamāṇam acalapratiṣṭhaṃ; samudram āpaḥ praviśanti yadvat&lt;br&gt;    tadvat kāmā yaṃ praviśanti sarve; sa śāntim āpnoti na kāmakāmī ||  70.  A békét nem az éri el, aki igyekszik vágyait beteljesíteni, hanem egyedül az, akit nem zavar a kívánságok szakadatlan özöne, melyek úgy ömlenek bele, mint folyók az állandóan töltődő, ám mindig mozdulatlan óceánba.
|-
|  71 विहाय कामान यः सर्वान पुमांश चरति निःस्पृहः&lt;br&gt;     निर्ममॊ निरहंकारः स शान्तिम अधिगच्छति ||  71 vihāya kāmān yaḥ sarvān pumāṃś carati niḥspṛhaḥ&lt;br&gt;    nirmamo nirahaṃkāraḥ sa śāntim adhigacchati ||  71.  Egyedül az éri el az igazi békét, aki feladott minden érzékkielégítésre irányuló vágyat, kívánságok nélkül él, megvált minden birtoklásérzettől, s mentes a hamis egótól.
|-
|  72 एषा बराह्मी सदितिः पार्द नैनां पराप्य विमुह्यति&lt;br&gt;     सदित्वास्याम अन्तकाले ऽपि बरह्मनिर्वाणम ऋच्छति&lt;br&gt;  ||  72 eṣā brāhmī sthitiḥ pārtha naināṃ prāpya vimuhyati&lt;br&gt;    sthitvāsyām antakāle 'pi brahmanirvāṇam ṛcchati&lt;br&gt; ||  72.  Ez a lelki és isteni élet útja, melyet elérve az ember megtéveszthetetlenné válik. Még ha a halál órájában lépett is rá, képes eljutni Isten birodalmába.
|}
== Harmadik fejezet - Karma-jóga==  
{| {{sztbg}}
|  1 अर्जुन उवाच&lt;br&gt;      जयायसी चेत कर्मणस ते मता बुथ्धिर जनार्थन&lt;br&gt;      तत किं कर्मणि घॊरे मां नियॊजयसि केशव ||  1 arjuna uvāca&lt;br&gt;     jyāyasī cet karmaṇas te matā buddhir janārdana&lt;br&gt;     tat kiṃ karmaṇi ghore māṃ niyojayasi keśava || 1.  Ardzsuna így szólt: Óh, Dzsanárdana! Óh, Késava! Miért akarod, hogy részt vegyek ebben az iszonyatos harcban, ha úgy gondolod, hogy az értelem jobb a gyümölcsöző tettnél?
|-
|  2 वयामिश्रेणैव वाक्येन बुथ्धिं मॊहयसीव मे&lt;br&gt;      तथ एकं वथ निश्चित्य येन शरेयॊ ऽहम आप्नुयाम ||  2 vyāmiśreṇaiva vākyena buddhiṃ mohayasīva me&lt;br&gt;     tad ekaṃ vada niścitya yena śreyo 'ham āpnuyām ||  2.  Kétértelmű utasításaid megtévesztették értelmemet. Kérlek hát, mondd meg világosan, mi a leghasznosabb számomra!
|-
|  3 शरीभगवान उवाच&lt;br&gt;      लॊके ऽसमिन थविविधा निष्ठा पुरा परॊक्ता मयानघ&lt;br&gt;      जञानयॊगेन सांख्यानां कर्मयॊगेन यॊगिनाम ||  3 śrībhagavān uvāca&lt;br&gt;     loke 'smin dvividhā niṣṭhā purā proktā mayānagha&lt;br&gt;     jñānayogena sāṃkhyānāṃ karmayogena yoginām ||  3.  Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így szólt: Óh, bűntelen Ardzsuna! Már megmagyaráztam, hogy az emberek két rétege törekszik az önvaló megértésére. Némelyek empirikus, filozófiai spekuláció útján, mások pedig az odaadó szolgálat által kívánják ezt elérni.
|-
|  4 न कर्मणाम अनारम्भान नैष्कर्म्यं पुरुषॊ ऽशनुते&lt;br&gt;      न च संन्यसनाथ एव सिथ्धिं समधिगच्छति ||  4 na karmaṇām anārambhān naiṣkarmyaṃ puruṣo 'śnute&lt;br&gt;     na ca saṃnyasanād eva siddhiṃ samadhigacchati ||  4.  Az ember nem szabadulhat meg a visszahatásoktól csupán azáltal, hogy eláll a tettektől, s pusztán lemondással sem érhet el tökéletességet.
|-
|  5 न हि कश चित कषणम अपि जातु तिष्ठत्य अकर्मकृत&lt;br&gt;      कार्यते हय अवशः कर्म सर्वः परकृतिजैर गुणैः ||  5 na hi kaś cit kṣaṇam api jātu tiṣṭhaty akarmakṛt&lt;br&gt;     kāryate hy avaśaḥ karma sarvaḥ prakṛtijair guṇaiḥ ||  5.  Minden ember akaratlanul arra kényszerül, hogy az anyagi természet kötőerőitől származó tulajdonságai szerint cselekedjék, ezért senki sem maradhat tétlen, még egy pillanatra sem.
|-
|  6 कर्मेन्थ्रियाणि संयम्य य आस्ते मनसा समरन&lt;br&gt;      इन्थ्रियार्दान विमूढात्मा मिद्याचारः स उच्यते ||  6 karmendriyāṇi saṃyamya ya āste manasā smaran&lt;br&gt;     indriyārthān vimūḍhātmā mithyācāraḥ sa ucyate ||  6.  Aki visszatartja cselekvő érzékeit, ám elméje továbbra is az érzékek tárgyain csügg, az kétségkívül becsapja magát. Az ilyen embert kétszínűnek hívják.
|-
|  7 यस तव इन्थ्रियाणि मनसा नियम्यारभते ऽरजुन&lt;br&gt;      कर्मेन्थ्रियैः कर्मयॊगम असक्तः स विशिष्यते ||  7 yas tv indriyāṇi manasā niyamyārabhate 'rjuna&lt;br&gt;     karmendriyaiḥ karmayogam asaktaḥ sa viśiṣyate ||  7.  Az az őszinte ember azonban, aki elméjével uralkodni próbál cselekvő érzékein, s ragaszkodástól mentesen a karma-jóga gyakorlásához lát  Krisna-tudatban , sokkal kiválóbb nála.
|-
|  8 नियतं कुरु कर्म तवं कर्म जयायॊ हय अकर्मणः&lt;br&gt;      शरीरयात्रापि च ते न परसिध्येथ अकर्मणः ||  8 niyataṃ kuru karma tvaṃ karma jyāyo hy akarmaṇaḥ&lt;br&gt;     śarīrayātrāpi ca te na prasidhyed akarmaṇaḥ ||  8.  Hajtsd végre előírt kötelességed, mert az jobb a tétlenségnél! Az ember még anyagi testét sem képes fenntartani munka nélkül.
|-
|  9 यज्ञार्दात कर्मणॊ ऽनयत्र लॊकॊ ऽयं कर्मबन्धनः&lt;br&gt;      तथर्दं कर्म कौन्तेय मुक्तसङ्गः समाचर ||  9 yajñārthāt karmaṇo 'nyatra loko 'yaṃ karmabandhanaḥ&lt;br&gt;     tadarthaṃ karma kaunteya muktasaṅgaḥ samācara ||  9.  Az ember végezze úgy munkáját, hogy az áldozat legyen Visnunak, másképp tettei az anyagi világhoz kötözik. Óh, Kuntí fia, teljesítsd ezért előírt kötelességed az Ő örömére, s így mindig mentes maradsz a kötelékektől!
|-
|  10 सहयज्ञाः परजाः सृष्ट्वा पुरॊवाच परजापतिः&lt;br&gt;     अनेन परसविष्यध्वम एष वॊ ऽसत्व इष्टकामधुक ||  10 sahayajñāḥ prajāḥ sṛṣṭvā purovāca prajāpatiḥ&lt;br&gt;    anena prasaviṣyadhvam eṣa vo 'stv iṣṭakāmadhuk ||  10.  A teremtés kezdetén az élőlények Ura az emberek és félistenek nemzedékeit bocsátotta előre Visnunak szánt áldozatokkal, aztán megáldotta őket, mondván: &quot;Legyetek boldogok e jadzsnya  áldozat  által, mert ennek végrehajtása majd megajándékoz benneteket mindennel, ami kívánatos a boldog élethez és a felszabaduláshoz!&quot;
|-
|  11 थेवान भावयतानेन ते थेवा भावयन्तु वः&lt;br&gt;     परस्परं भावयन्तः शरेयः परम अवाप्स्यद ||  11 devān bhāvayatānena te devā bhāvayantu vaḥ&lt;br&gt;    parasparaṃ bhāvayantaḥ śreyaḥ param avāpsyatha ||  11.  A félistenek, akiket megörvendeztetnek az áldozatok, szintén a kedvetekben fognak járni, s ha az emberek és félistenek ily módon együttműködnek, általános jólét köszönt mindenkire.
|-
|  12 इष्टान भॊगान हि वॊ थेवा थास्यन्ते यज्ञभाविताः&lt;br&gt;     तैर थत्तान अप्रथायैभ्यॊ यॊ भुङ्क्ते सतेन एव सः ||  12 iṣṭān bhogān hi vo devā dāsyante yajñabhāvitāḥ&lt;br&gt;    tair dattān apradāyaibhyo yo bhuṅkte stena eva saḥ ||  12.  Ha a különféle életszükségletekről gondoskodó félistenek elégedettek a jadzsnya  áldozat  végzésével, ellátnak majd benneteket mindennel, amire csak szükségetek van. Ám minden bizonnyal tolvaj az, aki úgy élvezi ezeket az adományokat, hogy nem ajánlja fel viszonzásképpen a félisteneknek.
|-
|  13 यज्ञशिष्टाशिनः सन्तॊ मुच्यन्ते सर्वकिल्बिषैः&lt;br&gt;     भुञ्जते ते तव अघं पापा ये पचन्त्य आत्मकारणात ||  13 yajñaśiṣṭāśinaḥ santo mucyante sarvakilbiṣaiḥ&lt;br&gt;    bhuñjate te tv aghaṃ pāpā ye pacanty ātmakāraṇāt ||  13.  A bhakták megszabadulnak minden bűntől, mert csak olyan ételt fogyasztanak, amit először felajánlottak áldozat gyanánt. Mások, akik személyes érzéki élvezetükre készítenek ételt, bizony csak bűnt esznek.
|-
|  14 अन्नाथ भवन्ति भूतानि पर्जन्याथ अन्नसंभवः&lt;br&gt;     यज्ञाथ भवति पर्जन्यॊ यज्ञः कर्मसमुथ्भवः ||  14 annād bhavanti bhūtāni parjanyād annasaṃbhavaḥ&lt;br&gt;    yajñād bhavati parjanyo yajñaḥ karmasamudbhavaḥ ||  14.  Mindenki teste gabonaféléken él, melyek az esőből származnak. Az eső a jadzsnya  áldozat  végzéséből ered, a jadzsnya pedig az előírt kötelességekből születik.
|-
|  15 कर्म बरह्मॊथ्भवं विथ्धि बरह्माक्षरसमुथ्भवम&lt;br&gt;     तस्मात सर्वगतं बरह्म नित्यं यज्ञे परतिष्ठितम ||  15 karma brahmodbhavaṃ viddhi brahmākṣarasamudbhavam&lt;br&gt;    tasmāt sarvagataṃ brahma nityaṃ yajñe pratiṣṭhitam ||  15.  A szabályozott cselekedeteket a Védák írják elő, a Védák pedig közvetlenül az Istenség Legfelsőbb Személyiségéből nyilvánultak meg. Következésképpen a mindent átható Transzcendens mindig jelen van az áldozati tettekben.
|-
|  16 एवं परवर्तितं चक्रं नानुवर्तयतीह यः&lt;br&gt;     अघायुर इन्थ्रियारामॊ मॊघं पार्द स जीवति ||  16 evaṃ pravartitaṃ cakraṃ nānuvartayatīha yaḥ&lt;br&gt;    aghāyur indriyārāmo moghaṃ pārtha sa jīvati ||  16.  Kedves Ardzsunám! Aki emberi élete során nem követi a Védákban előírt áldozatkört, az minden bizonnyal bűnös életet él. Léte hiábavaló, mert csak az érzékkielégítésben leli örömét.
|-
|  17 यस तव आत्मरतिर एव सयाथ आत्मतृप्तश च मानवः&lt;br&gt;     आत्मन्य एव च संतुष्टस तस्य कार्यं न विथ्यते ||  17 yas tv ātmaratir eva syād ātmatṛptaś ca mānavaḥ&lt;br&gt;    ātmany eva ca saṃtuṣṭas tasya kāryaṃ na vidyate ||  17.  Ám aki az önvalóban találja meg örömét, akinek emberi élete az önmegvalósítást szolgálja, s aki egyedül az önvalóban érez teljes elégedettséget, annak számára nincsen kötelesség.
|-
|  18 नैव तस्य कृतेनार्दॊ नाकृतेनेह कश चन&lt;br&gt;     न चास्य सर्वभूतेषु कश चिथ अर्दव्यपाश्रयः ||  18 naiva tasya kṛtenārtho nākṛteneha kaś cana&lt;br&gt;    na cāsya sarvabhūteṣu kaś cid arthavyapāśrayaḥ ||  18.  Az önmegvalósított embernek nincsen semmi célja előírt kötelességei végrehajtásával, de arra sincs oka, hogy ne végezzen ilyen munkát. Az ilyen ember nem függ egyetlen más élőlénytől sem.
|-
|  19 तस्माथ असक्तः सततं कार्यं कर्म समाचर&lt;br&gt;     असक्तॊ हय आचरन कर्म परम आप्नॊति पूरुषः ||  19 tasmād asaktaḥ satataṃ kāryaṃ karma samācara&lt;br&gt;    asakto hy ācaran karma param āpnoti pūruṣaḥ ||  19.  Ezért az embernek kötelességből kell cselekednie, anélkül hogy tettei gyümölcseire vágyna, mert aki vonzódás nélkül cselekszik, az eléri a Legfelsőbbet.
|-
|  20 कर्मणैव हि संसिथ्धिम आस्दिता जनकाथयः&lt;br&gt;     लॊकसंग्रहम एवापि संपश्यन कर्तुम अर्हसि ||  20 karmaṇaiva hi saṃsiddhim āsthitā janakādayaḥ&lt;br&gt;    lokasaṃgraham evāpi saṃpaśyan kartum arhasi ||  20.  Előírt kötelességeik teljesítésével még a királyok - például Dzsanaka - is elérték a tökéletességet. Végre kell hát hajtanod feladatodat, hogy az embereket a jóra tanítsd.
|-
|  21 यथ यथ आचरति शरेष्ठस तत तथ एवेतरॊ जनः&lt;br&gt;     स यत परमाणं कुरुते लॊकस तथ अनुवर्तते ||  21 yad yad ācarati śreṣṭhas tat tad evetaro janaḥ&lt;br&gt;    sa yat pramāṇaṃ kurute lokas tad anuvartate ||  21.  Bármit tegyen egy nagy egyéniség, a közönséges emberek a nyomdokába lépnek, és bármilyen irányadó mértéket szabjon meg saját példájával, az egész világ követi őt.
|-
|  22 न मे पार्दास्ति कर्तव्यं तरिषु लॊकेषु किं चन&lt;br&gt;     नानवाप्तम अवाप्तव्यं वर्त एव च कर्मणि ||  22 na me pārthāsti kartavyaṃ triṣu lokeṣu kiṃ cana&lt;br&gt;    nānavāptam avāptavyaṃ varta eva ca karmaṇi ||  22.  Óh, Prithá fia! Számomra nincs előírt tett a három bolygórendszerben. Semmire sincs szükségem, és nincs semmi, amit el kellene érnem - mégis végzem az előírt kötelességeket.
|-
|  23 यथि हय अहं न वर्तेयं जातु कर्मण्य अतन्थ्रितः&lt;br&gt;     मम वर्त्मानुवर्तन्ते मनुष्याः पार्द सर्वशः ||  23 yadi hy ahaṃ na varteyaṃ jātu karmaṇy atandritaḥ&lt;br&gt;    mama vartmānuvartante manuṣyāḥ pārtha sarvaśaḥ ||  23.  Mert ha Én nem végezném lelkiismeretesen az előírt kötelességeket, az emberek minden bizonnyal követnék példámat, óh, Pártha!
|-
|  24 उत्सीथेयुर इमे लॊका न कुर्यां कर्म चेथ अहम&lt;br&gt;     संकरस्य च कर्ता सयाम उपहन्याम इमाः परजाः ||  24 utsīdeyur ime lokā na kuryāṃ karma ced aham&lt;br&gt;    saṃkarasya ca kartā syām upahanyām imāḥ prajāḥ ||  24.  Ha Én nem végezném többé az előírt kötelességeket, romba dőlnének a világok. Én lennék az oka a nemkívánatos népességnek, s ezáltal véget vetnék minden élőlény békéjének.
|-
|  25 सक्ताः कर्मण्य अविथ्वांसॊ यदा कुर्वन्ति भारत&lt;br&gt;     कुर्याथ विथ्वांस तदासक्तश चिकीर्षुर लॊकसंग्रहम ||  25 saktāḥ karmaṇy avidvāṃso yathā kurvanti bhārata&lt;br&gt;    kuryād vidvāṃs tathāsaktaś cikīrṣur lokasaṃgraham ||  25.  Ahogy a tudatlanok az eredményre vágyva végrehajtják kötelességeiket, úgy a bölcs is cselekszik, hogy az embereket a helyes úton vezesse, ő azonban nem ragaszkodik tettei gyümölcséhez.
|-
|  26 न बुथ्धिभेथं जनयेथ अज्ञानां कर्मसङ्गिनाम&lt;br&gt;     जॊषयेत सर्वकर्माणि विथ्वान युक्तः समाचरन ||  26 na buddhibhedaṃ janayed ajñānāṃ karmasaṅginām&lt;br&gt;    joṣayet sarvakarmāṇi vidvān yuktaḥ samācaran ||  26.  A bölcs, hogy ne zavarja meg az előírt kötelességek gyümölcséhez ragaszkodó tudatlanok elméjét, ne tétlenségre buzdítsa őket, hanem az odaadó szellemben  a Krisna-tudat fokozatos kifejlesztése érdekében  végzett cselekvésre.
|-
|  27 परकृतेः करियमाणानि गुणैः कर्माणि सर्वशः&lt;br&gt;     अहंकारविमूढात्मा कर्ताहम इति मन्यते ||  27 prakṛteḥ kriyamāṇāni guṇaiḥ karmāṇi sarvaśaḥ&lt;br&gt;    ahaṃkāravimūḍhātmā kartāham iti manyate ||  27.  A hamis ego által megtévesztett szellemi lélek önmagát hiszi a tettek végrehajtójának, pedig valójában az anyagi természet három kötőereje végzi azokat.
|-
|  28 तत्त्ववित तु महाबाहॊ गुणकर्मविभागयॊः&lt;br&gt;     गुणा गुणेषु वर्तन्त इति मत्वा न सज्जते ||  28 tattvavit tu mahābāho guṇakarmavibhāgayoḥ&lt;br&gt;    guṇā guṇeṣu vartanta iti matvā na sajjate ||  28.  Óh, erős karú! Az Abszolút Igazság ismerője nem merül el az érzékek és azok kielégítése tetteiben, mert jól látja az odaadással és a gyümölcseiért végzett munka közötti különbséget.
|-
|  29 परकृतेर गुणसंमूढाः सज्जन्ते गुणकर्मसु&lt;br&gt;     तान अकृत्स्नविथॊ मन्थान कृत्स्नविन न विचालयेत ||  29 prakṛter guṇasaṃmūḍhāḥ sajjante guṇakarmasu&lt;br&gt;    tān akṛtsnavido mandān kṛtsnavin na vicālayet ||  29.  Az ostobák az anyagi természet kötőerőitől megtévesztve anyagi tettekbe merülnek, s azok rabjává válnak. Tudatlanságuk következtében tetteik alsóbbrendűek, ám a bölcsnek mégsem szabad megzavarnia őket.
|-
|  30 मयि सर्वाणि कर्माणि संन्यस्याध्यात्मचेतसा&lt;br&gt;     निराशीर निर्ममॊ भूत्वा युध्यस्व विगतज्वरः ||  30 mayi sarvāṇi karmāṇi saṃnyasyādhyātmacetasā&lt;br&gt;    nirāśīr nirmamo bhūtvā yudhyasva vigatajvaraḥ ||  30.  Óh, Ardzsuna! Harcolj hát minden tettedet Nekem áldozva, teljes tudással Rólam, haszonra nem vágyva, semmit sem tekintve a tulajdonodnak, csüggedés nélkül!
|-
|  31 ये मे मतम इथं नित्यम अनुतिष्ठन्ति मानवाः&lt;br&gt;     शरथ्धावन्तॊ ऽनसूयन्तॊ मुच्यन्ते ते ऽपि कर्मभिः ||  31 ye me matam idaṃ nityam anutiṣṭhanti mānavāḥ&lt;br&gt;    śraddhāvanto 'nasūyanto mucyante te 'pi karmabhiḥ ||  31.  Akik kötelességeiket az Én utasításaim szerint teljesítik, és hűségesen, irigység nélkül követik ezt a tanítást, felszabadulnak a gyümölcsöző tettek rabságából.
|-
|  32 ये तव एतथ अभ्यसूयन्तॊ नानुतिष्ठन्ति मे मतम&lt;br&gt;     सर्वज्ञानविमूढांस तान विथ्धि नष्टान अचेतसः ||  32 ye tv etad abhyasūyanto nānutiṣṭhanti me matam&lt;br&gt;    sarvajñānavimūḍhāṃs tān viddhi naṣṭān acetasaḥ ||  32.  De akik irigységből nem törődnek e tanítással, s nem követik azt, azokról tudnunk kell, hogy elvesztették minden tudásukat, tévúton járnak, és hiába törekszenek a tökéletesség elérésére.
|-
|  33 सथृशं चेष्टते सवस्याः परकृतेर जञानवान अपि&lt;br&gt;     परकृतिं यान्ति भूतानि निग्रहः किं करिष्यति ||  33 sadṛśaṃ ceṣṭate svasyāḥ prakṛter jñānavān api&lt;br&gt;    prakṛtiṃ yānti bhūtāni nigrahaḥ kiṃ kariṣyati ||  33.  Még a bölcs is saját hajlamának megfelelően cselekszik, hiszen mindenki azt a természetet követi, amellyel a három kötőerő megáldja. Mit érünk hát vele, ha elfojtjuk?
|-
|  34 इन्थ्रियस्येन्थ्रियस्यार्दे रागथ्वेषौ वयवस्दितौ&lt;br&gt;     तयॊर न वशम आगच्छेत तौ हय अस्य परिपन्दिनौ ||  34 indriyasyendriyasyārthe rāgadveṣau vyavasthitau&lt;br&gt;    tayor na vaśam āgacchet tau hy asya paripanthinau ||  34.  Az érzékek ragaszkodását és ellenszenvét az érzéktárgyak iránt bizonyos elvekkel kell szabályozni. Az embernek nem szabad e vonzódás és irtózás irányítása alá kerülnie, mert ezek csak akadályt jelentenek az önmegvalósítás útján.
|-
|  35 शरेयान सवधर्मॊ विगुणः परधर्मात सवनुष्ठितात&lt;br&gt;     सवधर्मे निधनं शरेयः परधर्मॊ भयावहः ||  35 śreyān svadharmo viguṇaḥ paradharmāt svanuṣṭhitāt&lt;br&gt;    svadharme nidhanaṃ śreyaḥ paradharmo bhayāvahaḥ ||  35.  Sokkal jobb saját előírt kötelességünket hibásan, mint a másokét tökéletesen végrehajtani. Jobb, ha az embert saját kötelessége végzése közben éri a halál, mint ha más feladatait végzi, mert más útját követni veszélyes.
|-
|  36 अर्जुन उवाच&lt;br&gt;     अद केन परयुक्तॊ ऽयं पापं चरति पूरुषः&lt;br&gt;     अनिच्छन्न अपि वार्ष्णेय बलाथ इव नियॊजितः ||  36 arjuna uvāca&lt;br&gt;    atha kena prayukto 'yaṃ pāpaṃ carati pūruṣaḥ&lt;br&gt;    anicchann api vārṣṇeya balād iva niyojitaḥ ||  36.  Ardzsuna így szólt: Óh, Vrisni leszármazottja, mi az, ami az embert akarata ellenére, szinte erőszakkal bűnös tettekre kényszeríti?
|-
|  37 शरीभगवान उवाच&lt;br&gt;     काम एष करॊध एष रजॊगुणसमुथ्भवः&lt;br&gt;     महाशनॊ महापाप्मा विथ्ध्य एनम इह वैरिणम ||  37 śrībhagavān uvāca&lt;br&gt;    kāma eṣa krodha eṣa rajoguṇasamudbhavaḥ&lt;br&gt;    mahāśano mahāpāpmā viddhy enam iha vairiṇam ||  37.  Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így szólt: Csupán a kéj az, óh, Ardzsuna. A szenvedély anyagi kötőerejével való kapcsolatból születik, s később haraggá alakul át - ez a világ mindent felemésztő, bűnös ellensége.
|-
|  38 धूमेनाव्रियते वह्निर यदाथर्शॊ मलेन च&lt;br&gt;     यदॊल्बेनावृतॊ गर्भस तदा तेनेथम आवृतम ||  38 dhūmenāvriyate vahnir yathādarśo malena ca&lt;br&gt;    yatholbenāvṛto garbhas tathā tenedam āvṛtam ||  38.  Mint tüzet a füst, mint tükröt a por, vagy mint magzatot az anyja méhe, úgy burkolják be az élőlényt e kéj különböző fokai.
|-
|  39 आवृतं जञानम एतेन जञानिनॊ नित्यवैरिणा&lt;br&gt;     कामरूपेण कौन्तेय थुष्पूरेणानलेन च ||  39 āvṛtaṃ jñānam etena jñānino nityavairiṇā&lt;br&gt;    kāmarūpeṇa kaunteya duṣpūreṇānalena ca ||  39.  Így fedi be a bölcs élőlény tiszta tudatát örök ellensége, a kéj, mely sohasem elégedett, s lángol, mint a tűz.
|-
|  40 इन्थ्रियाणि मनॊ बुथ्धिर अस्याधिष्ठानम उच्यते&lt;br&gt;     एतैर विमॊहयत्य एष जञानम आवृत्य थेहिनम ||  40 indriyāṇi mano buddhir asyādhiṣṭhānam ucyate&lt;br&gt;    etair vimohayaty eṣa jñānam āvṛtya dehinam ||  40.  A kéj székhelye az érzékek, az elme és az értelem. Rajtuk keresztül fedi el az élőlény igazi tudását, s vezeti tévútra őt.
|-
|  41 तस्मात तवम इन्थ्रियाण्य आथौ नियम्य भरतर्षभ&lt;br&gt;     पाप्मानं परजहि हय एनं जञानविज्ञाननाशनम ||  41 tasmāt tvam indriyāṇy ādau niyamya bharatarṣabha&lt;br&gt;    pāpmānaṃ prajahi hy enaṃ jñānavijñānanāśanam ||  41.  Ezért, óh, Ardzsuna, legjobb a Bháraták között, még az elején zabolázd meg érzékeid szabályozásával a bűn e nagy jelképét  a kéjt , és semmisítsd meg a tudás és az önmegvalósítás elpusztítóját!
|-
|  42 इन्थ्रियाणि पराण्य आहुर इन्थ्रियेभ्यः परं मनः&lt;br&gt;     मनसस तु परा बुथ्धिर यॊ बुथ्धेः परतस तु सः ||  42 indriyāṇi parāṇy āhur indriyebhyaḥ paraṃ manaḥ&lt;br&gt;    manasas tu parā buddhir yo buddheḥ paratas tu saḥ ||  42.  A cselekvő érzékszervek magasabb rendűek a tompa anyagnál, az elme az érzékeknél, az értelem az elménél, de ő  a lélek  még az értelemnél is magasabb rendű.
|-
|  43 एवं बुथ्धेः परं बुथ्ध्वा संस्तभ्यात्मानम आत्मना&lt;br&gt;     जहि शत्रुं महाबाहॊ कामरूपं थुरासथम&lt;br&gt;  ||  43 evaṃ buddheḥ paraṃ buddhvā saṃstabhyātmānam ātmanā&lt;br&gt;    jahi śatruṃ mahābāho kāmarūpaṃ durāsadam&lt;br&gt; ||  43.  Óh, erős karú Ardzsuna! Ha megértette, hogy transzcendentális az anyagi érzékekhez, az elméhez és az értelemhez képest, az ember megfontolt lelki értelmével  Krisna-tudatával  szilárdítsa meg elméjét, s így lelki erejével győzze le a kéjként ismert telhetetlen ellenséget.
|}
== Negyedik fejezet - Transzcendentális tudás==  
{| {{sztbg}}
|  1 शरीभगवान उवाच&lt;br&gt;      इमं विवस्वते यॊगं परॊक्तवान अहम अव्ययम&lt;br&gt;      विवस्वान मनवे पराह मनुर इक्ष्वाकवे ऽबरवीत ||  1 śrībhagavān uvāca&lt;br&gt;     imaṃ vivasvate yogaṃ proktavān aham avyayam&lt;br&gt;     vivasvān manave prāha manur ikṣvākave 'bravīt || 1.  Az Istenség Személyisége, az Úr Srí Krisna így szólt: A jóga e maradandó tudományát Én tanítottam a napistennek, Vivasvánnak, aki később Manut, az emberiség atyját, Manu pedig Iksvákut oktatta erről.
|-
|  2 एवं परम्पराप्राप्तम इमं राजर्षयॊ विथुः&lt;br&gt;      स कालेनेह महता यॊगॊ नष्टः परंतप ||  2 evaṃ paramparāprāptam imaṃ rājarṣayo viduḥ&lt;br&gt;     sa kāleneha mahatā yogo naṣṭaḥ paraṃtapa ||  2.  E legfelsőbb tudomány ily módon, a tanítványi láncon keresztül szállt alá, s a szent királyok így értették meg azt. Idővel azonban megszakadt e lánc, ezért tűnik az eredeti tudomány elveszettnek.
|-
|  3 स एवायं मया ते ऽथय यॊगः परॊक्तः पुरातनः&lt;br&gt;      भक्तॊ ऽसि मे सखा चेति रहस्यं हय एतथ उत्तमम ||  3 sa evāyaṃ mayā te 'dya yogaḥ proktaḥ purātanaḥ&lt;br&gt;     bhakto 'si me sakhā ceti rahasyaṃ hy etad uttamam ||  3.  A Legfelsőbbel való kapcsolat ugyanezen ősi tudományát azért mondom el ma neked, mert a bhaktám és a barátom vagy, s e tudomány transzcendentális rejtélyét szintén emiatt értheted meg.
|-
|  4 अर्जुन उवाच&lt;br&gt;      अपरं भवतॊ जन्म परं जन्म विवस्वतः&lt;br&gt;      कदम एतथ विजानीयां तवम आथौ परॊक्तवान इति ||  4 arjuna uvāca&lt;br&gt;     aparaṃ bhavato janma paraṃ janma vivasvataḥ&lt;br&gt;     katham etad vijānīyāṃ tvam ādau proktavān iti ||  4.  Ardzsuna így szólt: A napisten, Vivasván jóval Előtted élt. Hogyan értsem hát, hogy először őt oktattad ki erről a tudományról?
|-
|  5 शरीभगवान उवाच&lt;br&gt;      बहूनि मे वयतीतानि जन्मानि तव चार्जुन&lt;br&gt;      तान्य अहं वेथ सर्वाणि न तवं वेत्द परंतप ||  5 śrībhagavān uvāca&lt;br&gt;     bahūni me vyatītāni janmāni tava cārjuna&lt;br&gt;     tāny ahaṃ veda sarvāṇi na tvaṃ vettha paraṃtapa ||  5.  Az Istenség Személyisége így válaszolt: Sok-sok élet áll Énmögöttem és mögötted is. Én képes vagyok mindegyikre emlékezni, de te nem, óh, ellenség legyőzője!
|-
|  6 अजॊ ऽपि सन्न अव्ययात्मा भूतानाम ईश्वरॊ ऽपि सन&lt;br&gt;      परकृतिं सवाम अधिष्ठाय संभवाम्य आत्ममायया ||  6 ajo 'pi sann avyayātmā bhūtānām īśvaro 'pi san&lt;br&gt;     prakṛtiṃ svām adhiṣṭhāya saṃbhavāmy ātmamāyayā ||  6.  Noha megszületetlen vagyok, és transzcendentális testem sohasem pusztul el, s bár Én vagyok valamennyi élőlény Ura, mégis minden korszakban megjelenek eredeti, transzcendentális formámban.
|-
|  7 यथा यथा हि धर्मस्य गलानिर भवति भारत&lt;br&gt;      अभ्युत्दानम अधर्मस्य तथात्मानं सृजाम्य अहम ||  7 yadā yadā hi dharmasya glānir bhavati bhārata&lt;br&gt;     abhyutthānam adharmasya tadātmānaṃ sṛjāmy aham ||  7.  Óh, Bharata leszármazottja! Bárhol legyen a vallás gyakorlása hanyatlóban, s kerüljön fölényes túlsúlyba a vallástalanság, alászállok Én Magam.
|-
|  8 परित्राणाय साधूनां विनाशाय च थुष्कृताम&lt;br&gt;      धर्मसंस्दापनार्दाय संभवामि युगे युगे ||  8 paritrāṇāya sādhūnāṃ vināśāya ca duṣkṛtām&lt;br&gt;     dharmasaṃsthāpanārthāya saṃbhavāmi yuge yuge ||  8.  A jámborok felszabadítása, a gonoszok megsemmisítése, valamint a vallás elveinek visszaállítása végett korszakról korszakra megjelenek Én.
|-
|  9 जन्म कर्म च मे थिव्यम एवं यॊ वेत्ति तत्त्वतः&lt;br&gt;      तयक्त्वा थेहं पुनर्जन्म नैति माम एति सॊ ऽरजुन ||  9 janma karma ca me divyam evaṃ yo vetti tattvataḥ&lt;br&gt;     tyaktvā dehaṃ punarjanma naiti mām eti so 'rjuna ||  9.  Óh, Ardzsuna! Aki ismeri megjelenésem és cselekedeteim transzcendentális természetét, az teste elhagyása után nem születik meg újra ebben az anyagi világban, hanem eléri az Én örök hajlékomat.
|-
|  10 वीतरागभयक्रॊधा मन्मया माम उपाश्रिताः&lt;br&gt;     बहवॊ जञानतपसा पूता मथ्भावम आगताः ||  10 vītarāgabhayakrodhā manmayā mām upāśritāḥ&lt;br&gt;    bahavo jñānatapasā pūtā madbhāvam āgatāḥ ||  10.  Megszabadulván a ragaszkodástól, a félelemtől és a haragtól, teljesen elmélyülvén Énbennem, oltalmat Énnálam keresve már sokan megtisztultak a múltban a Rólam szóló tudás által, s így felébredt bennük az Irántam érzett transzcendentális szeretet.
|-
|  11 ये यदा मां परपथ्यन्ते तांस तदैव भजाम्य अहम&lt;br&gt;     मम वर्त्मानुवर्तन्ते मनुष्याः पार्द सर्वशः ||  11 ye yathā māṃ prapadyante tāṃs tathaiva bhajāmy aham&lt;br&gt;    mama vartmānuvartante manuṣyāḥ pārtha sarvaśaḥ ||  11.  Mindenkit aszerint jutalmazok meg, amilyen mértékben átadja magát Nekem. Óh, Prithá fia, mindenki, minden tekintetben az Én utamat járja!
|-
|  12 काङ्क्षन्तः कर्मणां सिथ्धिं यजन्त इह थेवताः&lt;br&gt;     कषिप्रं हि मानुषे लॊके सिथ्धिर भवति कर्मजा ||  12 kāṅkṣantaḥ karmaṇāṃ siddhiṃ yajanta iha devatāḥ&lt;br&gt;    kṣipraṃ hi mānuṣe loke siddhir bhavati karmajā ||  12.  Ebben a világban az emberek a gyümölcsöző munka sikerére vágynak, s ezért a félisteneket imádják. E tetteikkel minden bizonnyal nagyon hamar eredményt érhetnek el.
|-
|  13 चातुर्वर्ण्यं मया सृष्टं गुणकर्मविभागशः&lt;br&gt;     तस्य कर्तारम अपि मां विथ्ध्य अकर्तारम अव्ययम ||  13 cāturvarṇyaṃ mayā sṛṣṭaṃ guṇakarmavibhāgaśaḥ&lt;br&gt;    tasya kartāram api māṃ viddhy akartāram avyayam ||  13.  Az emberi társadalom négy osztályát Én teremtettem az anyagi természet három kötőereje és a rájuk jellemző munka szerint. Tudd meg, hogy bár Én vagyok e rendszer alkotója, Én mégis nem-cselekvő és változatlan vagyok!
|-
|  14 न मां कर्माणि लिम्पन्ति न मे कर्मफले सपृहा&lt;br&gt;     इति मां यॊ ऽभिजानाति कर्मभिर न स बध्यते ||  14 na māṃ karmāṇi limpanti na me karmaphale spṛhā&lt;br&gt;    iti māṃ yo 'bhijānāti karmabhir na sa badhyate ||  14.  Nincs tett, ami Engem befolyásolna, s Én a munka gyümölcsére sem törekszem. Aki megérti ezt az igazságot Rólam, azt szintén nem kötik le a tettek gyümölcsöző visszahatásai.
|-
|  15 एवं जञात्वा कृतं कर्म पूर्वैर अपि मुमुक्षुभिः&lt;br&gt;     कुरु कर्मैव तस्मात तवं पूर्वैः पूर्वतरं कृतम ||  15 evaṃ jñātvā kṛtaṃ karma pūrvair api mumukṣubhiḥ&lt;br&gt;    kuru karmaiva tasmāt tvaṃ pūrvaiḥ pūrvataraṃ kṛtam ||  15.  A régmúlt időkben minden felszabadult lélek transzcendentális természetemet ismerve cselekedett. Nyomdokaikba lépve ezért végezd te is kötelességedet!
|-
|  16 किं कर्म किमकर्मेति कवयॊ ऽपय अत्र मॊहिताः&lt;br&gt;     तत ते कर्म परवक्ष्यामि यज जञात्वा मॊक्ष्यसे ऽशुभात ||  16 kiṃ karma kimakarmeti kavayo 'py atra mohitāḥ&lt;br&gt;    tat te karma pravakṣyāmi yaj jñātvā mokṣyase 'śubhāt ||  16.  Még az értelmesek is zavarba jönnek, amikor megpróbálják meghatározni, hogy mi a cselekvés és mi a tétlenség. Én most megmagyarázom neked, mi a cselekvés, hogy ennek ismeretében megszabadulhass minden szerencsétlenségtől.
|-
|  17 कर्मणॊ हय अपि बॊथ्धव्यं बॊथ्धव्यं च विकर्मणः&lt;br&gt;     अकर्मणश च बॊथ्धव्यं गहना कर्मणॊ गतिः ||  17 karmaṇo hy api boddhavyaṃ boddhavyaṃ ca vikarmaṇaḥ&lt;br&gt;    akarmaṇaś ca boddhavyaṃ gahanā karmaṇo gatiḥ ||  17.  A cselekvés bonyolult szövevényét nagyon nehéz megérteni. Jól kell tudni ezért, hogy mi a tett, mi a tiltott tett, s mi a tétlenség.
|-
|  18 कर्मण्य अकर्म यः पश्येथ अकर्मणि च कर्म यः&lt;br&gt;     स बुथ्धिमान मनुष्येषु स युक्तः कृत्स्नकर्मकृत ||  18 karmaṇy akarma yaḥ paśyed akarmaṇi ca karma yaḥ&lt;br&gt;    sa buddhimān manuṣyeṣu sa yuktaḥ kṛtsnakarmakṛt ||  18.  Aki a cselekvésben tétlenséget és a tétlenségben cselekvést lát, az értelmes az emberek között, s helyzete transzcendentális, noha mindenféle tettet végez.
|-
|  19 यस्य सर्वे समारम्भाः कामसंकल्पवर्जिताः&lt;br&gt;     जञानाग्निथग्धकर्माणं तम आहुः पण्डितं बुधाः ||  19 yasya sarve samārambhāḥ kāmasaṃkalpavarjitāḥ&lt;br&gt;    jñānāgnidagdhakarmāṇaṃ tam āhuḥ paṇḍitaṃ budhāḥ ||  19.  Akinek minden törekvése mentes az érzékkielégítés vágyától, arról tudhatjuk, hogy teljes tudással rendelkezik. A bölcsek azt tartják róla, hogy a tökéletes tudás tüze már felégette tetteinek visszahatásait.
|-
|  20 तयक्त्वा कर्मफलासङ्गं नित्यतृप्तॊ निराश्रयः&lt;br&gt;     कर्मण्य अभिप्रवृत्तॊ ऽपि नैव किं चित करॊति सः ||  20 tyaktvā karmaphalāsaṅgaṃ nityatṛpto nirāśrayaḥ&lt;br&gt;    karmaṇy abhipravṛtto 'pi naiva kiṃ cit karoti saḥ ||  20.  Lemondván minden ragaszkodásról, mely tettei gyümölcseihez fűzi, az ilyen ember örökké elégedett és független, s bár számtalan tettet végez, nem a tettek gyümölcséért cselekszik.
|-
|  21 निराशीर यतचित्तात्मा तयक्तसर्वपरिग्रहः&lt;br&gt;     शारीरं केवलं कर्म कुर्वन नाप्नॊति किल्बिषम ||  21 nirāśīr yatacittātmā tyaktasarvaparigrahaḥ&lt;br&gt;    śārīraṃ kevalaṃ karma kurvan nāpnoti kilbiṣam ||  21.  Az ilyen értelmes ember tökéletesen uralkodik elméjén és értelmén. Nem tekinti javai tulajdonosának magát, és csupán annyit dolgozik, amennyi léte fenntartásához szükséges. Aki ily módon cselekszik, arra nem hatnak a bűnös visszahatások.
|-
|  22 यथृच्छालाभसंतुष्टॊ थवन्थ्वातीतॊ विमत्सरः&lt;br&gt;     समः सिथ्धाव असिथ्धौ च कृत्वापि न निबध्यते ||  22 yadṛcchālābhasaṃtuṣṭo dvandvātīto vimatsaraḥ&lt;br&gt;    samaḥ siddhāv asiddhau ca kṛtvāpi na nibadhyate ||  22.  Aki elégedett a magától kínálkozó nyereséggel, aki megszabadult az ellentétpároktól, aki nem irigy, s aki a sikerben és a kudarcban egyaránt rendíthetetlen, azt bár cselekszik, sohasem kötik le tettei.
|-
|  23 गतसङ्गस्य मुक्तस्य जञानावस्दितचेतसः&lt;br&gt;     यज्ञायाचरतः कर्म समग्रं परविलीयते ||  23 gatasaṅgasya muktasya jñānāvasthitacetasaḥ&lt;br&gt;    yajñāyācarataḥ karma samagraṃ pravilīyate ||  23.  Az anyagi természet kötőerőitől független, a transzcendentális tudásban elmerülő ember tettei teljes egészében a transzcendensbe olvadnak.
|-
|  24 बरह्मार्पणं बरह्म हविर बरह्माग्नौ बरह्मणा हुतम&lt;br&gt;     बरह्मैव तेन गन्तव्यं बरह्मकर्मसमाधिना ||  24 brahmārpaṇaṃ brahma havir brahmāgnau brahmaṇā hutam&lt;br&gt;    brahmaiva tena gantavyaṃ brahmakarmasamādhinā ||  24.  A Krisna-tudatban teljesen elmélyedő ember biztosan eljut a lelki birodalomba, mert teljes mértékben átadja magát a lelki tetteknek, melyeknek eredménye abszolút, és amit feláldoznak, az ugyanolyan lelki természetű.
|-
|  25 थैवम एवापरे यज्ञं यॊगिनः पर्युपासते&lt;br&gt;     बरह्माग्नाव अपरे यज्ञं यज्ञेनैवॊपजुह्वति ||  25 daivam evāpare yajñaṃ yoginaḥ paryupāsate&lt;br&gt;    brahmāgnāv apare yajñaṃ yajñenaivopajuhvati ||  25.  Némely jógí a félisteneket imádja tökéletesen, különféle áldozatokat ajánlva fel nekik, míg mások a Legfelsőbb Brahman tüzébe ajánlják áldozataikat.
|-
|  26 शरॊत्राथीनीन्थ्रियाण्य अन्ये संयमाग्निषु जुह्वति&lt;br&gt;     शब्थाथीन विषयान अन्य इन्थ्रियाग्निषु जुह्वति ||  26 śrotrādīnīndriyāṇy anye saṃyamāgniṣu juhvati&lt;br&gt;    śabdādīn viṣayān anya indriyāgniṣu juhvati ||  26.  Némelyek  a tiszta brahmacsárík  a hallás folyamatát és az érzékeket áldozzák az elme fegyelmezésének tüzébe, mások  a szabályokat követő családosok  az érzékek tárgyait áldozzák az érzékek tüzébe.
|-
|  27 सर्वाणीन्थ्रियकर्माणि पराणकर्माणि चापरे&lt;br&gt;     आत्मसंयमयॊगाग्नौ जुह्वति जञानथीपिते ||  27 sarvāṇīndriyakarmāṇi prāṇakarmāṇi cāpare&lt;br&gt;    ātmasaṃyamayogāgnau juhvati jñānadīpite ||  27.  Akiket az elme és az érzékek szabályozása általi önmegvalósítás érdekel, azok az érzékek és az életlevegő működését ajánlják áldozatként a fegyelmezett elme tüzébe.
|-
|  28 थरव्ययज्ञास तपॊयज्ञा यॊगयज्ञास तदापरे&lt;br&gt;     सवाध्यायज्ञानयज्ञाश च यतयः संशितव्रताः ||  28 dravyayajñās tapoyajñā yogayajñās tathāpare&lt;br&gt;    svādhyāyajñānayajñāś ca yatayaḥ saṃśitavratāḥ ||  28.  Vannak, akik szigorú fogadalmakat téve azáltal világosodnak meg, hogy feláldozzák javaikat, nehéz lemondásokat végeznek, a nyolcfokú misztika jógáját gyakorolják, vagy a Védákat tanulmányozzák, hogy fejlődhessenek a transzcendentális tudásban.
|-
|  29 अपाने जुह्वति पराणं पराणे ऽपानं तदापरे&lt;br&gt;     पराणापानगती रुथ्ध्वा पराणायामपरायणाः ||  29 apāne juhvati prāṇaṃ prāṇe 'pānaṃ tathāpare&lt;br&gt;    prāṇāpānagatī ruddhvā prāṇāyāmaparāyaṇāḥ ||  29.  Mások, akik a légzés megszüntetésével akarnak transzba merülni, a kilégzést a belégzésbe, a belégzést pedig a kilégzésbe ajánlják, míg végül a lélegzet teljes leállításával transzban nem maradnak. Mások a szabályozott evés folyamatával a kilélegzést ajánlják önmagába áldozatként.
|-
|  30 अपरे नियताहाराः पराणान पराणेषु जुह्वति&lt;br&gt;     सर्वे ऽपय एते यज्ञविथॊ यज्ञक्षपितकल्मषाः ||  30 apare niyatāhārāḥ prāṇān prāṇeṣu juhvati&lt;br&gt;    sarve 'py ete yajñavido yajñakṣapitakalmaṣāḥ ||  30.  Ezek az áldozatvégzők, akik ismerik az áldozat célját, megtisztulnak a bűnös visszahatásoktól, s az áldozatok eredményeinek nektárját megízlelve a legfelsőbb, örök világ felé haladnak.
|-
|  31 यज्ञशिष्टामृतभुजॊ यान्ति बरह्म सनातनम&lt;br&gt;     नायं लॊकॊ ऽसत्य अयज्ञस्य कुतॊ ऽनयः कुरुसत्तम ||  31 yajñaśiṣṭāmṛtabhujo yānti brahma sanātanam&lt;br&gt;    nāyaṃ loko 'sty ayajñasya kuto 'nyaḥ kurusattama ||  31.  Óh, Kuru-dinasztia legkiválóbbja! Áldozat nélkül nem élhet az ember boldogan ezen a bolygón vagy ebben az életben. Mit mondhatnánk akkor a következő életéről?
|-
|  32 एवं बहुविधा यज्ञा वितता बरह्मणॊ मुखे&lt;br&gt;     कर्मजान विथ्धि तान सर्वान एवं जञात्वा विमॊक्ष्यसे ||  32 evaṃ bahuvidhā yajñā vitatā brahmaṇo mukhe&lt;br&gt;    karmajān viddhi tān sarvān evaṃ jñātvā vimokṣyase ||  32.  A Védák helyeslik ezeket az áldozatokat, melyek a különféle tettekből születnek. Ha így ismered őket, felszabadulsz.
|-
|  33 शरेयान थरव्यमयाथ यज्ञाज जञानयज्ञः परंतप&lt;br&gt;     सर्वं कर्माखिलं पार्द जञाने परिसमाप्यते ||  33 śreyān dravyamayād yajñāj jñānayajñaḥ paraṃtapa&lt;br&gt;    sarvaṃ karmākhilaṃ pārtha jñāne parisamāpyate ||  33.  Óh, ellenség fenyítője, a tudással végzett áldozat többet ér az anyagi javak feláldozásánál. Óh, Prithá fia! Végül a tettek valamennyi áldozata a transzcendentális tudásban éri el tetőfokát.
|-
|  34 तथ विथ्धि परणिपातेन परिप्रश्नेन सेवया&lt;br&gt;     उपथेक्ष्यन्ति ते जञानं जञानिनस तत्त्वथर्शिनः ||  34 tad viddhi praṇipātena paripraśnena sevayā&lt;br&gt;    upadekṣyanti te jñānaṃ jñāninas tattvadarśinaḥ ||  34.  Fordulj egy lelki tanítómesterhez, úgy próbáld megismerni az igazságot! Tudakozódj tőle alázatosan, és szolgáld őt! Az önmegvalósult lelkek képesek tudásban részesíteni téged, mert ők már látták az igazságot.
|-
|  35 यज जञात्वा न पुनर मॊहम एवं यास्यसि पाण्डव&lt;br&gt;     येन भूतान्य अशेषेण थरक्ष्यस्य आत्मन्य अदॊ मयि ||  35 yaj jñātvā na punar moham evaṃ yāsyasi pāṇḍava&lt;br&gt;    yena bhūtāny aśeṣeṇa drakṣyasy ātmany atho mayi ||  35.  Ha egy önmegvalósított lélek igazi tudásban részesít, nem esel többé ilyen illúzióba, mert e tudás révén látni fogod, hogy minden élőlény a Legfelsőbb része, vagyis az Enyémek ők.
|-
|  36 अपि चेथ असि पापेभ्यः सर्वेभ्यः पापकृत्तमः&lt;br&gt;     सर्वं जञानप्लवेनैव वृजिनं संतरिष्यसि ||  36 api ced asi pāpebhyaḥ sarvebhyaḥ pāpakṛttamaḥ&lt;br&gt;    sarvaṃ jñānaplavenaiva vṛjinaṃ saṃtariṣyasi ||  36.  Még ha a bűnösök legbűnösebbjének tekintenek is, képes leszel átszelni a szenvedések óceánját, ha helyet foglaltál a transzcendentális tudás hajóján.
|-
|  37 यदैधांसि समिथ्धॊ ऽगनिर भस्मसात कुरुते ऽरजुन&lt;br&gt;     जञानाग्निः सर्वकर्माणि भस्मसात कुरुते तदा ||  37 yathaidhāṃsi samiddho 'gnir bhasmasāt kurute 'rjuna&lt;br&gt;    jñānāgniḥ sarvakarmāṇi bhasmasāt kurute tathā ||  37.  Óh, Ardzsuna! Amint a lobogó lángok között hamuvá ég a fa, úgy hamvasztja el a tudás tüze az anyagi cselekedetek minden visszahatását.
|-
|  38 न हि जञानेन सथृशं पवित्रम इह विथ्यते&lt;br&gt;     तत सवयं यॊगसंसिथ्धः कालेनात्मनि विन्थति ||  38 na hi jñānena sadṛśaṃ pavitram iha vidyate&lt;br&gt;    tat svayaṃ yogasaṃsiddhaḥ kālenātmani vindati ||  38.  Ebben a világban semmi sem olyan magasztos és tiszta, mint a transzcendentális tudás. Ez a tudás minden misztika érett gyümölcse, s ha valaki tökéletessé válik az odaadó szolgálat végzése során, az idővel belülről örvend e tudásnak.
|-
|  39 शरथ्धावाँल लभते जञानं तत्परः संयतेन्थ्रियः&lt;br&gt;     जञानं लब्ध्वा परां शान्तिम अचिरेणाधिगच्छति ||  39 śraddhāvāṁl labhate jñānaṃ tatparaḥ saṃyatendriyaḥ&lt;br&gt;    jñānaṃ labdhvā parāṃ śāntim acireṇādhigacchati ||  39.  Az az erős hitű ember, aki átadja magát a transzcendentális tudásnak, valamint uralkodik az érzékein, alkalmas rá, hogy szert tegyen erre a tudásra, s ha már a birtokában van, hamarosan eléri a legfelsőbb lelki békét.
|-
|  40 अज्ञश चाश्रथ्थधानश च संशयात्मा विनश्यति&lt;br&gt;     नायं लॊकॊ ऽसति न परॊ न सुखं संशयात्मनः ||  40 ajñaś cāśraddadhānaś ca saṃśayātmā vinaśyati&lt;br&gt;    nāyaṃ loko 'sti na paro na sukhaṃ saṃśayātmanaḥ ||  40.  Ám a kinyilatkoztatott írásokban kételkedő, tudatlan és hitetlen emberek nem érik el az Isten-tudatot, hanem visszaesnek. A kételkedő lélek nem boldog sem ebben a világban, sem pedig a következőben.
|-
|  41 यॊगसंन्यस्तकर्माणं जञानसंछिन्नसंशयम&lt;br&gt;     आत्मवन्तं न कर्माणि निबध्नन्ति धनंजय ||  41 yogasaṃnyastakarmāṇaṃ jñānasaṃchinnasaṃśayam&lt;br&gt;    ātmavantaṃ na karmāṇi nibadhnanti dhanaṃjaya ||  41.  Óh, gazdagság meghódítója! Aki odaadó szolgálatot végez, s lemond munkája gyümölcseiről, akinek kétségeit szétoszlatta a transzcendentális tudás, az igazán az önvalóban helyezkedik el, s így nem kötik a tettek visszahatásai.
|-
|  42 तस्माथ अज्ञानसंभूतं हृत्स्दं जञानासिनात्मनः&lt;br&gt;     छित्त्वैनं संशयं यॊगम आतिष्ठॊत्तिष्ठ भारत&lt;br&gt;  ||  42 tasmād ajñānasaṃbhūtaṃ hṛtsthaṃ jñānāsinātmanaḥ&lt;br&gt;    chittvainaṃ saṃśayaṃ yogam ātiṣṭhottiṣṭha bhārata&lt;br&gt; ||  42.  Ezért a tudás fegyverével hasítsd szét a kétségeket, melyek tudatlanságból támadtak szívedben! Óh, Bhárata, állj fel a jógával felfegyverkezve, és harcolj!
|}
== Ötödik fejezet - Karma-jóga — cselekvés Krisna-tudatban==  
{| {{sztbg}}
|  1 अर्जुन उवाच&lt;br&gt;      संन्यासं कर्मणां कृष्ण पुनर यॊगं च शंससि&lt;br&gt;      यच छरेय एतयॊर एकं तन मे बरूहि सुनिश्चितम ||  1 arjuna uvāca&lt;br&gt;     saṃnyāsaṃ karmaṇāṃ kṛṣṇa punar yogaṃ ca śaṃsasi&lt;br&gt;     yac chreya etayor ekaṃ tan me brūhi suniścitam || 1.  Ardzsuna így szólt: Óh, Krisna, először a tettek feladására kérsz, majd az odaadással végzett munkát ajánlod. Megmondanád hát határozottan, hogy a kettő közül melyik a hasznosabb?
|-
|  2 शरीभगवान उवाच&lt;br&gt;      संन्यासः कर्मयॊगश च निःश्रेयसकराव उभौ&lt;br&gt;      तयॊस तु कर्मसंन्यासात कर्मयॊगॊ विशिष्यते ||  2 śrībhagavān uvāca&lt;br&gt;     saṃnyāsaḥ karmayogaś ca niḥśreyasakarāv ubhau&lt;br&gt;     tayos tu karmasaṃnyāsāt karmayogo viśiṣyate ||  2.  Az Istenség Személyisége így válaszolt: A tettekről való lemondás és az odaadással végzett tett egyaránt a felszabaduláshoz vezet. Ám az odaadó szolgálat jobb, mint a tettekről történő lemondás.
|-
|  3 जञेयः स नित्यसंन्यासी यॊ न थवेष्टि न काङ्क्षति&lt;br&gt;      निर्थ्वन्थ्वॊ हि महाबाहॊ सुखं बन्धात परमुच्यते ||  3 jñeyaḥ sa nityasaṃnyāsī yo na dveṣṭi na kāṅkṣati&lt;br&gt;     nirdvandvo hi mahābāho sukhaṃ bandhāt pramucyate ||  3.  Óh, erős karú Ardzsuna! Aki nem vágyakozik munkája gyümölcseire, s nem is gyűlöli azokat, az mindig lemondásban él. Az ilyen ember, aki mentes az ellentétpároktól, könnyedén elvágja az anyagi kötelékeket, s eléri a teljes felszabadulást.
|-
|  4 सांख्ययॊगौ पृदग बालाः परवथन्ति न पण्डिताः&lt;br&gt;      एकम अप्य आस्दितः सम्यग उभयॊर विन्थते फलम ||  4 sāṃkhyayogau pṛthag bālāḥ pravadanti na paṇḍitāḥ&lt;br&gt;     ekam apy āsthitaḥ samyag ubhayor vindate phalam ||  4.  Csak a tudatlanok mondják, hogy az odaadó szolgálat  karma-jóga  különbözik az anyagi világ elemző tanulmányozásától  a sánkhyától . Akik valóban nagy tudásúak, azt mondják, hogy aki helyesen halad a két út egyikén, az mindkettő eredményét elnyeri.
|-
|  5 यत सांख्यैः पराप्यते सदानं तथ यॊगैर अपि गम्यते&lt;br&gt;      एकं सांख्यं च यॊगं च यः पश्यति स पश्यति ||  5 yat sāṃkhyaiḥ prāpyate sthānaṃ tad yogair api gamyate&lt;br&gt;     ekaṃ sāṃkhyaṃ ca yogaṃ ca yaḥ paśyati sa paśyati ||  5.  Aki tudja, hogy odaadó szolgálattal is elérhető az a helyzet, amihez az elemző tanulmányozás vezet, s aki ezért az elemző tanulmányozást és az odaadó szolgálatot egy szinten állónak látja, az valóban lát.
|-
|  6 संन्यासस तु महाबाहॊ थुःखम आप्तुम अयॊगतः&lt;br&gt;      यॊगयुक्तॊ मुनिर बरह्म नचिरेणाधिगच्छति ||  6 saṃnyāsas tu mahābāho duḥkham āptum ayogataḥ&lt;br&gt;     yogayukto munir brahma nacireṇādhigacchati ||  6.  Az embert nem teheti boldoggá, ha pusztán lemond a tettekről, ám nem végez odaadó szolgálatot az Úrnak. Az odaadó szolgálatot végző bölcs azonban késedelem nélkül eléri a Legfelsőbbet.
|-
|  7 यॊगयुक्तॊ विशुथ्धात्मा विजितात्मा जितेन्थ्रियः&lt;br&gt;      सर्वभूतात्मभूतात्मा कुर्वन्न अपि न लिप्यते ||  7 yogayukto viśuddhātmā vijitātmā jitendriyaḥ&lt;br&gt;     sarvabhūtātmabhūtātmā kurvann api na lipyate ||  7.  Az odaadással cselekvő, elméje és érzékei fölött uralkodó tiszta lelket mindenki kedveli, és ő is mindenkit kedvel. Az ilyen embert, bár állandóan tevékeny, sohasem kötik tettei.
|-
|  8 नैव किं चित करॊमीति युक्तॊ मन्येत तत्त्ववित&lt;br&gt;      पश्यञ शृण्वन सपृशञ जिघ्रन्न अश्नन गच्छन सवपञ शवसन ||  8 naiva kiṃ cit karomīti yukto manyeta tattvavit&lt;br&gt;     paśyañ śṛṇvan spṛśañ jighrann aśnan gacchan svapañ śvasan ||  8.—9.  Az isteni tudatban élő bár lát, hall, érint, szagol, eszik, mozog, alszik és lélegzik, mindig tudja, hogy ő maga valójában nem tesz semmit. A beszéd, ürítés, elfogadás, a szem kinyitása és behunyása közben állandóan tudatában van annak, hogy csupán az anyagi érzékek foglalkoznak tárgyaikkal, ő azonban felettük áll.
|-
|  9 परलपन विसृजन गृह्णन्न उन्मिषन निमिषन्न अपि&lt;br&gt;      इन्थ्रियाणीन्थ्रियार्देषु वर्तन्त इति धारयन ||  9 pralapan visṛjan gṛhṇann unmiṣan nimiṣann api&lt;br&gt;     indriyāṇīndriyārtheṣu vartanta iti dhārayan || 
|-
|  10 बरह्मण्य आधाय कर्माणि सङ्गं तयक्त्वा करॊति यः&lt;br&gt;     लिप्यते न स पापेन पथ्मपत्रम इवाम्भसा ||  10 brahmaṇy ādhāya karmāṇi saṅgaṃ tyaktvā karoti yaḥ&lt;br&gt;    lipyate na sa pāpena padmapatram ivāmbhasā ||  10.  Aki ragaszkodás nélkül végzi kötelességét, és minden eredményt átad a Legfelsőbb Úrnak, azt nem éri bűn, mint ahogyan a lótusz levelét sem éri víz.
|-
|  11 कायेन मनसा बुथ्ध्या केवलैर इन्थ्रियैर अपि&lt;br&gt;     यॊगिनः कर्म कुर्वन्ति सङ्गं तयक्त्वात्मशुथ्धये ||  11 kāyena manasā buddhyā kevalair indriyair api&lt;br&gt;    yoginaḥ karma kurvanti saṅgaṃ tyaktvātmaśuddhaye ||  11.  A jógík lemondanak minden ragaszkodásról, és testükkel, elméjükkel, értelmükkel, sőt érzékeikkel is egyedül a tisztulás érdekében cselekszenek.
|-
|  12 युक्तः कर्मफलं तयक्त्वा शान्तिम आप्नॊति नैष्ठिकीम&lt;br&gt;     अयुक्तः कामकारेण फले सक्तॊ निबध्यते ||  12 yuktaḥ karmaphalaṃ tyaktvā śāntim āpnoti naiṣṭhikīm&lt;br&gt;    ayuktaḥ kāmakāreṇa phale sakto nibadhyate ||  12.  A rendíthetetlenül odaadó lélek tökéletes békét ér el, mert minden tette eredményét Nekem ajánlja fel. De aki nem él harmóniában Istennel, s munkája gyümölcseire sóvárog, azt megkötik tettei.
|-
|  13 सर्वकर्माणि मनसा संन्यस्यास्ते सुखं वशी&lt;br&gt;     नवथ्वारे पुरे थेही नैव कुर्वन न कारयन ||  13 sarvakarmāṇi manasā saṃnyasyāste sukhaṃ vaśī&lt;br&gt;    navadvāre pure dehī naiva kurvan na kārayan ||  13.  Amikor a megtestesült lélek fegyelmezi természetét, és elméjében lemond minden tettről, akkor boldogan él a kilenckapus városban  az anyagi testben . Nem cselekszik ő, s nem is oka semmilyen tettnek.
|-
|  14 न कर्तृत्वं न कर्माणि लॊकस्य सृजति परभुः&lt;br&gt;     न कर्मफलसंयॊगं सवभावस तु परवर्तते ||  14 na kartṛtvaṃ na karmāṇi lokasya sṛjati prabhuḥ&lt;br&gt;    na karmaphalasaṃyogaṃ svabhāvas tu pravartate ||  14.  A megtestesült lélek, teste városának ura nem hoz létre tetteket, nem készteti cselekvésre az embereket, és a munka gyümölcseit sem ő teremti meg. Mindezt az anyagi természet kötőerői végzik.
|-
|  15 नाथत्ते कस्य चित पापं न चैव सुकृतं विभुः&lt;br&gt;     अज्ञानेनावृतं जञानं तेन मुह्यन्ति जन्तवः ||  15 nādatte kasya cit pāpaṃ na caiva sukṛtaṃ vibhuḥ&lt;br&gt;    ajñānenāvṛtaṃ jñānaṃ tena muhyanti jantavaḥ ||  15.  A Legfelsőbb Úr sem vállalja Magára senki bűnös vagy jámbor tettét. A megtestesült élőlényeket azonban megtéveszti a tudatlanság, amely elfedi igazi tudásukat.
|-
|  16 जञानेन तु तथ अज्ञानं येषां नाशितम आत्मनः&lt;br&gt;     तेषाम आथित्यवज जञानं परकाशयति तत्परम ||  16 jñānena tu tad ajñānaṃ yeṣāṃ nāśitam ātmanaḥ&lt;br&gt;    teṣām ādityavaj jñānaṃ prakāśayati tatparam ||  16.  Ellenben amikor a tudatlanságot eloszlató tudás világossággal árasztja el az embert, tudása feltár előtte mindent, ahogyan a nap is mindent beragyog nappal.
|-
|  17 तथ्बुथ्धयस तथात्मानस तन्निष्ठास तत्परायणाः&lt;br&gt;     गच्छन्त्य अपुनरावृत्तिं जञाननिर्धूतकल्मषाः ||  17 tadbuddhayas tadātmānas tanniṣṭhās tatparāyaṇāḥ&lt;br&gt;    gacchanty apunarāvṛttiṃ jñānanirdhūtakalmaṣāḥ ||  17.  Amikor az ember értelme, elméje és hite szilárdan a Legfelsőbben gyökerezik, s menedéket is Benne talált, akkor tökéletes tudása által teljesen megtisztul kétségeitől, és feltartóztathatatlanul halad a felszabadulás útján.
|-
|  18 विथ्याविनयसंपन्ने बराह्मणे गवि हस्तिनि&lt;br&gt;     शुनि चैव शवपाके च पण्डिताः समथर्शिनः ||  18 vidyāvinayasaṃpanne brāhmaṇe gavi hastini&lt;br&gt;    śuni caiva śvapāke ca paṇḍitāḥ samadarśinaḥ ||  18.  Az alázatos bölcsek igaz tudásuk révén egyenlőnek látják a tanult és szelíd bráhmanát, a tehenet, az elefántot, a kutyát és a kutyaevőt  a kaszton kívülit  is.
|-
|  19 इहैव तैर जितः सर्गॊ येषां साम्ये सदितं मनः&lt;br&gt;     निर्थॊषं हि समं बरह्म तस्माथ बरह्मणि ते सदिताः ||  19 ihaiva tair jitaḥ sargo yeṣāṃ sāmye sthitaṃ manaḥ&lt;br&gt;    nirdoṣaṃ hi samaṃ brahma tasmād brahmaṇi te sthitāḥ ||  19.  Akiknek elméje a rendíthetetlenségben és kiegyensúlyozottságban állapodott meg, azok már legyőzték a születést és a halált. Hibátlanok ők, mint Brahman, s így már a Brahmanban vannak.
|-
|  20 न परहृष्येत परियं पराप्य नॊथ्विजेत पराप्य चाप्रियम&lt;br&gt;     सदिरबुथ्धिर असंमूढॊ बरह्मविथ बरह्मणि सदितः ||  20 na prahṛṣyet priyaṃ prāpya nodvijet prāpya cāpriyam&lt;br&gt;    sthirabuddhir asaṃmūḍho brahmavid brahmaṇi sthitaḥ ||  20.  Aki nem örvendezik, ha valami kellemes éri, s nem búsul a kellemetlenen, kinek értelme rendületlen, akit semmi nem téveszt meg, s aki ismeri az Istenről szóló tudományt, az már a transzcendensben állapodott meg.
|-
|  21 बाह्यस्पर्शेष्व असक्तात्मा विन्थत्य आत्मनि यत सुखम&lt;br&gt;     स बरह्मयॊगयुक्तात्मा सुखम अक्षयम अश्नुते ||  21 bāhyasparśeṣv asaktātmā vindaty ātmani yat sukham&lt;br&gt;    sa brahmayogayuktātmā sukham akṣayam aśnute ||  21.  Aki ekképpen felszabadult, az nem vonzódik az anyagi érzéki élvezetekhez, hanem mindig transzba merül, s a belső gyönyört élvezi. Az önmegvalósított személynek ily módon határtalan boldogságban van része, mert figyelmét a Legfelsőbbre függeszti.
|-
|  22 ये हि संस्पर्शजा भॊगा थुःखयॊनय एव ते&lt;br&gt;     आथ्यन्तवन्तः कौन्तेय न तेषु रमते बुधः ||  22 ye hi saṃsparśajā bhogā duḥkhayonaya eva te&lt;br&gt;    ādyantavantaḥ kaunteya na teṣu ramate budhaḥ ||  22.  Az okos távol tartja magát a szenvedés forrásaitól, amelyek az anyagi érzékekkel való kapcsolatból származnak. Óh, Kuntí fia, az efféle élvezeteknek kezdetük és végük van, ezért a bölcs nem leli bennük örömét.
|-
|  23 शक्नॊतीहैव यः सॊढुं पराक शरीरविमॊक्षणात&lt;br&gt;     कामक्रॊधॊथ्भवं वेगं स युक्तः स सुखी नरः ||  23 śaknotīhaiva yaḥ soḍhuṃ prāk śarīravimokṣaṇāt&lt;br&gt;    kāmakrodhodbhavaṃ vegaṃ sa yuktaḥ sa sukhī naraḥ ||  23.  Ha valaki még jelen teste feladása előtt eljut oda, hogy képes eltűrni az anyagi érzékek ösztönzéseit, s felül tud kerekedni a vágy és a harag hatalmán, az a megfelelő helyzetben van, s boldog ebben a világban.
|-
|  24 यॊ ऽनतःसुखॊ ऽनतरारामस तदान्तर्ज्यॊतिर एव यः&lt;br&gt;     स यॊगी बरह्मनिर्वाणं बरह्मभूतॊ ऽधिगच्छति ||  24 yo 'ntaḥsukho 'ntarārāmas tathāntarjyotir eva yaḥ&lt;br&gt;    sa yogī brahmanirvāṇaṃ brahmabhūto 'dhigacchati ||  24.  Aki bensőjében boldog, belül cselekszik és belülről merít örömöt, s akinek a célja szintén belül van, az tökéletes misztikus. Ő felszabadult a Legfelsőbben, s végül el is éri a Legfelsőbbet.
|-
|  25 लभन्ते बरह्मनिर्वाणम ऋषयः कषीणकल्मषाः&lt;br&gt;     छिन्नथ्वैधा यतात्मानः सर्वभूतहिते रताः ||  25 labhante brahmanirvāṇam ṛṣayaḥ kṣīṇakalmaṣāḥ&lt;br&gt;    chinnadvaidhā yatātmānaḥ sarvabhūtahite ratāḥ ||  25.  Akik felülemelkedtek a kétségekből származó kettősségeken, akiknek elméje befelé fordul, akik mindig valamennyi élőlény jólétén fáradoznak, s mentesek minden bűntől, azok felszabadulnak a Legfelsőbben.
|-
|  26 कामक्रॊधवियुक्तानां यतीनां यतचेतसाम&lt;br&gt;     अभितॊ बरह्मनिर्वाणं वर्तते विथितात्मनाम ||  26 kāmakrodhaviyuktānāṃ yatīnāṃ yatacetasām&lt;br&gt;    abhito brahmanirvāṇaṃ vartate viditātmanām ||  26.  Akik mentesek a haragtól és minden anyagi vágytól, akik megvalósították igazi énüket, önfegyelmezettek, s állandóan tökéletességre törekszenek, azok kétségtelenül hamarosan felszabadulnak a Legfelsőbben.
|-
|  27 सपर्शान कृत्वा बहिर बाह्यांश चक्षुश चैवान्तरे भरुवॊः&lt;br&gt;     पराणापानौ समौ कृत्वा नासाभ्यन्तरचारिणौ ||  27 sparśān kṛtvā bahir bāhyāṃś cakṣuś caivāntare bhruvoḥ&lt;br&gt;    prāṇāpānau samau kṛtvā nāsābhyantaracāriṇau ||  27.—28.  Amikor kizárja valamennyi külső érzéki tárgyat, szemét és tekintetét a két szemöldök közé rögzíti, a ki- és belélegzést az orrlyukakban tartja, ezáltal szabályozva az elmét, az érzékeket és az értelmet, a felszabadulásra törekvő transzcendentalista megszabadul a vágyaktól, a félelemtől és a haragtól. Aki mindig ebben az állapotban van, az minden bizonnyal felszabadult.
|-
|  28 यतेन्थ्रियमनॊबुथ्धिर मुनिर मॊक्षपरायणः&lt;br&gt;     विगतेच्छाभयक्रॊधॊ यः सथा मुक्त एव सः ||  28 yatendriyamanobuddhir munir mokṣaparāyaṇaḥ&lt;br&gt;    vigatecchābhayakrodho yaḥ sadā mukta eva saḥ || 
|-
|  29 भॊक्तारं यज्ञतपसां सर्वलॊकमहेश्वरम ||  29 bhoktāraṃ yajñatapasāṃ sarvalokamaheśvaram ||  29.  Akinek tudata Bennem merül el, s tudja, hogy Én vagyok minden áldozat és önfegyelmezés végső haszonélvezője, minden bolygó és félisten Legfelsőbb Ura, valamint az összes élőlény jóakarója és jótevője, az megszabadul az anyagi szenvedésektől, és eléri a békét.
|-
|  5 सुहृथं सर्वभूतानां जञात्वा मां शान्तिम ऋच्छति&lt;br&gt;  ||  5 suhṛdaṃ sarvabhūtānāṃ jñātvā māṃ śāntim ṛcchati&lt;br&gt; || 
|}
== Hatodik fejezet - Dhjána-jóga==  
{| {{sztbg}}
|  1 शरीभगवान उवाच&lt;br&gt;      अनाश्रितः कर्मफलं कार्यं कर्म करॊति यः&lt;br&gt;      स संन्यासी च यॊगी च न निरग्निर न चाक्रियः ||  1 śrībhagavān uvāca&lt;br&gt;     anāśritaḥ karmaphalaṃ kāryaṃ karma karoti yaḥ&lt;br&gt;     sa saṃnyāsī ca yogī ca na niragnir na cākriyaḥ || 1.  Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így szólt: Aki nem ragaszkodik munkája gyümölcséhez, s kötelessége szerint cselekszik, az az élet lemondott rendjében él. Ő az igazi misztikus, nem a tüzet nem gyújtó és munkáját nem végző.
|-
|  2 यं संन्यासम इति पराहुर यॊगं तं विथ्धि पाण्डव&lt;br&gt;      न हय असंन्यस्तसंकल्पॊ यॊगी भवति कश चन ||  2 yaṃ saṃnyāsam iti prāhur yogaṃ taṃ viddhi pāṇḍava&lt;br&gt;     na hy asaṃnyastasaṃkalpo yogī bhavati kaś cana ||  2.  Óh, Pándu fia! Tudnod kell, hogy amit lemondásnak nevezünk, az nem más, mint jóga, azaz összekapcsolódás a Legfelsőbbel, mert senki sem lehet jógí addig, míg le nem mond az érzékek kielégítésének vágyáról.
|-
|  3 आरुरुक्षॊर मुनेर यॊगं कर्म कारणम उच्यते&lt;br&gt;      यॊगारूढस्य तस्यैव शमः कारणम उच्यते ||  3 ārurukṣor muner yogaṃ karma kāraṇam ucyate&lt;br&gt;     yogārūḍhasya tasyaiva śamaḥ kāraṇam ucyate ||  3.  Aki kezdő a nyolcfokú jóga gyakorlásában, annak a munkát ajánlják, annak pedig, aki már fejlett a jógában, az összes anyagi tettről való lemondást.
|-
|  4 यथा हि नेन्थ्रियार्देषु न कर्मस्व अनुषज्जते&lt;br&gt;      सर्वसंकल्पसंन्यासी यॊगारूढस तथॊच्यते ||  4 yadā hi nendriyārtheṣu na karmasv anuṣajjate&lt;br&gt;     sarvasaṃkalpasaṃnyāsī yogārūḍhas tadocyate ||  4.  Akkor számít valaki fejlettnek a jógában, amikor anyagi vágyait feladva nem törekszik érzékei kielégítésére, s nem végez gyümölcsöző tetteket sem.
|-
|  5 उथ्धरेथ आत्मनात्मानं नात्मानम अवसाथयेत&lt;br&gt;      आत्मैव हय आत्मनॊ बन्धुर आत्मैव रिपुर आत्मनः ||  5 uddhared ātmanātmānaṃ nātmānam avasādayet&lt;br&gt;     ātmaiva hy ātmano bandhur ātmaiva ripur ātmanaḥ ||  5.  Az embernek az elméje segítségével fel kell szabadulnia, s nem szabad visszaesnie. Az elme a barátja és az ellensége is lehet a feltételekhez kötött léleknek.
|-
|  6 बन्धुर आत्मात्मनस तस्य येनात्मैवात्मना जितः&lt;br&gt;      अनात्मनस तु शत्रुत्वे वर्तेतात्मैव शत्रुवत ||  6 bandhur ātmātmanas tasya yenātmaivātmanā jitaḥ&lt;br&gt;     anātmanas tu śatrutve vartetātmaiva śatruvat ||  6.  Az elme a legjobb barátja lesz annak, aki legyőzi őt, ám annak, aki nem képes felülkerekedni rajta, a legnagyobb ellenségévé válik.
|-
|  7 जितात्मनः परशान्तस्य परमात्मा समाहितः&lt;br&gt;      शीतॊष्णसुखथुःखेषु तदा मानापमानयॊः ||  7 jitātmanaḥ praśāntasya paramātmā samāhitaḥ&lt;br&gt;     śītoṣṇasukhaduḥkheṣu tathā mānāpamānayoḥ ||  7.  Aki legyőzte elméjét, az elérte már a Felsőlelket, mert nyugalom árasztja le. Az ilyen ember számára boldogság vagy szenvedés, meleg vagy hideg, tisztelet vagy gyalázat nem különbözik egymástól.
|-
|  8 जञानविज्ञानतृप्तात्मा कूटस्दॊ विजितेन्थ्रियः&lt;br&gt;      युक्त इत्य उच्यते यॊगी समलॊष्टाश्मकाञ्चनः ||  8 jñānavijñānatṛptātmā kūṭastho vijitendriyaḥ&lt;br&gt;     yukta ity ucyate yogī samaloṣṭāśmakāñcanaḥ ||  8.  Csak akkor szilárd valaki az önmegvalósításban, és csak akkor hívják jógínak  vagy misztikusnak , ha teljesen elégedetté vált megszerzett tudása és annak megvalósítása által. Az ilyen ember transzcendentális szinten áll, s önfegyelmezett. Mindent egyenlőnek lát, legyen az kavics, kő vagy arany.
|-
|  9 सुहृन्मित्रार्युथासीनमध्यस्दथ्वेष्यबन्धुषु&lt;br&gt;      साधुष्व अपि च पापेषु समबुथ्धिर विशिष्यते ||  9 suhṛnmitrāryudāsīnamadhyasthadveṣyabandhuṣu&lt;br&gt;     sādhuṣv api ca pāpeṣu samabuddhir viśiṣyate ||  9.  Aki a becsületes jóakaróval, a gyengéd jótevővel, a pártatlannal, a közvetítővel, az iriggyel, a baráttal, az ellenséggel, a jámborral és a bűnössel is egyenlően bánik, az még fejlettebb.
|-
|  10 यॊगी युञ्जीत सततम आत्मानं रहसि सदितः&lt;br&gt;     एकाकी यतचित्तात्मा निराशीर अपरिग्रहः ||  10 yogī yuñjīta satatam ātmānaṃ rahasi sthitaḥ&lt;br&gt;    ekākī yatacittātmā nirāśīr aparigrahaḥ ||  10.  A transzcendentalistának testét, elméjét és lelkét a Legfelsőbbel kapcsolatban kell használnia. Egyedül, magányos helyen kell élnie, mindig figyelmesen szabályozva elméjét. Meg kell szabadulnia minden vágytól és birtoklásérzettől.
|-
|  11 शुचौ थेशे परतिष्ठाप्य सदिरम आसनम आत्मनः&lt;br&gt;     नात्युच्छ्रितं नातिनीचं चैलाजिनकुशॊत्तरम ||  11 śucau deśe pratiṣṭhāpya sthiram āsanam ātmanaḥ&lt;br&gt;    nātyucchritaṃ nātinīcaṃ cailājinakuśottaram ||  11.-12.  A jóga gyakorlásához az embernek egy magányos helyre kell vonulnia. Terítsen kusa szénát a földre, azt pedig takarja le őzbőrrel és egy puha ruhadarabbal. Az ülés ne legyen se túl magas, se túl alacsony, és szent helyen álljon. Ezután a jógí vegyen fel rajta egy szilárd ülőhelyzetet, s gyakorolja a jógát, hogy elméje, érzékei és cselekedetei szabályozásával, valamint az elme egy pontra rögzítésével megtisztítsa a szívét.
|-
|  12 तत्रैकाग्रं मनः कृत्वा यतचित्तेन्थ्रियक्रियः&lt;br&gt;     उपविश्यासने युञ्ज्याथ यॊगम आत्मविशुथ्धये ||  12 tatraikāgraṃ manaḥ kṛtvā yatacittendriyakriyaḥ&lt;br&gt;    upaviśyāsane yuñjyād yogam ātmaviśuddhaye || 
|-
|  13 समं कायशिरॊग्रीवं धारयन्न अचलं सदिरः&lt;br&gt;     संप्रेक्ष्य नासिकाग्रं सवं थिशश चानवलॊकयन ||  13 samaṃ kāyaśirogrīvaṃ dhārayann acalaṃ sthiraḥ&lt;br&gt;    saṃprekṣya nāsikāgraṃ svaṃ diśaś cānavalokayan ||  13.-14.  Testét, nyakát és fejét tartsa egyenes vonalban, és szemét rendületlenül szögezze az orrhegyére. Így — nyugodt és legyőzött elmével, a félelemtől megszabadulva, a nemi élvezetről teljesen lemondva — szívében Rajtam meditáljon, s Engem tegyen élete végső céljának.
|-
|  14 परशान्तात्मा विगतभीर बरह्मचारिव्रते सदितः&lt;br&gt;     मनः संयम्य मच्चित्तॊ युक्त आसीत मत्परः ||  14 praśāntātmā vigatabhīr brahmacārivrate sthitaḥ&lt;br&gt;    manaḥ saṃyamya maccitto yukta āsīta matparaḥ || 
|-
|  15 युञ्जन्न एवं सथात्मानं यॊगी नियतमानसः&lt;br&gt;     शान्तिं निर्वाणपरमां मत्संस्दाम अधिगच्छति ||  15 yuñjann evaṃ sadātmānaṃ yogī niyatamānasaḥ&lt;br&gt;    śāntiṃ nirvāṇaparamāṃ matsaṃsthām adhigacchati ||  15.  A test, az elme és a tettek állandó irányítását gyakorló misztikus transzcendentalista szabályozott elméjével, az anyagi létezést megszüntetve eljut Isten birodalmába  Krisna hajlékára .
|-
|  16 नात्यश्नतस तु यॊगॊ ऽसति न चैकान्तम अनश्नतः&lt;br&gt;     न चातिस्वप्नशीलस्य जाग्रतॊ नैव चार्जुन ||  16 nātyaśnatas tu yogo 'sti na caikāntam anaśnataḥ&lt;br&gt;    na cātisvapnaśīlasya jāgrato naiva cārjuna ||  16.  Óh, Ardzsuna, nem lehet jógí az, aki túl sokat vagy túl keveset eszik vagy alszik.
|-
|  17 युक्ताहारविहारस्य युक्तचेष्टस्य कर्मसु&lt;br&gt;     युक्तस्वप्नावबॊधस्य यॊगॊ भवति थुःखहा ||  17 yuktāhāravihārasya yuktaceṣṭasya karmasu&lt;br&gt;    yuktasvapnāvabodhasya yogo bhavati duḥkhahā ||  17.  Akinek evése, alvása, pihenése és munkája szabályozott, az a jóga gyakorlásával minden anyagi fájdalmat képes megszüntetni.
|-
|  18 यथा विनियतं चित्तम आत्मन्य एवावतिष्ठते&lt;br&gt;     निःस्पृहः सर्वकामेभ्यॊ युक्त इत्य उच्यते तथा ||  18 yadā viniyataṃ cittam ātmany evāvatiṣṭhate&lt;br&gt;    niḥspṛhaḥ sarvakāmebhyo yukta ity ucyate tadā ||  18.  Ha a jógí a jóga gyakorlása által képes fegyelmezni az elméjét, és minden anyagi vágy nélkül a transzcendensben állapodik meg, akkor azt mondják róla, megingathatatlan a jógában.
|-
|  19 यदा थीपॊ निवातस्दॊ नेङ्गते सॊपमा समृता&lt;br&gt;     यॊगिनॊ यतचित्तस्य युञ्जतॊ यॊगम आत्मनः ||  19 yathā dīpo nivātastho neṅgate sopamā smṛtā&lt;br&gt;    yogino yatacittasya yuñjato yogam ātmanaḥ ||  19.  Ahogy a szélcsendes helyen nem lobog a mécses lángja, úgy az elméjét szabályozó transzcendentalista is mindig rendületlen marad, miközben a transzcendentális önvalón meditál.
|-
|  20 यत्रॊपरमते चित्तं निरुथ्धं यॊगसेवया&lt;br&gt;     यत्र चैवात्मनात्मानं पश्यन्न आत्मनि तुष्यति ||  20 yatroparamate cittaṃ niruddhaṃ yogasevayā&lt;br&gt;    yatra caivātmanātmānaṃ paśyann ātmani tuṣyati ||  20.-23.  A tökéletesség szintjén, melyet transznak, vagyis szamádhinak neveznek, az ember elméje a jóga gyakorlása révén megszabadul minden anyagi tevékenységtől. E tökéletesség jellemzője, hogy a jógí ebben az állapotban tiszta elméje segítségével megláthatja önvalóját, s örömet, élvezetet tud meríteni abból. Ebben az örömteli állapotban határtalan lelki boldogságban van része, melyet transzcendentális érzékszerveivel tapasztal. E szilárd helyzetben sohasem tér el az igazságtól, s ide eljutva úgy gondolja, ennél nagyobb kincsre soha nem tehet szert. Ezt az állapotot elérve még a legnagyobb nehézségek sem rendítik meg. Ily módon valóban mentes az anyagi kapcsolatok okozta minden szenvedéstől.
|-
|  21 सुखम आत्यन्तिकं यत तथ बुथ्धिग्राह्यम अतीन्थ्रियम&lt;br&gt;     वेत्ति यत्र न चैवायं सदितश चलति तत्त्वतः ||  21 sukham ātyantikaṃ yat tad buddhigrāhyam atīndriyam&lt;br&gt;    vetti yatra na caivāyaṃ sthitaś calati tattvataḥ || 
|-
|  22 यं लब्ध्वा चापरं लाभं मन्यते नाधिकं ततः&lt;br&gt;     यस्मिन सदितॊ न थुःखेन गुरुणापि विचाल्यते ||  22 yaṃ labdhvā cāparaṃ lābhaṃ manyate nādhikaṃ tataḥ&lt;br&gt;    yasmin sthito na duḥkhena guruṇāpi vicālyate || 
|-
|  23 तं विथ्याथ थुःखसंयॊगवियॊगं यॊगसंज्ञितम&lt;br&gt;     स निश्चयेन यॊक्तव्यॊ यॊगॊ ऽनिर्विण्णचेतसा ||  23 taṃ vidyād duḥkhasaṃyogaviyogaṃ yogasaṃjñitam&lt;br&gt;    sa niścayena yoktavyo yogo 'nirviṇṇacetasā || 
|-
|  24 संकल्पप्रभवान कामांस तयक्त्वा सर्वान अशेषतः&lt;br&gt;     मनसैवेन्थ्रियग्रामं विनियम्य समन्ततः ||  24 saṃkalpaprabhavān kāmāṃs tyaktvā sarvān aśeṣataḥ&lt;br&gt;    manasaivendriyagrāmaṃ viniyamya samantataḥ ||  24.  Az embernek elszántsággal és hittel kell gyakorolnia a jógát, s nem szabad letérnie az útról. Meg kell válnia az elmebeli spekulációból eredő valamennyi anyagi vágytól, s elméje segítségével minden oldalról, egytől egyig szabályoznia kell érzékeit.
|-
|  25 शनैः शनैर उपरमेथ बुथ्ध्या धृतिगृहीतया&lt;br&gt;     आत्मसंस्दं मनः कृत्वा न किं चिथ अपि चिन्तयेत ||  25 śanaiḥ śanair uparamed buddhyā dhṛtigṛhītayā&lt;br&gt;    ātmasaṃsthaṃ manaḥ kṛtvā na kiṃ cid api cintayet ||  25.  Az ember teljes meggyőződéssel, értelme segítségével fokozatosan, lépésről lépésre szilárduljon meg a transzban, s így elméjét rögzítse egyedül az önvalóra. Semmi másra ne gondoljon.
|-
|  26 यतॊ यतॊ निश्चरति मनश चञ्चलम अस्दिरम&lt;br&gt;     ततस ततॊ नियम्यैतथ आत्मन्य एव वशं नयेत ||  26 yato yato niścarati manaś cañcalam asthiram&lt;br&gt;    tatas tato niyamyaitad ātmany eva vaśaṃ nayet ||  26.  Bárhová is vándoroljon csapongó és ingatag természete miatt az elme, az embernek határozottan vissza kell térítenie az önvaló felügyelete alá.
|-
|  27 परशान्तमनसं हय एनं यॊगिनं सुखम उत्तमम&lt;br&gt;     उपैति शान्तरजसं बरह्मभूतम अकल्मषम ||  27 praśāntamanasaṃ hy enaṃ yoginaṃ sukham uttamam&lt;br&gt;    upaiti śāntarajasaṃ brahmabhūtam akalmaṣam ||  27.  Az a jógí, akinek elméje Rajtam nyugszik, minden kétséget kizárva eléri a transzcendentális boldogság legmagasabb rendű tökéletességét. A szenvedély kötőereje fölött áll, valamint megvalósítja, hogy természetét tekintve azonos a Legfelsőbbel, így a múltban elkövetett tetteinek minden visszahatásától megszabadul.
|-
|  28 युञ्जन्न एवं सथात्मानं यॊगी विगतकल्मषः&lt;br&gt;     सुखेन बरह्मसंस्पर्शम अत्यन्तं सुखम अश्नुते ||  28 yuñjann evaṃ sadātmānaṃ yogī vigatakalmaṣaḥ&lt;br&gt;    sukhena brahmasaṃsparśam atyantaṃ sukham aśnute ||  28.  Az önfegyelmezett jógí, aki állandóan a jógába merül, megszabadul minden anyagi szennyeződéstől, s az Úr transzcendentális szerető szolgálatában a tökéletes boldogság legmagasabb szintjét éri el.
|-
|  29 सर्वभूतस्दम आत्मानं सर्वभूतानि चात्मनि&lt;br&gt;     ईक्षते यॊगयुक्तात्मा सर्वत्र समथर्शनः ||  29 sarvabhūtastham ātmānaṃ sarvabhūtāni cātmani&lt;br&gt;    īkṣate yogayuktātmā sarvatra samadarśanaḥ ||  29.  Az igaz jógí minden élőlényben Engem, s minden lényt Bennem lát. Valóban, az igazi énjét megvalósított ember Engem, ugyanazt a Legfelsőbb Urat látja mindenhol.
|-
|  30 यॊ मां पश्यति सर्वत्र सर्वं च मयि पश्यति&lt;br&gt;     तस्याहं न परणश्यामि स च मे न परणश्यति ||  30 yo māṃ paśyati sarvatra sarvaṃ ca mayi paśyati&lt;br&gt;    tasyāhaṃ na praṇaśyāmi sa ca me na praṇaśyati ||  30.  Aki mindenhol Engem és mindent Bennem lát, számára Én sohasem veszek el, s ő sem vész el Számomra soha.
|-
|  31 सर्वभूतस्दितं यॊ मां भजत्य एकत्वम आस्दितः&lt;br&gt;     सर्वदा वर्तमानॊ ऽपि स यॊगी मयि वर्तते ||  31 sarvabhūtasthitaṃ yo māṃ bhajaty ekatvam āsthitaḥ&lt;br&gt;    sarvathā vartamāno 'pi sa yogī mayi vartate ||  31.  Az a jógí, aki imádattal szolgálja a Felsőlelket, mert tudja, hogy Én és a Felsőlélek egyek vagyunk, az mindig, minden körülmények között Bennem marad.
|-
|  32 आत्मौपम्येन सर्वत्र समं पश्यति यॊ ऽरजुन&lt;br&gt;     सुखं वा यथि वा थुःखं स यॊगी परमॊ मतः ||  32 ātmaupamyena sarvatra samaṃ paśyati yo 'rjuna&lt;br&gt;    sukhaṃ vā yadi vā duḥkhaṃ sa yogī paramo mataḥ ||  32.  Óh, Ardzsuna! A tökéletes jógí az, aki saját magához hasonlítva minden élőlényt — legyenek azok akár boldogok, akár boldogtalanok — valóban egyenlőnek lát.
|-
|  33 अर्जुन उवाच&lt;br&gt;     यॊ ऽयं यॊगस तवया परॊक्तः साम्येन मधुसूथन&lt;br&gt;     एतस्याहं न पश्यामि चञ्चलत्वात सदितिं सदिराम ||  33 arjuna uvāca&lt;br&gt;    yo 'yaṃ yogas tvayā proktaḥ sāmyena madhusūdana&lt;br&gt;    etasyāhaṃ na paśyāmi cañcalatvāt sthitiṃ sthirām ||  33.  Ardzsuna így szólt: Óh, Madhusúdana! Az Általad ismertetett jóga megvalósíthatatlannak, sőt elviselhetetlennek tűnik számomra, hiszen az elme csapongó és nyugtalan.
|-
|  34 चञ्चलं हि मनः कृष्ण परमादि बलवथ थृढम&lt;br&gt;     तस्याहं निग्रहं मन्ये वायॊर इव सुथुष्करम ||  34 cañcalaṃ hi manaḥ kṛṣṇa pramāthi balavad dṛḍham&lt;br&gt;    tasyāhaṃ nigrahaṃ manye vāyor iva suduṣkaram ||  34.  Óh, Krisna, én úgy látom, hogy könnyebb megállítani a szelet, mint szabályozni az elmét, amely nyugtalan, fegyelmezetlen, csökönyös és hihetetlenül erős.
|-
|  35 शरीभगवान उवाच&lt;br&gt;     असंशयं महाबाहॊ मनॊ थुर्णिग्रहं चलम&lt;br&gt;     अभ्यासेन तु कौन्तेय वैराग्येण च गृह्यते ||  35 śrībhagavān uvāca&lt;br&gt;    asaṃśayaṃ mahābāho mano durṇigrahaṃ calam&lt;br&gt;    abhyāsena tu kaunteya vairāgyeṇa ca gṛhyate ||  35.  Az Úr Srí Krisna így szólt: Óh, Kuntí erős karú fia! A nyugtalan elmét legyőzni kétségtelenül nagyon nehéz, de a megfelelő gyakorlás és az elkülönülés célhoz vezet.
|-
|  36 असंयतात्मना यॊगॊ थुष्प्राप इति मे मतिः&lt;br&gt;     वश्यात्मना तु यतता शक्यॊ ऽवाप्तुम उपायतः ||  36 asaṃyatātmanā yogo duṣprāpa iti me matiḥ&lt;br&gt;    vaśyātmanā tu yatatā śakyo 'vāptum upāyataḥ ||  36.  Az önmegvalósítás nehéz feladat annak, kinek elméje zabolátlan. Ám a szabályozott elméjű, helyes módszerrel törekvő ember számára biztos a siker. Ez az Én véleményem.
|-
|  37 अर्जुन उवाच&lt;br&gt;     अयतिः शरथ्धयॊपेतॊ यॊगाच चलितमानसः&lt;br&gt;     अप्राप्य यॊगसंसिथ्धिं कां गतिं कृष्ण गच्छति ||  37 arjuna uvāca&lt;br&gt;    ayatiḥ śraddhayopeto yogāc calitamānasaḥ&lt;br&gt;    aprāpya yogasaṃsiddhiṃ kāṃ gatiṃ kṛṣṇa gacchati ||  37.  Ardzsuna így szólt: Óh, Krisna! Milyen sors vár arra a transzcendentalistára, aki nagy hittel kezdi el az önmegvalósítás folyamatát, ám világias elméje miatt később letér az útról, s így nem éri el a misztika tökéletességét?
|-
|  38 कच चिन नॊभयविभ्रष्टश छिन्नाभ्रम इव नश्यति&lt;br&gt;     अप्रतिष्ठॊ महाबाहॊ विमूढॊ बरह्मणः पदि ||  38 kac cin nobhayavibhraṣṭaś chinnābhram iva naśyati&lt;br&gt;    apratiṣṭho mahābāho vimūḍho brahmaṇaḥ pathi ||  38.  Óh, erős karú Krisna! Vajon nem fog-e a transzcendens útjáról letért ember elesni mind a lelki, mind az anyagi sikertől, s a szertefoszló felhőhöz hasonlóan elveszni, anélkül hogy bárhol megállapodhatna?
|-
|  39 एतन मे संशयं कृष्ण छेत्तुम अर्हस्य अशेषतः&lt;br&gt;     तवथन्यः संशयस्यास्य छेत्ता न हय उपपथ्यते ||  39 etan me saṃśayaṃ kṛṣṇa chettum arhasy aśeṣataḥ&lt;br&gt;    tvadanyaḥ saṃśayasyāsya chettā na hy upapadyate ||  39.  Óh, Krisna, ez az én kétségem! Kérlek, oszlasd el teljesen — Rajtad kívül senki sem pusztíthatja el!
|-
|  40 शरीभगवान उवाच&lt;br&gt;     पार्द नैवेह नामुत्र विनाशस तस्य विथ्यते&lt;br&gt;     न हि कल्याणकृत कश चिथ थुर्गतिं तात गच्छति ||  40 śrībhagavān uvāca&lt;br&gt;    pārtha naiveha nāmutra vināśas tasya vidyate&lt;br&gt;    na hi kalyāṇakṛt kaś cid durgatiṃ tāta gacchati ||  40.  Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így válaszolt: Óh, Prithá fia! A kedvező tetteket végző transzcendentalistát nem éri elmúlás sem ebben, sem a lelki világban. A jótevőt, barátom, sohasem győzi le a gonosz.
|-
|  41 पराप्य पुण्यकृतां लॊकान उषित्वा शाश्वतीः समाः&lt;br&gt;     शुचीनां शरीमतां गेहे यॊगभ्रष्टॊ ऽभिजायते ||  41 prāpya puṇyakṛtāṃ lokān uṣitvā śāśvatīḥ samāḥ&lt;br&gt;    śucīnāṃ śrīmatāṃ gehe yogabhraṣṭo 'bhijāyate ||  41.  A sikertelen jógí sok-sok évig fogja a jámbor élőlények bolygóin élvezni az életet, majd becsületes emberek családjában vagy gazdag, előkelő családban fog újra megszületni.
|-
|  42 अद वा यॊगिनाम एव कुले भवति धीमताम&lt;br&gt;     एतथ धि थुर्लभतरं लॊके जन्म यथ ईथृशम ||  42 atha vā yoginām eva kule bhavati dhīmatām&lt;br&gt;    etad dhi durlabhataraṃ loke janma yad īdṛśam ||  42.  Az is lehet  ha azután válik sikertelenné, hogy hosszú ideig gyakorolta a jógát , hogy nagy tudású transzcendentalisták családjában születik meg, ami ebben a világban bizony ritka dolog.
|-
|  43 तत्र तं बुथ्धिसंयॊगं लभते पौर्वथेहिकम&lt;br&gt;     यतते च ततॊ भूयः संसिथ्धौ कुरुनन्थन ||  43 tatra taṃ buddhisaṃyogaṃ labhate paurvadehikam&lt;br&gt;    yatate ca tato bhūyaḥ saṃsiddhau kurunandana ||  43.  Óh, Kuru fia! Születése után ismét felébred benne előző életének isteni tudata, s a teljes siker érdekében újra fejlődni próbál.
|-
|  44 पूर्वाभ्यासेन तेनैव हरियते हय अवशॊ ऽपि सः&lt;br&gt;     जिज्ञासुर अपि यॊगस्य शब्थब्रह्मातिवर्तते ||  44 pūrvābhyāsena tenaiva hriyate hy avaśo 'pi saḥ&lt;br&gt;    jijñāsur api yogasya śabdabrahmātivartate ||  44.  Előző élete isteni tudata folytán természetes módon vonzódni kezd a jóga elveihez, anélkül hogy kutatna utánuk. Az ilyen tudásra vágyó transzcendentalista mindig felette áll a szentírások rituális elveinek.
|-
|  45 परयत्नाथ यतमानस तु यॊगी संशुथ्धकिल्बिषः&lt;br&gt;     अनेकजन्मसंसिथ्धस ततॊ याति परां गतिम ||  45 prayatnād yatamānas tu yogī saṃśuddhakilbiṣaḥ&lt;br&gt;    anekajanmasaṃsiddhas tato yāti parāṃ gatim ||  45.  Amikor a jógí minden szennyeződéstől megtisztulva őszintén törekszik a további fejlődésre, a sok-sok életen át tartó gyakorlás után tökéletessé válik, s végül eléri a legfelsőbb célt.
|-
|  46 तपस्विभ्यॊ ऽधिकॊ यॊगी जञानिभ्यॊ ऽपि मतॊ ऽधिकः&lt;br&gt;     कर्मिभ्यश चाधिकॊ यॊगी तस्माथ यॊगी भवार्जुन ||  46 tapasvibhyo 'dhiko yogī jñānibhyo 'pi mato 'dhikaḥ&lt;br&gt;    karmibhyaś cādhiko yogī tasmād yogī bhavārjuna ||  46.  A jógí jobb az aszkétánál, az empirikus filozófusnál és a tettei gyümölcseire törekvőnél is. Óh, Ardzsuna, légy hát jógí minden körülmények között!
|-
|  47 यॊगिनाम अपि सर्वेषां मथ्गतेनान्तरात्मना&lt;br&gt;     शरथ्धावान भजते यॊ मां स मे युक्ततमॊ मतः&lt;br&gt;  ||  47 yoginām api sarveṣāṃ madgatenāntarātmanā&lt;br&gt;    śraddhāvān bhajate yo māṃ sa me yuktatamo mataḥ&lt;br&gt; ||  47.  Aki nagy hittel mindig Bennem lakozik, magában Énrám gondol, s transzcendentális szerető szolgálatot végez Nekem, az a legmeghittebben egyesül Velem a jógában, s minden jógí közül ő a legkiválóbb. Ez az Én véleményem.
|}
== Hetedik fejezet - Az Abszolútról szóló tudás==  
{| {{sztbg}}
|  1 शरीभगवान उवाच&lt;br&gt;      मय्य आसक्तमनाः पार्द यॊगं युञ्जन मथाश्रयः&lt;br&gt;      असंशयं समग्रं मां यदा जञास्यसि तच छृणु ||  1 śrībhagavān uvāca&lt;br&gt;     mayy āsaktamanāḥ pārtha yogaṃ yuñjan madāśrayaḥ&lt;br&gt;     asaṃśayaṃ samagraṃ māṃ yathā jñāsyasi tac chṛṇu || 1.  Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így szólt: Halld most, óh, Prithá fia, hogyan ismerhetsz meg Engem teljesen, kétségektől mentesen, ha tudatodat Bennem elmerítve, elmédet Rám szögezve gyakorlod a jógát!
|-
|  2 जञानं ते ऽहं सविज्ञानम इथं वक्ष्याम्य अशेषतः&lt;br&gt;      यज जञात्वा नेह भूयॊ ऽनयज जञातव्यम अवशिष्यते ||  2 jñānaṃ te 'haṃ savijñānam idaṃ vakṣyāmy aśeṣataḥ&lt;br&gt;     yaj jñātvā neha bhūyo 'nyaj jñātavyam avaśiṣyate ||  2.  Most teljességében átadom neked a fenomenális és a lelki tudományt, melyeket megértve nem lesz már semmi, amit tudnod kellene.
|-
|  3 मनुष्याणां सहस्रेषु कश चिथ यतति सिथ्धये&lt;br&gt;      यतताम अपि सिथ्धानां कश चिन मां वेत्ति तत्त्वतः ||  3 manuṣyāṇāṃ sahasreṣu kaś cid yatati siddhaye&lt;br&gt;     yatatām api siddhānāṃ kaś cin māṃ vetti tattvataḥ ||  3.  Sok ezer ember közül talán egy törekszik a tökéletességre, s a tökéletességet elértek közül igazán alig ismer Engem egy is.
|-
|  4 भूमिर आपॊ ऽनलॊ वायुः खं मनॊ बुथ्धिर एव च&lt;br&gt;      अहंकार इतीयं मे भिन्ना परकृतिर अष्टधा ||  4 bhūmir āpo 'nalo vāyuḥ khaṃ mano buddhir eva ca&lt;br&gt;     ahaṃkāra itīyaṃ me bhinnā prakṛtir aṣṭadhā ||  4.  Föld, víz, tűz, levegő, éter, elme, értelem és hamis ego — e nyolc együtt képezi az Én különálló anyagi energiáimat.
|-
|  5 अपरेयम इतस तव अन्यां परकृतिं विथ्धि मे पराम&lt;br&gt;      जीवभूतां महाबाहॊ ययेथं धार्यते जगत ||  5 apareyam itas tv anyāṃ prakṛtiṃ viddhi me parām&lt;br&gt;     jīvabhūtāṃ mahābāho yayedaṃ dhāryate jagat ||  5.  Óh, erős karú Ardzsuna, ezeken kívül van egy másik, felsőbbrendű energiám is, az élőlények, akik kihasználják az anyagi, alsóbbrendű természet forrásait.
|-
|  6 एतथ्यॊनीनि भूतानि सर्वाणीत्य उपधारय&lt;br&gt;      अहं कृत्स्नस्य जगतः परभवः परलयस तदा ||  6 etadyonīni bhūtāni sarvāṇīty upadhāraya&lt;br&gt;     ahaṃ kṛtsnasya jagataḥ prabhavaḥ pralayas tathā ||  6.  Minden teremtett lénynek ez a két természet a forrása. Tudd meg, hogy Én vagyok az eredete és a feloszlása minden anyaginak és lelkinek ebben a világban.
|-
|  7 मत्तः परतरं नान्यत किं चिथ अस्ति धनंजय&lt;br&gt;      मयि सर्वम इथं परॊतं सूत्रे मणिगणा इव ||  7 mattaḥ parataraṃ nānyat kiṃ cid asti dhanaṃjaya&lt;br&gt;     mayi sarvam idaṃ protaṃ sūtre maṇigaṇā iva ||  7.  Óh, gazdagság meghódítója, nincs igazság, ami magasabb rendű lenne Nálam! Minden Rajtam nyugszik, mint gyöngysor a fonálon.
|-
|  8 रसॊ ऽहम अप्सु कौन्तेय परभास्मि शशिसूर्ययॊः&lt;br&gt;      परणवः सर्ववेथेषु शब्थः खे पौरुषं नृषु ||  8 raso 'ham apsu kaunteya prabhāsmi śaśisūryayoḥ&lt;br&gt;     praṇavaḥ sarvavedeṣu śabdaḥ khe pauruṣaṃ nṛṣu ||  8.  Óh, Kuntí fia! Én vagyok a víz íze, a nap és a hold fénye, az om szótag a védikus mantrákban, a hang az éterben és az emberi képesség.
|-
|  9 पुण्यॊ गन्धः पृदिव्यां च तेजश चास्मि विभावसौ&lt;br&gt;      जीवनं सर्वभूतेषु तपश चास्मि तपस्विषु ||  9 puṇyo gandhaḥ pṛthivyāṃ ca tejaś cāsmi vibhāvasau&lt;br&gt;     jīvanaṃ sarvabhūteṣu tapaś cāsmi tapasviṣu ||  9.  Én vagyok a föld eredeti illata, a tűz heve, minden élő élete, valamint minden aszkéta vezeklése.
|-
|  10 बीजं मां सर्वभूतानां विथ्धि पार्द सनातनम&lt;br&gt;     बुथ्धिर बुथ्धिमताम अस्मि तेजस तेजस्विनाम अहम ||  10 bījaṃ māṃ sarvabhūtānāṃ viddhi pārtha sanātanam&lt;br&gt;    buddhir buddhimatām asmi tejas tejasvinām aham ||  10.  Óh, Prithá fia, tudd meg hát, hogy Én vagyok minden lét eredeti magja, az értelmesek értelme s a hatalmasok bátorsága!
|-
|  11 बलं बलवतां चाहं कामरागविवर्जितम&lt;br&gt;     धर्माविरुथ्धॊ भूतेषु कामॊ ऽसमि भरतर्षभ ||  11 balaṃ balavatāṃ cāhaṃ kāmarāgavivarjitam&lt;br&gt;    dharmāviruddho bhūteṣu kāmo 'smi bharatarṣabha ||  11.  Óh, Bháraták ura  Ardzsuna ! Én vagyok a szenvedély és vágy nélküli erő az erősekben, és Én vagyok az a nemi élet, amely nem ellenkezik a vallásos elvekkel.
|-
|  12 ये चैव सात्त्विका भावा राजसास तामसाश च ये&lt;br&gt;     मत्त एवेति तान विथ्धि न तव अहं तेषु ते मयि ||  12 ye caiva sāttvikā bhāvā rājasās tāmasāś ca ye&lt;br&gt;    matta eveti tān viddhi na tv ahaṃ teṣu te mayi ||  12.  Tudd meg, hogy mindegyik létállapot az Én energiám által nyilvánul meg, legyen az a jóság, a szenvedély vagy a tudatlanság kötőerejében. Bizonyos értelemben Én vagyok minden, mégis független vagyok. Rám nem hatnak az anyagi természet kötőerői, mivel azok épp ellenkezőleg Bennem vannak.
|-
|  13 तरिभिर गुणमयैर भावैर एभिः सर्वम इथं जगत&lt;br&gt;     मॊहितं नाभिजानाति माम एभ्यः परम अव्ययम ||  13 tribhir guṇamayair bhāvair ebhiḥ sarvam idaṃ jagat&lt;br&gt;    mohitaṃ nābhijānāti mām ebhyaḥ param avyayam ||  13.  A három kötőerőtől  a jóságtól, a szenvedélytől és a tudatlanságtól  megtévesztett világ nem ismer Engem, aki a kötőerők felett állok és kimeríthetetlen vagyok.
|-
|  14 थैवी हय एषा गुणमयी मम माया थुरत्यया&lt;br&gt;     माम एव ये परपथ्यन्ते मायाम एतां तरन्ति ते ||  14 daivī hy eṣā guṇamayī mama māyā duratyayā&lt;br&gt;    mām eva ye prapadyante māyām etāṃ taranti te ||  14.  Az anyagi természet három kötőerejéből álló isteni energiámat nagyon nehéz legyőzni. De akik átadták magukat Nekem, azok könnyen túllépnek rajta.
|-
|  15 न मां थुष्कृतिनॊ मूढाः परपथ्यन्ते नराधमाः&lt;br&gt;     माययापहृतज्ञाना आसुरं भावम आश्रिताः ||  15 na māṃ duṣkṛtino mūḍhāḥ prapadyante narādhamāḥ&lt;br&gt;    māyayāpahṛtajñānā āsuraṃ bhāvam āśritāḥ ||  15.  Az alábbi bűnös emberek nem hódolnak meg Előttem: a felettébb ostobák, az emberiség alja, akiket az illúzió megfosztott tudásuktól, s akik a démonok ateista természetével rendelkeznek.
|-
|  16 चतुर्विधा भजन्ते मां जनाः सुकृतिनॊ ऽरजुन&lt;br&gt;     आर्तॊ जिज्ञासुर अर्दार्दी जञानी च भरतर्षभ ||  16 caturvidhā bhajante māṃ janāḥ sukṛtino 'rjuna&lt;br&gt;    ārto jijñāsur arthārthī jñānī ca bharatarṣabha ||  16.  Óh, Bháraták legjobbja! Négyféle jámbor ember kezd hozzá odaadó szolgálatomhoz: a szenvedő, a gazdagságra vágyó, a kíváncsi, és aki az Abszolútról szóló tudás után kutat.
|-
|  17 तेषां जञानी नित्ययुक्त एकभक्तिर विशिष्यते&lt;br&gt;     परियॊ हि जञानिनॊ ऽतयर्दम अहं स च मम परियः ||  17 teṣāṃ jñānī nityayukta ekabhaktir viśiṣyate&lt;br&gt;    priyo hi jñānino 'tyartham ahaṃ sa ca mama priyaḥ ||  17.  Ezek közül a teljes tudással rendelkező a legjobb, aki mindig a tiszta odaadó szolgálatba merül, mert nagyon kedves vagyok neki, és ő is kedves Számomra.
|-
|  18 उथाराः सर्व एवैते जञानी तव आत्मैव मे मतम&lt;br&gt;     आस्दितः स हि युक्तात्मा माम एवानुत्तमां गतिम ||  18 udārāḥ sarva evaite jñānī tv ātmaiva me matam&lt;br&gt;    āsthitaḥ sa hi yuktātmā mām evānuttamāṃ gatim ||  18.  Ezek a bhakták kétségtelenül mind nemes lelkek, de aki a Rólam szóló tudással rendelkezik, arra úgy tekintek, mint saját Magamra. Transzcendentális szolgálata által biztosan elér Engem, a legfelsőbb, legtökéletesebb célt.
|-
|  19 बहूनां जन्मनाम अन्ते जञानवान मां परपथ्यते&lt;br&gt;     वासुथेवः सर्वम इति स महात्मा सुथुर्लभः ||  19 bahūnāṃ janmanām ante jñānavān māṃ prapadyate&lt;br&gt;    vāsudevaḥ sarvam iti sa mahātmā sudurlabhaḥ ||  19.  Sok-sok születés és halál után az igazi tudást elsajátító ember átadja magát Nekem, mert tudja, hogy Én vagyok minden ok oka, és Rajtam kívül nem létezik semmi. Az ilyen nagy lélek bizony ritka.
|-
|  20 कामैस तैस तैर हृतज्ञानाः परपथ्यन्ते ऽनयथेवताः&lt;br&gt;     तं तं नियमम आस्दाय परकृत्या नियताः सवया ||  20 kāmais tais tair hṛtajñānāḥ prapadyante 'nyadevatāḥ&lt;br&gt;    taṃ taṃ niyamam āsthāya prakṛtyā niyatāḥ svayā ||  20.  Akiket az anyagi vágyak megfosztottak értelmüktől, meghódolnak a félistenek előtt, és követik a saját természetük szerint kiszabott imádatszabályokat.
|-
|  21 यॊ यॊ यां यां तनुं भक्तः शरथ्धयार्चितुम इच्छति&lt;br&gt;     तस्य तस्याचलां शरथ्धां ताम एव विथधाम्य अहम ||  21 yo yo yāṃ yāṃ tanuṃ bhaktaḥ śraddhayārcitum icchati&lt;br&gt;    tasya tasyācalāṃ śraddhāṃ tām eva vidadhāmy aham ||  21.  Felsőlélekként mindenki szívében ott lakozom. Amint valaki egy félistent kíván imádni, Én megszilárdítom hitét, hogy átadhassa magát annak az istenségnek.
|-
|  22 स तया शरथ्धया युक्तस तस्या राधनम ईहते&lt;br&gt;     लभते च ततः कामान मयैव विहितान हि तान ||  22 sa tayā śraddhayā yuktas tasyā rādhanam īhate&lt;br&gt;    labhate ca tataḥ kāmān mayaiva vihitān hi tān ||  22.  Ilyen hittel megáldva egy bizonyos félisten imádatára törekszik, s vágyai teljesülnek. Valójában azonban egyedül Én vagyok az, aki ezeket az áldásokat adja.
|-
|  23 अन्तवत तु फलं तेषां तथ भवत्य अल्पमेधसाम&lt;br&gt;     थेवान थेवयजॊ यान्ति मथ्भक्ता यान्ति माम अपि ||  23 antavat tu phalaṃ teṣāṃ tad bhavaty alpamedhasām&lt;br&gt;    devān devayajo yānti madbhaktā yānti mām api ||  23.  A csekély értelmű emberek a félisteneket imádják, ám ennek gyümölcsei korlátoltak és mulandók. A félistenek imádói a félistenek bolygóira kerülnek, bhaktáim azonban végül az Én legfelsőbb bolygómra jutnak.
|-
|  24 अव्यक्तं वयक्तिम आपन्नं मन्यन्ते माम अबुथ्धयः&lt;br&gt;     परं भावम अजानन्तॊ ममाव्ययम अनुत्तमम ||  24 avyaktaṃ vyaktim āpannaṃ manyante mām abuddhayaḥ&lt;br&gt;    paraṃ bhāvam ajānanto mamāvyayam anuttamam ||  24.  Az ostobák, akik nem ismernek Engem tökéletesen, azt hiszik, hogy Én, az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Krisna korábban személytelen voltam, és csak most öltöttem fel ezt a személyiséget. Csekély tudásuk miatt nem ismerik felsőbb természetemet, mely elpusztíthatatlan s a legfelsőbb.
|-
|  25 नाहं परकाशः सर्वस्य यॊगमायासमावृतः&lt;br&gt;     मूढॊ ऽयं नाभिजानाति लॊकॊ माम अजम अव्ययम ||  25 nāhaṃ prakāśaḥ sarvasya yogamāyāsamāvṛtaḥ&lt;br&gt;    mūḍho 'yaṃ nābhijānāti loko mām ajam avyayam ||  25.  Én sohasem nyilvánulok meg a balgák és az értelem nélküliek előtt. Számukra rejtve maradok belső energiám által, így nem tudják, hogy megszületetlen és tévedhetetlen vagyok.
|-
|  26 वेथाहं समतीतानि वर्तमानानि चार्जुन&lt;br&gt;     भविष्याणि च भूतानि मां तु वेथ न कश चन ||  26 vedāhaṃ samatītāni vartamānāni cārjuna&lt;br&gt;    bhaviṣyāṇi ca bhūtāni māṃ tu veda na kaś cana ||  26.  Óh, Ardzsuna! Az Istenség Legfelsőbb Személyiségeként Én tudok mindenről, ami a múltban történt, ami most történik, s mindenről, ami a jövőben történni fog. Az összes élőlényt is ismerem, Engem azonban nem ismer senki.
|-
|  27 इच्छाथ्वेषसमुत्देन थवन्थ्वमॊहेन भारत&lt;br&gt;     सर्वभूतानि संमॊहं सर्गे यान्ति परंतप ||  27 icchādveṣasamutthena dvandvamohena bhārata&lt;br&gt;    sarvabhūtāni saṃmohaṃ sarge yānti paraṃtapa ||  27.  Óh, Bharata leszármazottja, óh, ellenség legyőzője! Minden élőlény illúzióba születik, megzavarodva a vágyból és a gyűlöletből eredő kettősségektől.
|-
|  28 येषां तव अन्तगतं पापं जनानां पुण्यकर्मणाम&lt;br&gt;     ते थवन्थ्वमॊहनिर्मुक्ता भजन्ते मां थृढव्रताः ||  28 yeṣāṃ tv antagataṃ pāpaṃ janānāṃ puṇyakarmaṇām&lt;br&gt;    te dvandvamohanirmuktā bhajante māṃ dṛḍhavratāḥ ||  28.  Akik jámboran cselekedtek ebben és előző életeikben, s akiknek bűnös tettei teljesen kipusztultak, azok megszabadulnak az illúzió ellentétpárjaitól, és nagy elszántsággal szolgálnak Engem.
|-
|  29 जरामरणमॊक्षाय माम आश्रित्य यतन्ति ये&lt;br&gt;     ते बरह्म तथ विथुः कृत्स्नम अध्यात्मं कर्म चाखिलम ||  29 jarāmaraṇamokṣāya mām āśritya yatanti ye&lt;br&gt;    te brahma tad viduḥ kṛtsnam adhyātmaṃ karma cākhilam ||  29.  Az okos emberek, aki igyekeznek megszabadulni az öregségtől és a haláltól, Nálam keresnek menedéket odaadó szolgálatukban. Ők valójában Brahman, mert mindent tudnak a transzcendentális tettekről.
|-
|  30 साधिभूताधिथैवं मां साधियज्ञं च ये विथुः&lt;br&gt;     परयाणकाले ऽपि च मां ते विथुर युक्तचेतसः&lt;br&gt;  ||  30 sādhibhūtādhidaivaṃ māṃ sādhiyajñaṃ ca ye viduḥ&lt;br&gt;    prayāṇakāle 'pi ca māṃ te vidur yuktacetasaḥ&lt;br&gt; ||  30.  Akiknek tudata teljesen elmerül Bennem, akik úgy ismernek Engem, a Legfelsőbb Urat, mint az anyagi megnyilvánulás, a félistenek és valamennyi áldozati folyamat irányító elvét, azok képesek megérteni és ismerni Engem, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét még a halál pillanatában is. 
|}

== Nyolcadik fejezet - A Legfelsőbb elérése==  
{| {{sztbg}}
|  1 अर्जुन उवाच&lt;br&gt;      किं तथ बरह्म किम अध्यात्मं किं कर्म पुरुषॊत्तम&lt;br&gt;      अधिभूतं च किं परॊक्तम अधिथैवं किम उच्यते ||  1 arjuna uvāca&lt;br&gt;     kiṃ tad brahma kim adhyātmaṃ kiṃ karma puruṣottama&lt;br&gt;     adhibhūtaṃ ca kiṃ proktam adhidaivaṃ kim ucyate || 1.  Ardzsuna így kérdezett: Óh, Uram, óh, Legfelsőbb Személy, mi a Brahman? Mit értsek az önvaló és a gyümölcsöző cselekedetek alatt? Mi ez az anyagi megnyilvánulás, és kik a félistenek? Kérlek, magyarázd meg nekem!
|-
|  2 अधियज्ञः कदं कॊ ऽतर थेहे ऽसमिन मधुसूथन&lt;br&gt;      परयाणकाले च कदं जञेयॊ ऽसि नियतात्मभिः ||  2 adhiyajñaḥ kathaṃ ko 'tra dehe 'smin madhusūdana&lt;br&gt;     prayāṇakāle ca kathaṃ jñeyo 'si niyatātmabhiḥ ||  2.  Óh, Madhuszúdana, ki az áldozat Ura, és hogyan él a testben? Miként tudhatnak Rólad a halál pillanatában azok, akik odaadó szolgálatot végeztek?
|-
|  3 शरीभगवान उवाच&lt;br&gt;      अक्षरं बरह्म परमं सवभावॊ ऽधयात्मम उच्यते&lt;br&gt;      भूतभावॊथ्भवकरॊ विसर्गः कर्मसंज्ञितः ||  3 śrībhagavān uvāca&lt;br&gt;     akṣaraṃ brahma paramaṃ svabhāvo 'dhyātmam ucyate&lt;br&gt;     bhūtabhāvodbhavakaro visargaḥ karmasaṃjñitaḥ ||  3.  Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így szólt: Az elpusztíthatatlan, transzcendentális élőlényt Brahmannak, örök természetét pedig adhjátmának, önvalónak hívják. Az élőlények anyagi testének fejlődését szolgáló tetteket karmának, gyümölcsöző cselekedeteknek nevezik.
|-
|  4 अधिभूतं कषरॊ भावः पुरुषश चाधिथैवतम&lt;br&gt;      अधियज्ञॊ ऽहम एवात्र थेहे थेहभृतां वर ||  4 adhibhūtaṃ kṣaro bhāvaḥ puruṣaś cādhidaivatam&lt;br&gt;     adhiyajño 'ham evātra dehe dehabhṛtāṃ vara ||  4.  Óh, legkiválóbb a megtestesült lények között! Az állandóan változó fizikai természetet adhibhútának  anyagi megnyilvánulásnak  hívják. Az Úr univerzális formáját, amely magában foglalja a félistenek mindegyikét, köztük a nap és a hold istenét is, adhidaivának nevezik. Engem, a Legfelsőbb Urat, akit a Felsőlélek képvisel minden megtestesült lény szívében, adhijadzsnyának  az áldozat Urának  hívnak.
|-
|  5 अन्तकाले च माम एव समरन मुक्त्वा कलेवरम&lt;br&gt;      यः परयाति स मथ्भावं याति नास्त्य अत्र संशयः ||  5 antakāle ca mām eva smaran muktvā kalevaram&lt;br&gt;     yaḥ prayāti sa madbhāvaṃ yāti nāsty atra saṃśayaḥ ||  5.  Bárki legyen is az, ha élete végén egyedül Rám emlékezve hagyja el testét, minden kétséget kizárva azonnal eléri az Én természetemet.
|-
|  6 यं यं वापि समरन भावं तयजत्य अन्ते कलेवरम&lt;br&gt;      तं तम एवैति कौन्तेय सथा तथ्भावभावितः ||  6 yaṃ yaṃ vāpi smaran bhāvaṃ tyajaty ante kalevaram&lt;br&gt;     taṃ tam evaiti kaunteya sadā tadbhāvabhāvitaḥ ||  6.  Óh, Kuntí fia! Amilyen létállapotra emlékezik az ember teste elhagyásakor, azt éri majd el kétségtelenül.
|-
|  7 तस्मात सर्वेषु कालेषु माम अनुस्मर युध्य च&lt;br&gt;      मय्य अर्पितमनॊबुथ्धिर माम एवैष्यस्य असंशयः ||  7 tasmāt sarveṣu kāleṣu mām anusmara yudhya ca&lt;br&gt;     mayy arpitamanobuddhir mām evaiṣyasy asaṃśayaḥ ||  7.  Ezért, Ardzsuna, gondolj mindig Rám Krisna formámban, s ezzel egy időben hajtsd végre előírt kötelességed, s harcolj! Tetteid Nekem ajánlva, elméd és értelmed Rám függesztve kétségtelenül elérsz majd Engem.
|-
|  8 अभ्यासयॊगयुक्तेन चेतसा नान्यगामिना&lt;br&gt;      परमं पुरुषं थिव्यं याति पार्दानुचिन्तयन ||  8 abhyāsayogayuktena cetasā nānyagāminā&lt;br&gt;     paramaṃ puruṣaṃ divyaṃ yāti pārthānucintayan ||  8.  Óh, Pártha! Aki Rajtam mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségén meditál, elméjében mindig Rám emlékezik, s nem tér le az útról, az biztosan elér Engem.
|-
|  9 कविं पुराणम अनुशासितारम; अणॊर अणीयांसम अनुस्मरेथ यः&lt;br&gt;      सर्वस्य धातारम अचिन्त्यरूपम; आथित्यवर्णं तमसः परस्तात ||  9 kaviṃ purāṇam anuśāsitāram; aṇor aṇīyāṃsam anusmared yaḥ&lt;br&gt;     sarvasya dhātāram acintyarūpam; ādityavarṇaṃ tamasaḥ parastāt ||  9.  Az ember úgy meditáljon a Legfelsőbb Személyen, mint olyanon, aki mindentudó, a legősibb, az irányító, kisebb a legkisebbnél, a fenntartója mindennek, minden anyagi érzékelés fölött áll, felfoghatatlan, s mindig személy. Ragyogó Ő, mint a nap, és transzcendentális — túl van ezen az anyagi természeten.
|-
|  10 परयाणकाले मनसाचलेन; भक्त्या युक्तॊ यॊगबलेन चैव&lt;br&gt;     भरुवॊर मध्ये पराणम आवेश्य सम्यक; स तं परं पुरुषम उपैति थिव्यम ||  10 prayāṇakāle manasācalena; bhaktyā yukto yogabalena caiva&lt;br&gt;    bhruvor madhye prāṇam āveśya samyak; sa taṃ paraṃ puruṣam upaiti divyam ||  10.  Aki a halál beálltakor életlevegőjét a két szemöldöke közé rögzíti, és a jóga erejével teljes odaadással, megingathatatlan elmével a Legfelsőbb Úrra emlékezik, az minden kétséget kizárva eljut az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez.
|-
|  11 यथ अक्षरं वेथविथॊ वथन्ति; विशन्ति यथ यतयॊ वीतरागाः&lt;br&gt;     यथ इच्छन्तॊ बरह्मचर्यं चरन्ति; तत ते पथं संग्रहेण परवक्ष्ये ||  11 yad akṣaraṃ vedavido vadanti; viśanti yad yatayo vītarāgāḥ&lt;br&gt;    yad icchanto brahmacaryaṃ caranti; tat te padaṃ saṃgraheṇa pravakṣye ||  11.  A Védákat jól ismerő bölcsek, akik az omkárát vibrálják, valamint a lemondás rendjének nagy szentjei a Brahmanba hatolnak. Az ilyen tökéletességre vágyakozók cölibátusban élnek. Most röviden elmagyarázom neked azt a folyamatot, amely által felszabadulhat az ember.
|-
|  12 सर्वथ्वाराणि संयम्य मनॊ हृथि निरुध्य च&lt;br&gt;     मूर्ध्न्य आधायात्मनः पराणम आस्दितॊ यॊगधारणाम ||  12 sarvadvārāṇi saṃyamya mano hṛdi nirudhya ca&lt;br&gt;    mūrdhny ādhāyātmanaḥ prāṇam āsthito yogadhāraṇām ||  12.  A jóga állapota eltávolodást jelent minden érzéki tevékenységől. Érzékeinek összes ajtaját bezárva, elméjét a szívre összpontosítva, életlevegőjét a koponya felső részében tartva az ember megszilárdulhat a jógában.
|-
|  13 ओम इत्य एकाक्षरं बरह्म वयाहरन माम अनुस्मरन&lt;br&gt;     यः परयाति तयजन थेहं स याति परमां गतिम ||  13 om ity ekākṣaraṃ brahma vyāharan mām anusmaran&lt;br&gt;    yaḥ prayāti tyajan dehaṃ sa yāti paramāṃ gatim ||  13.  Ha a jóga e gyakorlatát elsajátító és a hangok tökéletes kombinációját, a szent om szótagot zengő személy teste elhagyásakor az Istenség Legfelsőbb Személyiségére gondol, minden bizonnyal a lelki bolygókra kerül.
|-
|  14 अनन्यचेताः सततं यॊ मां समरति नित्यशः&lt;br&gt;     तस्याहं सुलभः पार्द नित्ययुक्तस्य यॊगिनः ||  14 ananyacetāḥ satataṃ yo māṃ smarati nityaśaḥ&lt;br&gt;    tasyāhaṃ sulabhaḥ pārtha nityayuktasya yoginaḥ ||  14.  Óh, Prithá fia, aki eltérés nélkül szüntelenül Rám gondol, az szakadatlan odaadó szolgálata miatt könnyen elérhet Engem.
|-
|  15 माम उपेत्य पुनर्जन्म थुःखालयम अशाश्वतम&lt;br&gt;     नाप्नुवन्ति महात्मानः संसिथ्धिं परमां गताः ||  15 mām upetya punarjanma duḥkhālayam aśāśvatam&lt;br&gt;    nāpnuvanti mahātmānaḥ saṃsiddhiṃ paramāṃ gatāḥ ||  15.  Miután elértek Engem, a nagy lelkek, az odaadó jógík soha többé nem térnek vissza ebbe az átmeneti, szenvedésekkel teli világba, mert már elérték a legfőbb tökéletességet.
|-
|  16 आ बरह्मभुवनाल लॊकाः पुनरावर्तिनॊ ऽरजुन&lt;br&gt;     माम उपेत्य तु कौन्तेय पुनर्जन्म न विथ्यते ||  16 ā brahmabhuvanāl lokāḥ punarāvartino 'rjuna&lt;br&gt;    mām upetya tu kaunteya punarjanma na vidyate ||  16.  Az anyagi világ a legfelsőbb bolygótól a legalsóbbig a szenvedés birodalma, ahol az ismétlődő születés és halál az úr. Aki azonban, óh, Kuntí fia, eljut az Én hajlékomra, az sohasem születik meg újra!
|-
|  17 सहस्रयुगपर्यन्तम अहर यथ बरह्मणॊ विथुः&lt;br&gt;     रात्रिं युगसहस्रान्तां ते ऽहॊरात्रविथॊ जनाः ||  17 sahasrayugaparyantam ahar yad brahmaṇo viduḥ&lt;br&gt;    rātriṃ yugasahasrāntāṃ te 'horātravido janāḥ ||  17.  Ezer földi korszak Brahmá egy napja, másik ezer egy éjszakája.
|-
|  18 अव्यक्ताथ वयक्तयः सर्वाः परभवन्त्य अहरागमे&lt;br&gt;     रात्र्यागमे परलीयन्ते तत्रैवाव्यक्तसंज्ञके ||  18 avyaktād vyaktayaḥ sarvāḥ prabhavanty aharāgame&lt;br&gt;    rātryāgame pralīyante tatraivāvyaktasaṃjñake ||  18.  Brahmá napjának hajnalán minden élőlény megnyilvánul a megnyilvánulatlan állapotból, alkonyán pedig ismét a megnyilvánulatlanba merül.
|-
|  19 भूतग्रामः स एवायं भूत्वा भूत्वा परलीयते&lt;br&gt;     रात्र्यागमे ऽवशः पार्द परभवत्य अहरागमे ||  19 bhūtagrāmaḥ sa evāyaṃ bhūtvā bhūtvā pralīyate&lt;br&gt;    rātryāgame 'vaśaḥ pārtha prabhavaty aharāgame ||  19.  Brahmá nappalával újra és újra létrejönnek az élőlények, amikor pedig éjszakája beköszönt, eltűnnek mind, tehetetlenül.
|-
|  20 परस तस्मात तु भावॊ ऽनयॊ ऽवयक्तॊ ऽवयक्तात सनातनः&lt;br&gt;     यः स सर्वेषु भूतेषु नश्यत्सु न विनश्यति ||  20 paras tasmāt tu bhāvo 'nyo 'vyakto 'vyaktāt sanātanaḥ&lt;br&gt;    yaḥ sa sarveṣu bhūteṣu naśyatsu na vinaśyati ||  20.  Ám létezik egy másik, megnyilvánulatlan természet is, amely ehhez a megnyilvánult és megnyilvánulatlan anyaghoz képest örök és transzcendentális. Ez a legfelsőbb világ, ami sohasem semmisül meg, s még akkor is megőrzi eredeti létét, amikor ebben a világban már minden megsemmisült.
|-
|  21 अव्यक्तॊ ऽकषर इत्य उक्तस तम आहुः परमां गतिम&lt;br&gt;     यं पराप्य न निवर्तन्ते तथ धाम परमं मम ||  21 avyakto 'kṣara ity uktas tam āhuḥ paramāṃ gatim&lt;br&gt;    yaṃ prāpya na nivartante tad dhāma paramaṃ mama ||  21.  Amiről a védántisták azt mondják, megnyilvánulatlan és csalhatatlan, amit legfelsőbb célként ismernek, s ahonnan soha többé nem tér vissza az, aki egyszer eljutott oda — az az Én legfelsőbb hajlékom.
|-
|  22 पुरुषः स परः पार्द भक्त्या लभ्यस तव अनन्यया&lt;br&gt;     यस्यान्तःस्दानि भूतानि येन सर्वम इथं ततम ||  22 puruṣaḥ sa paraḥ pārtha bhaktyā labhyas tv ananyayā&lt;br&gt;    yasyāntaḥsthāni bhūtāni yena sarvam idaṃ tatam ||  22.  A mindenkinél hatalmasabb Istenség Legfelsőbb Személyiségét tiszta odaadással lehet elérni. Noha lelki hajlékán tartózkodik, áthat mindent, és Őbenne van minden.
|-
|  23 यत्र काले तव अनावृत्तिम आवृत्तिं चैव यॊगिनः&lt;br&gt;     परयाता यान्ति तं कालं वक्ष्यामि भरतर्षभ ||  23 yatra kāle tv anāvṛttim āvṛttiṃ caiva yoginaḥ&lt;br&gt;    prayātā yānti taṃ kālaṃ vakṣyāmi bharatarṣabha ||  23.  Óh, Bháraták legkiválóbbja, most elmagyarázom neked, melyek azok az időpontok, amikor a jógí úgy hagyhatja el ezt a világot, hogy nem kell többé visszatérnie, s melyek azok, amikor úgy hagyja el, hogy vissza kell jönnie.
|-
|  24 अग्निर जयॊतिर अहः शुक्लः षण्मासा उत्तरायणम&lt;br&gt;     तत्र परयाता गच्छन्ति बरह्म बरह्मविथॊ जनाः ||  24 agnir jyotir ahaḥ śuklaḥ ṣaṇmāsā uttarāyaṇam&lt;br&gt;    tatra prayātā gacchanti brahma brahmavido janāḥ ||  24.  A Legfelsőbb Brahmant ismerők úgy érik el e Legfelsőbbet, hogy vagy nappal egy kedvező pillanatban, vagy a tűzisten befolyásának idején, vagy a fényben, vagy a telő hold két hete, vagy a Nap északi pályájának hat hónapja alatt távoznak el a világból.
|-
|  25 धूमॊ रात्रिस तदा कृष्णः षण्मासा थक्षिणायनम&lt;br&gt;     तत्र चान्थ्रमसं जयॊतिर यॊगी पराप्य निवर्तते ||  25 dhūmo rātris tathā kṛṣṇaḥ ṣaṇmāsā dakṣiṇāyanam&lt;br&gt;    tatra cāndramasaṃ jyotir yogī prāpya nivartate ||  25.  Az a misztikus, aki a füst, az éjszaka, a fogyó hold két hete vagy a Nap déli pályájának hat hónapja alatt hagyja el ezt a világot, eljut a Holdra, de újra vissza kell térnie.
|-
|  26 शुक्लकृष्णे गती हय एते जगतः शाश्वते मते&lt;br&gt;     एकया यात्य अनावृत्तिम अन्ययावर्तते पुनः ||  26 śuklakṛṣṇe gatī hy ete jagataḥ śāśvate mate&lt;br&gt;    ekayā yāty anāvṛttim anyayāvartate punaḥ ||  26.  A Védák szerint két úton lehet elhagyni ezt a világot: az egyik világosságban, a másik pedig sötétségben történik. A világosságban távozó nem jön vissza, míg a sötétségben elmenőnek vissza kell térnie.
|-
|  27 नैते सृती पार्द जानन यॊगी मुह्यति कश चन&lt;br&gt;     तस्मात सर्वेषु कालेषु यॊगयुक्तॊ भवार्जुन ||  27 naite sṛtī pārtha jānan yogī muhyati kaś cana&lt;br&gt;    tasmāt sarveṣu kāleṣu yogayukto bhavārjuna ||  27.  Bár a bhakták ismerik e két utat, óh, Ardzsuna, ezek nem tévesztik meg őket. Légy hát rendíthetetlen az odaadásban!
|-
|  28 वेथेषु यज्ञेषु तपःसु चैव; थानेषु यत पुण्यफलं परथिष्टम&lt;br&gt;     अत्येति तत सर्वम इथं विथित्वा; यॊगी परं सदानम उपैति चाथ्यम&lt;br&gt;  ||  28 vedeṣu yajñeṣu tapaḥsu caiva; dāneṣu yat puṇyaphalaṃ pradiṣṭam&lt;br&gt;    atyeti tat sarvam idaṃ viditvā; yogī paraṃ sthānam upaiti cādyam&lt;br&gt; ||  28.  Aki az odaadó szolgálat útját járja, nincs megfosztva azoktól az áldásoktól, melyek a Védák tanulmányozásából, a vezeklő áldozatok végzéséből, az adományozásból vagy a filozófiai és gyümölcsöző cselekedetekből származnak. Pusztán az odaadó szolgálat végzésével megkapja mindezt, s végül eljut a legfelsőbb, örök lakhelyre.
|}
== Kilencedik fejezet - A legbizalmasabb tudás==
{| {{sztbg}}
|  1 शरीभगवान उवाच&lt;br&gt;      इथं तु ते गुह्यतमं परवक्ष्याम्य अनसूयवे&lt;br&gt;      जञानं विज्ञानसहितं यज जञात्वा मॊक्ष्यसे ऽशुभात ||  1 śrībhagavān uvāca&lt;br&gt;     idaṃ tu te guhyatamaṃ pravakṣyāmy anasūyave&lt;br&gt;     jñānaṃ vijñānasahitaṃ yaj jñātvā mokṣyase 'śubhāt ||  1.  Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így szólt: Kedves Ardzsunám, mivel te sohasem irigykedsz Rám, átadom neked ezt a legtitkosabb bölcseletet és megvalósítást, melyet megismerve megszabadulsz az anyagi lét gyötrelmeitől.
|-
|  2 राजविथ्या राजगुह्यं पवित्रम इथम उत्तमम&lt;br&gt;      परत्यक्षावगमं धर्म्यं सुसुखं कर्तुम अव्ययम ||  2 rājavidyā rājaguhyaṃ pavitram idam uttamam&lt;br&gt;     pratyakṣāvagamaṃ dharmyaṃ susukhaṃ kartum avyayam ||  2.  Ez a tudás a bölcsesség királya, a legnagyobb titok az összes titok közül. Ez a legtisztább tudás, és mivel megvalósítása által közvetlen tapasztalatot nyújt az önvalóról, ez a vallás tökéletessége; örökkévaló és örömmel végezhető.
|-
|  3 अश्रथ्थधानाः पुरुषा धर्मस्यास्य परंतप&lt;br&gt;      अप्राप्य मां निवर्तन्ते मृत्युसंसारवर्त्मनि ||  3 aśraddadhānāḥ puruṣā dharmasyāsya paraṃtapa&lt;br&gt;     aprāpya māṃ nivartante mṛtyusaṃsāravartmani ||  3.  Óh, ellenség legyőzője! Akiknek nincs hitük az odaadó szolgálatban, azok nem érhetnek el Engem, hanem visszatérnek az anyagi világbeli születés és halál ösvényére.
|-
|  4 मया ततम इथं सर्वं जगथ अव्यक्तमूर्तिना&lt;br&gt;      मत्स्दानि सर्वभूतानि न चाहं तेष्व अवस्दितः ||  4 mayā tatam idaṃ sarvaṃ jagad avyaktamūrtinā&lt;br&gt;     matsthāni sarvabhūtāni na cāhaṃ teṣv avasthitaḥ ||  4.  Megnyilvánulatlan formámban ezt az egész univerzumot áthatom. Minden lény Bennem van, de Én nem vagyok bennük.
|-
|  5 न च मत्स्दानि भूतानि पश्य मे यॊगम ऐश्वरम&lt;br&gt;      भूतभृन न च भूतस्दॊ ममात्मा भूतभावनः ||  5 na ca matsthāni bhūtāni paśya me yogam aiśvaram&lt;br&gt;     bhūtabhṛn na ca bhūtastho mamātmā bhūtabhāvanaḥ ||  5.  És mégsem nyugszik Bennem minden teremtett. Íme misztikus hatalmam! Habár Én vagyok az összes élőlény fenntartója, s jelen vagyok mindenhol, Én Magam mégsem vagyok része e kozmikus megnyilvánulásnak, mert Én vagyok a teremtés eredeti forrása.
|-
|  6 यदाकाशस्दितॊ नित्यं वायुः सर्वत्रगॊ महान&lt;br&gt;      तदा सर्वाणि भूतानि मत्स्दानीत्य उपधारय ||  6 yathākāśasthito nityaṃ vāyuḥ sarvatrago mahān&lt;br&gt;     tathā sarvāṇi bhūtāni matsthānīty upadhāraya ||  6.  Tudd meg, hogy minden teremtett lény úgy nyugszik Bennem, miként a mindenhol fújó erős szél nyugszik állandóan az űrben.
|-
|  7 सर्वभूतानि कौन्तेय परकृतिं यान्ति मामिकाम&lt;br&gt;      कल्पक्षये पुनस तानि कल्पाथौ विसृजाम्य अहम ||  7 sarvabhūtāni kaunteya prakṛtiṃ yānti māmikām&lt;br&gt;     kalpakṣaye punas tāni kalpādau visṛjāmy aham ||  7.  Óh, Kuntí fia, a korszak végével minden anyagi megnyilvánulás visszatér az Én természetembe, de a következő korszak hajnalán újra megteremtem őket energiám által.
|-
|  8 परकृतिं सवाम अवष्टभ्य विसृजामि पुनः पुनः&lt;br&gt;      भूतग्रामम इमं कृत्स्नम अवशं परकृतेर वशात ||  8 prakṛtiṃ svām avaṣṭabhya visṛjāmi punaḥ punaḥ&lt;br&gt;     bhūtagrāmam imaṃ kṛtsnam avaśaṃ prakṛter vaśāt ||  8.  A teljes kozmikus megnyilvánulás Nekem van alárendelve. Akaratom által újra meg újra megnyilvánul, s végül akaratom által semmisül meg.
|-
|  9 न च मां तानि कर्माणि निबध्नन्ति धनंजय&lt;br&gt;      उथासीनवथ आसीनम असक्तं तेषु कर्मसु ||  9 na ca māṃ tāni karmāṇi nibadhnanti dhanaṃjaya&lt;br&gt;     udāsīnavad āsīnam asaktaṃ teṣu karmasu ||  9.  Óh, Dhananydzsaja, ezek a tettek nem köthetnek meg Engem. Mindig kívül állok mindezen anyagi tetteken, mintha semleges lenne helyzetem.
|-
|  10 मयाध्यक्षेण परकृतिः सूयते सचराचरम&lt;br&gt;     हेतुनानेन कौन्तेय जगथ विपरिवर्तते ||  10 mayādhyakṣeṇa prakṛtiḥ sūyate sacarācaram&lt;br&gt;    hetunānena kaunteya jagad viparivartate ||  10.  Óh, Kuntí fia! Ez az anyagi természet, ami egyike energiáimnak, az Én irányításom alatt működik, létrehozva a mozgó és mozdulatlan lények mindegyikét. Az anyagi természet törvénye alapján újra és újra teremtődik és semmisül meg ez a megnyilvánulás.
|-
|  11 अवजानन्ति मां मूढा मानुषीं तनुम आश्रितम&lt;br&gt;     परं भावम अजानन्तॊ मम भूतमहेश्वरम ||  11 avajānanti māṃ mūḍhā mānuṣīṃ tanum āśritam&lt;br&gt;    paraṃ bhāvam ajānanto mama bhūtamaheśvaram ||  11.  Az ostobák kigúnyolnak, mikor alászállok emberi alakomban. Nem ismerik transzcendentális természetem, nem tudják, hogy mindenek Legfelsőbb Ura vagyok.
|-
|  12 मॊघाशा मॊघकर्माणॊ मॊघज्ञाना विचेतसः&lt;br&gt;     राक्षसीम आसुरीं चैव परकृतिं मॊहिनीं शरिताः ||  12 moghāśā moghakarmāṇo moghajñānā vicetasaḥ&lt;br&gt;    rākṣasīm āsurīṃ caiva prakṛtiṃ mohinīṃ śritāḥ ||  12.  Ezek a megtévesztett emberek a démonikus és ateista nézetekhez vonzódnak. Ebben az illuzórikus állapotban a felszabaduláshoz, a gyümölcsöző tettekhez és a tudomány műveléséhez fűzött összes reményük meghiúsul.
|-
|  13 महात्मानस तु मां पार्द थैवीं परकृतिम आश्रिताः&lt;br&gt;     भजन्त्य अनन्यमनसॊ जञात्वा भूताथिम अव्ययम ||  13 mahātmānas tu māṃ pārtha daivīṃ prakṛtim āśritāḥ&lt;br&gt;    bhajanty ananyamanaso jñātvā bhūtādim avyayam ||  13.  Óh, Prithá fia, a nagy lelkek, akik nincsenek illúzióban, az Isteni természet védelme alatt állnak. Teljesen elmerülnek az odaadó szolgálatban, mert az Istenség Legfelsőbb Személyiségeként, eredetinek és kimeríthetetlennek ismernek Engem.
|-
|  14 सततं कीर्तयन्तॊ मां यतन्तश च थृढव्रताः&lt;br&gt;     नमस्यन्तश च मां भक्त्या नित्ययुक्ता उपासते ||  14 satataṃ kīrtayanto māṃ yatantaś ca dṛḍhavratāḥ&lt;br&gt;    namasyantaś ca māṃ bhaktyā nityayuktā upāsate ||  14.  Ezek a nagy lelkek állandóan az Én dicsőségem zengik, nagy elszántsággal igyekeznek, s leborulva Előttem szüntelenül odaadóan imádnak Engem.
|-
|  15 जञानयज्ञेन चाप्य अन्ये यजन्तॊ माम उपासते&lt;br&gt;     एकत्वेन पृदक्त्वेन बहुधा विश्वतॊमुखम ||  15 jñānayajñena cāpy anye yajanto mām upāsate&lt;br&gt;    ekatvena pṛthaktvena bahudhā viśvatomukham ||  15.  Mások, akik a tudás művelésével hajtanak végre áldozatot, a Legfelsőbb Urat mint az egyetlent, a sokban jelenlévőt és az univerzális formát imádják.
|-
|  16 अहं करतुर अहं यज्ञः सवधाहम अहम औषधम&lt;br&gt;     मन्त्रॊ ऽहम अहम एवाज्यम अहम अग्निर अहं हुतम ||  16 ahaṃ kratur ahaṃ yajñaḥ svadhāham aham auṣadham&lt;br&gt;    mantro 'ham aham evājyam aham agnir ahaṃ hutam ||  16.  Ám Én vagyok a szertartás, az áldozat, az ősatyáknak szóló felajánlás, a gyógyító fű és a transzcendentális mantra. Én vagyok a vaj, a tűz és a felajánlás is.
|-
|  17 पिताहम अस्य जगतॊ माता धाता पितामहः&lt;br&gt;     वेथ्यं पवित्रम ओंकार ऋक साम यजुर एव च ||  17 pitāham asya jagato mātā dhātā pitāmahaḥ&lt;br&gt;    vedyaṃ pavitram oṃkāra ṛk sāma yajur eva ca ||  17.  Én vagyok az univerzum atyja, az anya, a fenntartó és az ősatya. Én vagyok a tudás tárgya, a tisztító és az om szótag. A Rig, Száma és Jadzsur Véda szintén Én vagyok.
|-
|  18 गतिर भर्ता परभुः साक्षी निवासः शरणं सुहृत&lt;br&gt;     परभवः परलयः सदानं निधानं बीजम अव्ययम ||  18 gatir bhartā prabhuḥ sākṣī nivāsaḥ śaraṇaṃ suhṛt&lt;br&gt;    prabhavaḥ pralayaḥ sthānaṃ nidhānaṃ bījam avyayam ||  18.  Én vagyok a cél, az ellátó, az Úr, a tanú, a hajlék, a menedék és a legkedvesebb barát. Én vagyok a teremtés és a megsemmisülés, mindennek az alapja, a nyugvóhely és az örök mag.
|-
|  19 तपाम्य अहम अहं वर्षं निगृह्णाम्य उत्सृजामि च&lt;br&gt;     अमृतं चैव मृत्युश च सथ असच चाहम अर्जुन ||  19 tapāmy aham ahaṃ varṣaṃ nigṛhṇāmy utsṛjāmi ca&lt;br&gt;    amṛtaṃ caiva mṛtyuś ca sad asac cāham arjuna ||  19.  Óh, Ardzsuna! Én adom a hőt, s Én tartom vissza vagy küldöm az esőt. Én vagyok a halhatatlanság és a halál megszemélyesítője is. Lélek és anyag egyaránt Bennem van.
|-
|  20 तरैविथ्या मां सॊमपाः पूतपापा; यज्ञैर इष्ट्वा सवर्गतिं परार्दयन्ते&lt;br&gt;     ते पुण्यम आसाथ्य सुरेन्थ्रलॊकम; अश्नन्ति थिव्यान थिवि थेवभॊगान ||  20 traividyā māṃ somapāḥ pūtapāpā; yajñair iṣṭvā svargatiṃ prārthayante&lt;br&gt;    te puṇyam āsādya surendralokam; aśnanti divyān divi devabhogān ||  20.  Akik a mennyei bolygókra vágyva a Védákat tanulmányozzák, és a soma italt fogyasztják, azok közvetve imádnak Engem. Ők a bűnös visszahatásoktól megtisztulva Indra jámbor, mennyei bolygóján fognak megszületni, hogy isteni élvezetekben legyen részük.
|-
|  21 ते तं भुक्त्वा सवर्गलॊकं विशालं; कषीणे पुण्ये मर्त्यलॊकं विशन्ति&lt;br&gt;     एवं तरयीधर्मम अनुप्रपन्ना; गतागतं कामकामा लभन्ते ||  21 te taṃ bhuktvā svargalokaṃ viśālaṃ; kṣīṇe puṇye martyalokaṃ viśanti&lt;br&gt;    evaṃ trayīdharmam anuprapannā; gatāgataṃ kāmakāmā labhante ||  21.  A mennyei érzéki örömök korlátlan élvezete után, amikor jámbor tetteik eredményei elfogynak, ismét visszatérnek a halandók bolygójára. Így akik a védikus elveket követve keresik az érzékkielégítést, azokra csak az ismétlődő születés és halál vár.
|-
|  22 अनन्याश चिन्तयन्तॊ मां ये जनाः पर्युपासते&lt;br&gt;     तेषां नित्याभियुक्तानां यॊगक्षेमं वहाम्य अहम ||  22 ananyāś cintayanto māṃ ye janāḥ paryupāsate&lt;br&gt;    teṣāṃ nityābhiyuktānāṃ yogakṣemaṃ vahāmy aham ||  22.  De akik kizárólagos odaadással mindig Engem imádnak, transzcendentális formámon meditálva, azoknak elhozom, amire szükségük van, s megőrzöm, amijük van.
|-
|  23 ये ऽपय अन्यथेवताभक्ता यजन्ते शरथ्धयान्विताः&lt;br&gt;     ते ऽपि माम एव कौन्तेय यजन्त्य अविधिपूर्वकम ||  23 ye 'py anyadevatābhaktā yajante śraddhayānvitāḥ&lt;br&gt;    te 'pi mām eva kaunteya yajanty avidhipūrvakam ||  23.  Óh, Kuntí fia! Akik más istenek hívei, s őket imádják nagy hittel, azok valójában egyedül Engem imádnak, ám a rossz úton járnak.
|-
|  24 अहं हि सर्वयज्ञानां भॊक्ता च परभुर एव च&lt;br&gt;     न तु माम अभिजानन्ति तत्त्वेनातश चयवन्ति ते ||  24 ahaṃ hi sarvayajñānāṃ bhoktā ca prabhur eva ca&lt;br&gt;    na tu mām abhijānanti tattvenātaś cyavanti te ||  24.  Én vagyok minden áldozat egyetlen élvezője és Ura. Akik nem ismerik fel igazi, transzcendentális természetemet, elbuknak.
|-
|  25 यान्ति थेवव्रता थेवान पितॄन यान्ति पितृव्रताः&lt;br&gt;     भूतानि यान्ति भूतेज्या यान्ति मथ्याजिनॊ ऽपि माम ||  25 yānti devavratā devān pitṝn yānti pitṛvratāḥ&lt;br&gt;    bhūtāni yānti bhūtejyā yānti madyājino 'pi mām ||  25.  A félisteneket imádók a félistenek között fognak újraszületni, az ősatyák imádói az ősatyákhoz jutnak; akik a szellemeket és kísérteteket imádják, azok közéjük születnek, s akik Engem imádnak, azok Velem fognak élni.
|-
|  26 पत्रं पुष्पं फलं तॊयं यॊ मे भक्त्या परयच्छति&lt;br&gt;     तथ अहं भक्त्युपहृतम अश्नामि परयतात्मनः ||  26 patraṃ puṣpaṃ phalaṃ toyaṃ yo me bhaktyā prayacchati&lt;br&gt;    tad ahaṃ bhaktyupahṛtam aśnāmi prayatātmanaḥ ||  26.  Ha valaki szeretettel és odaadással áldoz Nekem egy levelet, egy virágot, egy gyümölcsöt vagy egy kevés vizet, Én elfogadom azt.
|-
|  27 यत करॊषि यथ अश्नासि यज जुहॊषि थथासि यत&lt;br&gt;     यत तपस्यसि कौन्तेय तत कुरुष्व मथर्पणम ||  27 yat karoṣi yad aśnāsi yaj juhoṣi dadāsi yat&lt;br&gt;    yat tapasyasi kaunteya tat kuruṣva madarpaṇam ||  27.  Óh, Kuntí fia, ajánld fel Nekem mindazt, amit cselekszel, eszel, felajánlasz vagy elajándékozol, valamennyi vezekléseddel együtt!
|-
|  28 शुभाशुभफलैर एवं मॊक्ष्यसे कर्मबन्धनैः&lt;br&gt;     संन्यासयॊगयुक्तात्मा विमुक्तॊ माम उपैष्यसि ||  28 śubhāśubhaphalair evaṃ mokṣyase karmabandhanaiḥ&lt;br&gt;    saṃnyāsayogayuktātmā vimukto mām upaiṣyasi ||  28.  Ily módon megszabadulsz a tettekhez fűző kötelékektől, s annak kedvező és kedvezőtlen eredményeitől. A lemondás ezen elvével elmédet Rám szögezve felszabadulsz, s eljutsz Hozzám.
|-
|  29 समॊ ऽहं सर्वभूतेषु न मे थवेष्यॊ ऽसति न परियः&lt;br&gt;     ये भजन्ति तु मां भक्त्या मयि ते तेषु चाप्य अहम ||  29 samo 'haṃ sarvabhūteṣu na me dveṣyo 'sti na priyaḥ&lt;br&gt;    ye bhajanti tu māṃ bhaktyā mayi te teṣu cāpy aham ||  29.  Én senkire sem irigykedem, és olyan sincs, akivel szemben elfogult lennék — mindenkivel egyenlően bánok. De aki odaadással szolgál Engem, az a barátom, Bennem van, s Én is a barátja vagyok.
|-
|  30 अपि चेत सुथुराचारॊ भजते माम अनन्यभाक&lt;br&gt;     साधुर एव स मन्तव्यः सम्यग वयवसितॊ हि सः ||  30 api cet sudurācāro bhajate mām ananyabhāk&lt;br&gt;    sādhur eva sa mantavyaḥ samyag vyavasito hi saḥ ||  30.  Még ha valaki a legszörnyűbb tettet követi is el, ha odaadó szolgálatot végez, szentnek kell tekinteni, mert eltökéltsége a helyes irányba vezeti.
|-
|  31 कषिप्रं भवति धर्मात्मा शश्वच्छान्तिं निगच्छति&lt;br&gt;     कौन्तेय परतिजानीहि न मे भक्तः परणश्यति ||  31 kṣipraṃ bhavati dharmātmā śaśvacchāntiṃ nigacchati&lt;br&gt;    kaunteya pratijānīhi na me bhaktaḥ praṇaśyati ||  31.  Hamarosan tisztességessé válik és maradandó békét ér el. Óh, Kuntí fia, hirdesd bátran: az Én hívem nem vész el soha!
|-
|  32 मां हि पार्द वयपाश्रित्य ये ऽपि सयुः पापयॊनयः&lt;br&gt;     सत्रियॊ वैश्यास तदा शूथ्रास ते ऽपि यान्ति परां गतिम ||  32 māṃ hi pārtha vyapāśritya ye 'pi syuḥ pāpayonayaḥ&lt;br&gt;    striyo vaiśyās tathā śūdrās te 'pi yānti parāṃ gatim ||  32.  Óh, Prithá fia! Aki Nálam keres menedéket, az még ha alacsony sorban született is — nő, vaisja  kereskedő  vagy súdra  munkás  —, elérheti a legfelsőbb célt.
|-
|  33 किं पुनर बराह्मणाः पुण्या भक्ता राजर्षयस तदा&lt;br&gt;     अनित्यम असुखं लॊकम इमं पराप्य भजस्व माम ||  33 kiṃ punar brāhmaṇāḥ puṇyā bhaktā rājarṣayas tathā&lt;br&gt;    anityam asukhaṃ lokam imaṃ prāpya bhajasva mām ||  33.  S mennyivel inkább igaz ez a jámbor bráhmanák, a bhakták és a szent királyok esetében! Ezért hát ebbe az ideiglenes és nyomorúságos világba kerülve szolgálj Engem szeretettel!
|-
|  34 मन्मना भव मथ्भक्तॊ मथ्याजी मां नमस्कुरु&lt;br&gt;     माम एवैष्यसि युक्त्वैवम आत्मानं मत्परायणः&lt;br&gt;  ||  34 manmanā bhava madbhakto madyājī māṃ namaskuru&lt;br&gt;    mām evaiṣyasi yuktvaivam ātmānaṃ matparāyaṇaḥ&lt;br&gt; ||  34.  Gondolj mindig Rám, légy bhaktám, ajánld hódolatodat Nekem, és imádj Engem! Ha teljesen elmélyülsz Bennem, biztosan eljutsz Hozzám.
|}
== Tizedik fejezet - Az Abszolút fensége==
{| {{sztbg}}
|  1 शरीभगवान उवाच&lt;br&gt;      भूय एव महाबाहॊ शृणु मे परमं वचः&lt;br&gt;      यत ते ऽहं परीयमाणाय वक्ष्यामि हितकाम्यया ||  1 śrībhagavān uvāca&lt;br&gt;     bhūya eva mahābāho śṛṇu me paramaṃ vacaḥ&lt;br&gt;     yat te 'haṃ prīyamāṇāya vakṣyāmi hitakāmyayā ||  1.  Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így szólt: Óh, erős karú Ardzsuna, figyelj ismét szavaimra! Mivel kedves barátom vagy, a te érdekedben most tovább tanítalak, s átadom neked azt a tudást, ami magasabb rendű mindannál, amit eddig elmondtam.
|-
|  2 न मे विथुः सुरगणाः परभवं न महर्षयः&lt;br&gt;      अहम आथिर हि थेवानां महर्षीणां च सर्वशः ||  2 na me viduḥ suragaṇāḥ prabhavaṃ na maharṣayaḥ&lt;br&gt;     aham ādir hi devānāṃ maharṣīṇāṃ ca sarvaśaḥ ||  2.  Sem a félistenek serege, sem a kiváló szentek nem ismerik származásomat és fenségemet, mert Én vagyok mindnyájuk eredete minden tekintetben.
|-
|  3 यॊ माम अजम अनाथिं च वेत्ति लॊकमहेश्वरम&lt;br&gt;      असंमूढः स मर्त्येषु सर्वपापैः परमुच्यते ||  3 yo mām ajam anādiṃ ca vetti lokamaheśvaram&lt;br&gt;     asaṃmūḍhaḥ sa martyeṣu sarvapāpaiḥ pramucyate ||  3.  Ő, aki nincs illúzióban, aki Engem megszületetlennek, kezdet nélkülinek és az összes világ Legfelsőbb Urának ismer — egyedül ő mentes minden bűntől.
|-
|  4 बुथ्धिर जञानम असंमॊहः कषमा सत्यं थमः शमः&lt;br&gt;      सुखं थुःखं भवॊ ऽभावॊ भयं चाभयम एव च ||  4 buddhir jñānam asaṃmohaḥ kṣamā satyaṃ damaḥ śamaḥ&lt;br&gt;     sukhaṃ duḥkhaṃ bhavo 'bhāvo bhayaṃ cābhayam eva ca ||  4.-5.  Értelem, tudás, mentesség a kétségtől és a tévhittől, megbocsátás, igazmondás, az érzékek szabályozása, az elme szabályozása, boldogság és szenvedés, születés, halál, félelem, félelemnélküliség, erőszakmentesség, kiegyensúlyozottság, elégedettség, vezeklés, adományozás, hírnév és szégyen — egyedül Tőlem származnak az élőlények e tulajdonságai.
|-
|  5 अहिंसा समता तुष्टिस तपॊ थानं यशॊ ऽयशः&lt;br&gt;      भवन्ति भावा भूतानां मत्त एव पृदग्विधाः ||  5 ahiṃsā samatā tuṣṭis tapo dānaṃ yaśo 'yaśaḥ&lt;br&gt;     bhavanti bhāvā bhūtānāṃ matta eva pṛthagvidhāḥ || 
|-
|  6 महर्षयः सप्त पूर्वे चत्वारॊ मनवस तदा&lt;br&gt;      मथ्भावा मानसा जाता येषां लॊक इमाः परजाः ||  6 maharṣayaḥ sapta pūrve catvāro manavas tathā&lt;br&gt;     madbhāvā mānasā jātā yeṣāṃ loka imāḥ prajāḥ ||  6.  A hét nagy bölcs, előzőleg pedig másik négy tudós, valamint a Manuk  az emberiség ősnemzői  Belőlem, az Én elmémből születtek, s a különféle bolygókat benépesítő élőlények mind tőlük származnak.
|-
|  7 एतां विभूतिं यॊगं च मम यॊ वेत्ति तत्त्वतः&lt;br&gt;      सॊ ऽविकम्पेन यॊगेन युज्यते नात्र संशयः ||  7 etāṃ vibhūtiṃ yogaṃ ca mama yo vetti tattvataḥ&lt;br&gt;     so 'vikampena yogena yujyate nātra saṃśayaḥ ||  7.  Aki igazán ismeri e fenségemet és misztikus hatalmamat, az tiszta odaadó szolgálatba fog — ehhez semmi kétség sem fér.
|-
|  8 अहं सर्वस्य परभवॊ मत्तः सर्वं परवर्तते&lt;br&gt;      इति मत्वा भजन्ते मां बुधा भावसमन्विताः ||  8 ahaṃ sarvasya prabhavo mattaḥ sarvaṃ pravartate&lt;br&gt;     iti matvā bhajante māṃ budhā bhāvasamanvitāḥ ||  8.  Én vagyok az eredete a lelki és az anyagi világnak, minden Belőlem árad. A bölcsek, akik tudva tudják ezt, odaadóan szolgálnak és teljes szívből imádnak Engem.
|-
|  9 मच्चित्ता मथ्गतप्राणा बॊधयन्तः परस्परम&lt;br&gt;      कदयन्तश च मां नित्यं तुष्यन्ति च रमन्ति च ||  9 maccittā madgataprāṇā bodhayantaḥ parasparam&lt;br&gt;     kathayantaś ca māṃ nityaṃ tuṣyanti ca ramanti ca ||  9.  Tiszta híveim gondolatai Bennem lakoznak, életüket teljesen az Én szolgálatomnak szentelték. Nagy örömet és elégedettséget éreznek ők, amikor felvilágosítják egymást, és Rólam beszélgetnek.
|-
|  10 तेषां सततयुक्तानां भजतां परीतिपूर्वकम&lt;br&gt;     थथामि बुथ्धियॊगं तं येन माम उपयान्ति ते ||  10 teṣāṃ satatayuktānāṃ bhajatāṃ prītipūrvakam&lt;br&gt;    dadāmi buddhiyogaṃ taṃ yena mām upayānti te ||  10.  Akik szüntelen odaadással és szeretettel szolgálnak Engem, azoknak megadom azt az értelmet, amellyel eljuthatnak Hozzám.
|-
|  11 तेषाम एवानुकम्पार्दम अहम अज्ञानजं तमः&lt;br&gt;     नाशयाम्य आत्मभावस्दॊ जञानथीपेन भास्वता ||  11 teṣām evānukampārtham aham ajñānajaṃ tamaḥ&lt;br&gt;    nāśayāmy ātmabhāvastho jñānadīpena bhāsvatā ||  11.  Különleges kegyemből Én, aki szívükben lakozom, a tudás fénylő lámpásával szétoszlatom a tudatlanságból származó sötétséget.
|-
|  12 अर्जुन उवाच&lt;br&gt;     परं बरह्म परं धाम पवित्रं परमं भवान&lt;br&gt;     पुरुषं शाश्वतं थिव्यम आथिथेवम अजं विभुम ||  12 arjuna uvāca&lt;br&gt;    paraṃ brahma paraṃ dhāma pavitraṃ paramaṃ bhavān&lt;br&gt;    puruṣaṃ śāśvataṃ divyam ādidevam ajaṃ vibhum ||  12.-13.  Ardzsuna így szólt: Te vagy az Istenség Legfelsőbb Személyisége, a legvégső hajlék, a legtisztább, az Abszolút Igazság. Te vagy az örök, transzcendentális és eredeti személy, a megszületetlen, a leghatalmasabb. Nárada, Aszita, Dévala és Vjásza, valamint minden más nagy bölcs megerősíti ezt az igazságot Rólad, és most Te Magad is ezt mondod nekem.
|-
|  13 आहुस तवाम ऋषयः सर्वे थेवर्षिर नारथस तदा&lt;br&gt;     असितॊ थेवलॊ वयासः सवयं चैव बरवीषि मे ||  13 āhus tvām ṛṣayaḥ sarve devarṣir nāradas tathā&lt;br&gt;    asito devalo vyāsaḥ svayaṃ caiva bravīṣi me || 
|-
|  14 सर्वम एतथ ऋतं मन्ये यन मां वथसि केशव&lt;br&gt;     न हि ते भगवन वयक्तिं विथुर थेवा न थानवाः ||  14 sarvam etad ṛtaṃ manye yan māṃ vadasi keśava&lt;br&gt;    na hi te bhagavan vyaktiṃ vidur devā na dānavāḥ ||  14.  Óh, Krisna, teljes igazságként fogadom el mindazt, amit elmondtál! Sem a félistenek, sem a démonok nem érthetik meg személyiségedet, óh, Uram!
|-
|  15 सवयम एवात्मनात्मानं वेत्द तवं पुरुषॊत्तम&lt;br&gt;     भूतभावन भूतेश थेवथेव जगत्पते ||  15 svayam evātmanātmānaṃ vettha tvaṃ puruṣottama&lt;br&gt;    bhūtabhāvana bhūteśa devadeva jagatpate ||  15.  Bizony egyedül csak Te ismered Magad belső energiád által, óh, Legfelsőbb Személy, mindenek eredete, minden lény Ura, istenek Istene, világegyetem Ura!
|-
|  16 वक्तुम अर्हस्य अशेषेण थिव्या हय आत्मविभूतयः&lt;br&gt;     याभिर विभूतिभिर लॊकान इमांस तवं वयाप्य तिष्ठसि ||  16 vaktum arhasy aśeṣeṇa divyā hy ātmavibhūtayaḥ&lt;br&gt;    yābhir vibhūtibhir lokān imāṃs tvaṃ vyāpya tiṣṭhasi ||  16.  Kérlek, beszélj nekem részletesen isteni fenségedről, amely által áthatod e világok mindegyikét!
|-
|  17 कदं विथ्याम अहं यॊगिंस तवां सथा परिचिन्तयन&lt;br&gt;     केषु केषु च भावेषु चिन्त्यॊ ऽसि भगवन मया ||  17 kathaṃ vidyām ahaṃ yogiṃs tvāṃ sadā paricintayan&lt;br&gt;    keṣu keṣu ca bhāveṣu cintyo 'si bhagavan mayā ||  17.  Óh, Krisna, óh, Legfelsőbb Misztikus, hogyan gondolhatok állandóan Rád, és hogyan ismerhetlek meg Téged? Óh, Istenség Legfelsőbb Személyisége, milyen formákban emlékezzek Rád?
|-
|  18 विस्तरेणात्मनॊ यॊगं विभूतिं च जनार्थन&lt;br&gt;     भूयः कदय तृप्तिर हि शृण्वतॊ नास्ति मे ऽमृतम ||  18 vistareṇātmano yogaṃ vibhūtiṃ ca janārdana&lt;br&gt;    bhūyaḥ kathaya tṛptir hi śṛṇvato nāsti me 'mṛtam ||  18.  Óh, Janárdana, kérlek, beszélj még egyszer részletesen fenséged misztikus hatalmáról! Sohasem fáradok bele, ha Rólad hallhatok, mert minél többet hallom nektári szavaid, annál jobban vágyom megízlelni őket.
|-
|  19 शरीभगवान उवाच&lt;br&gt;     हन्त ते कदयिष्यामि थिव्या हय आत्मविभूतयः&lt;br&gt;     पराधान्यतः कुरुश्रेष्ठ नास्त्य अन्तॊ विस्तरस्य मे ||  19 śrībhagavān uvāca&lt;br&gt;    hanta te kathayiṣyāmi divyā hy ātmavibhūtayaḥ&lt;br&gt;    prādhānyataḥ kuruśreṣṭha nāsty anto vistarasya me ||  19.  Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így szólt: Jól van, beszélek neked, óh, Ardzsuna, csodálatos megnyilvánulásaimról, de csak a legfontosabbakról, mert fenségemnek nincsen határa.
|-
|  20 अहम आत्मा गुडाकेश सर्वभूताशयस्दितः&lt;br&gt;     अहम आथिश च मध्यं च भूतानाम अन्त एव च ||  20 aham ātmā guḍākeśa sarvabhūtāśayasthitaḥ&lt;br&gt;    aham ādiś ca madhyaṃ ca bhūtānām anta eva ca ||  20.  Óh, Ardzsuna! Én vagyok a Felsőlélek, aki ott lakozik minden élőlény szívében. Én vagyok minden lény kezdete, közepe és vége.
|-
|  21 आथित्यानाम अहं विष्णुर जयॊतिषां रविर अंशुमान&lt;br&gt;     मरीचिर मरुताम अस्मि नक्षत्राणाम अहं शशी ||  21 ādityānām ahaṃ viṣṇur jyotiṣāṃ ravir aṃśumān&lt;br&gt;    marīcir marutām asmi nakṣatrāṇām ahaṃ śaśī ||  21.  Az áditják közül Visnu, a fények közül a ragyogó Nap, a marutok közül Marícsi, a csillagok közül pedig a Hold vagyok.
|-
|  22 वेथानां सामवेथॊ ऽसमि थेवानाम अस्मि वासवः&lt;br&gt;     इन्थ्रियाणां मनश चास्मि भूतानाम अस्मि चेतना ||  22 vedānāṃ sāmavedo 'smi devānām asmi vāsavaḥ&lt;br&gt;    indriyāṇāṃ manaś cāsmi bhūtānām asmi cetanā ||  22.  A Védák közül a Száma Véda, a félistenek közül Indra, a mennyek királya, az érzékek közül pedig az elme vagyok, s Én vagyok az életerő  a tudat  minden élőlényben.
|-
|  23 रुथ्राणां शंकरश चास्मि वित्तेशॊ यक्षरक्षसाम&lt;br&gt;     वसूनां पावकश चास्मि मेरुः शिखरिणाम अहम ||  23 rudrāṇāṃ śaṃkaraś cāsmi vitteśo yakṣarakṣasām&lt;br&gt;    vasūnāṃ pāvakaś cāsmi meruḥ śikhariṇām aham ||  23.  A rudrák közül az Úr Siva, a jaksák és ráksaszák közül a vagyon ura  Kuvéra , a vaszuk közül a tűz  Agni , a hegyek közül pedig Méru vagyok.
|-
|  24 पुरॊधसां च मुख्यं मां विथ्धि पार्द बृहस्पतिम&lt;br&gt;     सेनानीनाम अहं सकन्थः सरसाम अस्मि सागरः ||  24 purodhasāṃ ca mukhyaṃ māṃ viddhi pārtha bṛhaspatim&lt;br&gt;    senānīnām ahaṃ skandaḥ sarasām asmi sāgaraḥ ||  24.  Óh, Ardzsuna, tudd meg, hogy a papok közül én vagyok a legfőbb, Brihaszpati. A hadvezérek közül Kártikéja, a vízgyűjtők közül pedig az óceán vagyok.
|-
|  25 महर्षीणां भृगुर अहं गिराम अस्म्य एकम अक्षरम&lt;br&gt;     यज्ञानां जपयज्ञॊ ऽसमि सदावराणां हिमालयः ||  25 maharṣīṇāṃ bhṛgur ahaṃ girām asmy ekam akṣaram&lt;br&gt;    yajñānāṃ japayajño 'smi sthāvarāṇāṃ himālayaḥ ||  25.  A nagy bölcsek közül Bhrigu, a hangvibrációk közül a transzcendentális om vagyok. Az áldozatok között a szent nevek éneklése  dzsapa , a mozdíthatatlan dolgok közül pedig a Himalája vagyok.
|-
|  26 अश्वत्दः सर्ववृक्षाणां थेवर्षीणां च नारथः&lt;br&gt;     गन्धर्वाणां चित्ररदः सिथ्धानां कपिलॊ मुनिः ||  26 aśvatthaḥ sarvavṛkṣāṇāṃ devarṣīṇāṃ ca nāradaḥ&lt;br&gt;    gandharvāṇāṃ citrarathaḥ siddhānāṃ kapilo muniḥ ||  26.  Valamennyi fa közül a banjan, a félistenek bölcsei közül Nárada, a gandharvák közül Citraratha, a tökéletes lények közül pedig a bölcs Kapila vagyok.
|-
|  27 उच्चैःश्रवसम अश्वानां विथ्धि माम अमृतॊथ्भवम&lt;br&gt;     ऐरावतं गजेन्थ्राणां नराणां च नराधिपम ||  27 uccaiḥśravasam aśvānāṃ viddhi mām amṛtodbhavam&lt;br&gt;    airāvataṃ gajendrāṇāṃ narāṇāṃ ca narādhipam ||  27.  Tudd meg, hogy a lovak közül a nektáróceán köpüléséből született Uccsaihsravá vagyok. A királyi elefántok közül Airávata, az emberek közül pedig a király vagyok.
|-
|  28 आयुधानाम अहं वज्रं धेनूनाम अस्मि कामधुक&lt;br&gt;     परजनश चास्मि कन्थर्पः सर्पाणाम अस्मि वासुकिः ||  28 āyudhānām ahaṃ vajraṃ dhenūnām asmi kāmadhuk&lt;br&gt;    prajanaś cāsmi kandarpaḥ sarpāṇām asmi vāsukiḥ ||  28.  A fegyverek közül a villám, a tehenek közül a surabhi, a nemzést okozók közül Kandarpa, a szerelem istene, a kígyók közül pedig Vászuki vagyok.
|-
|  29 अनन्तश चास्मि नागानां वरुणॊ याथसाम अहम&lt;br&gt;     पितॄणाम अर्यमा चास्मि यमः संयमताम अहम ||  29 anantaś cāsmi nāgānāṃ varuṇo yādasām aham&lt;br&gt;    pitṝṇām aryamā cāsmi yamaḥ saṃyamatām aham ||  29.  A sok-csuklyás Nágák közül Ananta, a vízi lények közül Varuna félisten, az eltávozott ősök közül Arjamá, s a törvényt végrehajtók közül Jama, a halál ura vagyok.
|-
|  30 परह्लाथश चास्मि थैत्यानां कालः कलयताम अहम&lt;br&gt;     मृगाणां च मृगेन्थ्रॊ ऽहं वैनतेयश च पक्षिणाम ||  30 prahlādaś cāsmi daityānāṃ kālaḥ kalayatām aham&lt;br&gt;    mṛgāṇāṃ ca mṛgendro 'haṃ vainateyaś ca pakṣiṇām ||  30.  A daitja démonok közül az odaadó Prahláda, a hódítók közül az idő, a vadállatok közül az oroszlán, a madarak közül pedig Garuda vagyok.
|-
|  31 पवनः पवताम अस्मि रामः शस्त्रभृताम अहम&lt;br&gt;     झषाणां मकरश चास्मि सरॊतसाम अस्मि जाह्नवी ||  31 pavanaḥ pavatām asmi rāmaḥ śastrabhṛtām aham&lt;br&gt;    jhaṣāṇāṃ makaraś cāsmi srotasām asmi jāhnavī ||  31.  A tisztító dolgok közül a szél, a fegyverforgatók közül Ráma, a halak közül a cápa, a folyóvizek közül pedig a Gangesz vagyok.
|-
|  32 सर्गाणाम आथिर अन्तश च मध्यं चैवाहम अर्जुन&lt;br&gt;     अध्यात्मविथ्या विथ्यानां वाथः परवथताम अहम ||  32 sargāṇām ādir antaś ca madhyaṃ caivāham arjuna&lt;br&gt;    adhyātmavidyā vidyānāṃ vādaḥ pravadatām aham ||  32.  Óh, Ardzsuna, valamennyi teremtésben Én vagyok a kezdet, a vég és a közép is! A tudományok közül az önvalóról szóló lelki tudomány, a logika művelői közül pedig a végső igazság vagyok.
|-
|  33 अक्षराणाम अकारॊ ऽसमि थवन्थ्वः सामासिकस्य च&lt;br&gt;     अहम एवाक्षयः कालॊ धाताहं विश्वतॊमुखः ||  33 akṣarāṇām akāro 'smi dvandvaḥ sāmāsikasya ca&lt;br&gt;    aham evākṣayaḥ kālo dhātāhaṃ viśvatomukhaḥ ||  33.  A betűk közül az &quot;a&quot;, az összetett szavakban pedig a kettős szó vagyok. Én vagyok a kimeríthetetlen idő is, s a teremtők közül Brahmá vagyok.
|-
|  34 मृत्युः सर्वहरश चाहम उथ्भवश च भविष्यताम&lt;br&gt;     कीर्तिः शरीर वाक च नारीणां समृतिर मेधा धृतिः कषमा ||  34 mṛtyuḥ sarvaharaś cāham udbhavaś ca bhaviṣyatām&lt;br&gt;    kīrtiḥ śrīr vāk ca nārīṇāṃ smṛtir medhā dhṛtiḥ kṣamā ||  34.  Én vagyok a mindent elpusztító halál, és a jövőben keletkező megnyilvánulások létrehozó elve. A nők közül hírnév, szerencse, finom beszéd, memória, értelem, állhatatosság és türelem vagyok.
|-
|  35 बृहत्साम तदा साम्नां गायत्री छन्थसाम अहम&lt;br&gt;     मासानां मार्गशीर्षॊ ऽहम ऋतूनां कुसुमाकरः ||  35 bṛhatsāma tathā sāmnāṃ gāyatrī chandasām aham&lt;br&gt;    māsānāṃ mārgaśīrṣo 'ham ṛtūnāṃ kusumākaraḥ ||  35.  A Száma Véda himnuszai közül a Brihat-száma vagyok, a versek közül pedig a Gájatrí. A hónapok közül Márgasírsa  november-december , az évszakok közül pedig a virágot fakasztó tavasz vagyok.
|-
|  36 थयूतं छलयताम अस्मि तेजस तेजस्विनाम अहम&lt;br&gt;     जयॊ ऽसमि वयवसायॊ ऽसमि सत्त्वं सत्त्ववताम अहम ||  36 dyūtaṃ chalayatām asmi tejas tejasvinām aham&lt;br&gt;    jayo 'smi vyavasāyo 'smi sattvaṃ sattvavatām aham ||  36.  A csalások közül a szerencsejáték, a ragyogók között a legragyogóbb vagyok, de Én vagyok a győzelem, a kaland és az erősek ereje is.
|-
|  37 वृष्णीनां वासुथेवॊ ऽसमि पाण्डवानां धनंजयः&lt;br&gt;     मुनीनाम अप्य अहं वयासः कवीनाम उशना कविः ||  37 vṛṣṇīnāṃ vāsudevo 'smi pāṇḍavānāṃ dhanaṃjayaḥ&lt;br&gt;    munīnām apy ahaṃ vyāsaḥ kavīnām uśanā kaviḥ ||  37.  Vrisni leszármazottjai közül Vászudéva, a Pándavák közül Ardzsuna, a bölcsek közül Vjásza, a nagy gondolkodók közül pedig Usaná vagyok.
|-
|  38 थण्डॊ थमयताम अस्मि नीतिर अस्मि जिगीषताम&lt;br&gt;     मौनं चैवास्मि गुह्यानां जञानं जञानवताम अहम ||  38 daṇḍo damayatām asmi nītir asmi jigīṣatām&lt;br&gt;    maunaṃ caivāsmi guhyānāṃ jñānaṃ jñānavatām aham ||  38.  A törvénytelenséget elfojtó eszközök közül a büntetés, a győzelemre vágyók között az erkölcs, a titkok közül a csend, a bölcsek között pedig a bölcsesség vagyok.
|-
|  39 यच चापि सर्वभूतानां बीजं तथ अहम अर्जुन&lt;br&gt;     न तथ अस्ति विना यत सयान मया भूतं चराचरम ||  39 yac cāpi sarvabhūtānāṃ bījaṃ tad aham arjuna&lt;br&gt;    na tad asti vinā yat syān mayā bhūtaṃ carācaram ||  39.  Óh, Ardzsuna, minden lét teremtő magja is Én vagyok! Nincsen olyan mozgó vagy mozdulatlan lény, ami létezhetne Nélkülem.
|-
|  40 नान्तॊ ऽसति मम थिव्यानां विभूतीनां परंतप&lt;br&gt;     एष तूथ्थेशतः परॊक्तॊ विभूतेर विस्तरॊ मया ||  40 nānto 'sti mama divyānāṃ vibhūtīnāṃ paraṃtapa&lt;br&gt;    eṣa tūddeśataḥ prokto vibhūter vistaro mayā ||  40.  Óh, ellenség hatalmas legyőzője, isteni megnyilvánulásaim végtelenek! Amit elmondtam neked, az csupán jelzi végtelen fenségemet.
|-
|  41 यथ यथ विभूतिमत सत्त्वं शरीमथ ऊर्जितम एव वा&lt;br&gt;     तत तथ एवावगच्छ तवं मम तेजॊ ऽंशसंभवम ||  41 yad yad vibhūtimat sattvaṃ śrīmad ūrjitam eva vā&lt;br&gt;    tat tad evāvagaccha tvaṃ mama tejo 'ṃśasaṃbhavam ||  41.  Tudd meg, hogy minden fenséges, gyönyörű és dicsőséges teremtmény pompám szikrájából születik csupán!
|-
|  42 अद वा बहुनैतेन किं जञातेन तवार्जुन&lt;br&gt;     विष्टभ्याहम इथं कृत्स्नम एकांशेन सदितॊ जगत&lt;br&gt;  ||  42 atha vā bahunaitena kiṃ jñātena tavārjuna&lt;br&gt;    viṣṭabhyāham idaṃ kṛtsnam ekāṃśena sthito jagat&lt;br&gt; ||  42.  De mire való ez a részletes tudomány, Ardzsuna? Énem parányi töredékével áthatom és fenntartom ezt az egész univerzumot.
|}
== Tizenegyedik fejezet - Az univerzális forma==
{| {{sztbg}}
|  1 अर्जुन उवाच&lt;br&gt;      मथनुग्रहाय परमं गुह्यम अध्यात्मसंज्ञितम&lt;br&gt;      यत तवयॊक्तं वचस तेन मॊहॊ ऽयं विगतॊ मम ||  1 arjuna uvāca&lt;br&gt;     madanugrahāya paramaṃ guhyam adhyātmasaṃjñitam&lt;br&gt;     yat tvayoktaṃ vacas tena moho 'yaṃ vigato mama ||  1.  Ardzsuna így szólt: Hallottam a legtitkosabb lelki témákról szóló tanításod, melyet kedvesen átadtál nekem, s illúzióm mostanra szertefoszlott.
|-
|  2 भवाप्ययौ हि भूतानां शरुतौ विस्तरशॊ मया&lt;br&gt;      तवत्तः कमलपत्राक्ष माहात्म्यम अपि चाव्ययम ||  2 bhavāpyayau hi bhūtānāṃ śrutau vistaraśo mayā&lt;br&gt;     tvattaḥ kamalapatrākṣa māhātmyam api cāvyayam ||  2.  Óh, lótuszszemű! Részletesen hallottam Tőled minden élőlény megjelenéséről és eltűnéséről, és megértettem kimeríthetetlen dicsőséged.
|-
|  3 एवम एतथ यदात्द तवम आत्मानं परमेश्वर&lt;br&gt;      थरष्टुम इच्छामि ते रूपम ऐश्वरं पुरुषॊत्तम ||  3 evam etad yathāttha tvam ātmānaṃ parameśvara&lt;br&gt;     draṣṭum icchāmi te rūpam aiśvaraṃ puruṣottama ||  3.  Óh, legkiválóbb személyiség, óh, legfelsőbb forma! Bár valódi helyzetedben látlak magam előtt, úgy, ahogyan beszéltél Magadról, mégis szeretném látni, miképpen hatoltál ebbe a kozmikus megnyilvánulásba. Látni szeretném azt a formád!
|-
|  4 मन्यसे यथि तच छक्यं मया थरष्टुम इति परभॊ&lt;br&gt;      यॊगेश्वर ततॊ मे तवं थर्शयात्मानम अव्ययम ||  4 manyase yadi tac chakyaṃ mayā draṣṭum iti prabho&lt;br&gt;     yogeśvara tato me tvaṃ darśayātmānam avyayam ||  4.  Óh, Uram, óh, minden misztikus hatalom mestere! Ha úgy gondolod, hogy képes vagyok meglátni kozmikus formádat, akkor kérlek, mutasd meg nekem azt a végtelen univerzális Éned!
|-
|  5 शरीभगवान उवाच&lt;br&gt;      पश्य मे पार्द रूपाणि शतशॊ ऽद सहस्रशः&lt;br&gt;      नानाविधानि थिव्यानि नानावर्णाकृतीनि च ||  5 śrībhagavān uvāca&lt;br&gt;     paśya me pārtha rūpāṇi śataśo 'tha sahasraśaḥ&lt;br&gt;     nānāvidhāni divyāni nānāvarṇākṛtīni ca ||  5.  Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így szólt: Kedves Ardzsunám, óh, Prithá fia, lásd hát fenségem, a sok százezernyi változó, isteni és sokszínű formát!
|-
|  6 पश्याथित्यान वसून रुथ्रान अश्विनौ मरुतस तदा&lt;br&gt;      बहून्य अथृष्टपूर्वाणि पश्याश्चर्याणि भारत ||  6 paśyādityān vasūn rudrān aśvinau marutas tathā&lt;br&gt;     bahūny adṛṣṭapūrvāṇi paśyāścaryāṇi bhārata ||  6.  Óh, Bháraták ékessége! Lásd hát az áditják, vaszuk, rudrák, az Asviní-kumárák és a többi félisten különféle megnyilvánulásait! Lásd a számtalan csodát, amit még senki sem látott ezelőtt, és soha nem hallott róluk!
|-
|  7 इहैकस्दं जगत कृत्स्नं पश्याथ्य सचराचरम&lt;br&gt;      मम थेहे गुडाकेश यच चान्यथ थरष्टुम इच्छसि ||  7 ihaikasthaṃ jagat kṛtsnaṃ paśyādya sacarācaram&lt;br&gt;     mama dehe guḍākeśa yac cānyad draṣṭum icchasi ||  7.  Óh, Ardzsuna, bármit is kívánj látni, azon nyomban megpillanthatod e testemben! Ez az univerzális forma képes megmutatni neked mindazt, amit most, s mindazt, amit majd a jövőben akarsz látni. Minden mozgó és mozdulatlan teljességében, egy helyen jelen van Benne.
|-
|  8 न तु मां शक्यसे थरष्टुम अनेनैव सवचक्षुषा&lt;br&gt;      थिव्यं थथामि ते चक्षुः पश्य मे यॊगम ऐश्वरम ||  8 na tu māṃ śakyase draṣṭum anenaiva svacakṣuṣā&lt;br&gt;     divyaṃ dadāmi te cakṣuḥ paśya me yogam aiśvaram ||  8.  Mostani szemeddel azonban nem láthatsz meg Engem — isteni szemet adok hát neked. Csak lásd misztikus fenségem!
|-
|  9 संजय उवाच&lt;br&gt;      एवम उक्त्वा ततॊ राजन महायॊगेश्वरॊ हरिः&lt;br&gt;      थर्शयाम आस पार्दाय परमं रूपम ऐश्वरम ||  9 saṃjaya uvāca&lt;br&gt;     evam uktvā tato rājan mahāyogeśvaro hariḥ&lt;br&gt;     darśayām āsa pārthāya paramaṃ rūpam aiśvaram ||  9.  Szanydzsaja mondta: Óh, király! Így szólt minden misztikus erő Legfelsőbb Ura, az Istenség Személyisége, majd feltárta Ardzsuna előtt univerzális formáját.
|-
|  10 अनेकवक्त्रनयनम अनेकाथ्भुतथर्शनम&lt;br&gt;     अनेकथिव्याभरणं थिव्यानेकॊथ्यतायुधम ||  10 anekavaktranayanam anekādbhutadarśanam&lt;br&gt;    anekadivyābharaṇaṃ divyānekodyatāyudham ||  10.-11.  Ardzsuna az univerzális formában végtelen sok szájat, végtelen sok szemet és végtelen sok csodálatos látomást pillantott meg. A formát számtalan mennyei ékesség díszítette, s isteni fegyvereit a magasba tartotta. Isteni virágfüzéreket és ruhákat viselt, teste balzsamoktól illatozott. Az egész csodálatos, ragyogó, végtelen és mindenhová kiterjedő volt.
|-
|  11 थिव्यमाल्याम्बरधरं थिव्यगन्धानुलेपनम&lt;br&gt;     सर्वाश्चर्यमयं थेवम अनन्तं विश्वतॊमुखम ||  11 divyamālyāmbaradharaṃ divyagandhānulepanam&lt;br&gt;    sarvāścaryamayaṃ devam anantaṃ viśvatomukham || 
|-
|  12 थिवि सूर्यसहस्रस्य भवेथ युगपथ उत्दिता&lt;br&gt;     यथि भाः सथृशी सा सयाथ भासस तस्य महात्मनः ||  12 divi sūryasahasrasya bhaved yugapad utthitā&lt;br&gt;    yadi bhāḥ sadṛśī sā syād bhāsas tasya mahātmanaḥ ||  12.  Ha ezer és ezer nap egyszerre lángolna fel az égen, az közelítené csak meg a Legfelsőbb Személy univerzális formájának ragyogását.
|-
|  13 तत्रैकस्दं जगत कृत्स्नं परविभक्तम अनेकधा&lt;br&gt;     अपश्यथ थेवथेवस्य शरीरे पाण्डवस तथा ||  13 tatraikasthaṃ jagat kṛtsnaṃ pravibhaktam anekadhā&lt;br&gt;    apaśyad devadevasya śarīre pāṇḍavas tadā ||  13.  Ekkor Ardzsuna az Úr univerzális formájában megláthatta a világegyetem sok ezer részre osztott, mégis egy helyen megjelenő, végtelen kiterjedéseit.
|-
|  14 ततः स विस्मयाविष्टॊ हृष्टरॊमा धनंजयः&lt;br&gt;     परणम्य शिरसा थेवं कृताञ्जलिर अभाषत ||  14 tataḥ sa vismayāviṣṭo hṛṣṭaromā dhanaṃjayaḥ&lt;br&gt;    praṇamya śirasā devaṃ kṛtāñjalir abhāṣata ||  14.  Ardzsuna zavarodottan, döbbenettel hajtotta meg fejét, hogy hódolatát ajánlja, s testét borzongás járta át. Aztán összetett kezekkel imádkozni kezdett a Legfelsőbb Úrhoz.
|-
|  15 अर्जुन उवाच&lt;br&gt;     पश्यामि थेवांस तव थेव थेहे; सर्वांस तदा भूतविशेषसंघान&lt;br&gt;     बरह्माणम ईशं कमलासनस्दम; ऋषींश च सर्वान उरगांश च थिव्यान ||  15 arjuna uvāca&lt;br&gt;    paśyāmi devāṃs tava deva dehe; sarvāṃs tathā bhūtaviśeṣasaṃghān&lt;br&gt;    brahmāṇam īśaṃ kamalāsanastham; ṛṣīṃś ca sarvān uragāṃś ca divyān ||  15.  Ardzsuna szólt: Kedves Uram, óh, Krisna! Testedben látom egybegyűlve mind a félisteneket és a különféle élőlényeket. Látom Brahmát, amint a lótuszvirágon ül, és látom az Úr Sivát, valamennyi bölccsel és isteni kígyóval együtt.
|-
|  16 अनेकबाहूथरवक्त्रनेत्रं; पश्यामि तवा सर्वतॊ ऽनन्तरूपम&lt;br&gt;     नान्तं न मध्यं न पुनस तवाथिं; पश्यामि विश्वेश्वर विश्वरूप ||  16 anekabāhūdaravaktranetraṃ; paśyāmi tvā sarvato 'nantarūpam&lt;br&gt;    nāntaṃ na madhyaṃ na punas tavādiṃ; paśyāmi viśveśvara viśvarūpa ||  16.  Óh, univerzum Ura, óh, univerzális forma, testedben tengernyi kart, hasat, szájat és szemet látok, melyek mindenhová kiterjednek, határtalanul! Sem véget, sem közepet, sem kezdetet nem látok Benned.
|-
|  17 किरीटिनं गथिनं चक्रिणं च; तेजॊराशिं सर्वतॊ थीप्तिमन्तम&lt;br&gt;     पश्यामि तवां थुर्निरीक्ष्यं समन्ताथ; थीप्तानलार्कथ्युतिम अप्रमेयम ||  17 kirīṭinaṃ gadinaṃ cakriṇaṃ ca; tejorāśiṃ sarvato dīptimantam&lt;br&gt;    paśyāmi tvāṃ durnirīkṣyaṃ samantād; dīptānalārkadyutim aprameyam ||  17.  Nehéz formádra pillantani, melynek vakító ragyogása minden irányba kiterjed, s olyan, mint a lángoló tűz vagy a nap mérhetetlen sugárzása. Mégis mindenhol e ragyogó formádat látom, melyet különféle koronák, buzogányok és cakrák ékesítenek.
|-
|  18 तवम अक्षरं परमं वेथितव्यं; तवम अस्य विश्वस्य परं निधानम&lt;br&gt;     तवम अव्ययः शाश्वतधर्मगॊप्ता; सनातनस तवं पुरुषॊ मतॊ मे ||  18 tvam akṣaraṃ paramaṃ veditavyaṃ; tvam asya viśvasya paraṃ nidhānam&lt;br&gt;    tvam avyayaḥ śāśvatadharmagoptā; sanātanas tvaṃ puruṣo mato me ||  18.  Te vagy a legfelső, legfőbb cél, s az egész univerzum végső nyugvóhelye. Kimeríthetetlen vagy, a legősibb, s Te vagy az örök vallás fenntartója, az Istenség Személyisége. Ez az én véleményem.
|-
|  19 अनाथिमध्यान्तम अनन्तवीर्यम; अनन्तबाहुं शशिसूर्यनेत्रम&lt;br&gt;     पश्यामि तवां थीप्तहुताशवक्त्रं; सवतेजसा विश्वम इथं तपन्तम ||  19 anādimadhyāntam anantavīryam; anantabāhuṃ śaśisūryanetram&lt;br&gt;    paśyāmi tvāṃ dīptahutāśavaktraṃ; svatejasā viśvam idaṃ tapantam ||  19.  Kezdet, közép és vég nélküli vagy, s dicsőséged határtalan. Számtalan karod van, s a Nap és a Hold a szemeid. Látom, amint szádból izzó láng tör elő, és sugaraid az egész univerzumot perzselik.
|-
|  20 थयावापृदिव्यॊर इथम अन्तरं हि; वयाप्तं तवयैकेन थिशश च सर्वाः&lt;br&gt;     थृष्ट्वाथ्भुतं रूपम इथं तवॊग्रं; लॊकत्रयं परव्यदितं महात्मन ||  20 dyāvāpṛthivyor idam antaraṃ hi; vyāptaṃ tvayaikena diśaś ca sarvāḥ&lt;br&gt;    dṛṣṭvādbhutaṃ rūpam idaṃ tavograṃ; lokatrayaṃ pravyathitaṃ mahātman ||  20.  Noha egyetlen vagy, szétáradsz az égben, a bolygókon és a köztük lévő űrben. Óh, hatalmas! Csodálatos és félelmetes formád látványa minden bolygórendszerben nyugtalanságot okoz.
|-
|  21 अमी हि तवा सुरसंघा विशन्ति; के चिथ भीताः पराञ्जलयॊ गृणन्ति&lt;br&gt;     सवस्तीत्य उक्त्वा महर्षिसिथ्धसंघाः; सतुवन्ति तवां सतुतिभिः पुष्कलाभिः ||  21 amī hi tvā surasaṃghā viśanti; ke cid bhītāḥ prāñjalayo gṛṇanti&lt;br&gt;    svastīty uktvā maharṣisiddhasaṃghāḥ; stuvanti tvāṃ stutibhiḥ puṣkalābhiḥ ||  21.  A félistenek seregei meghódolnak Előtted, s testedbe áramlanak. Néhányan szörnyű félelmükben összetett kézzel imáikat ajánlják Neked. &quot;Békesség!&quot; — kiáltanak a nagy bölcsek és a tökéletes lények seregei, s a Védák himnuszait zengve imádkoznak Hozzád.
|-
|  22 रुथ्राथित्या वसवॊ ये च साध्या; विश्वे ऽशविनौ मरुतश चॊष्मपाश च&lt;br&gt;     गन्धर्वयक्षासुरसिथ्धसंघा; वीक्षन्ते तवां विस्मिताश चैव सर्वे ||  22 rudrādityā vasavo ye ca sādhyā; viśve 'śvinau marutaś coṣmapāś ca&lt;br&gt;    gandharvayakṣāsurasiddhasaṃghā; vīkṣante tvāṃ vismitāś caiva sarve ||  22.  Csodálattal látnak Téged az Úr Siva különféle megnyilvánulásai, az ádityák, a vasuk, a sádhyák, a visvedevák, a két Asví, a marutok, az ősatyák, a gandharvák, a yaksák, az asurák és a tökéletessé vált félistenek.
|-
|  23 रूपं महत ते बहुवक्त्रनेत्रं; महाबाहॊ बहुबाहूरुपाथम&lt;br&gt;     बहूथरं बहुथंष्ट्राकरालं; थृष्ट्वा लॊकाः परव्यदितास तदाहम ||  23 rūpaṃ mahat te bahuvaktranetraṃ; mahābāho bahubāhūrupādam&lt;br&gt;    bahūdaraṃ bahudaṃṣṭrākarālaṃ; dṛṣṭvā lokāḥ pravyathitās tathāham ||  23.  Óh, erős karú! A bolygók félistenei zaklatottan szemlélik hatalmas formád, számtalan arcod, szemed, karod, combod, lábad, hasad és rettenetes fogaid. Én is megdöbbentem, akárcsak ők.
|-
|  24 नभःस्पृशं थीप्तम अनेकवर्णं; वयात्ताननं थीप्तविशालनेत्रम&lt;br&gt;     थृष्ट्वा हि तवां परव्यदितान्तरात्मा; धृतिं न विन्थामि शमं च विष्णॊ ||  24 nabhaḥspṛśaṃ dīptam anekavarṇaṃ; vyāttānanaṃ dīptaviśālanetram&lt;br&gt;    dṛṣṭvā hi tvāṃ pravyathitāntarātmā; dhṛtiṃ na vindāmi śamaṃ ca viṣṇo ||  24.  Óh, mindent átható Visnu! Az eget betöltő ragyogó színeid, tátott szájaid, valamint hatalmas, izzó szemeid láttán elmémet félelem tölti el. Nem vagyok képes tovább megőrizni rendíthetetlenségemet és elmém egyensúlyát.
|-
|  25 थंष्ट्राकरालानि च ते मुखानि; थृष्ट्वैव कालानलसंनिभानि&lt;br&gt;     थिशॊ न जाने न लभे च शर्म; परसीथ थेवेश जगन्निवास ||  25 daṃṣṭrākarālāni ca te mukhāni; dṛṣṭvaiva kālānalasaṃnibhāni&lt;br&gt;    diśo na jāne na labhe ca śarma; prasīda deveśa jagannivāsa ||  25.  Óh, urak Ura, óh, világok menedéke, kérlek, légy kegyes hozzám! Lángoló halotti arcaid és félelmetes fogaid látványa elűzte lelki békémet. Bármerre nézek, zavarodottság lesz úrrá rajtam.
|-
|  26 अमी च तवां धृतराष्ट्रस्य पुत्राः; सर्वे सहैवावनिपालसंघैः&lt;br&gt;     भीष्मॊ थरॊणः सूतपुत्रस तदासौ; सहास्मथीयैर अपि यॊधमुख्यैः ||  26 amī ca tvāṃ dhṛtarāṣṭrasya putrāḥ; sarve sahaivāvanipālasaṃghaiḥ&lt;br&gt;    bhīṣmo droṇaḥ sūtaputras tathāsau; sahāsmadīyair api yodhamukhyaiḥ ||  26.-27.  Dhritarástra minden fia, a velük szövetséges királyok, valamint Bhísma, Dróna, Karna és a mi kiváló harcosaink egytől egyig félelmetes szájadba özönlenek. Látom, amint némelyikük koponyája szétmorzsolódik fogaid között.
|-
|  27 वक्त्राणि ते तवरमाणा विशन्ति; थंष्ट्राकरालानि भयानकानि&lt;br&gt;     के चिथ विलग्ना थशनान्तरेषु; संथृश्यन्ते चूर्णितैर उत्तमाङ्गैः ||  27 vaktrāṇi te tvaramāṇā viśanti; daṃṣṭrākarālāni bhayānakāni&lt;br&gt;    ke cid vilagnā daśanāntareṣu; saṃdṛśyante cūrṇitair uttamāṅgaiḥ || 
|-
|  28 यदा नथीनां बहवॊ ऽमबुवेगाः; समुथ्रम एवाभिमुखा थरवन्ति&lt;br&gt;     तदा तवामी नरलॊकवीरा; विशन्ति वक्त्राण्य अभिविज्वलन्ति ||  28 yathā nadīnāṃ bahavo 'mbuvegāḥ; samudram evābhimukhā dravanti&lt;br&gt;    tathā tavāmī naralokavīrā; viśanti vaktrāṇy abhivijvalanti ||  28.  Mint a folyók hullámai az óceánba, úgy ömlenek e nagy harcosok lángolva szájaidba.
|-
|  29 यदा परथीप्तं जवलनं पतंगा; विशन्ति नाशाय समृथ्धवेगाः&lt;br&gt;     तदैव नाशाय विशन्ति लॊकास; तवापि वक्त्राणि समृथ्धवेगाः ||  29 yathā pradīptaṃ jvalanaṃ pataṃgā; viśanti nāśāya samṛddhavegāḥ&lt;br&gt;    tathaiva nāśāya viśanti lokās; tavāpi vaktrāṇi samṛddhavegāḥ ||  29.  Látom az embereket teljes sebességgel szájaidba rohanni, miként az éjjeli lepkék szállnak vesztükbe, a lángoló tűzbe.
|-
|  30 लेलिह्यसे गरसमानः समन्ताल; लॊकान समग्रान वथनैर जवलथ्भिः&lt;br&gt;     तेजॊभिर आपूर्य जगत समग्रं; भासस तवॊग्राः परतपन्ति विष्णॊ ||  30 lelihyase grasamānaḥ samantāl; lokān samagrān vadanair jvaladbhiḥ&lt;br&gt;    tejobhir āpūrya jagat samagraṃ; bhāsas tavogrāḥ pratapanti viṣṇo ||  30.  Óh, Visnu, látom, amint lángoló szájaiddal minden irányban elnyelsz mindenkit. Fényed beragyogja az egész univerzumot, s rettenetes, perzselő sugarakkal jelensz meg!
|-
|  31 आख्याहि मे कॊ भवान उग्ररूपॊ; नमॊ ऽसतु ते थेववर परसीथ&lt;br&gt;     विज्ञातुम इच्छामि भवन्तम आथ्यं; न हि परजानामि तव परवृत्तिम ||  31 ākhyāhi me ko bhavān ugrarūpo; namo 'stu te devavara prasīda&lt;br&gt;    vijñātum icchāmi bhavantam ādyaṃ; na hi prajānāmi tava pravṛttim ||  31.  Óh, urak Ura, félelmetes forma, kérlek, áruld el nekem, ki vagy! Hódolatom ajánlom Neked, s könyörgöm, légy kegyes hozzám! Te vagy az eredeti Úr, s én hallani szeretnék Rólad, mert nem ismerem küldetésed!
|-
|  32 शरीभगवान उवाच&lt;br&gt;     कालॊ ऽसमि लॊकक्षयकृत परवृथ्धॊ; लॊकान समाहर्तुम इह परवृत्तः&lt;br&gt;     ऋते ऽपि तवा न भविष्यन्ति सर्वे; ये ऽवस्दिताः परत्यनीकेषु यॊधाः ||  32 śrībhagavān uvāca&lt;br&gt;    kālo 'smi lokakṣayakṛt pravṛddho; lokān samāhartum iha pravṛttaḥ&lt;br&gt;    ṛte 'pi tvā na bhaviṣyanti sarve; ye 'vasthitāḥ pratyanīkeṣu yodhāḥ ||  32.  Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így szólt: Idő vagyok, világok hatalmas pusztítója. Azért jöttem, hogy megsemmisítsek minden embert. Rajtatok  a Pándavákon  kívül valamennyi harcos el fog esni, mindkét oldalon.
|-
|  33 तस्मात तवम उत्तिष्ठ यशॊ लभस्व; जित्वा शत्रून भुङ्क्ष्व राज्यं समृथ्धम&lt;br&gt;     मयैवैते निहताः पूर्वम एव; निमित्तमात्रं भव सव्यसाचिन ||  33 tasmāt tvam uttiṣṭha yaśo labhasva; jitvā śatrūn bhuṅkṣva rājyaṃ samṛddham&lt;br&gt;    mayaivaite nihatāḥ pūrvam eva; nimittamātraṃ bhava savyasācin ||  33.  Kelj fel hát! Készülj a harcra, és szerezz dicsőséget! Győzd le ellenségeid, s élvezd a virágzó királyságot! Óh, Szavjaszácsí, Én már halálra ítéltem őket, te csupán eszköz lehetsz a harcban.
|-
|  34 थरॊणं च भीष्मं च जयथ्रदं च; कर्णं तदान्यान अपि यॊधवीरान&lt;br&gt;     मया हतांस तवं जहि मा वयदिष्ठा; युध्यस्व जेतासि रणे सपत्नान ||  34 droṇaṃ ca bhīṣmaṃ ca jayadrathaṃ ca; karṇaṃ tathānyān api yodhavīrān&lt;br&gt;    mayā hatāṃs tvaṃ jahi mā vyathiṣṭhā; yudhyasva jetāsi raṇe sapatnān ||  34.  Drónát, Bhísmát, Dzsajadrathát, Karnát és a többi hatalmas vitézt már megsemmisítettem. Pusztítsd el hát őket, s ne aggódj miattuk! Csak harcolj, s a csatában győzedelmeskedni fogsz ellenségeid felett!
|-
|  35 संजय उवाच&lt;br&gt;     एतच छरुत्वा वचनं केशवस्य; कृताञ्जलिर वेपमानः किरीटी&lt;br&gt;     नमस्कृत्वा भूय एवाह कृष्णं; सगथ्गथं भीतभीतः परणम्य ||  35 saṃjaya uvāca&lt;br&gt;    etac chrutvā vacanaṃ keśavasya; kṛtāñjalir vepamānaḥ kirīṭī&lt;br&gt;    namaskṛtvā bhūya evāha kṛṣṇaṃ; sagadgadaṃ bhītabhītaḥ praṇamya ||  35.  Így szólt Szanydzsaja Dhritarástrához: Óh, király! Miután Ardzsuna hallotta e szavakat az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől, remegve, összetett kezekkel újra és újra hódolatát ajánlotta. Félelemmel telve, elcsukló hangon ekképpen szólt az Úr Krisnához:
|-
|  36 अर्जुन उवाच&lt;br&gt;     सदाने हृषीकेश तव परकीर्त्या; जगत परहृष्यत्य अनुरज्यते च&lt;br&gt;     रक्षांसि भीतानि थिशॊ थरवन्ति; सर्वे नमस्यन्ति च सिथ्धसंघाः ||  36 arjuna uvāca&lt;br&gt;    sthāne hṛṣīkeśa tava prakīrtyā; jagat prahṛṣyaty anurajyate ca&lt;br&gt;    rakṣāṃsi bhītāni diśo dravanti; sarve namasyanti ca siddhasaṃghāḥ ||  36.  Ardzsuna így szólt: Óh, érzékek Ura! Neved hallatán öröm tölti el a világot, s mindenki vonzódni kezd Hozzád. A tökéletessé vált lények tiszteletteljes hódolatukat ajánlják, ám a démonok félelmükben minden irányba menekülnek. Mindez így van rendjén.
|-
|  37 कस्माच च ते न नमेरन महात्मन; गरीयसे बरह्मणॊ ऽपय आथिकर्त्रे&lt;br&gt;     अनन्त थेवेश जगन्निवास; तवम अक्षरं सथ असत तत्परं यत ||  37 kasmāc ca te na nameran mahātman; garīyase brahmaṇo 'py ādikartre&lt;br&gt;    ananta deveśa jagannivāsa; tvam akṣaraṃ sad asat tatparaṃ yat ||  37.  Óh, leghatalmasabb, ki még Brahmánál is hatalmasabb vagy, Te vagy az eredeti teremtő! Miért ne ajánlják hát tiszteletteljes hódolatukat Neked? Óh, határtalan, istenek Istene, univerzum menedéke! Te vagy a legyőzhetetlen forrás, minden ok oka, aki transzcendentális ehhez az anyagi megnyilvánuláshoz képest.
|-
|  38 तवम आथिथेवः पुरुषः पुराणस; तवम अस्य विश्वस्य परं निधानम&lt;br&gt;     वेत्तासि वेथ्यं च परं च धाम; तवया ततं विश्वम अनन्तरूप ||  38 tvam ādidevaḥ puruṣaḥ purāṇas; tvam asya viśvasya paraṃ nidhānam&lt;br&gt;    vettāsi vedyaṃ ca paraṃ ca dhāma; tvayā tataṃ viśvam anantarūpa ||  38.  Te vagy az eredeti Istenség Személyisége, a legősibb, a megnyilvánult kozmikus világ végső szentélye. Tudsz mindent, s Te vagy mindaz, amit meg kell ismerni. Te vagy a legfelsőbb menedék, s felette állsz az anyagi kötőerőknek. Óh, határtalan forma, Te hatod át ezt az egész kozmikus megnyilvánulást!
|-
|  39 वायुर यमॊ ऽगनिर वरुणः शशाङ्कः; परजापतिस तवं परपितामहश च&lt;br&gt;     नमॊ नमस ते ऽसतु सहस्रकृत्वः; पुनश च भूयॊ ऽपि नमॊ नमस ते ||  39 vāyur yamo 'gnir varuṇaḥ śaśāṅkaḥ; prajāpatis tvaṃ prapitāmahaś ca&lt;br&gt;    namo namas te 'stu sahasrakṛtvaḥ; punaś ca bhūyo 'pi namo namas te ||  39.  Te vagy a levegő, és Te vagy a legfelsőbb irányító! Te vagy a tűz, a víz, és Te vagy a hold! Te vagy Brahmá, az első teremtett lény, és Te vagy a dédatya. Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom hát Neked újra meg újra — ezerszeresen!
|-
|  40 नमः पुरस्ताथ अद पृष्ठतस ते; नमॊ ऽसतु ते सर्वत एव सर्व&lt;br&gt;     अनन्तवीर्यामितविक्रमस तवं; सर्वं समाप्नॊषि ततॊ ऽसि सर्वः ||  40 namaḥ purastād atha pṛṣṭhatas te; namo 'stu te sarvata eva sarva&lt;br&gt;    anantavīryāmitavikramas tvaṃ; sarvaṃ samāpnoṣi tato 'si sarvaḥ ||  40.  Hódolatom ajánlom Neked elölről, hátulról és minden oldalról! Óh, kötetlen erő, Te vagy a korlátlan hatalom mestere! Mindent áthatóként Te vagy minden!
|-
|  41 सखेति मत्वा परसभं यथ उक्तं; हे कृष्ण हे याथव हे सखेति&lt;br&gt;     अजानता महिमानं तवेथं; मया परमाथात परणयेन वापि ||  41 sakheti matvā prasabhaṃ yad uktaṃ; he kṛṣṇa he yādava he sakheti&lt;br&gt;    ajānatā mahimānaṃ tavedaṃ; mayā pramādāt praṇayena vāpi ||  41.-42.  Nem tudtam dicsőségedről, s mivel barátomnak tekintettelek, így szólítottalak: &quot;Óh, Krisna!&quot;, &quot;Óh, Jádava!&quot;, &quot;Óh, barátom!&quot; Kérlek, nézd el, bármit is tettem őrültségemben vagy szeretetemben! Tréfálkozván sokszor voltam tiszteletlen Veled szemben, miközben együtt pihentünk, egy ágyon hevertünk, együtt ültünk vagy együtt ettünk, néha kettesben, néha pedig a többi barátunk előtt. Óh, csalhatatlan, kérlek, bocsásd meg minden vétkem!
|-
|  42 यच चावहासार्दम असत्कृतॊ ऽसि; विहारशय्यासनभॊजनेषु&lt;br&gt;     एकॊ ऽद वाप्य अच्युत तत्समक्षं; तत कषामये तवाम अहम अप्रमेयम ||  42 yac cāvahāsārtham asatkṛto 'si; vihāraśayyāsanabhojaneṣu&lt;br&gt;    eko 'tha vāpy acyuta tatsamakṣaṃ; tat kṣāmaye tvām aham aprameyam || 
|-
|  43 पितासि लॊकस्य चराचरस्य; तवम अस्य पूज्यश च गुरुर गरीयान&lt;br&gt;     न तवत्समॊ ऽसत्य अभ्यधिकः कुतॊ ऽनयॊ; लॊकत्रये ऽपय अप्रतिमप्रभाव ||  43 pitāsi lokasya carācarasya; tvam asya pūjyaś ca gurur garīyān&lt;br&gt;    na tvatsamo 'sty abhyadhikaḥ kuto 'nyo; lokatraye 'py apratimaprabhāva ||  43.  Te vagy az atyja a teljes kozmikus megnyilvánulásnak, minden mozgónak és mozdulatlannak. Te vagy a legfőbb imádandó, a legfelsőbb lelki tanítómester. Senki sem egyenrangú Veled, és senki sem válhat eggyé Veled. Óh, felmérhetetlen hatalom Ura, hogyan lehetne bárki is hatalmasabb Nálad a három világon belül?
|-
|  44 तस्मात परणम्य परणिधाय कायं; परसाथये तवाम अहम ईशम ईड्यम&lt;br&gt;     पितेव पुत्रस्य सखेव सख्युः; परियः परियायार्हसि थेव सॊढुम ||  44 tasmāt praṇamya praṇidhāya kāyaṃ; prasādaye tvām aham īśam īḍyam&lt;br&gt;    piteva putrasya sakheva sakhyuḥ; priyaḥ priyāyārhasi deva soḍhum ||  44.  Te vagy a Legfelsőbb Úr, aki minden élőlény számára imádandó. Leborulok hát, hogy tiszteletteljes hódolatomat ajánljam Neked, s hogy kegyedért esedezzem. Kérlek, nézd el, bármilyen hibát is követtem el Veled szemben, s légy türelmes hozzám, mint ahogy az apa tűri el fia szemtelenségét, barát a pajtásáét, feleség a kedveséét!
|-
|  45 अथृष्टपूर्वं हृषितॊ ऽसमि थृष्ट्वा; भयेन च परव्यदितं मनॊ मे&lt;br&gt;     तथ एव मे थर्शय थेव रूपं; परसीथ थेवेश जगन्निवास ||  45 adṛṣṭapūrvaṃ hṛṣito 'smi dṛṣṭvā; bhayena ca pravyathitaṃ mano me&lt;br&gt;    tad eva me darśaya deva rūpaṃ; prasīda deveśa jagannivāsa ||  45.  Boldog vagyok, hogy megpillanthattam ezt az univerzális formát, melyet sohasem láttam ezelőtt, de ugyanakkor félelem gyötri elmémet. Kérlek hát, részesíts kegyedben, s fedd fel ismét formádat, mint az Istenség Személyisége, óh, urak Ura, univerzum hajléka!
|-
|  46 किरीटिनं गथिनं चक्रहस्तम; इच्छामि तवां थरष्टुम अहं तदैव&lt;br&gt;     तेनैव रूपेण चतुर्भुजेन; सहस्रबाहॊ भव विश्वमूर्ते ||  46 kirīṭinaṃ gadinaṃ cakrahastam; icchāmi tvāṃ draṣṭum ahaṃ tathaiva&lt;br&gt;    tenaiva rūpeṇa caturbhujena; sahasrabāho bhava viśvamūrte ||  46.  Óh, univerzális forma, óh, ezer karú Úr, látni szeretnélek négykarú formádban, sisakkal fejeden, kezeidben buzogányt, cakrát, kagylókürtöt és lótuszvirágot tartva! Nagyon vágyom rá, hogy ebben a formádban megpillanthassalak!
|-
|  47 शरीभगवान उवाच&lt;br&gt;     मया परसन्नेन तवार्जुनेथं; रूपं परं थर्शितम आत्मयॊगात&lt;br&gt;     तेजॊमयं विश्वम अनन्तम; आथ्यं यन मे तवथन्येन न थृष्टपूर्वम ||  47 śrībhagavān uvāca&lt;br&gt;    mayā prasannena tavārjunedaṃ; rūpaṃ paraṃ darśitam ātmayogāt&lt;br&gt;    tejomayaṃ viśvam anantam; ādyaṃ yan me tvadanyena na dṛṣṭapūrvam ||  47.  Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így szólt: Kedves Ardzsunám! Boldogan mutattam meg neked belső energiámon keresztül ezt az anyagi világban létező legfelsőbb univerzális formát. Előtted még senki sem látta ezt a végtelen, vakítóan ragyogó, eredeti formát.
|-
|  48 न वेथ यज्ञाध्ययनैर न थानैर; न च करियाभिर न तपॊभिर उग्रैः&lt;br&gt;     एवंरूपः शक्य अहं नृलॊके; थरष्टुं तवथन्येन कुरुप्रवीर ||  48 na veda yajñādhyayanair na dānair; na ca kriyābhir na tapobhir ugraiḥ&lt;br&gt;    evaṃrūpaḥ śakya ahaṃ nṛloke; draṣṭuṃ tvadanyena kurupravīra ||  48.  Óh, Kuru harcosok legjobbja! Előtted senki sem láthatta ezt az univerzális formámat, mert sem a Védák tanulmányozásával, sem áldozatok végrehajtásával, sem adományozással, sem jámbor cselekedetekkel, sem szigorú lemondásokkal nem lehet meglátni Engem ebben a formában az anyagi világban.
|-
|  49 मा ते वयदा मा च विमूढभावॊ; थृष्ट्वा रूपं घॊरम ईथृङ ममेथम&lt;br&gt;     वयपेतभीः परीतमनाः पुनस तवं; तथ एव मे रूपम इथं परपश्य ||  49 mā te vyathā mā ca vimūḍhabhāvo; dṛṣṭvā rūpaṃ ghoram īdṛṅ mamedam&lt;br&gt;    vyapetabhīḥ prītamanāḥ punas tvaṃ; tad eva me rūpam idaṃ prapaśya ||  49.  E szörnyű alakom látványa felzaklatott s megzavart téged. Legyen ennek vége! Kedves bhaktám, szabadulj meg ismét minden aggodalomtól! Megbékélt elmével most azt a formát láthatod, amelyikre vágysz.
|-
|  50 संजय उवाच&lt;br&gt;     इत्य अर्जुनं वासुथेवस तदॊक्त्वा; सवकं रूपं थर्शयाम आस भूयः&lt;br&gt;     आश्वासयाम आस च भीतम एनं; भूत्वा पुनः सौम्यवपुर महात्मा ||  50 saṃjaya uvāca&lt;br&gt;    ity arjunaṃ vāsudevas tathoktvā; svakaṃ rūpaṃ darśayām āsa bhūyaḥ&lt;br&gt;    āśvāsayām āsa ca bhītam enaṃ; bhūtvā punaḥ saumyavapur mahātmā ||  50.  Szanydzsaja e szavakkal fordult Dhritarástrához: Így beszélt Krisna, az Istenség Legfelsőbb Személyisége Ardzsunához, majd felfedte előbb a négykarú, végül a kétkarú formáját, ily módon öntve bátorságot a megrettent Ardzsunába.
|-
|  51 अर्जुन उवाच&lt;br&gt;     थृष्ट्वेथं मानुषं रूपं तव सौम्यं जनार्थन&lt;br&gt;     इथानीम अस्मि संवृत्तः सचेताः परकृतिं गतः ||  51 arjuna uvāca&lt;br&gt;    dṛṣṭvedaṃ mānuṣaṃ rūpaṃ tava saumyaṃ janārdana&lt;br&gt;    idānīm asmi saṃvṛttaḥ sacetāḥ prakṛtiṃ gataḥ ||  51.  Amikor Ardzsuna megpillantotta Krisnát eredeti formájában, így szólt: Óh, Dzsanárdana! Emberhez hasonló, gyönyörű formád láttán elmém megnyugodott, s lelkiállapotom újra a régi.
|-
|  52 शरीभगवान उवाच&lt;br&gt;     सुथुर्थर्शम इथं रूपं थृष्टवान असि यन मम&lt;br&gt;     थेवा अप्य अस्य रूपस्य नित्यं थर्शनकाङ्क्षिणः ||  52 śrībhagavān uvāca&lt;br&gt;    sudurdarśam idaṃ rūpaṃ dṛṣṭavān asi yan mama&lt;br&gt;    devā apy asya rūpasya nityaṃ darśanakāṅkṣiṇaḥ ||  52.  Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így szólt: Kedves Ardzsunám! Azt az alakomat, melyet most látsz, nagyon nehéz megpillantani. Még a félistenek is állandóan az alkalmat keresik, hogy megláthassák ezt az oly kedves formát.
|-
|  53 नाहं वेथैर न तपसा न थानेन न चेज्यया&lt;br&gt;     शक्य एवंविधॊ थरष्टुं थृष्टवान असि मां यदा ||  53 nāhaṃ vedair na tapasā na dānena na cejyayā&lt;br&gt;    śakya evaṃvidho draṣṭuṃ dṛṣṭavān asi māṃ yathā ||  53.  Amit most transzcendentális szemeddel látsz, azt nem lehet megérteni sem a Védák tanulmányozásával, sem komoly vezeklések révén, sem adományozással, sem imádattal. Az efféle folyamatok segítségével nem lehet Engem igaz valómban megpillantani.
|-
|  54 भक्त्या तव अनन्यया शक्य अहम एवंविधॊ ऽरजुन&lt;br&gt;     जञातुं थरष्टुं च तत्त्वेन परवेष्टुं च परंतप ||  54 bhaktyā tv ananyayā śakya aham evaṃvidho 'rjuna&lt;br&gt;    jñātuṃ draṣṭuṃ ca tattvena praveṣṭuṃ ca paraṃtapa ||  54.  Kedves Ardzsunám, Engem csakis az osztatlan odaadó szolgálat révén lehet igazán megérteni úgy, ahogyan előtted állok, s így lehet közvetlenül meglátni Engem. Csak ily módon tudsz behatolni a Rólam szóló tudás misztériumába.
|-
|  55 मत्कर्मकृन मत्परमॊ मथ्भक्तः सङ्गवर्जितः&lt;br&gt;     निर्वैरः सर्वभूतेषु यः स माम एति पाण्डव&lt;br&gt;  ||  55 matkarmakṛn matparamo madbhaktaḥ saṅgavarjitaḥ&lt;br&gt;    nirvairaḥ sarvabhūteṣu yaḥ sa mām eti pāṇḍava&lt;br&gt; ||  55.  Kedves Ardzsunám, aki tiszta odaadó szolgálatomat végzi, s mentes a gyümölcsöző tettek és az elmebeli spekuláció szennyétől, aki Értem dolgozik, és Engem tesz élete végső céljává, valamint barátja minden élőlénynek — az biztosan eljut Hozzám.
|}
== Tizenkettedik fejezet - Az odaadó szolgálat==  
{| {{sztbg}}
|  1 अर्जुन उवाच&lt;br&gt;      एवं सततयुक्ता ये भक्तास तवां पर्युपासते&lt;br&gt;      ये चाप्य अक्षरम अव्यक्तं तेषां के यॊगवित्तमाः ||  1 arjuna uvāca&lt;br&gt;     evaṃ satatayuktā ye bhaktās tvāṃ paryupāsate&lt;br&gt;     ye cāpy akṣaram avyaktaṃ teṣāṃ ke yogavittamāḥ || 1.  Ardzsuna így kérdezett: Kik tekinthetők tökéletesebbnek: akik mindig megfelelően imádnak Téged az odaadó szolgálatban, vagy akik a személytelen Brahmant, a megnyilvánulatlant imádják?
|-
|  2 शरीभगवान उवाच&lt;br&gt;      मय्य आवेश्य मनॊ ये मां नित्ययुक्ता उपासते&lt;br&gt;      शरथ्धया परयॊपेतास ते मे युक्ततमा मताः ||  2 śrībhagavān uvāca&lt;br&gt;     mayy āveśya mano ye māṃ nityayuktā upāsate&lt;br&gt;     śraddhayā parayopetās te me yuktatamā matāḥ ||  2.  Az Istenség Legfelsőbb Személyisége szólt: Akik elméjüket személyes formámra rögzítik, s mindig nagy, transzcendentális hittel imádnak Engem, azokat a legtökéletesebbnek tekintem Én.
|-
|  3 ये तव अक्षरम अनिर्थेश्यम अव्यक्तं पर्युपासते&lt;br&gt;      सर्वत्रगम अचिन्त्यं च कूटस्दम अचलं धरुवम ||  3 ye tv akṣaram anirdeśyam avyaktaṃ paryupāsate&lt;br&gt;     sarvatragam acintyaṃ ca kūṭastham acalaṃ dhruvam ||  3.-4.  De akik az érzékek szabályozásával s azáltal, hogy egyenlőek mindenkivel szemben, teljes szívükből az Abszolút Igazság személytelen aspektusát, a megnyilvánulatlant imádják, amely túl van az érzékek felfogásán, s amely mindent átható, felfoghatatlan, változatlan, szilárd és mozdulatlan — az ilyen emberek, akik mindenki jólétéért fáradoznak, végül is elérnek Engem.
|-
|  4 संनियम्येन्थ्रियग्रामं सर्वत्र समबुथ्धयः&lt;br&gt;      ते पराप्नुवन्ति माम एव सर्वभूतहिते रताः ||  4 saṃniyamyendriyagrāmaṃ sarvatra samabuddhayaḥ&lt;br&gt;     te prāpnuvanti mām eva sarvabhūtahite ratāḥ || 
|-
|  5 कलेशॊ ऽधिकतरस तेषाम अव्यक्तासक्तचेतसाम&lt;br&gt;      अव्यक्ता हि गतिर थुःखं थेहवथ्भिर अवाप्यते ||  5 kleśo 'dhikataras teṣām avyaktāsaktacetasām&lt;br&gt;     avyaktā hi gatir duḥkhaṃ dehavadbhir avāpyate ||  5.  Rendkívül nehéz előrehaladniuk azoknak, akiknek elméje a Legfelsőbb megnyilvánulatlan, személytelen aspektusához vonzódik. Ezen az úton mindig nagyon fáradságos az előrejutás a megtestesült lények számára.
|-
|  6 ये तु सर्वाणि कर्माणि मयि संन्यस्य मत्पराः&lt;br&gt;      अनन्येनैव यॊगेन मां धयायन्त उपासते ||  6 ye tu sarvāṇi karmāṇi mayi saṃnyasya matparāḥ&lt;br&gt;     ananyenaiva yogena māṃ dhyāyanta upāsate ||  6.-7.  Óh, Prithá fia! Gyorsan kimentem a születés és halál óceánjából azt, aki minden tettét Nekem felajánlva Engem imád, eltérés nélkül átadja magát Nekem, odaadó szolgálatban él, és elméjét Rám szögezve mindig Rajtam meditál.
|-
|  7 तेषाम अहं समुथ्धर्ता मृत्युसंसारसागरात&lt;br&gt;      भवामि नचिरात पार्द मय्य आवेशितचेतसाम ||  7 teṣām ahaṃ samuddhartā mṛtyusaṃsārasāgarāt&lt;br&gt;     bhavāmi nacirāt pārtha mayy āveśitacetasām || 
|-
|  8 मय्य एव मन आधत्स्व मयि बुथ्धिं निवेशय&lt;br&gt;      निवसिष्यसि मय्य एव अत ऊर्ध्वं न संशयः ||  8 mayy eva mana ādhatsva mayi buddhiṃ niveśaya&lt;br&gt;     nivasiṣyasi mayy eva ata ūrdhvaṃ na saṃśayaḥ ||  8.  Elmédet szögezd Rám, az Istenség Legfelsőbb Személyiségére, és értelmedet teljes mértékben merítsd el Bennem, így kétségtelen, hogy mindig Bennem fogsz élni.
|-
|  9 अद चित्तं समाधातुं न शक्नॊषि मयि सदिरम&lt;br&gt;      अभ्यासयॊगेन ततॊ माम इच्छाप्तुं धनंजय ||  9 atha cittaṃ samādhātuṃ na śaknoṣi mayi sthiram&lt;br&gt;     abhyāsayogena tato mām icchāptuṃ dhanaṃjaya ||  9.  Kedves Ardzsunám, gazdagság meghódítója, ha képtelen vagy elmédet eltérés nélkül Rám függeszteni, akkor kövesd a bhakti-jóga szabályozó elveit. Ily módon ébreszd fel magadban a vágyat, hogy elérj Engem!
|-
|  10 अभ्यासे ऽपय असमर्दॊ ऽसि मत्कर्मपरमॊ भव&lt;br&gt;     मथर्दम अपि कर्माणि कुर्वन सिथ्धिम अवाप्स्यसि ||  10 abhyāse 'py asamartho 'si matkarmaparamo bhava&lt;br&gt;    madartham api karmāṇi kurvan siddhim avāpsyasi ||  10.  Ha nem tudod követni a bhakti-jóga szabályait, akkor próbálj meg csak Nekem dolgozni! Ha Értem cselekszel, eléred majd a tökéletes szintet.
|-
|  11 अदैतथ अप्य अशक्तॊ ऽसि कर्तुं मथ्यॊगम आश्रितः&lt;br&gt;     सर्वकर्मफलत्यागं ततः कुरु यतात्मवान ||  11 athaitad apy aśakto 'si kartuṃ madyogam āśritaḥ&lt;br&gt;    sarvakarmaphalatyāgaṃ tataḥ kuru yatātmavān ||  11.  Ha azonban képtelen vagy tudatodat Rám irányítva dolgozni, akkor próbálj lemondani tetteid minden gyümölcséről, s horgonyozz az önvalóban!
|-
|  12 शरेयॊ हि जञानम अभ्यासाज जञानाथ धयानं विशिष्यते&lt;br&gt;     धयानात कर्मफलत्यागस तयागाच छान्तिर अनन्तरम ||  12 śreyo hi jñānam abhyāsāj jñānād dhyānaṃ viśiṣyate&lt;br&gt;    dhyānāt karmaphalatyāgas tyāgāc chāntir anantaram ||  12.  Ha ezt sem tudod megtenni, akkor fogj a tudás művelésébe! A meditáció azonban jobb a tudásnál, a meditációnál pedig a munka gyümölcseiről való lemondás, mert az ilyen lemondás hatására az ember elméjét béke árasztja el.
|-
|  13 अथ्वेष्टा सर्वभूतानां मैत्रः करुण एव च&lt;br&gt;     निर्ममॊ निरहंकारः समथुःखसुखः कषमी ||  13 adveṣṭā sarvabhūtānāṃ maitraḥ karuṇa eva ca&lt;br&gt;    nirmamo nirahaṃkāraḥ samaduḥkhasukhaḥ kṣamī ||  13.-14.  Aki nem irigy, hanem minden élőlény kedves barátja, nem képzeli tulajdonosnak magát és mentes a hamis egótól, boldogságban és boldogtalanságban egyaránt kiegyensúlyozott, türelmes, mindig elégedett, önfegyelmezett, nagy elszántsággal végzi az odaadó szolgálatot, valamint elméjét és értelmét Rám szögezi, s az Én bhaktám — az nagyon kedves Nekem.
|-
|  14 संतुष्टः सततं यॊगी यतात्मा थृढनिश्चयः&lt;br&gt;     मय्य अर्पितमनॊबुथ्धिर यॊ मथ्भक्तः स मे परियः ||  14 saṃtuṣṭaḥ satataṃ yogī yatātmā dṛḍhaniścayaḥ&lt;br&gt;    mayy arpitamanobuddhir yo madbhaktaḥ sa me priyaḥ || 
|-
|  15 यस्मान नॊथ्विजते लॊकॊ लॊकान नॊथ्विजते च यः&lt;br&gt;     हर्षामर्षभयॊथ्वेगैर मुक्तॊ यः स च मे परियः ||  15 yasmān nodvijate loko lokān nodvijate ca yaḥ&lt;br&gt;    harṣāmarṣabhayodvegair mukto yaḥ sa ca me priyaḥ ||  15.  Aki nem okoz gondot senkinek sem, akit senki nem zavar, s aki boldogságban és boldogtalanságban, félelemben és aggodalomban egyaránt rendíthetetlen — az nagyon kedves Nekem.
|-
|  16 अनपेक्षः शुचिर थक्ष उथासीनॊ गतव्यदः&lt;br&gt;     सर्वारम्भपरित्यागी यॊ मथ्भक्तः स मे परियः ||  16 anapekṣaḥ śucir dakṣa udāsīno gatavyathaḥ&lt;br&gt;    sarvārambhaparityāgī yo madbhaktaḥ sa me priyaḥ ||  16.  Az a bhaktám, aki nem függ a tettek szokásos folyásától, tiszta, ügyes, gondok nélküli, nem éri semmi fájdalom, s nem törekszik eredményre, az nagyon kedves Nekem.
|-
|  17 यॊ न हृष्यति न थवेष्टि न शॊचति न काङ्क्षति&lt;br&gt;     शुभाशुभपरित्यागी भक्तिमान यः स मे परियः ||  17 yo na hṛṣyati na dveṣṭi na śocati na kāṅkṣati&lt;br&gt;    śubhāśubhaparityāgī bhaktimān yaḥ sa me priyaḥ ||  17.  Az olyan bhakta, aki nem ujjong és nem is búsul, nem sajnálkozik és nem vágyakozik, s lemond úgy a kedvező, mint a kedvezőtlen dolgokról, az nagyon kedves Nekem.
|-
|  18 समः शत्रौ च मित्रे च तदा मानापमानयॊः&lt;br&gt;     शीतॊष्णसुखथुःखेषु समः सङ्गविवर्जितः ||  18 samaḥ śatrau ca mitre ca tathā mānāpamānayoḥ&lt;br&gt;    śītoṣṇasukhaduḥkheṣu samaḥ saṅgavivarjitaḥ ||  18.-19.  Aki egyformán bánik barátaival és ellenségeivel, aki tiszteletben és gyalázatban, hidegben és melegben, boldogságban és boldogtalanságban, hírnévben és szégyenben egyformán kiegyensúlyozott, kerüli a rossz társaságot, mindig csendes, mindennel elégedett, nem törődik semmilyen hajlékkal, szilárd a tudásban, s odaadó szolgálatba merül, az nagyon kedves Nekem.
|-
|  19 तुल्यनिन्थास्तुतिर मौनी संतुष्टॊ येन केन चित&lt;br&gt;     अनिकेतः सदिरमतिर भक्तिमान मे परियॊ नरः ||  19 tulyanindāstutir maunī saṃtuṣṭo yena kena cit&lt;br&gt;    aniketaḥ sthiramatir bhaktimān me priyo naraḥ || 
|-
|  20 ये तु धर्म्यामृतम इथं यदॊक्तं पर्युपासते&lt;br&gt;     शरथ्थधाना मत्परमा भक्तास ते ऽतीव मे परियाः&lt;br&gt;  ||  20 ye tu dharmyāmṛtam idaṃ yathoktaṃ paryupāsate&lt;br&gt;    śraddadhānā matparamā bhaktās te 'tīva me priyāḥ&lt;br&gt; ||  20.  Azok, akik az odaadó szolgálat e maradandó útját járják, s Engem tekintve legfelsőbb céljuknak nagy hittel teljesen elmerülnek ebben, azok nagyon-nagyon kedvesek Nekem.
|}
== Tizenharmadik fejezet - A természet, az élvező és a tudat==  
{| {{sztbg}}
|  1 शरीभगवान उवाच&lt;br&gt;      इथं शरीरं कौन्तेय कषेत्रम इत्य अभिधीयते&lt;br&gt;      एतथ यॊ वेत्ति तं पराहुः कषेत्रज्ञ इति तथ्विथः ||  1 śrībhagavān uvāca&lt;br&gt;     idaṃ śarīraṃ kaunteya kṣetram ity abhidhīyate&lt;br&gt;     etad yo vetti taṃ prāhuḥ kṣetrajña iti tadvidaḥ || 1.-2.  Ardzsuna szólt: Óh, kedves Krisnám, szeretném megérteni a prakritit  a természetet , a purusát  az élvezőt , a mezőt, a mező ismerőjét, a tudást, valamint a tudás tárgyát.
|-
|  2 कषेत्रज्ञं चापि मां विथ्धि सर्वक्षेत्रेषु भारत&lt;br&gt;      कषेत्रक्षेत्रज्ञयॊर जञानं यत तज जञानं मतं मम ||  2 kṣetrajñaṃ cāpi māṃ viddhi sarvakṣetreṣu bhārata&lt;br&gt;     kṣetrakṣetrajñayor jñānaṃ yat taj jñānaṃ mataṃ mama || Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így válaszolt: Óh, Kuntí fia, ezt a testet hívják mezőnek, s aki a testet ismeri, azt a mező ismerőjének nevezik.
|-
|  3 तत कषेत्रं यच च याथृक च यथ्विकारि यतश च यत&lt;br&gt;      स च यॊ यत्प्रभावश च तत समासेन मे शृणु ||  3 tat kṣetraṃ yac ca yādṛk ca yadvikāri yataś ca yat&lt;br&gt;     sa ca yo yatprabhāvaś ca tat samāsena me śṛṇu ||  3.  Óh, Bharata sarja, értsd meg, hogy Én is jelen vagyok minden testben a mező ismerőjeként, s a tudás nem más, mint megérteni ezt a testet és annak ismerőjét. Ez az Én véleményem.
|-
|  4 ऋषिभिर बहुधा गीतं छन्थॊभिर विविधैः पृदक&lt;br&gt;      बरह्मसूत्रपथैश चैव हेतुमथ्भिर विनिश्चितैः ||  4 ṛṣibhir bahudhā gītaṃ chandobhir vividhaiḥ pṛthak&lt;br&gt;     brahmasūtrapadaiś caiva hetumadbhir viniścitaiḥ ||  4.  Kérlek, halld most rövid leírásom a tett mezejéről, annak felépítéséről, változásairól, keletkezéséről, ismerőjéről és annak hatásairól!
|-
|  5 महाभूतान्य अहंकारॊ बुथ्धिर अव्यक्तम एव च&lt;br&gt;      इन्थ्रियाणि थशैकं च पञ्च चेन्थ्रियगॊचराः ||  5 mahābhūtāny ahaṃkāro buddhir avyaktam eva ca&lt;br&gt;     indriyāṇi daśaikaṃ ca pañca cendriyagocarāḥ ||  5.  A különféle bölcsek a különféle védikus könyvekben leírják a tettek mezejéről és a tettek ismerőjéről szóló tudást. Különösképpen a Védánta-szútra ír erről, ami nagyon logikusan ok és okozatként mutatja be őket.
|-
|  6 इच्छा थवेषः सुखं थुःखं संघातश चेतना धृतिः&lt;br&gt;      एतत कषेत्रं समासेन सविकारम उथाहृतम ||  6 icchā dveṣaḥ sukhaṃ duḥkhaṃ saṃghātaś cetanā dhṛtiḥ&lt;br&gt;     etat kṣetraṃ samāsena savikāram udāhṛtam ||  6.-7.  Az öt durva fizikai elem, a hamis ego, az értelem, a megnyilvánulatlan, a tíz érzék és az elme, az öt érzéktárgy, a vágy, a gyűlölet, a boldogság, a boldogtalanság, az aggregátum, a léttünetek és a meggyőződések — ezeket együttesen a tettek mezejének és kölcsönhatásainak nevezik.
|-
|  7 अमानित्वम अथम्भित्वम अहिंसा कषान्तिर आर्जवम&lt;br&gt;      आचार्यॊपासनं शौचं सदैर्यम आत्मविनिग्रहः ||  7 amānitvam adambhitvam ahiṃsā kṣāntir ārjavam&lt;br&gt;     ācāryopāsanaṃ śaucaṃ sthairyam ātmavinigrahaḥ || 
|-
|  8 इन्थ्रियार्देषु वैराग्यम अनहंकार एव च&lt;br&gt;      जन्ममृत्युजराव्याधिथुःखथॊषानुथर्शनम ||  8 indriyārtheṣu vairāgyam anahaṃkāra eva ca&lt;br&gt;     janmamṛtyujarāvyādhiduḥkhadoṣānudarśanam ||  8.-12.  Alázatosság; büszkeségnélküliség; erőszakmentesség; béketűrés; egyszerűség; egy hiteles lelki tanítómester elfogadása; tisztaság; kitartás; önfegyelem; lemondás az érzékkielégítés tárgyairól; a hamis ego hiánya; a születés, halál, öregség és betegség okozta gyötrelem felismerése; lemondás; nem kötődés a gyermekekhez, a feleséghez, az otthonhoz és a többi hasonló dologhoz; kiegyensúlyozottság kellemes és kellemetlen körülmények között egyaránt; az Irántam érzett állandó és tiszta odaadás; magányos életre törekvés; elkülönülés az emberek általános tömegétől; az önmegvalósítás fontosságának felismerése; az Abszolút Igazság utáni filozófiai kutatás — mindezeket tudásnak nyilvánítom, s ezen kívül minden tudatlanság.
|-
|  9 असक्तिर अनभिष्वङ्गः पुत्रथारगृहाथिषु&lt;br&gt;      नित्यं च समचित्तत्वम इष्टानिष्टॊपपत्तिषु ||  9 asaktir anabhiṣvaṅgaḥ putradāragṛhādiṣu&lt;br&gt;     nityaṃ ca samacittatvam iṣṭāniṣṭopapattiṣu || 
|-
|  10 मयि चानन्ययॊगेन भक्तिर अव्यभिचारिणी&lt;br&gt;     विविक्तथेशसेवित्वम अरतिर जनसंसथि ||  10 mayi cānanyayogena bhaktir avyabhicāriṇī&lt;br&gt;    viviktadeśasevitvam aratir janasaṃsadi || 
|-
|  11 अध्यात्मज्ञाननित्यत्वं तत्त्वज्ञानार्दथर्शनम&lt;br&gt;     एतज जञानम इति परॊक्तम अज्ञानं यथ अतॊ ऽनयदा ||  11 adhyātmajñānanityatvaṃ tattvajñānārthadarśanam&lt;br&gt;    etaj jñānam iti proktam ajñānaṃ yad ato 'nyathā || 
|-
|  12 जञेयं यत तत परवक्ष्यामि यज जञात्वामृतम अश्नुते&lt;br&gt;     अनाथिमत परं बरह्म न सत तन नासथ उच्यते ||  12 jñeyaṃ yat tat pravakṣyāmi yaj jñātvāmṛtam aśnute&lt;br&gt;    anādimat paraṃ brahma na sat tan nāsad ucyate || 
|-
|  13 सर्वतः पाणिपाथं तत सर्वतॊ ऽकषिशिरॊमुखम&lt;br&gt;     सर्वतः शरुतिमल लॊके सर्वम आवृत्य तिष्ठति ||  13 sarvataḥ pāṇipādaṃ tat sarvato 'kṣiśiromukham&lt;br&gt;    sarvataḥ śrutimal loke sarvam āvṛtya tiṣṭhati ||  13.  Most megmagyarázom a megismerhetőt, melynek ismeretével megízlelheted az örökkévalóságot. A Brahman, a kezdet nélküli és Nekem alárendelt lélek túl van az anyagi világ ok és okozat törvényén.
|-
|  14 सर्वेन्थ्रियगुणाभासं सर्वेन्थ्रियविवर्जितम&lt;br&gt;     असक्तं सर्वभृच चैव निर्गुणं गुणभॊक्तृ च ||  14 sarvendriyaguṇābhāsaṃ sarvendriyavivarjitam&lt;br&gt;    asaktaṃ sarvabhṛc caiva nirguṇaṃ guṇabhoktṛ ca ||  14.  Kezei és lábai, szemei, fejei és arcai mindenhová elérnek, s fülei mindenhol jelen vannak. Áthatva mindent, így létezik a Felsőlélek.
|-
|  15 बहिर अन्तश च भूतानाम अचरं चरम एव च&lt;br&gt;     सूक्ष्मत्वात तथ अविज्ञेयं थूरस्दं चान्तिके च तत ||  15 bahir antaś ca bhūtānām acaraṃ caram eva ca&lt;br&gt;    sūkṣmatvāt tad avijñeyaṃ dūrasthaṃ cāntike ca tat ||  15.  A Felsőlélek az eredeti forrása minden érzéknek, ám Ő mégis érzékek nélküli. Ő nem kötődik semmihez, noha Ő minden lény fenntartója. A természet kötőerői fölött áll, s az anyagi természet valamennyi kötőerejének mestere.
|-
|  16 अविभक्तं च भूतेषु विभक्तम इव च सदितम&lt;br&gt;     भूतभर्तृ च तज जञेयं गरसिष्णु परभविष्णु च ||  16 avibhaktaṃ ca bhūteṣu vibhaktam iva ca sthitam&lt;br&gt;    bhūtabhartṛ ca taj jñeyaṃ grasiṣṇu prabhaviṣṇu ca ||  16.  A Legfelsőbb Igazság kívül és belül is létezik minden élőlényben, mozgóban és mozdulatlanban egyaránt. Ő megfoghatatlan, ezért az anyagi érzékek számára láthatatlan és megismerhetetlen. Bár nagyon-nagyon távol van, mégis közel van mindenkihez.
|-
|  17 जयॊतिषाम अपि तज जयॊतिस तमसः परम उच्यते&lt;br&gt;     जञानं जञेयं जञानगम्यं हृथि सर्वस्य विष्ठितम ||  17 jyotiṣām api taj jyotis tamasaḥ param ucyate&lt;br&gt;    jñānaṃ jñeyaṃ jñānagamyaṃ hṛdi sarvasya viṣṭhitam ||  17.  Noha a Felsőlélek látszólag megoszlik az élőlények között, valójában sohasem felosztott. Ő mindig egy. Ő a fenntartója valamennyi élőlénynek, mégis tudni kell Róla, hogy Ő az, aki elpusztítja és megteremti mindegyiküket.
|-
|  18 इति कषेत्रं तदा जञानं जञेयं चॊक्तं समासतः&lt;br&gt;     मथ्भक्त एतथ विज्ञाय मथ्भावायॊपपथ्यते ||  18 iti kṣetraṃ tathā jñānaṃ jñeyaṃ coktaṃ samāsataḥ&lt;br&gt;    madbhakta etad vijñāya madbhāvāyopapadyate ||  18.  Ő a fény forrása minden fénylő testben. Túl van az anyag sötétségén, s megnyilvánulatlan. Ő a tudás, a tudás tárgya és a tudás célja. Mindenki szívében jelen van.
|-
|  19 परकृतिं पुरुषं चैव विथ्ध्य अनाथी उभाव अपि&lt;br&gt;     विकारांश च गुणांश चैव विथ्धि परकृतिसंभवान ||  19 prakṛtiṃ puruṣaṃ caiva viddhy anādī ubhāv api&lt;br&gt;    vikārāṃś ca guṇāṃś caiva viddhi prakṛtisaṃbhavān ||  19.  Röviden beszéltem hát a tettek mezejéről  a testről , a tudásról, valamint a tudás tárgyáról. Teljességében csak bhaktáim érthetik meg ezt, s így elérhetik az Én természetem.
|-
|  20 कार्यकारणकर्तृत्वे हेतुः परकृतिर उच्यते&lt;br&gt;     पुरुषः सुखथुःखानां भॊक्तृत्वे हेतुर उच्यते ||  20 kāryakāraṇakartṛtve hetuḥ prakṛtir ucyate&lt;br&gt;    puruṣaḥ sukhaduḥkhānāṃ bhoktṛtve hetur ucyate ||  20.  Tudni kell, hogy az anyagi természet és az élőlények kezdet nélküliek. Változásaikat és az anyagi kötőerőket az anyagi természet hozza létre.
|-
|  21 पुरुषः परकृतिस्दॊ हि भुङ्क्ते परकृतिजान गुणान&lt;br&gt;     कारणं गुणसङ्गॊ ऽसय सथसथ्यॊनिजन्मसु ||  21 puruṣaḥ prakṛtistho hi bhuṅkte prakṛtijān guṇān&lt;br&gt;    kāraṇaṃ guṇasaṅgo 'sya sadasadyonijanmasu ||  21.  Úgy mondják, a természet az oka minden anyagi oknak és hatásnak, míg az élőlény a különféle szenvedések és élvezetek okozója a világban.
|-
|  22 उपथ्रष्टानुमन्ता च भर्ता भॊक्ता महेश्वरः&lt;br&gt;     परमात्मेति चाप्य उक्तॊ थेहे ऽसमिन पुरुषः परः ||  22 upadraṣṭānumantā ca bhartā bhoktā maheśvaraḥ&lt;br&gt;    paramātmeti cāpy ukto dehe 'smin puruṣaḥ paraḥ ||  22.  Így él az élőlény az anyagi természetben, a természet három kötőerejét élvezve, s mindez az anyagi természettel való kapcsolatának köszönhető. Ily módon hol jó, hol pedig rossz éri őt a különféle fajokban.
|-
|  23 य एवं वेत्ति पुरुषं परकृतिं च गुणैः सह&lt;br&gt;     सर्वदा वर्तमानॊ ऽपि न स भूयॊ ऽभिजायते ||  23 ya evaṃ vetti puruṣaṃ prakṛtiṃ ca guṇaiḥ saha&lt;br&gt;    sarvathā vartamāno 'pi na sa bhūyo 'bhijāyate ||  23.  Ebben a testben van egy másik, egy transzcendentális élvező is — az Úr, a legfelsőbb birtokos, aki felülvigyázóként és engedélyezőként létezik, s akit Felsőlélekként ismernek.
|-
|  24 धयानेनात्मनि पश्यन्ति के चिथ आत्मानम आत्मना&lt;br&gt;     अन्ये सांख्येन यॊगेन कर्मयॊगेन चापरे ||  24 dhyānenātmani paśyanti ke cid ātmānam ātmanā&lt;br&gt;    anye sāṃkhyena yogena karmayogena cāpare ||  24.  Aki megérti ezt az anyagi természetről, az élőlényről és a természet kötőerőinek kölcsönhatásairól szóló filozófiát, az biztosan felszabadul, s bármilyen helyzetben is van jelenleg, nem kell újra megszületnie e világban.
|-
|  25 अन्ये तव एवम अजानन्तः शरुत्वान्येभ्य उपासते&lt;br&gt;     ते ऽपि चातितरन्त्य एव मृत्युं शरुतिपरायणाः ||  25 anye tv evam ajānantaḥ śrutvānyebhya upāsate&lt;br&gt;    te 'pi cātitaranty eva mṛtyuṃ śrutiparāyaṇāḥ ||  25.  A Felsőlelket néhányan meditációban, egyesek a tudás művelésével, mások pedig a munka gyümölcseire nem vágyva végzett tettek segítségével látják meg magukban.
|-
|  26 यावत संजायते किं चित सत्त्वं सदावरजङ्गमम&lt;br&gt;     कषेत्रक्षेत्रज्ञसंयॊगात तथ विथ्धि भरतर्षभ ||  26 yāvat saṃjāyate kiṃ cit sattvaṃ sthāvarajaṅgamam&lt;br&gt;    kṣetrakṣetrajñasaṃyogāt tad viddhi bharatarṣabha ||  26.  Azután vannak olyanok is, akik másoktól hallottak a Legfelsőbb Személyről, s bár nem jártasak a lelki tudásban, imádni kezdik Őt. Mivel hajlanak arra, hogy a hiteles forrásokra hallgassanak, ők is túljutnak a születés és halál birodalmán.
|-
|  27 समं सर्वेषु भूतेषु तिष्ठन्तं परमेश्वरम&lt;br&gt;     विनश्यत्स्व अविनश्यन्तं यः पश्यति स पश्यति ||  27 samaṃ sarveṣu bhūteṣu tiṣṭhantaṃ parameśvaram&lt;br&gt;    vinaśyatsv avinaśyantaṃ yaḥ paśyati sa paśyati ||  27.  Óh, Bháraták vezére, tudd meg, hogy minden, ami létezik, legyen az mozgó vagy mozdulatlan, csupán a tettek mezejének és a mező ismerőjének kombinációja.
|-
|  28 समं पश्यन हि सर्वत्र समवस्दितम ईश्वरम&lt;br&gt;     न हिनस्त्य आत्मनात्मानं ततॊ याति परां गतिम ||  28 samaṃ paśyan hi sarvatra samavasthitam īśvaram&lt;br&gt;    na hinasty ātmanātmānaṃ tato yāti parāṃ gatim ||  28.  Aki minden testben látja az egyéni lélek mellett a Felsőlelket, és aki megérti, hogy sem az egyéni lélek, sem pedig a Felsőlélek, aki a halandó testben lakozik, nem semmisül meg soha, az valóban lát.
|-
|  29 परकृत्यैव च कर्माणि करियमाणानि सर्वशः&lt;br&gt;     यः पश्यति तदात्मानम अकर्तारं स पश्यति ||  29 prakṛtyaiva ca karmāṇi kriyamāṇāni sarvaśaḥ&lt;br&gt;    yaḥ paśyati tathātmānam akartāraṃ sa paśyati ||  29.  Aki a Felsőlelket mindenhol, minden élőlényben egyformán látja, azt elméje nem húzza a mélybe, s így elérkezik a transzcendentális célhoz.
|-
|  30 यथा भूतपृदग्भावम एकस्दम अनुपश्यति&lt;br&gt;     तत एव च विस्तारं बरह्म संपथ्यते तथा ||  30 yadā bhūtapṛthagbhāvam ekastham anupaśyati&lt;br&gt;    tata eva ca vistāraṃ brahma saṃpadyate tadā ||  30.  Aki látja, hogy minden tettet az anyagi természet létrehozta test hajt végre, s az önvaló nem tesz semmit, az valóban lát.
|-
|  31 अनाथित्वान निर्गुणत्वात परमात्मायम अव्ययः&lt;br&gt;     शरीरस्दॊ ऽपि कौन्तेय न करॊति न लिप्यते ||  31 anāditvān nirguṇatvāt paramātmāyam avyayaḥ&lt;br&gt;    śarīrastho 'pi kaunteya na karoti na lipyate ||  31.  Amikor a bölcs ember többé nem különféle élőlényeket lát különféle anyagi testeik alapján, hanem látja, hogy az élőlények mindenhová kiterjednek, akkor elérkezik a Brahman felfogáshoz.
|-
|  32 यदा सर्वगतं सौक्ष्म्याथ आकाशं नॊपलिप्यते&lt;br&gt;     सर्वत्रावस्दितॊ थेहे तदात्मा नॊपलिप्यते ||  32 yathā sarvagataṃ saukṣmyād ākāśaṃ nopalipyate&lt;br&gt;    sarvatrāvasthito dehe tathātmā nopalipyate ||  32.  Az örökkévalóságot látók tudják, hogy az elpusztíthatatlan lélek transzcendentális, örökké létező, s túl van a természet kötőerőin. Óh, Ardzsuna, a lélek nem cselekszik soha, így nem is köthetik meg az ilyen tettek, noha kapcsolatban áll az anyagi testtel.
|-
|  33 यदा परकाशयत्य एकः कृत्स्नं लॊकम इमं रविः&lt;br&gt;     कषेत्रं कषेत्री तदा कृत्स्नं परकाशयति भारत ||  33 yathā prakāśayaty ekaḥ kṛtsnaṃ lokam imaṃ raviḥ&lt;br&gt;    kṣetraṃ kṣetrī tathā kṛtsnaṃ prakāśayati bhārata ||  33.  Finom természeténél fogva a levegő nem keveredik semmivel, bár mindent áthat. Éppígy a Brahman szemlélettel rendelkező lélek sem vegyül a testtel, noha abban foglal helyet.
|-
|  34 कषेत्रक्षेत्रज्ञयॊर एवम अन्तरं जञानचक्षुषा&lt;br&gt;     भूतप्रकृतिमॊक्षं च ये विथुर यान्ति ते परम&lt;br&gt;  ||  34 kṣetrakṣetrajñayor evam antaraṃ jñānacakṣuṣā&lt;br&gt;    bhūtaprakṛtimokṣaṃ ca ye vidur yānti te param&lt;br&gt; ||  34.  Óh, Bharata fia, ahogy a nap egymagában beragyogja ezt az egész univerzumot, úgy világítja be tudatával a testben lakozó élőlény az egész testet.  35.  Aki a tudás szemével látja a különbséget a test és a test ismerője között, s képes megérteni a folyamatot, amelynek segítségével kiszabadulhat az anyagi természet kötelékei alól, az eléri a legfelsőbb célt.
|}
== Tizennegyedik fejezet - Az anyagi természet három kötőereje==  
{| {{sztbg}}
|  1 शरीभगवान उवाच&lt;br&gt;      परं भूयः परवक्ष्यामि जञानानां जञानम उत्तमम&lt;br&gt;      यज जञात्वा मुनयः सर्वे परां सिथ्धिम इतॊ गताः ||  1 śrībhagavān uvāca&lt;br&gt;     paraṃ bhūyaḥ pravakṣyāmi jñānānāṃ jñānam uttamam&lt;br&gt;     yaj jñātvā munayaḥ sarve parāṃ siddhim ito gatāḥ || 1.  Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így szólt: Ismét kinyilvánítom neked ezt a legfelsőbb bölcsességet, a legmagasztosabb tudományt, melyet megismerve a bölcsek mind elérték a legmagasabb rendű tökéletességet.
|-
|  2 इथं जञानम उपाश्रित्य मम साधर्म्यम आगताः&lt;br&gt;      सर्गे ऽपि नॊपजायन्ते परलये न वयदन्ति च ||  2 idaṃ jñānam upāśritya mama sādharmyam āgatāḥ&lt;br&gt;     sarge 'pi nopajāyante pralaye na vyathanti ca ||  2.  E tudás biztos ismeretében az ember transzcendentális természetre tehet szert, ami az Én természetemhez hasonló. Így nem születik meg az újabb teremtéskor, s az anyagi világ megsemmisülése sem fogja megzavarni.
|-
|  3 मम यॊनिर महथ बरह्म तस्मिन गर्भं थधाम्य अहम&lt;br&gt;      संभवः सर्वभूतानां ततॊ भवति भारत ||  3 mama yonir mahad brahma tasmin garbhaṃ dadhāmy aham&lt;br&gt;     saṃbhavaḥ sarvabhūtānāṃ tato bhavati bhārata ||  3.  Óh, Bharata fia, a Brahmanként ismert teljes anyagállomány a születés forrása. Ezt a Brahmant termékenyítem Én meg, így adván lehetőséget minden élőlénynek a születésre.
|-
|  4 सर्वयॊनिषु कौन्तेय मूर्तयः संभवन्ति याः&lt;br&gt;      तासां बरह्म महथ यॊनिर अहं बीजप्रथः पिता ||  4 sarvayoniṣu kaunteya mūrtayaḥ saṃbhavanti yāḥ&lt;br&gt;     tāsāṃ brahma mahad yonir ahaṃ bījapradaḥ pitā ||  4.  Óh, Kuntí fia! Tudnod kell, hogy az anyagi természetben minden faj születés által jöhet létre, s Én vagyok a magot adó Atya.
|-
|  5 सत्त्वं रजस तम इति गुणाः परकृतिसंभवाः&lt;br&gt;      निबध्नन्ति महाबाहॊ थेहे थेहिनम अव्ययम ||  5 sattvaṃ rajas tama iti guṇāḥ prakṛtisaṃbhavāḥ&lt;br&gt;     nibadhnanti mahābāho dehe dehinam avyayam ||  5.  Az anyagi természet három kötőerőből áll: a jóság, a szenvedély és a tudatlanság kötőerejéből. Óh, erős karú Ardzsuna! Amint az élőlény kapcsolatba kerül az anyagi természettel, e kötőerők felülkerekednek rajta.
|-
|  6 तत्र सत्त्वं निर्मलत्वात परकाशकम अनामयम&lt;br&gt;      सुखसङ्गेन बध्नाति जञानसङ्गेन चानघ ||  6 tatra sattvaṃ nirmalatvāt prakāśakam anāmayam&lt;br&gt;     sukhasaṅgena badhnāti jñānasaṅgena cānagha ||  6.  Óh, bűntelen! Mivel tisztább a többinél, a jóság kötőereje ragyogó, és megszabadítja az embert minden bűnös tett visszahatásától. A jóságban élőket a boldogság érzése és a tudás köti meg.
|-
|  7 रजॊ रागात्मकं विथ्धि तृष्णासङ्गसमुथ्भवम&lt;br&gt;      तन निबध्नाति कौन्तेय कर्मसङ्गेन थेहिनम ||  7 rajo rāgātmakaṃ viddhi tṛṣṇāsaṅgasamudbhavam&lt;br&gt;     tan nibadhnāti kaunteya karmasaṅgena dehinam ||  7.  Óh, Kuntí fia! Tudd meg, hogy a szenvedély minősége a vég nélküli vágyból és sóvárgásból születik, ezért az anyagi, gyümölcsöző tettekhez köti a megtestesült élőlényt.
|-
|  8 तमस तव अज्ञानजं विथ्धि मॊहनं सर्वथेहिनाम&lt;br&gt;      परमाथालस्यनिथ्राभिस तन निबध्नाति भारत ||  8 tamas tv ajñānajaṃ viddhi mohanaṃ sarvadehinām&lt;br&gt;     pramādālasyanidrābhis tan nibadhnāti bhārata ||  8.  Óh, Bharata fia, tudd meg hát, hogy a sötétség tudatlanságból született kötőereje okozza valamennyi megtestesült élőlény illúzióját. E kötőerő hatásának következménye az őrültség, a tunyaság és az alvás, ami megköti a feltételekhez kötött lelkeket.
|-
|  9 सत्त्वं सुखे संजयति रजः कर्मणि भारत&lt;br&gt;      जञानम आवृत्य तु तमः परमाथे संजयत्य उत ||  9 sattvaṃ sukhe saṃjayati rajaḥ karmaṇi bhārata&lt;br&gt;     jñānam āvṛtya tu tamaḥ pramāde saṃjayaty uta ||  9.  Óh, Bharata fia! A jóság kötőereje a boldogsághoz, a szenvedély a gyümölcsöző tettekhez, a tudatlanság pedig az ember tudását befedve az őrültséghez láncol.
|-
|  10 रजस तमश चाभिभूय सत्त्वं भवति भारत&lt;br&gt;     रजः सत्त्वं तमश चैव तमः सत्त्वं रजस तदा ||  10 rajas tamaś cābhibhūya sattvaṃ bhavati bhārata&lt;br&gt;    rajaḥ sattvaṃ tamaś caiva tamaḥ sattvaṃ rajas tathā ||  10.  Óh, Bharata fia, néha a jóság kötőereje kerül túlsúlyba, elnyomván a szenvedély és a tudatlanság minőségét, néha a szenvedély győzi le a jóságot és a tudatlanságot, máskor pedig a tudatlanság uralkodik a jóság és a szenvedély felett. Ily módon örök küzdelem folyik közöttük az elsőbbségért.
|-
|  11 सर्वथ्वारेषु थेहे ऽसमिन परकाश उपजायते&lt;br&gt;     जञानं यथा तथा विथ्याथ विवृथ्धं सत्त्वम इत्य उत ||  11 sarvadvāreṣu dehe 'smin prakāśa upajāyate&lt;br&gt;    jñānaṃ yadā tadā vidyād vivṛddhaṃ sattvam ity uta ||  11.  A jóság kötőerejének megnyilvánulásait akkor tapasztalhatjuk, amikor a test minden kapuját tudás ragyogja be.
|-
|  12 लॊभः परवृत्तिर आरम्भः कर्मणाम अशमः सपृहा&lt;br&gt;     रजस्य एतानि जायन्ते विवृथ्धे भरतर्षभ ||  12 lobhaḥ pravṛttir ārambhaḥ karmaṇām aśamaḥ spṛhā&lt;br&gt;    rajasy etāni jāyante vivṛddhe bharatarṣabha ||  12.  Óh, Bháraták vezére, ha a szenvedély minősége van növekvőben, akkor erős ragaszkodás, gyümölcsöző cselekedetek, fáradhatatlan törekvés, valamint fékezhetetlen vágy és sóvárgás alakul ki.
|-
|  13 अप्रकाशॊ ऽपरवृत्तिश च परमाथॊ मॊह एव च&lt;br&gt;     तमस्य एतानि जायन्ते विवृथ्धे कुरुनन्थन ||  13 aprakāśo 'pravṛttiś ca pramādo moha eva ca&lt;br&gt;    tamasy etāni jāyante vivṛddhe kurunandana ||  13.  Óh, Kuru fia! A tudatlanság kötőerejének erősödésével sötétség, tétlenség, őrület és illúzió nyilvánul meg.
|-
|  14 यथा सत्त्वे परवृथ्धे तु परलयं याति थेहभृत&lt;br&gt;     तथॊत्तमविथां लॊकान अमलान परतिपथ्यते ||  14 yadā sattve pravṛddhe tu pralayaṃ yāti dehabhṛt&lt;br&gt;    tadottamavidāṃ lokān amalān pratipadyate ||  14.  Ha valaki a jóság minőségében hal meg, a nagy bölcsek tiszta, felsőbb bolygóira jut.
|-
|  15 रजसि परलयं गत्वा कर्मसङ्गिषु जायते&lt;br&gt;     तदा परलीनस तमसि मूढयॊनिषु जायते ||  15 rajasi pralayaṃ gatvā karmasaṅgiṣu jāyate&lt;br&gt;    tathā pralīnas tamasi mūḍhayoniṣu jāyate ||  15.  Aki a szenvedély minőségében hal meg, az a tetteik gyümölcséért cselekvők között fog megszületni, aki pedig a tudatlanság kötőerejében hagyja el testét, az állatvilágban születik meg újra.
|-
|  16 कर्मणः सुकृतस्याहुः सात्त्विकं निर्मलं फलम&lt;br&gt;     रजसस तु फलं थुःखम अज्ञानं तमसः फलम ||  16 karmaṇaḥ sukṛtasyāhuḥ sāttvikaṃ nirmalaṃ phalam&lt;br&gt;    rajasas tu phalaṃ duḥkham ajñānaṃ tamasaḥ phalam ||  16.  A jámbor tettek eredménye tiszta, és a jóság kötőerejébe tartozik. A szenvedély minőségében végzett munka azonban szenvedést, a tudatlanságban végrehajtott tett pedig ostobaságot eredményez.
|-
|  17 सत्त्वात संजायते जञानं रजसॊ लॊभ एव च&lt;br&gt;     परमाथमॊहौ तमसॊ भवतॊ ऽजञानम एव च ||  17 sattvāt saṃjāyate jñānaṃ rajaso lobha eva ca&lt;br&gt;    pramādamohau tamaso bhavato 'jñānam eva ca ||  17.  A jóság kötőerejéből igazi tudás származik, a szenvedélyből mohóság, a tudatlanságból pedig ostobaság, őrültség és illúzió.
|-
|  18 ऊर्ध्वं गच्छन्ति सत्त्वस्दा मध्ये तिष्ठन्ति राजसाः&lt;br&gt;     जघन्यगुणवृत्तस्दा अधॊ गच्छन्ति तामसाः ||  18 ūrdhvaṃ gacchanti sattvasthā madhye tiṣṭhanti rājasāḥ&lt;br&gt;    jaghanyaguṇavṛttasthā adho gacchanti tāmasāḥ ||  18.  A jóság minőségében élők fokozatosan felfelé, a felsőbb bolygók irányába haladnak. Akiket a szenvedély kötőereje jellemez, azok a földi bolygókon élnek, a szörnyű tudatlanság rabjai pedig a pokoli világokba zuhannak.
|-
|  19 नान्यं गुणेभ्यः कर्तारं यथा थरष्टानुपश्यति&lt;br&gt;     गुणेभ्यश च परं वेत्ति मथ्भावं सॊ ऽधिगच्छति ||  19 nānyaṃ guṇebhyaḥ kartāraṃ yadā draṣṭānupaśyati&lt;br&gt;    guṇebhyaś ca paraṃ vetti madbhāvaṃ so 'dhigacchati ||  19.  Lelki természetemet az éri el, aki minden tett végrehajtójának helyesen az anyagi természet kötőerőit látja, s aki ismeri a Legfelsőbb Urat, aki e kötőerők felett áll.
|-
|  20 गुणान एतान अतीत्य तरीन थेही थेहसमुथ्भवान&lt;br&gt;     जन्ममृत्युजराथुःखैर विमुक्तॊ ऽमृतम अश्नुते ||  20 guṇān etān atītya trīn dehī dehasamudbhavān&lt;br&gt;    janmamṛtyujarāduḥkhair vimukto 'mṛtam aśnute ||  20.  Ha a megtestesült lény képes túllépni az anyagi testtel kapcsolatban álló három kötőerőn, akkor megszabadulhat a születéstől, a haláltól, az öregségtől és a velük járó fájdalmaktól, s még ebben az életében nektári élvezetben lehet része.
|-
|  21 अर्जुन उवाच&lt;br&gt;     कैर लिङ्गैस तरीन गुणान एतान अतीतॊ भवति परभॊ&lt;br&gt;     किमाचारः कदं चैतांस तरीन गुणान अतिवर्तते ||  21 arjuna uvāca&lt;br&gt;    kair liṅgais trīn guṇān etān atīto bhavati prabho&lt;br&gt;    kimācāraḥ kathaṃ caitāṃs trīn guṇān ativartate ||  21.  Ardzsuna így kérdezett: Óh, kedves Uram! Milyen jelekről ismerhetem fel azt, aki a három kötőerő felett áll? Hogyan viselkedik, s hogyan emelkedik a természet kötőerői fölé?
|-
|  22 शरीभगवान उवाच&lt;br&gt;     परकाशं च परवृत्तिं च मॊहम एव च पाण्डव&lt;br&gt;     न थवेष्टि संप्रवृत्तानि न निवृत्तानि काङ्क्षति ||  22 śrībhagavān uvāca&lt;br&gt;    prakāśaṃ ca pravṛttiṃ ca moham eva ca pāṇḍava&lt;br&gt;    na dveṣṭi saṃpravṛttāni na nivṛttāni kāṅkṣati ||  22.-25.  Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így válaszolt: Óh, Pándu fia! Aki nem gyűlöli a ragyogást, a ragaszkodást s az illúziót, de nem is vágyik rájuk, ha nincsenek jelen; akit nem ingatnak meg és nem zaklatnak fel az anyagi kötőerők efféle visszahatásai, valamint semleges és transzcendentális marad, mert tudja, hogy csupán a kötőerők működnek; aki az önvalóba merül, s örömre és fájdalomra egyformán tekint; aki egyenlőnek látja a földgöröngyöt, a kődarabot és az aranyrögöt; aki egyformán fogad kedvezőt és kedvezőtlent; akit dicséret és becsmérlés, tisztelet és megvetés nem rendíthet meg; aki a baráttal és az ellenséggel egyformán bánik, valamint felhagyott minden anyagi tettel, arról azt mondják, felülemelkedett a természet kötőerőin.
|-
|  23 उथासीनवथ आसीनॊ गुणैर यॊ न विचाल्यते&lt;br&gt;     गुणा वर्तन्त इत्य एव यॊ ऽवतिष्ठति नेङ्गते ||  23 udāsīnavad āsīno guṇair yo na vicālyate&lt;br&gt;    guṇā vartanta ity eva yo 'vatiṣṭhati neṅgate || 
|-
|  24 समथुःखसुखः सवस्दः समलॊष्टाश्मकाञ्चनः&lt;br&gt;     तुल्यप्रियाप्रियॊ धीरस तुल्यनिन्थात्मसंस्तुतिः ||  24 samaduḥkhasukhaḥ svasthaḥ samaloṣṭāśmakāñcanaḥ&lt;br&gt;    tulyapriyāpriyo dhīras tulyanindātmasaṃstutiḥ || 
|-
|  25 मानापमानयॊस तुल्यस तुल्यॊ मित्रारिपक्षयॊः&lt;br&gt;     सर्वारम्भपरित्यागी गुणातीतः स उच्यते ||  25 mānāpamānayos tulyas tulyo mitrāripakṣayoḥ&lt;br&gt;    sarvārambhaparityāgī guṇātītaḥ sa ucyate || 
|-
|  26 मां च यॊ ऽवयभिचारेण भक्तियॊगेन सेवते&lt;br&gt;     स गुणान समतीत्यैतान बरह्मभूयाय कल्पते ||  26 māṃ ca yo 'vyabhicāreṇa bhaktiyogena sevate&lt;br&gt;    sa guṇān samatītyaitān brahmabhūyāya kalpate ||  26.  Aki a teljes odaadó szolgálatba merül, s nem esik vissza semmilyen körülmények között, az egyszeriben túllép az anyagi természet kötőerőin, s így a Brahman síkjára emelkedik.
|-
|  27 बरह्मणॊ हि परतिष्ठाहम अमृतस्याव्ययस्य च&lt;br&gt;     शाश्वतस्य च धर्मस्य सुखस्यैकान्तिकस्य च&lt;br&gt;  ||  27 brahmaṇo hi pratiṣṭhāham amṛtasyāvyayasya ca&lt;br&gt;    śāśvatasya ca dharmasya sukhasyaikāntikasya ca&lt;br&gt; ||  27.  Én vagyok az alapja a személytelen Brahmannak, amely halhatatlan, elpusztíthatatlan és örök, s a végső boldogság eredeti helyzete.
|}
== Tizenötödik fejezet - A Legfelsőbb Személy elérésének jógája==  
{| {{sztbg}}
|  1 शरीभगवान उवाच&lt;br&gt;      ऊर्ध्वमूलम अधःशाखम अश्वत्दं पराहुर अव्ययम&lt;br&gt;      छन्थांसि यस्य पर्णानि यस तं वेथ स वेथवित ||  1 śrībhagavān uvāca&lt;br&gt;     ūrdhvamūlam adhaḥśākham aśvatthaṃ prāhur avyayam&lt;br&gt;     chandāṃsi yasya parṇāni yas taṃ veda sa vedavit || 1.  Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így szólt: Van egy elpusztíthatatlan banyanfa, melynek gyökerei felfelé, ágai pedig lefelé nőnek, s melynek a védikus himnuszok a levelei. Aki ismeri ezt a fát, az ismeri a Védákat.
|-
|  2 अधश चॊर्ध्वं परसृतास तस्य शाखा; गुणप्रवृथ्धा विषयप्रवालाः&lt;br&gt;      अधश च मूलान्य अनुसंततानि; कर्मानुबन्धीनि मनुष्यलॊके ||  2 adhaś cordhvaṃ prasṛtās tasya śākhā; guṇapravṛddhā viṣayapravālāḥ&lt;br&gt;     adhaś ca mūlāny anusaṃtatāni; karmānubandhīni manuṣyaloke ||  2.  E fa ágai le és fel egyaránt nőnek, s az anyagi természet három kötőereje táplálja őket. A gallyak rajtuk az érzékek tárgyai. Vannak olyan gyökerei is, melyek lefelé nőnek, s ezek az emberi társadalom gyümölcsöző cselekedeteihez kötődnek.
|-
|  3 न रूपम अस्येह तदॊपलभ्यते; नान्तॊ न चाथिर न च संप्रतिष्ठा&lt;br&gt;      अश्वत्दम एनं सुविरूढमूलम; असङ्गशस्त्रेण थृढेन छित्त्वा ||  3 na rūpam asyeha tathopalabhyate; nānto na cādir na ca saṃpratiṣṭhā&lt;br&gt;     aśvattham enaṃ suvirūḍhamūlam; asaṅgaśastreṇa dṛḍhena chittvā ||  3.-4.  Ebben a világban lehetetlen meglátni e fa igazi formáját. Senki sem érheti meg, hogy hol kezdődik és hol végződik, vagy hol van az alapja. Gyökerei erősek, de nagy elszántsággal, az elkülönülés fegyverével az embernek ki kell vágnia ezt a fát. Azután fel kell kutatni azt a helyet, ahová egyszer eljutván soha többé nem kell visszatérnie, s ott meg kell hódolnia az Istenség Legfelsőbb Személyisége előtt, aki mindennek a kezdete, s akiből időtlen idők óta minden kiárad.
|-
|  4 ततः पथं तत्परिमार्गितव्यं; यस्मिन गता न निवर्तन्ति भूयः&lt;br&gt;      तम एव चाथ्यं पुरुषं परपथ्ये; यतः परवृत्तिः परसृता पुराणी ||  4 tataḥ padaṃ tatparimārgitavyaṃ; yasmin gatā na nivartanti bhūyaḥ&lt;br&gt;     tam eva cādyaṃ puruṣaṃ prapadye; yataḥ pravṛttiḥ prasṛtā purāṇī || 
|-
|  5 निर्मानमॊहा जितसङ्गथॊषा; अध्यात्मनित्या विनिवृत्तकामाः&lt;br&gt;      थवन्थ्वैर विमुक्ताः सुखथुःखसंज्ञैर; गच्छन्त्य अमूढाः पथम अव्ययं तत ||  5 nirmānamohā jitasaṅgadoṣā; adhyātmanityā vinivṛttakāmāḥ&lt;br&gt;     dvandvair vimuktāḥ sukhaduḥkhasaṃjñair; gacchanty amūḍhāḥ padam avyayaṃ tat ||  5.  Aki nem követel magának hamis tiszteletet, aki nincs illúzióban, s megszabadult a nemkívánatosak társaságától, aki megértette az örökkévalót, felhagyott az anyagi kéjjel, a boldogság és boldogtalanság kettőssége nem zavarja, józan, s tudja, hogyan kell meghódolnia a Legfelsőbb Személy előtt — az eléri azt az örök birodalmat.
|-
|  6 न तथ भासयते सूर्यॊ न शशाङ्कॊ न पावकः&lt;br&gt;      यथ गत्वा न निवर्तन्ते तथ धाम परमं मम ||  6 na tad bhāsayate sūryo na śaśāṅko na pāvakaḥ&lt;br&gt;     yad gatvā na nivartante tad dhāma paramaṃ mama ||  6.  Az Én legfelsőbb hajlékomat nem nap vagy hold, tűz vagy elektromosság ragyogja be. Aki egyszer eljut oda, többé már nem tér vissza az anyagi világba.
|-
|  7 ममैवांशॊ जीवलॊके जीवभूतः सनातनः&lt;br&gt;      मनःषष्ठानीन्थ्रियाणि परकृतिस्दानि कर्षति ||  7 mamaivāṃśo jīvaloke jīvabhūtaḥ sanātanaḥ&lt;br&gt;     manaḥṣaṣṭhānīndriyāṇi prakṛtisthāni karṣati ||  7.  Az élőlények ebben a feltételekhez kötött világban az Én örökkévaló, parányi részeim. Feltételekhez kötött létük miatt küzdelmes harcot vívnak a hat érzékszervvel, melyhez az elme is hozzátartozik.
|-
|  8 शरीरं यथ अवाप्नॊति यच चाप्य उत्क्रामतीश्वरः&lt;br&gt;      गृहीत्वैतानि संयाति वायुर गन्धान इवाशयात ||  8 śarīraṃ yad avāpnoti yac cāpy utkrāmatīśvaraḥ&lt;br&gt;     gṛhītvaitāni saṃyāti vāyur gandhān ivāśayāt ||  8.  Az anyagi világban az élőlény különböző életfelfogásait úgy viszi egyik testből a másikba, mint ahogyan a szél szállítja az illatot. Felvesz egy testet, majd kilép belőle, hogy egy újat fogadjon el.
|-
|  9 शरॊत्रं चक्षुः सपर्शनं च रसनं घराणम एव च&lt;br&gt;      अधिष्ठाय मनश चायं विषयान उपसेवते ||  9 śrotraṃ cakṣuḥ sparśanaṃ ca rasanaṃ ghrāṇam eva ca&lt;br&gt;     adhiṣṭhāya manaś cāyaṃ viṣayān upasevate ||  9.  Az élőlény egy újabb durva fizikai testet kap, bizonyos fajta füllel, szemmel, nyelvvel, orral és érintésérzékkel, melyeket az elme fog össze, s így élvezheti az érzékek tárgyainak egy adott csoportját.
|-
|  10 उत्क्रामन्तं सदितं वापि भुञ्जानं वा गुणान्वितम&lt;br&gt;     विमूढा नानुपश्यन्ति पश्यन्ति जञानचक्षुषः ||  10 utkrāmantaṃ sthitaṃ vāpi bhuñjānaṃ vā guṇānvitam&lt;br&gt;    vimūḍhā nānupaśyanti paśyanti jñānacakṣuṣaḥ ||  10.  Az ostobák nem értik meg, hogyan képes az élőlény elhagyni testét, s azt sem, miféle testből merít örömet az anyagi természet kötőerőinek varázsa alatt. De aki a tudás szemével néz, az látja mindezt.
|-
|  11 यतन्तॊ यॊगिनश चैनं पश्यन्त्य आत्मन्य अवस्दितम&lt;br&gt;     यतन्तॊ ऽपय अकृतात्मानॊ नैनं पश्यन्त्य अचेतसः ||  11 yatanto yoginaś cainaṃ paśyanty ātmany avasthitam&lt;br&gt;    yatanto 'py akṛtātmāno nainaṃ paśyanty acetasaḥ ||  11.  A törekvő transzcendentalisták, akik az önmegvalósításnak élnek, tisztán látják mindezt. De akiknek elméje nem fejlett, s nem jutottak el az önmegvalósításig, azok még ha próbálkoznak vele, akkor sem képesek látni, mi történik.
|-
|  12 यथ आथित्यगतं तेजॊ जगथ भासयते ऽखिलम&lt;br&gt;     यच चन्थ्रमसि यच चाग्नौ तत तेजॊ विथ्धि मामकम ||  12 yad ādityagataṃ tejo jagad bhāsayate 'khilam&lt;br&gt;    yac candramasi yac cāgnau tat tejo viddhi māmakam ||  12.  Az egész világ sötétségét szétoszlató nap ragyogása, a hold sugárzása és a tűz fényessége is mind Belőlem árad.
|-
|  13 गाम आविश्य च भूतानि धारयाम्य अहम ओजसा&lt;br&gt;     पुष्णामि चौषधीः सर्वाः सॊमॊ भूत्वा रसात्मकः ||  13 gām āviśya ca bhūtāni dhārayāmy aham ojasā&lt;br&gt;    puṣṇāmi cauṣadhīḥ sarvāḥ somo bhūtvā rasātmakaḥ ||  13.  Behatolok minden bolygóba, s az Én energiám tartja őket pályájukon. Holddá válva Én látom el a zöldségeket az élet ízes levével.
|-
|  14 अहं वैश्वानरॊ भूत्वा पराणिनां थेहम आश्रितः&lt;br&gt;     पराणापानसमायुक्तः पचाम्य अन्नं चतुर्विधम ||  14 ahaṃ vaiśvānaro bhūtvā prāṇināṃ deham āśritaḥ&lt;br&gt;    prāṇāpānasamāyuktaḥ pacāmy annaṃ caturvidham ||  14.  Én vagyok az emésztés tüze minden élőlény testében, s a ki- és bemenő életlevegőhöz csatlakozva Én emésztem meg a négyféle ételt.
|-
|  15 सर्वस्य चाहं हृथि संनिविष्टॊ; मत्तः समृतिर जञानम अपॊहनं च&lt;br&gt;     वेथैश च सर्वैर अहम एव वेथ्यॊ; वेथान्तकृथ वेथविथ एव चाहम ||  15 sarvasya cāhaṃ hṛdi saṃniviṣṭo; mattaḥ smṛtir jñānam apohanaṃ ca&lt;br&gt;    vedaiś ca sarvair aham eva vedyo; vedāntakṛd vedavid eva cāham ||  15.  Én mindenki szívében ott lakozom, s Tőlem jön az emlékezet, a tudás és a feledékenység. Én vagyok az, akit a Védákból meg kell ismerni, s Én vagyok a Vedánta szerkesztője és a Védák ismerője.
|-
|  16 थवाव इमौ पुरुषौ लॊके कषरश चाक्षर एव च&lt;br&gt;     कषरः सर्वाणि भूतानि कूटस्दॊ ऽकषर उच्यते ||  16 dvāv imau puruṣau loke kṣaraś cākṣara eva ca&lt;br&gt;    kṣaraḥ sarvāṇi bhūtāni kūṭastho 'kṣara ucyate ||  16.  Kétféle lény létezik: az esendő és a tévedhetetlen. Az anyagi világban minden lény esendő, a lelki világban pedig mindenki tévedhetetlen.
|-
|  17 उत्तमः पुरुषस तव अन्यः परमात्मेत्य उथाहृतः&lt;br&gt;     यॊ लॊकत्रयम आविश्य बिभर्त्य अव्यय ईश्वरः ||  17 uttamaḥ puruṣas tv anyaḥ paramātmety udāhṛtaḥ&lt;br&gt;    yo lokatrayam āviśya bibharty avyaya īśvaraḥ ||  17.  E kettőn kívül létezik a leghatalmasabb élő személyiség, a Legfelsőbb Lélek, Maga az elpusztíthatatlan Úr, aki behatolt a három világba, s fenntartja azokat.
|-
|  18 यस्मात कषरम अतीतॊ ऽहम अक्षराथ अपि चॊत्तमः&lt;br&gt;     अतॊ ऽसमि लॊके वेथे च परदितः पुरुषॊत्तमः ||  18 yasmāt kṣaram atīto 'ham akṣarād api cottamaḥ&lt;br&gt;    ato 'smi loke vede ca prathitaḥ puruṣottamaḥ ||  18.  Transzcendentális vagyok, túl az esendőn és a tévedhetetlenen, s Én vagyok a leghatalmasabb, ezért a Legfelsőbb Személyként ünnepel Engem a világ és magasztalnak a Védák.
|-
|  19 यॊ माम एवम असंमूढॊ जानाति पुरुषॊत्तमम&lt;br&gt;     स सर्वविथ भजति मां सर्वभावेन भारत ||  19 yo mām evam asaṃmūḍho jānāti puruṣottamam&lt;br&gt;    sa sarvavid bhajati māṃ sarvabhāvena bhārata ||  19.  Óh, Bharata fia! Legyen az bárki, mindentudóként kell ismerni, ha kétség nélkül tudja Rólam, hogy Én vagyok az Istenség Legfelsőbb Személyisége, s ezért teljesen átadja magát odaadó szolgálatomnak.
|-
|  20 इति गुह्यतमं शास्त्रम इथम उक्तं मयानघ&lt;br&gt;     एतथ बुथ्ध्वा बुथ्धिमान सयात कृतकृत्यश च भारत&lt;br&gt;  ||  20 iti guhyatamaṃ śāstram idam uktaṃ mayānagha&lt;br&gt;    etad buddhvā buddhimān syāt kṛtakṛtyaś ca bhārata&lt;br&gt; ||  20.  Óh, bűntelen! Amit most feltártam előtted, az a védikus írások legmeghittebb része. Bárki, aki megérti ezt, bölccsé válik, s törekvéseit tökéletesség fogja koronázni.
|}
== Tizenhatodik fejezet - Az isteni és démoni természet==  
{| {{sztbg}}
|  1 शरीभगवान उवाच&lt;br&gt;      अभयं सत्त्वसंशुथ्धिर जञानयॊगव्यवस्दितिः&lt;br&gt;      थानं थमश च यज्ञश च सवाध्यायस तप आर्जवम ||  1 śrībhagavān uvāca&lt;br&gt;     abhayaṃ sattvasaṃśuddhir jñānayogavyavasthitiḥ&lt;br&gt;     dānaṃ damaś ca yajñaś ca svādhyāyas tapa ārjavam || 1.-3.  Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így szólt: Félelemnélküliség, a lét megtisztítása, a lelki tudás művelése, adományozás, önfegyelmezés, áldozatok végrehajtása, a Védák tanulmányozása, vezeklés, egyszerűség, erőszaknélküliség, igazmondás, mentesség a haragtól, lemondás, békesség, idegenkedés a hibakereséstől, könyörületesség minden élőlény iránt, mentesség a mohóságtól, kedvesség, szerénység, rendíthetetlen elszántság, életerő, megbocsátás, kitartás, tisztaság, valamint mentesség az irigységtől és a becsvágytól — óh, Bharata fia, ezek a transzcendentális tulajdonságok az isteni természettel megáldott ember jellemzői.
|-
|  2 अहिंसा सत्यम अक्रॊधस तयागः शान्तिर अपैशुनम&lt;br&gt;      थया भूतेष्व अलॊलुप्त्वं मार्थवं हरीर अचापलम ||  2 ahiṃsā satyam akrodhas tyāgaḥ śāntir apaiśunam&lt;br&gt;     dayā bhūteṣv aloluptvaṃ mārdavaṃ hrīr acāpalam || 
|-
|  3 तेजः कषमा धृतिः शौचम अथ्रॊहॊ नातिमानिता&lt;br&gt;      भवन्ति संपथं थैवीम अभिजातस्य भारत ||  3 tejaḥ kṣamā dhṛtiḥ śaucam adroho nātimānitā&lt;br&gt;     bhavanti saṃpadaṃ daivīm abhijātasya bhārata || 
|-
|  4 थम्भॊ थर्पॊ ऽतिमानश च करॊधः पारुष्यम एव च&lt;br&gt;      अज्ञानं चाभिजातस्य पार्द संपथम आसुरीम ||  4 dambho darpo 'timānaś ca krodhaḥ pāruṣyam eva ca&lt;br&gt;     ajñānaṃ cābhijātasya pārtha saṃpadam āsurīm ||  4.  Óh, Prithá fia! Büszkeség, dölyf, önteltség, düh, durvaság és tudatlanság — ezek a tulajdonságok tartoznak a démoni természethez.
|-
|  5 थैवी संपथ विमॊक्षाय निबन्धायासुरी मता&lt;br&gt;      मा शुचः संपथं थैवीम अभिजातॊ ऽसि पाण्डव ||  5 daivī saṃpad vimokṣāya nibandhāyāsurī matā&lt;br&gt;     mā śucaḥ saṃpadaṃ daivīm abhijāto 'si pāṇḍava ||  5.  A transzcendentális tulajdonságok a felszabaduláshoz vezetnek, míg a démonikusak kötöttséget eredményeznek. Ne aggódj, óh, Pándu fia, mert te isteni jellemmel születtél!
|-
|  6 थवौ भूतसर्गौ लॊके ऽसमिन थैव आसुर एव च&lt;br&gt;      थैवॊ विस्तरशः परॊक्त आसुरं पार्द मे शृणु ||  6 dvau bhūtasargau loke 'smin daiva āsura eva ca&lt;br&gt;     daivo vistaraśaḥ prokta āsuraṃ pārtha me śṛṇu ||  6.  Óh, Prithá fia, kétféle teremtett lény van ebben a világban: az egyiket isteninek, a másikat démoninak hívják. Az isteni jellemről már bővebben szóltam. Hallj most Tőlem a démoniról is!
|-
|  7 परवृत्तिं च निवृत्तिं च जना न विथुर आसुराः&lt;br&gt;      न शौचं नापि चाचारॊ न सत्यं तेषु विथ्यते ||  7 pravṛttiṃ ca nivṛttiṃ ca janā na vidur āsurāḥ&lt;br&gt;     na śaucaṃ nāpi cācāro na satyaṃ teṣu vidyate ||  7.  A démonikus emberek nem tudják, mit kell tenni és mit nem szabad tenni. Sem tisztaság, sem helyes viselkedés, sem pedig becsületesség nem jellemzi őket.
|-
|  8 असत्यम अप्रतिष्ठं ते जगथ आहुर अनीश्वरम&lt;br&gt;      अपरस्परसंभूतं किम अन्यत कामहैतुकम ||  8 asatyam apratiṣṭhaṃ te jagad āhur anīśvaram&lt;br&gt;     aparasparasaṃbhūtaṃ kim anyat kāmahaitukam ||  8.  Azt mondják, hogy ez a világ valótlan, nincsen alapja, és nincs irányító Istene. Szerintük a nemi vágy hozta létre, s a kéjen kívül nincs más oka.
|-
|  9 एतां थृष्टिम अवष्टभ्य नष्टात्मानॊ ऽलपबुथ्धयः&lt;br&gt;      परभवन्त्य उग्रकर्माणः कषयाय जगतॊ ऽहिताः ||  9 etāṃ dṛṣṭim avaṣṭabhya naṣṭātmāno 'lpabuddhayaḥ&lt;br&gt;     prabhavanty ugrakarmāṇaḥ kṣayāya jagato 'hitāḥ ||  9.  Az efféle végkövetkeztetéseket követve az énüket vesztett, csekély értelemmel megáldott, démonikus emberek kedvezőtlen, szörnyű tettekbe fognak, hogy elpusztítsák a világot.
|-
|  10 कामम आश्रित्य थुष्पूरं थम्भमानमथान्विताः&lt;br&gt;     मॊहाथ गृहीत्वासथ्ग्राहान परवर्तन्ते ऽशुचिव्रताः ||  10 kāmam āśritya duṣpūraṃ dambhamānamadānvitāḥ&lt;br&gt;    mohād gṛhītvāsadgrāhān pravartante 'śucivratāḥ ||  10.  A démonikus emberek a kielégíthetetlen kéjben keresnek menedéket, s a gőg és a hamis tekintély önteltségébe merülnek. Illúziójukban a mulandó vonzza őket, s így mindig tisztátalan tettekre tesznek fogadalmat.
|-
|  11 चिन्ताम अपरिमेयां च परलयान्ताम उपाश्रिताः&lt;br&gt;     कामॊपभॊगपरमा एतावथ इति निश्चिताः ||  11 cintām aparimeyāṃ ca pralayāntām upāśritāḥ&lt;br&gt;    kāmopabhogaparamā etāvad iti niścitāḥ ||  11.-12.  Abban hisznek, hogy az érzékkielégítés az emberi civilizáció elsődleges szüksége, ezért életük végéig tart határtalan aggodalmuk. Ezer és ezer vágy láncolja le őket, s a kéjben és dühben elmerülve törvénytelen úton keresnek pénzt érzékeik kielégítéséhez.
|-
|  12 आशापाशशतैर बथ्धाः कामक्रॊधपरायणाः&lt;br&gt;     ईहन्ते कामभॊगार्दम अन्यायेनार्दसंचयान ||  12 āśāpāśaśatair baddhāḥ kāmakrodhaparāyaṇāḥ&lt;br&gt;    īhante kāmabhogārtham anyāyenārthasaṃcayān || 
|-
|  13 इथम अथ्य मया लब्धम इथं पराप्स्ये मनॊरदम&lt;br&gt;     इथम अस्तीथम अपि मे भविष्यति पुनर धनम ||  13 idam adya mayā labdham idaṃ prāpsye manoratham&lt;br&gt;    idam astīdam api me bhaviṣyati punar dhanam ||  13.-15.  A démonikus ember így gondolkodik: &quot;Most ennyi vagyonom van, s a terveim szerint ez gyarapodni fog. Oly sok minden az enyém, s a jövőben még több és több kincsem lesz. Volt egy ellenségem, de már megöltem, s előbb vagy utóbb a többivel is elbánok majd. Én vagyok mindennek az ura, mindennek az élvezője, tökéletes, hatalmas és boldog. Én vagyok a leggazdagabb, és előkelő rokonok vesznek körül. Senki sem olyan hatalmas és boldog, mint én. Áldozatokat hajtok majd végre, valamennyit adományozni is fogok, s így élvezem majd az életet.&quot; Ily módon téveszti meg őt a tudatlanság.
|-
|  14 असौ मया हतः शत्रुर हनिष्ये चापरान अपि&lt;br&gt;     ईश्वरॊ ऽहम अहं भॊगी सिथ्धॊ ऽहं बलवान सुखी ||  14 asau mayā hataḥ śatrur haniṣye cāparān api&lt;br&gt;    īśvaro 'ham ahaṃ bhogī siddho 'haṃ balavān sukhī || 
|-
|  15 आढ्यॊ ऽभिजनवान अस्मि कॊ ऽनयॊ ऽसति सथृशॊ मया&lt;br&gt;     यक्ष्ये थास्यामि मॊथिष्य इत्य अज्ञानविमॊहिताः ||  15 āḍhyo 'bhijanavān asmi ko 'nyo 'sti sadṛśo mayā&lt;br&gt;    yakṣye dāsyāmi modiṣya ity ajñānavimohitāḥ || 
|-
|  16 अनेकचित्तविभ्रान्ता मॊहजालसमावृताः&lt;br&gt;     परसक्ताः कामभॊगेषु पतन्ति नरके ऽशुचौ ||  16 anekacittavibhrāntā mohajālasamāvṛtāḥ&lt;br&gt;    prasaktāḥ kāmabhogeṣu patanti narake 'śucau ||  16.  A számtalan aggodalomtól megzavarodva, az illúzió szövevényébe keveredve erős kötelék fűzi őket az érzéki örömökhöz, s a pokolba csúsznak.
|-
|  17 आत्मसंभाविताः सतब्धा धनमानमथान्विताः&lt;br&gt;     यजन्ते नामयज्ञैस ते थम्भेनाविधिपूर्वकम ||  17 ātmasaṃbhāvitāḥ stabdhā dhanamānamadānvitāḥ&lt;br&gt;    yajante nāmayajñais te dambhenāvidhipūrvakam ||  17.  Önteltek, örökké szemtelenek, s a vagyon és az áltekintély káprázatában néha büszkén, minden előírást és szabályt mellőzve áldozatokat hajtanak végre, melyek csak nevükben áldozatok.
|-
|  18 अहंकारं बलं थर्पं कामं करॊधं च संश्रिताः&lt;br&gt;     माम आत्मपरथेहेषु परथ्विषन्तॊ ऽभयसूयकाः ||  18 ahaṃkāraṃ balaṃ darpaṃ kāmaṃ krodhaṃ ca saṃśritāḥ&lt;br&gt;    mām ātmaparadeheṣu pradviṣanto 'bhyasūyakāḥ ||  18.  A démonok a hamis egótól, az erőtől, a büszkeségtől, a kéjtől és a dühtől megtévesztve irigyek lesznek az Istenség Legfelsőbb Személyiségére, aki az ő testükben és mások testében egyaránt jelen van, és gyalázzák az igazi vallást.
|-
|  19 तान अहं थविषतः करूरान संसारेषु नराधमान&lt;br&gt;     कषिपाम्य अजस्रम अशुभान आसुरीष्व एव यॊनिषु ||  19 tān ahaṃ dviṣataḥ krūrān saṃsāreṣu narādhamān&lt;br&gt;    kṣipāmy ajasram aśubhān āsurīṣv eva yoniṣu ||  19.  Örökre az anyagi lét óceánjába, a különféle démonikus fajokba dobom az irigyeket és a gonoszokat, az emberiség alját.
|-
|  20 आसुरीं यॊनिम आपन्ना मूढा जन्मनि जन्मनि&lt;br&gt;     माम अप्राप्यैव कौन्तेय ततॊ यान्त्य अधमां गतिम ||  20 āsurīṃ yonim āpannā mūḍhā janmani janmani&lt;br&gt;    mām aprāpyaiva kaunteya tato yānty adhamāṃ gatim ||  20.  Óh, Kuntí fia! Az ilyen emberek újra és újra démoni fajokban fognak megszületni, így sohasem érhetnek el Engem. Fokozatosan a lét legszörnyűbb formájába süllyednek.
|-
|  21 तरिविधं नरकस्येथं थवारं नाशनम आत्मनः&lt;br&gt;     कामः करॊधस तदा लॊभस तस्माथ एतत तरयं तयजेत ||  21 trividhaṃ narakasyedaṃ dvāraṃ nāśanam ātmanaḥ&lt;br&gt;    kāmaḥ krodhas tathā lobhas tasmād etat trayaṃ tyajet ||  21.  Három kapu nyílik e pokolba: a kéj, a düh és a mohóság. Minden józan embernek meg kell válnia tőlük, mert a lélek lealacsonyodásához vezetnek.
|-
|  22 एतैर विमुक्तः कौन्तेय तमॊथ्वारैस तरिभिर नरः&lt;br&gt;     आचरत्य आत्मनः शरेयस ततॊ याति परां गतिम ||  22 etair vimuktaḥ kaunteya tamodvārais tribhir naraḥ&lt;br&gt;    ācaraty ātmanaḥ śreyas tato yāti parāṃ gatim ||  22.  Óh, Kuntí fia! Aki kikerülte a pokol e három kapuját, az olyan tettekbe fog, melyek elősegítik az önmegvalósítást. Ily módon fokozatosan eléri a legfelsőbb célt.
|-
|  23 यः शास्त्रविधिम उत्सृज्य वर्तते कामकारतः&lt;br&gt;     न स सिथ्धिम अवाप्नॊति न सुखं न परां गतिम ||  23 yaḥ śāstravidhim utsṛjya vartate kāmakārataḥ&lt;br&gt;    na sa siddhim avāpnoti na sukhaṃ na parāṃ gatim ||  23.  De aki félredobja az írások parancsolatait, és saját kénye-kedvére cselekszik, az sem a tökéletességet, sem a boldogságot, sem a legvégső célt nem éri el.
|-
|  24 तस्माच छास्त्रं परमाणं ते कार्याकार्यव्यवस्दितौ&lt;br&gt;     जञात्वा शास्त्रविधानॊक्तं कर्म कर्तुम इहार्हसि&lt;br&gt;  ||  24 tasmāc chāstraṃ pramāṇaṃ te kāryākāryavyavasthitau&lt;br&gt;    jñātvā śāstravidhānoktaṃ karma kartum ihārhasi&lt;br&gt; ||  24.  Az írások útmutatásából kell megérteni, mi a kötelesség és mi nem. Miután az ember megismerte e szabályokat, cselekedjék úgy, hogy fokozatosan felemelkedhessen általuk.
|}
== Tizenhetedik fejezet - A háromféle hit==  
{| {{sztbg}}
|  1 अर्जुन उवाच&lt;br&gt;      ये शास्त्रविधिम उत्सृज्य यजन्ते शरथ्धयान्विताः&lt;br&gt;      तेषां निष्ठा तु का कृष्ण सत्त्वम आहॊ रजस तमः ||  1 arjuna uvāca&lt;br&gt;     ye śāstravidhim utsṛjya yajante śraddhayānvitāḥ&lt;br&gt;     teṣāṃ niṣṭhā tu kā kṛṣṇa sattvam āho rajas tamaḥ || 1.  Ardzsuna így kérdezett: Óh, Krisna, milyen helyzetben vannak azok, akik nem követik az írások elveit, hanem a saját elképzeléseik szerinti imádatba merülnek? Jóság, szenvedély vagy tudatlanság uralkodik-e az ilyen embereken?
|-
|  2 शरीभगवान उवाच&lt;br&gt;      तरिविधा भवति शरथ्धा थेहिनां सा सवभावजा&lt;br&gt;      सात्त्विकी राजसी चैव तामसी चेति तां शृणु ||  2 śrībhagavān uvāca&lt;br&gt;     trividhā bhavati śraddhā dehināṃ sā svabhāvajā&lt;br&gt;     sāttvikī rājasī caiva tāmasī ceti tāṃ śṛṇu ||  2.  Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így szólt: A hit háromféle lehet: jó, szenvedélyes és tudatlan, attól függően, hogy a megtestesült lélekre a természet melyik kötőereje jellemző. Hallj hát most ezekről!
|-
|  3 सत्त्वानुरूपा सर्वस्य शरथ्धा भवति भारत&lt;br&gt;      शरथ्धामयॊ ऽयं पुरुषॊ यॊ यच्छ्रथ्धः स एव सः ||  3 sattvānurūpā sarvasya śraddhā bhavati bhārata&lt;br&gt;     śraddhāmayo 'yaṃ puruṣo yo yacchraddhaḥ sa eva saḥ ||  3.  Óh, Bharata fia! Az ember egy bizonyos fajta hitet fejleszt ki aszerint, hogy létét a természet mely kötőerői befolyásolják. Úgy mondják, az élőlény hitét a rá jellemző kötőerő határozza meg.
|-
|  4 यजन्ते सात्त्विका थेवान यक्षरक्षांसि राजसाः&lt;br&gt;      परेतान भूतगणांश चान्ये यजन्ते तामसा जनाः ||  4 yajante sāttvikā devān yakṣarakṣāṃsi rājasāḥ&lt;br&gt;     pretān bhūtagaṇāṃś cānye yajante tāmasā janāḥ ||  4.  A jóság kötőerejében élők a félisteneket, a szenvedélyben lévők a démonokat, a tudatlanság kötelékének rabjai pedig a szellemeket és a kísérteteket imádják.
|-
|  5 अशास्त्रविहितं घॊरं तप्यन्ते ये तपॊ जनाः&lt;br&gt;      थम्भाहंकारसंयुक्ताः कामरागबलान्विताः ||  5 aśāstravihitaṃ ghoraṃ tapyante ye tapo janāḥ&lt;br&gt;     dambhāhaṃkārasaṃyuktāḥ kāmarāgabalānvitāḥ ||  5.-6.  Akik büszkeségből és önzésből olyan szigorú vezeklést és önsanyargatást végeznek, melyet az írások nem ajánlanak, akiket a kéj és a ragaszkodás ösztönöz, akik ostobák, és sanyargatják testük anyagi elemeit, valamint a testen belül lakozó Felsőlelket, azokat démonokként ismerik.
|-
|  6 कर्शयन्तः शरीरस्दं भूतग्रामम अचेतसः&lt;br&gt;      मां चैवान्तःशरीरस्दं तान विथ्ध्य आसुरनिश्चयान ||  6 karśayantaḥ śarīrasthaṃ bhūtagrāmam acetasaḥ&lt;br&gt;     māṃ caivāntaḥśarīrasthaṃ tān viddhy āsuraniścayān || 
|-
|  7 आहारस तव अपि सर्वस्य तरिविधॊ भवति परियः&lt;br&gt;      यज्ञस तपस तदा थानं तेषां भेथम इमं शृणु ||  7 āhāras tv api sarvasya trividho bhavati priyaḥ&lt;br&gt;     yajñas tapas tathā dānaṃ teṣāṃ bhedam imaṃ śṛṇu ||  7.  Még az étel is háromféle lehet, amit az egyes emberek kedvelnek, az anyagi természet három kötőerejének megfelelően. Így igaz ez áldozatok, a vezeklés és az adományozásra esetében is. Halld most, amit a közöttük lévő különbségről elmondok!
|-
|  8 आयुःसत्त्वबलारॊग्यसुखप्रीतिविवर्धनाः&lt;br&gt;      रस्याः सनिग्धाः सदिरा हृथ्या आहाराः सात्त्विकप्रियाः ||  8 āyuḥsattvabalārogyasukhaprītivivardhanāḥ&lt;br&gt;     rasyāḥ snigdhāḥ sthirā hṛdyā āhārāḥ sāttvikapriyāḥ ||  8.  A jóság minőségében élők olyan ételeket kedvelnek, amelyek meghosszabbítják az életet, megtisztítják az ember létét, erőt, egészséget, boldogságot és elégedettséget adnak. Az ilyen ételek lédúsak, zsírosak, táplálóak, és örömmel töltik el a szívet.
|-
|  9 कट्वम्ललवणात्युष्णतीक्ष्णरूक्षविथाहिनः&lt;br&gt;      आहारा राजसस्येष्टा थुःखशॊकामयप्रथाः ||  9 kaṭvamlalavaṇātyuṣṇatīkṣṇarūkṣavidāhinaḥ&lt;br&gt;     āhārā rājasasyeṣṭā duḥkhaśokāmayapradāḥ ||  9.  A túlságosan keserű, túl savanyú, sós, erős, csípős, száraz és égető ételt a szenvedély kötőerejében élők kedvelik. Az ilyen ételek boldogtalanságot, szenvedést és betegséget okoznak.
|-
|  10 यातयामं गतरसं पूति पर्युषितं च यत&lt;br&gt;     उच्छिष्टम अपि चामेध्यं भॊजनं तामसप्रियम ||  10 yātayāmaṃ gatarasaṃ pūti paryuṣitaṃ ca yat&lt;br&gt;    ucchiṣṭam api cāmedhyaṃ bhojanaṃ tāmasapriyam ||  10.  A sötétség kötőerejében lévők az olyan ételeket szeretik, amit a fogyasztás előtt több mint három órával főztek, ami ízetlen, romlott és rothadó, valamint maradékokból és tisztátalan alapanyagokból készült.
|-
|  11 अफलाकाङ्क्षिभिर यज्ञॊ विधिथृष्टॊ य इज्यते&lt;br&gt;     यष्टव्यम एवेति मनः समाधाय स सात्त्विकः ||  11 aphalākāṅkṣibhir yajño vidhidṛṣṭo ya ijyate&lt;br&gt;    yaṣṭavyam eveti manaḥ samādhāya sa sāttvikaḥ ||  11.  Az áldozatok közül az tartozik a jóság kötőerejébe, amelyet az írások szabályai szerint, kötelességből hajtanak végre, anélkül hogy ennek fejében jutalomra vágynának.
|-
|  12 अभिसंधाय तु फलं थम्भार्दम अपि चैव यत&lt;br&gt;     इज्यते भरतश्रेष्ठ तं यज्ञं विथ्धि राजसम ||  12 abhisaṃdhāya tu phalaṃ dambhārtham api caiva yat&lt;br&gt;    ijyate bharataśreṣṭha taṃ yajñaṃ viddhi rājasam ||  12.  Óh, Bháraták vezére! Arra az áldozatra, amelyet valamilyen anyagi célból vagy büszkeségből hajtanak végre, a szenvedély kötőereje jellemző.
|-
|  13 विधिहीनम असृष्टान्नं मन्त्रहीनम अथक्षिणम&lt;br&gt;     शरथ्धाविरहितं यज्ञं तामसं परिचक्षते ||  13 vidhihīnam asṛṣṭānnaṃ mantrahīnam adakṣiṇam&lt;br&gt;    śraddhāvirahitaṃ yajñaṃ tāmasaṃ paricakṣate ||  13.  A tudatlanság kötőerejében lévőnek kell tekinteni az írások parancsait figyelmen kívül hagyó áldozatot, amelynek során nem osztanak praszádamot  lelki ételt , nem zengenek védikus himnuszokat, nem jutalmazzák meg a papokat, és amelyet hit nélkül hajtanak végre.
|-
|  14 थेवथ्विजगुरुप्राज्ञपूजनं शौचम आर्जवम&lt;br&gt;     बरह्मचर्यम अहिंसा च शारीरं तप उच्यते ||  14 devadvijaguruprājñapūjanaṃ śaucam ārjavam&lt;br&gt;    brahmacaryam ahiṃsā ca śārīraṃ tapa ucyate ||  14.  A test fegyelmezése a Legfelsőbb Úr, a bráhmanák, a lelki tanítómester, valamint az olyan feljebbvalók, mint az apa és az anya imádatából áll. A tisztaság, az egyszerűség, a cölibátus és az erőszaknélküliség szintén hozzá tartozik.
|-
| &lt;br&gt;  15 अनुथ्वेगकरं वाक्यं सत्यं परियहितं च यत&lt;br&gt;     सवाध्यायाभ्यसनं चैव वाङ्मयं तप उच्यते ||  15 anudvegakaraṃ vākyaṃ satyaṃ priyahitaṃ ca yat&lt;br&gt;    svādhyāyābhyasanaṃ caiva vāṅmayaṃ tapa ucyate ||  15.  A beszéd fegyelmezése abból áll, hogy az ember igazmondó, kedvesen, jóakaróan szól, másokat nem zaklat fel, és rendszeresen idézi a védikus irodalmat.
|-
|  16 मनःप्रसाथः सौम्यत्वं मौनम आत्मविनिग्रहः&lt;br&gt;     भावसंशुथ्धिर इत्य एतत तपॊ मानसम उच्यते ||  16 manaḥprasādaḥ saumyatvaṃ maunam ātmavinigrahaḥ&lt;br&gt;    bhāvasaṃśuddhir ity etat tapo mānasam ucyate ||  16.  Az elme vezeklését az elégedettség, az egyszerűség, a komolyság, az önfegyelem és a lét tisztítása jelenti.
|-
|  17 शरथ्धया परया तप्तं तपस तत तरिविधं नरैः&lt;br&gt;     अफलाकाङ्क्षिभिर युक्तैः सात्त्विकं परिचक्षते ||  17 śraddhayā parayā taptaṃ tapas tat trividhaṃ naraiḥ&lt;br&gt;    aphalākāṅkṣibhir yuktaiḥ sāttvikaṃ paricakṣate ||  17.  Ez a háromféle vezeklés, melyet transzcendentális hittel hajtanak végre, a jóság természetéhez tartozik, s az olyan emberek végzik, akik nem az anyagi haszon, hanem a Legfelsőbb elégedettsége érdekében cselekszenek.
|-
|  18 सत्कारमानपूजार्दं तपॊ थम्भेन चैव यत&lt;br&gt;     करियते तथ इह परॊक्तं राजसं चलम अध्रुवम ||  18 satkāramānapūjārthaṃ tapo dambhena caiva yat&lt;br&gt;    kriyate tad iha proktaṃ rājasaṃ calam adhruvam ||  18.  A büszkeségből, a tisztelet, megbecsülés és imádat érdekében végzett vezeklés a szenvedély kötőerejéhez tartozik, és se nem szilárd, se nem állandó.
|-
|  19 मूढग्राहेणात्मनॊ यत पीडया करियते तपः&lt;br&gt;     परस्यॊत्साथनार्दं वा तत तामसम उथाहृतम ||  19 mūḍhagrāheṇātmano yat pīḍayā kriyate tapaḥ&lt;br&gt;    parasyotsādanārthaṃ vā tat tāmasam udāhṛtam ||  19.  Az olyan vezeklésről, melyet ostobán, önkínzással végeznek, amely mások bántalmazásával vagy elpusztításával jár, azt mondják, hogy a tudatlanság kötőerejében van.
|-
|  20 थातव्यम इति यथ थानं थीयते ऽनुपकारिणे&lt;br&gt;     थेशे काले च पात्रे च तथ थानं सात्त्विकं समृतम ||  20 dātavyam iti yad dānaṃ dīyate 'nupakāriṇe&lt;br&gt;    deśe kāle ca pātre ca tad dānaṃ sāttvikaṃ smṛtam ||  20.  Ha valaki kötelességből, a helyes időben és a megfelelő helyen, az arra méltó személynek adományoz, s nem vágyik ellenszolgáltatásra, azt a jóság minőségében végzett adományozásnak kell tekinteni.
|-
|  21 यत तु परत्युपकारार्दं फलम उथ्थिश्य वा पुनः&lt;br&gt;     थीयते च परिक्लिष्टं तथ थानं राजसं समृतम ||  21 yat tu pratyupakārārthaṃ phalam uddiśya vā punaḥ&lt;br&gt;    dīyate ca parikliṣṭaṃ tad dānaṃ rājasaṃ smṛtam ||  21.  Ám ha valaki a viszonzás reményében, gyümölcsöző eredményekre vágyva vagy kelletlenül ad, tette a szenvedély kötőerejébe tartozik.
|-
|  22 अथेशकाले यथ थानम अपात्रेभ्यश च थीयते&lt;br&gt;     असत्कृतम अवज्ञातं तत तामसम उथाहृतम ||  22 adeśakāle yad dānam apātrebhyaś ca dīyate&lt;br&gt;    asatkṛtam avajñātaṃ tat tāmasam udāhṛtam ||  22.  A tisztátlan helyen és nem megfelelő időben, kellő figyelem és tisztelet nélkül és arra méltatlan embereknek történő adományozás a tudatlanság kötőerejében van.
|-
|  23 ओं तत सथ इति निर्थेशॊ बरह्मणस तरिविधः समृतः&lt;br&gt;     बराह्मणास तेन वेथाश च यज्ञाश च विहिताः पुरा ||  23 oṃ tat sad iti nirdeśo brahmaṇas trividhaḥ smṛtaḥ&lt;br&gt;    brāhmaṇās tena vedāś ca yajñāś ca vihitāḥ purā ||  23.  Om tat sat: e három szó a teremtés kezdete óta a Legfelsőbb Abszolút Igazságra utal. E három szót, amely jelképesen az Abszolút Igazságot képviseli, a bráhmanák a Védák himnuszait zengve és a Legfelsőbb elégedettsége érdekében végzett áldozatok során ejtik ki.
|-
|  24 तस्माथ ओम इत्य उथाहृत्य यज्ञथानतपःक्रियाः&lt;br&gt;     परवर्तन्ते विधानॊक्ताः सततं बरह्मवाथिनाम ||  24 tasmād om ity udāhṛtya yajñadānatapaḥkriyāḥ&lt;br&gt;    pravartante vidhānoktāḥ satataṃ brahmavādinām ||  24.  Ezért a transzcendentalisták, akik az írások szabályai szerint mutatnak be áldozatokat, adományoznak és vezekelnek, a Legfelsőbb elérése érdekében először mindig az om szót ejtik ki.
|-
|  25 तथ इत्य अनभिसंधाय फलं यज्ञतपःक्रियाः&lt;br&gt;     थानक्रियाश च विविधाः करियन्ते मॊक्षकाङ्क्षिभिः ||  25 tad ity anabhisaṃdhāya phalaṃ yajñatapaḥkriyāḥ&lt;br&gt;    dānakriyāś ca vividhāḥ kriyante mokṣakāṅkṣibhiḥ ||  25.  A különféle áldozatokat, vezeklést és adományozást a gyümölcsöző eredményre való vágy nélkül, a &quot;tat&quot; szóval kell végrehajtani. E transzcendentális tettek célja az, hogy az ember megszabadulhasson az anyagi kötelékektől.
|-
|  26 सथ्भावे साधुभावे च सथ इत्य एतत परयुज्यते&lt;br&gt;     परशस्ते कर्मणि तदा सच्छब्थः पार्द युज्यते ||  26 sadbhāve sādhubhāve ca sad ity etat prayujyate&lt;br&gt;    praśaste karmaṇi tathā sacchabdaḥ pārtha yujyate ||  26.-27.  Az odaadó áldozat célja az Abszolút Igazság, amelyet a &quot;szat&quot; szó jelöl. Óh, Prithá fia, az ilyen áldozat bemutatóját és a Legfelsőbb Személy örömére végzett, az abszolút természetnek megfelelő áldozatot, vezeklést és adományozást szintén &quot;szat&quot;-nak nevezik.
|-
|  27 यज्ञे तपसि थाने च सदितिः सथ इति चॊच्यते&lt;br&gt;     कर्म चैव तथर्दीयं सथ इत्य एवाभिधीयते ||  27 yajñe tapasi dāne ca sthitiḥ sad iti cocyate&lt;br&gt;    karma caiva tadarthīyaṃ sad ity evābhidhīyate || 
|-
|  28 अश्रथ्धया हुतं थत्तं तपस तप्तं कृतं च यत&lt;br&gt;     असथ इत्य उच्यते पार्द न च तत परेत्य नॊ इह&lt;br&gt;  ||  28 aśraddhayā hutaṃ dattaṃ tapas taptaṃ kṛtaṃ ca yat&lt;br&gt;    asad ity ucyate pārtha na ca tat pretya no iha&lt;br&gt; ||  28.  Óh, Prithá fia! Mindaz, amit áldozatként, adományozásként és vezeklésként a Legfelsőbben való hit nélkül hajtanak végre, ideiglenes. Az ilyen tettet &quot;aszat&quot;-nak nevezik, és semmi áldással nem jár sem ebben, sem a következő életben.
|}
== Tizennyolcadik fejezet - Végkövetkeztetés - a tökéletes lemondás==
{| {{sztbg}}
|  1 अर्जुन उवाच&lt;br&gt;      संन्यासस्य महाबाहॊ तत्त्वम इच्छामि वेथितुम&lt;br&gt;      तयागस्य च हृषीकेश पृदक केशिनिषूथन ||  1 arjuna uvāca&lt;br&gt;     saṃnyāsasya mahābāho tattvam icchāmi veditum&lt;br&gt;     tyāgasya ca hṛṣīkeśa pṛthak keśiniṣūdana ||  1.  Ardzsuna így szólt: Óh, erős karú, óh, Késí démon legyőzője, érzékek Ura, szeretném megérteni a lemondás  tjága  és a lemondott életrend  szannjásza  célját!
|-
|  2 शरीभगवान उवाच&lt;br&gt;      काम्यानां कर्मणां नयासं संन्यासं कवयॊ विथुः&lt;br&gt;      सर्वकर्मफलत्यागं पराहुस तयागं विचक्षणाः ||  2 śrībhagavān uvāca&lt;br&gt;     kāmyānāṃ karmaṇāṃ nyāsaṃ saṃnyāsaṃ kavayo viduḥ&lt;br&gt;     sarvakarmaphalatyāgaṃ prāhus tyāgaṃ vicakṣaṇāḥ ||  2.  Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így szólt: A nagy tudású bölcsek lemondott életrendnek  szannjászának  nevezik azt, amikor valaki felhagy az anyagi vággyal végzett tettekkel, s ha feladja valamennyi tette gyümölcsét, azt lemondásnak  tjágának  hívják.
|-
|  3 तयाज्यं थॊषवथ इत्य एके कर्म पराहुर मनीषिणः&lt;br&gt;      यज्ञथानतपःकर्म न तयाज्यम इति चापरे ||  3 tyājyaṃ doṣavad ity eke karma prāhur manīṣiṇaḥ&lt;br&gt;     yajñadānatapaḥkarma na tyājyam iti cāpare ||  3.  Némely tanult ember úgy véli, hogy mindenfajta gyümölcsöző tett rossz, ezért fel kell hagyni velük, míg más bölcsek azt állítják, hogy az áldozat, adományozás és vezeklés tetteiről sohasem szabad lemondani.
|-
|  4 निश्चयं शृणु मे तत्र तयागे भरतसत्तम&lt;br&gt;      तयागॊ हि पुरुषव्याघ्र तरिविधः संप्रकीर्तितः ||  4 niścayaṃ śṛṇu me tatra tyāge bharatasattama&lt;br&gt;     tyāgo hi puruṣavyāghra trividhaḥ saṃprakīrtitaḥ ||  4.  Óh, legkiválóbb Bhárata, halld most az Én véleményem a lemondásról! Óh, tigris az emberek között, az írások háromféle lemondásról tesznek említést.
|-
|  5 यज्ञथानतपःकर्म न तयाज्यं कार्यम एव तत&lt;br&gt;      यज्ञॊ थानं तपश चैव पावनानि मनीषिणाम ||  5 yajñadānatapaḥkarma na tyājyaṃ kāryam eva tat&lt;br&gt;     yajño dānaṃ tapaś caiva pāvanāni manīṣiṇām ||  5.  Az áldozás, adományozás és vezeklés tetteit nem szabad feladni, mindig végre kell hajtani azokat. Tény, hogy mindhárom tisztítóan hat még a nagy lelkekre is.
|-
|  6 एतान्य अपि तु कर्माणि सङ्गं तयक्त्वा फलानि च&lt;br&gt;      कर्तव्यानीति मे पार्द निश्चितं मतम उत्तमम ||  6 etāny api tu karmāṇi saṅgaṃ tyaktvā phalāni ca&lt;br&gt;     kartavyānīti me pārtha niścitaṃ matam uttamam ||  6.  Óh, Prithá fia! Mindezt ragaszkodás nélkül, az eredményre nem vágyakozva, kötelességből kell végrehajtani. Ez az Én végső véleményem.
|-
|  7 नियतस्य तु संन्यासः कर्मणॊ नॊपपथ्यते&lt;br&gt;      मॊहात तस्य परित्यागस तामसः परिकीर्तितः ||  7 niyatasya tu saṃnyāsaḥ karmaṇo nopapadyate&lt;br&gt;     mohāt tasya parityāgas tāmasaḥ parikīrtitaḥ ||  7.  Az előírt kötelességeket sohasem szabad feladni. Ha valaki az illúziótól megtévesztve mégis megválik tőlük, lemondását a tudatlanság kötőerejébe sorolják.
|-
|  8 थुःखम इत्य एव यत कर्म कायक्लेशभयात तयजेत&lt;br&gt;      स कृत्वा राजसं तयागं नैव तयागफलं लभेत ||  8 duḥkham ity eva yat karma kāyakleśabhayāt tyajet&lt;br&gt;     sa kṛtvā rājasaṃ tyāgaṃ naiva tyāgaphalaṃ labhet ||  8.  Aki a testi kényelmetlenségtől tartva vagy mert fáradságosak, felhagy előírt kötelességeivel, annak lemondása a szenvedély kötőerejében van. Az ilyen tett sohasem vezet fejlődéshez a lemondás terén.
|-
|  9 कार्यम इत्य एव यत कर्म नियतं करियते ऽरजुन&lt;br&gt;      सङ्गं तयक्त्वा फलं चैव स तयागः सात्त्विकॊ मतः ||  9 kāryam ity eva yat karma niyataṃ kriyate 'rjuna&lt;br&gt;     saṅgaṃ tyaktvā phalaṃ caiva sa tyāgaḥ sāttviko mataḥ ||  9.  Óh, Ardzsuna, aki csak azért hajtja végre előírt kötelességét, mert annak úgy kell lennie, aki megválik minden anyagi kapcsolattól, s aki nem ragaszkodik többé a tett gyümölcseihez, annak lemondása a jóság minőségébe tartozik.
|-
|  10 न थवेष्ट्य अकुशलं कर्म कुशले नानुषज्जते&lt;br&gt;     तयागी सत्त्वसमाविष्टॊ मेधावी छिन्नसंशयः ||  10 na dveṣṭy akuśalaṃ karma kuśale nānuṣajjate&lt;br&gt;    tyāgī sattvasamāviṣṭo medhāvī chinnasaṃśayaḥ ||  10.  A jóság kötőerejében élő, intelligens lemondó nem gyűlöli a kedvezőtlen cselekedeteket, de a kedvezőhöz sem ragaszkodik, s nincsenek kétségei a tetteket illetően.
|-
|  11 न हि थेहभृता शक्यं तयक्तुं कर्माण्य अशेषतः&lt;br&gt;     यस तु कर्मफलत्यागी स तयागीत्य अभिधीयते ||  11 na hi dehabhṛtā śakyaṃ tyaktuṃ karmāṇy aśeṣataḥ&lt;br&gt;    yas tu karmaphalatyāgī sa tyāgīty abhidhīyate ||  11.  A megtestesült lélek valójában képtelen minden tettől megválni. Ezért mondják, hogy az igazi lemondás az, ha valaki a tettei gyümölcséről mond le.
|-
|  12 अनिष्टम इष्टं मिश्रं च तरिविधं कर्मणः फलम&lt;br&gt;     भवत्य अत्यागिनां परेत्य न तु संन्यासिनां कव चित ||  12 aniṣṭam iṣṭaṃ miśraṃ ca trividhaṃ karmaṇaḥ phalam&lt;br&gt;    bhavaty atyāgināṃ pretya na tu saṃnyāsināṃ kva cit ||  12.  Aki nem él lemondásban, annak tettei háromféle gyümölcsöt teremnek a halála után: kedvezőt, kedvezőtlent és ezek keverékét. A lemondott rendben élőkre azonban nem vár olyan eredmény, amelytől szenvedniük kell, vagy amelyet élvezhetnek.
|-
|  13 पञ्चैतानि महाबाहॊ कारणानि निबॊध मे&lt;br&gt;     सांख्ये कृतान्ते परॊक्तानि सिथ्धये सर्वकर्मणाम ||  13 pañcaitāni mahābāho kāraṇāni nibodha me&lt;br&gt;    sāṃkhye kṛtānte proktāni siddhaye sarvakarmaṇām ||  13.  Óh, erős karú Ardzsuna, a Védánta szerint minden tett végrehajtásában öt tényező játszik szerepet. Hallj most Tőlem ezekről!
|-
|  14 अधिष्ठानं तदा कर्ता करणं च पृदग्विधम&lt;br&gt;     विविधाश च पृदक्चेष्टा थैवं चैवात्र पञ्चमम ||  14 adhiṣṭhānaṃ tathā kartā karaṇaṃ ca pṛthagvidham&lt;br&gt;    vividhāś ca pṛthakceṣṭā daivaṃ caivātra pañcamam ||  14.  A cselekvés helyszíne  a test , a végrehajtója, a különböző érzékek, a törekvés különféle fajtái és végül a Felsőlélek � ezek alkotják a tett öt tényezőjét.
|-
|  15 शरीरवाङ्मनॊभिर यत कर्म परारभते नरः&lt;br&gt;     नयाय्यं वा विपरीतं वा पञ्चैते तस्य हेतवः ||  15 śarīravāṅmanobhir yat karma prārabhate naraḥ&lt;br&gt;    nyāyyaṃ vā viparītaṃ vā pañcaite tasya hetavaḥ ||  15.  Ez az öt tényező idéz elő minden helyes vagy helytelen tettet, amit az ember a testével, elméjével és beszédével végrehajt.
|-
|  16 तत्रैवं सति कर्तारम आत्मानं केवलं तु यः&lt;br&gt;     पश्यत्य अकृतबुथ्धित्वान न स पश्यति थुर्मतिः ||  16 tatraivaṃ sati kartāram ātmānaṃ kevalaṃ tu yaḥ&lt;br&gt;    paśyaty akṛtabuddhitvān na sa paśyati durmatiḥ ||  16.  Ezért aki figyelmen kívül hagyja ezt az öt tényezőt, s önmagát hiszi egyedüli cselekvőnek, az nem kellőképpen intelligens, és nem a valóságnak megfelelően lát.
|-
|  17 यस्य नाहंकृतॊ भावॊ बुथ्धिर यस्य न लिप्यते&lt;br&gt;     हत्वापि स इमाँल लॊकान न हन्ति न निबध्यते ||  17 yasya nāhaṃkṛto bhāvo buddhir yasya na lipyate&lt;br&gt;    hatvāpi sa imāṁl lokān na hanti na nibadhyate ||  17.  Akit nem a hamis ego ösztönöz, és értelme mentes az anyagi kötelékektől, az nem gyilkos, még ha embereket is öl e világban, s tettei nem kötik le.
|-
|  18 जञानं जञेयं परिज्ञाता तरिविधा कर्मचॊथना&lt;br&gt;     करणं कर्म कर्तेति तरिविधः कर्मसंग्रहः ||  18 jñānaṃ jñeyaṃ parijñātā trividhā karmacodanā&lt;br&gt;    karaṇaṃ karma karteti trividhaḥ karmasaṃgrahaḥ ||  18.  A tudás, a tudás tárgya és a tudó a tett három ösztönző tényezője; az érzékek, a cselekedet és a cselekvő pedig a tett három összetevője.
|-
|  19 जञानं कर्म च कर्ता च तरिधैव गुणभेथतः&lt;br&gt;     परॊच्यते गुणसंख्याने यदावच छृणु तान्य अपि ||  19 jñānaṃ karma ca kartā ca tridhaiva guṇabhedataḥ&lt;br&gt;    procyate guṇasaṃkhyāne yathāvac chṛṇu tāny api ||  19.  Az anyagi természet három kötőerejének megfelelően a tudás, a tett és a cselekvő háromféle lehet. Hallj hát Tőlem ezekről is!
|-
|  20 सर्वभूतेषु येनैकं भावम अव्ययम ईक्षते&lt;br&gt;     अविभक्तं विभक्तेषु तज जञानं विथ्धि सात्त्विकम ||  20 sarvabhūteṣu yenaikaṃ bhāvam avyayam īkṣate&lt;br&gt;    avibhaktaṃ vibhakteṣu taj jñānaṃ viddhi sāttvikam ||  20.  Tudd, hogy a jóság kötőerejébe az a tudás tartozik, ami által az ember minden élőlényben az egy, osztatlan lelki természetet látja, annak ellenére, hogy az élőlények számtalan formára felosztva jelennek meg.
|-
|  21 पृदक्त्वेन तु यज जञानं नानाभावान पृदग्विधान&lt;br&gt;     वेत्ति सर्वेषु भूतेषु तज जञानं विथ्धि राजसम ||  21 pṛthaktvena tu yaj jñānaṃ nānābhāvān pṛthagvidhān&lt;br&gt;    vetti sarveṣu bhūteṣu taj jñānaṃ viddhi rājasam ||  21.  A szenvedély kötőerejébe az a tudás tartozik, amelynek alapján a különböző testekben az ember különféle élőlényeket lát.
|-
|  22 यत तु कृत्स्नवथ एकस्मिन कार्ये सक्तम अहैतुकम&lt;br&gt;     अतत्त्वार्दवथ अल्पं च तत तामसम उथाहृतम ||  22 yat tu kṛtsnavad ekasmin kārye saktam ahaitukam&lt;br&gt;    atattvārthavad alpaṃ ca tat tāmasam udāhṛtam ||  22.  Az igazságról mit sem tudó, csekély ismeretről, amelynek birtokában úgy vonzódik az ember egy bizonyos fajta munkához, mint az egyetlenhez, azt mondják, hogy a tudatlanság kötőerejébe tartozik.
|-
|  23 नियतं सङ्गरहितम अरागथ्वेषतः कृतम&lt;br&gt;     अफलप्रेप्सुना कर्म यत तत सात्त्विकम उच्यते ||  23 niyataṃ saṅgarahitam arāgadveṣataḥ kṛtam&lt;br&gt;    aphalaprepsunā karma yat tat sāttvikam ucyate ||  23.  A szabályozott tettet, amit a gyümölcsöző eredményekre nem vágyó ember ragaszkodás, vonzódás és gyűlölet nélkül hajt végre, a jóság kötőerejébe sorolják.
|-
|  24 यत तु कामेप्सुना कर्म साहंकारेण वा पुनः&lt;br&gt;     करियते बहुलायासं तथ राजसम उथाहृतम ||  24 yat tu kāmepsunā karma sāhaṃkāreṇa vā punaḥ&lt;br&gt;    kriyate bahulāyāsaṃ tad rājasam udāhṛtam ||  24.  Azt a tettet azonban, amelyet nagy erőfeszítéssel végez a vágyait kielégíteni óhajtó, s ami a hamis egóból származik, a szenvedély kötőerejébe tartozónak tekintik.
|-
|  25 अनुबन्धं कषयं हिंसाम अनपेक्ष्य च पौरुषम&lt;br&gt;     मॊहाथ आरभ्यते कर्म यत तत तामसम उच्यते ||  25 anubandhaṃ kṣayaṃ hiṃsām anapekṣya ca pauruṣam&lt;br&gt;    mohād ārabhyate karma yat tat tāmasam ucyate ||  25.  Úgy mondják, hogy az olyan tettet, amelyet illúzióban, az írások utasításait mellőzve, a belőle származó kötöttséget figyelmen kívül hagyva hajtanak végre, nem törődve azzal, hogy az mások számára ártalmas és szenvedést okoz, a tudatlanság kötőereje jellemzi.
|-
|  26 मुक्तसङ्गॊ ऽनहंवाथी धृत्युत्साहसमन्वितः&lt;br&gt;     सिथ्ध्यसिथ्ध्यॊर निर्विकारः कर्ता सात्त्विक उच्यते ||  26 muktasaṅgo 'nahaṃvādī dhṛtyutsāhasamanvitaḥ&lt;br&gt;    siddhyasiddhyor nirvikāraḥ kartā sāttvika ucyate ||  26.  Aki kötelességeit az anyagi természet kötőerőivel való kapcsolattól és a hamis egótól megszabadulva, nagy elszántsággal és lelkesedéssel végzi, s nem ingatja meg sem siker, sem kudarc, arról azt mondják, a jóság kötőerejében cselekszik.
|-
|  27 रागी कर्मफलप्रेप्सुर लुब्धॊ हिंसात्मकॊ ऽशुचिः&lt;br&gt;     हर्षशॊकान्वितः कर्ता राजसः परिकीर्तितः ||  27 rāgī karmaphalaprepsur lubdho hiṃsātmako 'śuciḥ&lt;br&gt;    harṣaśokānvitaḥ kartā rājasaḥ parikīrtitaḥ ||  27.  Az a cselekvő, aki ragaszkodik a tetthez és annak gyümölcséhez, élvezni akarja azt, mohó, mindig irigy, tisztátalan, s az öröm és bánat befolyása alatt áll, a szenvedély kötőerejében van.
|-
|  28 अयुक्तः पराकृतः सतब्धः शठॊ नैकृतिकॊ ऽलसः&lt;br&gt;     विषाथी थीर्घसूत्री च कर्ता तामस उच्यते ||  28 ayuktaḥ prākṛtaḥ stabdhaḥ śaṭho naikṛtiko 'lasaḥ&lt;br&gt;    viṣādī dīrghasūtrī ca kartā tāmasa ucyate ||  28.  Az pedig, aki mindig olyan munkát végez, ami ellenkezik az írások parancsaival, materialista, önfejű, csaló, jól ért mások megsértéséhez, lusta, állandóan mogorva és halogató, a tudatlanság kötőerejébe tartozik.
|-
|  29 बुथ्धेर भेथं धृतेश चैव गुणतस तरिविधं शृणु&lt;br&gt;     परॊच्यमानम अशेषेण पृदक्त्वेन धनंजय ||  29 buddher bhedaṃ dhṛteś caiva guṇatas trividhaṃ śṛṇu&lt;br&gt;    procyamānam aśeṣeṇa pṛthaktvena dhanaṃjaya ||  29.  Óh, gazdagság meghódítója, figyelj, amint részletesen leírom neked az anyagi természet kötőerői szerinti háromféle megértést és eltökéltséget!
|-
|  30 परवृत्तिं च निवृत्तिं च कार्याकार्ये भयाभये&lt;br&gt;     बन्धं मॊक्षं च या वेत्ति बुथ्धिः सा पार्द सात्त्विकी ||  30 pravṛttiṃ ca nivṛttiṃ ca kāryākārye bhayābhaye&lt;br&gt;    bandhaṃ mokṣaṃ ca yā vetti buddhiḥ sā pārtha sāttvikī ||  30.  Óh, Prithá fia, az a megértés, aminek segítségével az ember tudja, hogy mit kell tennie, és milyen cselekvéstől kell tartózkodnia, mitől kell félnie és mitől nem, mi az, ami leköti, és mi az, ami felszabadítja, a jóság kötőerejébe tartozik.
|-
|  31 यया धर्मम अधर्मं च कार्यं चाकार्यम एव च&lt;br&gt;     अयदावत परजानाति बुथ्धिः सा पार्द राजसी ||  31 yayā dharmam adharmaṃ ca kāryaṃ cākāryam eva ca&lt;br&gt;    ayathāvat prajānāti buddhiḥ sā pārtha rājasī ||  31.  Az a megértés, amely nem tud különbséget tenni a vallás és a vallástalanság, valamint a végrehajtandó és az elkerülendő tettek között, a szenvedély kötőerejében van, óh, Prithá fia.
|-
|  32 अधर्मं धर्मम इति या मन्यते तमसावृता&lt;br&gt;     सर्वार्दान विपरीतांश च बुथ्धिः सा पार्द तामसी ||  32 adharmaṃ dharmam iti yā manyate tamasāvṛtā&lt;br&gt;    sarvārthān viparītāṃś ca buddhiḥ sā pārtha tāmasī ||  32.  Óh, Pártha, az illúzió és a sötétség varázsa alatt a vallástalanságot vallásnak, a vallást vallástalanságnak vélő, mindig rossz irányba törekvő értelem a tudatlanság kötőerejébe tartozik.
|-
|  33 धृत्या यया धारयते मनःप्राणेन्थ्रियक्रियाः&lt;br&gt;     यॊगेनाव्यभिचारिण्या धृतिः सा पार्द सात्त्विकी ||  33 dhṛtyā yayā dhārayate manaḥprāṇendriyakriyāḥ&lt;br&gt;    yogenāvyabhicāriṇyā dhṛtiḥ sā pārtha sāttvikī ||  33.  Óh, Prithá fia, az a töretlen határozottság, amelyet azzal a rendíthetetlenséggel lehet fenntartani, melyre a jóga gyakorlásával tesz szert az ember, s ami így fegyelmezi az elme, az élet és az érzékek működését, a jóság minőségében van.
|-
|  34 यया तु धर्मकामार्दान धृत्या धारयते ऽरजुन&lt;br&gt;     परसङ्गेन फलाकाङ्क्षी धृतिः सा पार्द राजसी ||  34 yayā tu dharmakāmārthān dhṛtyā dhārayate 'rjuna&lt;br&gt;    prasaṅgena phalākāṅkṣī dhṛtiḥ sā pārtha rājasī ||  34.  Óh, Ardzsuna, az a határozottság, amely az embert szorosan a vallás, az anyagi gyarapodás és az érzékkielégítés terén elérhető gyümölcsöző eredményekhez köti, a szenvedély minőségében van.
|-
|  35 यया सवप्नं भयं शॊकं विषाथं मथम एव च&lt;br&gt;     न विमुञ्चति थुर्मेधा धृतिः सा पार्द तामसी ||  35 yayā svapnaṃ bhayaṃ śokaṃ viṣādaṃ madam eva ca&lt;br&gt;    na vimuñcati durmedhā dhṛtiḥ sā pārtha tāmasī ||  35.  Az az ostoba eltökéltség pedig, óh, Prithá fia, amely nem képes túljutni az álmon, a félelmen, a bánkódáson, a mogorvaságon és az illúzión, a tudatlanság kötőerejébe tartozik.
|-
|  36 सुखं तव इथानीं तरिविधं शृणु मे भरतर्षभ&lt;br&gt;     अभ्यासाथ रमते यत्र थुःखान्तं च निगच्छति ||  36 sukhaṃ tv idānīṃ trividhaṃ śṛṇu me bharatarṣabha&lt;br&gt;    abhyāsād ramate yatra duḥkhāntaṃ ca nigacchati ||  36.  Óh, legkiválóbb Bhárata, kérlek, hallj most Tőlem a háromféle boldogságról, amit a feltételekhez kötött lélek élvez, és amely néha minden szenvedésének véget vet!
|-
|  37 यत तथग्रे विषम इव परिणामे ऽमृतॊपमम&lt;br&gt;     तत सुखं सात्त्विकं परॊक्तम आत्मबुथ्धिप्रसाथजम ||  37 yat tadagre viṣam iva pariṇāme 'mṛtopamam&lt;br&gt;    tat sukhaṃ sāttvikaṃ proktam ātmabuddhiprasādajam ||  37.  Az a boldogság, ami a kezdetben méregnek tűnik, de végül nektárrá válik, és ami ráébreszti az embert az önmegvalósításra, a jóság kötőerejébe tartozik.
|-
|  38 विषयेन्थ्रियसंयॊगाथ यत तथग्रे ऽमृतॊपमम&lt;br&gt;     परिणामे विषम इव तत सुखं राजसं समृतम ||  38 viṣayendriyasaṃyogād yat tadagre 'mṛtopamam&lt;br&gt;    pariṇāme viṣam iva tat sukhaṃ rājasaṃ smṛtam ||  38.  Azt a boldogságot, amit az ember az érzékeknek az érzéktárgyakkal való kapcsolatából merít, s ami az elején nektárnak, ám később méregnek tűnik, a szenvedély minőségébe sorolják.
|-
|  39 यथ अग्रे चानुबन्धे च सुखं मॊहनम आत्मनः&lt;br&gt;     निथ्रालस्यप्रमाथॊत्दं तत तामसम उथाहृतम ||  39 yad agre cānubandhe ca sukhaṃ mohanam ātmanaḥ&lt;br&gt;    nidrālasyapramādotthaṃ tat tāmasam udāhṛtam ||  39.  Az a boldogság pedig, ami nem törődik az önmegvalósítással, ami az elejétől a végéig illúzió, s alvásból, tunyaságból és tévhitből születik, a tudatlanság kötőerejében van.
|-
|  40 न तथ अस्ति पृदिव्यां वा थिवि थेवेषु वा पुनः&lt;br&gt;     सत्त्वं परकृतिजैर मुक्तं यथ एभिः सयात तरिभिर गुणैः ||  40 na tad asti pṛthivyāṃ vā divi deveṣu vā punaḥ&lt;br&gt;    sattvaṃ prakṛtijair muktaṃ yad ebhiḥ syāt tribhir guṇaiḥ ||  40.  Nincsen olyan lény, sem itt, sem a felsőbb bolygók félistenei között, aki mentes lenne az anyagi természetből születő három kötőerőtől.
|-
|  41 बराह्मणक्षत्रियविशां शूथ्राणां च परंतप&lt;br&gt;     कर्माणि परविभक्तानि सवभावप्रभवैर गुणैः ||  41 brāhmaṇakṣatriyaviśāṃ śūdrāṇāṃ ca paraṃtapa&lt;br&gt;    karmāṇi pravibhaktāni svabhāvaprabhavair guṇaiḥ ||  41.  Óh, ellenség fenyítője, a bráhmanákat, ksatrijákat, vaisjákat és súdrákat az anyagi kötőerők szerinti természetükből adódó tulajdonságaik alapján különböztetik meg egymástól.
|-
|  42 शमॊ थमस तपः शौचं कषान्तिर आर्जवम एव च&lt;br&gt;     जञानं विज्ञानम आस्तिक्यं बरह्मकर्म सवभावजम ||  42 śamo damas tapaḥ śaucaṃ kṣāntir ārjavam eva ca&lt;br&gt;    jñānaṃ vijñānam āstikyaṃ brahmakarma svabhāvajam ||  42.  A bráhmanák munkáját az alábbi, természetükből adódó tulajdonságok jellemzik: nyugodtság, önfegyelmezés, vezeklés, tisztaság, béketűrés, becsületesség, tudás, bölcsesség és vallásosság.
|-
|  43 शौर्यं तेजॊ धृतिर थाक्ष्यं युथ्धे चाप्य अपलायनम&lt;br&gt;     थानम ईश्वरभावश च कषात्रं कर्म सवभावजम ||  43 śauryaṃ tejo dhṛtir dākṣyaṃ yuddhe cāpy apalāyanam&lt;br&gt;    dānam īśvarabhāvaś ca kṣātraṃ karma svabhāvajam ||  43.  Hősiesség, erő, elszántság, leleményesség, bátorság a csatában, nagylelkűség és vezetőképesség � ezek a természetes tulajdonságok jellemzik a ksatriyák tetteit.
|-
|  44 कृषिगॊरक्ष्यवाणिज्यं वैश्यकर्म सवभावजम&lt;br&gt;     परिचर्यात्मकं कर्म शूथ्रस्यापि सवभावजम ||  44 kṛṣigorakṣyavāṇijyaṃ vaiśyakarma svabhāvajam&lt;br&gt;    paricaryātmakaṃ karma śūdrasyāpi svabhāvajam ||  44.  A vaisyák természetének megfelelő munka a földművelés, a tehénvédelem és a kereskedés, a súdráké pedig a kétkezi munka és mások szolgálata.
|-
|  45 सवे सवे कर्मण्य अभिरतः संसिथ्धिं लभते नरः&lt;br&gt;     सवकर्मनिरतः सिथ्धिं यदा विन्थति तच छृणु ||  45 sve sve karmaṇy abhirataḥ saṃsiddhiṃ labhate naraḥ&lt;br&gt;    svakarmanirataḥ siddhiṃ yathā vindati tac chṛṇu ||  45.  Mindenki elérheti a tökéletességet, ha a rá jellemző tulajdonságoknak megfelelő munkát végzi. Halld most Tőlem, hogyan lehetséges ez!
|-
|  46 यतः परवृत्तिर भूतानां येन सर्वम इथं ततम&lt;br&gt;     सवकर्मणा तम अभ्यर्च्य सिथ्धिं विन्थति मानवः ||  46 yataḥ pravṛttir bhūtānāṃ yena sarvam idaṃ tatam&lt;br&gt;    svakarmaṇā tam abhyarcya siddhiṃ vindati mānavaḥ ||  46.  Ha a mindent átható Urat, minden élőlény eredetét imádja az ember, akkor a számára előírt tetteket végezve elérheti a tökéletességet.
|-
|  47 शरेयान सवधर्मॊ विगुणः परधर्मात सवनुष्ठितात&lt;br&gt;     सवभावनियतं कर्म कुर्वन नाप्नॊति किल्बिषम ||  47 śreyān svadharmo viguṇaḥ paradharmāt svanuṣṭhitāt&lt;br&gt;    svabhāvaniyataṃ karma kurvan nāpnoti kilbiṣam ||  47.  Még ha tökéletlenül hajtja is végre saját kötelességét az ember, az jobb, mint ha a másét végzi el tökéletesen. A természete alapján előírt kötelességeinek eleget téve sohasem éri bűnös visszahatás.
|-
|  48 सहजं कर्म कौन्तेय सथॊषम अपि न तयजेत&lt;br&gt;     सर्वारम्भा हि थॊषेण धूमेनाग्निर इवावृताः ||  48 sahajaṃ karma kaunteya sadoṣam api na tyajet&lt;br&gt;    sarvārambhā hi doṣeṇa dhūmenāgnir ivāvṛtāḥ ||  48.  Mint lángot a füst, úgy takar be minden igyekezetet valamilyen hiba. Ezért, óh, Kuntí fia, az embernek nem szabad feladnia a természetéből fakadó munkát még akkor sem, ha az hibákkal teli.
|-
|  49 असक्तबुथ्धिः सर्वत्र जितात्मा विगतस्पृहः&lt;br&gt;     नैष्कर्म्यसिथ्धिं परमां संन्यासेनाधिगच्छति ||  49 asaktabuddhiḥ sarvatra jitātmā vigataspṛhaḥ&lt;br&gt;    naiṣkarmyasiddhiṃ paramāṃ saṃnyāsenādhigacchati ||  49.  Aki önfegyelmezett, nem ragaszkodik, és nem törődik az anyagi élvezettel, az a lemondás gyakorlásával eléri a visszahatásoktól mentes legtökéletesebb állapotot.
|-
|  50 सिथ्धिं पराप्तॊ यदा बरह्म तदाप्नॊति निबॊध मे&lt;br&gt;     समासेनैव कौन्तेय निष्ठा जञानस्य या परा ||  50 siddhiṃ prāpto yathā brahma tathāpnoti nibodha me&lt;br&gt;    samāsenaiva kaunteya niṣṭhā jñānasya yā parā ||  50.  Óh, Kuntí fia, tudd meg Tőlem, hogyan érheti el valaki, aki erre a tökéletességre már szert tett, a tökéletesség legfelsőbb szintjét, Brahmant, a legmagasabb rendű tudás síkját! Elmondom most, hogyan kell cselekednie ehhez.
|-
|  51 बुथ्ध्या विशुथ्धया युक्तॊ धृत्यात्मानं नियम्य च&lt;br&gt;     शब्थाथीन विषयांस तयक्त्वा रागथ्वेषौ वयुथस्य च ||  51 buddhyā viśuddhayā yukto dhṛtyātmānaṃ niyamya ca&lt;br&gt;    śabdādīn viṣayāṃs tyaktvā rāgadveṣau vyudasya ca ||  51.-53.  Aki az értelme által megtisztult, elméjét eltökéltséggel fegyelmezi, eltávolodott az érzékkielégítés tárgyaitól, megszabadult a ragaszkodástól és a gyűlölettől, magányos helyen él, keveset eszik, testét, elméjét és beszédét fegyelmezi, mindig transzba merül, lemondást gyakorol, mentes a hamis egótól, az alaptalan büszkeségtől, és nem vágyik testi erőre, megszabadult a kéjtől, a dühtől, nem fogad el anyagi dolgokat, mentes a hamis birtoklásérzettől, valamint békés, az kétségtelenül elérte az önmegvalósítást.
|-
|  52 विविक्तसेवी लघ्वाशी यतवाक्कायमानसः&lt;br&gt;     धयानयॊगपरॊ नित्यं वैराग्यं समुपाश्रितः ||  52 viviktasevī laghvāśī yatavākkāyamānasaḥ&lt;br&gt;    dhyānayogaparo nityaṃ vairāgyaṃ samupāśritaḥ || 
|-
|  53 अहंकारं बलं थर्पं कामं करॊधं परिग्रहम&lt;br&gt;     विमुच्य निर्ममः शान्तॊ बरह्मभूयाय कल्पते ||  53 ahaṃkāraṃ balaṃ darpaṃ kāmaṃ krodhaṃ parigraham&lt;br&gt;    vimucya nirmamaḥ śānto brahmabhūyāya kalpate || 
|-
|  54 बरह्मभूतः परसन्नात्मा न शॊचति न काङ्क्षति&lt;br&gt;     समः सर्वेषु भूतेषु मथ्भक्तिं लभते पराम ||  54 brahmabhūtaḥ prasannātmā na śocati na kāṅkṣati&lt;br&gt;    samaḥ sarveṣu bhūteṣu madbhaktiṃ labhate parām ||  54.  Aki ekképpen eljutott a transzcendentális síkra, az egyszerre megvalósítja a Legfelsőbb Brahmant, és teljes boldogság tölti el. Sohasem bánkódik, nem vágyik semmire, és egyenlő minden élőlénnyel szemben. Ebben az állapotban tiszta odaadó szolgálatot végezhet Nekem.
|-
|  55 भक्त्या माम अभिजानाति यावान यश चास्मि तत्त्वतः&lt;br&gt;     ततॊ मां तत्त्वतॊ जञात्वा विशते तथनन्तरम ||  55 bhaktyā mām abhijānāti yāvān yaś cāsmi tattvataḥ&lt;br&gt;    tato māṃ tattvato jñātvā viśate tadanantaram ||  55.  Engem, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét egyedül az odaadó szolgálat által lehet igazán megérteni. Ha valaki az ilyen odaadás révén tudatát teljesen Bennem merítette el, beléphet Isten birodalmába.
|-
|  56 सर्वकर्माण्य अपि सथा कुर्वाणॊ मथ्व्यपाश्रयः&lt;br&gt;     मत्प्रसाथाथ अवाप्नॊति शाश्वतं पथम अव्ययम ||  56 sarvakarmāṇy api sadā kurvāṇo madvyapāśrayaḥ&lt;br&gt;    matprasādād avāpnoti śāśvataṃ padam avyayam ||  56.  Noha számtalan tettet végez, az Én védelmemet és kegyemet élvezve tiszta bhaktám eljut az örökkévaló és elpusztíthatatlan birodalomba.
|-
|  57 चेतसा सर्वकर्माणि मयि संन्यस्य मत्परः&lt;br&gt;     बुथ्धियॊगम उपाश्रित्य मच्चित्तः सततं भव ||  57 cetasā sarvakarmāṇi mayi saṃnyasya matparaḥ&lt;br&gt;    buddhiyogam upāśritya maccittaḥ satataṃ bhava ||  57.  Minden cselekedetedben csak Énrám bízd magad, s dolgozz mindig az Én védelmem alatt! Ilyen odaadó szolgálatot végezve tudatod merüljön el teljesen Bennem!
|-
|  58 मच्चित्तः सर्वथुर्गाणि मत्प्रसाथात तरिष्यसि&lt;br&gt;     अद चेत तवम अहंकारान न शरॊष्यसि विनङ्क्ष्यसि ||  58 maccittaḥ sarvadurgāṇi matprasādāt tariṣyasi&lt;br&gt;    atha cet tvam ahaṃkārān na śroṣyasi vinaṅkṣyasi ||  58.  Ha tudatod Bennem merül el, kegyemből legyőzheted majd a feltételekhez kötött élet minden akadályát. Ha azonban nem ilyen tudatban, hanem a hamis egón keresztül cselekszel, s nem hallgatsz meg Engem, elvesztél.
|-
|  59 यथ अहंकारम आश्रित्य न यॊत्स्य इति मन्यसे&lt;br&gt;     मिद्यैष वयवसायस ते परकृतिस तवां नियॊक्ष्यति ||  59 yad ahaṃkāram āśritya na yotsya iti manyase&lt;br&gt;    mithyaiṣa vyavasāyas te prakṛtis tvāṃ niyokṣyati ||  59.  Ha nem cselekszel az utasításom szerint, és megtagadod a harcot, tévútra lépsz. Természeted miatt a jövőben mindenképpen háborúskodnod kell majd.
|-
|  60 सवभावजेन कौन्तेय निबथ्धः सवेन कर्मणा&lt;br&gt;     कर्तुं नेच्छसि यन मॊहात करिष्यस्य अवशॊ ऽपि तत ||  60 svabhāvajena kaunteya nibaddhaḥ svena karmaṇā&lt;br&gt;    kartuṃ necchasi yan mohāt kariṣyasy avaśo 'pi tat ||  60.  Óh, Kuntí fia, az illúzió hatása alatt most megtagadod az utasításomat, de a saját természetedből eredő tettek arra fognak kényszeríteni, hogy így cselekedj!
|-
|  61 ईश्वरः सर्वभूतानां हृथ्थेशे ऽरजुन तिष्ठति&lt;br&gt;     भरामयन सर्वभूतानि यन्त्रारूढानि मायया ||  61 īśvaraḥ sarvabhūtānāṃ hṛddeśe 'rjuna tiṣṭhati&lt;br&gt;    bhrāmayan sarvabhūtāni yantrārūḍhāni māyayā ||  61.  Óh, Ardzsuna, a Legfelsőbb Úr mindenki szívében jelen van. Ő irányítja az élőlények vándorútját, akik az anyagi energia szekerén ülnek.
|-
|  62 तम एव शरणं गच्छ सर्वभावेन भारत&lt;br&gt;     तत्प्रसाथात परां शान्तिं सदानं पराप्स्यसि शाश्वतम ||  62 tam eva śaraṇaṃ gaccha sarvabhāvena bhārata&lt;br&gt;    tatprasādāt parāṃ śāntiṃ sthānaṃ prāpsyasi śāśvatam ||  62.  Óh, Bharata leszármazottja, hódolj meg Előtte teljesen! Az Ő kegyéből transzcendentális béke áraszt majd el, és eléred a legfelsőbb, örök lakhelyet.
|-
|  63 इति ते जञानम आख्यातं गुह्याथ गुह्यतरं मया&lt;br&gt;     विमृश्यैतथ अशेषेण यदेच्छसि तदा कुरु ||  63 iti te jñānam ākhyātaṃ guhyād guhyataraṃ mayā&lt;br&gt;    vimṛśyaitad aśeṣeṇa yathecchasi tathā kuru ||  63.  Íme, átadtam neked e még bizalmasabb tudást! Fontold meg jól, s aztán tégy úgy, ahogyan jónak látod!
|-
|  64 सर्वगुह्यतमं भूयः शृणु मे परमं वचः&lt;br&gt;     इष्टॊ ऽसि मे थृढम इति ततॊ वक्ष्यामि ते हितम ||  64 sarvaguhyatamaṃ bhūyaḥ śṛṇu me paramaṃ vacaḥ&lt;br&gt;    iṣṭo 'si me dṛḍham iti tato vakṣyāmi te hitam ||  64.  Mivel nagyon kedves barátom vagy, elmondom neked legfőbb utasításomat, minden tudás legbizalmasabb részét. Halld hát Tőlem, mert a javadat szolgálja!
|-
|  65 मन्मना भव मथ्भक्तॊ मथ्याजी मां नमस्कुरु&lt;br&gt;     माम एवैष्यसि सत्यं ते परतिजाने परियॊ ऽसि मे ||  65 manmanā bhava madbhakto madyājī māṃ namaskuru&lt;br&gt;    mām evaiṣyasi satyaṃ te pratijāne priyo 'si me ||  65.  Gondolj mindig Rám, légy az Én hívem! Imádj Engem, és ajánld tiszteletedet Előttem, s így kétségtelenül el fogsz jutni Hozzám! Ezt megígérem neked, mert nagyon kedves barátom vagy.
|-
|  66 सर्वधर्मान परित्यज्य माम एकं शरणं वरज&lt;br&gt;     अहं तवा सर्वपापेभ्यॊ मॊक्षयिष्यामि मा शुचः ||  66 sarvadharmān parityajya mām ekaṃ śaraṇaṃ vraja&lt;br&gt;    ahaṃ tvā sarvapāpebhyo mokṣayiṣyāmi mā śucaḥ ||  66.  Add fel a vallás minden változatát, s hódolj meg egyedül Énelőttem! Én megszabadítalak minden bűnös visszahatástól, ne félj!
|-
|  67 इथं ते नातपस्काय नाभक्ताय कथा चन&lt;br&gt;     न चाशुश्रूषवे वाच्यं न च मां यॊ ऽभयसूयति ||  67 idaṃ te nātapaskāya nābhaktāya kadā cana&lt;br&gt;    na cāśuśrūṣave vācyaṃ na ca māṃ yo 'bhyasūyati ||  67.  Ezt a meghitt tudást soha nem szabad átadni azoknak, akik nem önfegyelmezettek, nem odaadóak, nem végeznek odaadó szolgálatot, vagy irigyek Rám.
|-
|  68 य इथं परमं गुह्यं मथ्भक्तेष्व अभिधास्यति&lt;br&gt;     भक्तिं मयि परां कृत्वा माम एवैष्यत्य असंशयः ||  68 ya idaṃ paramaṃ guhyaṃ madbhakteṣv abhidhāsyati&lt;br&gt;    bhaktiṃ mayi parāṃ kṛtvā mām evaiṣyaty asaṃśayaḥ ||  68.  Aki ezt a legnagyobb titkot a bhaktáknak elmagyarázza, az kétségtelenül eljut a tiszta odaadó szolgálatig, s végül visszatér Hozzám.
|-
|  69 न च तस्मान मनुष्येषु कश चिन मे परियकृत्तमः&lt;br&gt;     भविता न च मे तस्माथ अन्यः परियतरॊ भुवि ||  69 na ca tasmān manuṣyeṣu kaś cin me priyakṛttamaḥ&lt;br&gt;    bhavitā na ca me tasmād anyaḥ priyataro bhuvi ||  69.  Nincs és nem is lesz soha nála kedvesebb szolgám ezen a világon.
|-
|  70 अध्येष्यते च य इमं धर्म्यं संवाथम आवयॊः&lt;br&gt;     जञानयज्ञेन तेनाहम इष्टः सयाम इति मे मतिः ||  70 adhyeṣyate ca ya imaṃ dharmyaṃ saṃvādam āvayoḥ&lt;br&gt;    jñānayajñena tenāham iṣṭaḥ syām iti me matiḥ ||  70.  Kijelentem, hogy aki tanulmányozza ezt a szent párbeszédet, az az értelmével imád Engem.
|-
|  71 शरथ्धावान अनसूयश च शृणुयाथ अपि यॊ नरः&lt;br&gt;     सॊ ऽपि मुक्तः शुभाँल लॊकान पराप्नुयात पुण्यकर्मणाम ||  71 śraddhāvān anasūyaś ca śṛṇuyād api yo naraḥ&lt;br&gt;    so 'pi muktaḥ śubhāṁl lokān prāpnuyāt puṇyakarmaṇām ||  71.  Aki pedig hittel és irigység nélkül hallgatja, az megszabadul a bűnös visszahatásoktól, s eljut a jámborok lakta áldott bolygókra.
|-
| &lt;br&gt;  72 कच चिथ एतच छरुतं पार्द तवयैकाग्रेण चेतसा&lt;br&gt;     कच चिथ अज्ञानसंमॊहः परनष्टस ते धनंजय ||  72 kac cid etac chrutaṃ pārtha tvayaikāgreṇa cetasā&lt;br&gt;    kac cid ajñānasaṃmohaḥ pranaṣṭas te dhanaṃjaya ||  72.  Óh, Prithá fia, óh, gazdagság meghódítója, teljes figyelemmel hallgattad-e szavaimat? Eloszlott-e tudatlanságod és illúziód?
|-
|  73 अर्जुन उवाच&lt;br&gt;     नष्टॊ मॊहः समृतिर लब्धा तवत्प्रसाथान मयाच्युत&lt;br&gt;     सदितॊ ऽसमि गतसंथेहः करिष्ये वचनं तव ||  73 arjuna uvāca&lt;br&gt;    naṣṭo mohaḥ smṛtir labdhā tvatprasādān mayācyuta&lt;br&gt;    sthito 'smi gatasaṃdehaḥ kariṣye vacanaṃ tava ||  73.  Ardzsuna szólt: Kedves Krisnám, óh, tévedhetetlen, illúzióm most szertefoszlott! Kegyedből visszanyertem emlékezetem, s most szilárd vagyok, kételyektől mentes. Készen állok arra, hogy utasításaid szerint cselekedjem.
|-
|  74 संजय उवाच&lt;br&gt;     इत्य अहं वासुथेवस्य पार्दस्य च महात्मनः&lt;br&gt;     संवाथम इमम अश्रौषम अथ्भुतं रॊमहर्षणम ||  74 saṃjaya uvāca&lt;br&gt;    ity ahaṃ vāsudevasya pārthasya ca mahātmanaḥ&lt;br&gt;    saṃvādam imam aśrauṣam adbhutaṃ romaharṣaṇam ||  74.  Szanydzsaja szólt: Így hallottam a két nagy lélek, Krisna és Ardzsuna párbeszédét. Ez az üzenet annyira csodálatos, hogy egész testemet borzongás járja át.
|-
|  75 वयासप्रसाथाच छरुतवान एतथ गुह्यम अहं परम&lt;br&gt;     यॊगं यॊगेश्वरात कृष्णात साक्षात कदयतः सवयम ||  75 vyāsaprasādāc chrutavān etad guhyam ahaṃ param&lt;br&gt;    yogaṃ yogeśvarāt kṛṣṇāt sākṣāt kathayataḥ svayam ||  75.  Vyása kegyéből ezt a legtitkosabb beszélgetést közvetlenül minden misztika mesterétől, Krisnától hallottam, amint Ő Maga szólt Ardzsunához.
|-
|  76 राजन संस्मृत्य संस्मृत्य संवाथम इमम अथ्भुतम&lt;br&gt;     केशवार्जुनयॊः पुण्यं हृष्यामि च मुहुर मुहुः ||  76 rājan saṃsmṛtya saṃsmṛtya saṃvādam imam adbhutam&lt;br&gt;    keśavārjunayoḥ puṇyaṃ hṛṣyāmi ca muhur muhuḥ ||  76.  Óh, király, amint újra és újra visszaemlékezem Krisna és Ardzsuna csodálatos és szent párbeszédére, minden pillanatban az öröm hullámai járnak át!
|-
|  77 तच च संस्मृत्य संस्मृत्य रूपम अत्यथ्भुतं हरेः&lt;br&gt;     विस्मयॊ मे महान राजन हृष्यामि च पुनः पुनः ||  77 tac ca saṃsmṛtya saṃsmṛtya rūpam atyadbhutaṃ hareḥ&lt;br&gt;    vismayo me mahān rājan hṛṣyāmi ca punaḥ punaḥ ||  77.  Óh, király! Az Úr Krisna csodálatos formájára emlékezve egyre nagyobb csodálat tölt el, újra és újra eláraszt a boldogság.
|-
|  78 यत्र यॊगेश्वरः कृष्णॊ यत्र पार्दॊ धनुर्धरः&lt;br&gt;     तत्र शरीर विजयॊ भूतिर धरुवा नीतिर मतिर मम&lt;br&gt; ||  78 yatra yogeśvaraḥ kṛṣṇo yatra pārtho dhanurdharaḥ&lt;br&gt;    tatra śrīr vijayo bhūtir dhruvā nītir matir mama&lt;br&gt; ||  78.  Bárhol is legyen Krisna, minden misztika mestere és Ardzsuna, a legkiválóbb íjász, ott biztos a gazdagság, a győzelem, a rendkívüli erő és az erény. Ez az én véleményem.
|}

[[Kategória:Szövegek]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Bhagavad-Gíta (Vekerdi József fordítása)</title>
    <id>313</id>
    <revision>
      <id>5735</id>
      <timestamp>2006-12-05T08:25:19Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>Gubbubu</username>
        <id>3</id>
      </contributor>
      <comment>/* XVIII. Ének */</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     = Mahábhárata
| cím        = Bhagavad-Gíta
| szakasz    =
| előző      =
| következő  =
| megjegyzés = Ez Vekerdi József fordítása, más fordításokért lásd az [[Bhagavad-Gíta|egyértelműsítő lapot]].
}}

==I. Ének==
{| {{Sztbg}}
||  1 धृतराष्ट्र उवाच&lt;br&gt;      धर्मक्षेत्रे कुरुक्षेत्रे समवेता युयुत्सवः&lt;br&gt;      मामकाः पाण्डवाश चैव किम अकुर्वत संजय ||  1 dhṛtarāṣṭra uvāca&lt;br&gt;     dharmakṣetre kurukṣetre samavetā yuyutsavaḥ&lt;br&gt;     māmakāḥ pāṇḍavāś caiva kim akurvata saṃjaya || Dhritarástra szólt: 1. Mondd, Szandzsaja, mit műveltek a Kuru-síkon,  a szent mezőn csatára egybegyűlt Pándufiak és az enyéim? 
|-
|  2 संजय उवाच&lt;br&gt;      थृष्ट्वा तु पाण्डवानीकं वयूढं थुर्यॊधनस तथा&lt;br&gt;      आचार्यम उपसंगम्य राजा वचनम अब्रवीत ||  2 saṃjaya uvāca&lt;br&gt;     dṛṣṭvā tu pāṇḍavānīkaṃ vyūḍhaṃ duryodhanas tadā&lt;br&gt;     ācāryam upasaṃgamya rājā vacanam abravīt || Szandzsaja szólt: 2. A hadrendbe állított Pándavasereg láttán Durjódhana király tanítója elé lépett, és így beszélt: 
|-
|  3 पश्यैतां पाण्डुपुत्राणाम आचार्य महतीं चमूम&lt;br&gt;      वयूढां थरुपथपुत्रेण तव शिष्येण धीमता ||  3 paśyaitāṃ pāṇḍuputrāṇām ācārya mahatīṃ camūm&lt;br&gt;     vyūḍhāṃ drupadaputreṇa tava śiṣyeṇa dhīmatā || 3. &quot;Tanítóm, nézd a Pándufiak hatalmas seregét, melyet bölcs tanítványod, Drupada fia állított hadrendbe. 
|-
|  4 अत्र शूरा महेष्वासा भीमार्जुनसमा युधि&lt;br&gt;      युयुधानॊ विराटश च थरुपथश च महारदः ||  4 atra śūrā maheṣvāsā bhīmārjunasamā yudhi&lt;br&gt;     yuyudhāno virāṭaś ca drupadaś ca mahārathaḥ || 4. Nagy íjászok vannak köztük, csatában Bhíma és Ardzsuna párjai: Jujudhána és Viráta, s nagy harciszekerén Drupada, 
|-
|  5 धृष्टकेतुश चेकितानः काशिराजश च वीर्यवान&lt;br&gt;      पुरुजित कुन्तिभॊजश च शैब्यश च नरपुंगवः ||  5 dhṛṣṭaketuś cekitānaḥ kāśirājaś ca vīryavān&lt;br&gt;     purujit kuntibhojaś ca śaibyaś ca narapuṃgavaḥ || 5. Dhristakétu, Csékitána, és Kásí vitéz királya, és Purudzsit, Kuntibhódzsa, és Sibi ura, férfiak vezére, 
|-
|  6 युधामन्युश च विक्रान्त उत्तमौजाश च वीर्यवान&lt;br&gt;      सौभथ्रॊ थरौपथेयाश च सर्व एव महारदाः ||  6 yudhāmanyuś ca vikrānta uttamaujāś ca vīryavān&lt;br&gt;     saubhadro draupadeyāś ca sarva eva mahārathāḥ || 6. rettenthetetlen Judhámanju, vitéz Uttamaudzsasz, Szubhadrá fia, Draupadí fiai, mind híres kocsiharcosok. 
|-
|  7 अस्माकं तु विशिष्टा ये तान निबॊध थविजॊत्तम&lt;br&gt;      नायका मम सैन्यस्य संज्ञार्दं तान बरवीमि ते ||  7 asmākaṃ tu viśiṣṭā ye tān nibodha dvijottama&lt;br&gt;     nāyakā mama sainyasya saṃjñārthaṃ tān bravīmi te || 7. Most pedig figyeld, legnemesebb bráhman, kik a mi seregünk legkiválóbb vezérei; felsorolom, hogy tudj róluk. 
|-
|  8 भवान भीष्मश च कर्णश च कृपश च समितिंजयः&lt;br&gt;      अश्वत्दामा विकर्णश च सौमथत्तिर जयथ्रदः ||  8 bhavān bhīṣmaś ca karṇaś ca kṛpaś ca samitiṃjayaḥ&lt;br&gt;     aśvatthāmā vikarṇaś ca saumadattir jayadrathaḥ || 8. Te magad, Bhísma és Karna, a viadalokban győztes Kripa, Asvattháman és Vikarna, velük Szómadatta fia, 
|-
|  9 अन्ये च बहवः शूरा मथर्दे तयक्तजीविताः&lt;br&gt;      नानाशस्त्रप्रहरणाः सर्वे युथ्धविशारथाः ||  9 anye ca bahavaḥ śūrā madarthe tyaktajīvitāḥ&lt;br&gt;     nānāśastrapraharaṇāḥ sarve yuddhaviśāradāḥ || 9. és sok más hős, akik érettem lemondtak életükről; mind harcban jártasak, fegyverforgatáshoz értők. 
|-
|  10 अपर्याप्तं तथ अस्माकं बलं भीष्माभिरक्षितम&lt;br&gt;     पर्याप्तं तव इथम एतेषां बलं भीमाभिरक्षितम ||  10 aparyāptaṃ tad asmākaṃ balaṃ bhīṣmābhirakṣitam&lt;br&gt;    paryāptaṃ tv idam eteṣāṃ balaṃ bhīmābhirakṣitam || 10. Csekély számú a mi haderőnk, de Bhísma őrködik fölötte; nagy számú az ő haderejük, Bhíma őrködik fölötte. 
|-
|  11 अयनेषु च सर्वेषु यदाभागम अवस्दिताः&lt;br&gt;     भीष्मम एवाभिरक्षन्तु भवन्तः सर्व एव हि ||  11 ayaneṣu ca sarveṣu yathābhāgam avasthitāḥ&lt;br&gt;    bhīṣmam evābhirakṣantu bhavantaḥ sarva eva hi || 11. Vigyázzatok hát Bhísmára mindannyian, ahogy ki-ki saját hadsorában hadrendben áll!&quot; 
|-
|  12 तस्य संजनयन हर्षं कुरुवृथ्धः पितामहः&lt;br&gt;     सिंहनाथं विनथ्यॊच्चैः शङ्खं थध्मौ परतापवान ||  12 tasya saṃjanayan harṣaṃ kuruvṛddhaḥ pitāmahaḥ&lt;br&gt;    siṃhanādaṃ vinadyoccaiḥ śaṅkhaṃ dadhmau pratāpavān || 12. Ekkor a vitéz Bhísma, a Kuru-nemzetség éltes ősatyja, hangos csatakiáltást hallatott, és csigakürtjébe fújt, megörvendeztetve Durjódhanát. 
|-
|  13 ततः शङ्खाश च भेर्यश च पणवानकगॊमुखाः&lt;br&gt;     सहसैवाभ्यहन्यन्त स शब्थस तुमुलॊ ऽभवत ||  13 tataḥ śaṅkhāś ca bheryaś ca paṇavānakagomukhāḥ&lt;br&gt;    sahasaivābhyahanyanta sa śabdas tumulo 'bhavat || 13. Majd tüstént felharsantak a kürtök és az üstdobok, verőlantok, csörgők, tülkök. Kavargó hangzavar támadt. 
|-
|  14 ततः शवेतैर हयैर युक्ते महति सयन्थने सदितौ&lt;br&gt;     माधवः पाण्डवश चैव थिव्यौ शङ्खौ परथध्मतुः ||  14 tataḥ śvetair hayair yukte mahati syandane sthitau&lt;br&gt;    mādhavaḥ pāṇḍavaś caiva divyau śaṅkhau pradadhmatuḥ || 14. Most fehér lovak vonta, nagy harciszekerükön állva Krisna és Ardzsuna is megfújta csodás kürtjét: 
|-
|  15 पाञ्चजन्यं हृषीकेशॊ थेवथत्तं धनंजयः&lt;br&gt;     पौण्ड्रं थध्मौ महाशङ्खं भीमकर्मा वृकॊथरः ||  15 pāñcajanyaṃ hṛṣīkeśo devadattaṃ dhanaṃjayaḥ&lt;br&gt;    pauṇḍraṃ dadhmau mahāśaṅkhaṃ bhīmakarmā vṛkodaraḥ || 15. Krisna a Páncsadzsanját, Ardzsuna a Dévadattát, a farkasgyomrú, rettentő Bhíma a nagy Paundra kür-töt, 
|-
|  16 अनन्तविजयं राजा कुन्तीपुत्रॊ युधिष्ठिरः&lt;br&gt;     नकुलः सहथेवश च सुघॊषमणिपुष्पकौ ||  16 anantavijayaṃ rājā kuntīputro yudhiṣṭhiraḥ&lt;br&gt;    nakulaḥ sahadevaś ca sughoṣamaṇipuṣpakau || 16. Judhisthira király, Kuntí fia, a Győzedelmest, Nakula a Búgóhangút, Szahadéva az Ékkövest, 
|-
|  17 काश्यश च परमेष्वासः शिखण्डी च महारदः&lt;br&gt;     धृष्टथ्युम्नॊ विराटश च सात्यकिश चापराजितः ||  17 kāśyaś ca parameṣvāsaḥ śikhaṇḍī ca mahārathaḥ&lt;br&gt;    dhṛṣṭadyumno virāṭaś ca sātyakiś cāparājitaḥ || 17. és Kásí ura, a páratlan íjász, és a vitéz kocsiharcos Sikhandin, Dhristadjumna, Viráta, a győzhetetlen Szátjaki, 
|-
|  18 थरुपथॊ थरौपथेयाश च सर्वशः पृदिवीपते&lt;br&gt;     सौभथ्रश च महाबाहुः शङ्खान थध्मुः पृदक पृदक ||  18 drupado draupadeyāś ca sarvaśaḥ pṛthivīpate&lt;br&gt;    saubhadraś ca mahābāhuḥ śaṅkhān dadhmuḥ pṛthak pṛthak || 18. Drupada, Draupadí fiai, az erőskarú Szubhadráfi, külön-külön mind fújta csigakürtjét, uralkodóm. 
|-
|  19 स घॊषॊ धार्तराष्ट्राणां हृथयानि वयथारयत&lt;br&gt;     नभश च पृदिवीं चैव तुमुलॊ वयनुनाथयन ||  19 sa ghoṣo dhārtarāṣṭrāṇāṃ hṛdayāni vyadārayat&lt;br&gt;    nabhaś ca pṛthivīṃ caiva tumulo vyanunādayan || 19. Az eget-földet betöltő, kusza rivalgás megszaggatta a Dhritarástrafiak szívét. 
|-
|  20 अद वयवस्दितान थृष्ट्वा धार्तराष्ट्रान कपिध्वजः&lt;br&gt;     परवृत्ते शस्त्रसंपाते धनुर उथ्यम्य पाण्डवः ||  20 atha vyavasthitān dṛṣṭvā dhārtarāṣṭrān kapidhvajaḥ&lt;br&gt;    pravṛtte śastrasaṃpāte dhanur udyamya pāṇḍavaḥ || 20. Ekkor a felsorakozott Dhritarástrasereg láttán, midőn a fegyverek már-már összecsapni készültek, a majomlobogós Ardzsuna felemelte íját, 
|-
|  21 हृषीकेशं तथा वाक्यम इथम आह महीपते&lt;br&gt;     सेनयॊर उभयॊर मध्ये रदं सदापय मे ऽचयुत ||  21 hṛṣīkeśaṃ tadā vākyam idam āha mahīpate&lt;br&gt;    senayor ubhayor madhye rathaṃ sthāpaya me 'cyuta || 21. és így szólította meg Krisnát, uralkodóm: Ardzsuna szólt: Állítsd meg szekeremet, Krisna, a két hadsereg között, 
|-
|  22 यावथ एतान निरीक्षे ऽहं यॊथ्धुकामान अवस्दितान&lt;br&gt;     कैर मया सह यॊथ्धव्यम अस्मिन रणसमुथ्यमे ||  22 yāvad etān nirīkṣe 'haṃ yoddhukāmān avasthitān&lt;br&gt;    kair mayā saha yoddhavyam asmin raṇasamudyame || 22. hadd vegyem szemügyre e harcrakészen felsorakozottakat, kikkel kell megküzdenem ebben a vészes ütközetben. 
|-
|  23 यॊत्स्यमानान अवेक्षे ऽहं य एते ऽतर समागताः&lt;br&gt;     धार्तराष्ट्रस्य थुर्बुथ्धेर युथ्धे परियचिकीर्षवः ||  23 yotsyamānān avekṣe 'haṃ ya ete 'tra samāgatāḥ&lt;br&gt;    dhārtarāṣṭrasya durbuddher yuddhe priyacikīrṣavaḥ || 23. Látni akarom, kik azok, akik ide gyűltek csatára, hogy a balga Dhritarástrafi javát szolgálják. 
|-
|  24 एवम उक्तॊ हृषीकेशॊ गुडाकेशेन भारत&lt;br&gt;     सेनयॊर उभयॊर मध्ये सदापयित्वा रदॊत्तमम ||  24 evam ukto hṛṣīkeśo guḍākeśena bhārata&lt;br&gt;    senayor ubhayor madhye sthāpayitvā rathottamam || Szandzsaja szólt: 24. Király, Ardzsuna szavára Krisna a két hadsereg között középen megállította a pompás kocsit, 
|-
|  25 भीष्मथ्रॊणप्रमुखतः सर्वेषां च महीक्षिताम&lt;br&gt;     उवाच पार्द पश्यैतान समवेतान कुरून इति ||  25 bhīṣmadroṇapramukhataḥ sarveṣāṃ ca mahīkṣitām&lt;br&gt;    uvāca pārtha paśyaitān samavetān kurūn iti || 25. s Bhísma, Dróna és a többi fejedelem színe előtt így szólt: &quot;Nézd, Ardzsuna, az összesereglett Kauravákat!&quot; 
|-
|  26 तत्रापश्यत सदितान पार्दः पितॄन अद पितामहान&lt;br&gt;     आचार्यान मातुलान भरातॄन पुत्रान पौत्रान सखींस तदा ||  26 tatrāpaśyat sthitān pārthaḥ pitṝn atha pitāmahān&lt;br&gt;    ācāryān mātulān bhrātṝn putrān pautrān sakhīṃs tathā || 26. És Ardzsuna látta, hogy ott állnak az atyák, nagyatyák, tanítók, nagybátyák, testvérek, fiak, unokák, barátok, 
|-
|  27 शवशुरान सुहृथश चैव सेनयॊर उभयॊर अपि&lt;br&gt;     तान समीक्ष्य स कौन्तेयः सर्वान बन्धून अवस्दितान ||  27 śvaśurān suhṛdaś caiva senayor ubhayor api&lt;br&gt;    tān samīkṣya sa kaunteyaḥ sarvān bandhūn avasthitān || 27. apósok, ismerősök mind a két hadseregben. Összes rokonait szembenállva látta Ardzsuna, 
|-
|  28 कृपया परयाविष्टॊ विषीथन्न इथम अब्रवीत&lt;br&gt;     थृष्ट्वेमं सवजनं कृष्ण युयुत्सुं समुपस्दितम ||  28 kṛpayā parayāviṣṭo viṣīdann idam abravīt&lt;br&gt;    dṛṣṭvemaṃ svajanaṃ kṛṣṇa yuyutsuṃ samupasthitam || 28. s ekkor végtelen szánalom fogta el, és kétségbeesetten szólt: Ardzsuna szólt: Krisna, enyéimet látva összecsapásra készen,
|-
|  29 सीथन्ति मम गात्राणि मुखं च परिशुष्यति&lt;br&gt;     वेपदुश च शरीरे मे रॊमहर्षश च जायते ||  29 sīdanti mama gātrāṇi mukhaṃ ca pariśuṣyati&lt;br&gt;    vepathuś ca śarīre me romaharṣaś ca jāyate || 29. tagjaim elzsibbadnak, nyelvem kiszárad, testemet remegés bénítja, hajam égnek mered, 
|-
|  30 गाण्डीवं सरंसते हस्तात तवक चैव परिथह्यते&lt;br&gt;     न च शक्नॊम्य अवस्दातुं भरमतीव च मे मनः ||  30 gāṇḍīvaṃ sraṃsate hastāt tvak caiva paridahyate&lt;br&gt;    na ca śaknomy avasthātuṃ bhramatīva ca me manaḥ || 30. íjam kihull kezemből, bőröm tűzben ég, lábamon állni nem bírok, fejem kóvályog. 
|-
|  31 निमित्तानि च पश्यामि विपरीतानि केशव&lt;br&gt;     न च शरेयॊ ऽनुपश्यामि हत्वा सवजनम आहवे ||  31 nimittāni ca paśyāmi viparītāni keśava&lt;br&gt;    na ca śreyo 'nupaśyāmi hatvā svajanam āhave || 31. És baljós előjeleket látok, Krisna! Nem is várhatok jót, ha hozzátartozóimat gyilkolom le csatában. 
|-
|  32 न काङ्क्षे विजयं कृष्ण न च राज्यं सुखानि च&lt;br&gt;     किं नॊ राज्येन गॊविन्थ किं भॊगैर जीवितेन वा ||  32 na kāṅkṣe vijayaṃ kṛṣṇa na ca rājyaṃ sukhāni ca&lt;br&gt;    kiṃ no rājyena govinda kiṃ bhogair jīvitena vā || 32. Nem vágyom a győzelemre, Krisna, sem királyságra, sem pompára. Mit ér nekem a királyság, mit a gyönyörök, mit az élet? 
|-
|  33 येषाम अर्दे काङ्क्षितं नॊ राज्यं भॊगाः सुखानि च&lt;br&gt;     त इमे ऽवस्दिता युथ्धे पराणांस तयक्त्वा धनानि च ||  33 yeṣām arthe kāṅkṣitaṃ no rājyaṃ bhogāḥ sukhāni ca&lt;br&gt;    ta ime 'vasthitā yuddhe prāṇāṃs tyaktvā dhanāni ca || 33. Akik kedvéért királyságra, gyönyörökre, pompára vágynék, azok itt állnak csatára készen, életükről és vagyonukról lemondva: 
|-
|  34 आचार्याः पितरः पुत्रास तदैव च पितामहाः&lt;br&gt;     मातुलाः शवशुराः पौत्राः शयालाः संबन्धिनस तदा ||  34 ācāryāḥ pitaraḥ putrās tathaiva ca pitāmahāḥ&lt;br&gt;    mātulāḥ śvaśurāḥ pautrāḥ śyālāḥ saṃbandhinas tathā || 34. tanítók, atyák, fiak, nagyatyák, nagybátyák, apósok, unokák, sógorok, atyafiak. 
|-
|  35 एतान न हन्तुम इच्छामि घनतॊ ऽपि मधुसूथन&lt;br&gt;     अपि तरैलॊक्यराज्यस्य हेतॊः किं नु महीकृते ||  35 etān na hantum icchāmi ghnato 'pi madhusūdana&lt;br&gt;    api trailokyarājyasya hetoḥ kiṃ nu mahīkṛte || 35. Nem akarom megölni őket, még ha ők ölnek is meg engem, Krisna, a Három Világ uralmáért sem, nemhogy a föld birtokáért. 
|-
|  36 निहत्य धार्तराष्ट्रान नः का परीतिः सयाज जनार्थन&lt;br&gt;     पापम एवाश्रयेथ अस्मान हत्वैतान आततायिनः ||  36 nihatya dhārtarāṣṭrān naḥ kā prītiḥ syāj janārdana&lt;br&gt;    pāpam evāśrayed asmān hatvaitān ātatāyinaḥ || 36. Ha kiirtanánk Dhritarástra népét, mi örömünk származna belőle, Krisna? A mi fejünkre szállna a bűn, ha legyilkolnánk ezeket a gyilkosokat. 
|-
|  37 तस्मान नार्हा वयं हन्तुं धार्तराष्ट्रान सवबान्धवान&lt;br&gt;     सवजनं हि कदं हत्वा सुखिनः सयाम माधव ||  37 tasmān nārhā vayaṃ hantuṃ dhārtarāṣṭrān svabāndhavān&lt;br&gt;    svajanaṃ hi kathaṃ hatvā sukhinaḥ syāma mādhava || 37. Így hát nem szabad megölnünk Dhritarástra fiait, rokonainkat. Lehetnénk-e boldogok, ha hozzátartozóinkat gyilkolnánk meg , Krisna? 
|-
|  38 यथ्य अप्य एते न पश्यन्ति लॊभॊपहतचेतसः&lt;br&gt;     कुलक्षयकृतं थॊषं मित्रथ्रॊहे च पातकम ||  38 yady apy ete na paśyanti lobhopahatacetasaḥ&lt;br&gt;    kulakṣayakṛtaṃ doṣaṃ mitradrohe ca pātakam || 38. Ha ők kapzsiság-nyűgözte eszükkel nem látják a családírtás vétkét és barátok elpusztításának bűnét, 
|-
|  39 कदं न जञेयम अस्माभिः पापाथ अस्मान निवर्तितुम&lt;br&gt;     कुलक्षयकृतं थॊषं परपश्यथ्भिर जनार्थन ||  39 kathaṃ na jñeyam asmābhiḥ pāpād asmān nivartitum&lt;br&gt;    kulakṣayakṛtaṃ doṣaṃ prapaśyadbhir janārdana || 39. nekünk, akik tisztában vagyunk a családírtás vétkével, tudnunk kell távol tartani magunkat ettől a bűntől, Krisna. 
|-
|  40 कुलक्षये परणश्यन्ति कुलधर्माः सनातनाः&lt;br&gt;     धर्मे नष्टे कुलं कृत्स्नम अधर्मॊ ऽभिभवत्य उत ||  40 kulakṣaye praṇaśyanti kuladharmāḥ sanātanāḥ&lt;br&gt;    dharme naṣṭe kulaṃ kṛtsnam adharmo 'bhibhavaty uta || 40. A család pusztulásával odaveszvesznek a család örök hagyományai; a hagyományok vesztével eluralkodik a törvénytelenség minden családban. 
|-
|  41 अधर्माभिभवात कृष्ण परथुष्यन्ति कुलस्त्रियः&lt;br&gt;     सत्रीषु थुष्टासु वार्ष्णेय जायते वर्णसंकरः ||  41 adharmābhibhavāt kṛṣṇa praduṣyanti kulastriyaḥ&lt;br&gt;    strīṣu duṣṭāsu vārṣṇeya jāyate varṇasaṃkaraḥ || 41. Ha eluralkodik a törvénytelenség, a hű hitves elzüllik; ha az asszonyok elzüllenek, kasztkeveredés támad, Krisna. 
|-
|  42 संकरॊ नरकायैव कुलघ्नानां कुलस्य च&lt;br&gt;     पतन्ति पितरॊ हय एषां लुप्तपिण्डॊथकक्रियाः ||  42 saṃkaro narakāyaiva kulaghnānāṃ kulasya ca&lt;br&gt;    patanti pitaro hy eṣāṃ luptapiṇḍodakakriyāḥ || 42. A kasztkeveredés pokolra juttat családírtót és családot; halotti vízáldozatukat vesztő őseik lebuknak a mennyből. 
|-
|  43 थॊषैर एतैः कुलघ्नानां वर्णसंकरकारकैः&lt;br&gt;     उत्साथ्यन्ते जातिधर्माः कुलधर्माश च शाश्वताः ||  43 doṣair etaiḥ kulaghnānāṃ varṇasaṃkarakārakaiḥ&lt;br&gt;    utsādyante jātidharmāḥ kuladharmāś ca śāśvatāḥ || 43. Családirtók kasztkeveredést teremtő bűne lerombolja a nemzetség és család örök törvényeit. 
|-
|  44 उत्सन्नकुलधर्माणां मनुष्याणां जनार्थन&lt;br&gt;     नरके नियतं वासॊ भवतीत्य अनुशुश्रुम ||  44 utsannakuladharmāṇāṃ manuṣyāṇāṃ janārdana&lt;br&gt;    narake niyataṃ vāso bhavatīty anuśuśruma || 44. A családi törvényeket tipró emberek menthetetlenül pokolra jutnak, így tartja a hagyomány, Krisna. 
|-
|  45 अहॊ बत महत पापं कर्तुं वयवसिता वयम&lt;br&gt;     यथ राज्यसुखलॊभेन हन्तुं सवजनम उथ्यताः ||  45 aho bata mahat pāpaṃ kartuṃ vyavasitā vayam&lt;br&gt;    yad rājyasukhalobhena hantuṃ svajanam udyatāḥ || 45. Óh jaj, nagy bűn elkövetésére szántam magamat, hogy királyság gyönyörére áhítozva, hozzátartozóim meggyilkolására keltem fel. 
|-
|  46 यथि माम अप्रतीकारम अशस्त्रं शस्त्रपाणयः&lt;br&gt;     धार्तराष्ट्रा रणे हन्युस तन मे कषेमतरं भवेत ||  46 yadi mām apratīkāram aśastraṃ śastrapāṇayaḥ&lt;br&gt;    dhārtarāṣṭrā raṇe hanyus tan me kṣemataraṃ bhavet || 46. Jobban járnék, ha ellenállás nélkül, fegyvertelenül megölnének a csatában Dhritarástra fegyveres kezű fiai! 
|-
|  47 एवम उक्त्वार्जुनः संख्ये रदॊपस्द उपाविशत&lt;br&gt;     विसृज्य सशरं चापं शॊकसंविग्नमानसः ||  47 evam uktvārjunaḥ saṃkhye rathopastha upāviśat&lt;br&gt;    visṛjya saśaraṃ cāpaṃ śokasaṃvignamānasaḥ&lt;br&gt; || Szandzsaja szólt: 47. Így beszélt Ardzsuna, és bánatfelkavarta lélekkel leroskadt szekerén a harcmezőn, elejtve íját és nyilát.  &lt;br&gt; Így hangzik A Magasztos Szózatában &lt;br&gt; az Ardzsuna kétségbeesése &lt;br&gt; című első tanítás
|}
==II. Ének==
{| {{sztbg}}
|  1 संजय उवाच&lt;br&gt;      तं तदा कृपयाविष्टम अश्रुपूर्णाकुलेक्षणम&lt;br&gt;      विषीथन्तम इथं वाक्यम उवाच मधुसूथनः ||  1 saṃjaya uvāca&lt;br&gt;     taṃ tathā kṛpayāviṣṭam aśrupūrṇākulekṣaṇam&lt;br&gt;     viṣīdantam idaṃ vākyam uvāca madhusūdanaḥ || Szandzsaja szólt: 1. Szánalommal eltelt, könny-fátyolozta szemű, kétségbeesett Ardzsunának e szókkal válaszolt Madhu leverője: 
|-
|  2 शरीभगवान उवाच&lt;br&gt;      कुतस तवा कश्मलम इथं विषमे समुपस्दितम&lt;br&gt;      अनार्यजुष्टम अस्वर्ग्यम अकीर्तिकरम अर्जुन ||  2 śrībhagavān uvāca&lt;br&gt;     kutas tvā kaśmalam idaṃ viṣame samupasthitam&lt;br&gt;     anāryajuṣṭam asvargyam akīrtikaram arjuna || A Magasztos szólt: 2. Honnan támadt benned ez a csüggedtség veszély idején? Nem méltó vitézhez, nem vezet mennybe, nem hoz dicsőséget, Ardzsuna. 
|-
|  3 कलैब्यं मा सम गमः पार्द नैतत तवय्य उपपथ्यते&lt;br&gt;      कषुथ्रं हृथयथौर्बल्यं तयक्त्वॊत्तिष्ठ परंतप ||  3 klaibyaṃ mā sma gamaḥ pārtha naitat tvayy upapadyate&lt;br&gt;     kṣudraṃ hṛdayadaurbalyaṃ tyaktvottiṣṭha paraṃtapa || 3. Kislelkűségnek sose engedj, Prithá fia; ez nem méltó hozzád. Űzd el szíved hitvány gyengeségét, kelj csatára, ellenségeid ostora! 
|-
|  4 अर्जुन उवाच&lt;br&gt;      कदं भीष्मम अहं संख्ये थरॊणं च मधुसूथन&lt;br&gt;      इषुभिः परतियॊत्स्यामि पूजार्हाव अरिसूथन ||  4 arjuna uvāca&lt;br&gt;     kathaṃ bhīṣmam ahaṃ saṃkhye droṇaṃ ca madhusūdana&lt;br&gt;     iṣubhiḥ pratiyotsyāmi pūjārhāv arisūdana || Ardzsuna szólt: 4. Madhu leverője, hogyan támadjak csatában nyíllal Bhímára és Drónára, akiket tiszteletet illet meg tőlem, ellenségeid lesújtója? 
|-
|  5 गुरून अहत्वा हि महानुभावाञ; शरेयॊ भॊक्तुं भैक्ष्यम अपीह लॊके&lt;br&gt;      हत्वार्दकामांस तु गुरून इहैव; भुञ्जीय भॊगान रुधिरप्रथिग्धान ||  5 gurūn ahatvā hi mahānubhāvāñ; śreyo bhoktuṃ bhaikṣyam apīha loke&lt;br&gt;     hatvārthakāmāṃs tu gurūn ihaiva; bhuñjīya bhogān rudhirapradigdhān || 5. Inkább éljem világomat koldusként kegyelemkenyéren, de fennkölt lelkű mestereim bántalmazása nélkül; ha megölném mestereimet - még akkor is, ha ők hatalomra vágynak -, vér szennyezné be a gyönyöröket, amelyeket élveznék. 
|-
|  6 न चैतथ विथ्मः कतरन नॊ गरीयॊ; यथ वा जयेम यथि वा नॊ जयेयुः&lt;br&gt;      यान एव हत्वा न जिजीविषामस; ते ऽवस्दिताः परमुखे धार्तराष्ट्राः ||  6 na caitad vidmaḥ kataran no garīyo; yad vā jayema yadi vā no jayeyuḥ&lt;br&gt;     yān eva hatvā na jijīviṣāmas; te 'vasthitāḥ pramukhe dhārtarāṣṭrāḥ || 6. Nem is tudom, mivel járunk jobban: ha mi győzünk, vagy ha bennünket győznek le; hiszen azok állnak velünk szemben - Dhritarástra fiai -, akiknek legyilkolása esetén magunk sem kívánhatunk tovább élni. 
|-
|  7 कार्पण्यथॊषॊपहतस्वभावः; पृच्छामि तवां धर्मसंमूढचेताः&lt;br&gt;      यच छरेयः सयान निश्चितं बरूहि तन मे; शिष्यस ते ऽहं शाधि मां तवां परपन्नम ||  7 kārpaṇyadoṣopahatasvabhāvaḥ; pṛcchāmi tvāṃ dharmasaṃmūḍhacetāḥ&lt;br&gt;     yac chreyaḥ syān niścitaṃ brūhi tan me; śiṣyas te 'haṃ śādhi māṃ tvāṃ prapannam || 7. Gyengeség hibája béklyózza lelkemet, elmém nem tud a Törvényben eligazodni. Téged kérdezlek, világosíts fel: mi a helyes? Tanítványként esdek hozzád: oktass! 
|-
|  8 न हि परपश्यामि ममापनुथ्याथ; यच छॊकम उच्छॊषणम इन्थ्रियाणाम&lt;br&gt;      अवाप्य भूमाव असपत्नम ऋथ्धं; राज्यं सुराणाम अपि चाधिपत्यम ||  8 na hi prapaśyāmi mamāpanudyād; yac chokam ucchoṣaṇam indriyāṇām&lt;br&gt;     avāpya bhūmāv asapatnam ṛddhaṃ; rājyaṃ surāṇām api cādhipatyam || 8. Mert elgondolni sem tudom, mi űzhetné el ezt a minden érzékemet kiszikkasztó bánatot, ha az egész föld gazdag királyságát nyerném is el vetélytárs nélkül, vagy akár az istenek fölötti uralmat. 
|-
|  9 संजय उवाच&lt;br&gt;      एवम उक्त्वा हृषीकेशं गुडाकेशः परंतपः&lt;br&gt;      न यॊत्स्य इति गॊविन्थम उक्त्वा तूष्णीं बभूव ह ||  9 saṃjaya uvāca&lt;br&gt;     evam uktvā hṛṣīkeśaṃ guḍākeśaḥ paraṃtapaḥ&lt;br&gt;     na yotsya iti govindam uktvā tūṣṇīṃ babhūva ha || Szandzsaja szólt: 9. Így beszélt Góvindához, az Érzékek Urához, a Tömör fürtű, ellenfelei ostora, majd szólt: &quot;Nem fogok harcolni&quot;, és elhallgatott. 
|-
|  10 तम उवाच हृषीकेशः परहसन्न इव भारत&lt;br&gt;     सेनयॊर उभयॊर मध्ये विषीथन्तम इथं वचः ||  10 tam uvāca hṛṣīkeśaḥ prahasann iva bhārata&lt;br&gt;    senayor ubhayor madhye viṣīdantam idaṃ vacaḥ || 10. Az Érzékek Ura elmosolyodott, és e szavakkal válaszolt a két hadsereg között a kétségekgyötörte Ardzsunának: 
|-
|  11 शरीभगवान उवाच&lt;br&gt;     अशॊच्यान अन्वशॊचस तवं परज्ञावाथांश च भाषसे&lt;br&gt;     गतासून अगतासूंश च नानुशॊचन्ति पण्डिताः ||  11 śrībhagavān uvāca&lt;br&gt;    aśocyān anvaśocas tvaṃ prajñāvādāṃś ca bhāṣase&lt;br&gt;    gatāsūn agatāsūṃś ca nānuśocanti paṇḍitāḥ || A Magasztos szólt: 11. Okos szavakat szólsz, de olyanokért bánkódsz, akikért nem szabad bánkódnod. Bölcsek nem bánkódnak sem élőkért, sem az életből távozottakért. 
|-
|  12 न तव एवाहं जातु नासं न तवं नेमे जनाधिपाः&lt;br&gt;     न चैव न भविष्यामः सर्वे वयम अतः परम ||  12 na tv evāhaṃ jātu nāsaṃ na tvaṃ neme janādhipāḥ&lt;br&gt;    na caiva na bhaviṣyāmaḥ sarve vayam ataḥ param || 12. Mert nem volt olyan idő, hogy ne léteztem volna én, vagy te, vagy ezek az uralkodók, és ezután sem lesz úgy, hogy ne létezzünk mindannyian. 
|-
|  13 थेहिनॊ ऽसमिन यदा थेहे कौमारं यौवनं जरा&lt;br&gt;     तदा थेहान्तरप्राप्तिर धीरस तत्र न मुह्यति ||  13 dehino 'smin yathā dehe kaumāraṃ yauvanaṃ jarā&lt;br&gt;    tathā dehāntaraprāptir dhīras tatra na muhyati || 13. Ahogy az embernek vagy: léleknek] ebben a testben osztályrésze a gyermekkor, ifjúság, öregség, ugyanúgy másik testet is fog nyerni. Értőt ez nem zavarhat meg. 
|-
|  14 मात्रास्पर्शास तु कौन्तेय शीतॊष्णसुखथुःखथाः&lt;br&gt;     आगमापायिनॊ ऽनित्यास तांस तितिक्षस्व भारत ||  14 mātrāsparśās tu kaunteya śītoṣṇasukhaduḥkhadāḥ&lt;br&gt;    āgamāpāyino 'nityās tāṃs titikṣasva bhārata || 14. Kuntí fia, a hideg és meleg, öröm és bánat érzését csak az anyagi világhoz fűződő kapcsolatok keltik; ezek jönnek és eltűnnek, nem állandóak; viseld őket közönynyel, Bhárata. 
|-
|  15 यं हि न वयदयन्त्य एते पुरुषं पुरुषर्षभ&lt;br&gt;     समथुःखसुखं धीरं सॊ ऽमृतत्वाय कल्पते ||  15 yaṃ hi na vyathayanty ete puruṣaṃ puruṣarṣabha&lt;br&gt;    samaduḥkhasukhaṃ dhīraṃ so 'mṛtatvāya kalpate || 15. Akit ezek nem zavarnak, s egyformán fogadja a bánatot és örömet, az a szilárd lelkű ember megérett a halhatatlanságra, férfiak vezére. 
|-
|  16 नासतॊ विथ्यते भावॊ नाभावॊ विथ्यते सतः&lt;br&gt;     उभयॊर अपि थृष्टॊ ऽनतस तव अनयॊस तत्त्वथर्शिभिः ||  16 nāsato vidyate bhāvo nābhāvo vidyate sataḥ&lt;br&gt;    ubhayor api dṛṣṭo 'ntas tv anayos tattvadarśibhiḥ || 16. A nemlétező nem juthat létbe, a létező nem juthat nemlétbe; a kettő határát jól látják a valóságot felismerők. 
|-
|  17 अविनाशि तु तथ विथ्धि येन सर्वम इथं ततम&lt;br&gt;     विनाशम अव्ययस्यास्य न कश चित कर्तुम अर्हति ||  17 avināśi tu tad viddhi yena sarvam idaṃ tatam&lt;br&gt;    vināśam avyayasyāsya na kaś cit kartum arhati || 17. Tudd meg, hogy nem múlhat el az, amely ezt a Mindenséget kifeszítette; ennek az Örökkévalónak az elmúlását senki sem képes előidézni. 
|-
|  18 अन्तवन्त इमे थेहा नित्यस्यॊक्ताः शरीरिणः&lt;br&gt;     अनाशिनॊ ऽपरमेयस्य तस्माथ युध्यस्व भारत ||  18 antavanta ime dehā nityasyoktāḥ śarīriṇaḥ&lt;br&gt;    anāśino 'prameyasya tasmād yudhyasva bhārata || 18. Az elpusztíthatatlan, mérhetetlen, örök emberi léleknek csak a testei végesek; kelj hát csatára, Bhárata! 
|-
|  19 य एनं वेत्ति हन्तारं यश चैनं मन्यते हतम&lt;br&gt;     उभौ तौ न विजानीतॊ नायं हन्ति न हन्यते ||  19 ya enaṃ vetti hantāraṃ yaś cainaṃ manyate hatam&lt;br&gt;    ubhau tau na vijānīto nāyaṃ hanti na hanyate || 19. Aki egyiket ölőnek véli, másikat megöltnek hiszi - mindketten tévesen tudják: ez nem öl és nem ölhető. 
|-
|  20 न जायते मरियते वा कथा चिन; नायं भूत्वा भविता वा न भूयः&lt;br&gt;     अजॊ नित्यः शाश्वतॊ ऽयं पुराणॊ; न हन्यते हन्यमाने शरीरे ||  20 na jāyate mriyate vā kadā cin; nāyaṃ bhūtvā bhavitā vā na bhūyaḥ&lt;br&gt;    ajo nityaḥ śāśvato 'yaṃ purāṇo; na hanyate hanyamāne śarīre || 20. Nem születik, és nem hal sohasem meg; ha létrejött, nem válhat nemlétezővé; ezt a születetlen, örök, állandó, ősit nem ölik meg, ha megölik a testet. 
|-
|  21 वेथाविनाशिनं नित्यं य एनम अजम अव्ययम&lt;br&gt;     कदं स पुरुषः पार्द कं घातयति हन्ति कम ||  21 vedāvināśinaṃ nityaṃ ya enam ajam avyayam&lt;br&gt;    kathaṃ sa puruṣaḥ pārtha kaṃ ghātayati hanti kam || 21. Aki tudja, hogy ez elpusztíthatatlan, állandó, nem születő, örökkévaló, az olyan ember kit és hogyan ölethet meg? kit ölhet meg, Prithá fia? 
|-
|  22 वासांसि जीर्णानि यदा विहाय; नवानि गृह्णाति नरॊ ऽपराणि&lt;br&gt;     तदा शरीराणि विहाय जीर्णानि; अन्यानि संयाति नवानि थेही ||  22 vāsāṃsi jīrṇāni yathā vihāya; navāni gṛhṇāti naro 'parāṇi&lt;br&gt;    tathā śarīrāṇi vihāya jīrṇāni; anyāni saṃyāti navāni dehī || 22. Ahogy elviselt ruháját leveti és másik, új ruhát ölt az ember, ugyanúgy vetkőzi le elviselt testét a lélek, hogy másik, új testbe költözzék. 
|-
|  23 नैनं छिन्थन्ति शस्त्राणि नैनं थहति पावकः&lt;br&gt;     न चैनं कलेथयन्त्य आपॊ न शॊषयति मारुतः ||  23 nainaṃ chindanti śastrāṇi nainaṃ dahati pāvakaḥ&lt;br&gt;    na cainaṃ kledayanty āpo na śoṣayati mārutaḥ || 23. Ezt kard nem vághatja, tűz nem égetheti, víz el nem áztatja, szelek nem szikkasztják. 
|-
|  24 अच्छेथ्यॊ ऽयम अथाह्यॊ ऽयम अक्लेथ्यॊ ऽशॊष्य एव च&lt;br&gt;     नित्यः सर्वगतः सदाणुर अचलॊ ऽयं सनातनः ||  24 acchedyo 'yam adāhyo 'yam akledyo 'śoṣya eva ca&lt;br&gt;    nityaḥ sarvagataḥ sthāṇur acalo 'yaṃ sanātanaḥ || 24. Nem vágható, nem égethető, nem ázhat el, nem szikkad ki; változatlan, mindent áthat, szilárd, mozdulatlan, örökkévaló. 
|-
|  25 अव्यक्तॊ ऽयम अचिन्त्यॊ ऽयम अविकार्यॊ ऽयम उच्यते&lt;br&gt;     तस्माथ एवं विथित्वैनं नानुशॊचितुम अर्हसि ||  25 avyakto 'yam acintyo 'yam avikāryo 'yam ucyate&lt;br&gt;    tasmād evaṃ viditvainaṃ nānuśocitum arhasi || 25. Láthatatlan, felfoghatatlan, megmásíthatatlan, így tudhatod. Ha tehát így megismerted, nem szabad többé bánkódnod. 
|-
|  26 अद चैनं नित्यजातं नित्यं वा मन्यसे मृतम&lt;br&gt;     तदापि तवं महाबाहॊ नैवं शॊचितुम अर्हसि ||  26 atha cainaṃ nityajātaṃ nityaṃ vā manyase mṛtam&lt;br&gt;    tathāpi tvaṃ mahābāho naivaṃ śocitum arhasi || 26. De ha úgy gondolod, hogy szüntelenül születik és szüntelenül meghal, akkor sem szabad emésztened magadat miatta, erőskarú. 
|-
|  27 जातस्य हि धरुवॊ मृत्युर धरुवं जन्म मृतस्य च&lt;br&gt;     तस्माथ अपरिहार्ये ऽरदे न तवं शॊचितुम अर्हसि ||  27 jātasya hi dhruvo mṛtyur dhruvaṃ janma mṛtasya ca&lt;br&gt;    tasmād aparihārye 'rthe na tvaṃ śocitum arhasi || 27. Mert ami születik, annak elkerülhetetlen a halála, és a megholtnak elkerülhetetlen a születése; ami pedig elkerülhetetlen, amiatt nem szabad bánkódnod. 
|-
|  28 अव्यक्ताथीनि भूतानि वयक्तमध्यानि भारत&lt;br&gt;     अव्यक्तनिधनान्य एव तत्र का परिथेवना ||  28 avyaktādīni bhūtāni vyaktamadhyāni bhārata&lt;br&gt;    avyaktanidhanāny eva tatra kā paridevanā || 28. Ismeretlen az élők kezdete, ismert létük középső szakasza, elmúlásuk megint ismeretlen, Bhárata; mire jó a síránkozás? 
|-
|  29 आश्चर्यवत पश्यति कश चिथ एनम; आश्चर्यवथ वथति तदैव चान्यः&lt;br&gt;     आश्चर्यवच चैनम अन्यः शृणॊति; शरुत्वाप्य एनं वेथ न चैव कश चित ||  29 āścaryavat paśyati kaś cid enam; āścaryavad vadati tathaiva cānyaḥ&lt;br&gt;    āścaryavac cainam anyaḥ śṛṇoti; śrutvāpy enaṃ veda na caiva kaś cit || 29. Egyik ember mint csodát bámulja; másik mint csodáról beszél róla; van, aki mint csodáról hall felőle, de ha hallotta, sem ismeri senki. 
|-
|  30 थेही नित्यम अवध्यॊ ऽयं थेहे सर्वस्य भारत&lt;br&gt;     तस्मात सर्वाणि भूतानि न तवं शॊचितुम अर्हसि ||  30 dehī nityam avadhyo 'yaṃ dehe sarvasya bhārata&lt;br&gt;    tasmāt sarvāṇi bhūtāni na tvaṃ śocitum arhasi || 30. Mindenkinek a testében ez a soha meg nem ölhető lélek lakozik, Bhárata; ezért egyetlen lény miatt sem szabad bánkódnod. 
|-
|  31 सवधर्मम अपि चावेक्ष्य न विकम्पितुम अर्हसि&lt;br&gt;     धर्म्याथ धि युथ्धाच छरेयॊ ऽनयत कषत्रियस्य न विथ्यते ||  31 svadharmam api cāvekṣya na vikampitum arhasi&lt;br&gt;    dharmyād dhi yuddhāc chreyo 'nyat kṣatriyasya na vidyate || 31. Ha kötelességedre gondolsz, szintén nem szabad visszarettenned, mert harcosnak semmi sem fontosabb, mint a kötelességből vállalt harc. 
|-
|  32 यथृच्छया चॊपपन्नं सवर्गथ्वारम अपावृतम&lt;br&gt;     सुखिनः कषत्रियाः पार्द लभन्ते युथ्धम ईथृशम ||  32 yadṛcchayā copapannaṃ svargadvāram apāvṛtam&lt;br&gt;    sukhinaḥ kṣatriyāḥ pārtha labhante yuddham īdṛśam || 32. Ezt a harcot a szerencsés harcosok úgy fogadják, Prithá fia, mint a menny váratlanul elébük táruló kapuját. 
|-
|  33 अद चेत तवम इमं धर्म्यं संग्रामं न करिष्यसि&lt;br&gt;     ततः सवधर्मं कीर्तिं च हित्वा पापम अवाप्स्यसि ||  33 atha cet tvam imaṃ dharmyaṃ saṃgrāmaṃ na kariṣyasi&lt;br&gt;    tataḥ svadharmaṃ kīrtiṃ ca hitvā pāpam avāpsyasi || 33. Ám ha kitérsz e kötelesség-parancsolta ütközet elől, akkor hivatásodtól és becsületedtől tántorulsz el, bűn súlyosul rád. 
|-
|  34 अकीर्तिं चापि भूतानि कदयिष्यन्ति ते ऽवययाम&lt;br&gt;     संभावितस्य चाकीर्तिर मरणाथ अतिरिच्यते ||  34 akīrtiṃ cāpi bhūtāni kathayiṣyanti te 'vyayām&lt;br&gt;    saṃbhāvitasya cākīrtir maraṇād atiricyate || 34. Az emberek lemoshatatlan gyalázatodat fogják emlegetni, és aki megbecsülésre vágyik, annak a gyalázat a halálnál is keservesebb. 
|-
|  35 भयाथ रणाथ उपरतं मंस्यन्ते तवां महारदाः&lt;br&gt;     येषां च तवं बहुमतॊ भूत्वा यास्यसि लाघवम ||  35 bhayād raṇād uparataṃ maṃsyante tvāṃ mahārathāḥ&lt;br&gt;    yeṣāṃ ca tvaṃ bahumato bhūtvā yāsyasi lāghavam || 35. Az erős kocsiharcosok azt fogják hinni, hogy félelemből futottál meg a csatából, és akik eddig tiszteltek, megvetéssel fognak sújtani. 
|-
|  36 अवाच्यवाथांश च बहून वथिष्यन्ति तवाहिताः&lt;br&gt;     निन्थन्तस तव सामर्द्यं ततॊ थुःखतरं नु किम ||  36 avācyavādāṃś ca bahūn vadiṣyanti tavāhitāḥ&lt;br&gt;    nindantas tava sāmarthyaṃ tato duḥkhataraṃ nu kim || 36. Ellenségeid gyalázó szavak özönét fogják rád szórni, vitézségedet ócsárolva, s van-e ennél keservesebb? 
|-
|  37 हतॊ वा पराप्स्यसि सवर्गं जित्वा वा भॊक्ष्यसे महीम&lt;br&gt;     तस्माथ उत्तिष्ठ कौन्तेय युथ्धाय कृतनिश्चयः ||  37 hato vā prāpsyasi svargaṃ jitvā vā bhokṣyase mahīm&lt;br&gt;    tasmād uttiṣṭha kaunteya yuddhāya kṛtaniścayaḥ || 37. Ha elesel, a mennybe jutsz; ha győzöl, birtokod lesz a föld. Kelj hát csatára, Kuntí fia, szánd el magadat az ütközetre! 
|-
|  38 सुखथुःखे समे कृत्वा लाभालाभौ जयाजयौ&lt;br&gt;     ततॊ युथ्धाय युज्यस्व नैवं पापम अवाप्स्यसि ||  38 sukhaduḥkhe same kṛtvā lābhālābhau jayājayau&lt;br&gt;    tato yuddhāya yujyasva naivaṃ pāpam avāpsyasi || 38. Fogadj egyformán örömet és bánatot, nyereséget és veszteséget, győzelmet és vereséget, így szállj csatába, s ekkor nem hárul reád bűn. 
|-
|  39 एषा ते ऽभिहिता सांख्ये बुथ्धिर यॊगे तव इमां शृणु&lt;br&gt;     बुथ्ध्या युक्तॊ यया पार्द कर्मबन्धं परहास्यसि ||  39 eṣā te 'bhihitā sāṃkhye buddhir yoge tv imāṃ śṛṇu&lt;br&gt;    buddhyā yukto yayā pārtha karmabandhaṃ prahāsyasi || 39. Erre a bölcsességre tanít a szánkhja, de most hallgasd meg a jógát, mert ha annak a bölcsességével fegyelmezed magadat, lerázod a tettek bilincsét, Prithá fia. 
|-
|  40 नेहाभिक्रमनाशॊ ऽसति परत्यवायॊ न विथ्यते&lt;br&gt;     सवल्पम अप्य अस्य धर्मस्य तरायते महतॊ भयात ||  40 nehābhikramanāśo 'sti pratyavāyo na vidyate&lt;br&gt;    svalpam apy asya dharmasya trāyate mahato bhayāt || 40. Ebben nincs sikertelen erőfeszítés, nincs csalódás; ebből a tanból egy szemernyi is nagy veszedelemtől szabadít meg. 
|-
|  41 वयवसायात्मिका बुथ्धिर एकेह कुरुनन्थन&lt;br&gt;     बहुशाखा हय अनन्ताश च बुथ्धयॊ ऽवयवसायिनाम ||  41 vyavasāyātmikā buddhir ekeha kurunandana&lt;br&gt;    bahuśākhā hy anantāś ca buddhayo 'vyavasāyinām || 41. Ebben egyetlen célra összpontosul a határozott gondolat, Kurusarj; határozatlanok gondolatai vég nélkül, sokfelé ágaznak. 
|-
|  42 याम इमां पुष्पितां वाचं परवथन्त्य अविपश्चितः&lt;br&gt;     वेथवाथरताः पार्द नान्यथ अस्तीति वाथिनः ||  42 yām imāṃ puṣpitāṃ vācaṃ pravadanty avipaścitaḥ&lt;br&gt;    vedavādaratāḥ pārtha nānyad astīti vādinaḥ || 42. Szóvirágokat ismételgetnek a balgák, a Védaigék tisztelői, s azt vallják: egyéb nincs, Pártha. 
|-
|  43 कामात्मानः सवर्गपरा जन्मकर्मफलप्रथाम&lt;br&gt;     करियाविशेषबहुलां भॊगैश्वर्यगतिं परति ||  43 kāmātmānaḥ svargaparā janmakarmaphalapradām&lt;br&gt;    kriyāviśeṣabahulāṃ bhogaiśvaryagatiṃ prati || 43. Vágyaik rabjai, égi örömökre vágynak, s szertartások özönével kísérik, hogy gyönyörökhöz, hatalomhoz jussanak, ám tetteik gyümölcséül csak újjászületést nyernek tőlük. 
|-
|  44 भॊगैश्वर्यप्रसक्तानां तयापहृतचेतसाम&lt;br&gt;     वयवसायात्मिका बुथ्धिः समाधौ न विधीयते ||  44 bhogaiśvaryaprasaktānāṃ tayāpahṛtacetasām&lt;br&gt;    vyavasāyātmikā buddhiḥ samādhau na vidhīyate || 44. A gyönyörökön-hatalmon csüggők elméjét elbódítják ezek az igék, s nem érik el elmélyedésben a gondolat határozottságát. 
|-
|  45 तरैगुण्यविषया वेथा निस्त्रैगुण्यॊ भवार्जुन&lt;br&gt;     निर्थ्वन्थ्वॊ नित्यसत्त्वस्दॊ निर्यॊगक्षेम आत्मवान ||  45 traiguṇyaviṣayā vedā nistraiguṇyo bhavārjuna&lt;br&gt;    nirdvandvo nityasattvastho niryogakṣema ātmavān || 45. A Védák a dolgok hármas jellegére vonatkoznak; te szabadulj meg e hármasságtól, Ardzsuna. Ellentétpárokkal szemben közönyösen, szilárdan állva az igazságban, birtoklás vágyát levetkőzve, uralkodj magadon. 
|-
|  46 यावान अर्द उथपाने सर्वतः संप्लुतॊथके&lt;br&gt;     तावान सर्वेषु वेथेषु बराह्मणस्य विजानतः ||  46 yāvān artha udapāne sarvataḥ saṃplutodake&lt;br&gt;    tāvān sarveṣu vedeṣu brāhmaṇasya vijānataḥ || 46. Amennyi haszna egy kútnak van, amikor mindenfelől vízözön árad, annyi haszna van az összes Védából a tisztán látó bráhmannak. 
|-
|  47 कर्मण्य एवाधिकारस ते मा फलेषु कथा चन&lt;br&gt;     मा कर्मफलहेतुर भूर मा ते सङ्गॊ ऽसत्व अकर्मणि ||  47 karmaṇy evādhikāras te mā phaleṣu kadā cana&lt;br&gt;    mā karmaphalahetur bhūr mā te saṅgo 'stv akarmaṇi || 47. A tetthez jogod van, de annak gyümölcséhez soha; ne a tett gyümölcse legyen indítékod. Ám a tétlenség se vonzzon! 
|-
|  48 यॊगस्दः कुरु कर्माणि सङ्गं तयक्त्वा धनंजय&lt;br&gt;     सिथ्ध्यसिथ्ध्यॊः समॊ भूत्वा समत्वं यॊग उच्यते ||  48 yogasthaḥ kuru karmāṇi saṅgaṃ tyaktvā dhanaṃjaya&lt;br&gt;    siddhyasiddhyoḥ samo bhūtvā samatvaṃ yoga ucyate || 48. Tetteidet jógában tedd, vonzódástól távol tartva magadat, Kincs Győztese! Közömbösen fogadd a sikert vagy sikertelenséget, mert a közömbösséget hívják jógának. 
|-
|  49 थूरेण हय अवरं कर्म बुथ्धियॊगाथ धनंजय&lt;br&gt;     बुथ्धौ शरणम अन्विच्छ कृपणाः फलहेतवः ||  49 dūreṇa hy avaraṃ karma buddhiyogād dhanaṃjaya&lt;br&gt;    buddhau śaraṇam anviccha kṛpaṇāḥ phalahetavaḥ || 49. Mert a tett messze mögötte marad a tudat jógájának vagy: megkötésének], Kincs Győztese. A tudatban keress menedéket; szánalmasak, akiket a tett gyümölcse indít. 
|-
|  50 बुथ्धियुक्तॊ जहातीह उभे सुकृतथुष्कृते&lt;br&gt;     तस्माथ यॊगाय युज्यस्व यॊगः कर्मसु कौशलम ||  50 buddhiyukto jahātīha ubhe sukṛtaduṣkṛte&lt;br&gt;    tasmād yogāya yujyasva yogaḥ karmasu kauśalam || 50. Aki jógával köti meg tudatát, az egyformán távol tartja magát jótettektől és gaztettektől. Ezért kösd meg magadat jógába; a jóga igazít el a cselekvésben. 
|-
|  51 कर्मजं बुथ्धियुक्ता हि फलं तयक्त्वा मनीषिणः&lt;br&gt;     जन्मबन्धविनिर्मुक्ताः पथं गच्छन्त्य अनामयम ||  51 karmajaṃ buddhiyuktā hi phalaṃ tyaktvā manīṣiṇaḥ&lt;br&gt;    janmabandhavinirmuktāḥ padaṃ gacchanty anāmayam || 51. A bölcsek, akik megkötik tudatukat és lemondanak a tett gyümölcséről, felszabadulnak az újjászületés kényszere alól, és nemmúló helyre jutnak el. 
|-
|  52 यथा ते मॊहकलिलं बुथ्धिर वयतितरिष्यति&lt;br&gt;     तथा गन्तासि निर्वेथं शरॊतव्यस्य शरुतस्य च ||  52 yadā te mohakalilaṃ buddhir vyatitariṣyati&lt;br&gt;    tadā gantāsi nirvedaṃ śrotavyasya śrutasya ca || 52. Amikor tudatod túljut a káprázatok sűrűségén, akkor közömbössé válsz mindennel szemben, amit a Védákból hallottál és hallani fogsz. 
|-
|  53 शरुतिविप्रतिपन्ना ते यथा सदास्यति निश्चला&lt;br&gt;     समाधाव अचला बुथ्धिस तथा यॊगम अवाप्स्यसि ||  53 śrutivipratipannā te yadā sthāsyati niścalā&lt;br&gt;    samādhāv acalā buddhis tadā yogam avāpsyasi || 53. Amikor a Védák tanításaitól megzavart tudatod mozdulatlanul, szilárdan megáll révületben, akkor érted el a jógát. 
|-
|  54 अर्जुन उवाच&lt;br&gt;     सदितप्रज्ञस्य का भाषा समाधिस्दस्य केशव&lt;br&gt;     सदितधीः किं परभाषेत किम आसीत वरजेत किम ||  54 arjuna uvāca&lt;br&gt;    sthitaprajñasya kā bhāṣā samādhisthasya keśava&lt;br&gt;    sthitadhīḥ kiṃ prabhāṣeta kim āsīta vrajeta kim || Ardzsuna szólt: 54. Mi a jellemző arra, aki elnyugodott elmével révületbe mélyedt, Fürtöshajú? Az elnyugodott lelkű egyén beszél-e? ül-e? jár-e? 
|-
|  55 परजहाति यथा कामान सर्वान पार्द मनॊगतान&lt;br&gt;     आत्मन्य एवात्मना तुष्टः सदितप्रज्ञस तथॊच्यते ||  55 prajahāti yadā kāmān sarvān pārtha manogatān&lt;br&gt;    ātmany evātmanā tuṣṭaḥ sthitaprajñas tadocyate || A Magasztos szólt: 55. Aki szívének minden vágyáról lemond, Prithá fia, és megelégszik önmagával önmagában, azt nevezik elnyugodott elméjűnek. 
|-
|  56 थुःखेष्व अनुथ्विग्नमनाः सुखेषु विगतस्पृहः&lt;br&gt;     वीतरागभयक्रॊधः सदितधीर मुनिर उच्यते ||  56 duḥkheṣv anudvignamanāḥ sukheṣu vigataspṛhaḥ&lt;br&gt;    vītarāgabhayakrodhaḥ sthitadhīr munir ucyate || 56. Akit a baj nem rendít meg, az örömöt nem kívánja, szenvedélyt, félelmet, haragot elhagyott, azt a bölcset mondják elnyugodott lelkűnek. 
|-
|  57 यः सर्वत्रानभिस्नेहस तत तत पराप्य शुभाशुभम&lt;br&gt;     नाभिनन्थति न थवेष्टि तस्य परज्ञा परतिष्ठिता ||  57 yaḥ sarvatrānabhisnehas tat tat prāpya śubhāśubham&lt;br&gt;    nābhinandati na dveṣṭi tasya prajñā pratiṣṭhitā || 57. Aki nem vonzódik semmihez, s ha jó vagy rossz éri, nem örvend és nem haragszik, annak elméje elnyugodott. 
|-
|  58 यथा संहरते चायं कूर्मॊ ऽङगानीव सर्वशः&lt;br&gt;     इन्थ्रियाणीन्थ्रियार्देभ्यस तस्य परज्ञा परतिष्ठिता ||  58 yadā saṃharate cāyaṃ kūrmo 'ṅgānīva sarvaśaḥ&lt;br&gt;    indriyāṇīndriyārthebhyas tasya prajñā pratiṣṭhitā || 58. Ha - mint tagjait a teknősbéka - visszavonja minden érzékét az érzékelt dolgoktól, akkor elméje elnyugodott. 
|-
|  59 विषया विनिवर्तन्ते निराहारस्य थेहिनः&lt;br&gt;     रसवर्जं रसॊ ऽपय अस्य परं थृष्ट्वा निवर्तते ||  59 viṣayā vinivartante nirāhārasya dehinaḥ&lt;br&gt;    rasavarjaṃ raso 'py asya paraṃ dṛṣṭvā nivartate || 59. A benyomások leperegnek a táplálék nélkül maradó lélekről, csak emlékük íze marad meg; de amikor megpillantja a Legmagasabbat, az emlék is lepereg. 
|-
|  60 यततॊ हय अपि कौन्तेय पुरुषस्य विपश्चितः&lt;br&gt;     इन्थ्रियाणि परमादीनि हरन्ति परसभं मनः ||  60 yatato hy api kaunteya puruṣasya vipaścitaḥ&lt;br&gt;    indriyāṇi pramāthīni haranti prasabhaṃ manaḥ || 60. Mert még a törekvő, bölcs férfi érzelmeit is erővel elragadják az izgató érzékek, Kuntí fia. 
|-
|  61 तानि सर्वाणि संयम्य युक्त आसीत मत्परः&lt;br&gt;     वशे हि यस्येन्थ्रियाणि तस्य परज्ञा परतिष्ठिता ||  61 tāni sarvāṇi saṃyamya yukta āsīta matparaḥ&lt;br&gt;    vaśe hi yasyendriyāṇi tasya prajñā pratiṣṭhitā || 61. Fojtsa el minden érzékét, és egyedül velem törődjön jógában vagy: önfegyelemben]; mert aki uralkodni tud érzékein, annak elméje elnyugodott. 
|-
|  62 धयायतॊ विषयान पुंसः सङ्गस तेषूपजायते&lt;br&gt;     सङ्गात संजायते कामः कामात करॊधॊ ऽभिजायते ||  62 dhyāyato viṣayān puṃsaḥ saṅgas teṣūpajāyate&lt;br&gt;    saṅgāt saṃjāyate kāmaḥ kāmāt krodho 'bhijāyate || 62. Az érzékelt dolgokkal törődő ember gondolatai ezekhez ragaszkodnak vagy: vonzódnak]; a ragaszkodásból (vonzódásból) vágy támad, a vágyból harag születik, 
|-
|  63 करॊधाथ भवति संमॊहः संमॊहात समृतिविभ्रमः&lt;br&gt;     समृतिभ्रंशाथ बुथ्धिनाशॊ बुथ्धिनाशात परणश्यति ||  63 krodhād bhavati saṃmohaḥ saṃmohāt smṛtivibhramaḥ&lt;br&gt;    smṛtibhraṃśād buddhināśo buddhināśāt praṇaśyati || 63. a haragból tévelygés keletkezik, a tévelygésből emlékezetzavar, az emlékezetzavarból tudatvesztés, s a tudatvesztő elpusztul. 
|-
|  64 रागथ्वेषवियुक्तैस तु विषयान इन्थ्रियैश चरन&lt;br&gt;     आत्मवश्यैर विधेयात्मा परसाथम अधिगच्छति ||  64 rāgadveṣaviyuktais tu viṣayān indriyaiś caran&lt;br&gt;    ātmavaśyair vidheyātmā prasādam adhigacchati || 64. Ám aki önmagát legyőzi, és önuralommal, szenvedélytől és gyűlölettől mentes érzékekkel veszi tudomásul az érzékelt dolgokat, az nyugalomra lel. 
|-
|  65 परसाथे सर्वथुःखानां हानिर अस्यॊपजायते&lt;br&gt;     परसन्नचेतसॊ हय आशु बुथ्धिः पर्यवतिष्ठते ||  65 prasāde sarvaduḥkhānāṃ hānir asyopajāyate&lt;br&gt;    prasannacetaso hy āśu buddhiḥ paryavatiṣṭhate || 65.A nyugalomban minden szenvedés megszűnik; mert a nyugodt lelkű egyén tudata hamarosan megállapodik. 
|-
|  66 नास्ति बुथ्धिर अयुक्तस्य न चायुक्तस्य भावना&lt;br&gt;     न चाभावयतः शान्तिर अशान्तस्य कुतः सुखम ||  66 nāsti buddhir ayuktasya na cāyuktasya bhāvanā&lt;br&gt;    na cābhāvayataḥ śāntir aśāntasya kutaḥ sukham || 66. Fegyelmezettség vagy: Megkötés] nélkül nincs (igazi) tudat, megkötés nélkül nincs elmélyültség, elmélyültség nélkül nincs béke, s béke nélkül hogyan lehetne boldogság? 
|-
|  67 इन्थ्रियाणां हि चरतां यन मनॊ ऽनुविधीयते&lt;br&gt;     तथ अस्य हरति परज्ञां वायुर नावम इवाम्भसि ||  67 indriyāṇāṃ hi caratāṃ yan mano 'nuvidhīyate&lt;br&gt;    tad asya harati prajñāṃ vāyur nāvam ivāmbhasi || 67. Mert akinek gondolatai a csapongó érzékeket követik, azok magukkal ragadják elméjét, mint szél a hajót a tengeren. 
|-
|  68 तस्माथ यस्य महाबाहॊ निगृहीतानि सर्वशः&lt;br&gt;     इन्थ्रियाणीन्थ्रियार्देभ्यस तस्य परज्ञा परतिष्ठिता ||  68 tasmād yasya mahābāho nigṛhītāni sarvaśaḥ&lt;br&gt;    indriyāṇīndriyārthebhyas tasya prajñā pratiṣṭhitā || 68. Tehát, erőskarú hős, aki visszavonja minden érzékét az érzékelt dolgoktól, annak elméje elnyugodott. 
|-
|  69 या निशा सर्वभूतानां तस्यां जागर्ति संयमी&lt;br&gt;     यस्यां जाग्रति भूतानि सा निशा पश्यतॊ मुनेः ||  69 yā niśā sarvabhūtānāṃ tasyāṃ jāgarti saṃyamī&lt;br&gt;    yasyāṃ jāgrati bhūtāni sā niśā paśyato muneḥ || 69. Amikor éjszaka van minden élőnek, akkor az önmagán uralkodó egyén ébren van; amikor az élők ébren vannak, a tisztán látó bölcsnek éjszaka van. 
|-
|  70 आपूर्यमाणम अचलप्रतिष्ठं; समुथ्रम आपः परविशन्ति यथ्वत&lt;br&gt;     तथ्वत कामा यं परविशन्ति सर्वे; स शान्तिम आप्नॊति न कामकामी ||  70 āpūryamāṇam acalapratiṣṭhaṃ; samudram āpaḥ praviśanti yadvat&lt;br&gt;    tadvat kāmā yaṃ praviśanti sarve; sa śāntim āpnoti na kāmakāmī || 70. Akibe minden vágy úgy ömlik, ahogyan a folyók ömlenek a szakadatlanul megtelő és mégis változatlanul maradó óceánba, az éri el a békét, nem az, aki vágyra vágyik. 
|-
|  71 विहाय कामान यः सर्वान पुमांश चरति निःस्पृहः&lt;br&gt;     निर्ममॊ निरहंकारः स शान्तिम अधिगच्छति ||  71 vihāya kāmān yaḥ sarvān pumāṃś carati niḥspṛhaḥ&lt;br&gt;    nirmamo nirahaṃkāraḥ sa śāntim adhigacchati || 71. Aki minden vágyról lemondva, közönnyel, érdektelenül, önösség nélkül éli életét, az a férfi békére jut. 
|-
|  72 एषा बराह्मी सदितिः पार्द नैनां पराप्य विमुह्यति&lt;br&gt;     सदित्वास्याम अन्तकाले ऽपि बरह्मनिर्वाणम ऋच्छति ||  72 eṣā brāhmī sthitiḥ pārtha naināṃ prāpya vimuhyati&lt;br&gt;    sthitvāsyām antakāle 'pi brahmanirvāṇam ṛcchati&lt;br&gt; || 72. Ez a Brahmanlét, Prithá fia; aki ezt eléri, nem tévelyeg tovább. S ha ebben éri halála, a Brahman-nirvánába jut. &lt;br&gt; Így hangzik A Magasztos Szózatában &lt;br&gt; A szánkhja jógája &lt;br&gt; című második tanítás
|}
==III. Ének==
{| {{sztbg}}
|  1 अर्जुन उवाच&lt;br&gt;      जयायसी चेत कर्मणस ते मता बुथ्धिर जनार्थन&lt;br&gt;      तत किं कर्मणि घॊरे मां नियॊजयसि केशव ||  1 arjuna uvāca&lt;br&gt;     jyāyasī cet karmaṇas te matā buddhir janārdana&lt;br&gt;     tat kiṃ karmaṇi ghore māṃ niyojayasi keśava || Ardzsuna szólt: 1. Lelkek Leigázója, ha értékesebbnek tartod a tettnél a tudatot, akkor miért ösztönzöl szörnyű tettre, Fürtöshajú? 
|-
|  2 वयामिश्रेणैव वाक्येन बुथ्धिं मॊहयसीव मे&lt;br&gt;      तथ एकं वथ निश्चित्य येन शरेयॊ ऽहम आप्नुयाम ||  2 vyāmiśreṇaiva vākyena buddhiṃ mohayasīva me&lt;br&gt;     tad ekaṃ vada niścitya yena śreyo 'ham āpnuyām || 2. Elmémet megzavarod kétértelmű szavaiddal; nevezd meg világosan azt az egyet, amelyik inkább javamra válik. 
|-
|  3 शरीभगवान उवाच&lt;br&gt;      लॊके ऽसमिन थविविधा निष्ठा पुरा परॊक्ता मयानघ&lt;br&gt;      जञानयॊगेन सांख्यानां कर्मयॊगेन यॊगिनाम ||  3 śrībhagavān uvāca&lt;br&gt;     loke 'smin dvividhā niṣṭhā purā proktā mayānagha&lt;br&gt;     jñānayogena sāṃkhyānāṃ karmayogena yoginām || A Magasztos szólt: 3. Bűntelen hős, már beszéltem arról, hogy kétféle irányzat van e világon: a szánkhja követői a tudás jógáját vagy: megkötését, fegyelmezését, módszerét], a jóga követői a cselekvés jógáját hirdetik. 
|-
|  4 न कर्मणाम अनारम्भान नैष्कर्म्यं पुरुषॊ ऽशनुते&lt;br&gt;      न च संन्यसनाथ एव सिथ्धिं समधिगच्छति ||  4 na karmaṇām anārambhān naiṣkarmyaṃ puruṣo 'śnute&lt;br&gt;     na ca saṃnyasanād eva siddhiṃ samadhigacchati || 4. A cselekvéstől tartózkodás nem szabadítja meg az embert a tettek következményétől : az újjászületéstől], és a puszta lemondás sem vezet tökéletességre. 
|-
|  5 न हि कश चित कषणम अपि जातु तिष्ठत्य अकर्मकृत&lt;br&gt;      कार्यते हय अवशः कर्म सर्वः परकृतिजैर गुणैः ||  5 na hi kaś cit kṣaṇam api jātu tiṣṭhaty akarmakṛt&lt;br&gt;     kāryate hy avaśaḥ karma sarvaḥ prakṛtijair guṇaiḥ || 5. Mert senki sem élhet egy pillanatig sem cselekvés nélkül, mivel akaratán kívül is cselekvésre kényszerül mindenki a Természetből fakadó adottságok folytán. 
|-
|  6 कर्मेन्थ्रियाणि संयम्य य आस्ते मनसा समरन&lt;br&gt;      इन्थ्रियार्दान विमूढात्मा मिद्याचारः स उच्यते ||  6 karmendriyāṇi saṃyamya ya āste manasā smaran&lt;br&gt;     indriyārthān vimūḍhātmā mithyācāraḥ sa ucyate || 6. Aki visszafogja érzékszerveit a cselekvéstől, de gondolataiban az érzékek tárgyainál időzik, az a balgatag ember képmutató nevet érdemel. 
|-
|  7 यस तव इन्थ्रियाणि मनसा नियम्यारभते ऽरजुन&lt;br&gt;      कर्मेन्थ्रियैः कर्मयॊगम असक्तः स विशिष्यते ||  7 yas tv indriyāṇi manasā niyamyārabhate 'rjuna&lt;br&gt;     karmendriyaiḥ karmayogam asaktaḥ sa viśiṣyate || 7. Aki viszont gondolataival féken tartja érzékszerveit, és cselekvő érzékszerveivel a cselekvés jógája vagy: fegyelmezése] újtára lép a tettekhez ragaszkodás (vonzalom) nélkül, az kiválik a többiek közül. 
|-
|  8 नियतं कुरु कर्म तवं कर्म जयायॊ हय अकर्मणः&lt;br&gt;      शरीरयात्रापि च ते न परसिध्येथ अकर्मणः ||  8 niyataṃ kuru karma tvaṃ karma jyāyo hy akarmaṇaḥ&lt;br&gt;     śarīrayātrāpi ca te na prasidhyed akarmaṇaḥ || 8. Tedd meg a rádszabott tettet, mert tétlenségnél több a tett; tétlenséggel testedet sem bírnád fenntartani. 
|-
|  9 यज्ञार्दात कर्मणॊ ऽनयत्र लॊकॊ ऽयं कर्मबन्धनः&lt;br&gt;      तथर्दं कर्म कौन्तेय मुक्तसङ्गः समाचर ||  9 yajñārthāt karmaṇo 'nyatra loko 'yaṃ karmabandhanaḥ&lt;br&gt;     tadarthaṃ karma kaunteya muktasaṅgaḥ samācara || 9. A cselekvés gúzsba köti az embereket, kivéve, ha áldozat kedvéért cselekszenek. Ennek kedvéért végezd a cselekvést, Kuntí fia, vágyaktól távol tartva magadat. 
|-
|  10 सहयज्ञाः परजाः सृष्ट्वा पुरॊवाच परजापतिः&lt;br&gt;     अनेन परसविष्यध्वम एष वॊ ऽसत्व इष्टकामधुक ||  10 sahayajñāḥ prajāḥ sṛṣṭvā purovāca prajāpatiḥ&lt;br&gt;    anena prasaviṣyadhvam eṣa vo 'stv iṣṭakāmadhuk || 10. Egykor az Alkotó az emberekkel együtt teremtette az áldozatot is, és szólt: &quot;Ezzel tartsátok fenn fajotokat, ez legyen kívánságaitok fejőstehene. 
|-
|  11 थेवान भावयतानेन ते थेवा भावयन्तु वः&lt;br&gt;     परस्परं भावयन्तः शरेयः परम अवाप्स्यद ||  11 devān bhāvayatānena te devā bhāvayantu vaḥ&lt;br&gt;    parasparaṃ bhāvayantaḥ śreyaḥ param avāpsyatha || 11. Ezzel tiszteljétek az isteneket, s az istenek is tisztelni fognak benneteket. Ha így kölcsönösen tisztelitek egymást, a legnagyobb áldásban lesz részetek.&quot; 
|-
|  12 इष्टान भॊगान हि वॊ थेवा थास्यन्ते यज्ञभाविताः&lt;br&gt;     तैर थत्तान अप्रथायैभ्यॊ यॊ भुङ्क्ते सतेन एव सः ||  12 iṣṭān bhogān hi vo devā dāsyante yajñabhāvitāḥ&lt;br&gt;    tair dattān apradāyaibhyo yo bhuṅkte stena eva saḥ || 12. Mert az áldozattal megtisztelt istenek megadják nektek a kívánt élveket. Aki adományaikat viszonzás nélkül élvezi, az tolvaj. 
|-
|  13 यज्ञशिष्टाशिनः सन्तॊ मुच्यन्ते सर्वकिल्बिषैः&lt;br&gt;     भुञ्जते ते तव अघं पापा ये पचन्त्य आत्मकारणात ||  13 yajñaśiṣṭāśinaḥ santo mucyante sarvakilbiṣaiḥ&lt;br&gt;    bhuñjate te tv aghaṃ pāpā ye pacanty ātmakāraṇāt || 13. Az áldozatból visszamaradt étellel táplálkozó, igazlelkű emberek megszabadulnak minden bűntől. A gonoszok, akik csak saját maguknak főznek, kárhozatot esznek. 
|-
|  14 अन्नाथ भवन्ति भूतानि पर्जन्याथ अन्नसंभवः&lt;br&gt;     यज्ञाथ भवति पर्जन्यॊ यज्ञः कर्मसमुथ्भवः ||  14 annād bhavanti bhūtāni parjanyād annasaṃbhavaḥ&lt;br&gt;    yajñād bhavati parjanyo yajñaḥ karmasamudbhavaḥ || 14. Az élők élelemből élnek, az élelem az esőtől fakad, az eső az áldozatból támad, az áldozat tettből születik, 
|-
|  15 कर्म बरह्मॊथ्भवं विथ्धि बरह्माक्षरसमुथ्भवम&lt;br&gt;     तस्मात सर्वगतं बरह्म नित्यं यज्ञे परतिष्ठितम ||  15 karma brahmodbhavaṃ viddhi brahmākṣarasamudbhavam&lt;br&gt;    tasmāt sarvagataṃ brahma nityaṃ yajñe pratiṣṭhitam || 15. e tettről tudnod kell, hogy a Brahmanból keletkezett, a Brahman az Óm szóból vagy: az Elmúlhatatlanból] származik, így a mindent átható Brahman örökké jelen van az áldozatban. 
|-
|  16 एवं परवर्तितं चक्रं नानुवर्तयतीह यः&lt;br&gt;     अघायुर इन्थ्रियारामॊ मॊघं पार्द स जीवति ||  16 evaṃ pravartitaṃ cakraṃ nānuvartayatīha yaḥ&lt;br&gt;    aghāyur indriyārāmo moghaṃ pārtha sa jīvati || 16. Aki ezt a körforgást nem lendíti tovább e földön, annak a bűnös, élvhajhász embernek az élete hiábavaló, Prithá fia. 
|-
|  17 यस तव आत्मरतिर एव सयाथ आत्मतृप्तश च मानवः&lt;br&gt;     आत्मन्य एव च संतुष्टस तस्य कार्यं न विथ्यते ||  17 yas tv ātmaratir eva syād ātmatṛptaś ca mānavaḥ&lt;br&gt;    ātmany eva ca saṃtuṣṭas tasya kāryaṃ na vidyate || 17. Ám az a halandó, aki önmagában leli boldogságát, önmagának örvend, önmagával megelégszik, annak már nincs mit tennie. 
|-
|  18 नैव तस्य कृतेनार्दॊ नाकृतेनेह कश चन&lt;br&gt;     न चास्य सर्वभूतेषु कश चिथ अर्दव्यपाश्रयः ||  18 naiva tasya kṛtenārtho nākṛteneha kaś cana&lt;br&gt;    na cāsya sarvabhūteṣu kaś cid arthavyapāśrayaḥ || 18. Annak már nincs oka sem tettre, sem tétlenségre, s nincs semmi ok, amelyért bármely élőlényhez kellene fordulnia a földön. 
|-
|  19 तस्माथ असक्तः सततं कार्यं कर्म समाचर&lt;br&gt;     असक्तॊ हय आचरन कर्म परम आप्नॊति पूरुषः ||  19 tasmād asaktaḥ satataṃ kāryaṃ karma samācara&lt;br&gt;    asakto hy ācaran karma param āpnoti pūruṣaḥ || 19. Ezért mindenkor végezd kiszabott teendődet, anélkül, hogy ragaszkodnál hozzá. A ragaszkodás nélkül cselekvő egyén a legfelső célt éri el. 
|-
|  20 कर्मणैव हि संसिथ्धिम आस्दिता जनकाथयः&lt;br&gt;     लॊकसंग्रहम एवापि संपश्यन कर्तुम अर्हसि ||  20 karmaṇaiva hi saṃsiddhim āsthitā janakādayaḥ&lt;br&gt;    lokasaṃgraham evāpi saṃpaśyan kartum arhasi || 20. Mert cselekvéssel érte el a tökéletességet Dzsanaka és a többi király. És népeid irányítására való tekintettel is cselekedned kell. 
|-
|  21 यथ यथ आचरति शरेष्ठस तत तथ एवेतरॊ जनः&lt;br&gt;     स यत परमाणं कुरुते लॊकस तथ अनुवर्तते ||  21 yad yad ācarati śreṣṭhas tat tad evetaro janaḥ&lt;br&gt;    sa yat pramāṇaṃ kurute lokas tad anuvartate || 21. Amit a kiválóbbak tesznek, azt követik a többiek. Amit ő példaként művel, azt utánozza a nép. 
|-
|  22 न मे पार्दास्ति कर्तव्यं तरिषु लॊकेषु किं चन&lt;br&gt;     नानवाप्तम अवाप्तव्यं वर्त एव च कर्मणि ||  22 na me pārthāsti kartavyaṃ triṣu lokeṣu kiṃ cana&lt;br&gt;    nānavāptam avāptavyaṃ varta eva ca karmaṇi || 22. Prithá fia, nincs semmi a Három Világon, amit nekem tennem kellene; nincs elérendő, amit nem értem volna el, mégis szüntelenül cselekszem. 
|-
|  23 यथि हय अहं न वर्तेयं जातु कर्मण्य अतन्थ्रितः&lt;br&gt;     मम वर्त्मानुवर्तन्ते मनुष्याः पार्द सर्वशः ||  23 yadi hy ahaṃ na varteyaṃ jātu karmaṇy atandritaḥ&lt;br&gt;    mama vartmānuvartante manuṣyāḥ pārtha sarvaśaḥ || 23. Mert ha nem cselekedném ernyedetlenül, mindenben az én példámat követnék az emberek, Prithá fia. 
|-
|  24 उत्सीथेयुर इमे लॊका न कुर्यां कर्म चेथ अहम&lt;br&gt;     संकरस्य च कर्ता सयाम उपहन्याम इमाः परजाः ||  24 utsīdeyur ime lokā na kuryāṃ karma ced aham&lt;br&gt;    saṃkarasya ca kartā syām upahanyām imāḥ prajāḥ || 24. Romba dőlne a Mindenség, ha nem végezném tettemet. Felfordulást okoznék, és elpusztítanám a teremtményeket. 
|-
|  25 सक्ताः कर्मण्य अविथ्वांसॊ यदा कुर्वन्ति भारत&lt;br&gt;     कुर्याथ विथ्वांस तदासक्तश चिकीर्षुर लॊकसंग्रहम ||  25 saktāḥ karmaṇy avidvāṃso yathā kurvanti bhārata&lt;br&gt;    kuryād vidvāṃs tathāsaktaś cikīrṣur lokasaṃgraham || 25. Ahogy a tetteikhez ragaszkodó tudatlanok cselekesznek, úgy cselekedjék a bölcs is, de ragaszkodás nélkül, pusztán azért, hogy a népet irányítsa. 
|-
|  26 न बुथ्धिभेथं जनयेथ अज्ञानां कर्मसङ्गिनाम&lt;br&gt;     जॊषयेत सर्वकर्माणि विथ्वान युक्तः समाचरन ||  26 na buddhibhedaṃ janayed ajñānāṃ karmasaṅginām&lt;br&gt;    joṣayet sarvakarmāṇi vidvān yuktaḥ samācaran || 26. Ne keltsen bizonytalanságot a tettükhöz ragaszkodó tudatlanokban: végezze minden tettét készséggel a tudó, de magát jógával megkötve vagy: fegyelmezve]. 
|-
|  27 परकृतेः करियमाणानि गुणैः कर्माणि सर्वशः&lt;br&gt;     अहंकारविमूढात्मा कर्ताहम इति मन्यते ||  27 prakṛteḥ kriyamāṇāni guṇaiḥ karmāṇi sarvaśaḥ&lt;br&gt;    ahaṃkāravimūḍhātmā kartāham iti manyate || 27. Minden dolgot a Természet törvényei művelnek, csupán az önösségtől megtévesztett egyén gondolja: &quot;Én vagyok a cselekvő&quot;. 
|-
|  28 तत्त्ववित तु महाबाहॊ गुणकर्मविभागयॊः&lt;br&gt;     गुणा गुणेषु वर्तन्त इति मत्वा न सज्जते ||  28 tattvavit tu mahābāho guṇakarmavibhāgayoḥ&lt;br&gt;    guṇā guṇeṣu vartanta iti matvā na sajjate || 28. Ám aki a törvényszerűség és a tett megoszlását helyesen ismeri, az tisztában van vele, hogy törvények érvényesülnek (automatikusan) a törvényszerűségekben, és nem ragaszkodik (a tett gyümölcséhez). 
|-
|  29 परकृतेर गुणसंमूढाः सज्जन्ते गुणकर्मसु&lt;br&gt;     तान अकृत्स्नविथॊ मन्थान कृत्स्नविन न विचालयेत ||  29 prakṛter guṇasaṃmūḍhāḥ sajjante guṇakarmasu&lt;br&gt;    tān akṛtsnavido mandān kṛtsnavin na vicālayet || 29. Akik a Természet törvényeit nem látják világosan, azok e törvények végezte tettekhez ragaszkodnak (mint saját tettükhöz). Ám a teljességtudó mégse keltsen kétséget e résztudó balgákban. 
|-
|  30 मयि सर्वाणि कर्माणि संन्यस्याध्यात्मचेतसा&lt;br&gt;     निराशीर निर्ममॊ भूत्वा युध्यस्व विगतज्वरः ||  30 mayi sarvāṇi karmāṇi saṃnyasyādhyātmacetasā&lt;br&gt;    nirāśīr nirmamo bhūtvā yudhyasva vigatajvaraḥ || 30. Minden tettedet ajánld nekem, a Legfelső Énre függesztett gondolattal, remény és haszonvágy nélkül, s harcolj, elvetve aggályaidat. 
|-
|  31 ये मे मतम इथं नित्यम अनुतिष्ठन्ति मानवाः&lt;br&gt;     शरथ्धावन्तॊ ऽनसूयन्तॊ मुच्यन्ते ते ऽपि कर्मभिः ||  31 ye me matam idaṃ nityam anutiṣṭhanti mānavāḥ&lt;br&gt;    śraddhāvanto 'nasūyanto mucyante te 'pi karmabhiḥ || 31. A halandó, aki ernyedetlenül követi e tanításomat, hittel és ellentmondás nélkül, tettei révén szintén megváltást nyer. 
|-
|  32 ये तव एतथ अभ्यसूयन्तॊ नानुतिष्ठन्ति मे मतम&lt;br&gt;     सर्वज्ञानविमूढांस तान विथ्धि नष्टान अचेतसः ||  32 ye tv etad abhyasūyanto nānutiṣṭhanti me matam&lt;br&gt;    sarvajñānavimūḍhāṃs tān viddhi naṣṭān acetasaḥ || 32. Ám akik ellenzik és nem követik tanításomat, elkárhoznak e minden tudásukban tévedő ostobák. 
|-
|  33 सथृशं चेष्टते सवस्याः परकृतेर जञानवान अपि&lt;br&gt;     परकृतिं यान्ति भूतानि निग्रहः किं करिष्यति ||  33 sadṛśaṃ ceṣṭate svasyāḥ prakṛter jñānavān api&lt;br&gt;    prakṛtiṃ yānti bhūtāni nigrahaḥ kiṃ kariṣyati || 33. A bölcs is cselekszik, saját természetének megfelelően; minden lény a maga természetét követi; mit ér, ha valaki elfojtja a természetet? 
|-
|  34 इन्थ्रियस्येन्थ्रियस्यार्दे रागथ्वेषौ वयवस्दितौ&lt;br&gt;     तयॊर न वशम आगच्छेत तौ हय अस्य परिपन्दिनौ ||  34 indriyasyendriyasyārthe rāgadveṣau vyavasthitau&lt;br&gt;    tayor na vaśam āgacchet tau hy asya paripanthinau || 34. Minden egyes érzékszerv tárgyaihoz érzeteihez] vonzalom vagy ellenszenv tapad; ne légy e kettőnek rabja, mert mindkettő akadály utadon. 
|-
|  35 शरेयान सवधर्मॊ विगुणः परधर्मात सवनुष्ठितात&lt;br&gt;     सवधर्मे निधनं शरेयः परधर्मॊ भयावहः ||  35 śreyān svadharmo viguṇaḥ paradharmāt svanuṣṭhitāt&lt;br&gt;    svadharme nidhanaṃ śreyaḥ paradharmo bhayāvahaḥ || 35. Jobb, ha saját kötelességedet eredménytelenül végzed, mint ha más kötelességét sikeresen; saját kötelességed teljesítése közben a halál is jobb; más kötelessége veszélybe sodor. 
|-
|  36 अर्जुन उवाच&lt;br&gt;     अद केन परयुक्तॊ ऽयं पापं चरति पूरुषः&lt;br&gt;     अनिच्छन्न अपि वार्ष्णेय बलाथ इव नियॊजितः ||  36 arjuna uvāca&lt;br&gt;    atha kena prayukto 'yaṃ pāpaṃ carati pūruṣaḥ&lt;br&gt;    anicchann api vārṣṇeya balād iva niyojitaḥ || Ardzsuna szólt: 36. De hát akkor milyen kényszer hatására követ el bűnt az ember saját akarata ellenére is, Vrisninép ura, mintha erőszak hajtaná? 
|-
|  37 शरीभगवान उवाच&lt;br&gt;     काम एष करॊध एष रजॊगुणसमुथ्भवः&lt;br&gt;     महाशनॊ महापाप्मा विथ्ध्य एनम इह वैरिणम ||  37 śrībhagavān uvāca&lt;br&gt;    kāma eṣa krodha eṣa rajoguṇasamudbhavaḥ&lt;br&gt;    mahāśano mahāpāpmā viddhy enam iha vairiṇam || A Magasztos szólt: 37. A vágy az oka, a harag az oka, amely a szenvedélyből fakad, s igen falánk, igen vétkes; ez a legnagyobb ellenség a földön. 
|-
|  38 धूमेनाव्रियते वह्निर यदाथर्शॊ मलेन च&lt;br&gt;     यदॊल्बेनावृतॊ गर्भस तदा तेनेथम आवृतम ||  38 dhūmenāvriyate vahnir yathādarśo malena ca&lt;br&gt;    yatholbenāvṛto garbhas tathā tenedam āvṛtam || 38. Mint tüzet a füst, mint tükröt a szenny beborítja, mint anyaméh a magzatot borítja, úgy borítja ez a Mindenséget. 
|-
|  39 आवृतं जञानम एतेन जञानिनॊ नित्यवैरिणा&lt;br&gt;     कामरूपेण कौन्तेय थुष्पूरेणानलेन च ||  39 āvṛtaṃ jñānam etena jñānino nityavairiṇā&lt;br&gt;    kāmarūpeṇa kaunteya duṣpūreṇānalena ca || 39. Ez az ezer alakot öltő, örök ellenség telhetetlen tűzként beborítja a tudó tudását, Kuntí fia. 
|-
|  40 इन्थ्रियाणि मनॊ बुथ्धिर अस्याधिष्ठानम उच्यते&lt;br&gt;     एतैर विमॊहयत्य एष जञानम आवृत्य थेहिनम ||  40 indriyāṇi mano buddhir asyādhiṣṭhānam ucyate&lt;br&gt;    etair vimohayaty eṣa jñānam āvṛtya dehinam || 40. Befészkeli magát az érzékekbe, a gondolatokba, a tudatba, ezek segítségével vezeti félre a tudást, és beborítja a lelket. 
|-
|  41 तस्मात तवम इन्थ्रियाण्य आथौ नियम्य भरतर्षभ&lt;br&gt;     पाप्मानं परजहि हय एनं जञानविज्ञाननाशनम ||  41 tasmāt tvam indriyāṇy ādau niyamya bharatarṣabha&lt;br&gt;    pāpmānaṃ prajahi hy enaṃ jñānavijñānanāśanam || 41. Ezért legelőször is érzékeidet fékezd meg, Bháraták hőse. Sújtsd le e gonoszt, amely elemészt észt, tudást. 
|-
|  42 इन्थ्रियाणि पराण्य आहुर इन्थ्रियेभ्यः परं मनः&lt;br&gt;     मनसस तु परा बुथ्धिर यॊ बुथ्धेः परतस तु सः ||  42 indriyāṇi parāṇy āhur indriyebhyaḥ paraṃ manaḥ&lt;br&gt;    manasas tu parā buddhir yo buddheḥ paratas tu saḥ || 42. Erősnek mondják az érzékeket, az érzékeknél erősebb a gondolkozás, a gondolkozásnál erősebb az értelem, de az értelemnél is erősebb ez. 
|-
|  43 एवं बुथ्धेः परं बुथ्ध्वा संस्तभ्यात्मानम आत्मना&lt;br&gt;     जहि शत्रुं महाबाहॊ कामरूपं थुरासथम ||  43 evaṃ buddheḥ paraṃ buddhvā saṃstabhyātmānam ātmanā&lt;br&gt;    jahi śatruṃ mahābāho kāmarūpaṃ durāsadam&lt;br&gt; || 43. Ha felismerted, hogy ez erősebb az értelemnél, légy magad önmagad támasza, erőskarú hős, és sújtsd le ezt az ezer alakú, veszedelmes ellenséget.  &lt;br&gt; Így hangzik A Magasztos Szózatában &lt;br&gt; A cselekvés jógája &lt;br&gt; című harmadik tanítás.
|}
== IV. Ének==
{| {{sztbg}}
|  1 शरीभगवान उवाच&lt;br&gt;      इमं विवस्वते यॊगं परॊक्तवान अहम अव्ययम&lt;br&gt;      विवस्वान मनवे पराह मनुर इक्ष्वाकवे ऽबरवीत ||  1 śrībhagavān uvāca&lt;br&gt;     imaṃ vivasvate yogaṃ proktavān aham avyayam&lt;br&gt;     vivasvān manave prāha manur ikṣvākave 'bravīt || A Magasztos szólt: 1. Ezt az örök jógatant egykor Vivaszvánnak nyilatkoztattam ki, Vivaszván Manunak adta tovább, Manu Iksvákunak mondta el. 
|-
|  2 एवं परम्पराप्राप्तम इमं राजर्षयॊ विथुः&lt;br&gt;      स कालेनेह महता यॊगॊ नष्टः परंतप ||  2 evaṃ paramparāprāptam imaṃ rājarṣayo viduḥ&lt;br&gt;     sa kāleneha mahatā yogo naṣṭaḥ paraṃtapa || 2. Így hagyományozódott sorra a királyi bölcsekre ez a tudás, azonban a hosszú idő sodrában feledésbe merült ez a jóga. 
|-
|  3 स एवायं मया ते ऽथय यॊगः परॊक्तः पुरातनः&lt;br&gt;      भक्तॊ ऽसि मे सखा चेति रहस्यं हय एतथ उत्तमम ||  3 sa evāyaṃ mayā te 'dya yogaḥ proktaḥ purātanaḥ&lt;br&gt;     bhakto 'si me sakhā ceti rahasyaṃ hy etad uttamam || 3. Most azonban neked nyilatkoztattam ki ezt az ősi jógatant, mert hívem és barátom vagy. A legnagyobb titok ez. 
|-
|  4 अर्जुन उवाच&lt;br&gt;      अपरं भवतॊ जन्म परं जन्म विवस्वतः&lt;br&gt;      कदम एतथ विजानीयां तवम आथौ परॊक्तवान इति ||  4 arjuna uvāca&lt;br&gt;     aparaṃ bhavato janma paraṃ janma vivasvataḥ&lt;br&gt;     katham etad vijānīyāṃ tvam ādau proktavān iti || Ardzsuna szólt: 4. Te később születtél Vivaszvánnál, ő régebben született. Hogyan értsem, hogy kezdetben te nyilatkoztattad ki neki? 
|-
|  5 शरीभगवान उवाच&lt;br&gt;      बहूनि मे वयतीतानि जन्मानि तव चार्जुन&lt;br&gt;      तान्य अहं वेथ सर्वाणि न तवं वेत्द परंतप ||  5 śrībhagavān uvāca&lt;br&gt;     bahūni me vyatītāni janmāni tava cārjuna&lt;br&gt;     tāny ahaṃ veda sarvāṇi na tvaṃ vettha paraṃtapa || A Magasztos szólt: 5. Sok születésem volt már a múltban, s neked is, Ardzsuna. Én valamennyit ismerem, te azonban nem ismered, ellenségeid ostora. 
|-
|  6 अजॊ ऽपि सन्न अव्ययात्मा भूतानाम ईश्वरॊ ऽपि सन&lt;br&gt;      परकृतिं सवाम अधिष्ठाय संभवाम्य आत्ममायया ||  6 ajo 'pi sann avyayātmā bhūtānām īśvaro 'pi san&lt;br&gt;     prakṛtiṃ svām adhiṣṭhāya saṃbhavāmy ātmamāyayā || 6. Noha születetlen és haláltalan vagyok, s noha minden lény ura vagyok, saját természetem fölött is uralkodva megszületek a magamteremtette káprázat révén. 
|-
|  7 यथा यथा हि धर्मस्य गलानिर भवति भारत&lt;br&gt;      अभ्युत्दानम अधर्मस्य तथात्मानं सृजाम्य अहम ||  7 yadā yadā hi dharmasya glānir bhavati bhārata&lt;br&gt;     abhyutthānam adharmasya tadātmānaṃ sṛjāmy aham || 7. Valahányszor az igazság aláhanyatlik, Bhárata, és eluralkodik a törvénytelenség, én megalkotom önmagamat. 
|-
|  8 परित्राणाय साधूनां विनाशाय च थुष्कृताम&lt;br&gt;      धर्मसंस्दापनार्दाय संभवामि युगे युगे ||  8 paritrāṇāya sādhūnāṃ vināśāya ca duṣkṛtām&lt;br&gt;     dharmasaṃsthāpanārthāya saṃbhavāmi yuge yuge || 8. Az igazak oltalmára, a gonoszok elpusztítására, az igazság uralomra juttatására koronként testet öltök. 
|-
|  9 जन्म कर्म च मे थिव्यम एवं यॊ वेत्ति तत्त्वतः&lt;br&gt;      तयक्त्वा थेहं पुनर्जन्म नैति माम एति सॊ ऽरजुन ||  9 janma karma ca me divyam evaṃ yo vetti tattvataḥ&lt;br&gt;     tyaktvā dehaṃ punarjanma naiti mām eti so 'rjuna || 9. Aki valósághoz híven így ismeri születésemet és csodálatos működésemet, teste elhagyása után nem születik újjá: belém olvad, Ardzsuna. 
|-
|  10 वीतरागभयक्रॊधा मन्मया माम उपाश्रिताः&lt;br&gt;     बहवॊ जञानतपसा पूता मथ्भावम आगताः ||  10 vītarāgabhayakrodhā manmayā mām upāśritāḥ&lt;br&gt;    bahavo jñānatapasā pūtā madbhāvam āgatāḥ || 10. Szenvedélyt, félelmet, haragot levetkőzve, velem eltelve, nálam keresve oltalmat, tudás vezeklésével megtisztulva, sokan egyesültek már lényemmel. 
|-
|  11 ये यदा मां परपथ्यन्ते तांस तदैव भजाम्य अहम&lt;br&gt;     मम वर्त्मानुवर्तन्ते मनुष्याः पार्द सर्वशः ||  11 ye yathā māṃ prapadyante tāṃs tathaiva bhajāmy aham&lt;br&gt;    mama vartmānuvartante manuṣyāḥ pārtha sarvaśaḥ || 11. Akik hozzám fordulnak, azokat én is ugyanúgy szeretem. Bármilyen úton indulnak, hozzám jutnak az emberek, Prithá fia. 
|-
|  12 काङ्क्षन्तः कर्मणां सिथ्धिं यजन्त इह थेवताः&lt;br&gt;     कषिप्रं हि मानुषे लॊके सिथ्धिर भवति कर्मजा ||  12 kāṅkṣantaḥ karmaṇāṃ siddhiṃ yajanta iha devatāḥ&lt;br&gt;    kṣipraṃ hi mānuṣe loke siddhir bhavati karmajā || 12. Akik tetteikben sikerre vágynak, azok az isteneknek áldoznak; az emberek világában gyors sikerre vezet a tett. 
|-
|  13 चातुर्वर्ण्यं मया सृष्टं गुणकर्मविभागशः&lt;br&gt;     तस्य कर्तारम अपि मां विथ्ध्य अकर्तारम अव्ययम ||  13 cāturvarṇyaṃ mayā sṛṣṭaṃ guṇakarmavibhāgaśaḥ&lt;br&gt;    tasya kartāram api māṃ viddhy akartāram avyayam || 13. Én teremtettem a négy rendet, kiszabva teendőiket és jellegüket; értsd meg, hogy én cselekedtem ezt is, bár örök nem-cselekvő vagyok. 
|-
|  14 न मां कर्माणि लिम्पन्ति न मे कर्मफले सपृहा&lt;br&gt;     इति मां यॊ ऽभिजानाति कर्मभिर न स बध्यते ||  14 na māṃ karmāṇi limpanti na me karmaphale spṛhā&lt;br&gt;    iti māṃ yo 'bhijānāti karmabhir na sa badhyate || 14. A tett engem nem szennyez be, tett gyümölcsére nem vágyom; aki ilyennek ismer fel, azt nem béklyózza meg a tett. 
|-
|  15 एवं जञात्वा कृतं कर्म पूर्वैर अपि मुमुक्षुभिः&lt;br&gt;     कुरु कर्मैव तस्मात तवं पूर्वैः पूर्वतरं कृतम ||  15 evaṃ jñātvā kṛtaṃ karma pūrvair api mumukṣubhiḥ&lt;br&gt;    kuru karmaiva tasmāt tvaṃ pūrvaiḥ pūrvataraṃ kṛtam || 15. Ezzel a felismeréssel végezték tetteiket az egykori megváltást keresők is; te is végezd tetteidet, amint egykor a régiek tették. 
|-
|  16 किं कर्म किमकर्मेति कवयॊ ऽपय अत्र मॊहिताः&lt;br&gt;     तत ते कर्म परवक्ष्यामि यज जञात्वा मॊक्ष्यसे ऽशुभात ||  16 kiṃ karma kimakarmeti kavayo 'py atra mohitāḥ&lt;br&gt;    tat te karma pravakṣyāmi yaj jñātvā mokṣyase 'śubhāt || 16. A látnokok is zavarban vannak, hogy mi a tett, és mi a tétlenség; én felvilágosítalak arról a tettről, amelynek ismerete megszabadít minden bajtól. 
|-
|  17 कर्मणॊ हय अपि बॊथ्धव्यं बॊथ्धव्यं च विकर्मणः&lt;br&gt;     अकर्मणश च बॊथ्धव्यं गहना कर्मणॊ गतिः ||  17 karmaṇo hy api boddhavyaṃ boddhavyaṃ ca vikarmaṇaḥ&lt;br&gt;    akarmaṇaś ca boddhavyaṃ gahanā karmaṇo gatiḥ || 17. Ismerned kell a tett, ismerned kell a bűntett, s ismerned a tétlen tett titkos útját. 
|-
|  18 कर्मण्य अकर्म यः पश्येथ अकर्मणि च कर्म यः&lt;br&gt;     स बुथ्धिमान मनुष्येषु स युक्तः कृत्स्नकर्मकृत ||  18 karmaṇy akarma yaḥ paśyed akarmaṇi ca karma yaḥ&lt;br&gt;    sa buddhimān manuṣyeṣu sa yuktaḥ kṛtsnakarmakṛt || 18. Aki felismeri a tettben a tétlenséget és a tétlenségben a tettet, az olyan ember a bölcs, az olyan az önmagát fegyelmező, bármely tettet végez. 
|-
|  19 यस्य सर्वे समारम्भाः कामसंकल्पवर्जिताः&lt;br&gt;     जञानाग्निथग्धकर्माणं तम आहुः पण्डितं बुधाः ||  19 yasya sarve samārambhāḥ kāmasaṃkalpavarjitāḥ&lt;br&gt;    jñānāgnidagdhakarmāṇaṃ tam āhuḥ paṇḍitaṃ budhāḥ || 19. Aki minden tettéhez vágy és ábrándok nélkül kezd, azt tetteit a tudás tüzében felperzselő bölcsnek nevezik a tudók. 
|-
|  20 तयक्त्वा कर्मफलासङ्गं नित्यतृप्तॊ निराश्रयः&lt;br&gt;     कर्मण्य अभिप्रवृत्तॊ ऽपि नैव किं चित करॊति सः ||  20 tyaktvā karmaphalāsaṅgaṃ nityatṛpto nirāśrayaḥ&lt;br&gt;    karmaṇy abhipravṛtto 'pi naiva kiṃ cit karoti saḥ || 20. Aki levetkőzte a tett gyümölcsének óhaját, mindennel elégedett, minden kapcsolatról lemondott, az elmerülhet a tettekben, mégsem tesz semmit. 
|-
|  21 निराशीर यतचित्तात्मा तयक्तसर्वपरिग्रहः&lt;br&gt;     शारीरं केवलं कर्म कुर्वन नाप्नॊति किल्बिषम ||  21 nirāśīr yatacittātmā tyaktasarvaparigrahaḥ&lt;br&gt;    śārīraṃ kevalaṃ karma kurvan nāpnoti kilbiṣam || 21. Aki remények nélkül, visszafogott elmével, minden birtokvágyról lemondva, pusztán testével cselekszik, azt nem szennyezi vétek. 
|-
|  22 यथृच्छालाभसंतुष्टॊ थवन्थ्वातीतॊ विमत्सरः&lt;br&gt;     समः सिथ्धाव असिथ्धौ च कृत्वापि न निबध्यते ||  22 yadṛcchālābhasaṃtuṣṭo dvandvātīto vimatsaraḥ&lt;br&gt;    samaḥ siddhāv asiddhau ca kṛtvāpi na nibadhyate || 22. Aki elégedett azzal, amit véletlenül kap, irígységet nem ismer, sikert-balsikert egyformán fogad, ellentétpárokon túljutott, azt ha cselekszik sem bilincseli a tett. 
|-
|  23 गतसङ्गस्य मुक्तस्य जञानावस्दितचेतसः&lt;br&gt;     यज्ञायाचरतः कर्म समग्रं परविलीयते ||  23 gatasaṅgasya muktasya jñānāvasthitacetasaḥ&lt;br&gt;    yajñāyācarataḥ karma samagraṃ pravilīyate || 23. Aki minden ragaszkodást elvetve, felszabadultan, tudásban szilárd elmével, áldozatként végzi cselekvését, annak minden tette semmibe olvad. 
|-
|  24 बरह्मार्पणं बरह्म हविर बरह्माग्नौ बरह्मणा हुतम&lt;br&gt;     बरह्मैव तेन गन्तव्यं बरह्मकर्मसमाधिना ||  24 brahmārpaṇaṃ brahma havir brahmāgnau brahmaṇā hutam&lt;br&gt;    brahmaiva tena gantavyaṃ brahmakarmasamādhinā || 24.A felajánlás Brahman, az áldozat Brahman, Brahman-tűzben a Brahman mutatja be; ezzel jut el a Brahmanba a Brahman-tettbe merülő. 
|-
|  25 थैवम एवापरे यज्ञं यॊगिनः पर्युपासते&lt;br&gt;     बरह्माग्नाव अपरे यज्ञं यज्ञेनैवॊपजुह्वति ||  25 daivam evāpare yajñaṃ yoginaḥ paryupāsate&lt;br&gt;    brahmāgnāv apare yajñaṃ yajñenaivopajuhvati || 25. Egyes jógik az isteneknek mutatnak be áhítattal áldozatot, mások a Brahman tüzében áldozattal áldozzák fel az áldozatot. 
|-
|  26 शरॊत्राथीनीन्थ्रियाण्य अन्ये संयमाग्निषु जुह्वति&lt;br&gt;     शब्थाथीन विषयान अन्य इन्थ्रियाग्निषु जुह्वति ||  26 śrotrādīnīndriyāṇy anye saṃyamāgniṣu juhvati&lt;br&gt;    śabdādīn viṣayān anya indriyāgniṣu juhvati || 26. Egyesek a hallást és többi érzékszervüket ajánlják fel áldozatul az önfegyelmezés tüzében, mások az érzékszervek tüzében a hangot és a többi érzetet ajánlják fel áldozatként. 
|-
|  27 सर्वाणीन्थ्रियकर्माणि पराणकर्माणि चापरे&lt;br&gt;     आत्मसंयमयॊगाग्नौ जुह्वति जञानथीपिते ||  27 sarvāṇīndriyakarmāṇi prāṇakarmāṇi cāpare&lt;br&gt;    ātmasaṃyamayogāgnau juhvati jñānadīpite || 27. Ismét mások minden érzékszervük működését vagy a lélegzés folyamatát áldozzák fel önuralmuk tudásgyújtotta jóga-tüzében. 
|-
|  28 थरव्ययज्ञास तपॊयज्ञा यॊगयज्ञास तदापरे&lt;br&gt;     सवाध्यायज्ञानयज्ञाश च यतयः संशितव्रताः ||  28 dravyayajñās tapoyajñā yogayajñās tathāpare&lt;br&gt;    svādhyāyajñānayajñāś ca yatayaḥ saṃśitavratāḥ || 28. Mások anyagi javakkal áldoznak, vezekléssel áldoznak, jógával áldoznak, és a Védák tanulásával áldoznak a fogadalmukban szilárd aszkéták. 
|-
|  29 अपाने जुह्वति पराणं पराणे ऽपानं तदापरे&lt;br&gt;     पराणापानगती रुथ्ध्वा पराणायामपरायणाः ||  29 apāne juhvati prāṇaṃ prāṇe 'pānaṃ tathāpare&lt;br&gt;    prāṇāpānagatī ruddhvā prāṇāyāmaparāyaṇāḥ || 29. Mások a lélegzet visszatartásához folyamodnak, és a leheletben áldozzák fel a lélegzetet, vagy a lélegzetben a leheletet, elzárva a ki- és belélegzés útját. 
|-
|  30 अपरे नियताहाराः पराणान पराणेषु जुह्वति&lt;br&gt;     सर्वे ऽपय एते यज्ञविथॊ यज्ञक्षपितकल्मषाः ||  30 apare niyatāhārāḥ prāṇān prāṇeṣu juhvati&lt;br&gt;    sarve 'py ete yajñavido yajñakṣapitakalmaṣāḥ || 30. Ismét mások élelemtől tartóztatják meg magukat, és életerejükben áldozzák fel életerejüket. Mindezek az áldozatértők áldozattal eltörlik bűneiket. 
|-
|  31 यज्ञशिष्टामृतभुजॊ यान्ति बरह्म सनातनम&lt;br&gt;     नायं लॊकॊ ऽसत्य अयज्ञस्य कुतॊ ऽनयः कुरुसत्तम ||  31 yajñaśiṣṭāmṛtabhujo yānti brahma sanātanam&lt;br&gt;    nāyaṃ loko 'sty ayajñasya kuto 'nyaḥ kurusattama || 31. Áldozat maradékának életeledelével táplálkozók az örök Brahmanba jutnak; aki nem áldozik, itt a földön sincs helye, nemhogy ott túl, Kuruk vitéze. 
|-
|  32 एवं बहुविधा यज्ञा वितता बरह्मणॊ मुखे&lt;br&gt;     कर्मजान विथ्धि तान सर्वान एवं जञात्वा विमॊक्ष्यसे ||  32 evaṃ bahuvidhā yajñā vitatā brahmaṇo mukhe&lt;br&gt;    karmajān viddhi tān sarvān evaṃ jñātvā vimokṣyase || 32. Így a Teremtő szájából sokféle áldozat áradt ki. Tudd, hogy tettből születik valamennyi; ha ezt tudod, megszabadulsz eléred a megváltást]. 
|-
|  33 शरेयान थरव्यमयाथ यज्ञाज जञानयज्ञः परंतप&lt;br&gt;     सर्वं कर्माखिलं पार्द जञाने परिसमाप्यते ||  33 śreyān dravyamayād yajñāj jñānayajñaḥ paraṃtapa&lt;br&gt;    sarvaṃ karmākhilaṃ pārtha jñāne parisamāpyate || 33. Anyagi javak áldozatánál többet ér a tudás áldozata, ellenségeid ostora; mert minden tettet teljességgel magában foglal a tudás, Prithá fia. 
|-
|  34 तथ विथ्धि परणिपातेन परिप्रश्नेन सेवया&lt;br&gt;     उपथेक्ष्यन्ति ते जञानं जञानिनस तत्त्वथर्शिनः ||  34 tad viddhi praṇipātena paripraśnena sevayā&lt;br&gt;    upadekṣyanti te jñānaṃ jñāninas tattvadarśinaḥ || 34. Tudd meg, hogy erre a tudásra alázat, kérdezősködés, szolgálat jutalmául tanítanak meg a valóságot látó tudók. 
|-
|  35 यज जञात्वा न पुनर मॊहम एवं यास्यसि पाण्डव&lt;br&gt;     येन भूतान्य अशेषेण थरक्ष्यस्य आत्मन्य अदॊ मयि ||  35 yaj jñātvā na punar moham evaṃ yāsyasi pāṇḍava&lt;br&gt;    yena bhūtāny aśeṣeṇa drakṣyasy ātmany atho mayi || 35. S ha ezt megismerted, többé nem fogsz tévedni, Pándu fia; ennek birtokában minden lényt önmagadban fogsz látni, és ugyanakkor énbennem. 
|-
|  36 अपि चेथ असि पापेभ्यः सर्वेभ्यः पापकृत्तमः&lt;br&gt;     सर्वं जञानप्लवेनैव वृजिनं संतरिष्यसि ||  36 api ced asi pāpebhyaḥ sarvebhyaḥ pāpakṛttamaḥ&lt;br&gt;    sarvaṃ jñānaplavenaiva vṛjinaṃ saṃtariṣyasi || 36. Ha minden bűnöző közül a legbűnösebb volnál is, minden bűnön átkelsz a tudás bárkáján. 
|-
|  37 यदैधांसि समिथ्धॊ ऽगनिर भस्मसात कुरुते ऽरजुन&lt;br&gt;     जञानाग्निः सर्वकर्माणि भस्मसात कुरुते तदा ||  37 yathaidhāṃsi samiddho 'gnir bhasmasāt kurute 'rjuna&lt;br&gt;    jñānāgniḥ sarvakarmāṇi bhasmasāt kurute tathā || 37. Mint ahogy a lobogó tűz minden fát hamuvá hamvaszt, Ardzsuna, ugyanúgy hamuvá hamvaszt minden tettet a tudás tüze. 
|-
|  38 न हि जञानेन सथृशं पवित्रम इह विथ्यते&lt;br&gt;     तत सवयं यॊगसंसिथ्धः कालेनात्मनि विन्थति ||  38 na hi jñānena sadṛśaṃ pavitram iha vidyate&lt;br&gt;    tat svayaṃ yogasaṃsiddhaḥ kālenātmani vindati || 38. Nincs semmi, ami a tudáshoz hasonló tisztító erővel bírna. Aki a jógában tökéletességre jutott, ezt idővel önmagában találja meg. 
|-
|  39 शरथ्धावाँल लभते जञानं तत्परः संयतेन्थ्रियः&lt;br&gt;     जञानं लब्ध्वा परां शान्तिम अचिरेणाधिगच्छति ||  39 śraddhāvāṁl labhate jñānaṃ tatparaḥ saṃyatendriyaḥ&lt;br&gt;    jñānaṃ labdhvā parāṃ śāntim acireṇādhigacchati || 39. A hívő, aki érzékeit megfékezi, elnyeri a tudást, ha minden erejével erre törekszik. Ha a tudást elnyerte, igen hamar a legteljesebb nyugalmat is eléri. 
|-
|  40 अज्ञश चाश्रथ्थधानश च संशयात्मा विनश्यति&lt;br&gt;     नायं लॊकॊ ऽसति न परॊ न सुखं संशयात्मनः ||  40 ajñaś cāśraddadhānaś ca saṃśayātmā vinaśyati&lt;br&gt;    nāyaṃ loko 'sti na paro na sukhaṃ saṃśayātmanaḥ || 40. A tudatlan, a nem hívő, a kételkedő elpusztul; a kételkedőnek sem itt a földön, sem ott túl nincs helye, s boldogsága sincsen. 
|-
|  41 यॊगसंन्यस्तकर्माणं जञानसंछिन्नसंशयम&lt;br&gt;     आत्मवन्तं न कर्माणि निबध्नन्ति धनंजय ||  41 yogasaṃnyastakarmāṇaṃ jñānasaṃchinnasaṃśayam&lt;br&gt;    ātmavantaṃ na karmāṇi nibadhnanti dhanaṃjaya || 41. Aki a jóga segítségével lemondott a cselekvésről, kételyét tudással metszette szét, s önmaga ura, azt nem béklyózzák többé tettei, Kincs Győztese. 
|-
|  42 तस्माथ अज्ञानसंभूतं हृत्स्दं जञानासिनात्मनः&lt;br&gt;     छित्त्वैनं संशयं यॊगम आतिष्ठॊत्तिष्ठ भारत ||  42 tasmād ajñānasaṃbhūtaṃ hṛtsthaṃ jñānāsinātmanaḥ&lt;br&gt;    chittvainaṃ saṃśayaṃ yogam ātiṣṭhottiṣṭha bhārata&lt;br&gt; || 42. Így hát tudatlanságból fakadó, szívedbe férkőzött kételyedet mesd szét a tudás kardjával, s kövesd a jógát! Indult csatára, Bhárata!  &lt;br&gt; Így hangzik A Magasztos Szózatában &lt;br&gt; A tudás jógája &lt;br&gt; című negyedik tanítás.
|}
==V. Ének==
{| {{sztbg}}
|  1 अर्जुन उवाच&lt;br&gt;      संन्यासं कर्मणां कृष्ण पुनर यॊगं च शंससि&lt;br&gt;      यच छरेय एतयॊर एकं तन मे बरूहि सुनिश्चितम ||  1 arjuna uvāca&lt;br&gt;     saṃnyāsaṃ karmaṇāṃ kṛṣṇa punar yogaṃ ca śaṃsasi&lt;br&gt;     yac chreya etayor ekaṃ tan me brūhi suniścitam || Ardzsuna szólt: 1. A cselekvésről lemondást hirdeted, Krisna, majd pedig a jógát; mondd meg világosan, hogy a kettő közül melyik a célravezetőbb? 
|-
|  2 शरीभगवान उवाच&lt;br&gt;      संन्यासः कर्मयॊगश च निःश्रेयसकराव उभौ&lt;br&gt;      तयॊस तु कर्मसंन्यासात कर्मयॊगॊ विशिष्यते ||  2 śrībhagavān uvāca&lt;br&gt;     saṃnyāsaḥ karmayogaś ca niḥśreyasakarāv ubhau&lt;br&gt;     tayos tu karmasaṃnyāsāt karmayogo viśiṣyate || A Magasztos szólt: 2. A lemondás is, a cselekvés jógája is egyaránt a legfőbb üdvhöz vezet, azonban a kettő közül a cselekvésről lemondásnál értékesebb a cselekvés jógája. 
|-
|  3 जञेयः स नित्यसंन्यासी यॊ न थवेष्टि न काङ्क्षति&lt;br&gt;      निर्थ्वन्थ्वॊ हि महाबाहॊ सुखं बन्धात परमुच्यते ||  3 jñeyaḥ sa nityasaṃnyāsī yo na dveṣṭi na kāṅkṣati&lt;br&gt;     nirdvandvo hi mahābāho sukhaṃ bandhāt pramucyate || 3. Azt tekintsd véglegesen lemondónak, aki nem gyűlöl és nem kíván; aki szenvtelen, könnyen megszabadul kötelékeitől, erőskarú hős. 
|-
|  4 सांख्ययॊगौ पृदग बालाः परवथन्ति न पण्डिताः&lt;br&gt;      एकम अप्य आस्दितः सम्यग उभयॊर विन्थते फलम ||  4 sāṃkhyayogau pṛthag bālāḥ pravadanti na paṇḍitāḥ&lt;br&gt;     ekam apy āsthitaḥ samyag ubhayor vindate phalam || 4. A szánkhját és a jógát együgyűek vallják különbözőnek, nem a bölcsek. Aki az egyiket helyesen követi, mindkettőnek a gyümölcsét elnyeri. 
|-
|  5 यत सांख्यैः पराप्यते सदानं तथ यॊगैर अपि गम्यते&lt;br&gt;      एकं सांख्यं च यॊगं च यः पश्यति स पश्यति ||  5 yat sāṃkhyaiḥ prāpyate sthānaṃ tad yogair api gamyate&lt;br&gt;     ekaṃ sāṃkhyaṃ ca yogaṃ ca yaḥ paśyati sa paśyati || 5. Azt a célt, amelyhez a szánkhja hívei eljutnak, a jóga követői is elérik; aki egynek tekinti a szánkhját és a jógát, az lát helyesen. 
|-
|  6 संन्यासस तु महाबाहॊ थुःखम आप्तुम अयॊगतः&lt;br&gt;      यॊगयुक्तॊ मुनिर बरह्म नचिरेणाधिगच्छति ||  6 saṃnyāsas tu mahābāho duḥkham āptum ayogataḥ&lt;br&gt;     yogayukto munir brahma nacireṇādhigacchati || 6. Jóga nélkül viszont nehéz a lemondásig eljutni, erőskarú; ám a jógába merülő bölcs hamarosan eléri a Brahmant. 
|-
|  7 यॊगयुक्तॊ विशुथ्धात्मा विजितात्मा जितेन्थ्रियः&lt;br&gt;      सर्वभूतात्मभूतात्मा कुर्वन्न अपि न लिप्यते ||  7 yogayukto viśuddhātmā vijitātmā jitendriyaḥ&lt;br&gt;     sarvabhūtātmabhūtātmā kurvann api na lipyate || 7. Aki jógába merülve, tisztult lélekkel, önmagán uralkodva, érzékein uralkodva, önmagát minden más lénnyel azonosnak tekinti, ahhoz a cselekvésből sem tapad szenny. 
|-
|  8 नैव किं चित करॊमीति युक्तॊ मन्येत तत्त्ववित&lt;br&gt;      पश्यञ शृण्वन सपृशञ जिघ्रन्न अश्नन गच्छन सवपञ शवसन ||  8 naiva kiṃ cit karomīti yukto manyeta tattvavit&lt;br&gt;     paśyañ śṛṇvan spṛśañ jighrann aśnan gacchan svapañ śvasan || 8. A valóságot felismerő jógi így gondolkozzék: &quot;Semmit sem én teszek&quot;, akár lát, hall, tapint, szagol, eszik jár, alszik, lélegzik, 
|-
|  9 परलपन विसृजन गृह्णन्न उन्मिषन निमिषन्न अपि&lt;br&gt;      इन्थ्रियाणीन्थ्रियार्देषु वर्तन्त इति धारयन ||  9 pralapan visṛjan gṛhṇann unmiṣan nimiṣann api&lt;br&gt;     indriyāṇīndriyārtheṣu vartanta iti dhārayan || 9. beszél, ürít, fog, szemét behúnyja, kinyitja. &quot;Az érzékek kapcsolódnak az érzékelt tárgyakhoz&quot; - vélje így. 
|-
|  10 बरह्मण्य आधाय कर्माणि सङ्गं तयक्त्वा करॊति यः&lt;br&gt;     लिप्यते न स पापेन पथ्मपत्रम इवाम्भसा ||  10 brahmaṇy ādhāya karmāṇi saṅgaṃ tyaktvā karoti yaḥ&lt;br&gt;    lipyate na sa pāpena padmapatram ivāmbhasā || 10. Aki minden ragaszkodásról lemondva, tetteit a Brahmanra ruházva cselekszik, arról lepereg a bűn, mint víz a lótusz szirmáról. 
|-
|  11 कायेन मनसा बुथ्ध्या केवलैर इन्थ्रियैर अपि&lt;br&gt;     यॊगिनः कर्म कुर्वन्ति सङ्गं तयक्त्वात्मशुथ्धये ||  11 kāyena manasā buddhyā kevalair indriyair api&lt;br&gt;    yoginaḥ karma kurvanti saṅgaṃ tyaktvātmaśuddhaye || 11. A jógik testükkel, gondolataikkal, tudatukkal és puszta érzékeikkel úgy végzik tetteiket, hogy a ragaszkodásról lemondanak énjük megtisztítása érdekében. 
|-
|  12 युक्तः कर्मफलं तयक्त्वा शान्तिम आप्नॊति नैष्ठिकीम&lt;br&gt;     अयुक्तः कामकारेण फले सक्तॊ निबध्यते ||  12 yuktaḥ karmaphalaṃ tyaktvā śāntim āpnoti naiṣṭhikīm&lt;br&gt;    ayuktaḥ kāmakāreṇa phale sakto nibadhyate || 12. Aki jógával fegyelmezi magát, az lemond a tett gyümölcséről, és így örök békére jut; aki nem fegyelmezi magát, s a gyümölcshöz ragaszkodik, azt a vágy bilincsbe veri. 
|-
|  13 सर्वकर्माणि मनसा संन्यस्यास्ते सुखं वशी&lt;br&gt;     नवथ्वारे पुरे थेही नैव कुर्वन न कारयन ||  13 sarvakarmāṇi manasā saṃnyasyāste sukhaṃ vaśī&lt;br&gt;    navadvāre pure dehī naiva kurvan na kārayan || 13. Ha gondolatban minden tettről lemondott, akkor a lélek nyugalomban pihen kilenc kapujú várában a testben], maga uraként, és nem tesz, nem indít tettre. 
|-
|  14 न कर्तृत्वं न कर्माणि लॊकस्य सृजति परभुः&lt;br&gt;     न कर्मफलसंयॊगं सवभावस तु परवर्तते ||  14 na kartṛtvaṃ na karmāṇi lokasya sṛjati prabhuḥ&lt;br&gt;    na karmaphalasaṃyogaṃ svabhāvas tu pravartate || 14. Ez a király nem követel tetteket, nem tűz ki feladatot alattvalóinak az érzékszerveknek], nem biztatja őket a tett gyümölcsével. Csak természetük működik magától. 
|-
|  15 नाथत्ते कस्य चित पापं न चैव सुकृतं विभुः&lt;br&gt;     अज्ञानेनावृतं जञानं तेन मुह्यन्ति जन्तवः ||  15 nādatte kasya cit pāpaṃ na caiva sukṛtaṃ vibhuḥ&lt;br&gt;    ajñānenāvṛtaṃ jñānaṃ tena muhyanti jantavaḥ || 15. Ez az úr nem veszi át senkitől vétkét vagy jótettét. A tudást tudatlanság burkolja, ez megtéveszti az embereket. 
|-
|  16 जञानेन तु तथ अज्ञानं येषां नाशितम आत्मनः&lt;br&gt;     तेषाम आथित्यवज जञानं परकाशयति तत्परम ||  16 jñānena tu tad ajñānaṃ yeṣāṃ nāśitam ātmanaḥ&lt;br&gt;    teṣām ādityavaj jñānaṃ prakāśayati tatparam || 16. De aki tudással megsemmisíti önmagában ezt a tudatlanságot, abban a tudás napfényként felragyogtatja a Legfelsőt. 
|-
|  17 तथ्बुथ्धयस तथात्मानस तन्निष्ठास तत्परायणाः&lt;br&gt;     गच्छन्त्य अपुनरावृत्तिं जञाननिर्धूतकल्मषाः ||  17 tadbuddhayas tadātmānas tanniṣṭhās tatparāyaṇāḥ&lt;br&gt;    gacchanty apunarāvṛttiṃ jñānanirdhūtakalmaṣāḥ || 17. Akik tudatukkal és egyéniségükkel ebbe merülnek, ehhez fordulnak, ennél keresnek menedéket, a tudás letörli vétkeik szennyét, és több újjászületés nem vár rájuk. 
|-
|  18 विथ्याविनयसंपन्ने बराह्मणे गवि हस्तिनि&lt;br&gt;     शुनि चैव शवपाके च पण्डिताः समथर्शिनः ||  18 vidyāvinayasaṃpanne brāhmaṇe gavi hastini&lt;br&gt;    śuni caiva śvapāke ca paṇḍitāḥ samadarśinaḥ || 18. A bölcs szemében egyforma a szertartástudó, jámbor pap, a tehén, elefánt, kutya, kutyahúsevő pária. 
|-
|  19 इहैव तैर जितः सर्गॊ येषां साम्ये सदितं मनः&lt;br&gt;     निर्थॊषं हि समं बरह्म तस्माथ बरह्मणि ते सदिताः ||  19 ihaiva tair jitaḥ sargo yeṣāṃ sāmye sthitaṃ manaḥ&lt;br&gt;    nirdoṣaṃ hi samaṃ brahma tasmād brahmaṇi te sthitāḥ || 19. Akiknek gondolatait ez az egyformaság uralja, már ezen a földön legyőzték a születést és halált; mert a hibátlan Brahman egyforma, s így ők a Brahmanban lakoznak. 
|-
|  20 न परहृष्येत परियं पराप्य नॊथ्विजेत पराप्य चाप्रियम&lt;br&gt;     सदिरबुथ्धिर असंमूढॊ बरह्मविथ बरह्मणि सदितः ||  20 na prahṛṣyet priyaṃ prāpya nodvijet prāpya cāpriyam&lt;br&gt;    sthirabuddhir asaṃmūḍho brahmavid brahmaṇi sthitaḥ || 20. A Brahman-ismerő, Brahmanban lakozó, rendíthetetlen elméjű, tévedhetetlen bölcs ne örvendjen, ha jó éri, s ha baj éri, ne bánkódjék. 
|-
|  21 बाह्यस्पर्शेष्व असक्तात्मा विन्थत्य आत्मनि यत सुखम&lt;br&gt;     स बरह्मयॊगयुक्तात्मा सुखम अक्षयम अश्नुते ||  21 bāhyasparśeṣv asaktātmā vindaty ātmani yat sukham&lt;br&gt;    sa brahmayogayuktātmā sukham akṣayam aśnute || 21. Külvilág ingerei elől elzárkózva, önmagában találja meg boldogságát a lelkét Brahman-jógával megkötő bölcs, s nem múló boldogságot élvez. 
|-
|  22 ये हि संस्पर्शजा भॊगा थुःखयॊनय एव ते&lt;br&gt;     आथ्यन्तवन्तः कौन्तेय न तेषु रमते बुधः ||  22 ye hi saṃsparśajā bhogā duḥkhayonaya eva te&lt;br&gt;    ādyantavantaḥ kaunteya na teṣu ramate budhaḥ || 22. Az ingerekszülte élvezetek szenvedés szülőanyjai, kezdetük van és végük van, Kuntí fia; a bölcs nem leli bennük örömét. 
|-
|  23 शक्नॊतीहैव यः सॊढुं पराक शरीरविमॊक्षणात&lt;br&gt;     कामक्रॊधॊथ्भवं वेगं स युक्तः स सुखी नरः ||  23 śaknotīhaiva yaḥ soḍhuṃ prāk śarīravimokṣaṇāt&lt;br&gt;    kāmakrodhodbhavaṃ vegaṃ sa yuktaḥ sa sukhī naraḥ || 23. Aki még e földön, teste elhagyása előtt el tudja fojtani vágyból és haragból fakadó indulatait, az jógi, az boldog ember. 
|-
|  24 यॊ ऽनतःसुखॊ ऽनतरारामस तदान्तर्ज्यॊतिर एव यः&lt;br&gt;     स यॊगी बरह्मनिर्वाणं बरह्मभूतॊ ऽधिगच्छति ||  24 yo 'ntaḥsukho 'ntarārāmas tathāntarjyotir eva yaḥ&lt;br&gt;    sa yogī brahmanirvāṇaṃ brahmabhūto 'dhigacchati || 24. Akit belső boldogság, belső öröm, belső világosság hat át, az a jógi a Brahmannal azonossá válik, és a Brahman-nirvánába jut. 
|-
|  25 लभन्ते बरह्मनिर्वाणम ऋषयः कषीणकल्मषाः&lt;br&gt;     छिन्नथ्वैधा यतात्मानः सर्वभूतहिते रताः ||  25 labhante brahmanirvāṇam ṛṣayaḥ kṣīṇakalmaṣāḥ&lt;br&gt;    chinnadvaidhā yatātmānaḥ sarvabhūtahite ratāḥ || 25. A bűntől megtisztult, kételyektől megszabadult, magukon uralkodó, minden lény üdvének örülő látnokok elnyerik a Brahman-nirvánát. 
|-
|  26 कामक्रॊधवियुक्तानां यतीनां यतचेतसाम&lt;br&gt;     अभितॊ बरह्मनिर्वाणं वर्तते विथितात्मनाम ||  26 kāmakrodhaviyuktānāṃ yatīnāṃ yatacetasām&lt;br&gt;    abhito brahmanirvāṇaṃ vartate viditātmanām || 26. Vágyat, haragot levetkőző, elméjükön uralkodó, önmagukat ismerő aszkéták előtt nyitva áll a Brahman-nirvána. 
|-
|  27 सपर्शान कृत्वा बहिर बाह्यांश चक्षुश चैवान्तरे भरुवॊः&lt;br&gt;     पराणापानौ समौ कृत्वा नासाभ्यन्तरचारिणौ ||  27 sparśān kṛtvā bahir bāhyāṃś cakṣuś caivāntare bhruvoḥ&lt;br&gt;    prāṇāpānau samau kṛtvā nāsābhyantaracāriṇau || 27. A bölcs, aki a külvilág ingereit kizárva, tekintetét két szemöldöke közé szegezve, orrlyukán egyenletesen lélegezve ki s be, 
|-
|  28 यतेन्थ्रियमनॊबुथ्धिर मुनिर मॊक्षपरायणः&lt;br&gt;     विगतेच्छाभयक्रॊधॊ यः सथा मुक्त एव सः ||  28 yatendriyamanobuddhir munir mokṣaparāyaṇaḥ&lt;br&gt;    vigatecchābhayakrodho yaḥ sadā mukta eva saḥ || 28. érzékeit, gondolatait, tudatát megzabolázva, kívánságot, félelmet, haragot örökre elvetve, egyetlen célként a megváltásra törekszik, az megváltódott. 
|-
|  29 भॊक्तारं यज्ञतपसां सर्वलॊकमहेश्वरम ||  29 bhoktāraṃ yajñatapasāṃ sarvalokamaheśvaram || 29. Aki felismeri, hogy én vagyok az áldozat és vezeklés elfogadója, az egész világ legfőbb ura, minden élő barátja, az elnyeri a békét. &lt;br&gt; Így hangzik A Magasztos Szózatában &lt;br&gt; A cselekvésről lemondás jógája &lt;br&gt; című ötödik tanítás.
|-
|  5 सुहृथं सर्वभूतानां जञात्वा मां शान्तिम ऋच्छति ||  5 suhṛdaṃ sarvabhūtānāṃ jñātvā māṃ śāntim ṛcchati&lt;br&gt; ||
|}

==VI. Ének==

{| {{sztbg}}
| 1 शरीभगवान उवाच&lt;br&gt;      अनाश्रितः कर्मफलं कार्यं कर्म करॊति यः&lt;br&gt;      स संन्यासी च यॊगी च न निरग्निर न चाक्रियः ||  1 śrībhagavān uvāca&lt;br&gt;     anāśritaḥ karmaphalaṃ kāryaṃ karma karoti yaḥ&lt;br&gt;     sa saṃnyāsī ca yogī ca na niragnir na cākriyaḥ || A Magasztos szólt: 1. Aki a tett gyümölcsével nem törődve végzi köteles munkáját, az az igazi jógi, nem pedig az, aki nem gyújt áldozati tüzet, nem végzi a szertartásokat. 
|-
|  2 यं संन्यासम इति पराहुर यॊगं तं विथ्धि पाण्डव&lt;br&gt;      न हय असंन्यस्तसंकल्पॊ यॊगी भवति कश चन ||  2 yaṃ saṃnyāsam iti prāhur yogaṃ taṃ viddhi pāṇḍava&lt;br&gt;     na hy asaṃnyastasaṃkalpo yogī bhavati kaś cana || 2. Tudd meg, Pándu fia, hogy amit lemondásnak hívnak, az nem más, mint a jóga; mert aki nem mond le elképzeléseiről, nem lehet jógi. 
|-
|  3 आरुरुक्षॊर मुनेर यॊगं कर्म कारणम उच्यते&lt;br&gt;      यॊगारूढस्य तस्यैव शमः कारणम उच्यते ||  3 ārurukṣor muner yogaṃ karma kāraṇam ucyate&lt;br&gt;     yogārūḍhasya tasyaiva śamaḥ kāraṇam ucyate || 3. A jóga útjára lépő bölcsnek a tett a talpköve; a jóga csúcsára érkezettnek a nyugalom a talpköve. 
|-
|  4 यथा हि नेन्थ्रियार्देषु न कर्मस्व अनुषज्जते&lt;br&gt;      सर्वसंकल्पसंन्यासी यॊगारूढस तथॊच्यते ||  4 yadā hi nendriyārtheṣu na karmasv anuṣajjate&lt;br&gt;     sarvasaṃkalpasaṃnyāsī yogārūḍhas tadocyate || 4. Amikor sem érzékei tárgyához, sem a tettekhez nem ragaszkodik, minden elgondolásáról lemond, akkor mondják, hogy a jóga csúcsára érkezett. 
|-
|  5 उथ्धरेथ आत्मनात्मानं नात्मानम अवसाथयेत&lt;br&gt;      आत्मैव हय आत्मनॊ बन्धुर आत्मैव रिपुर आत्मनः ||  5 uddhared ātmanātmānaṃ nātmānam avasādayet&lt;br&gt;     ātmaiva hy ātmano bandhur ātmaiva ripur ātmanaḥ || 5. Saját énjével emelje fel énjét, ne hagyja lesüllyedni énjét; mert saját énje lehet barátja saját magának, és saját énje lehet ellensége saját magának. 
|-
|  6 बन्धुर आत्मात्मनस तस्य येनात्मैवात्मना जितः&lt;br&gt;      अनात्मनस तु शत्रुत्वे वर्तेतात्मैव शत्रुवत ||  6 bandhur ātmātmanas tasya yenātmaivātmanā jitaḥ&lt;br&gt;     anātmanas tu śatrutve vartetātmaiva śatruvat || 6. Ön-énje ön-barátja annak, aki önmagával legyőzte önmagát; ám aki nem ura önmagának, annak ön-énje ellenségesen ön-ellenfelévé válik. 
|-
|  7 जितात्मनः परशान्तस्य परमात्मा समाहितः&lt;br&gt;      शीतॊष्णसुखथुःखेषु तदा मानापमानयॊः ||  7 jitātmanaḥ praśāntasya paramātmā samāhitaḥ&lt;br&gt;     śītoṣṇasukhaduḥkheṣu tathā mānāpamānayoḥ || 7. Az önmagát legyőző, megbékélt egyén a Legfelső Szellemet találja meg hidegben és melegben, jóban és rosszban, tisztességben és megvetésben. 
|-
|  8 जञानविज्ञानतृप्तात्मा कूटस्दॊ विजितेन्थ्रियः&lt;br&gt;      युक्त इत्य उच्यते यॊगी समलॊष्टाश्मकाञ्चनः ||  8 jñānavijñānatṛptātmā kūṭastho vijitendriyaḥ&lt;br&gt;     yukta ity ucyate yogī samaloṣṭāśmakāñcanaḥ || 8. A tudással és megismeréssel megelégedő, érzékeit legyőző, az elért csúcson szilárdan megálló, göröngyöt, követ, aranyat egyformának tekintő jógit nevezik fegyelmezettnek. 
|-
|  9 सुहृन्मित्रार्युथासीनमध्यस्दथ्वेष्यबन्धुषु&lt;br&gt;      साधुष्व अपि च पापेषु समबुथ्धिर विशिष्यते ||  9 suhṛnmitrāryudāsīnamadhyasthadveṣyabandhuṣu&lt;br&gt;     sādhuṣv api ca pāpeṣu samabuddhir viśiṣyate || 9. Barát, társ, ellenség mindegy neki, rosszakarók és jóindulatuak között középen áll, igazakra és gonoszakra ugyanúgy gondol, ezért különb mindenkinél. 
|-
|  10 यॊगी युञ्जीत सततम आत्मानं रहसि सदितः&lt;br&gt;     एकाकी यतचित्तात्मा निराशीर अपरिग्रहः ||  10 yogī yuñjīta satatam ātmānaṃ rahasi sthitaḥ&lt;br&gt;    ekākī yatacittātmā nirāśīr aparigrahaḥ || 10. A jógi magányba vonulva, egyedül, elméjét megfékezve, reményről és birtokvágyról lemondva, szüntelenül fegyelmezze magát. 
|-
|  11 शुचौ थेशे परतिष्ठाप्य सदिरम आसनम आत्मनः&lt;br&gt;     नात्युच्छ्रितं नातिनीचं चैलाजिनकुशॊत्तरम ||  11 śucau deśe pratiṣṭhāpya sthiram āsanam ātmanaḥ&lt;br&gt;    nātyucchritaṃ nātinīcaṃ cailājinakuśottaram || 11. Tiszta helyen készítsen magának szilárd ülőhelyet, ne túl magasat és ne túl alacsonyat, kusafűvel, őzbőrrel és ruhával letakarva, 
|-
|  12 तत्रैकाग्रं मनः कृत्वा यतचित्तेन्थ्रियक्रियः&lt;br&gt;     उपविश्यासने युञ्ज्याथ यॊगम आत्मविशुथ्धये ||  12 tatraikāgraṃ manaḥ kṛtvā yatacittendriyakriyaḥ&lt;br&gt;    upaviśyāsane yuñjyād yogam ātmaviśuddhaye || 12. azon az ülőhelyen ülve összpontosítsa gondolatait egy pontra, állítsa meg elméje és érzékszervei tevékenységét, így végezze a jógát önmaga megtisztítása érdekében. 
|-
|  13 समं कायशिरॊग्रीवं धारयन्न अचलं सदिरः&lt;br&gt;     संप्रेक्ष्य नासिकाग्रं सवं थिशश चानवलॊकयन ||  13 samaṃ kāyaśirogrīvaṃ dhārayann acalaṃ sthiraḥ&lt;br&gt;    saṃprekṣya nāsikāgraṃ svaṃ diśaś cānavalokayan || 13. Egyenesen tartsa törzsét, nyakát, fejét, mozdulatlanul, szilárdan; tekintetét szegezze orra hegyére, ne tekintgessen szerteszét. 
|-
|  14 परशान्तात्मा विगतभीर बरह्मचारिव्रते सदितः&lt;br&gt;     मनः संयम्य मच्चित्तॊ युक्त आसीत मत्परः ||  14 praśāntātmā vigatabhīr brahmacārivrate sthitaḥ&lt;br&gt;    manaḥ saṃyamya maccitto yukta āsīta matparaḥ || 14. Békés lélekkel, gondoktól menten, önmegtartóztatás fogadalmában, gondolatait megfékezve, elméjét rám irányítva, egyedül velem törődve üljön jógában. 
|-
|  15 युञ्जन्न एवं सथात्मानं यॊगी नियतमानसः&lt;br&gt;     शान्तिं निर्वाणपरमां मत्संस्दाम अधिगच्छति ||  15 yuñjann evaṃ sadātmānaṃ yogī niyatamānasaḥ&lt;br&gt;    śāntiṃ nirvāṇaparamāṃ matsaṃsthām adhigacchati || 15. Ha állandóan így fegyelmezi magát a jógi, gondolatait kordában tartva, eléri a bennem rejlő, legfelső nirvána békéjét. 
|-
|  16 नात्यश्नतस तु यॊगॊ ऽसति न चैकान्तम अनश्नतः&lt;br&gt;     न चातिस्वप्नशीलस्य जाग्रतॊ नैव चार्जुन ||  16 nātyaśnatas tu yogo 'sti na caikāntam anaśnataḥ&lt;br&gt;    na cātisvapnaśīlasya jāgrato naiva cārjuna || 16. Nem végez jógát az, aki sokat eszik, de az sem, aki folyton koplal; ugyanígy az sem, aki túl sokat alszik vagy virraszt, Ardzsuna. 
|-
|  17 युक्ताहारविहारस्य युक्तचेष्टस्य कर्मसु&lt;br&gt;     युक्तस्वप्नावबॊधस्य यॊगॊ भवति थुःखहा ||  17 yuktāhāravihārasya yuktaceṣṭasya karmasu&lt;br&gt;    yuktasvapnāvabodhasya yogo bhavati duḥkhahā || 17. Aki fegyelmezetten táplálkozik és pihen, dolgait fegyelmezetten végzi, fegyelmezetten alszik és van ébren, az valósította meg a szenvedéstől mentesítő jógát. 
|-
|  18 यथा विनियतं चित्तम आत्मन्य एवावतिष्ठते&lt;br&gt;     निःस्पृहः सर्वकामेभ्यॊ युक्त इत्य उच्यते तथा ||  18 yadā viniyataṃ cittam ātmany evāvatiṣṭhate&lt;br&gt;    niḥspṛhaḥ sarvakāmebhyo yukta ity ucyate tadā || 18. Ha a kordában tartott elme önmagába vonul vissza, akkor a semmiféle vágytól nem érintett egyént fegyelmezettnek nevezik. 
|-
|  19 यदा थीपॊ निवातस्दॊ नेङ्गते सॊपमा समृता&lt;br&gt;     यॊगिनॊ यतचित्तस्य युञ्जतॊ यॊगम आत्मनः ||  19 yathā dīpo nivātastho neṅgate sopamā smṛtā&lt;br&gt;    yogino yatacittasya yuñjato yogam ātmanaḥ || 19. Mint szélcsendes helyen a mécs lángja nem libeg - ezt a hasonlatot szokták a féken tartott elméjű jógira alkalmazni, aki jógával fegyelmezi magát. 
|-
|  20 यत्रॊपरमते चित्तं निरुथ्धं यॊगसेवया&lt;br&gt;     यत्र चैवात्मनात्मानं पश्यन्न आत्मनि तुष्यति ||  20 yatroparamate cittaṃ niruddhaṃ yogasevayā&lt;br&gt;    yatra caivātmanātmānaṃ paśyann ātmani tuṣyati || 20. Midőn a jóga szolgálata megállítja az elmét és az elpihen, s midőn önmaga önmagát szemléli és önmagával megelégszik, 
|-
|  21 सुखम आत्यन्तिकं यत तथ बुथ्धिग्राह्यम अतीन्थ्रियम&lt;br&gt;     वेत्ति यत्र न चैवायं सदितश चलति तत्त्वतः ||  21 sukham ātyantikaṃ yat tad buddhigrāhyam atīndriyam&lt;br&gt;    vetti yatra na caivāyaṃ sthitaś calati tattvataḥ || 21. akkor megismeri a csak tudattal megközelíthető, érzékek fölötti, végtelen boldogságot; és ha ebben maradva, nem szakad el a (megismert) igazságtól, 
|-
|  22 यं लब्ध्वा चापरं लाभं मन्यते नाधिकं ततः&lt;br&gt;     यस्मिन सदितॊ न थुःखेन गुरुणापि विचाल्यते ||  22 yaṃ labdhvā cāparaṃ lābhaṃ manyate nādhikaṃ tataḥ&lt;br&gt;    yasmin sthito na duḥkhena guruṇāpi vicālyate || 22. ennek elnyerése után más nyereséget nem tart többre, s ebben maradva, a legsúlyosabb csapás sem ingatja meg. 
|-
|  23 तं विथ्याथ थुःखसंयॊगवियॊगं यॊगसंज्ञितम&lt;br&gt;     स निश्चयेन यॊक्तव्यॊ यॊगॊ ऽनिर्विण्णचेतसा ||  23 taṃ vidyād duḥkhasaṃyogaviyogaṃ yogasaṃjñitam&lt;br&gt;    sa niścayena yoktavyo yogo 'nirviṇṇacetasā || 23. Ennek a szenvedés kötődésétől oldódásnak a neve jóga, így kell tudni; ezt a jógát kell végezni eltökélten, ernyedetlen akarattal. 
|-
|  24 संकल्पप्रभवान कामांस तयक्त्वा सर्वान अशेषतः&lt;br&gt;     मनसैवेन्थ्रियग्रामं विनियम्य समन्ततः ||  24 saṃkalpaprabhavān kāmāṃs tyaktvā sarvān aśeṣataḥ&lt;br&gt;    manasaivendriyagrāmaṃ viniyamya samantataḥ || 24. Elgondolásaiból fakadó vágyait mindenestül, csírájukban fojtsa el, érzékei seregét értelme kerítse be, zabolázza meg, 
|-
|  25 शनैः शनैर उपरमेथ बुथ्ध्या धृतिगृहीतया&lt;br&gt;     आत्मसंस्दं मनः कृत्वा न किं चिथ अपि चिन्तयेत ||  25 śanaiḥ śanair uparamed buddhyā dhṛtigṛhītayā&lt;br&gt;    ātmasaṃsthaṃ manaḥ kṛtvā na kiṃ cid api cintayet || 25. fokozatosan merüljön nyugalomba szilárdan eltökélt tudattal, gondolatait csak magára irányozza, és ne gondoljon semmire. 
|-
|  26 यतॊ यतॊ निश्चरति मनश चञ्चलम अस्दिरम&lt;br&gt;     ततस ततॊ नियम्यैतथ आत्मन्य एव वशं नयेत ||  26 yato yato niścarati manaś cañcalam asthiram&lt;br&gt;    tatas tato niyamyaitad ātmany eva vaśaṃ nayet || 26. Bármerre elkalandoznék a csapongó, ingatag gondolat, mindenhonnét terelje vissza, hajtsa önmaga uralma alá. 
|-
|  27 परशान्तमनसं हय एनं यॊगिनं सुखम उत्तमम&lt;br&gt;     उपैति शान्तरजसं बरह्मभूतम अकल्मषम ||  27 praśāntamanasaṃ hy enaṃ yoginaṃ sukham uttamam&lt;br&gt;    upaiti śāntarajasaṃ brahmabhūtam akalmaṣam || 27. Mert a gondolatait elaltató, szenvedélyeit elpihentető, mindentől megtisztult jógi Brahmannal azonosul, a legfőbb boldogság tölti el. 
|-
|  28 युञ्जन्न एवं सथात्मानं यॊगी विगतकल्मषः&lt;br&gt;     सुखेन बरह्मसंस्पर्शम अत्यन्तं सुखम अश्नुते ||  28 yuñjann evaṃ sadātmānaṃ yogī vigatakalmaṣaḥ&lt;br&gt;    sukhena brahmasaṃsparśam atyantaṃ sukham aśnute || 28. A hibáktól megtisztult jógi, aki magát örök fegyelem alatt tartja, könnyűszerrel eléri a Brahmannal egyesülés végtelen boldogságát. 
|-
|  29 सर्वभूतस्दम आत्मानं सर्वभूतानि चात्मनि&lt;br&gt;     ईक्षते यॊगयुक्तात्मा सर्वत्र समथर्शनः ||  29 sarvabhūtastham ātmānaṃ sarvabhūtāni cātmani&lt;br&gt;    īkṣate yogayuktātmā sarvatra samadarśanaḥ || 29. Aki jógával köti meg énjét, az minden lényben magát látja és magában lát minden lényt, azonosnak tekint minden dolgot. 
|-
|  30 यॊ मां पश्यति सर्वत्र सर्वं च मयि पश्यति&lt;br&gt;     तस्याहं न परणश्यामि स च मे न परणश्यति ||  30 yo māṃ paśyati sarvatra sarvaṃ ca mayi paśyati&lt;br&gt;    tasyāhaṃ na praṇaśyāmi sa ca me na praṇaśyati || 30. Aki mindenben engem lát, és mindent bennem lát, az nem szakadhat el tőlem, s én sem szakadok el tőle. 
|-
|  31 सर्वभूतस्दितं यॊ मां भजत्य एकत्वम आस्दितः&lt;br&gt;     सर्वदा वर्तमानॊ ऽपि स यॊगी मयि वर्तते ||  31 sarvabhūtasthitaṃ yo māṃ bhajaty ekatvam āsthitaḥ&lt;br&gt;    sarvathā vartamāno 'pi sa yogī mayi vartate || 31. Aki minden lényben engem szeret, mert meglátta, hogy minden egy, az a jógi énbennem él, bárhol tartózkodik. 
|-
|  32 आत्मौपम्येन सर्वत्र समं पश्यति यॊ ऽरजुन&lt;br&gt;     सुखं वा यथि वा थुःखं स यॊगी परमॊ मतः ||  32 ātmaupamyena sarvatra samaṃ paśyati yo 'rjuna&lt;br&gt;    sukhaṃ vā yadi vā duḥkhaṃ sa yogī paramo mataḥ || 32. Aki mindent önmagához hasonlít, és egyformának néz örömet és bánatot, Ardzsuna, azt tartsd a legtökéletesebb jóginak. 
|-
|  33 अर्जुन उवाच&lt;br&gt;     यॊ ऽयं यॊगस तवया परॊक्तः साम्येन मधुसूथन&lt;br&gt;     एतस्याहं न पश्यामि चञ्चलत्वात सदितिं सदिराम ||  33 arjuna uvāca&lt;br&gt;    yo 'yaṃ yogas tvayā proktaḥ sāmyena madhusūdana&lt;br&gt;    etasyāhaṃ na paśyāmi cañcalatvāt sthitiṃ sthirām || Ardzsuna szólt: 33. Mandhu leverője, azt tanítod, hogy e közömbösséggel elérhető a jóga, de úgy hiszem, hogy ez nem lehet tartós, hiszen minden ingatag. 
|-
|  34 चञ्चलं हि मनः कृष्ण परमादि बलवथ थृढम&lt;br&gt;     तस्याहं निग्रहं मन्ये वायॊर इव सुथुष्करम ||  34 cañcalaṃ hi manaḥ kṛṣṇa pramāthi balavad dṛḍham&lt;br&gt;    tasyāhaṃ nigrahaṃ manye vāyor iva suduṣkaram || 34. Ingatag a gondolkozás, Krisna, és erőszakosan, szakadatlanul felkavarja az embert; úgy vélem, hihetetlenül nehéz féken tartani, akár a szelet. 
|-
|  35 शरीभगवान उवाच&lt;br&gt;     असंशयं महाबाहॊ मनॊ थुर्णिग्रहं चलम&lt;br&gt;     अभ्यासेन तु कौन्तेय वैराग्येण च गृह्यते ||  35 śrībhagavān uvāca&lt;br&gt;    asaṃśayaṃ mahābāho mano durṇigrahaṃ calam&lt;br&gt;    abhyāsena tu kaunteya vairāgyeṇa ca gṛhyate || A Magasztos szólt: 35. Erőskarú hős, a gondolkozás kétségkívül ingatag, nehezen fékezhető, de gyakorlás és szenvtelenség féken tartja, Kuntí fia. 
|-
|  36 असंयतात्मना यॊगॊ थुष्प्राप इति मे मतिः&lt;br&gt;     वश्यात्मना तु यतता शक्यॊ ऽवाप्तुम उपायतः ||  36 asaṃyatātmanā yogo duṣprāpa iti me matiḥ&lt;br&gt;    vaśyātmanā tu yatatā śakyo 'vāptum upāyataḥ || 36. Aki nem fékezi önmagát, nem érheti el a jógát, így mondom. De aki ura önmagának és kitartó, a megfelelő módszerek segítségével eljut hozzám. 
|-
|  37 अर्जुन उवाच&lt;br&gt;     अयतिः शरथ्धयॊपेतॊ यॊगाच चलितमानसः&lt;br&gt;     अप्राप्य यॊगसंसिथ्धिं कां गतिं कृष्ण गच्छति ||  37 arjuna uvāca&lt;br&gt;    ayatiḥ śraddhayopeto yogāc calitamānasaḥ&lt;br&gt;    aprāpya yogasaṃsiddhiṃ kāṃ gatiṃ kṛṣṇa gacchati || Ardzsuna szólt: 37. Aki hívő, de nem elég kitartó, és gondolkozása elpártol a jógától, s így nem éri el a jóga tökéletességét, milyen célhoz jut el, Krisna? 
|-
|  38 कच चिन नॊभयविभ्रष्टश छिन्नाभ्रम इव नश्यति&lt;br&gt;     अप्रतिष्ठॊ महाबाहॊ विमूढॊ बरह्मणः पदि ||  38 kac cin nobhayavibhraṣṭaś chinnābhram iva naśyati&lt;br&gt;    apratiṣṭho mahābāho vimūḍho brahmaṇaḥ pathi || 38. Vajon nem fog-e szétfoszló felhőként elenyészni, mindkét lehetőségtől megfosztva, támasz nélkül, lebukva a Brahmanhoz vezető útról? 
|-
|  39 एतन मे संशयं कृष्ण छेत्तुम अर्हस्य अशेषतः&lt;br&gt;     तवथन्यः संशयस्यास्य छेत्ता न हय उपपथ्यते ||  39 etan me saṃśayaṃ kṛṣṇa chettum arhasy aśeṣataḥ&lt;br&gt;    tvadanyaḥ saṃśayasyāsya chettā na hy upapadyate || 39. Oszlasd el maradéktalanul ezt a kételyemet, Krisna; rajtad kívül nincs senki, aki ezt a kételyt eloszlathatná. 
|-
|  40 शरीभगवान उवाच&lt;br&gt;     पार्द नैवेह नामुत्र विनाशस तस्य विथ्यते&lt;br&gt;     न हि कल्याणकृत कश चिथ थुर्गतिं तात गच्छति ||  40 śrībhagavān uvāca&lt;br&gt;    pārtha naiveha nāmutra vināśas tasya vidyate&lt;br&gt;    na hi kalyāṇakṛt kaś cid durgatiṃ tāta gacchati || A Magasztos szólt: 40. Prithá fia, sem itt, sem ott túl nem vész el az ilyen ember; mert aki erényes volt tetteiben, azt nem sújthatja balsors. 
|-
|  41 पराप्य पुण्यकृतां लॊकान उषित्वा शाश्वतीः समाः&lt;br&gt;     शुचीनां शरीमतां गेहे यॊगभ्रष्टॊ ऽभिजायते ||  41 prāpya puṇyakṛtāṃ lokān uṣitvā śāśvatīḥ samāḥ&lt;br&gt;    śucīnāṃ śrīmatāṃ gehe yogabhraṣṭo 'bhijāyate || 41. Az igazak világába jut jutalmul, s miután végtelen hosszú ideig ott lakott, tisztalelkű, jómódú emberek házában születik újjá az, aki gyönge volt a jógához. 
|-
|  42 अद वा यॊगिनाम एव कुले भवति धीमताम&lt;br&gt;     एतथ धि थुर्लभतरं लॊके जन्म यथ ईथृशम ||  42 atha vā yoginām eva kule bhavati dhīmatām&lt;br&gt;    etad dhi durlabhataraṃ loke janma yad īdṛśam || 42. De az is lehet, hogy bölcs jógik családjában ölt testet, noha az ilyen származás érhető el legnehezebben e világon. 
|-
|  43 तत्र तं बुथ्धिसंयॊगं लभते पौर्वथेहिकम&lt;br&gt;     यतते च ततॊ भूयः संसिथ्धौ कुरुनन्थन ||  43 tatra taṃ buddhisaṃyogaṃ labhate paurvadehikam&lt;br&gt;    yatate ca tato bhūyaḥ saṃsiddhau kurunandana || 43. Itt újra visszanyeri azt a jógabölcsességet, amelyre előző testében eljutott, s annál buzgóbban törekszik tovább a tökéletességre, Kurusarj. 
|-
|  44 पूर्वाभ्यासेन तेनैव हरियते हय अवशॊ ऽपि सः&lt;br&gt;     जिज्ञासुर अपि यॊगस्य शब्थब्रह्मातिवर्तते ||  44 pūrvābhyāsena tenaiva hriyate hy avaśo 'pi saḥ&lt;br&gt;    jijñāsur api yogasya śabdabrahmātivartate || 44. Előző igyekezete akaratlanul is tovább sodorja; ha valaki pusztán megismerni kívánja a jógát, az is többet ér, mint a Véda-szövegek. 
|-
|  45 परयत्नाथ यतमानस तु यॊगी संशुथ्धकिल्बिषः&lt;br&gt;     अनेकजन्मसंसिथ्धस ततॊ याति परां गतिम ||  45 prayatnād yatamānas tu yogī saṃśuddhakilbiṣaḥ&lt;br&gt;    anekajanmasaṃsiddhas tato yāti parāṃ gatim || 45. Ám a kitartóan igyekvő jógi megtisztul bűneitől, születések sorozatán át tökéletesedik, s végül a legfőbb célhoz ér. 
|-
|  46 तपस्विभ्यॊ ऽधिकॊ यॊगी जञानिभ्यॊ ऽपि मतॊ ऽधिकः&lt;br&gt;     कर्मिभ्यश चाधिकॊ यॊगी तस्माथ यॊगी भवार्जुन ||  46 tapasvibhyo 'dhiko yogī jñānibhyo 'pi mato 'dhikaḥ&lt;br&gt;    karmibhyaś cādhiko yogī tasmād yogī bhavārjuna || 46. A jógi fölötte áll az aszkétáknak, fölötte áll a tudás birtokosainak, s fölötte áll a tevékenységbe merülőknek is. Légy hát jógi, Ardzsuna! 
|-
|  47 यॊगिनाम अपि सर्वेषां मथ्गतेनान्तरात्मना&lt;br&gt;     शरथ्धावान भजते यॊ मां स मे युक्ततमॊ मतः ||  47 yoginām api sarveṣāṃ madgatenāntarātmanā&lt;br&gt;    śraddhāvān bhajate yo māṃ sa me yuktatamo mataḥ&lt;br&gt; || 47. De valamennyi jógi közül azt tartom legigazibb jóginak, aki felém forduló lélekkel, hittel szeret en gem. &lt;br&gt; Így hangzik A Magasztos Szózatában&lt;br&gt; Az elmélkedés jógája &lt;br&gt; című hatodik tanítás 
|}

==VII. Ének==
{| {{sztbg}}
|  1 शरीभगवान उवाच&lt;br&gt;      मय्य आसक्तमनाः पार्द यॊगं युञ्जन मथाश्रयः&lt;br&gt;      असंशयं समग्रं मां यदा जञास्यसि तच छृणु ||  1 śrībhagavān uvāca&lt;br&gt;     mayy āsaktamanāḥ pārtha yogaṃ yuñjan madāśrayaḥ&lt;br&gt;     asaṃśayaṃ samagraṃ māṃ yathā jñāsyasi tac chṛṇu || A Magasztos szólt: 1. Most hallgasd meg, Prithá fia, hogyan ismerhetsz meg teljességemben, kétségektől menten, gondolataidat reám irányítva, bennem bízva, a jógát követve. 
|-
|  2 जञानं ते ऽहं सविज्ञानम इथं वक्ष्याम्य अशेषतः&lt;br&gt;      यज जञात्वा नेह भूयॊ ऽनयज जञातव्यम अवशिष्यते ||  2 jñānaṃ te 'haṃ savijñānam idaṃ vakṣyāmy aśeṣataḥ&lt;br&gt;     yaj jñātvā neha bhūyo 'nyaj jñātavyam avaśiṣyate || 2. Maradéktalanul feltárom előtted ezt a tudást és megismerést, s ha ezt ismered, nem marad semmi, amit ezen kívül ismerned kellene. 
|-
|  3 मनुष्याणां सहस्रेषु कश चिथ यतति सिथ्धये&lt;br&gt;      यतताम अपि सिथ्धानां कश चिन मां वेत्ति तत्त्वतः ||  3 manuṣyāṇāṃ sahasreṣu kaś cid yatati siddhaye&lt;br&gt;     yatatām api siddhānāṃ kaś cin māṃ vetti tattvataḥ || 3. Emberek ezrei közül alig egy törekszik tökéletességre, s a tökéletességet elérő törekvők közül alig egy ismer igazi valómban. 
|-
|  4 भूमिर आपॊ ऽनलॊ वायुः खं मनॊ बुथ्धिर एव च&lt;br&gt;      अहंकार इतीयं मे भिन्ना परकृतिर अष्टधा ||  4 bhūmir āpo 'nalo vāyuḥ khaṃ mano buddhir eva ca&lt;br&gt;     ahaṃkāra itīyaṃ me bhinnā prakṛtir aṣṭadhā || 4. Föld, víz, tűz, szél, éter űr], gondolkozás, értelem, éntudat - erre a nyolc részre osztottam fel természetemet. 
|-
|  5 अपरेयम इतस तव अन्यां परकृतिं विथ्धि मे पराम&lt;br&gt;      जीवभूतां महाबाहॊ ययेथं धार्यते जगत ||  5 apareyam itas tv anyāṃ prakṛtiṃ viddhi me parām&lt;br&gt;     jīvabhūtāṃ mahābāho yayedaṃ dhāryate jagat || 5. Ez az alacsonyabbrendű; de ismerd meg másik, magasabbrendű természetemet is, erőskarú hős, amely lélekké válva, fenntartja a mindenséget. 
|-
|  6 एतथ्यॊनीनि भूतानि सर्वाणीत्य उपधारय&lt;br&gt;      अहं कृत्स्नस्य जगतः परभवः परलयस तदा ||  6 etadyonīni bhūtāni sarvāṇīty upadhāraya&lt;br&gt;     ahaṃ kṛtsnasya jagataḥ prabhavaḥ pralayas tathā || 6. Ebből az anyaméhből születik minden élőlény, értsd meg ezt; én vagyok az egész világ kezdete és ugyanúgy pusztulása. 
|-
|  7 मत्तः परतरं नान्यत किं चिथ अस्ति धनंजय&lt;br&gt;      मयि सर्वम इथं परॊतं सूत्रे मणिगणा इव ||  7 mattaḥ parataraṃ nānyat kiṃ cid asti dhanaṃjaya&lt;br&gt;     mayi sarvam idaṃ protaṃ sūtre maṇigaṇā iva || 7. Nincs semmi, ami fölöttem állna, Kincs Győztese; a mindenség reám van felfűzve, mint fonálra a gyöngyszemek. 
|-
|  8 रसॊ ऽहम अप्सु कौन्तेय परभास्मि शशिसूर्ययॊः&lt;br&gt;      परणवः सर्ववेथेषु शब्थः खे पौरुषं नृषु ||  8 raso 'ham apsu kaunteya prabhāsmi śaśisūryayoḥ&lt;br&gt;     praṇavaḥ sarvavedeṣu śabdaḥ khe pauruṣaṃ nṛṣu || 8. Én vagyok a víz íze, Kuntí fia, én vagyok a Nap és Hold fénye, az Óm szó az összes Védában, hang a levegőben, bátorság a férfiban, 
|-
|  9 पुण्यॊ गन्धः पृदिव्यां च तेजश चास्मि विभावसौ&lt;br&gt;      जीवनं सर्वभूतेषु तपश चास्मि तपस्विषु ||  9 puṇyo gandhaḥ pṛthivyāṃ ca tejaś cāsmi vibhāvasau&lt;br&gt;     jīvanaṃ sarvabhūteṣu tapaś cāsmi tapasviṣu || 9. tiszta illat a földben, hő a tűzben, élet az összes élőlényben, vezeklés a vezeklőkben. 
|-
|  10 बीजं मां सर्वभूतानां विथ्धि पार्द सनातनम&lt;br&gt;     बुथ्धिर बुथ्धिमताम अस्मि तेजस तेजस्विनाम अहम ||  10 bījaṃ māṃ sarvabhūtānāṃ viddhi pārtha sanātanam&lt;br&gt;    buddhir buddhimatām asmi tejas tejasvinām aham || 10. Minden élő csírájának engem ismerj, Prithá fia. Bölcsek bölcsessége, dicsők dicsősége én vagyok, 
|-
|  11 बलं बलवतां चाहं कामरागविवर्जितम&lt;br&gt;     धर्माविरुथ्धॊ भूतेषु कामॊ ऽसमि भरतर्षभ ||  11 balaṃ balavatāṃ cāhaṃ kāmarāgavivarjitam&lt;br&gt;    dharmāviruddho bhūteṣu kāmo 'smi bharatarṣabha || 11. s én vagyok a hatalmasok hatalma - amíg az vágytól és szenvedélytől távol van -, s az élőlények szerelmi vágya is én vagyok - amíg az törvénysértéstől távol van -, Bháraták hőse. 
|-
|  12 ये चैव सात्त्विका भावा राजसास तामसाश च ये&lt;br&gt;     मत्त एवेति तान विथ्धि न तव अहं तेषु ते मयि ||  12 ye caiva sāttvikā bhāvā rājasās tāmasāś ca ye&lt;br&gt;    matta eveti tān viddhi na tv ahaṃ teṣu te mayi || 12. És minden jóság, szenvedély vagy sötétség uralta jelenség az anyagi világ] tőlem nyeri e jellegét, tudd meg; nem én létezem bennük, ők léteznek bennem. 
|-
|  13 तरिभिर गुणमयैर भावैर एभिः सर्वम इथं जगत&lt;br&gt;     मॊहितं नाभिजानाति माम एभ्यः परम अव्ययम ||  13 tribhir guṇamayair bhāvair ebhiḥ sarvam idaṃ jagat&lt;br&gt;    mohitaṃ nābhijānāti mām ebhyaḥ param avyayam || 13. E hármas jelleggel felruházott jelenségek megtévesztik az egész világot, s nem ismerik fel, hogy én ezek fölött állok, örökkévaló vagyok. 
|-
|  14 थैवी हय एषा गुणमयी मम माया थुरत्यया&lt;br&gt;     माम एव ये परपथ्यन्ते मायाम एतां तरन्ति ते ||  14 daivī hy eṣā guṇamayī mama māyā duratyayā&lt;br&gt;    mām eva ye prapadyante māyām etāṃ taranti te || 14. Mert nehéz átlátni ezen a jellegekben megmutatkozó, csodás káprázaton; csak akik hozzám fordulnak, azok jutnak túl ezen a káprázaton. 
|-
|  15 न मां थुष्कृतिनॊ मूढाः परपथ्यन्ते नराधमाः&lt;br&gt;     माययापहृतज्ञाना आसुरं भावम आश्रिताः ||  15 na māṃ duṣkṛtino mūḍhāḥ prapadyante narādhamāḥ&lt;br&gt;    māyayāpahṛtajñānā āsuraṃ bhāvam āśritāḥ || 15. Nem fordulnak hozzám a gonoszok, balgák, e leghitványabb emberek, mert a káprázat megfosztotta őket a tudástól, és démoni létformát öltöttek. 
|-
|  16 चतुर्विधा भजन्ते मां जनाः सुकृतिनॊ ऽरजुन&lt;br&gt;     आर्तॊ जिज्ञासुर अर्दार्दी जञानी च भरतर्षभ ||  16 caturvidhā bhajante māṃ janāḥ sukṛtino 'rjuna&lt;br&gt;    ārto jijñāsur arthārthī jñānī ca bharatarṣabha || 16. Az igaz emberek négyféle csoportja szeret engem, Ardzsuna: a szenvedők, a tudásra vágyók, a célratörők és a bölcsek, Bháraták hőse. 
|-
|  17 तेषां जञानी नित्ययुक्त एकभक्तिर विशिष्यते&lt;br&gt;     परियॊ हि जञानिनॊ ऽतयर्दम अहं स च मम परियः ||  17 teṣāṃ jñānī nityayukta ekabhaktir viśiṣyate&lt;br&gt;    priyo hi jñānino 'tyartham ahaṃ sa ca mama priyaḥ || 17. Legkülönb közülük a szüntelen jógában élő, egyedül engem szerető bölcs; mert mindennél kedvesebb vagyok neki, és ő is kedves nekem. 
|-
|  18 उथाराः सर्व एवैते जञानी तव आत्मैव मे मतम&lt;br&gt;     आस्दितः स हि युक्तात्मा माम एवानुत्तमां गतिम ||  18 udārāḥ sarva evaite jñānī tv ātmaiva me matam&lt;br&gt;    āsthitaḥ sa hi yuktātmā mām evānuttamāṃ gatim || 18. Mindannyian nemes lelkűek, de a bölcset magammal azonosnak tekintem, mert fegyelmezett lélekkel hozzám fordul, mint legfőbb menedékéhez. 
|-
|  19 बहूनां जन्मनाम अन्ते जञानवान मां परपथ्यते&lt;br&gt;     वासुथेवः सर्वम इति स महात्मा सुथुर्लभः ||  19 bahūnāṃ janmanām ante jñānavān māṃ prapadyate&lt;br&gt;    vāsudevaḥ sarvam iti sa mahātmā sudurlabhaḥ || 19. Sok újjászületése végén hozzám fordul a bölcs, felismerve; &quot;Vászudéva Krisna] a mindenség&quot;. Ám igen ritka az ilyen emelkedett lelkű egyén. 
|-
|  20 कामैस तैस तैर हृतज्ञानाः परपथ्यन्ते ऽनयथेवताः&lt;br&gt;     तं तं नियमम आस्दाय परकृत्या नियताः सवया ||  20 kāmais tais tair hṛtajñānāḥ prapadyante 'nyadevatāḥ&lt;br&gt;    taṃ taṃ niyamam āsthāya prakṛtyā niyatāḥ svayā || 20. Akiket különféle vágyak megfosztottak tudásuktól, azok más istenekhez fordulnak, különféle szertartásokat végeznek, és így saját természetük egyéniségük] veri bilincsbe őket. 
|-
|  21 यॊ यॊ यां यां तनुं भक्तः शरथ्धयार्चितुम इच्छति&lt;br&gt;     तस्य तस्याचलां शरथ्धां ताम एव विथधाम्य अहम ||  21 yo yo yāṃ yāṃ tanuṃ bhaktaḥ śraddhayārcitum icchati&lt;br&gt;    tasya tasyācalāṃ śraddhāṃ tām eva vidadhāmy aham || 21. De bármilyen testet imád egyik vagy másik hívő igaz hittel, ezt a tántoríthatatlan hitet mindegyikőjüknek én adom. 
|-
|  22 स तया शरथ्धया युक्तस तस्या राधनम ईहते&lt;br&gt;     लभते च ततः कामान मयैव विहितान हि तान ||  22 sa tayā śraddhayā yuktas tasyā rādhanam īhate&lt;br&gt;    labhate ca tataḥ kāmān mayaiva vihitān hi tān || 22. Ebben a hitben elmélyülve igyekszik annak a kegyét elnyerni, és utána megkapja, amit kíván, de ezt én adományozom neki. 
|-
|  23 अन्तवत तु फलं तेषां तथ भवत्य अल्पमेधसाम&lt;br&gt;     थेवान थेवयजॊ यान्ति मथ्भक्ता यान्ति माम अपि ||  23 antavat tu phalaṃ teṣāṃ tad bhavaty alpamedhasām&lt;br&gt;    devān devayajo yānti madbhaktā yānti mām api || 23. Ám az ilyen csekély eszűek jutalma véges; aki isteneknek áldozik, az istenekhez jut el, az én híveim hozzám jutnak el. 
|-
|  24 अव्यक्तं वयक्तिम आपन्नं मन्यन्ते माम अबुथ्धयः&lt;br&gt;     परं भावम अजानन्तॊ ममाव्ययम अनुत्तमम ||  24 avyaktaṃ vyaktim āpannaṃ manyante mām abuddhayaḥ&lt;br&gt;    paraṃ bhāvam ajānanto mamāvyayam anuttamam || 24. A tudatlanok azt hiszik, hogy látható alakban létezem én, a láthatatlan, mert nem ismerik örök, legmagasabbrendű felsőbb lényemet. 
|-
|  25 नाहं परकाशः सर्वस्य यॊगमायासमावृतः&lt;br&gt;     मूढॊ ऽयं नाभिजानाति लॊकॊ माम अजम अव्ययम ||  25 nāhaṃ prakāśaḥ sarvasya yogamāyāsamāvṛtaḥ&lt;br&gt;    mūḍho 'yaṃ nābhijānāti loko mām ajam avyayam || 25. Nem nyilvánulok meg mindenki előtt, mert jógám káprázata burkol. A balga népség nem fogja fel, hogy születetlen, elmúlhatatlan vagyok. 
|-
|  26 वेथाहं समतीतानि वर्तमानानि चार्जुन&lt;br&gt;     भविष्याणि च भूतानि मां तु वेथ न कश चन ||  26 vedāhaṃ samatītāni vartamānāni cārjuna&lt;br&gt;    bhaviṣyāṇi ca bhūtāni māṃ tu veda na kaś cana || 26. Én ismerem az egykor volt, a most létező és a leendő lényeket, Ardzsuna, de engem senki sem ismer. 
|-
|  27 इच्छाथ्वेषसमुत्देन थवन्थ्वमॊहेन भारत&lt;br&gt;     सर्वभूतानि संमॊहं सर्गे यान्ति परंतप ||  27 icchādveṣasamutthena dvandvamohena bhārata&lt;br&gt;    sarvabhūtāni saṃmohaṃ sarge yānti paraṃtapa || 27. A teremtésben minden lény tévedésben él, Bhárata, ellenségeid ostora, mert megtéveszti a kívánságból és gyűlöletből fakadó ellentétpár. 
|-
|  28 येषां तव अन्तगतं पापं जनानां पुण्यकर्मणाम&lt;br&gt;     ते थवन्थ्वमॊहनिर्मुक्ता भजन्ते मां थृढव्रताः ||  28 yeṣāṃ tv antagataṃ pāpaṃ janānāṃ puṇyakarmaṇām&lt;br&gt;    te dvandvamohanirmuktā bhajante māṃ dṛḍhavratāḥ || 28. De a mindig jót cselekvő emberek, akikben véget ért a bűn, megszabadulnak az ellentétpár okozta tévedéstől, és szilárd elhatározással engem szeretnek. 
|-
|  29 जरामरणमॊक्षाय माम आश्रित्य यतन्ति ये&lt;br&gt;     ते बरह्म तथ विथुः कृत्स्नम अध्यात्मं कर्म चाखिलम ||  29 jarāmaraṇamokṣāya mām āśritya yatanti ye&lt;br&gt;    te brahma tad viduḥ kṛtsnam adhyātmaṃ karma cākhilam || 29. Akik öregségtől és haláltól szabadulni igyekezve, hozzám fordulnak oltalomért, azok teljességében megismerik a Brahmant, a Legfelsőbb Ént, és a cselekvés minden vonatkozását. 
|-
|  30 साधिभूताधिथैवं मां साधियज्ञं च ये विथुः&lt;br&gt;     परयाणकाले ऽपि च मां ते विथुर युक्तचेतसः ||  30 sādhibhūtādhidaivaṃ māṃ sādhiyajñaṃ ca ye viduḥ&lt;br&gt;    prayāṇakāle 'pi ca māṃ te vidur yuktacetasaḥ&lt;br&gt; || 30. Akik felismerik, hogy egy vagyok a Felsőbb Lénnyel, Felsőbb Istenséggel, Felsőbb Áldozattal, azok haláluk pillanatában jógába merült elmével megismernek engem.  &lt;br&gt; Így hangzik A Magasztos Szózatában &lt;br&gt; A tudás és megismerés jógája &lt;br&gt; című hetedik tanítás
|}
== VIII. Ének==
{| {{sztbg}}
|  1 अर्जुन उवाच&lt;br&gt;      किं तथ बरह्म किम अध्यात्मं किं कर्म पुरुषॊत्तम&lt;br&gt;      अधिभूतं च किं परॊक्तम अधिथैवं किम उच्यते ||  1 arjuna uvāca&lt;br&gt;     kiṃ tad brahma kim adhyātmaṃ kiṃ karma puruṣottama&lt;br&gt;     adhibhūtaṃ ca kiṃ proktam adhidaivaṃ kim ucyate || Ardzsuna szólt: 1. Mi ez a Brahman, mi a Felsőbb Én, mi a tett, mit neveznek Felsőbb Lénynek, Felsőbb Istenségnek, emberek ura? 
|-
|  2 अधियज्ञः कदं कॊ ऽतर थेहे ऽसमिन मधुसूथन&lt;br&gt;      परयाणकाले च कदं जञेयॊ ऽसि नियतात्मभिः ||  2 adhiyajñaḥ kathaṃ ko 'tra dehe 'smin madhusūdana&lt;br&gt;     prayāṇakāle ca kathaṃ jñeyo 'si niyatātmabhiḥ || 2. Mi a Felsőbb Áldozat, és ki végzi ebben a testben, Madhu leverője? S hogyan ismernek meg a lelküket fegyelmezők haláluk pillanatában? 
|-
|  3 शरीभगवान उवाच&lt;br&gt;      अक्षरं बरह्म परमं सवभावॊ ऽधयात्मम उच्यते&lt;br&gt;      भूतभावॊथ्भवकरॊ विसर्गः कर्मसंज्ञितः ||  3 śrībhagavān uvāca&lt;br&gt;     akṣaraṃ brahma paramaṃ svabhāvo 'dhyātmam ucyate&lt;br&gt;     bhūtabhāvodbhavakaro visargaḥ karmasaṃjñitaḥ || A Magasztos szólt: 3. Az el-nem múlót nevezik Legfelső Brahmannak; saját lényed a Felsőbb Én; a lények létrejöttének szüle-tését okozó teremtésnek a neve tett. 
|-
|  4 अधिभूतं कषरॊ भावः पुरुषश चाधिथैवतम&lt;br&gt;      अधियज्ञॊ ऽहम एवात्र थेहे थेहभृतां वर ||  4 adhibhūtaṃ kṣaro bhāvaḥ puruṣaś cādhidaivatam&lt;br&gt;     adhiyajño 'ham evātra dehe dehabhṛtāṃ vara || 4. A Felsőbb Lény az elmúló életforma, a Felsőbb Istenség a lélek. A Felsőbb Áldozat én vagyok ebben a testben, testbenélők vezére. 
|-
|  5 अन्तकाले च माम एव समरन मुक्त्वा कलेवरम&lt;br&gt;      यः परयाति स मथ्भावं याति नास्त्य अत्र संशयः ||  5 antakāle ca mām eva smaran muktvā kalevaram&lt;br&gt;     yaḥ prayāti sa madbhāvaṃ yāti nāsty atra saṃśayaḥ || 5. S aki halála pillanatában rám gondolva válik meg testétől, az az én lényembe olvad; ne kételkedj ebben. 
|-
|  6 यं यं वापि समरन भावं तयजत्य अन्ते कलेवरम&lt;br&gt;      तं तम एवैति कौन्तेय सथा तथ्भावभावितः ||  6 yaṃ yaṃ vāpi smaran bhāvaṃ tyajaty ante kalevaram&lt;br&gt;     taṃ tam evaiti kaunteya sadā tadbhāvabhāvitaḥ || 6. Mindenki abba a lénybe jut el, amelyre halála pillanatában gondolva távozik testéből, mert mindig annak a lénye fogja áthatni vagy: új létre kelteni]. 
|-
|  7 तस्मात सर्वेषु कालेषु माम अनुस्मर युध्य च&lt;br&gt;      मय्य अर्पितमनॊबुथ्धिर माम एवैष्यस्य असंशयः ||  7 tasmāt sarveṣu kāleṣu mām anusmara yudhya ca&lt;br&gt;     mayy arpitamanobuddhir mām evaiṣyasy asaṃśayaḥ || 7. Ezért mindenkor reám gondolj, és most kezdd a harcot; ha szíved és elméd rajtam csügg, bizonnyal hozzám jutsz el. 
|-
|  8 अभ्यासयॊगयुक्तेन चेतसा नान्यगामिना&lt;br&gt;      परमं पुरुषं थिव्यं याति पार्दानुचिन्तयन ||  8 abhyāsayogayuktena cetasā nānyagāminā&lt;br&gt;     paramaṃ puruṣaṃ divyaṃ yāti pārthānucintayan || 8. Aki elméjét kitartó jógával fegyelmezi, nem engedi elcsapongani, a legfelső isteni lélekkel egyesül, ha arra gondol, Prithá fia. 
|-
|  9 कविं पुराणम अनुशासितारम; अणॊर अणीयांसम अनुस्मरेथ यः&lt;br&gt;      सर्वस्य धातारम अचिन्त्यरूपम; आथित्यवर्णं तमसः परस्तात ||  9 kaviṃ purāṇam anuśāsitāram; aṇor aṇīyāṃsam anusmared yaḥ&lt;br&gt;     sarvasya dhātāram acintyarūpam; ādityavarṇaṃ tamasaḥ parastāt || 9. Aki az ősi Látnokról, Parancsolóról, paránynál kisebb s mégis felmérhetetlen nagyságúról, mindenség Teremtőjéről, sötétségen túl Nap fényében tündöklőről emlékezik meg 
|-
|  10 परयाणकाले मनसाचलेन; भक्त्या युक्तॊ यॊगबलेन चैव&lt;br&gt;     भरुवॊर मध्ये पराणम आवेश्य सम्यक; स तं परं पुरुषम उपैति थिव्यम ||  10 prayāṇakāle manasācalena; bhaktyā yukto yogabalena caiva&lt;br&gt;    bhruvor madhye prāṇam āveśya samyak; sa taṃ paraṃ puruṣam upaiti divyam || 10. távozása pillanatában, s áhítattal és jóga erejével fegyelmezi magát, életerejét szilárdan két szemöldöke közé összpontosítja, gondolatai nem kalandoznak el - az egyesül azzal a legfelső isteni lélekkel. 
|-
|  11 यथ अक्षरं वेथविथॊ वथन्ति; विशन्ति यथ यतयॊ वीतरागाः&lt;br&gt;     यथ इच्छन्तॊ बरह्मचर्यं चरन्ति; तत ते पथं संग्रहेण परवक्ष्ये ||  11 yad akṣaraṃ vedavido vadanti; viśanti yad yatayo vītarāgāḥ&lt;br&gt;    yad icchanto brahmacaryaṃ caranti; tat te padaṃ saṃgraheṇa pravakṣye || 11. Most röviden szólok neked arról a helyről, amelyet a Védatudók örökkévalónak neveznek, szenvedélyt levetkőző aszkéták elérnek, keresői önmegtartóztatást fogadnak. 
|-
|  12 सर्वथ्वाराणि संयम्य मनॊ हृथि निरुध्य च&lt;br&gt;     मूर्ध्न्य आधायात्मनः पराणम आस्दितॊ यॊगधारणाम ||  12 sarvadvārāṇi saṃyamya mano hṛdi nirudhya ca&lt;br&gt;    mūrdhny ādhāyātmanaḥ prāṇam āsthito yogadhāraṇām || 12. Aki a test minden kapuját elzárja, gondolatait szívébe rekeszti, életerőit fejében rögzíti, a jóga rendíthetetlen nyugalmába mélyed, 
|-
|  13 ओम इत्य एकाक्षरं बरह्म वयाहरन माम अनुस्मरन&lt;br&gt;     यः परयाति तयजन थेहं स याति परमां गतिम ||  13 om ity ekākṣaraṃ brahma vyāharan mām anusmaran&lt;br&gt;    yaḥ prayāti tyajan dehaṃ sa yāti paramāṃ gatim || 13. az egyetlen Óm szótagban rejlő Brahmant suttogja, reám gondol, úgy távozik a testből s kél útra, az a legfelső célhoz ér. 
|-
|  14 अनन्यचेताः सततं यॊ मां समरति नित्यशः&lt;br&gt;     तस्याहं सुलभः पार्द नित्ययुक्तस्य यॊगिनः ||  14 ananyacetāḥ satataṃ yo māṃ smarati nityaśaḥ&lt;br&gt;    tasyāhaṃ sulabhaḥ pārtha nityayuktasya yoginaḥ || 14. Könnyűszerrel elér engem a jógi, Prithá fia, ha szüntelenül fegyelmezi magát, szüntelenül reám gondol, s figyelme nem fordul más felé. 
|-
|  15 माम उपेत्य पुनर्जन्म थुःखालयम अशाश्वतम&lt;br&gt;     नाप्नुवन्ति महात्मानः संसिथ्धिं परमां गताः ||  15 mām upetya punarjanma duḥkhālayam aśāśvatam&lt;br&gt;    nāpnuvanti mahātmānaḥ saṃsiddhiṃ paramāṃ gatāḥ || 15. E nagy lelkek, ha hozzám eljutottak, többé nem születnek újjá a szenvedések múlandó honában: elérték a legfőbb tökélyt. 
|-
|  16 आ बरह्मभुवनाल लॊकाः पुनरावर्तिनॊ ऽरजुन&lt;br&gt;     माम उपेत्य तु कौन्तेय पुनर्जन्म न विथ्यते ||  16 ā brahmabhuvanāl lokāḥ punarāvartino 'rjuna&lt;br&gt;    mām upetya tu kaunteya punarjanma na vidyate || 16. A világok, Brahmá egétől kezdve, újra és újra visszatérnek, Ardzsuna; ám aki hozzám eljutott, arra nem vár több újjászületés, Kuntí fia. 
|-
|  17 सहस्रयुगपर्यन्तम अहर यथ बरह्मणॊ विथुः&lt;br&gt;     रात्रिं युगसहस्रान्तां ते ऽहॊरात्रविथॊ जनाः ||  17 sahasrayugaparyantam ahar yad brahmaṇo viduḥ&lt;br&gt;    rātriṃ yugasahasrāntāṃ te 'horātravido janāḥ || 17. Brahmá egy napja ezer világkorig tart, és ezer világkorig tart egy éjszakája, így tudják, akik tudnak éjet és napot. 
|-
|  18 अव्यक्ताथ वयक्तयः सर्वाः परभवन्त्य अहरागमे&lt;br&gt;     रात्र्यागमे परलीयन्ते तत्रैवाव्यक्तसंज्ञके ||  18 avyaktād vyaktayaḥ sarvāḥ prabhavanty aharāgame&lt;br&gt;    rātryāgame pralīyante tatraivāvyaktasaṃjñake || 18. Nappal virradtakor a láthatatlanból előtámad miden látható; éjszaka leszálltakor ugyanabban a láthatatlanban semmisülnek meg. 
|-
|  19 भूतग्रामः स एवायं भूत्वा भूत्वा परलीयते&lt;br&gt;     रात्र्यागमे ऽवशः पार्द परभवत्य अहरागमे ||  19 bhūtagrāmaḥ sa evāyaṃ bhūtvā bhūtvā pralīyate&lt;br&gt;    rātryāgame 'vaśaḥ pārtha prabhavaty aharāgame || 19. Így az élők serege újra és újra keletkezik, majd elpusztul az éjszaka leszálltakor, és akaratától függet-lenül újra létrejön a nappal virradtakor, Prithá fia. 
|-
|  20 परस तस्मात तु भावॊ ऽनयॊ ऽवयक्तॊ ऽवयक्तात सनातनः&lt;br&gt;     यः स सर्वेषु भूतेषु नश्यत्सु न विनश्यति ||  20 paras tasmāt tu bhāvo 'nyo 'vyakto 'vyaktāt sanātanaḥ&lt;br&gt;    yaḥ sa sarveṣu bhūteṣu naśyatsu na vinaśyati || 20. De ezen a láthatatlanon túl van egy másik, örökkévaló, láthatatlan létezés, amely nem semmisül meg az összes lény megsemmisülésekor. 
|-
|  21 अव्यक्तॊ ऽकषर इत्य उक्तस तम आहुः परमां गतिम&lt;br&gt;     यं पराप्य न निवर्तन्ते तथ धाम परमं मम ||  21 avyakto 'kṣara ity uktas tam āhuḥ paramāṃ gatim&lt;br&gt;    yaṃ prāpya na nivartante tad dhāma paramaṃ mama || 21. Ennek neve El-nem-múló Láthatatlan; ezt tudják a legfőbb üdvnek; aki ebbe eljutott, többé nem tér vissza. Ez az én legmagasságosabb székhelyem. 
|-
|  22 पुरुषः स परः पार्द भक्त्या लभ्यस तव अनन्यया&lt;br&gt;     यस्यान्तःस्दानि भूतानि येन सर्वम इथं ततम ||  22 puruṣaḥ sa paraḥ pārtha bhaktyā labhyas tv ananyayā&lt;br&gt;    yasyāntaḥsthāni bhūtāni yena sarvam idaṃ tatam || 22. Ez a Legfelső Szellem odaadó áhítattal érhető el, Prithá fia. Ebben lakozik minden lény; a Mindenséget ez feszítette ki. 
|-
|  23 यत्र काले तव अनावृत्तिम आवृत्तिं चैव यॊगिनः&lt;br&gt;     परयाता यान्ति तं कालं वक्ष्यामि भरतर्षभ ||  23 yatra kāle tv anāvṛttim āvṛttiṃ caiva yoginaḥ&lt;br&gt;    prayātā yānti taṃ kālaṃ vakṣyāmi bharatarṣabha || 23. Bharaták hőse, most feltárom előtted, hogy melyik időszakban távoznak az életből a jógik úgy, hogy többé nem térnek vissza, és melyikben térnek vissza. 
|-
|  24 अग्निर जयॊतिर अहः शुक्लः षण्मासा उत्तरायणम&lt;br&gt;     तत्र परयाता गच्छन्ति बरह्म बरह्मविथॊ जनाः ||  24 agnir jyotir ahaḥ śuklaḥ ṣaṇmāsā uttarāyaṇam&lt;br&gt;    tatra prayātā gacchanti brahma brahmavido janāḥ || 24. Tűz, világosság, nappal, növő hold, észak felé haladó Nap hat hónapja - az ekkor távozó Brahman-ismerők a Brahmanba jutnak. 
|-
|  25 धूमॊ रात्रिस तदा कृष्णः षण्मासा थक्षिणायनम&lt;br&gt;     तत्र चान्थ्रमसं जयॊतिर यॊगी पराप्य निवर्तते ||  25 dhūmo rātris tathā kṛṣṇaḥ ṣaṇmāsā dakṣiṇāyanam&lt;br&gt;    tatra cāndramasaṃ jyotir yogī prāpya nivartate || 25. Füst, éjszaka, fogyó hold, dél felé haladó Nap hat hónapja - ekkor a jógi a Holdba jut és visszatér. 
|-
|  26 शुक्लकृष्णे गती हय एते जगतः शाश्वते मते&lt;br&gt;     एकया यात्य अनावृत्तिम अन्ययावर्तते पुनः ||  26 śuklakṛṣṇe gatī hy ete jagataḥ śāśvate mate&lt;br&gt;    ekayā yāty anāvṛttim anyayāvartate punaḥ || 26. A világnak öröktől fogva ez a két útja van, a világos és a sötét, így tudják; egyiken haladva nincs több visszatérés, a másikon vissza kell térni. 
|-
|  27 नैते सृती पार्द जानन यॊगी मुह्यति कश चन&lt;br&gt;     तस्मात सर्वेषु कालेषु यॊगयुक्तॊ भवार्जुन ||  27 naite sṛtī pārtha jānan yogī muhyati kaś cana&lt;br&gt;    tasmāt sarveṣu kāleṣu yogayukto bhavārjuna || 27. Egyetlen jógi sem téved el, ha ismeri e két ösvényt, Prithá fia; ezért mindenkor fegyelmezd magadat jógával, Ardzsuna. 
|-
|  28 वेथेषु यज्ञेषु तपःसु चैव; थानेषु यत पुण्यफलं परथिष्टम&lt;br&gt;     अत्येति तत सर्वम इथं विथित्वा; यॊगी परं सदानम उपैति चाथ्यम ||  28 vedeṣu yajñeṣu tapaḥsu caiva; dāneṣu yat puṇyaphalaṃ pradiṣṭam&lt;br&gt;    atyeti tat sarvam idaṃ viditvā; yogī paraṃ sthānam upaiti cādyam&lt;br&gt; || 28. Amit Védatudás, áldozat, vezeklés, bőkezűség az erény jutalmául ígér, mindazt felülmúlja, amit a jógi ezzel a tudással elér; eljut a legfelső, öröktől való helyre.  &lt;br&gt; Így hangzik A Magasztos Szózatában &lt;br&gt; Az Örök Brahman jógája &lt;br&gt; című nyolcadik tanítás.
|}
== IX. Ének==
{| {{sztbg}}
|  1 शरीभगवान उवाच&lt;br&gt;      इथं तु ते गुह्यतमं परवक्ष्याम्य अनसूयवे&lt;br&gt;      जञानं विज्ञानसहितं यज जञात्वा मॊक्ष्यसे ऽशुभात ||  1 śrībhagavān uvāca&lt;br&gt;     idaṃ tu te guhyatamaṃ pravakṣyāmy anasūyave&lt;br&gt;     jñānaṃ vijñānasahitaṃ yaj jñātvā mokṣyase 'śubhāt || A Magasztos szólt: 1. Mivel engedelmes hívem vagy, most feltárom előtted a legtitkosabb tudást és megismerést, amelynek ismerete megszabadít minden bajtól. 
|-
|  2 राजविथ्या राजगुह्यं पवित्रम इथम उत्तमम&lt;br&gt;      परत्यक्षावगमं धर्म्यं सुसुखं कर्तुम अव्ययम ||  2 rājavidyā rājaguhyaṃ pavitram idam uttamam&lt;br&gt;     pratyakṣāvagamaṃ dharmyaṃ susukhaṃ kartum avyayam || 2. Legszentebb, bűnt eltörlő, királyi tudás, királyi titok ez, világosan érthető, igaz, örökkévaló, igen könnyen követhető. 
|-
|  3 अश्रथ्थधानाः पुरुषा धर्मस्यास्य परंतप&lt;br&gt;      अप्राप्य मां निवर्तन्ते मृत्युसंसारवर्त्मनि ||  3 aśraddadhānāḥ puruṣā dharmasyāsya paraṃtapa&lt;br&gt;     aprāpya māṃ nivartante mṛtyusaṃsāravartmani || 3. Akik nem hisznek ebben az igazságban, ellenségeid ostora, nem jutnak el hozzám, és visszatérnek a halál körforgásának útján. 
|-
|  4 मया ततम इथं सर्वं जगथ अव्यक्तमूर्तिना&lt;br&gt;      मत्स्दानि सर्वभूतानि न चाहं तेष्व अवस्दितः ||  4 mayā tatam idaṃ sarvaṃ jagad avyaktamūrtinā&lt;br&gt;     matsthāni sarvabhūtāni na cāhaṃ teṣv avasthitaḥ || 4. Én feszítettem ki ezt a világegyetemet láthatatlan alakomban; minden élőlény énbennem lakozik, s nem én tartózkodom bennük. 
|-
|  5 न च मत्स्दानि भूतानि पश्य मे यॊगम ऐश्वरम&lt;br&gt;      भूतभृन न च भूतस्दॊ ममात्मा भूतभावनः ||  5 na ca matsthāni bhūtāni paśya me yogam aiśvaram&lt;br&gt;     bhūtabhṛn na ca bhūtastho mamātmā bhūtabhāvanaḥ || 5. Sőt az élőlények sem énbennem tartózkodnak; lásd meg fenséges jóga-varázslatomat]! Az élőket hordozza és nem az élőkben tartózkodik élőket éltető énem. 
|-
|  6 यदाकाशस्दितॊ नित्यं वायुः सर्वत्रगॊ महान&lt;br&gt;      तदा सर्वाणि भूतानि मत्स्दानीत्य उपधारय ||  6 yathākāśasthito nityaṃ vāyuḥ sarvatrago mahān&lt;br&gt;     tathā sarvāṇi bhūtāni matsthānīty upadhāraya || 6. Ahogy az erős szél a légben szüntelenül szerteszét száll, az összes élőlény is úgy tartózkodik énbennem, így fogd fel. 
|-
|  7 सर्वभूतानि कौन्तेय परकृतिं यान्ति मामिकाम&lt;br&gt;      कल्पक्षये पुनस तानि कल्पाथौ विसृजाम्य अहम ||  7 sarvabhūtāni kaunteya prakṛtiṃ yānti māmikām&lt;br&gt;     kalpakṣaye punas tāni kalpādau visṛjāmy aham || 7. Kuntí fia, a világkorok végén minden lény az én természetembe olvad, majd új világ kezdetén kibocsájtom őket magamból. 
|-
|  8 परकृतिं सवाम अवष्टभ्य विसृजामि पुनः पुनः&lt;br&gt;      भूतग्रामम इमं कृत्स्नम अवशं परकृतेर वशात ||  8 prakṛtiṃ svām avaṣṭabhya visṛjāmi punaḥ punaḥ&lt;br&gt;     bhūtagrāmam imaṃ kṛtsnam avaśaṃ prakṛter vaśāt || 8. Önnön természetemből kiindulva bocsájtom ki újra meg újra az élőlények teljes seregét, akaratuktól függetlenül, a Természet hatalmából. 
|-
|  9 न च मां तानि कर्माणि निबध्नन्ति धनंजय&lt;br&gt;      उथासीनवथ आसीनम असक्तं तेषु कर्मसु ||  9 na ca māṃ tāni karmāṇi nibadhnanti dhanaṃjaya&lt;br&gt;     udāsīnavad āsīnam asaktaṃ teṣu karmasu || 9. S e cselekvésem mégsem béklyóz meg, Kincs Győztese, mert közömbösen hajtom végre, nem kötődöm e tettekhez. 
|-
|  10 मयाध्यक्षेण परकृतिः सूयते सचराचरम&lt;br&gt;     हेतुनानेन कौन्तेय जगथ विपरिवर्तते ||  10 mayādhyakṣeṇa prakṛtiḥ sūyate sacarācaram&lt;br&gt;    hetunānena kaunteya jagad viparivartate || 10. A Természet az én irányításommal szül mozgót és mozdulatlant; én vagyok az Ok, amely forgásban tartja a világot, Kuntí fia. 
|-
|  11 अवजानन्ति मां मूढा मानुषीं तनुम आश्रितम&lt;br&gt;     परं भावम अजानन्तॊ मम भूतमहेश्वरम ||  11 avajānanti māṃ mūḍhā mānuṣīṃ tanum āśritam&lt;br&gt;    paraṃ bhāvam ajānanto mama bhūtamaheśvaram || 11. Az ostobák lenéznek, amikor emberi testbe öltözöm; nem ismerik fel magasabb lényemet, minden élő legfőbb urát. 
|-
|  12 मॊघाशा मॊघकर्माणॊ मॊघज्ञाना विचेतसः&lt;br&gt;     राक्षसीम आसुरीं चैव परकृतिं मॊहिनीं शरिताः ||  12 moghāśā moghakarmāṇo moghajñānā vicetasaḥ&lt;br&gt;    rākṣasīm āsurīṃ caiva prakṛtiṃ mohinīṃ śritāḥ || 12. Téves a reményük, tévesek a tetteik, téves a tudásuk ezeknek az eszteleneknek, s megtévesztő ördögi, démoni természet hatja át őket. 
|-
|  13 महात्मानस तु मां पार्द थैवीं परकृतिम आश्रिताः&lt;br&gt;     भजन्त्य अनन्यमनसॊ जञात्वा भूताथिम अव्ययम ||  13 mahātmānas tu māṃ pārtha daivīṃ prakṛtim āśritāḥ&lt;br&gt;    bhajanty ananyamanaso jñātvā bhūtādim avyayam || 13. De a nagy lelkeket isteni természet hatja át, Prithá fia, s engem imádnak, más felé gondolatban sem fordulva, mert ismernek, hogy minden lét örök kezdete én vagyok. 
|-
|  14 सततं कीर्तयन्तॊ मां यतन्तश च थृढव्रताः&lt;br&gt;     नमस्यन्तश च मां भक्त्या नित्ययुक्ता उपासते ||  14 satataṃ kīrtayanto māṃ yatantaś ca dṛḍhavratāḥ&lt;br&gt;    namasyantaś ca māṃ bhaktyā nityayuktā upāsate || 14. Örökké engem magasztalnak, szilárd igyekezettel törekednek, áhítattal hódolnak nekem, szüntelen önfegyelemmel szolgálnak. 
|-
|  15 जञानयज्ञेन चाप्य अन्ये यजन्तॊ माम उपासते&lt;br&gt;     एकत्वेन पृदक्त्वेन बहुधा विश्वतॊमुखम ||  15 jñānayajñena cāpy anye yajanto mām upāsate&lt;br&gt;    ekatvena pṛthaktvena bahudhā viśvatomukham || 15. Mások tudás áldozatával áldoznak, így szolgálnak nekem, aki különböző módokon mindenütt jelen vagyok, egyként és sokféleként. 
|-
|  16 अहं करतुर अहं यज्ञः सवधाहम अहम औषधम&lt;br&gt;     मन्त्रॊ ऽहम अहम एवाज्यम अहम अग्निर अहं हुतम ||  16 ahaṃ kratur ahaṃ yajñaḥ svadhāham aham auṣadham&lt;br&gt;    mantro 'ham aham evājyam aham agnir ahaṃ hutam || 16. Én vagyok az áldozat, én vagyok a szent szertartás, én vagyok az ősöknek öntött ital, a gyógyfű, a varázsige, a tűz és a tűzbe csorgó vaj, én vagyok az áldozás. 
|-
|  17 पिताहम अस्य जगतॊ माता धाता पितामहः&lt;br&gt;     वेथ्यं पवित्रम ओंकार ऋक साम यजुर एव च ||  17 pitāham asya jagato mātā dhātā pitāmahaḥ&lt;br&gt;    vedyaṃ pavitram oṃkāra ṛk sāma yajur eva ca || 17. Én vagyok a világ atyja, anyja, a Teremtő, az Ősatya, a megismerendő, a megszentelő, az Óm ige, a Rig-, Száma- és Jadzsur-véda, 
|-
|  18 गतिर भर्ता परभुः साक्षी निवासः शरणं सुहृत&lt;br&gt;     परभवः परलयः सदानं निधानं बीजम अव्ययम ||  18 gatir bhartā prabhuḥ sākṣī nivāsaḥ śaraṇaṃ suhṛt&lt;br&gt;    prabhavaḥ pralayaḥ sthānaṃ nidhānaṃ bījam avyayam || 18. elérendő cél, fenntartó, úr, tanú, barát, hajlék, védelmező, kezdet és enyészet, szilárd alap, kincs, romolhatatlan csíra. 
|-
|  19 तपाम्य अहम अहं वर्षं निगृह्णाम्य उत्सृजामि च&lt;br&gt;     अमृतं चैव मृत्युश च सथ असच चाहम अर्जुन ||  19 tapāmy aham ahaṃ varṣaṃ nigṛhṇāmy utsṛjāmi ca&lt;br&gt;    amṛtaṃ caiva mṛtyuś ca sad asac cāham arjuna || 19. Én adom a hőt; az esőt én bocsájtom ki és fogom vissza; halhatatlanság és halál, lét és nemlét én vagyok, Ardzsuna. 
|-
|  20 तरैविथ्या मां सॊमपाः पूतपापा; यज्ञैर इष्ट्वा सवर्गतिं परार्दयन्ते&lt;br&gt;     ते पुण्यम आसाथ्य सुरेन्थ्रलॊकम; अश्नन्ति थिव्यान थिवि थेवभॊगान ||  20 traividyā māṃ somapāḥ pūtapāpā; yajñair iṣṭvā svargatiṃ prārthayante&lt;br&gt;    te puṇyam āsādya surendralokam; aśnanti divyān divi devabhogān || 20. A Három Védát ismerő, bűntől megtisztult szómaivók áldozat bemutatásával óhajtanak az égbe jutni. Ezek Indra boldog egébe emelkednek, s a mennyben csodás, isteni gyönyörökben lesz részük. 
|-
|  21 ते तं भुक्त्वा सवर्गलॊकं विशालं; कषीणे पुण्ये मर्त्यलॊकं विशन्ति&lt;br&gt;     एवं तरयीधर्मम अनुप्रपन्ना; गतागतं कामकामा लभन्ते ||  21 te taṃ bhuktvā svargalokaṃ viśālaṃ; kṣīṇe puṇye martyalokaṃ viśanti&lt;br&gt;    evaṃ trayīdharmam anuprapannā; gatāgataṃ kāmakāmā labhante || 21. Élvezik a tágas menny gyönyörűségeit, de azután érdemeik kimerültével újra halandó világba kerül nek. Akik vágyaikat hajszolják, s a Hármas Tanban a Védákban] keresik az üdvöt, jövő s eltűnő lesz az osztályrészük. 
|-
|  22 अनन्याश चिन्तयन्तॊ मां ये जनाः पर्युपासते&lt;br&gt;     तेषां नित्याभियुक्तानां यॊगक्षेमं वहाम्य अहम ||  22 ananyāś cintayanto māṃ ye janāḥ paryupāsate&lt;br&gt;    teṣāṃ nityābhiyuktānāṃ yogakṣemaṃ vahāmy aham || 22. Akik másra nem gondolva, egyedül engem tisztelnek, e lankadatlan jógában élőknek én osztom ki jutalmukat. 
|-
|  23 ये ऽपय अन्यथेवताभक्ता यजन्ते शरथ्धयान्विताः&lt;br&gt;     ते ऽपि माम एव कौन्तेय यजन्त्य अविधिपूर्वकम ||  23 ye 'py anyadevatābhaktā yajante śraddhayānvitāḥ&lt;br&gt;    te 'pi mām eva kaunteya yajanty avidhipūrvakam || 23. Akik más isteneket imádnak, s azoknak áldoznak hittel, azok is nekem áldoznak, Kuntí fia, bár tévesen indulnak el. 
|-
|  24 अहं हि सर्वयज्ञानां भॊक्ता च परभुर एव च&lt;br&gt;     न तु माम अभिजानन्ति तत्त्वेनातश चयवन्ति ते ||  24 ahaṃ hi sarvayajñānāṃ bhoktā ca prabhur eva ca&lt;br&gt;    na tu mām abhijānanti tattvenātaś cyavanti te || 24. Mert én vagyok minden áldozat átvevője és ura. Ők nem ismernek fel igazi valómban, ezért újra lebuknak a földre. 
|-
|  25 यान्ति थेवव्रता थेवान पितॄन यान्ति पितृव्रताः&lt;br&gt;     भूतानि यान्ति भूतेज्या यान्ति मथ्याजिनॊ ऽपि माम ||  25 yānti devavratā devān pitṝn yānti pitṛvratāḥ&lt;br&gt;    bhūtāni yānti bhūtejyā yānti madyājino 'pi mām || 25. Az istenek tisztelői az istenek közé jutnak; az ősök tisztelői az ősök közé jutnak; a szellemeknek áldozók a szellemek közé jutnak; a nekem áldozók hozzám jutnak el. 
|-
|  26 पत्रं पुष्पं फलं तॊयं यॊ मे भक्त्या परयच्छति&lt;br&gt;     तथ अहं भक्त्युपहृतम अश्नामि परयतात्मनः ||  26 patraṃ puṣpaṃ phalaṃ toyaṃ yo me bhaktyā prayacchati&lt;br&gt;    tad ahaṃ bhaktyupahṛtam aśnāmi prayatātmanaḥ || 26. Ha valaki áhítattal ajánl fel nekem egy falevelet, virágot, gyömölcsöt, vizet, a hívő lélek áhítattal nyújtott adományát én átveszem tőle. 
|-
|  27 यत करॊषि यथ अश्नासि यज जुहॊषि थथासि यत&lt;br&gt;     यत तपस्यसि कौन्तेय तत कुरुष्व मथर्पणम ||  27 yat karoṣi yad aśnāsi yaj juhoṣi dadāsi yat&lt;br&gt;    yat tapasyasi kaunteya tat kuruṣva madarpaṇam || 27. Amit teszel, amit eszel, amit áldozol, amit adsz, amiért vezekelsz, Kuntí fia, nekem tett felajánlásként végezd. 
|-
|  28 शुभाशुभफलैर एवं मॊक्ष्यसे कर्मबन्धनैः&lt;br&gt;     संन्यासयॊगयुक्तात्मा विमुक्तॊ माम उपैष्यसि ||  28 śubhāśubhaphalair evaṃ mokṣyase karmabandhanaiḥ&lt;br&gt;    saṃnyāsayogayuktātmā vimukto mām upaiṣyasi || 28. Így szabadulsz meg a tettek bilincsétől, amelyek jó vagy rossz gyömölcsöt teremnek. Ha a lemondás jógájával fegyelmezed lelkedet, megszabadulsz és hozzám érkezel. 
|-
|  29 समॊ ऽहं सर्वभूतेषु न मे थवेष्यॊ ऽसति न परियः&lt;br&gt;     ये भजन्ति तु मां भक्त्या मयि ते तेषु चाप्य अहम ||  29 samo 'haṃ sarvabhūteṣu na me dveṣyo 'sti na priyaḥ&lt;br&gt;    ye bhajanti tu māṃ bhaktyā mayi te teṣu cāpy aham || 29. Nekem egyforma minden élő; nem gyűlölök, nem szeretek. De akik áhítatos szeretettel tisztelnek, azok énbennem vannak, és én őbennük vagyok. 
|-
|  30 अपि चेत सुथुराचारॊ भजते माम अनन्यभाक&lt;br&gt;     साधुर एव स मन्तव्यः सम्यग वयवसितॊ हि सः ||  30 api cet sudurācāro bhajate mām ananyabhāk&lt;br&gt;    sādhur eva sa mantavyaḥ samyag vyavasito hi saḥ || 30. Ha akár a legnagyobb gonosztevő engem szeret, mást nem imád, jámbor lelkűnek kell azt is tartani, mert jó szándék vezeti. 
|-
|  31 कषिप्रं भवति धर्मात्मा शश्वच्छान्तिं निगच्छति&lt;br&gt;     कौन्तेय परतिजानीहि न मे भक्तः परणश्यति ||  31 kṣipraṃ bhavati dharmātmā śaśvacchāntiṃ nigacchati&lt;br&gt;    kaunteya pratijānīhi na me bhaktaḥ praṇaśyati || 31. Hamarosan megigazul, örök béke útjára lép. Hidd meg, Kuntí fia, nem vész el, aki bennem hisz. 
|-
|  32 मां हि पार्द वयपाश्रित्य ये ऽपि सयुः पापयॊनयः&lt;br&gt;     सत्रियॊ वैश्यास तदा शूथ्रास ते ऽपि यान्ति परां गतिम ||  32 māṃ hi pārtha vyapāśritya ye 'pi syuḥ pāpayonayaḥ&lt;br&gt;    striyo vaiśyās tathā śūdrās te 'pi yānti parāṃ gatim || 32. Aki nálam keres oltalmat, legyen bár bűnből sarjadt pária, nő, közrendű vagy szolga, a legfelső célhoz jut el. 
|-
|  33 किं पुनर बराह्मणाः पुण्या भक्ता राजर्षयस तदा&lt;br&gt;     अनित्यम असुखं लॊकम इमं पराप्य भजस्व माम ||  33 kiṃ punar brāhmaṇāḥ puṇyā bhaktā rājarṣayas tathā&lt;br&gt;    anityam asukhaṃ lokam imaṃ prāpya bhajasva mām || 33. Mennyivel inkább a kegyes bráhmanok, hívő királyi bölcsek! Amíg ebben a múlandó, szenvedéssel teli világban időzöl, szeress engem! 
|-
|  34 मन्मना भव मथ्भक्तॊ मथ्याजी मां नमस्कुरु&lt;br&gt;     माम एवैष्यसि युक्त्वैवम आत्मानं मत्परायणः ||  34 manmanā bhava madbhakto madyājī māṃ namaskuru&lt;br&gt;    mām evaiṣyasi yuktvaivam ātmānaṃ matparāyaṇaḥ&lt;br&gt; || 34. Reám gondolj, engem szeress, nekem áldozz, engem tisztelj! Ha önmagadat így fegyelmezed, s bennem bízol, eljutsz hozzám.  &lt;br&gt; Így hangzik A Magasztos Szózatában &lt;br&gt; A királyi tudás és királyi titok jógája &lt;br&gt; című kilencedik tanítás. 
|}
== X. Ének==
{| {{sztbg}}
|  1 शरीभगवान उवाच&lt;br&gt;      भूय एव महाबाहॊ शृणु मे परमं वचः&lt;br&gt;      यत ते ऽहं परीयमाणाय वक्ष्यामि हितकाम्यया ||  1 śrībhagavān uvāca&lt;br&gt;     bhūya eva mahābāho śṛṇu me paramaṃ vacaḥ&lt;br&gt;     yat te 'haṃ prīyamāṇāya vakṣyāmi hitakāmyayā || A Magasztos szólt: 1. Erőskarú hős, halld tőlem tovább is a legfenségesebb igét; javadat akarva szólok, mert te is kedvelsz engem. 
|-
|  2 न मे विथुः सुरगणाः परभवं न महर्षयः&lt;br&gt;      अहम आथिर हि थेवानां महर्षीणां च सर्वशः ||  2 na me viduḥ suragaṇāḥ prabhavaṃ na maharṣayaḥ&lt;br&gt;     aham ādir hi devānāṃ maharṣīṇāṃ ca sarvaśaḥ || 2. Eredetemet nem ismeri az istenek serege és a szent látnokok, mert minden isten és szent látnok létrehívója én vagyok. 
|-
|  3 यॊ माम अजम अनाथिं च वेत्ति लॊकमहेश्वरम&lt;br&gt;      असंमूढः स मर्त्येषु सर्वपापैः परमुच्यते ||  3 yo mām ajam anādiṃ ca vetti lokamaheśvaram&lt;br&gt;     asaṃmūḍhaḥ sa martyeṣu sarvapāpaiḥ pramucyate || 3. Aki felismeri, hogy nem születtem, nincs kezdetem, s a világ legfőbb ura vagyok, az a halandó nem téved, és minden bűnétől mentesül. 
|-
|  4 बुथ्धिर जञानम असंमॊहः कषमा सत्यं थमः शमः&lt;br&gt;      सुखं थुःखं भवॊ ऽभावॊ भयं चाभयम एव च ||  4 buddhir jñānam asaṃmohaḥ kṣamā satyaṃ damaḥ śamaḥ&lt;br&gt;     sukhaṃ duḥkhaṃ bhavo 'bhāvo bhayaṃ cābhayam eva ca || 4. Értelem, tudás, tisztán látás, türelem, igazság, fegyelem, nyugalom, öröm, bánat, lét, nemlét, félelem, biztonság, 
|-
|  5 अहिंसा समता तुष्टिस तपॊ थानं यशॊ ऽयशः&lt;br&gt;      भवन्ति भावा भूतानां मत्त एव पृदग्विधाः ||  5 ahiṃsā samatā tuṣṭis tapo dānaṃ yaśo 'yaśaḥ&lt;br&gt;     bhavanti bhāvā bhūtānāṃ matta eva pṛthagvidhāḥ || 5. nemártás, egykedvűség, elégedettség, vezeklés, bőkezűség, dicsőség, dicstelenség - az élők e sokféle létformája mind éntőlem származik. 
|-
|  6 महर्षयः सप्त पूर्वे चत्वारॊ मनवस तदा&lt;br&gt;      मथ्भावा मानसा जाता येषां लॊक इमाः परजाः ||  6 maharṣayaḥ sapta pūrve catvāro manavas tathā&lt;br&gt;     madbhāvā mānasā jātā yeṣāṃ loka imāḥ prajāḥ || 6. Az egykori hét szent látnok, a négy Manu, akiktől e világon a teremtmények származnak, tőlem nyerték létüket, gondolatom szülöttei. 
|-
|  7 एतां विभूतिं यॊगं च मम यॊ वेत्ति तत्त्वतः&lt;br&gt;      सॊ ऽविकम्पेन यॊगेन युज्यते नात्र संशयः ||  7 etāṃ vibhūtiṃ yogaṃ ca mama yo vetti tattvataḥ&lt;br&gt;     so 'vikampena yogena yujyate nātra saṃśayaḥ || 7. Aki e fenséges hatalmamat és jógámat a maga valójában felismeri, az megingathatatlan jógával kötötte meg magát, ebben kétségnek helye nincs. 
|-
|  8 अहं सर्वस्य परभवॊ मत्तः सर्वं परवर्तते&lt;br&gt;      इति मत्वा भजन्ते मां बुधा भावसमन्विताः ||  8 ahaṃ sarvasya prabhavo mattaḥ sarvaṃ pravartate&lt;br&gt;     iti matvā bhajante māṃ budhā bhāvasamanvitāḥ || 8. Én vagyok a mindenség eredete, minden általam létezik: így gondolkoznak és engem imádnak a létet felfogó bölcsek. 
|-
|  9 मच्चित्ता मथ्गतप्राणा बॊधयन्तः परस्परम&lt;br&gt;      कदयन्तश च मां नित्यं तुष्यन्ति च रमन्ति च ||  9 maccittā madgataprāṇā bodhayantaḥ parasparam&lt;br&gt;     kathayantaś ca māṃ nityaṃ tuṣyanti ca ramanti ca || 9. Elméjüket reám irányítják, életük belém olvad, s egymást buzdítva, állandóan rólam beszélgetve, elégedettek és boldogok. 
|-
|  10 तेषां सततयुक्तानां भजतां परीतिपूर्वकम&lt;br&gt;     थथामि बुथ्धियॊगं तं येन माम उपयान्ति ते ||  10 teṣāṃ satatayuktānāṃ bhajatāṃ prītipūrvakam&lt;br&gt;    dadāmi buddhiyogaṃ taṃ yena mām upayānti te || 10. E szüntelen önfegyelemben élő, szerető híveimet megajándékozom az értelem jógájával, amely eljuttatja őket hozzám. 
|-
|  11 तेषाम एवानुकम्पार्दम अहम अज्ञानजं तमः&lt;br&gt;     नाशयाम्य आत्मभावस्दॊ जञानथीपेन भास्वता ||  11 teṣām evānukampārtham aham ajñānajaṃ tamaḥ&lt;br&gt;    nāśayāmy ātmabhāvastho jñānadīpena bhāsvatā || 11. Irgalmam jeléül önlényemből kiindulva elűzöm belőlük a tudatlanság-szülte homályt az értelem ragyogó mécsesével. 
|-
|  12 अर्जुन उवाच&lt;br&gt;     परं बरह्म परं धाम पवित्रं परमं भवान&lt;br&gt;     पुरुषं शाश्वतं थिव्यम आथिथेवम अजं विभुम ||  12 arjuna uvāca&lt;br&gt;    paraṃ brahma paraṃ dhāma pavitraṃ paramaṃ bhavān&lt;br&gt;    puruṣaṃ śāśvataṃ divyam ādidevam ajaṃ vibhum || Ardzsuna szólt: 12. Te vagy a legfelső Brahman, a legfelső hajlék, a legfőbb megszentelő erő, örök, égi szellem, legelső istenség, születetlen úr - 
|-
|  13 आहुस तवाम ऋषयः सर्वे थेवर्षिर नारथस तदा&lt;br&gt;     असितॊ थेवलॊ वयासः सवयं चैव बरवीषि मे ||  13 āhus tvām ṛṣayaḥ sarve devarṣir nāradas tathā&lt;br&gt;    asito devalo vyāsaḥ svayaṃ caiva bravīṣi me || 13. így mondta mindegyik látnok, s Nárada, az isteni bölcs, és Aszita Dévala, Vjásza, s magad is így mondod nekem. 
|-
|  14 सर्वम एतथ ऋतं मन्ये यन मां वथसि केशव&lt;br&gt;     न हि ते भगवन वयक्तिं विथुर थेवा न थानवाः ||  14 sarvam etad ṛtaṃ manye yan māṃ vadasi keśava&lt;br&gt;    na hi te bhagavan vyaktiṃ vidur devā na dānavāḥ || 14. Igazságként fogadom el mindazt, amire oktatsz, Fürtöshajú. Megnyilvánulásaidat nem ismerik sem istenek, sem démonok. 
|-
|  15 सवयम एवात्मनात्मानं वेत्द तवं पुरुषॊत्तम&lt;br&gt;     भूतभावन भूतेश थेवथेव जगत्पते ||  15 svayam evātmanātmānaṃ vettha tvaṃ puruṣottama&lt;br&gt;    bhūtabhāvana bhūteśa devadeva jagatpate || 15. Csak te ismered önmagadat, legmagasztosabb szellem, lét létrehozója, létezők ura, istenek istene, világ kormányzója. 
|-
|  16 वक्तुम अर्हस्य अशेषेण थिव्या हय आत्मविभूतयः&lt;br&gt;     याभिर विभूतिभिर लॊकान इमांस तवं वयाप्य तिष्ठसि ||  16 vaktum arhasy aśeṣeṇa divyā hy ātmavibhūtayaḥ&lt;br&gt;    yābhir vibhūtibhir lokān imāṃs tvaṃ vyāpya tiṣṭhasi || 16. Lényed hatalmának megnyilvánulásai csodálatosak; tárd fel hiánytalanul, milyen megnyilvánulásaid hatalmával hatod át örökkön a világot? 
|-
|  17 कदं विथ्याम अहं यॊगिंस तवां सथा परिचिन्तयन&lt;br&gt;     केषु केषु च भावेषु चिन्त्यॊ ऽसि भगवन मया ||  17 kathaṃ vidyām ahaṃ yogiṃs tvāṃ sadā paricintayan&lt;br&gt;    keṣu keṣu ca bhāveṣu cintyo 'si bhagavan mayā || 17. Hogyan ismerjelek fel, jógi, rólad töprengve szüntelenül? Milyen létformákban képzeljelek el, Magasztos? 
|-
|  18 विस्तरेणात्मनॊ यॊगं विभूतिं च जनार्थन&lt;br&gt;     भूयः कदय तृप्तिर हि शृण्वतॊ नास्ति मे ऽमृतम ||  18 vistareṇātmano yogaṃ vibhūtiṃ ca janārdana&lt;br&gt;    bhūyaḥ kathaya tṛptir hi śṛṇvato nāsti me 'mṛtam || 18. Folytasd, fejtsd ki részletesen, Lelkek Leigázója, valód jógáját és hatalmának megnyilvánulását, mert nem tudok eltelni szavaid élet-italának hallgatásával. 
|-
|  19 शरीभगवान उवाच&lt;br&gt;     हन्त ते कदयिष्यामि थिव्या हय आत्मविभूतयः&lt;br&gt;     पराधान्यतः कुरुश्रेष्ठ नास्त्य अन्तॊ विस्तरस्य मे ||  19 śrībhagavān uvāca&lt;br&gt;    hanta te kathayiṣyāmi divyā hy ātmavibhūtayaḥ&lt;br&gt;    prādhānyataḥ kuruśreṣṭha nāsty anto vistarasya me || A Magasztos szólt: 19. Legyen. Feltárom előtted a legfőbbeket, mert végtelen hatalmamnak nincs határa, Kuruk legkülönbike. 
|-
|  20 अहम आत्मा गुडाकेश सर्वभूताशयस्दितः&lt;br&gt;     अहम आथिश च मध्यं च भूतानाम अन्त एव च ||  20 aham ātmā guḍākeśa sarvabhūtāśayasthitaḥ&lt;br&gt;    aham ādiś ca madhyaṃ ca bhūtānām anta eva ca || 20. Tömör fürtű vitéz, én vagyok minden lény bensőjében lakozó énje: én vagyok az élők kezdete, közepe és vége. 
|-
|  21 आथित्यानाम अहं विष्णुर जयॊतिषां रविर अंशुमान&lt;br&gt;     मरीचिर मरुताम अस्मि नक्षत्राणाम अहं शशी ||  21 ādityānām ahaṃ viṣṇur jyotiṣāṃ ravir aṃśumān&lt;br&gt;    marīcir marutām asmi nakṣatrāṇām ahaṃ śaśī || 21. Az Áditják között én vagyok Visnu, a fény-adók között a sugárzó Nap, a szelek között Marícsi, a csillagok között a Hold, 
|-
|  22 वेथानां सामवेथॊ ऽसमि थेवानाम अस्मि वासवः&lt;br&gt;     इन्थ्रियाणां मनश चास्मि भूतानाम अस्मि चेतना ||  22 vedānāṃ sāmavedo 'smi devānām asmi vāsavaḥ&lt;br&gt;    indriyāṇāṃ manaś cāsmi bhūtānām asmi cetanā || 22. a Védák közt a Száma-véda, az istenek között Indra, az érzékszervek között a gondolkozás, az élőlényekben a tudat, 
|-
|  23 रुथ्राणां शंकरश चास्मि वित्तेशॊ यक्षरक्षसाम&lt;br&gt;     वसूनां पावकश चास्मि मेरुः शिखरिणाम अहम ||  23 rudrāṇāṃ śaṃkaraś cāsmi vitteśo yakṣarakṣasām&lt;br&gt;    vasūnāṃ pāvakaś cāsmi meruḥ śikhariṇām aham || 23. a Rudrák között Siva, jaksák és ráksaszák között a Kincsek Ura, a Vaszuk között a Tűz, a hegycsúcsok között a Méru, 
|-
|  24 पुरॊधसां च मुख्यं मां विथ्धि पार्द बृहस्पतिम&lt;br&gt;     सेनानीनाम अहं सकन्थः सरसाम अस्मि सागरः ||  24 purodhasāṃ ca mukhyaṃ māṃ viddhi pārtha bṛhaspatim&lt;br&gt;    senānīnām ahaṃ skandaḥ sarasām asmi sāgaraḥ || 24. a házi papok között a legfőbb vagyok, Brihaszpati-ként ismerj, Prithá fia; a hadvezérek között a Hadisten, vizek között az óceán, 
|-
|  25 महर्षीणां भृगुर अहं गिराम अस्म्य एकम अक्षरम&lt;br&gt;     यज्ञानां जपयज्ञॊ ऽसमि सदावराणां हिमालयः ||  25 maharṣīṇāṃ bhṛgur ahaṃ girām asmy ekam akṣaram&lt;br&gt;    yajñānāṃ japayajño 'smi sthāvarāṇāṃ himālayaḥ || 25. a szent látnokok között Bhrigu, a hangok között az Óm ige, áldozatok között az ima, hegységek között a Himálaja, 
|-
|  26 अश्वत्दः सर्ववृक्षाणां थेवर्षीणां च नारथः&lt;br&gt;     गन्धर्वाणां चित्ररदः सिथ्धानां कपिलॊ मुनिः ||  26 aśvatthaḥ sarvavṛkṣāṇāṃ devarṣīṇāṃ ca nāradaḥ&lt;br&gt;    gandharvāṇāṃ citrarathaḥ siddhānāṃ kapilo muniḥ || 26. minden fa közül a szent füge, az égi bölcsek között Nárada, gandharvák közt Csitraratha, tökéletesek között a bölcs Kapila, 
|-
|  27 उच्चैःश्रवसम अश्वानां विथ्धि माम अमृतॊथ्भवम&lt;br&gt;     ऐरावतं गजेन्थ्राणां नराणां च नराधिपम ||  27 uccaiḥśravasam aśvānāṃ viddhi mām amṛtodbhavam&lt;br&gt;    airāvataṃ gajendrāṇāṃ narāṇāṃ ca narādhipam || 27. lovak között az élet-italból született Uccsaihsravasz, erős elefántok között Airávata, az emberek között király, 
|-
|  28 आयुधानाम अहं वज्रं धेनूनाम अस्मि कामधुक&lt;br&gt;     परजनश चास्मि कन्थर्पः सर्पाणाम अस्मि वासुकिः ||  28 āyudhānām ahaṃ vajraṃ dhenūnām asmi kāmadhuk&lt;br&gt;    prajanaś cāsmi kandarpaḥ sarpāṇām asmi vāsukiḥ || 28. fegyverek között Indra villáma, a tehenek között a Csodatehén, nemzőként a Szerelem istene, a kígyók között Vászuki, 
|-
|  29 अनन्तश चास्मि नागानां वरुणॊ याथसाम अहम&lt;br&gt;     पितॄणाम अर्यमा चास्मि यमः संयमताम अहम ||  29 anantaś cāsmi nāgānāṃ varuṇo yādasām aham&lt;br&gt;    pitṝṇām aryamā cāsmi yamaḥ saṃyamatām aham || 29. a kígyó-démonok között Ananta, vízi lények között Varuna, az ősatyák között Arjaman, élet-kioltók között Jama, 
|-
|  30 परह्लाथश चास्मि थैत्यानां कालः कलयताम अहम&lt;br&gt;     मृगाणां च मृगेन्थ्रॊ ऽहं वैनतेयश च पक्षिणाम ||  30 prahlādaś cāsmi daityānāṃ kālaḥ kalayatām aham&lt;br&gt;    mṛgāṇāṃ ca mṛgendro 'haṃ vainateyaś ca pakṣiṇām || 30. démonok között Prahláda, a Végzet a véget-vetők között, erdei vadak között az oroszlán, madarak között Garuda, 
|-
|  31 पवनः पवताम अस्मि रामः शस्त्रभृताम अहम&lt;br&gt;     झषाणां मकरश चास्मि सरॊतसाम अस्मि जाह्नवी ||  31 pavanaḥ pavatām asmi rāmaḥ śastrabhṛtām aham&lt;br&gt;    jhaṣāṇāṃ makaraś cāsmi srotasām asmi jāhnavī || 31. légmozgások között a vihar, fegyveresek között Ráma, halak között a cápa, folyók között a Gangá, 
|-
|  32 सर्गाणाम आथिर अन्तश च मध्यं चैवाहम अर्जुन&lt;br&gt;     अध्यात्मविथ्या विथ्यानां वाथः परवथताम अहम ||  32 sargāṇām ādir antaś ca madhyaṃ caivāham arjuna&lt;br&gt;    adhyātmavidyā vidyānāṃ vādaḥ pravadatām aham || 32. a világteremtések kezdete, vége és közepe én vagyok, Ardzsuna, ismeretek közül az Önvaló ismerete, szónokok szava én vagyok, 
|-
|  33 अक्षराणाम अकारॊ ऽसमि थवन्थ्वः सामासिकस्य च&lt;br&gt;     अहम एवाक्षयः कालॊ धाताहं विश्वतॊमुखः ||  33 akṣarāṇām akāro 'smi dvandvaḥ sāmāsikasya ca&lt;br&gt;    aham evākṣayaḥ kālo dhātāhaṃ viśvatomukhaḥ || 33. betűk között az A betű, szópár az összetett szavak között, az örök Idő én vagyok, teremtők közt a Négyarcú Brahmá, 
|-
|  34 मृत्युः सर्वहरश चाहम उथ्भवश च भविष्यताम&lt;br&gt;     कीर्तिः शरीर वाक च नारीणां समृतिर मेधा धृतिः कषमा ||  34 mṛtyuḥ sarvaharaś cāham udbhavaś ca bhaviṣyatām&lt;br&gt;    kīrtiḥ śrīr vāk ca nārīṇāṃ smṛtir medhā dhṛtiḥ kṣamā || 34. a mindent elsöprő Halál és a leendők létrejötte én vagyok, nőkben az erény, szépség, szó, s az emlékezet, ész, kitartás türelem, 
|-
|  35 बृहत्साम तदा साम्नां गायत्री छन्थसाम अहम&lt;br&gt;     मासानां मार्गशीर्षॊ ऽहम ऋतूनां कुसुमाकरः ||  35 bṛhatsāma tathā sāmnāṃ gāyatrī chandasām aham&lt;br&gt;    māsānāṃ mārgaśīrṣo 'ham ṛtūnāṃ kusumākaraḥ || 35. himnuszok között a Nagy Himnusz, versformák közt a Védavers, hónapok között az évkezdő, évszakok között a rügyfakasztó, 
|-
|  36 थयूतं छलयताम अस्मि तेजस तेजस्विनाम अहम&lt;br&gt;     जयॊ ऽसमि वयवसायॊ ऽसमि सत्त्वं सत्त्ववताम अहम ||  36 dyūtaṃ chalayatām asmi tejas tejasvinām aham&lt;br&gt;    jayo 'smi vyavasāyo 'smi sattvaṃ sattvavatām aham || 36. csalók csalása, vitézek vitézsége én vagyok, a győzelem, az elszántság, igazak igazsága én vagyok, 
|-
|  37 वृष्णीनां वासुथेवॊ ऽसमि पाण्डवानां धनंजयः&lt;br&gt;     मुनीनाम अप्य अहं वयासः कवीनाम उशना कविः ||  37 vṛṣṇīnāṃ vāsudevo 'smi pāṇḍavānāṃ dhanaṃjayaḥ&lt;br&gt;    munīnām apy ahaṃ vyāsaḥ kavīnām uśanā kaviḥ || 37. a Vrisni-nép között Krisna, a Pándavák közt Ardzsuna, a bölcsek között Vjásza, a látnokok között Usanasz, 
|-
|  38 थण्डॊ थमयताम अस्मि नीतिर अस्मि जिगीषताम&lt;br&gt;     मौनं चैवास्मि गुह्यानां जञानं जञानवताम अहम ||  38 daṇḍo damayatām asmi nītir asmi jigīṣatām&lt;br&gt;    maunaṃ caivāsmi guhyānāṃ jñānaṃ jñānavatām aham || 38. büntetők botja, győzni vágyók ügyessége, a titokban a hallgatás, a tudókban a tudás én vagyok, 
|-
|  39 यच चापि सर्वभूतानां बीजं तथ अहम अर्जुन&lt;br&gt;     न तथ अस्ति विना यत सयान मया भूतं चराचरम ||  39 yac cāpi sarvabhūtānāṃ bījaṃ tad aham arjuna&lt;br&gt;    na tad asti vinā yat syān mayā bhūtaṃ carācaram || 39. minden élőlény csírája én vagyok, Ardzsuna, s nincs mozgó-mozdulatlan lény, amely nélkülem jött volna létre. 
|-
|  40 नान्तॊ ऽसति मम थिव्यानां विभूतीनां परंतप&lt;br&gt;     एष तूथ्थेशतः परॊक्तॊ विभूतेर विस्तरॊ मया ||  40 nānto 'sti mama divyānāṃ vibhūtīnāṃ paraṃtapa&lt;br&gt;    eṣa tūddeśataḥ prokto vibhūter vistaro mayā || 40. Csodás hatalmam megnyilvánulásainak nincs vége, ellenségeid ostora; mindezt csak példaként hoztam fel hatalmam terjedelmére. 
|-
|  41 यथ यथ विभूतिमत सत्त्वं शरीमथ ऊर्जितम एव वा&lt;br&gt;     तत तथ एवावगच्छ तवं मम तेजॊ ऽंशसंभवम ||  41 yad yad vibhūtimat sattvaṃ śrīmad ūrjitam eva vā&lt;br&gt;    tat tad evāvagaccha tvaṃ mama tejo 'ṃśasaṃbhavam || 41. Bármely lényben hatalom, fenség vagy erő van, tudd meg, hogy az én dicsőségem töredékéből származik. 
|-
|  42 अद वा बहुनैतेन किं जञातेन तवार्जुन&lt;br&gt;     विष्टभ्याहम इथं कृत्स्नम एकांशेन सदितॊ जगत ||  42 atha vā bahunaitena kiṃ jñātena tavārjuna&lt;br&gt;    viṣṭabhyāham idaṃ kṛtsnam ekāṃśena sthito jagat&lt;br&gt; || 42. De mit érsz azzal, ha mindezt a sokféleséget ismered, Ardzsuna? Énem egyetlen töredékével tartom fenn a Mindenséget.  &lt;br&gt; Így hangzik A Magasztos Szózatában &lt;br&gt; A megnyilvánulások jógája &lt;br&gt; című tizedik tanítás.
|}
== XI. Ének==
{| {{sztbg}}
|  1 अर्जुन उवाच&lt;br&gt;      मथनुग्रहाय परमं गुह्यम अध्यात्मसंज्ञितम&lt;br&gt;      यत तवयॊक्तं वचस तेन मॊहॊ ऽयं विगतॊ मम ||  1 arjuna uvāca&lt;br&gt;     madanugrahāya paramaṃ guhyam adhyātmasaṃjñitam&lt;br&gt;     yat tvayoktaṃ vacas tena moho 'yaṃ vigato mama || Ardzsuna szólt: 1. Kegyes voltál hozzám, s feltártad előttem a legnagyobb titkot, a Felsőbb Én mibenlétét, és szavad eloszlatta tévedésemet. 
|-
|  2 भवाप्ययौ हि भूतानां शरुतौ विस्तरशॊ मया&lt;br&gt;      तवत्तः कमलपत्राक्ष माहात्म्यम अपि चाव्ययम ||  2 bhavāpyayau hi bhūtānāṃ śrutau vistaraśo mayā&lt;br&gt;     tvattaḥ kamalapatrākṣa māhātmyam api cāvyayam || 2. A létezők létrejöttét és enyészetét teljességében hallottam tőled, Lótuszlevél-szemű, s nem-enyésző fenségedet szintén. 
|-
|  3 एवम एतथ यदात्द तवम आत्मानं परमेश्वर&lt;br&gt;      थरष्टुम इच्छामि ते रूपम ऐश्वरं पुरुषॊत्तम ||  3 evam etad yathāttha tvam ātmānaṃ parameśvara&lt;br&gt;     draṣṭum icchāmi te rūpam aiśvaraṃ puruṣottama || 3. Most úgy, ahogy kinyilatkoztattad magadat, Legma-gasztosabb Úr, szeretnélek látni felséges alakodban, emberek ura! 
|-
|  4 मन्यसे यथि तच छक्यं मया थरष्टुम इति परभॊ&lt;br&gt;      यॊगेश्वर ततॊ मे तवं थर्शयात्मानम अव्ययम ||  4 manyase yadi tac chakyaṃ mayā draṣṭum iti prabho&lt;br&gt;     yogeśvara tato me tvaṃ darśayātmānam avyayam || 4. Uram, jóga mestere, ha úgy véled, hogy elég erős vagyok elviselni a látványt, mutatkozz meg előttem örök valódban! 
|-
|  5 शरीभगवान उवाच&lt;br&gt;      पश्य मे पार्द रूपाणि शतशॊ ऽद सहस्रशः&lt;br&gt;      नानाविधानि थिव्यानि नानावर्णाकृतीनि च ||  5 śrībhagavān uvāca&lt;br&gt;     paśya me pārtha rūpāṇi śataśo 'tha sahasraśaḥ&lt;br&gt;     nānāvidhāni divyāni nānāvarṇākṛtīni ca || A Magasztos szólt: 5. Nos, Prithá fia, lásd meg százféle és ezerféle megjelenésben, más-más színben és alakban, más-más módon megnyilvánuló, csodás formáimat. 
|-
|  6 पश्याथित्यान वसून रुथ्रान अश्विनौ मरुतस तदा&lt;br&gt;      बहून्य अथृष्टपूर्वाणि पश्याश्चर्याणि भारत ||  6 paśyādityān vasūn rudrān aśvinau marutas tathā&lt;br&gt;     bahūny adṛṣṭapūrvāṇi paśyāścaryāṇi bhārata || 6. Lásd az Áditjákat, Vaszukat, Rudrákat, Asvinokat, Marutokat, s amit még senki sem látott, láss számtalan csodát, Bháraták hőse! 
|-
|  7 इहैकस्दं जगत कृत्स्नं पश्याथ्य सचराचरम&lt;br&gt;      मम थेहे गुडाकेश यच चान्यथ थरष्टुम इच्छसि ||  7 ihaikasthaṃ jagat kṛtsnaṃ paśyādya sacarācaram&lt;br&gt;     mama dehe guḍākeśa yac cānyad draṣṭum icchasi || 7. Lásd meg, hogy mozgók és mozdulatlanok teljes mindensége egyetlen helyen: az én testemben összpontosul, - s ha még bármi mást látni vágysz: lásd, Tömör fürtű! 
|-
|  8 न तु मां शक्यसे थरष्टुम अनेनैव सवचक्षुषा&lt;br&gt;      थिव्यं थथामि ते चक्षुः पश्य मे यॊगम ऐश्वरम ||  8 na tu māṃ śakyase draṣṭum anenaiva svacakṣuṣā&lt;br&gt;     divyaṃ dadāmi te cakṣuḥ paśya me yogam aiśvaram || 8. De saját szemeddel nem bírod elviselni látványomat; égi szemet adok néked, hogy úgy nézd fenséges jógámat. 
|-
|  9 संजय उवाच&lt;br&gt;      एवम उक्त्वा ततॊ राजन महायॊगेश्वरॊ हरिः&lt;br&gt;      थर्शयाम आस पार्दाय परमं रूपम ऐश्वरम ||  9 saṃjaya uvāca&lt;br&gt;     evam uktvā tato rājan mahāyogeśvaro hariḥ&lt;br&gt;     darśayām āsa pārthāya paramaṃ rūpam aiśvaram || Szandzsaja szólt: 9. Király, midőn így beszélt Visnu, a jóga hatalmas ura, megmutatkozott Ardzsunának legfelső, fenséges alakjában. 
|-
|  10 अनेकवक्त्रनयनम अनेकाथ्भुतथर्शनम&lt;br&gt;     अनेकथिव्याभरणं थिव्यानेकॊथ्यतायुधम ||  10 anekavaktranayanam anekādbhutadarśanam&lt;br&gt;    anekadivyābharaṇaṃ divyānekodyatāyudham || 10. Számtalan szája és szeme, számtalan csodás arca volt, számtalan égi ékszert, számtalan sújtásra emelt égi fegyvert viselt, 
|-
|  11 थिव्यमाल्याम्बरधरं थिव्यगन्धानुलेपनम&lt;br&gt;     सर्वाश्चर्यमयं थेवम अनन्तं विश्वतॊमुखम ||  11 divyamālyāmbaradharaṃ divyagandhānulepanam&lt;br&gt;    sarvāścaryamayaṃ devam anantaṃ viśvatomukham || 11. égi virágfüzérek és köntösök ékítették, égi illatszerek és kenetek illatosították, minden csodát megtestesítő isten volt, végtelen, mindenfelé arccal tekintő. 
|-
|  12 थिवि सूर्यसहस्रस्य भवेथ युगपथ उत्दिता&lt;br&gt;     यथि भाः सथृशी सा सयाथ भासस तस्य महात्मनः ||  12 divi sūryasahasrasya bhaved yugapad utthitā&lt;br&gt;    yadi bhāḥ sadṛśī sā syād bhāsas tasya mahātmanaḥ || 12. Mintha az égen egyszerre ezer Nap fénye tűnne fel, annak a tündöklése hasonlíthatna e Nagy Lélek ragyogásához. 
|-
|  13 तत्रैकस्दं जगत कृत्स्नं परविभक्तम अनेकधा&lt;br&gt;     अपश्यथ थेवथेवस्य शरीरे पाण्डवस तथा ||  13 tatraikasthaṃ jagat kṛtsnaṃ pravibhaktam anekadhā&lt;br&gt;    apaśyad devadevasya śarīre pāṇḍavas tadā || 13. Ekkor Pándu sarja megláthatta a számtalan formára bomló, de az istenek istene testében egyetlen pontban összpontosuló, teljes világot. 
|-
|  14 ततः स विस्मयाविष्टॊ हृष्टरॊमा धनंजयः&lt;br&gt;     परणम्य शिरसा थेवं कृताञ्जलिर अभाषत ||  14 tataḥ sa vismayāviṣṭo hṛṣṭaromā dhanaṃjayaḥ&lt;br&gt;    praṇamya śirasā devaṃ kṛtāñjalir abhāṣata || 14. Csodálat fogta el a Kincs Győztesét, haja égnek állt, főt hajtott az istenség előtt, s összekulcsolt kézzel így beszélt: 
|-
|  15 अर्जुन उवाच&lt;br&gt;     पश्यामि थेवांस तव थेव थेहे; सर्वांस तदा भूतविशेषसंघान&lt;br&gt;     बरह्माणम ईशं कमलासनस्दम; ऋषींश च सर्वान उरगांश च थिव्यान ||  15 arjuna uvāca&lt;br&gt;    paśyāmi devāṃs tava deva dehe; sarvāṃs tathā bhūtaviśeṣasaṃghān&lt;br&gt;    brahmāṇam īśaṃ kamalāsanastham; ṛṣīṃś ca sarvān uragāṃś ca divyān || Ardzsuna szólt: 15. Istenség, a te testedben látom az összes istent, az élők minden fajtájának tömkelegét, lótusz-trónján ülve Brahmát, a Teremtőt, az összes szent látnokot, az égi kígyószellemeket.  
|-
|  16 अनेकबाहूथरवक्त्रनेत्रं; पश्यामि तवा सर्वतॊ ऽनन्तरूपम&lt;br&gt;     नान्तं न मध्यं न पुनस तवाथिं; पश्यामि विश्वेश्वर विश्वरूप ||  16 anekabāhūdaravaktranetraṃ; paśyāmi tvā sarvato 'nantarūpam&lt;br&gt;    nāntaṃ na madhyaṃ na punas tavādiṃ; paśyāmi viśveśvara viśvarūpa || 16. Számtalan karodat, hasadat, szájadat, szemedet látom; alakod mindenfelől határtalan; sem véget, sem közepet, sem kezdetet nem látok benned, Mindenség Ura, Minden-alakú. 
|-
|  17 किरीटिनं गथिनं चक्रिणं च; तेजॊराशिं सर्वतॊ थीप्तिमन्तम&lt;br&gt;     पश्यामि तवां थुर्निरीक्ष्यं समन्ताथ; थीप्तानलार्कथ्युतिम अप्रमेयम ||  17 kirīṭinaṃ gadinaṃ cakriṇaṃ ca; tejorāśiṃ sarvato dīptimantam&lt;br&gt;    paśyāmi tvāṃ durnirīkṣyaṃ samantād; dīptānalārkadyutim aprameyam || 17. Diadémmal, buzogánnyal, hajítókoronggal, mindenfelől sugárzó fénygomolyként látlak, szemnek alig elviselhetően, lobogó tűz és Nap fényében égve minden irányban határtalanul. 
|-
|  18 तवम अक्षरं परमं वेथितव्यं; तवम अस्य विश्वस्य परं निधानम&lt;br&gt;     तवम अव्ययः शाश्वतधर्मगॊप्ता; सनातनस तवं पुरुषॊ मतॊ मे ||  18 tvam akṣaraṃ paramaṃ veditavyaṃ; tvam asya viśvasya paraṃ nidhānam&lt;br&gt;    tvam avyayaḥ śāśvatadharmagoptā; sanātanas tvaṃ puruṣo mato me || 18. Te vagy a megismerendő legszentebb Óm ige vagy: Brahman], te vagy a mindenség végső alapzata, te vagy az Örök Törvény változatlan őre, az örökkévaló szellemet látom benned. 
|-
|  19 अनाथिमध्यान्तम अनन्तवीर्यम; अनन्तबाहुं शशिसूर्यनेत्रम&lt;br&gt;     पश्यामि तवां थीप्तहुताशवक्त्रं; सवतेजसा विश्वम इथं तपन्तम ||  19 anādimadhyāntam anantavīryam; anantabāhuṃ śaśisūryanetram&lt;br&gt;    paśyāmi tvāṃ dīptahutāśavaktraṃ; svatejasā viśvam idaṃ tapantam || 19. Nincs kezdeted, közeped, véged, erődnek nincs határa, karjaid végtelenbe nyúlnak, szemed a Nap és Hold, lobogó tűznek látom szájadat, izzásod perzseli az egész világot. 
|-
|  20 थयावापृदिव्यॊर इथम अन्तरं हि; वयाप्तं तवयैकेन थिशश च सर्वाः&lt;br&gt;     थृष्ट्वाथ्भुतं रूपम इथं तवॊग्रं; लॊकत्रयं परव्यदितं महात्मन ||  20 dyāvāpṛthivyor idam antaraṃ hi; vyāptaṃ tvayaikena diśaś ca sarvāḥ&lt;br&gt;    dṛṣṭvādbhutaṃ rūpam idaṃ tavograṃ; lokatrayaṃ pravyathitaṃ mahātman || 20. Egymagad betöltöd az ég és föld közötti teret s minden égtájat; csodás, iszonyú tested látványa remegéssel tölti el a Három Világot. 
|-
|  21 अमी हि तवा सुरसंघा विशन्ति; के चिथ भीताः पराञ्जलयॊ गृणन्ति&lt;br&gt;     सवस्तीत्य उक्त्वा महर्षिसिथ्धसंघाः; सतुवन्ति तवां सतुतिभिः पुष्कलाभिः ||  21 amī hi tvā surasaṃghā viśanti; ke cid bhītāḥ prāñjalayo gṛṇanti&lt;br&gt;    svastīty uktvā maharṣisiddhasaṃghāḥ; stuvanti tvāṃ stutibhiḥ puṣkalābhiḥ || 21. Az istenek seregei benned tűnnek el; sokan reszketve, összetett kézzel zengik nevedet. &quot;Üdv!&quot; szóval, ékes dicshimnuszokkal magasztalnak szent látnokok és tisztult szellemek seregei. 
|-
|  22 रुथ्राथित्या वसवॊ ये च साध्या; विश्वे ऽशविनौ मरुतश चॊष्मपाश च&lt;br&gt;     गन्धर्वयक्षासुरसिथ्धसंघा; वीक्षन्ते तवां विस्मिताश चैव सर्वे ||  22 rudrādityā vasavo ye ca sādhyā; viśve 'śvinau marutaś coṣmapāś ca&lt;br&gt;    gandharvayakṣāsurasiddhasaṃghā; vīkṣante tvāṃ vismitāś caiva sarve || 22. A Rudrák, Áditják, Vaszuk, Visvák, Szádhják, Asvinok, Marutok, Ősatyák, gandharvák, jaksák, démonok, sziddhák seregei mindannyian csodálattal tekintenek rád. 
|-
|  23 रूपं महत ते बहुवक्त्रनेत्रं; महाबाहॊ बहुबाहूरुपाथम&lt;br&gt;     बहूथरं बहुथंष्ट्राकरालं; थृष्ट्वा लॊकाः परव्यदितास तदाहम ||  23 rūpaṃ mahat te bahuvaktranetraṃ; mahābāho bahubāhūrupādam&lt;br&gt;    bahūdaraṃ bahudaṃṣṭrākarālaṃ; dṛṣṭvā lokāḥ pravyathitās tathāham || 23. Hatalmas tested, sok szájad, szemed, sok hosszú karod, combod, lábad, sok hasad, sok fogad rémítő látványa, Erőskarú, megremegteti a világokat, s velük engem. 
|-
|  24 नभःस्पृशं थीप्तम अनेकवर्णं; वयात्ताननं थीप्तविशालनेत्रम&lt;br&gt;     थृष्ट्वा हि तवां परव्यदितान्तरात्मा; धृतिं न विन्थामि शमं च विष्णॊ ||  24 nabhaḥspṛśaṃ dīptam anekavarṇaṃ; vyāttānanaṃ dīptaviśālanetram&lt;br&gt;    dṛṣṭvā hi tvāṃ pravyathitāntarātmā; dhṛtiṃ na vindāmi śamaṃ ca viṣṇo || 24. Égig érő, számtalan színben lángoló, tátott torkod, izzó, tárt szemed láttán egész bensőmet remegés fogja el, erőm s nyugalmam odavan, Visnu. 
|-
|  25 थंष्ट्राकरालानि च ते मुखानि; थृष्ट्वैव कालानलसंनिभानि&lt;br&gt;     थिशॊ न जाने न लभे च शर्म; परसीथ थेवेश जगन्निवास ||  25 daṃṣṭrākarālāni ca te mukhāni; dṛṣṭvaiva kālānalasaṃnibhāni&lt;br&gt;    diśo na jāne na labhe ca śarma; prasīda deveśa jagannivāsa || 25. Végpusztulás tüzeként izzó, szörnyű agyarakkal rakott szájad láttán elhomályosulnak előttem az égtájak, nem találok menedéket. Irgalmazz, istenek ura, mindenség otthona! 
|-
|  26 अमी च तवां धृतराष्ट्रस्य पुत्राः; सर्वे सहैवावनिपालसंघैः&lt;br&gt;     भीष्मॊ थरॊणः सूतपुत्रस तदासौ; सहास्मथीयैर अपि यॊधमुख्यैः ||  26 amī ca tvāṃ dhṛtarāṣṭrasya putrāḥ; sarve sahaivāvanipālasaṃghaiḥ&lt;br&gt;    bhīṣmo droṇaḥ sūtaputras tathāsau; sahāsmadīyair api yodhamukhyaiḥ || 26. Íme, Dhritarástra fiai mindannyian, s velük a földőrző fejedelmek csapatai, Bhísma, Dróna, a Kocsihajtófi, az engem követő hadvezérekkel együtt 
|-
|  27 वक्त्राणि ते तवरमाणा विशन्ति; थंष्ट्राकरालानि भयानकानि&lt;br&gt;     के चिथ विलग्ना थशनान्तरेषु; संथृश्यन्ते चूर्णितैर उत्तमाङ्गैः ||  27 vaktrāṇi te tvaramāṇā viśanti; daṃṣṭrākarālāni bhayānakāni&lt;br&gt;    ke cid vilagnā daśanāntareṣu; saṃdṛśyante cūrṇitair uttamāṅgaiḥ || 27. borzadálykeltő, szörnyű agyarakkal rakott szájaidba özönlenek irammal, és sokan már szétmorzsolt fejjel csüggenek ki fogaid közéből. 
|-
|  28 यदा नथीनां बहवॊ ऽमबुवेगाः; समुथ्रम एवाभिमुखा थरवन्ति&lt;br&gt;     तदा तवामी नरलॊकवीरा; विशन्ति वक्त्राण्य अभिविज्वलन्ति ||  28 yathā nadīnāṃ bahavo 'mbuvegāḥ; samudram evābhimukhā dravanti&lt;br&gt;    tathā tavāmī naralokavīrā; viśanti vaktrāṇy abhivijvalanti || 28. Mint folyamok tajtékzó hullámáradata rohan a tengerbe, úgy özönlenek lángoló torkaidba e vitézek tömkelegei. 
|-
|  29 यदा परथीप्तं जवलनं पतंगा; विशन्ति नाशाय समृथ्धवेगाः&lt;br&gt;     तदैव नाशाय विशन्ति लॊकास; तवापि वक्त्राणि समृथ्धवेगाः ||  29 yathā pradīptaṃ jvalanaṃ pataṃgā; viśanti nāśāya samṛddhavegāḥ&lt;br&gt;    tathaiva nāśāya viśanti lokās; tavāpi vaktrāṇi samṛddhavegāḥ || 29. Mint éji lepkék csapódnak a tűz lángjába ön-pusztulásukra heves irammal, úgy áradnak ön-pusztulásukra heves irammal szájaidba a népek. 
|-
|  30 लेलिह्यसे गरसमानः समन्ताल; लॊकान समग्रान वथनैर जवलथ्भिः&lt;br&gt;     तेजॊभिर आपूर्य जगत समग्रं; भासस तवॊग्राः परतपन्ति विष्णॊ ||  30 lelihyase grasamānaḥ samantāl; lokān samagrān vadanair jvaladbhiḥ&lt;br&gt;    tejobhir āpūrya jagat samagraṃ; bhāsas tavogrāḥ pratapanti viṣṇo || 30. Lángnyelveiddel felnyalod-felfalod valamennyi népet szerte a világon. Szörnyű sugaraid beborítják-felperzselik az egész mindenséget, Visnu. 
|-
|  31 आख्याहि मे कॊ भवान उग्ररूपॊ; नमॊ ऽसतु ते थेववर परसीथ&lt;br&gt;     विज्ञातुम इच्छामि भवन्तम आथ्यं; न हि परजानामि तव परवृत्तिम ||  31 ākhyāhi me ko bhavān ugrarūpo; namo 'stu te devavara prasīda&lt;br&gt;    vijñātum icchāmi bhavantam ādyaṃ; na hi prajānāmi tava pravṛttim || 31. Tárd fel, uram, ki vagy, te szörnyalak? Leborulok elébed, istenek feje; kegyelmezz! Ismerni vágylak, mindenek elseje, mert nem tudom átlátni művedet. 
|-
|  32 शरीभगवान उवाच&lt;br&gt;     कालॊ ऽसमि लॊकक्षयकृत परवृथ्धॊ; लॊकान समाहर्तुम इह परवृत्तः&lt;br&gt;     ऋते ऽपि तवा न भविष्यन्ति सर्वे; ये ऽवस्दिताः परत्यनीकेषु यॊधाः ||  32 śrībhagavān uvāca&lt;br&gt;    kālo 'smi lokakṣayakṛt pravṛddho; lokān samāhartum iha pravṛttaḥ&lt;br&gt;    ṛte 'pi tvā na bhaviṣyanti sarve; ye 'vasthitāḥ pratyanīkeṣu yodhāḥ || A Magasztos szólt: 32. A Végzet vagyok, a feltámadt világveszítő, s most megjelentem, hogy elsöpörjem a világokat. Nélküled sem marad életben senki a szembenálló két hadseregből. 
|-
|  33 तस्मात तवम उत्तिष्ठ यशॊ लभस्व; जित्वा शत्रून भुङ्क्ष्व राज्यं समृथ्धम&lt;br&gt;     मयैवैते निहताः पूर्वम एव; निमित्तमात्रं भव सव्यसाचिन ||  33 tasmāt tvam uttiṣṭha yaśo labhasva; jitvā śatrūn bhuṅkṣva rājyaṃ samṛddham&lt;br&gt;    mayaivaite nihatāḥ pūrvam eva; nimittamātraṃ bhava savyasācin || 33. Kelj hát csatára, szerezz hírt magadnak, győzd le ellenfeleidet, élvezd a dús királyságot! Én már ezeket régesrég megöltem - te csak eszköz légy, Balkézzel-is-vívó vitéz! 
|-
|  34 थरॊणं च भीष्मं च जयथ्रदं च; कर्णं तदान्यान अपि यॊधवीरान&lt;br&gt;     मया हतांस तवं जहि मा वयदिष्ठा; युध्यस्व जेतासि रणे सपत्नान ||  34 droṇaṃ ca bhīṣmaṃ ca jayadrathaṃ ca; karṇaṃ tathānyān api yodhavīrān&lt;br&gt;    mayā hatāṃs tvaṃ jahi mā vyathiṣṭhā; yudhyasva jetāsi raṇe sapatnān || 34. Drónát és Bhísmát, Dzsajadrathát, Karnát és a többi vitéz harcost én öltem meg - öld meg őket te is, ne tétovázz! Harcolj! Mindnyájukat le fogod győzni az ütközetben. 
|-
|  35 संजय उवाच&lt;br&gt;     एतच छरुत्वा वचनं केशवस्य; कृताञ्जलिर वेपमानः किरीटी&lt;br&gt;     नमस्कृत्वा भूय एवाह कृष्णं; सगथ्गथं भीतभीतः परणम्य ||  35 saṃjaya uvāca&lt;br&gt;    etac chrutvā vacanaṃ keśavasya; kṛtāñjalir vepamānaḥ kirīṭī&lt;br&gt;    namaskṛtvā bhūya evāha kṛṣṇaṃ; sagadgadaṃ bhītabhītaḥ praṇamya || Szandzsaja szólt: 35. A Fürtöshajú szavai hallatán a Diadémos vitéz összetett kézzel, remegve hódolt ismét Krisna előtt, s elcsukló hangon, rettegő félelemmel, meghajolva szólt: 
|-
|  36 अर्जुन उवाच&lt;br&gt;     सदाने हृषीकेश तव परकीर्त्या; जगत परहृष्यत्य अनुरज्यते च&lt;br&gt;     रक्षांसि भीतानि थिशॊ थरवन्ति; सर्वे नमस्यन्ति च सिथ्धसंघाः ||  36 arjuna uvāca&lt;br&gt;    sthāne hṛṣīkeśa tava prakīrtyā; jagat prahṛṣyaty anurajyate ca&lt;br&gt;    rakṣāṃsi bhītāni diśo dravanti; sarve namasyanti ca siddhasaṃghāḥ || Ardzsuna szólt: 36. Érzékek ura, joggal örvend a világ neved dícséretének, s ragaszkodik hozzád, míg a ráksaszák rettegve futnak világgá, de a tisztult szellemek mind magasztalnak. 
|-
|  37 कस्माच च ते न नमेरन महात्मन; गरीयसे बरह्मणॊ ऽपय आथिकर्त्रे&lt;br&gt;     अनन्त थेवेश जगन्निवास; तवम अक्षरं सथ असत तत्परं यत ||  37 kasmāc ca te na nameran mahātman; garīyase brahmaṇo 'py ādikartre&lt;br&gt;    ananta deveśa jagannivāsa; tvam akṣaraṃ sad asat tatparaṃ yat || 37. Hogyan is ne borulnának le előtted, Nagy Lélek, aki a kezdet teremtője vagy, Brahmánál nagyobb, istenek végtelen ura, mindenek hajléka, elmúlhatatlan, túl léten és nemléten. 
|-
|  38 तवम आथिथेवः पुरुषः पुराणस; तवम अस्य विश्वस्य परं निधानम&lt;br&gt;     वेत्तासि वेथ्यं च परं च धाम; तवया ततं विश्वम अनन्तरूप ||  38 tvam ādidevaḥ puruṣaḥ purāṇas; tvam asya viśvasya paraṃ nidhānam&lt;br&gt;    vettāsi vedyaṃ ca paraṃ ca dhāma; tvayā tataṃ viśvam anantarūpa || 38. Az első isten vagy, az ősi Lélek, e mindenség végső alapzata, az ismerő és a megismerendő, a leg főbb törvény, te feszítetted ki a mindenséget, végtelen alakú. 
|-
|  39 वायुर यमॊ ऽगनिर वरुणः शशाङ्कः; परजापतिस तवं परपितामहश च&lt;br&gt;     नमॊ नमस ते ऽसतु सहस्रकृत्वः; पुनश च भूयॊ ऽपि नमॊ नमस ते ||  39 vāyur yamo 'gnir varuṇaḥ śaśāṅkaḥ; prajāpatis tvaṃ prapitāmahaś ca&lt;br&gt;    namo namas te 'stu sahasrakṛtvaḥ; punaś ca bhūyo 'pi namo namas te || 39. Szél, Halál, Tűz, Víz, Hold, Teremtés Ura, Ősatyák Ősatyja, ezerszeres üdv, üdv neked, s újólag, ismét üdv, üdv neked! 
|-
|  40 नमः पुरस्ताथ अद पृष्ठतस ते; नमॊ ऽसतु ते सर्वत एव सर्व&lt;br&gt;     अनन्तवीर्यामितविक्रमस तवं; सर्वं समाप्नॊषि ततॊ ऽसि सर्वः ||  40 namaḥ purastād atha pṛṣṭhatas te; namo 'stu te sarvata eva sarva&lt;br&gt;    anantavīryāmitavikramas tvaṃ; sarvaṃ samāpnoṣi tato 'si sarvaḥ || 40. Üdv színed előtt és üdv hátad mögött, üdv mindenfelől, te Minden! Erőd végtelen, hatalmad végte len; magadba foglalod a Mindent, és te vagy a Minden. 
|-
|  41 सखेति मत्वा परसभं यथ उक्तं; हे कृष्ण हे याथव हे सखेति&lt;br&gt;     अजानता महिमानं तवेथं; मया परमाथात परणयेन वापि ||  41 sakheti matvā prasabhaṃ yad uktaṃ; he kṛṣṇa he yādava he sakheti&lt;br&gt;    ajānatā mahimānaṃ tavedaṃ; mayā pramādāt praṇayena vāpi || 41. Ha barátomnak vélve, olykor sértőn szóltam: &quot;Hej, Krisna! Hej,Jávada! Hej, barátom!&quot;, akár önteltségből, akár szeretetből, mert nem ismertem eme nagyságodat, 
|-
|  42 यच चावहासार्दम असत्कृतॊ ऽसि; विहारशय्यासनभॊजनेषु&lt;br&gt;     एकॊ ऽद वाप्य अच्युत तत्समक्षं; तत कषामये तवाम अहम अप्रमेयम ||  42 yac cāvahāsārtham asatkṛto 'si; vihāraśayyāsanabhojaneṣu&lt;br&gt;    eko 'tha vāpy acyuta tatsamakṣaṃ; tat kṣāmaye tvām aham aprameyam || 42. vagy tréfálkozva, tiszteletlen voltam pihenés közben, fekve, ülve, étkezéskor, akár magunk között, akár a többiek előtt, Rendíthetetlen, bocsánatodért esdem érte, Beláthatatlan! 
|-
|  43 पितासि लॊकस्य चराचरस्य; तवम अस्य पूज्यश च गुरुर गरीयान&lt;br&gt;     न तवत्समॊ ऽसत्य अभ्यधिकः कुतॊ ऽनयॊ; लॊकत्रये ऽपय अप्रतिमप्रभाव ||  43 pitāsi lokasya carācarasya; tvam asya pūjyaś ca gurur garīyān&lt;br&gt;    na tvatsamo 'sty abhyadhikaḥ kuto 'nyo; lokatraye 'py apratimaprabhāva || 43. Te vagy a mozgó és mozdulatlan világ atyja, legdicsőbb, tisztelendő mestere; nincs hozzád hasonló a Három Világon, nemhogy nagyobb, te megközelíthetetlen hatalmú. 
|-
|  44 तस्मात परणम्य परणिधाय कायं; परसाथये तवाम अहम ईशम ईड्यम&lt;br&gt;     पितेव पुत्रस्य सखेव सख्युः; परियः परियायार्हसि थेव सॊढुम ||  44 tasmāt praṇamya praṇidhāya kāyaṃ; prasādaye tvām aham īśam īḍyam&lt;br&gt;    piteva putrasya sakheva sakhyuḥ; priyaḥ priyāyārhasi deva soḍhum || 44. Ezért hódolattal, egész testemmel leborulva előtted könyörületedért esedezem, imádandó istenség; mint atya fiának, barát barátjának, szerető szerelmesének, bocsáss meg, isten! 
|-
|  45 अथृष्टपूर्वं हृषितॊ ऽसमि थृष्ट्वा; भयेन च परव्यदितं मनॊ मे&lt;br&gt;     तथ एव मे थर्शय थेव रूपं; परसीथ थेवेश जगन्निवास ||  45 adṛṣṭapūrvaṃ hṛṣito 'smi dṛṣṭvā; bhayena ca pravyathitaṃ mano me&lt;br&gt;    tad eva me darśaya deva rūpaṃ; prasīda deveśa jagannivāsa || 45. Csodálat fog el e sosemlátott látványra, de félelem kavarja fel lelkemet; mutatkozz ismét a szokott alakban, istenség vagy: megszokott isteni alakodban]; légy kegyes, istenek ura, mindenség hajléka! 
|-
|  46 किरीटिनं गथिनं चक्रहस्तम; इच्छामि तवां थरष्टुम अहं तदैव&lt;br&gt;     तेनैव रूपेण चतुर्भुजेन; सहस्रबाहॊ भव विश्वमूर्ते ||  46 kirīṭinaṃ gadinaṃ cakrahastam; icchāmi tvāṃ draṣṭum ahaṃ tathaiva&lt;br&gt;    tenaiva rūpeṇa caturbhujena; sahasrabāho bhava viśvamūrte || 46. Diadémmal, buzogánnyal, kezedben hajítókoronggal szeretnélek újra látni; jelenj meg ugyanabban a négykarú alakban, ezerkarú, mindenalakú! 
|-
|  47 शरीभगवान उवाच&lt;br&gt;     मया परसन्नेन तवार्जुनेथं; रूपं परं थर्शितम आत्मयॊगात&lt;br&gt;     तेजॊमयं विश्वम अनन्तम; आथ्यं यन मे तवथन्येन न थृष्टपूर्वम ||  47 śrībhagavān uvāca&lt;br&gt;    mayā prasannena tavārjunedaṃ; rūpaṃ paraṃ darśitam ātmayogāt&lt;br&gt;    tejomayaṃ viśvam anantam; ādyaṃ yan me tvadanyena na dṛṣṭapūrvam || A Magasztos szólt: 47. Ardzsuna, kegyemet élvezed, ezért mutatkoztam meg előtted énem jógája erejével magasabbrendű, ragyogó, mindent felölelő, végtelen, őseredeti alakomban, amelyet rajtad kívül még senki sem látott. 
|-
|  48 न वेथ यज्ञाध्ययनैर न थानैर; न च करियाभिर न तपॊभिर उग्रैः&lt;br&gt;     एवंरूपः शक्य अहं नृलॊके; थरष्टुं तवथन्येन कुरुप्रवीर ||  48 na veda yajñādhyayanair na dānair; na ca kriyābhir na tapobhir ugraiḥ&lt;br&gt;    evaṃrūpaḥ śakya ahaṃ nṛloke; draṣṭuṃ tvadanyena kurupravīra || 48. Sem Véda-tudással, sem áldozatokkal, sem tanulással, sem alamizsnával, sem szertartásokkal, sem szigorú önsanyargatással nem pillanthatott meg senki az emberi világban ebben az alakomban kívüled, Kuruk vitéze. 
|-
|  49 मा ते वयदा मा च विमूढभावॊ; थृष्ट्वा रूपं घॊरम ईथृङ ममेथम&lt;br&gt;     वयपेतभीः परीतमनाः पुनस तवं; तथ एव मे रूपम इथं परपश्य ||  49 mā te vyathā mā ca vimūḍhabhāvo; dṛṣṭvā rūpaṃ ghoram īdṛṅ mamedam&lt;br&gt;    vyapetabhīḥ prītamanāḥ punas tvaṃ; tad eva me rūpam idaṃ prapaśya || 49. Ne rettegj, elmédet meg ne zavarja, hogy ezt a szörnyű alakomat láttad; szűnjék félelmed, nyugodjék meg lelked; láss ismét szokott alakomban. 
|-
|  50 संजय उवाच&lt;br&gt;     इत्य अर्जुनं वासुथेवस तदॊक्त्वा; सवकं रूपं थर्शयाम आस भूयः&lt;br&gt;     आश्वासयाम आस च भीतम एनं; भूत्वा पुनः सौम्यवपुर महात्मा ||  50 saṃjaya uvāca&lt;br&gt;    ity arjunaṃ vāsudevas tathoktvā; svakaṃ rūpaṃ darśayām āsa bhūyaḥ&lt;br&gt;    āśvāsayām āsa ca bhītam enaṃ; bhūtvā punaḥ saumyavapur mahātmā || Szandzsaja szólt: 50. Így beszélt Ardzsunához Vászudéva, s újra saját alakjában jelent meg előtte. Visszaváltozott nyájas külsejébe a Nagy Lélek, s nyugalmat öntött a rettegő Ardzsunába. 
|-
|  51 अर्जुन उवाच&lt;br&gt;     थृष्ट्वेथं मानुषं रूपं तव सौम्यं जनार्थन&lt;br&gt;     इथानीम अस्मि संवृत्तः सचेताः परकृतिं गतः ||  51 arjuna uvāca&lt;br&gt;    dṛṣṭvedaṃ mānuṣaṃ rūpaṃ tava saumyaṃ janārdana&lt;br&gt;    idānīm asmi saṃvṛttaḥ sacetāḥ prakṛtiṃ gataḥ || Ardzsuna szólt: 51. Lelkek leigázója, szokott nyájas emberi alakod láttán magamhoz tértem, visszanyertem öntudatomat. 
|-
|  52 शरीभगवान उवाच&lt;br&gt;     सुथुर्थर्शम इथं रूपं थृष्टवान असि यन मम&lt;br&gt;     थेवा अप्य अस्य रूपस्य नित्यं थर्शनकाङ्क्षिणः ||  52 śrībhagavān uvāca&lt;br&gt;    sudurdarśam idaṃ rūpaṃ dṛṣṭavān asi yan mama&lt;br&gt;    devā apy asya rūpasya nityaṃ darśanakāṅkṣiṇaḥ || A Magasztos szólt: 52. Nagyon nehéz meglátni ezt az alakomat, amelyet most te láttál; az istenek is szüntelenül arra vágynak, hogy ezt az alakomat megpillanthassák. 
|-
|  53 नाहं वेथैर न तपसा न थानेन न चेज्यया&lt;br&gt;     शक्य एवंविधॊ थरष्टुं थृष्टवान असि मां यदा ||  53 nāhaṃ vedair na tapasā na dānena na cejyayā&lt;br&gt;    śakya evaṃvidho draṣṭuṃ dṛṣṭavān asi māṃ yathā || 53. Sem a Védák, sem önsanyargatás, sem adományok, sem áldozatok segítségével nem vagyok úgy látható, ahogyan most te láttál. 
|-
|  54 भक्त्या तव अनन्यया शक्य अहम एवंविधॊ ऽरजुन&lt;br&gt;     जञातुं थरष्टुं च तत्त्वेन परवेष्टुं च परंतप ||  54 bhaktyā tv ananyayā śakya aham evaṃvidho 'rjuna&lt;br&gt;    jñātuṃ draṣṭuṃ ca tattvena praveṣṭuṃ ca paraṃtapa || 54. Csak odaadó áhítattal lehet engem ilyen alakomban megismerni és valómban látni, Ardzsuna, s belém olvadni, ellenségeid ostora. 
|-
|  55 मत्कर्मकृन मत्परमॊ मथ्भक्तः सङ्गवर्जितः&lt;br&gt;     निर्वैरः सर्वभूतेषु यः स माम एति पाण्डव ||  55 matkarmakṛn matparamo madbhaktaḥ saṅgavarjitaḥ&lt;br&gt;    nirvairaḥ sarvabhūteṣu yaḥ sa mām eti pāṇḍava&lt;br&gt; || 55. Aki érettem cselekszik, engem tekint legfőbb céljának, engem szeret, dolgokhoz nem ragaszkodik, egyetlen lény iránt sem táplál ellenséges érzületet, az jut el hozzám, Pándu sarja.  &lt;br&gt; Így hangzik A Magasztos Szózatában &lt;br&gt; A Mindenség Látomása &lt;br&gt; című tizenegyedik tanítás.
|}
==XII. Ének==
{| {{sztbg}}
|  1 अर्जुन उवाच&lt;br&gt;      एवं सततयुक्ता ये भक्तास तवां पर्युपासते&lt;br&gt;      ये चाप्य अक्षरम अव्यक्तं तेषां के यॊगवित्तमाः ||  1 arjuna uvāca&lt;br&gt;     evaṃ satatayuktā ye bhaktās tvāṃ paryupāsate&lt;br&gt;     ye cāpy akṣaram avyaktaṃ teṣāṃ ke yogavittamāḥ || Ardzsuna szólt: 1. Kik tökéletesebbek a jóga ismeretében: akik téged szolgálnak áhítatosan, szüntelen önfegyelemben, vagy azok, akik az örökkévaló, láthatatlan (Brahmant) tisztelik? 
|-
|  2 शरीभगवान उवाच&lt;br&gt;      मय्य आवेश्य मनॊ ये मां नित्ययुक्ता उपासते&lt;br&gt;      शरथ्धया परयॊपेतास ते मे युक्ततमा मताः ||  2 śrībhagavān uvāca&lt;br&gt;     mayy āveśya mano ye māṃ nityayuktā upāsate&lt;br&gt;     śraddhayā parayopetās te me yuktatamā matāḥ || A Magasztos szólt: 2. Akik gondolataikat reám függesztve, folytonos önfegyelemben vagy: jógában], igaz hittel engem tisztelnek, azokat tartom legtökéletesebb jógiknak. 
|-
|  3 ये तव अक्षरम अनिर्थेश्यम अव्यक्तं पर्युपासते&lt;br&gt;      सर्वत्रगम अचिन्त्यं च कूटस्दम अचलं धरुवम ||  3 ye tv akṣaram anirdeśyam avyaktaṃ paryupāsate&lt;br&gt;     sarvatragam acintyaṃ ca kūṭastham acalaṃ dhruvam || 3. De akik az örökkévaló, meghatározhatatlan, mindenütt jelenvaló, felfoghatatlan, változatlan, mozdulatlan, szilárd Láthatatlant tisztelik, 
|-
|  4 संनियम्येन्थ्रियग्रामं सर्वत्र समबुथ्धयः&lt;br&gt;      ते पराप्नुवन्ति माम एव सर्वभूतहिते रताः ||  4 saṃniyamyendriyagrāmaṃ sarvatra samabuddhayaḥ&lt;br&gt;     te prāpnuvanti mām eva sarvabhūtahite ratāḥ || 4. érzékeik hadát megfékezve, mindenre egyformán tekintve, minden élő javának örülve, azok is eljutnak hozzám. 
|-
|  5 कलेशॊ ऽधिकतरस तेषाम अव्यक्तासक्तचेतसाम&lt;br&gt;      अव्यक्ता हि गतिर थुःखं थेहवथ्भिर अवाप्यते ||  5 kleśo 'dhikataras teṣām avyaktāsaktacetasām&lt;br&gt;     avyaktā hi gatir duḥkhaṃ dehavadbhir avāpyate || 5. De többet kell azoknak fáradniuk, akik a Láthatatlanra függesztik elméjüket, mert nehezen jut el láthatatlan célhoz a testben élő. 
|-
|  6 ये तु सर्वाणि कर्माणि मयि संन्यस्य मत्पराः&lt;br&gt;      अनन्येनैव यॊगेन मां धयायन्त उपासते ||  6 ye tu sarvāṇi karmāṇi mayi saṃnyasya matparāḥ&lt;br&gt;     ananyenaiva yogena māṃ dhyāyanta upāsate || 6. Akik viszont minden tettüket reám bízzák, csak velem törődnek, odaadó jógával csak reám gondolva tisztelnek, 
|-
|  7 तेषाम अहं समुथ्धर्ता मृत्युसंसारसागरात&lt;br&gt;      भवामि नचिरात पार्द मय्य आवेशितचेतसाम ||  7 teṣām ahaṃ samuddhartā mṛtyusaṃsārasāgarāt&lt;br&gt;     bhavāmi nacirāt pārtha mayy āveśitacetasām || 7. belém olvadó lélekkel, azokat hamarosan kiragadom a halál és újjászületés tengeréből. 
|-
|  8 मय्य एव मन आधत्स्व मयि बुथ्धिं निवेशय&lt;br&gt;      निवसिष्यसि मय्य एव अत ऊर्ध्वं न संशयः ||  8 mayy eva mana ādhatsva mayi buddhiṃ niveśaya&lt;br&gt;     nivasiṣyasi mayy eva ata ūrdhvaṃ na saṃśayaḥ || 8. Gondolataidat reám irányítsd, tudatodat hozzám kapcsold, s akkor ettől fogva bennem fogsz lakozni, bizonyos lehetsz benne. 
|-
|  9 अद चित्तं समाधातुं न शक्नॊषि मयि सदिरम&lt;br&gt;      अभ्यासयॊगेन ततॊ माम इच्छाप्तुं धनंजय ||  9 atha cittaṃ samādhātuṃ na śaknoṣi mayi sthiram&lt;br&gt;     abhyāsayogena tato mām icchāptuṃ dhanaṃjaya || 9. De ha elméd nem képes szilárdan elmélyedni bennem, akkor a gyakorlat jógájával igyekezzél hozzám jutni, Kincs Győztese. 
|-
|  10 अभ्यासे ऽपय असमर्दॊ ऽसि मत्कर्मपरमॊ भव&lt;br&gt;     मथर्दम अपि कर्माणि कुर्वन सिथ्धिम अवाप्स्यसि ||  10 abhyāse 'py asamartho 'si matkarmaparamo bhava&lt;br&gt;    madartham api karmāṇi kurvan siddhim avāpsyasi || 10. Ha a gyakorlatra is képtelen vagy, érettem cselekvés legyen a célod; ha tetteidet az én kedvemért végzed, akkor is eléred a tökéletességet. 
|-
|  11 अदैतथ अप्य अशक्तॊ ऽसि कर्तुं मथ्यॊगम आश्रितः&lt;br&gt;     सर्वकर्मफलत्यागं ततः कुरु यतात्मवान ||  11 athaitad apy aśakto 'si kartuṃ madyogam āśritaḥ&lt;br&gt;    sarvakarmaphalatyāgaṃ tataḥ kuru yatātmavān || 11. Ha jógám útjára léptél, de ezt sem bírod teljesíteni, válaszd a lemondást minden tetted gyümölcséről, uralkodva magadon. 
|-
|  12 शरेयॊ हि जञानम अभ्यासाज जञानाथ धयानं विशिष्यते&lt;br&gt;     धयानात कर्मफलत्यागस तयागाच छान्तिर अनन्तरम ||  12 śreyo hi jñānam abhyāsāj jñānād dhyānaṃ viśiṣyate&lt;br&gt;    dhyānāt karmaphalatyāgas tyāgāc chāntir anantaram || 12. Gyakorlatnál hasznosabb a tudás; a tudásnál üdvösebb az elmélyedés; az elmélyedésnél a tettek gyümölcséről lemondás; a lemondást közvetlenül követi a nyugalom. 
|-
|  13 अथ्वेष्टा सर्वभूतानां मैत्रः करुण एव च&lt;br&gt;     निर्ममॊ निरहंकारः समथुःखसुखः कषमी ||  13 adveṣṭā sarvabhūtānāṃ maitraḥ karuṇa eva ca&lt;br&gt;    nirmamo nirahaṃkāraḥ samaduḥkhasukhaḥ kṣamī || 13. Aki egyetlen halandó lényt sem gyűlöl, jóindulatú, könyörületes, önzetlen, magára nem gondol, örömet-bánatot egyformán fogad, megbocsátjó, 
|-
|  14 संतुष्टः सततं यॊगी यतात्मा थृढनिश्चयः&lt;br&gt;     मय्य अर्पितमनॊबुथ्धिर यॊ मथ्भक्तः स मे परियः ||  14 saṃtuṣṭaḥ satataṃ yogī yatātmā dṛḍhaniścayaḥ&lt;br&gt;    mayy arpitamanobuddhir yo madbhaktaḥ sa me priyaḥ || 14. örökké elégedett, jógi, uralkodik magán, szilárdan eltökélt, gondolatait és tudatát reám irányítja, engem szeret, azt kedvelem. 
|-
|  15 यस्मान नॊथ्विजते लॊकॊ लॊकान नॊथ्विजते च यः&lt;br&gt;     हर्षामर्षभयॊथ्वेगैर मुक्तॊ यः स च मे परियः ||  15 yasmān nodvijate loko lokān nodvijate ca yaḥ&lt;br&gt;    harṣāmarṣabhayodvegair mukto yaḥ sa ca me priyaḥ || 15. Akitől nem retteg a világ, s aki nem retteg a világtól, mentes örömtől, felindulástól, félelemtől, aggodalomtól, azt kedvelem. 
|-
|  16 अनपेक्षः शुचिर थक्ष उथासीनॊ गतव्यदः&lt;br&gt;     सर्वारम्भपरित्यागी यॊ मथ्भक्तः स मे परियः ||  16 anapekṣaḥ śucir dakṣa udāsīno gatavyathaḥ&lt;br&gt;    sarvārambhaparityāgī yo madbhaktaḥ sa me priyaḥ || 16. Aki érdektelen, tiszta, szorgos, elfogulatlan, szenvtelen, minden kezdeményezésről lemondott, s engem szeret, azt kedvelem. 
|-
|  17 यॊ न हृष्यति न थवेष्टि न शॊचति न काङ्क्षति&lt;br&gt;     शुभाशुभपरित्यागी भक्तिमान यः स मे परियः ||  17 yo na hṛṣyati na dveṣṭi na śocati na kāṅkṣati&lt;br&gt;    śubhāśubhaparityāgī bhaktimān yaḥ sa me priyaḥ || 17. Aki nem örül, nem gyűlöl, nem bánkódik, nem vágyakozik, lemondott jóról és rosszról, engem hívőn imád, azt kedvelem. 
|-
|  18 समः शत्रौ च मित्रे च तदा मानापमानयॊः&lt;br&gt;     शीतॊष्णसुखथुःखेषु समः सङ्गविवर्जितः ||  18 samaḥ śatrau ca mitre ca tathā mānāpamānayoḥ&lt;br&gt;    śītoṣṇasukhaduḥkheṣu samaḥ saṅgavivarjitaḥ || 18. Aki ellenséghez-baráthoz egyforma, egyformán fogad tisztességet és megvetést, hideget-meleget, örömet-bánatot, ragaszkodástól távol tartja magát, 
|-
|  19 तुल्यनिन्थास्तुतिर मौनी संतुष्टॊ येन केन चित&lt;br&gt;     अनिकेतः सदिरमतिर भक्तिमान मे परियॊ नरः ||  19 tulyanindāstutir maunī saṃtuṣṭo yena kena cit&lt;br&gt;    aniketaḥ sthiramatir bhaktimān me priyo naraḥ || 19. szidás-dícséret mindegy neki, hallgatag, akármivel elégedett, otthontalan, szilárd eszű, engem hívőn imád, az olyan embert kedvelem. 
|-
|  20 ये तु धर्म्यामृतम इथं यदॊक्तं पर्युपासते&lt;br&gt;     शरथ्थधाना मत्परमा भक्तास ते ऽतीव मे परियाः ||  20 ye tu dharmyāmṛtam idaṃ yathoktaṃ paryupāsate&lt;br&gt;    śraddadhānā matparamā bhaktās te 'tīva me priyāḥ&lt;br&gt; || 20. Ám akik e beszédem igazságát élet italaként tisztelik, hisznek bennem, legfőbbre tartanak, az én híveim, azokat különösképpen kedvelem. &lt;br&gt; Így hangzik A Magasztos Szózatában &lt;br&gt; A szeretet jógája &lt;br&gt; című tizenkettedik tanítás.
|}
==XIII. Ének==
{| {{sztbg}}
|  1 शरीभगवान उवाच&lt;br&gt;      इथं शरीरं कौन्तेय कषेत्रम इत्य अभिधीयते&lt;br&gt;      एतथ यॊ वेत्ति तं पराहुः कषेत्रज्ञ इति तथ्विथः ||  1 śrībhagavān uvāca&lt;br&gt;     idaṃ śarīraṃ kaunteya kṣetram ity abhidhīyate&lt;br&gt;     etad yo vetti taṃ prāhuḥ kṣetrajña iti tadvidaḥ || Ardzsuna szólt: A Természetet és a lelket, a Mezőt és a Mező-isme-rőt, a tudást és a megismerendőt szeretném megérteni, Fürtöshajú. A Magasztos szólt: 1. Ennek a testnek a neve mező, Kuntí fia, s aki ezt ismeri, azt nevezik mező-ismerőnek a hozzáértők. 
|-
|  2 कषेत्रज्ञं चापि मां विथ्धि सर्वक्षेत्रेषु भारत&lt;br&gt;      कषेत्रक्षेत्रज्ञयॊर जञानं यत तज जञानं मतं मम ||  2 kṣetrajñaṃ cāpi māṃ viddhi sarvakṣetreṣu bhārata&lt;br&gt;     kṣetrakṣetrajñayor jñānaṃ yat taj jñānaṃ mataṃ mama || 2. De tudd meg, Bhárata, hogy minden mezőben én vagyok a mező-ismerő, és mező és mező-ismerő együttes ismeretét mondom (igazi) ismeretnek. 
|-
|  3 तत कषेत्रं यच च याथृक च यथ्विकारि यतश च यत&lt;br&gt;      स च यॊ यत्प्रभावश च तत समासेन मे शृणु ||  3 tat kṣetraṃ yac ca yādṛk ca yadvikāri yataś ca yat&lt;br&gt;     sa ca yo yatprabhāvaś ca tat samāsena me śṛṇu || 3. Hallgasd meg összefoglalva, hogy mi ez a mező és milyen, s hogyan változik és miért, - és amaz kicsoda, és milyen képességekkel rendelkezik. 
|-
|  4 ऋषिभिर बहुधा गीतं छन्थॊभिर विविधैः पृदक&lt;br&gt;      बरह्मसूत्रपथैश चैव हेतुमथ्भिर विनिश्चितैः ||  4 ṛṣibhir bahudhā gītaṃ chandobhir vividhaiḥ pṛthak&lt;br&gt;     brahmasūtrapadaiś caiva hetumadbhir viniścitaiḥ || 4. Látnokok Véda-himnuszokban sokféleképpen megénekelték, s ugyanúgy az Upanisadok versei is világosan okadatolva kifejtették. 
|-
|  5 महाभूतान्य अहंकारॊ बुथ्धिर अव्यक्तम एव च&lt;br&gt;      इन्थ्रियाणि थशैकं च पञ्च चेन्थ्रियगॊचराः ||  5 mahābhūtāny ahaṃkāro buddhir avyaktam eva ca&lt;br&gt;     indriyāṇi daśaikaṃ ca pañca cendriyagocarāḥ || 5. Az öt elem, az én-tudat, az értelem, a láthatatlan, a tizenegy érzékszerv, az érzékszervek öt tárgya, 
|-
|  6 इच्छा थवेषः सुखं थुःखं संघातश चेतना धृतिः&lt;br&gt;      एतत कषेत्रं समासेन सविकारम उथाहृतम ||  6 icchā dveṣaḥ sukhaṃ duḥkhaṃ saṃghātaś cetanā dhṛtiḥ&lt;br&gt;     etat kṣetraṃ samāsena savikāram udāhṛtam || 6. kívánság, ellenszenv, öröm, bánat, anyagi test, ész, erő - röviden ezt és változásait nevezik mezőnek. 
|-
|  7 अमानित्वम अथम्भित्वम अहिंसा कषान्तिर आर्जवम&lt;br&gt;      आचार्यॊपासनं शौचं सदैर्यम आत्मविनिग्रहः ||  7 amānitvam adambhitvam ahiṃsā kṣāntir ārjavam&lt;br&gt;     ācāryopāsanaṃ śaucaṃ sthairyam ātmavinigrahaḥ || 7. Szerénység, tisztesség, nem-ártás, türelem, becsületesség, tanító tisztelete, tisztaság, szilárdság, önmérséklet, 
|-
|  8 इन्थ्रियार्देषु वैराग्यम अनहंकार एव च&lt;br&gt;      जन्ममृत्युजराव्याधिथुःखथॊषानुथर्शनम ||  8 indriyārtheṣu vairāgyam anahaṃkāra eva ca&lt;br&gt;     janmamṛtyujarāvyādhiduḥkhadoṣānudarśanam || 8. lemondás az érzékek tárgyairól az anyagi világról], önzetlenség, a születésben-halálban-öregségben-betegségben rejlő szenvedés nyomorúságának felismerése, 
|-
|  9 असक्तिर अनभिष्वङ्गः पुत्रथारगृहाथिषु&lt;br&gt;      नित्यं च समचित्तत्वम इष्टानिष्टॊपपत्तिषु ||  9 asaktir anabhiṣvaṅgaḥ putradāragṛhādiṣu&lt;br&gt;     nityaṃ ca samacittatvam iṣṭāniṣṭopapattiṣu || 9. ragaszkodás elvetése, gyermek-hitves-ház vágyának távoltartása, állandó kiegyensúlyozottság a kívánatos és nemkívánatos események közepette, 
|-
|  10 मयि चानन्ययॊगेन भक्तिर अव्यभिचारिणी&lt;br&gt;     विविक्तथेशसेवित्वम अरतिर जनसंसथि ||  10 mayi cānanyayogena bhaktir avyabhicāriṇī&lt;br&gt;    viviktadeśasevitvam aratir janasaṃsadi || 10. lankadatlan szeretet irántam más felé nem forduló jógával, magányba vonulás, népes társaság kerülése, 
|-
|  11 अध्यात्मज्ञाननित्यत्वं तत्त्वज्ञानार्दथर्शनम&lt;br&gt;     एतज जञानम इति परॊक्तम अज्ञानं यथ अतॊ ऽनयदा ||  11 adhyātmajñānanityatvaṃ tattvajñānārthadarśanam&lt;br&gt;    etaj jñānam iti proktam ajñānaṃ yad ato 'nyathā || 11. kitartás a Világlélek ismeretében, a valóságismeret lényegének kutatása - ezt nevezik tudásnak, s ami ennek ellentéte, az a tudatlanság. 
|-
|  12 जञेयं यत तत परवक्ष्यामि यज जञात्वामृतम अश्नुते&lt;br&gt;     अनाथिमत परं बरह्म न सत तन नासथ उच्यते ||  12 jñeyaṃ yat tat pravakṣyāmi yaj jñātvāmṛtam aśnute&lt;br&gt;    anādimat paraṃ brahma na sat tan nāsad ucyate || 12. Most elmondom, mi a megismerendő, aminek ismeretében halhatatlanságot élvezel: ennek neve Kez det Nélküli, Legfelső Brahman, amely sem lét, sem nemlét. 
|-
|  13 सर्वतः पाणिपाथं तत सर्वतॊ ऽकषिशिरॊमुखम&lt;br&gt;     सर्वतः शरुतिमल लॊके सर्वम आवृत्य तिष्ठति ||  13 sarvataḥ pāṇipādaṃ tat sarvato 'kṣiśiromukham&lt;br&gt;    sarvataḥ śrutimal loke sarvam āvṛtya tiṣṭhati || 13. Minden oldalról kéz és láb, minden oldalról szem, fej, arc, minden oldalról fül a világ felé, magába foglalja a mindenséget. 
|-
|  14 सर्वेन्थ्रियगुणाभासं सर्वेन्थ्रियविवर्जितम&lt;br&gt;     असक्तं सर्वभृच चैव निर्गुणं गुणभॊक्तृ च ||  14 sarvendriyaguṇābhāsaṃ sarvendriyavivarjitam&lt;br&gt;    asaktaṃ sarvabhṛc caiva nirguṇaṃ guṇabhoktṛ ca || 14. Minden érzékszerv jellegeit tükrözi, s kívül áll minden érzéken; nem kapcsolódik semmihez, s mégis mindent hordoz; jellegekkel nem rendelkezik, mégis minden jellegben részesül. 
|-
|  15 बहिर अन्तश च भूतानाम अचरं चरम एव च&lt;br&gt;     सूक्ष्मत्वात तथ अविज्ञेयं थूरस्दं चान्तिके च तत ||  15 bahir antaś ca bhūtānām acaraṃ caram eva ca&lt;br&gt;    sūkṣmatvāt tad avijñeyaṃ dūrasthaṃ cāntike ca tat || 15. A lényeken kívül áll és bennük van, mozdulatlan és mozgó; oly fínom, hogy észrevehetetlen; távol van és közel. 
|-
|  16 अविभक्तं च भूतेषु विभक्तम इव च सदितम&lt;br&gt;     भूतभर्तृ च तज जञेयं गरसिष्णु परभविष्णु च ||  16 avibhaktaṃ ca bhūteṣu vibhaktam iva ca sthitam&lt;br&gt;    bhūtabhartṛ ca taj jñeyaṃ grasiṣṇu prabhaviṣṇu ca || 16. A lényekben osztatlanul és felosztódva tartózkodik; a lények fenntartójaként fogd fel, aki elnyeli és szüli őket. 
|-
|  17 जयॊतिषाम अपि तज जयॊतिस तमसः परम उच्यते&lt;br&gt;     जञानं जञेयं जञानगम्यं हृथि सर्वस्य विष्ठितम ||  17 jyotiṣām api taj jyotis tamasaḥ param ucyate&lt;br&gt;    jñānaṃ jñeyaṃ jñānagamyaṃ hṛdi sarvasya viṣṭhitam || 17. A fényességek fénye ő, túl a sötétségen; ő a tudás, ő a megismerendő, a tudás számára elérhető; minden élőlény szívében ott lakik. 
|-
|  18 इति कषेत्रं तदा जञानं जञेयं चॊक्तं समासतः&lt;br&gt;     मथ्भक्त एतथ विज्ञाय मथ्भावायॊपपथ्यते ||  18 iti kṣetraṃ tathā jñānaṃ jñeyaṃ coktaṃ samāsataḥ&lt;br&gt;    madbhakta etad vijñāya madbhāvāyopapadyate || 18. Így összefoglalólag elmondtam, hogy mi a mező, mi a tudás, mi a megismerendő. Ha a bennem hívő ezt felfogja, az én lényembe olvad. 
|-
|  19 परकृतिं पुरुषं चैव विथ्ध्य अनाथी उभाव अपि&lt;br&gt;     विकारांश च गुणांश चैव विथ्धि परकृतिसंभवान ||  19 prakṛtiṃ puruṣaṃ caiva viddhy anādī ubhāv api&lt;br&gt;    vikārāṃś ca guṇāṃś caiva viddhi prakṛtisaṃbhavān || 19. Tudd meg: a Természet az anyag] és a lélek egyaránt öröktől való; a változásokat és a jellegeket a Természet anyag] hozza létre.
|-
|  20 कार्यकारणकर्तृत्वे हेतुः परकृतिर उच्यते&lt;br&gt;     पुरुषः सुखथुःखानां भॊक्तृत्वे हेतुर उच्यते ||  20 kāryakāraṇakartṛtve hetuḥ prakṛtir ucyate&lt;br&gt;    puruṣaḥ sukhaduḥkhānāṃ bhoktṛtve hetur ucyate || 20. A tettnek, indítéknak, cselekvésnek okozója az anyag; a lélek az öröm és szenvedés elviselésének okozója. 
|-
|  21 पुरुषः परकृतिस्दॊ हि भुङ्क्ते परकृतिजान गुणान&lt;br&gt;     कारणं गुणसङ्गॊ ऽसय सथसथ्यॊनिजन्मसु ||  21 puruṣaḥ prakṛtistho hi bhuṅkte prakṛtijān guṇān&lt;br&gt;    kāraṇaṃ guṇasaṅgo 'sya sadasadyonijanmasu || 21. Mert az anyagban tartózkodó lélek az anyagból fakadó jellegeket vesz fel, s e jellegek hozzátapadása az oka jó vagy rossz életre születésnek. 
|-
|  22 उपथ्रष्टानुमन्ता च भर्ता भॊक्ता महेश्वरः&lt;br&gt;     परमात्मेति चाप्य उक्तॊ थेहे ऽसमिन पुरुषः परः ||  22 upadraṣṭānumantā ca bhartā bhoktā maheśvaraḥ&lt;br&gt;    paramātmeti cāpy ukto dehe 'smin puruṣaḥ paraḥ || 22. Ebben a testben a felsőbb lelket nevezik tanúnak, engedélyezőnek, megtartónak, élvezőnek, Legnagyobb Úrnak, Legfelső Szellemnek. 
|-
|  23 य एवं वेत्ति पुरुषं परकृतिं च गुणैः सह&lt;br&gt;     सर्वदा वर्तमानॊ ऽपि न स भूयॊ ऽभिजायते ||  23 ya evaṃ vetti puruṣaṃ prakṛtiṃ ca guṇaiḥ saha&lt;br&gt;    sarvathā vartamāno 'pi na sa bhūyo 'bhijāyate || 23. Aki így ismeri a lelket és az anyagot annak jellegeivel, az bárhogyan éli életét, többé nem születik újjá. 
|-
|  24 धयानेनात्मनि पश्यन्ति के चिथ आत्मानम आत्मना&lt;br&gt;     अन्ये सांख्येन यॊगेन कर्मयॊगेन चापरे ||  24 dhyānenātmani paśyanti ke cid ātmānam ātmanā&lt;br&gt;    anye sāṃkhyena yogena karmayogena cāpare || 24. Egyesek meditációval szemlélik énjüket saját énjükkel önmagukban, mások a szánkhja jógájával, ismét mások a cselekvés jógájával. 
|-
|  25 अन्ये तव एवम अजानन्तः शरुत्वान्येभ्य उपासते&lt;br&gt;     ते ऽपि चातितरन्त्य एव मृत्युं शरुतिपरायणाः ||  25 anye tv evam ajānantaḥ śrutvānyebhya upāsate&lt;br&gt;    te 'pi cātitaranty eva mṛtyuṃ śrutiparāyaṇāḥ || 25. Másoknak nincs ilyen tudásuk, de hallomás alapján tisztelik; akik a hallomásban kerestek menedéket, azok is legyőzik a halált. 
|-
|  26 यावत संजायते किं चित सत्त्वं सदावरजङ्गमम&lt;br&gt;     कषेत्रक्षेत्रज्ञसंयॊगात तथ विथ्धि भरतर्षभ ||  26 yāvat saṃjāyate kiṃ cit sattvaṃ sthāvarajaṅgamam&lt;br&gt;    kṣetrakṣetrajñasaṃyogāt tad viddhi bharatarṣabha || 26. Tudd meg, Bharaták hőse, hogy amikor bármely mozgó vagy mozdulatlan lény keletkezik, ezt a mező és a mező-ismerő egyesülése hozza létre. 
|-
|  27 समं सर्वेषु भूतेषु तिष्ठन्तं परमेश्वरम&lt;br&gt;     विनश्यत्स्व अविनश्यन्तं यः पश्यति स पश्यति ||  27 samaṃ sarveṣu bhūteṣu tiṣṭhantaṃ parameśvaram&lt;br&gt;    vinaśyatsv avinaśyantaṃ yaḥ paśyati sa paśyati || 27. Aki meglátja, hogy minden létezőben egyformán ez a Legfőbb Úr lakozik, amely nem pusztul el, amikor azok elpusztulnak, az lát helyesen. 
|-
|  28 समं पश्यन हि सर्वत्र समवस्दितम ईश्वरम&lt;br&gt;     न हिनस्त्य आत्मनात्मानं ततॊ याति परां गतिम ||  28 samaṃ paśyan hi sarvatra samavasthitam īśvaram&lt;br&gt;    na hinasty ātmanātmānaṃ tato yāti parāṃ gatim || 28. Mert ha látja, hogy az Úr mindenütt egyformán jelen van, nem veszejti el maga magát, s azután a legfelső célba jut. 
|-
|  29 परकृत्यैव च कर्माणि करियमाणानि सर्वशः&lt;br&gt;     यः पश्यति तदात्मानम अकर्तारं स पश्यति ||  29 prakṛtyaiva ca karmāṇi kriyamāṇāni sarvaśaḥ&lt;br&gt;    yaḥ paśyati tathātmānam akartāraṃ sa paśyati || 29. Aki meglátja, hogy minden cselekvést az anyag végez, nem ő maga cselekszik, az lát helyesen. 
|-
|  30 यथा भूतपृदग्भावम एकस्दम अनुपश्यति&lt;br&gt;     तत एव च विस्तारं बरह्म संपथ्यते तथा ||  30 yadā bhūtapṛthagbhāvam ekastham anupaśyati&lt;br&gt;    tata eva ca vistāraṃ brahma saṃpadyate tadā || 30. Ha meglátja, hogy a lények külön-külön léte egyetlen helyen összpontosul, és onnan terjed szét, akkor eljut a Brahmanhoz. 
|-
|  31 अनाथित्वान निर्गुणत्वात परमात्मायम अव्ययः&lt;br&gt;     शरीरस्दॊ ऽपि कौन्तेय न करॊति न लिप्यते ||  31 anāditvān nirguṇatvāt paramātmāyam avyayaḥ&lt;br&gt;    śarīrastho 'pi kaunteya na karoti na lipyate || 31. Ez az örök Legfelső Szellem nem cselekszik, tett nem tapad hozzá, akkor sem, ha a testben tartózkodik, mert kezdete nincs, jellegek nem fűződnek hozzá, Kuntí fia. 
|-
|  32 यदा सर्वगतं सौक्ष्म्याथ आकाशं नॊपलिप्यते&lt;br&gt;     सर्वत्रावस्दितॊ थेहे तदात्मा नॊपलिप्यते ||  32 yathā sarvagataṃ saukṣmyād ākāśaṃ nopalipyate&lt;br&gt;    sarvatrāvasthito dehe tathātmā nopalipyate || 32. Ahogy a mindent betöltő éterre világűrre] semmi sem tapad, mert oly fínom, úgy a minden testben jelenvaló Önvalóra  világlélekre] sem tapad semmi. 
|-
|  33 यदा परकाशयत्य एकः कृत्स्नं लॊकम इमं रविः&lt;br&gt;     कषेत्रं कषेत्री तदा कृत्स्नं परकाशयति भारत ||  33 yathā prakāśayaty ekaḥ kṛtsnaṃ lokam imaṃ raviḥ&lt;br&gt;    kṣetraṃ kṣetrī tathā kṛtsnaṃ prakāśayati bhārata || 33. Ahogy a Nap egymaga ezt az egész világot bevilágítja, úgy az egész mezőt megvilágosítja a mező ura, Bhárata. 
|-
|  34 कषेत्रक्षेत्रज्ञयॊर एवम अन्तरं जञानचक्षुषा&lt;br&gt;     भूतप्रकृतिमॊक्षं च ये विथुर यान्ति ते परम ||  34 kṣetrakṣetrajñayor evam antaraṃ jñānacakṣuṣā&lt;br&gt;    bhūtaprakṛtimokṣaṃ ca ye vidur yānti te param&lt;br&gt; || 34. Akik így felismerik a tudás szemével a mező és a mező-ismerő közötti különbséget, és az élők szabadulását az anyag hatalmából, azok eljutnak a Legfelsőhöz.  &lt;br&gt; Így hangzik A Magasztos Szózatában &lt;br&gt; A mező és mező-ismerő &lt;br&gt; megkülönböztetésének jógája &lt;br&gt; című tizenharmadik tanítás.
|}
== XIV. Ének==
{| {{sztbg}}
|  1 शरीभगवान उवाच&lt;br&gt;      परं भूयः परवक्ष्यामि जञानानां जञानम उत्तमम&lt;br&gt;      यज जञात्वा मुनयः सर्वे परां सिथ्धिम इतॊ गताः ||  1 śrībhagavān uvāca&lt;br&gt;     paraṃ bhūyaḥ pravakṣyāmi jñānānāṃ jñānam uttamam&lt;br&gt;     yaj jñātvā munayaḥ sarve parāṃ siddhim ito gatāḥ || A Magasztos szólt: 1. Most tovább haladva, feltárom előtted minden tudás közül a legmagasabbrendű tudást, amelynek birtokában valamennyi bölcs a legfelső tökéletességre emelkedett ebből a világból. 
|-
|  2 इथं जञानम उपाश्रित्य मम साधर्म्यम आगताः&lt;br&gt;      सर्गे ऽपि नॊपजायन्ते परलये न वयदन्ति च ||  2 idaṃ jñānam upāśritya mama sādharmyam āgatāḥ&lt;br&gt;     sarge 'pi nopajāyante pralaye na vyathanti ca || 2. Akik e tudás ismeretében az én lényemmel azonosultak, az új világteremtéskor sem fognak újjászületni, s a végpusztulás sem ingatja meg őket. 
|-
|  3 मम यॊनिर महथ बरह्म तस्मिन गर्भं थधाम्य अहम&lt;br&gt;      संभवः सर्वभूतानां ततॊ भवति भारत ||  3 mama yonir mahad brahma tasmin garbhaṃ dadhāmy aham&lt;br&gt;     saṃbhavaḥ sarvabhūtānāṃ tato bhavati bhārata || 3. A nagy Brahman az én anyaméhem, s én vetek magot is belé; minden lény létrejötte innét sarjad, Bhárata. 
|-
|  4 सर्वयॊनिषु कौन्तेय मूर्तयः संभवन्ति याः&lt;br&gt;      तासां बरह्म महथ यॊनिर अहं बीजप्रथः पिता ||  4 sarvayoniṣu kaunteya mūrtayaḥ saṃbhavanti yāḥ&lt;br&gt;     tāsāṃ brahma mahad yonir ahaṃ bījapradaḥ pitā || 4. Bármely forma fakad valamennyi méhben, Kuntí fia, azok méhe a nagy Brahman, nemző atyjuk én vagyok. 
|-
|  5 सत्त्वं रजस तम इति गुणाः परकृतिसंभवाः&lt;br&gt;      निबध्नन्ति महाबाहॊ थेहे थेहिनम अव्ययम ||  5 sattvaṃ rajas tama iti guṇāḥ prakṛtisaṃbhavāḥ&lt;br&gt;     nibadhnanti mahābāho dehe dehinam avyayam || 5. Jóság, szenvedély, sötétség - ez az anyagból fakadó hármas jelleg bilincsbe veri a testben az örök lelket, erőskarú hős. 
|-
|  6 तत्र सत्त्वं निर्मलत्वात परकाशकम अनामयम&lt;br&gt;      सुखसङ्गेन बध्नाति जञानसङ्गेन चानघ ||  6 tatra sattvaṃ nirmalatvāt prakāśakam anāmayam&lt;br&gt;     sukhasaṅgena badhnāti jñānasaṅgena cānagha || 6. Ezek közül a jóság folttalan, ragyogó, ép; ezért az örömhöz ragaszkodással és a tudáshoz ragaszkodással bilincsel meg, bűntelen vitéz. 
|-
|  7 रजॊ रागात्मकं विथ्धि तृष्णासङ्गसमुथ्भवम&lt;br&gt;      तन निबध्नाति कौन्तेय कर्मसङ्गेन थेहिनम ||  7 rajo rāgātmakaṃ viddhi tṛṣṇāsaṅgasamudbhavam&lt;br&gt;     tan nibadhnāti kaunteya karmasaṅgena dehinam || 7. A szenvedélyről tudd, hogy érzelmek fűtik, a vágyhoz ragaszkodás szüli; ez a tettekhez ragaszkodással bilincseli meg a lelket, Kuntí fia. 
|-
|  8 तमस तव अज्ञानजं विथ्धि मॊहनं सर्वथेहिनाम&lt;br&gt;      परमाथालस्यनिथ्राभिस तन निबध्नाति भारत ||  8 tamas tv ajñānajaṃ viddhi mohanaṃ sarvadehinām&lt;br&gt;     pramādālasyanidrābhis tan nibadhnāti bhārata || 8. A sötétségről tudd, hogy tudatlanságból ered, minden lelket eltompít; ez hanyagsággal, restséggel, álommal bilincsel meg, Bhárata. 
|-
|  9 सत्त्वं सुखे संजयति रजः कर्मणि भारत&lt;br&gt;      जञानम आवृत्य तु तमः परमाथे संजयत्य उत ||  9 sattvaṃ sukhe saṃjayati rajaḥ karmaṇi bhārata&lt;br&gt;     jñānam āvṛtya tu tamaḥ pramāde saṃjayaty uta || 9. A jóság az örömhöz ragaszkodásra, a szenvedély a tettekhez ragaszkodásra késztet, Bhárata; a sötétség elborítja a tudást, és a hanyagsághoz ragaszkodásra késztet. 
|-
|  10 रजस तमश चाभिभूय सत्त्वं भवति भारत&lt;br&gt;     रजः सत्त्वं तमश चैव तमः सत्त्वं रजस तदा ||  10 rajas tamaś cābhibhūya sattvaṃ bhavati bhārata&lt;br&gt;    rajaḥ sattvaṃ tamaś caiva tamaḥ sattvaṃ rajas tathā || 10. A szenvedély és a sötétség legyőzése esetén jóság keletkezik, Bhárata; a jóság és sötétség legyőzése esetén szenvedély; a jóság és szenvedély legyőzése esetén sötétség. 
|-
|  11 सर्वथ्वारेषु थेहे ऽसमिन परकाश उपजायते&lt;br&gt;     जञानं यथा तथा विथ्याथ विवृथ्धं सत्त्वम इत्य उत ||  11 sarvadvāreṣu dehe 'smin prakāśa upajāyate&lt;br&gt;    jñānaṃ yadā tadā vidyād vivṛddhaṃ sattvam ity uta || 11. Ha a test minden kapuján felragyog a világosság és tudás, akkor tudhatod, hogy a jóság került túl súlyba. 
|-
|  12 लॊभः परवृत्तिर आरम्भः कर्मणाम अशमः सपृहा&lt;br&gt;     रजस्य एतानि जायन्ते विवृथ्धे भरतर्षभ ||  12 lobhaḥ pravṛttir ārambhaḥ karmaṇām aśamaḥ spṛhā&lt;br&gt;    rajasy etāni jāyante vivṛddhe bharatarṣabha || 12. Kapzsiság, igyekvés, tettvágy, nyughatatlanság, kívánság - ezek keletkeznek, ha a szenvedély kerül túlsúlyba, Bháraták hőse. 
|-
|  13 अप्रकाशॊ ऽपरवृत्तिश च परमाथॊ मॊह एव च&lt;br&gt;     तमस्य एतानि जायन्ते विवृथ्धे कुरुनन्थन ||  13 aprakāśo 'pravṛttiś ca pramādo moha eva ca&lt;br&gt;    tamasy etāni jāyante vivṛddhe kurunandana || 13. Homály, tétlenség, hanyagság, tompultság - ezek keletkeznek, ha a sötétség kerül túlsúlyba, Kuru sarja. 
|-
|  14 यथा सत्त्वे परवृथ्धे तु परलयं याति थेहभृत&lt;br&gt;     तथॊत्तमविथां लॊकान अमलान परतिपथ्यते ||  14 yadā sattve pravṛddhe tu pralayaṃ yāti dehabhṛt&lt;br&gt;    tadottamavidāṃ lokān amalān pratipadyate || 14. Ha a jóság van túlsúlyban, amikor a halandó elhúny, akkor a Legfőbbet ismerő bölcsek folttalan világába jut. 
|-
|  15 रजसि परलयं गत्वा कर्मसङ्गिषु जायते&lt;br&gt;     तदा परलीनस तमसि मूढयॊनिषु जायते ||  15 rajasi pralayaṃ gatvā karmasaṅgiṣu jāyate&lt;br&gt;    tathā pralīnas tamasi mūḍhayoniṣu jāyate || 15. Ha szenvedély közben húnyt el, tetteiken csüngők között születik újjá; aki sötétségben múlik ki, ostoba méh szüli újjá. 
|-
|  16 कर्मणः सुकृतस्याहुः सात्त्विकं निर्मलं फलम&lt;br&gt;     रजसस तु फलं थुःखम अज्ञानं तमसः फलम ||  16 karmaṇaḥ sukṛtasyāhuḥ sāttvikaṃ nirmalaṃ phalam&lt;br&gt;    rajasas tu phalaṃ duḥkham ajñānaṃ tamasaḥ phalam || 16. A helyes cselekvés folttalan, jósággal telt gyümölcsöt terem; a szenvedély gyümölcse szenvedés, a sötétség gyümölcse tudatlanság. 
|-
|  17 सत्त्वात संजायते जञानं रजसॊ लॊभ एव च&lt;br&gt;     परमाथमॊहौ तमसॊ भवतॊ ऽजञानम एव च ||  17 sattvāt saṃjāyate jñānaṃ rajaso lobha eva ca&lt;br&gt;    pramādamohau tamaso bhavato 'jñānam eva ca || 17. A jóságból tudás sarjad, a szenvedélyből kapzsiság, a sötétségből hanyagság, tompultság és tudatlanság fakad. 
|-
|  18 ऊर्ध्वं गच्छन्ति सत्त्वस्दा मध्ये तिष्ठन्ति राजसाः&lt;br&gt;     जघन्यगुणवृत्तस्दा अधॊ गच्छन्ति तामसाः ||  18 ūrdhvaṃ gacchanti sattvasthā madhye tiṣṭhanti rājasāḥ&lt;br&gt;    jaghanyaguṇavṛttasthā adho gacchanti tāmasāḥ || 18. Felfelé emelkednek a jóságban élők; középen maradnak a szenvedélyesek; a leghitványabb jellegben, a sötétségben leledzők lefelé süllyednek. 
|-
|  19 नान्यं गुणेभ्यः कर्तारं यथा थरष्टानुपश्यति&lt;br&gt;     गुणेभ्यश च परं वेत्ति मथ्भावं सॊ ऽधिगच्छति ||  19 nānyaṃ guṇebhyaḥ kartāraṃ yadā draṣṭānupaśyati&lt;br&gt;    guṇebhyaś ca paraṃ vetti madbhāvaṃ so 'dhigacchati || 19. Ha a szemlélő átlátja, hogy minden cselekvést csak az anyag jellegei végeznek, és tudja, ki az, aki fölötte áll e jellegeknek, az én lényembe olvad. 
|-
|  20 गुणान एतान अतीत्य तरीन थेही थेहसमुथ्भवान&lt;br&gt;     जन्ममृत्युजराथुःखैर विमुक्तॊ ऽमृतम अश्नुते ||  20 guṇān etān atītya trīn dehī dehasamudbhavān&lt;br&gt;    janmamṛtyujarāduḥkhair vimukto 'mṛtam aśnute || 20. Ha a lélek túljut ezen a testből eredő hármas jellegen, megszabadul születéstől, haláltól, öregségtől, szenvedéstől, és halhatatlanságot élvez. 
|-
|  21 अर्जुन उवाच&lt;br&gt;     कैर लिङ्गैस तरीन गुणान एतान अतीतॊ भवति परभॊ&lt;br&gt;     किमाचारः कदं चैतांस तरीन गुणान अतिवर्तते ||  21 arjuna uvāca&lt;br&gt;    kair liṅgais trīn guṇān etān atīto bhavati prabho&lt;br&gt;    kimācāraḥ kathaṃ caitāṃs trīn guṇān ativartate || Ardzsuna szólt: 21. Mi a jele annak, hogy valaki túljutott ezen a hármas jellegen, uram? Hogyan él? Hogyan győzi le e hár-mas jelleget? 
|-
|  22 शरीभगवान उवाच&lt;br&gt;     परकाशं च परवृत्तिं च मॊहम एव च पाण्डव&lt;br&gt;     न थवेष्टि संप्रवृत्तानि न निवृत्तानि काङ्क्षति ||  22 śrībhagavān uvāca&lt;br&gt;    prakāśaṃ ca pravṛttiṃ ca moham eva ca pāṇḍava&lt;br&gt;    na dveṣṭi saṃpravṛttāni na nivṛttāni kāṅkṣati || A Magasztos szólt: 22. Aki sem a világosságot, sem a tevékenységet, sem a tompultságot nem gyűlöli, ha megjelennek, s nem kívánja, ha eltűnnek, Pándu fia, 
|-
|  23 उथासीनवथ आसीनॊ गुणैर यॊ न विचाल्यते&lt;br&gt;     गुणा वर्तन्त इत्य एव यॊ ऽवतिष्ठति नेङ्गते ||  23 udāsīnavad āsīno guṇair yo na vicālyate&lt;br&gt;    guṇā vartanta ity eva yo 'vatiṣṭhati neṅgate || 23. közömbös nyugalmából e jellegek nem zökkentik ki, s emellett marad: &quot;A jellegek működnek maguktól&quot;, és nem inog meg, 
|-
|  24 समथुःखसुखः सवस्दः समलॊष्टाश्मकाञ्चनः&lt;br&gt;     तुल्यप्रियाप्रियॊ धीरस तुल्यनिन्थात्मसंस्तुतिः ||  24 samaduḥkhasukhaḥ svasthaḥ samaloṣṭāśmakāñcanaḥ&lt;br&gt;    tulyapriyāpriyo dhīras tulyanindātmasaṃstutiḥ || 24. mindegy neki öröm-bánat, mindegy neki göröngy, kő, arany; önálló, jót és rosszat, szidalmat-dícséretet egyformán fogad, kitartó, 
|-
|  25 मानापमानयॊस तुल्यस तुल्यॊ मित्रारिपक्षयॊः&lt;br&gt;     सर्वारम्भपरित्यागी गुणातीतः स उच्यते ||  25 mānāpamānayos tulyas tulyo mitrāripakṣayoḥ&lt;br&gt;    sarvārambhaparityāgī guṇātītaḥ sa ucyate || 25. megvetést vagy megbecsülést, barátot és ellenséget azonosnak tekint, minden célkitűzésről lemondott - arról mondják, hogy túljutott a hármas jellegen. 
|-
|  26 मां च यॊ ऽवयभिचारेण भक्तियॊगेन सेवते&lt;br&gt;     स गुणान समतीत्यैतान बरह्मभूयाय कल्पते ||  26 māṃ ca yo 'vyabhicāreṇa bhaktiyogena sevate&lt;br&gt;    sa guṇān samatītyaitān brahmabhūyāya kalpate || 26. És aki engem szeretet-jógával szolgál ernyedetlenül, az túljut e jellegeken, és megérett a Brahman-létre. 
|-
|  27 बरह्मणॊ हि परतिष्ठाहम अमृतस्याव्ययस्य च&lt;br&gt;     शाश्वतस्य च धर्मस्य सुखस्यैकान्तिकस्य च ||  27 brahmaṇo hi pratiṣṭhāham amṛtasyāvyayasya ca&lt;br&gt;    śāśvatasya ca dharmasya sukhasyaikāntikasya ca&lt;br&gt; || 27. Mert én vagyok a halhatatlan, el-nem-múló Brah-mannak, az Örök Törvénynek és a beteljesült üdvös-ségnek a fenntartója. &lt;br&gt; Így hangzik A Magasztos Szózatában &lt;br&gt; A hármas jelleg &lt;br&gt; megkülönböztetésének jógája &lt;br&gt; című tizennegyedik tanítás.
|}
== XV. Ének==
{| {{sztbg}}
|  1 शरीभगवान उवाच&lt;br&gt;      ऊर्ध्वमूलम अधःशाखम अश्वत्दं पराहुर अव्ययम&lt;br&gt;      छन्थांसि यस्य पर्णानि यस तं वेथ स वेथवित ||  1 śrībhagavān uvāca&lt;br&gt;     ūrdhvamūlam adhaḥśākham aśvatthaṃ prāhur avyayam&lt;br&gt;     chandāṃsi yasya parṇāni yas taṃ veda sa vedavit || A Magasztos szólt: 1. Mondják, hogy van egy gyökerével felfelé, ágaival lefelé álló, örökkévaló Fügefa; levelei a Védák; aki ezt ismeri, az Véda-ismerő.
|-
|  2 अधश चॊर्ध्वं परसृतास तस्य शाखा; गुणप्रवृथ्धा विषयप्रवालाः&lt;br&gt;      अधश च मूलान्य अनुसंततानि; कर्मानुबन्धीनि मनुष्यलॊके ||  2 adhaś cordhvaṃ prasṛtās tasya śākhā; guṇapravṛddhā viṣayapravālāḥ&lt;br&gt;     adhaś ca mūlāny anusaṃtatāni; karmānubandhīni manuṣyaloke || 2. Ágai lefelé és felfelé nyúlnak, a hármas jellegből sarjadnak, hajtásai az érzékbenyomások, míg gyökerei lefelé elágaznak és a tettekhez bilincselik az emberek világát. 
|-
|  3 न रूपम अस्येह तदॊपलभ्यते; नान्तॊ न चाथिर न च संप्रतिष्ठा&lt;br&gt;      अश्वत्दम एनं सुविरूढमूलम; असङ्गशस्त्रेण थृढेन छित्त्वा ||  3 na rūpam asyeha tathopalabhyate; nānto na cādir na ca saṃpratiṣṭhā&lt;br&gt;     aśvattham enaṃ suvirūḍhamūlam; asaṅgaśastreṇa dṛḍhena chittvā || 3. Ennek alakját senki sem fogja fel így a földön, sem végét, sem kezdetét, sem fennállását. E szívós gyökerű fügefát a szenvtelenség kemény fejszéjével döntsd ki. 
|-
|  4 ततः पथं तत्परिमार्गितव्यं; यस्मिन गता न निवर्तन्ति भूयः&lt;br&gt;      तम एव चाथ्यं पुरुषं परपथ्ये; यतः परवृत्तिः परसृता पुराणी ||  4 tataḥ padaṃ tatparimārgitavyaṃ; yasmin gatā na nivartanti bhūyaḥ&lt;br&gt;     tam eva cādyaṃ puruṣaṃ prapadye; yataḥ pravṛttiḥ prasṛtā purāṇī || 4. Azután keresd azt az utat, amelyen elindulva nincs több visszatérés: &quot;Ahhoz az ősi Lélekhez igyekszem, akiből a létezés valaha kiáradt&quot;. 
|-
|  5 निर्मानमॊहा जितसङ्गथॊषा; अध्यात्मनित्या विनिवृत्तकामाः&lt;br&gt;      थवन्थ्वैर विमुक्ताः सुखथुःखसंज्ञैर; गच्छन्त्य अमूढाः पथम अव्ययं तत ||  5 nirmānamohā jitasaṅgadoṣā; adhyātmanityā vinivṛttakāmāḥ&lt;br&gt;     dvandvair vimuktāḥ sukhaduḥkhasaṃjñair; gacchanty amūḍhāḥ padam avyayaṃ tat || 5. Akik dölyföt-balgaságot levetkőznek, ragaszkodás hibáját legyőzik, örökké a Legfelső Szellem felé fordulnak, vágyakat felejtenek, öröm-bánat ellentét-párjától megszabadulnak, azok tévedhetetlenül eljutnak arra az örök helyre. 
|-
|  6 न तथ भासयते सूर्यॊ न शशाङ्कॊ न पावकः&lt;br&gt;      यथ गत्वा न निवर्तन्ते तथ धाम परमं मम ||  6 na tad bhāsayate sūryo na śaśāṅko na pāvakaḥ&lt;br&gt;     yad gatvā na nivartante tad dhāma paramaṃ mama || 6. Nem a Nap világít ott, nem a Hold és nem a tűz, ahonnét nem tér vissza az oda jutó; ez az én legfelső székhelyem. 
|-
|  7 ममैवांशॊ जीवलॊके जीवभूतः सनातनः&lt;br&gt;      मनःषष्ठानीन्थ्रियाणि परकृतिस्दानि कर्षति ||  7 mamaivāṃśo jīvaloke jīvabhūtaḥ sanātanaḥ&lt;br&gt;     manaḥṣaṣṭhānīndriyāṇi prakṛtisthāni karṣati || 7. Énemnek egy örök része az élők világában az élők lelkévé válik, és magára ölti az anyagból az öt érzéket és a gondolkozást. 
|-
|  8 शरीरं यथ अवाप्नॊति यच चाप्य उत्क्रामतीश्वरः&lt;br&gt;      गृहीत्वैतानि संयाति वायुर गन्धान इवाशयात ||  8 śarīraṃ yad avāpnoti yac cāpy utkrāmatīśvaraḥ&lt;br&gt;     gṛhītvaitāni saṃyāti vāyur gandhān ivāśayāt || 8. Midőn a lélek egy testbe költözik vagy távozik belőle, ezeket magával viszi, mint szél az illatot, úgy megy tovább előző helyéről. 
|-
|  9 शरॊत्रं चक्षुः सपर्शनं च रसनं घराणम एव च&lt;br&gt;      अधिष्ठाय मनश चायं विषयान उपसेवते ||  9 śrotraṃ cakṣuḥ sparśanaṃ ca rasanaṃ ghrāṇam eva ca&lt;br&gt;     adhiṣṭhāya manaś cāyaṃ viṣayān upasevate || 9. Ő kormányozza a hallást, látást, tapintást, ízlelést, szaglást és gondolkozást, s használja ezeket az érzékeket. 
|-
|  10 उत्क्रामन्तं सदितं वापि भुञ्जानं वा गुणान्वितम&lt;br&gt;     विमूढा नानुपश्यन्ति पश्यन्ति जञानचक्षुषः ||  10 utkrāmantaṃ sthitaṃ vāpi bhuñjānaṃ vā guṇānvitam&lt;br&gt;    vimūḍhā nānupaśyanti paśyanti jñānacakṣuṣaḥ || 10. De akár benn van, akár távozik, akár élvezi ezeket, a balgák nem látják, mert a hármas jelleg rátapad; csak a tudás szeme látja meg. 
|-
|  11 यतन्तॊ यॊगिनश चैनं पश्यन्त्य आत्मन्य अवस्दितम&lt;br&gt;     यतन्तॊ ऽपय अकृतात्मानॊ नैनं पश्यन्त्य अचेतसः ||  11 yatanto yoginaś cainaṃ paśyanty ātmany avasthitam&lt;br&gt;    yatanto 'py akṛtātmāno nainaṃ paśyanty acetasaḥ || 11. A törekvő jógik meglátják önmagunkban; ám a tudatlan, fegyelmezetlen eszű hiába törekszik, nem látja meg. 
|-
|  12 यथ आथित्यगतं तेजॊ जगथ भासयते ऽखिलम&lt;br&gt;     यच चन्थ्रमसि यच चाग्नौ तत तेजॊ विथ्धि मामकम ||  12 yad ādityagataṃ tejo jagad bhāsayate 'khilam&lt;br&gt;    yac candramasi yac cāgnau tat tejo viddhi māmakam || 12. A Napban rejlő fény, amely megvilágítja az egész földet, s a Hold és a tűz fénye az én fényem, tudd meg. 
|-
|  13 गाम आविश्य च भूतानि धारयाम्य अहम ओजसा&lt;br&gt;     पुष्णामि चौषधीः सर्वाः सॊमॊ भूत्वा रसात्मकः ||  13 gām āviśya ca bhūtāni dhārayāmy aham ojasā&lt;br&gt;    puṣṇāmi cauṣadhīḥ sarvāḥ somo bhūtvā rasātmakaḥ || 13. S a talajba hatolva én táplálom életerőmmel az élőket, és életnedvvel telt Holddá válva, sarjasztom az összes növényt. 
|-
|  14 अहं वैश्वानरॊ भूत्वा पराणिनां थेहम आश्रितः&lt;br&gt;     पराणापानसमायुक्तः पचाम्य अन्नं चतुर्विधम ||  14 ahaṃ vaiśvānaro bhūtvā prāṇināṃ deham āśritaḥ&lt;br&gt;    prāṇāpānasamāyuktaḥ pacāmy annaṃ caturvidham || 14. Mint belső tűz lakozom minden lélegző testében, s belélegzés-kilélegzés segítségével végzem a négyféle étel megemésztését. 
|-
|  15 सर्वस्य चाहं हृथि संनिविष्टॊ; मत्तः समृतिर जञानम अपॊहनं च&lt;br&gt;     वेथैश च सर्वैर अहम एव वेथ्यॊ; वेथान्तकृथ वेथविथ एव चाहम ||  15 sarvasya cāhaṃ hṛdi saṃniviṣṭo; mattaḥ smṛtir jñānam apohanaṃ ca&lt;br&gt;    vedaiś ca sarvair aham eva vedyo; vedāntakṛd vedavid eva cāham || 15. Minden ember szívében lakozom, s tőlem származik az emlékezet, a tudás, a tagadás. Az összes Véda az én megismerésemet célozza, s én vagyok a Védánta upanisadok] szerzője és a Véda értője. 
|-
|  16 थवाव इमौ पुरुषौ लॊके कषरश चाक्षर एव च&lt;br&gt;     कषरः सर्वाणि भूतानि कूटस्दॊ ऽकषर उच्यते ||  16 dvāv imau puruṣau loke kṣaraś cākṣara eva ca&lt;br&gt;    kṣaraḥ sarvāṇi bhūtāni kūṭastho 'kṣara ucyate || 16. Kétféle lélek létezik ezen a világon: múlandó és örökkévaló. A múlandót az élőlények összessége képezi, a tökéletességre jutottat nevezik örökkévalónak. 
|-
|  17 उत्तमः पुरुषस तव अन्यः परमात्मेत्य उथाहृतः&lt;br&gt;     यॊ लॊकत्रयम आविश्य बिभर्त्य अव्यय ईश्वरः ||  17 uttamaḥ puruṣas tv anyaḥ paramātmety udāhṛtaḥ&lt;br&gt;    yo lokatrayam āviśya bibharty avyaya īśvaraḥ || 17. De létezik egy más, magasabbrendű lélek is, amelyet Legfelső Szellem néven említenek; ez romolhatatlan úr, áthatja és fenntartja a Három Világot. 
|-
|  18 यस्मात कषरम अतीतॊ ऽहम अक्षराथ अपि चॊत्तमः&lt;br&gt;     अतॊ ऽसमि लॊके वेथे च परदितः पुरुषॊत्तमः ||  18 yasmāt kṣaram atīto 'ham akṣarād api cottamaḥ&lt;br&gt;    ato 'smi loke vede ca prathitaḥ puruṣottamaḥ || 18. Mivel én fölötte állok a múlandónak és magasabb vagyok az örökkévalónál is, Legmagasztosabb Lélek néven magasztal a világ és a Védák. 
|-
|  19 यॊ माम एवम असंमूढॊ जानाति पुरुषॊत्तमम&lt;br&gt;     स सर्वविथ भजति मां सर्वभावेन भारत ||  19 yo mām evam asaṃmūḍho jānāti puruṣottamam&lt;br&gt;    sa sarvavid bhajati māṃ sarvabhāvena bhārata || 19. Aki világosan látva így ismer, mint Legmagasztosabb Lelket, az mindent tud, és engem fog imádni egész lényével, Bhárata. 
|-
|  20 इति गुह्यतमं शास्त्रम इथम उक्तं मयानघ&lt;br&gt;     एतथ बुथ्ध्वा बुथ्धिमान सयात कृतकृत्यश च भारत ||  20 iti guhyatamaṃ śāstram idam uktaṃ mayānagha&lt;br&gt;    etad buddhvā buddhimān syāt kṛtakṛtyaś ca bhārata&lt;br&gt; || 20. Íme, feltártam előtted a legtitkosabb tanítást, bűntelen hős; aki ezt felfogja, bölcs lesz és elérte célját, Bhárata.  &lt;br&gt; Így hangzik A Magasztos Szózatában &lt;br&gt; A Legmagasabb Lélek jógája &lt;br&gt; című tizenötödik tanítás.
|}
== XVI. Ének==
{| {{sztbg}}
|  1 शरीभगवान उवाच&lt;br&gt;      अभयं सत्त्वसंशुथ्धिर जञानयॊगव्यवस्दितिः&lt;br&gt;      थानं थमश च यज्ञश च सवाध्यायस तप आर्जवम ||  1 śrībhagavān uvāca&lt;br&gt;     abhayaṃ sattvasaṃśuddhir jñānayogavyavasthitiḥ&lt;br&gt;     dānaṃ damaś ca yajñaś ca svādhyāyas tapa ārjavam || A Magasztos szólt: 1. Biztonság, lénye megtisztulása, tudás jógájában kitartás, adakozás, mérséklet, áldozás, Véda-tanulás, vezeklés, becsületesség, 
|-
|  2 अहिंसा सत्यम अक्रॊधस तयागः शान्तिर अपैशुनम&lt;br&gt;      थया भूतेष्व अलॊलुप्त्वं मार्थवं हरीर अचापलम ||  2 ahiṃsā satyam akrodhas tyāgaḥ śāntir apaiśunam&lt;br&gt;     dayā bhūteṣv aloluptvaṃ mārdavaṃ hrīr acāpalam || 2. nem-ártás, igazmondás, nem-haragvás, lemondás, béke, jóakarat, könyörület, igénytelenség, szelídség, szemérem, megbízhatóság, 
|-
|  3 तेजः कषमा धृतिः शौचम अथ्रॊहॊ नातिमानिता&lt;br&gt;      भवन्ति संपथं थैवीम अभिजातस्य भारत ||  3 tejaḥ kṣamā dhṛtiḥ śaucam adroho nātimānitā&lt;br&gt;     bhavanti saṃpadaṃ daivīm abhijātasya bhārata || 3. életerő, megbocsájtás, kitartás, tisztaság, engedékenység, szerénység - ezek jellemzik azt, aki isteni sorsra született, Bhárata. 
|-
|  4 थम्भॊ थर्पॊ ऽतिमानश च करॊधः पारुष्यम एव च&lt;br&gt;      अज्ञानं चाभिजातस्य पार्द संपथम आसुरीम ||  4 dambho darpo 'timānaś ca krodhaḥ pāruṣyam eva ca&lt;br&gt;     ajñānaṃ cābhijātasya pārtha saṃpadam āsurīm || 4. Álnokság, gőg, önteltség, harag, durvaság, tudatlanság jellemzi a démoni sorsra születőket, Prithá fia. 
|-
|  5 थैवी संपथ विमॊक्षाय निबन्धायासुरी मता&lt;br&gt;      मा शुचः संपथं थैवीम अभिजातॊ ऽसि पाण्डव ||  5 daivī saṃpad vimokṣāya nibandhāyāsurī matā&lt;br&gt;     mā śucaḥ saṃpadaṃ daivīm abhijāto 'si pāṇḍava || 5. Az isteni sors megváltásra, a démoni kötöttségre vezet, így tudják. Te ne aggódj, Pándu fia: isteni sorsra születtél. 
|-
|  6 थवौ भूतसर्गौ लॊके ऽसमिन थैव आसुर एव च&lt;br&gt;      थैवॊ विस्तरशः परॊक्त आसुरं पार्द मे शृणु ||  6 dvau bhūtasargau loke 'smin daiva āsura eva ca&lt;br&gt;     daivo vistaraśaḥ prokta āsuraṃ pārtha me śṛṇu || 6. Kétféle teremtett lény van e világon: isteni és démoni. Az isteniről bővebben szóltam, most halld meg a démonit, Prithá fia. 
|-
|  7 परवृत्तिं च निवृत्तिं च जना न विथुर आसुराः&lt;br&gt;      न शौचं नापि चाचारॊ न सत्यं तेषु विथ्यते ||  7 pravṛttiṃ ca nivṛttiṃ ca janā na vidur āsurāḥ&lt;br&gt;     na śaucaṃ nāpi cācāro na satyaṃ teṣu vidyate || 7. A démoni emberek nem tudják, mit kell tenni és mit nem szabad tenni. Sem tisztaság, sem illendőség, sem igazság nem található bennük. 
|-
|  8 असत्यम अप्रतिष्ठं ते जगथ आहुर अनीश्वरम&lt;br&gt;      अपरस्परसंभूतं किम अन्यत कामहैतुकम ||  8 asatyam apratiṣṭhaṃ te jagad āhur anīśvaram&lt;br&gt;     aparasparasaṃbhūtaṃ kim anyat kāmahaitukam || 8. Azt hirdetik, hogy a világ valótlan, alaptalan, nincs irányítója, véletlenszerűen jött létre, létrehozó oka a vágy, semmi más. 
|-
|  9 एतां थृष्टिम अवष्टभ्य नष्टात्मानॊ ऽलपबुथ्धयः&lt;br&gt;      परभवन्त्य उग्रकर्माणः कषयाय जगतॊ ऽहिताः ||  9 etāṃ dṛṣṭim avaṣṭabhya naṣṭātmāno 'lpabuddhayaḥ&lt;br&gt;     prabhavanty ugrakarmāṇaḥ kṣayāya jagato 'hitāḥ || 9. Ilyen nézeteket táplálnak e romlott lelkű, rövid eszű emberek, s gaztetteikkel a világ romlását idézik elő e kártevők. 
|-
|  10 कामम आश्रित्य थुष्पूरं थम्भमानमथान्विताः&lt;br&gt;     मॊहाथ गृहीत्वासथ्ग्राहान परवर्तन्ते ऽशुचिव्रताः ||  10 kāmam āśritya duṣpūraṃ dambhamānamadānvitāḥ&lt;br&gt;    mohād gṛhītvāsadgrāhān pravartante 'śucivratāḥ || 10. Hamissággal, gőggel, fennhéjázással eltelve, kielégíthetetlen vágyaikat hajszolják, balgaságukban aljas eszközökhöz nyúlnak, tisztátalan célokra törnek. 
|-
|  11 चिन्ताम अपरिमेयां च परलयान्ताम उपाश्रिताः&lt;br&gt;     कामॊपभॊगपरमा एतावथ इति निश्चिताः ||  11 cintām aparimeyāṃ ca pralayāntām upāśritāḥ&lt;br&gt;    kāmopabhogaparamā etāvad iti niścitāḥ || 11. Korlátlan képzelgéseiknek csak a halál vet véget; kéjek élvezetébe merülnek, vallva: csak ez van. 
|-
|  12 आशापाशशतैर बथ्धाः कामक्रॊधपरायणाः&lt;br&gt;     ईहन्ते कामभॊगार्दम अन्यायेनार्दसंचयान ||  12 āśāpāśaśatair baddhāḥ kāmakrodhaparāyaṇāḥ&lt;br&gt;    īhante kāmabhogārtham anyāyenārthasaṃcayān || 12. Száz meg száz remény pányvája hurkolja be őket, minden gondjuk a vágy és a harag, s vágyaik kielégítése kedvéért igaztalan úton kincsek halmozására igyekeznek. 
|-
|  13 इथम अथ्य मया लब्धम इथं पराप्स्ये मनॊरदम&lt;br&gt;     इथम अस्तीथम अपि मे भविष्यति पुनर धनम ||  13 idam adya mayā labdham idaṃ prāpsye manoratham&lt;br&gt;    idam astīdam api me bhaviṣyati punar dhanam || 13. &quot;Ma ezt szereztem; emezt az óhajomat el fogom érni; ez az enyém; legközelebb ez a vagyon is az enyém lesz. 
|-
|  14 असौ मया हतः शत्रुर हनिष्ये चापरान अपि&lt;br&gt;     ईश्वरॊ ऽहम अहं भॊगी सिथ्धॊ ऽहं बलवान सुखी ||  14 asau mayā hataḥ śatrur haniṣye cāparān api&lt;br&gt;    īśvaro 'ham ahaṃ bhogī siddho 'haṃ balavān sukhī || 14. Ezt az ellenségemet megöltem, a többit is meg fogom ölni; úr vagyok, élvezek; sikeres vagyok, erős, boldog. 
|-
|  15 आढ्यॊ ऽभिजनवान अस्मि कॊ ऽनयॊ ऽसति सथृशॊ मया&lt;br&gt;     यक्ष्ये थास्यामि मॊथिष्य इत्य अज्ञानविमॊहिताः ||  15 āḍhyo 'bhijanavān asmi ko 'nyo 'sti sadṛśo mayā&lt;br&gt;    yakṣye dāsyāmi modiṣya ity ajñānavimohitāḥ || 15. Gazdag vagyok, előkelő; ki mérhető hozzám? Áldozni fogok, adományt osztok vígan élek&quot; - gondolják tudatlanságukban elvakulva, 
|-
|  16 अनेकचित्तविभ्रान्ता मॊहजालसमावृताः&lt;br&gt;     परसक्ताः कामभॊगेषु पतन्ति नरके ऽशुचौ ||  16 anekacittavibhrāntā mohajālasamāvṛtāḥ&lt;br&gt;    prasaktāḥ kāmabhogeṣu patanti narake 'śucau || 16. számtalan elgondolásukba belezavarodva, káprázatok hálójával befonva, kéjeik élvezetéhez kötődve, és szennyes pokolra zuhannak. 
|-
|  17 आत्मसंभाविताः सतब्धा धनमानमथान्विताः&lt;br&gt;     यजन्ते नामयज्ञैस ते थम्भेनाविधिपूर्वकम ||  17 ātmasaṃbhāvitāḥ stabdhā dhanamānamadānvitāḥ&lt;br&gt;    yajante nāmayajñais te dambhenāvidhipūrvakam || 17. Önteltek, felfuvalkodottak, vagyonuktól és tekintélyüktől megmámorosodtak, áldozatuk csak névleges, képmutató, szabálytalan. 
|-
|  18 अहंकारं बलं थर्पं कामं करॊधं च संश्रिताः&lt;br&gt;     माम आत्मपरथेहेषु परथ्विषन्तॊ ऽभयसूयकाः ||  18 ahaṃkāraṃ balaṃ darpaṃ kāmaṃ krodhaṃ ca saṃśritāḥ&lt;br&gt;    mām ātmaparadeheṣu pradviṣanto 'bhyasūyakāḥ || 18. Önzés, erőszak, gőg, vágy, harag tölti el őket; engem mind saját testükben, mind másokéban gyűlölnek, gyaláznak. 
|-
|  19 तान अहं थविषतः करूरान संसारेषु नराधमान&lt;br&gt;     कषिपाम्य अजस्रम अशुभान आसुरीष्व एव यॊनिषु ||  19 tān ahaṃ dviṣataḥ krūrān saṃsāreṣu narādhamān&lt;br&gt;    kṣipāmy ajasram aśubhān āsurīṣv eva yoniṣu || 19. Ezeket a megátalkodott, mocskos gyűlölködőket, emberek legalantasabbjait újra meg újra démoni méhbe vetem az újjászületések során. 
|-
|  20 आसुरीं यॊनिम आपन्ना मूढा जन्मनि जन्मनि&lt;br&gt;     माम अप्राप्यैव कौन्तेय ततॊ यान्त्य अधमां गतिम ||  20 āsurīṃ yonim āpannā mūḍhā janmani janmani&lt;br&gt;    mām aprāpyaiva kaunteya tato yānty adhamāṃ gatim || 20. Démoni méhbe kerülnek születésről születésre az ostobák, nem jutnak el hozzám, Kuntí fia, s a legmélyebb helyre süllyednek. 
|-
|  21 तरिविधं नरकस्येथं थवारं नाशनम आत्मनः&lt;br&gt;     कामः करॊधस तदा लॊभस तस्माथ एतत तरयं तयजेत ||  21 trividhaṃ narakasyedaṃ dvāraṃ nāśanam ātmanaḥ&lt;br&gt;    kāmaḥ krodhas tathā lobhas tasmād etat trayaṃ tyajet || 21. Három lélekemésztő kapuja van ennek a pokolnak: kéjvágy, harag, kapzsiság; ezért e hármat kerülni kell. 
|-
|  22 एतैर विमुक्तः कौन्तेय तमॊथ्वारैस तरिभिर नरः&lt;br&gt;     आचरत्य आत्मनः शरेयस ततॊ याति परां गतिम ||  22 etair vimuktaḥ kaunteya tamodvārais tribhir naraḥ&lt;br&gt;    ācaraty ātmanaḥ śreyas tato yāti parāṃ gatim || 22. Aki megmenekül a sötétség e három kapujától, Kuntí fia, az saját üdvén tud munkálkodni, utána a legmagasabb célhoz ér. 
|-
|  23 यः शास्त्रविधिम उत्सृज्य वर्तते कामकारतः&lt;br&gt;     न स सिथ्धिम अवाप्नॊति न सुखं न परां गतिम ||  23 yaḥ śāstravidhim utsṛjya vartate kāmakārataḥ&lt;br&gt;    na sa siddhim avāpnoti na sukhaṃ na parāṃ gatim || 23. Aki a szent könyvek utasításait figyelmen kívül hagyja, és kénye-kedve szerint él, az nem éri el a tökéletességet, a boldogságot, a legmagasabb célt. 
|-
|  24 तस्माच छास्त्रं परमाणं ते कार्याकार्यव्यवस्दितौ&lt;br&gt;     जञात्वा शास्त्रविधानॊक्तं कर्म कर्तुम इहार्हसि ||  24 tasmāc chāstraṃ pramāṇaṃ te kāryākāryavyavasthitau&lt;br&gt;    jñātvā śāstravidhānoktaṃ karma kartum ihārhasi&lt;br&gt; || 24. Ezért a szent könyvek irányítsanak annak eldöntésében, mit szabad tenni, és mit nem; a szent könyvek rendeléseinek ismeretében kell végezned dolgaidat e földön. &lt;br&gt; Így hangzik A Magasztos Szózatában &lt;br&gt; Az isteni és démoni sors &lt;br&gt; megkülönböztetésének jógája &lt;br&gt; című tizenhatodik tanítás.
|}
==XVII. Ének==
{| {{sztbg}}
|  1 अर्जुन उवाच&lt;br&gt;      ये शास्त्रविधिम उत्सृज्य यजन्ते शरथ्धयान्विताः&lt;br&gt;      तेषां निष्ठा तु का कृष्ण सत्त्वम आहॊ रजस तमः ||  1 arjuna uvāca&lt;br&gt;     ye śāstravidhim utsṛjya yajante śraddhayānvitāḥ&lt;br&gt;     teṣāṃ niṣṭhā tu kā kṛṣṇa sattvam āho rajas tamaḥ || Ardzsuna szólt: 1. Aki a szent könyvek utasításait figyelmen kívül hagyja, de hittel áldozik, az milyen helyzetben van, Krisna? Jóság, szenvedély, vagy sötétség állapotában? 
|-
|  2 शरीभगवान उवाच&lt;br&gt;      तरिविधा भवति शरथ्धा थेहिनां सा सवभावजा&lt;br&gt;      सात्त्विकी राजसी चैव तामसी चेति तां शृणु ||  2 śrībhagavān uvāca&lt;br&gt;     trividhā bhavati śraddhā dehināṃ sā svabhāvajā&lt;br&gt;     sāttvikī rājasī caiva tāmasī ceti tāṃ śṛṇu || A Magasztos szólt: 2. Háromféle az emberek hite, egyéniségüktől függőleg: jó, szenvedélyes, vagy sötét. Hallgasd meg. 
|-
|  3 सत्त्वानुरूपा सर्वस्य शरथ्धा भवति भारत&lt;br&gt;      शरथ्धामयॊ ऽयं पुरुषॊ यॊ यच्छ्रथ्धः स एव सः ||  3 sattvānurūpā sarvasya śraddhā bhavati bhārata&lt;br&gt;     śraddhāmayo 'yaṃ puruṣo yo yacchraddhaḥ sa eva saḥ || 3. Mindenkinek a hite olyan, amilyen az egész lénye, Bhárata; az ember lényegét a hit adja: ki miben hisz, azzal azonos. 
|-
|  4 यजन्ते सात्त्विका थेवान यक्षरक्षांसि राजसाः&lt;br&gt;      परेतान भूतगणांश चान्ये यजन्ते तामसा जनाः ||  4 yajante sāttvikā devān yakṣarakṣāṃsi rājasāḥ&lt;br&gt;     pretān bhūtagaṇāṃś cānye yajante tāmasā janāḥ || 4. A jók az isteneknek áldoznak; a szenvedélyesek jaksáknak és ráksaszáknak; a sötétség rabjai kísérteteknek és lidérceknek. 
|-
|  5 अशास्त्रविहितं घॊरं तप्यन्ते ये तपॊ जनाः&lt;br&gt;      थम्भाहंकारसंयुक्ताः कामरागबलान्विताः ||  5 aśāstravihitaṃ ghoraṃ tapyante ye tapo janāḥ&lt;br&gt;     dambhāhaṃkārasaṃyuktāḥ kāmarāgabalānvitāḥ || 5. Akik a szent iratokban nem javallott, kegyetlen önsanyargatással vezekelnek, álnokságtól és önzéstől fűtve, vággyal, szenvedéllyel, erőszakkal eltelve, 
|-
|  6 कर्शयन्तः शरीरस्दं भूतग्रामम अचेतसः&lt;br&gt;      मां चैवान्तःशरीरस्दं तान विथ्ध्य आसुरनिश्चयान ||  6 karśayantaḥ śarīrasthaṃ bhūtagrāmam acetasaḥ&lt;br&gt;     māṃ caivāntaḥśarīrasthaṃ tān viddhy āsuraniścayān || 6. ostobán gyötörve a testüket alkotó elemeket és engem is, aki testük belsejében lakozom - azokat démoni beállítottságúnak tudhatod. 
|-
|  7 आहारस तव अपि सर्वस्य तरिविधॊ भवति परियः&lt;br&gt;      यज्ञस तपस तदा थानं तेषां भेथम इमं शृणु ||  7 āhāras tv api sarvasya trividho bhavati priyaḥ&lt;br&gt;     yajñas tapas tathā dānaṃ teṣāṃ bhedam imaṃ śṛṇu || 7. Táplálékot is ki-ki háromfélét kedvel, s ugyanígy áldozatot, vezeklést, adakozást; hallgasd meg, mi a különbség ezek között. 
|-
|  8 आयुःसत्त्वबलारॊग्यसुखप्रीतिविवर्धनाः&lt;br&gt;      रस्याः सनिग्धाः सदिरा हृथ्या आहाराः सात्त्विकप्रियाः ||  8 āyuḥsattvabalārogyasukhaprītivivardhanāḥ&lt;br&gt;     rasyāḥ snigdhāḥ sthirā hṛdyā āhārāḥ sāttvikapriyāḥ || 8. Hosszú életet, jellemet, erőt, egészséget, boldogságot, kedvet növelő, ízes, puha, tápláló, jóleső ételt szeretnek a jók. 
|-
|  9 कट्वम्ललवणात्युष्णतीक्ष्णरूक्षविथाहिनः&lt;br&gt;      आहारा राजसस्येष्टा थुःखशॊकामयप्रथाः ||  9 kaṭvamlalavaṇātyuṣṇatīkṣṇarūkṣavidāhinaḥ&lt;br&gt;     āhārā rājasasyeṣṭā duḥkhaśokāmayapradāḥ || 9. Keserű, savanyú, sós, forró, csípős, kemény, maró ételt kívánnak a szenvedélyesek, ami fájdalmat, bánatot, betegséget eredményez. 
|-
|  10 यातयामं गतरसं पूति पर्युषितं च यत&lt;br&gt;     उच्छिष्टम अपि चामेध्यं भॊजनं तामसप्रियम ||  10 yātayāmaṃ gatarasaṃ pūti paryuṣitaṃ ca yat&lt;br&gt;    ucchiṣṭam api cāmedhyaṃ bhojanaṃ tāmasapriyam || 10. Állott, ízetlen, büdös, romlott, tisztátalan, maradék ételt szeretnek a sötétség rabjai. 
|-
|  11 अफलाकाङ्क्षिभिर यज्ञॊ विधिथृष्टॊ य इज्यते&lt;br&gt;     यष्टव्यम एवेति मनः समाधाय स सात्त्विकः ||  11 aphalākāṅkṣibhir yajño vidhidṛṣṭo ya ijyate&lt;br&gt;    yaṣṭavyam eveti manaḥ samādhāya sa sāttvikaḥ || 11. Jó az az áldozat, amelyet jutalom vágya nélkül, szabály szerint mutat be az áldozó, azzal az elgondolással, hogy áldozni kötelesség. 
|-
|  12 अभिसंधाय तु फलं थम्भार्दम अपि चैव यत&lt;br&gt;     इज्यते भरतश्रेष्ठ तं यज्ञं विथ्धि राजसम ||  12 abhisaṃdhāya tu phalaṃ dambhārtham api caiva yat&lt;br&gt;    ijyate bharataśreṣṭha taṃ yajñaṃ viddhi rājasam || 12. Szenvedélyes az az áldozat, Bharaták hőse, amelyet jutalomra számítva vagy képmutatásból mutatnak be. 
|-
|  13 विधिहीनम असृष्टान्नं मन्त्रहीनम अथक्षिणम&lt;br&gt;     शरथ्धाविरहितं यज्ञं तामसं परिचक्षते ||  13 vidhihīnam asṛṣṭānnaṃ mantrahīnam adakṣiṇam&lt;br&gt;    śraddhāvirahitaṃ yajñaṃ tāmasaṃ paricakṣate || 13. A szabályokat felrúgó, étel felajánlását mellőző, áldozati igéket sem mondó, a papot nem jutalmazó áldozatot sötétnek tekintsd. 
|-
|  14 थेवथ्विजगुरुप्राज्ञपूजनं शौचम आर्जवम&lt;br&gt;     बरह्मचर्यम अहिंसा च शारीरं तप उच्यते ||  14 devadvijaguruprājñapūjanaṃ śaucam ārjavam&lt;br&gt;    brahmacaryam ahiṃsā ca śārīraṃ tapa ucyate || 14. Istenek, papok, tanítók, bölcsek tisztelete, tisztaság, becsületesség, önmegtartóztatás, nem-ártás - ezt nevezik a test vezeklésének. 
|-
| &lt;br&gt;  15 अनुथ्वेगकरं वाक्यं सत्यं परियहितं च यत&lt;br&gt;     सवाध्यायाभ्यसनं चैव वाङ्मयं तप उच्यते ||  15 anudvegakaraṃ vākyaṃ satyaṃ priyahitaṃ ca yat&lt;br&gt;    svādhyāyābhyasanaṃ caiva vāṅmayaṃ tapa ucyate || 15. Senkit sem sértő, igaz, kellemes, hasznos beszéd, és a Véda-szövegek gyakorlása - ezt nevezik a beszéd vezeklésének. 
|-
|  16 मनःप्रसाथः सौम्यत्वं मौनम आत्मविनिग्रहः&lt;br&gt;     भावसंशुथ्धिर इत्य एतत तपॊ मानसम उच्यते ||  16 manaḥprasādaḥ saumyatvaṃ maunam ātmavinigrahaḥ&lt;br&gt;    bhāvasaṃśuddhir ity etat tapo mānasam ucyate || 16. Derűs elme, szelídség, hallgatagság, önfegyelem, tisztalelkűség - ezt nevezik a gondolkozás vezeklésének. 
|-
|  17 शरथ्धया परया तप्तं तपस तत तरिविधं नरैः&lt;br&gt;     अफलाकाङ्क्षिभिर युक्तैः सात्त्विकं परिचक्षते ||  17 śraddhayā parayā taptaṃ tapas tat trividhaṃ naraiḥ&lt;br&gt;    aphalākāṅkṣibhir yuktaiḥ sāttvikaṃ paricakṣate || 17. Ezt a háromféle vezeklést, amelyet igaz hittel, jutalom vágya nélkül végeznek a jógát követő emberek, tekintsd jónak. 
|-
|  18 सत्कारमानपूजार्दं तपॊ थम्भेन चैव यत&lt;br&gt;     करियते तथ इह परॊक्तं राजसं चलम अध्रुवम ||  18 satkāramānapūjārthaṃ tapo dambhena caiva yat&lt;br&gt;    kriyate tad iha proktaṃ rājasaṃ calam adhruvam || 18. A jutalom, hírnév vagy tisztelet kedvéért, vagy képmutatásból végzett vezeklést nevezik szenvedélyesnek; ez ingatag, bizonytalan. 
|-
|  19 मूढग्राहेणात्मनॊ यत पीडया करियते तपः&lt;br&gt;     परस्यॊत्साथनार्दं वा तत तामसम उथाहृतम ||  19 mūḍhagrāheṇātmano yat pīḍayā kriyate tapaḥ&lt;br&gt;    parasyotsādanārthaṃ vā tat tāmasam udāhṛtam || 19. Az ostoba szeszélyből, önkínzással vagy mások elpusztítása érdekében történő vezeklést mondják sötétnek. 
|-
|  20 थातव्यम इति यथ थानं थीयते ऽनुपकारिणे&lt;br&gt;     थेशे काले च पात्रे च तथ थानं सात्त्विकं समृतम ||  20 dātavyam iti yad dānaṃ dīyate 'nupakāriṇe&lt;br&gt;    deśe kāle ca pātre ca tad dānaṃ sāttvikaṃ smṛtam || 20. &quot;Az adakozás kötelesség&quot; - aki így gondolkozva, ellenszolgáltatás nélkül, megfelelő helyen és időben, méltó személynek ad adományt, annak adománya jónak tekintendő. 
|-
|  21 यत तु परत्युपकारार्दं फलम उथ्थिश्य वा पुनः&lt;br&gt;     थीयते च परिक्लिष्टं तथ थानं राजसं समृतम ||  21 yat tu pratyupakārārthaṃ phalam uddiśya vā punaḥ&lt;br&gt;    dīyate ca parikliṣṭaṃ tad dānaṃ rājasaṃ smṛtam || 21. Ám amit viszonzás reményében, vagy hasznot remélve, vagy kelletlenül adnak, az ilyen adomány szenvedélyesnek tekintendő. 
|-
|  22 अथेशकाले यथ थानम अपात्रेभ्यश च थीयते&lt;br&gt;     असत्कृतम अवज्ञातं तत तामसम उथाहृतम ||  22 adeśakāle yad dānam apātrebhyaś ca dīyate&lt;br&gt;    asatkṛtam avajñātaṃ tat tāmasam udāhṛtam || 22. A nem megfelelő helyen és időben, méltatlan személynek, tiszteletlenül, megvetéssel nyújtott adományt sötétnek nevezik. 
|-
|  23 ओं तत सथ इति निर्थेशॊ बरह्मणस तरिविधः समृतः&lt;br&gt;     बराह्मणास तेन वेथाश च यज्ञाश च विहिताः पुरा ||  23 oṃ tat sad iti nirdeśo brahmaṇas trividhaḥ smṛtaḥ&lt;br&gt;    brāhmaṇās tena vedāś ca yajñāś ca vihitāḥ purā || 23. A hagyomány szerint az ÓM, TAT, SZAT hármas utasítást adta a Teremtő vagy: ÓM, TAT, SZAT - ezt tartják Brahmá hármas meghatározásának]; ezzel rendelkezett hajdan a papok, Védák és áldozatok felől. 
|-
|  24 तस्माथ ओम इत्य उथाहृत्य यज्ञथानतपःक्रियाः&lt;br&gt;     परवर्तन्ते विधानॊक्ताः सततं बरह्मवाथिनाम ||  24 tasmād om ity udāhṛtya yajñadānatapaḥkriyāḥ&lt;br&gt;    pravartante vidhānoktāḥ satataṃ brahmavādinām || 24. Ezért rendelésének megfelelően az ÓM ige kiejtésével kezdik mindig az áldozat, az adakozás és a vezeklés szertartását a Brahman-hirdetők. 
|-
|  25 तथ इत्य अनभिसंधाय फलं यज्ञतपःक्रियाः&lt;br&gt;     थानक्रियाश च विविधाः करियन्ते मॊक्षकाङ्क्षिभिः ||  25 tad ity anabhisaṃdhāya phalaṃ yajñatapaḥkriyāḥ&lt;br&gt;    dānakriyāś ca vividhāḥ kriyante mokṣakāṅkṣibhiḥ || 25. TAT ('Ez') szóval kísérik az áldozat és vezeklés szertartását, valamint a különféle adakozási szertartásokat a megváltást keresők, nem számítva jutalomra érte. 
|-
|  26 सथ्भावे साधुभावे च सथ इत्य एतत परयुज्यते&lt;br&gt;     परशस्ते कर्मणि तदा सच्छब्थः पार्द युज्यते ||  26 sadbhāve sādhubhāve ca sad ity etat prayujyate&lt;br&gt;    praśaste karmaṇi tathā sacchabdaḥ pārtha yujyate || 26.A SZAT ('Létező', 'Jó') szó használatos létezés (szad-bháva) és szentség (szádhu-bháva) értelemben, és a dícséretes tettre is a szat kifejezést alkalmazzák, Prithá fia. 
|-
|  27 यज्ञे तपसि थाने च सदितिः सथ इति चॊच्यते&lt;br&gt;     कर्म चैव तथर्दीयं सथ इत्य एवाभिधीयते ||  27 yajñe tapasi dāne ca sthitiḥ sad iti cocyate&lt;br&gt;    karma caiva tadarthīyaṃ sad ity evābhidhīyate || 27. Áldozásban, vezeklésben és adakozásban a buzgalmat szintén szat ('helyes') szóval illetik, és az erre irányuló cselekvésre is a szat kifejezést használják. 
|-
|  28 अश्रथ्धया हुतं थत्तं तपस तप्तं कृतं च यत&lt;br&gt;     असथ इत्य उच्यते पार्द न च तत परेत्य नॊ इह ||  28 aśraddhayā hutaṃ dattaṃ tapas taptaṃ kṛtaṃ ca yat&lt;br&gt;    asad ity ucyate pārtha na ca tat pretya no iha&lt;br&gt; || 28. A hit nélkül végzett áldozatra, adakozásra, vezeklésre és bármely cselekvésre azt mondják: a-szat ('nem jó', 'nem igazi'), és az ilyen semmis itt e létben is, a halál után is, Prithá fia.  &lt;br&gt; Így hangzik A Magasztos &lt;br&gt; Szózatában &lt;br&gt; A háromféle hit &lt;br&gt; megkülönböztetésének jógája &lt;br&gt; című tizenhetedik tanítás.
|}
==XVIII. Ének==
{| {{sztbg}}
|  1 अर्जुन उवाच&lt;br&gt;      संन्यासस्य महाबाहॊ तत्त्वम इच्छामि वेथितुम&lt;br&gt;      तयागस्य च हृषीकेश पृदक केशिनिषूथन ||  1 arjuna uvāca&lt;br&gt;     saṃnyāsasya mahābāho tattvam icchāmi veditum&lt;br&gt;     tyāgasya ca hṛṣīkeśa pṛthak keśiniṣūdana || Ardzsuna szólt: 1. Erőskarú, szeretném megismerni a lemondás lényegét, és külön a tartózkodásét, Érzékek Ura, Kési lesújtója. 
|-
|  2 शरीभगवान उवाच&lt;br&gt;      काम्यानां कर्मणां नयासं संन्यासं कवयॊ विथुः&lt;br&gt;      सर्वकर्मफलत्यागं पराहुस तयागं विचक्षणाः ||  2 śrībhagavān uvāca&lt;br&gt;     kāmyānāṃ karmaṇāṃ nyāsaṃ saṃnyāsaṃ kavayo viduḥ&lt;br&gt;     sarvakarmaphalatyāgaṃ prāhus tyāgaṃ vicakṣaṇāḥ || A Magasztos szólt: 2. A vágy-szülte tettek elvetését tartják lemondásnak a bölcsek, és bármely tett gyümölcsével szembeni közönyt nevezik tartózkodásnak a tisztán látók. 
|-
|  3 तयाज्यं थॊषवथ इत्य एके कर्म पराहुर मनीषिणः&lt;br&gt;      यज्ञथानतपःकर्म न तयाज्यम इति चापरे ||  3 tyājyaṃ doṣavad ity eke karma prāhur manīṣiṇaḥ&lt;br&gt;     yajñadānatapaḥkarma na tyājyam iti cāpare || 3. Minden cselekvés káros, tartózkodni kell tőle - tanítják egyes igyekvők, mások szerint az áldozás, adakozás és vezeklés olyan cselekvés, amelytől nem kell tartózkodni. 
|-
|  4 निश्चयं शृणु मे तत्र तयागे भरतसत्तम&lt;br&gt;      तयागॊ हि पुरुषव्याघ्र तरिविधः संप्रकीर्तितः ||  4 niścayaṃ śṛṇu me tatra tyāge bharatasattama&lt;br&gt;     tyāgo hi puruṣavyāghra trividhaḥ saṃprakīrtitaḥ || 4. Halld meg tőlem a bizonyosságot a lemondásról, legnemesebb Bhárata. A lemondás háromféle, így hirdetik, férfi-tigris. 
|-
|  5 यज्ञथानतपःकर्म न तयाज्यं कार्यम एव तत&lt;br&gt;      यज्ञॊ थानं तपश चैव पावनानि मनीषिणाम ||  5 yajñadānatapaḥkarma na tyājyaṃ kāryam eva tat&lt;br&gt;     yajño dānaṃ tapaś caiva pāvanāni manīṣiṇām || 5. Az áldozás, adakozás, vezeklés cselekvéséről nem kell lemondani, ezt végezni kell; az áldozat, adakozás és vezeklés megtisztítja az igyekvőket. 
|-
|  6 एतान्य अपि तु कर्माणि सङ्गं तयक्त्वा फलानि च&lt;br&gt;      कर्तव्यानीति मे पार्द निश्चितं मतम उत्तमम ||  6 etāny api tu karmāṇi saṅgaṃ tyaktvā phalāni ca&lt;br&gt;     kartavyānīti me pārtha niścitaṃ matam uttamam || 6. De ezt a három cselekvést is a ragaszkodásról és gyümölcsükről lemondva kell végezni, Prithá fia, ez az én legszentebb rendelésem. 
|-
|  7 नियतस्य तु संन्यासः कर्मणॊ नॊपपथ्यते&lt;br&gt;      मॊहात तस्य परित्यागस तामसः परिकीर्तितः ||  7 niyatasya tu saṃnyāsaḥ karmaṇo nopapadyate&lt;br&gt;     mohāt tasya parityāgas tāmasaḥ parikīrtitaḥ || 7. Helytelen a lemondás a köteles cselekvésről; ennek balgatag mellőzése sötétségből származik, így hirdetik. 
|-
|  8 थुःखम इत्य एव यत कर्म कायक्लेशभयात तयजेत&lt;br&gt;      स कृत्वा राजसं तयागं नैव तयागफलं लभेत ||  8 duḥkham ity eva yat karma kāyakleśabhayāt tyajet&lt;br&gt;     sa kṛtvā rājasaṃ tyāgaṃ naiva tyāgaphalaṃ labhet || 8. Aki egy tettről azért mond le, mert bajjal jár, és ő fél a testi fáradalmaktól, az szenvedélyes lemondást gyakorol, s lemondása nem terem gyümölcsöt. 
|-
|  9 कार्यम इत्य एव यत कर्म नियतं करियते ऽरजुन&lt;br&gt;      सङ्गं तयक्त्वा फलं चैव स तयागः सात्त्विकॊ मतः ||  9 kāryam ity eva yat karma niyataṃ kriyate 'rjuna&lt;br&gt;     saṅgaṃ tyaktvā phalaṃ caiva sa tyāgaḥ sāttviko mataḥ || 9. Ha valaki kötelességtudatból elvégzi a kiszabott cselekvést, a ragaszkodást és jutalmat elvetve, az ilyen lemondást a jóságból származtatják. 
|-
|  10 न थवेष्ट्य अकुशलं कर्म कुशले नानुषज्जते&lt;br&gt;     तयागी सत्त्वसमाविष्टॊ मेधावी छिन्नसंशयः ||  10 na dveṣṭy akuśalaṃ karma kuśale nānuṣajjate&lt;br&gt;    tyāgī sattvasamāviṣṭo medhāvī chinnasaṃśayaḥ || 10. Nem undorodik a kellemetlen tettől, s nem ragaszkodik a kellemeshez a jósággal eltelt, kétségeit eloszlató bölcs. 
|-
|  11 न हि थेहभृता शक्यं तयक्तुं कर्माण्य अशेषतः&lt;br&gt;     यस तु कर्मफलत्यागी स तयागीत्य अभिधीयते ||  11 na hi dehabhṛtā śakyaṃ tyaktuṃ karmāṇy aśeṣataḥ&lt;br&gt;    yas tu karmaphalatyāgī sa tyāgīty abhidhīyate || 11. Mert aki testben él, nem tud maradéktalanul lemondani a cselekvésről; de aki a cselekvés gyümölcséről lemond, a lemondó nevet az érdemli ki. 
|-
|  12 अनिष्टम इष्टं मिश्रं च तरिविधं कर्मणः फलम&lt;br&gt;     भवत्य अत्यागिनां परेत्य न तु संन्यासिनां कव चित ||  12 aniṣṭam iṣṭaṃ miśraṃ ca trividhaṃ karmaṇaḥ phalam&lt;br&gt;    bhavaty atyāgināṃ pretya na tu saṃnyāsināṃ kva cit || 12. Haláluk után tetteik háromféle gyümölcse jut osztályrészül azoknak, akik nem voltak képesek tartózkodásra: kívánatos, nem kívánatos, vegyes; de a lemondani tudóknak soha semmi. 
|-
|  13 पञ्चैतानि महाबाहॊ कारणानि निबॊध मे&lt;br&gt;     सांख्ये कृतान्ते परॊक्तानि सिथ्धये सर्वकर्मणाम ||  13 pañcaitāni mahābāho kāraṇāni nibodha me&lt;br&gt;    sāṃkhye kṛtānte proktāni siddhaye sarvakarmaṇām || 13. Most pedig tanuld meg tőlem, erőskarú hős, mi az az öt ok, amellyel a célhoz juttató szánkhja-tan bármely cselekvés megtörténését magyarázza. 
|-
|  14 अधिष्ठानं तदा कर्ता करणं च पृदग्विधम&lt;br&gt;     विविधाश च पृदक्चेष्टा थैवं चैवात्र पञ्चमम ||  14 adhiṣṭhānaṃ tathā kartā karaṇaṃ ca pṛthagvidham&lt;br&gt;    vividhāś ca pṛthakceṣṭā daivaṃ caivātra pañcamam || 14. A helyzet, a cselekvő egyén, a cselekvés különböző eszközei, a különféle, sokirányú törekvések, végül ötödikül a sors. 
|-
|  15 शरीरवाङ्मनॊभिर यत कर्म परारभते नरः&lt;br&gt;     नयाय्यं वा विपरीतं वा पञ्चैते तस्य हेतवः ||  15 śarīravāṅmanobhir yat karma prārabhate naraḥ&lt;br&gt;    nyāyyaṃ vā viparītaṃ vā pañcaite tasya hetavaḥ || 15. Bármely tetthez fog az ember testtel, beszéddel vagy gondolattal, legyen az helyes vagy helytelen, ez az öt ok idézi elő. 
|-
|  16 तत्रैवं सति कर्तारम आत्मानं केवलं तु यः&lt;br&gt;     पश्यत्य अकृतबुथ्धित्वान न स पश्यति थुर्मतिः ||  16 tatraivaṃ sati kartāram ātmānaṃ kevalaṃ tu yaḥ&lt;br&gt;    paśyaty akṛtabuddhitvān na sa paśyati durmatiḥ || 16. Ha mármost ez így van, akkor nem lát helyesen az ostoba, aki tudatlanságból kizárólag önmagát tekinti cselekvőnek. 
|-
|  17 यस्य नाहंकृतॊ भावॊ बुथ्धिर यस्य न लिप्यते&lt;br&gt;     हत्वापि स इमाँल लॊकान न हन्ति न निबध्यते ||  17 yasya nāhaṃkṛto bhāvo buddhir yasya na lipyate&lt;br&gt;    hatvāpi sa imāṁl lokān na hanti na nibadhyate || 17. Akinek lénye mentes az önzéstől, elméjét nem szennyezi semmi, habár az egész világot kiírtja, nem öl, és tette nem köti meg. 
|-
|  18 जञानं जञेयं परिज्ञाता तरिविधा कर्मचॊथना&lt;br&gt;     करणं कर्म कर्तेति तरिविधः कर्मसंग्रहः ||  18 jñānaṃ jñeyaṃ parijñātā trividhā karmacodanā&lt;br&gt;    karaṇaṃ karma karteti trividhaḥ karmasaṃgrahaḥ || 18. Háromféle indítéka van a tettnek: ismeret, megismerendő, megismerő; háromféle összetevője van a tettnek: eszközök, cselekvés, cselekvő. 
|-
|  19 जञानं कर्म च कर्ता च तरिधैव गुणभेथतः&lt;br&gt;     परॊच्यते गुणसंख्याने यदावच छृणु तान्य अपि ||  19 jñānaṃ karma ca kartā ca tridhaiva guṇabhedataḥ&lt;br&gt;    procyate guṇasaṃkhyāne yathāvac chṛṇu tāny api || 19. Hallgasd meg azt is: hogyan minősíti háromféle-képpen a jellegek szerinti osztályozás jellegük különbözősége alapján az ismeretet, a tettet és a cselekvőt. 
|-
|  20 सर्वभूतेषु येनैकं भावम अव्ययम ईक्षते&lt;br&gt;     अविभक्तं विभक्तेषु तज जञानं विथ्धि सात्त्विकम ||  20 sarvabhūteṣu yenaikaṃ bhāvam avyayam īkṣate&lt;br&gt;    avibhaktaṃ vibhakteṣu taj jñānaṃ viddhi sāttvikam || 20. Jóságból származó ismeretnek azt tekintsd, amely minden lényben egyetlen, örök létezőt lát, sokfélében az osztatlant. 
|-
|  21 पृदक्त्वेन तु यज जञानं नानाभावान पृदग्विधान&lt;br&gt;     वेत्ति सर्वेषु भूतेषु तज जञानं विथ्धि राजसम ||  21 pṛthaktvena tu yaj jñānaṃ nānābhāvān pṛthagvidhān&lt;br&gt;    vetti sarveṣu bhūteṣu taj jñānaṃ viddhi rājasam || 21. Szenvedélyesnek azt az ismeretet tekintsd, amely az egyes lényekben különállásuk miatt külön-külön, önálló lényeket vél látni. 
|-
|  22 यत तु कृत्स्नवथ एकस्मिन कार्ये सक्तम अहैतुकम&lt;br&gt;     अतत्त्वार्दवथ अल्पं च तत तामसम उथाहृतम ||  22 yat tu kṛtsnavad ekasmin kārye saktam ahaitukam&lt;br&gt;    atattvārthavad alpaṃ ca tat tāmasam udāhṛtam || 22. Sötétnek pedig azt mondják, amely korlátoltan, valótlanul, ok nélkül egyetlen dolgon úgy csüng, mintha az a teljesség volna. 
|-
|  23 नियतं सङ्गरहितम अरागथ्वेषतः कृतम&lt;br&gt;     अफलप्रेप्सुना कर्म यत तत सात्त्विकम उच्यते ||  23 niyataṃ saṅgarahitam arāgadveṣataḥ kṛtam&lt;br&gt;    aphalaprepsunā karma yat tat sāttvikam ucyate || 23. Jóságból származónak mondják a ragaszkodás nélkül, szenvedély és gyűlölet nélkül, jutalom reménye nélkül, kötelességszerűen végzett tettet. 
|-
|  24 यत तु कामेप्सुना कर्म साहंकारेण वा पुनः&lt;br&gt;     करियते बहुलायासं तथ राजसम उथाहृतम ||  24 yat tu kāmepsunā karma sāhaṃkāreṇa vā punaḥ&lt;br&gt;    kriyate bahulāyāsaṃ tad rājasam udāhṛtam || 24. Szenvedélyesnek nevezik azt a tettet, amelyet vágyaktól fűtve, vagy önzéstől hajtva, sok fáradsággal végeznek. 
|-
|  25 अनुबन्धं कषयं हिंसाम अनपेक्ष्य च पौरुषम&lt;br&gt;     मॊहाथ आरभ्यते कर्म यत तत तामसम उच्यते ||  25 anubandhaṃ kṣayaṃ hiṃsām anapekṣya ca pauruṣam&lt;br&gt;    mohād ārabhyate karma yat tat tāmasam ucyate || 25. Sötétnek mondják azt a tettet, amelybe görcsös ragaszkodással, rombolóan, gyűlölködéssel, erején felül, balgatagon fog bele valaki. 
|-
|  26 मुक्तसङ्गॊ ऽनहंवाथी धृत्युत्साहसमन्वितः&lt;br&gt;     सिथ्ध्यसिथ्ध्यॊर निर्विकारः कर्ता सात्त्विक उच्यते ||  26 muktasaṅgo 'nahaṃvādī dhṛtyutsāhasamanvitaḥ&lt;br&gt;    siddhyasiddhyor nirvikāraḥ kartā sāttvika ucyate || 26. Jóságtól indítottnak nevezik a ragaszkodástól megszabadulva, önzetlenül, elhatározása mellett kitartva, siker vagy sikertelenség iránt közömbösen cselekvőt. 
|-
|  27 रागी कर्मफलप्रेप्सुर लुब्धॊ हिंसात्मकॊ ऽशुचिः&lt;br&gt;     हर्षशॊकान्वितः कर्ता राजसः परिकीर्तितः ||  27 rāgī karmaphalaprepsur lubdho hiṃsātmako 'śuciḥ&lt;br&gt;    harṣaśokānvitaḥ kartā rājasaḥ parikīrtitaḥ || 27. Szenvedélyesnek minősítik a heves természetű, tetteinek gyümölcsére sóvárgó, kapzsi, másnak ártó, tisztátalan, örömbe vagy bánatba merülő cselekvőt. 
|-
|  28 अयुक्तः पराकृतः सतब्धः शठॊ नैकृतिकॊ ऽलसः&lt;br&gt;     विषाथी थीर्घसूत्री च कर्ता तामस उच्यते ||  28 ayuktaḥ prākṛtaḥ stabdhaḥ śaṭho naikṛtiko 'lasaḥ&lt;br&gt;    viṣādī dīrghasūtrī ca kartā tāmasa ucyate || 28. Sötétnek mondják a fegyelmezetlen, közönséges, makacs, csalfa, rosszindulatú, lomha, gyáva, halogató cselekvőt. 
|-
|  29 बुथ्धेर भेथं धृतेश चैव गुणतस तरिविधं शृणु&lt;br&gt;     परॊच्यमानम अशेषेण पृदक्त्वेन धनंजय ||  29 buddher bhedaṃ dhṛteś caiva guṇatas trividhaṃ śṛṇu&lt;br&gt;    procyamānam aśeṣeṇa pṛthaktvena dhanaṃjaya || 29. Most hallgasd meg az értelem és kitartás hármas tagolását a jellegek szerint; egyenként, teljes egészében kifejtem, Kincs Győztese. 
|-
|  30 परवृत्तिं च निवृत्तिं च कार्याकार्ये भयाभये&lt;br&gt;     बन्धं मॊक्षं च या वेत्ति बुथ्धिः सा पार्द सात्त्विकी ||  30 pravṛttiṃ ca nivṛttiṃ ca kāryākārye bhayābhaye&lt;br&gt;    bandhaṃ mokṣaṃ ca yā vetti buddhiḥ sā pārtha sāttvikī || 30. Jóságból származik az az értelem, amely tudja, mit kell tenni és mit kell kerülni, mi a kötelesség és mi a tilalom, veszély és biztonság, kötöttség és szabadulás, Prithá fia. 
|-
|  31 यया धर्मम अधर्मं च कार्यं चाकार्यम एव च&lt;br&gt;     अयदावत परजानाति बुथ्धिः सा पार्द राजसी ||  31 yayā dharmam adharmaṃ ca kāryaṃ cākāryam eva ca&lt;br&gt;    ayathāvat prajānāti buddhiḥ sā pārtha rājasī || 31. Szenvedélyes az az értelem, amely tévesen fogja fel, mi a törvényes és törvénytelen, köteles és tilos, Prithá fia. 
|-
|  32 अधर्मं धर्मम इति या मन्यते तमसावृता&lt;br&gt;     सर्वार्दान विपरीतांश च बुथ्धिः सा पार्द तामसी ||  32 adharmaṃ dharmam iti yā manyate tamasāvṛtā&lt;br&gt;    sarvārthān viparītāṃś ca buddhiḥ sā pārtha tāmasī || 32. Sötét az az értelem, amelyet homály burkol, és a törvénytelent törvényesnek véli, és minden dolgot ellenkezőleg értelmez, Prithá fia. 
|-
|  33 धृत्या यया धारयते मनःप्राणेन्थ्रियक्रियाः&lt;br&gt;     यॊगेनाव्यभिचारिण्या धृतिः सा पार्द सात्त्विकी ||  33 dhṛtyā yayā dhārayate manaḥprāṇendriyakriyāḥ&lt;br&gt;    yogenāvyabhicāriṇyā dhṛtiḥ sā pārtha sāttvikī || 33. Jóságból származik az a kitartás, amely töretlen jógával szabályozza a gondolkozás, lélegzés és érzékszervek tevékenységét, Prithá fia. 
|-
|  34 यया तु धर्मकामार्दान धृत्या धारयते ऽरजुन&lt;br&gt;     परसङ्गेन फलाकाङ्क्षी धृतिः सा पार्द राजसी ||  34 yayā tu dharmakāmārthān dhṛtyā dhārayate 'rjuna&lt;br&gt;    prasaṅgena phalākāṅkṣī dhṛtiḥ sā pārtha rājasī || 34. Szenvedélyes az a kitartás, amely törvényt, szerelmet, vagyont haszonvágyón, görcsös ragaszkodással hajszol, Prithá fia. 
|-
|  35 यया सवप्नं भयं शॊकं विषाथं मथम एव च&lt;br&gt;     न विमुञ्चति थुर्मेधा धृतिः सा पार्द तामसी ||  35 yayā svapnaṃ bhayaṃ śokaṃ viṣādaṃ madam eva ca&lt;br&gt;    na vimuñcati durmedhā dhṛtiḥ sā pārtha tāmasī || 35. Sötét az a kitartás, amellyel a dőre eszű kapaszkodik az álomba, félelembe, bánatba, kétségbeesésbe, téveszmékbe, Prithá fia. 
|-
|  36 सुखं तव इथानीं तरिविधं शृणु मे भरतर्षभ&lt;br&gt;     अभ्यासाथ रमते यत्र थुःखान्तं च निगच्छति ||  36 sukhaṃ tv idānīṃ trividhaṃ śṛṇu me bharatarṣabha&lt;br&gt;    abhyāsād ramate yatra duḥkhāntaṃ ca nigacchati || 36. Most pedig hallgasd meg, Bháraták hőse, milyen a háromféle boldogság. Amely erőfeszítés után örömet okoz és véget vet a szenvedésnek, 
|-
|  37 यत तथग्रे विषम इव परिणामे ऽमृतॊपमम&lt;br&gt;     तत सुखं सात्त्विकं परॊक्तम आत्मबुथ्धिप्रसाथजम ||  37 yat tadagre viṣam iva pariṇāme 'mṛtopamam&lt;br&gt;    tat sukhaṃ sāttvikaṃ proktam ātmabuddhiprasādajam || 37. kezdetben olyan, mint a méreg, de végül élet-ital ízű - a saját elméd derűjéből fakadó boldogságot jóságból származónak nevezik. 
|-
|  38 विषयेन्थ्रियसंयॊगाथ यत तथग्रे ऽमृतॊपमम&lt;br&gt;     परिणामे विषम इव तत सुखं राजसं समृतम ||  38 viṣayendriyasaṃyogād yat tadagre 'mṛtopamam&lt;br&gt;    pariṇāme viṣam iva tat sukhaṃ rājasaṃ smṛtam || 38. Szenvedélyesnek tartják azt a boldogságot, amely azáltal keletkezik, hogy az érzékszervek az érzékelt dolgokhoz kapcsolódnak; ez kezdetben élet-ital ízű, de végül olyan, mint a méreg. 
|-
|  39 यथ अग्रे चानुबन्धे च सुखं मॊहनम आत्मनः&lt;br&gt;     निथ्रालस्यप्रमाथॊत्दं तत तामसम उथाहृतम ||  39 yad agre cānubandhe ca sukhaṃ mohanam ātmanaḥ&lt;br&gt;    nidrālasyapramādotthaṃ tat tāmasam udāhṛtam || 39. Sötétnek mondják azt a boldogságot, amely álom, restség, tévhitek terméke, s kezdetben is, végül is puszta önámítás. 
|-
|  40 न तथ अस्ति पृदिव्यां वा थिवि थेवेषु वा पुनः&lt;br&gt;     सत्त्वं परकृतिजैर मुक्तं यथ एभिः सयात तरिभिर गुणैः ||  40 na tad asti pṛthivyāṃ vā divi deveṣu vā punaḥ&lt;br&gt;    sattvaṃ prakṛtijair muktaṃ yad ebhiḥ syāt tribhir guṇaiḥ || 40. Nincs olyan lény a földön, az égben vagy akár az istenek között, amely mentes volna ettől a természetből folyó hármas jellegtől. 
|-
|  41 बराह्मणक्षत्रियविशां शूथ्राणां च परंतप&lt;br&gt;     कर्माणि परविभक्तानि सवभावप्रभवैर गुणैः ||  41 brāhmaṇakṣatriyaviśāṃ śūdrāṇāṃ ca paraṃtapa&lt;br&gt;    karmāṇi pravibhaktāni svabhāvaprabhavair guṇaiḥ || 41. A papok, harcosok, közrendűek és szolgák kötelességei a velükszületett jellegek szerint oszlanak meg, ellenségeid ostora. 
|-
|  42 शमॊ थमस तपः शौचं कषान्तिर आर्जवम एव च&lt;br&gt;     जञानं विज्ञानम आस्तिक्यं बरह्मकर्म सवभावजम ||  42 śamo damas tapaḥ śaucaṃ kṣāntir ārjavam eva ca&lt;br&gt;    jñānaṃ vijñānam āstikyaṃ brahmakarma svabhāvajam || 42. Nyugalom, mérséklet, vezeklés, tisztaság, türelem, becsületesség, tudás, belátás, vallásos hit a papok veleszületett dolga. 
|-
|  43 शौर्यं तेजॊ धृतिर थाक्ष्यं युथ्धे चाप्य अपलायनम&lt;br&gt;     थानम ईश्वरभावश च कषात्रं कर्म सवभावजम ||  43 śauryaṃ tejo dhṛtir dākṣyaṃ yuddhe cāpy apalāyanam&lt;br&gt;    dānam īśvarabhāvaś ca kṣātraṃ karma svabhāvajam || 43. Vitézség, erő, kitartás, ügyesség, csatában nem hátrálás, bőkezűség, uralkodói jellem a harcos veleszületett dolga. 
|-
|  44 कृषिगॊरक्ष्यवाणिज्यं वैश्यकर्म सवभावजम&lt;br&gt;     परिचर्यात्मकं कर्म शूथ्रस्यापि सवभावजम ||  44 kṛṣigorakṣyavāṇijyaṃ vaiśyakarma svabhāvajam&lt;br&gt;    paricaryātmakaṃ karma śūdrasyāpi svabhāvajam || 44. Földművelés, jószágtartás, kereskedés a közrendű veleszületett dolga. A szolga veleszületett dolga pedig az, hogy urának szolgáljon. 
|-
|  45 सवे सवे कर्मण्य अभिरतः संसिथ्धिं लभते नरः&lt;br&gt;     सवकर्मनिरतः सिथ्धिं यदा विन्थति तच छृणु ||  45 sve sve karmaṇy abhirataḥ saṃsiddhiṃ labhate naraḥ&lt;br&gt;    svakarmanirataḥ siddhiṃ yathā vindati tac chṛṇu || 45. Az az ember éri el a tökéletességet, aki saját dolgait örömmel végzi. Hallgasd meg, hogyan nyerik el a tökéletességet azok, akik saját dolgukat örömmel végzik. 
|-
|  46 यतः परवृत्तिर भूतानां येन सर्वम इथं ततम&lt;br&gt;     सवकर्मणा तम अभ्यर्च्य सिथ्धिं विन्थति मानवः ||  46 yataḥ pravṛttir bhūtānāṃ yena sarvam idaṃ tatam&lt;br&gt;    svakarmaṇā tam abhyarcya siddhiṃ vindati mānavaḥ || 46. Aki az élőlényeket létrehozta, aki ezt a világmindenséget kifeszítette - ha azt tiszteli tetteivel a halandó, tökéletességre jut. 
|-
|  47 शरेयान सवधर्मॊ विगुणः परधर्मात सवनुष्ठितात&lt;br&gt;     सवभावनियतं कर्म कुर्वन नाप्नॊति किल्बिषम ||  47 śreyān svadharmo viguṇaḥ paradharmāt svanuṣṭhitāt&lt;br&gt;    svabhāvaniyataṃ karma kurvan nāpnoti kilbiṣam || 47. Jobb a sikertelenség saját kötelességed teljesítésekor, mint más kötelességének sikeres végzése; aki vele-született kötelessége szerint cselekszik, sohasem terheli vétek. 
|-
|  48 सहजं कर्म कौन्तेय सथॊषम अपि न तयजेत&lt;br&gt;     सर्वारम्भा हि थॊषेण धूमेनाग्निर इवावृताः ||  48 sahajaṃ karma kaunteya sadoṣam api na tyajet&lt;br&gt;    sarvārambhā hi doṣeṇa dhūmenāgnir ivāvṛtāḥ || 48. Veleszületett kötelességéről akkor se mondjon le az ember, Kuntí fia, ha az bűnnel jár; hiszen minden tetthez bűn tapad, mint füst a tűzhöz. 
|-
|  49 असक्तबुथ्धिः सर्वत्र जितात्मा विगतस्पृहः&lt;br&gt;     नैष्कर्म्यसिथ्धिं परमां संन्यासेनाधिगच्छति ||  49 asaktabuddhiḥ sarvatra jitātmā vigataspṛhaḥ&lt;br&gt;    naiṣkarmyasiddhiṃ paramāṃ saṃnyāsenādhigacchati || 49. Akinek elméjét nem köti ragaszkodás semmihez, és legyőzte önmagát, s a kívánságok távoztak tőle, ezzel a lemondásával eléri a tettnélküliség legfelső tökélyét. 
|-
|  50 सिथ्धिं पराप्तॊ यदा बरह्म तदाप्नॊति निबॊध मे&lt;br&gt;     समासेनैव कौन्तेय निष्ठा जञानस्य या परा ||  50 siddhiṃ prāpto yathā brahma tathāpnoti nibodha me&lt;br&gt;    samāsenaiva kaunteya niṣṭhā jñānasya yā parā || 50. S most tanuld meg tőlem röviden, Kuntí fia, hogy aki ezt a tökélyt elérte, az hogyan éri el ugyanúgy a Brahmant is ; ez a tudás legfelső szintje. 
|-
|  51 बुथ्ध्या विशुथ्धया युक्तॊ धृत्यात्मानं नियम्य च&lt;br&gt;     शब्थाथीन विषयांस तयक्त्वा रागथ्वेषौ वयुथस्य च ||  51 buddhyā viśuddhayā yukto dhṛtyātmānaṃ niyamya ca&lt;br&gt;    śabdādīn viṣayāṃs tyaktvā rāgadveṣau vyudasya ca || 51. Akinek elméje megtisztult, kitartóan fékezi önmagát, lemondott a hangról és minden más érzetről, szenvedélyt és gyűlöletet elvetett, 
|-
|  52 विविक्तसेवी लघ्वाशी यतवाक्कायमानसः&lt;br&gt;     धयानयॊगपरॊ नित्यं वैराग्यं समुपाश्रितः ||  52 viviktasevī laghvāśī yatavākkāyamānasaḥ&lt;br&gt;    dhyānayogaparo nityaṃ vairāgyaṃ samupāśritaḥ || 52. magányba vonult, mértékletesen étkezik, szavát-testét-gondolatait féken tartja, szüntelenül jógameditációba merül, vágytalanságban él, 
|-
|  53 अहंकारं बलं थर्पं कामं करॊधं परिग्रहम&lt;br&gt;     विमुच्य निर्ममः शान्तॊ बरह्मभूयाय कल्पते ||  53 ahaṃkāraṃ balaṃ darpaṃ kāmaṃ krodhaṃ parigraham&lt;br&gt;    vimucya nirmamaḥ śānto brahmabhūyāya kalpate || 53. önösséget, erőszakot, gőgöt, vágyat, haragot, kapzsiságot eltávoztatott magától, önzetlen, békés, - az megérett a Brahmannal egyesülésre. 
|-
|  54 बरह्मभूतः परसन्नात्मा न शॊचति न काङ्क्षति&lt;br&gt;     समः सर्वेषु भूतेषु मथ्भक्तिं लभते पराम ||  54 brahmabhūtaḥ prasannātmā na śocati na kāṅkṣati&lt;br&gt;    samaḥ sarveṣu bhūteṣu madbhaktiṃ labhate parām || 54. Így a Brahmannal egyesülve, derült lélekkel, nem bánkódik és nem vágyódik, minden lényre egyformán tekint, és megvalósul benne az irántam való tökéletes szeretet. 
|-
|  55 भक्त्या माम अभिजानाति यावान यश चास्मि तत्त्वतः&lt;br&gt;     ततॊ मां तत्त्वतॊ जञात्वा विशते तथनन्तरम ||  55 bhaktyā mām abhijānāti yāvān yaś cāsmi tattvataḥ&lt;br&gt;    tato māṃ tattvato jñātvā viśate tadanantaram || 55. Szeretete révén megismer engem, hogy valójában ki és mekkora vagyok, és ha valómban megismert, utána belém olvad. 
|-
|  56 सर्वकर्माण्य अपि सथा कुर्वाणॊ मथ्व्यपाश्रयः&lt;br&gt;     मत्प्रसाथाथ अवाप्नॊति शाश्वतं पथम अव्ययम ||  56 sarvakarmāṇy api sadā kurvāṇo madvyapāśrayaḥ&lt;br&gt;    matprasādād avāpnoti śāśvataṃ padam avyayam || 56. Ha bennem bizakodva, utána tovább végzi is minden dolgát, kegyem folytán elnyeri a nem-múló, örök helyet. 
|-
|  57 चेतसा सर्वकर्माणि मयि संन्यस्य मत्परः&lt;br&gt;     बुथ्धियॊगम उपाश्रित्य मच्चित्तः सततं भव ||  57 cetasā sarvakarmāṇi mayi saṃnyasya matparaḥ&lt;br&gt;    buddhiyogam upāśritya maccittaḥ satataṃ bhava || 57. Gondolatban reám bízd minden tettedet, egyedül velem törődj, fegyelmezd értelmedet, mindig csak reám gondolj. 
|-
|  58 मच्चित्तः सर्वथुर्गाणि मत्प्रसाथात तरिष्यसि&lt;br&gt;     अद चेत तवम अहंकारान न शरॊष्यसि विनङ्क्ष्यसि ||  58 maccittaḥ sarvadurgāṇi matprasādāt tariṣyasi&lt;br&gt;    atha cet tvam ahaṃkārān na śroṣyasi vinaṅkṣyasi || 58. Ha reám gondolsz, kegyemből átkelsz minden akadályon; de ha önteltségből nem hallgatsz rám, elpusztulsz. 
|-
|  59 यथ अहंकारम आश्रित्य न यॊत्स्य इति मन्यसे&lt;br&gt;     मिद्यैष वयवसायस ते परकृतिस तवां नियॊक्ष्यति ||  59 yad ahaṃkāram āśritya na yotsya iti manyase&lt;br&gt;    mithyaiṣa vyavasāyas te prakṛtis tvāṃ niyokṣyati || 59. Ha önteltségből így döntesz: &quot;Nem fogok harcolni&quot;, hasztalan ez az elhatározásod, mert a Természet kényszeríteni fog. 
|-
|  60 सवभावजेन कौन्तेय निबथ्धः सवेन कर्मणा&lt;br&gt;     कर्तुं नेच्छसि यन मॊहात करिष्यस्य अवशॊ ऽपि तत ||  60 svabhāvajena kaunteya nibaddhaḥ svena karmaṇā&lt;br&gt;    kartuṃ necchasi yan mohāt kariṣyasy avaśo 'pi tat || 60. Veledszületett kötelességed folytán kötve vagy, Kuntí fia, s amit ostobaságból nem kívánsz megtenni, akaratod ellenére is tenni fogod. 
|-
|  61 ईश्वरः सर्वभूतानां हृथ्थेशे ऽरजुन तिष्ठति&lt;br&gt;     भरामयन सर्वभूतानि यन्त्रारूढानि मायया ||  61 īśvaraḥ sarvabhūtānāṃ hṛddeśe 'rjuna tiṣṭhati&lt;br&gt;    bhrāmayan sarvabhūtāni yantrārūḍhāni māyayā || 61. Az Úr minden lény szívében ott lakozik Ardzsuna, és káprázatával mozgat minden élőlényt, mint bábjátékos a bábukat. 
|-
|  62 तम एव शरणं गच्छ सर्वभावेन भारत&lt;br&gt;     तत्प्रसाथात परां शान्तिं सदानं पराप्स्यसि शाश्वतम ||  62 tam eva śaraṇaṃ gaccha sarvabhāvena bhārata&lt;br&gt;    tatprasādāt parāṃ śāntiṃ sthānaṃ prāpsyasi śāśvatam || 62. Nála keress oltalmat egész valóddal, Bhárata; az ő kegyelméből elnyered a legfőbb békét, az örök helyet. 
|-
|  63 इति ते जञानम आख्यातं गुह्याथ गुह्यतरं मया&lt;br&gt;     विमृश्यैतथ अशेषेण यदेच्छसि तदा कुरु ||  63 iti te jñānam ākhyātaṃ guhyād guhyataraṃ mayā&lt;br&gt;    vimṛśyaitad aśeṣeṇa yathecchasi tathā kuru || 63. Így feltártam előtted a titkosnál titkosabb tudást; vedd fontolóra alaposan, s utána tégy, amint akarsz. 
|-
|  64 सर्वगुह्यतमं भूयः शृणु मे परमं वचः&lt;br&gt;     इष्टॊ ऽसि मे थृढम इति ततॊ वक्ष्यामि ते हितम ||  64 sarvaguhyatamaṃ bhūyaḥ śṛṇu me paramaṃ vacaḥ&lt;br&gt;    iṣṭo 'si me dṛḍham iti tato vakṣyāmi te hitam || 64. Végül halld meg tőlem a mindennél titkosabb, legmagasztosabb igét; fölöttébb kedvellek, ezért javadra szólok. 
|-
|  65 मन्मना भव मथ्भक्तॊ मथ्याजी मां नमस्कुरु&lt;br&gt;     माम एवैष्यसि सत्यं ते परतिजाने परियॊ ऽसि मे ||  65 manmanā bhava madbhakto madyājī māṃ namaskuru&lt;br&gt;    mām evaiṣyasi satyaṃ te pratijāne priyo 'si me || 65. Mindig reám gondolj, engem szeress, nekem áldozzál, engem imádj; így hozzám jutsz el, igaz ígéretemmel ígérem, mert kedves vagy előttem. 
|-
|  66 सर्वधर्मान परित्यज्य माम एकं शरणं वरज&lt;br&gt;     अहं तवा सर्वपापेभ्यॊ मॊक्षयिष्यामि मा शुचः ||  66 sarvadharmān parityajya mām ekaṃ śaraṇaṃ vraja&lt;br&gt;    ahaṃ tvā sarvapāpebhyo mokṣayiṣyāmi mā śucaḥ || 66. Hagyd el minden kötelességedet, egyedül nálam keress oltalmat, s én minden bűntől feloldozlak, ne aggódjál. 
|-
|  67 इथं ते नातपस्काय नाभक्ताय कथा चन&lt;br&gt;     न चाशुश्रूषवे वाच्यं न च मां यॊ ऽभयसूयति ||  67 idaṃ te nātapaskāya nābhaktāya kadā cana&lt;br&gt;    na cāśuśrūṣave vācyaṃ na ca māṃ yo 'bhyasūyati || 67. Erről soha nem szabad szólnod olyannak, aki nem végez vezeklést, nem hívem, nem hallgat rám, megvet engem. 
|-
|  68 य इथं परमं गुह्यं मथ्भक्तेष्व अभिधास्यति&lt;br&gt;     भक्तिं मयि परां कृत्वा माम एवैष्यत्य असंशयः ||  68 ya idaṃ paramaṃ guhyaṃ madbhakteṣv abhidhāsyati&lt;br&gt;    bhaktiṃ mayi parāṃ kṛtvā mām evaiṣyaty asaṃśayaḥ || 68. De aki e legnagyobb titkot híveimnek továbbadja, végtelen áhítattal irántam, az bizonnyal hozzám jut el. 
|-
|  69 न च तस्मान मनुष्येषु कश चिन मे परियकृत्तमः&lt;br&gt;     भविता न च मे तस्माथ अन्यः परियतरॊ भुवि ||  69 na ca tasmān manuṣyeṣu kaś cin me priyakṛttamaḥ&lt;br&gt;    bhavitā na ca me tasmād anyaḥ priyataro bhuvi || 69. Nincs senki, aki jobban kedvemre cselekednék, mint az ilyen ember, és nem lesz a földön senki, akit nála jobban kedvelek. 
|-
|  70 अध्येष्यते च य इमं धर्म्यं संवाथम आवयॊः&lt;br&gt;     जञानयज्ञेन तेनाहम इष्टः सयाम इति मे मतिः ||  70 adhyeṣyate ca ya imaṃ dharmyaṃ saṃvādam āvayoḥ&lt;br&gt;    jñānayajñena tenāham iṣṭaḥ syām iti me matiḥ || 70. Aki pedig e kettőnk között lefolyt szent beszélgetést tanulmányozni fogja, azt úgy tekintem, hogy tudás áldozatával áldozott nekem. 
|-
|  71 शरथ्धावान अनसूयश च शृणुयाथ अपि यॊ नरः&lt;br&gt;     सॊ ऽपि मुक्तः शुभाँल लॊकान पराप्नुयात पुण्यकर्मणाम ||  71 śraddhāvān anasūyaś ca śṛṇuyād api yo naraḥ&lt;br&gt;    so 'pi muktaḥ śubhāṁl lokān prāpnuyāt puṇyakarmaṇām || 71. S aki pusztán meghallgatja, hittel, ellenvetés nélkül, az is elnyeri a megváltást, és eljut az igazak boldog világába. 
|-
| &lt;br&gt;  72 कच चिथ एतच छरुतं पार्द तवयैकाग्रेण चेतसा&lt;br&gt;     कच चिथ अज्ञानसंमॊहः परनष्टस ते धनंजय ||  72 kac cid etac chrutaṃ pārtha tvayaikāgreṇa cetasā&lt;br&gt;    kac cid ajñānasaṃmohaḥ pranaṣṭas te dhanaṃjaya || 72. De te, Prithá fia, vajon minden figyelmedet erre összpontosítva hallgattad-e? Vajon téves tudásból fakadó bizonytalanságod eloszlott-e, Kincs Győztese? 
|-
|  73 अर्जुन उवाच&lt;br&gt;     नष्टॊ मॊहः समृतिर लब्धा तवत्प्रसाथान मयाच्युत&lt;br&gt;     सदितॊ ऽसमि गतसंथेहः करिष्ये वचनं तव ||  73 arjuna uvāca&lt;br&gt;    naṣṭo mohaḥ smṛtir labdhā tvatprasādān mayācyuta&lt;br&gt;    sthito 'smi gatasaṃdehaḥ kariṣye vacanaṃ tava || Ardzsuna szólt: 73. Kegyelmedből, Megingathatatlan, eloszlott félreértésem, visszanyertem helyes emlékezetemet vagy: felfogtam a szent hagyomány értelmét]. Kételyeim szétfoszlottak, készen állok, eleget teszek utasításodnak. 
|-
|  74 संजय उवाच&lt;br&gt;     इत्य अहं वासुथेवस्य पार्दस्य च महात्मनः&lt;br&gt;     संवाथम इमम अश्रौषम अथ्भुतं रॊमहर्षणम ||  74 saṃjaya uvāca&lt;br&gt;    ity ahaṃ vāsudevasya pārthasya ca mahātmanaḥ&lt;br&gt;    saṃvādam imam aśrauṣam adbhutaṃ romaharṣaṇam || Szandzsaja szólt: 74. Így hallottam Vászudévának és Prithá hőslelkű fiának csodálatos, hajmeresztő párbeszédét. 
|-
|  75 वयासप्रसाथाच छरुतवान एतथ गुह्यम अहं परम&lt;br&gt;     यॊगं यॊगेश्वरात कृष्णात साक्षात कदयतः सवयम ||  75 vyāsaprasādāc chrutavān etad guhyam ahaṃ param&lt;br&gt;    yogaṃ yogeśvarāt kṛṣṇāt sākṣāt kathayataḥ svayam || 75. Vjásza kegyéből hallhattam ezt a legszentebb titkot, a jógát, közvetlenül a jóga urától, Krisnától, aki maga tárta fel, 
|-
|  76 राजन संस्मृत्य संस्मृत्य संवाथम इमम अथ्भुतम&lt;br&gt;     केशवार्जुनयॊः पुण्यं हृष्यामि च मुहुर मुहुः ||  76 rājan saṃsmṛtya saṃsmṛtya saṃvādam imam adbhutam&lt;br&gt;    keśavārjunayoḥ puṇyaṃ hṛṣyāmi ca muhur muhuḥ || 76. s ha újra meg újra emlékezetembe idézem a Fürtöshajúnak és Ardzsunának ezt a csodálatos, szentséges beszélgetését, újra meg újra öröm jár át, király. 
|-
|  77 तच च संस्मृत्य संस्मृत्य रूपम अत्यथ्भुतं हरेः&lt;br&gt;     विस्मयॊ मे महान राजन हृष्यामि च पुनः पुनः ||  77 tac ca saṃsmṛtya saṃsmṛtya rūpam atyadbhutaṃ hareḥ&lt;br&gt;    vismayo me mahān rājan hṛṣyāmi ca punaḥ punaḥ || 77. S ha újra meg újra emlékezetembe idézem Hari (Krisna) minden képzeletet felülmúló, csodás megjelenését, végtelen csodálat fog el, király, s ismét, ismét öröm jár át. 
|-
|  78 यत्र यॊगेश्वरः कृष्णॊ यत्र पार्दॊ धनुर्धरः&lt;br&gt;     तत्र शरीर विजयॊ भूतिर धरुवा नीतिर मतिर मम&lt;br&gt; ||  78 yatra yogeśvaraḥ kṛṣṇo yatra pārtho dhanurdharaḥ&lt;br&gt;    tatra śrīr vijayo bhūtir dhruvā nītir matir mama&lt;br&gt; || 78. Ahol Krisna, a jóga ura van, ahol Prithá íjfeszítő fia van, ott dicsőség, győzelem, jólét, szilárd erkölcs honol, hiszem. &lt;br&gt; Így hangzik A Magasztos Szózatában &lt;br&gt; A lemondás és megváltás jógája &lt;br&gt; című tizennyolcadik tanítás. &lt;br&gt; Ezzel véget ér &lt;br&gt; a legszentebb titkos tanítás, &lt;br&gt; A Magasztos Szózata.
|}

[[Kategória:Keleti filozófia]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Sablon:Sztbg</title>
    <id>314</id>
    <revision>
      <id>676</id>
      <timestamp>2006-06-12T20:54:52Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>Dubaduba</username>
        <id>19</id>
      </contributor>
      <text xml:space="preserve">width=100% border=&quot;2&quot; cellpadding=&quot;4&quot; cellspacing=&quot;4&quot; style=&quot;margin: 1em 1em 1em 0; background: #f9f9f9; border: 1px #aaa solid; border-collapse: collapse; font-size: 95%; font-family: serif;&quot; 
|-
| width=30% | &amp;nbsp;
| width=40% | &amp;nbsp;
| width=30% | &amp;nbsp;
|-</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>A középpont szimbolikája</title>
    <id>315</id>
    <revision>
      <id>4726</id>
      <timestamp>2006-08-29T16:06:35Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>[[Mircea Eliade/A középpont szimbolikája]] átmozgatva [[A középpont szimbolikája]] névre: -szerző neve</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     = Mircea Eliade
| cím        = A középpont szimbolikája
| szakasz    =
| előző      =
| következő  =
| megjegyzés =
}}

==A VILÁG KÉPE==

Az archaikus és hagyományos társadalmak az őket közvetlenül körülvevő világot úgy fogják föl, mint egy mikrokozmoszt. E zárt világ határán túl kezdődik az ismeretlen, az alaktalan birodalma. Itt a tér kozmizált: lakott és berendezett — ott, ezen az ismerős téren túl, a démonok, férgek, halottak és idegenek ismeretlen és félelmetes világa kezdődik: a káosz, a halál, az éjszaka. A mikrokozmikus lakott világnak, s az őt körülvevő kihalt vidéknek a képe (amely vagy a káosz, vagy a halottak birodalma) még olyan fejlett társadalmakban is tovább élt, amilyen a kínai, a mezopotámiai vagy az egyiptomi. Sok szöveg azonosítja a nemzeti területet támadó ellenséget a férgekkel, a démonokkal, illetve a káosz hatalmaival. A fáraó ellenségeit úgy emlegették, mint „a romlás, a farkasok, a kutyák fiait&quot;. A fáraót Réhez, az istenhez hasonlították, aki legyőzte Apophiszt, a kígyót, ellenségeit pedig a mitikus kígyóval azonosították.{{ref|2}} Az ellenséget, amely a város (vagy bármely más lakott és megszervezett település) életét és biztonságát támadja és veszélyezteti, démonikus hatalmakkal azonosítják, amelyek a mikrokozmoszt kaotikus állapotba igyekeznek taszítani, vagyis meg akarják semmisíteni. A rend feldúlása, egy archetipikus kép megsemmisítése egyet jelent a káoszba, az alaktalanba, a világ teremtését megelőző differenciálatlan állapotba való visszazuhanással. Ilyesfajta képeket egyébként ma is használunk, amikor jelezni akarjuk, hogy civilizációnkat veszély fenyegeti. Ilyenkor is „káoszról&quot;, „rendetlenségről&quot;, a világunkat elnyelő „sötétségről&quot; beszélünk. 
Nyilvánvaló, hogy ezek a fogalmak ez esetben is a rend, egy „Kozmosz&quot;, egy struktúra megsemmisítésére utalnak, ami után civilizációnk cseppfolyós, alaktalan állapotba kerülne — egyszóval káoszba fúlna. Az ellenségnek valamiféle démonikus lényként, megtestesült Gonoszként való megjelenítése szintén él ma is. Ezeknek a modern világban is aktív mitikus képeknek a pszichoanalízise megmutathatja, mily mértékben vetítjük ki az „ellenségre&quot; saját destruktív vágyainkat. De e problémák kifejtése meghaladja kompetenciánkat. Ezúttal csak arra kívánunk rámutatni, hogy az archaikus világ a mikrokozmoszt veszélyeztető ellenséget többnyire nem emberi lényként, hanem ellenséges, romboló hatalmak megtestesüléseként tekintette fenyegetőnek. Igen valószínű, hogy a lakott helyek és városok védelme mágikus védekezéssel kezdődött; az árkok, labirintusok, bástyák sokkal inkább a rossz szellemek beözönlését igyekeztek megakadályozni, semmint az emberi támadást.{{ref|3}} Még későbbi történelmi időkben is, például a középkorban, a városok falát rituálisan megszentelték, hogy védelmül szolgáljon a démon, a betegség és a halál ellen. Az archaikus szimbolizmus számára nem okoz nehézséget, hogy az emberi ellenséget a Démonnal vagy a Halállal azonosítsa. Hiszen akár démonikus, akár katonai jellegű a támadás, eredménye ugyanaz: pusztulás, a rend felborulása, halál.

Minden mikrokozmosznak, minden lakott területnek van egy „Középpontja&quot;, amely kiemelten szent hely. Ott, a „Középpontban&quot; nyilvánul meg a szentség a maga teljességében: vagy elemi hierofánia formájában (mint a „primitíveknél&quot;, gondoljunk a totemikus középpontokra, a barlangokra, ahol a csuringák-at földbe rejtették stb.), vagy az istenek személyes megjelenése révén, amint az a hagyományos civilizációkban történik. De ennek a Középpontnak a szimbolikájához nem szabad a nyugati tudományos szellem geometrikus szemléletével közelednünk. A mikrokozmoszok mindegyikében több „Középpont&quot; is létezhet. Mint látni fogjuk, valamennyi keleti civilizáció — a mezopotámiai, az indiai, a kínai stb. — a „Középpontok&quot; végtelen sokaságát ismerte. Sőt: e „Középpontok&quot; mindegyikét a „Föld Középpontjának&quot; tekintették, s így is nevezték. Minthogy szent helyről volt szó, amely vagy egy hierofania révén adott, vagy pedig egy szertartás során konstruálták meg, nem pedig valamiféle hétköznapi mértani számításon alapult — nem okozott problémát, hogy akár egyetlen lakott vidéken belül is több „Középpontja&quot; legyen a Földnek.{{ref|4}} A „Középpont&quot; szent és mitikus földrajzi hely, épp ezért valóságos, és semmi köze a profán, „objektív&quot; geográfiához, amely bizonyos értelemben elvont, nem lényegi, olyan térkonstrukció, ami nem lakható s ennélfogva nem is ismerhető meg.

A mitikus földrajzban a szent tér a leginkább valóságos tér, hiszen — amiként nemrégiben kimutatták{{ref|5}} — az archaikus világ számára a mítosz valóságot jelentett, mert az egyetlen igaz valóságról: a szentségről szólt. Olyan tér ez, amelyben közvetlenül kapcsolatba lehet lépni a szentséggel — vagy azért mert bizonyos tárgyakban testet ölt (csuringák-ban, az istenek ábrázolásaiban stb.), vagy azért mert hierokozmikus szimbólumokban nyilvánul meg (Világoszlop, Világfa stb.). Azokban a kultúrákban, amelyekben a három kozmikus világ vagy réteg — Ég, Föld, Pokol — fogalma ismert, metszéspontjuk a „Középpontban&quot; található. A rétegek ezen a ponton „megszakadnak&quot;, s ezáltal lehetséges lesz a közlekedés közöttük. Okunk van feltételezni, hogy a három kozmikus réteg képe meglehetősen archaikus; például a Maláj-félszigeten élő szemang pigmeusok között is találkozhatunk vele: a világ középpontjában egy hatalmas szikla áll, a Batu-Ribn; alatta van a Pokol. Valaha régen egy fatörzs meredt a Batu-Ribnből az ég felé.{{ref|6}} A Pokol, a Föld középpontja és az Ég „kapuja&quot; tehát ugyanazon a tengelyen helyezkedik el, és ezen a tengelyen át lehetséges az átjárás egyik kozmikus rétegből a másikba. Talán némi kétkedéssel fogadnánk, hogy ez a kozmológiai elmélet valóban létezett a szemang pigmeusok körében, ha nem tudnánk, hogy már a történelem előtti időkben is körvonalazódott ugyanez az elképzelés.{{ref|7}} A szemangok hite szerint egykor hatalmas fatörzs kötötte össze a Kozmikus Hegység csúcsát, a Világ Középpontját az Éggel. E képzet rendkívül gyakori mitikus elképzelésre utal: az Éggel és az istenséggel valaha könnyen és „természetes&quot; módon lehetett kapcsolatot teremteni, ám valami szertartásbeli hiba következtében a kapcsolat megszakadt, és az istenek feljebb húzódtak az Égbe. Csak az orvosságos emberek, a sámánok, a papok, a hősök, illetve az uralkodók képesek — átmenetileg és kizárólag „saját használatra&quot; — felvenni ismét a kapcsolatot az Éggel.{{ref|8}} A valamiféle hiba folytán elvesztett ősi Paradicsom mítosza rendkívüli fontossággal bír, s bár bizonyos szempontból kapcsolódik témánkhoz, e helyütt nem áll módunkban tárgyalni.

==A „KÖZÉPPONT&quot; SZIMBOLIZMUSA==

Térjünk vissza a három kozmikus réteg képéhez, amelyeket tengely köt össze egy „Középpontban&quot;. Ezzel az archetipikus képpel főként az ősi keleti kultúrákban találkozunk. Nippur, Larsa és Sippar szentélyeinek a neve: Dur-an-ki, azaz „Kötelék az Ég és a Föld között&quot;. Babilonnak tömérdek neve volt, hogy csak kettőt említsünk: „Az Ég és a Föld Alapjának Háza&quot;, „Kapocs Ég és Föld között&quot;. De Babilonban jött létre az összeköttetés a Föld és az alvilág közt is, mert a város a báb-apszi-ra épült, és „Apszu kapuja&quot; volt; Apszu a Teremtés előtti káosz vizeit jelenti. Ugyanezzel a hagyománnyal találkozhatunk a zsidóknál is. A jeruzsálemi szikla mélyen benyúlik a föld alatti vizekbe (tehom). A Misna megjegyzi, hogy a Templom pontosan a tehom fölött helyezkedik el (ami az Apszu héber megfelelője). És amiként Babilon az Apszu kapuja, a jeruzsálemi templom sziklája a „tehom száját&quot; zárja le. Hasonló hagyományokkal találkozhatunk az indoeurópai világban is. A rómaiaknál például a mundus az a pont, ahol az alvilági régiók és a földi világ közti érintkezés létrejöhet. Az ókori Itália templomai a felső (isteni), a földi és a föld alatti (pokol) világ találkozási pontjai voltak. (Lásd: Az örök visszatérés mítosza, 28. oldaltól.)

Minden keleti város a Világ Középpontjában állt. Babilon Báb-iláni, vagyis „az Istenek Kapuja&quot; volt, melyen át az istenek időnként lejöttek a Földre. A tökéletes kínai uralkodó fővárosa mindig a Csodás Fa, a Kien-Mu mellett helyezkedett el, amely a három kozmikus réteg, az Ég, a Föld és a Pokol tengelyét képezte. És vég nélkül sorolhatnánk a példákat. Mindezek a városok, templomok vagy paloták, melyeket a világ középpontjának tekintettek, a világ három rétegét tartó Kozmikus Hegy, Világfa vagy Központi Oszlop archaikus képét ismétlik meg.

A világ középpontjában álló Hegy, Fa vagy Oszlop nagyon elterjedt szimbólum. Emlékeztessünk az indiaiak Meru hegyére, az iráni Haraberezaitira, a germánok Himingbjörére, a mezopotámiai „Országok Hegyére&quot;, a palesztinai Tábor- hegyre (amely talán helyesen tabbur, s azt jelenti: omphalosz, vagyis köldök), a Gerizim hegyre, még mindig Palesztinában, melyet szemléletesen „a Föld köldökének&quot; neveztek, vagy a Golgotára, amely a keresztények számára jelenti a világ középpontját. (Lásd Értekezés..., 321. oldaltól; Az örök visszatérés mítosza, 28. oldaltól.) Mivel az illető település, város, templom vagy királyi palota a Világ Középpontjában volt, vagyis a Kozmikus Hegység csúcsán, a világ legmagasabban fekvő helyének is tekintették, amit nem tudott elárasztani a vízözön. „Izrael földjét nem árasztotta el az Özönvíz&quot;, mondja egy rabbinikus irat. Az iszlám hagyomány szerint a Föld legmagasabb pontja a Kába-kő szentélye, mert „a Sarkcsillag tanúsítja, hogy az Ég középpontjával épp szemben van&quot;. (Lásd: Az örök visszatérés mítosza, 32. o.) A babiloni szent tornyok és templomok neve is arról tanúskodik, hogy a Kozmikus Hegységgel, vagyis a Világ Középpontjával azonosították őket: „A Ház Hegye&quot;, „Minden Földek Hegyének Háza&quot;, „A Viharok Hegye&quot;, „Kapocs Ég és Föld között&quot; stb. A zikkurat lényegében Kozmikus Hegység, vagyis a Kozmosz szimbolikus képe: hét szintje a hét bolygóeget jelképezte; ha a pap felhágott ezeken a fokokon, a Világmindenség csúcsára ért. Ugyanennek a szimbolikának a szellemében épült Bara-budur óriási temploma is, amely úgy fest, mint egy mesterséges hegy. Megmászása a Világ Középpontjába tartó eksztatikus utazással ért fel. Legfelső szintjére érve a menet elhagyta a profán teret és belépett a „tiszta régióba&quot;. Vagyis ami itt zajlott, „Középpont-szertartás&quot; volt (lásd az Értekezés...-t 323. oldaltól).

A Kozmikus Hegység csúcsa nemcsak a Föld legmagasabb pontja, hanem egyben a Föld köldöke is, ahol a teremtés kezdődött. „A százszor Szent úgy alkotta a világot, akár egy embriót&quot;, állítja egy rabbinikus szöveg. „Amint az embrió a köldökből nő ki, hasonlóképpen Isten a világot is a köldöknél kezdte teremteni, s az onnan terjedt szét azután minden irányban.&quot; ,,A világ teremtése Sionnal kezdődött&quot;, mondja egy másik szöveg. Az ősi Indiában is megtaláljuk ugyanezt a szimbolikus képet: a Rig-véda szerint a Világmindenség egyetlen középpontból kezdett terjeszkedni. (Lásd Értekezés..., 324. o.; A mítosz, 36. o.)

Amiként a világé, az ember teremtése is egy központi helyen történt, a Világ Középpontjában. A mezopotámiai hagyomány szerint az ember a „Föld köldökében&quot; teremtetett, ahol a Dur-an-ki is található, a „Kapocs Ég és Föld között&quot;. Ormazd a Világ Középpontjában teremtette az ősembert, Gajómartot. A Paradicsom, ahol Isten agyagból megteremtette Ádámot, természetesen szintén a Világ Középpontjában van. A Paradicsom a „Föld köldöke&quot; és egy szír hagyomány szerint „a világ legmagasabb hegyén&quot; volt. A Kincsesbarlang című szír könyv szerint Ádám a Föld Középpontjában teremtetett, ugyanott, ahol később Jézus keresztje állt. Ugyanezt a hagyományt őrizte meg a judaizmus is. A zsidó apokaliptikus iratok és a Midrás szerint Ádámot Isten Jeruzsálemben teremtette. Ugyanott temették is el, vagyis a Világ Középpontjában, a Golgotán, s a Megváltó vére őt is megváltja majd. (Lásd Értekezés..., 323. o.; A mítosz, 32. o.)

A Középpont legelterjedtebb szimbólumváltozata a Világfa, amely a Mindenség középpontjában áll, és a három világ tengelyét képezi. A védikus India, az ősi Kína, a germán mitológia, valamint a „primitív&quot; vallások a Világfa különféle fajtáit ismerik, melynek gyökerei a Pokolig nyúlnak le, ágai pedig az Eget súrolják. A közép- és észak-ázsiai mitológiákban ennek a fának hét vagy kilenc ága a hét vagy kilenc égi réteget, vagyis a hét bolygóeget jelképezi. Nincs módunk itt a Világfa teljes szimbolikáját áttekinteni.{{ref|9}} Bennünket most kizárólag a „Középpont&quot; rítusaiban játszott szerepe érdekel. Általában elmondhatjuk, hogy a szent és rituális fák többsége, melyeket a vallástörténet vizsgál, e példaértékű archetípus: a Világfa tökéletlen másolatai. Vagyis minden szent fa a Világ Középpontjában áll, és minden rituális fa vagy oszlop, amit valamiféle vallási szertartás előtt vagy közben megszentelnek, a Világ Középpontjára való mágikus utalás. Elégedjünk meg most csak néhány példával.

A védikus Indiában az áldozati oszlop (júpa) olyan fából készült, amit az Univerzális Fával azonosítottak. Amíg leverték, az áldozatot bemutató pap a következő szavakat intézte hozzá: „Csúcsoddal ne tépd fel az Eget, közepeddel ne sebezd meg a levegőt...&quot; Vagyis nyilvánvaló, hogy ez esetben is magával a Világfával van dolgunk. Mivel az áldozati oszlop a Világfa anyagából készült, kozmikus oszloppá vált: „Emelkedj, ó, erdőnek Ura, a Föld csúcspontján!&quot; — szólítja meg a Rig-véda (III, 8, 3). „Csúcsodon hordozod az Eget, közeped betölti a levegőt, lábad megszilárdítja a Földet&quot; — mondja a Satapatha bráhmana (III, 7, l, 4). Az áldozati oszlop felállítása és felszentelése „Középpont-szertartás&quot;. A Világfával azonosulva az oszlop a három kozmikus réteget összekötő tengellyé válik, melynek révén lehetséges lesz a közlekedés Ég és Föld között. És az áldozatot végrehajtó pap (sacrificateur){{ref|0}} valóban fel is megy a rituálisan a Világ Tengelyévé változtatott oszlopon az Égbe, egyedül vagy a feleségével. Létrát támaszt az oszlophoz, s így szól hozzá: „Gyere, menjünk fel az Égbe!&quot; S az asszony erre azt mondja: „Menjünk!&quot; (Satapatha bráhmana V, 2, l, 9.) És elindulnak fölfelé a lépcsőn. Amikor fölérnek a létra tetejére, megérintik az oszlop csúcsát, s az áldozat-végrehajtó pap felkiált: „Megérintettük az Eget!&quot; (Taittiríja szamhítá, Satapatha bráhmana.) Máskor a pap a karját széttárva (mint madár a szárnyát!) halad felfelé az oszlop fokain, és amikor a csúcsra ér, így kiált: „Megérintettem az Eget, az isteneket: halhatatlanná lettem!&quot; (Taittiríja szamhítá, l, 7, 9.) „Valójában — amint még mindig a Taittiríja szamhítá mondja (VI, 6, 4, 2) — az áldozatot végző pap maga válik létrává és híddá, hogy elérje az égi világot.&quot;

A híd vagy a létra azért köthette össze a Földet az Éggel, mert a Világ Középpontjában állt. Csakúgy, mint az az égig érő lajtorja, amelyet Jákob látott álmában: „...és ímé az Istennek Angyalai fel- és alájárnak vala azon&quot; (Mózes L könyve, 28, 12). Az indiai szertartás is utal rá, hogy az égbe való fölmenetel révén halhatatlansághoz lehet jutni. Mint majd látni fogjuk, sok Középpontszertartás szintén a halhatatlanság elérését szolgálja.

A szent fának a Világfával való azonosítása még nyilvánvalóbb a közép- és észak-ázsiai sámánizmusban. Amikor a tatár sámán felmászik egy ilyen fára, hite szerint a mennybe jut. Amikor felkapaszkodik azon a hét vagy kilenc fokon, amit a fába metszenek, teljes bizonyossággal kijelenti, hogy az égben jár. Elmondja hallgatóságának, mit lát azokon az égi szinteken, amelyeken áthalad. A hatodik mennyországban köszönti a Holdat, a hetedikben az eget, a Napot. Végül, a kilencedikben, Bai Ulgánnak, a Legfőbb Lénynek hódol, és felajánlja neki a feláldozott ló lelkét.{{ref|10}}

A sámánikus fa csupán a Mindenség Középpontjában álló Világfa mása, amelynek csúcsán ott a Legfőbb Isten, vagy a Nap formájában elképzelt Isten. A sámánikus fán ejtett hét vagy kilenc vágás a Világfa hét vagy kilenc ágát jelképezi, vagyis a hét vagy kilenc eget. De a sámánt egyéb misztikus szálak is fűzik a Világfához. Beavatási álmaiban a majdani sámán eljut a Világfához, és ott magának Istennek a kezéből kap három ágat a Fáról, hogy dobokat készítsen belőlük.{{ref|11}} Tudjuk, milyen nagy szerepet játszik a dob a sámánikus szertartásokban, hiszen a sámán elsősorban a dob segítségével jut eksztázisba. És ha még azt is tudjuk, hogy a dob a Világfa fájából készült, nyilvánvalóvá válik a dobolás szimbolikus jelentése és vallási értéke; a sámánt, miközben a dobot veri, eksztázisa a Világfához röpíti. {{ref|12}} E misztikus utazással előbb a Középpontba ér, majd onnan a legmagasabb egekbe, így hát akár a rituális oszlop megmászása, akár a dobszó révén, a sámán az Égbe utazik. De a felemelkedés, a kozmikus rétegek szakadékán átívelő eksztatikus repülés csak ott: a Világ Középpontjában lehetséges, ahol — mint már láttuk — megvalósulhat a közlekedés a Föld, az Ég és a Pokol között.{{ref|13}}

==A FELSŐ VILÁGBA VALÓ UTAZÁS SZIMBOLIZMUSA==

A közép-ázsiai és a szibériai vallások Középpontszimbolikájára valószínűleg hatással voltak az indo-iráni, végső soron pedig a mezopotámiai kozmológiai elképzelések. A hetes szám kiemelkedően fontos szerepe is ezt látszik bizonyítani. De különbséget kell tennünk a „Középpont-szimbolika&quot; körül kidolgozott kozmológiai elmélet — például a hétrétegű égről való elképzelés — átvétele és magának a Középpontnak a szimbolikája közt. Ez utóbbi, mint már láttuk, olyannyira archaikus, hogy a Maláj-félsziget pigmeusai is ismerték. És még ha ebben az esetben feltételeznénk is az indiai hatást, akkor is magyarázatra szorulnának a Középpont-szimbolika történelem előtti emlékei (Kozmikus Hegységek, a négy folyó, a Fa, a spirál stb.). Kimutatható, hogy a kozmikus tengelyt mint szimbólumot már az archaikus kultúrák is ismerték (Graebner és P. W. Schmidt iskolájának „Urkul-turen&quot;-jei), elsősorban a sarkvidéki és az északamerikai népesség: a települések közepén álló oszlop a Kozmikus Tengelyt jelképezte. Ennek az oszlopnak a tövébe helyezték el az égi istenségeknek szánt ajándékaikat, amelyek csak ennek a tengelynek a mentén juthattak fel az Égbe.{{ref|14}} Amikor a lakóhely formája másmilyen, és a kunyhók helyét a jurta veszi át (mint például Közép-Ázsia állattenyésztő-pásztorainál), a központi oszlop mitikus-rituális funkcióját az a felső nyílás veszi át, amelyen a füst eltávozik. Áldozatok bemutatásakor egy fát állítottak a jurtába, amelynek a csúcsa kinyúlt a nyíláson. Ennek az áldozati fának a hét ága a hét égi réteget jelképezte. Egyrészt tehát a házról azt feltételezték, hogy maga a Mindenség, másrészt azt, hogy a Világ Középpontjában áll, hiszen a füst számára vágott nyílás épp a Sarkcsillagra nézett.

Még visszatérünk a lakóhelynek a „Világ Középpontjával&quot; való szimbolikus azonosítására, mint az archaikus vallásos ember egyik legtanulságosabb viselkedésmódjára. De előtte vegyük még szemügyre a felső világokba való utazás rítusait, amelyek mindig egy Középpontban zajlottak. Láttuk, hogy a tatár vagy a szibériai sámán fölmászik egy fára, az áldozatot végrehajtó védikus pap pedig felmegy egy létrán. Mindkét szertartásnak ugyanaz a célja: a felső világba, az Égbe tett utazás. Tömérdek mítoszban szerepel olyan fa, kúszónövény, kötél, pókháló vagy létra, amely összeköti a Földet az Éggel, és amelynek segítségével bizonyos kivételezett személyek a szó szoros értelmében az Égbe mehetnek. Ezeknek a mítoszbeli segédeszközöknek természetesen megvoltak a rituális megfelelőik, amilyen például a sámánikus fa vagy a védikus áldozati oszlop. A szertartásbeli lépcsőnek is fontos szerep jutott. Hogy csak néhány példát említsünk: Polyaenus (Stratagematon, VII, 22) Kosingasról, néhány trák nép papkirályáról szólva megemlíti, hogy a király egy ízben azzal fenyegette meg alattvalóit, hogy elhagyja őket, s egy falépcsőn fölmegy az Égbe, Héra istennőhöz; ami azt bizonyítja, hogy létezett ilyesfajta rituális létra, amelyen a közhiedelem szerint valóban felmehetett volna a papkirály az Égbe. A ceremoniális létrán történő „Égbemenetel&quot; valószínűleg bizonyos orfikus beavatási szertartásoknak is a része volt — a mitrászinak biztosan. Mitrász vallásában ez a létra (climax) hétfokú volt, és a fokok különféle fémekből készültek. Celsus szerint (Origines: Contra Celsum, VI, 22) az első lépcsőfok ólomból készült és a Szaturnusz bolygó „egéhez&quot; vezetett, a második ónból volt (Vénusz), a harmadik bronzból Jupiter), a negyedik vasból (Merkúr), az ötödik „fémpénzöntvényből&quot; (Mars), a hatodik ezüstből (Hold), a hetedik aranyból (Nap). A nyolcadik lépcsőfok, amint Celsus mondja, az állócsillagok szintjére vezetett.{{ref|15}} E ceremoniális létrát megmászva a beavatandó áthalad a hét bolygóegen, és végül fölemelkedik az Empyreumba — ahogyan az Égbe emelkedik az, aki a babiloni zikkurrat hét fokán vagy a Barabadur templom teraszain halad fölfelé, mely utóbbi, mint láttuk, lényegét tekintve Kozmikus Hegység és imago mundi.

Nyilvánvaló, hogy a mitrászi beavatási szertartás lépcsője is egyfajta világtengely volt, s a Világegyetem Középpontjában állt; a kozmikus rétegek közti szakadék áthidalása egyébként nem lett volna lehetséges. A „beavatás&quot;, mint tudjuk, az újonnan megtértek halálát és feltámadását jelenti, más kontextusban a Pokolba való alászállást, amit mennybemenetel követ. A halál — akár beavatási, akár hétköznapi értelemben — leginkább szintbeli változást jelent. Ezért lehet a jelképe a lépcső, amely egyébként — csakúgy, mint a létra — a gyászszertartásoknak is gyakori rekvizítuma. A halott lelke hegyi ösvényen kapaszkodik fölfelé, esetleg fán vagy valami kúszónövényen mászik föl az Égbe. Ezzel az elképzeléssel szinte az egész világon találkozhatunk, az ősi Egyiptomtól Ausztráliáig. Asszír nyelven gyakran használják a „meghalni&quot; ige helyett a „felmászni a hegyre&quot; kifejezést. De Egyiptomban is a „felkapaszkodni&quot; a „meghalni&quot; eufemizmusa. Az indiai mitikus hagyomány szerint (Rig-véda, X, 14, 1) Jama, az első halott fölmászott egy hegyre és végigjárta a „magas hegyszorosokat&quot;, hogy megmutassa „az utat az embereknek&quot;. A halottak az urál-altaji népek hiedelme szerint is hegyi ösvényeken járnak; a karakirgiz hős, Bolot csakúgy, mint Kesar, a mongolok legendás királya beavatási próbaként jut el a túlvilágba: áthalad egy nagy hegység csúcsába vájt barlangon. A sámán ugyancsak egy barlangból száll alá a Pokolba. Az egyiptomi gyászszertartásszövegekben találkozhatunk az asket-pet kifejezéssel (asket = lépcsőfok) jeléül annak, hogy a Re által birtokolt létra egy valódi létra, amely összeköti a Földet az Éggel. „Létrát állítottak nekem, hogy láthassam az isteneket&quot;, olvashatjuk a Halottak Könyvé-ben. „Az istenek létrát alkottak néki, hogy azon az Égbe fölmehessen&quot;, mondja ugyancsak a Halottak Könyve. Az ősi vagy középkori dinasztiák idejéből való sírokban gyakran találtak létrát (maget) vagy lépcsőt ábrázoló amulettet. A létra helyenként még ma is a gyászszertartás kelléke: számos primitív ázsiai nép — például a lolók vagy a karének — rituális létrát helyez a sírokra, amin az elhunyt fölmehet az égbe.{{ref|16}}

A lépcsőnek tehát, mint láthattuk, rendkívül gazdag a szimbolikája: plasztikusan fejezi ki az egymást követő szinteket, s az egyik létezési módból a másikba való áthaladást; illetve kozmológiai síkon: a közlekedést az Ég, a Föld és a Pokol között. Ezért játszik a lépcső, illetve a felfelé való haladás olyan figyelemre méltó szerepet a beavatási rítusokban és mítoszokban éppúgy, mint a gyászszertartásokban, a királyok és papok felszentelésében, de még a házassági szertartásokban is. A lépcső és a felfelé haladás szimbólumával gyakran találkozunk a pszichoanalitikus irodalomban is, ami megerősíti azt a véleményünket, hogy az emberi psziché egy archaikus képződményével van dolgunk, nem pedig olyasvalamivel, ami egy bizonyos „történelmi pillanatban&quot; jött létre (például az ősi Egyiptomban, vagy a védikus Indiában). Csak egyetlen példát említek ennek az ősi szimbólumnak a spontán felbukkanásáról.

Julien Green 1933. április 4-én a következőket jegyezte fel Naplójába: „A félelem, vagy más, erőteljes érzés valami megmagyarázhatatlan módon minden könyvemben a lépcsőhöz kötődik. Ezt tegnap vettem észre, amikor szemlét tartottam regényeim fölött... (Itt az ominózus részek felsorolása következik.) Vajon miként ismételhettem oly gyakran ezt az effektust, anélkül, hogy észrevettem volna? Gyermekkoromban gyakran álmodtam azt, hogy egy lépcsőn üldöznek. Anyámat ugyanez a rémkép gyötörte ifjúkorában. Talán tőle örököltem rémálmomat...&quot;

Mi már értjük, miért asszociálta a francia író a félelem érzéséhez ismételten a lépcsőt, hogy miért kötődött műveiben minden drámai esemény — szerelem, halál, bűntény — lépcsőhöz. A felfelé haladás vagy felemelkedés az abszolút valóság felé vezető utat jelképezi, ami a mindennapi tudatot ambivalens érzéssel, a félelem és az öröm, a vonzás és a taszítás elegyével tölti el. A megszentelődés, a halál, a szerelem vagy a megszabadulás élményét mind magába foglalja a lépcső szimbolikája. Igazából mindezek a létezési módok a profán emberi lét megsemmisülését jelentik, vagyis az ontológiai szint megszakadását; a szerelem, a halál, a szentség, a metafizikai megismerés — ahogyan azt a Brihadáranjaka upanisad mondja — „az irreálisból a valóságosba&quot; emeli át az embert.

De ne feledjük, hogy a lépcső csak azért képes mindezen dolgok jelképévé válni, mert feltételezzük, hogy egy „Középpontban&quot; áll, s így a segítségével a létezés különböző szintjei közt közlekedhetünk; a lépcső végső soron a három kozmikus szintet összekötő mitikus létrának, kúszónövénynek, pókhálónak, Világfának vagy a világot tartó Oszlopnak egy konkrét megjelenési formája.

==A KÖZÉPPONT „MEGALKOTÁSA&quot;==

Láttuk, hogy nemcsak a templomokról feltételezték, hogy a világ „Középpontjában&quot; helyezkednek el, hanem minden szent helyről is, vagyis minden olyan helyről, ahol a profán térből út nyílik a szentség felé. Ilyen szent tereket létre is lehet hozni, ami lényegében kozmogónia, egyfajta világteremtés; ez csak természetes, hiszen, mint láttuk, az archaikus hiedelem szerint a világ is egy „Középpontból&quot;, egy embrióból nőtt ki. A védikus tűzáldozat bemutatására szolgáló oltár létrehozása is a világ teremtését utánzó aktus volt, az oltár maga pedig mikrokozmosz, imago mundi. A víz, amelyben az agyagot elkeverik, a Satapatha bráhmana szerint (I, 9, 2, 29; VI, 5, l stb.), az Ős-víz; az agyag, amiből az oltár épült maga a Föld, az oldalfalak pedig a légkört jelképezték. Talán azt is hozzá kell tenni, hogy az oltár megalkotása egyben a kozmikus Időt is „megalkotta&quot;, de erre a problémára most nem térhetünk ki. (Lásd: Az örök visszatérés mítoszá-t, 118. oldal.)

A vallástörténet tömérdek rituális céllal megalkotott „Középpontot&quot; ismer, melyekkel kapcsolatban fel kell hogy hívjuk a figyelmet egy érdekes és fontos jelenségre: ha bizonyos régi szent helyek, templomok vagy oltárok veszíteni kezdenek vallási hatóerejükből, újabb — földjósló, architekturális vagy ikonográfiai — képleteket kapcsolnak hozzájuk, s azok végső soron, és néha meghökkentő módon, ugyanezt a Középpont-szimbolikát sugallják. E motívumok közül egyet említünk most csak: a mandalá-t.{{ref|18}} A szó maga azt jelenti, kör; tibeti fordításokban inkább „középpont&quot;, néha pedig: „az, ami körülvesz&quot;. Valójában a mandala négyzetbe írt köröket rejt, amelyek hol koncentrikusak, hol nem. Ebben a diagramban, amelyet színes fonalakkal vagy színezett rizsporral rajzoltak a földre, a tantrikus panteon istenségei kaptak helyet. A mandala tehát egyszerre imago mundi és szimbolikus panteon. A beavatási szertartások során, sok egyéb próbatétel közt, az újonnan megtértnek el kellett érnie a mandala különféle szintjeire is. Ez a behatolási rítus értelmét tekintve megegyezik a közismert templomi körmenettel (pradaksina), illetve a teraszról teraszra, „a tiszta régióig&quot;, azaz a templom legfelső részéig való folyamatos fölfelé haladással. Az újonnan megtértnek egy mandalába való behatolása ugyanakkor egy labirintusba való belépést is jelent: bizonyos mandalák kifejezetten labirintus jellegűek. A mandala funkciója, éppúgy, mint a labirintusé, legalábbis kettős. A földre rajzolt mandalába történő behatolás a beavatást jelképezi, ugyanakkor a mandala meg is védi az újonnan megtértet minden külső ártó hatalomtól, és segíti, hogy figyelmét összpontosítva megtalálja saját „Középpontját&quot;.

De az indiai templomok bármelyike, felülnézetben vagy egy síkra kivetítve, mandala. És valamennyi indiai templom, éppúgy, mint a mandala, mikrokozmosz s egyszersmind panteon is. Mi szükség volt ezekre a mandalákra? Miért kellett a „Világ Középpontját&quot; egy újabb Középponttal megerősíteni? Egyszerűen azért, mert bizonyos hívők, akik igazabb és mélyebb vallásgyakorlatra vágytak, a hagyományos szertartást már nem érezték kielégítőnek: egy tűzáldozat-oltár felépítése, vagy egy templom teraszain való felfelé haladás a számukra nem volt elegendő ahhoz, hogy megtalálják saját „Középpontjukat&quot;. Az archaikus vagy a védikus embertől eltérően, a tantrikus ember már csak a személyes tapasztalás útján tudta föléleszteni magában az ősi szimbólumokat. Ez az oka annak is, hogy egyes tantrikus iskolák a külsődleges mandalákról lemondva interiorizált mandalákra tértek át, melyeknek két válfaja ismert; az egyikben a mandala mentális konstrukció, a meditáció „hordozója&quot;; a másikban a mandala azonossá válik a testtel. Az első esetben a jógi mentálisan egy mandala belsejébe helyezi magát, ahol azután tökéletes figyelem-összpontosításra képes; ugyanakkor a mandala megóvja a szétszóródástól, a figyelmetlenségtől és minden kísértéstől. Amikor pedig — ez a második változat — a mandalát saját testével azonosítja, a maga misztikus fiziológiáját igyekszik mikrokozmosszá változtatni. Túl messzire vezetne azoknak a technikáknak a részletezése, amelyek segítségével a jógi behatolhat oda, amit saját „misztikus testének&quot; nevez. Most csak annyit jegyzünk meg, hogy a kozmikus és mentális élet metszéspontjainak tekintett csakrák, „kerekek&quot; vagy „körök&quot; fokozatos működésbe helyezése megfelel a mandala belsejébe való beavatási behatolásnak. A Kundalini felébresztése egyenértékű az ontológiai szint megszakításával, vagyis valójában a „Középpont&quot; szimbolikájának teljes és tudatos megvalósítása.

A mandala tehát — egyidejűleg vagy egymás után — egy konkrét szertartás, a szellemi koncentráció hordozója, vagy egy misztikus fiziológiai technika segédeszköze lehet. A „Középpont&quot; szimbolikájának egyik fő jellemzője ez a „több vegyértékűség&quot;, vagyis az a képessége, hogy különböző, bár egymással összefüggő síkokon is meg tud nyilvánulni. Ez könnyen érthető, hisz minden emberi lény, öntudatlanul is, a Középpont felé törekszik, s egyben saját Középpontja felé is, hogy részesüljön a teljes valóságból, a „szentségből&quot;. Mélyen gyökeredzik az emberben az a vágy, hogy a valóság szívében, a Világ Középpontjában élhessen, ott, ahol lehetséges a közlekedés Ég és Föld között: ezért van olyan végtelenül sok „Középpontja&quot; a világnak. Már láttuk, hogy az emberi lakóhelyet a Mindenséggel azonosították, s a tűzhelyet vagy a nyílást, melyen át a füst távozott, a Világ Középpontjának tekintették, így hát minden ház - mint ahogy minden templom, palota és város is - ugyanott volt: a Mindenség Középpontjában.

De vajon nincs-e itt valami ellentmondás? Mítoszok, szimbólumok és szertartások tömege sugallja, hogy a Középponthoz nehéz eljutni; ugyanakkor más mítoszok és rítusok szerint a Középpont igenis elérhető. Például a szent helyekre elzarándokolni nehéz, de zarándoklatnak minősül az is, ha bármely templomba betérünk. A Világfa megközelíthetetlen - mégis ott lehet minden jurtában. A „Középponthoz&quot; vezető utat ezernyi akadály torlaszolja el, ugyanakkor minden város, minden templom, minden lakóhely a Világegyetem Középpontjában van. Odüsszeusz szenvedésekkel és „próbatételekkel&quot; nehezített hazaútja hősi kaland - de minden hazatérés „felér&quot; Odüsszeusznak Ithakába való visszatérésével.

Mindez mintha arra utalna, hogy az ember csak szent térben tud élni: a Középpontban. A hagyományok egy csoportja az embernek azt a vágyát elégíti ki, hogy a Világ Középpontjába erőfeszítés nélkül lehessen eljutni, egy másik csoportja pedig a Középpontba való eljutás nehézségét hangsúlyozza, és persze az érdemet, ha az utat mégis sikerül végigjárni. Most nem kívánunk e két hagyomány történetével részletesebben foglalkozni. Annyi bizonyos, hogy az első, amely tehát a „könnyebb&quot; megoldás mellett dönt, s a Középpontot egyenesen az ember házába telepíti, sokkal elterjedtebb; ez feljogosít bennünket arra, hogy fontosabbnak tartsuk. E hagyomány olyan emberi helyzetet fogalmaz meg, amit a Paradicsom utáni örök vágynak nevezhetnénk: mindig és erőfeszítés nélkül a valóság szívében, a Világ Középpontjában lenni, azaz kilépni a megszokott létezési módból, és olyan élethelyzetbe kerülni, amit keresztény terminológiával a bűnbeesés előtti létezésnek mondhatnánk.{{ref|19}}

Nem fejezhetjük be e fejezetet anélkül, hogy ne emlékeztetnénk egy európai mítoszra, amely bár a Középpont rítusait és szimbolikáját csak közvetve érinti, mégis egy szélesebb keretbe integrálja őket. Parsifal és a halászkirály legendájának egy részletéről van szó.{{ref|20}} Emlékszünk a rejtélyes betegségre, amely megbénította az öreg királyt, a Grál titkának őrzőjét. És nemcsak ő betegedett meg, körülötte is minden romlásnak indult: a palota, a tornyok, a kertek; az állatok nem szaporodtak, a fák nem hoztak gyümölcsöt, a források kiapadtak. Sok orvos próbálta meggyógyítani a halászkirályt, de minden eredmény nélkül. Éjjelnappal érkeztek a lovagok, és mindnyájan a király egészségi állapota felől érdeklődtek. Egyetlen lovag akadt csak — szegény, ismeretlen s egy kicsit nevetséges is —, aki fittyet hányt a ceremóniára és az etikettre: Parsifal. Ő egyszerűen odalépett a királyhoz, s minden teketória nélkül csak ennyit kérdezett: Hol a Grál? S ebben a pillanatban minden megváltozott. A király kikelt betegágyából, a patakok és a szökőkutak ismét csörgedeztek, a természet újraéledt, még a kastély is csodálatos módon megújult. Parsifal néhány szava elegendő volt, hogy az egész Természet újraszülessen. De ez a néhány szó a legfontosabbra: a lényegre vonatkozott, amely nemcsak a halászkirályt érintette, hanem az egész Mindenséget is: hol a szentség, az egyetlen igaz valóság, az Élet Középpontja, a halhatatlanság forrása? Hol a Szent Grál? Parsifal előtt senkinek sem jutott eszébe ezt a központi kérdést föltenni — és a világ belepusztult a metafizikai és vallási közömbösségbe, a képzelet és a valóság utáni vágy hiányába.

A lenyűgöző európai mítosznak ez a kis részlete a Középpont szimbolikájának egy kevésbé ismert arcát fedi föl előttünk: az Univerzum és az ember üdve nemcsak hogy mélyen összefügg, de elegendő pusztán fölvetni az üdv problémáját, vagyis egy olyan kérdést tenni föl, amely a lényegre irányul, s a Világ máris újjászületik. Mert a halált — amint ez a mitikus történet mutatja — gyakran csak a halhatatlanság iránti közömbösségünk hozza ránk.
==Jegyzetek==

#{{note|2}} Lásd könyvünket, Az örök visszatérés mítoszá-t (Le Mythe de l'Eternel Retour): Archetípusok és ismétlés, (Archétypes ét Répétition) Gallimard, Párizs, 1949. 68. o.
#{{note|3}} W. J. Knight: Cumaean Gates (Oxford, 1936); Kerényi Károly: Labyrinth-Studien (Amsterdam-Leipzig, 1941. Albae Vi-gilae, Heft XV.)
#{{note|4}} Lásd munkánkat: Értekezés a vallástörténetről (Traité d'Histoire des Religions); Payot, Párizs, 1949. 315. o.
#{{note|5}} Lásd R. Pettazzoni: Miti e Leggende, I (Torino, 1948). Verita del Mito (Studi e Materiali di Storia delle Religioni, XXI. kötet, 1947-1948. 104-116. o.); G. van der Leeuw: Die Bedeutung derMythen (Festschrift für Alfred Bertholet, Tübingen, 1949. 287-293. o.); M. Eliade: Értekezés a vallástörténetről (Traité d'Histoire des Religions), 350. oldaltól.
#{{note|6}} P. Schebesta: Les Pygmées; (franciául: Párizs, 1940) 156. oldaltól.
#{{note|7}} Lásd például W. Gaerte: Kosmische Vorstellungen im Bilde pre-historischer Zeit: Erdberg, Himmelsberg, Erdnabel und Weltenstrőme (Anthropos, IX, 1914. 956-979. o.).
#{{note|8}} Lásd könyvünket: A sámánizmus és az eksztázis archaikus technikái (Chamanisme ét les techniques archaiques de l'extase); Payot, 1951.
#{{note|9}} Lásd Értekezés... (Traité...), 236. o.; A sámánizmus (Le Cha-manisme), 244. oldaltól; A kereszt keresztény szimbolizmusáról = Világfa, lásd H. de Lubac: Aspects du Boudhisme (Párizs, 1951), 61. oldaltól.
#{{note|0}}„Sacrificateur&quot; = kb. „áldozat-végrehajtó&quot;; M. Mauss francia vallásetnológus által alkotott szó. Az indiai áldozatok során ő hajtja végre az áldozatot a „sacrifiant&quot; = az áldozat-bemutató javára. (A szerkesztő megjegyzése.)
#{{note|10}} Lásd A sámánizmus (Le Chamanisme) című könyvünk dokumentumait és bibliográfiáját.
#{{note|11}} A. A. Popov: Tavgijci. Materiali po etnográfii avamszkih i Vedejevszkih Tavgijcev (Moszkva-Leningrád, 1936), 84. oldaltól; lásd még A sámánizmus (Le Chamanisme), 160. oldaltól.
#{{note|12}} Lásd E. Emsheimer: Schamanentrommel und Trommelbaum (Ethnos, IV. kötet, 1946. 166-181. o.).
#{{note|13}} A rituális fáról való felemelkedést az indonéz, a dél-amerikai (araukán) és az észak-amerikai (pomo) sámánikus beavatási szertartások is ismerik; lásd: A sámánizmus (Le Chamanisme), 122. és 125. o.
#{{note|14}} Lásd A sámánizmus (Le Chamanisme), 235. o.
#{{note|15}} A sámánizmus (La Chamanisme), 248. o. A keresztény mennybemenetel szimbolizmusáról lásd Louis Beirnaert: Le Symbolisme ascensionnel dans la liturgie ét la mystique chrétiennes — Eranos-Jahrbuch, XIX. Zürich, 1951. 41-63. o.
#{{note|16}} Értekezés a vallástörténetről (Traité d'Histoire des Religions), 96. o.; A sámánizmus és az eksztázis archaikus technikái (Le Chamanisme...), 420. o.
#{{note|18}} Lásd könyvünket: Jógatechnikák (Techniques du Yoga), Gallimard, 1948. 185. oldaltól; Giuseppe Tucci: Teoria e practica del mandala (Róma, 1949); a mandala szimbolikájáról lásd: C. G. Jung: Psychologie und Alchemie Zürich, 1944. 139. oldaltól; Gestaltungen áes Unbewussten Zürich, 1950. 187. oldaltól
#{{note|19}} Értekezés a vallástörténetről (Traité d'Histoire des Religions), 326. oldaltól; A sámánizmus (Le Chamanisme), 417., 428. o.
#{{note|20}} Perceval (Hucher kiadó), 466. o.; Jessie L. Weston: From Ritual to Romance (Cambridge, 1920), 12. oldaltól; ugyanezzel a mitikus motívummal találkozunk a Sir Gawain-ciklusban is (Weston, ibid).
(Mircea Eliade: Képek és jelképek. Európa Kvk., 1997.)

=== Egyéb hivatkozások ===

* [http://www.forizslaszlo.com/irodalom/ind/irodalom_rigveda_himnuszok.html Rigvéda himnuszok]
* [http://www.forizslaszlo.com/visszateremtes/satapatha_brahmana_vi_1.pdf Satapatha Bráhmana, VI.1.1–3.] (pdf, 140kB)
* [http://hu.wikipedia.org/wiki/Jóga Jóga]
* [http://www.forizslaszlo.com/filozofia/jogasutra/patandzsali_ys.html Pâtañjalayogasûtram] fordította [http://www.forizslaszlo.com/index_hu.html Fórizs László] (Budapest : Gaia, ISBN 963-202-2742)
* [http://www.terebess.hu/keletkultinfo/index2.html#hind Hinduizmusról és jógáról szóló művek]
* [http://www.freeweb.hu/tarrdaniel/documents/hinduizmus.htm Hinduizmus, jóga és tantra]

[[Kategória:Filozófia]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>A szegény kisgyermek panaszai</title>
    <id>316</id>
    <revision>
      <id>6137</id>
      <timestamp>2007-01-17T12:13:04Z</timestamp>
      <contributor>
        <ip>193.226.228.180</ip>
      </contributor>
      <comment>/* Este, este... */</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     = Kosztolányi Dezső
| cím        = A szegény kisgyermek panaszai
| szakasz    =
| előző      =
| következő  =
| megjegyzés =
}}

===Mint aki a sínek közé esett...===  
    
: Mint aki a sínek közé esett...&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: És általérzi tűnő életét,
: míg zúgva kattog a forró kerék,
: cikázva lobban sok-sok ferde kép,
: és lát, ahogy nem látott sose még: &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Mint aki a sínek közé esett...
: a végtelent, a távol életet
: búcsúztatom, mert messze mese lett,
: mint aki a sínek közé esett: &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Mint aki a sínek közé esett -
: vad panoráma, rémes élvezet -
: sínek között és kerekek között,
: a bús idő robog fejem fölött,
: és a halál távolba mennydörög,
: egy percre megfogom, ami örök,
: lepkéket, álmot, rémest, édeset: &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Mint aki a sínek közé esett.&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
 
===És látom Őt, a Kisdedet===  
    
: És látom Őt, a Kisdedet,
: aki fehérlő ingbe lépdel.
: Még lopva-lopva rám tekint
: és integet szőke fejével. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Arany gyertyácskát tart keze
: és este félve ül le mellém.
: Hallom kacagni csöndesen,
: s látom alvó fejét a mellén. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Ő a pap, az igaz, a szent,
: bámulom, mint egy ismeretlent.
: Gyónok Neki és áldozok,
: és megsiratom Őt, ki elment.&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
 
===A doktor bácsi.===  
    
: A doktor bácsi. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
:Áldott aranyember.
: Világító, nyugodt szemei kékek.
: Komoly szigorral lép be a szobába,
: szemébe nézek és csöppet se félek.
: Borzongva érzem biztos újjait,
: ha kis, sovány bordáimon kopog.
: Ősz bajusza a fagytól zuzmarás,
: hideg kezén arany gyűrűsorok.
: Oly tiszta és oly jó. Ő ír medicínát,
: keserűt, édest, sárgát vagy lilát.
: Az ő kezéből hull a paplanomra
: nagynéha egy halvány, szelíd virág.
: Rá gondolok, ha szörnyű éjszakákon
: párnáimon oly egyedül sirok.
: Ő az egészség és a bizonyosság,
: titkok tudója és csupa titok.
: Gazdag, nyugodt. Nehéz bundája ott lóg,
: prémét szelíden prémezi homály.
: De elmegy innen és itthágy magamra,
: színházba tér, vagy csöndbe vacsorál...
: Ilyenkor látom otthon s páholyában,
: amint valami víg tréfán nevet.
: De kék szeme egyszerre elsötétül,
: rám gondol, mit csinál a kis beteg? &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: A béke ő, a part, a rév, az élet.
: Jaj, hányszor néztem jó arcába hosszan,
: míg ájuló álomba lengve árván,
: kis ágyamon, mint egy bús, barna bárkán,
: ködös habok közt ringatóztam.&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
 
===Múlt este én is jártam ottan.===  
    
: Múlt este én is jártam ottan. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Hogy bíbor lázban hánykolódtam,
: az üvegajtó állt elém,
: a zajtalan, a hangtalan,
: csupa ezüst, csupa arany,
: a sarka tűz, kilincse fém.
: Az üvegajtó állt elém,
: üvegje köd és alkonyat,
: bámultam benne arcomat,
: s mint víziárny lengett felém,
: akár vak tükrök lemezén,
: hogy bíbor lázba hánykolódtam. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Néztem közelről meghatottan,
: ez az ajtó, ismertem én,
: ezen suhant el kisöcsém
: s ezen a bűvös, tükrös ajtón
: ment el, mikor leszállt az alkony,
: kis, kékszemű húgom, szegény,
: már régesrég ismertem én.
: Csupán egy tükör az egész,
: aki belenéz, belevész,
: és aztán nincs többé remény,
: egy kép az üvegen kilobban. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Múlt este én is jártam ottan.&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
 
===Ó, a halál.===  
    
: Ó, a halál. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Mi ismerjük csak, pici gyerekek.
: Utunkba áll,
: s könnyes, pityergő szájunk megremeg.
: Ó, a halál.
: A játszótársunk és tréfál velünk.
: Rohanva száll -
: Ő a fogó - és jaj, jaj, jaj nekünk,
: tépázza gallérunk, ijedve forgunk,
: és kacagás közt betöri az orrunk.
: Kutakba látjuk, mély vizek felett,
: sötét szobákba kuksol reszketeg,
: lepedőben - így mondta épp a dajka -
: kasza van a kezében, nincsen ajka,
: és fondoran vigyáz,
: mikor suhan az esti láz,
: s a hőmérőn, ha ugrik a higany,
: csontos markába hahotáz vigan.
: Övé a bál,
: Ő a halál.
: Farsangos éjen a nagyok mulatnak,
: de kis szobánkba fekete az ablak,
: az éjbe kint
: Ő ránk tekint.
: Mi gyermekek, mi küszködünk vele,
: s játékpuskánkat fogjuk ellene.&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
 
===Mint aki a sínek közé esett...===  
    
: Mint aki a sínek közé esett...&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: És általérzi tűnő életét,
: míg zúgva kattog a forró kerék,
: cikázva lobban sok-sok ferde kép,
: és lát, ahogy nem látott sose még: &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Mint aki a sínek közé esett...
: a végtelent, a távol életet
: búcsúztatom, mert messze mese lett,
: mint aki a sínek közé esett: &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Mint aki a sínek közé esett -
: vad panoráma, rémes élvezet -
: sínek között és kerekek között,
: a bús idő robog fejem fölött,
: és a halál távolba mennydörög,
: egy percre megfogom, ami örök,
: lepkéket, álmot, rémest, édeset: &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Mint aki a sínek közé esett.&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
 
===És látom Őt, a Kisdedet===  
    
: És látom Őt, a Kisdedet,
: aki fehérlő ingbe lépdel.
: Még lopva-lopva rám tekint
: és integet szőke fejével. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Arany gyertyácskát tart keze
: és este félve ül le mellém.
: Hallom kacagni csöndesen,
: s látom alvó fejét a mellén. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Ő a pap, az igaz, a szent,
: bámulom, mint egy ismeretlent.
: Gyónok Neki és áldozok,
: és megsiratom Őt, ki elment.&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
 
===A doktor bácsi.===  
    
: A doktor bácsi. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
:Áldott aranyember.
: Világító, nyugodt szemei kékek.
: Komoly szigorral lép be a szobába,
: szemébe nézek és csöppet se félek.
: Borzongva érzem biztos újjait,
: ha kis, sovány bordáimon kopog.
: Ősz bajusza a fagytól zuzmarás,
: hideg kezén arany gyűrűsorok.
: Oly tiszta és oly jó. Ő ír medicínát,
: keserűt, édest, sárgát vagy lilát.
: Az ő kezéből hull a paplanomra
: nagynéha egy halvány, szelíd virág.
: Rá gondolok, ha szörnyű éjszakákon
: párnáimon oly egyedül sirok.
: Ő az egészség és a bizonyosság,
: titkok tudója és csupa titok.
: Gazdag, nyugodt. Nehéz bundája ott lóg,
: prémét szelíden prémezi homály.
: De elmegy innen és itthágy magamra,
: színházba tér, vagy csöndbe vacsorál...
: Ilyenkor látom otthon s páholyában,
: amint valami víg tréfán nevet.
: De kék szeme egyszerre elsötétül,
: rám gondol, mit csinál a kis beteg? &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: A béke ő, a part, a rév, az élet.
: Jaj, hányszor néztem jó arcába hosszan,
: míg ájuló álomba lengve árván,
: kis ágyamon, mint egy bús, barna bárkán,
: ködös habok közt ringatóztam.&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
 
===Múlt este én is jártam ottan.===  
    
: Múlt este én is jártam ottan. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Hogy bíbor lázban hánykolódtam,
: az üvegajtó állt elém,
: a zajtalan, a hangtalan,
: csupa ezüst, csupa arany,
: a sarka tűz, kilincse fém.
: Az üvegajtó állt elém,
: üvegje köd és alkonyat,
: bámultam benne arcomat,
: s mint víziárny lengett felém,
: akár vak tükrök lemezén,
: hogy bíbor lázba hánykolódtam. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Néztem közelről meghatottan,
: ez az ajtó, ismertem én,
: ezen suhant el kisöcsém
: s ezen a bűvös, tükrös ajtón
: ment el, mikor leszállt az alkony,
: kis, kékszemű húgom, szegény,
: már régesrég ismertem én.
: Csupán egy tükör az egész,
: aki belenéz, belevész,
: és aztán nincs többé remény,
: egy kép az üvegen kilobban. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Múlt este én is jártam ottan.&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
 
===Ó, a halál.===  
    
: Ó, a halál. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Mi ismerjük csak, pici gyerekek.
: Utunkba áll,
: s könnyes, pityergő szájunk megremeg.
: Ó, a halál.
: A játszótársunk és tréfál velünk.
: Rohanva száll -
: Ő a fogó - és jaj, jaj, jaj nekünk,
: tépázza gallérunk, ijedve forgunk,
: és kacagás közt betöri az orrunk.
: Kutakba látjuk, mély vizek felett,
: sötét szobákba kuksol reszketeg,
: lepedőben - így mondta épp a dajka -
: kasza van a kezében, nincsen ajka,
: és fondoran vigyáz,
: mikor suhan az esti láz,
: s a hőmérőn, ha ugrik a higany,
: csontos markába hahotáz vigan.
: Övé a bál,
: Ő a halál.
: Farsangos éjen a nagyok mulatnak,
: de kis szobánkba fekete az ablak,
: az éjbe kint
: Ő ránk tekint.
: Mi gyermekek, mi küszködünk vele,
: s játékpuskánkat fogjuk ellene.&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
 
===Még büszkén vallom, hogy magyar vagyok===  
    
: Még büszkén vallom, hogy magyar vagyok,
: És nagyapám, a régi katona
: hallgatja mosolyogva, boldogan,
: sebforradástól lángol homloka
: s én térde közt, hadarva szavalok,
: hogy győznek mindenütt a magyarok. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Csak a szeme borul el néha kissé:
:  Jaj, meg ne tudja ez az árva gyermek,
: hogy vannak messze, különös világok,
: s aranyba nyílnak a versailles-i kertek,
: jaj, meg ne tudja és ne lássa őket,
: ne lássa fényük és ne hallja hangjuk,
: a magyar szó a hét szilvafa alján
: körötte most még mint tengermoraj zúg.
: Óvjátok édesen az édes álmát,
: mint álmát a szegény beteg gyereknek,
: hogy meg ne tudja, élete nem élet,
: és meghalt már, bár alig született meg.
: Jaj, meg ne tudja, hogy hiába minden,
: ha dalol és ha a távolba lát,
: mert néma gyermek minden kismagyar,
: s a Nagyvilág nem érti a szavát.&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
 
===Azon az éjjel===  
    
: Azon az éjjel
: az órák összevissza vertek.
: Azon az éjjel
: holdfényben úsztak mind a kertek.
: Azon az éjjel
: kocsik robogtak a kapunk alatt.
: Azon az éjjel
: könnyben vergődtek a fülledt szavak.
: Azon az éjjel
: égett szobánkba gyertya, lámpa.
: Azon az éjjel
: féltünk a borzasztó homályba.
: Azon az éjjel
: arcunk ijedt volt, halavány.
: Azon az éjjel
: halt meg szegény, ősz nagyapám. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Azon a reggel
: csupa rokon jött, sirató nép.
: Azon a reggel
: sürögtek az öreg mosónék.
: Azon a reggel
: kendővel kötötték fel gyönge állát.
: Azon a reggel
: lassan vezettek a földúlt szobán át.
: Azon a reggel
: rozsdás pénzt tettek kék szemére.
: Azon a reggel
: riadtan bámultam feléje.
: Azon a reggel
: csak hallgatott makacs ajakkal.
: Azon a reggel
: olyan volt, mint egy néma angyal.&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
 
===Már néha gondolok a szerelemre.===  
    
: Már néha gondolok a szerelemre.
: Milyen lehet - én Istenem - milyen?
: Találkoztam tán véle messze-messze,
: valahol Andersen meséiben?
: Komoly és barna kislány lesz. Merengő.
: A lelke párna, puha selyemkendő.
: És míg a többiek bután nevetnek,
: virágokat hoz majd a kis betegnek.
: Ágyamhoz ül. Meséskönyv a szeme.
: Halkan beszél, csak nékem, soha másnak.
: Fájó fejemre hűs borogatást rak.
: És kacagása hegedű-zene.
: Egy lány, ki én vagyok. Hozzám hasonló.
: Különös, titkos és ritkán mosolygó
: Az éjbe néző. Fáradt. Enyhe. Csöndes.
: Csak széttekint, és szobánkba csönd lesz.&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
 
===Az iskolában hatvanan vagyunk.===  
    
: Az iskolában hatvanan vagyunk. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Szilaj legénykék. Picik és nagyok,
: s e hatvan ember furcsa zavarában
: a sok között most én is egy vagyok.
: Ez más, mint otthon. Festékszag, padok,
: a fekete táblácska és a kréta,
: a szivacs hideg, vizes illata,
: az udvaron a szilfa vén árnyéka,
: s a kapunál - az arcom nézi tán? -
: egy idegen és merev tulipán. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Ez más, mint otthon. Bús komédia,
: lélekzet-visszafojtva, félve nézem,
: hatvan picike fej egyszerre int,
: s egyszerre pislant százhúsz kis verébszem.
: Hatvan picike, fürge szív dobog,
: hatvan kis ember, mennyi sok gyerek.
: Amerre nézek, mint egy rengeteg,
: kezek, kezek és újra csak kezek.
: Mint kócbabácskák a török bazárba,
: egy hűs terembe csöndesen bezárva,
: az orruk, a fülük, mint az enyém,
: s a feje is olyan mindenkinek.
: Mivégre ez a sok fej, kéz, fül, orr,
: sokszor csodálva kérdezem: minek?&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
 
===Mostan színes tintákról álmodom. ===  
    
: Mostan színes tintákról álmodom. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Legszebb a sárga. Sok-sok levelet
: e tintával írnék egy kisleánynak,
: egy kisleánynak, akit szeretek.
: Krikszkrakszokat, japán betűket írnék,
: s egy kacskaringós, kedves madarat.
: És akarok még sok másszínű tintát,
: bronzot, ezüstöt, zöldet, aranyat,
: és kellene még sok száz és ezer,
: és kellene még aztán millió:
:  tréfás-lila, bor-színű, néma-szürke,
: szemérmetes, szerelmes, rikitó,
: és kellene szomorú-viola
: és téglabarna és kék is, de halvány,
: akár a színes kapuablak árnya
: augusztusi délkor a kapualján.
: És akarok még égő-pirosat,
: vérszínűt, mint a mérges alkonyat,
: és akkor írnék, mindig-mindig írnék.
: Kékkel húgomnak, anyámnak arannyal:
:  arany-imát írnék az én anyámnak,
: arany-tüzet, arany-szót, mint a hajnal.
: És el nem unnám, egyre-egyre írnék
: egy vén toronyba, szünes-szüntelen.
: Oly boldog lennék, Istenem, de boldog. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Kiszínezném vele az életem.&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
 
===Ti, akik zárt ajtók előtt szepegtek,===  
    
: Ti, akik zárt ajtók előtt szepegtek,
: kis társaim, az éji hidegen,
: játékaim nem adom oda nektek,
: mert véretek makrancos-idegen.
: Garaboncások, vásott ördögök,
: a hajatok lóg, zöld a körmötök,
: ordíttok, és ha ajtónkat kitárnám,
: az üveges-szekrénynek rontanátok,
: zengetnétek tütülő harsonátok,
: és szánkáznátok szőnyegünk virágján. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: De azt akarom, tisztán és fehéren,
: legyetek vígak és bársonyba-járók,
: a kezetekben egy nagy arany-érem,
: s hódítsátok meg az egész világot.
: Tinéktek is legyen, ami enyém,
: arany-rétes, habos krémeslepény.
: És menjetek tovább, kis szöszke hajjal,
: kék nyakkendővel menjetek tova,
: legyen tiétek az alkony, a hajnal,
: a kincs, a gyémánt, a vizit-szoba.
: Legyen minden cukrászda a tiétek,
: a méz, a bonbon és a karamell,
: és szoptasson ez a kegyetlen élet,
: mint egy szelíd és lanyha anya-mell.&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
 
===Ó, hányszor látlak mégis bennetek===  
    
: Ó, hányszor látlak mégis bennetek,
: kis testvérkéim, rongyos gyermekek.
: Deres kertekben, ablakom alatt,
: ott lázadoztok ti ijesztve, némán,
: kékzubbonyos, halálra-szánt csapat,
: a hóba, ködbe, fenyvesek árnyékán.
: A pici kőműves mily csatakos,
: milyen fakó a pöttön lakatos,
: az ács fia, mint Jézus, oly csodás,
: pörölyt emel a kicsike kovács,
: sír a bognár, az asztalos fia,
: egész, egész gyermek-ármádia.
: Apámat hívnám, de ő alszik mélyen,
: a messzeség zenél a messze éjen.
: És nézem őket és siratom őket
: az éjjeli, makrancos zendülőket.
: Harcolva árnnyal és meleg szobával,
: nyitott szemmel velük szövetkezem,
: és ablakon és véren-sorson által
: őnékik nyújtom úri, kis kezem.&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
 
===Este, este...===  
    
: Este, este...
::Árnyak ingnak,
: és bezárjuk ajtainkat,
: figyelünk a kósza neszre,
: egy vonatfütty messze-messze.
: És a csend jő.
: Alszik a homályos éjbe
: künn a csengő.
: A díván elbújik félve.
: Szundít a karosszék.
: Álmos a poros kép.
: Alszanak a csengetyűk.
: Alszanak már mindenütt.
: A játékok, a karikahajtók,
: a szegény tükör is hallgatag lóg.
: Ó, néma csengetyűk.
: Az óránk is félve üt.
: Alszik a cicánk s a vén szelindek,
: föl ne keltsük - csitt - e sok-sok alvót.
: Alszanak a régi réz-kilincsek
: s alszanak a fáradt, barna ajtók.&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
 
===Mikor az este hirtelen leszáll,===  
    
: Mikor az este hirtelen leszáll,
: olyan a kertünk, mint a temető.
: Szomorkodik a vén jegenye-szál,
: s a hold ezüst lepelbe leng elő. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Sápadva bolygom át a régi kertet,
: a vén akácok látnak s megijednek. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: A kisgyerek lehúnyja a fejét,
: és fél az éj. És reszket a setét.&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
 
===A kis mécs.===  
    
: A kis mécs.
::Az este bús cselédje.
: Álmosan virraszt az asztalon.
: S az olajfoltos tálcára nézve
: sercegését némán hallgatom.
: A szobánk csöpp napja. Álom.
: Az arany olaj az árnyon,
: és a fény folyó arany,
: szerteömlő, szótalan.
: És a fülke csodapalota.
: Éji rémek lengenek tova.
: Csöndesen vetik az ágyat,
: és a párna
: barna árnya
: a fehér ajtóra bágyad.
: Félszeg árnyék-figurák,
: mind kevélyek és furák.
: Egyik a felhőkbe nyargal,
: másik hadonáz a karddal
: és a párnát egyre rakjuk,
: ferdül-fordul az alakjuk,
: melyet szorgos fény kimintáz.
: Panoráma, esti színház.
: Hordjuk a fehér petrencét,
: s nő a vánkos furcsa tornya,
: a kis ajtón - messze emlék
: hullámozva, ringatózva.
: Égig ér már
: a kevély vár:
:  száz alak omol le s újra felkel.
: És mi szívdobogva nézzük,
: félve sandítunk feléjük,
: az éjben rubinpiros fülekkel.&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
 
===Mi ez, mi ez?===  
    
: Mi ez, mi ez?
: Szűz Mária.
: Mi ez, mi ez?
: Isten fia.
: Védd meg szegény kisgyermeked.
: Alázatos szívem remeg.
: Fehérlő orgonák közt jártam,
: és egy leány a mély homályban
: haragoszöld lombok között
: vetkőzködött, öltözködött.
: Olyan volt, mint egy kis cukorbaba.
: Fehér hátára hullt sötét haja.
: Cikáztak az aranyoszöld legyek
: a fekete földön, s ő nevetett.
: Hogy nevetett.
: Mondd, mit akarhat tőlem Ő,
: miért fél így a remegő,
: bús kisgyerek? &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Azóta folyton erre gondolok csak,
: a tárgyak álmosan forognak.
: Jaj, jaj, nincs erre szó,
: lélekzetállitó
: gyönyör
: gyötör.
: Kiszárad tikkadt ajakam,
: és sírok, szégyelem magam,
: és lángvörös lesz a világ,
: az arcom ég, pirulva, forrón,
: és délután vérzik az orrom,
: látok ezer tűzpántlikát
: és látom Őt - oly szenvedő és halvány -
: a padlásunk derengő rejtekén,
: zöldszinű homályon, sárga szalmán,
: és minden este korán fekszem én,
: s akárhová megyek, mindig felém jön,
: a zongoraszobában, az ebédlőn,
: és lihegek és ég szemem,
: s álmatlanul dadogok Néki, Néki
: és a szemem a szoknyáját letépi,
: és látom Őt, Őt meztelen.
: Én Istenem.
: Nézd, kis karom milyen sovány.
: Milyen zavaros a szobám.
: Mi lesz velem?&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
 
===Én félek.===  
    
: Én félek.
::Az élettől és sötéttől,
: mely mindenütt kegyetlenül elér.
: Ha száll a nap,
: az ablakom alatt
: hullámozik az ismeretlen éj,
: a végtelen és ismeretlen éj,
: egy tenger - vészesen és feketén -
: csöndes sirásom benne elmerül,
: mint holt madár a tenger fenekén,
: a kisgyerek magába sír szegény. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Sírok, sírok, mindíg csak egyedül,
: és senki meg nem értett még soha.
: Oly ismeretlen ez a Nagyvilág,
: s olyan borzasztó a sötét szoba.
: Lábujjhegyen kell járni a világban,
: az éjszakában annyi a vonat,
: mely összerág és széttöri gerincem,
: s vígan megőrli fájó csontomat.
: Az éjszakában annyi rém, kisértés,
: golyó, kötél, bitófa, kard remeg,
: s hegyes fülekkel, hiéna-szemekkel
: leskelnek rám a gonoszemberek,
: kik vascipőbe jönnek egyszer értem,
: bőszült ököllel döngetik az ajtóm,
: ecetet adnak, hogyha inni kérek,
: s fölráznak, ha alélt fejem lehajtom.
: Minden bokorban leskelődik egy-egy,
: nincs menekülni egy picinyke rés.
: Ó, jaj nekem, oly fürgék a gonoszak,
: s olyan sok a halál, a temetés. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Zörgő szekéren az Idegenember
: tudom, hogy elvisz engem is egy éjjel,
: s szegény anyám az ablakunkra rogyva
: néz majd utánam könnyes, kék szemével.&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
 
===Ódon, ónémet, cifra óra===  
    
: Ódon, ónémet, cifra óra
: áll a szekrényünk tetején,
: szálló korok bölcs bámulója
: közönyösen tekint felém.
: Aranycirádás, pici tükrén
: még mosolyog a rég letűnt fény,
: de már nem úgy, mint hajdanán,
: mert ő ütötte el az éjfélt,
: mikor meghalt a szépanyám,
: fehér, mosolygó szépanyám. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Már nem vakít ragyogva többet
: a sápadt alt-Wien-porcelán,
: parókás, farsangos időknek
: parfümjét leheli reám.
: Nehéz, tömjénes, cukros illat,
: a lelkemig fáj, szívemig hat,
: s a múltat visszaálmodom,
: hogy ez aranyló óra mellett
: az apám játszott egykoron,
: apám nevetgélt egykoron. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Ha künn az alkony álmokat hív,
: cseng-bong a titkos, méla hang,
: és babonásan átmorajlik
: a dallamos üvegharang.
: A zúgó ércgyűrűn fölébred
: valami szunnyadó kisértet,
: s szellem-szaván dalol, dalol,
: mint hogyha egy halk, bánatos hang
: beszélne a sírok alól,
: felelne a sírok alól. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: A régi óra egyre jár csak,
: mint egy tipegő nénike,
: köröttem árnyak, éji árnyak,
: szemem könny és köd lepi be,
: mert félve sejtem, érzem-érzem,
: hogy elsápadnak majd egy éjen
: az apró arany-angyalok,
: s ez óra veri el az éjfélt,
: ha majd egy éjjel meghalok,
: ha egyszer én is meghalok.&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
 
===Lánc, lánc, eszterlánc,===  
    
: Lánc, lánc, eszterlánc,
: eszterlánci cérna,
: kisleányok bús körében
: kergetőzöm én ma.
: Nincs semmi aranyom,
: jobbra-balra löknek,
: körbe-körbe, egyre körbe,
: láncán kis kezöknek.
: Merre menjek, szóljatok,
: hátra vagy előre?
: Az erdőbe megbotoltam,
: egy nagy, csúnya kőbe.
: Voltam én is jófiú,
: Istenem, de régen,
: csigabigát én is hívtam
: künn a régi réten.
: Verset mondtam én is ám
: gilicemadárra,
: magyar gyerek gyógyította,
: török gyerek vágta.
: Jártam az erdőben is
: csillagot keresve,
: aranykapun én is bújtam,
: és aludtam este.
: Nézzetek rám, húgaim,
: éjjel most nem alszom,
: bámulom a holdvilágot,
: véres már az arcom.
: Nézzetek rám, lelkeim,
: a cipőm levásott,
: körmeimmel, kárörömmel
: csúnya gödröt ások.
: Szánjatok meg, szíveim,
: rongyos a kabátom,
: szédül a lánc, szédül a tánc,
: már utam se látom.
: Szeretem a láncot én,
: de úgy fáj e sok lánc,
: szeretem a táncot is én,
: csakhogy ez pokoltánc.
: Engedjetek innen el,
: hagyjatok magamra,
: este szépen süt a lámpám,
: este jó a kamra.
: Hagyjatok szaladni még,
: tündérekbe hinni,
: fehér csészéből szelíden
: fehér tejet inni.&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
 
===Akárcsak egy kormos szénégető,===  
    
: Akárcsak egy kormos szénégető,
: fekete az apám és szigorú,
: nem csókol meg, sohase nevet ő,
: a homlokán titokzatos ború.
: Mért nem beszél? Mi szótlanul eszünk,
: s ő fölkel és a csillagokba turkál
: egy hosszú csővel, a temetőútnál,
: de sose mutat csillagot nekünk.
: Csak nézem őt. Körötte száz csoda,
: korongok, mérgek, kémszerek pora.
: Olyan tudós, erős, akár az Isten.
: Ha nála aluszom és a homályon
: lidérceket idézek, szinte várom,
: mikor zörget rablókéz a kilincsen,
: hogy összetörje és vadul lelője... &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Úgy szeretem s félek vacogva tőle,
: és félek, hogy egyszer a fegyverével
: ennen koponyáját loccsantja széjjel,
: vagy elmegy innen, nem jő sose vissza,
: s vérben, halálban omlik el a titka. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Ha elmarad, virrasztva sírok éjjel. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Ilyenkor kimegyek.
::Az udvar alján
: kel az újhold - oly vézna, furcsa, halvány -
: olyan, mint egy arcél. Oly hallgatag,
: akár apám kemény és sárga arca
: egy fekete keménykalap alatt.&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
 
===Apámmal utazunk a vonaton.===  
    
: Apámmal utazunk a vonaton.
: Hideg, sugáros, éji nyugalom. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: A szunnyadó csöndesség lomha, mély,
: de ébredez, hallucinál az éj. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Fázik az erdő, csontkemény a föld,
: a dermedő ég alja sárgazöld. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Itt-ott egy oszlop, éjsötét palánk,
: benn a kunyhókba késő lámpaláng. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Egy folt az éjbe, szürkülő, fehér.
: Egy ember. Egy hóban rekedt szekér. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Valami zaj, valami halk sirás.
: Egy csillag árnya? Vagy valami más? &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Fekete, nagy ijesztő szélmalom.
: Kék hold cikázik a fehér tavon.&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
 
===Egy téli délben.===  
    
: Egy téli délben.
::Jött a kanyaró.
: Piskótát adtak enni s fanyar, ó-
: bort inni, és mikor kezem
: törültem,
: vörös kesztyű volt rajta és
: örültem.
: A piskótának és a régi bornak
: s a kesztyűnek, melyet lassan, vigyázva
: viseltem én e túlvilági lázba,
: csókokra nyújtva, mint egy kis bibornok.&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
 
===Anyuska régi képe.===  
    
: Anyuska régi képe.
::Jaj, de édes.
: Itt oly fiatal még. Tizenhat éves.
: Mellén egy nagy elefántcsont kereszt.
: De dús, komoly haján, bársonyruháján
: titkos jövendők szenvedése rezg.
: Keze ölében álmodozva nyugszik
: karperecek, gyűrűk súlya alatt,
: és könnyen az asztalra könyökölve,
: feje előrebillen hallgatag.
: Oly idegen így. Olyan ismeretlen.
: Tündéri ábrándok menyasszonya.
: Csak a szeme nevet rám ismerősen,
: két mélabús, merengő viola.
: Csak kék szemében ismerek magamra,
: mely eljövendő álmoktól homályos
: s rettegve a bús végtelenbe réved. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: A lelkem már körötte szálldos.&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
 
===Szegény anyám csak egy dalt zongorázik.===  
    
: Szegény anyám csak egy dalt zongorázik. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Egy árva dalt. Azt veregeti folyton,
: és megbicsaklik elefántcsont ujja
: a fekete-fehér elefántcsonton.
: És elfelejti, próbálgatja egyre,
: és szállni vágy, mint vérző sas a hegyre,
: mert szállni tudna, szállni és röpülni,
: de visszahúzza újra ezer emlék.
: Ezt zongorázta kisleány-korában,
: s mikor apuskával egymást szerették.
: Ezt próbálgatta, amikor születtem,
: és megtanulta, elfeledte csendben.
: Jaj, mennyi vágy van benne, hosszu évek.
: Egy szürke dalban egy szent, szürke élet.
: Hogy össze nem rogy a szobánk alatta,
: hogy össze nem rogy menten, aki hallja.
: E dalban az ő ifjusága halt el,
: s a semmiségbe hervadt vissza, mint ő.
: Kopog-kopog a rossz, vidéki valcer,
: és fáj és mély, mint egy Chopin-keringő.&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
 
===Én öngyilkos leszek...===  
    
: Én öngyilkos leszek...
::mondom kesergőn.
: Csak nézzen rám valaki görbe szemmel,
: úgy felkötöm magam a városerdőn,
: vagy revolverrel, mint sok más nagyember.
: Akkor aztán sírhatnak miattam,
: leragadt szemmel, sárgán, mélyen alszom,
: rózsák között, kék fátyolokban arcom,
: s ha hívnak is, nem szólok sohatöbbé.
: Az ostorom, csigám örökli öcskös,
: a bélyegkönyvet valami közömbös,
: a kisszínházam a kicsi hugom,
: vagy egy parasztfiúcska, mit tudom.
: Úgy elmegyek, hogy aztán sose látnak.
: Csak kiskabátom kérdi reggel: hol van?
: Úgy itt hagyom ezt az egész világot,
: amelybe annyit, ah annyit csalódtam.
: &quot;Szegény fiú&quot; mondják majd hangtalan,
: &quot;egy pici angyal felrepült az égbe&quot;,
: s egyszerre roppant sajnálom magam,
: s én is szepegve suttogom: &quot;Szegényke&quot;...&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
 
===A rokonok.===  
    
: A rokonok. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
:Szelídek és nyugodtak.
: Ez székely, az meg lágy és bús magyar.
: Dülledt szemekkel hajnalig boroznak,
: az egyik régi verseket szaval,
: hogy mikor Pesten iskolába járt,
: mint tépte a rózsákat és a lányt.
: A többi sóhajt, ejh-hajh, megvirrad még,
: és megvirrad, a nap fejükre süt,
: légypöttyös a tapéta és a falkép,
: az abroszon boros, kopasz fejük. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Pontos öregurak, kik messze estek
: s most andalognak régi romokon.
: Pipáznak, néznek és mozdulni restek.
: Én már tudom: ez a szelíd rokon,
: az néha jön sötétlő délutánon
: a tornácunkra, ozsonna-időn.
: Ő a szegény rokon és sírva szánom,
: mert idegen portánkra enni jön.
: Ez tréfás úr és macskabajsza szúrdos
: és tarka, mint egy rút törökbazár.
: Csupa illatszer, csat és gyűrü, szurtos,
: fülén virzsínia és szalmaszál.
: Vadászkalapján tollak, össze-vissza,
: az élceit ki sem veszi zokon.
: Vén nőcsábító, kártyás és borissza.
: Én is nevetem: a bolond rokon. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: De élt egy édes-édes rokonom,
: mint a mesében, és az arca arcom,
: s én róla, róla, róla álmodom,
: mivel megölte a láz és az asszony.
: S a rege szól: Sokat járt szoknyalesre,
: egy színésznőt várt télen minden este,
: egy csipkezsebkendő lett a halála,
: s elment regényes szívvel és mosolygón,
: szelíd fejét csak pár barátja látta
: egy téli éjen, az üvegkoporsón,
: nyitott szemekkel, hittel, bízva, bátran,
: egy seb a száján, vérköd és szivárvány,
: egy hős, modern szalonkabátban,
: ki elbukott a szerelem csatáján. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Úgy érzem őt. Ő a regék regéje.
: Arcképe a hideg szalonban állt.
: Hányszor futottam hozzá fázva-félve,
: s szívtam magamba a hideg halált.
: Imádom arcát. Olyan régimódi.
: A nyakkendő, mint vékony tintacsorgás.
: Fáradt szemek. Nők bátor bámulói.
: Biedermeier-fej. Ah, én sem vagyok más.
: És szenvedő száj. És nemes kezek.
: Ilyen leszek, igen, ha nagy leszek.
: És álmodom - rózsája hova hullt?
: És hol van most? - gondolkozom felőle.
: És int nekem az arckép és a múlt
: és egy szinésznő régi keszkenője.&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
 
===Öreganyó.===  
    
: Öreganyó.
::Karszékben trónolsz,
: s nagy barna, bámuló szemed
: nehézkesen és furcsa fénnyel
: reánk mered. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Redő-gyűrűs, fekete arcod
: mindíg nyugodt, mindíg komor,
: mint a halottak tiszta képe,
: mint egy szobor. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Tipegve járkálunk körötted,
: tűnik év évre, percre perc,
: s te egyiptomi gráciával
: csak integetsz. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Száraz bőrödből, kék eredből
: a boldog ősz nyugalma száll.
: Nem győz terajtad már az élet,
: sem a halál. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Elébed állok, s néha mintha
: az idő szárnya csapna rám.
: Bámullak tágranyílt szemekkel,
: öreganyám.&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
 
===Halottak napján.===  
    
: Halottak napján.
::Este, hogyha hallom,
: hogy áhitatra kondít a harang,
: elálmodozom a búgó harangon. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Hogy szól puhán a halkult, tompa hang,
: hervadt ruhában ébred a gyermekkor,
: mely a szívemben porladoz, alant. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Imádkoztam mint kisfiúcska ekkor,
: vékony kezem megfogta jó anyám,
: szemembe nézett mélyen s átölelt jól. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Féltem. Fakó volt arcom, halavány.
: A lámpatenger kék, beteg derűjét,
: az őszi fényt tükrözte vissza tán. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Künn szürke, rémes volt az ónszinű ég,
: a lelkem ott járt a sírok között,
: s a víziók egymást riogva űzték. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Fénylő ébenfa-zongoránk fölött
: két gyertyatartó szomorúan ezüstlött,
: tágas szobánk homályba öltözött. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Künn álmosan borzongott már a hűs köd,
: én megbotoltam réveteg imámban,
: anyámat néztem, mint egy csöndes üdvöt. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Fáradt imám hozzá szállt s őt imádtam. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
 
 
===Miért zokogsz fel oly fájón, busan===
 
    
: Miért zokogsz fel oly fájón, busan
: csöndes szonáta, álmodó szonáta?
: A kert mögül mostan felém suhan
: az évek árnya, tűnt idők halála. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Egyszerre látok. Látom az anyám.
: Némán ül a szűz, hófehér szobába.
: A gyertya ég és vár a párna rám,
: és sír a pergő, gyöngyöző szonáta. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Kis ujjaim alatt zokog a dal.
: Sok régi ábránd újra visszaszáll ma.
: Anyám nevet és újra fiatal,
: s csak zeng az édes, illatos szonáta. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Az éjszakába suttogón beszél,
: és sírdogál fáradtan meg-megállva.
: Ma álmom elviszi az enyhe szél,
: az ábrándos, ezüstös, halk szonáta. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Olyan, akár egy kisgyerekkacaj,
: akár a holdas jegenyéknek árnya,
: akár haló ajkon a tompa jaj,
: hogy egyre halkul, meghal a szonáta.&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
 
===A játék.===  
    
: A játék. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
:Az különös.
: Gömbölyű és gyönyörű,
: csodaszép és csodajó,
: nyitható és csukható,
: gomb és gömb és gyöngy, gyürű.
: Bűvös kulcs és gyertya lángja,
: színes árnyék, ördöglámpa.
: Játszom ennen-életemmel,
: búvócskázom minden árnnyal,
: a padlással, a szobákkal,
: a fénnyel, mely tovaszárnyal,
: a tükörrel fényt hajítok,
: a homoknak, a bokornak,
: s a nap - óriás aranypénz -
: hirtelen ölembe roskad.
: Játszom két színes szememmel,
: a két kedves, pici kézzel,
: játszom játszó önmagammal,
: a kisgyermek is játékszer.
: Játszom én és táncolok,
: látszom én, mint sok dolog.
: Látszom fénybe és tükörbe,
: játszom egyre, körbe-körbe.
: Játszom én és néha este
: fölkelek,
: s játszom, hogy akik alusznak,
: gyerekek.&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
 
===Mély éjeken hányszor nézlek, te Térkép,===  
    
: Mély éjeken hányszor nézlek, te Térkép,
::hogy sistereg fehéren künn a hó.
: Így rohanok egy pirinyó vasúton,
::s ringat tovább egy pirinyó hajó.
: Festéktócsádon, a lilán, a zöldön.
::csavargó én, dalolva utazom.
: Járok japán, olasz és muszka földön,
::síró vizen és sívó szárazon.
: Távolságok és sínek gombolyagja,
::ölembe gombolyul a messzeség.
: Hipp, itt a vízen, hopp, most ott a földön,
::hipp-hopp valóra válnak a mesék.
: Megszínesül a lázamtól a karton,
::zászlók feszülnek ki a sárga parton.
: Az óceánon vezetem a tollam
::azt mondom csöndben: itten nyugalom van,
: sápadva mondom, hol kékebb a festék:
::itt viharoktól vemhesek az esték,
: és tollammal, ha nem lát senki-senki,
::a festett vízből hínárt emelek ki. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Az ablakon fehért fehérre hímez
::a fagy, akár egy kínai leány.
: Apám szivarja füstölög az útra,
::és nesztelenül iszom a teám.
: A villanyunk - Aequator napja - lángol,
::a kis vasút is mintha zengene.
: A mély s a messze egy ütemre lüktet,
::és zúgni kezd a térkép tengere.&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
 
===A kis kutya.===  
    
: A kis kutya.
::Mégis a legszebb állat.
: Magasba trónol fönn a vánkoson,
: csodálva nézem sokszor órahosszat
: és fürge szívverését számolom.
: Ha álmodik csontokról és ebédről,
: gondolkozom, milyen a kutya-álom?
: Milyen lehet az élete, az álma
: ezen a vad és végtelen világon?
: Szegényke mindig bús. Kérdem, mi bántja,
: s virgonc szemem kerüli futva-félve.
: Egy néma-csöndes bánat titka ködlik
: enyves szemébe, barna, bölcs szemébe.
: És firtatom: nem szeret úgy-e senki,
: s buksi fejét búsan térdemre ejti.
: És szólítom: menjünk a kertbe ki,
: s lengő fülét lassan leengedi.
: Vagy unszolom: hazádtól messze estél?
: és mélabúsan önmagába mélyed.
: Vagy kérdezem: fáj, úgye fáj az élet?
: s reám borul, akár egy drága testvér.
: És nógatom: szólj a kutyavilágról,
: hol testvérkéd, apuskád messze él,
: és kutya-házak vannak, kutya-szobrok.
: Száját feszítem és mégsem beszél.
: Vagy kérdezem: anyácskád gyászolod te
: úgye-úgye, hogy nem jő róla hír?
: Nem tud beszélni, a kedveske néma.
: És sír és sír... Szegény kis kutya sír.&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
 
===Úgy élünk együtt, két kis idegen,===  
    
: Úgy élünk együtt, két kis idegen,
: valahol messze, mese-szigeten.&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
 
===A rút varangyot véresen megöltük.===  
    
: A rút varangyot véresen megöltük. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Ó iszonyú volt.
: Vad háború volt.
: A délután pokoli-sárga.
: Nyakig a vérbe és a sárba
: dolgoztunk, mint a hentesek,
: s a kövér béka elesett.
: Egész smaragd volt. Rubin a szeme,
: gyémántot izzadt, mérgekkel tele.
: A lába türkisz, a hasa zafir,
: a bőre selymek fonadéka,
: s regés kincsével elterült
: a gazdag, undok anya-béka.
: Botokkal nyomtuk le a földre,
: az egyik vágta, másik ölte,
: kivontuk a temető-partra,
: ezer porontya megsiratta,
: s az alkonyon, a pállott alkonyon
: véres szemével visszanézett.
: Kegyetlenül, meredten álltunk,
: akár a győztes hadvezérek. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Most itt vagyunk. A tiszta kisszobában.
: Szép harc után. A szájunk mosolyog.
: Maró fogunk az undort elharapja,
: s gőggel emeljük a fejünk magasra,
: mi hóhérok, mi törpe gyilkosok.&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
 
===A kis baba.===  
    
: A kis baba.
::Az álmodó baba
: öltözködik narancsszín bársonyokba,
: a délutánba méláz mosolyogva,
: s libeg-lebeg kenderszinű haja.
: A szeme alvó francia babáké,
: a parfümöktől forró feje fáj.
: Ah, mért ez a búcsúzkodó finálé?
: Nem kell az élet, pompázó parádé,
: aranyfindzsákba hűlő csokoládé,
: nem kell neki a szende, lenge báj.
: Valami fáj, s nem tudja, mije fáj. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: És csupa gyász a fényes, enyhe táj,
: és szája vérzik (ez a gyenge száj),
: mint vérpiros narancs, és fáj az élet,
: és fájnak a falon a régi képek,
: és alvó lelke önmagába réved.
: Fáj, fáj az élet. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: És fáj a füstölő, mely szerteszéled
: az ó szobán s fülledten ellebeg,
: és fáj a zongora (ah, fáj az élet)
: ez az utolsó délutáni ének,
: a billentyűk oly feketék, fehérek,
: s úgy fájnak a kis szőke hercegek,
: testvérkéi, kik jönnek reszketeg,
: álmodva jönnek csöndesen előre,
: ezüstharisnyába, aranycipőbe,
: kék bársonyokba, és az ágy előtt
: reá tekint szemök, síró szemök,
: és elsíratják, ümmögnek szegények,
: ah élet, élet, pici baba-élet. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Ah, a baba mily néma, halavány
: a délután ravatalán.&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
 
===Féltizenkettő.===  
    
: Féltizenkettő. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
:Messze-messze
: a piacunkon színes árnyak.
: Vörös napernyők. Lila foltok.
: Kisvárosi arany-vasárnap. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Mint déli álmok, délibábok,
: úgy lengenek sután repülve
: a nyári aszfalt szürke csíkján
: a 36° Reaumur-be. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: A sáfrányszínű sugaraktól
: lankadt lelkem halálra ernyedt.
: Mégis sietnek. Hova szállnak?
: Úri, szagos misére mennek. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Az Istenük már várja őket
: szagosan és aranyba fogva -
: öreg, naiv, vidéki Isten -
: úgy ül, mint egy pipere-boltba. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Ők nevetnek, integetnek
: a hűvös templom bűvös öblén,
: és muzsikál és orgonázik
: a zene, ima és tömjén.&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
 
===Künn a sárgára pörkölt nyári kertben===  
    
: Künn a sárgára pörkölt nyári kertben
: a nap tűzzáporától összeverten
: haldoklanak a sápadt rózsafák. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Sóhajtva várjuk mind az éjszakát. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Az elsötétített szobába bent
: jár a varrógép... Tikkadt, tompa csend.
: Az ablakokban kókadó virág,
: az üvegen szivárvány-karikák. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Ebédutáni részeg nyugalom:
:  csupán az óra kattog a falon,
: s a piroscsíkos függönyökön által
: beárad a nap tompitott tüze,
: s egybeolvad a lágy félhomállyal. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: De folyosónk oly hűvös és üde,
: akár a mély, sötétlő pince lenn.
: A ház emészt pihenve, nesztelen,
: öreganyó a zöld zsöllyébe dűl,
: könyvet, kötést hamar a sutba dob,
: pillája csuklik és elszenderűl. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Dongók zümmögnek néki altatót. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Az asztalon ott a feketekávé.
: Egypár kenyérhéj, pár borosüveg,
: friss körték, dinnyék, hamvasbélüek,
: s egy régi pápaszem. Öreganyáé. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Kutyánk nyelvelve a márványra dőlt.
: Csönd. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: A légyfogóink hangosan zenélnek.
: Néhány ügyetlen légy mindjárt becseppen
: s bután evickél a csípős ecetben. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: A konyhában sugárzó rézedények,
: szines papírcsipkék és álmos élet,
: nagy serpenyők, fényes mozsártörők,
: a jég között mázas tejesköcsög. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Két óra. Már nem mozdul semmisem.
: Minden pihen.&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
 
===Ez a beteg, boros, bús, lomha Bácska.===  
    
: Ez a beteg, boros, bús, lomha Bácska. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Itt félve jár az úri kisgyerek.
: Mérges virágok, nyiszlett emberek.
: Egy távol torony ferde lángolásba.
: Méreggel mart, fehér, virágos orcák.
: Lánggal rikító selymek, rác mennyország.
: Nehéz aranypénz a lányok nyakán,
: mindegyik oly finom és halavány.
: A trombiták estente mint a szörnyek
: egy vörös korcsma-ablakból röfögnek.
: Trágár tivornya, részeg és tunya.
: Sír a beteg és méla, szláv duda.
: Most reszketek. Azt mondják, hogy mulatnak.
: Sipít a síp, csörömpöl minden ablak,
: boros az asztal, véresek a kések,
: az ördög is fölpántlikázva lumpol,
: festett leányok lesnek a zsalukból,
: s én meghalok, ha egyszer odanézek.&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
 
===A napraforgó, mint az őrült===  
    
: A napraforgó, mint az őrült
: röpül a pusztán egymaga,
: a tébolyító napsugárban
: kibomlik csenevész haja. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Bolond lotyó - fejére kapja
: a sárga szoknyáját s szalad,
: szerelmese volt már a kóró,
: a pipacs és az iszalag,
: elhagyta mind, most sír magában,
: rí és a szörnyű napra néz,
: a napra, úri kedvesére,
: ki részeg, s izzik, mint a réz.
: Aztán eszelősen, bután
: rohan a gyorsvonat után.&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
 
===Szemem gyakorta visszanéz===  
    
: Szemem gyakorta visszanéz,
: és úgy idézlek,
: anyámnak atyja, régi gyógyszerész. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Arcodon mély magány jegye.
: Te félreültél,
: hogy mulatott cigánnyal a megye. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Azt mondják régi emberek,
: tej, szódavíz volt
: italod hangos asztalok megett. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Ruhádon nincs egy árva folt,
: oly szűzi-rendes,
: de körmöd a sok jódtól sárga volt. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Patikus-család hű fia,
: könyved se volt több
: csak egy latin, ó Pharmacopoea. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Bolyongtál a magyar mezőn,
: lankadt zarándok,
: fájó göröngyre estél könnyezőn. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Hányszor látlak, ifjú füvész,
: alélva menni
: egy tájon, hol az inség fütyörész. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Szívedbe méreg és virág,
: bot a kezedben,
: a válladon egy ócska hátizsák. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Ánizs, kamilla, jószagú
: gyökér volt benne,
: és benne volt, már benne volt a bú.&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
 
===Ott az a vén, vidéki gyógytár.===  
    
: Ott az a vén, vidéki gyógytár.
: Sokszor benézek én oda.
: Öreg karszéke oly kopott már,
: és lóg és leng agg bársonya.
: Az ablakokon át ki is hat
: a patikai furcsa-friss szag.
: Fönn dobozok kövér hasa.
: Mindegyik egy törökbasa.
: A titkok közt szédülten állok,
: s kérek álomport, mérgeket.
: Én mindenkit megmérgezek.
: Megölöm az egész világot,
: s a parasztokra gondolok,
: mert a parasztok gonoszok...&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
 
===A patikának üvegajtajában===  
    
: A patikának üvegajtajában
: búsul, búsul
: egy gyógyszerészsegéd. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: És fuvolája egyre fújdogálja
: szegény, szegény
: egyűgyű énekét. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Ha elmehetnék innen messze tájra,
: igen, igen,
: így szól a fuvola. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Csak menni, menni, mindörökre menni,
: tovább, tovább
: s nem tudni, hogy hova. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: A temetésemen sok nefelejcs lesz,
: virág, virág,
: virágos sír fogad. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Fiatal szája így ríkatja folyton
: búsan, búsan
: az ódon sípokat. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Ki tudja, mért, s ki tudja, hogy mióta?
: Zenél, zenél,
: s ki tudja, hova jut? &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Az ablakon lenéz egy szőke asszony,
: lenéz, lenéz,
: de oly sötét az út. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Olajlámpája vérvörösen ég már,
: lobog, lobog
: és künn köd és homály. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Kopott ezüstbillentyűkön az újja,
: s az ősz, az ősz
: ővéle fuvolál...&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
 
===A rosszleányok - mondják - arra laknak,===  
    
: A rosszleányok - mondják - arra laknak,
: árnyán az odvas és repedt falaknak.
: Én láttam egyet. Óriás kalapban.
: És arcomat zokogva eltakartam.
: A keze, lába oly picinyke volt.
: Az ördög küldte s csupa csipke volt.
: Színház után ment, csatakos ruhában,
: egy utca-sarkon tűnt az éjbe, láttam.
: A rosszleány mind arra künn tanyáz,
: hol sáros utcán szélbe leng a gáz.
: Úgy látom őket. Szájuk fázva reszket.
: Hideg testük, akár a szín-ezüst.
: Előttük lángol egy förtelmes üst,
: s kígyóvért isznak és békákat esznek.&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
 
===A délután pezsgett a poros utcán,===  
    
: A délután pezsgett a poros utcán,
: mint az aranybor,
: s egyszerre este lett.
: És úgy megváltozott az utca akkor,
: savanyú holdfény lett a sugarakból,
: a tűzborból ecet.&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
 
===Az első ősz.===  
    
: Az első ősz.
::Jaj, az de szomorú volt.
: A híg eső sötéten csepegett,
: és kézilámpással, rozoga pallón
: ballagtak el a szótlan emberek.
: Csak erre emlékszem. Még néha arra,
: hogy halt meg a kertünkben egy virág,
: s a zöld gyepen sárgálló délutánon
: cikáztak a virgonc, fehér cicák.
: De estefelé fojtott már a füstszag,
: csak a gyümölcs mosolygott a rudon,
: gyertyával jártak a pincék homályán
: s lopótökkel bort hoztak, úgy tudom,
: a vén pohárba, esti lakomára.
: Mind, mind nevettek, én voltam csak árva,
: és fájt a szépség és a csillogó bor,
: és fájt az ősz és a zenés szüret,
: a sár, a szél, a nyár bús nevetése,
: a nagymamák, kik kéklő szemüket
: rám csillogtatták pápaszemen által.
: És fájt az est, mikor az emberek tárt
: csűrükbe vitték a dús, szőke termést,
: s rézkotlákban főzték a szilvalekvárt.
: A kerti székeket is mind behozták,
: és gyertya mellett a szobában ettünk,
: mint temetésre, kongott a harangszó,
: és a tűnő vár settengett megettünk.
: Kis nyári ruháim is eltemették
: egy zöld ládába, ott tavaszig sírtak,
: s nyomukba - hűvös, józan, őszi tömjén -
: halálosan fojtott a naftalin-szag. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Ilyenkor elfutottam a szobámba
: az orvosságos-üvegek közé,
: és néztem, hogy repül le néma gyásszal
: az est a csapzott, tarlott táj fölé. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Kis ujjaimmal csendesen doboltam
: a lágyan összeizzadt üvegajtón,
: a konyhában daloltak a cselédek,
: a szél valamit keresett sóhajtón. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: És amikor már mindenütt sötét lett,
: az ágyba megöleltem kisöcsémet.
: Aztán pihegve sírtam egymagamban,
: a fákra néztem, lombjuk úgy zugott,
: Titokzatosan bámultak szemembe,
: mint rongyba burkolt, ázott koldusok.&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
 
===Ha néha-néha meghal valaki,===  
    
: Ha néha-néha meghal valaki,
: egy délután ordító trombitákkal
: viszik a megdöbbent utcákon által,
: s egész nap ezt a zenét hallani.
: Oly bánatos, olyan igénytelen
: a pap, a pluviále és a szolgák,
: vörösre sírt orrokkal a rokonság,
: a gyászszegélyes kendők a szemen,
: s később a hanton, ha az este jön,
: magányos sírás künn a temetőn,
: egy anya, aki gyászruhába, sírva
: kis pléhkoszorút igazít a sírra... &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: De mégis gyönyörű ez, s kis szivemben
: valami mondja, hogy ez az egyetlen,
: csupán ez a nagyság, mely itt megy el,
: és bánatomra harsogón felel
: a trombiták kövér, aranyló torkán
: egekbe zengő beethoveni orkán.
: A hangszerek a ködös égbe nőnek,
: és este, este a felhő-mezőnek
: szélén gyakorta látom,
: hogy gázol a homályon -
: csupa köd, zene, fellegek -
: egy óriási gyászmenet.&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
 
===Egyszer pedig magamba mentem.===  
    
: Egyszer pedig magamba mentem. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: A fák között egy éji ösvény,
: amelyre rávetette fösvény
: világát néhány éji csillag.
: Valami zúgott a homályban,
: és nem tudtam, hogy az a szél volt.
: Ezüsthináros volt az égbolt,
: s nem tudtam, a hold fürdik ottan.
: Csak hallgattam a szél zugását,
: csak néztem a vékony korongot,
: mely egy fa tetején borongott,
: és sárga volt, akár a boltban
: a savanyú citrom-cukor. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: És szállva-szálldostak az éjben
: a reszkető, remek rakéták,
: a siető, sebes staféták,
: és százezer és millió volt,
: angyal, sugár is trillió volt.
: A lombon, a sötét farácson
: intett egy mennyei karácsony
: Egy nagy csillag, mint aranyalma
: érett és súlyos reszketéssel
: kísértve lebegett felettem,
: és én kezecskémmel levettem,
: hazavittem, ágyamba dugtam
: s ingembe tűztem éjszaka...&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
 
===Kip-kop, köveznek.===  
    
: Kip-kop, köveznek.
::Itt van a tavasz.
: Hajnalba száz kalapács zaja ébreszt.
: És hallgatom ágyamból a zenés neszt.
: Mily csiklandó és édes és ravasz.
: Tavasz, tavasz. Az utcánkat javítják.
: Mostan fölajzzuk a csigát, parittyát.
: Tavasz. Libeg az udvarunk egén fönt
: a sárga, kék és rózsaszínü léggömb.
: Kip-kop, zene az élet, muzsika,
: láng ég a fákon, a bokor zöld oltár.
: Mostan miséznek a kis madarak,
: és a szobákban is ezer titok vár.
: Dal zeng, ha megütöm a képet, asztalt,
: zenél az élet, a cipőm, az aszfalt.
: Most mint a léggömb, szállani szeretnék.
: Mily csiklandó és édes és ravasz
: a zöldbe bújni s enni a cseresznyét.
: Cseresznyepiros, zöldarany tavasz.&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
 
===Az áprilisi délutánon===  
    
: Az áprilisi délutánon
: dalt hallani egyszerre, távol.
: Az illatos, japáni égből
: hull a napfény és hull a zápor. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Tömjénez a tavasz a légben,
: virágos ágon kancsi fény ég.
: Kis, ideges lányok kacagnak,
: veri az ördög a feleségét. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Nyilt arccal isszuk az esőt fel,
: agyunkba rózsaszínű láz kap.
: Vékony, ezüst esőfonálon
: dévaj angyalkák citeráznak. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Kigyúl a táj. Milyen vihar volt.
: Villám se lobbant, ég se dörgött.
: De láttuk a két ősi titkot:
:  itt járt az Angyal és az Ördög.&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
 
===Mi van még itt?===  
    
: Mi van még itt? &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
:Egy kis fürdőhely is.
: Szegényes, kedves és titokzatos.
: Kies liget. A levegője friss.
: Láncot csörget az öreg csónakos,
: és ladikot bocsát a néma tóra.
: Tánccal, zenével hív az esti óra,
: s hajnalba már - csiklandozós nagyon -
: új zene veri furcsa ablakom. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Oly idegen az ágy, a gyertya, szék.
: Repedt tükör. A függöny furcsakék.
: Távol a fák között egy tarka bolt áll,
: messzire fénylik ferde bábuja.
: Emlékpohár, síp, gyöngy, göröggyufa.
: Vörös karbolpor rossz kanálisoknál.
: Kiérdemült, olcsó romantika. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: De ősz felé, jaj ősz felé, de bús itt.
: Az erdő fáj. Ledobja koszorúit,
: s üres lesz a sok ócska kalyiba.
: A tó, a tó is őszi ködbe búvik,
: és döng a szúnyog az ablakszitán,
: picike, véres, cincogó cigány. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: A nyár kisért. Munkálkodik a pók,
: a kikötőbe pállnak a hajók,
: s a fürdőházba kikukucskál árván
: a rozoga zuhanyból egy szivárvány.
: Az esti parkon kertel a halál.
: A tó körül láz, békanyál... &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: És azután a híves, holdas esték.
: Itten nyaral az inség és betegség
: alélt napon, vénasszonyok nyarán.
: Sok béna aggot párnaszékbe tolnak,
: s tengő raja a vénkisasszonyoknak
: az árva nyártól búcsuzik talán.
: Az őszi vendéglőn szegény idillek.
: Egy álmos úr. Előtte sör, szalámi.
: A sánta pincér piszkos frakkban illeg,
: s a kutya nem győz a falatra várni.
: Késői évad. A szobák is olcsók.
: Egy bús öreg motozgat este itt
: a part körül, és megmeri a korsót,
: s a tóból télre gyógyulást merít. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: A tó, a tó! az eleven poézis,
: fölötte az ég - s összefoly a két víz -
: egymásbaolvad - tág gyerekszemekkel
: föl-fölmeredve nézem néma reggel.
: A tó, a tó! a messzeség! hahó,
: a messzeségbe elvisz egy hajó,
: ó álom, áldás, szívdobogtató
: tündéri titkok tükre, tiszta tó,
: tündéri tó! Az ég is mint a tó,
: kék habja oly sejtelmesen inog.
: Gyakran keresek rajt egy illanó,
: tovább libegő, lenge ladikot.&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
 
===Milyen lehet az élet ott kivűl?===  
    
: Milyen lehet az élet ott kivűl? &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Csak néha jönnek a vásárosok
: hírt hozva városunkba messziről,
: és a markukba sok-sok pénz forog.
: Különösek, tarkák és rikitók,
: kucsmásak, fázók, mint az eszkimók,
: és síp fütyöl és zeng a rossz zene,
: varázsitalt iszunk és dob pörög,
: megváltozik mindnyájunk élete,
: itt vannak a szakállas bűvölők.
: A fülledt bódéban ezernyi nép,
: halott királyok, kertek, régi kép,
: hercegleányok, messze tengerek,
: szemem káprázva megremeg,
: s ime ijedve látja,
: hogy tolja fel lélegző, néma arcát
: egy vértelen, halálsápadt viaszbáb
: a sárga délutánba.&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
 
===A délutánoktól mindig futottam.===  
    
: A délutánoktól mindig futottam. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Ha jött az árny, s ha nőtt szivem felett,
: megbújtam a szobában egy sarokban.
: És az egész föld beleremegett. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Egyszer szél és fehérség. Por. Kisértés.
: Mindenki valamit keres,
: még a homok is ideges.
: Otromba zaj
: és tompa jaj -
: oly elhaló - olyan csodás -
: harangozás - vagy motozás -
: nincs nyugta sehol nyugtalan szivünknek.
: A tikkadt fecskék álmosan röpülnek. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Máskor rikító fény és sárgaság.
: A tűz fölgyújtja vágyaink dalát
: és nőnek a bűnök s a kisleányok,
: s mi nézünk félve, szívdobogva rájok.
: A nap beteg szivünkre süt,
: bánatosak a hegedük,
: emlékeink hervadtan illatoznak,
: halljuk szavát búcsúzó bánatoknak.
: Gonosz fejfájás kóvályog felettünk,
: parázslanak a kislány szemei,
: szoknyáitól meggyúl a levegő,
: rá se merünk tekinteni...
: Csak babrálunk sárgult arcképeken. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: De néha csupa sejtelem. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Ilyenkor elhal a vér éneke
: és minden oly üres és fekete.
: Gyertyák gyúlnak vihar-váró szobákban,
: sajogva lüktet homlokunk.
: Fogunk csikorgatjuk és nem beszélünk,
: elfordítjuk fejünk... &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
:Úgy suttogunk.&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
 
===Jaj, az estét úgy szeretem.===  
    
: Jaj, az estét úgy szeretem. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Az este egy kis szerecsengyerek,
: ki várja csak szerecsenanyját
: és addig játszik téveteg.
: Lángot fúj a fekete éjszakába,
: pufók lámpákat, zengő tüzeket,
: mint kisfiú, ki néma kedvtelésből
: szappangolyókat ereget.&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
 
===Ilyenkor a szobánk, mint a sziget,===  
    
: Ilyenkor a szobánk, mint a sziget,
: körötte a hideg lég, mint a tenger.
: Kis kucsmáinkon zúzmara zizeg,
: piros orcával, könnyező szemekkel
: hazajövünk. Kezünkbe korcsolya.
: Reánk süt a lámpácska mosolya.
: És fő a kedves kávé, forr a tej,
: a pesztonka perecért szalad el,
: és pihegünk, szemünk bámulva néz,
: s a sárga gesztenyén végigcsorog
: a rózsaméz.&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
 
===A sakk.===  
    
: A sakk. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
:Feketesárga tarkaság.
: Figyelve áll őrt a sok tarka báb.
: Apám órákig bámul, nézi-nézi,
: és visszabámul, nézi őt a sakk.
: Szivarfüstben beszélget véle hosszan,
: mint egy komoly arab.&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
 
===Oly jó ébredni.===  
    
: Oly jó ébredni.
::Álmom messzeszédül,
: s a tegnapi szobát már láthatom,
: ha fuldokolva - az álom vizébül -
: a paplanomra nyújtom a karom. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Ez itt a part már.
::Ah, de szép, de szép volt
: az ébredés csiklandva, tétován,
: a mosdótálban a közeli égbolt,
: a zongorázás a másik szobán. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Tündéri reggel. A sötét szalonba
: apuska zongorázik andalogva.
: Ez Mendelssohn. Álombeli ködök. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Úgy hallgatom az ajtó hasadékán
: s állok a hangok közt kis ingben, némán,
: mint hajnali gyöngyvirágok között.&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
 
===A húgomat a bánat eljegyezte,===  
    
: A húgomat a bánat eljegyezte,
: és most csak ül, szelíden, csöndben ül
: virágai közt, mindig egyedül.
: Ő is virág. Hervadt virág a lelke.
: A húgomat a bánat eljegyezte. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Az ablakunk mellett csak vár szegény,
: a szenvedés hajol szíve fölé,
: s ha rózsa nyílik ki, nem az övé. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Csöndes, komoly hajfürtje a fején
: szegényesen busong - fakulva s árván -
: mint holt leányé, a koporsópárnán. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: És néz. Szelíden, békült, tiszta szemmel.
: Zokogni nem tud és nevetni nem mer.
: De, hogyha nem lát a szobába senkit,
: és elmotoz, vagy ó szekrényeket nyit,
: siratja bús, koszorútlan fejét,
: és hogyha körülömli a setét,
: a könnye vén csipkék közt hulldogál,
: s a szíve, jaj, mint megrepedt pohár -
: gyémántpohár - babonásan csilingel,
: mert valaki játszott e tiszta szívvel,
: széttörte, s most olyan a sóhaja,
: hogy néha, ha az én szobámba téved,
: rémült imákat suttogok az éjnek
: s nem alszom el az éjszaka. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Ő meg csak nézi, hogy a kert alatt
: hogy éled újra szüntelen a nap -
: bús, sárga nap - s hogy száll a lomha este. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: És vár.
::Mivel a bánat eljegyezte.&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
 
===Nagy társaság.===  
    
: Nagy társaság. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
:Ó rút macskazene:
:  Sipítozó, fejetlen áriák.
: Egymást ölő, kietlen hangvilág.
: Nagybőgő-hangok mafla röheje,
: malacbandák fortissimója. Solo.
: Vérmes bíbor kürthangok kacaja.
: Csupa fonák zaj és hangmaskara.
: Részeg citera. Sápitozva szóló.
: Üstdob. Cintányér. Őrült, kába lárma.
: Nagynéni-bókok sápadt áriája.
: Bősz trombiták. Meggárgyult oboák.
: Mind oly titokzatos, síró, fonák,
: hogy lelkem, ez a néma zongora,
: valami fájdalomtól rezzen által,
: s míg hahotáz az öröm mámora,
: fölhangzik húrjain egy tompa gyászdal.&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
 
===A nagyanyámhoz vittek el aludni===  
    
: A nagyanyámhoz vittek el aludni
: egy éjjelen.
: Sötét bokrok között egy kert kukucskált,
: emlékezem.
: A félhomályban állt egy üvegajtó,
: oly furcsa volt.
: Az óra vert, vert, de nem úgy, mint otthon,
: dalolt, dalolt.
: Vén óra, régi székek, fanyar illat,
: kísértetek.
: Csordultig telt bánattal pici mellem,
: majd megrepedt.
: Kiáltani akartam és lerogytam,
: mint egy hívő.
: Karom kitártam, s hirtelen megállott,
: állt az Idő.&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
 
===Fényképek.===  
    
: Fényképek. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
:Az albumban és az állvány
: nádas fonatján, a sarok homályán.
: Sok pap-rokon, délceg katona köztük.
: Kis, furcsa nénikék. Násfák, kösöntyűk,
: kesztyűk, legyezők, lenge fátyolok.
: Itt egy magas leányzó mosolyog.
: Anyám barátnője. Mily hűs, kevély. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Hattyú-nyakát emeli. Már nem él.
: Jegesvizet ivott egy báli éjen,
: reggelre meghalt, húszéves korában.
: Azóta alszik elborulva, mélyen
: a szabadkai temető porában. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Élők, halottak. Ez a társaságom.
: Olykor magamra hagynak délelőtt,
: az életük egyszerre visszalátom,
: mikor beszélek egy-egy kép előtt.
: Minthogyha kérdenék, ki ez a gyermek?
: Figyelnek. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Csak képek.
: Az élőkéi mind barnák s nevetnek.
: De a halottakéi oly meredtek.
: És kékek.&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
 
===Gyakran megyek el most halotti házak kapujánál,===  
    
: Gyakran megyek el most halotti házak kapujánál,
: hol régesrég vidám nénik és régi bácsik laktak,
: és kérdezem titkát a hallgató, konok falaknak,
: mért van bezárva a kapu? és várom, visszajő-e
: az, aki csöndesen pihen a messze temetőbe.
: És néha, hogyha fáj a délután, okosan s komolyan
: a barna bőrdívánt nézem, mely mostan is egész olyan,
: mint amikor aludt rajta egy régi, kedves ember,
: s járok tág termeken némán fölsajgó gyötrelemmel
: és sírok és csodálkozom,
: hogy az öreg díván ma is oly kedves a szivünknek,
: s a márványasztalok, ahol régen-halottak ültek,
: úgy állanak, mint egykoron.&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
 
===Jaj, hova lettek a zongorás estek,===  
    
: Jaj, hova lettek a zongorás estek,
: a végtelenből hova-hova estek? &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Most oly sötét a házunk, mint a rab-lak,
: és fekete és fekete az ablak. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Ki itt, ki ott. Az élet olyan olcsó.
: A zongoránk is mint bezárt koporsó. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Csak nézem egyre, és mit úgy szerettem,
: egy képet látok, ódon képkeretben. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Itt ültek ők, e vidéki szalonba,
: apám játszott őnékik andalogva. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Hangok zümmögtek, babonás varázzsal
: szivünkre szálltak, fullánkos darázs-raj. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Úgy szúrt a szépség és úgy fájt a bánat,
: hogy futni kellett, ki az éjszakának. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Sápadt arccal és túlvilági hangon
: szólítottunk meg lányokat a gangon. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Benn az olajos függőlámpa égett,
: lábujjhegyen járkáltak a cselédek. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Nénik kötöttek, és a tiszta csöndbe
: egy-egy kötőtű rebbent meg zörögve. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: A bácsik előtt pettyes, puha, sárga
: dohány aranylott a dohányszitákba. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Dús ételek és cukrok kisded halma,
: sötét rum és bor, datolya meg alma. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Az öregek ültek mélázva szépen,
: Kossuth Lajos is fölfigyelt a képen. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Deák Ferenc meg intett véle szembe,
: s e nyájas körre néztek elmerengve. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Jaj, hova lettek a zongorás estek?
: Kihullt a kép már. A keret üres lett.&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
 
===Másként halálos csend és néma untság.===  
    
: Másként halálos csend és néma untság.
: Poros akác-sor, vakolatos utcák,
: petróleumlámpák és nyugalom,
: üveggolyók a kertes udvaron.
: Olykor a hárs alatt, árnyas sarokba
: kalácsos, tejszínes, hosszú ozsonna.
: Vasárnap délután meg tétován,
: míg bánatommal egymagamba járok,
: a lányok, a buta, vidéki lányok
: magyar dalt nyúznak a kis zongorán. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Majd este, a vendégszobába, hátul
: borozgató barátok jönnek össze,
: és kártya járja, nevetnek dörögve,
: s kiküldenek a füstfelhős szobábul.
: Elmúlt egy hét. Most a varrónő jön meg,
: s a nagyanyáim kötnek, egyre kötnek.
: Hogy vágyom innen el, el messzire,
: hol kanyarog a vonatok sine,
: s piros, zöld lámpa lángol biztatón,
: oda, a sín felé tárom karom.
: És nézek a mozdonyra, póznadrótra,
: ott az öröm, ott a világ talán.
: De itt maradok s toporgok vivódva,
: mint a rabok a börtön udvarán.&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
 
===Menj, kisgyerek.===  
    
: Menj, kisgyerek. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
:Most vége ennek is.
: Menj, drága gyermek, édes kisfiam.
: A te utad a végtelenbe visz,
: de én előttem már a semmi van.
: A semmiség. Még egynéhány merész év,
: aztán a férfikor s a sárga vénség.
: Menj, édesem, bocsáss meg a dalosnak,
: ki mostan a színpadra kényszerít,
: menj budapesti, bús redakciókba,
: némán takard föl szóló sebeid.
: Menj a New-Yorkba s kávéházi márvány
: ravatalán tanulj újra meghalni,
: irígy szemek kereszttüze közé menj,
: hadd nézzék benned, mi az irodalmi.
: Menj és panaszkodj, hogy az vitt piacra,
: ki tégedet legjobban szeretett,
: és kirabolva tiszta, kis koporsód,
: most kinyitotta halott szemedet.
: Mondd, árva vagy és most lettél legárvább -
: picike koldus a föld kerekén -
: mezítlenül születtél, meztelen mégysz...
: Menj, menj, szegény. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;

===Azon az éjjel===  
    
: Azon az éjjel
: az órák összevissza vertek.
: Azon az éjjel
: holdfényben úsztak mind a kertek.
: Azon az éjjel
: kocsik robogtak a kapunk alatt.
: Azon az éjjel
: könnyben vergődtek a fülledt szavak.
: Azon az éjjel
: égett szobánkba gyertya, lámpa.
: Azon az éjjel
: féltünk a borzasztó homályba.
: Azon az éjjel
: arcunk ijedt volt, halavány.
: Azon az éjjel
: halt meg szegény, ősz nagyapám. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Azon a reggel
: csupa rokon jött, sirató nép.
: Azon a reggel
: sürögtek az öreg mosónék.
: Azon a reggel
: kendővel kötötték fel gyönge állát.
: Azon a reggel
: lassan vezettek a földúlt szobán át.
: Azon a reggel
: rozsdás pénzt tettek kék szemére.
: Azon a reggel
: riadtan bámultam feléje.
: Azon a reggel
: csak hallgatott makacs ajakkal.
: Azon a reggel
: olyan volt, mint egy néma angyal.&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
 
===Már néha gondolok a szerelemre.===  
    
: Már néha gondolok a szerelemre.
: Milyen lehet - én Istenem - milyen?
: Találkoztam tán véle messze-messze,
: valahol Andersen meséiben?
: Komoly és barna kislány lesz. Merengő.
: A lelke párna, puha selyemkendő.
: És míg a többiek bután nevetnek,
: virágokat hoz majd a kis betegnek.
: Ágyamhoz ül. Meséskönyv a szeme.
: Halkan beszél, csak nékem, soha másnak.
: Fájó fejemre hűs borogatást rak.
: És kacagása hegedű-zene.
: Egy lány, ki én vagyok. Hozzám hasonló.
: Különös, titkos és ritkán mosolygó
: Az éjbe néző. Fáradt. Enyhe. Csöndes.
: Csak széttekint, és szobánkba csönd lesz.&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
 
===Az iskolában hatvanan vagyunk.===  
    
: Az iskolában hatvanan vagyunk. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Szilaj legénykék. Picik és nagyok,
: s e hatvan ember furcsa zavarában
: a sok között most én is egy vagyok.
: Ez más, mint otthon. Festékszag, padok,
: a fekete táblácska és a kréta,
: a szivacs hideg, vizes illata,
: az udvaron a szilfa vén árnyéka,
: s a kapunál - az arcom nézi tán? -
: egy idegen és merev tulipán. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Ez más, mint otthon. Bús komédia,
: lélekzet-visszafojtva, félve nézem,
: hatvan picike fej egyszerre int,
: s egyszerre pislant százhúsz kis verébszem.
: Hatvan picike, fürge szív dobog,
: hatvan kis ember, mennyi sok gyerek.
: Amerre nézek, mint egy rengeteg,
: kezek, kezek és újra csak kezek.
: Mint kócbabácskák a török bazárba,
: egy hűs terembe csöndesen bezárva,
: az orruk, a fülük, mint az enyém,
: s a feje is olyan mindenkinek.
: Mivégre ez a sok fej, kéz, fül, orr,
: sokszor csodálva kérdezem: minek?&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
 
===Mostan színes tintákról álmodom. ===  
    
: Mostan színes tintákról álmodom. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Legszebb a sárga. Sok-sok levelet
: e tintával írnék egy kisleánynak,
: egy kisleánynak, akit szeretek.
: Krikszkrakszokat, japán betűket írnék,
: s egy kacskaringós, kedves madarat.
: És akarok még sok másszínű tintát,
: bronzot, ezüstöt, zöldet, aranyat,
: és kellene még sok száz és ezer,
: és kellene még aztán millió: : tréfás-lila, bor-színű, néma-szürke,
: szemérmetes, szerelmes, rikitó,
: és kellene szomorú-viola
: és téglabarna és kék is, de halvány,
: akár a színes kapuablak árnya
: augusztusi délkor a kapualján.
: És akarok még égő-pirosat,
: vérszínűt, mint a mérges alkonyat,
: és akkor írnék, mindig-mindig írnék.
: Kékkel húgomnak, anyámnak arannyal: : arany-imát írnék az én anyámnak,
: arany-tüzet, arany-szót, mint a hajnal.
: És el nem unnám, egyre-egyre írnék
: egy vén toronyba, szünes-szüntelen.
: Oly boldog lennék, Istenem, de boldog. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Kiszínezném vele az életem.&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
 
===Ti, akik zárt ajtók előtt szepegtek,===  
    
: Ti, akik zárt ajtók előtt szepegtek,
: kis társaim, az éji hidegen,
: játékaim nem adom oda nektek,
: mert véretek makrancos-idegen.
: Garaboncások, vásott ördögök,
: a hajatok lóg, zöld a körmötök,
: ordíttok, és ha ajtónkat kitárnám,
: az üveges-szekrénynek rontanátok,
: zengetnétek tütülő harsonátok,
: és szánkáznátok szőnyegünk virágján. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: De azt akarom, tisztán és fehéren,
: legyetek vígak és bársonyba-járók,
: a kezetekben egy nagy arany-érem,
: s hódítsátok meg az egész világot.
: Tinéktek is legyen, ami enyém,
: arany-rétes, habos krémeslepény.
: És menjetek tovább, kis szöszke hajjal,
: kék nyakkendővel menjetek tova,
: legyen tiétek az alkony, a hajnal,
: a kincs, a gyémánt, a vizit-szoba.
: Legyen minden cukrászda a tiétek,
: a méz, a bonbon és a karamell,
: és szoptasson ez a kegyetlen élet,
: mint egy szelíd és lanyha anya-mell.&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
 
===Ó, hányszor látlak mégis bennetek===  
    
: Ó, hányszor látlak mégis bennetek,
: kis testvérkéim, rongyos gyermekek.
: Deres kertekben, ablakom alatt,
: ott lázadoztok ti ijesztve, némán,
: kékzubbonyos, halálra-szánt csapat,
: a hóba, ködbe, fenyvesek árnyékán.
: A pici kőműves mily csatakos,
: milyen fakó a pöttön lakatos,
: az ács fia, mint Jézus, oly csodás,
: pörölyt emel a kicsike kovács,
: sír a bognár, az asztalos fia,
: egész, egész gyermek-ármádia.
: Apámat hívnám, de ő alszik mélyen,
: a messzeség zenél a messze éjen.
: És nézem őket és siratom őket
: az éjjeli, makrancos zendülőket.
: Harcolva árnnyal és meleg szobával,
: nyitott szemmel velük szövetkezem,
: és ablakon és véren-sorson által
: őnékik nyújtom úri, kis kezem.&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
 
===Este, este...===  
    
: Este, este...
::Árnyak ingnak,
: és bezárjuk ajtainkat,
: figyelünk a kósza neszre,
: egy vonatfütty messze-messze.
: És a csend jő.
: Alszik a homályos éjbe
: künn a csengő.
: A díván elbújik félve.
: Szundít a karosszék.
: Álmos a poros kép.
: Alszanak a csengetyűk.
: Alszanak már mindenütt.
: A játékok, a karikahajtók,
: a szegény tükör is hallgatag lóg.
: Ó, néma csengetyűk.
: Az óránk is félve üt.
: Alszik a cicánk s a vén szelindek,
: föl ne keltsük - csitt - e sok-sok alvót.
: Alszanak a régi réz-kilincsek
: s alszanak a fáradt, barna ajtók.&lt;br&gt;
&lt;br&gt;

===Mikor az este hirtelen leszáll,===  
    
: Mikor az este hirtelen leszáll,
: olyan a kertünk, mint a temető.
: Szomorkodik a vén jegenye-szál,
: s a hold ezüst lepelbe leng elő. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Sápadva bolygom át a régi kertet,
: a vén akácok látnak s megijednek. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: A kisgyerek lehúnyja a fejét,
: és fél az éj. És reszket a setét.&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
 
===A kis mécs.===  
    
: A kis mécs.
::Az este bús cselédje.
: Álmosan virraszt az asztalon.
: S az olajfoltos tálcára nézve
: sercegését némán hallgatom.
: A szobánk csöpp napja. Álom.
: Az arany olaj az árnyon,
: és a fény folyó arany,
: szerteömlő, szótalan.
: És a fülke csodapalota.
: Éji rémek lengenek tova.
: Csöndesen vetik az ágyat,
: és a párna
: barna árnya
: a fehér ajtóra bágyad.
: Félszeg árnyék-figurák,
: mind kevélyek és furák.
: Egyik a felhőkbe nyargal,
: másik hadonáz a karddal
: és a párnát egyre rakjuk,
: ferdül-fordul az alakjuk,
: melyet szorgos fény kimintáz.
: Panoráma, esti színház.
: Hordjuk a fehér petrencét,
: s nő a vánkos furcsa tornya,
: a kis ajtón - messze emlék
: hullámozva, ringatózva.
: Égig ér már
: a kevély vár: : száz alak omol le s újra felkel.
: És mi szívdobogva nézzük,
: félve sandítunk feléjük,
: az éjben rubinpiros fülekkel.&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
 
===Mi ez, mi ez?===  
    
: Mi ez, mi ez?
: Szűz Mária.
: Mi ez, mi ez?
: Isten fia.
: Védd meg szegény kisgyermeked.
: Alázatos szívem remeg.
: Fehérlő orgonák közt jártam,
: és egy leány a mély homályban
: haragoszöld lombok között
: vetkőzködött, öltözködött.
: Olyan volt, mint egy kis cukorbaba.
: Fehér hátára hullt sötét haja.
: Cikáztak az aranyoszöld legyek
: a fekete földön, s ő nevetett.
: Hogy nevetett.
: Mondd, mit akarhat tőlem Ő,
: miért fél így a remegő,
: bús kisgyerek? &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Azóta folyton erre gondolok csak,
: a tárgyak álmosan forognak.
: Jaj, jaj, nincs erre szó,
: lélekzetállitó
: gyönyör
: gyötör.
: Kiszárad tikkadt ajakam,
: és sírok, szégyelem magam,
: és lángvörös lesz a világ,
: az arcom ég, pirulva, forrón,
: és délután vérzik az orrom,
: látok ezer tűzpántlikát
: és látom Őt - oly szenvedő és halvány -
: a padlásunk derengő rejtekén,
: zöldszinű homályon, sárga szalmán,
: és minden este korán fekszem én,
: s akárhová megyek, mindig felém jön,
: a zongoraszobában, az ebédlőn,
: és lihegek és ég szemem,
: s álmatlanul dadogok Néki, Néki
: és a szemem a szoknyáját letépi,
: és látom Őt, Őt meztelen.
: Én Istenem.
: Nézd, kis karom milyen sovány.
: Milyen zavaros a szobám.
: Mi lesz velem?&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
 
===Én félek.===  
    
: Én félek.
::Az élettől és sötéttől,
: mely mindenütt kegyetlenül elér.
: Ha száll a nap,
: az ablakom alatt
: hullámozik az ismeretlen éj,
: a végtelen és ismeretlen éj,
: egy tenger - vészesen és feketén -
: csöndes sirásom benne elmerül,
: mint holt madár a tenger fenekén,
: a kisgyerek magába sír szegény. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Sírok, sírok, mindíg csak egyedül,
: és senki meg nem értett még soha.
: Oly ismeretlen ez a Nagyvilág,
: s olyan borzasztó a sötét szoba.
: Lábujjhegyen kell járni a világban,
: az éjszakában annyi a vonat,
: mely összerág és széttöri gerincem,
: s vígan megőrli fájó csontomat.
: Az éjszakában annyi rém, kisértés,
: golyó, kötél, bitófa, kard remeg,
: s hegyes fülekkel, hiéna-szemekkel
: leskelnek rám a gonoszemberek,
: kik vascipőbe jönnek egyszer értem,
: bőszült ököllel döngetik az ajtóm,
: ecetet adnak, hogyha inni kérek,
: s fölráznak, ha alélt fejem lehajtom.
: Minden bokorban leskelődik egy-egy,
: nincs menekülni egy picinyke rés.
: Ó, jaj nekem, oly fürgék a gonoszak,
: s olyan sok a halál, a temetés. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Zörgő szekéren az Idegenember
: tudom, hogy elvisz engem is egy éjjel,
: s szegény anyám az ablakunkra rogyva
: néz majd utánam könnyes, kék szemével.&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
 
===Ódon, ónémet, cifra óra===  
    
: Ódon, ónémet, cifra óra
: áll a szekrényünk tetején,
: szálló korok bölcs bámulója
: közönyösen tekint felém.
: Aranycirádás, pici tükrén
: még mosolyog a rég letűnt fény,
: de már nem úgy, mint hajdanán,
: mert ő ütötte el az éjfélt,
: mikor meghalt a szépanyám,
: fehér, mosolygó szépanyám. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Már nem vakít ragyogva többet
: a sápadt alt-Wien-porcelán,
: parókás, farsangos időknek
: parfümjét leheli reám.
: Nehéz, tömjénes, cukros illat,
: a lelkemig fáj, szívemig hat,
: s a múltat visszaálmodom,
: hogy ez aranyló óra mellett
: az apám játszott egykoron,
: apám nevetgélt egykoron. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Ha künn az alkony álmokat hív,
: cseng-bong a titkos, méla hang,
: és babonásan átmorajlik
: a dallamos üvegharang.
: A zúgó ércgyűrűn fölébred
: valami szunnyadó kisértet,
: s szellem-szaván dalol, dalol,
: mint hogyha egy halk, bánatos hang
: beszélne a sírok alól,
: felelne a sírok alól. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: A régi óra egyre jár csak,
: mint egy tipegő nénike,
: köröttem árnyak, éji árnyak,
: szemem könny és köd lepi be,
: mert félve sejtem, érzem-érzem,
: hogy elsápadnak majd egy éjen
: az apró arany-angyalok,
: s ez óra veri el az éjfélt,
: ha majd egy éjjel meghalok,
: ha egyszer én is meghalok.&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
 
===Lánc, lánc, eszterlánc,===  
    
: Lánc, lánc, eszterlánc,
: eszterlánci cérna,
: kisleányok bús körében
: kergetőzöm én ma.
: Nincs semmi aranyom,
: jobbra-balra löknek,
: körbe-körbe, egyre körbe,
: láncán kis kezöknek.
: Merre menjek, szóljatok,
: hátra vagy előre?
: Az erdőbe megbotoltam,
: egy nagy, csúnya kőbe.
: Voltam én is jófiú,
: Istenem, de régen,
: csigabigát én is hívtam
: künn a régi réten.
: Verset mondtam én is ám
: gilicemadárra,
: magyar gyerek gyógyította,
: török gyerek vágta.
: Jártam az erdőben is
: csillagot keresve,
: aranykapun én is bújtam,
: és aludtam este.
: Nézzetek rám, húgaim,
: éjjel most nem alszom,
: bámulom a holdvilágot,
: véres már az arcom.
: Nézzetek rám, lelkeim,
: a cipőm levásott,
: körmeimmel, kárörömmel
: csúnya gödröt ások.
: Szánjatok meg, szíveim,
: rongyos a kabátom,
: szédül a lánc, szédül a tánc,
: már utam se látom.
: Szeretem a láncot én,
: de úgy fáj e sok lánc,
: szeretem a táncot is én,
: csakhogy ez pokoltánc.
: Engedjetek innen el,
: hagyjatok magamra,
: este szépen süt a lámpám,
: este jó a kamra.
: Hagyjatok szaladni még,
: tündérekbe hinni,
: fehér csészéből szelíden
: fehér tejet inni.&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
 
===Akárcsak egy kormos szénégető,===  
    
: Akárcsak egy kormos szénégető,
: fekete az apám és szigorú,
: nem csókol meg, sohase nevet ő,
: a homlokán titokzatos ború.
: Mért nem beszél? Mi szótlanul eszünk,
: s ő fölkel és a csillagokba turkál
: egy hosszú csővel, a temetőútnál,
: de sose mutat csillagot nekünk.
: Csak nézem őt. Körötte száz csoda,
: korongok, mérgek, kémszerek pora.
: Olyan tudós, erős, akár az Isten.
: Ha nála aluszom és a homályon
: lidérceket idézek, szinte várom,
: mikor zörget rablókéz a kilincsen,
: hogy összetörje és vadul lelője... &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Úgy szeretem s félek vacogva tőle,
: és félek, hogy egyszer a fegyverével
: ennen koponyáját loccsantja széjjel,
: vagy elmegy innen, nem jő sose vissza,
: s vérben, halálban omlik el a titka. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Ha elmarad, virrasztva sírok éjjel. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Ilyenkor kimegyek.
::Az udvar alján
: kel az újhold - oly vézna, furcsa, halvány -
: olyan, mint egy arcél. Oly hallgatag,
: akár apám kemény és sárga arca
: egy fekete keménykalap alatt.&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
 
===Apámmal utazunk a vonaton.===  
    
: Apámmal utazunk a vonaton.
: Hideg, sugáros, éji nyugalom. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: A szunnyadó csöndesség lomha, mély,
: de ébredez, hallucinál az éj. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Fázik az erdő, csontkemény a föld,
: a dermedő ég alja sárgazöld. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Itt-ott egy oszlop, éjsötét palánk,
: benn a kunyhókba késő lámpaláng. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Egy folt az éjbe, szürkülő, fehér.
: Egy ember. Egy hóban rekedt szekér. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Valami zaj, valami halk sirás.
: Egy csillag árnya? Vagy valami más? &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Fekete, nagy ijesztő szélmalom.
: Kék hold cikázik a fehér tavon.&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
 
===Egy téli délben.===  
    
: Egy téli délben.
::Jött a kanyaró.
: Piskótát adtak enni s fanyar, ó-
: bort inni, és mikor kezem
: törültem,
: vörös kesztyű volt rajta és
: örültem.
: A piskótának és a régi bornak
: s a kesztyűnek, melyet lassan, vigyázva
: viseltem én e túlvilági lázba,
: csókokra nyújtva, mint egy kis bibornok.&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
 
===Anyuska régi képe.===  
    
: Anyuska régi képe.
::Jaj, de édes.
: Itt oly fiatal még. Tizenhat éves.
: Mellén egy nagy elefántcsont kereszt.
: De dús, komoly haján, bársonyruháján
: titkos jövendők szenvedése rezg.
: Keze ölében álmodozva nyugszik
: karperecek, gyűrűk súlya alatt,
: és könnyen az asztalra könyökölve,
: feje előrebillen hallgatag.
: Oly idegen így. Olyan ismeretlen.
: Tündéri ábrándok menyasszonya.
: Csak a szeme nevet rám ismerősen,
: két mélabús, merengő viola.
: Csak kék szemében ismerek magamra,
: mely eljövendő álmoktól homályos
: s rettegve a bús végtelenbe réved. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: A lelkem már körötte szálldos.&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
 
===Szegény anyám csak egy dalt zongorázik.===  
    
: Szegény anyám csak egy dalt zongorázik. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Egy árva dalt. Azt veregeti folyton,
: és megbicsaklik elefántcsont ujja
: a fekete-fehér elefántcsonton.
: És elfelejti, próbálgatja egyre,
: és szállni vágy, mint vérző sas a hegyre,
: mert szállni tudna, szállni és röpülni,
: de visszahúzza újra ezer emlék.
: Ezt zongorázta kisleány-korában,
: s mikor apuskával egymást szerették.
: Ezt próbálgatta, amikor születtem,
: és megtanulta, elfeledte csendben.
: Jaj, mennyi vágy van benne, hosszu évek.
: Egy szürke dalban egy szent, szürke élet.
: Hogy össze nem rogy a szobánk alatta,
: hogy össze nem rogy menten, aki hallja.
: E dalban az ő ifjusága halt el,
: s a semmiségbe hervadt vissza, mint ő.
: Kopog-kopog a rossz, vidéki valcer,
: és fáj és mély, mint egy Chopin-keringő.&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
 
===Én öngyilkos leszek...===  
    
: Én öngyilkos leszek...
::mondom kesergőn.
: Csak nézzen rám valaki görbe szemmel,
: úgy felkötöm magam a városerdőn,
: vagy revolverrel, mint sok más nagyember.
: Akkor aztán sírhatnak miattam,
: leragadt szemmel, sárgán, mélyen alszom,
: rózsák között, kék fátyolokban arcom,
: s ha hívnak is, nem szólok sohatöbbé.
: Az ostorom, csigám örökli öcskös,
: a bélyegkönyvet valami közömbös,
: a kisszínházam a kicsi hugom,
: vagy egy parasztfiúcska, mit tudom.
: Úgy elmegyek, hogy aztán sose látnak.
: Csak kiskabátom kérdi reggel: hol van?
: Úgy itt hagyom ezt az egész világot,
: amelybe annyit, ah annyit csalódtam.
: &quot;Szegény fiú&quot; mondják majd hangtalan,
: &quot;egy pici angyal felrepült az égbe&quot;,
: s egyszerre roppant sajnálom magam,
: s én is szepegve suttogom: &quot;Szegényke&quot;...&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
 
===A rokonok.===  
    
: A rokonok. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
:Szelídek és nyugodtak.
: Ez székely, az meg lágy és bús magyar.
: Dülledt szemekkel hajnalig boroznak,
: az egyik régi verseket szaval,
: hogy mikor Pesten iskolába járt,
: mint tépte a rózsákat és a lányt.
: A többi sóhajt, ejh-hajh, megvirrad még,
: és megvirrad, a nap fejükre süt,
: légypöttyös a tapéta és a falkép,
: az abroszon boros, kopasz fejük. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Pontos öregurak, kik messze estek
: s most andalognak régi romokon.
: Pipáznak, néznek és mozdulni restek.
: Én már tudom: ez a szelíd rokon,
: az néha jön sötétlő délutánon
: a tornácunkra, ozsonna-időn.
: Ő a szegény rokon és sírva szánom,
: mert idegen portánkra enni jön.
: Ez tréfás úr és macskabajsza szúrdos
: és tarka, mint egy rút törökbazár.
: Csupa illatszer, csat és gyűrü, szurtos,
: fülén virzsínia és szalmaszál.
: Vadászkalapján tollak, össze-vissza,
: az élceit ki sem veszi zokon.
: Vén nőcsábító, kártyás és borissza.
: Én is nevetem: a bolond rokon. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: De élt egy édes-édes rokonom,
: mint a mesében, és az arca arcom,
: s én róla, róla, róla álmodom,
: mivel megölte a láz és az asszony.
: S a rege szól: Sokat járt szoknyalesre,
: egy színésznőt várt télen minden este,
: egy csipkezsebkendő lett a halála,
: s elment regényes szívvel és mosolygón,
: szelíd fejét csak pár barátja látta
: egy téli éjen, az üvegkoporsón,
: nyitott szemekkel, hittel, bízva, bátran,
: egy seb a száján, vérköd és szivárvány,
: egy hős, modern szalonkabátban,
: ki elbukott a szerelem csatáján. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Úgy érzem őt. Ő a regék regéje.
: Arcképe a hideg szalonban állt.
: Hányszor futottam hozzá fázva-félve,
: s szívtam magamba a hideg halált.
: Imádom arcát. Olyan régimódi.
: A nyakkendő, mint vékony tintacsorgás.
: Fáradt szemek. Nők bátor bámulói.
: Biedermeier-fej. Ah, én sem vagyok más.
: És szenvedő száj. És nemes kezek.
: Ilyen leszek, igen, ha nagy leszek.
: És álmodom - rózsája hova hullt?
: És hol van most? - gondolkozom felőle.
: És int nekem az arckép és a múlt
: és egy szinésznő régi keszkenője.&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
 
===Öreganyó.===  
    
: Öreganyó.
::Karszékben trónolsz,
: s nagy barna, bámuló szemed
: nehézkesen és furcsa fénnyel
: reánk mered. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Redő-gyűrűs, fekete arcod
: mindíg nyugodt, mindíg komor,
: mint a halottak tiszta képe,
: mint egy szobor. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Tipegve járkálunk körötted,
: tűnik év évre, percre perc,
: s te egyiptomi gráciával
: csak integetsz. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Száraz bőrödből, kék eredből
: a boldog ősz nyugalma száll.
: Nem győz terajtad már az élet,
: sem a halál. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Elébed állok, s néha mintha
: az idő szárnya csapna rám.
: Bámullak tágranyílt szemekkel,
: öreganyám.&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
 
===Halottak napján.===  
    
: Halottak napján.
::Este, hogyha hallom,
: hogy áhitatra kondít a harang,
: elálmodozom a búgó harangon. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Hogy szól puhán a halkult, tompa hang,
: hervadt ruhában ébred a gyermekkor,
: mely a szívemben porladoz, alant. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Imádkoztam mint kisfiúcska ekkor,
: vékony kezem megfogta jó anyám,
: szemembe nézett mélyen s átölelt jól. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Féltem. Fakó volt arcom, halavány.
: A lámpatenger kék, beteg derűjét,
: az őszi fényt tükrözte vissza tán. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Künn szürke, rémes volt az ónszinű ég,
: a lelkem ott járt a sírok között,
: s a víziók egymást riogva űzték. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Fénylő ébenfa-zongoránk fölött
: két gyertyatartó szomorúan ezüstlött,
: tágas szobánk homályba öltözött. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Künn álmosan borzongott már a hűs köd,
: én megbotoltam réveteg imámban,
: anyámat néztem, mint egy csöndes üdvöt. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Fáradt imám hozzá szállt s őt imádtam. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
 
 
===Miért zokogsz fel oly fájón, busan===
 
    
: Miért zokogsz fel oly fájón, busan
: csöndes szonáta, álmodó szonáta?
: A kert mögül mostan felém suhan
: az évek árnya, tűnt idők halála. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Egyszerre látok. Látom az anyám.
: Némán ül a szűz, hófehér szobába.
: A gyertya ég és vár a párna rám,
: és sír a pergő, gyöngyöző szonáta. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Kis ujjaim alatt zokog a dal.
: Sok régi ábránd újra visszaszáll ma.
: Anyám nevet és újra fiatal,
: s csak zeng az édes, illatos szonáta. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Az éjszakába suttogón beszél,
: és sírdogál fáradtan meg-megállva.
: Ma álmom elviszi az enyhe szél,
: az ábrándos, ezüstös, halk szonáta. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Olyan, akár egy kisgyerekkacaj,
: akár a holdas jegenyéknek árnya,
: akár haló ajkon a tompa jaj,
: hogy egyre halkul, meghal a szonáta.&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
 
===A játék.===  
    
: A játék. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
:Az különös.
: Gömbölyű és gyönyörű,
: csodaszép és csodajó,
: nyitható és csukható,
: gomb és gömb és gyöngy, gyürű.
: Bűvös kulcs és gyertya lángja,
: színes árnyék, ördöglámpa.
: Játszom ennen-életemmel,
: búvócskázom minden árnnyal,
: a padlással, a szobákkal,
: a fénnyel, mely tovaszárnyal,
: a tükörrel fényt hajítok,
: a homoknak, a bokornak,
: s a nap - óriás aranypénz -
: hirtelen ölembe roskad.
: Játszom két színes szememmel,
: a két kedves, pici kézzel,
: játszom játszó önmagammal,
: a kisgyermek is játékszer.
: Játszom én és táncolok,
: látszom én, mint sok dolog.
: Látszom fénybe és tükörbe,
: játszom egyre, körbe-körbe.
: Játszom én és néha este
: fölkelek,
: s játszom, hogy akik alusznak,
: gyerekek.&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
 
===Mély éjeken hányszor nézlek, te Térkép,===  
    
: Mély éjeken hányszor nézlek, te Térkép,
::hogy sistereg fehéren künn a hó.
: Így rohanok egy pirinyó vasúton,
::s ringat tovább egy pirinyó hajó.
: Festéktócsádon, a lilán, a zöldön.
::csavargó én, dalolva utazom.
: Járok japán, olasz és muszka földön,
::síró vizen és sívó szárazon.
: Távolságok és sínek gombolyagja,
::ölembe gombolyul a messzeség.
: Hipp, itt a vízen, hopp, most ott a földön,
::hipp-hopp valóra válnak a mesék.
: Megszínesül a lázamtól a karton,
::zászlók feszülnek ki a sárga parton.
: Az óceánon vezetem a tollam
::azt mondom csöndben: itten nyugalom van,
: sápadva mondom, hol kékebb a festék: ::itt viharoktól vemhesek az esték,
: és tollammal, ha nem lát senki-senki,
::a festett vízből hínárt emelek ki. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Az ablakon fehért fehérre hímez
::a fagy, akár egy kínai leány.
: Apám szivarja füstölög az útra,
::és nesztelenül iszom a teám.
: A villanyunk - Aequator napja - lángol,
::a kis vasút is mintha zengene.
: A mély s a messze egy ütemre lüktet,
::és zúgni kezd a térkép tengere.&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
 
===A kis kutya.===  
    
: A kis kutya.
::Mégis a legszebb állat.
: Magasba trónol fönn a vánkoson,
: csodálva nézem sokszor órahosszat
: és fürge szívverését számolom.
: Ha álmodik csontokról és ebédről,
: gondolkozom, milyen a kutya-álom?
: Milyen lehet az élete, az álma
: ezen a vad és végtelen világon?
: Szegényke mindig bús. Kérdem, mi bántja,
: s virgonc szemem kerüli futva-félve.
: Egy néma-csöndes bánat titka ködlik
: enyves szemébe, barna, bölcs szemébe.
: És firtatom: nem szeret úgy-e senki,
: s buksi fejét búsan térdemre ejti.
: És szólítom: menjünk a kertbe ki,
: s lengő fülét lassan leengedi.
: Vagy unszolom: hazádtól messze estél?
: és mélabúsan önmagába mélyed.
: Vagy kérdezem: fáj, úgye fáj az élet?
: s reám borul, akár egy drága testvér.
: És nógatom: szólj a kutyavilágról,
: hol testvérkéd, apuskád messze él,
: és kutya-házak vannak, kutya-szobrok.
: Száját feszítem és mégsem beszél.
: Vagy kérdezem: anyácskád gyászolod te
: úgye-úgye, hogy nem jő róla hír?
: Nem tud beszélni, a kedveske néma.
: És sír és sír... Szegény kis kutya sír.&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
 
===Úgy élünk együtt, két kis idegen,===  
    
: Úgy élünk együtt, két kis idegen,
: valahol messze, mese-szigeten.&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
 
===A rút varangyot véresen megöltük.===  
    
: A rút varangyot véresen megöltük. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Ó iszonyú volt.
: Vad háború volt.
: A délután pokoli-sárga.
: Nyakig a vérbe és a sárba
: dolgoztunk, mint a hentesek,
: s a kövér béka elesett.
: Egész smaragd volt. Rubin a szeme,
: gyémántot izzadt, mérgekkel tele.
: A lába türkisz, a hasa zafir,
: a bőre selymek fonadéka,
: s regés kincsével elterült
: a gazdag, undok anya-béka.
: Botokkal nyomtuk le a földre,
: az egyik vágta, másik ölte,
: kivontuk a temető-partra,
: ezer porontya megsiratta,
: s az alkonyon, a pállott alkonyon
: véres szemével visszanézett.
: Kegyetlenül, meredten álltunk,
: akár a győztes hadvezérek. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Most itt vagyunk. A tiszta kisszobában.
: Szép harc után. A szájunk mosolyog.
: Maró fogunk az undort elharapja,
: s gőggel emeljük a fejünk magasra,
: mi hóhérok, mi törpe gyilkosok.&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
 
===A kis baba.===  
    
: A kis baba.
::Az álmodó baba
: öltözködik narancsszín bársonyokba,
: a délutánba méláz mosolyogva,
: s libeg-lebeg kenderszinű haja.
: A szeme alvó francia babáké,
: a parfümöktől forró feje fáj.
: Ah, mért ez a búcsúzkodó finálé?
: Nem kell az élet, pompázó parádé,
: aranyfindzsákba hűlő csokoládé,
: nem kell neki a szende, lenge báj.
: Valami fáj, s nem tudja, mije fáj. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: És csupa gyász a fényes, enyhe táj,
: és szája vérzik (ez a gyenge száj),
: mint vérpiros narancs, és fáj az élet,
: és fájnak a falon a régi képek,
: és alvó lelke önmagába réved.
: Fáj, fáj az élet. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: És fáj a füstölő, mely szerteszéled
: az ó szobán s fülledten ellebeg,
: és fáj a zongora (ah, fáj az élet)
: ez az utolsó délutáni ének,
: a billentyűk oly feketék, fehérek,
: s úgy fájnak a kis szőke hercegek,
: testvérkéi, kik jönnek reszketeg,
: álmodva jönnek csöndesen előre,
: ezüstharisnyába, aranycipőbe,
: kék bársonyokba, és az ágy előtt
: reá tekint szemök, síró szemök,
: és elsíratják, ümmögnek szegények,
: ah élet, élet, pici baba-élet. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Ah, a baba mily néma, halavány
: a délután ravatalán.&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
 
===Féltizenkettő.===  
    
: Féltizenkettő. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
:Messze-messze
: a piacunkon színes árnyak.
: Vörös napernyők. Lila foltok.
: Kisvárosi arany-vasárnap. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Mint déli álmok, délibábok,
: úgy lengenek sután repülve
: a nyári aszfalt szürke csíkján
: a 36° Reaumur-be. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: A sáfrányszínű sugaraktól
: lankadt lelkem halálra ernyedt.
: Mégis sietnek. Hova szállnak?
: Úri, szagos misére mennek. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Az Istenük már várja őket
: szagosan és aranyba fogva -
: öreg, naiv, vidéki Isten -
: úgy ül, mint egy pipere-boltba. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Ők nevetnek, integetnek
: a hűvös templom bűvös öblén,
: és muzsikál és orgonázik
: a zene, ima és tömjén.&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
 
===Künn a sárgára pörkölt nyári kertben===  
    
: Künn a sárgára pörkölt nyári kertben
: a nap tűzzáporától összeverten
: haldoklanak a sápadt rózsafák. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Sóhajtva várjuk mind az éjszakát. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Az elsötétített szobába bent
: jár a varrógép... Tikkadt, tompa csend.
: Az ablakokban kókadó virág,
: az üvegen szivárvány-karikák. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Ebédutáni részeg nyugalom: : csupán az óra kattog a falon,
: s a piroscsíkos függönyökön által
: beárad a nap tompitott tüze,
: s egybeolvad a lágy félhomállyal. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: De folyosónk oly hűvös és üde,
: akár a mély, sötétlő pince lenn.
: A ház emészt pihenve, nesztelen,
: öreganyó a zöld zsöllyébe dűl,
: könyvet, kötést hamar a sutba dob,
: pillája csuklik és elszenderűl. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Dongók zümmögnek néki altatót. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Az asztalon ott a feketekávé.
: Egypár kenyérhéj, pár borosüveg,
: friss körték, dinnyék, hamvasbélüek,
: s egy régi pápaszem. Öreganyáé. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Kutyánk nyelvelve a márványra dőlt.
: Csönd. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: A légyfogóink hangosan zenélnek.
: Néhány ügyetlen légy mindjárt becseppen
: s bután evickél a csípős ecetben. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: A konyhában sugárzó rézedények,
: szines papírcsipkék és álmos élet,
: nagy serpenyők, fényes mozsártörők,
: a jég között mázas tejesköcsög. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Két óra. Már nem mozdul semmisem.
: Minden pihen.&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
 
===Ez a beteg, boros, bús, lomha Bácska.===  
    
: Ez a beteg, boros, bús, lomha Bácska. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Itt félve jár az úri kisgyerek.
: Mérges virágok, nyiszlett emberek.
: Egy távol torony ferde lángolásba.
: Méreggel mart, fehér, virágos orcák.
: Lánggal rikító selymek, rác mennyország.
: Nehéz aranypénz a lányok nyakán,
: mindegyik oly finom és halavány.
: A trombiták estente mint a szörnyek
: egy vörös korcsma-ablakból röfögnek.
: Trágár tivornya, részeg és tunya.
: Sír a beteg és méla, szláv duda.
: Most reszketek. Azt mondják, hogy mulatnak.
: Sipít a síp, csörömpöl minden ablak,
: boros az asztal, véresek a kések,
: az ördög is fölpántlikázva lumpol,
: festett leányok lesnek a zsalukból,
: s én meghalok, ha egyszer odanézek.&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
 
===A napraforgó, mint az őrült===  
    
: A napraforgó, mint az őrült
: röpül a pusztán egymaga,
: a tébolyító napsugárban
: kibomlik csenevész haja. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Bolond lotyó - fejére kapja
: a sárga szoknyáját s szalad,
: szerelmese volt már a kóró,
: a pipacs és az iszalag,
: elhagyta mind, most sír magában,
: rí és a szörnyű napra néz,
: a napra, úri kedvesére,
: ki részeg, s izzik, mint a réz.
: Aztán eszelősen, bután
: rohan a gyorsvonat után.&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
 
===Szemem gyakorta visszanéz===  
    
: Szemem gyakorta visszanéz,
: és úgy idézlek,
: anyámnak atyja, régi gyógyszerész. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Arcodon mély magány jegye.
: Te félreültél,
: hogy mulatott cigánnyal a megye. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Azt mondják régi emberek,
: tej, szódavíz volt
: italod hangos asztalok megett. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Ruhádon nincs egy árva folt,
: oly szűzi-rendes,
: de körmöd a sok jódtól sárga volt. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Patikus-család hű fia,
: könyved se volt több
: csak egy latin, ó Pharmacopoea. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Bolyongtál a magyar mezőn,
: lankadt zarándok,
: fájó göröngyre estél könnyezőn. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Hányszor látlak, ifjú füvész,
: alélva menni
: egy tájon, hol az inség fütyörész. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Szívedbe méreg és virág,
: bot a kezedben,
: a válladon egy ócska hátizsák. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Ánizs, kamilla, jószagú
: gyökér volt benne,
: és benne volt, már benne volt a bú.&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
 
===Ott az a vén, vidéki gyógytár.===  
    
: Ott az a vén, vidéki gyógytár.
: Sokszor benézek én oda.
: Öreg karszéke oly kopott már,
: és lóg és leng agg bársonya.
: Az ablakokon át ki is hat
: a patikai furcsa-friss szag.
: Fönn dobozok kövér hasa.
: Mindegyik egy törökbasa.
: A titkok közt szédülten állok,
: s kérek álomport, mérgeket.
: Én mindenkit megmérgezek.
: Megölöm az egész világot,
: s a parasztokra gondolok,
: mert a parasztok gonoszok...&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
 
===A patikának üvegajtajában===  
    
: A patikának üvegajtajában
: búsul, búsul
: egy gyógyszerészsegéd. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: És fuvolája egyre fújdogálja
: szegény, szegény
: egyűgyű énekét. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Ha elmehetnék innen messze tájra,
: igen, igen,
: így szól a fuvola. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Csak menni, menni, mindörökre menni,
: tovább, tovább
: s nem tudni, hogy hova. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: A temetésemen sok nefelejcs lesz,
: virág, virág,
: virágos sír fogad. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Fiatal szája így ríkatja folyton
: búsan, búsan
: az ódon sípokat. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Ki tudja, mért, s ki tudja, hogy mióta?
: Zenél, zenél,
: s ki tudja, hova jut? &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Az ablakon lenéz egy szőke asszony,
: lenéz, lenéz,
: de oly sötét az út. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Olajlámpája vérvörösen ég már,
: lobog, lobog
: és künn köd és homály. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Kopott ezüstbillentyűkön az újja,
: s az ősz, az ősz
: ővéle fuvolál...&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
 
===A rosszleányok - mondják - arra laknak,===  
    
: A rosszleányok - mondják - arra laknak,
: árnyán az odvas és repedt falaknak.
: Én láttam egyet. Óriás kalapban.
: És arcomat zokogva eltakartam.
: A keze, lába oly picinyke volt.
: Az ördög küldte s csupa csipke volt.
: Színház után ment, csatakos ruhában,
: egy utca-sarkon tűnt az éjbe, láttam.
: A rosszleány mind arra künn tanyáz,
: hol sáros utcán szélbe leng a gáz.
: Úgy látom őket. Szájuk fázva reszket.
: Hideg testük, akár a szín-ezüst.
: Előttük lángol egy förtelmes üst,
: s kígyóvért isznak és békákat esznek.&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
 
===A délután pezsgett a poros utcán,===  
    
: A délután pezsgett a poros utcán,
: mint az aranybor,
: s egyszerre este lett.
: És úgy megváltozott az utca akkor,
: savanyú holdfény lett a sugarakból,
: a tűzborból ecet.&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
 
===Az első ősz.===  
    
: Az első ősz.
::Jaj, az de szomorú volt.
: A híg eső sötéten csepegett,
: és kézilámpással, rozoga pallón
: ballagtak el a szótlan emberek.
: Csak erre emlékszem. Még néha arra,
: hogy halt meg a kertünkben egy virág,
: s a zöld gyepen sárgálló délutánon
: cikáztak a virgonc, fehér cicák.
: De estefelé fojtott már a füstszag,
: csak a gyümölcs mosolygott a rudon,
: gyertyával jártak a pincék homályán
: s lopótökkel bort hoztak, úgy tudom,
: a vén pohárba, esti lakomára.
: Mind, mind nevettek, én voltam csak árva,
: és fájt a szépség és a csillogó bor,
: és fájt az ősz és a zenés szüret,
: a sár, a szél, a nyár bús nevetése,
: a nagymamák, kik kéklő szemüket
: rám csillogtatták pápaszemen által.
: És fájt az est, mikor az emberek tárt
: csűrükbe vitték a dús, szőke termést,
: s rézkotlákban főzték a szilvalekvárt.
: A kerti székeket is mind behozták,
: és gyertya mellett a szobában ettünk,
: mint temetésre, kongott a harangszó,
: és a tűnő vár settengett megettünk.
: Kis nyári ruháim is eltemették
: egy zöld ládába, ott tavaszig sírtak,
: s nyomukba - hűvös, józan, őszi tömjén -
: halálosan fojtott a naftalin-szag. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Ilyenkor elfutottam a szobámba
: az orvosságos-üvegek közé,
: és néztem, hogy repül le néma gyásszal
: az est a csapzott, tarlott táj fölé. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Kis ujjaimmal csendesen doboltam
: a lágyan összeizzadt üvegajtón,
: a konyhában daloltak a cselédek,
: a szél valamit keresett sóhajtón. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: És amikor már mindenütt sötét lett,
: az ágyba megöleltem kisöcsémet.
: Aztán pihegve sírtam egymagamban,
: a fákra néztem, lombjuk úgy zugott,
: Titokzatosan bámultak szemembe,
: mint rongyba burkolt, ázott koldusok.&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
 
===Ha néha-néha meghal valaki,===  
    
: Ha néha-néha meghal valaki,
: egy délután ordító trombitákkal
: viszik a megdöbbent utcákon által,
: s egész nap ezt a zenét hallani.
: Oly bánatos, olyan igénytelen
: a pap, a pluviále és a szolgák,
: vörösre sírt orrokkal a rokonság,
: a gyászszegélyes kendők a szemen,
: s később a hanton, ha az este jön,
: magányos sírás künn a temetőn,
: egy anya, aki gyászruhába, sírva
: kis pléhkoszorút igazít a sírra... &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: De mégis gyönyörű ez, s kis szivemben
: valami mondja, hogy ez az egyetlen,
: csupán ez a nagyság, mely itt megy el,
: és bánatomra harsogón felel
: a trombiták kövér, aranyló torkán
: egekbe zengő beethoveni orkán.
: A hangszerek a ködös égbe nőnek,
: és este, este a felhő-mezőnek
: szélén gyakorta látom,
: hogy gázol a homályon -
: csupa köd, zene, fellegek -
: egy óriási gyászmenet.&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
 
===Egyszer pedig magamba mentem.===  
    
: Egyszer pedig magamba mentem. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: A fák között egy éji ösvény,
: amelyre rávetette fösvény
: világát néhány éji csillag.
: Valami zúgott a homályban,
: és nem tudtam, hogy az a szél volt.
: Ezüsthináros volt az égbolt,
: s nem tudtam, a hold fürdik ottan.
: Csak hallgattam a szél zugását,
: csak néztem a vékony korongot,
: mely egy fa tetején borongott,
: és sárga volt, akár a boltban
: a savanyú citrom-cukor. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: És szállva-szálldostak az éjben
: a reszkető, remek rakéták,
: a siető, sebes staféták,
: és százezer és millió volt,
: angyal, sugár is trillió volt.
: A lombon, a sötét farácson
: intett egy mennyei karácsony
: Egy nagy csillag, mint aranyalma
: érett és súlyos reszketéssel
: kísértve lebegett felettem,
: és én kezecskémmel levettem,
: hazavittem, ágyamba dugtam
: s ingembe tűztem éjszaka...&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
 
===Kip-kop, köveznek.===  
    
: Kip-kop, köveznek.
::Itt van a tavasz.
: Hajnalba száz kalapács zaja ébreszt.
: És hallgatom ágyamból a zenés neszt.
: Mily csiklandó és édes és ravasz.
: Tavasz, tavasz. Az utcánkat javítják.
: Mostan fölajzzuk a csigát, parittyát.
: Tavasz. Libeg az udvarunk egén fönt
: a sárga, kék és rózsaszínü léggömb.
: Kip-kop, zene az élet, muzsika,
: láng ég a fákon, a bokor zöld oltár.
: Mostan miséznek a kis madarak,
: és a szobákban is ezer titok vár.
: Dal zeng, ha megütöm a képet, asztalt,
: zenél az élet, a cipőm, az aszfalt.
: Most mint a léggömb, szállani szeretnék.
: Mily csiklandó és édes és ravasz
: a zöldbe bújni s enni a cseresznyét.
: Cseresznyepiros, zöldarany tavasz.&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
 
===Az áprilisi délutánon===  
    
: Az áprilisi délutánon
: dalt hallani egyszerre, távol.
: Az illatos, japáni égből
: hull a napfény és hull a zápor. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Tömjénez a tavasz a légben,
: virágos ágon kancsi fény ég.
: Kis, ideges lányok kacagnak,
: veri az ördög a feleségét. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Nyilt arccal isszuk az esőt fel,
: agyunkba rózsaszínű láz kap.
: Vékony, ezüst esőfonálon
: dévaj angyalkák citeráznak. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Kigyúl a táj. Milyen vihar volt.
: Villám se lobbant, ég se dörgött.
: De láttuk a két ősi titkot: : itt járt az Angyal és az Ördög.&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
 
===Mi van még itt?===  
    
: Mi van még itt? &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
:Egy kis fürdőhely is.
: Szegényes, kedves és titokzatos.
: Kies liget. A levegője friss.
: Láncot csörget az öreg csónakos,
: és ladikot bocsát a néma tóra.
: Tánccal, zenével hív az esti óra,
: s hajnalba már - csiklandozós nagyon -
: új zene veri furcsa ablakom. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Oly idegen az ágy, a gyertya, szék.
: Repedt tükör. A függöny furcsakék.
: Távol a fák között egy tarka bolt áll,
: messzire fénylik ferde bábuja.
: Emlékpohár, síp, gyöngy, göröggyufa.
: Vörös karbolpor rossz kanálisoknál.
: Kiérdemült, olcsó romantika. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: De ősz felé, jaj ősz felé, de bús itt.
: Az erdő fáj. Ledobja koszorúit,
: s üres lesz a sok ócska kalyiba.
: A tó, a tó is őszi ködbe búvik,
: és döng a szúnyog az ablakszitán,
: picike, véres, cincogó cigány. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: A nyár kisért. Munkálkodik a pók,
: a kikötőbe pállnak a hajók,
: s a fürdőházba kikukucskál árván
: a rozoga zuhanyból egy szivárvány.
: Az esti parkon kertel a halál.
: A tó körül láz, békanyál... &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: És azután a híves, holdas esték.
: Itten nyaral az inség és betegség
: alélt napon, vénasszonyok nyarán.
: Sok béna aggot párnaszékbe tolnak,
: s tengő raja a vénkisasszonyoknak
: az árva nyártól búcsuzik talán.
: Az őszi vendéglőn szegény idillek.
: Egy álmos úr. Előtte sör, szalámi.
: A sánta pincér piszkos frakkban illeg,
: s a kutya nem győz a falatra várni.
: Késői évad. A szobák is olcsók.
: Egy bús öreg motozgat este itt
: a part körül, és megmeri a korsót,
: s a tóból télre gyógyulást merít. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: A tó, a tó! az eleven poézis,
: fölötte az ég - s összefoly a két víz -
: egymásbaolvad - tág gyerekszemekkel
: föl-fölmeredve nézem néma reggel.
: A tó, a tó! a messzeség! hahó,
: a messzeségbe elvisz egy hajó,
: ó álom, áldás, szívdobogtató
: tündéri titkok tükre, tiszta tó,
: tündéri tó! Az ég is mint a tó,
: kék habja oly sejtelmesen inog.
: Gyakran keresek rajt egy illanó,
: tovább libegő, lenge ladikot.&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
 
===Milyen lehet az élet ott kivűl?===  
    
: Milyen lehet az élet ott kivűl? &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Csak néha jönnek a vásárosok
: hírt hozva városunkba messziről,
: és a markukba sok-sok pénz forog.
: Különösek, tarkák és rikitók,
: kucsmásak, fázók, mint az eszkimók,
: és síp fütyöl és zeng a rossz zene,
: varázsitalt iszunk és dob pörög,
: megváltozik mindnyájunk élete,
: itt vannak a szakállas bűvölők.
: A fülledt bódéban ezernyi nép,
: halott királyok, kertek, régi kép,
: hercegleányok, messze tengerek,
: szemem káprázva megremeg,
: s ime ijedve látja,
: hogy tolja fel lélegző, néma arcát
: egy vértelen, halálsápadt viaszbáb
: a sárga délutánba.&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
 
===A délutánoktól mindig futottam.===  
    
: A délutánoktól mindig futottam. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Ha jött az árny, s ha nőtt szivem felett,
: megbújtam a szobában egy sarokban.
: És az egész föld beleremegett. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Egyszer szél és fehérség. Por. Kisértés.
: Mindenki valamit keres,
: még a homok is ideges.
: Otromba zaj
: és tompa jaj -
: oly elhaló - olyan csodás -
: harangozás - vagy motozás -
: nincs nyugta sehol nyugtalan szivünknek.
: A tikkadt fecskék álmosan röpülnek. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Máskor rikító fény és sárgaság.
: A tűz fölgyújtja vágyaink dalát
: és nőnek a bűnök s a kisleányok,
: s mi nézünk félve, szívdobogva rájok.
: A nap beteg szivünkre süt,
: bánatosak a hegedük,
: emlékeink hervadtan illatoznak,
: halljuk szavát búcsúzó bánatoknak.
: Gonosz fejfájás kóvályog felettünk,
: parázslanak a kislány szemei,
: szoknyáitól meggyúl a levegő,
: rá se merünk tekinteni...
: Csak babrálunk sárgult arcképeken. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: De néha csupa sejtelem. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Ilyenkor elhal a vér éneke
: és minden oly üres és fekete.
: Gyertyák gyúlnak vihar-váró szobákban,
: sajogva lüktet homlokunk.
: Fogunk csikorgatjuk és nem beszélünk,
: elfordítjuk fejünk... &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
:Úgy suttogunk.&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
 
===Jaj, az estét úgy szeretem.===  
    
: Jaj, az estét úgy szeretem. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Az este egy kis szerecsengyerek,
: ki várja csak szerecsenanyját
: és addig játszik téveteg.
: Lángot fúj a fekete éjszakába,
: pufók lámpákat, zengő tüzeket,
: mint kisfiú, ki néma kedvtelésből
: szappangolyókat ereget.&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
 
===Ilyenkor a szobánk, mint a sziget,===  
    
: Ilyenkor a szobánk, mint a sziget,
: körötte a hideg lég, mint a tenger.
: Kis kucsmáinkon zúzmara zizeg,
: piros orcával, könnyező szemekkel
: hazajövünk. Kezünkbe korcsolya.
: Reánk süt a lámpácska mosolya.
: És fő a kedves kávé, forr a tej,
: a pesztonka perecért szalad el,
: és pihegünk, szemünk bámulva néz,
: s a sárga gesztenyén végigcsorog
: a rózsaméz.&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
 
===A sakk.===  
    
: A sakk. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
:Feketesárga tarkaság.
: Figyelve áll őrt a sok tarka báb.
: Apám órákig bámul, nézi-nézi,
: és visszabámul, nézi őt a sakk.
: Szivarfüstben beszélget véle hosszan,
: mint egy komoly arab.&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
 
===Oly jó ébredni.===  
    
: Oly jó ébredni.
::Álmom messzeszédül,
: s a tegnapi szobát már láthatom,
: ha fuldokolva - az álom vizébül -
: a paplanomra nyújtom a karom. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Ez itt a part már.
::Ah, de szép, de szép volt
: az ébredés csiklandva, tétován,
: a mosdótálban a közeli égbolt,
: a zongorázás a másik szobán. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Tündéri reggel. A sötét szalonba
: apuska zongorázik andalogva.
: Ez Mendelssohn. Álombeli ködök. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Úgy hallgatom az ajtó hasadékán
: s állok a hangok közt kis ingben, némán,
: mint hajnali gyöngyvirágok között.&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
 
===A húgomat a bánat eljegyezte,===  
    
: A húgomat a bánat eljegyezte,
: és most csak ül, szelíden, csöndben ül
: virágai közt, mindig egyedül.
: Ő is virág. Hervadt virág a lelke.
: A húgomat a bánat eljegyezte. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Az ablakunk mellett csak vár szegény,
: a szenvedés hajol szíve fölé,
: s ha rózsa nyílik ki, nem az övé. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Csöndes, komoly hajfürtje a fején
: szegényesen busong - fakulva s árván -
: mint holt leányé, a koporsópárnán. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: És néz. Szelíden, békült, tiszta szemmel.
: Zokogni nem tud és nevetni nem mer.
: De, hogyha nem lát a szobába senkit,
: és elmotoz, vagy ó szekrényeket nyit,
: siratja bús, koszorútlan fejét,
: és hogyha körülömli a setét,
: a könnye vén csipkék közt hulldogál,
: s a szíve, jaj, mint megrepedt pohár -
: gyémántpohár - babonásan csilingel,
: mert valaki játszott e tiszta szívvel,
: széttörte, s most olyan a sóhaja,
: hogy néha, ha az én szobámba téved,
: rémült imákat suttogok az éjnek
: s nem alszom el az éjszaka. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Ő meg csak nézi, hogy a kert alatt
: hogy éled újra szüntelen a nap -
: bús, sárga nap - s hogy száll a lomha este. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: És vár.
::Mivel a bánat eljegyezte.&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
 
===Nagy társaság.===  
    
: Nagy társaság. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
:Ó rút macskazene: : Sipítozó, fejetlen áriák.
: Egymást ölő, kietlen hangvilág.
: Nagybőgő-hangok mafla röheje,
: malacbandák fortissimója. Solo.
: Vérmes bíbor kürthangok kacaja.
: Csupa fonák zaj és hangmaskara.
: Részeg citera. Sápitozva szóló.
: Üstdob. Cintányér. Őrült, kába lárma.
: Nagynéni-bókok sápadt áriája.
: Bősz trombiták. Meggárgyult oboák.
: Mind oly titokzatos, síró, fonák,
: hogy lelkem, ez a néma zongora,
: valami fájdalomtól rezzen által,
: s míg hahotáz az öröm mámora,
: fölhangzik húrjain egy tompa gyászdal.&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
 
===A nagyanyámhoz vittek el aludni===  
    
: A nagyanyámhoz vittek el aludni
: egy éjjelen.
: Sötét bokrok között egy kert kukucskált,
: emlékezem.
: A félhomályban állt egy üvegajtó,
: oly furcsa volt.
: Az óra vert, vert, de nem úgy, mint otthon,
: dalolt, dalolt.
: Vén óra, régi székek, fanyar illat,
: kísértetek.
: Csordultig telt bánattal pici mellem,
: majd megrepedt.
: Kiáltani akartam és lerogytam,
: mint egy hívő.
: Karom kitártam, s hirtelen megállott,
: állt az Idő.&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
 
===Fényképek.===  
    
: Fényképek. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
:Az albumban és az állvány
: nádas fonatján, a sarok homályán.
: Sok pap-rokon, délceg katona köztük.
: Kis, furcsa nénikék. Násfák, kösöntyűk,
: kesztyűk, legyezők, lenge fátyolok.
: Itt egy magas leányzó mosolyog.
: Anyám barátnője. Mily hűs, kevély. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Hattyú-nyakát emeli. Már nem él.
: Jegesvizet ivott egy báli éjen,
: reggelre meghalt, húszéves korában.
: Azóta alszik elborulva, mélyen
: a szabadkai temető porában. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Élők, halottak. Ez a társaságom.
: Olykor magamra hagynak délelőtt,
: az életük egyszerre visszalátom,
: mikor beszélek egy-egy kép előtt.
: Minthogyha kérdenék, ki ez a gyermek?
: Figyelnek. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Csak képek.
: Az élőkéi mind barnák s nevetnek.
: De a halottakéi oly meredtek.
: És kékek.&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
 
===Gyakran megyek el most halotti házak kapujánál,===  
    
: Gyakran megyek el most halotti házak kapujánál,
: hol régesrég vidám nénik és régi bácsik laktak,
: és kérdezem titkát a hallgató, konok falaknak,
: mért van bezárva a kapu? és várom, visszajő-e
: az, aki csöndesen pihen a messze temetőbe.
: És néha, hogyha fáj a délután, okosan s komolyan
: a barna bőrdívánt nézem, mely mostan is egész olyan,
: mint amikor aludt rajta egy régi, kedves ember,
: s járok tág termeken némán fölsajgó gyötrelemmel
: és sírok és csodálkozom,
: hogy az öreg díván ma is oly kedves a szivünknek,
: s a márványasztalok, ahol régen-halottak ültek,
: úgy állanak, mint egykoron.&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
 
===Jaj, hova lettek a zongorás estek,===  
    
: Jaj, hova lettek a zongorás estek,
: a végtelenből hova-hova estek? &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Most oly sötét a házunk, mint a rab-lak,
: és fekete és fekete az ablak. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Ki itt, ki ott. Az élet olyan olcsó.
: A zongoránk is mint bezárt koporsó. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Csak nézem egyre, és mit úgy szerettem,
: egy képet látok, ódon képkeretben. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Itt ültek ők, e vidéki szalonba,
: apám játszott őnékik andalogva. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Hangok zümmögtek, babonás varázzsal
: szivünkre szálltak, fullánkos darázs-raj. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Úgy szúrt a szépség és úgy fájt a bánat,
: hogy futni kellett, ki az éjszakának. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Sápadt arccal és túlvilági hangon
: szólítottunk meg lányokat a gangon. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Benn az olajos függőlámpa égett,
: lábujjhegyen járkáltak a cselédek. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Nénik kötöttek, és a tiszta csöndbe
: egy-egy kötőtű rebbent meg zörögve. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: A bácsik előtt pettyes, puha, sárga
: dohány aranylott a dohányszitákba. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Dús ételek és cukrok kisded halma,
: sötét rum és bor, datolya meg alma. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Az öregek ültek mélázva szépen,
: Kossuth Lajos is fölfigyelt a képen. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Deák Ferenc meg intett véle szembe,
: s e nyájas körre néztek elmerengve. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Jaj, hova lettek a zongorás estek?
: Kihullt a kép már. A keret üres lett.&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
 
===Másként halálos csend és néma untság.===  
    
: Másként halálos csend és néma untság.
: Poros akác-sor, vakolatos utcák,
: petróleumlámpák és nyugalom,
: üveggolyók a kertes udvaron.
: Olykor a hárs alatt, árnyas sarokba
: kalácsos, tejszínes, hosszú ozsonna.
: Vasárnap délután meg tétován,
: míg bánatommal egymagamba járok,
: a lányok, a buta, vidéki lányok
: magyar dalt nyúznak a kis zongorán. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
: Majd este, a vendégszobába, hátul
: borozgató barátok jönnek össze,
: és kártya járja, nevetnek dörögve,
: s kiküldenek a füstfelhős szobábul.
: Elmúlt egy hét. Most a varrónő jön meg,
: s a nagyanyáim kötnek, egyre kötnek.
: Hogy vágyom innen el, el messzire,
: hol kanyarog a vonatok sine,
: s piros, zöld lámpa lángol biztatón,
: oda, a sín felé tárom karom.
: És nézek a mozdonyra, póznadrótra,
: ott az öröm, ott a világ talán.
: De itt maradok s toporgok vivódva,
: mint a rabok a börtön udvarán.&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
 
===Menj, kisgyerek.===  
    
: Menj, kisgyerek. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
:Most vége ennek is.
: Menj, drága gyermek, édes kisfiam.
: A te utad a végtelenbe visz,
: de én előttem már a semmi van.
: A semmiség. Még egynéhány merész év,
: aztán a férfikor s a sárga vénség.
: Menj, édesem, bocsáss meg a dalosnak,
: ki mostan a színpadra kényszerít,
: menj budapesti, bús redakciókba,
: némán takard föl szóló sebeid.
: Menj a New-Yorkba s kávéházi márvány
: ravatalán tanulj újra meghalni,
: irígy szemek kereszttüze közé menj,
: hadd nézzék benned, mi az irodalmi.
: Menj és panaszkodj, hogy az vitt piacra,
: ki tégedet legjobban szeretett,
: és kirabolva tiszta, kis koporsód,
: most kinyitotta halott szemedet.
: Mondd, árva vagy és most lettél legárvább -
: picike koldus a föld kerekén -
: mezítlenül születtél, meztelen mégysz...
: Menj, menj, szegény. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;

[[Kategória:Szövegek]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Négy fal között</title>
    <id>317</id>
    <revision>
      <id>4708</id>
      <timestamp>2006-08-29T15:51:17Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>{{fej}}</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     = Kosztolányi Dezső
| cím        = Négy fal között
| szakasz    =
| előző      =
| következő  =
| megjegyzés =
}}

===Lámpafény===  
   
:1 
&lt;br&gt;
:Ó lámpafény, oly szép vagy, méla, halvány,
:mint a beteg ajkán a bús mosoly,
:te vagy, aki a napnak alkonyatján
:fáradt szivünkre balzsamot hozol. 
&lt;br&gt;
:Már mint gyerek csodáltam, lám a lámpa,
:s bámész szemekkel néztem ott alant,
:amint a vén bronzcsésze a szobánkba
:szétszórta a rózsás, szelíd aranyt. 
&lt;br&gt;
:Mindíg szerettem, mindíg véle nőttem,
:később vad éjeken égett előttem,
:hogy küszködtem a csillagokra én. 
&lt;br&gt;
:Most tört a lámpám s nincs lámpafény.
:Isten-kísértő, vágyvillámos éjjel
:járok kihült lámpával, tört cseréppel. 
&lt;br&gt;
:2 
&lt;br&gt;
:Te vagy napom, nagy sárga lámpa,
::te vagy mezőm, rideg szoba -
:S oly jó e lámpafényes árnyba! 
&lt;br&gt;
:Az én párnám a szürke asztal,
::a fegyverem csupán a toll,
:csak a sötét betű vigasztal. 
&lt;br&gt;
:Az elmulással így tusakszom,
::kezembe gyorsan jár a toll,
:s a lámpafénybe bámul arcom... 
&lt;br&gt;
:3 
&lt;br&gt;
:A zöld mezők selymére félve hágok,
::mint úri szőnyegekre a paraszt,
:künn a mezőkön fojtogat egy átok. 
&lt;br&gt;
:Benn várom az örök virágtavaszt,
::és dolgozom rajt, mint a pók a hálón
:százszor kötözve és bogozva azt. 
&lt;br&gt;
:Itt meglep egy halk és mélységes álom,
::felém csilingel millió virág,
:s én vérszegény, kövér kelyhük csodálom, 
&lt;br&gt;
:az éj gomolygó, szürke árnyin át,
::amíg bezárom csendesen az ajtóm,
:a lámpafény dobálja fénynyilát. 
&lt;br&gt;
:Fáradt fejem fehér párnámra hajtom,
::dalt hallok a mély csendességen át,
:s míg véres ködbe meghal künn az alkony, 
::kinyílanak a sápadt nympheák. 
&lt;br&gt;
:4 
&lt;br&gt;
:Az est leszáll. Fáradt szivem beteg.
:És egyre jobban halványul a lámpa,
:erőlködő szemem tággá mered. 
&lt;br&gt;
:Haldoklik-e az öblös csésze lángja?
:Az ég sötét, dalol a fuvalom,
:kábult szemem a fényt már meg se látja. 
&lt;br&gt;
:A többiek szavát se hallhatom.
:Olyan a lámpa, mint egy bús kisértet,
:mint egy fehér árnyékfolt a falon. 
&lt;br&gt;
:Nem látok. Ők olvasnak, rám se néznek,
:hajszolja őket a tüzes robot,
:s azt mondja mind, a lámpa nem setétebb. 
&lt;br&gt;
:A szívem egyre halkabban dobog,
:s sírok, mint hogyha minden összedűlne,
:pedig csak a lelkem vet véglobot. 
&lt;br&gt;
:Nem látok. Éjpalástba jő a vég.
:Kihúnyt szemekkel nézek majd az űrbe,
:ajkam, szemem kinyíl... S a lámpa ég.
&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
===Az árkádok alatt===  
   
:A vágy-fuvalmas nyári éjszakában
:az árkádoknak csarnokába léptem,
:hol a dicsőség zordon nagyjai
:kő- s érc-mezükben hallgatag virasztják
:a végtelenség hosszu éjjelét.
:Sütött a hold, s a kert gyepűire
:kékes, sugárzó fényivet bocsájtott,
:és én, a nyári hőtől elcsigázva
:a csillagos, sejtelmes éjjelen
:csukló inakkal és fuló kebellel
:egy kőszobor talapzatára rogytam,
:s figyelve fényes, nagy szemébe néztem. 
&lt;br&gt;
:Zord arcu bölcs volt, ráncos homlokán
:a felkelő holdnak sugára lengett,
:s mig arca a kétes sötétbe rémlett,
:merev szemekkel néztem rája én,
:és átéreztem ott az életem...
:Mily semmi a világ tünő zaja,
:a szappan-bugyborék szétpattanása
:hatalmasabb és színesebb, miként
:egy röpke emberélet eltünése!
:Az a tudós egykor rajongva élt;
:kőarca, amelyen hideg közönnyel
:csupán az észnek fénye éledez,
:egykor mosolygott, sírt, haragra torzult,
:és az öröm rózsáitól kigyulladt&lt;br&gt;
:s most bús, komoly fagy ül vonásain,
:s nem rezdül arcán a meredt ideg,
:ha háborogva mozdul a talaj,
:s a nyári orkántól meging a csarnok,
:vagy hogyha hóviharban összerendül
:az ősi kőház széles ablaka.
:Az a szobor mindig fagyos, komoly,
:akár a tenger szürke pusztasága,
:akár az éj sötétlő gyász-szine -
:örökre egy, örökre mozdulatlan.
:Egyhanguan szemléli az időt,
:mert ami itt a létben elmulandó,
:tisztább alakba az már mind övé,
:s az eszmehonból bágyatag mosollyal
:nézhet ma már e változás-világra,
:hol fogcsikorgva, lázadozva, sírva,
:nevetve s elfuladva küszködünk mi,
:a látszat-életnek halottjai,
:kik a szobor-alapzatok alatt
:mozgunk, eszünk, elnyűve testerőnket,
:kapkodva a türemlő semmiért
:s megvetve azt, ami a létező. 
&lt;br&gt;
:S éreztem akkor, hogy a durva tömb él,
:s minden mi eltün ez árnyék-világból,
:a lét komor tárcsarnokába jő.
:Csupán mi, a percnek bohócai,
:a változás serény kengyelfutói,
:kik satnya félelem honában élünk
:s rabláncokon szilaj táncot ropunk,
:vagyunk kizárva az élet honából.
:E honba térnek, kik elmennek innen
:egy misztikus, dicső feltámadásra.
:És a halott, kit könnyel, énekekkel
:a sírnak éjjeli szádjába visznek,
:szoborszerű, dermedt vonásival
:az életet jelképezi nekünk,
:a változatlant, a tökéletest.
:Mert minden, ami elmulott, egész
:és minden, ami itt van: csonka, tört
:s az elmulásnak halvány áldozatja,
:amelyre bátran azt mondjuk mi: nincs,
:a végtelenség fínom művü szobra,
:min egy kicsinyke karc se látható. 
&lt;br&gt;
:E gondolat futott által velőmön
:ott az öröklét hűvös csarnokában,
:mig az özönlő holdsugárba fázva
:bámultam a nagyok köztársaságát,
:kiknek ma már nem lüktet az erük,
:nem fáj az élet lassu tengetése,
:s köztünk, halottak közt, örökre élnek.
:Nagyon soká merengtem így az égen,
:hol tarjagos felhők között suhant
:az óriás ezüsthold tiszta gömbje,
:fényben fürösztve a nagy csarnokot,
:és én, az élet árva páriája,
:remegve fordultam felétek ekkor,
:fájó rebengéssel rátok tekintvén&lt;br&gt;
:ti óriások, kővé vált erők.
:S forró fejem lehajtottam szerényen
:állványotok márványpárnáira.
&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
===A komédiás dala===  
   
:Mulassatok, a hinta indul,
::nézzétek e szines pokolt.
:Keblem sajog a tompa kíntul,
::de jőjjetek, ajkam mosolyg. 
&lt;br&gt;
:Ti vagytok az úr, én a szolga,
::bohócruhába öltözöm.
:S elfojtom értetek, dacolva,
::eget-kivánó ösztönöm. 
&lt;br&gt;
:Fejemből a vér zúgva csordul,
::de rája süveget csapok,
:s nem érezem a tarka lomtul
::az égető, nagy bánatot. 
&lt;br&gt;
:Előre hajtok, körbe-körbe,
::a falba vágom homlokom.
:Mindent teszek, holtig gyötörve&lt;br&gt;
::imádkozom, káromkodom. 
&lt;br&gt;
:Pusztán csak a parancsra várok,
::ti vagytok, és - nem élek én.
:Fogjátok is át a világot,
::nekem nincs semmim e tekén! 
&lt;br&gt;
:Engem ragad vadul zilálva
::a szédülő körforgatag,
:aranyszörnyek sötét hajába
::kapaszkodom meg bágyatag. 
&lt;br&gt;
:S ekkor nem is tudom, hogy élek,
::csak törtetek némán elől,
:elszáll szememből minden élet,
::és célt nekem szótok jelöl. 
&lt;br&gt;
:A vad röhejben elfelejtem,
::hogy e világon létezem,
:a durva ember-rengetegben
::nem nyúl dijért mohó kezem. 
&lt;br&gt;
:De néha, hogy a lárma halkabb,
::megráz egy furcsa hangulat,
:mert látom, itten mind mulatnak,
::csak a komédjás nem mulat.
&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
===Egy őrülthöz===  
   
:Előttem állsz s hadarsz: király vagy,
:vért szomjazó, vad, gyilkos úr,
:s az őrület nagy koronája
:nehéz fejedre ráborul. 
&lt;br&gt;
:Megtörve fekszel a vaságyon,
:parancsot osztogat kezed.
:Sovány fejed magasba lendül,
:királyi gőgöd élvezed. 
&lt;br&gt;
:A vajszivű könnyekre olvad,
:a nagy, vasizmu szolga szán.
:Szegény bolond nép. Egy se látja,
:mint győz hadad véres csatán. 
&lt;br&gt;
:Ott a napos, poros lapályon
:száll egy dühös vas-förgeteg&lt;br&gt;
:acél-sárkányok, zord vitézek
:hódolni jönnek most neked... 
&lt;br&gt;
:Aztán csalódva feltekintesz
:és szétfigyel csontos füled,
:agyad a zord valóra eszmél
:s nem részegít az őrület. 
&lt;br&gt;
:Kacagva hódolatra intesz,
:kezed kaszál a légen át,
:s mi szívszorongva, mosolyogva,
:könnyezve bámulunk reád... 
&lt;br&gt;
:Nézlek soká, édes királyom,
:sápadt, beteg nagy martirom.
:Ágyad szemembe drága trón lesz,
:s legfájóbb könnyem elsirom. 
&lt;br&gt;
:Nősz, nősz, dagadsz gyúló szememben,
:az őrület lángjainál,
:s megcsókolom rongyos sarudat,
:ártatlan képzelet-király. 
&lt;br&gt;
:Hajrá, zenét, őrséget erre,
:hátráljatok, ti sorfalak!
:Parancsot oszt királyotok most,
:e szenvedő, szegény alak... 
&lt;br&gt;
:Ti a hirért véres csatában
:rabolva nyúltok máshová, -
:de ő hatalmát képzelemből
:s roncsolt agyából alkotá. 
&lt;br&gt;
:Ti vértivó szörnyek, falánkul
:oroztatok száz életet, -
:te csak tüzes lázálmaidban
:ölsz, győzöl, ó sápadt beteg. 
&lt;br&gt;
:A szenvedély arany varázsa
:ragyogja be tar homlokod,
:ó képzelet dicső gigásza,
:a porba néked hódolok. 
&lt;br&gt;
:Te vagy királyom, én a szolgád,
:ints, és ha kell, én meghalok!
:Én, én a bölcs... én, én a költő...
:a te első alattvalód.
&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
===Csönd===  
   
:Lebegj reám, ó csendes némaság,
:véresre horzsolt szívemet kötözd be,
:ontsd rám a holtak áldott balzsamát! 
&lt;br&gt;
:A zagyva nyelv hangját zavarjad össze,
:fullaszd el égő, száraz torkomat,
:alélt fejem zsongó, nagy csend fürössze. 
&lt;br&gt;
:Aludjon el a kínzó gondolat,
:ónsúlyod égőn nyomja vissza mellem,
:végsóhajom szelídeden fogadd. 
&lt;br&gt;
:Emlékezet, tudásnak kéje, szellem,
:halk ájulatba nyögve vesszen el,
:és szó ne keljen boldogságom ellen. 
&lt;br&gt;
:Szűnjön pihegni a beteg kebel,
:tűnjön le róla a vér régi mocska,
:míg boldogan nagyobb öröm emel. 
&lt;br&gt;
:Sártól szennyes valóm tisztára mosdva
:lebegjen a felejtés bűvkörén,
:s ne bántson a bűn, a sár és a rozsda. 
&lt;br&gt;
:Szent csönd, terítsd palástodat fölém,
:fülembe kriptád hallgatása csöng,
:s mélységeidből nem nézek föl én: 
&lt;br&gt;
:Oh én fehér sírboltom, tiszta csönd!...
&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
===Egyedül===  
   
:Magam vagyok, rám hull a végtelenség,
:a fák, a lombok ezre eltemet.
:Olykor fölém cikáznak még a fecskék,
:nem láthat itten senki engemet. 
&lt;br&gt;
:A táj az ismeretlen mélybe kékül,
:nincs semmi nesz a lombokon, a fán,
:s tűz-csókokat kapok a tiszta égtül
:Én, a merész és álmodó parány. 
&lt;br&gt;
:Egyszerre az ősfélelem legyűr,
:a lég üres, kihalt a szó, a hang,
:s én sáppadottan fekszem itt alant. 
&lt;br&gt;
:A föld szorít, s fölém végetlenül
:tágul ki, mint egy kék üvegharang,
:a végtelenbe nyúló kékes űr.
&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
===A nagy bérházba történt valami===  
   
:A nagy bérházba, hol kőrengeteg
:sorvasztja el az izmos életet,
:hol a szegény fáknak köves ugar jut,
:s mind kétségb'esve nyujtják égre karjuk,
:hol a szobák vak mélye zúgva mormol,
:hol otthonos a bűz, zaj és piszok, por,
:hová a gyárfüst vastagon terül,
:hol kis gyerek sír-rí szünetlenül,
:s a háziúr, lakó egyként fogoly,
:hol a nótás cseléd ruhát porol;
:hol annyi közt vagy s mégis egyedül,
:hol a nyomor s gazdagság elvegyül,
:hol a sötét, dohos, vizes szobákba
:sápadt írók éjente lázban írnak,
:s ha rózsaarccal ébred a szelíd nap,
:benn csak tovább virraszt az éji lámpa;
:hol éj a nap s a nappal éjszaka,
:hol sose szűnik az élet zaja,
:hol pört, zavart gyakorta hallani&lt;br&gt;
:a nagy bérházba történt valami... 
&lt;br&gt;
:Bús őszi délután borult föléje,
:unalmasabb, miként az éjek éje,
:rítt a gyerek, az ég is könnyezett
:langyos, unalmas, őszi könnyeket.
:Aludni látszott már az édes élet,
:nevettek a szemérmetlen cselédek,
:fojtott a füst, kiszáradt a torok,
:a szél nehéz, bús álmokat hozott,
:egy zűrzavar volt a homályos udvar,
:s a házalók döngték be dús dalukkal,
:s csak nőttek a szivek fájdalmai... 
&lt;br&gt;
:És ekkor, ekkor történt valami... 
&lt;br&gt;
:Halk reszketés fuvalma szállt oda,
:s belésírt e homályos zűrzavarba,
:titokzatos búbánatot kavarva,
:halkan, búsan a méla zongora.
&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
===Erdőben===  
   
:Ti hűs tetők, te zöldes enyhe éjjel
:boruljatok vérző szivemre le.
:És részegits meg párás, gőzölő föld
:s te márciusnak fűszeres szele. 
&lt;br&gt;
:Legyezzétek ti könnyüszárnyu szellők
:a téli bútól bágyadt arcomat,
:az ébredő tavasz örömdalában
:ernyedjen el a fáradt gondolat. 
&lt;br&gt;
:A rét aranyzöld bársonyára omlik
:hullámzatos, sötét hajam.
:S én hallgatom fáradt szivem verését
:merengve mélán, gondtalan. 
&lt;br&gt;
:Ajkam meredt, fáradt szemem lecsuklik,
:elbágyadok és meg se moccanok.
:S a szél lábbújjhegyen jő nézni erre,
:hogy élek-e - s fekszem, mint egy halott.
&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
===A földön===  
   
:&quot;To love the earth&quot;
:::::   Byron 
&lt;br&gt;
:Sosem vagyok én boldogabb,
:mint hogyha egymagam
:a fűbe rejtem arcomat,
:s mélázok gondtalan. 
&lt;br&gt;
:S hallván a föld lehelletét,
:hogy lázasan remeg&lt;br&gt;
:megértem, mit tesz e beszéd,
:ráhajtva keblemet. 
&lt;br&gt;
:(Törjön föl a rút, dőre gőg
:a csillagokra bár,
:hozzád jövünk utóbb-előbb
:és elborít a sár.) 
&lt;br&gt;
:Én földanyám, én mindenem,
:te szültél egykoron!
:S viharszavad bús intelem&lt;br&gt;
:te rengeted porom. 
&lt;br&gt;
:A föld keblére fekszem én,
:a földre, jó közel.
:Nézd, jó anyám, fiad, szegény
:csüggedve átölel.
&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
===A bal lator===  
   
:Téged dalollak: vasderekú lator,
:jéggé fagyott dac, szótalan óriás,
:ki meghalál szégyen-keresztfán
:s nem hajolál meg a gyáva kínnak. 
&lt;br&gt;
:Két ezredéve zúg le merész szavam,
:lantom favázát megszögezem vadul,
:s vasszívvel és csontos marokkal
:zord zivatart kavarok nagy öblén. 
&lt;br&gt;
:Nyílt homlokú bűn, hősi, kemény, igaz,
:erényt pirító, tisztakezű gonosz -
:te hallgatál kővé meredten,
:míg az erény nyavalyogva koldult. 
&lt;br&gt;
:Előtted állt a pálya szabad tere&lt;br&gt;
:hitért cserélni drága, derűs jövőt,
:egy szódra várt csak a kegyúr ott, -
:s félrelökéd nyomorult jutalmát. 
&lt;br&gt;
:A jobb lator még aznap a mennybe volt,
:s bizony mondom, te itten a földön is,
:meg sem halál, már ott valál te,
:még mielőtt letörék a térded. 
&lt;br&gt;
:S hogy néma lett az agykoponyák hegye
:és az olajfát porzivatar veré,
:s indult a föld s hasadt a kárpit&lt;br&gt;
:két nagy, erős merevült a gyász-fán. 
&lt;br&gt;
:Egyik te voltál és a nagyobb, dicsőbb
:ő volt, a véres, összeköpött zsidó,
:ki néma fejjel dőlt le, büszkén,
:és akihez te sosem könyörgél.
&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
===Gyilkosok===  
   
:Állnak komor homlokkal, egy csoportba,
::mint elfogott, nemes vadállatok,
:s birkóznak a valóval vicsorogva,
::és szájukon vad fájdalom dadog. 
&lt;br&gt;
:Szemükben égő, olthatatlan örvény,
::arcuk fakó, de nem könnyharmatos,
:s mellükre Themis en-jóvolta örvén
::hízott, fehér lábával rátapos. 
&lt;br&gt;
:Dicső erő, űznek, bömbölve marj hát,
:csavard ki csak a festett szajha kardját,
:hajrá, a mérleg serpenyője kong... 
&lt;br&gt;
:Cibáljátok köpenyje szögletén,
:ha nincs erőtök, majd segítek én,
:a boldog őrült, ki mindent leront.
&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
===Pán ébredése===  
   
:A nyugtalan föld lázasan álmodik...
:Ezüstös árnyak szállnak az éjszakán,
::szines szalag övedzi főmet,
:::rózsafüzér s koboz a kezemben. 
&lt;br&gt;
:Fehér, merengő orgona-bokrokon
:Selene fátylasan, mosolygva kél,
::a jégre olvasztó meleg fú,
:::s forrva bugyog fel a szőke forrás. 
&lt;br&gt;
:A csíra mozdul, s a pihegő talaj
:aszfalt-füzőjén nyögve emelkedik,
::s az ébredés fuvalma áttör
:::vas-cimeres kapuk ősi gátján. 
&lt;br&gt;
:Sápadva néz a város a rét felé,
:vén házak ajkán megfagy a víg mosoly,
:::s hallják az éjbe, félve hallják
::láncrakötött nagy erők zugását. 
&lt;br&gt;
:És ing a kőfal; hősi birokra kel
:a satnya sarjú s a remegő szobor,
::görcsös gyökér bombázva pattan,
:::s messze sötétbe közelg az erdő. 
&lt;br&gt;
:Jön, mint haragvó, zöldhaju szörnyeteg,
:lóbázza bőszen ág-bogas üstökét,
::átfogja gyilkosan a várost,
:::és letiporja vadúl a sárba. 
&lt;br&gt;
:Farsangi zaj zúg a tavasz-éjszakán,
:poros kupákba méz-izü bor kereng,
::fehér bokák táncokba fognak,
:::s barna, pogány szüzek énekelnek. 
&lt;br&gt;
:S távolba, künn a széna-szagú mezőn
:nyujtózva ásít, talpra szökik vigan,
::s véres szemekkel, mennydörögve
:::lépdel a városon át a nagy Pán.
&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
===A nyár===  
   
:A nyár az én szerelmem, érte égek,
:halálthozó csókjára szomjazom,
:erdőket áldozok szilaj tüzének,
:bár ajkam is hervadna el azon. 
&lt;br&gt;
:Görnyedve várom télen a szobámba,
:a tűz körül álmodva csüggeteg,
:lángóceánját képzeletbe látva,
:mely semmivé hamvasztja a telet. 
&lt;br&gt;
:S ha lángszerelme sápadt őszbe vénül,
:s zöld pártadísze hullong a fejérül,
:virrasztom árva, bús menyasszonyom. 
&lt;br&gt;
:Zokogva már hülő keblére fekszem,
:s elsírva ottan legnagyobb szerelmem,
:sápadt, aszú haját megcsókolom...
&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
===Inferno===  
   
:Szörnyű volt a pokolnak feliratja,
::csak a nagy Dante írhatott olyat,
:de lelkem a bűnöst mégsem siratja,
::ki lenn a jégbe vérkönyűt folyat. 
&lt;br&gt;
:Nagy bánatát elfödte a nagy éjjel,
::s jól tudta már, hogy ott nincsen remény,
:a borzalomba lelkét szörnyű kéjjel,
::haló kacajjal ásta el szegény. 
&lt;br&gt;
:Szörnyűbb, ha a menyország boltja tűn fel,
:s eléd ragyog szikrás gyémánt-betűkkel
:a szörnyű szó a drága ív fölött: 
&lt;br&gt;
:Nagy bánatod a hűs éj el nem oltja,
:csak támolyogsz, mint a fény éji foltja
:s kacag feléd hószínü ördögöd.
&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
===Én is===  
   
:Ó Dante, aki búsan révedezve
:jártad szülőhonod szennyes sarát,
:s reád mutatva szólt hűtlen Firenze: 
&lt;br&gt;
:&quot;Ez egykoron lenn a pokolba járt&quot;;
:Lenn jártam én is, s borzasztóbb pokolban,
:de nem vezérelt engemet barát. 
&lt;br&gt;
:Kuszált hajakkal, sírva bujdokoltam,
:kigyó harapta vérző köldököm,
:s pillámra dermedt forró könnyem ottan. 
&lt;br&gt;
:Csiklandozott hideg halálöröm,
:vacogtam én is kénes habjaidban,
:és útamat még máig is töröm. 
&lt;br&gt;
:A Tantalusz kínkelyhét én is ittam,
:izzadtam jégbe, fáztam tüzkohón.
:Megettek ördögök, s a testem itt van, 
&lt;br&gt;
:véresre martam ökleim mohón.
:És mindhiába a szivembe vert kés,
:ha meghalok, százszor megújhodom. 
&lt;br&gt;
:Magam vagyok a poklom, az erem kész
:csatorna, hol forr a tüzes patak,
:futnék magamtól és nincs, nincs menekvés. 
&lt;br&gt;
:Bukom, botorkálok a kín alatt.
:A tűhegyű korom, a néma éjjel,
:a vasfogós manók mind kínzanak. 
&lt;br&gt;
:Felhagytam én már rég minden reménnyel.
:Az ásitó bolton nincs semmi fény.
:Utamban a kétségbeesés vezérel. 
&lt;br&gt;
:Ó, mert nekem nincsen Beatricém!
&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
===A gyászmenet jő===  
   
:A gyászmenet jő, s a sötét uton
:halvány ajakkal vészkürtjét fuvom.
:Könny önti el vonagló képemet,
:az őstalányok titka rámmered.
:Kérek vigaszt, reményt állhatlanul,
:s siró szavam az éjszakába fúl. 
&lt;br&gt;
:Ó társaim, tekintsetek ide!
:Így távozunk majd mind a semmibe.
:Ez az a seb, amelyre nincsen ír se,
:ím ez az út, melytől remegve féltünk,
:ezért diszítgetjük fel röpke éltünk,
:hogy végre e kudarc megsemmisítse.
:Egy szürke honba tér a föld fia&lt;br&gt;
:nézzétek - ez a nagy tragédia,
:a legsötétebb, a mindennapos,
:a szürke életnek komédiája -
:tekintsetek kacagva, sírva rája!
:Ottan halad már a hűlt föld-lakós.
:A tagja, arca, mint mienk: olyan,
:de pang erébe már a vérfolyam,
:amely zengette ajkát s élteté őt...
:Boruljatok a föld porába, élők!
:A lég remeg a zúgó harsonától,
:szemedbe lobban az éjszínü fátyol,
:s te gondtalan jársz-kelsz, s alig vigyázva
:nézesz fel a csillámló, cifra gyászra...
:Jön a menet, s nem sejted mégse, mégse,
:hogy ez királyodnak megérkezése!! 
&lt;br&gt;
:Riadjatok fel hát, ti hűs kövek,
:ébredj valóra, esztelen tömeg,
:mely a kezeddel ennen-sírod ásod,
:és mégsem érzed gyászos elmulásod.
:Le, térdre, férgek, - mert jön az Enyészet,
:ott leng elől győzelmi lobogója,
:egy síri csontfő váza int le róla,
:s őnéki harsonáz gyászos zenétek.
:Ott jön virágos diadalszekéren
:az elmulás cézárja vad-kevélyen.
:Nehéz fogatján pöffeszkedve pompáz,
:s rátok vigyorg a tömpe orru csontváz.
:Halálra-ítéltek, bús emberek,
:hajoljatok le és ébredjetek!
:Láncot - s zúzzátok főtöket vele,
:aranyhaját mindenki tépje le,
:és győzzön a vezeklő gondolat,
:szőrkámzsa tépje lomhaságtokat,
:sirjátok vérré büszke szemgolyótok,
:fulladva törjön ki az elfogódott,
:karmolja rongyossá virágos arcát
:a gyáva gazság, s sírjon az igazság.
:Verjétek melletek s zokogjatok
:szegény helóták... Jő az uratok!
&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
===Mors Bacchanalis===  
   
:Az ócska csapszék szurtos rejtekén
:mulat estente egy sovány legény,
:mogorva, száraz egy szikár alak,
:józan szemű, de részeg, mint a csap,
:Hogy gondtalan beszél mindenki: les,
:sunyi, gyanakvó, ám azért szives.
:Kupáiból csorog mindennemű
:vagyont érő arany- s rubin-nedű.
:Csak egy pohárra hív, s nem dől ki százig... 
&lt;br&gt;
:Aztán, midőn a sok ivó elázik,
:s az asztalok alatt horkol alul,
:és trombitál a hő borgőz az orron,
:és izzanak az arcok tűzbe, forrón,
:részeg szemekkel néz szét kancsalul.
:Fagyos fuvallat száll ki ajakán,
:s egyszerre néma lesz és halavány.
:A bor kifoly, a lámpa eltörik,
:a gyertya szára is leég tövig.
:S ő az alvók mellére térdepel,
:lehull szeméről a hazug lepel.
:Kivillan öblös, csontos durva álla,
:s rontó hatalma diadalmaképp
:a porba mászók homlokára lép.
:S a szürke fényben áll vigyázva, várva. 
&lt;br&gt;
:A gyári munkás, aki küzdve hét nap
:munkálkodott, s a nyolcadikra bért kap,
:széles gyönyörrel húzza a gugyit,
:mely lelkeket öl és agyat butít.
:Velök elissza a szegény diák
:jó özvegy anyja szűkös gázsiját,
:körötte táncol meztelen a kéjlány,
:a durva nóta szól sikongva, mélán,
:és a poros lebujnak közepén
:áll s ütemet ver a sovány legény.
:Aztán kiáll a csapszék ajtajába,
:s a habozókat vaskarral berántja.
:Vékony, szelíd ábrándozók bejönnek,
:s hódolnak a tilos, szines gyönyörnek.
:Ürül a kancsó, nő a potrohuk,
:isznak, de kedvük egyre szomorúbb,
:véres szemük fáradt nézése bamba,
:bámulnak az unott bizonytalanba,
:s ásítozik boruk mellett henyén
:az álomgyilkoló sovány legény. 
&lt;br&gt;
:S hogy végre szürkül a ködös, borult ég,
:és tompa fénytől feltetszik a szurdék,
:vígan kíséri hiveit haza,
:a részeg munkást ágyba fekteti.
:Vagy perpatvart kavar - s örül neki -
:munkába jő a seprű, a kasza.
:A gyenge asszony ordít szörnyüképp,
:a férj üti, cibálja a fülét,
:a vére foly, s csak rázza, döngeti,
:az ágyba felriadnak gyermeki,
:s látják az árnyban, a vértócsa mellett,
:amint a cingár rém szemei nevetnek. 
&lt;br&gt;
:Az ócska csapszék szurtos rejtekén
:így vígadoz a zord, sovány legény
:és társakat mindenkoron talál,
:köréje gyűl a megcsalt és az árva.
:S a reszkető, üres gyönyörpohárba
:piros bort önt a fekete halál.
:És issza duzzadt ajkkal mindegyik,
:míg végre az alkony elérkezik&lt;br&gt;
:s ágyába dől a gyenge és beteg,
:és egy szeles, sötét őszestelen
:a bús, sovány legényke megjelen,
:és tántorogva, rémülten hebeg: 
&lt;br&gt;
:&quot;Menjünk aludni, léha cimbora.
:Az éj sötét s már rég lejárt az óra,
:eltört, legörbült ócska mutatója,
:és elfogyott az élet színbora...!&quot; 
&lt;br&gt;
:És rávigyorg kaszásan, feketén,
:s karon ragadja a sovány legény.
&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
===Én===  
   
:Mi ez a rejtély?...
:::Érzem, a fejem zúg,
:szaggatja élesen a fájdalom,
:hogy mindenik ideg sajog belé.
:Magamra eszmélek, felébredek
:s agyamban egy vonagló gondolat forr. 
&lt;br&gt;
:Mi ez, mi ez?
:::Egy gondolat fut át.
:Szemlélem a kezem, szájam tapintom,
:félő gyönyörrel hallom a szavam,
:és érezem a testemet, amint
:a pamlagon kényelmesen kinyúlok.
:Csak hallgatom, hogyan dobog szivem,
:s hideg borúval bámulom magam,
:mint a vasúton az első beszállót,
:kit fáradott közönnyel megtekintünk.
:Hogy később mindörökre elfelejtsük. 
&lt;br&gt;
:Mi ez a rejtély?...
:::Álmodom talán?
:Látom magam és elcsodálkozom,
:minden tagom oly kézzel fogható,
:mint egy továbbhajítható darab fa,
:s mégis nekem örök, sötét titok.
:Vágynám bezúzni, ámde nem merem,
:mert összetörni fájdalmas halál,
:s titkos szövetjén, élő porcikáján,
:remegve lüktet az egész világ,
:a végtelen űr miriád atómja,
:s ha meghal, a világ is véle vész el. 
&lt;br&gt;
:Gyakorta fülledt este, amikor
:a néma nyelvü eszme is beszédes,
:és a vajúdó gondolat piheg,
:s a titkos érzés őrült táncra kél&lt;br&gt;
:borzadva, félve hallom hangomat,
:a néma légbe száll. S oly idegen.
:Oly bágyatag-csodálkozó fülemnek,
:mint hogyha távol zajnak álma lenne.
:A többi rám ismer belőle mind -
:csak én nem értem, mit jelent e hang. 
&lt;br&gt;
:S tükörbe nézek. Az ezüst lemezről
:bámul felém egy ismert-ismeretlen,
:sok kúsza, zöld, fehér és barna színfolt,
:hosszan leomló haj zsíros vonalja,
:két villogó szem harmatos derűje,
:amely lobogva, mint két gyenge lámpa,
:világosságot ád és fényt kiván. 
&lt;br&gt;
:Mi ez rejtély?...
:::Ó feleljetek!
:Élesszetek tüzet a tárna öblén,
:hol nappal-éjjel küszködöm magam,
:s aranyt túrok körömmel, vas-pöröllyel
:vagy húnyjon el a sápadt, vaksi fény,
:mely a homályos űr ölén dereng. 
&lt;br&gt;
:Mi ez a rejtély s - ez a sejtelem? 
&lt;br&gt;
:Ím e világos, termő pillanatban -
:a perc e végtelen kicsinyke részén;
:ameddig tart egy röpke villanás -
:reszketve, lázban égve ébredek fel
:a színes és tapintható zavarból,
:és látva-látok, a mélységbe látok,
:s rémülve érzem, hogy az ős-titok,
:az ősi rejtély, ősi sejtelem,
:amit ennen-kezemmel érezek,
:amit csodálva hallok en-fülemmel&lt;br&gt;
:az én vagyok!
&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
===A &quot;Lenau Gasse&quot;-n===  
   
:1 
&lt;br&gt;
:Itt senki sincs most... Lanyha őszi csöpp
:áztatja a követ.
:Az ünneplő tömeg
:bámulja a sötét, esős időt. 
&lt;br&gt;
:Kezemben az ernyővel küszködöm,
:keresve valakit,
:ki újra lángra szit -
:s nem látok át a vaksötét ködön. 
&lt;br&gt;
:Vergődöm a szorult sikátoron,
:ki nyújt barát-kezet,
:ki az, ki kivezet
:e szürkeségből - mondd, szellem-rokon? 
&lt;br&gt;
:S elém lebegsz... De majd megfojt az ár,
:a ház, a szürke kő.
:S az ég, mint szemfedő
:befed hideg, könnyes fodrába már... 
&lt;br&gt;
:2 
&lt;br&gt;
:Szegény poétám! Nem volt itt nyugalmad,
:koromsötét volt néked ez a börtön.
:Vágytál kiszállni rozzant alkatából,
:s kemény falába ütköztél örökkön. 
&lt;br&gt;
:Az élvezetnek páriájaképpen
:zörgő kocsik kormos mélyén pihegtél,
:s üszkös szemekkel vágytál napvilágra,
:mig a mezőn sikongott a hideg tél. 
&lt;br&gt;
:És csak futottál bőszen - önmagadtól,
:vágyó szemed az Újvilágba révedt,
:átvágtad a nagy óceán azúrját -
:és ott se lelted azt az enyhe révet. 
&lt;br&gt;
:De az őrültségnek lángcsarnokán át
:célodhoz értél, s ott ráhullt a béke,
:a ciprusok mélységes mély nyugalma
:az új Kolumbusnak kihűlt fejére...
&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
===Kérdések===  
   
:Ha távozom a titkos másvilágba,
:mit mondotok remegve majd nekem,
:halvány körülállók, látván csodálva,
:hogy elszivárog váló életem? 
&lt;br&gt;
:Rothadni dugtok egy ködös gödörbe,
:sírtok, hogy a barátotok halott?
:S míg fekszem ott, deszkák közé gyötörve,
:lesz lelketek, hogy dáridózzatok? 
&lt;br&gt;
:S én, én az átkozott, majd hogy tekintem
:őket, kik aztán is csak itt maradnak,
:ha érezem, hogy szívem egyre halkabb? 
&lt;br&gt;
:Fellázadok-e szenvedéseimben,
:vagy bámulok, amíg legyűr a vész,
:mint a hajós, ki tűnő partra néz?...
&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
===Vészfék===  
   
:Hajrá, ha bírsz! Hadd nyögjön lenn a pálya.
:Hadd búgjon a síp, főjjön a kazán!
:Hadd fogyjon a mozdonynak tűzi fája!
:A gőzcsapot hagyd könnyedén s lazán! 
&lt;br&gt;
:Száguldj a tiltó lámpa vérjelébe,
:rohanj s recsegjen a homok, kavics.
:Tüzes kerékkel zúgj a cél elébe,
:bár a kerék széjjelmorzsolna is. 
&lt;br&gt;
:Menj! Ám ha rád letipró csüggedés lép,
:és ásitó unatkozás mered,
:bátran szakítsd szét vért-lökő ered. 
&lt;br&gt;
:Bordád alatt vonaglón döng a vészfék,
:vágd szét zsinegjét, nem lesz benne kár,
:egy pillanat csak s a vonat megáll.
&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
===Üres erdőben===  
   
:Üres narancserdőn merengve
:járok, s a léptem hangja kong.
:Sárgult levélraj vág szemembe,
:vihar cibálja a vadont. 
&lt;br&gt;
:Magam vagyok s megyek tovább, csak
:a fákon át az estbibor
:borús közönnyel vet nehányat
:hamvas, fakó rózsáiból. 
&lt;br&gt;
:S én csak megyek a kínkeresztre,
:a vak homályba mélyedek
:temetkező helyet keresve,
:temetni álmot, életet. 
&lt;br&gt;
:Hajlonganak a néma, tar fák,
:nő az avar és a homály,
:mint hogyha vesztemet akarnák,
:fönn hűs, ezüst köd szálldogál. 
&lt;br&gt;
:S én csendesen zokogni kezdek,
:szorítgatom a fegyverem,
:és áldom a nagy, méla estet,
:mely rám suhan már nesztelen. 
&lt;br&gt;
:S avart söpör felém az árok,
:szorít a csöndes pusztaság,
:fölöttem egy nagy varju károg,
:s gúnyolva szól: &quot;Jó éjszakát!&quot;
&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
===Plato olvasása közben===  
   
:1 
&lt;br&gt;
:Való-e a világ körültem
::vagy tán az álom a való,
:s e napsugáros, kékes űrben
::a durva hajsza a csaló? 
&lt;br&gt;
:Akkor tün el igaz világunk,
::ha reggelenként ébredünk,
:s akkor igaz valónkba látunk,
::ha álmokat néz húnyt szemünk? 
&lt;br&gt;
:E vad tülekvés-e az élet,
::vagy az csak egy álcás halál,
:gyötrött valónk csak akkor éled,
::ha silány rög porba száll? 
&lt;br&gt;
:Hol a hely, mely titkunkat ója,
::az égben, az ó sírokon,
:s az ember, e bolygó lakója
::az éjjel, a földdel rokon? 
&lt;br&gt;
:2 
&lt;br&gt;
:Az élet oly csodás, tünékeny,
::száll mint az omlatag homok,
:felleg, derű jár fönn az égen,
::az alkotást váltják romok. 
&lt;br&gt;
:Hajunk ma éjszin, mint a holló,
::holnapra ősz, s a sors ledönt,
:minden csodálatos, leomló,
::mit hordoz hátán itt e föld. 
&lt;br&gt;
:Estente meghalunk az ágyba,
::s reggelre már mások vagyunk.
:Mind változunk zokogva, vágyva
::és nem találjuk - önmagunk. 
&lt;br&gt;
:Ezer titok közt fázva, gyúlva
::botlunk, bukunk mindannyian.
:Mind látomány lenn, ami durva,
::s a láthatatlan az, mi van.
&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
===Bölcsesség===  
   
:Keblem vörös: ó megsebeztek!
:Vért ont sajogva oldalam,
:vergődöm a bánatba veszteg,
:sötét szobába egymagam. 
&lt;br&gt;
:Lezárom ajkamat, velőm ég,
:szenvedve, tűrve egyedül,
:gúnyoljatok csak kába dőrék,
:szivem szárnybontva fölrepül. 
&lt;br&gt;
:Nem háboritjátok meg álmom,
:mert bú szüli legszebb dalom,
:a sorscsapást rajongva áldom,
:s a bánatot magasztalom. 
&lt;br&gt;
:Miért hajíttok, mért dobáltok,
:reám nehéz, hegyes követ?
:Hisz minden ádáz, bosszus átkot
:ezer szelíd áldás követ. 
&lt;br&gt;
:És annyi átka nincs a gaznak,
:mint mennyi áldásom nekem.
:Nagy lelkem a jóságba gazdag,
:és győz a törpe lelkeken.
&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
===Győzelem===  
   
:Csak hagyjatok csatázni engem!
:Győzelmemet rajongva zengem.
:Mind győz, aki csatára száll.
:Nem gyűri le bukás, halál. 
&lt;br&gt;
:Légváramat tündéri kedvvel
:tünő homokra épitem fel,
:ti hordjatok szivós sarat -
:Az én honom áll s megmarad. 
&lt;br&gt;
:Sziklátok ing a harci zajban,
:de az enyém megváltozatlan.
:Hiába lőttök rá nyilat,
:nem reszketek kudarc miatt. 
&lt;br&gt;
:Nem látta senki égi kincsem,
:s sok azt hiszi, valóba nincsen,
:és gyűjti a kincset hamar -
:a díj azé, aki akar! 
&lt;br&gt;
:Nincsen veszély, mely összerontson,
:a vérnyomon, a hullaroncson,
:hol a remény, hit, kedv ledől -
:én álmodom új lét felől. 
&lt;br&gt;
:S amíg a harcporondra gyász nyom,
:és sárba hajlik büszke zászlóm,
:és porba omlik mindenem,
:én felkiáltok: - Győzelem!
&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
===A sírok vonaglanak===  
   
:Ma itt vagyok. S tán messze, máshol,
::nagy, ismeretlen földeken
:énrólam álmodik egy ember,
::vár, felzokog s hív szüntelen. 
&lt;br&gt;
:Talán szeret. Megérzi lelkem,
::ha lopva jő az alkonyat,
:s a tág, nagy ég kék tűkörében
::sápadva látja arcomat. 
&lt;br&gt;
:A régi századok hatalma
::gyakran legörnyeszt és leüt.
:Bús, vézna árnyak légióit
::látom rohanni mindenütt. 
&lt;br&gt;
:Tán messze, máshol a ködös múlt
::zokog a szemfedő alatt,
:késő reménnyel hí ölébe
::és a sírok vonaglanak...
&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
===Szabadság===  
   
:Ó óriási kéj szabad varázsa!
::Lelkem szabad, mint egy bitang ladik,
:bordáimat a hab törése rázza,
::a víz felém hullámokat hajít. 
&lt;br&gt;
:Láncom lecsüng, utamba kósza szél jő,
::a hab fehér tajtékot köp reám,
:de mégis úszom én, dicső vezérlő,
::s hátán visz a szolgám: - az óceán.
&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
===Keresztúton===  
   
::1 
:Sürgöny 
&lt;br&gt;
:Tán most esik meg éppen... Borzalom.
:Röpül a vészhír a kis szikra szárnyán.
:Egy pillanat, s már száll, mint hogyha látnám
:az éjbe rezgő vékony fonalon. 
&lt;br&gt;
:Vadul süvölt mérföldek tengerén,
:felnyög az ismeretlen, éji róna,
:s a szikra, mint a puskacső golyója,
:szívembe forog, s fut, rohan felém. 
&lt;br&gt;
:Látom magam. Perc múlva fölkelek,
:sápadtan a rezgő ajtóba rontok,
:egy szó átszúrja majd a szívemet. 
&lt;br&gt;
:Köröttem zűrzavar, sötét csoportok,
:az arcom elsötétül, szám fehér,
:meredten állok. És a hír elér. 
&lt;br&gt;
:: 2 
:Holnap 
&lt;br&gt;
:Az utca árnyán gubbasztok. Derül.
:Fagyos szelek zúgnak, vacogva félek,
:s szeretném megragadni még az éjet,
:de jő a holnap kérlelhetetlenül. 
&lt;br&gt;
:Vak sejtelem, hagymázos félelem
:csap lázban égő, fájó homlokomra,
:valami súgja, hogy még meghalok ma,
:és futni vágyom bőszen, esztelen. 
&lt;br&gt;
:Kék szikra serked az ég peremén,
:egy láthatatlan árnyék karja megkap,
:jön a derűs ma, s meghalt már a tegnap. 
&lt;br&gt;
:Múl az idő, s csak állok tétlen én,
:a fény a tájon nagy csíkokba szétfolyt
:s a tarjagos ég arca csupa vérfolt.
&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
===Megállt az óra===  
   
:Megállt az óra, és a mutató
:halotti csöndben a hatosra néz.
:Az óra áll, mindíg hat óra van.
:Bármit teszel, az inga meg nem indul,
:és a finom üveglemez alatt
:oly szótlanul-nyugodt, mint a halott,
:kit a koporsó ablakán tekintsz meg. 
&lt;br&gt;
:Az óra áll. És száll a pillanat,
:eltűnnek a napok, múlik az év,
:a század, ezred és az óra áll.
:Az illanó idő szívdobbanása
:remegve lüktet által a szobán,
:s nincs semmi, semmi nesz, csak némaság. 
&lt;br&gt;
:A rémes éjfél csöndje sem ilyen. 
&lt;br&gt;
:Vár a kerék. S a rozzant szerkezetből,
:a poshadó tétlenség börtönéből,
:az öröklét nyugodt fuvalma megcsap.
:Az óra áll, mindíg hat óra van.
&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
===A hídon===  
   
:Húsz éves voltam és egy éjjel
::tíz óra tájt, színház után
:a nyári csillagokra nézve
::haladtam által a Dunán,
:köröttem minden oly csodás volt,
:a híd, hegy tűzzáporba lángolt,
::alant zokogtak a habok,
:s egy téveteg hajó a vízben
::hintázva ballagott. 
&lt;br&gt;
:És én megálltam álmodozva
::a lüktető mélység felett,
:fejem a hídkarfára nyomtam,
::szájam sirástól reszketett.
:Szellő bujálkodott a habbal,
:beszélt a víz susogva, halkal,
::titokzatos, bús volt az éj,
:s a selymes és szagos víz árja
::hullámos, tiszta, mély. 
&lt;br&gt;
:Ma is emlékezem az éjre,
::üres vágyódással tele,
:egy céltalan nap tompa éjén
::bámultam a vizekre le.
:Jöttek hajók zord lángtaréjjal,
:hullám feszült fel, mint setét fal,
::eltünt a hab, el a hajó,
:sóhaj vonaglott a setétben&lt;br&gt;
::a perc oly illanó. 
&lt;br&gt;
:S miért, miért nem? sirni kezdtem,
::agyamba nyilalt, hogyha majd
:egyszer letörve, elfakulva,
::az aggkor nyugalomra hajt,
:gondolok-e a titkos éjre,
:s elém tünik-e majd igézve
::e híd, e hab, e tűz-virág,
:s az éj, amelyre a sugár szőtt
::vörös lángpántlikát? 
&lt;br&gt;
:S hogy érzem akkor ezt az éjet?
::megrogyva, búsan, társtalan?
:S mint látom a híd-bolton álló
::huszéves ifjut, enmagam?
:Sirok, avagy csak ámulok tán
:a könnyü perc hamar lefolytán?
::Vagy tördelem eres kezem,
:s a habzenére, lángözönre
::nem is emlékezem? 
&lt;br&gt;
:Ki tudja... Mostan is gyakorta
::úgy rémlik, mint egy költemény
:az én sirásos, nyári éjem,
::az én könnyes álom-regém.
:Olyan, mint egy ezüstös álom,
::mely ifjan hull a sírba le,
:s ma sem tudom, hogy az az ifjú
::Én voltam-e?...
&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
===Ábrándjaim, ti...===  
   
:Ábrándjaim, ti lángoló rakéták,
:repüljetek az éjszakába szét
:és húzzatok fénysávot gyászmezén át! 
&lt;br&gt;
:Hisz oly sötét, kietlen így a lét,
:és más világosság nem kell ma nékem -
:Cikázzatok, mint hajdanába, rég. 
&lt;br&gt;
:A hír fagyos sugárát összetépem,
:derítsd te föl, borongó éjszakám&lt;br&gt;
:szétpattanó tűzbimbóm, fényes ékem! 
&lt;br&gt;
:Gyöngyös sugárzást ontsatok ma rám,
:ragyogjatok, mint száz izzó csodás nap,
:s szikrás korommal bukjatok alám. 
&lt;br&gt;
:Míg vázatok tünékeny lángolást ad,
:csak álmodom, és nem törődöm én,
:hogy ott hevertek majd a porba másnap... 
&lt;br&gt;
:Sötét az éj, de lángár gyúl fölém,
:foszoljatok pompásan semmivé hát
:a végtelen sötétség zord ölén, 
&lt;br&gt;
:Ábrándjaim, ti lángszinű rakéták!
&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
 
   
[[Kategória:Versek]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Kosztolányi Dezső</title>
    <id>318</id>
    <revision>
      <id>1389</id>
      <timestamp>2006-06-28T08:16:52Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>átirányítás</comment>
      <text xml:space="preserve">#redirect [[Szerző:Kosztolányi Dezső]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Nemzeti dal</title>
    <id>319</id>
    <revision>
      <id>4692</id>
      <timestamp>2006-08-29T14:06:58Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>{{fej}}</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     = Petőfi Sándor
| cím        = Nemzeti dal
| szakasz    =
| előző      =
| következő  =
| megjegyzés = Pest, 1848. március 13.
}}

{| width=100%
| width=50% |
:NEMZETI DAL
&lt;br&gt;
:Talpra magyar, hí a haza!
:Itt az idő, most vagy soha!
:Rabok legyünk, vagy szabadok?
:Ez a kérdés, válasszatok! -
:A magyarok istenére
:Esküszünk,
:Esküszünk, hogy rabok tovább
:Nem leszünk!
&lt;br&gt;
:Rabok voltunk mostanáig,
:Kárhozottak ősapáink,
:Kik szabadon éltek-haltak,
:Szolgaföldben nem nyughatnak.
:A magyarok istenére
:Esküszünk,
:Esküszünk, hogy rabok tovább
:Nem leszünk!
&lt;br&gt;
:Sehonnai bitang ember,
:Ki most, ha kell, halni nem mer,
:Kinek drágább rongy élete,
:Mint a haza becsülete.
:A magyarok istenére
:Esküszünk,
:Esküszünk, hogy rabok tovább
:Nem leszünk!
&lt;br&gt;
:Fényesebb a láncnál a kard,
:Jobban ékesíti a kart,
:És mi mégis láncot hordunk!
:Ide veled, régi kardunk!
:A magyarok istenére
:Esküszünk,
:Esküszünk, hogy rabok tovább
:Nem leszünk!
&lt;br&gt;
:A magyar név megint szép lesz,
:Méltó régi nagy hiréhez;
:Mit rákentek a századok,
:Lemossuk a gyalázatot!
:A magyarok istenére
:Esküszünk,
:Esküszünk, hogy rabok tovább
:Nem leszünk!
&lt;br&gt;
:Hol sírjaink domborulnak,
:Unokáink leborulnak,
:És áldó imádság mellett
:Mondják el szent neveinket.
:A magyarok istenére
:Esküszünk,
:Esküszünk, hogy rabok tovább
:Nem leszünk!
|
:Nationallied
&lt;br&gt;
:Auf, die Heimat ruft, Magyaren!
:Zeit ist's, euch zum Kampf zu scharen!
:Wollt ihr frei sein oder Knechte?
:Wählt! Es geht um Ehr und Rechtei
:Schwören wir beim Gott der Ahnen&lt;br&gt;
:Nimmermehr
:beugen wir uns den Tyrannen!
:Nimmermehr!
&lt;br&gt;
:Sklaven waren wir, Verräter
:an dem Geiste unsrer Väter,
:die im Grab nicht Ruhe fanden,
:seit die Freiheit ging zuschanden.
:Schwören wir beim Gott der Ahnen&lt;br&gt;
:Nimmermehr
:beugen wir uns den Tyrannen!
:Nimmermehr!
&lt;br&gt;
:Fluch dem Wicht, der jetzt versagte,
:feige nicht zu kämpfen wagte,
:dem sein Leben teurer wäre
:als des Vaterlandes Ehre!
:Schwören wir beim Gott der Ahnen&lt;br&gt;
:Nimmermehr
:beugen wir uns den Tyrannen!
:Nimmermehr!
&lt;br&gt;
:Statt die Ketten zu zerschlagen,
:haben wir sie stumm ertragen.
:Rühmlicher und ehrenwerter
:sind für Männerhände Schwerter!
:Schwören wir beim Gott der Ahnen&lt;br&gt;
:Nimmermehr
:beugen wir uns den Tyrannen!
:Nimmermehr!
&lt;br&gt;
:Waschen wir mit Blut die Schande
:weg von unsrem Vaterlande,
:daß sein Schild in allen Breiten
:strahle wie zu alten Zeiten!
:Schwören wir beim Gott der Ahnen&lt;br&gt;
:Nimmermehr
:beugen wir uns den Tyrannen!
:Nimmermehr!
&lt;br&gt;
:Unsre Kinder sollen später
:an den Gräbern ihrer Väter
:stets in dankbarem Gedenken
:ehrfurchtsvoll die Häupter senken!
:Schwören wir beim Gott der Ahnen&lt;br&gt;
:Nimmermehr
:beugen wir uns den Tyrannen!
:Nimmermehr!
|}
:Pest, 1848. március 13.

[[Kategória:Versek]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Pozsony vármegye története</title>
    <id>320</id>
    <revision>
      <id>4691</id>
      <timestamp>2006-08-29T14:05:57Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>{{fej}}</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     = Dedek Crescens Lajos
| cím        = Pozsony vármegye története
| szakasz    =
| előző      =
| következő  =
| megjegyzés = Budapest, 1904.
}}


=Első korszak=

==A honfoglalástól a mohácsi vészig==

===I. A honfoglalás és a vármegye kialakulása.===

====Az avarok====

A mai Pozsony vármegye területe a 8. század folyamán az Avar Kaganátus részét képezte. Amikor 791-ben Nagy Károly hadat vezetett az avarok ellen, az általa személyesen vezetett jobbszárny egészen a Rába torkolatáig haladt előre, a középső hadtest a Dunán úszó hajókon, a sereg balszárnya pedig a Duna bal partján, Pozsony és Nyitra vármegye területén táboroztott le. Ez az ötvenkét napos frank hadjárat az avar birodalom erejét megtörte, a Kárpátok alját és a Csallóközt nagyrészt lakatlanná tette, és s előmozdította a szlávok előnyomulását. Ez utóbbiak már az avarok zsoldosaiként is jelen voltak, ám amikor négy év múlva a frank sereg ismét megjelent az avarok földjén, és még inkább, amikor 803-ban az avar vidék teljesen frank uralom alá került, a Lajta, Morva, Nyitra és Garam mellékén már szláv népek éltek.

====A szlávok====

A szlávok, Nagy Károlynak tett szolgálataikban bízva, lassan, de folytonosan előrenyomultak, sőt a meggyengített avarokkal is szembeszállottak. A Duna balpartjáról teljesen kiszorították ez egykor hatalmas népet, úgy hogy Teodor, majd Ábrahám avar khágánok, magához a császárhoz kényszerűltek segélyért folyamodni. Ez 811 táján történt. Ekkor tehát a szlávság már a mai Pozsony területén is gyökeret vert, a mely pedig ekkor az Ostmark, a keleti német bánság kiegészítő része vala.
Mikor Privina elhagyott örökségét, a nyitrai herczegséget, I. Mojmir foglalta el, a frankok látván, hogy a szlávok terjeszkedése veszélyes méreteket ölt, Lajos bajor király vezérlete alatt nagyobb sereggel jöttek a keleti bánság védelmére. A Kárpátok aljában, a Vág völgyében, Pozsony és Nagyszombat között ütköztek össze a szláv sereggel. Lajos győzött, Mojmirt hatalmába kerítette s helyében Raztizot, vagy Raztizlávot tette a szlávok herczegévé.

A csere nem vált a németek javára. Raztiz ügyesebb is, ravaszabb is volt Mojmirnál. Míg külsőleg a frankok szövetséges vazallusának vallotta magát, addig titokban arra törekedett, hogy a két szláv herczegséget, a nyitrait és a zalavidékit, melynek Privina halála után Koczel volt az ura, egymással szorosan egyesítve, éket verjen a keleti bánság testébe. Igen valószínűnek látszik, hogy nagyszabású politikájában kiváló szerepet szánt a vitéz szláv herczeg a pozsonyi várnak, Pozsony ősi magvának.

A XVI. században élt bajor krónikás: Aventinus, ki a X. századból származott altaichi évkönyvek adatai után dolgozott, a mai Pozsony ősi nevét Wratislaviának, Preslawaspurchnak, másutt Bressburgnak mondja. (Annal. Boior. IV. c. II. V. ö.: Mon. Germ. Script. XX. Annales Altahenses.) Nagyon valószínűnek látszik, hogy ez a Wratislavia éppen a szóban lévő Ratiznak – Ratizlavnak – latinos szlávsággal, a középkori nomenklatura szerinti Wratislavnak emlékét őrzi, vagyis, hogy a védelemre igen alkalmas helyet Raztiz szeme fedezte fel s arra valami földvár-féle építményt helyezett. Kétségtelen, hogy keresve sem található alkalmasabb, a vidéket jobban uraló pont, mely Raztiz egységesítő terveibe beleillett volna, mint éppen a pozsonyi várhegy. Szemmel tarthatta innen a fertőmelléki avar telepeket, s figyelhette a déli szláv herczegségből érkező csapatokat. Ellenőrizhette innen a csallóközi részeket, hol avar tanyák állottak fenn, s a mi czéljainak legjobban megfelelt, kezében tartotta a Bajorországba vezető nagy útat, mely Stomfa irányából a Kis-Kárpátok tövében vezetett el. Minden biztos adat hiányában, pusztán khorografiai egybevetésekből is kétségtelennek látszik ugyanis, hogy a mai Magyarország területére a nyugati csapatok mindig vagy Sopron- és Mosonymegyék, vagy pedig Pozsony táján vonultak be.
Hogy mindazonáltal Wratislavia a szláv mozgalmakban nagyobb szerepet nem játszott, annak oka egyrészt az lehet, hogy alapítóját, a ravasz Raztizt csakhamar kiszorította a még ravaszabb Szvatopluk, másrészt meg az, hogy a német csapatok mind gyakrabban jelentek meg e vidéken, hogy a szláv hatalom terjeszkedését meggátolják.

Pozsony vármegye mai területén tehát, úgy annak kárpáti, mint csallóközi részén, a honfoglalás korában avar és szláv törzsek tanyáztak, a melyek névleg frank, tényleg szláv, illetőleg morva fennhatóság alatt állottak.
Honfoglalás.

Pozsony várának és a róla nevezett nagy vármegyének honfoglaláskori története, sajnos, alig egyéb, mint a következtetés, a tudományosan kifejlett képzelő erő játéka. Krónikáinknak egyébként elég bőbeszédű és sok meseszerűséggel zománczolt lapjai ugyanis mélyen hallgatnak országunk ezen, úgy terjedelem, mint közgadaság és harczászat szempontjából elsőrangú fontossággal bíró vidékéről. Azt hisszük, nem távolodunk el az igazságtól, mikor e hallgatás főokát abban keressük, hogy e vidék nem annyira hódítás, mint inkább hódolás útján került Árpád birtokába. Hiszen világos, hogy a vidék gazdag és mély gyökeret vert avar tradicziói, maga az a körülmény, hogy annak lakói jórészt a magyarral rokon avarok voltak, a feltűnő jövevényekben nem hódítóikat, hanem várva várt szabadítóikat látták.

A magyarok etelközi hazájokból kisebb-nagyobb csapatokban, részint mint zsákmányoló sereg, részint mint hazát kutató nép, részint mint a nyugati kultur-népek fogadott harczosai, ismételve átlépték az Erdőalja hegyvidékét. Midőn tehát, mint elszánt honfoglalók, a nép egész zömével ereszkedtek le a mai nagy magyar Alföldre, már ismerték az egész leendő hazát, annak minden virágzóbb és dúsabb részét, víz- és útrajzát.

A czivilizáczió képviselőit ugyanis, a görög és a frank-germán uralmat, ez idő tájban veszély fenyegette. Amott a bolgárok, emitt Szvatopluk morvái léptek fel fenyegetőleg. Mindkét hatalom a magyarok segélyét vette igénybe s az ő fegyverök védte meg alapjában véve a szépen fejlődő czivilizácziót.

Minket e helyütt az a védelem érdekel, melyet a magyarok a szlávok ellen nyújtottak a frankoknak. Már Arnulf császár két ízben vezetett hadat Szvatopluk ellen s mindkét ízben a magyarok vele voltak. Mind 892-ben, mind a következő évben, Arnulf csapatai magyar segítséggel működtek, sőt valószínű, hogy míg – kivált 892-ben – a császári sereg a Morva folyó táján szorította a morvákat, addig a magyar sereg, átkelve a Dunán, a lovassági csatának kiváltképen alkalmas Pozsony és Nyitra között elterűlő síkon száguldozott. Ezt bizonyítja a fuldai évkönyvek amaz adata is, mely szerint a morvák a Kis-Kárpátok hegyi szorosai között voltak kénytelenek megvonúlni, és hogy Szvatopluk csapatai a nyílt mezőn való csatározást tervszerűen elkerülték.

E hadjáratok végső eredménye az volt, hogy a magát legyőzhetetlennek tartó Szvatopluk ereje megtört, s hogy a szlávok, ez első világtörténelmi képviselőjüknek 894 táján bekövetkezett halála után, békéért voltak kénytelenek esengeni.

Szvatopluk halála után a morva birodalom három részre szakadt. A fejedelemségnek tulajdonképpen való feje II. Mojmir volt ugyan, de a morva részeken II. Szvatopluk, a mai magyar részeken Szvatopluk harmadik fia, kit egyes krónikáink Zobornak neveznek, önállóan uralkodott. Természetes, hogy ez a megoszlás, mivel a szláv elem még korántsem volt elég érett arra, hogy egységes politikai nemzetet alkosson, s eddig is voltaképpen csak Szvatopluk személyes, egyéni tulajdonai tartották össze, magában rejté a romlás csiráit.

Árpád éles szemét nem kerülte el a morva birodalomnak ez a belső betegsége. Időt engedett annak kifejlődésére. Lassan, de biztosan haladt előre. Miután biztosította népének a Tisza és a Duna mentében elterülő, rendkívül dús és bőtermésű síkságot, a bolgárokkal igyekezett végezni és új országát erről az oldalról biztosítani. Ennek kell tulajdonítanunk másodsorban azt a sajátságos körülményt, hogy a külföldi krónikások és évkönyvírók is teljesen hallgatnak arról, miként hódították meg a magyarok a morva birodalom kárpátalji részét.
897-ből tudjuk, hogy a cseh főurak Arnulfhoz fordultak azzal a kérelemmel, védje meg őket a morváktól. Tudjuk, hogy 898-ban II. Mojmir és öcscse, II. Szvatopluk között ellenségeskedés tört ki. Tudjuk, hogy a bajor urak felhasználták a kinálkozó alkalmat, ismételve be-betörtek a morvák földjére, azt tűzzel-vassal pusztították; és végre tudjuk, hogy 900–902 táján, mikor a magyarok már Olaszországban száguldoztak s a külföldi kalandozásokat megkezdették, az egész mai Magyarország, tehát a kárpátalji és csallóközi terület is az ő kezükben volt, mint végleges tulajdonuk. (Mindezekre V. ö.: Gesta Kar. Magn. – Regino chronica. – Einhardus Chron. – Gonfinius Decad. – Kézai és Névt. krónikái. – Bél Notitia. – Dümmler Süd. Ost. Marken. a. F. Ö. G. X. és Gesch. d. Ostfränk. Reiches I. 12. 19–27 s köv. 30. 35 III. 439. 443. 456. – Huber: Ausztriai tört. I. és főkép Otrvay: Pozsony v. tört. I. meg Pauler: A magyar nemz. tört. Sz. Istvánig 44. l. 66 és 76. jgy. és egyebütt.)

Mindezekből valószínűnek látszik, hogy Árpád, ki főszállását a Csepel szigeten tartotta, kevéssel az etelközi haza elvesztése után, beleavatkozott abba a viszályba, mely II. Mojmir és II. Szvatopluk között dúlt. S mivel bizonyos, hogy a németek ez utóbbinak fogták pártját, valószínű az is, hogy Árpád Mojmir mellett szállott síkra. Ezen a réven Árpád ura lehetett a vidéknek már akkor, a mikor ott még Mojmir uralkodott és a bajorok még morva birodalmat láttak. A morva uralmat, mintegy észrevétlenül, a magyar uralom váltotta fel.
A névtelen jegyző elbeszélése szerint, mikor Árpád rokonait, Szoárd és Kadocsa testvéreket, Huba törzsfővel egyetemben, a nyugaton lakó szlávok ellen küldötte és azok a Nyitra és Vág síkját megszállották, akkor e tájon hat vár állott. Ezek Nyitra, Galgócz, Bana, Bolondócz, Trencsén és Sempte. Ez utóbbi már a mai Pozsony vármegye területén állott s csakis a tövében épült városka esett Nyitra vármegye későbbi területére. Magáról Pozsonyról azonban, sem mint várról, sem pedig mint erődítményről említést nem tesz.

A németek, a bajorok most kezdtek igazában eszmélni. Eddig, ősi szokásukhoz híven, kicsinyelték az Európa szinpadára lépett új népet. Valami kisebb jelentőségű szervezetlen nomád hordának tartották, a kiket, – úgy hitték, – némi ajándékokkal megvesztegethetnek, kényük kedvük szerint kihasználhatnak s ha megunták, egy csapással visszaűzhetnek oda, a honnan előkerültek: Ázsia ismeretlen sivatagjaiba. Elbizakodottságuknak megadták az árát és a kicsinylés csakhamar babonás rettegéssé változott. Ez az elbizakodás magyarázza meg a 907-iki nagy bajor-magyar háborút, melyben – természetesen a magyarok – még a velök szemben szélsőségig elfogúlt német tudósnak Dümmlernek bevallása szerint is, évszázadokra biztosították uralmokat Alsó- és Felső Pannoniában, a Duna és Tisza hátán, a Kárpátok és Balkán hegység között elterülő dúsgazdag vidéken.
907-ben a magyarok már az egész mai Magyarországnak a birtokában voltak. Az Ostmark vérzett lovaik patája alatt, Felső-Olaszország és a Limes sorabicus mentén lakó népek reszkettek nevök említésére. Liutpold, a vitéz őrgróf, Dietmar, Salzburg harczias érseke, a bajor püspökök és főurak úgy vélték, itt volna az ideje, hogy egy csapással végezzenek a jövevény „barbárokkal”. Megfújták a harczi kürtöt és elhatározták az irtó háborút. Hadi taktikájuk annak a diadalmas tervnek volt hű másolata, a melylyel egykor Nagy Károly tette tönkre az avarok hatalmas birodalmát.

====A pozsonyi hadjárat====

Junius 17-én, 907-ben, – írja Szabó Károly, beható tanulmányok alapján, – roppant sereg gyűlt össze az Ennsen túl, Ennsburg vára és szent Flórián kolostora között, hol maga Lajos király is személyesen jelen volt. (Mon. Boica XXVIII. E. és XXXI. E. 176–177. F. VII. 5/31.) Innen a sereg, mely jobbára nehéz gyalogságból állott, három hadoszlopra osztva, egyszerre nyomúlt előre. Maga a király s mellette Burghard passaui püspök, meg Aribó gróf a tartaléksereggel Ennsburgnál foglaltak állást. A Duna jobb partján Dietmar salzburgi érsek, Zakariás säbeni, Ottó freisingeni püspökök, Gumpold, Hartvik és Helmprecht apáturak vezették zászlóaljaikat; a balparton maga Liutpold keleti határgróf nyomúlt előre; közepütt a Dunán Sieghard herczeg, a király rokona, Rathold, Hattó, Meinhard és Eisengrin bajor főurakkal vonult alá a hajóhad, a dunaparti két hadoszlop fedezete alatt.

A magyarok, mikor e roppant haderő útra kelt, kisebb csapatokban az Ennsen innen portyáztak. Hirét vevén pedig a közelgő veszedelemnek, gyors iramodással igyekeztek vissza ujonnan szerzett hazájukba, szabadon hagyva az útat legalább is Pozsonyig; ezzel az ügyes fogással azután elérték azt, hogy tekintettel a bajor haderő nehézkes mozgására, bőséges idejök maradt az egész magyar haderőt a veszélyeztetett pontok felé mozgósítani.

A hadjárat lefolyását, mint említettük, Aventinus bajor krónikás leírásából ismerjük; a kiről viszont a történelmi szöveg-kritika kimutatta, hogy az újabban napfényre került Chronicon Altahense adatait használta fel. Nézetünk szerint azonban ahhoz, hogy egy ily nagy arányú hadi eseményről csak megközelítő képet is alkothassunk magunknak, nem elég egy idegen évkönyvíró szűkszavú tudósítását, egy krónikás elbeszélését venni figyelembe, hanem szem előtt kell tartani a másik harczoló félnek, a magyarnak, hadi taktikáját és ama vidéknek, a mely az események szintere lehetett, helyrajzi viszonyait is. Mindezek figyelembe vételével így véljük ezt a Pozsony vármegye történetét első sorban érdeklő hadjárat lefolyását rekonstruálhatónak.

A bajor haderő középteste, az eleséget és hadiszerszámot szállító hajóhad nagy tömege Pozsony előtt, a Duna elágazásánál foglalt helyet. A Csallóköz nehezen járható Dunaágain csak egy-két hajó haladhatott előre, hogy az érintkezést a két hadoszloppal fenntartsa. Ennek is, részint a Duna medrének szeszélyes alakulatai, részben az ellenség részéről fenyegető ismeretlen veszélyek tekintetéből, csak igen lassú és óvatos lehetett az előhaladása. Azt, hogy a hajóhad egész tömege még a vizet ismerő hajósnak is csalfa vízeken előnyomulhatott és Pozsonyt elhagyhatta volna, nem igen tudnók elképzelni.
A bajor haderő balszárnyának a helyzete is igen súlyos volt. Ott állottak előtte Bana, Galgócz, Sempte, sőt bizonyos tekintetben Nyitra, a melyek magyar haderővel voltak megszállva. Kétségtelen, hogy e várak fedezete mellett a magyar csapatok folytonos csatározással nyugtalanították, s hogy az a Pozsony és Sempte között elterülő lankás mezőségen túl alig juthatott.

Aránylag legkönnyebb útja volt a bajor hadsereg jobbparti hadoszlopának. Ez háboríthatatlanul haladhatott előre, már csak azért is, mert e vidéket a bajorokhoz még a legfrissebb tradicziók csatolták. Semmi kétség, hogy Dietmar a vezérlete alatt álló csapatokkal jó mélyen, lehet, hogy éppen a Bánhida környékén képződő öblös völgyig juthatott el, teljesen akadálytalanul.
A magyar nemzetségek zászlóaljainak gyűlőhelye, a dolog természeténél fogva, csakis Rákos mezeje, a Csepel melléke lehetett. Innen indultak az ellenség ellen, a melynek erejét is, hadi tervét is spekulatoraik útján jól ismerték. A magyar sereg nagyobb része kétségtelenül átkelt a Dunán és a Vértes hegység fedezete alatt, annak völgyes részein haladt előre, hogy a jobbparti ellenséges hadat szemben keresse fel, a másik rész a Duna balpartján, az elfoglalt felsővidéki várak mentén nyomult előre. Egyedül a terepviszonyok ily czélszerű kihasználása magyarázhatja meg azt az iszonyú vereséget, melyet a különben félelmetes bajor haderő szenvedett.

Az összetűzéseknek, így tevezhették csak józanul a magyarok, a Duna balpartján kellett kezdődnie, már csak azért is, mert a jobb hadoszlop mind vezetés, mind anyag tekintetében, határozottan mögötte állott a balparti seregnek.
A magyarok tényleg a jobbparti sereget támadták meg előbb. „Iszonyú volt a viharként rohanó magyar lovasság támadása; nyilaik zápora tetemes veszteséget okozott a bajorok sűrű soraiban; de a rövid és heves roham, az erős fekvésű tábor tömeges ellentállását egyszerre nem bírta megtörni. A magyarok ekkor, hogy czéljukat érjék, a lassúbb, de biztosabb módhoz folyamodtak. Egyre kisebb csapatokban véletlenül rohanták meg az ellenséget és éppen oly gyorsan, a mint jöttek, száguldoztak vissza táborukba, mind roham közben a német táborra, mind visszavonuláskor üldözőikre szakadatlanul nyilazva. Éjjel-napal, jobbról-balról mindaddig folytak a szakadatlan csatározások, míg az ellenség e folytonos zaklatásban kifáradva, erejét és bátorságát elvesztette. Ekkor minden oldalról tömegesen rohamot intéztek a lankadt bajorokra és augusztus 9-én, a megvívott tábort összetiporták. Dietmár érsek, Ottó és Zakariás püspökök s több főpap a viadal helyén halva maradt s táboruk kincsein a győztes magyarok osztoztak.”
Még azon éjjel, teljes csendben, átúsztatott a győztes magyar sereg a Dunán, hogy oldalt támadjon a mit sem sejtő bajor seregre. Oly gyors volt ugyanis a magyarok cselekvése, hogy Luitpold még halvány sejtelemmel sem bírt a jobbszárnyat ért csapásról. A Duna balpartján elhelyezett magyar csapatok gyors futároktól értesülvén a jobbparti eseményekről, váratlanul rajta törtek Luitpold seregén. Alig ocsúdtak fel az első meglepetés okozta zavarból a bajorok, alig rendezték el a támadókkal szemben csapataikat, máris más meglepetés érte őket. A győztes jobbparti sereg ugyanis előtört a Csallóköz felől és feltartózhatatlan erővel tört a Sempte felől jövő támadással elfoglalt ellenségre. A bajor sereg jobbszárnya tehát két tűz közé szorult. Így történhetett csak, hogy a hatalmas és vitéz bajor sereg, mely a kelepczéből menekülni képtelen volt, csaknem teljesen megsemmisült. Luitpoldon és Eisengrim királyi főasztalnokon kívül tizenkilencz bajor főúr esett el a csatában s ezrével borították a csatatért a lekonczolt németek tetemei. Csak igen kevesen voltak azok, kiknek sikerült egérútat kapniok és Lajos királyhoz menekülniök.

Nyomon követte őket a pihentebb magyar lovasság, míg a többiek Pozsony alá tértek és az ott veszteglő hajóhadra vetették magukat. Sieghard herczeg futásban keresett és talált menedéket; Rathold, Hattó és Meinhard a halottak között maradtak. Az üldöző magyarok, s most már támadók, csakhamar a bajor király seregét is megtámadták, s azon fényes győzelmet arattak. A király, kevesed magával, csak nagy bajjal menekülhetett Passauba. (V. ö.: Szabó: Vezérek kora 148. és köv. ll. Ortvay: Pozsony város tört. I. 51–69 ll. – Pauler i. m. 45. l. ki a csatát Bánhidához teszi. – Dümmler Gesch. d. Ostfränk. Reiches. III. 546. s. köv. ll. Huber i. m. 116.)

A véres és dicsőséges háború, melyet joggal mondhatunk pozsonyi hadjáratnak, megszerezte a magyaroknak az európai polgárjogot és biztosította az új hon fennállását.

A pozsonyi hadjárat után mély homály borul a vármegye területének történetére. Ezen nincs is mit csodálkoznunk. Hiszen a magyarság egész erejét kezdetben a kalandozások, utóbb a szervezkedés vette igénybe.

Tudjuk, hogy honfoglaló őseink, mint valódi vándorló nép, egyes főnökök vezérlete alatt állottak és így törzsszervezettel bírtak. Ez pedig a vérségi rendszeren nyugodott. Természetes tehát, hogy az újonnan nyert haza birtokbavétele is ennek a törzsszervezetnek felelt meg. Minden törzsfő a vezetése alatt álló nemzetségeket s azok népeit, azon vidéken telepítette meg, a melynek elfoglalása körül kiváltképpen vitézkedtek. Pozsony vármegye területe hódolás útján jutván a honfoglalók birtokába, egyetlen törzsfő birtoka nem is lehetett, hanem természetszerűleg a fejedelmet illető részek közé soroltatott. Ez magyarázza meg azt, hogy a megye területén megszállásnak nyoma nincs és hogy az ott idővel elhatalmasodott nemzetségek – talán az egy Salamon-nemzetségen kívül – a várjobbágyok sorából kerültek ki.

A vármegye kárpátalji része, le a Dunáig és fel egész a mai Kosztolány meg Pöstyén határáig, nyugaton a Morva, keleten a Vág vizéig, az ott lakó szlávok kezében maradt, a kik részben a pozsonyi, részben a galgóczi meg banai, sőt utóbb a szolgagyőri várak ellenőrzése alatt állottak. A szigetközi, vagyis csallóközi mocsaras rész, a Duna folytonos áradásainak lévén kitéve, a sok hadjárat következtében jóformán lakatlan is volt, s mint ilyen, alig keltette fel kezdetben a honfoglalók vágyakozását. Nagyon valószínűnek látszik, hogy e részt csak utóbb, talán Gejza vagy szent István népesítették be magyar és kún származású népekkel. Erre vall az a körülmény is, hogy míg Pozsonytól északra erős szláv, sőt szlávos-német rajok tanyáztak, addig tőle délre, tiszta, tősgyökeres magyarság vert erős gyökeret.

A nemzetiségi és szállási intézmény a királyság megalkotásával megszűnt, illetőleg átalakult. A külföldön való tartózkodás, az új eszméknek felszívása, kivált a kereszténység és az ennek biztosítására behozott külföldi lovagok és nemesek megtelepedése, új, erőteljesebb szervezet után való vágyakozást szült. A királyság eszméje maga is megkívánta, hogy a régi törzsszervezet helyébe új, egységes és maradandó alkotás lépjen. Ennek a nagy munkának alapjait maga szent István rakta le. Az új rend létezésének előfeltétele a birtokjog és a honvédelem szabályozása volt. Első lépés pedig erre a várak elvétele és királyi elidegeníthetetlen tulajdonnak való nyilvánítása volt. A második lépés: a várintézmény megalakítása, a melyből utóbb a vármegye, mint közigazgatási tényező vált ki.

====A várszerkezet====

Szent István elsősorban a már meglevő várakat vette vissza, azokat királyiaknak jelentette ki s a körülfekvő vidék középpontjaivá tette. A pozsonyi vár, mely amúgy is fejedelmi, illetőleg királyi birtok volt, önként kínálkozott arra, hogy ily nagyfontosságú intézmény középpontja legyen. Fekvésénél fogva uralta azt a vidéket, védelmi ponttá avatta a keletkezőben lévő osztrák herczegség. Csak természetes tehát, hogy ama 45 vármegye sorában, melyet szent István államalkotó keze hozott létre, az első között ott szerepelt Pozsony vármegye. Míg azonban egyebütt több várispánság alkotott rendesen egy vármegyét, a melynek élén az egyik várispán, mint az egész terület megyeispánja állott, addig Pozsonyban a várispánság és a vármegye csaknem kezdettől fogva egységes egészet tüntetett fel, mert úgyszólván a mai megye egész területe már akkor a pozsonyi várat ismerte el középpontjául, miután a megye mai területén más, jelentősebb várispánság nem állott. Igaz ugyan, hogy egyes pozsonymegyei községek utóbb más várak birtokaiként szerepelnek, de ez a megye egységes voltát nem zavarta, annál kevésbbé, mert hiszen szent István csak egy megyerendszert alkotott s csak az utóbb felállított, vagy már meglévő, de csak szent István kora után fejlesztett várak hozták létre a kétféle szervezetet. Kétségtelen nyomai ugyanis a megye – a szent Istvántól alapított várispánságok – és a szorosan vett várispánságok közötti megkülönböztetésnek, csakis a XIII. században találhatók fel.

A várszerkezet alapeszméje: a hűbéri viszony a királyi várak és bizonyos szolgálmányok között. A várjobbágy tökéletes alárendeltségben volt a királyi hatalommal szemben és sem az egyes, sem az osztály sorsát önhatalmulag meg nem változtathatta. A várjobbágyokhoz különféle osztályok tartoztak. Legjelesebbek voltak a szent király jobbágyai, vagy szent király szabadjai. Ezek a fegyveres várjobbágyság legelőkelőbbjei voltak, legközelebb állottak a nemességhez és ők bírtak legtöbb kiváltsággal. Hozzájuk csatlakoztak, de már kevesebb szabadalommal, a szent király jobbágyainak fiai néven ismert várjobbágyok. Voltak ezenkívül több-kevesebb szabadalommal ellátott felmentett várszolgák, és a várkörüli közönséges munkálatokat végző, a foglyokból és az ország elfoglalása alkalmával itt talált idegen népek utódaiból toborzott várszolgák.

A várjobbágyok a magyar hadsereg magvát alkották. Örökös katonák voltak, kik nem zsoldért, hanem földbirtokért, tehát a haza egy részéért szolgálták a királyt és nemzetet. Szent István ugyanis, a királyi várak tartozékai gyanánt, tekintélyes földterületeket szakított ki s azokat az egyes várak örök birtokaivá tette. Sajnos, e beosztást megörökító irat, a szent István legendájának nevezett birtokjegyzék, elveszett s így az ország ezen új területi beosztásának hű képét megalkotni ma már alig tudjuk. Érdekes lett volna ez már azért is, mert talán megmagyarázza azt a ma felfoghatatlan körülményt, hogy egyes várföldek gyakran a vártól jó távol, sőt az ország egész más vidékén feküdtek. Magukat a várföldeket különben a várjobbágyok és várszolgák nemről-nemre átszállólag bírták. A különféle birtokon elszéledve élő várjobbágyok, veszély idején, sőt gyakorlás végett kétségtelenül máskor is, abban a várban tartoztak megjelenni, a melynek kötelékébe tartoztak.

A megye – várispánság – élén, benn a várban székelt a comes, az ispán, ki a katonai és közigazgatási szervezet legfőbb vezetője volt. Alatta állott az udvarispán, vagy udvarbíró, kit utóbb magok a várjobbágyok, és pedig saját kebelükből választottak. Ez a mai vice-comes, az alispán. A várispán kötelessége volt, a várhoz tartozó népek ügyei felett ítélni, a szolgálatban álló fegyvereseket begyakorolni, azokkal a királyt hadba kísérni, a várispánság területén felmerült vitás ügyeket rendszerint és elsősorban elintézni. Idővel, midőn e szervezet jobban kifejlődött, a választott udvarbíró volt hivatva a bírói tisztet betölteni. A várispán (főispán) fővezetése alatt működött seregvezér, hadnagy, várnagy, századosok, a tizedesek, a főhirdetők, későbbi fejlődés kifolyásai.

Mindezekből világos, hogy Pozsony vármegye ez időbeli történetéről akkor alkothatunk magunknak helyes fogalmat, ha a rendelkezésre álló adatok segélyével a pozsonyi várispánság képét iparkodunk feltüntetni. Itt véljük helyén lévőnek felemlíteni, hogy e vázlatos történelmi rajz folyamában ismételten felhasználtuk azt a nagybecsű anyagot és azt a sok jeles művet, a mely Ortvay Tivadar mesteri kezét dícséri. Az ő neve, széleskörű, buzgó kutatásai révén oly annyira összeforrott Pozsony történetével, hogy adatai nélkül e sorok aligha láthattak volna világot.

====A pozsonyi várispánság tartozékai====

A pozsonyi várispánság tartozékai közül a következő falvak és birtokok neve ismeretes:

#Abony. E néven négy község szerepel a pozsonyi vártartozékok között. Ezek: Kis-, Nagy-, Csukár- és végre Fel-Abony. Mind a négy Abony a Csallóközben feküdt, Királyfiakarcsa táján.
# Agyagos. A Cziliz folyó mellett. (W. VIII. 381.)
# Apaj. Szilvás és Szilincs táján. (F. V. 2 521. Knauz Monum. II. 87.)
# Apka. (W. X. 32. 70.)
# Árpádsoka = Árpádfoka. Tagányi úgy véli, hogy a község, mely a Csallóközben a bősi határban állott, a hol most is egy dülő tartja fenn e nevet, pozsonymegyei község, de szolgagyőri tartozék volt. (F. X. 2 727. – W. VIII. 225. – F. VII. 1/357. – H. O. I. 48. – F. V. 2/191.)
# Báhony. Előbb Bahun. (H. O. I. 101.)
# Bala. (F. V. 3/253.)
# Bár = Felbár. (H. O. II. 118. – W. VII. 227–298.)
# Bazin. (F. III. 2/466.)
# Bél. A Csallóközben. (H. O. I. 141.)
# Berény = Burin. (W. VII. 391. – Knauz Mon. I. 214. – Mon. Hist. Epp. Jazv. I. 47.).
# Borsa. (V. IV. 2/263.)
# Bucsuháza, mely néha Sámottal együtt említetik, mint Bulcsu-Sámot. (Pozsonyi kápt. lvt. Cap. 14. f. 9. nr. 5.)
# Csapuk = Csánok. (F. IV. 2/389. – W. II. 269.)
# Csataj, másként Csádé, Chotey. (H. O. I. 101.)
# Csukárd, máskép Torduna, Thurne.
# Csundal = Csandal. Ma egy dülő neve. Jóka és Zavar táján állott. (F.) V. 2 329. – W. II. 261. Bartal Com. II. K. XVII–XIX. in Mant.)
# Csölösztő = Csiliztő. A Csiliztő és a Korosduna közt feküdt. (Lásd Kisfaludy: Somorja város tört. kézirat, melyet itt Som. Tört., a hozzácsatolt oklevél másolatokat Somorjai Okmánytár alatt idézzük. II. sz.)
# Deáki. (F. II. II/111. – Knauz Mon. I. 98.)
# Dercsika = Gyurgsuka. (Bartal Com. II. l. Maut. XVII–XIX.)
# Dienesdi. (F. VII. 1/304.)
# Doborgaz, előbb Doborgoz. (W. XI. 304.)
# Ethre = Ethre-Karsa. (W. II. 209. Bartal. XIII. 1.)
# Feludvarnok. Azonos Nagy-Udvarnokkal. (F. VIII. 4/485.)
# Geszt.(W. VI. 500. F. III. 2/262. V. ö. Pesty: A várisp. tört. I. 366 l.)
# Hegyi. (F. IV. 1/149. W. XII. 316.).
# Hideghét. (W. XII. 560.)
# Hódos = Hudus. (F. V. 2/305.)
# Igricz = Igrám. A „Barzanch” folyó mellett feküdt. (H. Okltár. 11. I.)
# Ilka = Jóka. E néven 4 község szerepel a megyében és mind a négy várbirtok volt. (F. VI. 308. Hunyadiak kora X. 441.) Abban a pörben melyet a Salamon nemzetség indított volt a pozsonyi várjobbágyok ellen 1239-ben, négyféle ilkai vagy jelkai jobbágyok szerepelnek. (F. IV. 1/149. W. VII. 83.)
# Jablám. Bazin táján feküdt. (F. IV. 2/389. – W. II. 269.)
# Jánok. (F. V. 3/356. – H. o. IV. 71. – W. IX. 451.)
# Karcha = Karcsa. E néven a Csallóközben tizenegy falu volt. Úgy látszik, mindannyi a pozsonyi várhoz tartozott.
# Kopusd = Kapusd. Hajdan (1244) Igram (Igricz) és Csataj szomszédságába esett. (H. Oklvt. 11. l.)
# Korosa. (W. VI. 500. – F. III. 2/262.)
# Körtvélyes. Három falu volt e néven. (Knauz Mon. I. 346.)
# Konyha = Kuhna. (W. X. 18.)
# Kürth (Hidas). (W. VIII. 347.)
# Kwza. (F. X. 3/281.)
# Légh. (F. IV. 1/149. – W. VII. 83. H. O. II. 19. F. 2/113. és V. 3/345.)
# Magyar. E néven három község szerepelt a Csallóközben. (H. Oklvtár 91. – Knauz: Mon. II. 154.)
# Marcza-Magyar. Mortha Magyar. (Ered. okl. SOEmt. III. sz.)
# Misérd. (F. III. 1/174.)
# Mocsolán. (Anjouk. Okmt. II. 245.)
# Modor. (F. IV. 2/389. – W. II. 269.)
# Monar. (W. VII. 25.)
# Myr. (F. VI. 1/51.)
# Nyék (F. II. 172. – W. VI. 391. – Knauz: Mon. I. 215. – F. IV. 1/380. – Kaprinay MS fol. XXXIX. 121.)
# Nyir Bazin környékén volt. (F. IV. 2/389.) – W. II. 269.)
# Olgya. (W. II. 222.)
# Ony = Own. Vágmelléki falu. (H. Oklvt. 20. l.) Egy 1252-iki határjárás Gánytól keletre helyezi. (H. O. VI. 74.) Egy 1283-iki pedig az érseki birtokban levő Szerdahely szomszédjának mondja. (Knauz: Mon. II. 168.)
# Páka. A mai Kis-, Nagy- és Csukár-Paka első jelentkezése. (Anjouk. Okmt. II. 359.)
# Páty. Ablincs semptei várföld és Vedrőd szomszédságában volt. (Knauz: Mon. I. 346.)
# Pethen és Pehten. (F. VIII. 5/541. – X. 3 281.) Jóka táján feküdt. (Anjouk. Okmt. II. 246.)
# Pókaföld = Pókatelek. (H. O. II. 68.)
# Réte. Bazin környékén említtetik. (F. IV. 2/368.)
# Sámot. (Új. Magy. Múz. 1858. 404.)
# Sáp. (H. O. VI. 84. és IV. 71. – F. IV. 2/368. és V. 3/356. – W. IX. 451.)
# Súr. (F. IV. II/368.)
# Suslan. (F. IV. 2/2389. – W. II. 269.)
# Szállásadó. Nyék határában feküdt.
# Szász = Szászváros. (F. IV. 1/149. W. VII. 83.)
# Sze nics =Szelench. (Knauz: Mon. I. 346. és II. 120. – W. IV. 214.)
# Szemet. Hozzátartozott három sziget: Kenche, Síkos, Nagyerdő. Ez a rész Király-Szemet nevet viselt. (F. IX. 2/70.) 1356-ban említtetik egy Udvarnok-Szemet is. (F. IX. 2/221.)
# Szerencs (Magyar-.) (F. VII. 2/202. – W. XII. 658. – Knauz: Mon. II. 481.)
# Szilvás. (F. V. 2/521.)
# Sztára. Deáki és a Sala mellett. (W. I. 132.)
# Taksony = Tocsun. (F. II. 111. – Knauz: Mon. I. 98.)
# Tárnok. (W. IX. 113.)
# Tejed. (W. VI. 500. – F. III. 2/262.)
# Tevel. A Dudvágnál Födémes táján lehetett. (F. III. 1/322. – W. XI. 172.)
# Toman. Kürth egyik dűlője volt. (W. IX. 83.)
# Vajka. (Magy. Sion. I. 129. – W. VI. 162.)
# Vata. E néven két község szerepel s mindkettő várbirtok volt. (F. IV. 1/149.) – W. VII. 84.)
# Vedrőd. (F. VII. 5/85.)
# Vereknye. (W. IV. 206.)
# Vök. (Rimely Cap. Pos. 299. l.)
# Ujvár. (Haz. Oklvt. 63.)
# Udvari. (F. II. 111. – W. I. 1342.) Volt Kis- és Nagy-Udvari és a Sala mellett feküdtek.
# Zavar. (F. IV. 2 329. és 389. – W. II. 261. és 269. meg VIII. 410.)
# Zoms. Bél mellett mint dűlő szerepel 1294-ben. (Haz. Oklvt. 144.)
# Pozsonyi erdő. (W. IV. 310. – Knauz: Mon. II. 231.)

E terjedelmes birtokon kívül, melyek kétségtelenűl még nem merítik ki mindazon falvakat és javakat, a melyek a pozsonyi várispánsághoz tartoztak, volt a pozsonyi várnak még más megyék területén is tartozéka. Így: Győrmegyéből a pozsonyi várhoz tartozott:

# Dorog vagy Dörög. A Csilizközben fekvő falu. (W. II. 223. – F. VII. 4/105.)
# Medve.
# Kulcsod.
# Radvány. E győrmegyei községek Gány határával voltak szomszédosak. (Hazai Okmánytár = H. O. VI. 68., 73., 74.)
# Patos. Csilizközi község. (W. VII. 227.)

Bars vármegye területéből a pozsonyi várhoz tartozott: Fys = Füss. (F. IV. 2/364.) Vas vármegyéből a pozsonyi várhoz tartozott Bozza. Pesty Frigyes szerint. (Várisp. tört. I. 363. s köv. M.) Sopron vármegyéből ide tartozott Szalonta. (F. IV. 1/275.) Ausztria mai területéből ide tartozott a Leányvár-Potunburg határában fekvő Flezyndorff-föld. (Pesty: Várisp. tört. I. 378–379.)

====Más várispánságok tartozékai====

Viszont Pozsony vármegye mai területén számos más várispánság tartozékaival találkozunk. És pedig: A nyitrai várispánsághoz tartozott Milej nevű föld. (F. III. 1/124.) A galgóczi várispánsághoz tartozott Gány. (F. V. 1/313.) – Dombó. (W. VIII. 24. és XII. 26.) – Wistuk. (F. V. 1/70. Ered. M. N. Muz. gf. Forgách cs. lvt.) A szolgagyőri várispánság területéhez tartoznak a következő, jobbára csallóközi községek:

1. Árpádsoka v. Árpádfoka. Ma dűlő a bősi határban. (F. X. 2/727. – W. VIII. 225.)
2. Bős Árpádfokával egyetemben említtetik.
3. Dombó. (Felső.) (W. IX. 171.)
4. Gyümölcs. (Gumulch). (W. VIII. 295.)
5. Petény (Petend). (F. VIII. 7/244. – Anjouk. okmt. II. 627–633.)
6. Szolgagyőr. Nem tévesztendő össze a szolgagyőri várral, melynek tartozéka volt. A mai Kürth puszta mellett feküdt. (F. X. 2/724.)
7. Szalonta. Szakállos v. Apácza-Szakállos. (W. IX. 575.)
8. Tönye. (W. IX. 503.)

Mivel tény, hogy 1294-ben a szolgagyőri vár már nem állott fenn, vagy legalább nem volt olyan állapotban, hogy erődítmény jellegével bírhatott volna, és mivel okmányilag utoljára 1282-ből igazolható, valószínű, hogy e két évszám között lefolyt időben, talán éppen 1291-ben a Habsburgi Albert osztrák herczeg által III. Endre királyunk ellen folytatott hadjáratban pusztult el. Ez időben tehát az összes fennebb említett községek felszabadultak a vár hatósága alól és természetszerűleg a pozsonyi comes uralma alá jutottak.

A semptei várispánsághoz tartozott s ennek ez ideig egyetlen, ismert tartozéka Ablincs, mely Szelincs és Vedrőd közelében feküdt. (Knauz: Mon. I. 346.)

A mosonyi várispánsághoz tartozott bizonyos Váras-Balog föld, mely állitólag egy pozsonymegyei Gesztercze, másképp Samaria, szomszédságában feküdt. Kétségtelenűl azonban nem állapítható meg, hogy pozsonymegyei terület volt-e. (V. ö. Pesty: Várisp. tört. I. 329.)

Pesty Frigyes a várispánságokról írt alapvető művében, önálló várispánság gyanánt szerepelteti a stomfai várispánságot. Igaz ugyan, hogy egy-két oklevél említ földeket, a melyeket a stomfai várispánsághoz tartozóknak mond, de ugyanezt cselekszi egy más oklevél, mint láttuk, Vedrőddel is, a melyet ezért önálló várispánságnak még sem akar elismerni. Tény, hogy ha Stomfa tényleg várispánság középpontja volt, ez a vársipánság csak igen jelentéktelen, kisterjedelmű lehetett és a XIV. század elején már megszűnt.

Stomfát IV. Béla egy 1269-iki oklevélben említi először, de várispánsági jellegére czélzást nem tesz. V. István 1271-ben kiemeli Sándor comes érdemeit, ki Stomfa vidékén volt birtokos és éppen Stomfa védelmében vesztette el életét. Sándor comes ugyanis Stomfát Ottokár cseh király hadai ellen védelmezte. Ezen érdemekért a király Sándor fiainak: Domokos és Károlynak egy Zoyssa nevű földet adományoz, a melyről mondja, hogy az a stomfai várhoz tartozik, de egykor Sándor comesé volt s az ő révén jutott a vár birtokába. (F. V. I. 130. – W. VIII. 336. és ismét F. VIII. VII/185, a hol a Föld Mortun nevet visel.)

IV. László 1280-ban Jakabnak, Pozsonyváralja bírájának, ki János pozsonyi alispán ellenében a várat a király hűségében megtartotta, adományozza Plumow (ma Lamacs, Plumenau, Blumenau) nevű földet, kivévén azt a stomfai várispánság (Comitatus Uztumpa) kötelékéból. (W. IV. 218). Nehéz elképzelni, hogy a pozsonyi várnak csaknem a tövében idegen vártartozék lehetett volna. Valószínűbbnek látszik az, hogy maga Stomfa is a pozsonyi várhoz tartozott s mint ennek egyik expoziturája némi külön várföldekkel és önállósággal bírt. Megerősíti véleményünket az a körülmény, hogy ugyanezen királyi földet Péter királyi tárnokmester már 1279-ben odaadományozta Jakab bírónak, s hogy a bíró a királytól voltaképpen csak az adomány megerősítését kérhette. Már pedig Péter comes ez ügyben, mint pozsonyi ispán járt el. (W. IV. 218.)

Láthatjuk mindezekből, hogy Pozsony vára, a magyar nemzet alkotmányában fontos szerepre volt kiszemelve, a mit földrajzi fekvése is szükségessé tett. A nagyszámú földbirtok, mely a pozsonyi várhoz tartozott, a megye javarészét tette és nagyszámú várjobbágyra enged következtetni. Azonban az Imre király alatt lábra kapott szokás, hogy egyesek, akár országos és közérdekű, akár a király személyének tett szolgálataik jutalmául várföldeket kaptak, a pozsonyi vár tartozékait is megdézsmálta. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy míg egyebütt a várispánságok földje rohamosan apadt és az Árpádok kihaltával egyes váraknak már alig-alig voltak tartozékai, a pozsonyi várispánság földjei tömegük nagyobb részében még meglehetősen érintetlenül állottak. Így érdekes jelenség, hogy a pozsonyi vár kötelékéből még Nagy Lajos király is ment fel földeket. Egy 1351-iki levélből tudjuk, hogy a király a pozsonyi vármegyében fekvő és a pozsonyi várhoz tartozó Szemet földet, Jákob mesternek, a pozsonyi városbírónak adományozta. (F. IX. 2/70. és 71.)

A várbirtokok elforgácsolása ellen erélyesen fellépett IV. Béla és pedig még királyfi korában. Megúnván atyjának e tekintetben is szertelen pazarlását, bizottságot szervezett, melynek feladata volt a várföldek felderítése és visszacsatolása. Ámbár e bizottság vezetője maga az ifjabb király, IV. Béla volt, mégis utóbb, a nyomasztó körülmények hatása alatt, és a tatár veszedelemmel szemben, kitűnő férfiak jutalmazása czéljából, ő maga is pazar kézzel osztogatta a várjavakat.

Egyébként a pozsonyi várispánság területén működő várbirtok-visszaszerző bizottság tagjai közűl ismerjük 1252-ből Roland nádort és pozsonyi főispánt, meg Vincze nyitra püspököt. (Uj. Magy. Múz. 1858. I. 409.) Sőt e két kiváló férfiú hiteles és teljes kimutatást is készített a pozsonyi vár álladékáról és valamennyi várjobbágy és más szolgálmányok nevét regestrumba foglalta. Ámbár ez a nagy fontosságú irat elveszett, magát a tényt mégis tudjuk a karcsai várjobbágyfiúk felszólamlásából. Ugyanis ők elnézésből kimaradtak a regestrumból, és félvén, hogy ezáltal kiváltságos állásukon csorba eshetik, a hiány pótlását kérték. Roland nádor és Vincze püspök a felszólamlókat 1256 táján, Péter-Pál napjára Pozsonyba rendelték, hol a karcsaiak IV. Béla szabadalomlevelét fel is mutatták. Mivel pedig a kihallgatott tanúk – a várjobbágyok, a várnép és a nemesek – egyhangulag vallották, hogy a karcsaiakat a várjobbágyok szabadalma megilleti, a bírák kimondották, hogy a karcsai várjobbágyfiúk, ámbár a királyi regestrumba beírva nincsenek, régi szabadalmaikban mégis fenntartandók. (W. II. 256., 257. Bartal Com. Mant. IV. 1.)

Megtörtént utóbb, a IV. Bélától megindított visszaszerzési folyamat daczára is, hogy egyes királyok egész várispánságokat, egész vármegyéket ajándékoztak el. Ez ellen határozott állást foglalt és törvényben tiltakozott az 1291-iki országgyűlés. Mindazonáltal III. Endre 1297-ben Pozsony várát, egész Pozsony vármegyét és annak összes egyéb várait nejének, Ágnes királynénak adományozta oda. (F. VI. 2/71.) Természetes azonban, hogy ez a körülmény a pozsonyi várispánság fennállásán semmi változást nem okozott s a vármegye, mint közigazgatási szerv, változatlanúl működött tovább.

====A birtokkezelés====

Az egyes várföldeken a birtokkezelés a karolingi gazdasági rendszer utánzata volt. A falu népe századosok alá volt rendelve, kik nemcsak a hadban voltak vezetőik, de gazdasági és igazgatási ügyekben is előljáróik. Így a Csallóközben példáúl az udvarnoki nép is századosok alatt állott és Roland nádor, Paka udvarnoki ispánon kívül, 13 udvarnoki századost sorol elő. (W. II. 216.)
Idők folytán egyes várjobbágyok, kiváló érdemeik jutalmául, nemesekké lettek. Ezek azután vagy mint országos nemesek szerepeltek s akkor a vár köteléke alól feloldattak, vagy mint nemes várjobbágyok s ekkor a várispánság hatósága alá tartoztak. Hogy ez utóbbiak is mily előkelő szerepet játszottak az akkori magyar társadalomban, azt szépen megvilágítja Csukár János pozsonyi várjobbágynak 1291-ben, a pozsonyi káptalan két kanonokja, a mosonyi plébános és több előkelő nemes jelenlétében Magyar-Óvárott tett végrendelkezése. Ebben a végrendeletben ugyanis Thurne nevű, Nagyszombat és Pozsony közt fekvő birtokát (ma Csukárd) a pozsonyi káptalannak hagyja, a melynek a Megváltóról nevezett templomának kriptájában van eltemetve az ő apja, Péter comes és más ősei, s a melybe, mint „kegyúr”, ő is temetkezni óhajt. (Rimely Cap. Pos. 304–308.)

====A megye====

A várispánságok az Árpád-ház utolsó királyai alatt lassanként megszünnek. A szervezet korhadtnak bizonyul és IV. Béla erélye sem tudja azt többé fenntartani. Helyükbe lép a megye, a comitatus, melynek első nyomai már a XII. század végső éveiben fellelhetők. A várispánságok beleolvadnak a megyébe, vagy talán helyesebben megyékké alakulnak át. Természetes, hogy ebben az átalakulási folyamatban egyes jelentékenyebb várispánságok egészen eltünnek s ezeknek már a XIV. század utolsó éveiben nyomuk is alig maradt.

Pozsony vármegye, ámbár kebelében a várispánság intézménye talán legtovább állott fenn, mégis mai alakjában már a XIII. század végső és a XIV. század első éveiben alakul ki. Törzse természetesen a pozsonyi várispánság volt, a melyhez járult még a szempczi, az állítólagos stomfai várispánságok területének egy része, valamint a Holicstól (régi neve Újvár) délre fekvő vágmelléki és kárpátalji rész. A megye határai tehát, az Árpád-ház kihaltával, már körülbelül teljesen kialakultak s talán – kivéve az egy szempczi vonalat, mely a Vág folyó szeszélyes folyása szerint ismételten változott – teljesen megegyezett a mai határokkal.

Pozsony vármegye csallóközi területét másként Kis-Pozsonymegyének is nevezték. Ennek ellenében a többi rész Nagy-Pozsony volt. E kettéválás nyomára már a XIII. században akadunk. Incze pápa ugyanis egy 1253-iki oklevélben azt írja „Challokuz, sive minus Posonium”. Ettől kezdve számos adattal igazolható, hogy a Csallóköz külön közigazgatási területet alkotott, ámbár mindig a pozsonyi vár ispánjának, a pozsonyi főispánnak és a pozsonyi alispánnak fővezetése alatt. Közgyűlését a két rész együtt tartotta, de ily alkalommal ezzel a formulával éltek: Pozsonymegyének és a Csallóköz nemességének egyeteme (F. IV. 2./202. W. X. 319. – XII. 658. – F. X. 2./185. – IX. 7./147. V. ö. Pesty, Eltünt régi várm. I. 43.).

Van nyoma annak is, hogy egyes községeket, vagy kerületeket a királyi kegy kivont a vármegye hatósága alól és mint királyi nemeseket egyenesen és közvetetlenül a saját hatósága alá helyezett. Így történt ez pld. Pozsonymegyében 1279-ben Hodos falu lakóival.

====A vajkai szék====

Nagyobb separatum corpust, de a mely mégis be volt a megyébe kebelezve, alkotott a vajkai érseki nemesek széke.

A magyarországi főpapok kiváltságai között előkelő helyen áll az a kiváltság, a melylyel az esztergomi érseken kívül csak kevesen bírtak, hogy birtokaikból érdemes férfiaknak telkeket adományozhattak és ezáltal őket nemeseikké avathatták. Az esztergomi érsek nemesei négy önkormányzati egységben tömörültek. Ezek a nemesi székek voltak. Ilyen volt a beéli, mely Komárommegyére terjedt ki, a verebélyi Barsban, a szentgyörgyi Bars- és Hontmegyékben és a vajkai, mely Pozsonymegye területén állott fenn.

A vajkai vagy másként gelle-vidéki praedialis nemesség székének főhelye Vajka községe volt. Hozzá tartoztak Doborgaz Keszölczés, Bácsfalva, Pinke-Karcsa, Péterfalva, Albár, Mórócz-Karcsa, Dohafalva, Szentgyörgyúr és Bense községek, a melyek lakói részben egészen egyházi nemesek voltak.

A vajkai nemesi széknek és az érsekbeélinek egy közös udvarbírájok volt. Ezenkívül azonban minden széknek, így a vajkainak is volt egy aludvarbírája, mintegy alispánja, volt saját szolgabírája, voltak esküdtjei, jegyzői s egyéb alkalmazottjai. A nemesi székeknek ugyanis külön közigazgatási és bíráskodási joguk volt s peres ügyeikben, mint felebbviteli bíróságnak, az esztergomi érseknek, illetőleg kenczellárjának voltak alárendelve. Évenként négy közgyűlést tartottak, a melyen a szék ügyeit intézték. A későbbi dicasteriumok és a székek között a megyei hatóság jóformán csak közvetítő közeg volt, minden joghatóság nélkül. A székek szervezete különben teljesen azonos volt a megyék szervezetével, úgy hogy azok valósággal megyét alkottak a megyében, a nélkül azonban, hogy abból kiválhattak volna.

A praediális nemesi székek czélja különben az volt, hogy az érsek banderialis kötelezettségének eleget tehessen. A székek szorosan véve katonai székek voltak s a praedialis nemesek alkották – udvarbírák, mint kapitányok vezérlete alatt – az érseki bandériumokat. (V. ö. Ozorai: Pradeialis nemesek. – Bartal Com. II. Uj Magy. Múz. 1866. 249. l. stb.)

Pozsony vármegye a felsőmagyarországi részek legnagyobb vármegyéje, és lakossága túlnyomó részben tiszta magyar volt. Az egész Csallóközben, a Vág déli folyásának partjain, csupa merő magyarok laktak. A tótság a Kis-Kárpátok aljában tanyázott, de itt is, mint látni fogjuk, a székelyekkel vegyesen. A német elem a városokat lepte el és Pozsony közelebbi környékén, valamint a Szentgyörgyi grófok kárpátalji birtokain telepedett meg.

Boleráz község 1258-ban kelt határleírásában említve van a nagy erdő, „magna sylva”, a mai Fejérhegység. Az mondatik erről, hogy a székelyek felé esik, hol három határ ütközik össze: Bolerázé, Solymosé és a székelyeké. (F. IV. 1. 372.) Ugyanezt a hármas határt említi I. Lajos király 1364-iki oklevelében. Ezek közül az egyik, úgymond, a székelyek földje, a másik Diós határa, mely helységet régen Solymosnak neveztek. (Jerney: Kel. út. II. 257.) A Fejérhegység mindkét oldalán lakott székelység emlékét őrzi a Pozsony vármegye nyugati határszélén fekvő Székelyfalva (Szekula) helység neve is.

De nemcsak a Fejérhegységben, hanem a Vág mellékének pozsonymegyei részében is volt tekintélyes székely telep. Kitetszik ez IV. Béla év nélkül, 1235–1270 közt, kelt okleveléből, melyben a vágvidéki székelyeket, kik egykor saját ispánjuk által terheltetve, hozzá folyamodtak, s kiket ő azon kötelezettség mellett, hogy évenként 100 fegyverest tartozzanak neki és az országnak minden hadjárat alkalmával kiállítani, a sanyargatás alól felment és hű szolgálataik jutalmául abban a kegyben részesít, hogy ezentúl nem megszabott számban, hanem mint a nemesek, fejenként tartozzanak vele együtt táborozni. Ez a telep Vága község táján feküdt. (V. ö. Szabó: Magy. Székely telepek cz. ért. A régi székelység 101. s köv. ll.)

A Pozsony vármegyéről alkotott vázlatos kép kiegészítéséül álljon itt a vármegye főbb tisztviselőinek névsora, úgy, a hogy azt a történetbúvároktól felszínre hozott adatok alapján máig összeállítani lehetett:


==Várak és városok a megye területén==

Pozsony vármegye legelőkelőbb és legjelentősebb helye, kezdettől fogva, a várhegy és annak törvében keletkezett város volt, mely az egész vármegyének nevet adott, a váripsánságnak magva s utóbb a vármegyének, majd jó ideig az egész országnak is székhelye volt.

===Pozsony város===

A Hunyadi Mátyás udvarában élt olasz tudósok között lábrakapott volt az a negélyeskedő szokás, hogy lehetőleg sok magyar várat és várost római eredetűnek tüntessenek fel s rómaias nevekkel lássanak el. Ez a szokás szülte azután azt a nagy vitát, mely Pozsony neve körül képződött. A humanisták ugyanis a régi latin Posonium helyett Pisonium-ot kezdtek írni, hogy így a római remekírók műveiben előforduló Piso-val hozhassák a várost összeköttetésbe. Így írták a város nevét Bonfinius, Ranzanus s az ő adataik alapján Münster, Braun és Bél, Notitita Hungariae Novae czímű hatalmas művében, a kit azután a megye egyik monografusa, a különben körültekintő Korabinszky is követett. Sőt Moller tovább fűzte a romanizmus játékát és Pozsony = Pisonium nevét a jó borsó földből véli származtatni. Mindezzel szemben kétségtelenül áll és Schönwiesner óta nem is vonja senki kétségbe, hogy Pozsony neve latinul Posonium, s hogy ez nem egyéb, mint a magyar Pozsonynak latinos formája.

A mily kétségtelen azonban, hogy „Pozsony” ősi név, épp oly bizonytalan, hogy miképp és honnan származott. Ortvay – mint említők – a nyelvalakulási folyamatok szemmel tartásával, Wratizlaviából származtatja e nevet és véleménye mellett nyomós érveket tud felhozni. Viszont azonban ezt sem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy már az 1091-iki pannonhalmi levél „Poson”-t ír, hogy Turóczi krónikája mindig csak „Poson”-t és „castrum Poson”-t használ, hogy régi leveleinkben gyakran fordul elő a Pós, Pósa személynév és végre, hogy 1256 táján a Dunán túl, Igal mellett, egy Basni nevű birtok szerepel, a melynek neve Posoni alakban is előfordul. A mily valószínűnek tartjuk tehát, hogy Pozsony német neve Bresburg, a Braslavia, Braslaburck stb. átalakulása, éppen annyira kételkedünk abban, hogy Pozsony neve is ennek átidomításából keletkezett volna. (V. ö. Ortvay: Pozsony város tört. I. Rómer: Pozsony régészeti műemlékei. H. O. VI. 96, 97 stb.)

Rómer Flóris, a pozsonyi műemlékekről írt jeles munkájában ama nézetének ad kifejezést, hogy Pozsony a római korban, mint vár alig állhatott fenn, s hogy ott római gyarmat nem volt, mert kellő számú római emléket, mely a vár római eredetét igazolná, nem lehet a környéken találni. Az ő nézete szerint a pozsonyi vár alatt a XI. században még „aligha szabad mást értenünk, mint gátműveket és nyakra-főre emelt őrtornyokat, tehát mindenesetre csak szükségleti építményeket”. Ezzel szemben Ortvay azt vitatja, hogy Pozsony tényleg római telep volt; hogy a várhegyen már a rómaiak idejében kontraerőd keletkezett, mert alkalmas figyelőhelynek találtatott, és hogy alján vásárhely támadt. A vár mai alakjából pedig azt sejti, hogy „a pozsonyi várkastély, bár falait újabb idők emelték, római mintának köszöni mai szokatlan alakját. És megerősíti őt e sejtelmében az a körülmény, hogy a „várnak négyszögű alakzása” feltűnik már legrégibb várképeinken (a XIV. századi bécsi képes krónikában) és pecséteinken is.”
 

====Pozsony keletkezése====

Pozsony város alapításának idejét pontosan meghatározni ma még nem lehet. Nincs erre sem elégséges adatunk, sem elégséges támpontunk. Ortvay Tivadar azonban úgy véli, hogy Pozsony, a várhegy oldalán, ott, hol ma a város nyugati része terül el, mint római vásárhely alakult, a hová a barbár népek elhozták árúikat s a hol a hegyenálló védelmi telep oltalma alatt, szabad kereskedést űzhettek. Ortvay annak igazolására, hogy a vármegye kárpátalji része és főként Pozsony római kézben volt, igen ügyesen csoportosítja az eddig felmerűlt adatokat és nézetét nagyon valószínűvé teszi. Rakovszky István, ki Pozsony múltjának kutatása körül elévülhetetlen érdemeket szerzett, hasonló nézetben van és ő is hiszi, hogy a város a szláv uradalom idejében is megvolt, bárcsak egyes szétszórt házakból állott, és hogy virágzásnak szent István alatt indult, a ki ide szászokat és frankokat telepített le.

Kétsgételennek látszik, hogy a város első magva tényleg a várhegy alatt, ott volt elhelyezve, a hol azt Ortvay megjelöli. Ezt bizonyítja ugynis az a körülmény, hogy míg a város jelenlegi területéből a mai Széplak-utcza környéke, a hol a vár vendégnépeitől lakott Széplak falu állott, az a terület, mely Széplak és a Vödricznek nevezett rész között feküdt, erdőborította várföld volt, ellenben maga a váralja, a Vödricz, a mai Zuckermantl nem volt az, holott rendesen éppen a vár alatt fekvő végek tartoztak volt a várakhoz. Ennek más okát adni igazán nem tudjuk, mint ha feltételezzük, hogy a várispánság szervezésekor e helyen már lakott község terület el, a melyet a király nem korlátozni, hanem fejlődésében előmozdítani óhajtott.
 
Természetes, hogy Pozsonynak kezdetben csupán egyszerű községi szervezete volt s mint ilyen a vármegyei törvényhatóság felsőbbsége alá tartozott. Ez a községi szervezet azonban, ama kiváltságos helyzetnél fogva, a melyet e hely hazánk történelmében, fekvése következtében, elfoglalt, csakhamar városias színezetet öltött s hihető, hogy e tekintetben már első királyaink is különféle szabadalmakkal ruházták fel. Mivel azonban a várost 1271-ben Ottokár cseh király hadai felégették s ez alkalommal úgy a városi, mint a káptalani levéltár elpusztult, az első beigazolható adat Pozsony városias jellegére nézve az a szabadalomlevél, a melyet 1291-ben III. Endre király adományozott.
Pozsony kiváltságai.

E szabadalomlevél szerint Pozsony kiváltságai így sorakoznak:
#A polgárok bírájokat évenként Szent-György napján szabadon és közvetetlenűl választják, ki a város ügyeit, 12 esküdt polgárból álló tanácscsal egyetemben, intézi.
#A város polgárainak szőlei és erdei minden néven nevezendő fizetés alól szabadnak nyilváníttatnak.
#A Csalló torkolatánál a városnak jogában áll, saját földjén, révet állítani.
#A város polgárai úgy személyökre, mint az általuk behozott, vagy kivitt árúkra és értékekre nézve, a pozsonyi réven Hainburg felé, a csallói réven Szőllősnél, a Morva réven s általában egész Pozsony vármegye összes révein vámmentességet élveznek. Ez a vámmentesség kiterjed mindazokra, kik bármely helyről Pozsonyba szándékoznak oly czélzattal, hogy a városban végleg megtelepedjenek.
#Hogy a város lakosságban gyarapodhassék, a jobbágyok szabad költözködési joga Pozsonyra is ki lőn terjesztve olyképpen, hogy minden jobbágyot, ki a városban megtelepedni óhajtott, a földesúr, a szokott földdíj megfizetése után, elbocsátani tartozott.
#A város polgárai fölött, mind igazságszolgáltatási, mind egyéb ügyekben, egyedül a város bírája és az esküdtek voltak hivatva ítélkezni. Ha a város, vagy a külvárosok lakói idegen vidéken valamit vétettek és a város határába sikerült menekülniök, az eljárást csak a város bírája előtt lehetett ellenök megindítani. Kizárólag idegen tanúk vallomása a város polgáraival szemben érvényes nem volt; ahhoz, hogy valakit tanúk által elmarasztaljanak, szükség volt, hogy a tanúk sorában pozsonyi lakosok, vagy legalább más, kiváltságos város polgárai is helyet foglaljanak. Ha a város és az esküdtek ítéletével a felek megelégedve nincsenek és a király elé viszik ügyüket, akkor a király személye előtt nem a felek, hanem csupán a bíró és az esküdtek jelenhetnek meg és az ügy ezek közbenjöttével kerül újabb döntés alá. A város lakosai különben a nádori bíróság illetékessége alól is ki voltak véve.
#A külvárosok lakói és a halásznépek ugyanazok jogokat és kiváltságokat élvezték, mint a város polgárai; csakhogy a halászok kötelesek voltak az általuk fogott halmennyiség egy harmadát a pozsonyi ispánnak beszolgáltatni.
#A zsidók, a mig a város állandó lakosai, a polgárokkal egyenranguaknak tartandók.
#Azokat, akik a várostól előírt kötelezettségeket teljesíteni vonakodnának, joga volt a város előljáróságának a polgárok és lakosok sorából kirekeszteni. Ez a kirekesztési jog azonban a káptalan tagjaira és a papokra ki nem terjedt.

Hogy a város gazdaságilag is gyors emelkedésnek indulhasson, vásárai és kereskedői a legkiválóbb előjogok élvezetébe léptek. A posztó-, marha- és halkereskedők bármely országból szabadon jöhettek a városba s ott a városi hatóság, útközben meg a vármegye volt köteles biztonságukról gondoskodni. A város a királyi pénzváltóktól a pénzt csak akkor volt köteles teljes értékben elfogadni, ha a pénzváltók előtt a város bírájának embere járt. A megyeispán joghatósága a városban, e tekintetben is, teljesen szünetelt. Végül a város lakosai kötelesek voltak, más városok jövevény (hospes) népeinek mintájára, a gabonadézsmát megfizetni.

A város ezen szabadalomlevelét átírták és megerősítették 1313-ban és 1323-ban I. Károly; 1365-ben I. Lajos; 1412-ben és 1436-ban Zsigmond; 1439-ben Albert király; 1446-ban Hunyadi János; 1453-ban V. László; 1464-ben I. Mátyás király. (Cod. Dipl. VI. I/107–111. X. VIII/758. XI. 218. IX. 222. X. VIII/653.)

Az 1323-iki szabadalomlevél azt a becses toldalékot tartalmazza, hogy a város lakósai nem voltak kényszeríthetők a királyi pénzváltóktól az új pénzt elfogadni, hogy bármily denárt szabadon használhattak és a pénzverdék szokásos járulékai alól mentesek voltak; Zsigmond király pedig megengedte 1430-ban, hogy a város L. P. jelzéssel (Liga Posoniensis) pénzt verethessen s az ebből folyó jövedelem felerésze a királyi kincstárt, felerésze a városi pénztárt illesse. Nevezetes szabadalomképp említendő még I. Lajos király 1374-iki s utóbb más királyoktól is megerősített mentelmi levele, mely a várost a behozott árúk után járó harminczad alól mentette fel.

A város külső díszét emelte Zsigmond királynak a város pecsétjére és czímerére vonatkozó 1436-iki határozata és I. Mátyás 1459-ben adott engedélye, hogy a város irataiban vörös pecsétet használhasson. (Cod. Dipl. X. VIII/653. Lehoczky: Stemmalog. I. 239. Kaprinay: Hist. Dipl. II. 240. 243. 477. (V. ö. Ortvay: i. m. II. 3. Király János: Pozsony joga stb.)

====Pozsony lakossága====

Természetes, hogy ilyen nagyarányú szabadalmak mellett Pozsony városa nemcsak erkölcsi erőben, hanem anyagi előhaladásában és gyarapodásában is rohamos léptekkel haladt előre. Mindenünnen özönlött a nép Pozsony falai közé s lakossága között úgyszólván Európa minden kulturnemzete képviselve volt.
A város lakosságának zöme és gerincze, mint a városokban egyebütt, úgy itt is a német elem volt. Legtöbben a közeli osztrák herczegségekból származtak át. Sokan jöttek Sziléziából, Stiriából is, de a javarésze mégis Bajorországból, Württembergből, Badenből Szászországból vándorolt be. Voltak olyanok is, a kik Poroszországból, meg az északkeleti szabad városokból jöttek.
 
A német elem után mind számban, mind súlyban a szlávok következtek. Morva- és Csehország, meg Lengyelország nem egy előkelő polgári család bölcseje vala. Találkoztak azután a város lakosai között francziák, olaszok és svájcziak is.
A külföldi elem mellett elég tekintélyes volt a belföldi letelepedők száma is. Az ország csaknem minden tájáról származtak el egyes családok a kereskedelem ezen előkelő góczpontjába és különösen a nemesi osztályból származóknak növekedett meg számuk, akkor, mikor a királyi udvar mind gyakrabban jelent meg huzamosabb tartózkodásra a város falai között.

A város népességével párhuzamosan haladt terjedelmi kifejlődése is és a kezdetben kisebb területre szorítkozó építkezés csakhamar a Dunáig szállott le.

====Pozsony fekvése====

A dunai átjáró – Ortvay egybeállítása szerint – Pötschen-sziget közelében, Ligetfaluval szemben volt, ott, hol ma a horgonyőrség háza van. Maga a Duna ugyanis ez időben beljebb ért a városi területbe. Ott, hol ma a vödriczi út van, régen a Duna folyt. Ott, hol ma a Ferencz József-városban a Dunasor vonul el, szintén a Duna habjai hömpölyögtek. A szinház és a sétatér táján szigetségek voltak s a mai emelkedett Dunapart csak feltöltések és a rakpart emelésének eredménye, úgy hogy a Duna mesterségesen lett eltolva a város területétől. Az az egész terület, mely a Vízhegy alján a haltértől egész a városi abbahagyott kőbányákig, sőt azokon túl is terjedt, a Récse és Borostyánkő között eredő Vödricz folyócska után, Vödricz nevet viselt, és egy része Nagyvödricz, más része Aszú- vagy Szárazvödricz néven volt ismeretes. Ennek a területnek egy része, a mely a Nagyvödricz és Kisvödricz folyók közé esett, várterület, ellenben a váraljai rész, a mai haltér és a Zuckermantl, már városi tulajdon volt, a dunai rév kivételével, a hol, a mai katonai élelmezési ház helyén, a pilisi apát vízitornya állott, néhány kisebb ház társaságában.
Ez a terület 1297-ben, III. Endre szorgoskodásából, megnövekedett Széplak helységének területével, mely a régi Magyar-utcza (ma Széplak-utcza) tája és dombos, szőlőkkel fedett vidék volt. Az adománylevél szerint a széplaki házak leromboltattak, azok anyagát a város bástyáinak erősítésére fordították, a község lakosai pedig a városban telepedtek meg, a melynek ez időben igen gyér lakossága volt.

A vár és az Ó-város, melyeket ma a Vártelek-utcza választ el, a középkorban két, teljesen elszigetelten álló telep volt. A mai Terézvárosból régen csak a Vödricz s annak szent Miklós-egyház felé eső vége volt lakott. A Zuckermantl teljesen néptelen volt s ott, hol a Várlépcső, a Petőfi-utcza és Miklós-utcza kis házai emelkednek, csak szórványosan voltak házak, úgy hogy szent Miklós-egyháza teljesen különállott és a várbástyák aljában elterülő lankás részt szőlők borították. A mai Ferencz József-város, mely az Ó-várost dél és kelet felől veszi körül, sem lakóházaival, sem területileg nem függött össze a várossal. A Duna egyik ága, mely körülbelül a mai Hal-tér táján szakadt ki a főágból és a sétatér területén vonúlt végig, e városrészt még 1698-ban is elválasztotta a belvárostól. A városnak ez a része jóformán szigetség volt, melyen csak itt-ott emelkedtek egyes apró házak, s melynek javarésze kertekkel, bozóttal, sőt erdővel volt borítva. Ilyen volt az úgynvezett Gröszling is, míg a Malomliget irányában már valóságos vadon következett.

A Gröszlingtől nyugatra, a Ferencz József városrész azon végszakához, mely a Híd-utczától s a koronázási dombtértől a Hal-térig terjed és a Séta-tér meg a Duna-kőpart közé esik, sorakoztak az Ujváros apró házai, a melyek a Halász-kapu előtt fekvő külvárosnak is neveztettek. Ennek a Duna felé eső végső nyújtványa volt a cserző vargák telepe. Ez az Ujváros különben elég gyorsan fejlődött, mert a városi tanács 1398-ban heti vásártartási engedélyért folyamodott részére, a mit 1430-ban Zsigmond királytól tényleg meg is kapott.

A középkorban mindaz, a mi a Reichard-utczán túl esik, üres terület volt, mert a külső városi árok a Reichard-utcza és a városi szegény-ápolóház között határolta a külvárost. A Duna-utcza hosszán a városi ápolóházig a Duna-Ujlak nevű külváros terjed ki, míg a Kórház-utcza hosszán körülbelül addig, a hol ma a Mária-utcza torkollik beléje, az Ispotály-Ujtelep nevű külváros állott. Ez a rész különben a XV. század folyamán már a városi árkon túl is terjeszkedett.

A Nádorváros már a középkorban is meglehetősen lakott volt és Mihály kapu előtt levő Ujtelep volt a neve. Eredetileg azonban csak két utczából állott: a Széplak-utczából és az Apáczapálya-utczából. A Nádorvároson túl eső rész és a Virágvölgy lakatlan volt s jobbára szántóföldekből állott. Maga a városi határ jóformán ugyanazonos volt a mai határral és a mai dűlők nevei mind ősi származásra mutatnak.

Pozsony ősi területe tehát a mai bel- vagy óvárossal esett össze és nyugati határát a dóm, északi határát a Klarisszák temploma, keleti táját a Ferencziek temploma jelezte. Alaprajza ötszöget mutatott, melyet két főközlekedési út két részre osztott, s a melyből kijutni csakis a vödriczi kapun, a Lőrincz-kapun és a Mihály-kapun lehetett. Legrégibb utczája a Hosszú-utcza (ma Lőrincz-kapu) volt, a melynek, keletről nyugatra jövet, dél felől eső házai udvaraikkal és kertjeikkel már a városbástyákra támaszkodtak. Itt volt a Preternhaus, egy sokat szereplő polgárház, az érseki tizedudvar, az Irher, Schmid, Scholl, Kürsner házak, a nagy fürdő, a Kirsztus-társulat háza, a Habersdorfer, a Kyrmer-ház, a Corporis Christi kápolna és a máriavölgyi pálosok háza, a Barát-udvar, mely a mai Neisziedler-ház helyén állott. Régi utczák még a Mihály-utcza és az Uj-utcza (Ventur). Ez utóbbiban három nevezetes ház állott: a királyi kúria, a mai Wittmann-féle ház helyén; a pénzverő-ház, mely később (1467) a tőszomszédságában levő házzal együtt, a Vitéztől alapított Akademia Istropolitana hajléka volt. A Mihály-utcza legnevezetesebb épülete pedig a Szent Katalin-udvar, az osztrák heiligenkerutzi czisztercziek háza volt. Régi utcza még a Halászkapu-utcza, a hol valószinűleg a Zsidó-udvar volt; a Szent Mártonhoz vezető sikátor (1420); a mai Zöldszoba-utcza (előbb Suszter-utcza); a Káptalan-utcza (régen Papok-utczája); a Klarisszák-utczája (Apácza-, Nonnen-, Jungferngassel); a Lakatos-utcza; a Corvin-utcza; a Barát-utcza (kolostor mögött levő utcza; utóbb Kalmár-utcza); a Zsidó-, Késes- és végül a Kis-utcza. Az első a mai Hummel-utcza (volt Nagy-Kalapos-), a második a Kis-Kalapos-utcza és a harmadik a Városház-utcza. A Zsidó-utczában állott a zsinagóga (1335) és a keresztény-udvar. Valószínű, hogy már a középkorban is megvoltak a mai Domb-, Bástya- és Orsolya-utczák is.
 
Pozsony legnagyobb tere a Vásár-tér volt, mely a mai Fő-térre és Ferencziek-terére terjedt ki. Itt lüktetett a városi élet, innen indult ki minden városi mozgalom. Itt állott a városháza is, mely eredetileg (1370) Jakab bíró fiainak magánháza volt. A város a házat, melynek neve tornyos- vagy újház volt, részben Izsák nevű zsidótól, ki azt zálogban bírta, 447 arany forintért (1387), részben pedig Knoprautpauer Andrástól, Jakab bíró unokájának örökösétől (1421) 50 arany forintért vette meg.

A vásártér közelében volt a régi halpiacz, a kenyérpiacz és a primási palota táján (Püspökház) a mészárospiacz, melyből utóbb búzapiacz lett. A dóm körül is alakult egy kis tér, a melyet egyházterének neveztek. (Ortvay i. m. I. k. 90–124. és I/2. k. 1–100. l.)

====Pozsony védőművei====

A középkori városok fejlődésének, nyugodt haladásának egyik legszükségesebb előfeltétele, a városok erődítése volt. Természetes tehát, hogy Pozsony, mint a kereskedelem góczpontja, a magyarság végvára, a rendesnél is erősebb védművekkel volt megerősítve. A város körül széles, jól kövezett és mély árkok vonultak, a melyeknek egy része vízzel volt telve, más része szárazon maradt. Az előbbiekben, az 1443-iki és 1451-iki városi számadások szerint, békés időben halakat tenyésztettek, hogy ilymódon is kisebbítsék az árkok fenntartására és gondozására szükséges nagy összegeket.

Kétségtelen, hogy a város az árkokon belül, már a XI. században is, tömören épült falakkal volt körülvéve. E falak különben nem voltak egységes művek, hanem építésük különféle időszakokban, különféle módon ment végbe. Ez a nagyarányú s igen költséges, a folyton szükséges megújítások és helyreállítások következtében csaknem folytonos munka, első sorban a városi pénztárt terhelte ugyan, de időnként az ország részvétét is igénybe vette. Így pld. Zsigmond király 1423-ban felszólította Garai Miklós nádort, hogy a város bekerítéséhez szükséges czölöpöket és fonóveszszőket a kincstári erdőkből szolgáltassa ki a város lakosainak. Néhány évvel később pedig ugyancsak ő elrendeli, hogy a város erődítési munkáiban a megye területén élő jobbágyok ténylegesen vegyenek részt. Hasonló parancsot bocsátott ki 1471-ben Mátyás király a vármegye nemeseihez és egyéb birtokosaihoz; míg II. Ulászló a város megrongált erődítéseinek helyreállítása czéljából hét évi adómentességet engedélyezett a polgárságnak.

A város erődítését jelezték a hatalmas kapuk és tornyok is. Ezek között úgy régiség, mint főképpen jelentőség szempontjából első hely illeti meg a ma is fennálló Szent Mihály kaput. Ez a kapu maga már akkor fennállott, a mikor a város első falkerítése épült és kétsgételenül hármas bejárattal bírt. Így az egyik oldalkaput már az 1410-iki városi számadásokban is felemlítve találjuk. A közhit szerint a kapu tornyát IV. László király építette volna. A torony mai alakjában nem felel meg a XIII. századnak és okmányilag is csak a XV. század első éveiben kezd szerepelni, kétségtelen tehát, hogy legfeljebb, a XIV. század utolsó éveinek műve. 1411-ben Aigner Jakab emlékezett meg a toronyról végrendeletében. 1457-ben a város a torony zsindelytetejét vörösre festeti és letöreti a rajta levő erkereket; 1511-ben pedig 40 font dénárnyi költséggel magasabbra építteti s a munkát még az 1512–13. években is folytatja, 130 forintnyi tetemes összeget utalványozván e czélra. A Szent Mihály kapu előtt, hol a házsor nagyon szűkre szorul össze, állott a külső kapu, mely az 1455. évi számadáskönyvekben említett „Ne félj” erődöt alkotta.

A másik főkapu, mely a várost a dunai réven át a dunántúli vidékkel kötötte össze, a vödriczi kapu volt; ott állott, a hol a Hosszú-utcza a Hal-térre torkollik. Ennek építését a hagyomány Salamon királynak tulajdonítja. A városi számadásokban a kapu 1434-ben fordul elő először. Ugyanezek arról tanúskodnak, hogy a város a kaput 1455-ben teljesen újjáépítette.

A harmadik főkapu a Szent Lőrincz-kapu volt, a melynek strukturája csaknem teljesen megegyezett a Szent Mihály-kapuéval. Legrégibb okleveles nyoma e kapunak, mely a Duna-utcza irányában állott, 1412-ből való, a mikor is a kapu őreinek fizetéséről van szó a városi számadásokban.

Kisebb jelentőségű kapuk voltak még: a Halász-kapu, mely a városból az Újvárosba és a Dunához vezetett; a külvárost védő Szárazvám-kapu, a mai Frigyes főherczeg-utcza végén, a Konvent- és Apáczapálya-utczák kezdetén; a Széplaki kapu, a Széplak-utcza sarkán, a Magas-út torkolatánál; a kórház-utczai kapu, a hasonló nevű utcza és a Mária-utcza torkolatánál; a dunaujtelki kapu a Duna-utcza és a Reichard-utcza keresztezésénél és végre a Vaskapu, a melynek helyét ma már nem tudjuk megjelölni.
A városi erődtornyok közül ismeretesek az új-torony, a Lugistand-torony, a lőpor-torony, a kolostor-torony, a varga-torony, a vízi torony és a Vogl-torony. (V. ö.: Ortvay i. m. I/2. k. 101. s köv. U.)
 

====Pozsony jövedelmi forrásai====

A város állandó jövedelmi forrásai között első helyen az ingatlanok említendők, melyek részint vétel, részint zálogjog révén jutottak birtokába. Tekintélyes fekvőséggel rendelkezett a város Sellendorfban, mely a mai Vöröshídon túl emelkedő kápolnadomb táján állott. A város első, máig ismert beiktató okmánya 1378-ból származik. Hasonlóképpen terjedelmes birtokai voltak Pozsonynak Lamacson, Vereknyén, Szőlősön (Prácsa-Vajnor) és Dornikon, melyet máskép Deznuknak is hívtak. A fekvő birtokokból befolyó jövedelmeket tetemesen szaporították a földesúri haszonvételi járulékok: a halászatból, vadászatból, favágásból, italmérésből, a kőbányából, a pinczejogból, a regálékból és a malmokból folyó jövedelmek. Ezekhez járultak a kiváltságos haszonvételi jövedelmek, úgymint: a vásári adók, bódébérek, a száraz- és vízi vámok, a révek és főleg a harminczadok. Ez utóbbiak jövedelmének egy része királyi adományból, más része a város és a kincstár között kötött bérszerződések alapján folyt be a város pénztárába.

Tetemes jövedelmeket húzott a város a törvényhatósági és törvénykezési illetékekből, a különféle bérletekből és a városi adókból, a melyek alól a városban lakó nemesek sem voltak kivéve városi ingatlanaik révén.
Azonban ezen nagyarányú jövedelmi források mellett is Pozsony város középkori háztartása nagy ingadozást mutat, a melynek okát részben az egyes jövedelmi ágak változó jellege, részben a városra nehezedő nagy és súlyos terhek okozták.
A fekvőségek mívelésének, a szolgálmányok és kiváltságos haszonélvezetek ellenőrzésének, a jövedelmek nehézkes behajtásának sokszor aránytalanul nagy költségei mellett, nemcsak a közigazgatási és közbiztonsági kormányzat, hanem a hadügyi szervezetek költségei is a város pénztárának terhére íródtak. Ezenkívül nagy összeget nyeltek el a jótékonysági intézetek, főképpen pedig a királyi udvar gyakori itt tartózkodása következtében előállott kiadások: a vendéglátás, a követküldés, a küldöncz- és kémszolgálat. Így Grantner Miklós városi kamarás jelentése szerint, 1434 május 10-től 1435 május 10-ig a város bevétele 1307.1 magyar aranyforint, a kiadása pedig 1365.8 m. a. f. volt. 1457–58-ban pedig Weninger András számadása szerint már 9373.14 magyar arany forint állt szemben a 9387.36 forintnyi bevétellel.

====Pozsony önkormányzati szervezete====

A város élén a bíró állott. Ő volt annak mind a közigazgatás, mind az igazságszolgáltatás terén legfőbb szerve. Ő itélkezett, ő hajtotta végre a tanács határozatait, őrizte a város pecsétjét, képviselte külső személyekkel szemben a várost. Megbizatása egy évre szólott, a mi nagy hatalmát üdvös módon megszorította; de úgy közvetetlenül, mint közvetve – későbbi években – újra meg volt választható.

Utóbb, mikor a bíró teendői igen felszaporodtak, a közigazgatási teendők ellátásával külön férfiút bíztak meg, kit polgármesternek neveztek. Ezzel az állással Pozsony városában már 1314 táján találkozunk, de azt csak 1437-ben végalakjában nem felel meg a XIII. századnak és okmányilag is csak a XV. század első éveiben kezd szerepelni, kétségtelen tehát, hogy legfeljebb, a XIV. század utolsó éveinek műve. 1411-ben Aigner Jakab emlékezett meg a toronyról végrendeletében. 1457-ben a város a torony zsindelytetejét vörösre festeti és letöreti a rajta levő erkereket; 1511-ben pedig 40 font dénárnyi költséggel magasabbra építteti s a munkát még az 1512–13. években is folytatja, 130 forintnyi tetemes összeget utalv� az albíróból, jegyzőből, aljegyzőből, ügyészből és irnokból álló tisztikar. Nevezetes szerepet játszott e testületben a zsidóbíró és a vásárbíróságot viselő esküdt.

Ezeken kívül temérdek városi alkalmazottal találkozunk még. Ilyenek voltak a városi kamarás, ki a pénzügyeket, a számadásokat vezette; az orvos, a sebész, a borbély, a bába és a hóhér; a különféle vám-, tized- és harminczad-szedők, a hídmesterek, a pénzverőmester; a városkapitány és közegei, a városi rendőrség; az ipartestületek vezetői; a városi pristaldusok stb.

===Nagyszombat===

A vármegye második nevezetes városa Nagyszombat, mely az ország szabad királyi városainak sorában is nevezetes szerepet játszott. Neve eredetileg Szombathely volt s csak utóbb változott át, bizonynyal megkülönböztetésül a többi hasonló nevű helytől, Nagyszombattá. Latin neve Tyrnavia és szláv meg német neve Trnava, illetőleg Tyrnau, a város mellett folyó Tirna vízétől származik.

A város őshagyománya szerint 1140 körül épületek e helyütt az első házak s így a város keletkezése II. Béla korába nyúlik vissza. Pulkava krónikája szerint ellenben a várost III. Béla király leánya Konstanczia, I. Ottokár cseh király neje alapította volna. (Item construxit [Constantia] in Ungaria civitatem Trnaw, quae in vulgari Ungarico Sambach [Szombat] Constantiae nuncupatur. V. ö. Cod. Dipl. IV. I/135. – Dubravius Hist. Boh. L. XVI.) Valószínű az, hogy a Tirnava víze mellett már a szláv uralom idejében keletkezett kisebb arányú község, a melyet azután Konstanczia erősített meg fallal és rakott meg nagyobb szabású épületekkel. Az ilyképpen védett helylyé alakult községet IV. Béla király váltotta meg Konstancziától, s mivel az várépítési terveibe beleillett, 1238-ban szabadalommal és királyi városi jelleggel ruházta fel.

Nagyszombat városának szabadalma Székesfehérvár városi jogához áll legközelébb. Szabad bíró- és lelkész-választással bírt s amazt a király, emezt az esztergomi érsek erősítette meg. A bíró jogköre kiterjedt a polgári és büntetőjogi igazságszolgáltatásra is, de ítéletét a község visszavethette s azt a király elé fellebbezhette. Egyébként is a bírót a város jogos panaszára a király bármikor elmozdíthatta. A város minden más hatóság alól ki volt véve és közvetetlenül a király alá tartozott. Táborba szállani a város polgárai csak akkor voltak kötelesek, ha a király személyesen vezette a hadakat, egyéb esetekben minden száz-száz szállás egy-egy jól felfegyverzett vitézt volt köteles szállítani. A pénzváltás és az új pénz elfogadása kizárólag csak a bíró útján volt megengedve. Megkapta a város a pallosjogot, részesült a szabad költözködés kiváltságában, a szabad végrendelkezés jogában. Tizedet német szokás szerint fizettek és ingatlanaikat csak velök hasonló királyi kiváltságosoknak adhatták el. (Cod. Dipl. IV. 1/132.)

IV. Bélának ezt a kiváltságlevelét megerősítette 1463-ban Mátyás király és a sörfőzés meg elárúsítás jogával, valamint országos vásárjoggal bővítette 1419-ben Zsigmond király, 1508-ban pedig II. Ulászló; míg V. László 1453-ban, Pozsonynyal és Sopronnal egyetemben, árúmegállító jogot ruházott a városra.
A város nevével a vármegye politikai történetének folyamán ismételten fogunk találkozni, itt csupán azt jegyezzük meg, hogy Nagyszombat függetlenségén előbb Csák Máté, azután I. Lajos király ütött rést. Az előbbi hatalmába kerítette a várost és azt egész legyőzetéseig, mint tulajdont bírta. I. Lajos pedig Henrik császár leányának, tiroli Martignak adományozta oda nászajándékul. Az 1356-ban kelt német szövegű adománylevél ma is megvan a város levéltárában, arra nézve azonban, hogy a várost Margit herczegasszony tényleg birtokba is vette volna, eddig adatunk nincsen. (V. ö.: Ocskovszky Hist. Urbis Tirnaviensis.)
A város lakosai jórészben a magyarság köréből kerültek ki, a munkás elemet meg a németek alkották. A hosszas huszita harczok alkalmával azonban a közel környék folytonos zaklatásnak kitett szláv lakossága, mind nagyobb és nagyobb mértékben özönlött a városba, úgy hogy a szláv elem csakhamar túlsúlyra emelkedett a magyar és német elemmel szemben.

A város erődítéseiből a számadás-könyvek alapján, négy torony emléke maradt fenn. Ezek: a Grülpuchler-kapu, a Lauterburger-, a Malzer- és a Unser Frauen (Szűz Mária) kapu. Ennek a négy kapunak megfelelőleg négy főutczája is volt a városnak; a Malczer-, a Lauterburg-, a Sporer- és a Ledrer-utcza. A város külső részei közül nevezetesebbek voltak: az újváros (Neustadt), Rossentall (Rosindol), Rusten (Razma) és Magerdorf vagy helyesen Magyarád, a melyek közül Rosindol és Moderdorf ma mint önálló falvak jelentkeztek.

===Modor===

Modor, mely, mint láttuk, a pozsonyi vár tartozékai közé sorolandó, 1271-ben már mint a nyitrai püspöknek, 1287-ben, mint Henrik pozsonyi főispán lázadó fiainak s utóbb, mint János pozsonyi főispánnak birtoka szerepelt. Városi rangra I. Lajos király emelte 1361-ben; de a szabadalomlevélből kitűnik, hogy a község már előbb is élvezett némi szabadalmakat, a melyekre vonatkozó oklevelek azonban elpusztultak.

I. Lajos király Modort királynéi várossá emelte s lakosait különösen mint szőlőmíveseket, részesítette tágkörű kiváltságokban. Az 1361-iki szabadalom szerint, melyet a király 1374-ben újra megerősített, a város polgárai szabadon választhattak bírót, ki ügyeiket a királyné tisztjével együttesen intézte. Ezek ítélete ellen, csekélyebb ügyekben Nagyszombat tanácsához, súlyosabbakban Pozsony városához volt joguk fellebbezni. Büntető perekben azonban a város teljesen szabad kezet nyert.

Modor, mint királynéi város, elég súlyos adóknak volt alávetve. Évről-évre, a királyné tisztjének közbenjöttével, újból, a város fejlődéséhez mért összegben állapíttatott meg a földesúri díj s ezenkívül tized járt a királyné pénztárába a szőlőktől, a bortól és a húsméréstől. A szőlőmívelés előmozdítása szempontjából azonban azok, kiknek szőlei elpusztultak, négy évi, kik új szőlőket létesítettek, tíz évi adómentességet élveztek. (Cod. Dipl. IX. III/250, IV 573.)
A város a XV. század elején Stibor vajda tulajdonába ment át, a ki régi szabadalmait mind megújította. 1567-ben pedig Gúti Ország Mihályt, I. Ulászló hatalmas kincstartóját uralta. 1549-ben, e család kihaltával Modor a koronára szállott vissza s ekkor a polgárság, hogy földesúri hatalom alá ne jusson, örök időkre megváltotta függetlenségét. A szabad királyi városok sorába II. Miksa idejében emelkedett. (Schreiber: Descriptio civit. Modor.)

Modor régi lakosai, a mint az egy 1439-iki oklevélből kitűnik, németek voltak. Erre mutat legalább az a körülmény, hogy a város polgárainak, az utczáknak, a hegyeknek, szőlőknek és dűlőknek kizárólag német nevük volt. (Cod. Dipl. XI. 358.)

===Bazin. Szentgyörgy===

A vármegye helységei között felemlítendő még a két erődített hely, a melyektől a vármegye leghatalmasabb családja nevét vette. Ezek: Bazin és Szentgyörgy.
 
E két város eredete és fejlődése szoros összefüggésben van a róluk nevezett hatalmas grófi család fejlődésével. Úgy Bazin, mint Szentgyörgy már a XIV. században telepített, sőt erődített helyek voltak és királyi adomány útján jutottak Achilles meg Kozma comesek kezére. A hagyomány például, a nélkül, hogy állítása történelmi adatokkal igazolva volna, a szentgyörgyi vár építését a templomos rendnek tulajdonítja. A két község közül kiváltságos helylyé a XIV. század folyamán csak Szentgyörgy lett s ebben jóval megelőzte testvérét, Bazint. A középkor folyamán nem játszott e két hely nevezetesebb szerepet s tulajdonképpeni virágzásuk a XVII. századba esik. Erről különben más helyen bővebben volt szó.

===Somorja===

A Csallóközben a kereskedelmi és városi élet góczpontja volt Somorja (Szent-Mária egyháza rövidítése: Ecclesia S. Mariae, Sancta Maria, Scamaria, Sendmareyn stb. változatokban is ismeretes.) A város egykor közvetetlen a Duna mellett feküdt, a mit eléggé bizonyít a város alatt elhúzódó és Holt-Duna néven ismeretes száraz meder, meg a délnyugati oldalon elterülő posvány.

A hagyomány szerint a város már szent Istvántól nyert volna szabadalomlevelet; sőt Hegyaljai Mátyás pozsonyi kanonok 1597-ben nyilvános tanúságot is tett arról, hogy ő szent István eme szabadalomlevelét saját szemeivel látta. (Pozsonyi kápt. lat. jegyzk. 25–26. p.) Annyi kétségtelen, hogy Somorja Pozsony vármegye legrégibb szabadalmas helyei közé tartozik, mert már Nagy Lajos királynak egy 1364-iki oklevele említi, hogy Somorja, Csütörtökhelylyel egyetemben, hetivásár tarthatására van feljogosítva. (C. Dipl. IX. III/408.) 1287-ben Kún László odaadományozta Somorját Károly pozsonyi várgrófnak; azonban már 1298-ban Somorja önálló, birtokszerző hely.

Somorja városa felvirágzását a városi élet nagy mentorjának, Zsigmond királynak köszöni. E nagy műveltségű és a nyugat szellemében fejlődött fejedelem ugyanis elhatározta, hogy a mult időt tanúságain épülve, a lehetőség mértéke szerint fogja szaporítani az országban az erődített helyeket, s ebből kifolyólag megkedvelteti a néppel a városi életet. Siettette ezen elhatározását az a veszélyes elem, mely a távol keleten tűnt fel. Nem nagy éleslátásra volt ugyanis szükség, hogy az ázsiai török folytonos előnyomulásában már most fel lehessen ismerni Magyarország jövendő hivatását, megsejteni évszázadokon keresztül vívandó nagy harczát.

Azon helyek között, a melyeknek erődítését Zsigmond király elhatározta, volt Somorja is. 1405-ben kelt szabadalomlevelével a községet város rangjára emelte és azon kikötéssel, hogy az mielőbb falakkal és erődítményekkel vétessék körül, Pozsony város jogával ruházta fel; de egyúttal kötelezte, hogy adó fejében a királyi kincstárba évenként 88 arany forintot fizessen be. Ez időtől kezdve Zsigmond király többször tüntette ki kegyével a somorjaiakat. Így megengedte nekik, hogy a Dunán révet nyithassanak. 1405-ben felmentette őket a királyi vámok fizetésétől. 1411 szept. 29-én megengedte, hogy évenként kétszer: szt. Orbán pápa és szt. Bertalan apostol napján, pozsonyi módon országos vásárt tarthassanak és külön oklevélben a somorjai vásárra menőket királyi védelméről biztosította. Mindezen kiváltságokat ismételten megerősítették a többi magyar királyok is.

Azonban daczára ennek a sok jóakaratú oklevélnek, a város teljes függetlenséget és szabadságot alig élvezett. Már maga Zsigmond 1410 júl. 25-én elzálogosította a várost, Pozsony városával egyetemben, Frigyes nürnbergi várgrófnak mindaddig, míg neki a megigért 20,000 aranyat le nem fizeti. (Uj Magy. Múz. 1851. II. 239.)
II. Ulászló pedig 1492-ben, a hozzátartozó Berekenye birtokkal, az ottani gázlóval és vámmal, a Szentgyörgyi grófoknak adta zálogul a várost. Mindazonáltal e hatalmaskodó főurakkal szemben is, királyaink ügyet vetettek arra, hogy a város fejlődésének az elzálogosítás gátat ne vethessen. Éppen azért II. Ulászló meghagyja 1513 decz. 5-én Pozsony város tanácsának, hogy azon árúczikkeket, a melyeket embereik a somorjai vásár alkalmával a külföldi kereskedőktől fegyveres erőszakkal elvettek, visszaadják és erélyesen figyelmezteti őket, hogy jövőre az ilyes erőszakoskodásoktól óvakodjanak. Ugyancsak ő inti meg Szentgyörgyi Péter grófot, hogy Somorja város lakosaitól, óvári és dévényi vámjain, vámot követelni ne merjen, mert ő a város lakosait védelmébe vette s erészben nyert kiváltságait teljes épségükben fenntartani kívánja. 1514-ben pedig, nagyobb nyomaték kedvéért, újra megerősíti és körülírja a város vámmentességi jogát s azt, a földesúri jogot igénylő Szentgyörgyi grófokkal szemben is fenntartja. II. Ulászló ezen szabadalmi levelét azután II. Lajos király 1516-ban megerősítette és 1517-ben, meg a következő években, a Szentgyörgyi grófok, a győri káptalan, az óbudai és nyulszigeti apáczák követeléseivel szemben, bővített alakban újra kiadta. Ez utóbbi oklevelekben a király az ország minden rendű és rangú lakosának meghagyja, hogy ezentúl a somorjai polgárokat letartóztatni ne merészeljék, hanem az ellenök felmerülő panaszaikkal a város tanácsa elé járuljanak, s mert a város vámmentességet élvez, ne merjék őket az óvári, vajkai, körtvélyesi és köpcsényi vámosok megvámolni. 1519-ben pedig a király megengedi, hogy a város régi pecsétjével újólag törvényesen élhessen és ez alatt ügyvédet vallhasson.

A város anyagi előhaladásának biztosítását czélozta I. Mátyás királynak az a rendelete, a melyről 1487-ben tettek tanúságot a pozsonyi káptalan előtt Nagy János somorjai bíró és Schik István esküdt. E szerint a nagy király azon kiváló kegyelemről tanúskodó igéretet tette nekik, hogy a városuk környékébe, egy mérföldnyi távolságba eső minden nemesi birtok, a jelenlegi tulajdonosok magvaszakadtával, Somorja városára szálland. Mivel pedig most hírét vették, hogy némely tejfalusi, becskésházi és kisgútori fiörökös nélkül szűkölködő nemesek javaikat idegen kézre akarják adni, mindenkit eltiltanak ezen javak megvételétől. Volt-e a város eme tiltakozásának gyakorlati értéke vagy sem, azt adatok hiányában felderíteni egyelőre nem tudjuk.

1599-ben Somorja, mely ekkor már várjelleggel bírt, a hozzátartozó javakkal egyetemben, Pálffy Miklós gróf tulajdonába ment át. Úri jogon, a jobbágyszolgálmányok és kisebb királyi haszonvételek megváltása czímén, évenként 606 frtot tartozott a város az új földesúrnak fizetni, a mely összeget Pálffy János gróf 1560-ban „kvártélypénz” czímen még 200 forinttal megnövelt.
Az úrbéri szabályozás alkalmával, Pozsony vármegyének 1768 decz. 19-én tartott űlésén adott véleménye alapján, a helytartótanács 1769-ben kimondotta, hogy Somorja nem vetendő úrbériség alá, hanem régi földesúri viszonyában tartandó fenn. (Lásd: Kisfaludy, Somorja város története czímű kéziratos művét és az ahhoz csatolt okmánytárat.)

A vármegye területén, a pozsonyi váron és az imént felsorolt erődített városokon kívül számos vár is állott, a melyek nagyobb részben a kárpátalji részeken voltak elhelyezve. Ezek a következők:

===Vöröskő===

Vöröskő (Biebersburg, Cerveni kamen) várát, általános vélekedés szerint, a Pozsonytól Szomolány felé húzódó Kis-Kárpátoknak egyik középmagasságú hegyén, Cseszte mezőváros nyugati részén, 1230 táján építtette III. Béla király leánya, Konstanczia, Primislaw Ottokár cseh király özvegye. A nagy kedvvel építkező királyné halála után, 1240-ben, Vöröskő a koronára szállott s utóbb Tibor comesnek s Tamás nevű fiának birtokáb akerült. Legalább ezt sejteti, egy 1296 táján lefolyt per, a melyben Tamás a Turny Domonkos visegrádi comesen ejtett becsületsértésben bűnösnek találtatott és javai elvesztésére lőn itélve. Érdekes, hogy e per következtében Vöröskő várának és a hozzátartozó uradalomnak fele állítólag Eimech Márton alországbíróra szállott, ki e perben mint bíró szerepelt; ő ezután e birtokot kétszáz márkáért és egy főúri pánczélért Trencsényi Csák Máténak adta el. A vöröskői vár uradalma ekkor Cseszte, Diós, Dombó, Hosszúfalu (Dlha), Keresztur, Kosolna, Körtvélyes, Vista (Vistuk) ma is létező, és Kéthena, Kisfalud, Latkfalva, Tarcsa, meg Újfalu ma már ismeretlen pozsonymegyei községekből állott. (C. Dipl. VI. II./45.) A vár Csák Máté halála után ismét a koronára szállott és 1350-ben, jeles hadi szolgálatok fejében, I. Lajos király adományából, Wolfarth Ulrik német lovag birtoka lett. A Wolfarthok a várat és az uradalmat körülbelül 1441-ig bírták, a mikor Wolfarth Pál özvegye révén, mint házassági hozomány, Szentgyörgyi György gróf birtokába került, a kinek utódai azután 1511-ben Szapolyai István özvegyének, Hedvig tescheni herczegnőnek, meg Szapolyai Jánosnak és Györgynek zálogosították el 36,100 forintban.
 
A vöröskői vár középkori képe egy vöröskői régi számadási könyv czímlapján.
A Szentgyörgyi grófoknak 1522 táján Péter grófban magvaszakadván, II. Lajos a várat és az uradalmat nejének, Mária királynénak adományozta, ki azt viszont Thurzó Elek és János testvéreknek adta donáczióba. Thurzó Elek azonban rossz gazda volt és így a várat, a melyet különben is még a Szapolyai-féle zálogjog terhelt, megtartani nem tudta, hanem már 1528-ban elzálogosította azt Csulai Móré Lászlónak és nejének Rakonczai Magdának, 1535-ben pedig eladta 105,401 forintért a Fuggerek hatalmas családjának.

A Fuggerek csaknem egy teljes félszázadon át voltak Vöröskő urai s ez idő alatt úgyszólván folytonos hadakozásban éltek szomszédjaikkal, kivált bedeghi Nyári Ferencz czifferi birtokossal, Ungnad Kristóffal, Szomolány urával és Országh Miklóssal.

1580–1598 között folyt le az a nagy vásárlás, a mely Vöröskőt és uradalmát ismét színmagyar kézbe, a Pálffy grófok kezébe juttatta. 1580-ban vette meg ugyanis az uradalom hét tizedét ipjától, Fugger Márktól, 75,000 rajnai forintért báró Pálffy Miklós, s ugyancsak ő vásárolta meg a többi három tizedet is a nagyon szétágazott család többi tagjaitól. Ez időtől fogva a vár és tartozéka egész a mai napig a grófi család birtokában maradt.

A vár, a mely több izben, de kivált Ottokár cseh király támadásai és a Kún László alatt támadt Apor-féle lázadás idejében kiállotta a tűzpróbát, készületlensége miatt a Thökölyi-pártiak kezébe került. 1705-ben azonban a kuruczoknak már sok dolgot adott és több napi bombázás után sikerült csak a vár külső épületeit felgyújtani s romba dönteni. (V. ö.: Jedlicska: Kiskárpáti emlékek, 1–121. ll.)
 

===Szomolány===

Szomolány vára, a hasonnevű és egykor szintén kőfalakkal védett városkától északra, a nádasi országút mentén, a szomolányi magas hegyek kiszögellésén fekszik. Eredete a várnak homályban vész el. Egyes történetírók, mint Fejér György és Wenzel Gusztáv úgy vélik, hogy a vár már a XIV. században fennállott s a Stiborok tulajdonában volt. Mások ellenben, különösen a Kis-Kárpátok jeles ismerője, Jedlicska, azt vitatják, hogy csak a XV. században épült. Egyébként is külöben a vár történetéből mit sem tudnak, sőt magát az épületet is, csak egy 1760-iki leírásból ismerjük. E szerint a vár kapuja az északi oldalon volt s előtte vonóhíd állott. A kapun át a vár alsó udvarába lehetett jutni. Itt volt elhelyezve a kapus lakása, a pékműhely, s itt voltak a konyhák is. Az alsó udvarból, kelet felől, kőlépcső vezetett a vár tulajdonképpeni, kertszerű udvarára, melynek déli részét a fegyvertár foglalta el. A vár felső udvarán volt elhelyezve a várnagy, a tisztek szobája. Maga a főépület, mely nem volt elég tágas, de azért kényes izlésre vallott, a déli részt foglalta el.
A vár birtokosai között találjuk a Szentgyörgyi grófokat, a gúti Országh családot és a Bánffyakat. 1569-ben a várat és a hozzátartozó uradalmat Miksa király Ungnad Kristófnak és nejének, Losonczy Annának zálogosította el; 1583-ban pedig Rudolf örök jogon engedte azt át. A vár legfőbb birtokosai azonban az Erdődy grófok voltak, kik azt Erdődy Tamás nejének, Annának, Ungnad Kristóf leányának révén nyerték meg. (Jedlicska: Kis-Kárp. Eml. 183–228. ll.)

===Éleskő===

Éleskő várának eredetét teljes homály fedi. Első nyomára 1500-ban akadunk. Ez idő tájban ugyanis Nagyszombat táján a Czobor család volt birtokos. Czobor Imre és Márton közösen bírták a Morva-Szent-János központtal bíró uradalmat, a melynek Éleskő (Scharfenstein) kiegészítő része volt. Osztályos egyezség útján azután Éleskő Czobor Márton kezébe jutott s tőle örökölték gyermekei: Czobor János, meg Anna, Bakith Péter neje. Később Bakithné megvette az egész várat és azt 1552-ben Pál nevű fiára, meg Anna nevű leányára, Révay Mihály nejére hagyta. Örökösödés révén utóbb a Bakithokon és Révayakon kívül, a Jakusichokkal is találkozunk a vár urai között. (Lsd. Hormayer Taschenbuch 1830. 399. s. köv. ll.)

===Detrekő===

Detrekő (Plassenstein, Plawetzky Kámen) Lehoczky vélekedése szerint (Stemmatogr. p. 21) a XIII. században épült. Építője Detre, zólyomi és szepesi comes, a Balassák őse lett volna. Mivel azonban Lehoczky semmivel sem igazolja ezen állítását, valószínűbbnek látszik Mednyánszky vélekedése, ki a várat a Szentgyörgyi grófok tulajdonának tartja, abból indulva ki, hogy Éleskőt I. Ferdinánd idejében, a Szentgyörgyi grófok magvaszakadtakor, a grófok egy másik várával, Borostyánkővel egyetemben kapták. A koronától azután Serédy Gáspár, ettől Salm Ecco, Gyula és Miklós váltották magukhoz zálogjogon. A 27.187 frtnyi zálogösszeget a Salm grófok a Fugger családtól vették volt kölcsön; mivel pedig a kölcsönt megfizetni nem tudták, 1562-ben Balassa Menyhért váltotta magához a várat, ki azután csakhamar a Fuggereket is kielégítette. A zálogjogon szerzett birtokba végre 1578-ban Balassa István, Menyhért fia, királyi donáczió alapján nyert végleges beiktatást. (Hormayer i. h. 372. s. köv. ll.)

===Borostyánkő===

A romok után ítélve, az volt az általános vélekedés, hogy Borostyánkő (Ballenstein; Paillenstein; Stupawsky Kamen) Pozsony vármegye egyik legrégibb vára. Építési idejét nem tudjuk, de valószínű, hogy Ottokár cseh király betörései alkalmával még nem állott, mert bár a csehek ekkor a Kis-Kárpátok tövében több várat elfoglaltak, többet ostromoltak, a krónikák Borostyánkőről mégsem emlékeznek meg.

A XIV–XVI. században Borostyánkő urai a Bazini és Szentgyörgyi grófok voltak, a kik a vár nevét nemesi előnévül is használták. E család magvaszakadtával, I. Ferdinánd, Borostyánkő várát Serédy Gáspárnak adta zálogba. Ennek 1550-ben bekövetkezett halála után a vár fiára, Györgyre szállott ugyan, de már 1552-ben, ugyancsak zálogjogon, Salm Ecco gróf kezében találjuk, a kitől 1583-ban, 80,000 talléron, Salm Gyula gróf váltotta magához. 1592-ben, II. Rudolf császár engedélyével, Pálffy Miklós vette zálogba a várat, ki csakhamar lemondott arról nővére, Illyésházy Istvánné javára, de már 1599-ben ismét magához váltotta. Pálffy Miklós halála után, 1603-ban kelt király donáczió alapján, az özvegyet és fiait: Istvánt, Jánost, Pált, meg Miklóst iktatták a vár birtokába. Az 1619-iki osztályos egyezség alkalmával pedig Borostyánkő Pálffy Pálnak, a későbbi nádornak jutott osztályrészül. (Hormayer 1829. 363. s köv. ll.)
 

===Korlátkő===

Korlátkő várának építője és építésének ideje szintén a homályban vész el. A XIV. században azonban már Stibor vajda tulajdonában találjuk. 1444-ben bizonyos Moraváni János lakta a várat, a ki afféle rablólovag lehetett és sokat hadakozott a pozsonyi polgárokkal. Csillaga azonban nem soká ragyogott, mert már 1445-ben megvette Korlátkő várát, a hozzátartozó Jabloncza, Szentgyörgy, Sándorf, Ravenszko, Podhragye (Lieszkov) nyitramegyei, és Nádas pozsonymegyei községekkel egyetemben, Bossányi Osváld macsói viczebán, 4000 arany forintért, Ujlaky Miklós bántól. A vételt Hunyadi János erősítette meg. 1485-ben I. Mátyás király, Kwinspergi Plankner Jánosnak, a német lovagrend tagjának adta oda 6000 arany forintért a várat, mely Osváld fia, Bánffy Mihály hűtlensége következtében szállott a királyra. De az adomány soha érvényessé nem lőn, mert a vár ura továbbra is, valószínűleg a királyi kegyelem utján, Bánffy Mihály, a korlátkői család ősatyja maradt. (Hormayer i. h. 1834. 57. s. köv. ll.)

===Dévény===

Dévény vára, a vármegyének legrégibb s egyúttal legnevezetesebb erődített helye, mely már helyzeténél fogva is arra volt hivatva, hogy Pozsonynak és az egész országnak, a nyugatról jövő ellenséggel szemben, előőrse legyen.
A vár eredete a szláv időkbe nyúlik vissza. A hagyomány szerint ugyanis a várat valószínűleg valamely szláv herczegnő építtette volna s nevét is a szláv „devina” vagyis „leányzó” szónak köszönheté. Tény különben s ez a hagyomány ereje mellett szól, hogy a szláv mithosban a szerelem istenasszonyát Devinának hívták. Annyi bizonyos, hogy Dévény a morva-szlávoknak 864 körül határerősségül szolgált és hogy II. Lajos német császár győzedelmes szláv hadjárata alkalmával a legyőzött szláv herczegnek, Ratiszláwnak és gazdag kincseinek egyidőre menedéket nyujtott. Azonban a császár ostrom alá vette és el is foglalta Dévényt. A Frigyes osztrák herczeg által II. Endre ellen viselt háborúban is szerepet játszott a vár és osztrák kézbe került. 1272-ben Ottokár cseh király hadai foglalták el és innen intézték Pozsony vára ellen az ostromot.
Dévény várát és városát, okleveles adat szerint, legelébb csak 1414-ből ismerjük. Ez évben ugyanis Zsigmond király a várat, a várost és minden tartozékát átengedte Garai Miklós nádornak, a ki azt 8000 arany forintért kiváltotta az osztrák Hering László kezéből s a váltságdíjat Zsigmond részére még ujabb 12000 frttal megtoldotta. Utóbb ez a vár is a Bazini és Szentgyörgyi grófok tulajdonába került. 1508-ban a várost VI. Péter gróf átengedte adósságai fejében bizonyos Rottensteinnak, de a halászati jogot a vár részére fenntartotta.

A Szentgyörgyiek magvaszakadtváal I. Ferdinánd Dévényt, 1535-ben, Báthori István nádornak ajándékozta. Ennek utódaitól megvette 40000 frtért Keglevich János, a ki viszont elzálogosította azt a Palocsai családnak, míg végre 1635-ben Pálffy Pál nádor váltotta magához. Ez időtől kezdve a vár, melyet 1683-ban a török hasztalan ostromolt és 1809-ben a francziák légberöpítettek, a Pálffyak herczegi ágának birtoka. (E. D. X. VIII/615. Teleki: Hunyadiak kora VI. 190 l. 2. jegyz. Wertheimer:Die Grafen von Bözing und S. Georgen stb.

===Eberhard===

A Csallóköz egyetlen váracskája Eberhard, a melynek építői valószínűleg a Szentgyörgyi grófok voltak. Legalább Kaprinai, a tudós történetkutató, azt állítja, hogy Eberhardot Zsigmond király idejében építette Szentgyörgyi Eberhard gróf (Coll. Kapr. f. XVI. 240. l.) A hagyomány viszont a vár építését a templomosok rendjének tulajdonítja. Tény, hogy a család egyik tagját, VI. Tamás gróf fiát Eberhardnak hívták s ez éppen Zsigmond korában élt. De a névből már azért sem lehet következtetést vonni, mert a község neve régibb a vár építőjének mondott grófnál.

Történelmi bizonyítékokkal annyi igazolható csupán, hogy Eberhardot 1209 előtt kapta I. Sebős, a Szentgyörgyiek őse. Ez időtől fogva a váracs, a melyről, mint ilyenről az oklevelek nem emlékeznek, csaknem mindig a Szentgyörgyi grófok kezében volt. Így tudjuk, hogy 1334-ben I. Péter grófot, 1369-ben ennek fiát, 1343-ban ismét I. Pétert uralta. (Cod. dipl. III. II 466. III. I/73., VIII. III/641., II/528., IX. IV/170.) Zsigmond király uralkodásának első éveiben azonban Éberhard, nem tudni mi módon, Prokop morva őrgróf kezébe került, a kitől Szentgyörgyi (IV.) Péter, 1409-ben, 1900 frttal váltotta meg. (Coll. Kapr. 40. IV. 157.)

Pozsony vármegye területén a felsorolt várakon és sz. k. városokon kívül fekvő várkastélyokról és községekről már más helyen megemlékeztünk.

==Az egyház Pozsony vármegyében==

===Őskereszténység===

Kétségtelen, hogy Pozsony vármegye mai területét, talán a szorosan vett Pannonia kivételével, hazánk azon részei közé kell soroznunk, a melyen a kereszténység legelőbb vert gyökeret, némi kezdetleges egyházi intézmények révén. Az a körülmény, hogy ezen a vidéken, mely különben is legközelebb esett a keresztény tartományokhoz, a frank uralom vetett lábat, hogy a kereszténynyé lett avarok részben itt is tanyáztak, vagy legalább a vidékkel szoros összefüggésben voltak és főképpen, hogy a morva-szláv uralom nem csekély súlyt fektetett Bretislaviára és Divinára, kétségtelenné teszi, hogy a keresztény eszméket a vidék népe megismerte és már politikai szempontokból is magáénak vallotta.
Szláv kereszténység nyomai.

Legvalószínűbbnek látszik, hogy a megye egyházi szempontból legalébb a Szvatopluk-féle nyitrai püspökség joghatósága alá tartozott, s hogy annak keletkezőben lévő várában és községeiben, a nyitrai püspök által megbízott, szélesebb, missziószerű hatalommal felruházott papok telepedtek meg. Csupán történelmi vélekedés, de úgy hiszszük, a körülmények természetéből folyó sejtelem, hogy Bretiszlaviában, a mai pozsonyi várban, már a korai korban is, a rendesnél jóval nagyobb egyházi joghatósággal felruházott pap székelt, nevezzük azt azután akár egyszerűen plébánosnak, akár pro decore: főesperesnek.

Valószínűnek látszik az is, hogy a Szvatopluk-féle nyitrai püspökség összeomlása után, sőt talán még azzal egyidejüleg is, a germán elem erélyesebb érvényesülése, Pozsony vármegye területén a német hittérítők fellépése, a sokat emlegetett passaui egyházhatósági törekvések jelentkezése lépett előtérbe.
Mindezeket azonban a történettudomány rendelkezésére álló eszközök segélyével, ma még teljes bizonyossággal megállapítani nem tudjuk. Egyet állíthatunk azonban szilárd meggyőződéssel és ez az, hogy akkor, a mikor szent István a magyar egyház szervezetéhez fogott, hazánk területén a legősibb és nemcsak névben, de szellemben is legkeresztényibb nép az volt, mely Nyitra, Pozsony és Trencsén vármegyék mai területén lakott, és éppen ez a körülmény igazolja azt a sokaktól megmagyarázhatatlannak vélt dolgot, hogy szent István sem Nyitrában, sem Pozsonyban egyházi intézményeket nem alkotott, hanem ezt az egész terjedelmes földet az esztergomi érsek joghatóságának vetette alá. Szent István főgondját ugyanis arra irányozta, hogy a kemény nyakú magyar népet, az ország alkotó elemét erősítse meg a hitben, hogy folyton éber őröket állítson oda, a hol minden pillanatban a még alig-alig elfojtott pogány szellem kaphatott lábra. Ez magyarázza meg azt a körülményt is, hogy a szent Istvántól alapított püspökségek és apátságok mind a Duna és a Tisza táján és a leginkább veszélyeztetett Erdőelvén voltak elhelyezve. Arra, hogy a már jobbára keresztény vidékeken erősítse az egyházat, növelje a krisztusi szellemet, az első szervezés lázas munkájában ügyet sem vethetett.

===Pozsony beilleszkedése szent István egyházszervezetébe===

Pozsony vármegye területe tehát, szent István egyházi szervezési tervében mint az esztergomi érsekség kiegészítő része foglalt helyet s mint ilyen szerepel és szerepelt az egész középkoron át, egész napjainkig.

Az egyház kormányzásából folyik, hogy az esztergomi érsek, mint a terület püspöke, egyházmegyéjében nagyobb kerületeket, úgynevezett esperességeket létesített, a melyeknek ellenőrzését egyes kiválóbb helyek lelkészeire bízta. Ezek, a kiket a káptalanbéli, vagy legalább a központban működő archidiakonusoktól – szoros értelemben vett főesperesektől – jól meg kell különböztetni, archipresbyteri rurales, a mai terminologia szerint alesperes nevet viseltek s a püspök ellenőrző szemei voltak. Idők folyamában, az intézmények fejlődésében, az alesperesek a tulajdonképpen való főesperesek helyét foglalták el és sokszor káptalanon kívül is viselték e tisztet, sőt püspöki jogokat vindikáltak maguknak.

Nézetünk szerint a pozsonyi vár lelkészét az esztergomi érsek ilyen alesperesi működési körrel ruházta fel és területéül körülbelül a későbbi Pozsony vármegyét jelölte ki. Ez a kiváltságos pozsonyvári plébános, a szent Üdvözítőről nevezett várbéli egyház papja, lett az idők folyamában pozsonyi préposttá és a segédkezésére rendelt, az egyházi szabványok szerint kétségtelenül közös életet folytató papok kollégiuma, lett társaskáptalanná. Hogy ez a fejlődési folyamat csak lassan és fokozatosan mehetett végbe, az az egyházi intézmények fejlődésének általános történetét ismerő előtt igen természetes dolognak látszik. Mert nagyon tévednek azok, a kik azt hiszik, hogy a XI–XII. századokban, legkivált a szervezés stádiumában lévő ország egyházában, egy teljesen kifejlett, nagypréposttal bíró társaskáptalannak, mint ilyennek, alapításáról általában szó is lehet. És ezzel elérkeztünk a pozsonymegyei egyházi intézmények legvitatottabb kérdéséhez, a pozsonyi prépostság és társaskáptalan történetéhez.

===Pozsonyi prépostság és káptalan===

Nem lehet itt feladatunk elősorolni mindazokat a vélekedéseket, a melyeket egyes történetírók a pozsonyi prépostság és káptalan alapításáról megírtak. Csak annyit jegyzünk meg, hogy vannak, kik az alapítást Nagy Károly nevéhez kötik; vannak, kik a morva uralom eredményének vallják; vannak, kik Piligrim mellett kardoskodnak és végre, kik azt egy pozsonyvári előkelő nemes jobbágy családdal, a Csukárokkal hozzák kapcsolatba. Ez utóbbi két nézet legelőkelőbb és újabb védelmezői Rimely Károly, illetve Knauz Nándor, hosszú és szenvedelmes vitába elegyedtek, a mely rendkívül sok becses anyagot tartalmazott, de a mely a kérdést dülőre még sem vitte.

Újabban ismét alapos kutatás, meg a történetírás megengedett konjekturái alapján, Ortvay Tivadar szólt bele a vitába és hozott meglepő világosságot annak anyagába. Azonban arról, hogy a vitás kérdést valaki eldöntse, a ma ismert adatok gyér volta mellett szó sem lehet s éppen azért az alábbiakban mi is csak véleményt mondunk, olyat, a minőt az ismert adatok egybevetéséből magunknak formáltunk.

Az első teljesen hiteles okleveles adat arra nézve, hogy a pozsonyi várnak a szent Üdvözítőről nevezett egyházában lelkészkedő pap a prépost méltóságát viselte, 1204-ből való, a mikor is János kalocsai érsek esztergomi érsekké választatván, a pozsonyi prépostot, ki egyúttal az esztergomi káptalan kincstartója volt, küldte Rómába követül, hogy választásához a pápai megerősítést kinyerje. (Mon. Ecc. Strig. I. 176.) A második adat 1209-ből való. Ez évben ugyanis János esztergomi érsek oklevélileg ismeri el, hogy tizenegy szolnoki szabadost, a kiket Katapán egri püspöktől vett át, a pinczemesterek osztályába sorozott. Az oklevelet aláírt egyházi főurak sorában ott olvasható Ubald pozsonyi prépost neve is. (Mon. Eccl. Strig. I. 193. C. D. III. I./70.)
Az első oklevél pedig, mely a pozsonyi káptalannak, mint hiteles helynek, emlékét fenntartotta, 1230-ból származik és Bökény comes leányának, Angyalkának egy adományáról szól.

Az tehát kétségtelen, hogy 1204-ben már volt pozsonyi prépost s így bizonynyal káptalan is, és hogy ez a káptalan 1230-ban már hiteles helyként működött.
1204 előttről két adat van mely az okleveles bizonyítás erejével hat, és mely a pozsonyi prépostság korát előbbre helyezi. Az egyik egy állítólagos 1022-iki okmány, melyről Kaprinay mondja, hogy látta, lemásolta, és hogy abban a pozsonyi káptalanról van szó. A másik a Kálmán királyunktól valószínűen 1100-ban kiadott törvénykönyvnek az istenitéletekről szóló czikke. Lássuk e két adatot közelebbről.

A Kaprinaytól említett 1022-ből való oklevélre a legtöbb történetíró megjegyzi, hogy annak bizonyító erőt tulajdonítani nem lehet, mert a nevezett tudósnak az egyetemi könyvtárban őrzött kéziratai között annak nyoma nincs. Mások azonban a tudós jezsuita történetbúvár tekintélyére támaszkodva, az adatból megerősítve látják azt a véleményüket, hogy a pozsonyi káptalan szent István idejében már fennállott.

Azonban a sokat hivatolt, senki által még nem látott oklevél a Kaprinay István gyűjteményében tényleg megvan, sőt nem is egy, de két helyen is le van másolva. Az egyetemi könyvtár kézirat-gyűteményének végleges rendezése alkalmából ugyanis e sorok írója reá akadt nagy tömeg 12-ed alakú szétszórt papirlapra, a melynek mindegyikén egy-egy évszám mellett különféle rövid kis regesta olvasható. Az egész nagy anyagot évszám szerint rendezvén, arra az örvendetes tudatra ébredt, hogy e skartéták a Kaprinay-féle óriási gyűjteménynek évszám szerint készült idexét alkotják meg. Ennek a fonálnak segélyével azután könnyű dolog volt az 1022-ből valónak mondott oklevél másolatára reáakadni; s mivel a hivatolt oklevél Pozsony vármegye történetének egy igen érdekes adaléka, helyén való lesz azt kissé bővebben ismertetni.

A másolat szerint az 1022. évben Keresztelő Szent János napján, Detre pozsonyi curialis comes és a négy csallóközi szolgabíró: Wereknyei Márton fia Péter, Gúti Péter, Pakai Lipót és Szerafin fia István, számos csallóközi nemes és udvarnok jelenlétében összeültek bíráskodni és ítélkezni Almudfia Jakab és ennek fia Péter fölött. Ez a két úr ugyanis beállított a pozsonyi káptalanhoz és ott Máté meg Lőrincz nevű jobbágyaikat úgy mutatták be, mintha azok Pető és János udvarnokok lettek volna. A két nemes és a két áludvarnok azután, a káptalan színe előtt, annak rendje és módja szerint vásárt csaptak; a nemes urak olcsó pénzen megvették Pető és János udvarnokok földjét, a melyet közönségesen „Kyus feuldi”-nek neveztek. Erről azután a káptalan ki is adta a hiteles oklevelet.
Azonban a csalásra hamar reájöttek a valódi birtokosok és okmányhamisítás miatt panaszt emeltek Jakab meg Péter urak ellen. A bíróság pedig meggyőződést nyervén a panasz jogos voltáról, úgy itélkezett, hogy a hamisítók a pozsonyi vár kulcsaival megbélyegeztessenek.

Kaprinay, ki gyűjteményében közli ez okmány másolatát és pedig – mint ő maga megjegyzi – előbb az eredeti oklevélből, melyet vele Kondé László közölt 1767 márczius 5-én (Koll. Kapr. in 44° XXXVIII. p. 151–154.), utóbb az esztergomi káptalannak egy ugyancsak 1767-benkelt átiratából, mely haránt pergamenre van írva, és melynek hátán öt pecsét nyoma látszik, nyilván a XIII. század betűinek jellegét viseli magán. Ezenkívül – úgymond – az összevonások és az „i” betűnek éles accentuálása is az 1300-ik évre vallanak. Megjegyzi még, hogy az oklevélben a pozsonyi káptalanról is van szó, holott ez szent István idejében még fenn nem állhatott. A második közlésnél azonban, a keltezés mellé, ő maga írja oda, hogy az oklevél minden bizonynyal 1222-ben kelt.

Nem nagy szövegkritikai jártasság kell ahhoz, hogy a közölt oklevél kifejezéseiből minden kétséget kizárólag megállapíthassuk, hogy az a XIII. századnál semmi esetre sem régibb.

Elesik tehát az az érv, melyet Kaprinay megjegyzéséből kovácsoltak azok, kik a pozsonyi prépostságot és káptalant ősalapítványúnak vallják; de viszont kiviláglik belőle, hogy a káptalan már 1222-ben mint hiteles hely állott fenn és működött.

Kálmán király hivatolt törvénykönyve az istenitéletekről úgy rendelkezik, hogy azok a püspöki székhelyen és a nagyobb prépostságokban gyakorolhatók. És hozzáteszi: Nyitrán, meg Pozsonyban.

A törvényczikk a magyar Corpus Jurisba úgy van beiktatva: in maioribus praeposituris, ut Posonii et Nitriae. Ellenben a szövegkritikai kiadás, melyet Endlicher tett közzé, így hangzik: in maioribus praeposituris, nec non Posonii et Nitriae. A két szöveg tehát homlokegyenes ellenkező dolgot mond. A magyar törvénykönyv szövege szerint: istenítélet tartható: püspöki székhelyeken és a nagyobb prépostságokban, mint Pozsonyban meg Nyitrán. Az Endlicher-féle kritikai kiadás pedig azt mondja: … és a nagyobb prépostságokban, valamint Pozsonyban és Nyitrán. Az első olvasás szerint tehát Pozsonyban meg Nyitrán akkor már volt nagyobb prépostság, a másik olvasás szerint ekkor még nem volt prépostság.
Fontos kérdés tehát az, hogy melyik helyesebb a két szövegolvasás közül.

Ha visszamenőleg vizsgáljuk a magyar törvények kiadásait, úgy találjuk, hogy az 1584-iki kiadás az, a melyben Kálmán király első dekretumának szóban forgó 22 fejezete így van közölve: „in maioribus praeposituris, ut Posonii et Nitriae”. Ennek a kiadásnak szerkesztője pedig a nagyérdemű Mossóczy Zakariás, kiről köztudomású, hogy nyitrai kanonok, archidiákon, helynök és utóbb püspök volt. Köztudomású dolog az is, hogy az a szokás, az a kegyeletes dicsekvés a magyar egyházi intézményeknél, hogy eredetöket lehetőleg messze időkre helyezzék vissza, a mely még ma sem szűnt meg, éppen a XVI. században hódított leginkább teret.

Ha már most azt kérdezzük, vajjon honnan közölhette Mossóczy a Kálmán-féle törvénykönyv szövegét, önkéntelen felmerül emlékezetünk előtt az a függelék, a melyet Zsámboki csatolt az általa 1581-ben Frankfurtban közzébocsátott Bonfin-féle Decadesekhez. Ez a függelék pedig az első, a mely nyomtatásban közli a legrégibb királyainktól alkotott törvényeket. Nem tagadjuk, hogy Mossóczynak módjában állhatott kéziratokba is betekinteni; de viszont kétségtelennek tartjuk, hogy a Zsámboki kiadását ismerte, sőt az előtte is feküdt. Zsámboki azonban a vitatott szöveget így közli: „in maioribus praeposituris, minori Posonii et Nitriae”. Világos, hogy ez az értelmetlen szöveg a toll játékának szüleménye, leírási hiba; ellenben nem valószínű, hogy a „minori” szó helyén abban a forrásban, melyet Sambucus használt, a rövid „ut” szócska állott, sőt igen valószínű, hogy az a szó is hat betűs szó volt, mint „minori”, vagyis, hogy ott egyszerűen „nec non” volt írva.

Készséggel elismeri e sorok írója a valószínűen felhangzó ellenvetés jogosságát, hogy a valószínűsítés a történelemben még nem bizonyítás. De ő nem is állapodik itt meg, hanem tovább megy.

Legegyszerűbb lenne, előkutatni az Alberik-féle szöveget, a melyet Endlicher használt „Monumenta Arpadiana” czímű művében s abból igazolni, hogy Endlicher olvasott jól, mert ott tényleg „nec non” áll. A véleményükhöz ragaszkodók azonban erre azt felelhetnék: ez csak annyit bizonyít, hogy Endlicher jól olvasott; de vajjon Alberik jól írt-e s nincs-e más, régibb kézirat, a mely az „ut”-féle olvasásnak ad igazat, az bizonytva nincs és így a Mossóczy olvasása lehet még mindig az egyedül helyes olvasás.

A teljes világosság kedvéért mi más kézirat bizonyitó erejét veszszük elő. A budapesti egyetemi könyvtár G. 39. sz. a. őriz egy XVI. századbali kódexet, a mely 1588-ban Nádasdy Tamás gróf, akkortájt nádorispán részére készült. A remek betűvetéssel, nagy gonddal készűlt kézirat pedig nem egyéb, mint a magyar királyoktól alkotott törvények gyűjteménye. Ez a gyűjtemény a második részben közli Kálmán király nagyobb dekrétumát és közli a vitás szöveget ilyképpen: Iudicium ferri et aque, in aliqua ecclesia fieri interdicimus, nisi in sede episcopi et maioribus praeposituris, nec non Posonii et Nitriae.

Íme egy elfogulatlan tanú a Magyarország legfőbb világi méltóságának és legfőbb bírájának használatára nagy gonddal készült kódex, amely „nec non”-t ír, és nem „ut”-ot, a mely tehát az Endlicher-féle olvasásnak ad igazat.

De ez nem is lehet másképpen, mert hiszen II. Géza király még 1158-ban is oklevélileg vallja, tehát akkor, mikor Nyitrán már püspök is, káptalan is volt, hogy a nyitrai egyház „caret adhuc preposito”, vagyis hogy Nyitrán még 1158-ban sem volt prépost. Már pedig ezt a király, ha Nyitrán már 110-ban prépost lett volna, vagyis ha Kálmán törvénykönyve ezt állítaná, nem jelenthette volna ki, mert a „caret adhuc” nem vonatkozhatik egyszerű széküresedésre.

De ezt követeli a józan gondolkodás szabálya is. Kálmán törvényczikkelye ugyanis azt mondja: Megtiltjuk, hogy vas és víz által való itélkezések bármely egyházban tarthassanak, hanem csak a püspöki székhelyeken, a nagyobb prépostságokban, valamint Pozsonyban és Nyitrán (Mossóczy szerint: úgymint Pozsonyban és Nyitrán). A zárójel közé helyezett olvasási mód példázólag sorolna fel egy-két nagyobb prépostságot. Már pedig világos, hogy ilyen felsorolás alkalmával nem a jelentéktelenebb, hanem a legjelentékenyebb helyeket szokás megnevezni s akkor igazán nem értjük, miként lehet az, hogy Kálmán felemlíti Pozsonyt és Nyitrát, de Székesfejérvárt, a hol ugyancsak volt prépost, s a mely hely, mint királyaink temetkezési helye, Szent István alatt meg éppen gyülekezési középpont, a legelőkelőbb egyházi intézmények közé tartozott. De meg világos az is, hogy ez a példázó felsorolás a törvényczikk egész szellemével ellenkező, felesleges toldás lenne.

Mit akar Kálmán törvényczikke? Gátat akar vetni az elharapódzott istenitéleteknek és azért megszorítja azok tarthatását a hely szempontjából. Eddig minden templomban lehetett ilyen itéleteket tartani, ezután már csak a püspöki székesegyházakban és a nagyobb prépostságokban volt megengedve. Miért említi fel tehát éppen Pozsonyt és Nyitrát? Egyszerűen azért, mert ez a két hely távolabb esett a püspöki székhelyektől és a nagyobb prépostságoktól és mert jelentőségükre való tekintetből e két helyet kiváltságos joggal kívánta felruházni az által, hogy megengedte, hogy ámbár Pozsonyban és Nyitrán nincs sem püspöki székely, sem pedig prépostság, mégis egyházaikban, a melyek jelentékenyebbek, megengedi, hogy istenitéletek tarthatók legyenek.

Kálmán király törvénye tehát nemcsak nem igazolja azok véleményét, kik vallják, hogy 1100 táján Pozsonyban már nagy prépostság volt, hanem egyenesen bizonyítja, hogy ebben az időben Pozsonyban még nagy prépostság nem volt.

Nézetünk szerint tehát a prépostság 1100–1204 között, lassú fejlődés útján alakult és pedig a pozsonyvári szent Üdvözítőről nevezett egyház lekészségéből. Erre vall különben az a körülmény is, melyet bevezető okoskodásunk erősít, hogy a nevezett lelkész esperesi joghatóságot gyakorolt, és hogy ez az esperesi joghatóság a pozsonyi préposttal, a pozsonyi egyház ősi plébánosával, mint főesperessel, és a pozsonyi káptalan kebeléből választott plébánossal, a pozsonyi ősi egyház plébánosának kisegítő papjával, mint alesperessel, származott át a prépostságra, illetőleg a káptalanra.

===A Csukár grófok egyházalapítása===

A szent Üdvözítőről nevezett egyháznak, mely a várban, a mai várpalota mögött lévő lapályos helyen állott, nem ugyan alapítás, de dotálás czímén megszerezte kegyúri jogát egy pozsonyi várjobbágy-nemből előkelő nemesi rangra emelkedett család, a Csukár grófok családja. A XII. század végső éveiben, vagy a XIII. század bekezdő szakában, Csukár gróf ugyanis a Csallon melletti Csukárfölde nevű birtokát adományozta oda az egyháznak. Ez a birtokrész azonban, nem lévén a szükséges dotáczióhoz elégséges, a család későbbi tagja János, Péter fia, Csukár unokája, 1292 ápr. 14-én Óvárott, Miklós pozsonyi kanonok, Márton pozsonyi karkáplán, Péter mosonyi plébános és János csölösztői pap, Péter comes özvegye, Salamon, István és Konrád urak, mint szomszédok és sok mások mint tanúk jelenlétében, Thurne (Csukárd) nevű egész birtokát, melyet hajdan a család királyi adomány útján szerzett volt, s melynek temetőjében atyja, Péter és egyéb ősei nyugszanak és a hol ő mega is nyugdni kíván, egy szigettel és a birtok összes tartozékaival az egyháznak hagyta. Ezt a végrendeletet azután Domokos pozsonyi prépost és káptalanjának küldöttei, a győri káptalan által hites zárt levélbe iratták át. (W. V. 53–55.) János, mikor ezt a végrendeletet készítette, betegen feküdt. Utóbb azonban visszanyerte egészségét és annyira megerősödött, hogy III. Endre táborában részt vett az Albert osztrák herczeg ellen indított háborúban. Félvén pedig, hogy a harcztéren elesik és így oldalági rokonai, más királyi adományból származott birtokaira is igény formálhatnak, az esztergomi káptalan küldöttei előtt és harczostársai jelenlétében ujra kijelentette, hogy a családi birtokot minden körülmények között a szent Üdvözítőről nevezett egyháznak fogja adni, akár természetes halállal, akár a harcztéren múlnék ki. Kéri a prépostot és a káptalant, hogy annak idején a jószágot birtokba vegyék és jövedelmeit élvezzék. Kijelenti, hogy ő és családja rég időktől fogva a nevezett egyház kegyurai voltak s a mostani adományt is kegyúri jelleggűnek vallja. Ez utóbbi hozzátételből és III. Endrének az adományt 1292-ben megerősítő okleveléből is világosan kitűnik, hogy az adomány az idők folyamában prépostsággá és káptalanná fejlődött szent Üdvözítőről nevezett egyház kegyúri jogának megszerzésére, helyesebben megerősítésére szolgál. (W. V. 51. és 63.)
Kétségtelen tehát, hogy a Csukár család nem alapította ugyan a prépostságot, de a kegyurasága alatt levő szent Üdvözítő egyházból fejlődött prépostság és káptalan dotátora lévén, annak kegyúri jogát is, ipso facto, megszerezte.

===A prépostság áthelyezése===

A pozsonyi prépost fenn a várban, a szent Üdvözítő egyházának közelében lakott, a pozsonyi káptalan tagjai pedig lenn a városban, bizonynyal valahol a mai dóm környékén, és innen jártak fel a nagyobb istentiszteletekre, meg a közös zsolozsmák végzésére a várba. Ez a körülmény háborús időkben sok kellemetlenséget okozott. A nép felcsődülése a várba, zavarta a vár parancsnokát és a vár őrségét, mert hiszen az sem volt kizárva, hogy templomlátogatás ürügye alatt lázadók, az ellenség megbízottai, vagy legalább kémek ne juthassanak be. Természetes, hogy ilyképpen a prépost és a káptalan tagjai, meg a vár parancsnoksága között folytonos súrlódások voltak napirenden. Ennek akarta elejét venni Imre király, mikor 1204-ben arra kérte III. Incze pápát, hogy engedné meg a prépostság áthelyezését a várba. A pápa méltányolván a felhozott okokat, az engedélyt megadta, de maga az áthelyezés csak utóbb, úgy 1224 táján mehetett végbe. És ez igen természetes, mert hiszen az áthelyezés megfelelő templomot és prépostlakot tett szükségessé.

Valószínű, hogy a pozsonyi polgárok is már régebben emeltek valamely kisebb kápolnát a városban, talán éppen a mai dóm helyén és úgy véljük, hogy ez a kápolna szent Márton tiszteletére volt szentelve. Vajjon ennek a kápolnának kibővítése már akkor foganatba vétetett-e, vagy költség hiányában csak utóbb, azt ma még meghatározni nem tudjuk. De bizonyosnak látszik, hogy a kiépítés után, mely talán csak 1302 körül fejeződött be, a mikor is a város a káptalannal a kegyúri jogra és plébános-választásra nézve egyezséget köt, a pozsonyi prépostság szent Mártonról, előbb szent Üdvözítőről neveztetett el. A középkori terminologia szerint ugyanis az „alias” jelző mindig azt jelzi, hogy a szóban levő intézmény „előbb” más nevet viselt.

===A prépostság birtokviszonyai===

A prépostság és káptalan ősi birtokairól természetesen csak annyit tudunk, hogy azok a szent Üdvözítőről nevezett egyház birtokaival voltak azonosak. A legrégibb ismert birtok a Csukár gróf adományaképp kapott Csukárfölde volt. Azonban mindez oly csekély vala, hogy a prépostság az idők folyamában nyomtalanul elveszett volna, ha IV. Béla király fel nem segíti. Tőle kapták azután a Csallóközben Sámodot, Völköt és Kürtöt, bizonyo „Zozouseurem”, Senkekuta, Haruskút, Körtvélyes és Csőszrész nevű halastavakkal egyetemben. Ezt az adományt IV. László király erősítette meg 1277-ben (W. IV. 81.)
1278-ban, IV. László király, mikor Habsburgi Rudolf gróf szövetségében Ottokár cseh királyt legyőzte és Pozsonyba érkezett, az üdvözlésére siető káptalannak, a hadjárat által okozott károk megtérítése fejében, odaadományozott egy Flanczendorf nevű, a Duna és Köpcsény között elterülő rétet, mely ma is káptalan-rétjének mondatik és a Nagyszombat határa mellett fekvő Szilincs nevű királyi földet. Utóbb, 1280-ban, ezt az adományát egy újabb Szilincs nevű földdel gyarapította.

Megnövekedett a prépost és káptalanjának javadalma 1287-ben Benedek fia Pál, pozsonyi kanonok jóvoltából, ki Uzur, Akoly, Csörle és Szinperg nevű helységekben bírt birtokrészeit adományozta oda (W. IV. 304.). Ugyancsak nekik adományozta Jánoki Jakab Csandalt és mint ismételten láttuk, Csukár János Csukárdot.

A pozsonyi prépostságnak és káptalannak, egyébként is csekély terjedelmű birtokai miatt, úgyszólván folyton harczban kellett állania a vármegye legnagyobb olygarcháival: a Bazini és Szentgyörgyi grófokkal. Az első nagyobb összeütközésnek 1394 május 25-én, hosszas pereskedés után, egyezség vetett véget. Ezen a napon megjelentek ugyanis a győri káptalan előtt Arnoldfia Miklós és Péterfia Miklós pozsonyi kanonokok, a pozsonyi prépost és káptalan képviseletében, és Bazini Miklós gróf a saját, fivére György és ennek örökösei nevében és elhatározták, hogy a köztük folyó per iratait érvényen kívül helyezve, a következő egyezséget kötik. A káptalan csukárdi jobbágyai, mind a per alatt volt, mind pedig a többi, a grófoknak Bazin, Neufeld és Sombergh nevű birtokaihoz tartozó egyéb földjeit, rétjeit, erdeit és vizeit szabadon használhatják épp oly joggal, mint a grófok saját jobbágyai. Ennek a fejében a káptalan fizet a grófoknak évenként 8 arany-forintot és egy font király-körtét. Az egyezményt megszegő fél, még a per megindítása előtt, a másik félnek ezer arany-forint bírságot tartozik kifizetni. (Knauz: M. Sion. III. 6–7.)

1421 júl. 26-án a Szentgyörgyi grófok ismét egyezkednek a káptalannal. Ez alkalommal az egyezkedés Garai Mikklós nádor széke előtt folyt le. A grófokat László és Eberhard grófok, Jubár János prépostot és a káptalant pedig Márton, Illés és Mihály kanonok képviselték. Az egyezmény tárgya ezúttal a káptalan csallóközi birtoka volt. A káptalan ugyanis kijelentette, hogy ámbár a mostan folyó pozsony- és mosonyvármegyei közgyűlésen a Szentgyörgyi grófok ellen hatalmaskodás miatt indított pert bizonynyal megnyerte volna, mégis hogy béketűrésről tanúságot tegyen, engedett a számos oldalról felhangzott békítő szónak és a pert letette. Ennek következtében a volt peres felek kijelentik, hogy az egymáson elkövetett jogtalanságokat kölcsönösen elengedik, a per iratait érvénytelenítik; viszont a grófok megengedik, hogy a káptalan a tőle elfoglalt birtokrészeket birtokba vehesse a nélkül, hogy ők az ellen tiltakozhatnának. A mennyiben pedig e birtokbavétel alkalmával határvillongások merülnének fel, mindkét fél feltétlenül aláveti magát a győri káptalan és az e czélra kérendő homo regius, királyi kiküldött, itéletének. Az egyezmény értelmében a birtokbavétel és határigazítás, a győri káptalan közbejöttével, 1426 július 13-án ment végbe.

Igen hosszadalmas perbe keveredett a Szentgyörgyi grófokkal a pozsonyi prépost és káptalanja 1507-ben. Ugyanis Péter gróf, országbíró és erdélyi vajda, meg testvére Kristóf, Ferencz és Farkas grófok elfoglalták a káptalan Loka nevű szigetét, mely a vásárúti birtokhoz tartozott. Ezenkívül halfogót is állítottak a Dunán; a szigetenlevő gabnát és káposztát részben marháikkal lelegeltették, részben elhordatták; úgyszintén elvitették a káptalan méhkasait is.
A káptalan magához a királyhoz fordult panaszával, ki a győri káptalant, a pannonhalmi apátságot és a megyei hatóságot külön-külön megbízta a panaszolt körülmények vizsgálatával. Mind a káptalan, mind az apátság, mind pedig Holy Pál és Sárkány Ambrus csallóközi szolgabírák egyértelműen jelentették II. Ulászlónak, hogy a káptalan panasza teljes beigazolást nyert, a helyszinén megejtett vizsgálat alkalmával.

A gyönge király azonban nem igen mert erélyesen fellépni a hatalmas család ellen, mert hosszas halogatás után, csak két év mulva 1509-ben rendelte el a per felvételét s a bírói tisztet István nyitrai püspökre, meg Perényi Imre nádorra bízta.

Ítéletre azonban nem került sor, sőt mikor 1511-ben a király Sziléziába utazott, a hatalmaskodó grófok újabb erőszakoskodással tetézték eddigi sérelmeiket. Így például, a mint Kyslegh Péter szolgabíró jelenti, Farkas gróf a káptalan csukárdi jobbágyaira tört fegyveres szolgáival, közülök többeket megölt, néhányat megsebesített, egyeseket pedig kényszerített, hogy az ő jobbágyaivá legyenek. 1511 márczius 30-án pedig Péter gróf reátört a vásárútiakra, elvette hálóikat és elhajtatta nyájaikat. Ezeket az erőszakoskodásokat, a káptalan kérelmére, Illyésházi György alispán ugyancsak Kyslegh Sándor szolgabíróval vizsgáltatta meg s azok igaz voltáról okmányt is állított ki.

Bármennyire igaza volt is azonban a káptalannak, orvoslást még sem nyerhetett. A nádor megidézte ugyan a hatalmaskodó főurakat a győri káptalan elé, azonban ezek meg sem jelentek és a pozsonyi káptalan csak annyit tudott sok lótás-futás után elérni, hogy a király 1514-ben szigorú hangon írt rendeletet küldött a Szentgyörgyi grófokhoz, a melyben meghagyta nekik, hogy a káptalant sanyargatni ne merészeljék, hanem ha van rajta valamelyes követelni valójuk, forduljanak a bírósághoz és jogaikat per útján igyekezzenek érvényesíteni.

1514 végén Balbus, az új pozsonyi prépost, minden igyekezetét arra irányította, hogy a grófokkal békésen kiegyezzen; de hasztalan volt minden fáradozása, a mint írott malaszt maradt a király erélyes rendelete is. A hatalmaskodó főurak újabb és újabb sérelmeket követtek el, a káptalan jjobbágyait üldözték, sanyargatták, sőt egyeseket fel is akasztottak. Ily körülmények között e szegény emberek, hogy sorsukon enyhítsenek, elhagyták a káptalan földjeit, vagy pedig beállottak a grófok szolgálatába, a mi a káptalani birtokoknak csaknem teljes elpusztulását vonta maga után.

Végre hosszas huza-vona és sokszorosan ismétlődő hatalmaskodások után, 1523-ban itéletet nyert a káptalan. E szerint Loka sziget visszaadandó a káptalannak. A hatalmaskodó grófok, rangjuknak megfelelően 200–400 forint fejváltságot kötelesek fizetni s összes birtokaik elkobzandók. Az elkobzott birtokok egy harmada a káptalant illeti meg, két harmada pedig a királyra száll vissza. Ezenkívül a káptalan igénye a kátérítésre nézve 500 forintban állapíttatott meg.
Az itélet megvolt, de nem volt, a ki végrehajtsa, sőt a Szentgyörgyieknek sikerült felfüggesztő végzést kieszközölniök, a mi abban az időben körülbelül egyenértékű volt a perújítással.

A hosszú ideig tartó pernek végre maga az isteni Gondviselés vetett véget, a midőn I. Ferdinánd király idejében, 1535 táján, kitörölte az egész Szentgyörgyi családot az élők sorából. (Magy. Sion. III. 104. s. köv. 247–265. ll.)
A prépostság és káptalan kiváltságai közé tartozott, hogy népeik ki voltak véve a pozsonyi comes joghatósága alól.

===A pozsonyi prépost kiváltságai===

A pozsonyi prépostság és káptalan monografusa, Rimely Károly, hosszasan foglalkozik azokkal az állítólagos kiváltságokkal és azzal a preferens állással, a melyet szerinte a pozsonyi prépost elfoglalt. Mindez azonban csak képzelődés. A pozsonyi prépost annyiban különbözött csupán más társaskáptalanok prépostjától, hogy ő egyúttal a terjedelmes pozsonyi főesperességnek főesperese volt. Bizonyítja ezt az a körülmény, a melyet Rimely külön kiváltságképpen sorol fel, a mely pedig éppen csak következmény volt, hogy ugyanis a prépost a pozsonyi főesperesség területén jogosítva volt a chatedratikumot szedni. Ez ugyanis minden időben, a középkorban, a főesperesek sajátos jövedelme volt.
 
Természetes, hogy a pozsonyi prépost, mint főesperes, csak úgy törekedett arra, hogy állásának jelentőségét, fényét és hatalmi körét emelje, mint a hogy törekedtek világszerte csaknem az összes főesperesek. Köztudomású dolog, hogy ez a törekvés annyira ment, hogy némely főesperesek quasi episcopalis állásra törekedtek. Ennek nyomát láthatjuk hazánkban Jakab szepesi prépostban, ki egy oklevélben „szepesi püspök” czímet visel és láthatjuk abból, hogy Antal prépost, 1278-ban, I. Károly szicziliai királytól „pozsony püspök”-nek nevezteti magát. (Anjouk. Dipl. Em. I. 55.)

===A káptalan, mint hiteles hely===

A káptalan legfőbb kiváltsága az volt, hogy hiteles helyként szerepelt, mely nemcsak okmány-kiadásokra, de oklevelek őrzésére is hivatott volt. Az okleveleket a káptalan, hiteles alakban, saját pecsétje alatt adta ki, a melyen még a várbéli egyház és a szent Üdvözítő képe állott. Előjogai közé tartozik azonkívül a lelki pásztorkodás, a melyben kezdettől fogva osztozott prépostjával. (A prépostságra és a káptalanra nézve különben lásd Rimely: Cap. Ins. Ecc. Poson. stb. – Knauz: Pozsonyi prépostság. – Rimely: Adalékok. – Knauz: Válaszal. – Ortvay: Pozsony tört. I. stb.)

A pozsonyi főesperesség – azon nagy lelkiismeretességgel és tudással készült egybeállítása után, melyet Ortvay Tivadar végzett a pápai tized-lajstromok alapján – kiterjedt úgyszóvlán egész Pozsony vármegyére, tehát a Csallóközre és a Csilizközre is. (Ortvay: Magy. Egyh. Földr. I. k.)

===Régi plébániák és templomok===

A főesperesség legrégibb plébániái a tizedjegyzék szerint ezek:

1. Fejéregyház, melynek plébánosát egy 1390-iki oklevél is említi. Ma Rosindol fiók-egyháza. 2. Bazin sz. kir. város. 3. Csukárd, mely most Bazin filiálisa. 4. Cseszte. 5. Alsó-Dombó. 6. Diószeg, egykor Dudvágszeg. 7. Szent Jakab egyháza. 8. Fancsal. 9. Gány. 10. Modor. 11. Moderdorf, előbb Balarád. 12. Majtény. 13. Vajka. 14. Páty. 15. Nagy-Páty. 16. Páld, ma Vedrőd fiókja. 17. Vistuk. 18. Podvas, talán Hidaskürt. 19. Pozsony. 20. Galánta. 21. Szent András, vagyis Egyházasfalva. 22. Nagy-Födémes. 23. Zavar. 24. Szeli. 25. Sook. 26. Spácza. 27. Nagysúr. 28. Nagyszombat. 29. Úrnők faluja vagyis Boleráz. 30. Vizkelet, mely ma Hidaskürt fiókja.

Ezeken a tizedjegyzékben említett plébániákon kívül Ortvay (i. m. II. k. 794 s köv. ll.) még a következő pozsonymegyei templomokat sorolja fel, a melyek bizonynyal plébániákkal is bírtak:

1. Apka, a melynek Szent Mihályról nevezett temploma és papja, János alesperes 1334-ben, meg 1345-ben fordul elő okleveleinkben. 2. Chumboy, a hol a Bold. Szűz tiszteletére állott templom. 3. Dénesd, hol 1302 táján a pannonhalmi apátság új kápolnát épített. 4. Doborgaz, hol már 1238-ban szent Györgynek volt temploma. 5. Fancsal. E néven három község szerepelt, amelyek közül kettőben volt templom, az egyikben szent Péter, a másikban a Szentlélek tiszteletére. 6. Gelle, hol 1320 táján volt már szent Péterről nevezett templom. 7. Kápolna. 1244-ben megengedte IV. Béla Farkasnak és Dávidnak, hogy kápolnai birtokukon szent Erzsébet tiszteletére templomot építsenek. 8. Karcsa, hol 1332-ben volt már szent Bertalan apostolnak temploma. 9. Konyha szent Miklós templomával már 1291-ben elhagyatott állapotban vala. 10. Misérd, 1302-ben említik szent Mártonról nevezett plébániai termplomát. 11. Nagy-Lég, hol 1328-ban Péter nevű rektor említtetik. 12. Parna már a XIII. században templommal bíró hely volt, mely a Bold. Szűz tiszteletének volt szentelve. 13. Somorja, hol már 1285-ben állott a Bold. Szűz temploma. 14. Szomolány szintén XIII. századbeli Mária templommal. 15. Tolvajfölde, hasonlóképpen szűz Mária templomával 1343-ban.
Ezeken kívül számos templom és plébánia volt még kétségkívül Pozsony vármegye területén. Ipolyi Arnold, Csallóköz műemlékei cz. műve szerint, a már fennebb említett egy-két csallóközi templomon kívül, a következő helyeken vannak még a középkorból származó templomok:

1. Alistál. Temploma a XV. század csúcsíves stilusára utal. Érdekes, hogy benne szent Margitnak, IV. Béla leányának a XVII. sz. jellegében festett képe látható. 2. Alsó-Bár, mely 1300-ban említtetik. 3. Bácsfa, másképp Szentgyörgyúr vagy Szentgyörgy. Plébániája már 1390-ben is említtetik. 4. Baka. Egy mult századi visitatio szerint ősrégi, valószínűleg csúcsíves temploma volt. A mai templom 1779-ből való 5. Béke, ma Csütörtök fiókegyháza. Említi egy 1390-iki okirat. 6. Benke-Patony a XIII. században is említtetik. Plébániája előfordul egy 1390-iki oklevélben. 7. Bős, minden valószínűség szerint a megye egyik legősibb községe. 8. Csákány 1254 óta a pilisi cziszterczi apátság tulajdona volt s ekkor már templommal is bírt. 9. Csötörtök, mint plébánia szerepel az 1390-iki oklevélben. 10. Dercsika, eredetileg Györgysoka. 1519-ben szentelték fel templomát. 11. Duna-Szerdahely plebánosát már egy 1341-iki oklevél is említi. 12. Eberhard szerepel az 1390-iki oklevélben. 13. Fél ugyanott említtetik, mint plébánia. 14. Gomba, most Csötörtök fiókegyháza. 1390-ben plébánia volt. 15. Gutor plébániáját említi az 1390-iki oklevél. 16. Hodos, 1245 táján, sőt úgy látszik már 1138-ban is bírt templommal. 17. Illyésháza, melynek temploma 1458 táján épült. 18. Egyházkürt, most Vásárút fiókja. 19. Nagy-Magyar, plébániáját említik az 1390-iki okelvél 20. Nyárasd. 1307-ben épült szent Mihályról nevezett temploma. 21. Pruk szent Tamás tiszteletére épült kőtemplomát említi egy 1335-iki oklevél. Plébánosa már 1332-ben is volt. 22. Püspöki, az esztergomi érsekek egykori ősi nyaralóhelye. Temploma a XV. század kései csúcsíves izlését mutatja. 23. Sámot, a pozsonyi káptalan birtoka ősi templommal bírt. 24. Süly. Kis temploma a XV. századra vall. 25. Szarva 1390-ben plébánia volt. 26. Szent-Mihályfa. Az esztergomi egyházmegyei kormányzat hagyománya 1050-ből származtatja ezt a plébániát. Tény, hogy 1390-ben volt itt plébánia. 27. Tönye. Plébániáját egy 1409-iki oklevél említi. 28. Uszor szerepel az 1309-iki oklevélben; úgyszintén 29. Vajka.

Nagyobb szerzetesrendjeink apátságának vagy prépostságának nyomára Pozsony vármegye területén nem akadunk. Oka ennek főképpen a megye sajátos birtokviszonyaiban rejlik. Abban a korban ugyanis, a melyben őseinknél az egyházi alapítványozási kedv nagyobb mértékben volt kifejlődve, Pozsony vármegye területén javarészben jó módú, de csak igen-igen elenyésző részben akadunk dúsgazdag családokra. Ezek azután, szívök nemes vágyait követve, meg-megajándékoztak egy-egy templomot, plébániát vagy kolostort, de nagyobb adományokat igénylő apátságok vagy prépostságok alapításába nem bocsátkozhattak.
A ferenczesek.

Elég erős gyökeret vertek a vármegye területén assisi szent Ferencz fiai: a ferenczesek. Tudjuk, hogy a stillfriedi ütközet után (1278), melyben a Habsburgok uralmát magyar fegyver biztosította, IV. László király Pozsonyba tért meg pihenni. Itt adta ki rendeletét, hogy a diadal napját évenként meg kell ünnepelni és ekkor határozta el Pozsony város egyik legszebb építményének, a ferenczesek csúcsíves templomának és kolostorának építését.
Nyílt kérdés az, hogy vajjon IV. László ekkor alapította-e a ferenczesek pozsonyi kolostorát, vagy csupán rekonstruálta azt? A pozsonyi ferenczesek évkönyve azt mondja, hogy közvetetlen a tatárjárás előtt, 1240-ben telepedtek meg a ferenczesek Pozsonyban és pedig a városon kívül, a Szent Lőrincz kapu előtt levő hegyen. Bél Mátyás hasonlóképpen vélekedik s azt mondja, hogy a kolostort Ottokár 1271-ben elpusztította, mely azután tíz esztendeig romokban hevert. Valószínűnek látszik tehát, hogy a ferenczesek már jóval előbb telepedtek meg Pozsonyban, s hogy IV. László a szerzetet csak újjáalkotta annál is inkább, mert a cseh hadak pusztítását éppen a csehektől elvett hadi zsákmányból lehetett jóvá tenni.

A IV. László által kezdett építkezést III. Endre fejezte be 1297-ben. A mintegy 17 éveig épülő templom felszentelése nagy és szokatlan fénynyel ment végbe. Jelen voltak: a király, Lodomér esztergomi érsek, Paskál nyitrai, Pál pécsi, Haab váczi és Tivadar győri püspökök, nagyszámú főúr és beláthatatlan tömegű hívő nép. A felszentelés szertartását Jakab szepesi prépost, felszentelt püspök, mint érseki helynök végezte el, a mikor is a templom gyümölcsoltó Boldogasszony védősége alá lőn helyezve. A templom mai alakja későbbi kor műve s a régi templom emlékét úgyszólván csak a szentély egyes részei őrzik. Kápolnái közül a legrégibb, a templom mai szintjénél jóval magasabban fekvő Szent János evangelista kápolna, a kései csúcsíves építészet valóságos remeke. Ennek építését Jakab fia János, pozsonyi polgár tette lehetővé, ki 1361-ben odaadományozta a ferenczeseknek a városon kívül fekvő fürdőházát és majorját. A kápolnából lejárás vezet a sirboltba, mely egykor a Rozgonyi család elhalt tagjainak volt utolsó pihenőhelye.

A kolostor javadalma, a János-féle majoron kívül, a Dunahíd vámjövedelme és a Szentgyörgyi grófok alapítványa, a Bazin közelében fekvő Harnruker nevű malom volt.

A rend tagjai kezdettől fogva a magyar istentisztelet apostolai voltak és templomuk különösen a nemesi osztálynak volt kedvelt imádkozóhelye.

Nevezetes kolostora volt a rendnek Nagyszombat-ban. Első telepedésük e városban 1238-ra esik, a mikor is a nagyszombati polgárok közadakozás útján építettek részükre a város alsó kapujánál kisebb kolostort és templomot. Később (1363) Nagy Lajos király védnöksége alá kerültek, a ki a város nyugati oldalán építtetett részükre kolostort és szent Jakab tiszteletére szentelt nagyobb arányú templomot.
 

===Domokos rend===

Szent-Domokos rendjének a vármegye területén csak egy kolostora volt és pedig Nagyszombatban. Mikor és ki alapította e szent Jánosról nevezett kolostort, azt adatok hiányában ma még nem tudjuk. Annyi bizonyos, hogy a rend évkönyvei már 1305-ben említik. 1512-ben Engelweit György a kolostornak adományozta oda vöröskői malmát olyképpen, hogy évenként, a míg életben van, a szerzetesek két őrlet gabonát tartoznak neki adni. Mikor a nyúlszigeti apáczák hosszas bujdosás után, Fekete-Báthori Eufrozina nevű főnöknőjükkel Nagyszombatba érkeztek, a domokosok nagyszombati kolostorát foglalták el, a hol már akkor csak négy igen elaggott domokos-szerzetes lakott.

===A pálosok===

A magyar származású pálosoknak ez időszakban szintén csak egy kolostoruk volt a vármegye területén s ez a virágzás magas fokára emelkedett máriavölgyi kolostor volt.

Pozsonytól észak felé mintegy két órányira, Stomfa közelében remek szép völgyben feküdt e kolostor, a melyet 1377-ben alapított I. Lajos királyunk. A hely eredetileg Vöröskő várához tartozott, s maga a király vette azt el a vártól s az óvári várnagy védelme alá helyezte. A terjedelmes kolostort, mely szintén Nagy Lajos épitménye, dús javakkal és jeles kiváltságokkal ajándékozta meg a király. Fenntartásuk biztosítására nekik adta a közelfekvő Besztercze községet. E királyi adományokat azután 1384-ben Mária királyné, 1406-ban pedig Zsigmond király is megerősítették.

A kolostor, mely a Boldogságos Szűz Máriáról volt elnevezve, a pálosrend egyik főfészkévé lett. Itt laktak a rend tartományi perjelei, a helynökök, a rend főtanácsa és itt képezték jórészt a rend újonczait is.

A máriavölgyi kolostor helyén különben már régidő óta tartózkodtak egyes remeték. A legenda szerint, II. Endre király idejében, igen jámbor remete lakta a helyet. Kicsiny kunyhója előtt egy fán a Boldogságos Szűznek fából faragott szobra volt elhelyezve, karján a kisded Jézussal. Itt szokott a jámbor férfiú imádkozni, itt fogadta a hozzá tanácsért, lelki vigaszért zarándokoló híveket. Azonban nem soká tanyázhatott e kedves helyen. A közelben elvonuló kereskedelmi út sok csavargót, útonállót csalt a vidékre, kik azután mind gyakrabban zavarták a jámbor remete ájtatosságát, úgy hogy utóvégre is fájó szívvel búcsút mondott kisded kunyhójának. Szűz Mária szobrát pedig, hogy tiszteletlen kezekbe ne kerüljön, egy közeli kútba dobta bele. Történt, hogy bizonyos idő mulva a remetelakban egy rabló ütött tanyát. Ennek neje, a rablóktól megbecstelenített szent helyen, gyerekágyba dőlt és az egész család nagy rémületére két torzszülöttet hozott világra. A rablót e nehéz csapás észhez térítette; felismerte Isten büntető ujját, keservesen megbánta bűnös életmódját, jobbulást igért és buzgó imákban kérte Istent: adná vissza újszülött gyermekeinek az emberi ábrázatot. az Úr meghallgatta imáját. Egy éjjel megjelenteté előtte szűz Máriát s azt a parancsot adatta az álmélkodó embernek, hogy mossa meg a torzszülötteket a közeli kútban. Reggelre kelve elmondta álmát nejének s közös akarattal vízet mertek a megjelölt kútból, megmosták a törzszülötteket, kik rögtön rendes emberi ábrázatot és alakot nyertek. A megtért rabló pedig vízmerés közben megpillantotta a kút alján heverő szobrot, kivonta azt a vízből s nagy fáradsággal kicsinyke kápolnát építve, annak oltárán helyezte el. Az eseménynek pedig gyorsan híre ment, a nép nagy csoportokban kereste fel a csodatévő vízű kútat, hogy ott testi és lelki bajaiban írt és enyhülést keressen és találjon. Igy lett Máriavölgy híres búcsújáró helylyé s éppen e minőségének köszönhette, hogy a nagy király hatalmas arányú pálos-kolostort emelt ott.

A kolostor különben csakhamar az egész környék kedvelt helye lett s a környék lakói vetekedve hordták oda alamizsnáikat, adományaikat, hogy a jó „fehér barátok” megélhetését biztosítsák. A nagyobb adományok közül megemlítendő Bodár Miklós pozsonyi polgár 1381-iki adománya, mely a Stomfa folyón épült Sebes nevű háromkerekű malmot juttatta a pálosok kezébe. Utóbb hasonlóképp adomány útján kapták a négy kerékre járó deszkás malmot, és a Ludasrét nevű földet.
A zárda templomát 1471-ben Rozgonyi László építteté, a zárdának adván egyúttal Pozsonyban a Hosszú-utczában bírt nemesi házának felét; míg unokanővére Ilona, Rozgonyi György leánya és Szentgyörgyi Imre gróf özvegye, ugyanazon ház másik felét 60 aranyforintért engedte át a rendnek. Ebben a házban szent János tiszteletére emelt kápolna is volt, a melyben azután a pálosok a pozsonyi polgároknak prédikálgattak. Népszerűségükről tanúskodik az a körülmény, hogy Czeczilia, Waxgiesser pozsonyi polgár özvegye és ennek Gáspár nevű fia, a pálosok ezen szent János kápolnájának adták oda a Hohenau hegyen bírt szőlőjük felét.

A máriavölgyi pálos-kolostor birtokai mind jobban és jobban gyarapodtak. Igy 1515-ben kapták a Szentgyörgyi grófoktól a borostyánkői Beszterczét; II. Lajos királytól 1520-ban a hódosi birtokot, mely Hódosi Ferencz magvaszakadtával szállt vissza a királyra; ugyanekkor kapták a Meierhof nevű malmot és Mária királyné rendeletéből, ruházatra évi húsz forintot, napi szent mise mondásáért pedig szintén évi húsz forintot, a kincstári jövedelmekből; 1518-ban Waldstein Zsófia grófnő, Szentgyörgyi Péter özvegye, reájok ruházta mertfalvi, vagyis pozsony-szent-erzsébeti birtokjogát, végre 1521-ben Benedek, Csenkey Imre fia, 200 forintért átengedte nekik ugyancsak Szent-Erzsébeten bírt jószágát. (V. ö.: Rupp: Helyrajzi Tört. I. 165. s köv. ll., Kurcz: Pálosok tört.)
Az apáczák.

A női szerzetes-rendek közül a vármegye területén legelőbb a cziszterczi apáczák telepedtek meg. Kolostoruk Pozsonyban volt. 1132-ben II. Béla király alapította azon a helyen, a hol most a kath. főgimnázium van elhelyezve. A cziszterczi apáczák sorsáról azoban igen keveset tudunk, IV. Béla 1238-ban Csicsva faluban kétkövű malmot és Őrs helységben 60 hold földet adományozott nekik. A beiktatást Endre pozsonyi ispán végeztette el. 1244-ben Máté, a király főtárnokmestere a Vödricz mentén egy rétet, 1290-ben Cselézi Pál fia Kozma, Tors nevű négy ekényi földet adományoz a kolostornak.

Azonban ekkor már a kolostorban alig-alig volt egy-két cziszterczita apácza és attól lehetett tartani, hogy az egész zárdát be kell zárni. Ez a körülmény felkeltette figyelmét a pozsonyi ferenczes zárda főnökének, Barnabás atyának, kinek hő vágya az volt, hogy a városban a szent Ferencz szabályai szerint élő Klarisszákat megtelepíthesse. Megindította tehát a mozgalmat, hogy a kihalóban lévő cziszterczi apáczák örökébe a Klarisszák léphessenek. Buzgólkodása sikerrel járt. 1297-ben az egyházi hatóság beható vizsgálat alapján megengedte a változást és a Klarisszák, III. Endre védelme alatt, csakhamar meg is telepedtek Pozsonyban.

A pozsonyi Klarissza-apáczák zárdája idővel egyike lett e rend legvirágzóbb és legnépesebb telepeinek, a hol utóbb a margitszigeti apáczák is kellő menedékhelyre találtak. Maga a kolostor ugyan sok viszontagságon ment keresztül, az apáczák sokszor menekülni is kényszerűltek belőle, de mindig újra és újra felvirágzott. 1515-ben a zárda egészen leégett, csupán a templomot sikerült megmenteni. A tűzkár enyhítésére azután II. Ulászló, a pozsonyi harminczad jövedelméből, heti négy forintot utalványozott részére. Ezt a segély a zárda a Habsburgok uralkodása alatt is élvezte.

A Klarissza-apáczák első telepe különben a vármegyében a nagyszombati zárda volt, a melyet a hozzája tartozó templommal egyetemben, IV. Béla 1240-ben kezdett építeni, de csak 1255-ben fejezett be és Nagyboldogasszonyról, meg Mindenszentekről nevezett el. A zárda fenntartására pedig a nővérétől, Konstanczia királynétól 1247-ben visszaszerzett javak egy részét szentelte. Ezt az adományt 1256-ban V. István ifjabb király, 1290-ben IV. László, 1603-ben Rudolf erősítette meg. Egyházi részről az alapítást 1240-ben IX. Gergely, 1252-ben IV. Imre, 1259-ben IV. Sándor pápák hagyták jóvá.

A zárda, melyet 1264-ben IV. Béla mindennemű adózás alól felmentett, gyorsan fellendült. 1275-ben kapta Ikumer fiaitól Pétertől és Egyedtől Mácséd falu kétharmadát; 1297-ben Ikumer Pétertől a harmadik harmadot és a tirnavai malmot; 1479-ben pedig Elefanti Benedektől Fejéregyház és Fancsal nevű falvakat. Voltak még ezen kívül birtokaik Bolerázon, Geszten, Páldon, Nestiken (F. VII. 1/158., IV. 1/470.) és 1396 óta övék volt a Byda-Laczkovics féle tirnavai kétkövű malom is. (V. ö.: Rupp. Helyr. tört. I. 98 s köv. ll.)

===Ágostonos remeték===

Az ágostonos remeték 1279-ben telepedtek meg a vármegyében. Ez évben ugyanis Tamás meg Ábrám, Abram comes fiai, Szentgyörgyen helyet adtak a rendnek házépítésre és több szőlőt engedtek át nekik. A kolostort egyúttal menedékhelynek is nyilvánították. (F. VII. 5/446.)

===Templomos vitézek===

A hagyomány szerint a templomos vitézek több helyütt is tartózkodtak volna a vármegye területén. Így nekik tulajdonítják a szentgyörgyi vár és az éberhardi várkastély építését. A hagyományon kívül azonban ezeket a körülményeket más, elfogadható adattal igazolni nem tudjuk.
Czisztercziek és benczések.

A vármegye területén a czisztercziek és benczések csak mint birtokosok szerepeltek. Ez utóbbiaké volt Deáki községe, a melyet ekkor még Salának neveztek. Ezt a birtokot mint a vági uradalom kiegészítő részét, a pannonhalmi monostor kapta az alapító levél rendelkezése szerint.

Az apátság 1233 táján nagy viszályba elegyedett a salai néppel s ennek plébánosával, Bencscsel, a szolgáló népek kötelezettségei miatt. Bencs három szekrényt követelt vissza az apátságtól, a melyek a Bold. Szűz Máriáról nevezett templom sekrestyéjében állottak. E miatt a nép és az apátság emberei közt, bizonyos Vitál nevű szerzetes bujtogatására, verekedés tört ki, a melynek Kelemen atya, a sekrestyés áldozatul esett. A salai földesek meg azt panaszolták, hogy Uriás apát elvette tőlük a földeket, azokat jövevényeknek adta, de az adót mégis rajtok követeli. Végre a pásztorok és a halászok azért emeltek panaszt, mert a monostori alkalmazottak elhajtják marháikat és sertéseiket, malmuk köveit elveszik és azonkívül kényszerítik őket, hogy minden mansziótól, vagyis szállástól egy fertó adót és még tizedet is fizessenek.
 
Az ügy választott bíróság elé került. Az itélet, mely élénk világot vet a jobbágyság helyzetére, rendkívül gazdag és érdekes művelődéstörténeti adatokat tartalmaz. A disznópásztorokat, mondja az itélet, túlságosan terhelni nem szabad. Minden jobbágy húsz láncz földet bírjon, tizet a jobbágyságért és tizet az apátságnak fizetendő tartozásaiért. Ha a jobbágy munkaképtelenné lesz, akkor élete fenntartására öt láncz földet kap, a többi visszaszáll az apátra. A halászokat nem szabad ökörhajcsárokként felhasználni. Kötelesek minden egyes háztól egy fertót fizetni, a monostorba gyümölcsöt és halat fuvarozni. A pásztorok fizetnek minden két szállás után egy disznót, 50 kecskebőrt, 40 mérő kitünő búzát. Az apátságnak joga van őket futárokul használni és bárányaik után tizedet szedhet. (W. VI. 538.)

Nagyobb pere támadt az apátságnak 1239-ben a pozsonyi várjobbágyokkal, a Vág folyó mederváltozása következtében vitássá vált 40 hold föld miatt. A per végleg csak 1241-ben nyert befejezést. (W. II. 149.)

Volt még a főapátságnak birtoka Dienesden is, a melyet 1270-ben IV. Béla kivett a pozsonyi törvényhatóság bírósága alól. (H. O. IV. 48.)

Ezenkivül a pannonhalmi apátságé volt a pozsonymegyei vám egy harmada, a melyet az apátság 1137-ben kapott II. Béla királytól, s a mely miatt több pere volt, így 1314-ben Pozsony városával is. (F. VII. 5/108. – Ortvay i. h. II. 2/3845. s. köv.)

===A heiligenkreutzi apátság===

Ház- és földtulajdonos minőségben szerepet játszott Pozsony városában, az osztrák heiligenkreutzi cziszterczi kolostor megbizottja is. Az apátság ugyanis 1307-ben megvette Péter mester, esztergom-szent-györgyi pérpost és pozsonyi kanonok Mihály-utczai házát, a hozzátartozó kerttel és szántóföldekkel egyetemben. Ebben a házban Kolumbai Ferencz cziszterczi atya, nehány jámbor hívővel szövetkezve, 1311-ben szent Katalin tiszteletére kápolnát alapított, a melyből utóbb az egész ház Katalin-udvar nevet nyert. A ház, mely különben kezdetben csak a prácsai birtok lerakodóhelye volt, adómentességet élvezett s e miatt a czisztercziek és a város között folytonos torzsalkodások voltak napirenden. I. Károly király 1325-ben meg is szüntette a Katalin-udvar ezen állítólagos kiváltságát, de azért a szerzet mégis vonakodott az adót befizetni. A béke csak akkor állott helyre, a mikor a város (1372) a cziszterczi apátságtól a házat és a prácsai birtokot bérbe vette. A város különben a heiligenkreutziak ezen javadalmát 1522-ben 1050 rajnai forinton végleg magához váltotta, miután a házát már előbb bérházzá alakíttatta volt át.
A pilisi apátság.

Az idegen czisztercziek mellett volt némi birtokuk Pozsonyban a hazaiaknak is. Nevezetesen a pilisi apátság, hasonlóan a pannonhalmi apátsághoz szintén bírta a pozsonymegyei vámok egyharmadát. Az apátság azonban igen rossz gazda lehetett, mert révjogát apró részletekben egyeseknek el-elzálogosítá, sőt egyéb a megye területén levő birtokrészeit, a mint az György esztergomi érseknek 1431-ben Pozsony városához intézett és az eladott apátsági javakból befolyt pénz zárlat alá való helyezését kérő leveléből kitünik, el is adogatta. Kölcsön révén különben az apátságnak jogigénye volt Pozsony egyik legrégibb házához, az úgynevezett Ó-házhoz is. (Ortvay i. m. II. 2–3. k.) Övék volt még Csákány, Gomba és Csötörtök a Csallóközben. Ez utóbbi helyen, a hagyomány szerint, állítólag részes káptalan volt, mely prépostból és 6 kanonokból állott. Ennek azonban okleveles nyoma nincs. Valószínű, hogy Csötörtök szép temploma mellett egykor kisebb cziszterczi rezidenczia állhatott s ezt magyarázta félre a hagyomány. (V. ö.: Ipolyi Csallóköz épít. eml. F. IV. 2 116.)

===Az esztergomi érsekség birtokai===

Pozsony vármegye területén kezdetben elég tekintélyes birtokai voltak az esztergomi érseknek is. 1297 táján például Lodomér érsek vajnori (Szőlős vagy Prácsa) birtokát elcserélte a heiligenkreutzi apátság tardoskeddi birtokával. E szerződést 1313-ban jóváhagyta Tamás érsek és 1317-ben I. Károly király.
Ugyancsak az érseké volt Vága, a mai Vág-Szerdahely, Vajka és Püspöki a Csallóközben. Ez utóbbi helyen az érsekségnek várkastélya volt, a melyet egyes érsekek előszeretettel kerestek fel és nyaralóhelyül használtak. Vajka, mint fennebb láttuk, az érseki nemes szék főhelye és középpontja volt. Természetes, hogy püspöki jogon, a vármegye tekintélyes összeggel emelte a tizedek révén az érsek jövedelmeit.

Magában Pozsony városában az esztergomi érseknek, a mai primási palota helyén, már 1730 táján volt kisebb arányú székháza, a mely mögött az érseki tized-udvar terült el. Ezt a házat a pozsonyiak állandóan püspök-háznak nevezték.

===A papság===

A lelkészek e korban, inkább, mint bármikor, a nép valódi barátjai, minden ügyes-bajos dolgaikban jogi tanácsosai voltak. Nem ritka eset, hogy egyes plébánosok beíratkoztak az egyetemekre, hogy ott a jogban jártasságot szerezzenek. Így például András récsei plébános 1430–33 között tagja volt a bécsi egyetem jogi karának s ott a jogi baccalaureatust el is nyerte.

A papság jövedelmeiről némi fogalmat alkothatunk a szentgyörgyi plébánia alapító okleveléből. Ugyanis Szentgyörgyi Sebős gróf 1345 nov. 11-én várkastélyában kápolnát építtetett s annak gondozására udvari plébániát szervezett. Az alapító levél szerint Budai Konrád, mint a szent Lászlóról nevezett szentgyörgyi plébánia első lelkésze, a kegyúrtól évenként 50 mérő búzát, egy szőlőt és öt font viaszkot kapott javadalmazás fejében. (M. 8. III. 708.)

Pozsony vármegye egyházi viszonyainak e rövid kis vázlata is befejezetlen lenne, ha nem említenők fel, hogy hazánk egyik legnagyobb szentje, II. Endre király leánya, a Thüringiába elszármazott herczegnő, kit a hagiologia magyarországi Szent Erzsébet néven tisztel, a megye, jelesül Pozsony város szülötte. Erzsébet 1207-ben született és mint négy éves kis gyermeket 1211-ben jegyezték el Lajos thüringiai őrgróffal. Az eljegyzés szintén Pozsonyban folyt le, a hol a magyar király Hermann tartományi gróf fényes küldöttségét, mely a csecsemő menyasszonyért jött, fényes ünnepségek között fogadta. A megye területén utóbb, mikor Erzsébetet az egyház a szentek sorába iktatta, emelték az első Erzsébet-templomot és pedig Kápolnán. A templom építői Farkas és Dávid főurak voltak, a kik annak idején a kir. herczegnőt, mint a magyar király bizalmasai elkísérték volt. A templom és plébánia építésére, illetve alapítására az engedélyt IV. Béla adta meg 1244-ben. (V. ö. Ortvay i. m. I. 261. s köv. ll.)

==A vármegye szerepe a nemzet történelmében==

A XV. századig úgyszólván minden komoly veszély, mely hazánk egén feltűnt, a nyugat népeinek hatalmi törekvéseiben bírja kulcsát. Már maga az államalkotás munkája, a megszilárdulás korszaka, a nyugattal való folytonos ellenségeskedés között tölt el. Nagy szerencse, hogy mikor keleti határainkon a török veszély hatásosabban jelentkezett, a magyar hadvezéri székben s utóbb a trónon hatalmas alakok ültek, a kik a magyar névnek tiszteletet és dicsőséget szereztek és a nyugati határt nemcsak védeni, de szilárdítani és tágítani tudták.

Ezzel az állandó nyugati veszedelemmel szemben éber őrökként szerepeltek a nyugati megyék: Sopron, Pozsony, Nyitra és Trencsén. Az ő életök úgyszólván az önfeláldozó harczok lánczolatából jegeczült össze. Testükkel védték a hazát. Szilárdságukkal, hű hazafias ragaszkodásukkal gátat vetettek a német és szláv áradatnak.

Ezt a szerepkört a nemzet politikai történelmében, exponált helyzeténél fogva, kiválóképpen éppen Pozsony vármegye volt hivatva betölteni. És a híven teljesített kötelességen messze túl menő önfeláldozó készség hervadhatatlan babérokkal fedte be e vármegye sokszoros sebekből vérző testét.

===A Boleszló elleni hadjárat===

A honfoglalás és az azt követő kalandozások idejében mindenkor résen állott a vármegye lakossága és védte a betolakodóktól a külföldön harczolók hazáját. Szent István békére hajló, de a körülmények kényszerítő hatása alatt sokszor vad harczi zajtól eltelt kormányzata idejében, a küzdelmekből Pozsony vármegyének bőven kijutott. 1010–1018 között lehetett, mikor István a lengyelek hatalmas herczegével, Boleszlóval hadakozott. A változó szerencsével folyó háború színtere Nyitra- és Trencsénmegyéken kívül Pozsony vármegye volt. És e megyék szoros összetartásának sikerült is a veszélyes ellenséget az országból kiszorítani.

1030-ban Konrád császár vezetett hadat az ország ellen. Míg ő a fősereggel a Rába felé igyekezett, addig a cseh király kalandor fia, Bretiszláv, Pozsony és Nyitra vármegyékre tört s azokat tűzzel-vassal pusztította, lakosait üldözte, rabszíjra fűzte. A fősereg vereségének hírére a rablócsapat is kivonult az országból.

===III. Henrik hadjáratai===

A szerencsétlen végű Péter, Szent István méltatlan utódja, 1039–1040 telén Ausztriába tört, ott rabolt, gyújtogatott és foglyokat vitt magával. Úgy ezen alkalommal, mint 1040-ben, mikor III. Henrik csehországi vállalkozása ellenében Bretiszláv segélyére ment, valószínűleg a pozsonyi, nyitrai és trencséni hadosztályokat vette igénybe.

Tudjuk, hogy Pétert a nemzet megfosztotta trónjától és helyébe Aba Sámuelt ültette. A trónfosztott király Henrik császárhoz menekült, ki ezt az alkalmat akarta kihasználni, hogy kedves tervét, Magyarország meghódítását és hűbéruralom alá helyezését keresztül vigye. Ürügyet erre Abának az Ostmarkba való betörése szolgáltatott. Henrik ismételten nagy haddal jött az országba. Mikor első izben jött, 1042 szeptemberében, a határ őrzésével megbízott sereg, értesülvén a császár nagy erejéről, felgyújtották Hainburgot és a pozsonyi várat, hogy csapatainak biztos menedékhelyül ne szolgáljanak. Természetes, hogy a bosszankodó ellenség annál nagyobb pusztítást vitt véghez a vármegyében. Ez alkalommal a Garamig előrehatoló császár a maga hűbérének jelentette ki Pozsony vármegyét és az ország dunáninneni részét s azt egy Árpád-házi herczegnek, némelyek szerint Domoszlónak, mások szerint Endrének a kormányzására bízta. Azonban a herczeg, hadsereg hiányában, nem tarthatta magát a királyhoz és nemzeti egységhez hű országrészben, és Aba közeledő seregei elől visszamenekült Csehországba. Pozsony vármegye területét tehát nem sikerült az országtól elszakasztani, sőt a határ ezután is a Szárhegyig terjedt s a Lajta-Szárhegy között fekvő föld, meg Hainburg vára továbbra is magyar fennhatóság alatt maradt.

Mikor a ménfői vesztett csata, Aba hűbéri eskűje és olygarchikus hajlamai végsőig elkeserítették a magyar népet, és Endrében, az Árpád-házi herczegben kereste önállóságának megmentőjét, az új király, I. Endre, még a belső villongások elfojtása előtt arra igyekezett, hogy a határokat, kivált Pozsony és Sopron vármegyékben megerősítse, ellentálló képességüket emelje. Nagy szükség volt is erre, mert Henrik császár, ki a dolgok ily fordulatával megelégedve nem volt, újabb hadjáratot tervezett az ország ellen. Az ellenségeskedés tényleg már 1050 elején megkezdődött. A császár rokona, Gebhard püspök megjelent az ország határán, megtelepedett az időközben ismét német kézre került Hainburgban s onnan nyugtalanította Pozsony vármegyét. A nyugati megyék hada azonban csakhamar megjelent Hainburg alatt, azt megostromolta, felgyújtotta és kizsákmányolta. E hírre a német hadak erősítést kaptak és azonnal hozzáfogtak Hainburg felépítéséhez, hogy ez hadi míveleteiknek kiinduló pontja lehessen. Azonban a pozsonymegyei hadak folyton nyugtalanították őket, úgy hogy a német sereg csak nagy erőfeszítések mellett tudta az erődítéseket befejezni.

A császár 1050 augusztus végén roppant haddal érkezett az ország határához s hadseregét három részre osztotta. Az első had Bretiszláv és Welf karantán herczeg vezetése alatt állott. Ennek az volt a feladata, hogy Pozsony alatt keljen át a Dunán és a balparton haladjon előre. A másik rész, a hajóhad, Gebhard püspök vezetése alatt Pozsony felé igyekezett, részint, hogy az első had átkelését fedezze, részint, hogy a Dunán lefelé haladva, az összeköttetést a két szárazföldi had között fenntartsa, azokat élelmiszerekkel és hadi eszközökkel ellássa. A harmadik had, a fősereg, a császár személyes vezetése alatt, a Zala forrásai felől közeledett. A portyázó seregnek tehát leginkább Pozsony vármegye területe volt kitéve.

A császár nagyarányú készülődésének óriási kudarcz lett a vége. Endre király és testvérének, a geniális hadvezetőnek, Béla herczegnek sikeres intézkedése következtében, a német fősereg csúfos vereséget szenvedett és rendetlen futásban keresett menedéket. Gebhard a magyarok cselvetése következtében, önmaga sülyesztette el hajóit és rémülten menekült, a Bretiszláv és Welf vezetése alatt álló sereg pedig, miután a német krónikák semmit sem mondanak működéséről, valószínűleg csekélyebb jellegű portyázás után, a nélkül, hogy akárcsak Pozsonyt is megvédhette volna, szintén visszavonult hazájába.

===Pozsony nagy ostroma===

III. Henrik császár a csúfos kudarczot kiköszörülni vágyván, 1052-ben ismét megjelent az ország határán. Ez alkalommal az egész hadjárat Pozsony-vármegye területén folyt le.

A császár ugyanis július vége felé megjelent szárazföldi és vízi seregével Pozsony alatt és megkezdte a vár ostromát. Pozsony vára azonban ekkor már, kétségtelenül Béla herczeg előrelátásából, hatalmasan meg volt erősítve s nagyszámú, kipróbált vitézségű őrséggel megrakva. Így történt, hogy bár a császáriaktól a kapuk elé állított katalpulták mázsás köveket hengergettek, bár a német sereg bosszúvágytól égve, rendületlen kitartással támadott, a vár az ostromnak mégis sikeresen ellentállott, sőt a városbeliek ki-kirohantak a várból és győzelmesen hadakoztak az ostromlókkal. Ekkor történt, hogy egyes ügyes védők – a hagyomány szerint Zotmund búvár – észrevétlen kiosontak a várból, megközelítették az ellenséges hajóhadat, azokat megfúrták és elsülyesztették.
IX. Leó pápa Pozsonyban.

Nyolcz hétig tartott már a sikertelen ostrom. Bebizonyosodott, hogy Pozsonyt a császár hadai bevenni képtelenek. Most már tehát csak az volt a németek vágya, hogy tisztességes visszavonulást rendezhessenek. Bíztak IX. Leó pápa tekintélyében, ki e válságos pillanatban Pozsony alá érkezett s a hadviselő felek között a közvetítő szerepét elvállalta. Azonban a császár minden mesterkedése hasztalan volt. Ámbár reá bírta a pápát, hogy igyekezzék Endrét, esetleg egyházi átokkal való fenyegetés árán, a császárnak kedvező békére bírni, mégis Endre állhatatossága győzött, a német sereg kudarcza nyilvánvalóvá, visszavonulása dicstelenné lett s a német krónikák kénytelen-kelletlen beismerik, hogy Pozsony sikertelen ostromával örökre elveszett Magyarország meghódolásának lehetősége.

===Salamon király Pozsonyban===

A Salamon király alatt kitört belvillongások idejében Pozsony vármegye királypárti volt. Salamon anyja és német származású felesége Judit, felváltva, hol Mosonyban, hol Pozsony várában tartózkodtak. Mikor pedig a magyarádi csatában a nyughatatlan lelkű Salamon elveszté seregét és koronáját, Pozsony vára nyujtott neki biztos menedéket.

Salamon, hogy országát visszanyerje, IV. Henrik császárhoz fordult segélyért, kit hosszas reábeszélés után sikerült is ügyének megnyernie. 1074 augusztusának második felében indult el a császár Magyarország felé. Géza és László azonban nem szándékoztak ez alkalommal ütközetbe bocsátkozni s azért megelégedtek azzal, hogy az erősebb várakat őrséggel megrakták és Pozsony, Nyitra, Bars vármegyék területét, a melyeken a császári seregnek felvonulnia kellett, a szó szoros értelmében pusztává, lakatlanná tették, ők maguk pedig visszavonultak az ország belsejébe, onnan figyelvén kémeik által a császári sereg mozdulatait. Tervök bevált. IV. Henrik előrehatolt ugyan a Garamig, de onnan, képtelen lévén a sereget élelmezni, gyors menetekben vonult vissza Pozsonyig, s miután birtokba vette Mosony vidékét, melyet Salamon maga ajánlott fel neki, azzal a biztatással, hogy nemsokára ismét visszatér, seregestül hazament.

===Szt. László körülzárja Pozsonyt===

Alig távozott el a császár, már is megjelent Pozsony falai alatt László herczeg serege és ostrom alá vette a várat, vagyis inkább körülzárta a várost. Salamon vitézei ki-kijöttek és bajvívásba bocsátkoztak László vitézeivel. Salamon maga járt elől jó példával. Két-három ellenséggel is szembeszállott, de Lászlót félve kerülte. Méltán. Az ő hatalmas karjától épp úgy félt mindenki, mint a hogy bizalma volt jó szíve iránt. Így történt, hogy mikor a vitézek a körülzárt városban szükséget szenvedtek, sok esetben kijöttek Lászlóhoz és ő herczegi bőséggel, keresztény kegyességgel ellátta őket eledellel s azután ismét visszabocsátá őket a várba, urukhoz.

Pozsonynak ez ostromáról érdekesen beszél Márk krónikája, legendaszerű elemekkel vegyítvén a történelmi magot. „Egykor László, – mondja a krónika, – déli pihenés alatt a vár alá ment s meglátván Salamon, hogy vitéz jő, czímerét kicserélvén, nem ismeré fel, hogy László lenne és kiméne elébe. De László sem ismert rá Salamonra. Salamon vitézei pedig a vár falain ülve nézik vala őket és Salamon azt nemes vitéznek véli vala s azért kedve kerekedett vele megvívni; mihely azonban hozzá érkezett és arczát megtekintette, két angyalt látott László feje fölött tüzes karddal repkedve és ellenségeit fenyegetve. Minek láttára Salamon a várba futa. S vitézei mondák neki: Uram, mi dolog az, a mit láttunk? Sohasem láttunk téged két vagy három ember elől szaladni, miért hát most? Kiknek mondá: Tudjátok meg, hogy ember elől nem szaladtam volna; de az nem ember, mert tűzes karddal oltalmazzák. Minek hallatára csodálkoznak vala és ettől fogva tőle még inkább kezdtek félni.”

I. Géza király meghalt, Lászlót a magyarok nagy lelkesedéssel királyukká avatták és Salamon még mindig tartotta magát Pozsony várában. Végre is a szent életű László, uralkodása negyedik évében, békejobbot nyújtott neki s falszabadítá a várat a hosszas ostromzár alól.

===V. Henrik ostroma===

1108 szeptemberében ismét a német és cseh sereg pusztitott Pozsony vármegyében. Ez évben ugyanis V. Henrik, ki III. Henrik nyomdokaiba óhajtott lépni, ismét szerencsét próbált a németek kedvencz eszméjével, Magyarország meghódításával. Felhasználta a Kálmán király és Álmos herczeg között kitört viszályokat és szövetségesül nyervén meg a cseh Szvatoplukot, nagy sereggel tört az országra. Henrik a főhaddal Pozsony vármegye területén táborozott és a pozsonyi várat hetekig ostromolta. Azonban sikert nem tudott elérni, s mikor a Trencsén felől működő Szvatopluknak sietve távoznia kellett, a császár is, únva az eredménytelen ostromot, némi zsákmányolás után, visszatért országába.

Hosszabb ideig tartó küzdelmek színhelyévé avatta Pozsonymegyét a Borisz trónkövetelő érdekében megindult mozgalom. Borisz, Kálmán király elüzött nejének, Eufemiának fattyúnak vélt fia, hogy a magyar trónra támasztott igényeit kielégíthesse, miután III. Boleszlóval való szövetkezése kudarczot vallott, több évi szünet után újra fellépett és III. Konrád német császárhoz fordult pártfogásért. A császár II. Wladiszláv cseh herczeg ajánlatára, hajlott a reábeszélésre és maga olasz ügyekkel lévén elfoglalva Borisz védelmével Henrik osztrák őrgrófot és bajor herczeget bízta meg.

Henrik, ki Jasomirgott melléknevén ismeretes, nem találta még elég alkalmasnak az időt, hogy egyenesen beleavatkozzék a dologba, ellenben megengedte, hogy Borisz, ha tud, zsoldosokat gyüjtsön a német fölön. Borisz tehát után alátott dolgának s megnyervén Pengen Henrik, meg Plein Liutold grófokat, lázas sietséggel gyüjtött össze egy sereget s azzal 1146 húsvétján észrevétlenül megjelent Pozsony alatt. A vár Julián ispán őrizetére volt bízva: Ez azonban vagy nem vigyázott eléggé, vagy titokban Borisz híve volt, mert a csaknem bevehetetlennek tartott vár az ostrom első éjtszakáján a németek kezére került.
II. Géza hírét vevén a dolognak, rögtön serege élére állott és sietett a vár felmentésére. Különféle ostromszerei dolgozni kezdtek, nyilasai a várat körülrajzották, s közben követei puhatolodztak, hogy mi volt az oka e gyors és váratlan támadásnak. Mikor pedig megtudta, hogy a német csapat Borisz zsoldosaiból áll, abbahagyta a nehézkes ostromot és alkuba bocsátkozott a zsoldos haddal; ennek vezérei pedig belátván, hogy ez idő szerint sem a császár, sem a regensburgi püspök ellen hadakozó Henrik herczeg segélyükre nem lehet, 3000 márkáért – körülbelül 71000 forint – átadták Gézának a várat és hazamentek. Csak természetes, hogy a zsoldos hadtól a vármegyének Pozsonyhoz közelebb eső része és Dévény vidéke sok kárt szenvedett, azonképpen emberben, mint jószágban.
Tudjuk, hogy a XII. század nagy eseményében, a kereszténység hatalmas mozgalmában, a keresztes háborukban, jobbára szenvedőlegesen, hazánk is részt vett. A keresztes hadak jórésze Magyarországon vonult végig, sokszor nem csekély károkat okozva. A nyugatról keletre induló nagy emberáradat, a források adatai szerint, a Dunántúl vonult végig, de azért igen valószínű, hogy a sokszor országos csapásnak minősíthető átvonulások Pozsony vármegyét is jelentékenyen sújtották. Tényleges adat arra, hogy a keresztesek Pozsonyban is tanyáztak, csak egy van. Ez 1189-ből való, a mikor tudjuk, hogy I. Frigyes császár a város falai között töltötte pünkösd ünnepét. Itt fogadta nagy és fényes gyűlésben a keresztes hadat; itt adta át fiának, Henriknek a királyi hatalmat; itt osztá szét fiai között birtokát; innen indult, búcsút véve országa népeitől, a sváb herczeggel, a meiseni őrgróffal, számos püspökkel és főúrral Keletre, Saladin szaraczén király ellen.

===IV. Béla===

IV. Béla, a szerencsétlen muhi csata után, védőinek kisded seregével Nyitrán keresztül Pozsonyba menekült. Úgy véledekett ugyanis, hogy itt az osztrák herczeg szomszédságában leginkább biztonságban lehet. Keserűen csalódott. Kit barátjának vélt, legádázább, leglovagiatlanabb ellensége volt.

1241 április közepe lehetett, mikor IV. Béla, holtra fáradva, Pozsonyba érkezett, hol családja már várt reá. Az osztrák herczeg, mondja az egykorú kútfő, ezt hallván, „szívében ellene gonoszt forralva, barátság színe alatt eléje jőve”… egyéb vigasztaló szavak közt arra kérte a királyt, hogy a Dunán keljen át, hogy ott biztosabban pihenhessen és időzhessen. Béla engedett a hívó szónak, elhagyta Pozsonyt és átment Hainburgba, osztrák területre. Itt a herczeg fosztogatni kezdte a szegény királyt, nagy összeg pénzt és sok értékes kincset, meg Mosony, Sopron és Vas vármegyéket zsarolván ki tőle. A király csak nagy nehezen szabadult a zsaroló vendéglátó osztrák kezéből és nagy lehangoltsággal menekült tovább a tengerpart felé.

A győzelmes tatár sereg egy része május elején özönlötte el Pozsony vármegyét. Teljesen letarolta a mezőket, egyes községeket, mint Lamacsot, elpusztított, bevette Pozsony külvárosait, Széplakot és Vödriczet, de magát a várat megvenni nem tudta.

===Bosszuló hadjárat Frigyes ellen===

A nagy csapás, mely Magyarországot érte, nem akadályozta a jó német szomszédot, hogy meg ne kísértse az országra való hagyományos vágyakozását kielégíteni. Frigyes osztrák herczeg ugyanis, teljesen védtelennek képzelvén az országot, rablócsapataival betört Pozsony vármegye területére. Ott azonban embereire talált. Huntpázmán Tamás unokái, Kozma és Ehellős, a Szentgyörgyi és Bazini grófok, hadaikkal útját állották és megvédték a vármegyét. Kozma ugyan tizenöt sebbel borítva fogságba került, de Ehellős mégis visszaverte az osztrákot. Utóbb, mikor IV. Béla ismét visszatért országába, bosszuló hadjáratot indított az áruló Frigyes ellen. A hadat Ehellős pozsonyi ispán vezette, egyik győzelmet a másik után aratván a gyűlölt ellenségen. A hadjáratnak béke vetett véget, a melyben Frigyes a kicsikart három vármegyéről lemondott.

===Ottokár-féle harczok===

Azokban a hosszadalmas harczokban, a melyek IV. Béla és utóbb V. István, meg II. Ottokár cseh király között folytak, Pozsony mindvégig szerepet játszott. 1254-ben, a budai értekezleten megállapított elvek alapján, Pozsonyban köttetett meg a béke, mely a két uralkodó között, főleg Stiria uralmára nézve, modus vivendit állapított meg. II. Ottokár és IV. Béla május elején találkoztak Pozsonyban és írták alá a békeokmányt.

Azonban a béke nem volt tartós. Stiria, melynek a Murán innen eső vége magyar kormányzat alá lőn helyezve, elégedetlenkedett s Ottokár védelme alá helyezkedett. Ottokár, a csehek királya és osztrák herczeg, a pozsonyi béke alapján Stiria Murán túl eső részének ura lévén, kapva kapott az alkalmon, hogy egész Stiriát mindinkább hatalmasodó jogara alá hajtsa. Igy tehát az ellenségeskedés a magyar és a cseh király között, 1260-ban újra kitört.
Az osztrák és cseh hadak a marcheggi mezőn állottak, a magyar hadak a Morva balpartján, Dévény és Magasfalu között, Zohorig, Stomfáig, Másztig, sőt Pozsonyig helyezkedtek el. Több napig farkasszemet nézett egymással a két sereg a nélkül, hogy az elválasztó folyón az átkelést bármelyik is megkísérlette volna. Végre is únván e tétlenséget, fegyverszünetet kötöttek és kölcsönösen megegyeztek, hogy Ottokár serege visszavonul, a magyar had pedig átkel a folyón. Igy is történt. 1260 július 12-én keltek át a magyarok és az István herczeg vezetése alatt álló kúnok azonnal meg is kezdték a támadást. Azonban e könnyű lovasok képtelenek voltak az ellenség nehéz vérteseinek sorát megingatni. És ez a körülmény eldöntötte a csatát. A magyarok hátráltak és menekülve vonultak vissza a Morva víze mögé.

IV. Béla még át sem lépte volt a folyót, mikor István ifjabb király elhamarkodott támadást intézett. Ő tehát, látván a menekülőket, teljes rendben vonta vissza csapatait egész Pozsonyig. Ellenben István serege teljesen szétrebbent s maga a vezér Stomfa irányában menekült el.

A diadalmas csehek, kik az egész magyar tábor felszerelését zsákmányul ejtették, nem merték üldözni a magyarokat, és főseregük nem is lépte át a határt. Ellenben Ottokár igen szivesen fogadta Béla király követét, Roland nádort, a volt pozsonyi főispánt és készséggel kötötte meg 1261-ben a békét, a melyben IV. Béla lemondott Stiriáról.

===IV. Béla és V. István kibékülése===

Tudjuk, hogy IV. Béla és fia V. István között hosszas és áldatlan harczok dúltak. Évek során át emésztette a visszavonás tüze a magyar erőt, bénította hatalmát. A királyi család egyes tagjai, különösen Margit, a Margitsziget szent apáczája, az ország jobb belátású urai, sőt a pápák is, kérve kérlelték a hadakozó atyát és fiút; de állandó békét elérni nem tudtak. Végre 1262-ben sikerült az elkeseredett felek között egyezséget kötni. Ezt az egyezséget az esztergomi érsek, a kalocsai, és a váczi püspökök, János aradi prépost és a szebeni prépost jelenlétében, Pozsonyban kötötték meg, s ha ez által nem is szünt meg a harag az apai szívben, de legalább a nyílt ellenségeskedés szünt meg és elhamvadt a polgárháború üszke.

Alig húnyta le IV. Béla fáradt szempilláit és alig foglalta el V. István a régóta óhajtott trónt, máris forrongani kezdett az ország. IV. Béla odaadó hívei, félve az új király bosszujától, egymásután hagyták oda az országot. Elsőnek ment Anna, V. István nővére, és magával vitte a koronázási kincseket. II. Ottokárhoz menekült. Az ő pártfogását keresték a magyar urak is, mint Németújvári Henrik szlavon bán és mások.

A két király azonban most még nem látta alkalmasnak az időpontot arra, hogy egymás ellen hadba keljenek s azért csakhamar fegyverszünetet kötöttek. E czélból találkoztak is a Duna egyik szigetén, mely valahol Pozsony táján, a megye területén feküdt. II. Ottokár kijelentette, hogy a koronázási ékszereket ő csak mint Anna jogait biztosító zálogot tartja magánál és kész azok biztosítására Istvánnál négyszer annyi értékű ékszert elhelyezni; a fennforgó sérelmek és vitás pontok elintézésére pedig, kölcsönös megegyezéssel, négy-négy tagból álló bizottságot küldtek ki, s hogy ezek nyugodtan tárgyalhassanak, a fegyverszünetet 1271 nov. 11-éig terjesztették ki.

A fegyverszünetet azonban a két fejedelem nem annyira a békés tárgyalásokra, mint inkább fegyverkezésre használta fel. Sőt a nyilt ellenségeskedés még jóval a fegyverszünet lejárta előtt tört ki. A fegyverszünet megsértését kölcsönösen egymásra fogták, s míg István Ausztriára tört és azt pusztította, addig Ottokár, nagy sereggel, az általa alapított Marchegg táján átkelt a Morván és elfoglalta Stomfát, melyet azonban csak hosszas ostrom után tudott hatalmába keríteni. Stomfa alól azután, a stomfa–pozsonyi úton, Dévény alá kerülvén s ezt elfoglalván, Pozsony ostromához fogott. A várral azonban nem igen boldogult volna, ha az árulás nem siet segélyére. Így azután elesett Pozsony és a vad cseh sereg szabad útat nyert a vármegyébe, az országba. Tűzzel-vassal pusztító hadai, mint a sáskajárás a mezőt, úgy tartolták le Pozsony vármegyét. Elesett Szentgyörgy, Bazin, elfoglalta Nagyszombatot, bevette Vörösvárt és az újtába akadt „tornyos várakat”, sánczos mezővárosokat. Diadalmas hadai mindenütt pusztítva, egész a Garamig hatoltak előre. Ekkor azonban hírét vette, hogy István nagy haddal áll a Dunántúlon és háta mögül akar reá törni. Sietve visszament tehát Pozsonyba s ott átkelt a Dunán, hogy így a királyi sereggel szembekerüljön. Hosszas és gyakori összecsapások után, V. Istvánnak végre is sikerült Ottokárt az országból kiszorítani s vele békét kötni.
A békekötési okmányt, a melyet V. István részéről a veszprémi püspök, Egyed tárnokmester és pozsonyi főispán, Roland bán és Benedek aradi prépost fogalmaztak, a magyar király 1271 júl. 3-án Pozsonyban, a cseh király júl. 14-én Prágában írja alá. E szerint Ottokár visszaadta az általa elfoglalt várakat és városokat, ellenben István lemondott az Anna által elvitt kincsekről és elismerte Ottokárt Krajna és Karintia urának.

A béke, némi megszakítással és kölcsönös csipkedéssel, 1273-ig tartott. 1272-ben István meghalt, és utódja: IV. László ellen, az Abák hatalmas nemzetsége, meg Egyed pozsonyi főispán lázadást szítottak, Bélát, Ottokár sógorát, a macsói bánt óhajtván a királyi székbe ültetni. A lázadást ugyan hamar leverték a király hű emberei, de Egyed árulása által Pozsony vára és a vármegye jó része Ottokár kezére került.

Az a körülmény, hogy Egyed II. Ottokár udvarában szíves fogadtatásra talált, még jobban haragra lobbantotta régi haragosát, Németújvári Henriket s azt eredményezte, hogy e hatalmas főúr vezekelni jött a magyar udvarba. Mint szenvedélyes ember, ő okozta azután, hogy a cseh és a magyar király között ismét háborúra került a dolog. Összeszólalkozott ugyanis a Margitszigeten Béla macsói bánnal, kardot rántott ellene és leszúrta.

Ottokár, sógora meggyilkolásáról hírt vevén, kijelentette, hogy az 1271-iki békét a magyar király megszegte s a békéltető magyar követekkel szóba sem állott. A magyarok tehát, látván, hogy a háború úgy is elkerülhetetlen, megelőzték Ottokárt, betörtek Stájerba és Morvába s azt pusztították. E közben Egyed mester is megbánta megtévelyedését, elhagyta Ottokár udvarát, visszajött Pozsonyba s az Ottokár kezén levő várat csellel visszavette. Természetes, hogy Pozsony várával együtt a vármegye is felszabadult a cseh járom alól s erős magyar sereg szállotta meg. A morva és cseh hadak pedig Nyitrára vetették magukat s azt csaknem teljesen elpusztították.

A királyi hadak eleintén szerencsével működtek és Laa várában magáb Ottokárt is komolyan szorongatták. Mikor azonban a cseh hadak mintegy 60,000-re szaporodtak fel, a magyarok jónak látták, hogy Pozsony alól a biztosabb Dunántúlra vonuljanak vissza. Ottokár pedig, Egyed ispán hősies védelme ellenére, csakhamar bevette Pozsonyt s elfoglalta a Kis-Kárpátok aljában elterülő egész vidéket, a várakkal és városokkal egyetemben. Győzelmes hadjáratának az a hír vetett végett, hogy a Frankfurtban egybegyűlt német választófejedelmek versenytársát, Habsburgi Rudolfot római császárrá választották meg.

Ottokár távozása után IV. László vezérei: Egyed pozsonyi főispán, Roland nádor és Joakim tárnokmester egymásután visszafoglalták a csehektől a pozsonymegyei várakat; így Nagyszombatot, Detrekőt, sőt valószínűleg magát Pozsonyt is.
IV. László hosszas habozás után végre teljes szövetséget kötött Habsburgi Rudolffal, kinek 1278 augusztusában, II. Ottokár ellen, segélyére is sietett. A magyar sereg Pozsony vármegyében gyűlt egybe. Marcheggnél egyesült Rudolf hadaival és Stilfried táján a csehek fölött fényes győzelmet aratott. Az ütközetben maga II. Ottokár, Pozsony vármegye állandó réme is elesett. Tudjuk, hogy a király e fényes diadal emlékét a pozsonyi ferenczrendi kolostor és templom építésével örökítette meg.

===Pápai követ Pozsonyban===

Azonban IV. Lászlónak a kúnok iránt való szerencsétlen előszeretete sok bajt és visszavonást hozott az országra. Annyira ment a király dorbézolása, hogy a magyar főpapság és főurak utóvégre is Rómához fordultak közbenjárásért. Meg is jött a közbenjáró, Fülöp fermói püspök személyében, a ki mindenekelőtt Budán zsinatot tartott, hogy ott az elvadult erkölcsök javítását czélzó intézkedéseket tegyen. A király azonban szétkergette a zsinatot és Fülöp, a pápai követ Pozsonyba vonult, a honnan a pápát a történtekről értesítette, a királyt pedig egyházi átok alá vetette.

===A Németujváriak Pozsonyban===

Ily körülmények között nem csodálhatjuk, hogy az olygarchikus törekvések dúsan tenyésztek. Legveszélyesebb jellegű volt ezek között a Németújváriak lázongása, a kikhez több kiváló főúron kívül, a Pécz nemzetségbeli Apor vajda is csatlakozott. A harcz, a hatalmaskodó kényurak és a király között, leginkább a Dunántúlon folyt le, de kihatott a dunáninneni részekre is és beavatkozásra bírta Albert osztrák herczeget, mint a Németújváriak pártfogóját.
A Németújváriak 1286-ban támadták meg Pozsonyt és be is vették. Innen intézték azután rablóhadjárataikat a vármegye területére. Apor ugyanis ki-kitört a várból és égette, puszította a királyhű pozsonyi nemesek birtokait, így a többi közt Péterfia János pozsonyi főispán Türne meg Nyék nevű váracsait.
A pozsonyi nemesség végre is elúnta a sok garázdálkodást és felkelt a kényurak ellen. János ispán vezetése alatt megjelentek a várjobbágyok, meg Sándorfia Károly comes fegyveresei és mások. Küzdelmük sikeres volt. Leverék és megszalasztották Apor seregét és megnyitották Pozsony felé az utat. Azután reá törtek a várra s azt, bár Sándorfia Károly a vödriczi torony ostrománál súlyosan megsebesült, dicsőséges küzdelem után, 1287 január végén bevették. A király meg is jutalmazta a hozzá hű pozsonyiakat és márczius 20-án a szászi, légi és hódosi várnépeket az ország nemesei közé emelte.

===Albert herczeg fondorkodása===

Azonban Pozsony nem soká maradt a király kezén. Még 1287 tavaszán, úgy április táján, megjelent a vármegye területén Albert osztrák herczeg hada, az alatt az ürügy alatt, hogy László királyt védi a Németújváriak ellen; de tényleg azért, hogy a Magyarország nyugati részeire támasztott jogosulatlan igényeinek érvényt szerezzen.

„A polgárok közmegegyezéssel bebocsátották Albertet”, de a vár ellentállott. Ezt azután megostromolta és bevette. Hangoztatta ugyan, hogy a várat IV. László nevében veszi birtokba, de tényleg úgy viselkedett, mint egykor II. Ottokár. Nyúzta, kínozta a vár népét, úgy hogy a „pozsonyvárosi vendégnépek” csakhamar elszéledtek, a várat pedig német őrség szállotta meg. Azután a zavarosban tovább halászva, lassan, de biztosan haladt előre. Elfoglalta Szentgyörgyöt és Bazint, melyet Ábrahám comes csak úgy tudott visszakapni, hogy túszul adta egyik leghívebb emberét. Hatalmát Albert kiterjeszté ily módon Pozsony vármegye egész nyugati, kárpátalji részére és Nyitra vármegye nyugati nyúlványaira: Sasvár, Miava tájára.

Ezt a folytonos foglalást végre is elúnta a nemzet és III. Endre kénytelen volt Albert herczegnek, kinek egykor vendégszeretetét élvezte, hadat üzenni. Míg a királyi sereg a Duna jobb partján gyülekezett, addig Vörös Ábrahám pozsonyi alispán a pozsonymegyei had élén Nagyszombat mellett megtámadott egy német sereget és azt hosszú és véres küzdelem után megverte. Utóbb e sereg Csák Máté vezetése alatt Pozsonyt is megostromolta, de a támadás nem sikerült és Vörös Ábrahám súlyosan megsebesült.

A magyar sereg ez alatt betört Ausztriába, meg-megtámadta Bécset és úgy elpusztította a vidéket, hogy többé már a saját élelmezésére sem volt alkalmatos. Albert, ki Bécsbe szorult, végre is kénytelen volt békét kötni és a Magyarországban elfoglalt várakról, többi közt Pozsonyról, meg Nagyszombatról lemondani. A béke értelmében a magyar foglyokat köteles volt Hainburgba szállítani, ellenben a német foglyokat Pozsonyban gyüjtötték össze és így bocsátották szabadon. A békeokmány aláírása czéljából III. Endre és Albert Pozsonytól nem messze, a mai Köpcsénynél találkoztak. Itt ünnepelték meg Tedeummal és lakomával a megkötött békét és aláírták az okmányt. Estére járt az idő, mikor III. Endre a találkozóról Pozsonyba tért megpihenni. Ez alkalommal nyerte Pozsony a királytól nagy szabadalmi levelét, jövendő felvirágzásának e hatalmas alapkövét.

A következő évben Henrik fia Miklós, a volt nádor, újra rajta ütött Pozsonyon és elfoglalta. Ám hamar ott termett Csák Máté ispán és most már király főlovászmester, Vörös Ábrahám alispán, meg Hertlin pozsonyi bíró és a várost szerencsésen visszafoglalták.
Róbert Károly.

Az Árpád-ház kihaltával Pozsony, mint III. Endre özvegyének, Ágnesnek hitbére szerepel és mint ilyen Frigyes osztrák herczeg kezére került. Mikor azután az ellenkirályok letűnésével, hosszas kísérletezés után sikerült a pápai udvartól kegyelt Róbert királynak trónjában megszilárdulnia és Rudolf osztrák herczeggel szövetségre lépnie (1304), jutott ismét végleg vissza a magyar király kezébe. Mindazonáltal ez időben is magyar érzelmű maradt, úgy a város, mint a vármegye és élénk szerepet játszott a királyság megszilárdulásában már az által is, hogy a pápai követek: Boccasino Miklós és Gentilis bibornok, kiknek erőteljes és okos politikája eredményezte a sokat szenvedett ország konszolidálását, állandó lakóhelyüket itt tartották. Itt esküdtek egymásnak 1304-ben, a legelőkelőbb magyar és osztrák főurak jelenlétében, véd- és daczszövetséget Róbert Károly meg Rudolf, itt ült össze az 1309-iki híres egyházi zsinat; innen van keltezve a legnagyobb magyar kényúrnak, az ország békéjét és egységét évtizedek hosszú során át zavaró Csák Máténak kiközösítése; itt volt az 1311-iki zsinat; itt ratifikálták az 1328-iki brucki békét; itt újítja meg 1331-ben I. Károly Ottó és Albert osztrák herczegekkel az atyjukkal 1314-ben kötött szövetséget és módosítják János cseh király kizárásával a brucki békét; itt találkozik a király 1336-ban János cseh királylyal; itt erősítette meg 1337-ben az emsi békét, valamint azt a szövetséget, a melyet János cseh királylyal, Albert és Ottó herczegekkel, Károly morva őrgróffal és János tiroli gróffal kötött s végre, midőn e sok szövetség és békebiztosítás daczára ellentétek merültek fel az osztrákok és magyarok között, itt ült össze az egyeztető bizottság és kidolgozta azt a tervezetet, mely az ország békéjét hivatva volt nyugat felől hosszú időkre biztosítani.
 
=====Róbert Károly pecsétje=====

A Magyar Nemzeti Múzeumból

===Nagy Lajos===

Nagy Lajos dicsőséggel telt kormányzata idejében épp úgy, mint már Róbert Károly alatt is, a vármegye területe hosszas békét élvezett s anyagilag megerősödött. Nagy Lajos is többször megfordult Pozsonyban és ismételten megújította innen az osztrák herczegekkel való szövetséget. Legnevezetesebb volt azonban 1361-iki pozsonyi tartózkodása, a mikor Ausztria, Stájer, Krajna, Karinthia fejdelmei és legelőkelőbb urai adtak itt egymásnak találkozót, hogy hódoljanak a nagy magyar királynak és esküjökkel, meg aláírásaikkal bizonyítsák szövetséges voltukat.
 
=====Nagy Lajos=====

Az orsz. képtárból

===Zsigmond===

Zsigmond király uralkodása idejében Pozsony úgyszólván az ország fővárosa volt. Már mikor magyar földre lépett, hogy itt lábát mint Mária királyné férje és az ország jövendő ura megvesse, nagy gondot fordított arra, hogy a pozsonyiak kegyét megnyerje. Igaz, hogy könnyelmű természetéhez híven, a várost már 1385-ben a morva fejedelmeknek, Jodoknak és Prokopnak elzálogosítja; de a hibáját hamar jóváteszi és attól kezdve előszeretettel munkál a város és a vármegye felvirágzásán.

===Az első pozsonyi országgyűlés===

1402-ben Zsigmond – Pozsonyban ez az eddig ismert első eset – országgyűlést tart. Összehívta az ország rendeit azért, hogy elébök terjeszsze az Albert osztrák herczeggel kötött egyezséget, a mely szerint a két fejedelem egymás kölcsönösen támogatja, és Zsigmond, az esetre, ha örökös nélkül halna meg, utódjává Albertet teszi. Az ország rendei ezt az egyezséget el is fogadták és Albert esetleges igényét a magyar trónra, megerősítették. 1411-ben, mikor Zsigmond római császárrá választatott, az országgyűlés ismét Pozsonyban ült össze, új adókat szavazott meg kitüntetett királyának és esküvel fogadta, hogy Zsigmond leányát, Erzsébetet, Albert herczeg jegyesét, a magyar korona törvényes örökösének elismeri.

1429-ben a király Pozsonyban fontos tanácskozást tartott a husziták követeivel. Érezte, hogy ez a mozgalom sok bajt fog okozni Magyarországnak is és azért szerette volna azt idejekorán megszüntetni. Azonban a fanatikus néppel lehetetlen volt egyezkedni és hosszas tárgyalások nem eredményeztek egyebet, mint két hónapi fegyverszünetet.

===Birodalmi gyűlés Pozsonyban===

A királyt különben köszvénye sem engdte Pozsonytól távozni s így történt, hogy a város egy időre nemcsak az országnak, de a római császárságnak is középpontja volt. Ide hívta meg Zsigmond április végére a birodalmi törvényszéket, a melynek bírái között magyar urakat is alkalmazott, sőt november havában, az eredetileg Bécsbe egybehívott német birodalmi országgyűlés is Pozsonyban ült össze. A német rendeket igen elkedvetleníté az a körülmény, hogy éppen az általuk, ha nem is gyűlölt, de nem is kedvelt Magyarországban kell űlésezniök. Fokozta kedvetlenségöket az is, hogy Zsigmond a tanácskozások vezetésére, Albert herczeg mellé, Garai Miklós nádort és János zágrábi püspököt rendelé ki biztosokul. A német ellenzék nyiltan kifejezést is adott kedvetlenségének és megtagadta a tárgyalásban való részvetelt. Zsigmond azonban kijelentette, hogy ő Magyarország nagy kárára elég időt töltött már Németországban a nélkül, hogy a birodalmi rendekkel valami üdvös dolgot végezhetett volna. Ő – úgymond – ha a német urak nem fejtenek ki nagyobb ügyszeretetet és búzgóságot és nem fogják többre becsülni a közérdeket, mint saját apró viszályaikat, kész lemondani a római birodalomról, mert ő pusztán mint magyar király is nagy úr, ki meg tud élni. Erre azután a németek is alább hagytak fenhéjázásukkal és megigérték, hogy ha a jövő évben Nürnbergben tart birodalmi gyűlést, komoly és czélszerű határozatokat készek hozni. Zsigmond engedett kérelmüknek és haza bocsátotta németjeit.
 
=====Zsigmond király=====

Az orsz. képtárból

===A husziták===

Míg a birodalmi rendek apró-cseprő fondorlatokkal töltötték a drága időt, addig a husziták derekasan szervezkedtek és győzelemről győzelemre haladva, 1431-ben betörtek Magyarországba is. Pozsony vármegyében ekkor Nagyszombat vidékén garázdálkodtak. Zsigmond leghívebb emberét, Stibor vajdát küldte ellenök. A két sereg Nagyszombat mellett ütközött össze; a csata hosszú és heves volt s végre is Stibor vezértársának, Matis-nak árulása következtében, a magyarok vereségével végződött. A magyarok – állítólag – 6000 embert, a husziták 2000 embert vesztettek s ezek között két legjobb vezérük, Velek és Kudelnik is ott maradt a csatatéren.

1431-ben a husziták ismét betörtek az országba. Egyik részök Likava, Galgócz és Nyitra alatt hadakozott s ez utóbbi helyen, meg főképp Illaván, súlyos vereséget szenvedett; másik részök Modort és Szentgyörgyöt dúlta és Vágújhely felé igyekezett, de az illavai csata hírére kitakarodtak az országból. A következő évben ismét megjelentek Pozsony alatt, de a rossz időjárás miatt hamar visszavonultak, 1432-ben pedig folyton háborgatták a határszéleket.
 
=====Mátyás király=====

Az orsz. képtárból

===Az új hadi regula===

Zsigmond látván, hogy úgy a husziták, mint a törökök ezentúl állandó veszélyt jelentenek az országra, nagy igyekezettel törekedett a hadsereg szervezését minél jobban biztosítani. 1430 táján kiadta híres hadi regulamentoját, a mely úgy a törökkel, mint a huszitákkal szemben bizonyos mérvben állandó jellegű hadat szervezett, s melyet utóbb a budai országgyűlés is jóváhagyott és Zsigmond V-ik dekretuma czímen az ország törvényei közé iktatott. E szerint Pozsony vármegye, Trencsén és Árva vármegyékkel közösen 300 lovast volt köteles a nyugati határszélen készenlétben tartani. Ugyanezen hadhoz a király 4000, az esztergomi érsek 2000, az egri püspök 1000, a Szentgyörgyi grófok 500 és Stibor vajda 1000 lovassal járult. A többi felvidéki vármegye és a felsőmagyarországi főurak lovasaival egyetemben, ez a had egészben 14775 lovasból, vagyis 29 és fél dandárból állott. A Pozsony vármegyében is birtokos urak közül ehhez hozzájárultak: Széchenyi Osvát 50, a Czoborok 50, Czudar János és Simon 50–50 lovassal stb., és a Rozgonyiaknak az össz-számba be nem foglalt bandériumai. Ezenkívül a pozsonyi vár védelmére köteles volt a győri püspök 50 lándzsást, a veszprémi 25, a pannonhalmi apát 25 és a Hédervári urak 100 lándzsást, vagyis összesen 2250 lovast kiállítani.

E szervezett haddal szemben sem átallották a csehek beütéseiket tovább folytatni, de nagyobb bajt okozni nem tudtak s végre is sikerült őket előbb Nagyszombat tájáról, utóbb főfészkükből, Szakolczából is végleg kiszorítani.
A huszita-veszedelem azonban, a maga teljességében, tulajdonképpen Zsigmond utódjának, a jóakaratú Albertnek hirtelen bekövetkezett halála után lépett fel, ámbár ez már inkább csak a Felvidéket, mint Pozsony vármegyét sújtotta.

===Erzsébet királyné===

Albert király akként intézkedett, hogy az uralomra gyenge nejének mellőzésével kormánytanács alakuljon, mely Pozsony-ból kormányozza a jogara alá tartozott országokat mindaddig míg születendő fia nagykorú leend. Ezt az intézkedést azonban az özvegy sérelmesnek találta és mert joga törvénybe is volt iktatva, arról lemondani semmi áron sem akart. Viszont az ország válságos helyzetére való tekintettel, a főurak nagy és jelentékenyebb része, hallani sem akart nőuralomról. Igy történt, hogy az országgyűlés 1440-ben, a hazafias párt győzelmével, Ulászló lengyel királyt választotta magyar királylyá, de azzal a kikötéssel, hogy az új király vegye nőül Erzsébetet.

Erzsébetet a dolgoknak e fordulata még jobban sértette, s miután udvarhölgye ügyességével a koronát magához kerítette, előbb Sopronba, utóbb Pozsony városába húzódott s ott időközben fia születéven, a magyar trónra való jogát proklamálta. Míg az ország nagy része Ulászlónak hódolt, addig Pozsony vármegye, Pozsony városa, Sopron és Nyitra vármegyék, meg Trencsén, Erzsébet hívének vallotta magát.

===Giskra===

Jogai védelmével Erzsébet a vitéz Giskrát bízta meg, ki hadait javarészben a husziták közül toborzotta össze és ezek élén hosszú éveken keresztül az ország békéjének megrontójaként szerepelt. Giskra hadai kísérték a királynét Pozsony városába, hol a polgárság hódolattal fogadta. A királyné és a szent korona itt maradtak, Giskra pedig a Felvidékre ment és egymásután hódoltatva meg a várakat, Morvaországtól egész a Szepességig, Sárosig biztosította Erzsébet, illetőleg a maga uralmát.

Az egész vidéken csak két kis sziget volt Ulászló kezében. Nagyszombat, a melyet 1441-ben Tanczin Endre lengyel hadnagy hódoltatott meg, és Pozsony vára, melyet Rozgonyi István tartott meg a király hűségében. Ez utóbbit Erzsébet hadai ismételten ostromolták ugyan, de siker nélkül.

=====Az 1491-iki pozsonyi békekötés utolsó pontja=====

Ortvay: Pozsony város történetéből

1441-ben Tanczin, 1442-ben maga Ulászló sietett ugyanis a vár védelmére s azt újabb őrséggel és élelmiszerekkel bőségesen megrakták.

Erzsébet halála, majd Ulászló szerencsétlen eleste után, Hunyadi János önzetlen törekvései következtében, az országban helyre állott ugyan az egység annyiban, hogy a rendek közakarattal V. Lászlót ültették a trónra, de az Erzsébet által behívott huszita rablók, kiket a magyar nép zsebrákoknak nevezett el, még V. László hatalmas utódjának, a nagy Mátyásnak is dolgot adtak.

===I. Mátyás===

Giskra és népe meghódolt ugyan Mátyásnak, de a zsebrákok, különféle rablóvezéreik alatt, tovább dúltak az országot. Pozsony vármegyében e rettenetes népség bizonyos Svehla vezetése alatt állott. Szorongatta Pozsonyt és Nagyszombatot, pusztította a Kis-Kárpátok alját. Hadi műveleteinek középpontja Nyitra vármegyében Kosztolányban volt s hatalmát csak is magának Mátyás királynak személyes fellépése törte meg 1465-ben. Egyes kósza csapatok azonban még ez után is tanyáztak a vármegyében és Mátyás még 1473-ban is meghagyta Pozsony városának, hogy Podmaniczky László táborába faltörő ácsokat, ágyukat és más szükséges szereket küldjön, mert ezekre Korlátkő ostrománál szükség leend. A cseh garázdálkodásnak csak az 1478-ban kötött olmützi béke vetett véget.

Hunyadi Mátyás különben több izben, sokszor huzamosabban is tartózkodott Pozsonyban és a vármegye területén s e tartózkodás emlékét több fontos kormányzati tény, külpolitikai esemény teszi nevezetessé. Így 1468-ban nádori törvényszéket tartott a vármegyében. Azok, kik ennek terhe alól ki akarták magokat váltani, fejenként 75 denárt fizettek. Ugyanez évben pedig, Morvaországból Pozsonyba jövet, megerősítette a szeptemberi országgyűlés törvénykönyvét, melyet a karok és rendek küldöttsége itt terjesztett elébe, valamint a husziták ellen fordítandó adó kiírását elrendelő okiratot is ugyanekkor írta alá. 1478-ban Mátyás az ő híres szekértáborával Pozsony alatt táborozott s innen indult hódító útjára. Mikor pedig 1490-ben meghalt, holttestét Pozsony mellett helyezték hajóra s úgy szállították le Budára.

===II. Ulászló===

II. Ulászló érdekében a tárgyalások Pozsonyban indultak meg és itt is kötötték meg a 1491-iki békét, mely Frigyes császár, Miksa király és II. Ulászló között helyreállította a politikai egyensúlyt és biztosította Miksának, illetőleg örököseinek a magyar trónra formált jogát. Ezt a békeokmányt Pozsony város tanácsa is aláírta.

=====Zsigmond és II. Ulászló találkozása a pozsonyi mezőn=====

Az orsz. képtárból

1515-ben Pozsony ismét a politikai világ középpontja lett. Márczius 18-án megérkezett oda II. Ulászló, gyermekei és számos főúr kíséretében. 24-én érkezett Zsigmond lengyel király, 28-án Láng Máté bibornok, a császár követe és végre 29-én 600 lovas meg számos kocsi kíséretében, Erdődi Bakócz Tamás bibornok, az ország primása, kit Láng Máté, a lengyel és magyar főurak nagy ünnepélyességgel fogadtak.

Április 2-án, a nagy hét hétfőjén, Bakócz ünnepélyes misét mondott a Szent-Márton egyházban, a melyen Ulászló és gyermekei, Zsigmond lengyel király, Kázmér lengyel herczeg és számos magyar, meg lengyel főúr vettek részt. A szentlélek segítségül hívása után az érsek felszólította a híveket, hogy a fejedelmek egyezségéért és tanácskozásaik sikeréért imádkozzanak; majd pedig a jelenlévőknek latin, magyar, cseh, lengyel és német nyelven teljes búcsút hirdettetett.

Az egyházi szertartás végeztével valamennyien a várlakba vonúltak, hol Láng bibornok bemutatta megbízó-levelét és üdvözlő beszédet mondott, a melyre Bakócz válaszolt. Ezután megindult a tanácskozás, a melyben a két bibornokon kívül gr. Frangepán Gergely kalocsai érsek, Szathmári György pécsi püspök, Tomiczki Péter przemisli püspök és számos magyar, német és lengyel tanácsos vett részt. A tanácskozás tárgyai voltak: a magyar, német és lengyel birodalmak biztonsága, meg a Jagellók és Habsburgok közt tervezett házassági összeköttetések. Az előkelő személyiségek egész július 17-éig maradtak Pozsonyban, a mikor is a császár meghívására mindannyian Bécsbe vonultak.

II. Lajos idejében, 1523 októberében, ismét fényes gyülekezetet látott kebelében a vármegye. Itt találkozott a magyar király Ferdinánd főherczeggel és fogadta Schydlowyeczky Kristófot, Lengyelország kanczellárját, Zsigmond király rendkivüli követét. Megjelent V. Károly császár követe is. Az egybegyűlt urak tiszteletére a királyi udvar tornákat és vadászatokat rendezett. Egyik tornán maga a király küzdött meg Ungnad János báróval, kit nyergéből győzelmesen ki is vetett. A vadászatok a Duna szigetein és a bécsi erdőben folytak le, hol bőven voltak találhatók szarvasok és vaddisznók.

II. Lajos eleste után Mária királyné még hosszabb ideig tartózkodott a pozsonyi várban s ott fogadta VIII. Henrik angol király követét, Wallop Jánost, ki urának részvétét tolmácsolta, a kora özvegységre jutott királyné előtt.

==Közművelődési állapotok==

A vármegye területén úgy az anyagi, mint szellemi műveltés előrehaladt állapotával találkozunk már a középkorban is és bátran mondhatjuk, hogy Pozsony, mint kulturális tényező is, a vezető sorokban állott.

===Mezőgazdaság===

A megyei lakosság legnagyobb részének a mezőgazdaság volt a főjövedelme. A termények között a búzától kezdve minden nemmel találkozunk, fősúlyt azonban a lakosok mégis a búzatermelésre fektettek. Egyes nagyobb földesuraknál szakszerű kezelés nyomaira is akadunk, a mennyiben gazdatiszteket tartottak. Nem volt szokatlan már e korban sem a bérlet és kivált Pozsony városa fekvőségeinek egy részét bérlők útján értékesítette. A vármegye legtermékenyebb gabonatermő része a Csallóköz volt, a hol a szántók védelmére csatornákat is ástak, töltéseket alkottak.

===Gyümölcstermelés===

Nagy fejlettségnek örvendett a vármegyében a gyümölcstermesztés. Különösen a Csallóközben, Pozsony mellett a szigeten és Modor táján voltak gyönyörű gyümölcsös kertek. Látható volt alma, körte és főleg dió. Csukárdon például különösen szép és nemes fajú körte teremhetett, mert mikor hosszas pereskedés után a káptalan, mint csukárdi birtokos, kibékült a Szentgyörgyi grófokkal, az egyezségi okmányba azt is felvették, hogy a káptalan köteles a grófoknak évenként bizonyos mennyiségű körtét adni.

===Szőlőmívelés===

Legnagyobb mívelési ága a mezőgazdaságnak mégis a szőlő volt. Tudjuk, hogy például Pozsony városában 1434-ben 819 adófizető polgár közül 469, tehát felénél több boradót fizetett. Ortvay összeállítása szerint pedig a pozsonyi szőlőhatárban 219 névszerint felsorolt szőlődűlő szerepel. Ugyancsak nagy terjedelmű szőlők voltak Szentgyörgy, Bazin, Modor, Nagyszombat határában és a pozsony-nagyszombati rész csaknem minden falujában. Az első helyen említett két város lakosai csaknem kizárólag szőlőművelésből éltek és az egész országban, mint legjobb szőlőmunkások voltak ismeretesek.

===Erdőség===

Az erdők, kivált Pozsony városa körül és a Szentgyörgyiek birtokain voltak gondozottak. Pozsony város számadásaiban rendszeresen alkalmazott erdészek, erdőőrök, kerülők és favágok szerepelnek. A fát a város lakosai között az ingatlan arányában osztották szét. Ezekben az erdőkben rendszeres vadászatokat is tartottak és a vad elárúsítása rendes jövedelmi forrás volt.

===Marhatenyésztés===

A vármegye birtokviszonyainak képét szemlélgetve, felötlő, hogy a fekvőségek nagy része legelőkből és rétekből állott. Ez a körülmény maga is mutatja, mit különben már a mezőgazdaság feltételez, hogy a vármegyében az állattenyésztés nagy virágzásnak örvendett. Tudjuk, hogy a Csallóközben nagy marhaállományok, sőt – Alistálon, Felistálon – királyi ménesek is voltak. Sala vidékén tanyáztak a királyi disznó-pásztorok, kik, mint az Uriás pannonhalmi apáttal folytatott perükből tudjuk, hatalmas és számottevő osztályt alkottak.

===Halászat és hajózás===

Természetes, hogy a Csallóköz népének egy része, kivált a Dunamellékiek, tisztán halászattal foglalkoztak. A szakszerű tenyésztés mellett bizonyít az a körülmény, hogy e területen még ma is találunk halastavakra. Pozsony városában még a várárkokat is felhasználták haltenyésztésre és Nagyszombat ősi halastava még a mult században is fennállott. A halfajok közül különösen a viza-tenyésztésre vetettek súlyt és ez a halnem egyike volt a vármegye legnagyobb kiviteli czikkeinek.

A hajózás fejlettségéről tanúságot tesznek Pozsony város számadásai, a hol sokszor találkozunk hajóépítő ácsok és munkások költségeivel. E tekintetben Pozsony után az első hely illeti meg Nagyszombat, Szentgyörgy és Bazin városokat, a melyek árúikat – bár a Dunától elég távol esnek – a dunai úton, hajókon, szállították az ország belsejébe.

===Ipar és kereskedelem===

A kereskedelem és az ipar góczpontja maga Pozsony városa volt. Kereskedő és iparos városok voltak ezenkívül még Somorja, Nagyszombat, Szentgyörgy, Bazin, Modor, Sempcz és Stomfa. E pontok kereskedelme főként Ausztria és Bajorország kereskedőivel volt élénk.

A cseh kereskedelem útját 1336-ban Róbert Károly nyitotta meg. Ez évben ugyanis szerződést kötött János cseh királylyal, ki Visegrádon vendége is volt. A szerződés meghatározza a vámhelyeket és a nyugati határról Budára vezető kereskedelmi utat. A kereskedők Ujvárnál, a mai Holicsnál lépték át a határt s itt vám fejében árúik 1/80-ad részét fizették. Holicsból az út kétfelé ágazott. Az egyik út Szenicznek, a másik Sasvárnak tartott. Szeniczre Radosócz érintésével jutott el, innen Jablonicza és a korlátkői vár mellett Bikszárdra ért. A másik út Sasvárról Pozsony vármegye közepén ment és ugyancsak Bikszárdnál ért véget. A két elágazó útvonal tehát Pozsony vármegyében egyesült. Bikszárdról Nagyszombatba, innen Farkashidán keresztül Nyitra vármegyébe fordult és Szerednél, meg Sempténél lépte át a határt, Malaczkán és Stomfán keresztül pedig Pozsonyba vezetett.

Természetes, hogy a nyugati kereskedelem középpontja Pozsony városa volt. Érthetővé teszi ezt a kereskedelemre nézve rendkívül kedvező helyzete, mely a szárazföldi és víziút góczába helyezte, de főként a városnak I. Zsigmond által 1402-ben adományozott árúlerakási és árúmegállítási joga és ezt megelőzőleg, a már 1291 óta élvezett árúbeviteli kiváltsága.

A középkor kereskedelmi politikáját leginkább a helyi érdekek szemmeltartása irányozta. Ez okból kiváltságképpen nyerték egyes városok azt az előjogot, hogy a behozott árúkból elsősorban a városi polgárok vásárolhattak, vagy hogy e kereskedelmi területekre oly árúkat, a melyekből a vidék termelése a rendesnél nagyobb volt, behozni nem lehetett. Ez utóbbi irányú intézkedések sorából Pozsony vármegyére vonatkozólag ki kell emelnünk a borbehozatali tilalmat, a mi ismét bizonyítja, hogy Pozsony és vidéke rendkívül gazdag bortermelő hely volt. E tekintetben például igen nevezetes Mátyás királynak 1466 ápril 19-én kiadott oklevele, a mely szorosan körülírja, hogy Pozsony vármegyét mily vidékek borával szabad elárasztani.

Nagyban előmozdította és kissé szabadabbá tette a kereskedelmet I. Károly királynak 1366-iki és I. Lajos 1343-iki rendelete. Az első ugyanis megengedi a hazai termékeknek Ausztriába való vitelét, ha viszont Ausztriában megengedik, hogy az ottani termékek hozzánk hozassanak. A másik pedig azt a szabadalmat adja a Pozsonyon át Magyarországba jövő összes kereskedőknek, hogy portékáikkal szabadon bejöhessenek, azokat itt eladhassák és biztosítja mind a kereskedők, mind árúik védelmét. Károly cseh herczeg egy 1343-iki okleveléből pedig megtudjuk, hogy I. Lajos megengedte a pozsonymegyei borok kivitelét Morvaországba, mit ő örömmel ad tudtára az olmützi, brünni, znaimi előljáróknak, a falvak lakosainak s felszólítja őket, hogy a pozsonyi borkereskedés útját mozdítsák elő, azt ne akadályozzák.

A külföldi és belföldi kereskedők különben kötelesek voltak a harminczadoknál jelentkezni, ott árúikért a vámot lefizetni, hivatalos igazolványt szerezni, a melyben nemcsak az a hely volt megjelölve, hol árúikat jogosan értékesíthetni fogják, de az oda vezető út is szorosan körüliratott s arról a kereskedőknek letérniök nem volt szabad. Ebbe a kiszabott útirányba azok a városok, melyek árúlerakási és árúmegállítási joggal bírtak, feltétlenül felveendők voltak s azokat a kereskedőknek elkerülniök szabad nem volt. Az első jognál fogva a kereskedő tartozott árúit a város fuvarosai vagy hajósai által tovább szállíttatni; a másik joggal – az árúmegállítással – felruházott városokban a kereskedő tartozott árúit árúba bocsátani s a mit ott értékesíteni nem tudott, azt ott elraktározni, vagy pedig hazaszállítani. Pozsony vármegye területén e joggal, csaknem az egész nyugati magyar határszélre kiterjedőleg, Pozsony városa bírt. E kényszer alól kivétettek a soproni és a nagyszombati kereskedők. Viszont azonban a pozsonyi kereskedők e két városban teljes szabadságot élveztek. Utóbb Zsigmond azt is megengedte, hogy a pozsonyi, nagyszombati és soproni kereskedők az egész országban, valamint Erdélyben és a tengerparton szabadon árúsíthassák portékáikat. Idők folytával az árúlerakási és árúmegállítási jog annyiban módosult, hogy csupán a külföldi kereskedőkre nézve volt kötelező s a hazai kereskedők annak nyomása alól felszabadultak. Pozsonynak ezt a jogát különben megerősítették: V. László 1453-ban, I. Mátyás 1464-ben, II. Ulászló 1508-ban és II. Lajos 1520-ban.

===A harminczadok===

A kereskedelem szabad mozgását leginkább akadályozta a harminczad, vagyis az árúk után a királyi kincstár javára szedetni rendelt vám, mely körülbelül az árúk értékének egyharmadából állott és kezdetben árúkban, utóbb pénzben volt kiszolgáltatandó.

A harminczad természetesen bénítólag hatott a kereskedelemre, mert a külföldi kereskedők nemcsak behozott árúik után, hanem az esetleg csere útján nyert árúk után is kénytelenek voltak harminczadot fizetni ott, a hol harminczados hivatalok voltak.

Pozsony vármegye területén harminczadszedő hely volt kezdettől fogva Sempte. Azonban I. Lajos király a harminczad középpontját innen Pozsonyba helyezte el s a pozsonyi főharminczad ezentúl mint középpont működött s alatta állottak az oroszvári, szakolczai, újvári, nezsideri és szempczi fiókharminczadok.
Pozsony városa hamar belátta, hogy a harminczad teher reá nézve és mindenképpen szabadulni vágyott tőle. Kezdetben a város harminczadmentességre törekedett, utóbb az volt az igyekezete, hogy a harminczadot Pozsonyból vagy Győrbe, vagy Semptére helyezzék át. A város kitartó szorgalmazásának tényleg sikerült is némi engedményeket elérnie. Igy 1364-ben I. Lajos király, Jakab bíró kérelmére, felmenti a polgárokat a saját használatukra behozott élelmiszerek és posztófélék után fizetendő harminczad alól. 1374-ben meg teljes harminczad-mentességet engedélyez mindennemű behozott árúczikkek után. Ilyféle engedményeket azután a többi királyoktól is sikerült kinyerniök. Zsigmond király 1385 augusztus 16-án végre elrendelte azt is, hogy a harminczad-szedés Pozsonyból Győrbe és Semptére helyeztessék át. Azonban a király e rendeletét, úgy látszik, sohasem foganatosították, mert a harminczadszedő hivatal továbbra is Pozsonyan maradt.
A város most már látván, hogy másként nem boldogul, arra törekedett, hogy a harminczadokat bérbe vehesse. Ezt 1440 táján tényleg el is érte. Ez évtől kezdve ugyanis a pozsonyi harminczadszedők, kevés megszakítással, egész 1486-ig a város alkalmazottjai voltak. Sőt utóbb e harminczadot is magánosoknak engedték át a királyok és csak miután a bécsi országgyűlés kimondotta, hogy a magánszemélyek kezén lévő királyi jövedelmek visszaveendők, határozta el II. Lajos (1518), hogy a pozsonyi harminczadot ismét a pozsonyi tanács kezelésére bízza. Ehhez járul az oroszvári, zurányi és járfalvai, majd a soproni, újvári, szakolczai és szempczi, sőt egy időben a budai harminczadok bérlete is.

===Nyugatmagyarország árúforgalma===

Nyugat-Magyarország középkori árúforgalmáról a pozsonyi harminczadnak, jobbára a város számadásaiban, az 1456/57-iki évekre vonatkozólag, magában a fenmaradt harminczad-lajstromban foglalt adatok nyújtanak némi felvilágosítást. Kováts Ferencz alapos számításai szerint a XV. század ötvenes évének végén, Pozsonyban az idegenek árúi után 5470 frt 30 gr. 5 dn., a pozsonyiak árúi után 2928 frt, 22 gr. 5 1/2 dn folyt be. Ennek alapján bizonyos, hogy ez évben a vámszedés összege 17.394.07 arany forintra rúgott. Mivel pedig ez évben a vámszabási összeg tizenhétszerese adja a vámárúk értékét, világos, hogy az árúk értéke 295.699.19 forint volt. Az aranyforint 11 kor. 50 f.-rel egyenértékű levén, az árúk vámértéke, koronaértékben, az 1456/57. pénzügyi évben 3,400.540 kor. 68 fillér volt. Mivel pedig a XV. század negyvenes éveitől kezdve a harminczad bruttó jövedelme folytonosan emelkedett, ha az emelkedést az első végelszámolás (1440/41) idejétől 1457-ig folytonosnak veszszük és azt az első forgalmi év értékének ötszörösében állapítjuk meg, azt találjuk, hogy e 17 év alatt Nyugat-Magyarország árúforgalma 35,700.000 korona volt. (Kováts: Nyugat-Magyarország árúforgalma a XV. sz. – Ortvay: Pozs. tört. II. 3. 56 s köv. ll.)

A behozott árúkat Kováts, a rendelkezésére álló adatok alapján, huszonnyolcz csoportba osztva sorolja fel. (l. m. f. 48–59. ll.) E felsorolásból kitünik, hogy a behozatalnál leginkább a következő árúk szerepelnek: fűszer, déli gyümölcs, olajok, malváziai bor, héring, mész, kréta, gyógyszerek, festőfa, gyanta, pamut, barchet, különféle vásznak, cseh, bécsi, regensburgi fátyol, paszomántok, laai, brucki, hainburgi, bécsi darócz, veronai, angol, brüggei, yperni, herenthalsi, cambray-i, labrari, löweni, mechelni, fieneni, aacheni, ecclooi, trautteni, eichstadti, düreni, frankfurti, kernspayeri, kirsingi, kölni, lorchi, maastrichti, wetzlari, fiedbergi stb. posztók; különféle selymek és bársonyok, pipere-árúk, kefekötő-, szitakötő-árúk, cserzett bőrök, sämisch-, irha-, pergamen-bőrök s különféle bőr-árúk meg szőrmék, fa-, csont- és szarú-árők, üveg-, kő- és agyagáruk, vas és vasárúk, kardok, pengék és fegyverek, salétrom, kén, borkő, timsó, szappan, misekönyvek, festett lapok és táblák stb.
A kiviteli árúk ezzel szemben jobbára a mezőgazdaság terményeire szorítkoztak. Igy kivittek zabot, kölest, lisztet, komlót, mézet, viaszt, különféle marhákat, mint: ökröket, juhokat, bárányokat és főként lovakat; különféle állati termékeket, mint: ökör-, kecske-, hódbőröket, szarvakat; főként bort, vadat és halakat; lenárúkat; pokróczokat.

===Vásárforgalom===

A pozsonymegyei vásárforgalom határait – adatok hiányában – pontosan megjelölni lehetetlen. Annyi bizonyos, hogy Nyugat-Magyarország vásári forgalmának góczpontja Pozsony volt. Vásárhatára valószínűleg északra és nyugatra az ország határáig, északkeletre a nagy bányavárosokig, délkeletre Esztergomig és Váczig, a Dunántúl Győrig, sőt azon alul is kiterjedt. A pozsonyi vásártól függtek tehát Pozsony, Nyitra, Trencsén vármegyék egészen, Bars vármegye déli és nyugati része, Komárom és Esztergom vármegyék nagy része. Kihatásában azonban e vásár forgalma még az ország fővárosában, Budán is érezhető volt.

===Kézműipar===

A kézműipar a középkor egész folyamán elég jelentéktelen volt az országban. Pozsony városa és a róla nevezett vármegye területén azonban aránylag még elég fejlett iparral találkozunk. Erről különben e munka más helyén részletesebben szólunk.

===Bányászat===

A vármegyében a bányaművelést is űzték. Magának Pozsony városának kőfejtői és kőbányai voltak a város határában, Dévény felé, a melyeket házilag kezeltettek és első sorban saját, meg a pozsonyi vár használatára aknáztak ki.
Bányajogosítványuk volt ezenkívül a Szentgyörgyi grófoknak. Róbert Károly ugyanis 1339-ben megengedte Sebös és Péter grófoknak, Ábrahám fiainak, hogy jószágaikon bárhol s különösen az úgynevezett Zumbergen, vagyis a bazini hegyek között, arany-, ezüst- és más fémbányákat nyissanak. E bányajogosultságba a grófi családot Miklós pozsonyi főispán, Jakab pozsonyi és Konnus nagyszombati bírák jelenlétében a nyitrai káptalan vezette be. I. Lajos király a jogosultságot 1368-ban helybenhagyta és a következő évben, külön oklevéllel a zumhegyi bányászat bányavámjára vonatkozó tanácskozásokat elrendelte. A zumhegyi bányákban, a mint az Tamás erdélyi vajda egy 1331-iki itélő leveléből kitűnik, a grófok aranyat bányásztak. (Lásd Wenzel G. A bányászat tört. 71., 319., 320., 321. és 323. ll.)

===Adózás===

Az adózási rendszer lassan fejlődött. Az Árpádok uralkodása alatt alig nyert kifejezőbb alakulatot és úgyszólván mindig a szükséglethez mérten lőn előírva. Róbert Károly olasz nézeteket hozott magával és ezeket legkivált pénzügyi téren érvényesítette. Ez időtől kezdve állandóbb jelleget öltenek az adózások is. Az országkormányzatnak a királyi birtokok jövedelmén kívül többféle jövedelmi források állanak rendelkezésére, a melyek közt előkelő helyet foglal el, mert állandóbb és biztosabb jövedelmet nyújt, a kamara haszna, vagyis a pénzbeváltást helyettesítő adózás. Ezen adó alól azonban a szab. kir. városok kivétettek s ezentúl is a pénzbeváltás kedvezményét élvezték. Így volt ez Pozsonyban és Nagyszombatban.

Az adó kezelése egyöntetűen volt szervezve. Az adószedés, melyet az esztergomi érsek emberei ellenőriztek, mivel az érseket a pisetum illette meg, – az egyes kamarák ispánjai útján történt, kik azt dikatorok, executorok által szedették be. Minden kamara bizonyos vármegyéket foglalt magában. Pozsony vármegye 1335 és 1342 táján, Nyitra, Zólyom, Trencsén, Bars, Hont és Nógrád vármegyékkel, a körmöczi kamara kerületébe volt beosztva.

Zsigmond király állapította meg a sz. kir. városok adózását és szervezte a portákat, vagyis az adószedési kulcsot. Alatta a városok sok szabadalmat és kiváltságot nyertek, de sok adót is fizettek. Így 1389-ben Pozsony és Nagyszombat városán Stibor vajda, a király parancsából, 6000 aranyforintot vett meg. 1390-ben elengedi ugyan a város 3000 forintos taxáját, de már 1397-ben a város rendkívüli adókkal rójja meg a bort és az élelmiszereket, hogy a kir. adókat beszolgáltathassa. Ez volt nagyban az adózás módja egész 1526-ig, azzal a változtatással, hogy Mátyás király a régi elnevezést „lucrum camerae”, átváltoztatta „tributum fisci regalis”-ra s az alól többé senkit fel nem mentett. (Thallóczy: A kamara haszna.)
 
=====A „Pozsonyi Krónika” első lapja (1/3-ad nagyság)=====

Pozsony vármegye adója, a külön subsidiumokat nem tekintve, hasonlóan a többi vármegyék adójához, a porták száma és az azokra kivetett összegek szerint változik. 1494-ben például 4400–4600 porta után 4661, – 1495-ben 4435 aranyforint volt a vármegye egyenes adója. (Teleky: Hunyadiak kora. VI. 178.)

===A szellemi műveltség===

A szellemi műveltség hálás talajra talált a pozsonyi káptalan kebelében. Kétségtelen, hogy a káptalannak alapításától kezdve mindig voltak oly tagjai, kik idejök javarészét a tudományok művelésének szentelték. Egyik tagja mint iskolamester működött a káptalani iskolában, a kinek bizonyára a többiek is buzgón segédkeztek. Világosan mutat a káptalani tagok nagy műveltségére az a körülmény, hogy már 1277 előtt, az Ottokár-féle pusztítás idejében, a káptalannak több igen becses könyve volt. Ezt az elveszett kincsét azután évről-évre fokozódó buzgalommal igyekezett pótolni, s mikor a huszita-zavarok miatt Pozsony vármegye közbiztonsága igen veszélyessé vált, a káptalan már egy egész könyvtárra való könyvet adott át megőrzés végett a városi hatóságnak. E könyvek jó része ma is dísze a káptalan ritkaságokban bővelkedő, sok, nálánál javadalmasabb káptalan könyvtárát, úgy értékben, mint becsességben messze túlhaladó, gazdag könyvgyűjteményének. Knauz Nándor: „A pozsonyi káptalan kéziratai” czímű jeles művében körülbelül 102 olyan kéziratos művet sorol fel, a melyek a XIII–XV. századokból és a XVI. század első negyedéből származnak. Ezek között, cancionalek, misekönyvek, graduálék, breviariumok mellett, igen becses, tudományos művek is vannak. Köztudomásu dolog például, hogy a legrégibb magyar nyelvemléket, a Halotti Beszédet és könyörgést a pozsonyi káptalan egyik XIII. századi misekönyve őrizte meg az enyészettől. Egy ideig a deáki templomban használták, de azután Pozsonyba került.

A pozsonyi káptalan külföldi tudósokkal is levelezésben és csereviszonyban állott. Így például IX. Gergely decretaleseinek egy XIV. századból származó kéziratos példányában olvassuk, hogy ezt a könyvet a káptalan 1470-ben Regensburgi Kalmus tudósnak, regensburgi kanonoknak adta volt kölcsön.

Természetes, hogy ily szellemi góczpont mellett nem csekély mértékben nyilvánult a tudományosság iránt való vágyakozás. A külföld jelesebb egyetemein tanuló ifjak névsorát tanulmányozva, számos pozsonymegyei ifjú nevével találkozunk.
Pozsony megyei tanulók.

A legtöbb pozsonyi ifjú a közel fekvő bécsi egyetem falai közt igyekezett a magasabb képesítést és kiképzést megnyerni. Így 1377–1460 között mintegy 53 pozsonyvárosi ifjú tanul Bécsben. Köztük: István mester pozsonyi kanonok (1377); Zámbó Lőrincz prépost (1384); Péterfia Henrik kanonok (1387); Roh Péter kanonok (1400); János jeruzsálemi lovag (1413). Sőt a tudományos pályára szánták gyermekeiket egyes iparosok is, mert a fentebbi tanulók közt van Pál, a ki egy molnár fia volt (1412); Péter, Zsigmond késesnek fia (1429) és György, egy csizmadia fia. Ugyancsak 1377–1460 között járt a bécsi egyetemen 4 bazini, 22 nagyszombati, 7 szempczi, 4 récsei, 7 szentgyörgyi, 3 dévényi, 1 szenterzsébeti (1423), 10 szempczi, 1 szeredi és 3 máriavölgyi születésű ifjú.

===Pozsonyi egyetem===

Mátyás király, a tudomány e lánglelkű barátja, belátta a magyar tudományosságnak azt a nagy hátrányát, hogy a tanulni vágyó magyar ifjak, hazai főiskolák hiányában, külföldre kénytelenek menni. Elhatározta tehát, hogy egyetemet alapít. Vitéz János, meg Janus Pannonoius közvetítésével kieszközölte II. Pál pápa bulláját, mely felhatalmazta őt, hogy az ország bármely városában, a bolognai egyetem mintájára, egyetemet alapíthasson. Mátyás király – a mint e kérdés legalaposabb ismerője, Ábel Jenő írja – azt határozta, hogy Pozsonyban legyen az új egyetem széke, az országnak Buda után talán legjelentékenyebb városában, hol a virágzó bécsi egyetemnek közelsége is buzdítólag kellett, hogy hasson az új főiskola tanáraira és hallgatóira. Ez időben történt, hogy a város egyik kiváló polgára, Gmaintl István, figyermek nélkül halt el és a prépostság keleti oldalán, közel a város falához esőháza a fiskusra szállott. Ez a ház volt, Ábel szerint, Mátyás egyetemének hajléka. A ház egyik felében voltak a tantermek, a másik felében az egyetemi tanárok lakásai és a tanulók internátusa.
Az új egyetem kanczellárja Vitéz János érsek lett, a ki nagy lelkesedéssel és ügybuzgalommal fogott annak szervezéséhez. Az első tanárok 1467 július 20-án érkeztek a városba, a hol fényes fogadtatásban és vendégségben volt részök. Köztük első helyen említendő a kor legnagyobb csillagásza Joannes Regiomontanus, a kit Vitéz még 1467-ben megbízott a csillagászati naptár szerkesztésével és a kit most Esztergomból, hol a quadrivium tanára volt, küldött a pozsonyi egyetemre. Regiomontanus száz évvel Galilaei előtt éppen Pozsonyban hirdette először a föld mozgásáról szóló tant. Az orvosi tudományok tanára Péter mester volt, a széptudományokat Ilkusch Márton, a hittudományokat és egyházjogot Gattus János adták elő. Ezekhez járult a szepesi származású Krumpachi Lőrincz, ki Petrus Lombardus senteniáinak első könyvét magyarázta, és hittendorfi Schricker Miklós, a bécsi egyetem jeles képzettségű tagja. Némelyek, bár erre pozitiv adatok nincsenek, a pozsonyi egyetem tanárai közé sorolják még: Schomberg György pozsonyi prépostot, Angelus és hasleiteni Prechtl Wolfgang pozsonyi kanonokokat, Brandolini Aurélt stb.

Vitéz a pozsonyi egyetem számára nemcsak jeles tanárokat szerzett, hanem minden erejével arra törekedett, hogy helyzetöket, s az új egyetem felvirágzását előmozdítsa. Az egyetem összes előjogait, az egyetem alkalmazottai és az idegenek között támadt perek elintézését is, mit egyebütt a rektor végzett, magának tartotta fenn. Helyetteséül, a tanulók kényelme miatt, a mindenkori pozsonyi prépostot tevé, kinek megengedte, hogy a Duna, a Morva, a Vág és a morva határ között elterülő területen, úgyszintén a Csallóköz egy részén a „regimen morumot” gyakorolhassa és minden egyházi vagy világi peres ügyben itéljen, kivéve ha a felek magához a primáshoz fellebbeznének. Egyúttal II. Pál pápa, a király kérelmére megengedte, hogy a pozsonyi prépostok ezentúl, mint az egyetem alkanczellárjai, a főpapi díszjelvényeket, püspöksüveget, pásztorbotot, mellkeresztet és gyűrűt viselhessenek, és ha magasabb rangú főpap nincs jelen, a szent mise és vecsernye után főpapi áldást oszthassanak.

Az előadások az új pozsonyi egyetemen 1467-ben, úgy szeptember elején, vették kezdetüket s nagy eredménynyel folytak, mert mint Jeccelius Balázs bécsi ügyvéd és Ujlaki Ferencz tanuságából tudjuk, sokan voltak, kiket az egyetem tanácsa a baccalaureusok fokozatába felavatott. Sajnos, a szép auspicziumok között indult egyetem csak rövid életű volt. Mátyás király korai halála után, az I. Miksa és II. Ulászló között kitört ellenségeskedések miatt, a tanárok és tanulók elhagyták Pozsonyt s több vissza sem tértek. Az egyetem kapui tehát rövid huszonhárom évi fennállás után örökre bezárultak.

=II. korszak=

==A mohácsi vésztől a bécsi kongresszusig 1526–1815.==

===I. Az autonom megyei szervezet fejlődése és átalakulása. Megyei élet===

====A köznemesség előtérbe nyomúlása====

A mohácsi vészt nagy átalakulások követték az ország közigazgatási politikájában. Az erőszakoskodó főnemesek hatalma megtört, az elnyomott köznemesség mind nagyobb és nagyobb erővel igyekezett felülkerekedni. Nem csoda. A császári követek jelentéseiből tudjuk, hogy a főurak hatalmaskodása miatt a köznemesség csaknem teljesen koldusbotra jutott. Szánalmas volt őket nézni, mondják, mikor a királyi szóra táborba szállottak. Lerítt róluk a szegénység. Lovaik elkényszeredett gebék, fegyverzetük szedett-vedett, ruházatuk lerongyolódott. Imbolygó járásuk, sápadt kinézésük, a nyomor kiáltó jelei szánalomra gerjesztették a nézőt.

A hatalmas eszű Verbőczy István belátta, hogy a nemesség elnyomatásával az ország gerincze megroppant, és hogy csak úgy lehet a nemzet megmentéséről szó, ha előbb ezt a leigázott elemet talpra állítják, erős, elentálló elemmé képezik ki. Sajnos, az általa megindított akczió kissé kései volt, a viszonyok kedvezőtlenek s így a restaurálás nagy munkája csak igen lassan, látszólag kevés eredménynyel folyhatott le.

A nemesség előnyomulásának védőszárnya, a nemzet rekonstruálásának erős vára, az alkotmány hű védője, a XVI. századtól kezdve kizárólag a vármegye volt. Az autonom megyei szervezet kifejlődése mellett az ország egységének ereje abban a hatalmas politikai elvben csúcsosodott ki, a melyet Mátyás alkotó szelleme jegeczített meg: minden megye legfőbb főispánja maga a király. A szervezet fejlődésével a központosítás csorbát szenved, meghátrálni kénytelen a gyakorlati szükség előtt. Előáll ugyanis a nádorispán intézménye, mint a királyi bírói hatalom letéteményese. De azért a hatalom és a jog központosítása tovább él. A főispáni tisztségben személyesítve van a király s azért a megüresedett főispáni tisztség visszaszáll a királyra. Ezt a jogi felfogást tükrözi vissza a későbbi századok története is. 1603-ból ismerünk egy-két kamarai leiratot, melyek tudtára adják a megye közönségének, hogy „a főispán halálával – a főispáni hivatal is ő cs. és kir. felségére szállott vissza”.

====A pozsonyi örökös főispánság====

Ezen a jogfejlődésen némi rést üt az örökös főispánságok adományozása, a mely a főispáni tisztséget nem egyes személyekre, hanem intézményekre, mint érsekség, püspökség, vagy egyes kiválóbb családokra ruházza át. Pozsony vármegyében ezt a tisztséget a haza és különösen Pozsonymegye körül nagy érdemeket szerzett Pálffy család nyerte el.

Az erdődi gróf Pálffy család, báró Pálffy Miklósnak, a győri hősnek idejétől fogva viseli Pozsonymegyének főispánságát, de csak félszázaddal később szerezett reá örökös jogot. Báró Pálffy Miklós 1580 decz. 23-án lett Salm Miklós utódja a főispáni székben, a melyre őt a király, a rendes szokástól eltérőleg, élete fogytáig nevezte ki. 1598 május 14-én pedig Rudolf király, Győr visszavétele körül szerzett érdemeinek jutalmául, a pozsonyi várat és vele a főispánságot adományozta neki olyképpen, hogy azok élvezetében Miklós után, előbb ennek idősebb, azután ifjabb fia következzék, halálukkal pedig a vár, a melyhez a főispánság kötve van, a királyra ismét visszaszálljon. Az 1599-iki országgyűlés örömmel vette tudomásul ezt az intézkedést, sőt azt ajánlotta és kérte, hogy az adományozás örökös alakban mondassék ki és Pálffy Miklós összes egyenes leszármazóira terjesztessék ki, vagy ha ez nem lenne lehetséges, akkor kéri, hogy a király Pálffynak Szentgyörgy és Bazin várát adja grófi czímmel.

Az országgyűlésnek e kívánságára hivatkozva, 1599 júl. 19-én Pálffy Miklós kérte Rudolfot, hogy őt a pozsonyi örökös főispánságban erősítse meg és az országgyűlés kívánságát törvényczikkbe foglalva, szentesítse. Rudolf a kérvényt az udvari kamarának adta ki véleményadás végett és a kamara már júl. 22-én fölterjesztette jelentését. Ebben a kamara figyelmeztet arra, hogy Pozsony vára királyi székhely lévén, a hozzátartozó javakra szükség van, hogy a várfalak fenntarthatók és javíthatók legyenek. Szentgyörgy és Bazin városok pedig nem adományozhatók oda, mert a király már előzőleg a két városnak a megváltás jogát adta meg. A kamara tehát azt ajánlja, hogy a király terjeszsze ki a Pozsonyra vonatkozó adományt Pálffy Miklós összes életben levő és születendő fiaira. Ha pedig Pálffy igényt tart a grófi czímre, azt néki ez adományozás alapján is meg lehet adni. A király azután 1599 júl. 23-án Bazinban kelt elhatározásával a kamara ajánlatát elfogadta és helybenhagyta, kikötvén, hogy a várhoz tartozó javakat királyi engedély kikérése nélkül elzálogosítani vagy eladni nem szabad.
Az örökös fősipánságot a Pálffy család részére véglegesen Miklós ifjabbik fia, gróf Pálffy Pál szerezte meg. 1646 május 29-én foglalta el a főispáni széket és már 1650 márcz. 30-án jelent meg III. Ferdinánd oklevele, melyben a pozsonyi várat és ennek kapitányságát, a hozzájok kötött főispánsággal, javakkal és a várban gyakorlandó italmérési joggal gróf Pálffy Pál nádornak és kérelmére gróf Pálffy Miklósnak, István fiának és ezek fiú-utódainak örök joggal adományozza, azon kikötéssel, hogy Pál után mindezekben Miklós következzék, kinek elhunytával Pál fiai következzenek az idősbség rendje szerint, mely unokáiknál és további örököseiknél is megtartassék. Gróf Pálffy Miklós és Miklós fiága teljes kihaltával pedig még gróf Trauttmansdorf Miksának fiú-utódaira is átszálljon és csak ezeknek magvaszakadtával kerüljön az ismét királyi adományozás alá. Kötelezi ezenkívül a király az adományosokat, hogy valamint a korona a várat a hozzája tartozó javakkal és jogokkal együtt tőlük el nem veszi, úgy ők is, mint pozsonyi főispánok, ezeket megtartsák és ebből kifolyólag minden e javakra vonatkozó elidegenítés vagy elzálogosítás, királyi helybenhagyás nélkül, érvénytelennek tekintendő.

====A főispán jogköre====

A főispán jogkörét körülírni alig lehet, mert az rendesen a kinevezési okmányba lőn befoglalva és csaknem minden egyes esetben eltérő intézkedéseket tartalmazott. Természetes, hogy a királyi parancsok végrehajtója, a törvények megtartásának legfőbb őre, a királyi érdekek védője volt a megyei közönséggel szemben. Maga a főispán szó csak a XVI. században lett divatossá, addig comesnek vagy ispánnak mondatott.

====Az alispán====

A királyi hatalom személyesítőjével szemben a megyei közönség személyesítője az alispán volt. Kezdetben udvarbírónak, az ispáni udvar bírájának, comes curialisnak neveztetett. Neve Róbert Károly idejében változott meg, míg hatáskörének új alapjait az 1504: 2. t.-czikk állapította meg.
Az alispán teendőit részint a törvények, részint a megyei statutumok állapították meg. Törvényeken épült az alispán jogköréből: a megyei fölkelés, insurrectio szervezése, mindennemű katona és önkéntes előállítása, a katonai szemle (1545: 14, 26; 1555: 4; 1595: 26; stb.), a katonaság elszállásolása, élelmezése, az élelmiczikkek megszabása (1545: 29; 1553: 17; 1557: 7; 1575: 10; stb.); a katonaságtól okozott károk megtérítése iránt való intézkedés, azoknak a királyi adókból való levonása, a károsultak kielégítése (1554: 4.); az ingyenmunkák ügye (1556: 4. tcz.; 1557: 6. tcz.; 1563: 13. tcz.; 1596: 18. tcz.); a katonalovak ingyen legeltetésének szabályozása (1558: 22. tcz.); a jobbágyok szabad költözésére, a földesurak, sőt ha ilyenek a főispánok, ezek ellenében is, bírói hatalommal való felügyelet és a jobbágyok oltalmazása (1547: 32. tcz.; 1548: 12. tcz.; 1550: 27. tcz.) stb. Pozsony vármegye eddig ismert statutumai az alispáni jogkör meghatározására nézve alig foglalnak magukban egyebet, mint az erre vonatkozó törvényhozási intézmények publikálását. Csak egyes előforduló esetekben, mint alább látni fogjuk, szabják meg az alispán teendőit s az ezekért járó díjakat.

====Szolgabírák és esküdtek====

Az alispán segédei a megye kormányzatában a szolgabírák, a judices nobilium, voltak. IV. Béla megyerendezési munkálata szerint minden vármegye négy járásra oszlott s ezek élén egy-egy szolgabíró állott, kit a birtokos nemesek sorából a megye közgyűlése választott. Pozsony vármegye is, minta szerint, négy járásra oszlott. Két járás volt a Csallóközben, kettő a Kis-Kárpátok aljában fekvő területen. Ezeket területileg kimutatni nincs módunkban, mert maga a szolgabíróság nem volt egy állandó székhelyhez kötve, hanem a mindenkori szolgabíró lakása szerint változott az egyes járási területek körén belül. III. Endre a négy járásra való felosztás elvét törvénybe iktatta s csak később, néhol csak a XVII. században tértek el ettől egyes nagyobb megyék. Így Pozsony vármegyében már a XVI. század folyamán öt szolgabíróval találkozunk.

A szolgabírák segédjei az esküdtek, szolgái a hajdúk voltak. Az esküdtek intézménye ugyancsak az 1527: 1. törv.-cz. és az 1548: 42. tczikkel lett állandósítva, de azért nagyobb megyékben folytonosan találkozunk a megyei kormányzat e fontos tényezőivel. Pozsony vármegye 12 esküdtet választott, a melyek száma utóbb tizenháromra emelkedett.

====Megyei hatóságok a XVII. századtól kezdve====

A megyei hatóság a XVII. századtól kezdve már teljesen kifejlett alakzatot tüntet fel. Pozsony vármegyében már 1614 előtt az alispán mellett bírói joggal felruházott ülnökök működtek, a kiket hosszabb-rövidebb időtartamra választottak. Volt ezenkívül az alispán mellett perceptor, a ki az adóügyeket vezette s ehhez megfelelő segédszemélyzettel bírt; volt jegyző, aljegyző, ügyész és díjnokok. Sőt a szolgabírák mellett más alszolgabírák is működtek.

A tisztviselők fizetését, az 1725-iki megyei szervező-bizottság javaslata alapján, a vármegyei közgyűlés következőképpen állapitotta meg:

====Fizetések====

Az alispán fizetése évenként 400 frt.

A csallóközi és a szigeten kívül működő perceptor, a kinek a megyét évenként több izben be kell járnia, segédjével egyetemben kapott 300 frtot. A jegyző fizetése évi 200 frt, az aljegyző 100 frt, az öt szolgabíróé fejenként 80 frt, a tizenhárom esküdt fizetése egyenként 20 frt, az ügyészé 50 frt, alszolgabíráké 20 frt, a lovas panduré, a ló eltartásának kötelezettsége mellett, 60 frt, a két megyei hajdúé 50 frt. A törvényszéki ülnökök hivatala tiszteletbeli volt és csak 1614-től kezdve kaptak 12–12 frtot évenként.

Az 1721-iki fizetésrendezés alapgondolata a takarékosság volt s azért, mint a statutum mondja, egyes tisztviselők fizetését redukálta, a fölösleges és túlságosan felszaporodott segédszemélyzetet pedig egyszerűen eltörölte.
Ugyancsak az 1721-iki statutum állapította meg a kiállítandó hivatalos okiratokért járó díjakat is. E szerint járt:

Az alispánnak: Minden sürgetés, megintés, idézés, visszavonás, tilalmazás, halasztás s egyéb ilynemű eljárásért, mely nagyobb papiroson adatott ki, 28 den. Az iskolaügyekben intézett iratokért 12 den. Bizonylatokért egyszer s mindenkorra 30 den. Peres ügyek expediálásáért, a mi az ő magánpecsétje alatt megy végbe, ívenként 25 den. Az alispánnak és jegyzőnek jár: Armálisok publikálása, mindenféle diplomák, báróság, indigenátus, vásárengedélyek, czéhlevelek expediálásáért egy-egy arany. Ugyanazokért a megyei pénztárnak: a megyebeliek részéről 12 tallér, a megyén kívül lakóktól 24 tallér. A többi okmányok és diplomák, valamint a vásárszabadalmak, vámengedélyek, czéhlevelek, stb. kihirdetéséért jár a megyei pénztárnak minden különbség nélkül 24 tallér, az alispánnak 2 arany, a jegyzőnek 2 arany. A jegyzőnek jár: protestácziókról, ellentmondásokról, tilalmazásokról kiállított bizonylatokért 50 den. Nemességi bizonylatokért, a melyeket a közgyűlésekből kell keltezni, a pecsétért az alispánnak járó 25 den. kívül a) megyebeliektől 1 frt., b) más megyében lakóktól 2 frt. A megyeszékeknél folyamatban levő perek itéleteinek elküldéséért ívenként 30 den. Felebbezett pereknél ívenként 40 den. Ha a másik fél másolatot kér, ivenként 20 den. Ily kiadásoknál egy-egy oldalán az ívnek legkevesebb 30 írott sornak kell lennie s a pecsétért az alispánnak 20 den. kell fizetni. Az alispáni végzés indorsálásáért és elküldéséért 25 den. Requisitio mellett küldendő másolatokért ívenként 25 den. Szolgabírákhoz intézett rendeletekért 12 den. Egyszerű hátiratért 20 den. Szolgabíráknak és esküdteknek jár: ha valaki saját kényelméből igazságszolgáltatási ügyben a szolgabírót és esküdtet magához kéreti, napidíj fejében fizet: a szolgabírónak 2 frt., az esküdtnek 1 frt. Ha az igazságszolgáltatás érdekében száll ki, a szolgabíró kap 1 frt 50 den., az esküdt 75 den. Oly ügyekben, hol több a fél, a kiadványokért jár ívenként és egyetemlegesen 12 den. A szolgabírák és esküdtek által írásban kiadandó végzésekért, tőlük szerkesztett peres iratokért, kiadványokért, azok pecsétjét is beleszámítva, ívenként 20 den. Italmérési kihágásoknál, ha az eset sürgős jellegű és a halasztásból kár háramlanék a megyére, a szolgabíró és esküdt, a külön bizottságok megalakulásának bevárása nélkül, azonnal kiszállani köteles. Tiszta adósságért folyó perekben a perköltségeket külön-külön az eljáró bíró, a méltányosság szemmeltartásával szabja meg.

Az 1725-iki megyei statutum a megyei közigazgatás minden ágára kiható, nagyfontosságú határozatokat tartalmaz. Az egyes hivatalos személyeknek járó tiszti fizetések és taksák megállapítása után ugyanis a közgyűlés így határozott:

====A tisztikar megbízatása, és a tisztújító gyűlés====

A tisztikart szaporítani, az egyes tisztviselők fizetését szabályozni csak a restaurácziós közgyűléseken szabad. Ha időközben akár halálozás, akár lemondás útján, valamely állás megüresednék, a főispán helyettest nevez ki, a ki a jövő restauráczióig tölti be a hivatalt. Az 1723-iki pozsonyi országgyűlés 56 t.-cz. értelmében elhatározták, hogy ezentúl a tisztviselők megbizatása három évre szól és a tisztújító közgyűlés minden harmadik év augusztus havában tartandó meg.

====Törvényszékek====

Az igazságszolgáltatás gyorsítása és a felebbezések gyorsabb elintézése czéljából ezentúl a törvényszék évenként négy izben ül össze, a közgyűléstől meghatározandó időben és helyen. A felebbviteli tanács legalább hat bíróból állítandó össze és ezek, működésük megkezdése előtt, az alispán kezébe esküt tenni tartoznak. A tanács tagjai az ülésezések idején fejenként két forint napidíjat élveznek. A bírósági űléseken hivatalból résztvevő tisztviselők külön napidíjakra igényt nem tarthatnak. Ellenben, ha a megye kiküldöttjeivel egyetemben számadásokat vizsgálnak, vagy a megyei összeírásokat végzik, akkor a többiekhez hasonlóan 2–2 frt napidíjat húznak. Ha pedig valakit megyei ügyben a megye területén kívül, vagy más országba küldenek ki, három forint napidíjat kap.

====Számadások====

A megyei tisztviselőktől kezelt pénzekről ezentúl számadások vezetendők, azokat a felebbvalók kötelesek bekérni és a közgyűléstől megjelölt helyen és időben, a földesurak képviselőinek jelenlétében megvizsgálni. A ki a számadásokat be nem mutatja, vagy azokban egyébként hanyag, az a tiszti ügyész indítványára esetleg a hivatalától fosztandó meg.

====A gonosztévők====

Mivel sokszor megtörtént, hogy a pallosjoggal bíró földesurak az ő területeiken bujdosó gonosztévők elfogatását elmulasztották, de ha azokat a megyei hatóságok elfogták, jogaikra való hivatkozással kiadatni kérték, és mivel ebből sok visszaélés meg zavar származott, a megye elrendelte, hogy jövőre a hivatalos közegeknek teljes szabad keze legyen a gonosztévők összefogdosásában s e czélból embereik szabadon működhetnek a földesurak területén is, az elfogottak ellen a megyei hatóság az eljárást megindíthatja s azokat – a pallosjog sérelme nélkül – megbüntetheti vagy elzárhatja.

A földesuraktól a megyei hivatalnokoknak nyújtani szokott előnyök, az adófizető néptől a katonai és világi előljáróknak kijáró „discretiók” ezentúl megtiltanak, és a ki ilyet elfogad, vagy ád, az ellen a tiszti ügyész jár el.

====A nép====

A nép jólléte kell, hogy a megyei hivatalnokok főgondja legyen, ügyelniök kell arra, hogy a földesurak el ne nyomhassák és ne zsarolhassák.

====A katonaság====

A katona-állomások és az egyes csapatok előljárói máskor, mint a minden év októberében szokásos áthelyezésekkor, sem át nem helyezhetők, sem meg nem változtathatók.

====Határozatok====

Az 1723: 58. t.-cz. értelmében a közgyűléseken a tárgyalás nyilvános és kellő mérsékletű legyen, és a hozott határozatok rögtön jegyzőkönyvbe foglalandók. A közgyűlés berekesztése előtt a jegyzőkönyv felolvasandó. Úgy az itt, mint a részleges gyűléseken hozott határozatokat önkényesen megváltoztatni, vagy azokkal ellenkezően eljárni senkinek sem szabad. Mindazt, a mit a részleges gyűlések határoznak, megerősítés végett a legközelebbi közgyűlés elé kell terjeszteni. A következő közgyűlés első tárgya az előző közgyűléseken hozott határozatokról való jelentéstétel. Ez, az esetleges akadályok igazolása mellett, a jegyző feladata.

====Adózás====

Az adózásról két könyv vezetendő. Az egyikbe beirandó minden község a kivetéssel egyetemben; a másikba bejegyzendők a fizetett taksák. Mindezen könyveket a jegyző a közgyűlésre elhozni köteles, hogy azokba bárki betekintést nyerhessen. A szegény néptől határozatok kézbesítése vagy kiadása czímén taksát szedni nem szabad.

====Szolgabírák====

Minden szolgabíró két könyvet vezessen: az egyikbe bejegyzi mindazt, a mit járásában a megyei határozatok értelmében cselekedett; a másikba az előtte folyó összes perügyeket. Mindkét könyvét a közgyűlésnek bemutatni köteles.
Perceptorok, pénztárak adólajstromok.

A perceptoroknak nem szabad más fizetést teljesíteni, vagy más követeléseket behajtani, mint csak azokat, a melyekre őket a közgyűlés megelőzőleg felhatalmazta. Ugyanez áll a rendkívüli kiadásokra, napidíjakra stb-re nézve is. Hogy tehát eljárni tudjon, sürgetnie kell:

1. Hogy a főjegyző készíttesse el a megye összes birtokosai, birtokos és taksás nemesei portáinak jegyzékét.

2. Mikor a megye általánosságban megállapítja, hogy a megyére kivetett adó a porták és az egyes községek lakosainak számaránya szerint, hogyan oszlik meg, a főjegyző saját aláírásával hitelesített regestrumot köteles a perceptornak adni, a melybe ő az egyes járásokat a reájok eső részletekkel együtt részletezve bejegyezi és az adófizetők ily módon elkészült jegyzékét a legközelebbi közgyűlésnek bemutatja.

3. A katonai pénztár a házi pénztártól elkülönítve kezelendő. Ezek kimutatása és az erre vonatkozó adólajstromokúgy készítendők el, hogy azokat mindig az októberi közgyűlés délutánján be lehessen mutatni.

Ezután számos üdvös intézkedést hoz még a vármegye, a terménybeli szolgáltatásokról, a végrehajtás módozatairól, a leírásokról, esetleg szükségesnek mutatkozó visszatérítésekről, relaxacziókról stb. (V. ö.: I. T. E. IV. I. 677–688 ll.)

====Községi közigazgatás====

A községi közigazgatás ügyével behatóbban 1773-ban foglalkozott Pozsony vármegye. Az ez évi április 14-én Pozsonyban megtartott megyei közgyűlés elfogadott egy tervezetet, melyet az e czélból kiküldött megyei bizottmány dolgozott volt ki és ezt a tervezetet, szabályrendelet alakjában, a megye összes kis- és nagyközségeire, mezővárosaira nézve kötelezően írta elő. A községi közigazgatás két főszerve a bíró és a jegyző. Maga a szabályzat három részre oszlik. Az első rész szól a községi vagyon és az adók kezeléséről, meg behajtási módozatáról és megállapítja a községi bírák vagyoni felelősségét. A második részben a katonaügyek kezelése, a harmadikban az igazságszolgáltatás és adminisztráczió módozatai vannak előírva.

====Nemesi armálisok====

A nemesi armálisok kihirdetésével kapcsolatban az 1583-iki vármegyei közgyűlés azt határozta, hogy minden nemes, kinek armálisa a megyében ki lőn hirdetve, köteles a vármegyének adózni. Mivel pedig egyesek a kihirdetés után az adózást megtagadták, ezentúl ilyen kihirdetést a megye csak úgy engedélyez, ha a kihirdető a megyei közgyűlésnek kielégítőnek itél kezeseket állít. A kiknek a megyében birtokuk nincs, azok a megyei nemesek közé nem vehetők fel s ilyeneknek az armális kihirdetését meg kell tagadni.

====Jobbágyok költözködési joga====

Ismételten foglalkoztatta a vármegye közönségét a jobbágyok szabad költözködésének kérdése. Az 1609-ben Somorján tartott megyegyűlés kimondotta, hogy a jobbágyok szabad költözködésére vonatkozó végzések ellen perújításnak még akkor sincs helye, ha a marasztalt félnek valamelyes módon sikerült volna az ügyben új itéletet nyernie. Ez az új itélet természetesen semmisnek tekintendő. Egyúttal szabályrendelettel szabályozták a költözködés jogát és elhatározták, hogy ezentúl csak akkor szabad a jobbágynak elköltözködnie, ha a földesúr elveszi a jobbágytól annak marháit, igáit, a földmíveléshez szükséges eszközeit; ha tőle pénzt kölcsönzött és azt megadni nem akarja és végre, ha a régi szokás és törvények ellenére különleges adókat, taksákat ró reá, törvénytelen szolgálmányokat követel.

====Gyámsági ügyek====

A megye 1750-iki statutuma a gyámsági ügyek igen előre haladott és körültekintő kezeléséről tesz tanúságot. A szolgabíráknak meghagyja, hogy az árvákat nyilvántartsák, különösen azokat, kiknek természetes gyámjuk nincsen. Elrendeli, hogy a gyámok, eljárásukról, tevékenységükről is kimerítő jelentéseket és számadásokat kötelesek beszolgáltatni s ezek ellenőrzése czéljából a vármegye székhelyére beküldendők, ott a megye levéltárában megőrzendők. Eljárásukról és a gyámsági ügyek állapotáról a szolgabírák időről-időre a megyegyűlésen beszámolni kötelesek. Az 1680-iki megyegyűlés pedig kimondotta, hogy a vagyontalan özvegyek és árvák esetleges peres ügyeiben a pert hivatalból és díjmentesen kell megindítani és azt lelkiismeretesen lefolytatni.

====A czigányok====

A czigány-kérdés is ismételten foglalkoztatta a vármegye közönségét. Az 1700-ban a Bazinban tartott közgyűlés egyszerűen kimondotta, hogy a czigányok a megye területéről egyszer és mindenkorra kitiltatnak és azt egy hónap alatt elhagyni tartoznak. A mennyiben pedig ezen rendelkezésnek eleget nem tennének, úgy fogják őket tekinteni, mint közönséges tolvajokat és gonosztévőket és a törvény szigora szerint fognak ellenök eljárni.

Ez a szigorú rendelkezés azonban a rakonczátlan czigánynépséggel szemben nem hozta meg a kivánt eredményt. Az 1751-ben Szempczen tartott megyegyűlés ismét kénytelen volt foglalkozni a czigányokkal s most már részletes intézkedéseket hozott, olyanokat, melyek ma is kiválóan alkalmasak lennének a kóborló czigányok vajudó kérdésének megoldását siettetni. A vármegye ezen újabb statutuma kimondotta:

1. A czigányoknak egyszer és mindenkorra tilos lovat tartani.

2. Minden czigány, kinek lova van, köteles a lovat három hónapon belül eladni; ellenkező esetben a ló karhatalommal elvétetik tőle, eladatik és ára a megyei pénztárba fizettetik be.

3. Minden czigány-vajda a maga seregét, fi- és leányágon lévő gyermekeivel, úgy azt is, hogy mely uraság alá való, köteles a magyar vajdának bemondani. A magyar vajdák pedig az elkészített összeírást kötelesek a szolgabíráknak beszolgáltatni. A kinek neve nincs benn ebben az összeírásban, azt bárkinek joga van elfogni és becsukatni.

4. Kinek-kinek földesura legyen és annak fundusán lakjék. Táborozni, vándorolni nem szabad. Minden családfő köteles kis házikót építeni. A kinek ura és házikója a megszabott határidőig nem lészen, az tömlöczbe vettetik.

5. E rendelet végrehajtásával, személyes felelősség terhe mellett, hadnagy uraimék, a tizedesek és bírák bízatnak meg.

====Közbiztonsági intézkedések====

A háborús idők miatt, kivált a hódoltsághoz közel eső területeken, rendkívüli módon elszaporodtak a rablók és tolvajok. Ez az egész országra csapásként nehezedő ügy foglalkoztatta az 1659-iki és 1662-iki országgyűléseket. Az előbbi országgyűlés a 16. és 17. tczikkben, az utóbbi a 36-ik tczikkben feljogosította a megyei hatóságokat és különösen azoknak kirendelt közegeiket, hogy a gonosztévőket az urak, nemesek, szabad királyi városok, kapitányok és fiskus jószágaiban is bárhol nyomozhassák, üldözzék, elfogják, kötelesek lévén 12 frt büntetés terhe alatt az elfogottakat a főispán vagy az alispán kezeihez szolgáltatni; ezek ismét hivatalvesztés terhe alatt kötelesek voltak az elfogottakat érdemleges büntetéssel sújtani. Ezenkívül bárkinek szolgái és alárendeltjei a hatósági közegek mellett fölkelni tartoztak, hogy ezeket a gonosztévők üldözésében segítsék. Erre vonatkoznak Pozsony vármegye 1673. és 1577-iki statutumai, részletesen körülírván a hivatolt törvényczikkek alapján követendő eljárást.

====Társadalmi és közéleti viszonyok====

Pozsony vármegye XVIII. századbeli társadalmi életére és közéleti viszonyaira rendkívül élénk, világos képet vet az az 1762-iki statutum, a melyet a vármegye közönsége Győr és Komárom vármegyék rendjeivel egyesülve alkotott meg. Tüköre ez Magyarország ez időbeli belső életének, a megyei körök korrekt felfogásának és az erkölcsök szelidítésére, a szilaj magyarság mívelődésének előmozdítására irányult törekvéseiknek.

A rendkívül érdekes és becses statutum, eredeti magyarságával, így hangzik:

====Káromlók ellen====

„Minthogy sokan vannak, a kik csak magok hitségekből gyakran pajkos szitkokkal isten ellen káromkodnak; arra való nézve, a kik kisebb káromkodásban tapasztaltatnak, először confirmiter ad statutum anno 1693. die 27a Februarii 24 forintban, processualis ordinarius vagy substitutus szolgabírák uramiék által minden processus nélkül; harmadszor pedig vagy többször, mint gonoszságban megrögzöttek, országunk törvényei szerint fiscalis actio mellett büntetődjenek.

====Kisebb lopások====

Azok, kik találtatni fognak aprólékos lopásban, úgy mint az, ki tyúkot, lúdat, kacsát, szelid vagy vadgyümölcsöt, vagy más kertbéli veteményekből való termést lopnának, az kártételnek megtérítésén kívül, hat forintban büntetődjenek processualis ordinarius vagy substitutus szolgabírák uraimék által, minden porcessus nélkül.

====Paráználkodás====

Paráználkodók hasonlóképpen ordinarius vagy substitutus szolgabirák által 12 forintban büntetődjenek. Az vérbírság régi szokás szerint 12 fortinban ex parte magistratus (salva privatorum actione) desumáltassék.

====Ünneprontók====

Az ünnepszegők in anno 1752 die 25a Septembris sub generali congregatione lett rendelés szerint fentírt módon 12 forintban büntetődjenek.

====Dohányzás====

Az kik káros és veszedelmes helyeken dohányoznak, úgymint pajták, istállók, szérűk körül, udvaron, kertekben, utczákon, gabona- vagy szénatakarásban, nyomtatásban vagy más efféle helyen, minden törvényes processus nélkül: 6 forintban toties-quoties büntetődjenek.

====Törvényrontók stb.====

Minthogy sok visszavonyások, perlekedések, mocskolódások és kártételek történnek azon okbul, hogy némely lakosok a köz vagy tulajdon magok sövényeket vagy más kerítéseket elhagyják pusztulni vagy éppen magokat se sövénynyel, se árokkal az magokéból nem akarják keríteni, s ezzel a szomszédságokban károk tétetnek; arra nézve az olyanok fundusából anno 1688 die 30-ma Augusti sub generali congretatione tett statum szerint fél ölyet elfoglalhat a szomszéd, s azt maga fundusához applicálván kerítse bé’ s ha pedig a kerítés más helyenés nem szomszédságában megligáltatik, s az által más javaiban kár okoztatik, tehát az olyan neglectusért a kárnak megtérítésén föntírt mód szerint 12 forint desumáltassék, ezen szerént szántóföldek között lévő mesgyéknek is vagy mindenestül vagy valamely részben leendő elszántása, az elszántottnak visszatérítésén kivül, hasonlóképpen más ember sövényei, árkai vagy másféle kerítéseinek elrontása is kárnak visszaadásán fölül 6 forint büntetés alatt tiltatik; ha pedig történetből valamely cseléd el találná szántani a mesgyét, erga simplicem insinuationem tartozzék a földnek possessora sub praemissa mulcta visszabarázdáltatnyi.

====Lövöldözők====

Sokan találtatnak, kik lakadalmaskodásokban vagy egyébkor is, leginkább italytúl bátoríttatván, kertek mellett, udvarokon avagy más veszedelmes helyeken lövöldöznek, sőt midőn úton járó kocsi, vagy lovas mellettek elmegyen, lovaik alá lövöldöznek, ijesztik, mely által gyakran veszedelem következik és gyuladások okoztatnak. Az olyatén lövöldözés azért 12 forint büntetés alatt tiltatik, melyek az fölyebb írt mód szerint az excedálókon kárral együtt desumáltassanak.

====Böjt megszegése====

Kik maguk pajkos hitségekbül hamvazó szerdán, vagy több azt követő bőjti napokon magokat musikáltatják, ünnepnapokon is az isteni szolgálat előtt vétségeskednek, dobzódnak, másokat botránkoztatnak, az ilyenek assignált mód szerint 6 forintban büntetődjenek.

====Fonóházak====

Minthogy némely ifjú legények és házas is, éjszakáknak idején magok házaknál vagy szállásin nem maradnak, hanem olyan helyre járnak, az holy fajtalan, búja énekeket, meséket beszélnek, vagy más botránkoztató rosszaságokat is elkövetnek; ezen állapotban mind az olyan helyre járó, mint befogadó, 6 forintban büntetődjenek; s ugyanerre nézve az fonóházak is tiltanak.

====Csendháborítók====

Vannak némelyek, kik éjszakáknak idején az utczákon föl s alá hévalkodva járnak, dombéroznak, kiáltanak, más emberek ajtait rugdalják, ablakjaikat zörgetik; az olyanok valahányszor tapasztaltatnak, 6 forintban büntetődjenek; úgy azok is, a kik fegyverrel, bottal vagy más verekedésre való eszközzel korcsmákra mennek.
Mezőrendőri kihágások.

A ki másoknak gabonájokban, fűves kertjekben vagy rétjeikben s egyéb javaiban készakarva marhájokkal, szekerekkel, vagy másképpen kárt tesznek; az olyanok praeter damni et expensarum refusionem, nemesek ugyan forintban, nemtelenek 6 forintban vagy 25 pálczaütésben büntetődjenek; avagy pedig, ha az kárt vallott félnek úgy tetszik, optionaliter processu queruloso, vagy impensionali ad desumendam poenam violentiae damni et expensarum procedálhat.

====Fűszedés, tallókár====

Vannak többen, kik más emberek földjeik között lévő mesgyéről zsákokban vagy butyorokban az füvet (magok marháiknak hordják; az is 2 forint büntetés alatt) learatják, sokszor alattomban gabonát is köziben aratnak és magok marháiknak hordják; az is 2 forint büntetés alatt ezután szabad nem lészen; úgy az tallóhárogatás, mivel az trágyát is azzal összegereblélik és az szántóföldet soványítják, az maga földjein, kívül az földnek ura, vagy tallónak gazdája hire nélkül szabad nem lészen 2 forint büntetés alatt.

====Kalászszedegetés====

Mivel sokan vannak, kik mihelyst az aratás kezdődik, más kézi munkára fizetésért sem akarnak menni, hanem kalász-szedésre adják magokat, melynek alkalmatosságával nemcsak az elmaradott gabona fejét, de áló és kévés gabonának is fejét lemetélik, kicsepülik, hordják álnokul; az kalászszedés is azért, még az kepéket be nem hordják, az fellyebb írt 2 forint büntetés alatt szabad nem lészen.

====Gabona- és szénalopás====

Az kik mások kévés gabonáját, renden vagy kalangyában levő szénáját, vagy füvét nappal vagy éjszaka, gyalog vagy szekérrel, vagy kocsin lopásképen alattomban igyekeznek elvinni, ha ott tapasztaltatnak, marháit, szekereit veszejtsék el és azonkívül fiscalis actió mellett evocáltassanak; ha helyben nem tapasztaltatnak, tehát az olyan, ha nemes ember lesz, fiscaliter ad poenam delicto conformen subeundam evocáltassék, nemtelen pedig fogattassék meg és tömlöczbe küldessék.

====Marhalegeltetés====

Sokan vannak, kik vagy marhájokat, vagy sertéseket nem hajtják az pásztor eleiben, hanem maguk köteleken, vagy szabadon ide s tova az gabonák között s mások földjei között lévő mesgyéken s végein legeltetvén, nemcsak az mesgyék fölétetése, de gabona kapdosása s legyúrása által másoknak kárt tétetnek, vagy másként is, nem lévén pásztor vigyázása alatt, az olyan marha könnyen kárba megy. Némelyek pedig éjszakára is lovaikat vagy más marháikat csak szabadon kieresztik és ugyan sokszor kenderes kertekbe is, vagy más helyekre kinyügzik, nem lévén reájok vigyázás, kenderekben, vagy más javakban kárt tesznek. Az olyatén magányosan való marhaőrzés is mások földjeik között vagy végein, valamint még in anno 1579 feria secunda proxima post dominicam misericordiae sub generali congregatione megtiltatott, úgy most is újra tiltatik és ha valaki abban tapasztaltatik, hogy az olyatén pásztor gondviselés alá nem adott marha kárban találtatik akár nappal, akár éjszakának idején, tehát valahány a nagymarha, annyi forint legyen a büntetés, a sertéseket pedig és ludakat, ha kárban találtatnak, szabad lesz agyonütni, vagy lűnni.

====Csőszök megsértése====

Sokszor tapasztaltatik, hogy ha csősz vagy más bé akarja hajtani az kárban talált marhákat, az őrök botokkal vagy más eszközökkel ellenállanak, sőt ocsmány szitkokkal, káromkodással, böcstelen szókkal, szokszor vereséggel is illetik; az ilyenek tehát az kárvallott emberek neve és actoratusa alatt, ha az nemes személy; ha pedig nemtelen, tehát penes activitatem a fisco magistratuali mutuandam, processu coram judlium instituendo praeter damni et subsecuti nefors detrimenti corporis et causatarum expensarum refusionem 50 forintban büntetődjenek; avagy ha úgy tetszik a kárvallottnak, mint maga részérűl, mint mezőpásztor részérűl, velut eatenus sui servitoris processu queruloso aut dehonestatorio ordinaria juris via ad desumendorum desumptionem optionaliter procedálhat.

====A községi hatóság védelme====

Némely compossessorok oly hiszemben vannak, hogy a falu bíráját, tizedesét, korcsmárosát, mészárosát, csőszét, pásztorát és más közönséges szolgáját tetszések szerint szabadon becsteleníthetik, szidalmazhatják és verhetik s innen származik, hogy sok helyeken az ilyetén közszolgáltatokra embert is nehéz kaphatni, több compossessoroknak nagy kárával és praejudiciumjával; kire nézve az föntemlétett elegendő ok nélkül történendő böcstelenítés, szidalmazás és vereség sub poena dehonestationis quoad ignobiles in medio homagio subsistentis et respective vissntiae ac homagii actore fisco comitatensi desummenda tiltatik. Poena indebitae actionis contra fiscum, in comescendis omnis generis excessibus privilegiatum locum non habente.

====Legeltetés a tallókon====

Mivel sokan találtatnak, kik aratástájban alig az arató tallóját az gabonában bébocsájtja, mindjárt más emberek földeik tallójára s kepéi között szanaszét marhájokat s baromfiaikat őrzik, kepéket gyakran eldöntögetik, tipratják s az által sok veszedelmeket, káromkodásokat s károkat okoznak; arra való nézve az learatott gabona tallóján kepék és körösztösök között se magáén, se másokén, semminemű marhát, sörtést, juhot, polkát, ludat, kacsát őrözni, míg az körösztösök kint lesznek conformiter ad statutum in anno 1579 sancitum, nem lészen szabad, 6 forint büntetés alatt; és ha az olyatén állatnak behajtása akadályoztatnék, tehát processu modalitate in praecedenti 17-mo puncto declarata coram judlium instituendo az ellene állók 50 forintban cum expensarum refusione convincáltassanak és büntetődjenek, úgy az hol rétek vannak, még őszre nem takaríttatik, a széna, a rendek vagy kalangyák között, sub praemissa poena őrözni nem szabad egyébként, hanem a mely marhában széna hordatik, az olyanokat a maga rétjén és nem másén kalangyája között is legeltetnyi szabad lesz.

====Kertek védelme====

Az, kik mások kertjében óltoványt, vagy más fákat és ültetést kivágnának, metszenének, törnének, ingatnának, 50 forintban praeter damni et causatarum expensarum refusionem processu aequa formalitate in praecedenti 17-mo puncto praescripto coram judlium instituendo convincáltassanak és exeqváltassanak, vagy pedig, ut supra, processu queruloso optionaliter, procedáljanak az kárvallottak.

====Faültetés====

Jó lehet, mint a fönséges consilium, mint a nemes vármegye parancsolta és statuálta az fák ültetését, de abban sok abusus bélépett, mivel, némelyek mások házaik előtt, kertjeik alatt, úgy mások árkaiban az ültetéseiket teszik, azt az kinek közelebb való jussa volna olyatén helyre ültetni, praeoccupálják, impediálják, abbul is sok visszavonyások, pörlekedések következnek; arra való nézve az előbbenyi statutum úgy modificáltatik és világosséttatik, hogy azon ültetéseket kiki maga jószága és nem másé körül tegye és másoknak ne praejudicáljon azültetett fáknak elvesztése alatt; ha pedig magának olyan alkalmatossága nem volna, küllebb az határban közönséges és alkalmatos helyeket választván a compossessorok, az ilyetén beültetendő hely, a proportione cujuslibet possessorii cum imputatione spatii illius, a melyet valaki az közföldbül már annak előtte béültette volna, osztódjék föl s kiki magának jutandó részén tegye az fák ültetését; az ki pedig az ilyen helyen ültetett fákat kiingatna, kihánná, megbotulná, levágná vagy más módon elrontaná, úgy büntetődjék, mint az 20-dik punctumban föl van téve. Más árkaikban, vagy má fundusaik körül ültetett fák megböcsültetvén és letévén a böcsül árát, azé legyenek, a kié az árok vagy fundus. Marhák legeltetése is az fákkal béültetett helyein in anno 1747 8va Augusti tett statutum szerint két forint büntetés alatt tiltatik mindaddig, mig az közföldön ültetett fák meg nem erősödnek annyira, hogy a marha nem árthat nekik.

====Közlegelők====

Minden helység határjában szokás és szükséges a mezei munkákra nézve vonyó marhák számára valamely darab mezőt, vagy tallót, avagy rétet bizonyos rendelt ideig, hogy nyőlhessen és gyarapodhassék ott az mezőn, tilalom alatt tartani; ha azért az ilyen mezőre, a meddig tilalom alatt lészen és föl nem szabadul, valamely marhát és ha a föld szabadul is, vonyó marhának az alatt is, még azon munka el nem végződik, melyre nézve az olyan mező tiltatott, másféle és nem vonyó marhát valaki hajtana, minden nagy marhátúl egy forint, borjutúl pedig, vagy juhtúl egy-egy garas; ha pedig gondatlanság miatt az olyas mezőre menne a marha, tehát minden öreg marhátúl 25 pénz, juhtúl vagy borjutúl egy-egy pénz, az olyan helység közszükségeire devumáltassék; hasonló büntetés alatt tiltatik télyen a vetéseken való legeltetés a maga földén is, kisévén a mikor nagy fagyban közönségesen megengedtetik; az magányos, vagyis osztálos réteken is, szent György nap után 12 forint büntetés alatt marhát tartani szabad nem lészen.

====Gyümölcsfák védelme====

Vannak némely helységeknek határiban, közönséges földön termő szelid, avagy vad gyümölcs, úgymint alma, körtvél, dió, szilva etc. fák, azon pedig némely helységbeliek többi compessessorok kárával fele érésében s üdőnek előtte elbitangolják, kire nézve az olyatén gyümölcsszedés az helységbéliek által közönségesen rendelendő ideig 12 forint büntetés alatt tilalmas lészen.

====Ligetek védelme====

Vannak azonkívül némely helység határiban erdő, bokor, vagy uj öntéseken termendő vesszősök, vagy nád-erdők és ezekben nagy abususok történnek, mivel némelyek pro libitu erőszakosan, olykor alattomban azokat vágják, és hordják, az ilyetén jószág is az helységbéliek által rendelendő üdőig 12 forint büntetés alatt az levágott jószágoknak böcsülje megtéritésén kivül tilalmas lészen, midőn pedig felszabadul, kinek-kinek proportioja szerént osztatódjék.

====Idegen marhák legeltetése====

Találkoznak sokan, az kik pénzért vagy más respectusokbul idegeny marhákat a közmezőre, vagy rétekre béfogadnak; nemkülönben akik más helységben lakó jobbágyi marháit más helység, az hol compossessoriumjok vagyon, mezejére és rétjeire eresztik több compossessorok praejudicciumával: ezek is azért hasonló 12 forint büntetés alatt ezután szabadok nem lesznek, kivévén azt, a midőn úr dolgán vannak az olyatén helység határjában más helyben lakozó jobbágyok.

====Mértékek egységesítése====

Mivel az mértékeknek külömbsége miatt az vévők és eladók között sok zenebonák történtenek, melynek eltávoztatására nézve is ezen nemes vármegye magistratusa ad praescriptum legum mindenféle mérő eszközöket, úgy mint szaput, mérczét, fertályt, itczét etc. a végre csináltatott, hogy ahhoz minden földesurak, nemes emberek, dominalis tisztek, királyi és mezővárosbeliek, nemes és portális helységek magokat alkalmaztatván olyas, igaz mérő eszközt csináltassanak és nemes vármegye, vagy Pozsony városa pöcsétje alatt tartsanak; ha azért akárki kisebb vagy nagyobb mértéket tartani tapasztaltatik, 15 forintban eo facto büntetődjenek; mely büntetés alá vettessenek azok is, a kik szolgáknak, kaszásoknak, gyűjtőknek, aratóknak vagy más béreseknek limitált quottánál többet adnak és vesznek; a béres vagy napszámos ezenkívül a bérét is veszejtse el.

====Cselédek szegődése====

Ha a szolga vagy szolgáló esztendőnek eltelése előtt urát elhagyja vagy bészegődése után ismét máshoz szegődik, az olyanon, úgy azon is, a kihez utóbb szegődik, post insinuationem 20 forint desumáltassék.

====Közmunkák====

Gyakran megtörténik, hogy pásztorházok, hajlékok, közhidak, töltések csinálásában, csőszök, pásztorok fogadásában és fizetésében, avagy más ilyen az egész helységet illető dolgokban, számosabb compossessorok valamit végeznek, s azonban egy-kettő találtatik, a ki efélében ellentáll, s a költségekben concurrálni nem akar, s ennek miatta sok hasznos végezések effectusban nem mehetnek; statuáltatik, azért hogy ez emlitett egész helységet illető közdolgokban, a mit számosabb compossessorok végeznek, a többi is ahhoz tartozzék alkalmaztatni, sub poena florenorum 24 modalitate puncti primi desumendorum, a tizedesek azonban minden compossessort szólítsanak az olyan gyülekezetre, az hol aféle (közönség) közdolog végeződik.

====Kártérítés====

A kik kutyáikat pányva nélkül, vagy buzavermeiket nyitva tartják, s mint azokat, mint más, azokhoz hasonló kárt okozható helyeket erga decurionis loci admonitionem bé nem csinálják s meg nem igazítják, az olyanok a történendő kárnak megtérítésén kívül 12 forintban büntetődjenek, úgy hasonlóképpen, ha valaki pörje, kenderszárítás, kéménytiszítatlanság, vagy más módon tűztámadásnak oka volna, az olyanon a kár via liquidi debiti megvétethessék.

====A közs. hatóság feladata====

A fönt irottakra helységek hadnagyjai, tizedesek s bírák szorgalmatosan vigyázzanak és minden esetrül processualis szolgabírák uraimékat informálják és szükség hozván magával, az excedens személyeket meg is fogassák; ha pedig ők ezeket elmulatnák, 12 forintban büntetődjenek.

====Bűntetések====

A praerecenseált büntetésekben ha az excedens nem fizethet, tehát a nemtelen, pálcaűtésben pro ratione delicti, nemes személy pedig praevia ad sedriam citatione arestommal büntetődjék.

Ha az attingál büntetések desumtiójá(nak)ban földesúr, vagy conventionatusainak ura, vagy maga az excedens, vagy más valaki post praemissan eciam intimationen magát opponálná, tehát az olyan személyen actione fiscalis mediante coram sedria tam principalis mulcta, quam paenalitas flor. 100 cum expensis desumáltassék.

====Adósságok====

Ha valaki 20 forintig nyilvánvaló adósságban, nemes vármegye statutuma mellett absque formalitate citationis et processus, praevia quindenae praeficitone admonitus, magát opponálja, az olyan praemissa ejusdem in praesentiam committentis judicis citatione, poenam duplicum expensarum refusione incurrat.

====Felebbezés====

Appellata in praedeductis ad processum in viatis casibus törvényszéknél tovább nem admittáltatik.

====Alispáni einquisitió====

Mivel tapasztaltatik az, hogy ez ilyetén jó végezések effectusban nem mennek és sok rendbéli vétkek s excessusok nem corrigáltatnak azon okbul, hogy atyafiúsági, szomszédsági, vagy más respectusokból azok nem denuntiáltatnak: arra nézve hatalom adatik ordinarius viceispán uramnak, hogy a midőn, s az mely helységben itélyi és szükségesnek látja, szolgabíró és esküt uraimékkal fiscalis uramnak jelenlétében, ezen punctumok általhágása vagy más akármely excessusok iránt communis inquisitiot tehessen s azt ante omnem executionem a nemes vármegyén proponendo remedio referálja.

====Bűnpalástolás====

Abban is tapasztatlatik a statutumoknak effectuatioja meggátoltatni, hogy némely urak, jóllehet juris gladii privilegiumok nincsen, mégis az embereik által publicum ellen tett exessusoknak büntetéseit magoknak akarván vendicálnyi, magistratualis tiszteket efféle büntetésekben akadálozzák; kire nézve az illetén akadálozás is sub poena in puncto 32-di statuti tiltatik. Az talált vagy találandó marhák is sub poena 12 florenorum viceispány uramnak, avagy processualis szolgabiró uramnak insinuáltassanak.

====Ellenszegülők büntetése====

Az kik nemes vármegye utak csinálásában, vagy más állapotokban tett rendeléseinek avagy magistratualis tiszteknek és commissioknak nem engedelmeskednek, sőt azok ellen illetlenséggel zugolódnak és fejeskednek, az olyanok, ha nemesek, pcnes actionem fiscalem ad dictandam arbitrariam poenam evocáltassanak; nemtelenek pedig proratione casus corporaliter büntetődjenek.
A fönt jegyzett és processus nélkül desumálandó pénzbéli büntetések fölséges asszonyunk sub dato 26-a Januarü anno 1756 kegyesen intimált rendeléséhez képest, 2 részben nemes vármegye szükségeire, harmadik részben pedig excequensek ráadtságára applikáltassanak. Mely punctumokat szolgabírák uraimék per extensum currentálják, megtartására vigyázzanak, helységbéliek pedig copiálják és minden esztendőben a helység elüljárója összehíván minden lakosokat, olvastassa meg mindnyájoknak értelmére”.

====Főispánok 1526-tól====

Befejezésül Pozsony vármegye főispánjainak névsorát 1526-tól a következőkben adjuk: 1525–1527. Batthyány Ferencz, egyuttal Vas vármegye főispánja is; 1528–1545. Kerecseni Zalai János; 1550–1568. Batthyány Kristóf főpohárnok; 1580–1600. erdődi báró Pálffy Miklós; 1601–1640-ig „a törökök réme” néven ismert erdődi gróf Pálffy István. Ezután a Pálffy grófok családjából következtek: Pál grf. 1641–1650.; Miklós gr. 1650–1679.; János Antal gr., ki Horvátország bánja, 1731-től országbíró, 1741-től nádor is volt, 1679–1694.; II. Miklós gr. 1694–1736.; János gr. 1738–1752.; Károly Pál gr. 1752–1774.; II. János gr. 1775–1791; Herczeg Pálffy Károly 1792–1805.; József herczeg 1808–1809.; Lipót gróf 1810–1825.; József hg. másodszor 1825–1828.; Fidél gr. 1828–1833.; Ferdinánd gr. 1834–1835.; Pálffy-Daun Ferdinánd Lipót gr. 1835–1847.; Pálffy Móricz gr. 1847–1848.; József gr. 1867–1869; III. János grf. 1871–1874. – Ezzel a Pálffyak tényleges főispánsága véget ért s ma már csak az örökös főispáni czímet és a pozsonyi grófi nevet viselik. – 1875–1888-ig gr. Esterházy István; 1889–1894 gr. Zichy József; 1894–1898. Szalavszky Gyula; 1898–1901. vajai báró Vay Dénes voltak főispánok. – 1903-ban Bartal György országgyűlési képviselő, a megye egyik legképzettebb fia ült a főispáni székbe.

===II. Közgazdasági viszonyok a vármegyében===

A vármegye közgazdasági állapotairól némi fogalmat alkothatunk maguknak az adózás történetére vonatkozó adatok egybevetéséből. Régi államháztartásunkban két adónem szerepelt: a kamara haszna és a rovás. Ez utóbbi a földesúri hatalom alatt álló jobbágyosztály terhe volt egész 1617-ig. Az adók behajtása körül a feladat oroszlánrésze a megyei hatóságot illette. Mivel pedig az adókulcs a jobbágytelek, a füst, ház vagy leggyakrabban a porta, kapu volt, világos, hogy az esetről-esetre megajánlott adóból, de még inkább az adókulcs megállapításából az egész vármegye közgazdasági viszonyaira következtethetünk. Ezt a lehetőséget nagyban fokozzák azok a rendkívül becses, lekiismeretes és nagy arányú munkálatok, a melyekkel történelmi irodalmunkat a fáradhatalan Acsády Ignácz ajándékozta meg.

====Nagybirtokosok====

Az eddig ismert adatok szerint Pozsony vármegyében 1494–1564-ig következőleg alakult a porták száma. 1494-ben Pozsony- és Mosonyvármegyék együttesen irattak össze s a két vármegyében összesen 4661 porta volt. A következő évben már mindkét vármegyét külön írták össze s ekkor volt Pozsonyban 4435, Mosonyban 923 porta. Az 1495-iki pozsonyi porták közül 186 Szapolyayé volt, a többi birtokost az összeírás nem említi; míg az 1494-iki évből tudjuk, hogy Simon bazini és szentgyörgyi gróf birt 81 portát, Péter gróf 434-et, Tamás gróf 300-at. A pozsonyi vár tartozékát 362 porta alkotta, Vereskőét 40, Schrafeneck (Éleskő)-ét 68. Szapolyai István ekkor, Nagyszombat révén, 177 portát, Kanizsay György 358 portát birt. Ezek voltak tehát ez időben a vármegye nagybirtokosai.

1542-ben Pozsony megye 2755 portáinak megoszlásáról szintén elég pontos tájékoztatást nyerünk. A nagybirtokosok a Bazini és Szentgyörgyi grófok 325, a király 292, Vöröskő vára 240, Thurzó Elek 275, Puchhaim Farkas 142, Özv. Országh Lászlóné 92 1/2 , az óbudai apáczák 84, Nyáry Ferencz 82, az esztergomi érsek 64, Báthori András 50, a nagyszombati apáczák 30, Korlátkövy Zsigmond 17 1/2, a szentmártoni apát 9 és özv. Lévay Gáborné 5 portájával.

====Porták száma====

Az 1532-iki összeírás a megyében csak 930 portát tüntet fel; az 1533-iki 837 1/2 portát; míg az 1536-iki már 2455 portát. Mivel pedig Pozsony soha hódoltsági terület nem volt, világos, hogy a megelőző számok csak a vármegye egy részére, és pedig valószínűen a Csallóközre vonatkoznak. Az 1537-iki összeírásban a megye 3039, az 1538-ikiben 2636, 1539-ikiben 2644, 1540-ikiben 2506, az 1541-ikiben 2555, az 1542-ikiben 3846, az 1546-ikiban 2757. Az egytelkes nemesi kuriák száma ez évben a megyében 368 volt. – 1549-ben volt 3401 porta, 94 1/4 egytelkes kuria. 1550-ben volt 3401, 1552-ben 3624, 1553-ban 3142 1/2, 1554-ben 3125 1/2, 1555-ben 3198 3/4, 1556-ban 3193 3/4, 1557-ben 3223 1/2, 1558-ban 2171, 1559-ben 3273 1/4, 1564-ben 3351 1/2, 1577-ben 2991 3/4, 1580-ban 2740, 1582-ben 2819, 1588-ban 2674 3/4, 1593-ban 3005 1/4 porta és 46 3/4 malom, 1596-ban 1567 porta.

====Adófizetés====

Ezen adókulcs alapján köteles volt azután a vármegye a kivetett adók behajtását szorgalmazni. A dicalis összeírások töredékes volta miatt azonban magát a kirovást, a befolyt adót, az esetleges hátralékokat, az eljárás költségeit csak igen hiányosan ismerjük. Az 1527–30-iki adóelőriányzat szerint a megye évi adója 2500 frt volt. 1536-ban pedig 2455 frt, a melyből 2219 frt folyt be. Az 1537-ik év első felében 1500 frtot, a másik felében 4573 1/3 frtot, 1538-ban 1318 frtot vetettek ki a megyére. 1537-ben befolyt tényleg 3305 frt, elengedtetett 150 frt, a költség kitett 100 frtot. 1538 első felében azonban csak 285 frt 25 den., 1539 első felében csak 754 frt 25 denár, második felében 2300 frt. Ez utóbbi összegnél, elszegényedés czímén, elengedtek 72 frt 38 denárt. 1540-ben az adó 1253 frt, a bevétel 304 frt 50 den., 1541-ben a beétel 2083 frt 50 den. volt. 1542-ben az adórovás 2273frt 94 den. a porták és 556 frt 46 den. volt az egytelkes nemesek után. 1549-ben a rovás 4345 frt 50 den. tett ki s ebből 4114 frt 88 den. folyt be első subsidium czímén, míg a második subsidiumból 3897 frt 37 den. folyt be.

A következő évek számadásait így csoportosíthatjuk:

Év	Porta szám	Elpusztult porták	I. subsidium	
			kiadás	bevétel	kiadás	bevétel
1552
1553
1554
1555
1556
1557
1559	3624
3142 1/2
3125 1/2
3198 3/4
3193 3/4
3223 1/2
3273 1/4 	582
–
–
–
–
–
–	5436.–
3142.50
3125.50
3198.75
3193.75
3223.50
3273.50	4327.25
2850.77
2844.50
2926.75
2428.59
2234.50
2980.–	4563.–
3142.50
3125.50
3198.75
3193.75
3223.50
3273.75	3805.50
2761.05
2169.50
2599.75
1556.–
2862.–
2858.50

====Adóbehajtás====

Az 1577-ben kivetett adóból Baranyay Bálint rovó 1578 folyamán, mikor működése véget ért, a következö számadást terjesztette elő. A 2991 3/4 porta után esedékes 5983 1/2 frt, ebből azonban lemegy 163 1/2 frt, 163 1/2 olyan porta után, mely az év második felében – az első részlet lefizetése után – leégett. A behajtás költsége kitett: az alispán díja 24 frt, a 4 szolgabiráké 32 és a jegyzőé 4 frt; a rovónak magának évi fizetése 140 frt, költségei pedig 32 frt. Mindezek levonásával 1577-ben 3630 1/2, 1578-ban meg 1361 frt 39 den. folyt be a kamaránál. A hátralék csekély maradt tehát, de 1582-ig, mint másnemű számadások bizonyítják, még ez a csekély maradék is törlesztetett. Más képet mutat az 1593–94-iki adó-év. Ennek végszámadásai szerint összeírtak a megyében 3005 1/4 szabad portát, melyre 9013 3/4 és 46 3/4 malmot, melyre 140 1/4 frtot, összesen 9161 frtot vetettek ki. Volt ezenkívül 168 anabaptista, kik per 12 dr. fizettek 20 frt 16 dr. s így az összes kirovás 9176 frt 25 dr. Ebből tényleg befolyt az 1600-ik év végéig 6033 frt 25 dr., a rovó és megyei tisztek fizetése kitett 200 frtot, a hátralék pedig 2942 frt 91 dr.

====Földmívelés====

A vármegye földmívelési állapotainak megvilágítására érdekes adatokat közöl 1602-ről Acsády. Ezek szerint Senkviczen egy kalangya egyenlő volt 84 kévével. Volt a községben egy bíró, 107 földmíves (közülök egy zsellér és egy idegen) 27 más házán lakó zsellér, kik családonként 3 1/2–12 dr. kersztény pénzt adtak, mi annak jele, hogy ez időben már a zselléreket is taksálták. Sárfőn egy kalangya 80 kéve volt. Fizetett 70 jobbágy tizedet, 6 zsellér semmit, 18 zsellér 5–12 dr. kereszténypénzt. Csatajon egy kalangya már csak 64 kéve volt. Fizetett 45 jobbágy és 2 zsellér gabona-tizedet; volt még 6 zsellér, kiknek szőlőjük volt és bortizedet adtak. Gurabon a kalangya ugyanannyi volt, mint Csatajon. Volt egy bíró és 30 jobbágy, 24 más házán lakó zsellérnek szőleje volt. A négy helységben 1602-ben befolyt gabona-tized:

Helységnév	búza	rozs	árpa	zab

Senkvicz

Sárfő

Csataj

Gurab	68 kal. 5 kéve
176 kal. 35 kéve
80 1/2 kal. 13 kéve
128 1/2 kal. 10 kéve	55 kal. 15 kéve
9 kal. 20 kéve
– kal. – kéve
– kal. – kéve	11 1/2 kal. 21 kéve
103 1/2 kal. 30 kéve
66 kal. 19 kéve
72 1/2 kal. 19 kéve	1 1/2 kal. 11 kéve
16 1/2 kal. 30 kéve
2 1/2 kal. 9 kéve
34 1/2 kal. 26 kéve

====Cséplési eredmények====

Az esztergomi érsekség számadásaiban 1580-ból a következő cséplési adatok vannak Pozsonymegyére vonatkozólag: Pozsony városában adott a cséplők bérének egy heted levonásával 16 kal. 27 kéve őszi 14, pozsonyi köblőt; Szentgyörgyön egy kilenczed levonásával, 126 1/2 k. 19 k. őszi 97 1/2 köblöt, 14 1/2 kal. 31 k. tavaszi 7 köblöt; Bazinban egy tized levonásával 708 kal. 27 k. őszi 685 1/2 és 230 1/2 kal. 14 k. tavaszi 265 köblöt; Stomfán egy nyolczad levonásával 528 kal. 19 k. őszi 503 és 158 1/2 kal. 11 k. tavaszi 174; Semptén tizenegyed levonásával 833 kal. 14 k. őszi 808 1/2 és 139 kal. 9 k. tavaszi 142 köblöt. A Csallóközben tizenharmadrész levonásával 1750 1/2 kal. 18 k. őszi 1102 3/4 köblöt.

====Béresek szerződése és bére====

Érdekes adalékkal szolgál a vármegye mezőgazdasági viszonyainak megvilágosításához a béresek szerződésére vonatkozó 1614-iki és a bérekről szóló 1744-iki vármegye statutum. Az előbbi arról intézkedik, hogy a szökésben lévő egy évre szerződőt a földesúr, a hol éri, elfogathatja. A szökésben lévő szolgát felfogadni tilos és ha mégis valaki megfogja és visszatartja, ha úr, dupla homagiumban marasztalandó el. Ha valaki tagadja, hogy a szökött cseléd nála van, az esküre kötelezhető és az esküben ki kell jelenteni, hogy a szolga nála nincsen, azt se otthon, se másutt elrejtve nem tartja. Ha az esküt az illető megtagadja, akkor annak ingó és ingatlan javaira, a kiszabott homagium erejéig, az alispán, a szolgabíró és esküdt, azonnal végrehajtást vezethet.

Az 1744-iki statutum szerint egy öreg béres kapott készpénzben 12 frtot; süvegre 50 drt; két pár fele ruhát vagy 1 f 50; egy ár új sarut, egy pár fejelést vagy lábbelire 3 frtot; egy pár talpalást; egy nadrágot vagy 1 f 50-et; öregszűrt vagy 2 f 50; egy dolmányszűrt vagy 1 f 25; 3 szapu abajdócz búzavetést, melynek értéke tészen 2 f 35; ez alá földet vagy 1 f 25; 3 szántást vagy 1 f 50; két marha-tartást vagy 4 frt.

A középső béres fizetése 6 f 50 drt. – Kap süvegre 40 drt.; 2 pár fehér ruhát vagy 1 f.; egy pár új sarut, egy pár fejelést vagy 2 f 50; egy pár talpalást; nadrágot vagy 1 f 25; egy öregszűrt 2 f; dolmányszűrt 1 f.; két szapu búzavetést 1 f 38; földjének értéke 1 f., 3 szántása 1 f., marha-tartása 2 frt. – Az ostoros évi fizetése 2 f. – A juhász, 200 juhot véve alapul, kap készpénzben 4 frtot; ruhát, mint az öreg béres és azonkívül lisztet, sót és vajat. A bojtár nem kap fizetést, hanem csak ellátást és öltözéket.

====Juhászok czéhe====

A juhászok különben idővel, különösen a Csallóközben, igen tekintélyes helyet foglaltak el a mezőgazdasági alkalmazottak között, sőt külön szabályokkal bíró czéheket alkottak. A czéhszabályzat, mely 1717-ben keletkezett, mint a czéhlevél mondja, azért készült, hogy a juhgazdáknak és uraságoknak jobb és hívebb cselédjök legyen. „Ne is légyen szabad – mondja a czéhlevél 19-dik pontja – semmi juhásznak valamely úrnál vagyis gazdánál, juhok mellé szolgálatba állani Pozsony vármegyénkben lévő csallóközi distriktusban, a ki nem lenne ezen czéhben beiratkozva”. A juhászok, mesterek és legények, valláserkölcsi képzésére és szakbéli tudásuk emelésére, számos üdvös és hasznos határozatot magában rejtő czéhlevél, élénk tanúságot tesz arról, hogy a megyében kifejlett és előrehaladott juhtenyésztés vala, melyet már ekkor okszerűen üztek.

====Az 1715–1720-iki összeírások====

Rendkívül érdekes és a vármegye közgazdasági viszonyaira nagy fényt vető képet razol Acsády Ignácz, az 1715–1720-iki nagy összeírások alapján.

Az összeírást mindkét esetben Sárosmegye küldöttei végezték, kiknek a megyei tisztviselők nagy buzgalommal segédkeztek. Mielőtt maga a nagy összeírás kezdetét vette volna, a megyei tisztviselők három községben próbaösszeírást végeztek. Ily módon bizonyos gyakorlottságra tevén szert, az óriási munkálatok aránylag rövid időn belül ment végbe. Augusztus 17-én vette ugyanis kezdetét Récsén és októberben fejeződött be Dévényben. Sajnos azonban Pozsonymegyében a küldöttek nem jól értelmezték az összeírási rendeletet, és nagy népréteget abból egyszerűen kihagytak, a mi a kép teljességének nagyon ártalmára volt. Úgy látszik, hogy az összeírók a zsellérek egy részét és a tizenhatod-telkes jobbágyokat, mint fölötte szegényeket, teljesen mellőzték. Mivel pedig éppen Pozsonymegyében a jobbágytelkek aránytalanul apróra forgácsolódtak szét, természetes, hogy kihagyván a tizenhatodosokat, az adóalap nagy csökkenését okozták.

Járások szerint a vármegye akkor öt részre oszlott. Volt felső járás, alsó járás, csallóközi felső és alsó járás és végre hegyentúli járás.

Volt a vármegye területén 1715-ben mezőváros 24, 1720-ban 25; egészben vagy részben kuriális 1715-ben 7, 1720-ban 101; más község 180, illetőleg 174, lakatlan hely 1715-ben 3, 1720-ban egy sem. Minthogy azonban mindkét évben egy mezőváros egyszersmind kuriális hely, a községek tényleges száma 1715-ben 213 és 1720-ban 299 volt. A községek számának e szaporodását az okozta, hogy 1715-ben a kuriális községeket, egy párnak kivételével, teljesen mellőzték. Közöttük vannak a vajkai szék praediális községei: Vajka, Doborgaz, Keszölczés, Bácsfa, Albár, Morócz-Karcsa, Pinke-Karcsa. 1715-ben Amadé-Karcsa egészen lakatlan volt; Egyházas-Gelléről pedig a jobbágyok elköltöztek s csak 6 zsellér maradt, kiknek nem volt semmijök. Szereden 1720-ban volt egy Katona-utcza, még pedig kuriális. Tonkházán a lakosok névszerint nincsenek felsorolva, mert akkor ülték meg a puszta telkeket s az összeíráskor még nem tudták, mennyi földön gazdálkodhatnak.
A puszták az összeírásban nincsenek meg teljes számmal. Csak néhány van felsorolva. Igy 1715-ben Somorja mezővárosnál: Kis-Gutor, Becskere, Barabás, Csukási, Hamukő vagy Balázsháza. Sempcznél: Keren. Ellenben az akkori községek közül ma már több csak mint puszta szerepel. Ezek: Apácza-Körmösd, Gancsháza, Palkócz, Botszeg, Nemes-Szeg, Duna-Ujfalu, Darnó, Kiliti, Kis-Bodok, Lipót, Püski, Remete és Zelyi.

1–5 háztartás volt
6–10 háztartás volt
11–25 háztartás volt
26–50 háztartás volt
51–100 háztartás volt
100-nál több háztartás volt

8 községben.
22 községben.
62 községben.
66 községben.
33 községben.
6 községben.

Mintegy 102 községből egészen hiányoznak a népességi adatok.

A népességi adatok és a nemzetiségi megoszlást a következőképpen mutatja be Acsády:

Nemzetiség:	A lakosság egészen magyar 42 községben.

A lakosság többsége magyar 35 községben.

Százalékokban, az összeírt nevek aránya a következő: magyar 29.87%, német 11.67%, tót 58.46%.

A népesség száma:

Év	nemes	mr. polgár	jobbágy	zsellér	taksás	összesen
1715
1720	–
288	1024
825	4958
5401	93
15	31
154	6106
6683

Az öt év folyamán tehát az adóköteleseknél emelkedés mutatkozik. Ezt azonban a nem tulajdonképpeni jobbágy-osztályoknak nagyobb mértékben való bevonása okozta. Acsády igen alapos és szakszerű számítások alapján, figyelembe véve az összeírásban mellőzötteket is, úgy véli, hogy 1720-ban a megyében a háztartások száma 10,536-ra, a lélekszám 63,216-ra tehető.

1715-ben az összeírtak 47,325 köblös szántót, 50 1/4 köblös irtványt, 10,764 kapás rétet; 1720-ban 55,842 k. szántót és 14,288 k. rétet. A telkek megoszlásáról a próbaösszeírás adatai adnak némi felvilágosítást. Diószegen 46 jobbágy volt, a kik összesen 20 jobbágy-telken gazdálkodtak. Egész telkes csak 3 volt közöttök, a többi 3/4, 1/2 és 1/4 telkes. Bikszárd és Limbach községekben még nagyobb volt a telkek megoszlása. Itt egész, fél vagy negyedes egyáltalában nem is volt, s a legnagyobb rész 1/8 vagy 1/16 telken gazdálkodott. Limbachban az összeírt lakosságból 35 volt nyolczados, 14 pedig tizenhatodos.

1720-ban a termőképesség tekintetében hivatalosan így osztályozták a szántóföldeket. 

A vetőmagon kívül
2 magot ad
3 magot ad
4 magot ad
5 magot ad

3637 köb.
19244 1/2 köb.
25529 1/4 köb.
1983 1/3 köb.

A nép általános gazdasági állapotainak megitélésére fényt derít a községek megoszlása földesurak szerint is. Az 1720-iki összeírás részben hiányos adati szerint tartozott:

a szempczi uradalomhoz
a dévényi uradalomhoz
a szomolányi uradalomhoz
az éleskői uradalomhoz
a detrekői uradalomhoz
a bazini uradalomhoz
a vereskői uradalomhoz
a stomfai uradalomhoz
a korona uradalomhoz

2 község.
4 község.
10 község.
10 község.
14 község.
13 község.
17 község.
9 község.
18 község

Viszont 108 községnél említi az összeírás, hogy nem uradalmi, vagyis egy vagy több földesúr tulajdona.

A megyében több helyütt termeltek dohányt, a mely igen szépen jövedelmezett. Így például Darnón, hol 1715-ben a dohánytermés 118 frtot hozott s a dohány mázsája 3 frton kelt. A dohány-földeket azonban ekkor a kerti földek közé sorolták.

Összeírtak 12.396, illetőleg 23,795 kapás szőlőt, melyből 6859, illetőleg 12657 volt nemesek vagy helybéliek kezén. A szőlőterület terjedelme a művelt területhez képest igen nagy és a lakosság gazdasági életében a bortermelés – nem is szólva a sz. k. városokról, melyek megélhetése részben rajta nyugodott, – kiváló szerepet játszott. A termés mennyiség és minőség szerint kedvező volt és 1720-ban a szőlőterület termőképessége szerint következőleg osztályozták:

4 cseber bor termett
3 cseber bor termett
2 1/2 cseber bor termett
2 cseber bor termett
1 1/2 „cseber bor termett
1 cseber bor termett

1011 1/2 kapáson.
1568 kapáson.
47 kapáson.
8008 1/2 kapáson.
1951 1/2 kapáson.
3248 kapáson.

A bor árát viszont következőleg osztályozták:

2 frt 50 dénáros bor terem
2 frt 25 dénáros bor terem
2 frt – dénáros bor terem
1 frt 50 dénáros bor terem
1 frt 25 dénáros bor terem
1 frt – dénáros bor terem
– frt 85 dénáros bor terem
– frt 75 dénáros bor terem

1499 kapáson.
1647 1/2 kapáson.
962 1/2 kapáson.
6160 kapáson.
946 1/2 kapáson.
2495 1/2 kapáson.
1198 kapáson.
928 1/2 kapáson.

Itt-ott volt parlag szőlő is, mint például Gerencséren, de viszont volt új ültetvény is.

A malmok száma 87, illetve 159 volt, de csak 24 frtot jövedelmeztek. A nép a falvakban csak nagy ritkán, a mezővárosokban is kis mértékben űzte az ipart. Igy 1720-ban csak Somorján írtak össze iparosokat. E mezővárosnak volt fürdőháza és kompja és igen tekintélyes vásárai. Kis-Bodak lakosai tisztán halászatból éltek, a szerediek és vatta-súriak tutajoztak, a dubovaiak és malaczkaiak fuvarosok voltak, Szent-István lakosai meg szurok- és szénégetéssel keresték kenyerüket. Egyébként az 1715-iki összeírás szerint Dévényben volt 18 iparos, és pedig 12 halász, 6 serfőző; Nagy-Lévárdon lakott 5 halász, 5 serfőző; Somorján 9 gombkötő, egy szappanos, egy késes, két ötvös. És volt 4 marhakereskedő. Stomfán volt egy halász.

====Az 1828-iki összeírás====

Az 1828-iki összeírás már minden tekintetben nagy haladást mutat a vármegyére nézve. Ennek adatai szerint volt a megyében adózó polgár, tizenhat és hatvan év közötti: 61,303. – Honorácziorok száma 23. – Jobbágyoké 11,320; házhelyes zsellér 11,210; háznélküli zsellér 6143; szolga 1859; szolgálónő 1125; kézmíves 3332; kereskedő 527; tőzsér 163. – Az adó alá eső házak száma 21,049. – Be volt vetve az adózók részéről 162,028 mérő, a melynek jövedelme volt 97,476 r. f. 5 kr., a termés kitett 288,523 pozsonyi mérőt s ennek piaczi értéke 301,709 frt 2 kr.; kaszáló volt 60,210 és a rét után való jövedelem 39,631 frt 34 krt tőn. Természetes, hogy ez számok pusztán a vármegye hatóságára eső területre értendők s azokban a sz. k. városok nem szerepelnek.

====Duna-szabályozás====

Sok dolgot, gondot és költséget okozott a megyének a Duna folyó szabályozása, mely alól, mint egy 1584-iki statutumból kitűnik, a nemesek, de sőt az egytelkesek és kuriálisták is, ha csak lehetséges volt, kivonták magokat. Az 1589-iki megyegyűlés a szabályozási munkálatok szigorú ellenőrzésére utasítja az alispánt és kimondja, hogy azt, ki a sánczok felállításában részt venni nem akar, esetről-esetre, az alispán 4 forinttal megbírságolhatja. 1616-ban pedig a megyegyűlés elrendelte, hogy a kik 12 vagy több jobbágygyal bírnak, a szigetközben nem kötelesek külön munkásokat küldeni a sánczok javítására, mert ők anyagilag járulnak a szabályozáshoz.

====Limitácziók====

A közélelmezésre, a háztartások minéműségére, szóval a megélhetésre vonatkozólag, felvilágosítanak a gyakori limitácziók. Ezek közül különösen az 1717-iki megyei statutum intézkedik behatóan és varázsolja elénk a megyei lakosság életmódját. Ez érdekes és becses limitáczió így hangzik:

Az nemes vármegyének minapi determinatiojához képest, a tehénhús fontjának ára megmarad, úgymint: Királyvárosban – 5 1/2 dr. Mezővárosokon per – 5 dr. Falukon universaliter 4 1/2 dr. Öreg juh és elválasztott bárányhúsnak fontja mint az egényhúsnak. Fiatal csöcsömős bárányhúsnak fontja egy pénzzel drágább, mint a tehényhúsnak. Bornyúhúsnak is fontja egy pénzzel drágább az tehényhúsnál. Domaszhús hasonlóképpen egy pénzzel drágább a tehényhúsnál.

Faggyúnak fontja a városokon per – 11 dr. Mezővárosokon és falukon – 9 dr. Egy öreg ökörbőrnek bokra, a kibül mindenestül erős talpak lehetnek és a mely bőr legalább 20 fontot vagy többet nyom – 9 frt. A ki 20 fonton alúl való valamennyivel – 6 frt 75 dr. Ezeknél is kisebb ökörbőrnek bokra 5 frt. 80 dr. Harmadfű ökör és tinóbőrnek bokra 4 frt. 50 dr. Tavali tinóbőrnek bokra 1 frt, 50 dr. Nyári borjúbőrnek bokra – 80 dr. Magyar öreg bőrnek bokra – 16 dr. Birkabárány bőrt pedig 3-at kell 2-ért számlálni.

Az öreg legjobb talpnak való kikészétett bőrnek párja, a ki circiter 40 fontot nyom és 10 arasztnyi hosszúságú – 16 frt. A mely pár 40-fonton alúl való és kilencz arasztnyi hosszúságú, bokra – 14 frt. Legalábbvaló talp circiter 7 arasztnyi hosszúságú – 11 frt. Nagy ökör vagy tehény festett bőrnek bokra, a legjobb és circiter 9 arasztnyi – 7 frt. 50 dr. Ha pedig a timár nem festeti, párját egy tallérral olcsóbban tártozik adnyi – 7 frt. 50 dr. Festett borjú kikészétett bőrnek kölcsit, kiben 10 vagyon – 7 dr.

Gyertyának fontja mostani faggyú árához képest pamukos fonálbélű – 16 dr. Kenderfonállal – 15 dr. Szappannak fontja – 15 dr.


Egy hosszú mente bélésestül, kész béléssel, rókatorokkal, nyakkal, háttal avagy mallal, nyusttal, nyesttel vagy hejuzzal, a midőn maga czérnát ad hozzája – 1 frt. Ha pedig nincs a bélés összevarrva – 1 frt. 50 dr. Asszonnak való öreg hosszú és széles mentétül kész béléssel való, kész béléstől 2 frt. Ha pedig darabonként összevarrja 2 frt. 50 dr. Báránybőrrel való béléstül 60 dr. Ha megprémezi 75 dr. Ha kisebb a mente, mint öreg személynek, mint kisebbnek proportionaliter az előbbenyikhez. Egy süveg béléstül 12 dr. Egy pár posztó keztyű béléstül – 12 dr. Vidrabőr csáválásátúl – 15 dr. Rókabőr csáválástúl – 15 dr. Apró báránybőr csáválástúl 8 dr. Hasi báránybőr csáválástúl 15 dr. Farkasbőr csáválásátúl és hejúztúl – 30 dr. Férfinak és juhásznak való öreg kedmen czifrázatában 4 frt. Asszonyembernek való, 2 frt. Nem asszonynak való öreg hosszú kedmen, a mint a hegyen túl hordozzák, 5 frt.

Egy pár karmasin csizma csinálásátúl, karmasinon kivül, minden eszküzt hozzáadván a csizmadia és vászonynyal bélli meg és fontos talpot ad, adja 1 frt. Ha vászont nem ad 75 dénár. Szatyánbúl való csinálásátúl, csizmadia talpjával együtt – 75 dr. Ha pedig a gazda maga a talpat adja, tehát a talpjához képest 25 pénz defalcáltatik praecedens limitatiobúl a csizmaziának. Öreg legénynek fontos talppal csinált legjobb tehénybőrbül való csizma finomja – 2 frt. Kisebb csizma proportiójához képest olcsóbban, úgy a mint alábbvaló bőrbül jókora legénynek 1 frt. 50. Kisebb 1 frt. 25 dr. Asszonynak való pedig 1 frt. 10 dr. Mostanyi steklyvel való németes deli csizma csinálásáért 1 frt. – Csizma fejeléstül 85 dr.

Férfinak való egy öreg hosszú sarú a java 1 frt. 60 dr. Kisebb férfinak való sarú szárú 1 frt. 25 dr. Deli csizma formára csinált jancsárka 75 dr. Öreg férfinek való jó fejelést – 65 dr. Alábbvalók, és kisebbnek juxta proportionem. Asszonnak való hosszú szárú sarú 1 frt. Asszonnak való fejelés 50 dr. Bocskora a java – 25 dr. Alábbvaló 20 dr.

Férfinak való egy öreg czipellős 1 frt. 40 dr. Asszonnak való különféle szényből öreg czipellős 1 frt. A melyik kisebb 90 dr. Annál is kisebb juxta proportionem az ára. Ha megvan prémezve, asszonnak való czipellős 1 frt. 40 dr. Prémes pántofli 1 frt. 10. Férfinak való pántofli 1 frt. Egyházi embernek való czipellős, tehény bőrbül 1 frt. 10 dr. Egyházi embernek való pántofli olyan bőrbül 1 frt. 10 dr. Férfinak való német sarú fejelés 1 frt. 10 dr. Asszonnak való fejelés pedig – 75 dr.

Granátbúl, scarlátbúl és egyéb főposztobúl végig béllelt dolmánytúl 1 frt. Alábbvaló posztobúl végig béllettűl 60 dr. A ki pedig nem végig béllett 40 dr. Kapcsos kimetszett és béllett nadrágtúl 50 dr. Bélletlen kimetszett nadrágtúl 30 dr. Közönséges nadrágtúl 20 dr. Granát és egyébb főposztobúl való hosszú végig matériával béllett szárokkal készített mentét 1 frt 40 dr. Bélletlen mentétűl 80 dr. Alábbvaló posztobúl is közgombokkal való mentétűl 50 dr. Egy posztó javából csinált süvegtül 15 dr. Középszerű posztobúl 8 dr. Új szakolczai jó garasiábúl való nadrág, szabó posztójábúl 2 frt. Morvai posztóbúl nadrág 1 frt 60 dr. Garasiábúl való új dolmány, szabó posztójábúl 5 frt 50 dr. Morvai posztúból pedig végig béllettet 3 frt 50 dr. Posztó kapcza varrástúl 5 dr. Asszonyembernek való közmente csinálástúl 40 dr. Asszonembernek való közszoknya csinálástúl 20 dr. Asszonyembernek való közválcsinálástúl 12 dr. Fő asszonnak való kentestűl pedig, mindenfélétől, juxta condignum laborem respectu simplicium angeáltatik az ára is a munkának. Öreg palást forma köpönyegtűl duplásgallérral 50 dr. Tarsoly varrástúl 15 dr. Közönséges salavardi munkájátúl 15 dr. Közczafrang csinálástúl bélletlen 18 dr.

Egy öreg juhásznak való szűr 3 frt 50 dr. Béresnek való öreg szűr 2 frt 25 dr. Öreg dolmány szűr 2 frt 25 dr. Kisebb dolmányszűr 1 frt 75 dr. Ezekhez proportionak kisebb cselédért való szűreknek árát köll accomodálni. Törlő szűr 5 dr. Hogy pedig ezek drágábban limitáltattak, oka, hogy mostanában a gyapjú drága és a juhoknak történt döge miatt.

Jóféle szűrnek réffit 30 dr. Alább valónak 18 dr. Egy végben pedig complete 30 réf legyen és a szűr eladását végszámra conformálják, a csápot respective a mint réf számra limitáltatott, hogy valamentire olcsóbban essék végszámra vétel.
Egy öreg fekete süveg gyapjú elejibűl 60 dr. Alább való 50 dr. Annál is alább való 40 dr. Gyermeknek való 25 dr. Zöld pintér csapka 20 dr. Süveges szűr kapczának párja 20 dr.

Egy legénynek hosszú napon napszámja mester garassal együtt 45 dr, Segítőnek 25 dr.

Magyar kocsi vasazástúl gazda vasábúl 4 frt 50 dr. Öreg hegyallyai ökörszekér vasazástúl 8 frt. Egy kocsikerék vasazástúl újvassal 50 dr. Ó vassal 30 dr. Hegyallyai öreg szekér kereke vasazástúl újvassal 80 dr. Ó vassal pedig 40 dr. Egy marokvas csinálásátúl és fölütésitűl kocsira 6 dr. Uj vagy ó patkó fölütésétől 4 dr. Egy lemes új szántó 6 ökörre való vasért 1 frt 25 dr. Egy új csoroszláért 50 dr. Egy szántóvas nádalástúl a kovács vasából 10 dr. Ha a gazda vasábúl dolgozik, minden fonttől 3 dr. Egy öreg derékszög gazda vasábúl 10 dr. Egy pengő karika gazda vasábúl 5 dr. Egy új kerékszög kovács vaságúl 5 dr. Lemes szántóvas élesítésétűl 2 dr. Csoroszlya élesítésétűl 1 dr.

Egy egész kocsinak fájátúl oldal nélkűl saraglyával ferhéczivel, lőcsivel 5 frt. Ökörszekértűl 5 frt. Fakó kerék, kifúrásával együtt 85 dr. Kocsiba való kerékvas alá való 70 dr. Hegyallyai szekérbe való kerék, vas alá való 75 dr. Hegyallyai öreg szekértűl egészlen Pozsonban 8 frt. A többi városokban 6 frt. Egy rudas tengelytűl cum auessoriis egészben annyit, mint egy keréktűl. Egy talp bévetéstűl 6 dr. Egy kerék üllőtűl 2 dr. Egy pár rúd szárnyátúl 15 dr. Egy saraglyátúl 25 dr. Egy lőcstűl 3 dr. Egy ferhércztűl két hámfával két csatlóval együtt 20 dr. Egy kisafátúl 15 dr. Egy pár öreg szekér oldalátúl városokon 80 dr. Falukon 40 dr. Egy pár kocsi oldaltúl 75 dr. Egy fogas borona fájátúl 40 dr. Egy járomtúl 25 dr.

Ha a gazda a maga abroncsát adja és tartja is, a pintér, akojátúl tartozik fizetni 1/2 dr. Ha pedig a pintér maga élésin vagyon és a gazda maga abroncsát adja, 3 dr. Fölberkelésétűl a gazda abroncsát felüti 2 dr. Ha pedig pintér maga abroncsát nyírfából felüti 4 dr. Mogyorófábúl 3 dr.

Egy 2 emberre való közfödeles és festett ágyért 2 frt 50 dr. Egy emberre való hasonlóért 1 frt 75 dr. Egy 2 emberre való födeletlen festett ágyért 1 frt 25 dr. Egy festés nélkül való két emberre való ágyért 1 frt. Hasonló egy emberre való ágyért 60 dr. Egy festett öreg koporsóért tumbával 2 frt. Paraszt koporsóért öregért 1 frt. Kisebb koporsóért proportionaliter kevesebbet. Egy festett bölcsőért 60 dr. Festés nélkül 45 dr. Egy öreg ládát, festettet, fiókosan 75 dr. Kisebbet proportionaliter kevesebbért. Egy pár széket festettet 20 dr. Diófából, hasonlót 40 dr.

Egy ajtóra való dupla hozzá tartozandó sarokvasával és hevederjével felszögezésével ónozatlan 3 frt. Egyes hasonló eszküzzel felszögezésivel együtt 2 frt. Egy csizma patkolásátúl simán 10 dr. Magas sarkú patkolásától pallérozva 15 dr. Lengyeles patkolástúl pallérozva 30 dr. Egy pár sarkantyúért felütésivel 20 dr.

A midőn a kendernek 5 vagy 6 forintonként mázsája, egy jóféle kenderből csinált öreg vontató kötélnek ölitől 6 dr. Egy rúdvonyó jó kenderbűl öliért 5 dr. Egy előkötélnek ölitül 5 dr. Egy hálóra való kötélért 22 ölért 60 dr. Egy ruhaszárító kötél öliért 2 dr. Egy jó féle kenderből csinált hámba való (kötélért) istrán 4 dr. Elő egyes istráng 4 dr. Ezekhez köll konformálni az alább való istrángokat olcsókra. Egy puttonyravaló pántot egy öllel 5 dr. Kötőfék duplás 12 dr. Egyes 6 dr. Hónyűg 4 dr.

Egy bőrös magyar hám, táskával együtt 90 dr. Táska nélkül 40 dr. Egy varrott kantárt szirommal, ónos zablával 1 frt. Egy köröszt gyöplő, emlőkkel együtt 90 dr. Lógós gyöplő 50 dr. Nyakló, jó szíjból, lánczostúl 1 frt 25 dr. Pár heveder parasztszíjból való felrántó szíjakkal 60 dr. Jobb szíjból 70 dr. Egy pár kengyelszíj törött szíjból 60 dr. Farmatring, szíjához és munkájához képest. Egy paraszt kantárt paraszt zabolástúl 40 dr. Egy ónos zabolájú varrott kantár 60 dr. Egy törött szíjbúl csinált ónos zabolájú kantár varrott 80 dr. Egy pár törött szíj kengyel szíját 60 dr. Egy szügyelőt félszerűt 20 dr. Alábbéli kötőféket 35 dr. Dupla szügyelőt 35 dr. Járnyi való kötőféket, lánczos fékkel 40 dr. Félszerű terhelő szíját 40 dr. Duplát 50 dr. Egy ökörhajtó ostor 10 dr. Nadrágban való csattos szíjat 5 dr. Bagariából valót 20 dr. Hermet szíjat jót 3 dr. Egy nohárka 10 dr.

Tízes vászontúl réfitűl 1 1/2 dr. Tizenkettős vászontúl 2 dr. Huszas vászontúl 4 dr. 21-es vászontúl réfitűl 5 dr. Savós abrosznak, ha huszas, réfitűl 4 dr. Ha 16-os 5 dr. Minden kendő kezkenyő és asztal keszkenyő hímitűl 1 dr. Asztal keszkenyő kamuka szövésbűl réfétűl 10 dr. Közönséges sorostúl 6 dr.

Fehér gyertyának fontja 70 dr. Sárga gyertyának fontja 60 dr. Szurkos mecző fehér öreg szövetének 75 dr. Kisebb hasonló materiábúl 60 dr. Sárga öreg szövétnek 60 dr. Kisebb hasonló 50 dr. Zöld közönséges szövétnek a jobbik 20 dr. Alábbvaló 15 dr.

Az 1715/20-iki összeírások érdekes adatokat közölnek a megye területén álló sz. k. városokról. Ámbár ezek a megye hatósága alól ki voltak véve, mégis, mivel a vármegye képét kiegészítik, szükséges az ezekre vonatkozó adatokat is legalább röviden szemügyre vennünk.

====Bazin====

A XVII. század beköszöntő éveiben sz. k. várossá emelt Bazin a XVIII. század elején igen szánalmas, szegényes külsővel bírt. A város két részre, a bel- és külvárosra oszlott, mely utóbbi nyolcz utczából állott, ezek: Peckergasse, Baumgarten, Frauenberg, Kecske-utcza, Fazekas-utcza, Bodenzeil, Ispotály- és Új-utcza. A belvárost is igen megviselték az ország sanyarú viszonyai. Itt állottak a tehetősebb polgárok házai, ezek között is azonban csak egy egész-telkes volt található, a legtöbb 1/4, 1/8, leggyakrabban 1/32- és 1/64-ed telkes volt. Az 1715-iki összeírás szerint a Frauenberg- és Kecske-utczák nyomorult kis viskókból állottak, a melyekben 15, illetőleg 28, tehát összesen 43 család lakott. A Fazekas-utczában 48 családot írtak össze. Legszebb háza itt özv. Palugyay Antalnénak volt, mely 1/8-ad telken épült. A többi háztulajdonos, mind szegénységgel küzdő mesteremberek, leginkább vinczellérek voltak és házaik egész telke 3/4-re tehető. A Bodenzeil-utczában 19 család lakott; az Ispotály-utczában 13 család; a leggyengébb volt az Új-utcza, amelyben 1/2 telken 44 család lakott, ugyanannyi kunyhóban, melyeknek értékét az összeírók – a sárosi küldöttek – egyenként 6–8, legfeljebb 10 frtra becsülték. Az egész város különben igen csekély terjedelmű volt, mert összesen 22 5/8 telken épült.

A város népességi és gazdasági viszonyait a következő táblázat tünteti fel:

Év	Népesség	Nemzetség	Gazdasági állapot
	nemes	polgár	zsellér	háztartás	magyar	német	tót	olasz	szántó	rét	szőlő	malom
											összes	idegen		
1715
1720	30
53	278
367	30
–	338
429	44
58	204
267	86
91	4
4	–
–	205
167	3423
3241 1/2	208
229	166 1/2
–	2
2

Mivel az 1720-iki összeírásból a zsellérek kimaradtak és mindkét összeírásból a teljesen vagyontalanokat kihagyták, az arányszámítás szerint, a háztartások összes száma 540-re, a lélekszám 3240-re tehető.

A lakosság leginkább német és tót. A magyarság az összes lakosságnak csak 13.81%-át tette csupán. Volt még egynehány olasz is.

Szántóföld és rét igen kevés volt, és ezek is annyira terméketlenek valának, hogy a lakosság egy időben azok mívelését egészen abbahagyta. A város anyagi léte úgyszólván a szőlőtermelésen alapult. A 3423 kapás szőlőterületből 220 volt csak idegen kézen, a többi a városi lakosok között oszlott meg. A bor kitünő minőségű volt, úgy hogy a legolcsóbbnak csebre is 2 frt 25 denáron szokott elkelni. Termőképessége a szőlőknek szintén igen jó volt. A szőlőterület 1/3-ad részén 2 kapás után, a többin 3 kapás után terem egy cseber bor. A bor harmada első minőségű, harmada másod minőségű volt.

Az ipar- és kereskedelem pangott ez időben a városban. Volt összesen 142, illetőleg 132 iparos. Ezek közt 24 csizmadia, 7 kádár, 8 kalapos, 5 kovács, 4 lakatos, 4 kőmíves, 8 gombkötő, 2–2 ács, késes, kötélverő; 1–1 borbély, fürdős, gyógyszerész, kéményseprő. Volt még 11 mészáros, 6 pék, 12 posztónyíró, 14 szabó, 3 szappanos, 7 szűrszabó, 4 timár, 7 varga, 1 nyerges, 6 kereskedő, 2 boltos. Ez utóbbiak közül az egyik könyvárúsnak van jelezve. Jövedelmet, bár eskü alatt hallgattattak ki, egyetlen egy sem tudott kimutatni. Egy kereskedő 50 frtot, egy szappanos 40 frtot vallott be. A városnak két malma volt; egyik 3 kőre, a másik 2 pár kőre. Ezeknek a jövedelme 30 illetőleg 22 1/2 frt volt. A piaristák iskolája az Ispotály-utczában állott s mindössze 1/64-ed telken épült.
Az 1777-ben és ismét 1782-ben tartott összeírások már vigasztalóbb képet festenek a városról. Az előbbi évben 3957, az utóbbiban már 4005 volt a lakosok száma. Volt a városban 1777-ben 57 tisztviselő, 424 iparos és 33 kereskedő.
Modor.

Modor városa négy részből állott. Ezek: a belváros, alsó- és felsőkülváros és a bazini külváros. Közigazgatásilag is négy kerületre oszlott, de ezek nem estek össze a város felosztásával. Az I. kerületet a felsőkülváros és a belváros egysége, a másodikat az alsókülváros, a harmadikat a belváros egyrésze és a bazini külváros, a negyediket a belváros és a felső külváros fenmaradt része és a belváros Új-utczája alkotta. Az egész városban csak 105 olyan épület volt, mely háznak volt mondható. Ezek mind a belvárosban állottak és közülök egytelkes csak a gr. Kollonics Ádám-féle ház volt. A külváros házai fából, sárból készültek és szalmával, ritkán náddal voltak fedve. A belvárosi Posztó-utcza és Új-utcza is ilyen házakból állott és összes telkei 3/4, illetőleg 1 1/2 telket foglaltak el. A legnyomorúságosabb helyzetben a bazini külváros volt, a melynek lakosai szegény vinczellérek voltak. A belváros maga 8 27/64-ed telken, az egész város 15 27/64-ed telken épült. A háztartások összes száma 381-re, a lélekszám 2286-ra tehető, kik közül a legnagyobb rész: 56.49% német, 37.01% tót volt és csak 6.50% volt magyar.

A gazdasági és népesedési adatokról Acsády a következő táblázatos kimutatást készítette:

Év	Népesség	Nemzetség	Gazdasági állapot
	nemes	polgár	zsellér	háztartás	magyar	német	tót	szántó	rét	szőlő	malom
										összes	idegen kézen		
1715
1720	15
22	186
286	10
–	211
308	24
20	155
174	32
114	249 3/4
351 1/2	182
121 1/2
	4928 1/2
3829	–
256	204
–	7
6

A város földjei jobbak voltak Bazin földjeinél és a lakosság azokat két fordulóra osztva mívelte, de a mívelhető terület igen kevés volt, mert a föld nagyobb része cserjés vala. A városhoz tartozott a szomszédos Királyfalva, hol szőlőmunkások laktak. Modor főkeresetét szintén a szőlők adták. 1715-ben az egész 4628 1/2 kapásterület a városi lakosoké volt, de már öt évvel később 256 kapás idegen kézre került. Bora kissé gyengébb minőségű volt a bazininál és csebre 1.50–2 frt áron kelt a piaczon. Ipara és kereskedelme ez időben igen gyönge volt és azért nincs is kellőleg feltüntetve.

A polgárok kezén 1715-ben 7 malom volt, melyek 24–42–42–24–24 és 12 frtot, összesen 168 frtot jövedelmeztek. A hetedik malom 1720-ban már éppen csak annyit hozott, a mennyiből annak tulajdonosa megélhetett.

A kis város adminisztrácziója, a mint azt fenmaradt nagyszámú statutumja bizonyítja, mindig igen jó kezekben volt és nagy körültekintéssel lőn vezetve. Érdekes például az 1602-iki statutum, mely a szőlőmívelés módjára is világot vet. E szerint a hegymesterek a szőlőkertekben a község bíráját képviselik és esküjökhöz híven, a szőlőkben minden munkásra szorgosan felügyelnek. Kötelesek évente egyszer, alkalmas időben a szőlőhegyeken levő kutakat kitisztíttatni, sőt ha a szükség úgy kivánná, ezt évenként kétszer is megtétetni. Jutalmul a város perselyéből egy forint borravalót kapnak. A kinek szőleje mellett út van, az köteles az utat ott tisztán tartani és gondozni, esetleg rendbe hozni. Tilos bármily időben, a tulajdonos tudta és beleegyezése nélkül, a szőlőkben akárcsak egy vesszőt is levágni, vagy galyat letörni, vagy az ott levagdalva fekvő vesszőket hazavinni. Ha a hegymesterek valakit tetten érnek, belátásuk szerint megbírságolhatják és a pénzt maguknak megtarthatják. Marhát a szőlők mellett legeltetni nem szabad, és ha a hegymester a tilosban elfog egy marhát, az után esetenként egy garas büntetéspénzt vehet, esetleg a marhát zálogul visszatarthatja. Szüret idején az ily birság fele a csőszöket illeti. A legelő mentén fekvő szőlőt a tulajdonos köteles bekeríttetni. A szőlőpásztor kap minden szőlőnél minden negyed „Stock” után 1 frtot; 1/8-ért 1/2 frtot; 1/16-ért 25 denárt. A szőlő-csőszök 1/4-ért 4 krajczárt, 1/8-ért 2 kr., 1/16-ért 1 kr., 1/32-ért 2 denárt kapnak. Ha idegen, fáradt vándorlegény megy el a szőlők mellett, annak meg kell engedni, hogy egy-két fürtöt szedhessen kalapjába. Az út szélén álló fákról mindenki szabadon vehet, de a ki 3–4 almánál vagy körténél többet vesz, azt szigorú büntetés éri. Ezután intézkedik még a statutum a munkások büntetéséről, a szőlőkertek becslési módjáról és azok eladásáról, a szőlőírtásról és új telepítésekről.

A város 1610-iki statutuma a „Gemeinn Burger pflicht”, a városi polgárság életének minden mozzanatára kiterjed. A város mindenekelőtt elrendeli, hogy a városi polgárok és polgárnők, a kik házasságban élnek, vagy özvegyek, összeírassanak és az új házasok is rögtön a nyilvántartásba felvétessenek. Rendelik, hogy mindenki szorgalmasan eljárjon a templomba, szentbeszédet hallgasson, a szentségekkel éljen. A város előljáróságának mindenki engedelmességgel tartozik és köteles a város jogait és kiváltságait védelmezni. Peres ügyeiket a polgárok bízzák az előljáróságra és nyugodjanak meg annak itéleteiben. Befolyásolni a bírót, vagy valakit protezsálni tilos. A ki az istentisztelet ideje alatt árúsít, vagy korcsmában üldögél, szigorúan büntetendő. 9 órán túl a borkimérésekben az ivóknak bort adni nem szabad; ha ezt a szabályt megszegik, mind a mérő, mind a borivó büntetés alá vonatnak. A ki 9 órán túl az utczán lármázva, énekelve megy, azt az őrök kötelesek a városházára bekísérni. Az istenkáromlók, a szentségeket szidalmazók és gúnyolók pénzbírásgot fizetnek; a visszaesők testi büntetést kapnak és a ki az ilyeneket fel nem jelenti, szintén büntetendő leend. Minden polgár tartsa kötelességének az adókat pontosan fizetni, az őrszolgálatot teljesíteni; a ki ezeket tenni vonakodnék, az a polgárság kötelékéből kizáratik.

====Szentgyörgy====

Szentgyörgy városát, a sárosi kiküldöttek, 1715 augusztus 20-án és 1720 november 7–8. napjain írták össze. A város, a három kis sz. k. város közül a legszegényebb és legelhagyatottabb volt. Volt adóssága is. Tolhain bárónak 2000, Maholányi bárónak 3000 frttal tartozott. Az előbbi kölcsön 50, az utóbbi 25 évi törlesztésre szólott.

A házak mind igen egyszerűen és kis telkeken épültek. Egész-telkes ház egy sem volt, úgy hogy az összes telekterület 5 125/120-ad telek volt. Volt városháza, serfőzője, két más városi épülete és két vendéglője; ezek voltak a legmutatósabb házak.

A népességi és gazdasági adatok így alakultak:

Év	Népesség	Nemzetség	Gazdasági állapot
	nemes	polgár	zsellér	háztartás	magyar	német	tót	olasz	rét	szőlő	malom	
										összes	idegen kézen		
1715
1720	–
1	163
138	31
–	194
139	12
12	136
103	44
24	2
–	344
293 1/2	6212 1/2
5658	92 1/2
–	111 1/2
–	1
–

Az 1715-iki főösszeget 20% kiegészítve, 1720-ban az összes háztartások szám 233-ra, a lélekszám 1398-ra tehető.

Az őstermelési ágak közül a szántás-vetés jelentéktelen szerepet játszott s inkább szalmát, mint magot termeltek. A rét, ha a hegyi árvizek meg nem rontották, igen szépen termett. Két kaszás után adott egy szekér jó szénát. Szőleje igen jól volt mívelve, bora kitűnő termett és csebre 2 frt 50 kr. árban kelt el. Ipara és kereskedelme ez években jelentéktelen volt.

Az 1777-iki összeírás szerint a város összes lakosainak száma 1819; 1782-ben 2097 volt, ami bár lassú, de folytonos haladásra mutat. Az iparosok száma 158, a kereskedőké 3 volt. 32 férfi és 43 nő napszámból élt. Az iskolát 65 fiú és 22 leány látogatta és ezenkívül 118 fiú és 2 leány volt ott idegenből német nyelvet tanulni.

====Nagyszombat====

Nagyszombat a megye területén Pozsony után az első város volt, úgy gazdaságban, mint szépségben. 1720-ban 342 házat írtak ott össze és ezek legnagyobb része egész telken állott. Ezenkívül 24 ház volt düledező állapotban és a falak mentén 54 ház állott, a melyben napszámosok laktak. Egy-egy telekhez 37 1/2 köblös föld tartozott, de voltak oly egytelkes házak is, a melyek csak 1/2 vagy 1/4 teleknyi földet bírtak. A háborús idő miatt ez időtájban a házak legnagyobb része omladozó volt, úgy hogy az összeíró bizottság csak 12 házat tartott teljesen épnek.

A város népességi és gazdasági adatait ez a táblázat mutatja:

Év	Népesség		
	nemes	polgár	háztartások száma	magyar	német	tót	olasz	szántóföld	ház	háztelek
1715
1720	49
63	329
279	378
342	170
104	94
107	114
128	–
3	10631 1/4
12810	–
342	283 1/2
–

Hozzávetőleges számítás szerint, a kihagyottakat véve, a város összes háztartásainak száma 475-re, a lélekszám 2850-re tehető. Nemzetiségileg, az összeírtak nevét tekintve, a lakosság 30.41% magyar, 31.29% német, 37.43% tót volt. Jegyzőkönyveit és statutumait a város latinul, egy-két izben magyarul állította ki.

Nagyszombat lakosságának foglalkozása a földművelés volt. A földet három fordulóra osztva mívelték, a melyekből egy ugarnak, egy legelőnek, egy vetésnek tartatott fenn.

Iparosok és kereskedők 1715-ben sokan voltak. Számuk azonban 1720-ban 90-nel megfogyott. Legtöbb volt a szabó (19), volt 16 szűcs és 10 szűrszabó, 12 mészáros, 7 mézeskalácsos, 11 ötvös, 2 szobrász, kereskedő.

Nagyszombatnak 1777-ben már 5631, 1782-ben 7037 lakosa volt. Ezek között volt 130 pap, 95 szerzetes, 40 apácza. Az iparosok száma 722, a kereskedőké 60 volt. 1782-ben a papság száma alig változott, ellenben igen megapadt (635) az iparosok és a kereskedők (51) száma. Mint napszámos 112 férfi és 97 nő szerepel az összeírásban. A tanulók száma így alakult: Városbeli 1777-ben volt 40 fiú és 32 leány, idegen 700; 1782-ben pedig városbeli volt 243 fiú és 197 leány, idegen ellenben 625 fiú és 67 leány.

====Pozsony====

Az 1715. és 1720-iki összeírások adatai Pozsony városára vonatkozólag igen hiányosak, mert Burgsteller főbíró és Várady főjegyző, a város terhei érdekében, egyoldalúlag informálták a biztosokat. Ezek különben elmondják, hogy a város házai igen különbözőek; némelyek ezreket érnek, mások oly nyomorúságosak, hogy alig érnek 150–400 frtot. A városban igen jelentékeny volt a házbérjövedelem, mert a lakosság nagy része a más házában kényszerült lakni. Így a szőlőmunkások, kik, a szőlőterület nagyságát tekintve, sokan lehettek, a magas állású egyének, tisztviselők, katonatisztek, egyes főpapok, nyugdíjas özvegyek legnagyobb része bérházban, illetőleg lakásban lakott. Sőt az iparosok és kereskedők között is 370-en voltak olyanok, kiknek nem volt házuk. Mint nevezetesebb épületeket, a jezsuiták kollegiumát, a Klarisszák zárdáját, a pénzverőt és a katonai parancsnokság házát emelik ki.

A gazdasági és népességi adatokat a következő táblázat tünteti fel:

Év	Népesség	Nemzetiség	Gazdasági állapot
	nemes	polgár	háztartások	magyar	német	tót	franczia	szántó	rét	szőlő	malom	
										összes	idegen
kézen			
1715
1720	–
158	836
656	836
814	–
80	–
685	–
44	–
5	1285
956	1723
1685 1/2	13778
14665	–
198	635
608	–
21	1110
600

Az arányszámítás szerint 1720-ban lehetett összesen a háztartások száma 1192, a lélekszám 7152. Nemzetiség tekintetében a lakosság 9.84% magyar, 84.15% német, 5.41% tót volt.

A szántóföld sem a házakhoz osztva, sem fordulókra elkülönítve nem volt s néha éveken át folytonosan mívelés alatt állott. Egyébként rossz és kövecses vala, úgy hogy jobb helyeken a vetőmagon kívül két köblöt is alig adott. A rét, bár elég nagy volt, a szükségletet még sem fedezte, mert a lakosság igen sok marhát tartott.

A város lakosságának legnagyobb része szőlőmíveléssel foglalkozott. Bor azonban mindig kevés termett és a legjobb is csak 2 frton kelt el.

A városban az 1715/20-iki összeírások összesen csak 370 iparost és kereskedőt vettek fel, a kik mind igen panaszkodtak az üzlet pangása miatt. A két legvagyonosabbnak tartott kereskedő éppen ez időben bukott meg és több mint 12,000 frttal károsította hitelezőit.

Az 1777-iki összeírás szerint Pozsonyban 28,737, 1782-ben pedig 29,233 lélek lakott. 1777-ben volt 80 pap, 175 szerzetes, 185 apácza, 95 művész, 576 tisztviselő, 3205 iparos, 289 kereskedő, 2517 férfi és 515 női napszámos, 3500-on felül cseléd. A városbeli tanulók száma 1047 fiú, 607 leány, az idegen tanulóké: 745 fiú, 95 leány. A szegények házában 200 férfi és 93 nő lakott, míg koldulásból 348-an tengették életöket.

===III. A vármegye az ország megoszlásának idejében===

Megdöbbenés, teljes zsibbadtság vett erőt a nemzeten amaz iszonyú csapás után, mely a mohácsi mezőn érte. Ifjú királya hősi halált halt a harczmezőn; elestek a vezérek, a főpapok, a főurak legjelesebbjei, szétszóródott a vert sereg.
A megdöbbenést csakhamar egyenetlenség, visszavonás váltotta fel. Az ország két pártra szakadt. A nagyobb rész, a Verbőczy István vezetése alatt álló nemesség, Szapolyai János, a kisebb, de tekintélyesebb rész Báthori István nádor vezetése mellett, I. Ferdinánd osztrák herczeget választotta királyává.

====I. Ferdinánd====

A kettészakadás e gyászos korszakában Pozsony előkelő szerepet játszott. Maga a vármegye kezdetben semleges maradt. Pozsony várát az öreg Bornemisza tartotta elfoglalva és nem volt reábírható, hogy Ferdinándnak kapituláljon. A megye leghatalmasabb ura, Szentgyörgyi Farkas, nem vett részt az 1526 deczemberében megtartott pozsonyi országgyűlésen sem. A város azonban kezdettől fogva hű volt Ferdinándhoz. Bölcsőjévé vált a Habsburgok magyarországi uralmának és kevés megszakítással, egész a legújabb időkig, az ország fővárosa, királyaink koronázó helye lett.

=====I. Ferdinánd=====

Az orsz. képtárból

====Az ellenkirályok harcza====

Az igaz hazafiak buzgólkodása, hogy az egység az országban és királyában békés úton helyreálljon, hasztalannak bizonyult. A két ellenkirály felvonultatta hadait, hogy karddal védje szerzett jogait.

Ferdinánd hadai, Katzianer János horvátországi kapitány vezérlete alatt, 1527 júliusában jelentek meg az ország nyugati határszélén. Egymásután elfoglalták a határszéli várakat. Bevették Dévényt, a Bornemisza halála után Szalay János kezére jutott pozsonyi várat és bevonultak Nagyszombat városába, miután azt János király ott elhelyezett őrsége sietve elhagyta volt. Mikor július 31-én Ferdinánd maga átlépte a határt, Köpcsénynél fényes magyar küldöttség fogadta. Ott volt a nádor, sok főpap és főúr, ott volt Pozsony vármegye főurainak és nemességének színe-java. Az új király diadalmas előrenyomulása, kivált mikor a tokaji győzelem után a budai országgyűlés Ferdinándot, az alkotmányos formák teljes betartásával újból az ország királyává választotta, csaknem egész Nyugat-Magyarországot, Pozsony vármegyével egyetemben, Ferdinánd zászlaja alá hajtotta.
Természetes, hogy a mint e részek hatalmas urainak hűsége és hódolata, meg a hadiszerencse változott, a szerint módosult a vidék lakosságának és nemességének lelkülete is. Igaz hódolatról, mindaddig, míg János király életben volt, és jó ideig még örököse alatt is, szó sem lehetett. Mindazonáltal eddigi adataink arra vallanak, hogy Pozsony vármegye rendei kezdettől fogva aránylag még a legrendületlenebb hívei voltak Ferdinánd királynak.

====Pozsony, az ország fővárosa====

Az a körülmény, hogy Pozsony Ferdinánd újabb székhelyéhez, Bécshez közel, ellenben a János királyhoz hű részek tulajdonképpeni complexumától jó távol esett, okozta, hogy Ferdinánd az általa hirdetett országgyűlések helyéül éppen Pozsony városát választotta. Ez a körülmény és az a remény, hogy az új király hosszasabban és állandóbban fog az országban tartózkodni, ha székhelye biztos helyen leend, szülte az 1535-iki nagyszombati országgyűlés azon határozatát, hogy ezentúl a magyar kormány székhelye, az ország fővárosa Pozsony városa legyen. Ferdinánd szívesen vette ez elhatározást és rögtön hét tagból álló királyi helytartóságot alakított, mely Pozsonyból intézte az ország közigazgatási ügyeit. Ennek élére, a nádori szék üres lévén, Thurzó Eleket állította. E mellett a helytartóság mellett, mint pénzügyi közeg, a magyar királyi kamara működött, a melynek Ferdinánd már 1531-ben Pozsonyt rendelte székhelyül. Arra azonban, hogy saját királyi udvartartását – hacsak rövidebb-hosszabb időre is – Pozsonyba helyezze, Ferdinánd nem is gondolt, sőt egyik hivatalos iratában határozottan kijelentette, hogy székhelye felváltva hol Bécsben, hol Innsbruckban, hol meg Prágában leend. Pozsony tehát az ország fővárosa lett a nélkül, hogy királyi székhelylyé lett volna.

Mikor Szapolyai János örök álomra húnyta le fáradt szemeit, Ferdinánd alkudozásba bocsátkozott özvegyével Izabellával. Már-már úgy látszott, hogy felvillant az ország egységének csillaga. Ferdinánd 32000 arany évdíjat, Nagyszombatot és Trencsént igérte oda Izabellának és lakóhelyéül Pozsony városát tűzte ki. Azonban az események másként fejlődtek. A megegyezés nem lépett életbe s az ország továbbra is senyvedett a torzsalkodás keserves sebeiben.

====A török veszély====

De még a polgárháború borzalmainál is iszonyúbb volt a török folytonos előrenyomulása, állandó zsarolása és portyázása. 1528 óta ugyan a szultán hadai mint János király szövetségesei jelentek meg az országban, de 1541-től, Buda bevételétől kezdve, a török teljesen önmaga javára foglalt, úgy hogy az ország tényleg három részre oszlott s egyes részeken kettős adót szedtek: egyet magyar, egyet török részre.

Pozsony vármegyét a török vész megkímélte. Egyes, Komárom- és Nyitramegyékkel határos falvaiban meg-meg jelent egy kisebb portyázó csapat, de ezek nagyobb kárt nem okozhattak s ezeket a résen álló nemesség idejekorán visszaszorította. A hódoltsági területnek Pozsony vármegyében talpalatnyi föld sem jutott.
Országgyűlések a XVI. században.

Pozsony úgy is, mint az ország fővárosa, úgy is, mint a töröktől teljesen mentes terület, az ország sorsát intéző köröknek állandó tartózkodási helye lőn. Csak természetes, hogy a XVI. század folyamán nagy számmal tartott országgyűlések és országos értekezletek java része Pozsonyban, vagy pozsonymegyei területen folyt le. 1526–1604-ig Pozsony városában 43, Nagyszombatban 3 országgyűlést tartottak, vagyis az egész idő alatt tartott 51 országgyűlésből 46 a vármegye területén folyt le. A rendek többsége ugyan ismételten sürgette a királyt, hogy az országgyűléseket ne Pozsonyba hívja össze, mert ez német és drága város és Bécshez igen közel esik, hanem inkább a magyarabb és olcsóbb Nagyszombatba. Ferdinánd mindazonáltal Pozsony mellett maradt és a rendek kérelmére ismételten tagadó választ adott.
 
=====Pozsony a XVI. században=====

Az orsz. képtárból

Az 1526-iki királyjelölő országgyűlésen kívül, az ország életére mélyebb kihatású volt az 1535-iki pozsonyi gyűlés, mely a megváltozott viszonyoknak megfelelő kormányzati intézkedéseket hozott. Az 1528 január havában. 1530 májusában, 1532 áprilisában, 1537 és 1538 elején, 1539 szeptemberében tartott országgyűléseken úgyszólván egyéb sem történt, mint hogy a rendek sürgették Ferdinándot, eszközölne már ki a törökök ellen külföldi segélyt, míg viszont Ferdinánd hiú igéretekkel biztatva az országot, újabb és újabb adókat szavaztatott meg. Az 1541-iki országgyűlés végre az ország közigazgatására kiható üdvös törvényeket hozott, a melyek java része azonban irott malaszt maradt. Az 1542 novemberében tartott országgyűlés alkalmából, végre, a rendek ismételt sürgetésére, személyesen megjelent Pozsonyban és hosszabb beszédet intézett a rendekhez, melyben ismét csak nagyobb hadiadó megajánlását kérte, hogy az ország békéjét biztosítani lehessen. Az 1545-iki nagyszombati országgyűlés, egyike volt a nemzet legszenvedélyesebb megnyilatkozásainak. Szenvedélyes kifakadások hallatszottak a császár ellen, a ki, mint mondák, „mindekkoráig rútúl rászedte az országot s most szintén eszeágában sincs megtartani azt, a mit Weltwick (a császár követe) által igér; és nincs más czélja, mint lehetővé tenni, hogy a király ismét némi pénzösszeget csikarhasson ki a rendektől”, sőt némely túlzók nyiltan javasolták, hogy legjobb lesz meghódolni a töröknek, végleg szakítani a németekkel s a Nagyszombatban levő németeket és cseheket legyilkolni. Mindazonáltal sikerült a kedélyeket lecsillapítani s ujabb adót nyerni. Az 1546-iki pozsonyi országgyűlés, melyen a király ismét személyesen jelent meg, úgyszintén az 1550-iki, 1552-iki, 1554–56-iki, 1584-iki gyűlések szintén a király és részben Miksa főherczeg személyes jelenlétében, ámbár 1548-tól kezdve a vallási kérdés kezdett előtérbe nyomulni, úgy a végvárak védelme mint az ország közigazgatása szempontjából nagy jelentőségű és gyakorlati értékkel birt határozatokat hoztak. Az 1555-iki országgyűlésen kimondatott, hogy a nyolczados törvényszék Szent Mihály napján Pozsonyban kezdje meg működését és szabályozta a felebbviteli eljárást. A következő 1557, 1559-iki országgyűléseken a magyar alkotmányon ejtett számos sérelem nyert többé-kevésbbé kielégítő megoldást, míg az 1563-iki pozsonyi országgyűlést a rendek ama határozott kijelentése tette nevezetessé, hogy Miksa főherczeg nem örökösödés jogán, hanem szabad választás és koronázás révén lehet csak Magyarország törvényes királya.

=====Bocskay István=====

Az orsz. képtárból

Az 1582-iki országgyűlésen, a rendek hosszas sürgetésére végre megjelent Rudolf király személyesen Pozsonyban. Az ország rendei, a helytartóval élűkön, a Duna partján fogadták őt. Ágyuk dörgése között lóháton vonult fel a várba, a zászlós urak és a külföldi államok követeinek kíséretében.

Az országgyűlés alkotott ugyan törvénykönyvet és portánként megajánlott két forintnyi adót, de mélyrehatóbb reformot nem létesített s a királyi propozicziókban kifejtett feladatokat nem oldotta meg. Mindazonáltal eredményesebb volt az 1580-iki országgyűlésnél, a melyen a rendek még a királyi propozicziók tárgyalásába sem bocsátkoztak. Ellenben már az 1583-iki országgyűlésen oly ingerültek voltak a kedélyek, hogy a bécsi udvar már-már erőszakos eszközökhöz, az ellenzéki vezérek elfogatásához folyamodott. Egyébként az összes országgyűlések közös jellege az volt, hogy a király mentegette távolmaradását, húzta-halasztotta az érdemleges intézkedéseket, a rendek pedig folyton folyvást sürgették orvoslását, tiltakoztak az idegen tanácsosok beavatkozása ellen. Azonban minden eredmény nélkül, úgy hogy az e századbeli országgyűléseken az adó-megajánlásokon kívül, komolyabb ügyet alig is végeztek el.

====Bocskay====


A háborgó elemeket Bocskay István gyűjté maga köré és kitűzte a felkelés zászlaját. A mozgalom oly gyorsan haladt előre, hogy az 1605. január 6-ára Pozsonyba hirdetett országgyűlést, részvétlenség miatt, megtartani nem lehetett. Rudolf és Mátyás főherczegek megkísérlették Bocskayval a békés kiegyezést, de sikertelenűl. Mindkét fél fegyvert fogott és a polgárháború szele végig süvített a sokat szenvedett országon. Az ellentétek teljesen kiélesedtek, mikor a szerencsi gyűlés Bocskayt Magyar- és Erdélyország fejedelmévé kiáltotta ki.

Bocskay hadai, miután az ellene küldött Básta, seregével együtt Pozsonyba volt kénytelen visszavonulni, feltartózhatatlanúl nyomultak előre és Rhédey, 1605 májusában, már Nagyszombatot is elfoglalta.

Nagyszombat önmaga nyitotta meg Rhédey előtt kapuit, ámbár kevéssel előbb a császári seregeket bebocsátani hajlandó nem volt. Oka ennek az, hogy mikor a császári sereg a bebocsátás iránt alkudozott, a vallonok, kiket Thurzó Szaniszló vezetett, a külvárosok csűrjeit és tanyáit felgyújtották. Thurzó ekkor maga is Bocskay pártjára állott és magával vitte testvérét, Kristófot.

Rhédey Nagyszombat városát főhadiszállással választotta és innen intézte hadi műveleteit. Dengelegit 7000 hajdúval és 1000 törökkel Szakolcza felé küldte, hogy a magyarok ellen jövő morva segélyhadakat feltartóztassa. Egy erős hajdúsereget pedig a Csallóközbe küldött, mely a Somogyi testvéreket megnyervén, egész Csallóközt a felkelők hatalmába kerítette. A Somogyi testvérek azután, hajdúik élén, egész Pozsonymegyén át száguldoztak és Dengelegi hajdúival egyesülve, gyakran Bécsig portyáztak.

=====A cseklészi várhegy=====

Saját felvételünk

Bástát, a császári hadak vezérét, ki Pozsony előtt állott, az ellenség két oldalról is szorongatta. Rhédey Nagyszombatból, Somogyi Mátyás a Csallóközből támadt ellene. Bucsi Benedek 6000 főnyi hada Nagyszombatból nyomult előre. Bevette Szempczet, Bazint, Szt.-Györgyöt és Cseklészt és egyenesen Pozsony felé tartott. Ugyanekkor Maki György, Somogyi alvezére, erős csapattal átkelt a Dunán és szintén Pozsony ellen nyomult előre. Többszöri előcsatározás után, május 11-én nagyobb ütközetre került a sor. Bucsi a németekkel és ráczokkal, Maki a vallonokkal vívott, s a harcz délután 4 órától éjjel 11-ig tartott, miközben a Virágvölgy nevű külváros lángba borult. Május 26-án a török-tatár csapatok intéztek ostromot Pozsony ellen. Egész a Mihály-kapuig nyomultak elő és visszavonuláskor újból üszköt vetettek a Virágvölgy házaira. Július 1-én két oldalról is támadták a várost, Szentgyörgy és a Csallóköz felől. Június 5-étől kezdve egy-két hétig folytonos apró csatározásban állott a két sereg. Június 5-én a hajdúk elfogták a császári sereg élelmezési osztályát, mely Szentgyörgy felől szalmát, szénát és zabot szállított. E hírre Pozsonyból, gyors száguldással indult ki egy lovasosztály s utólérvén a hajdúkat, makacs küzdelem árán a szekerek egy részét visszavette. Így folytatódott ez a következő napokon is, úgy hogy a vármegye egy pillanatnyi békességet sem nyerhetett. A császári hadaknak legkivált a csallóközi hajdúk voltak alkalmatlanok. Nehezebb volt ellenök a védekezés, s vezéreik ismervén a Csallóköz ingoványos talaját, meglepetésszerű gyorsasággal termettek a császári sereg közelében, hogy épp oly gyorsan eltűnjenek. Ezenkívül elzárták Győr és Komárom felé a közelekdést és lehetetlenné tették a töröktől ostromlott Esztergom megközelítését. Főfeladatnak látszott tehát a Somogyi testvéreket megnyerni és a fegyver letételére bírni. Ezzel a kényes megbízással közelítették meg Somogyi Mátyást Náprágyi Demeter veszprémi püspök és Aranyosi Pál. Igyekezetüket siker koronázta és Somogyi július 18-án, csapataival együtt, a császár hűségére tért, miután őt Mátyás főherczeg pénzzel és Ausztriában birtokkal ajándékozta meg.

A nagyszombati főhadiszálláson nagy megütközést keltett Somogyi elpártolása. Bosszút forraltak és minden alkalmat felhasználtak, hogy az elpártolt hajdúkkal összekerüljenek. Már július 20-ika körül rajtok estek és csak a Mörsburg meg Öttingen ezredek közbelépésének köszönhették megmenekülésüket. Szeptember 6-án Bocskay hajdúi ismét és nagy erővel támadtak Somogyi hajdúira s közülök vagy 200-at felkonczoltak. Talán mindannyit elfogják vagy leölik, ha Kollonics idejekorán közbe nem lép. A Bocskay hadak hátráltak, de időközben segélyt nyervén, újra előnyomultak és reátámadtak Kollonicsra s hadait, ő maga is megsebesülvén, egész Pozsonyig nyomták vissza. Másnap reggel magát Pozsonyt is megostromolták, de véres küzdelem után, nagy veszteséget szenvedve, visszaverettek.

A hajdúk versengésének leginkább a Csallóköz adta meg az árát. Falvai rombadőltek, lakosai kizsaroltattak, sokan leölettek, barmaikat elhajtották, földjeiket tönkre tiporták.

Bocskay emberei arra törekedtek, hogy Básta seregeit Pozsony alól elvonulásra késztessék s ily módon a várost és a várat megvehessék. Általános volt a felfogás, hogy ez Bocskay részére döntené el az egész küzdelmet. Azért írja a mély belátású Illésházy István Bocskaynak: „Jó lenne azért fölségednek talán, hogy ezeket (a nála lévő császári követeket) ne sietne elbocsátani, hogy vonódnék az dolog és az alatt Posontól el köllene az német hadat kergetni; Poson azonnal megadná magát, jobb módunk volna azután a tractatiohoz”.

Azonban Rudolf emberei is tisztában voltak ezzel. Hasztalan volt minden nyugtalanítás, Básta nem mozdult Pozsony mellől. A török előnyomult, bevette Visegrádot és Esztergomot, Rhédey hada körülzárta Érsekújvárt, de mindezt Básta nyugodtan tűrte. Jól tudta, hogy ha elvész Pozsony, szabad az út Bécsbe.
1605 szeptember havában egész Pozsony vármegye Bocskay kezén volt. Csak Pozsony városa és vára állott szilárdul és megmaradt a törvényes fejedelem iránt rendületlen hűségében.

Érsekújvár eleste után Homonnay Pozsony ellen indult. Október 28-án fenyegető levelet küldött a városi tanácshoz, ha a várost fel nem adják, Érsekújvárról hozott ágyúkat, törököt és tatárt emlegetett. Pozsony azonban kitérőleg felelt, mert Illésházy, ki akkor már a béke érdekében fáradozott, biztosította a várost, hogy baja nem esik, sőt feddő levelet írt Homonnaynak. „Akarjuk kegyelmednek értésére adni, – válaszol Homonnay Illésházynak – hogy az mi Pozsonyban való írkálásunkat az elmult napokban gyermekjátéknak írta vala kegyelmed lenni, mely írásunkra az minémű válaszunk jött, in copiis im megküldöttük kegyelmednek. Bizony oly nehéz dolognak tetszik az az kegyelmed írása, hogy nem tudom, ha valaha elfeledjük-e?”

=====Bethlen Gábor=====

Az orsz. képtárból

A hadjáratnak azután nemsokára végett vetett a bécsi béke, mely Pozsony vármegyére a rég élvezett nyugalom napjait hozta.
Pozsonyi szövetség.

II. Rudolf császárnak törvénytelen, a magyar alkotmányt semmibe vevő uralmát végtére nemcsak a magyar rendek, de maga a Habsburg uralkodóház is megunta. És mivel minden igyekezet kárba veszett, a mely oda irányult, hogy Rudolf tétlenségét megtörje, az uralkodóház tagjai, félvén, hogy a császár magaviselete mindannyiuk vesztét okozhatja, elhatározta, hogy az ellenzékhez csatlakozik és Mátyás főherczeg személye körül csoportosul.
Mátyás főherczeg, ki az eddig ismert Habsburgok közül Magyarországon a legnépszerűbb volt, élére állott a mozgalomnak és 1608 febr. 1-én, Illésházy buzgólkodására, létrejött a pozsonyi szövetség, melyben magyarok, osztrákok és morvák egyesültek Rudolf ellen. Ennek nyomása alatt azután Rudolf lemondott a trónról és Mátyás a bécsi és zsitvataroki békék fenntartásának jelszavával, 1608 november 16-án magyar királylyá választatott. A koronázás három nappal később, nagy ünnepélyességek között ment végbe, s egyúttal határozattá lőn, hogy a szent korona ezentúl Pozsony városában, mint az ország legbiztosabb helyén fog őriztetni.

====Bethlen Gábor====

A jeles tulajdonokban bővelkedő, de határtalan nagyravágyással telített Bethlen Gábor, a lázadó cseh és morva rendek szövetségére és a magyarországi protestánsokra támaszkodva, 1619-ben próbált először szerencsét Magyarország megnyerésével. Míg követei biztosították az udvart rendíthetetlen ragaszkodásáról és felajánlották szolgálatait, addig magyarországi szövetségesei előkészítették betörésének útját. Hadai szédítő gyorsasággal haladtak előre. Előfutárként a Székely György hadai jelentek meg a nyugatmagyarországi részeken. Ezek elfoglalták Érsekújvárt és betörtek a Csallóközbe hogy ott „valami német gyalogokra” törjenek, kik egy révet őriztek a Duna partján.

Maga Bethlen október 9-én már Nagyszombat előtt állott. Serege mintegy 35,000 főre és 20 lövegre ment, a melybe a Széchy-Rhédey alatt álló 8000 vitéz is beszámítandó. Nagyszombat alatt Bethlen három hónapot töltött. Itt fogadta a lázadó morva rendeket és sürgető kérelmükre, Rhédey vezetésével, 10,000 lovast küldött segélyükre. Ő maga a sereg zömével Pozsony felé indult, a melynek állapotát az ottani protestáns polgárság értesítéséből jól ismerte. Azért mondja egy egykori kath. író a városról:

Mint hamis tanácsok, tanácsot tartátok,

Éjjel Behtlehemhez Kampert bocsátátok,

Hogy nagy hamarsággal jűne, azt irátok.

Lipót főherczeg, Ferdinánd helyettese, a vészhírek hallatára, három ágyút, 1500 gyalogost és 500 lovast küldött Tiefenbach Rudolf parancsnoksága alatt Pozsonyba, a vár védelmére. A város polgárai azonban a német csapatokat nem fogadták be, Révay Péter a koronaőr pedig, mint idegeneket, nem bocsáthatta be őket a várba és így a város alatt voltak kénytelenek állást foglalni.
Bethlen, kémei útján, hírül vette mindezeket, valamint azt is, hogy Tiefenbach elhagyva csapatait, a várba ment és ott tartózkodik, Forgách nádor és Révay társaságában. Felhasználta tehát a kinálkozó alkalmat és az éj leple alatt Pozsony alá lopódzott seregével. Majd felgyujtatott egy külvárosi házat és a tűz fényénél reá tört a mitsem sejtő, nyugvó német csapatokra. A támadás iszonyú kavarodást és rémületet okozott. Mire Tiefenbach a várból leért, csapatainak egy része fel volt konczolva, más része megfutamodott, úgy hogy a vezér csak nagy ügygyel-bajjal tudta összeterelni vagy 800 emberét, a kikkel azután a Duna jobbpartjára menekült. Bethlen október 14-én 15,000 ember élén bevonult Pozsonyba, mire a vár másnap szintén kapitulált és a szent korona a felkelő vezér birtokába került.

Bethlen október második felében Pozsonyban tanácskozásra ült össze a szövetséges hadak vezéreivel: Turnnal és Hohenloheval. Elhatározták, hogy mivel október 26-án a bécsi hidak előt tnem sikerült Buquoy hadait az átkelésben megakadályozniok, most az összes hadat Pozsony alatt vonják össze s ott átkelnek a Dunán, hogy Bécs ellen indulhassanak. Október 30-án már 32,000-nyi sereg volt központosítva Pozsony alatt. Az átkelést Rhédey kezdette meg 8000 emberével s Bruck felé nyomult, hogy a jobb partot eleve biztosítsa a szövetséges hadaknak. Az egész had átkelése lassan ment s csak november 21-én fejeződött be, miután közben a hajóhíd elkészült. Ezzel a hadjárat színtere Pozsonymegye területéről Mosony vármegyébe terelődött át.

Homonnay sikeres fellépése és Rákóczy György megszorítása arra bírta Bethlent, hogy Bécs amúgy is meddő ostromával felhagyjon és Sopron, meg Petronellen át Pozsonyba visszatérjen. Deczember 3-án már Pozsonyban volt és onnen értesítette Rákóczyt, hogy Széchy Györgyöt 12,000 lovassal és gyalogossal a Felvidékre indította. Visszamaradt serege pedig részben Pozsony táján szállott téli szállásba, részint a dunántúli várakba telepedett meg. A hadakozó felek, hosszas tárgyalás után, Pozsonyban, hol időközben országgyűlés is űlt össze, 1620 február 4-én, szeptember 29-éig tartó fegyverszünetre léptek. Bethlen visszavonult Beszterczebányára s ott őt az elégületlen rendek, daczára a királyi biztos tiltakozásának, Magyarország királyává választották.

Bethlen a hadjáratot egy-két héttel a fegyverszünet lejárta előtt újból megindította. Hadai élén szeptember 28-án Pozsonynál átkelt a Dunán és Lakompak, majd Hainburg ostromára indult, utóbb pedig a Dampierre serege által veszélyeztetett Sopron felmentésére sietett. Dampierre most arra törekedett, hogy Bethlent Pozsonytól elzárja. E czélból gyújtószerekkel és kövekkel terhelt hajókat úsztattatott le a Dunán. Ha terve sikerül, úgy a pozsonyi hajóhidat lerombolja és Bethlen a Dunántúlra szorúl. Azonban Bethlen résen volt. Emberei észrevették a cselvetést, Dévénynél a hajókat elfogták és elsülyesztették. Dampierre most éjjeli támadást akart Pozsony ellen intézni. Seregeit 40 hajóra rakatta s úgy indult Bécsből a Dunán lefelé, míg a jobb parton Collalto Rainhold fedezte a bevonulást azzal a szándékkal, hogy a hainburgi hídon át támadjon Pozsonyra. Azonban Collalto mozdulatait nehezítették Bethlen hadának egyes csapatai, a hajók pedig csak lassan és sok bajjal, sok veszteséggel tudtak előre haladni.

Október 9-én, úgy délelőtt 10 óra tájban tudtak csak Dampierre hadai annyira rendezkedni, hogy a támadását megkezdhessék. Egy oszlop a Zuckermantel és Wödricz nevű külvárosokat s nehány sánczot kerített hatalmába. Maga Dampierre a derékhaddal egyenes ostromot intézett a vár ellen. Azonban, ámbár időközben Collalto hadai is előnyomultak és egy külvárost elfoglaltak, az ostrom eredménytelen maradt. A különben is kitünő vár hatalmasan fel volt szerelve s csak nehány nappal előbb érkezett oda Rákóczy mintegy 3000-nyi válogatott vitézzel. Dampierre vállalkozása tehát, a mily merész volt, épp oly kudarczczal is járt.

A következő évben Bethlen Pozsonyból, a hová dunántúli sikeres operácziója után vonult volt, Nagyszombat alá ment s Nagyszombat és Szenicz között helyezte el hadait, hogy a Morvához szállott Buquoyval szembe kerüljön. Seregének szélső balszárnyát pedig Dévény és Pozsony által fedezteté. A főhadiszállás Nagyszombatban volt és a hadak fővezérletét, február közepe táján, Thurzó Imre vette át.

A két hadtest eleintén csak kisebb összeütközésre vállalkozott. Ezek során Dévény és Dévényújfalu Buquoy kezébe került. A döntő ütközet azonban, a körülmények úgy fejlődvén, nem a Bethlentől vélt vonalon, hanem Marchegg és Stomfa között volt megvívandó. Erre azonban nem került sor, mert Bethlen mindenünnen rossz híreket vevén, a derékhaddal lassan visszavonult Kassára s csak a várak védelmére hagyott vissza bizonyos számú őrségeket.

Buquoy ekkor, Forgách nádor kíséretében, serege élén Pozsony alá vonult és azt hódolásra szólította fel. A város május 3-án kaput nyitott, a Zay parancsnoksága alatt álló vár azonban ellentállott. Csak mikor Buquoy, Bécsből hozott ostromágyúkkal bombázni kezdé falait, hódolt meg a vár, azon feltétel mellett, hogy az őrség szabadon elvonulhat.

Pozsony meghódolása a Kis-Kárpátok egész vidékének megadását vonta maga után. Modor, Szent-György, Bazin, Nagyszombat egymásután nyitották meg kapuikat és tértek vissza a király hűségére.

Az érsekújvári vereség után a királyi hadak Guta felé menekültak s egyrészök a Csallóközbe vonult vissza. Augusztus 25-én Csötörtök községnél Bethlen seregének egy része összeütközött a királyi hadakkal s azoknak tetemes veszteséget okozott. Hadállásaikat azonban mégis megtartották, sőt időközben mintegy 12,000 főre szaporodtak; Bethlen hívei azonban, a megváltozott hadműveleti irány következtében, a szigetből csakhamar teljesen kivonultak.

A Lichtenstein parancsnoksága alatt álló hadak Gutáról Pozsony felé igyekeztek, hogy a vár védelmét erősítsék. Bethlen Gábor pedig hadaival Nagyszombat ellen indult, hol akkor Pálffy Miklós parancsnokolt. Bornemisza János az elővéddel jóval Bethlen előtt érkezett Nagyszombat alá s hogy az őrséget kicsalja, egy-két oszlopot vezényelt a város ellen. Az őrség tényleg lépre ment. Mintegy 500 lovas és 200 gyalogos kitört Nagyszombatból és üldözőbe vette az oszlopot. Ez menekűlt és üldözőit egyenesen Bornemisza táborába vezette. Szörnyű öldöklés támadt erre. A város őrsége kelepczébe került. Mintegy 150 lovas és az összes gyalogos elesett s maga a parancsnok fogságba került.

Bethlen július 28-án érkezett a város alá s azt azonnal lövetni kezdé, mire a város július 30-án kaput nyitott. Így tehát rövid idő alatt Bethlen Gábor másodízben ütötte fel hadiszállását Nagyszombatba s azt nyugatmagyarországi hadi műveleteinek újólag középpontjává tette. Itt egyesült hadaival az a mintegy 8000-nyi sereg, melyet János György brandenburg-jägerndorfi őrgróf hozott segélyül Bethlennek.

Bethlen Nagyszombat elfoglalása után Pozsony ellen indult. Azonban Szent-Györgynél meg kellett állania, mert a folytonos esőzés miatt a terület teljesen járhatatlan volt. Csak augusztus 18-án ért a város alá.

Pozsonyt 1500 emberrel Schwendi Lázár védte, a melyből 500 ember a vár őrsége volt. Lichtenstein pedig a Csallóköz felől fogott állást, mintegy 1/4 mérföldre a Dunától. Ez magyarázza meg azt, hogy ámbár Bethlen mintegy 28000-nyi sereggel rendelkezett, mégis a várost egészen körülzárolni nem tudta. A várőrség a Csallóközzel az összeköttetést fenn tudta tehát tartani Az ostromzár tizenhárom napig tartott, a nélkül, hogy Bethlen valami számottevő eredményt tudott volna felmutatni. Mivel pedig hadait a meddő küzdelemnek kitenni nem akarta, augusztus 31-én az ostromlövegeket visszavonta és szept. 1-én a vár alól elvonult. Ez alatt az ostrom alatt történt, hogy a vallonok, egy kirohanás alkalmával, a mai Virágvölgyben körülfogatván, mind egy szálig levágattak. A harcz színhelye a későbbi Vallon-utcza volt. A hadjáratnak a nikolsburgi béke vetett véget.

====Bethlen második támadása====

Azonban Bethlen nyugtalan, nagyravágyó szelleme nyugodni nem tudott. Panaszkodott a nikolsburgi béke egyes pontjainak nem elég gyors végrehajtása, sőt megsértése miatt. És míg egyrészt a töröknél, az angolnál, a német protestánsoknál keresett támogatást, addig másrészt folytonos összeköttetésben állott az udvarral, sőt neje halála után, házassági összeköttetésre is gondolt. E mellett azonban folyton szaporította seregeit, buzgón gyüjtötte a hadiszereket. 1623-ban összehívta Kassára a neki átengedett hét vármegye rendeit, felpanaszolta sérelmeit, és támogatásukat, felkelésüket kérte. Azonban a békeszeretet csírája, melyet a nagy Pázmány Péter ültetgetett el mindenfelé, már Felső-Magyarország rendeinek szívében is gyökeret kezdett verni. Némán hallgatták a panaszkodó erdélyi fejdelmet és intették, hogy ne bontsa meg a békességet.

Az udvar már ekkor megsejtette Bethlen hadikészülődéseit és különösen Pázmány befolyása következtében, igyekezett alkudozásokkal a háborút elhárítani. E czélból ült össze a beszterczebányai tanácskozás, a melyben a király követei az erdélyi követekkel a békés kibontakozás módját voltak hivatva megállapítani.
Mindez hasztalan volt. Bethlen jól szervezett serege élén csakhamar megjelent az országban és a harcz újra elkezdődött. Mielőtt a király külföldi segélycsapatai az ország nyugati részén megjelentek volna, Bethlen már Nyitra vármegyében táborozott. Ürmény táján vette a hírt, hogy Wangler alezredes vagy 1200 emberrel Nagyszombat védelmére van küldve. Bethlen Horvát István lovasságát küldte ellene. Ezek hol jobbról, hol balról, de folyton zaklatták Wangler embereit, úgy hogy végre is a bogdanóczi templomba volt kénytelen zárkózni. Ekkorára azonban már odaért Bethlen is és lövetni kezdé a templomot. Wangler belátván a védelem lehetetlen voltát, kitűzte a fehér zászlót és szabad elvonulás feltétele mellett, megadta magát. A mint emberei lerakták a fegyvert, Bethlen a vezért mintegy 400 emberrel elzáratta, a többi katonát pedig zsoldjába fogadta.
Ezzel megnyiltak Bethlen előtt Nagyszombat város kapul. Első támadásához képest most is itt ütötte fel táborát és itt várta be segélycsapatait. Csakhamar megérkezett Ibrahim szerdár a török csapatokkal és ezzel Bethlen hadereje mintegy 40,000 emberre növekedett.

Bethlen hatalmas hadával szemben a király mintegy 9000-nyi hadat tudott, Carafa Jeromos és Marchese di Monte Negro vezérlete alatt, szembeállítani. Ez a had a Morva jobb partján vonult Pozsony védelmére, a melynek falai már meg-megpillantották Bethlen szerte száguldozó lovasságát.

A fejedelem, látván a királyi had útjának irányát, miután egy különítmányt már előbb a Csallóköz elfoglalására küldött volt, egész haderejével Ferdinánd tábornokai után indult. Ezek tényleg nem is mertek Hodolinnál tovább menni, mert attól kellett tartaniok, hogy Bethlen könnyű lovassága időközben megakadályozza őket a takarmány- és élelemszerzésben és ezáltal az egész hadat kritikus helyzetbe hozhatja.
 
=====I. Rákóczy György=====

Az orsz. képtárból

Hodolin igen alkalmas helynek látszott arra, hogy védelmével Bethlen erőit legalább addig lekösse, míg újabb segédcsapatok érkeznek. Bethlen tényleg ostromzár alá is vette Hodolint, melyet egyrészt a Morva víze, másrészt ennek elágazása, mocsaras vidék, a nyílt mező felől meg erős sáncz védett. Bethlen kiéheztetésre törekedett, s mivel Monte Negro serege részint átpártolás miatt igen megfogyatkozott, részint a Turn és Jägerndorf grófoktól lázított morvák támogatását elvesztette, már-már az egész királyi tábor a megsemmisülés előtt állott. Ekkor azonban kedvezőtlen hírek érkeztek a német protestáns rendektől kilátásba helyezett segélyről, meg a török is megbízhatatlannak bizonyult. Így történt, hogy Bethlen, Thurzó nádor közbenjárására, hajlandó volt november havában, 1624 Szent Mihály napjáig tartó fegyverszünetet kötni. A feltételek szerint Bethlen visszabocsátá a király kezébe Pozsony-, Nyitra-, Trencsén-, Bars- és Túrócz-megyéket, ellenben a Dunáninnen többi részét magának tartotta meg. A török segélycsapatokat azonban kötelezve lett volna Bethlen hazabocsátani. De a király nem járult e megegyezéshez és utóbb a fegyverszünet pontjai némi változtatást szenvedtek, a határidőt pedig május 1-re tették. A fegyverszünet alatt buzgón folytak a béketanácskozások és május 8-án létrejött a bécsi béke, mely némi változtatással a nikolsburginak megújítása volt.

====A pozsonyi béke====

Bethlent a külföldi protestáns rendekkel való szövetsége 1626-ban ismét, akarata ellenére is, fegyvert fogni kényszeríté. Mansfeld és Ernő herczegek mintegy 8000-nyi fáradt sereggel érkeztek az országba, mint a német protestáns rendek hadai, és Szécsény táján egyesültek Bethlen magyar, meg török seregével. A királyi hadak, melyeknek vezére Wallenstein volt, eleintén Nógrád szélén állottak, utóbb azonban a Vágmentére Nyitra- és Pozsonymegyék határmesgyéire húzodtak vissza. Később Bethlen az egyesült hadakkal a bányavárosok felé nyomult, míg Wallenstein, kinek seregében ragályos betegségek törtek ki, Pozsony alatt vonult meg. Bethlennek ez a harmadik felkelése nem járt nagyobb vérontással. Mindkét fél irtózott a háborútól és biztosaik csakhamar összeültek, elébb Bécsben, utóbb Pozsonyban. A tanácskozás, Pázmány Péter fáradozásai következtében, eredményes is volt és 1626 deczember 18-án meghozta a pozsonyi békét. E szerint a fejedelem igéri, hogy az uralkodóházat soha többé meg nem támadja, a törököt reá ki nem hívja, ellenségeit nem segíti, azonnal kivonul a királyi területről, Mansfeld csapatai menvédet kapnak szabad kivonulásra, a felsőmagyarországi hét megye s azok városainak meg várainak tisztviselői esküvel fogadják, hogy ezentúl a király ellen fel nem kelnek s ugyanezt cselekszik Erdély rendei is. Egyébként érvényben maradnak a nikolsburgi és bécsi békék azzal, hogy a király a végvárak fenntartására ott kikötött 30000 tallérnyi összeget lefizetni nem tartozik.

II. Ferdinánd és Pázmány halála után a protestáns rendek ismét a vallási kérdéseket tolták előtérbe az országgyűléseken. Úgy vélték, hogy a hatalmas kardinális nélkül könnyebben boldogulhatnak a kath. főrendekkel s újabb és újabb jogokat biztosíthatnak maguknak. Azonban III. Ferdinánd és Esterházy Miklós erősen ellentállottak és a vallási ügyek érdemleges tárgyalását nem engedték meg.

====I. Rákóczy György====

A protestáns rendek elégedetlenségét használta fel I. Rákóczy György, hogy a svédek és törökök segítségével a Bethlentől örökölt törekvéseket érvényesitse. Fegyvert fogott tehát, s mivel a felső vidék vármegyéi hozzácsatlakoztak, gyorsan haladt előre az ország nyugati részei felé.

Pozsony vármegye rendei ez alkalommal is hívek maradtak törvényes királyukhoz és bandériumuk a nádor vezetése alatt álló hadakhoz csatlakozott. A háború szintere azonban a megyén kívül vala és a pozsonyiak csak a hadviselés anyagi hátrányait érezték. Maga Pozsony városa 1645-ben szorongatott helyzetbe került, mert a svédek Brünn ostroma után, mint híre járt, Bécs megkerülésével, egyenesen Pozsony ellen akartak felvonulni. Éppen azért a pozsonyi várban őrzött szent koronát, a koronaőrök a több biztonságot igérő Győr falai közé vitték.

Azonban időközben kiderült, hogy Rákóczy hasztalan várja a Torstenson alatt közeledő svéd sereget, mert azt a dánok támadása visszatérni kényszeríté. Ez a körülmény a fejedelmet békülékenynyé tette s a béketárgyalások felvételére Nagyszombatba küldé követeit: Lónyay Zsigmondot, Nyáry Bernátot meg Csernek Györgyöt, a kik Esterházy nádorral, Lippay érsekkel, Tiffenbach és Questenberg tanácsosokkal igyekeztek a békés kibontakozás módját megtalálni.

=====III. Ferdinánd=====

Az orsz. képtárból

A tanácskozás nem vezetett eredményre, mert egyik fél sem akart jelentékenyebben engedni és főkép mert Rákóczy időközben hírül vette, hogy a szövetséges svéd hadak diadalmasan vonulnak előre s nemsokára a Morva vizéhez érnek. Visszahívta tehát követeit és daczára a török ellenkezésének, ismét előrenyomúlt hadaival. Tényleg, április végén sikerült is egy svéd hadosztálylyal egyesülnie s Nyitrát bevéve, a jóformán védtelen Nagyszombatot is elfoglalnia. Július 27-én (1645) már ő maga is morva földön táborozott Rumpersdorfnál, Lundenburg mellett.

Azonban az ügyek mind a mellett nem igen kedvezően állottak, mert a török folyton sürgette a háború abbanhagyását, a császári sereg pedig, Leopold főherczeg vezérlete alatt, erős állást foglalt Dévény mellett. Így történt, hogy gyors és diadalmas előnyomulása daczára, Rákóczy mégis hajlandó volt béketárgyalásokba bocsátkozni; és mivel III. Ferdinánd is engedékenyebb lett, 1645 deczember 16-án létrejött a linczi béke, a mely a protestánsoknak szabad vallásgyakorlatot, Rákóczynak tömérdek anyagi előnyt biztosított.

=====I. Lipót király=====

Az orsz. képtárból

====Az 1646–1655-iki pozsonyi országgyűlések====

A linczi békét a pozsonyi 1646-iki országgyűlés erősítette meg, részletesen is megjelölvén azokat az engedményeket, a melyeket a király és a katholikus rendek, a protestáns rendeknek tettek. Ez alkalommal a protestánsok jogot nyertek arra is, hogy 90 templomot, a melyeket időközben a katholikusok tőlük elvettek volt, visszafoglalhassanak. A visszafoglalás végrehajtására, a nádor elnöklete alatt, egy külön bizottság lett összeállítva.

Ennek daczára a következő pozsonyi országgyűléseken mégis domináns kérdés volt a vallási ügy és sok viszálykodásra adott okot a linczi béke kevéssé hű betartása. Az 1648-iki országgyűlés június 3-án királylyá választotta IV. Ferdinándot és június 16-án meg is koronázták őt; az 1649-iki országgyűlésen, az 1648-ban megválasztott Draskovich halála következtében, Pálffy Pál országbírót választották nádorrá. Ezen az országgyűlésen történt először, hogy a vallási sérelmek során a kálvinisták panaszt emeltek a kassai lutheránusok ellen. Az 1655-iki országgyűlésen a korán elhúnyt IV. Ferdinánd helyébe megválasztották I. Lipótot, és Pálffy utódjává Wesselényi Ferenczet. Az országgyűlés, mely a végvárak kérdésének megoldását újra elhalasztotta, két koronázást látott. Június 27-én koronázták meg Lipótot és azután Mária Eleonorát, III. Ferdinánd harmadik nejét.

====Török dúlás====

I. Lipótnak nem sikerült a törökkel való békés viszonyt fenntartania. A szultán már 1662-ben elárulta ellenséges szándékait és a király a május 1-re Pozsonyba összehívott országgyűléshez egyenesen kérdést is intézett, vajjon az erdélyi dolgok miatt ne üzenjen-e ő háborút a töröknek. A rendek félvén, hogy a háború okozta bajok még inkább növelni fogják az országban lábrakapott általános elégületlenséget és főképpen, mert nagyon is unták az idegen zsoldos hadak garázdálkodását, tartózkodásra intették az udvart és nem javallották a háborút. Azonban a békés nyilatkozatok, kilátásba helyezett engedmények, már nem voltak képesek a török szándékait megingatni és a hadjárat 1663 tavaszán határozattá lett. Július utolsó napjaiban pedig a török had, melyet a tatár elem tett különösen rettenetessé, már Érsekújvár felé közeledett.

E szomoru emlékű hadjárat a szenvedés nehéz óráit hozta Pozsony vármegyére. Szenvedett a királyi hadak garázdálkodásától és a portyázó tatár-csordáktól egyaránt.

Lipót király hadserege vezetésével Montecuccolit bízta meg, a ki a sereg gyülekezési helyül a Magyar-Óvár, Cseklész és Pozsony közt fekvő területet jelölte meg. A felkelő nemesség gyülekezési helye pedig Szempcz volt. Természetes, hogy a rakonczátlan német zsoldosok sok kárt okoztak a megyének és ellátásuk csaknem koldusbotra juttatta az amúgy is elszegényedett lakosságot. Hasonló, bár jóval kisebb bajt okozott Szempcz táján a lassan mozgó és elég hiányos felszerelésű nemesség is.

Míg a királyi hadak nagy lassan gyülekeztek, addig a török hadakból portyázásra induló tatár-csapatok végigrobogtak Nyitra és Pozsony vármegyén. Elhatoltak egész Pozsonyig s miután Szent-Györgyöt, Bazint és Modort jórészben porrá égették, átkeltek a Morván és Brünnig, Olmüczig száguldoztak.

====A pozsonyi vértörvényszék====

A vasvári béke a török dúlásnak, ha nem is egészen, véget vetett. A belső bajok azonban újabb bonyodalmakat, újabb veszélyeket hoztak a sokat zaklatott megyére. Az elégedetlen elemek, kivált a sokszoros sérelmet szenvedett evangelikus rendek, 1670-ben nyilt lázadásban törtek ki. Azonban az időt rosszúl választották meg arra, hogy elkobzott jogaikat fegyveres kézzel visszaszerezhessék, sérelmeik orvoslását kinyerhessék. I. Lipót olyan nagyszámú német sereggel rendelkezett, a minővel ő előtte már jó régen egyik királyunk sem. Még mielőtt fegyvert foghattak volna, kiderült a szövetkezés, elfogattak annak vezérei. A tapintatlanul kezdett felkelést még tapintatlanabb kényuralom követte, a melynek folyamán szomorú szerep jutott Pozsonynak. Itt állították fel ugyanis a rendkívüli törvényszéket, mely hivatva volt itélkezni a mozgalom részesei fölött. Rothal gróf elnöklete alatt ült össze a bizottság, a melynek tagjai voltak: Szelepcsényi, Zichy István, Forgách Ádám, Majthényi János személynök és két német jogtudós. Az előbbiek azonban csak formálisan vettek részt az egész eljárásban, mert döntő szóval csak a két utóbbi bírt.

A pozsonyi vértörvényszék elé idéztek meg az elhalt Wesselényi nádort, és özvegyét Széchy Máriát, Rákóczyt, Bocskay Istvánt, Petrőczy Istvánt, Szuhay Mátyást, Szepessy Pált, Gyulaffy Lászlót, Kende Gábort a főbbek közül és mintegy 300 gyanúsított nemest.

A perek, melyek ekkor Pozsonyban folytak, merő torzképei voltak az igazságszolgáltatásnak, és a bírák vezérlő gondolata az volt: elnyomni a független magyar elemet, megtorolni a mozgalmat, elitélni mindenkit, kihez a gyanúnak árnyéka hozzáférkőzhetik.

A politikai bűnhődést az ország zaklatása, a törvénytelen adóztatások egész sorozata s végül, mert az 1672-iki mozgalmakban a portestánsok teljes számmal vettek részt, iszonyú vallásüldözés és 1674-ben a második pozsonyi vértörvényszék követte. Szelepcsényi ajánlatára 1674-ben, az ő elnöklete alatt, 34 tagból álló törvényszék ült össze, az egy Kollonich kivételével csupa merő magyarokból, a mely elé úgyszólván az ország összes protestáns tanitóit és lelkészeit megidézték. Megjelent közülük mintegy 400. Ezek ellen azután a közvádló vádat emelt a kath. egyház és a király, mint főkegyúr meggyalázása, az állam ellen való lázadás és lázítás és a törökkel való czimborálás miatt. A törvényszék előtt mintegy kétszázharminczhatan bocsánatot kértek a történtekért és írásban kötelezték magukat, hogy a terhükre rótt cselekményekben többé soha részt nem vesznek, sőt legtöbbjük katholikussá is lett. Betegség miatt elbocsátottak hetet, halálra itéltek kilenczvenhármat. A halálos itéletet a király ugyan nem hagyta helyben, de azért legtöbbjük részint külföldi, részint belföldi börtönökben sínylette meg az udvar felfogásával ellenkező nézeteit.

Közben, kivált 1672-ben, ismét sokat szenvedett Pozsony vármegye a területén időző királyi hadaktól. Mikor pedig híre járt, hogy Pozsony városában egy párt, elunván a sok zaklatást, azt határozta, hogy a várost három évi adómentesség feltétele mellett átadja az Érsekújvárnál táborozó töröknek, a vár parancsnoka: Strozzi, ki különben is gyanakvó szemmel nézte a pozsonyi polgárokat, erélyes elővigyázati szabályokhoz nyúlt. Hatalmába kerítette a városi fegyvertárat s a város kapuinak kulcsait; a polgárságot pedig kényszeríté, hogy az négy külön helyen erős sánczokat hányjon s a munkálatokhoz 16 ácsot állítson, nagyszámú karókat, vesszőket meg kavicsot szállítson. Bizonyos Priami nevű mérnök ekkor a városi erődök és védművek átalakítására egész részletesen kidolgozott tervet is készített, mely a város alakját egészen megváltoztatta és számos háznak lebontását vonta volna maga után. Ennek a tervnek azonban a polgárság oly erővel szegült ellene, hogy Strozzi a terveket kénytelen volt elvetni és a megkezdett munkálatokat beszüntetni.

=====Thököly Imre=====

Az orsz. képtárból

Montecuccoli ekkor Pozsonyba vezérlé hadát, megszállatta a várost és az elővárosokat; midőn pedig átkelt a Dunán, erős őrséget hagyott hátra, melynek eltartásáról a város tartozott gondoskodni.

====A Thököly-féle felkelés====

A Thököly-féle felkelés egész ideje alatt Pozsony vármegye rendületlen híve maradt I. Lipótnak, bár a császári hadaktól ekkor is sokat kellett szenvednie. Magának a felkelésnek hullámai csak 1683-ban csaptak át a megye területére, a mikor Géczi Zsigmond, kit Thököly a Dunántúlra küldött volt, gyors elhatározással átkelt a Dunán és elfoglalta az őrizetlen Pozsonyt.

Thököly erre a hírre rögtön felbontotta királyfalvi táborát és Pozsony alá sietett. Azonban már ekkor hírt vett Pozsony katasztrófájáról a császári hadak fővezére, Lothringeni Károly is, ki Köpcsényből, hol seregét összegyűjté, a Morva mezejére szállott volt, hogy a lengyel csapatokat bevárja és a Bécs ellen törő törököt hátba fogja. Rögtön visszafordult tehát, átkelt Marcheggnél a Morva vizén és Pozsonynál termett, a melyet, mielőtt maga Thököly megérkezett volna, az előcsapatoktól ismét visszafoglalt.

Érdekesen írja le ezt az eseményt Ottlyk György, a későbbi császári ezredes, ki ekkor Thököly udvari lovaskarabélyos testőr-ezredének volt az ezredese. „Nagy pompáskodásnak és vendégeskedésnek indulván, a fejedelem (Thököly) inkább bízván a török barom erejében, semmint de his Comitatuum securitate – ezen megyének biztonságáról – gondolkozott volna. A hadi tisztek is nagy titokban és vendégségekben elmerülvén, hadokat zablában nem tartották, a sok katona pozsonyi hustában, pajtákban szállván, részegségek miatt azokat meggyújtván. Ezeket megvizsgálván Ausztriában levő Lohtaringus, csakhamar elsőben is Marhekhez szállott, onnan egy estve megindulván, viradtig pozsoni szőlők közt termett. Én is némely szükséges alimentumok megszerzésére azon estve előtt bémentem volt Pozsonyba harmadmagammal, Draskovith uram házánál megháltam. Az alatt azon éjszaka Tököli uram megorderozván Pozsonyban levő gyalogságot, egészben kiviteté; midőn hajnallék: az én gazdám észrevevén ezen lármát, hozzám gyün, megjelent nagy rémüléssel, mondván, hogy az ellenség már is kapu előtt van. Én is nem vévén azt tréfára, lóra kapván, kimentem a piaczra, az hol Zsámbokréti Mihályt pozsoni bírót előtalálván, kértem opiniót: merre lehetne secure kimennem? Az pedig nagy félelemben levén, semmi direkcziót nem adhatott, mert a kapuk kulcsait a kuruczok tisztjei magukkal kivitték. Ez volt 6 órakor reggel; németnek pedig az bebocsájtásra 7 órát adták!… jutott eszembe pozsonyi kis kapucska, de annak is kúcsai voltak; szerencsémre egy ácsot elétanáltam egy nagy fejszével, azt elvitettem és mintegy nyolczan voltunk már együtt ezen extremitásban, leszállítván egy erős legényt, azon kis kapucska lakatját leverettem és felmenvén az árkon levő kis hídon, hustátra kiszaladtunk. De a felső kapunál levő német észrevévén bennünket, mintegy negyven lovas utánunk gyütt, mink pedig Kriszlink felé levő útján a mezőre salváltuk magunkat; a pozsoni akasztófánál egy csoport törököt tanáltunk, a ki németre vigyázott. Thököly tábora pedig egészben egyhúzomban Sentéig elnyomúlt, ott által a Vágon, tábort ütött. A török pedig megvárta a németet, meg is ütközött vele, de meg nem állhatván tüzét, elszaladott, elnyervén bagázsiáját alkalmasint a német. Pozson városa pedig visszahajlott ő Felsége népit bebocsátván, azután constanter ő Felsége hívségében megmaradván.

Thököly fejedelem nehezen tudván szétszaladó hadát megtartóztatni, Senténél köllött temporizálni és összeverni hadát. Úgy azután ő Felsége népe visszatakarodott Ausztriában, Thököly pedig újabban táborával Cseklészhez szállott és tatár khán fiát Galga szultánt 8000 tatárral magához Bécsbűl somorjai réven általhozván Bécs alúl, azután magát a szultánt egynehány magyar sereggel excipiálván, mezőben sátorok alatt megvendégeltette”.

Thököly seregét Lothringeni Károly hadai akkor annyira megfutamították, hogy Thököly képtelen volt a Bécset ostromló török hadnak segélyére sietni.
Tényleg nem nagysokára meg is jelentek követei a Pozsonynál táborozó lengyel királynál és kérték közbenjárását, hogy a béketárgyalások megindíttassanak.

===IV. Az alkotmányos küzdelem kora===

Pozsony vármegye rendei méltán elmondhatták magukról, hogy ők ő Felsége leghívebb vármegyéjét képviselik. Már az a körülmény, hogy a Habsburg-házból származó királyok, ha egyáltalán megfordúltak néha Magyarországon, éppen Pozsonymegye területén időztek s így a pozsonymegyeiek előtt még leginkább ismertebbek valának, nagyban erősítette őket lojális érzelmeikben. De különben sokkal közelébb is estek a mindenható Bécshez, semhogy azország keletibb vidékein fel-feltünő elelntállásba valami intenzivebb módon befolyhattak volna. Természetes azonban, és ez kivált a független csallóközi nemességre vonatkozik, hogy az ő soraikból is támadtak egyesek, kik nem törődve az anyagi károkkal, a mindgyakrabban ismétlődő mozgalmakban az elsők között részt kértek.

Az a szerencsétlen bécsi politika, mely elbizakodva a német fegyverek régen tapasztalt diadalától, az alkotmány és szabadság megnyirbálására irányuló állhatatos törekvésben nyilvánult, a helyett, hogy a rég megszakadt területi egység helyreállítását felhasználva, a politikai egység megteremtésére irányult volna, Pozsony vármegyét a lojalitás legszélsőbb határáig vitte el. Oda, a hová a magyar nemzetének, százados alkotmányának sérelme nélkül a királyhűségben elmehet. Ellentmondás nélkül szavazták meg a pozsonymegyei követek az 1687-iki országgyűlésen az uralkodóház örökösödési jogát, bár nehéz szívvel, belenyugodtak a megsarczolt ország újabb és újabb megterheltetésébe. Mikor a Tokay Ferencz kurucz hadnagy és Szalontay köznemes által támasztott zempléni zendülésnek híre ment és Bercsényi Miklós bányavidéki generális felhívása a megyéhez érkezett, a pozsonyi nemesség haladéktalanul fegyvert fogott és megjelent a Lipótvár mellé kitűzött gyülekező helyen.

A Kollonics-féle szervezésben Pozsony vármegye a pozsonyi kerülethez osztatott be, de azért a pozsonyi bizottsághoz, a későbbi kir. helytartótanács e halvaszületett elődéhez, meg a kanczelláriához benyujtott felirataiban, mindig az alkotmányosság hű védője volt, bár az engedelmességben a legvégső határig elment.

=====Pozsony a XVII. században=====

Az orsz. képtárból

====II. Rákóczy Ferencz====

Innen magyarázható, hogy bár a Pro Patria et Libertate zászlók már magasan lobogtak és a királypárti Károlyi Sándorból kurucz generális lett, Pozsony vármegye még mindig kitartott I. Lipót király hűségében. Mikor Ocskay kuruczai Léván ütötték fel tanyájukat és alezredesük, a rettenthetetlen bátorságú Berthóthy már egész Nyitra falai alá száguldozott, a bécsi udvar gróf Forgách Simont, gróf Koháry Istvánt, Bottyán Jánost és Esterházy Antal tábornokokat bízta meg az ellenfelkelés szervezésével. Pozsony vármegye nemessége nem késlekedett, nem váratott magára s csakhamar megjelent a gyülekezési helyen, mely Szered táján, a Vág mentére volt megállapítva. Erre czéloz a kurucz ének, mondván:

Nyitra, Pozsony vármegye összegyűle

Nemes, paraszt, Nyitra felé felméne,

Ocskayt várja az ütközésre.

A pozsonymegyei nemesi felkelők Szerednél egyesültek Schlick táborszernagy vasas ezredeivel s némi gyalogságával és gyors menetekben indultak Léva alá, a melyet Ocskay vigyázatlansága miatt csakhamar (1703 október 31-én) be is vettek. Innen a császári hadak, a nyitrai és pozsonyi felkelőkkel egyetemben a bányavárosok felé igyekeztek és Lipót napját Schlick már Beszterczebányán ünnepelte. Azonban Rákóczy fővezére, Bercsényi is résen állott, magához rendelte gróf Károlyi Sándor hadait és sietve indult a bányavárosok megvédésére. A zólyomi ütközet, mely a kuruczok fényes győzelmével végződött, elhatározó volt a nemzeti ügyre nézve. A kuruczok hatalmasan előnyomultak, Schlick hadai rendetlenül, szétszóródva hátráltak és Pozsonyba vették be magukat.

Mind világosabbá lett a nemzet egésze előtt, hogy a czél, melyért Rákóczy fegyvert fogott, igaz és őszinte, s hogy ezúttal nem részleges törekvések érvényesítéséről, nem személyi érdekekről, vagy becsvágyról, hanem igen hazafias elkeseredésből sarjadzott nemzeti felkelésről, a bécsi udvari politika káros törekvéseinek megdöntéséről, az ősi alkotmány megvédéséről van szó. Minél nyilvánvalóbb lett Rákóczy Ferencz önzetlensége, minél fényesebben ragyogott mély hazafiassága, annál jobban szaporodott az országban a kuruczok száma. Mikor Bottyán vitéz alezredese, a később nagy hírre vergődött Ebeczky István beállt a kuruczok közé, Pozsony vármegye vitézlő rendei, kik a kurucz fővezérrel, Bercsényivel, amúgy is személy szerint rokonszenveztek, galanthai Balogh István, Somogyi Ferencz és mások buzdítására, szintén Rákóczy zászlajának védelmére sereglettek össze.

=====II. Rákóczy Ferencz=====

Az orsz. képtárból

Bercsényi, a fényes zólyomi diadal után, megindult Károlyival egyetemben a Vág felé, hogy Sempte várában, vagy a szeredi várban verjen fészket. A szeredi hídon – Galgócz vára a kuruczok hatalmába kerülvén – a had átkelt a Vágon és elözönlötte Pozsonymegyét. Egymásután hódoltak meg: Nagyszombat, Szomolyán, Berencs, Éleskő, Jókő, Korlátkő, Detrekő, úgy hogy az egész Fehérhegység kuruczczá lőn s a kurucz csapatok egész Modor, Bazin meg Szent-György kapujáig kalandoztak el. Ocskay egy ízben Diószeg felé vigyázván, mintegy 40 német katonát ejtett foglyúl, a kiket, mint mondták, Pozsony alól hozott el. Másfelől pedig a Csallóközt özönlötték el a kuruczok és belevették magukat a szigetvilág titkos rejtekeibe, hogy váratlanúl előtünvén, megcsipkedjék a császári hadakat.

=====Heiszter Hannibal=====

A heldenbuchból

Schlicket a fővezérségben Savoyai Jenő váltotta fel, azonban a rendelkezésére állott csapatok elégtelen volta miatt, Pozsonyból ő sem mozdulhatott ki.

Károlyi kurucz generális deczember havában már Bazinban és Szent-Györgyön fogott állást, míg előhadai Récsén, Pozsonytól mintegy két órányira, helyezkedtek el. A Bercsényivel megtartott tanácskozás után pedig 3000 lovassal, a vidékkel ismerős Ocskay kalauzolása mellett, átment a Fehérhegyeken, hogy a Morva túlsó partján emelt osztrák erődítvényeket lerombolja. Éjjel-nappal haladva, 36 óra lovaglás után, deczember 23-án, késő este Stomfára érkezett. A következő nap reggelén pedig Dévény-Ujfalunál átkelt a Morva vizén és hozzáfogott a dévényi vártól Schlosshofon át Marcheggig vonuló védművek ostromához. Rövid, de heves küzdelem után a sánczokat bevette, azok parancsnokát, Oppersdorf grófot ötvened magával elfogta. Kuruczai a futó német katonákat „a bécsi hidak felé majd három mértföldig vágták”. Ezután visszatértek Récsére és egész sereg rabbal vonultak be a szenczi táborba.

====A csallóközi expediczió====

Ez esemény híre igen megdöbbentette a bécsi udvart. Kezdte komolyabb színekben látni Rákóczy felkelését és minden erejét annak legyőzésére határozá fordítani. A mindenünnen összetoborzott hadak élére pedig gróf Heiszter tábornagyot, a kipróbált vitézségű katonát állítá.

A következő 1704-iki évi események, a melyeket – mint a Rákóczy-kort egyáltalában – nagy tudósunk, Thaly Kálmán adatai szerint mutatunk be, jobbára egészen Pozsonymegye területén játszódtak le.

Heiszter terve az volt, hogy először megtisztítja a Csallóközt a kuruczoktól, hogy így Pozsony városát a folyton fenyegető veszélytől megmentse és Érsekújvárt, meg Nyitrát megerősítve, Bercsényi megoszlott táborát tönkre tegye. Ennek a czélnak megfelelő hadi tervet is dolgozott ki, a mely nagy ügyességre és körültekintésre vallott.

Pozsony város parancsnokává báró Ritschán helyébe Tramp dán tábornokot, Virmond és Viard ezredeseket küldé és megbízta őket, hogy Somorja városa és a Csallóköz ellen vízi expedicziót szervezzenek. Báró Ritschánt pedig Moravországba rendelte, hogy ott, magához vévén a morva felkelő dandárt, a Vlára-szoroson át Trencsénbe törjön s igyekezzék a Fehérhegység felől Bercsényi ellen támadni. Ha e terv sikerül, Bercsényi, ki Somorja és Mocsonok között állott, bizonynyal kelepczébe kerül.

A Somorja ellen indított vízi műveletet Tramp április hó közepe táján kezdette meg. Ő maga dragonyos ezredével a szárazon ment, Virmond és Viard az ágyúkkal, tetemes gyalogsággal és a pozsonyi polgárőrséggel hajókon indultak el és április 20-án a püspöki sánczból a kuruczokat ki is riasztották. Azonban Bercsényi neszét vette a dolognak s erős haddal gr. Pekryt, meg Ocskayt küldé ellenök, a kik azután április 21-én Püspökinél Viardékat megverték és a sánczokat visszafoglalták. Latour alezredes, 4 kapitány, több tiszt, 334 német katona és sok pozsonyi polgár holtteste borítáa csatamezőt és vagy 70-en a Dunába vesztek, a kiknek fegyverzetét azután a kuruczok kihalászták a vízből. Hogy azonban a kurucz hadak a Komárom felől induló Heiszter, meg Pálffy és Tramp serege közé ne kerüljenek, a diadal daczára Bercsényi visszarendelé őket magához Födémesre. Somogyi Ferencz és Lóczy Endre hadai, miután a somorjai és seprősi révekben található hajókat a nádasokban jól elrejtették, vissza is tértek, ellenben Pekry és Ocskay biztos helyre találván, onnan folyton-folyvást becsaptak a Csallóközbe, hol időközben a labanczok a gútai sánczokat elfoglalták volt.
Ápril 28-án a portyázó Pekry, Ocskay és Somogyi, kik mintegy 1000 lovassal és 500 gyaloggal indultak Komárom felé, a Császtva vize mellett Nyárasdnál Heiszter főtáborára akadtak. Erős küzdelem támadt, de a kuruczok végre a túlerővel szemben mégis meghátráltak Nagy-Magyar felé s Pekry csak sebesülten tudott a segélyére siető Bercsényi védelme alatt elmenekülni. A magyari hidat lerombolták ugyan a kuruczok e kicsapások alkalmával, de azért a főczélt, hogy a német egyhamar a jobb partra ne szállhasson, nem érték el, mert Heiszter Pozsonyból kész hidat hozatott le s azzal a Kis-Dunát Vereknyénél áthidalta.

Bercsényi, látván a fenyegető helyzetet, arra törekedett, hogy hadait mielőbb központosítsa. A Dunántúlról már előbb felrendelte Károlyit, most meg Ottlykot vonta magához. Ottlyk, az őrizetére bízott Szentgyörgy, Modor, Bazin és Nagyszombat védelmére csekély őrséget hagyván hátra, május 1-én 6 lovas-századdal és 2000 fegyveres tóttal a majtényi táborba érkezett. Károlyi a tiszántúliak előcsapatával, mitegy 8000 lovassal, május 5-én érkezett Mocsonokra. Winkler, Luzsinszky és Tornallyai, miután a Vlára-szorosnál Ritschánt feltartóztatniok nem sikerült, a Szakolczáról jövő Ordódyval egyesülve, Vágújhelynél foglaltak állást.

Heiszter hadai május 6-án átkeltek Vereknyénél a Dunán és egyesültek Heiszter Hannibár 2000 stájerjével, Pálffy 1000 főnyi maradék-horvátjával, meg Nádasdy Ferencz 800 labanczával s ráczával, úgy hogy Heister Bercsényi ellen mintegy 10,000-et tudott szembe állítani, a Ritschán seregét nem számítva.

Heiszter hada egy tömegben haladt egész Cseklészig; innen Pálffy bán a balszárnynyal Szent-Györgynek kanyarodott, míg a sereg zöme és a jobbszárny egyenesen Bercsényi felé tartott. A balszárnynak két nap alatt sikerült Szent-Györgyöt, Bazint, Modort és Nagyszombatot meghódoltatnia. Heiszter, bár csak nehezen haladhatott előre, mert Pekry folyton előtte járt s ellenkezve nyomult előre, mintegy hátán hozva az ellenséget, éjjelre már Királyfán szállott meg és 7-én porrá égette Szempcz városát, Cseklészt, Magyarbélt, Gurabot, Diószeget, Majtényt, Vág-Szerdahelyt, csupa virágzó merő magyar községet.

Bercsényinek supán 4000 főnyi, rendezetlen, elég kedvetlen had állott rendelkezésére. Bármennyire szerette volna, ezúttal nem bocsátkozhatott a túlerős ellennel nyílt ütközetbe. De meg hírét vette annak is, hogy Ritschán hada már Vágújhelyet égeti. Visszavonulásra szánta el tehát magát. Elhányatta 9-én a szeredi hidat és 11-én este Ó-Barsnál szállott táborba. Heiszter mindenütt nyomában volt és 14-én már Kérnél állott. Ekkor azonban hírt vevén Forgách Simon hatalmasan felszaporodott dunántúli hadának gyors előnyomulásáról, miután Nádasdyt a Csallóköz védelmére küldötte, Pálffyt pedig Pozsonyba, hogy ott a polgárőrséggel megerősödve, Ritschánnal egyesüljön és Bercsényi ellen operáljon, Komáromon keresztül a Duna jobb partjára sietett.

====A szomolányi csata====

Heiszter hírtelen visszavonulása hírére Bercsényi rögtön intézkedett, hogy Károlyi lovas hadával keljen át Sempténél a Vágon és foglalja vissza a pozsonymegyei városokat. Ocskayt és Bokros Pált pedig a Fehérhegységbe küldte, hogy fegyverbe szólítsák annak épp oly hazafias, a mily harczias népét és tartsák szemmel a Szakolczára vonult Ritschánt. Majd kémeitől hírt vevén, hogy Ritschán Jablonczán, Nádasdon át iparkodik elérni Nagyszombatot, hogy ott a Bazinon keresztül jövő Pálffyval egyesüljön, azonnal értesíté Ocskayt, hogy engedje Ritschánt a jablonkai hegyszorosba bemenni, de az erdőt a szoros két oldalán jó eleve rakja meg puskás tótokkal, ő maga pedig Bokrossal ereszkedjék lassan utána. Károlyinak meg azt tűzte ki feladatául, hogy Nagyszombatnál harczra készen álljon s egyfelől figyelje Pálffyt, másfelől Szomolány vára alatt Nádasnál a jablonkai szoros torkolatát.

A kitűnően kieszelt terv sikerült. Ritschán, Pálffy utasítása szerint, 4000 főnyi rendes német katonával és 2000 morva paraszttal kiszállott Szakolczából és neki indult Jablonczának. Ocskayék félre álltak útjából, engedték őt bevonulni a szorosba. Május 26-án nagy podgyászszal és kísérettel, összesen vagy 7000 lélekkel, kik között egyes tisztek feleségei és cselédségük is jelen vala, meg hat ágyúval, neki ereszkedett a szorosnak. Ocskayék biztos távolból nyomon követték és elindulásáról gyorsan hírt küldöttek Károlyinak.

E hírre Bercsényi, ki éppen az érsekújvári malom-erőd ostromához akart fogni, szekerekre rakatta gyalogságát és gyors üggetésben a sempteszeredi hídon át Nagyszombatba indult, a hová éjfélkor érkezett és a honnan rövid pihenő után Szomolány alá sietett s a hozzá hű fehérhegyi lakosság kalauzolása mellett, gyalogságát elhelyezte a szoros két oldalán. Károlyi ekkor már Binyócznál állott lesben.

Május 28-án hajnalban jelent meg Ritschán hada a jabloncza-nádasi szoros Nádas felől eső bejáratánál. Nem volt többé ideje a kibontakozásra sem. Bercsényi és Károlyi szembe álltak vele és támadták, a hajdúk két oldalt lőttek seregére és háta mögül előtört Ocskay az ő csapatjával, meg harczvágyó puskák-baltás tótjaival.

Véres csata fejlődött ki most, melyben úgyszólván ember ember ellen küzdött, s mely egész nap eltartott. Ritschán rendes katonasága, a Stahrenberg, Deuschmeister, Kirchbaum, Jung Daun, a meklenburgi csapatok, Malzan dán zászlóalja és a Visconti vértesek vitézül küzdöttek, de kedvezőtlen volt helyzetük és harczvágyó, vitéz a kuruczság.

Ritschán hamar észerevette, hogy a nagyobb erő Nádas felől fenyegeti, igyekezett tehát visszafordulni és a hol jött, ott vágni ki magát a kelepczéből. Azonban Bercsényi erre is gondolt s mig Ritschán, kinek embereiből mind több és több hullott el és maga is megsebesült, főgondja a podgyászvonat megmentésére irányult s azt 1000 dán és Kirchbaum gyalogos, meg a Visconti vértesek födözete alatt át, a hegyoldalnak indítá s ő maga hátvédnek maradt, addig Bercsényi, emberei egy részét rövidebb úton elindíttatta, hogy a feltörő németet szembe támadhassák. Az oszlop tehát, melynek élén Giordano kapitány nyomult a lovassággal, már Ocskay embereitől kénytelen volt minden talpalatnyi földet vérrel kiküzdeni, mikor pedig nagy nehezen mégis felért a hegytetőre, ott újabb harcz várakozott reá az oldalt került hajdúk részéről. E közben a Wachtendonck vezetése alatt álló balszárnyat a kuruczok teljesen elszakították Ritschántól és az erdő mélyébe nyomták.

A hegytetőre vergődött s máris megtizedelt seregtől a kuruczok hamar elvették az ágyúkat, a két Ebeczkytől – Istvántól és Imrétől – vezénylett lévai és barsi huszárok meg nekivágtak a vérteseknek és Malzán dánjainak és a jablonczai nyiresben tömérdeket konczoltak le közülök. Giordano 250 lovasából 110 menekült el nagy nehezen Szenicz felé. Galántai Balog István és Somogyi Ferencz pozsonymegyei huszárezredesek pedig a födözet derekára rohantak, összeapríták a Kirchbaum-gyalogságot s az egész podgyászvonatot elfogták.

Ritschán, fejsebétől szédülve kocsiba ült és nagy nehézségek között, mintegy 300 embertől környezve, bemenekült Jabloncza várába. Bercsényi és Károlyi nyomon követték, míg Ottlyk és Ebeczky Wachtendonck ellen indultak, kik Korltákő táján, a korlátkői dombokon találtak elő. A két kurucz vezér zárt sorokban támadt a németekre és elszorították őket Éleskő, Detrekő és Sasvár felé. Wachtendonck, mintegy 250 emberével, holtra fáradva menekült Angernbe.

Közben előkerülvén a kuruczok ágyúi, Bercsényi előkészületeket tett, hogy Jabloncza várát ostrom alá fogja. Azonban Ritschán is belátta tarthatatlan helyzetét és csakhamar kitűzette a vár ormára a fehér zászlót. Szabad elvonulást kért. Bercsényi azonban teljes megadást követelt. A hős osztrák tábornok nem tehetett egyebet, mint hogy megnyittatta a vár kapuit, kivonult, és embereivel együtt letette fegyverét. Bercsényi azonban elismerése jeléül visszaadta a kardját a foglyul esett hősnek és orvosi ápolás végett Nagyszombatba szállíttatta nejével egyetemben.

A szomolányi csatában, mely egyike Bercsényi és a kuruczvilág legszerencsésebb, legfényesebb diadalainak, a császáriak holtakban mintegy 4000 embert veszítettek, a kiket négy nagy halomba rakva temettetett el Bercsényi. A hadi zsákmány mintegy 900 hadi foglyon kívül néhány ezer fegyverből, tömérdek egyenruhából, lövőszerből, 3–4000 ágyús- és társzekérvontató lóból, az egész hadi pénztárból és számos egyéb podgyászból állott. A németek közül mintegy 600-an önként a kuruczok zsoldjába állottak s mint utóbb Bercsényi jelzé, a kuruczok ügyének jó szolgálatokat tettek.

Bercsényi május 31-én majtényi táborában a győzelemért, ágyúdörgés és az összes hadak háromszoros sortüze mellett, hálaistentiszteletet tartatott. Június 2-án pedig Károlyival és a tisztikarral bevonult Nagyszombatba, hol az esztergomi káptalan, élén Pyber László püspök és érseki helynökkel, fogadta. Itt aztán a papság, a városi tanács, az egyetemi ifjúság, a konviktorok és a tanári kar részvételével, a jezsuiták templomában újra hálaadó istentisztelet volt, a melyet hatalmas örömlakoma követett.

A szomolányi csatában, Bercsényinek Rákóczyhoz intézett jelentése szerint, vitézségükkel és rendíthetetlen bátorságukkal különösen kitűntek: Somogyi Ferencz csallóközi ezeres kapitány, Majláth Boldizsár, Pozsony vármegye egyik hadnagya és galántai Balogh István, szintén pozsonymegyei huszárezredes. Somogyi Ferencz hat fiával szolgálta a haza ügyét.

A szomolányi győzelem szülte lelkesedés oly nagy és oly tartós volt, hogy az észak-nyugati megyék csakhamar 10,000 fegyveres hajdút állítottak Rákóczy szolgálatára.

Bercsényi, míg ő maga a nagy hadi zsákmány igazságos felosztásában fáradozott, június 3-án Károlyit, Ebeczkyt és Szabó Mátét a Csallóközbe küldte; Balog Istvánt a gútai sáncz visszafoglalásával bízta meg s egyes kisebb-nagyobb csapatokat elportyáztatott egész Pozsony falai alá, hogy az odazárkózott Pálffy bánt nyugtalanítsák.

A szomolányi csata után úgyszólván állandóan Ocskay kuruczai tartózkodtak a Fehérhegység között s onnan hol Morvába, hol Ausztriába, hol Pozsony felé csapkodának. Ocskay rendelkezése alatt mintegy 5000 ember állott, kik részint Stomfán, részint Gajaron feküdtek. Kezdetben az volt Ocskay ezen becsapásának czélja, hogy Heisztert, ki a Dunántúl Károlyit szorongatta, serege megoszlására bírja. Ezt a czélját el is érte. Heiszter felvonult Marcheggig s ott gyűjtögette hadait, hogy azután ezekkel a gyűlölt kuruczot Nyugat-Magyarországból kiszorítsa. Most már az volt Ocskay feladata, hogy a hadgyűjtést tőle telhetőleg akadályozza. Természetes, hogy ezen egész idő alatt Pozsony vármegye nyugati szélének úgyszólván egyetlen nyugodt napja sem volt. A Fehérhegységtől le egész Pozsonyig, a Morva vize partjain, folyton látni lehetett egyes kisebb-nagyobb kurucz lovas csapatokat.

====A nagyszombati ütközet====

Maga Bercsényi november 27-étől kezdve szintén a Fehérhegységben tartózkodott, mert nyilvánvalóvá vált, hogy Heiszter rövidesen megindítja mindinkább szaporodó seregét, hogy a Rákóczytól bombáztatott Lipótvárt felmentse. Tényleg Heiszter úgy deczember 21-ike táján kilépett a zongori sánczokból és Récsén kifejlesztve seregét, Modor irányában Nagyszombat felé tartott. A mint 25-én elhagyta Modor városát, két kurucz lovasezred jobbról Ocskay Lászlóé, balról Ebeczky Istváné, kísérgetni kezdé seregét folyton-folyvást csipkedve és fárasztva oldalvédeit. Maga Bercsényi pedig kiszállott a Fehérhegyek közül és Nagyszombatnál fogott állást, hogy ott a fejedelem vezérlete alatt érkező sereget bevárja.

Heiszter decz. 26-án ért a fehéregyházi erdőbe és megpillantá maga előtt Rákóczy hadait. Rögtön zárt oszlopos vonalakba állította hadait. Nem akart ugyan most még ütközetbe bocsátkozni, ámbár az árulásra készülő Scharudy kémeitől értesülve volt a vele szemben álló kuruczhad erejéről. Jobbnak itélte, hogy megkerüli a magyarságot és úgy vonul tovább kitüzött czélja felé. Azonban Ebeczky, ki Rákóczy csatarendjének jobb és Ocskay ki annak bal szárnyán állott oly heves támadást intéztek ellene, hogy a küzdelmet kénytelen-kelletlen felvette. A két lovas-ezred iszonyú pusztítást vitt végbe a németek sorában és Ocskay ezrede egész a tábor közepéig hatolt be s az ágyukat kézre keríté. Ekkor történt, hogy Scharudy a nyilt csatában átpártolt Heisterhez. Ez az árulás és az a körülmény, hogy Ilosvay és társai túlbuzmgalma következtében a középen védetlen nyílás támadt, arra bírta Rákóczyt, hogy visszavonulót fuvasson. Ocskay a mocsaras Parnán nem vihetvén át az elfoglalt ágyukat, kénytelen volt azokat ott hagyni és a visszavonuló hangjára nagy kerülővel elmenekülni.

Heiszter utóbb nem állhatván Ocskay és Ebeczky folytonos csipkedéseit, és hírt vévén róla, hogy Bottyán Szomolány várához, tehát háta mögé került, czélszerűbbnek látta jan. 16-án Modor, Bazin és Szent-György városokban szállásolni el hadait. Ocskay most ismét Ausztriába tört át s ott dúlt szerteszét, de mire Heiszter erős hadosztálya a pusztítás színhelyére érkezett, ő már ismét benn volt a hegyek között és Moraván táján szállott meg. Heiszternek roppant igyekezetébe került, hogy Trencsén várát élelemmel ellássa s azután a kuruczok folytonos zaklatásai között Pozsony felé elsiessen. Ekkor már várt reá a parancs, hogy a Dunántúlra igyekezzék. Récsénél központosítá seregét, átvezette a Csallóközön s onnét a Lajta és Bécs között dúló Károlyi ellen indult.

====Modor, Bazin és Szt.-György hódolása====

Heiszter távozására Ocskay magához vonva Balogh Istvánt és báró Perényi Miklóst, azonnal Bazin alá sietett s azt körülzárta. Bercsényi Nyitrából, Érsekújvárról ágyúkat küldött oda, ő maga pedig Karvánál átszállott a Csallóközbe s azt visszafoglalván, szintén a pozsonymegyei városok alá sietett. Modort márcz. 30-án, Bazint 31-én, Szent-Györgyöt április 1-én iszonyú bombázás után hódolatra kényszerité. A három városban harmadfélezer legjava német gyalogos rakta le a fegyvert. Ezeket, egy-egy pálczával kezükben, átbocsátották a Fehérhegyen Morvaország felé. De ezek szorosaiban az Ocskaytól felbiztatott tótság már várt reájok fejszékkel, kövekkel és agyonverték őket. „Abban egy sem ment el böcsülettel” írja Bercsényi „mind oda van.”

====A vöröskői harcz====

A pozsonymegyei városok hódolása és Heiszter gyalogságának tönkretétele után, a kuruczok apróbb csatározásokkal, portyázásokkal akadályozták a császáriak egységesebb működését. Bercsényi Ocskayt, Horvay és Sréter lovas- és gyalogezredeit, Farkas Sándor hajduit és báró Haller Sámuel gyalogezredét, meg egy-két ágyút rendelvén melléje, Dévény alá küldötte, hogy a dunai átkelőt szemmel tartsa és Pozsony felé portyáztasson. Ő maga is állandóan a Fehérhegyek között tartózkodott, szemmel tartván úgy a pozsonyi, mint a trencséni vonalat és a Morva-mezőt. Július 12-ike körül Esterházy Antal vagy 7000 emberrel Szomolányhoz szállott, hogy onnan Holics és Ausztria felé divergáljon. Ebeczky és Szalay meg Récse, Stomfa, Malaczka táján állottak résen.

Az új császári parancsnok Herbeville, látván, hogy ez irányban a szorongatott Lipótvárt nem mentheti fel, más irányt adott a hadműveleteknek és a Csallóközre vetette magát, hogy onnan csaphasson ki. Rákóczy ezt rögtön megsejtette és ő maga Galánta meg Szered között fogott állást, Esterházyt és Ocskayt pedig július végére a Közép-Vág jobb-partjára rendelte.

Rákóczynak sikerült is Herbevillet tévedésbe ejteni és a Vág meg Dudvág között lévő rejtett hadiállásaiba becsalni. A császári sereg már-már körül volt zárva, a mikor Esterházy Antal egy vigyázatlan mozdulata utat nyitott a kétségbeesett vezérnek. Ezt Herbeville rögtön felhasználta és podgyászát a kuruczoknak zsákmányul hagyva, Nagyszombat felé menekült. Mivel azonban sík mezőn a kuruczokkal megütközni nem mert, Vöröskő várához sietett, vélvén, hogy a kuruczokat e lovas csatára alkalmatlan helyre sikerül csalnia. Rákóczy azonban megállapodott Cziffernél, mert jól tudta, hogy Herbeville a néki ellenséges területen élelmiszert nem nyervén, csakhamar kénytelen lesz a síkságra kiszállani. Azonban Ocskay, Esterházy, Ebeczky, Ottlyk és mások rábeszélésének engedve, mégis megváltoztatta nézetét és bement Herbeville után a vöröskői hegyek közé. A csata, mely 1705 augusztus 11-én folyt le, rövid volt és a kuruczok vereségével végződött. A lovasság a hegyes vidéken nem tudván erejét kifejteni, az első ágyúzásra megriadt és megszaladt. A hegy lejtőjén azután rendetlen tömeggé bomolva, oly óriási porfelleget vert fel, hogy attól a gyalogság működni képtelen volt és szintén meghátrált. A győztes Herbeville pedig felhasználta a pillanatnyi zavart, kitört a hegyekből és visszaszállott a Csallóközben elhagyott podgyászvonata mellé. Rákóczy pedig, hogy a szenvedett csorbát némileg kiköszörülje, nagy hadat küldött át Ausztriába és Morvába s a két országot mintegy két héten keresztül tűzzel-vassal pusztította.

Herbeville hírét vevén a kuruczok rettenetes beütéseinek, augusztus 29-én Pozsonynál vert hídon 4000 lovast átköltöztetett Bercsényi szerteszáguldozó csapatai ellen. A Pozsonynál vigyázó Szalay és Jeszenszky Malaczkára, hol maga a fővezér tartózkodott, még aznap hírt küldött a németek szándékáról s így Bercsényinek ideje maradt szétszórt seregét visszarendelni és Szomolány alá húzodott vissza.

====Ocskay sikerei====

Bercsényi a szécsényi országgyűlésre sietvén, a vágmelléki hadak fővezérévé Bottyánt tevé, a Morva mellékér epedig ismét Ocskayt küldte, hogy Pozsonyt szemmel tartva, Dévényt megszállja és a Dunát elvegye és közbe-közbe Ausztriába csapkodjon. Ez a pozsonymegyei területen elhelyezett kuruczhad állott Ocskay ezredéből, Szalay és Bezzegh 80–800 lovasból álló ezredéből és Blaskovich 3 századából. A gyalogság, Móricz István hajdúi, – kik Dévény és Stomfa között állottak, – 500, Bokros Pál 400, Szinay 350, Sréter 650, báró Révay Imre 600 emberéből és Pozsony, meg Turóczmegyék 600 gyalogosából állott. Ő maga pedig Malaczkán táborozott. Ocskay hadai derekasan megfeleltek feladatuknak. Dévényt ostromzár alá vették, a dunai átkelőt lefoglalták, Pozsonyt csipkedték és Ausztriát folyton zaklatták. Szeptember 6-án például a Bécscsel szomszédos községeket kizsákmányolva, 60 szekér becsesebb ingósággal, 3000 drb szarvasmarhával és vagy 1000 lóval tértek meg a malaczkai szállásra.

=====Malaczka régi képe=====

Egykorú czéllevélről

Ocskay figyelme ezután a Heiszter 1704-iki téli hadjárata alkalmával császári kezekre jutott fehérhegységi várakra irányult. Körülzárolta és lövette Detrekőt és Éleskőt annyira, hogy e két erőd szeptember végén meghódolt. Október elején pedig a Pálffy grófok törzsvára, a jól felszerelt Vöröskő alá szállott és Thuróczy Gáspár meg Szálé András hajdúival, valamint Rottenstein tüzérparancsnokkal, rendes ostrom és bombázás alá vevé. A víárkokat mind közelebb vivék és okt. 5–20-áig folyton lövették a várat, úgy hogy az már-már hódolásra gondolt, mikor a megújult békelakudozások behatása alatt, okt. 20-án Rákóczy az ostrom megszüntetésére parancsot adott. A szécsényi gyűlésről megjövő Bercsényi pedig elrendelte, hogy a morvamelléki hadak azonnal a Csallóközbe szálljanak és a Jóka körül álló gróf Csáky táborával egyesüljenek. Bercsényi Nagyszombatban maradt, hogy az ott megkezdődött béketárgyalásokban részt vegyen.

====Rákóczyné a vármegyében====

Hosszas alkudozások után, 1706 április 15-én, július 20-ig tartó fegyverszünet jött létre. A bécsi kormány, hogy Rákóczyt engedékenyebbé tegye, megengedte, miszerint neje, Sarolta fejedelemasszony meglátogathassa férjét, ki Nyitra várában várakozott.

A fejedelemnő április 30-án d. u. 5 órakor, fényes díszhintón indult el Bécsből, udvarmesternőjével és udvari tisztjeivel együtt. A díszkíséret két eskadron vörös dragonyos volt. Éjjel 11 órakor érkezett Pozsonyba, hol a nyitrai püspök palotájában szállott meg.

Ocskay László, kit a fejedelemnő első díszkíséretének vezetésével bíztak meg, május 1-én érkezett a város alá, írja Thaly, a kíséretül kiszemelt három új egyenruházatú lovas-ezreddel; u. m. a saját, galántai Balogh István és Szalay Páléval, a melyeket a vereknyei út felé, az úgynevezett hóhér-réten állított fel. Azután beküldé a városba a Fönséges Asszony üdvözlésére Szalay Pál ezredest, Szögényi Ferencz szárnysegédet, Orbán Pál titkárt és két századost, vagy 50 válogatott vitézzel. Ezek a Magyar-utcza végén lévő récsei kapuhoz érkezvén, ott hintókkal vártak rájok: maga a vár és a város parancsnoka, gr. Zinzendorff Ferdinand is ott vala és hintajában Szalayt maga mellé jobb felől ülteté. Így vonultak át az utczákon a fejedelemnő szállásáig, hol az üdvözlő szónoklatok tartattak. Ezután nagy ebéd következett, mely igen soká elhúzódott. Midőn pedig d. u. 5 órakor a magasrangú hölgy útra készen vala, hatlovas, aranyozott hintóban ülvén udvarhölgyeivel, a császáriak részéről gr. Wratislwaw kanczellár, gr. Pálffy János, gr. Koháry István, báró Ebergényi László tábornokok, gr. Zinzendorff várparancsnok s több más főuraktól, a magyarok részéről a bejött uraktól kísértetve, nagy ünnepélyességgel haladt a díszmenet az utczákon, melynek élén Orbán Pál lóhátról pénzt szórt a bámuló nép közé. A városon kívül a tisztelgő Ocskay három ezredével, díszlövésekkel, zászlók meghajtásával, trombitaharsogással, rézdobok zengésével, kardok felemelésével üdvözölte úrnőjét.

Rákóczyné átvonulása Pozsony vármegye területén valóságos diadalúttá fejlődött. Szent-György és Bazin városok polgársága, ünnepi öltözetben, lobogó zászlók alatt, a kapuk előtt gyülekezve várta és riadó éljenzéssel üdvözölte a fejedelemasszonyt. Rákóczy nevében itt gr. Forgách Simon tisztelgett előtte s ő vette át innen kezdve a díszkíséret vezetését is. A fejedelemnő az éjjelt Bazinban töltötte és másnap reggel Vedrődre ment, hol Bercsényiné Csáky Krisztina, a magyar hölgyek küldöttsége élén fogadta és üdvözölte. Itt a hódoló hölgyek között megebédelvén, estére a semptei várba érkezett, hol már maga Bercsényi jelent meg udvarlására és a hová a magyar hölgyek küldöttsége is elkísérte őt. A várba nagy katonai pompával, dob-, trombitaszó zengése, díszsortüzek ropogása és a bástyákról kisütögetett ágyúk dörgése között vonult be.

Május 3-án lépte át a fejedelemnő a pozsonyi határt, miután előbb érzékeny bucsút vett az érte hevülő pozsonymegyei néptől.

A fegyverszünet lejártával egy ideig ismét Pozsonymegye maradt a kisebb csatározások színhelye. Bercsényi maga bejárta a Csallóközt, megfordult Lébény-Szent-Miklóson és Semptéről intézte a hadiműveleteket. Az ellenségeskedés ismét a szokásos morvaországi beütésekkel vette kezdetét, melyeket Ocskay vezetett.
Pozsony tervezett ostroma.

Augusztus 15-én Pálffy a ráczság egy részével Pozsonyhoz szállott, Montecuccoli pedig Hodolinnál foglalt állást és nagy lármával Szakolczára tört. Bercsényi 16-án Bezzegh Imre lovas- és báró Sennyey Pongrácz gyalogezerét küldé Ocskay segélyére, ki ekként mintegy 4000 emberrel állott a Morva víze és a Fehérhegyek között. Pozsony megfigyelésére pedig Réthey János küldetett. Mivel pedig Bercsényi Szolnok felé indult, Rákóczy Esztergomot ostromolta, a vágmelléki hadak fővezérévé a fejedelem gr. Forgách Simon tábornokot nevezte ki. Ez a had azután ismételten be-betört Morvaországba meg Ausztriába, állandóan azonban a Fehérhegyek között, Detrekő meg Éleskő táján tartózkodott. Mivel azonban Forgách látta, hogy Pálffy Pozsonyból Komárom felé igyekezik, Starhemberg gróf erősítésére és hogy Morvaország felől nincs veszély, Ocskayt Pozsony figyelésével bízva meg, derékhadával Esztergomhoz sietett. Szeptember 14-én a szomolányi szoroson át a szeredi hídhoz érkezett.

Esztergom hódolása után Forgách, Érsekújvárból ágyúkat és ostromszereket vevén magához, Pozsony ostromára indult el. Október 4-én Sempte váránál, a Vágnak szeredi hídjánál volt ismét és október 6-ra odarendelé az egész vágmelléki hadat. Útjában Bazinig érkezett, a mikor elébe jött a pozsonyiak küldöttsége és 5000 frt váltságdíjat ajánlott fel, ha a várost most megkíméli. Forgách erre a fejedelem megkérdezése nélkül, elállott Pozsony ostromától és betört Morvaországba.

Időközben Starhemberg visszavette Esztergomot és a Csallóközön át Pozsony alá vonult. Innen október 26-án Diószegig, 28-án Lipótvárig nyomult előre. Ez alkalommal, hogy Lipótvárt jól elláthassa, iszonyatos módon megsarczolta Nagyszombat városát. Forgách rögtön átkelt ugyan a szomolányi szoroson és Korompa meg Jaszlócz táján szállott meg; de Starhemberget Lipótvár felszerelésében megakadályozni nem tudta.

=====Starhemberg Guidó=====

A Heldenbuchból

Három nap mulva Starhemberg, megkerülve Forgách hadát, megindult Pozsony felé és Nagyszombaton túl, Gerencsér és Cziffer között állapodott meg. Azonban Forgách nem ért reá támadni, mert mire szerte kalandozó hadait összevonta, a német had már Pozsony alatt állott.

====Az 1706-iki téli csatározás====

November 6-án Starhemberg téli szállásokra osztotta hadait olyképpen, hogy Pozsonyból Szent-György városát kiraboltatva, három ezred ráczot és könnyű lovast küldött Montecuccoli vezérlete alatt a Fehérhegyeken túl, az osztrák határokon vont sánczok védelmére. Steinville tábornokot hat század Montecuccoli vasassal, 600 gyaloggal és 450 újonczczal küldte a morva határok védelmére. Többi hadait a Csallóközben Somorja és Seprős körül helyezte el. Ezzel szemben Forgách Simon a szomolányi szorosnál a közelfekvő falvakban helyezte el hadait, hogy innen szemmel tarthassa mind az osztrák határt és a Morva vízét, mind a Csallóközt. Ocskay ezere Konyha táján állott. Báró Révay Gáspár hajdúsága Lipótvár ostromzárát tartotta fenn, Balogh ezere pedig Galántán telelt, míg Bokros Dévény felé őrködött. Utóbb Révay embereit Thuróczy Gáspár váltotta fel.

Az 1707-iki év apró csatározásokkal kezdődött, a melyek folyamán a kuruczok felgyújtották a dévényi malmokat és azokat a pozsonyi hajóhídra eresztették le. Míg Ocskay márcz. 18–19-én nagy merészen betört Ausztriába és nagy diadallal nyargalt egész Nikolsburgig, addig Esterházy tetemes erővel Pozsony alá csapott, nem kis bajt okozva a vár őrségének. Mivel pedig Bottyán megtudta, hogy Starhemberg lovasságának javával Lipótvárát igyekszik majd megsegíteni, Esterházy átkelt a Vágon és Szencz táján helyezé el seregét, honnét Buday és Balogh sűrűn portyáztak Pozsony felé. Azonban Starhemberg azzal, hogy Hainburg táján hidat veretett a Dunán, elvonta Esterházy figyelmét, ki nyugodtan vonult vissza Sempte várába. Starhemberg erre márczius 19-én kijött Pozsonyból és Köpcsényben jól felpakkolta 3000 lovasát élelmiszerekkel. Márczius 31-én, mire Esterházy a vállalkozásról értesült, a német lovasság már Szenczen túl robogott tova. Esterházy sürgős parancsokat küldött mindenfelé, Ebeczkynek, Thúróczynak, de mire ezek hadaikat összevonták, Starhemberg már visszafelé nyargalt és ámbár Ebeczky jól megcsípdesé lovasait, sőt maga Esterházy is, nehéz lovasságával Cseklészig üldözte őt, vállalkozása mégis sikerült.

Starhemberg utóbb a vereknyei Dunán Nagy-Magyarnál hidat veretett és junius 6-ika táján kiindúlt a Csallóközből a Lipótvárba szánt szállítmánynyal és összes táborával Födémes felé. Ebeczky kuruczai erről hírt vevén, sűrűn portyáztak Nagy-Magyar és Födémes között és azárt oszlopokban haladó németséget folyton körülrajzották. Mivel azonban Esterházy megkésett mozdulataival, a németnek ismét sikerült e fontos várat az ostromzár alól feloldani.

====A Vágvonal német kézben====

Starhemberg ezután a Vágvonal meghódítását tűzte ki czéljául. E czélból mindenekelőtt a kuruczoktól üresen hagyobb Nagyszombatba vetett 400 főnyi őrséget, azután Majtényhoz szállván, a Mocsonokhoz vonult Esterházytól szintén kiürített Sempte és Szered várakat foglalá el és jól megerősítteté a szeredi hídfő sánczait. Ezzel szemben a kuruczok: Ocskay meg Thúróczy, a fehérhegyi tótság fölkelését szervezték, Ebeczky István pedig a nagy-magyari hidat tartotta szemmel. Június 20-ika táján Nagy-Magyar felől a Hannover vasas ezred lisztet szállított Starhemberg táborába. Ezt a hadat azonban Ebeczky megtámadta és heves küzdelem után a sánczokon kívül szorította. A roham oly váratlan és oly heves volt, hogy a vasasok közül vagy harmadfél száz elesett és Ebeczkyék 300 paripát, tömérdek fegyvert ejtettek zsákmányúl.

Időközben Ocskay, szervezve a tótság felkelését, e vérszomjas tömeggel Ausztriába készült átcsapni. Erre Starhemberg, ki most Lipótvár körül időzött, a szeredi tábor őrzését Tollet tábornokra bízva, bevonúlt a Fehér-hegyek közé, hogy Ocskayt meglepje. Ez azonban szemfüles volt és idejében Brezova meg Miava felé vonult vissza. Mikor a német a jablonczai táborig ért, ezt már teljesen elhagyatva és üresen találta. Egy-két rozsdás ágyú feküdt ott csupán, melyeket azután Starhemberg Vöröskő várába vitetett s mivel Ocskay kisiklott kezeiből, a fehérhegyi várak ellen indult. Egymás után bevette Detrekőt (július 21.), Jókőt (július 28), Szomolányt, miután már előbb elfoglalta volt Éleskőt és környékét.

====Az áldólyuki győzelem====

Ekkor történt, hogy Steinville tábornok híres ezrede élelmet és gyalogosokat szállított Saskő várához, és hogy augusztus 2-án neki vágott Sasvárnak. Tényleg így is volt. 2-án este megérkezett a német sereg az Áldólyuk nevű barlangos hegy tövéhez; kifogták az élelmiszereket szállító kocsikból a marhákat, a paripákat legelőre bocsátották, a legénység vacsorához ült és azután nyugodtan lefeküdt a kövér fűbe. Az augusztus 3-ra virradó sötétes hajnalkor azonban, írja Thaly, egyszerre ott terem és kibukkan az erdőkből Ocskay. A heverésző vasasokat meglepi, s oly gyorsan és oly tűzzel rohan a zavarba ejtettekre, hogy sorakozásról, rendszeres védelemről szó sem lehetett. Rövid idő alatt az egész ezred meg volt semmisítve. Négyszáz embert levágtak, vagy a megáradt Miava vízébe szorítottak; a többit – köztük a parancsnokot és számos főtisztet – rabúl ejtettek. Csak igen kevés, vagy 60 ember menekült meg sebes futás árán. A zsákmány óriási volt; az ezrednek majdnem valamennyi zászlója, rézdobjai, több 500 paripánál, tömérdek szép fegyver és szerelvény s az egész élelmi szállítmány, fogataival, a győzelmes kuruczok kezébe került. Ocskay augusztus 10-én tót-keszi táborából örvendezve értesíté Pozsony vármegye rendeit a területükön nyert fényes győzelemről.

Starhemberg értesülvén a Steinville-ezred iszonyú katasztrófájáról, bőszülten rontott ki vág-szerdahelyi táborából és málháját Nagyszombat ágyúinak védelme alatt hagyva, a gyalogsággal és hat század lovassal, mintegy 4000 emberrel, átsietett a nádasi szoroson, hogy Ocskayn bosszút álljon. Azonban minden igyekezete hasztalan volt. A kuruczok ismét elsikottak előle s ő dühét Nyitramegye nyugati részének pusztításával töltötte ki.

=====A galántai várkastély régi képe=====

Az orsz. képtárból

====Küzdelem a Vágvonal körül====

Mivel pedig augusztus 24-én Esterházynak Hatvan felé kellett vonulnia, a vágvölgyi vonal parancsnoka Ocskay László lett. Ez, mikor Starhemberg a Bécset fenyegető Bottyánnak ellentállani nem tudó Pálffy vészhíreire, Nyitra ostromával felhagyva, Pozsony felé sietett, rajta csapott a sereg utóvédén és azt egész Szeredig folyton erősen csipkedé. Mikor azután Esterházy visszatért és a fővezérletet ismét átvette, az volt terve, hogy megszállja Szered várát, a Szered és Nagyszombat közötti közlekedést a két vár őrsége között lehetetlenné teszi és Szeredet Pozsonytól elvágja. Bagossy hajdúi tényleg szeptember 16-án véres rohammal elfoglalták a szeredi hídat, a balpart felől fedező két védművet s utóbb magát a hídat is megvették: Csáky Mihály serege a Nagyszombatnál tanyázó ellenséget bekerítette. Ekkor jött híre, hogy Starhemberg sietve jön Pozsonytól; Majténynál szállott meg és 21-én már bevonult a szeredi várba. Mivel pedig a vár közelsége miatt a kuruczok a hídat soká úgy sem tarthatták volna, Esterházy azt és a körülötte lévő hatalmas védműveket, Starhemberg szemeláttára felgyújtatta és leromboltatta. Igy történt, hogy Starhemberg egyidőre Nyitra felé elzáratván, minden igyekezetét a Vágvonal pozsonyi részének erődítésére fordította s a többi között jókarba helyezte Diószeget, meg a galántai kastélyt.

Esterházy működésével a Vágvonalon a szabadságharcz vezérei éppenséggel nem lehettek megelégedve s azért Bercsényi ismét maga jött pozsonyi területre, hogy rendet teremtsen. Azonban csak trencséni területen sikerült ezt elérnie, mert mire Pozsonymegyét sorra vehette volna, már a kormánytanács kassai gyűlésére kelett sietnie. Igy az 1707-ik évi téli táborozás súlypontja Trencsén és Nyitra vármegyék területére esett.

====A stomfai labancz mészárlás====

1708 első felében Pozsonyvármegye területén nem volt a kuruczoknak nagyobb akcziójuk. Bottyán, ki most e tájon parancsnokolt, arra szorítkozott csupán, hogy a császáriak csallóközi, galántai és nagyszombati hadállásainak, folytonos portyázásaival, minél több érzékeny veszteséget okozzon. Ebeczky portája április 15-ike táján a nagy esőzésektől megdagasztott Vágon nagy bátorsággal átkelt és a vizes, mocsaras vidéken keresztül gázolva, hirtelen Stomfánál termett. Ezt a mezővárost a német két század labanczczal őrizteté, a kiket Ebeczky kuruczai meglepvén, mind egy szálig lemészároltak, egy kapitányt, egy hadnagyot és 18 katonát pedig fogolyként magukkal vittek.

Bottyán május 10-ére nagyszámú földmunkást rendelt Karvához és ott 300 gyalog befogadására elégséges, erős sánczot építtetett, hogy így Komárom és Esztergom között a közlekedést elvághassa. Itt küzdött meg először ez évben a német sereggel. Innen azután a pozsonymegyei városok hódolására óhajtott elmenni. Heiszer, ki időközben ismét átvette a császáriak fővezérletét, e hírre parancsot küldött a Nagy-Szombat, Modor, Bazin, Szent-György városokban, Galántán és Diószegen állomásozó hadaknak, hogy vonúljanak ki azonnal és igyekezzenek a jobban védhető Csallóközbe menni s a nagy-magyari sánczok között állást foglalni. A pozsonymegyei városok, a császáriak kivonulása után, azonnal siettek hódoló küldöttségek útján oltalomleveleket nyerni Bottyántól, kinek előcsapatai június első napjaiban már Pozsony kapuiig hatoltak, Balogh István alatt, ki Szent-Györgyön és Récsén szállott vala meg; Bottyán csapatai pedig sűrű portyázásban járták a Csallóközt, Gátáig, Nagy-Magyarig merészkedvén előhatolni. Július 5-ére virradó hajnalkor, Thúróczy Gáspár hajdú-ezrede Dévény városát verte fel s ugyanekkor már „egynehány ezer kurucz jött által a Vágon”, kiknek egy része Pozsony alá csapván, Nagy-Magyartól egy hadnagy vezetése mellett Pozsonyba igyekvő 40 muskatérossal akadt össze a vereknyei híd és a pozsonyi „hóhérrétje” között. Ezek közül husznál többet levág, a többit megsebesítve a Kis-Dunába ugratja. Július 6–7 közt pedig Beleznay János őrnagy száz lovassal tör be a Csallóközbe és elfoglal egy ötven gyalogostól védett sánczot, az őrséget levágja, hadnagyukat pedig nehány emberrel foglyúl ejti. Thuróczy Dévénytől Stomfához vonúl és egész 29-éig a Fehérhegyek között tanyáz; míg Réthey György őrnagy Pozsony alatt csatázik s a kapuk előtt jó nyereségre tesz szert.

Ily apró csatározások között telik az idő augusztus elejéig, a mikor Heiszternek Trencsén mellett döntő ütközetet sikerült nyernie. Bottyán ekkor fedezi a visszavonuló Rákóczy seregét és ettől kezdve a harcz, a magyar ügyre mind szomorúbb és szomorúbb eredménynyel, a keletiebb részekbe helyeződik át. Az év vége felé ugyan Bottyán és a következő év elején Réthey meg-megjelennek még Pozsonymegye területén, de bár az előbbi elfoglalja Galántát, az utóbbi sikeresen hadakozik a Fehérhegyek között, a kuruczság Pozsonymegyében többé lábát nem tudta megvetni. A helyzeten nem sokat változtathatott az Esterházy rendeletére működő Balogh Ádám sem, ámbár 1710-ben meg is hódoltatta, rövid időre, Szent-Györgyöt meg Bazint.

=====III. Károly=====

Az orsz. képtárból

====A m. kir. helytartótanács====

A szatmári békekötés végét vetette a nemzet alkotmányáért folyt véres küzdelmeknek. Ezután az ország rendei ismét a csendes resistenczia útjára, a sérelmek elősorolására, azok orvoslásának kérésére szoritkoztak. Egészben véve a békekötés után a nyugalmasabb kor hajnala kezdett derengeni. III. Károly a pragmatica sanctio, a leányági örökösödés kinyerése fejében, az alkotmányos élet folytonosságának biztosítékait adta meg. A pozsonyi országgyűlés közreműködése mellett megszületik a m. k. helytartótanács, melynek a nemzet részletes érdekeit kellett volna képviselnie s a kanczellária új szervezete, mely által e kiváló testület a király és a nemzet közvetítőjévé vált. A bíróságok újjászervezése, a nemesség ingatlanainak továbbra is megvédett adómentessége, mind-mind a mérséklet által engedett előnyöknek tekintendők. Pozsony vármegye székhelye ezentúl is az ország fővárosa maradt s az országgyűlés 1715-ben újólag kimondotta, hogy a szent korona a pozsonyi várban őriztessék. III. Károly koronázása 1712-ben nagy ünnepélyességek között itt ment végbe és az 1722-iki országgyűlésen végleg szervezett helytartótanács székhelyéül szintén Pozsony jelöltetett ki.

=====Mária Terézia koronáztatása Pozsonyban=====

Az orsz. képtárból

====A pragmatica sanctió====

A Habsburg-ház trónörökösödési rendjének tervezett megállapítása és a női ágra való kiterjesztése már rég ideje foglalkoztatta az elméket. A bécsi udvar mindent elkövetett, hogy a kedélyeket e tervnek megnyerje és az ügyet az 1722-re Pozsonyba egybehívott országgyűlésen nyélbe üthesse. Pálffy nádor és pozsonyi főispán 1722. június elejére, az országgyűlés tárgyában megyegyűlést hívott egybe, hogy azon a megyei rendek hangulatát kiismerje, esetleg irányítsa. Ez a megyegyűlés, a mint Managetta udvari tanácsos június 19-ről írt levelében az udvari kanczelláriát értesíté, Csáky Imre bibornok-érsek és prímás, Pálffy nádor és a váczi püspök befolyása következtében, igen kedvezően folyt le. A pozsonymegyei rendek hangulata nagyban befolyásolta, kivált a nyugatmagyarországi megyék rendeinek hangulatát és hozzájárult a kérdés gyors megoldásához.

====Az 1741-iki ellenzék====

Az 1741-iki országgyűlés, mely a legszebb reményekkel biztatott s a király és nemzet teljes kibékülésének, a kölcsönös bizalom teljes feléledésének előjeleit viselte magán, azon tagadó válasz miatt, a melyet Mária Terézia a rendek által felhozott sérelmekre adott, már-már felrobbanással fenyegetett. Az alsó táblán a vezérszónokok Czompó Sándor soproni és Schlossberg László pozsonyi alispánok voltak. Az ő erdélyes és gyújtó szózatuk fokozta a nemzet követjeinek el-ellankadó hevét. A követek jó része haza is kivánkozott és nem volt hajlandó tovább tárgyalni, a kért segélyeket megadni, a felkelést elrendelni.

Közben azonban az örökös tartományok nyugati szélén folyó háború, a poroszok támadásai, kivált a bajor fejedelem fenyegető előhaladása, arra birták Mária Teréziát, hogy személyesen jelenjen meg az országgyűlésen és úgy adja elő szorult helyzetét.

====Vitam et sangvinem====

Örökemlékű az a fönséges jelenet, mikor Mária Terézia talpig gyászban megjelent a pozsonyi vár nagy termében egybegyűlt karok és rendek előtt. A kanczellár és a primás beszédei után a királynő latin nyelven szólott a rendekhez és „elhagyatva mindenektől, a magyaroknak annyi történeti emlékek által híres fegyveréhez, ősi vitézségéhez és hűségéhez” folyamodott és síró, elcsukló hangon kéri segélyüket. A lovagias nemzet egyszerre megfeledkezett a maga bajairól és sérelmeiről és százak ajkán felhangzott: Vitam et sangvinem! Másnap már határozatba ment, hogy a közönséges nemesi fölkelésen kivül 30000 gyaloghad állítassék ki.

Az 1744/45-iki felkelés már minden nehézség nélkül ment. Pálffy nádor meleg hangú felhívása, melyet a felkelés ügyében a vármegyékhez intézett, Pozsony vármegye rendeinél is megtette hatását. A nádor már szeptember 6-án írhatta a hadvezetőségnek, hogy Pozsonymegye maga 900 embert állít, a kik a hónap végén már mind táborban lesznek.

====Az 1764-ik országgyűlés====

Az 1764-iki országgyűlésen az adózásra és a felkelések szervezésére vonatkozó királyi előadások erős ellenzéket hoztak létre. Pozsony vármegye követe ekkor Takács volt. Ő állott a megyei ellenzék élén, Bacskády nyitrai követtel és nagy része volt a tagadó irat szerkesztésében. Midőn e miatt ajánlották a királynőnek, hívassa magához a leghevesebb ellenzékieket és személyes reábeszéléssel igyekezzék azok makacs vonakodását megtörni, a meghívottak között első helyen Takács pozsonyi követ szerepelt. De a fogadtatásnak eredménye nem volt. A rendek hajthatatlanok voltak: „Miután a rendek már hit alatt kijelentették”, – így kiálta fel Szüllő, Pozsonymegye másik követe – „hogy az udvar kivánatait megadni nem lehet, Istenért! mi egyebet kívánnak még tőlünk?”

=====Mária Terézia=====

Az orsz. képtárból

====Úrbéri szabályzat====

Az 1766-iki új úrbéri szabályzat szintén nem volt a megyei urak szája íze szerint való. Mindazonáltal Pozsonymegye korántsem tartozott azok közé, kik e szabályzat végrehajtását minden áron, esetleg vérontással is megakadályozni kívánták. Sőt inkább nagy igyekezettel fogott a végrehajtáshoz és egyike volt az első megyéknek, a melyek az új szabályzat szerint rendezkedtek be.

====II. József====

II. József császár törvénytelen rendeleteivel szemben Pozsony vármegye ismételten erős ellentállást fejtett ki. Már az 1781-iki türelmi patensre nézve is határozottan kijelentette, hogy területén annak végrehajtását nem engedi meg. Az 1784-iki összeírási rendelet alkalmából pedig oly hevesen tört ki a megyében az ellenzék, hogy II. József rendeletére a helytartótanács október 31-én kelt intézvényében kihirdette: mikép ő felsége a Nyitra és Pozsony vármegyékben tapasztalt ellenszegüléstől indíttatva, megparancsolta légyen, hogy e vármegyékben katonaság vonassék egybe, mely az összeírást végző tiszteknek a munkát lehetővé tegye, a szolgabírákat és esküdteket, ha a munkában részt venni nem akarnának, arra erőhatalommal is kényszerítse. Ha valamely földesúr, vagy nemes, vagy akárki más, az összeírásnak ellenszegülne s házát elzárná és illő megintés után sem engedne, háza nyittassék meg és az összeírás csendesen végrehajtatván, háza a folyó számmal jelöltessék meg. A hol a fölírt szám a házról letöröltetik, oda néhány közlegény szállásoltassék be, mindaddig ott maradandó s ingyen élelmezendő, míg a ház ura a számot maga nem íratja fel. Ha pedig erőszakkal állana ellen, vagy a parasztságot lázítaná, legyen az bárki, erőhatalommal fogassék el s küldessék fel Bécsbe.”

II. József szerencsétlen reformáló kezét a rendi alkotmány gyökerére, magára a vármegyére is reátette. A főispáni állást megszüntette, illetőleg széles hatáskörrel felruházott királyi biztosságra változtatta át; az egész országot tíz biztosi kerületre osztotta fel s azokba több-kevesebb megyét osztott be. Pozsony vármegye Nyitrával, Trencsénnel és Barssal együttesen alkotott egy kerületet, a melynek neve nyitrai kerület, székhelye Nyitra és királyi biztosa Ürményi József vala.

====1789.====

Mikor II. József békés kormányának utolsó éveiben a háború réme beköszöntött, a nemzet is felébredt és a hazafias aggodalmak új életre keltek. A háború viseléséhez szükséges terménybeli szolgáltatások megajánlásakor, 1789 októberében már megoszlik az ország. Voltak olyanok, kik inség vagy egyéb ok miatt csak egy részét vállalták el a kirótt mennyiségnek, voltak, kik a subsidiumot egyszerűen megtagadták és végre, kik a tagadó válasz mellett már a sérelmek orvoslását is kívánták.


Pozsony vármegye a második csoporthoz tartozott. A megyében oly izzó volt a hangulat, hogy még gróf Esterházy Ferencz udvari kanczelláriai tanácsos is hevesen kikelt a kormány ellen a nemesi jogok védelmében, miért is hivatalától nyomban megfosztatott.

====II. Lipót====

II. József halála után a vármegyék elérkezettnek látták az időt, hogy a nemzet alkotmányának érdekében síkra szálljanak. Egymásután felírtak ily értelemben a kormány székeihez, sürgetvén egyúttal II. Lipót koronázását és az országgyűlés egybehívását; Pozsony vármegye felirata egyike volt a leghevesebbeknek: „Csak azon feltétel alatt egyezett vala meg a nemzet, úgymond, a nőági örökösödésben, ha kormányzatát a fejedelem országgyűléssel, a maga törvényes megkoronáztatásával, s a szokott eskü letételével kezdi meg; és mivel e viszonylagos szerződés egyik részről, tudniillik a boldogult császártól, a feltételek meg nem tartása, sőt egyenes megszegése által megsemmisíttetett: az ország lakosait sem lehet a szerződés megtartására jogosan kötelezni, hanem csak ha e törvények ezentúl pontosan megtartatnak.”

====Az 1790/91-iki országgyűlés====

Sőt a megye ellenzéki hangulata annyira ment, hogy az 1790/91-iki országgyűlésre felküldött követeinek egyenesen utasításul adta, hogy mivel a rendi tábla elnökei az elhúnyt császár alatt a törvénytelen királyi biztosi állást viselték, ezek elnökösködése ellen ünnepélyes óvást tegyenek, a mit azután Benyovszky György pozsonyi követ tényleg meg is tőn.

=====A hajdani koronázó domb Pozsonyban=====

Körper felvétele

A vallásügyi kérdések tárgyalása alkalmával a megye követeinek az volt a felfogásuk, hogy a protestánsok részére javasolt vallásszabadságot csak azon feltétel mellett lehet megadni, ha a protestáns rendek ünnepélyesen kijelentik, hogy a vallási ügyeket soha többé az országgyűlés elé hozni nem fogják.

====A Napoleoni háboru====

A diadalmas nagy Napoleon, győzelmi útjában Bécsig jutván el, mindinkább valószinűvé lett, hogy a világháború szintere egy időre Magyarország területére helyeződik át. A bécsi kormány, daczára a poroszok és oroszok szövetségének, úgyszólván tehetetlennek látszott Napoleon hatalmával szemben, a magyarok pedig teljesen közönyösen viselkedtek. Ferencz császár, az 1805-iki pozsonyi országgyűlésről, melyen a nemzeti fölkelés elrendelésénél más segélyt kinyerni nem igen tudott, az orosz czárral találkozandó, sietve távozott, előbb azonban az ország kormányzatát József nádorra ruházta át.

Pozsony parancsnoka és a magyarországi határdandár vezére ekkor Pálffy Lipót gróf vala. Ő a főherczeg nádortól azt a meghagyást vette, hogy az esetre, ha a francziák a határt tényleg átlépnék, vonuljon lassan vissza, de tartsa azért szemmel az ellenség minden mozdulatát.

Tényleg néhány franczia lövész álruhában megjelent Pozsonyban és a repülőhidat hatalmába kerítve, azt a jobbparton álló franczia csapat védelmére bízta. Ez volt a francziák első fellépése magyar földön. Pálffy erre utasításaihoz hiven visszavonult és Napoleon előcsapatának parancsnokához, Davoust marschalhoz nyilatkozatot küldött, melyben hangsúlyozta, hogy a magyar nemzet a napoleoni háborúban semleges kíván maradni. Davoust a franczia császár nevében kijelentette, hogy hajlandó a semlegességet elismerni, ha a magyar nemzet a felkelésről lemond és formális semlegességi szerződést köt. József nádor, kinek egyenes parancsára cselekedett volt Pálffy, a bécsi kormány felszólítására most Pálffy tettét kifogásolta, kijelentette, hogy nem felelt meg megbizatásának és Pálffyt Nyitra alá rendelvén, Pozsony parancsnokságát Bittner őrnagyra bízta. November 26-án azután Gudin tábornok 3000 francziával megszállotta Pozsonyt és a magyar nemzethez proklamácziót bocsátott ki. Ezzel azonban egyelőre a háború a közbejött pozsonyi békével véget ért.

1809-ben azonban újra megjelentek a francziák Pozsony vármegye határán. Már május 6-án elrendelte I. Ferencz, hogy a nemesi fölkelő sereg főparancsnoksága Pozsony mellett, alkalmas helyen, hídfőt építsen. A magyar fölkelő hadsereg vezérkari főnöke, Gomez altábornagy, azonnal kiküldé Cholich Pál vezérkari századost, hogy ott a hídfőt felépítse; egyúttal utasította a vármegyét, hogy 3000 munkást bocsásson a százados rendelkezésére. Cholich tervei alapján május 9-én fogtak a munkához és a fősúlyt, mivel az osztrák főherczeg már a balparton volt, a francziák ellenben a jobbparton nyomultak előre, nem az átkelésre, hanem a védelemre fordították. A vármegye 9-én 250 munkást állított, 10-ére meg újabb 300 munkást igért, de a 3000 munkás előállítására, a nagy munkáshiány miatt, nem vállalkozhatott. Ezek első sorban egy sánczot készítettek, a mely a Dunaligetet körülzárta, s mely jobbról a Duna, balról az oroszvári ág által volt védve, míg előtte gázolhatatlan árterület vonult el. Mielőtt a munkálatok teljesen elkészülhettek volna, a franczia előcsapatok már fel-feltünedeztek a megye határán. Ennek következtében a munkálatokat abbahagyták és a repülőhidat, valamint minden hajót és csónakot a jobbpartról a város felőli partra vontak. Alig történt ez meg, máris, május 16-án megjelent a 16-ik chasseur-ezred, hogy Pozsony és Köpcsény felé felderítő szolgálatot végezzen. Május 27-én pedig Lassale, a Wolfsthalban táborozó francziák parancsnoka a 8-ik huszárezredet Köpcsényben helyezte el. Pozsony védelmére május 27-én pedig Lassale, a Wolfsthalban táborzó francziák parancsnoka a 8-ik huszárezredet Köpcsényben helyezte el. Pozsony védelmére május 27-én Bianchi vezérőrnagy dandára 10 zászlóalj 5672 emberrel és lovasszázad 870 lovassal küldetett ki.

Bianchi május 29-én a hídfőt megszállotta, a Pütschen-szigeten erődítményeket emelt, Ligetfalu őrségét megerősítette, a falut körülsánczolta és a lovasságot felderítő útra küldte.

Napoleon ezen előkészületekből azt következtette, hogy az osztrák sereg át akar kelni a Dunán. Azért május 30-án megparancsolta Davoust tábornagynak, hogy „Ligetfalut, bármibe kerüljön is ez, foglalja el”. Június 1-én Lassale csapatai esti 3/4 8-kor rohanták meg Liegtfalvát a wolfsthali oldalról, a hol a Duka és Gyulai ezredek állottak. A támadás azonban nem sikerült és a francziák esti 10 órakor eredménytelenül oszlottak szét. Június 3-án a francziák új támadást intéztek Ligetfalu ellen. Reggel lovascsapatok jelentek meg, a melyek O’Reilly könnyű lovasaival csatároztak. Délután 4 óra táján azután megjelent Köpcsény felől 10–18,000 franczia gyalogos 20–30 ágyúval. A túlerővel szembeszállani a védők képtelenek lévén, sietve visszavonultak a faluból a sánczok mögé, hogy azok védelmére vessék egész erejöket, mindazonáltal másfél század katona a francziák fogságába esett. Este 7 órakor tört a francziák hadosztály sűrű tömegekben a hidakra, de a sánczvonal előtt 230–250 lépésnyire oly heves puska- és kartácstűz fogadta, hogy a támadás teljesen meghiúsult. Három izben újították meg a támadást a hídfő ellen és mind a három izben nagy vereséggel vissza kellett vonulniok. Sőt utóbb a falut is elhagyták, miután azt előbb lángba borították volt. E támadásban a francziák mintegy 3–4000 embert vesztettek el.

====Pozsony bombázása====

Június 4-én reggli 4 órakor az ellenség 14 ágyút helyezett el a sánczok és a Ligetfalu közötti téren, 3–400 lépésnyire a sánczvonaltól és 10 óráig szakadatlanul lövette a sánczokat és a hidakat, a nélkül, hogy azokban nagyobb kárt okozott volna. Délelőtt 10 órakor az ellenség a városra kezdett tüzelni. Erre Bianchi megszüntette a védőtüzelést, remélvén, hogy a francziák hasonlót fognak cselekedni. Mindazonáltal a város lövetése egész délután 1 óráig tartott. A bombázás alkalmával több polgár megöletett és megsebesült, de a házakban a lövedékek kárt nem tettek.

Ezentúl apró csatározásokban telt az idő s a francziák támadó sánczokat emeltek s onnan tüzeltek a védelmi sánczokra. Június 8 és 9-ike között éjtszaka a francziák megkísérlették az átkelést Dévénynél, de visszaverettek. A 10-ére virradó éjjelen pedig megpróbálták fölgyújtani a pozsonyi hidat, de a merényletet idejekorán észrevették és meghiúsították.

Ezen apró csatározások közben János főherczeg Komáromból a Csallóközön kersztül vonult fel, hogy átkelvén, Győr felmentésére siessen. Hogy ezt a főherczeg megtehesse, Bianchi a francziák figyelmét elfordítandó, Dévénynél és Pötschen mellett rendezett kisebb átkeléseket. A Pötschen-szigetről Griechenauba való átkelés nem sikerült egészen, mert a megrakott hajókat a folyamon fölfelé húzni nehéz volt; a dévényi liget mellett azonban az átkelést végrehajtották és az ellenséget fölriasztották. Június 23-án János főherczeg, miután Győr időközben elesett, Pozsonyba érkezett és felváltotta az ottani csapatokat. Csak Bianchi maradt oldala mellett, hogy a hídfő védelmét tovább vezesse. Ez a tetemesen nagyobb hadtest nemcsak a hídfő nagyobb mérvű megerősítését tette lehetővé, hanem módot nyújtott arra is, hogy a sánczok kijavíttassanak és megnagyobbíttassanak. Most már 4000 emberből álló védő sereg volt a hídfőnél, 1800 ember a Pötschen-szigeten; a hadtest többi része vagy figyelő szolgálatot teljesített a folyam balpartján Dévénytől egészen a Csallóközben fekvő Némáig, vagy mint tartalék, Pozsonyban időzött.

A Ligetfalu előtt lázasan folyó munkálatok, a hídfők erősítése, a János főherczegtől elrendelt új hajóhíd építése, igen bosszantotta az ellenséget és Desaix tábornok június 26-án este nyolcz órakor levélben felszólította Bianchit, hogy a védmunkálatokat hagyja abba, különben kénytelen lesz a várost lövetni. Mivel Ferencz császár átutazóban éppen Pozsonyban volt, Bianchi a levelet azonnal közölte vele és a János meg József főherczegek bevonásával tartott hadi tanács elhatározta, hogy a francziáknak tagadó választ ád.

====Pozsony újabb bombázása====

Desaix tábornok június 27-én még két izben szólította fel Bianchit, hogy a jobb parton levő katonaságot vonja vissza és az erődítésekkel hagyjon fel és mivel ismételten tagadó választ kapott, június 28-án d. e. 11 órakor megkezdte a város bombázását s azt, kevés megszakítással, egész esti 9 óráig folytatta. Ekkor végre, valószínűleg azért, mert Károly főherczeg az eljárás ellen óvást emelt Napoleonnál, a tüzelést a francziák beszüntették. A bombázás kiterjedt az egész városra, az egy Virágvölgyet kivéve és roppant pusztítást vitt végbe. A városi kapitányság részéről 1809. jún. 30-án kiadott jelentés szerint az első bombázás alkalmával 49, a másodiknál 23, a harmadiknál 48, vagyis összesen 120 ház égett le, ezenkívül sok ház megrongálódott. A leégett házak közt volt a városháza és a primási palota is. Egy július 7-iki jelentés szerint, a kár az egy milliót tetemesen meghaladta, „a leégett utczák pusztán állanak, a házak üresek, az üzletek bezárvák, mindenütt síri csend uralkodik, melyet csak itt-ott szakít félbe a tüzi fecskendő zöreje, vagy egy-egy düledező ház falának robaja.”

====Az Óliget elfoglalása====

Június 30-án, megelőző folytonos tüzelés és állhatatos ostrom után, a francziák reggeli szürkületkor hidat vertek az utczasáncz közt fekvő ágon és megtámadták az Óligetben álló osztrák haderőt, mely Longueville ezredes parancsnoksága alatt s mintegy 860 emberből állott. A kifejlett erős csatában Longueville sebet kapott és elesett, serege meghátrált és Óliget a francziák kezébe került.

A közbejött események, Napoleon újabb győzelmei következtében, július 11-én János főherczeg hadteste elhagyta Pozsonyt és feladta a hídfő védelmét, a melyet csapataink a francziák túlnyomó erejével szemben másfél hónapon keresztül vitézül megvédtek.

Ezzel egyidőre visszaszállott a béke Pozsony vármegye sokat zaklatott területére s bár még jó ideig vonultak át rajta a hadviselő felek seregei és sok véráldozatot kellett hoznia a közvédelemnek, mégis a háború borzalmait közvetetlen nem kellett szemlélnie.

===V. Vallási élet. Közmívelődési állapotok===


A mohácsi vészt követő években a magyar kath. egyház, részint a folytonos harczok és háborúságok, részint a protestáns eszmék sikeres terjesztése következtében mind jelentéktelenebbre zsugorodott össze. A török hódoltsági terület kiterjesztése pedig magát az ország első főpapját és káptalanát még régi ősi székhelyéből is kiszorította.

=====Pázmány Péter palotája Nagyszombatban=====

A Tört. Életrajzokból

====Az esztergomi káptalan Pozsonyban majd Nagyszombatban====

Mikor Várday Pál érsek látta, hogy a mindinkább előrenyomuló török már-már Esztergomot is fenyegeti, elhatározta, hogy káptalanával egyetemben a tágas esztergomi főegyházmegyének valamely több biztonságot nyújtó helyére vonúl el. Választása első sorban Pozsony városára esett. Átadta tehát az esztergomi várat I. Ferdinándnak és ő maga, az esztergomi egyház gazdag felszerelésével, egyházi ruhákkal, ékszerekkel, a káptalannak és annak levéltárával egyetemben, felvonult Pozsonyba. Azonban itt csak rövid ideig maradt a káptalan. Részint, mert nem tudott kellőképpen berendezkedni az ez időtájban amúgy is túlzsúfolt városban, részint, mert Esztergomnak 1543-ban bekövetkezett meghódoltatása után mind valószínűbbé lőn, hogy a török terjeszkedés fővonala a Duna, végczélja Bécs leend, mind az érsek, mind a káptalan Nagyszombatba települt át. Ez volt az érseki megye székhelye, 1543-tól kezdve itt laktak Magyarország érsekei egészen 1820-ig, a mikor is Rudnay Sándor visszaköltözött ősi székhelyére, Esztergomba. Ugyanis már az 1723. évi országgyűlés kimondotta volt, hogy mivel a török veszedelem elmúlt, kívánja, miszerint a káptalan térjen vissza régi székhelyére. Ugyancsak sürgette a visszatérést az 1751-iki és az 1802-iki országgyűlés is, a mely utóbbinak Ferencz király határozott igéretet tett, hogy a legközelebbi érseki kinevezés alkalmából a visszahelyezést tényleg elrendeli. Azonban ez a visszahelyezés még jó ideig váratott magára, míg végre Rudnay erélye legyőzte az akadályokat és 1819-ben végrehajtotta az áthelyezést, megfosztván ezáltal Nagyszombatot egyik legnagyobb büszkeségétől.

====Nagyszombaton székelő primások====

Azon hosszú, csaknem három százados időn keresztül, a mig a magyar egyház főpásztora Pozsonymegye területén lakott, a jeles egyházi férfiak egész sorozata ült az esztergomi érseki székben. Ezek: Várday Pál, ki 1549-ben halt meg s ki éppen a Nagyszombatban székelő káptalan védelmére emelte az érsekújvári hatalmas várat, mely utóbb minden nyugat felé irányuló hadi míveletnek középpontja és Pozsony vármegye igazi védő bástyája vala. Őt követte Utyesenics Fráter György, a magyar politikus egyháznagyok e legnagyobbja, ki azonban Nagyszombatban alig tartózkodhatott. 1552-ben ült a primási székbe a magyar humanizmus utolsó nagy alakja, Oláh Miklós, ki a város fellendítésén sokat munkálkodott. 1568-ban halt meg Pozsonyban és tetemei Nagyszombatban helyeztettek örök nyugalomra. Utána jött Verancsics Antal 1569–1573. Szintén Nagyszombatban temettetett el.

Verancsics halála után a főkáptalan prépostja, Telegdy Miklós vezette, mind adminisztrátor, az érseki megyét, míg végre 1596-ben Fejérkövy István nyitrai püspök neveztetett ki érsekké. Ő azonban nem jutott el Nagyszombatba, mert még mielőtt kinevezésének megerősítése Rómából megérkezett volna, meghalt. 1599-ben Kutassy János, 1606-ban pedig Forgách Ferencz, a protestánsok e rettenetes kalapácsa ült a Nagyszombatban álló érseki trónba.

Forgáchnak 1615-ben bekövetkezett halála után 1616-ban Pázmány Péter lőn esztergomi érsekké, a kinek áldozatkész keze, mint látni fogjuk, Nagyszombatot a magyar tudományosság középpontjává avatta. Utódai közül Nagyszombatban székeltek még: Lósy Imre (1637–1642), Lippay György (1642–1666), Szelepcsényi György (1667–1683), Széchenyi György (1685–1695), Kollonics Lipót (1695–1707), Keresztély Ágost szász fejedelmi herczeg, Esterházy Imre, gróf Csáky Miklós (1751–1757), báró Barkóczy Ferencz (1761–1765), gróf Batthyány József (1776–1799), Estei Károly Ambrus főherczeg (1808–1809), kik mindannyian részint Pozsonyban, részint Nagyszombatban székeltek.

====Zsinatok a vármegye területén====

Az első érsek, ki felfogva hivatásának igazi voltát, erős kézzel és buzgósággal fogott hozzá a katholikus egyház régi dicsőségének helyreállításához: Oláh Miklós volt. Jól tudván pedig, hogy eredményesen csak úgy léphet fel, ha a nagy munkában az összes egyházi férfiak közreműködését biztosítja magának, első sorban odairányult törekvése, hogy egy nagy zsinatot hívhasson egybe. Indítványára azután az 1559-iki országgyűlés ki is mondotta, hogy a zsinat tartását szükségesnek ítéli, és hogy mindazok, kik a zsinatra igyekeznek, a magyar király védelme alatt állanak. Igy jött létre 1560-ban az első egyházmegyei zsinat, a melynek színhelye a nagyszombati főegyház vala. Ezen zsinatot azután, gyors egymásutánban, négy zsinat követte. Az 1562-iki nagyszombati zsinaton már 28 aát, 12 szerzetes és 12 világi prépost, 4 esperes és 100 plebános, tehát az akkor viszonyokhoz képest elég tekintélyes számú egyházi férfiú vett részt.

Hatalmas lendületet adott az egyház ügyének az a körülmény, hogy Pázmány Péter úgyszólván állandósította az egyházmegyei zsinatok intézményét és elrendelte, hogy a megyés püspökök, a lehetőség szerint, minden évben igyekezzenek ily zsinatot tartani.

Pázmány az 1628-iki zsinaton megújította az 1611-iki nagyszombati tartományi zsinat rendelkezéseit, melyek főként a nős papok ellen irányultak. 1629 októberében Nagyszombatban tartományi zsinatot tartott, a melyen kilencz püspök jelent meg; 1630 április 14-ére pedig ugyancsak Nagyszombatba nemzeti zsinatot hívott össze. Tartott még zsinatokat 1633-ban Nagyszombatban, mely a római szertartás behozatalának fontos kérdésében országos érdekű határozatokat hozott. Lósy Imre primás 1638-ban megyei, Lippay György 1648-ban nemzeti és 1658-ban egyházmegyei zsinatokat tartott Nagyszombatban. 1682-ben tartotta meg Szelepcsényi György Nagyszombatban azt a nemzeti zsinatot, melyen a magyar egyházi férfiak az anglikán egyház határozatait vetették el. Az 1716-iki nagyszombati nemzeti zsinaton a kereszténység örökös ellensége, az ozmanok ellen nyújtandó segély ügyét tárgyalták; míg Esterházy Imre 1734-iki tartományi zsinata az egyes plebániák, plebánosok és lelkipásztorok érdekében hozott üdvös határozatokat. Az 1790-iki nemzeti zsinat II. József egyházpolitikai rendeleteit rostálta meg. 1822-ben pedig Rudnay Sándor érsek-primás Pozsonyban tartott zsinatot, melyen szeptember 7-én 82 egyházi férfiú: az érsekek, püspökök, apátok, prépostok, káptalani küldöttek és a hittanárok képviselői vettek részt.

A pozsonyi nemzeti zsinat tanácskozásait a jezsuiták templomában tartotta. A zsinat ideje alatt, mely szeptember 7-től október 16-ig folyt, a pápa teljes búcsút adott mindazoknak, kik Pozsonyban a zsinat szerencsés folyásáért, a kath. egyház felvirágzásáért és a hittévelyek kiirtásáért buzgón imádkoznak és a szentségeket felveszik.

=====Pázmány Péter=====

Az orsz. képtárból

A zsinati tárgyak, a magyar országgyűlések mintájára, háromféle értekezletben vitattattak meg. Először a primási palotában külön bizottságok dolgozták ki a tervezeteket, a melyeket azután ugyanott a primás elnöklete alatt megvitattak és határozatok alakjában megszövegeztek és végre a templomi ünnepélyes űléseken felolvastak, határozatokká emeltek és kihirdetve szentesítettek.

Az 1822-iki zsinat határozatai jórészben ma is mértékadók a kath. egyház kormányzatában és maga a zsinat oly magas színvonalon állott, hogy a lefolyt viták Róma érdeklődését is felköltötték.

====A pozsonyi káptalan====

A pozsonyi káptalan, részben mert csupán társas-káptalan volt, részben mert igen szerény anyagi eszközök rendelkezett, soha sem volt hivatva arra, hogy országos szerepet játszon. Mindazonáltal azon kisebb, de elég jelentékeny kört, melyet egyházi intézményes és országos hiteles helyi jellege szabott meg, mindig, még a legsanyarűbb viszonyok özött is, dicséretes módon igyekezett betölteni. Pedig igazán nehéz viszonyokkal kellett megküzdenie. Láttuk már megelőzőleg azt a hosszadalmas pert, melyet a hatalmaskodó Szentgyörgyi grófok ellen kellett folytatnia, s a mely csaknem a XIV. század küszöbén túl, a zsarnokok kihaltával ért véget. A megpróbáltatások nehéz órái azonban nem szűntek meg az olygarchák kihaltával. Jöttek mások, kik még keserűbb pillanatokat szereztek a káptalannak, még sanyarűbb helyzetbe juttatták annak tagjait.

Sok baja volt a káptalannak világias hajlamú prépostjaival is. Mikor Pázmány Péter lépett az érseki székre, a pozsonyi nagyprépost Pálffy István gróf volt. Ugyanaz, kit egyes körök a nagy Pázmánynyal szemben, mint érsek-jelöltet hoztak forgalomba. Pázmány látván a prépost világias viselkedését és káptalanjával való bánásmódját, tapintatos módon lépett közbe és elérte azt, hogy Pálffy lemondott a prépostságról és elhagyta Pozsonyt. Utódja Balásffi Tamás lett, a ki Veresmarty pozsonyi kanonok és Káldy jézustársasági atya mellett, Pázmány irodalmi iskolájának legjelesebb tagja volt; ki, a mily kitünő hittudós, jeles irodalmi tehetség és erős meggyőződésű, bátor és merész hitvitázó, épp oly erőszakos, garázda, veszekedő, bírvágyó, nyugtalan és házsártos ember volt.

A pozsonyi káptalan – írja róla Ipolyi – elrémült kineveztetése hírére. Nem ok nélkül. Alig kapta meg kineveztetését, máris hallatlan rakonczátlankodásra ragadtatta magát a káptalannal szemben. Laskay János kanonokot saját házában, mint annak vendége, szolgái által az ablakon át akarta az utczára kidobatni. Ramocsaházy kanonokot szidalmazva megtámadta, arczúl verte és haját megtépte. Az 1618. év utolsó napján szolgáival ellenséges módon betört a káptalani sekrestyébe, ott Babóti Ferencz és Bellarius Tamás kanonokokat összetaszigálta, ruhájokat tépte, a többieket szidalmazta. Majd Kápolnai Jakab őrkanonokot hajánál megragadva, az oltár lépcsőjéről letaszította, Nagy Györgyöt házába zárta, fogva tartotta. A többieket ütlegelte, jövedelmeiktől megfosztotta. Természetes, hogy ebből hosszadalmas panaszolkodások és pörök keletkeztek, a melyeknek végre Pázmány erélye vetett véget. 1619 februárjában ugyanis a nagy érsek sürgősen maga elé rendelte a pozsonyi káptalan összes kanonokjait és megvizsgálván az ügyet, fényes elégtételt nyújtott nekik.

====Kálvinisták Szt. Márton egyházában====

A Bethlen-féle felkelés, mely nem annyira a nemzet, mint inkább a protestantizmus és Bethlen magánérdekeinek szolgálatában állott, nehéz napokat hozott. Mikor Bethlen erdélyi fejedelem Pozsonyba, mely akkor már erősen lutheránus volt, bevonult, a kíséretében lévő kálvinista prédikátoroknak legsürgősebb dolga az volt, hogy a Szent Márton egyházat a maguk részére lefoglalják. A Márton napjára rendelt országgyűlés reggelén Alvinczi Péter kassai prédikátor lépett a dóm szószékére s onnan hirdeté az izgató, bujtogató igét. „Nosza urak, mondá, most lássatok dolgotokhoz, most vagyon kezetekben, most meg ne hagyjátok magatokat csalatni.” És az urak fel is használták az alkalmat. Bethlen 10,000 forintért elzálogosította a pozsonyi káptalan birtokait: Papfalvát, Toront, Körmendet, Velket, Samothot, Vásárútat, Szilincset, Csukárdot, Nyárasdot, a barcsi kúriát, a préposti lakot s a Szent László-kápolna jövedelmét a városnak; maga a városi tanács kiűzte házából Veresmarty kanonokot s a maga lutheránus lelkészét helyezte ott el, az egybegyűlt és többségben lévő rendek pedig oly határozatot hoztak, a melyek hívatva lettek volna az egész magyar kath. egyházat egyszer és mindenkorra tönkre tenni.


====A káptalan helyreállítása====

Miután tehát a pozsonyi káptalan székesegyházát a protestánsok lefoglalták, a káptalanbeliek házait és javait elvették, a kanonokok elmenekültek és így nem tartatott többé sem rendes istentisztelet, sem chorus. A nikolsburgi béke után, Pázmány Péter erélyes fellépésére, lassanként helyreállt a káptalan is. A templom természetesen visszakerült, de hihetetlenűl megrongált állapotban. Az egyházi öltönyök részben megrongálódtak, részben idegen kézre kerültek; a templomi felszerelés, az ékszerek eltűntek, a sekrestye a legnagyobb rendetlenségben és pusztulásban volt. A káptalani iskola épülete le volt foglalva, a tanítót elűzték. A káptalan birtokai a legiszonyúbb pusztítás képét mutatták. Pázmány erélyére és Lósy főesperes buzgóságára volt szükség, hogy a káptalan ebből a sanyarú helyzetből kiemelkedjék, ismét konszolidálódjék.

=====Timpanon a XIII. századból a pozsonyi dómban=====

Körper felv.

A káptalani birtokokat a kálvinista prédikátorból lett pozsonyi kanonok Veresmarty Mihály gondozása mentette meg a végpusztulástól. Lassan-lassan helyreállt ismét minden és a káptalan tagjai új erővel, és a régi buzgalommal láttak feladatuk teljesítéséhez.

====Elemi csapások====

Sűrűn látogatták a káptalant az elemi csapások is. 1515-ben, mikor Zsigmond lengyel király pozsonyi tartózkodása alkalmával nagy sokadalom volt a városban, óriási tűzvész keletkezett, mely a kanonoki házakban is sok kárt tett. Ennek enyhítésére azután II. Ulászló király elrendelte, hogy a káptalan, a városnak harminczad-jövedelméből engedélyezett ötezer forintból, öt éven át, évenként 150 frt kárpótlást kapjon. 1536-ban magában a káptalan-utczában tört ki a tűz és elhamvasztá a kanonokok újonnan épült házait. Ez alkalommal a tűz egy pékműhelyből indúlt ki, mely a kanonoki házak közé volt szorítva. A káptalan szorgalmazta tehát, hogy ezt a sütőházat helyezzék el. Mivel pedig a tanács nem volt hajlandó erre, a káptalan magához a királyhoz fordult, ki azután keményen ráparancsolt az okvetetlenkedő tanácsra. Harmadizben 1809-ben hamvadtak el a kanonoki házak. Ekkor a francziák bombáitól támadt a tűz. A franczia ostrom különben is érzékenyen sújtotta a káptalant. Egy-egy kanonok jövedelme ekkor – a többlet a hadipénztárba folyván be – alig ütötte meg a 200 frtot és ebből is heteken keresztül 100–120 katonát kellett minden kanonoknak eltartania. A megyére és városra kivetett mintegy 2.000,000 forint hadisarczból a káptalannak 38,125 frtot kellett ezenfelül megfizetnie. Ekkor történt, hogy Napoleon követelte, miszerint az ő születésnapját – augusztus 15 – fényes istentisztelettel ülje meg a város és a káptalan. A város már-már hajlandó volt ebbe belemenni, de Jordánszky Elek kanonok, kinek nevét örök időkre megőrzi az irodalomtörténet, oly erélyesen tiltakozott ez ellen, hogy az ünneplést abba kellett hagyni.

====Változások a káptalani javakban====

A pozsonyi káptalant a csallóközi tized negyedéből egy negyedrész illette meg. Ezt a tizedet azonban 1438-ban perrel megtámadta Demeter esztergomi kanonok, mint a Szent Adalbert oltárnokság papja, azt állítván, hogy a negyed voltaképpen az ő oltárnokságát illeti meg. A per egész 1513-ig elhúzódott, a mikor is azt Ruben György kanonok minden forumon végleg elvesztette. Pázmány Péter idejében pedig a csallóközi lelkipásztorkodó papság azzal a kérelemmel lépett elő, hogy az ő tizenhatodjaik a tiezdekből előbb vonassanak le, mintsem a káptalan negyede megállapíttatnék. A káptalan belátván e kérelem jogos voltát, azt teljesítette is, miért is az érsek, elismerésül, összes pozsonyi tizedeinek felét a káptalannak engedte át.

Királyi adományból származott javait a káptalan, bár sok vesződség árán, sok perlekedés és folytonos védekezés mellett, mégis sértetlenűl megtartotta. 1512-ben kénytelen volt ugyan Ablincs nevű birtokot ezer forintért Holy Pálnak és Sárkány Ambrusnak elzálogosítani, de e két család kihaltával, már 1552-ben, ez is visszakerült a káptalan tulajdonába.

Magánadományozás útján e korszakban is nyert a káptalan egy-két kisebb birtokot. Így 1507-ben Egyházy Fábián özvegye, Erzsébet asszony, neki leánynegyedül jutott egyházfalvi vagy szentandrásfalvi kúriáját odaajándékozta Székfalvy Miklós pozsonyi prépostnak és utódainak.

A bári kis birtokrészt, melyet a káptalan Deák János csallóközi birtokostól kapott volt még 1382-ben, mivel a káptalan birtokaitól távol esett és kezelése nehézkes volt, 1722-ben 1500 frton Bobok Mihálynak adta el, 1699-ben pedig 5000 frton Körmesdet Pálffy Miklós grófnak.

====A pozsonyi főesperesség====

A pozsonyi főesperesség állapotáról elég világos képet nyerünk abból az egyházlátogatási jegyzőkönyvből, mely Szelepcsényi György primás rendeletére 1673-ban készült. E szerint a pozsonyi főesperesség ekkor négy esperesi kerületre oszlott, a melyekben összesen 71 anyaegyház és 171 fiókegyház volt.

A hegyentúli esperességhez tartozott: Dévény, Ujfalu, mely ekkor Dévény fiókegyháza volt, de templommal, teljes felszereléssel és meghatározott plébánosi jövedelemmel bírt; Hidegkút vagy Kaltenprunn, mely hasonlóan Dévény fiókegyháza volt, bár egyébként szervezett plébániát képezett; Bisztricza, Lamacs, mely szervezett plébánia létére Bisztricza fiókja volt; Stomfa, melyhez tartozott Mást és Palstein, mindkettő szervezett plébániával; Zohor, melyhez Lozorno és Láb tartozott; Hostet, melyhez Ungrat járult mint fiókegyház: Gagyar Kis-Lévár-ral mint fiókegyházzal: Nagy-Lévár; Malaczka, Kiripolcz, Jakabfalva, Csötörtök fiókegyházakkal; és Tyrnburch fiókegyházzal, hol sem templom, sem plébánia nem volt; Pernek, Almás, másként Jablona, Hoffnina, Kuchina vagy Konyha fiókegyházakkal. Ezek közül csak Hoffninán nem volt szervezett plébánia; Szolosnicza, Hasprunka vagyis Istvánfalva és Rorbach fiókegyházakkal; Detrekőallyi Szent-Miklós, Podhragya és Szent-Péter fiókegyházakkal. Mindezen fiókegyházak, egy-kettő kivételével, tulajdonképpen önálló, részben ős alapítású plébániák voltak, a melyeket részint az egyes javadalmak megcsappanása, részint és főként a még mindig nagy paphiány miatt adminisztráltak más plébániáról.

A szomolányi esperességhez tartoztak: Szomolány város, a melyhez Losoncz mint fiókegyház volt beosztva; Nádas, Binócz nevű fiókkal; Boleráz, Nestich fiókegyházakkal; Alsó-Korompa, Felső-Korompá-val, mint fiókkal; Nahács; Dejte; Bohunicz, Alsó-Dombó-val mint fiókegyházzal; Bogdanócz; Spácza; Bresztovány, Zavar fiókkal; Keresztúr, Farkashídja fiókegyházzal; Gerencsér, Szilincs és Moderdorf fiókegyházakkal; Rozindol, Fejéregyház és Borova fiókokkal; Cziffer mv., Páld, Vedrich, Pusztapagy, Ujfalu, Gocznód fiókegyházakkal; Szuha mv.; Felső-Diós mv.; Alsó-Diós mv., Hosszúfalu vagy Longavilla fiókkal; Cseszte mv., Piala fiókkal; Otthenthal, Porai nevű üveghutával, mint filiálissal; Stephanova, Dubova fiókkal; Báhony, Kápolna és Igrám filiálisokkal; Vistok; Pudmericz, Helmes filiálissal; Új-templom Moderdorf mellett, a melyet a nagyszombati tanács alapított volt és tulajdonképpen mint expositura szerepelt. Az itt felsorolt fiókegyházak – Binócz, Poraj és Igrám kivételével – szervezett plébániák voltak.
A hegyalatti esperességhez tartoztak: Szered mv., Szerdahely és Vága fiókegyházakkal; Súr, mely tulajdonképpen három hasonnevű faluból alakult; Galánta mv., Taksonynyal mint fiókkal; Hegy, melyet ez évben foglaltak voltel protestánsok; Vízkelet, mely ekkor Hegy fiókja volt Kürttel egyetemben. Tallós fa-templommal és Felső-Szeli-vel, Alsó-Szeli-vel, Vezekény-nyel meg Eperjessel mint fiókegyházakkal; Nagy-Szegh; Nagy-Födémes; Nemes-Jóka, melynek nagy része protestáns volt; Diószegh és Kismácséd; Nagy-Mácséd; Majtény, Szent-Ábrahám; Csataj, hol a többség protestáns volt, melyhez mint fiókegyház volt beosztva Német-Gurab és Puszta-Födémes; Sárfő; Szencz mv.; Bódoghfalva; Réte; Magyar- és Német-Bél, a protestánsok által elfoglalt Ujfalu és Saáb filiálisokkal; Egyházfalu, mely azonban teljesen elpusztult; Cseklész mv., Iványi és Papfalva filialékkal; Horváth-Gurab; Prácsa vagyis Vajnor; Récse; Szent-Györg; Genova; Limpach; Tót-Gurab; Bazin sz. k. v., Szuwanczpach és Sumperg fiókegyházzal; Modor sz. k. v., Csukárd és Králova fiókokkal; Senkvicz mv. Ezen esperesi kerületben Alsó-Szeli, Eperjes, Vezekény, Iványi, Papfalva, Sumperg és Králova tekintendők igazán fiónegyházaknak, a többi szervezett plébánia volt. Az esperesség területén nagy hódításokat tett a protestantismus.

A csallóközi esperességhez tartozott: Püspöki, Felső-Rőf nevű fiókkal; Misérd, Torcs, Dienesd, Szemes fiókegyházakkal; Somorja mv., Nagy-Gutor, Csölösztő, Tejfalu, Sámot, Uszor filialékkal; Kiliti; Piski, melyhez Kis-Bodok tartozott a halasi, – Lipolt, melyhez Remete tartozott a hédervári plébánosok adminisztrácziója alatt állott; Bős mv.; Egyház-Föl-Baár, Nagy-Bodok, a két Paka, Szül és Nádasd filialisokkal; Egyház-Gelle, Dersika,Ó -Gellye, Nagy-Posfalva, Kis-Posfalva, Nagy-Budakfalva, Kis-Budakfalva, Újfalva, Sárosfalva, Maczháza, Csefalva, Csesztőfalva, Kisfalva, Nádaslak, Nagy-Lucse, Kis-Lucse, Beketfalva, Regenche filialisokkal, a melyek Dersika kivételével, alispáni rendeletre, összesen 100 forintot fizettek évente; Nagy-Szarva; Vajka mv.; Szentgyörgyúr vagyis Bácsfalva; Egyházpaka, Nagylégh, Beke, Kispaka és Csukárpaka fiókokkal; Szerdahely mv., Nagyabony, Hodos, Sikabony, Kisudvarnok, Nagyudvarnok, Enyed, Balásfalva, Etre, Albár, Hegy, Kishegy, Czenkusfalva, Podafalva és Tőkés, meg Egyházaskarcsa, Várkony a hozzátartozó Nyék, amadékarcsa, Moróczkarcsa, Kulcsárkarcsa, Etrekarcsa, Pinkekarcsa, Oléltejed, Előtejed, Lidertejed községekkel, mint fiókegyházakkal; Alistál, Tőnye, Felistál, Padány, Petény, Bögelő, Gyülös, Kisbár községekkel, mint fiókokkal; Vásárút, Nyárasd, Kürth, Vámosfalva fiókegyházakkal; Szentmihályfalva, Czeczepatva, Bekepatva, Lőgérpatva, Előpatva, Dióspatva, Félserpatva, Bezópatva községekkel; Nagymagyar mv., Alsó- és Felső-Jányok, Bustatelek, Olgya, Vajasvatta, Czenke, Csörge és Újvásár községekkel, Szent-Péterrelés a hozzátartozó Élesháza, Eszterháza, Tonkháza, Bélvatta községekkel, meg Gombával, mint fiókegyházakkal; Csötörtök mv., Csákány, Szenterzsébet, Fél és az ehhez tartozó Vök, Madaras, Hideghét, Tamásháza községek, Eberhard, Tonksziget fiókegyházakkal. Az itt felsorolt fiókegyházak közül Szemeth, Csölösztő, Lipold, Nádasd, Dersika, Kürth, Nagyléth, Beke, Egyházkarcsa, Várkony, Nyárasd, Vámosfalva, Szentpéter, Gomba, Csákány, Eberhard és Pruksziget rendezett plébániák voltak.

====Elemi oktatás====

Az egyházlátogatási jegyzőkönyv arról is tanúskodik, hogy a pozsonyi főesperesség területén alig állott 5–6 fatemplom, míg a többi jól épített kőtemplom vala. A templomok jól voltak felszerelve és a legtöbb plébániának némi készpénze is volt, mely a helybéli lakosok közt volt kölcsönre kiadva.
Az egyház az elemi oktatásra kezdettől fogva nagy gondot fordított. Csaknem minden plébánia mellett volt iskola és volt mester alkalmazva. A török hódoltság és a protestantizmus előhaladása idején azonban az iskolaügy visszafejlődött. Draskovics pozsonyi prépost-főesperes 1634-iki vizsgálatából tudjuk, hogy például ez évben Pozsonyban az elemi iskola vezetője a bajor Prukker Udalrik volt. Minthogy 30 gyermeknek nyújtott oktatást, a város szállást adott neki, ellátást azonban a plébánostól kapott. Volt egy segédje is, ki 16 frtot kapott évi fizetésül és élelmet szintén a plébánostól nyert. Beszélték ekkor az öregek, hogy egykor német mester is volt Pozsonyban, ki a német nyelv mellett a számtant is tanította, míg neje a leányokat varrásra és olvasásra oktatta. Ezek lakást a várostól kaptak és fizetésükről a szülők gondoskodtak. Stomfán a régi iskolát a földesúr egy kovácsnak adta át műhelyül és a mellette lévő kis viskót rendelte a tanítás helyéül. Tizenhatan jártak iskolába, a kiktől ugyanannyi forintot kapott Pomagay György, a tanító. Nádason egyáltalában nem volt iskolaépület és a mester a saját házában oktatta a gyermekeket. Egyébiránt robotba járt, mint más földmívelő. Dévény iskolája elpusztult, a gyermekek magánházban gyültek össze a tanításra és a leányokkal együtt csak 12-en voltak.

====Káptalani iskola Nagyszombatban====

Az iskolaügyet e zavaros időkben először Oláh Miklós vette pártfogásába. Már mikor az esztergomi káptalan székhelyét Nagyszombatban állította fel, létesített ott egy káptalani iskolát, a melynek vezetésére Illicinus Pétert, a kiváló hittudóst nyerte meg. Illicinus e czélból egy stallumot és egy oltárnokságot kapott és köteles volt az iskola vezetésén kívül a kanonokoknak a kánoni és a polgári jogból előadásokat tartani. Illicinus úgy ígérte, hogy 1552-ben már Nagyszombat állandó lakosa leend és feladatát megkezdi.

Mikor 1553-ban Oláh Miklós lett érsekké, az iskolaügy rohamos haladásnak indult. 1554 újév napjától kezdve egyesítette a káptalani iskolát a város iskolájával. Az iskolaépület felállítását, fenntartását a város vállalta magára és beleegyezett, hogy annak felügyelője az olvasó-kanonok legyen. Az első tanító, kit az érsek és a város együttesen fogadott fel, Velikinus György volt. Ez 1555–58-ig viselte hivatalát és évenként 40 frtot kapott a város pénztárából. Azonban ez a közös iskola nem igen haladt előre. A város húzta-halasztotta az iskola építését, a tanító csak nehezen kapta meg fizetését. Oláh ekkor más eszközök után nézett. Kieszközölte Miksa királynál, hogy az a széplaki és bényi prépostságot odaadományozta az iskolának s ezenfelül a nagyszombati harminczad jövedelméből évenként 105 frtot utalványozott az iskola czéljaira.

====Gimnázium Nagyszombatban====

Az az alapitványszerű adomány azután lehetővé tette, hogy Oláh a káptalani iskolát teljesen átalakítsa és gimnazialis jellegű főiskolává emelje, 1558 febr. 20-án adta ki az iskola új szabályzatát, mely ezután hosszú ideig a magyarországi főiskolai oktatásnak zsinórmértékül szolgált.

Az iskola igazgatását a káptalan a nagyprépostra bízta, kinek az olvasó és az éneklő kanonok tartoztak segédkezni. Ezenkívül volt rendes igazgató, ki az iskolaépületben tartozott lakni. Ő tanította a hittant, magyarázta a bibliai történeteket. Ő határozza meg az oktatás módját és osztja be az órákat, minden pénteken és szombaton pedig megvizsgálja a tanulókat. Joga van külön órákat adni. Ellátást a plebánostól kap. Kívüle, kinek a magyar nyelvet tökéletesen bírnia kell, van még egy szláv, egy német, meg egy zenemester.

A káptalani iskolában előadták a latin nyelvet, olvasták Cicero leveleit, Terentiust, Virgiliust és Julius Caesart, tanulták a görög nyelvet, a szónoklatot. A két mester díja évente 50, a zenemesteré 25 frt volt, de külön díjakat is szedhettek a külön órák után.

====A jezsuiták====

A kath. tanügy és általában a tudományos élet fellendülése az egész országban, de főképpen Pozsony vármegyében a jezsuiták érdeme. Oláh Miklós már 1560-ban alkudozott a jezsuiták bécsi tartományi főnökével az iránt, hogy nehány rendtagot Nagyszombatba küldjön, kik itt, mint tanárok működhetnek. 1561 nyarán érkeztek meg az első jezsuita tanárok. Perez Hurtadus volt a kormányzójuk, Sclavus Tamás az ékesszólástan, Hero Gellért a költészettan, Canisius Teodorik a latin nyelv tanára. Azonban az új gimnaziumban a jeles jezsuita tanárok működése ez alkalommal csak rövid életű volt, mert 1566-ban leégett a kollégium épülete, s mivel nem volt, ki újra építse, a jezsuiták is eloszlottak, míg az iskolát ismét a káptalan vette a kezébe. Tanárai voltak ekkor: 1569-ben Dubovszky Mihály kanonok; 1572–1577. Kuthassy János, 1577-ben Batalich János kanonok; 1581–82. Monoszlai András kanonok; 1585–86. Kossuthych Márton; 1587 Náprágyi Demeter kanonok, 1589-ben Gubasóczy Boldizsár.

Hosszas küzdelmek után végre 1615-ben Forgách bibornoknak sikerült a jezsuitákat ismét meghonosítani Nagyszombatban. II. Mátyás nekik adományozta a Kereszt. Szt. Jánosról nevezett templomot, a hozzátartozó épületekkel egyetemben. Azonban a Bethlen-féle felkelés miatt csak 1621-ben telepedhettek meg végleg, most már Pázmány Péter aegise alatt. Ettől fogva az iskola oly gyors haladásnak indult, hogy csakhamar az ország első és legkeresettebb intézetévé vált.

====A nagyszombati egyetem====

1635 november 13-án nyilt meg Nagyszombatban, fényes ünnepségek közepett a Pázmány Pétertől alapított és a jezsuita atyák gondozására bízott egyetem. Az ország nagyszámú főurának és főpapjának jelenlétében adta át a nagy érsek a királyi megerősítő iratokat P. Dobronoki Györgynek, az első egyetemi rektornak, Szent Miklós egyházában. 1636-ban az új egyetemnek már 1900 hallgatója volt, a mi eléggé bizonyítja, hogy arra az országban mily égető szükség vala. Az egyetem, mely kezdetben csak hittudományi és bölcsészeti karral bírt, 1640-ben, Lósy Imre prímás és Lippai György egri püspök jóvoltából, már jogi karral is bővült. 1774-ben azután Mária Terézia Budára, 1784-ben II. József császár Pestre helyezte át az egyetemet. Természetes, hogy a főiskola kitünő tanárainak révén 1635–1774-ig a magyar tudományosság középpontja Nagyszombat városa volt, s hogy így a megye irodalmi téren való szereplése azonos az egész ország irodalmi történetének ez évekre eső szakaszaival.
 
=====A nagyszombati egyetem pecsétje=====

====A pozsonyi káptalani iskola====

A pozsonyi káptalani iskola gondozását, éppen a káptalan sanyarú viszonyai miatt, már a XV. század elején a város vállalta magára. Az iskola azonban 1550-en túl kezdett némileg fellendülni Várday Pál érsek ugyan 1549-ben sürgette a királynál, hogy a káptalani iskola czéljaira engedje át a lechniczi karthauzi kolostor javait, azonban élete fonalát hamarább vágta ketté a halál, semhogy eredményt érhetett volna el. 1550-ben azután a pozsonyi városi tanács elhatározta, hogy az iskola részére új épületet emel s az építést egy bécsi építőmesterre bízta. Újlaky Ferencz győri püspök, kir. helytartó rendeletére pedig a főtanító mellé két segédtanítót alkalmazott. A főtanító ellátása a prépostot, fizetése, mely kezdetben 10 frt, 1567-től 25 frt vol, a várost terhelte.

A pozsonyi káptalani iskola, mely 1585-től kezdve egészen városi jellegűvé lőn, 1557-től fogva gimnazialis jelleget öltött magára, mely azonban csak 1527-ben domborodott ki egészen, mikor Pázmány Péter áldozatkészségéből az iskola a jezsuiták kezébe került.

====Jezsuita kollegium és gimnázium Pozsonyban====

Pázmány Péter sok nehézség után 1612-ben megszerzett egy házat és abban két nagyszombati jezsuita atyát telepített meg. II. Ferdinánd pedig 1623-ban az atyák ellátására évi 300 frtot utalványozott. Azonban igen hosszú ideig tartott, míg a király és az érsek a várossal a jezsuiták betelepítésére és a városi iskola átadására nézve megegyeztek. Csak miután ez megtörtént és az új kollégium fennállását Pázmány 54.000 forintos alapítványa biztositotta, csak akkor, 1627 nov. hó 5-én nyilt meg a jezsuita-iskola, a dóm közelében állott káptalani házak egyikében és a Szent Márton iskola helyiségeiben.

A mily nehezen ment a pozsonyi jezsuita kollégium alapítása, épp oly gyors lendületnek indult. Igen szépen és kimerítően tárgyalja e kérdést Schönvitzky Bertalan, a pozsonyi kir. kath. főgymn. történetében.

1650-ben bizonyos Klebers Péter a Grösslingen lévő kertjét végrendeletileg a kollégiumra hagyta. Ezt azonban csakhamar megvették tőle a pozsonyi várjobbágyok. Utóbb maguk a jezsuiták vettek egy szép kertet, de a városi tanács akadékoskodása miatt azt birtokukba nem vehették. Végre 1656-ban szintén végrendeletileg megkapták a Heindel-féle kertet, mely a pozsonyi prépost kertjének szomszédságában feküdt. 1629-ben Patasich István a kollégiumnak hagyta Dévényben, Dévény-Újfaluban és Lajtafalvában bírt ingatlanait. 1650-ben Aszalay István végrendelete szerint megkapták a Listi-féle köpcsényi birtokot. Idők folyamán azután mind több és több alapítványt kapott a kollégium; ilyenek: a Gyulaffy-, Listi-, Lászlóffy-, a Kollonich-, az Aszalay-stb. alapítványok. Okszerű gazdálkodással maga a kollégium is szerzett birtokokat, úgy hogy csakhamar oly vagyoni viszonyok közé került, a melyek nemcsak lételét, hanem folytonos működését is biztosították.

====A jezsuita templom====

1672-ben Szelepcsényi érsek lefoglalta az evengélikusoknak 1638-ban épült templomát és iskoláját, azt szeptember 8-án felszentelte és a jezsuita-kollégiumnak adta át. A király nevében az átadás azonban csak 1673 jan. 1-én ment végbe, a donaczionális oklevél pedgi 1677-ről van keltezve. A „Megváltó”-ról nevezett templom csakhamar Pozsony egyik legkedveltebb, dédelgetett szentélyévé lőn. Az iskola mellett pedig felépítették új, tágas kollégiumukat.

====Kongregácziók====

A hit- és erkölcsök nemesítését és ápolását előmozdítandók, a jezsuita-atyák több kongregácziót, vallásos társulatot szerveztek. Ilyenek voltak: a deákok kongregácziója, a Mária-társulat, a Krisztus kínszenvedéséről nevezett kongregáczió, a Kereszten haldokló Krisztus társulata.

1773-ban a jezsuita-rend eltöröltetvén, a pozsonyi kollégium is feloszlott. A Megváltó-templom a kapuczinus-atyák gondozása alá került, a kollégiumot árverésen Ormosdi nevű polgár vette meg és vendéglő nyitott helyén. A gimnáziumot 1773–1812-től az állam, 1812–1850-ig a benczések vezették, míg végre az, mai kir. kath. jellegével végleg világi vezetés alá került.

====Klarisszák====

A pozsonyi Klarisszák zárdája 1526-ban igen népes lett, mert a budai Klarisszák is ide vonultak be a török veszély elől. Azonban az apáczák csakhamar mind Nagyszombatba menekültek, mire zárdájuk elébb kórházzá, 1529-ben lisztraktárrá, majd ismét, Eisenreich Anna elöregedett apácza közbenjárására, városi kórházzá és végre I. Ferdinánd parancsára, katonai kórházzá alakíttatott át. 1509-ben a zárda a város legnagyobb részével együtt leégett és csak 1609 táján emelkedett ki romjaiból. 1631-ben Pázmány ekzdeményezésére a zárda megnagyobbított alakban újra kezdett épülni és 1640-ben a Nagyszombatba menekült Klarisszákat Lósy Imre ismét végleg visszavitte Pozsonyba. 1782-ben II. József azután eltörölte a zárdát.

====Ferenczrendiek====

A ferenczreindiek fényes fogadalmi temploma 1502-ben a pestis megszünésének emlékére emelt Szt. Sebestyén és Szt. Rókus kápolnával és az 1670-ben Czobor Imréről készíttetett Krisztus oltárral növekedett. A kolostor anyagi fennállását 1638-ban egy királyi elhatározás, mely szerint a barátok a szempczi és cseklészi javak jövedelméből 27 akó bort, 27 mérő buzát és 200 forint készpénzt, az Orsolya apáczáknál teljesítendő templomi szolgálatok fejében pedig 100 frtot kaptak. Simon és László Szentgyörgyi grófok adományából a bazini vár előtt fekvő Haruker malomtól évenként 20 akó bort és 30 pozsonyi mérő lisztet kaptak. Morvay Lipót 1708-iki végrendelet alapján a mirtosi birtok jövedelmének felét élvezték.

====Kapuczinusok====

A kapuczinus atyák, kik a Katalin kápolna gondozásával bízattak volt meg, 1676 táján telket vettek a belvároson kívül s ott Strattmann Mária grófnő bőkezűségéből társházat építettek. Templomukat Esterházy Imre 1725–1745 között újraépíttette s ugyanekkor a kolostort emeletes házzá bővíttette ki.

====Irgalmasok====

Az istenes Jánosról nevezett irgalmas rendet Szelepcsényi György prímás telepítette meg 1685-ben. Templomuk 1699-ben, zárdájuk és kórházuk, a Kollonich bibornoktól megvásárolt Maholányi-féle ház helyén, 1723-ban épült fel.

====Erzsébet apáczák====

A Szent Erzsébetről nevezett betegápoló apáczáknak az Ispotály-utczában levő zárdáját 1744-ben Esterházy Imre bibornok alapította. A gyógyszertárral felszerelt és női kórházzal egybekötött zárda felépítése 140,000 forintot emésztett meg.

====Csillagkeresztes rend====

Az Ispotály-utcza végén, 1659-ben, gróf Wesselényi Ferencz nádor és neje Széchy Mária házat és kertet vettek, a melyet egyházi czélokra ajánlottak fel. Szelepcsényi György prímás e telekre 90,000 forintot hagyományozott azzal a szándékkal, hogy ott a karmeliták telepedjenek meg. Azonban a viszonyok másként alakultak. Keresztély Ágost szász herczeg ugyanis, mint esztergomi érsek, azt határozta, hogy e helyen szegényház létesüljön és annak vezetését a veres csillagos keresztes lovagrend tagjai vegyék át. A rend csak rövid ideig maradt Pozsonybanés csakhamar átköltözött Budára hogy ott Sz. István jobbjának őre legyen.

====Notre Dame====

A Notre Dame apáczákat azzal a czélzattal, hogy a pozsonyi leányok felsőbb nevelését és tanítását lehetővé tegye, Mária Terézia királynő telepítette meg Pozsonyban.

====Az Emericanum====

Lósy Imre prímás 1642-ben 21,800 frtnyi tőkével 12 ifjú befogadására való, bennlakással egybekötött nevelő-intézetet létesített, a melynek feladata az volt, hogy az ifjak a vallásban és erkölcsben, meg a tudományokban kiképeztessenek és a lelkipásztorkodáshoz szükséges szellem szívükbe oltassék. A nevelő-intézet, mely utóbb kis-szeminárium alakot öltött, ujabb adományokkal bővülve, egész 1783-ig változatlanul fennmaradt, mikor is azt II. József az egyetemes papnevelőbe olvasztotta. 18 évi szünetelés után az intézet ismét önállóvá lőn és a pozsonyi káptalan gondos vezetése alatt a város egyik büszkesége.

====Egyetemes papnevelő====

II. József, hogy eszméivel telíthesse a magyar kath. papságot, a pozsonyi várban egyetemes papnevelő intézetet alkotott s annak tanítási és nevelési módszerét a maga felfogása szerint írta elő. Az új egyetemes papnöveldébe 1784 jún. 1-én 418 kispap vonúlt be az ország minden részéből. A magyar püspöki kar kénytelen volt ugyan a zsarnoki parancsnak engedelmeskedni és kispapjait az egyetemes papnöveldébe felküldeni, de azért tőle telhetőleg védekezett annak szellemével és azonnan kikerült elemekkel szemben, úgy hogy 1788-ban József kénytelen volt szigorú büntetéssel fenyegetni azokat a püspököket, kik másokat merészelnének pappá szentelni, mint olyanokat, kik az egyetemes papnevelőben hat évet eltöltöttek. II. József halála az egyetemes papnevelőnek is sírt ásott. 1790-ben Ferencz király feloszlatta azt és a pozsonyi várban egyelőre csak az esztergomi kispapok maradtak vissza; ezek is csak addig, míg az esztergomi szeminárium épületei visszakerülnek és helyreállíttatnak.

====Nagyszombat egyházi intézményei====

Oláh Miklós, a trienti zsinat végzéseinek nyomán, 1566-ban az esztergomi főegyházmegye részére Nagyszombatban papnevelő-intézetet létesített és azt a Boldogságos Szűz Máriáról nevezte el. Pázmány Péter azután az Oláh-féle alapítást kifejlesztette, a szemináriumot megnagyobbította, alapítványokat szerzett részére s azt Szent István nevéről nevezte el. A papnövelde a káptalannak Esztergomba való visszahelyezésével, szintén Esztergomba helyeztetett át.

Az esztergomi káptalan visszahelyezése után Rudnay Sándor biboros úgy intézkedett, hogy némi kárpótlásul, de meg az esztergomi káptalan szíves látásának emlékére, Nagyszombatban 6 tagból álló társaskáptalan alakuljon. Az új káptalant, melynek egyik tagja a préposti czímet viseli, másik tagja pedig a város plébánosa, Kopácsy József prímás iktatta be 1844 január 1-én.

====Ferenczrendiek====

A nagyszombati ferenczrendiek kolostorát ismételten súlyos csapások érték. 1663-ban Pázmány Péter, 1826-ban a szerzetesek költségén állíttatott helyre az ismételten rombadőlt kolostor. Ez utóbbi évben templomuk is újra épült.

====Klarisszák====

Nagyszombat egyik legrégibb egyházi intézménye volt a Klarissza-apáczák virágzó kolostora. A kolostor ugyanis a magyar királyoknak kiválóan kegyében állott és számos kiváltságot kapott tőlük. Így 1580-ban Rudolf, 1634-ben II. Ferdinánd az apáczák Boleráz nevű birtokán vásártartási jogot, 1617-ben II. Mátyás vámjogot engedélyezett. 1528, 1548 és 1549-ben I. Ferdinánd megtiltotta a városnak, hogy az apáczák jobbágyait közmunkára vagy más kötelezettségekre szorítsák; 1542-ben felmentette őket a birtokaikra rótt 34 lovas kiállításától. 1638-ban Lipót király jobbágyait felmentette az előfogat, beszállásolás és más terhek alól; magánhagyományokból pedig tetemesen szaporodott vagyonuk is.

A Bethlen-féle felkelés idejében az apáczák Horvátországba menekültek, a honnan három év múlva Bécsújhelyen, majd ismét egy részük Zágrábban, más részük Bruckban vonult meg. Ez utóbbiak, a kiket özvegy Rakayné, szül. Pálffy grófnő, a saját házában egy évnél tovább táplált, visszatértek Nagyszombatba. Ez alkalommal egész fehér öltöny viselésére kaptak engedélyt és zárdájuk meg templomuk 1624-ben teljesen helyre lőn állítva. A Thököly-féle felkelés által okozott károk helyreállítására Gubasóczy János kalocsai érsek 10,000 forintos alapítványt tett le számukra, a melyet 1686-ban Lipót király is megerősített.
A szerzetet II. József ismert rendelete törölte el és a zárda, a Széchenyi érsektől 1694-ben emelt épülettel egyetemben, a rokkant katonák menhelyévé lőn, utóbb katonai – elmebeteg – kórházzá alakíttatott át.

====Domokosok====

A domokos-rendnek Nagyszombat város északi részén Keresztelő Szent Jánosról nevezett kolostora volt, mely már 1305-ben fennállott, de melynek sorsáról csak keveset tudunk. Mikor a nyúlszigeti Domokos-apáczák Nagyváradról elűzetvén, 1567 körül Nagyszombatba érkeztek, Fekete-Báthori Eufrozina főnöknőjükkel, ebben a kolostorban, melyben akkor már csak négy igen elaggott szerzetes lakott, nyertek menedéket. A kolostor az 1615-iki nagy tűzvésznek áldozatul esvén, a Domokos-apáczák a pozsonyi Klarisszákhoz vonultak át; az üresen maradt telken pedig 1561-ben Oláh Miklós a jezsuita-atyákat telepítette meg.

====Jezsuiták====

Az újonnan alkotott kollégium és a vezetésére bízott gimnázium fenntartására I. Ferdinánd 1561-ben a széplaki apátságot, 1562-ben a mislyei prépostságot adományozta, örökös segélyül pedig a túróczi prépostság séllyei birtokából 400 forintot rendelt részükre. Az 1566-iki iszonyú tűzvész után a túróczi prépostságban leltek menedéket, a melyet Rudolf király, Radéczy István egri püspök halála után, 1586-ban, XIII. Gergely pápa beleegyezésével, örök időkre nekik adományozott. Innét 1598-ban a prépostság kastélyába, Sellyére mentek s ott teljes kollégiumot rendeztek be. Azonban Bocskay hívei innen is kiűzték őket, javaikat elvették, őket magukat száműzték. Gróf Forgách Ferencz bibornok közreműködésére, II. Mátyás parancsára, 1615-ben újra behozattak Nagyszombatba és elfoglalták a Ker. Szent János-templomot, a hozzátartozó telkekkel egyetemben. Azonban Bethlen ismét elűzte őket, míg végre II. Ferdinánd 1621-ben gróf Forgách Zsigmond nádor által végleg bevezettette őket Nagyszombatba. 1628-ban Esterházy Miklós nádor 80 ezerre rugó fejedelmi adományából, újra és nagyobbított alakban kezdték építeni a rom számba menő János-templomot s az építést 1660-ban szerencsésen be is fejezték, 1637-ben pedig véglegesen kézbe kapták a túróczi prépostságot is. A jezsuita-atyák működéséről már előbb szólottunk. Itt csak azt említjük meg, hogy a rend megszüntetése után a társház és a templom a rokkant katonák menedékhelye, az egyetem épülete katonai kórház lett, gimnáziumukat a benczések vették át 1784-ben s az kezdetben a ferenczrendiek, utóbb a rabváltó-szerzet kolostorában nyert elhelyezést, míg végre Scitovszky János prímás a gimnáziumot nyolcz osztályúvá emelte, elhelyezésére pedig az egykori jezsuita iskola helyiségeit visszaszerezte s vezetését a világi papokra bízta. Ugyancsak 1854-ben visszaállította a jezsuita-kollégiumot és a rabváltók egykori kolostorában helyezte el.

====Az Orsolya apáczák====

A Szent Orsolyáról nevezett apáczáknak a megye területén két zárdájuk volt. Az egyik Pozsonyban, a másik Nagyszombatban. Ez utóbbi helyre 1724-ben jöttek az Orsolya-apáczák, Esterházy Imre prímás egyik rokonának közbenjárására. Zárdájukat és templomukat is Imre érsek építtette és utóbb Scitovszky primás kibővíttette. Pozsonyba az Orsolya-apáczák 1672-ben Kollonich érsek közbenjárására telepedtek le, a magyar- és tótajkú ágostai hitvallásúaktól elvett templom mellett. Zárdájukat 1731-ben Esterházy Imre érsek építteté fel.

====A pálosok====

A pálosok hazafias rendjének főnöke Joanovics Pál, 1653-ban 12 szerzetes atya részére házat szerzett oly czélból, hogy a rend tagjainak alkalmuk legyen a nagyszombati egyetem előadásait hallgatni s főleg a hittudományokban nagyobb jártasságot szerezni. Mikor az evangélikusokat Nagyszombatból teljesen kiszorították, a tőlük elvett templomot és iskolát, a város tanácsa 1672-ben a pálosoknak adta át. A templomot azután a pálosok teljesen helyreállították és Szent József tiszteletére szenteltették fel. Kolostorukat, 1719-ben kezdték építeni. Fenntartásukat részint magánosok, részint a város bőkezűsége biztosította. Eltöröltetvén 1786-ban a rend, kolostoruk a rokkant katonatisztek menedékhelyévé alakíttatott át.

A pálosok egyik leghíresebb kolostora a máriavölgyi volt, mely a rend eltörléséig, tehát 1786-ig, a rend általános perjelének, a helynöknek és a rendi újonczoknak szolgált tartózkodási helyül. A kolostor a XVI. század folyamán is szerzett fekvőségeket. Így 1515-ben kapták Szentgyörgyi és Bazini Péter gróftól a Borostyánkő várához tartozott Besztercze nevű birtokot azzal a kikötéssel, hogy a várat illető erdőkben a vadászat örök időre tilalmas legyen. Ezt a birtokot utóbb a Salm grófok foglalták el, a kiknek révén 1696 táján a Pálffyak kezére jutott, míg végre hosszas pereskedés után, 18,000 forint kárpótlásban egyezkedtek ki Pálffy János Antal gróf nejével, Nádasdy Teréz grófnővel. A pozsonymegyei Hodos község területén 1520-ban II. Lajos király adományozott a kolostornak néhány birtokrészt. Ugyancsak II. Lajos ruházatra évenként 20, és naponként felajánlandó szentmisére szintén évi 20 forintot utalványozott nekik s ezt az adományt 1527-ben Mária, az özvegy királynő is megújította. 1554-ben ünnepélyesen beiktatattak a nagylóczi birtokba, melyet Csorba János végrendelete szerint zálogjogon bírtak. Voltak szőleik a prácsai hegyen, melyet cserében vettek meg Balog Mihálytól egy récsei szőlejük helyett. 1591-ben Fejérkövy István nyitrai püspök Récsén egy udvarházat, 1671-ben Lipcsák György récsei plébános egy stomfai szőlőt és ugyancsak egy másik Valtinger nevű, récsei szőlőt adományozott a máriavölgyi kolostornak. Magánosok adományából bírtak még szőlőket a grinádi Aizenberg-hegyen, a Galling-Pihetnek nevezett dévényi szőlőhegyen és saját szorgalmukból a kolostorukat övező halmokon. Ezenkívül is mind pénzben, mind terményekben és kisebb birtokrészekben számos más adományban volt részük.

Említettük, hogy Rozgonyi György leánya, a pozsonyi gróf, később Imre Szentgyörgyi gróf özvegye, 1471-ben nekik adományozta Pozsony városában bírt hosszú-utczai nemesi házát az abban lévő Ker. Sz. Jánosról nevezett kápolnával egyetemben. Ez a még néhány év előtt is állandóan fehér barátok házának nevezett nemesi udvar 1537-ben a lángok martalékává lőn, mire a rendfőnök azt Kisternyei Ferencznek adta bérbe oly feltétellel, hogy állítassa helyre, és ha a rendi káptalan helybenhagyja, örök időkre bírhassa; ellenkező esetben ő és örökösei mindaddig megtarthassák, míg a rend a helyreállítás költségeit meg nem téríti A ház 1567-ben került vissza a pálosok kezébe. 1674-ben surányi Sigray Ferencz, a boldogult atyjától a máriavölgyi pálosoknak hagyományozott 2000 frtot oly hozzáadással adta át a szerzeteseknek, hogy az a ház helyreállítására fordítassék s a még fennmaradó összeg kamatra adassék, a ház kapuja fölé pedig az alapitó neve és czímere vésessék. 1702-ben gróf Zichy Péter, a szomszéd ház birtokosa, a kápolnát házával összekötő oratoriumot építtetett és kötelezte magát, hogy míg életben marad, a kápoln ahelyreállítására annyi forintot fizet évente, a hány éves lesz. Örökösei az oratorium jogát 500 forintal válthatták meg. Végre a ház 1807-ben, csere útján 35.000 forint értékben, a vallásalap birtokába jutott.

A pálos-rend eltörlése után a máriavölgyi kolostort és javait a vallásalap kapta, a melytől azután Schwarzenberg Frigyes herczeg vette meg. A csodatévő Mária-kép és Mária-kútja ma is megvannak és ezek révén Máriavölgy az ország leglátogatottabb búcsújáró helye.

====Szt. Antali ferenczesek====

A csallóközi Szent Antalon Lippay György prímás 1660-ban kezdé építeni a Mária tartománybeli ferenczesek kolostorát. Az építést azonban 1677-ben csak Szelepcsényi György prímás fejezte be, ki a kolostor fenntartására 4000 forintnyi tőkét tett le. A kolostort II. József 1789-ben megszüntette, de I. Ferencz 1809-ben azt ismét visszaállította. A kolostor temploma búcsújáró hely, míg könyvtára sok becses középkori kéziratnak volt őrzője.

====Paulánusok====

A paulai Szent Ferencztől alapított paulánusoknak a megyében Somorja mezővárosában volt kolostoruk. Betelepítésüket Széchenyi György prímás javaslatára 1690-ben I. Lipót király rendelte el, s e végből az érsek 30000 forintból álló alapitványt alkotott. Mindazonáltal a paulánusok csak 1721-ben telepedhettek meg Somorján, a mikor a város földesurai, a Pálffy grófok, III. Károly 1720-iki rendeletét foganatosították.

A kolostor és templom részére a paulánusok, 3900 forintért huszonhárom polgári terhekkel járó háztelket vettek. Templomuk 1778-ban épült fel és egyike a Csallóköz legdíszesebb épületének. Ugyanekkor épült fel elemi iskolájuk és kolostoruk is. Azonban a paulánusok, kik közül négyen az elemi iskolában tanítottak, ketten a hitszónoki, egy a betegápoló és egy a gazdálkodó tisztjét töltötte be, csak rövid ideig maradhattak Somorján. 1786-ban II. József őket is megszüntette. Kolostorukat és templomukat a városnak adta plébániai czélokra, remek kertjöket pedig elárvereztette. A régi plébánia-templomot, mely a Csallóköz legszebb középkori műemléke, a császári parancs a somorjai reformátusok kezébe juttatta.

====A rabváltó szerzet====

A rabváltó szerzetnek, melyet közönségesen a trinitáriusok-rendjének is szokás nevezni, a megye területén Pozsonyban és Nagyszombatban volt kolostora.
A pozsonyi kolostort Kollonich Lipót esztergomi érsek alapította. 1697-ben a Szent Mihály-kapun kívül levő Pongrácz-házban telepedtek meg. 1700-ban pedig, a Kollonich érsektől kapott 4000 forinton és magánosok adományaiból, a régi evangelikus temető szomszédságában, a Szent Mihály-kapu előtt több házat vettek s azok helyén 1723-ban épült fel végleges kolostornak. 1716-ban királyi leirat útján, megkapták a régi evangelikus temetőt s annak helyén felépítették két tornyú templomukat. Fennállásukat főleg a Koháry István-féle 14.000 forintos alapítvány biztosította. A rabváltó szerzet kolostora és temploma gyors népszerűségre tett szert a pozsonyi polgárok között és 1782-ben bekövetkezett feloszlatásukig alig mult el év, hogy részükre valamely polgár kisebb-nagyobb alapítványt ne tett volna. Templomuk 1854-ben plébániává alakíttatott át, míg kolostoruk helyén ma a vármegyének ismételten restaurált székháza áll.

A nagyszombati kolostort a háladatosság emelte. Ugyanis a nagyszombati polgárok az 1710-ben pusztító pestisnek városuktól való szerencsés elhárításáért készpénzben, ezüst-szekerekben és egyházi öltözetekben tetemes alapítványt tettek, a teljes és oszthatatlan Szentháromság különös tiszteletének fokozására. Ezt a czélt a város polgársága, de meg Keresztély Ágost herczegprímás úgy vélte legjobban elérhetőnek, ha az alapítvány révén a Szentháromságról nevezett rabváltó-szerzetet honosítja meg. Mivel e tervet III. Károly helybenhagyta, a városi hatóság pedig annak keresztülvitelére három háztelket ajándékozott, jött létre a rabváltó szerzet nagyszombati kolostora, míg templomául a reformátusoktól 1671-ben elvett templom lőn 1732 táján átalakítva. A rabváltó szerzet kolostora és temploma utóbb, mint láttuk, a benczések, majd a jezsuita-atyák birtokába került.

====A kath. alsó papság====

Rendkívül érdekes és a pozsonymegyei vallásos életre jellemző fényt vető a Draskovich György pozsony préposttól 1634-ben tartott egyházlátogatási jegyzőkönyvhöz írt jelentés, a melyre Kollányi Ferencz hívta fel a figyelmet. A vizitacziót végző főesperes ugyanis nemcsak a plébániára és templomra vonatkozó számadatokat sorolja fel, hanem saját, éles megfigyelő tehetségre valló feljegyzéseit és tapasztalatait is közli.

Így megjegyzi, hogy Pozsonymegyében a lutheránusok épp úgy, mint a katholiusok, csak reggel és este szoktak angyali üdvözletre harangoztatni; a kálvinisták csak este. A szentlelket nemcsak a magyarok, hanem a tótok is magyar nyelven káromolták. Csallóközben alig volt eset, hogy valaki, kivéve az előkelőbbeket, az utolsó kenet szentségét felvette volna. Az egész főesperesség területén alig volt templom, hol az örök-lámpa égett volna.

A lelkészkedő papságon – úgymond – meglátszik ugyan egészben véve, hogy Pázmány erős keze rendet teremtett közöttük. Legtöbbje jámbor és buzgó, a néptől kedvelt lelkipásztor. Egyesek azonban igazán megbotránkoztató életet folytatnak, ámbár a javulásra való szándékot ezektől sem lehet elvitatni. Így Pozsonyban egy Lőrincz nevű káplán volt, a ki valami mulatság alkalmával tánczolt. E miatt a prépost három napra a toronyba csukatta őt, hol kenyéren és vízen kellett bőjtölnie. A jelentés szerint ez a fiatalember egészen megjavult. Ugyancsak Pozsonyban történt, hogy a hóhérhoz is elmentek énekelni s ennek legényeivel reggelig dorbézoltak.

Jesseni Gáspár, ki csak nemrég került ki a Pázmáneumból, zohori plébános volt. Hirtelen haragú ember, a ki egyik tánczoló hívét bottal verte el. Pedig – mondja a prépost, – ha kissé boros, ő maga is tánczra perdül. A búrszentmiklósiaknak valami Máté nevű, lengyel származású papjuk volt. Ennek az volt a kedvtelése, hogy este, mikor már mélységes csönd ült a falura, elővette puskáját és lövöldözött. Perneken Bajmóczi György volt a plébános, Zsarnóczáról került oda, a hol a Bocskay hajdúi elfogták és levágták a füleit. Jó öreg ember volt, de nagyon szerette a bort s ilyenkor sokat házsártoskodott. A czifferi plébános, ki elébb prédikátor volt, a templomban tartotta szalonnáját. A csötörtöki templom pedig valóságos lomtár volt, telve kosarakkal és ládákkal, pedig erről a templomról maguk a kálvinisták is dicsekedve mondogatták, hogy azt Szent István építtette. Itt két prédikátor működött. Egy német és egy magyar és noha a magyarok túlnyomó többségben voltak, a templomot mégis a német foglalta el, míg a magyar prédikátor „egy korcsmához hasonló helyiségben”, a községházán tartotta szónoklatait. Maga a főesperes ajánlotta a két prédikátornak, hogy oszszák meg a templomot és egymásután tartsák benne az istentiszteletet.

Németbízgrubon, mely akkor Csataj fiókja volt, valami Mihály nevű volt prédikátor töltötte be a plébánosi állást, ki azonban sem misézni nem tudott, sem a szentségek előírt szertartásait nem ismerte. A sárfői plébános Hobaszich Pál, annyira idegenkedett a nőktől, hogy a házába sem engedte őket soha belépni. Pedig sokféle fegyver volt szobáiban, mondja a prépost, a mi arra mutat, hogy valaha katona volt. A várkonyi plébános, Ugróczi Mihály, maga aratta le gabonáját, vezette háztartását, etette tyúkjait. Hívei különben azt mondották felőle, hogy azért Isten szolgálatának is eleget tesz. Tömérdek panasz volt Konyhai Pál prácsai plébános ellen. Nyers, megérhetetlen és iszákos volt. Ideje nagy részét korcsmában töltötte, s ha hazulról eltávozott, pénzét a szentségházba zárta. A kántorral folyton hadilábon állott, mindenkivel pörlekedett, de házánál a szakácsné parancsolt. Mondják és ezt mentségül hozták, hogy mikor Szent-Benedeken volt plébános, a törökök elfogták és maszlagot itattak vele.

Szereden a katholikusok a legjobb viszonyban éltek a protestánsokkal. Az 500 főből álló lakosság nagy része az új tanokhoz szított s volt is egykor prédikátorjuk; de mert földesuruk, Thurzó gr. katholikus lett, nekik is meg kellett hunyászkodniok. Szentbeszédre eljártak és szívesen hallgatták a plébánost, Pálfalvai János esztergomi kanonokot, de a mise elől elszökdöstek. A csallóközi Kürtön – úgymond a főesperes – az a feltűnő, hogy a lutheránusoknak és kálvinistáknak golyvájuk van, és hogy az egykor oly szép templomban szabadon jártak-keltek a lovak, a tehenek és egyéb barmok. Csölösztőn a kálvinisták elfoglalták a katholikus templomot, de mikor a szenior és a prédikator Szent István képét az oltárról el akarták távolítani, ők maguk tiltakoztak a leghangosabban.

====A pozsonyi prépostok 1526-tól====

A pozsonyi prépostok sorában 1526-tól a következő neveket találjuk: 1526–1555. Ujlaki Ferencz. – 1555–1563. Draskovits György, a későbbi zágrábi püspök, majd kalocsai érsek és győri adminisztrátor. – 1563–1574-ig Forgách Ferencz gr., a nagy történetíró, ki egyuttal nagyváradi püspök is volt. A prépostságot még halála előtt elhagyta és külföldre vonúlt. – 1575–1584. Radéczi István nagyváradi, majd egri püspök. – 1585–1586. Hetesi Pethe Márton szerémi, váczi, majd 1587-től nagyváradi, 1598-tól győri püspök és utóbb kalocsai érsek. – 1586–1601. Monoszlay András, utóbb veszprémi püspök. – 1602–1609. Náprágyi Demeter erdélyi püspök, ki 1606-ban veszprémi püspökké lett. 1609–1616. gr. Pálffy Miklós, ki Pázmánynyal szemben egyesek jelöltje volt a primási székre. – Az ő lemondása után 1618–1625. Balássy Tamás író, Pázmány leglelkesebb híve, de egyébként erőszakos természetű ember. Utóbb váczi püspök lett. – 1625–1636 Filistáli Dávid Pál váczi, majd veszprémi püspök. – 1630–1635. Trakostyáni Draskovics György váczi püspök. Lemondván a prépostságról, győri püspök lett. – 1635–1637. Orbovai Inkusits György szerémi vál. püspök, utóbb veszprémi (1637), majd egri (1642) püspök. – 1637–1646. Kopcsány Mihály, egyúttal váczi püspök. – 1646–1647. Kisdy Benedek, utóbb egri püspök. – 1648–1650. Püsky János, miután a csanádi, majd nyitrai püspökségekről lemondott. 1649-ben kalocsai érsek lett. – 1651–1653. Rohonczy István. – 1653–1654. Lamody Mihály. – 1654-ben Tarnóczy Mátyás. – 1655–1658. Zongor Zsigmond. – 1658–1660. gr. Pálffy Tamás, ki egri püspökké neveztetvén, lemondott. – 1660–1663. Szentgyörgyi Ferencz. – 1663–1668. Szegedy Lénárt, az egyházi ének nagy mívelője, egyúttal erdélyi püspök. 1670-ben egri püspök lett. – 1669–1679-től gr. Pálffy Tamás másodízben; egyúttal nyitrai püspök. – 1679–1685. Kálmánczay János. – 1685–1696. Szenczy István. – 1697-ben Nádasdy Miklós. – 1898–1712. Volkra János Ottó gr., 1710-től veszprémi püspök. – 1712–1732. Csáky Imre gróf, egyuttal kalocsai érsek és bibornok. – 1733–1747. Forgách István Pál gr. – 1747–1754. Kolai Zbisko Károly, utóbb szepesi prépost. – 1755–1760. Batthyány József, a későbbi primás és bibornok. – 1760–1773. Bajthay Antal br., egyúttal erdélyi püspök. – 1773–1776. Berchtold Ferencz gr., utóbb első rozsnyói püspök. – 1778–1788. Felbiger János. – 1788–1790. üres. – 1790–1793. Dujardin Károly br. – 1794–1809. Sóder János. – 1809–1822. Zimányi Ignácz. 1823–1826. Straiter József érseki helynök. – 1827–1838. Gojzesti Madarasy Ferencz. – 1839–1845. Adamkovics Mihály. – 1846–1857. Csebi Pogány Béla. – 1858–1866. Viber József. – 1866-ban Jekelfalusy Vincze, csakhamar székesfejérvári püspök. – 1867–1871. Kisfaludi Lipthay András. – 1872–1889. Rónay Jáczint. – 1890–1895. Dankó József. – 1895–1898. Knauz Nándor. – 1898–1904. Br. Horeczky Ferencz.

====A protestantizmus terjedése====

Tudvalévő dolog, hogy a XVI. században már Magyarországban is elterjedt a protestantizmus. Egyes hatalmas főurak, kik az új eszméket czéljaikra alkalmasabban kihasználhatóknak látták, mint az ősi katholiczizmus megmásíthatatlan elveit, egész lélekkel azon voltak, hogy az új vallás elterjedését előmozdítsák. A török hódoltság folytonos előrenyomulása, mely a protestantizmusnak, mint szövetségesének, természetes támasza volt, a sok belháború és pártoskodás, a kath. egyházmegyék és plébániák elárvulása, a kath. papság lazulni indult erkölcsei, mind-mind oly mozzanatok, melyek a portestantizmus gyors térfoglalásának kedveztek. Így történt, hogy csakhamar az egész országban elterjedt az új tan, sőt tetemes részében túlnyomó erőre tett szert.

A két felekezet, a helvét és az ágostai, kezdetben nem volt valami igen élesen leválasztva egymástól. Csak a XVII. század első éveiben kezdődött az antagonizmus, mely utóbb tág ellentéteket teremtett és végleges szakadást eredményezett. 1608-ban Dobronoki szuperintendens, ki Kálvin tanait vallotta, Pozsonyban a két felekezet kibékítését czélzó értekezletet akart létrehozni, azonban fáradozása kudarczot vallott, mert Luther hívei az értekezleten meg sem jelentek.

A pozsonymegyei rendek között 1540 táján kezdett Luther tana erősebben terjedni. Első ízben ugyanis, az 1548-ban Pozsonyban tartott országgyűlésen léptek fel szabad vallásgyakorlat iránti kérelmökkel. II. Miksa igyekezett ugyan a pozsonymegyeieket a szakadástól visszatartani és egy 1564-iki iratában figyelmezteti őket, hogy jó katholikusok maradhatnak, ha mindjárt a két szín alatt való áldozáshoz ragaszkodni is kívánnak. Azonban Bornemisza Péter, ki Szereden hirdette először az új igét, a Salm grófok támogatásában bizakodva, mindent elkövetett, hogy pozsonymegyei hívei meg ne tántorodjanak. Ő maga mondja: „Az ország előtt a gyűlésben prédikáltam és a Maximil császár tiltását meg nem fogadtam az ő pap tanácsi szerént.” Bornemisza, ki utóbb (1573) semptei prédikátor és Salm Gyula gr. udvari papja, meg a dunáninneni kerület első ref. szuperintendense volt, tollal és szóval hatalmas agitácziót fejtett ki az új tanok mellett.

====Az evangelikusok terjeszkedése====

Nagyban előmozdítá a protestantizmus ügyét a megyében az a körülmény, hogy 1552-től kezdve Pozsony grófja és főispánja, Salm Encius evangélikus vallású főúr lett, ki a főispánságot a család részére egy időre biztosította. 1575-ben különösen Salm Miklós gróf és Esterházy Ferencz alispán buzgólkodtak a protestantizmus terjesztése körül. A megyebeli főurak közül a protestáns vallás hívei és buzgó terjesztői voltak még ez időben a Balassák, a Fuggerek, Kollonicsok, Ungnadok, Esterházyak, Révayak és Czoborok. Különösen a Wittenbergában tanult Esterházy Tamás, Illésházy István nádor és a Thurzók hatalmas védőszárnyai alatt fejlődött ki a megyében a protestantizmus és pedig oly arányokban, hogy úgyszólván nem volt nagyobb község, hol nemcsak híveik, de iskolájuk, prédikátoruk n elett volna.

Az 1608-iki egyezkedés sikertelen volta arra bírta a magyar érzelmű prédikátorokat, hogy külön megyar egyházat szervezzenek. 1613-ban Semptén gyűltek egybe Kürty István szenior elnöklete alatt az alsómagyarországi vármegyék prédikátorai és kiválóbb hívei, és kimondották a magyar és német egyházak kettéválasztását, megválasztván a magyar evangelikus egyház szuperintendensének Gönczy Miklós lévai, utóbb szeredi lelkészt, szeniorokká pedig Perina Boldizsár, Dianovics János, Somogyi Mátyás prédikátorokat. A semptei gyűlés Thurzó Szaniszló nádor védnöksége mellett és személyes jelenlétében folyván le, határozatai ellen a Duna és Vág mellékén senki tiltakozni nem mert. Gönczy utódja a szuperintendensségben 1622-ben Brunswik Tóbiás galgóczi és ennek utódja Sárosy Bálint apaji meg majtényi prédikátor lett, a kivel azután hosszú időre a pozsonymegyei fraternitás magyar szuperintendenseinek sorozata be is zárult.

Ezen három szuperintendens idejében, 1613–1660-ig, a következő ágostai evang. lelkészségek voltak a megye területén: Bazin, Szent-György, Modor, Pozsony, Nagyszombat, Cseklész, Csötörtök, Dévény, Galánta, Grinavia, Szent-János, Lévárd, Malaczka, Szent-Miklós, Récse, Somorja, Szencz, Szomolány, Apácza, Stomfa, Szerdahely, Szered, Szent-Ábrahám, Apaj, Baka, Bár, Besztercze, Bresztovány, Csataj, Csölösztő, Deáki, Diószeg, Jakabfalva, Jóka, Gurab, Német-Gurab, Gútor, Haszprunka, Hodos, Jányok, Keresztúr, Kajal, Csallóköz-Kürt, Hidas-Kürt, Láb, Limpach, Nagy-Mácséd, Majtény, Misérd, Páka, Pernek, Pruck, Puszta-Födémes, Puszta-Vezekény Tallós mellett, Remete, Rosindol, Szeli (Felső- és Alsó-) Selype, Szegh, Széleskút, Nagy-Súr, Tallós, Taksony, Vizkelet, Zavar és Zámoly.

A protestáns egyház most elsorolt községei közül az 1613-iki semptei határozat alapján szervezett magyar szuperintendenczia körébe taroztak: Cseklész, Galánta, Szent-János, Szencz, Szerdhaley, Szered, Szent-Ábrahám, Baka, Bár, Csölösztő, Deáki, Diószeg, Jóka, Gurab, Gútor, Hodos, Jányok, a két Kürt, Nagy-Mácséd, Majtény, Paka, Puszta-Vezekény, Remete, a két Szeli, Selyp, Szegh, Tallós, Taksony, Vizkelet és Zavar. Magyar és német prédikátorral is bírtak: Csötörtök és Somorja, Puszta-Födémesen pedig magyar és tót lekészek voltak.

Pázmány Péter fellépésével a pozsonymegyei főurak nagy része visszatért az ősi katholikus vallásra. Ennek következtében, kivált mikor a katholikus vallásra. Ennek következtében, kivált mikor a katholikus Pálffyak erősebb gyökeret vertek a megyében, a protestantizmus talaja is megingott.

1626-ban a detrekői uradalomból, 1644-ben a csallóközi nagyobb uradalmakból, 1631-ben a stomfai uradalomból űzettek ki a predikátorok. Lelkészségeik száma oly annyira megfogyott, hogy már csak a sz. k. városokban és Somorján, Gurabon, Csatajon, Pruckon, Gútoron és Limpachon voltak állandó prédikátoraik. Az 1708-iki országgyűlés, az 1681-iki országgyűlés végzéseinek figyelembevételével, már csak a következő pozsonymegyei helységekben rendeli el a templomok visszaadását: Nagy-Lévárd, Modor, Nagyszombat, Szent-György, Bazin, Somorja, Felső-Szeli, Egyházfalva, Jóka, Deáki, Zsigárd, Szerdahely, Taksony, Német-Gurab és Csataj. Ezeket is, mint az országgyűlés illető rendelkezése mondja, azért és csak annyiban kell a protestánsoknak visszaadni, mert és a mennyiben ott saját költségükön emelt templomaik vannak.

====A kálvinista egyház====

A kálvinista egyház pozsonymegyei hívei a somorjai kerület közvetítésével a dunáninneni református szuperintendens főhatósága alá tartoztak. Idővel úgylátszik az evangelikusok magyar kerületének hívei is lassanként Kálvin tanaihoz hajoltak, úgy hogy a szorosan vett lutheránusok csak a sz. k. városokra és azok németajkú környékére szorítkoztak. Nagyszombatban azonban már Kálvin hívei állottak erősebben. A barsi zsinaton részt vettek a kálvinisták közül Czene szenczi prédikátor, Csutári András mosonyi prédikátor és a somorjai került szeniorja, Taksonyi Péter szerdahelyi, Patkó Tamás deáki, meg Rátkai György nagyszombati prédikátor.

Pozsonymegyében a kálvinistáknak legerősebb és legvirágzóbb eklézsiájuk a nagyszombati volt, a mit szenczi Molnár Albertnek, Kálvin tanai e legügyesebb és legtanultabb képviselőjének köszönhettek, a ki szövetkezvén az épp oly tanult, mint áldozatkész nagyszombati polgárral, Asztalos Andrással, nagy irodalmi sikereivel és fáradhatatlan buzgalmával, 1603 táján szervezte az eklézsiát. A Bocskay-féle felkelés idején Hollósi Márton lett Nagyszombat prédikátora, kinek vezetése és Illésházy védelme alatt kiűzték a kálvinisták a ferenczrendieket kolostorukból és templomukból s azokat a maguk részére lefoglalták. Ezt a templompot és kolostort ugyan igen hamar vissza kellett adniok, de azért lábukat, a túlynomó kath. többség tiltakozása ellenére is, erősen megvetették és 1672-ig a városban önállóan szervezve maradtak.

====A pozsonyi evangelikusok====

Pozsony városában az evangélikus egyház csak 1606 táján nyert szervezetet, de annál rohamosabban terjedt el. Ez évben épült első iskolájuk az akkori Búza-piaczon, a városháza közelében. Templomuk, a mai Megváltó-templom helyén, annakelőtte polgáriház, a Behm Balázs háza állott. Ezt a házat utóbb megszerezte a város és 1616-ban átadta az evangelikus gyülekezetnek, hogy abban istentiszteletet tarthassanak. Ennek helyén épült azután 1637–38-ban az evangelikusok új és fényes temploma, a melyben 1638 decz. 20-án hangzott el az első lutheránus hitszónoklat. Az építést Segner felügyelő vezette s az egész építkezési költség mintegy 23.000 tallérra rúgott. Két évvel később, az Orsolya-apáczák mai templomának helyén imaházat emeltek a magyar szuperintendencziához szító hívek is. 1647-ben a német hitközség az előbbi iskola és a templom mellé hatalmas gimnáziális jellegű iskolát épített.

A hatalmas lendületnek indult egyházat azonban 1672-ben végzetes csapás érte, mely sok időre vetette vissza annak kifejlődését. Tudjuk, hogy Pozsonyban az ott működött rendkívüli törvényszéki itéletei következtében ez idő tájban igen izgatott hangulat uralkodott. Legizgatottabbak voltak természetesen a protestánsok, mert hiszen a Pozsonyban elítéltek legnagyobb része protestáns nemes volt. Természetes az is, hogy mind az udvarban, mind a királyi tanácsosok körében a legnagyobb bizalmatlansággal, de éber figyelemmel kísértek minden mozgalmat, minden gyanúsabb gyülekezést. Már pedig a pozsonyi evangélikusok 1671/72-ben sokat gyűléseztek. Templomukban jöttek össze, mint mondák, azért, hogy egy évek óta engedetlen hívök megrendszabályozása, esetleg a gyülekezetből való kizárása fölött tanácskozzanak. Mivel azonban e tanácskozások, melyeken a lutheránusok és így a város legelőkelőbb polgárai vettek részt, szorosan zárt ajtók mögött folytak s a titkolódzás jellegével bírtak, csakhamar mindenféle mende-mondákra, gyanúsitgatásokra adtak alkalmat. Mondogatták, hogy a város tanácsának többsége evangélikus lévén, összeköttetésbe lépett a protestánsok ügyét támogató törökkel, és hogy az Érsekújvárt ostromló török vezérnek három évi adómentesség mellett a várost átadni akarják. Mi volt igaz e beszédben, mi nem, azt ma eldönteni nehéz. Tény, hogy felkeltette a bécsi udvar haragját és romlást hozott az evangélikusokra.

A kormány vezető férfiai úgy határoztak, hogy egyelőre nem lépnek fel erőszakos eszközökkel, hanem arra való hivatkozással, hogy az evangélikusok királyi engedély nélkül királyi telekre építették templomukat és iskolájukat, követelték ezen épületek bezárását és átadását. E követelés végrehajtásával, esetleg erőszak alkalmazásával is, a királyi helytartó, Szelepcsényi György prímás bizatott meg.

Szelepcsényi a váczi és pécsi püspököket bízta meg, hogy a királyi parancsot vigyék meg a város előljáróságának és ha lehetséges, intézzék el azzal békésen az ügyet. A tanács azonban vonakodott a királyi parancsnak eleget tenni, sőt az evangélikusok fejszékkel felfegyverkezve elállották templomuk ajtaját és valósággal ellentállásra készültek. A tagadó választ a világi és egyházi urak gyülekezete, kiket Szelepcsényi az ügy megbeszélése miatt palotájában összegyűjtött volt, nagy felháborodással fogadta és elhatározta, hogy a protestánsok vezérét, a lázitó Vitnyédit el fogja záratni. Az evangelikusok viszont gyorsan egybegyültek és követséget menesztettek I. Lipóthoz, hogy neki megtámadtatásukat elpanaszolják. Velök ment Vitnyédi is.

Pálffy Miklós gróf időközben kiadta Vitnyédi ellen az elfogatási parancsot és annak végrehajtását Göszinger János várnagyra bízta. A várnagy katonái Prenkirchen táján érték utól a követséget. Vitnyédit elfogták, a többi szabadon bocsátották. Midőn azonban másnap a jégtől zajló Dunán áthozták a foglyot, az időközben nagy számmal egybegyűlt polgárság erőszakkal kiszabadította kezökből és diadalkiáltások között vitte a városháza elé. A városi tanács azonban megszeppent. A nép erőszakoskodásának előre látható rossz következményeit tehát azzal igyekezett enyhíteni, hogy a kiszabadított Vitnyédit a nála megjelent Pálffy grófnak azonnal kiszolgáltatta.

Márczius 18-án megjelent az evangélikus iskola előtt Szomolányi Benedek pozsonyi kanonok, mint homo regius és Vattay István kir. ügyigazgató, mint biztos. A királyi helytartó parncsával jöttek, hogy az iskolát és templomot átkutassák. Az evangélikusok azonban Vattayt, ki már behatolt volt az épületbe, kidobták, Szomolányi előtt úgy csapták be a kaput, hogy karja két helyen is eltört. Időközben mindenünnen előjöttek az evangélikusok, ki fegyverrel, ki bottal, fejszével és egyéb eszközökkel felfegyverkezve és dühökben reátámadtak az arra békésen haladó, vagy ott álldogáló katholikusokra. Még az asszonyok is részt kérnek az utczai háborúból és hamuvak kevert sót hintettek a közeledők szeme közé, miközben éktelen gúnyolódásokat és szidalmakat vittek végbe. Valóságos utczai harcz fejlődött ki, melyet a Schütz vezetése alatt megjelent katonaság csak nagynehezen tudott elfojtani.

Ez az inczidens azután végleg eldöntötte az evangélikusok sorsát. Nemsokára erős haderő jelent meg a városban s azt teljesen elfoglalta, a kulcsokat a katonai parancsnok vette magához, a polgároknak minden lépését pedig ellenőriztette. Szelepcsényi, kir. helytartói minőségben, a királyi parancsnak ellenszegülő evangélikusok vezetői és lázítói ellen, május 23-án a nagyszombati kri. tábla előtt felségsértési pert indított. A tábla gyorsan járt el és június 20-án már kimondotta, hogy az evangélikusok templomai és iskolája a fiskusra száll vissza, a bujtogatásban bűnösöknek talált polgárok pedig fej- és jószágvesztésre ítéltetnek. I. Lipót július 11-én megerősítette ugyan ezt az ítéletet, de a jószágvesztésre nézve azt rendelte, hogy előbb a fiskus véleményét kell kikérni, a halálbüntetésre nézve pedig a végleges döntést fenntartotta. Az ítéletet július 18-án reggel 6 órakor Kollonich kamara-elnök az úgynevezett „Zöldház”-ban hirdette ki. A két templomot és iskolát azonnal lefoglalták és a két prédikátort Reisert meg Jutoriust, mint idegen illetőségűeket, a városból, egész Magyarorszgából és az örökös tartományokból örökre kitiltották.

Mária Terézia 1774-ben új templom építésére adott engedélyt az evangélikus egyháznak. Nagy lelkesedéssel fogtak a munkához és a következő évben már állott a nyolcz oszlopon nyugvó, eredeti architekturájával szépen ható templom.
Az evangelikus iskolának 1714-ben Bél Mátyás lett a rektora, a kinek a vezetése alatt a liczeum fénykorát élte. A később beállott tespedésből az 1777-ben kiadott Ratio educationis rázta fel az evangelikusokat. 1783-ban uj épületet emeltek az iskolának, mely 1811-től a liczeum nevet vette fel. Az abszolutisztikus korban egy 1851 szept. 11-iki rendelet magánintézetnek nyilvánította a liczeumot és éveken át nem tarthatott érettségi vizsgálatokat. Mindazonáltal 1855-ben új, kényelmesebb épületet emelt az iskola számára. Az első érettségit végre ismét az 1861–62. tanévben tartották meg. 1882-ben a theologiai tanfolyam önálló akadémia lett, míg végre a közoktatásügyi kormánynyal 1895-ben kötött szerződés abba a helyzetbe hozta az evangelikusokat, hogy az intézet számára új, impozáns és minden tekintetben mintaszerű épületet emelhettek. A XVII. század közepe óta fennálló Alumneum pedig, ma, a főiskola szomszédságában emelt és 1901-ben befejezett díszes épületben, mint 120 növendék elhelyezésére alkalmas internátus folytatja üdvös működését.

= A legújabb kor (A XIX. század elejétől 1847-ig) =

Pozsony vármegye, mint az ország legnyugatibb vármegyéje, melynek nagyszámú és értelemes nemességét megerősítette az országgyűlésekre összesereglett nemesség is, sok tekintetben vezérszerepet játszott az országban. A mint azt látni fogjuk, a vármegye a szabadság eszméjéért lándzsát tört; az alkotmány megsértése ellen, túlzás nélkül, de mindig erélyesen felszólalt és átérezve annak a helyzetnek visszás voltát, mely szerint a volt jobbágyok most már nemcsak adóznak, de katonai szolgálatot is teljesítenek, mely kötelesség egyúttal jogalapja is volt a nemesség adómentességének, lassanként, jóformán észrevétlenül, mindig jobban és jobban megadóztatta önmagát, iparkodott javítani a jobbágyok sorsán és e részben annyira haladt, hogy midőn 1848-ban a törvényhozás a közteherviselés elvét kimondotta, ez a változás csak annyiban volt érezhető, hogy a törvény a robotot megszüntette s a nemességre aligha hárított nagyobb adóterhet, mint a mekkorát az már előzetesen különféle czímek alatt önként elvállalt volt.

Emez állításokat bizonyítják a vármegye közgyűléseiről felvett jegyzőkönyvek és különösen a követeknek adott utasítások.

A XVIII. század végén és a XIX. század elején jóformán mindig csak adót és katonát szavaz meg az országgyűlés, a mely áldozatok ellenében a vármegye csak az alkotmány megtartása és a magyarság fejlesztésére adott utasítást a követeknek, de – a mint törvénytárunk bizonyítja – ezt a törekvést siker nem koronázta.

===A nemesi felkelések===

Itt érdemesnek tartjuk egykorú szóhagyomány és Wertheimer Ede „Ausztria és Magyarország története a XIX. század első tizedében” czímű műve nyomán megjegyezni, hogy ámbár a főispáni minőségben a vármegye élén álló Pálffy család tagjai aulikus szempontból előtte jártak még a többi mágmánsainknak is, Pálffy Lipót gróf, a nemesi felkelés vezére, 1805. nov. 7-én díszmagyarban megjelent a francziák Köpcsény melletti táborában, és figyelmeztette a franczia parancsnokot, hogy itt a semleges Magyarország kezdődik Felszólalására Davous proklamácziót bocsátott ki, a mely szerint a franczia nem harczol a magyarok, hanem csak az osztrák császár ellen.

Azt is megemlítjük, hogy a győri, helyesebben kismegyeri ütközetben (1809 jun. 14.) Pozsony vármegye nemessége elég dicsőséggel vett részt. Ugyanis olgyai Olgyay Boldizsár * felkelő főhadnagy nagyszámú franczia katona, élelmiszer, podgyász, ló és hadipénztár elfogásáért magas katonai rendjelet, az 1810. évi szept. 3-án tartott megyei közgyűlésen pedig Csiba Dávid nemesi felkelő, a megye rendeinek jelenlétében, vitézségi érmet kapott. Keglevich Ferencz gróf az ugyanakkori 462. sz. alatti feljegyzés szerint már korábban 100 arany jutalmat igért annak a pozsonymegyei felkelőnek, a ki elsőnek kap vitézségért kitüntetést. Beváltotta-e ezt az igéretét, az a megyei feljegyzésekből nem tünik ki.

A nemesi felkelés ügye egészen a 30-as évekig sokszor foglalkoztatta a vármegyét, egyrészt azért, mert a szegény nemesek felfegyverzése és a vármegye területén való élelmezése a vármegyét terhelte, a vármegyének pedig pénze nem lévén, az esztergomi káptalantól vett föl 1805-ben 8000 frtot, a mely adósságnak miként leendő törlesztése sok fejtörést okozott a vármegyének; másrészt meg azért, mert a mint azt az 1832. évi márcz. 10-én tartott ülésben hozott határozat bizonyítja, a kormány a nemesi felkelést minden áron be akarta illeszteni az álló hadsereg keretébe, s többek között azt kívánta, hogy minden nemes két évig tényleg szolgáljon a hadseregben, mi ellen a vármegye rendei erősen állást foglaltak; kifejtették, hogy mily hátrány volna ez a nemes ifjakra nézve, a nem nemesekkel szemben és e helyett azt javasolták, hogy megyénként vagy bizonyos kerületenként állítsanak fel egy-egy központi fegyverraktárt s a nemesség időnként rövid ideig tartó, de az álló hadseregtől elkülönített hadgyakorlatokra hívják be. Mivel azonban a nemesi felkelés a XVIII. század elejétől kezdődőleg már túlélte magát ezen a téren újítás nem történt.

Megemlítendő még, hogy az 1809. évi május 3-án tartott űlésben 600 lovas felkelő felfegyverzése iránt történik intézkedés, és hogy az 1811. évi április 29-én tartott közgyűlés feljegyzése szerint a nemesség lusztrálása nyomán kimondotta a vármegye, hogy 45 lovas és 825 gyalogos nemesi felkelőt állíthat ki; végre, hogy az 1816. évi febr. 1-én tartott űlésen felolvasott nádori leirat szerint a nemesi felkelésben részt vett és erre önként jelentkező tisztek hasonló rangban átvétettek a rendes hadseregbe.

===A magyar nyelv ügye===

A magyar nyelv ügye erősen foglalkoztatta a megye rendeit. Az 1805-iki országgyűlésen a rendek latin helyett már magyar nyelven írnak föl a királyhoz; a perek a törvényszékeknél magyar nyelven folytathatók. A király megígérte az 1792. évi VII. és IX. törvényczikk végrehajtását, a mely szerint csak magyarul tudók alkalmazhatók a kinevezés alá tartozó hivatalokba; de mindemez intézkedések végrehajtása nagyon lassú lépésekkel haladt előre, amint ezt a megyei levéltárban levő feljegyzések is bizonyítják.

Pálffy Lipót gróf, főispáni helytartó, 1810. évi április 9-én magyar nyelven tartott beszéddel foglalta el állását, de úgy látszik, főleg csak azért, hogy a megye rendeiben kedvet keltsen a jogokat sértő királyi leiratok végrehajtására. Az 1811. évi aug. 5-én készült követ-utasításokban erélyes hangon szorgalmazzák a rendek a magyar nyelv jogainak elismerését, az 1815. évi febr. 15-én tartott gyűlésben pedig a rendek kimondták, hogy „a nemzeti nyelvnek gyarapítása iránti gondoskodás arra emlékezteti a karokat és rendeket, hogy már régen eltelt légyen az az idő, melyet még 1806-ban a magyarul nem tudó némely ügyészek tekintetéből olyképp határoztak meg, hogy két esztendő mulva mindennemű törvényes állapotoknak magyar nyelven kellessék előadatni és folytattatni. Ehhez képest, minthogy még az is, a ki a nemzeti nyelvnél az idegent jobban kedvelné, erőltetés vagy erőszak ellen okosanéppen nem panaszkodhatna, de egyébiránt is, a tanult megyebeliek közül alig, vagy legalább kevesen volnának, a kik a hazai nyelvben elég alkalmatosan nem írnának és beszélnének; ehhez képest a törvényes dolgok is, valamint szinte minden egyéb állapotok a megyénél magyar nyelven folytattatni rendeltetnek és ezen végzéseink szoros megtartására mind a bírák, mind a felek köteleztetnek.” – A vármegye maga szolgáltatta erre a jó példát, a mennyiben jegyzőkönyveit már 1807-ben magyarul vezettette. Igaz, hogy a jegyzőkönyvekben ilyen kifejezések olvashatók: „tudomány fejében szolgál” (tudomásul szolgál), „tűzhányó csapatok” (tüzérek) „böcsületbeli tisztviselők” (tiszteletbeli), „vonaték” (kivonat), „köztudományul véve”, „példázmány”, „napkönyv”, „nyelvtenésztés”, „emésztési adó”, (fogyasztási), „rosszá hagyás”, (rosszalás), „hangászat”, „mentő himlő”, „növendék katona” (újoncz), „újoncz-ügyész” (joggyakornok), mely szavak némelyike azonban tökéletesebb ama használatban levőknél. A jegyzők ezenkívül gondosan kerülték az idegen szavak használatát. Elképzelhető az öröm, midőn 1818. aug. 24-én a helytartótanács valamely közömös ügyben magyar nyelven felelt a vármegyének. Ennek bizonyítására szolgálhatnak az 1818. évi aug. 24-én 722. sz. a. hozott határozatnak következő szavai: „Ezen kegyes intézet a legnagyobb bizonyságul szolgálna az iránt, hogy a nemzeti nyelvben a legszövevényesebb tárgyakban is alkalmatosan lehet a remek szavakat és kifejezéseket ejteni és ennélfogva már a mult gyűléskor állapodtak volna meg a megyebeli rendek, hogy kivéve azon tárgyakat, a melyek iránt kegyes közbenjárás iránt kéretik meg a helytartótanács, minden egyebekben a fölirások magyar nyelven történjenek. És az ez iránt ugyanakkor megrendelt és elbocsájtott alázatos jelentés a jegyzőkönyvbe igtattani rendeltetett a következő szavakkal:”… (Következik ezután egy szépen szerkesztett felirat.)

Az 1825-ben összehívott országgyűlésre, valamint a későbbiekre kiadott követi utasításokban mind erélyesebb hangon szorgalmazzák a rendek a magyar nyelv terjesztésére alkalmas eszközöket, 1831. jan. 4-én pedig küldöttséget rendelnek, melynek feladata arra való eszközökről gondoskodni, hogy a magyar nyelv a vármegyében mindinkább terjesztessék, s végzésileg kimondták, hogy kivéve a felirásokat és a küföldi hatóságokhoz intézett megkereséseket, minden elintézés magyarul történjék; más nyelven szerkesztett beadványokat hivatalból vissza kell utasítani és az uradalmakat felszólítani, hogy az úriszékek jegyzőkönyveit, sőt számadásaikat is magyar nyelven vezessék. Egyúttal jegyzőkönyvbe vették, hogy Zichy Károly gróf és Esterházy Károly gróf uradalmaiban az egész ügykezelés magyar nyelven folyik. Itt érdemes megemlíteni a szlavóniai Verőcze vármegye átiratát, melyben a megkereső vármegye a magyar nyelv terjesztése iránt intézkedéseket kíván. (1832. máj. 21.) * A megye rendeinek s a többi törvényhatóság követeinek buzgólkodása csakhamar megteremtette a sikert, mert a követek 1835. decz. 4-én jelentik, hogy az országos rendek kimondották, hogy vitás esetekben jövőre a törvények magyar szövege lesz az irányadó, a mit a vármegye rendei helyeslőleg tudomásul vettek. 1837. május 8-án a vármegye elhatározta, hogy még a katonaságtól sem fogad el ezentúl német nyelven szerkesztett megkereséseket és erről a katonai hatóságot értesítette. Ennélfogva már 1838. máj. 14-én a katonai bíróságnak német nyelven és Szakolcza városának latin nyelven küldött levelét a vármegye elintézetlenül visszaküldte. Ugyanakkor Bartakovics magyar nyelven való vitelére utasította, tudomásul vette. Ugyanúgy nov. 9-én uradalmaiban, az Esterházyak cseklészi uradalmában, a nagyszombati káptalan és Motesiczky Pál uradalmaiban az ügykezelés nyelve a latin, Ullmann (később Szitányi) Móricznál, a Pálffyak vöröskői uradalmában, a bohuniczi és Motesiczky István uradalmában német. Ezeket és a többi uradalmakat is, melyekben idegen nyelven folyt az ügykezelés, felszólították, hogy a czifferi és vedrődi Zichyek példájára a magyart tegyék az ügykezelés nyelvévé, decz. 10-én pedig felkérték a nádort, hogy a megyével magyarul levelezzen. Ezeket a felszólításokat, illetőleg kérelmeket a megye rendei 1839. nov. 2-án ismételték és ugyanakkor utasították a követeket annak a kieszközlésére, hogy az országgyűlés jövőre a királyhoz is magyar nyelven írjon fel; 1842 júl. 4-én pedig a helytartótanácshoz írtak fel annak a visszás állapotnak a megszüntetése iránt, a mely szerint a vármegyéből újonczozott, Sándor czár nevét viselő 2-ik ezred katonáinak a pap az evengéliumot és a felsőbbség a napiparancsot tót nyelven hirdeti ki. 1844 nov. 9-én utasították a megyei adószedőket, hogy jövőre a katonáknak csak magyar nyelvű nyugtatványokra fizessenek. A kanczellária ama határozatával szemben, hogy a törvényeket az országban dívó különféle nyelveken kinyomtatja, a vármegye a fordítások terjesztésére ismételten megtagadta a közreműködést, azzal a megokolással, hogy ez csak zavarokat idézhet elő.

Anyagi áldozatoktól sem riadt vissza a vármegye, midőn a magyarság megerősítéséről völt szó. Így 1821 aug. 26-án utasította a vármegye tisztikarát, hogy Kőrösi Csoma Sándor utazásának előmozdítására a vármegye területén hathatós eszközökkel gyűjtést rendezzen. A Nemzeti Színház is gondoskodásuk tárgya volt, a mit az 1815 febr. 15-én kelt határozat bizonyít, melylyel a tisztviselők a színház számára való gyűjtésre utasítatnak, a minek meg volt a kellő eredménye, a mennyiben az 1816 márcz. 15-én kelt jegyzőkönyv szerint StermenszkyJános hegyentúlu főszolgabíró 413 frtot és később 245 frtot küldött be. Az 1818 jún. 15-én és 1820 április 17-én kelt határozatok bizonyítják, hogy a vármegyének állandó gondja volt a gyűjtések folytatására. 1837 aug. 21-én ismét 636 frt 50 krt küldet ily czélra Pestre. Jellemző és a vármegye rendeinek gyakorlati felfogását bizonyítja az 1839. évi jul. 1-én kelt jegyzőkönyv tartalma. A követek ugyanis jelentik, hogy az ország nemeseitől viselendő 1 millió pengő frt megajánlására van az országgyűlésen indítvány. A terv szerint 400.000 frt a Nemzeti Színházra, 400.000 frt a magyar nyelv terjesztésére szükséges intézetekre, 200.000 frt pedig a Magyar Tudományos Akadémiára volna fordítandó. Erre a következő utasítást kapták a követek: „Ámbár a rendek a MagyarTudós Társaságnak és a magyar színháznak a magyar nyelv kiművelődésére és pallérozására való hatását elismerik, ott mindazonáltal, a hol nyelv nincsen, annak kiművelését lehetetlennek és ennélfogva a nyelv terjesztését előzőleg szükségesnek tartván, e czélra minden intézkedéseket, a melyek a magyar nyelv terejsztésére szolgálnak, előmozdítani, egyúttal pedig preparandia iskolákat fölállítani és azokba alkalmatos iskolamestereket és falusi jegyzőket képeztetni szükségesnek vélik, minélfogva a követ urak azt, hogy a megyebeli rendek a Magyar Tudós Társaságnak és színháznak gyarapodására a mostani körülállásokban még semmit sem ajánlanak, kinyilatkoztatják egyszersmind, hogy a fönnebbi czélra minden iparkodásukat odafordítani fogják, hogy a magyar nyelvnek általános elterjedéséhez szükséges költségeket, annyit, a mennyi kívánatni fog, megajánljanak.” Utóbb, 1844 február 26-án ugyancsak a népnevelés előmozdítása érdekében utasítást nyertek a követek, hassanak oda, hogy alapul véve a népesedés arányát, a katholikusok 10, az ágostaiak 2, a reformátusok 3, a görög-keletiek pedig 4 tanítóképző-intézetet nyerjenek államköltségen. A népiskolákra is volt gondjuk, a mit bizonyít az, hogy 1837 febr. 2-án örömmel vette tudomásul a vármegye, hogy Zichy Károly gróf Czifferen magyar népiskolát alapított, Esterházy Károly gróf pedig Szereden, a hol 76 gyermek jár állandóan iskolába s állandó küldöttséget rendelt ki, melynek feladata volt a népnevelés ügyét ellenőrizni.

=====A régi pozsonyi országház=====

Körper felvétele

De a katonaság megmagyarosítására, illetőleg a magyar államnak a katonaság körében való érvényesülésére is kiterjedt a vármegye figyelme. Az ország rendei – a követeknek 1831. évi jan. 3-án tett jelentése szerint – 1830-ban elhatározták, hogy a kormány által 10 évre kért 28.000 újonczot csak azzal a föltétellel szavazzák meg, hogy „az 1792: X. törvényczikk és az 1807: I. törvényczikk nagyobb foganatossága eszközlése végett a magyar és határőrző seregben egyedül magyar tisztek alkalmaztatssanak és ezek közt a többi ausztriai birodalomnak seregeitől külön lépcsőnkénti fölebbmenetel a tisztekre nézve megengedtessen”. A király a magyar tisztek kinevezését kilátásba helyezte ugyan, de külön előmenetel iránt nem rendelkezett. A rendek fentartották követelésüket, mire a nádor elegyes űlésben azt a nyilatkozatot tette, hogy „minekutána Ő Felsége a fennálló törvények eszközlését megigérte, a nádor 38 esztendők lefolyása alatt tett szolgálatainak jutalmát veendi, ha a rendek ezen kívánságuknak további sürgetésétől mostan elállani fognak”. Erre az ország rendei a nádor kérelmére megszavazták az újonczokat, a kik közül Pozsony vármegyére 1822 esett. – A jegyzőkönyv fogalmazásából kitetszik, hogy a vármegye rendei nem lelkesedtek nagyon a hadsereg tényleges állapotáért. 1832. évi november 11-én utasításúl kapták a követek, hogy szorgalmazzák a magyar katonaság hazaszállítását. Hasonló utasítást adtak 1847 okt. 18-án, különösen hangsúlyozva a magyar tisztek kinevezését mind a hadseregnél, mind a határőrvidéken, melynek polgárosítását szorgalmazták.

A nemzet mindig sérelmesnek tartotta azt, hogy az uralkodóház tagjai, kik iránt pedig nehéz időkben kimutatta tántoríthatatlan hűségét, oly ritkán mutatkoznak az ország területén belül, nyelvünket meg nem tanulják, a mi az ország fejlődésére nagy hátránynyal jár. Ezt tekintve, a vármegye rendei 1830 aug. 11-én utasításul adták a követeknek, hassanak oda, hogy a király és trónörökös az év egy részét hazánkban töltse. 1832 nov. 15-én ugyancsak annak szorgalmazására utasították a követeket, hogy az öreg király legalább időnként, a megkoronázott V. Ferdinánd ifjú király pedig állandóan hazánkban tartózkodjék. Ferencz királynak 1835-ben bekövetkezett halála után a vármegye rendei oly hathatósan követelték azt, hogy Ferdinánd az „ötödik” czímet használja, hogy midőn 1835 okt. 5-én Pálffy Ferdinánd Leopold gróf új főispáni helytartó kinevezési okirata fölolvastatott és ebben Ferdinánd király elsőnek volt czímezve, a vármegye rendei kemény eszmecsere után, csak gyakorlati szempontból és óvás mellett egyeztek bele abba, hogy a főispáni helytartó a kinevezési okirathoz csatolt esküminta értelmében I. Ferdinándnak tegye le az esküt.

===Küzdelem a sérelmes intézkedések ellen===

Mint a többi törvényhatóságok, úgy Pozsony vármegye is nehéz küzdelmet folytatott 1813–1825-ig a sérelmes intézkedések: az újonczozás, adómegajánlás, devalváczió, az adónak ezüstben való fizetése, a só árának felemelése, az országgyűlés össze nem hívása, szóval az alkotmány rendelkezéseinek teljes figyelmen kívül hagyása ellen. Ebben az időszakban a kormányszéknek az volt a szokása, hogy a törvénytelen intézkedéseket tartalmazó leiratok kettős boritékban érkeztek a vármegyéhez. A belső boritékon levő azzal az utasítással, hogy ez csak a gyűlés napján bontandó fel. Így volt czímezve az 1811 márcz. 15-én tárgyalt leirat, mely szerint a bankjegyek értéke 1/5-re száll le, a mit a vármegye részéről hatalmas titlakozás követett. Erre április 22-én rosszalást tartalmazó királyi leirat volt a válasz, mire a vármegye felirattal felelt, kifejezvén benne azt a törvényes álláspontját, hogy a kérdés csak országgyűlési határozattal intézhető el. Erre a feliratra természetesenújabb leirat érkezett jún. 18-án, melyre újabb felirat ment. Aug. 15-én, szept. 16-án, nov. 25-én egy-egy zárt levélhez volt szerencséje a vármegyének; ezekre ismételt felirat intéztetetett a királyhoz, az országgyűlés is összegyűlt, de csak azért, hogy újonczokat ajánljon meg s a sérelem továbbra is megmaradt. 1822 okt. 15-én két leirat érkezett, melyekben ki volt fejezve az a vélemény, hogy mivel „úgy a császári hadak, mint a magyar katonaság” ezüstben kapja fizetését, jogos az a követelés, hogy az adó jövőre ne bankóban, hanem ezüstben fizettessék. A leirat ügyében összehívott gyűlés rendkívül zajos volt, a mit az 1541. sz. a. hozott határozat bizonyít, mely szerint: „A főispán úr a legutóbbi közgyűlés alkalmával e tárgy (t. i. a leirat) fölvételében némelyek által tett sértegető és alaptalan kiabálások iránt való tiszteletlenséget jelentvén, az ügészi hivatal ilyen esetekben tiszti kötelességére figyelmeztettetik. Mivel a vármegyének nem állot módjában az, hogy a bécsi kormány által a valuta tekintetében tett és életbeléptetett intézkedések végrehajtását megakadályozza, ismételt erélyes hangú felterjesztések után a törvénytelen rendeletek végrehajtotta.

===Bartal György===

Hasonló bajok voltak a törvénytelen újonczozás elrendelésével is. Így 1812 julius 16-án a főispán leiratot mutatott be, mely szerint a Napoleonnal kötött szövetség következtében 311 újonczot kellene kiállítani. A vármegye, hivatkozással az 1504: I. és 1791: XIX. törv.-czikkre, az újonczok kiállítását megtagadta. A főispáni helytartó a kérelem teljesítését szorgalmazta, mire: „voltak is némelyek a statusok közül, a kik a főispán úr vélekedéséhez hozzájárultak, de a többség ellentmondott. Látván a gróf adminisztrátor úr, hogy többszöri sürgetésére és kérelmére is, a Karok változatlanul megmaradtak véleményük mellett”, a többség határozatát kimondta azzal a hozzáadással, hogy önkéntesek és pénz elfogadtatik. – 1813 április 18-án ismét érkezett egy fejedelmi leirat, melyben a vármegyétől gabona, ló, vágómarha és 335 újoncz követeltetik, ezenkívül a zsidóktól 12 katona. A vármegye azonban, „habár a főispán úr minden kigondolható és tehetségében levő móddal iparkodott a rendeket meggyőzni”, a kívánságot határozottan megtagadta és felírt; de május 17-én, újabb fejedelmi leirata mégis teljesítette a fejedelem kívánságát. 1814 jan. 31-én ismét királyi leirat érkezett segedelemért s 1427 újoncz kiállításáért. A rendeletet óvás mellett végrehajtották, de szorgalmazták az országgyűlés összehívását. 1815 máj. 15-én ismét fejedelmi leirat érkezett újonczok és adó megszavazása iránt. A leiratban a fejedelem már elismeri a nemzetnek az adó és újonczok megszavazása iránt való jogát, de tekintve a veszedelmet, szorgalmazza az újonczok kiállítását és a segítség megszavazását. A vármegye korábbi határozatához képest kijelenti, hogy a rendeletet végre nem hajtja; de kész önkéntes adományokat elfogadni és ily értelemben felír. Aug. 1-én a főispán panaszszal telt beszédet mond, melyben előadja, hogy önkéntes adomány czímén mindössze csak 50 mérő rozs, 50 mérő zab és 73.308 forint folyt be, a mi alig egy ötöde a kívánt összegnek. Ezért erélyesebb intézkedést szorgalmaz, a mit azonban a vármegye rendei annál inkább megtagadtak, mert ugyanakkor érkezett egy kettős boritékú királyi leirat, melynek tartalma az volt, hogy a só mázsája 2 frttal drágább lesz. Ez ellen az intézkedés ellen is erélyes feliratot intéztek a királyhoz, de azért a só olcsóbb nem lett. 1816 febr. 1-én az ország által egy hó alatt kiállítandó 60.000 újoncz iránt érkezett leirat, ugyanúgy 1821 jún. 25-én ismét törvénytelen újonczozás szorgalmaztatik. A vármegye fölír a törvénytelenség ellen, mire november 29-én királyi leirat érkezik, melyben a felség kijelenti, hogy „elfoglatságánál fogva” most nem tarthat országgyűlést, de majd ennek is megjön az ideje. Erre a vármegye kijelenti, hogy önkéntes toborzás ellen nincs kifogása, de az újonczozásnál hivatalosan részt venni nem fog. Utóbb azonban meggondolva a dolgot, egy 1822 május 14-én érkezett leirat következtében az újonczozást óvás mellett elrendelte.

Végre a király 1825-ben az országgyűlést összehívta, melyre Pozsony vármegye követekül a tudós beleházi Bartal Györgyöt és a liberális kisjókai Takáts Gáspárt * küldte. A sérelmek azonban csakhamar még egy újabbal szaporodtak, mert az országgyűlés panaszló feliratára a király azt válaszolta, hogy ő hajlandó ugyan tanácsosait esetről-esetre meghallgatni, de rendelkezéseit jövőre is mindig tiszta lelkiismerete és meggyőződése szerint fogja tenni. Ez az alkotmánynyal és a királyi hitlevéllel homlokegyenest ellenkező álláspont a rendeket annyira elkeserítette, hogy Pozsony vármegye a legtöbb vármegyével egyetértőleg 1825 nov. 29-én azt az utasítást adta követeinek, hogy „ezen, a kormányzást határozottan fenéklő állítmányok visszavonásáig bármely hasznos törvénynek megállapítása szükségtelen és haszontalan, a követek tehát mindaddig, a míg Ő Felsége átlal ezen állítmányok vissza nem vonatnak, semminemű munkálkodásba ne ereszkedjenek”. A nádor belátta a helyzet nehéz voltát és közbenjárónak ajánlkozott, a minek meg lett a sikere, mert a király egy „Doluit paterni cordi nostro” kezdetű leiratával sajnálatát fejezte ki a félreértés fölött és kijelentette, hogy az alkotmányt híven megtartani kívánja. A vármegye rendei, meghallgatva e tárgyban a követek jelentését, a király leiratát azzal vették tudomásul, hogy ennek tartalma nem a királyi kegyelem kifolyása, hanem e nyilatkozat megtételére a király esküjénél fogva kötelezve volt és ezt jegyzőkönyvbe is vétették. Különben, hogy az 1825-iki országgyűlésen az intéző köröknek mennyire nem tetszett a szabadelvű áramlat, az kitünik abból, hogy Takáts Gáspár szabadelvű irányban magyarul felszólalván, az elnöklő nádor rendreutasította őt a következő emlékezetes szavakkal: „Jam dictum est ablegato comitatus Posoniensis, ut hac re supersedeat, et si hanc rem adhuch semel attingerit, iubebo dominationem vestram hinc esixxe”. (Magyarul: Már figyelmeztettem Pozsonymegye követét, hogy erről a dologról többé ne szóljon, és ha a kérdést még egyszer érintené, parancsolni fogom, hogy helyét hagyja el.)

===A szólás- és sajtószabadság===

A szólás- és sajtószabadság érdekében kemény harczokat vívott a vármegye. Már 1823 janur 23-án utasítást ad a követeknek, hogy a sajtószabadság érdekében állást foglaljanak. 1836. évimájus 4-én ismét utasítja őket, hassanak oda, hogy a megyei és országgyűlésen tartott beszédekért senkit se lehessen felelősségre vonni, a mely jog úgy is megilleti a nemest a Hármaskönyv II. részén 69. czíme és az 1635. évi LXXXIX., az 1625. évi LXII., és 1723. évi LVII. törvényczikk értelmében. Különösen nagy hatással volt a vármegye közönségére a követeknek az a jelentése, mely szerint Wesselényi Miklós báró a szatmári gyűlésen tartott beszédéért hűtlenségi perbe idéztetett, Balogh János, Bars vármegye követe hasonlókép perbe fogadtott. Még nagyobb elkeseredést szült Pest vármegyének az az értesítése, hogy a felségsértéssel vádolt országgyűlési ifjakat fegyveres kézzel elfogták, katonai őrizet alatt tartják, ügyük tárgyalása titkos űlésben foganatosíttatott, védő ügyvédjeiknek pedig esküt kellett tenni arra, hogy a titkos űlésben hallottakat senkivel közölni nem fogják s ez által a vádlottakat a szabad védelemtől megfosztották. Pozsony vármegyének e tárgyban elfoglalt álláspontja következtében julius 2-án király leirat érkezik a vármegyéhez, a mely a rendeket meginti, hogy a felírásokban ezentúl tiszteletteljesebb hangot használjanak, mert „Az ügyek nem a levelezések száma, hanem belső értékük és az igazság szerint fognak elintéztetni.” A rendek mindazonáltal kijelentették, hogy határozatukhoz ragaszkodnak és magukat királyi leiratokkal nem engedik kormányoztatni. Augusztus 21-én a kenczelláriától érkezett hasonló tartalmú leirat, a melyet azonban a rendek egyszerűen félretettek. Ez alkalomból, egszersmind Bars vármegyének ama panasza következtében, hogy az országgyűlésen mondottakért egyeseket hűtlenségi perbe fogtak, a követeket a legszigorúbb eljárásra utasította a vármegye. Pest vármegye gyűlésén Ráday Gedeon gr., országgyűlési követ ugyanebben a tárgyban erélyes hangon beszédet mondott, a mit Bécsben olyannyira rossz néven vettek, hogy a megyéhez egy királyi leirat ment, a mely szerint Rádaynak az rszággyűlésen megjelenni nem szabad és ha ezt mégis megtenni merészelné, szándékában meg fog akadályoztatni. Erre a felháborodás tetőpontra hágott. Pest vármegye panaszos átiratával a többi törvényhatóságokhoz fordult és mivel a leveleket a postán rendszerint elsikkasztották, azokat kéz alatt küldötte meg a megyéknek. Pozsony vármegye székháza ekkor rossz karban lévén, a gyűléseket többnyire a vidéken tartották. 1839. évi június 12-re Somorjába volt a közgyűlés kitűzve. A gyűlésen Pálffy Ferdinánd Leopold gr., főispán helytartó elnökölt, ott volt a két alispán is, Bittó Béni * és Németh János. * A főjegyző felolvasta Pest vármegyének Ráday gr. ügyében érkezett panaszos levelét. Elkeseredett vita keletkezett. A főispán és vele a konzervativ párt emberei feliratot akartak a koronához intézni, ennek ellenében az ellenzék vezérszónoka, a tüzesvérű Somogyi Antal * olyan határozatot javasolt, mely a vármegye követeinek megtiltja a tanácskozásokban való részvételt mindaddig, míg az országos sérelem orvoslást nem nyer. A szavazással megállapított többség a határozat mellett foglalt állást, a főispán mégis a felirati pártnak a többségét jelentette ki. Az első alispán újra összeszámlálta a szavazatokat és megállapította, hogy a felirat mellett a főispán szavazatának beszámításával csak 30-an, ellenben a határozat mellett 34-en foglaltak állást. Ekkor Benefai Bacsák Miklós *, tiszt. főügyész kelt föl, a ki különben nem tartozott a túlságosan liberális elemek közé és állásából folyó kötelességére hivatkozva, felszólította a főispánt, hogy a határozatot a többség akaratának megfelelően hirdesse ki újra. A főispán azonban kívánságának teljesítését megtagadta s föltéve süvegét, a gyűlést berekesztettnek mondta, azután maga mellé véve a két alispánt, elhagyta a termet. A megye rendei együtt maradtak és Somogyi Antal több törvényre és megyei határozatra hivatkozva bizonyította, hogy a főispánnak nincs joga a gyűlést érdemleges határozat meghozatala előtt feloszlatni. Erre a rendek Dóka László * főbírót helyettes alispánnak kikiáltván, elnöklete alatt folytatták a gyűlést. Először is Apponyi György * és Chernel Ferencz táblabírákat, Jankó Mihály főjegyzőt, Bacsák Miklós főügyészt, Földes Joakim * főbírót és Bittera János esküdtet Szápáry Sándor gr. elnöklete alatt kiküldték oly czélból, hogy a főispánt visszahívják a gyűlésbe. Midőn pedig a küldöttség eredménytelen eljárásáról tett jelentést, a szavazatok újból való összeállítása után kimondották a rendek, hogy a követek mindaddig, a míg a sérelem orvosolva nincs, az országos tanácskozásokban részt nem vehetnek. Azután a jegyzőkönyv hitelesíttetvén, berekesztették a gyűlést, a melyen a tisztikaron kívül 2 főrend és 19 táblabíró is részt vett. A főispán panaszt emelt a vármegyéje ellen s már július 1-én királyi leirat érkezett a vármegyéhez, a melyben határozatáért megdorgálják, és a rendeket utasítják, hogy a tanácskozást zavaró egyéneket puhatolják ki és tegyék meg ellenük a törvényes lépéseket. A vármegye a királyhoz intézett feliratban sajnálatát fejezi ki azon, hogy a felség a vármegyét a főispán egyoldalú feladása következtében megdorgálta, de kijelenti, hogy a vármegye közönsége részéről szabálytalanság nem történt. A főispán követett el törvénytelenséget, midőn a gyűlést ok nélkül berekesztette. Kifejti annak káros következményeit, ha a főispánnak joga volna a neki nem tetsző többség láttára a gyűlés feloszlatni és kéri a főispánt arra utasítani, hogy jövőre ilyen törvénytelenségeket ne kövessen el. Erre nov. 2-án egy semmitmondó kanczelláriai leirat érkezett, a vármegye óvást emelt az ellen, hogy a főispán törvényes eljárásra utasítást nem kapott, a mire az ügy elintézést nyert, annyival is inkább, mert Ráday Gedeon gróf a további kellemetlenségek elkerülése végett lemondott követi állásáról.

===Somogyi Antal===
 
===Gróf Apponyi György===

A szólás- és sajtószabadság védelmezése érdekében az 1847-ig tartott országgyűlések mindegyikére utasítást kaptak a követek.

A lengyel forradalom kitörése és a nemzeti mozgalom elnyomatása után a vármegye saját kezdeményezésére, vagy más törvényhatóságok megkeresésére, 1831 júl. 4-én és nov. 21-én a lengyelek érdekében felírt a királyhoz és 1832 jan. 23-án kimondotta, hogy a követek is ilyen értelemben való eljárásra utasíttatnak.
Érdekes a vármegyének 1832 november 15-én hozott határozata, melyben utasításul adja a követeknek, szorgalmazzák a főrendiháznak oly módon való átalakítását, hogy addig, a mig a tényleg jogosultsággal bíró főrendek élnek, ezek jogaikat el ne veszítsék ugyan, de jövőre a főrendiháznak tagjai csak olyanok lehessenek, a kiknek legalább 50 egész jobbágytelkük, vagy ennek megfelelő birtokuk van és e mellett évenként legalább 6 hónapig az országban laknak, továbbá a főrendek száma lassanként 120-ra apasztassék, az országgyűlés költségeit pedig a nemesség viselje. Az 1838 máj. 13-án kiadott követi utasításokban pedig ki van mondva az az óhaj, hogy a követ addig, a míg küldői föl nem mentik őt, hivatalt ne vállalhasson. 1844 febr. 26-án kimondotta a vármegye, hogy a követek igazolása jövőben is föltétlenül a küldők hatáskörébe tartozzék. Ugyanakkor azt is kimondották, hogy a külföldön lakó magyarok aránylagos adóval rovassanak meg, mert ezek „az ország pénzét külföldre czipelik, a mely dolog hazánkra nézve annál fölötte károsabb legyen, mivel azoknak más útoni visszaszivárgása nem remélhető, s ennélfogva az ebből eredő nagy veszteség az adó által némileg pótoltassék”. 1844 szept. 30-án a vármegye a követeknek utasításul adta, hogy az ősiség eltörlésére törekedjenek.
 
===Földes Gyula===

===Ipar és kereskedelem===

Az ipar és kereskedelem föllendítésének ügye szintén foglalkoztatta a vármegyét. Számos követi utasítás található a jegyzőkönyvekben az iránt, hogy a követek a Magyarország és Ausztria között fennálló és hazánkra oly káros határvámok megszüntetését vagy legalább a vámtételek méltányos átalakítását szorgalmazzák. A hitel előmozdítása czéljából pénzintézet alakíttassék s a czéhrendszer helyett a szabad ipar lépjen életbe (1826 júl. 10.) Örvendetes tudomásul vették a királynak azt az igéretét, hogy a magyar hadcsapatok szükségletei „honi kézművesek által szerkesztessenek”. (1831 jan. 3.) 1830 aug. 11-én a kereskedelemnek föllendítését, 1843 ápr. 21-én a kereskedelem szabaddá tételét, az ősiség eltörlését és az úrbéri örökváltság megengedését adták a követeknek utasításul. 1844 decz. 9-én a „védegylet” támogatását és azt határozták el, hogy a vármegye minden szükségletét hazánkban előállított czikkekkel fogja fedezni.
Számos határozata van a vármegyének, a mely kimondja azt, hogy az adózó nép újabb terhekkel meg nem róható. A közteherviselés elvét már 1832 nov. 15-én, 1834 febr. 3-án, 1839. júl. 1-én és 1844 febr. 26-án kelt határozatokkal kimondotta a vármegye és részben alkalmazta is.

===A közteherviselés elve===

1833 aug. 11-én tárgyalták a Budapesten alkotandó lánczhíd megépítése tárgyában kirendelt bizottság jelentését. Köztudomású, hogy a lánczhíd építésével Széhenyi István grófnak az a terve is volt, hogy a nemesség a vámmal megadóztassék és ezzel a közteherviselésnek behozatalára az első lépés megtörténjék. A vármegye küldöttsége ennél a kérdésnél abból a szempontból indult ki, hogy „hazánkban a kereskedés a leggyarlóbb állapotban van s addig, a míg ezen a bajon segítve nem lesz, annál inkább fölösleges ilyen költséges vállalatba belekezdeni, mert a tervezett híd jóformán csak a Pest és Buda közt való kereskedelmet fogja előmozdítani, ennek a czélnak pedig a fönnálló hajóhíd is megfelel. Igaz ugyan, hogy jégzajlás idejében ezt a hidat kiszedik, de ekkortájban az utak olyan gyalázatos karban vannak, hogy a közlekedés teljesen megakad. Ily czélnak a fönnálló szabadságok és kiváltságok sikerét ideiglenesen is fölfüggeszteni annál kevésbbé volna tanácsos, hogy a hasonlatosságból vonandó következtetésnél fogva más ilyetén esetekben is a sarkalatos szabadságok korlátozása kívántatnék”; ezt a küldöttségi jelentést a vármegye rendei magukévá tették. Ilyen irányú határozat a vármegye jegyzőkönyveiben nem található több és hogy ez a határozat sem fejezte ki a vármegye közvéleményét, az kitünik az 1835 decz. 14-én hozott határozatból, melylyel a követek jelentésének elintézéséül tudomásul vétetett az, hogy az országos rendek a lánczhíd megépítését elhatározták; de kitünik ez abból is, hogy a megye rendei már előzőleg és később is sok olyan költség viselését elvállalták, a melyeknek fedezésére kötelezhetők nem voltak.
Így, midőn 1822 júl. 1-én jelentés érekezett be arról, hogy Nagyszombat vidékén ragadós betegségek fordulnak elő, küldöttség rendeltetett ki a baj megszüntetése czéljából s már 1824 márcz. 8-án határozott a vármegye az iránt, hogy Nagyszombatban kórházat állít fel, még pedig az adózó nép megterheltetése nélkül. 1824 okt. 4-én, a király nevenapján volt Nagyszombatban a kórháznak díszgyűléssel egybekötött alapkő-letétele. 1825 júl. 11-én jelentés érkezett be arról, hogy a kórház fölépült és rendeltetésének átadatott. Ez a siker jóformán kizárólag a fiatal alispánnak, Beleházi Bartal Györgynek * volt az érdeme, a ki az ügyet melegen felkarolta s a megpendített eszmét elég gyorsan meg is valósította annélkül, hogy az üdvös intézmény megalkotásában az adózó nép megterheltetett volna, a mennyiben a kórház építési költsége –– 36,367 frt 17 kr – és még nehány ezer forint, önkéntes adakozásból gyűlt össze. A kórház máig is fennáll és a megye rendei lassanként a kor haladó igényeinek megfelelően fejlesztették.

===A megyei székház===

De azt, hogy a korral mennyire haladt a vármegye, leginkább a vármegyeház és a börtönök építése körül mutatta ki. A székház ugyanis (régente a trinitáriusok kolostora) düledezőfélben volt, a börtönök pedig az igényeknek nem feleltek meg. A vármegye küldöttséget rendelt ki és 1826 júl. 10-én elhatározta, hogy a székházat újra építteti, még pedig az adózó nép nagyobb megterheltetése nélkül. Kimondotta t. i., hogy az építési költségeit a vármegye rendjei megajánlás útján fogják viselni és az adózó nép csak fuvarokat köteles adni. Hogy a Pozsonyhoz közel lakó adózók a fuvarokkal túl ne terheltessenek, elhatározták, hogy az előirányzat szerint szükséges fuvarok költsége az összes adózók közt felosztassék és a fuvarokat tényleg kiszolgáló népesség a fuvar teljes értékével kártalanítassék; 1839 decz. 2-án pedig elhatározták, hogy nemcsak vármegyeházat, hanem az újabb igényeknek megfelelő börtönöket is építenek, szintén a nemesség költségén. 1840 febr. 3-án intézkedtek, hogy az ideiglenes és később hibásnak talált előirányzat kivánta 60.000 forint a vármegye nemesei között kivetessék. 1842 desz. 12-én már jelentés érkezett be, mely szerint az építkezésre nagymértékű adakozások történtek, melyeknek főösszege azonban nincs kitüntetve. 1844 máj. 26-án jelentés érkezett arról, hogy a Feiglertől készített építési terveket Hild budapesti építőmester felülvizsgálta és jónak találta. E szerint az építkezés 78.379 forint 28 krajczárba került volna.

1844 szept. 3-án volt a megye-börtön alapkövének letétele, a mi nagy ünnepség között folyt le. Jelen volt azon, nagy katonai kísérettel, az ország nádora, a Pozsonyban levő országos hatóságok és a megye rendei nagy számban. A szokásos díszbeszédek után, melyeket Pálffy Ferdinánd Leopold gróf, főispáni helytartó, és Kisfaludi Liptay Antal, pozsonyi kanonok, továbbá Szemrtnik István, megyei főjegyző tartott, a nádor „az alapkövet a börtönök kápolnája alatti boltozatnak délkeleti alapfala mellett készített üregbe, az alapító oklevéllel együtt szokott ünnepélyes szertartásokkal, letenni kegyeskedett”. Az oklevélben a királytól kezdve a főhatóságok, a megye tisztikarának és táblabíráinak névsora van elősorolva. Az eljárás alatt mozsarak durrogtak, zene szólt, végül a főjegyző köszönetet mondott a nádornak megjelenéseért sezzel az ünnepség véget ért. A vármegyeház és börtönök építésének költségét az 1847 évi szept. 23-án tartott közgyűlésen részletezték. E szerint a két épület építési költsége 133.386 forint 38 krajczárba került pp., vagyis 280.110 koronába.

A megye levéltárában és különösen a közgyűlési jegyzőkönyvekben még számos, többé-kevésbé érdekes, de mégis jobbára helyi érdekű határozat olvasható. Egy dologra azonban nem bukkan a kutató. Nem fog találni oly határozatot, a melyből a földesurak és a volt jobbágyok akár csekély összeütközésére is lehetne következtetni s igaza van e vármegye egyik veteránjának, Bittó Béninek, a ki részint saját megfigyeléseül, részint egykorú följegyzések és szóhagyomány nyomán a következőleg nyilatkozik: „A megye főnemessége Zichy Károly és Pálffy József grófok kivételével mind aulikus volt s a megye hivatalait elfoglalva tartó közép- és kisnemességet politikai pártállásában erősen befolyásolta s azért a szabadelvű áramlat a vármegyében csak nagy küzdelmek árán bírt fölülemelkedni; de a főnemesség dícséretére legyen mondva, a földesúr és jobbágy közötti viszonynak közhatósági ellátás alá eső kérdéseiben, nagyon kevés kivétellel, elég gavallérosak voltak minden befolyástól óvakodni, úgy hogy itt a megyei főfiscusnak, mint a jobbágyok hivatalbeli védőjének, sokkal könnyebb és kellemesebb dolga volt, mint akárhány más megyében és az 1832–36-iki úrbéri törvényeknek, (melyek mind Fekete Ferencz, * volt alispán és megyei követ tollából származnak) végrehajtása sehol az országban oly gyors tempóban és oly liberális szellemben bevezetve nem voltak, mint Pozsonymegyében.”


===Zsidóellenes zavargások===

Nagy gondot okoztak a vármegyének a megye egész területén kitört zsidóellenes zavargások. A kisebb zavargásokat nem említve, április 8-án Nádason és Binóczon volt nagyobbfokú zsidózavargás, 25-én pedig Szereden. Ápr. 23-án és 24-én (husvétvasárnap és husvéthétfőn) az akkoriban még a vármegye területéhez tartozó Pozsony-Váralján, az összeverődött csőcselék a zsidóságot nemcsak bántalmazta, hanem 6 lakást, 2 raktárt, 35 boltot kifosztott, sok tárgyat elrabolt, a legtöbb tárgyat elpusztította és a mostani igazságügyi palota helyén állott Todesko-féle iskolaépületet lerombolta. A csekély számú katonaság fegyveresen lépett közbe és sortüzet is adott. Egy ember elesett és igen sokan megsebesültek, de a rend csak másnap volt helyreállítható, a vidékről berendelt lovaskatonaság és a fölfegyverzett országgyűlési ifjúság segítségével. Az ez alkalommal elesett embert azonban nem a sortűz ölte meg, hanem egy szomszédos ház emeletei ablakából lőtték le, a mint azt Matolay Etele, Zemplén vármegyének jelenleg nyug. alispánja, mint szemtanú, Lamberg előtt vallotta is. A kihágások megtorlása czéljából a belügyminiszter, már ápr. 25-én kelt rendeletével, Tarnóczy Kázmér nyitrai alispánt rendelte ki kormánybiztosul és melléje Rudnyánszky József, kir. ügyészt nevezte ki segédnek. A város tanácsa a kivételes bírósághoz kirendelte Schariczer György és Dobelmann György tanácsosokat, kőszeghi Benedek József és Überpacher Mihály választó polgárokat, Mukuli Károly és Lackner Mózes ügyvédeket. A kivételes bíróság máj. 2-án megkezdte működését és rövid idő alatt száznál több mesterlegényt, inast, csavargót, egy sereg városi rendőrt (utóbbiakat azért, mert a zavargásokat tétlenül nézték) kisebb-nagyobb testi és börtönbüntetésre, részben eltolonczolásra itélt. Úgy látszik, a főzavargó a 24 éves Pál Lőrincz hajóslegény volt, a kit két évi várfogságra ítélték. Hogy mi volt az oka a zavargásoknak, az az iratokból okmányszerüleg ki nem tünik. A dolog némi megértéséhez szükséges tudni azt, hogy 1848-ig Pozsony városában zsidóknak nem volt szabad lakni s a zsidóság a Pozsony vármegye területéhez tartozó Pozsony-Váraljára volt szorítva, de már 1847 körül a város területére is kezdett kiterjeszkedni, a mi a kihallgatott tanúk és vádlottak vallomása szerint városszerte bizonyos izgatottságot keltett. Úgy látszik, hogy bujtogatók nem voltak, hanem a csőcselék a két ünnep alatt összeverődött és kellőleg meg nem okolt dühének kifolyást adott. A nádasi és szeredi zsidó-zavargások megtorlása iránt tett intézkedések befejezése nem volt oly gyors, mint a pozsonyié, mert, habár már 1848-ban az elitélteknek a száma oly nagy volt, hogy a fogházra itélteket büntetésük kiállása czéljából a komáromi várba kellett szállítani, az itélkezés több évig tartott, de a zsidóságnak bejelentett összes kára megtérült. Különben a zavarokra vonatkozó iratok óriási csomagjai Pozsony vármegye levéltárában 49 és 53 levéltári kulcs, Vegyes iratok/38 és 1857. I/b 3300 sz. a. vannak és a dolog iránt érdeklődőknek sok anyagot nyujtanak.

===Bittó Kálmán===

===Az 1848-iki mozgalmak===

1848 őszéig az átmenettel összekötött munkálatok tétettek meg, de már szeptemberben komoly veszélylyel fenyegető felhők mutatkoztak az égen. A vármegye ezért alispánjának elnöklete alatt, szept. 4-én állandóan működő honvédelmi bizottságot rendelt ki; elhatározta egy önkéntes csapatnak saját költségén való felállítását és szervezését, mely csapatba a gyűlés folyama alatt a jegyzői karból Nagy László, Pápay Károly, Gyiokó Szilárd, Csarada János, Takáts Gyula, Zamojszky Ferencz gróf, Takács Kálmán esküdt, Csenkey Vendel és Bittó Ferencz számvevő jelentkeztek belépésre. A vármegye ezeknek a háború tartamára szabadságot adott, s kijelentette, hogy nemcsak fizetésüket tartják meg, hanem üresedés esetén gondja lesz a vármegyének rájuk. A többi tisztviselőnek a belépést nem engedték meg s intézkedtek, hogy a jegyzői kar egyik tagja állandóan a megyeházán tartózkodjék. Elrendelte végül, hogy az országgyűléstől megajánlott 42.000 embernek a megyére eső 3647 újonczból álló jutalékát a legsürgősebben végzendő toborzás, szükség esetében sorozás útján kiállítsák. A jó szándék végrehajtását nagyon akadályozta a teljes pénztelenség. Már okt. 21-én jelenti az alispán, hogy Braun marhakereskedőtől a magyar hadsereg részére 35.895 pengőforint értékű vágómarhát vásárolt, a mely összegnek 4/5 részét a megyének kell fizetni, azonkívül naponként mintegy 50 mázsa húst kell szállítani és 200 kocsi fuvart adni. Braun máskép hitelezni nem akarván, az alispán kénytelen volt a maga nevére 38.716 p. frtról kötelezvényt kiállítani. A vármegye Olgyay Titus volt alispánját és követét, most kir. táblai bírót, Pestre küldötte oly czélból, hogy szerezzen a vármegye részére 400.000 p frt kölcsönt. Olgyay azonban 25-én csak 35.000 frttal tért vissza.

Eközben az újonczozás az egész vármegye területén serényen és fennakadás nélkül folyt, csupán Nagy-, Valta- és Varrasúr községek tagadták meg a rájuk eső újonczok kiállítását; de a vármegye erélyes föllépésére ezek is foganatosították az újonczozást. Hogy mily teher hárult 1848 őszén, a schwechati ütközet előtt, Pozsony vármegyére, az kitünki Csányi László kormánybiztosnak a megyéhez intézett, s nehezen bár, demégis végrehajtott rendeleteiből. Így okt. 21-én a kormánybiztos utasítja a vármegyét, hogy naponként 250 mázsa szénát, 300 mérő zabot, 2000 adag kenyér alá való fuvart, 50–54 mázsa húsnak megfelelő szarvasmarhát, 25 mérő babot, 25 mérő lencsét, 5 mérő köleskását és 10 mérő árpakását szállítson a brucki magyar táborba, s mindezt annélkül, hogy a vármegye csak egy garas ára előleget látott volna.

===A Hurbán-féle betörés===

Gondot okozott a vármegyének Hurban, a hlubokai lutheránus pap, továbbá Stúr és Hodzsa lázadása. Hurban ugyanis, a ki már korábban is izgatta a népet és éppen e miatt menekülni volt kénytelen, 1848 szept. 17–18. között néhány száz pánszláv bújtogató, egy csomó nyugalmazott császári katonatiszt, s fegyverrel meg lövőszerrel bőven ellátott cseh önkéntesek társaságában, Szenicz táján betört Niytramegyébe, onnan a pozsonyvármegyei Szentjánosra és Malaczkára vonult. Mindenütt fekete-sárga és tót zászlókat tűzött ki, melyekre fegyveres népét föleskette azzal, hogy addig le nem rakják a fegyvert, míg Szvatopluk országát vissza nem szerzik. A népet szóval és proklamácziókkal buzdították fegyverfogásra, a mely prokalmácziókat a szláv nemzet tanácsa nevében adták ki, hármas halmon kettős kereszttel ellátott pecsétet ütve rajta. A tót nép értelmesebb része nem hallgatott az ámítókra, de a volt jobbágyok között sokan hitelt adtak nekik, úgy hogy a sereg rövid idő alatt több ezerre szaporodott, a mi Hurbant annyira felbátorította, hogy népgyűlést tartott, ezen magát, Stúrt, Hodzsát és Jaroszlávot ideiglenes tót kormánynak megválasztatta, s mindenfelé azt hirdette, hogy ő a császár megbízásából jár el és tény az, hogy magát császári ezredesnek czímeztette. A magyar kormány értesülve a betörtésről, a magyarsággal ugyan nem tartó, de Bécsből még magyarellenes magatartásra utasítást nem nyert Knőr vezérőrnagyot küldte ki a Csekopieri, a porosz herczegezredekhez és a Ferencz József-vasasokhoz tartozó némi katonasággal és mozgósította Hubanék ellen Pozsony vármegye magyar vidékeinek nemzetőrségét, a kiknek egy részét Knőr alázadókhoz szító Nádason és Jabloniczán helyezte el, a katonaságot és a nemzetőrök többi részét pedig Ó-Tura felé vezette. E közben Hurban értesülve arról, hogy Nádason és Jabloniczán olyan kevés őrség van, ezek ellen indult, de útközben találkozott a pozsonyi, nagyszombati, tallósi, diószegi és kossuti nemzetőrséggel, a kiket egy század Csekopieri támogatott. Rövid csata fejlődött ki, melyben az egykorúak előadása szerint Petrovits Dani, kossuti közbirtokos és nemzetőr ügyes lövéssel leterítette a tótok egyik vezérét, a mire ezek a hegyekbe menekültek vissza. A nemzetőrség és sorkatonaság a tót fölkelőket üldözni kezdte, a fölkelés főfészkét, Miavát és Brezovát elfoglalta, mire Hurban látva, hogy gyülevész népével eredményt el nem érhet, czinkosaival Moravországba szökött, a fölkelők pedig a hegyekbe menekültek. A kormány Jeszenák János bárót rendelte ki kormánybiztosnak, a ki erélyes kézzel, de egyúttal jóakarattal egyidőre lecsillapította a kedélyeket és helyreállította a rendet.

Azonban decz. 4-én Hurban és társai ismét betörtek és ekkor már velük jött Frischeisen császári ezredes és egy zászlóalj Palunbini-féle gyalogossal, 3 század egyéb gyalogossal, egy század vértes és nehány ágyú kíséretében. Ezek ellen Beniczky és Kverlont mozgó csapatai küldettek, támogatva a pozsonymegyei nemzetőrségtől. Az összeütközés Budetinnál történt és bár a jobbára kaszákkal fölfegyverzett nemzetőrök az ágyútűz elől megfutottak, az önténtesek Hurbant és társait megszalasztották.

Október 30-án volt a schwechati ütközet. A kormány-közegek erőltették ugyan, hogy a vármegye nemzetőrsége is kivonuljon az ellenség elé, de a nemzetőrségnek alparancsnokai átlátták, hogy a nagyobbrészt kaszákkal fölfegyverzett nemzetőröket nem lehet az ágyúk torka elé állítani, s így, hivatkozással arra, hogy a nemzetőrség a törvény értelmében az ország határain túl nem alkalmazható, az előnyomulást megtagadták.

===A nagyszombati ütközet===

Következett erre a császári hadaknak Windischgraetz herczeg főparancsnoksága alatt való rendszeres előnyomulása. A Duna két partján szétosztott összesen 64.000-nyi osztrák hadnak szélső balszárnya 6000 emberből Simunics császári altábornagy parancsnoksága alatt állott. Ennek ellenében a magyar seregből Ordódy ezredes parancsnoksága alatt, a megyei honvédelmi bizottmány rendeletére kövekkel és fatörzsekkel eltorlaszolt nádasi és jabloniczi szorosnál, mintegy 3000 emberből, részben nemzetőrökből, részben újonczokból álló dandár volt felállítva. Simunics decz. 14-én Gödingről Holicsonát Jablonicz és Nádas felé kezdett működni, hogy Nagyszombaton keresztül a magyar sereg hátába kerülhessen. Ordódy csakhamar meggyőződött, hogy gyenge hadával az ellenség nagy számának ellen nem állhat, ezért rövid csatározás után Nagyszombatba, onnan pedig Lipótvárra vonult vissza. Görgey azonban átérezve azt, hogy Nagyszombat elvesztése esetére pozsonyi hadállását meg nem tarthatja, Guyon ezredes és Pusztelnik táborkari őrnagy vezetése alatt, 1700 főből álló csapatot küldött Ordódy segítségére, de midőn ez a csapat Nagyszombathoz ért, Ordódy már Lipótváron volt. Habár Guyonnak Nagyszombat megtartása volt a feladata, a megváltozott helyzet következtében neki a Nagyszombattól északnak 18 kilométernyire fekvő Lipótvár felé kellett volna húzódni, mert a várra támaszkodva és Ordódyval egyesülve, Simunicsot az előnyomulásban megakadályozta s valószínűleg meg is verte volna; de ő Nagyszombatban maradt. A magyar sereg decz. 16-án vívta a véres és mégis dicstelen ütközetet. Guyon a városból kivezető kapukat eltorlaszolta. Szemtanúk állítása szerint azonban előőrsöket nem is állított ki, úgy hogy a magyar sereg az ellenség közeledését, a különben is nagy ködben, csak akkor vette észre, midőn az osztrákok ágyúi a Nádas felé vezető úton közvetetlenül a város előtt megszólaltak. Guyon tisztikarával a „Feketesas” vendéglőben étkezett, s az ágyútűz hallatára sietett csak az utczákon meggyújtott őrtüzeknél melegedő csapataihoz, melyek halálmegvetéssel védekeztek és legnagyobbrészt elestek vagy fogságba kerültek. Az ütközetből megmenekült, és Szered felé, onnan pedig Komáromba siető Guyon jelentése következtében, a helyett, hogy őt mulasztásaiért haditörvényszék elé állították volna, az egész ország dicsérte vitézségéért; Görgey pedig kénytelen volt pozsonyi állását feladni és sietve visszavonulni. A csatában elesett névtelen hősök a nagyszombati régi temetőben aluszszák örök álmaikat jeltelen sírban. Nagyszombat hazafias polgársága szép honvédemlék felállításával adta meg irántuk való kegyeletének jelét.

=====A peredi honvédemlék=====

Saját felvételünk

1848 decz. 20-án már a császári hadak parancsoltak Pozsonyban. A melléjük adott polgári biztos Zichy Ferencz gróf volt. Kempen altábornagy egy csomó rendeletet bocsátott ki a megyéhez, melyek közül a legérdekesebb az, hogy a vármegye állandó választmányát és a honvédelmi bizottságot feloszlatta, a konzervativ elemekhez szító egyénekből választmányt alakított, s a megyei tisztikart, kivéve nehány rebellist, az utóbbiak között Bittó Kálmánt is hadbírósági ítélettel való fenyegetés mellett arra kötelezte, hogy állásában megmaradjon. Ennek a választmánynak feladata a császári biztos rendeleteinek végrehajtásában állott. Ily rendelet volt az is, melynek értelmében a fiatal Ferencz József császárhoz a vármegye nevében hódoló küldöttség volt menesztendő. A küldöttség jan. 29-én jelentette, hogy őket a fiatal császár Olmützben nagy szívélyességgel fogadta. Ugyancsak a választmányi gyűlésen olvasták fel a különféle proklamácziókat. Ilyen volt a többek között a magyar bankók tárgyában Windischgrätz herczegtől kiadott több rendbeli intézkedés. Az egyik rendelet szerint a magyar bankók érvénye 1849 febr. 5-én megszünt; de már 19-én újabb rendelet érkezett, a mely szerint az 1 és 2 frtos bankók elfogadandók; a márcz. 26-án kelt újabb rendelet szerint azonban ezek is érvénytelenek. Képzelhető, hogy ez a rendszertelen kapkodás mennyi zavart okozott. Igy például Ábrahámffy János, * kossuti közbirtokossal történt, hogy jan. 29-én a császári katonaság nehány vágómarhát rekvirált tőle, melyeknek az árát a császári hadbiztos 5 frtos magyar bankókkal fizette ki, de a mely bankókat a történt felszólalás ellenében sem volt hajlandó a császári biztos beváltani. Földes Joakim főadószedő bejelentette, hogy a községi és megyei pénztárakba adó czímén nagy mennyiségű magyar bankó folyt be, mire a császáriak megengedték, hogy az érvénytelennek nyilvánított bankókat igyekezzék veszteséggel eladni. A főadószedő már febr. 16-án jelenti, hogy fáradozását siker koronázta, a mennyiben több zsidó kereskedő ajánlkozott a bankók átvételére és a legelőnyösebb ajánlatot Braun és hozzászegődött társa, Kohn tették, a kik már előbb a magyar és most az osztrák seregnek voltak szállítói és a kiknek a vármegye már 15.000 frttal tartozott. Ezek a magyar bankókat 5% leengedése mellett hajlandók voltak átvenni, azzal a föltétellel, hogy a vármegye útján eszközlendő szállításokat jövőre is rájuk bízzák. Ezt a javaslatot a vármegye elfogadta és a vármegyében így sokan túladhattak a betiltott bankókon és megszabadulhattak a nagyobb kártól.

===A csikós-huszárok===

Sok baja volt a császáriaknak a csallóközi lakossággal, a mely folytonos összeköttetésben állott a komáromi magyar sereggel. Ebben a seregben voltak többek között az úgynevezett Hunyadi, vagy másképpen csikós-huszárok. Ezek gyakran kitörtek, az ellenség vonalán belül is zavarokat okoztak és hosszú ostoruk ellen az ellenséges lovasság és gyalogság bajosan védekezhetett. Ezek ellen ismételve bocsátottak ki szigorú rendeleteket. Ilyen a többi közt Kempen altábornagy márczius 15-én kibocsátott rendelete, melyben panaszkodik hogy a csikósok egyesben és össze-vissza csavarognak s figyelmeztetve a népet arra, hogy a magyar kormány közegeivel való összejátszás föltétlenül kötél által való halállal fog büntettetni, utasítja a tisztviselőket, lelkészeket, hogy tegyék közhírré, hogy „ezentúl minden községet, mely ilyetén lázadót, vagy egyes pártütőt (csikósokat vagy másokat) kebelébe befogad, elrejt vagy eltűrend, a helyett, hogy azokat befogná és átadná, vagy azokkal egyetértésben leend, 100 p. forintnyi pénzbüntetéssel, minden egyes, a községben megjelent és el nem fogott fölkelőért fenyíteni fogom, föntartván magamnak ezen büntetést azon mértékben, mint a községben megjelenendő vagy berohanandó pártütők kevés számmal lévén, könnyebben megfékezhetők, keményebbre is fölrovattatni.” Ezt a fenyegetést be is váltották, a mennyiben Felső- és Alsó-Nyárasd községek 1000 p. forintnyi, több más község pedig kisebb-nagyobb büntetést szenvedett.

A választmánynak azonban fő- és talán valódi feladata az volt, hogy az osztrák hadsereget requisitiók útján élelmezze. Hogy mily teher járult ezzel a vármegye lakosságára, az könnyen elképzelhető.

===Petőcz György vértanusága===

Május elején Petőcz György, * a vármegye másodalispánja, nagy összeg pénzzel Csallóközbe ment, hogy a magánosoknak a requisitió által támadt követeléseit kielégítse, egyúttal pedig Elő-Patonyban lakó és már régen nem látott családját meglátogassa. Ott tartózkodásának ideje alatt Kosztolányi ezredes Komáromból kitört és az osztrákokat egész Pozsony határáig visszaűzte. Megtudva azt, hogy az alispán a vidéken van, figyelmeztette őt, hogy Pozsonymegye még némi újoncz-jutalékkal van hátralékban. (A vármegyére 3647 újoncz volt kivetve. A császáriak nem megbízható adatai szerint a vármegye 198 önkéntest és 1796 honvédet állított ki.) Petőcz György utasította a két csallóközi járás szolgabíráját az újonczozásra, a minek eredménye az lett, hogy néhány nap alatt mintegy 120 csallóközi ifjú állott a magyar zászló alá. Ezt megtudták a császáriak és elhatározták Petőcz György vesztét. Barátai figyelmeztették Petőczöt, hogy ne menjen vissza Pozsonyba, hanem számadását a komáromi várból küldje el, de a kötelességét ismerő, egyenes lelkű férfiú nem hallgatott a figyelmeztetésre; Pozsonyba utazott, hol azonnal elfogták, haditörvényszék elé állították, halálra ítélték és kivégezték. Az ítéletnek tudtunkkal már csak egy nyomtatott példánya van meg Elő-Patonyban, idősb Petőcz Kálmánnál. Érdemesnek tartjuk tehát az ítélet teljes szövegét közölni a következőkben: „Hirdetés. Petőcz György, Pozsony vármegyének Elő-Patony községéből, 44 éves, r. kath., házas, * a megyének második alispánja, miután a fölötte tartott haditörvényszéki nyomozás folytán az Alsó-Csallóközben, Kosztolányi ezredes parancsnoksága alatt előnyomult lázadókat a helységekre történt kirovás által részint élelmeztette, részükre 117 emberilletőség újonczozását elrendelte és az alája rendelt tisztviselőknek kémlő tudósítás szerzését írásilag is ajánlotta, a mely újonczozásnak azon következménye lőn, hogy az állított újonczok azonnal a magyar zászlóhoz eskettetvén, Komáromba küldettek. Petőcz György tehát a szokott törvényes eljárás után árulás, hűtlenség részvéte miatt, folyó 23-án hozott ítéletnél fogva, alispáni állásától fölfüggesztetvén, kötél által kivégeztetni és minden vagyona a pótlási összeg kiutalványozásáig elfoglalni határoztatott. A mely ítélet kötél helyett agyonlövetésre változtatva megerősíttetett s mai napon végrehajtatott. Pozsony, május 24. 1849. A császári, királyi hadi nyomozó-bizottságtól.”

===Bacsák Pál===

Egykorúak állítása szerint a hadbíró azt a kérdést intézte Petőcz Györgyhöz, hogy: „önt a fölkelők kényszerítették újonczozni?”, mire Petőcz azt felelte, hogy az újonczozás megtartása állásából folyó kötelessége volt. Ez a nyilatkozat okozta halálát, melyet küldöttségek megakadályozni kíséreltek, de siker nélkül. Az agyonlövetés a várban történt. Midőn hajdúja a szemét bekötötte, azt az utasítást adta neki, mondja meg a megye urainak, hogy a vizsgálat folyamán senkit be nem vádolt s mint férfi hal meg hazájáért. Holttestét ugyanarra a szekérre tették, melyet utosló útjában használt, és a katonai temetőben elásták. E derék férfiú ismeretlen sírját tehát semmi sem jelzi, de emlékét kegyelettel őrzi a megye közönsége, mely 1861-ben emlékét jegyzőkönyvileg is megörökítette s kivégeztetése 50-ik évfordulója alkalmával a vármegyeház dísztermében emléktáblát helyezett el.

Pozsony vármegyének két csallóközi járásában Komáromnak szeptember végén történt feladásáig ismételten szólt az ágyú. Így május 12-én Nagy-Légh alatt volt összecsapás, melynek következtében több ház és Benyovszky Péter juhakla, béresháza és istállója is leégett. Június 18-án pedig a hegyentúli járásban, Stomfa vidékén és Szentjánoson volt zavarodás, a hol egy 580 főből álló Hurbanista csapat garázdálkodott.

===A zsigárdi csata===

Június 16-án volt a véres zsigárdi csata. A Vág mentén táborozó Asbóth tábornok reggel egy hadoszlopot Negyed és Farkasd felé küldvén, ő maga, hadainak zömével Zsigárdnak tartott. Ugyanakkor Kosztolányi ezredes a csallóközi Bős felé intézett támadást. Délelőtt 10 óra tájban Asbóth Királyrévnél találkozott az ellenséggel, ezt a községet s utána Zsigárdot véres szuronyrohammal bevette és egy fél ágyúüteget elfoglat. A csata alatt azonban az osztrákoknagy erősítéseket kaptak, minek következtében az ütközetben amúgy is elfáradt magyar had Aszódra vonult vissza. Seregünk vesztesége elég nagy volt, mert az osztrákok által visszafoglalt fél ütegen kívül még három ágyunk s mintegy 500 emberünk veszett el.

Ugyanekkor Nagy Sándor az ellenségnek Szered és Sempte közt vert hídját szuronyt szegezve elfoglalta és az ellenséget Galgócz felé visszaszorította, de később hátrálni kényszerült s négy ágyújának és 160 emberének elvesztése után előbbi állására vonult vissza. Szakértő írók (Rüsztov, stb.) egyhangulag annak tulajdonítják a magyar sereg jún. 16-iki kedvezőtlen eredményeit, hogy a fővezérletben kevés volt az általános áttekintés, az alvezérekben pedig még kevesebb az önállóság, a mennyiben ezek a megbízásokat tehetségük szerint végrehajtották ugyan, de a csata folyama alatt kínálkozó helyzeteket kihasználni nem tudták.

===A peredi csata===

A következő napok a seregek elhelyezésében multak el. A kiadott rendeletek szerint a magyar második hadtest 20-án hajnalban a Kis-Dunán, Aszódnál vert hídon átkelve, ott megvárta a Negyednél a Vágon átkelt harmadik hadtest beérkeztét. Az első hadtest föladata volt Semptét bevenni, itt a Vágon keresztülmenve, Galántánál összeköttetésbe lépni a második hadtesttel. A komáromi várőrséget alkotó nyolczadik hadtest egy része pedig az aszódi hídat fedezte. Görgey Királyrévig lovagolván, ott a nyolczadik hadtestnek csak egy kis osztályát találta, mert a parancsnok, Asbóth tábornok, a helyzetet alkalmasnak vélte a támadásra és az ellenséget tényleg Pered és Alsó-Szeli közé visszaszorította. De az osztrákok segítséget nyervén, Peredet ismét elfoglalták. Asbóth átlátva, hogy Pered község a helyzet kulcsa, itt véres utczai harczot folytatott, változó szerencsével, míg végre déli egy óra tájban csapatainak élére állva, borzasztó utczai harcz után, melyben minden egyes házat külön kellett elfoglalni, az ellenséget Peredből kiűzte. Az ellenség eleinte tűrhető rendben vonult vissza, de utóbb, a Würtemberg-huszárok erélyes támadásával, a visszavonulás vad futássá vált s a szaladók csak Vizkelet és Taksony vidékén állottak meg. Nem volt ily szerencsés az aszódi híd körül való harcz, hol az ellenség tűzéhez még kevéssé szokott Károlyi-huszárok az ellenség rohamait nem tudták kiállani s ismételve megfutottak, futásukkal a többi csapatot is zavarba hozva. Az állásokat azonban a magyar sereg mégis megtartotta. Ezen a napon értesült Görgey arról, hogy az ellenség egy 13.000 emberből álló és 48 ágyúval rendelkező orosz hadosztálylyal erősödött, mi által ereje 30.000-re emelkedett, a minek ellenében ő alig tudott 18.000-nél többet felhasználni, mert hiszen az első hadtestre, melyet Nagy Sándornak nem sikerült a Vágon keresztülvezetni, nem számíthatott. A czélszerűség tehtá azt kívánta volna, hogy 21-én ütközet nélkül vonuljon vissza, annál inkább, mert hadállása mögött ott volt az érsekújvári Dunaág és a Vág vize, a mi esetleg vereség esetében a sereg visszavonulását megneheítette. Seregét úgy állította föl, hogy a harmadik hadtest Peredtől a Vágig a jobb szárnyat, a második hadtest Peredtől a Dudvágig a bal szárnyat alkossa és ennek egy dandára a visszavonulási vonal biztosítása végett Királyrévet minden áron megtartani igyekezzék; Nagy Sándorhoz pedig parancsot küldött, hogy a Vágon való átmenelt teljes erővel megkísérelje és ha a terv sikerül, az ellenséget oldalba támadja. Az ellenség, meggyőződve arról, hogy előtte sokkal gyöngébb csapatok állanak, mint a milyenekkel ő rendelkezik, már a jan. 20-ika és 21-ike között való éjjelen csatarendbe állította csapatait s hajnalban támadott. A harcz a magyarságtól előtte való napon elfoglalt Alsó- és Felső-Szeli között kezdődött, honnan a magyarok rövid csatározás után Királyrévre vonultak vissza, a Deákinál fölállított előcsapatok pedig Peredre. Ezután ágyúharcz fejlődött ki, a mely délelőtt 10 óráig tartott. A derék harmadik hadtest, mely a hadjárat alatt már annyi babért aratott, az ellenség bal szárnyát visszaszorította, ellenben a magyarság bal szárnyát alkotó második hadtest visszavonult, mi által a magyar sereg annak a veszélynek volt kitéve, hogy arczéle, mely eddig a Vágtól a Dudvágig terledt, megváltozik és az egész sereg a Vág vize elég kerül, a mit minden áron meg kellett akadályozni. Görgey ezt a veszélyt látva, lovasrohamra akarta vezényelni a balszárnyat, midőn arról értesült, hogy Királyrév, mely az Aszód felé való visszavonulásnak volt kulcsa, elesett, ő tehát egyébb intézkedésekkel elfoglalva, Kászonyi ezredesre bízta a roham vezetését. Ez a 12 huszárszázad élére állva, megbízatását a legnagyobb bravúrral végrehajtotta, az ellenséget visszaverte, de egyszerre oldalról, elrejtett ütegből pusztító kartácstűz érte, a mi a huszárokat zavarba ejtette, mire az ellenséges lovasság űzőbe vette őket. Szerencséjükre a Perednél levő kis erdőben elhelyezett hatvanadik honvédzászlóalj oldalába tüzelt az üldöző osztrák lovasoknak, mire ezek vad futással menekültek. De az ellenség túlnyomó erejének a magyar csapatok ellentállni annál kevésbbé tudtak, mert a vezetőknek mindig a visszavonulási út fenntartására kellett a főgondot fordítani, Nagy Sándor a Vágon nem volt képes áttörni s egyesülni és így, bár a nap folyamán különösen a lovasság s a harmadik hadtest néhány bámulatosan hősies rohamot intézett s halálmegvetéssel harczolt, midez nem használt semmit. A véres harczokra vonatkozólag álljon itt Klapkának az a megjegyzése, hogy a Királyréven átvonuló csapatainak iszonyú látvány jutott osztályrészül, a mennyiben „az önfeláldozás, a halálmegvetés, a melyet a napi harczban elfáradt és kiéhezett honvédeink ezen falu ostrománál tanusítottak, e hősiességekben különben is gazdag hadjárat későbbi harczaiban majdnem példa nélkül maradt s látnunk kellett elesett bajtársainknak az utczákon és udvarokban halmokba feküdt honvédek s velük az osztrákok holttestét.” Délután négy órakor Görgey a visszavonulásra parancsot adott, a mi véres harczok után sikerült is. A harmadik hadtest e napon 524 embert, a második 2100 embert, a nyolczadik hadtest 310 embert veszített és körülbelül itt enyészett el a remény arra, hogy a véres küzdelmet végső siker koronázza. A pozsonyvármegyei honvédegyesület 1869-ben szobrot állított Pereden az elesett bajtársak emlékének.

===Gróf Apponyi Albert===

Ezután még néha-néha kicsapott a komáromi várőrség és Pozsony vármegye területére űzte az ellenséget. A szolgabiró jelentése szerint jún. 18-án 580 főből álló Hurbán-féle csapat garázdálkodott Somfa vidékén. A központi választmány hűségesen szállította a kiélt népségnek még megmaradt zsírját az ellenség táborába s azután halotti csönd lett.

===1850–1904.===

Az 50-es évekről vajmi keveset szólhatunk. A császáriak a vármegyét két darabra osztották, kikanyarítva belőle az akkor „Alsó-Nyitramegyé”-nek nevezett kerületet és habár a pozsonyi kerület élére megyei embert, Záborszky Józsefet helyeztek, az elég szerény sorsú vármegyei nemesség közül csak nagyon kevesen vállaltak hivatalt és ha valahol, úgy Pozsony vármegyében joggal lehet alkalmazni a „csehek Magyarországon” mondást.

===Társadalmi mozgalmak 1849 után===

Az évek multak kétség és remény között, míg végre 1860-ban a jobb jövő reménye kezdett derengeni. Nem lévén feladatunk a protestáns pátens kibocsátása következtében támadt s Pozsony városában kicsúcsosodó mozgalmat itt részletezni, áttérhetünk a „Pozsonyi Megyei Gazdasági Egyesület” megalakítására, mint az első életjelre, a melyet a vármegye közönsége adhatott. Batthyány József, Esterházy József és Mihály grófok, a Pálffyak, Bittók, Gyiokó Szilárd és több más középbirtokos egyesült oly czélból, hogy a vármegyében gazdasági egyesületet alapítsanak. Csakhamar együtt volt 10.000 forint és az egyesület 1861 márcz. 4-én megalakult. Elnökké Pálffy János grófot választották, a ki tisztét nagy áldozatkészséggel és odaadással 1866-ig vitte; elnöktársai voltak a megalakuláskor Gyiokó Szilárd, a nagy gazda és Czilchert Róbert, a híres juhtenyésztő. 1864-ben Pálffy István gróf * lett másodelnök, 1871-ben elnök, a mely állását a mai napig a legnagyobb buzgalommal tölti be. Később Esterházy Ernő volt másodelnök, Bittó Béni alelnök, ezek után Bartal Aurél másodelnök és Földes Gyula alelnök. Az egyesület titkára volt nagyon rövid ideig Kiripolszky Károly, azután 1871 végéig Földes Gyula, 1872-ben Kiss Mihály, 1873-tól kezdve ismét Földes Gyula, 1900-tól kezdve Horváth Jenő.

===A megyei bizottmány működése===

Ugyancsak 1860 nov. havában megkezdődött a később főispánná kinevezett Pálffy József gróf elnöklete alatt a vármegyei bizottmány szervezése s a tisztújításhoz szükséges előmunkálatok megtétele. Sajnos, hogy e tekintetben, valamint a vármegyének 1861 őszén történt szétűzetésére vonatkozólag hiteles adatok nincsenek, mert a rávonatkozó iratok s jegyzőkönyvek a levéltárból eltüntek. A vármegyei levéltáros, a ki az ott őrzött iratokról kulcsot készített, a kulcsban „II. németrendszer alattiak 1853–61. közigazgatási, b” jel alatt megjegyzi, hogy az elnöki könyvek és iratok 1861-ben Bécsbe, az udvari kanczelláriához küldettek, a hol azokat elégették. A még életben levő egykorú szereplők pedig oly korban vannak, a mikor éppen a legérdekesebb részletek elmosódnak az emlékezetből. Annyi tény, hogy az 1860 őszén megalakult vármegyei bizottságba a többi megyék példájára a jelesebb emigránsokat bevették, mert a jan. 3-án tartott tulajdonképpeni szervezkedő űlésre már fenyegető leirat érkezik a miatt, hogy a vármegye „az uralkodóház ellen pártot ütőket s külföldön tartózkodó lázadókat” vett be a megyebizottságba. 1861 jan. 3-án és a következő napokon tartott megyegyűlésen sok érdekes határozat kelt. Így, midőn a kinevezett főispán, Pálffy József gróf * az űlést megnyitotta, a vármegye határozatot hozott, hogy szigorúan az 1848-iki törvények alapján áll s a megválasztandó tisztikarnak utasításul adta, hogy csak törvényes rendeleteket lesz szabad végrehajtania. Ez a határozat és erélyes hangú fölirat volt a válasz arra a leiratra, a mely megtiltja az 1848-iki törvények helyreállítására irányuló kísérleteket. Ugyanakkor kimondotta a vármegye, hogy a királyi kanczelláriát és a helytartótanácsot törvénytelen intézményeknek tekinti, ezekkel szóba sem áll s minden fölterjesztését csak a fejedelemhez és a tárnokmesterhez fogja intézni, a mely határozatát a vármegye következetesen meg is tartotta.

===Az 1861-iki tisztújítás===

Ezután, habár a felsőbbség a házi-adó kivetését megtiltotta, a vármegye az 1486. évi LXIV. törvényczikk, az 1537. évi XXI. törvényczikk, az 1715. évi LVII., az 1723. évi LXIII. és az 1765. évi XXI. törvényczikkre alapított jogánál fogva elhatározta, hogy szükségletét, a mely évi 24.100 frtban állapíttatott meg, házi-adó kivetésével fogja fedezni. A bekövetkező tisztújítást megelőzőleg Németh Sándor 1848–49-iki főbíró ama felszólalására, hogy ő „suttyomban” még mindig főbírónak tartja magát, kimondotta a vármegye, hogy a régi tisztviselők közül azok, a kik hasonló rangban szolgálni kívánnak, választás nélkül foglalják el állásukat. Ezután a tisztikar a következőleg alakult meg:

A február 4-iki gyűlésre az adók behajtása és az újonczozás foganatosítása tárgyában érkeztek leiratok, melyeket az irattárba helyeztek. Ugyanakkor Scitovszky János primás levelét olvasták föl, melyben a vármegyét mérsékletre inti. A vármegye fölkérte a primást, hogy legyen a nemzet és fejedelem közt közbenjáró. Felolvasták az egyházi hatóság átiratát, mely szerint a felsőbbség megtiltotta Petőcz György és kivégzett társai emlékére a vármegyétől rendelt gyász-istentisztelet megtartását, a mire a vármegye Petőcz György, Mednyánszky László br. volt vármegyei birtokos, továbbá a vármegyei származású Aulich Lajos és Baldini N. emlékét jegyzőkönyvileg megörökítette. Márcz. 4-én ismét volt gyűlés, melyben a vármegye az Ausztriára és vele Magyarországra ráoktrojált alkotmány ellen a legerélyesebben tiltakozott; egyúttal kijelentette, hogy az országgyűlésnek Erdély nélkül Budára való összehívása törvénytelen, de azért a választások iránt az intézkedéseket megtette. A márcz. 23-án tartott űlést Pálffy József főispán hosszabb beszéddel nyitotta meg, a melyben kijelentette, hogy ő rendületlenül az 1848-iki alapon áll s mint a főrendiháznak tagja, ennek az elvnek keresztülvitelét fogja szorgalmazni, a mit a vármegye helyeslőleg tudomásul vett. Ugyanekkor jelentették, hogy Galántán Olgyay Titus alispán, Nagyszombatban Császár (Kaiser) József, Stomfán Szále Antal, Szentjánoson Zichy József gr., Szempczen Szüllő György, Somorján Olgyay Lajos és Dunaszerdahelyen Bartal János képviselőnek választatott, mire Olgyay Titus alispán előadta porgrammbeszédét, mely szerint ő is rendületlenül ragaszkodik az 1848-iki alaphoz.

===Erőszakos adóbehajtások===

Eközben serényen folyt a katonaság közvetítésével az adóvégrehajtás. A tisztviselőkhöz és birtokosokhoz 10–15 vasas németet szállásoltak be, a kiket az adóval hátralékban levő egyén, mindennel bőven ellátni tartozott. A tisztek közt nem egy volt, a ki szégyelve ezt a nem katonának való állapotot, szerényen viselkedett, de annál jobban kizsákmányolta a helyzetet a legénység, a birtokosok pedig megunván a tolakodó vendégeket, néhány nap alatt kifizették adójukat. A katonaságnak ez időben különben is nagy hatalma volt, mert a mint azt a helytartótanácsnak egy leirata is bizonyítja, a katonaságnak a sasos czímereket eltávolító, vagy egyébként rendetlenkedő egyének ellen, a polgári hatóság felszólítása nélkül is joga volt közbelépni.

===Gróf Zichy József===

A közlöttekből is látszik, hogy az akkori viszonyok teljesen tarthatatlanok voltak. A vármegye és vele a többi törvényhatóság is a törvény alapján állott, ellenben a kormány a törvényes alapról hallani sem akart. Szept. 9-én a főispán és utána Olgyay Titus alispán részletesen előadták az országgyűlésen történteket és azt, hogy a felség az országgyűlést feloszlatta. A vármegye 2232. sz. a. határozott, a mely határozat azonban tussal olvashatatlanná van téve, alatta pedig e sorok olvashatók: „Legfelsőbb meghagyásnál fogva kitöröltetett. Pozsony, jan. 31. 1862. Neszter s. k.” A lap másik felén ezek a sorok állanak: „Miután pedig a képviseleti rendszer eszméje a küldőknek elháríthatatlan kötelességévé teszi, akkor, a mikor a szétoszlatott országgyűlésről a népre történik hivatkozás, nyilatkozni az iránt, osztja-e képviselőinek nézetét és elveit, vagy sem, ennélfogva polgári kötelességét teljesíti Pozsony vármegye közönsége, midőn az országgyűlés mindkét házának az ország jogai védelmében tett föliratait, határozatait, szóval minden eljárását magáévá téve, hazafiui küzdelmeiért köszönetet szavaz és ünnepélyesen kijelentik, hogy az országgyűlés a nemzet becsületét kiérdemelte s magának a honpolgárok kebelében ércznél maradandóbb emléet emel. 390/1867. az 1861. évi gyűlésnek ezen, a törvénytelen provizorius kormány által kitörölt 2232. számú határozata a vármegye bizottságának Pozsonyban 1867., évi aug. 5-én tartott gyűlésében 390. sz. a. kelt meghagyása folytán általunk helyreállíttatott és a jegyzőkönyvbe bevezettetett. Bittó Kálmán, első alispán, s. k., Bacsák Pál, főjegyző, s. k.”

Ugyanakkor tiltakozott a vármegye Pest vármegye és Pest városa bizottmányának törvénytelen feloszlatása ellen, Smolka Ferencz reichsrathi képviselőnek pedig a Reichsrahtban Magyarország függetlensége érdekében tartott nagyhatású beszédeért köszönetet szavazott.

===A vármegyei bizottmány feloszlatása===

Okt. 4-én volt az utolsó gyűlés. A vármegye közönsége már tudta azt, hogy a vármegye-bizottmányt karhatalommal fogják föloszlatni és ezért az egész tisztikar aláírta lemondását. Elkeseredett beszédek hangzottak; többek közt felállott az ősz Zichy Károly gr. és arra példálózva, hogy a vármegye feloszlatását Forgách Antal gr. kanczellársága alatt rendelték el, a többi közt azt mondotta, hogy „csak sajnálni lehet azt, hogy e hazaellenes föladatra egy hajdan fényes magyar nemzetségnek utolsó „forgácsa” vállalkozik.”

Erre megjelent a teremben a királyi biztosi hatáskörrel felruházott és kinevezett főispáni helytartó, Neszter József egy százados kíséretében, kinek százada a vármegyeház előtt volt felállítva és a császári-királyi felség nevében a vármegye bizottságát feloszlatottnak jelentette ki, a tisztikar lemondását elfogadta, a Bach-korszakból maradt Jablánczy Zsigmondot és Udvardy Ferenczet alispánoknak kinevezte és röviddel ezután a tisztikart újra szervezte.

=== Klempa Bertalan, kir. tanácsos, alispán. ===

1862-től kezdve 1867-ig ez a tisztikar állott a vármegye élén.

===Az 1866-iki hadjárat befejezése===

1866-ban a fejedelem Olasz- és Poroszországgal háborúba keveredvén, a Benedek táborszernagy vezetése alatt álló északi hadsereg Königgrätznél, vagy, mint a német írók jelzik, Sadovánál tönkre ment, tehát teljesen harczképtelenné vált és a Jabloniczi-szoroson, részint pedig a Morva mentén Lamacs felé, Pozsonyon keresztül húzódott Komárom felé. Jul. 22-én hajnalban a Pozsony szomszédságában levő Lamacs és Hidegkút községek határaiban megszólalt az ágyú. A poroszok a még tűrhető karban levő osztrák utóhadat megtámadták és ezt dél tájban körülkerítették, a mely hadi műveletnél egy stomfai uradalmi erdész segédkezett nekik, a mennyiben az osztrákok előtt ismeretlen úton az osztrákok háta mögé vezette őket. Az osztrák csapatok csak azért nem váltak hadi foglyokká, mert a hadakozó felek főparancsnokságai öt napra fegyverszünetet kötöttek, mely alatt a béke beállt. Az osztrákok eme cseh- és morvaországi katasztrófája következtében a bécsi körök engedékenyebbé váltak, minek következtében rövid idő mulva megtörtént az országos kiegyezés. A megyebizottságok ugyan meg nem alakultak, de már 1866-ban országszerte megindult az úgynevezett „epuratio”, a mely abból állott, hogy a főispán a vármegye bizalmi férfiait egybehívta s az értekezleten elhatározottak nyomán az ideiglenes s jövőre biztosítékokkal nem bíró tisztikarnak gyengébb részét kiselejtezve s ezek helyét új egyénekkel töltötte be. Pozsony vármegyében is megtartották ezt az értekezletet, de a vármegye bizalmi férfiai, több oknál fogva, és különösen azért, mert előrelátható volt, hogy legközelebb gyökeres fordulat fog beállani, a kiselejtezést mellőzendőnek mondták.

===Az 1867-iki tisztújítás===

1867 április 12-én volt az első alkotmányos vármegye-gyűlés, melyet a már 1848-ban és 61-ben főispáni tisztet viselt s most is főispánná kinevezett Pálffy József gr. vezetett, s a melyen a tisztújítást április 24-ére tűzték ki.
A tisztújítás április 24-én és a következő napokban fennakadás nélkül meg is történt a következő eredménynyel: (a zárójel alatt levő megjegyzés a még életben levő tisztviselők mostani foglalkozását tünteti fel) alispán: Bittó Kálmán, Ollé Lajos, főjegyző: Bacsák Pál (ny. jószágkormányzó); aljegyzők: Csarada János, Botló Károly, Petőcz Gyula; főügyész: Vermes Mór; alügyészek: Petrovics Gyula, Büky György; főpénztáros: Szeleczky Károly; főszámvevő: Bittó Ferencz; alszámvevő: Petőcz József; levéltáros: Laurenty János; törvényszéki ülnökök: Petőcz Sándor, Petőcz István, Olgyay Miklós, Kovács Endre, Földes Gyula (magánzó), Prileszky István, Bertalanfy János, Németh Lajos (kir. kuriai bíró), Orosz László, Andrássy Dénes, Csörgey Titus; telekkönyvi előadók: Loó Mór és Michnay Jenő (kir. járásbíró); árvapénztáros: Németh József; ellenőr: Deák Lajos; főorvos: Nadenicsek Domonkos; várnagy: Csóka Endre; főbírák: Kuklenik József, Bittó Béni (magánzó), Nagy László, * Kiss Károly, Malatinszky József, Bittsányi István; szolgabírák: Kracsenics Rezső, Rájner Miklós, Takáts Ambrus, Takáts Kálmán, Kondé Gyula, Szelle István, Pitroff Rezső, Burián Pál (idősbb jelzővel, ny. kir. táblai bíró), Szászy Ágost (magánzó), Szőllőssy Gyula, Tóth Albert és Boltizsár István; esküdtek: Szigeti Gáspár, Bézay Szilárd (ny. főszolgabíró), Ernyey János (j. magánzó), Farkas Gyula, Bittó Lipót, Farkas Lajos, Bittó Sebestyén, szemrtnik Lajos, Kondé Ferencz, Gálfy Ignácz, Szabó Károly, Vermes Péter (j. magánzó), Fekete Antal, Farkas Gáspár, Kiss Mihály, * Döbrentey Imre, Kákonyi Károly, Radics Lajos, Szecsey György, Vitál Imre, Szovinecz István, Buócz Gyula, Wagenhoffer János és Lukács Károly.

A törvényhatóságnak főtörekvése volt a közigazgatásnál észlelhető hiányok eltávolítása, tehát lehetőleg jó adminisztráczió és a rossz utak kiépítése, melyben a nyiltfejű első alispán, Bittó Kálmán (a másodalispán, Ollé Lajos a törvényszéknek volt elnöke) s a kitünő szervező, Bacsák Pál főjegyző adták meg a kellő irányt. 1869 aug. 19-én tárgyalta a vármegye a belügyminiszter leiratát, mely szerint Pálffy József gróf, megrendült egészségére való tekintettel, főispáni tisztétől fölmentetett, a mit a vármegye a legnagyobb sajnálkozással vett tudomásul. 1871 augusztusáig nem volt főispán; ekkor Pálffy János grófot nevezték ki, a ki állását azzal foglalta el, hogy a vármegye szolgálatában elaggott tisztviselők özvegyei és árvái javára egyelőre 5000 frt alapítványt tett, a vármegyekórház alapját 600 frttal szaporította s főispáni fizetését a Modorban fennálló férfi- és a Pozsonyban szervezendő női tanítóképző intézetnek ösztöndíjak alakítására felajánlotta. Sokan a legnagyobb reménynyel néztek az új főispán működése elé, mások pedig aggódtak, mert mindenki tudta azt, hogy a nemes törekvésekkel eltelt gróf, ifjúsága nagy részét külföldön töltötte, Angol- és Francziaországban, a melyeknek intézményeit összehasonlítva a hazaiakkal, neki kétszeresen érezni kellett elmaradottságunkat. Ezen ugyan teljes erővel segíteni iparkodott, a minek azonban legnagyobb akadálya az volt, hogy nem ismerve a helyi viszonyokat, néha oly eszközökhöz nyúlt, melyek nemes törekvéseit gyakran meghiúsították.

===Az 1872-iki tisztujítás===

1872-ben (január 1-én) történt a bíróságoknak a közigazgatástól való elválasztása s ennek következtében jan. 30-án általános tisztújítás, a melyen megválasztattak a következők:

Alispán: Bacsák Pál; főjegyző: Schott József; aljegyzők: Botló Károly, Sprintzer János, Ollé Bencze; ügészek: Petrovics Gyula, Horváth Géza; pénztáros és ellenőr: Szeleczky Károlly és Krascsenics Kálmán; főmérnök: Kiss Lipót; almérnök: Dömötör Kálmán (magánzó); főszámvevő: Gersics György; alszámvevő: Nagy Ágost (főbíró; főorvos: Lendvay Benő; levéltáros: Leurenty János; árvaszéki elnök: Petőcz István; ülnökök: Botló Ignácz, Baján László (jelenleg is), Bacsák Kálmán; árvapénztáros és ellenőr: Németh József és Deák Lajos; főbírák: Krascsenics Rezső, Takáts Kálmán, Molnár László (nyugalomban), Döbrentey Imre, Szőllőssy Gyula és Szovinecz István. A tisztikartól a bírósághoz átmentek: Bicsányi István, Kuklenik József, Pitroff Rezső, Kovács Endre, Kondé Gyula, járásbíráknak. – Olgyay Miklós, Csörgey Titus, Földes Gyula, Andrássy Dénes, Orosz László, Malatinszky József, Burián Pál, Kiss Károly, Szászy Ágoston, kir. törvényszékí bíráknak. – Gáspár László, Karenovics Pál, Szelle István, Hussz János, Szladics Károly és Olgyay László albíráknak.

A tisztújítást megelőzőleg a főispán annak a nézetnek adott kifejezést, hogy felfogása szerint helytelen dolog az, hogy a választás alatt a jelölt a teremben tartózkodik, a mi különben is zajos jelenetekre szolgál alkalmul. A vármegye a főispán kívánságát határozattá emelte, mire a két alispánjelölt (Bittó Kálmán és Ollé Lajos) a termet elhagyta. A névszerinti szavazás eredménye nem volt kétséges. Bittó Kálmán igen nagy többséget nyert, de a határozat még nem volt kihirdetve, midőn Bittó Kálmán néhány barátja ennek lakására ment és őt a választás színhelyére hívta. Alig csillapult le a viharos éljenzés, midőn a főispán a legerélyesebb hangon rendreutasította Bittót azért, hogy a vármegyének csak az imént hozott határozatát megszegte. Bittó néhány szóval kijelentette, hogy út úgy értesítették, hogy már meg van választva, azután a termet elhagyta; a főispán a választás eredményét kihirdette, mire Bittó Kálmán székét elfoglalta, de nem minden keserűség nélkül, mert, hisz ő közel két évig a főispáni teendőket is vitte a közönség legnagyobb megelégedésére s most magát a főispántól mélyes sértve érezte. Ennek a keserűségnek következménye volt, hogy az űléseket oly ügyesen vezetni tudó Bittó Kálmán az ilyenben újoncz főispánt nem támogatta, a mi a főispánnak sok kellemetlenséget okozott. Végre, Bittó Kálmánt 1872. év szeptember havábanképviselővé választották s helyét a főjegyző, Bacsák Pál foglalta el, a kinek főtörekvése folt a főispánnal való jó egyetértés és ez által a közigazgatás lehető tökéletesítése. De a főispánban a bizalmatlanság – az előzmények után – az ügymenet kárára nagyon megerősödött és az állapot már-már tarthatlanná vált. 1874 április 30-űn interpellácziót intéztek az alispánhoz az iránt, hogy miképpen tűrheti ő azt, hogy a főispán a kinevezés alá kerülő állásokra – teljesen mellőzve a régi tiszviselőket – idegeneket nevez ki. Erre az alispán azt felelte, hogy a vármegyerendezési törvény 53. §. b. pontja szerint a főispán őt a kinevezéseknél meghallgatni volna köteles, de ezt a főispán elmulasztotta. 1874 június 7-én több tekintéyles vármegyebizottsági tag gyűlt össze Gyiokó Szilárd magyarbéli kastélyában, a hol megbeszélték a másnapi gyűlés teendőit. A vármegye értelmisége tudta, hogy valami erős dolog készül, de nem volt tudomása arról, hogy mely oldalról fog történni a támadás. Január 8-án Pálffy János gr. főispáni helytartó elnöklete alatt megtörtént a gyűlés, melynek elején Olgyay Zsigmond azt a kérdést intézte az alispánhoz: „Igaz-e, hogy bizonyos hirlapi közlemények következtében a fő- és alispán közt a közügyre is mélyen kiható súrlódások vannak?” Erre Bacsák Pál alispán fölkelt és körülbelül egy óra hosszat beszélt. Bemutatva a főispánnal váltott leveleket, előadta, hogy a „Pozsonyvidéki Lapok”-ban névtelen közlemény jelent meg, a mely a szeredi jegyzőt hivatalával való visszaéléssel vádolja. Habár a szóló magából a közelményből meggyőződött arról, hogy a vád alaptalan, mégis, tekintve a főispán kívánságát, a jegyző ellen fegyelmi vizsgálatot rendelt el s ezzel a járás főbíráját bízta meg. A vizsgálatból a vád alaptalan volta kiderült; erről az alispán a főispánt az iratok közlése mellett értesítette, azzal a hozzáadással, hogy itt további eljárásnak helye nincs, de ha a főispán kívánja, kész a vádat a hírlapban megczáfolni, mire a főispán április 6-án kelt és felolvasott levelében az alispán személyét és állását mélyen sértő nyilatkozatokat tett. Ezután az alispán részletesen előadta azokat a panaszokat és tényeket, a melyek az ügykezelést és az egész ügymenetelt nagyban veszélyeztetik s a melyek a kormány intenczióival sem egyeztethetők össze. Most az interpelláló a következő határozati javaslatot adta be: „A vármegye azt az irányt tartja helyesnek és azt az álláspontot vallja a magáénak, a melyet az alispán képvisel és követ, azért az alispánnak és a vele működő tisztikarnak bizalmat szavaz és kijelenti, hogy az ellentétes irányok egymás mellett a megye üdvére nem működhetnek.” Erre szenvedélyes vita fejlődött ki. Voltak egyesek a főispán pártján is, de annál többen támadták, nem egyszer kíméletlenül az elnöklő főispánt, a ki halványan ugyan, de mozdulatlanul ült elnöki székében. Végre névszerinti szavazás következett, az indítványt 84 szóval 2 (Németh Sándor és Földes Gyula) szavazat ellenére elfogadták s a főispán a határozatot kihirdette. Aug. 24-én érkezett a belügyminiszter leirata, melylyel a határozatot megsemmisítette és a decz. 15-iki gyűlésre érkezett be a jelentés, hogy Pálffy János gr. állásáról lemondott s lemondása elfogadtatott. A nemes gróf elkeseredésében a vármegyétől teljesen visszavonult, sőt még a virilisták lajstromából is töröltette magát.

===Bartal Aurél főispán===

===Fontosabb határozatok 1872-től===

Ez időtől kezdve a vármegye csendesen, de serényen működött, iparkodott a közigazgatásnak az egész vonalon való fejlesztésére. Időrend szerint közöljük az érdekesebb határozatok kivonatát: 1872 márczius 19-én 52 szóval 22 ellenében elítéli a megye a Tisza Kálmán-féle osbrukcziót s a Deák-pártnak bizalmat szavaz; november 12-én feliratot intéz a kormányhoz a jezsuiták beözönlése ellen. 1875 május 15-én Esterházy István gr. * főispánná való kinevezése és beiktatása. 1877 deczember 18-án jelenti az alispán, hogy a gyújtogatók ellen statáriumot hirdetett ki, mire a tűzesetek azonnal megszűntek. 1878 november 18-án a király köszönő iratának felolvasása azért, hogy a mozgósítás alkalmával a katonák oly gyorsan bevonultak. 1879 junius 25-én jelentés, mely szerint a jét 19 községben mindent elvert; inségi bizottság alakult s az év folyamán serényen működött. 1880 deczember 20-án Bacsák Pál állásáról való lemondása és elbúcsuztatása. Ugyanezen az űlésen szóba került a pozsonyi kórház ügye, melynek telkét Pozsony városa az 50-es évek elején volt beteglétszám alapján, 30000 frt tőke értékben, oly föltétel alatt adta át, hogy a pozsonyvárosi szegények ingyen ápoltassanak a mi mintegy 1500 frt évi kiadást képviselt, míg most a városi szegények ápolása a 10000 frtot is meghaladja, s az így támadt kiadási többletet a vármegyebeli betegek és községek kénytelenek viselni. A vármegye fölírt e tárgyban s megkezdődtek a tárgyalások és pedig jó eredménynyel, a mennyiben a vármegye közönsége e jogtalan tehertől megszabadult. 1881 jan. 24-én Schott József alispánná választása. 1882 november 20-án Kossuth Lajost a megye 80-ik születésnapja alkalmából örömmel üdvözli. Kossuthnak erre az üdvözletre való feleletét 1883 április 9-én olvasták fel. 1883 decz. 17-én a vármegye elvállalja az újonan alakult Pozsonyi Magyar Közművelődési Egyesülettel szemben a védőséget. Az egyesület élén Rimely Károly dr. apát, 1884 őszétől kezdve Pálffy István gr. állott, 1901-től kezdve pedig Apponyi Albert gr. * áll.
Az egyesület főjegyzője 1887 márcziuásig id. Burián Pál volt, 1895 végéig Németh Dezső dr., aztuán rövid ideig Szmertnik Endre, kinek halála után Lázár Kálmán választatott meg, a ki a jegyzőséget 1901 végéig viselte, a mikor ismét id. Burián Pál foglalta el az állást. Az egyesület vagyona 1902 decz. 31-én 52.706 K. 72 fillér volt.

1885 május 18-án ünnepelte a vármegye Esterházy István grófnak 10 éves főispáni jubileumát. 1885 aug. 31-én érkezett be a jelentés Schott József alispán elhalálozásáról, mire Klempa Bertalan * főjegyzőt 189 szóval Földes Gyula 76 szavazata ellenében alispánná választották. 1889 febr. 19-én 73 szótöbbséggel kimondotta a vármegye, hogy a tárgyalás alatt levő véderőtörvény 25. paragrafusát a nemzet alkotmányára sérelmesnek tartja, s ilyen értelemben fölír. Jún. 15-én leirat érkezik a vármegyéhez, mely szerint Esterházy István gróf főispáni állásától fölmentetett, s helyette Zichy József * gróf neveztetett ki, a kit azonnal be is iktattak.

== Majláth György ==

1890 május 12-én jelentés érkezik a Tisza-kormány bukásáról és a Szapáry kormány kinevezéséről. 1891 febr. 16-án a községi állatorvosi intézmény meghonosítása, s a csallóközi vasúti építéséhez küldöttség kirendelése. 1892 nov. 26-án Kossuth Lajost 90. születésnapjának alkalmából melegen üdvözlik. 1893 május 15-én több törvényhatóság megkeresésére, melyekben aggodalom van kifejezve az egyházpolitikai törvényjavaslatok tartalmára nézve, a megye 150 szóval 92 ellenében napirendre tért át, a mi a javaslatok ellen állástfoglaló főispánt annyira elkeserítette, hogy lemondással fenyegetődzött, mire a vármegye nyomban felírt, hogy a főispán lemondását ne fogadják el. Mégis, midőn nov. 27-én a főispán fölmentését és az azonnal beiktatott Szalavszky Gyula kinevezését felolvasták, a fölmentést a vármegye tudomásul vette. 1894 decz. 17-én a vármegye 124 szavazattal 64 ellen elfogadta, hogy a kormánynak az egyházpolitikai törvények szentesítése alkalmával köszönet szavazandó meg. 1895 febr. 18-án tárgyalták a Bánffy-féle miniszterium kinevezését. Nem akarunk sebeket felszaggatni, azért a választásoknál történt dolgokat mellőzzük. 1896 febr. 24-én a vármegye 70.000 frtot utalványozott az útalapból a csallóközi vasút kiépítésére. Május 18-án volt a millenáris díszgyűlés, melyen Zsigárdy Gyula tartott a jegyzőkönyv szerint „föülmulhatatlan szónoki művészettel” ünnepi beszédet. 1898 április 11-én az 1848-iki törvények szentesítésének 50-ik évfordulója alkalmából díszgyűlés volt, melyben Gond Ignácz esperes tartott díszbeszédet, s melyből hódoló felirat ment a királyhoz. 1899nove. 28-án tudomásul vette a vármegye Szalavszky Gyulának főispáni állásától való fölmentését, elbúcsuzott tőle, s az új főispánt, Vay Dénes bárót beiktatta. Ugyanekkor Bartal Aurél indítványára az ellenzék obstrukczióját helytelenítette. 1891 decz. 12-én volt, Osztroluczky Géza, Trencsén vármegye főispánja, mint kormánybiztos elnöklete alatt, az általános tisztújítás, amelyen a tisztikar megválasztatott.


A 70-es évek elejétől kezdődőleg a vármegye nagyszámú szabályrendeletet alkotott, megteremtette a tisztviselők nyugdíjalapját, a mely 1902 decz. 31-én 362.000 K. vagyonnal bírt és ugyanekkor a 220.000 K. vagyonnal rendelkező jegyző-nyugdíjalapot.

1902 jan. 17-én tárgyalták azt a leiratot, mely szerint a már mintegy félév óta nem működő Vay Dénes báró főispáni állásától fölmentetett, s ettől kezdve 1903 decz. 20-ig Klempa Bertalan alispán látta el a főispáni teendőket is. 1903. decz. 21-én Bartal Aurél foglalta el a főispáni széket.

1903. évi január hóban történt a fő- és árvapénztárban kezelt értékeknek a kir. adóhivatalba való átadása. Átadott összesen: az árvapénztárból tőkék és elkönyvelt értékek czímén 3.931,914 kor. 52 fill. A főpénztárban kezelt értékek és alapítványok értéke kötelezőkben, értékpapirokban és készpénzben 2.810,419 kor. 91 fill. volt. Összesen tehát 6.742,334 kor. 43 fill. értéket és készpénzt adott át a vármegye a kir. adóhivatalnak és dícséretére válik a vármegyének, hogy a főkönyvek és a pénztárakban őrzött értékek között egy fillér különbözet sem mutatkozott és bár az átadás hetekit tartott, a mi az átadási munkálatok alaposságát bizonyítja, az átadásnál egyetlen fennakadás sem történt.

Az 1903. februárban tartott közgyűlésből felírt a vármegye az országgyűléshez, hogy azok a III. osztályú kereset-adó alá eső polgárok, a kik czégüket nem magyar nyelven is hirdetik, törvényhozási intézkedés útján pótadóval rovassanak meg, és hogy az álladalmi egyedárúság tárgyát tevő ingóságok elárúsítására csak magyarul tudó magyar honpolgárok nyerjenek engedélyt. A felíratot 1903. évi nov. elejégi 57 törvényhatóság támogatta és a megyében és Pozsony városában a feliratnak az a látható eredménye van, hogy a dohányárús boltokról eltűntek a német czégtáblák.

Az 1903. decz. 21-én tartott közgyűlésben volt Bartal Aurélnak a főispáni székbe való beiktatása, és mivel Bézay Szilárd, pozsonyi járási főszolgabíró nyugdíjba ment, ugyanakkor volt a részletes tisztújítás, melyen Füzék Sándor első aljegyzőt központi főbírónak választották, minek következtében a II., III., IV. aljegyző egy fokkal előlépett és IV. aljegyzővé Heim Narcziszt választották meg; ugyanakkor a főispán Dóka Sándort, Bartal Jánost és Józan Istvánt közigazgatási gyakornokká nevezte ki és a jegyzői karba osztotta be őket.

=Források=

dr. Dedek Crescens Lajos: Pozsony vármegye története

Burián Pál: A legújabb kor

Burián Pál forrásai:
*a vármegyei levéltári adatok és jegyzőkönyvek
*a r. tan. városok jegyzőkönyvei
*a szerző birtokában levő egykorú följegyzések
*Rüsztov: „Magyar hadjárata”
*Klapka: „Emlékirataim”


[[Kategória:Történelem]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Romeo és Júlia</title>
    <id>321</id>
    <revision>
      <id>4625</id>
      <timestamp>2006-08-29T12:03:11Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>{{fej}}</comment>
      <text xml:space="preserve">__NOTOC__
[[en:The Tragedy of Romeo and Juliet]]
{{allaposít}}
{{fej
| szerző     = William Shakespeare
| cím        = Romeo és Júlia
| szakasz    =
| előző      =
| következő  =
| megjegyzés = Fordította: [[szerző:Kosztolányi Dezső|Kosztolányi Dezső]]
}}
== SZEMÉLYEK ==

:
:ESCALUS, Verona hercege
:PÁRIS, ifjú nemesúrfi, a herceg atyjafia
:MONTAGUE	| a két viszálykodó ház fejei
:CAPULET	|
:ÖREG CAPULET, Capulet nagybátyja
:ROMEO, Montague fia
:MERCUTIO, a herceg rokona, Romeo barátja
:BENVOLIO, a herceg rokona, Romeo barátja
:TYBALT, Capuletné unokaöccse
:LŐRINC	| Ferenc-rendi barátok
:JÁNOS	|
:BOLDIZSÁR, Romeo szolgája
:PÉTER, Júlia dajkájának szolgája
:SÁMSON	| szolgák Capuletéknél
:GERGELY	|
:ÁBRAHÁM, szolga Montague-éknál
:EGY PATIKÁRIUS
:HÁROM MUZSIKUS
:PÁRIS APRÓDJA
:MÁSIK APRÓD
:ŐRTISZT
:MONTAGUE-NÉ
:CAPULETNÉ
:JÚLIA, Capuleték leánya
:JÚLIA DAJKÁJA
:KAR
:Veronai polgárok, férfiak, nők a két házból,
:álarcosok, őrök, nappali és éjjeli kíséret
:
:Szín: Verona, az ötödik felvonásban Mantova
:
:
==ELŐHANG==
;KAR:	(jön) Két nagy család élt a szép Veronába,
:Ez lesz a szín, utunk ide vezet.
:Vak gyűlölettel harcoltak hiába,
:S polgárvér fertezett polgárkezet.
:Vad ágyékukból két baljós szerelmes
:Rossz csillagok világán fakadott,
:És a szülők, hogy gyermekük is elvesz,
:Elföldelik az ősi haragot.
:Szörnyű szerelmüket, mely bírhatatlan,
:Szülők tusáját, mely sosem apad,
:Csak amikor már sarjuk föld alatt van:
:Ezt mondja el a kétórás darab.
:Néző, türelmes füllel jöjj, segédkezz,
:És ami csonka itten, az egész lesz.
:
==ELSŐ FELVONÁS ==
===1. SZÍN===
:Verona. Köztér.
:Sámson és Gergely karddal, pajzzsal fölfegyverkezve jön
;SÁMSON:	Na, Gergő, most már aztán semmit se fogunk zsebre vágni.
;GERGELY:	Az nem is tanácsos. Mivelhogy aki zsebre vág valamit, azt nyomban dutyiba vágják.
;SÁMSON:	Nem érted. Úgy kirántom a kardom, hogy olyant még nem ettek.
;GERGELY:	Hát ebben már igazságod lehet. Kirántott kardot még bizonyára nem ettek.
;SÁMSON:	Ha én fölindulok, akkor mindjárt vágok.
;GERGELY:	Tudod, mit vágsz? Pofákat. De nem a másokét. Ahhoz te nehezen indulsz föl, komé.
;SÁMSON:	De csak jöjjön ide egy Montague-kutya, tudomisten, fölindulok.
;GERGELY:	Nézd: aki fölindul, az mozog, ennélfogva ha fölindulsz, el is indulsz. A bátor azonban áll.
;SÁMSON:	Nem áll. Mihelyt megpillantok egy Montague-kutyát, föl is indulok, meg is állok, mint a cövek. A Montague-ék minden pereputtyát fal mellé szorítom.
;GERGELY:	De mi nem lányokkal harcolunk, komé.
;SÁMSON:	Bánom is én. Én senkivel se ösmerek irgalmat: ha a férfiakat leteper¬tem, következnek a lányok.
;GERGELY:	Csakhogy ezt ám a gazdánk nem hagyja helyben.
;SÁMSON:	Majd helybenhagyom őket én.
;GERGELY:	Érzed annak a súlyát, amit most mondasz?
;SÁMSON:	Majd megérzik a lányok: nagydarab marha ember vagyok.
;GERGELY:	Marha vagy, annyi szent, nagy marha. Rántsd ki a fringiád, jön két Montague-cseléd.
;SÁMSON:	Kard-ki-kard. Köss beléjük elül, én majd födözlek hátul.
;GERGELY:	De én már hátul se födözlek föl.
;SÁMSON:	Sose félts engem.
;GERGELY:	Félt a nyavalya.
;SÁMSON:	Ne sértsük meg a törvényt: hadd kezdjék ők.
;GERGELY:	Én majd elsétálok előttük: pofákat vágok rájuk. Értsék, ahogy akarják.
;SÁMSON:	És ahogy merik. Én pedig fügét mutatok nekik. Tűrjék, ha van hozzá pofájuk.
:Ábrahám, Boldizsár jön
;ÁBRAHÁM:	Nekünk mutatja kend azt a fügét?
;SÁMSON:	Csak úgy fügét mutatok.
;ÁBRAHÁM:	Nekünk mutatja kend azt a fügét?
;SÁMSON:	(félre Gergelyhez) Te, megsértjük avval a törvényt, ha azt mondom, hogy nekik mutatom?
;GERGELY:	(félre Sámsonhoz) Dehogy.
;SÁMSON:	Nem kendteknek mutatom, csak úgy fügét mutatok.
;GERGELY:	Talán belénk akar kend kötni?
;ÁBRAHÁM:	Dehogyis akarok belekötni kendtekbe.
;GERGELY:	Mert ha akar, állok elébe: az én gazdám van olyan úr, mint a kendé.
;ÁBRAHÁM:	De nem különb.
;SÁMSON:	No jól van, komé, jól van.
;GERGELY:	(félre Sámsonhoz) Mondd, hogy különb: itt jön a gazdánk egyik atyjafia.
;SÁMSON:	Különb az, komé, különb.
;ÁBRAHÁM:	Hazudsz.
;SÁMSON:	Ha férfiak vagytok, vágjatok beléjük. Gergő, most mutasd a mester¬vágásod.
:Vívnak, Benvolio jön
;BENVOLIO:	Széjjel, bolondok! (Leüti kardjukat)
:Be kardotok. Nem tudják, mit csinálnak.
:Tybalt jön
;TYBALT:	Hát karddal állsz e pipogyák közé?
:Na rajta, és nézz szembe a halállal.
;BENVOLIO:	Békét akartam: dugd be kardodat,
:Vagy jöjj s mi együtt válasszuk el őket.
;TYBALT:	Karddal papolsz békét? Utálom azt,
:Akár a poklot s minden Montague-t.
:Rongy, védd magad!
:Vívnak. Mind a két házból nép tódul ki, beleelegyedik a verekedésbe, majd polgárok jönnek botokkal
;POLGÁROK:	Fustélyt, botot, kést! Verd csak, üsd agyon!
:Fúj, Capuletek! Fúj-fúj, Montague-k!
:Capulet hálóköntösben jön Capuletnével
;CAPULET:	Mi lárma ez? Hé, adssza hosszú kardom!
;CAPULETNÉ:	Mankót, mankót! - minek neked a kard?
;CAPULET:	A kardomat! - Vén Montague is itt van,
:Hogy rázza rám ingerkedő vasát.
:Montague, Montague-né jön
;MONTAGUE:	Gaz Capulet - hagyj engem, hagyj, ha mondom.
;MONTAGUE:-NÉ	Lépést se tőlem, nem fogsz vívni véle.
:Herceg jön, kíséretével
;HERCEG:	Ti békebontó, zendülő cselédek,
:Szomszédi vértől mocskosult vasakkal:
:Nem hallotok? Mit! emberek, ti barmok!
:Hát lángotok az eretekbe zajgó
:Bíborpatakkal oltanátok el?
:Halálfia, ki vérszínű kezéből
:Le nem veti ádázkodó vasát
:És most se hallgat feldühödt urára. -
:Csip-csup szavak miatt már harmadízben
:Polgárviszály támadt, zavarva békénk,
:Miattatok, Capulet s Montague,
:Verona agg polgárai pedig
:Lerúgva tisztes, úri köntösük
:Vén fringiát ragadtak vén kezükbe
:Rozsdás patvarkodástokat leverni:
:Hát az, aki még egyszer lázad itten,
:Az életével fog fizetni érte.
:Mostan tehát mindenki hazatér:
:Te, Capulet, azonnal énvelem jössz,
:S te, Montague, ma délután keress föl
:A városházi székülőtanácsban,
:Ottan tudod meg, mit határozunk majd.
:Még egyszer: aki nem megy most se - meghal!
;MONTAGUE:	Mondd, ki kavarta föl e régi harcot?
:Öcsém, te itt voltál a kezdeténél?
;BENVOLIO:	Ellenfeled cselédjei s tiéid,
:Mikor kiléptem, már egymásra mentek.
:Én hát közéjük álltam: erre jött
:A vad Tybalt, kezében puszta karddal,
:Szitkot lehelt fülembe, vívni hívott,
:Vagdalta kardjával a levegőt,
:Mely csak fütyült reá, sértetlenül.
:Aztán döfödjük egymást és püföljük,
:Sokan kifutnak, minden penge serceg,
:Míg végre jön és szétválaszt a Herceg.
;MONTAGUE:-NÉ	Hol Romeo? - mondd, nem láttad te még ma?
:Jó, hogy nem volt e csúf csetepatéba.
;BENVOLIO:	Egy órával korábban, hogy a szent nap
:Keletnek aranyablakán kikukkant,
:Bolyongni űzött nyugtalan kedélyem,
:A szikamor-liget körül, amely
:Nyugat felől övedzi városunkat,
:Láttam fiad, ő már korán elindult.
:Hozzá siettem, ám hogy észrevett,
:A fák alá lopódzott hirtelen.
:Én - mert tudom magamról, hogy az érzés
:Mélyebb, mikor egész magunk vagyunk -
:Érzésemet követtem és nem őt,
:S kerültem őt, ki engem elkerült.
;MONTAGUE:	Hajnal felé már látták gyakran erre,
:Locsolta a friss harmatot könnyével,
:Felhőt dagasztott sóhaj-fellegekkel.
:De amikor a mindent-kedvelő nap
:Távol-Keleten, Aurora  ágyán
:Széthúzza a borongó kárpitot,
:Szalad a fény elől borús fiam,
:Bezárja a szobája ablakát,
:Kicsukja onnan a napot, verőfényt
:És mesterséges éjszakát csinál:
:Bús gondja egyre nő, akár az éjjel,
:Ha jó tanács nem űzi végre széjjel.
;BENVOLIO:	És nem tudod, bátyám, mi az oka?
;MONTAGUE:	Ha sejteném! De erről nem beszél.
;BENVOLIO:	Mért nem fogod hát vallatóra egyszer?
;MONTAGUE:	Faggattam én is, sok barátja is:
:De csak a szíve a tanácsadója.
:És erre hallgat - nem tudom, miként -,
:Elfordul ő a fürkész, vizsga szemtől,
:Akár a bimbó, mit rág csúnya féreg
:S nem tárja ki a szirmait a légnek,
:És nem ajánlja szép arcát a napnak.
:Mihelyt tudjuk, miért hullt e bú rája,
:Megleljük azt is, hogy mi a kúrája.
;BENVOLIO:	Nézd, erre jő: siessetek tovább.
:Törik-szakad, én meglelem okát.
;MONTAGUE:	Ha gyónna néked - bár lehetne hinnem -,
:De boldog volnék. Asszonyom, jer innen.
:Montague és Montague-né el. Romeo jön
;BENVOLIO:	Öcsém, jó reggelt!
;ROMEO:				Ily ifjú a nap?
;BENVOLIO:	Most múlt kilenc.
;ROMEO:				Időnk a bú alatt
:Hosszúra nyúlik. Az apám szaladt el?
;BENVOLIO:	Az. - Mért hosszú a napja Romeónak?
;ROMEO:	Mert nincsen, ami megkurtítsa, testvér.
;BENVOLIO:	Szeretsz valakit?
;ROMEO:			Vége!
;BENVOLIO:				Nem szeretsz hát?
;ROMEO:	Az nem szeret, akit én szeretek.
;BENVOLIO:	Jaj, a Szerelem szemre oly szelíd,
:S goromba zsarnok, hogyha közelít.
;ROMEO:	Jaj, ő magának mindig elegendő,
:Szem nélkül is lát, bár szemén a kendő! -
:Mondd, hol eszünk? Ó, jaj. - Mi volt a patvar?
:Ne is beszélj, mindent hallottam itt.
:Sok-sok gyűlölség s tenger szerelem: -
:Veszett szerelem! Szerelmes gyűlölség!
:Ó, valami, mi semmiből fogant!
:Ó, súlyos könnyűség, komoly üresség,
:Gyönyörű alakok torz zűrzavarja!
:Ólompehely, hidegtűz, éberálom,
:Beteg egészség, minden, ami nem!
:Így szeretek én, s ezt nem szeretem.
:Nem is nevetsz?
;BENVOLIO:		Inkább sírok, barátom.
;ROMEO:	Min sírsz, te jó szív?
;BENVOLIO:				Jó szíved baján.
;ROMEO:	Aki szeret, mind ily bolond, na lám.
:A mellemet a bánat súlya nyomta,
:Te tőlem elvetted, de erre nyomba
:Több lett enyém: szóval mivel szerettél,
:Nőtt bánatom s új béklyóba verettél.
:Szeretni: sóhaj füstje, kósza gőz,
:Majd szikratűz a szembe, hogyha győz,
:S ha fáj, könnyekből egy nagy óceán.
:Mi más szeretni? Higgadt, tiszta téboly -
:Édes vigaszság, epe, ami szétfoly. -
:Áldjon az ég.
;BENVOLIO:		Várj! Én megyek veled.
:Megbántsz nagyon, ha meg nem engeded.
;ROMEO:	Csitt, elvesztettem önmagam, ne szóljál.
:Romeo nincs itt: máshol valahol jár.
;BENVOLIO:	Mondd meg nekem, komolyan, kit szeretsz?
;ROMEO:	Hát nyögjek is, beszéljek is?
;BENVOLIO:				Ne nyögj,
:Csak mondd meg komolyan.
;ROMEO:	Végrendelkezni kell szegény betegnek -
:Beszélni kell annak, akit temetnek?
:Hát komolyan, én egy - nőt szeretek.
;BENVOLIO:	Egy nőt? Hisz ezt sejtettem én előbb is.
;ROMEO:	Micsoda ész vagy. S a hegyébe: szép.
;BENVOLIO:	Így célt el nem hibáznék semmiképp.
;ROMEO:	De elhibáznád: mert neki hiába
:Cupido  nyila, szűz, akár Diána. 
:A tisztesség a vértje, és ha víjja,
:Rajt széttör a szerelem csitri íja.
:Szerelmes csók kis ostromát kacagja,
:Szemek tüzét, s nem nyitja ki ölét
:A szent nőt is megszédítő arany.
:Szépsége gazdag - árva diadal -
:Mert hogyha hal, szépsége véle hal.
;BENVOLIO:	Megesküdött, hogy szűz marad, azér?
;ROMEO:	Igen kucorgó, így tehát pazér.
:A szépség, mit koplaltat a szigor,
:Sok szép reményt, utódot eltipor.
:Szép és nagyon jó, állja a delejt,
:Ő égbe jut s engem pokolba ejt.
:Szeretni nem akar e szűzi lélek
:S az esküje halálom: holtan élek.
;BENVOLIO:	Akkor felejts el emlékezni rá.
;ROMEO:	De hogy felejtsek emlékezni, kérlek?
;BENVOLIO:	Úgy, hogy tekints a többi nő felé,
:Hisz annyi szép van még.
;ROMEO:				De akkor én
:Még szebbnek érzem őt, tökéletesbnek.
:Fekete álca hölgyek homlokán
:Arról beszél, milyen fehérek ők.
:Ki megvakul, az nem feledheti
:Szemevilága régi, drága kincsét.
:Egy nőt mutass, kinél nincs szebb a földön,
:S arcáról én azt olvasom ki majd,
:Hogy nála is különb, százszorta szebb.
:Eh, nem tanítsz feledni engemet.
;BENVOLIO:	De megtanítlak majd, nem engedek.
:Elmennek
:

===2. SZÍN===
:Utca.
:Capulet, Páris, szolga jönnek
;CAPULET:	De Montague épp annyi büntetést kap,
:Akárcsak én, nem lesz talán nehéz
:Ily két aggcsontnak békében megélni.
;PÁRIS:	Mindkettőtöket megbecsül a Város.
:Kár, hogy sokáig torzsalkodtatok.
:De most, uram, mit szólasz az ügyemhez?
;CAPULET:	Csak azt, amit már mondottam tenéked,
:Lányom alig forog a társaságban,
:Tizennégy év se múlt fölötte el,
:Előbb fonnyadjon el két nyár virága,
:Akkor megérik nászra majd a drága.
;PÁRIS:	Volt már anya sok lány az ő korában.
;CAPULET:	Korai virág elhervad korábban.
:Minden reményem a föld nyelte el,
:Csak ez a lányka a földem reménye:
:De udvarold és kérd meg, drága Páris,
:Ha ő akar, akarom véle máris,
:Ő válasszon ki téged szabadon,
:S neked szavam, áldásomat adom.
:Ma este nálam épp afféle bál van,
:Sok-sok barátomat meginvitáltam,
:Jöjj el közénk, a házigazda hadd
:Örüljön, hogy a háza gazdagabb.
:A földi csillagok az égi pompa
:Tüzét túlfénylik majd szegény lakomba.
:Üdülj tehát, mint ifjú - amikor
:A sánta Tél sarkára rátipor
:A piperés Tavasz - megannyi ringó
:Szép lány között, aki akár a bimbó.
:Nézd mindjüket, figyeld, ne légy te rest,
:S ki legkülönb köztük, csak azt szeresd.
:Ott lesz a lányom is, még kisleány,
:A sok között csak egy picinyke szám.
:No jöjj velem. (A szolgának írást ad)
:		Fickó, siess nagyon.
:Találd meg őket, kiknek itt vagyon
:Nevük fölírva, mind házamba várom,
:Mondd, jöjjenek el hozzám mindenáron.
:Capulet, Páris el
;SZOLGA:	Írva vagyon. De az is írva vagyon, hogy: varga maradjon a rőfjénél, szabó a kaptafájánál, halász az ecsetjénél, képíró a varsájánál. Engem pedig elküldenek, hogy találjam meg azokat, akiknek neve itt írva vagyon, de mégse találom meg benne azokat, akiket meg kellene találnom. Valami írástudó, deákos embert kell keresni: - no éppen itt jön.
:Benvolio és Romeo jön
;BENVOLIO:	Eh, csak tűz oltja a tüzek parázsát,
:A kínok írja egy új fájdalom.
:És jaj gyógyítja gyötrelmek marását.
:Szédülsz? kerengj a másik oldalon.
:Fertőzd be szemedet egy új ragállyal,
:S e régi méreg eltűnik ezáltal.
;ROMEO:	Az útilapu is ajánlatos.
;BENVOLIO:	Mire, barátom?
;ROMEO:			A tört lábra, pajtás.
;BENVOLIO:	Mit, megbolondultál te, Romeo?
;ROMEO:	Nem én, de megkötöztek, mint bolondot.
:Tömlöcbe dobtak, koplaltatnak, ütnek,
:Folyton gyötörnek s - jó estét, barátom.
;SZOLGA:	Jó estét. Tud-e olvasni az úr?
;ROMEO:	Tudok: az átkomat a nyomoromból.
;SZOLGA:	Azt nyilván könyv nélkül is tetszik már tudni: de én azt kérdezem, tud-e olvasni az úr olyasmit is, amit lát?
;ROMEO:	Ha ismerem a nyelvet és betűket.
;SZOLGA:	Jól adja. Isten tartsa meg a jókedvét.
;ROMEO:	Várj, fiú, tudok olvasni.
:Elveszi az írást és olvassa
:Signor Martino feleségével és leányaival;
:Anselmo gróf, szépséges húgaival;
:Özvegy Vitruvióné úrasszony;
:Signor Placentio, kedves unokahúgaival;
:Mercutio és öccse Bálint;
:Tulajdon nagybátyám, Capulet, feleségével és leányaival;
:Szép unokahúgom Róza s Livia;
:Signor Valentino s unokaöccse, Tybalt;
:Lucio és a vidor Ilona.
:Visszaadja az írást
:Szép társaság: és hova menjenek?
;SZOLGA:	Föl.
;ROMEO:	Hova?
;SZOLGA:	Vacsorára, a mi házunkba.
;ROMEO:	Kinek a házába?
;SZOLGA:	A gazdáméba.
;ROMEO:	Lásd, ezt előbb kellett volna kérdeznem.
;SZOLGA:	Elmondom én néked, ha nem is kérdezel: az én gazdám az a híres-nevezetes, dúsgazdag Capulet, s ha kigyelmetek nem a Montague házból valók, kérem, jöjjenek el szintén, hajtsanak föl nálunk egy kupa bort. No, Isten tartsa. (El)
;BENVOLIO:	Capuletéknek ősi ünnepén
:Szép Róza is ott lesz, akit szeretsz,
:S megannyi tündérlányka Veronából.
:Jöjj fel, bíráló szemmel mérd az arcát
:Az ő arcukhoz, s gondod elzavarjuk,
:A hattyúban meglátod majd a varjut.
;ROMEO:	Ha a hívő szemem vallása csalfa,
:Legyen a könnyem tűz, mert mást szerethet
:S ha nem fulladt meg eddig, vízbe halva,
:Hát tűzben égjen el, mint az eretnek,
:Őnála nincsen szebb, a napvilágnál
:Nem járt különb, mióta a világ áll.
;BENVOLIO:	Igen, mivel csak őt láttad szünetlen,
:A képe lengett mind a két szemedben.
:De hogyha e kristálymérlegre tennéd:
:Az egyik serpenyőbe a szerelmét,
:S másikba a sok lányt, már nem adózna
:Úgy néki szíved, s könnyű volna Róza.
;ROMEO:	No elmegyek, de nem ront meg az álom,
:Csak őt imádom, ott is őt csodálom.
:Elmennek
:
===3. SZÍN===
:Szoba Capuleték házában.
:Capuletné és Dajka bejön
;CAPULETNÉ:	Hol a leányom, dajka? Hívd be őt.
;DAJKA:	Már hívtam, oly igaz, amint igaz, hogy
:Szűz voltam tizenkét éves koromban.
:Hé, báránykám! Madárkám! Ejnye, hol van?
:Hé, Júlia!
:Júlia jön
;JÚLIA:	Ki hív?
;DAJKA:		Anyád.
;JÚLIA:			Anyám?
:Nos, itt vagyok, mi tetszik?
;CAPULETNÉ:	Hát azt akarnám - dajka, hagyj magunkra,
:Négyszemközött; de nem, jöjj vissza, dajka.
:Inkább te is halld, mit beszélgetünk -
:Tudod, hogy a kislányom már nagyocska -
;DAJKA:	Órára is megmondhatom korát.
;CAPULETNÉ:	Még nincs tizennégy.
;DAJKA:				Tizennégy fogamra -
:Miből alig lehet ma (azt hiszem) négy -,
:Még nincs tizennégy. Mondjátok, mikor lesz
:Mostan vasas Szent Péter napja?
;CAPULETNÉ:				Két hét
:És pár nap múlva.
;DAJKA:			Mindegy, bármikor,
:Azon az éjszakán lesz épp tizennégy.
:Zsuzsim meg ő - Isten nyugtassa őt -
:Egyívású. Zsuzsim elvette Isten,
:Nem érdemeltem: - szó mi szó, aszondom -
:Vasas Szent Péter éjén lesz tizennégy,
:Akkor bizony, emlékezem reá.
:A földrengésnek már tizenegy éve
:S én éppen aznap választottam el,
:Mivel hogy ürmöt kentem a csöcsömre,
:Künn a galambdúcnál sütött a nap -
:Az úrral akkor Mantovába jártak -
:Van még eszem csak - szó mi szó, aszondom -
:Mikor a mellem bimbaján az ürmöt
:Lenyalta ez a kis csacsi, s fanyar volt,
:Dühösködött, így rázta a csöcsöm.
:Most reccs galambdúc, ész nélkül futottam,
:Zargatni sem kellett nagyon.
:Hát ennek épp tizenegy éve van.
:Már állni is tudott, a szent keresztre,
:Futkározott, boklászott erre-arra.
:Előző nap beverte homlokát,
:És az uram - nyugtassa őt az Isten -
:Tréfás egy ember volt, fölkapta nyomban:
:„No”, mondta, „kislány, az arcodra estél?
:Ha több eszed lesz, majd hanyatt esel te,
:Ugye, Julis?” Aztán a kis komiszka
:Máris csitult s azt mondta rá: „Aha.”
:No lám, a tréfaság valóra válik!
:Ha ezer évig élek, sem felejtem:
:„Ugye, Julis?” mondotta az uram,
:S a kis komiszka rávágott: „Aha.”
;CAPULETNÉ:	Elég legyen már, kérlek, végre hallgass.
;DAJKA:	No hallgatok. De hát muszáj nevetnem,
:Hogy elcsitult, s azt mondta rá: „Aha”,
:Pedig biz’ isten oly nagyocska púp volt
:A homlokán, mint egy kokas monya,
:Rútul beverte, rítt keservesen.
:„No”, mondta az uram, „arcodra estél?
:Ha több eszed lesz, majd hanyatt esel te,
:Ugye, Julis?” S csitulva szólt: „Aha.”
;CAPULETNÉ:	Csitulj te is, ha mondom, csitt, dadus, csitt.
;DAJKA:	Csitt, szót se hát. Isten tartson sokáig.
:Sosem szoptattam ily remek babuskát.
:Csak azt kívánnám még megérni, hogy majd
:Férjhez mehess.
;CAPULETNÉ:	Férjhezmenésről: én is éppen erről
:Szólnék veled. - Mondd, Júlia, leányom,
:Hajlandó volnál férjhezmenni te?
;JÚLIA:	Nincs a világon ennél szebb dolog.
;DAJKA:	Nincs szebb dolog! Ha nem volnék dadád,
:Azt hinném, tejjel szoptál bölcsességet.
;CAPULETNÉ:	Gondolj reá hát, ifjabb nők tenálad,
:Itt Veronában - s mind előkelőek -
:Most már anyák: ha visszagondolok,
:A te korodban én is anya voltam.
:Te meg leány. Száz szónak egy a vége:
:A délceg Páris kéri a kezed.
;DAJKA:	Az ám a férfi, kislány, párja sincsen,
:Széles világon - férfi az, viaszkból.
;CAPULETNÉ:	Ilyen virág nincs Verona nyarában.
;DAJKA:	Virág: jól tetszik mondani: virág!
;CAPULETNÉ:	Mit szólsz? Szeretnéd ezt a nemesúrfit?
:Ma este a bálunkra eljön ő is,
:Olvasd az ifjú Páris kedves arcát,
:E könyvet, mit a Szépség tolla írt,
:Figyeld a sorok kedves vonalát,
:Egyik a másnak csak tartalmat ád.
:S ami a könyvben tán rémlik kavargón,
:Azt a szemében megleled: a margón.
:Szép, drága könyv, kötetlen és szerelmes,
:Csak egy kötés kell és tökéletes lesz.
:Aztán, amint tengerben él a hal,
:Csinos külső gazdag belsőre vall.
:Hiszen a könyv is úgy kívánatos,
:Mikor arany-szót zár arany-kapocs.
:Zárd el magadba ajándékodat,
:S nem lesz ezáltal kisebb, vékonyabb.
;DAJKA:	Sőt vastagabb a jó férjtől a nő.
;CAPULETNÉ:	Egy-kettő, mondd, tudnád szeretni Párist?
;JÚLIA:	Szeretném látni, hogy szeressem-e,
:De nem lövellem a tekintetem
:Mélyebbre, csak mint meghagytad nekem.
:Szolga jön
;SZOLGA:	Jaj, nagyasszony, a vendégek meggyöttek, a vacsorát föltálalták, a kis¬asszonyt keresik, a kamrában szidják a dajkát, mint a bokrot, minden tótágast áll. Én futok fölszolgálni, kérem, jöjjenek tüstént.
;CAPULETNÉ:	Tüstént.
:Szolga el
:	Leányom, a gróffal beszéljél.
;DAJKA:	Menj, fruska, a szép napra jő a szép éj.
:Elmennek
:
===4. SZÍN===
:Utca. Romeo, Mercutio, Benvolio, 
:öt-hat álarcos, fáklyavivők és mások jönnek
;ROMEO:	De mentségünkre szólsz azért néhány szót?
:Vagy ajtóstul rontunk be hirtelen?
;BENVOLIO:	Efféle móka nem divat manapság:
:Ámor se kell itt, bekötött szemekkel,
:Aki tatáros, pingált lécnyilával
:Madárijesztőként riasztja nőink,
:Se bemagolt mondóka, mit dadogva
:Nyögünk súgó után, mikor belépünk:
:Csak tartsanak annak, minek akarnak,
:A táncolókkal tartunk és sipirc.
;ROMEO:	Fáklyát nekem. Én nem tudok bokázni.
:Sötét vagyok, inkább világitok.
;MERCUTIO:	Nem, Romeóm, táncolni kell neked.
;ROMEO:	Tirajtatok a könnyű tánccipellő,
:Akár az álom, ám a lelkem ólom,
:A földre húz le, nem birok mozogni.
;MERCUTIO:	Szerelmes vagy: vedd Ámor röpke szárnyát
:S elszállsz a földről, hogyha felkötöd.
;ROMEO:	Ezt kötve hinném: úgy belém kötött,
:Úgy megbökött nyilával: lenge tollán
:Nem szállhatom túl lomha bánatom,
:A szerelemnek terhe földre roskaszt.
;MERCUTIO:	Roskadj te rá, terheld meg te a terhét,
:Gyöngécske lény az, enged egy nyomásnak.
;ROMEO:	A szerelem gyöngécske? Aj de durva,
:Vad, hepciás, és szúr, mint a tövis.
;MERCUTIO:	Ha durva véled, légy te véle durvább,
:Szúrd, hogyha szúr, és így alád kerül majd.
:Adj hát hamar arcomra egy tokot:
:Álarcot ölt
:Maszkot a maszkra! - Bánom is, kutassa
:A kandi szem e rút arcátlan arcot,
:A képtelen kép majd pirul helyettem.
;BENVOLIO:	Gyertek, kopogjunk és mihelyt beléptünk,
:Ki-ki forgassa emberül a lábát.
;ROMEO:	Fáklyát nekem; a léha széltoló
:Csiklandja sarkkal a holt, asszu deszkát.
:Én azt tartom, mit az öregapáink:
:„Csak nézek és majd gyertyát tartok inkább.”
:Nagyon unom e gyönyörű világot.
;MERCUTIO:	Világtalan, ki unja a világot,
:Vak vagy, a szerelem gödrébe hulltál,
:Fülig ganéjba - tisztesség ne essék -,
:Én majd kihúzlak. Hagyd azt a világot.
;ROMEO:	Melyik világot?
;MERCUTIO:			Nos, úgy állasz avval,
:Lobogsz, sziporkázol, mint lámpa nappal.
:Hallgass reám - ha gyönge is a szóvicc -
:Amit tanácslok néked, mégse kófic.
;ROMEO:	De az se lenne éppen jó dolog,
:Ha most bemennénk.
;MERCUTIO:			Hát mért gondolod?
;ROMEO:	Mert éjszaka erről álmodtam.
;MERCUTIO:				Én is.
;ROMEO:	Mit?
;MERCUTIO:	Azt, hogy aki álmodik, csaló.
;ROMEO:	Csak öncsaló, mert álma, az való.
;MERCUTIO:	No nézd, a Mab királyné járt tenálad,
:A tündérek bábája, oly parányi
:Alakban jön, mint városi szenátor
:Mutatóujján a gyűrűs agátkő.
:Aprócska, kis könnyű fogatba hajt át
:Az emberek orrán, mikor alusznak.
:A kerekek küllője nyurga pókláb,
:A hintó födele egy szöcskeszárny,
:A hámja finom pókháló-fonál,
:Gyeplője a hold lucskos sugara.
:Ostornyele tücsökcomb, rost a szíja.
:Csöpp, szürkementés szúnyog a kocsis,
:Félakkora, mint a kövér kukac,
:Mit rest cseléd a ujjából vakar ki.
:A kocsiváz egy üres mogyoró,
:A mókus eszkábálta, vagy a vén szú,
:Kik ősidőktől tündér-kocsigyártók.
:Így robban át a szeretők agyán
:Éjente, és az álmuk szerelem,
:Udvarló térdén, s udvarlás az álma,
:Fiskális ujján, és az álma pördíj,
:Nők ajkain, s álmukban csókolódznak.
:De Mab ha mérges, szájuk hólyagos lesz,
:Mivel a habcsók nékik is megárt.
:Nem egyszer udvaronc orrába vágtat,
:S az erre már kitüntetést szagol,
:Máskor dézsmás malacka farkhegyével
:Csiklandja az alvó papocska orrát
:És az plébániáról álmodik.
:Majd átrobog a katona agyán
:És álma sok-sok nyakszelés, spanyoltőr,
:Les és roham, aztán öt ölnyi mély,
:Jó-nagy ivászat; hirtelen a dobszó
:Pörög fülében, fölriad, ocsúdik,
:Kicsit szedi a szenteket az égből
:S megint elalszik. Ő, a Mab királyné,
:Lovak sörényét éjjel egybefonja,
:Csombókos hajba süt varázsgubancot
:S hogy szertebontod, az babonaság.
:Boszorka ő, a lányt, ha háton alszik,
:Megnyomja, terhet bírni így tanítja,
:Hogy jól feküdjön majd asszony-korában.
:Ő az, ki...
;ROMEO:		Hallgass, Mercutio, hallgass.
:Semmit beszélsz.
;MERCUTIO:			Hisz álomról beszélek,
:Amit csupán a henye agyvelő szült
:És semmiből a képzelet koholt.
:Matériája vékony, mint a lég
:És csapodárabb, mint a szél, mi mostan
:Észak fagyott keblén kacérkodik,
:De nyomba megharagszik, délre rebben
:S csorgó harmatba fürdeti az arcát.
;BENVOLIO:	E szél, miről szólsz, elfújt minket is.
:Megvacsoráztak már, későn jövünk.
;ROMEO:	Sőt tán korán: egyszerre sejti lelkem,
:Hogy a Sors, mely a csillagokban csüng még,
:Ez éji bálon kezdi meg komor,
:Szörnyű futását, és unt életem,
:Mit a mellembe zárok itt, gonosz
:Csellel korahalálba kergeti.
:De Ő, ki kormányozza a hajómat,
:Vigye vitorlám - víg urak, előre.
;BENVOLIO:	Dobszót reá.
:Mind el
:
===5. SZÍN===
:Csarnok Capulet házában. Zenészek várakoznak, szolgák jönnek
;ELSŐ SZOLGA:	Hol az a Lábas Anti? Tányérokat kéne váltani. De az nem váltja, inkább nyalja.
;MÁSODIK SZOLGA:	Csak egy-két étekfogó mosogat, az is ilyen mosdatlan. Piszokság.
;ELSŐ SZOLGA:	Arrébb a székekkel, odébb a pohárszékkel, vigyázz az ezüsttálra. Pajtás, tégy majd félre nekem egy kis marcipánt, ha szeretsz, és súgd meg a portásnak, hogy engedje be a Köszörüs Zsuzsit meg a Nellit.
;MÁSODIK SZOLGA:	Mit akarsz, cimbora?
;ELSŐ SZOLGA:	Odabenn a nagy szálában mindnyájan titeket keresnek, hívnak, kajtat¬nak, hajkurásznak.
;MÁSODIK SZOLGA:	Hát nem lehetünk itt is meg ott is. Kitartás, gyerekek, csak egy kis kitartás, végül úgyis nekünk marad a java.
:Visszavonulnak.
:Capulet, Júlia, családtagok, vendégek, álarcosok jönnek
;CAPULET:	Isten hozott, urak! A nők, akiknek
:Lábán nincs tyúkszem, mind táncolni vágynak.
:Á, hölgyeim! Ki kosarazza ki
:A táncosát? Az illetőt bizonnyal
:Gonosz tyúkszem kínozza, eltaláltam?
:Isten hozott, urak! Hej, hajdan én is
:Álarcba voltam s pajzán, drága szókat
:Tudtam susogni a szépasszonyok
:Fülébe. - Ennek vége, vége, vége.
:Á, uraim! Húzzátok rá, zenészek.
:Helyet, helyet. Forogjatok, leánykák.
:Zene, tánc
:Több fényt, te fickó, félre azt az asztalt,
:Oltsd a tüzet ki, mert cudar meleg van.
:Ugye remek - fiú - e házibál?
:Csak ülj le, Capulet bátyám, csak ülj le.
:Mi eltáncoltuk már a táncainkat.
:Mikor esett utolszor, hogy mi ketten
:Álarcba voltunk?
;ÖREG CAPULET:		Harminc éve annak.
;CAPULET:	Ne mondd, öreg. Nincs annyi, nincsen annyi.
:Lucentio pünkösdkor esküdött
:S bár gyors a pünkösd, csak huszonöt éve
:Lesz ennek és akkor álarcba voltunk.
;ÖREG CAPULET:	Több éve annak. A nagyobb fia
:A harmincat tapossa.
;CAPULET:			Mit beszélsz te?
:Két év előtt még nagykorú se volt.
;ROMEO:	Ki az a hölgy, ki ottan amaz úrnak
:Ékíti karját?
;SZOLGA:		Nem tudom, uram.
;ROMEO:	A fáklya tőle izzóbb lángra lobban!
:Szépsége úgy csüng az éj arculatján,
:Mint fényes ékszer szerecsen fülén!
:Túl szép e földre, nem való ide!
:Ki hófehér galamb, ahhoz hasonló,
:S aki körötte van, fekete holló.
:A tánc után majd meglesem, hol ül
:S érdes kezem kezétől üdvezül.
:Szerettem eddig? Nem, tagadd le, szem.
:Csak most látok szépet, ma éjjelen.
;TYBALT:	Hangjából ez csak Montague lehet: -
:Add tőrömet, fiú: - a semmiházi
:Álarc alatt merészkedik közénk,
:Csúfolni, meggyalázni ünnepünket?
:Az őseimnek százszor szent nevére,
:Bűnnek se tartom, hogy kifoly a vére.
;CAPULET:	Ugyan, mi lelt, öcsém, miért viharzol?
;TYBALT:	Bátyám, ez ellenségünk, Montague.
:Álarcba jött, gúnyból, a semmiházi,
:Hogy meggyalázza éji ünnepünket.
;CAPULET:	Ifjú Romeo?
;TYBALT:			A gaz Romeo.
;CAPULET:	No csöndesedj, te kedves öcs, ne bántsd őt,
:Hisz úgy viselkedik, mint nemesúrfi,
:S őszintén szólva Verona dicséri,
:Milyen derék és jólnevelt fiú.
:A város minden kincséért se hagynám,
:Hogy itt az én házamban sértegessék.
:Csitulj le és ügyet se vess reá.
:Parancsolom; tehát szépen fogadj szót,
:Nézz nyájasan, a homlokod se morcold,
:Efféle bál az más modort kiván.
;TYBALT:	És más vendéget, mint ez a zsivány.
:Én nem birom.
;CAPULET:		De el kell bírnod őt:
:Tessék, fiam? - Mondom, bírnod kell őt - menj.
:Te vagy a házigazda itt, vagy én? Menj.
:Hogy nem bírod el őt, te? Isten őrizz!
:Vendégeim fölkoncolod talán?
:Kakaskodol! Ki a legény a gáton!
;TYBALT:	De ez gyalázat, bátya -
;CAPULET:				Menj, ha mondom.
:Orcátlan kölyke - az vagy, az, fiacskám!
:Még ráfizetsz tréfádra - jól vigyázzál:
:Megjárhatod nagyon, csak kezdj ki vélem.
:Úgy, szíveim, igen. - Te zöld kamasz, menj:
:Csitulj, különben - több fényt erre! - Szégyen!
:Majd elcsitítlak! - Vígan, szíveim!
;TYBALT:	Izzó dühöm békítitek szelíden
:S most béke és düh rázza minden ízem.
:Megyek: de az a béke, mely ma édes,
:Majd nemsokára keserű-epés lesz. (Elmegy)
;ROMEO:	Szentségtelen kézzel fogom ez áldott,
:Szentséges oltárt, ezt a lágy kacsót,
:De ajkam - e két piruló zarándok -
:Jóváteszi s bűnöm föloldja csók.
;JÚLIA:	Zarándok, a kezed mivégre bántod?
:Hisz jámbor áhítat volt az egész.
:A szent kezét is illeti zarándok
:És csókolódzik akkor kézbe kéz.
;ROMEO:	Szentnek s zarándoknak hát nincs-e ajka?
;JÚLIA:	Van, ámde csak imádkoznak vele.
;ROMEO:	Ó, szent, kezed ajkad kövesse, rajta,
:Halld meg imám, ne lökj pokolba le.
;JÚLIA:	A szent csak áll, bár hallja az imát.
;ROMEO:	Állj s a jutalmat én veszem im át.
:Ajkadtól ajkam így lesz bűntelen.
:Megcsókolja
;JÚLIA:	De ezzel az én ajkam bűnösebb lesz.
;ROMEO:	Bűnös? Te unszolsz bűnre szüntelen.
:Add vissza bűnöm.
:Megint megcsókolja
;JÚLIA:			Jaj, de értesz ehhez.
;DAJKA:	Egy szóra kéret az anyád, kisasszony.
;ROMEO:	Ki az ő anyja?
;DAJKA:			Ej, fiatalúr,
:A háziasszony az ő édesanyja:
:Én dajkáltam lányát, kivel beszéltél,
:És mondhatom, hogy jól imádkozott az,
:Aki megkapja egykor.
;ROMEO:			Capulet?
:Szívem az ellenség prédája lett.
;BENVOLIO:	Gyerünk, a játék elvadul, elég.
;ROMEO:	Ó, jaj nekem: az életem a tét.
;CAPULET:	Hová szaladtok ily hamar, urak?
:Fölhajthatunk még egynéhány pohár bort.
:Hát mentek? Akkor köszönöm tinektek,
:Kedves barátaim, jó éjszakát!
:Fáklyákat erre. Nos, gyerünk az ágyba.
:Az öreg Capulethez
:Bizony, öreg, most már öregidő van,
:Menjünk aludni.
:Mind el, csak Júlia és Dajka nem
;JÚLIA:	Jöjj csak, dadus. Ki ottan az az úr?
;DAJKA:	A vén Tiberio első fia.
;JÚLIA:	És az, aki most az ajtó felé megy?
;DAJKA:	Na várj, az az ifjú Petrucchio.
;JÚLIA:	S ki nem táncolt ma este, ott mögötte?
;DAJKA:	Nem ösmerem.
;JÚLIA:	Menj nyomba, kérdezd meg nevét: - ha nős,
:Akkor a sírom lesz a nászi ágyam.
;DAJKA:	A neve Romeo, egy Montague,
:Nagy ellenségtek egyetlen fia.
;JÚLIA:	Ó, gyűlölet, te anyja szerelemnek.
:Korán láttam meg s későn ösmerem meg.
:Milyen csodás, csodás a szerelem:
:Halálos ellenségem szeretem.
;DAJKA:	Mi az, mi az?
;JÚLIA:			Egy vers, a táncosomtól
:Tanultam az imént.
;DAJKA:			No jösszte, kincsem,
:Elment a vendég, most már senki sincsen.
:Elmennek
;KAR:	(belép) A régi láz most meghalt, üt az óra,
:Új szerelemnek kell kigyúlnia.
:A szép lány, kit imádott Romeója,
:Nem szép neki, csak egy szép: Júlia.
:Immár szeretik egymást mind a ketten,
:Rokon-szemükbe lobbadoz a láng.
:De a fiú a harctól visszaretten,
:És szörnyű gát ijesztgeti a lányt.
:Romeo, mint ellenség, szólni sem mer.
:Nem vall neki, csak egyre bujdokol.
:Júlia vívódik vad szerelemmel,
:Ő sem találja édesét sehol.
:De majd erőt, időt lelnek hamar
:S megédesül az, ami most fanyar.
:
:Függöny
:
==MÁSODIK FELVONÁS ==
===1. SZÍN===
:Verona. Szabad tér Capuleték gyümölcsöskertje mellett.
:Romeo jön.
;ROMEO:	Hogy menjek innen, hogyha itt a szívem?
:Fordulj, sötét föld, és keresd a napfényt.
:Átmászik a falon, s beugrik a kertbe. Jön Benvolio és Mercutio.
;BENVOLIO:	Romeo, öcskös, Romeo!
;MERCUTIO:				Okos volt,
:Ez elszökött, biz’ isten, ágyba bújt már.
;BENVOLIO:	De itt szalad, a kertfalon ugort át:
:Hívd, jó Mercutio.
;MERCUTIO:			Nem, majd idézem.
:Hé, Romeo! Betyár! Szerelmes! Őrült!
:Jelenj meg itten egy sóhaj mezében,
:Csak egy rímet mondj és nekem elég,
:Csak nyögj egy „oh”-t, rímelj: „negédes - édes”,
:Bókolj kicsit Vénusz-keresztmamámnak,  
:Gúnyold Cupidót, az ő vak fiát, mert
:Cophetua királyt úgy eltrafálta,
:Hogy megveszett az egy koldusleányért! 
:Nem hallja, nem mozog, ide se bajszol.
:Meghótt szegény majom. Megint idézem:
:Idézlek Róza tündöklő szemére,
:Nagy homlokára, skarlát ajakára,
:Piciny lábára, rengő csípejére,
:És arra, ami közelébe fekszik,
:Hogy földi másodban jelenj meg itten!
;BENVOLIO:	Ha hallaná, roppant dühöngene.
;MERCUTIO:	Ugyan miért? Akkor dühöngene,
:Ha egy makacs kis szellemet bűvölnék
:A kedvese ölébe és az állna,
:Míg nem puhítja meg csínján a lány.
:Az volna sértés: ám ez az idézés
:Tisztes-baráti. Kedvese nevében
:Idézem őt, hogy végre erre álljon.
;BENVOLIO:	Gyerünk, a fák között rejtőzködött el.
:A nyirkos éjszakával társalog.
:Szerelme vak, kedves neki az éj hát.
;MERCUTIO:	De hogyha vak, meg nem találja célját.
:Egy naspolyafánál most azt kívánja,
:Bár lenne a babája oly gyümölcs,
:Mit „naspolyá”-nak hívnak víg cselédek.
:Ó, Romeo, bár lenne a babád
:Egy szétnyílott izé s te téli-körte!
:Jó éjt, Romeo: - dunyhás ágyba térek,
:E tábori ágy most hideg nekem.
:No jössz?
;BENVOLIO:	Megyek. Ki elbúvik előlünk,
:S bujdósdozik, ördög keresse meg. (El)
===2. SZÍN===
:Capuleték gyümölcsöskertje.
;ROMEO:	Csak a sebetlen gúnyol így sebet.
:De csitt, mi fény nyilall az ablakon?
:Ez itt Kelet és Júlia a Napja! -
:Kelj, szép Nap, és az irigy holdat öld meg,
:Mely már beteg és bútól sápadoz,
:Mivel te, a szolgálólánya szebb vagy.
:Ne légy cselédje hát, irigykedik rád.
:Az ő avítt-zöld, Vesta-szűz-ruháját 
:Viselje a bolond, de nem te; vesd le.
:Ez itt a hölgyem! Itt az én szerelmem!
:Ó, bár tudná, hogy az! -
:Beszél, de nem hallom szavát: sebaj.
:Szeme beszél, majd felelek neki.
:Jaj, vakmerő én: nem hozzám beszél:
:Az ég két legtündöklőbb csillagának
:Tán dolga volt s megkérték, hogy szemével
:Csillogjon addig, míg ők visszatérnek.
:És hogyha fönn ragyogna a szeme -
:A csillag elsápadna fényes arcán,
:Mint mécs a napban, és szeme az égen
:Úgy égne, hogy minden madárka dallal
:Köszöntené, azt vélve, itt a hajnal.
:Ni, most lehajtja arcát a kezére!
:Ó, bár lehetnék kesztyű a kezén,
:Hogy az arcához érjek!
;JÚLIA:			Jaj nekem.
;ROMEO:				Szól: -
:Szólj újra, fényes angyal, mert az éjben
:Fejem fölött nekem oly glóriás vagy,
:Akár a mennyek szárnyas hírnöke,
:A visszatorpanó, döbbent halandók
:Fehéren-égre-ámuló szemének,
:Míg nézik őt, hogy száll a lusta felhőn,
:A lég hullámain és elvitorláz.
;JÚLIA:	Ó, Romeo, mért vagy te Romeo?
:Tagadd meg az atyád, neved hajítsd el,
:S ha nem teszed meg, esküdj édesemmé
:És nem leszek Capulet én se többé.
;ROMEO:	Hallgassak-e vagy szóljak-e neki?
;JÚLIA:	Csak a neved ellenségem, csak az: -
:Te önmagad vagy és nem Montague.
:Mi az a Montague? se kéz, se láb,
:Se kar, se arc, se más efféle része
:Az embereknek. Ó, hát légy te más név!
:Mi is a név? Mit rózsának hivunk mi,
:Bárhogy nevezzük, éppoly illatos.
:Így hogyha nem hívnának Romeónak,
:E cím híján se volna csorba híred.
:Romeo, lökd a porba a neved,
:S ezért a névért, mely nem a valód,
:Fogd életem.
;ROMEO:		Hadd fogjalak szavadnál.
:Hívj édesednek s újra megkeresztelsz.
:Így nem leszek már Romeo soha.
;JÚLIA:	Ki vagy te, ki az éjbe burkolózva
:Megloptad az én titkomat?
;ROMEO:				Nevem
:Nem mondhatom meg a számodra, nem.
:Utálom a nevem, te drága szentség,
:Mert néked ellenséged a nevem.
:Ha írva volna, nyomban összetépném.
;JÚLIA:	Nyelvedről a fülem még nem ivott
:Száz szót se, mégis ösmerem a hangját:
:Nem Romeo vagy, nem egy Montague vagy?
;ROMEO:	Egyik sem, édes, hogyha nem óhajtod.
;JÚLIA:	Hogy jössz be hozzánk, mondd nekem s miért?
:A fal magas, megmászni is nehéz
:S halál e hely - hiszen tudod, ki vagy -,
:Ha rokonaim rád találnak itt.
;ROMEO:	Szerelmem könnyű szárnyán szálltam által:
:Kőgát sosem riasztja a szerelmet,
:Mit megtehet, meri is a szerelmem,
:Nem szeghetik utam rokonaid.
;JÚLIA:	De hogyha észrevesznek itt, megölnek.
;ROMEO:	Ó, több veszély van a te két szemedben,
:Mint húsz kardjukban: nézz reám szelíden,
:S nem árt nekem ádázkodó dühük.
;JÚLIA:	Jaj, a világért meg ne lássanak.
;ROMEO:	Az éj palástja eltakar előlük,
:S ha nem szeretsz, hadd leljenek meg ők.
:Hadd haljak inkább a haragjuk által,
:Mint hogy szerelmed nélkül haldokoljak.
;JÚLIA:	De mondd, e helyre kicsoda vezérelt?
;ROMEO:	Szerelmem. Az unszolt keresni téged.
:Adott tanácsot s én neki szemet.
:Én nem vagyok hajós, de bárha volnál
:Oly messze, mint a tengermosta partfok,
:Ily áruért bizonnyal útrakelnék.
;JÚLIA:	Az arcomon az éj álarca, látod,
:Másképp leányos pír kendőzné arcom,
:Azért, amit ma éjjel elkotyogtam.
:Az illem - ó -, az illem azt kívánná,
:Hogy visszaszívjam, ámde félre illem!
:Szeretsz-e? Majd így szólsz - tudom -: „szeretlek” -
:S bízom szavadban, ámde mégsem esküdj,
:Mert a szerelmeseknek hitszegésén
:Jupiter  is kacag. Ó, Romeo,
:Valld meg nekem nyíltan: szeretsz-e, kedves:
:Ha azt hiszed, hogy könnyen kapsz meg engem,
:Morcoskodom, nemet mondok kacéran,
:Hogy udvarolj, másképp nem, a világért.
:Szép Montague, lásd, lágy vagyok, nagyon,
:S azt véled így, hogy könnyűvérű voltam,
:De bízz te bennem, hűbb leszek tehozzád,
:Mint kik ravaszdin kelletik maguk.
:Talán magam is ezt teszem - bevallom -,
:De észre sem vettem, mikor kilested
:Bús vallomásom: most azért bocsáss meg,
:S ne szalmalángnak tartsd beösmerésem,
:Mit a sötét éj fölfedett neked.
;ROMEO:	Az áldott holdra esküszöm, kisasszony,
:Mely a gyümölcsfákat ezüstözi -
;JÚLIA:	Ne arra esküdj, a hold változékony,
:Havonta másul az körös futásán,
:Attól szerelmed éppoly ingatag lesz.
;ROMEO:	Mire esküdjem?
;JÚLIA:			Semmire sem esküdj:
:Vagy jól van, esküdj édes tenmagadra,
:Bálványképemre, az én Istenemre
:S hiszek tebenned.
;ROMEO:			Hogyha hű szerelmem -
;JÚLIA:	Nem, mégsem esküdj: bár tetszel nekem,
:De ez az éji frigy sehogy se tetszik.
:Oly hirtelen, meggondolatlan és gyors,
:Akár a villám, amely elcikáz
:S te azalatt még ki sem mondhatod:
:„Villámlott.” Édesem, jó éjszakát.
:Szerelmünk bimbaját a nyári szellő
:Virággá érleli, ha látlak újra.
:Jó éjt, jó éjt! Oly csöndesen aludj,
:Mint amilyen szívem nyugalma - úgy.
;ROMEO:	Hát így bocsátasz el, ily éhesen?
;JÚLIA:	Hát mit kívánsz ma éjjel, édesem?
;ROMEO:	Esküdj hűséget, mint tenéked én.
;JÚLIA:	Hisz én előbb esküdtem, meg se kértél.
:Jaj, bár ne is esküdtem volna meg.
;ROMEO:	Ó, visszavonnád esküdet s miért?
;JÚLIA:	Hogy tiszta szívvel újra visszaadjam.
:Ám arra vágyom, ami az enyém már:
:Szerelmem oly nagy, mint az óceán
:S oly mély, adok neked belőle, lelkem
:S több lesz nekem: mindkettő véghetetlen.
:Neszt hallok ott bent, Isten áldjon, édes!
:Dajka a szobából Júliát szólítja
:Megyek, dadus, szép Montague, legyél hű.
:Várj egy kicsit, azonnal itt leszek.
:Bemegy a szobába
;ROMEO:	Ó áldott, áldott éj! Mivel hogy éj van,
:Félek, hogy az egészet álmodom csak,
:Oly bűvös-bájos, túlédes valónak.
:Júlia fönn visszatér
;JÚLIA:	Pár szót, szívem, aztán jó éjszakát.
:Ha tisztesen szeretsz és célod az,
:Hogy elvegyél, izend meg azt nekem
:Azzal, kit elküldök hozzád ma reggel,
:Hol és mikor tartjuk meg esküvőnket?
:S én életem a lábadhoz rakom,
:S követlek, én uram, akárhová.
;DAJKA:	(belülről) Kisasszony.
;JÚLIA:	Tüstént megyek. De hogyha másra gondolsz,
:Kérlek -
;DAJKA:	(belülről) Kisasszony!
;JÚLIA:				Jó, no jó, megyek már:
:Hagyd abba ezt s hagyj engem bánatomnak:
:Szóval üzend meg reggel.
;ROMEO:				Isten engem.
;JÚLIA:	És most ezerszer is jó éjszakát.
;ROMEO:	Rossz éjszakát, mert fényt csak arcod ád.
:Júlia bemegy
:Futunk a kedveshez, mint kisdiák,
:Ki könyveit vidáman sutba vágja,
:S úgy válunk tőle, mint a kisdiák,
:Ki szontyolodva ballag iskolába.
:Lassan indul. Júlia visszatér
;JÚLIA:	Hiló, hiló. Mint solymász suttogok,
:Ki visszacsalja jámbor madarát!
:Rekedt a rabság, fönnen nem beszélhet,
:Másképp a Visszhang odvát is betörném
:S légtorka elrekedne a szavamtól,
:Úgy szólogatnám Romeóm nevét.
;ROMEO:	A nevemet most lelkem hívogatja:
:Ezüst a kedves édes hangja éjjel,
:Lágy muzsika figyelmező füleknek.
;JÚLIA:	Romeo!
;ROMEO:		Édesem!
;JÚLIA:			Hány órakor
:Küldjek tehozzád majd reggel?
;ROMEO:				Kilenckor.
;JÚLIA:	Ott lesz bizonnyal. Húsz év múlik addig.
:Mért hívtalak is vissza? Elfeledtem.
;ROMEO:	Hadd álljak itt, amíg eszedbe nem jut.
;JÚLIA:	De elfelejtem ám, ha itten állasz;
:S az jut eszembe, hogy te vagy előttem.
;ROMEO:	Akkor csak állok, hogy mindent feledjél
:S én is feledjem házam és hazám.
;JÚLIA:	Mindjárt virrad. Jó volna már, ha mennél,
:De nem tovább, mint pajzán lányka sólyma,
:Amit fölugrat egy kicsit kezéről -
:Szoros bilincsén a szegény rabot -,
:Aztán selyemzsinórja visszarántja,
:Mert boldog és irigyli, hogy szabad.
;ROMEO:	A madarad lennék.
;JÚLIA:			Ha az lehetnél.
:De úgy becéznélek, hogy belehalnál.
:Jó éjt! Jó éjt! Lásd, válni is alig
:Tudok s jó éjt kívánnék - hajnalig.
:Bemegy
;ROMEO:	Pilládra álom, a szívedbe béke!
:Mint álom, béke lengenék fölébe.
:A szentatyához kell most elszaladnom,
:Hogy gyámolítsa e boldog kalandom. (El)
:
===3. SZÍN===
:Lőrinc barát cellája. Lőrinc barát jön kosárral
;LŐRINC:	Nevet az éjre a kékszemű reggel,
:Bevonta a felhőt fénypikkelyekkel.
:Mint részegek, dülöngenek az árnyak,
:Mert tűzkerékkel jön már a titán Nap.
:Amíg nem nyitja ki tüzes szemét
:S bő harmatokba csordogál a rét,
:Teleszedem e szilfaág-kosarkám
:Mérges gyommal, virággal tömve tarkán,
:A Föld mindennek anyja s síriboltja.
:Ha életet szül, később ki is oltja.
:S kik méhéből fakadtak, végtelen-sok
:Magzatja az emlőjén egy tejet szop. -
:Mindegyikének más-más célja van,
:Különböző mind, egy se céltalan.
:Ó, mennyi áldott és ható varázs van
:A fűben, a kövekben, a virágban.
:Mert nincs a Földnek oly silány szülöttje,
:Amely ne hozna áldást is a Földre.
:És nincs olyan jó, mert ne lenne céda,
:Ha félreferdül, balra tör a célja.
:Még az erény is bűn lesz, rossz erőtül,
:S egy tettől a bűn is széppé dicsőül.
:Lám itt e kis virágnak zsenge, síma
:Kérgében méreg van és medicína.
:Szagold s az illatja bűvölve száll,
:Ízleld s az életed, szíved megáll.
:Két ellenséges király hadakoz
:Emberben, fűben - a Jó és a Rossz.
:S ha a gonosz győz, a szívén találva
:Halálra hervad ember és palánta.
:Romeo jön
;ROMEO:	Atyám, jó reggelt.
;LŐRINC:			Benedicite! 
:Mily kora nyelv köszönt, hogy jössz ide?
:Fiam, zavart-rendetlen főre vall,
:Hogy ily korán kel, aki fiatal:
:Az agg szemében a gond lesve ül,
:S hol gond tanyáz, az álom elrepül,
:De hol ép ifjúság, hever az ágyon,
:Frissen-vígan, ott leng az aranyálom:
:Tehát azért ébredtél ily hamar,
:Mivel a lelked csupa zűrzavar,
:Vagy - s azt hiszem: ez lesz itt a való -
:Még ágyba sem voltál ma, Romeo.
;ROMEO:	Nem én. De mégis édesen nyugodtam.
;LŐRINC:	Uram bocsá, Rózánál. Csak nem ottan?
;ROMEO:	Rózának már varázsa nincs felettem,
:Nevét atyám, s az átkom elfeledtem.
;LŐRINC:	Derék. De hol voltál, mondd nékem el.
;ROMEO:	Beszélek én, még kérdened se kell.
:Ellenségemnél tartották a bált
:S ott valaki a szívemen talált:
:De őt is én: mindketten arra kérünk,
:Adj gyámolítást, titkos írt minékünk.
:Nem gyűlölet vezet, kegyed esengem,
:Segítsd meg ellenségem s ezzel engem.
;LŐRINC:	Gyónj nyíltan és ne szólj rejtvénybe folyvást,
:Mert rejtvényben adom meg a föloldást.
;ROMEO:	Akkor tehát kimondom kereken:
:A dús Capulet lányát szeretem.
:A vágy erős kötése van közöttünk,
:De kösd meg azt, amit mi megkötöttünk,
:A szent frigyet, s elmondom rendre, meglásd,
:Hogy hol, mikor jegyeztük el mi egymást.
:Hát jöjj velem, kérésem volna nagy,
:Hogy véle engem még ma összeadj.
;LŐRINC:	Ó, szent Ferenc, micsoda változás!
:Hát Róza, kit szerettél, a csodás,
:Feledve van? Hiába, ifjuember
:Nem a szívvel szeret, hanem a szemmel.
:Ó, Jézus, Mária! Rózád miatt
:Hány könny locsolta bús orcáidat,
:Hogy a szerelmed fűszerezze-sózza,
:S most meg se ízleled s már sutba Róza!
:Még sóhajod ködöl a táj fölött,
:Öreg fülemben még jajod zörög,
:Itt képeden vén könnyed régi mocska,
:Sápadt nyomát a víz még le se mosta.
:Te voltál, te, te voltál bánatod,
:Te és bánat Rózáért voltatok:
:S most vége? Ha a férfi ily pogány,
:Hát hogyne bukna el a gyönge lány.
;ROMEO:	Mindig szidtál, hogy Rózát szeretem.
;LŐRINC:	Mert bálványoztad, drága gyermekem.
;ROMEO:	Azt mondtad, hogy temessem el szerelmem.
;LŐRINC:	De nem, hogy a sírból egy új teremjen.
;ROMEO:	Ne feddj: ez a leányka nem gonosz.
:Jóságot ő jósággal viszonoz,
:Nem mint a másik.
;LŐRINC:			Mert az tudta, hogy
:Amint lobogsz, hűséged egyre fogy.
:No, jöjj velem, te ifjú szélkelep,
:Hát üsse kő, én megteszem neked.
:Családotok haragja, e viszály itt
:Talán e friggyel szeretetre válik. -
;ROMEO:	No hát gyerünk, segíts, hamarosan.
;LŐRINC:	Lassan: megbotlik az, aki rohan.
:Elmennek
:
===4. SZÍN===
:Utca.
:Benvolio és Mercutio jön
;MERCUTIO:	Hol az ördögbe az a Romeo?
:Nem jött haza ma éjjel?
;BENVOLIO:	Az apjánál se járt, inasa mondja.
;MERCUTIO:	Rózácska, ez a halvány, kőszívű lány
:Kínozza, még megtébolyul belé.
;BENVOLIO:	Tybalt - az agg Capulet öccse - apja
:Házába egy levelet küldetett.
;MERCUTIO:	Fejem rá: ez kihívás.
;BENVOLIO:	Romeo majd megfelel rá.
;MERCUTIO:	Aki tud írni, minden levélre megfelelhet.
;BENVOLIO:	Csakhogy ő a levél írójának felel majd meg: már amennyiben a levél nem felel meg neki.
;MERCUTIO:	De hiszen szegény Romeo már halott. Összevissza szurkálta egy fehér lány fekete szeme. Fültövön lőtte egy szerelmi dal, szíve közepén trafálta el a vak, íjas fiúcska nyílvesszeje. Hát hogy felelhetne meg ő Tybaltnak?
;BENVOLIO:	No és kicsoda az a Tybalt?
;MERCUTIO:	Biztosítalak, nem afféle macskaherceg. Ő a lovagiasság bátor kapi¬tánya. Úgy ví, ahogy te kottából énekelsz. Mindig megtartja a tempót, tá¬vol¬ságot, mértéket. Egy-kettő-három - s máris ott kaparász szíved kö¬rül. Lenyisszantja selyemgombodat, mint holmi mészáros. Párbaj¬hős, veszekedett egy párbajhős. Elsőrangú úriember, ezenkívül szakér¬tője az első- és másodrangú becsületügyeknek. Gyönyörű passado! Punto reverso! Hai! 
;BENVOLIO:	Micsoda?
;MERCUTIO:	Hogy az ördög vinné el ezeket a pojácákat, ezeket a selypegő, nyegle bolondokat, akik oly roppant „nyűvelten” beszélnek. „Istenemre, remek egy penge!” - „Micsoda pompás kiállású legényke! - Micsoda bájos kis női hölgyemény!” - Mondd, öregapám, hát nem cudarság, hogy így bosszantanak ezek a külföldi legyek, ezek a divatmajmok, akik folyton azt rebegik: pardonnez-moi, s úgy rákaptak az új módira, hogy már ülni se tudnak egy régi lócán? Szakadatlanul ezt hajtogatják: bon, bon!
;BENVOLIO:	Itt jön Romeo, itt jön Romeo.
;MERCUTIO:	Csak a romja ó, csak a romja ó. Akár a szárított héring: „Ó, hús, te hús, beh hallá változál!” Most ő is dalokban ömleng, mint Petrarca:  Laura az ő hölgyéhez képest csak dézsahölgy, pedig különb poéta rímelte meg, Dido csak dada, Cleopatra csak cigányasszony, Heléna és Hero csak zsellérnő és szajha. Thisbének kék szeme van ugyan, de szóba sem jöhet mellette...
:Romeo jön
:	Signor Romeo, bon jour.  Francia üdvözlet francia bugyogónak. Na te ugyancsak beugrattál bennünket.
;ROMEO:	Jó reggelt mindkettőtöknek. Mikor ugrattalak be?
;MERCUTIO:	Tegnap éjjel, mikor beugrottál a kertbe.
;ROMEO:	De akkor én magam ugrottam be, ennélfogva nem titeket ugrattalak be. Nem értem.
;MERCUTIO:	Azt tudom, hogy nem - értem, hanem - valaki másért.
;ROMEO:	Bocsáss meg, Mercutio. Nem tehettem egyebet. Sok dolgom volt tudniillik.
;MERCUTIO:	Az lehet. De az illemet ilyenkor is tudni - illik.
;ROMEO:	Vártalak a kertben.
;MERCUTIO:	Ez kertelés.
;ROMEO:	Porban járó gyanúsításodhoz úgy illik ez a szellemeskedés, mint cipőhöz a cipő csokra.
;MERCUTIO:	Szóval azért mentél oda: cipő-csókra?
;ROMEO:	Nem szolgáltam rá ezekre a csípő szókra. Egyébként is mindig csak folytatod a kapott ötletet.
;MERCUTIO:	Nem kapott az, hanem kopott.
;ROMEO:	Az még mindig jobb, mint a lopott. Az én élcem csak az álcám, mellyel takaródzom, vagy a pálcám, mellyel megfenyítelek, vagy - ha úgy tetszik - a tálcám, melyen átnyújtom neked az igazságot. De te úgy űzöd a szójáték könnyed művészetét, mint robotot, és ezért botot érdemelsz, pajtás, botot. Nem a szellemed kaptatod, csak a nyelved koptatod, s ezzel aztán köpöd a másoktól kapott-kopott-lopott élceket.
;MERCUTIO:	Segítség, Benvolio, nem bírom tovább.
;ROMEO:	Hallom a bőgést. Kezdődjék hát a vadászat. Hallali, hallali: menjünk a vadra.
;MERCUTIO:	Veled, aki szüntelen bakot lősz?
;ROMEO:	Nem, fiam, itt majd te leszel a vad, hisz olyan vadakat mondasz. Te leszel a szarvas, hiszen már annyiszor fölszarvaztak.
;MERCUTIO:	Szarvas okoskodás.
;ROMEO:	Igazad van. Még szarvas se vagy. Csak olyanféle. Te egy jámbor, közönséges szarvasmarha vagy.
;MERCUTIO:	Hát nem jobb szarvasmarhának lenni, mint szerelmesnek, aki éjjel-nappal sóhajtozik? Lásd, Romeo, most megint a régi, kedves fickó vagy, az, aki voltál. Kérlek, a szerelmes szakadatlanul locsog, ábrán¬dosan felhőkre bámul, s végül megbotlik egy lyukban.
;BENVOLIO:	Voltaképp hova akarsz kilyukadni?
;MERCUTIO:	Mit szakítasz félbe, mikor egy hajszálnyira vagyok a mondanivalóm kellős közepétől? Tehát ezt a lyukat be kell tömni.
;BENVOLIO:	Romeónak is ez a célja. Azért nem akar - tágítani mellőle.
;MERCUTIO:	De hiszen ha betömi, akkor tágítja is.
;ROMEO:	Nini, micsoda maskara.
:Dajka, Péter jön
;MERCUTIO:	Vitorla, vitorla.
;BENVOLIO:	Mégpedig kettő: egy szoknya meg egy bugyogó.
;DAJKA:	Péter.
;PÉTER:	Jelen.
;DAJKA:	A legyezőmet, Péter.
;MERCUTIO:	Rejtsd el az arcát, jó Péter, mert a legyezője az ő szebbik arca.
;DAJKA:	Adjon Isten jó reggelt, úrfiak.
;MERCUTIO:	Adjon Isten jó estét, szép hölgy.
;DAJKA:	Hát már este van?
;MERCUTIO:	Úgy bizony. Az óra mutatója a te becses pofázmányodon pont éjfélre áll.
;DAJKA:	Hogy a kórság esne beléd. Miféle ember vagy te?
;ROMEO:	Olyanféle ember, nemes hölgy, akit az Isten arra teremtett, hogy önmagát zsigerelje.
;DAJKA:	No ez megadta neki. „Hogy önmagát zsigerelje.” Urak, nem tudnátok megmondani, hol találom az ifjú Romeót?
;ROMEO:	Én meg tudom mondani. De figyelmeztetlek, az ifjú Romeo, ha megtalálod, már öregebb lesz, mint most, mikor keresed: én vagyok ezen a néven a legifjabb, más híján.
;DAJKA:	Helyesen beszél.
;MERCUTIO:	Azaz helytelenül. De éppen ezért szörnyen helyesen beszél.
;DAJKA:	Ha te vagy az, szeretnék veled négyszemközt beszélni.
;BENVOLIO:	Még majd vacsorára invitálja.
;MERCUTIO:	Kerítőnő, kerítőnő. Uccu, ugrasd ki a bokorból.
;ROMEO:	Mire vadászol megint?
;MERCUTIO:	Nem nyúlra, barátom. Vagyis afféle vén, szürke nyúlra, amelyikből böjti pástétomot szokás csinálni.
:Nyúl a nyúl, hogyha vén is,
:Meg is eszem azt én is,
:Jó böjti eledel,
:De hogyha összeomlik,
:Possad, rohadva romlik,
:Nem költöm veled el.
:	Nem jössz haza, Romeo? Ma nálatok ebédelünk.
;ROMEO:	Mindjárt megyek utánatok.
;MERCUTIO:	Isten önnel, tisztes matróna. Isten önnel.
:(Énekel)
:„Tisztes matróna.”
:Mercutio és Benvolio el
;DAJKA:	Vigyen az ördög. Mondd, kicsoda ez a gézengúz szatócs, aki most úgy túladott az ócska portékáján?
;ROMEO:	Úriember ez, daduskám, csak éppen nagyon szereti hallgatni a tulaj¬don hangját. Azért egy perc alatt annyit összekotyog, amennyit egy hónap alatt se lehet kimondani.
;DAJKA:	No csak nekem mondjon valamit, én majd megtanítom kesztyűbe dudálni, ha olyan erős is, mint egy tucat ilyen fajankó. Ha pedig magam nem bírok vele, akad más, aki megtanítsa. Koszos lókötője. Én nem vagyok olyan, mint az ő cafkái és macái. (Péterhez) Te meg csak tátod itt a szád, s tűröd, hogy mindenki rám másszon.
;PÉTER:	Én még sohase láttam, hogy magára valaki is rámászott volna. Ha megpróbálná, egy-kettő kirántanám a gyíklesőmet, afelől nyugodt lehet. Vagyok én olyan legény, mint akárki, mihelyt egy kis parázs verekedés ígérkezik, s a törvény is a pártomon van.
;DAJKA:	Biz’ isten úgy fölmérgesített, hogy minden porcikám remeg belé. Koszos lókötője. Csak egy szóra, úrfi. Hát amint mondtam, a kis¬asszonyom megkért, jöjjek el, ide hozzád. Meg is hagyta, mit mondjak neked, de azt nem kötöm az orrodra. Csak annyit mondok, hogyha lekapnád a tíz körméről - amint mondani szokás -, az roppant rossz modorra vallana - amint mondani szokás. Olyan fiatalka még a szentem. Ennélfogva ne csavard el a fejét, mert ilyen finom úrikis¬asszonnyal így bánni hitványság és cudarság.
;ROMEO:	Ajánlj, dadus, kisasszonyod kegyébe. Esküszöm neked...
;DAJKA:	Ez már derék. Jó, majd megmondom neki. Jaj, Istenem, de boldog is lesz a lelkem.
;ROMEO:	Hát mit mondasz neki, dadus? Rám se figyelsz.
;DAJKA:	Hát azt, hogy megesküdtél. Úgy, ahogy úriember szokta.
;ROMEO:	Rendezze úgy - kérd meg -, hogy gyónni menjen. Ma délután.
:Lőrinc barát a cellában föloldja
:És összeesket. Fáradságodért, fogd.
;DAJKA:	Juj, dehogy, egy pennyt se.
;ROMEO:	Ugyan, dehogyisnem.
;DAJKA:	Ma délután? Jó, ott lesz a kis úrnőm.
;ROMEO:	No várj, dadus, az apátság mögött -
:Egy óra se - s az emberem is ott lesz,
:Hágcsónak ő kötelet visz neked,
:Mely boldogságunk büszke árbocára
:Röpít föl engem titkos éjszakán.
:Ég áldjon, légy hű, megkapod a díjad.
:Ég áldjon és ajánlj kisasszonyodnak.
;DAJKA:	Az Isten áldjon téged is. De várj csak.
;ROMEO:	No mit akarsz még, drága, jó daduskám?
;DAJKA:	S hallgat legényed? Az effajta ritka.
:Két embernek csak úgy titok a titka,
:Ha a másik nem tudja.
;ROMEO:	Oly hű az emberem, akár a kardom.
;DAJKA:	Akkor sebaj. Az én kisasszonyom a legédesebb leányka kerek e vilá¬gon. Jaj, Istenem, nemrég még csak pötyögött. A városban van egy nemesúrfi, valami Páris, az roppant szeretne beleharapni, csakhogy az én drágaságom inkább szíveli a békát, a varangyos békát, mint őkelmét. Néha ingerkedem vele, hogy Páris szemrevalóbb fiú, de erre fehérebb lesz, mint a fal, Isten úgy segítsen. Mondd, a rozmaring meg a Romeo egy betűvel kezdődik?
;ROMEO:	Eggyel hát, dadus. Mind a kettő r-rel. Miért?
;DAJKA:	Ne bolondozz, te. Romeo az kutyanév. A kutya tesz úgy, hogy: rrr. Az valami másmilyen betűvel kezdődik. De kisasszonyom olyan gyönyö¬rű versikéket tud rólad meg a rozmaringról. Örömöd tellenék belé, ha hallanád.
;ROMEO:	Ajánlj kisasszonyodnak.
;DAJKA:	Ezerszer is, ezerszer.
:(Romeo el)
:			Péter.
;PÉTER:	Parancs.
;DAJKA:	Péter, fogd a legyezőmet s haladj előttem.
:Mindketten el
:
===5. SZÍN===
:Capuleték kertje. Júlia bejön
;JÚLIA:	Éppen kilenckor küldtem el a dajkám.
:Félóra múlva - mondta - visszatér.
:Tán nem találta meg: de megtalálta.
:Mily sánta! Ó, a szerelem heroldja
:Csak gondolat lehet, mely tízszer oly gyors,
:Mint árnyakat űző napfény a dombon:
:Ezért galambok vonják a szerelmet.
:Ezért van szárnya röpke Cupidónak.
:A Nap mai útján a legmagasabb
:Oromra hágott, három hosszú óra
:Múlt el kilenctől délig - s mégse jön.
:Jaj, csak szeretne s forrna ifjú vére,
:Fürgén röpülne dajkám, mint a labda.
:Szavam hajítaná őt kedvesemhez
:És vissza hozzám a szava.
:Ki vén, halotti lárva van azon,
:Lassú, nehéz, fakó, rest, mint az ón.
:Na itt van.
:Dajka és Péter jön
:	Ó, édes dadus, mi újság?
:Hát megtaláltad? Küldd el a legényed.
;DAJKA:	Péter, várj a kapunál.
;JÚLIA:	Szólj, drága dajkám. Jaj, milyen sötét vagy.
:Ha bús a hír, meséld nekem vidáman.
:Ha jó, ne rontsd az édes hír zenéjét,
:Hogy morcos arccal muzsikálod el.
;DAJKA:	Fáradt vagyok, hagyj egy kicsit pihennem:
:Úgy fáj a csontom, annyit hajszolódtam.
;JÚLIA:	Add híredet, s odaadom a csontom.
:Jöjj hát, beszélj, édes-édes daduskám.
;DAJKA:	Jézus, de sürgős! Nem tudsz várni kissé?
:Nem látod-é, hogy nincs lélegzetem?
;JÚLIA:	Hát hogyne volna már lélegzeted,
:Ha mondhatod, hogy „nincs lélegzetem”?
:Hosszabb a mentség, hogy mért késlekedsz,
:Mint az a hír, mit ezzel mentegetsz.
:No jó-e, rossz-e? Erre válaszolj:
:Nyugtass meg engem, jó, vagy rossz a hír?
;DAJKA:	Na, te ugyancsak szépen választottál. Értesz is te a férfiakhoz. Romeo: mi van azon a Romeón? Igaz, az arca csinosabb, mint akárkié, a lábszára is különb, mint bármelyik úrfié, a keze, a lába nem valami híres, de meg kell adni, senkiéhez se lehet mérni: nem éppen minta¬képe az udvariasságnak, de annyi szent, kezes, mint a bárány. Eredj, kislány, s imádkozzál a jó Istenhez. Hát ti már megebédeltetek?
;JÚLIA:	Nem, nem. De mindezt tudtam azelőtt is.
:Mit mond az esküvőnkről, mit beszél ő?
;DAJKA:	Hogy lüktet a fejem... ez a bolond fej.
:Úgy fáj, mint hogyha mindjárt szétrepedne.
:A hátam is, emitt ni - jaj a hátam!
:A lelkeden szárad, ha meghalok.
:Mert egyre zargatsz, összevissza futtatsz.
;JÚLIA:	Nagyon, nagyon sajnállak, hogy beteg vagy.
:Édes dadám, mondd, mit izent a kedves?
;DAJKA:	A kedvesed valódi úriember,
:Nyájas, csinos, finom, erényes is.
:És azt üzenteti - hol az anyád?
;JÚLIA:	Hol az anyám? Hát benn van a szobában.
:Hol volna másutt? Mily furán felelgetsz.
:„A kedvesed valódi úriember -
:Hol az anyád?”
;DAJKA:		Jaj, jaj, én Szűzanyám!
:Milyen heves vagy. Rajta-rajta, lelkem.
:Ez az orvosság sajgó lábaimra?
:Máskor magad fuss dolgaid után.
;JÚLIA:	Minek izélsz - szólj, mit mond Romeo?
;DAJKA:	Nahát, szabad-e elmenned ma gyónni?
;JÚLIA:	Szabad.
;DAJKA:	Akkor szaladj tüstént Lőrinc baráthoz.
:Egy férfi vár ott. Asszonya leszel.
:Ni, ettől a szótól kigyúlsz azonnal,
:A hejehuja vér arcodba szökken.
:Menj a templomba. Nékem más utam van,
:Hágcsót kapok, melyen a kedvesed
:Napszálltakor madárfészkébe mászik.
:Mint ronda pesztra lótok szerteszéjjel,
:De munkám terhét te viseled éjjel.
:Most majd falok, rohanj, hogy révbe juss.
;JÚLIA:	Az égbe, égbe. Ég veled, dadus. (El)
:
===6. SZÍN===
:Lőrinc barát cellája.
:Lőrinc barát és Romeo bejön
;LŐRINC:	Az ég e szent kötésre úgy nevessen,
:Hogy majd ne korholja késői bánat.
;ROMEO:	Ámen, ámen. De jöjjön bár a bánat,
:Nem éri föl a drága örömöt,
:Mit kurta perc ád, hogyha látom őt.
:Kulcsold kezünket szent igével össze,
:A szerelem-ölő halál hiába ágál -
:Elég, ha most enyémnek vallhatom.
;LŐRINC:	Szilaj gyönyörnek vége is szilaj,
:Lázába pusztul el, mint tűz s a lőpor,
:Mely csókolódzva hal meg: lásd, a méz is
:Csömörletes, mihelyt túlontúl-édes.
:S ennen-ízébe zápul el az étvágy.
:Lassan szeress s szeretni fogsz sokáig.
:Elkésik az, ki sürgeti bokáit.
:Itt jő a hölgyed. Ó, ily könnyű láb
:Sosem koptatta az örök követ.
:Ökörnyálon is járhat a szerelmes,
:Mely buja nyári légbe lengedez,
:És nem bukik le, mert ábrándja könnyű.
:Júlia jön
;JÚLIA:	Jó estét, én szent gyóntató atyám.
;LŐRINC:	Kettőnk nevében Romeo köszön majd.
;JÚLIA:	Én köszönöm, hogy ő nekem köszön.
;ROMEO:	Ó, Júlia, ha boldogságod oly nagy,
:Mint az enyém, s ezt nálam ügyesebb vagy
:Hirdetni, édesítsd lehelleteddel
:A szomszéd léget; nyelved muzsikája
:Beszélje, mily roppant öröm szakadt rám,
:Hogy ez áldott találkán összejöttünk.
;JÚLIA:	Nem szóba, tartalomba van az érzés,
:Magára büszke az, nem a diszére,
:Ki tudja, mennyi az ő kincse, koldus,
:Igaz szerelmed óriásra nőtt
:S én már felét se bírnám latba vetni.
;LŐRINC:	Jertek velem, egykettő végezünk.
:Majd részesültök az egyházi kegybe,
:Én adlak mindjárt kettőtöket egybe.
:Elmennek
:Függöny
:
==HARMADIK FELVONÁS ==
===1. SZÍN===
:Verona. Köztér.
:Mercutio, Benvolio, apród és szolgák jönnek
;BENVOLIO:	Mercutio, kérlek, siessünk innen.
:Forró a nap, Capuleték kijöttek.
:És hajbakapnánk, hogyha ránk találnak.
:Forró napon jobban forr a bolond vér.
;MERCUTIO:	Te is szakasztott olyan vagy, mint azok a tisztek, akik mihelyt átlépik a csapszék küszöbét, az asztalra dobják kardjukat, és így fogadkoznak: „Isten adja, hogy ne legyen rá szükségem.” De alig hajtanak föl két kupát, már a csapos vérét is csapra verik, akár van rá szükség, akár nincs.
;BENVOLIO:	Hát csakugyan ilyenféle fickó volnék?
;MERCUTIO:	Ide hallgass. Olyan heves vérű verekedő vagy, mint bármelyik talián. Úgy kijössz a sodrodból, hogy azonnal megbolondulsz, s úgy megbolondulsz, hogy azonnal kijössz a sodrodból.
;BENVOLIO:	Ne mondd!
;MERCUTIO:	Úgy bizony. Ha két olyan fickó élne a föld hátán, mint te, akkor nemsokára egy se volna, mert az egyik bizonyára agyonverné a másikat. Te például belekötsz abba, akinek a szakállában egy szállal több szőr van vagy kevesebb, mint a tiédben. Belekötsz abba, aki diót tör, ha másért nem, hát azért, mert a szemed diószínű, s ilyesmi neked okvetlenül szemet szúr. Fejed úgy tele van kötekedéssel, mint tojás a sárgájával, pedig a sok verekedésben ugyancsak kilyukasztották a fejedet, akár egy tojást. Belekötöttél abba is, aki köhögött az utcán, hogy ne keltse föl valahogy azt a kutyát, amelyik a napon aludt. Vagy talán nem kezdtél ki egy szabóval is, mert új zekéjét húsvét előtt vette föl? Aztán egy másikkal, mert új cipellőjébe ócska szalagot biggyesz¬tett? Mégis te akarnál engem visszatartani a kötözködéstől.
;BENVOLIO:	Ha olyan kötözködő volnék, mint te, az életemért egy garast se adnának.
;MERCUTIO:	Hát ki ad érte többet? Te garasos himpellér.
;BENVOLIO:	Fejemre, itt jönnek Capuleték.
;MERCUTIO:	Sarkamra, én nem bánom.
:Tybalt, kíséretével
;TYBALT:	Légy a nyomomba. Jó napot, urak.
:Egy szóra kérem egyikőtöket.
;MERCUTIO:	Miért csak egy szóra? Toldd meg valamivel, s mondd, hogy egy kardvágásra is.
;TYBALT:	Állok elébe, mihelyt alkalmat adsz rá.
;MERCUTIO:	Én ugyan nem adok neked alkalmat se. Szerezzél magadnak.
;TYBALT:	Mercutio, te egy húron pendülsz Romeóval.
;MERCUTIO:	Egy húron pendülök? Hát mióta nézel bennünket hegedűsöknek? Ha azonban mindenáron azoknak tartasz, majd elhegedüllek. Itt a nyí¬rettyűm. Ezzel foglak megtáncoltatni. Akkor majd meglátod, hogyan pendülünk egy húron.
;BENVOLIO:	Ne pörlekedjünk itt a népes utcán:
:Egy csöndesebb köztérre menjetek.
:Ott intézzétek el ezt a civódást,
:Vagy váljunk széjjel. Minden szem reánk néz.
;MERCUTIO:	Csak nézzenek, azért van a szemük.
:Én senki kedvéért se moccanok.
;TYBALT:	Hát béke véled: itt az én legényem.
:Romeo jön
;MERCUTIO:	Akasszanak föl, hogy ha ő legényed.
:Állj a porondra és akkor legénykedj.
:Majd megmutatja ő, ki a legény.
;TYBALT:	Romeo, oly határtalan gyűlöllek,
:Hogy most csak egy szót mondhatok: Te rongy!
;ROMEO:	Tybalt, szeretni téged van okom,
:Ez menti, hogy megfékezem dühöm
:Ily üdvözletre: rongy én nem vagyok:
:Élj boldogul. Látom, nem ösmersz engem.
;TYBALT:	Tacskó, ilyesmi sose mentheti,
:Hogy megsértettél. Rajta, rántsd ki kardod.
;ROMEO:	Nem, nem igaz, én nem sértettelek meg.
:Jobban szeretlek, mintsem sejtheted.
:Míg nem tudod meg, hogy miért szeretlek,
:Jó Capulet - s e név oly drága nékem,
:Mint a sajátom -, kérlek, érd be ezzel.
;MERCUTIO:	Ó, gyáva, becstelen, hunyász alázat!
:Alla stoccata,  döntse el a kard.
:Tybalt, patkányfogó te, indulunk hát?
;TYBALT:	Mit akarsz tőlem?
;MERCUTIO:	Semmit, jó macskakirály, pusztán kilenc életed közül az egyiket. Ezzel majd csak elbánok, sőt ha jól viseled magad, akkor kicserzem a másik nyolcat is. Egy-kettő, rántsd ki kardod, különben kirántalak, mint egy csirkét.
;TYBALT:	Állok elébe.
;ROMEO:	Mercutio, dugd vissza kardodat.
;MERCUTIO:	Passado, rajta, rajta!
:Vívnak
;ROMEO:	Benvolio, húzz kardot, csapd le kardjuk,
:Urak gyalázat, hagyjátok már abba!
:Tybalt! Mercutio! - A hercegünk
:Nem tűr Verona utcáin vívást.
:Tybalt! Mercutióm! - állj.
:Tybalt és barátai el
;MERCUTIO:				Megsebeztek.
:Jaj, dögvész mind a két családra! Végem.
:Elment s kutya baja.
;BENVOLIO:	Mi, megsebeztek?
;MERCUTIO:	Csak karcolás, de nekem épp elég.
:Hol az apródom? Hozz, kölyök, seborvost.
:Apród el
;ROMEO:	Bátorság, pajtás. A sebed nem oly nagy.
;MERCUTIO:	Na, nem oly mély, mint egy kút, nem is oly széles, mint egy templom¬ajtó, de hát nekem éppen elég: szólíts meg holnap, meglátod, milyen komoly ember leszek. Annyi szent, engem kifüstöltek ebből a világ¬ból: dögvész mind a két családra. Tyhű a keservét, egy ilyen kutya, egy ilyen patkány, egy ilyen egér hogy halálra karmolt. Ez a szájhős, ez a zsivány, ez a gazfickó valósággal könyvből vív. Mi az ördögbe is jöttél közénk? Épp a kardod alatt sebeztek meg.
;ROMEO:	Én jót akartam.
;MERCUTIO:	Segíts egy házba hát, Benvolio,
:Elájulok. Dögvész mindkét családra.
:Ők tettek engem férgek ételévé.
:Nekem ugyan megadták - átok, átok!
:Benvoliótól és szolgáktól támogatva el
;ROMEO:	Ez a nemes, a herceg rokona,
:Igaz barátom itt hever leszúrva,
:Miattam, és a becsületemen folt,
:Tybalt szitkától, ki egy óra óta
:A sógorom. Jaj, édes Júliám,
:Szépséged engem nővé lágyitott.
:Most megpuhult bátorságom acélja.
:Benvolio visszajön.
;BENVOLIO:	Ó, Romeo! Jó Mercutio meghalt!
:Ez a dicső lélek felhőkbe vágyott,
:Nagyon korán elrúgta ezt a földet.
;ROMEO:	Sok bús napom lesz még ily fekete:
:Jön majd a vég, ez itt csak kezdete.
;BENVOLIO:	A vad Tybalt im újra visszajön.
;ROMEO:	Él és ujjong s Mercutio megölve.
:Szállj vissza hát az égbe, bölcs kimélet,
:Eztán vezess el, tűzszemű harag.
:Tybalt visszatér
:Tybalt, előbb engem „rongy”-nak neveztél,
:Vond vissza ezt. Mert Mercutio lelke
:Még itt kereng most a fejünk fölött
:És várja lelked, hogy kövesse őt:
:Te, vagy én, vagy mindketten elkísérjük. -
;TYBALT:	Hitvány kölyök, ki véle összeálltál,
:Most véle mégysz majd.
;ROMEO:			Ezt ez döntse el.
:Vívnak, Tybalt elesik
;BENVOLIO:	Romeo, fuss, rohanj!
:Polgárok az utcán, Tybalt megölve: -
:Mit nézel? - a herceg halálra ítél,
:Ha kézrejutsz. - Szedd az irhád, el, el!
;ROMEO:	Jaj, én balsors bolondja.
;BENVOLIO:				Hát mit állasz?
:Romeo el. Polgárok, tisztek jönnek
;ELSŐ TISZT:	Hol az, aki Mercutiót megölte?
:Tybalt, az a gyilkos hova futott?
;BENVOLIO:	Itten hever Tybalt.
;ELSŐ TISZT:				Kelj föl, kövess.
:A hercegünk nevében, jöjj, ha tudsz még.
:Herceg kíséretével, Montague, Capulet, Montague-né, Capuletné és mások
;HERCEG:	Ki kezdte ezt a véres hercehurcát?
;BENVOLIO:	Ó, herceg, elmondom, hogy rendre lásd
:A végzetes harcot, a bús csapást.
:Itt fekszik az, kit Romeo döfött le,
:S ki hős öcséd, Mercutiót ledöfte.
;CAPULETNÉ:	Tybalt öcsém! Ó, a bátyám fia! -
:Ó, herceg! Ó, férjem! - Hát hullnia
:Kellett vérének? - Herceg, most ezért,
:A mi vérünkért onts Montague-vért.
:Ó, én öcsém, öcsém!
;HERCEG:	Benvolio, a pörpatvart ki kezdte?
;BENVOLIO:	Tybalt, kinek Romeo lett a veszte.
:Romeo mondta, hogy miért civódik
:Ily semmiség miatt, eszébe hozta
:Magas tilalmad - mindezt lágy szavakkal,
:Nyugodt nézéssel, hajlott-laza térddel -
:S Tybalt dühe a nyájas békítésre
:Süket maradt. Ám amikor acélját
:Rászögzi hős Mercutio szivére,
:S az feldühödve vissza-visszaszúr,
:Egyik kezével félrecsapva bőszen
:A hűs halált, másikkal visszaküldve
:Tybaltnak, aki fortélyos cselével
:Felel: Romeo hangosan kiáltoz:
:„Elég fiúk”! - s gyorsabban, mint a nyelve,
:Ügyes acélja szétveri a kardjuk,
:Közéjük ugrik s pont e kard alatt
:Tybalt halálra szúrja - rút döféssel -
:Mercutiót, mire Tybalt megugrik.
:Ám Romeóhoz nyomban visszajő,
:Kiben csak ekkor forr föl a harag,
:Mint villám csapnak össze, nincs időm
:Kardot se húzni, és Tybalt halott már.
:Romeo fut, látom szaladni, ó:
:Ha nincs így, haljon meg Benvolio.
;CAPULETNÉ:	Ő is rokon, fajtája Montague,
:Nem mond valót, minden szavába düh:
:Huszan támadtak ellene, amíg
:Ezt az egyet levágták kardjaik.
:Romeo gyilkos, bosszúért kiáltok,
:Nem élhet ő, ki megölé Tybaltot.
;HERCEG:	Meg. És ő Mercutiót ölte meg.
:Az ő áldott véréért ki fizet?
;MONTAGUE:	Nem Romeo, Mercutio barátja.
:Tybaltot ő, mint a törvény kivánja,
:Halálnak adta.
;HERCEG:			S ezzel rést ütött
:A mi jogunkon: számkiűzzük őt.
:Patvarkodó viszálytok én is érzem,
:Vérem csöpög, a csúnya harcba vérzem.
:De oly nagy sarcot mérek én ki rátok,
:Hogy majd titeket is lesujt ez átok.
:Süket leszek a vádra és panaszra,
:Nem lesz imának, könnynek semmi haszna,
:Ne szóljatok: Romeo fusson el,
:Halálfia, ha bárki rája lel.
:A testet el, parancsomat teszik most.
:Mind gyilkos az, ki szánja még a gyilkost.
:Mind el
:
===2. SZÍN===
:Capuleték gyümölcsöskertje
;JÚLIA:	(jön) Vágtassatok, tűzlábu paripák ti
:Phoebus lakába: Phaëthon,  jó kocsis te,
:Verd ostoroddal ménjeid nyugatra.
:Hozz felleges éjt énnekem azonnal. -
:Vond össze kárpitod, szerelmes éj,
:A Nap szemét kötözd be s Romeo
:Nem-látva-hallva fusson karjaimba.
:Szerelmeseknek a Szépség világít,
:Fényében áldoznak, s vak szerelemnek
:Az éj való. Jöjj, jöjj, te nyájas Éj,
:Tisztes matróna talpig feketében.
:Taníts meg nyerni-veszteni a játszmán,
:Melyen a tét: két szív szűz tisztasága.
:Takard be az arcomba csapkodó vért
:Bús köpenyeddel, hogy a vakmerő vágy
:Ártatlannak hihesse önmagát.
:Jöjj, Éj - jöjj, Romeo - te Nap az Éjben,
:Mert úgy lebegsz majd az Éj szárnyain,
:Olyan fehéren, mint hollón a hó.
:Jöjj, édes Éj, te lágy, fekete-pillás,
:Add Romeómat, és ha meghal egyszer,
:Vedd vissza, morzsold apró csillagokká.
:Oly szép lesz akkor az ég arculatja,
:Hogy a világ az Éjbe fog szeretni
:S már nem imádja a ledér Napot.
:Megvettem a Szerelem palotáját,
:De nem lakom még benne s bár eladták,
:Nem adták át még: lassan múl e nap. -
:Mint ama éj a nyugtalan gyereknek,
:Ki az ünnepre új ruhát kapott
:S még nem húzhatja föl. Ó, itt a dajkám,
:Hírt hoz. A nyelv, mely Romeo nevét
:Kiejti, mindig égi dalt zenél.
:Dajka a kötélhágcsóval jön
:Mi hír, daduska, mit hozol? A hágcsót?
:Romeo küldi?
;DAJKA:			Azt hozom, a hágcsót.
:A földre dobja
;JÚLIA:	Ó, jaj, mi hír? Mért tördeled kezed?
;DAJKA:	Ó, jaj nekünk. Meghalt, halott, halott.
:Végünk, kisasszonykám, ez a mi végünk.
:Ó, szörnyűség - nincs már, nem él, halott.
;JÚLIA:	Lehet az Ég ilyen gonosz?
;DAJKA:				Az Ég nem.
:De Romeo lehet. Ó, Romeo! -
:Ki hitte volna róla? - Romeo! -
;JÚLIA:	Miféle ördög vagy, hogy így gyötörsz?
:Ily kín csupán a zord pokolban ordít.
:Romeo öngyilkos? Ha az, felelj: az.
:S e kurta az több mérget hoz nekem majd,
:Mint baziliszk  halállövő szeme.
:Ez az-ra nem leszek az, aki voltam.
:Vagy hunyd be a szemed s úgy válaszolj: az.
:Mondd: az, s ha él, felelj tagadva: nem.
:Ez dönti el halálom, életem.
;DAJKA:	Hisz láttam a sebét, ennen-szememmel.
:Ó, Istenem - itt volt mellén a seb:
:Oly szörnyű hulla volt, oly szörnyű-véres,
:Mint a hamu, fakó, vérébe fagyva,
:Csupa aludt vér - ott ájultam el.
;JÚLIA:	Ó, szív, szakadj meg! - tört szívem, repedj meg!
:Szemem, bezárlak, légy örökre rab te!
:A porba, portest, az élet oly olcsó.
:Födjön be Romeóval egy koporsó.
;DAJKA:	Ó, ó, Tybalt, te legjobb pártfogóm!
:Kedves Tybalt! Te fínom úriember!
:Miért is kellett halálodat megérnem!
;JÚLIA:	Mi szélvihar fúj itten összevissza?
:Megölte Romeót s Tybalt halott?
:Ó, jó unokabátyám, jobb uram, te!
:Zengj végítélet harsonája, harsogj,
:Mert hát ki él, ha meghalt ez a kettő?
;DAJKA:	Tybalt nem él, Romeo számkivetve,
:Ő ölte meg Tybaltot s számkiűzték.
;JÚLIA:	Nagy ég! - Romeo ölte meg Tybaltot?
;DAJKA:	Ő, ő bizony - irtózatos -, de így van.
;JÚLIA:	Ó, kígyószív rózsálló szín alatt!
:Sárkány lakott-e ily dicső odúban?
:Nyájas tyrannus! Angyali cudar!
:Farkasfogó bárány! Hollók galambja!
:Undokságoknak égi látszata!
:Kész ellentéte annak, mit mutattál! -
:Te kárhozott szent és tisztes gazember!
:Ó, természet, mi dolgod a pokolban,
:Hogy egy ily ördögi gonoszt a tiszta testnek
:Gyorsan-múló mennyországába zártál? -
:Kötöttek-e ily gyatra könyvet ily szép
:Kötésbe? Ó, hogy élhet a csalárdság
:E cifra kastélyban!
;DAJKA:			Ne higgy nekik,
:Mind hűtelen, mind hitszegő a férfi,
:Mind kétszínű, álnok, gaz, semmiházi.
:Jaj, hol legényem? Szíverősítőt:
:Megvénít a gond. Amit Romeo tett,
:Szégyenletes.
;JÚLIA:		Pörsenjen ki a nyelved,
:Hogy így beszélsz. Ő nem szégyenre lett.
:Elszégyenülne homlokán a szégyen:
:Ez az a trón, melyen a tisztességet
:A földgolyón királlyá koronázzák.
:Jaj, mily bolond voltam, hogy sértegettem!
;DAJKA:	Hát így beszélsz a bátyád gyilkosáról?
;JÚLIA:	Beszélhetek-e másképp az uramról?
:Szegény uram, neved milyen nyelv áldja,
:Ha háromórás asszonyod lehordja? -
:De mért is ölted meg bátyám, te gaz?
:Mert gaz bátyám megölte volna férjem.
:Hát balga könny, menj vissza kútfejedhez:
:Csupán a búnak jár ki ez adó.
:S így - tévedésből - áldozz az örömnek.
:Él férjem, kit majdhogy megölt Tybalt.
:S Tybalt halott, ki majd megölte férjem.
:Mily nagyszerű; miért sírok tehát?
:Egy szó - sötétebb, mint Tybalt halála,
:Gyilkolt meg engem: vajha elfeledném,
:De úgy belevésődött az agyamba,
:Mint szörnyű tett a bűnösök fejébe:
:„Tybalt halott, Romeo számkivetve”,
:E „számkivetve”, e szó „számkivetve”
:Ölt meg sok száz Tybaltot. A halála
:Gyász volna, nagy, ha ennyi volna csak:
:De hogyha a zord gyász nem jár magában,
:S okvetlenül hoz még több új csapást is,
:Mért nem követte ezt: „Tybalt halott”,
:„Meghalt apád”, „anyád” vagy mind a kettő,
:Hogy újra sírjak, újra fölzokogjak?
:De hogy Tybalt után hátvéd gyanánt jött:
:„Romeo számkivetve”, mind megölték,
:Apám, anyám, Tybaltot, Romeót
:És Júliát. - „Romeo számkivetve” -
:Nincs vég, határ, mérték e szóba semmi,
:Nincs mód halálos mélységére menni.
:Apám, anyám, daduska, merre van hát?
;DAJKA:	Tybalt holttesténél, mind őt siratják.
:Hozzájuk mennél? Én majd elvezetlek.
;JÚLIA:	Hadd mossák könnyeikkel a sebét.
:Nekem marad Romeómért, elég.
:Vedd föl a hágcsót: ez is árva lett,
:Elhagyta Romeo, mint engemet.
:Kívánta, hogy ágyamhoz út legyen,
:De mint leány halok meg, özvegyen.
:Jöjj, hágcsó, jöjj, dadus, nászágyba vágyom,
:Nem Romeo, Halál csókol ez ágyon.
;DAJKA:	Menj a szobádba: Romeót hozom.
:Ő megvigasztal, a helyét kitudtam.
:Nem hallod? Itt lesz, még ma éjjel itt lesz.
:Lőrinc barát tanyáján rejtezik.
;JÚLIA:	Add neki gyűrűm, hisz szivem ura,
:S kérd, jöjjön el a végső búcsura.
:Elmennek
:
===3. SZÍN===
:Lőrinc barát cellája, Lőrinc barát bejön
;LŐRINC:	Jer, Romeo, te félénk, árva lélek:
:Beléd bolondult már a Csüggedés.
:Szegény, te a Bánattal egybekeltél.
:Romeo jön
;ROMEO:	Mi hír, atyám? Miképp ítélt a herceg?
:Mily gond kíván megösmerkedni vélem,
:Mely még nem ösmert?
;LŐRINC:			E bús társaságban,
:Édes fiam, te régről otthonos vagy:
:A hercegünk ítéletét közölném.
;ROMEO:	Az ő ítélete a végítélet.
;LŐRINC:	Nyájas ítélet hagyta el az ajkát -
:Halál helyett csak száműzésre ítélt.
;ROMEO:	Mit: „száműzés”. Szánj meg s mondd, hogy „halál”.
:A száműzés szörnyebb szemmel tekint rám,
:Mint a halál. Ne mondd hát: „száműzés”.
;LŐRINC:	Csak Veronából száműzött ki téged:
:No, csillapodjál: széles e világ.
;ROMEO:	Veronán kívül nincs nekem világ,
:Csak tisztítótűz, gyötretés, pokol.
:Ki száműz innen, száműz a világból,
:És ez halál - rossz szó a „száműzés” rá:
:Ha a halált száműzésnek hivod,
:Aranybárddal csapod le a fejem
:S mosolygasz a csapáson, mely megölt.
;LŐRINC:	Ó, durva hálátlanság! Nagyralátás!
:A bűnödért halál jár, ám a herceg
:Pártodra kelt, a törvényt félrerúgta,
:A vad „halál” szót „száműzés”-re váltva,
:Ez kedves irgalom s te mégse látod.
;ROMEO:	Ez gyötretés, nem irgalom: a menny ott,
:Hol Júlia, és minden macska, eb,
:A kis egér, minden silány teremtmény
:A mennybe van itt és őt nézheti,
:Csak Romeo nem: - minden ronda döglégy
:Jobban, becsültebben, vigabban élhet,
:Mint Romeo: hisz az reá repülhet,
:Szép Júliám csodás-fehér kezére,
:Halhatlan áldást lophat ajkain,
:Mik szűzi félszükben pirultak úgy el,
:Hogy még magukat is csókolni bűn;
:De Romeo nem, nem - őt számkiűzték:
:Ott vannak a legyek s én itt legyek? -
:S te nem „halál”-ról szólsz, de „száműzés”-ről?
:Hát nincs-e mérged, gyilkos-élű késed,
:Más gyors halálod, mely nem ily cudar,
:Hogy ezzel ölsz meg engem: „számkiűztek”?
:Pokolba bömbölik e szót, atyám,
:A kárhozottak: hogy van hát szived,
:Szent gyóntatóm, én jámbor bűnbocsátóm,
:Kit karjaim a kebelemre fűztek,
:Széttépni szívem ezzel: „számkiűztek”?
;LŐRINC:	Őrült szerelmes, most figyelj reám.
;ROMEO:	Jaj, újra azt mondod, hogy „számkiűztek”.
;LŐRINC:	Fegyvert adok majd, hogy e szót lebírd;
:A Bú édes teje: a Bölcseség,
:Ez megvigasztal, bárha számkiűztek.
;ROMEO:	De „számkiűztek”. - Süsd meg bölcseséged!
:Ha Júliát nem adja vissza, várost
:Nem mozdít el s ítéletet se másít,
:Hiába minden, mit sem ér: ne szólj.
;LŐRINC:	Eh látom, a bolondnak füle sincs.
;ROMEO:	Hogy volna, ha a bölcsnek szeme sincs.
;LŐRINC:	Hát hadd beszéljek végre helyzetedről.
;ROMEO:	Amit nem értesz, arról nem beszélhetsz.
:Volnál csak ifjú, férje Júliának -
:Egy óra óta - s gyilkosa Tybaltnak,
:Ily vad rajongó és ily száműzött,
:Akkor beszélnél, tépnéd a hajad,
:A földre buknál, mint most én, hogy így
:Adj mértéket megásandó sírodhoz.
:Földre veti magát. Kopognak
;LŐRINC:	Kelj föl, kopognak, bújj el, Romeo.
;ROMEO:	Nem én. Beteg szívem bús sóhaja
:Ködként takar el a szemek elől.
:Kopognak.
;LŐRINC:	Kopognak - ej, ki az? - Kelj, Romeo, föl.
:Elfognak. Várj kicsit! Hamar, ugorj föl -
:Kopognak
:Fuss a szobámba. Mindjárt! Istenem,
:Milyen botorság. Jó, jövök, jövök már.
:Kopognak
:Ki zörget úgy? Honnan jössz? Mit akarsz?
;DAJKA:	(kívül) Engedj be, akkor nyomban elbeszélem.
:Úrnőm küld, Júlia.
;LŐRINC:			Isten hozott hát. -
:Dajka bejön
;DAJKA:	Ó, szentatyám, ó, mondd meg, szentatyám,
:Hol a kisúrnőm férje, Romeo?
;LŐRINC:	Ott a földön, könnyétől részegen.
;DAJKA:	Akárcsak a kisúrnőm, éppen úgy,
:Akárcsak ő.
;LŐRINC:		Ó, gyászos együttérzés!
:Siralmas átok.
;DAJKA:			Ő is így hever,
:Pityereg és sír, egyre pityereg, sír -
:Állj föl, no, állj föl, és légy férfi már:
:Állj föl, no, Júliáért, érte, állj föl.
:Miért is estél ily mély jajba te?
;ROMEO:	(fölkel) Dadus!
;DAJKA:	Jaj, úrfi, egyszer meghalunk mi mind.
;ROMEO:	Hát Júliáról szólottál te? Hogy van?
:Nem tart-e vén gyilkosnak, hogy befentem
:Boldogságunknak szép gyerekkorát
:A vérrel, amely majdnem az övé?
:Hol van tehát és mit mond az ara,
:Akit bemocskolt gazságom sara?
;DAJKA:	Semmit se mond, csak egyre sírdogál.
:Ágyára rogy, de azután fölugrik,
:Tybaltot hívja, Romeót kiáltja
:S megint leroskad.
;ROMEO:			Mintha a nevem
:Lőné le, mint gyilkos fegyver golyója:
:Aminthogy e név átkozott keze
:Gyilkolta meg öccsét. Ó, mondd, atyám,
:Testem miféle hitvány részein
:Lakik e név? Mondd meg, hogy összedöntsem
:E rút tanyát.
:Tőrt ránt
;LŐRINC:		El a kezet, te őrült:
:Hát férfi vagy te? Külsőd ezt kiáltja:
:Könnyűd egy asszonyé s garázda tetted
:Egy oktalan, bőszült vadállaté,
:Te férfi-képet hordó, képtelen nő!
:Mindenre képes, képtelen vadállat!
:Megrémítettél: szent rendünkre mondom,
:Bölcsebb, különb legénynek véltelek.
:Tybaltot megölted? S magad megölnéd?
:És hitvesed is, aki benned él,
:Cudar dühöt zúdítva önmagadra?
:Szidod az életet, eget s a földet?
:Az élet, ég s föld - e három - tebenned
:Találkozott s ezt egyben összetörnéd?
:Pihá, tested, szerelmed és eszed -
:Bár dúslakodsz bennük, mint uzsorás -
:Nem arra fordítod, hogy dísz maradjon
:Tested, szerelmed és eszed javára:
:Mert büszke tested is merő viaszbáb,
:Ha nincs mögötte férfias keménység,
:Édes szerelmed kongó hitszegés csak,
:Ha gyilkolod, nem ápolod szerelmed,
:S eszed, mi tested és szerelmed éke,
:Ily társaságban éktelen veszély lesz,
:Mint lőpor az újoncok tarsolyában,
:Lángokra lobban, mert balog, ügyetlen,
:S nem oltalmaz meg, ám ízekre szaggat.
:Hát talpra, öcskös! Még él Júliád,
:Kiért előbb meghalni vágyakoztál.
:Minő szerencse: majd megölt Tybalt,
:S te ölted őt meg és ez is szerencse.
:Csőstül potyog az áldás a nyakadba.
:Szerencse udvarol díszköntösében,
:S te, mint a durcás, duzzogó leányzó,
:Fitymálod a szerencséd és szerelmed: -
:Vigyázz, vigyázz, pórul jár az ilyen.
:Menj kedvesedhez, ahogy megbeszélted,
:Ágyasházába mássz be és vigasztald:
:De meg ne várd, hogy az őrség fölálljon,
:Mert Mantovába akkor sose jutsz át.
:Itt élj s miközben házasságodat
:Közhírré tesszük, megnyerjük barátaid
:S a hercegünk kegyét, ki visszahí majd,
:Kétszázezerszer olyan boldogan,
:Mint amilyen lesujtva útrakeltél.
:Indulj, dadus: ajánlj úrasszonyodnak,
:S kérd, házanépét küldje rögtön ágyba,
:Hisz az úgyis nehéz a tompa gondtól:
:Romeo nyomba megy.
;DAJKA:	Jaj, Istenem, hallgatnám reggelig,
:Sok bölcs tanácsod: mennyi sok okosság!
:Uram, megmondom úrnőmnek, hogy eljössz.
;ROMEO:	Mondd, s kérd meg őt, hogy szidjon össze jól.
;DAJKA:	Itt a gyűrűje, megkért, adjam át.
:Siess, iparkodj, mert későre jár. (El)
;ROMEO:	No látod, ez már talpra állított!
;LŐRINC:	Jó éjt, siess, ezen múlik a sorsod: -
:Vagy szökj, amíg az őrség föl nem áll,
:Vagy virradatkor menj el álruhában:
:Maradj csak Mantovában, én időnként
:Legényed által hírt adok neked
:Mindenről, ami itt javadra történt.
:Nyújtsd a kezed, jó éjt, menj, Isten áldjon.
;ROMEO:	Ha az öröm nem várna, a csudás,
:Be fájna most e kurta búcsuzás.
:Isten veled.
:Elmennek
:
===4. SZÍN===
:Szoba a Capulet-házban.
:Capulet, Capuletné, Páris jön
;CAPULET:	Ez a csapás, gróf úr, oly hirtelen jött,
:Hogy rá sem értünk értesítni lányunk.
:Nagyon szerette a bátyját, Tybaltot.
:S én is - de születünk és meghalunk mind.
:Későre jár - lányom ma már le sem jön:
:Ha nem tisztel meg, gróf úr, bizton én is
:Egy óra óta az ágyamban volnék.
;PÁRIS:	A gyászban nem való beszélni a nászról.
:Jó éjt, madame, kézcsókom Júliának.
;CAPULETNÉ:	Reggel korán kikémlelem, hogy érez.
:Ma éjjel bánatába zárkozott.
;CAPULET:	Én, Páris úr, előre biztosítom
:Lányom szerelmét: azt hiszem, hajol majd
:Atyai szómra, sőt nem kétkedem.
:Asszony, keresd föl, mielőtt lefekszel,
:Közöld vele Páris fiunk szerelmét,
:És mondd neki - figyelj -: ezen a szerdán -
:Hopp, várj kicsit, milyen nap van ma?
;PÁRIS:				Hétfő.
;CAPULET:	Hétfő! Aha. Így szerda túl hamar lesz.
:Csütörtökön hát - mondd: csütörtökön
:Oltár elé vezeti e nemes gróf.
:Kész addig ön? Hogy tetszik e hamarság?
:Nagy zajt nem is csapunk - pár jóbarát csak,
:Hiszen Tybalt halála oly közel van
:S még azt hihetnék, hogy nem is szerettük
:A mi öcsénket, hogyha vigadoznánk.
:Öt-hat barátot meghívunk magunkhoz,
:És semmi több. Szóval helyes: csütörtök?
;PÁRIS:	Bár lenne holnap már ez a csütörtök.
;CAPULET:	Jó, most siessen - hát csütörtökön.
:Menj Júliához, mielőtt lenyugszol,
:Készítsd el, asszony, nászra az arát.
:Parancsoljon, olyan késő az óra,
:Hogy már korán lesz nemsokára - jó éjt.
:Elmennek
:
===5. SZÍN===
:Júlia hálószobája mellett nyitott tornác,
:mely a gyümölcsöskertre néz.
;JÚLIA:	Hát már szaladsz? Még oly soká virrad meg.
:A fülemüle volt, nem a pacsirta,
:Az rázta össze megriadt füled.
:Éjjel dalol a gránátalmafán,
:Hidd, édesem, a fülemüle volt.
;ROMEO:	Pacsirta volt ez, a reggel heroldja,
:Nem fülemüle: nézd, szívem, irigy csík
:Szegi be a felhőket keleten.
:Az ég gyertyái csonkig égtek, a Nap
:Lábujjhegyen áll a ködös hegyormon.
:Elmennem: élet, és halál: maradnom.
;JÚLIA:	E fény nem a Nap fénye, én tudom:
:Csak meteor, mit kilehelt a Nap,
:Ez lesz ma éjjel a te fáklyahordód,
:És utadon világol Mantováig.
:Szóval maradj. Nem kell sietned így.
;ROMEO:	Hát fogjanak el, vigyenek halálra.
:Sebaj: hiszen te akarod. Igen,
:E szürke folt nem a hajnal szeme,
:Csak kósza pára a Hold homlokáról,
:S nem a pacsirta csattog a magasba,
:Az öblös égben, a fejünk fölött:
:Elmenni rossz, jobb is maradni tán -
:Jöjj hát, Halál. Így döntött Júliám.
:Mi az? Beszéljünk. Ez még nem a Nap.
;JÚLIA:	De az, de az - fuss innen perc alatt.
:Ez a pacsirta, az rikácsol itten
:Erőltetett-éles trilláival.
:Mondják, egyébkor édesen sikolt,
:De most rikolt, mert minket szétriaszt.
:Mondják, szemet cserélt a rút varanggyal,
:Bár elcserélte volna véle hangját!
:Mert ölelésünknek vet hangja véget,
:Az éjt elűzi s véle-véle téged.
:Fuss, egyre nő a fény, a fény, te édes.
;ROMEO:	A fény, a fény - és mindinkább setét lesz.
:Dajka jön
;DAJKA:	Úrnőm!
;JÚLIA:		Dadám.
;DAJKA:	Anyád azonnal a szobádba jő.
:Már megvirradt. Nagyon vigyázzatok. (El)
;JÚLIA:	Ablak, ragyogj föl, életem, borulj el.
;ROMEO:	Isten veled! Egy csókot és leszállok.
:Leszáll
;JÚLIA:	Hát elmentél? Uram, szívem, barátom!
:Mindennap adj hírt nékem, minden órán,
:Egy percbe nékem annyi-annyi nap van:
:Jaj, mennyi-mennyi év múlik nekem majd,
:Míg Romeómat újra láthatom!
;ROMEO:	Isten veled. Nem múlik alkalom,
:Hogy hírt ne kapj felőlem, angyalom.
;JÚLIA:	Hát azt hiszed, találkozunk mi ismét?
;ROMEO:	Nem kétkedem: egy boldogabb jövőben
:Kacagva szólunk majd e bánatunkról.
;JÚLIA:	Jaj, Istenem, oly rosszat sejt a lelkem.
:Ott lenn, amint állasz, egész olyan vagy,
:Akár a holttest a kriptája mélyén.
:Vagy a szemem csal, vagy nagyon fehér vagy.
;ROMEO:	Nem, édesem, te is egész olyan vagy.
:Bú issza ki vérünket. Isten áldjon. (El)
;JÚLIA:	Ó, Fortuna!  Forgandónak neveznek:
:Ha forgandó vagy, mit akarsz te tőle,
:Aki a Hűség? Fortuna, forogj hát,
:Nem tartod így tán őt soká magadnál.
:És visszaküldöd.
;CAPULETNÉ:	(belülről) Kislányom, te fönn vagy?
;JÚLIA:	Ki szólít engem?
:Az anyám keres?
:Le sem feküdt még: vagy nagyon korán kelt?
:Milyen szokatlan ügybe jő ide?
:Capuletné bejön
;CAPULETNÉ:	Hát Júliám, te itten?
;JÚLIA:				Nem vagyok jól.
;CAPULETNÉ:	Még egyre a bátyádat siratod?
:Könnyel szeretnéd sírjából kimosni?
:Ha kimosod, föl nem támaszthatod.
:Hagyd abba hát: a könny a szív jele,
:De ennyi könny, könnyelmű esztelenség.
;JÚLIA:	Mégis sírok, mert iszonyú csapásom.
;CAPULETNÉ:	De nem találod őt meg e csapáson,
:Akit siratsz.
;JÚLIA:	(félre) Én érzem a csapásom,
:S bármit tegyek, folyton siratni kell őt.
;CAPULETNÉ:	Kislány, nem a halálát siratod te,
:Hanem hogy él a gaz, aki megölte?
;JÚLIA:	Miféle gaz?
;CAPULETNÉ:			Az a gaz Romeo.
;JÚLIA:	(félre) Ő és gazember száz mérföldre van.
:Isten, bocsáss meg néki, mint a szívem,
:Bár szívemet így nem sebezte senki.
;CAPULETNÉ:	Igen, hogy él az aljas gyilkosa.
;JÚLIA:	Jaj, volna csak a kezeim között,
:De megbosszúlnám a bátyám halálát.
;CAPULETNÉ:	Majd bosszút állunk érte mi, ne félj:
:Tehát ne sírj. Elküldök Mantovába -
:Ott bujdokol földönfutó gyanánt -
:S olyan itókát adatok neki,
:Hogy nyomban odamegy, ahol Tybalt van:
:Aztán - remélem - megnyugszol te is.
;JÚLIA:	Nem nyugszom én meg sohase, nem én,
:Míg Romeót nem látom végre - holtan.
:Szegény szívem úgy fáj rokonomért:
:Anyám, ha lelnél bárkit is, aki
:Odavigye, olyan mérget kevernék,
:Hogy Romeo, mihelyt megízleli,
:Örökre alszik. Jaj, mi gyötrelem,
:Hallom nevét s nem futhatok feléje,
:Hogy végtelen szerelmem - hű Tybaltért -
:Bosszút vegyen azon, aki megölte!
;CAPULETNÉ:	Találj módot, én majd találok embert.
:De most, leány, jó hírt hozok neked.
;JÚLIA:	Jó volna a jó hír ily rossz időben:
:Mi az a jó hír, mondd nekem, anyuskám?
;CAPULETNÉ:	Hát gyermekem, apád, ki úgy imád,
:Hogy elriassza tompa bánatod,
:Olyan örömnappal lep meg maholnap,
:Amit te nem vársz és én sem reméltem.
;JÚLIA:	Beh jó nekem, s mikor lesz ez örömnap?
;CAPULETNÉ:	Csütörtök reggel lesz az, kisleányom.
:Egy ifjú, kedves, finom nemesúrfi,
:Páris gróf majd Szent Péter templomában
:Mint víg aráját oltárhoz vezet.
;JÚLIA:	Szent Péter templomára esküszöm,
:És Szent Péterre, nem leszek arája.
:Mért e sietség? Férjhez menjek, és
:Még meg se kért az, aki az uram lesz.
:Mondd hát, anyám, atyámnak és uramnak,
:Még nem megyek én férjhez, és ha mennék,
:Inkább lennék a gyűlölt Romeóé,
:Mint Párisé. Jaj, micsoda örömhír.
;CAPULETNÉ:	Itt jő atyád, mondd el neki magad,
:Meglásd, hogyan fogadja majd tetőled.
:Capulet és Dajka jön
;CAPULET:	Ha nyugszik a nap, harmat permetez,
:De hogy öcsénknek napja lepihent,
:Eső szakad.
:Esőcsatorna vagy, kislány? Mi, könnyben?
:Zuhog a zápor? E gyöngécske test
:Gályát utánoz, tengert és szelet?
:Mert a szemed, mit tengernek neveznék,
:Könnytől dagad-apad, aztán a tested
:Sós vízbe bukdácsol, s a sóhajod
:A szélvihar, mi küzdve könnyeiddel
:Vihar-csapott gályádat fölborítja,
:Ha hirtelen nem csillapul.
:Na, asszony,
:Közölted-e végzésemet vele?
;CAPULETNÉ:	Igen, de ő köszöni, nem akar.
:Ez a bolond a sírhoz menne nőül.
;CAPULET:	Csitt, csöndesen, ne mérgesíts föl, asszony.
:Mit „nem akar”? s még csak meg sem köszönte?
:Nem büszke rá? nem örvend, hogy mi néki,
:Ki érdemtelen, egy ily érdemes
:Nemest találtunk végre vőlegényül?
;JÚLIA:	Nem örvendek neki, de köszönöm.
:Amit gyűlölök, annak hogy örülnék?
:De köszönöm, mert a szeretet adja.
;CAPULET:	Mi ez a csűrés-csavarás, mi ez?
:„Örvend” - „köszöni” - és „nem köszöni” -
:Aztán: „nem örvend” -: Drága kis kisasszony,
:Sose köszöngess és sohase örvendj,
:De szedd a lábacskád csütörtökön,
:Menj Párissal Szent Péter templomába,
:Vagy gúzsbakötve húzlak el odáig.
:Pusztulj, te sápkóros dög, ronda cafka,
:Zöldbéka te!
;CAPULETNÉ:		Jaj, hát megháborodtál?
;JÚLIA:	Így térdenállva kérlek, jó atyám,
:Légy most türelmes és hallgass meg engem.
;CAPULET:	Kösd fel magad, te cafka, lázadó rongy.
:Mondom tehát - ott légy csütörtökön,
:Másképp ne is kerülj szemem elé te.
:Ne szólj, ne mukkanj, még csak meg se pisszenj.
:Viszket tenyerem. Asszony, lásd, búsultunk,
:Hogy Isten csak egy gyermeket adott,
:S most arra ébredek, hogy sok ez egy is,
:Átkunk, hogy a világra született.
:Pusztulj, szemét!
;DAJKA:			Nagy Isten, védd meg őt.
:Uram, ha bántod, önmagad gyalázod.
;CAPULET:	Á, bölcs szipirtyó? fogd be a pofád,
:Te nagy-okos. Trécselj a nőcseléddel.
;DAJKA:	Nem rosszból mondtam.
;CAPULET:				Menj Isten hírével.
;DAJKA:	Hát szólni sem szabad?
;CAPULET:				Csitt, vén bolond te.
:Ott künn locsogj, kofálkodj a kofákkal.
:Itt erre semmi szükség.
;CAPULETNÉ:			Mily heves vagy.
;CAPULET:	A szakramentumát, megőrülök:
:Éjjel-nappal, későn-korán, magamban
:És társaságban, otthon, künn, imetten
:És alva is, mindíg egy volt a gondom,
:Hogy férjhezadjam: és most végre itt van
:Egy főnemes, majd hercegi családból,
:Nagybirtokos, ifjú, pallérozott,
:Csupa dicső erénnyel fölruházva,
:Álmodni sem lehet különbet ennél,
:S e gyatra és nyöszörgő félkegyelmű,
:E nyafka báb, ezt mondja a Szerencse
:Ajánlatára: „Nem szeretem őt.”
:„Nem kell nekem.” - „Túl fiatal vagyok.”
:Hát hogyha nem mégysz hozzá, csak ne is menj:
:Legelj, ahol tudsz, nincs házamban hely:
:Gondold meg, én nem ösmerem a tréfát.
:Mindjárt csütörtök: tedd kezed szívedre:
:Ha itt maradsz, övé lész, s hogyha nem,
:Kösd fel magad, koldulj, dögölj az utcán,
:Mert rólad akkor leveszem a kezem
:És - Isten úgy segéljen - kitagadlak.
:Fontold meg ezt, én nem szegem meg esküm. (El)
;JÚLIA:	Hát nincs a fellegekben irgalom,
:Amely keservem bús mélyére néz?
:Anyuska, édes, el ne lökj magadtól.
:Halaszd el a nászt, csak egy hóra-hétre.
:Ha nem bírod, vesd nászi ágyamat
:A kriptaboltba, hol Tybalt pihen.
;CAPULETNÉ:	Hozzám ne szólj, én úgyse felelek.
:Végezz, amit tudsz, végeztem veled. (El)
;JÚLIA:	Ó, Istenem, dadus, hogyan segítsz ki?
:Uram a földön, esküm égbe van.
:És hogy jöhet e földre vissza esküm,
:Ha az égből nem küldi vissza férjem
:Elhagyva e földet? Segíts, vigasztalj.
:Jajjaj, hogy az ég így megostromol
:Ily gyönge lényt, aminő én vagyok.
:Mit szólsz te? Nincsen egy vigaszszavad szem?
:Segíts, dadus.
;DAJKA:		De van, van, Romeo
:Száműzve, és én a fejem teszem rá,
:Hogy nem mer visszajönni majd teérted,
:Vagy hogyha mer, csakis titokba jön,
:Hát minthogy így áll a dolog, amint áll,
:Legjobb, ha mégis nőül mégysz a grófhoz.
:Ó, ő nagyon szép úrfi ám!
:Romeo törlőrongy mellette: sasnak
:Sincs oly sebes, zöld, villogó szeme,
:Mint Párisnak, úgy áldjon Isten engem.
:Boldog leszel a második uraddal,
:Sokkal különb, mint az első, egyébként
:Az annyi, mintha már nem élne többé,
:Mert bárha él is, mit sem érsz vele.
;JÚLIA:	Szívből beszélsz te?
;DAJKA:				A lelkem szerint,
:Úgy áldjon Isten.
;JÚLIA:			Ámen.
;DAJKA:				Mit beszélsz?
;JÚLIA:	Látod, egészen megvigasztalódtam.
:Siess anyámhoz, s mondd, Lőrinc baráthoz
:Mentem - mert megbántottam jó atyámat -,
:Meggyónni s kérni bűnbocsánatát.
;DAJKA:	Na jó, megyek, lásd, ez okos beszéd már. (El)
;JÚLIA:	Vén kárhozott. Vén, átkozott boszorkány!
:Mi a nagyobb bűn: esküm megszegetni,
:Vagy ócsárolni férjem ama nyelvvel,
:Mely valaha az egekig dicsérte,
:Százszor-ezerszer? Menj, tanácsadó:
:Te és szívem kettészakadt ezentúl.
:Most a baráthoz, hogy gyógyszert találjon:
:S ha nem talál, én meglelem halálom.
:
:Függöny
:
:
==NEGYEDIK FELVONÁS ==
===1. SZÍN===
:Verona, Lőrinc barát cellája.
:Lőrinc barát és Páris jön
;LŐRINC:	Csütörtökön, gróf? Az idő rövid.
;PÁRIS:	Capulet, az apósom így akarja.
:Én nem lassítom, amit ő siettet.
;LŐRINC:	Ön azt se tudja, hogy a lány mit érez:
:Rendellenes dolog ez, nem helyeslem.
;PÁRIS:	Tybalt halálán sír-rí szakadatlan,
:Alig beszéltem véle szerelemről.
:A könny házában Vénusz nem mosolyg.
:Hát atyja attól fél, hogy veszedelmes,
:Ha a bánatnak adja így magát,
:Bölcsen sietteti az esküvőnket,
:Hogy megakassza könnyei özönjét,
:Mely a magányban egyre csak dagad,
:De elapad talán a társaságban.
:Most tudja már, mért kell sietni így. -
;LŐRINC:	(félre) Jaj, bár ne tudnám: késleltetni mért kell.
:Gróf úr, ím itt jön a kisasszony épp. -
:Júlia jön
;PÁRIS:	Ó, csakhogy itt van, drága feleségem.
;JÚLIA:	Az lehetek, bár nem uram ma nékem.
;PÁRIS:	Csütörtökön meg kell kapnom kezét.
;JÚLIA:	Ha kell, megkapja majd.
;LŐRINC:				Okos beszéd.
;PÁRIS:	A szentatyához gyónni jött bizonnyal.
;JÚLIA:	Csak önnek gyónnék, hogyha válaszolnék.
;PÁRIS:	Előtte ne tagadja, hogy szeret.
;JÚLIA:	Meggyónom önnek, hogy szeretem - őt.
;PÁRIS:	S őnéki nyilván, hogy engem szeret?
;JÚLIA:	Ha így teszek, becsesb a vallomásom,
:Mert őneki s nem a szemébe mondom.
;PÁRIS:	Szegényke, a könny megviselte arcát.
;JÚLIA:	A könny felette csak kis diadalt ült,
:Mert azelőtt is épp ily csúnya volt.
;PÁRIS:	Arcának e szó jobban árt a könnynél.
;JÚLIA:	Nem rágalom ez, ámde az igazság,
:Hisz az arcomra és arcomba mondtam.
;PÁRIS:	Enyém az arca s így rágalmaz engem.
;JÚLIA:	Lehet, hiszen az arcom sem enyém már.
:Ráérnél mostan, szentatyám, kicsit,
:Vagy tán vecsernye táján jöjjek el?
;LŐRINC:	Ráérek én, rá, bánatos kisasszony,
:Gróf úr, talán hagyjon magunkra kissé.
;PÁRIS:	Jaj, ájtatosságukban megzavartam?
:Csütörtökön hát fölkeltem korán.
:Isten vele s fogadja szűzi csókom. (El)
;JÚLIA:	Ó, zárd be az ajtót s mihelyt bezártad,
:Jer, sírj velem: nincs ír, remény, segítség.
;LŐRINC:	Ah, Júlia, ösmerém a keserved.
:De túlhaladja az elmém határát:
:Hallom, csütörtökön - és nincs halasztás -
:A gróffal egybe kell majd kelni néked.
;JÚLIA:	Ne mondd, atyám, hogy hallottál felőle,
:Ha biztos eszközt nem mondsz ellene:
:Ha bölcsességgel nem segítheti,
:Mondd bölcsnek akkor elhatározásom
:És majd segítek rajta én e tőrrel.
:Isten: szívünk, kezünk: te fontad egybe.
:E kéz, mit elpecsételtél te néki,
:Nem üt pecsétet egy másik kötésre
:S máshoz csalárdul nem hajol e hű szív,
:Hát semmisítse ez meg mind a kettőt.
:Azért tehát hosszú tapasztalásod
:Adjon tanácsot most nekem, avagy lásd,
:Hogy köztem és átkom között a bíró
:E véres tőr lesz és eldönti azt,
:Amit korod s okosságod hatalma
:Nem oldhatott meg tisztességesen.
:Ne késlekedj: én vágyom a halálom,
:Ha gyógyszerem szavadba nem találom.
;LŐRINC:	Megállj, leány: megcsillan egy remény még,
:De végbevinni oly kétségbeejtő,
:Mint azt, amit lebírni szándokod.
:Ha mintsem, hogy Párissal egybekelj,
:Olyan erős vagy, hogy magad megöld,
:Tán egy halálra emlékeztető
:Próbát is állsz e szégyent elkerülni,
:Hisz kész vagy a halálra is ezért.
:Ha ezt mered, úgy megkapod a gyógyszert.
;JÚLIA:	Ó, hát kívánd - csupán Páristól óvj meg -,
:Hogy a toronytetőről leugorjam,
:Rablótanyán járjak, bújjak kígyók közt,
:Vagy láncolj ordító medvékkel össze,
:Vagy a tetemnézőbe zárj be éjjel,
:Hol zörgő embercsont rakásban áll,
:Possadt lábszár, torz, sárga koponya,
:Vagy küldj a frissen-ásott sírba hálni,
:Egy szemfedőbe dugva a halottal -
:Mindezt, miről ha hallottam, remegtem,
:Félsz nélkül és e percben megteszem,
:Csak édesem hű hitvese maradjak.
;LŐRINC:	Várj, fuss haza, légy víg, egyezz bele,
:Hogy Párishoz mégysz: holnap szerda van.
:Intézd, hogy éjjel hálj majd egyedül,
:Még a dadát se engedd a szobádba.
:Fogd ez üvegcsét s hogyha ágyba fekszel,
:Párolt italját idd ki hirtelen:
:Álmos, hideg nedv nyargal át azonnal
:Véred csatornáin: verőered
:Természet-adta lüktetése megszűn:
:Hő s lélegzet nem mondja már, hogy élsz,
:Orcádon-szádon hamvadoz a rózsa,
:Szemednek ablaka is becsukódik,
:Akár halál zárná ki a verőfényt.
:Minden tagod elvesztve símaságát
:Görcsös-feszes lesz, hűs, mint a halálé:
:S kölcsön-mezében a meredt halálnak
:Fekszel te így negyvenkét óra hosszat,
:Majd mint üdítő álomból fölébredsz.
:Hát hogyha reggel jő a vőlegényed
:Felkölteni, halott gyanánt heversz ott.
:Aztán - amint szokás ez városunkban -
:Nyitott koporsón, ünnepi ruhádban
:Elvisznek az ősrégi kriptaboltba,
:Ahol Capulet-őseid nyugosznak.
:Közben, mikor már-már ocsúdni készülsz,
:Megtudja tervünk Romeo, levélből -
:És itt terem: aztán majd ő meg én
:Vigyázzuk ébredésed s aznap éjjel
:Romeo Mantovába szöktet el.
:Ez ment meg íme most a szégyenedtől,
:Ha csélcsap ábránd, női félelem
:Le nem nyűgöz és bátran is cselekszel.
;JÚLIA:	Jaj, add nekem. Ne szólj a félelemről.
;LŐRINC:	Fogd s most eredj és légy erős, szerencsés
:Tettedben: én egy szerzetest menesztek,
:Hogy Mantovába vinné levelem.
;JÚLIA:	Ó, adj erőt, sikert, te Szerelem.
:Isten veled, atyám.
:Elmennek
:
===2. SZÍN===
:Terem Capuleték házában.
:Capulet, Capuletné, Dajka és szolgák jönnek
;CAPULET:	Mind hívd meg, akiket ide fölírtam.
:Első szolga el.
:Fickó, fogadj nekem húsz jó szakácsot.
;MÁSODIK SZOLGA:	Rosszat nem is fogadok, uram, egyet sem. Előbb majd megnézem, megnyalják-e az ujjukat.
;CAPULET:	Na és mit látsz azon?
;MÁSODIK SZOLGA:	Csak azt, uram, hogy csapnivaló szakács az, amelyik nem nyalja meg a tulajdon ujját: ennélfogva, aki nem nyalja meg az ujját, az nem is jön velem.
;CAPULET:	Menj már, eredj.
:Második szolga el
:A sok dolog még a körmünkre ég.
:Lőrinc barátnál van az a leány?
;DAJKA:	Őnála hát.
;CAPULET:	Jó, az talán lelkére fog beszélni:
:Durcás, makacskodó, veszett cudarja.
;DAJKA:	Nézd, már meg is gyónt és milyen vígan jön.
:Júlia jön
;CAPULET:	No, önfejűcske, merre kódorogtál?
;JÚLIA:	Ott, hol megbántam végre a bűnöm,
:Hogy engedetlenül ellenszegültem
:Neked s parancsodnak. Lőrinc atya
:Meghagyta, hogy most térdenállva kérjem
:Bocsánatod - bocsáss meg, így könyörgök!
:Eztán vakon teszem, amit kívánsz.
;CAPULET:	Küldj hát a grófhoz és izend meg ezt:
:A frigykötés reggelre meglegyen.
;JÚLIA:	Az ifjú grófot láttam a barátnál,
:És nékiadtam szűz szerelmemet,
:Nem lépve által az illem határát.
;CAPULET:	Örvendek. Á, ez már derék. No, állj föl.
:Így is dukál. Jöjjön tehát a gróf.
:Menj, hogyha mondom, s hozd nekem ide.
:Bizisten, ennek a jámbor barátnak
:Hálás lehet mindenki városunkban.
;JÚLIA:	Kérlek, daduska, jöjj velem szobámba,
:Segíts keresni, hogy melyik ruhát
:Öltsem magamra reggel, esküvőmre.
;CAPULETNÉ:	Hiszen csütörtökig még sok idő van...
;CAPULET:	Menj, dajka: holnap lesz az esküvő.
:Júlia, Dajka el
;CAPULETNÉ:	Addig mi sem készülhetünk el itthon:
:Már este van.
;CAPULET:		Eh, majd utánanézek.
:És rendbe lesz, asszony, kezeskedem.
:Le sem fekszem ma éjjel, hagyj magamra.
:Most én leszek a háziasszony. Ejnye,
:Mindenki elment: hát magam futok
:Páris grófhoz, hogy reggel itt legyen.
:Nagy kő esett le mostan a szívemről,
:Hogy e bolondos lányka megszelídült. (El)
:
===3. SZÍN===
:Júlia szobája. Júlia, Dajka jön
;JÚLIA:	Ez a ruhám lesz legjobb: - ám daduskám,
:Kérlek nagyon, hagyj egyedül ma éjjel,
:Mert sok imát kell mondanom az égnek,
:Hogy a szívemre nyájasan tekintsen,
:Mert bűnös az - tudod, s felette gyarló.
:Capuletné jön
;CAPULETNÉ:	Ej, még sürögtök? Tán segítsek én is?
;JÚLIA:	Ne, hagyj, anyám. Mindent kiválogattunk,
:Mit fölveszek az esküvőmre holnap.
:Kérlek tehát, hagyj most magamra szépen.
:Vidd a dadám is, kell neked ma éjjel,
:Hiszen tudom, hogy mennyire siettek
:És mennyi a dolog.
;CAPULETNÉ:			Jó éjszakát.
:Feküdj az ágyba és aludj, reád fér.
:Capuletné és Dajka el
;JÚLIA:	Isten veled. Ó, látlak-e megint?
:Hűs borzalom cikázik ereimben.
:Majd megfagyasztja életem melegjét:
:Tán hívjam őket bátorítani?
:Dadus! De mit tehet? Bús jelenésem
:Csak enmagamnak kell lejátszani.
:Jer, kisüveg!
:És hogyha nem hat ez a keverék -
:S a gróffal összeházasítanak majd?
:Nem - ez nem engedi - te csak heverj itt!
:Tőrét maga elé teszi
:És hogyha méreg ez, mit a barát
:Cselből adott nekem, megölni engem,
:Hogy ez a nász szégyent ne hozzon őrá,
:Mert Romeóval összeesketett már?
:Félek, hogy így van: és még sincs így, érzem.
:Megannyiszor kipróbált, jámbor ember,
:Hesseljük el a rút gyanút magunktól.
:És hogyha majd a sírba lenn leszek,
:S fölocsudom, mielőtt Romeo jön,
:Megmenteni? Ez az iszonytató!
:És hogyha megfojt az a kriptabolt,
:Minek pállott szájába lég se jár,
:S megfulladok és Romeóm se lát meg?
:És hogyha élek, nem megeshetik,
:Hogy borzadozva a haláltól-éjtől,
:E rémletes és iszonyú tanyán,
:E kriptaboltban, e vén-vén odúban,
:Hol százak óta fekszenek halomban
:Az őseimnek porló csontjai,
:S rémes Tybalt, ki most került a földbe,
:Levedzik a leplébe, s mint beszélik,
:Kísértetek járnak ki éji órán -
:Jajjaj nekem - nem eshetik meg itt, hogy
:Későbben érzek föl, büdös szagok közt,
:Sikolyt hallok, mitől az agy megőrül,
:Mint amikor mandragórát szakítnak?
:És hogyha ébredek, nem bomlok-é meg
:Csömörletes, viszolygó rettenettől?
:Nem játszom-e vázakkal tébolyultan?
:Nem tépem-e lepléből csonka bátyám?
:S egy ősapám csontjával, mint afféle
:Bunkóval nem loccsantom-e fejem szét? -
:Ni, látom, itt a bátyám szelleme,
:Romeót keresi, aki a testét
:Kardjára tűzte: - állj, Tybalt, megállj!
:Jövök, Romeo! Ezt reád köszöntöm.
:Kihörpinti a kisüveget, s ágyára veti magát
:
===4. SZÍN===
:Csarnok Capuleték házában.
:Capuletné, Dajka jön
;CAPULETNÉ:	Fogd, itt a kulcs, most dajka, adj ki fűszert.
;DAJKA:	Birsalma, datolya kell a kalácsba.
:Capulet jön
;CAPULET:	Csak rajta, másodszor szólt a kakas,
:Már hajnalt csöndítenek, három óra. -
:Vigyázz a sültre, drága Angelám:
:Semmit se sajnálj.
;DAJKA:			Menjen ágyba már,
:Minden-lében-kanál, holnap beteg lesz.
:Mit éjszakázik?
;CAPULET:	Á, hajdanában annyit éjszakáztam -
:Kisebb ügyért - és sose volt bajom.
;DAJKA:	Mert akkor a szoknyák után futott,
:De most e szoknya futni kényszeríti.
:Capuletné és Dajka el
;CAPULET:	Izgága némber.
:Szolgák jönnek nyársakkal, hasábfákkal, kosarakkal
:		Mit, hozol, fiam?
;ELSŐ SZOLGA:	Valamit a szakácsnak, nem tudom, mit.
;CAPULET:	Hát szedd a lábad.
:Első szolga el
:			Fickó, adsza tuskót.
:Kérdezd meg Pétert, az megmondja, hol van.
;MÁSODIK SZOLGA:	Hát van fejem, tudom, hogy hol a tuskó,
:Nem kell nekem Pétertől tudakolni. (El)
;CAPULET:	Ez a bolond fattyú, jól eltalálta!
:Tuskó-fejű! Jaj, Istenem, virrad:
:A gróf azonnal itt lesz a zenével,
:Mert így igérte: - Már közelbe hallom.
:Künn muzsikálnak
:Hé, dajka - asszony - hol vagy, dajka, dajka?!
:Menj, költsd fel Júliát és csinosítsd ki:
:Párissal addig elbeszélgetek.
:Siess, ha mondom, itt a vőlegény.
:Siess, siess.
:Elmennek
:
===5. SZÍN===
:Júlia szobája. Júlia az ágyon.
:Dajka jön
;DAJKA:	Úrnőm, kisasszony. Alszik, mint a bunda.
:Bárányka, édes. Álmostáska, hé!
:Hallod, szivecském, drága kis menyasszony.
:Mit, meg se mukkansz? Bölcsen is cselekszel,
:Egy hétre alszol, mert ma éjszaka
:Páris gróf nem nyugszik meg semmi áron,
:Csakhogy te meg ne nyughass. Istenem,
:Uram, bocsáss meg, jaj de mélyen alszik.
:De föl kell költenem. Úrnőm, kis úrnőm!
:Vigyázz, a gróf jön és ágyban talál.
:Kizargat, Isten úgyse. Képtelenség!
:Felöltözött! Ruhástul! Vagy ledőlt tán?
:De föl kell költenem: asszony, menyecske.
:Jajjaj, segítség. Meghalt. Jaj, segítség.
:Ó, borzalom, hogy a világra lettem,
:Jaj, szíverősítőt. Uram, nagyasszony!
:Capuletné jön
;CAPULETNÉ:	Mi lárma ez?
;DAJKA:			Ó, jaj, iszonytató nap!
;CAPULETNÉ:	De hát mi történt?
;DAJKA:				Nézze, szörnyű egy nap!
;CAPULETNÉ:	Jaj! Lányom! Én egyetlen életem!
:Éledj, tekints föl vagy veled halok!
:Segítsenek, mondd, hogy segítsenek.
:Capulet jön
;CAPULET:	Hát hol van Júlia, a vőlegény vár.
;DAJKA:	Meghalt, nem él, halott, ó, szörnyűség!
;CAPULETNÉ:	Ó, szörnyűség ez, vége, vége, vége!
;CAPULET:	Nem, nem, mutasd: engedjetek, hideg már.
:A vére áll. A tagja megmeredt,
:Az élet és az ajka régen elvált:
:Halál ül rajta, mint a kora dér
:Minden mezők legédesebb virágján.
;DAJKA:	Jaj, e siralmas nap.
;CAPULETNÉ:			Jaj, átok, átok!
;CAPULET:	Mi megríkat s elvitte: a Halál,
:A nyelvem megköti, szavam szegi.
:Lőrinc barát, Páris jön a muzsikusokkal
;LŐRINC:	Ej, a menyasszony még mostan se jön?
;CAPULET:	Jön már, de vissza nem jön ő soha.
:Fiam, az esküvőd előtti éjjel
:Aráddal a Halál hált: - itt hever, nézd,
:Egykor virág volt, a Halál letörte.
:Halál a vőm, az az örökösöm.
:Ő vette el lányom: hát meghalok majd,
:És életet, mindent reáhagyok.
;PÁRIS:	Hogy vártam én e reggel édes arcát
:És mostan ekképp fancsalog felém.
;CAPULETNÉ:	Boldogtalan, cudar, gyalázatos nap!
:Ily szörnyű órát az Idő se látott
:Zarándokútjának örök robotján! -
:Egyetlen kis szerelmes magzatom,
:Egyetlen örömem, vigasztalásom,
:S a zord Halál most ezt is elragadta!
;DAJKA:	Ó, átok, átok! Ó, ez átkozott nap!
:Siralmas és keserves, átkozott nap,
:Minőt a földön eddig meg sem értem.
:Ó, ez a nap, e szörnyű-szörnyű nap.
:Nap sose volt ilyen fekete még:
:Ó, átok, átkozott nap.
;PÁRIS:	Megcsalt, kigúnyolt, elhagyott, megölt.
:Őt csaltad meg, utálatos Halál.
:Kegyetlenül legyűrted, ó, szerelmem!
:Ó, életem. Nem! Holtan is szerelmem!
;CAPULET:	Porig alázott, összetört, legyilkolt!
:Iszonytató Idő, mért jössz te épp most
:Megsemmisíteni az ünnepünket?
:Ó, gyermekem! Nem, gyermekem! Te lelkem!
:Halott vagy - ó, jaj, gyermekem halott,
:És véle örömem is eltemették.
;LŐRINC:	Csitt, csönd legyen már. Bút nem orvosol bú.
:Egyforma részetek volt e leányban
:Nektek s az Égnek. Most egész az égé,
:És általa jól járt leányotok.
:A részetek nem volt ment a haláltól,
:De eme része mindig él az égben.
:A vágyatok az volt, hogy többre jusson.
:A mennyetek volt, hogy magasba szálljon,
:Hát ríttok-e most, hogy magasba szállt,
:Felhők fölé, magasba, mint az égbolt?
:Mily szeretet az, amelyik megőrül,
:Ha látja, hogy leánya célhoz ért?
:A hosszú házasság nem boldogít,
:Aki hamar meghal, az boldog itt.
:Ne sírjatok, tegyetek rozmaringot
:E szép halottra, és amint szokás,
:Díszben vigyétek a templomba őt:
:A Természet készt sírni esztelen,
:De neveti könnyünk az Értelem.
;CAPULET:	Minden, mit elkészítettünk a nászra,
:Gyásszá borul, fekete temetéssé,
:A hangszerünk megkonduló harang lesz,
:Lakodalmas ebédünk néma tor,
:Víg himnuszunk komor, halotti dal,
:Az esküvő füzére koszorú.
:Minden dolog ferdül, fonákra fordul.
;LŐRINC:	Menj, jó uram - menj véle, asszonyom -
:Páris, ön is - mindenki elkísérje
:Sírjáig ezt a szépséges halottat.
:Az ég haragszik ránk, sujtolva büntet,
:Ne ingereljük, rejtsük el könnyünket.
:Capulet, Capuletné, Páris, Lőrinc el
;ELSŐ MUZSIKUS:	Hát tegyük el a sípunkat és álljunk odébb.
;DAJKA:	Jó emberek, igen, tegyétek el.
:A bús napon pihenjen tokotokban. (El)
;ELSŐ MUZSIKUS:	Bizony tinektek erre okotok van.
:Péter jön
;PÉTER:	Jaj muzsikusok, muzsikusok. Te játszd el azt, hogy „Vigadj, vigadj”. Játszd el, ha kicsit szeretsz: „Vigadj”.
;ELSŐ MUZSIKUS:	Miért éppen azt, hogy „Vigadj”?
;PÉTER:	Mert a szívem folyton azt muzsikálja, hogy: „Búsulj, búsulj”. Játszd el azt a kedvderítő halotti éneket.
;ELSŐ MUZSIKUS:	Nem játszhatom el. Te tudniillik már eljátszottad a hozzá való jogodat. Ma nem muzsikálunk.
;PÉTER:	Szóval nem akarod eljátszani?
;ELSŐ MUZSIKUS:	Nem én.
;PÉTER:	Akkor majd adok neked.
;ELSŐ MUZSIKUS:	Mit adsz nekem?
;PÉTER:	Pénzt, azt nem. De ha akarsz, kaphatsz tőlem egy jókora pofont. Te kocamuzsikus.
;ELSŐ MUZSIKUS:	Kuss, kuss, te ronda szolga, kuss.
;PÉTER:	Húzd rá, különben én húzok rád. Nézd, a gyíklesőmet máris kihúzom.
;ELSŐ MUZSIKUS:	De azzal nem húzod ám ki magad.
;MÁSODIK MUZSIKUS:	Azt tanácsolom, inkább húzd össze magad, mert elhegedülünk.
;PÉTER:	Nem félek ám tőletek, ha százszor is muzsikusok vagytok. Rajta, húzd rá:
:		Ha fáj a szívem, ihaja,
:	S a búbánat majd eltemet,
:	A muzsika ezüst szava...
:	Tudod-e, miért mondja a nóta, hogy: „ezüst szava”? Miért mondja, hogy: „a muzsika ezüst szava”? No, mit gondolsz, Macskahúr Simon?
;ELSŐ MUZSIKUS:	Hát azért, mert az ezüstnek is szép szava van.
;PÉTER:	Fején találtad a szöget. No, mit gondolsz te, Pikula Jankó?
;MÁSODIK MUZSIKUS:	Azért „ezüst szava”, mert a muzsikusok is ezüstért muzsikálnak.
;PÉTER:	Fején találtad a szöget. És mit gondolsz te, Nótás Jakab?
;HARMADIK MUZSIKUS:	Én bizony nem tudom, miért.
;PÉTER:	Jaj, bocsáss meg, hiszen te énekes vagy. Hát én majd megmondom neked, miért. Azért, mert az ilyenfajta fickók, mint ti, ritkán kaptok aranyat a muzsikátokért.
:		A muzsika ezüst szava
:	Kúrálja árva lelkemet. (El)
;ELSŐ MUZSIKUS:	Micsoda gyalázatos fráter.
;MÁSODIK MUZSIKUS:	Hogy kötné föl a hóhér. No menjünk be, várjuk meg a gyásznépet, maradjunk itt a torra.
:
:Függöny
:
:
==ÖTÖDIK FELVONÁS ==
===1. SZÍN===
:Mantova, utca
;ROMEO:	Ha az álom hízelkedő szemének
:Hinnem lehet, mindjárt öröm köszönt rám.
:Keblem királya könnyen ül a trónján
:S egész nap oly szokatlan, játszi jókedv
:Emelget a földről, víg érzetekkel.
:Álmomban édesem jött s halva lelt -
:Álmunkban eszmél a halott: beh furcsa!
:S oly életet csókolt az ajkaimra,
:Hogy fölocsúdtam és császára lettem.
:Jaj, mily csodás a szerelem maga,
:Ha árnya is ily gazdag, boldogító.
:Boldizsár jön
:Hír Veronából? Boldizsár, mi újság?
:Hoztál-e írást nékem a baráttól?
:A kedvesem hogy van? És az apám?
:Hogy mint van Júlia? Ezt újra kérdem,
:Mert semmi sincs rosszul, ha jól van ő.
;BOLDIZSÁR:	Hát jól van. És így nincsen semmi rosszul.
:Már alszik a Capulet-sírba teste,
:S halhatlan része angyalokkal él.
:Láttam, hogyan vitték a kriptaboltba,
:S jelenteni ezt lóhalálba jöttem.
:Ó, jaj, bocsásd meg énnekem a rossz hírt,
:Hiszen te tetted tisztemül, uram.
;ROMEO:	Ha így van, harcba szállok véled, égbolt!
:Tudod lakásom: hozz tintát, papírt,
:S fogadj lovat: ma éjjel utazom.
;BOLDIZSÁR:	Istenre kérlek, várj kicsit, uram.
:Arcod fakó s vad balszerencse érhet
:Ezen az úton.
;ROMEO:		Eh, ne képzelődjél.
:Menj gyorsan és tedd a parancsomat.
:Nem írt nekem semmit sem a barát?
;BOLDIZSÁR:	Nem, jó uram.
;ROMEO:			Sebaj; hát szedd a lábad,
:S fogadj lovat: nyomban megyek utánad.
:Boldizsár el
:Hát Júliám, veled hálok ma éjjel.
:Lássuk, miként: Ó, Balsors, jaj de gyorsan
:Adsz ötletet az átkozott szegénynek.
:Máris eszembe jut egy patikáros -
:Itten lakott -, és láttam is minap,
:Vásott ruhába, zord, busa szemölddel
:Gyógyfűveket szedett. Roppant sovány volt,
:A nagy nyomor csontig lerágta őt.
:Rozzant boltjába teknősbéka lógott,
:Kitömött aligátor, torz halaknak
:Rút bőre és a polcain kitéve
:Üres bödönkék koldus lim-loma.
:Tört bögrék, hólyagok, dohos magok,
:Zsinegvégek, rossz, rózsaszín kalácskák,
:Szétrakva, hogy többet mutassanak.
:Ezt a siralmat látva így tűnődtem:
:„Ha valakinek méreg kellene,
:Mit árusítani itten halál,
:Ez a bitang bizonnyal adna néki.”
:E gondolat jelezte nyomorom,
:S e nyomorult mostan nekem is ád majd.
:Ha jól emlékszem, éppen itt a háza:
:De ünnep van, bezárta ócska boltját.
:Hé, patikáros, hé!
:Patikáros jön
;PATIKÁROS:			Ki ordít így?
;ROMEO:	No jöjj, barátom. Látom, hogy szegény vagy.
:Itt negyven arany: adj egy kortynyi mérget.
:De oly ölőt, oly hirtelen-hatót,
:Hogy szétnyilalljon tüstént minden érben,
:Az életunt szörnyethaljon, ha issza,
:S testéből úgy robbanjon el a lélek,
:Olyan veszett sebesen, mint a lőpor
:Lobban ki, tűzbe, gyilkos ágyucsőből.
;PATIKÁROS:	Van ily mérgem, de Mantovába törvény
:Halált szab arra, aki árusítja.
;ROMEO:	Félsz a haláltól hát, te semmiházi,
:Te átkozott? Az arcodon az éhség,
:Ínség, sanyargás sír ki a szemedből,
:Nyomor, gyalázat lóg le hátadon.
:Ez a világ - s törvénye - nem barátod.
:Dússá sosem tesz törvény e világon.
:Szegd meg tehát, ne légy szegény, fogadd el.
;PATIKÁROS:	Szegénységem hajlik meg, nem gerincem.
;ROMEO:	Szegénységed veszem meg, nem gerinced.
;PATIKÁROS:	Hát szórd e port akármi folyadékba
:S hörpintsd ki és lehetsz bár oly erős,
:Mint húsz ember, végez veled azonnal.
;ROMEO:	Itt aranyod; gonoszabb, mint a méreg,
:Több lelket öl ez itt e ronda földön,
:Mint kotyvalékod, mit tilos eladnod:
:Én adtam mérget, nem te énnekem.
:Ég áldjon: ételt végy rajt s vastagodj.
:Beveszlek én, gyógyító, drága méreg,
:Ha Júliámhoz a sírboltba érek.
:Elmennek
:
===2. SZÍN===
:Verona. Lőrinc barát cellája.
:János barát jön
;JÁNOS:	Hé, merre vagy, testvérem Szent Ferencben?
:Lőrinc barát jön
;LŐRINC:	Úgy hallom, ez János testvér szava.
:Megjöttél Mantovából, Romeótól?
:Üzent nekem? Vagy add a levelét.
;JÁNOS:	Elmentem egy mezítlábas baráthoz,
:Ki gyámolítja a betegeket,
:Hogy elkisérjem és meg is találtam,
:De minthogy azt hitték a városőrök,
:Hogy mind a ketten oly helyen forogtunk,
:Hol döghalál és fertőzet lakik,
:Ajtónk lezárták és mi ottrekedtünk.
:Így Mantovába el sem érkezénk.
;LŐRINC:	Ki vitte hát írásom Romeóhoz?
;JÁNOS:	El sem küldtem - itt van a levél -,
:Futár se volt, hogy visszahozza néked.
:A fertőzettől itt mindenki retteg.
;LŐRINC:	Mily balszerencse! Szerzetünkre mondom,
:Nem semmiség volt benne, ámde fontos,
:Komoly követség, s végzetes lehet,
:Hogy el se ment. János testvér, eredj,
:Szerezz egy vasrudat és hozd azonnal
:Cellámba.
;JÁNOS:		Testvér, már futok, hozom. (El)
;LŐRINC:	Mostan magam megyek a kriptaboltba.
:Júlia ébred három óra múlva,
:Átkozni fog, mert közbe Romeót
:Nem értesítettem, hogy itt mi történt.
:De újra írok Mantovába néki
:S míg jön, cellámba rejtem Júliát -
:A sírban egy élőhalott virág! (El)
:
===3. SZÍN===
:Temető. Capuleték kriptája.
:Páris, Apród virággal, fáklyával jön
;PÁRIS:	Add a fáklyát, fiú, s eredj odább.
:Nem, oltsd ki inkább, mert még észrevesznek.
:Feküdj le ottan a fenyők alá.
:Szorítsd füled az üreges talajra.
:Így hogyha lépés rezzen a síroktól
:Lyukas, kivájt, behorpadt temetőn,
:Meghallod: és füttyents nekem azonnal,
:Jelezd, mihelyt valaki közeleg.
:Add a virágot. Tedd parancsomat, menj.
;APRÓD:	(félre) Félek kicsit, hogy egyedül leszek
:A temetőben, ámde rajta, menjünk. (El)
;PÁRIS:	Édes virág, nászágyadon virág lesz:
:De mennyezetje - jaj - por és kövek!
:Édes harmattal öntözöm meg éjjel,
:Harmat híján bánat-facsarta könnyel:
:Nap szállatával gyászolom sirod,
:Meghintem a virággal és sirok.
:Apród füttyent
:A fiú jelt ád, most valaki jön.
:Mily átkozott láb bolyg itt éjszaka,
:Zavarva gyászom és igaz szerelmem?
:Fáklyája van? Hát rejts el akkor, Éj! (El)
:Romeo és Boldizsár fáklyával és csákánnyal jön
;ROMEO:	Add a csákányt s a faltörő-rudat.
:Itt a levél s reggelre kelve vidd el
:És nyújtsad át uramnak és atyámnak.
:Add a fáklyát: ha kedves életed,
:Állj félre s bármit látsz vagy hallasz itten,
:Munkámban engem semmiképp se bolygass.
:Leszállok a Halál ágyába hát,
:Hogy lássam újra édesemnek arcát.
:Főkép pedig, hogy ujjáról lehúzzam
:A drága gyűrűt - fontos ügybe lesz rá
:Szükségem: így hát eredj, siess: -
:De hogyha visszatérsz és leskelődöl,
:Mit művelek később, hát istenemre,
:Ízekre téplek, és a tagjaiddal
:Szórom be ezt a kapzsi temetőt:
:Az óra és a szándékom szilaj-vad,
:Vadabb, dühösebb és iszonytatóbb, mint
:Éh tigris és a bőgő óceán.
;BOLDIZSÁR:	Megyek, uram, megyek, már nem zavarlak.
;ROMEO:	Így vagy barátom. Vidd el innen ezt,
:S élj boldogul: jó ember, Isten áldjon.
;BOLDIZSÁR:	(félre) Azért csak a közelbe bújok el:
:Olyan csúnyán néz, rosszban sántikálhat.
:(Hátrahúzódik)
;ROMEO:	Te ronda bendő, pucra a Halálnak,
:Jóllakva a legszentebb földdarabbal,
:Büdös állkapcád fölfeszítem és új
:Ételt tömök beléd, hogy meggebedj!
:Feltöri a kripta ajtaját
;PÁRIS:	Ez a száműzött, dölyfös Montague.
:Ő ölte meg az Édes drága bátyját,
:Bújába halt meg ez a szép teremtés.
:Most idejött, a hitvány, meggyalázni
:A holtakat: de végezek vele. (Előrelép)
:Megállj cudar munkádba, Montague!
:Hát mit keres a bosszú a siron túl?
:Aljas rüpők, hadd végezzek veled.
:Add meg magad, jöjj, mert meghalsz azonnal.
;ROMEO:	Meg, meghalok, azért jövök ide.
:Az átkozottat, jó fiú, ne bőszítsd.
:Fuss, hagyj magamra: nézd a holtakat,
:Tőlük riadj el, az Istenre kérlek.
:Fejemre új bűnt, ifjú, ne tetézz,
:Ne ingerelj, uszíts: eredj, eredj!
:Az égre, jobb szeretlek, mint magam,
:Hisz enmagam ellen hozom a fegyvert,
:Ne késlekedj, menj: élj s ámulva mondd,
:Elkergetett egy irgalmas bolond.
;PÁRIS:	Nem engedlek, hiába is rimánkodsz,
:Végzek veled, mint egy földönfutóval.
;ROMEO:	Tehát kihívsz? No rajta, kezdd, fiú.
;BOLDIZSÁR:	Jaj, Istenem, vívnak, hívom az őrt. (El)
:Páris lerogy
;PÁRIS:	Ó, jaj, megölt! Ha van szivedbe részvét,
:Nyisd föl a kriptát, fektess Júliához.
:Meghal
;ROMEO:	Megesküszöm, így lesz. Hadd lássam arcod. -
:Mercutio nemes rokonja, Páris.
:Mit is beszélt az úton a legényem,
:Míg zaklatott főm nem figyelt reá? Azt,
:Hogy Páris megkérette Júliát:
:Nem ezt beszélte? Vagy álmodtam ezt? -
:Őrült vagyok és hallva Júliáról
:Ezt képzelem? Ó, adsza a kezed,
:Beírtak a Balsors könyvébe, vélem!
:Dicső a sír, amelybe eltemetlek,
:Nem, fárosz  ez, legyilkolt ifjúember,
:Mert Júlia van itt, szépsége fénylik,
:S a kripta tőle tündér bálterem lesz.
:Nyugodj, halott, kit egy halott temet.
:Párist a kriptába fekteti
:Hányszor vidul föl a halál előtt,
:Aki halódik. Ápolói mondják,
:Ez az utolsó lobbanás: mi hát most
:E lobbanás? Ó, szívem! asszonyom!
:Lehed mézét kiszívta a Halál,
:De nincs hatalma a szépségeden:
:Nem tört le: szádon-arcodon bíborlik
:Szépséged zászlaja, és a Halál még
:Nem tűzte ott ki sárga lobogóját.
:Tybalt, te vagy e véres szemfedőbe?
:Ó, mit tehetnék mást javadra, mint hogy
:A kéz, amely szétvágta ifjuságod,
:Lerontsa azt is, aki ellened tört? 
:Miért vagy oly szép mostan is? Talán
:Beléd szeretett az üres Halál,
:S e semmi, ösztövér, utálatos Rém
:Itt a sötétben tart mint kedvesét?
:Én féltelek, hát véled maradok.
:Nem moccanok többé a zordon éjnek
:E kastélyából: itt leszek, csak itt,
:Férgekkel, a szolgáló-lányaiddal
:Itten tanyázom mindörökre majd,
:S lerázom a bal csillagok igáját
:Ez életunt testről. Szem, nézd utolszor!
:Öleld utolszor, kar! s te száj - lehellet
:Kapuja - ez igaz csókkal pecsételd
:Örök alkum az uzsorás Halállal.
:Jöjj, zord kisérő, szörnyű kalauz!
:Kétségbeesett révész te, s verd a szirthez
:Viharba fáradt, hányatott dereglyém.
:Érted, szerelmem! (Kiissza az üveget)
:		Ó, hű patikáros,
:Gyors a szered. Így, egy csókkal halok meg. (Meghal)
:Lőrinc barát bejön
;LŐRINC:	Jaj, Szent Ferenc, segíts. Hányszor botolt meg
:Vén lábam a sírokba! Ki van itt?
;BOLDIZSÁR:	Egy jó barátod s régi ismerősöd.
;LŐRINC:	Áldás reád hát. Mondd nekem, barátom,
:Miért világít az a fáklya
:Pondróknak és a vaksi koponyáknak?
:Nyilván a Capulet-kriptában ég.
;BOLDIZSÁR:	Ott ég, atyám, és a gazdám is ott van, akit szeretsz te.
;LŐRINC:		Ki?
;BOLDIZSÁR:			Hát Romeo.
;LŐRINC:	Mióta van ott?
;BOLDIZSÁR:			Jó félóra óta.
;LŐRINC:	Jöjj vélem a kriptába.
;BOLDIZSÁR:				Nem merek.
:A gazdám azt hiszi, hogy hazamentem,
:S irtózatos halált igért nekem,
:Ha maradok s utána leskelődöm.
;LŐRINC:	Hát csak maradj. Magam megyek. De félek,
:Egyszerre csak rossz sejtelem fog el.
;BOLDIZSÁR:	Én azt álmodtam a fenyő alatt itt,
:Hogy a gazdám kihívott valakit
:S leszúrta a kardjával.
;LŐRINC:	(előremegy) Romeo!
:Jajjaj, miféle vér fertezteti
:A kriptaboltnak sziklacsarnokát?
:S miért e bitang és vérfüstölte kardok
:Oly mocskosan a béke otthonában?
:Bemegy a kriptába
:Romeo! Ó, halálsápadt! Mi, Páris?
:Vérébe fagyva. Ó, mily átkos óra
:Okozta ezt a szörnyű balszerencsét!
:Júlia ébredez.
:Júlia ocsúdik
;JÚLIA:	Ó, jóságos atyám, hol az uram?
:Emlékezem, hogy hol kell lenni nékem
:S ott is vagyok: de hol van Romeóm?
:Künn zaj
;LŐRINC:	Zajt hallok. Asszonyom, jer a halálnak,
:Ragálynak és lidércnek e lakából.
:Nagyobb erő tört ránk, hiába küzdtünk,
:Tervünk dugába dőlt: siess, jer innen:
:Holtan hever urad - a kebleden -,
:És Páris is: jer velem, elhelyezlek
:A szent apácák zárdájába majd.
:Ne kérdezősködj, mert közelg az őrség,
:Jer, Júliám! (Új zaj) Én nem merek maradni.
;JÚLIA:	Csak menj, siess. Nekem maradni kell.
:Lőrinc el
:Mi ez üveg? a kedvesem kezében?
:Ó, méreg ölte meg idő előtt.
:Huncut, kiinni mind, nem hagyni egy
:Baráti csöppet, hogy hozzád vigyen?
:Megcsókolom szád. Tán csüng rajta pár
:Csöpp, hogy halálba üdvözítsen engem.
:(Megcsókolja) Szájad meleg.
;ELSŐ ŐR:	(künn) Vezess, fiú: - na merre?
;JÚLIA:	Mi ez a zaj? Jöjj, drága tőr!
:Kirántja Romeo tőrét
:Ez hüvelyed. (Magába döfi) Itt rozsdásodj te: ölj meg!
:Romeo holttestére rogy s meghal. Őrség jön Páris apródjával
;APRÓD:	Ez az a hely, ahol a fáklya ég.
;ELSŐ ŐR:	Egyadta vér a kriptabolt alapja.
:A temetőbe! Mindenkit lefogni.
:Néhány őr el.
:Siralmas látvány! Itt a gróf megölve.
:Júlia vérzik: még meleg, de újra
:Meghal, kit már két napja eltemettünk.
:Fuss a herceghez - te Capuletékhez -
:Verd föl a Montague-kat - mind kutatni.
:Itt látjuk őket a sírbolt alapján,
:De hogy mi volt a gyászuk bús alapja,
:Azt majd csak a vizsgálat látja végül.
:Több őr visszajön Boldizsárral
;MÁSODIK ŐR:	Itt Romeo legénye, künn találtuk.
;ELSŐ ŐR:	Míg nem jön a herceg, vedd őrizetbe.
:Több őr visszajön Lőrinc baráttal
;HARMADIK ŐR:	Itt egy barát, remeg, sóhajtozik, sír:
:Ezt a vasat, csákányt őnála leltük,
:A temető ezen felén lopódzott.
;ELSŐ ŐR:	Nagyon gyanús: fogoly lesz a barát is.
:Herceg kíséretével jön
;HERCEG:	Mi balszerencse ébred ily korán,
:Hogy hajnali ágyunkból is kiűz?
:Capulet, Capuletné és mások jönnek
;CAPULET:	Mi baj lehet, hogy így üvöltenek künn?
;CAPULETNÉ:	A nép az utcán Romeót kiáltoz,
:Más Júliát, más Párist, s mind rohannak
:Vad jajgatással a kriptánk felé.
;HERCEG:	Mi rémület riasztja a fülünket?
;ELSŐ ŐR:	Herceg! Páris gróf itt hever megölve.
:Itt Romeo halott - s itt Júlia -
:Halott volt már - meleg, és újra meghalt.
;HERCEG:	Derítsd föl: e vad gyilkolás miként volt?
;ELSŐ ŐR:	Itt egy barát, itt Romeo legénye.
:Szerszámokat cipelnek, hogy kinyissák
:Halottaink tanyáját.
;CAPULET:	Ó, Ég - ó, asszony, nézd, vérzik leányunk!
:E tőr eltévedt - ni, a hüvelye
:Üres emitt Montague oldalán.
:Lányunk szivébe csúszott: - rossz hüvelybe.
;CAPULETNÉ:	Halálharang nekem ez a halálkép:
:Aggságomat kondítja sír felé.
:Montague és mások jönnek
;HERCEG:	Jöjj, Montague, ma fölkeltél korán,
:Lásd, mily korán feküdt le gyermeked.
;MONTAGUE:	Ó, herceg, hitvesem meghalt ma éjjel,
:Nem élte túl fia száműzetését.
:Mi új csapás zendül vénségem ellen?
;HERCEG:	Nézz s látni fogsz.
;MONTAGUE:	Ó, neveletlen, mondd hát, illik-e
:Apád előtt a sírba tolakodni?
;HERCEG:	Zárjuk le kissé a vád ajkait,
:Míg tisztázzuk a kétes dolgokat,
:S megtudjuk kútfejük, való lefolytuk:
:Akkor magam leszek bútok vezére,
:Halálba is viszlek, ha kell: de addig
:Szolgálja a gyászt néma béketűrés. -
:Hozzák elémbe a gyanúsokat.
;LŐRINC:	Én, én vagyok, ki tenni képtelen,
:A leggyanúsabb, mert e szörnyű rémtett
:Idő s hely is mind-mind csak ellenem vall.
:Itt állok én, terhelve-mentekezve,
:Vádolva s egybe védve önmagam.
;HERCEG:	Hát add elő, mit tudsz te a dologban?
;LŐRINC:	Rövid leszek, hisz a lélegzetem
:Kurtább, semhogy hosszú mesére futná.
:Ott Romeo - halott -, Júlia férje -
:Ott Júlia - halott -, hű hitvese.
:Titokban én eskettem össze őket,
:Tybaltot aznap ölték meg s miatta
:A vőlegényt száműzték városunkból.
:Júlia érte sírt és nem Tybaltért.
:Te, hogy keservét enyhítsd, elgyürűzted,
:Erővel is férjhez akartad adni
:Páris grófhoz - Júlia fölkeres,
:Rimánkodik dúlt arccal, hogy segítsek,
:Mentsem meg őt a másik esküvőtől,
:Másképp cellámban öli meg magát.
:Hát adtam néki - mert tudok keverni -
:Álomhozó italt, s úgy is hatott ez,
:Amint kívántam, a halál szinébe
:Burkolta: közben írtam Romeónak,
:Hogy itt legyen e rémes éjszakára
:S kölcsön-sírjából hozza ki velem,
:Mert az ital varázsa épp ma szűnt meg.
:De a levélvivőm, János barát,
:Útjába megrekedt és tegnap este
:Levelem visszahozta. Így az órán -
:Mikor ébredni kellett Júliának -
:Magam jöttem kivinni őt a sírból.
:Azt hittem, a cellámba rejtem el majd,
:Míg Romeónak írást küldhetek: -
:De hogy megérkezem - az ébredése
:Előtt pár perccel -, két halott hevert itt,
:Nemes Páris gróf és hű Romeo.
:Júlia ébred, kértem esdve, jöjjön,
:Viselje tűrve az Ég rendelését:
:De erre zaj riasztott el a sírból,
:Ő bánatában nem akart követni,
:S - úgy rémlik - aztán végezett magával.
:Csak ezt tudom. Nászába beavattuk
:Dadáját is, s ha bármi balra fordult
:Az én hibámból, úgy vén életem
:Legyen az áldozat - pár óra van még -
:Ezt sújtsa le a törvény szigora.
;HERCEG:	Szent férfiúnak ösmertünk mi mindig.
:Hol Romeo legénye? Mit tud ez?
;BOLDIZSÁR:	Hírt vittem néki, hogy Júlia meghalt,
:Ő lóhalálban indult Mantovából,
:Mindjárt a sírhoz jött, ide a sírhoz -
:Meghagyta, ezt az írást adjam át
:Az apjának korán, és benn a sírban
:Halált igért nekem, ha nem megyek.
;HERCEG:	Add azt az írást - majd beléje nézek -
:A gróf apródja hol, ki őrt hivott?
:Hát mit művelt itt, fickó, az urad?
;APRÓD:	Az asszonya sírjához jött virággal.
:Rám szólt, hogy álljak félre, félreálltam.
:Egy fáklyás ember a sírt feszegette,
:Hát akkor a gazdám kirántja kardját,
:Én meg futok s tüstént hívom az őrt.
;HERCEG:	Ez írás a barátot igazolja.
:Így volt szerelme s Júlia halála.
:Azt írja itt, mérget vett egy szegény
:Patikárostól s a kriptába jött
:Meghalni és Júliához feküdni.
:Hol vagytok, ellenségek? - Capulet -
:Montague - lám gyűlölségtek mily átok:
:Szerelemmel gyilkolta meg az Ég
:Örömetek, s én, mert tűrtem viszálytok,
:Két atyafit vesztek: - így bűnhődünk mind.
;CAPULET:	Ó, Montague bátyám, add a kezed:
:Ez a leányom özvegydíja, többet
:Nem kérhetek.
;MONTAGUE:		De én többet adok:
:Szobrot emelek néki sáraranyból,
:És mindaddig, amíg Verona áll,
:Nevének nem szabad elmúlnia,
:Ragyogjon a hű, tiszta Júlia.
;CAPULET:	S én egy arany-Romeót veretek
:Arája mellé: mártír-gyermekeknek
:Így áldoz a koldusi szeretet.
;HERCEG:	Zord békülést hoz e mogorva reggel,
:Fejét a nap se dugja ki nekünk.
:Ezt megvitatjuk még a többiekkel,
:Aztán kegyelmezünk és büntetünk:
:Mert még regékbe sincsen arra szó,
:Mit szenvedett Júlia s Romeo.
:Mind elmennek
:Függöny
:
:

[[Kategória:Színdarabok]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Julius Caesar</title>
    <id>323</id>
    <revision>
      <id>4944</id>
      <timestamp>2006-08-31T11:12:52Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>-szerző kategóriája, a szerzők kategóriáit megszünetetem</comment>
      <text xml:space="preserve">{{allaposít}}

{{fej
| szerző     = William Shakespeare
| cím        = Julius Caesar
| szakasz    =
| előző      =
| következő  =
| megjegyzés =
}}

{| {{sztdr}}
| width=50% |
|-
|
:SZEMÉLYEK  
|
:DRAMATIS PERSONAE
|-
|
:JULIUS CAESAR
:OCTAVIUS CAESAR,  
:MARCUS ANTONIUS, 
:M. AEMILIUS LEPIDUS - triumvirek Caesar halála után  
:CICERO, PUBLIUS,   POPILIUS LENA  szenátorok  
:MARCUS BRUTUS,  
:CASSIUS,   
:CASCA,   
:TREBONIUS,   
:LIGARIUS,   
:DECIUS BRUTUS, 
:METELLUS CIMBER, 
:CINNA  - összeesküdtek Julius Caesar ellen  
:FLAVIUS,   
:MARULLUS tribunosok  
:ARTEMIDORUS,  cnidosi sophista 
:JÓS  
:CINNA, költő  
:LUCILIUS, TITINIUS,   MESSALA,   IFJÚ CATO,   VOLUMNIUS - Brutus és Cassius barátjai  
:VARRO,   CLITUS,   CLAUDIUS,   STRATO,  LUCIUS,  DARDANIUS - Brutus szolgái  
:PINDARUS, Cassius szolgája  
:CALPURNIA, Caesar neje  
:PORTIA, Brutus neje
:Szenátorok, polgárok, őrök, cselédek, katonák
|
:JULIUS CAESAR
:OCTAVIUS CAESAR, Triumvir after his death.
:MARCUS ANTONIUS, Triumvir after his death.
:M. AEMIL. LEPIDUS Triumvir after his death.
:CICERO, PUBLIUS, POPILIUS LENA, Senators.
:MARCUS BRUTUS, Conspirator against Caesar.
:CASSIUS, Conspirator against Caesar.
:CASCA, Conspirator against Caesar.
:TREBONIUS, Conspirator against Caesar.
:LIGARIUS, Conspirator against Caesar.
:DECIUS BRUTUS, Conspirator against Caesar.
:METELLUS CIMBER, Conspirator against Caesar.
:CINNA, Conspirator against Caesar.
:FLAVIUS, tribune 
:MARULLUS, tribune
:ARTEMIDORUS, a Sophist of Cnidos.
:A Soothsayer
:CINNA, a poet. Another Poet.
:LUCILIUS, TITINIUS, MESSALA, young CATO, and VOLUMNIUS, Friends to Brutus and Cassius.
:VARRO, CLITUS, CLAUDIUS, STRATO, LUCIUS, DARDANIUS, Servants to Brutus
:PINDARUS, Servant to Cassius
:The Ghost of Caesar
:Senators, Citizens, Soldiers, Commoners, Messengers, and
:Servants 
:CALPURNIA, wife to Caesar
:PORTIA, wife to Brutus
|-
|
:''A történet helye nagyrészt Róma, utóbb Sardis és Philippi környéke.''  
|
:SCENE: Rome, the conspirators' camp near Sardis, and the plains of Philippi.
|}

==Első felvonás== 
===1. szín=== 
{| {{sztdr}}
|-
| width=50% | 
:''Róma. - Utca.''
:''Flavius, Marullus s egy sereg polgár jőnek.'' 
| 
:''SCENE I. Rome. A street. ''
:''Enter Flavius, Marullus, and a Throng of Citizens.''
|-
| FLAVIUS
:El, renyhe nép, lóduljatok haza.
:Ünnepnap ez ma? Nem tudjátok-e,
:Kézműves létetekre, hogy tilos
:Hétköznap járni mesterségitek
:Jelvénye nélkül? Neked mi a munkád? 
| FLAVIUS.
:Hence! home, you idle creatures, get you home! 
:Is this a holiday? What! know you not,
:Being mechanical, you ought not walk
:Upon a laboring day without the sign
:Of your profession?—Speak, what trade art thou?
|-
| ELSŐ POLGÁR
:Hát, uram, én ács vagyok. 
| FIRST CITIZEN.
:Why, sir, a carpenter.
|-
| MARULLUS
:Hol bőrkötényed és a mérvonal?
:Mi dolgod itt most legjobbik ruhádban?
:S te itt miféle műves vagy? 
| MARULLUS.
:Where is thy leather apron and thy rule?
:What dost thou with thy best apparel on?—
:You, sir; what trade are you?
|-
| MÁSODIK POLGÁR
:Biz’, uram, finom műveshez képest én úgyszólván csak kontár vagyok. 
| SECOND CITIZEN.
:Truly, sir, in respect of a fine workman, I am but, as you
:would say, a cobbler.
|-
| MARULLUS
:De mi mesterséget űzöl? Ki vele! 
| MARULLUS.
:But what trade art thou? Answer me directly.
|-
| MÁSODIK POLGÁR
:Oly mű az, uram, melyet a legjobb lélekkel űzhetek, ami valóban nem egyéb, mint
:a rossz viselet megjavítója. 
| SECOND CITIZEN.
:A trade, sir, that, I hope, I may use with a safe
:conscience, which is indeed, sir, a mender of bad soles.
|-
| FLAVIUS
:De mi az, te semmirekellő, szólj, miféle mű? 
| MARULLUS.
:What trade, thou knave? Thou naughty knave, what trade?
|-
| MÁSODIK POLGÁR
:Ne, kérlek, uram, ki ne kelj ellenem, de ha valamidből ki találnál kelni, én
:helyrehozhatlak. 
| SECOND CITIZEN.
:Nay, I beseech you, sir, be not out with me; yet,
:if you be out, sir, I can mend you.
|-
| MARULLUS
:Te helyrehozhatsz, szemtelen fiú? 
| MARULLUS.
:What mean'st thou by that? Mend me, thou saucy fellow!
|-
| MÁSODIK POLGÁR
:Igen, uram, megfoldalak. 
| SECOND CITIZEN.
:Why, sir, cobble you.
|-
| FLAVIUS
:Te csizmafoltozó vagy, nemde? 
| FLAVIUS.
:Thou art a cobbler, art thou?
|-
| MÁSODIK POLGÁR
:Biz’, uram, én minden életszükségeim árát árral szerzem; én nem ártom magamat
:sem a mesteremberek közé, sem az asszonyi dolgokba egyébbel, mint árral.
:Igazán szólva, én az öreg lábbelik seborvosa vagyok: ha nagy veszélyben vannak,
:kigyógyítom őket. Oly derék nép járdogál az én két kezem művein, amilyen csak
:valaha marhabőrt tapodott. 
| SECOND CITIZEN.
:Truly, Sir, all that I live by is with the awl; I meddle with
:no tradesman's matters, nor women's matters, but with awl.
:I am indeed, sir, a surgeon to old shoes; when they are in
:great danger, I re-cover them. As proper men as ever trod upon
:neat's-leather have gone upon my handiwork.
|-
| FLAVIUS
:De mért ma műhelyedben nem maradsz?
:Mért hordod e népséget fel s alá? 
| FLAVIUS.
:But wherefore art not in thy shop today?
:Why dost thou lead these men about the streets?
|-
| MÁSODIK POLGÁR
:Igazán, uram, csak hogy csizmáik kopjanak, s munkám szaporodjék. De
:valósággal, uram, azért ünnepelünk ma, hogy Caesart láthassuk s örüljünk
:diadalán. 
| SECOND CITIZEN.
:Truly, sir, to wear out their shoes to get myself into more
:work. But indeed, sir, we make holiday to see Caesar and to
:rejoice in his triumph.
|-
| MARULLUS
:Örülni? mért? mi zsákmányt hoz haza?
:Vagy mely adózók jőnek, szekerét
:Rabláncaikban ékesíteni?
:Ti fák, szirtek! gonoszbak mindazoknál!
:Ó, rög szivek, Rómának vad fiai,
:Nem ismerétek Pompejust? Mi sokszor
:Mászkáltatok fel falra, várfokokra,
:Ablak- s toronyra, sőt kéménytetőkre
:Emőitekkel és ott ültetek
:Reggeltől estig, békén várakozva,
:Láthatni nagy Pompejus menetét
:Rómának utcáin! S ha szekere
:Csak feltünék is, nem kezdétek-e
:Köz zendüléssel oly örömkiáltást,
:Hogy pandalainak visszhangzásira,
:Miket ujjongástok ébresztett fel ott,
:Megreszketett ágyában Tiberis?
:S ti most még jobb ruhákat öltetek?
:S ti most még ünnepeltek, és ti most
:Virágot szórtok annak útain,
:Ki diadalmat ül Pompejusvér fölött?
:El innen! Tüstént menjetek haza.
:Az istenekhez térden esdjetek,
:Hogy a villámot feltartsák, minek
:Lecsapni kell e háladatlanságra. 
| MARULLUS.
:Wherefore rejoice? What conquest brings he home?
:What tributaries follow him to Rome,
:To grace in captive bonds his chariot wheels?
:You blocks, you stones, you worse than senseless things!
:O you hard hearts, you cruel men of Rome,
:Knew you not Pompey? Many a time and oft
:Have you climb'd up to walls and battlements, 
:To towers and windows, yea, to chimney tops,
:Your infants in your arms, and there have sat
:The livelong day with patient expectation
:To see great Pompey pass the streets of Rome.
:And when you saw his chariot but appear,
:Have you not made an universal shout
:That Tiber trembled underneath her banks
:To hear the replication of your sounds
:Made in her concave shores?
:And do you now put on your best attire?
:And do you now cull out a holiday?
:And do you now strew flowers in his way
:That comes in triumph over Pompey's blood?
:Be gone!
:Run to your houses, fall upon your knees,
:Pray to the gods to intermit the plague
:That needs must light on this ingratitude.
|-
| FLAVIUS
:El, el, jó földiek, s e vétekért
:Gyűjtsétek össze sorstársaitokat
:A Tiberishez; sírjátok vizébe
:Könyűitek, mig a legaljasabb ár
:A legfőbb partot csókolandja meg.
:''Nép el.''
:Nézd, hogy megolvadt bennök a salak;
:Eltűntek, megnémulva bűneikben.
:Eredj te most a Capitol felé.
:Én erre tartok. Foszd a szobrokat,
:Ha melyeket díszjellel fedve látsz. 
| FLAVIUS.
:Go, go, good countrymen, and, for this fault,
:Assemble all the poor men of your sort,
:Draw them to Tiber banks, and weep your tears 
:Into the channel, till the lowest stream
:Do kiss the most exalted shores of all.
:''Exeunt CITIZENS.''
:See whether their basest metal be not moved;
:They vanish tongue-tied in their guiltiness.
:Go you down that way towards the Capitol;
:This way will I. Disrobe the images,
:If you do find them deck'd with ceremonies.
|-
| MARULLUS
:Tehetjük ezt?
:Tudod, ma vannak a Lupercaliák. 
| MARULLUS.
:May we do so?
:You know it is the feast of Lupercal.
|-
| FLAVIUS
:Sebaj! Ne hagyd Caesarnak díszjelét
:Semilyen szobrán. Én körülmegyek.
:S elűzöm utcáról a pórokat.
:Tedd ezt te is, hol tömve látod őket.
:Alant repűlend Caesar, szárnyiból
:E nőni kezdő toll ha tépve lesz:
:Különben túlszáll ember látkörén,
:S mindünket szolga félelembe fojt.
:''El.'' 
| FLAVIUS.
:It is no matter; let no images
:Be hung with Caesar's trophies. I'll about
:And drive away the vulgar from the streets;
:So do you too, where you perceive them thick.
:These growing feathers pluck'd from Caesar's wing
:Will make him fly an ordinary pitch,
:Who else would soar above the view of men,
:And keep us all in servile fearfulness. 
:''Exeunt.''
|}

===2. szín=== 
{| {{sztdr}}
| width=50% | 
:''Ugyanott. - Köztér.''
:''Versenyre készülten jőnek díszjárattal s zenével''
:''Caesar, Antonius, Calpurnia, Portia, Decius, Cicero, Brutus, Cassius, Casca;''
:''utánok nagy csoport s köztük egy jós.'' 
| 
:''SCENE II. The same. A public place. ''
:''Enter, in procession, with music, Caesar; Antony, for the course; Calpurnia, Portia, Decius, Cicero, Brutus, Cassius, and Casca; a great crowd following, among them a Soothsayer.''
|-
| CAESAR
:Calpurnia! 
| CAESAR.
:Calpurnia,—
|-
| CASCA
:Csendesen, hejh! Caesar szól.
:''A zene megszűn.'' 
| CASCA.
:Peace, ho! Caesar speaks.
:''Music ceases.''
|-
| CAESAR
:Calpurnia! 
| CAESAR.
:Calpurnia,—
|-
| CALPURNIA
:Itt vagyok, uram. 
| CALPURNIA. 
:Here, my lord.
|-
| CAESAR
:Antoniusnak álld egészen útját,
:Ha majd pályát futand. Antonius! 
| CAESAR.
:Stand you directly in Antonius' way,
:When he doth run his course.—Antonius,—
|-
| ANTONIUS
:Caesar, uram? 
| ANTONY.
:Caesar, my lord?
|-
| CAESAR
:Megemlékezzél versenyed között
:Calpurniát illetni. Őseink
:Mondásaként a magtalan, ha íly
:Szent pálya közben érintik, lerázza
:A meddőségnek átkát. 
| CAESAR.
:Forget not in your speed, Antonius,
:To touch Calpurnia; for our elders say,
:The barren, touched in this holy chase,
:Shake off their sterile curse.
|-
| ANTONIUS
:Nem felejtem.
:Ha Caesar mondja: tedd, az téve van. 
| ANTONY.
:I shall remember.
:When Caesar says &quot;Do this,&quot; it is perform'd.
|-
| CAESAR
:Kezdjétek. S minden rend szerint legyen.
:''Zene.'' 
| CAESAR.
:Set on; and leave no ceremony out.
:''Music.''
|-
| JÓS
:Caesar! 
| SOOTHSAYER.
:Caesar!
|-
| CAESAR
:Hah! ki szólít? 
| CAESAR.
:Ha! Who calls?
|-
| CASCA
:Csendet körül! Hallgasson el ki-ki.
:''Zene megszűn.'' 
| CASCA.
:Bid every noise be still.—Peace yet again!
:''Music ceases.''
|-
| CAESAR
:Ki az, ki hozzám szól a sokaságból?
:Egy hang visítja Caesart, a zenén is
:Túl hatva. Szólj, Caesar kész hallani. 
| CAESAR.
:Who is it in the press that calls on me?
:I hear a tongue, shriller than all the music,
:Cry &quot;Caesar&quot;! Speak, Caesar is turn'd to hear.
|-
| JÓS
:Őrizkedjél Martius idusától. 
| SOOTHSAYER.
:Beware the Ides of March.
|-
| CAESAR
:Mi ember ez? 
| CAESAR.
:What man is that?
|-
| BRUTUS
:Egy jós tanácsolja ónod magadat Martius idusától. 
| BRUTUS.
:A soothsayer bids you beware the Ides of March.
|-
| CAESAR
:Hadd lássam arcát, hozzátok közelb. 
| CAESAR.
:Set him before me; let me see his face.
|-
| CASSIUS
:Fickó! Jöjj ki a csoportból, tekints Caesarra. 
| CASSIUS.
:Fellow, come from the throng; look upon Caesar.
|-
| CAESAR
:Mit szólsz nekem most. Mondd még egyszer el. 
| CAESAR.
:What say'st thou to me now? Speak once again.
|-
| JÓS
:Őrizkedjél Martius idusától. 
| SOOTHSAYER.
:Beware the Ides of March.
|-
| CAESAR
:Ábrándozó, bocsássuk őt. - Eredj.
:''Harsonák. Mind el, Cassius és Brutuson kívül.'' 
| CAESAR.
:He is a dreamer; let us leave him. Pass.
:''Sennet. Exeunt all but BRUTUS and CASSIUS.''
|-
| CASSIUS
:Nem jössz megnézni a versenyt? 
| CASSIUS.
:Will you go see the order of the course?
|-
| BRUTUS
:Nem én. 
| BRUTUS.
:Not I.
|-
| CASSIUS
:Jöjj, kérlek. 
| CASSIUS.
:I pray you, do.
|-
| BRUTUS
:Játék barátja nem vagyok. Kevés van
:A fürgeségből bennem, mely jutott
:Antoniusnak. Ám ez fel ne tartson
:Kivánatodban; én magadra hagylak. 
| BRUTUS.
:I am not gamesome; I do lack some part
:Of that quick spirit that is in Antony.
:Let me not hinder, Cassius, your desires;
:I'll leave you.
|-
| CASSIUS
:Régóta, Brutus, szemmel tartalak.
:Te nem tekintesz oly nyájas szemekkel,
:Sem szívességet többé nem mutatsz,
:Milyenhez szokva voltam; szigorún
:Zord vagy barátodhoz, aki szeret. 
| CASSIUS.
:Brutus, I do observe you now of late:
:I have not from your eyes that gentleness
:And show of love as I was wont to have:
:You bear too stubborn and too strange a hand
:Over your friend that loves you.
|-
| BRUTUS
:Csalatkozol. Ha arcom elsötétült,
:Lelkem borúja csak magamra tér.
:Sokféle szenvedély bánt egy kor óta
:És ötletek, csupán nekem valók,
:Mi tetteimre tán homályt borít;
:De ez ne bántsa meg barátimat,
:(Kiknek sorában egy vagy, Cassius),
:Se másra múlasztásimat ne értsék,
:Mint hogy magával Brutus lelke küzd
:És nyájas lenni máshoz elfelejt. 
| BRUTUS.
:Cassius,
:Be not deceived: if I have veil'd my look,
:I turn the trouble of my countenance
:Merely upon myself. Vexed I am
:Of late with passions of some difference,
:Conceptions only proper to myself,
:Which give some soil perhaps to my behaviors;
:But let not therefore my good friends be grieved—
:Among which number, Cassius, be you one—
:Nor construe any further my neglect,
:Than that poor Brutus, with himself at war,
:Forgets the shows of love to other men.
|-
| CASSIUS
:Így félreértém bomlott kedvedet,
:Miért is e keblembe sok nyomós
:Szándékot s méltó gondot eltemettem.
:Mondd, láthatod-e, jó Brutus, arcodat? 
| CASSIUS.
:Then, Brutus, I have much mistook your passion;
:By means whereof this breast of mine hath buried
:Thoughts of great value, worthy cogitations.
:Tell me, good Brutus, can you see your face?
|-
| BRUTUS
:Nem, Cassius, mert a szem önmagát
:Nem látja, csak más tárgyról visszavert
:Sugárok által. 
| BRUTUS.
:No, Cassius, for the eye sees not itself
:But by reflection, by some other thing.
|-
| CASSIUS
:Úgy vagyon.
:S felette kár, Brutus, hogy nincsenek
:Ily tükreid, honnan rejtett becsed
:Szemedbe tűnnék, s látnád másodat.
:Hallám, miképp sok fő-fő római
:(A halhatatlan Caesaron kivűl)
:Brutusról szólva s e kor járma súlyát
:Nyögvén, ohajtá: vajha a nemes
:Brutus szemekkel bírna. 
| CASSIUS.
:'Tis just:
:And it is very much lamented, Brutus,
:That you have no such mirrors as will turn
:Your hidden worthiness into your eye,
:That you might see your shadow. I have heard
:Where many of the best respect in Rome,—
:Except immortal Caesar!— speaking of Brutus,
:And groaning underneath this age's yoke,
:Have wish'd that noble Brutus had his eyes.
|-
| BRUTUS
:Mily veszélybe
:Vezetsz te engem, azt kivánva, hogy
:Olyat keressek bennem, ami nincs? 
| BRUTUS.
:Into what dangers would you lead me, Cassius,
:That you would have me seek into myself
:For that which is not in me?
|-
| CASSIUS
:Készülj azért, jó Brutus, hallani.
:És tudva, hogy nem láthatod magad
:Oly jól, mint tükröződve, tükröd, én,
:Szerényen felfödöm magadnak azt,
:Mit még magadról nem tudsz. És ne légy
:Ezért gyanúval, Brutus, ellenem.
:Ha köznevetkező, s ha szokva volnék
:Hálálkodókra szívességemet
:Pór esküvéssel elpazarlani,
:S ha észrevetted, hogy hizelkedém
:Embernek, és forrón ölelgetém
:S aztán gyaláztam, vagy hogy tor között
:Egész csoportnak megnyilatkozom,
:Ugy óvakozzál tőlem.
:''Harsonák és zaj.'' 
| CASSIUS.
:Therefore, good Brutus, be prepared to hear;
:And since you know you cannot see yourself
:So well as by reflection, I, your glass,
:Will modestly discover to yourself
:That of yourself which you yet know not of.
:And be not jealous on me, gentle Brutus;
:Were I a common laugher, or did use
:To stale with ordinary oaths my love
:To every new protester; if you know
:That I do fawn on men, and hug them hard
:And after scandal them; or if you know
:That I profess myself, in banqueting,
:To all the rout, then hold me dangerous.
:''Flourish and shout.''
|-
| BRUTUS
:Mit jelent ez
:Örömkiáltás? Tartok tőle, hogy
:Caesart a nép királlyá emeli. 
| BRUTUS.
:What means this shouting? I do fear the people
:Choose Caesar for their king.
|-
| CASSIUS
:Igen, te tartasz? Úgy azt kell gyanítnom,
:Hogy nem szeretnéd. 
| CASSIUS.
:Ay, do you fear it?
:Then must I think you would not have it so.
|-
| BRUTUS
:Azt nem, Cassius;
:De őt én kedvelem. Hanem miért
:Tartasz te engem ily sokáig itt?
:Mi az, mit vágyásod van közleni?
:Ha közjót illet, tégy becsűletet
:Egyik s halált a másik szem elé,
:S én mind a kettőt egy kedvvel tekintem.
:Mert istenek úgy segítsenek, miként
:Inkább imádom a becsűletet,
:Mint félem a halált. 
| BRUTUS.
:I would not, Cassius; yet I love him well,
:But wherefore do you hold me here so long?
:What is it that you would impart to me?
:If it be aught toward the general good,
:Set honor in one eye and death i' the other
:And I will look on both indifferently;
:For let the gods so speed me as I love
:The name of honor more than I fear death.
|-
| CASSIUS
:Ismérem benned, Brutus, ez erényt,
:Éppen miként külsődet ismerem.
:Igen tehát, becsűlet tárgya szómnak.
:Nem mondhatom, te s más mit tartotok
:Az életről; nekem, magamra nézve,
:Nem lenni éppen oly kivánatos,
:Mint élni rémben olytól, mint magam.
:Szabadul születtem, mint Caesar, s te is;
:Mindketten szinte jól táplálkozánk
:S kiálljuk, mint ő, a tél hidegét.
:Mert egykor egy zord, szélveszes napon,
:Tiber hulláma küzdvén partival,
:Így szóla Caesar: „Mersz-e most velem
:A bősz habokba szállni, Cassius,
:S amott a pontig úszni?” E szavakra,
:Fegyverben, mint valék, belészökém,
:S intém, kövessen. És ő követett.
:Dühödt az ár s mi vertük, gyors inakkal
:Hadarva félre és dacos kebellel
:Előrenyomván. Ám, még mielőtt
:A feltett ponthoz érnénk: „Cassius!”
:Kiált Caesar, „Segíts, vagy elbukom.”
:Én, mint nagy ősünk, Aeneas, kihozta
:Hátán az agg Anchisest láng közül,
:Úgy hoztam a fáradt Caesart Tiberis
:Hullámiból. S most istenné leve
:Ez ember, s Cassius hitvány teremtmény,
:Kinek fejét mélyen kell hajtani,
:Ha Caesar csak ugy odaint feléje.
:Hispániában egykor láz gyötörte,
:Reszketni láttam őt, midőn
:Rohamja jött; ez isten reszketett!
:A gyáva ajkak színöket hagyák
:S azon szem, melytől a világ remeg,
:Fényét veszíté. Hallám nyögni őt;
:Igen! s azon nyelv, mely Rómát köti,
:Hogy rá figyeljen és beszédeit
:Könyvébe rója, az most így nyögött:
:„Adj innom, ah, Titinius”,
:Mint egy beteg leány. Ó, istenek!
:Bámulnom kell, hogy ily gyarló egy ember
:Elébe vágott a dicső világnak
:S a pálmát bírja egyedül.
:''Zaj. Harsonák.'' 
| CASSIUS.
:I know that virtue to be in you, Brutus,
:As well as I do know your outward favor.
:Well, honor is the subject of my story.
:I cannot tell what you and other men
:Think of this life; but, for my single self,
:I had as lief not be as live to be
:In awe of such a thing as I myself.
:I was born free as Caesar; so were you:
:We both have fed as well; and we can both
:Endure the winter's cold as well as he:
:For once, upon a raw and gusty day,
:The troubled Tiber chafing with her shores,
:Caesar said to me, &quot;Darest thou, Cassius, now
:Leap in with me into this angry flood
:And swim to yonder point?&quot; Upon the word,
:Accoutred as I was, I plunged in,
:And bade him follow: so indeed he did.
:The torrent roar'd, and we did buffet it
:With lusty sinews, throwing it aside
:And stemming it with hearts of controversy;
:But ere we could arrive the point proposed,
:Caesar cried, &quot;Help me, Cassius, or I sink!
:I, as Aeneas, our great ancestor,
:Did from the flames of Troy upon his shoulder
:The old Anchises bear, so from the waves of Tiber
:Did I the tired Caesar: and this man
:Is now become a god; and Cassius is
:A wretched creature, and must bend his body,
:If Caesar carelessly but nod on him.
:He had a fever when he was in Spain;
:And when the fit was on him I did mark
:How he did shake: 'tis true, this god did shake:
:His coward lips did from their color fly;
:And that same eye whose bend doth awe the world
:Did lose his luster. I did hear him groan:
:Ay, and that tongue of his that bade the Romans
:Mark him, and write his speeches in their books,
:Alas, it cried, &quot;Give me some drink, Titinius,&quot;
:As a sick girl.—Ye gods, it doth amaze me,
:A man of such a feeble temper should
:So get the start of the majestic world,
:And bear the palm alone. 
:''Shout. Flourish.''
|-
| BRUTUS
:Köz-felkiáltás ismét; úgy hiszem,
:E tapsok új tisztesség jelei,
:Melyekkel Caesar elboríttatik. 
| BRUTUS.
:Another general shout!
:I do believe that these applauses are
:For some new honors that are heap'd on Caesar.
|-
| CASSIUS
:Ó, mint coloss lép ő a szűk világon,
:S kis emberek, mi, roppant szárai
:Alatt bolyongva, széttekingetünk,
:Gyalázatos sirunkat keresők.
:Sorsának ember néha mestere.
:Nem csillaginkban, Brutus, a hiba,
:Hanem magunkban, kik megbókolunk.
:Caesar vagy Brutus! Caesarban mi van?
:Mért volna hangzóbb e név, mint tiéd?
:Írd össze s szintoly ékes lesz neved;
:Mondd és a szájnak szintúgy jólesik
:Mérd s szinte oly nehéz; idézz vele
:S lelket hivand fel Brutus, mint amaz.
:''Zaj.''
:Egyszerre minden istenek nevében!
:Ugyan miféle táppal él e Caesar,
:Hogy ilyen nagyra nőtt? Ó, kor, gyalázva vagy,
:Nemes fajodban, Róma, megfogyál!
:A vízözöntől fogva múlt-e kor,
:Csupán egy s nem több férfival jeles?
:Ha mondhaták Rómáról mostanig,
:Hogy tág terén egy ember fér csak el?
:Valóban, Róma tágas, puszta rom,
:Ha benne nincsen több egy férfinál.
:Ó, én s te hallók őseink szavából:
:Egy Brutus élt hajdan, ki Róma földén
:A véghetetlen ördög udvarát
:Szenvedte volna inkább, mint királyt. 
| CASSIUS.
:Why, man, he doth bestride the narrow world
:Like a Colossus; and we petty men
:Walk under his huge legs and peep about
:To find ourselves dishonorable graves.
:Men at some time are masters of their fates:
:The fault, dear Brutus, is not in our stars,
:But in ourselves,that we are underlings.
:&quot;Brutus&quot; and &quot;Caesar&quot;: what should be in that &quot;Caesar&quot;?
:Why should that name be sounded more than yours?
:Write them together, yours is as fair a name;
:Sound them, it doth become the mouth as well;
:Weigh them, it is as heavy; conjure with them,
:&quot;Brutus&quot; will start a spirit as soon as &quot;Caesar.&quot;
:Now, in the names of all the gods at once,
:Upon what meat doth this our Caesar feed
:That he is grown so great? Age, thou art shamed!
:Rome, thou hast lost the breed of noble bloods!
:When went there by an age since the great flood,
:But it was famed with more than with one man?
:When could they say, till now, that talk'd of Rome,
:That her wide walls encompass'd but one man?
:Now is it Rome indeed, and room enough,
:When there is in it but one only man.
:O, you and I have heard our fathers say
:There was a Brutus once that would have brook'd
:Th' eternal devil to keep his state in Rome,
:As easily as a king!
|-
| BRUTUS
:Hogy engem kedvelsz, nem kétlem: miket
:Tennem kivánsz, gyaníthatom. Miként
:Elmélkedém ezekről és korunkról,
:Majd elbeszélem. Most, ha szívesen
:Kérnem szabad, ne késztenél tovább.
:Amit mondál, meggondolom; mi még
:Van mondandód, békén kihallgatom
:S időt lelendek, alkalmast reá,
:Hogy megvitassunk ily fő dolgokat.
:Addig, nemes barátom, tartsd eszedben,
:Hogy Brutus inkább lenne pór falun,
:Mint Róma gyermekeinek egyike
:Ilyen kemény feltétekkel, minőket
:Az idő ránk vetni készül. 
| BRUTUS.
:That you do love me, I am nothing jealous;
:What you would work me to, I have some aim:
:How I have thought of this, and of these times,
:I shall recount hereafter; for this present,
:I would not, so with love I might entreat you,
:Be any further moved. What you have said,
:I will consider; what you have to say,
:I will with patience hear; and find a time
:Both meet to hear and answer such high things.
:Till then, my noble friend, chew upon this:
:Brutus had rather be a villager
:Than to repute himself a son of Rome
:Under these hard conditions as this time
:Is like to lay upon us.
|-
| CASSIUSS
:S én örűlök,
:Hogy gyenge szóm Brutusnak kebliből
:Csak ennyi szikrát is kifejthetett.
:''Caesar és kísérete visszajő.'' 
| CASSIUS.
:I am glad that my weak words
:Have struck but thus much show of fire from Brutus.
|-
| BRUTUS
:Lefolyt a játék, s Caesar visszatér. 
| BRUTUS.
:The games are done, and Caesar is returning.
|-
| CASSIUS
:Ha erre jőnek, rántsd meg Casca ujját
:S fanyar szeszéllyel ő majd elbeszéli,
:Mi történt, méltó megjegyzésre, ma. 
| CASSIUS.
:As they pass by, pluck Casca by the sleeve;
:And he will, after his sour fashion, tell you
:What hath proceeded worthy note today.
:''Re-enter Caesar and his Train.''
|-
| BRUTUS
:Azt megteszem; de nézzed, Cassius:
:Haragfolt ég Caesarnak homlokán,
:S a többi úgy néz, mint a vert cseléd.
:Calpurnia arca sápadt s Cicero
:Oly rőt s tüzes szemekkel néz körül,
:Mint a Capitoliumban láttuk őt, midőn
:Vitában állott a szenátorokkal. 
| BRUTUS.
:I will do so.—But, look you, Cassius,
:The angry spot doth glow on Caesar's brow,
:And all the rest look like a chidden train:
:Calpurnia's cheek is pale; and Cicero
:Looks with such ferret and such fiery eyes
:As we have seen him in the Capitol,
:Being cross'd in conference by some senators.
|-
| CASSIUS
:Elmondja Casca majd, mi történt. 
| CASSIUS.
:Casca will tell us what the matter is.
|-
| CAESAR
:Antonius! 
| CAESAR.
:Antonius,—
|-
| ANTONIUS
:Caesar! 
| ANTONY.
:Caesar?
|-
| CAESAR
:Tedd, hogy kövér nép foglaljon körül,
:És síkfejű s kik éjjel alszanak.
:E Cassius ott sovány, éhes szinű;
:Sokat tünődik s ily ember veszélyes. 
| CAESAR.
:Let me have men about me that are fat;
:Sleek-headed men, and such as sleep o' nights:
:Yond Cassius has a lean and hungry look;
:He thinks too much: such men are dangerous.
|-
| ANTONIUS
:Ne féljed, Caesar, nem veszélyes az.
:Derék és jóérzelmü római. 
| ANTONY.
:Fear him not, Caesar; he's not dangerous;
:He is a noble Roman and well given.
|-
| CAESAR
:Mért nem kövérebb? Bár nem félem őt,
:S mégis, ha nevemhez férne félelem,
:Nem ösmerek, kit inkább kellene
:Kerülnöm, mint e fonnyadt Cassiust.
:Szünetlen olvas; nagy figyelmező;
:Átlát az embereknek tettein.
:Játéknak nem barátja, mint te vagy,
:Antonius; nem hallgat muzsikát.
:Ritkán mosolyg s mintegy magát csufolva
:S eszét gyalázva akkor is, hogy azt
:Akármi tárgy mosolyra bírhatá.
:Ily embereknek nyugta nincs soha,
:Amíg nagyobbat látnak, mint magok,
:Azért is ők igen veszélyesek.
:Inkább beszélem, ami félhető,
:Mint ami rettent: én Caesar vagyok.
:Jöjj jobb felemre; bal fülem nagyot hall;
:S mondd el valólag, mit tartasz felőle.
:''Caesar és kísérői el. Casca hátramarad.'' 
| CAESAR.
:Would he were fatter! But I fear him not:
:Yet, if my name were liable to fear,
:I do not know the man I should avoid
:So soon as that spare Cassius. He reads much;
:He is a great observer, and he looks
:Quite through the deeds of men: he loves no plays,
:As thou dost, Antony; he hears no music:
:Seldom he smiles; and smiles in such a sort
:As if he mock'd himself and scorn'd his spirit
:That could be moved to smile at any thing.
:Such men as he be never at heart's ease
:Whiles they behold a greater than themselves;
:And therefore are they very dangerous.
:I rather tell thee what is to be fear'd
:Than what I fear, for always I am Caesar.
:Come on my right hand, for this ear is deaf,
:And tell me truly what thou think'st of him.
:''Exeunt Caesar and his Train. Casca stays.''
|-
| CASCA
:Palástomat megrántátok; beszédtek van velem? 
| CASCA.
:You pull'd me by the cloak; would you speak with me?
|-
| BRUTUS
:Mondd el nekünk, mi történt, Casca, most,
:Hogy Caesar oly setét tekintetű? 
| BRUTUS.
:Ay, Casca, tell us what hath chanced today,
:That Caesar looks so sad.
|-
| CASCA
:Hiszen ti is vele voltatok, vagy nem? 
| CASCA.
:Why, you were with him, were you not?
|-
| BRUTUS
:Nem kérdeném úgy Cascától, mi történt. 
| BRUTUS.
:I should not then ask Casca what had chanced.
|-
| CASCA
:Hát koronával kínálták meg, s meg levén vele kínálva, ő azt keze fejével
:félretolta, így, s a nép ujjongatott. 
| CASCA.
:Why, there was a crown offer'd him; and being offer'd him,
:he put it by with the back of his hand, thus; and then the
:people fell a-shouting.
|-
| BRUTUS
:Mért volt a második zaj? 
| BRUTUS.
:What was the second noise for?
|-
| CASCA
:Hát megint ezért. 
| CASCA.
:Why, for that too.
|-
| CASSIUS
:Háromszor ujjongtak; miért a végkiáltás. 
| CASSIUS.
:They shouted thrice: what was the last cry for?
|-
| CASCA
:Hát megint ezért. 
| CASCA.
:Why, for that too.
|-
| BRUTUS
:Háromszor ajánltatott neki a korona? 
| BRUTUS.
:Was the crown offer'd him thrice?
|-
| CASCA
:Háromszor, ha mondom. S ő azt háromszor tolta vissza, mindig szelídebben, mint
:előbb, s az én becsületes szomszédaim minden visszatoláskor sivalkodtak. 
| CASCA.
:Ay, marry, was't, and he put it by thrice, every time gentler
:than other; and at every putting-by mine honest neighbors
:shouted.
|-
| CASSIUS
:Ki nyújtá neki a koronát? 
| CASSIUS.
:Who offer'd him the crown?
|-
| CASCA
:Hát Antonius. 
| CASCA.
:Why, Antony.
|-
| BRUTUS
:Jó Casca, mondd el rendét és sorát. 
| BRUTUS.
:Tell us the manner of it, gentle Casca.
|-
| CASCA
:Akasszanak fel, ha én nektek rendét, sorát megmondhatom: csupa bolondság 
:volt, nem vigyáztam reá. Láttam Marcus Antoniust, hogy koronát ajánlott neki:
:tulajdonképpen nem is korona volt, hanem csak afféle párta. - S amint mondám, 
:ő azt először félretolá; mindamellett, úgy gondolom, igen örömest elvette volna.
:Azután ismét odanyújtá neki, s ő ismét félretolá; de, úgy gondolom, igen nehezen
:esett ujjait róla levennie. Azután harmadízben nyújtá neki, s ő harmadszor is
:félretolá. S valahányszor lemondott róla, a gyülevész felsivalkodott, összeverte
:kérges tenyereit, felhányta izzadságos hálósipkáit, s oly temérdek büdös lélegzetet
:bocsátott ki, mivel Caesar megveté a koronát, hogy Caesar szinte megfúlt belé,
:mert arra elájult és lerogyott. Részemről nem mertem nevetni, félvén, hogy ha
:szájamat kinyitom, teleszívom magamat romlott levegővel. 
| CASCA.
:I can as well be hang'd, as tell the manner of it: it was
:mere foolery; I did not mark it. I saw Mark Antony offer him a
:crown;—yet 'twas not a crown neither, 'twas one of these
:coronets;—and, as I told you, he put it by once: but, for all
:that, to my thinking, he would fain have had it. Then he
:offered it to him again: then he put it by again: but, to my
:thinking, he was very loath to lay his fingers off it. And then
:he offered it the third time; he put it the third time by; and
:still, as he refused it, the rabblement shouted, and clapp'd
:their chopt hands, and threw up their sweaty night-caps, and
:uttered such a deal of stinking breath because Caesar refused
:the crown, that it had almost choked Caesar, for he swooned and
:fell down at it: and for mine own part, I durst not laugh for
:fear of opening my lips and receiving the bad air.
|-
| CASSIUS
:Kérlek, megállj; elájult volna Caesar? 
| CASSIUS.
:But, soft! I pray you. What, did Caesar swoon?
|-
| CASCA
:Lerogyott a vásártéren, habot túrt szája, s a szava is elállt. 
| CASCA.
:He fell down in the market-place, and foam'd at mouth, and was
:speechless.
|-
| BRUTUS
:Az meglehet; nehézség gyötri őt. 
| BRUTUS.
:'Tis very like: he hath the falling-sickness.
|-
| CASSIUS
:Nem, őt nem; minket, engem s tégedet
:S téged, jó Casca, sujtol a nehézség. 
| CASSIUS.
:No, Caesar hath it not; but you, and I,
:And honest Casca, we have the falling-sickness.
|-
| CASCA
:Nem tudom, hogy érted; annyi bizonyos, hogy Caesar lerogyott. De ha a gizgaz
:nép meg nem tapsolta s pisszegette őt, amint tetszett vagy nem tetszett nekik,
:miként az alakosokkal a színen szokott tenni, ne legyek becsületes ember. 
| CASCA.
:I know not what you mean by that; but I am sure Caesar fell
:down. If the tag-rag people did not clap him and hiss him,
:according as he pleased and displeased them, as they use to do
:the players in the theatre, I am no true man.
|-
| BRUTUS
:Mit szólt, hogy ismét eszméletre jött? 
| BRUTUS.
:What said he when he came unto himself?
|-
| CASCA
:Nos hát, mielőtt lerogyott, látván a közcsoportot örvendeni azon, hogy ő a koronát
:visszavetette, megnyitá mellruháját, s odamutatá torkát, hogy messék el. És ha 
:én valamiféle kézmíves volnék, szálljak pokolra a gonoszokkal, ha szaván nem
:fogtam volna. S így lerogyott. S mikor ismét magához tért, monda: ha szóval vagy
:tettel valami hibát követett volna el, óhajtaná, hogy azt ő nagyságok e bajának
:tulajdonítanák. Három vagy négy szajha, hol állék, kiáltá: „Ah, a jó lélek!”, s
:teljes szívökből megbocsátának neki; de ez nem sok figyelmet érdemel: ha Caesar 
:anyjaikat döfte volna is le, nem tesznek vala kevesebbet. 
| CASCA.
:Marry, before he fell down, when he perceived the common
:herd was glad he refused the crown, he pluck'd me ope his
:doublet, and offered them his throat to cut: an I had been a
:man of any occupation, if I would not have taken him at a word,
:I would I might go to hell among the rogues:—and so he fell.
:When he came to himself again, he said, if he had done or said
:any thing amiss, he desired their worships to think it was his
:infirmity. Three or four wenches where I stood cried, &quot;Alas,
:good soul!&quot; and forgave him with all their hearts. But there's
:no heed to be taken of them: if Caesar had stabb'd their
:mothers, they would have done no less.
|-
| BRUTUS
:És erre ment ő oly sötéten el? 
| BRUTUS.
:And, after that he came, thus sad away?
|-
| CASCA
:Igen. 
| CASCA.
:Ay.
|-
| CASSIUS
:Szólt Cicero is valamit? 
| CASSIUS.
:Did Cicero say any thing?
|-
| CASCA
:Igen, görögül beszélt. 
| CASCA.
:Ay, he spoke Greek.
|-
| BRUTUS
:S hova vágott vele? 
| CASSIUS.
:To what effect?
|-
| CASCA
:Ha én azt nektek megmondom, soha ne nézzek többé szemetekbe. Azok, kik
:értették, egymásra mosolyogtak, és csóválták fejöket; de, mi engem illet, nekem
:az görögül volt. Több újságot is mondhatok nektek: Flavius és Marullus, Caesar
:szobra díszjeleinek lerángatásáért, hűvösre tétettek. Éljetek boldogul. Több
:bohóság is volt még, ha emlékezném reá. 
| CASCA.
:Nay, an I tell you that, I'll ne'er look you i' the face
:again: but those that understood him smiled at one another and
:shook their heads; but for mine own part, it was Greek to me. I
:could tell you more news too: Marullus and Flavius, for pulling
:scarfs off Caesar's images, are put to silence. Fare you well.
:There was more foolery yet, if could remember it.
|-
| CASSIUS
:Eljössz ma hozzám estebédre, Casca? 
| CASSIUS.
:Will you sup with me tonight, Casca?
|-
| CASCA
:Nem, el vagyok ígérkezve. 
| CASCA.
:No, I am promised forth.
|-
| CASSIUS
:Eljössz ebédre holnap? 
| CASSIUS.
:Will you dine with me tomorrow?
|-
| CASCA
:Igen, ha élek, s te szándékod mellett maradsz, s étkeid méltók a megevésre. 
| CASCA.
:Ay, if I be alive, and your mind hold, and your dinner worth
:the eating.
|-
| CASSIUS
:Jó! elvárlak. 
| CASSIUS.
:Good; I will expect you.
|-
| CASCA
:Azt tedd. Ég veletek!
:''Casca el.'' 
| CASCA.
:Do so; farewell both.
:''Exit CASCA.''
|-
| BRUTUS
:Mi lomha fickó vált ebből? Tüzes,
:Fürgenc fiú volt iskolás korában. 
| BRUTUS.
:What a blunt fellow is this grown to be!
:He was quick mettle when he went to school.
|-
| CASSIUS
:Az ő ma is, ha végrehajtani
:Kell nagy s nemes merényeket, noha
:E lomha képet öltözé magára;
:E durvaság a mártás ép eszén,
:Mely a gyomort késziti, hogy szavait
:Jobb ízüen költhessük el. 
| CASSIUS.
:So is he now in execution
:Of any bold or noble enterprise,
:However he puts on this tardy form.
:This rudeness is a sauce to his good wit,
:Which gives men stomach to digest his words
:With better appetite.
|-
| BRUTUS
:Úgy van. De most megyek; holnap ha tán
:Beszélni vágysz velem, hozzád megyek;
:Avagy ha tetszik, jöjj hozzám s bevárlak. 
| BRUTUS.
:And so it is. For this time I will leave you:
:Tomorrow, if you please to speak with me,
:I will come home to you; or, if you will,
:Come home to me, and I will wait for you.
|-
| CASSIUS
:Jövök s te addig töprengj a világon.
:''Brutus el.''
:Nemes szivű vagy, Brutus, ám, hiszem,
:Természeted más útra fogható,
:Mint melyre hajlik. Azért kivánatos,
:Hogy a nemes nemessel frígyesüljön.
:Ki oly erős, hogy nem csábítható?
:Sújt Caesar engem, Brutust kedveli.
:De volnék Brutus én s ő Cassius,
:Nem tántorítna meg. Ma éjszaka
:Többféle írást, mintha több külön
:Polgártól jőne, hányok ablakába,
:Mind arra célzót, mily nagy véleménnyel
:Vagyon nevéhez Róma; benne titkon
:Érintve lesz Caesar dicsvágya is.
:S hadd üljön aztán Caesar biztosan:
:Megrázzuk őt, vagy rosszabb kort türünk.
:''El.'' 
| CASSIUS.
:I will do so: till then, think of the world.—
:''Exit Brutus.''
:Well, Brutus, thou art noble; yet, I see,
:Thy honorable metal may be wrought,
:From that it is disposed: therefore 'tis meet
:That noble minds keep ever with their likes;
:For who so firm that cannot be seduced?
:Caesar doth bear me hard, but he loves Brutus;
:If I were Brutus now and he were Cassius,
:He should not humor me. I will this night,
:In several hands, in at his windows throw,
:As if they came from several citizens,
:Writings all tending to the great opinion
:That Rome holds of his name; wherein obscurely
:Caesar's ambition shall be glanced at:
:And after this let Caesar seat him sure;
:For we will shake him, or worse days endure.
:''Exit.''
|}

===3. szín=== 
{| {{sztdr}}
| width=50% | 
:''Ugyanott. - Utca.''
:''Dörgés és villámlás. Kétfelől jőnek Casca kivont karddal és Cicero.'' 
|  
:''SCENE III. The same. A street. ''
:''Thunder and lightning. Enter, from opposite sides, CASCA, with his sword drawn, and CICERO.''
|-
| CICERO
:Jó estét, Casca: hazavivéd-e Caesart?
:Mért lelkendezve, mért nézsz íly merőn? 
| CICERO.
:Good even, Casca: brought you Caesar home?
:Why are you breathless, and why stare you so?
|-
| CASCA
:S te nem rendülsz, midőn a földtömeg
:Úgy reszket, mint a nád? Ó, Cicero,
:Láttam vihart, midőn a szél dühe
:Csomós tölgyfákat megrepeszte; láttam
:A kevély tengert bőszen felzajogni,
:Míg a fenyítő felhőkig dagadt.
:De mind ez éjig, mostanig, soha
:Tűzzáporon keresztül nem menék.
:Vagy belső háború van fenn az égben,
:Vagy az istenekre vakmerő világ
:Gyújtá fel azt, hogy küldjön pusztulást. 
| CASCA.
:Are not you moved, when all the sway of earth
:Shakes like a thing unfirm? O Cicero,
:I have seen tempests, when the scolding winds
:Have rived the knotty oaks; and I have seen
:Th' ambitious ocean swell and rage and foam,
:To be exalted with the threatening clouds:
:But never till tonight, never till now,
:Did I go through a tempest dropping fire.
:Either there is a civil strife in heaven,
:Or else the world too saucy with the gods,
:Incenses them to send destruction.
|-
| CICERO
:Ki látott ily csodákat valaha? 
| CICERO.
:Why, saw you anything more wonderful?
|-
| CASCA
:Egy közrab (arcról őt jól ismered)
:Feltartva balját, olyan lánggal égett,
:Mint húsz szövétnek és mégis keze
:Tüzet nem érző, sértetlen maradt.
:Ezen felül (azóta kardomat
:Le nem tevém) a Capitol felé
:Oroszlánnal találkoztam, ki rám
:Mereszkedék, mogorván elhaladt
:S bántatlanul hagyott. Száz halovány
:Nő ment csoportban máshol, rémüléstől
:Arcváltozottan, kik megesküvének,
:Hogy égő férfiakat láttanak
:Künn járni fel s alá; s az éjmadár
:Világos délben ült a közteren
:Vijjogva és huhogva. E csodák,
:Ha ily együtt járnak, ne mondja senki:
:Ez volt az ok, s hogy az természetes;
:Mert úgy hiszem, vészhirdető jelek
:A föld szakának, melyre szállanak. 
| CASCA.
:A common slave—you'd know him well by sight—
:Held up his left hand, which did flame and burn
:Like twenty torches join'd, and yet his hand
:Not sensible of fire remain'd unscorch'd.
:Besides,—I ha' not since put up my sword,—
:Against the Capitol I met a lion,
:Who glared upon me, and went surly by,
:Without annoying me: and there were drawn
:Upon a heap a hundred ghastly women,
:Transformed with their fear; who swore they saw
:Men, all in fire, walk up and down the streets.
:And yesterday the bird of night did sit
:Even at noonday upon the marketplace,
:Howling and shrieking. When these prodigies
:Do so conjointly meet, let not men say
:&quot;These are their reasons; they are natural&quot;;
:For I believe they are portentous things
:Unto the climate that they point upon.
|-
| CICERO
:Valóban zordon szellemű idő.
:De dolgot ember külszínből itél meg,
:Valódi célját fel nem érheti.
:Eljő-e Caesar holnap a tanácsba? 
| CICERO.
:Indeed, it is a strange-disposed time.
:But men may construe things after their fashion,
:Clean from the purpose of the things themselves.
:Comes Caesar to the Capitol tomorrow?
|-
| CASCA
:Igen; mert meghagyá Antoniusnak
:Tudtodra adni, hogy holnap bejő. 
| CASCA.
:He doth, for he did bid Antonius
:Send word to you he would be there to-morrow.
|-
| CICERO
:Jó éjszakát; ez a zavart idő
:Sétálni nem való.
:''El.'' 
| CICERO.
:Good then, Casca: this disturbed sky
:Is not to walk in.
|-
| CASCA
:Az istenek veled.
:''Cassius jő.'' 
| CASCA.
:Farewell, Cicero.
:''Exit Cicero.''
:''Enter Cassius.''
|-
| CASSIUS
:Ki van itt? 
| CASSIUS.
:Who's there?
|-
| CASCA
:Római. 
| CASCA.
:A Roman.
|-
| CASSIUS
:Casca, hangod után. 
| CASSIUS.
:Casca, by your voice.
|-
| CASCA
:Nem rossz füled van, Cassius. Minő éj! 
| CASCA.
:Your ear is good. Cassius, what night is this!
|-
| CASSIUS
:Derék embernek vajmi kedves éj! 
| CASSIUS.
:A very pleasing night to honest men.
|-
| CASCA
:Ki látta valaha égnek ily haragját. 
| CASCA.
:Who ever knew the heavens menace so?
|-
| CASSIUS
:Ki a földet látta ily bűnteljesen.
:Részemről, én az utcákat bejártam,
:Kivetve magam a veszélyes éjnek,
:És íly födetlen, mint látsz, mellemet
:Kitártam a mennykő csapásinak,
:S midőn a villám kék cikázata
:Az ég keblét megnyitni láttatott,
:Útjába álltam s lángja ellenébe. 
| CASSIUS.
:Those that have known the earth so full of faults.
:For my part, I have walk'd about the streets,
:Submitting me unto the perilous night;
:And, thus unbraced, Casca, as you see,
:Have bared my bosom to the thunder-stone;
:And when the cross blue lightning seem'd to open
:The breast of heaven, I did present myself
:Even in the aim and very flash of it.
|-
| CASCA
:De mért kisérted így az egeket?
:Embernek sorsa félni és remegni,
:Ha rémitéseűl az istenek
:Ily szörnyü hírmondókat küldenek. 
| CASCA.
:But wherefore did you so much tempt the Heavens?
:It is the part of men to fear and tremble,
:When the most mighty gods by tokens send
:Such dreadful heralds to astonish us.
|-
| CASSIUS
:Tompult vagy, Casca, s melynek rómait
:Hevítni kéne, az életszikra benned
:Hibázik, vagy hogy nem használod azt.
:Halvány merőn nézsz, félsz s csodálkozol,
:Látván az ég ily szertelen haragját.
:De majd ha való okát meggondolod,
:Mért e tüzek s e bolygó szellemek;
:Miért fajul el állat és madár;
:Mi tesz bohóvá aggot, s kisdedet
:Bölcselkedővé; mért változnak el
:E dolgok mind velök szült erejök,
:Természetök s rendeltetésök ellen
:Ily balszerűkké: - meg kell vallanod,
:Hogy ég adá e szellemet beléjök,
:Intő s ijesztő jellé téve őket
:A dolgok szörnyü állása miatt:
:És én egy embert mondhatnék neked,
:Hasont ez ádáz éjhez, aki dörg,
:Villámlik, sírokat nyit és dühöng,
:Miként az oroszlán a Capitoliumnál;
:Embert, személyre, mint mi, nem hatósbat,
:De aki bámulandó nagyra nőtt
:S rémes, mint mind e rendkivűli vész. 
| CASSIUS.
:You are dull, Casca;and those sparks of life
:That should be in a Roman you do want,
:Or else you use not. You look pale and gaze,
:And put on fear and cast yourself in wonder,
:To see the strange impatience of the Heavens:
:But if you would consider the true cause
:Why all these fires, why all these gliding ghosts,
:Why birds and beasts, from quality and kind;
:Why old men, fools, and children calculate;—
:Why all these things change from their ordinance,
:Their natures, and preformed faculties
:To monstrous quality;—why, you shall find
:That Heaven hath infused them with these spirits,
:To make them instruments of fear and warning
:Unto some monstrous state. Now could I, Casca, 
:Name to thee a man most like this dreadful night;
:That thunders, lightens, opens graves, and roars,
:As doth the lion in the Capitol;
:A man no mightier than thyself or me
:In personal action; yet prodigious grown,
:And fearful, as these strange eruptions are.
|-
| CASCA
:Caesar, kit értesz, nemde, Cassius? 
| CASCA.
:'Tis Caesar that you mean; is it not, Cassius?
|-
| CASSIUS
:Akárki bár. Mert most a római
:Izomra s tagra mint az ősei;
:De hajh! apáink lelke már kihalt
:S anyák szivétül kormányoztatunk:
:Igánk s türelmünk gyáva nőt mutat. 
| CASSIUS.
:Let it be who it is: for Romans now
:Have thews and limbs like to their ancestors;
:But, woe the while! our fathers' minds are dead,
:And we are govern'd with our mothers' spirits;
:Our yoke and sufferance show us womanish.
|-
| CASCA
:Valóban híre van, hogy a tanács
:Holnap királlyá készül tenni Caesart:
:Koronát viselhet szárazon, vizen,
:És mindenütt Itálián kivűl. 
| CASCA.
:Indeed they say the senators to-morrow
:Mean to establish Caesar as a king;
:And he shall wear his crown by sea and land,
:In every place save here in Italy.
|-
| CASSIUS
:Akkor tudom, hová döf e vasam:
:Rabságtól Cassiust mentse Cassius.
:Erőt gyengének ebben, büntetést
:Zsarnoknak ebben adtok, istenek:
:Sem kőtorony, sem rézből vert falak
:S szűk légü börtön, sem kemény bilincs
:A szellem erejét meg nem köthetik.
:Az élet, únva földi nyűgöket,
:Bucsút magának mindig képes adni.
:Ha ezt tudom, tudhatja minden ember,
:Hogy ami rész önkény reám esik,
:Lerázhatom kényemre.
:''Mennydörög folyvást.'' 
| CASSIUS.
:I know where I will wear this dagger then;
:Cassius from bondage will deliver Cassius:
:Therein, ye gods, you make the weak most strong;
:Therein, ye gods, you tyrants do defeat:
:Nor stony tower, nor walls of beaten brass,
:Nor airless dungeon, nor strong links of iron
:Can be retentive to the strength of spirit;
:But life, being weary of these worldly bars,
:Never lacks power to dismiss itself.
:If I know this, know all the world besides,
:That part of tyranny that I do bear
:I can shake off at pleasure.
:''Thunders still.''
|-
| CASCA
:Szintugy én.
:S minden rabnak kezében a tehetség
:Eltépni szolgasága láncait. 
| CASCA.
:So can I:
:So every bondman in his own hand bears
:The power to cancel his captivity.
|-
| CASSIUS
:S mért volna hát Caesar zsarnok? Szegény,
:Tudom, nem volna ő farkas, hanem
:Mert látja, hogy a rómaiak juhok:
:Nem volna ő oroszlán, csak magunk
:Őzek ne volnánk. Aki nagy tüzet
:Kiván élesztni hirtelen, silány
:Szalmával kezdi. Róma mely szemét,
:Mi gaz, mely ízék, hogy rossz tűzi-szerként
:Oly hitványságnak, mint Caesar, derűt
:S fényt adni szolgál? Hajh! de fájdalom,
:Hová ragadtál? Én tán ezeket
:Készséges rabnak mondom, s tudom, akkor
:Felelni kell: ám fegyverzett vagyok
:És a veszély engem meg nem zavar. 
| CASSIUS.
:And why should Caesar be a tyrant then?
:Poor man! I know he would not be a wolf,
:But that he sees the Romans are but sheep:
:He were no lion, were not Romans hinds.
:Those that with haste will make a mighty fire
:Begin it with weak straws: what trash is Rome,
:What rubbish, and what offal, when it serves
:For the base matter to illuminate
:So vile a thing as Caesar! But, O grief,
:Where hast thou led me? I perhaps speak this
:Before a willing bondman: then I know
:My answer must be made; but I am arm'd,
:And dangers are to me indifferent.
|-
| CASCA
:Cascának szólasz s oly egy férfinak,
:Ki nem vigyorgó hírharang. Kezem rá!
:Kezdj pártot mind e seb orvoslatára,
:S ha van, ki bármi messze lépni mer,
:E láb is ott lesz. 
| CASCA.
:You speak to Casca; and to such a man
:That is no fleering tell-tale. Hold, my hand:
:Be factious for redress of all these griefs;
:And I will set this foot of mine as far
:As who goes farthest.
|-
| CASSIUS
:Így! az alku áll.
:Most, Casca, tudd meg, néhány rómait
:A legnemesb szivek közül reá birék,
:Hogy egy merényt vállaljanak velem
:Becsűletes veszélyü sikerért.
:Most ők, tudom, Pompejus csarnokában
:Várnak rám; mert e szörnyü éjszaka
:Utcán időzni s járni nem való;
:S az elem alkatja olyan arcot ölt,
:Mint a merény, mit kezdendők vagyunk:
:Tüzest, vérengzőt, rémületeset.
:''Cinna jő.'' 
| CASSIUS.
:There's a bargain made.
:Now know you, Casca, I have moved already
:Some certain of the noblest-minded Romans
:To undergo with me an enterprise
:Of honorable-dangerous consequence;
:And I do know by this, they stay for me
:In Pompey's Porch: for now, this fearful night,
:There is no stir or walking in the streets;
:And the complexion of the element
:Is favor'd like the work we have in hand,
:Most bloody, fiery, and most terrible.
|-
| CASCA
:Légy csendben, itt valaki sietve jő. 
| CASCA.
:Stand close awhile, for here comes one in haste.
|-
| CASSIUS
:Az Cinna, járásáról ismerem.
:Ő jó barátunk. Cinna, hova sietsz? 
| CASSIUS.
:'Tis Cinna; I do know him by his gait;
:He is a friend.—
:''Enter Cinna.''
:Cinna, where haste you so?
|-
| CINNA
:Téged kereslek. - Nem Metellus ez? 
| CINNA.
:To find out you. Who's that? Metellus Cimber?
|-
| CASSIUS
:Nem, Casca, frígyesünk a vállalathoz.
:Nem várnak, Cinna, rám? 
| CASSIUS.
:No, it is Casca, one incorporate
:To our attempts. Am I not stay'd for, Cinna?
|-
| CINNA
:Örűlök.
:Mi szörnyü éj ez! Néhány társaink
:Csodálatos dolgot szemléltenek. 
| CINNA.
:I am glad on't. What a fearful night is this!
:There's two or three of us have seen strange sights.
|-
| CASSIUS
:Nem várnak engem, Cinna? Szólj! 
| CASSIUS.
:Am I not stay'd for? tell me.
|-
| CINNA
:Igen,
:Várnak reád. Ó, Cassius, ha nemes
:Brutust felünkre bírnád szerzeni! 
| CINNA.
:Yes,
:You are. O Cassius, if you could but win
:The noble Brutus to our party,—
|-
| CASSIUS
:Jó Cinna; légy nyugodt. Fogd ezt az írást
:És hagyd a praetor székében, hogy ott
:Találja Brutus! ezt hajtsd ablakába;
:Az ős Brutus szobrán ragaszd fel ezt.
:Onnan Pompejus csarnokába térj,
:Hol megtalálandsz. Vajjon Decius
:Brutus s Trebonius is ott vannak-e? 
| CASSIUS.
:Be you content. Good Cinna, take this paper,
:And look you lay it in the praetor's chair,
:Where Brutus may but find it; and throw this
:In at his window; set this up with wax
:Upon old Brutus' statue: all this done,
:Repair to Pompey's Porch, where you shall find us.
:Is Decius Brutus and Trebonius there?
|-
| CINNA
:Mind, csak Metellus Cimber nem, ki téged
:Honn felkeresni ment. Én sietek
:Ez íratokkal, amint meghagyád. 
| CINNA.
:All but Metellus Cimber, and he's gone
:To seek you at your house. Well, I will hie
:And so bestow these papers as you bade me.
|-
| CASSIUS
:Aztán Pompejus csarnokába térj meg.
:''Cinna el.''
:Jöjj, Casca: míg nem nappallik, mi Brutust
:Nézzük meg honn. Főbb része már mienk,
:Egy ostrom még s egészen bírjuk őt. 
| CASSIUS.
:That done, repair to Pompey's theatre.—
:''Exit Cinna.''
:Come, Casca, you and I will yet, ere day,
:See Brutus at his house: three parts of him
:Is ours already; and the man entire,
:Upon the next encounter, yields him ours.
|-
| CASCA
:Ó! magasan ül a nép szivében ő,
:És ami bennünk bűnnek látszanék,
:Tekintete, legdúsabb alchymiaként,
:Érdem- s erényre változtatja azt. 
| CASCA.
:O, he sits high in all the people's hearts!
:And that which would appear offense in us,
:His countenance, like richest alchemy,
:Will change to virtue and to worthiness.
|-
| CASSIUS
:Őt és becsét s szükségünket reá,
:Igen helyesen fogád fel. Most jerünk.
:Már éjfél múlt s előbb, mint nappalodnék,
:Felverjük őt és szerződünk vele.
:''Elmennek.'' 
| CASSIUS.
:Him, and his worth, and our great need of him,
:You have right well conceited. Let us go,
:For it is after midnight; and, ere day,
:We will awake him, and be sure of him. 
:''Exeunt.''
|}

==Második felvonás== 
===1. szín=== 

{| {{sztdr}}
| width=50% | ''Ugyanott. Brutus kertje. Brutus jő.'' 
| ''SCENE I. Rome. BRUTUS'S orchard. ''
''Enter Brutus.''
|-
| BRUTUS
:Hejh! Lucius.
:A csillagokból nem tudom kivenni,
:Mi messze a nap. Hallod, Lucius!
:Bár vétkem volna ilyen jól alunni.
:Nos, Lucius! fel, mondom, Lucius.
:''Lucius jő.'' 
| BRUTUS.
:What, Lucius, ho!—
:I cannot, by the progress of the stars,
:Give guess how near to day.—Lucius, I say!—
:I would it were my fault to sleep so soundly.—
:When, Lucius, when! Awake, I say! What, Lucius!
:''Enter Lucius.''
|-
| LUCIUS
:Híttál, uram? 
| LUCIUS.
:Call'd you, my lord?
|-
| BRUTUS
:Vígy könyvszobámba gyertyát, Lucius,
:S ha ég, jelentsd meg itt. 
| BRUTUS.
:Get me a taper in my study, Lucius:
:When it is lighted, come and call me here.
|-
| LUCIUS
:Igen, uram.
:''El.'' 
| LUCIUS.
:I will, my lord. 
:''Exit.''
|-
| BRUTUS
:Neki meg kell halni. Ami engem illet,
:Személyes ok nem indit ellene,
:Csupán a közjó. Ő koronát kiván:
:Kérdés: ezáltal mily természetet vált?
:A hév napfény az, mely kigyót kikölt,
:S ez vigyázatra int. Koronát neki?
:Igen, fulánkot adni, hogy vele
:Kényére ártson. A nagyság visszaél
:Hatalmával, midőn azt elszakítja
:A lelkiismerettől. És valót
:Itélve Caesarról, nem vettem észre,
:Hogy szenvedély uralkodnék eszén;
:De köztapasztalás szerint alázat
:Az ifju nagyravágyás lépcseje,
:Amelyhez arccal áll a felmenő,
:De hátat fordít vég fokára jutva
:A lajtorjának, fellegekbe néz,
:Megvetve, melyen feljutott, az aljas
:Lépcsőt. Így Caesar is tehet. Nehogy
:Tehessen, előzzük őt. És mert vitánk
:Nem attól kapja súlyát, ami ő most,
:Fordítsuk így: az, ami most, ha megnő,
:Ilyen meg olyan túlságokra hág,
:Tekintsük úgy, mint a kigyótojást
:Mi, ha kikél, mérges lesz, mint faja,
:Azért a héjban gyilkoljuk meg őt.
:''Lucius visszajő.'' 
| BRUTUS.
:It must be by his death: and, for my part,
:I know no personal cause to spurn at him,
:But for the general. He would be crown'd:
:How that might change his nature, there's the question:
:It is the bright day that brings forth the adder;
:And that craves wary walking. Crown him?—that:
:And then, I grant, we put a sting in him,
:That at his will he may do danger with.
:Th' abuse of greatness is, when it disjoins
:Remorse from power; and, to speak truth of Caesar,
:I have not known when his affections sway'd
:More than his reason. But 'tis a common proof,
:That lowliness is young ambition's ladder,
:Whereto the climber-upward turns his face;
:But, when he once attains the upmost round,
:He then unto the ladder turns his back,
:Looks in the clouds, scorning the base degrees
:By which he did ascend: so Caesar may;
:Then, lest he may, prevent. And, since the quarrel
:Will bear no color for the thing he is,
:Fashion it thus,—that what he is, augmented,
:Would run to these and these extremities:
:And therefore think him as a serpent's egg
:Which hatch'd, would, as his kind grow mischievous;
:And kill him in the shell.
:''Re-enter Lucius.''
|-
| LUCIUS
:Uram, szobádban ég a gyertya már.
:Kovát keresvén, ezt a zárt irást
:Találtam ablakodban, s bizonyos,
:Hogy ott nem volt, midőn fekünni mentem.
:''Levelet nyújt.'' 
| LUCIUS.
:The taper burneth in your closet, sir.
:Searching the window for a flint I found
:This paper thus seal'd up, and I am sure
:It did not lie there when I went to bed.
|-
| BRUTUS
:Visszafekhetsz, még nincs reggel. Fiú,
:Nincs holnap Martiusnak idusa? 
| BRUTUS.
:Get you to bed again; it is not day.
:Is not tomorrow, boy, the Ides of March?
|-
| LUCIUS
:Nem tudom, uram. 
| LUCIUS.
:I know not, sir.
|-
| BRUTUS
:Tekintsd a naptárt s hozz felőle hírt. 
| BRUTUS.
:Look in the calendar, and bring me word.
|-
| LUCIUS
:Igen, uram.
:''El.'' 
| LUCIUS.
:I will, sir.
:''Exit.''
|-
| BRUTUS
:A légben fenndöbörgő párafény
:Elég világot ád; olvashatok.
:''Felbontja a levelet s olvas.''
:„Brutus, te alszol. Ébredj s lásd magad,
:Rómának kell-e hát? - Szólj, üss, javíts.
:Brutus, te alszol. Ébredj!”
:Több ilyen elszórt unszolásokat
:Szedtem fel immár.
:„Rómának kell-e?” ezt így tölthetem be:
:Rómának egytől kell-e félnie?
:Elődim Róma tériről kiverték
:Tarquiniust királlyá lettekor.
:„Szólj, üss, javíts.” Beszélni s ütni
:Szólíttatom fel? Róma! fogadom
:Csak jobbulás kövesse, megnyered
:Brutus kezétől mind, amit kivánsz. 
| BRUTUS.
:The exhalations, whizzing in the air
:Give so much light that I may read by them.—
:''Opens the letter and reads.''
:&quot;Brutus, thou sleep'st: awake and see thyself.
:Shall Rome, &amp;c. Speak, strike, redress—!
:Brutus, thou sleep'st: awake!—&quot;
:Such instigations have been often dropp'd
:Where I have took them up.
:&quot;Shall Rome, &amp; c.&quot; Thus must I piece it out:
:Shall Rome stand under one man's awe? What, Rome?
:My ancestors did from the streets of Rome
:The Tarquin drive, when he was call'd a king.—
:&quot;Speak, strike, redress!&quot;—Am I entreated, then,
:To speak and strike? O Rome, I make thee promise,
:If the redress will follow, thou receivest
:Thy full petition at the hand of Brutus!
:''Re-enter Lucius.''
|-
| LUCIUS
:''jő.''
:Tizennégy napja múlt el Martiusnak.
:''Kopogás künn.'' 
| LUCIUS.
:Sir, March is wasted fifteen days.
:''Knocking within.''
|-
| BRUTUS
:Jól van: de menj, zörögnek a kapun.
:''Lucius el.''
:Mióta Cassius Caesar ellen unszolt,
:Nem alhatám. A veszélyteli
:Tett megtevése s gondolása közt az
:Egész idő olyan, mint rémalak
:S borzalmas álom. Akkor a halandó
:Életerők s a genius tanácsot
:Ülnek s az ember alkotmánya, mint
:Egy kis királyság, háborog magában
:S a zendülésnek sorsát szenvedi.
:''Lucius visszajő.'' 
| BRUTUS.
:'Tis good. Go to the gate, somebody knocks.—
:''Exit Lucius.''
:Since Cassius first did whet me against Caesar
:I have not slept.
:Between the acting of a dreadful thing
:And the first motion, all the interim is
:Like a phantasma or a hideous dream:
:The genius and the mortal instruments
:Are then in council; and the state of man,
:Like to a little kingdom, suffers then
:The nature of an insurrection.
:''Re-enter Lucius''.
|-
| LUCIUS
:Testvéred, Cassius, a kapuban,
:És látni kíván. 
| LUCIUS.
:Sir, 'tis your brother Cassius at the door,
:Who doth desire to see you.
|-
| BRUTUS
:Maga van? 
| BRUTUS.
:Is he alone?
|-
| LUCIUS
:Nem, vannak többen is vele. 
| LUCIUS.
:No, sir, there are more with him.
|-
| BRUTUS
:Isméred őket? 
| BRUTUS.
:Do you know them?
|-
| LUCIUS
:Nem, uram, kalapjok a fülig lenyomva,
:Palásttal arcok félig födve van,
:Hogy semmiképp, egy jelről sem birom
:Kitudni őket. 
| LUCIUS.
:No, sir, their hats are pluck'd about their ears,
:And half their faces buried in their cloaks,
:That by no means I may discover them
:By any mark of favor.
|-
| BRUTUS
:Jöjjenek.
:''Lucius el.''
:Ők a párt.
:Ó, összeesküvés! szégyenled-e
:Éjjel mutatni vészes arcodat,
:Hol legszabadabb a rossz? Úgy hol találsz
:Barlangra nappal, mely elég setét
:Szörnyarcodat befedni? Ne keress.
:Öltözz mosolyba s nyájasságba; mert ha
:Természetes képedben állsz elé,
:Nem mély eléggé Erebus maga,
:Hogy eltakarjon a gyanú előtt.
:''Cassius, Casca, Decius, Metellus Cimber és Trebonius jőnek.'' 
| BRUTUS.
:Let 'em enter.—
:''Exit Lucius.''
:They are the faction.—O conspiracy,
:Shamest thou to show thy dangerous brow by night,
:When evils are most free? O, then, by day
:Where wilt thou find a cavern dark enough
:To mask thy monstrous visage? Seek none, conspiracy;
:Hide it in smiles and affability:
:For if thou pass, thy native semblance on,
:Not Erebus itself were dim enough
:To hide thee from prevention.
:''Enter Cassius, Casca, Decius, Cinna, Metellus Cimber, and Trebonius.
|-
| CASSIUS
:Félek, nyugalmad ellen vétkezünk.
:Jó reggelt, Brutus; nem háborgatunk? 
| CASSIUS.
:I think we are too bold upon your rest:
:Good morrow, Brutus; do we trouble you?
|-
| BRUTUS
:Most keltem; ébren virrasztám az éjt.
:Ismérem mind e férfi társidat? 
| BRUTUS.
:I have been up this hour, awake all night.
:Know I these men that come along with you?
|-
| CASSIUS
:Egytől egyig. S közöttük nincs, ki nem
:Tisztelne, s mind ohajtják, hogy magadról
:Oly véleménnyel volnál, mint amellyel
:Viseltetik minden jobb római.
:Ez itt Trebonius. 
| CASSIUS.
:Yes, every man of them; and no man here
:But honors you; and every one doth wish
:You had but that opinion of yourself
:Which every noble Roman bears of you.
:This is Trebonius.
|-
| BRUTUS
:Üdvözlöm őt. 
| BRUTUS.
:He is welcome hither.
|-
| CASSIUS
:Ez Decius Brutus itt. 
| CASSIUS.
:This Decius Brutus.
|-
| BRUTUS
:Üdvözlöm őt is. 
| BRUTUS.
:He is welcome too.
|-
| CASSIUS
:Ez itt Metellus Cimber, Casca, Cinna. 
| CASSIUS.
:This, Casca; this, Cinna; and this, Metellus Cimber.
|-
| BRUTUS
:Üdvözve légyenek!
:Mi éber gond vetette fel magát
:Szemeitek és az éj közé? 
| BRUTUS.
:They are all welcome.—
:What watchful cares do interpose themselves
:Betwixt your eyes and night?
|-
| CASSIUS
:Egy szóra kérlek.
:''Brutus és Cassius halkan beszélnek.'' 
| CASSIUS.
:Shall I entreat a word? 
:''BRUTUS and CASSIUS whisper apart.''
|-
| DECIUS
:Itt van kelet; nem a nap kél-e itt? 
| DECIUS.
:Here lies the east: doth not the day break here?
|-
| CASCA
:Nem. 
| CASCA.
:No.
|-
| CINNA
:Sőt megbocsáss, igen, s amott a szürke csík
:A fellegek közt a nap hírnöke. 
| CINNA.
:O, pardon, sir, it doth, and yon grey lines
:That fret the clouds are messengers of day.
|-
| CASCA
:Valljátok meg, hogy mindketten csalódtok.
:Itt, merre kardom vége áll, kel a nap
:Mi jóval inkább dél iránt esik,
:Az évnek ifjuságát számba véve;
:Csak két hó múlva virrad majd fölebb
:Éjszak felé; és a magas kelet,
:Mint a Capitolium áll, emerre van. 
| CASCA.
:You shall confess that you are both deceived.
:Here, as I point my sword, the Sun arises;
:Which is a great way growing on the South,
:Weighing the youthful season of the year.
:Some two months hence, up higher toward the North
:He first presents his fire; and the high East
:Stands, as the Capitol, directly here.
|-
| BRUTUS
:Mind és egyenként adjatok kezet. 
| BRUTUS.
:Give me your hands all over, one by one.
|-
| CASSIUS
:Határzatunkra esküdjünk hitet. 
| CASSIUS.
:And let us swear our resolution.
|-
| BRUTUS
:Nem, semmi esküvés! Ha ember arca,
:Ha lelki gyötrelmünk s a kor hibái
:Csekély ok, akkor menjünk szét s ki-ki
:Keresse lomha ágyát jó korán.
:A nagyralátó önkény hadd tiporjon,
:Mig el nem hullunk sors szerint. De ha
:Ezekben, mint hiszem, van annyi tűz,
:Hogy lelket adjon gyávának s a lágy nőt
:Vitézzé edzte: úgy, jó honfiak,
:Mi inger kell még, mint saját ügyünk,
:Mely jobbitásra unszoljon? mi frígy, mint
:Hallgató rómaiak kik szavokat
:Adják s azt vissza nem veszik? mi eskü,
:Mint emberségnek emberség lekötve,
:Hogy ez legyen, vagy érte elesünk.
:Esküdjenek pap, gyáva s a ravasz,
:Gyarló öreg s oly tűrő lelkek, akik
:Bántalmat megköszönnek; esküdjék
:Rossz ügyben oly nép, melyhez nem bizunk:
:De meg ne fertőztessük e merény
:Őszinteségét s elszánt lelkeink
:Buzgalmát, azt gondolva, hogy nekünk is
:Az ügy- vagy tettre nézve eskü kelle;
:Holott azon nemes vér, mely pezseg
:Minden rómaiban, korccsá aljasul,
:Mihelyt a legkisebb részt megszegi
:Igéretéből, melyet fogadott. 
| BRUTUS.
:No, not an oath: if not the face of men,
:The sufferance of our souls, the time's abuse—
:If these be motives weak, break off betimes,
:And every man hence to his idle bed;
:So let high-sighted tyranny range on,
:Till each man drop by lottery. But if these,
:As I am sure they do, bear fire enough
:To kindle cowards, and to steel with valour
:The melting spirits of women; then, countrymen,
:What need we any spur but our own cause
:To prick us to redress? what other bond
:Than secret Romans, that have spoke the word,
:And will not palter? and what other oath
:Than honesty to honesty engaged,
:That this shall be, or we will fall for it?
:Swear priests, and cowards, and men cautelous,
:Old feeble carrions, and such suffering souls
:That welcome wrongs; unto bad causes swear
:Such creatures as men doubt: but do not stain
:The even virtue of our enterprise,
:Nor th' insuppressive mettle of our spirits,
:To think that or our cause or our performance
:Did need an oath; when every drop of blood
:That every Roman bears, and nobly bears,
:Is guilty of a several bastardy,
:If he do break the smallest particle
:Of any promise that hath pass'd from him.
|-
| CASSIUS
:Hát Cicero? Ne kémleljük ki őt?
:Úgy vélem, ő velünk fog tartani. 
| CASSIUS.
:But what of Cicero? Shall we sound him?
:I think he will stand very strong with us.
|-
| CASCA
:Ne hagyjuk őt ki. 
| CASCA.
:Let us not leave him out.
|-
| CINNA
:Nem, nem, semmiképp. 
| CINNA.
:No, by no means.
|-
| METELLUS
:Ó, foglaljuk le őt! Ezüst haja
:Megszerzi a jó véleményt reánk,
:S szavakat veend javalni tetteinket.
:Kezünket, az lesz a hír, bölcs esze
:Igazgatá, s korunk szilaj heve
:Tekintetével födve nem tünik fel. 
| METELLUS.
:O, let us have him! for his silver hairs
:Will purchase us a good opinion,
:And buy men's voices to commend our deeds:
:It shall be said, his judgment ruled our hands;
:Our youths and wildness shall no whit appear,
:But all be buried in his gravity.
|-
| BRUTUS
:Ó, hagyjuk őt, ne nyíljunk meg neki.
:Ő semmi vállalatnak nem barátja,
:Mely mástól származott. 
| BRUTUS.
:O, name him not! let us not break with him;
:For he will never follow any thing
:That other men begin.
|-
| CASSIUS
:Hát hagyjuk őt. 
| CASSIUS.
:Then leave him out.
|-
| CASCA
:Valóban, ő nem alkalmas. 
| CASCA.
:Indeed, he is not fit.
|-
| DECIUS
:Senkit ne bántsunk, mint Caesart magát? 
| DECIUS.
:Shall no man else be touch'd but only Caesar?
|-
| CASSIUS
:Jól emlékeztetsz; mert Antoniusnak,
:Kit Caesar úgy szeret, nem volna jó
:Tulélni Caesart; álnok kontatóra
:Fogunk találni benne, és hatalma
:Oly messze terjedő, ha neveli,
:Hogy bajba hozhat; jobb elejét vegyük
:S essék együtt Caesar s Antonius. 
| CASSIUS.
:Decius, well urged.—I think it is not meet,
:Mark Antony, so well beloved of Caesar,
:Should outlive Caesar: we shall find of him
:A shrewd contriver; and you know his means,
:If he improve them, may well stretch so far
:As to annoy us all: which to prevent,
:Let Antony and Caesar fall together.
|-
| BRUTUS
:Ádázat volna, Cassius, leütnünk
:A főt s aztán a testet széttagolni:
:Ölésben düh, gonoszság azután;
:Antonius Caesarnak tagja csak.
:Ne hentesek, de áldozók legyünk.
:Mi Caesar lelke ellen támadunk fel,
:S lélekben nincs vér. Vajha, Cassius,
:Férnünk lehetne Caesar szelleméhez
:S el nem tagolni Caesart! hajh, de érte
:Caesarnak vérzeni kell. S nemes barátim,
:Öljük meg őt bátran, ne dühösen;
:Metéljük őt fel istenek torául,
:Ne koncoljuk, mint ebnek szánt dögöt.
:Tegyen szivünk, mint álnok úr, ki szolgát
:Vad tettre bujtogat s ha téve van,
:Feddőzni látszik; ez majd azt mutatja,
:Hogy nem kaján: szükséges volt müvünk.
:S ha ezt a nép ily szemmel nézi majd,
:Orvosnak mondatunk, nem gyilkosoknak.
:Mi illeti Antoniust, feledd el őt:
:Ő nem hatalmasb, mint Caesar keze,
:Caesar fejének estivel. 
| BRUTUS.
:Our course will seem too bloody, Caius Cassius,
:To cut the head off, and then hack the limbs,
:Like wrath in death, and envy afterwards;
:For Antony is but a limb of Caesar.
:Let us be sacrificers, but not butchers, Caius.
:We all stand up against the spirit of Caesar;
:And in the spirit of men there is no blood:
:O, that we then could come by Caesar's spirit,
:And not dismember Caesar! But, alas,
:Caesar must bleed for it! And, gentle friends,
:Let's kill him boldly, but not wrathfully;
:Let's carve him as a dish fit for the gods,
:Not hew him as a carcass fit for hounds;
:And let our hearts, as subtle masters do,
:Stir up their servants to an act of rage,
:And after seem to chide 'em. This shall mark
:Our purpose necessary, and not envious;
:Which so appearing to the common eyes,
:We shall be call'd purgers, not murderers.
:And for Mark Antony, think not of him;
:For he can do no more than Caesar's arm
:When Caesar's head is off.
|-
| CASSIUS
:Én tartok tőle mégis, mert azon
:Rögzött barátság Caesarhoz... 
| CASSIUS.
:Yet I do fear him;
:For in th' ingrafted love he bears to Caesar—
|-
| BRUTUS
:Ah! Cassius, ne is gondolj reá.
:Ha szereti Caesart, mind, amit tehet,
:Caesarra emlékezni s érte halni,
:S ez több, mint tőle telnék; vad gyönyör,
:Játék, tivornya foglalták el őt. 
| BRUTUS.
:Alas, good Cassius, do not think of him:
:If he love Caesar, all that he can do
:Is to himself,—take thought and die for Caesar.
:And that were much he should; for he is given
:To sports, to wildness, and much company.
|-
| TREBONIUS
:Ne bántsuk, nincs mit tőle tartani;
:Ő élni, s még ezen kacagni fog.
:''Óraütés.'' 
| TREBONIUS.
:There is no fear in him; let him not die;
:For he will live, and laugh at this hereafter.
:''Clock strikes.''
|-
| BRUTUS
:Csitt! Hány lehet? 
| BRUTUS.
:Peace! count the clock.
|-
| CASSIUS
:Az óra hármat üt. 
| CASSIUS.
:The clock hath stricken three.
|-
| TREBONIUS
:Ideje, hogy menjünk. 
| TREBONIUS.
:'Tis time to part.
|-
| CASSIUS
:Kétséges nagyon,
:Vajon ma Caesar eljövend-e vagy nem?
:Mert egy kor óta a bűvökre hajt,
:Ellenkezőleg, mint elébb itélt
:Szertartás, álom s képzelmek felől.
:Lehet, hogy e most megjelent csodák,
:Ez éj szokatlan ijedelmei
:S az augurok jövendölései
:Ma visszatartják a Capitoliumtól. 
| CASSIUS.
:But it is doubtful yet
:Whether Caesar will come forth today or no;
:For he is superstitious grown of late,
:Quite from the main opinion he held once
:Of fantasy, of dreams, and ceremonies.
:It may be these apparent prodigies,
:The unaccustom'd terror of this night,
:And the persuasion of his augurers
:May hold him from the Capitol to-day.
|-
| DECIUS
:Attól ne tarts; ha úgy van eltökélve,
:Én másra bírom. Ő szereti hallani,
:Hogy szarvorrút fa, medvéket tükör,
:Oroszlánt háló, elefántot verem
:S embert hizelgés ejt meg: ám, ha mondom,
:Hogy ő utálja a hizelkedőt,
:Azt mondja, úgy van, s evvel leggonoszbul
:Le van hizelgve. Bízzátok reám.
:Kedvének én majd jó irányt adok,
:És elhozandom a Capitoliumba. 
| DECIUS.
:Never fear that: if he be so resolved,
:I can o'ersway him, for he loves to hear
:That unicorns may be betray'd with trees,
:And bears with glasses, elephants with holes,
:Lions with toils, and men with flatterers:
:But when I tell him he hates flatterers,
:He says he does, being then most flattered.
:Let me work;
:For I can give his humor the true bent,
:And I will bring him to the Capitol.
|-
| CASSIUS
:Nem úgy; mind elmegyünk meghíni őt. 
| CASSIUS.
:Nay, we will all of us be there to fetch him.
|-
| BRUTUS
:Nyolc órakor, legkésőbb, nemde úgy? 
| BRUTUS.
:By the eighth hour: is that the uttermost?
|-
| CINNA
:Nyolc órakor ne hibázzék senki is. 
| CINNA.
:Be that the uttermost; and fail not then.
|-
| METELLUS
:Cajus Ligarius bosszús reá,
:Mert megszidá, hogy Pompejust dicsérte.
:Csodálom, hogy rá nem gondoltatok. 
| METELLUS.
:Caius Ligarius doth bear Caesar hard,
:Who rated him for speaking well of Pompey:
:I wonder none of you have thought of him.
|-
| BRUTUS
:Menj, jó Metellus, hozzá; engem ő
:Szeret, s adék is rá okot neki.
:Csak küldd el; én majd elkészítem őt. 
| BRUTUS.
:Now, good Metellus, go along by him:
:He loves me well, and I have given him reason;
:Send him but hither, and I'll fashion him.
|-
| CASSIUS
:Ránk virrad immár; Brutus, elhagyunk.
:Széledjetek, barátim, és ki-ki
:Megemlékezzék, mit szólott, s magát
:Viselje, mint valódi római. 
| CASSIUS.
:The morning comes upon 's. We'll leave you, Brutus;—
:And, friends, disperse yourselves, but all remember
:What you have said, and show yourselves true Romans.
|-
| BRUTUS
:Jókedvvel, urak, s vidáman nézzetek.
:Ne hordjuk szándokunkat arcainkon;
:Viseljük azt úgy, mint szinészeink:
:Kimért szilárdan s lankadatlanul.
:S most járjatok mindnyájan boldogul.
:''Brutuson kívül mind el.''
:Hejh! Lucius! Erősen alszik; semmi baj.
:Élvezd a szender mézes harmatát:
:Még nincsenek rém- s ábrándképeid,
:Miket az őrgond emberagyba vet;
:Azért van oly ép álmod.
:''Portia jő.'' 
| BRUTUS.
:Good gentlemen, look fresh and merrily;
:Let not our looks put on our purposes,
:But bear it as our Roman actors do,
:With untired spirits and formal constancy:
:And so, good morrow to you every one.—
:''Exeunt all but Brutus.''
:Boy! Lucius!—Fast asleep? It is no matter;
:Enjoy the honey-heavy dew of slumber:
:Thou hast no figures nor no fantasies,
:Which busy care draws in the brains of men;
:Therefore thou sleep'st so sound.
:''Enter Portia.''
|-
| PORTIA
:Brutus, uram! 
| PORTIA.
:Brutus, my lord!
|-
| BRUTUS
:Hogy, Portiám? Mit gondolsz, mért kelél fel?
:Nem válik épségedre a durva, hűs
:Reggelnek így kitenni gyönge tested. 
| BRUTUS.
:Portia, what mean you? wherefore rise you now?
:It is not for your health thus to commit
:Your weak condition to the raw-cold morning.
|-
| PORTIA
:Neked sem, Brutus; tegnap nem szelíden
:Szökél el ágyamtól; a vacsorát
:Félben szakasztván, járál fel s alá,
:Mélázva és sohajtva, s karjaid
:Keresztbe vetve; és ha kérdezélek,
:Szemet meresztél zordonul reám;
:Hogy sürgetőztem, fejedet vakartad
:S türelmetlen lábaddal tombolál.
:Unszoltalak mégis; te nem feleltél,
:Hanem haraggal mozdult meg kezed!
:Távoznom intél. Távoztam, nehogy
:Neveljem még békétlenségedet,
:Mely már lobogni látszott, és mivel
:Hivém, hogy az szeszély játéka csak,
:Mely minden embert néha megkerül.
:Ez enni nem hágy, szólni és elunni,
:S ha oly hatalma volna képeden,
:Mint lelkedet már elváltoztatá,
:Nem ismernék rád. Kedves Brutusom,
:Tudasd okát gyötrelmidnek velem. 
| PORTIA.
:Nor for yours neither. You've ungently, Brutus,
:Stole from my bed: and yesternight, at supper,
:You suddenly arose, and walk'd about,
:Musing and sighing, with your arms across;
:And, when I ask'd you what the matter was,
:You stared upon me with ungentle looks:
:I urged you further; then you scratch'd your head,
:And too impatiently stamp'd with your foot:
:Yet I insisted, yet you answer'd not;
:But, with an angry wafture of your hand,
:Gave sign for me to leave you. So I did;
:Fearing to strengthen that impatience
:Which seem'd too much enkindled; and withal
:Hoping it was but an effect of humour,
:Which sometime hath his hour with every man.
:It will not let you eat, nor talk, nor sleep;
:And, could it work so much upon your shape
:As it hath much prevail'd on your condition,
:I should not know you, Brutus. Dear my lord,
:Make me acquainted with your cause of grief.
|-
| BRUTUS
:Nem jól vagyok, s ez minden. 
| BRUTUS.
:I am not well in health, and that is all.
|-
| PORTIA
:Ó, Brutus bölcs, s ha elhagyná egészség,
:Keresne módot megszerezni azt. 
| PORTIA.
:Brutus is wise, and, were he not in health,
:He would embrace the means to come by it.
|-
| BRUTUS
:Hisz azt teszem; jó Portia, menj alunni. 
| BRUTUS.
:Why, so I do. Good Portia, go to bed.
|-
| PORTIA
:Brutus beteg? Hát üdvösséges-e
:Így járni öltözetlen és beszíni
:A gőzös reggel nedveit? Beteg?
:És mégis ép ágyából megszökik,
:Az éjnek ártó mételyivel dacolni,
:S a láztartalmu romlott levegőt
:Kisértni, hogy nevelje még baját?
:Nem, Brutus, téged belső baj fogyaszt,
:Mit tudnom kéne helyzetem érdeme
:S jogánál fogva. S íme, térdimen,
:Egykor magasztalt bájaimra, kérlek,
:Szerelmi esküidre s a legnagyobbra,
:Mely összekapcsolt és eggyé teve:
:Közöld velem, magaddal, ten feleddel;
:Miért vagy ily levert, s mi férfiak
:Kerestek az éjjel: mert itt voltanak,
:Hat- vagy heten, kik arcokat
:Még a homály előtt is elfödék. 
| PORTIA.
:Is Brutus sick? and is it physical
:To walk unbraced and suck up the humours
:Of the dank morning? What, is Brutus sick,
:And will he steal out of his wholesome bed
:To dare the vile contagion of the night,
:And tempt the rheumy and unpurged air
:To add unto his sickness? No, my Brutus;
:You have some sick offense within your mind,
:Which, by the right and virtue of my place,
:I ought to know of: and, upon my knees,
:I charge you, by my once commended beauty,
:By all your vows of love, and that great vow
:Which did incorporate and make us one,
:That you unfold to me, yourself, your half,
:Why you are heavy, and what men to-night
:Have had resort to you; for here have been
:Some six or seven, who did hide their faces
:Even from darkness.
|-
| BRUTUS
:Ne térdepelj, édes jó Portiám. 
| BRUTUS.
:Kneel not, gentle Portia.
|-
| PORTIA
:Volnál jó Brutusom, nem kellene.
:Mondd, házassági szerződéseinkben
:Ki volt-e kötve, hogy nekem tilos
:Titkodba látnom? én feled vagyok,
:De csak határok közt s feltét alatt:
:Hogy ágyat, asztalt oszthatok veled
:S beszélek néha? Csak külvárosában
:Lakom kegyednek? Ó, így Portia
:Ágytársa csak Brutusnak, nem neje. 
| PORTIA.
:I should not need, if you were gentle Brutus.
:Within the bond of marriage, tell me, Brutus,
:Is it excepted I should know no secrets
:That appertain to you? Am I yourself
:But, as it were, in sort or limitation,—
:To keep with you at meals, comfort your bed,
:And talk to you sometimes? Dwell I but in the suburbs
:Of your good pleasure? If it be no more,
:Portia is Brutus' harlot, not his wife.
|-
| BRUTUS
:Becsűletes s igaz nőm vagy, s nekem
:Oly drága, mint véremnek cseppjei,
:Melyek setét szivemhez ömlenek. 
| BRUTUS.
:You are my true and honorable wife;
:As dear to me as are the ruddy drops
:That visit my sad heart.
|-
| PORTIA
:Ha ez való, úgy tudnám titkodat.
:Asszony vagyok, megvallom; mindazáltal
:Oly asszony, akit Brutus vett nejül,
:Asszony vagyok, de feddtelen nevű,
:Cato leánya, s ily férj mellett, nem vagyok
:Erősb nememnél? Mondd szándékodat,
:S fel nem födendem azt; erőmet én
:Kemény próbára tettem: combomon
:Önként sebet ejték; ezt türelmesen
:Viselhetém, s ne férjem titkait? 
| PORTIA.
:If this were true, then should I know this secret.
:I grant I am a woman; but withal
:A woman that Lord Brutus took to wife:
:I grant I am a woman; but withal
:A woman well reputed, Cato's daughter.
:Think you I am no stronger than my sex,
:Being so father'd and so husbanded?
:Tell me your counsels, I will not disclose 'em.
:I have made strong proof of my constancy,
:Giving myself a voluntary wound
:Here in the thigh: can I bear that with patience
:And not my husband's secrets?
|-
| BRUTUS
:Ó, istenek, ti tégyetek e nemes
:Asszonyra méltóvá. De hallga! Künn
:''Kopogás kívül.''
:Kopognak; menj be kissé, Portia,
:S kebledbe tárom nemsokára majd
:Szivemnek titkait,
:Kifejtem előtted minden célomat,
:Bús homlokomnak minden képjelét.
:Hagyj el legitt.
:''Portia el. Lucius és Ligarius jőnek.''
:Lucius, ki zörgetett? 
| BRUTUS.
:O ye gods,
:Render me worthy of this noble wife! 
:''Knocking within.''
:Hark, hark, one knocks: Portia, go in awhile;
:And by and by thy bosom shall partake
:The secrets of my heart:
:All my engagements I will construe to thee,
:All the charactery of my sad brows.
:Leave me with haste.
:''Exit Portia.''
:—Lucius, who's that knocks?
:''Re-enter Lucius with Ligarius.''
|-
| LUCIUS
:Itt egy beteg, ki szólni jő veled. 
| LUCIUS.
:Here is a sick man that would speak with you.
|-
| BRUTUS
:Ligarius, kit emlitett Metellus.
:Távozz, fiú. Hogy vagy, Ligarius? 
| BRUTUS.
:Caius Ligarius, that Metellus spake of.—
:Boy, stand aside.—Caius Ligarius,—how?
|-
| LIGARIUS
:Fogadj jó reggelt e bágyadt ajakról. 
| LIGARIUS.
:Vouchsafe good-morrow from a feeble tongue.
|-
| BRUTUS
:Mi rossz időben vagy beteg, derék
:Ligarius. Kivánnám, kór ne volnál. 
| BRUTUS.
:O, what a time have you chose out, brave Caius,
:To wear a kerchief! Would you were not sick!
|-
| LIGARIUS
:Nem vagyok az, ha Brutus tettre készül,
:Mely a becsűlet névre érdemes. 
| LIGARIUS.
:I am not sick, if Brutus have in hand
:Any exploit worthy the name of honour.
|-
| BRUTUS
:Oly tettre készülök, Ligarius,
:Füled ha volna ép meghallani. 
| BRUTUS.
:Such an exploit have I in hand, Ligarius,
:Had you a healthful ear to hear of it.
|-
| LIGARIUS
:Az istenekre, kiknek Róma hódol,
:Im itt lemondok minden nyavalyáról.
:Ó, lelke Rómának, derék fiú,
:Becsűletes vér sarjadéka, te
:Bennem, mint bűvölő, felizgatád
:Az elhalt szellemet. Most küldj, parancsolj,
:S én lehetetlen dolgokkal vivok, sőt
:Legyőzöm őket. Mit kell tenni, szólj? 
| LIGARIUS.
:By all the gods that Romans bow before,
:I here discard my sickness. Soul of Rome!
:Brave son, derived from honorable loins!
:Thou, like an exorcist, hast conjured up
:My mortified spirit. Now bid me run,
:And I will strive with things impossible;
:Yea, get the better of them. What's to do?
|-
| BRUTUS
:Oly munkát, melytől a beteg kigyógyul. 
| BRUTUS.
:A piece of work that will make sick men whole.
|-
| LIGARIUS
:S nem, amitől beteg lesz, aki ép? 
| LIGARIUS.
:But are not some whole that we must make sick?
|-
| BRUTUS
:Úgy van! s miből áll, Cajus, elbeszélem,
:Útközben ahhoz, akit érint. 
| BRUTUS.
:That must we also. What it is, my Caius,
:I shall unfold to thee, as we are going,
:To whom it must be done.
|-
| LIGARIUS
:Vezess;
:Követlek újan feltüzelt kebellel,
:Megtenni, nem tudom, mit; ám elég, hogy
:Brutus vezérel. 
| LIGARIUS.
:Set on your foot;
:And with a heart new-fired I follow you,
:To do I know not what: but it sufficeth
:That Brutus leads me on.
|-
| BRUTUS
:Jer, kövess tehát.
:''El.'' 
| BRUTUS.
:Follow me then. 
:''Exeunt.''
|}

===2. szín=== 
{| {{sztdr}}
| width=50% | ''Caesar palotája.''
''Dörgés, villámlás, Caesar jő éji köntösben.'' 
| ''SCENE II. A room in Caesar's palace. ''
''Thunder and lightning. Enter Caesar, in his nightgown.''
|-
| CAESAR
:Sem föld, sem ég nem nyughatott az éjjel.
:Calpurnia alva háromszor kiáltott:
:Segítség! Caesart gyilkolják. - Ki van benn?
:''Szolga jő.'' 
| CAESAR.
:Nor heaven nor earth have been at peace tonight:
:Thrice hath Calpurnia in her sleep cried out,
:&quot;Help, ho! They murder Caesar!&quot;—Who's within?
:''Enter a Servant.''
|-
| SZOLGA
:Uram! 
| SERVANT.
:My lord?
|-
| CAESAR
:Menj a papokhoz, mondd, áldozzanak,
:S hozd véleményök hírét a sikerről. 
| CAESAR.
:Go bid the priests do present sacrifice,
:And bring me their opinions of success.
|-
| SZOLGA
:Igen, uram.
:''El''
:''Calpurnia jő.'' 
| SERVANT.
:I will, my lord.
:''Exit.''
:''Enter Calpurnia.''
|-
| CALPURNIA
:Mit gondolsz, Caesar? Szándékod kimenni?
:Ma hazunnan távoznod nem kellene. 
| CALPURNIA.
:What mean you, Caesar? Think you to walk forth?
:You shall not stir out of your house to-day.
|-
| CAESAR
:Caesar megyen. Mind, ami még ijeszte,
:Hátam megett állott; ha látni fogja
:Caesarnak arcát, semmivé tünik. 
| CAESAR.
:Caesar shall forth: the things that threaten me
:Ne'er look but on my back; when they shall see
:The face of Caesar, they are vanished.
|-
| CALPURNIA
:Caesar, jelekre nem hajték soha;
:Most elrémítenek. Van itt egy ember,
:Ki az általunk látott s hallott felett
:Borzasztó látványt mond az őr körül.
:Az utcán nő-oroszlán kölykezett;
:A sírok megnyilának s felveték
:Holtaikat, s a fellegek között
:Tüzes, vad férfiak harcoltanak,
:Sorban, csapatban, egész hadrend szerint,
:Hogy vér hullt le a Capitoliumra.
:A léget hadzaj verdesé: lovak
:Nyihogtanak és haldoklók nyögének,
:S lelkek visongtak, zúgtak fel s alá.
:Ó, Caesar, rendkivűli tűnemény ez:
:Én rettegek. 
| CALPURNIA.
:Caesar, I never stood on ceremonies,
:Yet now they fright me. There is one within,
:Besides the things that we have heard and seen,
:Recounts most horrid sights seen by the watch.
:A lioness hath whelped in the streets;
:And graves have yawn'd, and yielded up their dead;
:Fierce fiery warriors fight upon the clouds,
:In ranks and squadrons and right form of war,
:Which drizzled blood upon the Capitol;
:The noise of battle hurtled in the air,
:Horses did neigh, and dying men did groan;
:And ghosts did shriek and squeal about the streets.
:O Caesar,these things are beyond all use,
:And I do fear them!
|-
| CAESAR
:Mit a hatalmas istenek
:Végzének, azt mi mellőzhetjük-e?
:S Caesar mégis megyen: mert e jelek
:Úgy a világot, mint őt illetik. 
| CAESAR.
:What can be avoided
:Whose end is purposed by the mighty gods?
:Yet Caesar shall go forth; for these predictions
:Are to the world in general as to Caesar.
|-
| CALPURNIA
:Koldus ha vész, nem tűn fel üstökös.
:Ha fejedelemnek halni kell,
:Lánggal jelenti azt az ég maga. 
| CALPURNIA.
:When beggars die, there are no comets seen;
:The heavens themselves blaze forth the death of princes.
|-
| CAESAR
:A gyáva többször hal meg sír előtt,
:A bátor egyszer ízli a halált.
:Minden csodák közt, melyeket tudok,
:Legrendkivűlibbnek találom azt,
:Hogy ember félni tud.
:Holott a kényszerű vég, a halál
:Eljő, ha jőnie kell.
:''Szolga visszajő.''
:Mit szólnak jósaim? 
| CAESAR.
:Cowards die many times before their deaths;
:The valiant never taste of death but once.
:Of all the wonders that I yet have heard,
:It seems to me most strange that men should fear;
:Seeing that death, a necessary end,
:Will come when it will come.—
:''Re-enter Servant.''
:What say the augurers?
|-
| SZOLGA
:Nem akarják, hogy ma távozzál hazunnan;
:Egy áldozatnak felbontván belét,
:Nem lelhetének szívet a baromban. 
| SERVANT.
:They would not have you to stir forth to-day.
:Plucking the entrails of an offering forth,
:They could not find a heart within the beast.
|-
| CAESAR
:Ez istenektől gúny a gyávaságra:
:Szivetlen marha volna Caesar úgy,
:Ha félelemből honn maradna most.
:De nem marad. Jól tudja a veszély,
:Hogy nála Caesar még veszélyesebb;
:Mi, két oroszlán, egy napon születtünk,
:De a korosb és rettentőbbik én.
:És Caesar menni fog. 
| CAESAR.
:The gods do this in shame of cowardice:
:Caesar should be a beast without a heart,
:If he should stay at home today for fear.
:No, Caesar shall not: danger knows full well
:That Caesar is more dangerous than he:
:We are two lions litter'd in one day,
:And I the elder and more terrible;
:And Caesar shall go forth.
|-
| CALPURNIA
:Hajh! bölcsességedet
:Bizalmad ejti meg! Ne menj ma el;
:Mondd félelmemnek, ami honn maraszt,
:Nem a tiédnek. Majd Antoniust
:Küldjük tanácsba és az mondja meg,
:Hogy most bajod van. Ó, hagyj térdemen
:Esengve tőled megnyerhetnem ezt. 
| CALPURNIA.
:Alas, my lord,
:Your wisdom is consumed in confidence!
:Do not go forth to-day: call it my fear
:That keeps you in the house, and not your own.
:We'll send Mark Antony to the Senate-house,
:And he shall say you are not well to-day:
:Let me, upon my knee, prevail in this.
|-
| CAESAR
:Antonius hadd mondja, hogy bajom van;
:S szeszélyedért ma itthon maradok.
:''Decius Brutus jő.''
:Itt Decius Brutus; majd ő hírt viszen. 
| CAESAR.
:Mark Antony shall say I am not well,
:And, for thy humor, I will stay at home.
:''Enter Decius.''
:Here's Decius Brutus, he shall tell them so.
|-
| DECIUS
:Dicső Caesar, jó reggelt s minden üdvöt.
:Jövök, hogy a tanácsba híjalak. 
| DECIUS.
:Caesar, all hail! Good morrow, worthy Caesar:
:I come to fetch you to the Senate-house.
|-
| CAESAR
:S éppen jókor jövél, hogy megvigyed
:Szenátoroknak üdvözlésemet,
:És hogy ma nem megyek. Nem mehetek?
:Nem igaz! Hogy nem merek? Még kevésbé!
:Nem akarok, mondd meg, Decius, nekik. 
| CAESAR.
:And you are come in very happy time
:To bear my greeting to the Senators,
:And tell them that I will not come to-day.
:Cannot, is false; and that I dare not, falser:
:I will not come to-day. Tell them so, Decius.
|-
| CALPURNIA
:Mondd, hogy beteg. 
| CALPURNIA.
:Say he is sick.
|-
| CAESAR
:Caesar hazudjon-e?
:Oly messze ért el hóditó karom,
:S most félve szóljak ősz szakálluaknak?
:Mondd, hogy ma Caesar menni nem akar. 
| CAESAR.
:Shall Caesar send a lie?
:Have I in conquest stretch'd mine arm so far,
:To be afeard to tell grey-beards the truth?—
:Decius, go tell them Caesar will not come.
|-
| DECIUS
:Hatalmas Caesar, tudnom hagyd okát,
:Mert megkacagnak majd, ha így beszélek. 
| DECIUS.
:Most mighty Caesar, let me know some cause,
:Lest I be laugh'd at when I tell them so.
|-
| CAESAR
:Akaratom az ok: mondd, hogy nem akarok.
:És a tanácsnak tudni ezt elég.
:Személyes nyugtatásodúl azonban,
:Mivel szeretlek, ím, okát adom:
:Calpurnia, nőm, tartóztat honn maradnom.
:Azt álmodá, hogy látta szobromat,
:Mely, mint szökőkút száz csövön, csupa
:Vért áradott. S több izmos római
:Mosolygva fürdeté meg benn kezét.
:S ő ebben intést, gyászos jóslatot,
:Gonosz jövendőt lát és térdein
:Kért honn maradnom ez napon. 
| CAESAR.
:The cause is in my will; I will not come:
:That is enough to satisfy the Senate.
:But, for your private satisfaction,
:Because I love you, I will let you know:
:Calpurnia here, my wife, stays me at home:
:She dreamt to-night she saw my statua,
:Which, like a fountain with an hundred spouts,
:Did run pure blood; and many lusty Romans
:Came smiling and did bathe their hands in it:
:And these does she apply for warnings and portents
:And evils imminent; and on her knee
:Hath begg'd that I will stay at home to-day.
|-
| DECIUS
:Balul van így ez álom fejtegetve;
:Az szép, szerencsés látomány vala.
:Képszobrod több nyitáson vért buzogva,
:Melyben mosolygva rómaiak fürödtek,
:Jelenti, hogy ma Róma éltető
:Vért szí belőled és nagy emberek
:Ereklye- s díszjelül kérendik azt.
:Calpurniának álma ezt jelenti. 
| DECIUS.
:This dream is all amiss interpreted:
:It was a vision fair and fortunate.
:Your statue spouting blood in many pipes,
:In which so many smiling Romans bathed,
:Signifies that from you great Rome shall suck
:Reviving blood; and that great men shall press
:For tinctures, stains, relics, and cognizance.
:This by Calpurnia's dream is signified.
|-
| CAESAR
:S ez értelemben jól fejtéd meg azt. 
| CAESAR.
:And this way have you well expounded it.
|-
| DECIUS
:Hát még ha hallanád; mit én tudok.
:De halld: dicső Caesarnak koronát
:Határzott adni a tanács. S ha most
:Azt mondatod, hogy jőni nem akarsz,
:Szándéka megfordulhat. Efölött
:Gúny tárgya is lehetne, mondanák majd:
:Halasszuk más időre a gyülést,
:Ha Caesar nője jobbat álmodik.
:Ha Caesar rejtezik, nem fognak-e
:Sugdosni: íme, Caesar fél.
:Bocsáss meg, Caesar: mert vonzalmam az,
:Mely ezt javadra sürget mondanom.
:S e vonzalomnak enged minden ok. 
| DECIUS.
:I have, when you have heard what I can say;
:And know it now: The Senate have concluded
:To give this day a crown to mighty Caesar.
:If you shall send them word you will not come,
:Their minds may change. Besides, it were a mock
:Apt to be render'd, for someone to say
:&quot;Break up the Senate till another time,
:When Caesar's wife shall meet with better dreams.&quot;
:If Caesar hide himself, shall they not whisper
:&quot;Lo, Caesar is afraid&quot;?
:Pardon me, Caesar; for my dear dear love
:To your proceeding bids me tell you this;
:And reason to my love is liable.
|-
| CAESAR
:Most látni, félelmed mily dőre volt,
:Calpurnia: szégyenlem, hogy hallgaték rá.
:Add köntösöm, mert én megyek.
:''Publius, Brutus, Ligarius, Metellus, Casca, Trebonius, Cinna jőnek.''
:És nézzed, itt jön értem Publius. 
| CAESAR.
:How foolish do your fears seem now, Calpurnia!
:I am ashamed I did yield to them.
:Give me my robe, for I will go.
:''Enter Publius, Brutus, Ligarius, Metellus, Casca, Trebonius, and Cinna.''
:And look where Publius is come to fetch me.
|-
| PUBLIUS
:Jó reggelt, Caesar. 
| PUBLIUS. 
:Good morrow, Caesar.
|-
| CAESAR
:Légy üdvöz, Publius.
:S Brutus, te is fenn vagy már íly korán?
:Jó reggelt, Casca. Ah, Ligarius,
:Oly ellened nem volt Caesar soha,
:Mint a gonosz láz, mely így elsanyart.
:Hány óra? 
| CAESAR.
:Welcome, Publius.—
:What, Brutus, are you stirr'd so early too?—
:Good morrow, Casca.—Caius Ligarius,
:Caesar was ne'er so much your enemy
:As that same ague which hath made you lean.—
:What is't o'clock?
|-
| BRUTUS
:Éppen nyolc múlt. 
| BRUTUS.
:Caesar, 'tis strucken eight.
|-
| CAESAR
:Köszönöm
:A figyelmet és fáradástokat.
:''Antonius jő''
:Antonius, ím, ki hajnalig mulat,
:Már fenn van. Jó reggelt, Antonius. 
| CAESAR.
:I thank you for your pains and courtesy.
:''Enter Antony.''
:See! Antony, that revels long o'nights,
:Is notwithstanding up.—Good morrow, Antony.
|-
| ANTONIUS
:Dicső Caesar! Légy üdvöz. 
| ANTONY.
:So to most noble Caesar.
|-
| CAESAR
:Mondjátok, hogy benn elkészüljenek.
:Nem szép, hogy íly sokáig váratok rám.
:Ah, Cinna, ah, Metellus! S ím, Trebonius;
:Beszédem van veled, vagy egy órai.
:Megemlékezzél, hogy hozzám beszólj,
:S közel maradj, hogy rád megemlékezzem. 
| CAESAR.
:Bid them prepare within:
:I am to blame to be thus waited for.—
:Now, Cinna;—now, Metellus;—what, Trebonius!
:I have an hour's talk in store for you:
:Remember that you call on me to-day;
:Be near me, that I may remember you.
|-
| TREBONIUS
:Igen, Caesar.
:''Félre.''
:Majd oly közel leszek, hogy
:Legjobb barátid távolabb kivánnak. 
| TREBONIUS.
:Caesar, I will. ''Aside.'' and so near will I be,
:That your best friends shall wish I had been further.
|-
| CAESAR
:Jertek, barátim, egy kis borra be,
:S mint jó barátok, aztán indulunk. 
| CAESAR.
:Good friends, go in, and taste some wine with me;
:And we, like friends, will straightway go together.
|-
| BRUTUS
:''félre.''
:Hogy a ''mint'' nem mindenkor egy, oh, Caesar,
:Brutus szivének fáj e gondolat. 
| BRUTUS.
:''Aside.'' That every like is not the same, O Caesar,
:The heart of Brutus yearns to think upon!
:''Exeunt.''
|}

===3. szín=== 
{| {{sztdr}}
| width=50% | ''Utca a Capitolium közelében. Artemidorus jő, írást olvasva.'' 
| ''SCENE III. A street near the Capitol. ''
''Enter Artemidorus, reading paper.''
|-
| ARTEMIDORUS
:„Caesar, őrizkedjél Brutustól; ódd magad Cassiustól; ne közelíts Cascához;
:szemmel tartsd Cinnát; ne higgy Treboniusnak; vigyázz Metellus Cimberre;
::Decius Brutus nem szeret; Cajus Ligariust megbántottad. Egy szándék fűti
:mindnyájukat s az Caesar ellen van intézve. Ha halhatatlan nem vagy, néz jól
:körül. A gondatlanság utat nyit összeesküvésre. A hatalmas istenek ójanak meg.
:Híved, Artemidorus.”
:Itt állok meg, míg Caesar erre jő,
:S kérő levélként nyújtom ezt neki.
:Sír rajta lelkem, hogy nincs oly erény, mely
:Elkerüli az írigység fogát.
:Ha ezt elolvasod, Caesar, megélsz;
:Ha nem, árulókkal cimborál a sors. ''(El)'' 
| ARTEMIDORUS.
:&quot;Caesar, beware of Brutus; take heed of Cassius; come
:not near Casca; have an eye to Cinna; trust not Trebonius; mark
:well Metellus Cimber; Decius Brutus loves thee not; thou hast
:wrong'd Caius Ligarius. There is but one mind in all these men,
:and it is bent against Caesar. If thou be'st not immortal, look
:about you: security gives way to conspiracy. The mighty gods
:defend thee!
:Thy lover, Artemidorus.&quot;
:Here will I stand till Caesar pass along,
:And as a suitor will I give him this.
:My heart laments that virtue cannot live
:Out of the teeth of emulation.—
:If thou read this, O Caesar, thou mayest live;
:If not, the Fates with traitors do contrive.
:''Exit.''
|}

===4. szín=== 
{| {{sztdr}}
| width=50% | ''Más része ugyanazon utcának Brutus háza előtt. Portia és Lucius jőnek.'' 
| ''SCENE IV. Another part of the same street, before the house of Brutus. ''
''Enter Portia and Lucius.''
|-
| PORTIA
:Fuss, kérlek, a tanácsházhoz, fiú;
:Ne válaszolj, csak menj el szaporán.
:Mért állasz? 
| PORTIA.
:I pr'ythee, boy, run to the Senate-house;
:Stay not to answer me, but get thee gone.
:Why dost thou stay?
|-
| LUCIUS
:Hogy megértsem, mit üzensz. 
| LUCIUS.
:To know my errand, madam.
|-
| PORTIA
:Ohajtanám, hogy légy ott, majd meg itt,
:Előbb, mint mondhatom, mi dolgod ott.
:Ó, légy velem, szilárdság, és szoríts
:Egy nagy hegyet szivem s nyelvem közé.
:Van férfilelkem, ámde nőerőm.
:Nőnek mi terhes titkot tartani!
:Még most is itt vagy? 
| PORTIA.
:I would have had thee there, and here again,
:Ere I can tell thee what thou shouldst do there.—
:''Aside.'' O constancy, be strong upon my side!
:Set a huge mountain 'tween my heart and tongue!
:I have a man's mind, but a woman's might.
:How hard it is for women to keep counsel!—
:Art thou here yet?
|-
| LUCIUS
:Mit tegyek, asszonyom?
:Szaladjak a tanácsházhoz s ne többet?
:S így visszatérjek hozzád és ne többet? 
| LUCIUS.
:Madam, what should I do?
:Run to the Capitol, and nothing else?
:And so return to you, and nothing else?
|-
| PORTIA
:Hozz hírt, fiú, miként van urad. Beteg volt
:Midőn kiment; és Caesar mit csinál,
:Jegyezd meg jól s mi kérők környezik.
:Csitt! mely zaj ez, fiú? 
| PORTIA.
:Yes, bring me word, boy, if thy lord look well,
:For he went sickly forth: and take good note
:What Caesar doth, what suitors press to him.
:Hark, boy! what noise is that?
|-
| LUCIUS
:Nem hallok semmi zajt. 
| LUCIUS.
:I hear none, madam.
|-
| PORTIA
:Kérlek, figyelj.
:Zsibongást hallék, mint a harci zaj.
:S a szél a Capitoliumtól hajtja erre. 
| PORTIA.
:Pr'ythee, listen well:
:I heard a bustling rumour, like a fray,
:And the wind brings it from the Capitol.
|-
| LUCIUS
:Hidd, asszonyom, nem hallok semmit is.
:''A jós jő.'' 
| LUCIUS.
:Sooth, madam, I hear nothing.
:''Enter Artemidorus.''
|-
| PORTIA
:Idébb, ember: honnan jössz? 
| PORTIA.
:Come hither, fellow:
:Which way hast thou been?
|-
| JÓS
:Éppen hazulról, asszonyom. 
| ARTEMIDORUS.
:At mine own house, good lady.
|-
| PORTIA
:Hány óra most? 
| PORTIA.
:What is't o'clock?
|-
| JÓS
:Kilenc körül. 
| ARTEMIDORUS.
:About the ninth hour, lady.
|-
| PORTIA
:Caesar vajon tanácsba ment-e már? 
| PORTIA.
:Is Caesar yet gone to the Capitol?
|-
| JÓS
:Nem még, s magam is most foglalok helyet,
:Hogy lássam őt, mikor tanácsba megy. 
| ARTEMIDORUS.
:Madam, not yet: I go to take my stand
:To see him pass on to the Capitol.
|-
| PORTIA
:Kérelmed van Caesarhoz, nemde az? 
| PORTIA.
:Thou hast some suit to Caesar, hast thou not?
|-
| JÓS
:Van, asszonyom: ha Caesar oly kegyes lesz
:Caesarhoz, engem meghallgatni, úgy
:Megkérem őt, ügyeljen önjavára. 
| ARTEMIDORUS.
:That I have, lady: if it will please Caesar
:To be so good to Caesar as to hear me,
:I shall beseech him to befriend himself.
|-
| PORTIA
:Talán veszélyt tudsz, mely őt környezi? 
| PORTIA.
:Why, know'st thou any harm's intended towards him?
|-
| JÓS
:Még nem tudok, de félek eshetőt.
:Jó reggelt! Itt az utca szűk nagyon;
:A sok tolongó, mely nyomába jár,
:Praetor, tanácsos s közkérelmezők
:Agyonnyomnának, gyarló öreget.
:Téresb helyet választok, hogy beszéljek
:Caesarral, majd ha arra átmenend.
:''El.'' 
| ARTEMIDORUS.
:None that I know will be, much that I fear may chance.
:Good morrow to you.—Here the street is narrow:
:The throng that follows Caesar at the heels,
:Of Senators, of Praetors, common suitors,
:Will crowd a feeble man almost to death:
:I'll get me to a place more void, and there
:Speak to great Caesar as he comes along.
:''Exit.''
|-
| PORTIA
:Be kell vonulnom. Ah, mi gyenge szer
:A női szív. Ó, Brutus! istenek
:Segítsenek merényedben. - Bizony,
:Ez a fiú meghallja. - Brutus olyat
:Kér, mit Caesar megadni nem akar.
:Ó, én alélni kezdek. Lucius, menj,
:Ajánlj uradnak, mondd: vidor vagyok.
:Térj vissza aztán s hozz hírt, mit üzen.
:''El.'' 
| PORTIA.
:I must go in.—''Aside.'' Ah me, how weak a thing
:The heart of woman is!—O Brutus,
:The heavens speed thee in thine enterprise!—
:Sure, the boy heard me.—Brutus hath a suit
:That Caesar will not grant.—O, I grow faint.—
:Run, Lucius, and commend me to my lord;
:Say I am merry: come to me again,
:And bring me word what he doth say to thee.
:''Exeunt.''
|}

==Harmadik felvonás== 
===1. szín=== 
{| {{sztdr}}
| width=50% | ''Capitolium. - A szenátus fent ülésezik.''
''Egy sereg nép a Capitoliumba vivő utcán, közöttük Artemidorus s a jós.''
''Trombitaszó. Caesar, Brutus, Cassius, Casca, Decius, Metellus, Trebonius,''
''Cinna, Antonius, Lepidus, Popilius, Publius s mások.'' 
| '' SCENE I. Rome. Before the Capitol; the Senate sitting. ''
''A crowd of people in the street leading to the Capitol, among
them Artemidorus and the Soothsayer. Flourish. Enter Caesar,
Brutus, Cassius, Casca, Decius, Metellus, Trebonius, Cinna,
Antony, Lepidus, Popilius, Publius, and others.''
|-
| CAESAR
:Im, eljött Martiusnak idusa. 
| CAESAR.
:The Ides of March are come.
|-
| JÓS
:Igen, Caesar, de nem múlt el. 
| SOOTHSAYER.
:Ay, Caesar; but not gone.
|-
| ARTEMIDORUS
:Légy üdvöz, Caesar, olvasd e levélkét. 
| ARTEMIDORUS.
:Hail, Caesar! read this schedule.
|-
| DECIUS
:Óhajtaná Trebonius, ha érkezendel,
:Alázatos kérelmét áttekintnéd. 
| DECIUS.
:Trebonius doth desire you to o'er-read,
:At your best leisure, this his humble suit.
|-
| ARTEMIDORUS
:Enyémet olvasd, ó, Caesar, előbb;
:Ez Caesart legközelebbről illeti.
:Nagy Caesar, olvasd. 
| ARTEMIDORUS.
:O Caesar, read mine first; for mine's a suit
:That touches Caesar nearer: read it, great Caesar.
|-
| CAESAR
:Ami minket illet,
:Végül maradjon. 
| CAESAR.
:What touches us ourself shall be last served.
|-
| ARTEMIDORUS
:Ó, Caesar, ne hagyd el;
:Olvasd legitt. 
| ARTEMIDORUS.
:Delay not, Caesar; read it instantly.
|-
| CAESAR
:Ez a fickó bolond? 
| CAESAR.
:What, is the fellow mad?
|-
| PUBLIUS
:Tágulj, fiú. 
| PUBLIUS.
:Sirrah, give place.
|-
| CASSIUS
:Mit sürgetőzöl kérelmeddel utcán?
:A Capitoliumba jöjj.
:''Caesar bemegy, a többi utána. A szenátorok fölkelnek.'' 
| CASSIUS.
:What, urge you your petitions in the street?
:Come to the Capitol.
:''Caesar enters the Capitol, the rest following. All the Senators
:rise.''
|-
| POPILIUS
:Óhajtom, hogy ma célt érjen merénytek. 
| POPILIUS.
:I wish your enterprise to-day may thrive.
|-
| CASSIUS
:Merény, Popilius? 
| CASSIUS.
:What enterprise, Popilius?
|-
| POPILIUS
:Élj boldogul.
:''Caesar felé megy.'' 
| POPILIUS.
:Fare you well.
:Advances to Caesar.
|-
| BRUTUS
:Mit monda Popilius Lena? 
| BRUTUS.
:What said Popilius Lena?
|-
| CASSIUS
:Kivánta, hogy ma célt érjen merényünk.
:Szándékunk, félek, felfödöztetett. 
| CASSIUS.
:He wish'd to-day our enterprise might thrive.
:I fear our purpose is discovered.
|-
| BRUTUS
:Nézd, mint közelget Caesarhoz; figyelj rá. 
| BRUTUS.
:Look, how he makes to Caesar: mark him.
|-
| CASSIUS
:Serényen, Casca, mert megelőztetünk.
:Most mit tegyünk, Brutus? Ha ez kisűl,
:Cassius vagy Caesar nem tér vissza többé;
:Kivégzem magamat. 
| CASSIUS.
:Casca, be sudden, for we fear prevention.—
:Brutus, what shall be done? If this be known,
:Cassius or Caesar never shall turn back,
:For I will slay myself.
|-
| BRUTUS
:Légy nyúgodt, Cassius,
:Popilius nem dolgainkról beszél.
:Mert, nézd, mosolyg, s Caesar nem változik. 
| BRUTUS.
:Cassius, be constant:
:Popilius Lena speaks not of our purposes;
:For, look, he smiles, and Caesar doth not change.
|-
| CASSIUS
:Trebonius jól tudja idejét,
:Mert félrevonja már Antoniust.
:''Antonius s Trebonius el. Caesar s a szenátorok üléseiket elfoglalják.'' 
| CASSIUS.
:Trebonius knows his time, for, look you, Brutus,
:He draws Mark Antony out of the way.
:''Exeunt Antony and Trebonius. Caesar and the Senators take their
:seats.''
|-
| DECIUS
:Hol van Metellus? jöjjön és legott
:Caesarnak a kérelmet nyújtsa be. 
| DECIUS.
:Where is Metellus Cimber? Let him go,
:And presently prefer his suit to Caesar.
|-
| BRUTUS
:Helyén van már; közelb, s pártoljuk őt. 
| BRUTUS.
:He is address'd; press near and second him.
|-
| CINNA
:S te, Casca, első vagy, ki kart emelsz. 
| CINNA.
:Casca, you are the first that rears your hand.
|-
|  
| CASCA.
:Are we all ready?
|-
| CAESAR
:Mind itt vagyunk? Mi tárgy van hátra még,
:Mit Caesar és tanácsa rendbe hozzon? 
| CAESAR.
:What is now amiss
:That Caesar and his Senate must redress?
|-
| METELLUS
:Dicső, fenséges s nagy hatalmu Caesar,
:Metellus Cimber székedhez borul
:S alázott szívvel...
:''Letérdel.'' 
| METELLUS.
:Most high, most mighty, and most puissant Caesar,
:Metellus Cimber throws before thy seat
:An humble heart.
:''Kneeling.''
|-
| CAESAR
:Kénytelen vagyok
:Szavadba vágni, Cimber; e csuszás,
:E szolgahajlongás képes lehet
:Közemberek vérét felgyújtani,
:S első döntést, főparancsot gyerekmód
:Megváltoztatni. Dőrén azt ne hidd,
:Hogy Caesar vére olyan pártütő,
:Mely olyanért, mi csak bolondra hat,
:Valódiságából felolvadozzon:
:Az édes szókat, mélyen görbedő
:Hajlongást értem s rossz kopóhizelgést.
:Testvéred végzés által űzetett ki,
:S ha most te érte hajlongsz, kérsz, hizelgsz,
:Felrúglak, mint ebet; Caesar, jegyezd meg ezt,
:Igaztalant nem tesz, s azért nem is
:Engesztelődik ok nélkül. 
| CAESAR.
:I must prevent thee, Cimber.
:These couchings and these lowly courtesies
:Might fire the blood of ordinary men,
:And turn pre-ordinance and first decree
:Into the law of children. Be not fond,
:To think that Caesar bears such rebel blood
:That will be thaw'd from the true quality
:With that which melteth fools; I mean, sweet words,
:Low-crooked curtsies, and base spaniel-fawning.
:Thy brother by decree is banished:
:If thou dost bend, and pray, and fawn for him,
:I spurn thee like a cur out of my way.
|-
| METELLUS
:Nincs hát becsesb szó, mely Caesar fülében
:Kedvesb zengésü volna, mint enyém,
:Hogy visszahíja számütött öcsémet? 
| METELLUS.
:Caesar, thou dost me wrong.
|-
|  
| CAESAR.
:Caesar did never wrong but with just cause,
:Nor without cause will he be satisfied.
|-
|  
| METELLUS.
:Is there no voice more worthy than my own,
:To sound more sweetly in great Caesar's ear
:For the repealing of my banish'd brother?
|-
| BRUTUS
:Kezedet, de nem hízelegve, csókolom,
:Caesar, könyörgve, hogy legott adassék
:Szabadság visszatérni Publiusnak. 
| BRUTUS.
:I kiss thy hand, but not in flattery, Caesar;
:Desiring thee that Publius Cimber may
:Have an immediate freedom of repeal.
|-
| CAESAR
:Hogy? Brutus! 
| CAESAR.
:What, Brutus?
|-
| CASSIUS
:Bocsánatot, Caesar, bocsánatot.
:Lábadhoz omlik, íme, Cassius,
:Felmentését kérve Publiusnak. 
| CASSIUS.
:Pardon, Caesar; Caesar, pardon:
:As low as to thy foot doth Cassius fall,
:To beg enfranchisement for Publius Cimber.
|-
| CAESAR
:Volnék, miként ti, hajlanám; ha kérni
:Tudnék, hajthatna kérelem. De én
:Szilárd vagyok, mint éjszak csillaga,
:Melyhez kimérten nyugvó szerkezetre
:Hasonló nincs az égnek boltozatján.
:Számtalan szikra festi az eget
:És mindenik tűz, fénylő mindenik,
:De egy vagyon csak, mely helyén marad:
:Úgy a világ is fel van bútorozva
:Emberrel, s embervér, hús mindenik
:S érző; de mind e sok között csupán
:Egyet tudok, ki víhatatlanul
:És rendületlen megmarad fokán.
:Hogy ez én vagyok, hagyjátok megmutatnom
:Azáltal is, hogy eltökélt valék
:Száműzni Publiust, s elszánt vagyok
:Száműzetésben hagyni őt. 
| CAESAR.
:I could be well moved, if I were as you;
:If I could pray to move, prayers would move me:
:But I am constant as the northern star,
:Of whose true-fix'd and resting quality
:There is no fellow in the firmament.
:The skies are painted with unnumber'd sparks,
:They are all fire, and every one doth shine;
:But there's but one in all doth hold his place:
:So in the world; 'tis furnish'd well with men,
:And men are flesh and blood, and apprehensive;
:Yet in the number I do know but one
:That unassailable holds on his rank,
:Unshaked of motion: and that I am he,
:Let me a little show it, even in this,—
:That I was constant Cimber should be banish'd,
:And constant do remain to keep him so.
|-
| CINNA
:Ó, Caesar... 
| CINNA.
:O Caesar,—
|-
| CAESAR
:El innen! Olympot felforgatni törsz? 
| CAESAR.
:Hence! wilt thou lift up Olympus?
|-
| DECIUS
:Nagy Caesar! 
| DECIUS.
:Great Caesar,—
|-
| CAESAR
:Brutus nem hiába térdel-e? 
| CAESAR.
:Doth not Brutus bootless kneel?
|-
| CASCA
:Kéz, szólj helyettem.
:''Casca nyakon döfi Caesart: Caesar megragadja karját:''
:''azután többektől s végre Brutustól döfetik meg.'' 
| CASCA.
:Speak, hands, for me!
:''Casca stabs Caesar in the neck. Caesar catches hold of his arm.
:He is then stabbed by several other Conspirators, and at last by
:Marcus Brutus.''
|-
| CAESAR
:Brutus, te is? Úgy halj meg Caesar. ''(Meghal)''
:''A nép s szenátorok zavarodva visszavonulnak.'' 
| CAESAR.
:Et tu, Brute?— Then fall, Caesar!
:''Dies. The Senators and People retire in confusion.''
|-
| CINNA
:Váltság! szabadság! meghalt a bitorlás.
:El! hirdessétek utcáinkon ezt. 
| CINNA.
:Liberty! Freedom! Tyranny is dead!—
:Run hence, proclaim, cry it about the streets.
|-
| CASSIUS
:Szószékre fel, s kiáltsa valaki:
:Váltság! szabadság! 
| CASSIUS.
:Some to the common pulpits and cry out,
:&quot;Liberty, freedom, and enfranchisement!&quot;
|-
| BRUTUS
:Nép és tanács, megállj, ne féljetek.
:A nagyravágyás bűne meglakolt. 
| BRUTUS.
:People and Senators, be not affrighted;
:Fly not; stand still; ambition's debt is paid.
|-
| CASCA
:Szószékre, Brutus. 
| CASCA.
:Go to the pulpit, Brutus.
|-
| DECIUS
:És te, Cassius. 
| DECIUS.
:And Cassius too.
|-
| BRUTUS
:Hol Publius? 
| BRUTUS.
:Where's Publius?
|-
| CINNA
:Teljes zavarban itt e lázadástól. 
| CINNA.
:Here, quite confounded with this mutiny.
|-
| METELLUS
:Együtt szilárdan álljatok, ha tán
:Caesarnak egy barátja... 
| METELLUS.
:Stand fast together, lest some friend of Caesar's
:Should chance—
|-
| BRUTUS
:Állást ne említs. Publius, nyugodtan.
:Személyed nincs szándékunk bántani
:S egy rómait sem; mondd meg ezt nekik. 
| BRUTUS.
:Talk not of standing.—Publius, good cheer!
:There is no harm intended to your person,
:Nor to no Roman else: so tell them, Publius.
|-
| CASSIUS
:És hagyj el, Publius, nehogy korodnak
:Árthasson a nép, mely felénk rohan. 
| CASSIUS.
:And leave us, Publius; lest that the people
:Rushing on us, should do your age some mischief.
|-
| BRUTUS
:Tedd azt; s a tett ne szálljon senkire,
:Mint ránk, kik azt tevők.
:''Trebonius jő.'' 
| BRUTUS.
:Do so;—and let no man abide this deed
:But we the doers.
:''Re-enter Trebonius.''
|-
| CASSIUS
:Antonius
:Hová lőn? 
| CASSIUS.
:Where's Antony?
|-
| TREBONIUS
:Elképedve ment haza.
:És mintha végitélet volna, gyermek,
:Nő, férfi, szemmeresztve fut, sikolt. 
| TREBONIUS.
:Fled to his house amazed.
:Men, wives, and children stare, cry out, and run,
:As it were doomsday.
|-
| BRUTUS
:Végzet! kivárjuk most tetszésedet.
:Hogy halni kell, tudjuk: csupán idő,
:Miért az ember fárad, s haladék. 
| BRUTUS.
:Fates, we will know your pleasures:
:That we shall die, we know; 'tis but the time
:And drawing days out, that men stand upon.
|-
| CASCA
:S az életből ki húsz évet kivág,
:Halálfélelme éveit vágja ki. 
| CASCA.
:Why, he that cuts off twenty years of life
:Cuts off so many years of fearing death.
|-
| BRUTUS
:Valljuk meg ezt, s így jótét a halál.
:S mi, Caesar jó baráti, megszegők
:Halála félelmének idejét.
:Hajoljatok, rómaiak, és kezünket
:Könyökig fürösszük Caesar vériben:
:Fenjük be kardjainkat s egyenest
:Köztérre innen s vérszín fegyverinket
:Fejünk fölött forgatva fenn kiáltsuk:
:Béke, szabadság! 
| BRUTUS.
:Grant that, and then is death a benefit:
:So are we Caesar's friends, that have abridged
:His time of fearing death.—Stoop, Romans, stoop,
:And let us bathe our hands in Caesar's blood
:Up to the elbows, and besmear our swords:
:Then walk we forth, even to the market-place,
:And waving our red weapons o'er our heads,
:Let's all cry, &quot;Peace, freedom, and liberty!&quot;
|-
| CASSIUS
:Mosdjunk meg tehát!
:Hány késő század adja majd elő
:E büszke tettet még nem született
:Országokban s nem ismert nyelveken. 
| CASSIUS.
:Stoop then, and wash. How many ages hence
:Shall this our lofty scene be acted o'er
:In States unborn and accents yet unknown!
|-
| BRUTUS
:Játékban hányszor fog még vérzeni
:Caesar, ki most; a pornál nem becsesben,
:Pompejus oszlopalján itt hever. 
| BRUTUS.
:How many times shall Caesar bleed in sport,
:That now on Pompey's basis lies along
:No worthier than the dust!
|-
| CASSIUS
:S mindannyiszor, hogy az történni fog,
:Nevezve lesz frigyünk s a férfiak,
:Akik szabaddá tették e hazát. 
| CASSIUS.
:So oft as that shall be,
:So often shall the knot of us be call'd
:The men that gave their country liberty.
|-
| DECIUS
:Menjünk tehát? 
| DECIUS.
:What, shall we forth?
|-
| CASSIUS
:Igen! mindnyájan el.
:Elül Brutus, s mi díszezzük nyomát
:Rómának legjobb s bátrabb szellemeivel.
:''Egy szolga jő.'' 
| CASSIUS.
:Ay, every man away:
:Brutus shall lead; and we will grace his heels
:With the most boldest and best hearts of Rome.
|-
| BRUTUS
:Halkan! Ki jő? Antonius barátja. 
| BRUTUS.
:Soft, who comes here?
:''Enter a Servant.''
|-
|  
| A friend of Antony's.
|-
| SZOLGA
:Uram parancsa, Brutus, térdepelnem,
:Antonius parancsa így borulnom
:Lábadhoz és ott ígyen szólanom:
:Brutus nemes, becsületes, bölcs, vitéz;
:Caesar nagy, bátor, jó s királyi volt.
:Mondd: Brutust kedvelem s becsűlöm őt:
:Mondd: Caesart féltem, tisztelém s szerettem.
:Ha Brutus engedi, hogy Antonius
:Hozzá jöhessen bizton és megértse,
:Mint érdemelte Caesar a halált:
:Nem fogja Caesart holtan úgy szeretni,
:Mint élve Brutust: sőt követni kész
:Nemes Brutusnak sorsát s lépteit
:Viszályi közt e járatlan világnak,
:Teljes hűséggel. Így szólott uram. 
| SERVANT.
:Thus, Brutus, did my master bid me kneel;
:Thus did Mark Antony bid me fall down;
:And, being prostrate, thus he bade me say:
:Brutus is noble, wise, valiant, and honest;
:Caesar was mighty, bold, royal, and loving;
:Say I love Brutus and I honor him;
:Say I fear'd Caesar, honour'd him, and loved him.
:If Brutus will vouchsafe that Antony
:May safely come to him, and be resolved
:How Caesar hath deserved to lie in death,
:Mark Antony shall not love Caesar dead
:So well as Brutus living; but will follow
:The fortunes and affairs of noble Brutus
:Thorough the hazards of this untrod state
:With all true faith. So says my master Antony.
|-
| BRUTUS
:Urad derék és bölcs egy római:
:Sosem hittem rosszabbnak.
:Mondd neki: Ha itt e helyre tetszik jőnie,
:Megtudhat mindent és, becsűletemre!
:Bántása nem lesz. 
| BRUTUS.
:Thy master is a wise and valiant Roman;
:I never thought him worse.
:Tell him, so please him come unto this place,
:He shall be satisfied and, by my honour,
:Depart untouch'd.
|-
| SZOLGA
:Tüstént hívom őt.
:''El.'' 
| SERVANT.
:I'll fetch him presently. 
:''Exit.''
|-
| BRUTUS
:Tudom, barátul nyerjük őt. 
| BRUTUS.
:I know that we shall have him well to friend.
|-
| CASSIUS
:Kivánnám.
:De bennem él a gondolat,
:Mely tőle tart s gyanúm mindig beüt.
:''Antonius jő.'' 
| CASSIUS.
:I wish we may: but yet have I a mind
:That fears him much; and my misgiving still
:Falls shrewdly to the purpose.
|-
| BRUTUS
:De íme, jön. Légy üdvöz, Antonius! 
| BRUTUS.
:But here comes Antony.—
:''Re-enter Antony.''
:Welcome, Mark Antony.
|-
| ANTONIUS
:Hatalmas Caesar, íly alant heversz!
:Ily kis halomba hulltak össze minden
:Diadalmid, híred, hóditásaid.
:Légy boldog! Uraim, nem tudhatom,
:Mi célotok: ki van megérve már,
:Ki vére folyjon még. Ha tán enyém,
:Ugy annak jobb órája nem lehet,
:Mint melyben Caesar halt, sem eszköze
:Fél oly becses, mint kardotok, mit a
:Világon legnemesb vér díszesít.
:Kérlek, ha van haragtok ellenem,
:Most, míg pirosló vértől jobbotok,
:Töltsétek kedvetek. Éljek ezredévig,
:Oly kész halálra nem leszek soha,
:Sem hely, sem mód így nem fog tetszeni,
:Mint Caesarral megöletni s tőletek,
:A kor dicsői- s uralkodóitól. 
| ANTONY.
:O mighty Caesar! Dost thou lie so low?
:Are all thy conquests, glories, triumphs, spoils,
:Shrunk to this little measure? Fare thee well.—
:I know not, gentlemen, what you intend,
:Who else must be let blood, who else is rank:
:If I myself, there is no hour so fit
:As Caesar's death-hour, nor no instrument
:Of half that worth as those your swords, made rich
:With the most noble blood of all this world.
:I do beseech ye, if you bear me hard,
:Now, whilst your purpled hands do reek and smoke,
:Fulfill your pleasure. Live a thousand years,
:I shall not find myself so apt to die:
:No place will please me so, no means of death,
:As here by Caesar, and by you cut off,
:The choice and master spirits of this age.
|-
| BRUTUS
:Antonius, ne kérj tőlünk halált,
:Bár véres ádázaknak látszatunk,
:Mint jobbjaink s e tett után itélnéd.
:De csak kezünket, s melyet elkövettek,
:E véres munkát látod, nem szivünket.
:Az irgalommal teljes, s irgalom
:Rómának közbaján (mint tűz tüzet,
:Úgy fojt irgalmat irgalom) tevé
:Caesarral ezt. Rád nézve fegyverink
:Tompák, Antonius. Karunk,
:Dacára e vérműnek, és szivünk
:Testvérileg fogad be szeretet-
:És tiszteletben, legjobb indulattal. 
| BRUTUS.
:O Antony, beg not your death of us!
:Though now we must appear bloody and cruel,
:As, by our hands and this our present act
:You see we do; yet see you but our hands
:And this the bleeding business they have done:
:Our hearts you see not; they are pitiful;
:And pity to the general wrong of Rome—
:As fire drives out fire, so pity pity—
:Hath done this deed on Caesar. For your part,
:To you our swords have leaden points, Mark Antony;
:Our arms in strength of amity, and our hearts
:Of brothers' temper, do receive you in
:With all kind love, good thoughts, and reverence.
|-
| CASSIUS
:Szintoly nyomós lesz, mint másé, szavad,
:Új méltóságok rendezésekor. 
| CASSIUS.
:Your voice shall be as strong as any man's
:In the disposing of new dignities.
|-
| BRUTUS
:Csak légy türelmes, míg lenyugtatók
:A népet, mely a félelem miatt
:Magánkivűl van. S majd okát adandjuk,
:Mért tettem így, ki, amidőn döfém,
:Szerettem Caesart. 
| BRUTUS.
:Only be patient till we have appeased
:The multitude, beside themselves with fear,
:And then we will deliver you the cause
:Why I, that did love Caesar when I struck him,
:Have thus proceeded.
|-
| ANTONIUS
:Nem kétlem bölcsességed.
:Mindenki nyújtsa most véres kezét.
:Először, Brutus, rázom jobbodat;
:Most Cassius, veled fogok kezet;
:Most Decius, Metellus, Cinna, s most
:Veled, vitézlő Casca, s jó Trebonius,
:Legvégső bár, nem legkisebb szivemnek,
:Veled. Ah, uraim, mit szóljak? hitelem
:Oly csuszamlósan áll, hogy előttetek
:Két rossz közűl egynek kell látszanom:
:Gyávának vagy hizelgőnek. Hogy én
:Szerettelek, Caesar, ó, az való!
:S ha most reánk lenézhet szellemed,
:Nem fáj-e kínosabban, mint halálod,
:Frigyülni látnod Antoniusodat,
:És rázni véres jobbját ellenidnek,
:Ah, legdicsőbb te, holttested körében!
:Oly sok szemem ha volna, mint sebed van,
:Úgy könnyezők, mint véred csorg ezekből,
:Az jobban illenék, mint elleniddel
:Baráti szókban alkudoznom.
:Bocsáss meg, Julius. - Itt vadásztak el,
:Nemes vad; itt esél, s itt állanak
:Vadászaid zsákmánnyal ékesítve,
:Vérednek bíborában. Ó, világ!
:Te voltál e szarvasnak erdeje,
:S ő szíved volt, világ. Ó, mily hasonlón
:Fekszel te itt a vadhoz, mely halálra
:Királyok által űzetett. 
| ANTONY.
:I doubt not of your wisdom.
:Let each man render me his bloody hand:
:First, Marcus Brutus, will I shake with you;—
:Next, Caius Cassius, do I take your hand;—
:Now, Decius Brutus, yours;—now yours, Metellus;—
:Yours, Cinna;—and, my valiant Casca, yours;—
:Though last, not least in love, yours, good Trebonius.
:Gentlemen all—alas, what shall I say?
:My credit now stands on such slippery ground,
:That one of two bad ways you must conceit me,
:Either a coward or a flatterer.—
:That I did love thee, Caesar, O, 'tis true:
:If then thy spirit look upon us now,
:Shall it not grieve thee dearer than thy death
:To see thy Antony making his peace,
:Shaking the bloody fingers of thy foes,—
:Most noble!—in the presence of thy corse?
:Had I as many eyes as thou hast wounds,
:Weeping as fast as they stream forth thy blood,
:It would become me better than to close
:In terms of friendship with thine enemies.
:Pardon me, Julius! Here wast thou bay'd, brave hart;
:Here didst thou fall; and here thy hunters stand,
:Sign'd in thy spoil, and crimson'd in thy leth.—
:O world, thou wast the forest to this hart;
:And this, indeed, O world, the heart of thee.—
:How like a deer strucken by many princes,
:Dost thou here lie!
|-
| CASSIUS
:Antonius! 
| CASSIUS.
:Mark Antony,—
|-
| ANTONIUS
:Bocsáss meg, Cajus Cassius.
:Így Caesar ellenségi szólanak majd:
:Mert jó baráttól ez hideg szerénység. 
| ANTONY.
:Pardon me, Caius Cassius:
:The enemies of Caesar shall say this;
:Then, in a friend, it is cold modesty.
|-
| CASSIUS
:Nem feddlek, hogy Caesart magasztalod.
:De mely kötésre lépsz velünk? Akarsz 
:Barátaink számában lenni? Vagy
:Menjünk tovább, számot nem tartva rád? 
| CASSIUS.
:I blame you not for praising Caesar so;
:But what compact mean you to have with us?
:Will you be prick'd in number of our friends,
:Or shall we on, and not depend on you?
|-
| ANTONIUS
:Azért fogék kezet; de szándokomtól
:Valóban eltértem, meglátva Caesart.
:Szeretlek mind, s barátotok vagyok,
:Azon reményben, hogy megérthetem:
:Caesar miért volt és miben veszélyes?
:Avagy különben ez vad látomány. 
| ANTONY.
:Therefore I took your hands; but was indeed
:Sway'd from the point, by looking down on Caesar.
:Friends am I with you all, and love you all,
:Upon this hope, that you shall give me reasons
:Why and wherein Caesar was dangerous.
|-
| BRUTUS
:Okunk oly meggondolt, Antonius,
:Hogy rajta megnyugszol, habár fia
:Volnál is Caesarnak. 
| BRUTUS.
:Or else were this a savage spectacle:
:Our reasons are so full of good regard
:That were you, Antony, the son of Caesar,
:You should be satisfied.
|-
| ANTONIUS
:Csak ezt kivánom.
:S azonfelül kérem, hogy tetemét
:Kitehessem a köztéren, s ott, miként
:Baráthoz illik, szószékből halotti
:Beszédet tartsak. 
| ANTONY.
:That's all I seek:
:And am moreover suitor that I may
:Produce his body to the market-place;
:And in the pulpit, as becomes a friend,
:Speak in the order of his funeral.
|-
| BRUTUS
:Azt megteheted. 
| BRUTUS.
:You shall, Mark Antony.
|-
| CASSIUS
:Egy szót veled, Brutus.
:''Félre Brutushoz.''
:Te nem tudod,
:Mit téssz. Ne hagyd Antoniust
:Beszédet tartni a holttest fölött.
:Tudod, hogy felzudúlhat majd a nép
:Beszéde által? 
| CASSIUS.
:Brutus, a word with you.
:''Aside to Brutus.'' You know not what you do; do not consent
:That Antony speak in his funeral:
:Know you how much the people may be moved
:By that which he will utter?
|-
| BRUTUS
:Megbocsáss; előbb
:Én lépek a szószékre és okát
:Adom Caesar halálának. Miket
:Antonius mondand, kihírdetem,
:Hogy engedelmünkből beszéli, s hogy
:Nincs ellenünkre Caesarnak megadni
:Az illető szertartást s díszeket.
:Ez hasznos inkább, mint hogy ártana. 
| BRUTUS.
:''Aside to Cassius.'' By your pardon:
:I will myself into the pulpit first,
:And show the reason of our Caesar's death:
:What Antony shall speak, I will protest
:He speaks by leave and by permission;
:And that we are contented Caesar shall
:Have all true rights and lawful ceremonies.
:It shall advantage more than do us wrong.
|-
| CASSIUS
:Mi eshetik, nem tudhatom; de ezt
:Nem szeretem. 
| CASSIUS.
:''Aside to Brutus.'' I know not what may fall; I like it not.
|-
| BRUTUS
:Antonius, vedd Caesar tetemét.
:Vádat ne mondj beszédedben reánk;
:De ami jót csak bírsz Caesar felől.
:S mondjad, hogy engedelmünkből teszed.
:Egyébre e temetkezés körül
:Gondolnod tiltva. S melyre most megyek,
:Azon szószéken szólsz te is, ha én
:Végeztem a beszédet. 
| BRUTUS.
:Mark Antony, here, take you Caesar's body.
:You shall not in your funeral speech blame us,
:But speak all good you can devise of Caesar;
:And say you do't by our permission;
:Else shall you not have any hand at all
:About his funeral: and you shall speak
:In the same pulpit whereto I am going,
:After my speech is ended.
|-
| ANTONIUS
:Légyen úgy.
:Én nem kivánok többet. 
| ANTONY.
:Be it so;
:I do desire no more.
|-
| BRUTUS
:Készítsd tehát a testet és kövess.
:''Mind el Antoniuson kívül.'' 
| BRUTUS.
:Prepare the body, then, and follow us.
:''Exeunt all but Antony.''
|-
| ANTONIUS
:Ó, megbocsáss, te vérző földdarab,
:Hogy hentesidhez íly nyájas vagyok.
:A legnemesbik férfi romja vagy te,
:Ki valaha az idők hullámában élt.
:Jaj a kéznek, mely e drága vért kiontá!
:Sebeid fölött, kik bíbor ajkaikkal
:Nyilongva néma szájként hangokat
:S szót kérnek tőlem, íme, jósolom:
:Átok csapand az embertestre le;
:Beldüh s vad honfi-háború sanyarja
:Itáliának minden részeit;
:Vér, rombolás oly nagy divatba jő,
:Oly megszokott lesz minden szörnyü tárgy,
:Hogy az anya csak mosolygni fog, ha látja
:A harc kezétől néggyé szelt fiát.
:Irgalmat elfojt vadtét megszokása,
:És Caesar lelke száguldván boszúért,
:S a hő pokolból jött Até vele
:Száll e határra és uralkodói
:Hangon kiáltja: Pusztitás! megoldván
:A harc ebeit, hogy égre bűzhödik fel
:Ezen cudar tett, emberek dögével,
:Kik nyögve kérnek sírt a föld felett!
:''Egy szolga jő.''
:Octavius szolgája, nemde az vagy? 
| ANTONY.
:O, pardon me, thou bleeding piece of earth,
:That I am meek and gentle with these butchers!
:Thou art the ruins of the noblest man
:That ever lived in the tide of times.
:Woe to the hand that shed this costly blood!
:Over thy wounds now do I prophesy,—
:Which, like dumb mouths do ope their ruby lips
:To beg the voice and utterance of my tongue,—
:A curse shall light upon the limbs of men;
:Domestic fury and fierce civil strife
:Shall cumber all the parts of Italy;
:Blood and destruction shall be so in use,
:And dreadful objects so familiar,
:That mothers shall but smile when they behold
:Their infants quarter'd with the hands of war;
:All pity choked with custom of fell deeds:
:And Caesar's spirit, ranging for revenge,
:With Ate' by his side come hot from Hell,
:Shall in these confines with a monarch's voice
:Cry &quot;Havoc!&quot; and let slip the dogs of war,
:That this foul deed shall smell above the earth
:With carrion men, groaning for burial.—
:''Enter a Servant''.
:You serve Octavius Caesar, do you not?
|-
| SZOLGA
:Igen, Antonius. 
| SERVANT.
:I do, Mark Antony.
|-
| ANTONIUS
:Caesar levéllel hítta őt ide. 
| ANTONY.
:Caesar did write for him to come to Rome.
|-
| SZOLGA
:Vevé az írást, s már uton vagyon,
:S meghagyta szóval mondanom neked -
:''meglátva a holttestet.''
:Ó, Caesar! 
| SERVANT.
:He did receive his letters, and is coming;
:And bid me say to you by word of mouth,—
:''Seeing the body.'' O Caesar!—
|-
| ANTONIUS
:Menj félre, sírj: szived terhelve van.
:A szenvedély, látom, ragad; szemem
:Tiedben látva búnak gyöngyeit,
:Könnyezni kezd. Uton van már urad? 
| ANTONY.
:Thy heart is big, get thee apart and weep.
:Passion, I see, is catching; for mine eyes,
:Seeing those beads of sorrow stand in thine,
:Began to water. Is thy master coming?
|-
| SZOLGA
:Múlt éjjel innen hét mérföldre szállt meg. 
| SERVANT.
:He lies tonight within seven leagues of Rome.
|-
| ANTONIUS
:Sietve nyargalj vissza, s mondd, mi történt.
:Itt egy veszélyes, gyászos Róma van.
:Nem biztos Róma még Octaviusnak.
:Térj vissza s mondd ezt; mégis várj kevéssé.
:Ne menj előbb, mint én e tetemet
:A térre vittem; ott beszédem által
:Kikémlem, a nép mely szűvel veszi
:Ez ádáz emberek határzatát.
:S majd aszerint vidd hírét dolgainknak
:Octaviushoz. Nyújtsad karodat.
:''El Caesar testével.'' 
| ANTONY.
:Post back with speed, and tell him what hath chanced.
:Here is a mourning Rome, a dangerous Rome,
:No Rome of safety for Octavius yet;
:Hie hence, and tell him so. Yet stay awhile;
:Thou shalt not back till I have borne this corse
:Into the market-place: there shall I try,
:In my oration, how the people take
:The cruel issue of these bloody men;
:According to the which thou shalt discourse
:To young Octavius of the state of things.
:Lend me your hand. 
:''Exeunt with Caesar's body.''
|}

===2. szín=== 
{| {{sztdr}}
|-
| width=50% | 
:''Köztér. Brutus és Cassius s egy sereg nép jő.'' 
|
:''SCENE II. The same. The Forum. '' ''Enter Brutus and Cassius, with a throng of Citizens.''
|-
| NÉP
:Elégtételt, elégtételt nekünk! 
| CITIZENS.
:We will be satisfied; let us be satisfied.
|-
| BRUTUS
:Kövessetek tehát s hallgassatok meg.
:Eredj a más utcába, Cassius,
:Oszlasd meg a csoportot.
:Ki engem kíván hallani, álljon itt;
:Ki Cassiust, az menjen el vele.
:Caesar holtának nyíltan okait
:Kivánjuk adni. 
| BRUTUS.
:Then follow me, and give me audience, friends.—
:Cassius, go you into the other street
:And part the numbers.—
:Those that will hear me speak, let 'em stay here;
:Those that will follow Cassius, go with him;
:And public reasons shall be rendered
:Of Caesar's death.
|-
| ELSŐ POLGÁR
:Brutust hallgatom meg. 
| FIRST CITIZEN.
:I will hear Brutus speak.
|-
| MÁSODIK POLGÁR
:Én Cassiust s így vessük össze majd,
:Külön ha meghallók, az okokat. -
:''Cassius el néhány polgárral. Brutus a rostrumra lép.'' 
| SECOND CITIZEN.
:I will hear Cassius; and compare their reasons,
:When severally we hear them rendered.
:''Exit Cassius, with some of the Citizens. Brutus goes into the
:rostrum.''
|-
| HARMADIK POLGÁR
:Már a nemes Brutus fenn van; hallgassatok. 
| THIRD CITIZEN.
:The noble Brutus is ascended: silence!
|-
| BRUTUS
:Legyetek mindvégig türelemmel. Rómaiak, hazámfiai, barátim, hallgassatok meg
:ügyem miatt, s legyetek csendesen, hogy meghallhassatok. Higgyetek nekem
:becsületemért, s legyetek tekintettel becsületem iránt, hogy hihessetek. Bíráljatok
:bölcsességiek szerint, s ébresszétek fel érzékeiteket, hogy jobban ítélhessetek. Ha
:valaki van ezen gyülekezetben, szíves barátja Caesarnak, annak mondom, hogy
:Brutus szeretete Caesar iránt nem csekélyebb, mint az övé. Ha most ezen jó barát
:kérdezi, miért támadott fel Brutus Caesar ellen, válaszom ez: nem mivel Caesart
:kevésbé szeretném, hanem mert Rómát jobban szerettem. Azt óhajtanátok-e
:inkább, hogy Caesar élne, s mindnyájan rabokul halnátok, mint hogy Caesar
:haljon meg, s ti mindnyájan éljetek szabad emberekül? Mivel Caesar engem
:szeretett, megsiratom: mivel szerencsés volt, örvendek: mivel vitéz volt, becsülöm
:őt; de mivel nagyravágyó volt, ledöftem őt. Tehát könny szeretetéért, öröm
:szerencséjén, becsület vitézségeért s halál nagyravágyásaért. Hol van itt oly
:nyomorú, ki rabszolga kívánna lenni? Ha van, szóljon; mert őt bántottam meg.
:Hol van itt oly durva, ki római nem kívánna lenni? Ha van, szóljon; mert őt
:bántottam meg. Van-e itt oly alávaló, ki hazáját ne szeretné? Ha van, szóljon;
:mert őt bántottam meg. Megszűnöm, hogy választ adjatok. 
| BRUTUS.
:Be patient till the last.
:Romans, countrymen, and lovers! Hear me for my cause; and be
:silent, that you may hear: believe me for mine honour, and have
:respect to mine honor, that you may believe: censure me in your
:wisdom; and awake your senses, that you may the better judge.
:If there be any in this assembly, any dear friend of Caesar's, to
:him I say that Brutus' love to Caesar was no less than his. If
:then that friend demand why Brutus rose against Caesar, this is
:my answer,—Not that I loved Caesar less, but that I loved Rome
:more. Had you rather Caesar were living, and die all slaves, than
:that Caesar were dead, to live all freemen? As Caesar loved me, I
:weep for him; as he was fortunate, I rejoice at it; as he was
:valiant, I honour him; but, as he was ambitious, I slew him.
:There is tears for his love; joy for his fortune; honour for his
:valour; and death for his ambition. Who is here so base that
:would be a bondman? If any, speak; for him have I offended. Who
:is here so rude that would not be a Roman? If any, speak; for him
:have I offended. Who is here so vile that will not love his
:country? If any, speak; for him have I offended. I pause for a
:reply.
|-
| MIND
:Senki, Brutus, senki. 
| CITIZENS.
:None, Brutus, none.
|-
| BRUTUS
:Úgy tehát senkit sem bánték meg. Nem tettem Caesarral egyebet, mint amit ti
:fognátok tenni Brutusszal. A vizsgálat halála felett a Capitoliumban föl van
:jegyezve; dicsősége nem kisebbítve, amiben jeles volt; sem vétkei nagyítva,
:melyekért a halált szenvedte.
:''Antonius s mások Caesar tetemével jőnek.''
:Itt hozatik teste Antonius gyászkíséretében, ki, ámbár megölésében részes nem
:volt, osztozandik halála jótéteményeiben, helyet foghatván a közigazgatásban,
:mint ki nem közületek? Evvel én távozom, kinél, valamint legjobb barátomat
:megöltem Róma javáért, ugyanazon tőr van számomra, ha honom halálomat
:kívánja. 
| BRUTUS.
:Then none have I offended. I have done no more to Caesar
:than you shall do to Brutus. The question of his death is
:enroll'd in the Capitol, his glory not extenuated, wherein he
:was worthy;, nor his offenses enforced, for which he suffered
:death.
:''Enter Antony and others, with Caesar's body.''
:Here comes his body, mourned by Mark Antony, who, though he had
:no hand in his death, shall receive the benefit of his dying, a
:place in the commonwealth; as which of you shall not? With this
:I depart— that, as I slew my best lover for the good of Rome, I
:have the same dagger for myself, when it shall please my country
:to need my death.
|-
| MIND
:Éljen, Brutus, éljen, éljen! 
| CITIZENS.
:Live, Brutus! live, live!
|-
| ELSŐ POLGÁR
:Diadallal vigyétek őt haza. 
| FIRST CITIZEN.
:Bring him with triumph home unto his house.
|-
| MÁSODIK POLGÁR
:Állítsunk szobrot őseihez neki. 
| SECOND CITIZEN.
:Give him a statue with his ancestors.
|-
| HARMADIK POLGÁR
:Ő légyen Caesar. 
| THIRD CITIZEN.
:Let him be Caesar.
|-
| NEGYEDIK POLGÁR
:Caesar jobb fele
:Nyerjen Brutusban koronát. 
| FOURTH CITIZEN.
:Caesar's better parts
:Shall be crown'd in Brutus.
|-
| ELSŐ POLGÁR
:Kisérjük őt örömzajjal haza. 
| FIRST CITIZEN.
:We'll bring him to his house with shouts and clamours.
|-
| BRUTUS
:Földieim! 
| BRUTUS.
:My countrymen,—
|-
| MÁSODIK POLGÁR
:Csitt, béke! Brutus szól. 
| SECOND CITIZEN.
:Peace! silence! Brutus speaks.
|-
| ELSŐ POLGÁR
:Csend, béke, hó! 
| FIRST CITIZEN.
:Peace, ho!
|-
| BRUTUS
:Jó földieim, hadd menjek egyedül.
:Ti kedvemért maradjatok meg itt,
:Tisztelni a holttestet és beszédét
:Antoniusnak, mellyel engedénk
:Caesar dicsőségét megadnia.
:Kérlek, ne jöjjön senki el velem,
:Mig ő beszédét végzi.
:''El.'' 
| BRUTUS.
:Good countrymen, let me depart alone,
:And, for my sake, stay here with Antony:
:Do grace to Caesar's corpse, and grace his speech
:Tending to Caesar's glory; which Mark Antony,
:By our permission, is allow'd to make.
:I do entreat you, not a man depart,
:Save I alone, till Antony have spoke.
:''Exit.''
|-
| ELSŐ POLGÁR
:Hó! maradjunk,
:Halljuk meg Antoniust. 
| FIRST CITIZEN.
:Stay, ho! and let us hear Mark Antony.
|-
| HARMADIK POLGÁR
:Menjen fel a
:Szószékre, hallgassuk meg őt. Nemes
:Antonius, menj fel. 
| THIRD CITIZEN.
:Let him go up into the public chair;
:We'll hear him.—Noble Antony, go up.
|-
| ANTONIUS
:Brutusért
:Irántatok hálával tartozom. 
| ANTONY.
:For Brutus' sake, I am beholding to you.
:''Goes up.''
|-
| NEGYEDIK POLGÁR
:Mit monda Brutusról? 
| FOURTH CITIZEN.
:What does he say of Brutus?
|-
| HARMADIK POLGÁR
:Azt mondja, Brutusért
:Mindnyájunknak hálával tartozik. 
| THIRD CITIZEN.
:He says, for Brutus' sake,
:He finds himself beholding to us all.
|-
| NEGYEDIK POLGÁR
:Jobb lesz, ha Brutus ellen nem beszél. 
| FOURTH CITIZEN.
:'Twere best he speak no harm of Brutus here.
|-
| ELSŐ POLGÁR
:Ez a Caesar zsarnok volt. 
| FIRST CITIZEN.
:This Caesar was a tyrant.
|-
| HARMADIK POLGÁR
:Már az csak igaz.
:Szerencse Rómának, hogy tőle ment. 
| THIRD CITIZEN.
:Nay, that's certain:
:We are blest that Rome is rid of him.
|-
| MÁSODIK POLGÁR
:Csendet, figyeljünk, mit tud mondani. 
| SECOND CITIZEN.
:Peace! let us hear what Antony can say.
|-
| ANTONIUS
:Ti nemes rómaiak... 
| ANTONY.
:You gentle Romans,—
|-
| TÖBBEN
:Csendet! halljuk őt. 
| CITIZENS.
:Peace, ho! let us hear him.
|-
| ANTONIUS
:Barátaim, rómaiak, földieim,
:Figyeljetek rám.
:Temetni jöttem Caesart, nem dicsérni,
:A rossz, mit ember tesz, tuléli őt;
:A jó gyakorta sírba száll vele.
:Ez legyen Caesar sorsa is. A nemes
:Brutus mondá, hogy Caesar nagyra vágyott:
:Ha ez való, úgy súlyos bűne volt,
:És Caesar érte súlyosan lakolt meg.
:Most Brutus engedvén s a többiek
:(S Brutus derék, becsületes férfiú,
:S a többi is mind, mind becsűletes),
:Jövök beszélni holt Caesar fölött.
:Barátom volt ő, hozzám hű s igaz.
:De Brutus mondja, hogy nagyokra tört,
:S Brutus derék, becsületes férfiú.
:Rómába ő sok foglyokat hozott;
:Váltságuk a közkincstárt gazdagítá:
:Ez nagyravágyását jelenti-e?
:Szegény ha jajdult, Caesar sírt vele;
:A nagyravágyásnak nem íly szelíd
:Anyagból kéne szerkesztetve lenni:
:De Brutus mondja, hogy nagyokra tört:
:S Brutus becses, derék egy férfiú.
:Láttátok a Lupercal ünnepen,
:Háromszor nyújtám a koronát neki,
:S ő visszatolta. És ez nagyravágyás?
:De Brutus mondja, hogy nagyokra tört,
:S bizonnyal ő derék egy férfiú.
:Nem szólok én, hogy Brutusnak beszédét
:Cáfoljam: azt mondom csak, mit tudok.
:Mind kedvelétek őt és volt miért:
:Mi tilthat el most érte sírnotok?
:Vadállatokba szöktél, ó, itélet,
:S az ember ész nélkül maradt! Türelmet!
:Caesarral szívem ott a gyászpadon van:
:Pihennem kell, míg hozzám visszatér. 
| ANTONY.
:Friends, Romans, countrymen, lend me your ears;
:I come to bury Caesar, not to praise him.
:The evil that men do lives after them;
:The good is oft interred with their bones:
:So let it be with Caesar. The noble Brutus
:Hath told you Caesar was ambitious:
:If it were so, it was a grievous fault;
:And grievously hath Caesar answer'd it.
:Here, under leave of Brutus and the rest,—
:For Brutus is an honourable man;
:So are they all, all honorable men,—
:Come I to speak in Caesar's funeral.
:He was my friend, faithful and just to me:
:But Brutus says he was ambitious;
:And Brutus is an honourable man.
:He hath brought many captives home to Rome,
:Whose ransoms did the general coffers fill:
:Did this in Caesar seem ambitious?
:When that the poor have cried, Caesar hath wept:
:Ambition should be made of sterner stuff:
:Yet Brutus says he was ambitious;
:And Brutus is an honourable man.
:You all did see that on the Lupercal
:I thrice presented him a kingly crown,
:Which he did thrice refuse: was this ambition?
:Yet Brutus says he was ambitious;
:And, sure, he is an honourable man.
:I speak not to disprove what Brutus spoke,
:But here I am to speak what I do know.
:You all did love him once,—not without cause:
:What cause withholds you, then, to mourn for him?—
:O judgment, thou art fled to brutish beasts,
:And men have lost their reason!—Bear with me;
:My heart is in the coffin there with Caesar,
:And I must pause till it come back to me.
|-
| ELSŐ POLGÁR
:Beszéde, úgy tetszik, hogy alapos. 
| FIRST CITIZEN.
:Methinks there is much reason in his sayings.
|-
| MÁSODIK POLGÁR
:Ha voltaképp a dolgot megtekintjük,
:Caesarral rosszul bántak. 
| SECOND CITIZEN.
:If thou consider rightly of the matter,
:Caesar has had great wrong.
|-
| HARMADIK POLGÁR
:Vélitek?
:Félek, helyébe még gonoszb jövend. 
| THIRD CITIZEN.
:Has he not, masters?
:I fear there will a worse come in his place.
|-
| NEGYEDIK POLGÁR
:Hallátok? Megveté a koronát;
:Ekként világos: nem volt nagyravágyó. 
| FOURTH CITIZEN.
:Mark'd ye his words? He would not take the crown;
:Therefore 'tis certain he was not ambitious.
|-
| ELSŐ POLGÁR
:Ha ez való: megbánja valaki. 
| FIRST CITIZEN.
:If it be found so, some will dear abide it.
|-
| MÁSODIK POLGÁR
:Szegény! mint ég a sírástól szeme. 
| SECOND CITIZEN.
:Poor soul! his eyes are red as fire with weeping.
|-
| HARMADIK POLGÁR
:Antoniusnál nincs nemesszivűbb
:Ember Rómában. 
| THIRD CITIZEN.
:There's not a nobler man in Rome than Antony.
|-
| NEGYEDIK POLGÁR
:Hallga! újra szól. 
| FOURTH CITIZEN.
:Now mark him; he begins again to speak.
|-
| ANTONIUS
:Még tegnap hasztalan dacolt vala
:Caesarral a világ. Ma itt hever
:S nincs oly szegény, ki bókoljon neki.
:Ó, honfiak, ha dühre, lázadásra
:Ingerelném a lelket bennetek,
:Megbántanám Brutust, meg Cassiust,
:Kik, tudva van, derék, jó férfiak.
:Nem bántom őket hát, inkább leszek
:Igaztalan holtunkhoz és magamhoz,
:Hozzátok, mint oly tisztelt férfiakhoz.
:De itt egy írat, rajt Caesar pecséte:
:Végrendelménye: házában lelém.
:Csak hallja ezt a község (melyet én,
:Bocsássatok meg, fel nem olvasok),
:Csókolni járand holt Caesar sebeit;
:Kendőket áztat szent vérébe; sőt
:Emlékül egy haj szálért esdekel,
:S majd haldokolva feljegyzendi vég-
:Hagyatékába s dús örök gyanánt
:Utóira szállítandja. 
| ANTONY.
:But yesterday the word of Caesar might
:Have stood against the world: now lies he there,
:And none so poor to do him reverence.
:O masters, if I were disposed to stir
:Your hearts and minds to mutiny and rage,
:I should do Brutus wrong and Cassius wrong,
:Who, you all know, are honourable men:
:I will not do them wrong; I rather choose
:To wrong the dead, to wrong myself, and you,
:Than I will wrong such honourable men.
:But here's a parchment with the seal of Caesar,—
:I found it in his closet,—'tis his will:
:Let but the commons hear this testament,—
:Which, pardon me, I do not mean to read,—
:And they would go and kiss dead Caesar's wounds,
:And dip their napkins in his sacred blood;
:Yea, beg a hair of him for memory,
:And, dying, mention it within their wills,
:Bequeathing it as a rich legacy
:Unto their issue.
|-
| NEGYEDIK POLGÁR
:Végrendeletét akarjuk hallani.
:Olvasd, Antonius. 
| FOURTH CITIZEN.
:We'll hear the will: read it, Mark Antony.
|-
| MIND
:Az íratot! Caesar végrendelését
:Akarjuk hallani. 
| CITIZENS.
:The will, the will! We will hear Caesar's will.
|-
| ANTONIUS
:Nyugodtan, jó barátim; nem lehet
:Felolvasnom; nem jó megtudnotok,
:Miként valátok Caesartól szeretve.
:Ti nem vagytok fa, kő; de emberek,
:S mint emberek, hallván végrendelését,
:Az lángra gyújt és őrületbe hoz.
:Nem tudnotok jobb, hogy ti lettetek
:Örökösi; mert ha tudtotokra esnék,
:Mi lenne abból! 
| ANTONY.
:Have patience, gentle friends, I must not read it;
:It is not meet you know how Caesar loved you.
:You are not wood, you are not stones, but men;
:And, being men, hearing the will of Caesar,
:It will inflame you, it will make you mad.
:'Tis good you know not that you are his heirs;
:For if you should, O, what would come of it!
|-
| NEGYEDIK POLGÁR
:Olvasd a rendelést,
:Antonius, kivánjuk hallani
:A rendelést, Caesar végrendelését. 
| FOURTH CITIZEN.
:Read the will! we'll hear it, Antony;
:You shall read us the will,—Caesar's will!
|-
| ANTONIUS
:Békével lesztek, vártok egy kicsinyt?
:Meggondolatlanság volt róla szólanom.
:Kell tartanom, hogy a derék férfiak,
:Kiknek ledöfte Caesart fegyverök,
:Meg lesznek bántva általam. 
| ANTONY.
:Will you be patient? will you stay awhile?
:I have o'ershot myself to tell you of it:
:I fear I wrong the honorable men
:Whose daggers have stabb'd Caesar; I do fear it.
|-
| NEGYEDIK POLGÁR
:Az árulók! derék férfiak! 
| FOURTH CITIZEN.
:They were traitors: honourable men!
|-
| MIND
:Végrendelését, a végrendelést! 
| CITIZENS.
:The will! The testament!
|-
| MÁSODIK POLGÁR
:Gaznépek, gyilkosok! Végrendelését,
:Olvasd nekünk fel a végrendelést. 
| SECOND CITIZEN.
:They were villains, murderers. The will! read the will!
|-
| ANTONIUS
:Olvassam hát, ti kényszerítetek?
:Csináljatok kört a holttest körül,
:Hogy megmutassam a végrendelőt.
:Szabad leszállnom? engedelmet adtok? 
| ANTONY.
:You will compel me, then, to read the will?
:Then make a ring about the corpse of Caesar,
:And let me show you him that made the will.
:Shall I descend? and will you give me leave?
|-
| MIND
:Szálljon le. 
| CITIZENS.
:Come down.
|-
| MÁSODIK POLGÁR
:Jöjj le.
:''Antonius lejő.'' 
| SECOND CITIZEN.
:Descend.
:''He comes down.''
|-
| HARMADIK POLGÁR
:Megengedjük. 
| THIRD CITIZEN.
:You shall have leave.
|-
| NEGYEDIK POLGÁR
:Álljátok körül. 
| FOURTH CITIZEN.
:A ring! stand round.
|-
| ELSŐ POLGÁR
:El a gyászpadtól; hátrább a halottól. 
| FIRST CITIZEN.
:Stand from the hearse, stand from the body.
|-
| MÁSODIK POLGÁR
:Helyet Antoniusnak: nemes Antonius! 
| SECOND CITIZEN.
:Room for Antony!—most noble Antony!
|-
| ANTONIUS
:Nem, álljatok félrébb: ne nyomuljatok
:Mind úgy felém. Vonuljatok tovább. 
| ANTONY.
:Nay, press not so upon me; stand far' off.
|-
| MIND
:Hátrább! Helyet, helyet! 
| CITIZENS.
:Stand back; room! bear back.
|-
| ANTONIUS
:Ha van könyűtök, most ontsátok el.
:Ezen palástot mind ösméritek.
:Emlékezem, hogy felvevé először,
:Egy nyári este volt az, sátorában:
:Aznap veré meg a nerviusokat.
:Nézzétek, itt járt Cassius vasa,
:S mily rést csinált a fondor Casca itt;
:Ehelyt a kedvelt Brutus döfte át,
:S hogy elvoná az átkozott acélt,
:Ím, mint követte Caesar vére, mintegy
:Ajtóhoz futva meggyőződni, vajjon
:Brutus kopogtat-e íly barátiatlan?
:Mert, tudjátok, Caesarnak angyala
:Volt Brutus; ó, itéljetek,
:Ti istenek, miként szerette őt!
:Ez mindenek közt legfájóbb döfés volt;
:Mert amint Caesar döfni látta Brutust,
:Hálátlanság jobban, mint áruló kéz,
:Végképp leverte. Akkor megszakadt
:Nagy szíve, s arcát elfödvén palásttal,
:Pompejus oszlopalján, honnan a vér
:Mindegyre folyt, nagy Caesar elesett.
:Ó, míly esés volt ez, jó honfiak!
:Elestem akkor én, ti, és mi mind,
:Míg véres ármány kérkedett fölöttünk.
:Ó, most ti sírtok: látom, érzitek
:A metsző szánalmat. De mind ez itt
:Szelíd könyű még. Jó lelkek, ti sírtok,
:Ámbár ruháján láttok csak sebet.
:Ide nézzetek, itt fekszik ő maga,
:Sebekkel rakva áruló kezektől! 
| ANTONY.
:If you have tears, prepare to shed them now.
:You all do know this mantle: I remember
:The first time ever Caesar put it on;
:'Twas on a Summer's evening, in his tent,
:That day he overcame the Nervii.
:Look, in this place ran Cassius' dagger through:
:See what a rent the envious Casca made:
:Through this the well-beloved Brutus stabb'd;
:And as he pluck'd his cursed steel away,
:Mark how the blood of Caesar follow'd it,—
:As rushing out of doors, to be resolved
:If Brutus so unkindly knock'd, or no;
:For Brutus, as you know, was Caesar's angel:
:Judge, O you gods, how dearly Caesar loved him!
:This was the most unkindest cut of all;
:For when the noble Caesar saw him stab,
:Ingratitude, more strong than traitors' arms,
:Quite vanquish'd him: then burst his mighty heart;
:And, in his mantle muffling up his face,
:Even at the base of Pompey's statua,
:Which all the while ran blood, great Caesar fell.
:O, what a fall was there, my countrymen!
:Then I, and you, and all of us fell down,
:Whilst bloody treason flourish'd over us.
:O, now you weep; and, I perceive, you feel
:The dint of pity: these are gracious drops.
:Kind souls, what, weep you when you but behold
:Our Caesar's vesture wounded? Look you here,
:Here is himself, marr'd, as you see, with traitors.
|-
| ELSŐ POLGÁR
:Ó, szánandó eset! 
| FIRST CITIZEN.
:O piteous spectacle!
|-
| MÁSODIK POLGÁR
:Ó, nemes Caesar! 
| SECOND CITIZEN.
:O noble Caesar!
|-
| HARMADIK POLGÁR
:Ó, siralmas nap! 
| THIRD CITIZEN.
:O woeful day!
|-
| NEGYEDIK POLGÁR
:Árulók! Gazemberek! 
| FOURTH CITIZEN.
:O traitors, villains!
|-
| ELSŐ POLGÁR
:Ó, véres látomány! 
| FIRST CITIZEN.
:O most bloody sight!
|-
| MÁSODIK POLGÁR
:Bosszút kell áltanunk. 
| SECOND CITIZEN.
:We will be revenged.
|-
| MIND
:Bosszút! Tova! Kutatni! Égess, gyújts, ölj, vágj; ne hagyj egy árulót is életben. 
| CITIZENS.
:Revenge,—about,—seek,—burn,—fire,—kill,—slay,—let not a
:traitor live!
|-
| ANTONIUS
:Maradjatok még, honfiak. 
| ANTONY.
:Stay, countrymen.
|-
| ELSŐ POLGÁR
:Békével ott! Halljuk meg a nemes Antoniust. 
| FIRST CITIZEN.
:Peace there! hear the noble Antony.
|-
| MÁSODIK POLGÁR
:Halljuk meg őt. Kövessük őt és haljunk meg vele. 
| SECOND CITIZEN.
:We'll hear him, we'll follow him, we'll die with him.
|-
| ANTONIUS
:Édes barátaim, ne kapjon el
:A zendülés vad árja szózatomra.
:Kik ezt tevék, derék, jó férfiak:
:Én nem tudom, minő magánboszú
:Bírhatta rá; hisz bölcs, jó férfiak,
:S nincs benne kétség, számot adnak érte.
:Én nem jövök kilopni szívetek.
:Én szónok, milyen Brutus, nem vagyok.
:Hanem miként ismertek, egyszerű,
:Őszinte ember, aki szeretém
:Barátomat, s ezt jól tudák azok,
:Kik róla nyilvánosan szólni hagytak.
:Sem szóm, sem elmém, sem tekintetem;
:Sem a beszéd hatalmát nem birom,
:Hogy vért keverjek. Én csak egyenest
:Beszélek. Mondom, ami tudva van.
:Itt felfödöm kedves Caesar sebeit,
:Ez árva, néma szájakat, s hagyom
:Helyettem szólni. Volnék Brutus én,
:És Brutus Antonius, úgy volna egy,
:Ki nyelvet adna Caesar mindegyik
:Sebének, mely Rómának még kövét is
:Bosszúra s lázadásra keltené. 
| ANTONY.
:Good friends, sweet friends, let me not stir you up
:To such a sudden flood of mutiny.
:They that have done this deed are honourable:
:What private griefs they have, alas, I know not,
:That made them do it; they're wise and honourable,
:And will, no doubt, with reasons answer you.
:I come not, friends, to steal away your hearts:
:I am no orator, as Brutus is;
:But, as you know me all, a plain blunt man,
:That love my friend; and that they know full well
:That gave me public leave to speak of him:
:For I have neither wit, nor words, nor worth,
:Action, nor utterance, nor the power of speech,
:To stir men's blood: I only speak right on;
:I tell you that which you yourselves do know;
:Show you sweet Caesar's wounds, poor dumb mouths,
:And bid them speak for me: but were I Brutus,
:And Brutus Antony, there were an Antony
:Would ruffle up your spirits, and put a tongue
:In every wound of Caesar, that should move
:The stones of Rome to rise and mutiny.
|-
| MIND
:Fel, lázadás! 
| CITIZENS.
:We'll mutiny.
|-
| ELSŐ POLGÁR
:Brutus házát gyújtsuk fel. 
| FIRST CITIZEN.
:We'll burn the house of Brutus.
|-
| HARMADIK POLGÁR
:El, tova!
:Kutassuk fel az összeesküvőket. 
| THIRD CITIZEN.
:Away, then! come, seek the conspirators.
|-
| ANTONIUS
:Figyelmet! még hadd szóljak, földiek. 
| ANTONY.
:Yet hear me, countrymen; yet hear me speak.
|-
| MIND
:Csitt! halljuk őt, dicső Antoniust! 
| CITIZENS.
:Peace, ho! hear Antony; most noble Antony!
|-
| ANTONIUS
:Ti mentek tenni, még nem tudva, mit;
:S mint érdemlé ezt Caesar tőletek?
:Ah, nem tudjátok, el kell mondanom,
:Melyről beszéltem, a végrendelést
:Már elfeledtétek. 
| ANTONY.
:Why, friends, you go to do you know not what.
:Wherein hath Caesar thus deserved your loves?
:Alas, you know not; I must tell you then:
:You have forgot the will I told you of.
|-
| MIND
:Bizony való!
:Álljunk meg; halljuk a végrendelést. 
| CITIZENS.
:Most true; the will!—let's stay, and hear the will.
|-
| ANTONIUS
:Im, itt vagyon: Caesar pecséte rajta.
:Minden lakosnak Rómában fejenként
:Hagy hetvenöt drachmát. 
| ANTONY.
:Here is the will, and under Caesar's seal.
:To every Roman citizen he gives,
:To every several man, seventy-five drachmas.
|-
| MÁSODIK POLGÁR
:Ó, a dicső!
:Halálaért bosszút kell állanunk. 
| SECOND CITIZEN.
:Most noble Caesar!—we'll revenge his death.
|-
| HARMADIK POLGÁR
:Királyi Caesar! 
| THIRD CITIZEN.
:O, royal Caesar!
|-
| ANTONIUS
:Hallgassatok ki békén. 
| ANTONY.
:Hear me with patience.
|-
| MIND
:Halljuk őt! 
| CITIZENS.
:Peace, ho!
|-
| ANTONIUS
:Ezen fölül magányos lombjait,
:Sétáit, új ültetvény kerteit
:A Tiberen innen mind nektek hagyá
:S utóitoknak mindörökre köz-
:Használatúl, hogy benne járjatok,
:S mulatkozást és enyhet nyerjetek.
:Ez volt Caesar; mikor jön más hasonló? 
| ANTONY.
:Moreover, he hath left you all his walks,
:His private arbors, and new-planted orchards,
:On this side Tiber: he hath left them you,
:And to your heirs forever; common pleasures,
:To walk abroad, and recreate yourselves.
:Here was a Caesar! when comes such another?
|-
| ELSŐ POLGÁR
:Soha! soha! El innen, jöjjetek!
:Égessük meg testét a szent helyen
:S az üszköt vessük az árulók lakára.
:Fogjuk fel a testet. 
| FIRST CITIZEN.
:Never, never.—Come, away, away!
:We'll burn his body in the holy place,
:And with the brands fire the traitors' houses.
:Take up the body.
|-
| MÁSODIK POLGÁR
:Hozzatok tüzet. 
| SECOND CITIZEN.
:Go, fetch fire.
|-
| HARMADIK POLGÁR
:Le a padokkal. 
| THIRD CITIZEN.
:Pluck down benches.
|-
| NEGYEDIK POLGÁR
:Rontsatok le széket
:És ablakot és mindent, ami van.
:''El a polgárok a testtel.'' 
| FOURTH CITIZEN.
:Pluck down forms, windows, any thing.
:''Exeunt Citizens, with the body.''
|-
| ANTONIUS
:Most hadd lobogjon. Balság! oldva vagy,
:Menj, merre tetszik.
:''Belép egy szolga.''
:Nos, fiú? 
| ANTONY.
:Now let it work.—Mischief, thou art afoot,
:Take thou what course thou wilt!—
:''Enter a Servant.''
:How now, fellow?
|-
| SZOLGA
:Octavius Rómába érkezett. 
| SERVANT.
:Sir, Octavius is already come to Rome.
|-
| ANTONIUS
:Hol van? 
| ANTONY.
:Where is he?
|-
| SZOLGA
:Caesar lakában, ő és Lepidus. 
| SERVANT.
:He and Lepidus are at Caesar's house.
|-
| ANTONIUS
:Legitt megyek meglátogatni őt.
:Jókor jön éppen. A szerencse most
:Kedvében van, s így semmit sem tagad meg. 
| ANTONY.
:And thither will I straight to visit him:
:He comes upon a wish. Fortune is merry,
:And in this mood will give us any thing.
|-
| SZOLGA
:Uram beszélé: Brutus s Cassius, mint
:Őrült, rohant ki Róma kapuin. 
| SERVANT.
:I heard 'em say Brutus and Cassius
:Are rid like madmen through the gates of Rome.
|-
| ANTONIUS
:Lehet, hogy megneszelték, mennyire
:Felizgatám a népet. Jöjj, vezess
:Octaviushoz.
:''El.'' 
| ANTONY.
:Belike they had some notice of the people,
:How I had moved them. Bring me to Octavius.
:''Exeunt.''
|}

===3. szín=== 
{| {{sztdr}}
| width=50% | ''Ugyanott. - Utca.''
''Cinna, a költő, jön.'' 
| 
''SCENE III. The same. A street. ''
''Enter Cinna, the poet.''
|-
| CINNA
:Azt álmodám, Caesar vendége voltam,
:Baljós sejtelmek nyomják lelkemet,
:Örömest maradnék házamban: de mintha
:Húznának, menni kell.
:''Polgárok jőnek.'' 
| CINNA.
:I dreamt to-night that I did feast with Caesar,
:And things unluckily charge my fantasy:
:I have no will to wander forth of doors,
:Yet something leads me forth.
:''Enter Citizens.''
|-
| ELSŐ POLGÁR
:Mi neved? 
| FIRST CITIZEN.
:What is your name?
|-
| MÁSODIK POLGÁR
:Hová mégy? 
| SECOND CITIZEN.
:Whither are you going?
|-
| HARMADIK POLGÁR
:Hol lakol? 
| THIRD CITIZEN.
:Where do you dwell?
|-
| NEGYEDIK POLGÁR
:Házas vagy-e vagy nőtelen? 
| FOURTH CITIZEN.
:Are you a married man or a bachelor?
|-
| MÁSODIK POLGÁR.
:Felelj mindenkinek egyenesen. 
| SECOND CITIZEN.
:Answer every man directly.
|-
| ELSŐ POLGÁR
:Igen, és röviden. 
| FIRST CITIZEN.
:Ay, and briefly.
|-
| NEGYEDIK POLGÁR
:Igen, és bölcsen. 
| FOURTH CITIZEN.
:Ay, and wisely.
|-
| HARMADIK POLGÁR
:Igen, és igazán, azt tanácsolom. 
| THIRD CITIZEN.
:Ay, and truly; you were best.
|-
| CINNA
:Mi a nevem? Hova megyek? Hol lakom? Házas vagyok-e vagy nőtelen? S azután
:feleljek mindenkinek egyenesen, röviden, bölcsen és igazán. Bölcsen azt felelem,
:hogy nőtelen vagyok. 
| CINNA.
:What is my name? Whither am I going? Where do I dwell? Am I
:a married man or a bachelor? Then, to answer every man directly
:and briefly, wisely and truly. Wisely I say I am a bachelor.
|-
| MÁSODIK POLGÁR
:Ez annyi, mintha mondanád: bolond, aki házasodik. Félek, hogy ezért egy ütleget
:kapsz tőlem. Tovább, folytasd: egyenesen. 
| SECOND CITIZEN.
:That's as much as to say they are fools that marry; you'll bear
:me a bang for that, I fear. Proceed; directly.
|-
| CINNA
:Egyenesen Caesar temetésére megyek. 
| CINNA.
:Directly, I am going to Caesar's funeral.
|-
| ELSŐ POLGÁR
:Mint jó barát, vagy mint ellenség? 
| FIRST CITIZEN.
:As a friend, or an enemy?
|-
| CINNA
:Mint jó barát. 
| CINNA.
:As a friend.
|-
| MÁSODIK POLGÁR
:Erre egyenes volt a felelet. 
| SECOND CITIZEN.
:That matter is answered directly.
|-
| NEGYEDIK POLGÁR
:Lakásod, röviden! 
| FOURTH CITIZEN.
:For your dwelling,—briefly.
|-
| CINNA
:Röviden: én a Capitoliumnál lakom. 
| CINNA.
:Briefly, I dwell by the Capitol.
|-
| HARMADIK POLGÁR
:Neved, uram, igazán! 
| THIRD CITIZEN.
:Your name, sir, truly.
|-
| CINNA
:Igazán: nevem Cinna. 
| CINNA.
:Truly, my name is Cinna.
|-
| ELSŐ POLGÁR
:Tépjétek össze, szaggassátok ízekre: ő is áruló. 
| FIRST CITIZEN.
:Tear him to pieces! he's a conspirator.
|-
| CINNA
:Én Cinna, a poeta vagyok, én Cinna, a poeta vagyok. 
| CINNA.
:I am Cinna the poet, I am Cinna the poet.
|-
| NEGYEDIK POLGÁR
:Tépjétek össze rossz verseiért. 
| FOURTH CITIZEN.
:Tear him for his bad verses, tear him for his bad verses!
|-
| CINNA
:Én nem a pártütő Cinna vagyok. 
| CINNA.
:I am not Cinna the conspirator.
|-
| MÁSODIK POLGÁR
:Semmit sem tesz, neve Cinna. Csak nevét szakasszátok ki szívéből, azután hadd
:menjen. 
| FOURTH CITIZEN.
:It is no matter, his name's Cinna; pluck but his
:name out of his heart, and turn him going.
|-
| HARMADIK POLGÁR
:Tépjétek el, tépjétek el. Jerünk, kanócot ide, hajh, égő kanócot! El Brutushoz,
:Cassiushoz; égessük fel mind. Egy rész Decius házához egy rész Cascáéhoz, egy
:rész Ligariuséhoz. Jerünk! El innen.
:''El mind.'' 
| THIRD CITIZEN.
:Tear him, tear him! Come; brands, ho! firebrands. To
:Brutus', to Cassius'; burn all. Some to Decius' house, and some
:to Casca's, some to Ligarius': away, go!
:''Exeunt.''
|}

==Negyedik felvonás== 
===1. szín=== 
{| {{sztdr}}
| width=50% | ''Ugyanott. - Szoba Antonius házában.''
''Antonius, Octavius, Lepidus, asztalnál ülnek.'' 
| ''SCENE I. Rome. A room in Antony's house. ''
''Antony, Octavius, and Lepidus, seated at a table.''
|-
| ANTONIUS
:Tehát ezeknek meg kell halniok,
:Kiknek nevét megjegyzők. 
| ANTONY.
:These many then shall die; their names are prick'd.
|-
| OCTAVIUS
:Lepidus,
:Testvéred is meghal. Beleegyezel? 
| OCTAVIUS.
:Your brother too must die: consent you, Lepidus?
|-
| LEPIDUS
:Bele. 
| LEPIDUS.
:I do consent,—
|-
| OCTAVIUS
:Húzz jelt rá, Antonius. 
| OCTAVIUS.
:Prick him down, Antony.
|-
| LEPIDUS
:De úgy
:Hogy Publius, ki nénédnek fia,
:Antonius, ne éljen. 
| LEPIDUS.
:—Upon condition Publius shall not live,
:Who is your sister's son, Mark Antony.
|-
| ANTONIUS
:Hát ne éljen.
:Nézd, e huzás itt sírba veti őt.
:De most eredj el Caesar hajlokába,
:S végrendelését hozd el, Lepidus.
:Itéljük meg, hogy mit lehet leütni
:Hagyományiból. 
| ANTONY.
:He shall not live; look, with a spot I damn him.
:But, Lepidus, go you to Caesar's house;
:Fetch the will hither, and we shall determine
:How to cut off some charge in legacies.
|-
| LEPIDUS
:S itt keresselek fel? 
| LEPIDUS.
:What, shall I find you here?
|-
| OCTAVIUS
:Vagy itt, vagy a Capitoliumban.
:''Lepidus el.'' 
| OCTAVIUS.
:Or here, or at the Capitol.
:''Exit Lepidus.''
|-
| ANTONIUS
:Haszontalan, silány egy ember ez,
:Csak hírhordásra jó. Érdemli-e,
:Három felé szakadván a világ,
:Hogy harmadát ő bírja? 
| ANTONY.
:This is a slight unmeritable man,
:Meet to be sent on errands: is it fit,
:The three-fold world divided, he should stand
:One of the three to share it?
|-
| OCTAVIUS
:Te akartad úgy,
:S rá hallgatál a számüző tanácsban,
:Kiket kelljen halálra jegyzeni. 
| OCTAVIUS.
:So you thought him;
:And took his voice who should be prick'd to die,
:In our black sentence and proscription.
|-
| ANTONIUS
:Én több napot is láték, Octavius!
:Habár ez embert dísszel rakjuk is meg,
:Lerázni némi rágalmak sulyát:
:Hadd hordja, mint szamár az aranyat,
:Izzadva, nyögve munkája alatt,
:Az úton, melyre hajtjuk vagy vezetjük.
:S a kincset elvivén, hová kivántuk,
:Levesszük terhét és üres szamárként
:Bocsátjuk el, hogy rázza füleit
:S legeljen a gyepen. 
| ANTONY.
:Octavius, I have seen more days than you:
:And, though we lay these honors on this man,
:To ease ourselves of divers slanderous loads,
:He shall but bear them as the ass bears gold,
:To groan and sweat under the business,
:Either led or driven, as we point the way;
:And having brought our treasure where we will,
:Then take we down his load and turn him off,
:Like to the empty ass, to shake his ears
:And graze in commons.
|-
| OCTAVIUS
:Tégy, mint akarsz;
:De ő derék és edzett katona. 
| OCTAVIUS.
:You may do your will;
:But he's a tried and valiant soldier.
|-
| ANTONIUS
:Lovam is az, Octavius, s azért
:Kijár abrakja tőlem. Állat, melyet én
:Tanítok állni, futni, forgani,
:Uralkodván mozgásin szellemem.
:Ő ilyen némi részt. Tanítani
:S izgatni kell; egy meddő lélek, aki
:Utánozásból teng, s elkoptatott
:Tárgyak- s müvekből, melyek, már avulván,
:Most jönnek nála divatba. Szót se róla,
:Csak mint eszközről. S most, Octavius,
:Nagy dolgokat hallj: Brutus s Cassius
:Hadat fogadnak. Tüstént szembe kell
:Mennünk; azért is álljunk frígybe; legjobb
:Barátainkat összesítve és legitten
:Tartsunk tanácsot, mint lehessen
:A rejtett rosszat felfödözni s nyílt
:Bajokkal legbiztosabban dacolni. 
| ANTONY.
:So is my horse, Octavius;and for that
:I do appoint him store of provender:
:It is a creature that I teach to fight,
:To wind, to stop, to run directly on,
:His corporal motion govern'd by my spirit.
:And, in some taste, is Lepidus but so;
:He must be taught, and train'd, and bid go forth:
:A barren-spirited fellow; one that feeds
:On objects, arts, and imitations,
:Which, out of use and staled by other men,
:Begin his fashion: do not talk of him
:But as a property. And now, Octavius,
:Listen great things. Brutus and Cassius
:Are levying powers: we must straight make head;
:Therefore let our alliance be combined,
:Our best friends made, our means stretch'd;
:And let us presently go sit in council,
:How covert matters may be best disclosed,
:And open perils surest answered.
|-
| OCTAVIUS
:Tegyük azt. Kutyaszorítóban vagyunk,
:Körül csaholva számos elleninktől.
:S félek, nem egy, ki ránk mosolyg, szivében
:Ezer veszélyt kohol.
:''El.'' 
| OCTAVIUS.
:Let us do so: for we are at the stake,
:And bay'd about with many enemies;
:And some that smile have in their hearts, I fear,
:Millions of mischiefs.
:''Exeunt.''
|}

===2. szín=== 

{| {{sztdr}}
| width=50% | ''Brutus sátora előtt a Sardis melletti táborban. Dobszó.''
''Brutus, Lucilius, Lucius s katonák, szemben Titinius, Pindarus jőnek.'' 
| ''SCENE II. Before Brutus' tent, in the camp near Sardis. ''
''Drum. Enter Brutus, Lucilius, Titinius, and Soldiers; Pindarus
meeting them; Lucius at some distance.''
|-
| BRUTUS
:Állj! 
| BRUTUS.
:Stand, ho!
|-
| LUCILIUS
:Tovább a jelszót! és megálljatok! 
| LUCILIUS. 
:Give the word, ho! and stand.
|-
| BRUTUS
:Mi hír, Lucilius? Nem jő-e Cassius? 
| BRUTUS.
:What now, Lucilius! is Cassius near?
|-
| LUCILIUS
:Közel van immár s íme Pindarus,
:Urától téged üdvözölni jött.
:''Pindarus levelet ad által Brutusnak.'' 
| LUCILIUS. 
:He is at hand; and Pindarus is come
:To do you salutation from his master.
:''Pindarus gives a letter to Brutus.''
|-
| BRUTUS
:Ez nyájas üdvözlés. De, Pindarus,
:Urad, vagy önként változván, avagy
:Gonosz tanács után, méltó okot
:Adott a tettet nem tetté kivánnom.
:De ha itt van, elégtételt adand. 
| BRUTUS.
:He greets me well.—Your master, Pindarus,
:In his own change, or by ill officers,
:Hath given me some worthy cause to wish
:Things done, undone: but, if he be at hand,
:I shall be satisfied.
|-
| PINDARUS
:Nemes
:Uram, nem kétlem, úgy fog megjelenni,
:Amíly méltányos és becsűletes. 
| PINDARUS.
:I do not doubt
:But that my noble master will appear
:Such as he is, full of regard and honour.
|-
| BRUTUS
:Nincs benne kétség. Jöjj, Lucilius,
:Beszéld el, mint fogadtatál? 
| BRUTUS.
:He is not doubted.—A word, Lucilius:
:How he received you, let me be resolved.
|-
| LUCILIUS
:Elég
:Tisztességgel s nem udvariatlanul;
:De nem oly bizalmas szívvel, oly baráti
:És nyílt beszéddel, mint szokása volt. 
| LUCILIUS. 
:With courtesy and with respect enough;
:But not with such familiar instances,
:Nor with such free and friendly conference,
:As he hath used of old.
|-
| BRUTUS
:Hűlő barátot rajzoltál. Jegyezd meg,
:Lucilius, midőn a szeretet
:Betegszik s fogyni kezd, erőltetett
:Modort veszen fel. A nyílt, egyszerű
:Hűség nem ismer áltatást. De a
:Színlett barát, mint kezdetben tüzes ló,
:Erőt mutatva tombol délcegen,
:Majd tűrni kellvén sarkantyú döfését
:Száll büszkesége s rossz gabancs gyanánt
:Kidől a pálya közben. Jön hada? 
| BRUTUS.
:Thou hast described
:A hot friend cooling: ever note, Lucilius,
:When love begins to sicken and decay,
:It useth an enforced ceremony.
:There are no tricks in plain and simple faith;
:But hollow men, like horses hot at hand,
:Make gallant show and promise of their mettle;
:But, when they should endure the bloody spur,
:They fall their crests, and, like deceitful jades
:Sink in the trial. Comes his army on?
|-
| LUCIUS
:Szándékuk éjre Szárdon szállani;
:De a lovasság s a nagyobb sereg
:Jő Cassiusszal.
:''Induló, künn.'' 
| LUCILIUS.
:They meant his night in Sard is to be quarter'd:
:The greater part, the Horse in general,
:Are come with Cassius.
:''March within.''
|-
| BRUTUS
:Halld! megérkezett.
:Menj lassan ellenébe.
:''Cassius és katonák jőnek.'' 
| BRUTUS.
:Hark! he is arrived.
:March gently on to meet him.
:''Enter Cassius and Soldiers.''
|-
| CASSIUS
:Hó! megállj! 
| CASSIUS.
:Stand, ho!
|-
| BRUTUS
:Megállj; adjátok a szót tovább!
:''Kívül:.''
:„Megállj - megállj - megállj!” 
| BRUTUS.
:Stand, ho! Speak the word along.
|-
|  
| FIRST SOLDIER.
:Stand!
|-
|  
| SECOND SOLDIER.
:Stand!
|-
|  
| THIRD SOLDIER.
:Stand!
|-
| CASSIUS
:Öcsém! Te engem megbántál. 
| CASSIUS.
:Most noble brother, you have done me wrong.
|-
| BRUTUS
:Az ég
:Legyen birám, ellent megbántok-e,
:S ha nem, testvéremet hogy bántanám? 
| BRUTUS.
:Judge me, you gods! wrong I mine enemies?
:And, if not so, how should I wrong a brother?
|-
| CASSIUS
:E józan szín, Brutus, bántalmakat
:Fedez, s ha így... 
| CASSIUS.
:Brutus, this sober form of yours hides wrongs;
:And when you do them—
|-
| BRUTUS
:Légy nyugton, Cassius.
:Sérelmedet mondd halkan. Ismerünk jól.
:Hadunk előtt, melynek nem kellene
:Mást, mint szeretetet köztünk látnia,
:Ne patvarkodjunk. Hadd távozzanak,
:S majd sátramban tárd föl sérelmeid:
:Kihallgatandalak. 
| BRUTUS.
:Cassius, be content;
:Speak your griefs softly, I do know you well.
:Before the eyes of both our armies here,
:Which should perceive nothing but love from us,
:Let us not wrangle; bid them move away;
:Then in my tent, Cassius, enlarge your griefs,
:And I will give you audience.
|-
| CASSIUS
:Menj, Pindarus,
:Mondd hadnagyinknak, hogy vigyék tovább
:A sereget innen. 
| CASSIUS.
:Pindarus,
:Bid our commanders lead their charges off
:A little from this ground.
|-
| BRUTUS
:Tedd meg ezt te is,
:Lucilius, s ne jöjjön sátorunkhoz,
:Míglen beszédünk tartand, senki is.
:Lucius és Titinius álljon őrt.
:''El.'' 
| BRUTUS.
:Lucilius, do you the like; and let no man
:Come to our tent till we have done our conference.—
:Lucius and Titinius, guard our door.
:''Exeunt.''
|}

===3. szín=== 

{| {{sztdr}}
| width=50% | ''Brutus sátorának belseje. Lucius és Titinius egy kis távolságban tőle.''
''Brutus és Cassius jőnek.'' 
|  ''SCENE III. within the tent of Brutus. ''
''Enter Brutus and Cassius.''
|-
| CASSIUS
:Hogy engem megbántál, ebből világos,
:Gáncsoltad Lucius Pellát s elitélted,
:Hogy ajándokot vőn itt a szárdiaktól.
:S irásom, mellyel érte közbejártam,
:Mert ismerem jól, félrevettetett. 
| CASSIUS.
:That you have wrong'd me doth appear in this:
:You have condemn'd and noted Lucius Pella
:For taking bribes here of the Sardians;
:Whereas my letters, praying on his side
:Because I knew the man, were slighted off.
|-
| BRUTUS
:Magad bántád meg tenmagad, midőn
:Ilyen dologban írtál. 
| BRUTUS.
:You wrong'd yourself to write in such a case.
|-
| CASSIUS
:Ily időben
:Mint ez, nem illik minden kis hibát
:Úgy latra vetni. 
| CASSIUS.
:In such a time as this it is not meet
:That every nice offense should bear his comment.
|-
| BRUTUS
:Halljad, Cassius,
:Szennyes kezűnek tartatol te is,
:Ki pénzen árulsz s adsz el hivatalt
:Érdemtelennek. 
| BRUTUS.
:Let me tell you, Cassius, you yourself
:Are much condemn'd to have an itching palm,
:To sell and mart your offices for gold
:To undeservers.
|-
| CASSIUS
:Én szennyes kezű?
:Tudod, hogy Brutus az, ki így beszél,
:Vagy istenekre! végszód volna ez. 
| CASSIUS.
:I an itching palm!
:You know that you are Brutus that speak this,
:Or, by the gods, this speech were else your last.
|-
| BRUTUS
:E vesztegetésnek Cassius neve
:Ád díszt s azért burkolja el fejét
:A büntetés. 
| BRUTUS.
:The name of Cassius honors this corruption,
:And chastisement doth therefore hide his head.
|-
| CASSIUS
:A büntetés! 
| CASSIUS.
:Chastisement!
|-
| BRUTUS
:Igen!
:Emlékezz Martiusnak idusára.
:Nem jog miatt vérzett nagy Julius?
:Ki a gazember, aki döfni hajlott,
:Ha nem jogért? És minmagunk, kik a
:Világnak első emberét ledöftük,
:Csupán mivel rablók védője volt,
:Mi most kezünket fertőztessük-e
:Rút szerzeménnyel, s dús tisztségeink
:Nagy terjedelmét egy marok szemétért
:Elvesztegessük? Inkább eb legyek
:S ugassak holdat, mint ily római. 
| BRUTUS.
:Remember March, the Ides of March remember:
:Did not great Julius bleed for justice' sake?
:What villain touch'd his body, that did stab,
:And not for justice? What! shall one of us,
:That struck the foremost man of all this world
:But for supporting robbers,—shall we now
:Contaminate our fingers with base bribes
:And sell the mighty space of our large honours
:For so much trash as may be grasped thus?
:I had rather be a dog, and bay the moon,
:Than such a Roman.
|-
| CASSIUS
:Brutus, ne zaklass, ezt nem tűrhetem.
:Te megfeledkezel, hogy ennyire
:Szorítasz. Én idősebb katona
:S jártasb vagyok náladnál s képesebb
:Feltételt szabni. 
| CASSIUS.
:Brutus, bay not me,
:I'll not endure it: you forget yourself,
:To hedge me in; I am a soldier, ay,
:Older in practice, abler than yourself
:To make conditions.
|-
| BRUTUS
:Menj! te nem vagy az! 
| BRUTUS.
:Go to; you are not, Cassius.
|-
| CASSIUS
:De az vagyok. 
| CASSIUS.
:I am.
|-
| BRUTUS
:Ha mondom, nem vagy az! 
| BRUTUS.
:I say you are not.
|-
| CASSIUS
:Ne űzz tovább, mert megfeledkezem;
:Vigyázz magadra és tovább ne kísérts. 
| CASSIUS.
:Urge me no more, I shall forget myself;
:Have mind upon your health, tempt me no farther.
|-
| BRUTUS
:El, hitvány ember! 
| BRUTUS.
:Away, slight man!
|-
| CASSIUS
:Lehetséges ez? 
| CASSIUS.
:Is't possible?
|-
| BRUTUS
:Hallgass, beszélnem kell. Kitérjek-e
:Szilaj hevednek? Megrettenjek-e,
:Ha egy bolond őrjöng? 
| BRUTUS.
:Hear me, for I will speak.
:Must I give way and room to your rash choler?
:Shall I be frighted when a madman stares?
|-
| CASSIUS
:Ó, istenek!
:Ó, istenek, s én mindezt tűrjem-e? 
| CASSIUS.
:O gods, ye gods! must I endure all this?
|-
| BRUTUS
:Sőt többet; mérgelődj, míg megszakad
:Dölyfös szived. Mutasd meg rabjaidnak,
:Milyen dühös vagy; reszkettesd meg őket.
:S én meghajoljak? Udvaroljalak?
:S dühös szeszélyeidre görbedezzek?
:Az istenekre! meg kell mérgedet
:Emésztened, bár megfakadj belé.
:Mert mától fogva tréfa, sőt nevetség
:Gyanánt veszem fullánkod. 
| BRUTUS.
:All this? ay, more: fret till your proud heart break;
:Go show your slaves how choleric you are,
:And make your bondmen tremble. Must I budge?
:Must I observe you? Must I stand and crouch
:Under your testy humour? By the gods,
:You shall digest the venom of your spleen,
:Though it do split you; for, from this day forth,
:I'll use you for my mirth, yea, for my laughter,
:When you are waspish.
|-
| CASSIUS
:Ennyire
:Jutottam! 
| CASSIUS.
:Is it come to this?
|-
| BRUTUS
:Mondád, hogy jobb harcoló vagy.
:Mutasd meg, tedd e kérkedést valóvá,
:S örvendek rajta; mert mi engem illet,
:Nagy férfiaktól szívesen tanúlok. 
| BRUTUS.
:You say you are a better soldier:
:Let it appear so; make your vaunting true,
:And it shall please me well: for mine own part,
:I shall be glad to learn of abler men.
|-
| CASSIUS
:Folyvást, de folyvást bántasz, Brutus, engem.
:Mondám: korosb, de nem jobb katona.
:Azt mondtam-é: jobb? 
| CASSIUS.
:You wrong me every way, you wrong me, Brutus.
:I said, an elder soldier, not a better:
:Did I say &quot;better&quot;?
|-
| BRUTUS
:Ha mondtad is, mit bánom én! 
| BRUTUS.
:If you did, I care not.
|-
| CASSIUS
:Caesar ha élne, nem tanácslanám,
:Hogy így bosszantson. 
| CASSIUS.
:When Caesar lived, he durst not thus have moved me.
|-
| BRUTUS
:Ó, hallgass! Te őt
:Nem merted volna így felingerelni. 
| BRUTUS.
:Peace, peace! you durst not so have tempted him.
|-
| CASSIUS
:Nem mertem volna? 
| CASSIUS.
:I durst not?
|-
| BRUTUS
:Nem. 
| BRUTUS.
:No.
|-
| CASSIUS
:Mit, én ne mertem volna? 
| CASSIUS.
:What, durst not tempt him?
|-
| BRUTUS
:Nem, éltedért! 
| BRUTUS.
:For your life you durst not.
|-
| CASSIUS
:Brutus! ne merj sokat
:Baráti érzetimre; mert különben
:Olyat teszek, mit még megbánhatok. 
| CASSIUS.
:Do not presume too much upon my love;
:I may do that I shall be sorry for.
|-
| BRUTUS
:Te megtevéd már, mit megbánni kell.
:Fenyegetésed nem rémít, Cassius;
:Mert oly erősen fegyverzett vagyok
:Becsűletemben, hogy mellettem elszáll,
:Mint lenge szél, mellyel nem gondolok.
:Pénzt kéreték tőled s te megtagadtad.
:Én pénzt szerezni nem tudok galádul.
:Ég látja, inkább szívemet veretném
:És ontanám drachmákká véremet,
:Mint bármi csalfasággal a paraszt
:Kérges kezéből a silány keresményt
:Előcsikarjam. Pénzért küldtem el
:Hadam fizetni és te megtagadtad.
:Oly tett-e ez, mely Cassiushoz illik?
:S így bántam volna én is Cassiusszal?
:Ha Brutus ily fukar lesz valaha,
:S barátitól ily rongy batkákat elzár,
:Készítsetek fel minden mennykövet,
:Ti istenek, s törjétek ízre őt. 
| BRUTUS.
:You have done that you should be sorry for.
:There is no terror, Cassius, in your threats,
:For I am arm'd so strong in honesty,
:That they pass by me as the idle wind
:Which I respect not. I did send to you
:For certain sums of gold, which you denied me;—
:For I can raise no money by vile means:
:By Heaven, I had rather coin my heart,
:And drop my blood for drachmas, than to wring
:From the hard hands of peasants their vile trash
:By any indirection:—I did send
:To you for gold to pay my legions,
:Which you denied me: was that done like Cassius?
:Should I have answer'd Caius Cassius so?
:When Marcus Brutus grows so covetous
:To lock such rascal counters from his friends,
:Be ready, gods, with all your thunderbolts,
:Dash him to pieces!
|-
| CASSIUS
:Én nem tagadtam azt meg. 
| CASSIUS.
:I denied you not.
|-
| BRUTUS
:Sőt igen. 
| BRUTUS.
:You did.
|-
| CASSIUS
:Nem, mondom: csak bolond vihette meg
:Azt válaszul. Te szívemet repesztéd,
:Brutus. Barátja gyengeségeit
:Barátnak tűrni kén’, enyéimet
:Brutus nagyítja még. 
| CASSIUS.
:I did not. He was but a fool
:That brought my answer back. Brutus hath rived my heart:
:A friend should bear his friend's infirmities,
:But Brutus makes mine greater than they are.
|-
| BRUTUS
:Nem tettem azt,
:Míg nem gyötrél velök. 
| BRUTUS.
:I do not, till you practise them on me.
|-
| CASSIUS
:Te nem szeretsz. 
| CASSIUS.
:You love me not.
|-
| BRUTUS
:Hibáidat nem. 
| BRUTUS.
:I do not like your faults.
|-
| CASSIUS
:A baráti szem
:Nem lát meg ily hibát. 
| CASSIUS.
:A friendly eye could never see such faults.
|-
| BRUTUS
:A hizelkedő
:Nem látna meg, bár oly roppant legyen,
:Mint a magas Olymp. 
| BRUTUS.
:A flatterer's would not, though they do appear
:As huge as high Olympus.
|-
| CASSIUS
:Jer hát, Antonius, s jer, Octavius!
:Csak Cassiuson álljatok boszút,
:Mert Cassius megúnta a világot,
:Gyülölve attól, kit szeret, dacolva
:Testvére által, szidva szolgaként;
:Lesik hibáit s emlékkönyvbe írják,
:Könyv nélkül megtanulják, hogy szemére
:Vessék. Ó, szűmet tudnám e szemekből
:Kisírni! Itt e tőr, itt puszta mellem,
:És benne szív, mely drágább, mint Plutus
:Bányái, dúsabb, mint arany:
:Ha római vagy, vedd; én, ki megtagadtam
:Az aranyat tőled, nyújtom szívemet.
:Döfd, mint döféd Caesart, mert jól tudom,
:Midőn leginkább gyűlöléd, erősben
:Szeretted őt, mint Cassiust valaha. 
| CASSIUS.
:Come, Antony and young Octavius, come,
:Revenge yourselves alone on Cassius,
:For Cassius is a-weary of the world;
:Hated by one he loves; braved by his brother;
:Check'd like a bondman; all his faults observed,
:Set in a note-book, learn'd and conn'd by rote,
:To cast into my teeth. O, I could weep
:My spirit from mine eyes!—There is my dagger,
:And here my naked breast; within, a heart
:Dearer than Plutus' mine, richer than gold:
:If that thou be'st a Roman, take it forth;
:I, that denied thee gold, will give my heart:
:Strike as thou didst at Caesar; for I know,
:When thou didst hate him worst, thou lovedst him better
:Than ever thou lovedst Cassius.
|-
| BRUTUS
:Dugd vissza tőrödet; légy haragos
:Ha úgy tetszik. Minden legyen szabad.
:Kényed szerint tégy. A gyalázatot
:Nevezd szeszélynek bár. Ó, Cassius, te
:Bárányhoz vagy csatolva, aki csak
:Úgy tart haragot, miként a kő tüzet,
:Mely ütve hirtelen szikrákat ád,
:S legott hideg megint. 
| BRUTUS.
:Sheathe your dagger:
:Be angry when you will, it shall have scope;
:Do what you will, dishonor shall be humour.
:O Cassius, you are yoked with a lamb
:That carries anger as the flint bears fire;
:Who, much enforced, shows a hasty spark,
:And straight is cold again.
|-
| CASSIUS
:Hát Cassius
:Avégre élt, hogy tréfa és nevetség
:Gyanánt szolgáljon Brutusnak, midőn
:A fájdalom s rossz vére üldözik? 
| CASSIUS.
:Hath Cassius lived
:To be but mirth and laughter to his Brutus,
:When grief, and blood ill-temper'd, vexeth him?
|-
| BRUTUS
:Ezt szólva, rossz vér űzött engem is. 
| BRUTUS.
:When I spoke that, I was ill-temper'd too.
|-
| CASSIUS
:Ha ennyit vallasz, fogjad jobbomat. 
| CASSIUS.
:Do you confess so much? Give me your hand.
|-
| BRUTUS
:És szívemet vele. 
| BRUTUS.
:And my heart too.
|-
| CASSIUS
:Ó, Brutus. 
| CASSIUS.
:O Brutus,—
|-
| BRUTUS
:Mit kivánsz? 
| BRUTUS.
:What's the matter?
|-
| CASSIUS
:Ó, Brutus, nincs-e benned annyi szív,
:Hogy tűrj, midőn a hirtelen szeszély,
:Mely rám anyáról szállott, elragad? 
| CASSIUS.
:—Have not you love enough to bear with me,
:When that rash humor which my mother gave me
:Makes me forgetful?
|-
| BRUTUS
:Van, Cassius, s ha eztán Brutusoddal
:Oly nagy szigorral bánnál, azt hiendi:
:Anyád civódik és magadra hágy.
:''Zaj kívül.'' 
| BRUTUS.
:Yes, Cassius; and from henceforth,
:When you are over-earnest with your Brutus,
:He'll think your mother chides, and leave you so.
:''Noise within.''
|-
| POETA
:''künn.''
:Bocsássatok be fővezéreinkhez,
:Viszály van köztök; nem jó így magokra
:Hagyatniok. 
| POET.
:''Within.'' Let me go in to see the generals:
:There is some grudge between 'em; 'tis not meet
:They be alone.
|-
| LUCILIUS
:''künn.''
:Ne menj! 
| LUCILIUS. 
:''Within.'' You shall not come to them.
|-
| POETA
:''(künn).''
:Csak a halál
:Tart vissza.
:''Poeta jő.'' 
| POET.
:''Within.'' Nothing but death shall stay me.
:''Enter Poet, followed by Lucilius, and Titinius.''
|-
| CASSIUS
:Nos mi baj? 
| CASSIUS.
:How now! What's the matter?
|-
| POETA
:Szégyen, vezérek!
:Mit gondoltok? barátság, szeretet
:Kapcsoljon újra, mint hozzátok illik.
:Mert nálatoknál én már több napot
:Láttam, bizonnyal mondhatom. 
| POET.
:For shame, you generals! what do you mean?
:Love, and be friends, as two such men should be;
:For I have seen more years, I'm sure, than ye.
|-
| CASSIUS
:Haha! Pocsékul versel a pimasz! 
| CASSIUS.
:Ha, ha! How vilely doth this cynic rhyme!
|-
| BRUTUS
:Kotródj, fickó; arcátlan, takarodj! 
| BRUTUS.
:Get you hence, sirrah; saucy fellow, hence!
|-
| CASSIUS
:Tűrd, Brutus, ez szokása. 
| CASSIUS.
:Bear with him, Brutus; 'tis his fashion.
|-
| BRUTUS
:Idejét
:Válassza meg s én eltüröm szeszélyét.
:De mit keressen ily futóbolond
:A háborúban? Távozz, cimbora. 
| BRUTUS.
:I'll know his humor when he knows his time:
:What should the wars do with these jigging fools?—
:Companion, hence!
|-
| CASSIUS
:El, el; hordd el magad.
:''Poeta el. Lucilius és Titinius jőnek.'' 
| CASSIUS.
:Away, away, be gone!
:''Exit Poet.''
|-
| BRUTUS
:Lucilius
:S Titinius, mondjátok hadnagyinknak,
:Hogy éjtanyára szálljanak hadaikkal. 
| BRUTUS.
:Lucilius and Titinius, bid the commanders
:Prepare to lodge their companies tonight.
|-
| CASSIUS
:S ti jöjjetek s hozzátok Messalát
:Ide magatokkal.
:''Titinius és Lucilius el.'' 
| CASSIUS.
:And come yourselves and bring Messala with you
:Immediately to us.
:''Exeunt Lucilius and Titinius.''
|-
| BRUTUS
:Egy pohár bort, Lucius. 
| BRUTUS.
:Lucius, a bowl of wine!
:''Exit Lucius.''
|-
| CASSIUS
:Nem gondolám, hogy ily haragos lehetsz. 
| CASSIUS.
:I did not think you could have been so angry.
|-
| BRUTUS
:Ó, Cassius, én bútól vagyok beteg. 
| BRUTUS.
:O Cassius, I am sick of many griefs.
|-
| CASSIUS
:Így nem cselekszel bölcs tanod szerint,
:Történetes bajoknak helyt ha adsz. 
| CASSIUS.
:Of your philosophy you make no use,
:If you give place to accidental evils.
|-
| BRUTUS
:Bút jobban, ember nem tűr. Portia
:Meghalt. 
| BRUTUS.
:No man bears sorrow better. Portia is dead.
|-
| CASSIUS
:Hah, Portia? 
| CASSIUS.
:Ha! Portia!
|-
| BRUTUS
:Meghalt. 
| BRUTUS.
:She is dead.
|-
| CASSIUS
:Hogy maradtam
:Életben, így szegülvén ellened?
:Ó, tűrhetetlen, szívtörő csapás!
:S mi bajban halt? 
| CASSIUS.
:How 'scaped I killing, when I cross'd you so?—
:O insupportable and touching loss!—
:Upon what sickness?
|-
| BRUTUS
:Sínylé távoztomat
:S evődve, hogy az ifju Octavius
:Antoniusszal oly erőre kaptak -
:Mert ez, s halála híre egykorú -,
:Magánkivűl lőn és távol levén
:Őrzői, lángot nyelt. 
| BRUTUS.
:Impatient of my absence,
:And grief that young Octavius with Mark Antony
:Have made themselves so strong;—for with her death
:That tidings came;—with this she fell distract,
:And, her attendants absent, swallow'd fire.
|-
| CASSIUS
:És így hala? 
| CASSIUS.
:And died so?
|-
| BRUTUS
:Így. 
| BRUTUS.
:Even so.
|-
| CASSIUS
:Ó, halhatatlan istenek!
:''Lucius jő borral s gyertyával.'' 
| CASSIUS.
:O ye immortal gods!
:''Re-enter Lucius, with wine and a taper.''
|-
| BRUTUS
:Ne többet róla. Egy pohár bort! Cassius,
:Minden viszályt most ebbe temetek.
:''Iszik.'' 
| BRUTUS.
:Speak no more of her.—Give me a bowl of wine.—
:In this I bury all unkindness, Cassius.
:''Drinks.''
|-
| CASSIUS
:Szomjúzza szívem e szép zálogot,
:Töltsd, Lucius, csordultig a kupát:
:Sok nem lehet, mit Brutusért iszom.
:''Titinius jő Messalával.'' 
| CASSIUS.
:My heart is thirsty for that noble pledge.
:Fill, Lucius, till the wine o'erswell the cup;
:I cannot drink too much of Brutus' love.
:''Drinks.''
|-
| BRUTUS
:Titinius, jövel. Jó Messala,
:Légy üdvöz. Üljük most körűl e gyertyát
:És értekezzünk szükségink felől. 
| BRUTUS.
:Come in, Titinius!—
:''Exit Lucius.''
:''Re-enter Titinius, with Messala.''
:Welcome, good Messala.—
:Now sit we close about this taper here,
:And call in question our necessities.
|-
| CASSIUS
:Portia, elköltözél! 
| CASSIUS.
:Portia, art thou gone?
|-
| BRUTUS
:Ne többet róla, kérlek.
:Azt írják több levélben, Messala,
:Hogy nagy hatalommal jőnek ellenünk
:Antonius s ifjú Octavius,
:S Philippihez vezérlik a hadat. 
| BRUTUS.
:No more, I pray you.—
:Messala, I have here received letters,
:That young Octavius and Mark Antony
:Come down upon us with a mighty power,
:Bending their expedition toward Philippi.
|-
| MESSALA
:Leveleim tartalma ugyanaz. 
| MESSALA.
:Myself have letters of the selfsame tenour.
|-
| BRUTUS
:Mi toldalékkal? 
| BRUTUS.
:With what addition?
|-
| MESSALA
:Hogy vagy száz tanácsost
:Octavius, Antonius és Lepidus
:Proscriptióval küldének halálra. 
| MESSALA.
:That by proscription and bills of outlawry
:Octavius, Antony, and Lepidus
:Have put to death an hundred Senators.
|-
| BRUTUS
:Itt híreink különbözők: enyéim
:Hetven tanácsost mondanak, kiket
:Proscriptio által vesztének el;
:S közöttük Cicero. 
| BRUTUS.
:There in our letters do not well agree:
:Mine speak of seventy Senators that died
:By their proscriptions, Cicero being one.
|-
| CASSIUS
:Hogy? Cicero? 
| CASSIUS.
:Cicero one!
|-
| MESSALA
:Igen.
:Ő meghalt, számkivetve általok.
:Nődtől, uram, nem érhetett levél? 
| MESSALA.
:Cicero is dead,
:And by that order of proscription.—
:Had you your letters from your wife, my lord?
|-
| BRUTUS
:Nem, Messala. 
| BRUTUS.
:No, Messala.
|-
| MESSALA
:Sem felőle semmi hír
:A többiekben? 
| MESSALA.
:Nor nothing in your letters writ of her?
|-
| BRUTUS
:Semmi. 
| BRUTUS.
:Nothing, Messala.
|-
| MESSALA
:Különös. 
| MESSALA.
:That, methinks, is strange.
|-
| BRUTUS
:Mi okból kérdesz? Van talán
:Hired felőle? 
| BRUTUS.
:Why ask you? hear you aught of her in yours?
|-
| MESSALA
:Semmi sincs, uram. 
| MESSALA.
:No, my lord.
|-
| BRUTUS
:Ha római vagy, beszélj nekem valót. 
| BRUTUS.
:Now, as you are a Roman, tell me true.
|-
| MESSALA
:S te a valót tűrjed, mint római:
:Mert ő meghalt és rendkivűli módon. 
| MESSALA.
:Then like a Roman bear the truth I tell:
:For certain she is dead, and by strange manner.
|-
| BRUTUS
:Isten veled hát, Portia. Halni kell
:Mindünknek, Messala.
:S tünődve, hogy egykor meg kell halnia,
:Erőt nyerék most elviselni azt. 
| BRUTUS.
:Why, farewell, Portia. We must die, Messala:
:With meditating that she must die once,
:I have the patience to endure it now.
|-
| MESSALA
:Nagy veszteséget így tűrjön nagy ember. 
| MESSALA.
:Even so great men great losses should endure.
|-
| CASSIUS
:E tanhoz én is szinte jól tudok:
:De nem viselné így természetem. 
| CASSIUS.
:I have as much of this in art as you,
:But yet my nature could not bear it so.
|-
| BRUTUS
:Elég! most élő dolgainkra. Mit szólsz,
:Ha most legitt Philippihez megyünk? 
| BRUTUS.
:Well, to our work alive. What do you think
:Of marching to Philippi presently?
|-
| CASSIUS
:Nem tartom jónak. 
| CASSIUS.
:I do not think it good.
|-
| BRUTUS
:És miért? 
| BRUTUS.
:Your reason?
|-
| CASSIUS
:Ezért:
:Előnyösebb, ha az ellenség keres fel,
:Élelme fogy, fáradnak harcosi,
:S magának árt; míg mink pihenve itt
:Nyugodtak, fedve s fürgék maradunk. 
| CASSIUS.
:This it is:
:'Tis better that the enemy seek us;:
:So shall he waste his means, weary his soldiers,
:Doing himself offense; whilst we, lying still,
:Are full of rest, defense, and nimbleness.
|-
| BRUTUS
:Jobb oknak enged a jó. Itt s Philippi
:Között a nép csak kényszerítve hódol,
:S kedvetlenül hozott nekünk adót.
:S ha most az ellen erre költözik,
:Hadat szed itt és teljesb számu lesz
:S ujabb erővel s bátorodva jő ránk,
:Ezen haszontól elvághatjuk őt,
:Ha szembeszállandunk Philippinél,
:Megettünk hagyva e táj népeit. 
| BRUTUS.
:Good reasons must, of force, give place to better.
:The people 'twixt Philippi and this ground
:Do stand but in a forced affection;
:For they have grudged us contribution:
:The enemy, marching along by them,
:By them shall make a fuller number up,
:Come on refresh'd, new-added, and encouraged;
:From which advantage shall we cut him off,
:If at Philippi we do face him there,
:These people at our back.
|-
| CASSIUS
:Hallgass meg, jó öcsém. 
| CASSIUS.
:Hear me, good brother.
|-
| BRUTUS
:Bocsánatoddal.
:Jegyezd meg efölött, hogy társaink
:Teljes létszámig összevonva vannak.
:Hadunk fölös, s ügyünk megért, az ellen
:Növekszik napról napra; mink a fő
:Fokon vagyunk s hanyatlás vár reánk.
:Az emberek dolgának árja van,
:Mely habdagállyal boldogságra visz,
:De elmulasztva, teljes életök
:Nyomorban, s zátonyok közt zárva teng.
:Ily duzzadt tenger visz most minket is,
:Használni kell, mig áradatja tart,
:Vagy vesztjük a sors kedvezéseit. 
| BRUTUS.
:Under your pardon. You must note besides,
:That we have tried the utmost of our friends,
:Our legions are brim-full, our cause is ripe:
:The enemy increaseth every day;
:We, at the height, are ready to decline.
:There is a tide in the affairs of men
:Which, taken at the flood, leads on to fortune;
:Omitted, all the voyage of their life
:Is bound in shallows and in miseries.
:On such a full sea are we now afloat;
:And we must take the current when it serves,
:Or lose our ventures.
|-
| CASSIUS
:Legyen, mint akarod, megyünk mi is.
:S Philippinél találkozunk velök. 
| CASSIUS.
:Then, with your will, go on:
:We'll along ourselves, and meet them at Philippi.
|-
| BRUTUS
:Beszédeink közt meglepett az éj,
:S természetünk adóját megkivánja,
:Melyet rövid nyugvással csak szüken
:Fizethetünk le. Nincs mit mondanunk még? 
| BRUTUS.
:The deep of night is crept upon our talk,
:And nature must obey necessity;
:Which we will niggard with a little rest.
:There is no more to say?
|-
| CASSIUS
:Nincsen. Jó éjszakát. Holnap korán
:Kelünk s megyünk. 
| CASSIUS.
:No more. Good night:
:Early to-morrow will we rise, and hence.
|-
| BRUTUS
:Köntösöm, Lucius!
:''Lucius el.''
:Isten veled, jó Messala. Titinius,
:Jó éjszakát. Nemes, jó Cassius,
:Jó éjet, jó nyugalmat. 
| BRUTUS.
:Lucius!—My gown.—Farewell now, good Messala:—
:Good night, Titinius:—noble, noble Cassius,
:Good night, and good repose.
|-
| CASSIUS
:Ó, öcsém!
:Az éjnek ez rossz megkezdése volt.
:Ne férjen meghasonlás lelkeinkhez.
:Ne engedd, Brutus. 
| CASSIUS.
:O my dear brother!
:This was an ill beginning of the night.
:Never come such division 'tween our souls!
:Let it not, Brutus.
|-
| BRUTUS
:Minden jól van immár. 
| BRUTUS.
:Every thing is well.
|-
| CASSIUS
:Jó éjszakát. 
| CASSIUS.
:Good night, my lord.
|-
| BRUTUS
:Jó bátya, jól nyugodjál. 
| BRUTUS.
:Good night, good brother.
|-
| TITINIUS ÉS MESSALA
:Uram, jó éjszakát. 
| TITINIUS. MESSALA.
:Good night, Lord Brutus.
|-
| BRUTUS
:Mindnyájatokkal jó szerencse járjon.
:''Cassius, Titinius, Messala el. Lucius visszajő a hálóköntössel.''
:Add a köntösöm! Hol a hangszered? 
| BRUTUS.
:Farewell, everyone.—
:''Exeunt Cassius, Titinius, and Messala.''
:''Re-enter Lucius, with the gown.''
:Give me the gown. Where is thy instrument?
|-
| LUCIUS
:Itt a sátorban. 
| LUCIUS.
:Here in the tent.
|-
| BRUTUS
:Hogy? te álmosan
:Beszélsz? Szegény fiú, nem feddelek:
:Erőn túl virrasztál. Hídd Claudiust,
:S még egy cselédet. Háljanak
:Itt sátoromban a párnáimon. 
| BRUTUS.
:What, thou speak'st drowsily:
:Poor knave, I blame thee not, thou art o'er-watch'd.
:Call Claudius and some other of my men;
:I'll have them sleep on cushions in my tent.
|-
| LUCIUS
:Hejh! Varro! Claudius!
:''Varro és Claudius jőnek.'' 
| LUCIUS.
:Varro and Claudius!
:''Enter Varro and Claudius.''
|-
| VARRO
:Hivott urunk? 
| VARRO.
:Calls my lord?
|-
| BRUTUS
:Kérlek, barátim, itten háljatok,
:Lehet, hogy majd fölkeltlek s üzenettel
:Testvérem Cassiushoz küldelek. 
| BRUTUS.
:I pray you, sirs, lie in my tent and sleep;
:It may be I shall raise you by-and-by
:On business to my brother Cassius.
|-
| VARRO
:Ha tetszik, állunk és várunk reád. 
| VARRO.
:So please you, we will stand and watch your pleasure.
|-
| BRUTUS
:Nem, azt nem akarom, csak feküdjetek le,
:Mert meglehet, hogy még mást gondolok.
:Nézd, Lucius, a könyv, melyet keresék,
:Ruhám zsebében itt van.
:''Varro és Claudius lefeküsznek.'' 
| BRUTUS.
:I would not have it so; lie down, good sirs:
:It may be I shall otherwise bethink me.—
:Look, Lucius, here's the book I sought for so;
:I put it in the pocket of my gown.
:''Servants lie down.''
|-
| LUCIUS
:Jól tudám
:Hogy uram nekem nem adta. 
| LUCIUS.
:I was sure your lordship did not give it me.
|-
| BRUTUS
:Légy türelmes,
:Jó gyermekem, nagyon feledkező vagyok.
:Nehéz szemed fenntarthatnád-e még
:S játszhatnál egy-két dalt e hangszeren? 
| BRUTUS.
:Bear with me, good boy, I am much forgetful.
:Canst thou hold up thy heavy eyes awhile,
:And touch thy instrument a strain or two?
|-
| LUCIUS
:Igen, ha tetszik, uram. 
| LUCIUS.
:Ay, my lord, an't please you.
|-
| BRUTUS
:Tetszik, fiam.
:Sokat zavarlak; ám te kész, szives vagy. 
| BRUTUS.
:It does, my boy:
:I trouble thee too much, but thou art willing.
|-
| LUCIUS
:Tisztemben áll. 
| LUCIUS.
:It is my duty, sir.
|-
| BRUTUS
:Nem kéne tisztedet
:Erőn fölül is kényszerítenem.
:Tudom, nyugonni vágy az ifju vér. 
| BRUTUS.
:I should not urge thy duty past thy might;
:I know young bloods look for a time of rest.
|-
| LUCIUS
:Már én alvám, uram. 
| LUCIUS.
:I have slept, my lord, already.
|-
| BRUTUS
:Jól van s megint
:Elalhatol; nem tartalak soká.
:Ha élek, jót teendek még veled.
:''Zene és dal.''
:Ez álmos hang. Ó, gyilkos szender! e kis
:Fiúra nyújtod ólomjogarod,
:Ki itt zenél neked? Kedves fiú,
:Jó éjszakát. Olyan kiméltelen
:Nem leszek hozzád, hogy fölkeltselek.
:Ha bólogatsz, eltörnéd hangszered.
:Kiveszem kezedből. Most jó éjszakát. -
:Hadd látom. Nincs behajtva a levél,
:Hol elhagyám az olvasást? De itt van! ''(Leül)''
:''Caesar szelleme jő.''
:Mi rosszul ég a gyertya! Hah, ki jő itt?
:Úgy gondolom, szememnek gyöngesége
:Alkotja e kisértő tűneményt.
:Felém közelget. Vagy te valami?
:Isten vagy angyal, ördög, vagy mi vagy,
:Mitől fagy vérem, felborzad hajam;
:Mondd meg, mi vagy? 
| BRUTUS.
:It was well done; and thou shalt sleep again;
:I will not hold thee long: if I do live,
:I will be good to thee.—
:''Lucius plays and sings till he falls asleep.''
: 
:This is a sleepy tune.—O murderous Slumber,
:Lay'st thou thy leaden mace upon my boy,
:That plays thee music?—Gentle knave, good night;
:I will not do thee so much wrong to wake thee:
:If thou dost nod, thou breakst thy instrument;
:I'll take it from thee; and, good boy, good night.—
:Let me see, let me see; is not the leaf turn'd down
:Where I left reading? Here it is, I think.
:''Enter the Ghost of Caesar.''
:How ill this taper burns! Ha! who comes here?
:I think it is the weakness of mine eyes
:That shapes this monstrous apparition.
:It comes upon me.—Art thou any thing?
:Art thou some god, some angel, or some devil,
:That makest my blood cold and my hair to stare?
:Speak to me what thou art.
|-
| SZELLEM
:Rossz szellemed. 
| GHOST.
:Thy evil spirit, Brutus.
|-
| BRUTUS
:Miért jössz? 
| BRUTUS.
:Why comest thou?
|-
| SZELLEM
:Azt mondani, hogy meglátsz Philippinél. 
| GHOST.
:To tell thee thou shalt see me at Philippi.
|-
| BRUTUS
:Jól van. Akkor hát ott majd újra látlak. 
| BRUTUS.
:Well; then I shall see thee again?
|-
| SZELLEM
:Igen, Philippinél.
:''Eltűnik.'' 
| GHOST.
:Ay, at Philippi.
|-
| BRUTUS
:Nos, hát Philippinél látlak megint.
:Im eltünöl, hogy bátorodni látsz.
:Gonosz szellem, veled még több beszédem
:Lett volna. Hejh! fiú te, Lucius!
:Ébredjetek fel, Varro, Claudius!
:Hejh, Claudius. 
| BRUTUS.
:Why, I will see thee at Philippi, then.
:''Ghost vanishes.''
:Now I have taken heart, thou vanishest:
:Ill spirit, I would hold more talk with thee.—
:Boy! Lucius!—Varro! Claudius! Sirs, awake!—Claudius!
|-
| LUCIUS
:Uram, a húr hamis. 
| LUCIUS.
:The strings, my lord, are false.
|-
| BRUTUS
:Azt véli, most is hangszerrel mulat.
:Ébredj fel, Lucius. 
| BRUTUS.
:He thinks he still is at his instrument.—
:Lucius, awake!
|-
| LUCIUS
:Parancsolóm! 
| LUCIUS.
:My lord?
|-
| BRUTUS
:Mi álmod volt, hogy úgy kiáltozál? 
| BRUTUS.
:Didst thou dream, Lucius, that thou so criedst out?
|-
| LUCIUS
:Tudtomra nem kiálték. 
| LUCIUS.
:My lord, I do not know that I did cry.
|-
| BRUTUS
:Sőt igen.
:Láttál valamit? 
| BRUTUS.
:Yes, that thou didst: didst thou see any thing?
|-
| LUCIUS
:Nem láttam semmit is. 
| LUCIUS.
:Nothing, my lord.
|-
| BRUTUS
:Alugyál megint. Hejh, Varro, Claudius!
:Fickó te, kelj fel! 
| BRUTUS.
:Sleep again, Lucius.—Sirrah Claudius!—
:''To Varro.'' Fellow thou, awake!
|-
| VARRO ÉS CLAUDIUS
:Uram! 
| VARRO.
:My lord?
|-
|  
| CLAUDIUS.
:My lord?
|-
| BRUTUS
:Miért kiáltozátok álmotokban? 
| BRUTUS.
:Why did you so cry out, sirs, in your sleep?
|-
| VARRO ÉS CLAUDIUS
:Kiáltozánk, uram? 
| VARRO. CLAUDIUS.
:Did we, my lord?
|-
| BRUTUS
:Igen. Talán
:Szemléltetek valamit? 
| BRUTUS.
:Ay: saw you any thing?
|-
| VARRO
:Nem én, uram.
:Nem láttam semmit. 
| VARRO.
:No, my lord, I saw nothing.
|-
| CLAUDIUS
:Én sem. 
| CLAUDIUS.
:Nor I, my lord.
|-
| BRUTUS
:Menjetek,
:Ajánljatok testvérem Cassiusnak;
:Mondjátok, menjen jó korán előre
:Hadával, s mink követni fogjuk őt. 
| BRUTUS.
:Go and commend me to my brother Cassius;
:Bid him set on his powers betimes before,
:And we will follow.
|-
| VARRO ÉS CLAUDIUS
:Parancsod teljesítve lesz!
:''El.'' 
| VARRO. CLAUDIUS.
:It shall be done, my lord.
:''Exeunt.''
|}

==Ötödik felvonás== 
===1. szín=== 

{| {{sztdr}}
| width=50% | ''Philippi síkja. Octavius, Antonius s hadaik jőnek.'' 
| ''SCENE I. The plains of Philippi. ''
''Enter Octavius, Antony, and their Army.''
|-
| OCTAVIUS
:Reményem, íme, teljesedve van,
:Antonius. Te azt mondád, az ellen
:Nem fog leszállni, a hegyen marad
:S a felső tájakon. S másképp ütött ki:
:Sergök közel van. Itt, Philippinél
:Akarnak bennünket csatára hívni,
:Előbb felelve, mint mi kérdenénk. 
| OCTAVIUS.
:Now, Antony, our hopes are answered.
:You said the enemy would not come down,
:But keep the hills and upper regions:
:It proves not so; their battles are at hand:
:They mean to warn us at Philippi here,
:Answering before we do demand of them.
|-
| ANTONIUS
:Ne hidd! Szivökbe látok én, s tudom;
:Mért tesznek így; örülnének bizony,
:Ha más helyen volnának. S ím, leszállnak
:Félelmes kérkedéssel, azt remélve
:Velünk e mozgás által elhitetni,
:Hogy szívök bátor; ám ez mind nem így van.
:''Hírnök jön.'' 
| ANTONY.
:Tut, I am in their bosoms, and I know
:Wherefore they do it: they could be content
:To visit other places; and come down
:With fearful bravery, thinking by this face
:To fasten in our thoughts that they have courage;
:But 'tis not so.
:''Enter a Messenger.''
|-
| HÍRNÖK
:Készüljetek, vezérek; ellenink
:Vitézi pompával közelgenek.
:A harci véres zászló fenn lobog,
:S valaminek tüstént kell történnie. 
| MESSENGER. 
:Prepare you, generals:
:The enemy comes on in gallant show;
:Their bloody sign of battle is hung out,
:And something to be done immediately.
|-
| ANTONIUS
:Octavius, vezessed népedet
:Bal kéz felé a síkon lassudan: 
| ANTONY.
:Octavius, lead your battle softly on,
:Upon the left hand of the even field.
|-
| OCTAVIUS
:Te balra, és én jobbra. 
| OCTAVIUS.
:Upon the right hand I; keep thou the left.
|-
| ANTONIUS
:Tervemet
:Mért vágod át ily súlyos pillanatban? 
| ANTONY.
:Why do you cross me in this exigent?
|-
| OCTAVIUS
:Nem vágom át; de tenni így fogok.
:''Hadzene. Dobszó mellett jőnek Brutus, Cassius és hadaik.''
:''Lucilius, Titinius, Messala és mások.'' 
| OCTAVIUS.
:I do not cross you; but I will do so.
:''March. Drum. Enter Brutus, Cassius, and their Army;
:Lucilius, Titinius, Messala, and Others.''
|-
| BRUTUS
:Megállanak; szándékok szólani. 
| BRUTUS.
:They stand, and would have parley.
|-
| CASSIUS
:Megállj, Titinius; szóljunk velök. 
| CASSIUS.
:Stand fast, Titinius: we must out and talk.
|-
| OCTAVIUS
:Antonius, adjunk jelt a csatára? 
| OCTAVIUS.
:Mark Antony, shall we give sign of battle?
|-
| ANTONIUS
:Ne, Caesar; várjuk felhivásukat.
:Távozzatok: a vezérek szólani
:Akarnak. 
| ANTONY.
:No, Caesar, we will answer on their charge.
:Make forth; the generals would have some words.
|-
| OCTAVIUS
:Várjatok, míg jelt adunk. 
| OCTAVIUS.
:Stir not until the signal.
|-
| BRUTUS
:Ütés előtt szó, nemde, honfiak? 
| BRUTUS.
:Words before blows: is it so, countrymen?
|-
| OCTAVIUS
:Nem mintha jobb szeretnők, mint ti, a szót. 
| OCTAVIUS.
:Not that we love words better, as you do.
|-
| BRUTUS
:Jobb rossz ütésnél a jó szó, Octavius. 
| BRUTUS.
:Good words are better than bad strokes, Octavius.
|-
| ANTONIUS
:Jó szót adsz, Brutus, rossz ütéseidhez;
:Tanú a rés, melyet Caesar szivén
:Ütél, mondván: Üdv, Caesar, élj soká! 
| ANTONY.
:In your bad strokes, Brutus, you give good words:
:Witness the hole you made in Caesar's heart,
:Crying, &quot;Long live! Hail, Caesar!&quot;
|-
| CASSIUS
:Antonius, döféseid mivolta
:Bizonytalan: mi szódat illeti,
:Az megrabolta Hybla méheit
:S mézetlen hagyta. 
| CASSIUS.
:Antony,
:The posture of your blows are yet unknown;
:But for your words, they rob the Hybla bees,
:And leave them honeyless.
|-
| ANTONIUS
:S nem fullánktalan? 
| ANTONY.
:Not stingless too.
|-
| BRUTUS
:Igen, sőt hangtalan; mert ellopád
:Döngésöket, s nagy bölcsen fenyegetsz,
:Előbb, mint szúrnál. 
| BRUTUS.
:O, yes, and soundless too,
:For you have stol'n their buzzing, Antony,
:And very wisely threat before you sting.
|-
| ANTONIUS
:Árulók, ti nem
:Tevétek úgy, midőn alávaló
:Gyiloktok egymást érte Caesaron.
:Vigyorogtatok, mint a majom:
:Csúszátok, mint az eb; bókoltatok
:Rabszolgaként, míg hátulról gazul
:Az átkos Casca nyakba szúrta Caesart.
:Hizelkedők! 
| ANTONY.
:Villains, you did not so when your vile daggers
:Hack'd one another in the sides of Caesar:
:You show'd your teeth like apes, and fawn'd like hounds,
:And bow'd like bondmen, kissing Caesar's feet;
:Whilst damned Casca, like a cur, behind
:Struck Caesar on the neck. O flatterers!
|-
| CASSIUS
:Hizelkedők! köszönd
:Magadnak, Brutus; most sem sértene
:E nyelv, ha Cassius rendelkezik. 
| CASSIUS.
:Flatterers!—Now, Brutus, thank yourself:
:This tongue had not offended so to-day,
:If Cassius might have ruled.
|-
| OCTAVIUS
:Térjünk az ügyre. Szóváltás ha izzaszt,
:A próba véresb cseppeket kivánand.
:Im árulókra rántom kardomat:
:Azt vélitek, hogy ismét visszaszáll?
:Soha, míg Caesar huszonhárom sebe
:Bosszúlva nem lesz, vagy vérébe dől
:Egy másik Caesar árulók vasától. 
| OCTAVIUS.
:Come, come, the cause: if arguing makes us sweat,
:The proof of it will turn to redder drops.
:Look,—
:I draw a sword against conspirators:
:When think you that the sword goes up again?
:Never, till Caesar's three and thirty wounds
:Be well avenged; or till another Caesar
:Have added slaughter to the sword of traitors.
|-
| BRUTUS
:Caesar, te nem halhatsz meg árulóktól,
:Hacsak magaddal nem hozsz. 
| BRUTUS.
:Caesar, thou canst not die by traitors' hands,
:Unless thou bring'st them with thee.
|-
| OCTAVIUS
:Úgy hiszem,
:Nem sorsom halni Brutus kardja által. 
| OCTAVIUS.
:So I hope;
:I was not born to die on Brutus' sword.
|-
| BRUTUS
:Volnál fajodnak legnemesbje bár,
:Ó, ifju, nem halhatnál díszesebben. 
| BRUTUS.
:O, if thou wert the noblest of thy strain,
:Young man, thou couldst not die more honourably.
|-
| CASSIUS
:Kényes fiú, e díszre érdemetlen,
:Ily korhely cimborával frígyesülten. 
| CASSIUS.
:A peevish school boy, worthless of such honour,
:Join'd with a masker and a reveller!
|-
| ANTONIUS
:A régi Cassius. 
| ANTONY.
:Old Cassius still!
|-
| OCTAVIUS
:El! Jerünk, Antonius.
:Szemben dacolva hivunk ki, árulók,
:Ha víni mertek, szálljatok ma síkra;
:Ha nem, mikor majd kedvetek derűl.
:''Octavius, Antonius és seregeik el.'' 
| OCTAVIUS.
:Come, Antony; away!—
:Defiance, traitors, hurl we in your teeth:
:If you dare fight today, come to the field;
:If not, when you have stomachs.
:''Exeunt Octavius, Antony, and their Army.''
|-
| CASSIUS
:Fújj, szél, dagadj, hullám és ússz, hajó:
:Feljött az ár s kockán van mindenünk. 
| CASSIUS.
:Why, now, blow wind, swell billow, and swim bark!
:The storm is up, and all is on the hazard.
|-
| BRUTUS
:Lucilius, halld, egy szóm van veled. 
| BRUTUS.
:Ho, Lucilius! Hark, a word with you.
|-
| LUCILIUS
:Uram?
:''Brutus és Lucilius elvonulva beszélnek.'' 
| LUCILIUS.
:My lord?
:''Brutus and Lucilius talk apart.''
|-
| CASSIUS
:Messala! 
| CASSIUS.
:Messala,—
|-
| MESSALA
:Mit szól vezérem? 
| MESSALA.
:What says my General?
|-
| CASSIUS
:Messala,
:Ez születésem napja; e napon
:Látott világot Cassius. Messala,
:Add jobbod s légy tanúm, hogy a szabadság
:Ügyét, miként Pompejus, kénytelen
:S akaratom ellen bízom egy csatára.
:Tudod; Epicurus oktatásihoz
:Szitottam eddig; most megváltozott
:Gondolkodásom s részint hinni kezdek
:A jósjeleknek. Sardisból jövén,
:Zászlóink elsejére két hatalmas
:Sas szállt le s ott ült, harcosink kezéből
:Mohón falván s evén. Philippiig
:Kisértek el. Ma reggel elhagyának,
:S fejünk fölött helyettök varju, holló
:És kánya repked s mint kór martalékra
:Néznek le ránk s gyászmennyezet gyanánt
:Terül ki árnyak, mely alatt hadunk
:Lelkét feladni készen itt hever. 
| CASSIUS.
:Messala,
:This is my birth-day; as this very day
:Was Cassius born. Give me thy hand, Messala:
:Be thou my witness that against my will,
:As Pompey was, am I compell'd to set
:Upon one battle all our liberties.
:You know that I held Epicurus strong,
:And his opinion: now I change my mind,
:And partly credit things that do presage.
:Coming from Sardis, on our former ensign
:Two mighty eagles fell; and there they perch'd,
:Gorging and feeding from our soldiers' hands;
:Who to Philippi here consorted us:
:This morning are they fled away and gone;
:And in their steads do ravens, crows, and kites
:Fly o'er our heads and downward look on us,
:As we were sickly prey: their shadows seem
:A canopy most fatal, under which
:Our army lies, ready to give up the ghost.
|-
| MESSALA
:Ne higgyed azt. 
| MESSALA.
:Believe not so.
|-
| CASSIUS
:Csak úgy félig hiszem.
:Mert lelkem ép, és eltökélt vagyok
:Minden veszéllyel bátran szembeszállni. 
| CASSIUS.
:I but believe it partly;
:For I am fresh of spirit, and resolved
:To meet all perils very constantly.
|-
| BRUTUS
:Tedd azt, Lucilius. 
| BRUTUS.
:Even so, Lucilius.
|-
| CASSIUS
:Most, kedves Brutusom,
:Adják az istenek, hogy napjainkat
:Baráti frígyben húzzuk aggkorig.
:De minthogy ember dolga tudva nincs,
:Gondoljuk, ami legrosszabb jöhet ránk.
:Ha e csatát elvesztjük, úgy utószor
:Van most, hogy egymással beszélhetünk.
:Mit vagy határzott tenni ily esetben? 
| CASSIUS.
:Now, most noble Brutus,
:The gods to-day stand friendly, that we may,
:Lovers in peace, lead on our days to age!
:But, since th' affairs of men rest still incertain,
:Let's reason with the worst that may befall.
:If we do lose this battle, then is this
:The very last time we shall speak together:
:What are you then determined to do?
|-
| BRUTUS
:Mit bölcsesség azon szabálya tart,
:Amely szerint Catót kárhoztatám,
:Hogy önmagát megölte. Nem tudom, mint,
:De gyávaságnak tartom, életet
:Kétes jövő miatti félelemből
:Így szegni meg. Türéssel fegyverezve
:Bevárom a hatalmak végzetét,
:Kik minket itt alant kormányzanak. 
| BRUTUS.
:Even by the rule of that philosophy
:By which I did blame Cato for the death
:Which he did give himself;—I know not how,
:But I do find it cowardly and vile,
:For fear of what might fall, so to prevent
:The time of life;—arming myself with patience
:To stay the providence of some high powers
:That govern us below.
|-
| CASSIUS
:És így, ha vesztjük e csatát, türended,
:Hogy Róma utcáin diadalmasan
:Hurcoljanak? 
| CASSIUS.
:Then, if we lose this battle,
:You are contented to be led in triumph
:Thorough the streets of Rome?
|-
| BRUTUS
:Nem, azt nem, Cassius.
:Nemes római, ne hidd, hogy valaha
:Rómába Brutus kötve megy. Magasb
:Érzelme van. De mit Martius idusa
:Kezdett, a munkát e nap végzi be,
:S ha látjuk ismét egymást, nem tudom.
:Azért utolsó búcsúnkat vegyük.
:Légy boldog mindörökre, Cassius.
:Mosolygunk rajt, ha még találkozunk;
:Ha tán nem, úgy e búcsuvét helyes volt. 
| BRUTUS.
:No, Cassius, no: think not, thou noble Roman,
:That ever Brutus will go bound to Rome;
:He bears too great a mind. But this same day
:Must end that work the Ides of March begun;
:And whether we shall meet again I know not.
:Therefore our everlasting farewell take:
:For ever, and for ever, farewell, Cassius!
:If we do meet again, why, we shall smile;
:If not, why, then this parting was well made.
|-
| CASSIUS
:Légy boldog mindörökre, Brutusom;
:Ha találkozunk, mosolygunk rajt bizonnyal,
:Ha nem, való: e búcsuvét helyes volt. 
| CASSIUS.
:For ever and for ever farewell, Brutus!
:If we do meet again, we'll smile indeed;
:If not, 'tis true this parting was well made.
|-
| BRUTUS
:Most rajta, menjünk! Ó, ha e napi
:Dolgoknak végét tudná emberész!
:De elég, hogy a nap véget ér s a vég
:Majd akkor tudva lesz. Keljünk tova.
:''El.'' 
| BRUTUS.
:Why then, lead on. O, that a man might know
:The end of this day's business ere it come!
:But it sufficeth that the day will end,
:And then the end is known.—Come, ho! away!
:''Exeunt.''
|}

===2. szín=== 

{| {{sztdr}}
| width=50% | ''Ugyanott. Csatamező. Zaj. Brutus és Messala jőnek.'' 
| ''SCENE II. The same. The field of battle. ''
''Alarum. Enter Brutus and Messala.''
|-
| BRUTUS
:Nyargalj, Messala, nyargalj s vidd ez írást
:Oda túl a hadhoz; rohanjanak
:''Erős riadó.''
:Egyszerre mind, mert, amint észrevettem,
:Lankadt a harc Octavius felén,
:S gyors támadással megdönthetjük őket.
:Nyargalj, Messala, mind rohanjanak le. ''(El)'' 
| BRUTUS.
:Ride, ride, Messala, ride, and give these bills
:Unto the legions on the other side:
:Let them set on at once; for I perceive
:But cold demeanor in Octavius' wing,
:And sudden push gives them the overthrow.
:Ride, ride, Messala: let them all come down.
:''Exeunt.''
|}

===3. szín=== 

{| {{sztdr}}
| width=50% | ''Ugyanott. Más része a síknak. Hadizaj. Cassius és Titinius jőnek.'' 
| ''SCENE III. Another part of the field. ''
''Alarum. Enter Cassius and Titinius.''
|-
| CASSIUS
:Ó, nézd, Titinius, a gaz nép szalad!
:Magam magaméinak ellensége lettem.
:Ez a zászlóm már fordult; én a gyávát
:Megöltem és ezt tőle elvevém. 
| CASSIUS.
:O, look, Titinius, look, the villains fly!
:Myself have to mine own turn'd enemy:
:This ensign here of mine was turning back;
:I slew the coward, and did take it from him.
|-
| TITINIUS
:Ó, Cassius, Brutus nagyon korán
:Adá a jelt, s megnyomván egy kevéssé
:Octaviust, mohón hajtott neki.
:Vitézi zsákmányoltak, míg mi végképp
:Bezáratánk Antonius hadától.
:''Pindarus jő.'' 
| TITINIUS.
:O Cassius, Brutus gave the word too early;
:Who, having some advantage on Octavius,
:Took it too eagerly: his soldiers fell to spoil,
:Whilst we by Antony are all enclosed.
:''Enter Pindarus.''
|-
| PINDARUS
:Szaladj tovább, uram, szaladj tovább.
:Már sátorodban jár Antonius.
:Nemes Cassius, távozzál messze innen. 
| PINDARUS.
:Fly further off, my lord, fly further off;
:Mark Antony is in your tents, my lord:
:Fly, therefore, noble Cassius, fly far' off. 
|-
| CASSIUS
:E domb eléggé távol van. Titinius,
:Nézd: sátram az, hol látom a tüzet? 
| CASSIUS.
:This hill is far enough.—Look, look, Titinius;
:Are those my tents where I perceive the fire?
|-
| TITINIUS
:Az, uram. 
| TITINIUS.
:They are, my lord.
|-
| CASSIUS
:Titinius, ha engemet szeretsz,
:Ülj fel lovamra, sarkantyúzd, amíg
:Ama hadakhoz vitt és visszahoz,
:Hogy tudjam azt bizonnyal, a hadak
:Barát vagy ellenség-e? 
| CASSIUS.
:Titinius, if thou lovest me,
:Mount thou my horse and hide thy spurs in him,
:Till he have brought thee up to yonder troops
:And here again; that I may rest assured
:Whether yond troops are friend or enemy.
|-
| TITINIUS
:Itt termek tüstént, mint a gondolat.
:''El.'' 
| TITINIUS.
:I will be here again, even with a thought.
:''Exit.''
|-
| CASSIUS
:Menj, Pindarus, menj, hágj fölebb a dombra.
:Látásom tompa volt mindenha; nézd
:Titiniust s mondd, mit látsz a mezőn?
:''Pindarus el.''
:Ez nap születtem, időm véget ért,
:És ahol kezdém, ott végzendem el:
:Éltem lejárta útkörét. Fiú,
:Mi újság? 
| CASSIUS.
:Go, Pindarus, get higher on that hill:
:My sight was ever thick: regard Titinius,
:And tell me what thou notest about the field.—
:''Pindarus goes up.''
:This day I breathed first: time is come round,
:And where I did begin, there shall I end;
:My life is run his compass.—Sirrah, what news?
|-
| PINDARUS
:''fenn.''
:Ó, uram! 
| PINDARUS.
:''Above.'' O my lord!
|-
| CASSIUS
:Mi baj? 
| CASSIUS.
:What news?
|-
| PINDARUS
:Titiniust
:Lovasok kerítik s nekihajtanak,
:De vágtat ő is, most csaknem beérték.
:Most, most, Titinius! Leszállanak
:Néhányan, ó, és ő is: fogva van.
:''Kiáltás.''
:És halld! örömükben mint ujjonganak. 
| PINDARUS.
:''Above.'' Titinius is enclosed round about
:With horsemen, that make to him on the spur:
:Yet he spurs on. Now they are almost on him.—
:Now, Titinius!—Now some 'light. O, he 'lights too:
:He's ta'en; ''Shout.'' and, hark! they shout for joy.
|-
| CASSIUS
:Jöjj el, ne nézd tovább. Ó, gyáva, én,
:Ki élek, míg legjobb barátimat
:Szemem előtt elfogják.
:''Pindarus jő.''
:Jöjj ide,
:Fiú. Rabbá tevélek Parthiában
:S meghagyva éltedet, fölesketélek,
:Hogy bármit megtenned parancsolok,
:Véghezviended. Jöjj most s teljesítsd
:Az esküt. Légy szabad s e karddal itt,
:Mely Caesart döfte, nyisd meg e kebelt.
:Ne válaszolj. Itt, tartsad markolatját,
:S ha arcom fedve lesz, mint most vagyon,
:Forditsd felém. Caesar! torolva vagy,
:S azon karddal, mely tégedet megölt.
:''Meghal.'' 
| CASSIUS.
:Come down; behold no more.—
:O, coward that I am, to live so long,
:To see my best friend ta'en before my face!
:''Pindarus descends.''
:Come hither, sirrah:
:In Parthia did I take thee prisoner;
:And then I swore thee, saving of thy life,
:That whatsoever I did bid thee do,
:Thou shouldst attempt it. Come now, keep thine oath;
:Now be a freeman; and with this good sword,
:That ran through Caesar's bowels, search this bosom.
:Stand not to answer: here, take thou the hilts;
:And when my face is cover'd, as 'tis now,
:Guide thou the sword.—Caesar, thou art revenged,
:Even with the sword that kill'd thee.
:''Dies.''
|-
| PINDARUS
:Így most szabad vagyok, de nem levék az,
:Ha rajtam állott volna. Ó, Cassius,
:E hontól Pindar messze bujdosik,
:Hol őt ne lássa többé római.
:''El.''
:''Titinius visszajő Messalával.'' 
| PINDARUS.
:So, I am free, yet would not so have been,
:Durst I have done my will.—O Cassius!
:Far from this country Pindarus shall run,
:Where never Roman shall take note of him.
:''Exit.''
:''Re-enter Titinius with Messala.''
|-
| MESSALA
:Kölcsönbe megy, Titinius. Nemes
:Brutus legyőzte Octavius hadát,
:Mint Cassius hadát Antonius. 
| MESSALA.
:It is but change, Titinius; for Octavius
:Is overthrown by noble Brutus' power,
:As Cassius' legions are by Antony.
|-
| TITINIUS
:E hír majd felvidítja Cassiust. 
| TITINIUS.
:These tidings would well comfort Cassius.
|-
| MESSALA
:Hol hagytad őtet? 
| MESSALA.
:Where did you leave him?
|-
| TITINIUS
:Teljes csüggedésben
:Rabjával, Pindarusszal, itt a dombon. 
| TITINIUS.
:All disconsolate,
:With Pindarus his bondman, on this hill.
|-
| MESSALA
:Nem ő, ki ott a földön elterült? 
| MESSALA.
:Is not that he that lies upon the ground?
|-
| TITINIUS
:Nem úgy terült, mint élő. Ó, szivem! 
| TITINIUS.
:He lies not like the living. O my heart!
|-
| MESSALA
:Nem ő az? 
| MESSALA.
:Is not that he?
|-
| TITINIUS
:Nem, Messala; volt, de már
:Nem Cassius többé. Ó, nyúgovó nap,
:Mint éjre szállasz rőt sugáraiddal,
:Úgy szálla vérben Cassius napja le:
:Rómának fénye szállt; lejárt napunk;
:Most felleg, harmat, vész, jöjj; tetteink
:Már téve vannak. Nem bizott merész
:Sikeremben és e tettet az tevé. 
| TITINIUS.
:No, this was he, Messala,
:But Cassius is no more.—O setting Sun,
:As in thy red rays thou dost sink to night,
:So in his red blood Cassius' day is set,
:The sun of Rome is set! Our day is gone;
:Clouds, dews, and dangers come; our deeds are done!
:Mistrust of my success hath done this deed.
|-
| MESSALA
:Nem vára jó sikert, s az tette ezt.
:Ó, mélabú fia, gyűlölt tévedés,
:Mért képzesz dolgokat, mik nincsenek,
:Az éber ész elé? Könnyen fogant
:Csalatkozás, te nem születel soha
:Szerencsésen; mert aki hordozott,
:Anyádat gyilkolod meg. 
| MESSALA.
:Mistrust of good success hath done this deed.
:O hateful Error, Melancholy's child!
:Why dost thou show to the apt thoughts of men
:The things that are not? O Error, soon conceived,
:Thou never comest unto a happy birth,
:But kill'st the mother that engender'd thee!
|-
| TITINIUS
:Pindarus!
:Hejh, hol vagy, Pindarus? 
| TITINIUS.
:What, Pindarus! where art thou, Pindarus?
|-
| MESSALA
:Keressed őt,
:Titinius, mig én megyek nemes
:Brutus fülét e hírrel általütni.
:Átütni, mondhatom: mert fent acél,
:Méregbe mártott nyíl Brutus fülének.
:Oly kedves éppen, mint e hír leend. 
| MESSALA.
:Seek him, Titinius, whilst I go to meet
:The noble Brutus, thrusting this report
:Into his ears: I may say, thrusting it;
:For piercing steel and darts envenomed
:Shall be as welcome to the ears of Brutus
:As tidings of this sight.
|-
| TITINIUS
:Siess el, Messala, én majd Pindarust
:Keresem fel addig.
:''Messala el.''
:Miért küldél tova,
:Derék Cassius? Én nem barátaiddal
:Találkozám-e? Nem tevék-e ők
:E győzelem füzérét homlokomra,
:Hogy adjam át neked? Nem hallhatád-e
:A felkiáltást? Ah, te balra értél
:Minden körülményt. Ám e koszorút
:Feltenni homlokodra Brutusod
:Parancsolá, s parancsát teljesítem.
:Jöjj gyorsan, Brutus, s lássad e helyen,
:Mint tisztelém meg Cajus Cassiust.
:Bocsánat, istenek, ez római halál:
:Jöjj, Cassiusnak kardja és találd
:Titinius szivét.
:''Meghal.''
:''Riadó. Messala visszajő. Brutus, ifjú Cato, Strato, Volumnius és Lucilius.'' 
| TITINIUS.
:Hie you, Messala,
:And I will seek for Pindarus the while.—
:''Exit Messala.''
:Why didst thou send me forth, brave Cassius?
:Did I not meet thy friends? And did not they
:Put on my brows this wreath of victory,
:And bid me give it thee? Didst thou not hear their shouts?
:Alas, thou hast misconstrued every thing!
:But, hold thee, take this garland on thy brow;
:Thy Brutus bid me give it thee, and I
:Will do his bidding.—Brutus, come apace,
:And see how I regarded Caius Cassius.—
:By your leave, gods: this is a Roman's part:
:Come, Cassius' sword, and find Titinius' heart.
:''Dies.''
:''Alarum. Re-enter Messala, with Brutus, young Cato,
:Strato, Volumnius, and Lucilius.''
|-
| BRUTUS
:Hol, Messala, mondd, hol fekszik teteme? 
| BRUTUS.
:Where, where, Messala, doth his body lie?
|-
| MESSALA
:Amott, s Titinius kesergi őt. 
| MESSALA.
:Lo, yonder, and Titinius mourning it.
|-
| BRUTUS
:Titinius arca fölfelé van. 
| BRUTUS.
:Titinius' face is upward.
|-
| CATO
:Meghalt. 
| CATO.
:He is slain.
|-
| BRUTUS
:Ó, Caesar! most is tart hatalmad.
:Lelked körüljár, s minnen belseinkre
:Fordítja kardjainkat. 
| BRUTUS.
:O Julius Caesar, thou art mighty yet!
:Thy spirit walks abroad, and turns our swords
:In our own proper entrails.
:''Low alarums.''
|-
| CATO
:Derék Titinius!
:Im, Cassiust mint koszorúzta meg.
:''Tompa zaj.'' 
| CATO.
:Brave Titinius!
:Look whether he have not crown'd dead Cassius!
|-
| BRUTUS
:Él, mint ezek, még két ily római?
:Az ég veletek, utolsó rómaiak.
:Lehetlen, hogy hasonlót valaha
:Szülhessen Róma. E halottnak én,
:Barátim, több könyűvel tartozom,
:Mint mennyit megfizetni láttok itt.
:De lelek időt, ó, Cassius, lelek
:Időt reá. Most küldjük tetemét
:Tharsosba innen. Itt a harcmezőn
:Nem tesszük sírba, mert csüggesztene.
:Lucilius, ifju Cato, jöjjetek,
:Keljünk a síkra; Labeo, Flavius,
:Vigyétek a hadat. Most három óra,
:S az éj előtt még, rómaiak, szerencsét
:Kisértni menjünk egy másik csatában.
:''El.'' 
| BRUTUS.
:Are yet two Romans living such as these?—
:The last of all the Romans, fare thee well!
:It is impossible that ever Rome
:Should breed thy fellow.—Friends, I owe more tears
:To this dead man than you shall see me pay.—
:I shall find time, Cassius, I shall find time.—
:Come therefore, and to Thassos send his body:
:His funerals shall not be in our camp,
:Lest it discomfort us.—Lucilius, come;—
:And come, young Cato;—let us to the field.—
:Labeo and Flavius, set our battles on:—
:'Tis three o'clock; and Romans, yet ere night
:We shall try fortune in a second fight. 
:''Exeunt.''
|}

===4. szín=== 
{| {{sztdr}}
| width=50% | ''Más része a harcmezőnek. Riadó.''
''Katonák jőnek viaskodva mind a két seregből, azután Brutus, Cato, Lucilius s egyebek.'' 
| ''SCENE IV. Another part of the field. ''
''Alarum. Enter, fighting, Soldiers of both armies; then Brutus,
young Cato, Lucilius, and Others.''
|-
| BRUTUS
:Még rajta, bátran, rajta, honfiak. 
| BRUTUS.
:Yet, countrymen, O, yet hold up your heads!
|-
| CATO
:Mely fattyu nem megyen? Ki jő velem?
:Kikiáltom, ím, a harcmezőn nevem:
:Hejh! én vagyok Marcus Cato fia,
:A hon barátja, zsarnokgyűlölő.
:Hejh, én vagyok Marcus Cato fia!
:''Támad.'' 
| CATO.
:What bastard doth not? Who will go with me?
:I will proclaim my name about the field:—
:I am the son of Marcus Cato, ho!
:A foe to tyrants, and my country's friend;
:I am the son of Marcus Cato, ho!
:''Charges the enemy.''
|-
| BRUTUS
:És Brutus én, Marcus Brutus vagyok,
:Honom barátja;
:Ismerjetek meg, Brutus én vagyok.
:''(Megy, az ellenséget megtámadja)''
:''Cato, megnyomatván, elesik.'' 
| BRUTUS.
:And I am Brutus, Marcus Brutus, I;
:Brutus, my country's friend; know me for Brutus!
:''Exit, charging the enemy. Cato is overpowered, and falls.''
|-
| LUCILIUS
:Ifjú s nemes Cato! te halva vagy.
:Vitézül, mint Titinius, halál;
:Méltán becs illet, mint Cato fiát. 
| LUCILIUS.
:O young and noble Cato, art thou down?
:Why, now thou diest as bravely as Titinius;
:And mayst be honour'd, being Cato's son.
|-
| ELSŐ KATONA
:Add meg magad, vagy meghalsz. 
| FIRST SOLDIER.
:Yield, or thou diest.
|-
| LUCILIUS
:Megadom,
:De csak hogy haljak; íme, fogjad ezt.
:''Pénzt nyújt.''
:S ölj meg legitt, öld meg Brutust s szerezz
:Halála által hírt. 
| LUCILIUS.
:Only I yield to die:
:There is so much that thou wilt kill me straight;
:''Offering money.'' 
:Kill Brutus, and be honour'd in his death.
|-
| ELSŐ KATONA
:Az nem szabad.
:Ó, ez nemes fogoly. 
| FIRST SOLDIER.
:We must not. A noble prisoner!
|-
| MÁSODIK KATONA
:Hejh! félre innen,
:Antoniusnak meg kell mondani,
:Hogy Brutus fogva van. 
| SECOND SOLDIER.
:Room, ho! Tell Antony, Brutus is ta'en.
|-
| ELSŐ KATONA
:Majd megjelentem.
:Jön a vezér.
:''Antonius jő.''
:Uram, Brutus fogoly;
:Brutust fogollyá tettük. 
| FIRST SOLDIER.
:I'll tell the news. Here comes the General.—
:''Enter Antony.''
:Brutus is ta'en, Brutus is ta'en, my lord.
|-
| ANTONIUS
:Hol vagyon? 
| ANTONY.
:Where is he?
|-
| LUCILIUS
:Jó helyt, elég jó helyt, Antonius.
:Hidd el nekem, hogy ellenség soha
:Nemes Brutust nem fogja élve meg:
:E szégyentől megóják istenek.
:Ha halva vagy élve megleled, magához
:Brutushoz illőleg találod őt. 
| LUCILIUS.
:Safe, Antony; Brutus is safe enough:
:I dare assure thee that no enemy
:Shall ever take alive the noble Brutus:
:The gods defend him from so great a shame!
:When you do find him, or alive or dead,
:He will be found like Brutus, like himself.
|-
| ANTONIUS
:Barátom, ez nem Brutus, bár bizonyra
:Mondom, nem olcsóbb értékű fogoly.
:Vigyázzatok rá, tartsátok szelíden.
:Inkább ohajtok ily embert barátul,
:Mint ellenségemül. Most menjetek,
:Nézzétek: Brutus él-e vagy halott,
:S Octavius sátrába hozzatok hírt,
:Mint állnak dolgaink.
:''El.'' 
| ANTONY.
:This is not Brutus, friend; but, I assure you,
:A prize no less in worth. Keep this man safe,
:Give him all kindness; I had rather have
:Such men my friends than enemies. Go on,
:And see whether Brutus be alive or dead;
:And bring us word unto Octavius' tent
:How everything is chanced.
:''Exeunt.''
|}

===5. szín=== 


{| {{sztdr}}
| width=50% | ''Más része a harcmezőnek.''
''Brutus, Dardanius, Clitus, Strato és Volumnius jőnek.'' 
| ''SCENE V. Another part of the field. ''
''Enter Brutus, Dardanius, Clitus, Strato, and Volumnius.''
|-
| BRUTUS
:Szegény maradvány hű barátaimból,
:Nyugodjatok meg e sziklán. 
| BRUTUS.
:Come, poor remains of friends, rest on this rock.
|-
| CLITUS
:Uram,
:Statilius fáklyáját fölmutatta,
:De nem jön; fogva, vagy tán ölve van. 
| CLITUS.
:Statilius show'd the torch-light; but, my lord,
:He came not back: he is or ta'en or slain.
|-
| BRUTUS
:Clitus, jer, ülj le. „Ölni” most a jelszó;
:Divat lett ölni. Hallod-e, Clitus?
:''Súg.'' 
| BRUTUS.
:Sit thee down, Clitus: slaying is the word;
:It is a deed in fashion. Hark thee, Clitus.
:''Whispering.''
|-
| CLITUS
:Mit? Én, uram? Nem, széles e világért. 
| CLITUS.
:What, I, my lord? No, not for all the world.
|-
| BRUTUS
:Csitt, szót se többé. 
| BRUTUS.
:Peace then! no words.
|-
| CLITUS
:Inkább magamat. 
| CLITUS.
:I'll rather kill myself.
|-
| BRUTUS
:''súgva.''
:Dardanius, halld. 
| BRUTUS.
:Hark thee, Dardanius.
:''Whispers him.''
|-
| DARDANIUS
:Én tenném-e azt? 
| DARDANIUS.
:Shall I do such a deed?
|-
| CLITUS
:Ó, Dardanius. 
| CLITUS.
:O Dardanius!
|-
| DARDANIUS
:Ó, Clitus. 
| DARDANIUS.
:O Clitus!
|-
| CLITUS
:Mily rossz ajánlást tett Brutus neked? 
| CLITUS.
:What ill request did Brutus make to thee?
|-
| DARDANIUS
:Hogy őt megöljem. Nézd, mint elmerült. 
| DARDANIUS.
:To kill him, Clitus. Look, he meditates.
|-
| CLITUS
:A jeles edény most már úgy telve van
:Keservvel, hogy szemén kiömledez. 
| CLITUS.
:Now is that noble vessel full of grief,
:That it runs over even at his eyes.
|-
| BRUTUS
:Egy szóra, jó Volumnius, jövel. 
| BRUTUS.
:Come hither, good Volumnius; list a word.
|-
| VOLUMNIUS
:Mit szól uram? 
| VOLUMNIUS.
:What says my lord?
|-
| BRUTUS
:Csak ezt, Volumnius.
:Caesarnak lelke megjelent előttem
:Két ízben éjjel. Sardisnál előbb
:S múlt éjjel itt Philippi síkjain.
:Órám eljött, tudom. 
| BRUTUS.
:Why, this, Volumnius:
:The ghost of Caesar hath appear'd to me
:Two several times by night; at Sardis once,
:And this last night here in Philippi fields:
:I know my hour is come.
|-
| VOLUMNIUS
:Nem úgy, uram. 
| VOLUMNIUS.
:Not so, my lord.
|-
| BRUTUS
:Sőt ez bizonyos, Volumnius.
:Mint áll a világ, látod, Volumnius.
:Az ellenség az örvényhez szorított;
:''Távoli zaj.''
:Jobb önként ugranunk, mint várni, míg
:Belé taszítnak. Jó Volumnius,
:Egy iskolába jártunk, jól tudod;
:E régi szeretetünkre kényszerítlek,
:Tartsd kardomat, míg én beléesem. 
| BRUTUS.
:Nay I am sure it is, Volumnius.
:Thou seest the world, Volumnius, how it goes;
:Our enemies have beat us to the pit:
:''Low alarums.''
:It is more worthy to leap in ourselves
:Than tarry till they push us. Good Volumnius,
:Thou know'st that we two went to school together;
:Even for that our love of old, I pr'ythee,
:Hold thou my sword-hilts, whilst I run on it.
|-
| VOLUMNIUS
:Ez nem baráthoz illő tiszt, uram.
:''Zaj közelít.'' 
| VOLUMNIUS.
:That's not an office for a friend, my lord.
:''Alarums still.''
|-
| CLITUS
:Fuss, fuss, uram, tovább itt nem maradhatsz. 
| CLITUS.
:Fly, fly, my lord! there is no tarrying here.
|-
| BRUTUS
:Az istenek veled - s veled, Volumnius.
:Strato, te eddig folyvást csak aludtál,
:Élj boldogul, Strato. Jó földiim!
:Örül szivem, hogy teljes életemben
:Nem leltem embert, hozzám hűtelent.
:Engem nagyobb dics ér e rossz napon,
:Mint Marcus Antonius s Octavius
:Ez aljas győzelemmel nyerni fognak.
:Most éljetek mindnyájan boldogul,
:Mert Brutus nyelve már bezárja élte
:Történetét. Szememre éj borong,
:Testem pihenni vágy, mely csak azért
:Fáradt, hogy ezt az órát érje el.
:Zaj, közben kiáltás:'' „Fuss, fuss, fuss!”'' 
| BRUTUS.
:Farewell to you;—and you;—and you, Volumnius.—
:Strato, thou hast been all this while asleep;
:Farewell to thee too, Strato.—Countrymen,
:My heart doth joy, that yet in all my life
:I found no man but he was true to me.
:I shall have glory by this losing day,
:More than Octavius and Mark Antony
:By this vile conquest shall attain unto.
:So, fare you well at once; for Brutus' tongue
:Hath almost ended his life's history:
:Night hangs upon mine eyes; my bones would rest
:That have but labour'd to attain this hour.
:''Alarums. Cry within, &quot;Fly, fly, fly!&quot;''
|-
| CLITUS
:Fuss, fuss, uram! 
| CLITUS.
:Fly, my lord, fly!
|-
| BRUTUS
:El, majd követlek.
:''Clitus, Dardanius, Volumnius el.''
:Kérlek, Strato, maradj urad körül.
:Te jószivű legény vagy: életed
:Ezáltal vett becsületízt magába.
:Tartsd kardomat és fordulj el, amíg
:Belé nem omlom. Strato, megteszed? 
| BRUTUS.
:Hence! I will follow.—
:''Exeunt Clitus, Dardanius, and Volumnius.''
:I pr'ythee, Strato, stay thou by thy lord:
:Thou art a fellow of a good respect;
:Thy life hath had some smack of honor in it:
:Hold, then, my sword, and turn away thy face,
:While I do run upon it. Wilt thou, Strato?
|-
| STRATO
:Add jobbodat, s az istenek veled. 
| STRATO.
:Give me your hand first: fare you well, my lord.
|-
| BRUTUS
:Élj boldogul. - Caesar, most légy nyugodt:
:Nem öltelek meg fél ily örömest.
:''Kardjába omol s meghal.''
:''Zaj. Visszavonulás. Octavius, Antonius, Messala, Lucius s a sereg jőnek.'' 
| BRUTUS.
:Farewell, good Strato.—Caesar, now be still:
:I kill'd not thee with half so good a will.
:''He runs on his sword, and dies.''
:''Alarum. Retreat. Enter Octavius, Antony, Messala, Lucilius, and
:Army.''
|-
| OCTAVIUS
:Mi ember ez itt? 
| OCTAVIUS.
:What man is that?
|-
| MESSALA
:Uramnak embere.
:Szólj, Strato, hol van urad? 
| MESSALA.
:My master's man.—Strato, where is thy master?
|-
| STRATO
:Ment a bilincstől,
:Melyet te hordasz, Messala; tetemét
:Égethetik csak porrá a nyerők,
:Mert Brutus önnön győzte meg magát
:És senki másnak díszt nem ád halála. 
| STRATO.
:Free from the bondage you are in, Messala:
:The conquerors can but make a fire of him;
:For Brutus only overcame himself,
:And no man else hath honour by his death.
|-
| LUCILIUS
:Így kelle Brutust lelni. Köszönöm,
:Brutus, hogy megbizonylád szavamat. 
| LUCILIUS.
:So Brutus should be found.—I thank thee, Brutus,
:That thou hast proved Lucilius' saying true.
|-
| OCTAVIUS
:Brutus cselédit mind megfogadom.
:Legény, akarod idődet nálam tölteni? 
| OCTAVIUS.
:All that served Brutus, I will entertain them.—
:Fellow, wilt thou bestow thy time with me?
|-
| STRATO
:Igen, ha általenged Messala. 
| STRATO.
:Ay, if Messala will prefer me to you.
|-
| OCTAVIUS
:Tedd azt, jó Messala. 
| OCTAVIUS.
:Do so, good Messala.
|-
| MESSALA
:Strato, mint halt uram? 
| MESSALA.
:How died my master, Strato?
|-
| STRATO
:A kardot én tartám s úgy dőlt belé. 
| STRATO.
:I held the sword, and he did run on it.
|-
| MESSALA
:Octavius, tehát vedd által őt,
:Ki uramnak e végszolgálatot tevé. 
| MESSALA.
:Octavius, then take him to follow thee,
:That did the latest service to my master.
|-
| ANTONIUS
:Ez volt a legnemesbik római
:Mindnyája közt; a többi lázadók,
:Amit tevének, őkivűle, mind
:Irígységből tevék nagy Caesar ellen.
:Ő tiszta szándékból és egyedül
:Közjó miatt szövetkezett velök.
:Szelíd volt élte; s úgy vegyültenek
:Az elemek benne, hogy fölkelhete
:A természet s világnak mondhatá:
:„Ez férfi volt.” 
| ANTONY.
:This was the noblest Roman of them all:
:All the conspirators, save only he,
:Did that they did in envy of great Caesar;
:He only, in a general-honest thought
:And common good to all, made one of them.
:His life was gentle; and the elements
:So mix'd in him that Nature might stand up
:And say to all the world, &quot;This was a man!&quot;
|-
| OCTAVIUS
:Erényéhez képest bánjunk vele
:Temetési gyásszal s minden tisztelettel.
:Bajnokhoz illő díszben teteme
:Az éjjel sátoromban fog fekünni.
:Most hadd nyugodjék a nép és mi menjünk
:A nap dicsőségét megosztani.
:''El.''
| OCTAVIUS.
:According to his virtue let us use him
:With all respect and rites of burial.
:Within my tent his bones to-night shall lie,
:Most like a soldier, order'd honorably.—
:So, call the field to rest; and let's away,
:To part the glories of this happy day. 
:''Exeunt.''
|}

[[Kategória:Szövegek]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Coriolanus</title>
    <id>324</id>
    <revision>
      <id>4634</id>
      <timestamp>2006-08-29T12:11:14Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>{{fej}}</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     = William Shakespeare
| cím        = Coriolanus
| szakasz    =
| előző      =
| következő  =
| megjegyzés = Fordította: Petőfi Sándor
}}

 
{| {{sztdr}}
| width=50% |
|-
| SZEMÉLYEK
| DRAMATIS PERSONAE 
|-
| 
:CAJUS MARCIUS CORIOLANUS, római nemes 
:TITUS LARTIUS, 
:COMINIUS, vezérek a volszkok ellen 
:MENENIUS AGRIPPA, Coriolanus barátja 
:SICINIUS VELUTUS, 
:JUNIUS BRUTUS, néptribunok 
:IFJABB MARCIUS, Coriolanus fia 
:RÓMAI HÍRNÖK 
:TULLUS AUFIDIUS, volszk vezér
:Aufidius ALVEZÉRE 
:ÖSSZEESKÜDTEK Aufidiusszal 
:ANTIUMI POLGÁR 
:KÉT VOLSZK ŐR 
:VOLUMNIA, Coriolanus anyja 
:VIRGILIA, Coriolanus neje 
:VALERIA, Virgilia barátnője 
:TÁRSALKODÓNŐ Virgiliánál
:Római és volszk szenátorok, patríciusok, aedilek, lictorok, katonák, polgárok, követek, Aufidius szolgái és egyéb kíséret
| 
:CAIUS MARCIUS CORIOLANUS, a noble Roman
:TITUS LARTIUS, General against the Volscians
:COMINIUS, General against the Volscians
:MENENIUS AGRIPPA, Friend to Coriolanus
:SICINIUS VELUTUS, Tribune of the People
:JUNIUS BRUTUS, Tribune of the People
:YOUNG MARCIUS, son to Coriolanus
:A ROMAN HERALD
:TULLUS AUFIDIUS, General of the Volscians
:LIEUTENANT, to Aufidius
:Conspirators with Aufidius
:A CITIZEN of Antium 
:TWO VOLSCIAN GUARDS
:VOLUMNIA, Mother to Coriolanus
:VIRGILIA, Wife to Coriolanus
:VALERIA, Friend to Virgilia
:GENTLEWOMAN attending on Virgilia
:Roman and Volscian Senators, Patricians, Aediles, Lictors, Soldiers, Citizens, Messengers, Servants to Aufidius, and other Attendants
|-
|''A történet helye részint Róma, részint a volszkok és antiumiak birtoka''
|'' SCENE: Partly in Rome, and partly in the territories of the Volscians and Antiates.''
|}

==Első felvonás== 
===1. Szín===
{| {{sztdr}}
| width=50% |  
:''Róma. Utca. ''
:''Jön egy csapat zavargó polgár botokkal, fütykösökkel s egyéb fegyverekkel'' 
| 
:''SCENE I. Rome. A street. ''
: ''Enter a company of mutinous citizens, with staves, clubs, and other weapons.''
|-
| ELSŐ POLGÁR
:Mielőtt valamire szánjuk magunkat, hadd beszéljek. 
| FIRST CITIZEN.
:Before we proceed any further, hear me speak.
|-
| TÖBBEN
:Beszélj, beszélj! 
| ALL.
:Speak, speak.
|-
| ELSŐ POLGÁR
:Föltettétek magatokban, hogy inkább meghaltok, semhogy éhezzetek? 
| FIRST CITIZEN.
:You are all resolved rather to die than to famish?
|-
| TÖBBEN
:Föl, föl! 
| ALL.
:Resolved, resolved.
|-
| ELSŐ POLGÁR
:Először is, tudjátok: Cajus Marcius legnagyobb ellensége a népnek. 
| FIRST CITIZEN.
:First, you know Caius Marcius is chief enemy to the people.
|-
| TÖBBEN
:Tudjuk, tudjuk. 
| ALL.
:We know't, we know't.
|-
| ELSŐ POLGÁR
:Öljük meg őt, s akkor magunk szabhatjuk meg a gabona árát. Nos, határoztatok? 
| FIRST CITIZEN.
:Let us kill him, and we'll have corn at our own price. Is't a
:verdict?
|-
| TÖBBEN
:Szót se róla többé. Megtesszük. El, el! 
| ALL.
:No more talking on't; let it be done: away, away!
|-
| MÁSODIK POLGÁR
:Egy szót, jó polgárok. 
| SECOND CITIZEN.
:One word, good citizens.
|-
| ELSŐ POLGÁR
:Minket szegény polgároknak tartanak, s a patríciusokat jóknak. Az ő fölöslegök
:eltáplálna bennünket. Ha csak azt adnák nekünk, mi nekik már nem kell, azt
:gyaníthatnók, hogy emberségesen enyhítettek rajtunk; de ők azt gondolják, hogy
:erre nem vagyunk érdemesek. A soványság, mely bennünket gyötör, az arcunkra
:írt nyomorunk a jegyzék, melyben jóllétök el van sorolva; a mi szenvedésünk az
:ő nyereségök. Bosszuljuk meg dárdáinkkal, mielőtt magunk is olyan szárazak
:lennénk, mint ezek; mert az istenek látják lelkemet, hogy kenyéréhségből beszélek
:és nem bosszúszomjból. 
| FIRST CITIZEN.
:We are accounted poor citizens; the patricians good.
:What authority surfeits on would relieve us; if they would yield
:us but the superfluity, while it were wholesome, we might guess
:they relieved us humanely; but they think we are too dear: the
:leanness that afflicts us, the object of our misery, is as an 
:inventory to particularize their abundance; our sufferance is a
:gain to them.—Let us revenge this with our pikes ere we become
:rakes: for the gods know I speak this in hunger for bread, not in
:thirst for revenge.
|-
| MÁSODIK POLGÁR.
:És éppen Cajus Marcius ellen keltek fel? 
| SECOND CITIZEN.
:Would you proceed especially against Caius Marcius?
|-
| TÖBBEN
:Ellene először; ő a legkutyább a néphez. 
| FIRST CITIZEN.
:Against him first: he's a very dog to the commonalty.
|-
| MÁSODIK POLGÁR
:Veszitek-e figyelembe, milyen szolgálatokat tett hazájának? 
| SECOND CITIZEN.
:Consider you what services he has done for his country?
|-
| ELSŐ POLGÁR
:Helyes, és ezért szívesen is ruháznók föl jó hírnévvel; de ő maga jutalmazza meg
:magát kevélységével. 
| FIRST CITIZEN.
:Very well; and could be content to give him good report for't,
:but that he pays himself with being proud.
|-
| MÁSODIK POLGÁR
:Nem, ilyen rossz indulatból ne beszélj. 
| SECOND CITIZEN.
:Nay, but speak not maliciously.
|-
| ELSŐ POLGÁR
:Mondom nektek, amit dicséretesen tett, csak ezért tette; habár a nagyon
:lelkiismeretes emberek azt mondják, hogy ez hazájáért volt, biz azt csak azért
:tette, hogy anyjának örömet szerezzen s maga kevélykedhessék, amely tulajdona
:érdemeivel egy magasságú. 
| FIRST CITIZEN.
:I say unto you, what he hath done famously he did it to that end:
:though soft-conscienced men can be content to say it was for his
:country, he did it to please his mother, and to be partly proud;
:which he is, even to the altitude of his virtue.
|-
| MÁSODIK POLGÁR
:Bűnéül rójátok föl, ami a természete, amin nem változtathat; azt csak nem
:foghatjátok rá, hogy kapzsi. 
| SECOND CITIZEN.
:What he cannot help in his nature you account a vice in him. You
:must in no way say he is covetous.
|-
| ELSŐ POLGÁR
:Ha ezt nem is, azért nem fogyok ki a vádakból. Annyi a hibája, hogy elsorolásába
:belefárad az ember.
:''Kívül zaj''
:''
:''Micsoda rivalgás ez? A város másik része fölkelt; mit állunk itt fecsegve? El a
:Capitoliumba! 
| FIRST CITIZEN.
:If I must not, I need not be barren of accusations; he hath
:faults, with surplus, to tire in repetition. ''Shouts within.'' 
:What shouts are these? The other side o' the city is risen: why
:stay we prating here? to the Capitol!
|-
| MIND
:Jertek, menjünk. 
| ALL.
:Come, come.
|-
| ELSŐ POLGÁR
:Csendesen! ki jön itt?
:''Jön Menenius Agrippa'' 
| FIRST CITIZEN.
:Soft! who comes here?
|-
| MÁSODIK POLGÁR
:A derék Menenius Agrippa, ki mindig szerette a népet. 
| SECOND CITIZEN.
:Worthy Menenius Agrippa; one that hath always loved the people.
|-
| ELSŐ POLGÁR
:Ő elég becsületes. Bár a többi is ilyen volna. 
| FIRST CITIZEN.
:He's one honest enough; would all the rest were so!
:''Enter MENENIUS AGRIPPA.''
|-
| MENENIUS
:Mitévők vagytok, földiek? Hová e
:Botokkal? Mi baj? Kérlek, szóljatok. 
| MENENIUS.
:What work's, my countrymen, in hand? where go you
:With bats and clubs? the matter? speak, I pray you.
|-
| ELSŐ POLGÁR
:Tudja azt a tanács; hallott felőle két hét óta, mi a szándékunk, most tettleg akarjuk
:megmutatni. Azt mondják ők, hogy a szegény pörös embernek „erős” a lehelete;
:majd meglátják, hogy karjaink is erősek. 
| FIRST CITIZEN.
:Our business is not unknown to the senate; they have had inkling
:this fortnight what we intend to do, which now we'll show 'em in
:deeds. They say poor suitors have strong breaths; they shall know
:we have strong arms too.
|-
| MENENIUS
:Barátim, szomszédim, tehát azon
:Vagytok, hogy tönkre tegyétek magatok? 
| MENENIUS.
:Why, masters, my good friends, mine honest neighbours,
:Will you undo yourselves?
|-
| ELSŐ POLGÁR
:Dehogy! Hiszen már úgyis tönkre tettek. 
| FIRST CITIZEN.
:We cannot, sir; we are undone already.
|-
| MENENIUS
:Mondom, barátim, rátok a nemesség
:Gondot visel, s az éhínség miatt, mely
:Szenvednetek készt, e botokkal éppen
:Úgy fenyegethetnétek az eget,
:Miként Rómát, mely egyenest megy a
:Kezdett uton, széttépve tízezer
:Erősebb láncot, mint minőt reá
:Ti vethetnétek. Aztán e nyomort
:Az istenek szerzik, nem a nemesség.
:Ezen nem kéz, de térdhajtás segít. Ah,
:Az ínségtől fölingerelve, még majd
:Több bajba estek. Piszkolódtok a
:Kormányra, mely atyátokul vagyon, míg
:Ti mint ellenség átkozzátok őt. 
| MENENIUS.
:I tell you, friends, most charitable care 
:Have the patricians of you. For your wants,
:Your suffering in this dearth, you may as well
:Strike at the heaven with your staves as lift them
:Against the Roman state; whose course will on
:The way it takes, cracking ten thousand curbs
:Of more strong link asunder than can ever
:Appear in your impediment: for the dearth,
:The gods, not the patricians, make it; and
:Your knees to them, not arms, must help. Alack,
:You are transported by calamity
:Thither where more attends you; and you slander
:The helms o' th' state, who care for you like fathers,
:When you curse them as enemies.
|-
| ELSŐ POLGÁR
:Atyánk! a bizony! Sohasem volt ránk gondja. Minket éhezni hagynak, s az ő
:magtáraik tömvék gabonával; rendeleteket adnak ki az uzsora ellen, hogy az
:uzsorásokat segítsék; naponként visszavonnak egy-egy üdvös törvényt a gazdagok
:ellen, s naponként keményebb rendszabályokat állítanak föl, hogy a szegénységet
:megkötözzék és zabolázzák. Ők emésztenek el bennünket, ha a háborúk nem; ez
:az egész szeretet, mellyel irántunk viseltetnek. 
| FIRST CITIZEN.
:Care for us! True, indeed! They ne'er cared for us yet. Suffer us
:to famish, and their storehouses crammed with grain; make edicts
:for usury, to support usurers; repeal daily any wholesome act
:established against the rich, and provide more piercing statutes
:daily to chain up and restrain the poor. If the wars eat us not
:up, they will; and there's all the love they bear us.
|-
| MENENIUS
:Vagy valljátok be, hogy rosszindulattal
:Telétek meg, vagy azt kell hinni, hogy
:Bolondok vagytok. Mondok nektek egy
:Derék mesét; már hallátok talán,
:De minthogy éppen célomhoz segít,
:Ismét föltálalom. 
| MENENIUS.
:Either you must
:Confess yourselves wondrous malicious,
:Or be accus'd of folly. I shall tell you
:A pretty tale: it may be you have heard it;
:But, since it serves my purpose, I will venture
:To stale't a little more.
|-
| ELSŐ POLGÁR
:Jól van, uram, meghallgatom. De azt ne gondold, hogy bajunkat rászedhetni
:mesével: hanem halljuk, ha úgy tetszik. 
| FIRST CITIZEN.
:Well, I'll hear it, sir; yet you must not think to fob off our
:disgrace with a tale: but, an't please you, deliver.
|-
| MENENIUS
:Egykor föllázadt a has ellen a
:Test minden tagja, s azt így vádolák:
:Hogy mint egy örvény vesztegel maga
:Ottan középütt, renyhén, tétlenűl,
:Az ételt egyre nyelve s társival
:A munkát meg nem osztva, míg a többi
:Lát, hall, gondolkodik, tanít, megy, érez,
:S így kölcsönös segélyadással a
:Közjóra törekesznek, az egész
:Testnek javára. Így felelt a has... 
| MENENIUS.
:There was a time when all the body's members
:Rebell'd against the belly; thus accus'd it:—
:That only like a gulf it did remain
:I' the midst o' the body, idle and unactive,
:Still cupboarding the viand, never bearing
:Like labour with the rest; where th' other instruments
:Did see and hear, devise, instruct, walk, feel,
:And, mutually participate, did minister
:Unto the appetite and affection common
:Of the whole body. The belly answered,—
|-
| ELSŐ POLGÁR
:Nos hát, uram, mi a has válasza? 
| FIRST CITIZEN.
:Well, sir, what answer made the belly?
|-
| MENENIUS
:No mindjárt, mindjárt. Olyszerű mosollyal,
:mely szívességet tettetett (miért ne
:Hagynám mosolyogni a hasat csak úgy,
:Miként beszélni?), gúnyosan felelt az
:Elégületlenekhez, kik irígylék
:Járandóságát... éppen mint ti a
:Tanáccsal tesztek, mert ez nem hasonló
:Hozzátok. 
| MENENIUS.
:Sir, I shall tell you.—With a kind of smile, 
:Which ne'er came from the lungs, but even thus,—
:For, look you, I may make the belly smile
:As well as speak,—it tauntingly replied
:To the discontented members, the mutinous parts
:That envied his receipt; even so most fitly
:As you malign our senators for that
:They are not such as you.
|-
| ELSŐ POLGÁR
:A has válaszát! Hogyan,
:A koronás fej, a tanácsadó szív,
:Az őrködő szem, a vitézi kar,
:Paripánk, a láb, s kürtösünk, a nyelv,
:S egyéb istápunk s kis segédeink
:Alkotmányunkban, hogyha ők... 
| FIRST CITIZEN.
:Your belly's answer? What!
:The kingly crowned head, the vigilant eye,
:The counsellor heart, the arm our soldier,
:Our steed the leg, the tongue our trumpeter,
:With other muniments and petty helps
:Is this our fabric, if that they,—
|-
| MENENIUS
:Nos aztán?
:Mit nem beszél ez a legény! tovább! 
| MENENIUS.
:What then?—
:'Fore me, this fellow speaks!—what then? what then?
|-
| ELSŐ POLGÁR
:Ha őket így zablázza a faló has,
:Ez a szemétdomb... 
| FIRST CITIZEN.
:Should by the cormorant belly be restrain'd,
:Who is the sink o' the body,—
|-
| MENENIUS
:Jól van: azután? 
| MENENIUS.
:Well, what then?
|-
| ELSŐ POLGÁR
:S a többi munkás tag panaszt emel
:Mit szólhat a has? 
| FIRST CITIZEN.
:The former agents, if they did complain,
:What could the belly answer?
|-
| MENENIUS
:Megmondom azonnal.
:Csak egy parányit, amiből tinektek
:Kevés jutott, a türelembül, és
:Fogjátok tudni... 
| MENENIUS.
:I will tell you;
:If you'll bestow a small,—of what you have little,—
:Patience awhile, you'll hear the belly's answer.
|-
| ELSŐ POLGÁR
:Be hosszúra nyúlik. 
| FIRST CITIZEN.
:You are long about it.
|-
| MENENIUS
:Hát, jó barátom, most figyelj ide.
:Megfontolá a dolgot a komoly has,
:Nem mint szeles vádlói, s ezt felelte:
:„Igazságtok van, társaim, hogy én
:Előbb szedem be az ennivalót,
:Melyből ti éltek, s ez rendén van így,
:Mert én a test magtára s műhelye
:Vagyok: de jusson eszetekbe, hogy
:Azt én szétküldöm a vér folyamán,
:Az udvarig, a szívig s agyvelőig,
:S a kanyarokon s mellékútakon
:A legerősb ideg s legvékonyabb ér
:Megkapja tőlem, ami illeti,
:Azt, amiből él, s bár ti összesen,
:Kedves barátim”, így beszéle a has... 
| MENENIUS.
:Note me this, good friend;
:Your most grave belly was deliberate,
:Not rash like his accusers, and thus answer'd:
:'True is it, my incorporate friends,' quoth he,
:'That I receive the general food at first
:Which you do live upon; and fit it is,
:Because I am the storehouse and the shop
:Of the whole body: but, if you do remember,
:I send it through the rivers of your blood,
:Even to the court, the heart,—to the seat o' the brain;
:And, through the cranks and offices of man,
:The strongest nerves and small inferior veins
:From me receive that natural competency
:Whereby they live: and though that all at once
:You, my good friends,'—this says the belly,—mark me,—
|-
| ELSŐ POLGÁR
:Jó, jó, uram! nos? 
| FIRST CITIZEN.
:Ay, sir; well, well.
|-
| MENENIUS
:„Bár ti összesen nem
:Látjátok, mit kap mindenik külön:
:Bebizonyíthatom, hogy nektek a
:Javát, fölét küldöm szét, és magamnak
:Csak a seprőt hagyom.” Mit szóltok erre? 
| MENENIUS.
:'Though all at once cannot
:See what I do deliver out to each,
:Yet I can make my audit up, that all
:From me do back receive the flour of all,
:And leave me but the bran.' What say you to't?
|-
| ELSŐ POLGÁR
:Hát felelet; de hozzá mi közünk? 
| FIRST CITIZEN.
:It was an answer: how apply you this?
|-
| MENENIUS
:E jó has Rómának tanácsa, s ti
:A lázadó tagok; ha fontolóra
:Veszitek gondoskodásit s a közjót:
:Általláthatjátok, hogy mindazon
:Jótétemény, melyben nyilvánosan
:Ti részesültök, tőle származik,
:S nem magatoktól. Mit szólsz erre, te
:Nagy lábujja e szép gyülekezetnek? 
| MENENIUS.
:The senators of Rome are this good belly,
:And you the mutinous members; for, examine
:Their counsels and their cares; digest things rightly
:Touching the weal o' the common; you shall find
:No public benefit which you receive
:But it proceeds or comes from them to you,
:And no way from yourselves.—What do you think,
:You, the great toe of this assembly?
|-
| ELSŐ POLGÁR
:Én lábnagyujja? Mért a lábnagyujja? 
| FIRST CITIZEN.
:I the great toe? why the great toe?
|-
| MENENIUS
:Mert a legaljasabb s legrongyosabb vagy
:E bölcs zavargók közt, s te jársz elől.
:Vezérkedel, pimasz sehonnai,
:Hogy önmagad húzz hasznot a dologból.
:De tartsátok csak készen a kemény
:Furkókat, mert Róma s patkányai
:Megütköznek, s egyik rész tönkre jut.
:''Cajus Marcius jön''
:Üdvöz légy, bajnok Marcius! 
| MENENIUS.
:For that, being one o' the lowest, basest, poorest,
:Of this most wise rebellion, thou go'st foremost:
:Thou rascal, that art worst in blood to run,
:Lead'st first to win some vantage.—
:But make you ready your stiff bats and clubs:
:Rome and her rats are at the point of battle;
:The one side must have bale.—
:''Enter CAIUS MARCIUS.''
:Hail, noble Marcius!
|-
| MARCIUS
:Köszönöm.
:Mi dolog ez, ti lázongó gazok,
:Kik férges véleményteket vakarva
:Megrühösítitek magatokat? 
| MARCIUS.
:Thanks.—What's the matter, you dissentious rogues
:That, rubbing the poor itch of your opinion,
:Make yourselves scabs?
|-
| ELSŐ POLGÁR
:Te csak mindig szépen beszélsz velünk. 
| FIRST CITIZEN.
:We have ever your good word.
|-
| MARCIUS
:Ki nektek jó szót ád, utálatos
:Hizelgő. Mit vártok, kutyák, akiknek
:Nem kell se harc, se béke? Az ijeszt, ez
:Dacossá tesz. Ki bennetek bizik,
:Oroszlán helyett nyulat lel s ludat
:Róka helyett. Nem vagytok biztosabbak,
:Mint a parázs a jégen s a napon
:A hó. Erénytek, dicsőítni a
:Gonosztevőt, s a törvényt szidni, mely azt
:Megbünteté. Ki nagyságot szerez,
:Gyülölitek; s jóindulattok olyan,
:Mint a beteg, ki arra vágy, mi néki
:Még jobban árt. Ki kegyetekre épít,
:Ólom-karokkal úszik s tölgyeket
:Hasít sással. Bitóra véletek!
:Tinektek hinni? Egyre változik
:Elmétek; kit gyülöltetek, dicső most,
:S akit megkoszorúztatok, silány.
:Mi baj? mit zúgtok minden piacon
:Az érdemes tanács ellen, holott ő
:Tart rendben istenink után? különben
:Egymást falnátok föl. Mi kell nekik? 
| MARCIUS.
:He that will give good words to thee will flatter
:Beneath abhorring.—What would you have, you curs,
:That like nor peace nor war? The one affrights you,
:The other makes you proud. He that trusts to you,
:Where he should find you lions, finds you hares;
:Where foxes, geese: you are no surer, no,
:Than is the coal of fire upon the ic,
:Or hailstone in the sun. Your virtue is
:To make him worthy whose offence subdues him,
:And curse that justice did it. Who deserves greatness 
:Deserves your hate; and your affections are
:A sick man's appetite, who desires most that
:Which would increase his evil. He that depends
:Upon your favours swims with fins of lead,
:And hews down oaks with rushes. Hang ye! Trust ye!
:With every minute you do change a mind;
:And call him noble that was now your hate,
:Him vile that was your garland. What's the matter,
:That in these several places of the city
:You cry against the noble senate, who,
:Under the gods, keep you in awe, which else
:Would feed on one another?—What's their seeking?
|-
| MENENIUS
:Mint ők szabják, oly áron gabona,
:Amely, mint mondják, van bőségesen. 
| MENENIUS.
:For corn at their own rates; whereof they say
:The city is well stor'd.
|-
| MARCIUS
:Azt mondják? Az akasztani valók!
:Ott ülnek a tűznél, s tudják, mi újság
:A Capitoliumban, hogy ki van
:Le- s fölmenőben? Házasítanak,
:Pártot csinálnak és erősitik,
:S azt gyöngitik, mely nem kedvök szerinti,
:És nem sarújok talpa. Bőviben van
:Gabona, mondják? Hagyna csak a nemesség
:Kardomhoz nyúlni: oly magas kazalt
:Raknék e fölnégyelt rabszolganépből,
:Amíly magasra csak fölérne dárdám. 
| MARCIUS.
:Hang 'em! They say!
:They'll sit by th' fire and presume to know
:What's done i' the Capitol; who's like to rise,
:Who thrives and who declines; side factions, and give out
:Conjectural marriages; making parties strong,
:And feebling such as stand not in their liking 
:Below their cobbled shoes. They say there's grain enough!
:Would the nobility lay aside their ruth
:And let me use my sword, I'd make a quarry
:With thousands of these quarter'd slaves, as high
:As I could pick my lance.
|-
| MENENIUS
:Meg vannak győzve csaknem teljesen;
:Elméjökben nagy a hiány ugyan,
:De szörnyü gyávák. Ám szólj, mit csinál a
:Másik csapat? 
| MENENIUS.
:Nay, these are almost thoroughly persuaded;
:For though abundantly they lack discretion,
:Yet are they passing cowardly. But, I beseech you,
:What says the other troop?
|-
| MARCIUS
:Szétment. Kössék fel őket!
:Sohajtva példáztak, hogy éhesek, hogy
:Éhség falat dönt, enni kell az ebnek,
:A csontra hús kell, nem csak gazdagért van
:Az aratás. Ily rongyokban dobálták
:Ki a panaszt. És most, hogy megnyerék,
:Amit kivántak, s ez kemény dolog
:(A nemességen ez vesz majd erőt, ez
:Veri le), most kucsmáikat dobálják,
:Minthogyha a hold szarvára akarnák
:Föltűzni, versenyt bőgve. 
| MARCIUS.
:They are dissolved: hang 'em!
:They said they were an-hungry; sigh'd forth proverbs,—
:That hunger broke stone walls, that dogs must eat,
:That meat was made for mouths, that the gods sent not
:Corn for the rich men only:—with these shreds
:They vented their complainings; which being answer'd,
:And a petition granted them,—a strange one,
:To break the heart of generosity,
:And make bold power look pale,—they threw their caps
:As they would hang them on the horns o' the moon,
:Shouting their emulation.
|-
| MENENIUS
:S mit nyerének? 
| MENENIUS.
:What is granted them?
|-
| MARCIUS
:Öt szónokot, kit ők választanak pór
:Bölcsességök védőiűl; ezek
:Brutus, Sicinius... mit tudom én! Hah,
:Előbb földúlná e gaznép a várost,
:Mint tőlem ilyet kapna. Majd idővel
:Még többet nyer, s ismét többet csikar ki
:A lázadás zajával. 
| MARCIUS.
:Five tribunes, to defend their vulgar wisdoms,
:Of their own choice: one's Junius Brutus,
:Sicinius Velutus, and I know not.—'Sdeath!
:The rabble should have first unroof'd the city
:Ere so prevail'd with me: it will in time
:Win upon power, and throw forth greater themes
:For insurrection's arguing.
|-
| MENENIUS
:Különös. 
| MENENIUS.
:This is strange.
|-
| MARCIUS
:El, hulladék, pusztuljatok haza!
:''Követ jön''
: 
| MARCIUS.
:Go get you home, you fragments!
:''Enter a MESSENGER, hastily.''
|-
| KÖVET
:Hol Cajus Marcius? 
| MESSENGER.
:Where's Caius Marcius?
|-
| MARCIUS
:Itt van; mi baj? 
| MARCIUS.
:Here: what's the matter?
|-
| KÖVET
:Újság, uram; a volszkok fegyverre keltek. 
| MESSENGER.
:The news is, sir, the Volsces are in arms.
|-
| MARCIUS
:Annál jobb! lesz módunk kihányni a
:Dohos fölösleget. Im, derék atyáink.
:''Cominius, Titus Lartius s más szenátorok, Junius Brutus és Sicinius Velutus jőnek''
: 
| MARCIUS.
:I am glad on't: then we shall ha' means to vent
:Our musty superfluity.—See, our best elders.
:''Enter COMINIUS, TITUS LARTIUS, and other SENATORS; JUNIUS BRUTUS
:and SICINIUS VELUTUS.''
|-
| ELSŐ SZENÁTOR
:Igaz, mit nem rég mondál, Marcius:
:A volszk fegyverre kelt. 
| FIRST SENATOR.
:Marcius, 'tis true that you have lately told us:—
:The Volsces are in arms.
|-
| MARCIUS
:Vezére Tullus
:Aufidius; lesz véle bajotok.
:Vétkül vallom: nemességét irígylem;
:S ne volnék az, ki most vagyok: szeretném,
:Ha ő lennék. 
| MARCIUS.
:They have a leader,
:Tullus Aufidius, that will put you to't.
:I sin in envying his nobility;
:And were I anything but what I am,
:I would wish me only he.
|-
| COMINIUS
:Ti együtt vívtatok. 
| COMINIUS.
:You have fought together.
|-
| MARCIUS
:Ha birkóznék a föld, két részre állva,
:S ő velem volna: átmennék, hogy ő
:Velem vívjék... oroszlán ő, kire
:Büszkén vadászok. 
| MARCIUS.
:Were half to half the world by the ears, and he
:Upon my party, I'd revolt, to make
:Only my wars with him: he is a lion
:That I am proud to hunt.
|-
| ELSŐ SZENÁTOR
:Így, hős Marcius,
:Kisérd Cominiust e háborúba. 
| FIRST SENATOR.
:Then, worthy Marcius,
:Attend upon Cominius to these wars.
|-
| COMINIUS
:Megígéréd ezt egykor. 
| COMINIUS.
:It is your former promise.
|-
| MARCIUS
:Meg, uram,
:S szavamnak állok. Titus Lartius, majd
:Megint szemközt látod Tullust velem. De
:Nyomorék vagy? Honn kell maradnod? 
| MARCIUS.
:Sir, it is;
:And I am constant.—Titus Lartius, thou
:Shalt see me once more strike at Tullus' face. 
:What, art thou stiff? stand'st out?
|-
| TITUS
:Ó, nem,
:E mankó támaszom s ez fegyverem lesz,
:De az ügyet nem hagyom el. 
| TITUS LARTIUS.
:No, Caius Marcius;
:I'll lean upon one crutch and fight with the other
:Ere stay behind this business.
|-
| MENENIUS
:Dicső faj! 
| MENENIUS.
:O, true bred!
|-
| ELSŐ SZENÁTOR
:Jerünk a Capitoliumba; legjobb
:Barátink várnak. 
| FIRST SENATOR.
:Your company to the Capitol; where, I know,
:Our greatest friends attend us.
|-
| TITUS
:Menj elől... utána
:Cominius... mi követünk; tiétek
:Az elsőség. 
| TITUS LARTIUS.
:Lead you on.
:Follow, Cominius; we must follow you;
:Right worthy your priority.
|-
|  
| COMINIUS.
:Noble Marcius!
|-
| ELSŐ SZENÁTOR 
:''(a polgárokhoz)''
:El, el, haza! 
| FIRST SENATOR.
:Hence to your homes; be gone!
:''To the Citizens.''
|-
| MARCIUS
:Nem, hadd kövessenek. Van
:Búza a volszknál. Patkánynép, oda
:A garmadához! Tisztes lázadók,
:Hol a bátorság? Kérlek, jöjjetek.
:''Szenátorok, Cominius, Marcius, Titus és Menenius el. Polgárok kisompolyognak''
: 
| MARCIUS.
:Nay, let them follow:
:The Volsces have much corn; take these rats thither
:To gnaw their garners.—Worshipful mutineers,
:Your valour puts well forth: pray follow.
:''Exeunt Senators, COM., MAR, TIT., and MENEN. Citizens steal
:away.''
|-
| SICINIUS
:E Marciusnak van-e párja gőgben? 
| SICINIUS.
:Was ever man so proud as is this Marcius?
|-
| BRUTUS
:Páratlan áll. 
| BRUTUS.
:He has no equal.
|-
| SICINIUS
:Midőn népszónokoknak
:Megválasztának bennünket... 
| SICINIUS.
:When we were chosen tribunes for the people,—
|-
| BRUTUS
:Figyelted,
:Mit mondott szeme-szája? 
| BRUTUS.
:Mark'd you his lip and eyes?
|-
| SICINIUS
:Hogy gunyolt! 
| SICINIUS.
:Nay, but his taunts!
|-
| BRUTUS
:Ha ingerült, az istenek se szentek.
:Előtte. 
| BRUTUS.
:Being mov'd, he will not spare to gird the gods.
|-
| SICINIUS
:Csúfot űz a tiszta holdból. 
| SICINIUS.
:Bemock the modest moon.
|-
| BRUTUS
:Bár veszne e harcban! Nagyon fejébe
:Szállt a vitézség. 
| BRUTUS.
:The present wars devour him: he is grown
:Too proud to be so valiant.
|-
| SICINIUS
:Hogyha jó siker
:Csiklandja, saját árnyát megveti,
:Amelybe délben lép. Csodálkozom,
:Hogy tűri dölyfe, hogy Cominius
:Vezér fölötte? 
| SICINIUS.
:Such a nature,
:Tickled with good success, disdains the shadow
:Which he treads on at noon: but I do wonder
:His insolence can brook to be commanded
:Under Cominius.
|-
| BRUTUS
:A hírt, melyre tör,
:S mely őt diszíti is már, nem lehet
:Jobban fönntartani s növelni, mint
:Másod helyen; mert a vezér hibája
:Mi el nem sül, bár mindent elkövet,
:Mi embertől telik, s így zúgnak a
:Könnyelmü bírák: hejh, ha Marciusra
:Bíznák a dolgot! 
| BRUTUS.
:Fame, at the which he aims,—
:In whom already he is well grac'd,—cannot
:Better be held, nor more attain'd, than by
:A place below the first: for what miscarries
:Shall be the general's fault, though he perform
:To th' utmost of a man; and giddy censure
:Will then cry out of Marcius 'O, if he
:Had borne the business!'
|-
| SICINIUS
:És ha sikerül:
:A Marciushoz hajló vélemény
:Cominiusnak minden érdemét
:Őrá ruházza. 
| SICINIUS.
:Besides, if things go well, 
:Opinion, that so sticks on Marcius, shall
:Of his demerits rob Cominius.
|-
| BRUTUS
:Úgy van, már is az
:Övé Cominiusnak fél hire,
:Nem ő szerzé bár; és ennek hibái
:Dicsőségévé válnak, bár valóban
:Nem érdemlé meg. 
| BRUTUS.
:Come:
:Half all Cominius' honours are to Marcius,
:Though Marcius earn'd them not; and all his faults
:To Marcius shall be honours, though, indeed,
:In aught he merit not.
|-
| SICINIUS
:Nézzük meg, minő
:Az útasítás és hogy viseli
:Magát ez ügyben? 
| SICINIUS.
:Let's hence and hear
:How the dispatch is made; and in what fashion,
:More than in singularity, he goes
:Upon this present action.
|-
| BRUTUS
:Jer, menjünk tehát.
:''El mind a ketten''
:'' 
| BRUTUS.
:Let's along. 
:''Exeunt.''
|}
===2. szín ===
{| {{sztdr}}
|-
| width=50% | 
:''Corioli. A tanácsház.''
:''Jön Tullus Aufidius néhány szenátorral'' 
| 
:''SCENE II. Corioli. The Senate House. ''
:''Enter TULLUS AUFIDIUS and certain SENATORS.''
|-
| ELSŐ SZENÁTOR
:Aufidius, hát véleményed az,
:Hogy terveinket tudja Róma, tudja,
:Hogy készülünk? 
| FIRST SENATOR.
:So, your opinion is, Aufidius,
:That they of Rome are enter'd in our counsels
:And know how we proceed.
|-
| AUFIDIUS
:S a tietek nem ez?
:Mi volt ez országban föltéve már,
:Mi tetté vált valóban, mielőtt
:Kikémlé Róma? Még négy napja sincs,
:Hogy hírt adának onnan... a levél
:Talán nálam lesz... íme, itt vagyon. ''(Olvas)''
:„Hadat készítnek. Még nem tudni, hogy
:Keletre vagy nyugatra? A nyomor nagy,
:Lázong a nép. Mondják: Cominius
:És Marcius, régi ellenségetek
:(Akit még jobban gyűlöl Róma, mint ti),
:És Lartius, egy bajnok római...
:E három a készülődés vezére.
:Alkalmasint felétek lesz az út.
:Vigyázzatok.” 
| AUFIDIUS.
:Is it not yours?
:What ever have been thought on in this state,
:That could be brought to bodily act ere Rome
:Had circumvention! 'Tis not four days gone
:Since I heard thence; these are the words: I think
:I have the letter here;yes, here it is:
:''Reads.''
:'They have pressed a power, but it is not known
:Whether for east or west: the dearth is great;
:The people mutinous: and it is rumour'd,
:Cominius, Marcius your old enemy,—
:Who is of Rome worse hated than of you,—
:And Titus Lartius, a most valiant Roman,
:These three lead on this preparation
:Whither 'tis bent: most likely 'tis for you:
:Consider of it.'
|-
| ELSŐ SZENÁTOR
:Táborban seregünk.
:Hogy Róma mindig kész nekünk felelni,
:Sohsem kétkedtünk. 
| FIRST SENATOR.
:Our army's in the field:
:We never yet made doubt but Rome was ready
:To answer us.
|-
| AUFIDIUS
:Nagy szándéktokat
:Jó volt titkolni, amig az maga
:Magát födé fel. Róma idő előtt
:Kitudta azt, úgy látszik, és ezáltal
:Nem tudjuk azt a célt elérni, hogy
:Néhány várost bevegyünk, mielőtt
:Ők észrevennék. 
| AUFIDIUS.
:Nor did you think it folly
:To keep your great pretences veil'd till when
:They needs must show themselves; which in the hatching,
:It seem'd, appear'd to Rome. By the discovery
:We shall be shorten'd in our aim; which was,
:To take in many towns ere, almost, Rome
:Should know we were afoot.
|-
| MÁSODIK SZENÁTOR
:Hős Aufidius, lépj
:Tisztedbe, menj sietve a sereghez,
:Mi majd magunk őrizzük Coriolit.
:Ha itt előttünk szállnak meg, segélyül
:Hozd sereged. Különben azt hiszem,
:Nem ellenünk készülnek. 
| SECOND SENATOR.
:Noble Aufidius,
:Take your commission; hie you to your bands;
:Let us alone to guard Corioli:
:If they set down before's, for the remove
:Bring up your army; but I think you'll find
:They've not prepared for us.
|-
| AUFIDIUS
:Kétkedel?
:Én bizonyost beszélek. Ami több
:Már útban is van egy rész harcosikból,
:S mind erre tart. Elhagylak bennetek.
:Ha Marcius s én tán találkozunk,
:Megesküvénk, hogy mindaddig vivunk, míg
:Egyik lehull. 
| AUFIDIUS.
:O, doubt not that;
:I speak from certainties. Nay, more,
:Some parcels of their power are forth already, 
:And only hitherward. I leave your honours.
:If we and Caius Marcius chance to meet,
:'Tis sworn between us we shall ever strike
:Till one can do no more.
|-
| MIND
:Segítsenek istenink! 
| ALL.
:The gods assist you!
|-
| AUFIDIUS
:S kegyelmeteket védjék. 
| AUFIDIUS.
:And keep your honours safe!
|-
| ELSŐ ÉS MÁSODIK SZENÁTOR
:Élj boldogul.
:''El mindnyájan''
:'' 
| FIRST SENATOR.
:Farewell.
|-
|  
| SECOND SENATOR.
:Farewell.
|-
|  
| ALL. Farewell. 
:''Exeunt.''
|}
===3. szín ===
{| {{sztdr}}
| width=50% | 
:''Róma. Marcius lakása.''
:''Jön Volumnia és Virgilia; alacsony székekre ülnek és varrnak'' 
| 
:''SCENE III. Rome. An apartmnet in MARCIUS' house. ''
:''Enter VOLUMNIA and VIRGILIA; they sit down on two low stools and sew.''
|-
| VOLUMNIA
:Kérlek, leányom, énekelj vagy beszélj vidámabban. Ha fiam férjem volna, jobban
:örülnék távollétén, mialatt dicsőséget szerez, mint nyoszolyája ölelésein, mikkel
:szerelmét tanúsítja. Még midőn csak gyönge gyermek s méhemnek egyetlen
:szülötte volt; midőn ifjúságát és szépségét minden szem bámulta; midőn még
:nézéséről egy királynak napestig tartó kérelmeért sem mondott volna le egy órára
:az anya: én - meggondolva, mennyire illenék a dicsőség ily lénynek, s hogy ez
:nem volna különb a falon függő képnél, ha a hír nem mozgatná - én már akkor
:örvendve láttam őt, hogy oly veszélyeket keres, mikben dicsőséget szerezhetett.
:Kegyetlen háborúba küldtem őt, melyből midőn visszatért, homlokát tölgykoszorú
:övezte. Mondom, leányom, nem örültem meg jobban annak előszöri hallatára,
:hogy figyermek, mint midőn először látám, hogy férfiúnak bizonyította be magát. 
| VOLUMNIA.
:I pray you, daughter, sing, or express yourself in a more
:comfortable sort; if my son were my husband, I should freelier
:rejoice in that absence wherein he won honour than in the
:embracements of his bed where he would show most love. When yet
:he was but tender-bodied, and the only son of my womb; when youth
:with comeliness pluck'd all gaze his way; when, for a day of
:kings' entreaties, a mother should not sell him an hour from her
:beholding; I,—considering how honour would become such a person;
:that it was no better than picture-like to hang by th' wall if
:renown made it not stir;—was pleased to let him seek danger
:where he was to find fame. To a cruel war I sent him; from whence
:he returned his brows bound with oak. I tell thee, daughter, I
:sprang not more in joy at first hearing he was a man-child than
:now in first seeing he had proved himself a man.
|-
| VIRGILIA
:De hátha odahalt volna, asszonyom, akkor? 
| VIRGILIA.
:But had he died in the business, madam? how then?
|-
| VOLUMNIA
:Akkor jó híre-neve lett volna fiam, utódom. Őszintén mondom, ha tizenkét fiam
:volna, kiket mind egyaránt szeretnék, egyiket sem kevésbé, mint jó Marciusunkat:
:inkább ohajtanám, hogy közülök tizenegy vitézileg meghaljon honáért, hogysem
:egy tétlenül kéjelegjen.
:''Társalkodónő jön'' 
| VOLUMNIA.
:Then his good report should have been my son; I therein 
:would have found issue. Hear me profess sincerely,—had I a dozen
:sons, each in my love alike, and none less dear than thine and my
:good Marcius, I had rather had eleven die nobly for their country
:than one voluptuously surfeit out of action.
:''Enter a GENTLEWOMAN.''
|-
| TÁRSALKODÓNŐ
:Asszonyom, Valeria jött látogatásodra. 
| GENTLEWOMAN.
:Madam, the Lady Valeria is come to visit you.
|-
| VIRGILIA
:Kérlek, engedd meg, hogy távozhassam. 
| VIRGILIA.
:Beseech you, give me leave to retire myself.
|-
| VOLUMNIA
:Ne távozzál. Úgy tetszik, mintha hozzánk
:Elhangoznának férjed dobjai;
:Aufidiust hajánál rántja le,
:Mint gyermek a vadtól, fut tőle a volszk.
:Tombolni látom őt, amint kiáltja:
:„Elő, gyávák! ti félelem szülötti,
:Ámbár hazátok Róma.” Homlokáról
:Letörli a vért érckezével és megy,
:Mint arató, ki föltevé, hogy levág
:Mindenkit, vagy a díjáról lemond. 
| VOLUMNIA.
:Indeed you shall not.
:Methinks I hear hither your husband's drum;
:See him pluck Aufidius down by the hair;
:As children from a bear, the Volsces shunning him:
:Methinks I see him stamp thus, and call thus:—
:'Come on, you cowards! you were got in fear
:Though you were born in Rome:' his bloody brow
:With his mail'd hand then wiping, forth he goes,
:Like to a harvest-man that's tasked to mow
:Or all, or lose his hire.
|-
| VIRGILIA
:Vér homlokán!... Ó, Jupiter, ne vért! 
| VIRGILIA.
:His bloody brow! O Jupiter, no blood!
|-
| VOLUMNIA
:Te balga, az illik rá, mint szoborra
:Az aranyozás. Keble Hecubának,
:Hectort szoptatva nem volt ékesebb,
:Mint Hector arca véresen, midőn a
:Görögökkel küzde. Mondd Valeriának
:Készek vagyunk őt üdvözölni.
:''Társalkodónő el''
: 
| VOLUMNIA.
:Away, you fool! It more becomes a man
:Than gilt his trophy: the breasts of Hecuba,
:When she did suckle Hector, looked not lovelier
:Than Hector's forehead when it spit forth blood
:At Grecian swords contending.—Tell Valeria
:We are fit to bid her welcome.
:''Exit GENTLEWOMAN.''
|-
| VIRGILIA
:Óvja
:Az Ég Aufidiustól férjemet! 
| VIRGILIA.
:Heavens bless my lord from fell Aufidius!
|-
| VOLUMNIA
:Aufidiust ő térde alá keríti,
:S nyakára hág.
:''Visszajön a társalkodónő Valeriával'' 
| VOLUMNIA.
:He'll beat Aufidius' head below his knee,
:And tread upon his neck.
:''Re-enter GENTLEWOMAN, with VALERIA and her Usher.''
|-
| VALERIA
:Jó napot mind a kettőtöknek, hölgyeim. 
| VALERIA.
:My ladies both, good-day to you.
|-
| VOLUMNIA
:Édesem... 
| VOLUMNIA.
:Sweet madam.
|-
| VIRGILIA
:Örvendek, hogy láthatom asszonyságodat. 
| VIRGILIA.
:I am glad to see your ladyship.
|-
| VALERIA
:Mit míveltek? Ti valóságos háziasszonyok vagytok. Mit varrtok itten? Szép
:hímzésminta, igazán. Hát kisfiad hogy van? 
| VALERIA.
:How do you both? you are manifest housekeepers. What are
:you sewing here? A fine spot, in good faith.—How does your
:little son?
|-
| VIRGILIA
:Köszönöm kérdésed, asszonyom, nagyon jól. 
| VIRGILIA.
:I thank your ladyship; well, good madam.
|-
| VOLUMNIA
:Jobban szereti a kardokat nézni s a dobszót hallgatni, mint tanítójára figyelni. 
| VOLUMNIA.
:He had rather see the swords and hear a drum than look upon his
:schoolmaster.
|-
| VALERIA
:Ó, tökéletesen apja fia. Esküszöm, hogy igen derék kisfiú. Valóban, a múlt szerdán
:félóra hosszat szemléltem őt; olyan erélyes alakja van. Egy aranyos pillangó után
:láttam őt szaladni; midőn megfogta, ismét el hagyta röpülni, s ismét utána; elesett,
:fölugrott, s újra elfogta. Elesése hozta-e dühbe vagy mi, de fogait csikorgatta, s
:széttépte a pillangót. Amint mondom, egészen széttépte. 
| VALERIA.
:O' my word, the father's son: I'll swear 'tis a very pretty boy.
:O' my troth, I looked upon him o' Wednesday, half an hour
:together: has such a confirmed countenance. I saw him run after a
:gilded butterfly; and when he caught it he let it go again; and
:after it again; and over and over he comes, and up again; catched
:it again; or whether his fall enraged him, or how 'twas, he did
:so set his teeth and tear it; O, I warrant, how he mammocked it!
|-
| VOLUMNIA
:Éppen olyan, mint apja. 
| VOLUMNIA.
:One on's father's moods.
|-
| VALERIA
:Valóban, nemes gyermek. 
| VALERIA.
:Indeed, la, 'tis a noble child.
|-
| VIRGILIA
:Kis szeleverdi, asszonyom. 
| VIRGILIA.
:A crack, madam.
|-
| VALERIA
:Tegyétek félre varrástokat; legyetek szívesek ma délután szórakozással tölteni az
:időt a kedvemért. 
| VALERIA.
:Come, lay aside your stitchery; I must have you play the idle
:huswife with me this afternoon.
|-
| VIRGILIA
:Nem, jó asszonyom, én nem megyek el hazulról. 
| VIRGILIA.
:No, good madam; I will not out of doors.
|-
| VALERIA
:Nem fogsz kijönni? 
| VALERIA.
:Not out of doors!
|-
| VOLUMNIA
:Ki fog menni, ki. 
| VOLUMNIA.
:She shall, she shall.
|-
| VIRGILIA
:Valóban nem, engedjétek meg. Nem akarok átlépni a küszöbön, míg férjem vissza
:nem jön a háborúból. 
| VIRGILIA.
:Indeed, no, by your patience; I'll not over the threshold till my
:lord return from the wars.
|-
| VALERIA.
:Ejh, mért zárkóznál el így ok nélkül? Jer, meg kell látogatnunk a jó asszonyt, ki
:gyermekágyat fekszik. 
| VALERIA.
:Fie, you confine yourself most unreasonably; come, you must go
:visit the good lady that lies in.
|-
| VIRGILIA
:Kívánok neki kora fölgyógyulást, s meglátogatom imádságomban; de oda nem
:mehetek. 
| VIRGILIA.
:I will wish her speedy strength, and visit her with my prayers;
:but I cannot go thither.
|-
| VOLUMNIA
:Kérlek, ugyan miért nem? 
| VOLUMNIA.
:Why, I pray you?
|-
| VIRGILIA
:Nem restségből, sem szeretethiányból. 
| VIRGILIA.
:'Tis not to save labour, nor that I want love.
|-
| VALERIA
:Második Penelope szeretnél lenni; hanem azt mondják ám, hogy azon szálak, miket
:Ulysses távollétében font, csak mosollyal töltötték meg Ithakát. Jer; bárcsak oly
:érzékeny volna vásznad, mint ujjaid, hogy szánakozásból szűnnél meg azt szurkálni.
:Jer, el kell jönnöd velem. 
| VALERIA.
:You would be another Penelope; yet they say all the yarn she spun
:in Ulysses' absence did but fill Ithaca full of moths. Come; I
:would your cambric were sensible as your finger, that you might
:leave pricking it for pity.—Come, you shall go with us.
|-
| VIRGILIA
:Nem, jó asszonyom, engedj meg, valóban nem megyek. 
| VIRGILIA.
:No, good madam, pardon me; indeed I will not forth.
|-
| VALERIA
:Igazán mondom, jer; aztán majd fölséges híreket mondok férjedről. 
| VALERIA.
:In truth, la, go with me; and I'll tell you excellent news
:of your husband.
|-
| VIRGILIA
:Ó, lelkem, az még lehetetlen. 
| VIRGILIA.
:O, good madam, there can be none yet.
|-
| VALERIA
:Hidd el, nem tréfálok veled; a múlt éjjel érkeztek róla újságok. 
| VALERIA.
:Verily, I do not jest with you; there came news from him last
:night.
|-
| VIRGILIA
:Igazán, asszonyom? 
| VIRGILIA.
:Indeed, madam?
|-
| VALERIA
:Komolyan mondom, hogy igaz; egy szenátortól hallottam. Így hangzik: a volszkok
:hadserege előrenyomult, ellene Cominius vezér szállt a római erő egy részével;
:férjed és Titus Lartius városukat, Coriolit vette ostrom alá; semmi kétségök benne,
:hogy beveszik, s rövid időn véget vetnek a háborúnak. Ez igaz, becsületemre!
:Most pedig kérlek, jer velünk. 
| VALERIA.
:In earnest, it's true; I heard a senator speak it. Thus it
:is:—the Volsces have an army forth; against whom Cominius the
:general is gone, with one part of our Roman power: your lord and
:Titus Lartius are set down before their city Corioli; they 
:nothing doubt prevailing, and to make it brief wars. This is
:true, on mine honour; and so, I pray, go with us.
|-
| VIRGILIA
:Bocsánat, asszonyom, ez egyen kívül mindenben szavadat fogadom. 
| VIRGILIA.
:Give me excuse, good madam; I will obey you in everything
:hereafter.
|-
| VOLUMNIA
:Hagyd magára, asszonyom, mostani kedélyével csak kedvünket rontaná. 
| VOLUMNIA.
:Let her alone, lady; as she is now, she will but disease our
:better mirth.
|-
| VALERIA
:Magam is azt hiszem. Tehát Isten veled. Jer, kedves asszonyom. Kérlek, Virgilia,
:dobd ki a ajtón ünnepélyességedet, és jer velünk. 
| VALERIA.
:In troth, I think she would.—Fare you well, then.—Come,
:good sweet lady.—Pr'ythee, Virgilia, turn thy solemness out o'
:door and go along with us.
|-
| VIRGILIA
:Nem, asszonyom, egy szó, mint száz. Valóban nem mehetek. Jó mulatást. 
| VIRGILIA.
:No, at a word, madam; indeed I must not. I wish you much mirth.
|-
| VALERIA
:Nos, akkor Isten veled.
:''El mindnyájan''
:'' 
| VALERIA.
:Well then, farewell. 
:''Exeunt.''
|}
===4. szín ===
{| {{sztdr}}
| width=50% | 
:''Corioli előtt. ''
:''Jőnek dobokkal és zászlókkal Marcius, Titus Lartius, tisztek, katonák; hozzájok egy követ''
| 
: '' SCENE IV. Before Corioli. ''
:''Enter, with drum and colours, MARCIUS, TITUS LARTIUS, Officers, and soldiers.''
|-
| MARCIUS
:Ez hírt hoz itt. Megütköztek, fogadjunk... 
| MARCIUS.
:Yonder comes news : —a wager they have met.
|-
| LARTIUS
:Lovam lovadra, hogy nem. 
| LARTIUS.
:My horse to yours, no.
|-
| MARCIUS
:Jól van. 
| MARCIUS.
:'Tis done.
|-
| LARTIUS
:Áll. 
| LARTIUS.
:Agreed.
:''Enter a Messenger.''
|-
| MARCIUS
:Találkozott az ellennel vezérünk? 
| MARCIUS.
:Say, has our general met the enemy?
|-
| KÖVET
:Szemközt vannak, de szó nincs váltva még. 
| MESSENGER.
:They lie in view; but have not spoke as yet.
|-
| LARTIUS
:Enyém a jó ló. 
| LARTIUS.
:So, the good horse is mine.
|-
| MARCIUS
:Add el, megveszem. 
| MARCIUS.
:I'll buy him of you.
|-
| LARTIUS
:El nem adom, de kölcsön a tiéd,
:Félszázadig. Most szólítsd föl a várost. 
| LARTIUS.
:No, I'll nor sell nor give him: lend you him I will
:For half a hundred years.—Summon the town.
|-
| MARCIUS
:Hol a sereg? 
| MARCIUS.
:How far off lie these armies?
|-
| KÖVET
:Másfél mérföldnyire. 
| MESSENGER.
:Within this mile and half.
|-
| MARCIUS
:Akkor meghalljuk egymás hadzaját.
:Most kérlek, Mars, hogy munkánk gyors legyen,
:S gőzölgő karddal menjünk társaink
:Segítségére. Fújjad, harsonás!
:''Harsonaszó. A falakon megjelennek szenátorok s mások''
:''
:''Falaitok közt van Aufidius? 
| MARCIUS.
:Then shall we hear their 'larum, and they ours.—
:Now, Mars, I pr'ythee, make us quick in work,
:That we with smoking swords may march from hence
:To help our fielded friends!—Come, blow thy blast. 
:''They sound a parley. Enter, on the Walls, some Senators and
:others.''
:Tullus Aufidius, is he within your walls?
|-
| ELSŐ SZENÁTOR
:Nincs, olyan sincs, ki félne tőletek, ti
:Parányiak. Halljátok, ifjaink
:''Távoli hadi lárma''
:''
:''Dobja! Inkább ledöntjük e falat,
:Hogysem bezárjon bennünket. Kapunk csak
:Tetszőleg csukva, sás rajt a lakat,
:Magától nyílik ez meg. Hallga, ott az
:''Ismét hadi lárma''
:''
:''Aufidius. Meglátjátok, miként dúl
:Szétszórt seregtekben. 
| FIRST SENATOR.
:No, nor a man that fears you less than he,
:That's lesser than a little.
:''Drum afar off'' 
:Hark, our drums
:Are bringing forth our youth! we'll break our walls
:Rather than they shall pound us up: our gates,
:Which yet seem shut, we have but pinn'd with rushes;
:They'll open of themselves.
:''Alarum far off.''
:Hark you far off!
:There is Aufidius; list what work he makes
:Amongst your cloven army.
|-
| MARCIUS
:Hah, rajta vannak! 
| MARCIUS.
:O, they are at it!
|-
| LARTIUS
:Tanuljunk e zajtól. Hágcsót ide!
:''Volszkok jőnek''
: 
| LARTIUS.
:Their noise be our instruction.—Ladders, ho!
:''The Volsces enter and pass over.''
|-
| MARCIUS
:Nem félnek, sőt a városból kijőnek.
:Most szívre a pajzst, s vívjatok paízsnál
:Erősebb szívvel. Fel, hős Lartius!
:Jobban lenéznek, mint mi gondolók,
:S ez feldühít. Előre, társaim!
:Ki hátra lép, volszknak tekintem őt.
:S érezni fogja kardom élét!
:''Harci zaj; rómaiak és volszkok viaskodva el. ''
:''A rómaiak visszaveretnek sáncaikhoz. Marcius visszajön''
:''
:''A föld minden dögvésze rád, te Róma
:Gyalázata! te csorda!... A fekély
:Borítson el, hogy tőled undorodjék
:Az is, ki nem lát, és mérföldnyire
:Legyen ragályos nyavalyád. Ti ember-
:Alakba bújt ludak, ti, akiket
:Rabszolgák kergetnek meg, kiket a
:Majmok legyőznének! Pluto, pokol!
:Hátúl a seb... piros hát... halovány arc
:A félelemtől... Vissza, támadásra,
:Vagy ellenségeinkhez megyek át,
:S titeket verlek. Rajta hát! Szilárdság,
:És visszahajtjuk őket asszonyikhoz,
:Mint sáncainkhoz minket ők követtek.
:''Új ütközet. A volszkok és rómaiak visszajőnek és harcolnak. ''
:''A volszkok Corioliba hátrálnak. Marcius utánuk a kapuig.''
:''
:''Most nyitvák a kapuk. Hős társaim,
:Az üldözőknek nyitja a szerencse,
:S nem a futóknak. Tartsatok velem!
:''(Bemegy a kapun, s ezt bezárják mögötte)'' 
| MARCIUS.
:They fear us not, but issue forth their city.
:Now put your shields before your hearts, and fight 
:With hearts more proof than shields.—Advance, brave Titus:
:They do disdain us much beyond our thoughts,
:Which makes me sweat with wrath.—Come on, my fellows:
:He that retires, I'll take him for a Volsce,
:And he shall feel mine edge.
:''Alarums, and exeunt Romeans and Volsces fighting. Romans are beaten back to their trenches. Re-enter MARCIUS.''
:All the contagion of the south light on you,
:You shames of Rome!—you herd of—Boils and plagues
:Plaster you o'er, that you may be abhorr'd
:Farther than seen, and one infect another
:Against the wind a mile! You souls of geese
:That bear the shapes of men, how have you run
:From slaves that apes would beat! Pluto and hell!
:All hurt behind; backs red, and faces pale
:With flight and agued fear! Mend, and charge home,
:Or, by the fires of heaven, I'll leave the foe
:And make my wars on you: look to't: come on; 
:If you'll stand fast we'll beat them to their wives,
:As they us to our trenches.
:''Another alarum. The Volsces and Romans re-enter, and the fight
:is renewed. The Volsces retire into Corioli, and MARCIUS follows
:them to the gates.''
:So, now the gates are ope:—now prove good seconds:
:'Tis for the followers fortune widens them,
:Not for the fliers: mark me, and do the like.
:''He enters the gates''
|-
| ELSŐ KATONA
:Bolond merény! én nem... 
| FIRST SOLDIER.
:Fool-hardiness: not I.
|-
| MÁSODIK KATONA
:Magam sem... 
| SECOND SOLDIER.
:Nor I.
:''MARCIUS is shut in.''
|-
| HARMADIK KATONA
:Íme,
:Bezárták őt.
:''Folytonos csatazaj''
: 
| FIRST SOLDIER.
:See, they have shut him in.
|-
| MIND
:Bizonnyal vége lesz.
:''Jön Titus Lartius''
: 
| ALL.
:To th' pot, I warrant him.
:''Alarum continues''
:''Re-enter TITUS LARTIUS.''
|-
| LARTIUS
:Hol Marcius? 
| LARTIUS.
:What is become of Marcius?
|-
| KATONÁK
:Meghalt kétségkivűl. 
| ALL.
:Slain, sir, doubtless.
|-
| ELSŐ KATONA
:Nyomban követte a futókat és
:Bement velök, mögötte a kaput
:Bezárák és most benn van egyedül
:Egy város ellen. 
| FIRST SOLDIER.
:Following the fliers at the very heels,
:With them he enters; who, upon the sudden,
:Clapp'd-to their gates: he is himself alone,
:To answer all the city.
|-
| LARTIUS
:Ó, nemes barátom!
:Érző s bátrabb, mint az érzéktelen kard,
:Ez hajlik, ő nem. Elestél, Marcius!
:A legjobb drágakő, nagy, mint magad, nem
:Ért annyit, mint te. Oly catói bajnok
:Valál te! ki nemcsak rettenetes vad
:Csapással, ámde haragos szemeddel
:És hangjaidnak mennydörgő zajával
:Megráztad ellenségid, mint midőn
:Hideglelésben reszket a világ.
:''Visszajön Marcius, véresen s elleneitől megtámadva''
: 
| LARTIUS.
:O noble fellow!
:Who sensible, outdares his senseless sword,
:And when it bows stands up! Thou art left, Marcius:
:A carbuncle entire, as big as thou art,
:Were not so rich a jewel. Thou wast a soldier
:Even to Cato's wish, not fierce and terrible
:Only in strokes; but with thy grim looks and
:The thunder-like percussion of thy sounds
:Thou mad'st thine enemies shake, as if the world
:Were feverous and did tremble.
:''Re-enter MARCIUS, bleeding, assaulted by the enemy.''
|-
| ELSŐ KATONA
:Uram, tekints oda. 
| FIRST SOLDIER.
:Look, sir.
|-
| LARTIUS
:Ez Marcius!
:Mentsük meg őt vagy haljunk meg vele.
:''Harcolva be mindnyájan a városba''
:'' 
| LARTIUS.
:O, 'tis Marcius! 
:Let's fetch him off, or make remain alike.
:''They fight, and all enter the city.''
|}

===5. szín ===
{| {{sztdr}}
| width=50% | 
:''Corioli. Utca. ''
:''Néhány római jön martalékkal''
| 
: ''SCENE V. Within Corioli. A street. ''
:''Enter certain Romans, with spoils.''
|-
| ELSŐ RÓMAI
:Ezt elviszem Rómába. 
| FIRST ROMAN.
:This will I carry to Rome.
|-
| MÁSODIK RÓMAI
:Én meg ezt. 
| SECOND ROMAN.
:And I this.
|-
| HARMADIK RÓMAI
:A mennykőbe! azt tudtam, hogy ez itt ezüst.
:''A csatazaj még hallik a távolban. ''
:''Jön Marcius és Titus Lartius egy harsonással''
: 
| THIRD ROMAN.
:A murrain on't! I took this for silver.
:''Alarum continues still afar off.''
:''Enter MARCIUS and TITUS LARTIUS with a trumpet.''
|-
| MARCIUS
:E hajhászok silány drachmák szerint
:Becsűlik az időt. Ón kanalat,
:Párnát, ruhát, mit a bakó elásna
:A holttal együtt, elhord e szolganép,
:Míg vége sincs a harcnak. Le velök!
:Halljátok a vezér zaját? Ki hozzá!
:Aufidius, kit lelkem gyűlöl, ott van
:És vágja népünket. Hős Lartius, maradj itt
:Egy jó csapattal a város körűl, én
:A bátrabbakkal elmegyek segítni
:Cominiust. 
| MARCIUS.
:See here these movers that do prize their hours
:At a crack'd drachma! Cushions, leaden spoons,
:Irons of a doit, doublets that hangmen would
:Bury with those that wore them, these base slaves,
:Ere yet the fight be done, pack up:—down with them!—
:And hark, what noise the general makes!—To him!—
:There is the man of my soul's hate, Aufidius,
:Piercing our Romans; then, valiant Titus, take
:Convenient numbers to make good the city; 
:Whilst I, with those that have the spirit, will haste
:To help Cominius.
|-
| LARTIUS
:De bajnok, vérezel.
:Nagyobb volt munkád, hogysem részt vehess
:Új ütközetben. 
| LARTIUS.
:Worthy sir, thou bleed'st;
:Thy exercise hath been too violent
:For a second course of fight.
|-
| MARCIUS
:Most ne azt latolgasd.
:Munkám alig hogy fölhevíte. Isten
:Veled! Kiomlott vérem gyógyszer inkább,
:Mintsem veszély. Ez hajt Aufidiushoz
:Csatázni! 
| MARCIUS.
:Sir, praise me not;
:My work hath yet not warm'd me: fare you well;
:The blood I drop is rather physical
:Than dangerous to me: to Aufidius thus
:I will appear, and fight.
|-
| LARTIUS
:Szép Fortuna istenasszony
:Szeressen meg, s varázsa vezesse félre
:Ellenséged kardját. Hős férfi, a
:Siker legyen szolgád! 
| LARTIUS.
:Now the fair goddess, Fortune,
:Fall deep in love with thee; and her great charms
:Misguide thy opposers' swords! Bold gentleman,
:Prosperity be thy page!
|-
| MARCIUS
:S téged fogadjon
:Legjobb barátjaúl. Isten veled! ''(El)'' 
| MARCIUS.
:Thy friend no less
:Than those she placeth highest!—So farewell.
|-
| LARTIUS
:Érdemdús Marcius!
:Eredj a vásártérre s harsonázz;
:Hídd össze a városnak tisztjeit, hogy
:Akaratunkat meghallják. Eredj!
:''El mindnyájan''
:'' 
| LARTIUS.
:Thou worthiest Marcius!—
:''Exit MARCIUS.''
:Go, sound thy trumpet in the market-place;
:Call thither all the officers o' the town,
:Where they shall know our mind: away! 
:''Exeunt.''
|}
===6. szín ===
{| {{sztdr}}
| width=50% | 
:''Cominius táborához közel.''
:''Jön Cominius és serege, visszajövet''
| 
: ''SCENE VI. Near the camp of COMINIUS. ''
:''Enter COMINIUS and Foreces, retreating.''
|-
| COMINIUS
:Pihenjetek! Mint rómaik vivánk,
:Barátim; balgák nem valánk a téren
:S hátrálva nem gyávák. Higgyétek el,
:Hogy újra harc lesz. Amidőn csatáztunk,
:A szél koronkint elhozá barátink
:Zaját mihozzánk. Róma isteni
:Segítsék őket, mint saját magunkat,
:Hogy, seregünk ha vígan összejő,
:Hálásan áldozzunk nekik.
:''Követ jön''
:''
:''
:Mi újság? 
| COMINIUS.
:Breathe you, my friends: well fought; we are come off
:Like Romans, neither foolish in our stands
:Nor cowardly in retire: believe me, sirs,
:We shall be charg'd again. Whiles we have struck,
:By interims and conveying gusts we have heard
:The charges of our friends. The Roman gods,
:Lead their successes as we wish our own,
:That both our powers, with smiling fronts encountering,
:May give you thankful sacrifice!—
:''Enter A MESSENGER.''
:Thy news?
|-
| KÖVET
:A corioli polgárság kitört,
:S megütközött Titusszal s Marciusszal.
:Sáncunkhoz visszanyomták emberinket,
:S én eljövék. 
| MESSENGER.
:The citizens of Corioli have issued,
:And given to Lartius and to Marcius battle:
:I saw our party to their trenches driven,
:And then I came away.
|-
| COMINIUS
:Tán igazat beszélsz,
:De nem beszélsz jól. Mennyi ideje? 
| COMINIUS.
:Though thou speak'st truth,
:Methinks thou speak'st not well. How long is't since?
|-
| KÖVET
:Egy órájánál több, uram. 
| MESSENGER.
:Above an hour, my lord.
|-
| COMINIUS
:Nincs egy mérföldre; nem régen doboltak.
:Egy óra kell egy mérföldhöz neked,
:Hogy ily későn jössz? 
| COMINIUS.
:'Tis not a mile; briefly we heard their drums:
:How couldst thou in a mile confound an hour,
:And bring thy news so late?
|-
| KÖVET
:Űzni kezdtek a volszk
:Kémek, s kerülni voltam kénytelen
:Néhány mérföldet. Enélkül, uram, rég
:Itt lettem volna.
:''Marcius jön''
: 
| MESSENGER.
:Spies of the Volsces
:Held me in chase, that I was forc'd to wheel
:Three or four miles about; else had I, sir,
:Half an hour since brought my report.
|-
| COMINIUS
:Ki ez itten? Olyan,
:Mintha meg volna nyúzva. Istenek!
:Hasonlít Marciushoz, s én igy őt
:Előbb is láttam már. 
| COMINIUS.
:Who's yonder,
:That does appear as he were flay'd? O gods!
:He has the stamp of Marcius; and I have
:Before-time seen him thus.
|-
| MARCIUS
:Későn jövök? 
| MARCIUS.
:''Within.'' Come I too late?
|-
| COMINIUS
:A pásztor nem tudhatja jobban a síp
:S a mennydörgés különbségét, miként
:Én Marcius s más emberek szaváét. 
| COMINIUS.
:The shepherd knows not thunder from a tabor
:More than I know the sound of Marcius' tongue 
:From every meaner man.
:''Enter MARCIUS.''
|-
| MARCIUS
:Későn jövök? 
| MARCIUS.
:Come I too late?
|-
| COMINIUS
:Későn, ha a magad
:Vérébe s nem máséba öltözél. 
| COMINIUS.
:Ay, if you come not in the blood of others,
:But mantled in your own.
|-
| MARCIUS
:Ó, hadd öleljelek meg olyan ép
:Karokkal, mint egy kérőéi, s olyan
:Vidáman, mint midőn megházasodtam,
:S a gyertyafény az ágyra hullt. 
| MARCIUS.
:O! let me clip ye
:In arms as sound as when I woo'd; in heart
:As merry as when our nuptial day was done,
:And tapers burn'd to bedward.
|-
| COMINIUS
:Vitézek
:Virága! Titus Lartius hogyan van? 
| COMINIUS.
:Flower of warriors,
:How is't with Titus Lartius?
|-
| MARCIUS
:Mint olyan ember, ki itéletet tart,
:Egyet kivégeztet, mást számkiűz,
:Fenyít, kegyelmez, szabadon bocsát.
:Úgy tartja Coriolit városunk
:Nevében mint hizelgő agarat
:A pórázon, mit úgy húz, mint akarja. 
| MARCIUS.
:As with a man busied about decrees:
:Condemning some to death and some to exile;
:Ransoming him or pitying, threat'ning the other;
:Holding Corioli in the name of Rome,
:Even like a fawning greyhound in the leash,
:To let him slip at will.
|-
| COMINIUS
:Hol a rabszolga, aki mondta, hogy
:A sáncokhoz hajtottak bennetek?
:Hol van? Híjátok ide. 
| COMINIUS.
:Where is that slave
:Which told me they had beat you to your trenches?
:Where's he? call him hither.
|-
| MARCIUS
:Hagyd magára;
:Amit beszélt, igaz; de bajnokink,
:A söpredék - hah, és nekik tribún kell! -
:Egér macskától nem fut úgy, miként ők,
:Futottak a még nálok is silányabb
:Alávalóktól. 
| MARCIUS.
:Let him alone; 
:He did inform the truth: but for our gentlemen,
:The common file,—a plague!—tribunes for them!—
:The mouse ne'er shunned the cat as they did budge
:From rascals worse than they.
|-
| COMINIUS
:És hogy győztetek? 
| COMINIUS.
:But how prevail'd you?
|-
| MARCIUS
:Nem érünk rá ezt elbeszélni. Hol van
:Az ellenség? Tiétek már a harctér?
:Ha nem, tegyétek azzá. 
| MARCIUS.
:Will the time serve to tell? I do not think.
:Where is the enemy? are you lords o' the field?
:If not, why cease you till you are so?
|-
| COMINIUS
:Marcius,
:Kárvallva harcolánk, azért ide
:Hátráltunk, hogy kilessük a sikert. 
| COMINIUS.
:Marcius,
:We have at disadvantage fought, and did
:Retire, to win our purpose.
|-
| MARCIUS
:Hol seregök? Tudjátok, merre állnak
:Legjobbjaik? 
| MARCIUS.
:How lies their battle? know you on which side
:They have placed their men of trust?
|-
| COMINIUS
:Az antiumiak
:Tudtomra az elősort képezik, mint
:Java nép, Aufidius vezérletében,
:Aki reményeiknek szíve. 
| COMINIUS.
:As I guess, Marcius,
:Their bands in the vaward are the Antiates,
:Of their best trust; o'er them Aufidius,
:Their very heart of hope.
|-
| MARCIUS
:Kérlek,
:Mind a csatákra, mikben részt vevénk, az
:Együtt kiontott vérre és baráti
:Eskünkre: állíts engem egyenest
:Aufidius s vitézei elé,
:S ne hadd elcsúszni a jelent... A lég
:Teljék meg rögtön kard- és kopja-zajjal,
:S használjuk a percet. 
| MARCIUS.
:I do beseech you,
:By all the battles wherein we have fought,
:By the blood we have shed together, by the vows 
:We have made to endure friends, that you directly
:Set me against Aufidius and his Antiates;
:And that you not delay the present, but,
:Filling the air with swords advanc'd and darts,
:We prove this very hour.
|-
| COMINIUS
:Jobban szeretném,
:Ha jó fürdőbe mennél, magadat
:Írral kenetni; de sosem merék
:Kivánatidnak ellenállni. Válassz
:Magadnak társakat. 
| COMINIUS.
:Though I could wish
:You were conducted to a gentle bath,
:And balms applied to you, yet dare I never
:Deny your asking: take your choice of those
:That best can aid your action.
|-
| MARCIUS
:Csak aki kész rá,
:Az jön velem. Ha van valaki itt
:- S ebben kétkedni vétek -, akinek
:E festék tetszik, mely engem bemázolt;
:Ki inkább létét veszti, mint hitét; ki
:Hősleg hal inkább, hogysem rútul éljen,
:S honát magánál többre becsüli:
:Ki így itél, ha egy vagy szám szerint sok,
:Intsen így nékem, szándokát tudatni
:S kövesse Marciust.
:''Mindnyájan örvendve kiáltanak föl, karjaikkal hadonásznak, ''
:''fölemelik őt karjaikon, s hajigálják süvegeiket''
:''
:''Mindnyájan hát? egy karddá tesztek engem?
:Ha ez nem tettetés, úgy melyitek
:Nem ér négy volszkot? Hős Aufidius ellen
:Egy szálig visztek oly kemény paízst,
:Mint a magáé. Valamennyeteknek
:Köszönet, de most csak egy rész jön velem,
:A többi más harcban vesz részt, amint
:Az ügy kivánja majd. Menjünk, ha tetszik;
:A legkészebbeket válassza ki
:Közűletek négy. 
| MARCIUS.
:Those are they
:That most are willing.—If any such be here,—
:As it were sin to doubt,—that love this painting
:Wherein you see me smear'd; if any fear
:Lesser his person than an ill report;
:If any think brave death outweighs bad life,
:And that his country's dearer than himself;
:Let him alone, or so many so minded,
:Wave thus ''waving his hand'', to express his disposition,
:And follow Marcius.
:''They all shout and wave their swords; take him up in their arms and cast up their caps.''
:O, me alone! Make you a sword of me?
:If these shows be not outward, which of you
:But is four Volsces? none of you but is
:Able to bear against the great Aufidius
:A shield as hard as his. A certain number,
:Though thanks to all, must I select from all: the rest
:Shall bear the business in some other fight,
:As cause will be obey'd. Please you to march;
:And four shall quickly draw out my command,
:Which men are best inclin'd.
|-
| COMINIUS
:Menjünk, társaim.
:Ha ez valóság s nem hetvenkedés,
:Megosztozunk mindenben véletek.
:''El mindnyájan''
:'' 
| COMINIUS.
:March on, my fellows;
:Make good this ostentation, and you shall
:Divide in all with us.
:''Exeunt.''
|}

===7. szín ===
{| {{sztdr}}
| width=50% | 
:''Corioli előtt. ''
:''Titus Lartius, Coriolinál őrséget hagyva, harsona- és dobszóval megy '' ''Cominius és Cajus Marcius elé, utána egy tiszt, katonasággal és kalauzzal''
| 
: ''SCENE VII. The gates of Corioli. ''
:''TITUS LARTIUS, having set a guard upon Corioli, going with drum and trumpet toward COMINIUS and CAIUS MARCIUS, enters with a LIEUTENANT, a party of Soldiers, and a Scout.''
|-
| LARTIUS
:Így őrizzétek a kaput, miként
:Elétek szabtam. Hogyha üzenek,
:Küldjétek a centuriákat segédül;
:A többi itt elég egy darabig.
:Ha elveszítjük a csatát, a város
:Sem lesz mienk. 
| LARTIUS.
:So, let the ports be guarded: keep your duties
:As I have set them down. If I do send, despatch
:Those centuries to our aid; the rest will serve
:For a short holding: if we lose the field
:We cannot keep the town.
|-
| TISZT
:Minket ne félts, uram. 
| LIEUTENANT.
:Fear not our care, sir.
|-
| LARTIUS
:El! s zárjátok be a kaput mögöttünk.
:Követ, vezess most Róma táborába.
:''El mindnyájan''
:'' 
| LARTIUS.
:Hence, and shut your gates upon's.—
:Our guider, come; to the Roman camp conduct us. 
:''Exeunt.''
|}
=== 8. szín ===
{| {{sztdr}}
| width=50% | 
:''Csatatér a római és volszk tábor közt.''
:''Harci zaj. Jön egyfelől Marcius, másfelől Aufidius'' 
|
: ''SCENE VIII. A field of battle between the Roman and the Volscian camps. ''
:''Alarum. Enter, from opposite sides, MARCIUS and AUFIDIUS.''
|-
| MARCIUS
:Veled vivok csak, mert jobban gyülöllek
:A szószegőnél. 
| MARCIUS.
:I'll fight with none but thee, for I do hate thee
:Worse than a promise-breaker.
|-
| AUFIDIUS
:Egyformán vagyunk.
:Nem iszonyít kigyó úgy, mint hired
:S mérges fullánkod. Vesd meg lábadat! 
| AUFIDIUS.
:We hate alike:
:Not Afric owns a serpent I abhor
:More than thy fame and envy. Fix thy foot.
|-
| MARCIUS
:Haljon meg a másik rabszolgájaként,
:Ki előbb mozdul el helyérül; aztán
:Itéljék őt el az istenek. 
| MARCIUS.
:Let the first budger die the other's slave,
:And the gods doom him after!
|-
| AUFIDIUS
:Ha én futok,
:Űzz, mint nyulat. 
| AUFIDIUS.
:If I fly, Marcius,
:Halloo me like a hare.
|-
| MARCIUS
:Nehány órája, hogy
:Magam csatáztam Coriolitokban,
:S tevém, mi tetszett; e vér nem enyém,
:Mely engem álarcoz... Hogy bosszut állj,
:Feszítsd meg minden erőd! 
| MARCIUS.
:Within these three hours, Tullus,
:Alone I fought in your Corioli walls,
:And made what work I pleas'd: 'tis not my blood
:Wherein thou seest me mask'd: for thy revenge
:Wrench up thy power to the highest.
|-
| AUFIDIUS
:Hector lehetsz,
:Hetvenkedő ősidnek ostora,
:Mégsem menekszel innen!
:''Vívnak. Néhány volszk jön Aufidius segítségére''
:''
:''
:Túlozott
:Készség s nem hősiség... szégyenlenem kell
:E megvetendő segitségteket.
:''El mindnyájan harcolva s Marciustól űzetve''
:'' 
| AUFIDIUS.
:Wert thou the Hector
:That was the whip of your bragg'd progeny, 
:Thou shouldst not scape me here.—
:''They fight, and certain Volsces come to the aid of AUFIDIUS.''
:Officious, and not valiant,—you have sham'd me
:In your condemned seconds. 
:''Exeunt fighting, driven in by MAR.''
|}
===9. szín ===
{| {{sztdr}}
| width=50% | 
:''A római tábor. Harci zaj. Hátrálót fújnak. Harsonázás.''
:''Jön egyfelől Cominius rómaiakkal, másfelől Marcius felkötött karral, vele más rómaiak''
|
: ''SCENE IX. The Roman camp. '' 
:''Alarum. A retreat is sounded. Flourish. Enter, at one side, COMINIUS and Romans; at the other side, MARCIUS, with his arm in a scarf, and other Romans.''
|-
| COMINIUS
:Ha elbeszélném, amiket ma tettél,
:Magad se hinnéd. Majd ott mondom el, hol
:Szenátorok könnyezve mosolyganak rá,
:S a nagy nemesség hallgat, hümmöget,
:S végül csodál, s hölgyek rémülnek el,
:S gyönyörtől reszketvén, tovább figyelnek
:S még a buta tribúnok is, kik a
:Penészes néppel gyűlölik hired
:Mondják szivök dacára: „Hála, hogy
:Rómának ilyen katonája van!”
:De lakománknak végéhez jövél csak,
:Elébb jóllakva már.
:''Jön Titus Lartius seregével, az üldözésből jőve''
: 
| COMINIUS.
:If I should tell thee o'er this thy day's work,
:Thou't not believe thy deeds: but I'll report it
:Where senators shall mingle tears with smiles;
:Where great patricians shall attend, and shrug,
:I' the end admire; where ladies shall be frighted
:And, gladly quak'd, hear more; where the dull tribunes,
:That, with the fusty plebeians, hate thine honours,
:Shall say, against their hearts 'We thank the gods
:Our Rome hath such a soldier.'
:Yet cam'st thou to a morsel of this feast,
:Having fully dined before.
:''Enter TITUS LARTIUS, with his power, from the pursuit.''
|-
| LARTIUS
:Ó, hadvezér, itt
:A harci ló, mi a csótár vagyunk.
:Ha láttad volna... 
| LARTIUS.
:O general, 
:Here is the steed, we the caparison:
:Hadst thou beheld,—
|-
| MARCIUS
:Kérlek, ne tovább.
:Anyám, kinek joga vérét dicsérni,
:Ő is megbánt, ha magasztal. Úgy tevék,
:Miként ti; tettem annyit, mennyi telt
:Miként ti, lelkesülten a hazáért.
:Ki végbevitte, amit szándokolt,
:Fölülmult engemet. 
| MARCIUS.
:Pray now, no more: my mother,
:Who has a charter to extol her blood,
:When she does praise me grieves me. I have done
:As you have done,—that's what I can; induced
:As you have been,—that's for my country:
:He that has but effected his good will
:Hath overta'en mine act.
|-
| COMINIUS
:Ne légy koporsaja
:Ten érdemednek; Róma tartozik fia
:Becsét ismerni. Ennek elfödése
:Nem volna jobb, mint rablás, rágalom;
:Arról hallgatni, ami a dicsőség
:Tetőpontjára téve szerénynek
:Mutatkoznék! Kérlek hát (nem, hogy ezzel
:Dijazzalak, csak jellemzésedért),
:Hallgass szavamra seregünk előtt. 
| COMINIUS.
:You shall not be
:The grave of your deserving; Rome must know
:The value of her own: 'twere a concealment
:Worse than a theft, no less than a traducement,
:To hide your doings; and to silence that
:Which, to the spire and top of praises vouch'd,
:Would seem but modest: therefore, I beseech you,—
:In sign of what you are, not to reward
:What you have done,—before our army hear me.
|-
| MARCIUS
:Nehány sebem van, s fáj nekik, midőn
:Említik. 
| MARCIUS.
:I have some wounds upon me, and they smart
:To hear themselves remember'd.
|-
| COMINIUS
:Hogyha nem említenők,
:A háladatlanság meggyűjtené,
:S halálosokká tenné. A lovakból
:(Pedig sokat s jókat fogánk) s a kincsből,
:Mit a városban s harcmezőn szereztünk,
:Tied a tizedrész, válassz hát belőlök
:Az általános szétosztás előtt,
:Saját kedved szerint 
| COMINIUS.
:Should they not,
:Well might they fester 'gainst ingratitude,
:And tent themselves with death. Of all the horses,—
:Whereof we have ta'en good, and good store,—of all
:The treasure in this field achiev'd and city,
:We render you the tenth; to be ta'en forth
:Before the common distribution at
:Your only choice.
|-
| MARCIUS
:Köszönöm, vezér,
:De szívemet nem bírhatom reá,
:Hogy kardomért ajándékot vegyek.
:Nekem nem kell több osztályrészemül, mint
:Amennyit kap, ki csak néző vala.
:''Hosszú harsonázás; mindnyájan ezt kiáltják: ''„Marcius! Marcius!”'' s ''
:''fövegeiket és lándzsáikat emelgetik. Cominius és Lartius hajadonfővel áll''
:''
:''E hangszerek, melyekkel visszaéltek,
:Ne adjanak több hangot! Ha ezek
:Táborban hízelegnek, hogyne lenne
:Úgy minden udvar és város csalárd.
:Ha, mint tányérnyalónak selyme, lágyul
:Az érc, hagyjuk nekik a háborút is.
:Elég, mondom!... mert véres orromat
:Meg nem mosám, vagy egy pár nyomorút
:Legyőztem, amit észrevétlenül nem,
:Egy tett közűlünk: ekképp kurjogattok,
:A dolgokat nagyítva, mintha volna
:Kedvem, táplálni kicsinységemet
:Hazug dicséretekkel. 
| MARCIUS.
:I thank you, general,
:But cannot make my heart consent to take
:A bribe to pay my sword: I do refuse it;
:And stand upon my common part with those
:That have beheld the doing.
:''A long flourish. They all cry 'Marcius, Marcius!', cast up their
:caps and lances. COMINIUS and LARTIUS stand bare.''
:May these same instruments which you profane
:Never sound more! When drums and trumpets shall
:I' the field prove flatterers, let courts and cities be 
:Made all of false-fac'd soothing.
:When steel grows soft as the parasite's silk, 
:Let him be made a coverture for the wars.
:No more, I say! for that I have not wash'd
:My nose that bled, or foil'd some debile wretch,—
:Which, without note, here's many else have done,—
:You shout me forth in acclamations hyperbolical;
:As if I loved my little should be dieted
:In praises sauc'd with lies.
|-
| COMINIUS
:Túlszerénység;
:Inkább kegyetlen vagy hiredhe’, mint
:Hálás irántunk, kik rólad valót beszélünk.
:Megengedj, de ha így bánol magaddal,
:Ha így magad ellen fordulsz, megkötünk, hogy
:Bizton beszélhessünk. Hát tudja meg
:Egész világ, hogy Cajus Marciusé
:A harc babéra, és azért övé
:Szerszámostul nemes paripám, melyet
:A tábor ismer. S mától fogva ő
:Azért, amit tett Coriolinál
:- Kiáltsa el mindenki a seregben -:
:Cajus Marcius Coriolanus!...
:Viseld mindig dicsően e nevet.
:''Harsona- és dobszó''
: 
| COMINIUS.
:Too modest are you;
:More cruel to your good report than grateful
:To us that give you truly; by your patience,
:If 'gainst yourself you be incens'd, we'll put you,—
:Like one that means his proper harm,—in manacles,
:Then reason safely with you.—Therefore be it known,
:As to us, to all the world, that Caius Marcius
:Wears this war's garland: in token of the which,
:My noble steed, known to the camp, I give him,
:With all his trim belonging; and from this time,
:For what he did before Corioli, call him, 
:With all the applause—and clamour of the host,
:'Caius Marcius Coriolanus.'—
:Bear the addition nobly ever!
:''Flourish. Trumpets sound, and drums''
|-
| MIND
:Cajus Marcius Coriolanus! 
| ALL.
:Caius Marcius Coriolanus!
|-
| CORIOLANUS
:Megyek megmosdani;
:Láthatjátok, ha arcom tiszta lesz, hogy
:Pirúlok-e... Mindenképp köszönet;
:Lovad használom és azon leszek
:Mindenkor, hogy becsűletére váljam
:Melléknevemnek. 
| CORIOLANUS.
:I will go wash;
:And when my face is fair you shall perceive
:Whether I blush or no: howbeit, I thank you;—
:I mean to stride your steed; and at all times
:To undercrest your good addition
:To the fairness of my power.
|-
| COMINIUS
:Most el sátrainkba,
:Ahol megírjuk, mielőtt pihennénk,
:Rómának a sikert. Te Lartius, menj
:Corioliba, s küldd legfőbbjeiket
:Rómába hozzánk, értekezni mind a
:Két rész ügyében. 
| COMINIUS.
:So, to our tent;
:Where, ere we do repose us, we will write
:To Rome of our success.—You, Titus Lartius,
:Must to Corioli back: send us to Rome
:The best, with whom we may articulate
:For their own good and ours.
|-
| LARTIUS
:Jól vagyon, vezér. 
| LARTIUS.
:I shall, my lord.
|-
| CORIOLANUS
:Hogy gúnylódnak az istenek velem!
:Előbb ama fejdelmi díjakat
:Elútasítám, és most koldulok
:Tábornokomtól. 
| CORIOLANUS.
:The gods begin to mock me. I, that now
:Refus'd most princely gifts, am bound to beg 
:Of my lord general.
|-
| COMINIUS
:Szólj; tiéd, amit kérsz. 
| COMINIUS.
:Take't: 'tis yours.—What is't?
|-
| CORIOLANUS
:Itt laktam egykor Corioliban egy
:Szegény embernél; jól bánt vélem. Itt most
:Mint foglyot láttam, megkért, hogy segítsem.
:De akkor jött elém Aufidius,
:S szánalmamon győzött a düh. Bocsásd ki
:Szegény gazdámat, kérlek. 
| CORIOLANUS.
:I sometime lay here in Corioli
:At a poor man's house; he used me kindly:
:He cried to me; I saw him prisoner;
:But then Aufidius was within my view,
:And wrath o'erwhelmed my pity: I request you
:To give my poor host freedom.
|-
| COMINIUS
:Mily szép kérelem!
:Fiam hóhéra volna bár, szabad
:Lesz, mint a szél. Ereszd el, Titus, őt. 
| COMINIUS.
:O, well begg'd!
:Were he the butcher of my son, he should
:Be free as is the wind. Deliver him, Titus.
|-
| LARTIUS
:Hogyan híják? 
| LARTIUS.
:Marcius, his name?
|-
| CORIOLANUS
:Az Égre, elfeledtem.
:Emlékem bágyadt, oly fáradt vagyok.
:Nincs itt borunk? 
| CORIOLANUS.
:By Jupiter, forgot:—
:I am weary; yea, my memory is tir'd.—
:Have we no wine here?
|-
| COMINIUS
:Menjünk a sátorokba,
:Megszárad a vér rajtad. Ideje,
:Hogy gondoskodjunk rólad. Jöjjetek.
:''El mindnyájan''
:'' 
| COMINIUS.
:Go we to our tent:
:The blood upon your visage dries; 'tis time
:It should be look'd to: come. 
:''Exeunt.''
|}

===10. szín=== 
{| {{sztdr}}
| width=50% | 
:''A volszk tábor. Harsona- és kürtszó.''
:''Jön Tullus Aufidius véresen, vele néhány katona'' 
| 
:''SCENE X. The camp of the Volsces. ''
:''A flourish. Cornets. Enter TULLUS AUFIDIUS, bloody, with two or three soldiers.''
|-
| AUFIDIUS
:Elfoglalák a várost! 
| AUFIDIUS.
:The town is ta'en.
|-
| ELSŐ KATONA
:De visszaadják jó föltételekkel. 
| FIRST SOLDIER.
:'Twill be delivered back on good condition.
|-
| AUFIDIUS
:Föltételekkel!... Mért hogy római
:Nem lettem, mert mint volszk nem lehetek
:Az, ami vagyok. Föltételek!... Minő
:Föltételekre tarthat számot az, ki
:Kegyelmet vár? Ötször vívtam veled
:S ötször vetél meg engem, Marcius,
:S így lenne; ha annyiszor ütközünk meg,
:Ahányszor eszünk. Az elemekre mondom,
:Ha szembe lesz szakállammal szakálla,
:Egy elvesz, ő vagy én. Vetélkedésem
:Nem olyan tiszta már, mint volt. Előbb
:Becsűletes csatában vágytam őt
:Legyőzni, kard kard ellen... most akárhogy,
:Düh- vagy csalással elejtem. 
| AUFIDIUS.
:Condition!
:I would I were a Roman; for I cannot,
:Being a Volsce, be that I am.—Condition?
:What good condition can a treaty find
:I' the part that is at mercy?—Five times, Marcius,
:I have fought with thee; so often hast thou beat me;
:And wouldst do so, I think, should we encounter
:As often as we eat.—By the elements,
:If e'er again I meet him beard to beard,
:He's mine or I am his: mine emulation
:Hath not that honour in't it had; for where
:I thought to crush him in an equal force,—
:True sword to sword,—I'll potch at him some way,
:Or wrath or craft may get him.
|-
| ELSŐ KATONA
:Ő az ördög. 
| FIRST SOLDIER.
:He's the devil.
|-
| AUFIDIUS
:Nem oly cseles, de bátrabb. Hősiségem
:Meg van mérgezve; merthogy tőle foltos,
:Magát tagadja meg. Nincs menhely, álom,
:Nyomor, betegség, templom, capitól,
:Imádkozás vagy áldozás idője
:És más engesztelési eszköz, amely
:Kopott jogával csillapítni bírná
:Gyülölségem. Bárhol lelném is őt,
:Ha testvérem házában is, dacára
:A vendégszeretet szabályinak,
:Szilaj kezem szivébe mártanám!
:Menj a városba, nézd meg, hogy kik őrzik,
:S ki megy Rómába kezesnek. 
| AUFIDIUS.
:Bolder, though not so subtle. My valour's poisoned
:With only suffering stain by him; for him
:Shall fly out of itself: nor sleep nor sanctuary,
:Being naked, sick; nor fane nor Capitol,
:The prayers of priests nor times of sacrifice,
:Embarquements all of fury, shall lift up
:Their rotten privilege and custom 'gainst
:My hate to Marcius: where I find him, were it
:At home, upon my brother's guard, even there,
:Against the hospitable canon, would I
:Wash my fierce hand in's heart. Go you to the city;
:Learn how 'tis held; and what they are that must
:Be hostages for Rome.
|-
| ELSŐ KATONA
:S te nem jössz? 
| FIRST SOLDIER.
:Will not you go?
|-
| AUFIDIUS
:A cipruserdőben várnak reám, a
:Malmoktól délre. Hozz majd hírt oda,
:Hogy s mint áll a világ, hogy aszerint
:Intézzem dolgom. 
| AUFIDIUS.
:I am attended at the cypress grove: I pray you,—
:'Tis south the city mills,—bring me word thither
:How the world goes, that to the pace of it
:I may spur on my journey.
|-
| ELSŐ KATONA
:Úgy leend, uram.
:''El mindnyájan''
: 
| FIRST SOLDIER.
:I shall, sir. 
:''Exeunt.''
|}

==Második felvonás== 
=== 1. szín ===
{| {{sztdr}}
| width=50% | ''
:''Róma. Nyilvános tér.''
:''Jön Menenius, Sicinius és Brutus''
| 
: '' SCENE I. Rome. A public place ''
:''Enter MENENIUS, SICINIUS, and BRUTUS.''
|-
| MENENIUS
:A jós azt mondja, hogy ma este híreket hallunk. 
| MENENIUS.
:The augurer tells me we shall have news tonight.
|-
| BRUTUS
:Jókat vagy rosszakat? 
| BRUTUS.
:Good or bad?
|-
| MENENIUS
:Nem a nép kívánsága szerintieket, mert ez nem szereti Marciust. 
| MENENIUS.
:Not according to the prayer of the people, for they love not
:Marcius.
|-
| SICINIUS
:A természet tanítja meg az állatokat barátaik ismerésére. 
| SICINIUS.
:Nature teaches beasts to know their friends.
|-
| MENENIUS
:Ugyan kérlek, kit szeret a farkas? 
| MENENIUS.
:Pray you, who does the wolf love?
|-
| SICINIUS
:A bárányt. 
| SICINIUS.
:The lamb.
|-
| MENENIUS
:Igen, hogy elnyelje, mint az éhes plebejusok szeretnének tenni a nemes
:Marciusszal. 
| MENENIUS.
:Ay, to devour him, as the hungry plebeians would the noble
:Marcius.
|-
| BRUTUS
:No, hisz ez bárány, valóban; úgy béget, mint a medve. 
| BRUTUS.
:He's a lamb indeed, that baas like a bear.
|-
| MENENIUS
:Ő igazán olyan medve, mely úgy él, mint a bárány. Ti két öreg ember vagytok:
:egyet kérdek tőletek, feleljetek rá. 
| MENENIUS.
:He's a bear indeed, that lives like a lamb. You two are old men:
:tell me one thing that I shall ask you.
|-
| TRIBUNOK
:Nos, uraim? 
| BOTH TRIBUNES.
:Well, sir.
|-
| MENENIUS
:Milyen rosszaságban szenved Marcius, amellyel ti ketten nem bővelkedtek? 
| MENENIUS.
:In what enormity is Marcius poor in, that you two have not
:in abundance?
|-
| BRUTUS
:Ő egy hiba nélkül sem szűkölködik, valamennyivel el van látva. 
| BRUTUS.
:He's poor in no one fault, but stored with all.
|-
| SICINIUS
:Különösen kevélységgel. 
| SICINIUS.
:Especially in pride.
|-
| BRUTUS
:És a hányavetiségben minden emberen túltesz. 
| BRUTUS.
:And topping all others in boasting.
|-
| MENENIUS
:Furcsa biz az. Tudjátok-e ti ketten, mit ítélnek felőletek itt a városban, magunkat
:értve, a jobb oldalt. Tudjátok? 
| MENENIUS.
:This is strange now: do you two know how you are censured here in
:the city, I mean of us o' the right-hand file? Do you?
|-
| TRIBUNOK
:Nos tehát, mit ítélnek felőlünk? 
| BOTH TRIBUNES.
:Why, how are we censured?
|-
| MENENIUS
:Minthogy a kevélységről beszéltetek... de nem haragusztok meg? 
| MENENIUS.
:Because you talk of pride now,—will you not be angry?
|-
| TRIBUNOK
:Nos, uram, nos? 
| BOTH TRIBUNES.
:Well, well, sir, well.
|-
| MENENIUS
:Különben mindegy, mert bármily kis tolvaj alkalom igen nagy mennyiségű
:türelemről foszt meg benneteket. Tegyetek kedvetek szerint s haragudjatok, ha
:úgy tetszik, ha örömet szerez nektek a harag. Kevélységgel vádoljátok Martiust? 
| MENENIUS.
:Why, 'tis no great matter; for a very little thief of occasion
:will rob you of a great deal of patience: give your dispositions
:the reins, and be angry at your pleasures; at the least, if you
:take it as a pleasure to you in being so. You blame Marcius for
:being proud?
|-
| BRUTUS
:Nem egyedül mi, uram. 
| BRUTUS.
:We do it not alone, sir.
|-
| MENENIUS
:Tudom, hogy ti magatok nagyon kevésre vagytok képesek. Sok a cimborátok,
:különben szörnyen együgyű dolgokat vinnétek végbe. Képességtek sokkal
:gyermekibb, hogysem magatok sokat tehetnétek. Kevélységről beszéltek; hejh, ha
:a hátatok mögé láthatnátok s jó magatokat belsőképpen vizsgálat alá vennétek!
:Tennétek csak ezt! 
| MENENIUS.
:I know you can do very little alone; for your helps are many, or
:else your actions would grow wondrous single: your abilities are
:too infant-like for doing much alone. You talk of pride: O that
:you could turn your eyes toward the napes of your necks, and make
:but an interior survey of your good selves! O that you could!
|-
| BRUTUS
:Hát aztán, uram? 
| BOTH TRIBUNES.
:What then, sir?
|-
| MENENIUS
:Hát aztán olyan érdemetlen, kevély, kegyetlen, makacs tisztviselő párt (más
:szavakkal bolondokat) födöznétek fel, aminőket csak kapni Rómában. 
| MENENIUS.
:Why, then you should discover a brace of unmeriting, proud,
:violent, testy magistrates,—alias fools,—as any in Rome.
|-
| SICINIUS
:Menenius, téged is nagyon jól ismernek ám! 
| SICINIUS.
:Menenius, you are known well enough too.
|-
| MENENIUS
:Ismernek mint afféle bogaras patríciust és olyat, aki szeret egy-egy pohár tüzes
:bort, melyben egy csepp szelídítő Tiberisvíz sincs. Mondják, hogy annyiban
:tökéletlen vagyok, amennyiben az első vádlót pártolom, hogy minden csekélységre
:indulatoskodom, s hogy többet mulatok az éj hátuljával, mint a reggel homlokával.
:Amit gondolok, kimondom, s rosszakaratomat kilehelem. Ha találkozom ilyen
:politikusokkal, mint ti (Lycurgusoknak nem nevezhetlek) s ha az ital, melyet
:nyújtotok, nem ízlik: félrerántom a képemet. Nem mondhatom, hogy „uraságaitok
:igen jól fejezték ki magokat”, ha majd minden szavatokból kirí a szamár; és ámbár
:el kell tűrnöm, ha valaki tiszteletre méltó férfiaknak nevez benneteket, de azok
:gyalázatosan hazudnak, kik azt mondják, hogy emberséges képetek van. Ha ezt
:látjátok mikrokozmusom földabroszán, következik ebből, hogy engem nagyon jól
:ismernek? Mi rosszat böngészhet vak látástok e jelből arra nézve, hogy engem
:nagyon jól ismernek? 
| MENENIUS.
:I am known to be a humorous patrician, and one that loves a cup
:of hot wine with not a drop of allaying Tiber in't; said to
:be something imperfect in favouring the first complaint, hasty
:and tinder-like upon too trivial motion; one that converses more
:with the buttock of the night than with the forehead of the
:morning. What I think I utter, and spend my malice in my breath.
:Meeting two such wealsmen as you are,—I cannot call you
:Lycurguses,—if the drink you give me touch my palate adversely,
:I make a crooked face at it. I cannot say your worships have
:delivered the matter well when I find the ass in compound with
:the major part of your syllables; and though I must be content to
:bear with those that say you are reverend grave men, yet they lie
:deadly that tell you have good faces. If you see this in the map
:of my microcosm, follows it that I am known well enough too? What
:harm can your bisson conspectuities glean out of this character,
:if I be known well enough too?
|-
| BRUTUS
:Eredj, uram, eredj; eléggé ismerünk. 
| BRUTUS.
:Come, sir, come, we know you well enough.
|-
| MENENIUS
:Ti sem engemet nem ismertek, sem magatokat, sem más egyebet. A ti
:nagyravágyástok: szegény fickóktól süvegeltetni és bókokat nyerni.
:Eltarisznyáztok egész egy istenadta délelőttet, hallgatva egy narancsos kofa és
:csaplár civódását, s elhalasztjátok a háromfilléres pört a következő törvényszékig.
:Ha valami ügyet terjeszt elétek két peres fél, s történetesen egyet csavarít rajtatok
:a kólika, olyan képeket rántotok, mint az alakosok, kitűzitek a véres zászlót a
:türelem ellen, s éji edény után ordítva véresen eresztitek el a pört, melyet
:kihallgatástok még jobban összegabalyított. Annyiban szereztek békét az
:ügybajosok közt, hogy mind a két részt összegazemberezitek. Derék legények
:vagytok, nagyon. 
| MENENIUS.
:You know neither me, yourselves, nor anything. You are ambitious
:for poor knaves' caps and legs; you wear out a good wholesome
:forenoon in hearing a cause between an orange-wife and a
:fosset-seller, and then rejourn the controversy of threepence
:to a second day of audience.—When you are hearing a matter
:between party and party, if you chance to be pinched with the
:colic, you make faces like mummers, set up the bloody flag
:against all patience, and, in roaring for a chamber-pot, dismiss
:the controversy bleeding, the more entangled by your hearing: all
:the peace you make in their cause is calling both the parties
:knaves. You are a pair of strange ones.
|-
| BRUTUS
:Eredj, eredj, jól tudják felőled hogy különb vagy bohócnak az asztalnál, mint
:bírónak a Capitoliumban. 
| BRUTUS.
:Come, come, you are well understood to be a perfecter giber
:for the table than a necessary bencher in the Capitol.
|-
| MENENIUS
:Még napjaink is gúnyolódókká válnak, ha ilyen nevetséges személyekkel
:találkoznak, mint ti. Ha legcélszerűbben beszéltek, még az sem ér annyit se, mint
:szakállatok mozgása, szakállatok pedig nem érdemli azt a tisztességes sírt, hogy
:egy kontár szabó vánkosát tömjétek ki véle, vagy hogy szamár nyergébe temessék.
:De nektek azt kell mondanotok: Marcius kevély! holott ő egymaga testvérek közt
:is ér annyit, mint valamennyi nagyapátok Deucalion óta, ámbár közülük a java
:alkalmasint firól fira hóhér volt. Jó estét uraságtoknak; további mulatásom veletek
:megrontaná agyvelőmet, miután ti a plebejus barmok pásztorai vagytok. Leszek
:oly vakmerő s búcsút veszek tőletek.
:''Brutus és Sicinius hátramegy.''
:''Jön Volumnia, Virgilia, Valeria''
:''
:''Hogy vagytok, szép és nemes hölgyek? A hold, ha földi volna, sem volna
:nemesebb nálatok. Hová követitek oly gyorsan szemeiteket? 
| MENENIUS.
:Our very priests must become mockers if they shall encounter such
:ridiculous subjects as you are. When you speak best unto the
:purpose, it is not worth the wagging of your beards; and your
:beards deserve not so honourable a grave as to stuff a botcher's
:cushion or to be entombed in an ass's pack-saddle. Yet you must
:be saying, Marcius is proud; who, in a cheap estimation, is worth
:all your predecessors since Deucalion; though peradventure some
:of the best of 'em were hereditary hangmen. God-den to your
:worships: more of your conversation would infect my brain, being
:the herdsmen of the beastly plebeians: I will be bold to take my
:leave of you.
:''BRUTUS and SICINIUS retire.''
:''Enter VOLUMNIA, VIRGILIA, VALERIA, &amp;c.''
:How now, my as fair as noble ladies,—and the moon, were she
:earthly, no nobler,—whither do you follow your eyes so fast?
|-
| VOLUMNIA
:Érdemes Menenius, fiam, Marcius közeledik. Junó szeretetére kérlek, eressz
:bennünket. 
| VOLUMNIA.
:Honourable Menenius, my boy Marcius approaches; for the love of
:Juno, let's go.
|-
| MENENIUS
:Hah, Marcius hazafelé tart? 
| MENENIUS.
:Ha! Marcius coming home!
|-
| VOLUMNIA
:Igen, tisztelt Menenius, s a legnagyobb sikerrel és megbecsüléssel. 
| VOLUMNIA.
:Ay, worthy Menenius, and with most prosperous approbation.
|-
| MENENIUS
:Neked nyújtom, Jupiter, fövegemet és köszönetemet. Marcius hazajön! 
| MENENIUS.
:Take my cap, Jupiter, and I thank thee.—Hoo! Marcius coming
:home!
|-
| VOLUMNIA és VIRGILIA
:Igen is, úgy van. 
| VOLUMNIA, VIRGILIA.
:Nay, 'tis true.
|-
| VOLUMNIA
:Íme, itt levele; a szenátusnak is küldött, nejének is, s úgy hiszem, otthon a te
:számodra is van. 
| VOLUMNIA.
:Look, here's a letter from him: the state hath another,
:his wife another; and I think there's one at home for you.
|-
| MENENIUS
:Ma este az egész házamat leitatom. Levelem van tőle? 
| MENENIUS.
:I will make my very house reel to-night.—A letter for me?
|-
| VIRGILIA
:Igen, minden bizonnyal van leveled. Láttam. 
| VIRGILIA.
:Yes, certain, there's a letter for you; I saw it.
|-
| MENENIUS
:Levél számomra? Ez képes engem hét esztendeig egészségben tartani, s ez 
:alatt az egész idő alatt csak úgy komázok az orvossal. Galenus legfölségesebb
:rendelvénye ezen óvószerhez képest csak kuruzslás, s annyit ér, mint valami
:lóital. Nincs megsebesítve? mert úgy szokott hazajőni. 
| MENENIUS.
:A letter for me! It gives me an estate of seven years'
:health; in which time I will make a lip at the physician: the
:most sovereign prescription in Galen is but empiricutic, and, to
:this preservative, of no better report than a horse-drench. Is he
:not wounded? he was wont to come home wounded.
|-
| VIRGILIA
:Ó, nincs, nincs, nincs! 
| VIRGILIA.
:O, no, no, no.
|-
| VOLUMNIA
:Ó, de meg van sebesítve, hála Istennek! 
| VOLUMNIA.
:O, he is wounded, I thank the gods for't.
|-
| MENENIUS
:Én is azt mondom, ha nincs nagyon megvagdalva. Vajon hoz-e győzelmet
:zsebében? Úgy illenek neki a sebek. 
| MENENIUS.
:So do I too, if it be not too much.—Brings a victory in
:his pocket?—The wounds become him.
|-
| VOLUMNIA
:A homlokán hozza, Menenius. Harmadízben jön haza tölgykoszorúval. 
| VOLUMNIA.
:On's brows: Menenius, he comes the third time home with the oaken
:garland.
|-
| MENENIUS
:Jól megtanította Aufidiust? 
| MENENIUS.
:Has he disciplined Aufidius soundly?
|-
| VOLUMNIA
:Titus Lartius írja, hogy együtt vívtak, és Aufidius megfutamodott. 
| VOLUMNIA.
:Titus Lartius writes,—they fought together, but Aufidius
:got off.
|-
| MENENIUS
:Jól is tette, afelől biztosíthatom, mert ha ott megáll előtte, olyat kap, amit én föl
:nem vettem volna Coriolinak minden szekrényeért s az aranyért, mely azokban
:van. Tudja ezt a szenátus? 
| MENENIUS.
:And 'twas time for him too, I'll warrant him that: an he
:had stayed by him, I would not have been so fidiused for all the
:chests in Corioli and the gold that's in them. Is the Senate
:possessed of this?
|-
| VOLUMNIA
:Jertek, hölgyeim... Igen, igen, a szenátus kapott levelet a vezértől, melyben ez a
:háború minden érdemét fiamra ruházza. E táborozásban minden előbbi tetteit
:fölülmúlta. 
| VOLUMNIA.
:Good ladies, let's go.—Yes, yes, yes; the Senate has letters
:from the general, wherein he gives my son the whole name of the
:war: he hath in this action outdone his former deeds doubly.
|-
| VALERIA
:Valóban, csodálatos dolgokat beszélnek róla. 
| VALERIA.
:In troth, there's wondrous things spoke of him.
|-
| MENENIUS
:Csodálatosakat? Kezeskedem is, hogy nem érdemetlenül. 
| MENENIUS.
:Wondrous! ay, I warrant you, and not without his true purchasing.
|-
| VIRGILIA
:Adják istenink, hogy igazak legyenek. 
| VIRGILIA.
:The gods grant them true!
|-
| VOLUMNIA
:Igazak? Ó! 
| VOLUMNIA.
:True! pow, wow.
|-
| MENENIUS
:Igazak? Esküszöm, hogy azok. Hol van megsebesítve''? (A tribunokhoz, kik''
:''
:elörejönnek)'' Isten tartsa meg uraságtokot! Marcius hazajön, most még több oka
:van kevélynek lennie. Hol van megsebesítve? 
| MENENIUS.
:True! I'll be sworn they are true. Where is he wounded?—''To the
:TRIBUNES, who come forward.'' God save your good worships! Marcius
:is coming home; he has more cause to be proud.—Where is he
:wounded?
|-
| VOLUMNIA
:Vállán és bal kezén. Majd mutathat elég sebhelyet a népnek, ha hivatalért
:folyamodik. Tarquin elűzetésekor hét seb esett rajta. 
| VOLUMNIA.
:I' the shoulder and i' the left arm; there will be large
:cicatrices to show the people when he shall stand for his place.
:He received in the repulse of Tarquin seven hurts i' the body.
|-
| MENENIUS
:Egy a nyakán s kettő a combján... én úgy tudom, hogy kilenc. 
| MENENIUS.
:One i' the neck and two i' the thigh,—there's nine that I
:know.
|-
| VOLUMNIA
:Ez utolsó háború előtt huszonöt sebe volt. 
| VOLUMNIA.
:He had, before this last expedition, twenty-five wounds upon him.
|-
| MENENIUS
:Most van huszonhét. Minden sebe egy-egy ellenség sírja volt.
:''Örömzaj és harsonák''
:''
:''Halljátok a harsonákat? 
| MENENIUS.
:Now it's twenty-seven: every gash was an enemy's grave. 
:''A shout and flourish.''
:Hark! the trumpets.
|-
| VOLUMNIA
:Ezek már Marciusnak hirdetői! Zaj
:Előzi őt meg, s könny marad mögötte.
:Izmos karjában a sötét halál,
:Kinyújtja, és sok ember sírba száll.
:''Jeladás; harsonák hangzanak. Jön Cominius és Titus Lartius, ''
:''köztük Coriolanus, fején tölgykoszorú; kapitányok, katonák, hírnök'' 
| VOLUMNIA.
:These are the ushers of Marcius: before him
:He carries noise, and behind him he leaves tears;
:Death, that dark spirit, in's nervy arm doth lie;
:Which, being advanc'd, declines, and then men die.
:''A sennet. Trumpets sound. Enter COMINIUS and TITUS LARTIUS;
:between them, CORIOLANUS, crowned with an oaken garland; with
:CAPTAINS and Soldiers and a HERALD.''
|-
| HÍRNÖK
:Tudjátok meg, hogy Marcius maga
:Harcolt Corioliban, s ott hősisége
:A Cajus Marciushoz új nevet nyert,
:Ezen tisztes név Coriolanus... Üdvöz
:Légy Rómában, híres Coriolanus!
:''Harsonák'' 
| HERALD.
:Know, Rome, that all alone Marcius did fight
:Within Corioli gates: where he hath won,
:With fame, a name to Caius Marcius; these
:In honour follows Coriolanus:—
:Welcome to Rome, renowned Coriolanus!
:''Flourish.''
|-
| MIND
:Légy üdvöz itt, híres Coriolanus! 
| ALL.
:Welcome to Rome, renowned Coriolanus!
|-
| CORIOLANUS
:Ne többet már, ez sérti szívemet;
:Ne többet, kérlek. 
| CORIOLANUS.
:No more of this, it does offend my heart;
:Pray now, no more.
|-
| COMINIUS
:Ím, uram, anyád... 
| COMINIUS.
:Look, sir, your mother!
|-
| CORIOLANUS
:Ó!
:Tudom, kéréd az isteneket, hogy engem
:Segítsenek. ''(Letérdel)'' 
| CORIOLANUS.
:O,
:You have, I know, petition'd all the gods
:For my prosperity!
:''Kneels.''
|-
| VOLUMNIA
:Kelj föl, hős katonám!
:Szép Marcius, vitézi Cajusom!
:És tetteiddel szerzett új neved
:Hogy is van? Coriolanus, úgyebár?
:De nőd... 
| VOLUMNIA.
:Nay, my good soldier, up;
:My gentle Marcius, worthy Caius, and
:By deed-achieving honour newly nam'd,—
:What is it?—Coriolanus must I call thee?
:But, O, thy wife!
|-
| CORIOLANUS
:Üdvöz légy, kedves hallgatóm!
:Nevettél volna, ha koporsó hoz meg,
:Hogy diadalmamon sírsz? Kedvesem,
:Ez a corioli özvegyek s fiatlan
:Anyákhoz illő. 
| CORIOLANUS.
:My gracious silence, hail!
:Wouldst thou have laugh'd had I come coffin'd home,
:That weep'st to see me triumph? Ah, my dear,
:Such eyes the widows in Corioli wear,
:And mothers that lack sons.
|-
| MENENIUS
:Áldjanak istenink! 
| MENENIUS.
:Now the gods crown thee!
|-
| CORIOLANUS
:S te még élsz? ''(Valeriához)'' Ó, bocsánat, asszonyom. 
| CORIOLANUS.
:And live you yet? ''To VALERIA''—O my sweet lady, pardon.
|-
| VOLUMNIA
:Hová forduljak? Üdvöz légy körünkben!
:Vezér, te szinte, s valamennyien! 
| VOLUMNIA.
:I know not where to turn.—O, welcome home;—and welcome,
:general;—and you are welcome all.
|-
| MENENIUS
:Ezerszer üdvöz légy! Nevetni, sírni
:Tudnék; nehéz s könnyű vagyok. Üdvözöllek.
:Átok szakítsa ki szivét, aki
:Nem lát örömmel. Róma titeket
:Imádjon, hármatokat; hanem, hitemre,
:Van itt néhány vén vadfa, melyeken
:Az oltás nem fog. Jó napot, vitézek!
:Mi a csalánt csalánnak hívjuk s a bolondot
:Bolondnak. 
| MENENIUS.
:A hundred thousand welcomes.—I could weep 
:And I could laugh; I am light and heavy.—Welcome:
:A curse begin at very root on's heart
:That is not glad to see thee!—You are three
:That Rome should dote on: yet, by the faith of men,
:We have some old crab trees here at home that will not
:Be grafted to your relish. Yet welcome, warriors.
:We call a nettle but a nettle; and
:The faults of fools but folly.
|-
| COMINIUS
:Mindig igazsága van. 
| COMINIUS.
:Ever right.
|-
| CORIOLANUS
:Mindig, Menenius, mindig az. 
| CORIOLANUS.
:Menenius ever, ever.
|-
| HÍRNÖK
:El itt az útból. 
| HERALD.
:Give way there, and go on!
|-
| CORIOLANUS 
:''(nejéhez és anyjához)''
:''
:''
:Kezedet s tiédet.
:Előbb, mint házam árnyékába lépek,
:Nézzük el a jó patríciusokhoz,
:Akiktől nem csak üdvözlést nyerék, de
:Megtisztelést is. 
| CORIOLANUS.
:''To his wife and mother.'' Your hand, and yours:
:Ere in our own house I do shade my head,
:The good patricians must be visited;
:From whom I have receiv'd not only greetings,
:But with them change of honours.
|-
| VOLUMNIA
:Én megértem azt,
:Hogy fő ohajtásom s ábrándaim
:Beteljesültek. Egy van hátra még,
:És ezt tenéked, nem kételkedem, hogy
:Megadja Rómánk. 
| VOLUMNIA.
:I have lived
:To see inherited my very wishes,
:And the buildings of my fancy; only
:There's one thing wanting, which I doubt not but 
:Our Rome will cast upon thee.
|-
| CORIOLANUS
:Anyám, a magam
:Módján inkább leszek szolgájuk, mint uruk
:Az ő módjukon. 
| CORIOLANUS.
:Know, good mother,
:I had rather be their servant in my way
:Than sway with them in theirs.
|-
| COMINIUS
:El a Capitolba!
:''Harsonák, kürtök. Elmennek oly ünnepélyesen, mint jöttek. A tribunok maradnak''
: 
| COMINIUS.
:On, to the Capitol.
:''Flourish. Cornets. Exeunt in state, as before. The tribunes
:remain.''
|-
| BRUTUS
:Minden nyelv róla szól s a gyönge szem
:Üveggel nézi őt. A csacska dajkák
:Jajgatni hagyják csecsemőiket,
:Őt emlegetvén elragadtatással,
:A konyhalyány legszebb vásznát köti
:Füstös nyakára s a falakra mászik,
:Megtömve minden, bódék, ablakok
:A fúladásig. Háztetők gerincén
:Ül a sokaság, s mind iparkodik
:Őt nézni. Ritkán látható papok
:Furódnak a tömeg közé, helyet
:Szerezni a köznép közt. Fátyolos nők
:Odaadják arcuk pírját és fehérét
:A kéjelgő s a forró ajku Phoebus
:Zsákmányaúl. Oly zaj van, mintha egy
:Isten, ki őt vezérli, emberi
:Lényébe bújt vón’ csellel, s adta volna
:A kellemet rá. 
| BRUTUS.
:All tongues speak of him and the bleared sights
:Are spectacled to see him: your prattling nurse
:Into a rapture lets her baby cry
:While she chats him: the kitchen malkin pins
:Her richest lockram 'bout her reechy neck,
:Clamb'ring the walls to eye him: stalls, bulks, windows,
:Are smother'd up, leads fill'd and ridges hors'd
:With variable complexions; all agreeing
:In earnestness to see him: seld-shown flamens
:Do press among the popular throngs, and puff
:To win a vulgar station: our veil'd dames 
:Commit the war of white and damask, in
:Their nicely gawded cheeks, to the wanton spoil
:Of Phoebus' burning kisses; such a pother,
:As if that whatsoever god who leads him
:Were slily crept into his human powers,
:And gave him graceful posture.
|-
| SICINIUS
:Konzul lesz maholnap,
:Fogadni mernék. 
| SICINIUS.
:On the sudden
:I warrant him consul.
|-
| BRUTUS
:Úgy lefekhetünk
:Mindaddig, míg az ő hatalma tart. 
| BRUTUS.
:Then our office may
:During his power go sleep.
|-
| SICINIUS
:Nem fogja ő méltóságát szerényen
:Viselni végig; elveszíti azt is,
:Mit eddig nyert. 
| SICINIUS.
:He cannot temp'rately transport his honours
:From where he should begin and end; but will
:Lose those he hath won.
|-
| BRUTUS
:Ez a vigasztalás. 
| BRUTUS.
:In that there's comfort.
|-
| SICINIUS
:Hidd el, hogy a nép, kit képviselünk,
:Felejti majd bármily kis alkalomkor
:Régi haragból újabb érdemét;
:S hogy ád alkalmat, olyan bizonyos,
:Mint hogy kevély. 
| SICINIUS.
:Doubt not the commoners, for whom we stand,
:But they, upon their ancient malice will forget,
:With the least cause these his new honours; which
:That he will give them make as little question
:As he is proud to do't.
|-
| BRUTUS
:Hallám eskünni őt,
:Ha konzulságért folyamodni fog,
:Nem jő a térre és nem ölti fel
:Az alázatosság ócska köntösét, s nem
:Mutatja a népnek, mint szokás, sebeit,
:Koldulni a büdös szájaktul. 
| BRUTUS.
:I heard him swear,
:Were he to stand for consul, never would he
:Appear i' the market-place, nor on him put
:The napless vesture of humility;
:Nor, showing, as the manner is, his wounds
:To the people, beg their stinking breaths.
|-
| SICINIUS
:Jól van. 
| SICINIUS.
:'Tis right.
|-
| BRUTUS
:Eképp beszélt. Ó, inkább odahagyja,
:Mint így szerezze meg, ha a nemesség
:Rá nem segíti. 
| BRUTUS.
:It was his word: O, he would miss it rather
:Than carry it but by the suit of the gentry to him,
:And the desire of the nobles.
|-
| SICINIUS
:Én ugyan kivánom,
:Hogy ez legyen szándéka és ezen terv
:Szerint müködjék. 
| SICINIUS.
:I wish no better
:Than have him hold that purpose, and to put it
:In execution.
|-
| BRUTUS
:Meglásd, megteszi. 
| BRUTUS.
:'Tis most like he will.
|-
| SICINIUS
:Akkor megértjük, amit úgy kivánunk:
:Ő bukni fog. 
| SICINIUS.
:It shall be to him then, as our good wills,
:A sure destruction.
|-
| BRUTUS
:Meg is kell buknia,
:Máskép mi járunk így. Rá kell vezetnünk
:A népet, hogy gyülölte mindig őt, hogy
:Öszvérekké változtatná, ha bírná,
:Hogy elnémítná szószólóikat,
:És a szabadságból őket kiverné,
:Hogy nem teszen föl bennök több erőt
:S tehetséget, több lelket, mint van a
:Tevében, mely azért tápláltatik csak,
:Hogy hordja a tehert, s jól megverik, ha
:Eldől alatta. 
| BRUTUS.
:So it must fall out
:To him or our authorities. For an end,
:We must suggest the people in what hatred
:He still hath held them; that to's power he would 
:Have made them mules, silenc'd their pleaders, and
:Dispropertied their freedoms; holding them,
:In human action and capacity,
:Of no more soul nor fitness for the world
:Than camels in their war; who have their provand
:Only for bearing burdens, and sore blows
:For sinking under them.
|-
| SICINIUS
:Ilyetén beszédtől,
:Ha majd a népet lázadó dacával
:Legjobban bántja (s ez meglesz, mihelyt
:Ingerlik, ami könnyü, mint kutyát
:Uszítni juhra:) lángra lobban a
:Száraz tarló, s e lángok őt örökre
:Be fogják feketíteni.
:''Követ jön'' 
| SICINIUS.
:This, as you say, suggested
:At some time when his soaring insolence
:Shall touch the people,—which time shall not want,
:If it be put upon't; and that's as easy
:As to set dogs on sheep,—will be his fire
:To kindle their dry stubble; and their blaze
:Shall darken him for ever.
:''Enter A MESSENGER.''
|-
| BRUTUS
:Mi baj? 
| BRUTUS.
:What's the matter?
|-
| KÖVET
:A Capitolba hínak. Híre van,
:Hogy Marcius konzul lesz. A vakok
:Tolonganak, hogy hallják, és a némák,
:Hogy lássák őt. Agg hölgyek kesztyüket
:S az ifju hölgyek kendőket dobáltak
:Felé, ahol ment. Bókolt a nemesség,
:Mint Jupiter szobránál; és a nép
:Örömzajából mennydörgést csinált
:S záport a fölhányt fövegekbül. Ilyet
:Még nem láttam. 
| MESSENGER.
:You are sent for to the Capitol. 'Tis thought
:That Marcius shall be consul:
:I have seen the dumb men throng to see him, and
:The blind to hear him speak: matrons flung gloves,
:Ladies and maids their scarfs and handkerchers,
:Upon him as he pass'd; the nobles bended
:As to Jove's statue; and the commons made
:A shower and thunder with their caps and shouts:
:I never saw the like.
|-
| BRUTUS
:Jerünk a Capitolba.
:Szemünk s fülünk a jelené legyen,
:S szivünk a sikeré. 
| BRUTUS.
:Let's to the Capitol;
:And carry with us ears and eyes for the time,
:But hearts for the event.
|-
| SICINIUS
:Veled megyek.
:''El mindnyájan''
:'' 
| SICINIUS.
:Have with you. 
:''Exeunt.''
|}
===2. szín ===
{| {{sztdr}}
| width=50% | ''
:''Ugyanott. A Capitol.''
:''Jön két törvényszolga; párnákat raknak''
| 
: ''SCENE II. Rome. The Capitol. ''
:''Enter two OFFICERS, to lay cushions.''
|-
| ELSŐ SZOLGA
:Jöszte, jöszte, ezennel itt lesznek. Hányan iparkodnak a konzulságra? 
| FIRST OFFICER.
:Come, come; they are almost here. How many stand for consulships?
|-
| MÁSODIK SZOLGA
:Azt mondják, hárman; de minden ember hiszi, hogy Coriolanus nyeri el. 
| SECOND OFFICER.
:Three, they say; but 'tis thought of every one Coriolanus will
:carry it.
|-
| ELSŐ SZOLGA
:Ez derék legény, de kegyetlenül kevély s nem szereti a köznépet. 
| FIRST OFFICER.
:That's a brave fellow; but he's vengeance proud and loves not the
:common people.
|-
| MÁSODIK SZOLGA
:Valóban, volt elég nagy ember, ki hízelgett a népnek, pedig nem szerette soha;
:voltak ismét elegen, kiket a nép szeretett, s maga sem tudta miért. S így, ha
:szeretnek, nem tudják, mi végett s ha gyűlölnek, annak sincs jobb oka. Azért ha
:Coriolanus nem törődik vele, hogy szeretik-e vagy gyűlölik, ez azt bizonyítja,
:hogy jól ismeri gondolkodásukat; az ő nemes gondtalansága ezt világosan
:kimutatja. 
| SECOND OFFICER.
:Faith, there have been many great men that have flattered the
:people, who ne'er loved them; and there be many that they have
:loved, they know not wherefore; so that, if they love they know
:not why, they hate upon no better a ground: therefore, for
:Coriolanus neither to care whether they love or hate him
:manifests the true knowledge he has in their disposition; and,
:out of his noble carelessness, lets them plainly see't.
|-
| ELSŐ SZOLGA
:Ha nem törődik vele, hogy szeretik-e vagy sem, részrehajlatlanul állna köztük, 
:s nem tenne velök se jót, se rosszat; de ő jobban igyekszik gyűlölségüket
:megnyerni, mint amennyire azok képesek ezt teljesíteni, és semmit el nem
:mulaszt, amiben teljesen kimutathatja irántok ellenséges indulatát. Márpedig a
:nép gyűlölségére és nemtetszésére iparkodnia éppen oly gonoszság, mint az,
:mit ő nem helyesel: hízelegni szeretetéért. 
| FIRST OFFICER.
:If he did not care whether he had their love or no, he waved
:indifferently 'twixt doing them neither good nor harm; but he
:seeks their hate with greater devotion than they can render it
:him; and leaves nothing undone that may fully discover him their
:opposite. Now to seem to affect the malice and displeasure of the
:people is as bad as that which he dislikes,—to flatter them for
:their love.
|-
| MÁSODIK SZOLGA
:Nagy érdemeket szerzett ő hazájától, s az ő emelkedése nem oly kényelmes
:lépcsőkön történt, mint azoké, kik, a nép előtt magokat udvariasan hajtogatva,
:süvegeléssel jutottak a hírre és tiszteletre, minden egyéb tett nélkül. Ő,
:ellenkezőleg, annyira beülteté dicsőségét szemökbe és tetteit szívökbe, hogy erről
:hallgatni s ezt meg nem vallani hálátlan igaztalanság, elferdíteni pedig oly gazság
:volna, mely maga magát meghazudtolván, rosszallást és szemrehányást vonna
:magára mindenkitől, aki hallaná. 
| SECOND OFFICER.
:He hath deserved worthily of his country: and his ascent is not
:by such easy degrees as those who, having been supple and
:courteous to the people, bonnetted, without any further deed to
:have them at all, into their estimation and report: but he hath
:so planted his honours in their eyes, and his actions in their
:hearts, that for their tongues to be silent, and not confess
:so much, were a kind of ingrateful injury; to report otherwise
:were a malice that, giving itself the lie, would pluck reproof
:and rebuke from every ear that heard it.
|-
| ELSŐ SZOLGA
:Ne többet róla, ő érdemteljes ember. Helyet, helyet; jőnek.
:''Jeladás a harsonákkal. Jön, a lictorok után, Cominius konzul, Menenius, ''
:''Coriolanus, több szenátor, Sicinius és Brutus. A szenátorok elfoglalják ''
:''helyeiket, a tribunok szinte'' 
| FIRST OFFICER.
:No more of him; he is a worthy man.: make way, they are coming.
:''A sennet. Enter, with Lictors before them, COMINIUS the Consul,
:MENENIUS, CORIOLANUS, Senators, SICINIUS and BRUTUS. The Senators
|-
|  
| take their places; the Tribunes take theirs also by themselves.''
|-
| MENENIUS
:Bevégezvén a volszk ügyet s haza
:Rendelvén Titus Lartiust, ezen
:Másod-gyülésünk legfő pontja lesz,
:Dijazni a nemes szolgálatot, mely
:Honáért ennyit tőn. Kérlek tehát,
:Komoly s nagyon tisztelt apák, hogy a
:Jelen konzult, ki sikeres hadunk
:Vezére volt, hagyjátok szólani
:A hősiségről, melyet végbevitt
:Cajus Marcius Coriolanus, aki
:Azért van itt, hogy érdeme szerint
:Köszönjünk néki. 
| MENENIUS.
:Having determined of the Volsces, and
:To send for Titus Lartius, it remains,
:As the main point of this our after-meeting,
:To gratify his noble service that
:Hath thus stood for his country: therefore please you,
:Most reverend and grave elders, to desire
:The present consul, and last general
:In our well-found successes, to report
:A little of that worthy work perform'd
:By Caius Marcius Coriolanus; whom
:We met here both to thank and to remember
:With honours like himself.
|-
| ELSŐ SZENÁTOR
:Jó Cominius, szólj.
:Rövidség kedveért ne hagyj ki semmit,
:Higgyük inkább, hogy a hon gyenge őt
:Dijazni, mintsem, hogy tán mibelőlünk
:Hiányzik rá a kedv. Népszónokok,
:Kérünk, figyeljetek barátilag,
:S bírjátok rá a népet, hogy velünk
:Majd egyetértsen. 
| FIRST SENATOR.
:Speak, good Cominius:
:Leave nothing out for length, and make us think
:Rather our state's defective for requital
:Than we to stretch it out.—Masters o' the people,
:We do request your kindest ears; and, after, 
:Your loving motion toward the common body,
:To yield what passes here.
|-
| SICINIUS
:Jó egyezkedés
:Végett vagyunk itt; hajlandó szivünk
:Tisztelni és elősegítni e
:Gyülés ügyét. 
| SICINIUS.
:We are convented
:Upon a pleasing treaty; and have hearts
:Inclinable to honour and advance
:The theme of our assembly.
|-
| BRUTUS
:Ezt annál szívesebben
:Tesszük, ha nyájasb véleménye van
:A nép felől, s jobban becsűli, mint
:Becsűlte. 
| BRUTUS.
:Which the rather
:We shall be bless'd to do, if he remember
:A kinder value of the people than
:He hath hereto priz'd them at.
|-
| MENENIUS
:Ejh, ez nem való ide.
:Inkább ne szóltatok vón. Tetszik-e
:Hallgatnotok Cominiust? 
| MENENIUS.
:That's off, that's off;
:I would you rather had been silent. Please you
:To hear Cominius speak?
|-
| BRUTUS
:Szívesen, de
:Inkább helyén volt észrevételem, mint
:Ezen feddés. 
| BRUTUS.
:Most willingly.
:But yet my caution was more pertinent
:Than the rebuke you give it.
|-
| MENENIUS
:A népnek ő barátja,
:De hálótársa nem leszen. Derék
:Cominius, szólj.
:''Coriolanus fölkel s indul ki''
:''
:''
:Ülj le a helyedre. 
| MENENIUS.
:He loves your people;
:But tie him not to be their bedfellow.—
:Worthy Cominius, speak.
:''CORIOLANUS rises, and offers to go away.'' 
:Nay, keep your place.
|-
| ELSŐ SZENÁTOR
:Foglalj helyet; ne szégyeld hallani
:Hőstettidet. 
| FIRST SENATOR.
:Sit, Coriolanus; never shame to hear
:What you have nobly done.
|-
| CORIOLANUS
:Bocsánat, uraim,
:Türöm inkább megint a gyógyuló seb
:Kínját, mint halljam, hogy mint kaptam őket. 
| CORIOLANUS.
:Your Honours' pardon:
:I had rather have my wounds to heal again
:Than hear say how I got them.
|-
| BRUTUS
:Uram, remélem, nem beszédem űz el. 
| BRUTUS.
:Sir, I hope
:My words disbench'd you not.
|-
| CORIOLANUS
:Nem, uram; de míg a harcban gyakran álltam,
:Futék a szótól. Nem hízelgetek s így
:Nem sértetek ti. És én szeretem
:A népet, mint érdemli. 
| CORIOLANUS.
:No, sir; yet oft,
:When blows have made me stay, I fled from words.
:You sooth'd not, therefore hurt not: but your people,
:I love them as they weigh.
|-
| MENENIUS
:Kérlek, ülj le. 
| MENENIUS.
:Pray now, sit down.
|-
| CORIOLANUS
:Inkább vakarnám a napon fejem
:Rohamfuváskor, mint henyélve halljam
:Nagyítni semmiségemet. ''(El)'' 
| CORIOLANUS.
:I had rather have one scratch my head i' the sun
:When the alarum were struck, than idly sit
:To hear my nothings monster'd. 
:''Exit.''
|-
| MENENIUS
:Tribúnok!
:Hogy hízelegne ő fajotoknak, ahol
:Ezer közt egy jó van?... Látjátok: inkább
:Kockára tette minden tagjait
:A hírért, mint annak hallásaért csak
:Egyik fülét! Kezdd el, Cominius. 
| MENENIUS.
:Masters o' the people,
:Your multiplying spawn how can he flatter,—
:That's thousand to one good one,—when you now see
:He had rather venture all his limbs for honour 
:Than one on's ears to hear it?—Proceed, Cominius.
|-
| COMINIUS
:Hangom hiányzik: gyöngén nem szabad
:Coriolanusról beszélni. Közhit,
:Hogy a vitézség fő erény, s leginkább
:Vál díszére a birtokosnak; így
:Az említettem férfihoz hasonló
:Nincs a világon. Már tizenhat éves
:Korában, hogy Tarquin meglepte Rómát,
:Harcolt a többi előtt. Diktatorunk
:(Kinek dicsőség!) látta víni őt,
:Midőn amazón-állával kergeté
:A szőrös képeket. Megmente egy
:Szorított rómait, s a konzul látta, hogy
:Lesújta három ellent; térdre ejté
:Magát Tarquint is. E napon, midőn
:Nőt játszhatott volna a színpadon még,
:Csatában férfi volt, tölgykoszorú
:Lett a jutalma. Kisgyermek korában
:Lőn férfivá, s így nőtt, miként a tenger,
:S azóta ő tizenhét ütközetben
:Egy kardnak sem hagyott babért. Utolsó
:Tettére, Coriolin kül s belül,
:Már erre nincs szó. Gátlá a futókat
:S példáján a gyávák játék gyanánt
:Vevék a vészt. Mint a hajó előtt
:A hullám, úgy hajlott előtte a nép
:S hullott le. Kardja, e halál pecsétje,
:Ölt, ahová csak ért. Egy vér vala,
:Tetőtül talpig; minden mozdulását
:Halálhörgés követte. Egyedül ment
:Be a vészes városkapun, s befesté
:Kerűlhetetlen balsorssal; kijött
:Segély nélkül, s úgy zúdult, új erővel
:Corioliba, mint üstökös. Övé most
:Minden; de ekkor harci zaj veré föl
:Serény lelkét és kettős lelkesűlés
:Élénkité föl fáradt tagjait.
:Jött a csatába, és itt párologva
:Rohant az emberéletek fölött, mint
:Az örök romlás, s míg nem lett a mienk
:A város és a harctér, meg nem állt
:Lélegzet-vételért sem. 
| COMINIUS.
:I shall lack voice: the deeds of Coriolanus
:Should not be utter'd feebly.—It is held
:That valour is the chiefest virtue, and
:Most dignifies the haver: if it be,
:The man I speak of cannot in the world
:Be singly counterpois'd. At sixteen years,
:When Tarquin made a head for Rome, he fought
:Beyond the mark of others; our then dictator,
:Whom with all praise I point at, saw him fight,
:When with his Amazonian chin he drove
:The bristled lips before him: he bestrid
:An o'erpress'd Roman and i' the consul's view
:Slew three opposers: Tarquin's self he met,
:And struck him on his knee: in that day's feats,
:When he might act the woman in the scene,
:He proved best man i' the field, and for his meed
:Was brow-bound with the oak. His pupil age
:Man-enter'd thus, he waxed like a sea;
:And in the brunt of seventeen battles since 
:He lurch'd all swords of the garland. For this last,
:Before and in Corioli, let me say,
:I cannot speak him home: he stopp'd the fliers;
:And by his rare example made the coward
:Turn terror into sport: as weeds before
:A vessel under sail, so men obey'd,
:And fell below his stem: his sword,—death's stamp,—
:Where it did mark, it took; from face to foot
:He was a thing of blood, whose every motion
:Was timed with dying cries: alone he enter'd
:The mortal gate of the city, which he painted
:With shunless destiny; aidless came off,
:And with a sudden re-enforcement struck
:Corioli like a planet. Now all's his:
:When, by and by, the din of war 'gan pierce
:His ready sense; then straight his doubled spirit
:Re-quick'ned what in flesh was fatigate,
:And to the battle came he; where he did
:Run reeking o'er the lives of men, as if
:'Twere a perpetual spoil: and till we call'd 
:Both field and city ours he never stood
:To ease his breast with panting.
|-
| MENENIUS
:A dicső! 
| MENENIUS.
:Worthy man!
|-
| ELSŐ SZENÁTOR
:Nem tisztelhetjük úgy meg, hogy reá
:Méltó ne volna. 
| FIRST SENATOR.
:He cannot but with measure fit the honours
:Which we devise him.
|-
| COMINIUS
:A zsákmányt megveté,
:A drágaságokat silány szemétnek
:Tekinté csak. Kevesbet követel, mint
:Mit a fösvénység adna. Tettei
:Jutalma az, hogy tette. Idejét
:Eltölté, s néki ez elég. 
| COMINIUS.
:Our spoils he kick'd at;
:And looked upon things precious as they were
:The common muck of the world: he covets less
:Than misery itself would give; rewards
:His deeds with doing them; and is content
:To spend the time to end it.
|-
| MENENIUS
:Valódi
:Nemes. Hivassuk. 
| MENENIUS.
:He's right noble:
:Let him be call'd for.
|-
| ELSŐ SZENÁTOR
:Hídd be Coriolanust. 
| FIRST SENATOR.
:Call Coriolanus.
|-
| ELSŐ SZOLGA
:Ím, érkezik.
:''Coriolanus jön''
: 
| OFFICER.
:He doth appear.
:''Re-enter CORIOLANUS.''
|-
| MENENIUS
:Örömmel választ, Coriolanus, a
:Tanács konzulnak. 
| MENENIUS.
:The Senate, Coriolanus, are well pleas'd
:To make thee consul.
|-
| CORIOLANUS
:Néki köszönöm
:Éltem s szolgálatom. 
| CORIOLANUS.
:I do owe them still
:My life and services.
|-
| MENENIUS
:Most már csak a
:Néphez kell szólnod. 
| MENENIUS.
:It then remains
:That you do speak to the people.
|-
| CORIOLANUS
:Kérlek, mentsetek föl e
:Szokás alól; én föl nem ölthetem
:Ama ruhát, hogy esdjek meztelen
:A voksokért sebeim miatt. Tegyétek,
:Hogy elkerüljem. 
| CORIOLANUS.
:I do beseech you
:Let me o'erleap that custom; for I cannot
:Put on the gown, stand naked, and entreat them,
:For my wounds' sake to give their suffrage: please you
:That I may pass this doing.
|-
| SICINIUS
:A nép megkivánja
:Magáét, egy szikrát sem enged a
:Bevett szokásból. 
| SICINIUS.
:Sir, the people
:Must have their voices; neither will they bate
:One jot of ceremony.
|-
| MENENIUS
:Ne ingereld őket.
:Kérlek, hogy tégy a rendszabály szerint,
:Vedd át oly módon méltóságodat,
:Mint elődid vevék. 
| MENENIUS.
:Put them not to't:—
:Pray you, go fit you to the custom; and
:Take to you, as your predecessors have,
:Your honour with your form.
|-
| CORIOLANUS
:Ez oly szerep,
:Melyet pirúlva játszanám; s szeretném,
:Ha elvennők a néptől. 
| CORIOLANUS.
:It is a part
:That I shall blush in acting, and might well
:Be taken from the people.
|-
| BRUTUS
:Hallod ezt? 
| BRUTUS.
:Mark you that?
|-
| CORIOLANUS
:Hetvenkedjem, hogy ezt és ezt tevém?
:Mutassam a nem-fájó sebhelyet
:(Mit rejtenem kellene) mintha épp csak
:Szavazat-nyerni kaptam volna? 
| CORIOLANUS.
:To brag unto them,—thus I did, and thus;—
:Show them the unaching scars which I should hide,
:As if I had receiv'd them for the hire
:Of their breath only!
|-
| MENENIUS
:Hagyd ezt.
:Vegyétek pártfogás alá ügyünket,
:Népszónokok. S nemes konzul, neked
:Üdv s tisztelet! 
| MENENIUS.
:Do not stand upon't.—
:We recommend to you, tribunes of the people,
:Our purpose to them;—and to our noble consul
:Wish we all joy and honour.
|-
| SZENÁTOROK
:Üdv s tisztelet neked, Coriolanus!
:''Harsonák. A szenátorok el'' 
| SENATORS.
:To Coriolanus come all joy and honour!
:''Flourish. Exeunt all but SICINIUS and BRUTUS.''
|-
| BRUTUS.
:Látod, hogyan fog bánni majd a néppel? 
| BRUTUS.
:You see how he intends to use the people.
|-
| SICINIUS
:Csak észrevegyék szándékát. Megvetőleg
:Fog kérni, mintha olyat kérne, amit
:Megadniok kell. 
| SICINIUS.
:May they perceive's intent! He will require them
:As if he did contemn what he requested
:Should be in them to give.
|-
| BRUTUS
:Jer, tudtokra adni
:Eljárásunkat. A vásár terén
:Várnak bennünket, úgy tudom.
:''El mind a ketten''
:'' 
| BRUTUS.
:Come, we'll inform them
:Of our proceedings here: on the market-place
:I know they do attend us. 
:''Exeunt.''
|}
===3. szín ===
{| {{sztdr}}
| width=50% | ''
:''Ugyanott. A Forum. ''
:''Polgárok jőnek''
| 
:''SCENE III. Rome. The Forum. ''
:''Enter several citizens.''
|-
| ELSŐ POLGÁR
:Ismétlem, ha kérni fogja voksainkat, nem tagadhatjuk meg tőle. 
| FIRST CITIZEN.
:Once, if he do require our voices, we ought not to deny him.
|-
| MÁSODIK POLGÁR
:De meg, uram, ha akarjuk. 
| SECOND CITIZEN.
:We may, sir, if we will.
|-
| HARMADIK POLGÁR
:Hatalmunkban van ezt megtenni, csakhogy ez olyan hatalom, melynek
:végbevitelére nincs hatalmunk, mert ha megmutatja nékünk sebeit és elmondja
:tetteit, be kell mártanunk nyelveinket a sebekbe, s érettök szólanunk; így ha
:elmondja nemes tetteit, nekünk is el kell mondanunk nemes elismerésünket. A
:hálátlanság szörnyűség, s ha a sokaság hálátlan, ez annyi, mint a sokaságot
:szörnyeteggé tenni; eszerint, annak tagjai levén, magunkat szörnyeteg tagokká
:tennők. 
| THIRD CITIZEN.
:We have power in ourselves to do it, but it is a power that we
:have no power to do: for if he show us his wounds and tell us his
:deeds, we are to put our tongues into those wounds and speak for
:them; so, if he tell us his noble deeds, we must also tell him
:our noble acceptance of them. Ingratitude is monstrous: and for
:the multitude to be ingrateful were to make a monster of the
:multitude; of the which we being members, should bring ourselves
:to be monstrous members.
|-
| ELSŐ POLGÁR
:S hogy különbnek nem tartanak bennünket, nemigen sok híja van, mert midőn a
:gabona dolgában föltámadtunk, ő maga sem átallott bennünket sokfejű tömegnek
:nevezni. 
| FIRST CITIZEN.
:And to make us no better thought of, a little help will serve;
:for once we stood up about the corn, he himself stuck not to call
:us the many-headed multitude.
|-
| HARMADIK POLGÁR
:Többen adták már nekünk e nevet; nem azért, hogy fejeink közül némelyik barna,
:némelyik fekete, némelyik gesztenyeszín, némelyik kopasz, hanem hogy elménk
:olyan sokszínű; s én úgy hiszem, ha minden elméncségünk egy koponyából eredne
:is, ki keletre, ki délre, ki éjszakra, ki nyugatra röpülne, s ha megegyeznének is,
:hogy egy úton haladnak, azonnal ott volnánk az éjszaktű minden pontjain. 
| THIRD CITIZEN.
:We have been called so of many; not that our heads are some
:brown, some black, some auburn, some bald, but that our wits are
:so diversely coloured; and truly I think if all our wits were to
:issue out of one skull, they would fly east, west, north, south;
:and their consent of one direct way should be at once to all the
:points o' the compass.
|-
| MÁSODIK POLGÁR
:Úgy gondolod? Hát az én elméncségem vajon merre repülne? 
| SECOND CITIZEN.
:Think you so? Which way do you judge my wit would fly?
|-
| HARMADIK POLGÁR
:Ó, a tied nem jönne ki oly hirtelen, mint más emberé, mert nagyon bele van
:sutulva ebbe a tuskófejbe; de ha szabadon volna, bizonnyal dél felé szállna. 
| THIRD CITIZEN.
:Nay, your wit will not so soon out as another man's will,—'tis
:strongly wedged up in a block-head; but if it were at liberty
:'twould, sure, southward.
|-
| MÁSODIK POLGÁR
:Miért arra? 
| SECOND CITIZEN.
:Why that way?
|-
| HARMADIK POLGÁR
:Hogy ködbe vesszen! Ha háromnegyede rothadt gőzbe oszlanék, a negyedik része
:lelkiismeretességből visszafordulna, hogy téged megházasítni segítsen. 
| THIRD CITIZEN.
:To lose itself in a fog; where being three parts melted away with
:rotten dews, the fourth would return for conscience' sake, to
:help to get thee a wife.
|-
| MÁSODIK POLGÁR
:Te csak mindig tele vagy ilyen furcsaságokkal., No hiszen jól van, no. 
| SECOND CITIZEN.
:You are never without your tricks:—you may, you may.
|-
| HARMADIK POLGÁR
:El vagytok-e tökélve, mindnyájan rá szavazni? De az mindegy, a többség mellette
:lesz. Annyit mondok, ha a néphez hajolna, nem volna különb ember nála.
:''Jön Coriolanus és Menenius''
:''
:''Íme, itt jön, mégpedig az alázatosság köntösében; vigyázzunk magaviseletére.
:Ne álljunk így együtt, hanem menjünk arra, ahol áll, egyenként, kettenként és
:hármanként. Mindegyikünknek el kell mondania kérelmét, miáltal valamennyien
:részesülünk a megtiszteltetésben, hogy saját nyelveinkkel adjuk neki
:szavazatunkat; azért kövessetek: megmutatom, hogy menjetek el mellette. 
| THIRD CITIZEN.
:Are you all resolved to give your voices? But that's no matter,
:the greater part carries it. I say, if he would incline to the
:people, there was never a worthier man. Here he comes, and in the
:gown of humility. Mark his behaviour. We are not to stay all
:together, but to come by him where he stands, by ones, by twos,
:and by threes. He's to make his requests by particulars, wherein
:every one of us has a single honour, in giving him our own voices
:with our own tongues; therefore follow me, and I'll direct you
:how you shall go by him.
|-
| MIND
:Jól van, jól van.
:''Polgárok el''
: 
| ALL.
:Content, content.
:''Exeunt.''
:''Enter CORIOLANUS and MENENIUS.''
|-
| MENENIUS
:Uraim, nem úgy van; hisz legjobbjaink
:Ekkép tevének. 
| 
:MENENIUS.
:O sir, you are not right; have you not known
:The worthiest men have done't!
|-
| CORIOLANUS
:Mit mondjak tehát?...
:Uram, kérlek... Hah, dögvész! nyelvemet
:Nem bírhatom rá... Nézd, uram, sebeim,
:A hont szolgálva kaptam, amidőn
:Testvéreid közül sok orditott
:S futott saját dombunktól. 
| CORIOLANUS.
:What must I say?—
:'I pray, sir'—Plague upon't! I cannot bring
:My tongue to such a pace.—'Look, sir,—my wounds;—
:I got them in my country's service, when
:Some certain of your brethren roar'd, and ran
:From the noise of our own drums.'
|-
| MENENIUS
:Istenek!
:Ilyet ne mondj. Kérd, hogy gondoljanak rád. 
| MENENIUS.
:O me, the gods!
:You must not speak of that: you must desire them
:To think upon you.
|-
| CORIOLANUS
:Gondoljanak rám? Akasszák fel őket!
:Inkább felejtsenek, mint az erényt, mit
:Hiába vernek papjaink beléjök. 
| CORIOLANUS.
:Think upon me! Hang 'em! 
:I would they would forget me, like the virtues
:Which our divines lose by 'em.
|-
| MENENIUS
:Mindent lerontasz. Úgy beszélj velök,
:Amint tanácsos; kérlek. ''(El)'' 
| MENENIUS.
:You'll mar all:
:I'll leave you. Pray you speak to 'em, I pray you,
:In wholesome manner.
|-
| CORIOLANUS
:Mondd nekik, hogy
:Mossák meg képök és foguk.
:''Jön két polgár''
:''
:''
:Itt jön egy pár.
:Uram, tudod, mi végett állok itt. 
| CORIOLANUS.
:Bid them wash their faces
:And keep their teeth clean. 
:''Exit MENENIUS.''
:So, here comes a brace:
:''Re-enter two citizens.''
:You know the cause, sirs, of my standing here.
|-
| ELSŐ POLGÁR
:Tudom: mondd meg, mi bírt reá, uram? 
| FIRST CITIZEN.
:We do, sir; tell us what hath brought you to't.
|-
| CORIOLANUS
:Én érdemem. 
| CORIOLANUS.
:Mine own desert.
|-
| MÁSODIK POLGÁR
:Ten érdemed? 
| SECOND CITIZEN.
:Your own desert?
|-
| CORIOLANUS
:Nem is
:Kivánatom. 
| CORIOLANUS.
:Ay, not mine own desire.
|-
| ELSŐ POLGÁR
:Mit, nem kivánatod? 
| FIRST CITIZEN.
:How! not your own desire!
|-
| CORIOLANUS
:Nem, uram.
:Sosem kivántam a szegényeket
:Koldúlással zavarni. 
| CORIOLANUS.
:No, sir, 'twas never my desire yet to trouble the poor with
:begging.
|-
| ELSŐ POLGÁR
:Gondold meg, hogy ha nyújtunk valamit,
:Mi is remélünk nyerni általad. 
| FIRST CITIZEN.
:You must think, if we give you anything, we hope to gain by you.
|-
| CORIOLANUS
:Jól van; mi hát a konzulságnak ára? 
| CORIOLANUS.
:Well then, I pray, your price o' the consulship?
|-
| ELSŐ POLGÁR
:Az ára: baráti kérelem. 
| FIRST CITIZEN.
:The price is to ask it kindly.
|-
| CORIOLANUS
:Baráti?
:Hát, kérlek, add. Mutathatok sebet, ha
:Magunk leszünk. Becses szavazatod kell!
:Mit mondasz rá? 
| CORIOLANUS.
:Kindly! sir, I pray, let me ha't: I have wounds to show you,
:which shall be yours in private.—Your good voice, sir; what
:say you?
|-
| MÁSODIK POLGÁR
:Tisztelt úr, megkapod. 
| SECOND CITIZEN.
:You shall ha' it, worthy sir.
|-
| CORIOLANUS
:Megalkuvánk, uram.
:Két érdemes voksot már koldulék. Az
:Alamizsna megvan. Isten hírivel! 
| CORIOLANUS.
:A match, sir.—There's in all two worthy voices begg'd.—I have
:your alms: adieu.
|-
| ELSŐ POLGÁR
:Ez mégis furcsa egy kicsit. 
| FIRST CITIZEN.
:But this is something odd.
|-
| MÁSODIK POLGÁR
:Ha újra
:Adnám szavam... no, mit se tesz.
:''El mind a ketten. Jön két más polgár'' 
| SECOND CITIZEN.
:An 'twere to give again,— but 'tis no matter.
:''Exeunt two citizens.''
:''Re-enter other two citizens.''
|-
| CORIOLANUS
:Kérlek benneteket, ha szavatok hangjával összeüt, hadd legyek konzul; íme,
:rajtam a szokott köntös. 
| CORIOLANUS.
:Pray you now, if it may stand with the tune of your voices that I
:may be consul, I have here the customary gown.
|-
| HARMADIK POLGÁR
:Érdemesen viselted magadat hazád irányában, meg nem is viselted magad
:érdemesen. 
| THIRD CITIZEN.
:You have deserved nobly of your country, and you have not
:deserved nobly.
|-
| CORIOLANUS
:E talány? 
| CORIOLANUS.
:Your enigma?
|-
| HARMADIK POLGÁR
:Ellenséginek ostora voltál, barátinak vesszeje voltál.
:Valóban, te nem szeretted a népet. 
| THIRD CITIZEN.
:You have been a scourge to her enemies; you have been a rod to
:her friends: you have not indeed loved the common people.
|-
| CORIOLANUS
:Annál többre kell engem becsülnötök, hogy szeretetemet nem alacsonyítottam le.
:Hízelkedni fogok, uram, megesküdt testvéremnek, a népnek, hogy több érdemet
:arassak nála; ez olyan tulajdonság, amit szívesen vesz... s miután választásuk
:bölcsessége inkább akarja bírni kalapomat, mint szívemet: betanulom a kedveltető
:hajlongást, s iparkodni fogok majmolni, ti. utánozni valamely népszerű férfi
:varázsát, s ezt bőkezűleg közlöm minden emberrel, aki kívánja. Annak okáért
:kérlek, hadd legyek konzul. 
| CORIOLANUS.
:You should account me the more virtuous, that I have not been
:common in my love. I will, sir, flatter my sworn brother, the
:people, to earn a dearer estimation of them; 'tis a condition
:they account gentle: and since the wisdom of their choice is
:rather to have my hat than my heart, I will practise the
:insinuating nod and be off to them most counterfeitly: that is,
:sir, I will counterfeit the bewitchment of some popular man
:and give it bountifully to the desirers. Therefore, beseech you,
:I may be consul.
|-
| NEGYEDIK POLGÁR
:Reméljük, hogy barátot nyerünk benned, s azért szívesen szavazunk rád. 
| FOURTH CITIZEN.
:We hope to find you our friend; and therefore give you our voices
:heartily.
|-
| HARMADIK POLGÁR
:Sok sebet kaptál hazádért. 
| THIRD CITIZEN.
:You have received many wounds for your country.
|-
| CORIOLANUS
:Nem akarom hitelesíteni tudományodat azzal, hogy ezeket mutassam. Nagyra
:becsülöm szavazatotokat, s így nem háborgatlak tovább. 
| CORIOLANUS.
:I will not seal your knowledge with showing them. I will make
:much of your voices, and so trouble you no further.
|-
| MIND A KÉT POLGÁR
:Az istenek boldogítsanak, uram, szívünkből kívánjuk.
:''El mind a ketten'' 
| BOTH CITIZENS.
:The gods give you joy, sir, heartily!
:''Exeunt citizens.''
|-
| CORIOLANUS
:Mi édes voksok!
:Inkább meghalni, éhen veszni, mint
:Koldulni a megérdemelt dijért.
:Mért álljak én e farkasbőrben itt,
:S kérjek fütől-fától szükségtelen
:Bizonyságot? Mert a szokás kivánja!
:Ha mindenben követjük a szokást,
:A régi por söpretlenül marad,
:S oly hegymagosra nő a rossz, hogy a jó
:Fölül nem múlja. Nem vagyok bolond,
:Inkább legyen dicsőség s hívatal
:Akárkié. Felén már túl vagyok,
:Átkínlódom hát a másik felén is.
:''Más három polgár jön''
:''
:''Itt jő nehány voks.
:Szavazzatok rám, csak azért csatáztam,
:A voksért virraszték, voksotokért van
:Rajtam huszonnégy seb, s kétszer kilenc
:Csatát láték, hallék; voksotokért
:Tettem hol ezt, hol azt. Voksoljatok rám,
:Szeretném a konzulságot, valóban. 
| CORIOLANUS.
:Most sweet voices!—
:Better it is to die, better to starve, 
:Than crave the hire which first we do deserve.
:Why in this wolvish toge should I stand here,
:To beg of Hob and Dick that do appear,
:Their needless vouches? custom calls me to't:—
:What custom wills, in all things should we do't,
:The dust on antique time would lie unswept,
:And mountainous error be too highly heap'd
:For truth to o'erpeer. Rather than fool it so,
:Let the high office and the honour go
:To one that would do thus.—I am half through;
:The one part suffer'd, the other will I do.
:Here come more voices.
:''Re-enter other three citizens.''
:Your voices: for your voices I have fought;
:Watch'd for your voices; for your voices bear
:Of wounds two dozen odd; battles thrice six
:I have seen and heard of; for your voices have
:Done many things, some less, some more: your voices: 
:Indeed, I would be consul.
|-
| ÖTÖDIK POLGÁR
:Ő nemesen viselte magát; minden becsületes ember rá fog szavazni. 
| FIFTH CITIZEN.
:He has done nobly, and cannot go without any honest man's voice.
|-
| HATODIK POLGÁR
:Hadd legyen tehát konzul. Az istenek boldogítsák őt s tegyék a nép barátjává. 
| SIXTH CITIZEN.
:Therefore let him be consul: the gods give him joy, and make him
:good friend to the people!
|-
| MIND
:Amen, amen. Az Isten tartson meg, nemes konzul.
:''A polgárok el''
: 
| ALL THREE CITIZENS.
:Amen, amen.—God save thee, noble consul!
:''Exeunt.''
|-
| CORIOLANUS
:Érdemes voksok!
:''Visszajön Menenius; vele Brutus és Sicinius'' 
| CORIOLANUS.
:Worthy voices!
:''Re-enter MENENIUS, with BRUTUS and SICINIUS.''
|-
| MENENIUS
:Kiálltad, amit kelle. A tribúnok
:Reád ruházzák a nép voksait.
:Mostan, felöltve tiszted jeleit,
:Menj a tanács elé. 
| MENENIUS.
:You have stood your limitation; and the tribunes
:Endue you with the people's voice:—remains
:That, in the official marks invested, you
:Anon do meet the senate.
|-
| CORIOLANUS
:Megvan tehát? 
| CORIOLANUS.
:Is this done?
|-
| SICINIUS
:A kérelem-szokást beteljesítéd,
:A nép megválasztott, s fölhívatol, hogy
:Gyűlésbe jöjj és elfoglald helyed. 
| SICINIUS.
:The custom of request you have discharg'd:
:The people do admit you; and are summon'd
:To meet anon, upon your approbation. 
|-
| CORIOLANUS
:Hol? A tanácsháznál? 
| CORIOLANUS.
:Where? at the senate-house?
|-
| SICINIUS
:Ott, Coriolanus. 
| SICINIUS.
:There, Coriolanus.
|-
| CORIOLANUS
:Vehetek rám más ruhát? 
| CORIOLANUS.
:May I change these garments?
|-
| SICINIUS
:Vehetsz, uram. 
| SICINIUS.
:You may, sir.
|-
| CORIOLANUS
:Tészem tüstént, s ha újonnan magamra
:Ismérek, a tanács elé megyek. 
| CORIOLANUS.
:That I'll straight do; and, knowing myself again, 
:Repair to the senate-house.
|-
| MENENIUS
:Társad leszek. Ti nem jöttök velünk? 
| MENENIUS.
:I'll keep you company.—Will you along?
|-
| BRUTUS
:A népet várjuk. 
| BRUTUS.
:We stay here for the people.
|-
| SICINIUS
:Isten véletek.
:''Coriolanus és Menenius el''
:''
:''Megkapta, s mint szeméből látható,
:A szíve ég. 
| SICINIUS.
:Fare you well.
:''Exeunt CORIOLANUS and MENENIUS.''
:He has it now; and by his looks methinks
:'Tis warm at his heart.
|-
| BRUTUS
:Kevély szívvel viselte az
:Alázatosság köntösét. A népet
:Szétoszlatod?
:''Visszajőnek a polgárok''
: 
| BRUTUS.
:With a proud heart he wore his humble weeds.
:Will you dismiss the people?
:''Re-enter citizens.''
|-
| SICINIUS
:Nos, társaim, megválasztátok őt? 
| SICINIUS.
:How now, my masters! have you chose this man?
|-
| ELSŐ POLGÁR
:Reá szavaztunk. 
| FIRST CITIZEN.
:He has our voices, sir.
|-
| BRUTUS
:Adják istenink, hogy
:Hajlandóságtokat megérdemelje. 
| BRUTUS.
:We pray the gods he may deserve your loves.
|-
| MÁSODIK POLGÁR
:Ámen. Szegény, súlyatlan véleményem
:Szerint gúnyolt, midőn esdett. 
| SECOND CITIZEN.
:Amen, sir:—to my poor unworthy notice, 
:He mocked us when he begg'd our voices.
|-
| HARMADIK POLGÁR
:Valóban,
:Csúfolt bennünket nyilvánságosan. 
| THIRD CITIZEN.
:Certainly;
:He flouted us downright.
|-
| ELSŐ POLGÁR
:Nem, ez csak szólásmódja, nem csufolt. 
| FIRST CITIZEN.
:No, 'tis his kind of speech,—he did not mock us.
|-
| MÁSODIK POLGÁR
:Magad vagy köztünk azt mondó, hogy ő
:Nem bánt velünk csufúl; nem is mutatta
:Érdemjelét, honáért nyert sebeit. 
| SECOND CITIZEN.
:Not one amongst us, save yourself, but says
:He us'd us scornfully: he should have show'd us
:His marks of merit, wounds received for's country.
|-
| SICINIUS
:Ezt csak tevé... 
| SICINIUS.
:Why, so he did, I am sure.
|-
| POLGÁROK
:Nem látta senki sem. 
| CITIZENS.
:No, no; no man saw 'em.
|-
| HARMADIK POLGÁR
:Mondá: magánhelyen mutathat sebeket,
:S kalapját megvetőn billentve szólt:
:„Konzul szeretnék lenni, s az ős szokás csak,
:Megegyezésetekkel engedi;
:Szavazzatok rám.” Amidőn igértük:
:„Köszönöm” mondá, „a voksot köszönöm
:Az édes voksot... most szavaztatok
:Végzők ügyünket.” Hát nem csúfolás ez? 
| THIRD CITIZEN.
:He said he had wounds, which he could show in private;
:And with his hat, thus waving it in scorn,
:'I would be consul,' says he; 'aged custom
:But by your voices, will not so permit me;
:Your voices therefore:' when we granted that,
:Here was, 'I thank you for your voices,—thank you,—
:Your most sweet voices:—now you have left your voices
:I have no further with you:'—was not this mockery?
|-
| SICINIUS
:Dőrék volátok ezt nem látni? Vagy
:Láttátok, s mégis gyermekmódra rá
:Szavaztatok? 
| SICINIUS.
:Why either were you ignorant to see't?
:Or, seeing it, of such childish friendliness 
:To yield your voices?
|-
| BRUTUS
:Mért nem beszéltetek, mint
:Tanítánk? Még midőn hatalma nem volt,
:Csak mint közember szolgált a hazának,
:Már ellenségetek volt; a szabadság
:S jogaitok ellen szólt mindig, miket
:Az államtól bírtok. És most, midőn
:Hatalmat nyert, ország-kormányozást,
:Ha most is megmarad rosszindulatja
:A nép iránt: nem tennen voksotok lesz
:Átkotok? Kellett volna mondani,
:Hogy érdemét tekintve nem igényel
:Ugyan sokat, de voksaitokért
:Emlékezzék reátok szívesen,
:S rosszindulatját változtassa jóvá,
:S legyen baráti főtök. 
| BRUTUS.
:Could you not have told him,
:As you were lesson'd,—when he had no power,
:But was a petty servant to the state,
:He was your enemy; ever spake against
:Your liberties, and the charters that you bear
:I' the body of the weal: and now, arriving
:A place of potency and sway o' the state,
:If he should still malignantly remain
:Fast foe to the plebeii, your voices might
:Be curses to yourselves? You should have said,
:That as his worthy deeds did claim no less
:Than what he stood for, so his gracious nature
:Would think upon you for your voices, and
:Translate his malice towards you into love,
:Standing your friendly lord.
|-
| SICINIUS
:Íly beszéd, mint
:Megmondottuk, próbára tette volna
:Lelkét s szivét; s vagy jó igéretet
:Csalt volna tőle, melyre őt adandó
:Alkalmakon figyelmessé tehetnők,
:Vagy megsértette volna nyers kedélyét,
:Mely nem tűr semmit, ami egybe-másba
:Korlátozná, s így feldühítve őt,
:Fordíthatátok hasznotokra mérgét,
:S meg nem választatik. 
| SICINIUS.
:Thus to have said,
:As you were fore-advis'd, had touch'd his spirit
:And tried his inclination; from him pluck'd
:Either his gracious promise, which you might, 
:As cause had call'd you up, have held him to;
:Or else it would have gall'd his surly nature,
:Which easily endures not article
:Tying him to aught; so, putting him to rage,
:You should have ta'en the advantage of his choler
:And pass'd him unelected.
|-
| BRUTUS
:Vevétek észre
:Hogy megvetett nyilvánosan, midőn
:Szüksége volt reátok? s hiszitek,
:Hogy megvetése nem lesz elzuzó most,
:Midőn rátok tiporhat? Testetekben
:Mért nem volt szív! Azért van nyelvetek, hogy
:A józan ész ellen kiáltsatok? 
| BRUTUS.
:Did you perceive
:He did solicit you in free contempt
:When he did need your loves; and do you think
:That his contempt shall not be bruising to you
:When he hath power to crush? Why, had your bodies
:No heart among you? Or had you tongues to cry
:Against the rectorship of judgment?
|-
| SICINIUS
:Máskor kérelmeket tagadtatok meg,
:S most arra, aki nem kért, de csufolt,
:Reá szavaztatok! 
| SICINIUS.
:Have you
:Ere now denied the asker, and now again,
:Of him that did not ask but mock, bestow
:Your su'd-for tongues?
|-
| HARMADIK POLGÁR
:Nem iktaták be, visszavonható még. 
| THIRD CITIZEN.
:He's not confirm'd: we may deny him yet.
|-
| MÁSODIK POLGÁR
:És visszavonjuk!
:Ötszáz ilyen voksért kezeskedem. 
| SECOND CITIZEN.
:And will deny him:
:I'll have five hundred voices of that sound.
|-
| ELSŐ POLGÁR
:Én ezerért, s hozzá barátaik. 
| FIRST CITIZEN.
:I twice five hundred, and their friends to piece 'em.
|-
| BRUTUS
:El innen rögtön, s mondjátok nekik, hogy
:Oly konzult választottak, aki őket
:Szabadságuktól fosztja meg, s kutyákként
:Elnémitandja, melyek ugatásért
:Tartatnak, s mégis oly sokszor verik meg,
:Midőn ugatnak. 
| BRUTUS.
:Get you hence instantly; and tell those friends
:They have chose a consul that will from them take
:Their liberties, make them of no more voice
:Than dogs, that are as often beat for barking
:As therefore kept to do so.
|-
| SICINIUS
:Gyűljenek össze mind
:S döntsék le jobb megfontolás után
:E balga választást. Mondjátok el, mily
:Kevély, hogy mindig gyűlölt bennetek,
:S mily gőggel hordta az alázat köntösét,
:S hogyan gunyolt. Csupán a szeretet,
:Szolgálatit tekintve, nem hagyá most
:A bántó módot észrevennetek,
:Mely csúfoló, illetlen modorú volt
:Ős gyűlöleténél fogva. 
| SICINIUS.
:Let them assemble;
:And, on a safer judgment, all revoke
:Your ignorant election: enforce his pride
:And his old hate unto you: besides, forget not
:With what contempt he wore the humble weed;
:How in his suit he scorn'd you: but your loves,
:Thinking upon his services, took from you
:Th' apprehension of his present portance,
:Which, most gibingly, ungravely, he did fashion
:After the inveterate hate he bears you.
|-
| BRUTUS
:Fogjatok
:Mindent reánk, hogy (gátat nem tekintve)
:Mi voltunk rajt, nektek ki kelle őt
:Neveznetek. 
| BRUTUS.
:Lay
:A fault on us, your tribunes; that we labour'd,—
:No impediment between,—but that you must 
:Cast your election on him.
|-
| SICINIUS
:Mondjátok azt, hogy inkább
:Parancsainkra, mint jó kedvetekből
:Választottátok őt, hogy lelketek
:Eltelve volt azzal, mit tennetek
:Kellett, nem amit akartatok, s ezért
:Szavaztatok rá kelletlen. Miránk
:Fogjátok. 
| SICINIUS.
:Say you chose him
:More after our commandment than as guided
:By your own true affections; and that your minds,
:Pre-occupied with what you rather must do
:Than what you should, made you against the grain
:To voice him consul. Lay the fault on us.
|-
| BRUTUS
:Minket ne kiméljetek.
:Mondjátok, hogy mi vertük fejetekbe:
:Szolgálni mily ifjan kezdé honát,
:S szolgálja folyvást... hogy honnét ered,
:A bajnok Marciusoktól... őse volt
:Numának unokája, Ancus, aki
:A nagy Hostilius királyt követte...
:Ezen házból volt Quintus s Publius, kik
:Csatornákon legjobb vizet hozának;
:És Censorinus, népkedvenc, ki e nevet
:Két ízbeni cenzorságért nyeré,
:Az ő nagy őse volt. 
| BRUTUS.
:Ay, spare us not. Say we read lectures to you,
:How youngly he began to serve his country,
:How long continued: and what stock he springs of—
:The noble house o' the Marcians; from whence came
:That Ancus Marcius, Numa's daughter's son,
:Who, after great Hostilius, here was king;
:Of the same house Publius and Quintus were,
:That our best water brought by conduits hither;
:And Censorinus, darling of the people,
:And nobly nam'd so, twice being censor,
:Was his great ancestor.
|-
| SICINIUS
:Ily sarjadék,
:S maga is megérdemlé azonfölül
:E szép helyet; mi mondtuk, hogy vegyétek
:Őt pártfogás alá... de vélitek,
:Múltját s jelenjét összevetve, hogy
:Ellenségtek, s a gyors megegyezést
:Eltörlitek. 
| SICINIUS.
:One thus descended,
:That hath beside well in his person wrought 
:To be set high in place, we did commend
:To your remembrances: but you have found,
:Scaling his present bearing with his past,
:That he's your fixed enemy, and revoke
:Your sudden approbation.
|-
| BRUTUS
:Mondjátok: nélkülünk így
:Soha nem tesztek... Mindig ezt a húrt;
:S mihelyt elég sok ember összegyűlt,
:El a Capitolba. 
| BRUTUS.
:Say you ne'er had done't,—
:Harp on that still,—but by our putting on:
:And presently when you have drawn your number,
:Repair to the Capitol.
|-
| POLGÁROK
:Jó. Majd mindenik
:Sajnálja a választást.
:''A polgárok el'' 
| CITIZENS.
:We will so; almost all
:Repent in their election.
:''Exeunt.''
|-
| BRUTUS
:Menjetek hát;
:Tanácsosabb most e fölzendülés,
:Mint várni később még nagyobb veszélyre.
:Ha visszalépésökre, mint szokása,
:Fölingerül: vigyázunk rá s dühéből
:Hasznot huzunk. 
| BRUTUS.
:Let them go on;
:This mutiny were better put in hazard
:Than stay, past doubt, for greater:
:If, as his nature is, he fall in rage
:With their refusal, both observe and answer
:The vantage of his anger.
|-
| SICINIUS
:Jer a Capitoliumba,
:Legyünk elébb ott, mint a népfolyam:
:Lássék saját szándékának (miként
:Részint az is), mihez mi ösztönöztük.
:''El mind a ketten''
: 
| SICINIUS.
:To the Capitol,
:Come: we will be there before the stream o' the people;
:And this shall seem, as partly 'tis, their own, 
:Which we have goaded onward. 
:''Exeunt.''
|}
==Harmadik felvonás== 
===1. szín===
{| {{sztdr}}
| width=50% | 1. szín 
|-
| 
:''Róma. Utca. Kürtök. ''
:''Jőnek Coriolanus, Menenius, Cominius, Titus Lartius, szenátorok, patríciusok'' 
| 
:'' SCENE I. Rome. A street ''
:''Cornets. Enter CORIOLANUS, MENENIUS, COMINIUS, TITUS LARTIUS,
:Senators, and Patricians.''
|-
| CORIOLANUS
:Megint hadat gyűjt hát Aufidius? 
| CORIOLANUS.
:Tullus Aufidius, then, had made new head?
|-
| LARTIUS
:Igen, uram, s ez okból végezők
:A frigykötést oly hirtelen. 
| LARTIUS.
:He had, my lord; and that it was which caus'd
:Our swifter composition.
|-
| CORIOLANUS
:És így a volszk nép úgy áll, mint előbb;
:Kész rajtunk ütni ismét kedvező
:Időben? 
| CORIOLANUS.
:So then the Volsces stand but as at first;
:Ready, when time shall prompt them, to make road
:Upon's again.
|-
| COMINIUS
:Úgy meg vannak rontva, konzul,
:Hogy egyhamar nem látjuk lengeni
:Zászlóikat. 
| COMINIUS.
:They are worn, lord consul, so
:That we shall hardly in our ages see
:Their banners wave again.
|-
| CORIOLANUS
:Aufidiust ki látta? 
| CORIOLANUS.
:Saw you Aufidius?
|-
| LARTIUS
:Ótalmam alá jött, s szidta nemzetét,
:Hogy elveszíté csúfondárosan
:A várost, aztán Antiumba tért. 
| LARTIUS.
:On safeguard he came to me; and did curse
:Against the Volsces, for they had so vilely
:Yielded the town; he is retir'd to Antium.
|-
| CORIOLANUS
:Beszélt rólam? 
| CORIOLANUS.
:Spoke he of me?
|-
| LARTIUS
:Beszélt, uram. 
| LARTIUS.
:He did, my lord.
|-
| CORIOLANUS
:Miket? 
| CORIOLANUS.
:How? What?
|-
| LARTIUS
:Hányszor jött össze kardosan veled;
:Hogy a világon mindenek fölött
:Téged gyülöl, hogy minden vagyonát
:Kockáztató zálogba tenni kész, csak
:Győződ lehessen. 
| LARTIUS.
:How often he had met you, sword to sword;
:That of all things upon the earth he hated
:Your person most; that he would pawn his fortunes
:To hopeless restitution, so he might
:Be call'd your vanquisher.
|-
| CORIOLANUS
:Antiumban él? 
| CORIOLANUS.
:At Antium lives he?
|-
| LARTIUS
:Ott, Antiumban. 
| LARTIUS.
:At Antium.
|-
| CORIOLANUS
:Bár lenne fölkeresni őt okom, hogy
:Szembenézzek dühével. ''(Lartiushoz)'' Jó napot honn!
:''Jön Sicinius és Brutus''
:''
:''Im, itt a néptribúnok, nyelvei
:A község szájának. Nem szívelem,
:Mert úgy kérkednek rangjukkal, hogy azt nem
:Tűrheti a nemesség. 
| CORIOLANUS.
:I wish I had a cause to seek him there,
:To oppose his hatred fully.—Welcome home. ''To Laertes.''
:''Enter SICINIUS and BRUTUS.''
:Behold! these are the tribunes of the people;
:The tongues o' the common mouth. I do despise them,
:For they do prank them in authority,
:Against all noble sufferance.
|-
| SICINIUS
:Ne tovább! 
| SICINIUS.
:Pass no further.
|-
| CORIOLANUS
:Mi történik? 
| CORIOLANUS.
:Ha! what is that?
|-
| BRUTUS
:Maradj; tovább haladnod
:Veszély. 
| BRUTUS.
:It will be dangerous to go on: no further.
|-
| CORIOLANUS
:Honnét e változás? 
| CORIOLANUS.
:What makes this change?
|-
| MENENIUS
:Mi baj? 
| MENENIUS.
:The matter?
|-
| COMINIUS
:Nem választá meg őt nép és nemesség? 
| COMINIUS.
:Hath he not pass'd the noble and the commons?
|-
| BRUTUS
:Cominius, nem. 
| BRUTUS.
:Cominius, no.
|-
| CORIOLANUS
:Gyermekek szavaztak? 
| CORIOLANUS.
:Have I had children's voices?
|-
| ELSŐ SZENÁTOR
:Utat, tribúnok; a piacra megy. 
| FIRST SENATOR.
:Tribunes, give way; he shall to the market-place.
|-
| BRUTUS
:Föl van lobbanva a nép ellene. 
| BRUTUS.
:The people are incens'd against him.
|-
| SICINIUS
:Megállj, mert baj lesz. 
| SICINIUS.
:Stop,
:Or all will fall in broil.
|-
| CORIOLANUS
:Ilyen hát a csorda?
:Ezeknek voksot! Most igérnek és
:Azonnal visszaveszik. Mi tisztetek van?
:Ti vagytok a száj, mért a fogakon
:Nem uralkodtok? Ti bujtogattatok? 
| CORIOLANUS.
:Are these your herd?—
:Must these have voices, that can yield them now,
:And straight disclaim their tongues?—What are your offices?
:You being their mouths, why rule you not their teeth?
:Have you not set them on?
|-
| MENENIUS
:Csak csendesen. 
| MENENIUS.
:Be calm, be calm.
|-
| CORIOLANUS
:Szántszándékos dolog;
:Nemesség ellen összeesküvés.
:Tűrjük s éljünk azokkal, kik sem úrnak,
:Sem szolgának nem jók. 
| CORIOLANUS.
:It is a purpos'd thing, and grows by plot,
:To curb the will of the nobility:
:Suffer't, and live with such as cannot rule,
:Nor ever will be rul'd.
|-
| BRUTUS
:Nem összeesküvés.
:A nép zajong, mert gúnyolád. Minap, hogy
:Ingyen buzát kaptak, te zúgolódtál;
:Mocskoltad szószólóikat, nevezted
:Őket hizelkedőknek, a nemesség
:Ellenségének s köntösforgatóknak. 
| BRUTUS.
:Call't not a plot:
:The people cry you mock'd them; and of late, 
:When corn was given them gratis, you repin'd;
:Scandal'd the suppliants for the people,—call'd them
:Time-pleasers, flatterers, foes to nobleness.
|-
| CORIOLANUS
:Ez tudva van rég. 
| CORIOLANUS.
:Why, this was known before.
|-
| BRUTUS
:Nem mindenki tudta. 
| BRUTUS.
:Not to them all.
|-
| CORIOLANUS
:Te beszélted el? 
| CORIOLANUS.
:Have you inform'd them sithence?
|-
| BRUTUS
:Mit! én beszéltem? 
| BRUTUS.
:How! I inform them!
|-
| CORIOLANUS
:Tőled kitellik. 
| COMINIUS.
:You are like to do such business.
|-
| BRUTUS
:Meglehet, de dolgom
:Jobban végeztem, mint te a tied. 
| BRUTUS.
:Not unlike,
:Each way, to better yours.
|-
| CORIOLANUS
:Mért én legyek hát konzul? A pokolra!
:Oly silány leszek, mint ti... s társatokként
:Tribúnkodom. 
| CORIOLANUS.
:Why, then, should I be consul? By yond clouds,
:Let me deserve so ill as you, and make me
:Your fellow tribune.
|-
| SICINIUS
:Sok olyat téssz, ami
:A népet bántja. Ha pályád, melyre léptél,
:Folytatni vágyod, kérdezd nyájasabban
:Az útat, amelyről letévedél,
:Másképp nem állhatsz, mint konzul, fölötte,
:Sem, mint tribún, mellette. 
| SICINIUS.
:You show too much of that
:For which the people stir: if you will pass
:To where you are bound, you must inquire your way,
:Which you are out of, with a gentler spirit;
:Or never be so noble as a consul,
:Nor yoke with him for tribune.
|-
| MENENIUS
:Csendesen! 
| MENENIUS.
:Let's be calm.
|-
| COMINIUS
:A néppel visszaéltek. Menjetek.
:Rómához ilyen aljasság nem illik,
:S ezt meg nem érdemelte Coriolanus,
:Ezen méltatlan botrányt, hogy galádul
:Dicsőségének gáncsot vessenek. 
| COMINIUS.
:The people are abus'd; set on. This palt'ring
:Becomes not Rome; nor has Coriolanus
:Deserv'd this so dishonour'd rub, laid falsely
:I' the plain way of his merit.
|-
| CORIOLANUS
:Beszéljetek ti gabnáról nekem!
:Azt mondtam, úgy van, s azt ismétlem is. 
| CORIOLANUS.
:Tell me of corn!
:This was my speech, and I will speak't again,—
|-
| MENENIUS
:Ne most, ne most. 
| MENENIUS.
:Not now, not now.
|-
| ELSŐ SZENÁTOR
:Uram, ne e zavarban. 
| FIRST SENATOR.
:Not in this heat, sir, now.
|-
| CORIOLANUS
:Az életemre, most!... Nemes barátim,
:Engedjetek meg.
:Hadd lássa e csélcsap, büdös csapat,
:Hogy nem hizelgek, és tekintse bennem
:Magát. Ismétlem, hogy kimélve őket
:Tanácsunk ellen hintjük el magvát az
:Orcátlanságnak, pimasz zendülésnek;
:Magunk szántottuk és vetettük ezt el,
:Közénk vegyítve őket, nemesekbe,
:Kikben van erény, erő is, kivéve,
:Mit koldusoknak adtak. 
| CORIOLANUS.
:Now, as I live, I will.—My nobler friends,
:I crave their pardons:
:For the mutable, rank-scented many, let them
:Regard me as I do not flatter, and
:Therein behold themselves: I say again,
:In soothing them we nourish 'gainst our senate
:The cockle of rebellion, insolence, sedition,
:Which we ourselves have plough'd for, sow'd, and scatter'd,
:By mingling them with us, the honour'd number,
:Who lack not virtue, no, nor power, but that
:Which they have given to beggars.
|-
| MENENIUS
:Elég, ne többet. 
| MENENIUS.
:Well, no more.
|-
| ELSŐ SZENÁTOR
:Kérlek, ne szólj többet. 
| FIRST SENATOR.
:No more words, we beseech you.
|-
| CORIOLANUS
:Hogyan! ne többet?
:Amint hazámért ontám véremet,
:Nem félve külhatalmat, úgy kiáltsa
:Tüdőm a szót, míg megszakad, e fekélyes
:Nép ellen, melynek undorít baja
:S mégis keressük, hogy reánk ragadjon. 
| CORIOLANUS.
:How! no more!
:As for my country I have shed my blood,
:Not fearing outward force, so shall my lungs
:Coin words till their decay against those measles
:Which we disdain should tetter us, yet sought
:The very way to catch them.
|-
| BRUTUS
:Úgy szólsz a népről, mintha büntető
:Isten volnál, s nem oly erőtelen
:Ember, mint ők magok. 
| BRUTUS.
:You speak o' the people
:As if you were a god, to punish, not
:A man of their infirmity.
|-
| SICINIUS
:Jó lenne ezt a
:Népnek tudtára adni. 
| SICINIUS.
:'Twere well
:We let the people know't.
|-
| MENENIUS
:Mit? Haragját? 
| MENENIUS.
:What, what? his choler?
|-
| CORIOLANUS
:Harag!
:Ha, mint éjféli álom, oly nyugodt
:Volnék, így vélekedném, esküszöm. 
| CORIOLANUS.
:Choler!
:Were I as patient as the midnight sleep,
:By Jove, 'twould be my mind!
|-
| SICINIUS
:Rejtett méregnek kell maradnia
:E véleménynek, hogy tovább-tovább mást
:Ne mérgezzen meg. 
| SICINIUS.
:It is a mind
:That shall remain a poison where it is,
:Not poison any further.
|-
| CORIOLANUS
:Kell maradnia!
:Halljátok ezt a kis Tritont, hatalmas
:''Kell''-jével? 
| CORIOLANUS.
:Shall remain!—
:Hear you this Triton of the minnows? mark you
:His absolute 'shall'?
|-
| COMINIUS
:Az nem volt törvényszerű. 
| COMINIUS.
:'Twas from the canon.
|-
| CORIOLANUS
:Kell!...
:Te jó, de oly eszélytelen nemesség,
:Tisztes, de gondatlan tanács, azért hagyál
:A hydrának szolgát választani,
:Hogy ez makacs ''kell''-jével, mely csupán
:A szörnyetegnek kürtharsogtatása,
:Folyód pocsolyába fojtsa s medredet
:Magának tartsa meg? Ha van hatalma,
:Engedjen balgaságtok; hogyha nincs,
:Ébredjünk e veszélyes lanyhaságból.
:Ha bölcsek vagytok, mért bolondoztok; ha nem,
:Vánkost nekik. Ha ők szenátorok, ti
:Plebejek vagytok, s ők azok valóban,
:Ha összeolvasztott voksaitokon csak
:Az ő izök van. Tesznek tiszteket,
:És ilyeket, mint ez, aki paraszti
:''Kell''-jét oly bíróságnak mondja, milyen
:Még Graeciában sem volt. Jupiterre,
:Ez meggyalázza a konzult s szivem fáj,
:Látván: ha két egyenlő hatalom
:Támad, mily hirtelen jön a zavar
:Nyilásaik közé, s azáltal egymást
:Emésztik föl. 
| CORIOLANUS.
:'Shall'!
:O good, but most unwise patricians! why,
:You grave but reckless senators, have you thus
:Given Hydra leave to choose an officer,
:That with his peremptory 'shall,' being but
:The horn and noise o' the monster, wants not spirit
:To say he'll turn your current in a ditch,
:And make your channel his? If he have power,
:Then vail your ignorance: if none, awake
:Your dangerous lenity. If you are learn'd,
:Be not as common fools; if you are not,
:Let them have cushions by you. You are plebeians,
:If they be senators: and they are no less
:When, both your voices blended, the great'st taste
:Most palates theirs. They choose their magistrate;
:And such a one as he, who puts his 'shall,'
:His popular 'shall,' against a graver bench 
:Than ever frown'd in Greece. By Jove himself,
:It makes the consuls base: and my soul aches
:To know, when two authorities are up,
:Neither supreme, how soon confusion
:May enter 'twixt the gap of both and take
:The one by the other.
|-
| COMINIUS
:Jó, menjünk a piacra. 
| COMINIUS.
:Well, on to the market-place.
|-
| CORIOLANUS
:Bárki tanácslá, hogy magtárainkból
:A gabnát ingyen osszuk, mint koronként
:Szokás volt Graeciában... 
| CORIOLANUS.
:Whoever gave that counsel, to give forth
:The corn o' the storehouse gratis, as 'twas us'd
:Sometime in Greece,—
|-
| MENENIUS
:Elég elég... 
| MENENIUS.
:Well, well, no more of that.
|-
| CORIOLANUS
:(Bár ott a népnek több hatalma volt),
:Az, mondom, engedetlenséget és
:Romlást idézett. 
| CORIOLANUS.
:Though there the people had more absolute power,—
:I say they nourish'd disobedience, fed
:The ruin of the state.
|-
| BRUTUS
:Mit, a nép ilyenre
:Szavazzon, aki így szól? 
| BRUTUS.
:Why shall the people give
:One that speaks thus their voice?
|-
| CORIOLANUS
:Okaim
:Vannak, különbek, mint az ő szavok.
:Tudják, hogy nem volt tőlünk díj a gabna;
:Bizton levén, sohsem szolgáltak érte.
:Egy sem mozdult, midőn ingott az állam
:És hadba kellett volna menniök.
:Ingyen gabnát az íly szolgálatért!
:A hadban föllázadtak, itt kitűnt
:Vitézségök sem válik érdemökre.
:A vád, mivel gyakran méltatlanúl
:Szenátusunkat illeték, jogot
:Ajándékokra nem szerez. Továbbá
:E sok gyomor hogy emészthetné meg a
:Tanács kegyelmét? Tett beszéljen a
:Szavak helyett: „Mi kívánjuk, mi a
:Többség vagyunk, s félelmök majd megadja
:Kivánatunkat.” Így lealjasítjuk
:Magunkat; e rongy nép azt véli, hogy
:Gondoskodásunk félelem... s ez egykor
:Ajtót tör, s varjakat hoz a tanácsba,
:Megtépni a sasokat. 
| CORIOLANUS.
:I'll give my reasons,
:More worthier than their voices. They know the corn
:Was not our recompense, resting well assur'd
:They ne'er did service for't; being press'd to the war,
:Even when the navel of the state was touch'd,
:They would not thread the gates,—this kind of service
:Did not deserve corn gratis: being i' the war,
:Their mutinies and revolts, wherein they show'd
:Most valour, spoke not for them. The accusation
:Which they have often made against the senate,
:All cause unborn, could never be the motive
:Of our so frank donation. Well, what then?
:How shall this bisson multitude digest
:The senate's courtesy? Let deeds express
:What's like to be their words:—'We did request it;
:We are the greater poll, and in true fear
:They gave us our demands:'— Thus we debase
:The nature of our seats, and make the rabble
:Call our cares fears; which will in time
:Break ope the locks o' the senate and bring in
:The crows to peck the eagles.—
|-
| MENENIUS
:Menjünk, elég. 
| MENENIUS.
:Come, enough.
|-
| BRUTUS
:Mértéken túl elég. 
| BRUTUS.
:Enough, with over-measure.
|-
| CORIOLANUS
:Nem az, nektek több:
:Esküt teszek mindenre, ami szent
:Ég s föld előtt! e kettős hatalomnak
:(Hol egyik párt méltán büszke s a másik
:Ok nélkül bősz, hol ész, igény, nemesség
:Mit sem tehet, csak a közbutaság
:Igen- s nemjével) el kell hagynia
:A szükségest, helyt ád az ingatag
:Hanyagságnak. Hiába várjuk a
:Sikert ily gátak közt. Kérlek tehát: kik
:Kevésbé vagytok gyávák, mint szerények,
:Kik inkább kedvelitek hazánk alapját,
:Mint féltek változástól, kik előtt
:Szép élet a hosszúnál többet ér, kik
:Ráálltok a testet megóni a
:Haláltól vészes gyógyszer által... e
:Sokágu nyelvet tépjétek ki rögtön,
:Ne nyaljon édest, mely méreg neki,
:Aláztatástok sérti a józan észt
:S megfosztja a hazát azon tökélytől,
:Mely illő, hogy diszítse, s képtelen
:A jót, mint óhajt, végbevinni az
:Ellenszegűlő rossz miatt. 
| CORIOLANUS.
:No, take more:
:What may be sworn by, both divine and human,
:Seal what I end withal!—This double worship,—
:Where one part does disdain with cause, the other
:Insult without all reason; where gentry, title, wisdom,
:Cannot conclude but by the yea and no
:Of general ignorance—it must omit
:Real necessities, and give way the while
:To unstable slightness: purpose so barr'd, it follows,
:Nothing is done to purpose. Therefore, beseech you,—
:You that will be less fearful than discreet;
:That love the fundamental part of state
:More than you doubt the change on't; that prefer
:A noble life before a long, and wish
:To jump a body with a dangerous physic
:That's sure of death without it,—at once pluck out
:The multitudinous tongue; let them not lick
:The sweet which is their poison: your dishonour
:Mangles true judgment, and bereaves the state
:Of that integrity which should become't;
:Not having the power to do the good it would, 
:For the ill which doth control't.
|-
| BRUTUS
:Elég volt. 
| BRUTUS.
:Has said enough.
|-
| SICINIUS
:Mint áruló beszélt, s mint áruló
:Lakolni is fog. 
| SICINIUS.
:Has spoken like a traitor, and shall answer
:As traitors do.
|-
| CORIOLANUS
:Alávaló! fúlj meg gyülöletedben.
:Miért a népnek e kopasz tribúnok?
:Ezeknek engedvén, szót nem fogad.
:A felsőbbeknek. Lázadás alatt,
:Midőn törvény a szükség volt, nem a jog,
:Választatának. Boldogabb időben
:Mondjuk ki: így jó s így kell lennie,
:S dobjátok porba hatalmokat. 
| CORIOLANUS.
:Thou wretch, despite o'erwhelm thee!—
:What should the people do with these bald tribunes?
:On whom depending, their obedience fails
:To the greater bench: in a rebellion,
:When what's not meet, but what must be, was law,
:Then were they chosen; in a better hour
:Let what is meet be said it must be meet,
:And throw their power i' the dust.
|-
| BRUTUS
:Nyilvános árulás. 
| BRUTUS.
:Manifest treason!
|-
| SICINIUS
:Konzul legyen? Nem! 
| SICINIUS.
:This a consul? no.
|-
| BRUTUS
:Aedilek, hé!
:''Egy aedil jön''
:''
:''
:El kell fogatni őt. 
| BRUTUS.
:The aediles, ho!—Let him be apprehended.
|-
| SICINIUS
:Menj, hídd a népet,
:''Aedil el''
:''
:''
:amelynek nevében
:Elfoglak, mint áruló újitót
:S a közjó ellenét. Parancsolom,
:Kövess a számadásra. 
| SICINIUS.
:Go call the people ''Exit BRUTUS.''; in whose name myself 
:Attach thee as a traitorous innovator,
:A foe to the public weal. Obey, I charge thee,
:And follow to thine answer.
|-
| CORIOLANUS
:Félre, vén barom! 
| CORIOLANUS.
:Hence, old goat!
|-
| SZENÁTOROK ÉS PATRÍCIUSOK
:Megvédjük őt. 
| SENATORS and PATRICIANS.
:We'll surety him.
|-
| COMINIUS
:Öreg, vedd el kezed. 
| COMINIUS.
:Aged sir, hands off.
|-
| CORIOLANUS
:Odább innen, rohadt lény, mert kirázom
:Ruhádból csontod! 
| CORIOLANUS.
:Hence, rotten thing! or I shall shake thy bones
:Out of thy garments.
|-
| SICINIUS
:Polgárok, segítség!
:''Plebejus csőcselék jön az aedilekkel''
: 
| SICINIUS.
:Help, ye citizens!
:''Re-enter Brutus, with the AEDILES and a rabble of Citizens.''
|-
| MENENIUS
:Több tisztelet mind a két részrül. 
| MENENIUS.
:On both sides more respect.
|-
| SICINIUS
:Itt van,
:Ki romlástokra tör. 
| SICINIUS.
:Here's he that would take from you all your power.
|-
| BRUTUS
:Fogjátok el,
:Aedilek. 
| BRUTUS.
:Seize him, aediles.
|-
| POLGÁROK
:Rajta, rajta, le vele! 
| PLEBEIANS.
:Down with him! down with him!
|-
| SZENÁTOROK
:Fegyvert, fegyvert, fegyvert!
:''Körülveszik Coriolanust; általános zavar''
:''
:''Tribúnok, polgárok, nemesek, megálljunk!
:Sicinius, Brutus, Coriolanus,
:Polgárok! Békét, békét; álljatok meg! 
| SECOND SENATOR.
:Weapons, weapons, weapons!
:''They all bustle about CORIOLANUS.''
:Tribunes! patricians! citizens!—What, ho!—
:Sicinius, Brutus, Coriolanus, Citizens!
|-
|  
| 
:CITIZENS.
:Peace, peace, peace; stay, hold, peace!
|-
| MENENIUS
:Mi válik ebből?... A lélegzetem fogy,
:Romlás közelg, nem szólhatok. Tribúnok,
:Beszéljetek; lassan, Coriolanus.
:Szólj, jó Sicinius. 
| MENENIUS.
:What is about to be?—I am out of breath;
:Confusion's near: I cannot speak.—You tribunes
:To the people,—Coriolanus, patience:—
:Speak, good Sicinius.
|-
| SICINIUS
:Figyeljen a nép! 
| SICINIUS.
:Hear me, people: peace!
|-
| POLGÁROK
:Halljuk!... Beszélj! 
| CITIZENS.
:Let's hear our tribune: peace!—
:Speak, speak, speak.
|-
| SICINIUS
:Veszély fenyegeti.
:Szabadságjogotokat. Marcius
:Akarja azt elvenni, Marcius, kit
:Imént konzullá tettetek. 
| SICINIUS.
:You are at point to lose your liberties;
:Marcius would have all from you; Marcius,
:Whom late you have nam'd for consul.
|-
| MENENIUS
:Piha,
:Hisz ez nem olt, hanem még bujtogat. 
| MENENIUS.
:Fie, fie, fie!
:This is the way to kindle, not to quench.
|-
| ELSŐ SZENÁTOR
:Eldönti a várost, mindent leront. 
| FIRST SENATOR.
:To unbuild the city, and to lay all flat.
|-
| SICINIUS
:Mi a város, ha nem a nép? 
| SICINIUS.
:What is the city but the people?
|-
| POLGÁROK
:Úgy vagyon,
:A nép a város. 
| CITIZENS.
:True,
:The people are the city.
|-
| BRUTUS
:Köz-egyezés útján levénk a nép
:Előljárói. 
| BRUTUS.
:By the consent of all, we were establish'd
:The people's magistrates.
|-
| POLGÁROK
:És azok maradtok. 
| CITIZENS.
:You so remain.
|-
| MENENIUS
:Valóban, olyan színe van. 
| MENENIUS.
:And so are like to do.
|-
| CORIOLANUS
:Ez úton így a város összeomlik,
:Alapjához leroskad a födél,
:És omladékok fogják eltemetni
:Az álló rendet. 
| COMINIUS.
:That is the way to lay the city flat;
:To bring the roof to the foundation,
:And bury all which yet distinctly ranges,
:In heaps and piles of ruin.
|-
| SICINIUS
:Ez halálra méltó. 
| SICINIUS.
:This deserves death.
|-
| BRUTUS
:Erősítsük meg vagy veszítsük el
:Tekintélyünket. Nyilván mondjuk a nép
:Nevében, amelynek hatalma minket
:Magának megválaszta, Marcius
:Büne halált kiván! 
| BRUTUS.
:Or let us stand to our authority,
:Or let us lose it.—We do here pronounce,
:Upon the part o' the people, in whose power
:We were elected theirs, Marcius is worthy
:Of present death.
|-
| SICINIUS
:Fogjátok el hát,
:Vigyétek a tarpei szirthez, onnan
:Taszítsátok le! 
| SICINIUS.
:Therefore lay hold of him;
:Bear him to the rock Tarpeian, and from thence
:Into destruction cast him.
|-
| BRUTUS
:Rajta, aedilek! 
| BRUTUS.
:Aediles, seize him!
|-
| POLGÁROK
:Add meg magad. 
| CITIZENS.
:Yield, Marcius, yield!
|-
| MENENIUS
:Csak egy szót halljatok,
:Kérlek, tribúnok, hadd szólhassak egy szót. 
| MENENIUS.
:Hear me one word;
:Beseech you, tribunes, hear me but a word.
|-
| AEDILEK
:Csendet! Csendet! 
| AEDILES.
:Peace, peace!
|-
| MENENIUS 
:''(Brutushoz)''
:Legyetek, aminek
:Látszotok, igaz honfiak s tegyétek
:Jóvá a dolgot mérséklettel és ne
:Erőszakoskodással. 
| MENENIUS.
:Be that you seem, truly your country's friends,
:And temperately proceed to what you would 
:Thus violently redress.
|-
| BRUTUS
:A hidegség,
:Mely bölcsességnek tetszik, méreg ott,
:Hol így dühöng a baj. Fogjátok el,
:S vigyétek a sziklára. 
| BRUTUS.
:Sir, those cold ways,
:That seem like prudent helps, are very poisonous
:Where the disease is violent.—Lay hands upon him
:And bear him to the rock.
|-
| CORIOLANUS
:Nem, itt halok meg. ''(Kardot ránt)''
:Nem egy van itt, ki látta, hogy vivok, most
:Jöjjön, s amit látott, próbálja meg. 
| CORIOLANUS.
:No; I'll die here. ''Draws his sword.''
:There's some among you have beheld me fighting;
:Come, try upon yourselves what you have seen me.
|-
| MENENIUS
:Le e kardot!... Hátrább, tribúnusok. 
| MENENIUS.
:Down with that sword!—Tribunes, withdraw awhile.
|-
| BRUTUS
:Fogjátok el! 
| BRUTUS.
:Lay hands upon him.
|-
| MENENIUS
:Segítsük Marciust!
:Nemesség, föl, segítsen ifju s agg! 
| MENENIUS.
:Help Marcius, help,
:You that be noble; help him, young and old!
|-
| POLGÁROK
:Le vele, le vele!
:''A zavargásban a tribunok, aedilek s a nép kiűzetnek'' 
| CITIZENS.
:Down with him, down with him!
:''In this mutiny the TRIBUNES, the AEDILES, and the people are
:beat in.''
|-
| MENENIUS
:Eredj, menj a házadba, szaporán,
:Különben végünk van. 
| MENENIUS.
:Go, get you to your house; be gone, away!
:All will be nought else.
|-
| MÁSODIK SZENÁTOR
:Menj. 
| SECOND SENATOR.
:Get you gone.
|-
| CORIOLANUS
:Álljatok meg!
:Ahány az ellen, annyi a barátunk. 
| CORIOLANUS.
:Stand fast; 
:We have as many friends as enemies.
|-
| MENENIUS
:Odáig menjünk? 
| MENENIUS.
:Shall it be put to that?
|-
| ELSŐ SZENÁTOR
:Ne adja az Ég!
:Kérlek, nemes barátom, menj haza,
:S hagyd ránk a dolgot. 
| FIRST SENATOR.
:The gods forbid:
:I pr'ythee, noble friend, home to thy house;
:Leave us to cure this cause.
|-
| MENENIUS
:Bízd ránk e sebet; te
:Nem orvosolhatod. Menj, menj haza. 
| MENENIUS.
:For 'tis a sore upon us
:You cannot tent yourself; be gone, beseech you.
|-
| COMINIUS
:Menjünk együtt, uram. 
| COMINIUS.
:Come, sir, along with us.
|-
| CORIOLANUS
:Bár barbárok volnának (és azok, noha
:Itt ellették) s ne rómaiak! (nem is
:Azok, habár a Capitolium
:Előtt vetélték őket)... 
| CORIOLANUS.
:I would they were barbarians,—as they are,
:Though in Rome litter'd,—not Romans,—as they are not,
:Though calv'd i' the porch o' the Capitol.
|-
| MENENIUS
:Menj haza.
:Ne vedd nyelvedre méltó haragod;
:Jön még idő miránk is. 
| MENENIUS.
:Be gone;
:Put not your worthy rage into your tongue;
:One time will owe another.
|-
| CORIOLANUS
:Nyílt mezőben
:Levernék negyvenet. 
| CORIOLANUS.
:On fair ground
:I could beat forty of them.
|-
| MENENIUS
:Én is a javából
:Elvállalnék egy párt: a két tribúnt. 
| MENENIUS.
:I could myself
:Take up a brace o' the best of them; yea, the two tribunes.
|-
| COMINIUS
:Ne számítgassuk most, hogy ki erősebb;
:A bátorság csak bolondság, ha omló
:Épűlet elé áll. Jöttök, mielőtt
:E dibdáb nép itt lesz, mely ront, miként a
:Gátolt folyam s legyőzi, ami őt
:Korlátolá előbb. 
| COMINIUS.
:But now 'tis odds beyond arithmetic;
:And manhood is call'd foolery when it stands 
:Against a falling fabric.—Will you hence,
:Before the tag return? whose rage doth rend
:Like interrupted waters, and o'erbear
:What they are used to bear.
|-
| MENENIUS
:Eredj, könyörgök;
:Elmésségem tán majd fog azokon,
:Akikben ez kevés van. Toldjuk a rést
:Minden szinű vászonnal. 
| MENENIUS.
:Pray you be gone:
:I'll try whether my old wit be in request
:With those that have but little: this must be patch'd
:With cloth of any colour.
|-
| COMINIUS
:Jöszte, menjünk.
:''Távoznak Coriolanus, Cominius s mások'' 
| COMINIUS.
:Nay, come away.
:''Exeunt CORIOLANUS, COMINIUS, and others.''
|-
| ELSŐ PATRÍCIUS
:Szerencséjét ez ember tönkre tette. 
| FIRST PATRICIAN.
:This man has marr'd his fortune.
|-
| MENENIUS
:Nemesb ő, mint érdemli a világ.
:Neptun villájaért sem hízelegne
:S Zeus mennykövéért. Ajkán van szive,
:Mi keblében terem, kimondja nyelve,
:S ha megharagszik, elfelejti, hogy
:Hallotta a halál nevét.
:''Kívül zaj''
:''
:''Ott szép dolog van! 
| MENENIUS.
:His nature is too noble for the world:
:He would not flatter Neptune for his trident,
:Or Jove for's power to thunder. His heart's his mouth:
:What his breast forges, that his tongue must vent;
:And, being angry, does forget that ever
:He heard the name of death.
:''A noise within.''
:Here's goodly work!
|-
| MÁSODIK PATRÍCIUS
:Bár volnának ágyban! 
| SECOND PATRICIAN.
:I would they were a-bed!
|-
| MENENIUS
:Vagy inkább a Tiberben!... A manóba,
:Mért nem beszélt szépen?
:''Visszajön Brutus és Sicinius a néppel'' 
| MENENIUS.
:I would they were in Tiber! 
:What the vengeance, could he not speak 'em fair?
:''Re-enter BRUTUS and SICINIUS, with the rabble.''
|-
| SICINIUS
:Hol a kígyó, mely
:Rómát kiölni szándékszik, hogy ő
:Legyen itten minden? 
| SICINIUS.
:Where is this viper
:That would depopulate the city and
:Be every man himself?
|-
| MENENIUS
:Derék tribúnok... 
| MENENIUS.
:You worthy tribunes,—
|-
| SICINIUS
:Kemény kezekkel dobjuk őt le a
:Tarpei szirtről; törvénnyel dacolt,
:S azért a törvény nem hallgatja ki.
:Érezze a közönség szigorát,
:Mit semmibe sem vett. 
| SICINIUS.
:He shall be thrown down the Tarpeian rock
:With rigorous hands: he hath resisted law,
:And therefore law shall scorn him further trial
:Than the severity of the public power,
:Which he so sets at nought.
|-
| ELSŐ POLGÁR
:Tudja meg, hogy a
:Nemes tribúnok a nép szája és mi
:A karja. 
| FIRST CITIZEN.
:He shall well know
:The noble tribunes are the people's mouths,
:And we their hands.
|-
| POLGÁROK
:Úgy van! 
| CITIZENS.
:He shall, sure on't.
|-
| MENENIUS
:Kérlek... 
| MENENIUS.
:Sir, sir,—
|-
| SICINIUS
:Csendesen! 
| SICINIUS.
:Peace!
|-
| MENENIUS
:Miért kiáltasz pusztulást, ha szép
:Lassan célt érhetsz? 
| MENENIUS.
:Do not cry havoc, where you should but hunt 
:With modest warrant.
|-
| SICINIUS
:Hogy miképp, uram, te
:Őt elsegítéd innen? 
| SICINIUS.
:Sir, how comes't that you
:Have holp to make this rescue?
|-
| MENENIUS
:Halld szavam:
:Amint ismérem a konzul becsét, úgy
:Tudom hibáit is... 
| MENENIUS.
:Hear me speak:—
:As I do know the consul's worthiness,
:So can I name his faults,—
|-
| SICINIUS
:Miféle konzul? 
| SICINIUS.
:Consul!—what consul?
|-
| MENENIUS
:Coriolanus konzul. 
| MENENIUS.
:The consul Coriolanus.
|-
| BRUTUS
:Konzul, ő! 
| BRUTUS.
:He consul!
|-
| POLGÁROK
:Nem, nem, nem, nem, nem! 
| CITIZENS.
:No, no, no, no, no.
|-
| MENENIUS
:Tribúnok s jó nép, engedelmetekkel
:Egy-két szót ejtek, hogyha rám figyeltek.
:Kivéve az időt, nem vallanátok
:Egyéb kárát. 
| MENENIUS.
:If, by the tribunes' leave, and yours, good people,
:I may be heard, I would crave a word or two;
:The which shall turn you to no further harm
:Than so much loss of time.
|-
| SICINIUS
:Beszélj hát röviden,
:Mert elszántuk magunk, halálba küldjük
:E mérges árulót. Száműzni őt
:Szintúgy veszélyes; itten tartani
:Biztos halálunk. Elhatározók hát,
:Hogy még ma meghal. 
| SICINIUS.
:Speak briefly, then;
:For we are peremptory to dispatch
:This viperous traitor: to eject him hence
:Were but one danger; and to keep him here
:Our certain death: therefore it is decreed
:He dies to-night.
|-
| MENENIUS
:Istenink ne adják
:Hogy híres Rómánk, melyről Jupiter
:Könyvébe van jegyezve, miszerint
:Háládatos nagy emberei iránt,
:Mint egy természetellenes vadállat
:Eméssze el tulajdon magzatát! 
| MENENIUS.
:Now the good gods forbid
:That our renowned Rome, whose gratitude
:Towards her deserved children is enroll'd
:In Jove's own book, like an unnatural dam
:Should now eat up her own!
|-
| SICINIUS
:Fekély ő, mit ki kell belőle vágni. 
| SICINIUS.
:He's a disease that must be cut away.
|-
| MENENIUS
:Ő csak beteg tag, mit lemetszeni
:Halálos baj, s gyógyítni nem nehéz.
:Hogy érdemelt ő Rómától halált?
:Az ellent ölve?... Vére, mely kifolyt
:(S ez, mondhatom, hogy több, mint mennyi még
:Maradt erében), a honért folya,
:S ha megmaradt vérét kiontja a hon,
:Ez rajtunk, akik tesszük s tenni hagyjuk,
:Világ végéig szenny lesz. 
| MENENIUS.
:O, he's a limb that has but a disease;
:Mortal, to cut it off; to cure it, easy.
:What has he done to Rome that's worthy death?
:Killing our enemies, the blood he hath lost,—
:Which I dare vouch is more than that he hath
:By many an ounce,—he dropt it for his country;
:And what is left, to lose it by his country
:Were to us all, that do't and suffer it
:A brand to the end o' the world.
|-
| SICINIUS
:Szóbeszéd! 
| SICINIUS.
:This is clean kam.
|-
| BRUTUS
:Fonákság! Míg szerette a hazát,
:Becsülte őt az. 
| BRUTUS.
:Merely awry: when he did love his country,
:It honour'd him.
|-
| MENENIUS
:Ha megromlik a láb,
:Megszűnünk számba venni egykori
:Szolgálatát? 
| MENENIUS.
:The service of the foot,
:Being once gangren'd, is not then respected 
:For what before it was.
|-
| BRUTUS
:Nem hallgatunk tovább.
:Utána házához! S hurcoljuk el, hogy
:Odább ne terjedhessen a baja,
:Mert ez ragályos. 
| BRUTUS.
:We'll hear no more.—
:Pursue him to his house, and pluck him thence;
:Lest his infection, being of catching nature,
:Spread further.
|-
| MENENIUS
:Egy szót még, egyet!
:E tigrislábu düh, ha féktelen
:Rohamja kárát látja, óntehert a
:Sarkára későn köt. Rendes per útján
:Járjatok el, nehogy - népszerü! - pártharc
:Támadjon s római sarcolja Rómát. 
| MENENIUS.
:One word more, one word.
:This tiger-footed rage, when it shall find
:The harm of unscann'd swiftness, will, too late,
:Tie leaden pounds to's heels. Proceed by process;
:Lest parties,—as he is belov'd,—break out,
:And sack great Rome with Romans.
|-
| BRUTUS
:S ha úgy volna is?... 
| BRUTUS.
:If it were so,—
|-
| SICINIUS
:Mily badar beszéd!
:Nem láttuk, milyen szófogadó? Üté az
:Aedileket, nekünk is ellenállt. Jer. 
| SICINIUS.
:What do ye talk?
:Have we not had a taste of his obedience?
:Our aediles smote? ourselves resisted?—come,—
|-
| MENENIUS
:Hadban nőtt fel, gondoljátok meg ezt,
:Mióta csak kardot bír, s nem tanult
:Finom beszédet; összevissza hány
:Darát és lisztet. Engedelmetekkel
:Hozzá megyek s előidézem őt, hogy
:Kihallgassátok, nagy veszélyire,
:A törvények szerint. 
| MENENIUS.
:Consider this:—he has been bred i' the wars
:Since 'a could draw a sword, and is ill school'd
:In bolted language; meal and bran together
:He throws without distinction. Give me leave,
:I'll go to him and undertake to bring him
:Where he shall answer, by a lawful form,
:In peace, to his utmost peril.
|-
| ELSŐ SZENÁTOR
:Nemes tribúnok,
:Ez emberséges út, a többi véres
:Találna lenni; ismeretlen a vég
:A kezdeten. 
| FIRST SENATOR.
:Noble tribunes,
:It is the humane way: the other course
:Will prove too bloody; and the end of it
:Unknown to the beginning.
|-
| SICINIUS
:Nemes Menenius
:Légy hát a nép szolgálatbélije...
:Le a fegyvert, polgárok. 
| SICINIUS.
:Noble Menenius,
:Be you then as the people's officer.—
:Masters, lay down your weapons.
|-
| BRUTUS
:El ne menjetek. 
| BRUTUS.
:Go not home.
|-
| SICINIUS
:El a piacra, ott találkozunk, s ott,
:Ha Marciust el nem hoznád, előbbi
:Tervünk szerint cselekszünk. 
| SICINIUS.
:Meet on the market-place.—We'll attend you there:
:Where, if you bring not Marcius, we'll proceed
:In our first way.
|-
| MENENIUS
:Elviszem.
:''(A szenátorokhoz)''
:Menjünk együtt mi. El kell jőnie,
:Különben minden rossz lesz. 
| MENENIUS.
:I'll bring him to you.—
:''To the SENATORS.'' Let me desire your company: he must come,
:Or what is worst will follow.
|-
| ELSŐ SZENÁTOR
:Érte menjünk.
:''El mindnyájan''
:'' 
| FIRST SENATOR.
:Pray you let's to him. 
:''Exeunt.''
|}
=== 2. szín ===
{| {{sztdr}}
| width=50% | ''
:''Szoba Coriolanus házában.''
:''Coriolanus és patríciusok jőnek'' 
|
: ''SCENE II. Rome. A room in CORIOLANUS'S house. ''
: ''Enter CORIOLANUS and Patricians.''
|-
| CORIOLANUS
:Kiáltsanak bármit fülembe, ha
:Kerékbe törnek, vad lóhoz kötöznek,
:Vagy a tarpei szirtre tíz hegyet
:Tesznek még, hogy mélyebbre döntsenek, mint
:Ameddig ér a szem sugára: mégsem
:Leszek más, mint valék. 
| CORIOLANUS.
:Let them pull all about mine ears; present me
:Death on the wheel, or at wild horses' heels;
:Or pile ten hills on the Tarpeian rock,
:That the precipitation might down stretch
:Below the beam of sight; yet will I still
:Be thus to them.
|-
| ELSŐ PATRÍCIUS
:Annál nemesb vagy.
:''Jön Volumnia'' 
| FIRST PATRICIAN.
:You do the nobler.
|-
| CORIOLANUS
:Csodálkozom, hogy nem helyesli tettem
:Anyám, ki őket csak rongyháziaknak
:Hivá s olyan lényeknek, kik teremtvék,
:Hogy apró pénzzel kereskedjenek, s a
:Gyülésekben födetlen álljanak,
:Ásítsanak, s némán bámuljanak,
:Ha a magamfélék hadról beszélnek
:S békéről. ''(Volumniához)'' Téged emlegettelek.
:Miért legyek szelídebb? Magamat
:Csaljam? Mondd inkább, hogy játsszam csupán a
:Férfit, aki vagyok. 
| CORIOLANUS.
:I muse my mother
:Does not approve me further, who was wont
:To call them woollen vassals, things created
:To buy and sell with groats; to show bare heads
:In congregations, to yawn, be still, and wonder,
:When one but of my ordinance stood up
:To speak of peace or war.
:''Enter VOLUMNIA.''
:I talk of you: ''To Volumnia.''
:Why did you wish me milder? Would you have me
:False to my nature? Rather say, I play
:The man I am.
|-
| VOLUMNIA
:Hatalmad
:Bár addig vetted volna föl, amíg
:El nem kopott. 
| VOLUMNIA.
:O, sir, sir, sir,
:I would have had you put your power well on
:Before you had worn it out.
|-
| CORIOLANUS
:Vesszen Isten hirével. 
| CORIOLANUS.
:Let go.
|-
| VOLUMNIA
:Inkább lehetnél, aki vagy, ha nem
:Törekednél így rá. Szándékod kevésbé
:Gátolták volna, ha nem mutatod ki,
:Míg el nem vesztik a hatalmukat, hogy
:Árthassanak neked. 
| VOLUMNIA.
:You might have been enough the man you are
:With striving less to be so: lesser had been
:The thwartings of your dispositions, if
:You had not show'd them how ye were dispos'd,
:Ere they lack'd power to cross you.
|-
| CORIOLANUS
:Kössék fel őket! 
| CORIOLANUS.
:Let them hang.
|-
| VOLUMNIA
:És égessék el!
:''Menenius és szenátorok jőnek'' 
| VOLUMNIA.
:Ay, and burn too.
:''Enter MENENIUS with the SENATORS.''
|-
| MENENIUS
:Jer, durva voltál, durva egy kicsit,
:Jer és hozd helyre. 
| MENENIUS.
:Come, come, you have been too rough, something too rough;
:You must return and mend it.
|-
| ELSŐ SZENÁTOR
:Nem használ egyéb;
:Ha nem teended ezt, jó városunk
:Kettéhasad s eldől. 
| FIRST SENATOR.
:There's no remedy;
:Unless, by not so doing, our good city
:Cleave in the midst, and perish.
|-
| VOLUMNIA
:Kérlek, fogadj szót.
:Szivem csak úgy nem kész rá, mint tiéd,
:De agyvelőm jobban vezéreli
:Indúlataimat. 
| VOLUMNIA.
:Pray be counsell'd;
:I have a heart as little apt as yours,
:But yet a brain that leads my use of anger
:To better vantage.
|-
| MENENIUS
:Jól beszélsz, nemes hölgy.
:Mielőtt ekképp meghajlanék a
:Nyájnak, ha nem kivánná azt a hon, mint
:Gyógyszert e lázas korban, én magam
:Fegyvert kötnék, mit már alig birok. 
| MENENIUS.
:Well said, noble woman!
:Before he should thus stoop to the herd, but that
:The violent fit o' the time craves it as physic
:For the whole state, I would put mine armour on,
:Which I can scarcely bear.
|-
| CORIOLANUS
:És mit tegyek? 
| CORIOLANUS.
:What must I do?
|-
| MENENIUS
:Jer a tribúnusokhoz. 
| MENENIUS.
:Return to the tribunes.
|-
| CORIOLANUS
:Jó, és aztán? 
| CORIOLANUS.
:Well, what then? what then?
|-
| MENENIUS
:Bánd meg beszédedet. 
| MENENIUS.
:Repent what you have spoke.
|-
| CORIOLANUS.
:Én! ezt?... Az isteneknek sem teszem.
:S nekik tegyem? 
| CORIOLANUS.
:For them?—I cannot do it to the gods;
:Must I then do't to them?
|-
| VOLUMNIA
:Ne légy oly hajthatatlan.
:Bár itt túlságosan nemes sosem lehetsz,
:Csak ha szükség int. Én tőled tudom, hogy
:Becsűlet és eszély, mint hű barátok,
:Együtt harcolnak. Mondd meg hát, hogy a
:Békében melyik lesz hűtlen, hogy itt
:El vannak válva? 
| VOLUMNIA.
:You are too absolute;
:Though therein you can never be too noble 
:But when extremities speak. I have heard you say
:Honour and policy, like unsever'd friends,
:I' the war do grow together: grant that, and tell me
:In peace what each of them by th' other lose
:That they combine not there.
|-
| CORIOLANUS
:Eh! 
| CORIOLANUS.
:Tush, tush!
|-
| MENENIUS
:Jól kérdezi. 
| MENENIUS.
:A good demand.
|-
| VOLUMNIA
:Ha hadban annak látszanod becsűlet,
:Mi nem vagy (s ezt eszélyed engedi
:A célért), mért csekélyebb vagy roszabb,
:Ha ez békében, mint hadakban, a
:Becsűlet társa, már ha egyaránt
:Szükséges mindkettőnek? 
| VOLUMNIA.
:If it be honour in your wars to seem
:The same you are not,—which for your best ends
:You adopt your policy,—how is it less or worse
:That it shall hold companionship in peace
:With honour as in war; since that to both
:It stands in like request?
|-
| CORIOLANUS
:Mért erőtetsz? 
| CORIOLANUS.
:Why force you this?
|-
| VOLUMNIA
:Mivel most kell, hogy a néppel beszélj,
:Nem tenbelátásod szerint, sem úgy,
:Mint szíved ösztönöz, de oly szavakkal,
:Mik ajkadon teremnek, fattyuhangok
:S kebled valójával nem összefüggők.
:Ez oly kevéssé válik szégyenedre,
:Mint egy várost szép szóval venni be,
:Amelynek sorsán másképp jó szerencséd
:Határoz és a vérontás merénye.
:Én képmutató lennék barátim és a
:Magam javáért, s ez nem lenne rajtam
:Gyalázat. Itt kérdésben forgok én,
:Fiad, nőd, a szenátus, a nemesség;
:S előtted több, a népnek megmutatnod,
:Mily ráncos homlokod, mint hízelegni
:Kegyének megnyeréseért s megóni
:Azt, ami enélkül ledől. 
| VOLUMNIA.
:Because that now it lies you on to speak
:To the people; not by your own instruction,
:Nor by the matter which your heart prompts you,
:But with such words that are but rooted in
:Your tongue, though but bastards and syllables
:Of no allowance, to your bosom's truth. 
:Now, this no more dishonours you at all
:Than to take in a town with gentle words,
:Which else would put you to your fortune and
:The hazard of much blood.
:I would dissemble with my nature where
:My fortunes and my friends at stake requir'd
:I should do so in honour: I am in this
:Your wife, your son, these senators, the nobles;
:And you will rather show our general louts
:How you can frown, than spend a fawn upon 'em
:For the inheritance of their loves and safeguard
:Of what that want might ruin.
|-
| MENENIUS
:Nemes hölgy!
:Jer vélünk, szép szóval megmentheted,
:Nemcsak, mi most veszélyben van, hanem
:Azt is, mi elveszett. 
| MENENIUS.
:Noble lady!—
:Come, go with us; speak fair: you may salve so,
:Not what is dangerous present, but the loss
:Of what is past.
|-
| VOLUMNIA
:Kérlek, fiam,
:Eredj hozzájok sapkáddal kezedben,
:Nyújtsd azt ki ennyire és lépj oda,
:Csókolja térded a követ (ily esetben
:Szónoklat ez, s értelmesb a szem e
:Tudatlanokban, mint a fül), fejed
:Mozgasd, mintegy javítva vad szived, mely
:Szelíd most, mint a lágy szeder, s nem áll
:Az érintésnek ellen. Mondd nekik:
:Te harcosuk vagy, s zajban növekedvén,
:Megvallod, nem bírsz a kivánatos
:Nyájas modorral, mit várhatnak ők, ha
:Kegyökre vágyasz; ámde a jövőben
:Iparkodol kedvökben járni majd
:Kitelhetőleg. 
| VOLUMNIA.
:I pr'ythee now, my son,
:Go to them with this bonnet in thy hand;
:And thus far having stretch'd it,—here be with them,—
:Thy knee bussing the stones,—for in such busines 
:Action is eloquence, and the eyes of the ignorant
:More learned than the ears,—waving thy head,
:Which often, thus correcting thy stout heart,
:Now humble as the ripest mulberry
:That will not hold the handling: or say to them
:Thou art their soldier, and, being bred in broils,
:Hast not the soft way which, thou dost confess,
:Were fit for thee to use, as they to claim,
:In asking their good loves; but thou wilt frame
:Thyself, forsooth, hereafter theirs, so far
:As thou hast power and person.
|-
| MENENIUS
:Hogyha ezt teszed,
:Amit beszélt, minden szív a tied, mert
:Kérésre oly készek megbocsátni, mint
:Szószátyárkodni máskor. 
| MENENIUS.
:This but done
:Even as she speaks, why, their hearts were yours:
:For they have pardons, being ask'd, as free
:As words to little purpose.
|-
| VOLUMNIA
:Kérlek, engedj,
:S eredj. Tudom, hogy elleneddel inkább
:Tűzlángba mennél, mint nekik lugasban
:Hizelkedjél. Itt jön Cominius.
:''Jön Cominius''
: 
| VOLUMNIA.
:Pr'ythee now,
:Go, and be rul'd; although I know thou had'st rather
:Follow thine enemy in a fiery gulf
:Than flatter him in a bower.
:''Enter COMINIUS.''
:Here is Cominius.
|-
| COMINIUS
:A téren voltam, és szükség, barátom,
:Hogy gyűjts erőt, vagy fuss, vagy szendeséggel
:Védjed magad. Mindenfelé harag van. 
| COMINIUS.
:I have been i' the market-place; and, sir, 'tis fit
:You make strong party, or defend yourself
:By calmness or by absence: all's in anger.
|-
| MENENIUS
:Csak a szép szó... 
| MENENIUS.
:Only fair speech.
|-
| COMINIUS
:Ez tán használni fog, ha
:Magát rábírja. 
| COMINIUS.
:I think 'twill serve, if he
:Can thereto frame his spirit.
|-
| VOLUMNIA
:Kell s akarja is!
:Ó, mondd, hogy úgy van, és aztán eredj. 
| VOLUMNIA.
:He must, and will.—
:Pr'ythee now, say you will, and go about it.
|-
| CORIOLANUS
:Hajadon fővel menjek hát eléjök?
:Silány nyelvem tegyen nemes szivemre
:Hazugságot, mit el kell tűrnie?
:Jó, megteszem; de hogyha egy személy
:Forogna fönn, e Marcius teste csak:
:Porrá törnék azt s a szelekbe szórnák.
:El hát!... E rám tukmált szerepben én
:Sosem játszom jól. 
| CORIOLANUS.
:Must I go show them my unbarb'd sconce? must I
:With my base tongue, give to my noble heart
:A lie, that it must bear? Well, I will do't:
:Yet, were there but this single plot to lose,
:This mould of Marcius, they to dust should grind it,
:And throw't against the wind.—To the market-place:—
:You have put me now to such a part which never
:I shall discharge to the life.
|-
| COMINIUS
:Jer, mi majd segítünk. 
| COMINIUS.
:Come, come, we'll prompt you.
|-
| VOLUMNIA
:Édes fiam, kérlek! Mondád: az én
:Dicséretem tett hőssé; hogy megint
:Dicsérjelek, vedd át e szerepet, mit
:Még nem játszottál. 
| VOLUMNIA.
:I pr'ythee now, sweet son,—as thou hast said
:My praises made thee first a soldier, so,
:To have my praise for this, perform a part
:Thou hast not done before.
|-
| CORIOLANUS
:El kell játszanom.
:Menj, meggyőződésem! Szálljon belém
:Egy ringyó lelke! Torkom, mely miként a
:Dob, harsogott, oly vékony síp legyen,
:Mint a herélt vagy kislyány hangja, ki
:Pulyákat altat el! Fickó-mosoly
:Tanyázzon arcomon, sírjon szemem,
:Mint iskolásfiú! Koldúsi nyelv
:Mozogjon ajkaim közt, s e vasas térd,
:Melyet csupán a kengyel görbitett, mint
:Alamizsnás emberé hajoljon?... Én nem
:Teszem; saját hitem megsemmisítsem,
:S tanítsam testem által lelkemet
:Örök aljasságra? 
| CORIOLANUS.
:Well, I must do't:
:Away, my disposition, and possess me
:Some harlot's spirit! My throat of war be turn'd,
:Which quired with my drum, into a pipe
:Small as an eunuch, or the virgin voice
:That babies lulls asleep! the smiles of knaves
:Tent in my cheeks; and school-boys' tears take up
:The glasses of my sight! a beggar's tongue
:Make motion through my lips; and my arm'd knees,
:Who bow'd but in my stirrup, bend like his
:That hath receiv'd an alms!—I will not do't;
:Lest I surcease to honour mine own truth,
:And by my body's action teach my mind
:A most inherent baseness.
|-
| VOLUMNIA
:Tetszésed szerint hát.
:Nagyobb szégyen nekem koldulni tőled
:Mint őtőlök neked. Pusztuljon el hát
:Minden. Könnyebb éreznem gőgödet, mint
:Félnem dacod veszélyét. A halált úgy
:Vetem meg, mint te. Tégy kedved szerint.
:Enyém vitézséged, tőlem szivád azt;
:E gőg sajátod. 
| VOLUMNIA.
:At thy choice, then:
:To beg of thee, it is my more dishonour 
:Than thou of them. Come all to ruin: let
:Thy mother rather feel thy pride than fear
:Thy dangerous stoutness; for I mock at death
:With as big heart as thou. Do as thou list.
:Thy valiantness was mine, thou suck'dst it from me;
:But owe thy pride thyself.
|-
| CORIOLANUS
:Kérlek, légy nyugodt
:Anyám, s ne dorgálj többé; elmegyek,
:Elcsempészem hajlandóságukat
:Sziveiket elnyerem, szeretni fog
:Rómának minden céhe. Lásd, megyek már.
:Üdvözlöm nőmet. Mint konzul jövök meg,
:Vagy sohse bízzál nyelvemben, hogy egykor
:Ügyes hizelgő lesz. 
| CORIOLANUS.
:Pray, be content:
:Mother, I am going to the market-place;
:Chide me no more. I'll mountebank their loves,
:Cog their hearts from them, and come home belov'd
:Of all the trades in Rome. Look, I am going.
:Commend me to my wife. I'll return consul;
:Or never trust to what my tongue can do
:I' the way of flattery further.
|-
| VOLUMNIA
:Tégy, mint akarsz. ''(El)'' 
| VOLUMNIA.
:Do your will.
:''Exit.''
|-
| COMINIUS
:El, a tribúnok várnak. Rajta légy, hogy
:Szelíden szólj, mert úgy hallám, keményebb
:Vádakkal állnak még eléd azoknál
:Amelyek nyomnak már. 
| COMINIUS.
:Away! The tribunes do attend you: arm yourself
:To answer mildly; for they are prepar'd
:With accusations, as I hear, more strong
:Than are upon you yet.
|-
| CORIOLANUS
:„Szelíden” a jelszó. Kérlek, jerünk.
:Vádoljanak koholmányokkal, én
:Becsűlettel felelek. 
| CORIOLANUS.
:The word is, mildly.—Pray you let us go:
:Let them accuse me by invention, I
:Will answer in mine honour.
|-
| MENENIUS
:Hanem szelíden. 
| MENENIUS.
:Ay, but mildly.
|-
| CORIOLANUS
:Jó, jó, szelíd leszek tehát, szelíd.
:''El mindnyájan''
:'' 
| CORIOLANUS.
:Well, mildly be it then; mildly. 
:''Exeunt.''
|}

=== 3. szín ===
{| {{sztdr}}
| width=50% | 
:''Ugyanott. A Forum. ''
:''Jön Sicinius és Brutus'' 
|
: ''SCENE III. Rome. The Forum. ''
: ''Enter SICINIUS and BRUTUS.''
|-
| BRUTUS
:Fő vád legyen, hogy zsarnok-hatalomra
:Törekszik, és ha itt kisiklik, a nép
:Iránti gyűlölségével szorítsd,
:S hogy a prédát nem osztá szét, amit
:Az antiumbeliktől vettek el.
:''Aedil jön''
:''
:''Nos, jő? 
| BRUTUS.
:In this point charge him home, that he affects
:Tyrannical power: if he evade us there,
:Enforce him with his envy to the people;
:And that the spoil got on the Antiates
:Was ne'er distributed.
:''Enter an AEDILE.''
:What, will he come?
|-
| AEDIL
:Igen. 
| AEDILE.
:He's coming.
|-
| BRUTUS
:Kik társai? 
| BRUTUS.
:How accompanied?
|-
| AEDIL
:Az öreg
:Menenius s a szenátorok, kik őt
:Mindig kegyelték. 
| AEDILE.
:With old Menenius, and those senators
:That always favour'd him.
|-
| SICINIUS
:Összeírtad-e
:A voksokat mind, melyeket szereztünk? 
| SICINIUS.
:Have you a catalogue
:Of all the voices that we have procur'd,
:Set down by the poll?
|-
| AEDIL
:Igen, leírtam, rendiben van, íme. 
| AEDILE.
:I have; 'tis ready.
|-
| SICINIUS
:S beszedted tribusok szerint? 
| SICINIUS.
:Have you collected them by tribes?
|-
| AEDIL
:Beszedtem. 
| AEDILE.
:I have.
|-
| SICINIUS
:Most gyűjtsd a népet össze e helyen,
:S ha én azt mondom: „Úgy kell lennie
:A köznép joga s ereje szerint”, bár
:Halál, pénzbüntetés vagy számüzés
:Mondják utánam, hogy „pénzbüntetés” vagy
:„Halál”, az ősi jog szerint s a jó ügy,
:Hatalmánál fogvást. 
| SICINIUS.
:Assemble presently the people hither:
:And when they hear me say 'It shall be so
:I' the right and strength o' the commons,' be it either
:For death, for fine, or banishment, then let them,
:If I say fine, cry 'Fine!'- if death, cry 'Death;'
:Insisting on the old prerogative
:And power i' the truth o' the cause.
|-
| AEDIL
:Tudtul adom. 
| AEDILE.
:I shall inform them.
|-
| BRUTUS
:S ha így elkezdenek kiáltani,
:Ne szűnjenek meg, míg a zaj s zavar
:Ki nem csikarja azt a büntetést,
:Amelyet rá itéltünk. 
| BRUTUS.
:And when such time they have begun to cry,
:Let them not cease, but with a din confus'd
:Enforce the present execution
:Of what we chance to sentence.
|-
| AEDIL
:Jól vagyon. 
| AEDILE.
:Very well.
|-
| SICINIUS
:Mondd, hogy kemények s készen legyenek,
:Ha intésünket látják. 
| SICINIUS.
:Make them be strong, and ready for this hint,
:When we shall hap to give't them.
|-
| BRUTUS
:Eszerint tégy.
:''Aedil el''
:''
:''Lobbantsd haragra őt. A győzelemhez
:Van szokva, s ellenmond nagyon hamar,
:S ha föl van ingerülve, vissza nem tér
:A mérséklethez; akkor ő kimondja,
:Mi szívén van, s ott az van, ami minket
:Nyakát szegnünk segít.
:''Jőnek Coriolanus, Menenius, Cominius, szenátorok, patríciusok'' 
| BRUTUS.
:Go about it.
:''Exit AEDILE.''
:Put him to choler straight: he hath been us'd
:Ever to conquer, and to have his worth 
:Of contradiction; being once chaf'd, he cannot
:Be rein'd again to temperance; then he speaks
:What's in his heart; and that is there which looks
:With us to break his neck.
|-
| SICINIUS
:Hah, jól van, itt jön. 
| SICINIUS.
:Well, here he comes.
:''Enter CORIOLANUS, MENENIUS, COMINIUS, Senators, and Patricians.''
|-
| MENENIUS
:Kérlek, csak nyugodtan. 
| MENENIUS.
:Calmly, I do beseech you.
|-
| CORIOLANUS
:Mint a lovász, ki százszor tűri el
:Egy kis pénzért a gaz nevet. Istenink
:Tartsák meg Rómát, adjanak érdemes
:Birákat, hintsenek közénk szeretetet,
:S töltsék meg békejellel templominkat
:S ne haddal utcáinkat. 
| CORIOLANUS.
:Ay, as an ostler, that for the poorest piece
:Will bear the knave by the volume.—The honoured gods
:Keep Rome in safety, and the chairs of justice
:Supplied with worthy men! plant love among's!
:Throng our large temples with the shows of peace,
:And not our streets with war! 
|-
| ELSŐ SZENÁTOR
:Ámen, ámen. 
| FIRST SENATOR.
:Amen, amen!
|-
| MENENIUS
:Nemes kivánat.
:''Az aedil visszajön polgárokkal'' 
| MENENIUS.
:A noble wish.
:''Re-enter the AEDILE, with Citizens.''
|-
| SICINIUS
:Emberek, idébb. 
| SICINIUS.
:Draw near, ye people.
|-
| AEDIL
:Figyeljetek a tribúnusokra. Lassan! 
| AEDILE.
:List to your tribunes; audience: peace, I say!
|-
| CORIOLANUS
:Előbb én szólok. 
| CORIOLANUS.
:First, hear me speak.
|-
| TRIBUNOK
:Jó, szólj. Csendesen! 
| BOTH TRIBUNES.
:Well, say.—Peace, ho!
|-
| CORIOLANUS
:Csak itt és másutt nem vádoltatom?
:Itt vége lesz mindennek? 
| CORIOLANUS.
:Shall I be charg'd no further than this present?
:Must all determine here?
|-
| SICINIUS
:Kérdezem:
:Meghajtod a népszó előtt magad,
:Elismered képviselőiket,
:S eltűröd a törvényes büntetést a
:Vétkekért, mik rádbizonyulnak? 
| SICINIUS.
:I do demand,
:If you submit you to the people's voices,
:Allow their officers, and are content
:To suffer lawful censure for such faults
:As shall be proved upon you.
|-
| CORIOLANUS
:El. 
| CORIOLANUS.
:I am content.
|-
| MENENIUS
:No, látjátok, polgárok, ő igent mond.
:Tekintsétek vitézi tetteit,
:Gondoljatok sebeire... Olyanok
:Testén, mint sírok a szent temetőn. 
| MENENIUS.
:Lo, citizens, he says he is content:
:The warlike service he has done, consider; think
:Upon the wounds his body bears, which show
:Like graves i' the holy churchyard.
|-
| CORIOLANUS
:Nevetséges kis tüskekarcolások. 
| CORIOLANUS.
:Scratches with briers,
:Scars to move laughter only.
|-
| MENENIUS
:Továbbá gondoljátok meg: ha nem
:Beszél mint polgár, tesz mint katona.
:Ne nézzétek vad hangját rosszaságnak.
:Amint mondottam, ő csak katonás, de
:Nem gyűlöl bennetek. 
| MENENIUS.
:Consider further,
:That when he speaks not like a citizen, 
:You find him like a soldier: do not take
:His rougher accents for malicious sounds,
:But, as I say, such as become a soldier,
:Rather than envy you.
|-
| COMINIUS
:Jó, jó, ne többet. 
| COMINIUS.
:Well, well, no more.
|-
| CORIOLANUS
:Hogyan van az, hogy bár egyhangulag
:Konzulnak választattam, ilyetén
:Csúfot vallok, hogy egy óra alatt
:Visszaveszitek? 
| CORIOLANUS.
:What is the matter,
:That being pass'd for consul with full voice,
:I am so dishonour'd that the very hour
:You take it off again?
|-
| SICINIUS
:Te felelsz nekünk. 
| SICINIUS.
:Answer to us.
|-
| CORIOLANUS
:Beszélj hát... Jó... Hisz így kell lennie. 
| CORIOLANUS.
:Say then: 'tis true, I ought so.
|-
| SICINIUS
:Bevádolunk, hogy tervezéd, miképp
:Rómába minden tisztséget kiírtasz,
:Hogy így zsarnok hatalmat vívj magadnak.
:Ezért a népnek árulója vagy. 
| SICINIUS.
:We charge you that you have contriv'd to take
:From Rome all season'd office, and to wind
:Yourself into a power tyrannical;
:For which you are a traitor to the people.
|-
| CORIOLANUS
:Mit! Áruló! 
| CORIOLANUS.
:How! traitor!
|-
| MENENIUS
:No, lassan, megigérted. 
| MENENIUS.
:Nay, temperately; your promise.
|-
| CORIOLANUS
:Pokol mély lángja nyelje be a népet!
:Én áruló! Gyalázatos tribún!
:Bár ülne húszezer halál szemedben,
:Markod szorítna milljomot, s hazug
:Szájad kétannyit, mégis mondanám:
:Hazudsz! s oly nyíltan, mintha istenimhez
:Imádkoznám. 
| CORIOLANUS.
:The fires i' the lowest hell fold in the people!
:Call me their traitor!—Thou injurious tribune!
:Within thine eyes sat twenty thousand deaths, 
:In thy hands clutch'd as many millions, in
:Thy lying tongue both numbers, I would say,
:Thou liest unto thee with a voice as free
:As I do pray the gods.
|-
| SICINIUS
:Nép, hallod ezt? 
| SICINIUS.
:Mark you this, people?
|-
| POLGÁROK
:El a
:Sziklára véle, a sziklára! 
| CITIZENS.
:To the rock, to the rock, with him!
|-
| SICINIUS
:Lassan.
:Nem szükség vádjait szaporítanunk;
:Láttátok tettit, hallátok beszédét,
:Szolgátokat megverte, titeket
:Káromlott, a törvénynek ütlegekkel
:Állt ellen, megvetéssel illeté
:A nagyhatalmu bíróságot. Ez mind
:Főbenjáró bűn, mely a legkeményebb
:Halált érdemli. 
| SICINIUS.
:Peace!
:We need not put new matter to his charge:
:What you have seen him do and heard him speak,
:Beating your officers, cursing yourselves,
:Opposing laws with strokes, and here defying
:Those whose great power must try him; even this,
:So criminal and in such capital kind,
:Deserves the extremest death.
|-
| BRUTUS
:De mert elébb honát
:Szolgálta... 
| BRUTUS.
:But since he hath
:Serv'd well for Rome,—
|-
| CORIOLANUS
:Mily szolgálatról fecsegsz itt? 
| CORIOLANUS.
:What do you prate of service?
|-
| BRUTUS
:Mondom, mivel tudom. 
| BRUTUS.
:I talk of that that know it.
|-
| CORIOLANUS
:Te? 
| CORIOLANUS.
:You?
|-
| MENENIUS
:Ez tehát
:Anyádnak tett igéreted? 
| MENENIUS.
:Is this the promise that you made your mother?
|-
| COMINIUS
:Könyörgök,
:Tudd meg... 
| COMINIUS.
:Know, I pray you,—
|-
| CORIOLANUS
:Nem, én már semmit sem tudok.
:Mondjátok ki a tarpei szirt-halált, a
:Csavargó számütöttséget, nyuzást
:A börtönt egy szem búzával naponként...
:Nem adnék egy jó szót kegyelmökért
:Nem kéne, amit adhatnak, habár
:Megkapnám azt egy „Isten jó nap”-ért. 
| CORIOLANUS.
:I'll know no further:
:Let them pronounce the steep Tarpeian death,
:Vagabond exile, flaying, pent to linger
:But with a grain a day, I would not buy
:Their mercy at the price of one fair word,
:Nor check my courage for what they can give,
:To have't with saying Good-morrow.
|-
| SICINIUS
:Mert gyűlöletet szított ellene
:S iparkodott a népet megrabolni
:Hatalmától, és most is úgy viselte
:Magát, mint ellen, s nem csupán a tisztes
:Törvény iránt, de még azokhoz is, kik
:Azt végrehajtják: a népnek nevében
:S tribún-hatalmunknál fogvást ezennel
:Száműzzük őt a városból, s kikötjük
:Mihelyt bejő Rómának kapuján
:Lelökjük őtet a tarpei szirtről.
:A nép nevében mondom: úgy legyen! 
| SICINIUS.
:For that he has,—
:As much as in him lies,—from time to time
:Envied against the people, seeking means
:To pluck away their power; as now at last
:Given hostile strokes, and that not in the presence
:Of dreaded justice, but on the ministers
:That do distribute it;—in the name o' the people,
:And in the power of us the tribunes, we,
:Even from this instant, banish him our city,
:In peril of precipitation
:From off the rock Tarpeian, never more
:To enter our Rome gates: I' the people's name, 
:I say it shall be so.
|-
| POLGÁROK
:Úgy légyen, úgy, úgy! számkivetjük őt! Úgy
:Kell lenni! 
| CITIZENS.
:It shall be so, it shall be so; let him away;
:He's banished, and it shall be so.
|-
| COMINIUS
:Urak, barátaim, hallgassatok rám. 
| COMINIUS.
:Hear me, my masters and my common friends,—
|-
| SICINIUS
:Nem, el van már itélve. 
| SICINIUS.
:He's sentenc'd; no more hearing.
|-
| COMINIUS
:Hadd beszéljek.
:Konzul valék, s Rómának elleni
:Nyomot hagyának rajtam. Szeretem
:Hazám javát gyöngédebb tisztelettel
:Szentebben s mélyebben, mint éltemet
:És drága nőmet s méhének gyümölcsit
:Ágyékom kincseit. Ha mondanám, hogy... 
| COMINIUS.
:Let me speak:
:I have been consul, and can show for Rome
:Her enemies' marks upon me. I do love
:My country's good with a respect more tender,
:More holy and profound, than mine own life,
:My dear wife's estimate, her womb's increase,
:And treasure of my loins; then if I would
:Speak that,—
|-
| SICINIUS
:Mit mondanál hát? Tudjuk, hányadán vagy. 
| SICINIUS.
:We know your drift. Speak what?
|-
| BRUTUS
:Nincs mit beszélned. Ő száműzve van, mint
:A népnek és hazának ellene.
:Úgy lészen. 
| BRUTUS.
:There's no more to be said, but he is banish'd,
:As enemy to the people and his country:
:It shall be so.
|-
| POLGÁROK
:Úgy lesz, úgy kell lennie! 
| CITIZENS.
:It shall be so, it shall be so.
|-
| CORIOLANUS
:Hitvány kutyák! kiknek lélegzetét
:Utálom, mint a mocsár bűzhödését,
:S kegyét úgy becsülöm, mint temetetlen
:Halott maradványát, mely levegőmet
:Megrontja: én száműzlek titeket!
:Maradjatok itt ingó lelketekkel!
:Remegjen minden neszre szívetek!
:Az ellenség tollának lebbenése
:Ejtsen kétségbe! Legyen hatalmatok
:Mindig, védőtöket száműzni, s végre
:Butaságtok (mely nem lát, míg nem érez),
:Nem tartóztatva bennetek (levén
:Tenellenségtek), légyen nyomorú
:Szolgáivá olyan nemzetnek, amely
:Egy kardcsapás nélkül hódíta meg!
:Megvetve a várost miattatok,
:Hátat fordítok... Széles a világ.
:''Coriolanus, Cominius, Menenius, szenátorok és patríciusok el''
: 
| CORIOLANUS.
:You common cry of curs! whose breath I hate
:As reek o' the rotten fens, whose loves I prize 
:As the dead carcasses of unburied men
:That do corrupt my air,—I banish you;
:And here remain with your uncertainty!
:Let every feeble rumour shake your hearts!
:Your enemies, with nodding of their plumes,
:Fan you into despair! Have the power still
:To banish your defenders; till at length
:Your ignorance,—which finds not till it feels,—
:Making but reservation of yourselves,—
:Still your own foes,—deliver you, as most
:Abated captives to some nation
:That won you without blows! Despising,
:For you, the city, thus I turn my back:
:There is a world elsewhere.
:''Exeunt CORIOLANUS, COMINIUS, MENENIUS, Senators, and
:Patricians.''
|-
| AEDIL
:Elment a népnek ellensége, elment! 
| AEDILE.
:The people's enemy is gone, is gone!
|-
| POLGÁROK
:Ellenségünk száműzeték! hahó! 
| CITIZENS.
:Our enemy is banish'd, he is gone! Hoo! hoo!
:''Shouting, and throwing up their caps.''
|-
| SICINIUS
:Kisérjétek ki őt a kapukig, mint
:Ő megvetéssel kísért titeket,
:S bosszantsátok, miként érdemli. Minket
:Kövessen őrség át a városon. 
| SICINIUS.
:Go, see him out at gates, and follow him, 
:As he hath follow'd you, with all despite;
:Give him deserv'd vexation. Let a guard
:Attend us through the city.
|-
| POLGÁROK
:Jerünk, jerünk, nézzük ki a kapun.
:Óvja az Ég nemes tribúnainkat!
:''El mindnyájan''
: 
| CITIZENS.
:Come, come, let's see him out at gates; come.
:The gods preserve our noble tribunes! Come. 
:''Exeunt.''
|}
==Negyedik felvonás== 
=== 1. szín ===
{| {{sztdr}}
| width=50% | ''
:''Róma. A város kapuja előtt. ''
:''Jönnek Coriolanus, Volumnia, Virgilia, Menenius, Cominius és néhány ifjú patrícius''
|
: '' SCENE I. Rome. Before a gate of the city. ''
: ''Enter CORIOLANUS, VOLUMNIA, VIRGILIA, MENENIUS, COMINIUS,and several young Patricians.''
|-
| CORIOLANUS
:Ne sírjatok... rövid bucsút... kiöklel
:A sokfejű vadállat. Hát, anyám,
:Hol régi bátorságod? Hisz te mondtad:
:A lélek próbája a balszerencse,
:Hogy apróságot apró ember is bír,
:Hogy minden sajka mesterként evez
:Csendes vizen... Midőn a sors lesújt ránk:
:Kín közt szelídnek lenni, ez kiván nagy
:Erélyt. Te adtál oly tanácsokat
:Nekem, mik győzhetetlenné teszik
:A szívet, amely tudja azokat. 
| CORIOLANUS.
:Come, leave your tears; a brief farewell:—he beast
:With many heads butts me away.—Nay, mother,
:Where is your ancient courage? you were us'd
:To say extremities was the trier of spirits;
:That common chances common men could bear;
:That when the sea was calm all boats alike
:Show'd mastership in floating; fortune's blows,
:When most struck home, being gentle wounded, craves
:A noble cunning; you were us'd to load me
:With precepts that would make invincible
:The heart that conn'd them.
|-
| VIRGILIA
:Ó, istenek! 
| VIRGILIA.
:O heavens! O heavens!
|-
| CORIOLANUS
:Kérlek, ne, feleség... 
| CORIOLANUS.
:Nay, I pr'ythee, woman,—
|-
| VOLUMNIA
:Most érje dögvész Róma céheit,
:S pusztuljon el minden! 
| VOLUMNIA.
:Now the red pestilence strike all trades in Rome,
:And occupations perish!
|-
| CORIOLANUS
:Mit, ejh! szeretni
:Fognak, ha nélkülöznek majd. Anyám,
:Légy olyan ismét, mint midőn beszélted:
:Ha lettél volna neje Herculesnek,
:Végzetted volna hat müvét, kimélni
:Férjed verítekét. Cominius, ne
:Csüggedj. Anyám, nőm, Isten véletek; még
:Jó dolgom lesz. Vén, jó Menenius,
:Könyűd sósabb, mint ifjabb emberé,
:S méreg szemednek. Egykori vezérem,
:Komor vagy és sok szívkeményitő
:Látványod volt; mondd e bús asszonyoknak:
:Kerűlhetlen bajon jajgatni olyan
:Bolondság, mint nevetni. Anyám, hiszen
:Merészségem vigaszod vala mindig,
:S hidd el (bár most magam megyek, miként
:Magános sárkány, melyet rettegetté
:Tesz elhiresztelt s nem látott tanyája),
:Fiad túllép a köznapin, ha ármány
:Nem ejti őt el. 
| CORIOLANUS.
:What, what, what!
:I shall be lov'd when I am lack'd. Nay, mother,
:Resume that spirit when you were wont to say,
:If you had been the wife of Hercules,
:Six of his labours you'd have done, and sav'd
:Your husband so much sweat.—Cominius,
:Droop not; adieu.—Farewell, my wife,—my mother:
:I'll do well yet.—Thou old and true Menenius,
:Thy tears are salter than a younger man's,
:And venomous to thine eyes.—My sometime general,
:I have seen thee stern, and thou hast oft beheld
:Heart-hard'ning spectacles; tell these sad women
:'Tis fond to wail inevitable strokes,
:As 'tis to laugh at 'em.—My mother, you wot well
:My hazards still have been your solace: and
:Believe't not lightly,—though I go alone,
:Like to a lonely dragon, that his fen
:Makes fear'd and talk'd of more than seen,—your son
:Will or exceed the common or be caught
:With cautelous baits and practice.
|-
| VOLUMNIA
:Kedves gyermekem,
:Hová mégy? Vidd magaddal egy darabra
:Cominiust; menj egyenes irányban
:S ne a vad véletlenre bízd magad,
:Mely véled szembejő. 
| VOLUMNIA.
:My first son,
:Whither wilt thou go? Take good Cominius
:With thee awhile: determine on some course
:More than a wild exposture to each chance
:That starts i' the way before thee.
|-
| CORIOLANUS
:Ó, istenek! 
| CORIOLANUS.
:O the gods!
|-
| COMINIUS
:Egy hónapig kisérlek és kikötjük,
:Hol fogsz maradni, hogy halljuk hirét
:Egymásnak; így, ha a visszahivásra
:Majd ok kerül, nem kell a nagy világba
:Szétküldenünk, keresni egyes embert,
:És elveszítnünk a kegyelmet, amely
:Mindig hűl, hogyha távol az, kinek
:Szüksége van rá. 
| COMINIUS.
:I'll follow thee a month, devise with thee
:Where thou shalt rest, that thou mayst hear of us,
:And we of thee: so, if the time thrust forth
:A cause for thy repeal, we shall not send
:O'er the vast world to seek a single man;
:And lose advantage, which doth ever cool
:I' the absence of the needer.
|-
| CORIOLANUS
:Isten véletek...
:Rajtad nagy a kor, s jobban jóllakál a
:Csatákkal, hogysem ép erőmmel a
:Bolygásd kibírd. Csak a kapun kisérj ki.
:Jer, édes nőm s te drága, jó anyám, s ti,
:Próbált barátim, mondjatok bucsút,
:Ha távozom, s mosolygjatok. Jerünk.
:Amíg a földön járok, hallani
:Fogtok felőlem, és mindig hasonlót
:Előbbi tettimhez. 
| CORIOLANUS.
:Fare ye well:
:Thou hast years upon thee; and thou art too full
:Of the wars' surfeits to go rove with one
:That's yet unbruis'd: bring me but out at gate.—
:Come, my sweet wife, my dearest mother, and
:My friends of noble touch; when I am forth,
:Bid me farewell, and smile. I pray you, come.
:While I remain above the ground, you shall 
:Hear from me still; and never of me aught
:But what is like me formerly. 
|-
| MENENIUS
:Különbet ennél
:Nem hallhat fül. Jertek, ne sírjatok.
:Ha csak hét évet ránthatnék le e vén
:Kezek s lábakról, a jó istenekre,
:Nyomodban járnék. 
| MENENIUS.
:That's worthily
:As any ear can hear.—Come, let's not weep.—
:If I could shake off but one seven years
:From these old arms and legs, by the good gods,
:I'd with thee every foot.
|-
| CORIOLANUS
:Add kezed. Jerünk.
:''El mindnyájan''
:'' 
| CORIOLANUS.
:Give me thy hand:—
:Come. 
:''Exeunt.''
|}
=== 2. szín ===
{| {{sztdr}}
| width=50% | ''
:''Ugyanott. Utca, közel a kapuhoz.''
:''Jön Sicinius, Brutus és egy aedil'' 
| 
:'' SCENE II. Rome. A street near the gate. ''
:''Enter SICINIUS, BRUTUS, and an AEDILE.''
|-
| SICINIUS
:Oszoljanak szét: ő elment; elég ez.
:Háborog a nemesség; látható volt:
:Pártjára állt. 
| 
:SICINIUS.
:Bid them all home; he's gone, and we'll no further.—
:The nobility are vex'd, whom we see have sided
:In his behalf.
|-
| BRUTUS
:Hatalmunk megmutattuk;
:Legyünk szerényebbek most, mint valánk
:A tett alatt. 
| BRUTUS.
:Now we have shown our power,
:Let us seem humbler after it is done
:Than when it was a-doing.
|-
| SICINIUS
:Hadd menjenek haza.
:Mondd, hogy nagy ellenségök elmene,
:S megint erősek ők. 
| SICINIUS.
:Bid them home:
:Say their great enemy is gone, and they
:Stand in their ancient strength.
|-
| BRUTUS
:Oszoljanak szét.
:''Aedil el''
:''
:''Im, anyja jön.
:''Jön Volumnia, Virgilia és Menenius'' 
| BRUTUS.
:Dismiss them home.
:''Exit AEDILE.''
:Here comes his mother.
|-
| SICINIUS
:Kerüljük őt ki. 
| SICINIUS.
:Let's not meet her.
|-
| BRUTUS
:Mért? 
| BRUTUS.
:Why?
|-
| SICINIUS
:Mondják, hogy dúl-fúl. 
| SICINIUS.
:They say she's mad.
|-
| BRUTUS
:Már megláta, hát csak
:Maradjunk helyben. 
| BRUTUS.
:They have ta'en note of us: keep on your way.
:''Enter VOLUMNIA, VIRGILIA, and MENENIUS.''
|-
| VOLUMNIA
:Itt vagytok, jó; az Ég minden csapása
:Fizesse vissza szívességteket. 
| VOLUMNIA.
:O, you're well met: the hoarded plague o' the gods
:Requite your love!
|-
| MENENIUS
:Ne oly fennszóval. 
| MENENIUS.
:Peace, peace, be not so loud.
|-
| VOLUMNIA
:Hogyha könnyeimtől
:Szólhatnék, hallanál majd valamit.
:Hanem hisz így is hallasz. ''(Brutushoz)'' Távozol? 
| VOLUMNIA.
:If that I could for weeping, you should hear,—
:Nay, and you shall hear some.—''To BRUTUS.'' Will you be gone?
|-
| VIRGILIA 
:''(Siciniushoz)''
:Maradj te is!... Bár volna módom így
:Férjemhez szólnom. 
| VIRGILIA.
:You shall stay too''To SICINIUS.'': I would I had the power
:To say so to my husband.
|-
| SICINIUS
:Ilyen férfias vagy? 
| SICINIUS.
:Are you mankind?
|-
| VOLUMNIA
:Igen, bolond. Hát szégyen ez? bolond.
:Nem férfi volt apám? S te róka voltál,
:Száműzni azt, ki annyi kardcsapást
:Ejtett Rómáért, amennyit te szót sem... 
| VOLUMNIA.
:Ay, fool; is that a shame?—Note but this, fool.—
:Was not a man my father? Hadst thou foxship
:To banish him that struck more blows for Rome
:Than thou hast spoken words?—
|-
| SICINIUS
:Ó, szent egek! 
| SICINIUS.
:O blessed heavens!
|-
| VOLUMNIA
:Több hősi kardcsapást, mint
:Te bölcs beszédet, és a hon javáért.
:Egyet mondok... De menj... Nem, nem, maradj még.
:Bár volna Arábiában fiam
:Jó kardjával s előtte ti, effélék. 
| VOLUMNIA.
:Moe noble blows than ever thou wise words;
:And for Rome's good.—I'll tell thee what;—yet go;—
:Nay, but thou shalt stay too:—I would my son
:Were in Arabia, and thy tribe before him, 
:His good sword in his hand.
|-
| SICINIUS
:Aztán? 
| SICINIUS.
:What then?
|-
| VIRGILIA
:Aztán? Fajodnak ott végét szakítná. 
| VIRGILIA.
:What then!
:He'd make an end of thy posterity.
|-
| VOLUMNIA
:Fattyaknak és mindennek.
:Jó férfiú, Rómáért hány sebet hord! 
| VOLUMNIA.
:Bastards and all.—
:Good man, the wounds that he does bear for Rome!
|-
| MENENIUS
:Jer, légy nyugodt. 
| MENENIUS.
:Come, come, peace.
|-
| SICINIUS
:Bár úgy maradt volna a hon iránt, mint
:Kezdé, s ne oldta volna szét a szép
:Csomót, melyet kötött. 
| SICINIUS.
:I would he had continu'd to his country
:As he began, and not unknit himself
:The noble knot he made.
|-
| BRUTUS
:Bár volna így. 
| BRUTUS.
:I would he had.
|-
| MENENIUS
:Bár? Bujtottátok a csőcseléket,
:Ti, ti macskák, kik érdemét úgy értik,
:Mint én azon rejtelmeket, miket
:Az ég a földdel nem tudat. 
| VOLUMNIA.
:I would he had! 'Twas you incens'd the rabble;—
:Cats, that can judge as fitly of his worth
:As I can of those mysteries which heaven
:Will not have earth to know.
|-
| BRUTUS
:Jerünk. 
| BRUTUS.
:Pray, let us go.
|-
| VOLUMNIA
:Tehát, urak, kérlek, hogy menjetek. Hős
:Tettet vivétek végbe. Mielőtt
:Mentek, halljátok: amennyivel magasb
:A Capitol, mint itt a legkisebb ház,
:Fiam, kit számüzétek (férje e
:Hölgynek, látjátok), annyival magasb
:Mindnyájatoknál. 
| VOLUMNIA.
:Now, pray, sir, get you gone:
:You have done a brave deed. Ere you go, hear this,—
:As far as doth the Capitol exceed
:The meanest house in Rome, so far my son,—
:This lady's husband here; this, do you see?—
:Whom you have banish'd does exceed you all.
|-
| BRUTUS
:Jó, jó, itt hagyunk. 
| BRUTUS.
:Well, well, we'll leave you.
|-
| SICINIUS
:Mért hallgatnók e tébolyult szidalmát? 
| SICINIUS.
:Why stay we to be baited
:With one that wants her wits?
|-
| VOLUMNIA
:Vigyétek el jó kívánságimat.
:''A tribunok el''
:''
:''Ne tennének bár mást az istenek
:Átkimnak teljesítésén kivűl!
:Napjában egyszer jőnék össze csak
:Velök, könnyülne szívem a tehertől,
:Mely nyomja. 
| VOLUMNIA.
:Take my prayers with you.—
:''Exeunt TRIBUNES.''
:I would the gods had nothing else to do
:But to confirm my curses! Could I meet 'em
:But once a day, it would unclog my heart
:Of what lies heavy to't.
|-
| MENENIUS
:Szavamra, jól odamondtál,
:Van miért. Jöttök hozzánk vacsorára? 
| MENENIUS.
:You have told them home,
:And, by my troth, you have cause. You'll sup with me?
|-
| VOLUMNIA
:Haraggal élek, magamat eszem,
:S ez ételnél éhen halok. Jerünk. ''(Virgiliához)''
:Ne nyögj ily bágyadtan, velem panaszkodj
:Haraggal, mint Juno. El, el! Jerünk. 
| VOLUMNIA.
:Anger's my meat; I sup upon myself,
:And so shall starve with feeding.—Come, let's go:
:Leave this faint puling and lament as I do,
:In anger, Juno-like. Come, come, come.
:''Exeunt.''
|-
| MENENIUS
:Piha, piha, piha.
:''El mindnyájan''
:'' 
| MENENIUS.
:Fie, fie, fie!
|}

===3. szín ===
{| {{sztdr}}
| width=50% | ''
:''Országút Róma és Antium között.''
:''Egy római és egy volszk jön szemközt'' 
| 
: '' SCENE III. A highway between Rome and Antium. ''
:''Enter a ROMAN and a VOLSCE, meeting.''
|-
| RÓMAI
:Jól ismerlek, uram, te is ismersz engemet, úgy hiszem, Adriánnak hínak. 
| ROMAN.
:I know you well, sir, and you know me; your name, I think,
:is Adrian.
|-
| VOLSZK
:Úgy van, uram; de én valóban elfeledtelek. 
| VOLSCE.
:It is so, sir: truly, I have forgot you.
|-
| RÓMAI
:Én római vagyok, és, valamint te, Róma ellen szolgálok. Ismersz most? 
| ROMAN.
:I am a Roman; and my services are, as you are, against 'em: know
:you me yet?
|-
| VOLSZK
:Nicanor, nem? 
| VOLSCE.
:Nicanor? no!
|-
| RÓMAI
:Ugyanaz, uram. 
| ROMAN.
:The same, sir.
|-
| VOLSZK
:Szakállasabb voltál, midőn utolszor láttalak, de beszéded visszahoz emlékembe.
:Mi hír Rómában? Ki vagyok küldve a volszk államtól, hogy ott fölkeresselek;
:megkíméltél egynapi úttól. 
| VOLSCE.
:You had more beard when I last saw you; but your favour is
:well approved by your tongue. What's the news in Rome? I have a
:note from the Volscian state, to find you out there; you have
:well saved me a day's journey.
|-
| RÓMAI
:Rómában különös lázadás volt, fölkelt a nép a szenátorok, patríciusok és
:nemesség ellen. 
| ROMAN.
:There hath been in Rome strange insurrections: the people
:against the senators, patricians, and nobles.
|-
| VOLSZK
:Volt? Már vége van? Kormányunk másképp vélekedik; nagyarányú hadi
:készületeket tesz, s reméli, hogy rajtok üt meghasonlásuk hevében. 
| VOLSCE.
:Hath been! is it ended, then? Our state thinks not so;
:they are in a most warlike preparation, and hope to come upon
:them in the heat of their division.
|-
| RÓMAI
:A láng lelohadt, de valami csekélység ismét föllobbanthatja, mert a nemesek úgy
:szívökre veszik az érdemes Coriolanus száműzetését, hogy készek a néptől
:minden hatalmat elvenni s tribunjaikat örökre letenni. Ez füstölög lassan, s
:mondhatom, hogy közel van az erőszakos kitöréshez. 
| ROMAN.
:The main blaze of it is past, but a small thing would make it
:flame again; for the nobles receive so to heart the banishment
:of that worthy Coriolanus that they are in a ripe aptness to take
:all power from the people, and to pluck from them their tribunes
:for ever. This lies glowing, I can tell you, and is almost mature
:for the violent breaking out.
|-
| VOLSZK
:Coriolanust száműzték? 
| VOLSCE.
:Coriolanus banished!
|-
| RÓMAI
:Száműzték, uram. 
| ROMAN.
:Banished, sir.
|-
| VOLSZK
:E hírrel szívesen látnak, Nicanor. 
| VOLSCE.
:You will be welcome with this intelligence, Nicanor.
|-
| RÓMAI
:Az idő most kedvező rájok nézve. Hallottam, hogy legkönnyebb az asszonyt
:elcsábítani, ha férjével meghasonlott. Nemes Tullus Aufidiustok kitüntetheti
:magát e háborúban, miután nagy vetélytársának, Coriolanusnak nincs keletje
:hazájában. 
| ROMAN.
:The day serves well for them now. I have heard it said the
:fittest time to corrupt a man's wife is when she's fallen out
:with her husband. Your noble Tullus Aufidius will appear well in
:these wars, his great opposer, Coriolanus, being now in no
:request of his country.
|-
| VOLSZK
:Minden bizonnyal. Milyen szerencsés vagyok, hogy veled így véletlenül
:találkoztam; elvégezted dolgomat, ennél fogva szívesen kísérlek haza. 
| VOLSCE.
:He cannot choose. I am most fortunate thus accidentally to
:encounter you; you have ended my business, and I will merrily
:accompany you home.
|-
| RÓMAI
:Az estebédig igen különös dolgokat beszélek még Rómáról, melyek mind
:ellenségeik hasznára vannak. Hadseregtek készen áll, mondád? 
| ROMAN.
:I shall between this and supper tell you most strange things
:from Rome; all tending to the good of their adversaries. Have you
:an army ready, say you?
|-
| VOLSZK
:Királyi hadsereg pedig; a centuriók legényeikkel együtt már zsoldban és
:elszállásolva vannak, s egy intésre egy óra alatt talpon teremnek. 
| VOLSCE.
:A most royal one; the centurions and their charges, distinctly
:billeted, already in the entertainment, and to be on foot at an
:hour's warning.
|-
| RÓMAI
:Nagyon örülök rajta, hogy készen vannak s úgy hiszem, én vagyok az az ember,
:ki őket tettre híja. Tehát, uram, szívesen üdvözöllek, s örvendek társaságodon. 
| ROMAN.
:I am joyful to hear of their readiness, and am the man, I think,
:that shall set them in present action. So, sir, heartily well
:met, and most glad of your company.
|-
| VOLSZK
:Megelőzesz, uram; nekem van okom örvendeni a tiéden. 
| VOLSCE.
:You take my part from me, sir; I have the most cause to be
:glad of yours.
|-
| RÓMAI
:Jó, menjünk együtt.
:''El mind a ketten''
:'' 
| ROMAN.
:Well, let us go together.
:''Exeunt.''
|}
=== 4. szín ===
{| {{sztdr}}
| width=50% | ''
:''Antium, Aufidius háza előtt.''
:''Jön Coriolanus közönséges öltözetben, beburkolva'' 
| 
:'' SCENE IV. Antium. Before AUFIDIUS'S house. ''
:''Enter CORIOLANUS, in mean apparel, disguised and muffled.''
|-
| CORIOLANUS
:Derék egy város. Antium, özvegyid
:Miattam vannak. Hány örökösét
:Látám e szép házaknak nyögni a
:Csatában és kimúlni. Rám ne ismerj!
:A nők nyársakkal s a fiúk kövekkel
:Gyilkolnának le törpe-viadalban.
:''Polgár jön''
:''
:''Üdvez légy. 
| CORIOLANUS.
:A goodly city is this Antium. City,
:'Tis I that made thy widows: many an heir
:Of these fair edifices 'fore my wars
:Have I heard groan and drop: then know me not.
:Lest that thy wives with spits and boys with stones,
:In puny battle slay me.
:''Enter a CITIZEN.''
:Save you, sir.
|-
| POLGÁR
:Szinte. 
| CITIZEN.
:And you.
|-
| CORIOLANUS
:Kérlek, hol lakik
:A hős Aufidius? Itt van Antiumban? 
| CORIOLANUS.
:Direct me, if it be your will,
:Where great Aufidius lies; is he in Antium?
|-
| POLGÁR
:Itt, és ma házánál vendégli az
:Előkelőket. 
| CITIZEN.
:He is, and feasts the nobles of the state
:At his house this night.
|-
| CORIOLANUS
:Mondd, melyik a háza? 
| CORIOLANUS.
:Which is his house, beseech you?
|-
| POLGÁR
:Ez itt előtted. 
| CITIZEN.
:This, here, before you.
|-
| CORIOLANUS
:Jól van, köszönöm.
:''Polgár el''
:''
:''Síkos, forgó világ!... Esküdt barátok,
:Kik két kebelben egy szivet viseltek,
:S osztoztak ágyon, ételen, időn,
:Munkán, s mint ikrek válhatatlanúl
:Együtt valának, pillantás alatt
:Kicsinységekre a legkeserűbb
:Gyülölködésbe esnek. És kegyetlen
:Ellenségek, kik indulatjaikban
:Álmatlanul terveztek, hogy megejtsék
:Egymást, csekély véletlen által, ami
:Nem ér föl egy tojással, hű barátok
:Lesznek és végül összeházasítják
:Gyermekeiket. Így van velem is.
:Hazámat gyűlölöm s szeretem ez
:Ellen-várost. Benézek. Ha megöl:
:Igazságot tesz; hogyha befogad:
:Szolgálok nemzetének. ''(El)''
:'' 
| CORIOLANUS.
:Thank you, sir; farewell.
:''Exit CITIZEN.''
:O world, thy slippery turns! Friends now fast sworn,
:Whose double bosoms seems to wear one heart,
:Whose hours, whose bed, whose meal and exercise
:Are still together, who twin, as 'twere, in love
:Unseparable, shall within this hour,
:On a dissension of a doit, break out
:To bitterest enmity; so fellest foes,
:Whose passions and whose plots have broke their sleep
:To take the one the other, by some chance,
:Some trick not worth an egg, shall grow dear friends
:And interjoin their issues. So with me:—
:My birthplace hate I, and my love's upon
:This enemy town.—I'll enter; if he slay me,
:He does fair justice; if he give me way,
:I'll do his country service.
|}

=== 5. szín ===
{| {{sztdr}}
| width=50% | 
:''Ugyanott. Terem Aufidius házában. Belül zene. ''
:''Szolga jön''
|
:'' SCENE V. Antium. A hall in AUFIDIUS'S house. ''
: ''Music within. Enter A SERVANT.''
|-
| ELSŐ SZOLGA
:Bort, bort, bort! Milyen szolgálat ez!
:Tán elaludtak a legényeink. ''(El)''
:''Más szolga jön''
: 
| FIRST SERVANT.
:Wine, wine, wine! What service is here!
:I think our fellows are asleep. 
:''Exit.''
:''Enter a second SERVANT.''
|-
| MÁSODIK SZOLGA
:Hol van Cotus? Az uram hivatja.
:Cotus! ''(El)''
:''Coriolanus jön''
: 
| SECOND SERVANT.
:Where's Cotus? my master calls for him.—Cotus!
:''Exit.''
:''Enter CORIOLANUS.''
|-
| CORIOLANUS
:Derék ház, jó szagú a lakoma.
:De én vendéghez nem hasonlitok.
:''Visszajön az első szolga'' 
| CORIOLANUS.
:A goodly house: the feast smells well; but I
:Appear not like a guest.
:''Re-enter the first SERVANT.''
|-
| ELSŐ SZOLGA
:Mit akarsz, barátom? Hová való vagy?
:Itt nincs hely a számodra. Kérlek, ott az ajtó. 
| FIRST SERVANT.
:What would you have, friend? whence are you? Here's no place for
:you: pray go to the door.
|-
| CORIOLANUS
:Nem érdemeltem jobb fogadtatást,
:Mert hiszen Coriolanus vagyok.
:''Visszajön a második szolga''
: 
| CORIOLANUS.
:I have deserv'd no better entertainment
:In being Coriolanus.
:''Re-enter second SERVANT.''
|-
| MÁSODIK SZOLGA
:Hová való vagy, uram? Fejében a szeme a kapusnak, hogy ilyen legényeket
:bebocsát? Kérlek, hordd el magadat. 
| SECOND SERVANT.
:Whence are you, sir? Has the porter his eyes in his head that he
:gives entrance to such companions? Pray, get you out.
|-
| CORIOLANUS
:Félre! 
| CORIOLANUS.
:Away!
|-
| MÁSODIK SZOLGA
:Félre? Te lódulj félre! 
| SECOND SERVANT.
:Away? Get you away.
|-
| CORIOLANUS
:Terhemre kezdesz lenni. 
| CORIOLANUS.
:Now the art troublesome.
|-
| MÁSODIK SZOLGA
:Olyan vitéz vagy? Majd váltok még veled egy szót.
:''Harmadik szolga jön, az elsővel találkozik'' 
| SECOND SERVANT.
:Are you so brave? I'll have you talked with anon.
:''Enter a third SERVANT. The first meets him.''
|-
| HARMADIK SZOLGA
:Miféle ember ez? 
| THIRD SERVANT.
:What fellow's this?
|-
| ELSŐ SZOLGA
:Olyan furcsa, amilyet még sosem láttam. Ki nem tuszkolhatom a házból. Kérlek,
:hídd ide csak az urat. ''(El)'' 
| FIRST SERVANT.
:A strange one as ever I looked on: I cannot get him
:out o' the house. Pr'ythee call my master to him.
|-
| HARMADIK SZOLGA
:Dolgod van itt, atyafi? Kérlek, távozzál. 
| THIRD SERVANT.
:What have you to do here, fellow? Pray you avoid the house.
|-
| CORIOLANUS
:Hadd álljak, nem bántom tűzhelyteket. 
| CORIOLANUS.
:Let me but stand; I will not hurt your hearth.
|-
| HARMADIK SZOLGA
:Ki vagy? 
| THIRD SERVANT.
:What are you?
|-
| CORIOLANUS
:Nemesember. 
| CORIOLANUS.
:A gentleman.
|-
| HARMADIK SZOLGA
:Mennykő szegény pedig. 
| THIRD SERVANT.
:A marvellous poor one.
|-
| CORIOLANUS
:Valóban az vagyok. 
| CORIOLANUS.
:True, so I am.
|-
| HARMADIK SZOLGA
:Megkövetlek, szegény nemesember, keress más szállást magadnak; itt nincsen a te
:számodra hely. Kérlek, pusztulj innét, jer. 
| THIRD SERVANT.
:Pray you, poor gentleman, take up some other station; here's no
:place for you. Pray you avoid; come.
|-
| CORIOLANUS
:El a dolgod után, s hízzál a hideg falatokon! ''(Eltaszítja a szolgát)'' 
| CORIOLANUS.
:Follow your function, go,
:And batten on cold bits.
:''Pushes him away.''
|-
| HARMADIK SZOLGA
:Nem mégy?... Ugyan mondd meg csak az úrnak, milyen különös vendége van itt. 
| THIRD SERVANT.
:What, you will not?—Pr'ythee, tell my master what a strange
:guest he has here.
|-
| MÁSODIK SZOLGA
:Azt megteszem. ''(El)'' 
| SECOND SERVANT.
:And I shall.
:''Exit.''
|-
| HARMADIK SZOLGA
:Hol lakol? 
| THIRD SERVANT.
:Where dwell'st thou?
|-
| CORIOLANUS
:Mennyezet alatt. 
| CORIOLANUS.
:Under the canopy.
|-
| HARMADIK SZOLGA
:Mennyezet alatt? 
| THIRD SERVANT.
:Under the canopy?
|-
| CORIOLANUS
:Ott. 
| CORIOLANUS.
:Ay.
|-
| HARMADIK SZOLGA
:Hol van az? 
| THIRD SERVANT.
:Where's that?
|-
| CORIOLANUS
:A héják és varjak városában. 
| CORIOLANUS.
:I' the city of kites and crows.
|-
| HARMADIK SZOLGA
:A héják és varjak városában? Ez ám a nagy szamár. Hát csókákkal is lakol? 
| THIRD SERVANT.
:I' the city of kites and crows!—What an ass it is!—Then thou
:dwell'st with daws too?
|-
| CORIOLANUS
:Nem, én nem szolgálom uradat. 
| CORIOLANUS.
:No, I serve not thy master.
|-
| HARMADIK SZOLGA
:Ejh, földi, hát te az én uramba kapsz? 
| THIRD SERVANT.
:How, sir! Do you meddle with my master?
|-
| CORIOLANUS
:Igen, s ez tisztességesebb, mint ha úrnődbe kapnék. Csak fecsegsz, csak fecsegsz.
:Hordd a tányérokat, takarodj. ''(Kiveri a szolgát)''
:''Jön Aufidius és a második szolga''
: 
| CORIOLANUS.
:Ay; 'tis an honester service than to meddle with thy mistress.
:Thou prat'st and prat'st; serve with thy trencher, hence! 
:''Beats him away.''
:''Enter AUFIDIUS and the second SERVANT.''
|-
| AUFIDIUS
:Hol az az ember? 
| AUFIDIUS.
:Where is this fellow?
|-
| MÁSODIK SZOLGA.
:Itt, uram. Kibotoztam volna, mint a kutyát, de nem akartam az urakat zavarni ott
:benn. ''(El)'' 
| SECOND SERVANT.
:Here, sir; I'd have beaten him like a dog, but for
:disturbing the lords within.
|-
| AUFIDIUS
:Honnan jössz? Mit kívánsz? Mi a neved?
:Mért nem beszélsz? Mondd meg, ki vagy? 
| AUFIDIUS.
:Whence com'st thou? what wouldst thou? thy name?
:Why speak'st not? speak, man: what's thy name?
|-
| CORIOLANUS 
:''(leleplezi magát)''
:''
:''
:Ha most sem
:Ismersz rám, Tullus, s látva engemet sem
:Tudod, ki légyek, kénytelen leszek
:Megmondanom nevem. 
| CORIOLANUS.
:''Unmuffling.'' If, Tullus,
:Not yet thou know'st me, and, seeing me, dost not
:Think me for the man I am, necessity
:Commands me name myself.
|-
| AUFIDIUS
:Mi a neved? 
| AUFIDIUS.
:What is thy name?
:''Servants retire.''
|-
| CORIOLANUS
:Nevem rossz hangu a volszkok fülének
:És a tiednek durva. 
| CORIOLANUS.
:A name unmusical to the Volscians' ears,
:And harsh in sound to thine.
|-
| AUFIDIUS
:Mondd ki csak.
:Lényed zordon s arcod parancsoló;
:Vitorláid meg vannak tépve bár,
:Nemes hajónak látszol. Mondd neved. 
| AUFIDIUS.
:Say, what's thy name?
:Thou has a grim appearance, and thy face
:Bears a command in't; though thy tackle's torn,
:Thou show'st a noble vessel: what's thy name?
|-
| CORIOLANUS
:Készülj hát ráncba szedni homlokod;
:Nem ismersz még? 
| CORIOLANUS.
:Prepare thy brow to frown:—know'st thou me yet?
|-
| AUFIDIUS
:Nem ismerlek. Neved? 
| AUFIDIUS.
:I know thee not:—thy name?
|-
| CORIOLANUS
:Nevem Cajus Marcius, ki néked és
:Minden hazádfiának annyi bút
:És kárt okoztam, aminek tanúja
:Melléknevem, Coriolanus. Nehéz
:Munkák, veszélyek s a hálátalan
:Hazámért ontott vércseppek jutalma
:Csak e melléknév, amiről eszedbe
:Juthat gyülölséged, mellyel nekem
:Te tartozol... Csak e nevem maradt; a
:Kegyetlen nép irígykedése, melyet
:A tőlem gyáván elpártolt nemesség
:Helyben hagyott, a többit elnyelé.
:Megengedék, hogy e rabszolganép
:Kilármázzon Rómábul engem. E baj
:Hozott házadhoz. Én nem a reményből,
:Ne gondold, hogy megmentsem éltemet (mert
:Ha halni félnék, senkit sem kerülnék
:Úgy, mint téged), de dacbul állok itt,
:Hogy megtoroljam számütőimet.
:Tehát, ha van szózat szivedben, amely
:Bosszút kiván ten megbántásidért,
:S bosszút akarsz állni a szégyenért, mely
:Hazádat érte: rajta! vedd ezennel
:Ínségemnek hasznát, fordítsd javadra
:Bosszúállásom; víni akarok
:Az alvilágnak minden haragával
:Romlott hazám ellen. De hogyha ezt nem
:Mered s már átalod kisérteni
:Jó sorsod: úgy, egy szó, mint száz, nekem
:Nem kell tovább az élet, s átadom
:Neked s gyülölségednek nyakamat,
:Melyet ha el nem vágsz, bolond leszesz,
:Mert mindig ellened valék, s honod
:Keblébül hordónkint ontottam a vért,
:S így szégyenedre élek csak, ha nem
:Szolgállak téged. 
| CORIOLANUS.
:My name is Caius Marcius, who hath done
:To thee particularly, and to all the Volsces,
:Great hurt and mischief; thereto witness may
:My surname, Coriolanus: the painful service,
:The extreme dangers, and the drops of blood
:Shed for my thankless country, are requited
:But with that surname; a good memory,
:And witness of the malice and displeasure
:Which thou shouldst bear me: only that name remains;
:The cruelty and envy of the people,
:Permitted by our dastard nobles, who
:Have all forsook me, hath devour'd the rest,
:And suffer'd me by the voice of slaves to be
:Whoop'd out of Rome. Now, this extremity 
:Hath brought me to thy hearth: not out of hope,
:Mistake me not, to save my life; for if
:I had fear'd death, of all the men i' the world
:I would have 'voided thee; but in mere spite,
:To be full quit of those my banishers,
:Stand I before thee here. Then if thou hast
:A heart of wreak in thee, that wilt revenge
:Thine own particular wrongs, and stop those maims
:Of shame seen through thy country, speed thee straight
:And make my misery serve thy turn: so use it
:That my revengeful services may prove
:As benefits to thee; for I will fight
:Against my canker'd country with the spleen
:Of all the under fiends. But if so be
:Thou dar'st not this, and that to prove more fortunes
:Th'art tir'd, then, in a word, I also am
:Longer to live most weary, and present
:My throat to thee and to thy ancient malice;
:Which not to cut would show thee but a fool,
:Since I have ever follow'd thee with hate, 
:Drawn tuns of blood out of thy country's breast,
:And cannot live but to thy shame, unless
:It be to do thee service.
|-
| AUFIDIUS
:Ó, Marcius, Marcius,
:Az ős irígység egy-egy gyökerét
:Tépé ki mindenik szavad szivembül.
:Ha Jupiter jósolna e fellegekbül,
:És szólna: „úgy van” nem hinnék neki
:Jobban, mint, tisztes Marcius, neked.
:Ó, hadd övezze melledet karom,
:Mint durva kopjám százszor megtörött
:S forgácsot szórt a holdra! Itt fogom
:Körül kardomnak üllőjét, s vivok
:Szereteteddel oly hőn s nemesen,
:Mint egykor nagyravágyásom vivott
:Vitézségeddel. Tudd meg, hogy szerettem
:A lányt, ki nőm lett, férfi nem sohajta
:Hivebben, mint én;... ámde téged látva itt,
:Nemes lény, vígabban dobog szivem, mint
:Midőn először lépett e küszöbre
:Menyasszonyom. Hah, Mars! mondom neked,
:Hadunk talpon van, s szándokom vala,
:Pajzsod leütni még egyszer karodról
:Vagy elveszítni a magam karát.
:Tizenkétszer verél meg; éjjelenként
:Bajvívásunkról álmodám azóta;
:Harctéren álltunk álmomban, ledobtuk
:Sisakjainkat, egymást fojtogattuk,
:S félholtan ébredék a semmitől.
:Hős Marcius, ha más bajunk se volna
:Rómával, mint hogy téged számüzött:
:Ki csak tizenkét s hetven év között van,
:Elővennők és haddal omlanánk
:A háladatlan Róma belsejébe,
:Mint vad folyam. Jer, ó, jer, fogj kezet
:Barátságos szenátorinkkal, akik
:Bucsút vesznek tőlem, hogy készülőben
:Vagyok hazádat megtámadni, bár
:Rómát magát nem. 
| AUFIDIUS.
:O Marcius, Marcius!
:Each word thou hast spoke hath weeded from my heart
:A root of ancient envy. If Jupiter
:Should from yond cloud speak divine things,
:And say ''Tis true,' I'd not believe them more
:Than thee, all noble Marcius.—Let me twine
:Mine arms about that body, where against
:My grained ash an hundred times hath broke
:And scar'd the moon with splinters; here I clip
:The anvil of my sword, and do contest
:As hotly and as nobly with thy love
:As ever in ambitious strength I did
:Contend against thy valour. Know thou first,
:I lov'd the maid I married; never man
:Sighed truer breath; but that I see thee here,
:Thou noble thing! more dances my rapt heart
:Than when I first my wedded mistress saw 
:Bestride my threshold. Why, thou Mars! I tell thee
:We have a power on foot; and I had purpose
:Once more to hew thy target from thy brawn,
:Or lose mine arm for't: thou hast beat me out
:Twelve several times, and I have nightly since
:Dreamt of encounters 'twixt thyself and me;
:We have been down together in my sleep,
:Unbuckling helms, fisting each other's throat,
:And wak'd half dead with nothing. Worthy Marcius,
:Had we no other quarrel else to Rome, but that
:Thou art thence banish'd, we would muster all
:From twelve to seventy; and, pouring war
:Into the bowels of ungrateful Rome,
:Like a bold flood o'erbear. O, come, go in,
:And take our friendly senators by the hands;
:Who now are here, taking their leaves of me,
:Who am prepar'd against your territories,
:Though not for Rome itself.
|-
| CORIOLANUS
:Jók az istenek! 
| CORIOLANUS.
:You bless me, gods!
|-
| AUFIDIUS
:Azért ha mint korlátlan úr akarsz
:Eljárni bosszuállásodba, vedd át
:Felét az én tisztemnek és határozz
:Utad fölött, mint aki ismered
:Hazádnak gyöngeségét s erejét:
:Kopogtassunk-e Róma kapuin
:Vagy rajtüssünk a tartományokon, hogy
:Előbb ijesszük, aztán rontsuk el?
:És most jerünk be, hadd ajánljalak
:Azoknak, kik vágyadra majd igennel.
:Felelnek. Ó, üdvez légy! Most nagyobb
:Barátom vagy, mint egykor ellenem.
:S ez, Marcius, sok. Add kezed. Üdvezellek!
:''Coriolanus és Aufidius el. Két szolga előlép'' 
| AUFIDIUS.
:Therefore, most absolute sir, if thou wilt have 
:The leading of thine own revenges, take
:Th' one half of my commission; and set down,—
:As best thou art experienc'd, since thou know'st
:Thy country's strength and weakness,—thine own ways;
:Whether to knock against the gates of Rome,
:Or rudely visit them in parts remote,
:To fright them, ere destroy. But come in;
:Let me commend thee first to those that shall
:Say yea to thy desires. A thousand welcomes!
:And more a friend than e'er an enemy;
:Yet, Marcius, that was much. Your hand: most welcome!
:''Exeunt CORIOLANUS and AUFIDIUS.''
|-
| ELSŐ SZOLGA
:Különös változás! 
| 
:FIRST SERVANT.
:Here's a strange alteration!
|-
| MÁSODIK SZOLGA
:A kezemre mondom, meg akartam őt agyalni, de a lelkem azt súgta, hogy 
:öltözete hamis tanúbizonyságot tesz ellene. 
| SECOND SERVANT.
:By my hand, I had thought to have strucken him with a cudgel; and
:yet my mind gave me his clothes made a false report of him.
|-
| ELSŐ SZOLGA
:Milyen karja van! Csak úgy pörgetett a mutatóujjával és hüvelykével,
:mint a csigát. 
| FIRST SERVANT.
:What an arm he has! He turned me about with his finger and his
:thumb, as one would set up a top.
|-
| MÁSODIK SZOLGA
:Láttam a képéről, hogy nem az, aki; olyan képe van, látod-e, hogy... ki se
:tudom fejezni, milyen. 
| SECOND SERVANT.
:Nay, I knew by his face that there was something in him; he had,
:sir, a kind of face, methought,—I cannot tell how to term it.
|-
| ELSŐ SZOLGA
:A bizony, úgy nézett, mintha... Kössenek föl, ha nem gondoltam, hogy sokkal
:több, mint gondolom. 
| FIRST SERVANT.
:He had so, looking as it were,—would I were hanged, but I
:thought there was more in him than I could think.
|-
| MÁSODIK SZOLGA
:Bizony Isten, éppen úgy voltam. Ő a legderekabb ember a világon. 
| SECOND SERVANT.
:So did I, I'll be sworn: he is simply the rarest man i' the
:world.
|-
| ELSŐ SZOLGA
:Ühüm, az ám. De csak ismersz különb katonát, mint ő? 
| FIRST SERVANT.
:I think he is; but a greater soldier than he you wot on.
|-
| MÁSODIK SZOLGA
:Kit? Gazdánkat? 
| SECOND SERVANT.
:Who, my master?
|-
| ELSŐ SZOLGA
:Igen, már arról szó sincs. 
| FIRST SERVANT.
:Nay, it's no matter for that.
|-
| MÁSODIK SZOLGA
:Hatszorta többet ér. 
| SECOND SERVANT.
:Worth six on him.
|-
| ELSŐ SZOLGA
:Már a nem, hanem hát csak különb katonának tartom nála. 
| FIRST SERVANT.
:Nay, not so neither: but I take him to be the greater soldier.
|-
| MÁSODIK SZOLGA
:Látod, hé, arról nem lehet voltaképpen beszélni; a mi vezérünk a város
:védelmezésében nagyon kitűnő. 
| SECOND SERVANT.
:Faith, look you, one cannot tell how to say that: for the defence
:of a town our general is excellent.
|-
| ELSŐ SZOLGA
:Igen, és a megtámadásokban is.
:''Visszajön a harmadik szolga'' 
| FIRST SERVANT.
:Ay, and for an assault too.
:''Re-enter third SERVANT.''
|-
| HARMADIK SZOLGA
:Hejh, rabszolgák, újságot tudok, újságot, fickók. 
| THIRD SERVANT.
:O slaves, I can tell you news,—news, you rascals!
|-
| ELSŐ és MÁSODIK SZOLGA
:Mit? mit? mit? Halljuk! 
| FIRST and SECOND SERVANT.
:What, what, what? let's partake.
|-
| HARMADIK SZOLGA
:Minden inkább szeretnék lenni, mint római; inkább elítélt rab. 
| THIRD SERVANT.
:I would not be a Roman, of all nations; I had as lief be a
:condemned man.
|-
| ELSŐ és MÁSODIK SZOLGA
:Miért? miért? 
| FIRST and SECOND SERVANT.
:Wherefore? wherefore?
|-
| HARMADIK SZOLGA
:Azért, mert itt van, aki vezérünket meg szokta csipkedni... Cajus Marcius. 
| THIRD SERVANT.
:Why, here's he that was wont to thwack our general,—Caius
:Marcius.
|-
| ELSŐ SZOLGA
:Mit beszélsz? Csipkedni vezérünket? 
| FIRST SERVANT.
:Why do you say, thwack our general?
|-
| HARMADIK SZOLGA
:Nem mondom éppen, hogy megcsipkedte, de mindig mérkőzött vele. 
| THIRD SERVANT.
:I do not say thwack our general; but he was always good enough
:for him.
|-
| MÁSODIK SZOLGA
:Hagyjuk ezt, pajtások és barátok vagyunk; vezérünk sosem bírt vele; ezt
:magától hallottam. 
| SECOND SERVANT.
:Come, we are fellows and friends: he was ever too hard for him; I
:have heard him say so himself.
|-
| ELSŐ SZOLGA
:Úgy van biz az igazság szerint, sosem bírt vele; Corioli előtt úgy
:megagyabugyálta, mint a rostélyost. 
| FIRST SERVANT.
:He was too hard for him directly, to say the troth on't; before
:Corioli he scotched him and notched him like a carbonado.
|-
| MÁSODIK SZOLGA
:S ha éppen valami kannibál természetű lett volna, még meg is sütötte és ette
:volna. 
| SECOND SERVANT.
:An he had been cannibally given, he might have broiled and eaten
:him too.
|-
| ELSŐ SZOLGA
:De hát a többi újság? 
| FIRST SERVANT.
:But more of thy news?
|-
| HARMADIK SZOLGA
:Hát úgy bánnak ott benn vele, mintha Mars fia és örököse volna. Előreültették.
:Egy szenátor sem kérdez tőle semmit, csak hajadonfővel. Vezérünk is úgy viseli
:magát irányában, mintha leány volna, kezével áldatja magát, s a szeme fejérét
:forgatja, ha beszél. De a java újság az, hogy vezérünk ketté van hasítva, s csak
:fele annak, ami tegnap volt, mert a másik fele amazé, az egész asztal kérelménél
:és engedelménél fogva. Elmegy, aszondja, s fülén rángatja Róma kapujának őrét;
:mindent lekaszál maga előtt, hogy sima legyen az út. 
| THIRD SERVANT.
:Why, he is so made on here within as if he were son and heir to
:Mars; set at upper end o' the table: no question asked him by any
:of the senators but they stand bald before him: our general
:himself makes a mistress of him, sanctifies himself with's hand,
:and turns up the white o' the eye to his discourse. But the
:bottom of the news is, our general is cut i' the middle, and but
:one half of what he was yesterday; for the other has half, by the
:entreaty and grant of the whole table. He'll go, he says, and
:sowl the porter of Rome gates by the ears; he will mow all down
:before him, and leave his passage polled.
|-
| MÁSODIK SZOLGA
:És tőle kitelik, jobban, mint akárkitől, akit csak gondolhatok. 
| SECOND SERVANT.
:And he's as like to do't as any man I can imagine.
|-
| HARMADIK SZOLGA
:Hogy kitelik? Ki bizony, mert, látjátok, annyi a barátja, mint az ellensége; s ezek
:a barátai, legények (amint a dolgok állnak), nem merték (látjátok, legények)
:magokat barátinak mutatni (amint mondjuk), míg ő diskrécióban van. 
| THIRD SERVANT.
:Do't! he will do't; for look you, sir, he has as many friends as
:enemies; which friends, sir, as it were, durst not, look you,
:sir, show themselves, as we term it, his friends, whilst he's in
:dejectitude.
|-
| ELSŐ SZOLGA
:Mi az a diskréció? 
| FIRST SERVANT.
:Dejectitude! what's that?
|-
| HARMADIK SZOLGA
:De ha majd látják, fiúk, hogy a taréja megint föláll s ő vérben jár, kibújnak
:lyukaikból, mint eső után a tengeri nyulak, s együtt ujjongatnak. 
| THIRD SERVANT.
:But when they shall see, sir, his crest up again, and the man in
:blood, they will out of their burrows, like conies after rain,
:and revel all with him.
|-
| ELSŐ SZOLGA
:De mikor kezdi el? 
| FIRST SERVANT.
:But when goes this forward?
|-
| HARMADIK SZOLGA
:Holnap... még ma... rögtön. Ma délután meghalljátok a dobszót; ez lesz a
:csemege az ebédhez, melyet elköltenek, mielőtt megtörlik szájokot. 
| THIRD SERVANT.
:To-morrow; to-day; presently; you shall have the drum struck up
:this afternoon: 'tis as it were parcel of their feast, and to be
:executed ere they wipe their lips.
|-
| MÁSODIK SZOLGA
:No, hiszen hát majd lesz megint zajos világ. Az a béke nem is való egyébre, mint
:vasat rozsdásítani, szabókat szaporítani és versírókat költeni. 
| SECOND SERVANT.
:Why, then we shall have a stirring world again. This peace is
:nothing but to rust iron, increase tailors, and breed
:ballad-makers.
|-
| ELSŐ SZOLGA
:Már én csak azt mondom, hadd legyen háború; úgy többet ér a békénél, mint a
:nappal az éjnél. Akkor van élénkség, virrasztás, zaj, akkor van miről beszélni.
:A béke valóságos ájulás, gutaütés, émelygős, siket, álmos, érzéketlen; több
:fattyút terem, mint amennyi férfit a háború elemészt. 
| FIRST SERVANT.
:Let me have war, say I; it exceeds peace as far as day does
:night; it's spritely, waking, audible, and full of vent. Peace is
:a very apoplexy, lethargy; mulled, deaf, sleepy, insensible; a
:getter of more bastard children than war's a destroyer of men.
|-
| MÁSODIK SZOLGA
:Igazán, s amint a háborút némineműképpen nőrablónak lehet nevezni, nem
:tagadhatni, hogy a béke sokakat fölszarvaz. 
| SECOND SERVANT.
:'Tis so: and as war in some sort, may be said to be a ravisher,
:so it cannot be denied but peace is a great maker of cuckolds.
|-
| ELSŐ SZOLGA
:Igen és sok gyűlölséget okoz. 
| FIRST SERVANT.
:Ay, and it makes men hate one another.
|-
| HARMADIK SZOLGA
:Úgy van, mert akkor kevesebb szüksége van egyik embernek a másikra. Csak
:háborút! Remélem, hogy a rómaiak olyan olcsók lesznek, mint a volszkok.
:Fölkelnek ott benn, fölkelnek. 
| THIRD SERVANT.
:Reason: because they then less need one another. The wars for my
:money. I hope to see Romans as cheap as Volscians. They are
:rising, they are rising.
|-
| MIND
:Be, be, be, be.
:''El mindnyájan''
:'' 
| ALL.
:In, in, in, in! 
:''Exeunt.''
|}

===6. szín ===
{| {{sztdr}}
| width=50% | ''
:''Róma. Nyilvános tér. ''
:''Jön Sicinius és Brutus''
| 
:'' SCENE VI. Rome. A public place. ''
:''Enter SICINIUS and BRUTUS.''
|-
| SICINIUS
:Hirét sem halljuk, nincs mit félni tőle;
:Erője megfogyott a nép jelen
:Békés nyugalmában, mely azelőtt
:Vadul zajongott. Így barátait
:Megszégyenítjük, hogy minden helyén van
:Ők jobb szeretnék, bár magokra is
:Bajt hozna, hogyha zúgó nép zavarná
:Az utcákat, mint ezt, hogy műhelyében
:A mesterember énekel s ügyét
:Békében végzi. 
| SICINIUS.
:We hear not of him, neither need we fear him;
:His remedies are tame i' the present peace
:And quietness of the people, which before
:Were in wild hurry. Here do make his friends
:Blush that the world goes well; who rather had,
:Though they themselves did suffer by't, behold
:Dissentious numbers pestering streets than see
:Our tradesmen singing in their shops, and going
:About their functions friendly.
|-
| BRUTUS
:Jól jártunk el.
:''Jön Menenius''
:''
:''
:Ez nem Menenius? 
| BRUTUS.
:We stood to't in good time.—Is this Menenius?
|-
| SICINIUS
:De ő. Nagyon nyájas lett mostanában.
:Köszöntelek. 
| SICINIUS.
:'Tis he, 'tis he. O, he is grown most kind
:Of late.
:''Enter MENENIUS
|-
|  
| BRUTUS.
:Hail, sir!
|-
| MENENIUS
:S én mindkettőtöket. 
| MENENIUS.
:Hail to you both!
|-
| SICINIUS
:Coriolanus távollétét csupán
:Baráti érzik; a hon áll, s tovább is
:Fönnállna, bárha még jobban gyülölné. 
| SICINIUS.
:Your Coriolanus is not much miss'd 
:But with his friends: the commonwealth doth stand;
:And so would do, were he more angry at it.
|-
| MENENIUS
:Minden jól van, s még jobban lenne, ha
:Engedett volna. 
| MENENIUS.
:All's well, and might have been much better if
:He could have temporiz'd.
|-
| SICINIUS
:Hol van, nem tudod? 
| SICINIUS.
:Where is he, hear you?
|-
| MENENIUS
:Nem én; sem anyja, sem pedig neje
:Nem értesül felőle.
:''Jön néhány polgár'' 
| MENENIUS.
:Nay, I hear nothing: his mother and his wife
:Hear nothing from him.
:''Enter three or four Citizens.''
|-
| POLGÁROK
:Az Ég tartson meg mindkettőtöket. 
| CITIZENS. The gods preserve you both!
|-
| SICINIUS
:Adj' Isten jó estét, szomszédaink. 
| SICINIUS.
:God-den, our neighbours.
|-
| BRUTUS
:Jó estét, jó estét mindnyájatoknak. 
| BRUTUS.
:God-den to you all, God-den to you all.
|-
| ELSŐ POLGÁR
:Mi, gyermekeink és nőink, térdepelve
:Imádkozunk érettetek. 
| FIRST CITIZEN.
:Ourselves, our wives, and children, on our knees,
:Are bound to pray for you both.
|-
| SICINIUS
:Köszönjük. 
| SICINIUS.
:Live and thrive!
|-
| BRUTUS
:Jó szomszédok, bár kedvelt volna úgy
:Coriolanus, mint mi, titeket.
:Isten velünk. 
| BRUTUS.
:Farewell, kind neighbours: we wish'd Coriolanus
:Had lov'd you as we did.
|-
| POLGÁR
:Az Ég áldása rátok.
: 
| CITIZENS.
:Now the gods keep you!
|-
| A KÉT TRIBUN
:Isten velünk, Isten velünk!
:''Polgárok el'' 
| BOTH TRIBUNES.
:Farewell, farewell.
:''Exeunt Citizens.''
|-
| SICINIUS
:Ez boldogabb és kedvesebb idő, mint
:Midőn rohantak e fiúk az utcán,
:Romlást kiáltva. 
| SICINIUS.
:This is a happier and more comely time
:Than when these fellows ran about the streets
:Crying confusion.
|-
| BRUTUS
:Cajus Marcius
:Derék hadember volt, de elbizott,
:Gőgös, képzelhetetlen nagyravágyó,
:Önző... 
| BRUTUS.
:Caius Marcius was
:A worthy officer i' the war; but insolent,
:O'ercome with pride, ambitious past all thinking,
:Self-loving,—
|-
| SICINIUS
:S korlátlan, osztatlan hatalmú
:Úr akart lenni. 
| SICINIUS.
:And affecting one sole throne,
:Without assistance.
|-
| MENENIUS
:Én ezt nem hiszem. 
| MENENIUS.
:I think not so.
|-
| SICINIUS
:Ha konzul maradt volna, ez leendett
:Közfájdalomra a tapasztalás. 
| SICINIUS.
:We should by this, to all our lamentation,
:If he had gone forth consul, found it so.
|-
| BRUTUS
:Az istenek megóttak tőle s Róma
:Most csendes és ép.
:''Aedil jön''
: 
| BRUTUS.
:The gods have well prevented it, and Rome
:Sits safe and still without him.
:''Enter an AEDILE.''
|-
| AEDIL
:Érdemes tribúnok,
:Egy elfogott rabszolga azt beszéli,
:Hogy a volszkok külön két hadsereggel
:Átléptek Rómának határain,
:S a háború dühével útjokon
:Pusztítanak mindent. 
| AEDILE.
:Worthy tribunes,
:There is a slave, whom we have put in prison,
:Reports,—the Volsces with several powers 
:Are enter'd in the Roman territories,
:And with the deepest malice of the war
:Destroy what lies before 'em.
|-
| MENENIUS
:Aufidius lesz,
:Ki hallván Marcius száműzetését,
:Szarvát kinyújtva ismét a világba,
:Melyet bevont, míg az Rómába volt,
:S nem is moccant. 
| MENENIUS.
:'Tis Aufidius,
:Who, hearing of our Marcius' banishment,
:Thrusts forth his horns again into the world;
:Which were inshell'd when Marcius stood for Rome,
:And durst not once peep out.
|-
| SICINIUS
:Eh, hagyd el Marciust!
:Ostort a hírkeltőnek! Nem lehet,
:Hogy ezt merjék a volszkok. 
| SICINIUS.
:Come, what talk you of Marcius?
|-
|  
| BRUTUS.
:Go see this rumourer whipp'd.—It cannot be
:The Volsces dare break with us.
|-
| MENENIUS
:Nem lehet!
:Eszünkbe juthat, hogy nagyon lehet.
:Három példája van, mióta élek.
:Mielőtt megbüntetnétek e legényt,
:Kérdezzétek ki, hol hallotta azt,
:Mert majd intőtök kap ki, a követ,
:Ki hírül adta, hogy óvakodjatok
:Attól, amit rettegni kell. 
| MENENIUS.
:Cannot be!
:We have record that very well it can;
:And three examples of the like hath been
:Within my age. But reason with the fellow,
:Before you punish him, where he heard this;
:Lest you shall chance to whip your information
:And beat the messenger who bids beware
:Of what is to be dreaded.
|-
| SICINIUS
:Ne szólj!
:Tudom, hogy nem lehet. 
| SICINIUS.
:Tell not me:
:I know this cannot be.
|-
| BRUTUS
:Hisz képtelenség.
:''Követ jön''
: 
| BRUTUS.
:Not possible.
:''Enter A MESSENGER.''
|-
| KÖVET
:Tanácskozásra gyűlt mind a nemesség.
:Egy újság jött, mely megzavarta őket. 
| MESSENGER.
:The nobles in great earnestness are going
:All to the senate-house: some news is come
:That turns their countenances.
|-
| SICINIUS
:Ez a rabszolga. Menj, s a nép előtt
:Korbácsolják meg. Ő koholta ezt.
:Csak híresztelés! 
| SICINIUS.
:'Tis this slave,—
:Go whip him fore the people's eyes:—his raising;
:Nothing but his report.
|-
| KÖVET
:Igaz, tisztes úr.
:A szolga nem hazudt; sőt rémitőbbek
:Sülnek ki még. 
| MESSENGER.
:Yes, worthy sir,
:The slave's report is seconded, and more,
:More fearful, is deliver'd.
|-
| SICINIUS
:Mit, milyen rémitőbbek? 
| SICINIUS.
:What more fearful?
|-
| KÖVET
:Nyiltan beszéli több száj (nem tudom,
:Mily mértékben való?), hogy Marcius
:Aufidiusszal frígyesülve hoz
:Hadat Rómára és határtalan
:Bosszút esküdt. 
| MESSENGER.
:It is spoke freely out of many mouths,—
:How probable I do not know,—that Marcius,
:Join'd with Aufidius, leads a power 'gainst Rome,
:And vows revenge as spacious as between
:The young'st and oldest thing.
|-
| SICINIUS
:Nagyon valószinű! 
| SICINIUS.
:This is most likely!
|-
| BRUTUS
:Szíszó; hogy a gyöngébb rész Marciust
:Megint előkivánja. 
| BRUTUS.
:Rais'd only, that the weaker sort may wish
:Good Marcius home again.
|-
| SICINIUS
:Ez fogás. 
| SICINIUS.
:The very trick on 't.
|-
| MENENIUS
:Ez nem lehet;
:Aufidiusszal ő nem egyesülhet
:Egymás halálos ellenségei.
:''Más követ jön'' 
| MENENIUS.
:This is unlikely:
:He and Aufidius can no more atone
:Than violentest contrariety.
:''Enter a second MESSENGER.''
|-
| KÖVET
:Tanácsgyülésbe hínak bennetek;
:Rémes had, melyet Cajus Marcius
:Aufidiusszal társultan vezérel,
:Dühöng határitok között; utat
:Tört már magának és mindent emészt
:Tűzzel-vassal, mi csak előtte van.
:''Jön Cominius'' 
| SECOND MESSENGER.
:You are sent for to the senate:
:A fearful army, led by Caius Marcius
:Associated with Aufidius, rages
:Upon our territories; and have already
:O'erborne their way, consum'd with fire and took
:What lay before them.
:''Enter COMINIUS.''
|-
| COMINIUS
:Szépet tettetek. 
| COMINIUS.
:O, you have made good work!
|-
| MENENIUS
:Mi újság? Mi újság? 
| MENENIUS.
:What news? what news?
|-
| COMINIUS
:Elhurcolják leányaitokat
:Koponyáitokra ónt olvasztanak
:És meggyalázzák asszonyaitokat,
:S mindezt magatok szereztétek. 
| COMINIUS.
:You have holp to ravish your own daughters, and
:To melt the city leads upon your pates;
:To see your wives dishonour'd to your noses,—
|-
| MENENIUS
:Mi újság? 
| MENENIUS.
:What's the news? what's the news?
|-
| COMINIUS
:Talpig leégnek templomaitok,
:Kiváltságitok fúrólyukba is
:Be fognak férni. 
| COMINIUS.
:Your temples burned in their cement; and
:Your franchises, whereon you stood, confin'd
:Into an auger's bore.
|-
| MENENIUS
:Kérlek, mondd, mi újság?
:Hejh, rossz fa ég a tűzön... Szólj, mi hír van?
:Ha Marcius a volszkokkal egyesült... 
| MENENIUS.
:Pray now, your news?—
:You have made fair work, I fear me.—Pray, your news.
:If Marcius should be join'd wi' the Volscians,—
|-
| COMINIUS
:Ha!
:Ő istenök; mint olyan lény vezérli
:Őket, kit nem természet alkotott, de
:Nagyobb erő, s azok jőnek vele
:Reánk, tacskókra, olyan bizalommal,
:Mint a gyerek pillét űz, vagy legyet
:Öl a mészáros. 
| COMINIUS.
:If!
:He is their god: he leads them like a thing
:Made by some other deity than nature,
:That shapes man better; and they follow him,
:Against us brats, with no less confidence
:Than boys pursuing summer butterflies,
:Or butchers killing flies.
|-
| MENENIUS
:Szépet tettetek, ti
:S kötényes bandátok; hencegtetek, s hogy!
:E mesteremberek voksával, e
:Fokhagyma-rágókkal! 
| MENENIUS.
:You have made good work,
:You and your apron men; you that stood so much 
:Upon the voice of occupation and
:The breath of garlic-eaters!
|-
| COMINIUS
:Rómátokat
:Hogy rázza meg fülön! 
| COMINIUS.
:He'll shake
:Your Rome about your ears.
|-
| MENENIUS
:Mint Hercules
:Az ért gyümölcsöt rázta. Szép dolog! 
| MENENIUS.
:As Hercules
:Did shake down mellow fruit.—You have made fair work!
|-
| BRUTUS
:Igaz tehát? 
| BRUTUS.
:But is this true, sir?
|-
| COMINIUS
:Az, és sápadni fogtok,
:Látván, hogy nincs különben. Birtokink
:Vígan lázadnak föl, s ki ellenáll,
:Mint balga hőst gunyolják, s elesik,
:Mint hű bolond. És gáncsolhatjuk-e?
:Az ellenségek most látják, ki ő. 
| COMINIUS.
:Ay; and you'll look pale
:Before you find it other. All the regions
:Do smilingly revolt; and who resists
:Are mock'd for valiant ignorance,
:And perish constant fools. Who is't can blame him?
:Your enemies and his find something in him.
|-
| MENENIUS
:Ha nem kegyelmez a nemes,
:Végünk vagyon. 
| MENENIUS.
:We are all undone unless
:The noble man have mercy.
|-
| COMINIUS
:S ki fog könyörgeni?
:Azt a tribúnok szégyelnék; a nép
:Kegyelmet tőle akképp érdemel, mint
:Juhásztul a farkas; barátai
:Ha mondanák: „Légy jó Rómához”, úgy
:Terhelnék, mint azok, kiket gyülöl, s ők
:Ellenségi lennének szinte. 
| COMINIUS.
:Who shall ask it?
:The tribunes cannot do't for shame; the people
:Deserve such pity of him as the wolf
:Does of the shepherds: for his best friends, if they
:Should say 'Be good to Rome,' they charg'd him even 
:As those should do that had deserv'd his hate,
:And therein show'd like enemies.
|-
| MENENIUS
:Úgy van.
:Ha üszköt vetne a házamra, hogy
:Meggyújtsa, akkor se mozdulna nyelvem:
:„Kérlek, ne bántsd!” Szép dolgot tettetek
:Ti s cimboráitok! Gyönyörü dolgot! 
| MENENIUS.
:'Tis true:
:If he were putting to my house the brand
:That should consume it, I have not the face
:To say 'Beseech you, cease.'—You have made fair hands,
:You and your crafts! You have crafted fair!
|-
| COMINIUS
:Úgy megráztátok Rómát, hogy soha-
:Sem volt ily gyógyíthatlan. 
| COMINIUS.
:You have brought
:A trembling upon Rome, such as was never
:So incapable of help.
|-
| TRIBUNOK
:Ránk ne hárítsd. 
| BOTH TRIBUNES.
:Say not, we brought it.
|-
| MENENIUS
:Mi tettük hát? Mi szerettük őt, de mint
:Barmok, gyáván helyt engedt a nemesség
:A ti csoportotoknak és ez őt
:A városból kikurjogatta. 
| MENENIUS.
:How! Was it we? we lov'd him, but, like beasts,
:And cowardly nobles, gave way unto your clusters,
:Who did hoot him out o' the city.
|-
| COMINIUS
:Félek,
:Megint beordítják. Aufidius,
:A második hős, enged néki, mintha
:Szolgája volna. A kétségb'esés
:Erőnk, eszélyünk, védelmünk, mivel
:Eléje állhatunk.
:''Egy csapat polgár jön'' 
| COMINIUS.
:But I fear
:They'll roar him in again. Tullus Aufidius,
:The second name of men, obeys his points
:As if he were his officer:—desperation
:Is all the policy, strength, and defence,
:That Rome can make against them. 
:''Enter a troop of citizens.''
|-
| MENENIUS
:Itt a rakás.
:S Aufidius véle van? Ti rontottátok el
:A levegőt, midőn büdös, zsiros
:Sapkáitokat hajgálva, zúgtatok
:Száműzetéseért. Most visszajön,
:S a harcosok minden hajszála egy
:Korbács lesz; voksotok jutalmaúl
:Majd annyi tökfejet kaszál le, ahány
:Kucsmát akkor földobtatok. De jól van!
:Ha porrá égnénk is mindannyian
:Megérdemeltük. 
| MENENIUS.
:Here comes the clusters.—
:And is Aufidius with him?—You are they
:That made the air unwholesome, when you cast
:Your stinking greasy caps in hooting at
:Coriolanus' exile. Now he's coming;
:And not a hair upon a soldier's head
:Which will not prove a whip: as many coxcombs
:As you threw caps up will he tumble down,
:And pay you for your voices. 'Tis no matter;
:If he could burn us all into one coal
:We have deserv'd it.
|-
| POLGÁROK
:Rossz híreket hallánk. 
| CITIZENS.
:Faith, we hear fearful news.
|-
| ELSŐ POLGÁR
:Részemrül én
:Mindjárt mondtam, hogy kár száműzni őt. 
| FIRST CITIZEN.
:For mine own part,
:When I said banish him, I said 'twas pity.
|-
| MÁSODIK POLGÁR
:Azt mondtam én is. 
| SECOND CITIZEN.
:And so did I.
|-
| HARMADIK POLGÁR
:Én magam is; és igazat szólva, ezt sokan mondták közülünk. A közjóért tettük,
:amit tettünk! És ámbár szívesen beleegyeztünk száműzetésébe, ez mégis
:akaratunk ellen történt. 
| THIRD CITIZEN.
:And so did I; and, to say the truth, so did very many of us. That
:we did, we did for the best; and though we willingly consented to
:his banishment, yet it was against our will.
|-
| COMINIUS
:Derék legények vagytok! 
| COMINIUS.
:You are goodly things, you voices!
|-
| MENENIUS
:Szép dolog,
:Amit tevétek! A Capitolba menjünk? 
| MENENIUS.
:You have made
:Good work, you and your cry!—Shall's to the Capitol?
|-
| COMINIUS
:Igen; mit is tehetnénk egyebet?
:''Cominius és Menenius el'' 
| COMINIUS.
:O, ay; what else?
:''Exeunt COMINIUS and MENENIUS.''
|-
| SICINIUS
:Bátorság, társak! Menjetek haza.
:Ez az a párt, mely azt ohajtja, hogy
:Megtörténjék, mitől rettegni látszik.
:Menjetek haza. De félsz nyoma nélkül. 
| SICINIUS.
:Go, masters, get you home; be not dismay'd;
:These are a side that would be glad to have
:This true which they so seem to fear. Go home,
:And show no sign of fear.
|-
| ELSŐ POLGÁR
:Legyenek irántunk jók az istenek! Jertek, társaim, menjünk haza.
:Mindig mondtam, hogy nincs igazunk, mikor őt száműztük. 
| FIRST CITIZEN.
:The gods be good to us!—Come, masters, let's home. I
:ever said we were i' the wrong when we banished him.
|-
| MÁSODIK POLGÁR
:Mindnyájan ezt mondtuk. De menjünk haza.
:''Polgárok el''
: 
| SECOND CITIZEN.
:So did we all. But come, let's home.
:''Exeunt Citizens.''
|-
| BRUTUS
:Ez a hír nem tetszik nekem. 
| BRUTUS.
:I do not like this news.
|-
| SICINIUS
:Nekem sem. 
| SICINIUS.
:Nor I.
|-
| BRUTUS
:El a Capitolba. Birtokom felét od-
:Adnám, ha ez hazug hír volna. 
| BRUTUS.
:Let's to the Capitol:—would half my wealth
:Would buy this for a lie!
|-
| SICINIUS
:Menjünk.
:''El mind a ketten''
:'' 
| SICINIUS.
:Pray let's go. 
:''Exeunt.''
|}
===7. szín ===
{| {{sztdr}}
| width=50% | 
:''Tábor, közel Rómához.''
:''Jön Aufidius és egy tiszt''
| 
:'' SCENE VII. A camp at a short distance from Rome. ''
:''Enter AUFIDIUS and his LIEUTENANT.''
|-
| AUFIDIUS
:A rómaihoz futnak mindegyre még? 
| AUFIDIUS.
:Do they still fly to the Roman?
|-
| TISZT
:Én nem tudom, mily bű-hatalma van, de
:Legényeidnek ő ebéd előtt
:S után imája és közben beszéde,
:S uram, elhomályositott saját
:Embereid előtt is. 
| LIEUTENANT.
:I do not know what witchcraft's in him, but
:Your soldiers use him as the grace 'fore meat,
:Their talk at table, and their thanks at end;
:And you are darken'd in this action, sir,
:Even by your own.
|-
| AUFIDIUS
:Most ezen
:Segítni nem lehet, vagy legfölebb
:Csak oly eszközzel, ami terveinket
:Sántítaná meg. Ő irántam is
:Kevélyebb, mint véltem, hogy lesz, midőn
:Először üdvözlém. De ebben ő
:Változhatatlan; mentem, ami nem
:Javítható. 
| AUFIDIUS.
:I cannot help it now,
:Unless by using means, I lame the foot
:Of our design. He bears himself more proudlier,
:Even to my person, than I thought he would
:When first I did embrace him: yet his nature
:In that's no changeling; and I must excuse
:What cannot be amended.
|-
| TISZT
:De kívánnám, uram
:(Magadra nézve), bár ne egyesültél
:Volna ővéle. Mért nem vetted át az
:Egész ügyet? Vagy bíztad volna őrá. 
| LIEUTENANT.
:Yet I wish, sir,—
:I mean, for your particular,—you had not
:Join'd in commission with him; but either
:Had borne the action of yourself, or else 
:To him had left it solely.
|-
| AUFIDIUS
:Jól értelek, s hidd el, ha számolunk,
:Nem sejti, hogy szorítom majd meg őt.
:Habár úgy tetszik, és ő is hiszi,
:S azt vélik a közönséges szemek, hogy
:Rendén tesz mindent, s jól gazdálkodik
:A volszk ügyekben, mint sárkány csatáz
:S végez, mihelyt kardját kirántja: egy
:Még hátra van s az majd nyakát szegi
:Vagy az enyémet kockáztatja, ha
:Kenyértörésre kerül a dolog. 
| AUFIDIUS.
:I understand thee well; and be thou sure,
:When he shall come to his account, he knows not
:What I can urge against him. Although it seems,
:And so he thinks, and is no less apparent
:To the vulgar eye, that he bears all things fairly,
:And shows good husbandry for the Volscian state,
:Fights dragon-like, and does achieve as soon
:As draw his sword: yet he hath left undone
:That which shall break his neck or hazard mine
:Whene'er we come to our account.
|-
| TISZT
:Uram, hiszed, hogy elfoglalja Rómát? 
| LIEUTENANT.
:Sir, I beseech you, think you he'll carry Rome?
|-
| AUFIDIUS
:Minden hely meghódol, még meg se szállja.
:Övé Rómának minden nemese,
:Szenátor s patricius kedveli;
:Harchoz nem értők a tribúnok; a nép
:Oly kész lesz visszahíni őt, amily
:Hamar kiűzte. Ő Rómának az, mi
:A halnak a sas, mely megfogja azt
:Felsőségénél fogva. Kezdetén ő
:Nemes szolgájok volt, de a dicsőség
:Bizony fejébe szállt... mi vagy kevélység,
:Mely nagy szerencsében mindig kisérti
:A boldogot; vagy ítélethiány,
:Hogy nem tudá használni a körülményt,
:Amelyen úr volt; vagy természete,
:Hogy mindig úgy legyen... párnára nem
:Ment a sisaktól, béke idején oly
:Szigorral és komolysággal parancsolt,
:Mint háborúban... Egy ezek közűl
:(Mindebbül bír egy részt, nem az egészet,
:Elismerem) félelmessé tevé őt,
:Gyülöltté s számüzötté. Érdeme
:Szélsőségekbe fúl. Így magyarázza
:Erényeinket a kor; s az erő,
:Amely magát ajánlja, biztosabb sírt
:A szónokszéknél nem talál, ahol
:Magasztaltatnak tettei.
:Tüzet tüz olt, szöget szög ver ki, jog
:Jogot dönt és erőt erő emészt. Jer.
:Cajus, ha Rómát bírod, mily szegény léssz!
:Mert nemsokára akkor az enyém léssz.
:''El mind a ketten''
: 
| AUFIDIUS.
:All places yield to him ere he sits down;
:And the nobility of Rome are his;
:The senators and patricians love him too:
:The tribunes are no soldiers; and their people
:Will be as rash in the repeal as hasty
:To expel him thence. I think he'll be to Rome
:As is the osprey to the fish, who takes it
:By sovereignty of nature. First he was 
:A noble servant to them; but he could not
:Carry his honours even: whether 'twas pride,
:Which out of daily fortune ever taints
:The happy man; whether defect of judgment,
:To fail in the disposing of those chances
:Which he was lord of; or whether nature,
:Not to be other than one thing, not moving
:From the casque to the cushion, but commanding peace
:Even with the same austerity and garb
:As he controll'd the war; but one of these,—
:As he hath spices of them all, not all,
:For I dare so far free him,—made him fear'd,
:So hated, and so banish'd: but he has a merit
:To choke it in the utterance. So our virtues
:Lie in the interpretation of the time:
:And power, unto itself most commendable,
:Hath not a tomb so evident as a cheer
:To extol what it hath done.
:One fire drives out one fire; one nail, one nail;
:Rights by rights falter, strengths by strengths do fail. 
:Come, let's away. When, Caius, Rome is thine,
:Thou art poor'st of all; then shortly art thou mine.
:''Exeunt.''
|}
==Ötödik felvonás== 
=== 1. szín ===
{| {{sztdr}}
| width=50% | ''
:''Róma. Nyilvános tér.''
:''Jőnek Menenius, Cominius, Sicinius, Brutus s mások'' 
| 
:'' SCENE I. Rome. A public place ''
:''Enter MENENIUS, COMINIUS, SICINIUS and BRUTUS, and others.''
|-
| MENENIUS
:Én nem megyek. Halljátok, egykori
:Vezérét hogy fogadta, aki őt oly
:Nagyon szerette. Engem úgy hivott, hogy
:Apám, s mi haszna? Menjetek, kik őt
:Elűztétek, térdeljetek le egy
:Mérföldre sátrától s így csússzatok
:Kegyébe. Már, ha még Cominiust
:Sem vette föl, csak itthon maradok. 
| MENENIUS.
:No, I'll not go: you hear what he hath said
:Which was sometime his general; who lov'd him
:In a most dear particular. He call'd me father:
:But what o' that? Go, you that banish'd him;
:A mile before his tent fall down, and knee
:The way into his mercy: nay, if he coy'd
:To hear Cominius speak, I'll keep at home.
|-
| COMINIUS
:Ismerni sem akart. 
| COMINIUS.
:He would not seem to know me.
|-
| MENENIUS
:Halljátok ezt? 
| MENENIUS.
:Do you hear?
|-
| COMINIUS
:Egyszer mondá nevem. Fölemlegettem
:A régi ismeretséget s a vért, mit
:Együtt ontánk. Felelni sem akart;
:Minden cím ellen tiltakozva szólt: ő
:Nevetlen semmi; Róma lángiban,
:Ottan kovácsol majd nevet magának. 
| COMINIUS.
:Yet one time he did call me by my name:
:I urged our old acquaintance, and the drops
:That we have bled together. Coriolanus
:He would not answer to: forbad all names;
:He was a kind of nothing, titleless,
:Till he had forg'd himself a name i' the fire
:Of burning Rome.
|-
| MENENIUS
:Lám, ilyen dolgot tettetek, tribúnok.
:Elgyötrétek Rómáért magatok, hogy
:A szén olcsó legyen. Szép híretek lesz! 
| MENENIUS.
:Why, so!—you have made good work!
:A pair of tribunes that have rack'd for Rome,
:To make coals cheap,—a noble memory! 
|-
| COMINIUS
:Mondám, milyen dicső a kegyelem,
:Hol azt nem várják. Válaszolta, hogy
:Ez puszta kérés a hazátul ahhoz,
:Kit az megbüntetett. 
| COMINIUS.
:I minded him how royal 'twas to pardon
:When it was less expected: he replied,
:It was a bare petition of a state
:To one whom they had punish'd.
|-
| MENENIUS
:Való igaz;
:Kevesbet válaszolhatott-e? 
| MENENIUS.
:Very well:
:Could he say less?
|-
| COMINIUS
:Azon valék, hogy jó barátait
:Kimélje. Így felelt: nem szedheti
:Őket ki a penészes, undorító
:Rakás gazból, s egy-két szegény magért
:Bolondság lenne föl nem gyújtani
:S tovább szagolni ezt. 
| COMINIUS.
:I offer'd to awaken his regard
:For's private friends: his answer to me was,
:He could not stay to pick them in a pile
:Of noisome musty chaff: he said 'twas folly,
:For one poor grain or two, to leave unburnt
:And still to nose the offence.
|-
| MENENIUS
:Egy-két szegény magért?
:Egy én vagyok. Anyja, nője és fia
:S e bajnoktárs, mi a magok vagyunk,
:S ti a penészes gaz; felbűzlötök
:A holdig... Égnünk kell miattatok. 
| MENENIUS.
:For one poor grain
:Or two! I am one of those; his mother, wife,
:His child, and this brave fellow too- we are the grains:
:You are the musty chaff; and you are smelt
:Above the moon: we must be burnt for you.
|-
| SICINIUS
:Légy csendesen, kérlek. Ha nem segítesz
:E váratlan bajon, ne hányd szemünkre
:Ínségünket. Ha kedved lenne szólni
:Ez ügyben, hidd, inkább föltartaná
:Jó nyelved hazánkfiát, mint a sebtin
:Gyűjtött sereg. 
| SICINIUS.
:Nay, pray be patient: if you refuse your aid
:In this so never-needed help, yet do not
:Upbraid's with our distress. But, sure, if you
:Would be your country's pleader, your good tongue,
:More than the instant army we can make,
:Might stop our countryman.
|-
| MENENIUS
:Nem, én ezt nem teszem. 
| MENENIUS.
:No; I'll not meddle.
|-
| SICINIUS
:Eredj hozzája, kérlek. 
| SICINIUS.
:Pray you, go to him.
|-
| MENENIUS
:S mit tegyek? 
| MENENIUS.
:What should I do?
|-
| BRUTUS
:Próbáld meg, Marciusnál mit tehet
:Szived Rómáért. 
| BRUTUS.
:Only make trial what your love can do
:For Rome, towards Marcius.
|-
| MENENIUS
:Jó, s ha Marcius, mint
:Cominiust, majd elküld engem is,
:Ki sem hallgatva, aztán?... Több legyen
:Egy bús barátjával, kit szigora
:Megsérte? Akkor? 
| MENENIUS.
:Well, and say that Marcius
:Return me, as Cominius is return'd,
:Unheard; what then?
:But as a discontented friend, grief-shot
:With his unkindness? Say't be so?
|-
| SICINIUS
:Jó szándékodat
:Köszönni fogjuk, oly mértékbe, mint
:Iparkodál. 
| SICINIUS.
:Yet your good-will
:Must have that thanks from Rome, after the measure
:As you intended well.
|-
| MENENIUS
:Megpróbálom tehát.
:Tán meghallgat. De hogy száját harapta
:S Cominiusszal úgy bánt, ez lever.
:Rosszkor ment hozzá, még ebéd előtt. Ha
:Erünk üres, vérünk hideg, haragszunk
:Még a reggelre, nincs ínyünkre adni
:És megbocsátni; de ha megtömők e
:Csatornáit vérünknek ételekkel
:S borral, hajlékonyabbak lelkeink, mint
:A papos bőjtölésben. Kilesem,
:Ha kérelmemhez illőn jóllakik,
:Aztán utána látok. 
| MENENIUS.
:I'll undertake't; 
:I think he'll hear me. Yet to bite his lip
:And hum at good Cominius much unhearts me.
:He was not taken well: he had not din'd;
:The veins unfill'd, our blood is cold, and then
:We pout upon the morning, are unapt
:To give or to forgive; but when we have stuff'd
:These pipes and these conveyances of our blood
:With wine and feeding, we have suppler souls
:Than in our priest-like fasts. Therefore I'll watch him
:Till he be dieted to my request,
:And then I'll set upon him.
|-
| BRUTUS
:Tudod, hogy kell megnyerni a szivét,
:Nem tévedhetsz el. 
| BRUTUS.
:You know the very road into his kindness
:And cannot lose your way.
|-
| MENENIUS
:Ráadom fejem.
:Amint lesz, úgy lesz. Meglátjuk, miképpen
:Végződik. ''(El)'' 
| MENENIUS.
:Good faith, I'll prove him,
:Speed how it will. I shall ere long have knowledge
:Of my success.
:''Exit.''
|-
| COMINIUS
:Rá sem fog hallgatni. 
| COMINIUS.
:He'll never hear him.
|-
| SICINIUS
:Nem? 
| SICINIUS.
:Not?
|-
| COMINIUS
:Aranyban ül, mondám; úgy ég szeme,
:Mintha Rómát akarná gyújtani,
:S kegyét sérelme fogva tartja. Térdre
:Esém; halkan szólt: „Kelj föl”, s elbocsátott
:Némán, kezével. Mit tesz, mit nem, arról
:Irást küldött utánam, merthogy eskü
:Köti, hogy föltételeit teljesítse.
:S így nincs remény, csak
:Tisztes szülőjében s nejében, akik
:Mint hallom, kérni készek őt, hogy
:Kegyelmezzen honának. El tehát,
:Vegyük rá őket: gyorsan menjenek.
:''El mind a ketten''
:'' 
| COMINIUS.
:I tell you he does sit in gold, his eye
:Red as 'twould burn Rome: and his injury 
:The gaoler to his pity. I kneel'd before him;
:'Twas very faintly he said 'Rise'; dismissed me
:Thus, with his speechless hand: what he would do,
:He sent in writing after me; what he would not,
:Bound with an oath to yield to his conditions:
:So that all hope is vain,
:Unless his noble mother and his wife;
:Who, as I hear, mean to solicit him
:For mercy to his country. Therefore, let's hence,
:And with our fair entreaties haste them on. 
:''Exeunt.''
|}
=== 2. szín ===
{| {{sztdr}}
| width=50% | ''
:''Volszk táborszem Róma előtt.''
:''Helyeiken az őrök. Jön hozzájok Menenius''
| 
:'' SCENE II. An Advanced post of the Volscian camp before Rome. ''
:''TheGuards at their station.'' ''Enter to them MENENIUS.''
|-
| ELSŐ ŐR
:Megállj, honnan jössz? 
| FIRST GUARD.
:Stay: whence are you?
|-
| MÁSODIK ŐR
:Vissza! 
| SECOND GUARD.
:Stand, and go back.
|-
| MENENIUS
:Ti derék
:Őrök vagytok, de engedelmetekkel
:Kormány-küldöttként jöttem Marciusszal
:Beszélni. 
| MENENIUS.
:You guard like men; 'tis well: but, by your leave,
:I am an officer of state, and come
:To speak with Coriolanus.
|-
| ELSŐ ŐR
:Honnan? 
| FIRST GUARD.
:From whence?
|-
| MENENIUS
:Róma városából. 
| MENENIUS.
:From Rome.
|-
| ELSŐ ŐR
:Térj vissza, nem mehetsz át, mert vezérünk
:Azokról többé tudni sem akar. 
| FIRST GUARD.
:You may not pass; you must return: our general
:Will no more hear from thence.
|-
| MÁSODIK ŐR
:Előbb látod Rómádat égni, mint
:Beszélhetsz Marciusszal. 
| SECOND GUARD.
:You'll see your Rome embrac'd with fire before
:You'll speak with Coriolanus.
|-
| MENENIUS
:Jó barátim,
:Ha hallátok Rómáról szólani
:S barátiról vezérteket, fogadni
:Merek, megemlitett engem; nevem
:Menenius. 
| MENENIUS.
:Good my friends,
:If you have heard your general talk of Rome
:And of his friends there, it is lots to blanks
:My name hath touch'd your ears: it is Menenius.
|-
| ELSŐ ŐR
:Mindegy, csak vissza, mert
:Nevednek itten nincs becsűlete. 
| FIRST GUARD.
:Be it so; go back: the virtue of your name
:Is not here passable.
|-
| MENENIUS
:Mondom, fiú, vezéretek barátom;
:Vitézségének könyve én valék,
:Hasonlíthatatlan hírét énbelőlem
:Olvasták s tán nagyítva... Barátimat (s ő
:Az első köztök) én dicsérni szoktam,
:Amint csak az igazság engedi,
:Sőt néha, mint golyó a sík uton,
:Még túl is ugrám, s túlzásimra is
:Ráütöttem az igazság pecsétjét.
:Azért eressz, öcsém. 
| MENENIUS.
:I tell thee, fellow,
:Thy general is my lover: I have been
:The book of his good acts, whence men have read
:His fame unparallel'd, haply amplified;
:For I have ever verified my friends,—
:Of whom he's chief,—with all the size that verity
:Would without lapsing suffer: nay, sometimes,
:Like to a bowl upon a subtle ground,
:I have tumbled past the throw: and in his praise
:Have almost stamp'd the leasing: therefore, fellow,
:I must have leave to pass.
|-
| ELSŐ ŐR
:Már uram, ha annyi hazugságot mondtál is az ő javára, ahány szót most magadéra,
:mégse mégy itt keresztül; nem itt, ha olyan érdem volna is a hazugság, mint a
:szeplőtelen élet. Annak okáért csak vissza! 
| FIRST GUARD.
:Faith, sir, if you had told as many lies in his behalf as you
:have uttered words in your own, you should not pass here: no,
:though it were as virtuous to lie as to live chastely.
:Therefore, go back.
|-
| MENENIUS
:Kérlek, fiú, jusson eszedbe, hogy nevem Menenius, s mindig vezéred pártján
:voltam. 
| MENENIUS.
:Pr'ythee, fellow, remember my name is Menenius, always
:factionary on the party of your general.
|-
| MÁSODIK ŐR
:Ha te hazudozója voltál (mint magad vallod), én olyan vagyok szolgálatában,
:hogy igazat beszélek, s azt mondom, nem mehetsz át. Azért fordulj vissza. 
| SECOND GUARD.
:Howsoever you have been his liar,—as you say you have, I am one
:that, telling true under him, must say you cannot pass. Therefore
:go back.
|-
| MENENIUS
:Nem tudod, megebédelt-e már? Mert csak ebéd után szeretnék vele beszélni. 
| MENENIUS.
:Has he dined, canst thou tell? For I would not speak with him
:till after dinner.
|-
| ELSŐ ŐR
:Római vagy, ugyebár? 
| FIRST GUARD.
:You are a Roman, are you?
|-
| MENENIUS
:Az vagyok, ami vezéred. 
| MENENIUS.
:I am as thy general is.
|-
| ELSŐ ŐR
:Akkor gyűlölnöd kéne Rómát, mint ő gyűlöli. Gondolhatjátok-e, hogy miután
:kilöktétek kapuitokon ezeknek valódi védelmezőjét, s a feldühült nép butasága
:által az ellenségnek adtátok át a paizsotokat, gondolhatjátok, hogy majd
:ellenálltok bosszújának sopánkodó vén asszonyok sóhajával, leányaitok szűzi
:kézkulcsolásaival, vagy köszvényes közbenjárásával ilyen megaszott, elévült
:embernek, amilyennek te látszol? Képzelhetitek, hogy a szándékolt tüzet,
:melyben városotok el fog égni, elolthatjátok ilyen gyönge lélegzettel? Nagyon
:csalatkoztok... Azért csak eredj vissza Rómába, s készüljetek a halálra; el
:vagytok ítélve, s vezérünk megesküdt, hogy se halasztás, se kegyelem. 
| FIRST GUARD.
:Then you should hate Rome, as he does. Can you, when you have
:pushed out your gates the very defender of them, and in a violent
:popular ignorance, given your enemy your shield, think to front
:his revenges with the easy groans of old women, the virginal
:palms of your daughters, or with the palsied intercession of such
:a decayed dotant as you seem to be? Can you think to blow out the
:intended fire your city is ready to flame in, with such weak
:breath as this? No, you are deceived; therefore back to Rome, and
:prepare for your execution: you are condemned; our general has
:sworn you out of reprieve and pardon.
|-
| MENENIUS
:Fickó, ha kapitányod tudná, hogy itt vagyok, tisztelettel bánnék velem. 
| MENENIUS.
:Sirrah, if thy captain knew I were here he would use me with
:estimation.
|-
| ELSŐ ŐR
:Hagyd el, kapitányunk nem ismer téged. 
| SECOND GUARD.
:Come, my captain knows you not.
|-
| MENENIUS
:A vezért értem. 
| MENENIUS.
:I mean thy general.
|-
| ELSŐ ŐR
:Törődik is veled vezérünk!... Vissza, mondom, vissza, mert még lecsapolom azt a
:kis maradék véredet... Ennél egyebet nem remélhetsz. Vissza. 
| FIRST GUARD.
:My general cares not for you. Back, I say; go, lest I let forth
:your half pint of blood;—back; that's the utmost of your
:having:—back.
|-
| MENENIUS
:Hanem hát, atyámfia...
:''Jön Coriolanus és Aufidius'' 
| MENENIUS.
:Nay, but fellow, fellow,—
:''Enter CORIOLANUS with AUFIDIUS.''
|-
| CORIOLANUS
:Mi a baj? 
| CORIOLANUS.
:What's the matter?
|-
| MENENIUS
:No, legény, idevigyázz! Majd meglátod, milyen becsülésben állok, látni fogod,
:hogy ilyen fajankóféle strázsa nem rekeszthet el engemet az én Coriolanus
:fiamtól; gyanítni fogod beszélgetésünk módjáról, hogy közel jutottál az
:akasztófához, vagy valami látványra, kínra hosszabb s kegyetlenebb halálhoz.
:Most hát ide nézz, s elgondolván jövődet, ájulj el. - A dicsőséges istenek tartsanak
:óránként gyűlést kirekesztőleg a te jólléted végett, s ne szeressenek kevésbé, mint
:vén apád, Menenius szeret. Ó, fiam, fiam, tüzet készítesz számunkra; nézd, itt a
:víz azt eloltani. Nehezen vehettek rá, hogy hozzád jöjjek, de meg levén győződve,
:hogy kívülem senki sem indíthat meg, sóhajokkal fújtak ki a kapukon. Kérlek,
:kényszerítlek, kegyelmezz Rómának s esedező hazádfiainak! A jó istenek
:csendesítsék le haragodat, s annak söprejét ontsák e gazemberre itt, ki, mint
:valami tuskó, gátolta hozzád jöttömet. 
| MENENIUS.
:Now, you companion, I'll say an errand for you; you shall know
:now that I am in estimation; you shall perceive that a jack
:guardant cannot office me from my son Coriolanus: guess but by my
:entertainment with him if thou standest not i' the state of
:hanging, or of some death more long in spectatorship and crueller
:in suffering; behold now presently, and swoon for what's to come
:upon thee.—The glorious gods sit in hourly synod about thy
:particular prosperity, and love thee no worse than thy old father
:Menenius does! O my son! my son! thou art preparing fire for us;
:look thee, here's water to quench it. I was hardly moved to come
:to thee; but being assured none but myself could move thee, I
:have been blown out of your gates with sighs; and conjure thee to
:pardon Rome and thy petitionary countrymen. The good gods assuage
:thy wrath, and turn the dregs of it upon this varlet here; this, 
:who, like a block, hath denied my access to thee.
|-
| CORIOLANUS
:Félre! 
| CORIOLANUS.
:Away!
|-
| MENENIUS
:Hogyan félre? 
| MENENIUS.
:How! away!
|-
| CORIOLANUS
:Szülő, nő, gyermek, én nem ismerem.
:Másnak szolgálok. Bár magam kivánok
:Bosszút, elengedése annak a volszk
:Szivekben van. Hogy egykor jól valánk
:Egymással, inkább hálátlan felejtés
:Mérgezze meg, mint följegyezze részvét.
:Menj hát. Fülem könyörgésitek ellen
:Erősb, mint hadam ellen kaputok.
:De vedd ezt, mert szerettelek: érted írtam
:''(Levelet ad neki)''
:''
:''S elküldtem volna. Csend, Menenius,
:Nem hallgatok rád. Ő, Aufidius,
:Barátom volt Rómában; s íme, látod. 
| CORIOLANUS.
:Wife, mother, child, I know not. My affairs
:Are servanted to others: though I owe
:My revenge properly, my remission lies
:In Volscian breasts. That we have been familiar,
:Ingrate forgetfulness shall poison, rather
:Than pity note how much.—Therefore be gone.
:Mine ears against your suits are stronger than
:Your gates against my force. Yet, for I lov'd thee,
:Take this along; I writ it for thy sake, 
:''Gives a letter.''
:And would have sent it. Another word, Menenius,
:I will not hear thee speak.—This man, Aufidius,
:Was my beloved in Rome: yet thou behold'st!
|-
| AUFIDIUS
:Rendíthetetlen vagy.
:''El Coriolanus és Aufidius'' 
| AUFIDIUS.
:You keep a constant temper.
:''Exeunt CORIOLANUS and AUFIDIUS.''
|-
| ELSŐ ŐR
:Nos, uram, Menenius a neved? 
| FIRST GUARD.
:Now, sir, is your name Menenius?
|-
| MÁSODIK ŐR
:Ez, amint látod, nagyhatalmú varázsige. Tudod már, merre az út hazafelé? 
| SECOND GUARD.
:'Tis a spell, you see, of much power: you know the way home
:again.
|-
| ELSŐ ŐR
:Hallottad, hogy leszidtak bennünket, amért uraságodat föltartóztattuk? 
| FIRST GUARD.
:Do you hear how we are shent for keeping your greatness back?
|-
| MÁSODIK ŐR
:Ugyan mondd meg csak, mért ájuljak el? 
| SECOND GUARD.
:What cause, do you think, I have to swoon?
|-
| MENENIUS
:Nem gondolok sem a világgal, sem vezéretekkel; ti pedig? Alig képzelhetem,
:hogy léteztek, olyan hitványságok vagytok. Aki önnön keze által kész meghalni,
:nem fél a mástól jövő haláltól. Tegyen vezérlek akármit. Ami titeket illet,
:legyetek sokáig azok, amik vagytok, s éveitekkel gyarapodjék nyomorúságtok!
:Azt mondom nektek, amit nekem mondtak: félre! ''(El)'' 
| MENENIUS.
:I neither care for the world nor your general; for such things as
:you, I can scarce think there's any, y'are so slight. He that
:hath a will to die by himself fears it not from another. Let your
:general do his worst. For you, be that you are, long; and your
:misery increase with your age! I say to you, as I was said to,
:away!
|-
|  
|  
:''Exit.''
|-
| ELSŐ ŐR
:Derék legény, meg kell vallanom. 
| FIRST GUARD.
:A noble fellow, I warrant him.
|-
| MÁSODIK ŐR
:Vezérünk a derék legény. Ő szikla, tölgy, melyet meg nem ráz a szél.
:''El mind a ketten''
:'' 
| SECOND GUARD.
:The worthy fellow is our general: he is the rock, the oak not to
:be wind-shaken. 
:''Exeunt.''
|}
===3. szín ===
{| {{sztdr}}
| width=50% | 
:''Coriolanus sátra.''
:''Jőnek Coriolanus, Aufidius és mások'' 
| 
:'' SCENE III. The tent of CORIOLANUS. ''
:''Enter CORIOLANUS, AUFIDIUS, and others.''
|-
| CORIOLANUS
:Hadunkkal holnap Róma előtt tanyázunk.
:Beszéld el aztán, háborúi társam,
:A volszk uraknak, mily jól jártam el
:Ez ügyben. 
| CORIOLANUS.
:We will before the walls of Rome to-morrow
:Set down our host.—My partner in this action,
:You must report to the Volscian lords how plainly
:I have borne this business.
|-
| AUFIDIUS
:Mindig hasznukat tekintéd,
:Rómának minden esdeklésire
:Siket valál és titkos suttogást
:El nem fogadtál oly barátaidtól
:Sem, akik bíztak benned. 
| AUFIDIUS.
:Only their ends
:You have respected; stopped your ears against
:The general suit of Rome; never admitted
:A private whisper, no, not with such friends
:That thought them sure of you.
|-
| CORIOLANUS
:Ez öreg,
:Akit Rómába tört szívvel bocsáték
:Atyámnál jobban szeretett... imádott
:Valóban. Végreményük volt az ő
:Hozzám jövése. Kedveért (habár
:Fanyar valék iránta) megujítám
:Az első föltételt, mit megtagadtak
:S el nem fogadhatnak most... kedveért, ki
:Többet remélt végezni, engedék egy
:Kicsit. Új követségre s kérelemre,
:Sem a kormánytól, sem barátaimtól,
:Nem hallgatok többé. Hah, mily rivalgás!
:Új kísértés, hogy megszegjem ez épp most
:Tett fogadalmamat. De nem szegem meg.
:''Jön gyászruhában Virgilia, Volumnia, vezetve az ifjú Marciust, ''
:''Valeria és kíséret''
:''
:''Elől nőm, aztán a tisztelt alak,
:Amelyben én formáltatám, s kezén
:Vérének másod íze. Félre, szív!
:Természet minden lánca és joga,
:Eltéplek! A makacsság lesz erényem.
:Ó, e meghajlás, e galambszemek,
:Mik isteninket hitszegésre bírnák!
:Elolvadok, csak oly gyarló anyagból.
:Vagyok, mint más. Anyám hajol, akár az
:Olymp hajolna vakandturás előtt
:Kérőleg, s kis fiamnak közbejáró
:Arcárul a nagy természet kiált rám,
:Hogy „Ne tagadd meg!” - Eh, hadd szántsa Rómát
:A volszk, hadd dúlja szét Itáliát,
:Nem hajtok én golyhóként ösztönömre.
:Magam vagyok magamnak alkotója,
:S nem ismerek rokont. 
| CORIOLANUS.
:This last old man,
:Whom with crack'd heart I have sent to Rome,
:Lov'd me above the measure of a father;
:Nay, godded me indeed. Their latest refuge
:Was to send him; for whose old love I have,—
:Though I show'd sourly to him,—once more offer'd
:The first conditions, which they did refuse,
:And cannot now accept, to grace him only, 
:That thought he could do more, a very little
:I have yielded to: fresh embassies and suits,
:Nor from the state nor private friends, hereafter
:Will I lend ear to.—
:''Shout within.'' 
:Ha! what shout is this?
:Shall I be tempted to infringe my vow
:In the same time 'tis made? I will not.
:''Enter, in mourning habits, VIRGILIA, VOLUMNIA, leading YOUNG
:MARCIUS, VALERIA, and attendants.''
:My wife comes foremost; then the honour'd mould
:Wherein this trunk was fram'd, and in her hand
:The grandchild to her blood. But, out, affection!
:All bond and privilege of nature, break!
:Let it be virtuous to be obstinate.—
:What is that curt'sy worth? or those doves' eyes,
:Which can make gods forsworn?—I melt, and am not
:Of stronger earth than others.—My mother bows,
:As if Olympus to a molehill should
:In supplication nod: and my young boy 
:Hath an aspect of intercession which
:Great nature cries &quot;Deny not.'—Let the Volsces
:Plough Rome and harrow Italy: I'll never
:Be such a gosling to obey instinct; but stand,
:As if a man were author of himself,
:And knew no other kin.
|-
| VIRGILIA
:Férjem s uram! 
| VIRGILIA.
:My lord and husband!
|-
| CORIOLANUS
:Beh más szemem van, mint Rómába volt! 
| CORIOLANUS.
:These eyes are not the same I wore in Rome.
|-
| VIRGILIA
:A bú, mely minket megváltoztatott,
:Ez ámit el. 
| VIRGILIA.
:The sorrow that delivers us thus chang'd
:Makes you think so.
|-
| CORIOLANUS
:Feledtem szerepem,
:Mint lomha színész, és úgy benn akadtam,
:Hogy szégyen. Ó, legjobb vérem, bocsásd meg
:Zsarnokságom, de azért bocsánatot
:Ne kérj Rómának. E csók... hosszu, mint
:Száműzetésem s édes, mint boszúm!
:Az ég féltékeny úrnőjére, ezt
:Tőled nyerém, s hű ajkam szűzileg
:Őrzé azóta. Hah, én fecsegek,
:És a világnak legnemesb szülőjét
:Nem üdvözlöm... Hajolj a földre, térdem,
:S mutasd mélyebb nyomát a tiszteletnek,
:Mint más fiú. ''(Letérdel)'' 
| CORIOLANUS.
:Like a dull actor now,
:I have forgot my part and I am out,
:Even to a full disgrace. Best of my flesh,
:Forgive my tyranny; but do not say,
:For that, 'Forgive our Romans.'—O, a kiss
:Long as my exile, sweet as my revenge;
:Now, by the jealous queen of heaven, that kiss
:I carried from thee, dear; and my true lip
:Hath virgin'd it e'er since.—You gods! I prate,
:And the most noble mother of the world 
:Leave unsaluted: sink, my knee, i' the earth;
:''Kneels.''
:Of thy deep duty more impression show
:Than that of common sons.
|-
| VOLUMNIA
:Ó, kelj megáldva föl!
:S én térdelek, nem lágyabb vánkoson,
:Mint a tűzkő, mutatva a hibás
:Alázatot, mit eddig félreérte
:Egymás közt gyermek és szülő.'' (Letérdel)'' 
| VOLUMNIA.
:O, stand up bless'd!
:Whilst, with no softer cushion than the flint,
:I kneel before thee; and unproperly
:Show duty, as mistaken all this while
:Between the child and parent.
:''Kneels.''
|-
| CORIOLANUS
:Mi ez?
:Te térdelsz? A bűnös fiú előtt?...
:Hadd sújtsa puszta parton a kavics hát
:A csillagot, hadd dobja lázadó szél
:A büszke cédrust a tűz-napba föl,
:S a képtelenséget megölve könnyű
:Szerrel tegyen lehetetlent! 
| CORIOLANUS.
:What is this?
:Your knees to me? to your corrected son?
:Then let the pebbles on the hungry beach
:Fillip the stars; then let the mutinous winds
:Strike the proud cedars 'gainst the fiery sun,;
:Murdering impossibility, to make
:What cannot be, slight work.
|-
| VOLUMNIA
:Fiam vagy,
:Vitézem; van részem abban, mi lettél.
:Isméred e hölgyet? 
| VOLUMNIA.
:Thou art my warrior;
:I holp to frame thee. Do you know this lady?
|-
| CORIOLANUS
:Publicola
:Nemes testvére, Róma holdja; tiszta,
:Mint a jégfürt Diana templomán a
:Legtisztább hóbul. Jó Valéria! 
| CORIOLANUS.
:The noble sister of Publicola,
:The moon of Rome; chaste as the icicle
:That's curded by the frost from purest snow, 
:And hangs on Dian's temple:—dear Valeria!
|-
| VOLUMNIA
:Magadnak egy kicsiny tartalma ez, s ha
:A kor kifejti, teljesen hasonló
:Leszen hozzád. 
| VOLUMNIA.
:This is a poor epitome of yours,
:Which, by the interpretation of full time,
:May show like all yourself.
|-
| CORIOLANUS
:A hősök istene,
:Nagy Zeus segélyével, tanítsa minden
:Nemesre lelked, hogy szégyen soha
:Ne sértsen, s hadban tengerparti jel
:Gyanánt állj, a vésszel dacolva, s óvjad,
:Akik rád néznek. 
| CORIOLANUS.
:The god of soldiers,
:With the consent of supreme Jove, inform
:Thy thoughts with nobleness; that thou mayst prove
:To shame unvulnerable, and stick i' the wars
:Like a great sea-mark, standing every flaw,
:And saving those that eye thee!
|-
| VOLUMNIA
:Térdepelj le, gyermek. 
| VOLUMNIA.
:Your knee, sirrah.
|-
| CORIOLANUS
:Derék fiam, te! 
| CORIOLANUS.
:That's my brave boy.
|-
| VOLUMNIA
:Ő, hitvesed s e hölgy és én magam, mint
:Kérők vagyunk itt... 
| VOLUMNIA.
:Even he, your wife, this lady, and myself,
:Are suitors to you.
|-
| CORIOLANUS
:Kérlek, csendesen; vagy
:Előbb, mint szólsz, gondold meg: amire
:Megesküvém, hogy nem teszem, ne vedd azt
:Elútasításnak. Ne kérj hadam
:Szétküldésére, vagy hogy alkudozzam
:Ama kézművesekkel újra. Azt se
:Mondd, hogy természetellenes vagyok. Ne
:Kivánd dühöm s bosszúmat csillapítni
:Higgadt okokkal. 
| CORIOLANUS.
:I beseech you, peace:
:Or, if you'd ask, remember this before,—
:The thing I have forsworn to grant may never
:Be held by you denials. Do not bid me
:Dismiss my soldiers, or capitulate
:Again with Rome's mechanics.—Tell me not 
:Wherein I seem unnatural: desire not
:To allay my rages and revenges with
:Your colder reasons.
|-
| VOLUMNIA
:Ó, megállj, ne többet!
:Azt mondtad, hogy semmit nem teljesítesz,
:Mert más kivánságunk nincs, mint amit
:Már megtagadtál: és mégis könyörgünk...
:Ha hasztalan lesz, úgy essék a vád
:Keménységedre. Hallgass meg tehát. 
| VOLUMNIA.
:O, no more, no more!
:You have said you will not grant us anything;
:For we have nothing else to ask but that
:Which you deny already: yet we will ask;
:That, if you fail in our request, the blame
:May hang upon your hardness; therefore hear us.
|-
| CORIOLANUS
:Aufidius s volszkok; figyeljetek,
:Semmit sem hallok Rómáról magam. Szólj. 
| CORIOLANUS.
:Aufidius, and you Volsces, mark: for we'll
:Hear nought from Rome in private.—Your request?
|-
| VOLUMNIA
:Ha szótlanok volnánk is, e ruhákról
:S arcunk szinéről láthatnád, hogy’ éltünk
:Száműzetésed óta. Sejtheted
:Magad, mennyivel boldogtalanabbak
:Vagyunk, mint minden élő hölgy, ide
:Jövén... Képed, szemünk örömkönyűi
:És szívünk víg tombolása helyett
:Bú-könnyet s félő reszketést okoz,
:Mert látja a szülő, a nő s a gyermek,
:Hogy a fiú, a férj és az apa
:Honát széttépi. S ránk árvákra nézve
:Dühöd legsúlyosabb... elzárja az
:Égtől imánkat... Ez közös vigasz
:Csak a miénk nem... Ó, mert mondd, hogyan
:Imádkozhatnánk a honért, habár
:Ez tartozásunk? s győzedelmedért is,
:Mi szintén az? Vagy elvesz a haza,
:E drága dajkánk, vagy te, aki benne
:Reményünk voltál. Minket csak csapás ér,
:Ha teljesűl is a kivánatunk,
:S bármelyik rész nyer, mert vagy láncokon
:Vezetnek át, mint pártos idegent,
:Az utcákon, vagy győzedelmesen
:Tiprod hazádnak omladékait, s a
:Pálmát viszed, hogy nagy vitézül ontád
:Fiad s nőd vérét. Ami engem illet,
:Fiam, nem várom én a jó szerencsét
:A harc végéig. Ha rá nem vehetlek,
:Hogy inkább mind a két részhez kegyes légy,
:Mint eltörölj egyet: nem fogsz előbb
:Hazádon dúlni (nem fogsz, hidd el azt), míg
:Anyádnak méhét meg nem gázolod,
:Mely a világra szült! 
| VOLUMNIA.
:Should we be silent and not speak, our raiment
:And state of bodies would bewray what life
:We have led since thy exile. Think with thyself,
:How more unfortunate than all living women
:Are we come hither: since that thy sight, which should
:Make our eyes flow with joy, hearts dance with comforts,
:Constrains them weep, and shake with fear and sorrow;
:Making the mother, wife, and child, to see
:The son, the husband, and the father, tearing 
:His country's bowels out. And to poor we,
:Thine enmity's most capital: thou barr'st us
:Our prayers to the gods, which is a comfort
:That all but we enjoy; for how can we,
:Alas, how can we for our country pray,
:Whereto we are bound,—together with thy victory,
:Whereto we are bound? alack, or we must lose
:The country, our dear nurse, or else thy person,
:Our comfort in the country. We must find
:An evident calamity, though we had
:Our wish, which side should win; for either thou
:Must, as a foreign recreant, be led
:With manacles through our streets, or else
:Triumphantly tread on thy country's ruin,
:And bear the palm for having bravely shed
:Thy wife and children's blood. For myself, son,
:I purpose not to wait on fortune till
:These wars determine: if I can not persuade thee
:Rather to show a noble grace to both parts
:Than seek the end of one, thou shalt no sooner 
:March to assault thy country than to tread,—
:Trust to't, thou shalt not,—on thy mother's womb
:That brought thee to this world.
|-
| VIRGILIA
:S engem, kitől e
:Fiút nyeréd, hogy a jövőben is
:Éljen neved. 
| VIRGILIA.
:Ay, and mine,
:That brought you forth this boy, to keep your name
:Living to time.
|-
| FIÚ
:Rám nem hág; elfutok,
:S aztán vivok, ha majd nagyobb leszek. 
| BOY.
:'A shall not tread on me;
:I'll run away till I am bigger; but then I'll fight.
|-
| CORIOLANUS
:Ne nézzünk gyermek és asszony szemébe,
:Szivünkbe ömlik szívük gyöngesége.
:Soká ülék.'' (Föláll)'' 
| CORIOLANUS.
:Not of a woman's tenderness to be,
:Requires nor child nor woman's face to see.
:I have sat too long.
:''Rising.''
|-
| VOLUMNIA
:Nem, ekképp el ne hagyj.
:Ha kérelmünk, hogy Rómát megkiméld,
:Azt jelentené, veszítsd el a volszkot,
:Akit szolgálsz: úgy érhetne olyan vád
:Hogy megmérgezzük a becsűleted. Nem,
:Mi arra kérünk, békítsd össze őket:
:Hadd mondja a volszk: „Mi kegyelmet adtunk”,
:És Róma ezt: „Mi nyertünk”, s mind a két rész
:Téged dicsőit, mondván: „Békeszerzőnk,
:Légy áldva!” Nagy fiam, tudod, hogy a harc
:Bizonytalan végű; de bizonyos:
:Ha meg fogod Rómát hódítni, a díj,
:Amelyet ott aratsz, oly név leszen, mit
:Átkozva emlegetnek majd, s a könyvek
:Így írnak róla: „Bajnok férfi volt,
:De bosszu-tette mindent letörölt;
:Honát földúlta, s utálatul hagyá
:Nevét a késő kornak.” Szólj, fiam,
:Célod volt a leggyöngédebb becsűlet,
:Hogy mérkezzél az istenek kegyével,
:Hogy mennydörögve tépd a messze léget,
:S villámaiddal mégis tölgyeket
:Hasíts csak. Mért hallgatsz? Azt gondolod
:Nemes lélekhez méltó, nem feledni
:A bántalmat? Lányom, beszélj, könyűid
:Nem illetik meg. Szólj te, kisfiú, tán
:Gyermekséged jobban meghatja, mint
:Okoskodásunk. Nincsen ember, aki
:Anyjának oly adósa lenne, mint ő,
:S itt hagy esengni, mint kikötött rabot.
:Sohsem voltál te jó anyád iránt
:Nyájas, s ő (a szegény tyúk!) nem törődve
:Új fajjal, hadba csalt, s ha megjövél,
:Diccsel tetézett. Mondd, hogy helytelen
:Kérelmem, s rúgj el; ámde ha nem az,
:Te becstelen vagy, s megver majd az Ég,
:Hogy megtagadtad tőlem azt, ami
:Anyákat illet. Elfordul... Le, hölgyek!
:Hadd szégyenítsék őt meg térdeink.
:Coriolanushoz illőbb a kevélység,
:Mint kérelmünk meghallgatása. Térdre!
:Ez a végső... Így, most Rómába térünk,
:S a többivel halunk meg. Nézz ide,
:E gyermek nem mondhatja, mit kiván,
:De térdel és kezét föltartja, vélünk,
:És több erő van kérelmébe, mint
:Makacsságodban. Keljünk fel, jerünk; ez
:Embernek anyja volszk, Corioliban
:Van nője, s e gyermek véletlenűl
:Hasonlít hozzá. El vagyunk eresztve,
:Elhallgatok... Ha majd a város ég,
:Ismét beszélek! 
| VOLUMNIA.
:Nay, go not from us thus.
:If it were so that our request did tend
:To save the Romans, thereby to destroy
:The Volsces whom you serve, you might condemn us,
:As poisonous of your honour: no; our suit
:Is that you reconcile them: while the Volsces
:May say 'This mercy we have show'd,' the Romans
:'This we receiv'd,' and each in either side
:Give the all-hail to thee, and cry, 'Be bless'd 
:For making up this peace!' Thou know'st, great son,
:The end of war's uncertain; but this certain,
:That, if thou conquer Rome, the benefit
:Which thou shalt thereby reap is such a name
:Whose repetition will be dogg'd with curses;
:Whose chronicle thus writ:—'The man was noble,
:But with his last attempt he wip'd it out;
:Destroy'd his country, and his name remains
:To the ensuing age abhorr'd.' Speak to me, son:
:Thou hast affected the fine strains of honour,
:To imitate the graces of the gods,
:To tear with thunder the wide cheeks o' the air,
:And yet to charge thy sulphur with a bolt
:That should but rive an oak. Why dost not speak?
:Think'st thou it honourable for a noble man
:Still to remember wrongs?—Daughter, speak you:
:He cares not for your weeping.—Speak thou, boy:
:Perhaps thy childishness will move him more
:Than can our reasons.—There's no man in the world
:More bound to's mother; yet here he lets me prate 
:Like one i' the stocks. Thou hast never in thy life
:Show'd thy dear mother any courtesy;
:When she,—poor hen,—fond of no second brood,
:Has cluck'd thee to the wars, and safely home,
:Loaden with honour. Say my request's unjust,
:And spurn me back: but if it be not so,
:Thou art not honest; and the gods will plague thee,
:That thou restrain'st from me the duty which
:To a mother's part belongs.—He turns away:
:Down, ladies: let us shame him with our knees.
:To his surname Coriolanus 'longs more pride
:Than pity to our prayers. Down: an end;
:This is the last.—So we will home to Rome,
:And die among our neighbours.—Nay, behold's:
:This boy, that cannot tell what he would have
:But kneels and holds up hands for fellowship,
:Does reason our petition with more strength
:Than thou hast to deny't.—Come, let us go:
:This fellow had a Volscian to his mother;
:His wife is in Corioli, and his child 
:Like him by chance.—Yet give us our despatch:
:I am hush'd until our city be afire,
:And then I'll speak a little.
|-
| CORIOLANUS
:Ó, anyám, anyám!
:''(Némán tartja Volumnia kezeit)''
:''
:''Mit tettél? Nézd, megnyílt a menny, s lenéznek
:Az istenek, s e természettelen
:Látványt kacagják. Ó, anyám, anyám! Ó,
:Rómának boldog győzelmet nyerél, de
:Fiadra nézve... hidd, ó, hidd el azt,
:Nagyon veszélyes a te diadalmad,
:Sőt tán halálos is... De hadd legyen.
:Aufidius, bár nem harcolhatok, de
:Illő békét kötök. Nos, jó Aufidius,
:Helyemben nem hallgattál volna az
:Anyára? Nem tetted meg volna érte? 
| CORIOLANUS.
:''After holding VOLUMNIA by the hands, in silence.''
:O mother, mother!
:What have you done? Behold, the heavens do ope,
:The gods look down, and this unnatural scene
:They laugh at. O my mother, mother! O!
:You have won a happy victory to Rome;
:But for your son,—believe it, O, believe it,
:Most dangerously you have with him prevail'd,
:If not most mortal to him. But let it come.—
:Aufidius, though I cannot make true wars,
:I'll frame convenient peace. Now, good Aufidius,
:Were you in my stead, would you have heard
:A mother less? or granted less, Aufidius?
|-
| AUFIDIUS
:Megilletődtem. 
| AUFIDIUS.
:I was mov'd withal.
|-
| CORIOLANUS
:Esküszöm reá: meg!
:S az nem csekélység, hogyha szemeim
:Megindulástul nedvesek. Barátom,
:Tudasd velem, milyen békét akarsz. Én
:Rómába nem megyek, veled leszek,
:S kérlek, segíts ez ügyben. Ó, anyám! Nőm! 
| CORIOLANUS.
:I dare be sworn you were:
:And, sir, it is no little thing to make
:Mine eyes to sweat compassion. But, good sir, 
:What peace you'll make, advise me: for my part,
:I'll not to Rome, I'll back with you; and, pray you
:Stand to me in this cause.—O mother! wife!
|-
| AUFIDIUS ''(magában)''
:''
:''Jó, hogy sajnálatod s becsűleted
:Így meghasonlott; ezzel visszaszerzem
:Régibb jó sorsomat.
:''A hölgyek intenek Coriolanusnak'' 
| AUFIDIUS.
:''Aside.'' I am glad thou hast set thy mercy and thy honour
:At difference in thee; out of that I'll work
:Myself a former fortune.
:''The Ladies make signs to CORIOLANUS.''
|-
| CORIOLANUS
:Mindjárt; előbb
:Együtt igyunk, aztán a puszta szónál
:Különb bizonyságot visztek haza,
:Mit kölcsönösen megpecsételünk
:Illő föltételekkel. Jöjjetek,
:Hölgyek, tinektek méltó templomot
:Építni, mert Itáliának és
:A frígyeseknek minden kardja e
:Békét nem eszközölte volna ki.
:''El mindnyájan''
:'' 
| CORIOLANUS.
:''To VOLUMNIA, VIRGILIA, &amp;c.'' Ay, by and by;
:But we'll drink together; and you shall bear
:A better witness back than words, which we,
:On like conditions, will have counter-seal'd.
:Come, enter with us. Ladies, you deserve
:To have a temple built you: all the swords
:In Italy, and her confederate arms,
:Could not have made this peace. 
:''Exeunt.''
|}
=== 4. szín ===
{| {{sztdr}}
| width=50% | 
:''Róma. Nyilvános tér. ''
:''Jön Menenius és Sicinius'' 
| 
:'' SCENE IV. Rome. A public place. ''
:''Enter MENENIUS and SICINIUS.''
|-
| MENENIUS
:Látod azt a sarkot a Capitoliumon, azt a sarokkövet? 
| MENENIUS.
:See you yond coign o' the Capitol,—yond corner-stone?
|-
| SICINIUS
:Nos, aztán? 
| SICINIUS.
:Why, what of that?
|-
| MENENIUS
:Ha lehetséges, hogy azt elmozdíthatod a helyéről a kisujjaddal, úgy van némi
:reménység, hogy rábeszélik őt a római hölgyek, különösen anyja. De mondom,
:arról szó sincs; gégéink el vannak ítélve, s közel a halál. 
| MENENIUS.
:If it be possible for you to displace it with your little
:finger, there is some hope the ladies of Rome, especially his
:mother, may prevail with him. But I say there is no hope in't:
:our throats are sentenced, and stay upon execution.
|-
| SICINIUS
:Lehetséges tehát, hogy ily rövid idő alatt ennyire változzék az ember? 
| SICINIUS.
:Is't possible that so short a time can alter the condition of a
:man?
|-
| MENENIUS
:Különbség a hernyó és a pillangó, és lám, a pillangó hernyó volt. Ez a Marcius
:emberből sárkány lett, szárnyai nőttek; több ő a csúszó-mászó állatnál. 
| MENENIUS.
:There is differency between a grub and a butterfly; yet your
:butterfly was a grub. This Marcius is grown from man to dragon;
:he has wings; he's more than a creeping thing.
|-
| SICINIUS
:Mennyire szerette anyját! 
| SICINIUS.
:He loved his mother dearly.
|-
| MENENIUS
:Engemet is! És most oly kevéssé emlékszik anyjára, mint a kilenced-fű ló. Fanyar
:képe megsavanyítja az érett szőlőt. Ha járkál, úgy mozog, mint valami ostromgép,
:s a föld összezsugorodik lépteitől. Páncélt képes a szemével keresztülszúrni,
:beszéde halálharang és ümmögése csatazaj. Úgy ül ott fönségében, mintha
:Sándort ábrázolná. Amit parancsol, hogy legyen, már megvan, mire parancsát
:végzi. Semmije sem hiányzik, hogy isten legyen, csak az örökkévalóság és az ég,
:hogy benne uralkodjék. 
| MENENIUS.
:So did he me: and he no more remembers his mother now than an
:eight-year-old horse. The tartness of his face sours ripe grapes:
:when he walks, he moves like an engine, and the ground shrinks
:before his treading: he is able to pierce a corslet with his eye,
:talks like a knell, and his hum is a battery. He sits in his
:state as a thing made for Alexander. What he bids be done is
:finished with his bidding. He wants nothing of a god but
:eternity, and a heaven to throne in.
|-
| SICINIUS
:De igen, a kegyelem is, ha híven festetted őt. 
| SICINIUS.
:Yes, mercy, if you report him truly.
|-
| MENENIUS
:Élethíven festettem őt. Majd meglátod, milyen kegyelmet hoz tőle anyja. Nincs
:benne több kegyelem, mint a hím tigrisben tej, és ezt tapasztalni fogja szegény
:városunk, s ez mind tőletek származik. 
| MENENIUS.
:I paint him in the character. Mark what mercy his mother shall
:bring from him. There is no more mercy in him than there is
:milk in a male tiger; that shall our poor city find: and all this
:is 'long of you.
|-
| SICINIUS
:Az istenek irgalmazzanak! 
| SICINIUS.
:The gods be good unto us!
|-
| MENENIUS
:Most az egyszer nem fognak az istenek irgalmazni, mert nem gondoltunk velök,
:midőn őt száműztük, s most, midőn nyakunkat szegni visszajő, ők nem gondolnak
:velünk.
:''Követ jön''
: 
| MENENIUS.
:No, in such a case the gods will not be good unto us. When we
:banished him we respected not them; and, he returning to break
:our necks, they respect not us.
:''Enter a MESSENGER
|-
| KÖVET
:Uram, hogy megmentsd élted, fuss haza!
:A nép elfogta tribúnus társadat,
:S föl és alá hurcolja s esküszik,
:Ha Róma hölgyei vigasztalást
:Nem hoznak, ízenként hal meg.
:''Más követ jön''
: 
| MESSENGER.
:Sir, if you'd save your life, fly to your house:
:The plebeians have got your fellow-tribune
:And hale him up and down; all swearing, if
:The Roman ladies bring not comfort home
:They'll give him death by inches. 
:''Enter a second MESSENGER.''
|-
| SICINIUS
:Mi újság? 
| SICINIUS.
:What's the news?
|-
| KÖVET
:Jó újság, jó; győztek az asszonyok,
:A volszkok elvonulnak s Marcius megy;
:Vígabb napot nem látott Róma még, nem,
:Mióta Tarquint elveré. 
| SECOND MESSENGER.
:Good news, good news;—the ladies have prevail'd,
:The Volscians are dislodg'd, and Marcius gone:
:A merrier day did never yet greet Rome,
:No, not the expulsion of the Tarquins.
|-
| SICINIUS
:Barátom,
:Való-e ez? Tudod jól, hogy való? 
| SICINIUS.
:Friend,
:Art thou certain this is true? is't most certain?
|-
| KÖVET
:Olyan való, mint hogy tűzből van a nap.
:Ha leskelődtél, hogy kételkedel?
:Nem zúg úgy a híd-ív alatt az árvíz,
:Mint a kapun át a vígasztaltak. Íme,
:''Kívül harsona, tárogató, dob, valamennyi együtt''
:''
:''Síp, tárogató, hárfák és harsonák,
:Dobok, cimbalmok s a kurjongató nép
:Megtáncoltatják a napot.
:''Kint rivalgás'' 
| SECOND MESSENGER.
:As certain as I know the sun is fire:
:Where have you lurk'd, that you make doubt of it?
:Ne'er through an arch so hurried the blown tide
:As the recomforted through the gates. Why, hark you!
:''Trumpets and hautboys sounded, drums beaten, aand shouting
:within.''
:The trumpets, sackbuts, psalteries, and fifes,
:Tabors and cymbals, and the shouting Romans,
:Make the sun dance. Hark you!
:''Shouting within.''
|-
| MENENIUS
:Dicső hír!
:A hölgyekhez megyek. Volumnia
:Egy városnyi konzulnál, szenátornál
:S patríciusnál többet ér, s egész
:Világnyi olyan tribunnál, minők ti
:Vagytok. Jól imádkoztatok. Ma reggel
:Nem adtam volna tízezer nyakért
:Egy rossz petákot. Hallga, míly öröm!
:''Örömzaj és zene'' 
| MENENIUS.
:This is good news.
:I will go meet the ladies. This Volumnia 
:Is worth of consuls, senators, patricians,
:A city full: of tribunes such as you,
:A sea and land full. You have pray'd well to-day:
:This morning for ten thousand of your throats
:Ied not have given a doit. Hark, how they joy!
:''Shouting and music.''
|-
| SICINIUS
:Áldjon meg hírmondásodért az Ég,
:S fogadd hálám. 
| SICINIUS.
:First, the gods bless you for your tidings; next,
:Accept my thankfulness.
|-
| KÖVET
:Hálára nagy okunk van,
:Uram, mindnyájunknak. 
| SECOND MESSENGER.
:Sir, we have all
:Great cause to give great thanks.
|-
| SICINIUS
:Közelgenek? 
| SICINIUS.
:They are near the city?
|-
| KÖVET
:Ezennel bent lesznek. 
| MESSENGER.
:Almost at point to enter.
|-
| SICINIUS
:Menjünk eléjök,
:S vegyünk részt jókedvökben.
:''Indul. Jőnek a hölgyek, velük szenátorok, patríciusok s a nép.''
:''Keresztülmennek a színpadon''
: 
| SICINIUS.
:We'll meet them,
:And help the joy. 
:''Exeunt.''
|}

===5. szín===
{| {{sztdr}}
| width=50% |  
| 
:'' SCENE V. Rome. A street near the gate. ''
:''Enter VOLUMNIA, VIRGILIA, VALERIA, &amp;c., accompanied by Senators, Patricians, and Citizens.''
|-
| ELSŐ SZENÁTOR
:Íme, patrónánk, Róma élete!
:Híjátok össze a népet, isteninket
:Dicsérni, rakjatok diadaltüzet,
:Útjokra hintsetek virágokat,
:Zúgjátok túl a zajt, mely Marciust
:Száműzte és híjátok vissza őt
:Az üdvözlettel, mellyel anyja híja!
:Kiáltsátok: köszöntünk, hölgyeink! 
| FIRST SENATOR.
:Behold our patroness, the life of Rome!
:Call all your tribes together, praise the gods,
:And make triumphant fires; strew flowers before them:
:Unshout the noise that banish'd Marcius,
:Repeal him with the welcome of his mother;
:Cry, 'Welcome, ladies, welcome!'—
|-
| MIND
:Köszöntünk, hölgyeink, köszöntünk!
:''Dobok és harsonák. El mindnyájan''
:'' 
| ALL.
:Welcome, ladies,
:Welcome!
:''Exeunt.''
|}

=== 6. szín ===
{| {{sztdr}}
| width=50% | ''
:''Antium. Nyilvános tér. ''
:''Jön Aufidius és kíséret'' 
| 
:''SCENE VI. Antium. A public place. ''
:''Enter TULLUS AUFIDIUS, with attendants.''
|-
| AUFIDIUS
:Mondjátok főnökinknek, itt vagyok, s ez
:Irást adjátok át; ha olvasák,
:A térre jöjjenek, kérem, hol én
:Bizonyságot teszek nyilvánosan, hogy
:Való, mi ebben van. Bevádlom őt, ki
:Most jött be a városba s szándoka
:Kiállni a népség elé, remélvén:
:Szóval kimenti majd magát. Hamar.
:''Kíséret el. Jön néhány Aufidius részéről való összeesküdt''
:''
:''Isten hozott! 
| AUFIDIUS.
:Go tell the lords o' the city I am here:
:Deliver them this paper; having read it,
:Bid them repair to the market-place: where I,
:Even in theirs and in the commons' ears,
:Will vouch the truth of it. Him I accuse
:The city ports by this hath enter'd and
:Intends t' appear before the people, hoping
:To purge himself with words: despatch.
:''Exeunt attendants.''
:''Enter three or four CONSPIRATORS of AUFIDIUS' faction.''
:Most welcome!
|-
| ELSŐ ÖSSZEESKÜDT
:Hogy vagy, vezér? 
| FIRST CONSPIRATOR.
:How is it with our general?
|-
| AUFIDIUS
:Csak úgy, mint
:Kit megmérgez saját jótéteménye,
:S kit szívessége öl meg. 
| AUFIDIUS.
:Even so
:As with a man by his own alms empoison'd,
:And with his charity slain.
|-
| MÁSODIK ÖSSZEESKÜDT
:Nemes úr,
:Ha áll szándékod, melyben részesidnek
:Kivántál minket, mi megszabadítunk
:A nagy veszélytől. 
| SECOND CONSPIRATOR.
:Most noble sir,
:If you do hold the same intent wherein
:You wish'd us parties, we'll deliver you
:Of your great danger.
|-
| AUFIDIUS
:Nem beszélhetek még.
:Amilyen a nép lesz, majd úgy tegyünk. 
| AUFIDIUS.
:Sir, I cannot tell:
:We must proceed as we do find the people.
|-
| HARMADIK ÖSSZEESKÜDT
:A nép bizonytalan, amíg ti együtt
:Vitáztok; ha egyiktek elvesz, az
:Élő örökli mindenét. 
| THIRD CONSPIRATOR.
:The people will remain uncertain whilst
:'Twixt you there's difference: but the fall of either
:Makes the survivor heir of all.
|-
| AUFIDIUS
:Tudom. Nem puszta az ürügy, amellyel
:Lesújtom. Én emeltem fel; hitemmel
:Kezeskedém hűségeért. Midőn így
:Fönn lett, hizelgés harmatával önté
:Le új növényeit, s elcsábitá
:Barátimat, s végtére meghajolt, ki
:Oly faragatlan, büszke s szertelen volt. 
| AUFIDIUS.
:I know it;
:And my pretext to strike at him admits
:A good construction. I rais'd him, and I pawn'd
:Mine honour for his truth: who being so heighten'd,
:He water'd his new plants with dews of flattery,
:Seducing so my friends; and to this end
:He bow'd his nature, never known before
:But to be rough, unswayable, and free.
|-
| HARMADIK ÖSSZEESKÜDT
:S dacos; midőn a konzulságra készült,
:Mit elveszített, mert meg nem hajolt... 
| THIRD CONSPIRATOR.
:Sir, his stoutness
:When he did stand for consul, which he lost
:By lack of stooping,—
|-
| AUFIDIUS
:Erről akartam éppen szólani.
:Mikor, száműzetvén, házamba jött,
:S nyakát nyújtá késemnek, béfogadtam,
:Kenyeres-társammá tettem s vágyinak
:Utat nyiték, ki hagytam válogatni
:Az ő tervének végbevitelére
:Legjobb legényim, még magam segítém;
:Együtt arattuk a hírt, mit magának
:Takarított be; mit bántam; lenyeltem
:Károsodásom... Végre zsoldosának
:Látszottam, és nem társának, s velem
:Oly pártfogóilag bánt, mintha csak
:Szolgája volnék. 
| AUFIDIUS.
:That I would have spoken of:
:Being banish'd for't, he came unto my hearth;
:Presented to my knife his throat: I took him;
:Made him joint-servant with me; gave him way
:In all his own desires; nay, let him choose
:Out of my files, his projects to accomplish,
:My best and freshest men; serv'd his designments
:In mine own person; holp to reap the fame
:Which he made all his; and took some pride
:To do myself this wrong: till, at the last,
:I seem'd his follower, not partner; and
:He wag'd me with his countenance as if
:I had been mercenary.
|-
| ELSŐ ÖSSZEESKÜDT
:Így volt, így, uram, s a
:Sereg csodálkozott rajt. És midőn már
:Rómát birá, mi által annyi hírt
:Reméltünk, mint zsákmányt... 
| FIRST CONSPIRATOR.
:So he did, my lord:
:The army marvell'd at it; and, in the last,
:When he had carried Rome, and that we look'd
:For no less spoil than glory,—
|-
| AUFIDIUS
:Ez az, miért
:Erőmet megfeszítem ellene.
:Nehány asszonykönnyért, mi olyan olcsó,
:Mint a hazugság, munkánk fáradalmát
:S vérét eladta. Meg kell halnia,
:S bukása engem föltámaszt. De hallga!
:''Dobok, harsonák, a nép örömrivalgása'' 
| AUFIDIUS.
:There was it;—
:For which my sinews shall be stretch'd upon him.
:At a few drops of women's rheum, which are 
:As cheap as lies, he sold the blood and labour
:Of our great action: therefore shall he die,
:And I'll renew me in his fall. But, hark!
:''Drums and trumpets sound, with great shouts of the people.''
|-
| ELSŐ ÖSSZEESKÜDT
:Te üdvözlés nélkül, holmi futárként
:Jövél hazádba, s ím, hogy ő jön, a zaj
:Leget hasít. 
| FIRST CONSPIRATOR.
:Your native town you enter'd like a post,
:And had no welcomes home; but he returns
:Splitting the air with noise.
|-
| MÁSODIK ÖSSZEESKÜDT
:A bárgyu nép, amelynek
:Fiait megölte, szétrepeszti torkát,
:Hogy ünnepelje. 
| SECOND CONSPIRATOR.
:And patient fools,
:Whose children he hath slain, their base throats tear
:With giving him glory.
|-
| HARMADIK ÖSSZEESKÜDT
:Az lenne célszerű,
:Ha - még mielőtt beszélne s a népet
:Meghatná - megérezné kardodat.
:Mi majd segítünk. Hogyha elesett,
:Szerinted értelmezzük szavait
:S ővéle együtt okait is eltemetjük. 
| THIRD CONSPIRATOR.
:Therefore, at your vantage,
:Ere he express himself or move the people
:With what he would say, let him feel your sword,
:Which we will second. When he lies along,
:After your way his tale pronounc'd shall bury
:His reasons with his body.
|-
| AUFIDIUS
:Elég, elég; itt jönnek az urak.
:''Jőnek a város urai'' 
| AUFIDIUS.
:Say no more:
:Here come the lords.
:''Enter the LORDS of the city.''
|-
| URAK
:Üdvözlünk. 
| LORDS.
:You are most welcome home.
|-
| AUFIDIUS
:Nincs rá semmi érdemem; de
:Tisztelt urak, átnéztétek gondosan,
:Mit nektek írtam? 
| AUFIDIUS.
:I have not deserv'd it.
:But, worthy lords, have you with heed perus'd
:What I have written to you?
|-
| URAK
:Át. 
| LORDS.
:We have.
|-
| ELSŐ ÚR
:S fájt hallanunk
:Előbbi vétkét jóvá tette volna
:Kis büntetés is; ám a kezdeten
:Végezni és eldobni seregünk
:Hasznát, minket saját költségeinkkel
:Dijazni és a hóditás helyett
:Szerződést kötni: már ez menthetetlen. 
| FIRST LORD.
:And grieve to hear't.
:What faults he made before the last, I think
:Might have found easy fines: but there to end
:Where he was to begin, and give away
:The benefit of our levies, answering us
:With our own charge: making a treaty where
:There was a yielding.—This admits no excuse.
|-
| AUFIDIUS
:Im, itt közelg, majd meghalljátok őt.
:''Jön Coriolanus dobszóval és zászlókkal, vele egy csapat polgár'' 
| AUFIDIUS.
:He approaches: you shall hear him.
:''Enter CORIOLANUS, with drum and colours; a crowd of Citizens
:with him.''
|-
| CORIOLANUS
:Üdv nektek! Visszatértem, katonátok,
:És nem ragadt rám több honszeretet, mint
:Midőn menék! Folyvást nagyságtokot
:Szolgálom. Tudnotok kell, hogy sikerrel
:Harcoltam s véres nyomdokon vezettem
:Tábortokat Rómának kapujáig.
:Zsákmányt szereztünk, mely egy harmadával
:Fölülhaladja a költségeket.
:Békét köténk az antiumbelik
:Dicsőségére s Róma szégyenére.
:Itt nyújtom át a szerződést, melyet
:Minden konzul s patrícius aláírt
:És rajta a tanács pecséte van. 
| CORIOLANUS.
:Hail, lords! I am return'd your soldier; 
:No more infected with my country's love
:Than when I parted hence, but still subsisting
:Under your great command. You are to know
:That prosperously I have attempted, and
:With bloody passage led your wars even to
:The gates of Rome. Our spoils we have brought home
:Do more than counterpoise a full third part
:The charges of the action. We have made peace
:With no less honour to the Antiates
:Than shame to the Romans: and we here deliver,
:Subscribed by the consuls and patricians,
:Together with the seal o' the senate, what
:We have compounded on.
|-
| AUFIDIUS
:Ne olvassátok el, tisztelt urak,
:De mondjátok ki, hogy ez áruló
:Hatalmatokkal szörnyen visszaélt. 
| AUFIDIUS.
:Read it not, noble lords;
:But tell the traitor, in the highest degree
:He hath abus'd your powers.
|-
| CORIOLANUS
:Mit! Áruló? 
| CORIOLANUS.
:Traitor!—How now?
|-
| AUFIDIUS
:Az, Marcius. 
| AUFIDIUS.
:Ay, traitor, Marcius.
|-
| CORIOLANUS
:Marcius! 
| CORIOLANUS.
:Marcius!
|-
| AUFIDIUS
:Az, Marcius, Cajus Marcius; azt hiszed,
:Lopott Coriolanus neveddel
:Diszítlek föl itt, Corioliban?
:Urak s országnagyok, ti, hűtlenül
:Elárult bennetek, s odadta néhány
:Sós cseppekért Rómát, várostokat
:(Igen, várostokat) anyjának s nejének,
:Tervét, esküjét úgy szakítva szét, mint
:Rothadt selyemszálat, s hadi tanácsot
:Sosem tartván. Dajkája könnyivel
:Elsírta, bőgte diadaltokot...
:Fickók pirultak s érett emberek
:Bámulva nézték egymást. 
| AUFIDIUS.
:Ay, Marcius, Caius Marcius! Dost thou think 
:I'll grace thee with that robbery, thy stol'n name
:Coriolanus, in Corioli?—
:You lords and heads o' the state, perfidiously
:He has betray'd your business, and given up,
:For certain drops of salt, your city Rome,—
:I say your city,—to his wife and mother;
:Breaking his oath and resolution, like
:A twist of rotten silk; never admitting
:Counsel o' the war; but at his nurse's tears
:He whin'd and roar'd away your victory;
:That pages blush'd at him, and men of heart
:Look'd wondering each at others.
|-
| CORIOLANUS
:Hallod ezt, Mars? 
| CORIOLANUS.
:Hear'st thou, Mars?
|-
| AUFIDIUS
:Ne hídd ez istent, síró gyermek... 
| AUFIDIUS.
:Name not the god, thou boy of tears,—
|-
| CORIOLANUS
:Hah! 
| CORIOLANUS.
:Ha!
|-
| AUFIDIUS
:Egyéb sem vagy. 
| AUFIDIUS.
:No more.
|-
| CORIOLANUS
:Határtalan hazug,
:Oly naggyá tetted szívem, hogy be nem fér
:Keblembe. Gyermek!... Ó, rabszolga te!...
:Urak, bocsánat, első alkalom, hogy
:Pörölnöm kell. Itéljetek, komoly fők,
:Hogy e gaz dög hazud... Saját hite
:(Hisz rája vésvék vagdalásaim s e
:Veréseket a sírba fogja vinni),
:Hazugságát az is képébe dobja. 
| CORIOLANUS.
:Measureless liar, thou hast made my heart
:Too great for what contains it. Boy! O slave!—
:Pardon me, lords, 'tis the first time that ever
:I was forc'd to scold. Your judgments, my grave lords, 
:Must give this cur the lie: and his own notion,—
:Who wears my stripes impress'd upon him; that must bear
:My beating to his grave,—shall join to thrust
:The lie unto him.
|-
| ELSŐ ÚR
:Békét, békét! Halljátok szavamat... 
| FIRST LORD.
:Peace, both, and hear me speak.
|-
| CORIOLANUS
:Szaggassatok szét, volszkok; vének, ifjak,
:Vagdaljatok. Gyermek! Csalárd kutya!
:Ha krónikátok hű, úgy benne van, hogy
:Mint galambokat a sas, titeket
:Úgy üldözélek Corioliban,
:Én, egymagam. Gyermek! 
| CORIOLANUS.
:Cut me to pieces, Volsces; men and lads,
:Stain all your edges on me.—Boy! False hound!
:If you have writ your annals true, 'tis there,
:That, like an eagle in a dove-cote, I
:Flutter'd your Volscians in Corioli:
:Alone I did it.—Boy!
|-
| AUFIDIUS
:Tisztelt urak,
:Ő vak szerencséjét fölhányja, mi
:Szégyentek, a hetvenkedő pimasz,
:Itt mindnyájunk láttára, hallatára! 
| AUFIDIUS.
:Why, noble lords,
:Will you be put in mind of his blind fortune,
:Which was your shame, by this unholy braggart,
:'Fore your own eyes and ears?
|-
| ÖSSZEESKÜDTEK
:Haljon meg érte! 
| CONSPIRATORS.
:Let him die for't.
|-
| POLGÁROK ''(összevissza)''
:''
:''Szaggassuk őt szét, most mindjárt!... Megölte fiamat... leányomat... Megölte
:Marcus bátyámat... Megölte apámat... 
| CITIZENS.
:Tear him to pieces, do it presently:—he killed my son; my
:daughter; he killed my cousin Marcus; he killed my father,—
|-
| MÁSODIK ÚR
:Békét... Ne gyalázkodjunk... Hó, csendesen.
:Nagy férfi ő, a földet átövedzi
:Dicsőségével. Vétkét ellenünk
:Törvény ítélje el. Megállj, Aufidius,
:Ne bántsd a békét. 
| SECOND LORD.
:Peace, ho!—no outrage;—peace! 
:The man is noble, and his fame folds in
:This orb o' the earth. His last offences to us
:Shall have judicious hearing.—Stand, Aufidius,
:And trouble not the peace.
|-
| CORIOLANUS
:Volna csak kezemben!
:S hat ilyen még, s több, minden pereputtya.
:S velem jó kardom! 
| CORIOLANUS.
:O that I had him,
:With six Aufidiuses, or more, his tribe,
:To use my lawful sword!
|-
| AUFIDIUS
:Orcátlan bitang! 
| AUFIDIUS.
:Insolent villain!
|-
| ÖSSZEESKÜDTEK
:Öljük meg! öljük meg!
:''Megölik Coriolanust, ki elesik s Aufidius rálép'' 
| CONSPIRATORS.
:Kill, kill, kill, kill, kill him!
:''AUFIDIUS and the CONSPIRATORS draw, and kill CORIOLANUS,who
:falls. AUFIDIUS stands on him.''
|-
| URAK
:Megálljatok. 
| LORDS.
:Hold, hold, hold, hold!
|-
| AUFIDIUS
:Tisztelt urak, halljátok szóm... 
| AUFIDIUS.
:My noble masters, hear me speak.
|-
| ELSŐ ÚR
:Ó, Tullus! 
| FIRST LORD.
:O Tullus,—
|-
| MÁSODIK ÚR
:Könyűket ejt tettedre a vitézség. 
| SECOND LORD.
:Thou hast done a deed whereat valour will weep.
|-
| HARMADIK ÚR
:Ne lépjetek rá. Csöndesedjetek le,
:Hüvelybe a kardot. 
| THIRD LORD.
:Tread not upon him.—Masters all, be quiet;
:Put up your swords.
|-
| AUFIDIUS
:Urak, ha látni fogjátok (habár e
:Zűrzavarban, mit szerzett, lehetetlen)
:A nagy veszélyt, amelyet életétől
:Várhattatok, még hálálkodni fogtok,
:Hogy végit érte. Méltóztassatok
:Tanácsba híni, bizonyságát adom majd,
:Hogy hű szolgátok voltam; és ha nem:
:Büntessetek bármint. 
| AUFIDIUS.
:My lords, when you shall know,—as in this rage,
:Provok'd by him, you cannot,—the great danger
:Which this man's life did owe you, you'll rejoice 
:That he is thus cut off. Please it your honours
:To call me to your senate, I'll deliver
:Myself your loyal servant, or endure
:Your heaviest censure.
|-
| ELSŐ ÚR
:Vigyétek el
:Testét s gyászoljuk meg. Tekintsük úgy, mint
:A legnemesb holtat, kit valaha
:A hamvvederhez hírnök elkisért. 
| FIRST LORD.
:Bear from hence his body,
:And mourn you for him. Let him be regarded
:As the most noble corse that ever herald
:Did follow to his um.
|-
| MÁSODIK ÚR
:Saját zabolátlan természete
:Aufidius vádját könnyebbiti.
:Fordítsuk jóra. 
| SECOND LORD.
:His own impatience
:Takes from Aufidius a great part of blame.
:Let's make the best of it.
|-
| AUFIDIUS
:Elmúlt haragom,
:S bú száll reám. Emeljétek fel őt,
:Három legjobb vitézem; negyedik
:Magam leszek. Te úgy verd a dobot,
:Hogy gyászt beszéljen. A kopják a földre
:Hajoljanak. Bár e városban ő-
:Miatta oly sok özvegy s árva van,
:Kik most is veszteségöket siratják:
:Csak tisztelettel emlegessük őt.
:Segítsetek.
:''Kiviszik Coriolanus holttestét. Gyászzene.''
| AUFIDIUS.
:My rage is gone;
:And I am struck with sorrow.—Take him up:—
:Help, three o' the chiefest soldiers; I'll be one.—
:Beat thou the drum, that it speak mournfully;
:Trail your steel pikes. Though in this city he
:Hath widow'd and unchilded many a one,
:Which to this hour bewail the injury,
:Yet he shall have a noble memory.—
:Assist. 
:''Exeunt, bearing the body of CORIOLANUS. A dead march sounded.''
|}

[[Kategória:Színdarabok]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>János király</title>
    <id>325</id>
    <revision>
      <id>4632</id>
      <timestamp>2006-08-29T12:08:46Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>{{fej}}</comment>
      <text xml:space="preserve">{{allaposít}}

{{fej
| szerző     = William Shakespeare
| cím        = János király
| szakasz    =
| előző      =
| következő  =
| megjegyzés = fordította Arany János
}}

{| {{sztdr}} 
|-
| SZEMÉLYEK
:JÁNOS KIRÁLY 
:HENRIK HERCEG, a fia 
:ARTHUR, bretagne-i herceg 
:MARESHALL VILMOS, Pembroke grófja 
:FITZ-PETER GODOFRÉD, Essex grófja 
:LONGSWORD VILMOS, Salisbury grófja 
:BIGOT RÓBERT, Norfolk grófja 
:DE BURGH HUBERT, a király főkamarása 
:FAULCONBRIDGE RÓBERT 
:FAULCONBRIDGE FILEP (később RICHÁRD néven) 
:GURNEY JAKAB, Faulconbridge-né szolgája 
:POMFRETI PÉTER 
:FÜLÖP, francia király 
:LAJOS, a dauphin 
:AUSZTRIA FŐHERCEGE 
:PANDOLF BÍBORNOK, a pápa követe 
:MELUN, francia úr 
:CHATILLON, francia követ 
:ELEONORA, II. Henrik angol király özvegye 
:CONSTANTIA, Arthur anyja 
:BLANKA, Alphonso castiliai király leánya 
:FAULCONBRIDGE-NÉ
:Urak, hölgyek, Angiers város polgárai, sheriff, heroldok, 
:híradók, tisztek, katonák, porkolábok és kísérők
|
:DRAMATIS PERSONAE 
:KING JOHN.
:PRINCE HENRY, his son; afterwards KING HENRY III.
:ARTHUR, Duke of Bretagne, son to GEFFREY, late Duke of Bretagne, the elder brother to King John.
:WILLIAM MARSHALL, Earl of Pembroke.
:GEOFFREY FITZ-PETER, Earl of Essex, Chief Justiciary of England.
:WILLIAM LONGSWORD, Earl of Salisbury.
:ROBERT BIGOT, Earl of Norfolk.
:HUBERT DE BURGH, Chamberlain to the King.
:ROBERT FALCONBRIDGE, son to Sir Robert Falconbridge.
:PHILIP FALCONBRIDGE, his half-brother, bastard son to King Richard I.
:JAMES GURNEY, servant to Lady Falconbridge.
:PETER OF POMFRET, a prophet
:PHILIP, King of France.
:LOUIS, the Dauphin.
:ARCHDUKE OF AUSTRIA.
:CARDINAL PANDULPH, the Pope's legate.
:MELUN, a French lord.
:CHATILLON, Ambassador from France to King John.
:ELINOR, Widow of King Henry II and Mother to King John.
:CONSTANCE, Mother to Arthur.
:BLANCH OF SPAIN, Daughter to Alphonso, King of Castile, and Niece to King John.
:LADY FALCONBRIDGE, Mother to the Bastard and Robert Falconbridge.
:Lords, Citizens of Angiers, Sheriff, Heralds, Officers, Soldiers,
:Messengers, Attendants, and other Attendants.
|-
|
:''Színhely: részint Angol-, részint Franciaországban.''
|
:''SCENE: Sometimes in England, and sometimes in France.''
|}

==Első felvonás== 
===1. szín=== 

{| {{sztdr}}
| width=50% | 
:''1. szín Northampton. Trónterem a palotában.''
| 
:SCENE 1. Northampton. A Room of State in the Palace. 
|-
|
:''János király, Eleonora királyné, Pembroke, Essex,''
:''Salisbury és mások, Chatillonnal jőnek.'' 
| 
:''Enter KING JOHN, QUEEN ELINOR, PEMBROKE, ESSEX, SALISBURY, and others, with CHATILLON.''
|-
| JÁNOS KIRÁLY
:No szólj, Chatillon, mit kíván a Fransz? 
| KING JOHN.
:Now, say, Chatillon, what would France with us?
|-
| CHATILLON
:Frankhon királya, üdvözlés után,
:Ezt mondja fölségednek általam,
:Az álfönségnek, Angliában itt - 
| CHATILLON.
:Thus, after greeting, speaks the King of France,
:In my behaviour, to the majesty,
:The borrow'd majesty of England here.
|-
| ELEONORA
:Ez furcsa kezdet! Álfönség, ugyan? 
| ELINOR.
:A strange beginning:—borrow'd majesty!
|-
| JÁNOS KIRÁLY
:Békén, anyám: halljuk, mi a követség. 
| KING JOHN.
:Silence, good mother; hear the embassy.
|-
| CHATILLON
:Fülöp, franszok királya, néhai
:Bátyád, Godofréd kiskorú fia,
:Plantagenet Arthur jogán s nevében,
:Törvényes ígényt formál ellened
:E szép szigethez s tartományihoz,
:Mint: Irland, Poitiers, Anjou, Touraine, Maine;
:S kivánja, hogy tedd félre kardodat,
:Mellyel bitorlod mind e címeket,
:S add azt ifjú öcséd, Arthur kezébe,
:Urad-királyodéba jog szerint. 
| CHATILLON.
:Philip of France, in right and true behalf
:Of thy deceased brother Geffrey's son,
:Arthur Plantagenet, lays most lawful claim
:To this fair island and the territories,—
:To Ireland, Poictiers, Anjou, Touraine, Maine;
:Desiring thee to lay aside the sword
:Which sways usurpingly these several titles,
:And put the same into young Arthur's hand,
:Thy nephew and right royal sovereign.
|-
| JÁNOS KIRÁLY
:Mi lesz belőle, ha ezt megtagadjuk? 
| KING JOHN.
:What follows if we disallow of this?
|-
| CHATILLON
:Hát büszke, véres háború daca,
:Visszacsikarni a csikart jogot. 
| CHATILLON.
:The proud control of fierce and bloody war,
:To enforce these rights so forcibly withheld.
|-
| JÁNOS KIRÁLY
:Had ellen itt lesz had, dac a dac ellen,
:Vér ellen is vér: mondd a Fransznak ezt. 
| KING JOHN.
:Here have we war for war, and blood for blood,
:Controlment for controlment;—so answer France.
|-
| CHATILLON
:Vedd hát királyom harcüzenetét,
:Mely küldetésem véghatára volt. 
| CHATILLON.
:Then take my king's defiance from my mouth,
:The farthest limit of my embassy.
|-
| JÁNOS KIRÁLY
:Vidd az enyém is; járj Isten hirével.
:Légy mint a villám fransz urad szemébe;
:Mert míg jelentést tennél, hogy megyek,
:Ágyúm dörejje fog hallatszani.
:Most menj! Te légy haragunk harsonája
:S önpusztulástok gyász előjele.
:Kövesse illő kíséret; te láss
:Utána, Pembroke. Jó utat, Chatillon.
:''Chatilion és Pembroke el.'' 
| KING JOHN.
:Bear mine to him, and so depart in peace:
:Be thou as lightning in the eyes of France;
:For ere thou canst report I will be there,
:The thunder of my cannon shall be heard:
:So, hence! Be thou the trumpet of our wrath,
:And sullen presage of your own decay.—
:An honourable conduct let him have:—
:Pembroke, look to 't. Farewell, Chatillon.
:''Exeunt CHATILLON and PEMBROKE.''
|-
| ELEONORA
:Nos hát, fiam? nem mindig mondtam-e,
:Hogy e kevély Constantia nem pihen,
:Míg fel nem gyújtja Frankhont s a világot
:Fia jogáért s pártja érdekében?
:Ezt elkerülni, s jóra hozni, könnyű
:Lett volna eddig szíves alkuval:
:Most két királyság fölszerelt hada
:Mond benne szörnyü vér-itéletet. 
| ELINOR.
:What now, my son! Have I not ever said
:How that ambitious Constance would not cease
:Till she had kindled France and all the world
:Upon the right and party of her son?
:This might have been prevented and made whole
:With very easy arguments of love;
:Which now the manage of two kingdoms must
:With fearful bloody issue arbitrate.
|-
| JÁNOS KIRÁLY
:Részünkön a jog, s a birtokba tétel. 
| KING JOHN.
:Our strong possession and our right for us.
|-
| ELEONORA
:A birtok jóval inkább, mint a jog;
:Baj volna másképp mind neked s nekem:
:Füledbe öntudatom ezt sugallja;
:Rajtunk kivűl csupán az Isten hallja.
:''Northampton megye sheriffje jő s valamit súg Essexnek.'' 
| ELINOR.
:Your strong possession much more than your right,
:Or else it must go wrong with you and me:
:So much my conscience whispers in your ear,
:Which none but heaven and you and I shall hear.
:''Enter the Sheriff of Northamptonshire, who whispers to Essex.''
|-
| ESSEX
:Királyom, itt a legfurcsább perügy
:Van a megyéből s vár itéletedre;
:Sohsem hallottam olyat életemben;
:Előállítsam a két fél perest? 
| ESSEX.
:My liege, here is the strangest controversy,
:Come from the country to be judg'd by you,
:That e'er I heard: shall I produce the men?
|-
| JÁNOS KIRÁLY
:Hadd jöjjenek.
:''Sheriff el.''
:Monostorink, apátságink fizessék
:E had költségeit.
:''Visszatér a sheriff, meg Faulconbridge Róbert és Filep,''
:''ennek természetes bátyja.''
:Kik vagytok? 
| KING JOHN.
:Let them approach.—
:''Exit SHERIFF.''
:Our abbeys and our priories shall pay
:This expedition's charge.
:''Re-enter Sheriff, with ROBERT FAULCONBRIDGE and PHILIP, his bastard Brother.''
:What men are you?
|-
| FILEP
:Én
:Felséged hű jobbágya, e megyéből
:Való nemesfi, és ha jól gyanítom,
:Faulconbridge Róbert öregebb fia,
:Egy bajnoké, kit harcmezőn ütött
:Lovaggá Cordelion hős keze. 
| BASTARD.
:Your faithful subject I, a gentleman
:Born in Northamptonshire, and eldest son,
:As I suppose, to Robert Falconbridge,—
:A soldier by the honour-giving hand
:Of Coeur-de-lion knighted in the field.
|-
| JÁNOS KIRÁLY
:S ki vagy te? 
| KING JOHN.
:What art thou?
|-
| RÓBERT
:A mondott lovag fia,
:És örököse. 
| ROBERT.
:The son and heir to that same Falconbridge.
|-
| JÁNOS KIRÁLY
:Ő az idősebb, s te az örökös?
:Nem egy anyától vagytok eszerint. 
| KING JOHN.
:Is that the elder, and art thou the heir?
:You came not of one mother then, it seems.
|-
| FILEP
:Egytől bizony mi, felséges király,
:Sőt egy apától, én úgy gondolom;
:Azonban e részt a való iránt
:Az Éghez utasítlak, és anyámhoz;
:Én kétkedem, mint bárki más fia. 
| BASTARD.
:Most certain of one mother, mighty king,—
:That is well known; and, as I think, one father:
:But for the certain knowledge of that truth
:I put you o'er to heaven and to my mother:—
:Of that I doubt, as all men's children may.
|-
| ELEONORA
:Píh, durva ember! e kételkedéssel
:Anyádat sérted és becsűletét. 
| ELINOR.
:Out on thee, rude man! thou dost shame thy mother,
:And wound her honour with this diffidence.
|-
| FILEP
:Én, asszonyom? Nekem nincs rá okom;
:Öcsém használja érvül azt, nem én,
:Mit ha bepróbál, hát engem kiüt
:Éventi ötszáz fontból, legalább.
:Ég, óvd anyám erényét s földemet! 
| BASTARD.
:I, madam? no, I have no reason for it,—
:That is my brother's plea, and none of mine;
:The which if he can prove, 'a pops me out
:At least from fair five hundred pound a-year:
:Heaven guard my mother's honour and my land!
|-
| JÁNOS KIRÁLY
:Be jó bolond fickó. - De mért igényli,
:Ifjabb létére, a te örököd? 
| KING JOHN.
:A good blunt fellow.—Why, being younger born,
:Doth he lay claim to thine inheritance?
|-
| FILEP
:Hát tudom én? Csak hogy föld kell neki.
:Csúfolt, tudom, hogy zabgyerek vagyok:
:Azonban, oly híven fogantam-e
:Mint ő, anyámnak lelke rajta, mondok;
:De hogy csakoly derékul megfogantam
:(Áldás a csontra, mely fáradt velem!),
:Vesd össze arcaink, s itélj magad.
:Ha vén Sir Róbert nemze engem, őt is,
:S rá, mint apára, e fiú ütött:
:Ó, vén apám, Sir Róbert, térden, ím,
:Adok hálát, hogy arcod nem enyim. 
| BASTARD.
:I know not why, except to get the land.
:But once he slander'd me with bastardy:
:But whe'er I be as true begot or no,
:That still I lay upon my mother's head;
:But that I am as well begot, my liege,—
:Fair fall the bones that took the pains for me!—
:Compare our faces and be judge yourself.
:If old Sir Robert did beget us both,
:And were our father, and this son like him,—
:O old Sir Robert, father, on my knee
:I give heaven thanks I was not like to thee!
|-
| JÁNOS KIRÁLY
:Mi dőre fickót külde ránk az Ég! 
| KING JOHN.
:Why, what a madcap hath heaven lent us here!
|-
| ELEONORA
:Vonási közt egy Cordelioné;
:Rá emlékeztet hanglejtése is.
:Nem látsz ez ember vaskos termetén
:Fiamból, Cordelionból valót? 
| ELINOR.
:He hath a trick of Coeur-de-lion's face;
:The accent of his tongue affecteth him:
:Do you not read some tokens of my son
:In the large composition of this man?
|-
| JÁNOS KIRÁLY
:Szemügyre vettem jól vonásait:
:Richárd, tökéletes. - Fickó, felelj,
:Te mért igényled bátyád földjeit? 
| KING JOHN.
:Mine eye hath well examined his parts,
:And finds them perfect Richard.—Sirrah, speak,
:What doth move you to claim your brother's land?
|-
| FILEP
:Azért la, hogy félképű, mint apám,
:S e fél pofához kén’ egész vagyon:
:Félarcu pénznek ötszáz font bevétel! 
| BASTARD.
:Because he hath a half-face, like my father;
:With half that face would he have all my land:
:A half-fac'd groat five hundred pound a-year!
|-
| RÓBERT
:Felséges úr, míg élt szegény apám
:Szolgálatával bátyád sokszor élt. 
| ROBERT.
:My gracious liege, when that my father liv'd,
:Your brother did employ my father much,—
|-
| FILEP
:De hé, így nem kapod meg birtokom:
:Arról beszélj te: hogyan élt anyánkkal. 
| BASTARD.
:Well, sir, by this you cannot get my land:
:Your tale must be how he employ'd my mother.
|-
| RÓBERT
:S egyszer követnek elküldötte volt,
:Hogy a német császárral bizonyos
:Fennforgó államügyben értekezzék.
:Használta távollétét a király,
:S atyám lakásán tölté ez időt;
:Hogy boldogult ott, szégyen elbeszélni,
:De a való való: sok messzi tenger
:Sok part feküdt apám, anyám között
:(Apám tulajdon ajkáról tudom),
:Midőn e drága úrfi megfogant.
:Halálos ágyán, véghagyásul írta
:Földjét nekem; s haló hitére mondá,
:Hogy nem övé anyámnak e fia;
:Másképp tizennégy héttel hamarább
:Jött vón világra, mint természetes.
:Add meg tehát, felség, mi az enyém,
:Apám földjét, apám hagyásaként. 
| ROBERT.
:And once despatch'd him in an embassy
:To Germany, there with the emperor
:To treat of high affairs touching that time.
:The advantage of his absence took the King,
:And in the meantime sojourn'd at my father's;
:Where how he did prevail I shame to speak,—
:But truth is truth: large lengths of seas and shores
:Between my father and my mother lay,—
:As I have heard my father speak himself,—
:When this same lusty gentleman was got.
:Upon his death-bed he by will bequeath'd
:His lands to me; and took it, on his death,
:That this, my mother's son, was none of his;
:And if he were, he came into the world
:Full fourteen weeks before the course of time.
:Then, good my liege, let me have what is mine,
:My father's land, as was my father's will.
|-
| JÁNOS KIRÁLY
:Fickó, a bátyád törvényes fiú:
:Apádnak szülte, nász után, neje;
:Ha csalfa volt az asszony, lelke rajta;
:Ennek kitéve minden férj, ki nőt
:Veszen magának. Hátha már az, aki
:Szerinted e fiúval fáradott
:Visszaperelte volna, mint övét?
:Bizony, barátom, a kerek világér
:Sem adta vón apád üszője borját;
:Bizony, nem az. Hahát bátyám, fia
:Levén, nem kívánhatta jog szerint:
:Apádnak sincs kizárni őt joga,
:Bár nem övé is. Egy szó annyi mint száz:
:Apád utódot nyert anyám fiától:
:S apád utódja nyerje birtokát. 
| KING JOHN.
:Sirrah, your brother is legitimate;
:Your father's wife did after wedlock bear him;
:And if she did play false, the fault was hers;
:Which fault lies on the hazards of all husbands
:That marry wives. Tell me, how if my brother,
:Who, as you say, took pains to get this son,
:Had of your father claim'd this son for his?
:In sooth, good friend, your father might have kept
:This calf, bred from his cow, from all the world;
:In sooth, he might; then, if he were my brother's,
:My brother might not claim him; nor your father,
:Being none of his, refuse him. This concludes,—
:My mother's son did get your father's heir;
:Your father's heir must have your father's land.
|-
| RÓBERT
:Így hát nem áll atyám végrendelése,
:Amely kizárja ezt a nem-fiát? 
| ROBERT.
:Shall then my father's will be of no force
:To dispossess that child which is not his?
|-
| FILEP
:Cseppel sem áll jobban kizárni, hé,
:Mint rajta állott engem nemzeni. 
| BASTARD.
:Of no more force to dispossess me, sir,
:Than was his will to get me, as I think.
|-
| ELEONORA
:Faulconbridge lenni volna kedved inkább,
:S úgy, mint öcséd, élvezni birtokod,
:Vagy Cordelion hírneves fia,
:Ura magadnak, s hozzá semmi földnek? 
| ELINOR.
:Whether hadst thou rather be a Falconbridge,
:And like thy brother, to enjoy thy land,
:Or the reputed son of Coeur-de-lion,
:Lord of thy presence and no land beside?
|-
| FILEP
:Ha ő bírná külsőmet, asszonyom,
:S én az övét, Sir Róbert képe mását;
:Ha lábam oly két vesszőparipa,
:Karom két oly tömött ángolnabőr,
:S oly vézna orcám volna, mint neki,
:Úgy hogy fülemhez egy rózsát se mernék
:Feltűzni, félve, rám kiáltanak:
:»Ni, a háromfilléres hol megyen!«
:Örökleném ez országot vele,
:Ne mozduljak ki e helyből soha,
:Ha egy talpallat kéne, s az a kép:
:Sir Róbert nem maradnék semmiképp. 
| BASTARD.
:Madam, an if my brother had my shape
:And I had his, Sir Robert's his, like him;
:And if my legs were two such riding-rods,
:My arms such eel-skins stuff'd, my face so thin
:That in mine ear I durst not stick a rose
:Lest men should say 'Look where three-farthings goes!'
:And, to his shape, were heir to all this land,
:Would I might never stir from off this place,
:I would give it every foot to have this face;
:I would not be Sir Nob in any case.
|-
| ELEONORA
:Tetszel nekem. Hagyd néki birtokod,
:Hagyd rája földed, és jer énvelem:
:Harcos vagyok, megyünk a franciára. 
| ELINOR.
:I like thee well: wilt thou forsake thy fortune,
:Bequeath thy land to him, and follow me?
:I am a soldier, and now bound to France.
|-
| FILEP
:Öcsém, tiéd a föld; enyém a kocka.
:Képed ma ötszáz font hasznot szerez:
:Áruld öt pénzen, úgy is drága lesz.
:Követlek a halálba, asszonyom. 
| BASTARD.
:Brother, take you my land, I'll take my chance:
:Your face hath got five hundred pound a-year;
:Yet sell your face for fivepence and 'tis dear.—
:Madam, I'll follow you unto the death.
|-
| ELEONORA
:De már előttem menj inkább oda. 
| ELINOR.
:Nay, I would have you go before me thither.
|-
| FILEP
:Minálunk a feljebbvalót szokás
:Elől bocsátni. 
| BASTARD.
:Our country manners give our betters way.
|-
| JÁNOS KIRÁLY
:Hogy hínak? 
| KING JOHN.
:What is thy name?
|-
| FILEP
:Filep;
:Filep vagyok, mert úgy keresztelének;
:Idősb fia vén Sir Róbert nejének. 
| BASTARD.
:Philip, my liege, so is my name begun;
:Philip, good old Sir Robert's wife's eldest son.
|-
| JÁNOS KIRÁLY
:Viseld ezentúl annak a nevét,
:Kinek alakját viseled. (Lovaggá üti)
:Térdelj le mint Filep, s kelj mint nagyobb:
:Állj fel mint Sir Richárd Plantagenet. 
| KING JOHN.
:From henceforth bear his name whose form thou bear'st:
:Kneel thou down Philip, but rise more great,—
:Arise Sir Richard and Plantagenet.
|-
| RICHÁRD
:Öcsém anyárul, addsza jobbodat:
:Atyám díszt, a tied csak földet ad. -
:Áldott az a nap, óra, perc, melyen
:Fogantam s Róbert úr nem volt jelen. 
| BASTARD.
:Brother by the mother's side, give me your hand:
:My father gave me honour, yours gave land.—
:Now blessed be the hour, by night or day,
:When I was got, Sir Robert was away!
|-
| ELEONORA
:Igaz Plantagenet szellem! - Richárd,
:Híj nagyanyádnak, az vagyok. 
| ELINOR.
:The very spirit of Plantagenet!—
:I am thy grandam, Richard; call me so.
|-
| RICHÁRD
:Esetleg,
:Madám; nem jog szerint: de mit tesz az?
:Így, vagy amúgy - kissé bal útakon;
:Ha nem az ajtón, hát az ablakon;
:Éjszaka jár, ki nappal járni nem mer;
:S van a ''van'', bárhogy jut hozzá az ember.
:Távol, közel - csak célt lőj - egyre mén:
:S én én vagyok, akárhogy lettem ''én''. 
| BASTARD.
:Madam, by chance, but not by truth; what though?
:Something about, a little from the right,
: In at the window, or else o'er the hatch;
:Who dares not stir by day must walk by night;
: And have is have, however men do catch:
:Near or far off, well won is still well shot;
:And I am I, howe'er I was begot.
|-
| JÁNOS KIRÁLY
:Faulconbridge, elmehetsz: egy földtelen
:Lovag, ím, földes apróddá teszen. -
:Jerünk, anyám; Richárd, jer: nincs idő;
:A franszra, franszra! Útunk siető. 
| KING JOHN.
:Go, Falconbridge; now hast thou thy desire:
:A landless knight makes thee a landed squire.—
:Come, madam,—and come, Richard; we must speed
:For France, for France, for it is more than need.
|-
| RICHÁRD
:Öcsém, szerencse kísérjen, habár
:Te a becsűletben fogantatál.
:''Mind el, Richárdon kívül.''
:Egy lábnyi ranggal több ma, mint valék,
:De sok, sok lábnyi földdel kevesebb;
:Most bármi Pannát úrnővé tehetnék.
:»Jó reggelt, Sir Richárd.« - »Szervusz, fiú!«
:S ha Péter volt, Pálnak szólítom őt,
:Mert újdonsült rang a nevet felejti:
:Ily fordulatkor, emlékezni rá
:Komázás lenne s túlzott figyelem.
:Nos, útazónk - ő, s fogpiszkája itt űl
:»Mélt’sám« ebédjén, és midőn lovag
:Gyomrom betelt, hát szívom a fogam,
:S kicsípett emberkémet vallatom
:Külországok felől: »Ah! kedves úr« -
:Környékre dűlve így kezdek belé,
:»Szabadna kérnem« - Ez kérdés vala;
:Most jő a válasz kis-káté gyanánt:
:»Szolgálatára« úgymond »kedves úr!
:Tessék, uram! parancsoljon velem.«
:»Nem!« szól a kérdés - »a parancs öné«;
:S így, mielőtt tudná a felelet,
:Mi hát a kérdés, puszta bók között
:Foly Alpesről, Apenninről a szó,
:Beléjön a Pyréne és a Pó,
:És ily modorban eltart estvelig.
:De hát ez a »jó társaság«, s nagyon kell
:Kapaszkodó szellemnek, mint magam.
:Mert az korának korcsszülötte csak,
:Kin meg nem érzik e finomkodás
:(Érzik, nem érzik: én már az vagyok)
:Nemcsak szokásán, módján, külsején,
:Egész valóján és viseletében:
:De, hogy bel ösztönből is tudjon adni
:A kor fogára édes, édes mérget;
:Mit én is, bár nem szándokom vele
:Rászedni mást, igyekszem eltanulni,
:Csak hogy kerüljem a rászedetést;
:Mert ez jövőm útját egyengeti. -
:Hanem ki nyargal itt, lovagruhában?
:Mi hölgyfutár ez? Nincsen férje, hogy
:Fúná előtte a tülök-szarut?
:''Faulconbridge-né meg Gurney Jakab jő.''
:Ó, jéh! anyám ez. - Nos, jó asszony’ám?
:Mi jóba fárad ily lélek-szakadva? 
| BASTARD.
:Brother, adieu. Good fortune come to thee!
:For thou wast got i' th' way of honesty.
:''Exeunt all but the BASTARD.''
:A foot of honour better than I was;
:But many a many foot of land the worse.
:Well, now can I make any Joan a lady:—
:'Good den, Sir Richard:'—'God-a-mercy, fellow:'—
:And if his name be George, I'll call him Peter:
:For new-made honour doth forget men's names:
:'Tis too respective and too sociable
:For your conversion. Now your traveller,—
:He and his toothpick at my worship's mess;—
:And when my knightly stomach is suffic'd,
:Why then I suck my teeth, and catechize
:My picked man of countries:—'My dear sir,'—
:Thus leaning on mine elbow I begin,—
:'I shall beseech you'—that is question now;
:And then comes answer like an ABC-book:—
:'O sir,' says answer 'at your best command;
:At your employment; at your service, sir:'—
:'No, sir,' says question 'I, sweet sir, at yours:
:And so, ere answer knows what question would,—
:Saving in dialogue of compliment,
:And talking of the Alps and Apennines,
:The Pyrenean and the river Po,—
:It draws toward supper in conclusion so.
:But this is worshipful society,
:And fits the mounting spirit like myself:
:For he is but a bastard to the time,
:That doth not smack of observation,—
:And so am I, whether I smack or no;
:And not alone in habit and device,
:Exterior form, outward accoutrement,
:But from the inward motion to deliver
:Sweet, sweet, sweet poison for the age's tooth;
:Which, though I will not practise to deceive,
:Yet, to avoid deceit, I mean to learn;
:For it shall strew the footsteps of my rising.—
:But who comes in such haste in riding-robes?
:What woman-post is this? hath she no husband
:That will take pains to blow a horn before her?
:''Enter LADY FALCONBRIDGE, and JAMES GURNEY.''
:O me, 'tis my mother!—w now, good lady!
:What brings you here to court so hastily?
|-
| FAULCONBRIDGE-NÉ
:Hol a gazember? hol öcséd, aki
:Becsűletem hurcolja fel s alá? 
| LADY FALCONBRIDGE.
:Where is that slave, thy brother? where is he
:That holds in chase mine honour up and down?
|-
| RICHÁRD
:Róbert öcsém? vén Sir Róbert fia?
:Colbrand, az órjás? a hatalmas ember?
:A Sir Róbert fiát tetszik keresni? 
| BASTARD.
:My brother Robert? old Sir Robert's son?
:Colbrand the giant, that same mighty man?
:Is it Sir Robert's son that you seek so?
|-
| FAULCONBRIDGE-NÉ
:Róbert fiát! Azt hát, te rossz gyerek.
:A Sir Róbert fiát. Mit gúnyolódol?
:Ő Sir Róbert fia, s az vagy te is. 
| LADY FalcoNBRIDGE.
:Sir Robert's son! Ay, thou unreverend boy,
:Sir Robert's son: why scorn'st thou at Sir Robert?
:He is Sir Robert's son, and so art thou.
|-
| RICHÁRD
:Hagynál magunkra egy kissé, Jakab. 
| BASTARD.
:James Gurney, wilt thou give us leave awhile?
|-
| GURNEY
:Jó, jó, Filep. 
| GURNEY.
:Good leave, good Philip.
|-
| RICHÁRD
:Filep? csirip! Jakab,
:Nem addig a! Majd mondok többet is.
:''Gurney el.''
:Én nem vagyok Sir Róberté, anyám:
:Róbert úr, ami bennem része van,
:Megehette volna, bőjtszegés nekűl,
:Nagypénteken is. Róbert úr, ha lelkét
:Kitette volna - csak szóljunk valót -
:Bírt volna engem nemzeni? Soha! -
:Ismerjük a müvét. - No hát, anyám,
:Kinek köszönjem én e tagokat?
:Róbert ezekhez társ nem volt soha. 
| BASTARD.
:Philip—sparrow!—James,
:There's toys abroad:—anon I'll tell thee more.
:''Exit GURNEY.''
:Madam, I was not old Sir Robert's son;
:Sir Robert might have eat his part in me
:Upon Good-Friday, and ne'er broke his fast.
:Sir Robert could do well: marry, to confess,
:Could not get me; Sir Robert could not do it,—
:We know his handiwork:—therefore, good mother,
:To whom am I beholding for these limbs?
:Sir Robert never holp to make this leg.
|-
| FAULCONBRIDGE-NÉ
:Hát már öcsédhez esküvél te is,
:Ki védni tartoznál becsűletem
:Önhasznodért is? Mit csufolkodol,
:Te mosdatlan szájú cseléd! 
| LADY FALCONBRIDGE.
:Hast thou conspired with thy brother too,
:That for thine own gain shouldst defend mine honour?
:What means this scorn, thou most untoward knave?
|-
| RICHÁRD
:Lovag, anyám, lovag! - mint Basilisco.
:Azzá ütöttek: itt van vállamon.
:De Róbert úré nem vagyok, anyám;
:Lemondtam Róbert úrról, birtokostul;
:Törvényes állás, név - mind, mind oda.
:No hát, anyácskám, mondd apám nevét:
:Csinos legény volt, úgy-e? ki, anyám? 
| BASTARD.
:Knight, knight, good mother,—Basilisco-like;
:What! I am dubb'd; I have it on my shoulder.
:But, mother, I am not Sir Robert's son:
:I have disclaim'd Sir Robert and my land;
:Legitimation, name, and all is gone:
:Then, good my mother, let me know my father,—
:Some proper man, I hope: who was it, mother?
|-
| FAULCONBRIDGE-NÉ
:Hát megtagadtad Faulconbridge neved? 
| LADY FalcoNBRIDGE.
:Hast thou denied thyself a Falconbridge?
|-
| RICHÁRD
:Teljes szivemből, mint az ördögöt. 
| BASTARD.
:As faithfully as I deny the devil.
|-
| FAULCONBRIDGE-NÉ
:Oroszlánszívü Richárd volt atyád.
:Megejte hosszu és hév ostroma,
:Hogy férjem ágyán helyt adék neki. -
:Az Ég ne rója bűnül tévedésem!
:E drága vétség gyümölcse te lől:
:Nem volt menekvés annyi csáb elől. 
| LADY FALCONBRIDGE.
:King Richard Coeur-de-lion was thy father:
:By long and vehement suit I was seduc'd
:To make room for him in my husband's bed:—
:Heaven lay not my transgression to my charge!—
:Thou art the issue of my dear offence,
:Which was so strongly urg'd, past my defence.
|-
| RICHÁRD
:No, Isten engem! ha ma kéne újra
:Foganni, sem kivánnék jobb apát.
:Némely bűn e földön kivételes:
:Az a tiéd: bűn volt, de nem bolondság.
:Hogy is ne adtad volna szíved annak
:Kényére, mint parancsoló szerelme
:Jobbágy adóját, akinek dühe
:S hatalma ellen még a félhetetlen
:Oroszlán sem bírt harcot áltani
:S megóni tőle fejdelmi szivét!
:Az, ki oroszlánszíveket rabol,
:Egy asszonyét ne? - Igenis, anyám,
:Teljes szivemből köszönöm atyámat!
:Ki élve gáncsot lél e tetteden,
:Annak lelkét pokolba kergetem.
:Most jer, anyám, ismerd meg a családot;
:Azt mondja, meglásd, az lett volna bűn,
:Ha Richárdot »nem« szóval elbocsátod;
:Ki bűnnek mondja, hazud, egyszerűn.
:''Elmennek.'' 
| BASTARD.
:Now, by this light, were I to get again,
:Madam, I would not wish a better father.
:Some sins do bear their privilege on earth,
:And so doth yours; your fault was not your folly:
:Needs must you lay your heart at his dispose,—
:Subjected tribute to commanding love,—
:Against whose fury and unmatched force
:The aweless lion could not wage the fight
:Nor keep his princely heart from Richard's hand:
:He that perforce robs lions of their hearts
:May easily win a woman's. Ay, my mother,
:With all my heart I thank thee for my father!
:Who lives and dares but say, thou didst not well
:When I was got, I'll send his soul to hell.
:Come, lady, I will show thee to my kin;
: And they shall say when Richard me begot,
:If thou hadst said him nay, it had been sin:
: Who says it was, he lies; I say 'twas not.
:''Exeunt.''
|}

==Második felvonás== 
===1. szín=== 


{| {{sztdr}}
| width=50% | ''Franciaország, Angiers falai előtt.''
:''Egyik oldalon Ausztria főhercege, csapatokkal;''
:''másikon Fülöp, francia király és hadai; Lajos,''
:''Constantia, Arthur és kíséret jőnek.'' 
| ''SCENE 1. France. Before the walls of Angiers. ''
:''Enter, on one side, the ARCHDUKE OF AUSTRIA and Forces; on the other, PHILIP, King of France, LOUIS, CONSTANCE, ARTHUR, and Forces.''
|-
| LAJOS
:Angiers előtt légy üdvöz, Ausztria. -
:Vérednek, Arthur, nagy előde, Richárd,
:Ki az oroszlánt megrablá szivétől
:S Palesztinában szent hadat viselt,
:E herceg által ment korán a sírba:
:Ki, hogy utódján ezt jóvátegye,
:Most unszolásainkra megjelent
:S kibontja érted zászlait, fiú,
:Hogy megtorolja természettelen
:Bátyád, János király bitorlatát.
:Öleld, szeresd meg, üdvözöld meg őt. 
| KING PHILIP.
:Before Angiers well met, brave Austria.—
:Arthur, that great forerunner of thy blood,
:Richard, that robb'd the lion of his heart,
:And fought the holy wars in Palestine,
:By this brave duke came early to his grave:
:And, for amends to his posterity,
:At our importance hither is he come
:To spread his colours, boy, in thy behalf;
:And to rebuke the usurpation
:Of thy unnatural uncle, English John:
:Embrace him, love him, give him welcome hither.
|-
| ARTHUR
:Isten bocsássa meg Richárd halálát,
:Kivált hogy az övéit élteted
:S hadadnak szárnya védi jogukat.
:Erőtlen a kéz, mely ímhol köszönt,
:De teljes a szív és tisztán szeret.
:Üdv, herceg, itt, Angiers kapúinál. 
| ARTHUR.
:God shall forgive you Coeur-de-lion's death
:The rather that you give his offspring life,
:Shadowing their right under your wings of war:
:I give you welcome with a powerless hand,
:But with a heart full of unstained love,—
:Welcome before the gates of Angiers, duke.
|-
| LAJOS
:Kedves fiú! ki hagyná el jogod? 
| LOUIS.
:A noble boy! Who would not do thee right?
|-
| AUSZTRIA
:Arcodra hintem e hév csókomat
:Pecsétül arra, mit fogad szivem:
:Hogy innen addig nem térek haza,
:Míg Angiers, s ami fransz földön tied,
:Meg a fehérlő, halványképü mart,
:Mely visszarúgja a zúgó tenger-árt,
:S elzárja más földtől szigetlakóit,
:Míg e tenger-sövényü Anglia,
:E vízfalú vár, biztos menedék
:Mindenha külföld támadási ellen,
:Míg a nyugatnak e szélső zuga.
:Királyul nem köszönt: addig, fiú,
:Csatázom és nem gondolok haza. 
| AUSTRIA.
:Upon thy cheek lay I this zealous kiss,
:As seal to this indenture of my love,—
:That to my home I will no more return,
:Till Angiers, and the right thou hast in France,
:Together with that pale, that white-fac'd shore,
:Whose foot spurns back the ocean's roaring tides,
:And coops from other lands her islanders,—
:Even till that England, hedg'd in with the main,
:That water-walled bulwark, still secure
:And confident from foreign purposes,—
:Even till that utmost corner of the west
:Salute thee for her king: till then, fair boy,
:Will I not think of home, but follow arms.
|-
| CONSTANTIA
:Vedd anyja háláját, az özvegyét,
:Míg oly erőre kap erős karodtul,
:Hogy megtetézze szíves kölcsönöd. 
| CONSTANCE.
:O, take his mother's thanks, a widow's thanks,
:Till your strong hand shall help to give him strength
:To make a more requital to your love!
|-
| AUSZTRIA
:Az Ég áldása lesz a fegyveren,
:Mit íly igaz s kegyes harcban fogunk. 
| AUSTRIA.
:The peace of heaven is theirs that lift their swords
:In such a just and charitable war.
|-
| FÜLÖP KIRÁLY
:No hát dologra. Szegjük ágyuink
:Ez ellenálló város homlokának.
:Hívjátok a vezérkar főbbjeit,
:Hogy ostromunkhoz tervet adjanak.
:Királyi csontunk itt rakjuk le, vagy
:Be a piacra véren gázolunk:
:De meghódítjuk e fiúnak azt. 
| KING PHILIP.
:Well then, to work: our cannon shall be bent
:Against the brows of this resisting town.—
:Call for our chiefest men of discipline,
:To cull the plots of best advantages:
:We'll lay before this town our royal bones,
:Wade to the market-place in Frenchmen's blood,
:But we will make it subject to this boy.
|-
| CONSTANTIA
:Várd meg, királyom, mit hoz a követ,
:Nehogy vaktába vér szennyezze kardod.
:Chatillon Angliából, úgy lehet,
:Meghozza békén, amért harcra keltünk:
:És akkor minden csöpp vér fájni fog,
:Mit hő sietség ok nélkül kiont.
:''Chatillon jő.'' 
| CONSTANCE.
:Stay for an answer to your embassy,
:Lest unadvis'd you stain your swords with blood:
:My Lord Chatillon may from England bring
:That right in peace which here we urge in war;
:And then we shall repent each drop of blood
:That hot rash haste so indirectly shed.
|-
| FÜLÖP KIRÁLY.
:Csudák csudája! - Íme, asszonyom,
:Kivánatodra itt jön a követ. -
:No, mit beszél az Angol, mondd hamar;
:Rád várva, veszteg űlünk. Szólj, Chatillon. 
| KING PHILIP.
:A wonder, lady!—lo, upon thy wish,
:Our messenger Chatillon is arriv'd.
:''Enter CHATILLON.''
:What England says, say briefly, gentle lord;
:We coldly pause for thee; Chatillon, speak.
|-
| CHATILLON
:Hagyd félbe hát e hitvány ostromot,
:S nagyobb tusára buzdítsd népedet.
:János király, felbőszülvén jogos
:Kivánatidra, fegyvert ragadott.
:Én kedvező szelekre vártam, így
:Ő partra is szállt már, együtt velem.
:Gyors hadmenetben e város felé tart,
:Erős a serge, bíznak harcosi.
:Velök van anyja, az özvegy királyné,
:Őt vérbosszúra késztő fúria;
:Ezzel meg Blanka, spanyol hercegasszony,
:A volt király egy fattya is velök;
:S az ország minden nyugtalan feje,
:Szilaj, nyers, vakmerő önkéntesek
:Kisasszonyarccal, bősz sárkányepével;
:Otthon eladtak házat és vagyont,
:Egy-egy örökség büszke hátukon,
:Hogy új szerencsét kísértsenek itt.
:Egyszóval, elszánt szellemek különb
:Csapatja ennél, mely most Anglia
:Partjárul átkelt, nem lengett soha
:A duzzadó habon, hogy a keresztyén
:Világra romlást hozzon és veszélyt.
:''Dobszó.''
:De büszke dobjuk megszakítja már
:Előadásom; jőnek; alkudozni
:Vagy víni: rajta hát, résen legyünk. 
| CHATILLON.
:Then turn your forces from this paltry siege,
:And stir them up against a mightier task.
:England, impatient of your just demands,
:Hath put himself in arms: the adverse winds,
:Whose leisure I have stay'd, have given him time
:To land his legions all as soon as I;
:His marches are expedient to this town,
:His forces strong, his soldiers confident.
:With him along is come the mother-queen,
:An Ate, stirring him to blood and strife;
:With her her neice, the Lady Blanch of Spain;
:With them a bastard of the king's deceas'd:
:And all the unsettled humours of the land,—
:Rash, inconsiderate, fiery voluntaries,
:With ladies' faces and fierce dragons' spleens,—
:Have sold their fortunes at their native homes,
:Bearing their birthrights proudly on their backs,
:To make a hazard of new fortunes here.
:In brief, a braver choice of dauntless spirits
:Than now the English bottoms have waft o'er
:Did never float upon the swelling tide
:To do offence and scathe in Christendom.
:''Drums beat within.''
:The interruption of their churlish drums
:Cuts off more circumstance: they are at hand;
:To parley or to fight: therefore prepare.
|-
| FÜLÖP KIRÁLY
:De mily váratlan egy hadjárat ez! 
| KING PHILIP.
:How much unlook'd-for is this expedition!
|-
| AUSZTRIA
:Minél váratlanabb, annál dacosb
:Védelmi harcra szánjuk el magunk;
:Szükséggel együtt nő meg a merény:
:Hadd jöjjenek hát, mi készen vagyunk.
:''János király, Eleonora, Blanka, Richárd''
:''és Pembroke jőnek haddal.'' 
| AUSTRIA.
:By how much unexpected, by so much
:We must awake endeavour for defence;
:For courage mounteth with occasion:
:Let them be welcome, then; we are prepar'd.
:''Enter KING JOHN, ELINOR, BLANCH, the BASTARD, PEMBROKE, Lords, and Forces.''
|-
| JÁNOS KIRÁLY
:Békét a Fransznak, ha békén a Fransz
:Örökbe hagyja venni a miénket.
:Ha nem, hadd folyjon a fransz vér, s a béke
:Szálljon föl égbe, míg mi, haragos
:Szolgája Istennek, a büszke gőgöt,
:Mely visszaverte békéjét az égre
:Megostorozzuk. 
| KING JOHN.
:Peace be to France, if France in peace permit
:Our just and lineal entrance to our own!
:If not, bleed France, and peace ascend to heaven,
:Whiles we, God's wrathful agent, do correct
:Their proud contempt that beats his peace to heaven!
|-
| FÜLÖP KIRÁLY
:Béke Angliának,
:Ha innen a had Angliába tér
:S békén marad. Mi Angliát szeretjük,
:Érette izzaszt fegyverünk sulya.
:Ez a mi munkánk rád nézett vala:
:De nemhogy Angliát szeresd, hanem
:Aláaknáztad törvényes királyát,
:Elvágtad az öröklés fonalát,
:A kiskorút kitudtad államából,
:S rablást tevél a szűz, szent koronán.
:Nézd, ím, Godofréd bátyád arca ez:
:E szem, e homlok bátyádéra ömlött,
:E másolat kicsínyben a nagyot
:Mutatja, mely Godfréddal sírba ment,
:S e kivonatból oly nagy kötetet
:Fog majd csinálni az idő keze.
:Elsőbb szülött volt nálad e Godofréd:
:És ez Godfréd sarja. Az Istenért,
:Hogyan neveznek hát téged királynak,
:Míg e halánték élő vérrel üt,
:Amelyre néz bitorlott koronád? 
| KING PHILIP.
:Peace be to England, if that war return
:From France to England, there to live in peace!
:England we love; and for that England's sake
:With burden of our armour here we sweat.
:This toil of ours should be a work of thine;
:But thou from loving England art so far
:That thou hast under-wrought his lawful king,
:Cut off the sequence of posterity,
:Outfaced infant state, and done a rape
:Upon the maiden virtue of the crown.
:Look here upon thy brother Geffrey's face:—
:These eyes, these brows, were moulded out of his:
:This little abstract doth contain that large
:Which died in Geffrey; and the hand of time
:Shall draw this brief into as huge a volume.
:That Geffrey was thy elder brother born,
:And this his son; England was Geffrey's right,
:And this is Geffrey's: in the name of God,
:How comes it then, that thou art call'd a king,
:When living blood doth in these temples beat,
:Which owe the crown that thou o'er-masterest?
|-
| JÁNOS KIRÁLY
:Kitől nyeréd, Fransz, e nagy megbizást,
:Hogy megfeleltess kérdőpontjaidra? 
| KING JOHN.
:From whom hast thou this great commission, France,
:To draw my answer from thy articles?
|-
| FÜLÖP KIRÁLY
:A leghatalmasb bírótól, ki üdvös
:Eszmére gyújt fejdelmi szíveket,
:S beláttat a jog szeplőzésibe.
:Az a bíró tett őrül e fiúnak;
:Parancsa folytán vádlom bűnödet,
:Segélye által megfenyítem azt. 
| KING PHILIP.
:From that supernal judge that stirs good thoughts
:In any breast of strong authority,
:To look into the blots and stains of right.
:That judge hath made me guardian to this boy:
:Under whose warrant I impeach thy wrong;
:And by whose help I mean to chastise it.
|-
| JÁNOS KIRÁLY
:Hahó! bitorlás ám ez a tekintély. 
| KING JOHN.
:Alack, thou dost usurp authority.
|-
| FÜLÖP KIRÁLY
:Bocsánat: a bitorlást sújtja le. 
| KING PHILIP.
:Excus,—it is to beat usurping down.
|-
| ELEONORA
:Ki a bitorló? kit nevezsz te így, Fransz? 
| ELINOR.
:Who is it thou dost call usurper, France?
|-
| CONSTANTIA
:Hadd én feleljek: ten bitor fiad. 
| CONSTANCE.
:Let me make answer;—thy usurping son.
|-
| ELEONORA
:Csitt, szemtelen! Fattyad legyen király?
:Te meg királyné, s packázz a világgal? 
| ELINOR.
:Out, insolent! thy bastard shall be king,
:That thou mayst be a queen, and check the world!
|-
| CONSTANTIA
:Ágyam fiadhoz mindig volt olyan hű,
:Mint a tied férjedhez, s e fiú
:Jobban hasonlít atyjához, Godofréd
:Herceghez, mint te Jánoshoz, kivel
:Erkölcsben oly hasonló vagy, miként
:Víz és esőcsepp, ördög és az anyja.
:Az én fiam fattyú! Lelkemre! apja
:Oly tiszta ágyból nem került soha!
:Hogy is, ha egyszer anyja te valál! 
| CONSTANCE.
:My bed was ever to thy son as true
:As thine was to thy husband; and this boy
:Liker in feature to his father Geffrey
:Than thou and John in manners,—being as like
:As rain to water, or devil to his dam.
:My boy a bastard! By my soul, I think
:His father never was so true begot:
:It cannot be, an if thou wert his mother.
|-
| ELEONORA
:Jó kis mamád van, hé, gúnyt űz apádból! 
| ELINOR.
:There's a good mother, boy, that blots thy father.
|-
| CONSTANTIA
:Jó nagymamád van, hé, gúnyt űz belőled! 
| CONSTANCE.
:There's a good grandam, boy, that would blot thee.
|-
| AUSZTRIA
:Csend! 
| AUSTRIA.
:Peace!
|-
| RICHÁRD
:Halljuk a dobost! 
| BASTARD.
:Hear the crier.
|-
| AUSZTRIA
:Mi ördög ez? 
| AUSTRIA.
:What the devil art thou?
|-
| RICHÁRD
:Olyan, ki ördögöt fogat veled,
:Csak bőröd egyszer a kezére kapja.
:Te vagy a hős nyúl a példabeszédben,
:Ki holt oroszlán bajszát tépdeli.
:Megfüstölöm még kacagányodat,
:Vigyázz, kölyök; meg én, meg én, biz Isten! 
| BASTARD.
:One that will play the devil, sir, with you,
:An 'a may catch your hide and you alone.
:You are the hare of whom the proverb goes,
:Whose valour plucks dead lions by the beard:
:I'll smoke your skin-coat an I catch you right;
:Sirrah, look to 't; i' faith I will, i' faith.
|-
| BLANKA
:Ó, annak illett ez arszláni mez,
:Ki az oroszlánt megmezteleníté. 
| BLANCH.
:O, well did he become that lion's robe
:That did disrobe the lion of that robe!
|-
| RICHÁRD
:De ennek úgy való hátára, mint
:Szamárra nagy Heráklesz sarui. -
:Várj csak, szamár, lerántom terhedet,
:Vagy megrakom vállad, hogy meggebed. 
| BASTARD.
:It lies as sightly on the back of him
:As great Alcides' shows upon an ass:—
:But, ass, I'll take that burden from your back,
:Or lay on that shall make your shoulders crack.
|-
| AUSZTRIA
:Ki e gebeszkedő, hogy itt fülem
:Ily bő beszéddel süketíti meg? -
| AUSTRIA.
:What cracker is this same that deafs our ears
:With this abundance of superfluous breath?
|-
|Király 
:Lajos, határozz, mit tegyünk. 
| KING PHILIP.
:Louis, determine what we shall do straight.
|-
| LAJOS
:Nők és bolondok, félre a vitával. -
:János király, eddig van az egész:
:Angol- meg Írhont, Anjout, Maine-t, Touraine-t
:Arthur nevében kívánom s jogán.
:Lemondasz rólok, s lefegyverkezel? 
| LOUIS.
:Women and fools, break off your conference.—
:King John, this is the very sum of all,—
:England and Ireland, Anjou, Touraine, Maine,
:In right of Arthur, do I claim of thee:
:Wilt thou resign them, and lay down thy arms?
|-
| JÁNOS KIRÁLY
:Éltemrül inkább: dac neked, Fülöp. -
:Bretagne-i Arthur, bízd magad kezemre;
:S többet megád rokon szivem, bizony,
:Mint gyáva Fransztól nyernél valaha.
:Hódolj, fiú. 
| KING JOHN.
:My life as soon:—I do defy thee, France.
:Arthur of Bretagne, yield thee to my hand;
:And out of my dear love, I'll give thee more
:Than e'er the coward hand of France can win:
:Submit thee, boy.
|-
| ELEONORA
:Jer nagymamádhoz, édes. 
| ELINOR.
:Come to thy grandam, child.
|-
| CONSTANTIA
:No, édes! menj a nagymamához, édes:
:Adj nagymamának országot, fiam,
:S nagymámi ad szilvát, fügét, cseresznyét:
:Jó nagymama! 
| CONSTANCE.
:Do, child, go to it' grandam, child;
:Give grandam kingdom, and it' grandam will
:Give it a plum, a cherry, and a fig.
:There's a good grandam!
|-
| ARTHUR
:Anyám; lelkem, ne többet!
:Ó, bár fekünném mélyen föld alatt!
:Nem érdemes miattam ennyi patvar. 
| ARTHUR.
:Good my mother, peace!
:I would that I were low laid in my grave:
:I am not worth this coil that's made for me.
|-
| ELEONORA
:Szégyent hoz anyja rá; hogy sír szegény! 
| ELINOR.
:His mother shames him so, poor boy, he weeps.
|-
| CONSTANTIA
:Szégyen terád! Hoz, nem hoz anyja rá,
:Nagyanyja sérti, nem anyja gyalázza;
:Az csal szegénynek oly éghasgató
:Gyöngyöt szeméből, mit ajándokul
:Vesz a menny; úgy van, a kristály bogyók
:Részére hajtják az eget, hogy álljon
:Mellé ügyének, s bosszút rajtatok. 
| CONSTANCE.
:Now, shame upon you, whe'er she does or no!
:His grandam's wrongs, and not his mother's shames,
:Draws those heaven-moving pearls from his poor eyes,
:Which heaven shall take in nature of a fee:
:Ay, with these crystal beads heaven shall be brib'd
:To do him justice, and revenge on you.
|-
| ELEONORA
:Te, menny-föld szörnyeteg rágalmazója! 
| ELINOR.
:Thou monstrous slanderer of heaven and earth!
|-
| CONSTANTIA
:Te, menny-föld szörnyeteg bántalmazója!
:Rágalmazónak engemet ne mondj:
:Te bitorlod s fiad, ez elnyomott
:Gyermek biralmát, címeit, jogát.
:Idősb fiadnak volt ez a fia,
:Boldogtalan csak benned, általad.
:Te bűneid vannak szegény gyerekben
:Meglátogatva; érted fogta meg
:A törvény súlya, mert csak másod íz,
:Mely bűnfogantó méhedből eredt. 
| CONSTANCE.
:Thou monstrous injurer of heaven and earth!
:Call not me slanderer: thou and thine usurp
:The dominations, royalties, and rights,
:Of this oppressed boy: this is thy eldest son's son,
:Infortunate in nothing but in thee:
:Thy sins are visited in this poor child;
:The canon of the law is laid on him,
:Being but the second generation
:Removed from thy sin-conceiving womb.
|-
| JÁNOS KIRÁLY
:Bolondok háza, csitt! 
| KING JOHN.
:Bedlam, have done.
|-
| CONSTANTIA
:Csak még ez egyet:
:Nemcsak nagyanyja bűniért lakol,
:De Isten-átok bűne s ő maga
:E távol ízen, melyet érte ver,
:Az ő átkával, az ő bűniért;
:Az ő bántalma, e vétek-poroszló,
:Fiam bántalma, mindért ez lakol
:S őérte mind. Az átok verje meg! 
| CONSTANCE.
:I have but this to say,—
:That he is not only plagued for her sin,
:But God hath made her sin and her the plague
:On this removed issue, plagu'd for her
:And with her plague, her sin; his injury
:Her injury,—the beadle to her sin;
:All punish'd in the person of this child,
:And all for her: a plague upon her!
|-
| ELEONORA
:Bolond civódó, oly végrendelet
:Van a kezemben, mely fiad kizárja. 
| ELINOR.
:Thou unadvised scold, I can produce
:A will that bars the title of thy son.
|-
| CONSTANTIA
:Igen? ki kétli? Asszony-rendelet!
:Rendetlen rendelet! gaz rendelet,
:Minőt rendelhet egy rossz nagyanya! 
| CONSTANCE.
:Ay, who doubts that? a will, a wicked will;
:A woman's will; a canker'd grandam's will!
|-
| FÜLÖP KIRÁLY
:Csend, asszonyom! vagy mérsékeld magad.
:Illetlen e körhöz, lovalni e
:Nem illő hangu kitöréseket. -
:Egy kürt idézze a falakra Angiers
:Lakóit; ők hadd szóljanak magok:
:Arthurt uralják vagy János királyt?
:''Harsona. Polgárok a falon.'' 
| KING PHILIP.
:Peace, lady! pause, or be more temperate:
:It ill beseems this presence to cry aim
:To these ill-tuned repetitions.—
:Some trumpet summon hither to the walls
:These men of Angiers: let us hear them speak
:Whose title they admit, Arthur's or John's.
:''Trumpet sounds. Enter citizens upon the walls.''
|-
| POLGÁR
:Ki az, ki minket e falakra hí? 
| FIRST CITIZEN.
:Who is it that hath warn'd us to the walls?
|-
| FÜLÖP KIRÁLY
:Franszok királya, az angol nevében. 
| KING PHILIP.
: 'Tis France, for England.
|-
| JÁNOS KIRÁLY
:Nem, az angol király, saját nevében.
:Angiersi nép, kedvelt jobbágyaim - 
| KING JOHN.
:England for itself:—
:You men of Angiers, and my loving subjects,—
|-
| FÜLÖP KIRÁLY
:Angiersi kedvelt nép, Arthur jobbágyi,
:Kürtünk idéze, szép szót váltani. 
| KING PHILIP.
:You loving men of Angiers, Arthur's subjects,
:Our trumpet call'd you to this gentle parle.
|-
| JÁNOS KIRÁLY
:A mi ügyünkben; hát mienk a szó. -
:E várostok szemébe s kapui
:Elé nyomuló fransz dandárok a ti
:Romlásotokra táboroznak itt.
:Álgyúik gyomra telve bősz haraggal,
:És számszerelve vannak, érc boszút
:Köpdösni e város bástyái ellen.
:Egy véres ostrom minden készlete
:S e franszok annyi ádáz hadmüve
:Áll szembe várostok szemeivel, a
:Behúnyt kapukkal; s ha mi nem jövünk,
:E szunnyadó, s öv módra titeket
:Körülfogó kövek, sortüzeikre,
:Mész-ágyaikból már azóta ki-
:Mállottak volna, tág rést nyitva, hol
:Véres erőszak rontson csendetekre.
:De látva minket, a jogos királyt,
:Kik gyors hadúttal, fáradalmasan
:Hozánk feloldó serget e kapukhoz,
:Hogy meg ne sérüljön várostok arca:
:Döbbenve a fransz, ím, alkudni készül;
:És tűzbe burkolt ércgolyók helyett,
:Miktől hideg rázná ki e falat,
:Csak füstbe göngyölt szép szóval lövöldöz,
:Hogy hitszegővé bújtsa fületek;
:Úgy higgyetek, jó polgárok, neki!
:Bocsássatok be minket, e sebes
:Hadútban ellankadt királytokat,
:Ki nyugtanyát kér e falak között. 
| KING JOHN.
:For our advantage; therefore hear us first.
:These flags of France, that are advanced here
:Before the eye and prospect of your town,
:Have hither march'd to your endamagement;
:The cannons have their bowels full of wrath,
:And ready mounted are they to spit forth
:Their iron indignation 'gainst your walls:
:All preparation for a bloody siege
:And merciless proceeding by these French
:Confronts your city's eyes, your winking gates;
:And, but for our approach, those sleeping stones
:That as a waist doth girdle you about,
:By the compulsion of their ordinance
:By this time from their fixed beds of lime
:Had been dishabited, and wide havoc made
:For bloody power to rush upon your peace.
:But, on the sight of us, your lawful king,—
:Who, painfully, with much expedient march,
:Have brought a countercheck before your gates,
:To save unscratch'd your city's threatn'd cheeks,—
:Behold, the French, amaz'd, vouchsafe a parle;
:And now, instead of bullets wrapp'd in fire,
:To make a shaking fever in your walls,
:They shoot but calm words folded up in smoke,
:To make a faithless error in your ears:
:Which trust accordingly, kind citizens,
:And let us in, your king; whose labour'd spirits,
:Forwearied in this action of swift speed,
:Craves harbourage within your city-walls.
|-
| FÜLÖP KIRÁLY
:Hadd szólok én is: úgy feleljetek. -
:Jobbom felől, mely védni fogadá
:Annak jogát szentül, kit fogva tart,
:Áll, íme, az ifjú Plantagenet,
:Ez ember elhunyt bátyjának fia,
:S királya ennek, minden birtokostul.
:Ez eltiport igazságért tiporja
:Hadunk dobajja várostok gyöpét,
:Ellenség nem tovább, addig csupán,
:Míg kényszerítő vendégszeretet
:Buzgalma serkent e nyomott fiú
:Javára szentül. Szíveskedjetek
:Megadni hát az illő tartozást
:Annak, kit illet, e királyfinak:
:S hadunk ártalma, mint kantárra tett
:- Ránézni szörnyű - medve, kötve van;
:Álgyúnk hiún fecsérli bősz dühét
:Az ég sebezhetlen felhőire;
:S mi áldások között hátrálva szépen,
:Nem-csorba karddal, zúzatlan sisakkal
:Visszük megint a pezsgő vért haza,
:Mit e falakra fecskendezni jöttünk,
:S békén hagyunk itt, nőstül, gyermekestül.
:De, hogyha rá nem álltok botorul
:Ajánlatunkra: e vén-arcu kőfal
:Hadunk postái ellen meg nem óv,
:Bár mind ez ángol s harci készlete
:Belül tanyázna durva gyűrüjén.
:Fog-é uralni várostok tehát,
:Annak nevében, akiért idéztünk?
:Avagy dühünknek adjunk harci jelt,
:S véren hatoljunk önnön birtokunkba? 
| KING PHILIP.
:When I have said, make answer to us both.
:Lo, in this right hand, whose protection
:Is most divinely vow'd upon the right
:Of him it holds, stands young Plantagenet,
:Son to the elder brother of this man,
:And king o'er him and all that he enjoys:
:For this down-trodden equity we tread
:In war-like march these greens before your town;
:Being no further enemy to you
:Than the constraint of hospitable zeal
:In the relief of this oppressed child
:Religiously provokes. Be pleased then
:To pay that duty which you truly owe
:To him that owes it, namely, this young prince:
:And then our arms, like to a muzzled bear,
:Save in aspect, hath all offence seal'd up;
:Our cannons' malice vainly shall be spent
:Against the invulnerable clouds of heaven;
:And with a blessed and unvex'd retire,
:With unhack'd swords and helmets all unbruis'd,
:We will bear home that lusty blood again
:Which here we came to spout against your town,
:And leave your children, wives, and you, in peace.
:But if you fondly pass our proffer'd offer,
:'Tis not the roundure of your old-fac'd walls
:Can hide you from our messengers of war,
:Though all these English, and their discipline,
:Were harbour'd in their rude circumference.
:Then, tell us, shall your city call us lord
:In that behalf which we have challeng'd it?
:Or shall we give the signal to our rage,
:And stalk in blood to our possession?
|-
| POLGÁR
:Szóval, mi az angol királyt uraljuk:
:Jogán, s nevében védjük városát. 
| FIRST CITIZEN.
:In brief: we are the King of England's subjects:
:For him, and in his right, we hold this town.
|-
| JÁNOS KIRÁLY
:Ismerjetek el hát, s bocsássatok be. 
| KING JOHN.
:Acknowledge then the king, and let me in.
|-
| POLGÁR
:Azt nem tehetjük; aki megmutatja,
:Hogy ő király, mi annak hódolunk;
:Addig kizárjuk az egész világot. 
| CITIZEN.
:That can we not; but he that proves the king,
:To him will we prove loyal: till that time
:Have we ramm'd up our gates against the world.
|-
| JÁNOS KIRÁLY
:Hát nem elég az angol korona?
:S kell több bizonyság: íme, a tanúk:
:Harmincezer szív, Angolhon fia - 
| KING JOHN.
:Doth not the crown of England prove the king?
:And if not that, I bring you witnesses,
:Twice fifteen thousand hearts of England's breed,—
|-
| RICHÁRD
:Fattyúk s a többi. 
| BASTARD.
:Bastards, and else.
|-
| JÁNOS KIRÁLY
:Pecsétli jogcimünket életével. 
| KING JOHN.
:To verify our title with their lives.
|-
| FÜLÖP KIRÁLY
:Megannyi, s oly nemes vér, mint azok - 
| KING PHILIP.
:As many and as well-born bloods as those,—
|-
| RICHÁRD
:Fattyúk is, szinte. 
| BASTARD.
:Some bastards too.
|-
| FÜLÖP KIRÁLY
:Áll szembe, s mond ellent igényeidnek. 
| KING PHILIP.
:Stand in his face, to contradict his claim.
|-
| POLGÁR
:Míg döntve nem lesz, ki joga különb,
:Mi egyik félnek sem adunk jogot. 
| FIRST CITIZEN.
:Till you compound whose right is worthiest,
:We for the worthiest hold the right from both.
|-
| JÁNOS KIRÁLY
:Isten bocsássa hát minden lélek bünét,
:Kik, mielőtt az estharmat leszáll,
:Örök honukba átlebbennek e
:Szörnyű vitán: ki országunk királya. 
| KING JOHN.
:Then God forgive the sin of all those souls
:That to their everlasting residence,
:Before the dew of evening fall, shall fleet,
:In dreadful trial of our kingdom's king!
|-
| FÜLÖP KIRÁLY
:Úgy légyen, ámen. Föl, fegyverre! lóra! 
| KING PHILIP.
:Amen, Amen!—Mount, chevaliers; to arms!
|-
| RICHÁRD
:Szent György, ki a sárkányt megölted, és
:Azóta csapszék-ajtón lovagolsz,
:Taníts harcolni egy kicsit.
:''Ausztria hercegéhez.''
:No, hé,
:Volnék csak otthon, barlangodba, hé,
:Nőstény oroszlánoddal: majd ökör
:Fejet növesztnék arszlán bőrödön!
:Csudádra járnának. 
| BASTARD.
:Saint George, that swinged the dragon, and e'er since
:Sits on his horse' back at mine hostess' door,
:Teach us some fence!—Sirrah ''To AUSTRIA.'', were I at home,
:At your den, sirrah, with your lioness,
:I would set an ox-head to your lion's hide,
:And make a monster of you.
|-
| AUSZTRIA
:Csitt már! elég. 
| AUSTRIA.
:Peace! no more.
|-
| RICHÁRD
:Reszkess; világ! elbődült az oroszlán. 
| BASTARD.
:O, tremble, for you hear the lion roar.
|-
| JÁNOS KIRÁLY
:Feljebb, a síkra; ott bontjuk ki majd
:Legrendesebben minden ezredünket. 
| KING JOHN.
:Up higher to the plain; where we'll set forth
:In best appointment all our regiments.
|-
| RICHÁRD
:Sietve hát, hogy jó állást vegyünk. 
| BASTARD.
:Speed, then, to take advantage of the field.
|-
| FÜLÖP KIRÁLY
:''Lajoshoz.''
:Legyen; s a többit e másik halomra
:Parancsolod fel. - Isten és jogunk!
:''Mind el.'' 
| KING PHILIP.
:It shall be so;—''To LOUIS.'' and at the other hill
:Command the rest to stand.—God and our right!
:''Exeunt severally.''
:''After excursions, enter a French Herald, with trumpets, to the gates.''
|}

===2. szín=== 

{| {{sztdr}}
| width=50% |
:''Ugyanott. Riadó, csatározás, majd hátráló.''
:''Francia hírnök jő, harsonákkal, a kapu elé.'' 
|-
| FRANCIA HÍRNÖK
:Angiers lakói! tárjatok kaput
:Arthur bretagne-i hercegnek, ki ma
:Frankhon kezével sok angol anyának
:Könnyhullatásra bő okot csinált
:Kiknek a véres földön fiai
:Szórvást feküsznek; és sok özvegyasszony
:Fetrengő férje fagyva öleli
:A színevesztett földet szanaszét;
:S a győzelem, kis veszteséggel, a
:Fransz lobogókon lejtve játszadoz,
:Melyek kibontva, diadalmasan
:Közelgnek, hogy mint hóditók, bemenve,
:Bretagne-i Arthurt egyben Anglia
:Királyává, s tiétekké kiáltsák.
:''Angol hírnök jő, harsonákkal.'' 
| FRENCH HERALD.
:You men of Angiers, open wide your gates
:And let young Arthur, Duke of Bretagne, in,
:Who, by the hand of France, this day hath made
:Much work for tears in many an English mother,
:Whose sons lie scatter'd on the bleeding ground;
:Many a widow's husband grovelling lies,
:Coldly embracing the discolour'd earth;
:And victory, with little loss, doth play
:Upon the dancing banners of the French,
:Who are at hand, triumphantly display'd,
:To enter conquerors, and to proclaim
:Arthur of Bretagne England's king and yours.
:''Enter an ENGLISH HERALD, with trumpets.''
|-
| ANGOL HÍRNÖK
:Örvendj, angiersi nép; zúdíts harangot!
:János, királytok s Angolhon királya,
:E hév s gonosz nap hőse, közelít.
:Ezüstös fényben indult fegyverét
:Fransz vérrel aranyozva hozza vissza.
:De toll se lengett angol sisakon,
:Melyet levert voln’ a fransz dárdanyél;
:Zászlónk mind visszatér, azon kezekben,
:Melyek kibonták indulás előtt;
:És mint vadászok vídám serge jő,
:Vert ellenének véritől veres,
:Bibor kezekkel, örvendő hadunk.
:Tárj kaput, Angiers, a győző előtt. 
| ENGLISH HERALD.
:Rejoice, you men of Angiers, ring your bells:
:King John, your king and England's, doth approach,
:Commander of this hot malicious day:
:Their armours, that march'd hence so silver-bright,
:Hither return all gilt with Frenchmen's blood;
:There stuck no plume in any English crest
:That is removed by a staff of France,
:Our colours do return in those same hands
:That did display them when we first march'd forth;
:And, like a jolly troop of huntsmen, come
:Our lusty English, all with purpled hands,
:Dy'd in the dying slaughter of their foes:
:Open your gates and give the victors way.
|-
| POLGÁR
:Láttuk mi tornyainkból, hírnökök,
:Hogy támadott s hátrált mindkét sereg
:Eleitül végig, a legjobb szemű
:Se bírt különbséget fölvenni köztük.
:Vér díja vér volt, ütleg ütlegé,
:Dac szembeszállt daccal, s erő erővel:
:Egyforma két had, úgy tetszik, s egyenlőn
:Tetszik nekünk, míg a győztes kitetszik.
:Amíg nagyobb nem lesz, vagy ez, vagy az:
:Mindkettőé e hely, de egyiké sem.
:''Egy oldalon János király és hada, Eleonora, Blanka, Richárd;''
:''másikon Fülöp király, Lajos, az ausztriai herceg és hadaik jőnek.'' 
| FIRST CITIZEN.
:Heralds, from off our towers, we might behold,
:From first to last, the onset and retire
:Of both your armies; whose equality
:By our best eyes cannot be censured:
:Blood hath bought blood, and blows have answer'd blows;
:Strength match'd with strength, and power confronted power:
:Both are alike, and both alike we like.
:One must prove greatest: while they weigh so even,
:We hold our town for neither; yet for both.
:''Enter, on one side, KING JOHN, ELINOR, BLANCH, the BASTARD, and Forces; at the other, KING PHILIP, LOUIS, AUSTRIA, and Forces.''
|-
| JÁNOS KIRÁLY
:Van még több véred tékozolni, Fransz?
:Csapjon tovább is jogunk árvize?
:Mely gátod által megboszantva útján,
:Kihág szokott medréből, s elnyeli
:Zavart folyammal szomszéd partod is,
:Ha nem hagyod ezüst hullámait
:Békén lefolyni a nagy óceánba. 
| KING JOHN.
:France, hast thou yet more blood to cast away?
:Say, shall the current of our right run on?
:Whose passage, vex'd with thy impediment,
:Shall leave his native channel, and o'erswell
:With course disturb'd even thy confining shores,
:Unless thou let his silver water keep
:A peaceful progress to the ocean.
|-
| FÜLÖP KIRÁLY
:Angol király, egy csöppel sem maradt
:Több véred e tusában, mint nekünk,
:Sőt több kifolyt; s karomra esküszöm,
:Mely bírja mind ez égalj földeit,
:Hogy mielőtt letennők fegyverünk,
:Téged teszünk le, kire vontuk azt,
:Vagy a holtakhoz egy királyi számot
:Adunk, s királyi névvel ékesítjük
:Az e csatán leöltek lajstromát. 
| KING PHILIP.
:England, thou hast not sav'd one drop of blood
:In this hot trial, more than we of France;
:Rather, lost more: and by this hand I swear,
:That sways the earth this climate overlooks,
:Before we will lay down our just-borne arms,
:We'll put thee down, 'gainst whom these arms we bear,
:Or add a royal number to the dead,
:Gracing the scroll that tells of this war's loss
:With slaughter coupled to the name of kings.
|-
| RICHÁRD
:Hah, fölség, mily dicsően tornyosulsz,
:Ha a királyi dús vér lángra kap!
:Ó, most acélba szegi a halál
:Inyét: agyar s fog benne hősi kardok.
:Most lakomázik, emberhúst fal ő,
:Míg e király-vitának vége nincs. -
:Mért áll merőn e két fejdelmi had?
:»Hajrá«-t, királyok! Vissza vérmezőre,
:Ti pár hatalmak, tűzláng szellemek!
:Egy fél bukása szüljön másikának
:Szilárd békét: addig seb, vér, halál! 
| BASTARD.
:Ha, majesty! how high thy glory towers
:When the rich blood of kings is set on fire!
:O, now doth Death line his dead chaps with steel;
:The swords of soldiers are his teeth, his fangs;
:And now he feasts, mousing the flesh of men,
:In undetermin'd differences of kings.—
:Why stand these royal fronts amazed thus?
:Cry, havoc, kings! back to the stained field,
:You equal potents, fiery-kindled spirits!
:Then let confusion of one part confirm
:The other's peace: till then, blows, blood, and death!
|-
| JÁNOS KIRÁLY
:Hát már kivel tart e nép odabenn? 
| KING JOHN.
:Whose party do the townsmen yet admit?
|-
| FÜLÖP KIRÁLY
:Polgáraim, ki éljen Angliában? 
| KING PHILIP.
:Speak, citizens, for England; who's your king?
|-
| POLGÁR
:Hát a király, ha tudnók, hogy ki az. 
| FIRST CITIZEN.
:The King of England, when we know the king.
|-
| FÜLÖP KIRÁLY
:Ismerjetek rá bennünk; jogait
:Mi képviseljük. 
| KING PHILIP.
:Know him in us, that here hold up his right.
|-
| JÁNOS KIRÁLY
:Bennünk! mi tulajdon
:Képünk viselve itt személyesen,
:Magunk urai vagyunk, s a tiétek. 
| KING JOHN.
:In us, that are our own great deputy,
:And bear possession of our person here;
:Lord of our presence, Angiers, and of you.
|-
| POLGÁR
:Tagadja ezt egy felsőbb hatalom:
:S amíg ez eldől, mi erős kapunk
:Mögé rekesztjük az előbbi kételyt;
:Félsz a királyunk, míg egy bizonyos
:Király a félsztől meg nem szabadít. 
| FIRST CITIZEN.
:A greater power than we denies all this;
:And till it be undoubted, we do lock
:Our former scruple in our strong-barr'd gates;
:King'd of our fears, until our fears, resolv'd,
:Be by some certain king purg'd and depos'd.
|-
| RICHÁRD
:Biz Isten! ez angiersi pugrisok
:Fölségetekből csak bolondot űznek,
:Bámulva biztos bástyáik megől,
:Mint színdarabban, és ujjal mutatva
:A vércselekvényt, mit ti játszatok.
:Fogadjon szót fölségetek nekem:
:Mint Jéruzsálem belső pártjai,
:Béküljenek ki egy időre, s úgy
:Bontsák meg, összefogva, e falat.
:Állítsa színig töltött ágyuit
:A fransz keletről, nyúgatról az ángol,
:Míg lelket rázó hangjok e makacs
:Város kőbordáit lebömböli.
:Lőném szünetlen e gabancokat,
:Míg védtelen dúlás oly csupaszon
:Nem hagyja őket, mint a puszta lég.
:Ha ez megtörtént, váljanak külön
:Az egyesült hadak, vegyült szinek:
:Forduljon arcnak arc, és kard-ki-kard!
:Egy pillanatban a szerencse majd
:Kijegyzi boldog kedvencét, vagy itt
:Vagy ott, hogy a nap hősévé tegye,
:Győzelmi csókkal hintve a dicsőt.
:Hogy tetszik e szilaj tanács, királyok?
:Van benne egy kis politika-íz? 
| BASTARD.
:By heaven, these scroyles of Angiers flout you, kings,
:And stand securely on their battlements
:As in a theatre, whence they gape and point
:At your industrious scenes and acts of death.
:Your royal presences be rul'd by me:—
:Do like the mutines of Jerusalem,
:Be friends awhile, and both conjointly bend
:Your sharpest deeds of malice on this town:
:By east and west let France and England mount
:Their battering cannon, charged to the mouths,
:Till their soul-fearing clamours have brawl'd down
:The flinty ribs of this contemptuous city:
:I'd play incessantly upon these jades,
:Even till unfenced desolation
:Leave them as naked as the vulgar air.
:That done, dissever your united strengths,
:And part your mingled colours once again:
:Turn face to face, and bloody point to point;
:Then, in a moment, fortune shall cull forth
:Out of one side her happy minion,
:To whom in favour she shall give the day,
:And kiss him with a glorious victory.
:How like you this wild counsel, mighty states?
:Smacks it not something of the policy?
|-
| JÁNOS KIRÁLY
:No, a felettünk függő boltozatra!
:Nekem tetszik. - Ne fogjunk össze, Fransz,
:Hogy ezt az Angierst rontsuk földszinig,
:S vívjunk meg aztán, hogy ki a királya? 
| KING JOHN.
:Now, by the sky that hangs above our heads,
:I like it well.—France, shall we knit our powers,
:And lay this Angiers even with the ground;
:Then, after, fight who shall be king of it?
|-
| RICHÁRD
:Ha van királyi benned valami,
:Melyet csakúgy bánt e város daca:
:Fordítsd az álgyuk torkait te is
:E hetyke falnak, mint mi a miénket;
:S ha földig ontók ezt: hajrá! neki
:Egymásnak ütni-vétni, és dacolva
:Ugratni egymást mennybe, vagy pokolba! 
| BASTARD.
:An if thou hast the mettle of a king,—
:Being wrong'd, as we are, by this peevish town,—
:Turn thou the mouth of thy artillery,
:As we will ours, against these saucy walls;
:And when that we have dash'd them to the ground,
:Why then defy each other, and, pell-mell,
:Make work upon ourselves, for heaven or hell!
|-
| FÜLÖP KIRÁLY
:Legyen tehát. - Hol fogsz támadni te? 
| KING PHILIP.
:Let it be so.—Say, where will you assault?
|-
| JÁNOS KIRÁLY
:Mi napnyugatról küldünk pusztulást
:E vár szivébe. 
| KING JOHN.
:We from the west will send destruction
:Into this city's bosom.
|-
| AUSZTRIA
:Én észak felől. 
| AUSTRIA.
:I from the north.
|-
| FÜLÖP KIRÁLY
:Mi délrül mennydörögjük e falakra
:Golyóink felviharzó záporát. 
| KING PHILIP.
:Our thunder from the south
:Shall rain their drift of bullets on this town.
|-
| RICHÁRD
:''félre.''
:Ó, bölcs hadállás! Észak s dél felől
:Osztrák és fransz egymás szájába lő.
:Rákisztem őket. - Talpra hát! Jerünk! 
| BASTARD. 
:O prudent discipline! From north to south,—
:Austria and France shoot in each other's mouth:
:I'll stir them to it.''Aside.''—Come, away, away!
|-
| POLGÁR
:Egy szót, királyok! Méltóztassatok
:Kissé maradni, s én megmutatom
:A békét, a fehérarcú frigyet.
:Egy kardcsapás, egy seb nélkül tiétek
:E város; ágyban halni meg, marad
:A harcnak áldozandó ennyi élet.
:Engedjetek szavamra, nagy királyok. 
| FIRST CITIZEN.
:Hear us, great kings: vouchsafe awhile to stay,
:And I shall show you peace and fair-fac'd league;
:Win you this city without stroke or wound;
:Rescue those breathing lives to die in beds
:That here come sacrifices for the field:
:Persever not, but hear me, mighty kings.
|-
| JÁNOS KIRÁLY
:Folytasd, mi keggyel hallgatunk reád. 
| KING JOHN.
:Speak on with favour; we are bent to hear.
|-
| POLGÁR
:Ím Blanka, e spanyol királyleány,
:János király kis-húga. Ám tekintsd
:Lajos herceg korát, és e szüzét.
:Szépért ha futna kéjes szerelem:
:Hol lelne szebbet, mint e Blanka itt?
:Hívért ha járna buzgó szerelem:
:Hol kapna hűbbet, mint e Blanka itt?
:Vért ha keresne büszke szerelem:
:Ki már telibb-vér, mint e Blanka itt?
:S mint a leány szép, hű, fejedelmi vér:
:Az ifju herceg is merő tökély.
:Egy híja van: hogy ő ''nem ''e leány:
:A szűznek is - hiányul róva fel
:Mi nem hiány: hogy ő meg ''nem'' Lajos,
:Ki egy oly boldog fél-ember, hogy őt
:Csupán egy ily szűz egészíti ki;
:És Blanka szép, de csonka műremek,
:Teljét, tökélyét Lajos adja meg.
:Két íly ezüst ér, ó! ha egyesül,
:Dicső az, összecsatló partinak:
:S két egyesült ér, ily két partja ti
:Lesztek, királyok, e két fejedelmi
:Vérnek, ha őket egybeköltitek.
:E frigy hatályosb lesz bezárt kapunkra
:Ágyúitoknál: mert e nászra mi
:Lőpor tüzénél pattanóbb robajjal
:Tárjuk fel a bejárás nyitjait,
:Hogy bébocsássunk; míg e nász nekűl
:A vészes tenger nincs fél-oly süket;
:Oroszlán nem bátrabb; hegy, szikla nem
:Rendülhetetlenebb; sőt a halál,
:Gyilkos dühében, nincs oly bősz maga,
:Mint mi leszünk e várost védeni. 
| FIRST CITIZEN.
:That daughter there of Spain, the Lady Blanch,
:Is niece to England:—look upon the years
:Of Louis the Dauphin and that lovely maid:
:If lusty love should go in quest of beauty,
:Where should he find it fairer than in Blanch?
:If zealous love should go in search of virtue,
:Where should he find it purer than in Blanch?
:If love ambitious sought a match of birth,
:Whose veins bound richer blood than Lady Blanch?
:Such as she is, in beauty, virtue, birth,
:Is the young Dauphin every way complete,—
:If not complete of, say he is not she;
:And she again wants nothing, to name want,
:If want it be not, that she is not he:
:He is the half part of a blessed man,
:Left to be finished by such a she;
:And she a fair divided excellence,
:Whose fulness of perfection lies in him.
:O, two such silver currents, when they join
:Do glorify the banks that bound them in;
:And two such shores to two such streams made one,
:Two such controlling bounds, shall you be, kings,
:To these two princes, if you marry them.
:This union shall do more than battery can
:To our fast-closed gates; for at this match,
:With swifter spleen than powder can enforce,
:The mouth of passage shall we fling wide ope,
:And give you entrance; but without this match,
:The sea enraged is not half so deaf,
:Lions more confident, mountains and rocks
:More free from motion; no, not Death himself
:In mortal fury half so peremptory
:As we to keep this city.
|-
| RICHÁRD
:Ez hát az a gát, mely a vén halál
:Rohadt dögét kirázza rongya közzől!
:Ez egy nagy száj, valóban, mely halált,
:Hegyet, sziklákat és tengert okád;
:Sívó oroszlán oly kis szó neki,
:Mint egy növendéklánynak ölebe.
:Miféle pattantyús porontya ez,
:Hogy álgyu, tűz, füst, puff, minden szava?
:Huszonötig csap nyelve, és fülünk
:Megostorozza; nem mond egy igét,
:Melynél nagyobbat bökne fransz ököl.
:Szent uccse! szó így meg nem vert, mióta
:Öcsém apját úgy híttam, hogy: tata. 
| BASTARD.
:Here's a stay
:That shakes the rotten carcase of old Death
:Out of his rags! Here's a large mouth, indeed,
:That spits forth death and mountains, rocks and seas;
:Talks as familiarly of roaring lions
:As maids of thirteen do of puppy-dogs!
:What cannoneer begot this lusty blood?
:He speaks plain cannon,—fire and smoke and bounce;
:He gives the bastinado with his tongue;
:Our ears are cudgell'd; not a word of his
:But buffets better than a fist of France.
:Zounds! I was never so bethump'd with words
:Since I first call'd my brother's father dad.
|-
| ELEONORA
:Fiam, hallgasd meg, állj rá e kötésre,
:Adj a hugoddal gazdag hozományt:
:Mert e csomó oly bizton megköti
:Most ingatag s nem biztos koronád,
:Hogy e fiú zöld bimbaját hatalmas
:Gyümölccsé nap nem érleli soha.
:Látom szeméből, hajlandó Fülöp:
:Ni, hogy susognak: verjed a vasat,
:Míg még fogékony e becsvágyra lelkök,
:Nehogy megolvadt mostani hevök
:Lágy kérelem, szánás, önvéd szelétől
:Kihűlve, azzá fagyjon, ami volt. 
| ELINOR.
:Son, list to this conjunction, make this match;
:Give with our niece a dowry large enough;
:For by this knot thou shalt so surely tie
:Thy now unsur'd assurance to the crown,
:That yon green boy shall have no sun to ripe
:The bloom that promiseth a mighty fruit.
:I see a yielding in the looks of France;
:Mark how they whisper: urge them while their souls
:Are capable of this ambition,
:Lest zeal, now melted by the windy breath
:Of soft petitions, pity, and remorse,
:Cool and congeal again to what it was.
|-
| POLGÁR
:Mért nem felel hát ti-fölségetek
:E féltett város feltételire? 
| FIRST CITIZEN.
:Why answer not the double majesties
:This friendly treaty of our threaten'd town?
|-
| FÜLÖP KIRÁLY
:Angol király, ki e városhoz elsőbb
:Tartál beszédet, szólj: mit válaszolsz? 
| KING PHILIP.
:Speak England first, that hath been forward first
:To speak unto this city: what say you?
|-
| JÁNOS KIRÁLY
:Ha e dauphin itt, fönséges fiad,
:Szerelmet olvas a szépség eme
:Könyvébül: olyan lesz a hozomány,
:Minőt királyné visz csupán jegyül:
:Mert Anjou, szép Touraine, Maine, Poitiers
:S mind, ami tenger innetső felén
:(Letudva ez ostrom alatti várost)
:Méltóságunkra s koronánkra néz,
:Nászágya éke lesz, s dússá teendi
:Őt címre, rangra, díszjelekre, mint
:Szépségre, nemre, növelésre most
:Bármely királyleánnyal versenyez. 
| KING JOHN.
:If that the Dauphin there, thy princely son,
:Can in this book of beauty read 'I love,'
:Her dowry shall weigh equal with a queen;
:For Anjou, and fair Touraine, Maine, Poictiers,
:And all that we upon this side the sea,—
:Except this city now by us besieg'd,—
:Find liable to our crown and dignity,
:Shall gild her bridal bed; and make her rich
:In titles, honours, and promotions,
:As she in beauty, education, blood,
:Holds hand with any princess of the world.
|-
| FÜLÖP KIRÁLY
:Mit szólsz te, gyermek? Nézz a hölgy szemébe. 
| KING PHILIP.
:What say'st thou, boy? look in the lady's face.
|-
| LAJOS
:Cselekszem váltig; és bennök csodát
:Lelek, csodálatos látványt, atyám:
:Árnyát találom bennök enmagamnak,
:Mely, bár fiadnak puszta árnya, ott
:Nap lesz, s fiadból árnyékot csinál.
:Sosem szerettem magamat, bizony,
:Míg képem ott nem láttam függeni
:Levonva hízelgő lapján szemének. 
| LOUIS.
:I do, my lord, and in her eye I find
:A wonder, or a wondrous miracle,
:The shadow of myself form'd in her eye;
:Which, being but the shadow of your son,
:Becomes a sun, and makes your son a shadow:
:I do protest I never lov'd myself
:Till now infixed I beheld myself
:Drawn in the flattering table of her eye.
:''Whispers with BLANCH.''
|-
| RICHÁRD
:Levonva hízelgő lapján szemének,
:Felkötve egy redőre homlokán,
:Néggyé tagolva kamráin szivének:
:Szerelmi árulót kémlel magán;
:Kár, hogy levonva, felkötve s tagolva
:Ily szeretőt kap egy hitvány bagoly ma. 
| BASTARD.
:''Aside.'' Drawn in the flattering table of her eye!—
: Hang'd in the frowning wrinkle of her brow,
:And quarter'd in her heart!—he doth espy
: Himself love's traitor! This is pity now,
:That, hang'd, and drawn, and quarter'd, there should be
:In such a love so vile a lout as he.
|-
| BLANKA
:Bátyám akarja, így én is. Ha ő
:Talál szeretni bennem érdemest:
:Mit ő szeretni méltónak talál,
:Könnyen lesz abból nálam akarat;
:Vagy, szabatosban szólva, könnyü arra
:Szerelmemet rákényszeríteni.
:Nem is hizelgek többet, hercegem,
:- Hogy amit benned látok, az szeretni
:Való - csak ennyit: hogy semmit se látok,
:Bár lenne bírád a rosszkedv maga,
:Mi gyűlöletre volna érdemes. 
| BLANCH.
:My uncle's will in this respect is mine.
:If he see aught in you that makes him like,
:That anything he sees, which moves his liking
:I can with ease translate it to my will;
:Or if you will, to speak more properly,
:I will enforce it easily to my love.
:Further, I will not flatter you, my lord,
:That all I see in you is worthy love,
:Than this,—that nothing do I see in you,
:Though churlish thoughts themselves should be your judge,—
:That I can find should merit any hate.
|-
| JÁNOS KIRÁLY
:Mit mond az ifju pár? mit szól hugom? 
| KING JOHN.
:What say these young ones?—What say you, my niece?
|-
| BLANKA
:Hogy tisztelettel tiszte megfogadni,
:Mit bölcsességben felséged parancsol. 
| BLANCH.
:That she is bound in honour still to do
:What you in wisdom still vouchsafe to say.
|-
| JÁNOS KIRÁLY
:Szólj, hercegem: tudnád szeretni e nőt? 
| KING JOHN.
:Speak then, Prince Dauphin; can you love this lady?
|-
| LAJOS
:Kérdezd, ha nem szeretni tudom-e?
:Mert a legőszintébben szeretem. 
| LOUIS.
:Nay, ask me if I can refrain from love;
:For I do love her most unfeignedly.
|-
| JÁNOS KIRÁLY
:Fogadd hát Volquessent, Touraine-t vele
:S Maine-t, Poitiers-t, Anjout, ez öt tartományt,
:És ráadásnak ángol veretű
:Harmincezer ezüst márkát, kerekszám. -
:Fülöp király, ha tetszésedre van,
:Mondd, fogjanak kezet, fiad s menyed. 
| KING JOHN.
:Then do I give Volquessen, Touraine, Maine,
:Poictiers, and Anjou, these five provinces,
:With her to thee; and this addition more,
:Full thirty thousand marks of English coin.—
:Philip of France, if thou be pleas'd withal,
:Command thy son and daughter to join hands.
|-
| FÜLÖP KIRÁLY
:Kedvünkre van. Szorítsatok kezet. 
| KING PHILIP.
:It likes us well.—Young princes, close your hands.
|-
| AUSZTRIA
:De ajkat is; én úgy tettem, bizony,
:Midőn elmondtam, hogy Isten-bizony. 
| AUSTRIA.
:And your lips too; for I am well assur'd
:That I did so when I was first assur'd.
|-
| FÜLÖP KIRÁLY
:Angiersi nép, nyisd meg tehát kapud,
:S ereszd be, akit megbékéltetél:
:Mert Boldogasszony templomába mindjárt
:Meg fogjuk ülni a nászünnepélyt. -
:Nincs e csoportban itt Constantia?
:Nincsen, tudom; az ő ittlétele
:E nászi alkut megzavarta volna.
:Hol van, fiastul? Aki tudja, szóljon. 
| KING PHILIP.
:Now, citizens of Angiers, ope your gates,
:Let in that amity which you have made;
:For at Saint Mary's chapel presently
:The rites of marriage shall be solemniz'd.—
:Is not the Lady Constance in this troop?
:I know she is not; for this match made up
:Her presence would have interrupted much:
:Where is she and her son? tell me, who knows.
|-
| LAJOS
:Búsan rajong felséged sátorában. 
| LOUIS.
:She is sad and passionate at your highness' tent.
|-
| FÜLÖP KIRÁLY
:S valóban e frigy, amelyet köténk,
:Búját kevéssé gyógyíthatja meg -
:Testvérem, Angol! hogy csitítjuk el
:Ez özvegyasszonyt? Jogáért jövénk,
:De tudja Isten, másra forditók:
:Saját hasznunkra. 
| KING PHILIP.
:And, by my faith, this league that we have made
:Will give her sadness very little cure.—
:Brother of England, how may we content
:This widow lady? In her right we came;
:Which we, God knows, have turn'd another way,
:To our own vantage.
|-
| JÁNOS KIRÁLY
:Mind megorvosoljuk:
:Arthurt bretagne-i herceggé teszem,
:Richmondi gróffá, s e szép gazdag város
:Urává. Híni kell Constantiát:
:Sebes futárunk menjen s kérje a
:Nászünnepélyre. - Bízom benne, hogy
:Ha bé nem töltjük is vágyát szinig,
:Kiengeszteljük némi szín alatt
:S végét szakítjuk jajgatásinak.
:Jerünk, siessünk, amint csak lehet,
:E készületlen s nem-várt ünnepélyre.
:''Mind el, Richárdon kívül;''
:''polgárok a falról visszavonulnak.'' 
| KING JOHN.
:We will heal up all;
:For we'll create young Arthur Duke of Bretagne,
:And Earl of Richmond; and this rich fair town
:We make him lord of.—Call the Lady Constance:
:Some speedy messenger bid her repair
:To our solemnity:—I trust we shall,
:If not fill up the measure of her will,
:Yet in some measure satisfy her so
:That we shall stop her exclamation.
:Go we, as well as haste will suffer us,
:To this unlook'd-for, unprepared pomp.
:''Exeunt all but the BASTARD. The Citizens retire from the Walls.''
|-
| RICHÁRD
:Bolond világ! bolond kötés! bolond királyok!
:János, hogy Arthur ígényét egészben
:Elállja, egy résztől önként eláll;
:S a Fransz, kinek vértjét lelkösmeret
:Csatolta fel, kit irgalom s kegyesség
:Hozott e hadba, Isten harcosát,
:Egy fülbesúgó, szándék-másoló
:Furfangos ördög tanácsára hajt,
:Azéra, ki a hit nyakát szegi,
:Mindennap esküt szeg, s mindent behúz:
:Királyt, koldúst, vént, ifjat és leányt,
:Ha nincs is a »lány« névnél egyebe,
:Szegény leánytól azt is elcseni;
:E símaképü úr, az önhaszon,
:Csiklándó önhaszon, mind a világ
:Lejtője, mely különben súlyegyent
:Tartván, mehetne szépen, igyenest;
:Míg e haszonvágy, e jégsíma lejtő,
:Mozgást irányzó hitvány nyereség,
:Irány-, cél-, szándék-, pálya-, súlyegyen-
:Veszítve, nyakrafőre kergeti;
:Ez a lejtő, ez a haszonlesés,
:Ez a hajhász, kerítő, bűvös íge
:Fogá be szemhéját a fransz királynak,
:Felejteté a megajánlt segélyt,
:Az eltökélt, becsűletes hadat
:Egy aljas, egy gazul kötött frigyért. -
:De mért zajongok én így a haszonra?
:Hanemha, mert nem járt kedvembe még.
:Nem mintha öklöm eldugnám előle,
:Ha angyalkái ütnék tenyerem;
:De mert a szűz, még nem kenett marok
:Szidhatja, mint koldús, a gazdagot,
:No, szidom is hát, míg koldús vagyok,
:Nincs bűn előttem más, csak aki gazdag;
:Ha dús leszek, ez a szó lesz erényem:
:Nincs bűn, csak élni koldusan, szegényen.
:Ha már királlyal érdek szót szeget:
:Jer, jer, haszon, imádlak tégedet!
:''El.'' 
| BASTARD.
:Mad world! mad kings! mad composition!
:John, to stop Arthur's title in the whole,
:Hath willingly departed with a part;
:And France,—whose armour conscience buckled on,
:Whom zeal and charity brought to the field
:As God's own soldier,—rounded in the ear
:With that same purpose-changer, that sly devil;
:That broker, that still breaks the pate of faith;
:That daily break-vow, he that wins of all,
:Of kings, of beggars, old men, young men, maids,—
:Who having no external thing to lose
:But the word maid, cheats the poor maid of that;
:That smooth-fac'd gentleman, tickling commodity,—
:Commodity, the bias of the world;
:The world, who of itself is peised well,
:Made to run even upon even ground,
:Till this advantage, this vile-drawing bias,
:This sway of motion, this commodity,
:Makes it take head from all indifferency,
:From all direction, purpose, course, intent:
:And this same bias, this commodity,
:This bawd, this broker, this all-changing word,
:Clapp'd on the outward eye of fickle France,
:Hath drawn him from his own determin'd aid,
:From a resolv'd and honourable war,
:To a most base and vile-concluded peace.—
:And why rail I on this commodity?
:But for because he hath not woo'd me yet:
:Not that I have the power to clutch my hand
:When his fair angels would salute my palm;
:But for my hand, as unattempted yet,
:Like a poor beggar, raileth on the rich.
:Well, whiles I am a beggar, I will rail,
:And say, There is no sin but to be rich;
:And being rich, my virtue then shall be,
:To say, There is no vice but beggary:
:Since kings break faith upon commodity,
:Gain, be my lord!—for I will worship thee.
:''Exit.''
|}

==Harmadik felvonás== 
===1. szín=== 
{| {{sztdr}}
|-
| width=50% | 
:''Ugyanott. A francia király sátra.''
:''Constantia, Arthur és Salisbury jőnek.'' 
| 
:''SCENE 1. France. The FRENCH KING'S tent. ''
:''Enter CONSTANCE, ARTHUR, and SALISBURY.''
|-
| CONSTANTIA
:Nászt ülni mentek! Békét kötni mentek
:S ál vérhez ál vért! - Kézadásra mentek!
:Blankát Lajos veszi? és Blanka mind
:E tartományt? Nem úgy van; csak te mondtad
:S hallád rosszul; gondold meg, kezdd elől;
:Nem képes az; te mondod csak, hogy úgy van.
:Bizony nem bízom én szavadba, mert az
:Csak egy közember hiú lehellete.
:Higgy nékem, ember, nem hiszek neked,
:Királyi eskü áll jót ellenedben.
:De meglakolsz, amért így rám ijesztél:
:Beteg vagyok, lásd, hajló félelemre;
:Bajtól levert, így rakva félelemmel;
:Férjetlen, özvegy, rabja félelemnek;
:Nő, nem szerint születve félelemre;
:És valld be most bár, hogy csak tréfa volt,
:E felzavart szív nem békül ma ki,
:Hanem egész nap reszket és vonaglik.
:Mit rázod ily jelentősen fejed?
:Mért nézesz ily sötéten a fiamra?
:Kebledre nyomva mit jelent a kéz?
:Miért szemedben e siránkozó nedv,
:Mint partjain felcsillanó folyam?
:Szavad tanúi e komor jelek?
:Mondd újra hát; ne mind az elsoroltat,
:Csak ezt az egy szót: igaz-e beszéded? 
| CONSTANCE.
:Gone to be married! gone to swear a peace!
:False blood to false blood join'd! gone to be friends!
:Shall Louis have Blanch? and Blanch those provinces?
:It is not so; thou hast misspoke, misheard;
:Be well advis'd, tell o'er thy tale again:
:It cannot be; thou dost but say 'tis so;
:I trust I may not trust thee; for thy word
:Is but the vain breath of a common man:
:Believe me, I do not believe thee, man;
:I have a king's oath to the contrary.
:Thou shalt be punish'd for thus frighting me,
:For I am sick and capable of fears;
:Oppress'd with wrongs, and therefore full of fears;
:A widow, husbandless, subject to fears;
:A woman, naturally born to fears;
:And though thou now confess thou didst but jest,
:With my vex'd spirits I cannot take a truce,
:But they will quake and tremble all this day.
:What dost thou mean by shaking of thy head?
:Why dost thou look so sadly on my son?
:What means that hand upon that breast of thine?
:Why holds thine eye that lamentable rheum,
:Like a proud river peering o'er his bounds?
:Be these sad signs confirmers of thy words?
:Then speak again,—not all thy former tale,
:But this one word, whether thy tale be true.
|-
| SALISBURY
:Oly igaz, amily csalfáknak hiszed,
:Kik azt okozták, hogy igaz legyen. 
| SALISBURY.
:As true as I believe you think them false
:That give you cause to prove my saying true.
|-
| CONSTANTIA
:Ó, hát ha e bút hinni megtanítsz,
:Tanítsd meg e bút, hogy öljön meg engem!
:Ütközzék egybe hívés, élet úgy,
:Mint két reményhagyott vivó dühe,
:Kik összecsapva, buknak, halnak együtt.
:Blankát Lajos! Ó, gyermek! hol maradsz te?
:Fransz, Angol egyek! Ó, mi lesz belőlem?
:Menj, menj, barátom; rád se nézhetek:
:E hír oly undok emberré teve. 
| CONSTANCE.
:O, if thou teach me to believe this sorrow,
:Teach thou this sorrow how to make me die;
:And let belief and life encounter so
:As doth the fury of two desperate men,
:Which in the very meeting fall and die!—
:Louis marry Blanch! O boy, then where art thou?
:France friend with England! what becomes of me?—
:Fellow, be gone: I cannot brook thy sight;
:This news hath made thee a most ugly man.
|-
| SALISBURY
:De mit vétettem én, jó asszonyom,
:Csupán, hogy a más vétkét mondtam el? 
| SALISBURY.
:What other harm have I, good lady, done,
:But spoke the harm that is by others done?
|-
| CONSTANTIA
:Mely vétek oly ocsmány magában is,
:Hogy elmondóját vétkessé teszi. 
| CONSTANCE.
:Which harm within itself so heinous is,
:As it makes harmful all that speak of it.
|-
| ARTHUR
:Anyám! könyörgök, légy nyugodt. 
| ARTHUR.
:I do beseech you, madam, be content.
|-
| CONSTANTIA
:Ha te,
:Ki arra kérsz, legyek nyugodt, ijesztő
:Volnál, anyádnak méh-gyalázata,
:Szeplővel, ocsmány foltokkal teljes,
:Vagy sánta, bárgyu, görbe, váz, csuda,
:S foltozna visszás anyajegy, üszög:
:Azt mondanám: jó, hát nyugodt leszek;
:Szeretni úgy nem volnék kénytelen,
:S méltó te sem nagy névre, koronára.
:De íme szép vagy: természet, szerencse
:Fogtak kezet már születéseden,
:Kedves fiú, hogy felmagasszanak.
:Természet arcod liljomit adá
:S rá rózsabimbót. Ó, de a Szerencse,
:Az korcs, az átvált, s elhódítva tőled,
:János királlyal fajtalankodik;
:Arany kezével a Franszt is bevonta,
:Megtipratá fejdelmi jellemét:
:Fölsége azok keritője lőn.
:Fransz a kerítő a Szerencse s János -
:Ringyó Szerencse és bitor János között!
:Szólj, ember, nemde hitszegő Fülöp?
:Mérgezd meg őt szóval, vagy takarodj,
:S hagyd egyedül búm, melyet egyedül
:Kell elviselnem. 
| CONSTANCE.
:If thou, that bid'st me be content, wert grim,
:Ugly, and slanderous to thy mother's womb,
:Full of unpleasing blots and sightless stains,
:Lame, foolish, crooked, swart, prodigious,
:Patch'd with foul moles and eye-offending marks,
:I would not care, I then would be content;
:For then I should not love thee; no, nor thou
:Become thy great birth, nor deserve a crown.
:But thou art fair; and at thy birth, dear boy,
:Nature and fortune join'd to make thee great:
:Of nature's gifts thou mayst with lilies boast,
:And with the half-blown rose; but Fortune, O!
:She is corrupted, chang'd, and won from thee;
:She adulterates hourly with thine uncle John;
:And with her golden hand hath pluck'd on France
:To tread down fair respect of sovereignty,
:And made his majesty the bawd to theirs.
:France is a bawd to Fortune and king John—
:That strumpet Fortune, that usurping John!—
:Tell me, thou fellow, is not France forsworn?
:Envenom him with words; or get thee gone,
:And leave those woes alone, which I alone
:Am bound to under-bear.
|-
| SALISBURY
:Asszonyom, bocsáss meg:
:Nélkűled visszatérnem nem szabad. 
| SALISBURY.
:Pardon me, madam,
:I may not go without you to the kings.
|-
| CONSTANTIA
:Szabad s fogsz: mert én nem megyek veled.
:Én bánatom tanítom büszkeségre,
:Mert büszke a bú, görnyed akié.
:Ide gyűljenek mind hozzám s bánatom
:Trónjához a királyok: mert ez a bú
:Oly nagy, hogy a tömör földnél egyéb
:Nem bírja meg; itt trónol búm velem:
:Hajtson főt néki minden fejdelem.
:''Leül a földre''
:''János király, Fülöp király, Lajos, Blanka, Eleonora,''
:''Richárd, Ausztria hercege és kísérők jőnek.'' 
| CONSTANCE.
:Thou mayst, thou shalt; I will not go with thee:
:I will instruct my sorrows to be proud;
:For grief is proud, and makes his owner stout.
:To me, and to the state of my great grief,
:Let kings assemble; for my grief's so great
:That no supporter but the huge firm earth
:Can hold it up: here I and sorrows sit;
:Here is my throne, bid kings come bow to it.
:''Seats herself on the ground.''
:''Enter KING JOHN, KING PHILIP, LOUIS, BLANCH, ELINOR, BASTARD, AUSTRIA, and attendants.''
|-
| FÜLÖP KIRÁLY
:Igaz, leányom; s ez áldott napot
:Megűli Frankhon, évrül évre, mindig.
:Ezt ünnepelni a dicső nap is
:Megáll futtába s álkimista lesz,
:Mert csillogó arannyá bűvöli
:Szemének tündöklő sugárival
:A föld sovány rögét. Évfordulója
:Ne más, de mindig szent ünnep legyen. 
| KING PHILIP.
: 'Tis true, fair daughter; and this blessed day
:Ever in France shall be kept festival:
:To solemnize this day the glorious sun
:Stays in his course and plays the alchemist,
:Turning, with splendour of his precious eye,
:The meagre cloddy earth to glittering gold:
:The yearly course that brings this day about
:Shall never see it but a holiday.
|-
| CONSTANTIA
:Istentelen nap! nem szent nap! nem ünnep!
:Mi érdemet tőn e nap és mi jót,
:Hogy a naptárba, sátras ünnepek
:Közé, aranybetűvel bétegyék?
:Ki kell a hétből dobni e napot,
:Napját erőszak-, szégyen-, hitszegésnek!
:Vagy már ha bent lesz, terhes asszonyok
:Kérjék az Istent, nehogy e napon
:Vajúdjanak, s szörny váltsa fel reményök.
:Hajós csak e napon féljen töréstől;
:Alkut csak ez nap költet szegjenek;
:E napi kezdet mind rossz végre váljon,
:S odvas hazugsággá a hit maga! 
| CONSTANCE. 
:''Rising.'' A wicked day, and not a holy day!
:What hath this day deserv'd? what hath it done
:That it in golden letters should be set
:Among the high tides in the calendar?
:Nay, rather turn this day out of the week,
:This day of shame, oppression, perjury:
:Or, if it must stand still, let wives with child
:Pray that their burdens may not fall this day,
:Lest that their hopes prodigiously be cross'd:
:But on this day let seamen fear no wreck;
:No bargains break that are not this day made:
:This day, all things begun come to ill end,—
:Yea, faith itself to hollow falsehood change!
|-
| FÜLÖP KIRÁLY
:Az Égre, asszonyom, nem lesz okod
:Átkozni e nap üdvös végzeményit.
:Nem zálogúl adám fejdelmi szóm? 
| KING PHILIP.
:By heaven, lady, you shall have no cause
:To curse the fair proceedings of this day.
:Have I not pawn'd to you my majesty?
|-
| CONSTANTIA
:Rossz pénzt adál, rászedtél: próbakőn
:Értéktelennek tűnt ki a csinált
:Királykép. Hitszegő vagy, hitszegő;
:Kardhúzva jöttél, hogy ontsd ellenim
:Vérét: s karöltve, ím, belévegyülsz.
:A harc erélyes, zord vonásiból
:Mázolt barátság, lanyha béke lőn,
:S elnyomatásunk szőtte a frigyet. -
:Özvegy kiált: légy férje, ó, nagy Ég!
:Sújtsd, sújtsd e hitszegő királyokat!
:Ki ne napoljon ez istentelen nap.
:Békével: indíts fegyveres viszályt
:E hitszegő királyok közt napestig!
:Halld meg, ó, hallj meg! 
| CONSTANCE.
:You have beguil'd me with a counterfeit
:Resembling majesty; which, being touch'd and tried,
:Proves valueless; you are forsworn, forsworn:
:You came in arms to spill mine enemies' blood,
:But now in arms you strengthen it with yours:
:The grappling vigour and rough frown of war
:Is cold in amity and painted peace,
:And our oppression hath made up this league.—
:Arm, arm, you heavens, against these perjur'd kings!
:A widow cries: be husband to me, heavens!
:Let not the hours of this ungodly day
:Wear out the day in peace; but, ere sunset,
:Set armed discord 'twixt these perjur'd kings!
:Hear me, O, hear me!
|-
| AUSZTRIA
:Béken, asszonyom. 
| AUSTRIA.
:Lady Constance, peace!
|-
| CONSTANTIA
:Harc, harc! ne béke! békéd harc nekem.
:Ó, Limoges! ó, Ausztria! be meg-
:Gyalázod azt a véres martalékot.
:Te szolga, gyáva, nyomorú; deréknak
:Hitvány, gazembernek ugyan derék!
:Te mindig az erősb félen erős!
:Kalandor te, ki nem harcolsz soha,
:Csak ha szeszélyes úrnőd, a Szerencse,
:Melletted áll és biztosít! Te is
:Már hitszegő vagy, s bújtod a nagyot
:Hízelkedéssel? Mily bolond, futó
:Bolond vagy: esküdözni részemen,
:Lábbal topogni, szájaskodni! Gyáva,
:Nem úgy beszéltél, mint az égdörej
:Mellettem, esküdt lovagom gyanánt?
:Nem azt mondád-e, bízzam csillagodba,
:Szerencséd- és erődbe? Most pedig
:Nyílt ellenimhez átpártolsz te is?
:Oroszlánbőrt viselsz! Dobd el, piha!
:S akassz borjúbőrt gyáva tagjaidra. 
| CONSTANCE.
:War! war! no peace! peace is to me a war.
:O Lymoges! O Austria! thou dost shame
:That bloody spoil: thou slave, thou wretch, thou coward!
:Thou little valiant, great in villainy!
:Thou ever strong upon the stronger side!
:Thou Fortune's champion that dost never fight
:But when her humorous ladyship is by
:To teach thee safety!—thou art perjur'd too,
:And sooth'st up greatness. What a fool art thou,
:A ramping fool, to brag, and stamp. and swear
:Upon my party! Thou cold-blooded slave,
:Hast thou not spoke like thunder on my side?
:Been sworn my soldier? bidding me depend
:Upon thy stars, thy fortune, and thy strength?
:And dost thou now fall over to my foes?
:Thou wear a lion's hide! doff it for shame,
:And hang a calf's-skin on those recreant limbs!
|-
| AUSZTRIA
:Ó, ha nekem ezt férfi mondaná! 
| AUSTRIA.
:O that a man should speak those words to me!
|-
| RICHÁRD
:Akassz borjúbőrt gyáva tagjaidra. 
| BASTARD.
:And hang a calf's-skin on those recreant limbs.
|-
| AUSZTRIA
:Gazember, azt ne mondd, ha kedves élted! 
| AUSTRIA.
:Thou dar'st not say so, villain, for thy life.
|-
| RICHÁRD
:Akassz borjúbőrt gyáva tagjaidra. 
| BASTARD.
:And hang a calf's-skin on those recreant limbs.
|-
| JÁNOS KIRÁLY
:Ezt nem szeretjük; feleded magad.
:''Pandolf jő.'' 
| KING JOHN.
:We like not this: thou dost forget thyself.
|-
| FÜLÖP KIRÁLY
:Itt jő a pápa szent legátusa. 
| KING PHILIP.
:Here comes the holy legate of the Pope.
:''Enter PANDULPH.''
|-
| PANDOLF
:Üdv, fölkenett helytartói az Égnek! -
:Hozzád, János király, e szent követség.
:Én, Pandolf, szép Milán bíbornoka,
:És Ince pápa képe mása itt,
:Az ő nevében, és lelkedre kérdem:
:Miért rugódozol te szent anyánk,
:Az egyház ellen oly makrancosan
:S tiltod ki Langton Istvánt, Canterbury
:Választott érsekét e szent megyéből?
:Ezt kérdem én, említett szent atyánk,
:A pápa, Ince nagy nevébe tőled. 
| PANDULPH.
:Hail, you anointed deputies of heaven!—
:To thee, King John, my holy errand is.
:I Pandulph, of fair Milan cardinal,
:And from Pope Innocent the legate here,
:Do in his name religiously demand
:Why thou against the church, our holy mother,
:So wilfully dost spurn; and, force perforce
:Keep Stephen Langton, chosen Archbishop
:Of Canterbury, from that holy see?
:This, in our foresaid holy father's name,
:Pope Innocent, I do demand of thee.
|-
| JÁNOS KIRÁLY
:Mi földi név az, mely kérdőre vonja
:Egy szent király szabad lehelletét?
:Ki sem gondolhatsz oly silány nevet,
:Bíbornok, oly fonákot, becstelent
:Engem feleletre vonni, mint a pápa.
:Mondd meg beszédem, s hozzá Anglia
:Szájával ezt még: hogy dézsmát, adót
:Nem szed olasz pap tartományimon,
:De mint az Ég után fő mi vagyunk,
:Utána e fő-fő hatalmat is mi
:Fenntartjuk ott, hol mi országolunk,
:Egyéb halandó kéz segélye nélkül.
:Vidd válaszúl ezt a pápának, és
:Mellőzz nevünkben minden hódolást
:Bitor hatalma s önmaga iránt. 
| KING JOHN.
:What earthly name to interrogatories
:Can task the free breath of a sacred king?
:Thou canst not, cardinal, devise a name
:So slight, unworthy, and ridiculous,
:To charge me to an answer, as the pope.
:Tell him this tale; and from the mouth of England
:Add thus much more,—that no Italian priest
:Shall tithe or toll in our dominions:
:But as we under heaven are supreme head,
:So, under him, that great supremacy,
:Where we do reign, we will alone uphold,
:Without the assistance of a mortal hand:
:So tell the pope, all reverence set apart
:To him and his usurp'd authority.
|-
| FÜLÖP KIRÁLY
:Testvérem, Angol, káromlást beszélsz. 
| KING PHILIP.
:Brother of England, you blaspheme in this.
|-
| JÁNOS KIRÁLY
:Bár téged, és más keresztyén királyt
:Bután vezérel ez izgága pap,
:Reszkettek átkától, mit pénz felold
:S hitvány arany, por, polyva érteken
:Egy embertől bocsánatot vehet, ki
:Eladja ezzel önbocsánatát;
:Bár te, s a többi, ily bután vezetve
:Ez alakos tárházát töltitek:
:Magam, magamban is, a pápa ellen
:Szegűlök, és barátja nékem ellen. 
| KING JOHN.
:Though you and all the kings of Christendom
:Are led so grossly by this meddling priest,
:Dreading the curse that money may buy out;
:And by the merit of vile gold, dross, dust,
:Purchase corrupted pardon of a man,
:Who in that sale sells pardon from himself;
:Though you and all the rest, so grossly led,
:This juggling witchcraft with revenue cherish;
:Yet I, alone, alone do me oppose
:Against the pope, and count his friends my foes.
|-
| PANDOLF
:Úgy, rám ruházott szent hatalma által,
:Átkozva és egyházkivetve légy.
:És légyen áldott az, ki egy eretnek
:Iránti hűség ellen pártot üt;
:És legyen érdem a kéznek nevén,
:Szentté avatva, s úgy tisztelve az,
:Mely bármi titkos úton elveszi
:Gyűlöletes élted. 
| PANDULPH.
:Then by the lawful power that I have,
:Thou shalt stand curs'd and excommunicate:
:And blessed shall he be that doth revolt
:From his allegiance to an heretic;
:And meritorious shall that hand be call'd,
:Canonized, and worshipp'd as a saint,
:That takes away by any secret course
:Thy hateful life.
|-
| CONSTANTIA
:Ó, ne rója Róma
:Vétkül nekem, ha én is átkozom!
:Jó kárdinál atyám, kiálts ament
:Bősz átkaimra: mert nincs nyelv, az én
:Sérelmeim nélkül, mely őt eléggé
:Megátkozhassa. 
| CONSTANCE.
:O, lawful let it be
:That I have room with Rome to curse awhile!
:Good father Cardinal, cry thou amen
:To my keen curses: for without my wrong
:There is no tongue hath power to curse him right.
|-
| PANDOLF
:Asszonyom, az én.
:Átkomra törvény van s teljhatalom. 
| PANDULPH.
:There's law and warrant, lady, for my curse.
|-
| CONSTANTIA
:Az enyémre is: ha törvény igazat
:Nem képes tenni, hát törvény legyen, hogy
:Ne tiltsa törvény a bántalmazást.
:Törvény nem adja országát fiamnak,
:Mert aki birja, a törvény azé:
:Ha hát a törvény teljes bántalom,
:Hogy tiltsa törvény vissza átkomat? 
| CONSTANCE.
:And for mine too: when law can do no right,
:Let it be lawful that law bar no wrong:
:Law cannot give my child his kingdom here;
:For he that holds his kingdom holds the law:
:Therefore, since law itself is perfect wrong,
:How can the law forbid my tongue to curse?
|-
| PANDOLF
:Franszok királya; átoksúly alatt
:Bocsásd el a fő-szakadár kezét,
:S támaszd fejére országos hadad,
:Ha meg nem adja Rómának magát. 
| PANDULPH.
:Philip of France, on peril of a curse,
:Let go the hand of that arch-heretic,
:And raise the power of France upon his head,
:Unless he do submit himself to Rome.
|-
| ELEONORA
:Halványodol, Fransz? El ne vond kezed. 
| ELINOR.
:Look'st thou pale, France; do not let go thy hand.
|-
| CONSTANTIA
:Ördög, vigyázz, hogy a Fransz meg ne bánja
:S kezét elvonva egy lelket veszíts! 
| CONSTANCE
:Look to that, devil; lest that France repent
:And, by disjoining hands, hell lose a soul.
|-
| AUSZTRIA
:Fülöp király, a kárdinálra hallgass. 
| AUSTRIA.
:King Philip, listen to the cardinal.
|-
| RICHÁRD
:S akassz borjúbőrt gyáva tagjaira. 
| BASTARD.
:And hang a calf's-skin on his recreant limbs.
|-
| AUSZTRIA
:Jól van, gazember! ezt még zsebre tettem,
:Mivel - 
| AUSTRIA.
:Well, ruffian, I must pocket up these wrongs,
:Because—
|-
| RICHÁRD
:Nadrágzsebedbe fér elég. 
| BASTARD.
:Your breeches best may carry them.
|-
| JÁNOS KIRÁLY
:Mit szólsz, Fülöp, a bíbornok szavára? 
| KING JOHN.
:Philip, what say'st thou to the cardinal?
|-
| CONSTANTIA
:Mit szólna mást a bíbornok szavánál? 
| CONSTANCE.
:What should he say, but as the cardinal?
|-
| LAJOS
:Atyám, gondold meg; választásod ez:
:Vagy Róma súlyos átkát nyerni meg,
:Vagy János léha frígyét veszteni.
:Hagyd a könnyebbiket. 
| LOUIS.
:Bethink you, father; for the difference
:Is, purchase of a heavy curse from Rome,
:Or the light loss of England for a friend:
:Forgo the easier.
|-
| BLANKA
:S az Róma átka. 
| BLANCH.
:That's the curse of Rome.
|-
| CONSTANTIA
:Ó, tartsd magad, Lajos! Sátán kisért
:Egy újdonúj menyasszony képiben. 
| CONSTANCE.
:O Louis, stand fast! The devil tempts thee here
:In likeness of a new uptrimmed bride.
|-
| BLANKA
:Constantia asszony nem hitből beszél,
:Hanem szükségből. 
| BLANCH.
:The Lady Constance speaks not from her faith,
:But from her need.
|-
| CONSTANTIA
:Szükségből, no jó:
:Ez csak azért él, hogy meghalt a hit;
:E szükség szükségképp hozza magával,
:Hogy, haljon a szükség, a hit föléled;
:Tipord le szükségem: felhág a hit,
:Tartsd fenn szükségem: a hit elsülyed. 
| CONSTANCE.
:O, if thou grant my need,
:Which only lives but by the death of faith,
:That need must needs infer this principle,—
:That faith would live again by death of need!
:O then, tread down my need, and faith mounts up;
:Keep my need up, and faith is trodden down!
|-
| JÁNOS KIRÁLY
:Fülöp király megindult, nem felel. 
| KING JOHN.
:The king is mov'd, and answers not to this.
|-
| CONSTANTIA
:Ó, hátra indulj tőle, s mondj igent. 
| CONSTANCE.
:O be remov'd from him, and answer well!
|-
| AUSZTRIA
:Azt, azt, Fülöp király; miben akadsz fel? 
| AUSTRIA.
:Do so, King Philip; hang no more in doubt.
|-
| RICHÁRD
:Akassz te csak borjúbőrt, édes ökröm. 
| BASTARD.
:Hang nothing but a calf's-skin, most sweet lout.
|-
| FÜLÖP KIRÁLY
:Zavart vagyok; mit mondjak, nem tudom. 
| KING PHILIP.
:I am perplex'd, and know not what to say.
|-
| PANDOLF
:Mondhatsz-e, ami jobban megzavarjon,
:Mint átkom és az egyházkivetés? 
| PANDULPH.
:What canst thou say, but will perplex thee more,
:If thou stand excommunicate and curs'd?
|-
| FÜLÖP KIRÁLY
:Gondold helyembe, édes szent atyám,
:S mondd, hogy viselnéd helyemben magad?
:Ím, e királyi kéz, meg az enyém
:Most kapcsolódott; frigyben lelkeink
:Most házasodtak és füződtek össze
:Szent fogadással, jámbor esküvel;
:A csak imént hangzott lehellet is
:Esküdt barátság, béke, szeretet volt
:E két királyság és fejdelmi közt;
:Pedig kevéssel e frigyünk előtt,
:Nem többel, mint kezünk megmoshatók,
:Hogy békejobbot üssünk alkura,
:Tudj’ Isten, egyre mocskolá a harc
:Ecsetje, mellyel festi a boszú
:Lobbant királyok rettentő vitáit.
:Hát már e vértől most tisztult - barátság
:Most fonta - mindenikben oly erős -
:Kezek feloldják üdvös kapcsukat?
:Gyűrű-dugósdit játsszanak hitökkel?
:Tréfát az Éggel? Változó gyerekként
:Kapdossuk egymás tenyerét ki, be?
:Esküdt hitünket visszaesküdjük?
:Mosolygó béke nászágyára véres
:Haddal tapossunk, s tomboljon csatánk
:A nyíltszivűség szende homlokán?
:Ó, tisztelendő férfi, szent atyám,
:Csak ezt ne kívánd. Adj, rendelj, parancsolj
:Valami rendszabályt kegyelmesen,
:S mi boldogok leszünk, tetszésed is
:Megnyerni és barátok is maradni. 
| KING PHILIP.
:Good reverend father, make my person yours,
:And tell me how you would bestow yourself.
:This royal hand and mine are newly knit,
:And the conjunction of our inward souls
:Married in league, coupled and link'd together
:With all religious strength of sacred vows;
:The latest breath that gave the sound of words
:Was deep-sworn faith, peace, amity, true love,
:Between our kingdoms and our royal selves;
:And even before this truce, but new before,—
:No longer than we well could wash our hands,
:To clap this royal bargain up of peace,—
:Heaven knows, they were besmear'd and overstain'd
:With slaughter's pencil, where revenge did paint
:The fearful difference of incensed kings:
:And shall these hands, so lately purg'd of blood,
:So newly join'd in love, so strong in both,
:Unyoke this seizure and this kind regreet?
:Play fast and loose with faith? so jest with heaven,
:Make such unconstant children of ourselves,
:As now again to snatch our palm from palm;
:Unswear faith sworn; and on the marriage-bed
:Of smiling peace to march a bloody host,
:And make a riot on the gentle brow
:Of true sincerity? O, holy sir.
:My reverend father, let it not be so!
:Out of your grace, devise, ordain, impose,
:Some gentle order; and then we shall be bless'd
:To do your pleasure, and continue friends.
|-
| PANDOLF
:Rend rendtelen, szabály szabálytalan,
:Ha föl nem bomlik az ángol barátság.
:Fegyverre hát, egyházunk bajnoka!
:Vagy hadd lehelje átkát, anyai
:Átkát, anyánk, az egyház pártütő
:Fiára, rád is. Mert kígyót fulánknál,
:Bőszült oroszlánt gyilkos körminél,
:Éh tigrist a fogánál biztosabban
:Foghatsz, mint békejobbul e kezet. 
| PANDULPH.
:All form is formless, order orderless,
:Save what is opposite to England's love.
:Therefore, to arms! be champion of our church,
:Or let the church, our mother, breathe her curse,—
:A mother's curse,—on her revolting son.
:France, thou mayst hold a serpent by the tongue,
:A chafed lion by the mortal paw,
:A fasting tiger safer by the tooth,
:Than keep in peace that hand which thou dost hold.
|-
| FÜLÖP KIRÁLY
:Kezem feloldhatom, de a hitet nem. 
| KING PHILIP.
:I may disjoin my hand, but not my faith.
|-
| PANDOLF
:Így hited a hit ellensége lesz;
:Belharcra készted esküd, esküd ellen,
:És nyelved, nyelved ellen. Ó, az Égnek
:Előbb tett esküd teljesítsd előbb:
:Azaz, légy a szentegyház bajnoka.
:Azóta esküdt másik esküdet
:Magad ellen esküvéd, s nem tarthatod meg:
:Mert ha fonákul tenni esküvél,
:Nem lesz fonák, visszáján tenni meg;
:S nem téve ott, hol a tevés gonosz,
:A nem tevés kész jócselekedet.
:Ha vétkes a cél, jobb elvéteni,
:Közvetve így közvetlen jót teszünk,
:S hibával orvosoljuk a hibát,
:Mint tűzzel a tűz meghüsíthető
:Friss pörkölésü égett tag erében.
:Vallás parancsa: tartsd meg esküdet;
:De te, a vallás ellen esküvén,
:Az ellen esküvél meg, amire,
:S hiteddel a hit ellen bizonyítnád,
:Hogy igazad van; ámde oly igazság,
:Amelyre bizton nem esküdhetel,
:Nem kötelezhet hamis esküre;
:Másként minő gúny voln’ az esküvés!
:De te hamis-hitűvé esküvél,
:Még hamisabbá, ha megtartod azt.
:Azért utóbbi esküd, szembe az
:Előbbivel, kész lázadás magad
:Ellen, magadban; s nem víhatsz soha
:Szebb győzödelmet, mint ha nemesebb
:Valódat harcra készted e hiú,
:Fej-szédelegtető kisértet ellen;
:Mely jobb valódért mi imádkozunk,
:Ha tetszésedre van; ha nem pedig,
:Úgy tudd meg, átkunk terhe száll reád
:Oly súlyosan, hogy nem rázod le többé,
:Hanem kétségb’esett halálra zúz
:Sötét tömegje. 
| PANDULPH.
:So mak'st thou faith an enemy to faith;
:And, like a civil war, sett'st oath to oath,
:Thy tongue against thy tongue. O, let thy vow
:First made to heaven, first be to heaven perform'd,—
:That is, to be the champion of our church.
:What since thou swor'st is sworn against thyself
:And may not be performed by thyself:
:For that which thou hast sworn to do amiss
:Is not amiss when it is truly done;
:And being not done, where doing tends to ill,
:The truth is then most done not doing it:
:The better act of purposes mistook
:Is to mistake again; though indirect,
:Yet indirection thereby grows direct,
:And falsehood falsehood cures, as fire cools fire
:Within the scorched veins of one new-burn'd.
:It is religion that doth make vows kept;
:But thou hast sworn against religion,
:By what thou swear'st against the thing thou swear'st;
:And mak'st an oath the surety for thy truth
:Against an oath: the truth thou art unsure
:To swear, swears only not to be forsworn;
:Else what a mockery should it be to swear!
:But thou dost swear only to be forsworn;
:And most forsworn, to keep what thou dost swear.
:Therefore thy latter vows against thy first
:Is in thyself rebellion to thyself;
:And better conquest never canst thou make
:Than arm thy constant and thy nobler parts
:Against these giddy loose suggestions:
:Upon which better part our prayers come in,
:If thou vouchsafe them; but if not, then know
:The peril of our curses fight on thee,
:So heavy as thou shalt not shake them off,
:But in despair die under the black weight.
|-
| AUSZTRIA
:Harc! harc! 
| AUSTRIA.
:Rebellion, flat rebellion!
|-
| RICHÁRD
:Hogyne, néked!
:Nem dugja bé a szád egy borjubőr? 
| BASTARD.
:Will't not be?
:Will not a calf's-skin stop that mouth of thine?
|-
| LAJOS
:Atyám, fegyverre! 
| LOUIS.
:Father, to arms!
|-
| BLANKA
:Nászod ünnepén?
:A vér ellen, melyet nőül vevél?
:Holt emberek közt tartsuk a menyegzőt?
:Üvöltő harsonák, pergő dobok
:Pokol-zajánál vígy engem haza?
:Ah, férjem - ó, jaj! be szokatlan e
:Név ajkamon: férj - hallgass meg, e névért,
:Mely most először hangzik nyelvemen:
:Térden könyörgök, ne ragadj te a
:Bátyámra fegyvert! 
| BLANCH.
:Upon thy wedding-day?
:Against the blood that thou hast married?
:What, shall our feast be kept with slaughter'd men?
:Shall braying trumpets and loud churlish drums,—
:Clamours of hell,—be measures to our pomp?
:O husband, hear me!—ay, alack, how new
:Is husband in my mouth!—even for that name,
:Which till this time my tongue did ne'er pronounce,
:Upon my knee I beg, go not to arms
:Against mine uncle.
|-
| CONSTANTIA
:Én is térdemen,
:Mely térdelésben összekérgesült,
:Könyörgök, ó, dauphin, hogy meg ne másold
:Az Ég itéletét. 
| CONSTANCE.
:O, upon my knee,
:Made hard with kneeling, I do pray to thee,
:Thou virtuous Dauphin, alter not the doom
:Forethought by heaven.
|-
| BLANKA
:Most megtudom, szeretsz-e. Mi lehet
:Nagyobb előtted, mint arád neve? 
| BLANCH.
:Now shall I see thy love: what motive may
:Be stronger with thee than the name of wife?
|-
| CONSTANTIA
:Több a becsűlet, mely fölemeli,
:Mint téged ő most. Ó, becsűleted,
:Lajos, becsűleted! 
| CONSTANCE.
:That which upholdeth him that thee upholds,
:His honour:—O, thine honour, Louis, thine honour!
|-
| LAJOS
:Csudálkozom
:Felséged olyan egykedvű marad,
:Midőn ily fontos érdek sürgeti. 
| LOUIS.
:I muse your majesty doth seem so cold,
:When such profound respects do pull you on.
|-
| PANDOLF
:Kimondom a fejére átkomat. 
| PANDULPH.
:I will denounce a curse upon his head.
|-
| FÜLÖP KIRÁLY
:Nincs arra szükség - Angol, én szakítok. 
| KING PHILIP.
:Thou shalt not need.—England, I will fall from thee.
|-
| CONSTANTIA
:Ó, számüzött felség szép visszatérte! 
| CONSTANCE.
:O fair return of banish'd majesty!
|-
| ELEONORA
:Ó, francia léhaság rút lázadása! 
| ELINOR.
:O foul revolt of French inconstancy!
|-
| JÁNOS KIRÁLY
:Megbánod, Fransz, ez órát még ez órán. 
| KING JOHN.
:France, thou shalt rue this hour within this hour.
|-
| RICHÁRD
:Az órahúzó, vén harangozó,
:A vén idő akarja így! No, jól van;
:Megbánja hát a Fransz. 
| BASTARD.
:Old Time the clock-setter, that bald sexton Time,
:Is it as he will? well, then, France shall rue.
|-
| BLANKA
:Vérrel borult
:Be a nap: Isten hozzád, szép napom!
:Melyikkel tartsak? Mindenik felen
:Vagyok; két tábor fogja két kezem,
:S dühökben, amint szétrobbannak, engem
:Von mindenik fél s kétfelé szakítnak.
:Férj, nem könyörghet szívem, hogy te győzz;
:Nagybátya, kérnem azt kell, hogy veszíts;
:Atyám, szerencsét nem kivánhatok;
:Se, hogy beteljék vágyad, nagyanyám!
:Akárki nyér, én vesztek oldalán,
:Vesztésem biztos, a játék előtt. 
| BLANCH.
:The sun's o'ercast with blood: fair day, adieu!
:Which is the side that I must go withal?
:I am with both: each army hath a hand;
:And in their rage, I having hold of both,
:They whirl asunder and dismember me.
:Husband, I cannot pray that thou mayst win;
:Uncle, I needs must pray that thou mayst lose;
:Father, I may not wish the fortune thine;
:Grandam, I will not wish thy wishes thrive:
:Whoever wins, on that side shall I lose;
:Assured loss before the match be play'd.
|-
| LAJOS
:Velem tarts, hölgy: szerencséd már velem. 
| LOUIS.
:Lady, with me: with me thy fortune lies.
|-
| BLANKA
:Hol él szerencsém, meghal életem. 
| BLANCH.
:There where my fortune lives, there my life dies.
|-
| JÁNOS KIRÁLY
:Öcsém, eredj, vond össze sergemet.
:''Richárd el.''
:Fransz, már elégtem lángoló haragtól
:Dühömben, ami oly természetü,
:Hogy el nem oltja semmi, semmi, csak vér,
:Fransz vér, de annak is a legjava. 
| KING JOHN.
:Cousin, go draw our puissance together.—
:''Exit BASTARD.''
:France, I am burn'd up with inflaming wrath;
:A rage whose heat hath this condition,
:That nothing can allay, nothing but blood,—
:The blood, and dearest-valu'd blood of France.
|-
| FÜLÖP KIRÁLY
:Eléget a düh, és te hamuvá léssz
:Előbb, hogysem vérünkkel oltsd tüzed.
:Vigyázz magadra, kockán a fejed. 
| KING PHILIP.
:Thy rage shall burn thee up, and thou shalt turn
:To ashes, ere our blood shall quench that fire:
:Look to thyself, thou art in jeopardy.
|-
| JÁNOS KIRÁLY
:Nem jobban, mint azé, ki fenyeget. -
:Csatára, gyorsan!
:''El mind.'' 
| KING JOHN.
:No more than he that threats.—To arms let's hie!
:''Exeunt severally.''
|}

===2. szín=== 
{| {{sztdr}}
| width=50% | 
:''Ugyanott. Térség Angiers közelében.''
:''Riadó; csata. Richárd az ausztriai herceg fejével jő.'' 
| 
:''SCENE 2. The same. Plains near Angiers ''
:''Alarums. Excursions. Enter the BASTARD with AUSTRIA'S head.''
|-
| RICHÁRD
:No, istenuccse! már ma lesz meleg;
:Valami ördög repdes odafenn.
:S vészt szór nyakunkba. Hercegfő, pihenj itt,
:Amíg Filep magát kifújja.
:''János király, Arthur és Hubert jőnek.'' 
| BASTARD.
:Now, by my life, this day grows wondrous hot;
:Some airy devil hovers in the sky
:And pours down mischief.—Austria's head lie there,
:While Philip breathes.
:''Enter KING JOHN, ARTHUR, and HUBERT.''
|-
| JÁNOS KIRÁLY
:Hubert!
:Őrizd meg e fiút. - Hajrá, Filep!
:Anyámat megrohanták sátorunkban,
:El is fogták talán. 
| KING JOHN.
:Hubert, keep this boy.—Philip, make up:
:My mother is assailed in our tent,
:And ta'en, I fear.
|-
| RICHÁRD
:Kivágtam én,
:Biztos helyen van őfelsége már.
:De rajta, felség! kis erőlködéssel
:Szerencsés véget ér e küzdelem.
:''Elmennek.'' 
| BASTARD.
:My lord, I rescu'd her;
:Her highness is in safety, fear you not:
:But on, my liege; for very little pains
:Will bring this labour to an happy end.
:''Exeunt.''
|}

===3. szín=== 
{| {{sztdr}}
| width=50% | 
:''Ugyanott. Riadó; csata; visszavonulás.''
:''János király, Eleonora, Arthur, Richárd, Hubert és urak jőnek.'' 
| 
:''SCENE 3. The same. ''
:''Alarums, Excursions, Retreat. Enter KING JOHN, ELINOR, ARTHUR, the BASTARD, HUBERT, and LORDS.''
|-
| JÁNOS KIRÁLY
:''Eleonorához.''
:Legyen; fölséged addig, jó erős
:Őrhaddal, itt marad.
:''Arthurhoz.''
:Öcsém, ne búsulj:
:Nagyanyád szeret; s nagybátyád éppen oly
:Jó lesz irántad, mint megholt atyád. 
| KING JOHN.
:''To ELINOR'' So shall it be; your grace shall stay behind,
:So strongly guarded.—
:''To ARTHUR'' Cousin, look not sad;
:Thy grandam loves thee, and thy uncle will
:As dear be to thee as thy father was.
|-
| ARTHUR
:Ó, meghal erre bú miatt anyám! 
| ARTHUR.
:O, this will make my mother die with grief!
|-
| JÁNOS KIRÁLY
:''Richárdhoz.''
:Öcsém, siess előre, Angliába;
:S míg odaérünk, láss utána, hogy
:Fösvény apátok zsákját jól kirázd,
:Szöktesd meg elzárt angyalkáikat;
:A béke zsíros bordáin, nosza,
:Hadd lakjék jól az éhes háború.
:Használd szigorral teljhatalmadat. 
| KING JOHN. 
:Cousin ''To the BASTARD'', away for England; haste before:
:And, ere our coming, see thou shake the bags
:Of hoarding abbots; imprison'd angels
:Set at liberty: the fat ribs of peace
:Must by the hungry now be fed upon:
:Use our commission in his utmost force.
|-
| RICHÁRD
:Harang, könyv, gyertya vissza nem riaszt,
:Midőn kacsintva hí ezüst, arany.
:Megyek, királyom. Édes nagymama,
:Ha rám jön egyszer a szenteskedés,
:Könyörgök érte. Csókolom kezét. 
| BASTARD.
:Bell, book, and candle shall not drive me back,
:When gold and silver becks me to come on.
:I leave your highness.—Grandam, I will pray,—
:If ever I remember to be holy,—
:For your fair safety; so, I kiss your hand.
|-
| ELEONORA
:Isten veled, fiú. 
| ELINOR.
:Farewell, gentle cousin.
|-
| JÁNOS KIRÁLY
:Jó útat; öcs!
:''Richárd el.'' 
| KING JOHN.
:Coz, farewell.
:''Exit BASTARD.''
|-
| ELEONORA
:Jer, kis rokon, jer; egy szóm lesz veled.
:''Arthurt félrébb vezeti.'' 
| ELINOR.
:Come hither, little kinsman; hark, a word.
:''She takes Arthur aside.''
|-
| JÁNOS KIRÁLY
:Jer ide, Hubert. - Édes, drága Hubert!
:Sokkal vagyunk adósod: ámde e hús-
:Falak között egy oly lélek tanyáz,
:Mely tartozását kész bevallani,
:S tetézve adni meg hűségedet.
:Él, jó barátom, e kebelben önként
:Adott hited, s forrón ápoljuk azt.
:Nyújtsd jobbodat. Közölnék valamit -
:De várok, míg jobb hangból kezdhetem.
:Az Égre, Hubert, szinte átalom
:Felhozni, mily nagy becsben állsz előttem. 
| KING JOHN.
:Come hither, Hubert. O my gentle Hubert,
:We owe thee much! within this wall of flesh
:There is a soul counts thee her creditor,
:And with advantage means to pay thy love:
:And, my good friend, thy voluntary oath
:Lives in this bosom, dearly cherished.
:Give me thy hand. I had a thing to say,—
:But I will fit it with some better time.
:By heaven, Hubert, I am almost asham'd
:To say what good respect I have of thee.
|-
| HUBERT
:Felséged oly nagyon lekötelez. 
| HUBERT.
:I am much bounden to your majesty.
|-
| JÁNOS KIRÁLY
:Most még, barátom, ezt nem mondhatod;
:De lesz okod rá: mert nem mászhat oly
:Lassan, hogy el ne jöjjön az idő,
:Mikor veled majd én is jót teszek.
:Egyet akartam mondani - de hagyjuk.
:Nagy-fel van a nap, s büszke fénye, minden
:Világi kéjtől udvarolva, még
:Sokkal ledérebb, játszibb, hogysem e szót
:Hallhassa tőlem. Ha éjféli óra
:Ércajkon és vasnyelven konganá
:Végig az éjnek álmos ösvenyét;
:Ha ez, hol állunk, sírkert volna itt,
:S te rakva sújtó gondok ezrivel;
:Vagy a búkór, ez a mogorva szellem
:Sürűre főzte volna véredet
:(Amely különben futva csörg alá s fel,
:Szemünkbe egy bolondot, a kacajt,
:Ültetve, mely vígságra vonja képünk,
:Oly indulatra, mit tervem gyülöl);
:Avagy ha engem látnál szem nekűl:
:Meghallanád a szómat fül nekűl,
:Felelnél nyelv nekűl, csak képzeletben,
:Szem, fül, veszélyes szó-hangok nekűl:
:Akkor e fészken-űlő nap dacára,
:Kebledbe ráznám, amit gondolok.
:De hajh! most nem teszem - pedig szeretlek,
:S tudom bizonnyal, hogy te is szeretsz. 
| KING JOHN.
:Good friend, thou hast no cause to say so yet:
:But thou shalt have; and creep time ne'er so slow,
:Yet it shall come for me to do thee good.
:I had a thing to say,—but let it go:
:The sun is in the heaven, and the proud day,
:Attended with the pleasures of the world,
:Is all too wanton and too full of gawds
:To give me audience:—if the midnight bell
:Did, with his iron tongue and brazen mouth,
:Sound on into the drowsy race of night;
:If this same were a churchyard where we stand,
:And thou possessed with a thousand wrongs;
:Or if that surly spirit, melancholy,
:Had bak'd thy blood and made it heavy-thick,
:Which else runs tickling up and down the veins,
:Making that idiot, laughter, keep men's eyes,
:And strain their cheeks to idle merriment—
:A passion hateful to my purposes;—
:Or if that thou couldst see me without eyes,
:Hear me without thine ears, and make reply
:Without a tongue, using conceit alone,
:Without eyes, ears, and harmful sound of words,—
:Then, in despite of brooded watchful day,
:I would into thy bosom pour my thoughts:
:But, ah, I will not!—yet I love thee well;
:And, by my troth, I think thou lov'st me well.
|-
| HUBERT
:Úgy én, az Égre! hogy bármit parancsolj,
:Kerüljön életembe: megteszem. 
| HUBERT.
:So well that what you bid me undertake,
:Though that my death were adjunct to my act,
:By heaven, I would do it.
|-
| JÁNOS KIRÁLY
:Hát nem tudom? Meg, úgy-e? drága Hubert!
:Ó, Hubert - Hubert, vesd csak a szemed
:Ama fiúra. Mit mondok, barátom:
:Ez a fiú - kígyó az útamon.
:Akárhová lép lábam, ott hever
:Előtte. - Értesz? - Őre vagy. 
| KING JOHN.
:Do not I know thou wouldst?
:Good Hubert, Hubert, Hubert, throw thine eye
:On yon young boy: I'll tell thee what, my friend,
:He is a very serpent in my way;
:And wheresoe'er this foot of mine doth tread,
:He lies before me: dost thou understand me?
:Thou art his keeper.
|-
| HUBERT
:S megőrzöm,
:Hogy sose marja meg fölségedet. 
| HUBERT.
:And I'll keep him so
:That he shall not offend your majesty.
|-
| JÁNOS KIRÁLY
:Halál. 
| KING JOHN.
:Death.
|-
| HUBERT
:Uram. 
| HUBERT.
:My lord?
|-
| JÁNOS KIRÁLY
:Sír. 
| KING JOHN.
:A grave.
|-
| HUBERT
:Nem fog élni. 
| HUBERT.
:He shall not live.
|-
| JÁNOS KIRÁLY
:Jó.
:Tudnék örülni most. Hubert, szeretlek;
:No, nem mondom meg, hogy mi vár reád;
:Csak ne felejtsd. - Élj boldogúl, anyám;
:Átküldöm aztán a segéderőt. 
| KING JOHN.
:Enough!—
:I could be merry now. Hubert, I love thee;
:Well, I'll not say what I intend for thee:
:Remember.—Madam, fare you well:
:I'll send those powers o'er to your majesty.
|-
| ELEONORA
:Kísérjen áldásom. 
| ELINOR.
:My blessing go with thee!
|-
| JÁNOS KIRÁLY
:Fel, Angliába!
:Jerünk, öcsém; Hubert az embered:
:Hű gondja lesz rád. Most Calais-ba, hej!
:''Mind el.'' 
| KING JOHN. 
:For England, cousin, go:
:Hubert shall be your man, attend on you
:With all true duty.—On toward Calais, ho!
:''Exeunt.''
|}

===4. szín=== 
{| {{sztdr}}
|-
| width=50% | 
:''Ugyanott. A francia király sátra.''
:''Fülöp király, Lajos, Pandolf és kíséret jőnek.'' 
| 
:''SCENE 4. The same. The FRENCH KING's tent. ''
:''Enter KING PHILIP, LOUIS, PANDULPH, and Attendants.''
|-
| FÜLÖP KIRÁLY
:Így szórta hát el harsogó vihar,
:Tenger dagályán, a társas vitorlák
:Szétrobbantott egész hajóhadát! 
| KING PHILIP.
:So, by a roaring tempest on the flood
:A whole armado of convicted sail
:Is scattered and disjoin'd from fellowship.
|-
| PANDOLF
:Merény s vigasz! Még minden jóra válhat. 
| PANDULPH.
:Courage and comfort! all shall yet go well.
|-
| FÜLÖP KIRÁLY
:Mi válna jóra, ily válság után?
:Nem tönkrevertek? Nincs elveszve Angiers?
:Elfogva Arthur? Sok kedves barátunk
:Levágva? Nem tért vissza Angliába,
:Áttörve minden gátat véresen,
:Frankhon dacára, az angol király? 
| KING PHILIP.
:What can go well, when we have run so ill.
:Are we not beaten? Is not Angiers lost?
:Arthur ta'en prisoner? divers dear friends slain?
:And bloody England into England gone,
:O'erbearing interruption, spite of France?
|-
| LAJOS
:Amit bevett, erőddel rakta meg;
:Ily hév sietség, ily józan tanáccsal,
:Ily vakmerő ügy, ily mérsékelő rend,
:Példátlan az. Ki hallott, olvasott,
:Ehhez hasonló tettet valaha? 
| LOUIS.
:What he hath won, that hath he fortified:
:So hot a speed with such advice dispos'd,
:Such temperate order in so fierce a cause,
:Doth want example: who hath read or heard
:Of any kindred action like to this?
|-
| FÜLÖP KIRÁLY
:Tűrném az Ángol e dicséretét,
:Csak volna példa min-gyalázatunkra.
:''Constantia jő.''
:Ki jő emitt? Egy lélek sírja ez,
:Mely bús lehellet hitvány börtönében
:Nyűgözve tartja örök szellemét. -
:Jer innen, kérlek, asszonyom, velem. 
| KING PHILIP.
:Well could I bear that England had this praise,
:So we could find some pattern of our shame.—
:Look who comes here! a grave unto a soul;
:Holding the eternal spirit, against her will,
:In the vile prison of afflicted breath.
:''Enter CONSTANCE.''
:I pr'ythee, lady, go away with me.
|-
| CONSTANTIA
:No, ládd, a béke mit szült! ládd-e most! 
| CONSTANCE.
:Lo, now! now see the issue of your peace!
|-
| FÜLÖP KIRÁLY
:Tűrj, édes asszonyom, s vigasztalódjál. 
| KING PHILIP.
:Patience, good lady! comfort, gentle Constance!
|-
| CONSTANTIA
:Nem, nem! Tanács se kell, segély se kell,
:Csak ami vég-tanács, igaz segély:
:Halál, halál. - Ó, kedves, jó halál,
:Te illatos bűz! te ép rothadás;
:Kelj örök éjed ágyából, te a
:Boldogság réme és gyülölete!
:S én csókkal hintem szörnyü vázodat,
:Szem-üregedbe zárom szemgolyóm,
:Hordom gyürűként házi férgeid,
:E légnyitást rút porral bétömöm,
:S irtózatos dög lészek, mint magad.
:Jer, vicsorogj rám: azt hiszem, mosolygasz:
:S ölellek mint nőd! Nyomorúk szerelme,
:Ó, jer, jer! 
| CONSTANCE.
:No, I defy all counsel, all redress,
:But that which ends all counsel, true redress,
:Death, death:—O amiable lovely death!
:Thou odoriferous stench! sound rottenness!
:Arise forth from the couch of lasting night,
:Thou hate and terror to prosperity,
:And I will kiss thy detestable bones;
:And put my eyeballs in thy vaulty brows;
:And ring these fingers with thy household worms;
:And stop this gap of breath with fulsome dust,
:And be a carrion monster like thyself:
:Come, grin on me; and I will think thou smil'st,
:And buss thee as thy wife! Misery's love,
:O, come to me!
|-
| FÜLÖP KIRÁLY
:Ó, hallgass, szép fájdalom! 
| KING PHILIP.
:O fair affliction, peace!
|-
| CONSTANTIA
:Nem, nem fogok, míg van lélegzetem
:Üvöltni. - Ó! bár a dörgő egek
:Szájába tudnám tenni nyelvemet,
:Hogy jajszavam rázná meg a világot,
:S verné föl a rémvázat álmiból,
:Kinek fülébe női gyönge hang
:Nem hat, ki földi hívást föl se vesz. 
| CONSTANCE.
:No, no, I will not, having breath to cry:—
:O, that my tongue were in the thunder's mouth!
:Then with a passion would I shake the world;
:And rouse from sleep that fell anatomy
:Which cannot hear a lady's feeble voice,
:Which scorns a modern invocation.
|-
| PANDOLF
:Nem bú ez, asszony; ez őrült beszéd. 
| PANDULPH.
:Lady, you utter madness, and not sorrow.
|-
| CONSTANTIA
:Nem vagy te szent, ha nékem ezt veted.
:Én őrült nem vagyok.
:Ez a haj, amit tépek, az enyém;
:Nevem Constantia; Godfréd nője voltam;
:Arthur az én fiam volt, s elveszett!
:Én őrült nem vagyok: adná az Isten,
:Volnék az, úgy feledném enmagam!
:Ó, csak lehetne, mennyi bút felednék! -
:Papolj bölcselmet és őríts meg azzal,
:Szentté avatnak érte, kárdinál:
:Mert nem bolond, csak bús levén az elmém,
:Okos részével mind okoskodik,
:Hogy’ meneküljek búmtól, és tanít
:Megölni vagy felkötni magamat.
:Volnék bolond: feledném a fiam,
:Vagy egy rongybábra ráfognám, hogy ő az.
:Őrült én nem vagyok; nagyon, nagyon is
:Érzek minden csapást külön-külön. 
| CONSTANCE.
:Thou art not holy to belie me so;
:I am not mad: this hair I tear is mine;
:My name is Constance; I was Geffrey's wife;
:Young Arthur is my son, and he is lost:
:I am not mad:—I would to heaven I were!
:For then, 'tis like I should forget myself:
:O, if I could, what grief should I forget!—
:Preach some philosophy to make me mad,
:And thou shalt be canoniz'd, cardinal;
:For, being not mad, but sensible of grief,
:My reasonable part produces reason
:How I may be deliver'd of these woes,
:And teaches me to kill or hang myself:
:If I were mad I should forget my son,
:Or madly think a babe of clouts were he:
:I am not mad; too well, too well I feel
:The different plague of each calamity.
|-
| FÜLÖP KIRÁLY
:Kösd fel hát fürteid. Ó, mily szerelmet
:Mutat hajának e szép serege!
:Hová ezüst csepp hull véletlenül,
:E csöppre tízezer sodros barátja
:Csapzódik össze társas fájdalomban:
:Mint válhatatlan és igaz hivek,
:Kik nagy veszélyben egymáshoz tapadnak. 
| KING PHILIP.
:Bind up those tresses.—O, what love I note
:In the fair multitude of those her hairs!
:Where but by a chance a silver drop hath fallen,
:Even to that drop ten thousand wiry friends
:Do glue themselves in sociable grief;
:Like true, inseparable, faithful loves,
:Sticking together in calamity.
|-
| CONSTANTIA
:El, Angliába! 
| CONSTANCE.
:To England, if you will.
|-
| FÜLÖP KIRÁLY
:Kösd fel a hajad. 
| KING PHILIP.
:Bind up your hairs.
|-
| CONSTANTIA
:No, felkötöm, fel; s mért cselekszem azt?
:Letéptem nyűgöket és felkiálték:
:»Ó, vajha e kéz a fiam szabaddá
:Tehetné úgy mint most e fürtöket!«
:De már irígylem szabadságukat,
:S bilincseikbe visszakénytetem,
:Mivel szegény jó gyermekem fogoly. -
:Azt mondtad egyszer, kárdinál atyám,
:Hogy kedvesinket mennyben újra látjuk:
:Ha ez való: meglátom gyermekem,
:Hisz Káin, az első figyermek óta
:Addig, ki tegnap vőn lélegzetet,
:Ily kedves angyalt még nem szült anya.
:De most virágom őrlő bú eszi,
:Elűzi arca úgy-szült kellemit,
:Mint egy kisértet, oly csontváz leend,
:Sovány, halottszín, mint a sárgaláz,
:Úgy hal meg; és ha majd feltámad is,
:Előtalálom a menny udvarán
:S nem ismerek rá; így soha, soha
:Nem látom én Arthurt, a lelkemet! 
| CONSTANCE.
:Yes, that I will; and wherefore will I do it?
:I tore them from their bonds, and cried aloud,
:'O that these hands could so redeem my son,
:As they have given these hairs their liberty!'
:But now I envy at their liberty,
:And will again commit them to their bonds,
:Because my poor child is a prisoner.—
:And, father cardinal, I have heard you say
:That we shall see and know our friends in heaven:
:If that be true, I shall see my boy again;
:For since the birth of Cain, the first male child,
:To him that did but yesterday suspire,
:There was not such a gracious creature born.
:But now will canker sorrow eat my bud,
:And chase the native beauty from his cheek,
:And he will look as hollow as a ghost,
:As dim and meagre as an ague's fit;
:And so he'll die; and, rising so again,
:When I shall meet him in the court of heaven
:I shall not know him: therefore never, never
:Must I behold my pretty Arthur more!
|-
| PANDOLF
:Nagyon kirívó bú ez a tiéd. 
| PANDULPH.
:You hold too heinous a respect of grief.
|-
| CONSTANTIA
:Még ő beszél! Sosem volt gyermeke. 
| CONSTANCE.
:He talks to me that never had a son.
|-
| FÜLÖP KIRÁLY
:Szerelmes vagy te búdba, mint fiadba. 
| KING PHILIP.
:You are as fond of grief as of your child.
|-
| CONSTANTIA
:Búm tölti be távol fiam helyét,
:Az fekszik ágyán, az jár-kél velem:
:Felölti kedves arcát, szavait
:Ismétli, minden tagja kellemét
:Eszembe hozza, és üres ruháit
:Növendék termetével tölti be:
:Van hát szeretni ezt a bút okom.
:Isten veled! Ily veszteség után
:Én jobb vigasszal szolgálnék neked. -
:Nem kell ez a rend a fejem körűl!
:Midőn az elmém ily zavarba van.
:Ó, Istenem! fiam! szép gyermekem!
:Arthurom, éltem, kedvem, falatom,
:Egész világom, özvegy napjaim
:Vigasztalása, búmnak gyógyulása!
:''El.'' 
| CONSTANCE.
:Grief fills the room up of my absent child,
:Lies in his bed, walks up and down with me,
:Puts on his pretty looks, repeats his words,
:Remembers me of all his gracious parts,
:Stuffs out his vacant garments with his form;
:Then have I reason to be fond of grief.
:Fare you well: had you such a loss as I,
:I could give better comfort than you do.—
:I will not keep this form upon my head,
:''Tearing off her head-dress.''
:When there is such disorder in my wit.
:O Lord! my boy, my Arthur, my fair son!
:My life, my joy, my food, my ail the world!
:My widow-comfort, and my sorrows' cure!
:''Exit.''
|-
| FÜLÖP KIRÁLY
:Kárt tesz magában, félek: követem.
:''El.'' 
| KING PHILIP.
:I fear some outrage, and I'll follow her.
:''Exit.''
|-
| LAJOS
:Nincs e világon már nekem gyönyör;
:Éltem unalmas, mint álmos fület
:Kétszer beszélve zaklató rege:
:Keserű gyalázat ízét vette az
:Édes világnak, úgyhogy már nekem
:Belőle csak bú és szégyen terem. 
| LOUIS.
:There's nothing in this world can make me joy:
:Life is as tedious as a twice-told tale
:Vexing the dull ear of a drowsy man;
:And bitter shame hath spoil'd the sweet world's taste,
:That it yields nought but shame and bitterness.
|-
| PANDOLF
:Ha nagy betegség fordulóhoz ért,
:Éppen ha jobbra, gyógyulásra fordul,
:Tetőzik a láz; búcsuzó gonosz
:Éppen a válás pontján leggonoszb.
:Hát mind veszett e napnak vesztivel? 
| PANDULPH.
:Before the curing of a strong disease,
:Even in the instant of repair and health,
:The fit is strongest; evils that take leave
:On their departure most of all show evil;
:What have you lost by losing of this day?
|-
| LAJOS
:Öröm, szerencse, hírnév napja mind! 
| LOUIS.
:All days of glory, joy, and happiness.
|-
| PANDOLF
:Igen, ha ezt kivívtad volna már.
:Nem, nem: midőn a sors szándéka legjobb,
:Legmarconábban akkor néz reánk.
:Bámúlat az, mi mindent veszte János,
:Ki e csatában tisztán nyerni vélt.
:Bánod, hogy Arthur foglya lett, ugye? 
| PANDULPH.
:If you had won it, certainly you had.
:No, no; when Fortune means to men most good,
:She looks upon them with a threatening eye.
:'Tis strange to think how much King John hath lost
:In this which he accounts so clearly won.
:Are not you griev'd that Arthur is his prisoner?
|-
| LAJOS
:Oly szív szerént, mint ő örül neki. 
| LOUIS.
:As heartily as he is glad he hath him.
|-
| PANDOLF
:Elméd oly ifju, mint véred, királyfi.
:Halld hát beszélni jósló szellemem:
:Már a lehellet, mellyel ezt kimondom,
:Minden porszemnyi, gazszál-bökkenőt
:Lefú az angol trónra vezető
:Útból előled; jól figyelj tehát.
:Elfogta Arthurt, jó; de míg e gyermek
:Erében a hő élet játszadoz,
:Nincs mód, hogy e bitor nyugton lehelljen
:Egy óra-, egy perc-, egy pillantatig.
:Mohó kézzel rabolt királyi pálcát
:Éppoly mohón kell védni, mint nyeré:
:Sikamlós téren aki áll, bizony
:Hitvány fogódzó közt sem válogat.
:Hogy János állni bírjon, bukni kell
:Arthurnak; így lesz, mert csak így lehet. 
| PANDULPH.
:Your mind is all as youthful as your blood.
:Now hear me speak with a prophetic spirit;
:For even the breath of what I mean to speak
:Shall blow each dust, each straw, each little rub,
:Out of the path which shall directly lead
:Thy foot to England's throne; and therefore mark.
:John hath seiz'd Arthur; and it cannot be
:That, whiles warm life plays in that infant's veins,
:The misplac'd John should entertain an hour,
:One minute, nay, one quiet breath of rest:
:A sceptre snatch'd with an unruly hand
:Must be boisterously maintain'd as gain'd:
:And he that stands upon a slippery place
:Makes nice of no vile hold to stay him up:
:That John may stand then, Arthur needs must fall:
:So be it, for it cannot be but so.
|-
| LAJOS
:S én mit nyerek, ha Arthur elbukott? 
| LOUIS.
:But what shall I gain by young Arthur's fall?
|-
| PANDOLF
:Nőd, Blanka herceg-asszony örökén
:Mindazt kivánhatd, mit Arthur kivánt. 
| PANDULPH.
:You, in the right of Lady Blanch your wife,
:May then make all the claim that Arthur did.
|-
| LAJOS
:S elveszthetem, mint Arthur, életemmel. 
| LOUIS.
:And lose it, life and all, as Arthur did.
|-
| PANDOLF
:Mily bamba vagy, s újonc ez ó világban!
:János ''neked'' sző ármányt; az idő
:Pártodra esküdt: mert ki bizodalmát
:Hű vérbe mártja, véres, hűtelen
:Bizalmat nyer csak. E rossz kezdetű tett
:Meghűti összes népének szivét
:És megfagyasztja jóindulatok,
:Hogy bármi hitvány alkalom vetődjék
:Buktára, felkarolják szívesen.
:Nem vethet a lég oly természetes gőzt,
:Nem járhat úgy idő, nem egy vihar,
:Nem egy szokott szél, rendes tűnemény,
:Hogy meg ne fosszák a természetes
:Okától, hogy csudának, égi jelnek,
:Baljóslatú szörnynek, Isten szavának
:Ne mondanák, mely nyilván hirdeti
:János király fejére a boszút. 
| PANDULPH.
:How green you are, and fresh in this old world!
:John lays you plots; the times conspire with you;
:For he that steeps his safety in true blood
:Shall find but bloody safety and untrue.
:This act, so evilly borne, shall cool the hearts
:Of all his people, and freeze up their zeal,
:That none so small advantage shall step forth
:To check his reign, but they will cherish it;
:No natural exhalation in the sky,
:No scope of nature, no distemper'd day,
:No common wind, no customed event,
:But they will pluck away his natural cause
:And call them meteors, prodigies, and signs,
:Abortives, presages, and tongues of heaven,
:Plainly denouncing vengeance upon John.
|-
| LAJOS
:De hátha nem nyúl Arthur életéhez,
:Csak bizton őrzi fogságban magát? 
| LOUIS.
:May be he will not touch young Arthur's life,
:But hold himself safe in his prisonment.
|-
| PANDOLF
:Ó, jó uram! Csak hallja, hogy közelgetsz,
:S ha még az ifju Arthur nem halott,
:E hírre meghal: akkor tőle mind
:Elpártol a nép szíve, s minden új,
:Szokatlan változást csókkal fogad,
:S a pártütés, düh gyilkos ösztönét
:Kitépi János véres ujja közzül.
:Már mintha látnám ezt a zendülést;
:S ó! mennyi szolgál még javadra olyan,
:Mit föl se hoztam. Faulconbridge, a korcs,
:Most Angliában egyházat zsebel
:Megsértve minden buzgó érzetet.
:Csak tíz-tizenkét harcos francia
:Lehetne ottan, mint madárcsaló síp,
:Legott követné ángol tízezer;
:Vagy, mint maroknyi hó, görgetve mindjárt
:Heggyé növekszik. Ó, nemes dauphin,
:Jer a királyhoz. Bámulásra méltó,
:Mit nem tesz e békétlen hangulat
:Most, hogy színig van lelkök sérelemmel;
:Menj Angliába; késztem a királyt is. 
| PANDULPH.
:O, sir, when he shall hear of your approach,
:If that young Arthur be not gone already,
:Even at that news he dies; and then the hearts
:Of all his people shall revolt from him,
:And kiss the lips of unacquainted change;
:And pick strong matter of revolt and wrath
:Out of the bloody fingers' ends of john.
:Methinks I see this hurly all on foot:
:And, O, what better matter breeds for you
:Than I have nam'd!—The bastard Falconbridge
:Is now in England, ransacking the church,
:Offending charity: if but a dozen French
:Were there in arms, they would be as a call
:To train ten thousand English to their side:
:Or as a little snow, tumbled about
:Anon becomes a mountain. O noble Dauphin,
:Go with me to the king:—'tis wonderful
:What may be wrought out of their discontent,
:Now that their souls are topful of offence:
:For England go:—I will whet on the king.
|-
| LAJOS
:Erős okod erős tettet csinál:
:''Igen''-edre nem mond ''nem''-et a király.
:''Elmennek.'' 
| LOUIS.
:Strong reasons makes strong actions: let us go:
:If you say ay, the king will not say no.
:''Exeunt.''
|}

==Negyedik felvonás== 
===1. szín=== 
{| {{sztdr}}
| width=50% | 
:''Northampton. Szoba a várkastélyban.''
:''Hubert két porkolábbal jő.'' 
| 
:''SCENE 1. Northampton. A Room in the Castle. ''
:''Enter HUBERT and two Attendants.''
|-
| HUBERT
:Hevítsd izzóra e vasat; te meg
:Állj e kárpit mögé; s ha lábam a föld
:Keblére toppan, hát rohanj elő,
:S kötözd erősen székhez a fiút,
:Akit velem lelsz. Jól vigyázz; eredj! 
| HUBERT.
:Heat me these irons hot; and look thou stand
:Within the arras: when I strike my foot
:Upon the bosom of the ground, rush forth
:And bind the boy which you shall find with me
:Fast to the chair: be heedful: hence, and watch.
|-
| ELSŐ PORKOLÁB
:Van teljhatalmad erre, gondolom? 
| FIRST ATTENDANT.
:I hope your warrant will bear out the deed.
|-
| HUBERT
:Csúf aggodalmak! Láss hozzá! Ne félj.
:''Porkolábok el.''
:Jer, kis öcsém, jer! Egy szóm lesz veled.
:''Arthur jő.'' 
| HUBERT.
:Uncleanly scruples! Fear not you; look to't.—
:''Exeunt ATTENDANTS.''
:Young lad, come forth; I have to say with you.
:''Enter ARTHUR.''
|-
| ARTHUR
:Jó reggelt, Hubert. 
| ARTHUR.
:Good morrow, Hubert.
|-
| HUBERT
:Jó reggelt, kis herceg. 
| HUBERT.
:Good morrow, little prince.
|-
| ARTHUR
:Oly kicsi herceg, amily csak lehet,
:Bár több lehetni oly nagy címe van.
:Komor vagy. 
| ARTHUR.
:As little prince, having so great a tide
:To be more prince, as may be.—You are sad.
|-
| HUBERT
:Volt már vígabb kedvem is. 
| HUBERT.
:Indeed I have been merrier.
|-
| ARTHUR
:Ó, boldog Isten! Hisz rajtam kivűl
:Bús lenni oka sincsen senkinek;
:Pedig fransz földön laktomban, tudom,
:Sok úrfi oly komor volt, mint az éj,
:Merő hívságból. A kereszt-vizemre!
:Csak én fogoly ne volnék - őrzenék
:Juhot bár - mily vidor lennék napestig!
:Sőt itt is az; csak a nagybácsira
:Gyanúm ne volna: mit forral megint.
:Fél tőlem, én is tőle. Tehetek
:Én róla, hogy Godofréd volt apám?
:Nem, úgye? Nem bizony. Adná az Ég:
:Volnék fiad! Szeretnél, úgye, Hubert? 
| ARTHUR.
:Mercy on me!
:Methinks no body should be sad but I:
:Yet, I remember, when I was in France,
:Young gentlemen would be as sad as night,
:Only for wantonness. By my christendom,
:So I were out of prison, and kept sheep,
:I should be as merry as the day is long;
:And so I would be here, but that I doubt
:My uncle practises more harm to me:
:He is afraid of me, and I of him:
:Is it my fault that I was Geffrey's son?
:No, indeed, is't not; and I would to heaven
:I were your son, so you would love me, Hubert.
|-
| HUBERT
:''félre.''
:Ha szólok, ez ártatlan csevegés
:Felkölti bennem holt irgalmamat:
:Tehát dologra; végezzünk hamar. 
| HUBERT. 
:''Aside.'' If I talk to him, with his innocent prate
:He will awake my mercy, which lies dead:
:Therefore I will be sudden and despatch.
|-
| ARTHUR
:Beteg vagy, Hubert? Oly halvány az arcod.
:Ó, vajha volnál egy kissé beteg,
:Hogy én virrasszam ágyad reggelig;
:Jobban szeretlek, mint engem te, lásd. 
| ARTHUR.
:Are you sick, Hubert? you look pale to-day:
:In sooth, I would you were a little sick,
:That I might sit all night and watch with you:
:I warrant I love you more than you do me.
|-
| HUBERT
:''félre.''
:Beszéde mindjárt meghódítja keblem. -
:Olvasd, kis Arthur.
:''Papírt mutat. Félre.''
:Ejnye, balga nedv!
:A szörnyü kínzást ajtón dobja ki!
:Sietni kell, mert elhatározásom
:Lágy női könnyben mindjárt elpotyog. -
:Nem szép az írás? nem olvasható? 
| HUBERT. 
:''Aside.'' His words do take possession of my bosom.—
:Read here, young Arthur.
:''Showing a paper.''
:''Aside.'' How now, foolish rheum!
:Turning dispiteous torture out of door!
:I must be brief, lest resolution drop
:Out at mine eyes in tender womanish tears.—
:Can you not read it? is it not fair writ?
|-
| ARTHUR
:Ó, szép, nagyon is, ily rút tartalomhoz!
:Ki kell taszítnod mind a két szemem
:Tüzes vassal, Hubert? 
| ARTHUR.
:Too fairly, Hubert, for so foul effect.
:Must you with hot irons burn out both mine eyes?
|-
| HUBERT
:Ki kell, fiú. 
| HUBERT.
:Young boy, I must.
|-
| ARTHUR
:És megteszed? 
| ARTHUR.
:And will you?
|-
| HUBERT
:Meg. 
| HUBERT.
:And I will.
|-
| ARTHUR
:Van hozzá szived?
:Ha csak fejed fájt, én zsebkeszkenőm
:Kötöttem, ládd-e, homlokod köré
:(Az volt a legszebb, hercegnő himezte),
:Azóta vissza sem kértem soha;
:Kezembe tartám éjfelig fejed,
:És, mint az óra fürge percei,
:Fel-felvidítám a nehéz időt,
:Kérdezve tőled: »hol fáj?« és: »mi kell?«
:Vagy: »mit csináljak enyhitésedűl?«
:Sok pórfi szunnyadt volna csendesen,
:Nem vetted volna egy nyájas szavát;
:Hanem királyfi volt az ápolód.
:Gondolhatod most, e nagy szeretet
:Csak színlés, tettetés: gondold, ha tetszik.
:Ha Isten úgy akarta, hogy te bánts,
:Hát bántanod kell. - Kisütöd szemem?
:E két szemet, melyek terád soha
:Görbén se néztek s nem fognak soha? 
| ARTHUR.
:Have you the heart? When your head did but ache,
:I knit my handkerchief about your brows,—
:The best I had, a princess wrought it me,—
:And I did never ask it you again;
:And with my hand at midnight held your head;
:And, like the watchful minutes to the hour,
:Still and anon cheer'd up the heavy time,
:Saying 'What lack you?' and 'Where lies your grief?'
:Or 'What good love may I perform for you?'
:Many a poor man's son would have lien still,
:And ne'er have spoke a loving word to you;
:But you at your sick service had a prince.
:Nay, you may think my love was crafty love,
:And call it cunning.—do, an if you will:
:If heaven be pleas'd that you must use me ill,
:Why, then you must.—Will you put out mine eyes,
:These eyes that never did nor never shall
:So much as frown on you?
|-
| HUBERT
:Megesküvém; most vassal pörkölöm ki. 
| HUBERT.
:I have sworn to do it!
:And with hot irons must I burn them out.
|-
| ARTHUR
:Ah! e csak ily vaskorban lehető.
:De hiszen a vas, bár izzó-vörös,
:Amíg szememhez ér, felissza könnyem,
:S tüzes haragját e szerint maga
:Ártatlanságom nedve oltja ki;
:Búvában akkor rozsda rágja szét,
:Amért tüzes volt, hogy szememnek ártson.
:Tudnál keményebb lenni, mint a vert-vas?
:Angyal ha jőne s mondaná nekem,
:Hogy a szemem Hubert kiszúrja, mégse
:Hinném; se másnak, Huberten kivűl. 
| ARTHUR.
:Ah, none but in this iron age would do it!
:The iron of itself, though heat red-hot,
:Approaching near these eyes would drink my tears,
:And quench his fiery indignation,
:Even in the matter of mine innocence;
:Nay, after that, consume away in rust,
:But for containing fire to harm mine eye.
:Are you more stubborn-hard than hammer'd iron?
:An if an angel should have come to me
:And told me Hubert should put out mine eyes,
:I would not have believ'd him,—no tongue but Hubert's.
|-
| HUBERT
:Gyertek be, hé!
:''Toppant''
:''Porkolábok jőnek, kötéllel, vassal stb.''
:Tegyétek a parancsom. 
| HUBERT. 
:''Stamps.'' Come forth.
:''Re-enter Attendants, with cords, irons, &amp;c.''
:Do as I bid you do.
|-
| ARTHUR
:Jaj, jaj! ne bánts, Hubert, ne bánts! szemem
:Már e bakók láttára oda van! 
| ARTHUR.
:O, save me, Hubert, save me! my eyes are out
:Even with the fierce looks of these bloody men.
|-
| HUBERT
:Mondom, kötözd meg; addszi a vasat. 
| HUBERT.
:Give me the iron, I say, and bind him here.
|-
| ARTHUR
:Jaj, jaj! mi szükség e bősz durvaságra?
:Hisz meg se moccanok, mint egy darab kő.
:Hubert, ne köttess meg, az Istenért!
:Hallgass ki, Hubert: küldd el ezeket,
:Oly csendesen megűlök, mint a bárány,
:Egy moccanást, rúgást, szót nem teszek,
:A vasra sem tekintek mérgesen,
:Csak űzd el e két embert, s megbocsátom,
:Akármi kínzást téssz rajtam magad. 
| ARTHUR.
:Alas, what need you be so boist'rous rough?
:I will not struggle, I will stand stone-still.
:For heaven sake, Hubert, let me not be bound!
:Nay, hear me, Hubert!—drive these men away,
:And I will sit as quiet as a lamb;
:I will not stir, nor wince, nor speak a word,
:Nor look upon the iron angerly:
:Thrust but these men away, and I'll forgive you,
:Whatever torment you do put me to.
|-
| HUBERT
:No, várjatok künn; hagyjatok magunkra. 
| HUBERT.
:Go, stand within; let me alone with him.
|-
| ELSŐ PORKOLÁB
:Sokér nem adnám, hogy itt nem leszek.
:''Porkolábok el.'' 
| FIRST ATTENDANT.
:I am best pleas'd to be from such a deed.
:''Exeunt Attendants.''
|-
| ARTHUR
:Ó, jaj! kiszidtam egy barátomat:
:Nézése zordon, de jó szíve van. -
:Hídd vissza, hogy részvéte a tiédet
:Élessze föl. 
| ARTHUR.
:Alas, I then have chid away my friend!
:He hath a stern look but a gentle heart:—
:Let him come back, that his compassion may
:Give life to yours.
|-
| HUBERT
:Fiú, készítsd magad. 
| HUBERT.
:Come, boy, prepare yourself.
|-
| ARTHUR
:Hát nincs menekvés? 
| ARTHUR.
:Is there no remedy?
|-
| HUBERT
:Nincs; tartsd a szemed. 
| HUBERT.
:None, but to lose your eyes.
|-
| ARTHUR
:Ó, Istenem! bár a tiédbe csak
:Egy szálka, porszem, hajszál volna most,
:Vagy bármi e becses érzéknek árt:
:Hogy érzenéd, mi kínos ott az is,
:S elszörnyekednél bősz szándékodon. 
| ARTHUR.
:O heaven!—that there were but a mote in yours,
:A grain, a dust, a gnat, a wandering hair,
:Any annoyance in that precious sense!
:Then, feeling what small things are boisterous there,
:Your vile intent must needs seem horrible.
|-
| HUBERT
:Hát ezt igérted? Hallgass, fogd be szád. 
| HUBERT.
:Is this your promise? go to, hold your tongue.
|-
| ARTHUR
:Két száj se volna sok, Hubert, midőn
:A két szemet kell védenünk vele.
:Ne mondd, fogjam be a szám; ó, ne, Hubert:
:Inkább, ha tetszik, vágd ki nyelvemet,
:Csak a szemem ne bántsd. Ó, a szemem ne!
:Ha másért nem, csak hogy nézhesselek.
:Ni! eszközöd kihűlt; bizony ki az!
:Lám, ő se bánt már. 
| ARTHUR.
:Hubert, the utterance of a brace of tongues
:Must needs want pleading for a pair of eyes:
:Let me not hold my tongue,—let me not, Hubert;
:Or, Hubert, if you will, cut out my tongue,
:So I may keep mine eyes: O, spare mine eyes,
:Though to no use but still to look on you!—
:Lo, by my troth, the instrument is cold
:And would not harm me.
|-
| HUBERT
:Könnyű meghevítnem. 
| HUBERT.
:I can heat it, boy.
|-
| ARTHUR
:Nem azt ugyan; meghalt búvában a tűz,
:Hogy, bár az ember kéjelmére van
:Teremtve, ily méltatlan, szörnyü célra
:Fordíttatik. - No, íme, nézd magad,
:Nincs már e szénben semmi ártalom;
:Az Ég fuvalma, ím, elfújta lelkét,
:Szórván fejére bűnbánó hamut. 
| ARTHUR.
:No, in good sooth; the fire is dead with grief,
:Being create for comfort, to be us'd
:In undeserv'd extremes: see else yourself;
:There is no malice in this burning coal;
:The breath of heaven hath blown his spirit out,
:And strew'd repentant ashes on his head.
|-
| HUBERT
:Csak rálehellek, és föléled újra. 
| HUBERT.
:But with my breath I can revive it, boy.
|-
| ARTHUR
:Akkor csak elpirítod újra, Hubert:
:Szégyen miatt fog égni tetteden;
:Sőt tán szemedbe szikrát is lövell,
:És mint az eb, ha harcra mérgelik,
:Hozzákap őtet csipkedő urához.
:Lám, minden eszköz, mellyel ártanál,
:Megvonja tisztét; csak benned hiányzik
:Az irgalom, mely tűzbe, vasba megvan,
:Tudjuk pedig, mily irgalmatlanok: 
| ARTHUR.
:An if you do, you will but make it blush,
:And glow with shame of your proceedings, Hubert.
:Nay, it, perchance will sparkle in your eyes;
:And, like a dog that is compell'd to fight,
:Snatch at his master that doth tarre him on.
:All things that you should use to do me wrong,
:Deny their office: only you do lack
:That mercy which fierce fire and iron extends,
:Creatures of note for mercy-lacking uses.
|-
| HUBERT
:Jó, láss, hogy élj: én nem bántom szemed
:Bátyád egész kincstáraért se; bár
:Megesküvém, fiú, és eltökéltem,
:Hogy e tulajdon vassal kisütöm. 
| HUBERT.
:Well, see to live; I will not touch thine eye
:For all the treasure that thine uncle owes:
:Yet I am sworn, and I did purpose, boy,
:With this same very iron to burn them out.
|-
| ARTHUR
:Ó, most megint Hubert vagy; ekkorig
:Álcát viseltél. 
| ARTHUR.
:O, now you look like Hubert! all this while
:You were disguised.
|-
| HUBERT
:Csitt! Isten veled.
:Bátyád ne tudja, csak holt híredet.
:E kém kutyákat álhírrel tömöm meg.
:Aludj te bátran, kedves kis fiú:
:Nincs a világnak kincse, amiért
:Illetne Hubert. 
| HUBERT.
:Peace; no more. Adieu!
:Your uncle must not know but you are dead;
:I'll fill these dogged spies with false reports:
:And, pretty child, sleep doubtless and secure
:That Hubert, for the wealth of all the world,
:Will not offend thee.
|-
| ARTHUR
:Ó, Ég! köszönöm. 
| ARTHUR.
:O heaven! I thank you, Hubert.
|-
| HUBERT
:Hallgass! ne többet. Jer titkon velem;
:Kockára dobtam érted a fejem.
:''Elmennek.'' 
| HUBERT.
: Silence; no more: go closely in with me:
:Much danger do I undergo for thee.
:''Exeunt.''
|}

===2. szín=== 
{| {{sztdr}}
| width=50% | 
:''Ugyanott. Trónterem a palotában. János király, koronásan.''
:''Pembroke, Salisbury és más urak jőnek. A király trónra lép.'' 
| 
''SCENE 2.The same. A Room of State in the Palace. ''
''Enter KING JOHN, crowned, PEMBROKE, SALISBURY, and other LORDS. The KING takes his State.''
|-
| JÁNOS KIRÁLY
:Megkoronázva újra, újra itt
:Ülünk, s remélem, jó szemmel tekintve. 
| KING JOHN.
:Here once again we sit, once again crown'd,
:And look'd upon, I hope, with cheerful eyes.
|-
| PEMBROKE
:Ez »újra«, felség, úgy tetszett; különben
:Ez »újra« most egyszer fölösleges.
:Felséged immár koronázva volt,
:Megfosztva sem lőn e királyi dísztől;
:Néped szivében nem forrt lázadás;
:Országod új vágy nem zavarta fel
:Várt változások, jobb kormány után. 
| PEMBROKE.
:This once again, but that your highness pleas'd,
:Was once superfluous: you were crown'd before,
:And that high royalty was ne'er pluck'd off;
:The faiths of men ne'er stained with revolt;
:Fresh expectation troubled not the land
:With any long'd-for change or better state.
|-
| SALISBURY
:És így e pompát kétszer venni föl,
:Dús címre új cikornyát hímzeni,
:Futtatni színaranyt, kifestegetni
:A liljomot, pancsolni violát
:Illatszerekkel, a jeget gyalulni,
:Pótolni a szivárvány színeit,
:Vagy mécs-világgal gyámolítni fényét
:Az ég dicső szemének: ez pazar
:S nevetni méltó ráadás vala. 
| SALISBURY.
:Therefore, to be possess'd with double pomp,
:To guard a title that was rich before,
:To gild refined gold, to paint the lily,
:To throw a perfume on the violet,
:To smooth the ice, or add another hue
:Unto the rainbow, or with taper-light
:To seek the beauteous eye of heaven to garnish,
:Is wasteful and ridiculous excess.
|-
| PEMBROKE
:Ne vón királyi tetszésed müve,
:E tett hasonló ismételt regéhez:
:Előlkezdése fülháborgató,
:Kivált, ha rosszkor zaklatnak vele. 
| PEMBROKE.
:But that your royal pleasure must be done,
:This act is as an ancient tale new told;
:And, in the last repeating troublesome,
:Being urged at a time unseasonable.
|-
| SALISBURY
:Ezáltal ódon, ismert képe a
:Jó agg szokásnak eltorzul nagyon
:És mint vitorlát egy szélfordulás,
:Az elme-járást úgy téríti el,
:Megbokrosítja a józan tanácsot,
:Beteggé teszi az ép véleményt,
:Gyanússá a valót, amért ilyen
:Ujdon szabásu köntöst ölte fel. 
| SALISBURY.
:In this, the antique and well-noted face
:Of plain old form is much disfigured;
:And, like a shifted wind unto a sail,
:It makes the course of thoughts to fetch about;
:Startles and frights consideration;
:Makes sound opinion sick, and truth suspected,
:For putting on so new a fashion'd robe.
|-
| PEMBROKE
:Kézműves is, hajónál jobbra tör,
:Becsvágyban elvész a tanult ügyesség;
:S gyakorta mentség a hibát nagyobbá
:Növeszti, mint volt a mentség előtt:
:Így, folt takarván kicsi repedést,
:Jobban gyanúba ejti a likat,
:Mint maga a lik, a foldás előtt. 
| PEMBROKE.
:When workmen strive to do better than well,
:They do confound their skill in covetousness;
:And oftentimes excusing of a fault
:Doth make the fault the worse by the excuse,—
:As patches set upon a little breach
:Discredit more in hiding of the fault
:Than did the fault before it was so patch'd.
|-
| SALISBURY
:Váltig tanácslók mi az ünnepély
:Előtt is ezt már; de méltóztatott
:Felséged föl se venni: jó, legyen;
:Hisz akarásunk, részben mint egészben,
:Ott áll meg, amit felséged akar. 
| SALISBURY.
:To this effect, before you were new-crown'd,
:We breath'd our counsel: but it pleas'd your highness
:To overbear it; and we are all well pleas'd,
:Since all and every part of what we would
:Doth make a stand at what your highness will.
|-
| JÁNOS KIRÁLY
:Némely okát már közlém második
:Koronázásomnak, s azt hiszem, erősek;
:Többet, erősbet is fogok, mihelyt
:Félelmem enyhül; addig, kérjetek:
:Mit kell javítni, ami nem megyen jól,
:És látni fogjátok, mily készakarva
:Meghallgatom s adom kérelmetek. 
| KING JOHN.
:Some reasons of this double coronation
:I have possess'd you with, and think them strong;
:And more, more strong, when lesser is my fear,
:I shall indue you with: meantime but ask
:What you would have reform'd that is not well,
:And well shall you perceive how willingly
:I will both hear and grant you your requests.
|-
| PEMBROKE
:Én hát, ezeknek szája is levén
:És hangadója szívök vágyinak,
:Magam nevében s az övékben is,
:De legkivált ten-biztosságodért,
:Mely fő törekvés mind nekem s nekik,
:Szívből könyörgök, hogy bocsásd el Arthurt,
:Kinek fogsága e veszélyhozó
:Okoskodásra készti a tömeg
:Elégedetlen, morgó ajakát:
:Ha mit nyugodtan bírsz, joggal birod:
:Mért akkor e félsz, mely (mondják) csupán
:A rossz nyomán jár, hogy kalitba csukd
:Ifjú öcsédet, elfojtsd napjait
:Barbár tudatlanságba, s fiatal
:Korától megvond a nemes gyakorlat
:Oly dús előnyét? - Hogy hát ez ürűgy se
:Maradjon trónod ellenséginek:
:Parancsold, kérjük, hogy mellette kérjünk;
:Magunk javára ezt csak annyiban
:Tesszük, mivel szabadságán saját
:Üdvöd alapszik, s ezen a miénk. 
| PEMBROKE.
:Then I,—as one that am the tongue of these,
:To sound the purposes of all their hearts,—
:Both for myself and them,—but, chief of all,
:Your safety, for the which myself and them
:Bend their best studies,—heartily request
:The enfranchisement of Arthur, whose restraint
:Doth move the murmuring lips of discontent
:To break into this dangerous argument,—
:If what in rest you have in right you hold,
:Why then your fears,—which, as they say, attend
:The steps of wrong,—should move you to mew up
:Your tender kinsman, and to choke his days
:With barbarous ignorance, and deny his youth
:The rich advantage of good exercise?
:That the time's enemies may not have this
:To grace occasions, let it be our suit
:That you have bid us ask his liberty;
:Which for our goods we do no further ask
:Than whereupon our weal, on you depending,
:Counts it your weal he have his liberty.
|-
| JÁNOS KIRÁLY
:Legyen tehát; megbízlak kiskora
:Vezérletével.
:''Hubert jő.''
:Nos, Hubert, mi újság?
:''Hubert súg a királynak.'' 
| KING JOHN.
:Let it be so: I do commit his youth
:To your direction.
:''Enter HUBERT.''
:Hubert, what news with you?
|-
| PEMBROKE
:Ez a vértettre választott egyén,
:Parancsát egy barátom látta is.
:Rút bűne képe a szemében űl,
:A pisla nézés háborgó kebel
:Tanúja: megtörtént, félek s hiszem,
:Mitől remegtünk, hogy rábízatott. 
| PEMBROKE.
:This is the man should do the bloody deed;
:He show'd his warrant to a friend of mine:
:The image of a wicked heinous fault
:Lives in his eye; that close aspect of his
:Doth show the mood of a much-troubled breast;
:And I do fearfully believe 'tis done
:What we so fear'd he had a charge to do.
|-
| SALISBURY
:S ni, a királynak hogy jő-megy szine
:Merénye s a bel-furdalás között,
:Mint szemben álló két sereg között
:A nyargalócok. Szenvedélye megkölt:
:Ki kell fakadnia. 
| SALISBURY.
:The colour of the king doth come and go
:Between his purpose and his conscience,
:Like heralds 'twixt two dreadful battles set.
:His passion is so ripe it needs must break.
|-
| PEMBROKE
:S ha fölfakad,
:Rút evje e fiú halála lesz. 
| PEMBROKE.
:And when it breaks, I fear will issue thence
:The foul corruption of a sweet child's death.
|-
| JÁNOS KIRÁLY
:Mi vissza nem tarthatjuk a halál
:Erőszakos kezét. - Kérelmetek
:Megadni bennem él az akarat;
:De tárgya elhúnyt, nincs többé, urak:
:Azt mondja, Arthur virradóra meghalt. 
| KING JOHN.
:We cannot hold mortality's strong hand:—
:Good lords, although my will to give is living,
:The suit which you demand is gone and dead:
:He tells us Arthur is deceas'd to-night.
|-
| SALISBURY
:Féltünk bizony, halálos a baja. 
| SALISBURY.
:Indeed, we fear'd his sickness was past cure.
|-
| PEMBROKE
:Hallók biz azt, halálán van szegény,
:Bár azt sem érté maga, hogy beteg.
:Ezért felelni kell, vagy itt vagy ott! 
| PEMBROKE.
:Indeed, we heard how near his death he was,
:Before the child himself felt he was sick:
:This must be answer'd either here or hence.
|-
| JÁNOS KIRÁLY
:Mit hánytok énrám ily komor szemet?
:Avagy enyém a végzet ollaja?
:A szívverésnek én parancsolok? 
| KING JOHN.
:Why do you bend such solemn brows on me?
:Think you I bear the shears of destiny?
:Have I commandment on the pulse of life?
|-
| SALISBURY
:Ez szembeötlő gaz játék, s gyalázat,
:Hogy ezt a nagyság oly durván üzi.
:Szerencsét hozzá; most élj boldogul. 
| SALISBURY.
:It is apparent foul-play; and 'tis shame
:That greatness should so grossly offer it:
:So thrive it in your game! and so, farewell.
|-
| PEMBROKE
:Megállj, Lord Salisbury; én is megyek:
:Keressük fel szegény fiú örökjét,
:Kicsíny országát, az erőszakos sírt.
:A vér, kié hosszába, széltibe
:E nagy sziget, négy lábbal éri be.
:Gonosz világ! Ezt nincsen tűrni mód:
:Ez még kitör, s elébb tán, mint utóbb.
:''Urak el.'' 
| PEMBROKE.
:Stay yet, Lord Salisbury, I'll go with thee
:And find th' inheritance of this poor child,
:His little kingdom of a forced grave.
:That blood which ow'd the breadth of all this isle
:Three foot of it doth hold:—bad world the while!
:This must not be thus borne: this will break out
:To all our sorrows, and ere long, I doubt.
:''Exeunt LORDS.''
|-
| JÁNOS KIRÁLY
:Égnek bosszútól. Bánom tettemet:
:Vérben vetett alap nem biztosít;
:Mások halála életet nem ad.
:''Egy híradó jön.''
:Ijedség űl szemedben. Hol az a vér,
:Melyet lakozni láttam arcodon?
:Ily rút idő nem tisztul vész nekűl:
:Ontsd. - Hogy megyen Frankhonban a világ? 
| KING JOHN.
:They burn in indignation. I repent:
:There is no sure foundation set on blood;
:No certain life achiev'd by others' death.—
:''Enter a MESSENGER.''
:A fearful eye thou hast: where is that blood
:That I have seen inhabit in those cheeks?
:So foul a sky clears not without a storm:
:Pour down thy weather:—how goes all in France?
|-
| HÍRADÓ
:Frankhonból Ángliába. - Íly erőt
:Kültámadásra nem szedett soha
:Egy tartományból senki, mint a fransz.
:El is tanúlta gyors átköltödet:
:Mert míg füledhez jutna készülése,
:Már itt van a hír, hogy megérkezett. 
| MESSENGER.
:From France to England.—Never such a power
:For any foreign preparation
:Was levied in the body of a land.
:The copy of your speed is learn'd by them;
:For when you should be told they do prepare,
:The tidings comes that they are all arriv'd.
|-
| JÁNOS KIRÁLY
:Ha! Részegen feküdtek és aludtak
:Tudósitóink? Mit csinál anyám,
:Hogy íly hadat gyüjt a franszok királya
:S ő meg se hallja? 
| KING JOHN.
:O, where hath our intelligence been drunk?
:Where hath it slept? Where is my mother's care,
:That such an army could be drawn in France,
:And she not hear of it?
|-
| HÍRADÓ
:Porral van füle
:Betömve; ápril elsején kimúlt
:Nemes királynénk; és úgy hallani,
:Constantia asszony is tegnapelőtt
:Őrjöngve meghalt; ezt csak szóbeszédből
:Hallám; való-e vagy se? nem tudom. 
| MESSENGER.
:My liege, her ear
:Is stopp'd with dust; the first of April died
:Your noble mother; and as I hear, my lord,
:The Lady Constance in a frenzy died
:Three days before; but this from rumour's tongue
:I idly heard,—if true or false I know not.
|-
| JÁNOS KIRÁLY
:Késleld futásod, szörnyü kénytelenség!
:Kössünk frigyet, míg bőszült nagyjaim
:Lecsöndesítem. - Meghalt az anyám!
:Hogyan felfordult hát fransz birtokom!
:Ki a vezére a fransz haderőnek,
:Mely, mint igaznak mondod, partra szállt? 
| KING JOHN.
:Withhold thy speed, dreadful occasion!
:O, make a league with me, till I have pleas'd
:My discontented peers!—What! mother dead!
:How wildly, then, walks my estate in France!—
:Under whose conduct came those powers of France
:That thou for truth giv'st out are landed here?
|-
| HÍRADÓ
:Maga a dauphin. 
| MESSENGER.
:Under the Dauphin.
|-
| JÁNOS KIRÁLY
:Elkábitod fejem
:Rossz híreiddel. -
:''Richárd jő, Pomfreti Péterrel.''
:No, mit mondanak
:Gazdálkodásodhoz? Csak sose tömd
:Rossz hírrel a fejem, már tele van. 
| KING JOHN.
:Thou hast made me giddy
:With these in tidings.
:''Enter the BASTARD and PETER OF POMFRET.''
:Now! What says the world
:To your proceedings? do not seek to stuff
:My head with more ill news, for it is full.
|-
| RICHÁRD
:Ha félsz a legrosszabbat hallani,
:Essék fejedre hát hallatlanul. 
| BASTARD.
:But if you be afear'd to hear the worst,
:Then let the worst, unheard, fall on your head.
|-
| JÁNOS KIRÁLY
:Öcsém, megengedj: elnyomott az ár,
:De újra fönt lélegzem, a habon.
:Most már kihallgatásra kész vagyok
:Akármi nyelvnek, szólna bármiről. 
| KING JOHN.
:Bear with me, cousin, for I was amaz'd
:Under the tide: but now I breathe again
:Aloft the flood; and can give audience
:To any tongue, speak it of what it will.
|-
| RICHÁRD
:Hogy boldogultam a papok között,
:Arról beszéljen gyűjtött összegem.
:De átkelőben országszerte a
:Népnél csodás képzelmeket találtam,
:Sok mendemondát, hiú álmokat;
:Nem tudja bár, mitől, de fél nagyon.
:Itt hozok egy jóst, Pomfretben fogám,
:Sarkában száz meg száz ember tolult;
:Nyers hangu, durva rímekben nekik
:Azt gajdolá, hogy délben Áldozókor
:Felséged a koronát leteszi. 
| BASTARD.
:How I have sped among the clergymen,
:The sums I have collected shall express.
:But as I travell'd hither through the land,
:I find the people strangely fantasied;
:Possess'd with rumours, full of idle dreams.
:Not knowing what they fear, but full of fear;
:And here's a prophet that I brought with me
:From forth the streets of Pomfret, whom I found
:With many hundreds treading on his heels;
:To whom he sung, in rude harsh-sounding rhymes,
:That, ere the next Ascension-day at noon,
:Your highness should deliver up your crown.
|-
| JÁNOS KIRÁLY
:Hitvány ábrándozó, mér tetted azt? 
| KING JOHN.
:Thou idle dreamer, wherefore didst thou so?
|-
| PÉTER
:Előre látom, hogy beteljesűl. 
| PETER.
:Foreknowing that the truth will fall out so.
|-
| JÁNOS KIRÁLY
:Hubert, vitesd el, börtönözd be jól;
:S az nap delén, mikorra koronám
:Letételét jósolja, függni fog.
:Add jó kezekbe, s fordulj vissza, mert
:Szükségem van reád. -
:''Hubert és Péter el.''
:Ó, kedves öcs!
:Hallád, mi hír van? mely had érkezett? 
| KING JOHN.
:Hubert, away with him; imprison him;
:And on that day at noon, whereon he says
:I shall yield up my crown, let him be hang'd.
:Deliver him to safety; and return,
:For I must use thee.
:''Exit HUBERT with PETER.''
:O my gentle cousin,
:Hear'st thou the news abroad, who are arriv'd?
|-
| RICHÁRD
:A fransz, uram; minden száj hirdeti:
:De meg Bigot s Salisbury lordokat
:Találtam éppen lángvörös szemekkel:
:Többed magukkal Arthur tetemét
:Keresni mentek; úgy mondják, az éjjel
:Kivánatodra meggyilkoltatott. 
| BASTARD.
:The French, my lord; men's mouths are full of it;
:Besides, I met Lord Bigot and Lord Salisbury,—
:With eyes as red as new-enkindled fire,
:And others more, going to seek the grave
:Of Arthur, whom they say is kill'd to-night
:On your suggestion.
|-
| JÁNOS KIRÁLY
:Nemes rokon, menj, elegyűlj közéjök.
:Módját találtam, hogy megnyerjem újra:
:Hívd vissza őket. 
| KING JOHN.
:Gentle kinsman, go
:And thrust thyself into their companies:
:I have a way to will their loves again:
:Bring them before me.
|-
| RICHÁRD
:Majd fölkeresem. 
| BASTARD.
:I will seek them out.
|-
| JÁNOS KIRÁLY
:De most, azonnal; egy, kettő: siess!
:Ó! Csak ne lenne jobbágy-ellenem,
:Midőn kül-ellen büszke támadása
:Rémíti szörnyü fénnyel városim!
:Légy Mercurom; köss szárnyat a bokádra,
:És vissza ismét szállj, mint gondolat. 
| KING JOHN.
:Nay, but make haste; the better foot before.
:O, let me have no subject enemies
:When adverse foreigners affright my towns
:With dreadful pomp of stout invasion!
:Be Mercury, set feathers to thy heels,
:And fly like thought from them to me again.
|-
| RICHÁRD
:Időnk lelke tanítson gyorsaságra. 
| BASTARD.
:The spirit of the time shall teach me speed.
|-
| JÁNOS KIRÁLY
:Lelkes, lovaghoz illő szó vala.
:''Richárd el.''
:Eredj utána, mert tán kelleni
:Fog a lordok közt s köztem híradó:
:Te légy az. 
| KING JOHN.
:Spoke like a sprightful noble gentleman!
:''Exit BASTARD.''
:Go after him; for he perhaps shall need
:Some messenger betwixt me and the peers;
:And be thou he.
|-
| HÍRADÓ
:Tiszta szívből, fejdelem.
:''El.'' 
| MESSENGER.
:With all my heart, my liege.
:''Exit.''
|-
| JÁNOS KIRÁLY
:Anyám meghalt!
:''Hubert visszajő.'' 
| KING JOHN.
:My mother dead!
:''Re-enter HUBERT.''
|-
| HUBERT
:Felség, az a hír, öt hold volt az éjjel:
:Négy helyben álló, míg az ötödik
:Csodás keringést tőn a négy körűl. 
| HUBERT.
:My lord, they say five moons were seen to-night;
:Four fixed, and the fifth did whirl about
:The other four in wondrous motion.
|-
| JÁNOS KIRÁLY
:Öt hold? 
| KING JOHN.
:Five moons!
|-
| HUBERT
:Vén emberek s banyák az utcán
:Ebből veszélyes módra jóslanak.
:Arthur halála közhír ajkukon,
:S őt emlegetve, csóválják fejök.
:Egymás fülébe súgnak; a beszélő
:Megrántja csuklón a rá hallgatót,
:Míg ez riadt mozdúlatot csinál,
:Homlokredőzve int, s forog szeme.
:Láttam kovácsot, így állt pőrölyével,
:Miközben a vas üllőjén kihűlt,
:Tátott ajakkal nyelni egy szabó,
:Ujságait, ki hirtelen fonákul
:Rántott papuccsal, a kezében olló
:S mérték, beszélt tengernyi francia
:Seregrül, amely Kentben talpon áll.
:Egy másik vézna, mosdatlan müvész
:Arthur halálát kezdve, vág szavába. 
| HUBERT.
:Old men and beldams in the streets
:Do prophesy upon it dangerously:
:Young Arthur's death is common in their mouths:
:And when they talk of him, they shake their heads,
:And whisper one another in the ear;
:And he that speaks doth gripe the hearer's wrist;
:Whilst he that hears makes fearful action
:With wrinkled brows, with nods, with rolling eyes.
:I saw a smith stand with his hammer, thus,
:The whilst his iron did on the anvil cool,
:With open mouth swallowing a tailor's news;
:Who, with his shears and measure in his hand,
:Standing on slippers,—which his nimble haste
:Had falsely thrust upon contrary feet,—
:Told of a many thousand warlike French
:That were embattailed and rank'd in Kent.
:Another lean unwash'd artificer
:Cuts off his tale, and talks of Arthur's death.
|-
| JÁNOS KIRÁLY
:S te mért akarsz így elrémíteni?
:Mit hányod ennyit az Arthur halálát?
:Te gyilkolád meg; nékem ''volt'' okom
:Holtát kivánni, nem neked, megölni. 
| KING JOHN.
:Why seek'st thou to possess me with these fears?
:Why urgest thou so oft young Arthur's death?
:Thy hand hath murder'd him: I had a mighty cause
:To wish him dead, but thou hadst none to kill him.
|-
| HUBERT
:Nem volt, uram? hát nem te sürgetél? 
| HUBERT.
:No had, my lord! why, did you not provoke me?
|-
| JÁNOS KIRÁLY
:Fejdelmek átka szolga környezet,
:Mely kész parancsul fogad egy szeszélyt
:S az élet véres hajlokába tör;
:Mely a hatalmas egy szemvillanását
:Törvénynek érti, s tudja, mit jelent
:Egy ránc e szörnyü felség homlokán,
:Holott szeszély tán, inkább, mint parancs. 
| KING JOHN.
:It is the curse of kings to be attended
:By slaves that take their humours for a warrant
:To break within the bloody house of life;
:And, on the winking of authority,
:To understand a law; to know the meaning
:Of dangerous majesty, when perchance it frowns
:More upon humour than advis'd respect.
|-
| HUBERT
:Tettemre itt van írásod, pecséted. 
| HUBERT.
:Here is your hand and seal for what I did.
|-
| JÁNOS KIRÁLY
:Ó, majd ha menny s föld közt végszámadásra
:Megyünk, ez írás, e pecsét leend.
:A kárhozatra ellenünk tanú.
:Hányszor nem indit a rossz eszközök
:Látása rosszra! - Ha te nem vagy ott,
:Természet által immár bélyeges,
:Kivált, kijegyzett cinkos a gonoszra:
:Eszembe se jut e gyilkos merény.
:De észrevévén szörnyü arcodat,
:Késznek találva, képesnek, mohónak
:Véres gonoszra, főbejáró tettre:
:Halkan elejtém, hogy haljon meg Arthur;
:S te, csakhogy egy király kedvébe juss,
:Nem vétkeléd, megölni egy királyfit. 
| KING JOHN.
:O, when the last account 'twixt heaven and earth
:Is to be made, then shall this hand and seal
:Witness against us to damnation!
:How oft the sight of means to do ill deeds
:Make deeds ill done! Hadst not thou been by,
:A fellow by the hand of nature mark'd,
:Quoted and sign'd to do a deed of shame,
:This murder had not come into my mind:
:But, taking note of thy abhorr'd aspect,
:Finding thee fit for bloody villainy,
:Apt, liable to be employ'd in danger,
:I faintly broke with thee of Arthur's death;
:And thou, to be endeared to a king,
:Made it no conscience to destroy a prince.
|-
| HUBERT
:Uram - 
| HUBERT.
:My lord,—
|-
| JÁNOS KIRÁLY
:Ha csak fejet rázsz, elhallgatsz, midőn
:Homályosan kimondám célomat,
:Vagy kétkedőleg vetsz reám szemet,
:Úgy, mintha nyíltabb szóra kérdenél:
:Mélyen pirúlva megnémúlok és
:Abbanhagynom, mivel félelmeid
:Félelmeim fölgerjesztik vala.
:De te megértéd puszta jelemet,
:S viszont jel által ösztönzéd bünöm;
:Igen, megállás nélkül ráleve
:Bősz lelked, ádáz jobbod elkövetni
:A tettet, amelyet kimondani
:Mindkettőnk nyelve aljasnak talált.
:Ki, színem elől! többé ne lássalak!
:Fő-rendem elhagy; országommal, éppen
:Kapumnál, idegen tábor dacol:
:Mi több, e testi országban, eme
:Vér- és lehellet-lakta tartomány
:Határi közt is belharc, pártütés
:Foly, lelkem és öcsém halála közt. 
| KING JOHN.
:Hadst thou but shook thy head or made pause,
:When I spake darkly what I purpos'd,
:Or turn'd an eye of doubt upon my face,
:As bid me tell my tale in express words,
:Deep shame had struck me dumb, made me break off,
:And those thy fears might have wrought fears in me:
:But thou didst understand me by my signs,
:And didst in signs again parley with sin;
:Yea, without stop, didst let thy heart consent,
:And consequently thy rude hand to act
:The deed which both our tongues held vile to name.—
:Out of my sight, and never see me more!
:My nobles leave me; and my state is brav'd,
:Even at my gates, with ranks of foreign powers;
:Nay, in the body of the fleshly land,
:This kingdom, this confine of blood and breath,
:Hostility and civil tumult reigns
:Between my conscience and my cousin's death.
|-
| HUBERT
:Más ellenidre fegyverkezz: magad
:S lelked között, ím, békét szerzek én.
:Nem halt meg Arthur: e kéz, e tulajdon
:Kezem, még szűz, ártatlan ekkorig,
:Nem festi vérnek bíbor mocska ezt,
:És e kebelbe még nem szállt soha
:Bősz gerjedelmü gyilkos gondolat.
:Fölséged a természetet gyalázá
:Képemben, amely kívül durva bár,
:Szebb lelket burkol, hogysem egy gyerek
:Hóhéra lenne ily ártatlanul. 
| HUBERT.
:Arm you against your other enemies,
:I'll make a peace between your soul and you.
:Young Arthur is alive: this hand of mine
:Is yet a maiden and an innocent hand,
:Not painted with the crimson spots of blood.
:Within this bosom never enter'd yet
:The dreadful motion of a murderous thought;
:And you have slander'd nature in my form,—
:Which, howsoever rude exteriorly,
:Is yet the cover of a fairer mind
:Than to be butcher of an innocent child.
|-
| JÁNOS KIRÁLY
:Él Arthur? Ó, siess hát lordjaimhoz,
:Öntsd lángoló dühökre hitedet,
:Hajtsd vissza őket a hűségre hozzám.
:Mit szenvedélyem arcodról beszélt,
:Bocsásd meg: a düh vak volt bennem, és
:A vérbe fordult szem rút képzete
:Csúfabbnak tüntetett fel, mint valál.
:Ó! ne felelj; csak hívd magánszobámba
:A lordokat; menj, hogy hamar jöhess.
:Lomhán sürgetlek: te jobban siess.
:''El.'' 
| KING JOHN.
:Doth Arthur live? O, haste thee to the peers,
:Throw this report on their incensed rage,
:And make them tame to their obedience!
:Forgive the comment that my passion made
:Upon thy feature; for my rage was blind,
:And foul imaginary eyes of blood
:Presented thee more hideous than thou art.
:O, answer not; but to my closet bring
:The angry lords with all expedient haste:
:I conjure thee but slowly; run more fast.
:''Exeunt.''
|}

===3. szín=== 
{| {{sztdr}}
| width=50% | 
:''Ugyanott. A várkastély előtt.''
:''Arthur, a falon.'' 
| 
:SCENE 3. The same. Before the castle. 
:''Enter ARTHUR, on the Walls.''
|-
| ARTHUR
:A fal magas; de már én csak leugrom. -
:Jó föld, kegyelmezz, meg ne üss nagyon! -
:Vagy ismer itt vagy senki; ha igen:
:Ez a hajóinas-mez eltakar.
:Félek, de már csak ráadom fejem.
:Ha lent vagyok, s lábam ki nem törött,
:Ezer kibúvóm lesz tovább inalni.
:S mindegy, szökőben, vagy itt fogva halni.
:''Leugrik.''
:Ó! e kövekbe bátyám szíve van. -
:Lelkem fogadd, Ég! testem Angolhon!
:''Meghal''
:''Pembroke, Salisbury és Bigot jőnek.'' 
| ARTHUR.
:The wall is high, and yet will I leap down:—
:Good ground, be pitiful and hurt me not!—
:There's few or none do know me: if they did,
:This ship-boy's semblance hath disguis'd me quite.
:I am afraid; and yet I'll venture it.
:If I get down, and do not break my limbs,
:I'll find a thousand shifts to get away:
:As good to die and go, as die and stay.
:''Leaps down.''
:O me! my uncle's spirit is in these stones:—
:Heaven take my soul, and England keep my bones!
:''Dies.''
:''Enter PEMBROKE, SALISBURY, and BIGOT.''
|-
| SALISBURY
:Hozzá megyek Szent-Edmunds-Burybe,
:Más menhelyünk nincs, s kapni kell, urak,
:A zord idők e szép ajánlatán. 
| SALISBURY.
:Lords, I will meet him at Saint Edmunds-Bury;
:It is our safety, and we must embrace
:This gentle offer of the perilous time.
|-
| PEMBROKE
:Ki hozta a bíbornok levelét? 
| PEMBROKE.
:Who brought that letter from the cardinal?
|-
| SALISBURY
:Melun gróf, egy főrangu francia;
:Titkos beszéde a dauphin baráti
:Érzelmiről még több, mint e levél. 
| SALISBURY.
:The Count Melun, a noble lord of France,
:Whose private with me of the Dauphin's love
:Is much more general than these lines import.
|-
| BIGOT
:Menjünk elébe holnap reggelig. 
| BIGOT.
:To-morrow morning let us meet him then.
|-
| SALISBURY
:Azaz, hogy akkor indulunk; hiszen
:Két hosszu nap kell, úgy érünk oda.
:''Richárd jő.'' 
| SALISBURY.
:Or rather then set forward; for 'twill be
:Two long days' journey, lords, or e'er we meet.
:''Enter the BASTARD.''
|-
| RICHÁRD
:Még egyszer jó napot, mogorva lordok,
:Kéret magához tüstént a király. 
| BASTARD.
:Once more to-day well met, distemper'd lords!
:The king by me requests your presence straight.
|-
| SALISBURY
:Minket lerázott a király magáról.
:Mocskos palástját szűz becsűletünk
:Nem bélli többé, s nem járunk tovább
:A vérnyomon, mit minden lépte hágy.
:Menj vissza, mondd: elszántuk életünket. 
| SALISBURY.
:The King hath dispossess'd himself of us.
:We will not line his thin bestained cloak
:With our pure honours, nor attend the foot
:That leaves the print of blood where'er it walks.
:Return and tell him so: we know the worst.
|-
| RICHÁRD
:Bármit koholtok, szép szó többre megy. 
| BASTARD.
:Whate'er you think, good words, I think, were best.
|-
| SALISBURY
:Sérvünk eszel most, nem illemszabály. 
| SALISBURY.
:Our griefs, and not our manners, reason now.
|-
| RICHÁRD
:De sérvetekben nincs sok ész; tehát
:Ész volna, hogy tudnátok illemet. 
| BASTARD.
:But there is little reason in your grief;
:Therefore 'twere reason you had manners now.
|-
| PEMBROKE
:Öcsém, öcsém! a bosszuságnak is
:Megvan saját joga. 
| PEMBROKE.
:Sir, sir, impatience hath his privilege.
|-
| RICHÁRD
:Meg ám, való:
:Urába tesz kárt, másba senkibe. 
| BASTARD.
: 'Tis true,—to hurt his master, no man else.
|-
| SALISBURY
:Ez itt a börtön.
:''Meglátva Arthurt.''
:De ki fekszik itt? 
| SALISBURY.
:This is the prison:—what is he lies here?
:''Seeing Arthur.''
|-
| PEMBROKE
:Halál, királyi szépségtől kevély!
:Ó, hát a földnek nincs egy odva e
:Bűnt eltakarni! 
| PEMBROKE.
:O death, made proud with pure and princely beauty!
:The earth had not a hole to hide this deed.
|-
| SALISBURY
:A gyilkos, talán
:Szörnyedve tettén, ím, itthagyja, hogy
:Bosszút kiáltson. 
| SALISBURY.
:Murder, as hating what himself hath done,
:Doth lay it open to urge on revenge.
|-
| BIGOT
:Vagy midőn a sírba
:Kárhoztatá is e szép alakot,
:Sajnálta sírba e királyi gyöngyöt. 
| BIGOT.
:Or, when he doom'd this beauty to a grave,
:Found it too precious-princely for a grave.
|-
| SALISBURY
:No, hát te, Richárd, mit szólsz? Láttad-e
:Mását? vagy olvastad, hallottad-e?
:Képzelted-e, vagy most képzelheted
:Hogy látva, látod? bírna képzeted,
:E tárgy nekűl, ilyet teremteni?
:Ez a fő csúcsa, leghegye, taréja,
:Legisleg-teteje a címeres
:Vérgyilkolásnak; a legvéresebb
:Gyalázat, legvadabb és leggazabb
:Embertelen csíny, mellyel hályogos
:Szemű harag, vagy a meredtszemű düh
:Szánó könnyet facsart ki valaha. 
| SALISBURY.
:Sir Richard, what think you? Have you beheld,
:Or have you read or heard, or could you think?
:Or do you almost think, although you see,
:That you do see? could thought, without this object,
:Form such another? This is the very top,
:The height, the crest, or crest unto the crest,
:Of murder's arms: this is the bloodiest shame,
:The wildest savagery, the vilest stroke,
:That ever wall-ey'd wrath or staring rage
:Presented to the tears of soft remorse.
|-
| PEMBROKE
:Meg van bocsátva minden eddigi
:Ölés ezáltal: mert ez oly egyetlen,
:Páratlan ádáz, hogy megszenteli
:Évszázadok még nem fogant bünét;
:Halálos vérontás, ez iszonyú
:Látványhoz mérve, puszta tréfa lesz. 
| PEMBROKE.
:All murders past do stand excus'd in this;
:And this, so sole and so unmatchable,
:Shall give a holiness, a purity,
:To the yet unbegotten sin of times;
:And prove a deadly bloodshed but a jest,
:Exampled by this heinous spectacle.
|-
| RICHÁRD
:Átokra méltó, véres munka ez;
:Istentelen kéz sujtoló müve,
:Ha általában emberkéz müve. 
| BASTARD.
:It is a damned and a bloody work;
:The graceless action of a heavy hand,—
:If that it be the work of any hand.
|-
| SALISBURY
:Ha általában emberkéz müve? -
:Sejtettük azt mi, hogy mi készül itt:
:Hubert kezének aljas műve ez;
:A csel, az ármány, a király esze.
:Megtiltom e szív hűségét iránta,
:Térdelve drága élted romjain,
:És e lehelni szűnt fenség fölött
:Szent fogadás tömjénét lehelem:
:Ha földi kéjet meg nem ízlelek,
:Gyönyör ragálya nem kap el soha,
:Se kényelem-vágy, tétlen lustaság,
:Míg e kezet dicsővé nem teszem
:A bosszuállás tisztessége által. 
| SALISBURY.
:If that it be the work of any hand?—
:We had a kind of light what would ensue.
:It is the shameful work of Hubert's hand;
:The practice and the purpose of the king:—
:From whose obedience I forbid my soul,
:Kneeling before this ruin of sweet life,
:And breathing to his breathless excellence
:The incense of a vow, a holy vow,
:Never to taste the pleasures of the world,
:Never to be infected with delight,
:Nor conversant with ease and idleness,
:Till I have set a glory to this hand,
:By giving it the worship of revenge.
|-
| PEMBROKE és BIGOT
:Szavadra lelkünk híven esküszik.
:''Hubert jő.'' 
| PEMBROKE. and BIGOT.
:Our souls religiously confirm thy words.
:''Enter HUBERT.''
|-
| HUBERT
:Uraim; kereslek, nagy-lélekszakadva.
:Él Arthur: a király küld értetek. 
| HUBERT.
:Lords, I am hot with haste in seeking you:
:Arthur doth live; the king hath sent for you.
|-
| SALISBURY
:Ó! vakmerő; hogy nem pirul halálra! -
:Coki, gazember! elkotródj hamar. 
| SALISBURY.
:O, he is bold, and blushes not at death:—
:Avaunt, thou hateful villain, get thee gone!
|-
| HUBERT
:Én nem vagyok gazember. 
| HUBERT.
:I am no villain.
|-
| SALISBURY
:''kardot ránt.''
:Megraboljam
:A törvény fáját? 
| SALISBURY.
:Must I rob the law?
:''Drawing his sword.''
|-
| RICHÁRD
:Fegyvered ragyog:
:Uram, dugd vissza. 
| BASTARD.
:Your sword is bright, sir; put it up again.
|-
| SALISBURY
:Nem, míg hüvelyűl
:E gaz gyilkos bőrébe nem dugom. 
| SALISBURY.
:Not till I sheathe it in a murderer's skin.
|-
| HUBERT
:Vissza, Lord Salisbury! vissza, ha mondom:
:Kardom csakoly éles, mint a tied.
:Isten bizony! kár magad így feledni,
:S kihívni vészes önvédelmemet,
:Nehogy felejtsem rangod, érdemid,
:Nagyságod, és csupán dühöd tekintsem. 
| HUBERT.
:Stand back, Lord Salisbury,—stand back, I say;
:By heaven, I think my sword's as sharp as yours:
:I would not have you, lord, forget yourself,
:Nor tempt the danger of my true defence;
:Lest I, by marking of your rage, forget
:Your worth, your greatness, and nobility.
|-
| BIGOT
:Odább, szemétdomb! Még dacolni mersz
:Egy főnemessel? 
| BIGOT.
:Out, dunghill! dar'st thou brave a nobleman?
|-
| HUBERT
:Én nem, a világért;
:De védni ártatlanságom merem
:Egy császár ellen is. 
| HUBERT.
:Not for my life: but yet I dare defend
:My innocent life against an emperor.
|-
| SALISBURY
:Gyilkos vagy. 
| SALISBURY.
:Thou art a murderer.
|-
| HUBERT
:Azzá
:Ne tégy! Még nem vagyok. Ki hamisat szól,
:Nem mond valót, s ki azt nem mond, hazug. 
| HUBERT.
:Do not prove me so;
:Yet I am none: whose tongue soe'er speaks false,
:Not truly speaks; who speaks not truly, lies.
|-
| PEMBROKE
:Aprítsuk össze. 
| PEMBROKE.
:Cut him to pieces.
|-
| RICHÁRD
:Békesség, ha mondom. 
| BASTARD.
:Keep the peace, I say.
|-
| SALISBURY
:Odább, Faulconbridge, vagy megkeserűlöd. 
| SALISBURY.
:Stand by, or I shall gall you, Falconbridge.
|-
| RICHÁRD
:Meg ám az ördög, Salisbury. Ha rám
:Csak rút szemet vetsz, egyet lépsz felém,
:Vagy egy gyalázó szót ejtesz dühödben,
:Tüstént leváglak. Dugd be kardodat,
:Mert összeverlek úgy, nyársoddal együtt,
:Hogy azt tudod, ördög ver, a pokolból. 
| BASTARD.
:Thou wert better gall the devil, Salisbury:
:If thou but frown on me, or stir thy foot,
:Or teach thy hasty spleen to do me shame,
:I'll strike thee dead. Put up thy sword betime:
:Or I'll so maul you and your toasting-iron
:That you shall think the devil is come from hell.
|-
| BIGOT
:Mit akarsz te, híres Faulconbridge lovag?
:Pártolni ezt a gyilkost, e gazembert? 
| BIGOT.
:What wilt thou do, renowned Falconbridge?
:Second a villain and a murderer?
|-
| HUBERT
:Lord Bigot, én az egyik sem vagyok. 
| HUBERT.
:Lord Bigot, I am none.
|-
| BIGOT
:Ki ölte hát meg e kis herceget? 
| BIGOT.
:Who kill'd this prince?
|-
| HUBERT
:Én élve hagytam, egy órája sincs;
:Tiszteltem őt, szerettem őt; s halálig
:Fogom siratni kedves életét. 
| HUBERT.
: 'Tis not an hour since I left him well:
:I honour'd him, I lov'd him, and will weep
:My date of life out for his sweet life's loss.
|-
| SALISBURY
:Hitelt ne adjon senki álkönyének!
:Gazság sosincs ily folyadék nekűl;
:S ez, régen űzve, úgy mutatja fel,
:Mint szánalomnak ártatlan vizét,
:El hát velem, ki vágópad mocsok-
:Szagú körétől borzad lelkileg,
:Mert engem itt bűn bűze fojtogat. 
| SALISBURY.
:Trust not those cunning waters of his eyes,
:For villainy is not without such rheum;
:And he, long traded in it, makes it seem
:Like rivers of remorse and innocency.
:Away with me, all you whose souls abhor
:Th' uncleanly savours of a slaughter-house;
:For I am stifled with this smell of sin.
|-
| BIGOT
:Siessünk a dauphinhoz, Burybe. 
| BIGOT.
:Away toward Bury, to the Dauphin there!
|-
| PEMBROKE
:Mondd a királynak: ott reánk akad.
:''Lordok el.'' 
| PEMBROKE.
:There tell the king he may inquire us out.
:''Exeunt LORDS.''
|-
| RICHÁRD
:Itt jól foly a világ! Tudsz valamit
:E szép dologban? Ó! az irgalom
:Vég- és határtalan mezsgyéin is túl
:El vagy kárhozva, ha te tetted e
:Gaztettet, Hubert. 
| BASTARD.
:Here's a good world!—Knew you of this fair work?
:Beyond the infinite and boundless reach
:Of mercy, if thou didst this deed of death,
:Art thou damn'd, Hubert.
|-
| HUBERT
:Hallgass ki, uram. 
| HUBERT.
:Do but hear me, sir.
|-
| RICHÁRD
:Ha! megmondjam, mi vagy?
:Oly kárhozott vagy, mint a fekete -
:Nem, semmi sincsen olyan fekete:
:Sötétebb színre vagy kárhozva, mint
:A Lucifer király; nincs ördöge
:Pokolnak oly rút, aminő te léssz,
:Ha e fiúnak gyilkosa te vagy. 
| BASTARD.
:Ha! I'll tell thee what;
:Thou'rt damn'd as black—nay, nothing is so black;
:Thou art more deep damn'd than Prince Lucifer:
:There is not yet so ugly a fiend of hell
:As thou shalt be, if thou didst kill this child.
|-
| HUBERT
:Egy lelkem, egy hitem - 
| HUBERT.
:Upon my soul,—
|-
| RICHÁRD
:Hacsak belé-
:Egyeztél, a Júdás végére juss;
:Kötél, ha kell, a leggyöngébb fonál,
:Minőt hasából pók font valaha,
:Bírjon meg; egy szál káka is gerendád
:Legyen; s ha vízbe fojtanád magad,
:Csak egy kanálba önts egy kis vizet,
:Az, mint egész nagy tenger, oly elég
:Lesz ily gazembert megfullasztani.
:Felette súlyos a gyanúm reád. 
| BASTARD.
:If thou didst but consent
:To this most cruel act, do but despair;
:And if thou want'st a cord, the smallest thread
:That ever spider twisted from her womb
:Will serve to strangle thee; a rush will be a beam
:To hang thee on; or wouldst thou drown thyself,
:Put but a little water in a spoon
:And it shall be as all the ocean,
:Enough to stifle such a villain up.
:I do suspect thee very grievously.
|-
| HUBERT
:Ha tett, helyeslés, vagy bár gondolat
:Által bünös vagyok a drága élet
:Elorzásában, mely e szép agyag
:Lakója volt: ne légyen a pokolnak
:Elég gyötrelme, engem kínzani.
:Én jól hagyám. 
| HUBERT.
:If I in act, consent, or sin of thought,
:Be guilty of the stealing that sweet breath
:Which was embounded in this beauteous clay,
:Let hell want pains enough to torture me!
:I left him well.
|-
| RICHÁRD
:Menj, fogd öledbe, s vidd el.
:Kábult vagyok, s út-vesztve bújdosom
:E zord világ vészes tüskéi közt.
:Mily könnyen elbirod nagy Angliát!
:Mert e hazából élet, jog, igazság
:E morzsa felség eltűntén, együtt
:Felszálla mennybe; itt más nem maradt,
:Csupán civódni, dúlni, tépni foggal
:E büszke állam gazdátlan ügyét.
:Most e királyság puszta koncain
:Bősz háború dühös taréja berzeng
:S a béke lágy szemébe kurrogat;
:Külső hadak, benső békétlenek
:''Egy'' útba vágnak; s roppant zűrzavar
:Les, mint a hollók egy esett baromra,
:Egy kicsikart trónt, mely bukóban áll -
:Boldog, kinek palástja és öve
:Kibírja e vészt. - Vidd el a fiút,
:Aztán siess utánam a királyhoz.
:Markomban ezer a sürgős dolog;
:S hazánkra, ím, az ég is agyarog.
:''Elmennek.'' 
| BASTARD.
:Go, bear him in thine arms.—
:I am amaz'd, methinks, and lose my way
:Among the thorns and dangers of this world.—
:How easy dost thou take all England up!
:From forth this morsel of dead royalty,
:The life, the right, and truth of all this realm
:Is fled to heaven; and England now is left
:To tug and scamble, and to part by the teeth
:The unow'd interest of proud-swelling state.
:Now for the bare-pick'd bone of majesty
:Doth dogged war bristle his angry crest,
:And snarleth in the gentle eyes of peace:
:Now powers from home and discontents at home
:Meet in one line; and vast confusion waits,
:As doth a raven on a sick-fallen beast,
:The imminent decay of wrested pomp.
:Now happy he whose cloak and cincture can
:Hold out this tempest.—Bear away that child,
:And follow me with speed: I'll to the king;
:A thousand businesses are brief in hand,
:And heaven itself doth frown upon the land.
:''Exeunt.''
|}

==Ötödik felvonás== 
===1. szín=== 

{| {{sztdr}}
| width=50% | 
:''Ugyanott. Terem a palotában.''
:''János király, Pandolf, kezében a korona,'' ''és kísérők jőnek.'' 
| 
:''SCENE 1. Northampton. A Room in the Palace. ''
:''Enter KING JOHN, PANDULPH with the crown, and Attendants.''
|-
| JÁNOS KIRÁLY
:És így kezedbe átszolgáltatám
:Dicsőségem körét. 
| KING JOHN.
:Thus have I yielded up into your hand
:The circle of my glory.
|-
| PANDOLF
:''a koronát Jánosnak nyújtva.''
:Fogadd e kézből
:Viszont: a pápa nyújtja általam,
:Legfőbb hatalmu, nagy hűbér-urad. 
| PANDULPH. 
:''Give KING JOHN the crown.'' 
:Take again
:From this my hand, as holding of the pope,
:Your sovereign greatness and authority.
|-
| JÁNOS KIRÁLY
:De tartsd meg szent szavad: siess a fransz
:Elé, s az őszentsége rád ruházta
:Egész erőddel álld el útjokat,
:Amíg fölöttünk a ház is nem ég.
:Ím pártot ütnek zúgó lordjaink,
:Népünk a jobbágy tiszttel pörbe száll,
:Esküdve frígyet, lelki hódolást
:Külföldi vérnek, jövevény királynak.
:E felzavart kedélyek árvizét
:Csupán terajtad áll mérsékleni.
:Ne késs tehát: oly beteg a jelen,
:Hogy rögtön adni kell gyógyszert, különben
:Gyógyíthatatlan a felforgatás. 
| KING JOHN.
:Now keep your holy word: go meet the French;
:And from his holiness use all your power
:To stop their marches 'fore we are inflam'd.
:Our discontented counties do revolt;
:Our people quarrel with obedience;
:Swearing allegiance and the love of soul
:To stranger blood, to foreign royalty.
:This inundation of mistemper'd humour
:Rests by you only to be qualified.
:Then pause not; for the present time's so sick
:That present medicine must be ministr'd
:Or overthrow incurable ensues.
|-
| PANDOLF
:Lehelletemből támadt e vihar,
:Midőn a pápa ellen fortyanál.
:De most, hogy visszatértél megjuházva,
:E harci szélvészt elcsitítja nyelvem,
:S bősz Angliádban jó időt csinál.
:Ma Áldozó nap van, jól megjegyezd,
:Ma tétetem le a fransz fegyverét.
:''El.'' 
| PANDULPH.
:It was my breath that blew this tempest up,
:Upon your stubborn usage of the pope:
:But since you are a gentle convertite,
:My tongue shall hush again this storm of war
:And make fair weather in your blustering land.
:On this Ascension-day, remember well,
:Upon your oath of service to the pope,
:Go I to make the French lay down their arms.
:''Exit.''
|-
| JÁNOS KIRÁLY
:Ma Áldozó van? Nem azt jósolák,
:Hogy Áldozókor, délben, leteszem
:Koronámat? Éppen az történt velem.
:Azt gondolám: erőszak készt reá,
:De, hála Isten, csak önkint tevém.
:''Richárd jő.'' 
| KING JOHN.
:Is this Ascension-day? Did not the prophet
:Say that before Ascension-day at noon
:My crown I should give off? Even so I have:
:I did suppose it should be on constraint;
:But, heaven be thank'd, it is but voluntary.
:''Enter the BASTARD.''
|-
| RICHÁRD
:Hódolt egész Kent; csak Dover dacol még:
:London baráti sergül fogadá
:Hadastul a dauphint. A főurak,
:Szavadra mit se hajtva, ellenidhez
:Kínálni mentek szolgálatjokat;
:S vad zűrzavar száguldoz fel s alá
:Kétes barátid kisded száma közt. 
| BASTARD.
:All Kent hath yielded; nothing there holds out
:But Dover Castle: London hath receiv'd,
:Like a kind host, the Dauphin and his powers:
:Your nobles will not hear you, but are gone
:To offer service to your enemy;
:And wild amazement hurries up and down
:The little number of your doubtful friends.
|-
| JÁNOS KIRÁLY
:Akkor se tértek vissza lordjaim,
:Midőn hallák, hogy a kis Arthur él? 
| KING JOHN.
:Would not my lords return to me again
:After they heard young Arthur was alive?
|-
| RICHÁRD
:Holtan találták, s az utcára vetve -
:Mint egy üres tok, melyből élete
:Kincsét gonosz kéz elrabolta már. 
| BASTARD.
:They found him dead, and cast into the streets;
:An empty casket, where the jewel of life
:By some damn'd hand was robb'd and ta'en away.
|-
| JÁNOS KIRÁLY
:Hisz a gaz Hubert azt mondá, hogy él. 
| KING JOHN.
:That villain Hubert told me he did live.
|-
| RICHÁRD
:Élt, Istenemre! ő úgy tudta még.
:De mért alélsz el? mért vagy ily borús?
:Légy tettre is nagy, mint valál akarni;
:Ne lásson a világ, hogy félelem,
:Sötét bizatlanság kormányoz a
:Király szemében egy mozdúlatot.
:Légy, mint korunk, izgalmas; tűz a tűzben;
:Ijessz ijesztőt; nézz farkasszemet
:A kérkedő iszonnyal; így a jobbágy
:Fejdelme nagy-voltáról varr himet,
:Példádra nagy lesz, és felöltözi
:Az eltökélés bátor szellemét.
:Előre! tündökölj, mint egy Hadisten,
:Ha tetszelegni vágy a harcmezőn,
:Mutass bizalmat, dicsvágyó merényt.
:Vagy odvában verjük föl az oroszlánt?
:Onnan riasszák nagy-remegve ki?
:Ó, ezt ne halljam. Fuss, csatázz, elébe
:A borzalomnak, míg ajtódba nincs,
:S birkozd le útján, míg idébb nem ér. 
| BASTARD.
:So, on my soul, he did, for aught he knew.
:But wherefore do you droop? why look you sad?
:Be great in act, as you have been in thought;
:Let not the world see fear and sad distrust
:Govern the motion of a kingly eye:
:Be stirring as the time; be fire with fire;
:Threaten the threatener, and outface the brow
:Of bragging horror: so shall inferior eyes,
:That borrow their behaviours from the great,
:Grow great by your example, and put on
:The dauntless spirit of resolution.
:Away, and glister like the god of war
:When he intendeth to become the field:
:Show boldness and aspiring confidence.
:What, shall they seek the lion in his den,
:And fright him there? and make him tremble there?
:O, let it not be said!—Forage, and run
:To meet displeasure farther from the doors,
:And grapple with him ere he come so nigh.
|-
| JÁNOS KIRÁLY
:Imént volt itt a pápa követe,
:Szerencsésen kibékültem vele;
:Szavát is adta, hogy elküldeti
:Lajossal a hadát. 
| KING JOHN.
:The legate of the pope hath been with me,
:And I have made a happy peace with him;
:And he hath promis'd to dismiss the powers
:Led by the Dauphin.
|-
| RICHÁRD
:Ó, dicstelen frigy!
:Hát, míg van egy rög a lábunk alatt,
:Mi alkudozni, béke-szónokot,
:Irott hízelgést, és fegyverszünet-
:Koldulni küldjünk, foglaló sereghez?
:Egy símaállú fickó, egy puha
:Selyempiperkőc mutasson fügét?
:Hízlalja dölyfét e harcos mezőkön?
:Lengesse csúfos, tétlen zászlait
:Egünkre, és ne leljen akadályt? -
:Fegyverre, fölség! A bíbornok úr
:Talán nem is tud békét szerzeni,
:Vagy ha tud is, ne mondják legalább,
:Hogy ellenálló szándékunk se volt. 
| BASTARD.
:O inglorious league!
:Shall we, upon the footing of our land,
:Send fair-play orders, and make compromise,
:Insinuation, parley, and base truce,
:To arms invasive? shall a beardless boy,
:A cocker'd silken wanton, brave our fields,
:And flesh his spirit in a warlike soil,
:Mocking the air with colours idly spread,
:And find no check? Let us, my liege, to arms;
:Perchance the cardinal cannot make your peace;
:Or, if he do, let it at least be said
:They saw we had a purpose of defence.
|-
| JÁNOS KIRÁLY
:Te légy parancsnok e nehéz időben. 
| KING JOHN.
:Have thou the ordering of this present time.
|-
| RICHÁRD
:Előre hát: bízvást indulhatunk:
:Különb sereggel is bír még hadunk.
:''Elmennek.'' 
| BASTARD.
:Away, then, with good courage! yet, I know
:Our party may well meet a prouder foe.
:''Exeunt.''
|}

===2. szín=== 
{| {{sztdr}}
| width=50% | 
:''Térség Szent-Edmunds-Bury mellett.''
:''Lajos, Salisbury, Melun, Pembroke, Bigot'' ''és katonák fegyveresen jőnek.'' 
| 
:''SCENE 2. Near Saint Edmunds-bury. The French Camp. ''
:''Enter, in arms, LOUIS, SALISBURY, MELUN, PEMBROKE, BIGOT, and soldiers.''
|-
| LAJOS
:Irasd le, gróf Melun, e pontokat,
:S hogy ne feledjük, őrizd gondosan.
:Add ez uraknak az eredetit,
:Hogy áttekintvén ez írásba tett
:Szép egyességet, tudhassák, mi is
:Miért vevők fel az úrvacsorát;
:S tartsuk meg épen, sértetlen, hitünket. 
| LOUIS.
:My Lord Melun, let this be copied out
:And keep it safe for our remembrance:
:Return the precedent to these lords again;
:That, having our fair order written down,
:Both they and we, perusing o'er these notes,
:May know wherefore we took the sacrament,
:And keep our faiths firm and inviolable.
|-
| SALISBURY
:Megszegve, részünkről, nem lesz soha.
:De jó dauphin, bár önkint esküvénk
:Buzgó, baráti, nem-sürgölt hitet
:Ügyed javára; hidd meg, fejdelem,
:Én nem örűlök, hogy sebzett korunkra
:Rút pártütésnek balzsamírja kell,
:S rögzött fenéjét egy sebnek csupán
:Az orvosolja, hogy többet nyitunk.
:Ó! fáj az én lelkem, hogy e vasat
:Özvegy-csinálni kell kirántanom,
:És ott pedig, haj! hol becsűletem
:Mentőnek hívja s védelemre föl
:A Salisbury nevet. De oly nagy az
:Idő fekélye, hogy jogunk csupán
:A jogtalanság s romboló zavar
:Kezével, ha lehet gyógyítanunk. -
:Szegény barátim! hát nem sajnos az, hogy
:Mi, e szigetnek édes magzati,
:Megérni egy ily gyász órát születtünk,
:Hogy drága keblét idegen zenére
:Tapodva, töltsük elleni sorát?
:Hogy távol ország főbbjei körében
:(Haj! félremenve, sírnom kell ezen
:A ránk erőtetett gyalázaton),
:Szokatlan zászlaját kövessük itt?
:Hah! éppen itt? - Ó, nemzet, vajha te
:Mozdulni bírnál! vajha ölelő
:Karjára véve Neptun, kiragadna
:Öntudatodból s egy pogány vidékhez
:Csatolna, hol bősz vérit e keresztény
:Két had szövetség medrében folyatná,
:S nem ontaná ily szomszéditlanúl! 
| SALISBURY.
:Upon our sides it never shall be broken.
:And, noble Dauphin, albeit we swear
:A voluntary zeal and an unurg'd faith
:To your proceedings; yet, believe me, prince,
:I am not glad that such a sore of time
:Should seek a plaster by contemn'd revolt,
:And heal the inveterate canker of one wound
:By making many. O, it grieves my soul
:That I must draw this metal from my side
:To be a widow-maker! O, and there
:Where honourable rescue and defence
:Cries out upon the name of Salisbury!
:But such is the infection of the time,
:That, for the health and physic of our right,
:We cannot deal but with the very hand
:Of stern injustice and confused wrong.—
:And is't not pity, O my grieved friends!
:That we, the sons and children of this isle,
:Were born to see so sad an hour as this;
:Wherein we step after a stranger-march
:Upon her gentle bosom, and fill up
:Her enemies' ranks—I must withdraw and weep
:Upon the spot of this enforc'd cause—
:To grace the gentry of a land remote,
:And follow unacquainted colours here?
:What, here?—O nation, that thou couldst remove!
:That Neptune's arms, who clippeth thee about,
:Would bear thee from the knowledge of thyself,
:And grapple thee unto a pagan shore,
:Where these two Christian armies might combine
:The blood of malice in a vein of league,
:And not to spend it so unneighbourly!
|-
| LAJOS
:Nemes természet látszik e szavakból;
:Kebledben a küzdő indúlatok
:Nemes valódat földrengésbe hozzák.
:Ó, mily magasztos harcot víhatál te
:A kénytelenség s jobbágy-eskü közt!
:Hadd törlöm el e tisztes harmatot,
:Mely mint ezüst csepp gördül arcodon.
:Olvadt szivem már női könnyeken,
:Bár ez csak olyan rendes áradat;
:De férfi könnyek ily ömletegén
:Lélekviharnak egy ily záporán
:Bámul szemem, s jobban megdöbbenek,
:Mint ha az ég boltját telesteli
:Rajzolva látnám égő meteorral.
:Emeld fel arcod, híres Salisbury,
:S nagyszívüséggel űzd szét e vihart;
:Hagyd ezt a nedvet oly kisded-szemeknek,
:Kik sose látták még dühében az
:Órjás világot, a szerencse sem
:Játszott velök máshol, mint lakomán,
:Hol pezsdül a vér, kedv és tréfaszó.
:Jer, jer. Csakoly ledughat’d még kezed
:A dús szerencse tarsolyába, mint
:Lajos maga - s ti szintén, jó urak,
:Kiknek erőmhöz fonva idegi.
:''Pandolf jő kísérettel.''
:Úgy látszik, éppen angyal szólt belőlem:
:Itt jő a pápa szent követje, hogy
:Az égi teljhatalmat ránk ruházza,
:És tetteinkre szent lehellete
:A jog nevét. 
| LOUIS.
:A noble temper dost thou show in this;
:And great affections wrestling in thy bosom
:Doth make an earthquake of nobility.
:O, what a noble combat hast thou fought
:Between compulsion and a brave respect!
:Let me wipe off this honourable dew
:That silverly doth progress on thy cheeks:
:My heart hath melted at a lady's tears,
:Being an ordinary inundation;
:But this effusion of such manly drops,
:This shower, blown up by tempest of the soul,
:Startles mine eyes and makes me more amaz'd
:Than had I seen the vaulty top of heaven
:Figur'd quite o'er with burning meteors.
:Lift up thy brow, renowned Salisbury,
:And with a great heart heave away this storm:
:Commend these waters to those baby eyes
:That never saw the giant world enrag'd,
:Nor met with fortune other than at feasts,
:Full of warm blood, of mirth, of gossiping.
:Come, come; for thou shalt thrust thy hand as deep
:Into the purse of rich prosperity
:As Louis himself:—so, nobles, shall you all,
:That knit your sinews to the strength of mine.—
:And even there, methinks, an angel spake:
:Look, where the holy legate comes apace,
:To give us warrant from the hand of heaven
:And on our actions set the name of right
:With holy breath.
:''Enter PANDULPH, attended.''
|-
| PANDOLF
:Légy üdvöz, nagy királyfi!
:Ujságom ez: János király kibékült
:Rómával, s lelke, mely úgy kitevé
:Magát az egyház, szentszék, s az örök
:Főváros ellen, már magábaszállt.
:Most hát csavard fel rémes zászlaid,
:Simítsd meg a bősz harc vad szellemét,
:Hogy, mint oroszlán, mely kézhez tanult,
:Szépen a béke lábához feküdjék,
:S ártalmas volta csak látszó legyen. 
| PANDULPH.
:Hail, noble prince of France!
:The next is this,—King John hath reconcil'd
:Himself to Rome; his spirit is come in,
:That so stood out against the holy church,
:The great metropolis and see of Rome:
:Therefore thy threatening colours now wind up,
:And tame the savage spirit of wild war,
:That, like a lion foster'd up at hand,
:It may lie gently at the foot of peace
:And be no further harmful than in show.
|-
| LAJOS
:Kegyelmes úr, bocsánat! nem teszem.
:Többnek születtem, mint hogy mást uralva
:Parancsolásban második legyek,
:S használható jobbágya, eszköze
:Bármely hatalmas trónnak a világon.
:Te fújtad lángra a harc holt szenét
:E sújtott ország és magam között
:S tápláltad új anyaggal a tüzet;
:Most már nagyobb az, mint kioltaná
:A gyenge szellő, melytől lángra gyúlt.
:Te tetted jogom arcát ismerőssé,
:Fejtéd ki e honhoz igényemet,
:Kötéd szivemre e hadjáratot:
:És most azzal jössz, hogy János kibékült
:Rómával? Eh! békéjök mit nekem?
:Én, nászi ágyam tisztes jogcimén,
:Enyémnek tartom Arthur örökét,
:És most, midőn meg van hódítva félig,
:Most hagyjam itt, mert hát János kibékült
:Rómával? Róma rabja vagyok én?
:Adott-e Róma egy fillért, egy embert,
:Vagy, támogatni, bármely hadiszert?
:Nem én viseltem minden terheit,
:Nem én s a tőlem függők izzadunk
:Ez ügyben, és tartjuk ki e hadat?
:Nem azt kiálták e sziget lakói,
:Hogy partjaikra szálltam: ''Vive le roy?''
:Nincs-é kezemben a kártyák java
:Elnyerni könnyen ez egy koronát?
:Most adjam át a biztos nyereményt?
:Nem, úgy segéljen! azt ne várja senki. 
| LOUIS.
:Your grace shall pardon me, I will not back:
:I am too high-born to be propertied,
:To be a secondary at control,
:Or useful serving-man and instrument
:To any sovereign state throughout the world.
:Your breath first kindled the dead coal of wars
:Between this chastis'd kingdom and myself,
:And brought in matter that should feed this fire;
:And now 'tis far too huge to be blown out
:With that same weak wind which enkindled it.
:You taught me how to know the face of right,
:Acquainted me with interest to this land,
:Yea, thrust this enterprise into my heart;
:And come ye now to tell me John hath made
:His peace with Rome? What is that peace to me?
:I, by the honour of my marriage-bed,
:After young Arthur, claim this land for mine;
:And, now it is half-conquer'd, must I back
:Because that John hath made his peace with Rome?
:Am I Rome's slave? What penny hath Rome borne,
:What men provided, what munition sent,
:To underprop this action? Is't not I
:That undergo this charge? Who else but I,
:And such as to my claim are liable,
:Sweat in this business and maintain this war?
:Have I not heard these islanders shout out,
:'Vive le roi!' as I have bank'd their towns?
:Have I not here the best cards for the game,
:To will this easy match, play'd for a crown?
:And shall I now give o'er the yielded set?
:No, no, on my soul, it never shall be said.
|-
| PANDOLF
:Csak külsejét tekinted a dolognak. 
| PANDULPH.
:You look but on the outside of this work.
|-
| LAJOS
:Eh! külső, benső: vissza nem megyek,
:Míg oly süket nem koronázza célom,
:Minő biztatta dús reményimet,
:Mielőtt e hősi dandárt fölszedém
:S kiválogattam e tűz lelkeket,
:Hogy szemmel a győzelmet is leverjék
:S víják ki a hírt épen a halál
:Veszélyi közzől és torkábul is.
:''Harsonaszó.''
:De mely vidám kürt riadása hív?
:''Richárd jő, kísérettel.'' 
| LOUIS.
:Outside or inside, I will not return
:Till my attempt so much be glorified
:As to my ample hope was promised
:Before I drew this gallant head of war,
:And cull'd these fiery spirits from the world,
:To outlook conquest, and to will renown
:Even in the jaws of danger and of death.—
:''Trumpet sounds.''
:What lusty trumpet thus doth summon us?
:''Enter the BASTARD, attended.''
|-
| RICHÁRD
:Kérek kihallgatást, nemzetközi
:Illem szerint: szót szólni küldtenek. -
:Bíbornok úr, azt jöttem kérdeni:
:Mit végeztél már a király ügyében?
:És válaszodból majd tudom tovább
:Szavam irányát s megszabott körét. 
| BASTARD.
:According to the fair play of the world,
:Let me have audience; I am sent to speak:—
:My holy lord of Milan, from the king
:I come, to learn how you have dealt for him;
:And, as you answer, I do know the scope
:And warrant limited unto my tongue.
|-
| PANDOLF
:Bizony fölötte makacs a dauphin,
:Kérelmeimre nem hajt, s kereken
:Kimondá: ő kardját le nem teszi. 
| PANDULPH.
:The Dauphin is too wilful-opposite,
:And will not temporize with my entreaties;
:He flatly says he'll not lay down his arms.
|-
| RICHÁRD
:No, aki vért lehellő dühe van!
:Az ifju jót mond. - Halljuk hát az ángol
:Királyt: belőlem őfelsége szól.
:Ő készen áll: azt bölcsen is teszi;
:E majmoló, e csintalan berontás,
:E vértes álca, e pajkos bohózat,
:Csupaszszájú merény, gyermekhadak,
:Mind csak nevetség a király előtt,
:S ő készen áll, hogy vesszővel kiverje
:E törpe tábort, e babszem hadat
:Országa legszélső határain.
:Ama kéz, mely elég erős vala
:Korbácsot adni ajtótok előtt,
:Mely, azt okozta, hogy árkot-sövényt
:Ugorva, kútfenékre, mint vödör,
:Merüljetek le, ól-, padlásokon
:Szalmába, vagy mint zár alatti zálog,
:Szekrénybe és ládába bújjatok,
:Disznó vacokban henteregjetek,
:Édes menekvést pince, börtön alján
:Keressetek; hogy rázzon a hideg,
:Ha egyet károg önnön nemzeti
:Varjútok, vélve angol katona:
:E diadalmas kéz ''itt'' lenne gyöngébb,
:Mely a szobában, otthon, megrakott?
:Nem! a vitéz király fegyverben áll,
:Lebegve mint sas a fészek fölött,
:Készen lecsapni, ha baj közelít. -
:S ti háládatlan, ti korcs lázadók,
:Ti szörnyü Nérók, kik föltépitek
:Szülőanyátok, e hon kebelét,
:Piruljatok: tulajdon nőitek,
:S halvány leányitok, mint amazon-had,
:Dobszóra lejtnek, a gyüszűiket
:Lovagkesztyűvel, tűiket gerellyel
:Cserélik, és lágy, szende szívöket
:A büszke harcok véres hajlamával. 
| BASTARD.
:By all the blood that ever fury breath'd,
:The youth says well.—Now hear our English king;
:For thus his royalty doth speak in me.
:He is prepar'd; and reason too he should:
:This apish and unmannerly approach,
:This harness'd masque and unadvised revel
:This unhair'd sauciness and boyish troops,
:The king doth smile at; and is well prepar'd
:To whip this dwarfish war, these pigmy arms,
:From out the circle of his territories.
:That hand which had the strength, even at your door,
:To cudgel you, and make you take the hatch;
:To dive, like buckets, in concealed wells;
:To crouch in litter of your stable planks;
:To lie, like pawns, lock'd up in chests and trunks;
:To hug with swine; to seek sweet safety out
:In vaults and prisons; and to thrill and shake
:Even at the crying of your nation's crow,
:Thinking this voice an armed Englishman;—
:Shall that victorious hand be feebled here
:That in your chambers gave you chastisement?
:No: know the gallant monarch is in arms
:And like an eagle o'er his aery towers
:To souse annoyance that comes near his nest.—
:And you degenerate, you ingrate revolts,
:You bloody Neroes, ripping up the womb
:Of your dear mother England, blush for shame;
:For your own ladies and pale-visag'd maids,
:Like Amazons, come tripping after drums,—
:Their thimbles into armed gauntlets chang'd,
:Their needles to lances, and their gentle hearts
:To fierce and bloody inclination.
|-
| LAJOS
:Elég a nagy-szó: fordulj vissza békén.
:Megengedem, letorkolsz. Jó utat;
:Nincs vesztegetni szánt, olcsó időnk
:Ily kérkedővel. 
| LOUIS.
:There end thy brave, and turn thy face in peace;
:We grant thou canst outscold us: fare thee well;
:We hold our time too precious to be spent
:With such a brabbler.
|-
| PANDOLF
:Én hadd szólok egyet. 
| PANDULPH.
:Give me leave to speak.
|-
| RICHÁRD
:Nem, én beszélek. 
| BASTARD.
:No, I will speak.
|-
| LAJOS
:Itt egyik se fog.
:Pörögjön a dob! s hadd pöröljön a
:Harc nyelve: mi jogon s miért vagyunk itt. 
| LOUIS.
:We will attend to neither.—
:Strike up the drums; and let the tongue of war,
:Plead for our interest and our being here.
|-
| RICHÁRD
:Elbődül a dob, ha verik: ti is,
:Ha majd verünk mi. Ám riadjon a
:Visszhang dobod zajárul: itt közel
:Szintén van egy dob, felszorítva jól,
:Mely visszaperdül s éppoly hangosan.
:Veress te másat: más ropog legott
:Az ég fülébe, s éppoly hangosan
:Gunyolja a mennydörgést; mert közel
:Van János, a hős (nem bizván ügyét
:Ez ingatag követre, kit szeszélyből
:Használt fel inkább, hogysem rászorult),
:És homlokán ül egy csontváz-halál,
:Melynek torozni lesz ma hívatása
:A franciák hulláin, ezrivel. 
| BASTARD.
:Indeed, your drums, being beaten, will cry out;
:And so shall you, being beaten: do but start
:And echo with the clamour of thy drum,
:And even at hand a drum is ready brac'd
:That shall reverberate all as loud as thine:
:Sound but another, and another shall,
:As loud as thine, rattle the welkin's ear,
:And mock the deep-mouth'd thunder: for at hand,—
:Not trusting to this halting legate here,
:Whom he hath us'd rather for sport than need,—
:Is warlike John; and in his forehead sits
:A bare-ribb'd death, whose office is this day
:To feast upon whole thousands of the French.
|-
| LAJOS
:Verd rá, dobos! Hadd lám, hol e veszély. 
| LOUIS.
:Strike up our drums, to find this danger out.
|-
| RICHÁRD
:Meglátod mindjárt, jó dauphin, ne félj.
:''Mind el.'' 
| BASTARD.
:And thou shalt find it, Dauphin, do not doubt.
:''Exeunt.''
|}

===3. szín=== 

{| {{sztdr}}
| width=50% | 
:''Ugyanott. Csatatér.''
:''Riadó. János király és Hubert jőnek.'' 
| 
:''SCENE 3. The same. The Field of Battle. ''
:''Alarums. Enter KING JOHN and HUBERT.''
|-
| JÁNOS KIRÁLY
:Hogy folyt nekünk a nap? Ó! monddsza, Hubert. 
| KING JOHN.
:How goes the day with us? O, tell me, Hubert.
|-
| HUBERT
:Félek, rosszul. Hogy van, felséges úr? 
| HUBERT.
:Badly, I fear. How fares your majesty?
|-
| JÁNOS KIRÁLY
:Ez a láz, mely rég háborgat, egészen
:Rám nehezült. Ó! nagybeteg vagyok.
:''Híradó jön.'' 
| KING JOHN.
:This fever that hath troubled me so long
:Lies heavy on me;—O, my heart is sick!
:''Enter a MESSENGER.''
|-
| HÍRADÓ
:Uram, Faulconbridge, daliás öcséd,
:Távozni kéret a harc színhelyéről,
:S üzenje meg felséged, merre tart. 
| MESSENGER.
:My lord, your valiant kinsman, Falconbridge,
:Desires your majesty to leave the field
:And send him word by me which way you go.
|-
| JÁNOS KIRÁLY
:Swinsteadbe, mondjad: a zárdába ottan. 
| KING JOHN.
:Tell him, toward Swinstead, to the abbey there.
|-
| HÍRADÓ
:Bízzál, királyom, mert a nagy segélyhad,
:Melyet várt a dauphin, tegnapelőtt
:Hajóit törte Goodwin zátonyán.
:Richárd ez új hírt éppen most vevé.
:Csüggedve harcol és hátrál a fransz. 
| MESSENGER.
:Be of good comfort; for the great supply
:That was expected by the Dauphin here
:Are wreck'd three nights ago on Goodwin Sands.
:This news was brought to Richard but even now:
:The French fight coldly, and retire themselves.
|-
| JÁNOS KIRÁLY
:Ó, jaj! e zsarnok láz eléget, és
:Nem hágy örülni e jó híreken.
:Jerünk Swinstead felé; kólyámba, rögtön!
:Nagy gyengeség jött rám, alélt vagyok.
:''Mind el.'' 
| KING JOHN.
:Ay me! this tyrant fever burns me up
:And will not let me welcome this good news.—
:Set on toward Swinstead: to my litter straight;
:Weakness possesseth me, and I am faint.
:''Exeunt.''
|}

===4. szín=== 

{| {{sztdr}}
| width=50% | 
:''Ugyanott. A csatatér más része.''
:''Salisbury, Pembroke, Bigot és mások jőnek.'' 
| 
:''SCENE 4. The same. Another part of the same. ''
:''Enter SALISBURY, PEMBROKE, and others.''
|-
| SALISBURY
:Nem gondolám, hogy a királynak ennyi
:Barátja van még. 
| SALISBURY.
:I did not think the king so stor'd with friends.
|-
| PEMBROKE
:Rajta hát megint,
:A franciába lelket önteni!
:Ha ő ebül jár, úgy járunk mi is. 
| PEMBROKE.
:Up once again; put spirit in the French;
:If they miscarry, we miscarry too.
|-
| SALISBURY
:Az a kurafi ördög, Faulconbridge,
:Körömszakadtig helyt áll, egymaga. 
| SALISBURY.
:That misbegotten devil, Falconbridge,
:In spite of spite, alone upholds the day.
|-
| PEMBROKE
:János király, azt mondják, betegen
:Hagyá el a tért.
:''Melun, sebesülten, katonáktól vezetve jő.'' 
| PEMBROKE.
:They say King John, sore sick, hath left the field.
:''Enter MELUN wounded, and led by Soldiers.''
|-
| MELUN
:Vezess az ángol pártütőkhöz itt. 
| MELUN.
:Lead me to the revolts of England here.
|-
| SALISBURY
:Míg volt szerencsénk, más volt a nevünk. 
| SALISBURY.
:When we were happy we had other names.
|-
| PEMBROKE
:Hisz ez Melun gróf. 
| PEMBROKE.
:It is the Count Melun.
|-
| SALISBURY
:Sebje van, halálos. 
| SALISBURY.
:Wounded to death.
|-
| MELUN
:Eladtak, angol lordok! fussatok;
:Fejtsétek föl goromba szálait
:A pártütésnek s menjetek haza
:Az eldobott hűséget üdvözölni.
:Keressétek fel, és boruljatok
:János király lábához: mert ha győz
:Ma a dauphin, el van tökélve, azzal
:Díjazni annyi fáradságtokat,
:Hogy lenyakaztat. Erre tőn hitet,
:Én szinte, és több mások is velem,
:Oltár előtt Szent-Edmunds-Buryben:
:Azon oltárnál, hol nektek baráti
:Örök hűséget, frígyet esküvénk. 
| MELUN.
:Fly, noble English, you are bought and sold;
:Unthread the rude eye of rebellion,
:And welcome home again discarded faith.
:Seek out King John, and fall before his feet;
:For if the French be lords of this loud day,
:He means to recompense the pains you take
:By cutting off your heads: thus hath he sworn,
:And I with him, and many more with me,
:Upon the altar at Saint Edmunds-bury;
:Even on that altar where we swore to you
:Dear amity and everlasting love.
|-
| SALISBURY
:Lehetne? és való lehetne ez? 
| SALISBURY.
:May this be possible? may this be true?
|-
| MELUN
:Nincs-é előttem a szörnyű halál?
:Nem egy parányi van már életemből,
:Mely vérben elfoly, mint viasz-alak
:Idomtalanná olvad tűz előtt?
:Miért akarnék csalni, a világon,
:Ki már csalásban mit sem nyerhetek?
:Miért hazudnám, tudva igazán:
:Hogy itt halál vár, ott élet s igazság?
:Ismételem: ha e nap Lajosé
:S ti újra láttok egy kelő napot:
:Úgy ő hamishitű; de már ez éjjel,
:Melynek ragályos, barna gőzei
:Ott füstölögnek a vén s fáradott nap
:Égő taréján, már ez éjszaka
:Végsőt lehelltek ti mindannyian,
:Így a szegődött árulás diját
:Árúló nyakszegéssel adva meg,
:Ha győz, segélytek által, a dauphin.
:Köszöntsetek majd egy Hubert nevűt
:János királynál: a hozzá való
:Barátság (és hogy ángol volt ösöm)
:Furdalta lelkem, hogy kivalljam ezt.
:Miért cserébe, kérlek, vígyetek
:El innen, a harc tomboló zajából,
:Hogy hátralévő gondolatimat
:Békében elgondolhassam, s kegyes
:Elmélkedésben, szent fohász között
:Vehesse lelkem a testtől bucsúját. 
| MELUN.
:Have I not hideous death within my view,
:Retaining but a quantity of life,
:Which bleeds away even as a form of wax
:Resolveth from his figure 'gainst the fire?
:What in the world should make me now deceive,
:Since I must lose the use of all deceit?
:Why should I then be false, since it is true
:That I must die here, and live hence by truth?
:I say again, if Louis do will the day,
:He is forsworn if e'er those eyes of yours
:Behold another day break in the east:
:But even this night,—whose black contagious breath
:Already smokes about the burning crest
:Of the old, feeble, and day-wearied sun,—
:Even this ill night, your breathing shall expire;
:Paying the fine of rated treachery
:Even with a treacherous fine of all your lives,
:If Louis by your assistance win the day.
:Commend me to one Hubert, with your king;
:The love of him,—and this respect besides,
:For that my grandsire was an Englishman,—
:Awakes my conscience to confess all this.
:In lieu whereof, I pray you, bear me hence
:From forth the noise and rumour of the field,
:Where I may think the remnant of my thoughts
:In peace, and part this body and my soul
:With contemplation and devout desires.
|-
| SALISBURY
:Hiszünk szavadnak. - S vesszek el, ha e
:Szép alkalomnak arca és alakja
:Kedvemre nincs, mely által a szökésnek
:Visszatapodjuk átkos ösvenyét;
:S mint a dagály, ha megtér, meglohad,
:Elhagyva árt és rendetlen folyást,
:A túlcsapott part közzé megvonúlunk
:És folydogálunk engedelmesen
:Az óceánba: János nagy királyhoz. -
:Jer, elsegítlek innét karomon,
:Mert a halálos szörnyü kínokat
:Látom szemedben. - El, barátaim!
:Szöknünk kell újra; de kedves dolog
:Az újítás, ha célja régi jog.
:''Melunt vive, mind el.'' 
| SALISBURY.
:We do believe thee:—and beshrew my soul
:But I do love the favour and the form
:Of this most fair occasion, by the which
:We will untread the steps of damned flight;
:And like a bated and retired flood,
:Leaving our rankness and irregular course,
:Stoop low within those bounds we have o'erlook'd,
:And calmly run on in obedience
:Even to our ocean, to our great King John.—
:My arm shall give thee help to bear thee hence;
:For I do see the cruel pangs of death
:Right in thine eye.—Away, my friends! New flight,
:And happy newness, that intends old right.
:''Exeunt, leading off MELUN.''
|}

===5. szín=== 
{| {{sztdr}}
| width=50% | 
:''Ugyanott. A. francia tábor.''
:''Lajos és táborkara jőnek.'' 
| 
:''SCENE 5. The same. The French camp. ''
:''Enter LEWIS and his train.''
|-
| LAJOS
:Átallt lemenni mintegy a nap is,
:Megálla s elpirítá nyúgatot,
:Midőn az ángol önföldjét, aléltan
:Hátrálva, mérte vissza. Ó, dicsőn
:Zártuk be! sort tüzelve megmaradt
:Töltényeinkkel, és jó éjszakát
:Kivánva ennyi vérontás után,
:Felgöngyölítve rongyos zászlainkat,
:S megtartva a tért, csaknem urai!
:''Híradó jön.'' 
| LOUIS.
:The sun of heaven, methought, was loath to set,
:But stay'd, and made the western welkin blush,
:When the English measur'd backward their own ground
:In faint retire. O, bravely came we off,
:When with a volley of our needless shot,
:After such bloody toil, we bid good night;
:And wound our tattrring colours clearly up,
:Last in the field, and almost lords of it!
:''Enter a MESSENGER.''
|-
| HÍRADÓ
:Hol őfensége, a dauphin? 
| MESSENGER.
:Where is my prince, the Dauphin?
|-
| LAJOS
:Mi baj? 
| LOUIS.
:Here:—what news?
|-
| HÍRADÓ
:Melun gróf elesett; a lordokat
:Felbújtogatta, s visszaszöktenek;
:Az új segítség, a rég várt hajóhad,
:Goodwin homokján összetört, s elült. 
| MESSENGER.
:The Count Melun is slain; the English lords
:By his persuasion are again falln off:
:And your supply, which you have wish'd so long,
:Are cast away and sunk on Goodwin Sands.
|-
| LAJOS
:Ah, szörnyü hír! Üssön beléd az átok!
:Nem ily bús éjszakát vártam, minőt
:Csinál ez újság. - De ki mondta azt,
:Hogy János, egy-két órával előbb
:Futásra vette, mint a bukdosó éj
:Elkülöníté fáradt sergeink? 
| LOUIS.
:Ah, foul shrewd news!—beshrew thy very heart!—
:I did not think to be so sad to-night
:As this hath made me.—Who was he that said
:King John did fly an hour or two before
:The stumbling night did part our weary powers?
|-
| HÍRADÓ
:Akárki mondta, fenség; de való. 
| MESSENGER.
:Whoever spoke it, it is true, my lord.
|-
| LAJOS
:Jól van; ma éjjel álljon gondos őr
:Mindenfelé; én holnap fönn leszek
:Előbb, mint a nap, megkisérteni
:A jó szerencsét, mely reánk virad.
:''Mind el.'' 
| LOUIS.
:Keep good quarter and good care to-night;
:The day shall not be up so soon as I,
:To try the fair adventure of to-morrow.
:''Exeunt.''
|}

===6. szín=== 
{| {{sztdr}}
| width=50% | 
:''Térség a zárda körül Swinsteadben.''
:''Richárd és Hubert más-más oldalról jőnek.'' 
| 
:''SCENE 6. An open place in the neighborhood of Swinstead Abbey. ''
:''Enter the BASTARD and HUBERT, meeting.''
|-
| HUBERT
:Ki az? megállj! szólj! Gyorsan, mert lövök. 
| HUBERT.
:Who's there? speak, ho! speak quickly, or I shoot.
|-
| RICHÁRD
:Barát. - S ki vagy te? 
| BASTARD.
:A friend.—What art thou?
|-
| HUBERT
:Ángol pártbeli. 
| HUBERT.
:Of the part of England.
|-
| RICHÁRD
:Hová mész? 
| BASTARD.
:Whither dost thou go?
|-
| HUBERT
:Mit tartozik rád! Vagy nem kérdhetem
:Én a te járód, mint te az enyim? 
| HUBERT.
:What's that to thee? Why may I not demand
:Of thine affairs, as well as thou of mine?
|-
| RICHÁRD
:Hubert, úgy gondolom. 
| BASTARD.
:Hubert, I think.
|-
| HUBERT
:Bölcs gondolat.
:Látatlan elhiszem, jó emberem vagy,
:Ha ily könnyen megismered szavam.
:Ki vagy hát? 
| HUBERT.
:Thou hast a perfect thought:
:I will, upon all hazards, well believe
:Thou art my friend that know'st my tongue so well.
:Who art thou?
|-
| RICHÁRD
:Akit te akarsz; s ha tetszik,
:Kedveskedésből rám is foghatod,
:Hogy félig-meddig egy Plantagenet. 
| BASTARD.
:Who thou wilt: and if thou please,
:Thou mayst befriend me so much as to think
:I come one way of the Plantagenets.
|-
| HUBERT
:Hálátlan emlék! te, s ez a vak éj
:Csuffá tevétek. - Hős vezér, bocsánat,
:Hogy nyelved egy kiejtett hangja is
:Rászedheté jó-ismerős fülem. 
| HUBERT.
:Unkind remembrance! thou and eyeless night
:Have done me shame:—brave soldier, pardon me,
:That any accent breaking from thy tongue
:Should scape the true acquaintance of mine ear.
|-
| RICHÁRD
:Ej, ej! ne bókolj; inkább mondd: mi hír? 
| BASTARD.
:Come, come; sans compliment, what news abroad?
|-
| HUBERT
:Nos, hát azért őgyelgek itt az éjben,
:Ha rád találnék. 
| HUBERT.
:Why, here walk I, in the black brow of night,
:To find you out.
|-
| RICHÁRD
:Frissen hát, mi újság? 
| BASTARD.
:Brief, then; and what's the news?
|-
| HUBERT
:Ó, kedves úr! újságom, mint az éj,
:Sötét, borzasztó, és vigasztalan. 
| HUBERT.
:O, my sweet sir, news fitting to the night,
:Black, fearful, comfortless, and horrible.
|-
| RICHÁRD
:Mutasd újságod legvérzőbb sebét:
:Én nem vagyok nő, nem ájúlok el. 
| BASTARD.
:Show me the very wound of this ill news;
:I am no woman, I'll not swoon at it.
|-
| HUBERT
:Félek, hogy a királyt egy szerzetes
:Megéteté; már szinte szava is
:Elállt, midőn utánad indulék,
:Hogy e csapásrul értesítselek,
:Hogy még erősben fölvértezd magad
:E váratlanra, mintha várva jőne. 
| HUBERT.
:The king, I fear, is poison'd by a monk:
:I left him almost speechless and broke out
:To acquaint you with this evil, that you might
:The better arm you to the sudden time,
:Than if you had at leisure known of this.
|-
| RICHÁRD
:S hogy vette bé? ki volt a kóstoló? 
| BASTARD.
:How did he take it; who did taste to him?
|-
| HUBERT
:Lám, mondom, egy barát; elszánt gazember,
:Rögtön kisűlt a béle; a király
:Még tud beszélni, és tán felidül. 
| HUBERT.
:A monk, I tell you; a resolved villain,
:Whose bowels suddenly burst out: the king
:Yet speaks, and peradventure may recover.
|-
| RICHÁRD
:De kit hagyál most őfelsége mellett? 
| BASTARD.
:Who didst thou leave to tend his majesty?
|-
| HUBERT
:Hát nem tudod? A lordok visszajöttek,
:Magokkal hozva Henrik herceget,
:Kinek kértére atyja megbocsátott
:Nekik; most ott vannak körülte mind. 
| HUBERT.
:Why, know you not? The lords are all come back,
:And brought Prince Henry in their company;
:At whose request the king hath pardon'd them,
:And they are all about his majesty.
|-
| RICHÁRD
:Tartsd vissza bosszud, ó, hatalmas Ég
:S vállunk ne kísértsd erőnkön felül!
:Hubert, az éjjel - megmondom neked -
:Hogy e mocsáros helyen átkelék,
:Felét hadamnak elsöpré az ár;
:Elnyelte Lincoln ingoványa őket:
:Alig menekvém, jó lovon, magam.
:Jerünk, vezess: előre! a királyhoz:
:Félek, meg is hal, míg hozzájutok.
:''Elmennek.'' 
| BASTARD.
:Withhold thine indignation, mighty heaven,
:And tempt us not to bear above our power!—
:I'll tell thee, Hubert, half my power this night,
:Passing these flats, are taken by the tide,—
:These Lincoln washes have devoured them;
:Myself, well-mounted, hardly have escap'd.
:Away, before! conduct me to the king;
:I doubt he will be dead or ere I come.
:''Exeunt.''
|}

===7. szín=== 
{| {{sztdr}}
| width=50% | 
:''A zárda kertje Swinsteadben.''
:''Henrik herceg, Salisbury és Bigot jőnek.'' 
| 
:''SCENE 7. The orchard of Swinstead Abbey. ''
:''Enter PRINCE HENRY, SALISBURY, and BIGOT.''
|-
| HENRIK
:Késő: az összes vérnek élete
:Már veszni indult: s az oly tiszta agy
:(Hol, mint gyanítják, a lélek tanyáz)
:Üres ábrándok által hirdeti
:Halandó léte alkonyát.
:''Pembroke jő.'' 
| PRINCE HENRY.
:It is too late: the life of all his blood
:Is touch'd corruptibly, and his pure brain,—
:Which some suppose the soul's frail dwelling-house,—
:Doth, by the idle comments that it makes,
:Foretell the ending of mortality.
:''Enter PEMBROKE.''
|-
| PEMBROKE
:Beszélni
:Tud a király még; és oly hitben él,
:Hogy a szabad lég, ha ide kihoznák,
:Enyhítené gyötrelme lángjait,
:Melyekkel a bősz méreg ostromolja. 
| PEMBROKE.
:His Highness yet doth speak; and holds belief
:That, being brought into the open air,
:It would allay the burning quality
:Of that fell poison which assaileth him.
|-
| HENRIK
:Hozzák ki hát a kertbe, zsöllyeszéken.
:Dühös még?
:''Bigot el.'' 
| PRINCE HENRY.
:Let him be brought into the orchard here.—
:Doth he still rage?
:''Exit BIGOT.''
|-
| PEMBROKE
:Csendesebb, mint amikor
:Fenséged eljött; most éppen dalolt. 
| PEMBROKE.
:He is more patient
:Than when you left him; even now he sung.
|-
| HENRIK
:Ó, játszi kórság! Túlzott fájdalom,
:Végső fokán, nem érzi önmagát.
:S ha feldulá a külrészt, a halál
:Látatlan elvonúl; és most az elmét
:Támadja meg; badar káprázatok
:Sergével csípi, vérzi azt, melyek
:Tolongva, e végső menhely körül
:Bomolnak össze. Különös, hogy a
:Halál daloljon. Ó! én vagyok e
:Halvány s alélt hattyú fiókja, ki
:Most zengi ön halottas énekét
:És az enyészet orgonája mellett
:Énekli testét-lelkét nyúgalomra. 
| PRINCE HENRY.
:O vanity of sickness! fierce extremes
:In their continuance will not feel themselves.
:Death, having prey'd upon the outward parts,
:Leaves them invisible; and his siege is now
:Against the mind, the which he pricks and wounds
:With many legions of strange fantasies,
:Which, in their throng and press to that last hold,
:Confound themselves. 'Tis strange that death should sing.—
:I am the cygnet to this pale faint swan,
:Who chants a doleful hymn to his own death;
:And from the organ-pipe of frailty sings
:His soul and body to their lasting rest.
|-
| SALISBURY
:Vigasz, királyfi! Arra születél,
:Hogy alakot adj e zilált tömegnek,
:Mit ő durván s idomtalan hagyott.
:''Bigot jő kísérőkkel, János királyt zsöllyén hozatva.'' 
| SALISBURY.
:Be of good comfort, prince; for you are born
:To set a form upon that indigest
:Which he hath left so shapeless and so rude.
:''Re-enter BIGOT and Attendants, who bring in KING JOHN in a chair.''
|-
| JÁNOS KIRÁLY
:No, itt a lelkem elfér legalább;
:Nem akart kimenni ajtón, ablakon.
:Oly rekkenő nyár dúlja keblemet,
:Hogy a belem mind porrá őröli:
:Hártyára tollal írott lap vagyok,
:Ez a sebes tűz hamvvá zsugorít. 
| KING JOHN.
:Ay, marry, now my soul hath elbow-room;
:It would not out at windows nor at doors.
:There is so hot a summer in my bosom
:That all my bowels crumble up to dust;
:I am a scribbled form, drawn with a pen,
:Upon a parchment; and against this fire
:Do I shrink up.
|-
| HENRIK
:Hogy van, felséges úr? 
| PRINCE HENRY.
:How fares your majesty?
|-
| JÁNOS KIRÁLY
:Mérgezve - rosszul -
:Halott, elhagyott, eldobott -
:S nem hívja senki a telet nekem,
:Hogy számba dugná jégcsap ujjait;
:Se országom minden folyóvizét
:Égő szivemre nem vezérlitek;
:Se éjszakot nem kéri senki, hogy
:Csókolja fúvó széllel kérges ajkam
:S hűs enyhet adjon. Nem kérek sokat,
:Csak hűvös enyhet; és ti azt sem adtok,
:Ti szűkkeblűek, háladatlanok! 
| KING JOHN.
:Poison'd,—ill-fare;—dead, forsook, cast off;
:And none of you will bid the winter come,
:To thrust his icy fingers in my maw;
:Nor let my kingdom's rivers take their course
:Through my burn'd bosom; nor entreat the north
:To make his bleak winds kiss my parched lips,
:And comfort me with cold:—I do not ask you much;
:I beg cold comfort; and you are so strait,
:And so ingrateful, you deny me that.
|-
| HENRIK
:Ó, bár könnyemben volna oly erő,
:Hogy megkönnyítne. 
| PRINCE HENRY.
:O, that there were some virtue in my tears,
:That might relieve you!
|-
| JÁNOS KIRÁLY
:Éget a sava.
:Bennem pokol van, melynek ördöge,
:A méreg, itt bezárva zsarnokol
:Menthetlen elkárhozott véremen.
:''Richárd jő.'' 
| KING JOHN.
:The salt in them is hot.—
:Within me is a hell; and there the poison
:Is, as a fiend, confin'd to tyrannize
:On unreprievable condemned blood.
:''Enter the BASTARD.''
|-
| RICHÁRD
:Ó, a futástól majd lángot vetek,
:Rohanva, látni még fölségedet. 
| BASTARD.
:O, I am scalded with my violent motion
:And spleen of speed to see your majesty!
|-
| JÁNOS KIRÁLY
:Szemem befogni érkezél, öcsém.
:Eltépve, égve, szívem köteli
:S élethajómnak alattsága mind
:Egy cérna-, egy hajszállá változott;
:Vékony fonálka tartja még szivem,
:Az is, csak míg kimondod híredet;
:Aztán, amit látsz, mindaz egy göröngy,
:Az összetört felség mintája csak. 
| KING JOHN.
:O cousin, thou art come to set mine eye:
:The tackle of my heart is crack'd and burn'd;
:And all the shrouds, wherewith my life should sail,
:Are turned to one thread, one little hair:
:My heart hath one poor string to stay it by,
:Which holds but till thy news be uttered;
:And then all this thou seest is but a clod,
:And module of confounded royalty.
|-
| RICHÁRD
:Készűl erősen a dauphin ide,
:S az Isten tudja, hogy fogadjuk el:
:Mert a hadamnak legjavát egy éjjel,
:Amint, javunkra, hátráltam velök,
:Az ingoványok közt véletlenül
:A hirtelen jött árvíz elnyelé.
:''A király meghal.'' 
| BASTARD.
:The Dauphin is preparing hitherward,
:Where heaven he knows how we shall answer him;
:For in a night the best part of my power,
:As I upon advantage did remove,
:Were in the washes all unwarily
:Devoured by the unexpected flood.
:''The KING dies.''
|-
| SALISBURY
:Holt híredet holt fülbe leheled. -
:Uram! királyom! - Csak imént király,
:S most, íme! 
| SALISBURY.
:You breathe these dead news in as dead an ear.
:My liege! my lord!—But now a king,—now thus.
|-
| HENRIK
:Így futok s állok meg én is,
:Mi biztos e világon, mi örök:
:Ha ez, imént király, most földi rög! 
| PRINCE HENRY.
:Even so must I run on, and even so stop.
:What surety of the world, what hope, what stay,
:When this was now a king, and now is clay?
|-
| RICHÁRD
:Elköltözél hát? Én itt maradok,
:De csak, hogy bosszuálló tisztemet
:Betöltsem érted; akkor lelkem a
:Mennybe is oly híven követ, miképpen
:Itt lent a földön hív szolgád vala. -
:S ti, pályakörbe megtért csillagok
:Hol a dandártok? Hadd lám megjavult
:Hűségteket! Forduljunk vissza tüstént,
:Kitolni vészt, örök gyalázatot,
:Ájult hazánknak gyönge ajtain.
:Támadni rögtön! vagy támadtatunk:
:Sarkunkban a dauphin dúló hada. 
| BASTARD.
:Art thou gone so? I do but stay behind
:To do the office for thee of revenge,
:And then my soul shall wait on thee to heaven,
:As it on earth hath been thy servant still.—
:Now, now, you stars that move in your right spheres,
:Where be your powers? Show now your mended faiths;
:And instantly return with me again,
:To push destruction and perpetual shame
:Out of the weak door of our fainting land.
:Straight let us seek, or straight we shall be sought;
:The Dauphin rages at our very heels.
|-
| SALISBURY
:Úgy sejtem, azt te hát még nem tudod,
:Amit tudunk mi: Pandolf kárdinál
:Ott bent pihen; csak fél órája, hogy
:Megérkezett, s oly bék’ajánlatot
:Hoz a dauphintól, amely összefér
:Becsűletünkkel, s elfogadható;
:A háborút is félbehagyja rögtön. 
| SALISBURY.
:It seems you know not, then, so much as we:
:The Cardinal Pandulph is within at rest,
:Who half an hour since came from the Dauphin,
:And brings from him such offers of our peace
:As we with honour and respect may take,
:With purpose presently to leave this war.
|-
| RICHÁRD
:Még rögtönebb, ha látja védelemre
:Edzett karunkat. 
| BASTARD.
:He will the rather do it when he sees
:Ourselves well sinewed to our defence.
|-
| SALISBURY
:De meglett dolog
:Már némi részben: mert több csapatot
:Indíta már a tengerpart felé,
:A kárdinálra bizván ügy-baját,
:Kivel, ha tetszik, én, te, s más urak
:Ma délután Lajoshoz rándulunk,
:Holott szerencsés véget ér ez ügy. 
| SALISBURY.
:Nay, 'tis in a manner done already;
:For many carriages he hath despatch'd
:To the sea-side, and put his cause and quarrel
:To the disposing of the cardinal:
:With whom yourself, myself, and other lords,
:If you think meet, this afternoon will post
:To consummate this business happily.
|-
| RICHÁRD
:Legyen. - Te addig itt, nemes királyfi,
:S a hercegek, kik nem jőnek velünk
:Atyád temetését rendezzétek el. 
| BASTARD.
:Let it be so:—And you, my noble prince,
:With other princes that may best be spar'd,
:Shall wait upon your father's funeral.
|-
| HENRIK
:Worcesterben nyugodjék teteme,
:Mert úgy kivánta. 
| PRINCE HENRY.
:At Worcester must his body be interr'd;
:For so he will'd it.
|-
| RICHÁRD
:Hát vigyék oda. -
:És most ez ország örökös királyi
:Díszét te öltsd fel, édes önmagad,
:Kinek szent hódolattal, térdemen
:Ajánlom hív jobbágyi tisztemet,
:Szolgálatommal együtt, mindörökre. 
| BASTARD.
:Thither shall it, then:
:And happily may your sweet self put on
:The lineal state and glory of the land!
:To whom, with all submission, on my knee,
:I do bequeath my faithful services
:And true subjection everlastingly.
|-
| SALISBURY
:S akképp ajánljuk hűségünk mi is,
:Amely örökké szeplőtlen marad. 
| SALISBURY.
:And the like tender of our love we make,
:To rest without a spot for evermore.
|-
| HENRIK
:Jó szívem úgy szeretné megköszönni
:S nem tudja másképp, csak könyűivel. 
| PRINCE HENRY.
:I have a kind soul that would give you thanks,
:And knows not how to do it but with tears.
|-
| RICHÁRD
:Ó! ne adózzunk szerfölötti búval
:Az időnek: vett már sok előleget -
:Még nem borult, nem is fog Ánglia
:Kevély hódító lábához borulni,
:Míg önmagába tőrt nem döf, soha.
:Most, visszatérvén, ím, e nagyjai,
:Bár jőne haddal a három világrész,
:Mi visszaverjük. Amíg hű marad
:Magához, Ánglia nagy és szabad.
:''Mind el.''
| BASTARD.
:O, let us pay the time but needful woe,
:Since it hath been beforehand with our griefs.—
:This England never did, nor never shall,
:Lie at the proud foot of a conqueror,
:But when it first did help to wound itself.
:Now these her princes are come home again,
:Come the three corners of the world in arms,
:And we shall shock them: nought shall make us rue,
:If England to itself do rest but true.
:''Exeunt.''
|}

[[Kategória:Színdarabok]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Sok hűhó semmiért</title>
    <id>326</id>
    <revision>
      <id>4647</id>
      <timestamp>2006-08-29T12:52:38Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>{{fej}}</comment>
      <text xml:space="preserve">{{allaposít}}
{{fej
| szerző     = William Shakespeare
| cím        = Sok hűhó semmiért
| szakasz    =
| előző      =
| következő  =
| megjegyzés =
}}
== William Shakespeare - Sok hűhó semmiért==
{| {{sztdr}}
| width=50% |
:William Shakespeare 
:Sok hűhó semmiért
:Fordította: Mészöly Dezső  
| ''MUCH ADO ABOUT NOTHING'' &lt;br&gt; by ''William Shakespeare''
|-
|
: SZEMÉLYEK
:DON PEDRO, Aragónia hercege 
:DON JUAN, a herceg fattyú öccse 
:CLAUDIO, ifjú firenzei gróf 
:BENEDETTO, padovai nemes ifjú 
:LEONATO, Messina kormányzója 
:ANTONIO, a bátyja, öreg ember 
:BALTAZÁR, énekes Don Pedro szolgálatában 
:BORACCHIO 
:CORRADO -  Don Juan emberei 
:EGY KÖVET
:FERENC BARÁT
:LASPONYA, polgárőr 
:FURKÓ, kisbíró 
:ELSŐ ŐR
:MÁSODIK ŐR
:JEGYZŐ
:EGY FIÚ
:EGY ÚR
:HERO, Leonato leánya 
:BEATRICE, Leonato unokahúga 
:MARGARÉTA 
:URSULA - Hero kísérő hölgyei 
:Antonio fia, muzsikusok, őrök, szolgák
| DRAMATIS PERSONAE
:  
:DON PEDRO, Prince of Arragon. 
:DON JOHN, his bastard Brother. 
:CLAUDIO, a young Lord of Florence. 
:BENEDICK, a young Lord of Padua. 
:LEONATO, Governor of Messina. 
:ANTONIO, his Brother. 
:BALTHAZAR, Servant to Don Pedro. 
:BORACHIO, follower of Don John. 
:CONRADE, follower of Don John. 
:DOGBERRY, a Constable. 
:VERGES, a Headborough. 
:FRIAR FRANCIS. 
:A Sexton. 
:A Boy.  
:HERO, Daughter to Leonato. 
:BEATRICE, Niece to Leonato. 
:MARGARET, Waiting-gentlewoman attending on Hero. 
:URSULA, Waiting-gentlewoman attending on Hero.  
:Messengers, Watch, Attendants, &amp;c. 
|-
|
Szín: Messina
|
SCENE - Messina.
|}

== ELSŐ FELVONÁS ==  

===1. szín===
{| {{sztdr}}
| width=50% |
:''Leonato háza előtt.''
: ''Jön Leonato, Messina kormányzója, Hero, a leánya és Beatrice, az unokahúga - egy követtel  ''
|
:''Before LEONATO'S House.''  
:''Enter LEONATO, HERO, BEATRICE and others, with a Messenger.''
: 
|-
| LEONATO
:Úgy értesültem a levélből, hogy Don Pedro, Aragónia hercege, ma este Messinába érkezik!  
| LEONATO. 
:I learn in this letter that Don Pedro of Arragon comes this night to Messina. 
|-
| KÖVET
:Már közel járhat. Három mérföldnyire se volt innen, mikor előreküldött.  
| MESSENGER. 
:He is very near by this: he was not three leagues off when I left him. 
|-
| LEONATO
:Hány nemest vesztettetek a csatában?  
| LEONATO. 
:How many gentlemen have you lost in this action? 
|-
| KÖVET
:Alig valakit. Nevezetes személyt, senkit.  
| MESSENGER. 
:But few of any sort, and none of name. 
|-
| LEONATO
:Kétszeres a diadal, ha a vezér ép sereggel tér meg. Úgy látom, Don Pedro igen kitüntetett egy firenzei ifjút, bizonyos Claudiót.  
| LEONATO. 
:A victory is twice itself when the achiever brings home full numbers. I find here that Don Pedro hath bestowed much honour on a young Florentine called Claudio. 
|-
| KÖVET
:Igen kitüntette, mert igen rászolgált. Derekabbul vitézkedett, mint zsenge kora ígérte: bárány képében oroszlánként küzdött. Úgy túltett ő minden reményen, hogy énnekem semmi reményem túltenni rajta szavaimmal.  
| MESSENGER. 
:Much deserved on his part, and equally remembered by Don Pedro. He hath borne himself beyond the promise of his age, doing in the figure of a lamb the feats of a lion: he hath indeed better bettered expectation than you must expect of me to tell you how. 
|-
| LEONATO
:Él itt egy nagybátyja Messinában: az megörül ám majd ezen!  
| LEONATO. 
:He hath an uncle here in Messina will be very much glad of it. 
|-
| KÖVET
:Már vittem neki jelentést. Olyan túlcsorduló öröm tört ki belőle, hogy csupa szerénységből is illett néhány keserűbb cseppet vegyítenie hozzá.  
| MESSENGER. 
:I have already delivered him letters, and there appears much joy in him; even so much that joy could not show itself modest enough without a badge of bitterness. 
|-
| LEONATO
:Könnye hullott?  
| LEONATO. 
:Did he break out into tears? 
|-
| KÖVET
:Mint a zápor!  
| MESSENGER. 
:In great measure. 
|-
| LEONATO
:Kedves előttem a túláradó kedvesség. Nincs tisztább a könnyek mosta arcnál. Mennyivel jobb, aki örömében könnyet ejt, mint aki örvend a más könnyén!  
| LEONATO. 
:A kind overflow of kindness. There are no faces truer than those that are so washed; how much better is it to weep at joy than to joy at weeping! 
|-
| BEATRICE
:Mondd, kérlek, signor Handabanda is megjött a háborúból?... vagy nem?  
| BEATRICE. 
: I pray you, is Signior Mountanto returned from the wars or no? 
|-
| KÖVET
:Senkit sem ismerek ezen a néven, hölgyem. Efféle nem is akadt a seregben.  
| MESSENGER. 
:I know none of that name, lady: there was none such in the army of any sort. 
|-
| LEONATO
:Ki után kérdezősködsz, húgom?  
| LEONATO. 
:What is he that you ask for, niece? 
|-
| HERO
:Kuzinom a padovai úrra gondol, signor Benedettóra.  
| HERO. 
:My cousin means Signior Benedick of Padua. 
|-
| KÖVET
:Á! Ő megjött, és vidámabb, mint valaha.  
| MESSENGER. 
:O! he is returned, and as pleasant as ever he was. 
|-
| BEATRICE
:Kiíratta itt Messinában, hogy kihívja Cupidót galamblövő versenyre. Bátyám udvari bolondja elolvasta a kihívást, és válaszolt neki Cupido nevében, hogy vállalja a versenyt, mert ő bizony telibe találja a tubicáját. - Mondd csak, hány embert ölt és evett meg Benedetto ebben a háborúban?... No, hányat ölt meg? Mert én megígértem neki, hogy ahányat csak megöl, azt én mind megeszem.  
| BEATRICE. 
:He set up his bills here in Messina and challenged Cupid at the flight; and my uncle's fool, reading the challenge, subscribed for Cupid, and challenged him at the bird-bolt. I pray you, how many hath he killed and eaten in these wars? :But how many hath he killed? for, indeed, I promised to eat all of his killing. 
|-
| LEONATO
:Esküszöm, húgom, jól fölmagasztalod ezt a signor Benedettót! De majd megkapod a magadét te is tőle, semmi kétség!  
| LEONATO. 
:Faith, niece, you tax Signior Benedick too much; but he'll be meet with you, I doubt it not. 
|-
| KÖVET
:Jó szolgálatot tett ő ebben a háborúban, kisasszonyom.  
| MESSENGER. 
:He hath done good service, lady, in these wars. 
|-
| BEATRICE
:Nyilván kezdett áporodni az élelem, s ő segített fölfalni. Rettenthetetlen hústrancsírozó: feneketlen a bendője.  
| BEATRICE. 
:You had musty victual, and he hath holp to eat it; he is a very valiant trencher-man; he hath an excellent stomach. 
|-
| KÖVET
:De férfi is a talpán, kisasszonyom.  
| MESSENGER. 
:And a good soldier too, lady. 
|-
| BEATRICE
:Ha csak a talpán férfi, akkor a kisasszonyokkal nem sokra megy. Hát a lovagokkal elbánik-e ez a talpas?  
| BEATRICE. 
:And a good soldier to a lady; but what is he to a lord? 
|-
| KÖVET
:Lovagokkal lovagias, emberekkel emberséges. Ő maga a tömény erény.  
| MESSENGER. 
:A lord to a lord, a man to a man; stuffed with all honourable virtues. 
|-
| BEATRICE
:Az ám, ha a tömés - erény. De legalább volna kemény... Jó, jó, mind halandók vagyunk.  
| BEATRICE. 
:It is so indeed; he is no less than a stuffed man; but for the stuffing,—well, we are all mortal. 
|-
| LEONATO
:Félre ne értsd húgomat, vitéz. Afféle tréfás háborúsdi folyik közte meg signor Benedetto közt. Ahányszor csak találkoznak, kezdődik a sziporkapárbaj.  
| LEONATO. 
:You must not, sir, mistake my niece. There is a kind of merry war betwixt Signior Benedick and her; they never meet but there's a skirmish of wit between them. 
|-
| BEATRICE
:De jaj neki, mert mindig rajtaveszt. Múltkor is, hogy összecsaptunk, öt petárdája közül négy csütörtököt mondott, úgyhogy szegény fejének csak egy maradt. Ha az az egy még fellobban, kapva-kapjon rajta, mert különben ő sem lesz nagyobb lángelme a lovánál. Egyéb sütnivalója sem maradt azon az egy szem petárdáján kívül. - Ki most a cimborája? Havonta köt új örök barátságot.  
| BEATRICE. 
:Alas! he gets nothing by that. In our last conflict four of his five wits went halting off, and now is the whole man governed with one! so that if he have wit enough to keep himself warm, let him bear it for a difference between himself and his horse; for it is all the wealth that he hath left to be known a reasonable creature. Who is his companion now? He hath every month a new sworn brother. 
|-
| KÖVET
:Lehetséges volna?...  
| MESSENGER. 
:Is't possible? 
|-
| BEATRICE
:De mennyire! Annyit ér az eskü nála, mint egy kalap: a divat szerint váltogatja.  
| BEATRICE. 
:Very easily possible: he wears his faith but as the fashion of his hat; it ever changes with the next block. 
|-
| KÖVET
:Úgy látom, kisasszonyom, hogy ez a nemesúr nem szerepel a táncrendeden.  
| MESSENGER. 
:I see, lady, the gentleman is not in your books. 
|-
| BEATRICE
:Tűzre is vetném azt, ha szerepelne rajta! De mondd, ki a barátja? Nem akadt valami kalandor fickó útitársnak, hogy vele együtt menjen a pokolba?  
| BEATRICE. 
:No;an he were, I would burn my study. But, I pray you, who is his companion? Is there no young squarer now that will make a voyage with him to the devil? 
|-
| KÖVET
:Legtöbbször a nemes Claudióval tart.  
| MESSENGER. 
:He is most in the company of the right noble Claudio. 
|-
| BEATRICE
:Úristen! még ráragad, mint valami kórság! Mert ragadósabb ő, mint a pestis. S aki megkapja, az belébolondul. Isten óvja a nemes Claudiót! Ha egyszer ráragad Benedetto, ezer forintjába kerül, míg kikúráltatja magát.  
| BEATRICE. 
:O Lord, he will hang upon him like a disease: he is sooner caught than the pestilence, and the taker runs presently mad. God help the noble Claudio! If he have caught the Benedick, it will cost him a thousand pound ere a' be cured. 
|-
| KÖVET
:Rajta leszek, hogy magamra ne haragítsalak, hölgyem!  
| MESSENGER. 
:I will hold friends with you, lady. 
|-
| BEATRICE
:Jól teszed, barátom.  
| BEATRICE. 
:Do, good friend. 
|-
| LEONATO
:Te ugyan nem bolondulsz belé, húgom!  
| LEONATO. 
:You will never run mad, niece. 
|-
| BEATRICE
:Nem én, míg kánikula nem lesz januárban.  
| BEATRICE. 
:No, not till a hot January. 
|-
| KÖVET
:Don Pedro közeleg!  Jön Don Pedro, Claudio, Benedetto, Baltazár és Don Juan, a fattyú  
| MESSENGER. 
:Don Pedro is approached.  
:''Enter DON PEDRO, DON JOHN, CLAUDIO, BENEDICK, BALTHAZAR, and Others.''
: 
|-
| DON PEDRO
:Jó signor Leonato, így fogadod a gondot? Mindenki a világon kerülni igyekszik a költséget, te pedig elébe jössz!  
| DON PEDRO. 
:Good Signior Leonato, you are come to meet your trouble: the fashion of the world is to avoid cost, and you encounter it. 
|-
| LEONATO
:Tefenséged képében nem a gond látogat el házunkba. Mert mikor a gond távozik, öröm marad a nyomában. De ha majd tefenséged válik meg tőlünk, bánat köszönt be, és az öröm vonul el.  
| LEONATO. 
:Never came trouble to my house in the likeness of your Grace, for trouble being gone, comfort should remain; but when you depart from me, sorrow abides and happiness takes his leave. 
|-
| DON PEDRO
:Túlontúl készségesen veszi magára terhét tekegyelmed. - Leányod, ha nem tévedek?  
| DON PEDRO. 
:You embrace your charge too willingly. I think this is your daughter. 
|-
| LEONATO
:Anyja kitartóan mondogatta, hogy az.  
| LEONATO. 
:Her mother hath many times told me so. 
|-
| BENEDETTO
:Kételkedtél benne, uram, hogy rákérdeztél?  
| BENEDICK. 
:Were you in doubt, sir, that you asked her? 
|-
| LEONATO
:Nem, signor Benedetto - mert tekegyelmed akkoriban még gyermek volt.  
| LEONATO. 
:Signior Benedick, no; for then were you a child. 
|-
| DON PEDRO
:Ezt megkaptad, Benedetto. Ebből sejthetjük, mire vitted embernyi ember korodban. Meg kell adni: apja lánya a kisasszony! Örülj neki, kisasszonyom: derék apára ütöttél!  
| DON PEDRO. 
:You have it full, Benedick: we may guess by this what you are, being a man. Truly the lady fathers herself. Be happy, lady, for you are like an honourable father. 
|-
| BENEDETTO
:Ha signor Leonato az apja, akkor - akárhogy üt is rá - nem cserélne vele fejet egész Messináért sem!  
| BENEDICK. 
:If Signior Leonato be her father, she would not have his head on her shoulders for all Messina, as like him as she is. 
|-
| BEATRICE
:Csodálom, hogy még most is jár a szád, signor Benedetto, mikor senki sem figyel rád.  
| BEATRICE. 
:I wonder that you will still be talking, Signior Benedick: nobody marks you. 
|-
| BENEDETTO
:Ni csak, a megtestesült utálat - szoknyában! Hát kegyed még él?  
| BENEDICK. 
:What! my dear Lady Disdain, are you yet living? 
|-
| BEATRICE
:Elhunyhat-e az utálat, mikor olyan tápot kap, mint signor Benedetto? Hisz maga az imádat is utálatba fordul át uraságod bűvkörében!  
| BEATRICE. 
:Is it possible Disdain should die while she hath such meet food to feed it as Signior Benedick? Courtesy itself must convert to disdain if you come in her presence. 
|-
| BENEDETTO
:Úgy látszik, az imádat köpönyegforgató. De annyi bizonyos, hogy - kegyedet kivéve - minden hölgy szeret. Kívánnám, bár volna a mellemben kő szív helyett hő szív - mert, szavamra, engem egy se érdekel.  
| BENEDICK. 
:Then is courtesy a turncoat. But it is certain I am loved of all ladies, only you excepted; and I would I could find in my heart that I had not a hard heart;for, truly, I love none. 
|-
| BEATRICE
:Jó szerencse ez a nőkre, mert különben folyton nyaggatná őket egy veszett nőbolond. Hála Istennek - és hideg véremnek -, ebben történetesen megegyezünk. Ha varjút ugat meg a kutyám, azt is szívesebben hallgatom, mint azt, ha férfi szerelmet vall.  
| BEATRICE. 
:A dear happiness to women: they would else have been troubled with a pernicious suitor. I thank God and my cold blood, I am of your humour for that. I had rather hear my dog bark at a crow than a man swear he loves me. 
|-
| BENEDETTO
:Isten tartsa meg kegyedet ebben a hajlandóságában, mert így legalább egyik-másik úrfi megmenekül az összekarmolt orca végzetétől.  
| BENEDICK. 
:God keep your ladyship still in that mind;so some gentleman or other shallscape a predestinate scratched face. 
|-
| BEATRICE
:A karmolás se csúfíthatná már tovább orcájukat, feltéve, hogy uraságodhoz hasonlítanak.  
| BEATRICE. 
:Scratching could not make it worse, an 'twere such a face as yours were. 
|-
| BENEDETTO
:Kiválóan taníthatnád nyelvelni a papagájt.  
| BENEDICK. 
:Well, you are a rare parrot-teacher. 
|-
| BEATRICE
:Többet ér egy madár az én nyelvemmel, mint egy barom a tiéddel.  
| BEATRICE. 
:A bird of my tongue is better than a beast of yours. 
|-
| BENEDETTO
:Bár a paripám volna olyan szilaj és oly kitartó, mint a nyelved! No, Isten hírivel - én végeztem.  
| BENEDICK. 
:I would my horse had the speed of your tongue, and so good a continuer. But keep your way, i' God's name; I have done. 
|-
| BEATRICE
:Farol a paripád - mindig ez a vége. Ismerlek én régről!  
| BEATRICE. 
:You always end with a jade's trick: I know you of old. 
|-
| DON PEDRO
:Ez a summája, signor Leonato! 
:''Megfordul''
: Signor Claudio - és signor Benedetto! Drága barátom, Leonato, mindnyájunkat szívesen lát! Mondom neki, hogy legalább egy hónapig itt állomásozunk. Erre ő azért imádkozik, bár tartana itt bennünket valami véletlen eset még tovább! S esküdni mernék, nem színből: szívből könyörög.  
| DON PEDRO. 
:That is the sum of all, Leonato: Signior Claudio, and Signior Benedick, my dear friend Leonato hath invited you all. I tell him we shall stay here at the least a month, and he heartly prays some occasion may detain us longer: I dare swear he is no hypocrite, but prays from his heart. 
|-
| LEONATO
:S ha megesküszöl rá: nem terhel hamis eskü. 
:''Don Juanhoz''
: Isten hozott téged is, uram; most, hogy megbékültél bátyáddal, a herceggel - köszöntlek teljes tisztelettel!  
| LEONATO. 
:If you swear, my lord, you shall not be forsworn. 
:''To DON JOHN''
: Let me bid you welcome, my lord: being reconciled to the prince your brother, I owe you all duty. 
|-
| DON JUAN
:Köszönöm. Nem vagyok a szavak embere, de köszönöm.  
| DON JOHN. 
:I thank you: I am not of many words, but I thank you. 
|-
| LEONATO
:Erre parancsoljon fenséged.  
| LEONATO. 
:Please it your Grace lead on? 
|-
| DON PEDRO
:Kezed, Leonato! Együtt menjünk!  Mind el, kivéve Benedettót és Claudiót  
| DON PEDRO. 
:Your hand, Leonato;we will go together.  
:''Exeunt all but BENEDICKand CLAUDIO.''
: 
|-
| CLAUDIO
:Benedetto! Figyelted signor Leonato lányát?  
| CLAUDIO. 
:Benedick, didst thou note the daughter of Signior Leonato? 
|-
| BENEDETTO
:Nem figyeltem, de láttam.  
| BENEDICK. 
:I noted her not; but I looked on her. 
|-
| CLAUDIO
:Hát nem illedelmes kisasszony?  
| CLAUDIO. 
:Is she not a modest young lady? 
|-
| BENEDETTO
:Az együgyű, jámbor véleményem tudakolod - mint afféle tisztességtudó férfiú - vagy azt akarod, hogy szokásom szerint beszéljek, mint esküdt nőgyűlölő?  
| BENEDICK. 
:Do you question me, as an honest man should do, for my simple true judgment; or would you have me speak after my custom, as being a professed tyrant to their sex? 
|-
| CLAUDIO
:Nem! Azt akarom, hogy komolyan mondd meg a véleményedet.  
| CLAUDIO. 
:No; I pray thee speak in sober judgment. 
|-
| BENEDETTO
:Nos... szavamra... a magasztos bókra alacsony, a ragyogó bókra sötét, a hatalmas bókra kicsike. Annyit azért meg kell adni, hogy ha másmilyen volna, mint amilyen, egy csöppet se volna tetszetős, de mivel olyan, amilyen: úgy tetszik, nem tetszik.  
| BENEDICK. 
:Why, i' faith, methinks she's too low for a high praise, too brown for a fair praise, and too little for a great praise; only this commendation I can afford her, that were she other than she is, she were unhandsome, and being no other but as she is, I do not like her. 
|-
| CLAUDIO
:Azt hiszed, tréfálok, Kérlek, mondd meg komolyan, hogy milyennek tartod.  
| CLAUDIO. 
:Thou thinkest I am in sport: I pray thee tell me truly how thou likest her. 
|-
| BENEDETTO
:Meg akarod venni, hogy így firtatod, mire tartják?  
| BENEDICK. 
:Would you buy her, that you enquire after her? 
|-
| CLAUDIO
:Hát meg lehet venni ilyen drága gyöngyöt - akár az egész nagyvilágért?  
| CLAUDIO. 
:Can the world buy such a jewel? 
|-
| BENEDETTO
:Meg hát - a tokjával együtt, hogy legyen mibe dugni. De komolyan beszélsz, vagy csak úgy locsogsz, mint amikor a bolond zagyvál, hogy Cupido kocavadász, s Vulcanus az ácsok gyöngye... Halljam, milyen kulcsra jár az eszed tokja!  
| BENEDICK. 
:Yea, and a case to put it into. But speak you this with a sad brow, or do you play the flouting Jack, to tell us Cupid is a good hare-finder, and Vulcan a rare carpenter? Come, in what key shall a man take you, to go in the song? 
|-
| CLAUDIO
:Ő a legédesebb kisasszony, aki valaha is a szemem elé került!  
| CLAUDIO. 
:In mine eye she is the sweetest lady that ever I looked on. 
|-
| BENEDETTO
:Nekem se kell hozzá még pápaszem, de semmi különöset se látok rajta. Ott a másik, a kuzinja... ha az nem volna olyan veszett, annyival kívánatosabb volna nála, mint május elseje december végénél! De remélem, nem akarod nősülésre adni a fejed... vagy igen?   
| BENEDICK. 
:I can see yet without spectacles and I see no such matter:  there's her cousin an she were not possessed with a fury, exceeds her as much in beauty as the first of May doth the last of December. But I hope you have no intent to turn husband, have you? 
|-
| CLAUDIO
:Ha nőtlenséget fogadtam volna, akkor sem állnék jót magamért, mihelyt Herót kaphatnám feleségül!  
| CLAUDIO. 
:I would scarce trust myself, though I had sworn to the contrary, if Hero would be my wife. 
|-
| BENEDETTO
:Hát ennyire vagyunk? Hát nem marad már egyetlen sipka alatt se fölszarvazatlan férfihomlok? És sose találkozom többet hatvanéves legényemberrel? Hát csak rajta, ha mindenáron igába akarod hajtani a nyakad: viseld el a súlyát, és sóhajtozz vasárnaponként.  Don Pedro ismét a kertbe lép  Ni, Don Pedro keres megint!  
| BENEDICK. 
:Is't come to this, i' faith? Hath not the world one man but he will wear his cap with suspicion? Shall I never see a bachelor of threescore again? Go to, i' faith; an thou wilt needs thrust thy neck into a yoke, wear the print of it and sigh away Sundays. Look! Don Pedro is returned to seek you.  
:''Re-enter DON PEDRO.''
: 
|-
| DON PEDRO
:Hát titeket miféle titok tartott itt, hogy nem jöttetek Leonatóhoz?  
| DON PEDRO. 
:What secret hath held you here, that you followed not to Leonato's? 
|-
| BENEDETTO
:Bár kényszeríthetnél, fenség, hogy feleljek!  
| BENEDICK. 
:I would your Grace would constrain me to tell. 
|-
| DON PEDRO
:Hűségesküdre - megparancsolom!  
| DON PEDRO. 
:I charge thee on thy allegiance. 
|-
| BENEDETTO
:Hallod ezt, Claudio gróf? Tudok én titkot tartani, mint a néma, elhiheted... De ha a hűségesküm forog kockán, hallod, a hűségesküm... - Hát szerelmes a fiú! Hogy ki a szerelme, azt kérded, fenség? Lásd milyen kurta a válasz! Leonato kurta lánya: Hero.  
| BENEDICK. 
:You hear, Count Claudio: I can be secret as a dumb man; I would have you think so; but on my allegiance mark you this, on my allegiance: he is in love. With who? now that is your Grace's part. Mark how short his answer is:  with Hero, Leonato's short daughter. 
|-
| CLAUDIO
:Ha úgy van, ki is mondom kereken.  
| CLAUDIO. 
:If this were so, so were it uttered. 
|-
| BENEDETTO
:Kereken ám, mint a mesemondók, hogy: &quot;Hol volt, hol nem volt, volt egyszer valaha valahol&quot; - de Isten ments, hogy úgy legyen!  
| BENEDICK. 
:Like the old tale, my lord: 'it is not so, nor 'twas not so; but indeed, God forbid it should be so.' 
|-
| CLAUDIO
:Ha a tüzem nem szalmaláng: Isten ments, hogy másképp legyen!  
| CLAUDIO. 
:If my passion change not shortly. God forbid it should be otherwise. 
|-
| DON PEDRO
:Ámen, ha szereted, mert igazán szeretni való kisasszony.  
| DON PEDRO. 
:Amen, if you love her; for the lady is very well worthy. 
|-
| CLAUDIO
:Fenség, csak azért mondod, hogy szóra bírj.  
| CLAUDIO. 
:You speak this to fetch me in, my lord. 
|-
| DON PEDRO
:Szavamra: őszintén.  
| DON PEDRO. 
:By my troth, I speak my thought. 
|-
| CLAUDIO
:Hitemre: én szintén őszintén szóltam.  
| CLAUDIO. 
:And in faith, my lord, I spoke mine. 
|-
| BENEDETTO
:Ő szintén s én szintén őszintén - mindkét hitemre és szavamra!  
| BENEDICK. 
:And by my two faiths and troths, my lord, I spoke mine. 
|-
| CLAUDIO
:Hogy szeretem, érzem.  
| CLAUDIO. 
:That I love her, I feel. 
|-
| DON PEDRO
:Hogy szeretnivaló, tudom.  
| DON PEDRO. 
:That she is worthy, I know. 
|-
| BENEDETTO
:Én meg se nem érzem, se nem tudom, hogy szeretnivaló - de ez oly mély hitem, hogy a tűz se olvaszthatja ki belőlem: vallom a máglyán is!  
| BENEDICK. 
:That I neither feel how she should be loved nor know how she should be worthy, is the opinion that fire cannot melt out of me: I will die in it at the stake. 
|-
| DON PEDRO
:Mindig nyakas eretnek voltál: szépségtagadó!  
| DON PEDRO. 
:Thou wast ever an obstinate heretic in the despite of beauty. 
|-
| CLAUDIO
:És csak megátalkodott nyakasságának köszönheti, hogy sohasem esett ki szerepéből.  
| CLAUDIO. 
:And never could maintain his part but in the force of his will. 
|-
| BENEDETTO
:Hogy egy nőben megfogantam - köszönöm neki; hogy fölnevelt - azt is alázatosan köszönöm; de hogy nem óhajtok holmi csecsebecséket srófoltatni a homlokomra, s nem vagyok hajlandó láthatatlan szarvacskákat viselni - ezt minden nő meg fogja bocsátani nekem. Mivel egy nőt nem akarok megsérteni azzal, hogy kételkedem benne, megkívánom, hogy valamennyi iránt bizalmatlan lehessek. Összegezem - s leszegezem: legényember maradok.  
| BENEDICK. 
:That a woman conceived me, I thank her; that she brought me up, I likewise give her most humble thanks; but that I will have a recheat winded in my forehead, or hang my bugle in an invisible baldrick, all women shall pardon me. Because I will not do them the wrong to mistrust any, I will do myself the right to trust none; and the fine is,—for the which I may go the finer,—I will live a bachelor. 
|-
| DON PEDRO
:Nem halok meg, míg nem látlak sápadozni a szerelemtől!  
| DON PEDRO. 
:I shall see thee, ere I die, look pale with love. 
|-
| BENEDETTO
:Méregtől, kórságtól, éhségtől bármikor, fenség, de szerelemtől soha! Ha rajtakapsz, hogy több vért vesztek szerelemben, mint amennyit pótolok itallal: szúrd ki a szemem egy balladaköltő pennájával, s akassz ki cégérnek a vak Cupido helyett a kupi kapujára!  
| BENEDICK. 
:With anger, with sickness, or with hunger, my lord; not with love: prove that ever I lose more blood with love than I will get again with drinking, pick out mine eyes with a ballad-maker's pen and hang me up at the door of a brothel-house for the sign of blind Cupid. 
|-
| DON PEDRO
:Jó, de ha egyszer ezt a fogadalmad megszeged: az lesz ám csak intő példa!  
| DON PEDRO. 
:Well, if ever thou dost fall from this faith, thou wilt prove a notable argument. 
|-
| BENEDETTO
:Ha úgy esnék: akasszatok ki, mint a zsákba dugott macskát, lőjetek rám célba, s aki eltalál, azt üssétek lovaggá és mesterlövésszé!  
| BENEDICK. 
:If I do, hang me in a bottle like a cat and shoot at me; and he that hits me, let him be clapped on the shoulder and called Adam. 
|-
| DON PEDRO
:Idő kell hozzá. Ahogy a költő mondja: &quot;Idő kell, hogy a bika hámba törjön.&quot;  
| DON PEDRO. 
:Well, as time shall try: 'In time the savage bull doth bear the yoke.' 
|-
| BENEDETTO
:A bika tán igen - de hogy a józan Benedetto... Hát ha az egyszer fölveszi a jármot, akkor csavarjátok ki a bika szarvát, és srófoljátok az én homlokomra! Aztán akár pingáljátok meg a képemet, s írjátok rá olyan nagy betűkkel, mint a hirdetőtáblára, csak épp nem azt, hogy: &quot;Itt jó hátasló bérelhető&quot;, hanem azt, hogy: &quot;Itt látható Benedetto mint házasember!&quot;  
| BENEDICK. 
:The savage bull may; but if ever the sensible Benedick bear it, pluck off the bull's horns and set them in my forehead; and let me be vilely painted, and in such great letters as they write, 'Here is good horse to hire,' let them signify under my sign 'Here you may see Benedick the married man.' 
|-
| CLAUDIO
:Ha így fordul: szarvasmarha leszel!  
| CLAUDIO. 
:If this should ever happen, thou wouldst be horn-mad. 
|-
| DON PEDRO
:Az ám: ha Cupido el nem lőtte minden nyilát Velencében, megreszkettet még téged is!  
| DON PEDRO. 
:Nay, if Cupid have not spent all his quiver in Venice, thou wilt quake for this shortly. 
|-
| BENEDETTO
:De akkor abba a föld is belereszket!  
| BENEDICK. 
:I look for an earthquake too then. 
|-
| DON PEDRO
:No, no, ami késik, nem múlik! De addig is, jó signor Benedetto, keresd föl Leonatót, mondd neki, hogy ajánlom magamat jóindulatába, s ott leszek a vacsoráján, mert tudom, milyen nagy készülettel vár.  
| DON PEDRO. 
:Well, you will temporize with the hours. In the meantime, good Signior Benedick, repair to Leonato's: commend me to him and tell him I will not fail him at supper; for indeed he hath made great preparation. 
|-
| BENEDETTO
:Van annyi eszem, hogy vállaljam a követséget, ajánlom hát fenségedet...  
| BENEDICK. 
:I have almost matter enough in me for such an embassage; and so I commit you— 
|-
| CLAUDIO
:...&quot;Isten oltalmába! Kelt saját házamban - ha ugyan van házam...&quot;  
| CLAUDIO. 
:To the tuition of God: from my house, if I had it,— 
|-
| DON PEDRO
:...&quot;Bolondok ünnepén, Szent Iván napján - szerető barátod: Benedetto.&quot;  
| DON PEDRO. 
:The sixth of July: your loving friend, Benedick. 
|-
| BENEDETTO
:Ne, ne, csak ne csúfolódjatok! Se füle, se farka az ilyen beszédnek! Nem ártana magatokba szállni, mielőtt ilyen szedett-vedett tréfákkal álltok elő! Megyek innen! 
:''Távozik''
:  
| BENEDICK. 
:Nay, mock not, mock not. The body of your discourse is sometime guarded with fragments, and the guards are but slightly basted on neither: ere you flout old ends any further, examine your conscience: and so I leave you.  
:''Exit.''
: 
|-
| CLAUDIO
:Fenség - nagy jót tehetnél most velem.  
| CLAUDIO. 
:My liege, your highness now may do me good. 
|-
| DON PEDRO
:Jóindulatunk éberen figyel: Nehéz leckét is eltűr, hogy megértse, Mi módon szolgálhatná javadat.  
| DON PEDRO. 
:My love is thine to teach: teach it but how, &lt;br&gt; And thou shalt see how apt it is to learn&lt;br&gt; hard lesson that may do thee good. 
|-
| CLAUDIO
:Fenség - van Leonatónak fia?  
| CLAUDIO. 
:Hath Leonato any son, my lord? 
|-
| DON PEDRO
:Csak lánya: Hero. Ő az örökös. Szereted őt, Claudio?  
| DON PEDRO. 
:No child but Hero;s he's his only heir.&lt;br&gt; Dost thou affect her, Claudio? 
|-
| CLAUDIO
:  Uram, Nem régen még, a hadjárat előtt, Katona módra vettem csak szemügyre: Tetszett; de más, keményebb próba várt, S így szerelemmé nem virult a hajlam. De most, hogy visszatértem, itt belül, A harci gondok megürült helyén Halk és finom vágyak zsibonganak, S azt súgják mind, hogy szép a zsenge Hero, S azt, hogy - szerettem már a harc előtt is!  
| CLAUDIO. 
:O! my lord,&lt;br&gt; When you went onward on this ended action,&lt;br&gt; I looked upon her with a soldier's eye,&lt;br&gt; That lik'd, but had a rougher task in hand&lt;br&gt; Than to drive liking to the name of love;&lt;br&gt; But now I am return'd, and that war-thoughts&lt;br&gt; Have left their places vacant, in their rooms&lt;br&gt; Come thronging soft and delicate desires,&lt;br&gt; All prompting me how fair young Hero is,&lt;br&gt; Saying, I lik'd her ere I went to wars. 
|-
| DON PEDRO
:Mindjárt úgy ömlengsz, mint a sok szerelmes, Fülünk gyötörve egy kötetnyi szóval! Ha szereted a szép lányt: udvarold! Szót értek majd vele, s apjával is: Tiéd lesz Hero! Vagy nem azt akartad, Mikor cifrázni kezdted a beszédet?  
| DON PEDRO. 
:Thou wilt be like a lover presently,&lt;br&gt; And tire the hearer with a book of words.&lt;br&gt; If thou dost love fair Hero, cherish it,&lt;br&gt; And I will break with her, and with her father,&lt;br&gt; And thou shalt have her. Was't not to this end&lt;br&gt; That thou began'st to twist so fine a story? 
|-
| CLAUDIO
:Mily könnyen segít szerelmes bajon, Ki már jelekből is felismeri! Féltem, hogy vágyam mohónak találod, Azért nyújtottam úgy a vallomást.  
| CLAUDIO. 
:How sweetly you do minister to love,&lt;br&gt; That know love's grief by his complexion!&lt;br&gt; But lest my liking might too sudden seem,&lt;br&gt; I would have salv'd it with a longer treatise. 
|-
| DON PEDRO
:Mért nyúljon a híd tovább, mint a túlpart? Segélyre legtisztább jogcím: a szükség. Az illik, ami használ. Vágy emészt? Nos, akkor én bajodra szerzek írt! Tudom, hogy itt ma éjjel maszkabál lesz. Én majd jelmezben téged játszalak, S a szép Herónak, mint Claudio, Nagy lendülettel kiöntöm szivem: Szerelmes szavak szilaj rohamával Rabommá teszem hallgató fülét! Aztán beszélek majd apjával is, S a vége az lesz, hogy - tiéd a lány. Most melegében lássunk is neki!  Távoznak
: 
| DON PEDRO. 
:What need the bridge much broader than the flood?&lt;br&gt; The fairest grant is the necessity.&lt;br&gt; Look, what will serve is fit: 'tis once, thou lov'st,&lt;br&gt; And I will fit thee with the remedy.&lt;br&gt; I know we shall have revelling to-night:&lt;br&gt; I will assume thy part in some disguise,&lt;br&gt; And tell fair Hero I am Claudio;&lt;br&gt; And in her bosom I'll unclasp my heart,&lt;br&gt; And take her hearing prisoner with the force&lt;br&gt; And strong encounter of my amorous tale:&lt;br&gt; Then, after to her father will I break;&lt;br&gt; And the conclusion is, she shall be thine.&lt;br&gt; In practice let us put it presently.  
:''Exeunt.''
:
 
|-
| 
|}
===2. szín===
{| {{sztdr}}
| width=50% |
  
:''Terem Leonato házában.'' 
:''Jön, kétfelől, Leonato és bátyja,  ANTONIO''

| 
:''A room in LEONATO'S house.''  
:''Enter LEONATOand ANTONIO, meeting.''
:
|-
| LEONATO
:Csakhogy látlak, testvér! Hol a fiad, az én kedves öcsém? Ő szerezte ezeket a muzsikusokat?  
| LEONATO. 
:How now, brother! Where is my cousin your son? Hath he provided this music? 
|-
| ANTONIO
:Ő hát, s milyen gonddal! De öcsém, olyan újságot tudok, hogy nem is álmodod!  
| ANTONIO. 
:He is very busy about it. But, brother, I can tell you strange news that you yet dreamt not of.  
|-
| LEONATO
:Jó újság?  
| LEONATO. 
:Are they good? 
|-
| ANTONIO
:Majd elválik, milyen pecsétet üt rá a holnap; de a borítékja mutatós: így kívülről igazán jól fest. Egy emberem kihallgatta a kertben, a sűrű fasorban a herceget meg Claudio grófot. A herceg megvallotta Claudiónak, hogy szereti húgocskámat - a lányodat -, s arra készül, hogy ezt még ma este meg is súgja neki tánc közben... És ha a lány hajlik felé, akkor azon melegében szót ért veled.  
| ANTONIO. 
:As the event stamps them: but they have a good cover; they show well outward. The prince and Count Claudio, walking in a thick-pleached alley in my orchard, were thus much overheard by a man of mine: the prince discovered to Claudio that he loved my niece your daughter and meant to acknowledge it this night in a dance; and if he found her accordant, he meant to take the present time by the top and instantly break with you of it. 
|-
| LEONATO
:Értelmes fickó mondta ezt?  
| LEONATO. 
:Hath the fellow any wit that told you this? 
|-
| ANTONIO
:Szemfüles a fickó. Ide hívatom: faggasd ki magad.  
| ANTONIO. 
:A good sharp fellow: I will send for him; and question him yourself. 
|-
| LEONATO
:Nem, nem. Tekintsük álomnak, míg be nem teljesül. De lányomnak megüzenem a dolgot, hogy fölkészüljön a válaszra, ha úgy fordul. Menj és mondd el neki!  Antonio távozik, jön fia muzsikusokkal  Atyámfiai, tudjátok a dolgotokat! - Ó, megbocsáss, barátom; jöjj velem: ügyességedre szükségem lehet. - Csak rajta, öcsém, sürget az idő!  Távoznak
: 
| LEONATO. 
:No, no; we will hold it as a dream till it appear itself: but I will acquaint my daughter withal, that she may be the better prepared for an answer, if peradventure this be true. Go you, and tell her of it.  
:''Several persons cross the stage.''
:  Cousins, you know what you have to do. O!I cry you mercy, friend; go you with me, and I will use your skill. Good cousin, have a care this busy time.  
:''Exeunt.''
:
 
|-
| :
|}

===3. szín===
{| {{sztdr}}
| width=50% |
 
:'' Leonato házában, a galérián.''
:''Jön Don Juan és CORRADO''
 
| 
:''Another room in LEONATO'S house.''  
:''Enter DON JOHNand CONRADE.''
:
|-
| CORRADO
:Mi ütött beléd, uram? Mért vagy olyan mérhetetlenül komor?  
| CONRADE. 
:What the good-year, my lord! why are you thus out of measure sad? 
|-
| DON JUAN
:Mérhetetlen, mennyi okom van rá, azért vagyok határtalanul komor.  
| DON JOHN. 
:There is no measure in the occasion that breeds; therefore the sadness is without limit. 
|-
| CORRADO
:Hallgass, uram, a józan észre.  
| CONRADE. 
:You should hear reason. 
|-
| DON JUAN
:S ha arra hallgatok, mi jót hoz?  
| DON JOHN. 
:And when I have heard it, what blessings brings it? 
|-
| CORRADO
:Ha nem is mindjárt gyógyulást, de legalább türelmet.  
| CONRADE. 
:If not a present remedy, at least a patient sufferance. 
|-
| DON JUAN
:Csodálom, hogy gyilkos mérget erkölcsi prédikációval akarsz kihajtani, hiszen magad is Saturnus rossz csillaga alatt születtél. Én nem tudok komédiázni. Ha bajom van, komor vagyok: senki fia tréfáján nem mosolygok. Ha éhes vagyok, eszem, nem várok a többiekre. Ha álmos vagyok, alszom, nem törődöm a más dolgával. S akkor nevetek, ha kedvem tartja, nem majmolom senki vidámságát.  
| DON JOHN. 
:I wonder that thou, being, -as thou say'st thou art,—born under Saturn, goest about to apply a moral medicine to a mortifying mischief. I cannot hide what I am: I must be sad when I have cause, and smile at no man's jests; eat when I have stomach, and wait for no man's leisure; sleep when I am drowsy, and tend on no man's business; laugh when I am merry, and claw no man in his humour. 
|-
| CORRADO
:Igen, de kár úgy elárulni mindezt, míg nem vagy minden őrszemtől szabad. Hisz bátyád ellen fölkeltél minap, s nemrég fogadott kegyelmébe vissza. Gyökeret újra itt csak úgy ereszthetsz, ha magad árasztod a napsütést. S fontos, hogy jól válaszd meg idejét tulajdon aratásodnak, signor.  
| CONRADE. 
:Yea; but you must not make the full show of this till you may do it without controlment. You have of late stood out against your brother, and he hath ta'en you newly into his grace; where it is impossible you should take true root but by the fair weather that you make yourself: it is needful that you frame the season for your own harvest. 
|-
| DON JUAN
:Inkább legyek ragya a lombon, mint rózsa az ő kegyelmében! Jobban esik nekem, ha mindenki utál, mintha tettetéssel kell kicsalnom bárki szeretetét. Nem mondható, hogy hízelgő jó ember volnék, de azt senki sem tagadhatja, hogy őszinte gazember vagyok. Szájkosárral tisztelnek meg, és kolonccal engednek szabadon!... Hát én elhatároztam, hogy nem énekelek a kalickámban! Ha kinyitnám a szám, harapnék. Ha szabad volnék: élném világom. De egyelőre hadd legyek, aki vagyok: ne akarj engem kifordítani!  
| DON JOHN. 
:I had rather be a canker in a hedge than a rose in his grace; and it better fits my blood to be disdained of all than to fashion a carriage to rob love from any: in this, though I cannot be said to be a flattering honest man, it must not be denied but I am a plain-dealing villain. I am trusted with a muzzle and enfranchised with a clog; therefore I have decreed not to sing in my cage. If I had my mouth, I would bite; if I had my liberty, I would do my liking: in the meantime, let me be that I am, and seek not to alter me. 
|-
| CORRADO
:S mérgednek semmi hasznát nem veszed?  
| CONRADE. 
:Can you make no use of your discontent? 
|-
| DON JUAN
:Csak annak veszem hasznát; egyebem sincs.  Boracchio jön a galérián  Mi hír, Boracchio?  
| DON JOHN. 
:I make all use of it, for I use it only. Who comes here?  
:''Enter Borachio.''
:  What news, Borachio? 
|-
| BORACCHIO
:Amonnan jövök, a nagy vacsoráról. Leonato felségesen vendégeli bátyádat, a herceg urat. Még valami házassági tervről is hallottam!  
| BORACHIO. 
:I came yonder from a great supper: the prince your brother is royally entertained by Leonato; and I can give you intelligence of an intended marriage. 
|-
| DON JUAN
:Nem lehetne a körül valami hálót szőni? Melyik bolond akarja föláldozni a nyugalmát?  
| DON JOHN. 
:Will it serve for any model to build mischief on? What is he for a fool that betroths himself to unquietness? 
|-
| BORACCHIO
:Nem más, mint a bátyád jobb keze.  
| BORACHIO. 
:Marry, it is your brother's right hand. 
|-
| DON JUAN
:Kicsoda? A nagyszerű Claudio?  
| DON JOHN. 
:Who? the most exquisite Claudio? 
|-
| BORACCHIO
:Ő bizony.  
| BORACHIO. 
:Even he. 
|-
| DON JUAN
:Az aztán a legény a gáton! S ki a lány? Kin akadt meg a szeme?  
| DON JOHN. 
:A proper squire! And who, and who? which way looks he? 
|-
| BORACCHIO
:Szavamra, Herón, Leonato leányán s örökösén!  
| BORACHIO. 
:Marry, on Hero, the daughter and heir of Leonato. 
|-
| DON JUAN
:Jól fejlett márciusi jérce! S hogy szagoltad ezt ki?  
| DON JOHN. 
:A very forward March-chick! How came you to this? 
|-
| BORACCHIO
:Rám bízták az illatfüstölést. Hát ahogy egy fülledt szobát kezdek illatosítani, egyszer csak jön ám a herceg Claudióval karonfogva s nagy komolyan beszélgetve. Besurrantam a kárpit mögé, s hallottam, amint megegyeznek, hogy a herceg megkéri magának Herót, s ha megkapja, átadja Claudio grófnak.  
| BORACHIO. 
:Being entertained for a perfumer, as I was smoking a musty room, comes me the prince and Claudio, hand in hand, in sad conference: I whipt me behind the arras, and there heard it agreed upon that the prince should woo Hero for himself, and having obtained her, give her to Count Claudio. 
|-
| DON JUAN
:Gyerünk, gyerünk oda! Hátha ott jóllakathatom a rossz kedvemet? Ez a fölkapaszkodott ifjonc az én bukásom árán diadalmaskodik. Ha gáncsot vethetek neki akármiben, az nekem csupa öröm. Bízhatom a segítségetekben?  
| DON JOHN. 
:Come, come; let us thither: this may prove food to my displeasure. That young start-up hath all the glory of my overthrow: if I can cross him any way, I bless myself every way. You are both sure, and will assist me? 
|-
| CORRADO
:Mindhalálig, uram!  
| CONRADE. 
:To the death, my lord. 
|-
| DON JUAN
:Gyerünk arra a nagy lakomára! Annál inkább vigadnak, mert fölém kerekedtek. Bár a szakács az én hívem volna! Nos, megyünk, megnézzük, mit tehetünk.  
| DON JOHN. 
:Let us to the great supper: their cheer is the greater that I am subdued. Would the cook were of my mind! Shall we go to prove what's to be done? 
|-
| BORACCHIO
:Veled tartunk, uram!  Távoznak
 
| BORACHIO. 
:We'll wait upon your lordship.  
:''Exeunt.''
:
: 
|-
|}

== MÁSODIK  FELVONÁS ==  

===1. szín===
{| {{sztdr}}
| width=50% |
:''Leonato házában.'' 
:''Leonato, Antonio, Hero, Beatrice, Margaréta, Ursula és mások jönnek'' 
| 
:''A hall in LEONATO'S house.''  
:''Enter LEONATO, ANTONIO, HERO, BEATRICE, and Others.''
|-
| LEONATO
:Don Juan nem volt itt a vacsorán?  
| LEONATO. 
:Was not Count John here at supper? 
|-
| ANTONIO
:Nem láttam.  
| ANTONIO. 
:I saw him not. 
|-
| BEATRICE
:Micsoda savanyú képe van annak az úrnak! Ha ránézek, még egy óra múlva is ég tőle a gyomrom.  
| BEATRICE. 
:How tartly that gentleman looks! I never can see him but I am heart-burned an hour after. 
|-
| HERO
:Roppant fanyar természet.  
| HERO. 
:He is of a very melancholy disposition. 
|-
| BEATRICE
:Az volna remek férfi, aki félúton állna meg közte és Benedetto között. Az egyik olyan, mint a faszent: meg se mukkan. A másik meg folyton csörög, mint a bábaszarka.  
| BEATRICE. 
:He were an excellent man that were made just in the mid-way between him and Benedick: the one is too like an image, and says nothing; and the other too like my lady's eldest son, evermore tattling. 
|-
| LEONATO
:Akkor hát Benedetto fele nyelvét Don Juan szájába - és Don Juan fele fanyarságát Benedetto képére!  
| LEONATO. 
:Then half Signior Benedick's tongue in Count John's mouth, and half Count John's melancholy in Signior Benedick's face,— 
|-
| BEATRICE
:De legyen hozzá jó combja és jó lába is, bátyám - s a zacskójában pénz elég! Ilyen férfi bármelyik nő fejét eltekeri - feltéve, hogy ért a tekeréshez.  
| BEATRICE. 
:With a good leg and a good foot, uncle, and money enough in his purse, such a man would win any woman in the world ifa' could get her good will. 
|-
| LEONATO
:Hitemre, húgom, sohasem kapsz férjet, ha ilyen éles marad a nyelved.  
| LEONATO. 
:By my troth, niece, thou wilt never get thee a husband, if thou be so shrewd of thy tongue. 
|-
| ANTONIO
:Meg kell adni, igen hamis!  
| ANTONIO. 
:In faith, she's too curst. 
|-
| BEATRICE
:&quot;Igen hamis&quot; - ez több, mint hamis. Akkor én végképp elesem Isten adományától. Mert azt tartja a szólás: &quot;Hamis tehénnek kis szarvat ad az Isten&quot; - de hát akkor az igen hamisnak semmi szarvat se ad.  
| BEATRICE. 
:Too curst is more than curst: I shall lessen God's sending that way; for it is said, 'God sends a curst cow short horns;' but to a cow too curst he sends none. 
|-
| LEONATO
:Egyszóval, ha ilyen hamis maradsz, akkor nálad szarvról szó sem lehet.  
| LEONATO. 
:So, by being too curst, God will send you no horns? 
|-
| BEATRICE
:Nem hát - míg az Isten férjet nem ad. Ezért az áldásért imádkozom hozzá térden állva reggel-este. Úristen! el nem tudnék viselni egy szakállas pofájú férjet - inkább hálnék szőrpokrócon!  
| BEATRICE. 
:Just, if he send me no husband; for the which blessing I am at him upon my knees every morning and evening. Lord! I could not endure a husband with a beard on his face: I had rather lie in the woollen. 
|-
| LEONATO
:Kaphatsz férjet szakáll nélkül is.  
| LEONATO. 
:You may light on a husband that hath no beard. 
|-
| BEATRICE
:Azzal meg mit kezdjek? Szoknyát adjak rá, s komornámnak szerződtessem? Akinek szakálla van, az már nem fiatalember; akinek meg nincs szakálla, az még nem férfi. Aki már nem fiatalember, az nem való hozzám; aki pedig még nem férfi, ahhoz én nem vagyok való. Azért hát én inkább majmot hordok a karomon ujjaszopcsi pulya helyett - még a pokolban is!  
| BEATRICE. 
:What should I do with him? dress him in my apparel and make him my waiting-gentlewoman? He that hath a beard is more than a youth, and he that hath no beard is less than a man; and he that is more than a youth is not for me; and he that is less than a man, I am not for him: therefore I will even take sixpence in earnest of the bear-ward, and lead his apes into hell. 
|-
| LEONATO
:Hát a pokolba mégy?  
| LEONATO. 
:Well then, go you into hell? 
|-
| BEATRICE
:No nem, csak a kapujáig. Ott elébem áll az ördög, mint valami fölszarvazott öreg férj, s azt mondja: &quot;Menj innen a mennybe, Beatrice, menj a mennybe, lányoknak itt nincs hely!&quot; Fogom hát a majmom, viszem föl a mennybe Szent Péterhez, az megmutatja, hol ülnek az agglegények, s ott élünk vidáman, míg a világ világ!  
| BEATRICE. 
:No; but to the gate; and there will the devil meet me, like an old cuckold, with horns on his head, and say, 'Get you to heaven, Beatrice, get you to heaven; here's no place for you maids: 'so deliver I up my apes, and away to Saint Peter for the heavens; he shows me where the bachelors sit, and there live we as merry as the day is long. 
|-
| ANTONIO
:
:''Heróhoz''
: Jól van, húgom, bízom benne, hogy te majd apádra hallgatsz.  
| ANTONIO. 
:
:''To Hero.''
: Well, niece, I trust you will be ruled by your father. 
|-
| BEATRICE
:
:''Heróhoz''
: Persze, kuzinomnak szent kötelessége, hogy bókot vágjon ki, s azt mondja: &quot;Ahogy neked tetszik, papa!&quot; De legalább csinos legyen az a fiú, kuzinom! Vagy ha nem, hát vágj ki még egy bókot, s mondd azt: &quot;Ahogy nekem tetszik, papa!&quot;  
| BEATRICE. 
:Yes, faith; it is my cousin's duty to make curtsy, and say, 'Father, as it please you:'— but yet for all that, cousin, let him be a handsome fellow, or else make another curtsy, and say, 'Father, as it please me.' 
|-
| LEONATO
:Jó, jó, húgom, remélem, meglátlak még férjed karján.  
| LEONATO. 
:Well, niece, I hope to see you one day fitted with a husband. 
|-
| BEATRICE
:Azt nem, amíg az Isten jobb anyagból nem gyúrja az embert, mint földből. Hát nem szörnyű sors a nőnek, hogy egy marék pöffeszkedő por dirigáljon felette? Vagy élete fogytáig egy hepciáskodó sárcsomóhoz legyen kötve? Nem, bátyám, ebből nem kérek! Ádám fiai testvéreim, s vérbűn lenne véreimmel házasságra lépni!  
| BEATRICE. 
:Not till God make men of some other metal than earth. Would it not grieve a woman to be over-mastered with a piece of valiant dust? to make an account of her life to a clod of wayward marl? No, uncle, I'll none: Adam's sons are my brethren; and truly, I hold it a sin to match in my kinred. 
|-
| LEONATO
:
:''Heróhoz''
: Ne feledd, mit mondtam, leányom. Ha a herceg megkérne, tudod, mit kell válaszolnod.  
| LEONATO. 
:Daughter, remember what I told you: if the prince do solicit you in that kind, you know your answer. 
|-
| BEATRICE
:Mindent a zenére háríts, kuzin, ha nem jókor hangzik el a vallomás. Ha a herceg nagyon mohó, figyelmeztesd, hogy tartsa a taktust, s táncolva térj ki a válasz elől. Ide figyelj, Hero: az udvarlás, a házasság, a megbánás sora olyan, mint a bálban a kuferces, a palotás, a kopogós. Az első vallomás forró, heves, mint a kuferces, csupa vad tombolás; a házasság illedelmes, mint a palotás, csupa méltóság és hagyomány; aztán eljön a megbánás, mankón, kipegve-kopogva egyre gyorsabban, gyorsabban, míg csak a sírba nem bukik.  
| BEATRICE. 
:The fault will be in the music, cousin, if you be not wooed in good time: if the prince be too important, tell him there is measure in everything, and so dance out the answer. For, hear me, Hero: wooing, wedding, and repenting is as a Scotch jig, a measure, and a cinque- pace: the first suit is hot and hasty, like a Scotch jig, and full as fantastical; the wedding, mannerly-modest, as a measure, full of state and ancientry; and then comes Repentance, and with his bad legs, falls into the cinque-pace faster and faster, till he sink into his grave. 
|-
| LEONATO
:Igen szúrós szemmel nézed te a világot, húgom.  
| LEONATO. 
:Cousin, you apprehend passing shrewdly. 
|-
| BEATRICE
:Jó szemem van, bátyám: meglátom én napvilágnál, hol vezet az út az oltár felé.  
| BEATRICE. 
:I have a good eye, uncle: I can see a church by daylight. 
|-
| LEONATO
:Jönnek a maszkák, bátyám! Csinálj nekik helyet!  Leonato és társasága álarcot tesz fel. Don Juan, Claudio, Benedetto, Baltazár, Don Pedro, Boracchio, Margaréta, Ursula és mások jönnek álarcosan  
| LEONATO. 
:The revellers are entering, brother: make good room.  
:''Enter, DON PEDRO, CLAUDIO, BENEDICK, BALTHASAR, DON JOHN,
|-
|  
| BORACHIO, MARGARET, URSULA, and Others, masked.''
: 
|-
| DON PEDRO
:Sétálnál egyet hódolóddal, hölgyem?  
| DON PEDRO. 
:Lady, will you walk about with your friend? 
|-
| HERO
:Ha finoman lépsz, kedvesen nézel, és egy szót sem szólsz: szívesen sétálok - sőt odébb sétálok.  
| HERO. 
:So you walk softly and look sweetly and say nothing, I am yours for the walk; and especially when I walk away. 
|-
| DON PEDRO
:Velem együtt?  
| DON PEDRO. 
:With me in your company? 
|-
| HERO
:Úgy is mondhatom, ha tetszik.  
| HERO. 
:I may say so, when I please. 
|-
| DON PEDRO
:S mikor tetszik úgy?  
| DON PEDRO. 
:And when please you to say so? 
|-
| HERO
:Majd, ha kitetszik a képed; mert Isten ments, hogy olyan legyen a lant, mint a tokja!  
| HERO. 
:When I like your favour; for God defend the lute should be like the case! 
|-
| DON PEDRO
:Olyan a maszkom, mint Philemon kunyhója: Jupiter húzódik meg fedele alatt.  
| DON PEDRO. 
:My visor is Philemon's roof; within the house is Jove. 
|-
| HERO
:Akkor szalma...  
| HERO. 
:Why, then, your visor should be thatch'd. 
|-
| DON PEDRO
:Csitt, halkan, ha szerelemről beszélsz!  Odébb sétálnak  
| DON PEDRO. 
:Speak low, if you speak love.  
:''Takes her aside.''
: 
|-
| BORACCHIO
:Szeretném, ha szeretnél.  
| BALTHAZAR. 
:Well, I would you did like me. 
|-
| MARGARÉTA
:Én nem szeretném - a te érdekedben nem, mert sok rossz rigolyám van.  
| MARGARET. 
:So would not I, for your own sake; for I have many ill qualities. 
|-
| BORACCHIO
:Például?  
| BALTHAZAR. 
:Which is one? 
|-
| MARGARÉTA
:Hangosan imádkozom.  
| MARGARET. 
:I say my prayers aloud. 
|-
| BORACCHIO
:Annál jobban szeretlek. Majd a hívek mondják rá az áment.  
| BALTHAZAR. 
:I love you the better; the hearers may cry Amen. 
|-
| MARGARÉTA
:Bár adna Isten egy jó táncost!  
| MARGARET. 
:God match me with a good dancer! 
|-
| BORACCHIO
:Ámen!  
| BALTHAZAR. 
:Amen. 
|-
| MARGARÉTA
:S menne már innen Isten hírével, mihelyt vége a táncnak! Ministránsom, felelj!  
| MARGARET. 
:And God keep him out of my sight when the dance is done!  Answer, clerk. 
|-
| BORACCHIO
:Egy szót se többet... a ministráns megkapta a magáét.  Odébb sétálnak  
| BALTHAZAR. 
:No more words: the clerk is answered. 
|-
| URSULA
:Megismerlek ám! Signor Antonio!  
| URSULA. 
:I know you well enough: you are Signior Antonio. 
|-
| ANTONIO
:Szavamra: nem!  
| ANTONIO. 
:At a word, I am not. 
|-
| URSULA
:Megismerlek a reszketős fejedről!  
| URSULA. 
:I know you by the waggling of your head. 
|-
| ANTONIO
:Igaz szavamra: csak utánzom.  
| ANTONIO. 
:To tell you true, I counterfeit him. 
|-
| URSULA
:Nem tudnád ilyen fényesen utánozni az árnyoldalait, ha nem ő maga volnál! Ez az ő aszott keze... Az vagy, az vagy!  
| URSULA. 
:You could never do him so ill-well, unless you were the very man.&lt;br&gt; Here's his dry hand up and down: you are he, you are he. 
|-
| ANTONIO
:Szavamra: nem!  
| ANTONIO. 
:At a word, I am not. 
|-
| URSULA
:Ugyan, ugyan, azt hiszed, nem ismertelek föl a ragyogó eszedről? Elrejtheti magát a tehetség? Hallgass, te vagy az! Átüt a nemesség mindenen - punktum.  Odébb sétálnak  
| URSULA. 
:Come, come; do you think I do not know you by your excellent wit?&lt;br&gt; Can virtue hide itself? Go to, mum, you are he: graces will appear, and there's an end. 
|-
| BEATRICE
:Nem árulnád el, ki mondta ezt rólam?  
| BEATRICE. 
:Will you not tell me who told you so? 
|-
| BENEDETTO
:Azt nem, már megbocsáss...  
| BENEDICK. 
:No, you shall pardon me. 
|-
| BEATRICE
:Azt sem árulod el, ki vagy?  
| BEATRICE. 
:Nor will you not tell me who you are? 
|-
| BENEDETTO
:Most nem.  
| BENEDICK. 
:Not now. 
|-
| BEATRICE
:Fölényes vagyok?... És a Dekameronból szedegetem a jó mondásaimat?... Hát ezt signor Benedetto mondta!  
| BEATRICE. 
:That I was disdainful, and that I had my good wit out of the 'Hundred Merry Tales.' Well, this was Signior Benedick that said so. 
|-
| BENEDETTO
:Az kicsoda?  
| BENEDICK. 
:What's he? 
|-
| BEATRICE
:Tudom bizonyosan, hogy jól ismered.  
| BEATRICE. 
:I am sure you know him well enough. 
|-
| BENEDETTO
:Én ugyan nem, elhiheted.  
| BENEDICK. 
:Not I, believe me. 
|-
| BEATRICE
:Még sose nevettetett meg?  
| BEATRICE. 
:Did he never make you laugh? 
|-
| BENEDETTO
:De hát ki az?  
| BENEDICK. 
:I pray you, what is he? 
|-
| BEATRICE
:A herceg bohóca! Ócska egy bolond! Egyebet se tud kitalálni, mint képtelen rágalmakat. Csak holmi korhelyek mulatnak rajta. Nem a szellemessége ragad el, hanem a gorombasága. Tetszik is, bosszant is. Megnevetik és megvesszőzik. Bizonyos, hogy itt kering valahol... Nem bánnám, ha nálam kötne ki.  
| BEATRICE. 
:Why, he is the prince's jester: a very dull fool; only his gift is in devising impossible slanders: none but libertines delight in him; and the commendation is not in his wit, but in his villany; for he both pleases men and angers them, and then they laugh at him and beat him. I am sure he is in the fleet: I would he had boarded me! 
|-
| BENEDETTO
:Ha megismerem azt az urat, elárulom neki, mit mondtál.  
| BENEDICK. 
:When I know the gentleman, I'll tell him what you say. 
|-
| BEATRICE
:Csak rajta, rajta! Majd kivág rólam egy-két hasonlatot - s ha netán rá se hederítenek, meg se vigyorogják, mindjárt búskomorságba esik: akkor egy fogolyszárny ott marad a tálon, mert a bolond azeste nem vacsorázik. - Kövessük a táncosokat!  
| BEATRICE.  
:Do, do: he'll but break a comparison or two on me; which, peradventure not marked or not laughed at, strikes him into melancholy; and then there's a partridge wing saved, for the fool will eat no supper that night. 
:''Music within.''
: We must follow the leaders. 
|-
| BENEDETTO
:...Minden jóban!  
| BENEDICK. 
:In every good thing. 
|-
| BEATRICE
:Ha rosszban sántikálnak, faképnél hagyom őket a következő fordulónál.  Tánc. Utána mindenki elvonul a lakomára, kivéve Don Juant, Boracchiót és Claudiót  
| BEATRICE. 
:Nay, if they lead to any ill, I will leave them at the next turning.  
:''Dance. Then exeunt all but DON JOHN, BORACHIO, and CLAUDIO.''
: 
|-
| DON JUAN
:
:''hangosan''
: A bátyám nyilván szerelmes Heróba, s azért vonult el a kisasszony apjával, hogy szót értsen vele. 
:''Halkan''
: A hölgyek mennek Hero után... Csak egy álarcos maradt itt.  
| DON JOHN. 
:Sure my brother is amorous on Hero, and hath withdrawn her father to break with him about it. The ladies follow her and but one visor remains. 
|-
| BORACCHIO
:Az Claudio! Megismerem a tartásáról.  
| BORACHIO. 
:And that is Claudio: I know him by his bearing. 
|-
| DON JUAN
:Nem te vagy signor Benedetto?  
| DON JOHN. 
:Are you not Signior Benedick? 
|-
| CLAUDIO
:Jól mondod: az vagyok.  
| CLAUDIO. 
:You know me well; I am he. 
|-
| DON JUAN
:Signor, te közel állsz bátyám szívéhez. Most beleszeretett Heróba. Kérlek, beszéld le róla. Nem illik ez a lány az ő rangjához. Becsületes, jó szolgálatot tennél ezzel.  
| DON JOHN. 
:Signior, you are very near my brother in his love: he is enamoured on Hero; I pray you, dissuade him from her; she is no equal for his birth:  you may do the part of an honest man in it. 
|-
| CLAUDIO
:Honnan tudod, hogy Herót szereti?  
| CLAUDIO. 
:How know you he loves her? 
|-
| DON JUAN
:Hallottam, mikor szerelmet vallott neki.  
| DON JOHN. 
:I heard him swear his affection. 
|-
| BORACCHIO
:Én is hallottam. Megesküdött, hogy nászát üli vele még ma este.  
| BORACHIO. 
:So did I too; and he swore he would marry her to-night. 
|-
| DON JUAN
:No, menjünk a vacsorára!  Don Juan és Boracchio távozik  
| DON JOHN. 
:Come, let us to the banquet.  
:''Exeunt DON JOHNand BORACHIO.''
: 
|-
| CLAUDIO
:Felelgetek nekik, mint Benedetto, S hallom a vészhírt Claudio fülével... Magának kérte meg Herót a herceg! Érvényes a barátság mindenütt - Kivéve a szerelmek birodalmát. Minden szerelmes szóljon maga nyelvén, És használja a tulajdon szemét: Ne bízzon másban! Boszorkány a szépség: Varázsától a hűség vérbe fullad. Lám, óránként bebizonyul, hogy így van! Vak voltam. - Ó, Hero, isten veled!  Benedetto visszatér  
| CLAUDIO. 
:Thus answer I in name of Benedick,&lt;br&gt; But hear these ill news with the ears of Claudio.&lt;br&gt; 'Tis certain so; the prince wooes for himself.&lt;br&gt; Friendship is constant in all other things&lt;br&gt; Save in the office and affairs of love:&lt;br&gt; herefore all hearts in love use their own tongues;&lt;br&gt; Let every eye negotiate for itself&lt;br&gt; And trust no agent; for beauty is a witch&lt;br&gt; Against whose charms faith melteth into blood.&lt;br&gt; This is an accident of hourly proof,&lt;br&gt; Which I mistrusted not. Farewell, therefore, Hero!  
:''Re-enter Benedick.''
: 
|-
| BENEDETTO
:Claudio gróf?  
| BENEDICK. 
:Count Claudio? 
|-
| CLAUDIO
:Az vagyok.  
| CLAUDIO. 
:Yea, the same. 
|-
| BENEDETTO
:Jössz velem?  
| BENEDICK. 
:Come, will you go with me? 
|-
| CLAUDIO
:Hová?  
| CLAUDIO. 
:Whither? 
|-
| BENEDETTO
:A legközelebbi szomorúfűzfához, grófom - különös tekintettel a te szerelmi bánatodra. Milyen divat szerint viseled a fűzfakoszorút? Nyakban, mint uzsorás az aranyláncot? Vagy vállon, mint hadnagy a kardszíjat? Mindenképp megillet a szomorúfűz, mert a herceg lecsapta a kezedről Herót.  
| BENEDICK. 
:Even to the next willow, about your own business, count. What fashion will you wear the garland of? About your neck, like a usurer's chain? or under your arm, like a lieutenant's scarf? You must wear it one way, for the prince hath got your Hero. 
|-
| CLAUDIO
:Teljék benne öröme!  
| CLAUDIO. 
:I wish him joy of her. 
|-
| BENEDETTO
:Ezt úgy mondtad, mint egy derék kupec, ha eladta a marhát. - Gondoltad volna, hogy a herceg így végzi el a baráti szolgálatot?  
| BENEDICK. 
:Why, that's spoken like an honest drovier: so they sell bullocks. But did you think the prince would have served you thus? 
|-
| CLAUDIO
:Kérlek, hagyj magamra.  
| CLAUDIO. 
:I pray you, leave me. 
|-
| BENEDETTO
:No csak! Most meg úgy teszel, mint az egyszeri vak ember. Egy suttyó lopta el a kolbászt, de te az oszlopot vered érte.  
| BENEDICK. 
:Ho! now you strike like the blind man: 'twas the boy that stole your meat, and you'll beat the post. 
|-
| CLAUDIO
:Ha nem mész, majd itt hagylak én. 
:''Távozik''
:  
| CLAUDIO. 
:If it will not be, I'll leave you.  
:''Exit.''
: 
|-
| BENEDETTO
:Jaj, szegény sebzett madár! Most bújik a nádasba. - De hogy ez a Beatrice kisasszony rám ismert meg nem is... Még hogy én volnék a herceg bohóca! Talán azért hívnak így, mert mindig tréfán jár az eszem. No lám, máris magamban keresem a hibát! Nincs is nekem olyan rossz reputációm, csak ez a Beatrice az egész világ szájába adja a tulajdon ádáz véleményét, s veszett hírem költi! No, majd megfizetek érte, ahogy tudok.  Don Pedro, Hero és Leonato visszatér  
| BENEDICK. 
:Alas! poor hurt fowl. Now will he creep into sedges. But, that my Lady Beatrice should know me, and not know me! The prince's fool! Ha! it may be I go under that title because I am merry. Yea, but so I am apt to do myself wrong; I am not so reputed: it is the base though bitter disposition of Beatrice that puts the world into her person, and so gives me out. Well, I'll be revenged as I may.  
:''Re-enter Don Pedro.''
: 
|-
| DON PEDRO
:Á, signor! Hol a gróf, nem láttad?  
| DON PEDRO. 
:Now, signior, where's the count? Did you see him? 
|-
| BENEDETTO
:Láttam bizony, fenség! Az elébb én voltam a hírmondója. Olyan szomorú volt, mint egy magányos vityilló a rengeteg közepén. Mondtam neki - s azt hiszem, igazat szóltam -, hogy fenséged megszerezte attól a kisasszonytól a boldogító igent. Fölajánlottam, hogy elkísérem a szomorúfűzfáig - akár azért, hogy koszorút fonjon, mint cserbenhagyott szerető, akár azért, hogy virgácsot kössön, mert rászolgált a vesszőzésre.  
| BENEDICK. 
:Troth, my lord, I have played the part of Lady Fame. I found him here as melancholy as a lodge in a warren. I told him, and I think I told him true, that your Grace had got the good will of this young lady; and I offered him my company to a willow tree, either to make him a garland, as being forsaken, or to bind him up a rod, as being worthy to be whipped. 
|-
| DON PEDRO
:Vesszőzésre? Hát mit vétett?  
| DON PEDRO. 
:To be whipped! What's his fault? 
|-
| BENEDETTO
:Csak annyit, mint az iskolás gyerek, aki úgy megörül, mikor madárfészket lel, hogy mindjárt elfecsegi a pajtásának - mire az maga lopja ki a fiókát.  
| BENEDICK. 
:The flat transgression of a school-boy, who, being overjoy'd with finding a bird's nest, shows it his companion, and he steals it. 
|-
| DON PEDRO
:A bizalom nem vétek. A tolvaj a vétkes.  
| DON PEDRO. 
:Wilt thou make a trust a transgression? The transgression is in the stealer. 
|-
| BENEDETTO
:Mégse veszett kárba az a kirándulás a szomorúfűzhöz. A koszorút viselhette volna maga Claudio; a virgácsot meg átutalhatta volna fenségednek, mert úgy látom, uram, te az ő fészkét kegyeskedtél kifosztani.  
| BENEDICK. 
:Yet it had not been amiss the rod had been made, and the garland too; for the garland he might have worn himself, and the rod he might have bestowed on you, who, as I take it, have stolen his bird's nest. 
|-
| DON PEDRO
:Én csak dalolni tanítom a madárfiókát, aztán átadom a tulajdonosának.  
| DON PEDRO. 
:I will but teach them to sing, and restore them to the owner. 
|-
| BENEDETTO
:Ha a dallam majd simul a szövegedhez, akkor becsülettel szóltál.  
| BENEDICK. 
:If their singing answer your saying, by my faith, you say honestly. 
|-
| DON PEDRO
:Beatrice kisasszonynak panasza van rád. A táncosától azt hallotta, hogy csúnyán rágalmazod.  
| DON PEDRO. 
:The Lady Beatrice hath a quarrel to you: the gentleman that danced with her told her she is much wronged by you. 
|-
| BENEDETTO
:Ó! Hisz ő bántott meg engem - de úgy ám, hogy azt egy tuskó se bírta volna türelemmel! Egy leveletlen száraz tölgyfa tönkje is fölérzett volna arra! Még ez a kuka maszk a képemen - ez is megéledt, s perbe szállt vele! Azt merte mondani rólam - mert nem ismert föl a maszk alatt -, hogy én a herceg bohóca vagyok, de olyan unalmas, mint a kásás hóolvadás... Egyfolytában csak énrám nyilazott: úgy álltam ott, mint az eleven céltábla, míg egy egész hadsereg lő rája... Minden szava gyilok volt és döfött. Ha olyan pusztító volna a lehelete, mint a beszéde: senki, semmi nem maradna életben előtte - megfertőzne mindent, föl egész a Sarkcsillagig! El nem venném feleségül, ha akár a Paradicsomkertet jussolna is, mint Ádám a bűnbeesés előtt. Hiszen ez a lány rabszolgájává tenné magát Herkulest, hogy nyársat forgasson néki, s a tulajdon bunkóját is tüzelőnek aprítsa föl! Ne is beszéljünk róla! Olyan, mint egy angyalábrázatú pokolbéli fúria. Adná Isten, hogy valami garabonciás diák visszavarázsolja oda, mert - szavamra - amíg köztünk van, addig a pokol olyan nyugalmas hely, mint holmi szentély, s az emberek szántszándékkal vétkeznek, csak hogy elkerüljenek innen az ő fölkavaró, félelmetes, veszedelmes közeléből!  Claudio és Beatrice visszatér  
| BENEDICK. 
:O! she misused me past the endurance of a block: an oak but with one green leaf on it, would have answered her: my very visor began to assume life and scold with her. She told me, not thinking I had been myself, that I was the prince's jester, that I was duller than a great thaw; huddling jest upon jest with such impossible conveyance upon me, that I stood like a man at a mark, with a whole army shooting at me. She speaks poniards, and every word stabs:  if her breath were as terrible as her terminations, there were no living near her; she would infect to the north star. I would not marry her, though she were endowed with all that Adam had left him before he transgressed: she would have made Hercules have turned spit, yea, and have cleft his club to make the fire too. Come, talk not of her; you shall find her the infernal Ate in good apparel. I would to God some scholar would conjure her, for certainly, while she is here, a man may live as quiet in hell as in a sanctuary; and people sin upon purpose because they would go thither; so indeed, all disquiet, horror and perturbation follow her.  
:''Re-enter CLAUDIO, BEATRICE, HERO, and LEONATO.''
: 
|-
| DON PEDRO
:Nézd csak, ott jön!  
| DON PEDRO. 
:Look! here she comes. 
|-
| BENEDETTO
:Nem küldhetne fenséged futárszolgálatban a világ túlsó végére? Indulok én bármilyen kis megbízatással akár a Sarkvidékre. Szerzek egy szál fogpiszkálót Ázsia legtávolibb zugából. Mértéket veszek a szerecsen császár lábáról. Hozok egy szálat a nagy tatár kán szakállából. Vagy elmegyek követségbe a pigmeusokhoz inkább, minthogy csak három szót kelljen váltanom azzal a hárpiával. Nem parancsolsz semmit, uram?  
| BENEDICK. 
:Will your Grace command me any service to the world's end? I will go on the slightest errand now to the Antipodes that you can devise to send me on; I will fetch you a toothpicker now from the furthest inch of Asia; bring you the length of Prester John's foot; fetch you a hair off the Great Cham's beard; do you any embassage to the Pygmies, rather than hold three words' conference with this harpy. You have no employment for me? 
|-
| DON PEDRO
:Semmit, csak hogy élvezhessük kedves társaságodat.  
| DON PEDRO. 
:None, but to desire your good company. 
|-
| BENEDETTO
:Teremtőm! itt az a fogás, amitől én megszököm a lakomáról: &quot;Nyelv, kisasszony módra!&quot; 
:''Távozik''
:  
| BENEDICK. 
:O God, sir, here's a dish I love not: I cannot endure my Lady Tongue.  
:''Exit.''
: 
|-
| DON PEDRO
:No, a kisasszony elvesztette signor Benedetto szívét!  
| DON PEDRO. 
:Come, lady, come; you have lost the heart of Signior Benedick. 
|-
| BEATRICE
:Csak kölcsönben van nálam a szíve, adtam is rá kamatot: nem volt nagy a kockázat. De esküszöm, Benedetto hamisan kockázott, s visszanyerte. Jól mondod hát, fenség, hogy elvesztettem - úgy kell neki!  
| BEATRICE. 
:Indeed, my lord, he lent it me awhile; and I gave him use for it, a double heart for a single one: marry, once before he won it of me with false dice, therefore your Grace may well say I have lost it. 
|-
| DON PEDRO
:Jól leterítetted, kisasszony, jól leterítetted!  
| DON PEDRO. 
:You have put him down, lady, you have put him down. 
|-
| BEATRICE
:Jobb így, mintha ő terített volna le, mert akkor egyhamar bolondok anyja lennék. - Itt hozom Claudio grófot, akiért fenséged küldött.  
| BEATRICE. 
:So I would not he should do me, my lord, lest I should prove the mother of fools. I have brought Count Claudio, whom you sent me to seek. 
|-
| DON PEDRO
:No csak, grófom, miért vagy olyan bánatos?  
| DON PEDRO. 
:Why, how now, count! wherefore are you sad? 
|-
| CLAUDIO
:Nem vagyok én bánatos, uram.  
| CLAUDIO. 
:Not sad, my lord. 
|-
| DON PEDRO
:Hanem? Beteg?  
| DON PEDRO. 
:How then? Sick? 
|-
| CLAUDIO
:Az sem, uram.  
| CLAUDIO. 
:Neither, my lord.  
|-
| BEATRICE
:A gróf se nem bánatos, se nem beteg, se nem víg, se nem egészséges, csak olyan sárga a féltékenységtől, mint a savanyú narancs.  
| BEATRICE. 
:The count is neither sad, nor sick, nor merry, nor well; but civil count, civil as an orange, and something of that jealous complexion. 
|-
| DON PEDRO
:Találó rajzolat, hitemre! De esküszöm, ha a gróf él a gyanúperrel: téved. - Nos, Claudio, a te nevedben tettem vallomást: a szép Hero tiéd. Apjával is beszéltem, s elnyertem beleegyezését. Tűzd ki az esküvő napját - s adjon Isten boldogságot!  
| DON PEDRO. 
:I' faith, lady, I think your blazon to be true; though, I'll be sworn, if he be so, his conceit is false. Here, Claudio, I have wooed in thy name, and fair Hero is won; I have broke with her father, and, his good will obtained; name the day of marriage, and God give thee joy! 
|-
| LEONATO
:Grófom, legyen tiéd a lányom s vagyonom. Őfensége intézte ezt a nászt, s a mennyei fenség mondja rá az áment.  
| LEONATO. 
:Count, take of me my daughter, and with her my fortunes: his Grace hath made the match, and all grace say Amen to it! 
|-
| BEATRICE
:Beszélj, grófom, rajtad a sor!  
| BEATRICE. 
:Speak, Count, 'tis your cue. 
|-
| CLAUDIO
:Az öröm leghívebb szószólója: a csend. Alig volnék boldog, ha volna rá szavam. - Kisasszonyom... amint te az enyém vagy, úgy én is a tiéd. Éretted fölajánlom magamat - s ez a csere: az üdvösségem.  
| CLAUDIO. 
:Silence is the perfectest herald of joy: I were but little happy, if I could say how much. Lady, as you are mine, I am yours: I give away myself for you and dote upon the exchange. 
|-
| BEATRICE
:Szólalj meg, kuzin, vagy ha nem tudsz: tapaszd be a száját egy csókkal, hogy ő se szólhasson!  
| BEATRICE. 
:Speak, cousin; or, if you cannot, stop his mouth with a kiss, and let not him speak neither. 
|-
| DON PEDRO
:No lám, kisasszony, mily vidám szíved van!  
| DON PEDRO. 
:In faith, lady, you have a merry heart. 
|-
| BEATRICE
:Az ám, uram, mert szegény bolond kereket old a gond elől. - Kuzinom most a grófnak a fülébe súgja, hogy szívébe zárta!  
| BEATRICE. 
:Yea, my lord; I thank it, poor fool, it keeps on the windy side of care. My cousin tells him in his ear that he is in her heart. 
|-
| CLAUDIO
:Eltaláltad, rokon!  
| CLAUDIO. 
:And so she doth, cousin. 
|-
| BEATRICE
:Uram Isten, ez beházasodik hozzánk! Lám, mindenki elkél, csak én árulom a petrezselymet. Kiülhetnék már a sarokra elkiáltani, hogy: &quot;Hejhó! Férjet nekem!&quot;  
| BEATRICE. 
:Good Lord, for alliance! Thus goes every one to the world but I, and I am sunburnt. I may sit in a corner and cry heigh-ho for a husband! 
|-
| DON PEDRO
:Hallod-e, Beatrice kisasszony, mindjárt előteremtek egy férjet neked is!  
| DON PEDRO. 
:Lady Beatrice, I will get you one. 
|-
| BEATRICE
:Inkább atyád teremtett volna elő egyet nekem is! Nincs fenségednek ikertestvére? Azt hiszem, kiváló férjeket nemzett fenséged atyjaura - csak akadjon leány, aki fölér hozzájuk.  
| BEATRICE. 
:I would rather have one of your father's getting. Hath your Grace ne'er a brother like you? Your father got excellent husbands, if a maid could come by them. 
|-
| DON PEDRO
:Elfogadnál engem, kisasszonyom?  
| DON PEDRO. 
:Will you have me, lady? 
|-
| BEATRICE
:Nem, fenség; csak úgy, ha volna még egy férjem hétköznapra. Fenséged drága volna mindennapi használatra. - Már megbocsáss, fenség, én arra születtem, hogy tréfálkozzam, nem arra, hogy bölcselkedjem.  
| BEATRICE. 
:No, my lord, unless I might have another for working days: your Grace is too costly to wear every day. But, I beseech your Grace, pardon me; I was born to speak all mirth and no matter. 
|-
| DON PEDRO
:Engem csak az bánt, mikor hallgatsz: tehozzád a vidámság illik. Bizonyos, hogy víg órában születtél.  
| DON PEDRO. 
:Your silence most offends me, and to be merry best becomes you; for out of question, you were born in a merry hour. 
|-
| BEATRICE
:Bizonyos, hogy nem, mert anyám felsikoltott. De erre egy csillag táncra perdült, s az alatt születtem én. - Sok boldogságot mindkettőtöknek!  
| BEATRICE. 
:No, sure, my lord, my mother cried; but then there was a star danced, and under that was I born. Cousins, God give you joy! 
|-
| LEONATO
:Húgom, nem néznél utána annak, amit említettem?  
| LEONATO. 
:Niece, will you look to those things I told you of? 
|-
| BEATRICE
:Engedelmet, bátyám! - Bocsánat, fenség! 
:''Távozik''
:  
| BEATRICE. 
:I cry you mercy, uncle. By your Grace's pardon.  
:''Exit.''
: 
|-
| DON PEDRO
:Jókedvű lány, esküszöm!  
| DON PEDRO. 
:By my troth, a pleasant spirited lady. 
|-
| LEONATO
:Nem sok melankólia szorult belé, uram. Nem komoly ő, csak álmában - de akkor se mindig! Azt hallom a lányomtól: sokszor álmodik boldogtalanságról, de azon olyan jót nevet, hogy fölébred rá.  
| LEONATO. 
:There's little of the melancholy element in her, my lord: she is never sad but when she sleeps; and not ever sad then, for I have heard my daughter say, she hath often dreamed of unhappiness and waked herself with laughing. 
|-
| DON PEDRO
:Hallani se bírja azt a szót, hogy &quot;férj&quot;.  
| DON PEDRO. 
:She cannot endure to hear tell of a husband. 
|-
| LEONATO
:A világért se! Tréfával fojtja belé a vallomást minden udvarlójába.  
| LEONATO. 
:O! by no means: she mocks all her wooers out of suit. 
|-
| DON PEDRO
:Kiváló feleség lenne Benedetto számára.  
| DON PEDRO. 
:She were an excellent wife for Benedick. 
|-
| LEONATO
:Uram Isten! Egy hét alatt az őrületbe kerepelnék egymást.  
| LEONATO. 
:O Lord! my lord, if they were but a week married, they would talk themselves mad. 
|-
| DON PEDRO
:Claudio gróf, mikorra tervezed az esküvőt?  
| DON PEDRO. 
:Count Claudio, when mean you to go to church? 
|-
| CLAUDIO
:Holnapra, uram. Mankón vánszorog az idő, míg a szerelem meg nem kapta a magáét.  
| CLAUDIO. 
:To-morrow, my lord. Time goes on crutches till love have all his rites. 
|-
| LEONATO
:Hétfőig semmiképp, kedves fiam. Addig már csak egy hét: így is rövid lesz az idő, hogy kedvem szerint rendezzek el mindent.  
| LEONATO. 
:Not till Monday, my dear son, which is hence a just seven-night; and a time too brief too, to have all things answer my mind. 
|-
| DON PEDRO
:Ej, most csóválod a fejed, hogy ennyit kell várnod; de ígérem, Claudio, nem unod el magad. Én közben nekigyürkőzöm egy herkulesi munkának: signor Benedettót és Beatrice kisasszonyt eszeveszetten egymásba bolondítom. Nagyon szeretném összeboronálni őket, s nem kétlem, hogy sikerül is, ha ti hárman úgy segédkeztek, ahogy rendelem.  
| DON PEDRO. 
:Come, you shake the head at so long a breathing; but, I warrant thee, Claudio, the time shall not go dully by us. I will in the interim undertake one of Hercules' labours, which is, to bring Signior Benedick and the Lady Beatrice into a mountain of affection the one with the other. I would fain have it a match; and I doubt not but to fashion it, if you three will but minister such assistance as I shall give you direction. 
|-
| LEONATO
:Tefenséged szolgálatára állok, ha tíz álmatlan éjszakám megy is rá.  
| LEONATO. 
:My lord, I am for you, though it cost me ten nights' watchings. 
|-
| CLAUDIO
:Én is, uram.  
| CLAUDIO. 
:And I, my lord. 
|-
| DON PEDRO
:S te is, kedves Hero?  
| DON PEDRO. 
:And you too, gentle Hero? 
|-
| HERO
:Minden tisztességes szolgálatra kész vagyok, hogy kuzinomat jó férjhez segítsem.  
| HERO. 
:I will do any modest office, my lord, to help my cousin to a good husband. 
|-
| DON PEDRO
:Ahogy én ismerem: Benedetto egy cseppet sem megvetendő férjjelölt. Meg kell adni: nemesi vér, próbált vitéz, s feddhetetlen jellem. 
:''Heróhoz''
: Majd kioktatlak, milyen húrokat pendíts meg kuzinod szívében, hogy beleszeressen Benedettóba. 
:''Leonatóhoz és Claudióhoz''
: Én meg majd - kettőtök segítségével - úgy kifogok Benedettón, hogy hiába a gyors esze, hiába a válogatós gusztusa, csak beleszeret Beatricébe. Ha ezt véghez visszük: Cupido is elbújhat mellettünk a diadalmas vesszejével: mi leszünk itt szerelemistenek! Jertek velem, kifejtem tervemet!  Távoznak
: 
| DON PEDRO. 
:And Benedick is not the unhopefullest husband that I know. Thus far can I praise him; he is of a noble strain, of approved valour, and confirmed honesty. I will teach you how to humour your cousin, that she shall fall in love with Benedick; and I, with your two helps, will so practise on Benedick that, in despite of his quick wit and his queasy stomach, he shall fall in love with Beatrice. If we can do this, Cupid is no longer an archer: his glory shall be ours, for we are the only love-gods. Go in with me, and I will tell you my drift.  
:''Exeunt.''
:
 
|-
| 
|}
===2. szín===
{| {{sztdr}}
| width=50% |
  
:''Ugyanott.''
:'' Jön Don Juan és BORACCHIO''
 
| 
:''Another room in LEONATO'S house.''  
:''Enter DON JOHNand BORACHIO.''
:
|-
| DON JUAN
:Úgy van, Claudio gróf készül elvenni Leonato lányát.  
| DON JOHN. 
:It is so; the Count Claudio shall marry the daughter of Leonato. 
|-
| BORACCHIO
:Az ám, uram, de én ezt elgáncsolhatom.  
| BORACHIO. 
:Yea, my lord; but I can cross it. 
|-
| DON JUAN
:Minden gáncs, minden csapda, minden buktató: valóságos gyógyszer nekem! Belebetegedtem, úgy utálom! Ami neki kedvét szegi, abban én mind kedvem lelem. Hogy gáncsolhatnád el ezt a házasságot?  
| DON JOHN. 
:Any bar, any cross, any impediment will be medicinable to me: I am sick in displeasure to him, and whatsoever comes athwart his affection ranges evenly with mine. How canst thou cross this marriage? 
|-
| BORACCHIO
:Nem egyenes úton, uram - de olyan suttyomban, hogy senki rajta nem kaphat.  
| BORACHIO. 
:Not honestly, my lord; but so covertly that no dishonesty shall appear in me. 
|-
| DON JUAN
:Mondd gyorsan, hogy?  
| DON JOHN. 
:Show me briefly how. 
|-
| BORACCHIO
:Azt hiszem, mondtam már neked, uram, hogy egy év óta igen nagy becsületem van Margarétánál, a Hero komornájánál.  
| BORACHIO. 
:I think I told your lordship, a year since, how much I am in the favour of Margaret, the waiting-gentlewoman to Hero. 
|-
| DON JUAN
:Mondtad.  
| DON JOHN. 
:I remember. 
|-
| BORACCHIO
:Ha akarom, rá tudom venni, hogy akár éjszaka is a legszokatlanabb órában kinézzen úrnője ablakán.  
| BORACHIO. 
:I can, at any unseasonable instant of the night, appoint her to look out at her lady's chamber window. 
|-
| DON JUAN
:Mi jó néz ki abból, ha kinéz?  
| DON JOHN. 
:What life is in that, to be the death of this marriage? 
|-
| BORACCHIO
:Az, hogy ők néznek fenekére a méregpohárnak, amit te készítesz. Menj bátyáduradhoz, a herceghez, s ne átalld azt mondani neki, hogy szégyent hoz a nevére, ha a jó hírű Claudiót, a te nagyra becsült barátodat, összeházasítja egy olyan elvetemült szukával, mint Hero.  
| BORACHIO. 
:The poison of that lies in you to temper. Go you to the prince your brother; spare not to tell him, that he hath wronged his honour in marrying the renowned Claudio,—whose estimation do you mightily hold up,—to a contaminated stale, such a one as Hero. 
|-
| DON JUAN
:De lesz-e bizonyítékom erre?  
| DON JOHN. 
:What proof shall I make of that? 
|-
| BORACCHIO
:Lesz annyi, hogy a herceget elvakítsd, Claudiót megkínozd, Herót tönkretedd, s Leonatót sírba vidd. Kell ennél több?  
| BORACHIO. 
:Proof enough to misuse the prince, to vex Claudio, to undo Hero, and kill Leonato. Look you for any other issue? 
|-
| DON JUAN
:Mindenre kész vagyok, ha megkeseríthetem őket.  
| DON JOHN. 
:Only to despite them, I will endeavour anything. 
|-
| BORACCHIO
:Akkor menj, uram, s ejtsd módját, hogy Don Pedrót meg Claudio grófot félrevond. Mondd azt nekik: megtudtad, hogy Hero a szeretőm. Tégy úgy, mintha igen buzgó híve volnál mindkét úrnak, s erősen féltenéd a herceg becsületét - mert ilyen házasságot szerez; s barátja jó hírét is - mert ilyen álszüzet akarnak a nyakába varrni. Bizonyíték nélkül persze nem hiszik el, hogy jó nyomon vagy. De te olyan bizonyítékkal szolgálsz majd, hogy ahhoz nem fér kétség. Ott fognak engem látni Hero ablakában. Hallani fogják, amint Margarétát Herónak szólítom, ő meg engem kedvesének becéz. Majd úgy intézem a dolgot, hogy Hero ne legyen a közelben. Olyan tökéletes lesz a látszat, hogy a gyanút bizonyossággá érleli a féltékeny képzelet; és azzal - fuccs a lagzinak!  
| BORACHIO.  
:Go then; find me a meet hour to draw Don Pedro and the Count Claudio alone:  tell them that you know that Hero loves me; intend a kind of zeal both to the prince and Claudio, as—in love of your brother's honour, who hath made this match, and his friend's reputation, who is thus like to be cozened with the semblance of a maid,—that you have discovered thus. They will scarcely believe this without trial: offer them instances, which shall bear no less likelihood than to see me at her chamber-window, hear me call Margaret Hero, hear Margaret term me Claudio; and bring them to see this the very night before the intended wedding: for in the meantime I will so fashion the matter that Hero shall be absent; and there shall appear such seeming truth of Hero's disloyalty, that jealousy shall be called assurance, and all the preparation overthrown. 
|-
| DON JUAN
:Akármi förtelem sül ki ebből - belevágok! Csak ügyesen cselezz: ezer dukát üti a markodat!  
| DON JOHN. 
:Grow this to what adverse issue it can, I will put it in practice. Be cunning in the working this, and thy fee is a thousand ducats. 
|-
| BORACCHIO
:Csak rágalmazd meg rendületlen a lányt, akkor az én cselemben nem lesz hiba.  
| BORACHIO. 
:Be you constant in the accusation, and my cunning shall not shame me. 
|-
| DON JUAN
:Most megyek, s megtudom, melyik napra tűzték ki a nászt.  Távoznak
 
| DON JOHN. 
:I will presently go learn their day of marriage.  
:''Exeunt.''
:
:
: 
|-
| 
|}

===3. szín===
{| {{sztdr}}
| width=50% |
  
:''Kert Leonato háza mellett. ''
:''Jön BENEDETTO''
: 
| 
:''LEONATO'S Garden.''  
:''Enter Benedick.''
|-
| BENEDETTO
:Hé, fiú!  Egy fiú jön   
| BENEDICK. 
:Boy!  
:''Enter a Boy.''
: 
|-
| FIÚ Parancs!  
| BOY Signior? 
|-
| BENEDETTO
:A szobám ablakában találsz egy könyvet: hozd ki nekem a kertbe!  
| BENEDICK. 
:In my chamber-window lies a book; bring it hither to me in the orchard. 
|-
| FIÚ
: Máris itt vagyok, uram.  
| BOY. 
:I am here already, sir. 
|-
| BENEDETTO
:Azt látom, de bár inkább már oda volnál, s fordulnál vissza.  A fiú távozik  Nem győzöm csodálni, hogy egy férfi, aki látta, milyen bolond más, mikor kitör rajta a szerelem - egy férfi, aki maga jót nevetett más bolondériáján -, egyszer csak úgy elveszti a fejét, hogy egész világ csúfja lesz! Ilyen férfi Claudio. Ismertem én, mikor még hallani sem akart mást, mint dobszót és kürtöt; most meg lanton és fuvolán mereng. Ismertem, mikor még tíz mérföldet talpalt volna, csak hogy megnézhessen egy híres-jó páncélt; most meg tíz éjszaka képes álmatlan heverni, valami újdivatú mellény szabásán töprengve. Megszoktuk, hogy mindig magvasan és egyszerűen szólt - ahogy katonához és talpig férfihoz illik -, most meg cifrázza a mondókáját: émelyítő lakoma a beszéde, és minden szava különös nyalánkság. Kiforgathat, elvakíthat még engem is így valami? Nem tudom... Nem hiszem! Nem mernék megesküdni rá, hogy a szerelem sohasem bűvöl osztrigává, de arra szavamat adom, hogy amíg osztrigává nem bűvöl: én nem leszek ilyen hígvelejű! Az egyik nő szép - de én tartom magam; a másik okos - de én tartom magam; a harmadik erényes - de én tartom magam. Amíg minden varázs egy nőben nem fonódik össze, addig engem egy nő se fon be! Gazdag legyen - ez természetes; okos legyen - különben semmi okom szóba állni vele; erkölcsös legyen - különben nem csábítom el; gyönyörű legyen - különben rá se nézek; szelíd legyen - vagy a közelembe se merészkedjen; előkelő legyen - vagy elő se jöjjön! S persze legyen jó társalgó, jó énekes - és a haja színe olyan, amilyennek Isten teremtette! - Aha! a herceg és &quot;Monsieur Szerelem!&quot; - Be a bokorba! 
:''Elbújik''
:  Jön Don Pedro, Leonato, Claudio Baltazárral és a muzsikusokkal  
| BENEDICK. 
:I know that; but I would have thee hence, and here again. 
:''Exit Boy.''
: I do much wonder that one man, seeing how much another man is a fool when he dedicates his behaviours to love, will, after he hath laughed at such shallow follies in others, become the argument of his own scorn by falling in love:  and such a man is Claudio. I have known, when there was no music with him but the drum and the fife; and now had he rather hear the tabor and the pipe: I have known when he would have walked ten mile afoot to see a good armour; and now will he lie ten nights awake, carving the fashion of a new doublet. He was wont to speak plain and to the purpose, like an honest man and a soldier; and now is he turned orthography; his words are a very fantastical banquet, just so many strange dishes. May I be so converted, and see with these eyes? I cannot tell; I think not: I will not be sworn but love may transform me to an oyster; but I'll take my oath on it, till he have made an oyster of me, he shall never make me such a fool. One woman is fair, yet I am well; another is wise, yet I am well; another virtuous, yet I am well; but till all graces be in one woman, one woman shall not come in my grace. Rich she shall be, that's certain; wise, or I'll none; virtuous, or I'll never cheapen her; fair, or I'll never look on her; mild, or come not near me; noble, or not I for an angel; of good discourse, an excellent musician, and her hair shall be of what colour it please God. Ha! the prince and Monsieur Love! I will hide me in the arbour. 
:''Withdraws.''
:  
:''Enter DON PEDRO, LEONATO, and CLAUDIO, followed by BALTHAZARand Musicians.''
: 
|-
| DON PEDRO
:Nos, meghallgassuk ezt az éneket?  
| DON PEDRO. 
:Come, shall we hear this music? 
|-
| CLAUDIO
:Meg, jó uram. Hogy elcsitult az este! Hallgat, hogy szebben csendüljön a dal.  
| CLAUDIO. 
:Yea, my good lord. How still the evening is, As hush'd on purpose to grace harmony! 
|-
| DON PEDRO
:Látod, hogy Benedetto hova bújt?  
| DON PEDRO. 
:See you where Benedick hath hid himself? 
|-
| CLAUDIO
:Tisztán, uram. Ha elhallgat az ének, Előugratjuk lyukából a rókát.  
| CLAUDIO. 
:O! very well, my lord: the music ended, We'll fit the kid-fox with a penny-worth. 
|-
| DON PEDRO
:Nos, Baltazár, halljuk megint a dalt!  
| DON PEDRO. 
:Come, Balthazar, we'll hear that song again. 
|-
| BALTAZÁR
:Jó fenség, rossz hangom ne kényszerítsd, Hogy szégyent valljon másodszorra is.  
| BALTHAZAR. 
:O! good my lord, tax not so bad a voice To slander music any more than once. 
|-
| DON PEDRO
:Jellemző a kiválóságra az, Hogy tündöklő tökélyét leplezi; Kérlek, dalolj, és ne kéresd magad!  
| DON PEDRO. 
:It is the witness still of excellency, To put a strange face on his own perfection. I pray thee, sing, and let me woo no more. 
|-
| BALTAZÁR
:Meglesz az ének, mert fenség a kérő. De hisz sok kérő kér meg így leányt is: Nem sokra tartja, mégis vall neki, Ha kedve tartja.  
| BALTHAZAR. 
:Because you talk of wooing, I will sing; Since many a wooer doth commence his suit To her he thinks not worthy; yet he wooes; Yet will he swear he loves. 
|-
| DON PEDRO
:  Rajta, rajta, kezdd el! Zenével érvelj most! Elő a lantot: A húrba kapj!  
| DON PEDRO. 
:Nay, pray thee come;  Or if thou wilt hold longer argument, Do it in notes. 
|-
| BALTAZÁR
:  Az alkalmon kapok, Hogy húrba kapjak, bár dalom - csekélység.  
| BALTHAZAR. 
:Note this before my notes;  There's not a note of mine that's worth the noting. 
|-
| DON PEDRO
:Fecseg-locsog, mint akit elkapattak. Kapós zenész, de szószátyár - szavamra!  Baltazár játszani kezd  
| DON PEDRO. 
:Why these are very crotchets that he speaks; Notes, notes, forsooth, and nothing!  
:''Music.''
: 
|-
| BENEDETTO
:Isteni dallam! Micsoda révületben ring a lelke! Hát nem csodálatos, hogy pár szál birkabél így kiragadja a lelket az emberi testből? - No én inkább tülköst fogadnék: az szokta elfújni a nóta végét!  
| BENEDICK. 
:Now, divine air! now is his soul ravished! Is it not strange that sheep's gutsshould hale souls out of men's bodies? Well, a horn for my money, when all's done.  
:
|-
| BALTAZÁR
:
:''énekel''
: Kisasszonyok, ne sírjatok!
::A férfi mind kalandor, Fél lába itt, fél lába ott,
::Csak gondtalan csatangol.
::Ne sírj, leány,
::A férfiért,
::Légy hetyke, fürge, pörge, Csak vállat vonj, ha bánat ért -
::Hej, táncra, körbe-körbe!  Ne nyújtsd a jajt, ne nyögd a bajt,
::Ha kínja olykor elfog! Míg nyár virít, míg lomb kihajt,
::A férfi úgyse lesz jobb.
::Ne sírj, leány,
::A férfiért,
::Légy hetyke, fürge, pörge, Csak vállat vonj, ha bánat ért -
::Hej, táncra, körbe-körbe!  
|BALTHAZAR. 
:''sings.''
:
::Sigh no more, ladies, sigh no more,
::Men were deceivers ever;
::One foot in sea, and one on shore,
::To one thing constant never.
::Then sigh not so,
::But let them go,
::And be you blithe and bonny,
::Converting all your sounds of woe
::Into Hey nonny, nonny. 
::Sing no more ditties, sing no mo
::Of dumps so dull and heavy;
::The fraud of men was ever so,
::Since summer first was leavy.
::Then sigh not so, 
::But let them go,
::And be you blithe and bonny,
::Converting all your sounds of woe
::Into Hey nonny, nonny. 
|-
| DON PEDRO
:Jó dal, hitemre!  
| DON PEDRO. 
:By my troth, a good song. 
|-
| BALTAZÁR
:És rossz énekes, uram.  
| BALTHAZAR. 
:And an ill singer, my lord. 
|-
| DON PEDRO
:Ugyan, ugyan! Épp elég jól énekelsz, ha mondom.  
| DON PEDRO. 
:Ha, no, no, faith; thou singest well enough for a shift. 
|-
| BENEDETTO
:
:''félre''
: Ha kutya vonítana így, fölhúznák érte. Adja isten, hogy ez az átkozott hang valami vészt ne hozzon ránk! Még az éjszakai hollókárogást is szívesebben hallgatom - akármilyen csapást jövendöl.  
| BENEDICK. 
:
:''Aside.''
: An he had been a dog that should have howled thus, they would have hanged him; and I pray God his bad voice bode no mischief. I had as lief have heard the night-raven, come what plague could have come after it. 
|-
| DON PEDRO
:Most jut eszembe - hallod, Baltazár, kérlek, szerezz nekünk valami kitűnő zenét! Holnap éjjel Hero kisasszony ablaka alatt szeretnénk eljátszani.  
| DON PEDRO. 
:Yea, marry; dost thou hear, Balthazar? I pray thee, get us some excellent music, for to-morrow night we would have it at the Lady Hero's chamber-window. 
|-
| BALTAZÁR
:Ami tőlem telik, uram...  
| BALTHAZAR. 
:The best I can, my lord. 
|-
| DON PEDRO
:Helyes, isten veled!  Baltazár távozik  Jöjj csak, Leonato! Mit is mondtál ma reggel?... Hát a húgocskád, Beatrice; csakugyan szerelmes signor Benedettóba?  
| DON PEDRO. 
:Do so: farewell.  
:''Exeunt BALTHAZARand Musicians.''
:  Come hither, Leonato: what was it you told me of to-day, that your niece Beatrice was in love with Signior Benedick? 
|-
| CLAUDIO
:Igen, igen! 
:''Félre, Don Pedrónak''
: Cserkészd be! Ott lapul a madár! 
:''Hangosan''
: Sose hittem volna, hogy ez a lány férfiembert megszerethet.  
| CLAUDIO. 
:O! ay:— 
:''Aside to DON PEDRO''
: Stalk on, stalk on; the fowl sits. I did never think that lady would have loved any man. 
|-
| LEONATO
:Nem ám, én sem! De a legcsodálatosabb az hogy épp signor Benedettóba habarodott bele, akitől látszólag mindig borzadt.  
| LEONATO. 
:No, nor I neither; but most wonderful that she should so dote on Signior Benedick, whom she hath in all outward behaviours seemed ever to abhor. 
|-
| BENEDETTO
:
:''félre''
: Lehetséges?... Hát innen fúj a szél?...  
| BENEDICK. 
:
:''Aside.''
: Is't possible? Sits the wind in that corner? 
|-
| LEONATO
:Szavamra, fenség, nem is tudom, mit gondoljak... Olyan eszeveszetten szereti az a lány, hogy az már hihetetlen.  
| LEONATO. 
:By my troth, my lord, I cannot tell what to think of it but that she loves him with an enraged affection: it is past the infinite of thought. 
|-
| DON PEDRO
:Talán csak megjátssza?  
| DON PEDRO. 
:May be she doth but counterfeit. 
|-
| CLAUDIO
:Akkor jól játssza, esküszöm.  
| CLAUDIO. 
:Faith, like enough. 
|-
| LEONATO
:Uram Isten! Megjátssza? Hát akkor soha még megjátszott szenvedély nem hasonlított ennyire a valódihoz.  
| LEONATO. 
:O God! counterfeit! There was never counterfeit of passion came so near the life of passion as she discovers it. 
|-
| DON PEDRO
:De hát mi jele nála a szenvedélynek?  
| DON PEDRO. 
:Why, what effects of passion shows she? 
|-
| CLAUDIO
:
:''félre''
: Jó csalit a horogra! Mindjárt beleharap a hal!  
| CLAUDIO. 
:
:''Aside.''
: Bait the hook well: this fish will bite. 
|-
| LEONATO
:Hogy mi jele, uram? Hát az, ahogy ül... 
:''Claudióhoz''
: Hallottad lányomtól, hogyan!  
| LEONATO. 
:What effects, my lord? She will sit you; 
:''To Claudio.''
: You heard my daughter tell you how. 
|-
| CLAUDIO
:Hallottam, hogyne!  
| CLAUDIO. 
:She did, indeed. 
|-
| DON PEDRO
:Hogyan, hogyan, kérlek? Megdöbbentesz! Azt hittem, az ő szellemét soha ki nem kezdi semmi szenvedély.  
| DON PEDRO. 
:How, how, I pray you? You amaze me: I would have thought her spirit had been invincible against all assaults of affection. 
|-
| LEONATO
:Megesküdtem volna rá én is, uram. Kivált, hogy Benedetto iránt...  
| LEONATO. 
:I would have sworn it had, my lord; especially against Benedick. 
|-
| BENEDETTO
:
:''félre''
: Ha nem ez a fehér szakállú öreg mondaná, azt hinném, valami ugratás. De lehetetlen, hogy léhaság lappangjon ily tiszteletre méltó ábrázat mögött.  
| BENEDICK. 
:
:''Aside''
: I should think this a gull, but that the white-bearded fellow speaks it: knavery cannot, sure, hide itself in such reverence. 
|-
| CLAUDIO
:
:''félre''
: Már pedzi a csalit! Csak így tovább!  
| CLAUDIO. 
:
:''Aside.''
: He hath ta'en the infection: hold it up. 
|-
| DON PEDRO
:S elárulta valamiképp Benedettónak, hogy mit érez?  
| DON PEDRO. 
:Hath she made her affection known to Benedick? 
|-
| LEONATO
:Nem! S esküszik, hogy nem is fogja soha! Épp ez emészti.  
| LEONATO. 
:No; and swears she never will: that's her torment. 
|-
| CLAUDIO
:Úgy van! Leányodtól is azt hallom, hogy Beatrice fölsóhajtott: &quot;Én írjam meg neki, hogy szeretem - én, aki annyiszor gúnyoltam?&quot;  
| CLAUDIO. 
:Tis true, indeed;so your daughter says: 'Shall I,' says she, 'that have so oft encountered him with scorn, write to him that I love him?' 
|-
| LEONATO
:Ezt hajtogatja mostanában, ahányszor csak nekiül az írásnak... mert egy éjszaka hússzor is fölkel, s ott kuporog egy szál ingben, míg csak tele nem körmöl egy lepedőnyi papirost. A lányom mindent elmond.  
| LEONATO. 
:This says she now when she is beginning to write to him; for she'll be up twenty times a night, and there will she sit in her smock till she have writ a sheet of paper: my daughter tells us all. 
|-
| CLAUDIO
:Most, hogy a lepedőnyi papirost említed, eszembe jut egy jó mondás - leányod említette ezt is...  
| CLAUDIO. 
:Now you talk of a sheet of paper, I remember a pretty jest your daughter told us of. 
|-
| LEONATO
:Az ám, múltkor, hogy teleírja Beatrice azt a nagy lepedőt, s még egyszer átolvassa, azt susogja: &quot;Benedetto és Beatrice - egy lepedőn!&quot;  
| LEONATO. 
:O! when she had writ it, and was reading it over, she found Benedick and Beatrice between the sheet? 
|-
| CLAUDIO
:Ez az!  
| CLAUDIO. 
:That. 
|-
| LEONATO
:Csakhogy aztán összetépte a levelet ezernyi kis cafatra, s átkozta magát, hogy miért is írt ilyen szemérmetlenül - épp annak, aki majd nyilván kicsúfolja! - &quot;Magamról ítélek - mondja Beatrice -, én is kicsúfolnám, ha írna nekem, ki én, pedig hogy szeretem!&quot;  
| LEONATO. 
:O! she tore the letter into a thousand halfpence; railed at herself, that she should be so immodest to write to one that she knew would flout her: 'I measure him,' says she, 'by my own spirit; for I should flout him, if he writ to me; yea, though I love him, I should.' 
|-
| CLAUDIO
:Aztán térdre hull, sír, zokog, mellét veri, haját tépi, könyörög, jajveszékel: &quot;Ó, édes Benedetto! Úristen, adj türelmet!&quot;  
| CLAUDIO. 
:Then down upon her knees she falls, weeps, sobs, beats her heart, tears her hair, prays, curses; 'O sweet Benedick! God give me patience!' 
|-
| LEONATO
:Igen, így őrjöng - a lányom is mondja. Már úgy eszét vesztette, hogy Hero néha attól fél, kárt tesz magában... Szent igaz, hogy így van!  
| LEONATO. 
:She doth indeed; my daughter says so; and the ecstasy hath so much overborne her, that my daughter is sometimes afeard she will do a desperate outrage to herself. It is very true. 
|-
| DON PEDRO
:Jó volna, ha Benedetto megtudná ezt valakitől - ha már Beatrice nem mer szólni.  
| DON PEDRO. 
:It were good that Benedick knew of it by some other, if she will not discover it. 
|-
| CLAUDIO
:Mi értelme volna? Csak kigúnyolná, és még jobban megkínozná szegény kislányt.  
| CLAUDIO. 
:To what end? he would make but a sport of it and torment the poor lady worse. 
|-
| DON PEDRO
:No, ha azt merné, kötelet érdemelne! - Micsoda édes, drága lány! És olyan tiszta, mint a patyolat!  
| DON PEDRO. 
:An he should, it were an alms to hang him. She's an excellent sweet lady, and, out of all suspicion, she is virtuous. 
|-
| CLAUDIO
:S milyen eszes!  
| CLAUDIO. 
:And she is exceeding wise. 
|-
| DON PEDRO
:Csak abban nem, hogy épp Benedettót szereti.  
| DON PEDRO. 
:In everything but in loving Benedick. 
|-
| LEONATO
:Bizony, uram, ha a vér az ésszel harcra kel ilyen zsenge kis testben: tízet egy ellen, hogy a vér győz! Nagyon sajnálom a kislányt - minden okom megvan rá, hisz bátyja is, gyámja is vagyok!  
| LEONATO. 
:O! my lord, wisdom and blood combating in so tender a body, we have ten proofs to one that blood hath the victory. I am sorry for her, as I have just cause, being her uncle and her guardian. 
|-
| DON PEDRO
:Bár énértem rajongna így! Én ugyan nem törődném semmi mással - rögtön feleségül venném! Kérlek, beszéljetek Benedettóval! Lássuk, mit szól a dologhoz?!  
| DON PEDRO. 
:I would she had bestowed this dotage on me; I would have daffed all other respects and made her half myself. I pray you, tell Benedick of it, and hear what a' will say. 
|-
| LEONATO
:Jól tenném, azt hiszed?  
| LEONATO. 
:Were it good, think you? 
|-
| CLAUDIO
:Hero szerint: ez a biztos halál Beatricének. Mert az szegény azt mondja: belehal, ha Benedetto nem szereti, de inkább meghal, semhogy elárulja neki szerelmét. De még ha megkérné is a kezét: ő inkább választaná a halált, mint hogy csak egy mákszemnyit is engedjen a büszkeségéből.  
| CLAUDIO. 
:Hero thinks surely she will die; for she says she will die if he love her not, and she will die ere she make her love known, and she will die if he woo her, rather than she will bate one breath of her accustomed crossness. 
|-
| DON PEDRO
:Igaza van! Ha szerelmet vallana neki: Benedetto alighanem kinevetné - hisz tudjátok, milyen pökhendi.  
| DON PEDRO. 
:She doth well: if she should make tender of her love, 'tis very possible he'll scorn it; for the man,—as you know all,—hath a contemptible spirit. 
|-
| CLAUDIO
:De legény a talpán!  
| CLAUDIO. 
:He is a very proper man. 
|-
| DON PEDRO
:No, igen, szemre elég mutatós.  
| DON PEDRO. 
:He hath indeed a good outward happiness. 
|-
| CLAUDIO
:És - Isten a tanúm - roppant eszes!  
| CLAUDIO. 
:Fore God, and in my mind, very wise. 
|-
| DON PEDRO
:No igen, föl-fölszikrázik benne valami... szellemféle.  
| DON PEDRO. 
:He doth indeed show some sparks that are like wit. 
|-
| CLAUDIO
:S állítom, hogy bátor is.  
| CLAUDIO. 
:And I take him to be valiant. 
|-
| DON PEDRO
:Hektornál Hektorabb, szavamra! S ha valami patvarkodás fenyeget, jól mondod, maga a szelíd józan ész! Vagy elkerüli kellő tapintattal, vagy istenfélő keresztyén módjára tűri.  
| DON PEDRO. 
:As Hector, I assure you: and in the managing of quarrels you may say he is wise; for either he avoids them with great discretion, or undertakes them with a most Christian-like fear. 
|-
| LEONATO
:Ha istenfélő, akkor persze béketűrő. És ha mégse tűri a békét: hogyne félne és remegne?  
| LEONATO. 
:If he do fear God, a' must necessarily keep peace: if he break the peace, he ought to enter into a quarrel with fear and trembling. 
|-
| DON PEDRO
:Úgy is tesz, mert istenfélő ám, ha nem gondolná is az ember egyik-másik vaskos tréfája után... Bizony, sajnálom a húgocskádat! No, megkeressük Benedettót, eláruljuk neki, hogy beleszeretett a kislány?  
| DON PEDRO. 
:And so will he do; for the man doth fear God, howsoever it seems not in him by some large jests he will make. Well, I am sorry for your niece. Shall we go seek Benedick and tell him of her love? 
|-
| CLAUDIO
:Csak azt ne, uram! Inkább jó tanácsokkal segítsünk Beatricének, hogy kitépje szívéből ezt az érzést.  
| CLAUDIO. 
:Never tell him, my lord: let her wear it out with good counsel.  
|-
| LEONATO
:Hiába. Előbb tépi ki az a lány a tulajdon szívét.  
| LEONATO. 
:Nay, that's impossible: she may wear her heart out first. 
|-
| DON PEDRO
:No, majd hallunk még erről többet is a lányodtól. Hadd csillapodjék közben a dolog. Szeretem Benedettót: örülnék, ha magába szállna, s belátná, hogy mennyire méltatlan ilyen remek lányra.  
| DON PEDRO. 
:Well, we will hear further of it by your daughter: let it cool the while. I love Benedick well, and I could wish he would modestly examine himself, to see how much he is unworthy so good a lady. 
|-
| LEONATO
:Indulhatunk, uram, ha parancsolod: vár a vacsora.  
| LEONATO. 
:My lord, will you walk? dinner is ready. 
|-
| CLAUDIO
:
:''félre''
: Ha ettől bele nem habarodik, akkor semmitől!  
| CLAUDIO. 
:
:''Aside.''
: If he do not dote on her upon this, I will never trust my expectation. 
|-
| DON PEDRO
:
:''halkan''
: Ugyanilyen hálót kell vetni Beatricének is! A lányod meg a komornája elintézhetne. Az lesz a jó mulatság, ha mind a kettő szentül hiszi, hogy a másik bolondul érte - s közben sehol semmi! Ezt a komédiát szeretném látni! Micsoda cirkusz lesz! - Küldjük ide Beatricét, hogy hívja asztalhoz barátunkat!  Don Pedro, Claudio, Leonato távozik  
| DON PEDRO. 
:
:''Aside.''
: Let there be the same net spread for her; and that must your daughter and her gentle-woman carry. The sport will be, when they hold one an opinion of another's dotage, and no such matter: that's the scene that I would see, which will be merely a dumb-show. Let us send her to call him in to dinner.  
:''Exeunt DON PEDRO, CLAUDIO, and LEONATO.''
: 
|-
| BENEDETTO
:
:''előjön a lugasból''
: Ez nem lehet beugratás. Komolyan folyt az egész tanácskozás, Heróra hivatkoznak - ez is bizonyíték. Látszik, hogy megesett a szívük Beatricén. Szegénykét alighanem elragadta a szenvedély, Szerelmes belém! Ezt viszonozni kell! Csak füleltem, amint kárpálnak... Azt mondják, én majd pöffeszkedem, ha megtudom, hogy az a lány belém szeretett! Azt mondják, hogy Beatrice inkább meghal, mint hogy kimutassa, mit érez... Sohasem gondoltam a házasságra. De ne lássanak pöffeszkedőnek! Örüljön az ember, ha fülébe jut, hogy mi a hibája, s jóváteheti. Azt mondják, szép a lány. Ez igaz, ezt én is tanúsíthatom. És jó erkölcsű. Úgy van, ezt sem cáfolom. Eszes is - csak abban nem, hogy épp engem szeret. Igaz, hogy ez nem vall bölcsességre, de bolondságra se, mert fergetegesen bele fogok szeretni! Nyilván fejemhez vágnak majd egy-két sületlen tréfát, ócska szellemességet, merthogy eddig lefitymáltam a házasságot... De hát az ízlés tán nem változik? Az ember fiatalon odavan egy ételért - aztán idősebb korában rá se tud nézni. Hát holmi sziporkák, szentenciák, papirosböcsességek letérítsenek egy férfit a tulajdon pályájáról? Nem! Be kell népesíteni a földet! Amikor azt mondtam, hogy agglegényként halok meg, még nem tudtam, hogy megérem a házasságom napját.  Beatrice közeleg  Beatrice! A napvilágra mondom: szép kisasszony! Szerelem jeleit szimatolom rajta!  
| BENEDICK. 
:
:''Advancing from the arbour.''
: This can be no trick: the conference was sadly borne. They have the truth of this from Hero. They seem to pity the lady: it seems her affections have their full bent. Love me! why, it must be requited. I hear how I am censured: they say I will bear myself proudly, if I perceive the love come from her;they say too that she will rather die than give any sign of affection. I did never think to marry: I must not seem proud:  happy are they that hear their detractions, and can put them to mending. They say the lady is fair: 'tis a truth, I can bear them witness; and virtuous: 'tis so, I cannot reprove it; and wise, but for loving me: by my troth, it is no addition to her wit, nor no great argument of her folly, for I will be horribly in love with her. I may chance have some odd quirks and remnants of wit broken on me, because I have railed so long against marriage; but doth not the appetite alter? A man loves the meat in his youth that he cannot endure in his age. Shall quips and sentences and these paper bullets of the brain awe a man from the career of his humour? No; the world must be peopled. When I said I would die a bachelor, I did not think I should live till I were married. Here comes Beatrice. By this day! she's a fair lady: I do spy some marks of love in her.  
:''Enter BEATRICE.''
: 
|-
| BEATRICE
:Kedvem ellenére ide küldtek, hogy vacsorázni hívjalak, signor.  
| BEATRICE. 
:Against my will I am sent to bid you come in to dinner. 
|-
| BENEDETTO
:Szép Beatrice, köszönöm fáradozásodat.  
| BENEDICK. 
:Fair Beatrice, I thank you for your pains. 
|-
| BEATRICE
:Nem fáradtam többet ezért a köszönetért, mint te azzal, hogy kimondtad. Ha fáradságomba kerül, ide se jövök.  
| BEATRICE. 
:I took no more pains for those thanks than you take pains to thank me: if it had been painful, I would not have come. 
|-
| BENEDETTO
:Tehát örömöd telt a küldetésben.  
| BENEDICK. 
:You take pleasure then in the message? 
|-
| BEATRICE
:Egy késhegynyi - amennyivel megfújthatsz egy csókát. Látom, signor, nincs étvágyad - áldjon ég! 
:''Távozik''
:  
| BEATRICE. 
:Yea, just so much as you may take upon a knife's point, and choke a daw withal. You have no stomach, signior: fare you well.  
:''Exit.''
: 
|-
| BENEDETTO
:Aha! &quot;Kedvem ellenére ide küldtek, hogy vacsorázni hívjalak&quot; - ebben kettős értelem rejlik! &quot;Nem fáradtam többet ezért a köszönetért mint te azzal, hogy kimondtad&quot; - ez annyi, mintha azt mondaná: teérted minden fáradozás olyan könnyű, mint egy köszönet. Gazember vagyok, ha meg nem sajnálom! Pogány vagyok, ha meg nem szeretem! Megyek, megszerzem az arcképét! 
:''Elsiet''
:
:: 
: 
| BENEDICK. 
:Ha! 'Against my will I am sent to bid you come in to dinner,' there's a double meaning in that. 'I took no more pains for those thanks than you took pains to thank me,' that's as much as to say, Any pains that I take for you is as easy as thanks. If I do not take pity of her, I am a villain; if I do not love her, I am a Jew. I will go get her picture.  
:''Exit.''
|}

== HARMADIK FELVONÁS ==  


===1. szín===
{| {{sztdr}}
| width=50% |
  
''A kertben. ''
''Jön Hero, Margaréta és ;URSULA''
 
| ''Leonato's Garden''  
:''Enter HERO, MARGARET, and URSULA.''
|-
| HERO
:Jó Margaréta, fuss csak a szobába: Ott benn leled Beatricét, amint Beszél a herceggel s Claudióval... Súgd a fülébe, hogy mi Ursulával A kertben egyre-másra emlegetjük... Mondd, hogy kihallgattál, s vedd rá, hogy ő is Lapuljon meg a lugas bokra közt, Ott, hol a napon érett sűrü lonc Kizárja a napot, mint nagyranőtt Kegyenc, ki képes tápláló urát Kitúrni... Ott lessen Beatricénk És hallgatózzon! Ez a megbizásod: Végezd el fürgén, s hagyj magunkra, kérlek!  
| HERO. 
:Good Margaret, run thee to the parlour;&lt;br&gt; There shalt thou find my cousin Beatrice&lt;br&gt; Proposing with the prince and Claudio:&lt;br&gt; Whisper her ear, and tell her, I and Ursala&lt;br&gt; Walk in the orchard, and our whole discourse&lt;br&gt; Is all of her; say that thou overheard'st us,&lt;br&gt; And bid her steal into the pleached bower,&lt;br&gt; Where honey-suckles, ripen'd by the sun,&lt;br&gt; Forbid the sun to enter; like favourites,&lt;br&gt; Made proud by princes, that advance their pride&lt;br&gt; Against that power that bred it. There will she hide her,&lt;br&gt; To listen our propose. This is thy office;&lt;br&gt; Bear thee well in it and leave us alone. 
|-
| MARGARÉTA
:Azonnal ideküldöm, ezt igérem! 
:''Elsiet''
:  
| MARGARET. 
:I'll make her come, I warrant you, presently.  
:''Exit.''
: 
|-
| HERO
:Nos, Ursula, ha Beatrice jön, Mi föl-le járunk a lugas során, S egyetlenegy témánk lesz: Benedetto! Ha csak kiejtem a nevét, dicsérd úgy, Ahogy még ember meg nem érdemelte. Én újságolom majd, hogy ;BENEDETTO
:Beatricéért lángban ég. Olyan Fortélyos a kis Cupido nyila, Hogy fülön át - sziven talál!  Beatrice hátul jön
:: Gyerünk! Nézd, Beatrice surran, mint a bíbic: A földre kushad, úgy fülel szavunkra!  
| HERO. 
:Now, Ursula, when Beatrice doth come,&lt;br&gt; As we do trace this alley up and down,&lt;br&gt; Our talk must only be of Benedick:&lt;br&gt; When I do name him, let it be thy part&lt;br&gt; To praise him more than ever man did merit.&lt;br&gt; My talk to thee must be how Benedick&lt;br&gt; Is sick in love with Beatrice: of this matter&lt;br&gt; Is little Cupid's crafty arrow made,&lt;br&gt; That only wounds by hearsay.  
:''Enter BEATRICE, behind.''
:  Now begin; For look where Beatrice, like a lapwing, runs&lt;br&gt; Close by the ground, to hear our conference. 
|-
| URSULA
:Így jó halászni: nézni, hogy halunk Arany uszonnyal szánt ezüst habot, S ravasz csalira boldogan harap! Beatricére most vessük ki horgunk, Amíg a sűrü rejtekén lopakszik! Percig se aggódj: szerepem tudom.  
| URSULA. 
:The pleasant'st angling is to see the fish&lt;br&gt; Cut with her golden oars the silver stream,&lt;br&gt; And greedily devour the treacherous bait:&lt;br&gt; So angle we for Beatrice; who even now&lt;br&gt; Is couched in the woodbine coverture.&lt;br&gt; Fear you not my part of the dialogue. 
|-
| HERO
:Közel huzódjunk hozzá, hogy fülével Finom csalinkból semmit el ne vesszen!  Közelebb húzódnak a bozóthoz  Nem, Ursulám, nagyon kevély leány ő, Jól ismerem: vad és szilaj szivű, Akár a szirti sólyom.  
| HERO. 
:Then go we near her, that her ear lose nothing&lt;br&gt; Of the false sweet bait that we lay for it.  
:''They advance to the bower.''
:  No, truly, Ursula, she is too disdainful;&lt;br&gt; I know her spirits are as coy and wild&lt;br&gt; As haggards of the rock. 
|-
| URSULA
:  S ;BENEDETTO
:Beatricébe csakugyan szerelmes?  
| URSULA. 
:But are you sure&lt;br&gt; That Benedick loves Beatrice so entirely? 
|-
| HERO
:A herceg mondja, s vőlegényem is.  
| HERO. 
:So says the prince, and my new-trothed lord. 
|-
| URSULA
:S kérték, hogy erről szólj Beatricének?  
| URSULA. 
:And did they bid you tell her of it, madam? 
|-
| HERO
:Kértek, hogy közbejárjak. Azt feleltem: Ha Benedettónak barátai, Beszéljék rá, hogy küzdjön vágya ellen, S Beatricének semmiképp se szóljon.  
| HERO. 
:They did entreat me to acquaint her of it;&lt;br&gt; But I persuaded them, if they lov'd Benedick,&lt;br&gt; To wish him wrestle with affection,&lt;br&gt; And never to let Beatrice know of it. 
|-
| URSULA
:S mért mondtad ezt? Hát az a jó nemes Tán nem méltó a boldogságos ágyra, Amin Beatricénk nyugtatja testét?  
| URSULA. 
:Why did you so? Doth not the gentleman&lt;br&gt; Deserve as full as fortunate a bed&lt;br&gt; As ever Beatrice shall couch upon? 
|-
| HERO
:Ó, Ámor isten! Hogyne volna méltó! Jobban megérdemelné bárkinél. De nem termett még keményebb dió A mi vadóc Beatricénk szivénél. Gúny és kevélység szikrázik szemében: Mindent lenéz, amerre néz. Feszít Saját eszével, s bárki mást lefitymál. Szeretni nem tud, sőt még arra sem Képes, hogy érzést jó szívvel fogadjon: Csak önmagát imádja.  
| HERO. 
:O god of love! I know he doth deserve&lt;br&gt; As much as may be yielded to a man;&lt;br&gt; But nature never fram'd a woman's heart&lt;br&gt; Of prouder stuff than that of Beatrice;&lt;br&gt; Disdain and scorn ride sparkling in her eyes,&lt;br&gt; Misprising what they look on, and her wit&lt;br&gt; Values itself so highly, that to her&lt;br&gt; All matter else seems weak. She cannot love,&lt;br&gt; Nor take no shape nor project of affection,&lt;br&gt; She is so self-endear'd. 
|-
| URSULA
:  Úgy van, úgy! Az úrfi vágyát jobb, ha meg se tudja: Csak gúnyolódna rajta, annyi szent.  
| URSULA. 
:Sure I think so; And therefore certainly it were not good&lt;br&gt; She knew his love, lest she make sport at it. 
|-
| HERO
:Jól mondod ezt, mert nincs oly férfiember - Bármíly nemes, tudós, ifjú, kiváló -, Akit ki nem csufol... Ha szőke fürtű, Azt mondja: inkább húgává fogadná; Ha barna: azt, hogy Természet-anyánk Pojácát pingált, s ejtett egy pacát. A szálas néki égimeszelő; Az apró meg csak kimustrált dugó; A jó társalgó: pörge szélkelep; A hallgatag meg: nehézkes fatuskó. Így minden jót a visszájára fordít; Nem tisztel semmi virtust, érdemet.  
| HERO. 
:Why, you speak truth. I never yet saw man,&lt;br&gt; How wise, how noble, young, how rarely featur'd,&lt;br&gt; But she would spell him backward: if fair-fac'd,&lt;br&gt; She would swear the gentleman should be her sister;&lt;br&gt; If black, why, Nature, drawing of an antick,&lt;br&gt; Made a foul blot; if tall, a lance ill-headed;&lt;br&gt; If low, an agate very vilely cut;&lt;br&gt; If speaking, why, a vane blown with all winds;&lt;br&gt; If silent, why, a block moved with none.&lt;br&gt; So turns she every man the wrong side out,&lt;br&gt; And never gives to truth and virtue that&lt;br&gt; Which simpleness and merit purchaseth. 
|-
| URSULA
:Ilyen csipősség nem ajánlatos.  
| URSULA. 
:Sure, sure, such carping is not commendable. 
|-
| HERO
:Nem, nem ajánlatos egy lány, ha oly Makacs, makrancos, mint Beatrice. De ki mer szólni néki? Hisz ha szólnék, Gúnnyal nyilazna, tréfával ledöfne, S kacagna, míg belé nem pusztulok. Eméssze hát meg lángja Benedettót, És sóhajokban füstölögjön el: Jobb halni bútól, mint gúnytól sebezve... Nincs rosszabb, mint ha csiklandással ölnek!  
| HERO. 
:No; not to be so odd, and from all fashions,&lt;br&gt; As Beatrice is, cannot be commendable.&lt;br&gt; But who dare tell her so? If I should speak,&lt;br&gt; She would mock me into air: O! she would laugh me&lt;br&gt; Out of myself, press me to death with wit.&lt;br&gt; Therefore let Benedick, like cover'd fire,&lt;br&gt; Consume away in sighs, waste inwardly:&lt;br&gt; It were a better death than die with mocks,&lt;br&gt; Which is as bad as die with tickling. 
|-
| URSULA
:Beatricének kéne szólni mégis.  
| URSULA. 
:Yet tell her of it: hear what she will say. 
|-
| HERO
:Nem, inkább Benedettóhoz megyek, S tanácsolom, hogy lángját fojtsa el. Sőt holmi kis rágalmat kitalálok, Hogy kuzinomtól kedvét elvegyem. Nem is hinnéd, egy rossz szó míly hatásos!  
| HERO. 
:No; rather I will go to Benedick,&lt;br&gt; And counsel him to fight against his passion.&lt;br&gt; And, truly, I'll devise some honest slanders&lt;br&gt; To stain my cousin with. One doth not know&lt;br&gt; How much an ill word may empoison liking. 
|-
| URSULA
:Jaj, ezzel mégse bántsd meg kuzinod! Amilyen ritka jó eszű leány, Nem fog talán meggondolatlanul Kikosarazni egy ilyen kiváló Nemes vitézt, mint signor Benedetto!  
| URSULA. 
:O! do not do your cousin such a wrong.&lt;br&gt; She cannot be so much without true judgment,—&lt;br&gt; Having so swift and excellent a wit&lt;br&gt; As she is priz'd to have,—as to refuse&lt;br&gt; So rare a gentleman as Signior Benedick. 
|-
| HERO
:Az első férfi ő Itáliában - Kivéve persze drága Claudiómat!  
| HERO. 
:He is the only man of Italy,&lt;br&gt; Always excepted my dear Claudio. 
|-
| URSULA
:Már meg ne haragudj, kisasszonyom, Kimondom, hogy egész Itáliában Tartásra, észre, jó vitézi hírre Signor Benedettónak párja nincs.  
| URSULA. 
:I pray you, be not angry with me, madam,&lt;br&gt; Speaking my fancy: Signior Benedick,&lt;br&gt; For shape, for bearing, argument and valour,&lt;br&gt; Goes foremost in report through Italy. 
|-
| HERO
:Valóban, jó nevének híre van.  
| HERO. 
:Indeed, he hath an excellent good name. 
|-
| URSULA
:S ő rászolgált, mielőtt híre kelt! - Kisasszonyom, mikor is esküszöl?  
| URSULA. 
:His excellence did earn it, ere he had it.&lt;br&gt; When are you married, madam? 
|-
| HERO
:Hát holnap reggel! Jöjj csak, jöjj velem: Majd megnézed ruháim, s adsz tanácsot, Melyik való leginkább esküvőre!  
| HERO. 
:Why, every day, to-morrow. Come, go in:&lt;br&gt; I'll show thee some attires, and have thy counsel&lt;br&gt; Which is the best to furnish me to-morrow. 
|-
| URSULA
:
:''halkan''
: Már lépre ment! Megvan, kisasszonyom!  
| URSULA. 
:She's lim'd, I warrant you: we have caught her, madam. 
|-
| HERO
:Ha megvan: Ámoré a diadal. Kit nyíllal ejt el, kit csapdába csal.  Hero és Ursula távozik, Beatrice előlép  
| HERO. 
:If it prove so, then loving goes by haps:&lt;br&gt; Some Cupid kills with arrows, some with traps.  
:''Exeunt HEROand URSULA.''
: 
|-
| BEATRICE
:Lehetséges ez? - Jaj, fülem hogy ég! - Vadság, kevélység szárad lelkemen?... Pokolra gőg és szűzi büszkeség, Zászlótok alatt nem vár győzelem! Jöjj, Benedetto, szerelmem tied! Szilaj szivem kezessé szoktatom. Ha te szeretsz, én kedvesed leszek: Szent lánc köt össze majd egy szép napon. Méltó vagy rája, mondják - s én magam Hitet teszek szavukra boldogan! 
:''El''
:
 
| BEATRICE. 
:
:''Advancing.''
: What fire is in mine ears? Can this be true?&lt;br&gt; Stand I condemn'd for pride and scorn so much?&lt;br&gt; Contempt, farewell! and maiden pride, adieu!&lt;br&gt; No glory lives behind the back of such.&lt;br&gt; And, Benedick, love on; I will requite thee,&lt;br&gt; Taming my wild heart to thy loving hand:&lt;br&gt; If thou dost love, my kindness shall incite thee&lt;br&gt; To bind our loves up in a holy band;&lt;br&gt; For others say thou dost deserve, and I&lt;br&gt; Believe it better than reportingly.  
:''Exit.''
 
|-
| 
|}
===2. szín===
{| {{sztdr}}
| width=50% |
  
''Leonato házában.''
'' Jön Don Pedro, Claudio, Benedetto és LEONATO
 
| :  ''A Room in LEONATO'S House ''  
:''Enter DON PEDRO, CLAUDIO, BENEDICK, and LEONATO.''
:
|-
| DON PEDRO
:Kivárom, míg meglesz az esküvőd, azután indulok Aragóniába.  
| DON PEDRO. 
:I do but stay till your marriage be consummate, and then go I toward Arragon. 
|-
| CLAUDIO
:Elkísérlek én is, uram, ha megengeded.  
| CLAUDIO. 
:I'll bring you thither, my lord, if you'll vouchsafe me. 
|-
| DON PEDRO
:Nem, nem, attól házasságod kelő napja mindjárt felhőbe is borulna: mintha egy gyermeknek megmutatnák új ruháját, de megtiltanák, hogy fölvegye! Csak Benedettót merném kérni, hogy velem tartson, mert ő aztán tetőtől talpig csupa jókedv. Kétszer-háromszor is elvágta már Cupido íjján a húrt, úgy, hogy az a kis gazember őrá már nem mer nyilazni. Olyan érces a szíve, mint a harang, s a nyelve - valóságos harangnyelv. Ami a szívében lakik, azt hirdeti a nyelve is.  
| DON PEDRO. 
:Nay, that would be as great a soil in the new gloss of your marriage, as to show a child his new coat and forbid him to wear it. I will only be bold with Benedick for his company; for, from the crown of his head to the sole of his foot, he is all mirth; he hath twice or thrice cut Cupid's bowstring, and the little hangman dare not shoot at him. He hath a heart as sound as a bell, and his tongue is the clapper; for what his heart thinks his tongue speaks. 
|-
| BENEDETTO
:Uraim, nem vagyok én már a régi.  
| BENEDICK. 
:Gallants, I am not as I have been. 
|-
| LEONATO
:Én is azt mondom. Úgy látom, megkomolyodtál.  
| LEONATO. 
:So say I: methinks you are sadder. 
|-
| CLAUDIO
:Remélem, szerelmes.  
| CLAUDIO. 
:I hope he be in love. 
|-
| DON PEDRO
:Ördög vinné a mihasznát! Nincs őbenne egy csöpp jó vér se: nem fog rajta a szerelem. Ha búsul: csak az a baja, hogy üres a zsebe.  
| DON PEDRO. 
:Hang him, truant! there's no true drop of blood in him, to be truly touched with love. If he be sad, he wants money. 
|-
| BENEDETTO
:A fogam fáj.  
| BENEDICK. 
:I have the tooth-ache. 
|-
| DON PEDRO
:Húzasd ki!  
| DON PEDRO. 
:Draw it. 
|-
| BENEDETTO
:Inkább felkötni kell, ha fáj.  
| BENEDICK. 
:Hang it. 
|-
| CLAUDIO
:Vagy inkább téged felkötni, hogy ne fájjon.  
| CLAUDIO. 
:You must hang it first, and draw it afterwards. 
|-
| DON PEDRO
:Eh, hogy lehet sóhajtozni holmi fogfájás miatt!  
| DON PEDRO. 
:What! sigh for the tooth-ache? 
|-
| LEONATO
:Egy kis dagadtság, egy kis szuvasság - mi az?  
| LEONATO. 
:Where is but a humour or a worm? 
|-
| BENEDETTO
:Persze, férfiasan elviseljük a fájdalmat - míg más érzi.  
| BENEDICK. 
:Well, every one can master a grief but he that has it. 
|-
| CLAUDIO
:Azt mondom, mégiscsak szerelmes!  
| CLAUDIO. 
:Yet say I, he is in love. 
|-
| DON PEDRO
:Semmi jele rajta efféle hóbortnak... legföljebb divathóbortnak. Ma hollandusnak öltözik, holnap franciának... Vagy két országnak egyszerre hódol: övön alul német - csupa merő bugyogó -, övön felül spanyol - mellényt a világért se hord! Bolondságok szerelmese, de nem szerelem bolondja - ahogy ti hiszitek.  
| DON PEDRO. 
:There is no appearance of fancy in him, unless it be a fancy that he hath to strange disguises; as to be a Dutchman to-day, a Frenchman to-morrow; or in the shape of two countries at once, as a German from the waist downward, all slops, and a Spaniard from the hip upward, no doublet. Unless he have a fancy to this foolery, as it appears he hath, he is no fool for fancy, as you would have it appear he is. 
|-
| CLAUDIO
:Ha ez nem habarodott bele valami nőbe - akkor én többet nem hiszek áruló jeleknek. Minden reggel megkeféli a kalapját - mit jelent ez?  
| CLAUDIO. 
:If he be not in love with some woman, there is no believing old signs: a' brushes his hat a mornings; what should that bode? 
|-
| DON PEDRO
:Látta valaki a borbélynál?  
| DON PEDRO. 
:Hath any man seen him at the barber's? 
|-
| CLAUDIO
:Nem, de a borbély legényét látta valaki nála. Orcájának bozontos díszével azóta már labdát tömnek.  
| CLAUDIO. 
:No, but the barber's man hath been seen with him; and the old ornament of his cheek hath already stuffed tennis-balls. 
|-
| LEONATO
:Szavamra, így szakáll nélkül fiatalabbnak látszik.  
| LEONATO. 
:Indeed he looks younger than he did, by the loss of a beard. 
|-
| DON PEDRO
:Pézsmával is keni magát. Nem szimatolsz ebből valamit?  
| DON PEDRO. 
:Nay, a' rubs himself with civet: can you smell him out by that? 
|-
| CLAUDIO
:Csak azt, hogy a bódító ifjú - szerelmes.  
| CLAUDIO. 
:That's as much as to say the sweet youth's in love. 
|-
| DON PEDRO
:Legfőbb jele ennek - a melankólia.  
| DON PEDRO. 
:The greatest note of it is his melancholy. 
|-
| CLAUDIO
:Hát az orca-kence... az mikor volt szokása?  
| CLAUDIO. 
:And when was he wont to wash his face? 
|-
| DON PEDRO
:Meg az arcfestés! Hallom, mit suttognak erről.  
| DON PEDRO. 
:Yea, or to paint himself? for the which, I hear what they say of him. 
|-
| CLAUDIO
:S mivé lett játszi szelleme? Mint a lant húrja, ha megereszkedik.  
| CLAUDIO. 
:Nay, but his jesting spirit; which is now crept into a lute-string, and new-governed by stops. 
|-
| DON PEDRO
:Igen, ezek baljós jelek - mondd ki, mondd ki, hogy szerelmes!  
| DON PEDRO. 
:Indeed, that tells a heavy tale for him. Conclude, conclude he is in love. 
|-
| CLAUDIO
:Én azt is tudom, ki szerelmes őbele.  
| CLAUDIO. 
:Nay, but I know who loves him. 
|-
| DON PEDRO
:Azt én is szeretném tudni. Fogadni mernék, olyan nő, aki nem ismeri.  
| DON PEDRO. 
:That would I know too: I warrant, one that knows him not. 
|-
| CLAUDIO
:De ismeri, minden hibájával együtt - mégis meghal érte.  
| CLAUDIO. 
:Yes, and his ill conditions; and in despite of all, dies for him. 
|-
| DON PEDRO
:Akkor azt vagy kiterítik, vagy leterítik.  
| DON PEDRO. 
:She shall be buried with her face upwards. 
|-
| BENEDETTO
:A fogfájáson mindez nem segít. Bátyámuram, sétáljunk erre el. Nyolc-tíz okos szó van a nyelvemen - de csak neked tartogatom. Semmi szükség rá, hogy ezek a szélkelepek hallják!  Benedetto és Leonato elsétál  
| BENEDICK. 
:Yet is this no charm for the tooth-ache. Old signior, walk aside with me: I have studied eight or nine wise words to speak to you, which these hobby-horses must not hear.  
:''Exeunt BENEDICKand LEONATO.''
: 
|-
| DON PEDRO
:Akármi legyek, ha nem Beatricéről akar szót érteni!  
| DON PEDRO. 
:For my life, to break with him about Beatrice. 
|-
| CLAUDIO
:Hát persze! Amióta Hero meg Margaréta is eljátszotta azt a kis jelenetet Beatricének... Most már a két medve nem ugrik egymásnak, ha valahol összeakad.  Jön ;DON JUAN
: 
| CLAUDIO. 
:'Tis even so. Hero and Margaret have by this played their parts with Beatrice, and then the two bears will not bite one another when they meet.  
:''Enter DON JOHN.''
: 
|-
| DON JUAN
:Jó egészséget, bátyám és uram!  
| DON JOHN. 
:My lord and brother, God save you! 
|-
| DON PEDRO
:Neked is, öcsém!  
| DON PEDRO. 
:Good den, brother. 
|-
| DON JUAN
:Ha volna időd, beszélni szeretnék veled.  
| DON JOHN. 
:If your leisure served, I would speak with you. 
|-
| DON PEDRO
:Bizalmasan?  
| DON PEDRO. 
:In private? 
|-
| DON JUAN
:Úgy, ha megengeded... Különben Claudio gróf is hallhatja: őt illeti, amit mondani akarok.  
| DON JOHN. 
:If it please you; yet Count Claudio may hear, for what I would speak of concerns him. 
|-
| CLAUDIO
:Miről van szó?  
| DON PEDRO. 
:What's the matter? 
|-
| DON JUAN
:
:''Claudióhoz''
: Te holnap készülsz megesküdni, grófom?  
| DON JOHN. 
:
:''To CLAUDIO.''
: Means your lordship to be married to-morrow? 
|-
| DON PEDRO
:Hiszen tudod.  
| DON PEDRO. 
:You know he does. 
|-
| DON JUAN
:Nem akarom tudni, ha ő is tudja, amit én tudok.  
| DON JOHN. 
:I know not that, when he knows what I know. 
|-
| CLAUDIO
:Ha valami akadálya van: ki vele, kérlek!  
| CLAUDIO. 
:If there be any impediment, I pray you discover it. 
|-
| DON JUAN
:Talán azt hiszed, hogy nem szeretlek - de ez majd később derül ki. S úgy lehet, jobb emberednek tartasz majd azután, amit most fölfedek. Ami bátyámat illeti: meggyőződésem, hogy jóindulattal van irántad, és tiszta szívből igyekezett egyengetni tervezett házasságodat. Eszeveszett terv és kárba veszett igyekezet.  
| DON JOHN. 
:You may think I love you not: let that appear hereafter, and aim better at me by that I now will manifest. For my brother, I think he holds you well, and in dearness of heart hath holp to effect your ensuing marriage; surely suit ill-spent and labour ill bestowed! 
|-
| DON PEDRO
:De hát mi a baj?  
| DON PEDRO. 
:Why, what's the matter? 
|-
| DON JUAN
:Azért jöttem, hogy megmondjam. Rövidre foghatom - épp azért, mert hosszú ideje tartja már magát a szóbeszéd. A hölgy hűtlen.  
| DON JOHN. 
:I came hither to tell you; and circumstances shortened,—for she has been too long a talking of,—the lady is disloyal. 
|-
| CLAUDIO
:Ki? Hero?  
| CLAUDIO. 
:Who, Hero? 
|-
| DON JUAN
:Ő. Leonato Herója, a te Heród, mindenki Herója.  
| DON JOHN. 
:Even she: Leonato's Hero, your Hero, every man's Hero. 
|-
| CLAUDIO
:Hűtlen?  
| CLAUDIO. 
:Disloyal? 
|-
| DON JUAN
:Ez enyhe kifejezés a romlottságára. Mondhatom, ő maga durvább, sőt... gondolj valami borsosabb szóra: könnyen meggyőzlek, hogy az találóbb. Csak ne ámuldozz, mert bizonyítékkal szolgálok. Tarts velem ma este: meglátod, hogy az esküvője előtti éjszakán is ki-be járnak az ablakán. Aztán, ha továbbra is szereted, hát csak vedd el holnap. De a becsületedhez jobban illenék, ha meggondolnád magad.  
| DON JOHN. 
:The word's too good to paint out her wickedness; I could say, she were worse: think you of a worse title, and I will fit her to it. Wonder not till further warrant: go but with me to-night, you shall see her chamber-window entered, even the night before her wedding-day: if you love her then, to-morrow wed her; but it would better fit your honour to change your mind. 
|-
| CLAUDIO
:Lehetséges ez?  
| CLAUDIO. 
:May this be so? 
|-
| DON PEDRO
:Nem akarom elhinni.  
| DON PEDRO. 
:I will not think it. 
|-
| DON JUAN
:Ha nem mersz hinni a szemednek, hát ne valld be, mit tudtál meg. Én mutatok épp eleget! Majd ha láttatok, hallottatok mindent: cselekedjetek aszerint.  
| DON JOHN. 
:If you dare not trust that you see, confess not that you know. If you will follow me, I will show you enough; and when you have seen more and heard more, proceed accordingly. 
|-
| CLAUDIO
:Ha bármit látok ma éjjel, amitől vissza kell lépnem: holnap ott, a násznép előtt, esküvés - helyett - megszégyenítem!  
| CLAUDIO. 
:If I see anything to-night why I should not marry her to-morrow, in the congregation, where I should wed, there will I shame her. 
|-
| DON PEDRO
:Én meg ahogy helytálltam érted a leánykérésben: veled tartok a megszégyenítésben is!  
| DON PEDRO. 
:And, as I wooed for thee to obtain her, I will join with thee to disgrace her. 
|-
| DON JUAN
:Nem akarom tovább vádolni, míg ti magatok nem lesztek tanúim. Csak éjfélig várjatok hidegvérrel: akkor feltárul minden magától.  
| DON JOHN. 
:I will disparage her no farther till you are my witnesses: bear it coldly but till midnight, and let the issue show itself. 
|-
| DON PEDRO
:Baljós napfordulás!  
| DON PEDRO. 
:O day untowardly turned! 
|-
| CLAUDIO
:Szörnyű orvtámadás!  
| CLAUDIO. 
:O mischief strangely thwarting! 
|-
| DON JUAN
:Kivédett sorscsapás! - Ezt mondjátok majd ti is, ha meglátjátok, mi következik!  Mind el
 
| DON JOHN. 
:O plague right well prevented!So will you say when you have seen the sequel.  
:''Exeunt.''
:
: 
|-
| 
|}
===3. szín===
{| {{sztdr}}
| width=50% |
  
:''Utca. ''
:''Lasponya, Furkó és őrök jönnek '' 
| 
: ''A Street ''  
:''Enter DOGBERRYand VERGES, with the Watch.''

|-
| LASPONYA
:
:''az őröknek''
: Derék s igaz emberek vagytok-e?  
| DOGBERRY. 
:Are you good men and true? 
|-
| FURKÓ
:Azok hát! Különben siralmas sorsra jutna testük-lelkük: örök üdvösségre.  
| VERGES. 
:Yea, or else it were pity but they should suffer salvation, body and soul. 
|-
| LASPONYA
:No nem, az nagyon is enyhe büntetés volna az elharapódzott korrekcióra - kivált a herceg úr őrségében!  
| DOGBERRY. 
:Nay, that were a punishment too good for them, if they should have any allegiance in them, being chosen for the prince's watch. 
|-
| FURKÓ
:Helyes, Lasponya szomszéd, csak szabd ki nekik a reglamát!  
| VERGES. 
:Well, give them their charge, neighbour Dogberry. 
|-
| LASPONYA
:Először is: melyik köztetek a legindolensebb a rendőri szolgálatra?  
| DOGBERRY. 
:First, who think you the most desartless man to be constable? 
|-
| ELSŐŐR
:Leginkább Pogácsa meg Tufa, merthogy ők írni-olvasni is tudnak, uram.  
| FIRSTWATCH. 
:Hugh Oatcake, sir, or George Seacoal; for they can write and read. 
|-
| LASPONYA
:Gyere csak, Tufa szomszéd! Finom névvel áldott meg az Isten. Az előkelő ábrázat a jó szerencse ajándéka, de az írás-olvasás, az velünk születik!  
| DOGBERRY. 
:Come hither, neighbour Seacoal. God hath blessed you with a good name: to be a well-favoured man is the gift of fortune; but to write and read comes by nature. 
|-
| MÁSODIKŐR
:Strázsamester uram, mind a kettő...  
| SECONDWATCH. 
:Both which, Master Constable,— 
|-
| LASPONYA
:Mind a kettő megvan benned - tudom, hogy ezt akartad kibökni. No, ábrázatodért adj hálát Istennek - de jobb, ha nem dicsekszel vele. Az írás-olvasást pedig csak akkor fitogtasd, amikor nem szükségeltetik efféle fényűzés. Az a híred, hogy te vagy itt a legindolensebb a rendőri szolgálatra: azért hát tartsd te a lámpást. Az a tiszted, hogy minden kétes személyt betakaríts. A herceg úr nevében akárki emberfiát megállíthatol.  
| DOGBERRY. 
:You have: I knew it would be your answer. Well, for your favour, sir, why, give God thanks, and make no boast of it; and for your writing and reading, let that appear when there is no need of such vanity. You are thought here to be the most senseless and fit man for the constable of the watch; therefore bear you the lanthorn. This is your charge: you shall comprehend all vagrom men; you are to bid any man stand, in the prince's name. 
|-
| MÁSODIKŐR
:De hátha nem áll meg?  
| SECONDWATCH. 
:How, if a' will not stand? 
|-
| LASPONYA
:Ej, hát akkor ne figyelmezz rá, hanem ereszd útjára: ellenben hívd össze rögvest az egész őrséget - s adjatok mind hálát az Istennek, hogy megszabadított egy gazembertől.  
| DOGBERRY. 
:Why, then, take no note of him, but let him go; and presently call the rest of the watch together, and thank God you are rid of a knave. 
|-
| FURKÓ
:Ha nem áll meg, amikor ráparancsolunk, akkor nem is lehet a herceg alattvalója!  
| VERGES. 
:If he will not stand when he is bidden, he is none of the prince's subjects. 
|-
| LASPONYA
:Szent igaz! Márpedig őnékik semmi dolguk mással, csakis a herceg úr alattvalóival. Aztán valami lármát ne csapjatok az utcán, mert az őrség számára mindennemű fecsegés-locsogás szigorúan kommendáltatik, és vétó terhe alatt legális.  
| DOGBERRY. 
:True, and they are to meddle with none but the prince's subjects. You shall also make no noise in the streets: for, for the watch to babble and to talk is most tolerable and not to be endured. 
|-
| MÁSODIKŐR
:Leginkább majd szunyókálunk, nem fecsegünk - tudjuk mi, hogy mi az őrszem tiszte!  
| SECONDWATCH. 
:We will rather sleep than talk: we know what belongs to a watch. 
|-
| LASPONYA
:Lám csak, úgy beszélsz, ahogyan sokat látott, megfontolt bakterhez illik. Mert hát miért is volna a szunyókálás vétek? Csak arra ügyeljetek, hogy el ne lopja valaki az alabárdotokat! No, járjátok végig a kocsmákat, és utasítsatok minden részeget, hogy - bújjon ágyba.  
| DOGBERRY. 
:Why, you speak like an ancient and most quiet watchman, for I cannot see how sleeping should offend; only have a care that your bills be not stolen. Well, you are to call at all the alehouses, and bid those that are drunk get them to bed. 
|-
| MÁSODIKŐR
:De hátha nem akaródzik nekik?  
| SECONDWATCH. 
:How if they will not? 
|-
| LASPONYA
:Ej, hát akkor hagyjátok ott őket, míg ki nem józanodnak. Aztán, ha akkor se kaptok tőlük jó szót, hát mondjátok, hogy nem is őket kerestétek, tévedés történt.  
| DOGBERRY. 
:Why then, let them alone till they are sober: if they make you not then the better answer, you may say they are not the men you took them for. 
|-
| MÁSODIKŐR
:Igenis, uram.  
| SECONDWATCH. 
:Well, sir. 
|-
| LASPONYA
:Ha tolvajjal találkoztok: hivatali hatalmatoknál fogva gyanakodhattok rája, hogy nem tisztességes férfiú. S az ilyennel minél kevesebbet törődtök, bajlódtok: annál nagyobb böcsületet vallotok.  
| DOGBERRY. 
:If you meet a thief, you may suspect him, by virtue of your office, to be no true man; and, for such kind of men, the less you meddle or make with them, why, the more is for your honesty. 
|-
| MÁSODIKŐR
:De ha tudjuk, hogy tolvaj, nem kell őtet lefogni?  
| SECONDWATCH. 
:If we know him to be a thief, shall we not lay hands on him? 
|-
| LASPONYA
:Igaz, ami igaz: hivatalból megtehetitek; de én azt mondom: aki szurokba nyúl, szurtos lesz az! Ha tolvajt fogtok, a legbékésebb eljárás: kilesni, míg megmutatkozik a lopós természete, s ellopakodik a kompániátokból.  
| DOGBERRY. 
:Truly, by your office, you may; but I think they that touch pitch will be defiled. The most peaceable way for you, if you do take a thief, is to let him show himself what he is and steal out of your company. 
|-
| FURKÓ
:Tégedet, kolléga, mindig is könyörületes embernek ismertünk.  
| VERGES. 
:You have been always called a merciful man, partner. 
|-
| LASPONYA
:Igaz, ami igaz: én egy kutyát se kötnék föl a magam jószántából - akkor már inkább egy embert, kivált, ha néminemű eminencia bizonyulna rája.  
| DOGBERRY. 
:Truly, I would not hang a dog by my will, much more a man who hath any honesty in him. 
|-
| FURKÓ
:Ha azt halljátok, hogy valahol csecsszopó rí éjtszaka: híjjátok elő a dajkáját, s parancsoljatok rá, hogy csitítsa el.  
| VERGES. 
:If you hear a child cry in the night, you must call to the nurse and bid her still it. 
|-
| MÁSODIKŐR
:De hátha a dajka alszik, s nem hallja, hogy ráparancsolunk?  
| SECONDWATCH. 
:How if the nurse be asleep and will not hear us? 
|-
| LASPONYA
:Hát akkor csak vonuljatok el csendességgel: hadd ocsúdjék föl a pulya sírására! Mert amelyik juh nem hallja meg a bárány bőgését, az a bornyúbégetésre se neszel föl.  
| DOGBERRY. 
:Why then, depart in peace, and let the child wake her with crying; for the ewe that will not hear her lamb when it baes, will never answer a calf when he bleats. 
|-
| FURKÓ
:Szent igaz.  
| VERGES. 
:'Tis very true. 
|-
| LASPONYA
:Eddig tartott az utasítás. A rend őre vagy: herceg urunk tulajdon személyit repercentálod. Ha szembetalálkozol éjtszaka a herceggel, őtet is megállíthatod.  
| DOGBERRY. 
:This is the end of the charge. You constable, are to present the prince's own person: if you meet the prince in the night, you may stay him. 
|-
| FURKÓ
:Nem, a Szűzmáriáját, aztat talán mégse!  
| VERGES. 
:Nay, by'r lady, that I think, a' cannot. 
|-
| LASPONYA
:Öt tallért egy ellen - akármelyik törvénytudó személy előtt -, hogy igenis megállíthatod! Persze, csak ha a herceg is rááll, hogy megálljon. Mert a rend őrének senkit se szabad megsértenie; márpedig, ha akaratja ellenire megállítasz valakit, az sértés.  
| DOGBERRY. 
:Five shillings to one on't, with any man that knows the statutes, he may stay him: marry, not without the prince be willing; for, indeed, the watch ought to offend no man, and it is an offence to stay a man against his will. 
|-
| FURKÓ
:A Szűzmáriáját, bizony úgy van!  
| VERGES. 
:By'r lady, I think it be so. 
|-
| LASPONYA
:De úgy ám! No, emberek, jó éjszakát! Aztán ha valami fontos dolog esnék, engem híjjatok! Szedjétek össze az eszeteket - de még a cimboráitok eszét is -, jó éjtszakát! Gyere, szomszéd!  Indulnak Furkóval  
| DOGBERRY. 
:Ha, ah, ha! Well, masters, good night: an there be any matter of weight chances, call up me: keep your fellows' counsels and your own, and good night. Come, neighbour. 
|-
| MÁSODIKŐR
:No, emberek, megkaptuk az utasítást. Üldögéljünk itt a templom padján két óráig, aztán - ágyba mind!  
| SECONDWATCH. 
:Well, masters, we hear our charge: let us go sit here upon the church-bench till two, and then all to bed. 
|-
| LASPONYA
:
:''visszafordul''
: Még egy szót, derék szomszédok! Cirkáljatok signor Leonato portája körül, mert ott holnapra lakodalom készül, s nagy nyüzsgés lesz az éjjel! Isten áldjon! Virrasszatok éhbéren!  Lasponya és Furkó elvonul. Előtántorog Boracchio, majd a nyomában ;CORRADO
: 
| DOGBERRY. 
:One word more, honest neighbours. I pray you, watch about Signior Leonato's door; for the wedding being there to-morrow, there is a great coil to-night. Adieu; be vigitant, I beseech you.  
:''Exeunt DOGBERRY and VERGES.''
:  
:''Enter BORACHIO and CONRADE.''
: 
|-
| BORACCHIO
:
:''halkan''
: Hé, Corrado!  
| BORACHIO. 
:What, Conrade! 
|-
| ELSŐ ŐR
:
:''halkan''
: Csitt! Ne moccanjatok!  
| WATCH. 
:
:''Aside.''
: Peace! stir not. 
|-
| BORACCHIO
:Corrado, hol vagy már?  
| BORACHIO. 
:Conrade, I say! 
|-
| CORRADO
:Itt, a sarkadban, komám!  
| CONRADE. 
:Here, man. I am at thy elbow. 
|-
| BORACCHIO
:Hát azért viszketett a sarkam! Mindjárt gondoltam, hogy valami rühes alak lehet ott!  
| BORACHIO. 
:Mass, and my elbow itched; I thought there would a scab follow. 
|-
| CORRADO
:Ezért még megkapod a magadét. De most halljam azt a históriát!  
| CONRADE. 
:I will owe thee an answer for that; and now forward with thy tale. 
|-
| BORACCHIO
:Csak lapulj ide, az eresz alá, már szemerkél az eső. Kivallok én mindent, mert borban az igazság!  
| BORACHIO. 
:Stand thee close then under this penthouse, for it drizzles rain, and I will, like a true drunkard, utter all to thee. 
|-
| ELSŐ ŐR
:
:''halkan''
: Valami gazság! Füleljetek, emberek!  
| WATCH. 
:
:''Aside.''
: Some treason, masters; yet stand close. 
|-
| BORACCHIO
:Tudd meg, hogy Don Juantól - ezer dukátot kaptam.  
| BORACHIO. 
:Therefore know, I have earned of Don John a thousand ducats. 
|-
| CORRADO
:Milyen gaztettnek lehet ilyen nagy ára?  
| CONRADE. 
:Is it possible that any villany should be so dear? 
|-
| BORACCHIO
:Azt kérdezd inkább: milyen gazembernek lehet ilyen sok pénze? Mert ha a pénzes gazembernek szüksége van a szegény legényre, akkor a szegény legény olyan árat szab, amilyen őneki tetszik!  
| BORACHIO. 
:Thou shouldst rather ask if it were possible any villany should be so rich; for when rich villains have need of poor ones, poor ones may make what price they will. 
|-
| CORRADO
:Nem fogy csudám!  
| CONRADE. 
:I wonder at it. 
|-
| BORACCHIO
:Látszik, hogy kezdő vagy. Azt tudod, hogy mellény, kalap, kabát divatja - semmiség.  
| BORACHIO. 
:That shows thou art unconfirmed. Thou knowest that the fashion of a doublet, or a hat, or a cloak, is nothing to a man. 
|-
| CORRADO
:Persze, csak ruha.  
| CONRADE. 
:Yes, it is apparel. 
|-
| BORACCHIO
:Azt mondom, divat!  
| BORACHIO. 
:I mean, the fashion. 
|-
| CORRADO
:Igen, a divat, az divat.  
| CONRADE. 
:Yes, the fashion is the fashion. 
|-
| BORACCHIO
:Eh! Épp úgy mondhatom, hogy a bolond, az bolond. Hát nem látod, micsoda huncut tolvaj a divat?  
| BORACHIO. 
:Tush! I may as well say the fool's the fool. But seest thou not what a deformed thief this fashion is? 
|-
| MÁSODIK ŐR
:
:''félre''
: &quot;Huncut&quot; - ismerős ez a név! Vagy hét éve garázdálkodik erre; nagy tolvaj! Úgy jár-kel itt, mint valami nemesúr, &quot;Huncut&quot; - így híjják, emlékszek.  
| WATCH. 
:
:''Aside.''
: I know that Deformed; a' bas been a vile thief this seven years; a' goes up and down like a gentleman: I remember his name. 
|-
| BORACCHIO
:Hallod ezt? Valaki beszél!  
| BORACHIO. 
:Didst thou not hear somebody? 
|-
| CORRADO
:Nem, csak a szélkakas nyikorog a házon.  
| CONRADE. 
:No: 'twas the vane on the house. 
|-
| BORACCHIO
:Mondom hát, nem látod, milyen huncut tolvaj a divat?... Hogy elszédít, hogy kiforgat minden ficsurat?... úgy tizennégytől harmincöt évesig... Néha úgy ruházza őket, mint a fáraó vitézeit a megbarnult szentképen - néha meg mint a Bál isten papjait az ótemplom ablakán - néha meg mint azt a csupasz képű Herkulest a koszlott, molyos kárpiton - megnézted? -, duzzadtabb a gatyapőce, mint a buzogánya...  
| BORACHIO. 
:Seest thou not, I say, what a deformed thief this fashion is? how giddily he turns about all the hot bloods between fourteen and five-and-thirty? sometime fashioning them like Pharaoh's soldiers in the reechy painting; sometime like god Bel's priests in the old church-window; sometime like the shaven Hercules in the smirched worm-eaten tapestry, where his codpiece seems as massy as his club? 
|-
| CORRADO
:Jó, jó, tudom én is - s azt is, hogy a divat több ruhát vág a sutba, mint amennyit ember elnyüstölhet... De hát nem megszédített a divat téged is? - lám, elkanyarodtál a históriádtól, s a divatról fecsegsz!  
| CONRADE. 
:All this I see, and I see that the fashion wears out more apparel than the man. But art not thou thyself giddy with the fashion too, that thou hast shifted out of thy tale into telling me of the fashion? 
|-
| BORACCHIO
:Attól ne tarts! Tudd meg, hogy máma éjtszaka bekéredzkedtem Margarétához... a - Hero kisasszony komornájához, de úgy szólítottam, mintha Hero volna... A kisasszony ablakán kihajolva búcsúztatott, jó éjszakát kívánt vagy ezerszer... De nem jól mondom ezt a históriát... Azon kellett volna kezdenem, hogy a herceg, meg Claudio, meg a gazdám... No, a gazdám, Don Juan, az úgy dirigálta, állogatta, igazgatta azt a két urat, hogy onnét messziről, a kertből megleshessék a szerelmetes találkát.  
| BORACHIO. 
:Not so neither; but know, that I have to-night wooed Margaret, the Lady Hero's gentlewoman, by the name of Hero: she leans me out at her mistress' chamber-window, bids me a thousand times good night,—I tell this tale vilely:—I should first tell thee how the prince, Claudio, and my master, planted and placed and possessed by my master Don John, saw afar off in the orchard this amiable encounter. 
|-
| CORRADO
:Aztán Margarétát Herónak gondolták?  
| CONRADE. 
:And thought they Margaret was Hero? 
|-
| BORACCHIO
:Azok ketten igen, a herceg meg Claudio. De az én gazdám, az ördögfajzat, az tudta ám, hogy az ott Margaréta! Egy szó mint száz - a gazdám erősködése, a csalafinta sötétség, no meg leginkább az én szerelmetes mesterkedésem - az megtette a magáét! Don Juan minden rágalma olyan valóságosnak rémlett egyszeriben, hogy Claudio őrjöngve rohant el... Megesküdött, hogy holnap reggel a templomban, mihelyt elé kerül Hero: ott, az egész gyülekezet előtt fejére olvassa, mit látott az éjjel, s kiadja az útját - mehet haza a menyasszony párja nélkül!  Az őrök előlépnek  
| BORACHIO. 
:Two of them did, the prince and Claudio; but the devil my master, knew she was Margaret; and partly by his oaths, which first possessed them, partly by the dark night, which did deceive them, but chiefly by my villany, which did confirm any slander that Don John had made, away went Claudio enraged; swore he would meet her, as he was appointed, next morning at the temple, and there, before the whole congregation, shame her with what he saw o'er night, and send her home again without a husband. 
|-
| MÁSODIK ŐR
:  Megállj! A herceg nevében!  
| FIRST WATCH. 
:We charge you in the prince's name, stand! 
|-
| ELSŐ ŐR
:Híjjátok a strázsamestert! Itten mi fölfedeztük az álladalom legveszedelmesebb paráznaságát.  
| SECOND WATCH. 
:Call up the right Master Constable. We have here recovered the most dangerous piece of lechery that ever was known in the commonwealth. 
|-
| MÁSODIK ŐR
:Az a Huncut nevezetű is köztük lehet - azt majd megismerem a barkójárul.  
| FIRST WATCH. 
:And one Deformed is one of them: I know him, a' wears a lock. 
|-
| CORRADO
:Emberek, emberek!  
| CONRADE. 
:Masters, masters! 
|-
| MÁSODIK ŐR
:Előkerítitek ti azt a Huncutot - errül kezeskedem!  
| SECOND WATCH. 
:You'll be made bring Deformed forth, I warrant you. 
|-
| CORRADO
:Emberek...  
| CONRADE. 
:Masters,— 
|-
| ELSŐ ŐR
:Egy szót se! Ezennel befoglak! Megparancsolom, hogy felsőbb engedelmetekkel velünk tartsatok!  
| FIRST WATCH. 
:Never speak: we charge you let us obey you to go with us. 
|-
| BORACCHIO
:No, szép kis portéka lesz belőlünk, ha ezek itt plajbászvégre kapnak!  
| BORACHIO. 
:We are like to prove a goodly commodity, being taken up of these men's bills. 
|-
| CORRADO
:Mondhatnám: keresett portéka. Csak nyugalom... megyünk veletek!  Mind elvonulnak
 
| CONRADE. 
:A commodity in question, I warrant you. Come, we'll obey you.  
:''Exeunt.''
:
: 
|-
| 
|}

===4. szín===
{| {{sztdr}}
| width=50% |
  
:''Szoba Leonato házában. ''
:''Hero, Margaréta, Ursula jön '' 
| 
: ''A Room in LEONATO'S House.''  
:''Enter HERO, MARGARET, and URSULA.''

|-
| HERO
:Ursula, kedves, ébreszd föl a kuzinkámat, Beatricét, mondd, hogy keljen már!  
| HERO. 
:Good Ursula, wake my cousin Beatrice, and desire her to rise. 
|-
| URSULA
:Megyek, kisasszonyom.  
| URSULA. 
:I will, lady. 
|-
| HERO
:S mondd, hogy jöjjön ide!  
| HERO. 
:And bid her come hither. 
|-
| URSULA
:Igenis. 
:''Elmegy''
:  
| URSULA. 
:Well.  
:''Exit.''
: 
|-
| MARGARÉTA
:Igazán, azt hiszem, jobb volna a másik gallér.  
| MARGARET. 
:Troth, I think your other rabato were better. 
|-
| HERO
:Nem, kedves Margóm, ezt veszem fel.  
| HERO. 
:No, pray thee, good Meg, I'll wear this. 
|-
| MARGARÉTA
:Szavamra, ez nem áll olyan jól. Fogadni mernék, hogy a kuzinkád is ezt mondja majd!  
| MARGARET. 
:By my troth's not so good; and I warrant your cousin will say so.  
|-
| HERO
:A kuzinkám bolond - és te is az vagy! Csakis ezt veszem fel.  
| HERO. 
:My cousin 's a fool, and thou art another: I'll wear none but this. 
|-
| MARGARÉTA
:Pompás ez az új fejdísz - csak a vendéghaj lehetne rajta egy kicsit sötétebb. A ruha szabása is remek! Én láttam a milánói hercegné ruháját, amiért úgy odavannak...  
| MARGARET. 
:I like the new tire within excellently, if the hair were a thought browner; and your gown 's a most rare fashion, i' faith. I saw the Duchess of Milan's gown that they praise so. 
|-
| HERO
:Ó, csodálatos, azt mondják!  
| HERO. 
:O! that exceeds, they say. 
|-
| MARGARÉTA
:Esküszöm, ehhez képest csak hálóköntös. Arany hímzés, ezüst csipke - az ujján, vállán gyöngy - és körös-körül kék fodor... De a tiéd, kisasszonyom - ez a furcsa, finom, kecses szabás - ez tízszer olyan izgalmas!  
| MARGARET. 
:By my troth 's but a night-gown in respect of yours: cloth o' gold, and cuts, and laced with silver, set with pearls, down sleeves, side sleeves, and skirts round, underborne with a blush tinsel; but for a fine, quaint, graceful, and excellent fashion, yours is worth ten on't. 
|-
| HERO
:Adná Isten, hogy örömben viseljem, mert nagyon nehéz a szívem!  
| HERO. 
:God give me joy to wear it! for my heart is exceeding heavy. 
|-
| MARGARÉTA
:Nemsokára még nehezebb lesz - egy férfi terhével.  
| MARGARET. 
:'Twill be heavier soon by the weight of a man. 
|-
| HERO
:Fuj, nem szégyelled magad!  
| HERO. 
:Fie upon thee! art not ashamed? 
|-
| MARGARÉTA
:Miért, kisasszonyom? Azért, hogy ezt tisztességesen kimondom? Tán nem tisztességes dolog a házasság, még a koldusok násza is? S tán nem tisztességes ember a párod - még házasság nélkül is? Te jobb szeretnéd, ha így beszélnék: &quot;Szavammal ne vétsek, egy hitvestárs oldalán...&quot; satöbbi... Ej, nem sérti az én beszédem, csak azt, aki hamisan gondolkozik. Nem bántok én senkit. Mi bántó van abban, hogy &quot;nehezebb lesz egy férfi terhével&quot;? Nincs abban semmi - csak derék férfi, derék asszony nyomja azt a derékaljat - s ne afféle könnyű szerelemből legyen terhesség. Kérdezd csak meg Beatrice kisasszonyt - épp itt jön!  Belép ;BEATRICE
: 
| MARGARET. 
:Of what, lady? of speaking honourably? is not marriage honourable in a beggar? Is not your lord honourable without marriage? I think you would have me say, 'saving your reverence, a husband:' an bad thinking do not wrest true speaking, I'll offend nobody. Is there any harm in 'the heavier for a husband'? None, I think, an it be the right husband and the right wife; otherwise 'tis light, and not heavy: ask my Lady Beatrice else; here she comes.  
:''Enter BEATRICE.''
: 
|-
| HERO
:Jó reggelt, kuzin!  
| HERO. 
:Good morrow, coz. 
|-
| BEATRICE
:Jó reggelt, kedves Hero!  
| BEATRICE. 
:Good morrow, sweet Hero. 
|-
| HERO
:No, mi az? Mért szólsz ilyen bágyadtan?  
| HERO. 
:Why, how now? do you speak in the sick tune? 
|-
| BEATRICE
:Én már eztán csak így szólok, ha szólok.  
| BEATRICE. 
:I am out of all other tune, methinks. 
|-
| MARGARÉTA
:Búsan szóló solo. De hogy mégse maradj solo, én majd táncolok rá.  
| MARGARET. 
:Clap's into 'Light o' love'; that goes without a burden: do you sing it, and I'll dance it. 
|-
| BEATRICE
:Csak vigyázz, félre ne lépj! Ha majd a férjed se lép félre, lesz fiókátok egy egész fészekalja.  
| BEATRICE. 
:Ye, light o' love with your heels! then, if your husband have stables enough, you'll see he shall lack no barnes. 
|-
| MARGARÉTA
:Fészekalja! Sok beszédnek sok az alja.  
| MARGARET. 
:O illegitimate construction! I scorn that with my heels. 
|-
| BEATRICE
:Mindjárt öt óra, ideje volna elkészülni, kuzin! - Komolyan mondom, nagyon rosszul vagyok... Brrr!  
| BEATRICE. 
:'Tis almost five o'clock, cousin; 'tis time you were ready. By my troth, I am exceeding ill. Heigh-ho! 
|-
| MARGARÉTA
:Brrr? Ez jelent valamit! Lovat biztatsz?... vagy sólymot? vagy valami jómadarat?... Kiderítem én, ki az!  
| MARGARET. 
:For a hawk, a horse, or a husband? 
|-
| BEATRICE
:Kiderítheted, de engem kiterítenek!  
| BEATRICE. 
:For the letter that begins them all, H. 
|-
| MARGARÉTA
:Előbb kell neked nászlepel, mint gyászlepel!  
| MARGARET. 
:Well, an you be not turned Turk, there's no more sailing by the star. 
|-
| BEATRICE
:Mit akar ez a bolond?  
| BEATRICE. 
:What means the fool, trow? 
|-
| MARGARÉTA
:Én semmit. De Isten adja meg minden epedő szűznek a betevő falatját!  
| MARGARET. 
:Nothing I; but God send every one their heart's desire! 
|-
| HERO
:Nézd, kuzin, ezt a kesztyűt a gróftól kaptam. Leheld be az illatát, milyen finom!  
| HERO. 
:These gloves the Count sent me; they are an excellent perfume. 
|-
| BEATRICE
:Én már alig lehelek, mint a tömött liba.  
| BEATRICE. 
:I am stuffed, cousin, I cannot smell. 
|-
| MARGARÉTA
:Egy szűz, akit megtömtek... Hm, ez nem is rossz betegség!  
| MARGARET. 
:A maid, and stuffed! there's goodly catching of cold. 
|-
| BEATRICE
:Eszed tokja! Úristen! Mióta vagy ilyen szellemes?  
| BEATRICE. 
:O, God help me! God help me! how long have you professed apprehension? 
|-
| MARGARÉTA
:Mióta a te eszed tokba került, s pihen. Nem jó, hogy az én fejemből is pattan ki sziporka?  
| MARGARET. 
:Ever since you left it. Doth not my wit become me rarely! 
|-
| BEATRICE
:A fejdíszed jobban sziporkázik, mint a fejed. - Igazán beteg vagyok.  
| BEATRICE. 
:It is not seen enough, you should wear it in your cap. By my troth, I am sick. 
|-
| MARGARÉTA
:Benedictus-főzettel kell borogatni a szívét, más nem használ.  
| MARGARET. 
:Get you some of this distilled Carduus Benedictus, and lay it to your heart:  it is the only thing for a qualm. 
|-
| HERO
:De hisz az paraszti nevén - bogáncs! Csak meg ne bökje a bökőjével ez a Benedictus!  
| HERO. 
:There thou prick'st her with a thistle. 
|-
| BEATRICE
:Benedictus, Benedictus! Miféle célzás ez a Benedictus?  
| BEATRICE. 
:Benedictus! why benedictus? you have some moral in this Benedictus. 
|-
| MARGARÉTA
:Célzás? Szó sincs róla! Csak az áldásos bogáncsfőzetről van szó. Te most azt hiszed, hogy én azt hiszem, hogy szerelmes vagy. Nem, nem - Szűz Anyánkra! - nem vagyok én olyan bolond, hogy azt higgyem, ami sejlik, és azt sejtsem, ami rémlik - hogy azt vegyem észre, amit szívre kell venni, s azt vegyem szívre, amit észre kell venni - dehogy gondolom én meggondolatlanul, hogy szerelmes vagy, szerelmes leszel, szerelmes lehetsz! De hát Benedetto is így volt, s egyszercsak rájött, hogy férfi. Azelőtt kiköpött, ha házasságról volt szó, most pedig kiköpött olyan, mint egy házasulandó ifjú. Én nem tudhatom, kisasszonyom, mit forgatsz a fejedben, de mondhatom, te is úgy forgatod a szemed, mint más emberlánya.  
| MARGARET. 
:Moral! no, by my troth, I have no moral meaning; I meant, plain holy-thistle. You may think, perchance, that I think you are in love: nay, by'r lady, I am not such a fool to think what I list; nor I list not to think what I can; nor, indeed, I cannot think, if I would think my heart out of thinking, that you are in love, or that you will be in love, or that you can be in love. Yet Benedick was such another, and now is he become a man: he swore he would never marry; and yet now, in despite of his heart, he eats his meat without grudging: and how you may be converted, I know not; but methinks you look with your eyes as other women do. 
|-
| BEATRICE
:Meg nem áll a nyelved!  
| BEATRICE. 
:What pace is this that thy tongue keeps? 
|-
| MARGARÉTA
:De amit mond, az megáll!  Ursula besiet  
| MARGARET. 
:Not a false gallop.  
:''Re-enter URSULA.''
: 
|-
| URSULA
:Kisasszonyom, szobádba, gyorsan! Itt vannak a gavallérok - a herceg, a gróf úr, signor Benedetto, Don Juan - s mind a többi a városból - visznek a templomba!  
| URSULA. 
:Madam, withdraw: the prince, the count, Signior Benedick, Don John, and all the gallants of the town, are come to fetch you to church. 
|-
| HERO
:Segítsetek felöltözni - kuzinkám, Margóm, Ursulám!  Mind elsietnek  
| HERO. 
:Help to dress me, good coz, good Meg, good Ursula.  
:''Exeunt.''
:
: 
|-
| 

|}

===5. szín===
{| {{sztdr}}
| width=50% |
  
:''Csarnok Leonato házában. Jön Leonato ''
:''Lasponyával és Furkóval'' 
| 
:''Another Room in LEONATO'S House''  
:''Enter LEONATOand DOGBERRYand VERGES.''

|-
| LEONATO
:Mi járatban vagy nálam, derék földim?  
| LEONATO. 
:What would you with me, honest neighbour? 
|-
| LASPONYA
:Én, kérem, szeretnék az úrral konflidensen szót érteni egy olyan kázusról, aki az úrnak, igencsak közelről indiferens.  
| DOGBERRY. 
:Marry, sir, I would have some confidence with you, that decerns you nearly. 
|-
| LEONATO
:Csak röviden, láthatjátok, sok a dolgom.  
| LEONATO. 
:Brief, I pray you; for you see it is a busy time with me. 
|-
| LASPONYA
:Hát, uram, így áll a dolog...  
| DOGBERRY. 
:Marry, this it is, sir. 
|-
| FURKÓ
:Így bizony, uram.  
| VERGES. 
:Yes, in truth it is, sir. 
|-
| LEONATO
:Milyen dolog, jó emberek?  
| LEONATO. 
:What is it, my good friends? 
|-
| LASPONYA
:Uram, ez a derék Furkó egy kicsikét el-eltér a dologtól - öreg ember már, uram, nem olyan genitális koponya, ammint, Isten segedelmével, magam is szeretném, de bizisten ollyan tisztességes, mint az a ránc ott a szemöldöke közt!  
| DOGBERRY. 
:Goodman Verges, sir, speaks a little off the matter: an old man, sir, and his wits are not so blunt as, God help, I would desire they were; but, in faith, honest as the skin between his brows. 
|-
| FURKÓ
:Bizony, Istennek hála, vagyok ollyan tisztességes, mint akárki fia, mán az öregje, ha nem tisztességesebb énnálam is.  
| VERGES. 
:Yes, I thank God, I am as honest as any man living, that is an old man and no honester than I. 
|-
| LASPONYA
:Eltaláltad szarva közt a tőgyit, Furkó szomszéd.  
| DOGBERRY. 
:Comparisons are odorous: palabras, neighbour Verges. 
|-
| LEONATO
:Jó emberek, egy kissé körülményesek vagytok.  
| LEONATO. 
:Neighbours, you are tedious. 
|-
| LASPONYA
:Kegyelmednek úgy tetszik, csakhogy mi a szegény herceg szolgálatában állunk. De az mán igaz, hogy énmagam, ha énnekem annyi körülményem volna is, mint egy királynak, hát én aztat mind kegyelmedre testálnám hit alatt.  
| DOGBERRY. 
:It pleases your worship to say so, but we are the poor duke's officers; but truly, for mine own part, if I were as tedious as a king, I could find in my heart to bestow it all of your worship. 
|-
| LEONATO
:Minden körülményességed rám szakadjon, mi?  
| LEONATO. 
:All thy tediousness on me! ha? 
|-
| LASPONYA
:Bizony, még ha ezerannyi volna is, merhogy hallom, kegyelmednek ollyan infámis nagy redumációja van itt, mint akárkinek városszerte, és hát én ugyan szegény ember vagyok, de eztet azér jólesik hallanom!  
| DOGBERRY. 
:Yea, an 't were a thousand pound more than 'tis; for I hear as good exclamation on your worship, as of any man in the city, and though I be but a poor man, I am glad to hear it. 
|-
| FURKÓ
:Hát még énnekem!  
| VERGES. 
:And so am I. 
|-
| LEONATO
:Nagyon szeretném már tudni, mit akartok mondani.  
| LEONATO. 
:I would fain know what you have to say. 
|-
| FURKÓ
:Biz, uram, a strázsa máma éjtszaka elkapott egy pár ollyan megrögzött cinkost, mint akárki itten Messinában - kegyelmedrül nem is szólva.  
| VERGES. 
:Marry, sir, our watch to-night, excepting your worship's presence, ha' ta'en a couple of as arrant knaves as any in Messina. 
|-
| LASPONYA
:Derék vénember ez, uram, csak hát beszélhetnékje van - mán ahogy a szólás tartsa: &quot;Hosszú élet, rövid ész,&quot; Uram Isten, mit nem lát az ember ebben a világban! - Azér csak jól beszélsz, Furkó szomszéd! Lám, jó ember az Isten - és hát ahol ketten ülnek meg egy lovat, ott az egyiknek csak hátul kell ülni. Jótét lélek ez, uram. Van ollyan jó, mint akármelyik kenyérpusztító, de hát Isten jóvoltából nem minden ember egyforma, sajnos. - Ugye, jó szomszéd?  
| DOGBERRY. 
:A good old man, sir; he will be talking; as they say, 'when the age is in, the wit is out.' God help us! it is a world to see! Well said, i' faith, neighbour Verges: well, God's a good man; an two men ride of a horse, one must ride behind. An honest soul, i' faith, sir; by my troth he is, as ever broke bread; but God is to be worshipped: all men are not alike; alas! good neighbour. 
|-
| LEONATO
:Persze, persze, ő elmarad mögötted.  
| LEONATO. 
:Indeed, neighbour, he comes too short of you. 
|-
| LASPONYA
:Hát a tálentumokat az Isten osztogassa.  
| DOGBERRY. 
:Gifts that God gives. 
|-
| LEONATO
:Nos, mennem kell.  
| LEONATO. 
:I must leave you. 
|-
| LASPONYA
:Egy szót még, uram! A strázsa csakugyan betakarított két nótárius huncutot, és hát ma reggel akarnánk elvégezni a vizitációt a kegyelmed színe előtt.  
| DOGBERRY. 
:One word, sir: our watch, sir, hath indeed comprehended two aspicious persons, and we would have them this morning examined before your worship.  
|-
| LEONATO
:Végezzétek el magatok, s tegyetek jelentést, sietek, láthatjátok.  
| LEONATO. 
:Take their examination yourself, and bring it me: I am now in great haste, as may appear unto you. 
|-
| LASPONYA
:Lesz itt olyan vizit!...  
| DOGBERRY. 
:It shall be suffigance. 
|-
| LEONATO
:Igyatok egy kis bort búcsúzóra - Isten áldjon!  Indul, de egy követ érkezése megállítja  
| LEONATO. 
:Drink some wine ere you go: fare you well.  
:''Enter a Messenger.''
: 
|-
| KÖVET
:Nagyuram, várnak, hogy a leányasszonyt a vőlegény elé vezesd.  
| MESSENGER. 
:My lord, they stay for you to give your daughter to her husband. 
|-
| LEONATO
:Készen vagyok, indulok.  Leonato távozik a követtel  
| LEONATO. 
:I'll wait upon them: I am ready.  
:''Exeunt LEONATOand Messenger.''
: 
|-
| LASPONYA
:Eridj, jó komám, teremtsd elő a notóriust, mondd, hogy tentát, pennát hozzon a fogházba, mert meg kell azokat az embereket vizitelni.  
| DOGBERRY. 
:Go, good partner, go, get you to Francis Seacoal; bid him bring his pen and inkhorn to the gaol: we are now to examination these men. 
|-
| FURKÓ
:Mégpedig eszesen!  
| VERGES. 
:And we must do it wisely. 
|-
| LASPONYA
:Van itt ész, sose félj! 
:''Fejét kopogtatva''
: Lakozik itt egysmás, amitől még rájuk gyön a viszketeg. Csak kerítsd elő azt a tudós írót, hogy atkát fektessen föl a megbiztatásunkról, s jelentkezzen nálam, a fogházban.  Mindketten távoznak
 
| DOGBERRY. 
:We will spare for no wit, I warrant you; here's that shall drive some of them to a non-come: only get the learned writer to set down our excommunication, and meet me at the gaol.  
:''Exeunt.''
:

|}

== NEGYEDIK FELVONÁS ==  

===1. szín===
{| {{sztdr}}
| width=50% |
  
:''Templom belseje.''
: ''Jön Don Pedro, Don Juan, Leonato, Ferenc barát, Claudio, Benedetto, Hero, Beatrice stb.'' 
| 
:''The Inside of a Church.''  
:''Enter DON PEDRO, DON JOHN, LEONATO, FRIAR FRANCIS, CLAUDIO, BENEDICK, HERO, BEATRICE, &amp;c.''
: 
|-
| LEONATO
:Kérlek, Ferenc atyám, csak röviden - pusztán a szertartás szövegét - a házastársi kötelezettségekről majd beszélhetsz nekik később.  
| LEONATO. 
:Come, Friar Francis, be brief: only to the plain form of marriage, and you shall recount their particular duties afterwards.  
|-
| FERENC
:Azért járultál-e ide, gróf uram, hogy ezzel a hölggyel házasságot köss?  
| FRIAR. 
:You come hither, my lord, to marry this lady? 
|-
| CLAUDIO
:Nem.  
| CLAUDIO. 
:No. 
|-
| LEONATO
:&quot;Hogy házasságra lépj&quot; - így helyes. Mert a házasságot te kötöd meg, atyám.  
| LEONATO. 
:To be married to her, friar; you come to marry her. 
|-
| FERENC
:Azért járultál-e ide, leányasszony, hogy a gróf úrral házasságra lépj.  
| FRIAR. 
:Lady, you come hither to be married to this count? 
|-
| HERO
:Igen.  
| HERO. 
:I do. 
|-
| FERENC
:Ha bármelyikőtök tud olyan titkos akadályról, mely a házasság megkötése ellen szól: üdvösségetekre kérlek, el ne hallgassátok!  
| FRIAR. 
:If either of you know any inward impediment, why you should not be conjoined, I charge you, on your souls, to utter it. 
|-
| CLAUDIO
:Tudsz-e ilyen akadályról, Hero?  
| CLAUDIO. 
:Know you any, Hero? 
|-
| HERO
:Nem, uram.  
| HERO. 
:None, my lord. 
|-
| FERENC
:Tudsz-e ilyen akadályról, gróf uram?  
| FRIAR. 
:Know you any, count? 
|-
| LEONATO
:Merészkedem felelni helyette: nem!  
| LEONATO. 
:I dare make his answer; none. 
|-
| CLAUDIO
:Mit nem merészelnek az emberek! Mit nem kockáztatnak! Mit nem tesznek napról napra, azt sem tudva, mit cselekszenek!  
| CLAUDIO. 
:O! what men dare do! what men may do! what men daily do, not knowing what they do! 
|-
| BENEDETTO
:Mi ez? Vétó? Ezen csak nevetni lehet. Hahaha!  
| BENEDICK. 
:How now! Interjections? Why then, some be of laughing, as ah! ha! he! 
|-
| CLAUDIO
:Állj félre most, barát! - Hadd kérdelek meg: Te, mint apa, jó szívvel, szabadon Hozzám adnád e szűzet, lányodat?  
| CLAUDIO. 
:Stand thee by, friar. Father, by your leave: Will you with free and unconstrained soul Give me this maid, your daughter? 
|-
| LEONATO
:Oly szabadon, mint Isten adta nékem.  
| LEONATO. 
:As freely, son, as God did give her me. 
|-
| CLAUDIO
:S méltó viszonzásul mit adhatok Ily drága, gazdag ajándék fejében?  
| CLAUDIO. 
:And what have I to give you back whose worth&lt;br&gt; May counterpoise this rich and precious gift? 
|-
| DON PEDRO
:Semmit, ha őt nem küldöd vissza néki.  
| DON PEDRO. 
:Nothing, unless you render her again. 
|-
| CLAUDIO
:Jó hercegem, nemes hálára oktatsz. - Tessék, vedd vissza lányod, Leonato! Barátodnak ne adj poshadt narancsot! Csak szín és máz a tisztesség a képén: Nézd, hogy pirul itt, mint egy szűz leány! Ó, hogy ravasz bűn mily fenséges és Komoly köntösbe burkolózhat el! Arcába szökkent vére nem bizonyság, Hogy tiszta, jó? Nem esküdnétek-e, Hogy hajadon leány? Pedig nem az! Már ismeri a páros ágy hevét! Nem szűzességtől: szégyentől pirul!  
| CLAUDIO. 
:Sweet prince, you learn me noble thankfulness.&lt;br&gt; There, Leonato, take her back again:&lt;br&gt; Give not this rotten orange to your friend;&lt;br&gt; She's but the sign and semblance of her honour.&lt;br&gt; Behold! how like a maid she blushes here.&lt;br&gt; O! what authority and show of truth&lt;br&gt; Can cunning sin cover itself withal.&lt;br&gt; Comes not that blood as modest evidence&lt;br&gt; To witness simple virtue? Would you not swear,&lt;br&gt; All you that see her, that she were a maid,&lt;br&gt; By these exterior shows? But she is none:&lt;br&gt; She knows the heat of a luxurious bed;&lt;br&gt; Her blush is guiltiness, not modesty. 
|-
| LEONATO
:Mit mondasz, gróf?!  
| LEONATO. 
:What do you mean, my lord? 
|-
| CLAUDIO
:  Azt, hogy nincs esküvő: Ne kössem lelkem címeres bujához!  
| CLAUDIO. 
:Not to be married,&lt;br&gt; Not to knit my soul to an approved wanton. 
|-
| LEONATO
:Jó gróf, ha lányomat próbára téve, Ifjú szemérmét végül is legyőzted, És szűzessége meghódolt neked -  
| LEONATO. 
:Dear my lord, if you, in your own proof,&lt;br&gt; Have vanquish'd the resistance of her youth,&lt;br&gt; And made defeat of her virginity,— 
|-
| CLAUDIO
:Tudom, mit mondanál! Ha őt lebírtam, Csak úgy ölelt engem, mint férjurát - Előre -, s így ez vétkét mentheti. Nem, Leonato! Még rossz szóval sem kísértettem őt, Csak illedelmes, gyöngéd szeretettel Vettem körül, mint testvér kishugát.  
| CLAUDIO. 
:I know what you would say: if I have known her,&lt;br&gt; You'll say she did embrace me as a husband,&lt;br&gt; And so extenuate theforehand sin: No, Leonato,&lt;br&gt; I never tempted her with word too large;&lt;br&gt; But, as a brother to his sister, show'd&lt;br&gt; Bashful sincerity and comely love. 
|-
| HERO
:És én nem annak látszottam vajon?  
| HERO. 
:And seem'd I ever otherwise to you? 
|-
| CLAUDIO
:Látszottál annak. Múljon már a látszat! Úgy tűnsz fel, mint a mennybolton Diána, Mint szűzi bimbó, mielőtt kifeslik - De ereidben lángolóbb a vér, Mint Vénuszé, vagy buja barmoké, Mikor nekivadulva bakzanak!  
| CLAUDIO. 
:Out on thee! Seeming! I will write against it:&lt;br&gt; You seem to me as Dian in her orb,&lt;br&gt; As chaste as is the bud ere it be blown;&lt;br&gt; But you are more intemperate in your blood&lt;br&gt; Than Venus, or those pamper'd animals&lt;br&gt; That rage in savage sensuality.
|-
| HERO
:Rosszul van tán a gróf, hogy így beszél?  
| HERO. 
:Is my lord well, that he doth speak so wide? 
|-
| LEONATO
:Jó herceg, mért nem szólsz?  
| LEONATO. 
:Sweet prince, why speak not you? 
|-
| DON PEDRO
:  Mit szóljak én? Eljátszottam becsületem, mikor Barátom egy rimával fűztem össze.  
| DON PEDRO. 
:What should I speak?&lt;br&gt; I stand dishonour'd, that have gone about&lt;br&gt; To link my dear friend to a common stale. 
|-
| LEONATO
:Jól hallok-e? Vagy mindezt álmodom?  
| LEONATO. 
:Are these things spoken, or do I but dream? 
|-
| DON JUAN
:Jól hallasz, uram, és mindez való.  
| DON JOHN. 
:Sir, they are spoken, and these things are true. 
|-
| BENEDETTO
:
:''félre''
: Ez volna esküvő?  
| BENEDICK. 
:This looks not like a nuptial. 
|-
| HERO
:  &quot;Való&quot; - nagy Isten!  
| HERO. 
:True! O God! 
|-
| CLAUDIO
:Én vagyok ez, ki itt áll, Leonato? S ez itt a herceg? S ez a herceg öccse? Ez Hero arca? S ez saját szemem?  
| CLAUDIO. 
:Leonato, stand I here? Is this the prince?&lt;br&gt; Is this the prince's brother?&lt;br&gt; Is this face Hero's? Are our eyes our own? 
|-
| LEONATO
:Úgy van. De ezzel mit akarsz, uram?  
| LEONATO. 
:All this is so; but what of this, my lord? 
|-
| CLAUDIO
:Csak egy kérdést lányodnak hadd teszek föl. S te, mint az apja, gyengéd hatalommal Hass úgy reá, hogy igazat feleljen.  
| CLAUDIO. 
:Let me but move one question to your daughter,&lt;br&gt; And by that fatherly and kindly power&lt;br&gt; That you have in her, bid her answer truly. 
|-
| LEONATO
:Úgy tégy, ha lányom vagy - parancsolom!  
| LEONATO. 
:I charge thee do so, as thou art my child. 
|-
| HERO
:Isten, segíts, mindenki ellenem van! Miféle vallatóra fogtok itt?  
| HERO. 
:O, God defend me! how am I beset!&lt;br&gt; What kind of catechizing call you this? 
|-
| CLAUDIO
:Úgy vallj, hogy jó neved szégyent ne valljon.  
| CLAUDIO. 
:To make you answer truly to your name. 
|-
| HERO
:Hero vagyok - mocskolhat jog szerint Akárki váddal?  
| HERO. 
:Is it not Hero? Who can blot that name&lt;br&gt; With any just reproach? 
|-
| CLAUDIO
:  Csak Hero maga. Hero jó hírét - Hero söpri el. Kivel beszéltél tegnap éjszaka Az ablakodból éjfél s egy között? Ha még leány vagy, erre válaszolj!  
| CLAUDIO. 
:Marry, that can Hero:&lt;br&gt; Hero itself can blot out Hero's virtue.&lt;br&gt; What man was he talk'd with you yesternight&lt;br&gt; Out at your window, betwixt twelve and one?&lt;br&gt; Now, if you are a maid, answer to this. 
|-
| HERO
:Azon az órán senkivel se szóltam.  
| HERO. 
:I talk'd with no man at that hour, my lord. 
|-
| DON PEDRO
:Akkor nem vagy leány. - Jó Leonato, Sajnálom, meg kell tudnod ezt... Hitemre: Testvéröcsém, s a megcsalt gróf, s magam Hallottuk, láttuk, hogy múlt éjszaka Beszélt az ablakából egy latorral, S az a pimasz szégyentelen kimondta, Hogy már ezerszer jöttek össze titkon - Bünös találkozóra...  
| DON PEDRO. 
:Why, then are you no maiden.&lt;br&gt; Leonato, I am sorry you must hear: upon my honour,&lt;br&gt; Myself, my brother, and this grieved count,&lt;br&gt; Did see her, hear her, at that hour last night,&lt;br&gt; Talk with a ruffian at her chamber-window; &lt;br&gt; Who hath indeed, most like a liberal villain,&lt;br&gt; Confess'd the vile encounters they have had&lt;br&gt; A thousand times in secret. 
|-
| DON JUAN
:  Fúj, gyalázat! Nincs erre név, nincs erre szó, uram! A nyelv bemocskolódnék tőle, míg Kimondaná. - Sajnálom, szép kisasszony, Hogy így megtévelyedtél!  
| DON JOHN. 
:Fie, fie! they are not to be nam'd, my lord,&lt;br&gt; Not to be spoke of;&lt;br&gt; There is not chastity enough in language&lt;br&gt; Without offence to utter them. Thus, pretty lady,&lt;br&gt; I am sorry for thy much misgovernment. 
|-
| CLAUDIO
:Ó, Hero!... hogy milyen Hero lehetnél, Ha testi szépségednek csak felét Szivedbe és lelkedbe írva látnám! Isten veled, te rongy, te gyönyörű, Te tiszta szenny, te szennyes tisztaság! Szemem szerelmes ablakát bezárom; Gyanú remegjen pillám függönyén is, Hogy szépséged csak gyötrelmemre váljék, S ne bűvölhessen meg többé soha!  
| CLAUDIO. 
:O Hero! what a Hero hadst thou been,&lt;br&gt; If half thy outward graces had been plac'd&lt;br&gt; About thy thoughts and counsels of thy heart!&lt;br&gt; But fare thee well, most foul, most fair! farewell,&lt;br&gt; Thou pure impiety, and impious purity!&lt;br&gt; For thee I'll lock up all the gates of love,&lt;br&gt; And on my eyelids shall conjecture hang,&lt;br&gt; To turn all beauty into thoughts of harm,&lt;br&gt; And never shall it more be gracious. 
|-
| LEONATO
:Nincs itt egy tőr, hogy döfné át szivem?!...  Hero elájul  
| LEONATO. 
:Hath no man's dagger here a point for me?  
:''HEROswoons.''
: 
|-
| BEATRICE
:Mi lel, kuzin?... mi ez?... hisz összerogysz!  
| BEATRICE. 
:Why, how now, cousin! wherefore sink you down? 
|-
| DON JUAN
:Menjünk haza. Ez a leleplezés Sziven találta.  Don Pedro, Don Juan és Claudio távozik  
| DON JOHN. 
:Come, let us go. These things, come thus to light,&lt;br&gt; Smother her spirits up.  
:''Exeunt DON PEDRO, DON JOHNand CLAUDIO.''
: 
|-
| BENEDETTO
:  Hogy van a kisasszony?  
| BENEDICK. 
:How doth the lady? 
|-
| BEATRICE
:Jaj, félek, meghalt! - Bátyám, most segíts! Hero! Szólj, Hero! - Bátyám! - Benedetto! -  
| BEATRICE. 
:Dead, I think! help, uncle! Hero! why, Hero! Uncle! Signior  Benedick! Friar! 
|-
| LEONATO
:Sors, el ne vedd rólunk sújtó kezed! Halál a legszebb fátyol szégyenére - Kivánhatunk-e mást.  
| LEONATO. 
:O Fate! take not away thy heavy hand:&lt;br&gt; Death is the fairest cover for her shame&lt;br&gt; That may be wish'd for. 
|-
| BEATRICE
:  Hero! Kuzin!  
| BEATRICE. 
:How now, cousin Hero? 
|-
| FERENC
:Éledj, leányom!  
| FRIAR. 
:Have comfort, lady. 
|-
| LEONATO
:  Még reám tekintesz?  
| LEONATO. 
:Dost thou look up? 
|-
| FERENC
:Miért ne?...  
| FRIAR. 
:Yea; wherefore should she not? 
|-
| LEONATO
:&quot;Miért ne?&quot; Nem harsogja szégyenét A földkerekség? Tagadhatja-e Lány-vérrel írott botrány-krónikáját? - Ne élj, te Hero! Föl ne nyisd szemed! Ha azt hinném, hogy nem halsz gyors halált, S ujult erőd lebírja szégyened: Magam ragadnék fenyiteni fegyvert, S lecsapnék rád! - Fájt, hogy nincs több leányom? Lázadtam a fukar Természet ellen? - Jaj, egy is sok volt! Mért lett ez az egy is! Miért is volt a szemem fénye - ez? Fogadtam volna lányt örökbe inkább - Egy koldus sarját, ingyen kegyelemből! Ha azt mocskolná így bűn és gyalázat, Mondhatnám: &quot;Egy csepp vére sem sajátom, Bitang ágyékból származott e szégyen!&quot; De ő - enyém! Dicsértem őt, szerettem, S kérkedtem véle. Oly nagyon enyém volt, Hogy ennen lényem nem volt oly sajátom, Mint ő maga! S ő, ő hullt oly mocsokba, Hogy nincs a nagy tengerben annyi hab, Amennyi még egyszer tisztára mossa - S nincs annyi sója, hogy romlott husát Épen megóvja...  
| LEONATO. 
:Wherefore! Why, doth not every earthly thing&lt;br&gt; Cry shame upon her? Could she here deny&lt;br&gt; The story that is printed in her blood?&lt;br&gt; Do not live, Hero; do not ope thine eyes;&lt;br&gt; For, did I think thou wouldst not quickly die,&lt;br&gt; Thought I thy spirits were stronger than thy shames,&lt;br&gt; Myself would, on the rearward of reproaches,&lt;br&gt; Strike at thy life. Griev'd I, I had but one?&lt;br&gt; Chid I for that at frugal nature's frame?&lt;br&gt; O! one too much by thee. Why had I one?&lt;br&gt; Why ever wast thou lovely in mine eyes?&lt;br&gt; Why had I not with charitable hand&lt;br&gt; Took up a beggar's issue at my gates,&lt;br&gt; Who smirched thus, and mir'd with infamy,&lt;br&gt; I might have said, 'No part of it is mine;&lt;br&gt; This shame derives itself from unknown loins?'&lt;br&gt; But mine, and mine I lov'd, and mine I prais'd,&lt;br&gt; And mine that I was proud on, mine so much&lt;br&gt; That I myself was to myself not mine,&lt;br&gt; Valuing of her; why, she—O! she is fallen&lt;br&gt; Into a pit of ink, that the wide sea&lt;br&gt; Hath drops too few to wash her clean again,&lt;br&gt; And salt too little which may season give&lt;br&gt; To her foul-tainted flesh. 
|-
| BENEDETTO
:  Csillapodj, uram! Én úgy ámulok - szóhoz sem jutok.  
| BENEDICK. 
:Sir, sir, be patient.&lt;br&gt; For my part, I am so attir'd in wonder,&lt;br&gt; I know not what to say. 
|-
| BEATRICE
:Rágalmazzák hugom - lelkem reá!  
| BEATRICE. 
:O! on my soul, my cousin is belied! 
|-
| BENEDETTO
:A hálótársad volt, kisasszonyom?  
| BENEDICK. 
:Lady, were you her bedfellow last night? 
|-
| BEATRICE
:Múlt éjjel nem, de tegnap éjjelig Hálótársam volt egy éven keresztül.  
| BEATRICE. 
:No, truly, not; although, until last night I have this twelvemonth been her bedfellow. 
|-
| LEONATO
:Ez bizonyíték, újabb bizonyíték, Arra, mi úgyis vas-szilárdan állt! Vagy hazug tán e két herceg, s hazug Claudio, ki úgy szerette őt, Hogy foltját könnyel mosta volna le? Hagyjuk magára: meg kell halnia.  
| LEONATO. 
:Confirm'd, confirm'd! O! that is stronger made,&lt;br&gt; Which was before barr'd up with ribs of iron.&lt;br&gt; Would the two princes lie? and Claudio lie,&lt;br&gt; Who lov'd her so, that, speaking of her foulness,&lt;br&gt; Wash'd it with tears? Hence from her! let her die. 
|-
| FERENC
:Figyelj egy percre rám! Azért hallgattam oly soká, s azért Engedtem ily szabad folyást a sorsnak, Mert egyre a leányasszonyt figyeltem: Ezerszer is bibor festette arcát, S ismét ezerszer ártatlan szemérem Angyal-fehérrel űzte el a pírt, S oly perzselő tűz lobbant föl szemében, Hogy elhamvadt a hazug rágalom, Amit rászúrt a két úr. Mondj bolondnak, Ne bízz többé se stúdiumaimban, Se próbájukban, a tapasztalásban, Ne bízz koromban, tisztemben, hitemben: Ha nem ártatlanul sújtotta le A drága lányt egy gyilkos tévedés.  
| FRIAR. 
:Hear me a little;&lt;br&gt; For I have only been silent so long,&lt;br&gt; And given way unto this course of fortune,&lt;br&gt; By noting of the lady: I have mark'd&lt;br&gt; A thousand blushing apparitions&lt;br&gt; To start into her face; a thousand innocent shames&lt;br&gt; In angel whiteness bear away those blushes;&lt;br&gt; And in her eye there hath appear'd a fire,&lt;br&gt; To burn the errors that these princes hold&lt;br&gt; Against her maiden truth. Call me a fool;&lt;br&gt; Trust not my reading nor my observations,&lt;br&gt; Which with experimental seal doth warrant&lt;br&gt; The tenure of my book; trust not my age,&lt;br&gt; My reverence, calling, nor divinity,&lt;br&gt; If this sweet lady lie not guiltless here&lt;br&gt; Under some biting error. 
|-
| LEONATO
:Atyám, az nem lehet. Látod magad: Még benne is van annyi becsület, Hogy nem terheli hamis esküvel Veszendő lelkét: ime, nem tagad! Mért próbálod hát őhelyette is Leplezni a mezítelen valót?  
| LEONATO. 
:Friar, it cannot be.&lt;br&gt; Thou seest that all the grace that she hath left&lt;br&gt; Is that she will not add to her damnation&lt;br&gt; A sin of perjury: she not denies it.&lt;br&gt; Why seek'st thou then to cover with excuse&lt;br&gt; That which appears in proper nakedness? 
|-
| FERENC
:Leányom, szólj: kivel vádoltak itt?  
| FRIAR. 
:Lady, what man is he you are accus'd of? 
|-
| HERO
:Az tudja, aki vádol: én magam nem, Ha van csak egy oly élő férfi is, Kit jobban ismerek, mint lánynak illik: Ne oldozzon fel irgalom! Atyám, Ha rám bizonyul az, hogy bárkivel Tilalmas órán volt társalkodásom, Vagy tegnap éjjel szóltam földi lénnyel; Ám sújtson átok, törvény, kínhalál!  
| HERO. 
:They know that do accuse me, I know none;&lt;br&gt; If I know more of any man alive&lt;br&gt; Than that which maiden modesty doth warrant,&lt;br&gt; Let all my sins lack mercy! O, my father!&lt;br&gt; Prove you that any man with me convers'd&lt;br&gt; At hours unmeet, or that I yesternight&lt;br&gt; Maintain'd the change of words with any creature,&lt;br&gt; Refuse me, hate me, torture me to death. 
|-
| FERENC
:Szörnyű tévhitben élnek az urak.  
| FRIAR. 
:There is some strange misprision in the princes. 
|-
| BENEDETTO
:Kettő közülük gáncstalan lovag. Ha ítéletük megtévedt ez egyszer: A fattyu Don Juannak műve lesz az, Ki mindig aljas terveket kohol.  
| BENEDICK. 
:Two of them have the very bent of honour;&lt;br&gt; And if their wisdoms be misled in this,&lt;br&gt; The practice of it lives in John the bastard,&lt;br&gt; Whose spirits toil in frame of villanies. 
|-
| LEONATO
:Nem tudhatom. Ha igaz volt a vád: Kezemmel tépem szét a lányt. Ha nem: Megemlegeti a rágalmazó, Bármily nagy úr! Nem száradt még ki vérem, Nem ette úgy meg vénség agyvelőmet, Nem fosztott úgy ki balsors mindenemből, S nem szórta úgy szét jó barátaim, Hogy föl ne keljek ilyen sérelemre: Lesz itt erő e karban, ész e fejben, Lesz fegyver bőven és barát sereggel Hogy bosszut álljak!  
| LEONATO. 
:I know not. If they speak but truth of her,&lt;br&gt; These hands shall tear her;if they wrong her honour,&lt;br&gt; The proudest of them shall well hear of it.&lt;br&gt; Time hath not yet so dried this blood of mine,&lt;br&gt; Nor age so eat up my invention,&lt;br&gt; Nor fortune made such havoc of my means,&lt;br&gt; Nor my bad life reft me so much of friends,&lt;br&gt; But they shall find, awak'd in such a kind,&lt;br&gt; Both strength of limb and policy of mind,&lt;br&gt; Ability in means and choice of friends,&lt;br&gt; To quit me of them throughly. 
|-
| FERENC
:  Csillapodj le most, S fogadd vezérül jó tanácsomat. A herceg holtnak gondolhatta lányod: Zárd hát el egy időre nagy titokban, És hírleld azt, hogy valóban nem él. Látszatra rendezz nagy gyászünnepélyt; Családotoknak ősi kriptaboltját Diszítse gyászos sírirat, s legyen Hiánytalan a temetési pompa.  
| FRIAR. 
:Pause awhile, And let my counsel sway you in this case.&lt;br&gt; Your daughter here the princes left for dead;&lt;br&gt; Let her awhile be secretly kept in,&lt;br&gt; And publish it that she is dead indeed:&lt;br&gt; Maintain a mourning ostentation; &lt;br&gt; nd on your family's old monument&lt;br&gt; Hang mournful epitaphs and do all rites&lt;br&gt; That appertain unto a burial. 
|-
| LEONATO
:Mi sül ki ebből, és mi haszna ennek?  
| LEONATO. 
:What shall become of this? What will this do? 
|-
| FERENC
:Ha jól csinálod: így a rágalom Helyébe bánat lép - s ez már haszon -, De célom nem csak ennyi: többre is Török, mikor mesterkedést ajánlok. Ha szörnyethalt a lány a vád alatt - Mert ehhez most már ragaszkodni kell -, Siratni, szánni, mentegetni fogják. Tapasztalat, hogy nem becsüljük azt, Mi megvan, bezzeg túlbecsüljük azt, Mit elvesztettünk! Rejtett kincseket Találunk benne, mikről azelőtt Semmit se tudtunk. Claudio is így jár: Ha hallja, hogy a vád megölte Herót, A lány előtte eszményként ragyog fel, És belopózik édességesen A képzeletnek titkos műhelyébe: Lényének minden drága porcikája Még ünnepibb köntösbe öltözik, S kápráztatóbb és élőbb lesz szemében, Mint az a lány, ki valósággal élt. Gyászolni fog a vőlegény, ha volt Szivében csak egy szikra szerelem, S emészti majd, hogy mért sújtott le vádja - Még akkor is, ha esküszik reá! Tégy így tehát és jó sikert remélj: Lehet, hogy még szebb lesz a fordulat, Mint én vázoltam rögtönözve itt. S ha semmi más jót nem hoz is neked: Mihelyt e lány holtának híre megy, Elhamvad a fölzúdulás tüze. S ha mégsem úgy lesz: még elrejtheted - Amint kicsorbult híre megkivánja - Egy szent kolostorban, hová szemek, Nyelvek s lelkek haragja el nem ér.  
| FRIAR. 
:Marry, this well carried shall on her behalf&lt;br&gt; Change slander to remorse; that is some good.&lt;br&gt; But not for that dream I on this strange course,&lt;br&gt; But on this travail look for greater birth.&lt;br&gt; She dying, as it must be so maintain'd,&lt;br&gt; Upon the instant that she was accus'd,&lt;br&gt; Shall be lamented, pitied and excus'd&lt;br&gt; Of every hearer; for it so falls out&lt;br&gt; That what we have we prize not to the worth&lt;br&gt; Whiles we enjoy it, but being lack'd and lost,&lt;br&gt; Why, then we rack the value, then we find&lt;br&gt; The virtue that possession would not show us&lt;br&gt; Whiles it was ours. So will it fare with Claudio:&lt;br&gt; When he shall hear she died upon his words,&lt;br&gt; The idea of her life shall sweetly creep&lt;br&gt; Into his study of imagination,&lt;br&gt; And every lovely organ of her life&lt;br&gt; Shall come apparell'd in more precious habit,&lt;br&gt; More moving-delicate, and full of life&lt;br&gt; Into the eye and prospect of his soul,&lt;br&gt; Than when she liv'd indeed: then shall he mourn,—&lt;br&gt; If ever love had interest in his liver,—&lt;br&gt; And wish he had not so accused her,&lt;br&gt; No, though be thought his accusation true.&lt;br&gt; Let this be so, and doubt not but success&lt;br&gt; Will fashion the event in better shape&lt;br&gt; Than I can lay it down in likelihood.&lt;br&gt; But if all aim but this be levell'd false,&lt;br&gt; The supposition of the lady's death&lt;br&gt; Will quench the wonder of her infamy:&lt;br&gt; And if it sort not well, you may conceal her,—&lt;br&gt; As best befits her wounded reputation,—&lt;br&gt; In some reclusive and religious life,&lt;br&gt; Out of all eyes, tongues, minds, and injuries. 
|-
| BENEDETTO
:Signor Leonato, hallgass a barátra! Tudod, hogy hercegünkhöz s Claudióhoz Igaz hűség és szeretet kötöz, Mégis - hitemre - ebben a dologban Oly titkosan s vigyázva járok el majd, Mint lélek jár a testben.  
| BENEDICK. 
:Signior Leonato, let the friar advise you:&lt;br&gt; And though you know my inwardness and love &lt;br&gt; Is very much unto the prince and Claudio,&lt;br&gt; Yet, by mine honour, I will deal in this&lt;br&gt; As secretly and justly as your soul&lt;br&gt; Should with your body. 
|-
| LEONATO
:  Vész sodor: Kapaszkodom egy szalmaszálba is.  
| LEONATO. 
:Being that I flow in grief, The smallest twine may lead me. 
|-
| FERENC
:Helyes. Ne vesztegessünk több időt! A furcsa sebre furcsa ír kerül. - Halj meg, hogy élj! Leányom, esküvőd Csak eltolódik - tarts ki emberül!  Ferenc barát, Hero és Leonato távozik  
| FRIAR. 
:'Tis well consented: presently away;&lt;br&gt; For to strange sores strangely they strain the cure.&lt;br&gt; Come, lady, die to live: this wedding day&lt;br&gt; Perhaps is but prolong'd: have patience and endure.  
:''Exeunt FRIAR, HERO, and LEONATO.''
: 
|-
| BENEDETTO
:Kisasszonyom, Beatrice... Te mindvégig sírtál.  
| BENEDICK. 
:Lady Beatrice, have you wept all this while? 
|-
| BEATRICE
:Sírtam, és fogok is sírni.  
| BEATRICE. 
:Yea, and I will weep a while longer. 
|-
| BENEDETTO
:Nem akarom, hogy sírj.  
| BENEDICK. 
:I will not desire that. 
|-
| BEATRICE
:Nem temiattad, a magam jószántából sírok.  
| BEATRICE. 
:You have no reason; I do it freely. 
|-
| BENEDETTO
:Hiszem, hogy szép kuzinodat rágalom érte.  
| BENEDICK. 
:Surely I do believe your fair cousin is wronged. 
|-
| BEATRICE
:Mit nem adnék annak, aki visszaszerzi jó hírét!  
| BEATRICE. 
:Ah! how much might the man deserve of me that would right her.  
|-
| BENEDETTO
:S van mód ilyen baráti szolgálatra?  
| BENEDICK. 
:Is there any way to show such friendship? 
|-
| BEATRICE
:Mód éppen van, csak barát nincs.  
| BEATRICE. 
:A very even way, but no such friend. 
|-
| BENEDETTO
:Férfinak való munka volna?  
| BENEDICK. 
:May a man do it? 
|-
| BEATRICE
:Férfinak való, de nem neked.  
| BEATRICE. 
:It is a man's office, but not yours. 
|-
| BENEDETTO
:Semmit sem szeretek a világon annyira... mint téged. Nem furcsa?  
| BENEDICK. 
:I do love nothing in the world so well as you: is not that strange? 
|-
| BEATRICE
:Olyan furcsa, mint minden ismeretlen. Én is éppígy mondhatnám, hogy semmit sem szeretek annyira, mint téged... de ne higgy nekem! Pedig nem hazudok. Nem árulok el semmit... És nem tagadok semmit... Nagyon fáj, ami a kuzinomat érte.  
| BEATRICE. 
:As strange as the thing I know not. It were as possible for me to say&lt;br&gt; I loved nothing so well as you; but believe me not, and yet I lie not;&lt;br&gt; I confess nothing, nor I deny nothing. I am sorry for my cousin. 
|-
| BENEDETTO
:Kardomra esküszöm, Beatrice, te szeretsz engem!  
| BENEDICK. 
:By my sword, Beatrice, thou lovest me. 
|-
| BEATRICE
:Tilos az eskü, nyeld le!  
| BEATRICE. 
:Do not swear by it, and eat it. 
|-
| BENEDETTO
:Kardomra esküszöm, hogy szeretsz - és kardomat nyeletem le azzal, aki azt meri mondani, hogy én nem szeretlek.  
| BENEDICK. 
:I will swear by it that you love me; and I will make him eat it that says I love not you. 
|-
| BEATRICE
:Nem nyelnéd inkább vissza azt, amit mondtál?  
| BEATRICE. 
:Will you not eat your word? 
|-
| BENEDETTO
:Nem nyelném én vissza, a legjobb mártással se - kimondom: szeretlek!  
| BENEDICK. 
:With no sauce that can be devised to it. I protest I love thee. 
|-
| BEATRICE
:Akkor az Isten bocsássa meg vétkem...  
| BEATRICE. 
:Why then, God forgive me! 
|-
| BENEDETTO
:Mi a vétked, édes Beatrice?  
| BENEDICK. 
:What offence, sweet Beatrice? 
|-
| BEATRICE
:Jókor vágtál a szavamba, már majdnem kimondtam, hogy szeretlek.  
| BEATRICE. 
:You have stayed me in a happy hour: I was about to protest I loved you. 
|-
| BENEDETTO
:Mondd ki teljes szívedből!  
| BENEDICK. 
:And do it with all thy heart. 
|-
| BEATRICE
:Teljes szívem szeret - de kimondhatatlanul.  
| BEATRICE. 
:I love you with so much of my heart that none is left to protest. 
|-
| BENEDETTO
:Parancsolj velem: bármit megteszek érted!  
| BENEDICK. 
:Come, bid me do anything for thee. 
|-
| BEATRICE
:Öld meg Claudiót!  
| BEATRICE. 
:Kill Claudio. 
|-
| BENEDETTO
:Azt a világért se!  
| BENEDICK. 
:Ha! not for the wide world. 
|-
| BEATRICE
:Megölsz azzal, hogy megtagadod - Isten veled!  
| BEATRICE. 
:You kill me to deny it. Farewell. 
|-
| BENEDETTO
:Várj édes Beatrice!  
| BENEDICK. 
:Tarry, sweet Beatrice. 
|-
| BEATRICE
:Ha itt vagyok se várok semmit... Nem szeretsz... Hadd menjek, eressz!  
| BEATRICE. 
:I am gone, though I am here: there is no love in you: nay, I pray you, let me go. 
|-
| BENEDETTO
:Beatrice...  
| BENEDICK. 
:Beatrice,— 
|-
| BEATRICE
:Esküszöm, megyek!  
| BEATRICE. 
:In faith, I will go. 
|-
| BENEDETTO
:Elébb kössünk békét.  
| BENEDICK. 
:We'll be friends first. 
|-
| BEATRICE
:Persze, bátorságosabb békét kötni velem, mint kardot kötni az ellenség ellen.  
| BEATRICE. 
:You dare easier be friends with me than fight with mine enemy. 
|-
| BENEDETTO
:Claudio ellenséged?  
| BENEDICK. 
:Is Claudio thine enemy? 
|-
| BEATRICE
:Hát nem nyilvánvalóan cégéres gazember, aki az én véremet merte szidni, káromolni, meggyalázni? Volnék csak férfi!... Ilyet, hogy valaki hitegessen egy lányt, s aztán ahelyett, hogy hites feleségül venné, a násznép előtt támadjon rá szemérmetlen váddal, leplezetlen rágalommal, kíméletlen gonoszsággal... Nagy Isten! csak férfi volnék!... A piactéren falnám föl a szívét!  
| BEATRICE. 
:Is he not approved in the height a villain, that hath slandered, scorned, dishonoured my kinswoman? O! that I were a man. What! bear her in hand until they come to take hands, and then, with public accusation, uncovered slander, unmitigated rancour,—O God, that I were a man! I would eat his heart in the market-place. 
|-
| BENEDETTO
:Hallgass meg, Beatrice!  
| BENEDICK. 
:Hear me, Beatrice,— 
|-
| BEATRICE
:Még hogy férfival csevegett az ablakból!... Gyönyörű mese!  
| BEATRICE. 
:Talk with a man out at a window! a proper saying! 
|-
| BENEDETTO
:De Beatrice...  
| BENEDICK. 
:Nay, but Beatrice,— 
|-
| BEATRICE
:A drága Hero - meghurcolva, meggyalázva, tönkretéve...  
| BEATRICE. 
:Sweet Hero! she is wronged, she is slandered, she is undone. 
|-
| BENEDETTO
:Beat...  
| BENEDICK. 
:Beat—- 
|-
| BEATRICE
:Hercegek és grófok! Persze, a herceg úr, mint tanú, s a &quot;hercig úr&quot;, mint tabu - persze, ki merne nyúlni ilyen édes grófocskához! Ó, bár férfi volnék, hogy kiálljak vele! Vagy bár volna férfi a barátaim között, hogy kiálljon értem! De mivé olvadt a virtus? - nyájassággá! A vitézség? - nyálassággá! - Egyebe sincs már a férfinak, csak nyelve - de micsoda nyegle nyelve! - az most a hős Herkules, aki nagyot tud hazudni, s meg is esküszik rá!... Ha megveszek, se lehetek férfiember: elveszhetek hát kínomban, mint asszonyállat.  
| BEATRICE. 
:Princes and counties! Surely, a princely testimony, a goodly Count Comfect; a sweet gallant, surely! O! that I were a man for his sake, or that I had any friend would be a man for my sake! But manhood is melted into cursies, valour into compliment, and men are only turned into tongue, and trim ones too: he is now as valiant as Hercules, that only tells a lie and swears it. I cannot be a man with wishing, therefore I will die a woman with grieving. 
|-
| BENEDETTO
:Maradj, kedves Beatrice - száradjon le a kezem, ha nem szeretlek!  
| BENEDICK. 
:Tarry, good Beatrice. By this hand, I love thee. 
|-
| BEATRICE
:Ne esküdözésre használd a kezed, ha szeretsz!  
| BEATRICE. 
:Use it for my love some other way than swearing by it. 
|-
| BENEDETTO
:Szívvel-lélekkel vallod, hogy Claudio gróf rágalmazta Herót?  
| BENEDICK. 
:Think you in your soul the Count Claudio hath wronged Hero? 
|-
| BEATRICE
:Olyan biztos az, mint hogy szívem s lelkem van.  
| BEATRICE. 
:Yea, as sure is I have a thought or a soul. 
|-
| BENEDETTO
:Elég. Fogadom, hogy kihívom. Hadd búcsúzzam kézcsókkal... E kézre mondom: drágán megfizet Claudio! Még hallasz rólam - aszerint ítélj meg! Menj, s tartsd a lelket kuzinodban! Nekem azt kell híresztelnem, hogy meghalt... Isten áldjon!  Benedetto elsiet, Beatrice elvonul
 
| BENEDICK. 
:Enough! I am engaged, I will challenge him. I will kiss your hand, and so leave you. By this hand, Claudio shall render me a dear account. As you hear of me, so think of me.  Go, comfort your cousin: I must say she is dead; and so, farewell.  
:''Exeunt.''
:
: 
|-
| 
|}

===2. szín===
{| {{sztdr}}
| width=50% |
  
:''Vallatószoba a törvényszéken.'' 
:''Jön Lasponya, Furkó s egy jegyző - mind hivatalos öltözékben. Az őrség bevezeti Corradót és Boracchiót'' 
| 
: ''A Prison ''  
:''Enter DOGBERRY, VERGES, and SEXTON, in gowns; and the Watch, with CONRADEand BORACHIO.''

|-
| LASPONYA
:Együtt van az egész törvényszéklet?  
| DOGBERRY. 
:Is our whole dissembly appeared? 
|-
| FURKÓ
:Széket meg párnát a jegyző úr alá!  
| VERGES. 
:O! a stool and a cushion for the sexton. 
|-
| JEGYZŐ
:Kik a delikvensek?  
| SEXTON. 
:Which be the malefactors? 
|-
| LASPONYA
:Mi vagyunk itt minden, én meg a kollégám.  
| DOGBERRY. 
:Marry, that am I and my partner. 
|-
| FURKÓ
:Úgy is van. Mi kaptunk ordenárét, hogy lefolytassuk az inváziót.  
| VERGES. 
:Nay, that's certain: we have the exhibition to examine. 
|-
| JEGYZŐ
:De kik a tettesek? Álljanak a strázsamester úr elé!  
| SEXTON. 
:But which are the offenders that are to be examined? let them come before Master constable. 
|-
| LASPONYA
:Az ám, álljanak elébe! - Mi a neved, komám?  
| DOGBERRY. 
:Yea, marry, let them come before me. What is your name, friend? 
|-
| BORACCHIO
:Boracchio.  
| BORACHIO. 
:Borachio. 
|-
| LASPONYA
:Tessék beírni, hogy &quot;Boracchio&quot;. - Hát a te neved, fickó?  
| DOGBERRY. 
:Pray write down Borachio. Yours, sirrah? 
|-
| CORRADO
:Én nemesember vagyok, kérem, s a nevem: Corrado.  
| CONRADE. 
:I am a gentleman, sir, and my name is Conrade. 
|-
| LASPONYA
:Írjad: &quot;Corrado nemzetes úr.&quot; - Félitek-é az Istent, uraim?  
| DOGBERRY. 
:Write down Master gentleman Conrade. Masters, do you serve God? 
|-
| CORRADO
:;BORACCHIO
:Reméljük, uram.  
| BOTH. 
:Yea, sir, we hope. 
|-
| LASPONYA
:Írjad: remélik, hogy félik... De előre írd az Istent, mer Isten ments, hogy Isten elmaradjon az ilyen zsiványok mögött! - No, urak, hát bizonyítékunk van rája, hogy alighanem csaló gazemberek vagytok, és hát kis híján eztet gondoljuk tirólatok, rövidre fogva. Erre mit feleltek?  
| DOGBERRY. 
:Write down that they hope they serve God: and write God first; for God defend but God should go before such villains! Masters, it is proved already that you are little better than false knaves, and it will go near to be thought so shortly. How answer you for yourselves? 
|-
| CORRADO
:Azt, uram, hogy nem vagyunk azok.  
| CONRADE. 
:Marry, sir, we say we are none. 
|-
| LASPONYA
:Csuda agyafúrt fráter ez, mondhatom - no de majd túljárok én az eszin! - Most te gyere ide, fickó, súgok valamit! Aszondom, hogy aszondják, hogy csaló gazemberek vagytok.  
| DOGBERRY. 
:A marvellous witty fellow, I assure you; but I will go about with him. Come you hither, sirrah; a word in your ear: sir, I say to you, it is thought you are false knaves. 
|-
| BORACCHIO
:Csak azt mondhatom, uram, hogy nem vagyunk azok.  
| BORACHIO. 
:Sir, I say to you we are none. 
|-
| LASPONYA
:No jól van, állj csak oda félre... - Isten úgyse, mind a kettő ugyanazt vallja! Leírtad, hogy aszondják, hogy nem gazemberek?  
| DOGBERRY. 
:Well, stand aside. Fore God, they are both in a tale. Have you writ down, that they are none? 
|-
| JEGYZŐ
:Strázsamester uram, nem jól indul így a vizsgálat. Az őröket kellene kikérdezni, mert azok vádolják őket.  
| SEXTON. 
:Master constable, you go not the way to examine: you must call forth the watch that are their accusers. 
|-
| LASPONYA
:Az ám, biz' isten, az lesz a legfizikusabb útja-módja... Győjjön az őrség! - Biztos urak, megbiztatlak benneteket a herceg nevében: vádoljátok ezeket az embereket.  
| DOGBERRY. 
:Yea, marry, that's the eftest way. Let the watch come forth. Masters, I charge you, in the prince's name, accuse these men. 
|-
| ELSŐŐR
:Ez az ember kibökte, hogy Don Juan - a herceg testvéröccse - gazember.  
| FIRSTWATCH. 
:This man said, sir, that Don John, the prince's brother, was a villain. 
|-
| LASPONYA
:Írjad: &quot;Don Juan - gazember...&quot; No, ez nyilvánvaló lázadás, illyet mondani, hogy egy herceg testvéröccse gazember!  
| DOGBERRY. 
:Write down Prince John a villain. Why, this is flat perjury, to call a prince's brother villain. 
|-
| BORACCHIO
:Strázsamester uram...  
| BORACHIO. 
:Master Constable,— 
|-
| LASPONYA
:Kusti, fickó! Nem szeretem a képedet, annyit mondok!  
| DOGBERRY. 
:Pray thee, fellow, peace: I do not like thy look, I promise thee. 
|-
| JEGYZŐ
:Mi egyebet hallottatok még tőle?  
| SEXTON. 
:What heard you him say else? 
|-
| MÁSODIKŐR
:Bizony, még azt is, hogy ezer dukátot kapott Don Juantól, amiért hamis váddal Hero kisasszony becsületére tört.  
| SECONDWATCH. 
:Marry, that he had received a thousand ducats of Don John for accusing the Lady Hero wrongfully. 
|-
| LASPONYA
:Ez nyilvánvaló betöréses lopás, a javából!  
| DOGBERRY. 
:Flat burglary as ever was committed. 
|-
| FURKÓ
:Engem úgyse, az!  
| VERGES. 
:Yea, by the mass, that it is. 
|-
| JEGYZŐ
:Mit hallottatok még, fiam?  
| SEXTON. 
:What else, fellow? 
|-
| ELSŐŐR
:Még azt, hogy Claudio gróf erősködött, és szavára fogadta, hogy ő bizony legyalázza Hero kisasszonyt az egész gyülekezet előtt, s el nem veszi feleségül!  
| FIRSTWATCH. 
:And that Count Claudio did mean, upon his words, to disgrace Hero before the whole assembly, and not marry her.  
|-
| LASPONYA
:Gazember! Ezért örök váltsággal lakolsz!  
| DOGBERRY. 
:O villain! thou wilt be condemned into everlasting redemption for this. 
|-
| JEGYZŐ
:Hát még?  
| SEXTON. 
:What else? 
|-
| MÁSODIKŐR
:Ennyit hallottunk.  
| SECONDWATCH. 
:This is all. 
|-
| JEGYZŐ
:Több ez, semhogy letagadhatnátok, urak. Don Juan ma reggel titokban szélnek eredt, Hero valóban így vádoltatott meg, így taszíttatott el, és így halt bele fájdalmába. Strázsamester uram, kötözzétek le őket, s vezessétek Leonato elé! Én előremegyek, s bemutatom a vallomásukat! 
:''Távozik''
:  
| SEXTON. 
:And this is more, masters, than you can deny. Prince John is this morning secretly stolen away: Hero was in this manner accused, in this manner refused, and, upon the grief of this, suddenly died. Master Constable, let these men be bound, and brought to Leonato's: I will go before and show him their examination.  
:''Exit.''
: 
|-
| LASPONYA
:Rajta, lekötelezni őket!  
| DOGBERRY. 
:Come, let them be opinioned. 
|-
| FURKÓ
:Le ám - a kezüket!  
| VERGES. 
:Let them be in the hands— 
|-
| CORRADO
:Coki, tökfej!  
| CONRADE. 
:Off, coxcomb! 
|-
| LASPONYA
:Magasságos Isten!... Hol a jegyző? Ezt írja le, hogy a herceg úr rendőre &quot;tökfej&quot;!... Kötelet rá! - Te gané, te!  
| DOGBERRY. 
:God's my life! where's the sexton? let him write down the prince's officer coxcomb. Come, bind them. Thou naughty varlet! 
|-
| CORRADO
:Kotródj innen! Szamár vagy, szamár...  
| CONRADE. 
:Away! you are an ass; you are an ass. 
|-
| LASPONYA
:Hát már a sarzsimat se repetálod? a koromat se repetálod? Ó, csak volna itt a jegyző, hogy szamárnak írna le! Uraim, ezt ne feledjétek, hogy szamár vagyok! Jegyezzétek meg, ha nincs is lejegyezve, hogy szamár vagyok! Te gazember, te, rád bizonyítom én hites tanúkkal, hogy korrekt vagy tetőtől talpig! Én pedig bölcs ember vagyok, s mi több, hivatalos személy, s mi több, háztulajdonos, s mi több, olyan szép derék darab hús, mint senki itt, Messinában... Ollyan, aki igenis törvénytudó, igenis módos ember, igenis nagybérlő, s igenis, megvan a maga két rend ruhája meg mindene takarosan! - Vezessétek el! - Ó, csak írásban lefektették volna, hogy szamár vagyok!  Mind elvonulnak
 
| DOGBERRY. 
:Dost thou not suspect my place? Dost thou not suspect my years? O that he were here to write me down an ass! but, masters, remember that I am an ass; though it be not written down, yet forget not that I am an ass. No, thou villain, thou art full of piety, as shall be proved upon thee by good witness. I am a wise fellow; and, which is more, an officer; and, which is more, a householder; and, which is more, as pretty a piece of flesh as any in Messina; and one that knows the law, go to; and a rich fellow enough, go to; and a fellow that hath had losses; and one that hath two gowns, and everything handsome about him. Bring him away. O that I had been writ down an ass!  
:''Exeunt.''
: 
|}

== ÖTÖDIK FELVONÁS ==  

===1. szín===
{| {{sztdr}}
| width=50% |
  
:''Leonato háza előtt.''
:'' Jön Leonato és Antonio '' 
| 
:''Before LEONATO'S House.''  
:''Enter LEONATOand ANTONIO.''

|-
| ANTONIO
:Ha így folytatod, elveszted magad. Nem bölcs dolog, hogy nem törődsz magaddal, Csak bánatoddal.  
| ANTONIO. 
:If you go on thus, you will kill yourself&lt;br&gt; And 'tis not wisdom thus to second grief&lt;br&gt; Against yourself. 
|-
| LEONATO
:  Hagyd el ezt a leckét! Oly hasztalan zuhog fülembe, mint Szitába víz. Ne adj nekem tanácsot! Ne duruzsoljon senki így fülembe, Míg nincs olyan fájdalma, mint nekem! Mutass apát, ki így szerette lányát, S ki boldogságát így vesztette el: Ám intsen engem türelemre ő! Vesd egybe gondját az én bánatommal, Mérd össze sorsunk ízről ízre úgy, Hogy kínra kín és bajra baj feleljen, Egyforma sorban, rendben, itt is, ott is: S ha ő mosolyog, szakállát simítva, Ő kurjant és kacag nyögés helyett, Ő kúrálgatja bölcs szóval a kínt, Ő fojtja borba búját fáklyafénynél - Ám jöjjön: tőle tanulok türelmet! De ilyen ember nincs. Az emberek Tanácsot, vígaszt csak oly bajra tudnak, Mit nem éreznek, Ha megízlelik: Csak kín marad a jó tanács helyén, Mely gyógyszert ígért őrjöngésre is, Selyemszállal fékezte a dühöngőt, S haláltusát szavakkal orvosolt. Mindenki tud türelmet prédikálni Bú terhe alatt kétrét görnyedőknek, De senkiben sincs ugyaníly morál, S erő, amikor mind ez a teher Saját vállán van. Tartsd meg jó tanácsod: Túlsírja kínom prédikációdat.  
| LEONATO. 
:I pray thee, cease thy counsel,&lt;br&gt; Which falls into mine ears as profitless&lt;br&gt; As water in a sieve: give not me counsel;&lt;br&gt; Nor let no comforter delight mine ear&lt;br&gt; But such a one whose wrongs do suit with mine:&lt;br&gt; Bring me a father that so lov'd his child,&lt;br&gt; Whose joy of her is overwhelm'd like mine,&lt;br&gt; And bid him speak to me of patience;&lt;br&gt; Measure his woe the length and breadth of mine,&lt;br&gt; And let it answer every strain for strain,&lt;br&gt; As thus for thus and such a grief for such,&lt;br&gt; In every lineament, branch, shape, and form:&lt;br&gt; If such a one will smile, and stroke his beard;&lt;br&gt; Bid sorrow wag, cry 'hem' when he should groan,&lt;br&gt; Patch grief with proverbs; make misfortune drunk&lt;br&gt; With candle-wasters; bring him yet to me,&lt;br&gt; And I of him will gather patience.&lt;br&gt; But there is no such man; for, brother, men&lt;br&gt; Can counsel and speak comfort to that grief&lt;br&gt; Which they themselves not feel; but, tasting it,&lt;br&gt; Their counsel turns to passion, which before&lt;br&gt; Would give preceptial medicine to rage,&lt;br&gt; Fetter strong madness in a silken thread,&lt;br&gt; Charm ache with air and agony with words.&lt;br&gt; No, no; 'tis all men's office to speak patience&lt;br&gt; To those that wring under the load of sorrow,&lt;br&gt; But no man's virtue nor sufficiency&lt;br&gt; To be so moral when he shall endure&lt;br&gt; The like himself. Therefore give me no counsel:&lt;br&gt; My griefs cry louder than advertisement. 
|-
| ANTONIO
:Gyermek vagy férfi - ebben egyre megy.  
| ANTONIO. 
:Therein do men from children nothing differ. 
|-
| LEONATO
:Kérlek, hogy hallgass. Hús és vér vagyok; S még filozófusok közt sincs olyan, Ki csak fogfájást békén tűrne el - Bár isteneknek nyelvén írja meg, Hogy sorsnak, kínnak fittyet hányni illik.  
| LEONATO. 
:I pray thee peace! I will be flesh and blood;&lt;br&gt; For there was never yet philosopher&lt;br&gt; That could endure the toothache patiently,&lt;br&gt; However they have writ the style of gods&lt;br&gt; And made a push at chance and sufferance. 
|-
| ANTONIO
:Ne végy magadra minden szenvedést: Viseljék terhét megbántóid is!  
| ANTONIO. 
:Yet bend not all the harm upon yourself;&lt;br&gt; Make those that do offend you suffer too. 
|-
| LEONATO
:Most bölcsen szóltál: ezt meg kell fogadnom. Azt súgja lelkem, Hero tiszta volt... Hadd tudja ezt meg Claudio, s a herceg, S mindenki, aki rágalmazni merte!  Don Pedro és Claudio közeleg  
| LEONATO. 
:There thou speak'st reason: nay, I will do so.&lt;br&gt; My soul doth tell me Hero is belied;&lt;br&gt; And that shall Claudio know; so shall the prince,&lt;br&gt; And all of them that thus dishonour her. 
|-
| ANTONIO
:Ni, hogy siet a herceg, s Claudio!  
| ANTONIO. 
:Here comes the prince and Claudio hastily.  
:''Enter DON PEDROand CLAUDIO.''
: 
|-
| DON PEDRO
:Jó'stét! Jó'stét!  
| DON PEDRO. 
:Good den, good den. 
|-
| CLAUDIO
:  Jóestét, uraim!  Sietnek tovább  
| CLAUDIO. 
:Good day to both of you. 
|-
| LEONATO
:Egy szóra csak...  
| LEONATO. 
:Hear you, my lords,— 
|-
| DON PEDRO
:  Sietnék, Leonato.  
| DON PEDRO. 
:We have some haste, Leonato. 
|-
| LEONATO
:Siettek, fenség? Akkor Isten áldjon! Épp most siettek! De hisz - egyre megy.  
| LEONATO. 
:Some haste, my lord! well, fare you well, my lord: &lt;br&gt; Are you so hasty now?—well, all is one. 
|-
| DON PEDRO
:Ne kötekedj velünk, derék öreg.  
| DON PEDRO. 
:Nay, do not quarrel with us, good old man. 
|-
| ANTONIO
:Ha kötekedve kell helyt állani: Itt egyikünk ma elterül.  
| ANTONIO. 
:If he could right himself with quarrelling, &lt;br&gt; Some of us would lie low. 
|-
| CLAUDIO
:  Ki bántja?  
| CLAUDIO. 
:Who wrongs him? 
|-
| LEONATO
:Te bántasz engem, te farizeus, te! Csak ne tedd kezed a kardmarkolatra: Nem félek tőled.  
| LEONATO. 
:Marry, thou dost wrong me; thou dissembler, thou.&lt;br&gt; Nay, never lay thy hand upon thy sword; I fear thee not. 
|-
| CLAUDIO
:  Törjön le kezem, Ha ősz korodnak félni ád okot! Véletlen volt az, hogy kardomra tettem.  
| CLAUDIO. 
:Marry, beshrew my hand,&lt;br&gt; If it should give your age such cause of fear.&lt;br&gt; In faith, my hand meant nothing to my sword. 
|-
| LEONATO
:Elég! Ne tréfálj itt, ne gúnyolódj! Nem agyalágyult vén bolond beszél; Nem éveimnek bástyája mögül Dicsekszem, hogy ki voltam, és mi lenne, Ha agg nem volnék! Tudd meg, Claudio: Úgy megsértetted szűz lányom s magam, Hogy félretéve higgadtságomat, Ősz fejjel, s évek terhével rakottan, Kihívlak, állj helyt - férfi, férfi ellen! Azt mondom: meggyaláztad szűz leányom! Rágalmad tőrét forgattad szivében, S pihen már ősök csontjai között, Olyan kriptában, mely szégyent nem ismert, Amíg gazságod vádat nem koholt!  
| LEONATO. 
:Tush, tush, man! never fleer and jest at me:&lt;br&gt; I speak not like a dotard nor a fool,&lt;br&gt; As, under privilege of age, to brag&lt;br&gt; What I have done being young, or what would do,&lt;br&gt; Were I not old. Know, Claudio, to thy head,&lt;br&gt; Thou hast so wrong'd mine innocent child and me&lt;br&gt; That I am forc'd to lay my reverence by,&lt;br&gt; And, with grey hairs and bruise of many days, &lt;br&gt; Do challenge thee to trial of a man.&lt;br&gt; I say thou hast belied mine innocent child:&lt;br&gt; Thy slander hath gone through and through her heart,&lt;br&gt; And she lied buried with her ancestors;&lt;br&gt; O! in a tomb where never scandal slept,&lt;br&gt; Save this of hers, fram'd by thy villany! 
|-
| CLAUDIO
:Gazságom?!  
| CLAUDIO. 
:My villany? 
|-
| LEONATO
:  Az! - kimondom kereken!  
| LEONATO. 
:Thine, Claudio; thine, I say. 
|-
| DON PEDRO
:Nem jól beszélsz, öreg.  
| DON PEDRO. 
:You say not right, old man, 
|-
| LEONATO
:  Uram! uram! Bebizonyítom - s vére lesz pecsétem -, Ha még oly szépen s mesterkedve vív is, S mégúgy virít is vérmes ifjusága!  
| LEONATO. 
:My lord, my lord,&lt;br&gt; I'll prove it on his body, if he dare,&lt;br&gt; Despite his nice fence and his active practice,&lt;br&gt; His May of youth and bloom of lustihood. 
|-
| CLAUDIO
:Hagyj engem békén: nincs dolgom veled.  
| CLAUDIO. 
:Away! I will not have to do with you. 
|-
| LEONATO
:Csak így leráznál? Lányom merted ölni: Ha engem ölsz meg, fickó, férfit ölsz!  
| LEONATO. 
:Canst thou so daff me? Thou hast kill'd my child;&lt;br&gt; If thou kill'st me, boy, thou shalt kill a man. 
|-
| ANTONIO
:Kettőnket öljön - férfimunka lesz - Ha lesz... De elsőbb eggyel boldoguljon!  Közéjük áll, s kardot ránt  No, kard ki, kard! - Álljon ki énvelem! Gyerünk, kölyök! Gyerünk, gyerünk, kölyök! Elhúzom én a nótád, csak cselezz - El én, nemesi becsületszavamra!  
| ANTONIO. 
:He shall kill two of us, and men indeed:&lt;br&gt; But that's no matter; let him kill one first:&lt;br&gt; Win me and wear me; let him answer me.&lt;br&gt; Come, follow me, boy; come, sir boy, come, follow me.&lt;br&gt; Sir boy, I'll whip you from your foining fence;&lt;br&gt; Nay, as I am a gentleman, I will. 
|-
| LEONATO
:De testvér...  
| LEONATO. 
:Brother,— 
|-
| ANTONIO
:Hagyj! Isten látja, kishugom szerettem - S megölték rágalommal senkiházik, Kik úgy mernek csak férfival kiállni, Amint én kígyót nyelvén fogni meg! Majmok, pulyák, szájhősök, kóficok!  
| ANTONIO. 
:Content yourself. God knows I lov'd my niece;&lt;br&gt; And she is dead, slander'd to death by villains,&lt;br&gt; That dare as well answer a man indeed&lt;br&gt; As I dare take a serpent by the tongue.&lt;br&gt; Boys, apes, braggarts, Jacks, milksops! 
|-
| LEONATO
:Antonio...  
| LEONATO. 
:Brother Antony,— 
|-
| ANTONIO
:Maradj békén! Eh, jól ismerem őket! Megmértem súlyuk hajszálpontosan! Pöffeszkedő, piperkőc ficsurak, Hazudnak, csalnak, mocskolnak, gyaláznak, Komédiáznak, vágnak bősz pofákat, Eldurrogatnak féltucat nagyesküt, Hogy átdöfnék ellenfelük - ha mernék... És ezzel vége!  
| ANTONIO. 
:Hold your content. What, man! I know them, yea,&lt;br&gt; And what they weigh, even to the utmost scruple,&lt;br&gt; Scambling, out-facing, fashion-monging boys,&lt;br&gt; That lie and cog and flout, deprave and slander,&lt;br&gt; Go antickly, show outward hideousness,&lt;br&gt; And speak off half a dozen dangerous words,&lt;br&gt; How they might hurt their enemies, if they durst;&lt;br&gt; And this is all! 
|-
| LEONATO
:  Testvér!  
| LEONATO. 
:But, brother Antony,— 
|-
| ANTONIO
:  Eh - elég! Ne szólj belé, ezt elintézem én.  
| ANTONIO. 
:Come, 'tis no matter:&lt;br&gt; Do not you meddle, let me deal in this. 
|-
| DON PEDRO
:Urak, mi nem szeretnénk ingerelni... 
:''Leonatóhoz''
: Az én szivem is fáj lányod halálán; De esküszöm, hogy igaz volt a vád, És jó bizonyság szólt mellette nyilván.  
| DON PEDRO. 
:Gentlemen both, we will not wake your patience.&lt;br&gt; My heart is sorry for your daughter's death;&lt;br&gt; But, on my honour, she was charg'd with nothing&lt;br&gt; But what was true and very full of proof. 
|-
| LEONATO
:Uram, uram...  
| LEONATO. 
:My lord, my lord— 
|-
| DON PEDRO
:  Nem hallgatlak.  
| DON PEDRO. 
:I will not hear you. 
|-
| LEONATO
:  Nem-é? Gyerünk innen, meghallgat minket ő még!  
| LEONATO. 
:No? Come, brother, away. I will be heard.— 
|-
| ANTONIO
:Meg ám! S valaki megkeserüli!  Leonato és Antonio a házba vonul. Benedetto jön  
| ANTONIO. 
:And shall, or some of us will smart for it.  
:''Exeunt LEONATOand ANTONIO.''
:  
:''Enter BENEDICK.''
: 
|-
| DON PEDRO
:No nézd csak, itt jön az, akit kerestünk!  
| DON PEDRO. 
:See, see; here comes the man we went to seek. 
|-
| CLAUDIO
:Mi újság, signor?  
| CLAUDIO. 
:Now, signior, what news? 
|-
| BENEDETTO
:Üdvözöllek, fenség!  
| BENEDICK. 
:Good day, my lord. 
|-
| DON PEDRO
:Isten hozott, signor! Majdnem arra érkeztél, hogy szétválassz egy majdnem-összecsapást.  
| DON PEDRO. 
:Welcome, signior: you are almost come to part almost a fray. 
|-
| CLAUDIO
:Már azon voltunk, hogy kipróbáljuk, le tudja-e harapni az orrunkat két fogatlan vénember.  
| CLAUDIO. 
:We had like to have had our two noses snapped off with two old men without teeth. 
|-
| DON PEDRO
:Leonato meg a bátyja. Ehhez mit szólsz? Nem lettünk volna párviadalra ifjak a két vén gyerekhez?  
| DON PEDRO. 
:Leonato and his brother. What think'st thou? Had we fought, I doubt we should have been too young for them. 
|-
| BENEDETTO
:Igaztalan perben nincs értelme a vitézkedésnek. Éppen kettőtöket kereslek.  
| BENEDICK. 
:In a false quarrel there is no true valour. I came to seek you both. 
|-
| CLAUDIO
:Mi is téged kerestünk már mindenütt, mert nagyon megszállt bennünket a melankólia: azt szeretnénk, ha te űznéd el. Nem villogtatnád az eszed?  
| CLAUDIO. 
:We have been up and down to seek thee; for we are high-proof melancholy, and would fain have it beaten away. Wilt thou use thy wit? 
|-
| BENEDETTO
:Itt van, amit villogtassak, hüvelyében. Kihúzzam?  
| BENEDICK. 
:It is in my scabbard; shall I draw it? 
|-
| DON PEDRO
:Övön hordod az eszed?  
| DON PEDRO. 
:Dost thou wear thy wit by thy side? 
|-
| CLAUDIO
:Övön senki sem hordja az eszét, de van, aki övön alul szúr vele. Sebaj, húzd csak elő a szerszámod - úgy biztatlak, mint valami hegedűst - mert mulatni szeretnék.  
| CLAUDIO. 
:Never any did so, though very many have been beside their wit. I will bid thee draw, as we do the minstrels; draw, to pleasure us. 
|-
| DON PEDRO
:Szavamra, sápadt! - Beteg vagy? Vagy haragszol?  
| DON PEDRO. 
:As I am an honest man, he looks pale. Art thou sick, or angry? 
|-
| CLAUDIO
:Szedd össze magad, barátom! Nagy a feje, búsuljon a ló - de te vagy olyan legény, hogy lóvá tedd a búbánatot.  
| CLAUDIO. 
:What, courage, man! What though care killed a cat, thou hast mettle enough in thee to kill care. 
|-
| BENEDETTO
:Uram, sziporkázásban is kiállok veled bajra, ha épp énvelem gyűlt meg a bajod. Válassz új témát, kérlek.  
| BENEDICK. 
:Sir, I shall meet your wit in the career, an you charge it against me. I pray you choose another subject. 
|-
| CLAUDIO
:Püff neki! Adjatok markába hozzá új bökőt, mert ez a legutóbbi beletörött a bökésbe.  
| CLAUDIO. 
:Nay then, give him another staff: this last was broke cross. 
|-
| DON PEDRO
:Esküszöm, egyre sápadtabb! Csakugyan dühös lehet.  
| DON PEDRO. 
:By this light, he changes more and more: I think he be angry indeed. 
|-
| CLAUDIO
:Ha úgy van, tudja ő, mi a teendő.  
| CLAUDIO. 
:If he be, he knows how to turn his girdle. 
|-
| BENEDETTO
:Súghatnék egy szót a füledbe?  
| BENEDICK. 
:Shall I speak a word in your ear? 
|-
| CLAUDIO
:Isten ments, hogy ebből kihívás legyen!  
| CLAUDIO. 
:God bless me from a challenge! 
|-
| BENEDETTO
:
:''fojtott hangon''
: Rongy ember vagy - nem tréfálok. Hajlandó vagyok kiállni, ahogy óhajtod, amivel óhajtod, amikor óhajtod. Állj helyt, vagy a szemedbe mondom, hogy: gyáva. Megöltél egy drága hölgyet: haláláért még meglakolsz. 
:''Fennhangon''
: Hadd hallom válaszod!  
| BENEDICK. 
:
:''Aside to CLAUDIO.''
: You are a villain, I jest not: I will make it good how you dare, with what you dare, and when you dare. Do me right, or I will protest your cowardice. You have killed a sweet lady, and her death shall fall heavy on you. Let me hear from you. 
|-
| CLAUDIO
:Állok elébe. Úgyis kívántam már valami jó mulatságot.  
| CLAUDIO. 
:Well I will meet you, so I may have good cheer. 
|-
| DON PEDRO
:Lakoma készül, lakoma?  
| DON PEDRO. 
:What, a feast, a feast? 
|-
| CLAUDIO
:Az ám! - Köszönöm szépen - épp most hívott meg borjúfőre és kappanpecsenyére. Csorbuljon ki a pengém, ha föl nem vágom derekasan! - Süketfajd nem lesz?  
| CLAUDIO. 
:I' faith, I thank him; he hath bid me to a calf's-head and a capon, the which if I do not carve most curiously, say my knife's naught. Shall I not find a woodcock too? 
|-
| BENEDETTO
:Ficánkol az eszed, uram, mert nem sokat nyom a latban.  
| BENEDICK. 
:Sir, your wit ambles well; it goes easily. 
|-
| DON PEDRO
:Elmondom, hogy magasztalta Beatrice az eszedet múltkorában. Azt találtam mondani, hogy szellemed finom. &quot;Finom ám - vágja rá -, véknyan csörgedezik.&quot; - &quot;Nem - mondom én -, nagy szellem.&quot; - &quot;Az ám - feleli -, otrombanagy.&quot; - &quot;Nem - mondom én -, jó esze van.&quot; - &quot;Jó ám - feleli -, mert nem sok vizet zavar.&quot; &quot;Nem - mondom én -, páratlan koponya.&quot; - &quot;Páratlan hát - mondja -, mert egy kereke hiányzik.&quot; - &quot;Dehogyis - mondom én -, hisz több nyelven beszél.&quot; - &quot;Meghiszem azt - mondja -, amire hétfőn este megesküszik, azt kedd reggel letagadja: két nyelve van, sőt kétágú nyelve!&quot; Így kiforgatta egy óra alatt minden virtusodat; de végül csak fölsóhajtott, s oda lyukadt ki, hogy te vagy a legremekebb férfi egész Itáliában!  
| DON PEDRO. 
:I'll tell thee how Beatrice praised thy wit the other day. I said, thou hadst a fine wit. 'True,' says she, 'a fine little one.'&lt;br&gt; 'No,' said I, 'a great wit.'&lt;br&gt; 'Right,' said she, 'a great gross one.'&lt;br&gt; 'Nay,' said I, 'a good wit.'&lt;br&gt; 'Just,' said she, 'it hurts nobody.'&lt;br&gt; 'Nay,' said I, 'the gentleman is wise.'&lt;br&gt; 'Certain,' said she,a wise gentleman.'&lt;br&gt; 'Nay,' said I, 'he hath the tongues.'&lt;br&gt; 'That I believe' said she, 'for he swore a thing to me on Monday&lt;br&gt; night, which he forswore on Tuesday morning: there's a double tongue;&lt;br&gt; there's two tongues.'&lt;br&gt; Thus did she, an hour together, trans-shape thy particular virtues;&lt;br&gt; yet at last she concluded with a sigh, thou wast the properest man in Italy. 
|-
| CLAUDIO
:Erre aztán tiszta szívből sírva fakadt - s hozzátette, hogy neki ugyan édesmindegy.  
| CLAUDIO. 
:For the which she wept heartily and said she cared not. 
|-
| DON PEDRO
:Így volt, annyi szent, de hogyha nem gyűlölné halálosan Benedettót, akkor eszeveszetten szeretné. Az öregúr lánya mindent elmondott.  
| DON PEDRO. 
:Yea, that she did; but yet, for all that, an if she did not hate him deadly, she would love him dearly. The old man's daughter told us all. 
|-
| CLAUDIO
:Mindent, mindent! S tegyük hozzá: Isten szeme látta, mikor elbújt a kertben.  
| CLAUDIO. 
:All, all; and moreover, God saw him when he was hid in the garden. 
|-
| DON PEDRO
:De vajon mikor rakhatjuk föl a vad bika szarvát a megszelídített Benedetto homlokára?  
| DON PEDRO. 
:But when shall we set the savage bull's horns on the sensible Benedick's head? 
|-
| CLAUDIO
:S alája a feliratot: &quot;Itt látható Benedetto mint házasember?&quot;  
| CLAUDIO. 
:Yea, and text underneath, 'Here dwells Benedick the married man!' 
|-
| BENEDETTO
:Isten veled, fiú! Ne feledd, mit mondtam. Itt hagylak: folytasd csak ezt az anyámasszony-katonája-fecsegést! Úgy villogtatod a sziporkáidat, mint a nagylegények a kardjukat, de a sziporka - hál' istennek - senkiben sem tesz kárt. Fenség, köszönöm sok jóindulatodat: meg kell válnom kíséretedtől. Öcséd, a fattyú, Messinából megszökött. Közös erővel megöltetek egy ártatlan, drága hölgyet. Ezzel a csupasz állú ifiúrral még találkozunk - addig is: béke vele! 
:''Távozik''
:  
| BENEDICK. 
:Fare you well, boy: you know my mind. I will leave you now to your gossip-like humour; you break jests as braggarts do their blades, which, God be thanked, hurt not. My lord, for your many courtesies I thank you: I must discontinue your company. Your brother the bastard is fled from Messina: you have, among you, killed a sweet and innocent lady. For my Lord Lack-beard there, he and I shall meet; and till then, peace be with him.  
:''Exit.''
: 
|-
| DON PEDRO
:Ez komolyan beszélt!  
| DON PEDRO. 
:He is in earnest. 
|-
| CLAUDIO
:De milyen komolyan! S fogadni mernék: Beatrice szerelme szállt a fejébe.  
| CLAUDIO. 
:In most profound earnest; and, I'll warrant you, for the love of Beatrice. 
|-
| DON PEDRO
:Kihívott párbajra?  
| DON PEDRO. 
:And hath challenged thee? 
|-
| CLAUDIO
:Ki ő, kereken.  
| CLAUDIO. 
:Most sincerely. 
|-
| DON PEDRO
:Mondhatom, csinos figura az ember, mikor zekéjét, nadrágját magára veszi, de az eszét otthon hagyja!  
| DON PEDRO. 
:What a pretty thing man is when he goes in his doublet and hose and leaves off his wit! 
|-
| CLAUDIO
:Óriás a majomhoz mérve: de azért a majom valóságos professzor az ilyen emberekhez képest.  
| CLAUDIO. 
:He is then a giant to an ape; but then is an ape a doctor to such a man. 
|-
| DON PEDRO
:De csendesedj most, hadd szállok magamba... Nem azt mondta, hogy az öcsém megszökött?  Jön Lasponya, Furkó és az őrség Corradóval és Boracchióval  
| DON PEDRO. 
:But, soft you; let me be: pluck up, my heart, and be sad! Did he not say my brother was fled?  
:''Enter DOGBERRY, VERGES, and the Watch, with CONRADEand
|-
|  
| BORACHIO.''
: 
|-
| LASPONYA
:Gyertek csak, urak, ha az Igazság istenasszonya ráncba nem szed benneteket, hát akkor akár el is hajíthassa azt a híres mérlegjit! Akármilyen fene képmutatók vagytok is, mi majd a képetekre mászunk!  
| DOGBERRY. 
:Come you, sir: if justice cannot tame you, she shall ne'er weigh more reasons in her balance. Nay, an you be a cursing hypocrite once, you must be looked to. 
|-
| DON PEDRO
:Mi ez?... Öcsém két embere - megkötözve! Boracchio az egyik?...  
| DON PEDRO. 
:How now! two of my brother's men bound! Borachio, one! 
|-
| CLAUDIO
:Tudakold, fenség, hogy mit vétettek?  
| CLAUDIO. 
:Hearken after their offence, my lord. 
|-
| DON PEDRO
:Őrség! Mit vétettek ezek az emberek?  
| DON PEDRO. 
:Officers, what offence have these men done? 
|-
| LASPONYA
:Hát, uram, először is hamis tanúvallomást tettek, de a tetejibe még valótlan hazugságot is állítottak; másodszor is hitelvrontást követtek el; s hatodszor és utoljára rágalom alá helyeztek egy kisasszonyt; harmadszor pediglen igazolatlanul bizonyítottak; s végezetül - hazudós rongy emberek.  
| DOGBERRY. 
:Marry, sir, they have committed false report; moreover, they have spoken untruths; secondarily, they are slanders; sixth and lastly, they have belied a lady; thirdly, they have verified unjust things; and to conclude, they are lying knaves. 
|-
| DON PEDRO
:Először is azt kérdem: mit követtek el? Harmadszor azt kérdem: mi a vétkük? Hatodszor és utoljára: miért vannak fogságban? S végezetül: mi a vád ellenük?  
| DON PEDRO. 
:First, I ask thee what they have done; thirdly, I ask thee what's their offence; sixth and lastly, why they are committed; and, to conclude, what you lay to their charge? 
|-
| CLAUDIO
:Derekas taglalás: a megadott beosztás szerint. Szavamra mondom: egyértelmű, világos gondolatmenet.  
| CLAUDIO. 
:Rightly reasoned, and in his own division; and, by my troth, there's one meaning well suited. 
|-
| DON PEDRO
:Ki ellen vétettetek, emberek, hogy így fognak benneteket vallatóra? Ez a tudós strázsamester olyan akkurátus, hogy nem lehet eligazodni a szaván. Mi a vétketek?  
| DON PEDRO. 
:Who have you offended, masters, that you are thus bound to your answer? this learned constable is too cunning to be understood. What's your offence? 
|-
| BORACCHIO
:Kegyes herceg, hadd legyen vége a vallatásnak. Tefenséged hallgasson ki - s ám öljön meg a gróf! Megtévesztettem tefenséged szemét is: de amit még a ti bölcsességetek sem vett észre, azt ezek az együgyű bolondok fölfedezték. Kihallgatták szavam ma éjjel, mikor ennek az embernek elmondtam, hogyan bujtott fel testvéröcséd, Don Juan, Hero kisasszony megrágalmazására... meg amikor elmondtam, hogyan vezették tefenségedet a kertbe, csak hogy lássa Margarétát Herónak öltözve, s engem, amint édeskedem vele... s azt is, amikor rátértem, hogyan fogadkozott a gróf, hogy megszégyeníti Herót az esküvőjén... Gazságom jegyzőkönyvbe került, s inkább a vérem pecsételje meg, mint hogy szégyenszemre újabb gazsággal tetézzem! A kisasszonyt sírba vitte a gazdám meg a magam hamis vádaskodása... Száz szónak is egy a vége: nem kívánok én már semmit, csak azt, ami gazembernek kijár.  
| BORACHIO. 
:Sweet prince, let me go no further to mine answer: do you hear me, and let this count kill me. I have deceived even your very eyes: what your wisdoms could not discover, these shallow fools have brought to light; who, in the night overheard me confessing to this man how Don John your brother incensed me to slander the Lady Hero; how you were brought into the orchard and saw me court Margaret in Hero's garments; how you disgraced her, when you should marry her. My villany they have upon record; which I had rather seal with my death than repeat over to my shame. The lady is dead upon mine and my master's false accusation; and, briefly, I desire nothing but the reward of a villain. 
|-
| DON PEDRO
:Nem úgy hasít ez beléd, mint a kard?  
| DON PEDRO. 
:Runs not this speech like iron through your blood? 
|-
| CLAUDIO
:Mint mérget ittam mindenegy szavát!  
| CLAUDIO. 
:I have drunk poison whiles he utter'd it. 
|-
| DON PEDRO
:Hát testvéröcsém bujtott erre föl?  
| DON PEDRO. 
:But did my brother set thee on to this? 
|-
| BORACCHIO
:Ő - és busásan megfizette munkám.  
| BORACHIO. 
:Yea; and paid me richly for the practice of it. 
|-
| DON PEDRO
:A velejéig áruló bitang! Meg is szökött a gonosztett után!  
| DON PEDRO. 
:He is compos'd and fram'd of treachery: And fled he is upon this villany. 
|-
| CLAUDIO
:Te drága Hero! Képed úgy ragyog fel, Mint akkor, amikor beléd szerettem!  
| CLAUDIO. 
:Sweet Hero! now thy image doth appear In the rare semblance that I lov'd it first. 
|-
| LASPONYA
:Na, vigyétek innen a dilikvenseket! Azóta már a mi notórius jegyzőnk kellő reformációt adott signor Leonatónak a kázusról... Csak egyet el ne felejtsetek, urak: mihelyt lesz rá érkezéstek, foglaljátok írásba, hogy szamár vagyok!  
| DOGBERRY. 
:Come, bring away the plaintiffs: by this time our sexton hath reformed Signior Leonato of the matter. And masters, do not forget to specify, when time and place shall serve, that I am an ass. 
|-
| FURKÓ
:Ehol ni, gyön nagyurunk, signor Leonato meg a jegyző!  Jön a házból Leonato és Antonio a jegyzővel  
| VERGES. 
:Here, here comes Master Signior Leonato, and the sexton too.  
:''Re-enter LEONATO, ANTONIO, and the Sexton.''
: 
|-
| LEONATO
:Melyik az a gaz? Hadd nézem meg arcát, Hogy ha még egyszer látok ilyen embert, Jól elkerüljem! Melyik köztük az?  
| LEONATO. 
:Which is the villain? Let me see his eyes,&lt;br&gt; That, when I note another man like him,&lt;br&gt; I may avoid him. Which of these is he? 
|-
| BORACCHIO
:Ha megrontód kivánod látni: rám nézz!  
| BORACHIO. 
:If you would know your wronger, look on me. 
|-
| LEONATO
:Te vagy, te pribék, ki leheleteddel Megölted tiszta lányom?  
| LEONATO. 
:Art thou the slave that with thy breath hast kill'd&lt;br&gt; Mine innocent child? 
|-
| BORACCHIO
:  Én, csak én.  
| BORACHIO. 
:Yea, even I alone. 
|-
| LEONATO
:Nem csak te, gaz! Magad rágalmazod most. Emitt áll még két tisztelt férfiú... S egy elszelelt, ki szintén cinkosod volt. - Urak! köszönöm leányom halálát. Jegyezzétek föl hőstetteitek közt! Ezt jól csináltátok, tagadhatatlan.  
| LEONATO. 
:No, not so, villain; thou beliest thyself:&lt;br&gt; Here stand a pair of honourable men;&lt;br&gt; A third is fled, that had a hand in it.&lt;br&gt; I thank you, princes, for my daughter's death:&lt;br&gt; Record it with your high and worthy deeds.&lt;br&gt; 'Twas bravely done, if you bethink you of it. 
|-
| CLAUDIO
:Nem is tudom, hogyan kérjem türelmed... De szólanom kell. Te válaszd ki bosszud! Találj bünömre olyan büntetést, Milyet kivánsz. Bármit vétettem is, Csak tévedésből...  
| CLAUDIO. 
:I know not how to pray your patience;&lt;br&gt; Yet I must speak. Choose your revenge yourself;&lt;br&gt; Impose me to what penance your invention&lt;br&gt; Can lay upon my sin: yet sinn'd I not&lt;br&gt; But in mistaking. 
|-
| DON PEDRO
:  Úgy éljek, hogy én is! De hogy megenyhüljön e jó öreg, Vállalnék bármily súlyos büntetést. Mit ő kiszab rám.  
| DON PEDRO. 
:By my soul, nor I:&lt;br&gt; And yet, to satisfy this good old man,&lt;br&gt; I would bend under any heavy weight&lt;br&gt; That he'll enjoin me to. 
|-
| LEONATO
:Nem szabhatom rád, hogy lányom föléleszd, Az lehetetlen. Azt kérem csupán: Hirdessétek ki egész Messinában, Mily ártatlan halt el Hero! - Te meg - Ha még megihlet bánatos szerelmed - A kriptájára sírverset szegezz, És énekeld azt csontjai felett Az éjszakában... S jöjj házamba reggel: Ha nem lehettél vőmmé, légy öcsémmé! Van egy leánya testvéremnek is: Szakasztott mása elhalt magzatomnak, S mindkettőnk után ő lesz örökös... Nyújtsd néki azt, mit Herónak kináltál - S kialszik bosszúm.  
| LEONATO. 
:I cannot bid you bid my daughter live;&lt;br&gt; That were impossible; but, I pray you both,&lt;br&gt; Possess the people in Messina here&lt;br&gt; How innocent she died; and if your love &lt;br&gt; Can labour aught in sad invention, &lt;br&gt; Hang her an epitaph upon her tomb,&lt;br&gt; And sing it to her bones: sing it to-night.&lt;br&gt; To-morrow morning come you to my house,&lt;br&gt; And since you could not be my son-in-law, &lt;br&gt; Be yet my nephew. My brother hath a daughter, &lt;br&gt; Almost the copy of my child that's dead, &lt;br&gt; And she alone is heir to both of us:&lt;br&gt; Give her the right you should have given her cousin,&lt;br&gt; And so dies my revenge. 
|-
| CLAUDIO
:  Ó, nemes nagyúr! Nagylelküséged könnyekre fakaszt. Ajánlatod hálásan fogadom: Tiéd az árva Claudio!  
| CLAUDIO. 
:O noble sir, &lt;br&gt; Your over-kindness doth wring tears from me!&lt;br&gt; I do embrace your offer; and dispose&lt;br&gt; For henceforth of poor Claudio. 
|-
| LEONATO
:Várom tehát holnapra jöttödet. Ma este búcsuzom. Még ezt a gazt És Margarétát szembesíttetem. Úgy látom én, a lány is cinkosuk: Bátyád bérelte föl.  
| LEONATO. 
:To-morrow then I will expect your coming;&lt;br&gt; To-night I take my leave. This naughty man &lt;br&gt; Shall face to face be brought to Margaret,&lt;br&gt; Who, I believe, was pack'd in all this wrong, &lt;br&gt; Hir'd to it by your brother. 
|-
| BORACCHIO
:  Lelkemre, nem! Nem tudta, mit tesz, míg velem beszélt. Ártatlanul és jóhiszemüen Komédiázott - tanusíthatom.  
| BORACHIO. 
:No, by my soul she was not;&lt;br&gt; Nor knew not what she did when she spoke to me;&lt;br&gt; But always hath been just and virtuous&lt;br&gt; In anything that I do know by her. 
|-
| LASPONYA
:Azonföllyül, meghiggyed, uram, még az sincs fölróva, hogy ez a dilikvens, ez a bűnöző itten engemet szamárnak titulált. Kérlek alássan, hogy majd errül is tétessék említés az ítéletben. Meg aztán az őrség hallotta, hogy ezek egy bizonyos Huncutról povedáltak. Aszondják, az a fülibe egy karikán kulcsot meg lakatot visel, és Isten neviben pénzt vág ki az emberekbül - hanem aztat sohanapján adja meg nekijek! Úgyhogy most már a népek igencsak megkeményítették a szívüket, s nem adnak egy fabatkát se az Isten nevire. Kérlek alássan, errül is faggassák ki!  
| DOGBERRY. 
:Moreover, sir,—which, indeed, is not under white and black,— this plaintiff here, the offender, did call me ass: I beseech you, let it be remembered in his punishment. And also, the watch heard them talk of one Deformed: they say he wears a key in his ear and a lock hanging by it, and borrows money in God's name, the which he hath used so long and never paid, that now men grow hard-hearted, and will lend nothing for God's sake. Pray you, examine him upon that point. 
|-
| LEONATO
:Köszönöm gondod s tisztes fáradozásod.  
| LEONATO. 
:I thank thee for thy care and honest pains. 
|-
| LASPONYA
:Tekegyelmed úgy szól, mint a háládatos és tisztességtudó ifjabb degenerációhoz illik - dicsértessék érte az Úr neve!  
| DOGBERRY. 
:Your worship speaks like a most thankful and reverent youth, and I praise God for you. 
|-
| LEONATO
:Ezt tedd el fáradságodért.  
| LEONATO. 
:There's for thy pains. 
|-
| LASPONYA
:Isten adjon ezerannyit!  
| DOGBERRY. 
:God save the foundation! 
|-
| LEONATO
:Elmehetsz. Leveszem válladról a foglyok gondját - köszönöm.  
| LEONATO. 
:Go, I discharge thee of thy prisoner, and I thank thee. 
|-
| LASPONYA
:Megrögzött cinkost hagyok itt tekegyelmeddel, s kérlek, uram, hogy te magad fenyítsd meg másoknak okulására. Isten áldja kegyelmedet, minden jót kívánok kegyelmednek, Isten tartson meg egészségben, ezennel alázatosan hozzájárulok a távozáshoz - és ha kívánatos ama boldog találkozás, hát csak Isten őrizzen attul is. Gyerünk, szomszéd!  Lasponya és Furkó távozik  
| DOGBERRY. 
:I leave an arrant knave with your worship; which I beseech your worship to correct yourself, for the example of others. God keep your worship! I wish your worship well; God restore you to health! I humbly give you leave to depart, and if a merry meeting may be wished, God prohibit it! Come, neighbour.  
:''Exeunt DOGBERRYand VERGES.''
: 
|-
| LEONATO
:Ég áldjon, urak, holnap reggelig!  
| LEONATO. 
:Until to-morrow morning, lords, farewell. 
|-
| ANTONIO
:Ég áldjon! S holnap jöttök majd, urak!  
| ANTONIO. 
:Farewell, my lords: we look for you to-morrow. 
|-
| DON PEDRO
:Úgy lesz.  
| DON PEDRO. 
:We will not fail. 
|-
| CLAUDIO
:  Ma éjjel Herót gyászolom.  Don Pedro és Claudio távozik  
| CLAUDIO. 
:To-night I'll mourn with Hero.  
:''Exeunt DON PEDROand CLAUDIO.''
: 
|-
| LEONATO
:El a gazokkal! Szóljon Margaréta: Hogyan sodródott össze egy latorral?  Leonato és Antonio a házba vonul; követi őket a jegyző s az őrség a foglyokkal
: 
| LEONATO. 
:
:''To the Watch.''
: Bring you these fellows on. We'll talk with Margaret, How her acquaintance grew with this lewd fellow.  
:''Exeunt.''
:
: 
|-
| 
|}

===2. szín===
{| {{sztdr}}
| width=50% |
  
:''Leonato kertje.'' 
:''Jön Margaréta és BENEDETTO''
 
| :''LEONATO'S Garden''  
:''Enter BENEDICKand MARGARET, meeting.''

|-
| BENEDETTO
:Kérlek, édes Margaréta, járj a kezemre, segíts hozzá, hogy szólhassak Beatricével.  
| BENEDICK. 
:Pray thee, sweet Mistress Margaret, deserve well at my hands by helping me to the speech of Beatrice. 
|-
| MARGARÉTA
:Írsz érte egy magasztaló szonettet szépségemről?  
| MARGARET. 
:Will you then write me a sonnet in praise of my beauty? 
|-
| BENEDETTO
:Írok én, s úgy fölmagasztallak, Margaréta, hogy élő ember föléd nem kerülhet - rá is szolgálsz, igazán.  
| BENEDICK. 
:In so high a style, Margaret, that no man living shall come over it; for, in most comely truth, thou deservest it. 
|-
| MARGARÉTA
:Hogy ne kerüljön fölém élő ember? Hát örökké magányosan kucorogjak a sutban?  
| MARGARET. 
:To have no man come over me! why, shall I always keep below stairs? 
|-
| BENEDETTO
:Jó szerszám az eszed: gyors, mint az agár, s harap is.  
| BENEDICK. 
:Thy wit is as quick as the greyhound's mouth; it catches. 
|-
| MARGARÉTA
:Bezzeg a te szerszámod tompa, mint a játéktőr: bököd, de nem sért.  
| MARGARET. 
:And yours as blunt as the fencer's foils, which hit, but hurt not. 
|-
| BENEDETTO
:Lovagias szerszám, Margaréta: lányt nem akar sérteni... Kérlek, hívd már Beatricét - inkább megadom magam, s lábadhoz teszem még a pajzsom is.  
| BENEDICK. 
:A most manly wit, Margaret; it will not hurt a woman: and so, I pray thee, call Beatrice. I give thee the bucklers. 
|-
| MARGARÉTA
:Inkább a bökőd ajánlanád: pajzsunk nekünk is van.  
| MARGARET. 
:Give us the swords, we have bucklers of our own. 
|-
| BENEDETTO
:Ha van, csak a bökő elé tartsátok - úgy veszedelmes a női szerszám.  
| BENEDICK. 
:If you use them, Margaret, you must put in the pikes with a vice; and they are dangerous weapons for maids. 
|-
| MARGARÉTA
:No, küldöm hát Beatricét - gondolom, neki is van lába.  
| MARGARET. 
:Well, I will call Beatrice to you, who I think hath legs. 
|-
| BENEDETTO
:Ha van, szedi majd szaporán!  Margaréta bemegy a házba. Benedetto énekel
:: Ámor isten,
::Fönt a mennyben,
::Ismer engem, ismer engem,
::Tudja, míly bajban vagyok...  ...Bajban ám, ha énekelni kell... De ha szerelemről van szó, mondhatom, Leánder, a legendás úszóbajnok, vagy Troilus, a kerítők legelső kenyéradója, meg mind az a rengeteg sok hajdani szoknyabolond - akiknek neve oly felségesen görög a jámbusoknak sima útjain - nem, egy se kente-fente össze magát úgy a szerelem lépével, mint én, én szegény fejem! Rímekben, bizony, el nem zenghetem - próbáltam... &quot;Kedves&quot; - erre csak azt találom, hogy: &quot;nedves&quot; - pelenkás rím! &quot;Gyötör&quot; - erre meg az vág, hogy &quot;ökör&quot; - marha rím! &quot;Oskola&quot; - erre csak az ugrik be: &quot;ostoba&quot; - bugyuta rím! Csupa szerencsétlen kádencia! Nem, hiába, nem születtem poéták csillaga alatt. Én nem tudok ünnepélyes szólamokban udvarolni...  Jön ;BEATRICE
: Édes Beatrice, hát jössz, ha hívlak?  
| BENEDICK. 
:And therefore will come.  
:''Exit MARGARET.''
: 
::The god of love,
::That sits above, :And knows me, and knows me,
::How pitiful I deserve,—  I mean, in singing: but in loving, Leander the good swimmer, Troilus the first employer of panders, and a whole book full of these quondam carpet-mongers, whose names yet run smoothly in the even road of a blank verse, why, they were never so truly turned over and over as my poor self in love. Marry, I cannot show it in rime; I have tried: I can find out no rime to 'lady' but 'baby', an innocent rhyme; for 'scorn,' 'horn', a hard rime; for 'school', 'fool', a babbling rhyme; very ominous endings: no, I was not born under a riming planet, nor I cannot woo in festival terms.  
:''Enter BEATRICE.''
:  Sweet Beatrice, wouldst thou come when I called thee? 
|-
| BEATRICE
:Jövök, signor, s megyek, mihelyt kívánod.  
| BEATRICE. 
:Yea, signior; and depart when you bid me. 
|-
| BENEDETTO
:Ó, akkor maradj!  
| BENEDICK. 
:O, stay but till then! 
|-
| BEATRICE
:&quot;Akkor&quot; maradjak? Most hát búcsúzom. De mielőtt megindulok, hadd indulok meg azon is, amit Claudióval végeztél - azért jöttem, hogy ezt halljam!  
| BEATRICE. 
:'Then' is spoken; fare you well now: and yet, ere I go, let me go with that I came for; which is, with knowing what hath passed between you and Claudio. 
|-
| BENEDETTO
:Kemény szavakat hallott tőlem - hadd csókollak hát meg!  
| BENEDICK. 
:Only foul words; and thereupon I will kiss thee. 
|-
| BEATRICE
:A szó csak elszáll, mint a szél - bolond lukból bolond szél fú - bolond lukat nem csókolok, tehát megyek - csók nélkül.  
| BEATRICE. 
:Foul words is but foul wind, and foul wind is but foul breath, and foul breath is noisome; therefore I will depart unkissed. 
|-
| BENEDETTO
:Kiforgatod szavaimat azzal a forgószéleszeddel! De hadd mondom meg világosan: Claudio azóta megkapta kihívásomat, s hamarosan én is megkapom válaszát! - vagy ha nem: szemébe vágom, hogy gyáva! De most mondd meg, kérlek: melyik rossz tulajdonságom gyújtott szerelemre?  
| BENEDICK. 
:Thou hast frighted the word out of his right sense, so forcible is thy wit. But I must tell thee plainly, Claudio undergoes my challenge, and either I must shortly hear from him, or I will subscribe him a coward. And, I pray thee now, tell me, for which of my bad parts didst thou first fall in love with me? 
|-
| BEATRICE
:Valamennyi. Mert azok együtt a rossznak olyan jól szervezett birodalmát alkotják, hogy abban egy talpalatnyi hely sem jut jó tulajdonságnak. Hát te melyik jó tulajdonságom miatt szenveded el a szerelmet?  
| BEATRICE. 
:For them all together; which maintained so politic a state of evil that they will not admit any good part to intermingle with them. But for which of my good parts did you first suffer love for me? 
|-
| BENEDETTO
:Elszenvedem! Ez a szó telitalálat! Bizony, elszenvedem a szerelmet: akaratom ellenére szerettem beléd.  
| BENEDICK. 
:'Suffer love,' a good epithet! I do suffer love indeed, for I love thee against my will. 
|-
| BEATRICE
:Szíved ellen, gondolom. Ha ellenségnek tekinted szíved: hadd gyűlölöm meg én is! - mert nem venném a lelkemre, hogy szeressem azt, amit barátom gyűlöl.  
| BEATRICE. 
:In spite of your heart, I think. Alas, poor heart! If you spite it for my sake, I will spite it for yours; for I will never love that which my friend hates. 
|-
| BENEDETTO
:Te is, én is, túlontúl okosak vagyunk ahhoz, hogy békésen valljunk szerelmet.  
| BENEDICK. 
:Thou and I are too wise to woo peaceably. 
|-
| BEATRICE
:Ebből a vallomásból nem sok okosság derül ki! Húsz bölcs ember közt egy sem akad, aki önmagát dicsérné.  
| BEATRICE. 
:It appears not in this confession: there's not one wise man among twenty that will praise himself. 
|-
| BENEDETTO
:Régi, régi mondás ez, Beatrice, jámbor eleink korában járta jó szomszédok között. Aki manapság nem csináltatja meg a síremlékét még életében, annak emlékezete csak addig él, míg a harang szól, s az özvegy sír.  
| BENEDICK. 
:An old, an old instance, Beatrice, that lived in the time of good neighbours. If a man do not erect in this age his own tomb ere he dies, he shall live no longer in monument than the bell rings and the widow weeps. 
|-
| BEATRICE
:S az meddig tart, mit gondolsz?  
| BEATRICE. 
:And how long is that think you? 
|-
| BENEDETTO
:Micsoda kérdés! Egy óráig a jajveszékelés, s még egy negyedóráig a könnyezés - ha náthás nő. Épp ezért tanácsos, hogy a bölcs - ha csak a lelkiismeret férge nem furdalja - maga kürtölje világgá a tulajdon érdemeit! Amint én is teszem. Ennyit az öndicséretről. Magam tanúsítom, hogy rászolgálok! De mondd már hogy van kuzinod?  
| BENEDICK. 
:Question: why, an hour in clamour and a quarter in rheum:  therefore is it most expedient for the wise,—if Don Worm, his conscience, find no impediment to the contrary,—to be the trumpet of his own virtues, as I am to myself. So much for praising myself, who, I myself will bear witness, is praiseworthy. And now tell me, how doth your cousin? 
|-
| BEATRICE
:Nagyon rosszul.  
| BEATRICE. 
:Very ill. 
|-
| BENEDETTO
:S te hogy vagy?  
| BENEDICK. 
:And how do you? 
|-
| BEATRICE
:Én is nagyon rosszul.  
| BEATRICE. 
:Very ill too. 
|-
| BENEDETTO
:Bízz Istenben, szeress és gyógyulj meg! Megyek már, mert futva jön valaki.  Ursula sietve jön  
| BENEDICK. 
:Serve God, love me, and mend. There will I leave you too, for here comes one in haste.  
:''Enter URSULA.''
: 
|-
| URSULA
:Kisasszonyom, siess bátyáduradhoz: nagy kavarodás van otthon. Kiderült, hogy Hero kisasszonyt hamisan vádolták, a herceget meg Claudiót lépre csalták... Don Juan főzte ki az egészet, de ő maga megszökött... Kérlek, jöjj azonnal!  
| URSULA. 
:Madam, you must come to your uncle. Yonder's old coil at home: it is proved, my Lady Hero hath been falsely accused, the prince and Claudio mightily abused; and Don John is the author of all, who is fled and gone. Will you come presently? 
|-
| BEATRICE
:Nem jössz velem, signor, hírt hallani?  
| BEATRICE. 
:Will you go hear this news, signior? 
|-
| BENEDETTO
:Szívedben éljek, öledben haljak, szemedbe vesszek! Persze hogy megyek veled a bácsikádhoz!  Mind bemennek a házba
 
| BENEDICK. 
:I will live in thy heart, die in thy lap, and be buried in thy eyes; and moreover I will go with thee to thy uncle's.  
:''Exeunt.''
:
: 
|-
| 
|}
===3. szín===
{| {{sztdr}}
| width=50% |
  
:''A kripta előtt.''
: ''Don Pedro, Claudio és kisérőik gyertyával jönnek - velük Baltazár s a zenészek '' 
| 
: ''The Inside of a Church''  
:''Enter DON PEDRO, CLAUDIO, and Attendants, with music and tapers,''

|-
| CLAUDIO
:Ez Leonato kriptaboltja itt?  
| CLAUDIO. 
:Is this the monument of Leonato? 
|-
| EGYÚR
:Ez, jó uram.  
| A LORD. 
:It is, my lord. 
|-
| CLAUDIO
:
:''egy pergamenről olvassa''
:
::Sírba vitte rágalom
::Herót, aki itt pihen.
::Úrrá lett a vádakon,
::Holt porában, fényesen.
::Életében lepte sár,
::Most köríti fénysugár.
::Zengje hírét versezet,
::Majd ha én már nem leszek! 
:''A kriptára tűzi a pergament, majd int Baltazárnak''
: Most zene szóljon, énekeld a gyászdalt!  
| CLAUDIO. 
:
:''Reads from a scroll.''
:: Done to death by slanderous tongues
::Was the Hero that here lies
:: Death, in guerdon of her wrongs,
::Gives her fame which never dies. 
:: So the life that died with shame 
:: Lives in death with glorious fame.  
:: Hang thou there upon the tomb, 
:: Praising her when I am dumb. 
: Now, music, sound, and sing your solemn hymn. 
|-
| BALTAZÁR
:
:''énekel''
: Éj, fedezd el bűnömet! 
:Jaj, megöltük szűzedet! 
:Ünnepélyes gyászmenet 
:Zengjen könnyes éneket! 
:Éjfél, bús anyánk, 
:Jöjj, borúlj le ránk, 
:Gyászosan, gyászosan... 
:Ásíts, kriptabolt, 
:Sírba tér a holt, 
:Gyászosan, gyászosan...  
| SONG. 
:: Pardon, goddess of the night,
:: Those that slew thy virgin knight; 
:: For the which, with songs of woe, 
:: Round about her tomb they go.
::Midnight, assist our moan;
::Help us to sigh and groan,
::Heavily, heavily:
::Graves, yawn and yield your dead,
::Till death be uttered,
::Heavily, heavily. 
|-
| CLAUDIO
:Elnyugodhat hűlt porod, Évről évre gyászolok.  
| CLAUDIO. 
:Now, unto thy bones good night!&lt;br&gt; Yearly will I do this rite. 
|-
| DON PEDRO
:Urak, jó reggelt! Fáklyát oltsatok! Már farkas nem jár, virradat dereng, S oszlatja szét a napszekér előtt Álmos Keletnek ritkuló homályát. Köszönjük, elmehettek: Isten áldjon!  
| DON PEDRO. 
:Good morrow, masters: put your torches out.&lt;br&gt; The wolves have prey'd; and look, the gentle day,&lt;br&gt; Before the wheels of Phoebus, round about&lt;br&gt; Dapples the drowsy east with spots of grey.&lt;br&gt; Thanks to you all, and leave us: fare you well. 
|-
| CLAUDIO
:Urak, bucsúzzunk: ki-ki elvonul.  
| CLAUDIO. 
:Good morrow, masters: each his several way. 
|-
| DON PEDRO
:Mi is menjünk, és öltsünk más ruhát: Vár Leonato még ma délelőtt.  
| DON PEDRO. 
:Come, let us hence, and put on other weeds; And then to Leonato's we will go. 
|-
| CLAUDIO
:A gyászra nász jön, s szebb jövőbe lát A szem, mely eddig könnytől gyöngyözött.  Mind elvonulnak
| CLAUDIO. 
:And Hymen now with luckier issue speed's,&lt;br&gt; Than this for whom we rend'red up this woe!  
:''Exeunt.''
:
|}

===4. szín===
{| {{sztdr}}
| width=50% |
  
:''Csarnok Leonato házában.'' 
:''Jön Leonato, Antonio, Benedetto, Ferenc barát, Hero, Beatrice, Margaréta, URSULA''
: 
| : ''A Room in LEONATO'S House.''  
:''Enter LEONATO, ANTONIO, BENEDICK, BEATRICE, MARGARET, URSULA, FRIAR FRANCIS, and HERO.''

|-
| FERENC
:Nem megmondtam, hogy ártatlan leányod?  
| FRIAR. 
:Did I not tell you she was innocent? 
|-
| LEONATO
:Ártatlan Claudio s a herceg is: Egy megtévesztés áldozatai. De Margaréta részes volt az ügyben - Bár akaratlanul vétett -, amint Ez kiderült a vizsgálat során.  
| LEONATO. 
:So are the prince and Claudio, who accus'd her&lt;br&gt; Upon the error that you heard debated:&lt;br&gt; But Margaret was in some fault for this,&lt;br&gt; Although against her will, as it appears&lt;br&gt; In the true course of all the question. 
|-
| ANTONIO
:Boldog vagyok, hogy minden jóra fordult.  
| ANTONIO. 
:Well, I am glad that all things sort so well. 
|-
| BENEDETTO
:De én is, mert adott szavam szerint Meg kellett volna vívnom Claudióval.  
| BENEDICK. 
:And so am I, being else by faith enforc'd&lt;br&gt; To call young Claudio to a reckoning for it. 
|-
| LEONATO
:Nos, lányom, és ti is, nemes komornák, Húzódjatok be egy másik szobába, S ha hívunk, jertek majd álarcosan! Ez órában jön Claudio s a herceg - Amint igérték... 
:''Antonióhoz''
:
:: Tudod tisztedet: Testvéred lányának leszel ma apja, S az ifju Claudiónak szánod őt.  
| LEONATO. 
:Well, daughter, and you gentlewomen all,&lt;br&gt; Withdraw into a chamber by yourselves,&lt;br&gt; And when I send for you, come hither mask'd:&lt;br&gt; The prince and Claudio promis'd by this hour&lt;br&gt; To visit me.  
:''Exeunt Ladies.''
:  You know your office, brother;&lt;br&gt; You must be father to your brother's daughter,&lt;br&gt; And give her to young Claudio. 
|-
| ANTONIO
:Szemrebbenés nélkül hozzáadom.  
| ANTONIO. 
:Which I will do with confirm'd countenance. 
|-
| BENEDETTO
:Atyám, kérnem kell majd szolgálatod...  
| BENEDICK. 
:Friar, I must entreat your pains, I think. 
|-
| FERENC
:Miben, signor?  
| FRIAR. 
:To do what, signior? 
|-
| BENEDETTO
:Hogy egybeköss... vagy gúzsba...
:: így vagy úgy... - Signor Leonato... úgy igaz, signor, Hogy húgod jó szemmel tekint reám...  
| BENEDICK. 
:To bind me, or undo me; one of them.&lt;br&gt; Signior Leonato, truth it is, good signior,&lt;br&gt; Your niece regards me with an eye of favour. 
|-
| LEONATO
:S lányom szemelt ki néki. Így igaz!  
| LEONATO. 
:That eye my daughter lent her: 'tis most true. 
|-
| BENEDETTO
:S én rá szerelmes szemmel visszanézek.  
| BENEDICK. 
:And I do with an eye of love requite her. 
|-
| LEONATO
:S a herceg, Claudio meg jómagam Szemed szemmel tartottuk. Mit kivánsz hát?  
| LEONATO. 
:The sight whereof I think, you had from me,&lt;br&gt; From Claudio, and the prince. But what's your will? 
|-
| BENEDETTO
:Talányos volt, amit mondtál, signor. Hogy mit kivánok?... Hogy te is kivált Kivánd, amit kivánok... hogy ma itt A házasok tisztes sorába lépjek - 
:''Ferenchez fordul''
: Ehhez kérem segítséged, barát!  
| BENEDICK. 
:Your answer, sir, is enigmatical:&lt;br&gt; But, for my will, my will is your good will &lt;br&gt; May stand with ours, this day to be conjoin'd&lt;br&gt; In the state of honourable marriage:&lt;br&gt; In which, good friar, I shall desire your help. 
|-
| LEONATO
:Szívből kivánom.  
| LEONATO. 
:My heart is with your liking. 
|-
| FERENC
:  S én segítelek. De jön már hercegünk és Claudio!  Jön Don Pedro és Claudio kísérő urakkal  
| FRIAR. 
:And my help. Here comes the prince and Claudio.  
:''Enter DON PEDROand CLAUDIO, with Attendants.''
: 
|-
| DON PEDRO
:Szép jó reggelt e szép gyülekezetnek!  
| DON PEDRO. 
:Good morrow to this fair assembly. 
|-
| LEONATO
:Szép jó reggelt fenségednek s a grófnak! 
:''Claudióhoz''
: Vártunk reád. Rászántad hát magad, Hogy testvérem lányával frigyre lépsz ma?  
| LEONATO. 
:Good morrow, prince; good morrow, Claudio:&lt;br&gt; We here attend you. Are you yet determin'd&lt;br&gt; To-day to marry with my brother's daughter? 
|-
| CLAUDIO
:Állnám szavam, ha szerecsen leány is.  
| CLAUDIO. 
:I'll hold my mind, were she an Ethiope. 
|-
| LEONATO
:Hívd őt, Antonio, már itt a pap.  Antonio távozik  
| LEONATO. 
:Call her forth, brother: here's the friar ready.  
:''Exit ANTONIO.''
: 
|-
| DON PEDRO
:Jó reggelt, Benedetto! Ej, mi lelt, Hogy február borong a képeden, Merő zimankó, felleg és vihar?  
| DON PEDRO. 
:Good morrow, Benedick. Why, what's the matter,&lt;br&gt; That you have such a February face,&lt;br&gt; So full of frost, of storm and cloudiness? 
|-
| CLAUDIO
:A szilaj bika juthatott eszébe... Ne félj, aranygomb lesz a szarvadon, S egész Európa ünnepelni fog, Mint Juppitert Európa ősanyánk, Midőn a szent barom hátára szállt!  
| CLAUDIO. 
:I think he thinks upon the savage bull.&lt;br&gt; Tush! fear not, man, we'll tip thy horns with gold,&lt;br&gt; And all Europa shall rejoice at thee,&lt;br&gt; As once Europa did at lusty Jove,&lt;br&gt; When he would play the noble beast in love. 
|-
| BENEDETTO
:Csodásan bőgött Juppiter-bika, S ilyen bikának kellett hágnia Atyád párját is, mert a borja, lám, Szádon keresztül épp úgy bőg reám.  Antonio visszatér az álarcos hölgyekkel  
| BENEDICK. 
:Bull Jove, sir, had an amiable low:&lt;br&gt; And some such strange bull leap'd your father's cow,&lt;br&gt; And got a calf in that same noble feat,&lt;br&gt; Much like to you, for you have just his bleat. 
|-
| CLAUDIO
:Még számolunk! - De rám is számadás vár. Melyik hölgy az én jövendőbelim?  
| CLAUDIO. 
:For this I owe you: here comes other reckonings.  
:''Re-enter ANTONIO, with the ladies masked.''
:  Which is the lady I must seize upon? 
|-
| ANTONIO
:Ő az - s ezennel átadom neked.  
| ANTONIO. 
:This same is she, and I do give you her. 
|-
| CLAUDIO
:Enyém tehát. - Kedves, mutasd meg arcod!  
| CLAUDIO. 
:Why then, she's mine. Sweet, let me see your face. 
|-
| LEONATO
:Azt nem lehet, míg kézen fogva őt, Nem esküszöl meg pap előtt vele.  
| LEONATO. 
:No, that you shall not, till you take her hand&lt;br&gt; Before this friar, and swear to marry her. 
|-
| CLAUDIO
:Nyújtsd hát kezed e szent barát előtt: Hites társad vagyok, ha elfogadsz.  
| CLAUDIO. 
:Give me your hand: before this holy friar,&lt;br&gt; I am your husband, if you like of me. 
|-
| HERO
:Én voltam első asszonyod, míg éltem S te voltál első férjem - míg szerettél. 
:''Leveszi álarcát''
:  
| HERO. 
:And when I liv'd, I was your other wife:&lt;br&gt; 
:''Unmasking.''
: And when you lov'd, you were my other husband. 
|-
| CLAUDIO
:Egy másik Hero!  
| CLAUDIO. 
:Another Hero! 
|-
| HERO
:  Az vagyok valóban. Egy Herót szennybe öltek. Élek én. S amily való, hogy élek: lány vagyok.  
| HERO. 
:Nothing certainer:&lt;br&gt; One Hero died defil'd, but I do live,&lt;br&gt; And surely as I live, I am a maid. 
|-
| DON PEDRO
:A régi Hero! Hero, aki meghalt!  
| DON PEDRO. 
:The former Hero! Hero that is dead! 
|-
| LEONATO
:Csak addig volt ő holt, míg élt a vád.  
| LEONATO. 
:She died, my lord, but whiles her slander liv'd. 
|-
| FERENC
:Véget vetek megdöbbenéseteknek: Mihelyt a szertartásnak vége lesz, Elmondom bőven, Hero holta mint volt. De addig - szokjátok meg a csodát! S vonuljunk most a kápolnába tüstént!  
| FRIAR. 
:All this amazement can I qualify:&lt;br&gt; When after that the holy rites are ended,&lt;br&gt; I'll tell you largely of fair Hero's death:&lt;br&gt; Meantime, let wonder seem familiar,&lt;br&gt; And to the chapel let us presently. 
|-
| BENEDETTO
:Lassan, barát! Melyik Beatrice?  
| BENEDICK. 
:Soft and fair, friar. Which is Beatrice? 
|-
| BEATRICE
:
:''leveszi álarcát''
: Engem neveznek úgy. Nos, mit kivánsz?  
| BEATRICE. 
:
:''Unmasking.''
: I answer to that name. What is your will? 
|-
| BENEDETTO
:Te nem szeretsz?  
| BENEDICK. 
:Do not you love me? 
|-
| BEATRICE
:  Nem jobban, mint tanácsos.  
| BEATRICE. 
:Why, no; no more than reason. 
|-
| BENEDETTO
:Akkor bátyád s a herceg s ;CLAUDIO
:Tévedtek, mert esküdtek, hogy - imádsz.  
| BENEDICK. 
:Why, then, your uncle and the prince and Claudio&lt;br&gt; Have been deceived; for they swore you did. 
|-
| BEATRICE
:Te sem szeretsz?  
| BEATRICE. 
:Do not you love me? 
|-
| BENEDETTO
:  Nem jobban, mint tanácsos.  
| BENEDICK. 
:Troth, no; no more than reason. 
|-
| BEATRICE
:Akkor hugom meg Margaréta s ;URSULA
:Szintúgy tévedtek, mikor esküdöztek.  
| BEATRICE. 
:Why, then my cousin, Margaret, and Ursula,&lt;br&gt; Are much deceiv'd; for they did swear you did. 
|-
| BENEDETTO
:Esküdtek, hogy te értem elepedsz.  
| BENEDICK. 
:They swore that you were almost sick for me. 
|-
| BEATRICE
:Esküdtek, hogy te értem meggebedsz.  
| BEATRICE. 
:They swore that you were well-nigh dead for me. 
|-
| BENEDETTO
:Szó sincsen arról. Tehát nem szeretsz?  
| BENEDICK. 
:Tis no such matter. Then you do not love me? 
|-
| BEATRICE
:Nem, csak viszonzom barátságodat.  
| BEATRICE. 
:No, truly, but in friendly recompense. 
|-
| LEONATO
:De húgom, jól tudom, hogy szereted!  
| LEONATO. 
:Come, cousin, I am sure you love the gentleman. 
|-
| CLAUDIO
:És őt is Benedetto - esküszöm! Itt egy lapon barátunk kézirása: Saját gyártmányú döcögős szonett - Beatricéhez esd!  
| CLAUDIO. 
:And I'll be sworn upon 't that he loves her;&lt;br&gt; For here's a paper written in his hand,&lt;br&gt; A halting sonnet of his own pure brain,&lt;br&gt; Fashion'd to Beatrice. 
|-
| HERO
:  S itt egy levél Kuzin zsebéből - saját kézirása, - Ez Benedettóhoz fohászkodik!  
| HERO. 
:And here's another,&lt;br&gt; Writ in my cousin's hand, stolen from her pocket,&lt;br&gt; Containing her affection unto Benedick. 
|-
| BENEDETTO
:Csoda! Önkezünk tör önszívünk ellen! Gyere hát, elveszlek - de esküszöm a fényes napra: könyörületből teszem!  
| BENEDICK. 
:A miracle! here's our own hands against our hearts. Come, I will have thee; but, by this light, I take thee for pity. 
|-
| BEATRICE
:Nem kosarazhatlak ki. De a napvilágra mondom: csak a heves unszolásnak engedek! Életmentés ez: megsúgták nekem, hogy már dögrováson vagy.  
| BEATRICE. 
:I would not deny you; but, by this good day, I yield upon great persuasion, and partly to save your life, for I was told you were in a consumption. 
|-
| BENEDETTO
:Elég! Majd betapasztom én a szád! 
:''Megcsókolja''
:  
| BENEDICK. 
:Peace! I will stop your mouth. 
:''Kisses her.''
: 
|-
| DON PEDRO
:Hogy ízlik a házasság, Benedetto?  
| 
|-
| BENEDETTO
:Mondok valamit, hercegem. Egy egész kollégiumra való fúrt agyú diák se tudna engem úgy ugratni, hogy a sodromból kijöjjek. Azt hiszed, törődöm én holmi szatírákkal meg epigrammákkal? Hisz ha ilyen elmeszüleményekkel tönkre lehet tenni valakit, akkor meg se merne fordulni az ember egy csinos rokolya után! Egyszóval: ha énnekem házasodni tetszik, akkor nem érdekel, hogy a világnak mit tetszik szólni hozzá! Sose piszkáljatok azzal, hogy eddig milyen csökönyös voltam, mert az ember változandó - punktum! Hogy rólad is szóljak, Claudio: össze akartalak kaszabolni, de most már, úgy látom, sógorságba keveredtünk, hát csak maradj egy darabban, s jól szeresd meg a sógorasszonykámat!  
| BENEDICK. 
:I'll tell thee what, prince; a college of witcrackers cannout flout me out of my humour.  Dost thou think I care for a satire or an epigram? No; if man will be beaten with brains, a' shall wear nothing handsome about him. In brief, since I do purpose to marry, I will think nothing to any purpose that the world can say against it; and therefore never flout at me for what I have said against it, for man is a giddy thing, and this is my conclusion. For thy part, Claudio, I did think to have beaten thee; but, in that thou art like to be my kinsman, live unbruised, and love my cousin. 
|-
| CLAUDIO
:Már reméltem, hogy faképnél hagyod Beatricét, mert akkor én egy fütykössel úgy átsegítettelek volna a másvilágra, hogy kapkodhattál volna a magad fütyköséhez... De hisz kapkodhatsz ahhoz így is, mert a sógorasszonykám sincs fából!  
| CLAUDIO. 
:I had well hoped thou wouldst have denied Beatrice, that I might have cudgelled thee out of thy single life, to make thee a double-dealer; which, out of question, thou wilt be, if my cousin do not look exceeding narrowly to thee. 
|-
| BENEDETTO
:Hagyd el! Cimborák vagyunk! Táncoljunk egyet esküvő előtt, hogy könnyítsünk a szívünkön - meg a párunk cipellőjén!  
| BENEDICK. 
:Come, come, we are friends. Let's have a dance ere we are married, that we may lighten our own hearts and our wives' heels. 
|-
| LEONATO
:Táncolni ráérünk utána is.  
| LEONATO. 
:We'll have dancing afterward. 
|-
| BENEDETTO
:Csakazértis előtte! - Húzd rá! - Ej, hercegem, de savanyú vagy! Asszonyt, asszonyt szerezz! Akkor kerül majd jó kézbe a fenséges pálcád!  Követ jön  
| BENEDICK. 
:First, of my word; therefore play, music! Prince, thou art sad; get thee a wife, get thee a wife: there is no staff more reverent than one tipped with horn.  
:''Enter Messenger.''
: 
|-
| KÖVET
:Fenség, elfogták útján Don Juant, S fegyver közt hozták vissza Messinába.  
| MESSENGER. 
:My lord, your brother John is ta'en in flight, And brought with armed men back to Messina. 
|-
| BENEDETTO
:Ne gondolj ezzel holnapig! Ne félj, Javaslok majd jó büntetést! - Zenét, hej!  
:''Zene, tánc  ''
   
| BENEDICK. 
:Think not on him till to-morrow: I'll devise thee brave punishments for him. Strike up, pipers!  
:''Dance. Exeunt.''
: 
|}

[[Kategória:Színdarabok]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Szentivánéji álom</title>
    <id>327</id>
    <revision>
      <id>4943</id>
      <timestamp>2006-08-31T11:12:50Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>-szerző kategóriája, a szerzők kategóriáit megszünetetem</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző = William Shakespeare
| cím = Szentivánéji álom
| szakasz =
| előző =
| következő =
| megjegyzés =
|}}

== Tartalom ==
*[[/Személyek|Személyek]]
===Felvonásaok===
*Első felvonás
**[[/Első felvonás, 1. szín|Első felvonás, 1. szín]]
**[[/Első felvonás, 2. szín|Első felvonás, 2. szín]]
*Második felvonás
**[[/Második felvonás, 1. szín|Második felvonás, 1. szín]]
**[[/Második felvonás, 2. szín|Második felvonás, 2. szín]]
*Harmadik felvonás
**[[/Harmadik felvonás, 1. szín|Harmadik felvonás, 1. szín]]
**[[/Harmadik felvonás, 2. szín|Harmadik felvonás, 2. szín]]
*Negyxedik felvonás
**[[/Negyedik felvonás, 1. szín|Negyedik felvonás, 1. szín]]
**[[/Negyedik felvonás, 2. szín|Negyedik felvonás, 2. szín]]
*Ötödik felvonás
**[[/Ötödik felvonás, 1. szín|Ötödik felvonás, 1. szín]]
**[[/Ötödik felvonás, 2. szín|Ötödik felvonás, 2. szín]]

[[Kategória:Színdarabok]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Rámájana</title>
    <id>328</id>
    <revision>
      <id>5092</id>
      <timestamp>2006-09-23T17:53:48Z</timestamp>
      <contributor>
        <ip>82.119.120.207</ip>
      </contributor>
      <comment>/* I. A gyermekkor könyve */</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     = |nincsszerző =
| cím        = Rámájana
| szakasz    =
| előző      =
| következő  =
| megjegyzés =
}}

==I. A gyermekkor könyve ==
: &lt;br&gt;
:5-14. 
: &lt;br&gt;
:Valaha, ősidőben, rég, volt egy kincses, csodás vidék: 
:Kósala gazdag országa. Virágzó, nagy birodalom. 
:Földjeit bőven öntözte a Szarajú folyó vize. 
:Páratlan hírnek örvendő székvárosa alapjait 
:az emberi nem ősatyja, Manu király rakatta le. 
:Ajódhjának nevezték el. Paloták fényűző sora 
:szegélyezte nagy utcáit. Tizenkét mérföld hosszu volt, 
:s három mérföldnyi széltében. Dasaratha, a nagy király, 
:Indra isten* hasonmása uralkodott a városon. 
:Vitéz, előrelátó, bölcs, népének édesatyja volt. 
:A Törvényt híven őrizte. Önmagán is uralkodott. 
:A felséges mahárádzsát egy fájdalom gyötörte csak: 
:fiúutódja nem támadt, bármily buzgón imádkozott. 
:Lelkében végül így döntött hosszas töprenkedés után: 
:- Nem maradt más reménységem: a nagy Ló-áldozat* segít! 
: &lt;br&gt;
:Az idő telt. Midőn egyszer szívvidító tavasz virult, 
:úgy vélte a király: eljött az áldozatra az idő. 
:A Szarajú folyó partján kijelölték a szent helyet, 
:és szabadon csatangolni bocsátotta legszebb lovát. 
:A paripa egy év múltán útjáról visszaérkezett, 
:s a Szarajú folyó partján kezdődhetett az áldozat. 
:A Védák* szent tanítását jól ismerő, tudós papok 
:minden szabályt, előírást betartottak hibátlanul. 
:A királyné körüljárta szeretettel a szent lovat, 
:majd három kard csapásával három részre metélte szét. 
:Aztán, hogy a szabályoknak illően eleget tegyen, 
:a szétvágott tetem mellett töltötte el az éjszakát. 
:Hogy ez letelt, tizenhat pap az ősi hagyomány szerint 
:elhamvasztotta oltáron az áldozati állatot. 
:A papokat, akik mindezt elvégezték szabály szerint, 
:a férfiak oroszlánja megjutalmazta gazdagon. 
: &lt;br&gt;
:15. 
: &lt;br&gt;
:Az égből istenek, szentek, tündérek, légi szellemek 
:szálltak le, s odagyűltek mind a pompás áldozat köré. 
:Midőn az églakók népe az ünnepségen egybegyűlt, 
:a Mindenség Teremtőjét, Brahmát,* kérlelni kezdte mind: 
:&quot;Szentség, szörnyen gyötör minket a szörnyek ura, Rávana. 
:Te győzhetetlenné tetted, s e kegy dölyfössé tette őt. 
:Három Világ* remeg tőle. Az igazakat üldözi. 
:Már készül, hogy magát Indrát, az Ég urát igázza le. 
:A nap nem mer reá tűzni. Ha közeleg, a Szél se fúj. 
:Halottá dermed láttára a kavargó, nagy Óceán. 
:Mindenkit rettegésben tart ez az iszonyú ráksasza.* 
:Magasztos, nyújts segítséget! Hogyan pusztíthatnánk el őt?&quot; 
: &lt;br&gt;
:Elgondolkozott, majd így szólt a kérésre az Ősatya: 
:&quot;Halljátok meg, minő mód van elpusztítani a gonoszt! 
:Nem árthat neki sem szellem, sem isten, sem más ráksasza. 
:Ezt tőlem kérte így kegyként, s &quot;Úgy lesz!&quot; feleltem én neki. 
:Az embereket dölyfében nem akarta említeni: 
:nem érheti halál mástól - embernek kell megölnie!&quot; 
: &lt;br&gt;
:A Teremtő tanácsának megörvendtek a mennylakók; 
:a harminchárom istenség* keblében a remény kigyúlt. 
: &lt;br&gt;
:Miközben így tanácskoztak, Visnu,* a Mindenség Ura, 
:a Garuda-madár hátán, mint Nap a viharfellegen, 
:tündöklő sárga köntösben, kezében kürt, dobókorong, 
:körükbe ért váratlanul. Leborultak előtte mind. 
:Visnu Brahmá elé lépett, köszöntve tisztelettudón. 
:Az istenek alázattal esengtek hozzá: &quot;Visnu úr, 
:Három Világ megmentője csupán te lehetsz, senki más. 
:Ajódhjá fejedelmének három szerető hitvese 
:szemérmes, hű, erényes, szép. Dasaratha három neje 
:méhében válj te magzattá, négy részre osztva önmagad! 
:Ha bennük testet öltöttél, a világ perzselő tüzét, 
:Rávanát, győzd le, mint ember - mert isten meg nem ölheti. 
:Te vagy egyetlen mentsvárunk, fenséges, győzhetetlen úr! 
:A mennybéliek üdvéért ember-világba szállj alá!&quot; 
: &lt;br&gt;
:Így kérlelték alázattal az isteneknek istenét, 
:s a Törvény megmentésére tett Visnu szent igéretet: 
:&quot;Űzzétek el a félelmet! Egész világ javára én 
:leverem a gonosz, dölyfös, legyőzhetetlen Rávanát, 
:s vele szennyes, sötét népét, rokonait, barátait. 
:Emberi testbe öltözve, igazságos király leszek.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Ezt vállalta a Mindenség fő-fő ura kegyelmesen, 
:s hogy tervét megvalósítsa, asszonyi méhbe szállt alá. 
:A Lótusszemű Istenség úgy döntött, hogy Dasaratha, 
:a győzelmes mahárádzsa lesz méltó földi atyjaként. 
:Így a király fiat-kérő áldozata beteljesült. 
: &lt;br&gt;
:16. 
: &lt;br&gt;
:Az égi szentek ujjongtak, magasztalták a Lét Urát. 
:Visnu elköszönt Brahmától, és eltűnt szemeik elől. 
: &lt;br&gt;
:Az áldozati oltáron a tűzből kiemelkedett 
:egy csodás, soha nem látott, sötétbőrű, vörösruhás, 
:nap-csillogású ékszerrel ékített, földöntúli lény, 
:erőt, hatalmat árasztva, túlragyogva a tűzsugárt. 
:Bűverejű itallal telt, ezüsttalpú arany edényt 
:ölelt magához karjával, mint férfi kedves hitvesét. 
:Dasaratha felé fordult, s megszólította a királyt: 
:&quot;Tudd meg, király, miért jöttem: a Teremtő küldött ide.&quot; 
: &lt;br&gt;
:A föld ura alázattal kulcsolta össze két kezét:* 
:&quot;Üdv jöttödön, Magasságos! Mondd, mit tehetek kedvedért?&quot; 
: &lt;br&gt;
:A Teremtő-küldötte lény ilyen szavakkal válaszolt: 
:&quot;Népek ura, jutalmat nyert buzgó lelkű áhítatod. 
:Az istenek készítették számodra e varázsitalt; 
:fiúutódot nyersz tőle, s erősíti hatalmadat. 
:Kit méltó nejeidnek vélsz, add nékik, hogy igyák meg ezt! 
:Ettől fiút fogannak majd, s áldozatod beteljesül.&quot; 
: &lt;br&gt;
:&quot;Úgy teszek&quot; - vette át tőle az örvendő szívű király 
:az istenek ajándékát, a szent italt rejtő edényt, 
:és végtelen boldogsággal kerülte meg jobbkéz felől* 
:alázatos köszöntésként a kegyes égi szellemet. 
:A csodás fényben ragyogó, rejtélyes, égi tünemény 
:küldetése végeztével eltűnt a nép szeme elől. 
:A király háremébe ment, és Kausalját, első nejét 
:szólította: &quot;Vedd az italt, idd meg, ettől fogansz fiat!&quot; 
:A bűvital felét adta Kausaljának Dasaratha. 
:A maradék félnek felét Szumitrának nyújtotta át. 
:A megmaradt negyed résznek felét Kaikéjí kapta meg. 
:Még hátra volt egy nyolcad rész. Rövid töprenkedés után 
:ezt a részt is Szumitrának adta oda a föld ura. 
:Parancsolójuk osztását tisztelettel és boldogan 
:fogadták feleségei, s elfogyasztották a nedűt. 
: &lt;br&gt;
:18. 
: &lt;br&gt;
:Az áldozat után gyorsan eltelt az év hat évszaka,* 
:s tizenkét hónap elmúltán, szerencsés csillagú napon 
:megszülte gyermekét, Rámát, Kausaljá, a királyi hölgy. 
:Szintén fiat szült Kaikéjí, az igaz lelkű Bharatát. 
:Szumitrá két iker-testvért szült: Laksmanát és Satrughnát. 
:Vitéz volt mind a négy ifjú, népét őrizte mind a négy, 
:tudásban gazdagok voltak, fénylett erényük ékesen. 
:Közülük is kivált Ráma, páratlan erejű vitéz, 
:ki oly kedves volt népéhez, mint a hűsítő holdsugár. 
:Elefánt vállán, ló hátán, harcikocsin szilárdan ült, 
:nyila célt sose tévesztett, atyja szavára hallgatott. 
:Öccse, Laksmana, bátyjához igaz szívvel ragaszkodott, 
:s csak testben voltak ők kettő: kettőjük lelke egybeforrt. 
:Laksmana nélkül nyugvóra nem tudott térni Ráma sem, 
:Laksmana nélkül Rámának ízetlen volt az étel is. 
:Amikor lóra ült Ráma, s az erdőbe vadászni ment, 
:mögötte ment, mint testőre, felajzott íjjal Laksmana. 
:Laksmana iker-öccsének, Satrughnának meg Bharata 
:volt önnön életénél is drágább barátja, szívügye. 
:Négy szerető fiát látva, boldog volt az uralkodó, 
:mint isten-népe közt fent az égben Brahmá, az Ősatya. 
: &lt;br&gt;
:Az idő telt. A négy ifjú felserdült. Hagyomány szerint 
:megházasításuk gondja hárult király-atyjukra most. 
:Miközben ezt latolgatták a király s a tanácsosok, 
:megérkezett az udvarba Visvámitra, a remete. 
:Rászólt az ajtónállókra: &quot;Jelentsétek be jöttömet! 
:A királlyal beszédem van! Ügyem sürgős! Ne késsetek!&quot; 
:A hirtelen indulatú bölcstől mindenki rettegett, 
:s az őrség sietett tüstént érkezését jelenteni. 
:A trónterembe érkezve, közölték urukkal a hírt, 
:hogy Visvámitra remete látogatta meg udvarát. 
:A nagy szent fogadására Dasaratha papjaival 
:indult, ahogy a mennyekben Indra járul Brahmá elé. 
:Vendégváró ajándékot hozatott rögtön a király, 
:s alázattal fogadták az izzó hatalmú szent papot. 
:Elfogadta ajándékát, majd illendő szokás szerint 
:birodalma s egészsége felől kérdezte a királyt: 
:&quot;Hódolnak-e előtted mind meghódított elleneid? 
:Földeden isten és ember ügyét nem éri sérelem?&quot; 
: &lt;br&gt;
:A páratlan dicsőségű, igaz szívű uralkodó 
:Visvámitra beszédére nagy tisztelettel válaszolt: 
:&quot;Mint életet adó gyógyír, mint aszálykor a bő eső, 
:mint a gyermektelen férfi családjában nem-várt fiú, 
:olyan nekem a nem-várt kegy, hogy felkerested házamat. 
:Üdv jöttödön! Szólj, mit kívánsz? Legfőbb örömöm az nekem, 
:ha megtisztelsz parancsoddal. Szolgád vagyok, szent férfiú!&quot; 
: &lt;br&gt;
:19-20. 
: &lt;br&gt;
:A királyok oroszlánja hódolatának megörült 
:a nagy szentségű papi bölcs, s örvendezve felelt neki: 
:&quot;Hozzád hasonlatos nincs más, vitéz királyok tigrise. 
:Nos, tedd meg, amit ígértél; hallgasd meg szívem óhaját! 
:Szentség tökéletességét nagy fogadalmak érik el, 
:s én fogadalmat vállaltam, de rámtört két gaz ráksasza, 
:ravasz Márícsa, és aljas, gonosz Szubáhu szörnyeteg. 
:E kettő hússal és vérrel szennyezte be oltáromat, 
:és így hiába fáradtam, művem gyümölcstelen maradt. 
:Szándékom meghiúsultán elhagytam még a tájat is. 
:Haragomnak tüzét mégsem lehet rájuk zúdítanom, 
:mert megköt fogadalmam, mely tiltja átkot kiejtenem. 
:Népek tigrise, add mellém legidősebbik fiadat, 
:győzhetetlen vitézségű, ifjú, hős Ráma bajnokot. 
:Oltalmam alatt képes lesz emberfeletti tettre is, 
:elpusztítja a szent művet akadályozó szörnyeket. 
:Megtanítom fizetségül minden tudásra fiadat, 
:hogy Ráma hírnevét fogja a Három Világ zengeni. 
:Tíz napig tart áldozatom; tíz éjszakára küldd velem 
:a kék-lótusz-szemű Rámát vitéz segítő társamul. 
:Kérlek, nemes máhárádzsa, segíts, amíg le nem telik 
:az áldozatra szánt idő. Aggodalomra nincs okod.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Visvámitra szavát hallva, az uralkodók párduca 
:egy pillanatra elkábult. Magához térve, így beszélt: 
:&quot;Tizenhatodik évéhez hiányzik egy esztendeje; 
:félek, nem képes íly ifjan ráksaszákkal megküzdeni. 
:Ám itt van teljes seregem; ura s vezére én vagyok. 
:Legyőzöm katonáimmal az éjszakai rémeket. 
:Mind nagyerejű és bátor, fegyverfogásban járatos, 
:hozzájuk illik ez a harc. Rámát elvinned még korán. 
:Hiszen fiam most még gyermek; fegyverrel bánni nem tanult; 
:és fondorlatosan támad a csatában a ráksasza.&quot; 
: &lt;br&gt;
:21. 
: &lt;br&gt;
:Szeretettől el-elfuló hangon ejtett szavaitól 
:haragra gyúlt Visvámitra, s a föld urára rárivallt: 
:&quot;Teljesíteni ígérted, s most megszeged adott szavad? 
:Nemzetségedhez méltatlan e hitvány, gyáva hitszegés. 
:Ha ezt találod illőnek, ahogy jöttem, el is megyek. 
:Élj kényelemben fajtáddal, üresszavú uralkodó!&quot; 
: &lt;br&gt;
:A nagy hatalmú papi bölcs indulatos szavaitól 
:megremegett a kincses föld, megrettentek az istenek. 
:Vaszistha, a király papja, a szilárd fogadalmú bölcs, 
:e szörnyű rémület láttán csitította a föld urát: 
:&quot;Ős nemzetség nemes sarja, a Törvény élő mása vagy, 
:nem térhetsz el a törvénytől, fenséges, bölcs urakodó. 
:Ha először megígéred, s nem állod kimondott szavad, 
:reácáfolsz imáidra. El kell engedned fiadat! 
:Akár ért fegyverhez, vagy sem, nem éri semmi bántalom, 
:ha Visvámitra oltalma tűz lángjaként körülveszi. 
:Teljes Három Világon sincs olyan fegyver, olyan erő, 
:amelyet ő ne ismerne százszor jobban, mint bárki más. 
:Szét tudná maga is zúzni a ráksaszák egész hadát, 
:s hidd meg, fiad javát-üdvét szolgálja e megtisztelés.&quot; 
: &lt;br&gt;
:22., 24. 
: &lt;br&gt;
:Vaszistha szavait hallva, a király arca felderült. 
:Magához hívatta fiát, Rámát, és vele Laksmanát. 
:Megáldotta Dasaratha, és megáldotta anyja is, 
:míg Vaszistha, a papi bölcs, varázsigéket suttogott. 
:Dasaratha megcsókolta fia gyermekfürtös fejét, 
:és Visvámitra gondjára bízta nyugodtan két fiát. 
:A bölcs indult, a két ifjú illendően haladt nyomán. 
:Elöl ment Ráma íjával, utána öccse, Laksmana. 
:Haladtak, míg megérkeztek Három Világon átfolyó 
:Gangához.* A folyóparton vezetőjük, a bölcs, megállt. 
:Szilárd fogadalmú, jámbor, szent életű, bölcs remeték 
: &lt;br&gt;
:csónakot tartottak készen számára, s kérték, szállna be: 
:&quot;Szentség, szállj be e csónakba a két nemes királyfival! 
:Utadon járj szerencsével! Időd soká ne vesztegesd!&quot; 
: &lt;br&gt;
:&quot;Jól van&quot; - felelt Visvámitra, köszönve köszöntésüket, 
:s az óceánba hömpölygő, széles folyón csónakba szállt. 
:A túlpartra megérkezve, gyors léptekkel mentek tovább. 
:Ijesztő, zordon őserdő állta el ekkor útjukat. 
:Rajta sehol csapás törve. Ráma kérdezte mesterét: 
:&quot;Mi ez a sűrű rengeteg, ahol csak tücsök ciripel, 
:ragadozó madár víjjog, vadállatok üvöltenek?&quot; 
: &lt;br&gt;
:A páratlan bölcsességű Visvámitra felelt neki: 
:&quot;Hallgasd meg, gyermekem, kié ez a félelmetes vadon. 
:Bő termésű, kövér földek terültek itt el egykoron. 
:Midőn Indra lesújtotta a pap-démont, Vritra nevűt,* 
:pap-gyilkosság szennyezte be, s e bűnért éhség marta őt. 
:A fertőzött kezű Indrát égi bölcsek és istenek 
:vizeskorsókból mosták le, s leoldották róla a bűnt. 
:A bűn szennyét s az éhséget lemosta testéről a víz, 
:s azt épp e helyen öntötték ki a földre az istenek. 
:Bűn s éhség távozott tőle, és tiszta lett, mint azelőtt. 
:Örömében e tájékot megjutalmazta gazdagon: 
:&quot;Gazdag, kövér legyen földed, világszerte híres legyen!&quot; 
:Ám ahogy az idő telt-múlt, erre vetődött Tátaká, 
:ezer elefánt erejű boszorkány, rusnya ráksaszí. 
:Az alakját-változtató boszorkány undok gyermeke 
:a kígyókarú, tág torkú, gonosz Márícsa ráksasza. 
:A rontásban kedvét lelő Tátaká itt uralkodik. 
:Fél mérföldre van hajléka, ő zárja itt el az utat. 
:Hát jőjjetek, hatoljunk be Tátaká erdejébe most, 
:s karotok segedelmével öljük meg a gonosztevőt. 
:Irtsátok ki e szép tájról a pusztító, gonosz tövist!&quot; 
: &lt;br&gt;
:25. 
: &lt;br&gt;
:A hasonlíthatatlan bölcs utasítása hallatán 
:nyájas szóval felelt Ráma, férfi-tigris ifjú vitéz: 
:&quot;A boszorkányok, úgy mondják, álnokok, de erőtlenek; 
:egy gyönge nőben hogy lakhat ezer elefánt ereje?&quot; 
: &lt;br&gt;
:&quot;Halld - szólt a bölcs -, hogyan támadt erejének fölöslege. 
:Egy jaksa-szellem* élt egyszer, Szukétu, jámbor és igaz. 
:Nem volt gyermeke, és sarjért kemény vezeklést fogadott. 
:Kitartó vezeklésével kivívta Alkotónk kegyét, 
:s leányok-gyöngyszemét nyerte jutalmul, a szép Tátakát. 
:Ezer elefánt erejét adta vele az Ősatya 
:kárpótlásul, mert nem fiút nyert a jaksa, csupán leányt. 
:Felserdült a leány, s eljött férjhezmenése ideje. 
:Szundának adta hitvesként atyja a gyönyörű leányt. 
:Idő múltán a szép jaksa-asszony megszülte gyermekét, 
:a győzhetetlen Márícsát, aki ráksasza lett utóbb. 
:Úgy történt, hogy lesújtotta a végtelen hatalmu, szent 
:Agasztja átka Szundát, és Tátaká ekkor rárohant 
:Agasztjára, hogy felfalja, s vele Márícsa is, fia. 
:Agasztja, a magasztos bölcs, a vad haragtól lángoló 
:Márícsára kiáltott: &quot;Légy rút, emberevő ráksasza!&quot; 
:Tátakát is megátkozta haragjában az égi szent: 
:&quot;Te tátott torkú, vérszomjas boszorkány, emberhús-faló 
:veszítsd szépséged rögtön, legyél fertelmes, rémítő!&quot; 
: &lt;br&gt;
:Azóta Tátaká őrjöng, átkát átkozza szüntelen, 
:s pusztítja ezt a szép tájat, Agasztja kedvenc lakhelyét. 
:Ezt a gyűlölködő, szörnyű, gonosz indulatú banyát 
:papok s tehenek üdvéért pusztítsd el, Raghu hős üke!* 
:Mert nincs rajtad kívül, Ráma, Három Világon senki sem, 
:ki az átok-teremtette szörnyeteget legyőzheti. 
:Ne félj, hogy asszony-gyilkosság bűnével terhel ez a tett; 
:királyfi kötelessége alattvalóit védeni. 
:Alattvalói kedvéért, ha szent, a tett, ha becstelen, 
:vállaljon el a kormányzó, ha kell, bűnt és gyalázatot. 
:Hiszen, királyfi, hallottad, hogy kettészelte Indra is 
:Mantharát, a démon-nőstényt, hogy a földet ne irtsa ki.&quot; 
: &lt;br&gt;
:26. 
: &lt;br&gt;
:Ráma, Raghu nemes sarja, hallgatta tisztelettudón, 
:majd kezét összekulcsolva és meghajolva válaszolt: 
:&quot;Atyám is úgy parancsolta, atyám is arra oktatott, 
:tegyem meg habozás nélkül, akármit kíván mesterem. 
:Így tanított Ajódhjában vének színe előtt atyám, 
:vitéz Dasaratha király, s én nem szeghetem meg szavát.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Középen megszorította íját, s meghúzta úgy a húrt, 
:hogy a megfeszülő íjhúr megpendült, búgott messzire. 
:A hangtól az őserdőben összerezzent állat, madár, 
:és szinte eszét vesztette szörnyű dühében Tátaká. 
:A boszorkány fülelt: merről zúg erdejében ez a zaj, 
:majd mérgesen rohant arra, ahonnét érkezett a hang. 
:Amikor Ráma meglátta a tátott szájú, óriás, 
:dühödten tomboló szörnyet, figyelmeztette Laksmanát: 
:&quot;Nézd, Laksmana, e félelmetes, hatalmas, ronda ráksaszít! 
:Ha gyáva ember ezt látná, féltében eszét vesztené. 
:Nézd, Laksmana, e vad szörnyet visszatérítem, ámde úgy, 
:hogy hiányozni fog róla két füle és az orrhegye. 
:Megölni nem fogom mégsem, mert asszony-volta védi őt. 
:Erejét és sebességét megfékezem; elég lesz ez.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Miközben így beszélt Ráma, a boszorkány magán kívül, 
:bömbölve, felemelt karral, elvakultan rohant reá. 
:Visvámitra varázsszókat mormolt rá, megbénítani, 
:és sérthetetlenné tette igéje Rámát s Laksmanát. 
:Tátaká szörnyü porfelhőt fújt a két hős királyfira, 
:s egy pillanatra elvette szemük fényét a porvihar. 
:Aztán varázshatalmával iszonyú, sűrü kő-esőt 
:záporozott a két testvér testére a vad Tátaká. 
:Ráma sebes nyílzáporral verte vissza a kővihart, 
:majd két félhold-hegyű nyíllal leszelte a szörny két kezét. 
:A karját-vesztett, kínjában üvöltő, vérző ráksaszít 
:megfosztotta fülétől és orra hegyétől Laksmana. 
:A testét kénye-kedvére változtatni tudó banya 
:sok torz alakot öltött fel, majd végül láthatatlanul 
:a levegőben röpködve, kősziklákat dobált alá. 
:Visvámitra, mikor látta, hogy sziklatömbök zápora 
:árasztja el a két testvért, buzdította az ifjakat: 
:&quot;Elég volt már a kímélet; e szörny romlásotokra tör. 
:Végezzetek a hitvánnyal, mielőtt még leszáll az éj, 
:mert éji nép a ráksaszák, éjjel legyőzhetetlenek, 
:s új erőre kap éjjel ez az áldozat-beszennyező.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Mesterien tudott Ráma célozni puszta hang után, 
:s a szikla-zúdító szörnyet megbénította gyors nyila. 
:A nyílfelhőben megbénult a bűverejű szörnyeteg, 
:s dühében bősz üvöltéssel Rámára vetette magát. 
:Mikor a légből rázúdúlt, mint lesújtó villámcsapás, 
:nyilat röpített mellébe. Az földre hullt, s kiszenvedett. 
:Rámát csókjával illette a bölcsek legszentebbike, 
:s szent műve meggyalázóját pusztulni látva, így beszélt: 
:&quot;Fényes orcájú ifjú hős! Töltsük el itt az éjszakát, 
:reggel tovább megyünk, s holnap hajlékomhoz megérkezünk.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Szavát örömmel hallgatta Dasaratha vitéz fia, 
:és Tátaká vadonjában éjjeli nyugovóra tért. 
:Felszabadult az átoktól, s reggelre olyan pazarul 
:kivirult az egész erdő, mint Indra égi kertjei. 
: &lt;br&gt;
:27. 
: &lt;br&gt;
:A fenséges Visvámitra az éji pihenő után 
:mosolyogva, barátsággal fordult Ráma királyfihoz: 
:&quot;Fiam, vitézi tetteddel igen elégedett vagyok. 
:Örömöm jeleként minden varázsfegyvert neked adok. 
:Ezekkel leigázod majd valamennyi ellenfeled; 
:istenek, démonok, szörnyek hadait is legyőzheted. 
:Megkapod Visnu félelmes hajítókorong-fegyverét, 
:Indra lesújtó villámát, Siva* rettentő szigonyát, 
:Brahmának, a Teremtőnek dárdáját, mely mindent lever, 
:a Halál Ura pányváját, Varuna* kemény kötelét, 
:s a Szellemkirály fegyverét, a Kábító varázsgerelyt. 
:Az ocsmány ráksaszák ellen csatázzál diadalmasan 
:e győzhetetlen, páratlan fegyverekkel, hős Raghu-sarj!&quot; 
: &lt;br&gt;
:Ekkor Kelet felé nézett a végtelen hatalmú bölcs, 
:s minden fegyverhez átadta az iszonyú varázsigét. 
:Majd a fegyvereket hívó imáit suttogta a szent, 
:s megjelentek a hívásra a szörnyű varázsfegyverek. 
:Meghajolva köszöntötték Rámát, s örvendve szólt szavuk: 
:&quot;Szolgálatodra eljöttünk, páratlan fényű Raghu-sarj! 
:Királyfi, rendelkezz velünk! Mindent megteszünk kedvedért.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Derült lélekkel hallgatta Ráma a szellemfegyverek 
:ígéretét, s megérintve sorban mindegyikőjüket, 
:hatalmat nyert fölöttük, s szólt: &quot;Most békében távozzatok! 
:Ha gondolatomban hívlak, azonnal megjelenjetek!&quot; 
: &lt;br&gt;
:28-29. 
: &lt;br&gt;
:Ezután Ráma örvendő szóval köszönte a kegyet 
:a nagy bölcsnek. Az indult, s ő tisztelettel haladt nyomán. 
:Útjukon menve, kérdése támadt Ráma királyfinak: 
:&quot;Amott egy nagy hegyet látok; lábánál, mint felhőgomoly, 
:erdő sötétlik, és oly szép, mint istenek lakóhelye. 
:Madársereg dalától zsong, szelíd gazella- s őz-csapat 
:legelészik a bokrok közt. Mondd, ki lakja e tájat itt? 
:Ugyebár kijutottunk a borzongató, elátkozott 
:rengetegből? E szép tájék üdeségéből gondolom. 
:Ugyebár jámbor remeték tanyája e derűs vidék? 
:S a te remete-hajlékod hol van, ahol a ráksaszák 
:falkáját kell áldozatod védelmében kiirtanom?&quot; 
: &lt;br&gt;
:A szép erdőség titkáról érdeklődő királyfinak 
:elbeszélte a bölcs mester a hozzá fűződő regét: 
: &lt;br&gt;
:&quot;Tudd meg, erős karú Ráma: Visnut idézi ez a hely. 
:Számtalan évig, sok-sok száz világkoron át, valaha 
:itt élt erős vezeklésben, s a Jógát* teremtette meg. 
:Ekkor történt, hogy egy démon, Bali, Virócsana fia, 
:harcban legyőzte Indrát és az istenek egész hadát, 
:és győzelme után ő lett mind a Három Világ ura, 
:majd áldozattal is készült uralmát erősíteni. 
:Miközben Bali áldozott, a Tűz s a többi istenek 
:felkeresték a szent Visnut, aki itt elvonultan élt: 
:&quot;Szentség, Bali, a nagy démon, páratlan áldozatba fog. 
:Cselekednünk kell, mielőtt céljához ér az áldozat. 
:Az áldozat alatt bárki bármit kér tőle, megteszi, 
:mert senki áldozat közben kérőt nem utasíthat el. 
:Az égi népek üdvére műveld jógád varázslatát: 
:ölts törpe-alakot, s úgy légy a bajból megszabaditónk!&quot; 
:Törpévé változott Visnu, és így kereste fel Balit. 
:Három lépés teret koldult. Megadta dölyfösen Bali. 
:Visnu az Eget és Földet s az Alvilágot lépte át. 
:Így igázta hatalmába a démont a magasztos úr, 
:majd visszaadta Indrának a Három Világ birtokát. 
:Az ő ittléte szentelte meg ezt a remete-tanyát, 
:s a szent Törpére gondolva én is ide vonultam el. 
:E szent remete-hajlékot zaklatják sanda ráksaszák; 
:te szabadíts meg szent művünk gonosz megzavaróitól!&quot; 
: &lt;br&gt;
:Majd belépett tanyájára a bölcs, s vele a hercegek, 
:ahogy felhő mögül lép ki a Hold s a fényes csillagok. 
:A három érkező láttán az ott tanyázó remeték 
:ültükből mind felugrottak, meghajoltak a bölcs előtt, 
:majd tisztelettel vendégként fogadták Rámát s Lasmanát. 
:Az ellenség-verő hősök rövidke pihenő után 
:összetett kézzel így kérték a remete-nép tigrisét: 
:&quot;Bölcsek királya, szenteld be az áldozathoz magadat! 
:Teljesüljön kívánságod: megtisztítjuk e szent helyet.&quot; 
: &lt;br&gt;
:A magasztos Visvámitra, remeték legszentebbike, 
:az áldozatra felkészült, megbéklyózta érzékeit. 
:A két ifjú áhítatos lélekkel nyugovóra tért. 
:Majd reggel elvégezték a tisztálkodást szabály szerint, 
:a hajnali imádságot elsuttogták, és ezután 
:az áldozati tűz mellett álló nagy bölcshöz szólt szavuk: 
: &lt;br&gt;
:30. 
: &lt;br&gt;
:&quot;Szentség, parancsodat várjuk: az éji kóborlók hadát 
:mikor kergessük el? Szólj, hogy el ne múljon a pillanat!&quot; 
: &lt;br&gt;
:Harcvágyó szavukat hallva, az egybegyűlt szent remeték 
:örvendezve magasztalták Dasaratha két gyermekét: 
:&quot;Őrködjetek kitartóan mától kezdve hat éjszakán! 
:Nem szólhat most a bölcs, mert már megszentelte az áldozat.&quot; 
: &lt;br&gt;
:A remeték tanácsára a két vitéz királyi sarj 
:őrködött pihenés nélkül hat napon és hat éjen át. 
:Hogy a mondott idő eltelt, hatodik napfény keltekor 
:öccsét buzdítva szólt Ráma: &quot;Most őrködjünk figyelmesen!&quot; 
:Abban a szempillantásban, amint Ráma elhallgatott, 
:magasra csapva fellángolt az oltár lobogó tüze, 
:s a levegőből dermesztő zaj dübörgött félelmesen. 
:Mint amikor esős évszak viharfelhője gomolyog, 
:az eget elborították varázs-alakú ráksaszák, 
:Szubáhu és vad Márícsa, mögöttük kísérő haduk, 
:és szennyes véreső árját zúdította e szörny-gomoly. 
:A véreső bemocskolta az oltár áldozat-tüzét. 
:Ráma az égre pillantott, s észrevette a rémeket. 
:A kék-lótusz-szemű Ráma, Dasaratha vitéz fia, 
:a támadó hadat látva, testvéröccséhez így beszélt: 
:&quot;Nézd, Laksmana, hogyan szórom az Ős nyilával szerteszét 
:e rút nyershús-faló népet, mint szélvihar a felleget!&quot; 
: &lt;br&gt;
:Gyorsan íjára fektette a harcvágytól égő vitéz 
:az Ősatya csodás fényű, páratlan erejű nyilát, 
:s a szörny Márícsa mellébe röpítette haragosan. 
:A szörnyű erejű vessző ütésétől a ráksasza 
:száz teljes mérföldet repült, s az Óceánba lezuhant. 
:Ráma nézte, hogy Márícsa kábultan bukfencezve hull 
:a vízbe a varázsnyíltól, és Laksmanához így beszélt: 
:&quot;Nézd, az Ősatya dermesztő nyila hatalma mily csodás! 
:Nem fosztja életétől meg; elkábítva sodorja el. 
:Most a többi galád lelkű, áldozatot beszennyező, 
:kegyetlenségben tobzódó, vérivó ráksaszán a sor!&quot; 
: &lt;br&gt;
:Elővette a Tűzisten félelmes, óriás nyilát, 
:a Szubáhura röpítette. Az sebesülten földre hullt. 
:A többit a Vihar-nyíllal verte szét a hős Raghu-sarj. 
:Hőstette láttán ujjongott a jámbor remeték soka. 
:Közben a szent Visvámitra befejezte az áldozást, 
:s az ellenség elűzését örömmel látva, így beszélt: 
:&quot;Megtetted, hős, amit kértem, ahogy atyád parancsa szólt. 
:E szent remete-hajlékok tájéka újra tiszta lett.&quot; 
: &lt;br&gt;
:31. 
: &lt;br&gt;
:Feladatát bevégezve, boldogan nyugovóra tért 
:Ráma s Laksmana, örvendve, hogy a szent bölcs elégedett. 
:Midőn pirkadt, felébredtek, s a reggeli fohász után 
:felkeresték Visvámitrát s a többi jámbor remetét. 
:Üdvözölték a nagy bölcset, aki fénylett, akár a tűz, 
:majd tisztelettudó szóval tudakolták parancsait: 
:&quot;Bölcsek párduca, itt állunk; hűséges szolgáid vagyunk. 
:Mondd, mit tehetünk kedvedre? Magasztos, rendelkezz velünk!&quot; 
: &lt;br&gt;
:A két herceg beszédére Visvámitra s a többi bölcs 
:nyájas szavakkal feltárta, hogyan s mint lesz útjuk tovább: 
:&quot;A törvénytisztelő lelkű Dzsanaka, Mithilá ura, 
:fényes áldozatot rendez. Mindnyájan oda készülünk. 
:Te is eljössz velünk hozzá, Ráma, vitézek tigrise, 
:s egy hatalmas, csodás íjat mutat majd neked a király. 
:Az istenek ajándéka gyanánt került hozzá az íj, 
:melynek a földkerekségen nincs párja, oly nagy, oly erős. 
:Nem bírná egyik isten sem ezt az íjat felajzani, 
:sem démonok, sem szellem-nép, sem halandó ember fia. 
:Sok nagy erejű, hős herceg próbálkozott már meg vele, 
:de a nagy íj keménységét még egyikük sem győzte le. 
:Mithilá fejedelmének íját s fényes áldozatát 
:egyaránt megcsodálod majd, ha látod, Raghu gyermeke.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Így szólt a remeték bölcse, s a remetékkel útrakelt. 
:Velük tartott a két ifjú, a hős Ráma és Laksmana. 
:Indulás előtt búcsút vett az erdő isteneitől: 
:&quot;Távozom e derűs helyről derűsen. Béke veletek!&quot; 
: &lt;br&gt;
:Jobbkéz felől körüljárta remetesége otthonát, 
:majd a remete-nép élén útnak indult észak felé. 
: &lt;br&gt;
:50, 66. 
: &lt;br&gt;
:Haladtak hosszan északnak, aztán tovább kelet felé, 
:míg Mithilába érkeztek, ahol Dzsanaka áldozott. 
:Mikor Dzsanaka megtudta, hogy Visvámitra érkezik, 
:tüstént hívta Satánandát, a feddhetetlen főpapot, 
:s városa többi bölcs papját, s mögöttük tisztelettudón 
:indult vendégajándékkal fogadni, úgy, amint szokás. 
:A törvénytisztelő lelkű király előírás szerint 
:köszöntötte a nagy szentet, s vele a két királyfit is: 
:&quot;Üdv jöttödön, magasztos bölcs! Mondd, mit tehetek kedvedért? 
:Parancsolhatsz velem, szentség! Szavad-váró szolgád vagyok.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Így üdvözölte vendégét a törvényt ismerő király, 
:és a szavakhoz értő bölcs ilyen szavakkal válaszolt: 
:&quot;E két ifjú, vitéz harcos Dasaratha király fia. 
:Azért jöttek, hogy láthassák csodálatos, nagy íjadat. 
:Mutasd meg kegyesen nékik. Útjuk célja beteljesül, 
:ha látták a csodás fegyvert, és boldogan térnek haza.&quot; 
: &lt;br&gt;
:A nagy bölcs szavait hallva, így felelt az uralkodó: 
:&quot;Halljátok meg, miért őrzöm itt az íjat, királyfiak! 
:Volt egy Dévaráta nevű, vitéz király, Nimi fia; 
:a királytól örökségként jutott kezembe ez az íj. 
:Egykor Sivát nem hívták meg áldozathoz az istenek. 
:A sértett Úr a szertartást szétverte, s gúnyosan beszélt: 
:&quot; Az engem illető részből kisemmiztetek, églakók. 
:Most levágom viszonzásul nyilammal nemes főtöket.&quot; 
:Sivát rémült könyörgéssel engesztelték az égiek, 
:és a Nagy Isten enyhülten fogadta esdeklésüket. 
:Örömében ajándékul adta az íjak gyöngyszemét 
:a többi nemes istennek az istenek nemes ura. 
:Majd később egyik ősömre bízták rá a nagy églakók. 
:Egyszer, amikor oltárnak szántottam helyet a mezőn, 
:egy lány volt a barázdában. Szítá, &quot;Barázda&quot; lett neve. 
:Leányomként neveltem fel a földből született leányt. 
:Mikor hajadonná serdült, jött nőül kérni sok király. 
:Egyik fejedelemnek sem adtam nejéül lányomat. 
:&quot;Versenyt hirdetek - így szóltam -, s a győztes pályadíja lesz.&quot; 
:A férfi-őriző hősök serege udvaromba gyűlt, 
:hogy próbára tegyék nálam a lányért vitézségüket. 
:A versengő királyoknak az íjat hozattam elő, 
:de nem volt senki sem képes felemelni s kitartani. 
:Láttam, hogy e vitézeknek karjában nincs elég erő, 
:s mindet elutasítottam, bölcsek legigazabbika. 
:Szörnyű haragra gerjedtek e megaláztatásukért, 
:s kemény ostrom alá vették székvárosomat, Mithilát. 
:Egy év leforgása alatt minden készletem elfogyott, 
:s reménységemet vesztettem, remeték legnagyobbika. 
:Úgy döntöttem: vezekléssel vívom ki a nagy ég kegyét. 
:Vezeklésem jutalmául hatalmas sereg állt elő. 
:Ellenfeleim elhulltak, elűztem támadóimat. 
:E páratlan, csodás fényű íjat, remeték tigrise, 
:megmutatom, ha óhajtod, Rámának s Laksmanának is. 
:Ha Dasaratha hős sarja felajzza, én leányomat, 
:Szítát, az anyaméh nélkül születettet, hozzáadom.&quot; 
: &lt;br&gt;
:67. 
: &lt;br&gt;
:Beszéde befejeztével parancsot adott a király: 
:&quot;Hozzátok a virágokkal füzérezett, nagy íj-csodát!&quot; 
: &lt;br&gt;
:Szavára palotájába indult tüstént kísérete, 
:s fényes menetben elhozták az íjat, Siva fegyverét. 
:Nagy, nyolc kerekű ládában százszor ötven erős karú, 
:izmos, tagbaszakadt férfi húzta-vonta keservesen. 
:Valahogy odavonszolták a szent fegyvert a férfiak, 
:s Dzsanakának jelentették a királyi tanácsosok: 
:&quot;Meghoztuk a csodás íjat, mellyel nem bírt a sok király. 
:Urunk, királyok Indrája, kegyeskedj megtekinteni!&quot; 
: &lt;br&gt;
:Meghajolt, s tisztelettel szólt a fényes Mithilá ura 
:a fennkölt lelkű nagy bölcshöz és a két hős királyfihoz: 
:&quot;Itt van az iszonyú fegyver, amelyre büszke Mithilá, 
:s amely megszégyenítette erős királyok erejét. 
:Senki halandó nem képes ezt az íjat felajzani, 
:a nyilat róla ellőni, de pusztán felemelni sem. 
:Mutasd meg, nagy hatalmú bölcs, ennek a két királyfinak 
:ezt a csodálatos fegyvert, legelsőt minden íj között!&quot; 
: &lt;br&gt;
:A remeték oroszlánja meghallgatta figyelmesen, 
:és szólt buzdítva Rámának: &quot;Nézd meg az íjat, gyermekem!&quot; 
: &lt;br&gt;
:Mestere engedelmével leemelte a Raghu-sarj 
:az íjat rejtő ládáról a fedelet, és így beszélt: 
:&quot;Ezt a csodálatos, pompás íjat kezembe fogjam-e, 
:s megpróbáljam felajzani, azután megfeszíteni?&quot; 
: &lt;br&gt;
:&quot;Rajta, Ráma!&quot; - kiáltotta a király, s bólintott a bölcs. 
:Ráma az óriás íjat megmarkolta középen, és 
:a nézők szemeláttára felkapta játszi könnyedén. 
:Mosolyogva felajzotta Siva íján az ideget, 
:s meghúzta oly erővel, hogy félkörbe hajlott meg az íj. 
:Ekkor középen kettétört kezében Siva fegyvere. 
:Mennydörgés erejű, szörnyű, rémes reccsenés hallatott, 
:mintha a széles föld rengne, kettéhasadna sziklabérc. 
:Elkábultak a vad zajtól, s földre buktak az emberek, 
:csak Dzsanaka maradt talpon, s a remete, s a két fiú. 
:Mikor a nép magához tért, a dolgot felfogó király 
:meghajolt összetett kézzel a bölcsek tigrise előtt: 
:&quot;Szentség, látom vitézségét dicső Ráma királyfinak. 
:Nem hittem volna, hogy képes ily csodás tettre bárki is. 
:Dzsanaka nemzetségének dicsőségét növelje hát 
:a házasság is: Rámához adom Szítát, leányomat. 
:Szavam, mit szóltam, áll: &quot;Szítá a győztes pályadíja lesz.&quot; 
:Lelkemnél kedvesebb lányom legyen a Ráma hitvese! 
:Most engedelmedet kérem, szent pap, hogy indulhassanak 
:hírvivőim Ajódhjába gyors lovak vonta kocsikon, 
:meghívni birodalmamba Dasarathát, a nagy királyt, 
:az esküvőre, mert Szítá a győztes pályadíja lett.&quot; 
: &lt;br&gt;
:&quot;Legyen!&quot; - felelt Visvámitra, és ekkor Dzsanaka király 
:bölcs tanácsosait küldte, hogy Ajódhjába menjenek. 
: &lt;br&gt;
:68-69. 
: &lt;br&gt;
:A hírvivők elindultak. Úton tölt három éjjelük. 
:Fáradt lovakkal érkeztek Ajódhjába negyed napon. 
:A trón elé bocsátották őket, s tiszteletteljesen, 
:ékes szóval jelentették fejedelmük üzenetét. 
:A követek szavát hallva, Dasaratha örömre gyúlt, 
:s Szumantrát, kocsihajtóját szólította maga elé: 
:&quot;Kincstárnokaimat hívd be! Hozzanak drága kincseket, 
:rakodjanak meg ékkővel, és tüstént útra keljenek! 
:Lábuk nyomába induljon négy-erejű, egész hadam,* 
:és fogjatok be legszebbik kocsimba: én is indulok.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Uruk parancsszavát véve, útra készült a hadsereg, 
:s útnak indult. Előttük ment papjaival a föld ura. 
:Négy napi út leteltével Vidéha-földre értek el. 
:Dzsanaka hírüket vette, és fogadta vendégeit. 
:Vidám szóval köszöntötte az agg királyt, Dasarathát: 
:&quot;Üdv jöttödön, mahárádzsa! Érkezésed öröm nekem! 
:Holnap reggel, ha megtörtént a pirkadati áldozat, 
:a papok segedelmével te irányítsd az esküvőt! 
:Boldogan adom Rámához nőül Szítát, leányomat, 
:és Úrmilát, testvérhúgát, Laksmanához, ha akarod.&quot; 
: &lt;br&gt;
:72. 
: &lt;br&gt;
:Mikor végzett beszédével Vidéha-föld vitéz ura, 
:Visvámitra Vaszisthával így vette tőle át a szót: 
:&quot;Mérhetetlen dicsőségű a Vidéha-királycsalád 
:és a nagy Raghu-nemzetség; nincs más, hozzájuk fogható. 
:Méltó e két nem egymáshoz; nemes és illő lesz a frigy, 
:ha nejéül veszi Ráma Szítát, s Laksmana Úrmilát. 
:Ám szavamat tovább fűzöm, hallgass meg, férfiak ura! 
:Testvéröcséd a nép-őrző, törvény-őrző Kusadhvadzsa. 
:Neki is van két szépséges, hajadon leány-gyermeke. 
:Legyen e két lány Bharata és Satrughna hites neje!&quot; 
:Visvámitra Vaszisthával egyetértésben így beszélt, 
:s Dzsanaka összetett kézzel és örvendve igent felelt: 
:&quot;Tudom, hatalmas és gazdag család sarja a két vitéz, 
:s amire szavatok buzdít, örvendetes a kapcsolat. 
:Úgy legyen, ahogyan szóltok! Testvéröcsém leányait 
:Bharata s öccse, Satrughna, méltók elnyerni hitvesül. 
:A négy királyfi egyszerre vezessen négy királyleányt 
:az áldozati oltártűz körül a szertartás szerint!&quot; 
: &lt;br&gt;
:73. 
: &lt;br&gt;
:Szerencsés csillagállású napon a négy vitéz fiút 
:dúsan felékesítették. Rámára diadém került. 
:Vaszistha fellobbantotta az oltáron a szent tüzet, 
:s az előírt imák mellett öntött rá olvasztott vajat. 
:Majd elővezették Szítát, ékszereivel ékesen, 
:s a férfiak oroszlánja az áldozati tűz előtt 
:Ráma elé állította lányát, s Rámához így beszélt: 
:&quot;Ez lányom, Szítá. Törvényben veled járó nejed gyanánt 
:vedd át most tőlem, és fogd a kezét kezedbe, mint szokás. 
:Legyen férjéhez hűséges. Mint árnyékod, kövessen úgy!&quot; 
: &lt;br&gt;
:&quot;Üdv, üdv, üdv!&quot; szóval ujjongtak a remeték s a szent papok, 
:míg szentelt vizet öntött az új pár kezére a király. 
:Miután így a szertartás vizével és igéivel 
:átadta Szítát, folytatta az örvendő uralkodó: 
:&quot;Laksmana, jőjj te is! Vedd át tőlem lányomat, Úrmilát, 
:és fogd kezedbe a kezét, míg tart az üdvös pillanat!&quot; 
: &lt;br&gt;
:Majd Bharatához is fordult serkentő szóval Dzsanaka: 
:&quot;Jőjj, Raghu-nemzetség dísze! Fogd kézbe Mánaví kezét!&quot; 
: &lt;br&gt;
:Majd szólította Satrughnát Vidéha-föld erős ura: 
:&quot;Srutakírti kezét fogd meg, igaz lelkű, nemes vitéz!&quot; 
: &lt;br&gt;
:A szólításnak engedve, a négy királyleány kezét 
:illőn kézzel érintette a négy testvér királyfiú, 
:és hitvesükkel háromszor megkerülték jobbkéz felől 
:az oltárt, a királyt és a szertartást végző papokat. 
:Majd szállásukra tértek meg a boldog ifjú házasok, 
:s gyönyörködő pillantással kísérte őket a király. 
: &lt;br&gt;
:77. 
: &lt;br&gt;
:A homály eloszoltával Visvámitra, a papi bölcs, 
:búcsút vett a királyoktól, s az északi hegyekbe tért. 
:Utána nem időzött ott Ajódhjá ura sem soká: 
:fiaival együtt indult, illő búcsúzkodás után. 
:Zászlók és lobogók lengtek, zeneszerszámok hangja szólt, 
:fellocsolt, tiszta utcákon virágszirom-szőnyeg feküdt, 
:ura jöttének örvendő nép ujjongott mindenfelé, 
:mikor övéihez megtért székvárosába a király. 
:Az új hitveseket várta a hárem minden asszonya, 
:Kausaljá és Szumitrá is, s a karcsú Kaikéjí velük. 
:Azok selyem ruhájukban, drágakövekkel ékesen 
:siettek a szentélyekben áldozattal borulni le, 
:majd üdvözöltek mindenkit, akit üdvözlet illetett, 
:és szüntelen vigasságban lakoztak férjük oldalán. 
: &lt;br&gt;
:Így telt-múlt az idő. Egyszer egy szép napon Dasaratha 
:magához hívta Kaikéjí fiát, Bharatát, s így beszélt: 
:&quot;Fiam, érted jött nagybátyád, Judhádzsit, a híres vitéz, 
:hogy Kékaja hazájába vigyen magával, gyermekem.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Atyja parancsszavát hallva, a Kaikéji-fi Bharata 
:Satrughnával együtt készült, hogy nagyatyját keresse fel. 
:Búcsút vett édesapjától és három anyjától a hős, 
:s Rámától, testvérbátyjától, és ment Satrughna is vele. 
:A hős Judhádzsit örvendett, hogy két hős öccse megy vele, 
:és végtelenül örvendett atyja, hogy velük érkezett. 
:Két öccsük eltávoztával Ráma és vele Laksmana 
:oly tisztelettel szolgálták atyjukat, mint az Ég urát. 
:Ráma számára törvény volt atyjának minden óhaja, 
:és birodalma üdvére intézte népe dolgait. 
:Így Ráma bölcsességének örült minden alattvaló, 
:papok, polgárok, és vélük atyja, vitéz Dasaratha. 
:Szítája oldalán Ráma nagy boldogságban élt soká, 
:s Szítá szívében is férje sokszorosan erősödött. 
:Férje szívében-elrejtett, kívül-titkolt vágyait is 
:sejtette szívével Szítá, a földre szállt Szépség maga. 
: &lt;br&gt;

==II. Ajódhjá könyve ==
: &lt;br&gt;
:1-2. 
: &lt;br&gt;
:Mikor a bölcs király látta, hogy Ráma maga a tökély, 
:tanácsosaival döntött: ifjú királlyá felkenik. 
:Alattvalói üdvére, és saját örömére is, 
:teljes nagy birodalmából összehívta a föld ura 
:városai minden rendű lakóinak legfőbbjeit, 
:a szeretet parancsának engedve engedelmesen. 
:Illendően köszöntötte az összes egybegyűlteket, 
:és üdvös, örömet keltő, ékes szavakkal így beszélt: 
:&quot;Mindannyian jól tudjátok, hogy magasztos elődeim 
:úgy őrizték az országot, mint szülő édes gyermekét. 
:Én is az őseim-járta úton haladtam éberen, 
:ernyedetlenül őrködtem minden alattvalóm javán. 
:A kincses méhű föld üdvén munkálkodott mindíg e test, 
:fehér napernyőm* árnyában így vénült meg a trónuson. 
:E váll már gyenge hordozni a nagy súlyú törvény-igát, 
:mit magán is uralkodva hord az igaz urakodó. 
:Pihenni vágyom. Átadnám fiamnak népem gondjait, 
:ha ti is úgy találjátok, kétszer-született* bajnokok. 
:Mert mindenben nyomomban jár erényekben gazdag fiam, 
:a Városromboló Indra földi mása, a nagy vitéz. 
:E törvény-hordozók díszét, hold-tisztaságú bajnokot, 
:férfiak párducát, ifjú királlyá holnap felkenem. 
:Ha e hibátlan ifjúra bízom a széles föld ügyét, 
:minden gondom alól felment fiam, ha ő viszi tovább. 
:Alattvalóim üdvére gondoltam ki e tervemet; 
:helyeslitek-e mindnyájan, vagy van más javaslatotok?&quot; 
: &lt;br&gt;
:A sok király felujjongott, hallva Dasaratha szavát, 
:mint az esőthozó felhőt köszöntő, hangos páva-had. 
:Harsány öröm fakasztotta, igenlő, boldog zaj rivallt; 
:az ujjongó rivalgástól szinte megremegett a föld. 
:A bölcs papok, a sok harcos, a városok polgárai, 
:a trón elé tanácskozni egybehívott egész tömeg, 
:értesülve a szándékról, és ismerve uruk korát, 
:a törvény őrizőjének egy akarattal így felelt: 
:&quot;Idős vagy, sok-sok esztendős, király, a széles föld ura. 
:Ifjú királlyá kend Rámát, legyen a széles föld ura! 
:A Raghu-nemzetség díszét, nagy erejű, erős karú, 
:nagy elefánton ülő hőst lássuk fehér ernyő alatt! 
:Mert égi istenek párja tündöklő erényeivel, 
:az Iksváku-család* éke, igaz bátorság bajnoka. 
:Népéhez mint a Hold, nyájas; olyan türelmes, mint a Föld; 
:bölcs, mint az istenek papja; vitézebb Indra sem lehet. 
:Jámbor, haragra nem gerjed, törvénytudó, igaz szavú, 
:vígaszt nyújtó, szelíd, hálás, indulatán uralkodó. 
:Isten, démon vagy ember nincs nála jobb fegyverforgató. 
:Nem rabja szenvedélyének, őre alattvalóinak.&quot; 
: &lt;br&gt;
:6. 
: &lt;br&gt;
:Megtudta az egész város, hogy Ráma lesz az új király, 
:s hozzáláttak, mihelyst virradt, házukat ékesíteni. 
:Felhő fényével tündöklő fehér templomok ormain, 
:keresztutakon, utcákon, szentélyeken, őrtornyokon, 
:kalmárok gazdag árúval dúsan rakott csarnokain, 
:nemes családfők kincsekkel bővelkedő lakásain, 
:minden gyülekező termen, fák messze látszó ágain 
:tarka zászló-tömeg lengett, csillogtak fényes lobogók. 
:Színészek, táncosok tánca, énekesnők csodás dala, 
:lelket-fület vidámítón vidította a népeket. 
:A tereken, az utcákon, a házakban, mindenfelé 
:csak Ráma felkenéséről beszélgettek az emberek. 
:A házak kapualjában játszadozó gyereksereg 
:meséje is csak arról szólt, hogy Rámát királyá kenik. 
:Gomolygott füstölő-illat, virított sok színű virág, 
:koszorú-özön tarkállt a palotához vivő úton. 
:A sötétség leszálltára gondolva, az utak során 
:nagy fáklya-fákat ástak le, hogy fényben ússzon városuk. 
:Csoportokba verődő nép dícsérte az uralkodót: 
:&quot;Csodálatosan önzetlen a nagylelkű Dasaratha! 
:Öregedését érezve, fiának adja át a trónt. 
:Mindnyájan boldogok vagyunk, hogy Ráma lesz az őrizőnk. 
:Nem felfuvalkodott lelkű; nagy eszű; törvénytisztelő. 
:Mint saját édes testvérét, mindannyiunkat úgy szeret. 
:Sokáig éljen üdvünkre igaz szívű Dasaratha, 
:akinek kegyéből Ráma királyunk lesz hamarosan.&quot; 
: &lt;br&gt;
:7. 
: &lt;br&gt;
:Ám Kaikéjí királyasszony egyik rabnője, Manthará, 
:véletlenül a palota hűs teraszán sétálgatott. 
:A koszorúkkal, zászlókkal ékes utcákon a tömeg 
:ujjongó nyüzsgését látva, szerfelett elcsodálkozott. 
:Megkérdezte az ott álló, örömtől tágranyílt szemű, 
:fehér ünnepi lenvászon köntösbe öltözött dadát: 
:&quot;Miért örvend a városban a nép ily mérhetetlenül? 
:S mért osztogat ajándékot Ráma anyja mindenkinek?&quot; 
: &lt;br&gt;
:A dajka, akinek szíve az örömtől majd megszakadt, 
:elbeszélte vidám szóval a Rámát ért kitüntetést: 
:&quot;Szerencsés csillagálláskor, hogyha holnapra virradunk, 
:ifjú királlyá keni fel Rámát Dasaratha király.&quot; 
: &lt;br&gt;
:A sanda, púpos szolgáló iszonyú méregbe gurult. 
:Szaladt, felrázta Kaikéjít, békén pihenő asszonyát: 
:&quot;Kelj fel, ostoba! Mért fekszel? Félelem közelít feléd! 
:Nem veszed észre, hogy balsors vad áradata elborít? 
:Örömnek álcázott bajban szerencsével büszkélkedel, 
:míg elapad szerencséd, mint aszálykor a folyó vize.&quot; 
: &lt;br&gt;
:A károgó, gonosz, púpos cseléd indulatos szava 
:nagy rémületbe ejtette Kaikéjí királyné szivét. 
:Rettegő szóval kérdezte: &quot;Mondd, mi baj történt, Manthará? 
:Arcod szörnyű ijedséget és nagy bánatot árul el.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Kaikéjí ékesen csengő szavait hallva, Manthará, 
:a szót csavarni jól értő némber, haraggal így beszélt: 
:&quot;A biztos pusztulás napja virradt ma fel rád, asszonyom. 
:Ifjú királlyá keni fel Rámát Dasaratha király. 
:A keserűség és bánat mint perzselő tűzláng heve 
:űzött-hajtott hozzád, mivel éretted aggódom nagyon.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Manthará szavait hallva, a szép arcú királyi nő 
:boldogan kelt fel fektéből, mint őszi égbolton a Hold. 
:A nem sejtett örömhírre szolgálóját, a hírhozót, 
:csodás szépségű, páratlan ékszerrel jutalmazta meg. 
:Az örvendező Kaikéjí e szavakkal nyújtotta át 
:az ajándékozott ékszert, a púposnak a karcsú nő: 
:&quot;A legnagyobbb örömhírrel jöttél ma hozzám, Manthará. 
:A legkedvesebb hírt hoztad. Mondd, mit kívánsz jutalmadul? 
:Boldog vagyok, hogy a király Rámát trónjára ülteti, 
:mert nem teszek különbséget Bharata fiam s Ráma közt. &quot; 
: &lt;br&gt;
:Kaikéjí szavait hallva, megmérgelődött Manthará. 
:Sóhajtott hosszasan, forrón, majd úrnőjéhez így beszélt: 
:&quot;Ön-vesztedbe rohansz balgán, s gyanútlan észre sem veszed, 
:hogy vésszel, bajjal örvénylő bánat-tengerben elmerülsz. 
:Hogyha Ráma kerül trónra, s utána ivadékai, 
:fiadat, Bharatát ők a hatalomból kisemmizik. 
:Magára marad, elhagyva mindenkitől, nemes fiad, 
:és sorsa nyomorúság lesz, meglátod, királyné-anya! 
:Mihelyst Ráma hatalmában szilárdan érzi majd magát, 
:Bharatát másik országba, vagy másvilágra űzi el. 
:Testvérei közül Ráma Laksmanát védi, s az is őt; 
:összetartásuk oly híres, mint fent az égi Ikreké.* 
:Így hát Ráma sosem fogja rosszal illetni Laksmanát, 
:ámde gonoszul fog bánni Bharatával, hidd el nekem. 
:Távozzon Ráma erdőbe, száműzetésbe, messzire; 
:ezt gondolom tanácsosnak, javadra ez válik neked. 
:Nemzetséged ügyét azzal a lépéssel szolgálhatod, 
:ha atyja után Bharata lesz törvényes uralkodó. 
:Ráma szemében ellenség hatalomhoz szokott fiad; 
:kiszolgáltatva bátyjának, nyomorúság lesz élete. 
:Mint ha oroszlán támad meg erdőben elefántbikát, 
:testvére támadásától Bharatát meg kell védened. 
:Ráma anyját lenézted te, élvezve uratok kegyét: 
:azt hiszed, hogy vetélytársnőd megbocsátja e szégyenét?&quot; 
: &lt;br&gt;
:9-10. 
: &lt;br&gt;
:Haragtól lángoló arccal hallgatta Manthará szavát 
:Kaikéjí, azután hosszú, forró sóhajjal így beszélt: 
:&quot;Még a mai napon Rámát az erdőbe száműzetem, 
:Bharatát a mai napon ifjú királlyá kenetem!&quot; 
: &lt;br&gt;
:Így döntött Manthará álnok tanácsára a balga nő, 
:és összevont szemöldökkel, sírva a földön elterült. 
:Majd tarka koszorúit és káprázatos sok ékszerét 
:letépte-dobta testéről, a föld porába szórta szét. 
:A szertehullt virágszirmok és a sok ékes drágakő 
:úgy csillogott a föld színén, mint mennybolton a csillagok. 
:Rongyos, szennyes ruhát öltött, s a harag-házba sietett 
:özvegy-varkocsba font hajjal: tündér, kit átok földre sújt. 
: &lt;br&gt;
:Ezalatt a mahárádzsa már mindent előkészített, 
:s ment felkeresni Kaikéjít, hogy közölje a hírt vele. 
:Mikor a kincses hárembe belépett az uralkodó, 
:az ékes, fényes nyoszolyán nem látta szeretett nejét. 
:A szerelem hatalmától lenyűgözött fejedelem 
:megdöbbent és körülnézett, hogy a királyné hol lehet. 
:Máskor ebben a napszakban az asszony sose távozott, 
:s ő hitvese lakosztályát sose találta üresen. 
:Kérdésére a remegő ajtónálló így válaszolt: 
:&quot;Úrnőm iszonyú méregben a harag-házba sietett.&quot; 
: &lt;br&gt;
:A szolgáló szavát hallva, a kétségbeesett király 
:még jobban megijedt, s szinte eszét vette a rémület. 
:Odament, s amikor látta, hogy más ágyhoz szokott neje 
:földön hever, a sajnálat tűzként perzselte a királyt. 
:A gyanútlan az álnokot, az agg férfi ifjú nejét, 
:lelkénél drágább kedvesét földön fekve találta, úgy, 
:mint égből lebukott tündért, mint lemetszett iszalagot, 
:mint hurokba akadt őzet, erőt-vesztett varázslatot, 
:mint mérgezett hegyű nyíllal megsebzett elefánt-ünőt. 
:A megzavarodott férfi megsímogatta kedvesét, 
:lótuszszirom-szemű nőjét, és engesztelve így beszélt: 
:&quot;Nem tudom, ellenem-fordult haragodnak mi az oka? 
:Királyném, szólj: ki sértett meg? Valaki gőgös, durva volt, 
:s ezért heversz a porban most, bánattal tépve szívemet? 
:Szívemnek üdve, mért fekszel gyötrődve itt a föld szinén? 
:Talán rontás támadta meg lelkedet, lelkem öröme? 
:Értő orvosaim vannak, akik kegyemet élvezik: 
:meggyógyítnak, ha elmondod, milyen betegség bánt. Mi fáj? 
:Valakit megjutalmaznál? Valaki megharagított? 
:Ki nyerjen ma kegyet tőlem? Vagy kire sújtson haragom? 
:Melyik szegény legyen dús ma? Vagy melyik gazdag nincstelen? 
:Hiszen én s az enyéim mind a te szavadnak engedünk; 
:nincsen olyan kívánságod, mit meg tudnék tagadni én!&quot; 
: &lt;br&gt;
:11. 
: &lt;br&gt;
:A vágy nyilaitól sebzett, szerelemtől bilincsbe vert 
:mahárádzsához Kaikéjí kegyetlen szóval így beszélt: 
:&quot;Király, senki se sértett meg, senki sem ejtett durva szót, 
:hanem van egy kívánságom, s azt akarom, hogy teljesítsd. 
:Előbb erős ígérettel ígérd nekem, hogy megteszed, 
:s ha ígéreted elnyertem, felfedem kívánságomat.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Kaikéjí szavait hallva, a király elcsodálkozott, 
:s a földön heverő asszony haját érintve válaszolt: 
:&quot;Büszke nő! Tudhatod, hogy nincs tenálad senki kedvesebb 
:számomra az egész földön, férfi-tigris Rámán kívül. 
:Arra a győzhetetlen, nagy, páratlan, vitéz férfira 
:fogadom neked átokkal, hogy megteszem, amit kívánsz. 
:Akit ha percig nem látok, nélküle élni sem tudok, 
:őrá fogadom átokkal, hogy megteszem, amit kívánsz. 
:Kedvesem, szívem keblemből kitépve, megvizsgálhatod. 
:Higgyél szavamnak, Kaikéjí, és mondd ki, mi az óhajod?&quot; 
: &lt;br&gt;
:Megörült a mahárádzsa ígéretének hitvese, 
:s kimondta szörnyü szándékát, mint az elközelgő halált: 
:&quot;Átkodat, mellyel ígérted, hogy megadod kérésemet, 
:hallja meg Indra és vele a harminchárom églakó! 
:Hold és Nap, csillag és mennybolt, a nappal és az éjszaka, 
:az Alvilág, a Föld és Ég, a démonok, a szellemek, 
:éjszaka kószáló rémek, a ház s a házi istenek, 
:és minden más hatalmasság hallja meg fogadalmadat! 
:Emlékezz: nagy csatát vívtak az istenek s a démonok. 
:Te Indra segedelmére indultál, s én követtelek. 
:A száz varázslatú démon, a szörnyűséges Sambara 
:az égiekkel Délen, a holtak földjén, megütközött. 
:A küzdelemben elgyengült, megsebesült hadsereget 
:álmában éjjel meglepték és leölték a démonok. 
:A támadókra támadtál, és vívtál iszonyú csatát, 
:de démon-dárda megsebzett, s kétséges lett az életed. 
:Én virrasztottam melletted, s ápolva megmentettelek. 
:Te hálából megígérted: megteszed két kérésemet. 
:Félretettem a két kérést, király, s őrzöm azóta is. 
:Most kérem teljesítését; nép ura, halld meg óhajom! 
:Rámát királlyá felkenni megtörtént minden készület: 
:királlyá mégse őt kenjék; Bharata legyen a király! 
:És halld a második kérést; itt az idő, beváltanod, 
:amit a démon-harc után ígértél, széles föld ura: 
:a vad Dandaka-erdőben éljen kilenc esztendeig 
:és még ötig fiad, Ráma, háncs-köntösben,* remeteként. 
:E kettő a kívánságom. Ígért kegyed követelem! 
:Ráma erdőbe-távoztát lássam még a mai napon!&quot; 
: &lt;br&gt;
:12. 
: &lt;br&gt;
:Az iszonyú kívánságot hallva, Dasaratha király 
:elterült eszmélet nélkül, és mozdulatlanul hevert. 
:Nagy sokára magához tért, s haragjában magán kivül, 
:tekintetével égetve, támadt reá Kaikéjíra: 
:&quot;Családunk meggyalázója, rossz életű, szégyentelen! 
:Mi rosszat tett neked Ráma? Mi rosszat tettem én neked? 
:Mint a saját szülő anyját, tisztelt téged a Raghu-sarj. 
:Mi vitt rá téged, rossz asszony, hogy elpusztítására törj? 
:Saját vesztemre hoztalak házamba, mint a sorscsapást, 
:mint halálos mérgű kígyót, balgatagon, gyanútlanul. 
:Mikor egész világ zengi derék Ráma dícséretét, 
:milyen hibát találsz benne, amiért eltaszítanám? 
:Kausalját is, Szumitrát is, és egész birodalmamat, 
:sőt életemet is inkább elhagynám, mint hű fiamat. 
:Elsőszülött fiam mellett boldogság volt az életem; 
:ha Rámát nem látom többé, eszem veszi a fájdalom. 
:Állhat a világ Nap nélkül, sarjadhat víz nélkül vetés, 
:de Ráma nélkül testemben nem maradhat meg életem. 
:Elég legyen! E gaz tervtől állj el, gyűlőlködő szivű! 
:Lábad fejemmel érintem; könyörgök hozzád: könyörülj!&quot; 
: &lt;br&gt;
:13. 
: &lt;br&gt;
:A más sorsa s más fekhelyre méltó, idős uralkodót 
:- mint érdemei múltával égből földre bukó királyt* - 
:továbbra is az ígért kegy megadására sürgeti 
:a gaz, szégyentelen némber, nemzetségének szégyene: 
:&quot;Igaz szavú vagy, így mondják, és megtartod ígéreted, 
:s ígért kegyedtől most engem mégis meg akarsz fosztani?&quot; 
: &lt;br&gt;
:Kaikéjí gúnyolódása Dasarathát, a föld urát 
:egy percig elnémította, aztán haraggal így felelt: 
:&quot;A férfiak oroszlánját száműzeted, s engem megölsz. 
:Elégedett lehetsz, hitvány, aljas lelkű rosszakaróm. 
:Ha fent számon kérik tőlem Ráma sorsát az istenek, 
:elűzetése vádjára mivel tudok felelni majd? 
:Rámát vadonba hajszoltam, hajszolva Kaikéjí kegyét; 
:bevallva az igazságot, gazságot vallok be vele. 
:Soká gyermektelen voltam, nehezen nyertem gyermeket, 
:a nagy fényességű Rámát, s lemondjak róla kedvedért?&quot; 
: &lt;br&gt;
:Tétova, kósza lélekkel így jajgatott a nagy király, 
:míg a nap nyugovóra tért, s felváltotta az éjszaka. 
:Ám a holdfénnyel enyhítő, hűsítő nyugovás szaka 
:nem hozott nyugovást Rámát sirató panaszaira. 
:Agg Dasaratha nem szűnő, forró sóhajtások között, 
:szemét az égre függesztve, gyötrődve sírta bánatát: 
:&quot;Ne virradj holnap reggelre, csillag-ékszeres éjszaka, 
:könyörgök összetett kézzel; könyörülj meg a szenvedőn! 
:Vagy életem veled szálljon, s ne kelljen látnom a gonosz, 
:kegyetlen szívű Kaikéjít, kitől rám zúdult e csapás.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Ezután újra Kaikéjít kezdte kérlelni a király, 
:két kezét összekulcsolva, hogy szándékától álljon el: 
:&quot;Úrnőm, szánd meg az aggastyánt, ki érted élte életét, 
:ellened sohasem vétett; koldusként kérlel a király. 
:Feledd el, amiket mondtam zavaromban, szép combú nő; 
:igaz szívű vagy, szívleld meg síró esedezésemet. 
:Légy Rámához kegyes; tőled kapja meg a királyi trónt 
:ajándékod gyanánt, s téged dícsér majd az egész világ.&quot; 
: &lt;br&gt;
:14. 
: &lt;br&gt;
:Ám a gonosz nő elnézett Dasaratha király fölött, 
:aki a földön fetrengett, gyászolva elveszett fiát. 
:&quot;A porban csúszol hitványul, mint valami gonosztevő, 
:megbánva, amit ígértél? Állj fel, és álld adott szavad! 
:Az igazság a fő törvény - hirdetik a törvénytudók; 
:tiszted a törvény őrzése - s én igazamra intelek. 
:Saivja király* saját húsát ígérte egykor ételül 
:egy ölyvnek, és szavát állta, és a legfelső mennybe ment. 
:Vitéz Alarka* egy bráhman kérésére nem habozott 
:saját kezével tépni ki s átnyújtani mindkét szemét. 
:A tenger, a folyók atyja, az igazságot tiszteli, 
:s határa kijelölt csíkját dagályakor sem lépi át. 
:Ne késlekedj tovább! Hívasd ide tüstént Ráma fiad! 
:Ha király lesz fiamból, és Rámából erdő vándora, 
:s nekem nem lesz vetélytársnőm, megtetted, amit tenni kell.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Mint ösztöke döfésétől hánykolódó nemes lovak, 
:a szó korbácsütésétől gyötrött király kínnal beszélt: 
:&quot;A Törvény iszonyú hurka gúzsba kötött; elhágy eszem. 
:Akarom fiamat látni, Rámát, a törvénytisztelőt.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Majd a sötét éj megvirradt, s újból felkelt a Fényt-adó. 
:Szerencsés csillag-állás és kedvező óra érkezett. 
:Ekkor a bölcs, igaz lelkű Vaszistha, a királyi pap 
:lépett a fényes városba, és vele tanítványai. 
:Tisztára söprött utcákon, zászlódíszes tetők alatt 
:nyüzsgő tömeg bozótjában, bazárok kincshalmazain, 
:szantál, áloe és tömjén illatos füstgomolyain, 
:a Városromboló Indra ege földi utánzatán, 
:az ünnepségre felkészült, Rámára váró városon 
:keresztül sietett a pap, s a palotához érkezett. 
:A férfiak oroszlánja nyájas szavú tanácsosa, 
:Szumantra kocsihajtó épp ekkor lépett ki a kapun. 
:A nagy fényességű bráhman Szumantrát szólította meg: 
:&quot;Siess, a mahárádzsának jelentsd megérkezésemet! 
:A férfiak urát sürgesd, hogy most, mikor felkelt a nap, 
:s a csillag-állás jót jósol, Rámát királlyá kenje fel!&quot; 
: &lt;br&gt;
:Az idős kocsihajtó-sarj megfogadta a pap szavát, 
:s az áhított örömhírrel ment értesíteni urát. 
:Szabad bejárás illette régtől a tisztes férfiút, 
:s az őrök beeresztették, tudván, hogy uruk kedveli. 
:Nem sejtve a király búját, megállt előtte boldogan, 
:s vidám, örvendező szóval magasztalásába fogott: 
:&quot;Mint a tenger, ha hulláma köszönti a kelő Napot, 
:népedre úgy ragyogtasd rá víg orcádat, uralkodó! 
:Ily hajnal-órán dícsérte hű fegyvernöke, Mátali,* 
:a démon-leverő Indrát, s így serkentlek ma téged én. 
:A Védák szava serkenti az Önmagától Létező 
:Brahmát, világ Teremtőjét, s így serkentlek ma téged én. 
:A Nap kél, és a Hold nyugszik, s a minden élőt hordozó, 
:széles földet felserkentik, s így serkentlek ma téged én. 
:Kelj fel, vitéz mahárádzsa, árassz az ünnepségre fényt 
:tündöklő termeteddel, mint a hegycsúcsról a napkorong. 
:Eljött a nap, melyen Rámát ifjú királlyá felkenik., 
:Reád vár összetett kézzel minden boldog alattvalód, 
:a szent Vaszistha is vélük, s vele az összes bráhmanok. 
:Add ki parancsodat tüstént: kenjék fel a királyfiút! 
:Mint a nyáj pásztorok nélkül, vezér nélkül a hadsereg, 
:mint az éjszaka Hold nélkül, bika nélkül a tehenek, 
:elhagyatott az ország is, hogyha élén nem áll király.&quot; 
: &lt;br&gt;
:A sürgető teendőkre figyelmeztető, bölcs szavak 
:még mélyebb nyomorúságba taszították a föld urát. 
:Szumantrára fordította fájdalomtól vörös szemét, 
:és fia elvesztésétől örömét vesztve, így beszélt: 
:&quot;Sebzett testem tovább téped e szavaiddal még te is!&quot; 
: &lt;br&gt;
:Fejedelme levertségét látva, s hallva panasz-szavát, 
:döbbenten, összetett kézzel lépett hátra, s elhallgatott. 
:Amikor elnémította Dasarathát a fájdalom, 
:helyette a ravasz nyelvű, álnok Kaikéjí válaszolt: 
:&quot;Éjjel öröme nem hagyta aludni az uralkodót, 
:kimerült a virrasztásban, és most álom igázta le. 
:Indulj! A Raghu-nemzetség díszét, Rámát, a hős vitézt, 
:hozd ide! Járj szerencsével! Késedelemre nincs idő.&quot; 
: &lt;br&gt;
:&quot;Uram parancsa nélkül nem indulhatok el, asszonyom!&quot; 
: &lt;br&gt;
:Tanácsosa szavát hallva, így válaszolt a nép ura: 
:&quot;Szumantra, látni kívánom Rámát; hívd gyorsan fiamat!&quot; 
: &lt;br&gt;
:Gondolva, hogy az üdv perce jön, szíve megvidámodott, 
:s a férfiak oroszlánja szavára indult boldogan. 
:&quot;Királlyá kenni Rámát ma a törvénytisztelő király&quot; 
:- gondolta kocsihajtója, s örömében sietve ment. 
:Mint öböl vize tengerből a part felé iparkodik, 
:a palotából távozva, Rámát látni igyekezett. 
: &lt;br&gt;
:15. 
: &lt;br&gt;
:A sötétség oszoltával a Véda-tudó bráhmanok 
:a palota elé gyűltek, Vaszisthával az élükön. 
:A vezérek, tanácsosok és a köznép legfőbbjei 
:felsorakoztak örvendve, hogy Rámát királlyá kenik. 
:Felkelt a Folttalan-fényű, szerencse napja érkezett, 
:és Ráma felkenésére felkészültek a szent papok. 
:Csillogó színarany korsók, káprázatos királyi trón, 
:tarkálló tigrisbőrökkel letakart, villogó kocsi, 
:a Gangá és a Jamuná egybeömlése szent vize, 
:s ami más, tisztító vizű folyó, tó, forrás és patak 
:árad keletre habjával, vagy északra, vagy dél felé, 
:mindegyikből merített nedv, és minden tenger cseppjei, 
:tej, olvasztott vaj, pörkölt rizs, savó, kusa-fű* és virág, 
:tomboló vezérelefánt, nyolc páratlan szép ifjú szűz, 
:tejjel és tiszta vízzel telt, ezüst edények sorfala, 
:drágakővel kivert nyelű, hold-fehér jakfark-legyező,* 
:lótusz-fehér ernyő, fényes, mint égbolton a holdkorong, 
:üdvöt, szerencsét jósolva himbálózott a trón fölött, 
:hófehér bika állt készen, mellette ló, szintoly fehér, 
:zsongító zeneszerszámok és édes hangú dalnokok. 
:Az ünnepségre váró nép nem találta a föld urát, 
:és sürgették: &quot;Jelentsék meg urunknak, hogy mind itt vagyunk. 
:Sehol sem látjuk a királyt, pedig felkelt a Fényt-adó, 
:és Ráma felkenésére megtörtént minden készület.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Így szólt az egybegyűlt népség, és a király bizalmasa, 
:Szumantra, kocsihajtója, megnyugtatóan válaszolt: 
:&quot;Uralkodónk parancsára éppen Rámáért indulok.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Remélte, hogy örömhírt visz. Elhagyta a király lakát, 
:útnak indult, s haladt gyorsan, örvendezve tekintve szét 
:a város lobogódíszes, felékesített utain. 
:Amerre ment, nem hallott mást az ujjongó, víg nép között, 
:mint Ráma felkenéséről s erényéről magasztalást. 
:Haladt sietve, és Ráma palotájához érkezett, 
:látta az égi kéjlakhoz hasonló, pompás csarnokot, 
:nagy kapuszárnyakkal büszkén, száz teraszával ékesen, 
:dúsan kirakva gyöngyökkel, drágakövektől csillogón, 
:jóillatú szantál, tömjén s áloe-füstgomoly között, 
:mint Himálaja ködfelhők mögül kisejlő bérceit. 
: &lt;br&gt;
:16. 
: &lt;br&gt;
:A várkapu előtt sürgő, nyüzsgő tömegen áthaladt, 
:s a csöndes belső termekhez érkezett a bölcs hírvivő, 
:ahol dárdával és íjjal fegyverzett, ifjú harcosok 
:csapata állt az őrségen, ügyelve ernyedetlenül, 
:s kezükben nádvesszőt tartó, sárga köntösbe öltözött, 
:tisztes öregek őrizték a női termek ajtaját. 
:Mikor az érkezőt látták Ráma nyugalma őrei, 
:izgatottan felugrottak, megtudakolni, mit kíván. 
:Az illendőséget tudó kocsihajtó így válaszolt: 
:&quot;Jelentsétek be Rámának: Szumantra ajtajában áll.&quot; 
: &lt;br&gt;
:A hírrel rögtön indultak Ráma hűséges hívei, 
:uruknak bejelentették, s ott lévő hitvesének is. 
:Mikor Szumantra jöttéről a hős Raghu-sarj értesült, 
:atyja leghűbb tanácsosát behívta tisztelettudón. 
:Az ön-fényében izzó Nap fényével tündöklő vitézt 
:illendően köszöntötte az illendőség-ismerő. 
:A puha vánkoson nyugvó, nyájas arcú királyfihoz 
:így beszélt összetett kézzel Dasaratha bizalmasa: 
:&quot;Látni kíván atyád, Ráma, Kausaljá nemes gyermeke, 
:és Kaikéjí királyné is. Indult tüstént, ne késlekedj!&quot; 
: &lt;br&gt;
:A férfiak oroszlánja hallgatta tisztelettudón, 
:s örömmel, mit üzent atyja, s Szítához így szólt boldogan: 
:&quot;Királyném, a mahárádzsa s neje rólam beszélgetett; 
:nyilván arról tanácskoztak, hogy én legyek ifjú király. 
:Urának titkos szándékát megsejtette a szép szemű, 
:s most érdekemben buzdítja a férje kedvét kereső. 
:Nagy kegy, hogy a mahárádzsa és legkedvesebbik neje 
:kitüntetésem hírével Szumantrát küldte követül. 
:Megyek késedelem nélkül felkeresni a föld urát; 
:te hölgyeid körében várj, s töltsétek vígan az időt.&quot; 
: &lt;br&gt;
:A fekete szemű Szítá, Ráma szeretett hitvese, 
:az ajtóig kikísérte, s üdvöt, áldást kívánt reá. 
:Fogadta neje áldását, majd Szítától elbúcsúzott, 
:Szumantra társaságában elhagyta fényes csarnokát, 
:ahogy a sziklabarlangól az oroszlánkirály kilép. 
:Köszöntötte az ajtóban főt hajtva álló Laksmanát, 
:udvara közepén álló barátokkal találkozott, 
:fogadta a reá várók seregének üdvözletét, 
:aztán a tigrisbőrökkel letakart, ezüst veretű, 
:pompás kocsira hágott fel Ráma, férfiak tigrise, 
:s mint felhőből kibúvó Hold, elhagyta csillogó lakát. 
:Hold-ezüst jakfark-legyezőt tartva mögötte, Laksmana 
:a kocsira szintén felszállt, testvérbátyját oltalmazón. 
:Kavargó éljenzés harsant: &quot;Halahalá, halahalá!&quot; 
: &lt;br&gt;
:Raghu sarját köszöntötte a tolongó embertömeg. 
:Gyors paripák, hegynagyságú elefántok hosszú sora 
:fényes menetben kísérte Rámát, királyok párducát. 
:Kezükben karddal és íjjal, elöl mentek vitézei, 
:ruhájuk illatos szantál- s áloe-portól csillogott. 
:Zeneszerszámok zengése és dalnokok dics-éneke 
:s hangos csatakiáltások harsogtak végig az úton. 
:Gyöngyfüzérekkel ékes nők illatozó virágözönt 
:hintettek minden ablakból, ahol a menet elhaladt. 
:Karcsú derekú szépségek a paloták tetőiről 
:csengő, édes szavú dallal zengték Ráma dícséretét: 
:&quot;Szerencsés anya Kausaljá, boldog és büszke, látva, hogy 
:fiára vár a tisztesség, elnyerni a királyi trónt. 
:S a boldog feleségek közt szép Szítá a legboldogabb 
:- dalolták, tudva, hogy Szítá Ráma szívének ékszere -, 
:aki előző élete érdemei jutalmaként 
:Rámát nyerhette társául, mint Hajnalcsillagot a Hold.&quot; 
: &lt;br&gt;
:A fényes paloták ormán így zengett mindenütt a dal, 
:gyönyörködtetve mentében férfiak legdicsőbbikét. 
: &lt;br&gt;
:18. 
: &lt;br&gt;
:Búsan, magábaroskadva ült trónusán Dasaratha, 
:reménytelenül és némán. Kaikéjí ott állt oldalán. 
:Ráma először illendőn atyja lábaihoz hajolt, 
:majd érintette Kaikéjí lábát is tisztelettudón. 
: &lt;br&gt;
:&quot;Ráma&quot; - kezdett beszédébe a könnyfátylas szemű király, 
:de nem tudott tovább szólni, és nem bírt rátekinteni. 
:Atyjának soha nem látott állapotától Ráma is 
:iszonyatosan megrémült, mint ki fűben kígyóra lép. 
:A csüggedt, fájdalomtól dúlt, érzéketlenné merevült, 
:sóhajtól felkavart lelkű, zavart elméjű, bánatos 
:mahárádzsa komor volt, mint vihar-szaggatta óceán, 
:megfogyatkozott fényű Nap, vétekre-tévedt remete. 
:Rámát úgy megremegtette atyja iszonyú bánata, 
:ahogy a Hold felindítja dagálykor a tenger vizét. 
:A bölcs királyfi töprengett - mert célja atyja üdve volt -: 
:&quot;Mi történt, hogy atyám most nem fogadta köszönésemet? 
:Máskor atyám, ha megpillant, ha haragszik is, földerül; 
:miért van, hogy ma látásom bántja a férfiak urát?&quot; 
: &lt;br&gt;
:Ekkor Kaikéjíhez fordult kérdésével a Raghu-sarj, 
:csüggedten, búsan, ernyedten, fakó arccal, csodálkozón: 
:&quot;Úgy lehet, tudtomon kívül vétettem valamit, s atyám 
:azért haragudott meg rám? Mondd meg, és engeszteld meg őt! 
:Miért olyan rideg lelkű most, noha máskor oly szelíd? 
:Nem is szól hozzám, és arcán kétségbeesés árad el. 
:Talán atyám testét gyötri, vagy lelkét érte fájdalom? 
:Lehetséges, hisz oly ritka a földön egészség s öröm. 
:Vagy meglehet, hogy Bharata, nyájas tekintetű öcsém, 
:vagy vitéz lelkű Satrughna, vagy tán neje bántotta meg? 
:Ha én nem jártam kedvében, nem tettem meg atyám szavát, 
:nem kívánom haragjának súlya alatt az életet. 
:Vagy sértő, ingerült szóval te illetted a föld urát, 
:s foltot hagyott atyám lelkén indulattal ejtett szavad? 
:Kérlek, felelj igaz szóval kérdésemre, királyi hölgy: 
:honnét e soha nem látott, felfoghatatlan változás?&quot; 
: &lt;br&gt;
:Kaikéjí, a szemérmetlen, ilyen fondorlatos, csalárd, 
:csak a maga javát néző, álnok beszéddel válaszolt: 
:&quot;Nem haragszik atyád, Ráma, s nem érte semmi bántalom, 
:de gond nehezül lelkére, amelynek oka épp te vagy, 
:kedvence. Nyelve nem mozdul, mert fél téged megbántani. 
:Most a te kötelességed beváltani ígéretét. 
:Egykor atyád megígérte, megteszi egy kérésemet. 
:Ámde azóta megbánta, s visszavonná adott szavát. 
:Önmagára reácáfol, mint balgatag ember, aki 
:a gátakat lerombolja, mihelyst lefolyt az áradás. 
:Igazság a Törvény talpa, így tudják ezt az igazak, 
:s azért, hogy téged kíméljen, nem sértheti meg a király. 
:Akár üdvös, akár káros reád nézve ígérete, 
:ha megteszed, én feltárom; ő megszólalni képtelen.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Rámát a lelke mélyéig felkavarta ez a beszéd, 
:és így felelt Kaikéjínak a gyötrődő király előtt: 
:&quot;Királyné, szégyen! Így szólnod még gondolatban sem szabad! 
:Ha a király egy szót szólna, lángokba vetném testemet, 
:kiinék égető mérget, tenger mélyébe ugranám, 
:ha nekem azt parancsolná királyom, mesterem, atyám. 
:Királyné, mondd ki hát tüstént a mahárádzsa óhaját! 
:Teljesítem, megígérem. Ráma kettősen nem beszél.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Az igazhoz a kétszínű, a nemeshez a becstelen, 
:kegyetlenül szólt Rámához Kaikéjí, a gyalázatos: 
:&quot;Atyádat istenek s szörnyek csatáján dárda szúrta át; 
:én ápoltam, s megígérte: kérhetek tőle két kegyet. 
:Most azt kértem egyik kegyként: kenje királlyá Bharatát, 
:s te a Dandaka-erdőbe távozz még ma - a másik ez. 
:Ha azt akarod, hogy nemződ ne szegje meg adott szavát, 
:és terajtad se essék folt, halld meg és tedd meg óhajom: 
:te távozzál az erdőbe kilenc évig és még ötig, 
:és mind azzal a pompával, amit neked szánt a király, 
:helyetted Bharatát kenje királlyá az uralkodó. 
:Kétszer hét évig élj távol, száműzetésben, Raghu-sarj, 
:gyászos varkocsba font hajjal, háncs-köntösben, remeteként. 
:Kósala kincses országát vegye birtokba Bharata, 
:övé legyen arany, gyémánt, elefántok, kocsik, lovak. 
:Ezért nem tud reád nézni bánat-fátylas tekintetű, 
:szánakozás-gyötört lelkű atyád, a széles föld ura. 
:Terajtad múlik most, Ráma, hogy teljesítsd adott szavát. 
:Ha hű vagy az igazsághoz, feloldod az uralkodót.&quot; 
: &lt;br&gt;
:19. 
: &lt;br&gt;
:E gyilkos, iszonyú óhaj hallatán az igaz vitéz 
:pillanatra sem ingott meg, s nyugodt lélekkel válaszolt: 
: &lt;br&gt;
:&quot;Úgy legyen. Indulok tüstént, s az őserdő lesz otthonom, 
:faháncs-lepelben, varkoccsal. Teljesüljön atyám szava. 
:Királyné, nem kell aggódnod. Nyugtasson meg ígéretem: 
:remeteként az erdőben töltöm le a száműzetést. 
:A jótettről emlékező, szerető mesterem, atyám, 
:uralkodóm kívánságát öröm, ha teljesíthetem. 
:Egyetlen bánatom van csak, ami égeti szívemet: 
:mért nem közölte szándékát atyám közvetlenül velem? 
:Szítáról, a királyságról, életemről lemondanék 
:- ha atyám úgy parancsolná -, öcsém javára boldogan. 
:Restelkedését oszlasd el! Szégyen, hogy az uralkodó 
:szemét a földre csüggeszti, s peregnek lassú könnyei. 
:Gyors paripákon induljon tüstént követség, Bharatát 
:hozzák nagybátyja házából Ajódhjába hamar haza! 
:Én a Dandaka-erdőbe most azonnal elindulok, 
:s tizennégy évet ott töltök, nem fontolva atyám szavát.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Elégedetten hallgatta Kaikéjí az igéretet, 
:és távozásában bízva, sürgette Raghu hős ükét: 
:&quot;Úgy legyen. Menjenek tüstént gyors lovakon a követek, 
:és Bharatát nagybátyjától hívják vissza a férfiak! 
:Gondolom, hogy siettedben nem tűrsz te sem késleltetést: 
:nos, Ráma, te az erdőbe indulj, nem várva semmire! 
: &lt;br&gt;
:Csupán szégyenkezésében hallgat előtted a király: 
:oszlasd el keserűségét! Te vagy az oka, senki más. 
:Ráma, amíg a városból az erdőbe nem távozol, 
:addíg nem fog atyád enni, nem fog fürdeni, Raghu-sarj.&quot; 
: &lt;br&gt;
:&quot;Szégyen! Átok!&quot;- nyögött fel most a gyászban elmerült király, 
:és kábultan zuhant hátra az arany-díszes nyoszolyán. 
:Ráma feltámogatta, majd akár az ostor-csípte ló, 
:Kaikéjí hajszolására távozni készült sebesen. 
:A hitvány, rossz szívű asszony lesújtó, vészjósló szavát 
:nyugodtan végighallgatta, és szilárd szívvel így felelt: 
:&quot;Elbúcsúzom anyámtól, és nőmet, Szítát, megnyugtatom, 
:aztán késedelem nélkül az őserdőbe indulok. 
:Neked gondod legyen rá, hogy Bharata jó király legyen, 
:s atyánknak mindig engedjen, a nagy Örök Törvény szerint.&quot; 
: &lt;br&gt;
:A férfiak oroszlánja, fia szavai hallatán, 
:felzokogott szívettépőn, de megszólalni nem tudott. 
:Elébe leborult Ráma, s a gyászban elmerült király 
:s a nemtelen királyasszony lábát illette homloka. 
:Jobbkéz felől körüljárta atyját, s Kaikéjít is vele, 
:s kilépett palotájukból. Künt vártak rá barátai. 
:Szumitrá büszkeségének növelője, hős Laksmana, 
:könnytelt szemekkel és fojtott, vad haraggal mögötte ment. 
:Jobbkéz felől körüljárta a felkenés edényeit, 
:illendőn, lassú léptekkel, s rájuk sem pillantott szeme. 
:Fényét hatalma vesztése nem homályosította el, 
:ahogyan a Hidegfényű fogyó sarlója is derűs. 
:Az őserdőbe készülve, elhagyva a világi fényt, 
:megőrizte nyugodtságát, mint erdei, szent remeték. 
:Lerakta a fehér ernyőt, az ékes jakfark-legyezőt, 
:megvált kíséretétől és kocsijától, szolgáitól, 
:a bajt lelkébe rejtette, megfékezte érzelmeit, 
:úgy indult édesanyjához, önmaga gyászhírnökeként. 
:Szokott derűs nyugalmát sem vesztette az erős karú, 
:ahogyan örök szépségét nem veszíti az őszi hold. 
: &lt;br&gt;
:20. 
: &lt;br&gt;
:Ráma, akár a nagy kíntól lihegő elefántbika, 
:rendíthetetlen léptekkel ment anyja háreme felé. 
:A belső udvaron látta atyja tisztelt vendégeit, 
:a Védák tudományában járatos, agg bráhmanokat. 
:Majd a legbelső udvarban ott találta az ifjú hős 
:az ifjú és idős nőket, az ajtó éber őreit. 
:Láttára mind megörvendtek, áldó igét mondtak reá, 
:és az örömhírt anyjának siettek bejelenteni. 
:Áhítatban virrasztotta át Kausaljá az éjszakát, 
:és reggel fia üdvéért mutatott be áldozatot. 
:Tiszta lenvászon öltönyben Visnu úrhoz fohászkodott, 
:s az oltártűzbe csorgatta a szerencsét hozó vajat. 
:E pillanatban lépett be fényes háremébe fia, 
:s az áldozat-nyelő lángok fényében látta fényleni. 
:Amikor megpillantotta felé közeledő fiát, 
:mint kanca a csikójához, sietett felé boldogan. 
:Ráma elutasította a felkínált ülőhelyet, 
:nem nyúlt a kínált ételhez, s lehajtott fejjel így beszélt: 
:&quot;Anyám, bizonnyal nem sejted, milyen csapás zúdult reánk. 
:Távoznom kell az erdőbe; minek e puha szék nekem? 
:Más sors, kemény idő vár rám. Száraz fű lesz a vánkosom, 
:gyökér és erdei gyümölcs, bogyó lesz az eledelem. 
:Tizennégy évig kell élnem az erdőben remeteként. 
:Bharatát keni fel holnap ifjú királlyá a király, 
:s a Dandaka vadonjába száműz engem a föld ura.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Mind erdőben sudár fáról levágott ág a földre hull, 
:mint égből lebukó tündér, roskadt le a királyi hölgy. 
:Kidöntött szálfaként fekvő, bajhoz-csapáshoz nem szokott, 
:eszméletét vesztett anyját Ráma karja emelte fel. 
:Megsimogatta gyöngéden, mint meghajszolt, fáradt lovat, 
:és keze símításával verte le testéről a port. 
:Szegény máshoz-szokott asszony keserűen, gyötrődve szólt 
:az ifjú férfi-tigrishez, aki védőn ölelte át: 
:&quot;Bár sose szültelek volna ön-bánatomra, gyermekem! 
:Gyermektelenségemtől sem sújtott volna nagyobb csapás. 
:Mert meddő asszonyok lelkét csupán egy bánat égeti: 
:&quot;Nincs gyerekem&quot; - de más kínt nem kell elszenvedniük, fiam. 
:A férjem férfi-vágyától nem látott örömet s gyönyört 
:gyermekemben fogom látni - ez a reménység éltetett. 
:Bár első feleség voltam, a többi nő elém került, 
:s vetélytársnőimtől gúnyos, bántó szót kell majd hallanom. 
:Amíg te mellettem voltál, megvetett voltam addig is, 
:és biztos a halálom most, ha te elhagysz, egyetlenem. 
:Nem becsült sohasem férjem, és Kaikéjí cselédei 
:lenéztek, dölyfösek voltak, bár egyenlő vagyok vele. 
:Tizenhét esztendő telt el felserdülésed óta már, 
:s én közben egyre csak vártam, hogy szégyenemnek vége lesz. 
:Sokáig most már nem bírom a szüntelen, nagy bánatot; 
:megvénültem, legyengültem, vetélytársnőim gúnyja öl. 
:Ha vígaszomra nem látom telihold-fényű arcodat, 
:nyomorult életem terhét minden nyomorogjam tovább? 
:Hiába volt imám, böjtöm, hiába fáradalmaim, 
:a balsors arra ítélt, hogy bánatomra neveljelek. 
:Azt hiszem, szívem kőből van, hogy nem repeszti meg e kín, 
:mint árvíz nagy folyók partján a hullám-mosta gátakat.&quot; 
: &lt;br&gt;
:21. 
: &lt;br&gt;
:A jajveszékelő asszonyt a sebzett lelkű Laksmana 
:idő és alkalom szülte szavakkal szólította meg: 
:&quot;Nem nyugszom bele, Kausaljá, hogy egy asszony parancsszaván 
:Raghu legnemesebb sarja elhagyja a királyi fényt. 
:Önmagából kivetkőzött az elaggott uralkodó, 
:s kedvese nógatására igent mond már akármire. 
:Nem tudok semmi vétekről, semmi hibáról nem tudok, 
:amely miatt a száműzés Rámának joggal járna ki. 
:Ellenségeit is szánó, nemes, vitéz, derék fiát 
:ne taszítsa el ok nélkül a Törvényt tisztelő atya! 
:Gyermekké tette vénsége a királyt, és parancsait 
:nem szívlelheti meg népe üdvére gondoló fia. 
:Amíg erről a gaz tervről még senki más nem értesült, 
:a hatalmat ragadd kézbe, Ráma! Segítőd én leszek. 
:Ha íjjal állok melletted, fedezve tested, Raghu-sarj, 
:nem áll előtted meg senki; lesújtod, mint a Vég Ura. 
:Nyilam lakatlanná irtja egész Ajódhjá városát, 
:ha ellenségünkhöz pártol, férfi-oroszlán, ellened. 
:Aki Bharata párthíve, s érdekében buzgólkodik, 
:kiirtom mindet egy szálig. Az engedékeny elbukik. 
:Királyné,teljes szívemmel testvéremhez ragaszkodom. 
:Az igazságra, íjamra, átokkal esküszöm neked: 
:ha Ráma lángoló tűzbe, vagy félelmetes vadonba lép, 
:minden veszélybe engem látsz belépni testvérem előtt. 
:Bízzál: elűzöm bánatod, mint felkelő Nap a homályt. 
:Megölöm Kaikéjín csüggő, vén atyámat, az esztelent, 
:akit a vénség gyermekké, gonosszá tett, elbódított.&quot; 
: &lt;br&gt;
:E beszéd hallatán Ráma, beszélők legbölcsebbike, 
:harcosok legvitézebbje, Laksmanának így válaszolt: 
:&quot;Tudom, Laksmana, testvéri szereteted határtalan, 
:bátor vagy és igaz lelkű, legyőzhetetlen erejű. 
:Atyámat úgy lesújtotta mérhetetlen nagy bánata, 
:hogy igazság és türelem szaváról megfeledkezett. 
:Ám a Törvény mindennél főbb, az igazság alapja ez, 
:és a Törvény erősíti atyám kemény parancsszavát. 
:Aki a Törvény útján jár, sose szegüljön ellene 
:szülei és tanítói beszédének igaz vitéz. 
:Kövesd példámat, és vesd el e szentségtörő terveket. 
:A Törvény legyen őrződ, ne a harcosok erőszaka.&quot; 
: &lt;br&gt;
:24. 
: &lt;br&gt;
:Mély bánatba merült anyja elzokogott szavaira 
:csillapító beszéddel szólt Ráma, férfiak tigrise: 
:&quot;A királyt neje rászedte; én az erdőbe távozom; 
:ha te is elfordulsz tőle, nem marad meg az élete. 
:Nagy gyalázat az asszonyra, férjét elhagyni hűtlenül; 
:e szégyenítő tettet még gondolatban se tedd, anyám. 
:Ameddig él világbíró atyám, Dasaratha király, 
:légy engedelmes, úgy, ahogy az Örök Törvény rendeli. 
:Az erdőben vidám szívvel letöltöm a száműzetést, 
:és újból boldogan fogok szolgálatodra állani.&quot; 
: &lt;br&gt;
:25. 
: &lt;br&gt;
:A nemes lelkű Kausaljá eltávoztatta bánatát, 
:száját vízzel tisztította, és így áldotta meg fiát: 
:&quot;Visszatartani nem tudlak. Menj, legnemesebb Raghu-sarj, 
:járj utadon igazsággal, és térj vissza hamarosan. 
:A Törvény, amelyet vidám szívvel, alázattal követsz, 
:a Törvény legyen őrződ és oltalmazód, igaz vitéz. 
:Az istenek, akiknek te hívük voltál mindenkoron, 
:az istenek s a szent bölcsek védelmezzék életedet. 
:A tisztelet, melyet tudtál atyád iránt, anyád iránt, 
:és az Igazság oltalma óvjon a vadonban, fiam. 
:Üdvöt adjon a Teremtő, az Alkotó, a Nap, a Hold, 
:üdvöt adjon az Ég Ura, s a világőrző istenek, 
:a hat Évszak, minden Hónap, az Évek és az Éjszakák, 
:a Nappalok, a Percek, mind, mind üdvöt adjanak neked! 
:Védjen a Védák szentsége, a Bölcsesség, a szent Tanok! 
:A légi szellemek népét, a nyolc Világtáj istenét 
:magasztalom, hogy őrizzék az erdőn minden léptedet! 
:Minden Hegy és Bérc, minden Víz, a tengerek, Varuna úr, 
:a Levegő, az Ég, Föld, Szél, s minden, ami áll és mozog, 
:minden Csillag, s a csillagok kormányzó istenségei, 
:Sötétség és Világosság, Alkony, Hajnal legyen veled! 
:Rémek, emberfaló szörnyek, ráksaszák, véres démonok, 
:az erdő fenevadai ne bánthassanak, gyermekem! 
:Tigris, erős fogú medve, a hosszú szarvú, vad bölény, 
:nagy elefánt, oroszlánok ne sebezzenek meg, fiam! 
:Kérem esedező szóval az erdő vadállatait: 
:ne tegyenek kárt testedben, kíméljék meg életedet! 
:Utaid legyenek símák, siker kövesse léptedet, 
:minden szerencse kísérjen, járj egészségben, gyermekem!&quot; 
: &lt;br&gt;
:Majd egy bölcs pap segélyével fellobbantotta a tüzet 
:az áldozathoz Kausaljá, s Ráma üdvéért áldozott. 
:Illatos fákkal, olvasztott vajjal táplálta a tüzet, 
:és mustármagot hintett rá, s fehér virágfüzéreket. 
:Végül örömet színlelve megszólalt a szomorkodó, 
:csak szájával, nem szívével, miközben elcsuklott szava. 
:Fiához odalépett, és áldón csókolta meg fejét, 
:majd átölelve szólt: &quot;Indulj, s járj szerencsével utadon! 
:Sikerrel és egészségben térj Ajódhjába vissza majd, 
:és a királyok pályáján lássalak újra boldogan.&quot; 
: &lt;br&gt;
:
: &lt;br&gt;
:26. 
: &lt;br&gt;
:Elnyerve anyja áldását, búcsút vett tőle gyermeke, 
:s útra készült az erdőbe a törvénytisztelő vitéz. 
:Ám neje, a nemes Szítá,minderről semmit sem tudott; 
:férje ifjú király voltát őrizte szíve boldogan. 
:Ráma szégyenkező arccal sütötte földre a szemét, 
:míg ékes palotájába lépett,nyüzsgő tömeg közé. 
:Szítá felugrott jöttére, s remegve nézte, hogy ura 
:bánattól eped és gondok kuszálják gondolatait. 
:A lelkét mardosó gyászhírt tovább magába fojtani 
:nem bírta az igaz lelkű, és hitveséhez így beszélt: 
:&quot;Szítá, erdőbe száműzött tiszteletreméltó atyám. 
:Halld meg, nemes család sarja, hogyan történt ma ez velem. 
:Dasaratha mahárádzsa, igaz ígéretű atyám, 
:két kérés teljesítését ígérte volt Kaikéjínak. 
:Ma, midőn felkenésemre már minden készen állt, neje 
:úgy vélte, eljött az idő, kegyét kikényszeríteni. 
:A Dandaka-vadonban kell tizennégy évet töltenem, 
:és az ifjú király címet öcsém, Bharata kapja meg. 
:Búcsúzni jöttem, mielőtt a rengetegbe indulok. 
:Vigyázz, hogy Bharata előtt ne ejtsd ki nevemet soha: 
:a hatalmon levők ritkán tűrik mások dicséretét. 
:Amíg a remeték-lakta őserdő lesz az otthonom, 
:hűséged fogadalmában maradj meg rendületlenül. 
:Szolgáld illő alázattal atyámat, a népek urát, 
:és kor és bánat szaggata anyámat énhelyettem is.&quot; 
: &lt;br&gt;
:27. 
: &lt;br&gt;
:E beszédre a férjéhez mindig nyájas, szelíd szavú 
:Szítá haragra lobbant, és indulatosan válaszolt: 
:&quot;Miféle szavakat szóltál, így megalázva hitvesed? 
:Gúnykacajra fakasztottál, férfiak legnagyobbika! 
:Vitéz királyi sarjakhoz, kardot viselő férfihoz 
:méltatlan ez a csúf szándék, meghallgatni sem érdemes. 
:Tudod, hogy az atya, anya, a testvér, a fiú, a meny 
:saját tette gyümölcsén él, a saját útját követi, 
:csak hitves kapja férjének sorsát a sajátja gyanánt. 
:Az őserdei száműzés reám éppúgy vonatkozik. 
:A szülő sem, a gyermek sem, sem a barát, sem önmaga, 
:csupán a férj az asszonynak itt s túl egyetlen támasza. 
:Ha elindulsz a láb-nem-járt sűrűbe, előtted megyek, 
:hogy elsímítsam utadból a tüskét és szúrós füvet. 
:Gyümölcsöt szedek és gumót keresek táplálékodul, 
:nem okozok neked gondot, ne aggódj, ha veled megyek. 
:Mindenütt félelem nélkül járok,amíg veled vagyok. 
:Együtt nézünk gyönyörködve folyókat, hűs forrásokat, 
:lótuszlevél-borította, hattyúk-kavarta tavakat, 
:s öröm lesz, hogy veled látok minden szépet, oltalmazóm. 
:Ha száz évig, vagy ezerig követnélek, bármerre mégy, 
:nem tudnám, mi a fáradság, s mennyben sem lennék boldogabb. 
:Férjem, ha nélküled laknám a mennylakók boldog honát, 
:nélküled ott sem élvezném az üdvöt, hős oltalmazóm.&quot; 
: &lt;br&gt;
:30. 
: &lt;br&gt;
:Így panaszolta fájdalmát a bánat-sebzett lelkű nő, 
:majd felzokogott nagy hangon, s férjét ölelte görcsösen. 
:Ő átkarolta gyöngéden bánat-égette hitvesét, 
:és vígasszal üdítette az észvesztésig szenvedőt: 
:&quot;Széparcú nőm, nem ismertem lelkednek minden óhaját, 
:és ezért nem javallottam, hogy az erdőbe jőjj velem. 
:Ám látom, arra termettél, hogy megoszd velem sorsomat, 
:és én sem tudlak elhagyni, mint szent bölcs a szeretetet. 
:Te a &quot;Veled megyek&quot; szóval elűzted aggodalmamat. 
:Magammal viszlek. Meg tudlak védeni a vadonban is. 
:Hibátlan termetű szépem, hívlak, csábos tekintetű, 
:légy törvényben-velem-járó társam, kövess, jőjj, légy velem! 
:Készülj az útra, szép combú; tedd, mit ilyenkor tenni kell: 
:minden drágaköved, gyöngyöd oszd szét a bráhmanok között, 
:a sóvárgó sok koldusnak osztass ki minden eledelt; 
:a csillogó ékszereket s a sok pompás, fényes ruhát, 
:minden tarka csecsebecsét és kedves játékszereket, 
:a puha nyoszolyákat és ezüstös fogataimat, 
:és minden mást ajándékozz alattvalóinknak hamar!&quot; 
: &lt;br&gt;
:Mikor hallotta, hogy férje engedi, hogy kövesse őt, 
:boldogan sietett Szítá mindenüket elosztani. 
: &lt;br&gt;
:31. 
: &lt;br&gt;
:Öccse, Laksmana, ott állt, és hallgatta a beszélgetést. 
:Az arcát szennyező könnyet nem bírta visszatartani. 
:Leborult bátyja lábához, megszorította görcsösen, 
:és esdő szóval kérlelte Rámát s nemes lelkű nejét: 
:&quot;Ha a vadállatok-lakta erdőt választod otthonul, 
:veled tartok, és íjammal előtted járok szüntelen. 
:Az erdőben erőben jársz, ha én is ott leszek veled. 
:Gyönyörködhetsz madárdalban, szelíd őzek falkáiban. 
:A nemes Kausaljá mellett maradnak más védelmezők, 
:alattvalók ezerszámra, hogy fenntarthassa életét: 
:én hadd legyek a kísérőd! Ebben nincsen törvényszegés. 
:Engem elégedetté tesz, hogy szolgálhatom ügyedet. 
:Felajzott íjamat fogva, ásó s kosár a vállamon, 
:megyek elöl az erdőben, mutatva nektek az utat. 
:Táplálékod az én gondom: szedek gyümölcsöket, bogyót, 
:ízes gyökeret, és mindazt, amit remete-nép fogyaszt. 
:Te oldaladon Szítával kies hegyhátakon pihensz; 
:amíg alszol vagy ébren vagy, mindent elvégzek egymagam.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Ráma igen megörvendett e beszédre, s így válaszolt: 
:&quot;Menj, végy búcsút, amint illik, barátaidtól, Laksmana. 
:A két égi, csodás íjat, amelyet Varuna adott 
:áldozata jutalmául Dzsanakának, s varázstegezt, 
:melyből a nyíl sosem fogy ki, s áttörhetetlen vértet is, 
:s arannyal futtatott kardot, folttalan fényűt, mint a Nap, 
:amelyeket atyánk őriz kincsesházában gondosan, 
:menj, kérd el tőle, és hozd el; térj vissza gyorsan, Laksmana! 
:Ami más ékszerem van még, mind szét akarom osztani 
:az önmérsékletben gazdag bráhmanoknak; tégy úgy te is! 
:És laknak itt királyukhoz hűségesen ragaszkodó, 
:táplálékot tőlem nyerő alattvalók; azoknak is.&quot; 
: &lt;br&gt;
:32. 
: &lt;br&gt;
:Majd a torkukra-nyelt könnyel küzdő alattvalóihoz 
:fordult, s megélhetésükre sok kinccsel látta őket el: 
:&quot;Kérlek, Laksmana hajlékát és elhagyott lakásomat 
:elpusztulni ne hagyjátok, míg újra vissza nem jövök.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Így szólt gyászba borult szívvel várakozó híveihez, 
:aztán kincstárnokát hívta: &quot;Hozd elő minden kincsemet!&quot; 
:Ráma lábaihoz rakta minden kincsét a szolga-had; 
:szemkápráztató halmazban csillogott ott a kincs-özön. 
:A férfiak oroszlánja, és vele öccse, Laksmana, 
:bő kézzel vénnek-ifjúnak elosztogatta vagyonát. 
:Egy Tridzsata nevű bráhman volt a rászorulók között, 
:aki fejszével-ásóval tengette szűkös életét. 
:Ifjú neje kézen fogta éhező gyermekeiket, 
:s nyomor-sugallta ötlettel öreg férjéhez így beszélt: 
:&quot;Dobd el a fejszét és ásót, és fogadd meg tanácsomat: 
:a törvény-ismerő Rámát keresd fel, hátha megsegít!&quot; 
: &lt;br&gt;
:A pap magára öltötte alig-takaró rongyait, 
:s elindult alamizsnáért a Rámához vivő úton. 
:Nem tartóztatta fel senki a fényes orcájú papot, 
:s a sokaságon áttörve, a legbelső udvarra ért. 
:Ráma színe elé járult, és így kérlelte Tridzsata: 
:&quot;Éhező remete vagyok, sokgyermekes családapa, 
:az erdő rögeit túrom; tekints reám irgalmasan!&quot; 
: &lt;br&gt;
:Kacaj-kísért beszédére Raghu hős sarja így felelt: 
:&quot;Mindenemet elosztottam, de van még ezer tehenem. 
:Ezekből annyit elhajthatsz, ameddig a botoddal érsz.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Izgatottan csípőjére tekerte rongyait a pap, 
:nagyot lélegzett, és botját megcsóválva vetette el. 
:Röpült az elhajított bot, átröpült a folyó fölött, 
:és éppen a tehéncsorda bikái mellett ért talajt. 
:Megölelte szegény bráhmant Ráma, az igaz lelkű hős, 
:és az egész tehéncsordát tanyájára hajttatta el. 
:Aztán engesztelő szóval nyugtatta a vén remetét: 
:&quot;Nem szabad megneheztelned; csak tréfából beszéltem így.&quot; 
: &lt;br&gt;
:33-36. 
: &lt;br&gt;
:Miután így elosztottak mindent a bráhmanok között, 
:atyjához indult búcsúzni Ráma, és vele hitvese. 
:A palotához érkeztek vitézek sorfala között. 
:A király kocsihajtója a kapuban csüggedten állt. 
:Észrevette Szumantrát a lótusz-szemű, hős Raghu-sarj, 
:s hozzá fordult a kéréssel: &quot;Jelentsd atyámnak jöttömet!&quot; 
: &lt;br&gt;
:Ő rögtön értesítette a fiát gyászoló királyt: 
:&quot;Ajtódhoz érkezett Ráma, és bebocsájtására vár. 
:Barátaitól búcsút vett, csak téged kíván látni még.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Ekkor a tenger-fenségű, levegő-tisztaságú úr 
:parancsot adott: &quot;Mindhárom feleségemet hívd ide! 
:Legyenek jelen mindhárman, mikor fiamtól búcsúzom!&quot; 
: &lt;br&gt;
:Szumantra ment a hárembe, s a királynékhez így beszélt: 
:&quot;A fenséges király hívat! Induljatok, ne késsetek!&quot; 
: &lt;br&gt;
:Hallva Szumantra ajkáról, hogy mit parancsol a király, 
:indultak palotájába azonnal engedelmesen. 
:A felsorakozó nőket végigmérte a föld ura, 
:aztán Szumantrához fordult: &quot;Most fiamat vezesd ide!&quot; 
: &lt;br&gt;
:Ő ment, maga mellé vette Rámát, Szítát és Laksmanát, 
:s a világ ura arcának színe elé járult velük. 
:Kulcsolt kézzel közeledő fiát meglátva messziről, 
:tüstént felugrott trónjáról a bú-gyötört uralkodó. 
:Ráma felé futott gyorsan, otthagyva feleségeit, 
:de alig tett néhány lépést, földre sújtotta bánata. 
:Ráma és öccse ott termett, karjukba fogták atyjukat, 
:és sírva nyoszolyájára fektették a kábult királyt. 
:Dasaratha magához tért, Szumantrához fordult legott, 
:és sóhajtozva-könnyezve, bánva ígéretét, beszélt: 
:&quot;Intézkedj: Rámát kísérje négyes haderejű sereg, 
:dúsan megrakva gyöngyökkel, s minden fegyver velük legyen. 
:Testük csábjából élő nők, nagy vagyonú kereskedők 
:haladjanak a szélesen vonuló hadsereg után. 
:Székvárosom egész népe, pompás fegyverek és kocsik 
:erdő zugait ismerő vadászok menjenek vele. 
:Talán-talán ha dámvadra vadászik, mézes lépre lel, 
:hűs patakot, folyókat lát, a trónról elfelejtkezik. 
:Ami gabona-készlet van, ami kincs garmadával áll, 
:mind menjen vele, kísérje az őserdőbe fiamat. 
:Uralkodjék Ajódhjában az erős karú Bharata, 
:de mindent, ami szép benne, vigyen magával két fiam!&quot; 
: &lt;br&gt;
:E szókat hallva, Kaikéjí megrémült iszonyatosan, 
:és el-elakadó szóval, szikkadt ajakkal így beszélt: 
:&quot;Kincsét-vesztett királyságnak kihajtott-ború serlegét 
:ízétől fosztva hogy kapja így kiürítve Bharata?&quot; 
: &lt;br&gt;
:37. 
: &lt;br&gt;
:Az arcátlan királyasszony szavára az alázatos, 
:engedelem-tudó Ráma Dasarathához így beszélt: 
:&quot;Ha lemondtam az élvekről, s eltartóm a vadon csupán, 
:kíséretre mi szükségem, ha minden kapocs elszakadt? 
:Megtartja a kötőféket az elefántját eladó? 
:Éppúgy nekem mi szükségem zászlók díszére, föld ura? 
:Bharatáé legyen minden. Nekem háncs-leplet hozzanak, 
:ezen kívül csupán ásót és kosarat; nem kell egyéb. 
:Tizennégy évig erdőben élek, és ahhoz ez elég.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Kaikéjí megörült, gyorsan kézbe vett egy faháncs-ruhát, 
:s a tömeg szemeláttára rászólt Rámára: &quot;Öltsd fel ezt!&quot; 
: &lt;br&gt;
:A férfi-tigris átvette a gaz nőtől a háncs-lepelt, 
:és remete-ruhát öltött, ledobva fényes köntösét. 
:Öccse is lehajította a földre puha öltönyét, 
:s atyja színe előtt durva vezeklő-mezbe öltözött. 
:A selymet viselő Szítá, látva a kemény háncs-ruhát, 
:összrezzent, mint megtorpan csapda előtt az antilop. 
:Mintha szégyennek érezné, félrefordulva vette át 
:Kaikéjítól a háncs-köntöst a szépséges királyleány. 
:Könnytől fátyolozott szemmel kérdezte meg vitéz urát 
:a törvényismerő Szítá, a törvénytisztelő szívű: 
:&quot;Hogy köti meg a háncs-köntöst az erdei remete-nép?&quot; 
:S egyre nagyobb zavarban volt a szerencsétlen sorsú hölgy. 
:Félig nyakába öltötte kezével a faháncs-ruhát, 
:s körülnézett segélykérőn az eddig másba öltöző. 
:Gyorsan odalépett Ráma, törvény-őrzők legjobbika, 
:s keze eligazította a háncsot a selyem fölött. 
:Amikor Ráma Szítára feladta a faháncs-ruhát, 
:forró könnyeket árasztott az összes háremhölgy szeme. 
: &lt;br&gt;
:40. 
: &lt;br&gt;
:Ráma, Laksmana és Szítá leborult a király előtt, 
:majd búsan, összetett kézzel körüljárták jobbkéz felől. 
:Miután engedélyt nyertek atyjuktól, hogy távozzanak, 
:Ráma és oldalán Szítá Kausaljának szólt búcsúszót. 
:Nyomukban Laksmana lépett búcsúzni Kausaljá elé, 
:majd leborulva illette anyja, Szumitrá lábait. 
:A búcsúzóra hajlóhoz gyászoló anyja sírva szólt, 
:s közben áldón megcsókolta erős karú fia fejét: 
:&quot;Elbocsájtlak az erdőbe, testvéredhez hű gyermekem. 
:Kérlek, sose felejtkezz meg Rámáról, akármerre jár. 
:Ha gazdag, ha szegény sorsú, bátyád a menedék neked. 
:Az ifjabb az idősebbnek engedelemmel tartozik. 
:Így rendeli a Nagy Törvény, családunkban ez így szokás, 
:oly szent, mint a vitéz harc és áldozás, adományozás. 
:Rámát Dasarathának nézd; Szítára úgy nézz, mint reám; 
:az erdőt véld Ajódhjának. Járj szerencsével, kedvesem!&quot; 
: &lt;br&gt;
:Így bíztatta nemes lelkű, testvérszerető gyermekét 
:Szumitrá, a hibátlan hölgy, majd sírva szólt: &quot;Eredj, eredj!&quot; 
: &lt;br&gt;
:Ekkor Szumantra, a kocsis, tisztelettudón meghajolt, 
:s megkérte Rámát, mint Indrát kocsihajtója, Mátali: 
:&quot;Szállj fel a kocsira, Ráma, nemes királyfi, üdv neked! 
:Ahogy szavad parancsolja, elviszlek tüstént bárhová.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Szép Szítá szállt fel elsőnek a csillogó, nagy kocsira, 
:mosolyogva, derült szívvel; utána Ráma, Laksmana. 
:Mikor mindhárman fent voltak a lángtüzű, arany kocsin, 
:Szumantra futni nógatta a szél-iramú lovakat. 
:Dasaratha nemes sarja, minden erény foglalata, 
:biztatta kocsihajtóját: &quot;Hajts sebesen, hajts sebesen!&quot; 
: &lt;br&gt;
:&quot;Siess!&quot; - szólt sürgetőn Ráma. &quot;Állj meg!&quot; - kiáltotta a nép. 
: &lt;br&gt;
:A kocsihajtó mindkettőt egyszerre nem tehette meg. 
:A száguldó kocsi nyomán felszálló, nagy porfelleget 
:a Rámát sirató város nagy könnyzápora verte le. 
: &lt;br&gt;
:42. 
: &lt;br&gt;
:Amíg látszott a távolból a kerekek-felverte por, 
:nem fordította el róla tekintetét az agg király. 
:Mikor eltűnt a távolban Ráma kocsijának pora, 
:kínjában tébolyultan hullt földre a széles föld ura. 
:Szerető neje, Kausaljá hajolt hozzá jobbkéz felől, 
:karcsú derekú Kaikéjí állt mellé másik oldalán. 
:A törvényben-igazságban tökéletes uralkodó 
:háborgó lélekkel, tiltón ripakodott Kaikéjíra: 
:&quot;Gonoszság-forraló némber, ujjal se érintsd testemet! 
:Ne lássam színedet többé, nem ismerlek, nem vagy nejem! 
:Rokonaidhoz, népedhez nincs közöm, hozzám nincs közük. 
:Törvényt-eltaszítót, önzőt, magamtól eltaszítalak. 
:Hogy egykor kezedet fogva, szent tűz körül vezettelek, 
:megtagadom itt e földön, és ott túl is megtagadom. 
:S ha Bharata bitorlóként átveszi ezt az ősi trónt, 
:ott túl ne érjen el hozzám kezéből a víz-áldozat! 
:Vigyetek Ráma anyjának palotájába innen el; 
:szívemnek nyugodalmára csak ott lelek, másutt sehol.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Ajtónállói hallották parancsolójuk óhaját, 
:s Kausaljá palotájába vezették tisztelettudón. 
:Ám hiába ment Kausaljá lakosztályába a király, 
:s pihent le nyoszolyán, lelke nem pihent meg, zavart maradt. 
:Két gyermekétől megfosztott s menyétől üresen maradt 
:palotáját holdat-vesztett égboltnak látta a király. 
:A leszálló sötétséget a végpusztulás éjeként 
:fogadta a szerencsétlen, és éjfél tájban így beszélt: 
:&quot;Kausaljá, téged sem látlak; érints kezeddel legalább! 
:Látásom elment Rámával, s többé vissza se tér soha.&quot; 
: &lt;br&gt;
:46-47. 
: &lt;br&gt;
:A Rámához igaz szívvel ragaszkodó alattvalók 
:egyként mind vele indultak, száműzését megosztani. 
:Így érkezett a Tamaszá folyó partjára a menet. 
:Az esti szertartás végén, amikor besötétedett, 
:Laksmana elkészítette Szítá és Ráma fekhelyét. 
:A lombokból vetett ágyra lepihent Ráma és neje, 
:a száműzés első éjét a folyóparton töltve el. 
:Még mielőtt a nap felkelt, felébredt a hős Raghu-sarj, 
:végignézett az alvókon, és testvéréhez így beszélt: 
:&quot;Látod, hozzánk ragaszkodnak, nem otthonukhoz, népeink. 
:Fák tövénél hevernek most, hogy velünk maradhassanak. 
:Mindent megtesznek érettünk, remélve visszatértemet. 
:Inkább életük adnák fel, mint elhatározásukat. 
:Mielőtt még felébrednek, szálljunk kocsira, Laksmana, 
:váljunk meg tőlük, induljunk tovább utunkra sebesen.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Ráma beszéde öccsének az élő Törvény volt maga, 
:s felelt: &quot;Bölcsen szólsz. Induljunk, ne vesztegessük az időt!&quot; 
: &lt;br&gt;
:Szóltak a kocsihajtónak: &quot;Szumantra, fogj be szaporán! 
:Menjünk tovább az erdőbe; itt vesztegelnünk nincs miért.&quot; 
: &lt;br&gt;
:A pompás lovakat tüstén befogta a serény kocsis, 
:és összetett kézzel járult gazdájához jelenteni: 
:&quot;Készen áll kocsitok, Ráma, kocsiharcosok párduca! 
:Felszállhatsz, uram, üdv néked! Jöhet Szítá és Laksmana.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Ráma fegyvereit fogta, s felszállt gyorsan a kocsira, 
:és átkeltek az örvénylő, hullámzó Tamaszá folyón. 
:Megérkeztek a túlpartra, ahonnét szép, egyenletes, 
:biztonságos és kényelmes országút vezetett tovább. 
:Itt Ráma, hogy nyomot vesszen az őt követő nép elől, 
:szólt kocsisának: &quot;Indulj el a kocsival észak felé, 
:hajts egy szakaszt, nyomot hagyva, aztán fordulj meg, s jőjj ide, 
:hogy nyomunkat veszítsék a velünk jövő városlakók.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Eleget tett a kérésének Szumantra, az ügyes kocsis, 
:egy darabig ment, majd fordult, s Rámát felvenni visszatért. 
:Amikor a homály elszállt, a polgárok egész hadát 
:bénává merevítette Ráma eltűnte bánata. 
:Kín-kisajtolta könnyekkel tekintettek mindenfelé, 
:de nem talált sehol semmi nyomot a bú-gyötört sereg. 
:Jajgattak felemelt karral, siránkoztak az emberek, 
:panaszos, gyászos hangon, mint borjától megrabolt tehén. 
:Soká keresték, nem lelték. Végül a bús nép visszatért 
:a meggyilkolt boldogságú Ajódhjá falai közé. 
: &lt;br&gt;
:49-50. 
: &lt;br&gt;
:Az éjszakai órákban Ráma ezalatt messze járt. 
:Atyja parancsát tisztelve, az erdőbe iparkodott. 
:Miközben így haladt, elszállt a tarka csillagú homály. 
:Falvakba érkezett Ráma a reggeli imák után. 
:Üde, virágos erdőket, jól szántott földű falvakat 
:látott, amerre nyílvessző-gyors lovaival elhaladt. 
:Hallota, hogy a falvakban a nép mindenütt így beszélt: 
:&quot;Dasarathára szégyen, hogy szerelem rabszolgája lett! 
:A becstelen, gaz Kaikéjí, a gazságba kapaszkodó, 
:törvény határát átlépő, gonosz tettre vetemedett, 
:hogy ilyen igaz értelmű, irgalmas, törvénytisztelő, 
:mértéktudó király-sarjat az erdőbe száműzetett!&quot; 
: &lt;br&gt;
:Egész Kósala-országban így zúgolódott nagy s kicsiny, 
:miközben áthaladt földjén széles Kósala-föld ura. 
:Majd Ajódhjá felé fordult arcával, s meghajolva szólt: 
:&quot;Városok éke, búcsúzom tőled, Raghuk ős birtoka, 
:s búcsúzom házaid védő isteneitől. Üdv neked! 
:Ha az atyám adósságát feloldó száműzés lejár, 
:visszatérek, s megint látlak, ha atyámmal találkozom.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Majd könnytől szennyezett arccal, magasra tartva jobb kezét, 
:a bánattól vörös szemmel szólt a falvak lakóihoz: 
:&quot;Illően megmutattátok hű együttérzéseteket; 
:vétek a túl hosszú bánat; tegyétek teendőtöket!&quot; 
: &lt;br&gt;
:Köszöntötték a hős lelkűt, körüljárták jobbkéz felől, 
:majd erre-arra csüggedten elszéledtek az emberek. 
:Gazdag Kósala országon áthaladt a hős Raghu-sarj, 
:bőkezű emberek földjén, rizstermő, kincses tájakon, 
:szentélyek s áldozat-karók övezte, biztos utakon, 
:s Három Világot átszelő Gangá folyóhoz érkezett. 
:A hullámokkal örvénylő, kavargó, hömpölygő folyó 
:partján megállva, szólt Ráma: &quot;Ma éjjel itt lesz nyughelyünk. 
:Ott a folyótól nem messze megpihenünk az ágbogas, 
:terebélyes, virágdíszes ingudi-fa alatt, kocsis!&quot; 
: &lt;br&gt;
:Szumantra odahajtatott, kipányvázta a lovakat, 
:s összetett kézzel őrizte a fa tövén nyugvó urát. 
:E föld Nisáda-ország volt, ahol Guha uralkodott, 
:Rámát magával egyformán szerető, nagy nevű király. 
:Hogy hírét vette, hogy Ráma az ő földjére érkezett, 
:összes tanácsosával ment a vendéget köszönteni. 
:Ráma már messziről látta a felé siető királyt, 
:s elébe indult illendőn. Vele ment öccse, Laksmana. 
:Guha búsan ölelte meg Raghu sarját, és így beszélt: 
:&quot;Tekintsd földem Ajódhjának, sajátodnak; szolgád vagyok. 
:Ki más lehetne ily kedves vendég, erős karú vitéz?&quot; 
: &lt;br&gt;
:Guha nyájas beszédére a férfi-tigris így felelt: 
:&quot;Örömöm, hogy egészségben látlak téged s tiéidet, 
:s hogy békében virul földed, erdeid és barátaid. 
:Ám amit szerető szóval ajándékul szántál nekem, 
:azt én neked adom vissza; Ráma nem fogad el, csak ad. 
:Öltözetem háncs, állatbőr; eledelem gyökér, gyümölcs, 
:mint erdei vezeklőké, a Törvény követőié. 
:Mindössze abrakot kérek lovaimnak, és semmi mást; 
:e kérés teljesítése vendégajándékként elég. 
:Atyámnak, Dasarathának kedvencei e paripák; 
:ha a lovakat jól tartod, engem tiszteltél meg vele.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Guha intézkedett rögtön, sürgetve szólt szolgáinak: 
:&quot;Hozzatok vizet és ételt a lovaknak; ne késsetek!&quot; 
: &lt;br&gt;
:Ezután Ráma elmondta háncs-köntösben az estimát, 
:s tisztálkodáshoz átvette a Laksmana-nyújtott vizet. 
:Míg lepihent Szítá mellett, megmosta lábát Laksmana, 
:majd távolabb ment, és egy fa tövén leült virrasztani. 
:Guha is odaült mellé, kezében íjjal, éberen, 
:és őrködve, beszélgetve töltötték el az éjszakát. 
: &lt;br&gt;
:52. 
: &lt;br&gt;
:Mikor az éjre fény virradt, a nagy dicsőségű vitéz, 
:a széles mellű, hős Ráma megszólította Laksmanát: 
:&quot;Nézd, felkel a Fény-árasztó, a szent éjszaka búcsúzik. 
:A sötét tollú kókila búgó hangja epedve szól. 
:Távolról táncoló pávák rikoltását hozza a szél. 
:Folytassuk vándorútunkat, keljünk át a Gangá folyón!&quot; 
: &lt;br&gt;
:Guha, mikor meghallotta a férfi-tigris óhaját, 
:tanácsosait hívatta, és közölte akaratát: 
:&quot;Az átkelésre alkalmas, ékes, gyors járatú, szilárd, 
:jó evezőkkel ellátott csónakot hozzatok hamar!&quot; 
: &lt;br&gt;
:Guha parancsszavát hallva, indult sok bölcs tanácsosa, 
:szép csónakot kerítettek, és értesítették Guhát. 
:Guha Ráma elé járult, s összetett kézzel így beszélt: 
:&quot;A csónak készen áll, felség! Mit tehetek még kedvedért?&quot; 
: &lt;br&gt;
:A nagy fényességű Ráma köszöntő szóval így felelt: 
:&quot;Amit kértem, te megtetted. Szálljunk be gyorsan, búcsuzom.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Ekkor a két vitéz testvér szorosra fűzte tegezét, 
:felövezte kardját, s indult, hogy átkeljen a nagy folyón. 
:Szumantra, kocsihajtójuk, Ráma arca előtt megállt, 
:és meghajolva kérdezte: &quot;Parancsod várom: mit tegyek?&quot; 
: &lt;br&gt;
:&quot;Térj vissza - válaszolt Ráma. - Mindeddig szolgáltál híven, 
:de innét már gyalogszerrel vezet az erdőbe utunk. 
:A bút eddig nem ismerő, törvény-ismerő agg királyt 
:nevemben üdvözöld, s mondd el helyettem üzenetemet: 
:Én nem bánkódom, és éppúgy nem bánkódik Laksmana sem 
:az elvesztett Ajódhjáért és az erdei életért. 
:Ha leforgott tizennégy év, akkor ismét találkozunk, 
:meglátod Laksmanát, engem és Szítát. Sietünk haza. 
:Ezt mondd a mahárádzsának, azután pedig üdvözöld 
:valamennyi királynét, és Kaikéjít mindenekfölött. 
:Köszöntsd anyámat, Kausalját, hajtsd lábaihoz fejedet, 
:s kívánj neki egészséget, add át neki hármunk szavát. 
:Mondd a királynak ezt is még: Hívd haza gyorsan Bharatát, 
:és ha megérkezett, állítsd a neki szánt helyre a hőst. 
:Ha karjaidba zárhattad, és ifjú királlyá kened, 
:enyhülni fog a fájdalmad, amely most érettem gyötör.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Így szólt a kocsihajtóhoz, s megismételte vígaszát, 
:majd megfontolt beszédével Guhához fordult a vitéz: 
:&quot;Hidd meg, Guha, az erdőbe kísérő nem jöhet velem. 
:Remete módra kell élnem, el kell vállalnom a magányt, 
:s a remetéket ékítő, szigorú megtartóztatást, 
:varkocsba kötözött hajjal; adj ehhez fügefa-tejet!&quot; 
: &lt;br&gt;
:A fügefa-tejet gyorsan elhozatta Guha király, 
:és varkoccsá tömítette haját Ráma és Laksmana. 
:Köntösül háncsruhát öltve, varkocsba kötve dús haját, 
:szent életű vezeklőként fénylett a két királyi sarj. 
:Guhától illő búcsút vett Raghu legnemesebb üke, 
:s Laksmanával és Szítával hármasban indultak tovább. 
:A folyópartra érkeztek. Ott már a csónak készen állt. 
:A gyors folyású Gangánál Ráma biztatta Laksmanát: 
:&quot;Előbb te szállj a csónakba, férfi-tigris, óvatosan, 
:s Szítának, a nemes hölgynek, segíts beszállni; nyújtsd kezed!&quot; 
: &lt;br&gt;
:Engedelmeskedett bátyja parancsának hős Laksmana, 
:és Szítát besegítette. Vele ő is csónakba szállt. 
:Majd a nagy erejű Ráma követte öccsét és nejét, 
:beszállt, és a hajósoknak az indulásra jelt adott. 
:Az evezősök-hajtotta csónak átszelte a vizet, 
:s a Gangá déli partjára szerencsésen megérkezett. 
:A férfiak oroszlánja, mikor a csónak partot ért, 
:kiszállt, és ment tovább útján. Öccse s neje követte őt. 
:Szumitrá szemefényéhez így szólt az ellenség-ölő: 
:&quot;Te menj elől, utánad meg a Vihéda-királyleány, 
:és leghátul megyek majd én, őrködve mindkettőtökön. 
:Erős vitéz, ezentúl már nekünk kell egymást védenünk. 
:Nézd, aki eddig nem tudta, mi a baj és a szenvedés, 
:a Vidéha-király lánya ma megismeri a nyomort.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Ráma utasítására előre indult Laksmana, 
:nyomán Szítá haladt, s hátul a Raghu-sarj zárta a sort. 
: &lt;br&gt;
:54. 
: &lt;br&gt;
:Ahol az égi Gangával a szent Jamuná egyesül, 
:arra a tájra indultak, és eltűntek a sűrűben. 
:Gyönyörködtek a színpompás, virágzó fák csodáiban, 
:majd Ráma így szólt öccséhez, mikor a Nap tetőre ért: 
:&quot;Laksmana, a folyóparton füst emelkedik ég felé, 
:a tűz lobogó zászlója. Remete-nép tanyázik ott.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Arra indult a két íjas, míg elpihent a Fény-adó, 
:s a torkolathoz érkezve, e sejtelmük valóra vált. 
:Madár-hadat és őz-csordát rezzentve fel, amerre ment, 
:Ráma a bölcs, igaz lelkű Bharadvádzsához érkezett. 
:Az esti áldozat végén tanítványok körében ült. 
:Ráma elébe lépett, és összetett kézzel meghajolt. 
:Megismertette önmagát és két társát a Raghu-sarj: 
:&quot;Dasaratha gyermekei vagyunk, Ráma és Laksmana, 
:s ez nőm, aki megosztotta férjével a száműzetést. 
:Atyám űzött az erdőbe. Táplálékunk gyökér s gyümölcs.&quot; 
: &lt;br&gt;
:E szavakra Bharadvádzsa barátságosan így felelt: 
:&quot;Raghu legnemesebb sarja, régóta várom jöttödet, 
:mert hallottam, hogyan sújtott igaztalan száműzetés. 
:Itt, hol a Jamuná habját a Gangá vize elnyeli, 
:élj kedvedre; e hely csendes, békességes, megszentelő.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Bharadvádzsa beszédére a férfi-tigris Raghu-sarj, 
:a más javának örvendő, ékes szavakkal válaszolt: 
:&quot;Szentség, a környező falvak és városok lakói mind 
:köszöntésemre jönnének, háborgatnák nyugalmadat. 
:Magános helyre kell mennem, ahol elrejt a rengeteg.&quot; 
: &lt;br&gt;
:A jámbor bölcs, Bharadvádzsa, hasznos tanáccsal látta el: 
:&quot;Tíz mérföldnyire innét van egy hegy, amely tanyád lehet: 
:a nagy vezeklők kedvelte, szent és szép Csitrakúta-csúcs. 
:Sok szilárd fogadalmú bölcs töltött el száz őszt e hegyen, 
:s vezeklésük hatalmával testükkel szálltak égbe fel. 
:E szent tájék magányában kellemes lesz lakoznotok.&quot; 
: &lt;br&gt;
:56. 
: &lt;br&gt;
:Az éjszakát ott töltötték a hős lelkű királyfiak, 
:s mikor virradt, felköltötte szelíden Ráma Laksmanát: 
:&quot;Szumitrá fia, halld, édes dalát kezdi a sok madár. 
:Ébredj! Ideje indulnunk, ellenség-rettegett vitéz.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Bátyja szavára felserkent az időt-tudó Laksmana, 
:lerázva álmot, restséget, a fáradtság bilincseit. 
:Tiszta vizet merítettek a folyóból, amint szokás, 
:s mindhárman útnak indultak a Csitrakúta-hegy felé. 
:A szívvidító, szép hegyhez megérkeztek gyalogosan, 
:s ott az erős karú Ráma megkérte öccsét, Laksmanát: 
:&quot;Laksmana, hozz az erdőből erős, sudár fatörzseket; 
:kedvesem, építs hajlékot; e szép tájon ellakhatunk.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Eleget tett a kérésnek Laksmana. Fát, liánt hozott, 
:ékes lombkunyhót épített gyorsan az ellenség-ölő. 
:A gyékénnyel fedett kunyhó kis idő múlva készen állt. 
:Szorgos, gyors kezű testvérét Ráma örvendve kérte most: 
:&quot;Hozz antilop-húst! Kunyhónkért mutassunk be áldozatot! 
:Hosszú életet az várhat, akinek áldott otthona.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Egy áldozatra alkalmas vadat elejtett Laksmana, 
:tüzet rakott, s belévetve, áldozatként mutatta be. 
:Eközben Ráma megfürdött, áhítattal imádkozott, 
:s az áldozati szertartást elvégezte hibátlanul. 
:Minden istennek, szellemnek kifejezte hódolatát, 
:majd belépett a kunyhóba, s boldogan élt övéivel. 
: &lt;br&gt;
:63. 
: &lt;br&gt;
:Hat napja telt el, hogy Ráma az őserdőbe távozott, 
:s egy régi emlék kínozta az álmatlan Dasarathát. 
:Egy régi, szörnyű vétkére gondolt a gyászoló apa, 
:s megszólította Kausalját, a fiát gyászoló anyát: 
:&quot;Bármilyen jót tesz életében, s bármely gaztettet elkövet, 
:tetteinek gyümölcsétől a tettes sose szabadul. 
:Saját magam idéztem fel a reám zúduló csapást, 
:mint mikor balgaságában mérget iszik a kisgyerek. 
: &lt;br&gt;
:Királyném, hajadon voltál, s még ifjú herceg voltam én. 
:Egyszer jött az esős évszak, megvidámítva szívemet. 
:A forró Nap soká szívta az éltető föld-nedveket, 
:most messzebb ment, a félelmes déli égtájra költözött. 
:Elrejtőzött a vad hőség, feltünt üde felhőgomoly, 
:örvendezve tekintett rá gazella, páva, béka-had. 
:Tikkadtságuk fürödték le az ázott tollú szárnyasok 
:a szélfútt, esővert csúcsú, gyökér-lábú fák ágain. 
:A szakadatlanul hulló víztömeg fátyola mögött 
:a párzó antilop bőre mint mély tó tükre csillogott. 
:Kristály-vizű folyók sárgán, szennyesen siklottak tova, 
:mint tarka bőrű nagy kígyók, érc-salaktól iszaposan. 
:Kocsimra szálltam, és íjjal a Szarajú folyó felé 
:mentem vadászni, élvezve a szívvidámító időt. 
:Legyőzni nem tudtam - balgán - az átkos vadász-szenvedélyt, 
:s itatóknál bölényt, őzet kívántam éjjel ejteni. 
:A vak homályban úgy rémlett, hogy egy elefánt trombitál, 
:pedig egy vízbe merülő edény bugyborékolt csupán. 
:Ekkor kilőttem egy éles, kígyómarás-fogú nyilat, 
:s céltáblámul a hang szolgált, hogy elefántot ejtsek el. 
:Célba talált a nyílvessző, s ember-hang jajdult fel nyomán: 
:&quot;Miért lőnek magunkfajta békés remetékre nyilat? 
:A csöndes folyóból vizet jöttem éjjel meríteni; 
:ki sújtott le reám nyíllal? Vajjon kinek vétettem én? 
:A botot-eldobó, jámbor, gyümölcsön élő remete 
:kit sérthetett, hogy fegyverrel oltotta ki az életét? 
:A halálom kinek használ? Öltözetem csupán faháncs, 
:fejem ékszere csak varkocs. Vagy vétettem valakinek? 
:Ilyen gyümölcstelen tettből csak szerencsétlenség terem. 
:Elkövetője hitvány, mint ki atyja ágyát hágja meg. 
:Nem magam miatt sajnálom, hogy elvesztem az életet: 
:szerencsétlen szüleimen szánakozom halálomért. 
:A tehetetlen, agg, vak párt régóta én tartottam el; 
:ha eltartójuk elpusztul, hogyan élnek tovább maguk? 
:Engem megölt a nyílvessző, szüleimet örek koruk; 
:ki ez a féktelen lelkű ember, mindhármunk gyilkosa?&quot; 
: &lt;br&gt;
:Két kezemből, amelyeknek tiszte a Törvényt védeni, 
:földre hullott az íj és nyíl a fájdalmas hang hallatán. 
:Bűnbánat-marta lélekkel elindultam a hang nyomán, 
:s megláttam a folyóparton a nyíl-sebzette remetét. 
:Haja szertezilálódott, korsajából a víz kifolyt, 
:testét por és vér szennyezte, nyíllal átfúrva ott hevert. 
:Remegve, eszemet vesztve álltam meg. Felnézett reám, 
:s vezeklése hatalmától perzselő szóval így beszélt: 
:&quot;Én, az erdei remete, mit vétettem neked, király, 
:hogy míg vizet merítettem, reám csapott hegyes nyilad? 
:Ez a testembe fúródó nyílvessző hármunkat talált: 
:velem együtt a két aggnak kioltotta az életét. 
:Most az a két erőtlen vak szomjasan egyre vár reám, 
:és hasztalan reményt táplál, hogy csillapítom szomjukat. 
:Gyümölcsöt nem terem, látom, sem vezeklés, sem a tudás, 
:mert agg atyám nem is sejti, hogy sebzett fia itt hever. 
:S mit tehetne, ha tudná is? Hisz jártányi ereje sincs. 
:Kidöntött fát a másik fa hogyan tudná megmenteni? 
:De menj gyorsan, s te számolj be atyámnak tettedről, király, 
:hogy átka el ne égessen, mint erdőtűz száraz füvet. 
:Egyenesen tanyájához vezet ez a keskeny csapás; 
:keresd fel, és engeszteld meg, másként haragja porba sújt. 
:Előbb húzd ki a nyílvesszőt testemből, mert nyilad hegye 
:gyenge testemet úgy marja, mint partját a sebes folyó.&quot; 
: &lt;br&gt;
:&quot;Testét gyötri a nyílvessző; de ha kihúzom, belehal&quot; - 
:ilyen kétség közt töprengtem, tépelődtem, hogy mit tegyek. 
:Észrevette a gyötrődő, bölcs lelkű remetefiú, 
:hogy bánkódva, szomorkodva, bűnt bánva mit latolgatok. 
:Végső erőfeszítéssel, érezve, hogy halála jő, 
:földön fetrengve nagy kínban, vergődő testtel így beszélt: 
:&quot;Búdat fékezd szilárdsággal; légy most erős lelkű, kemény! 
:Szívedet el ne gyöngítse a félelem, hogy papot ölsz. 
:Lelked ne nyugtalankodjék: nem vagyok bráhman-kasztbeli. 
:Apám csak szolga-rendű volt, s kereskedő-kasztú anyám.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Mikor végső kívánságát elrebegte kínok között, 
:vonagló, ernyedt testéből kirántottam gyilkos nyilam. 
:Rám tekintett utoljára, megremegett, kiszenvedett. 
: &lt;br&gt;
:64. 
: &lt;br&gt;
:Mikor kihúztam testéből kígyóméreg-tüzű nyilam, 
:fogtam elejtett korsóját, és felkerestem szüleit. 
:Ott láttam a szerencsétlen két agg, világtalan szülőt, 
:levágott szárnyú madarat. Közelben senki gyámoluk. 
:Gyermekükről beszélgetve nyugtatták aggodalmukat; 
:viszontlátás reményébe fogóztak áldozataim. 
:Balgán elkövetett vétkem elzsibbaszotta lelkemet; 
:kétségbeesve indultam az agg remete-pár felé. 
:Lépéseim neszét hallva, a remete megszólított: 
:&quot;Fiam, nagyon soká késtél. Mi történt? Gyere, hozz italt! 
:Soká ültél a víz partján? Játszottál talán, kedvesem? 
:Anyád aggódva várt már rád, fiacskám, és én is vele. 
:Ha megbántottalak, vagy ha esetleg megsértett anyád, 
:bocsáss meg nékünk, és többé ne maradj el soká, fiam! 
:Két védtelen védője vagy, két vak szemevilága vagy, 
:életünket te tartod fenn. - Miért nem válaszolsz, fiam?&quot; 
: &lt;br&gt;
:Míg szívbemarkoló hangon, fiának vélve, így beszélt, 
:elébe léptem, és lassan, vétkemtől magamon kívül, 
:rekedt torkomban könnyekkel, a szóláshoz gyűjtve erőt, 
:remegve, szaggatott hangon, lehajtott fővel szóltam így: 
:&quot;Nem fiad vagyok, óh szent bölcs, csak egy harcos, Dasaratha. 
:Világon borzadályt keltő, iszonyú bűnt követtem el. 
:Szentség, a Szarajú partján cserkészgettem vadászlesen, 
:hogy vagy inni jövő őzet, vagy elefántot ejtsek el. 
:Egy vízbe merülő korsó bugyborékoló hangja szólt: 
:én elefántnak gondoltam, s feléje lőttem nyilamat. 
:Szentség, ahogy máskor szoktam, megcéloztam a hang után, 
:s kilőttem azt a nyílvesszőt, amely fiadat érte el. 
:A nyíl szívébe fúródott. Felhangzott fájó jajszava. 
:A hang felé futottam, s ott döbbenve láttam fiadat. 
:Kihúztam nyilamat, s ekkor életét vesztve, égbe ment, 
:miattatok szomorkodva, szent remeték, édes szülők. 
:Balgaságomban öltem meg fiadat, jámbor remete; 
:büntetésül megérdemlem, hogy rám sújtsd haragod tüzét.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Eszméletét veszítette szavaimra a remete. 
:Magához térve, szólt, míg én főhajtva vártam válaszát: 
:&quot;Ha nem magad jöttél volna vétked nekem bevallani, 
:átkom tüze felégette volna egész országodat. 
:Harcos, ha tudva, szándékkal öltél volna meg remetét, 
:lezuhant volna trónjáról Brahmá, a világ támasza. 
:Lebukott volna hét ősöd az égből, s hét utódod is, 
:ha tudva gyilkoltál volna remetét, rút gonosztevő. 
:De tudatlanságból tetted, ezért megmarad életed; 
:másként veled kihalt volna családod a mai napon. 
:Most vezess oda csöndesen, ahol egyetlen fiamat, 
:vak ember vezető botját, elpusztította vad nyilad. 
:Földre bukott fiacskámat meg akarom tapintani; 
:többé soha nem érintem, ha darabig még élek is. 
:Szertezilált hajú, véres, porban heverő fiamat, 
:a Halál Ura zsákmányát, még egyszer megsimogatom.&quot; 
: &lt;br&gt;
:A keserűség-sújtotta két szerencsétlen, vak szülőt 
:elvezettem a holttesthez, hogy megtapinthassa kezük. 
:Amikor megérintették földön fekvő halottjukat, 
:fájdalmas jajkiáltással borult reá a két szülő. 
:Halott fia kihűlt ajkát csókolta anyja szüntelen, 
:síránkozott szívettépőn, mint a borját vesztett tehén: 
:&quot;Önnön magadnál is jobban szerettél engem, gyermekem, 
:s most hosszú útra úgy indulsz, hogy tőlem el sem búcsúzol? 
:Fiam, ölelj meg még egyszer, mielőtt végleg távozol! 
:Óh jaj, talán haragszol rám, hogy szavamra nem válaszolsz?&quot; 
: &lt;br&gt;
:Atyja megremegő kézzel simított végig tagjain, 
:és úgy beszélt halottjához, mintha még élne gyermeke: 
:&quot;Én vagyok itt, édesapád; édesanyáddal jöttem el. 
:Kel fel, kisfiam, és mint rég, öleld át szüleid nyakát! 
:Kinek fogom szelíd hangját hallgatni éjszakákon át, 
:amíg tanulja-ismétli áhítattal a szent igét? 
:Gyökerekkel-gyümölcsökkel ki táplálja a két vakot, 
:akik éhezve várják az erdőből visszatértedet? 
:Öreg, világtalan, gyenge édesanyádnak gyámola, 
:hogyan legyek erőm-vesztett világtalan létemre én? 
:Fiacskám, egy napig várj még! Várd meg szegény szüleidet! 
:Holnap anyád is és én is veled együtt elindulunk. 
:Gyámunkat vesztve, bánkódva, téged siratva, gyermekem, 
:búcsút mondunk az életnek. Meghalni készülünk mi is. 
:A Halál Ura színéig, kezed fogva, veled megyek, 
:s koldusként adományt kérek: &quot;Add vissza fiam életét!&quot; 
:Alkonyi áldozat végén, esti tisztálkodás után 
:ki fogja fáradt lábamat dörzsölgetve frissíteni? 
:Ahogy ártatlanul gyilkolt meg egy gonosztevő, fiam, 
:úgy nyerd el az örök, boldog égi világot, gyermekem, 
:ahonnét visszatérés nincs, nincs több földi lét kényszere, 
:ahová csak azok jutnak, kik szüleiket tisztelik, 
:kik hitvesükkel hűségben élnek, mint jó családapák, 
:kik élelemmel és földdel segítik a szűkölködőt, 
:megvédik a segélykérőt, igazat mond minden szavuk, 
:kik ismerik a Védákat s a titkos tanításokat, - 
:ahová régi, nagy bölcsek, szent királyok jutottak el, 
:juss oda, az örök honba, kísérjenek áldásaim! 
:Aki olyan nemes lelkű, mint te voltál, méltó reá. 
:Ha innen el kell távoznod, fogadjon be az üdv hona!&quot; 
: &lt;br&gt;
:A gyászba borult remete így siratozta holt fiát, 
:s indult a holtaknak járó víz-áldozatot önteni. 
:Miután feleségével bemutatta áldozatát, 
:hozzám fordult kemény szóval. Főhajtva hallgattam szavát. 
:&quot;A hírneves, igaz lelkű, dicsőséges uralkodók, 
:Iksvákuk nemzetségében hogyan születhettél, te gaz? 
:Vitám soha veled nem volt asszony végett vagy föld miatt: 
:engem és nőmet egy nyíllal miért gyilkoltál meg, gonosz? 
:Mivel tudatlanul, bőszen halálba űzted fiamat, 
:ezért én is megátkozlak; halld beszédem, uralkodó! 
:Ahogy fiam miatt gyászban válok meg életemtől én, 
:éppúgy te is fiad gyászold végórádban keservesen!&quot; 
: &lt;br&gt;
:Átkát ellenvetés nélkül, szótalanul fogadtam el. 
:A gyászoló pár máglyára lépett, s elhagyta életét. 
:Az elkerülhetetlen sors, az átok ma beteljesült: 
:fiam miatti bánatban elszáll élet-lehelletem. 
:Két szememet homály fedte, emlékezetem megszakad; 
:értem jöttek, siettetnek a pusztulás követei.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Így siratta fiát, Rámát, a kétségbeesett király, 
:majd Szumitrá és Kausaljá karjai közt kiszenvedett. 
: &lt;br&gt;
:66. 
: &lt;br&gt;
:Mintha kihűlne tűz lángja, kiszáradna az óceán, 
:elsötétülne Nap fénye, úgy hevert ott a holt király. 
:Az újabb bánatot látó Kausaljá sűrű könny között 
:emelte ölébe a főt, majd Kaikéjíhoz szólt szava: 
:&quot;Elérted vágyadat, hitvány! Élvezd vígan uralmadat! 
:Uradat elemésztetted, te asszonyok-gyalázata! 
:Eltávozott fiam, Ráma; férjem a másvilágra ment; 
:magános vándor erdőben, hogy élhetnék magam tovább? 
:Van-e asszony, ki elvesztve férjét - őriző istenét - 
:tovább akarna még élni? Csak Kaikéjí, a becstelen. 
:Az Életet-kioltóhoz megyek én is uram nyomán; 
:átölelve a holttestet, a máglyára lépek vele.&quot; 
: &lt;br&gt;
:A férjét karja közt tartó, nagy fennszóval siránkozó 
:bánat-tépett királyasszonyt elvezették hű hölgyei. 
:Majd egy olajjal telt ládát hozattak a tanácsosok, 
:és szertartás után abba helyezték a világ urát. 
:Nem akarták a hamvasztást fiai nélkül ejteni, 
:és illendően őrizték a föld őrét bölcs hívei. 
: &lt;br&gt;
:68. 
: &lt;br&gt;
:Jajszó, siránkozás hangzott Ajódhjá-szerte mindenütt; 
:könnyek közt, keserűségben telt el a hosszú éjszaka. 
:Amikor a homály elszállt, s a Nappal Ura égre szállt, 
:gyűlésbe gyűlt az udvarnép, bráhmanok és miniszterek. 
:Vaszistha, a király papja, legbölcsebb Véda-ismerő, 
:illendően köszöntötte az összes egybegyűlteket: 
:&quot;Bharata - s öccse, Satrughna -, kit utódul szánt a király, 
:nagybátyja palotájában él vidáman, gyanútlanul. 
:Gyors paripákon induljon értük követség sebesen, 
:hogy elhozzák a két testvért; késedelemre nincs idő.&quot; 
: &lt;br&gt;
:&quot;Induljanak!&quot; - válaszolták Vaszisthának mindannyian. 
:Igenlő válaszuk hallva, a bölcs Vaszistha így beszélt: 
:&quot;Nosza, Vidzsaja, Sziddhártha, Dzsajanta, Asókanandana, 
:teendőtöket elmondom; figyeljetek mindannyian! 
:Gyors lovakon Rádzsagriha városába siessetek, 
:és gyászotokat leplezve, nevemben így beszéljetek: 
:&quot;Bharata, üdvözöl téged a főpap s a miniszterek. 
:Kérik: sietve térj vissza, sürgős teendő vár reád.&quot; 
:De ne szóljatok arról, hogy Ráma száműzetésbe ment, 
:Dasaratha király meghalt, a Raghu-nemre gyász szakadt. 
:Pompás selyem ruhát bőven, s válogatott ékszereket 
:vigyetek dús ajándékul neki is, nagybátyjának is.&quot; 
: &lt;br&gt;
:A kincsekkel s tanácsokkal ellátott fürge hírvivők 
:azonnal útra készültek, hogy Kékajába menjenek. 
:Gyors paripára pattantak, s amikor minden készen állt, 
:Vaszistha engedelmével útnak indultak sebesen. 
: &lt;br&gt;
:69. 
: &lt;br&gt;
:Fáradt lovakkal érkeztek Kékaja-földre éjszaka, 
:s nyomasztó álmokat látott azon az éjen Bharata. 
:Nyomasztó álma súlyától leverő bánat szállt reá, 
:s a királyok királyának fia borúsan ébredett. 
:Bánatát látva, kérlelték köréje gyűlt barátai: 
:&quot;Barátaid körében vagy; mért nem vidulsz fel, kedvesünk?&quot; 
: &lt;br&gt;
:Barátai szavát hallva, Bharata búsan válaszolt: 
:&quot;Halljátok meg, miért vett most erőt rajtam a csüggedés. 
:Atyámat láttam álmomban, szétzilált hajjal, szennyesen, 
:amint magas hegy ormáról egy iszapos tóba zuhant. 
:Úgy rémlett, tétován úszkált a mocskos lében fel s alá, 
:s tenyérből olajat szürcsölt, és vigyorgott borzalmasan. 
:Aztán olajpogácsát falt, s fejjel előre lebukott, 
:testéről az olaj fröcskölt, végül olajban elmerült. 
:Azután újabb rémkép jött: kiszáradt a nagy óceán, 
:földre zuhant a Hold, szörnyű sötétség lett a földön úr, 
:tátongva nyílt a föld színe, szerte kiszáradtak a fák, 
:a hegycsúcsok leomlottak, és füstölögtek, mint a tűz, 
:elefántom két agyara pattogva szétrepedezett, 
:a lobogó tüzek lángja kialudt pillanat alatt. 
:Fekete-sárga színű, rút nők hordozták vas trónuson 
:az éjfekete köntösbe talpáig beburkolt királyt. 
:Megint váltott az álomkép: vörös koszorúval fején, 
:szamárfogaton vágtatott kísértetként király-atyám. 
:S úgy rémlett: vicsorító, rút, vörös köntösű ráksaszí 
:kitátott szájjal rángatja, s felfalni készül a királyt. 
:Ezt a rémes, iszonyt-keltő álmot láttam ma éjszaka. 
:Valaki meghal: én, Ráma, vagy Laksmana, vagy a király. 
:Ha valaki azt álmodja, hogy szamárfogaton halad, 
:annak halotti máglyája fog füstölni hamarosan. 
:Balsejtelem ezért csüggeszt, ezért ülök szótalanul. 
:Torkom mintha kiszáradna, mintha fejem repedne szét. 
:Félelemre okom nincsen, de mégis-mégis rettegek; 
:saját magam elől futnék, de nem látom okát, miért.&quot; 
: &lt;br&gt;
:70-72. 
: &lt;br&gt;
:Így mesélte lidérc-álmát Bharata, míg a hírvivők 
:fáradt lovon a jól-árkolt, ékes városhoz értek el. 
:Ott tiszteletüket tették a királynál, és miután 
:lábait megérintették, Bharatához beszélt szavuk: 
:&quot;Urunk, üdvöt üzen néked a főpap s a miniszterek. 
:Kérnek, sietve térj vissza, sürgős teendő vár reád. 
:S kérik, fogadd ajándékul e sok szép ékszert és ruhát, 
:s nevükben anyád bátyjának add át, hosszú szemű vitéz!&quot; 
:Átvette az ajándékot barátaitól Bharata, 
:majd búcsút vett nagybátyjától és hozzátartozóitól, 
:kocsira szállt, és Satrughna kíséretében útra kelt. 
:Lovát fáradtra hajszolva, sebesen haladt Bharata, 
:s hét nap múlva, mikor virradt a tarka csillagú homály, 
:és égre szállt a Méz-színű, Ajódhjá közelébe ért. 
:A Manu-alapította, ős várost látva, így beszélt: 
:&quot;E tarka fényben pompázó, kies kertekkel csillogó, 
:ékes város a távolból csupán sárga agyagtömeg. 
:Utak mentén a fák lombja gyász jeleként a földre hullt. 
:Elnémult a dalos csőrű madarak mámoros szava. 
:Szantál és áloé füstjét szárnyán hordozó, könnyü szél 
:nem száll felém üdítően a város palotáiból. 
:Gondba merült, gyötört arccal, szennyes ruhában, könnyesen, 
:gyászba borulva lépdelnek az utcákon az emberek.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Így tépődött a palota felé haladva Bharata, 
:s hogy nem találta ott atyját, anyja lakosztályába ment. 
:Megkérdezte - megérintve szülője fényes lábait -: 
:&quot;Érkezésem után tüstént atyám vágytam köszönteni, 
:de nem találtam termében; talán itt van, szokás szerint? 
:Vagy talán idősebb anyám, Kausaljá hajlékába ment? 
:Lábát akarom illetni; világosíts fel, hol lehet?&quot; 
: &lt;br&gt;
:A dölyfös nő örömhírként közölte a gyászhírt vele: 
:&quot;Atyád az összes élőlény közös útján halad tova. 
:Mert amikor meghallottam, hogy Rámát királlyá keni, 
:kényszerítettem, hogy Rámát száműzze, s a király te légy. 
:Nemzetségéhez méltóan megtartotta ígéretét. 
:Ráma, nejével s öccsével, az őserdőbe távozott. 
:Hogy elvesztette kedvencét a föld nagy hírnevű ura, 
:fia utáni bánatban az öt elembe visszatért.* 
:Vedd hát át a királyságot törvénytudó utódaként, 
:mert mindezt csak azért tettem, hogy téged trónon lássalak.&quot; 
: &lt;br&gt;
:73. 
: &lt;br&gt;
:Mint izzó, lobogó tűzláng, csapott Bharatára a kín, 
:s atyja s két szeretett bátyja sorsát megtudva, így beszélt: 
:&quot;Pusztulást hozni érkeztél a Végzet éjszakájaként! 
:Gyanútlan atyám nem tudta, hogy keblére tüzet szorít. 
:Sajgó sebemre sót szórtál, kínnal tetézted kínomat, 
:Rámát vadak közé űzve, s atyámat a holtak közé. 
:Családunk ősi törvénye, hogy az idősebb lesz király, 
:és öccsei alázattal, buzgón szolgálják bátyjukat. 
:Én szétzúzom gonosz terved! Ellenedre, bűnt-tervező, 
:visszahozom az erdőből a trón jogos örökösét. 
:S ha visszahoztam bátyámat, az izzó vitézségű hőst, 
:hűséges lelkű szolgája leszek neki halálomig. 
:Nem vágyom a királyságra, visszavetem anyám szavát. 
:Nem tudtam, hogy atyám Ráma felkenését rendelte el, 
:mert a távoli országban nem érkezett hozzám a hír. 
:Nem tudtam, hogy a hős lelkű Ráma erdőbe távozott, 
:és nem tudtam, hogy száműzték vele Szítát és Laksmanát.&quot; 
: &lt;br&gt;
:76. 
: &lt;br&gt;
:Vaszistha, a király papja, a bölcs igék bölcs mestere, 
:nyugtatgatta a bánkódó Bharatát, Kaikéjí fiát: 
:&quot;Dicső királyfi, üdv néked! A bánkódásból már elég. 
:Itt az idő, hogy indítsd el végső útjára a királyt.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Vaszistha szavait hallva, Bharata erőt vett magán, 
:s amint a törvény kívánja, mindent megtett szokás szerint. 
:Kivették az olaj-sírból a sárgult arcú tetemet, 
:s előbb a földre fektették az alvónak tűnő királyt, 
:majd gonddal kiterítették gyöngy-hímes selyem nyoszolyán, 
:s ekkor fia nehéz búban elsiratta Dasarathát. 
:Ezután a mahárádzsa tűz-szentélyéből kihozott 
:lánggal oltártüzet gyújtva, megáldoztak a bráhmanok. 
:A távozó király testét bútól tántorgó szolga-had 
:torkot-fojtogató könnyel emelte gyaloghintaján. 
:A gyászmenet előtt mentek a király tanácsosai, 
:s arannyal, drága kelmékkel terítették be az utat. 
:Mások szantálfa vagy cédrus és áloe hasábokat 
:vetettek rá a máglyára, amelyen a halott feküdt. 
:Majd a tüzet kigyújtották imákat mormoló papok, 
:míg Véda-himnuszok zengtek az énekesek ajkain. 
:Balkéz felől körüljárták a máglyát a bölcs bráhmanok, 
:s nyomukban a bús özvegyek, Kausaljával az élükön. 
:Végül támolygó léptekkel, fel- felzokogva görcsösen, 
:a folyóhoz vonultak le a nők, lemosni a halált. 
: &lt;br&gt;
:79, 82-83, 92. 
: &lt;br&gt;
:Tizennégy napi gyász múltán, a hajnal pirkadásakor 
:így szólt az összegyűlt néphez az erény-őrző Bharata: 
:&quot;Ős hagyomány családunkban, hogy az idősebb lesz király. 
:Visszahívom az erdőből Rámát; őt illeti a trón. 
:Elefántok-lovak-kocsik-gyalogok négyes serege 
:készüljön fel, s egyengessék az utat szorgos mesterek! 
:Szumantra, menj parancsommal, álljon elő a hadsereg, 
:kocsimba tüstént fogják be leggyorsabb paripáimat!&quot; 
: &lt;br&gt;
:Kocsihajtója örvendve hallgatta Bharata szavát, 
:s gyorsan mindent elintézett ura kívánsága szerint. 
:Alattvalói örvendtek, s hadvezérei ugyanúgy, 
:hogy uruk megparancsolta Ráma visszahozatalát. 
:A város minden házában a katonák hitvesei 
:nagy örömmel siettették az indulásra férjüket. 
:Szekerek, jól-futó mének és gondolat-sebes kocsik 
:tömege ékesítette az indulásra kész hadat. 
:Másnap, mikor a Nap felkelt, kocsijára szállt Bharata, 
:s gyorsan hajtott, mert hajtotta a vágy, Rámát keresni fel. 
:Papok s miniszterek mentek előtte ünnepélyesen, 
:s felékszerezett elefánt ment mögötte kilencezer. 
:A menes lelkű Kausaljá, Szumitrá, s Kaikéjí velük, 
:fényes kocsijukon mentek, boldogan, hogy megtér a hős. 
:Számtalan elefánt és ló tömegével a hadsereg 
:mint a gomolygó nagy felhő, áradt-hömpölygött Dél felé, 
:áttörve a madár-lakta, néptelen sűrűségeken, 
:a Gangá árján átkelve, folyók mentén, hegyek között. 
:A mély Mandákiní partján haladt sokáig a sereg, 
:míg Csitrakúta-hegy csúcsát megpillantotta Bharata. 
:Ott kísérőihez fordult: &quot;Óh, átok és szégyen reám! 
:Miattam érte ily balsors a világ nagy fényű urát. 
:Otthagyva pompát, kényelmet, lakatlan sűrűben lakik. 
:Bocsánatért rimánkodva borulok lábai elé.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Így tépődött az erdőben Dasaratha ifjabb fia, 
:majd észrevett egy tágas, szép lombsátrat, remete-lakot. 
:A szívvidámító lakban testvérbátyját fedezte fel, 
:mint antilop-bőrt s háncs-leplet viselő, jámbor remetét. 
:Bújában tébolyult hévvel rohant vitéz, erős karú, 
:oroszlánvállú testvérét igaz szívvel köszönteni. 
:Képtelen volt szilárdsággal úrrá lenni nagy bánatán, 
:és könny-özönben, elcsuklón, egy szót sem szólva zokogott. 
:Szánakozás-kisajtolta könnyekkel arca lótuszán 
:roskadt a földre, mielőtt elért volna Ráma elé. 
:Öccse, Satrughna is sírva borult Ráma lábaihoz, 
:és velük könnyezett Ráma, míg átölelte öccseit. 
: &lt;br&gt;
:109. 
: &lt;br&gt;
:Vezeklőként fahács-köntöst viselő öccse úgy hevert, 
:mint a végpusztulás napján földre zuhanó Fényt-adó. 
:Felemelte, s fejét csókkal illetve, nyájasan beszélt: 
:&quot;Szeretném tudni, mért jöttél e messzi tájra, kedvesem, 
:varkoccsal, antilop-bőrben, mint ki remete, nem király?&quot; 
: &lt;br&gt;
:Vitéz lelkű, nemes bátyja kérdését hallva, Bharata 
:erőt vett lelke gyötrelmén, s összetett kézzel így beszélt: 
:&quot;Atyánk a kényszerű tettet megtéve, égbe távozott. 
:Fia miatti gyötrelme elemésztette életét. 
:Dicsőségétől megfosztó bűnt követett el a király, 
:hogy engedett Kaikéjínak, anyámnak, az erős karú. 
:Nem nyeri el királyságom gyümölcsét megtévedt anyám, 
:s megözvegyülve, bűnt bánva, nagy-borzalmú pokolra hull. 
:Könyörgök, légy kegyes hozzám, szolgádhoz, s még mai napon 
:fogadd el a királyságot, mint Indra fent az égi trónt. 
:Alattvalóid hű népe, s az özvegy királyné-anyák 
:színed elébe járultak, s kérnek: szánd meg tiéidet! 
:Elsőszülöttséged révén, s éppúgy erényeid miatt 
:téged illet a trón; vedd át! Kérőt el ne taszíts soha! 
:Ne maradjon a föld özvegy, mikor hites ura te vagy, 
:mint őszi, tiszta égbolton a csillagok ura a Hold. 
:Nézd, földre boruló fejjel kérlellek én, testvéröcséd, 
:s atyád agg tanácsosai: könyörülj rajtunk, népeden!&quot; 
: &lt;br&gt;
:Így szólt könnybeborult szemmel Kaikéjí hős lelkű fia, 
:és újra Ráma lábához hajtotta fejét Bharata. 
: &lt;br&gt;
:112. 
: &lt;br&gt;
:Karjaiba szorította öccsét Raghu dicső üke, 
:és mámoros hattyúk zengő hangján ily szókkal válaszolt: 
:&quot;Akinek ily nemes lélek vezérli gondolatait, 
:az egész földet el tudja kormányozni törvény szerint. 
:Minden ügyet tanácskozz meg barátaiddal gondosan, 
:és helyes lesz a döntésed, ha követed tanácsukat. 
:Hold vesztheti derűs fényét, Himálaja örök havát, 
:tenger kiléphet medréből - nem szeghetem atyám szavát. 
:Nem a te dolgod, ítélni, hogy szeretet vezette-e 
:anyádat, vagy a rút önzés; tisztelned kell, mivel anyád.&quot; 
: &lt;br&gt;
:A növő-hold-fényű arcú, napsugár izzású vitéz 
:beszédét hallva, ily szókkal válaszolt Kaikéjí fia: 
:&quot;Öltsd lábadra, nemes bátyám, ezt az arany-díszes sarut, 
:ez gyakorol uralmat majd nevedben a világ fölött.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Ráma lábára öltötte, majd levetette a sarut, 
:és átnyújtotta öccsének az izzó bátorságú hős. 
: &lt;br&gt;
:Bharata meghajolt mélyen a saru előtt, s így beszélt: 
:&quot;Bátyám, varkocsba font hajjal, faháncs-ruhával testemen, 
:tizennégy évig rád várok, gyümölcs s gyökér lesz ételem, 
:a városon kívül lakva, amíg te újra visszatérsz; 
:átruházom saruidra helyetted az uralkodást. 
:Ha letelik tizennégy év, és a következő napon 
:nem látlak meg, Raghuk dísze, máglyán végzem be életem.&quot; 
: &lt;br&gt;
:&quot;Úgy legyen, ahogyan szóltál&quot; - felelte, s megölelte őt, 
:és vele együtt Satrughnát, majd szeretettel így beszélt: 
:&quot;Ne neheztelj Kaikéjíra, maradj anyádnak gyámola! 
:Eskü szavával kérlek rá, s velem Szítá is erre kér.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Így szólt könny-fátyolos szemmel, és öccsétől elbúcsúzott. 
: &lt;br&gt;
:115. 
: &lt;br&gt;
:Ekkor fejére helyezte bátyja saruját Bharata, 
:és Satrughnával vidáman kocsira szállt és útrakelt. 
:Gyorsan haladt az édes-mély dübörgésű, ékes kocsi, 
:s hamarosan megérkeztek Ajódhjába mindannyian. 
:Lakosztályukban illően elhelyezték anyáikat, 
:majd a véneket hívatta a szilárd fogadalmú hős: 
:&quot;Elmegyek Nandigrámába; mindnyájatoktól búcsúzom. 
:Ott fogom Ráma vesztése miatti búmat tölteni. 
:Atyám a túlvilágon van, parancsolóm erdőben él; 
:visszavárom királyságra Rámát; őt illeti a trón.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Bharata szép beszédére az egybegyűlt tanácsosok 
:tisztelettel adóztak mind, a főpappal az élükön: 
:&quot;Dicséretünket érdemli szándékod, Raghu hős üke; 
:testvérszeretet indítja, s méltó hozzád, királyi sarj. 
:Szívedben őrzöd bátyádat, tiéidért buzgólkodol, 
:nemes ösvényre lép láb ad. Nincs, kinek ez ne tetszenék.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Egyetértésüket látva, hogy helyeslik akaratát, 
:hívatta kocsihajtóját: &quot;Fogj be kocsimba sebesen!&quot; 
: &lt;br&gt;
:Örvendő arccal búcsút vett három anyjától Bharata, 
:s Satrughna társaságában kocsijára szállt a vitéz. 
:A kocsin állva Satrughna és Bharata gyorsan haladt, 
:s követték őket örvendve tanácsosok és bráhmanok. 
:Elöl tisztes papok mentek, Vaszisthával az élükön; 
:Nandigráma irányába nézett arcuk, Kelet felé. 
:A hadsereg hívás nélkül - elefántok, lovak, kocsik - 
:és a város egész népe követte őket útjukon. 
:Nandigráma felé gyorsan haladt a testvértisztelő, 
:törvénykövető Bharata, fején a bátyja saruja. 
:Rövidesen megérkeztek Nandigrámába. Bharata 
:kocsijáról leugrott, és a bráhmanokhoz így beszélt: 
:&quot;Bátyám letét gyanánt bízta a királyság ügyét reám, 
:és megbízása jelképe ez az aranydíszes saru.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Ekkor Bharata főt hajtott a saruk záloga előtt, 
:s alattvalóinak búsan kihirdette akaratát: 
:&quot;Királyi hófehér ernyőt tartsatok a saruk fölé! 
:Mától törvényadótok lesz magasztos bátyám lábnyoma. 
:Megőrzésre reám bízta országát bölcs parancsolóm; 
:megőrzöm visszatértéig bátyám jogos tulajdonát. 
:Mikor kezemmel majd újra bátyám lábára köthetem 
:és testvérem nemes lábán láthatom ezt a pár sarut, 
:a kölcsönvett királyságot gazdájának visszaadom, 
:s terhét ledobva vállamról, szolgálom Rámát boldogan. 
:Ha visszaveszi majd tőlem e zálogként adott sarut, 
:s Ajódhját, s a királyságot: vétkemtől megszabadulok.&quot; 
: &lt;br&gt;
:E naptól hadi népével a szilárd lelkű Bharata 
:háncsköntösben, remeteként Nandigrámában lakozott. 
:Saját kezével ő tartott ernyőt a két saru fölé, 
:és minden utasítását a sarukra ruházta át. 
: &lt;br&gt;
==III. Az erdő könyve ==
: &lt;br&gt;
:14-15. 
: &lt;br&gt;
:Közben Ráma az erdőben a szép Pancsavatí-liget 
:remeték-lakta tájára irányította lépteit. 
:Miközben útjukat járták, egy óriás, félelmetes, 
:nagy saskeselyű látványa nyűgözte le tekintetét. 
:A nagy vitézségű Ráma a különös erdőlakót 
:ráksasza-szárnyasnak vélte, és megszólította: &quot;Ki vagy?&quot; 
:Ekkor nyájas, szelíd hangon így válaszolt a nagy madár: 
:&quot;Atyád régi barátjára ismerhetsz bennem, gyermekem. 
:Dzsatájus a nevem, Sjéni nemzetségből származom. 
:Ha kívánod, segítőként elkísérlek utatokon, 
:és őrködöm Szítá mellett, míg távol vagy te s Laksmana.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Így érkeztek a sok vadban s madárban gazdag szép liget, 
:Pancsavatí fái közé. Ott Ráma kérte Laksmanát: 
:&quot;Kedvesem, célhoz érkeztünk. Látod, ez itt Pancsavatí, 
:virágzó fákkal ékes táj, szent remeték lakóhelye. 
:Mindenfelé az erdőben jártasd körül tekinteted, 
:válaszd ki hozzáértően, hol üssünk magunknak tanyát, 
:ahol Szítá örömmel fog lakozni, s mi is ővele, 
:hol az erdő barátságos, a közelben folyó folyik, 
:bőven találunk tüzelőt, kusa-füvet, ivóvizet.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Az ellenség-legyőző hős értette bátyja óhaját, 
:szép remete-tanyát ácsolt tüstént, új otthonuk gyanánt. 
:Erős bambuszcölöp-sort vert a földbe, áthurkolta jól, 
:faágakból sövényt font rá, náddal bevonta ékesen, 
:agyaggal jól betömködte a sövény minden hézagát, 
:sásfűvel és falombokkal fedte kunyhójuk tetejét, 
:földjét símára döngölte, fekvőhelyül alkalmasan, 
:hogy hármójuknak kényelmes, tágas, szép hajlékuk legyen. 
:Mikor művével elkészült, a folyópartra sietett, 
:megfürdött, néhány szál lótuszt és édes gyümölcsöt szedett, 
:megáldozott virágokkal, békességért imádkozott, 
:majd megmutatta Rámának elkészült, új tanyájukat. 
:Megtekintette Szítával a lombkunyhót a Raghu-sarj, 
:és nyugodalmas hajlékuk láttán boldogság fogta el. 
:Végtelenül megörvendett, és átölelte Laksmanát, 
:és hálás, szerető szóval mondott neki köszönetet: 
:&quot;Öcsém, nagy munkát végeztél. Örömet szereztél vele. 
:Testvéri ölelésemet fogadd érte jutalmadul. 
:Úgy vélem, nem halt meg atyánk, mivel tebenned, Laksmana, 
:kötelességtudó, hálás, nemes fiában él tovább.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Így beszélt testvéröccséhez a Raghu-család tigrise, 
:s a bő gyümölcsű erdőben örömmel élte életét. 
: &lt;br&gt;
:17. 
: &lt;br&gt;
:Elégedetten élt Ráma. Tisztelték a bölcs remeték. 
:Mikor a szép lombkunyhóban ült neje, Szítá oldalán, 
:tündökölt, mint az égbolton a Hajnalcsillag és a Hold. 
:Laksmanával beszélgetve, sok régi, bölcs regét regélt. 
:Egyszer, miközben elmélyedt az ős idők regéibe, 
:történt, hogy arra tévedt egy kóborló, kósza ráksaszí, 
:a tízfejű démon-király testvérhúga, Súrpanakhá. 
:Közelebb érve Rámához, ki szép volt, mint az églakók, 
:hosszú karú és szép arcú, lótuszvirág-hosszú szemű, 
:elefánt-erejű-léptű, remete-hajú, -köntösű, 
:viruló férfiasságú, fejedelmi tekintetű, 
:kék-vízililiom-bőrű, Vágy Urához hasonlatos - 
:őrjítő szerelem kínja nyűgözte le a ráksaszít. 
:A szép arcút a rút arcú, a karcsút a lógó hasú, 
:hosszú szeműt a torz kancsal, szép fürtűt a boglyas hajú, 
:ifjú férfit a csúf vénség, csengő hangút rikácsoló, 
:így szólította meg Rámát a vágyra gerjedt ráksaszí: 
:&quot;Hajad remeteként hordod, kezed mégis nyilat szorít; 
:hogy kerültél e tájékra, hol ráksaszák kísértenek?&quot; 
: &lt;br&gt;
:Az ellenség-lesújtó hős egyenes lélekkel felelt 
:a ráksaszí beszédére, feltárva jöttük indokát: 
:&quot;Élt egy király, Dasaratha. A harminchárom mennylakó 
:párja volt vitézségében. Elsőszülött fia vagyok, 
:nevem Ráma. Öcsémet lásd, a bátyjához hű Laksmanát, 
:s a Vidéha-király lányát, Szítát, hű feleségemet. 
:Atyám s anyám parancsára, főt hajtva a Törvény előtt, 
:jöttem ide az erdőbe, hogy itt éljek remeteként. 
:Én is ismerni kívánlak: honnan származol, és ki vagy? 
:Alakját kedv szerint váltó ráksaszínak gyanítalak. 
:Valld be, miért kerestél fel? Kényszerítlek: mondj igazat!&quot; 
: &lt;br&gt;
:A vad szerelem kínjától perzselt ráksaszí így felelt: 
:&quot;Hallgasd meg szavamat, Ráma! Az igazat mondom, ne félj. 
:Súrpanakhá vagyok, testem kedvemre váltó ráksaszí. 
:A rengetegben kószálok. Halálra rémül, aki lát. 
:Rávana rémkirály bátyám - ha füledbe jutott e név. 
:Az örök álom nyűgözte Kumbhakarna, a szörnyeteg, 
:s a rémes, vérszomjas Khara és Dúsana: testvéreim. 
:De én mindet fölülmúlom. Ámde most, hogy megláttalak, 
:egész lelkem feléd fordult, mint férjem és uram felé. 
:Hatalmamnak nincs korlátja. Kedvemre járok és kelek. 
:Légy férjem, élj velem hosszan; holmi Szítá minek neked? 
:Rút alakú és csúf arcú, nem méltó hozzád hitvesül. 
:Szépségemmel csak én illek hozzád nejedként; nézz reám! 
:Ezt a lapos hasú, hitvány, csúf, mocskos emberfajzatot 
:most rögtön felfalom, s aztán felfalom testvéredet is. 
:Akkor hegyekben, erdőkben gyönyörködhetsz oldalamon, 
:e szép Dandaka-sűrűben kószálsz velem szerelmesen.&quot; 
: &lt;br&gt;
:18. 
: &lt;br&gt;
:A vágy emésztő hurkába hurkolt, észvesztett ráksaszít 
:mosolygó, játszi válasszal csitította a Raghu-sarj: 
:&quot;Sajnálatomra, nős vagyok; feleségem itt van velem, 
:és oly kiváló hölgy, mint te, vetélytársnőt nem tűrne el. 
:De itt van helyettem öcsém; jóképű, szép testű legény, 
:ügyes, jóravaló, gazdag és nőtlen férfi Laksmana. 
:Még nem volt dolga asszonnyal, de nagyon hiányzik neki. 
:Korodhoz és szépségedhez méltó férj lesz; ifjú s csinos. 
:Hosszú szemű hölgy, őt válaszd férjedül; tündökölni fogsz, 
:mint a hegycsúcs a napfényben; s féltékenységre nem lesz ok.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Ráma ajánlatát hallva, a megbolondult ráksaszí 
:szerelme tárgyát otthagyta, és Laksmanát rohanta le: 
:&quot;Karcsú tested méltó párja az én páratlan termetem; 
:velem, mint feleségeddel, csupa gyönyör lesz életed.&quot; 
: &lt;br&gt;
:A ráksaszí beszédére Laksmana elmosolyodott, 
:és fordulatos elmével megfelelő választ adott: 
:&quot;Úrnőm, hogy gondolod, hogy egy rabszolga szolgálója légy? 
:Én csak bátyám parancsának szolgája vagyok, semmi több. 
:Hatalomban gazdag gazdám szépségben gazdag, megbecsült 
:második felesége légy, folttalan ragyogású nő! 
:Ezt a lapos hasú, hitvány, csúf, mocskos emberfajzatot, 
:vén feleségét otthagyja, s téged szeret majd egyedül. 
:Vagy talán van olyan férfi, ki megvetné bájaidat, 
:és holmi rút asszonyszemély felé fordítaná szívét?&quot; 
: &lt;br&gt;
:A lógón hasú, fertelmes ördög-némber nem fogta fel, 
:hogy Laksmana csak gúnyolja; valónak vélte szavait. 
:Szítája oldalán ülő Ráma felé fordult megint, 
:és izzó gerjedelmében így csábította a vitézt: 
:&quot;Ezt a lapos hasú, hitvány, csúf, mocskos feleségedet, 
:e vénséget tartod többre, mint fiatal szépségemet? 
:Ezt a rút emberfajzat-nőt szemed láttára felfalom, 
:akkor vetélytársnő nélkül élvezhetem szerelmedet.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Az őzgida-szemű szépre a véres tűzparázs-szemű 
:csúfság tombolva rárontott, mint csillagra az üstökös. 
:A Halál szörnyű pányvája gyanánt szálló szörnyeteget 
:feltartóztatta Ráma, majd indulatosan így beszélt: 
:&quot;Kegyetlen, aljas lényekkel tréfát űzni sosem lehet. 
:Nézd, Laksmana, szegény Szítá a félelemtől alig él. 
:Ezt a rút, hitvány, őrjöngő, püffedt hasú, vad ráksaszít 
:nem ölhetjük meg, mert asszony, de most meg kell csonkítani.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Laksmana dühre gerjedve, kardját ragadta hirtelen, 
:s az őrjöngő boszorkánynak leszelte orrát és fülét. 
:Iszonyú hangon elbődült a megcsonkított ráksaszí, 
:s a vadonba futott vissza, ahonnan jött, a szörnyeteg. 
:Vérnyomokat hagyott hátra megcsúfított ábrázata, 
:míg magasba emelt karral a rengetegben törtetett. 
:Démonvezér testvéréhez, Kharához futott egyenest, 
:s földre zuhant előtte, mint levegőből villámcsapás. 
: &lt;br&gt;
:19. 
: &lt;br&gt;
:Vérző, megcsúfolt, fetrengő húga gyalázatán Khara 
:szörnyű haragra lobbant, és megkérdezte a senyvedőt: 
:&quot;Kelj fel, szólalj meg! Oszlasd el zavart kábulatod ködét! 
:Ki tett csúffá ilyen rútul? Tárj fel mindent világosan! 
:Halálos mérgű kobrára bukkanva, mely békén hevert, 
:ujja hegyével megbökte mulatságból a vakmerő! 
:Nem látta, hogy halál hurkát köti nyakára a bolond, 
:aki ma téged megsértve, gyorsan ölő mérget ivott. 
:Tetszés szerint cserélsz testet, erőd nem ismer akadályt, 
:az Életet-kioltóhoz hasonlítasz; ki bírt veled? 
:Istenek, szellemek, szentek, sötét kísértetek közül 
:ki volt, aki e csúfságot képes volt művelni veled? 
:Ki az, kinek habos vérét akarja felinni a föld, 
:kezemtől elesett teste nyíl-szaggatta tagjaiból?&quot; 
: &lt;br&gt;
:Haragtól tomboló bátyja bosszúszomjas szavaira 
:könny-kísérte szavakkal szólt a megcsúfolt Súrpanakhá: 
:&quot;E tájra költözött nemrég két fiatal, erős karú, 
:daliás testű, szép arcú férfi: Ráma és Laksmana, 
:nagy Dasaratha fiai, érzékükön uralkodó, 
:gyümölcsön és gumón élő, háncs-köntösű remeteként. 
:Mellettük láttam egy ifjú, szépséggel ékes, karcsú nőt, 
:páratlan fényű ékszerel felékesítve gazdagon. 
:Amiatt az asszony miatt a két férfi összefogott, 
:és mint valami rossz, ócska szajhával, így bántak velem! 
:A gyalázatos asszonynak és annak a két férfinak 
:holttestéből a habzó vért akarom szürcsölni mohón. 
:Téged kérlek: segíts hozzá, hogy teljesüljön óhajom. 
:Csatában verd le őket, hogy kéjjel szívhassam vérüket!&quot; 
: &lt;br&gt;
:22. 
: &lt;br&gt;
:A vádbeszéd-uszította, izzó haragra gyúlt Khara 
:így üvöltött fel őrjöngve a ráksaszák fői előtt: 
:&quot;Galád megszégyenítésed szülte dühömnek gátja nincs, 
:mint a dagályra hömpölygő sós özön hullámainak. 
:Porszemnek sem veszem Rámát, kinek ma megszűnt élete; 
:meggondolatlan vétkéért ma meglakol kedvesen. 
:Ezt a Rámát s a testvérét Jama lakába küldöm el. 
:Bárdcsapás-tépte testéből, melyből lelke kiköltözött, 
:habzó, piros, meleg vérét még ma ihatod, ráksaszí!&quot; 
: &lt;br&gt;
:Elégedetten hallgatta bátyja dölyfös ígéretét, 
:az pedig Dúsanát hívta, vezérei legfőbbikét: 
:&quot;Gondolatomnak szolgáló, csatában meg nem forduló, 
:sötét viharfelhő színű, emberöléssel mulató, 
:minden rémségre alkalmas, feltarthatatlan rohamú 
:ráksaszát tizennégy ezret állíts hadrendbe, kedvesem! 
:Harckocsimat szereltesd fel, hozassad elő íjamat, 
:nyilakat, sok hegyes dárdát, villogó élű kardomat. 
:Ráksasza-hadam élére magam akarok állani, 
:hogy lesújtsam az illetlen, arcátlan Dasaratha-fit.&quot; 
: &lt;br&gt;
:A napsugár-fényességű, ponpás, nagy harckocsiba 
:befogták tarka lovait, és jelentette Dúsana. 
:Khara iszonyú méregben szökött a fényes kocsiba, 
:s végigtekintve hadnépén, felkiáltott: &quot;Induljatok!&quot; 
:A fegyverekkel, pajzsokkal, zászlókkal felszerelt sereg 
:rettentő zajjal, rettentő sebességgel útnak eredt. 
: &lt;br&gt;
:25, 30. 
: &lt;br&gt;
:Lombkunyhója előtt állva várta Kharát s vezéreit 
:az ellenség-legyőző hős, felajzott íjjal, mérgesen. 
:A nagy erejű, nagy testű éjszakai szörnyetegek 
:kocsin, lovon rárontottak, mint fekete felhőgomoly. 
:Hegycsúcs-nagy elefántokról zúdították nyilaikat 
:záporesőnél sűrűbben Rámára a démon-hadak. 
:Ám gyors nyilaival Ráma a rázúduló nyílözönt 
:visszaverte, mint sziklákkal folyók árját az óceán. 
:Majd támadásba lendült, és íját körré feszítve meg, 
:százszámra és ezerszámra szórta hegyes nyílvesszeit. 
:A játszi könnyedséggel szórt nyilaktól a démon-hadak 
:hullottak, mint ha pányváját Halál vetette volna ki. 
:A vas szárú és vas szájú, éles, horgas hegyű nyilak 
:a rémület jaját tépték ki a rémek soraiból. 
:Az éjszakában-kószálók némelyike nagy messziről 
:dárdát, nyársat, gerelyt, bárdot hajított Ráma hős felé. 
:Röptében lőtte mindet le a gyors kezű, hosszú karú, 
:s nyakuk-fejük vesztésével torolta meg küldőiken. 
:Átvágott vért, levágott fej, szétvágott íj tömege hullt, 
:mint a Madárkirály szárnya csapásától a fák sora. 
:Rettegés torpantotta meg az életben maradtakat, 
:s Kharához menekültek a nyílzáportól oltalomért. 
:Dúsana bátorította a félőket, s haragosan 
:rontott a haragos hősre, akár a haragvó Halál. 
:A futók visszafordultak a dühödt Dúsana nyomán, 
:s fatörzseket és sziklákat lóbálva száguldott a had. 
:Kavargó, hajmeresztő harc, pusztító, szörnyű küzdelem 
:támadt Raghu nemes sarja s a homály szörnyei között. 
:A tíz égtáj irányából törtető, tomboló tömeg 
:sűrű gyűrűt s esőcseppekként hulló nyílzáport font köré. 
:Ezt látva, Ráma dermesztő csatakiáltást hallatott, 
:s villám-tüzű-sebességű Gandharva-íját kapta fel. 
:Százszámra és ezerszámra röpített nyílvesszőt az íj, 
:s az egymást érő nyílvesszők beboltozták az ég ivét. 
:Nem látták, hogy a nyílvesszőt előveszi és ellövi, 
:csak folyton feszülő íjat láttak az űzött ráksaszák. 
:A föld színét homály fedte, nem látszott fent a Fényt-adó, 
:míg Ráma szórta, ontotta nyilait rendületlenül. 
:Megölt, elejtett, elpusztult, szétmarcangolt, széthasgatott, 
:átszúrt ráksasza-holttestek hevertek szerte mindenütt. 
:Fejek gyöngy-diadémokkal, karpereccel rakott karok, 
:levágott kezek és lábak, hullákon fényes ékszerek, 
:elefántok, lótetemek, apró darabra tört kocsik, 
:hófehér jakfark-legyezők, napernyők, tarka lobogók, 
:forgáccsá darabolt dárdák, buzogányok szilánkjai 
:takarták borzadályt keltőn a véres tusa színhelyét. 
:Tizennégy ezer félelmes, hatalmas, szörnyű ráksaszát 
:irtott ki álltó helyében Ráma, az ember, egyedül. 
:Tizennégy ezer gyors röptű, alakját váltó szörnyeteg 
:pusztult el a csodás harcban, élükön Khara s Dúsana. 
: &lt;br&gt;
:32-33. 
: &lt;br&gt;
:Ekkor Súrpanakhá, látva a félelmetes ráksaszák 
:tizennégy ezrének vesztét az egy Ráma keze nyomán, 
:s látva, hogy rútul elpusztult Trisirasz, Dúsana, Khara, 
:nagy bömböléssel elbődült, mint zivatarfelhő-robaj. 
:Látva Ráma csodás tettét, milyet nem bírt megtenni más, 
:vad indulattal indult, hogy bátyját, Rávanát rázza fel. 
:Palotája tetején ült a lángoló hatalmú szörny, 
:vezérei ülték körül, mint Indrát Vihar-istenek. 
:Napként fénylő arany trónján trónolt a démonok ura, 
:mint arany oltáron lánggal lobogó áldozati tűz. 
:Istenek, szellemek, szentek, nagy bölcsességű bráhmanok 
:nem győzhették le. Szörnyű volt, mint a tátott torkú Halál. 
:Tíz feje volt és húsz karja, melle széles, válla erős, 
:királyi hatalom minden jegyét viselte termete. 
:Az élők szenvedésének örvendő, gaz, könyörtelen, 
:világrémítő bátyjához támolygott megrémült húga, 
:s haragtól lángoló szóval így korholta Súrpanakhá 
:tanácsosai közt ülő bátyját, Rávana rémkirályt: 
:&quot;Te dölyfös, elpuhult kéjenc, gondolatlan és hanyag király, 
:látni sem látsz, hogy nem látod az elközelgő végveszélyt? 
:Az élvezetein csüggő, kedvét töltő uralkodót 
:olybá veszik a népek, mint a temető máglyatüzét. 
:Idő-szabta teendőit ha nem végzi el a király, 
:elhanyagolt teendői biztos romlást hoznak reá. 
:Ami távolban történik, neki arról is tudni kell; 
:kémei erre szolgálnak. Ezért mondják, hogy messze lát. 
:Csak udvaroncok lebzselnek körülötted kémek helyett, 
:s nem veszed észre, hogy pusztul alattvalóid serege. 
:Tizennégy ezer félelmes, szörnyű erejű ráksaszát, 
:Kharát és Dúsanát köztük, legyilkolt Ráma egymaga. 
:Te, szolgáid bábjává lett, kéjekbe merült ráksasza, 
:nem látod, hogy az országot a végromlás fenyegeti!&quot; 
: &lt;br&gt;
:
: &lt;br&gt;
:34. 
: &lt;br&gt;
:A kemény szitkokat szóró Súrpanakhá szavaira 
:döbbenve nézett húgára, és megkérdezte Rávana: 
:&quot;Ki az a Ráma? Hogy néz ki? Milyen erős? Milyen vitéz? 
:Mi vezette a félelmes Dandaka-rengetegbe őt? 
:Milyen fegyverrel verte le a sok ezernyi ráksaszát? 
:S ki csonkított meg ily rútul? Szólj igazat, szép termetű!” 
: &lt;br&gt;
:A ráksaszák Indrájának kérdésére a ráksaszí 
:dühtől lihegve rákezdett, hogy elmondja, amit tudott: 
:&quot;Faháncsba, antilop-bőrbe öltözik az erős vitéz, 
:Ráma, Dasaratha fia. Szép, mint a Szerelem maga. 
:Arany-díszes, erős íját mint Indra, úgy feszíti meg, 
:és gyilkos mérgű kígyóként röpíti róla vesszeit. 
:Nem láttam, hogy nyiláért nyúl, és elröpíti nyilait, 
:nem láttam, hogy az íj húrját meghúzza gyors, erős keze, 
:csak azt láttam: a záporként hulló nyíltól hullt a sereg, 
:mint ha jégeső paskolja a vetések kalászait. 
:Méltó párja vitéz öccse, az izzó fényű Laksmana, 
:segítő társa, jobb karja, testén kívüli élete. 
:Szeretett, hű hites társa, a hold-arcú, hosszú szemű, 
:férje javának örvendő, káprázatos-szép termetű, 
:szép fürtű, szép orrú-combú, tekintet lenyűgöző, 
:izzó arany gyanánt fénylő Szítá, asszonyok gyöngyszeme. 
:Sem istennőt, sem tündérlányt, sem gandharvít, sem kinnarít* 
:nem láttam még ilyen szépet eddig soha a föld szinén. 
:Aki őt hitvesül nyerné, akit kéjjel ölelne át, 
:az églakók királyánál boldogabb lenne, úgy hiszem. 
:Viselkedése illendő, alakja-arca csodaszép; 
:csupán te vagy reá méltó, és ő is méltó volna rád. 
:Feleségedül elhozni indultam a lótusz-szemű, 
:keményen duzzadó keblű Szítát, a ringó tomporút, 
:de közben így megcsonkított a könyörtelen Laksmana. 
:Ha meglátod csodás arcát ragyogni, mint a telihold, 
:a Szerelem nyílvesszői tüstént átjárják testedet. 
:Ha felgerjed a vágy benned, hogy nejeddé tedd azt a nőt, 
:jobb lábad rögtön indítsa győzelemre lépteidet!” 
: &lt;br&gt;
:35-36. 
: &lt;br&gt;
:Vérforraló beszédére a ráksaszák főfő ura 
:tanácsosait elküldte, majd töprenkedve távozott. 
:Esélyeit latolgatta, fontolgatta, mi lesz a jobb, 
:mérlegetett előnyt-hátrányt, súlyt és terhet, kárt és haszont. 
:&quot;Megteszem!” – így döntött végül, s miután így határozott, 
:tündöklő kocsiszínébe irányította lépteit. 
:Hívatta kocsihajtóját a tettre-gerjedt ráksasza: 
:&quot;Fogj be kocsimba!&quot; – sürgette az indulásra-kész király. 
:Gyors léptű kocsihajtója nem késett végrehajtani, 
:és útra felkészítette legszebbik, kedvelt kocsiját. 
:Drágakövektől szikrázott az arany veretű fogat; 
:a Kincsek Fejedelmétől zsákmányolta a ráksasza. 
:Démonfejű, aranydíszes szamarak vonták a kocsit, 
:s fellegdübörgéssel szállt át a tenger habjai fölött. 
:A túlpartra megkérkezve az akarat-hajtott kocsin, 
:békés remete-hajlékot pillantott meg a fák között. 
:Varkocsba font hajú, jámbor, antilop-bőrbe öltözött, 
:bölcs ráksasza lakott benne, Márícsa, szent remeteként. 
:Illendően köszöntötte fejedelmét a ráksasza, 
:majd nem-emberi étellel vendégelte az érkezőt, 
:és lábának vizet hozva fejezte ki tiszteletét. 
:Ezután üdvös szándékú szavakkal tudakolta meg: 
:&quot;Rendben folynak-e Lankában birodalmadnak dolgai? 
:És milyen céllal indultál ily nagy sietséggel ide?&quot; 
: &lt;br&gt;
:Ekkor szavakhoz-értően szőtte szavait Rávana: 
:&quot;Márícsa, kedvesem, halld meg, elmondom, mi hozott ide. 
:Nagy szükségben vagyok, s ebben te leszel legfőbb támaszom. 
:A vad Dandaka-erdőben, mint jól tudod, öcsém, Khara, 
:s a hosszú karú Dúsana s testvérhúgom, Súrpanakhá, 
:s az emberevő Trisirasz, a hosszú karmú ráksasza, 
:s az éjszakában kószáló vitéz ráksaszák ezrei 
:élnek kedvükre, és gyötrik, zaklatják parancsom szerint 
:az őserdő magányába elvonult remeték faját. 
:Most a Dandaka-erdőben a nagy erejű ráksaszák 
:hadrendbe sorakoztak fel, hogy Rámával mérkőzzenek. 
:Ráma izzó haragjában a tomboló tusa során 
:tizennégy ezer ráksaszát mészárolt le nyilaival. 
:Gaz, durva, becstelen, balga, érzékeit nem fékező, 
:élők kárának örvendő, törvénytipró, igaztalan, 
:elfeledte vitéz voltát, s az erdőben kegyetlenül 
:elrútította húgomat, levágta orrát és fülét. 
:Szítát, tündérleányokhoz hasonló szépségű nejét 
:elragadom. Ehhez kérem, Márícsa, segítségedet. 
:Bátor vagy, ügyes és fürge, varázslatokban járatos, 
:ezért kerestelek most fel, ráksasza-nép legjobbika. 
:Hallgasd meg a teendőket, mit kell megtenned kedvemért. 
:Változz arany gazellává, ezüst pettyekkel bőrödön, 
:és Szítá szemeláttára legeléssz a kunyhó előtt. 
:Ha ilyen csoda-állatként meglát Szítá, bizonyosan 
:kérlelni fogja férjét és Laksmanát, hogy fogjanak el. 
:Védői eltávoztával könnyűszerrel elragadom 
:a magára maradt Szítát, mint Hold fényét Ráhu, a Szörny.* 
:A felesége elvesztén emésztődő Rámát pedig 
:lesújtom könnyedén orvul, és így bosszúm beteljesül.&quot; 
: &lt;br&gt;
:37, 40, 42. 
: &lt;br&gt;
:Ráma elleni tervétől a bölcs Márícsa ráksasza 
:szája kiszáradt féltében, testét remegés fogta el, 
:fennakadt szeme, mint holté, úgy átjárta a rémület. 
:Ajkát megnedvesítette, és így intette Rávanát: 
:&quot;Nyájas szavú hízelgőkre egykönnyen szert tehetsz, király, 
:de aki kellemetlen szót kimondjon, nem mindíg akad. 
:Ha azt akarod, hogy békén élhessen minden ráksasza, 
:s a ráksasza-nemet Ráma haragjában ne irtsa ki, 
:tiszta erénye lángjától oltalmazott, hű hitvesét 
:elragadni ne szándéklozz, mint a Naptól a ragyogást. 
:Kardja láng-lobogásába, nyila tüzébe a csatán 
:magad vakon belévetni meg ne kíséreld semmiképp! 
:Szítá férje vitézségét, erejét fel nem mérheted; 
:kit Ráma nyila oltalmaz, tőle el nem rabolhatod. 
:Fontold meg, mire vagy képes, s mire képes a Raghu-sarj; 
:határozz bölcsen üdvödre, és fékezd balga vágyadat!&quot; 
: &lt;br&gt;
:Ámde Márícsa átgondolt, mérséklő jótanácsait 
:Rávana eltaszította, mint gyógyírt a halálra-szánt. 
:Javán buzgólkodó hívét a ráksaszák legfőbb ura 
:nyers, durva szóval illette, önnön vesztét igézve fel: 
:&quot;Hitvány, ostoba Márícsa, fecsegésed haszontalan. 
:Meddő tanácsot szórsz, mintha meddő földre szórnál magot. 
:Meg fogok vívni Rámával; ettől nem térít el szavad. 
:Leverem a gaz erkölcsű, nemtelen emberfajzatot. 
:Ezért kérdeztelek, mondd el, miből származik kár s haszon, 
:s milyen veszélyt kerüljek, s a kivitelhez adj ötletet. 
:Ha a miniszter kérdést kap, hajtson alázattal fejet, 
:úgy feleljen királyának, hogyha magának jót akar. 
:Ellenkezni ne próbáljon, beszéljen illedelmesen, 
:járjon urának kedvében mindenkor az alattvaló. 
:Most hát parancsomat halld meg, hogy mi lesz a feladatod. 
:Mikor ezüst pettyes bőrű, arany testű gazellaként 
:Ráma remetekunyhója mellett legelsz Szítá előtt, 
:varázsos arany színeddel felébreszted ámulatát, 
:s meg fogja kérni majd Rámát: »Fogd el nekem ezt a vadat!« 
:Akkor magad után csalva, csábítsd el Rámát messzire, 
:s Ráma hangját utánozva kiálts: »Jaj, Szítá, Laksmana!« 
:Testvére szeretetből és Szítá ösztönzésére is 
:siet a hang irányába az eltévedt Ráma nyomán. 
:Ha két őrzője távol lesz, könnyűszerrel elrabolom 
:a Vidéha-királylányt, mint Indra rabolta hitvesét.* 
:Ha munkádat bevégezted, elmehetsz, ahová akarsz. 
:Királyi birodalmamnak felét kapod jutalmadul.&quot; 
: &lt;br&gt;
:42-43. 
: &lt;br&gt;
:E kemény szavakat hallva, Márícsa csüggedten felelt: 
:&quot;Induljunk hát!&quot; – mert nem merte urát megharagítani. 
:Az éji szörnyek Indrája örömmel hallgatta szavát, 
:megölelte, s csodás égi kocsijára felszállt vele. 
:Sebesen útnak indultak, elhagyva a békés tanyát. 
:Láttak falvakat, erdőket, hegyeket, sok széles folyót, 
:országokat és sok várost, a levegőben szállva fenn, 
:majd a Dandaka-erdőhöz érkezett a két ráksasza, 
:s Ráma remetekunyhója tárult tüstént szemük elé. 
:Leszálltak az aranydíszes, gyöngyökkel ékes kocsiról, 
:és kézen fogva Márícsát, így beszélt hozzá Rávana: 
:&quot;Fák gyűrűjében itt látod Ráma remete-lakhelyét; 
:nosza, láss szaporán hozzá, amiért idehoztalak!” 
: &lt;br&gt;
:Parancsára gazellává változott át a ráksasza, 
:és legelészni kezdett a lombkunyhó ajtaja előtt. 
:Csodálatos, sosem-látott volt a gazella külseje: 
:a két szarva hegyén pompás, égszín zafírkő csillogott, 
:rubinszín lótusz volt ajka, türkízszín lótusz volt füle, 
:patája mint lazúr fénylett, hasa topázként tündökölt, 
:lába és törzse karcsú volt, fennen hordta nemes fejét. 
:Közben a szép szemű szépség, a Vidéha-királyleány, 
:virágot szedni indult el, és fától fáig lépkedett. 
:Asókát, karnikárát és virágzó mangó-ágakat 
:tépdelt a ragyogó arcú, kábító pillantású nő. 
:A palotából erdőbe került, nemes királyi hölgy 
:észrevette a gyöngyökkel-ékkővel ékes állatot. 
:Amint virágszedés közben meglátta a szép combú nő 
:az arany és ezüst színű bőrében csillogó csodát, 
:megörvendett a páratlan termetű, aranyszínű hölgy, 
:s gyorsan kiáltott férjének, kit öccse fegyverrel kísért. 
:Újra meg újra hívta, míg az állatban gyönyörködött: 
:&quot;Jöjj, jöjj gyorsan, nemes férjem, és hívd magaddal Laksmanát!&quot; 
: &lt;br&gt;
:Szavára habozás nélkül ott termett Ráma s Laksmana, 
:s a kunyhóhoz igyekvőben meglátták a csodás vadat. 
:Ám a gazella láttára Laksmana gyanakodva szólt: 
:&quot;Ez a gazella, úgy vélem, nem más: Márícsa ráksasza. 
:A varázstudományúnak varázslata ez az alak, 
:azért csillog, mint Nap fénye, vagy légi szellempalota. 
:Mert ilyen drágakő-díszes, arany bőrű gazella nincs 
:seholsem a kerek földön; varázslat ez, világ ura.&quot; 
: &lt;br&gt;
:A tiszta mosolyú asszony az intő szóra nem ügyelt, 
:s a kelepcébe csábulva, lelkendező szóval beszélt: 
:&quot;Férjem, ez a csodás állat lenyűgözte a szívemet. 
:Fogd el, erős karú, s hozd el, hogy játszópajtásunk legyen! 
:Itt remete-tanyánk táján hemzsegnek erdei vadak, 
:antilopcsordák és őzek, medvék és majmok és jakok, 
:szebbnél szebb, pompás példányok falkástul megfordulnak itt, 
:erős, nagy testű állatok gyönyörködtetik a szemet. 
:De számtalan vad közt egy sem vetődött a szemem elé, 
:amely oly szép, szelíd, ékes, mint ez a gazella-csoda. 
:Ha elevenen elfogni sikerül ezt az állatot, 
:csodálatos ügyességed ámulatot fog kelteni. 
:Száműzetésünk végén, ha királyságodba visszatérsz, 
:háremem büszkesége lesz ez a gazellák-gyöngyszeme. 
:Ha nem sikerül elfognod a csoda-lényt elvenen, 
:bőre is drága ékesség lesz, óh férfiak-tigrise! 
:Az aranycsillogású bőrt szeretném ráteríteni 
:fű-fekhelyemre, hogy selymén puhán fekhessem, boldogan.” 
: &lt;br&gt;
:Rámát az állat szépsége és Szítá ösztönző szava tette sarkallta, 
:s örvendve szólította meg Laksmanát: 
:&quot;Hallod, Laksmana, mily forró vágy fogta el Szítá szivét! 
:Soha-nem-látott szépsége lesz e gazella veszte ma! 
:E tarka drágakő-színben pompázó, színarany tüzű, 
:égi fénnyel sziporkázó jószág elbűvöl engem is. 
:E gazellák-csodájának bőre díszítse fekhelyem, 
:és csillogó arany szőrén üljön mellettem hitesem. 
:És ha úgy van, ahogy mondtad, hogy cselvetés ez, Laksmana, 
:gonosz ráksasza-káprázat – meg kell ölnöm a ráksaszát! 
:Te maradj itthon, és őrizd fegyverrel a királyi nőt, 
:ahogy megállapodtunkvolt, hogy dolgunkban megosztozunk. 
:Ernyedetlen kitartással őrködj a remetetanyán, 
:míg én a vadat űzőbe veszem, és bőrét elhozom” 
: &lt;br&gt;
:44. 
: &lt;br&gt;
:Így szabta ki teendőjét testvérének a Raghu-sarj, 
:s arany markolatú kardját megmarkolta a hős vitéz, 
:majd háromszorosan görbült, kemény íját ragadta fel, 
:s vállára két tegezt fűzve, ment becserkészni a vadat. 
:A férfiak királyától megrettent a királyi vad, 
:s láthatatlanná bűvölte magát, majd előtűnt megint. 
:Ráma, kezében íjával, a gazella felé futott, 
:s karnyújtásnyira ott látta a szépségében csillogót. 
:Akár a foszló felhőktől eltakart őszi holdkorong, 
:látható volt egyik percben, másik percben homályba tűnt. 
:Meg- megjelenve s eltűnve elcsalta Rámát messzire 
:az őserdei kunyhótól az alak-váltó ráksasza. 
:Ráma haragra gerjedt, hogy egyre bolondítja a vad, 
:s megállt pihenni egy percre egy árnyas helyen a gyepen. 
:Ekkor a sanda Márícsa az erdei vadak közül 
:kivált, s egész közel sétált, úgy csalogatta a vadászt. 
:Rávetette magát Ráma, hogy elevenen fogja el, 
:de felneszelt a vélt zsákmány, és kisiklott keze közül, 
:majd a következő percben messzebb tűnt fel a fák között. 
:Ráma már megelégelte, s döntött: el fogja ejteni. 
:Íjára napsugár-fényű, kemény nyílvesszőt helyezett, 
:és mint egy lángoló kígyót, a gazellára lőtte ki 
:az izzó, lobogó fegyvert, Brahmá szörnyű keze-művét. 
:Az ellenállhatatlan nyíl átjárta könyörtelenül 
:Márícsa gazella-szívét, szétvágva, mint villámcsapás. 
:Egy lábnyira szökött még fel, majd nagy kínjában visszahullt, 
:vonaglott s rémesen bömbölt a fogyatkozó életű. 
:Még így is végrehajtotta, amivel megbízta ura: 
:Szítától őrét elcsalni, hogy elrabolja Rávana. 
:Kihúnyó élte végpercét érezte elközelgeni, 
:s Ráma hangját utánozva jajdult: &quot;Jaj, Szítá, Laksmana!” 
:Végül az iszonyú nyíltól tépett gazella-tetemet 
:levetkőzte, s halálában saját testét öltötte fel. 
:A földön elterült, szörnyű, porral-vérrel beszennyezett, 
:vonagló ráksaszát látva, észbe kapott a Raghu-sarj. 
:Szítára gondolt, és öccse intésére emlékezett: 
:&quot;Bizony, Laksmana jól mondta, hogy Márícsa ármánya ez. 
:De a szörny, még kimúlóban, ezt kiáltotta hangosan: 
:«Jaj, Szítá, Laksmana!» Félek, Szítá meghallotta a szót, 
:s hogy mire vélje, nem tudja. S vajjon mit gondol Laksmana?&quot; 
: &lt;br&gt;
:Így töprengett, s rosszat sejtve, borzongás járta át szívét. 
:Egy igazi gazellát lőtt, és húsát magával vive, 
:indult szapora léptekkel remetetanyájuk felé. 
: &lt;br&gt;
:45. 
: &lt;br&gt;
:Szítá a férje hangjához hasonló jajra felfigyelt, 
:s nógatta Laksmanát: &quot;Tudd meg, mi történt Rámával! Siess! 
:Nem tud megállni féltében helyén szívem és életem, 
:mert nagy bajban lévők hangján hallottam felkiáltani.&quot; 
: &lt;br&gt;
:A félelemtől gyötrődő, meghajszolt őzként reszkető, 
:könnyben úszó szemű hölgyet így nyugtatgatta Laksmana: 
:&quot;Királyné, légy nyugodt: ember, isten, szellemek, madarak, 
:emberhúst felfaló szörnyek, őserdei vadállatok 
:és rémes démonok közt nincs senki olyan bátor s erős, 
:hogy harcban szembeszállhatna az Ég Urával – vagy vele. 
:Lekicsinylened őt vétek. Csatában sebhetetlen ő. 
:Meglátod, visszatér rögtön, s hoz elejtett, pompás vadat. 
:Nem lehetett az ő hangja, nem is az égből származott; 
:ráksasza-cselvetés volt ez, mint légben úszó délibáb. 
:Megőrzésre reám bízott téged Ráma, mint zálogot: 
:nem hagyhatlak az erdőben őrizetlenül, gyönge nőt. 
:Tudod, hogy vad viszály lángol köztünk, s a ráksaszák között 
:azóta, hogy Kharát s népét csatában pusztítottuk el.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Laksmana bölcs beszédétől a királyné haragra gyúlt, 
:s dühtől vérbe borult szemmel így feddte az igaz szavút: 
:&quot;Részvétet színlelő, hitvány, galád, családod szégyene! 
:Hiába titkolod, látom, hogy Ráma vesztét áhítod. 
:Aki vetélytárs, az mindíg aljas, mint amilyen te vagy; 
:nemtelen, alacsony rendű fondorkodók szokása ez. 
:Gazságból lopakodtál csak az erdőben Ráma után, 
:hogy engem kaparinthass meg, vagy mert felbérelt Bharata. 
:Ám légy nyugodt: az aljas terv egyikteknek sem sikerül. 
:Hisz kék-lótusz-sötét bőrű, vízirózsa-fényű szemű 
:férjemet, a nemes Rámát, ily szennyért nem felejthetem. 
:Szemed láttára megválok életemtől is hamarébb.” 
: &lt;br&gt;
:Szítá méltánytalan, durva, hajmeresztő vádjaira 
:türtőztette magát, s így szólt összetett kézzel Laksmana: 
:&quot;Válaszolnom nincs értelme. Istenként kell tiszteljelek. 
:Asszonyoktól nem szokatlan az ilyen képtelen beszéd. 
:Megmutatta ezer példa: ilyen a nők természete. 
:Házsártosak, törvénytiprók, bajkeverők az asszonyok. 
:Tovább nem tűrhetem vádad, Dzsanaka-lány, Vidéha-sarj; 
:mint izzó hegyű nyílvessző, égeti mind a két fülem. 
:Az erdő minden élője hallja meg, és legyen tanúm: 
:igaztalan vád lett bérem igaz szavú tanácsomért. 
:Megyek, megkeresem Rámát. Ég áldjon, ékes arcú nő! 
:Minden erdei istenség legyen őrződ, oltalmazód!” 
: &lt;br&gt;
:46. 
: &lt;br&gt;
:Szítá durva beszédére Ráma öccse haragra gyúlt, 
:és testvére miatt gondban, felingerülten távozott. 
:Ekkor a Tízfejű rémség látta, hogy itt a pillanat. 
:Kolduló szerzetessé vált, és így járult Szítá elé. 
:Varkoccsal, barna köntösben, napernyővel, lábán saru, 
:botja végén a bal vállán vizeskorsója figyegett. 
:A szörnyű ráksaszát látva, félelmében elállt a szél, 
:minden fa mozdulatlanná dermedt, amerre elhaladt, 
:a gyors Gódávarí folyó sodra megállt, mint tó vize, 
:hogy vörös szeme fürkésző pillantását kerülje el. 
:Az éjszaka gonosz réme szívét elfogta torz gyönyör, 
:mikor a lombkunyhójában búslakodó előtt megállt. 
:Bráhman módon köszöntötte, bár perzselte szívét a vágy, 
:és hagyomány-előírta igét rejtett a ráksasza: 
:&quot;Ki vagy te, vert-arany-színű, mézsárga selyem köntösű, 
:fejeden lótuszbimbóból font koszorúval csillogó? 
:Szerencse, Boldogság, Szépség istennője vagy, karcsú hölgy, 
:vagy tündér, vagy szeszélyéből a Földre szálló Szerelem? 
:Fehérlő fogaid fénye fehér jázminbimbók sora, 
:tiszta tüzű szemed hosszú, éjszín csillaga fekete, 
:elefánt vastag ormányát idézi ringó tomporod, 
:magasra duzzadó kebled ékkő-díszes, nedvdús gyümölcs. 
:Nem láttam soha ily szép nőt a széles föld vidékein. 
:Termeted pompás mestermű; gyönge-zsenge ifjúkorod; 
:ruhád emeli szépséged; egész lelkem felkavarod. 
:Nem illő ez a hely hozzád. Jobb, ha ismét lakodba térsz. 
:E tájat ráksaszák lakják, alak-váltó szörnyetegek, 
:párducok, tigrisek, kígyók, oroszlánok és farkasok. 
:Csodás arcú, e rémséges erdőben nem félsz egymagad? 
:Ki vagy? Ki volt atyád? Honnan jöttél? Mért élsz itt egyedül 
:a vad Dandaka-erdőben, rémek honában, karcsú hölgy?” 
: &lt;br&gt;
:Így dícsérte csalárd szóval Szítát az álnok Rávana, 
:s mert ő remete-köntösben látta a hozzá érkezőt, 
:vendéget illető módon, tisztelettel fogadta őt. 
:A remetének álcázott, rablásra készülő, gonosz 
:ráksasza-királynak Szítá elbeszélte történetét: 
:&quot;Vidéha-föld királyának, Dzsanakának lánya vagyok; 
:szerető hitvesem Ráma; én Szítá névre hallgatok. 
:Dasaratha apósom volt. Tizenkét évig éltem ott 
:ragyogó palotájában, minden gyönyörben gazdagon. 
:Tizenkét év elmúltával a király úgy határozott, 
:hogy ifjú királlyá keni fiát, Rámát, hős férjemet. 
:Ám egyik neje, Kaikéjí, rávette az uralkodót: 
:fiát tegye utódjává, és száműzesse férjemet. 
:A szerelem-gyötört rádzsa, hogy neje kedvére tegyen, 
:eleget tett a kérésnek, és férjemet nem kente fel. 
:Atyja színe elé járult Ráma, hogy a trónt átvegye, 
:ám megelőzte Kaikéjí, és pergő szóval így beszélt: 
:«Királyi atyád megbízott, hogy átadjam üzenetét: 
:Bharata fogja elnyerni vetélytársak nélkül a trónt, 
:te pedig tizennégy évig az őserdőbe távozol. 
:Indulj azonnal, és oldd fel tartozása alól atyád!» 
:«Úgy lesz» – felelt nyugodt szívvel a rettenthetetlen vitéz, 
:s szilárdan az igazságban, megtette atyja óhaját. 
:Útján követte testvére, az igaz lelkű Laksmana, 
:íjat szorítva markában. Követtem én is férjemet. 
:Szent remete, pihenj itt meg hajlékunkban kényelmesen. 
:Nemsoká visszatér férjem, bő zsákmánnyal, amint szokott. 
:Most rajtad van a sor: mondd meg nevedet, nemzetségedet, 
:s miért rovod az őserdő lakatlan táját, szerzetes?” 
: &lt;br&gt;
:Mikor szavát bevégezte Ráma hűséges hitvese, 
:zord válasszal felelt néki a rémek rémítő ura: 
:&quot;Kitől Három Világ retteg, félnek istenek, emberek, 
:és Rávana vagyok, Szítá, ráksaszákon uralkodó. 
:Mióta láttalak téged, aranybőrű, selyemruhás, 
:hibátlan termetű szépség, egy asszonyom se kell nekem. 
:Raboltam gyönyörű nőket feleségül mindenfelől, 
:de összes feleségemnek a királynője te leszel. 
:A tenger közepén fekszik Lanká nevű nagy városom, 
:magasló hegy csúcsán épült, az óceán veszi körül. 
:Viruló erdőkben sétálsz majd ott, Szítá, oldalamon, 
:s a Dandaka vadonjára nem vágysz vissza, gyönyörű nő. 
:Dús ékszerekkel ékített, ötezer hű rabszolganő 
:kíséri minden lépésed, ha a feleségem leszel.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Rávana óhaját hallva, Ráma hűséges hitvese 
:szörnyű haragra gerjedt, és megvető szóval válaszolt: 
:&quot;Az óceánként, nagy hegyként legyőzhetetlen erejű, 
:Indra-vitézségű, bátor Ráma hű asszonya vagyok! 
:A nagy fák sátraként védő, erényekben bővelkedő, 
:törvénytudó, szavát tartó Ráma hű asszonya vagyok! 
:Erős karú, erős mellű, oroszlán-léptű s -erejű, 
:oroszlán-termetű s -szívű Ráma hű asszonya vagyok! 
:A fénylő telihold arcú, érzékein uralkodó, 
:világot átható hírű Ráma hű asszonya vagyok! 
:Nőstényoroszlánt kívántál elragadni, hitvány sakál; 
:úgy kisiklok a markodból, mint a megmarkolt napsugár. 
:Kiéhezett oroszlántól a húst elvenni akarod, 
:félelmes kobra szájából fogát kitépni akarod, 
:szemedet tűvel érinted, borotva élét nyaldosod, 
:ha Ráma szeretett nejét tőle elvenni akarod, 
:az égen Napot és Holdat markodba fogni akarod, 
:ha Ráma szeretett nejét tettel sérteni akarod! 
:A máglya lobogó lángját ruhádba fogni akarod, 
:ha Ráma tiszta életű nejét elérni akarod! 
: &lt;br&gt;
:Élesre fent hegyű dárdák hegyét taposni akarod, 
:ha Ráma nejét, hű társát a magadénak akarod!” 
: &lt;br&gt;
:49. 
: &lt;br&gt;
:Szítá kemény szavát hallva, a szörnyűséges Tízfejű 
:összeütötte tenyerét, és óriássá változott. 
:A Vidéha-királylányra hangot váltva, durván rivallt: 
:&quot;Azt hiszem, balga nő, még nem hallottad, hogy én ki vagyok. 
:Az űrben állva, fel bírná a Földet emelni karom. 
:A tengert ki tudnám inni, megölném harcban a Halált, 
:Napot lelőné nyílvesszőm, a Földet széthasítanám. 
:Alakot kedv szerint öltök, lásd meg, te dölyfös nőszemély!” 
: &lt;br&gt;
:A jámbor szerzetes-külsőt levetve, szörnyű önmagát, 
:Halálhoz hasonló testét öltötte fel a Rémkirály. 
:Mint fekete viharfelhő dalmahodott nagy termete, 
:ékszere izzott, mint villám, tíz torka és húsz karja nőtt, 
:rút testét rőt lepel fedte, s a déli Napként csillogó, 
:fekete fürtű, ékszerrel, selyem köntössel ékített 
:Vidéha-királylány előtt fenyegetőn magasodott: 
:&quot;A Három Világon sem lelsz méltóbb férjet, mint én vagyok! 
:Jőjj hát velem, szeress engem. Dícséretes férjed leszek. 
:Szépségem, sohasem foglak sértő szóval megbántani. 
:Halandó férfi vonzalmát vesd el! Fordítsd felém szíved! 
:Lezuhant a királyságról Ráma, élete is rövid, 
:esztelenség ragaszkodnod hozzá, makacsul, ostobán. 
:Egy nő szavára elhagyta királyságát, barátait, 
:s vadállatoktól nyüzsgő, zord erdőt választott lakhelyül.&quot; 
: &lt;br&gt;
:A nyájas szavú Szítához így szólt a durva ráksasza, 
: &lt;br&gt;
:s vad vágyban odalépett a karcsú testű szépség elé. 
:Megragadta szerencsétlent, mint a sárkány a csillagot. 
:Jobb karjával a két combját ölelte át a szörnyeteg, 
:s a lótusz-arcú Szítának hajába markolt bal keze. 
:Az erdő istenségei rémülten menekültek el 
:a hegyes fogú, hegycsúcs-nagy, széles mellű rémség elől. 
:Rávana szamarak-vonta, aranyveretű kocsija 
:feltűnt a levegőben, és dübörögva közeledett. 
:Ráförmedt iszonyú hangon szegény Szítára a gonosz, 
:s ölébe kapva, feldobta kocsijára áldozatát. 
:A tiltakozva vergődőt a vágyra gerjedt Rávana 
:a levegőbe felkapta, mint a kígyót a keselyű. 
:A levegőben Szítá a szörnyeteg karmai között 
:jajveszékelt, sikoltozott, mint a részeg vagy eszelős: 
:&quot;Jaj, erőskarú Laksmana, merre lehetsz? Nem látod-e, 
:hogy elrabolt és elhurcol az alak-váltó ráksasza? 
:Leborulok a hattyúkat ringató folyóvíz előtt: 
:vidd hírül gyorsan Rámának, hogy viszi Szítát Rávana! 
:Könyörgök a fák és bokrok védő istenségeihez: 
:jelentsétek meg férjemnek, hogy elhurcolt a ráksasza! 
:Segítségül hívok minden élőlényt távol és közel, 
:minden madarat és minden vadállatot, erdőlakót, 
:siessetek a hírrel, hogy elrabolta Ráma nejét, 
:életénél drágább kincsét, és viszi Szítát Rávana! 
:Ha azt hallaná férjem, hogy a túlvilágra tűntem el, 
:visszaragadna hős karja még a Halál Urától is.” 
: &lt;br&gt;
:Miközben így segélykérőn, szívettépőn sikoltozott, 
:egy fa tetején meglátta az agg Dzsatájus keselyűt. 
:A Rávana hatalmában vergődő, karcsú csípejű, 
:bánattól fátyolos hangon, búcsúzva kiáltott felé: 
:&quot;Nemes Dzsatájus, ím látod, hogy elrabolt kegyetlenül, 
:segítőm s gyámolom nélkül a gonosz művű ráksasza. 
:Ezt a gaz éjben-kószálót te sem bírod feltartani, 
:mert győzhetetlen erejű ez a vérszomjas szörnyeteg. 
:Csupán jelentsd meg Rámának és Laksmanának vesztemet 
:úgy, amint te magad látod, igaz szóval, madárkirály!&quot; 
: &lt;br&gt;
:50-51. 
: &lt;br&gt;
:Felrezzent szendergéséből az agg Dzsatájus fenn a fán, 
:körülnézett, és látta, hogy Szítát hurcolja Rávana. 
:Ekkor a hegycsúcs-nagyságú, hegyes csőrű madárkirály 
:szelíd szóval megintette fájáról a zord Rávanát: 
:&quot;Tízfejű, ha törvényt tisztelsz, szent hagyományokat követsz, 
:nem szabad ezt a rút tettet rútul elkövetned, öcsém. 
:Dzsatájus vagyok, ismerj rám, az erős keselyűkirály. 
:Minden ember ügyét védi, a föld javán munkálkodik 
:Ráma, erő s erény hőse, mint Nagy Indra és Varuna. 
:E világraszóló hősnek erényes és hites neje 
:a karcsú termetű Szítá, akit most orvul elrabolsz. 
:A király, ha törvényben jár, nem érintheti más nejét, 
:és kétszeresen úgy illik, hogy tiszteld király hitvesét. 
:Más neje megsértésétől fordíts hát vissza utadat; 
:ne kövess el olyan tettet, melyért feddés, gyalázat ér. 
:És szállj magadba, fontold meg: nincs Rámánál nagyobb vitéz, 
:és ha hitvesét elrablod, nem távozol büntetlenül. 
:Nem látod, hogy gyilkos mérgű kígyót szorongatsz kebleden? 
:A Végzet hurkát hurkoltad saját nyakadra ostobán. 
:Hatvanezer évet éltem, őrizve a becsületet, 
:atyámtól s ősatyáimtól öröklött tisztemhez híven. 
:Öreg vagyok, te ifjú vagy; íjad, vérted, nyilad erős, 
:ám Szítát nem hagyom mégsem elrabolni büntetlenül. 
:Küzdj meg velem, ha bátor vagy! Állj meg egy percre, Rávana! 
:Nemsokára te is holtan heversz a földön, mint Khara. 
:A két királyfi távol van, s erőm önmagamnak csekély, 
:de kezüktől elér gyorsan nyomorúságos végzeted. 
:Nem engedem, amíg élek, elhurcolnod a gyönyörű, 
:lótuszszirrom szemű Szítát, Ráma szeretett hitvesét. 
:Állj meg, gaz Tízfejű, állj meg! Meglátod, pillanat alatt 
:leverlek szép kocsidról, mint fáról az ért gyümölcsöket. 
:Harc lesz vendégajándékom, amíg életem engedi.&quot; 
: &lt;br&gt;
:A ráksasza-király arca a haragtól vörösre gyúlt, 
:s a szárnyasok királyával vad indulattal szembeszállt. 
:Kavargó küzdelem támadt a két összecsapó között, 
:mint hogyha két viharfelhőt összesodorna szélvihar. 
:A Tízfejű dühében tíz hegyes nyilat kapott elő, 
:a Halál Ura rémséges jogaránál szörnyűbbeket. 
:Íját körré feszítette, s a fullánk-szájú, tűhegyes, 
:egyenes röptű nyílvesszők átfúrták a madárkirályt. 
:Ő csak a könnyező Szítát nézte Rávana kocsiján, 
:s mintha sebét nem érezné, ellenfelére lecsapott. 
:Gyöngyökkel ékes íját és nyílvesszőkkel telt tegezét 
:szilánkokká forgácsolta lábával az erős madár. 
:Az arany vértű és hámú, gyors futású, csodálatos, 
:démonfejű szamaraknak is kioltotta életét. 
:Majd a parancsra hallgató, tűzfényó, tarka ékszerű, 
:gyémánt hágcsójú nagy kocsit zúzta ezer darabra szét. 
:A kocsijától megfosztott, lovait vesztett Rávana 
:ölébe kapta Szítát és vele együtt földre zuhant. 
:De látva, hogy a szárnyas-nép oltalmazója kimerült, 
:vígan felugrott, és Szítát szorítva, gyorsan útra kelt. 
:Ekkor a keselyűk őre felröppent és nyomába szállt, 
:és nagy erővel Rávana hátára vetette magát. 
:Belevájta tövig karmát, s úgy marcangolta tagjait, 
:ahogy az elefánt-hajcsár makacs jószágát döfködi. 
:Hátába vájta csőrét, és hasogatta karmaival, 
:haját marokszám tépdeste a karom-csőr fegyverzetű. 
:A keselyűk királyától marcangolt testű Rávana 
:a kíntól összerándult, és fájdalmában ajkába mart. 
:Szítát erősen tartotta tíz karjával bal oldalán, 
:a tíz jobbjával Dzsatájusra sújtott le eszelős dühvel. 
:A légben-járók Indrája semmibe vette az ütést, 
:s csőrével leszakította a tíz másik kart bal felől. 
:De tüstént új karok nőttek a lemetszett karok helyén, 
:mint gyöngy-fényű mérges kígyók nyüzsögnek fészkükből elő. 
:A Tízfejű haragjában Szítát eleresztette most, 
:és ökleivel-lábával tiporta a Madárkirályt. 
:Kardot rántott, s lemetszette két szárnyát, lábát, oldalát 
:a Ráma hitvesét védő, agg Dzsatájusnak Rávana. 
:A szörnyű művű ráksasza csapásától a keselyű 
:szárnyától fosztottan, bénán, haldokolva földre zuhant. 
: &lt;br&gt;
:52. 
: &lt;br&gt;
:Elfogyó életű, vérző védőjéhez odafutott 
:Szítá, s zokogva gyászolta, akár tulajdon rokonát. 
:Ékszerei lehullottak, gyámolítója nem maradt, 
:s odarontott vadul hozzá Rávana ráksasza-király. 
:Menekült, s nagy fák törzsébe folyondárként kapaszkodott: 
:&quot;Mentsetek meg, mentsetek meg!&quot; – ám utolérte Rávana. 
:&quot;Ráma, Ráma!” – sikoltotta távol lévő ura nevét, 
:s durván magához rántotta, mint önnön vesztét, Rávana. 
:A Szítán tett erőszakra megdermedt az egész világ, 
:határtalan sötétségbe burkolózott a föld színe, 
:mozdulatlanul állt a Szél, nem adott fényt a Fény-adó. 
:Égi szemével szemlélte a sérelmet az Ősatya, 
:s megszólalt: &quot;A tett megtörtént. A végzet beteljesedett.&quot; 
: &lt;br&gt;
:&quot;Ráma, Laksmana!&quot; – sírt Szítá. Rablója nem gondolt vele, 
:a levegőbe felszállt, és elhurcolta áldozatát. 
:Az arany-ékszer-szín bőrű, sárga selyem öltözetű 
:hölgy úgy fénylett az égbolton, mint felhőn a villámszalag. 
:A körülötte lobogó sárga köntöstől Rávana 
:olyan vad fényben izzott, mint lángok-perzselte hegygerinc. 
: &lt;br&gt;
:54. 
: &lt;br&gt;
:Az elhurcolt királyasszony segítőt nem látott sehol, 
:míg egy hegycsúcson öt majmot pillantott meg a szép szemű. 
:Karperecét lerántotta, le selyem felső köntösét, 
:s a földre lehajította az ott ülő majmok közé. 
:&quot;Hátha hírt adnak Rámának” – gondolta a gyönyörű nő. 
:A szörny vad rohanásában észre sem vette, hogy a hölgy 
:vállkendőjét leoldotta, és lecsatolta ékszerét. 
:A sárga szemű nagy majmok felpillantottak és merőn, 
:tágra nyílt szemmel bámultak a jajgató Szítá után. 
:A ráksasza tovább szállt a széles Pampá folyó fölött, 
:s a síró Szítát hurcolva, igyekezett Lanká felé. 
:Sebesen, mint a nyílvessző, amelyet kirepít az íj, 
:suhant a levegőben fent, erdők, folyók, tavak fölött. 
:A vizek örök anyjához, az óceánhoz érkezett, 
:s cetektől-cápáktól nyüzsgő árjai fölött áthaladt. 
:Felháborodva háborgott, hullámzott a nagy víztömeg; 
:néma halak cikázása a rablás ellen szót emelt. 
:Hasztalan küzködött Szítá; úgy szorította Rávana, 
:minha ön-végzetét vinné, és Lankába megérkezett. 
:Végighaladt a jól épült, széles utcájú városon 
:a kapuk előtt álló nép között, és háremébe ment. 
:Ott zsákmányát, a gyötrődő, bánattól zsibbadó szívű, 
:sötét-lótusz-szemű Szítát letette végre Rávana, 
:és így beszélt a félelmes ráksaszíkhoz a Tízfejű: 
:&quot;Engedelmem nélkül Szítát nem láthatja férfi, se nő. 
:Drágaköveket és gyöngyöt, ruhákat és ékszereket, 
:amit csak kíván, kapjon meg; óhajtása az én szavam! 
:S akinek szava megbántja a Vidéha-királyleányt, 
:véletlenül vagy szándékkal, annak nem kedves élete!&quot; 
: &lt;br&gt;
:55. 
: &lt;br&gt;
:Majd a könny-áztatott arcú, kétség terhétől görnyedő, 
:falkától elszakadt, űzött őzsuta gyanánt reszkető, 
:süllyedő gályaként bánat tengerébe elmerülő, 
:lehajtott fejű Szítához lépett a ráksaszák ura, 
:s az erőtlent erőszakkal végigvezette termein, 
:az égi kéjlakok másán, csarnokok, lugasok során, 
:szolgálatára álló nők ezer főnyi serege közt, 
:tarka madárcsapat zengő dalát árasztó fák alatt, 
:elefántcsont, arany, kristály, ezer csillogó drágakő, 
:gyémánt- és lazúrkő-ékes oszlopsorok káprázatán. 
:A séta befejeztével az éji kóborlók ura 
:a Vidéha-királylányhoz csábos szóval fordult megint: 
:&quot;Tízszer és még huszonkétszer tíz milliónyi ráksasza 
:– gyermekeknek s az aggoknak hadát nem számítva bele – 
:enged parancsomnak, Szítá. Szörnyű erejű mindahány. 
:Minden egyes kimondott szóm megtételét ezren lesik. 
:Vedd át tőlem hatalmadba hatalmas birodalmamat, 
:és életemet is; drágább vagy életemnél is nekem. 
:Hárememben a szebbnél szebb asszonyok serege fölött 
:te légy az úrnő, szépségem! Légy feleségem, szép szemű! 
:Ellenkezned mi értelme? Fogadd el ajánlatomat! 
:Az érted lánggal égőhöz fordítsd kegyesen szívedet!” 
: &lt;br&gt;
:56. 
: &lt;br&gt;
:A fájdalom-gyötört Szítá, nem tudva, mi a félelem, 
:fűszálnak véve szívében a Tízfejűt, bátran felelt: 
:&quot;Apósom a Törvény hídja, rendíthetetlen, mint a hegy, 
:igaz ígéretű, jámbor. Az ő fia a Raghu-sarj, 
:a Három Világon híres Ráma, a törvény-őriző, 
:erős karú, nemes harcos, az én férjem és istenem. 
:Ősi, nemes család sarja, oroszlán-vállú-erejű. 
:Ő Laksmanával, öccsével, kioltja az életedet. 
:Ha az ő szeme láttára mertél volna érinteni, 
:a Dandaka-vadon földjén hevernél holtan, mint Khara. 
:Ezek a fertelmes szörnyek, akikkel olyan nagyra vagy, 
:előtte mérgüket vesztik, mint kígyók a sas karma közt. 
:Íjáról záporként szálló, aranyveretű nyilai 
:szétmarják tested, mint partját a Gangá áradó vize. 
:Ha kellene, az égboltról a Holdat letaszítaná, 
:az óceánt kiszárítná, hogy megszabadítsa nejét. 
:Megölheted e rossz, hitvány testet, vagy szétszaggathatod, 
:de arra nincs hatalmad, hogy engem szégyenre kényszeríts.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Így szólt Szítá haragjában, durván, kérlelhetetlenül, 
:s egyetlen szót se szólt többé Rávanához Ráma neje. 
:Szítá hajat-felborzasztó, kemény beszéde hallatán 
:szörnyű, fenyegető szóval válaszolt a szörnyek feje: 
:&quot;Haldd meg végső szavam, Szítá: várok tizenkét hónapig, 
:s ha nem térsz ezalatt észhez, és nem közelítesz felém, 
:szakácsok darabolnak fel reggeli eledelemül.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Így beszélt vad haragjában a világ réme, Rávana, 
:majd indulatosan fordult az ocsmány ráksaszík felé: 
:&quot;Rémítő, borzadályt keltő, szörny-alakú, torz ráksaszík, 
:törjétek meg e nő gőgjét, vérivók, emberhús-falók! 
:Szörnyű fenyegetésekkel, majd meg kedves szavakkal is 
:rabszolgámmá igázzátok, mint vadat a szelidítők!” 
: &lt;br&gt;
:(57.) 
: &lt;br&gt;
:(Amikor Lanká földjére került Szítá, a jós-igét 
:Brahmá kinyilatkoztatta Indra isten-király előtt: 
:&quot;Betölt a ráksaszák sorsa. Ujjonghat Ég, Föld, Alvilág. 
:Szítát Lankába hurcolta a gonosz lelkű Rávana. 
:Szítá gazdag család sarja, kényelemben nevelkedett, 
:és most a férje távol van, ráksasza-csorda van közel, 
:ráksasza-asszonyok szidják, bánat gyötri férje után. 
:Tépődik: «Messze van Lanká, az óceán veszi körül, 
:Ráma hogyan tudhatná meg, hogy itt vagyok, s hű maradok?» 
:Ilyen gondban emésztődik a nehéz sorsú, gyenge nő, 
:nem is fogad el élelmet, s el fog sorvadni élete. 
:Aggódom érte. Menj gyorsan, és keresd fel a szép szavút! 
:Menj Lanká városába, és adj neki égi eledelt!&quot; 
: &lt;br&gt;
:E szavakra a szentséges Nagy Indra, az egek ura, 
:indult, s maga mellé vette az Álmot kísérőjeül. 
:Szólt az Álomnak: &quot;Kábítsd el a ráksaszák egész hadát!&quot; 
: &lt;br&gt;
:A Nagy Indra parancsára ment az Álom készségesen, 
:és kábulatba ejtette a nagy célért a szörnyeket. 
:Eközben az Ezerszemű nagy Indra isten megjelent 
:a ráksasza-vár parkjában búslakodó Szítá előtt: 
:&quot;Tiszta mosolyú, üdv néked! Az istenek ura vagyok. 
:Azért kerestelek fel, hogy vígasztaljalak: férjedet, 
:a Raghu-nem nemes sarját, segíteni fogom; ne félj! 
:Átvezet segedelemmel a tengeren erős hadat. 
:Látod, alusznak őrzőid; én kábítottam őket el, 
:az Álmot is segítőként magammal hozva kedvedért. 
:Nézd, égi eledelt hoztam, ezzel erősítsd testedet. 
:Vedd át kezemből, ékes hölgy, és ha ezzel táplálkozol, 
:nem fog gyötörni szomjúság és éhség ezer évekig.” 
: &lt;br&gt;
:A jelenéstől megrettent Szítá, és gyanakodva szólt: 
:&quot;Miről ismerhetlek meg, hogy te vagy a mennylakók feje? 
:Hitvesem megtanított rá, mik az istenek jelei; 
:e jeleket mutasd neg most, hogyha valóban Indra vagy.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Eleget tett a kérésnek a nagy hatalmú égi úr: 
:lába földet nem érintett, szemhéja nem rebbent szemén, 
:ruháján nem tapadt meg por, koszorúja nem hervadott. 
:E jelekről felismerte Indrát Szítá, és boldogan, 
:örömkönny záporát öntve magasztalta az ég urát: 
:&quot;Egykor atyámtól hallottam, hogy ő, s apósom ugyanúgy, 
:s Ráma s Laksmana is látott szemtől szembe, magasztos úr, 
:s ma ugyanígy én is látlak. Így mégis van védelmezőm! 
:Elfogyasztom parancsodra ezt az égi varázsitalt, 
:ezt a csodás táplálékot, mennyei ajándékodat.” 
: &lt;br&gt;
:Indra kezéből átvette a szép hölgy a varázsitalt, 
:és ezt üzente férjének a Vidéha-királyleány: 
:&quot;Ha él nagy erejű férjem, és vele együtt Laksmana, 
:az ő üdvükre váljék ez!” És felhajtotta az italt. 
: &lt;br&gt;
:Mihelyt lenyelte az italt a szépszemű, 
:éhsége megszűnt, tovaszállott bánata. 
:Tudatta Indra, hogy a két hős ép, s virul. 
:Örvendve vette tudomásul ezt a hírt. 
: &lt;br&gt;
:Elégedett volt a Nagy Indra is, hogy így 
:sikerre vitte Raghu sarja dolgait. 
:Megáldva Szítát, a ligetből távozott, 
:s megtért a mennybe. Vele ment az Álom is.)* 
: &lt;br&gt;
:57. 
: &lt;br&gt;
:Mikor Ráma elejtette az alakját változtató, 
:gazellává vált Márícsát, sietve elindult haza. 
:Aggódott feleségéért, látni akarta mielőbb, 
:mert sakál-üvöltést hallott vészjóslón a háta mögött. 
:Megborzongott a félelmes hangtól, rossz sejtés fogta el 
:a hajmeresztő, elnyújtott sakál-vonítás hallatán: 
:&quot;Félek, hogy a sakál hangja valamilyen csapást jelez. 
:Bárcsak ne érné baj Szítát! Fel ne falják a ráksaszák! 
:Ha Laksmana meghallotta Márícsa álnok jajszavát, 
:aki gazella bőrében utánozta a hangomat, 
:a hangra Szítát otthagyja, indul nekem segíteni, 
:s Szítá is arra biztatja, hogy ne késsen, jöjjön hamar. 
:A ráksaszák egész népe most Szítá életére tör. 
:Arany gazella bőrében elcsalt Márícsa messzire, 
:míg itt nyilam lövésétől halódva visszaváltozott 
:ráksaszává, és feljajdult: &quot;Laksmana, végem van, segíts!” 
:Bárcsak bajuk ne történnék, amíg tőlük távol vagyok! 
:A ráksaszák gyűlőlnek, mert nem felejtik a nagy csatát. 
:Sok baljós jelet is láttam, s rossz érzésem van emiatt.&quot; 
: &lt;br&gt;
:A sakál-üvöltést hallva, így töprengett a Raghu-sarj, 
:és útján visszafordulva, iparkodott hazafelé. 
:Gondterhelten haladt, s közben mindenféle vad és madár 
:balkéz felől kerülgette, s borzongatóan víjjogott. 
:E rosszat sejtető, szörnyű előjelek után a hős 
:testvérét, Laksmanát látta aggódva közelíteni. 
:Találkoztak, s köszöntötte testvérét, Rámát, Laksmana, 
:a bánatos a bánkódót, a megrémült a rettegőt. 
:Majd Ráma megszorította Laksmanának a bal kezét, 
:és nyájas, de kemény szóval így beszélt aggodalmasan: 
:&quot;Hej, Laksmana! Hibáztál, hogy utánam jöttél, kedvesem, 
:és magára hagytad Szítát. Remélem, nem történt baja! 
:Szörnyen aggódom, hogy Szítá vagy elpusztul magánosan, 
:vagy felfalták az erdőben szerte kószáló ráksaszák, 
:mert sok baljóslatú jeltől volt terhes a mai napom. 
:Nagy erejű vitéz, nőmet bárcsak ne érte volna baj!” 
: &lt;br&gt;
:60, 64. 
: &lt;br&gt;
:Így szólt, s sietve indult, hogy újra láthassa hitvesét. 
:Üres hajlékukat látva, lelkét ijedtség fogta el. 
:Heves léptekkel járt körbe, és kapkodott mindenfelé. 
:Átkutatta a lombkunyhót és tanyájuk környezetét, 
:de mindhiába, mert Szítá, kunyhójuk éke, tovatűnt, 
:ahogy lótusztavak bája elköltözik a télidőn. 
:A kétségbeesett Ráma támolygott, mint a szélütött, 
:és meglátta egy ráksasza iszonyatos nagy lábnyomát, 
:és néhány kis nyomot, melyet az ide-oda futkosó, 
:Rávanától menekülő Szítá hagyott maga után, 
:s egy kettétört tegezt s íjat, s egy összeroppantott kocsit. 
:Ezt látva, elfacsarodó szível hívta öccsét oda: 
:&quot;Nézd, Laksmana, a Szítáról letépett, szép virágfüzért, 
:szétszaggatott nyakláncáról szétgurult arany gyöngyöket, 
:s rőt arany gyöngyökként fénylő, csillogó, rőt vércsöppeket, 
:amelyek itt a kunyhónál elborítják a föld szinét! 
:A Vidéha-királyasszonyt alakjuk váltó ráksaszák 
:darabokra hasították, felfalták, jóllaktak vele. 
:Szítá fölött osztozkodva, hajba kapott két ráksasza, 
:és egymásnak esett mérges tusában a két szörnyeteg. 
:Ki lehetett a gazdája e drágakővel kirakott, 
:gyöngyökkel ékes íjnak, mely kettétörve amott hever? 
:Ez a kelő napként fénylő, lazúrkövektől csillogó, 
:behorpadt színarany mellvért kié lehetett valaha? 
:Vagy ráksaszák, vagy istenek fegyverzetének gondolom. 
:Hát ezek az arnyhámos, démonfejű, iszonytató, 
:óriás testű szamarak milyen harcban pusztultak el? 
:Ez a torz alakú lábnyom nyilván ráksasza lábnyoma. 
:Megölték a szelíd asszonyt, vagy elrabolták, úgy lehet. 
:Nem védte meg a rablóktól az Igazság a gyenge nőt. 
:Adakozó, szelíd voltam, segítettem mindenkinek, 
:s ez lett jutalma: gyávának néztek az égi istenek. 
:Látod, Laksmana: átkomra fordultak az erényeim! 
:Vége a béketűrésnek! Kiirtok minden ráksaszát! 
:Ahogy a perzselő napfény megfojt Holdat és csillagot, 
:úgy fojtsa meg erőm lángja eddigi jámborságomat! 
:Megbénítom az égbolton a Holdat és csillaghadát, 
:tüzet s szelet elállítok, megvakítom a Fény-adót, 
:ledöntöm a hegyek csúcsát, kitépek fát, bokrot, füvet, 
:elzárom a folyók medrét, kiszárítom az óceánt, 
:a világra rázúdítom a végromlás iszonyatát, 
:ha Szítát nem adják vissza sértetlenül az istenek!&quot; 
: &lt;br&gt;
:67-68. 
: &lt;br&gt;
:Ráma haragtól tombolva fogta leghegyesebb nyilát, 
:és Laksmanával indult, hogy bejárja az egész vadont. 
:Rábukkantak Dzsatájusra. A hegycsúcs-nagy madárkirály 
:sebek nedvétől áztatva, haldokolva földön hevert. 
:A sziklabérc-testű láttán Ráma öccséhez így beszélt: 
:&quot;Ez a szörny falta fel Szítát, a Vidéha-királyleányt. 
:Saskeselyű alakjában kószált itt ez a ráksasza, 
:felfalta a hosszú szeműt, és most kényelmesen pihen. 
:Lánghegyű, egyenes röptű nyílvesszőmmel felnyársalom!&quot; 
: &lt;br&gt;
:Borotvaél-hegyű nyíllal íján Ráma odarohant; 
:léptétől óceán-partig megremegett a föld szine. 
:Ám bágyadt, elhaló hangon megszólalt a madárkirály, 
:s habos vért ontva csőréből, a Raghu-sarjhoz így beszélt: 
:&quot;Szítát, akit az erdőben mint rejtett gyógyfüvet kutatsz, 
:s vele az én életemet is Rávana rabolta el. 
:Amikor eltávoztatok, és nejed egyedül maradt, 
:a nagy erejű szörnyeteg szemem előtt ragadta el. 
: &lt;br&gt;
:Röpültem segedelmére, s a küzdelemben Rávana 
:kocsiját-fegyverét vesztve, a föld porába lebukott. 
:Övé ez a kettétört íj, ez a sok nyílvessző övé, 
:ez a vad harcban szétmorzsolt harciszekér is az övé. 
:Ám kimerültem, s kardjával levágta mindkét szárnyamat, 
:s a Vidéha-királyasszonyt hurcolva, Dél felé repült.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Így beszélt tiszta elmével Rámához a madárkirály, 
:majd élete megvált tőle, s testéből levegőbe szállt. 
:Fejét a földre ejtette, két lába mereven kinyúlt, 
:teste elereszkedett, és mozdulatlanná merevült. 
:A hegynagyságú, megcsonkult, élettelen, megtört szemű 
:keselyűkirályt elnézve, a csüggedt Ráma így beszélt: 
:&quot;Boldogan élt az erdőben mellettünk a nemes madár, 
:s a ráksaszával megküzdve, értem vesztette életét. 
:Olyan tisztelet és hála illeti meg a keselyűt, 
:mint atyámat, Dasarathát, a népek nagy fényű urát. 
:Hozz fát, tüzet csiholjunk, és rakj máglyát, elhamvasztani 
:a szárnyas nép királyát, ki ügyemért a halálba ment. 
:Az ellobbanó láng útján, igaz lelkűek ösvenyén 
:térj meg az örök hajlékba, ahonnét nincs több születés! 
:A legfelső világokba kísérjen el áldó szavam, 
:és ez a búcsú-szertartás, nagylelkű keselyűkirály!” 
: &lt;br&gt;
:E szavakkal a máglyára helyezte a holttetemet, 
: &lt;br&gt;
:s elhamvasztotta, gyászolva, mint legkedvesebb rokonát. 
: &lt;br&gt;
:69-70. 
: &lt;br&gt;
:A szertartást bevégezve, útrakelt a két Raghu-sarj; 
:Szítát keresni indultak a zord déli égtáj felé. 
:Figyelmesen kutatták át a sűrű cserjét, bokrokat, 
:s egyszerre szörnyű hang bődült, hogy hajlongtak tőle a fák. 
:Mentek a hang irányába, jól megmarkolva kardjukat, 
:s megláttak egy széles mellű, hatalmas testű ráksaszát. 
:Közelebb mentek, s fertelmes látvány tárult szemük elé: 
:óriás törzs, fej s nyak nélkül; szája a hasán tátogott. 
:Kemény, hegyes szőr úgy fedte, mint erdő a hegy oldalát. 
:Sötét volt, mint viharfelhő. Mennydörgés volt minden szava. 
:Egyetlen, tűzláng-izzású, durva pillájú, villogó, 
:tágranyílt, félelmes, hosszú, sárga szeme volt a hasán. 
:Száját nyalogató nyelve lógott agyarai közül, 
:és egészben befalt minden medvét, oroszlánt, dámvadat. 
:Fertelmes, hosszú két karját nyújtogatta mérföldnyire. 
:Markával elkapott minden madarat és vadállatot, 
:egyiket magához húzta, újra ellökte másikat. 
:A testvérek elé állva, eltorlaszolta útjukat. 
:Képtelenül hosszú karját kinyújtotta az óriás, 
:s keményen összemarkolta két kezével a két vitézt. 
:Iksváku két erős sarját, Rámát és vele Laksmanát 
:markában látva vergődni, rájuk szólt gúnyosan a Törzs: 
:&quot;Mire vártok? Miért álltok? Látjátok, hogy éhség gyötör! 
:A Sors ételemül rendelt; a halálra készüljetek!&quot; 
: &lt;br&gt;
:A fenyegető szót hallva, a végveszélyben Laksmana 
:visszanyerte bátorságát, s időhöz illően beszélt: 
:&quot;Téged is, engem is mindjárt magához ránt a szörnyeteg; 
:amig nem késő, messük le kardunkkal mind a két kezét! 
:Ez az iszonyatosan hosszú kar adja neki az erőt, 
:hogy a világot pusztítsa, s elemésszen bennünket is.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Laksmana ötletét hallva, dühödten felfortyant a Törzs, 
:s rémes száját kitátotta, hogy zsákmányát beléveti. 
:A helyzetet jól átlátó két dalia fogta magát, 
:és vidáman lemetszette vállából a két szörnyü kart. 
:A jobb oldalt álló Ráma szorító jobbját szelte le 
:kardja erős csapásával, a balt a vitéz Laksmana. 
:A levágott karú rémség vad bömböléssel elterült; 
:mint mennydörgés, betöltötte ordítása a levegőt. 
:Elveszítette két karját, vérözön borította el. 
:Kétségbeesve kérdezte: &quot;Kik vagytok? Mi hozott ide?&quot; 
: &lt;br&gt;
:A rusnya Törzs kérdésére az ékes szavú Laksmana, 
:a nagy erejű, elzengte testvérbátyja dícséretét: 
:&quot;Dasaratha örökösét, Rámát látod magad előtt, 
:a messze földön híres hőst; én öccse, Laksmana vagyok. 
:Elrabolta királyságát atyja neje, s száműzte őt. 
:Velem és feleségével ez az erdő lett otthona. 
:Itt a néptelen erdőben egy fondorlatos ráksasza 
:elragadta nejét, Szítát. Őt keresni jöttünk ide. 
:De te is mondd el, hogy ki vagy, és tört lábbal, torz törzs gyanánt, 
:melleden fertelmes szájjal e vadonban miért nyüzsögsz?&quot; 
: &lt;br&gt;
:Laksmana válaszát hallva, igen megörvendett a Törzs, 
:és Indra jós-igéjére visszagondolva, így beszélt: 
:&quot;Üdvömre jöttetek, hősök! Áldás kísérje léptetek! 
:Üdvömre metszettétek le tőből ketten két karomat. 
:Elbeszélem igaz szóval, férfiak oroszlánjai, 
:hogyan szülte saját vétkem, önteltségem e termetet. 
: &lt;br&gt;
:71. 
: &lt;br&gt;
:Egykor, erős karú Ráma, hatalmas voltam és vitéz, 
:és elképzelhetetlen szép; mind a Három Világ dicsért. 
:De egyszer balga dölyfömben ezt az alakot öltve fel, 
:a jámbor remeték népét ijesztgettem mindenfelé. 
:Magamra haragítottam a nagy szentet, Szthúlasiraszt: 
:erdőn, gyümölcsszedés közben, meg akartam rémíteni. 
:Rámrivallt alakom láttán az izzó tűzláng átkú bölcs: 
:«Ez a szégyenletes, torz test tapadjon mindörökre rád!» 
:Kérleltem a haragvót, hogy átka végét jelölje ki. 
:Esdeklésemre ily szóval enyhítette átkát a szent: 
:«Ha Rámával találkozol, és levágja rút karodat, 
:és máglya lángján elhamvaszt, visszanyered szépségedet.» 
:Azóta két hosszú karral vadállatokat fogdosok; 
:oroszlánt, párducot, tigrist falok nyersen szüntelenül. 
:Így élek itt az erdőben, királyok legnagyobbika, 
:s elfogok minden élőlényt, ami szemem elé kerül, 
:sejtve, hogy így előbb-utóbb markomba kerül Ráma is. 
:Üdv, Ráma, hogy megérkeztél! Rajtad kívül más, Raghu-sarj, 
:nem ölhet meg, mert így mondta igaz szóval az átkozó. 
:S majd tanáccsal segítséget nyújtok neked, vitéz király, 
:hálából és barátságból, ha tűzben elhamvasztotok.” 
: &lt;br&gt;
:A Törzs történetét hallva, az igaz lelkű Raghu-sarj 
:Laksmana társaságában elpanaszolta bánatát: 
:&quot;Nejemet, a nemes Szítát, elrabolta gaz Rávana, 
:mikor tanyánkról távoztam és Laksmana nem volt jelen. 
:Hitvesem elrablójáról nem tudok mást, csak a nevét; 
:sem külsejét, sem lakhelyét, sem erejét nem ismerem. 
:Tétován futkosunk; nincsen, ki útba igazítana. 
:Szolgálatunk fejében majd légy hozzánk könyörületes! 
:Elefántok-kidöntötte száraz fatörzseket hozunk, 
:és nagy gödörbe halmozva, elhamvasztjuk holttestedet. 
:Te viszont Szítáról mondd el, ki vitte el, és merre van; 
:ha tudod a valóságot, tanácsoddal tégy jót velünk!&quot; 
: &lt;br&gt;
:72-74. 
: &lt;br&gt;
:Így váltott szót a haldokló Törzs és a két ifjú vitéz, 
:majd a hegy nagy barlangjában tüzet csiholtak szaporán. 
:Most Laksmana erős lánggal lobogó üszköt ragadott, 
:s mindenfelől meggyújtotta a máglyát. Fellángolt a tűz. 
:A Törzs hatalmas tetemét mint óriás vaj-darabot 
:nyalták körül a lángnyelvek; saját zsírjában sercegett. 
:Hirtelen összerázkódott, lerázta a máglya tüzét, 
:s erőben, égi köntösben, mint lángnyelv felemelkedett. 
:Majd ragyogó ruhájában, tarka ékszerrel ékesen 
:a levegőbe felröppent, elégedetten, boldogan. 
:Hattyúk vonta, sziporkázó, tündöklő égi kocsin állt, 
:szépsége a tíz égtájat ragyogó fénnyel vonta be. 
:A levegőből Rámához intézte oktató szavát: 
:&quot;Halld meg tőlem igaz szóval, hogyan nyered vissza nejed. 
:Figyeld meg jól, amit mondok. Egy Szugríva nevű majom, 
:akit bátyja, a vad Válin, trónusáról elüldözött, 
:a szép Pampá folyó partján a szemet-gyönyörködtető 
:Risjamúka hegyen lakik, és négy hű majma van vele. 
:A dicső, nagy vitézségű, illendőséget ismerő, 
:igaz igéretű, fényes, bölcs elméjű, állhatatos, 
:bőkezű, adomány-osztó, nagy hatalmú, nagy erejű 
:majomkirályt elüldözte bátyja, s száműzetésben él. 
:Szítá megkeresésében ő lesz segítő társatok. 
:Indulj késedelem nélkül, keresd fel Szugrívát hamar, 
:és köss vele szövetséget, hogy erős támaszod legyen. 
:Ármány nélkül barátságot fogadj lobogó tűz előtt, 
:s ne becsüld le mivoltáért Szugrívát, a majomkirályt! 
:Hálatudó, erős és bölcs, s ő is szövetségest keres. 
:Ha oldalára állsz, Ráma, sikerre viszitek ügyét. 
:Akár beteljesül vágya, akár nem, téged megsegít. 
:Ez a majmok-oroszlánja szerte a földön mindenütt 
:jól ismeri az emberhús-faló szörnyek rejtekeit. 
:Előle nem marad rejtve semmi a széles föld színén, 
:amerre a Nappal Ura ezer sugara ont hevet. 
:Mély folyókat, hegyek hátát, szirtodúkat, barlangokat 
:át fog kutatni népével, és Szítának nyomára jut. 
:Ő majd szétküldi nagy testű majmai fürge seregét, 
:s kifürkészik, hogy elválás-gyötörte nejed merre van. 
:Megtalálják a szép testűt még Rávana lakában is.” 
: &lt;br&gt;
:Így útba igazította tanáccsal Rámát s Laksmanát 
:a nyakában virágfűzért viselő, fényes églakó, 
:s ők hálásan kiáltottak a légben lebegő felé: 
:&quot;Térj meg égi lakásodba! Üdv néked! Mi is indulunk.&quot; 
: &lt;br&gt;
:&quot;Induljatok, és kísérjen ügyetekben siker!” – felelt, 
:s elköszönt az örvendőktől, és eltűnt szemeik elől. 
:A férfiak vezérének két sarja tüstént útra kelt, 
:és keleti irányt véve, a Pampá felé sietett. 
:Sziklás bércek tövén jártak, mézes gyümölcsű fák között; 
:iparkodtak, hogy mielőbb Szugrívára találjanak. 
:Megpihentek a hegyháton, ott töltötték az éjszakát, 
:s másnap a Pampá partjára megérkezett a két vitéz. 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt;
==IV. Kiskindhá könyve ==
: &lt;br&gt;
:2. 
: &lt;br&gt;
:Mikor Szugríva meglátta, hogy a két fegyveres vitéz 
:arrafelé közeledik, szörnyű ijedség fogta el. 
:Hevesen dobogó szívvel pillongatott maga körül, 
:és nem tudta, hová bújjon a majmok legbölcsebbike. 
:A két nagy erejű láttán lelke nyugalmat nem talált, 
:és rettegő majom-szíve tanácstalanul dobogott. 
:Töprengett az igaz lelkű: mi lesz könnyű, mi lesz nehéz, 
:s izgalmában tanácskozni hívta majmait a király. 
:Rámát és Laksmanát nézve, az ugrándozó nép feje 
:nyugtalanul, felindultan beszélt minisztereihez: 
:&quot;Úgy vélem, hogy a gaz Válin küldte ezt a kettőt ide, 
:hogy remetének álcázva átjussanak a dzsungelen.” 
: &lt;br&gt;
:Ezután a hegyoldalról egy magas csúcsra keltek át, 
:hogy szemügyre vegyék jobban a két páratlan nyíllövőt. 
:Ott a Válin cselét sejtő, aggodalmában reszkető 
:Szugrívát megvígasztalta a szóhoz értő Hanumán: 
:&quot;Ezzel a gyáva aggállyal hagyjatok fel mindannyian! 
:Ebben a hegyi rejtekben nem kell Válintól tartanunk. 
:Aki elől zavart lelked menekül, majmok tigrise, 
:a zord ábrázatú Válint még nem láttam errefelé. 
:Gonosz, erőszakos bátyád, Válin, a rosszindulatú, 
:akitől fél szelíd szíved, nincs itt; nem fenyeget veszély. 
:Kiütközik majom-voltod, fákon ugráló nép ura: 
:elméd folyton csapong, nem tudsz uralkodni önmagadon. 
:A jelekből következtess, okosság legyen fegyvered, 
:mert nem védheti meg népét okosság nélkül a király.” 
: &lt;br&gt;
:Szugríva végighallgatta Hanumán jótanácsait, 
:és értelmes beszédére értelmes szóval válaszolt: 
:&quot;E két erős, íjjal-karddal felfegyverzett, hosszú karú, 
:isten-szerű vitézt látva, kit ne fogna el félelem? 
:Válin bérenceit sejtem e két páratlan férfiben. 
:Király körül sok nép lebzsel; a gyanakvás ajánlatos. 
:Alattvalóik kezével gyilkolnak az uralkodók, 
:s Válin a cselfogásokból bő tárházzal rendelkezik. 
:Te is alattvalómként menj, ismerd ki a két idegent 
:külsejükről, beszédükről, sőt mozdulataikról is. 
:Természetüket fürkészd ki, s ha látod, jószándékúak, 
:barátságos beszédeddel nyerd meg jóindulatukat. 
:Arcom elé vezesd őket, s tudd meg, hogy a két idegen 
:mit keres itt az erdőben, íjjal-karddal fegyveresen.” 
: &lt;br&gt;
:3-4. 
: &lt;br&gt;
:A vitéz lelkű Szugríva parancsszavára Hanumán 
:indult, s egyetlen ugrással ott termett a két hős előtt. 
:Alakját elváltoztatta a Szélisten ravasz fia, 
:s kolduló szerzetessé vált a furfangos eszű majom. 
:A két testvér elé lépett, és illendően meghajolt, 
:léleknek jóleső, nyájas szóval mondott üdvözletet: 
:&quot;Királyi bölcsekként fénylő, vezeklésben tökéletes, 
:szent fogadalmú remeték, e tájra miért jöttetek? 
:Erős izmú, aranyszínű, faháncs-köntösbe öltözött 
:vezeklők, mért riasztjátok az erdő békés vadjait? 
:Kapuretesz-kemény, vastag, hosszú, erős karotokat 
:ékszer miért nem ékíti, ahogyan illenék reá? 
:Hegyes nyílvesszők duzzasztják ékes díszű tegzeteket, 
:mint szörnyű, lángoló kígyók, halálos harapásúak. 
:– Szugrívát, az igazságos, vitéz lelkű majomkirályt 
:elűzte sanda testvére, s most szomorúan kóborol. 
:Ő küldött ide hozzátok, a majmok főinek feje; 
:az ő követeként jöttem; én Hanumán majom vagyok. 
:Barátságotokat kéri a törvénykedvelő király; 
:én főtanácsosa vagyok; a Szél istene volt atyám. 
:Kedvem szerinti alakot tudok magamra ölteni, 
:így most Szugríva kedvéért lettem kolduló szerzetes.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Hanumán szavait hallva, Laksmana vette át a szót, 
:és Ráma buzdítására ő is elmondta sorsukat: 
:&quot;Fényességes, igaz lelkű, nemes király Dasaratha; 
:az ő elsőszülött sarját, Rámát látod magad előtt. 
:Elvesztette királyságát, az őserdő lett lakhelye. 
:Én is követtem bátyámat, s neje, Szítá is jött vele. 
:A magára maradt Szítát elrabolta egy ráksasza; 
:a ráksaszát mi nem láttuk, mikor elvitte hitvesét. 
:Egy elvarázsolt szellemmel találkoztunk nemrégiben: 
:Szugrívához, a fán-járók bölcs urához utasított, 
:aki sokat tapasztalt, s az asszonyrablót is ismeri. 
:Így szól, valósághoz híven, kérdésedre a válaszom. 
:Én és Ráma segítségért Szugrívához folyamodunk.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Könny közt, megindító hangon így beszélt Szumitrá fia, 
:s Hanumán, a beszédében bölcs, ilyen szóval felelt neki: 
:&quot;Eszes, érzékeik vágyát megfékező vitézeket 
:örömmel fogad Szugríva; javára válik jöttötök. 
:A Nap fia segítséget fog nyújtani kétségkivül 
:Szítá megkeresésében, s éppúgy bízhattok bennem is.” 
: &lt;br&gt;
:Így válaszolt a Szél sarja, a bölcs elméjű Hanumán, 
:s a két Raghu-fiat hívta, urához menjenek vele. 
:A vándor szerzetes külsőt majom-testre cserélte fel, 
:s őket hátára ültetve, indult a majom-elefánt. 
: &lt;br&gt;
:5-6. 
: &lt;br&gt;
:A Risjamúka hegycsúcsról a szomszéd hegyre ment velük, 
:és ott urának elmondta a két testvér történetét: 
:&quot;Uralkodóm, ez itt Ráma, a nagy bölcsességű vitéz, 
:és aki vele együtt jött, az testvéröccse, Laksmana. 
:A Raghu-nemzetség sarja Ráma, Dasaratha fia. 
:Ráma a Törvényt tisztelve, atyja szavának engedett, 
:aki mindig igazsággal kormányozta országait, 
:de egy asszonyra hallgatva, végül száműzette fiát. 
:Remeteként az erdőben élt a királyfi. Itt nejét 
:Rávana orvul ellopta. Segítségedet kérni jött. 
:Barátságodat óhajtják a hősök, Ráma s Laksmana. 
:Tisztelettel fogadd őket; méltó reá e két vitéz.” 
: &lt;br&gt;
:Hanumán szavait hallva, Szugríva, a majomkirály 
:megnyugodott, és félelme rögtön örömre változott. 
:Emberi alakot vett fel a fákon élő nép ura, 
:s méltóságteljes szépségben állt a két Raghu-sarj elé: 
:&quot;Ráma, örömmel hallottam a Szél fiától, hogy ki vagy, 
:törvénytartó, igaz lelkű, mások üdvén munkálkodó. 
:Ezért nyereség számomra és megtiszteltetés, uram, 
:hogy velem majom létemre barátkozni szándékozol. 
:Ha elfogadsz barátodnak: nézd, jobbomat nyújtom feléd, 
:kössünk szilárd egyességet; fogd meg kezeddel kezemet!” 
: &lt;br&gt;
:Ráma örvendve hallgatta Szugríva bölcs ajánlatát, 
:s erősen megszorította kezét kezével boldogan. 
:Hanumán, aki elhagyta a szerzetesi alakot, 
:most már saját alakjában két fácskával tüzet csiholt. 
:A tűz fellobbanó lángját virágokkal tisztelte meg, 
:s a szerződést kötő két fél közé helyezte a tüzet. 
:Jobbkéz felől körüljárták a tüzet a szövetkezők, 
:így fogadott barátságot Ráma és a majomkirály. 
:Ekkor vígasztaló szóval fordult Rámához a király: 
:&quot;Szívbeli jóbarátom vagy, örömünk s bánatunk közös. 
:Bízz bennem! Nejed elvesztét nem kell sokáig sínylened; 
:mint az eltűnt igazságot, visszaszerzem neked megint. 
:Akár az Alvilág mélyén, akár fent a felhők fölött 
:szenved rabságban hitvesed, érte megyek s visszahozom. 
:Tudom biztos jelekből, hogy a Vidéha-királyleányt 
:láttam, amint elhurcolja a könyörtelen ráksasza. 
:«Ráma, Ráma!» – sikoltozta, majd kiáltotta Laksmanát, 
:a szörny karjában vergődve, mint kígyó a sas karma közt. 
:Mikor engem megpillantott négy társammal a hegytetőn, 
:elébem dobta kendőjét és csillogó ékszereit. 
:Mi felvettük a vállkendőt, és megőriztük gondosan; 
:idehozom, hogy ráismerj nejed ékességeire.” 
: &lt;br&gt;
:E szavakkal a hegy rejtett barlangjába futott hamar 
:Szugríva, hogy szívességet tegyen Ráma királyfinak. 
:Fogta a ledobott kendőt és a fényes ékszereket, 
:és odavitte Rámához, megmutatta: &quot;Nézd ezeket!” 
:Ráma átvette a kendőt és neje ékességeit, 
:s könny fátyolozta el szemét, mint holdat a felhőgomoly. 
:Szítá emléke kínozta, és könnyek közt felzokogott: 
:&quot;Jaj, kedvesem&quot; – s fájdalmában földre roskadt erőtlenül. 
:Laksmanára tekintett, és miközben hulltak könnyei, 
:szívettépő panasszóval hívta tanúul a vitézt: 
:&quot;Nézd, Laksmana, az elhurcolt királyleány vállát fedő, 
:földre lehullott fátylát, és testéről az ékszereket!” 
: &lt;br&gt;
:Bánat-gyötörte bátyjának ilyen szavakkal válaszolt: 
:&quot;Fülbevalóját nem láttam, karperecét nem ismerem, 
:csak boka-csatját, mert feljebb sosem tévedt tekintetem.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Majd Szugrívához intézte kérdő szavát a Raghu-sarj: 
:&quot;Mondd meg, Szugríva, hogy merre hurcolta el hitvesemet, 
:életem legnagyobb kincsét, a levegőben az a szörny? 
:Szívem megkeserítője, a gaz ráksasza hol lakik, 
:aki e hitvány tettével haragomat idézte fel, 
:tágra tárta maga előtt a Halál szörnyű kapuját, 
:és a ráksasza-nemzetre elhozta a végpusztulást?” 
: &lt;br&gt;
:7, 9-10. 
: &lt;br&gt;
:A kétségbeesett Ráma szavára a majomkirály 
:meghajolt, s összetett kézzel, könnyes szemmel így válaszolt: 
:&quot;Nem tudom, merre ment, s hol van az a ráksasza-förtelem; 
:hatalmát, erejét, mocskos nemzetségét nem ismerem. 
:De igaz szóval ígérem, minden módon azon leszek, 
:hogy visszanyerjed Szítádat; ne bánkódj, ellenség-ölő! 
:Lásd, én is elveszítettem nejemet, mégse csüggedek, 
:s e nagy csapástól görnyedve sem vesztem önuralmamat. 
:Van egy Válin nevű bátyám, akit nagyra becsült atyánk, 
:mint ellenség-lemészárlót, és régen én is ugyanúgy. 
:Midőn lejárt atyánk napja, a majom-nép legfőbbjei 
:mint idősebbet, őt tették királlyá, s hódoltak neki. 
:Atyánktól s ősatyáinktól örökölt trónus uraként 
:tiszteltem mindíg bátyámat, szolgáltam alázatosan. 
:Egy Májávin nevű démon, Dundubhi szörnyeteg fia, 
:egy asszony miatt Válinnal nagy viszályba keveredett. 
:Kiskindhá kapujához jött egy éjjel, míg a nép aludt, 
:és bömbölt iszonyú hangon, Válint tusára hívta ki. 
:A rémítő üvöltésre felébredtünk mindannyian. 
:Bátyám nem bírta fékezni indulatát, és kirohant. 
:Asszonyai tartóztatták, és én is, tisztelettudón, 
:de ő lerázott bennünket, s kirontott a nagy erejű. 
:Testvéri együttérzésből én is mentem Válin után. 
:Mikor a szörny megpillantott kettőnket közelíteni, 
:rémület született benne, és szaporán elmenekült. 
:A rémülten menekülőt nyomon követtük szaporán. 
:A Hold is éppen akkor kelt, megvilágítva az utat. 
:Egy fű-benőtte nyílásban eltűnt a démon hirtelen. 
:Odaértünk a nyíláshoz, s megálltunk tanácstalanul. 
:Igen bosszankodott bátyám, hogy ellenfele megszökött, 
:és indulata lángjában így intézte hozzám szavát: 
:&quot;Állj meg az üreg szájánál, és őrködjél figyelmesen, 
:miközben én berontok, s bent lesújtom ellenségemet.” 
: &lt;br&gt;
:Én elleneztem szándékát, de ő hajthatatlan maradt. 
:Megesketett lábaira, és a barlangba behatolt. 
:Egy teljes év lepergett már, amióta eltávozott, 
:s én közben a barlang száját pillanatra sem hagytam el. 
:Azt gondoltam, hogy elpusztult, és szívem megkeseredett. 
:Majd egy idő elmúltával döbbenten vettem észre, hogy 
:sűrű, habos vér tódul ki a földnyílás torkolatán. 
:Üvöltő démonok hangja ütötte meg a fülemet, 
:s uralkodóm kiáltása, mint akit vész szorongatott. 
:E jelekből megértettem, hogy szegény bátyám ott veszett. 
:Eltorlaszoltam hegycsúcs-nagy sziklákkal a hegyüreget, 
:víz-áldozatot öntöttem, s Kiskindhába tértem haza. 
:Titkoltam az igazságot, de megsejtették főbbjeim, 
:összegyűltek, s királyukká kentek köz-akarat szerint. 
:Igazsággal uralkodtam reám szállt birodalmamon, 
:de visszatért váratlanul Válin, a tusa győztese. 
:Tisztelettel fejet hajtva üdvözöltem testvéremet, 
:de bátyám vad haragjában rám támadt, durván leszidott. 
:Válin minisztereimet s összes alattvalóimat 
:összehívta, s a gyűlésben engem szitokkal illetett: 
:&quot;Mindnyájan emlékeztek rá, hogy volt: azon az éjszakán 
:Májávin, az erős démon, párviadalra szólított. 
:A démon kihívására kiléptem váram kapuján, 
:és utánam osont álnok, titkolt szándékkal az öcsém. 
:Másodmagammal meglátott Májávin, a nagy erejű; 
:megrettent, s elfutott gyáván. Nyomon követtük, én s öcsém. 
:Gyorsan futott a rút démon, s egy barlang szája nyelte el. 
:Mikor láttam, hogy elnyelte ellenfelemet az üreg, 
:utasítottam kétszínű, álnok szívű testvéremet: 
:«Nem térek meg a városba, amíg nem végeztem vele; 
:várj itt a barlang szájánál, amíg elpusztítom a gazt.» 
:Gondoltam, hogy öcsém megvár, és beléptem a szörny nyomán. 
:A szövevényes barlangban bolyongtam egy esztendeig, 
:amíg sikerült meglelnem rejtőzködő ellenemet. 
:Megöltem, és kiirtottam egész rokonságát vele. 
:Bömbölt haláltusájában a föld mélyén a szörnyeteg, 
:s kiömlő vére árjával színig megtelt a hegyüreg. 
:Elvégeztem teendőmet, halva volt hitvány ellenem, 
:indultam a kijárathoz, de szikla torlaszolta el. 
:Testvéremet kiáltottam: « Szugríva, jőjj! Szugríva, jőjj!» 
:Ám válasz a kiáltásra nem jött. Megdöbbentett a csend. 
:Sok rúgással ledöntöttem az üreg sziklatorlaszát, 
:előjöttem a tört úton, s ismét városomban vagyok. 
:Szugríva, ez az arcátlan, elirígyelte trónomat, 
:s testvéri kötelességét feledve, az üregbe zárt.” 
: &lt;br&gt;
:Beszéde befejeztével Válin, a törvényt elvető, 
:kikergetett a városból, egy szál ruhával testemen. 
:Száműzetésbe küldött, és elragadta hitvesemet. 
:Féltemben az egész földet, erdőket és tengereket 
:bekóboroltam, és végül a kies Risjamúka-hegy 
:lett menedékem. Itt Válin nem bánthat; hallgasd meg, miért. 
: &lt;br&gt;
:11. 
: &lt;br&gt;
:Volt egy szörnyű bivaly-démon, a hegynagyságú Dundubhi. 
:Testében egyesítette ezer elefánt erejét. 
:A nagy erő a démon torz agyát dölyffel töltötte el, 
:s felkereste nagy testével az Óceánt, vizek urát. 
:Rugdosni kezdte lábával a gyöngyökben gazdag vizet, 
:és gőgősen szólította viadalra: «Mérkőzz velem!» 
:Ekkor kiszállt a mélységből a Víz hatalmas istene, 
:s a végzet-űzte démonnak nyugodt hangon így válaszolt: 
:«Tusára vágyó, nincs rá mód, hogy tusára szálljak veled, 
:de megmondom, figyelj rám, hogy ki lesz méltó ellenfeled. 
:Siva nejének atyja a hegyek ura, Himalája; 
:völgyeiben folyók folynak, erdők borítják oldalát, 
:jámbor vezeklők népének nyújt oltalmat erdőiben – 
:ha akarsz, vele birkózz meg; ő egyenlő erős veled.» 
:Azt gondolta a démon, hogy féltében szólt az Óceán, 
:s mint idegről a nyílvessző, röpült a nagy hegység felé. 
:Vezérelefánt nagyságú, fehérlő sziklatömbjeit 
:öklelve szerteszét szórta vadul bömbölve Dunbudhi. 
:Testett öltött az istenség, s mint fehérlő felhőgomoly, 
:saját csúcsára állt, s onnét megszólította Dundubhit: 
:«Tiszteld a törvényt, Dundubhi! Ne háborgasd hegységemet! 
:A csata távol áll tőlem; remetéknek nyújtok tanyát.» 
:A hegyek bölcs királyának csillapító szavaira 
:haragtól vérvörös szemmel fakadt ki a vad szörnyeteg: 
:«Ha gyáva vagy, ha tőlem félsz, vagy harcban nem vagy járatos, 
:magad helyett nevezz meg mást, aki birokra kel velem!» 
:Haragját elpalástolta a fenséges Himálaja, 
:s a hányaveti démonnak türelmes szóval válaszolt: 
:«A kincsözönben dúskáló Kiskindhá városban lakik 
:Indra isten fia, Válin, a majom-nép vitéz ura. 
:Erős, csatához értő, bölcs, s mindenkinél alkalmasabb, 
:hogy viadalra szólítsd, mint Indra Namucsi* óriást.» 
:A Hegy Ura tanácsára felizzott Dundubhi dühe, 
:s indult száguldva, hogy Válint városában keresse fel, 
:rémítő nagy bivaly-testben, hegyes szarvval, félelmesen, 
:mint égbolton a vízzel telt viharfelhő eső előtt. 
:Kiskindhához megérkezve, a városkapuban megállt, 
:s földet-remegtető hangon elbődült, mint a gongütés. 
:Fákat tördelt, patájával kapálta a földet vadul, 
:öklelő elefánt módján döfölte szarva a kaput. 
:Válin háreme mélyében meghallotta a vad robajt, 
:s kisietett a szép nőkkel, mint csillagsereggel a Hold. 
:Világos, érthető szóval szólította a tombolót: 
:«Miért bömbölsz, szörny? Kiskindhá kapuját miért döngeted? 
:Ismerlek, durva Dundubhi. Védd életedet, ha tudod!» 
:Nyakából elhajította atyjától kapott ékszerét, 
:az arany koszorút Válin, s ellenfelére támadott. 
:Megragadta két szarvánál a hegynagyságú Dundubhit, 
:meglóbálta, üvöltött és földhöz csapta az óriást. 
:Élet-oltó csapásától összezúzódott Dundubhi. 
:A földön elterült nagy test öt elemére szétoszolt, 
:s áradt a leterítettnek orrán-fülén a vérpatak. 
:Válin a testet felkapta, meglengette feje fölött, 
:s nagy lendülettel mérföldre hajította a tetemet. 
:A messzire hajítottnak szájából vér permetezett, 
:s egy remete tanyájára szórta a szél a cseppeket. 
:Matanga, remeték bölcse, látta a hulló cseppeket, 
:haragra gerjedt, s töprengett magában: «Ki ez a gonosz, 
:aki sebek szennyes nedvét szórja reám váratlanul?» 
:Kisietett kunyhójából, s megpillantotta a kimúlt, 
:hegynagyságú bivaly-démon földön heverő tetemét. 
:Vezeklése hatalmával meglátta a történteket, 
:és nagy átkot bocsátott az elhajító majom felé: 
:«Soha ide ne léphessen, és ha belép, pusztuljon el, 
:aki remete-erdőmet vér nedvével fertőzte meg, 
:s az idehajított testtel kitördelt fákat, bokrokat! 
:Ha remete-tanyám táján egy mérföldnyi kerületet 
:átlép a balgatag lelkű, percig se élhessen tovább! 
:És hogyha hívei közül éppen itt járnak némelyek, 
:távozzanak békességben; nem maradhatnak ők sem itt, 
:mert megfogja erős átkom mindegyiket, ha itt időz, 
:gyümölcsöt-gyökeret tépve, pusztítva lombot és csírát 
:e békességes erdőben, melyet gyermekként óvok én. 
:Egy napot adok távozni; ha holnap majmot látok itt, 
:kővé változik átkomtól sok-sok ezer esztendeig» 
:A majmok félve hallgatták a remete varázsszavát, 
:s eltávoztak az erdőből. Láttukra Válin így beszélt: 
:«Mi történt, hogy Matangától ide gyűltek mindannyian 
:az erőben lakó majmok? Csapás zúdult a tájra tán?» 
:Ekkor a majmok elmondták Válinnak a történetet, 
:és Matanga nagy átkáról tudósították urukat. 
:Ő a nagy szent elé járult, s leborulva esedezett, 
:de nem vetett ügyet sem rá, és hajlékába távozott. 
:Az átok foganatjától retteg Válin azóta is, 
:s Risjamúka felé sem jön, látni sem meri a hegyet. 
:A tilalom folytán, Ráma, itt nem kell tőle tartanom, 
:és félelem nélkül járom az erdőt, s velem híveim. 
:Nézd, Raghu sarja, itt ezt a hegycsúcs nagyságú csontrakást: 
:szörnyű erő röpítette idáig ezt a tetemet. 
:Megítélheted ebből is, Válin mily iszonyú erős; 
:úgy gondolod, hogy képes vagy viadalban lebírni őt?” 
: &lt;br&gt;
:A vitéz lelkű Szugríva aggodalmas szavaira 
:Ráma csak elmosolyodott, majd nyugodtan így válaszolt: 
:&quot;Szugríva, hogyha nem bízol erőmben, majom-nép ura, 
:bizonyítékkal szolgálok, hogy bízvást számíthass reám.&quot; 
:Így beszélt biztató szóval a majomhoz a Raghu-sarj, 
:majd egyetlen lábujjával felkapta a nagy csontrakást, 
:játékosan meglóbálta, és tíz mérföldre rúgta el. 
: &lt;br&gt;
:12. 
: &lt;br&gt;
:Örömmel látta Szugríva, összekulcsolta két kezét, 
:s elismerőleg főt hajtva hódolt Ráma vitéz előtt: 
:&quot;Óh, férfiak oroszlánja, Indrát s egész isten-hadát 
:könnyűszerrel legyőznéd te, nemhogy Válin majomkirályt. 
:Minden bánatom elszállott, végtelen boldogság fog el, 
:hogy ilyen pártfogót nyertem, földi Indrát és Varunát. 
:Azt a testvér alakjába öltözött ellenségemet 
:öld meg csatában érettem; ezért kulcsolom kezemet.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Ő magához szorította Szugrívát barátságosan, 
:mintha öccsét ölelné meg, és nyájas szóval válaszolt: 
:&quot;Menjünk tehát Kiskindhába; indulj előttem sebesen, 
:s ha megérkeztünk, hívd harcra Válint, álnok testvéredet!” 
: &lt;br&gt;
:Tüstén mindnyájan indultak Válin székvárosa felé, 
:amely fákkal körülvéve, sűrű erdő mélyén feküdt. 
:Szugríva rémítő hangon üvöltötte Válin nevét, 
:s a viadalra készülve, szorosra húzta köntösét. 
:Öccse kiáltását hallva, a nagy Válin haragosan 
:előjött, mint a Fény-adó a Felkelés hegyoldalán. 
:Gomolygó küzdelem támadt Szugríva és Válin között, 
:mintha egymásnak ütközne két nagy csillag az ég ívén. 
:A négy ököl mint négy mennykő, mint négy villám a négy tenyér 
:cikázva sújtott egymásra az őrjöngő, szilaj tusán. 
:Ráma felajzott íjával figyelte a két küzködőt, 
:az egymáshoz ikerpárként hasonló két majomkirályt. 
:Mivel megkülönbözetni nem bírta a testvéreket, 
:halálos nyíl lövésére nem tudta elszánni magát. 
:Válin megtörte Szugrívát, és a majom elmenekült, 
:mert nem találta ott Rámát oltalmazóul oldalán. 
:Ütésektől legyengülve, saját vérétől szennyesen, 
:nyomában üldözőjével, Risjamúka felé futott. 
:Mikor beért az erdőbe, Válin a fák előtt megállt, 
:mert rettegett az átoktól, és szitkozódva távozott. 
:Ráma követte Szugrívát. Vele ment öccse, Laksmana. 
:Hanumán is velük tartott.Felkeresték a vert vitézt. 
:Amint Szugríva meglátta, hogy Ráma közeleg felé, 
:búsan, szégyenkező arccal, földre sütött szemmel beszélt: 
:&quot;Rábeszéltél, hogy hívjam ki, s te erődet megmutatod, 
:s most, hogy összeveszítettél, cserben hagyod védencedet. 
:Felbujtás helyett őszintén be kellet volna vallanod, 
:hogy nem szállsz szembe Válinnal, s békén maradtam volna itt.&quot; 
: &lt;br&gt;
:A vitéz lelkű Szugríva panaszkodó szavaira, 
:szemrehányó beszédére Ráma csitítva válaszolt: 
:&quot;Kedves barátom, hallgass meg, s távolítsd el haragodat; 
:ne neheztelj; okom volt rá, hogy ne lőjem ki nyilamat. 
:Ékszerekkel, ruhátokkal, testben s járásotokban is 
:hasonlítotok egymáshoz, te és bátyád, mint két iker. 
:Megzavart e hasonlóság, majmok legnemesebbike, 
:ezért nem mertem ellőni élet-kioltó nyilamat, 
:féltemben, hogy barátomat ölöm meg segítség helyett. 
:Indulj tusára újólag, ne csüggedj el, majmok ura, 
:de előbb ölts a testedre olyan ismertető jelet, 
:amelyből felismerhetlek, ha párharcba bocsátkozol. 
:Laksmana, messziről látszó ismertető jelül szakíts 
:egy virázó folyondárt, és fond Szugríva nyaka köré!” 
: &lt;br&gt;
:Ekkor öccse kiválasztott egy virággal dúsan rakott 
:folyondárt, leszakította, nyakára fonta szorosan. 
:Nyakában a folyondárral úgy tündökölt a nagy majom, 
:akár darvak füzérével az alkonyati fellegek. 
:Újra erőben és büszkén, Rámát tudva az oldalán, 
:a Válin-védte városba indult elszántan a majom. 
: &lt;br&gt;
:14-15. 
: &lt;br&gt;
:Itt a mézsárga Szugríva eget-repesztőt ordított, 
:hogy a hangtól fejvesztetten szétfutottak a nagy bikák, 
:mint csatában a sebzett ló, menekültek vadállatok, 
:madarak földre hulltak, mint mennyből lebukó szellemek. 
:Meghallotta az ordítást a háremében mulató, 
:öccse megcsúfolásának örvendő durva Válin is. 
:A minden élő szívében félelmet keltő bömbölés 
:elűzte mámorát tüstént, és szörnyű düh töltötte el. 
:A rettentő üvöltésre talpára ugrott a majom, 
:és szinte meghasították a földet döngő léptei. 
:Tárá királyné aggódó szeretettel ölelte meg, 
:s zavartan, remegő hangon próbálta csillapítani: 
:&quot;Fékezd haragod, mely rádtört, mind sodró, áradó folyó! 
:Várj reggelig! Ha megvirrad, majd megmérkőzhetel vele. 
:Elmondom, hogy mitől tartok, miért kérlek, hogy ne siess. 
:Épp most verted le Szugrívát, és megsebesült súlyosan; 
:s ha visszatér ilyen gyorsan, és csatázni hív, ez gyanús. 
:Nem hiszem, hogy magától jött újra kiállni ellened; 
:nyilván erős segítőre talált, azért büszkélkedik. 
:Kérlek, hallgass tanácsomra; hasznodra lesz, ha megteszed: 
:öcsédet, Szugrívát kend fel társuralkodóvá hamar. 
:Testvér marad a testvéred, akár távol, akár közel, 
:és a testvér a testvérnél hívebb barátot nem talál.&quot; 
: &lt;br&gt;
:16. 
: &lt;br&gt;
:A csillagfényes orcájú Tárá üdvös tanácsait 
:a gőgös Válin fitymálta, és ingerülten válaszolt: 
:&quot;Csatában sose hátráló, nem alázkodó harcosok 
:inkább meghalni hajlandók, mint tűrni sértés szégyenét. 
:Az alávaló Szugríva párviadalra szólító, 
:hitvány, dölyfös üvöltését nem viselheti el szívem. 
:Megyek és megküzdök vele; aggodalomra nincs okod. 
:Letöröm nagyravágyását, de megkímélem életét.&quot; 
: &lt;br&gt;
:A nyájas szavú, szép Tárá Válint féltőn ölelte meg, 
:majd sírva, lassú léptekkel megkerülte jobbkéz felől. 
:Áldó, győzelmet ígérő jósigéket mondott reá, 
:s kétségbeesve támolygott háremébe hölgyeivel. 
:Válin, akár a nagy kígyó, haragjában lihegve fújt, 
:s villogó pillantásokkal ment keresni ellenfelét. 
:Akár a lobogó tűzláng, várt rá a sárga, nagy majom., 
:Felövezte magát Válin, és Szugríva felé rohant, 
:magasra emelt öklével készülve földre sújtani. 
:Ökölbe szorított kézzel ugrott elé Szugríva is, 
:a vállas Válin vesztére vágyódva bosszúszomjasan. 
:Haragtól rézvörös szemmel állt a reá rontó elé 
:a szörnyű erejű Válin, és gúnnyal kiáltott felé: 
:&quot;Ezt a kemény ujjú, súlyos, összeszorított öklömet 
:lendülettel feléd sújtom, és kitépem életedet.&quot; 
: &lt;br&gt;
:E szavakra testvéröccse szintén visszaadta a szót: 
:&quot;Fejedre zuhanó öklöm fojtsa beléd az életet!&quot; 
: &lt;br&gt;
:Rávetette magát Válin, rásújtott szörnyűségesen; 
:mint források hegyoldalból, patakzott testéből a vér. 
:De mitsem bánta Szugríva. Kitépett egy nagy sála-fát, 
:s végigvágott Válin testén, mint a villám a hegytetőn. 
:A nagy szálfa csapásától imbolyogva megtántorult, 
:mint rakománya súlyától tengeren imbolygó hajó. 
:Mintha az égen egymásba csapódna a Hold és a Nap, 
:két keselyű egymást tépné, úgy marták egymást vad tusán. 
:Ágastul kicsavart fákkal, kemény sziklatömbökkel és 
:sziklakemény karommal, majd karokkal, térddel folyt a harc. 
:Végül Válin tovább bírta, s a harcban ő maradt felül; 
:Szugríva lassan elgyengült, fogytán volt minden ereje. 
:Ráma látta, hogy elgyengül Szugríva, szövetségese, 
:s kétségbeesve, aggódva, mind gyakrabban tekint körül. 
:Szorult helyzete láttára Ráma látta, hogy itt a perc, 
:s ekkor nyilát elővette, hogy Válinnal végezzenek. 
:Íjára helyezett egy nagy, kígyóméreg-tüzű nyilat, 
:s az íjat ívbe hajtotta, Halál dobókorongjaként. 
:Az ideg pendülésétől felrebbent a madársereg, 
:s menekült minden négylábú, megrettenve, hogy itt a vég. 
:Mennydörgő zajjal elpattant a villám-villogású nyíl, 
:suhant, és Válin mellébe fúródott be szélsebesen. 
:A páratlan vitézségű Válin, a hős majomkirály, 
:az ütés szörnyű súlyától hanyatt zuhanva elterült. 
: &lt;br&gt;
:17-18. 
: &lt;br&gt;
:Ám ereje és szépsége, bátorsága és élete 
:a vitéz lelkűt még földre zuhantában sem hagyta el. 
:A pompás drágakő-nyaklánc, a nagy Indra ajándoka, 
:a halálra sebzett testben megtartotta az életet. 
:Nyakában az arany lánccal a haldokló úgy tündökölt, 
:mint a szélükön alkonyfény színében égő fellegek. 
:Az elesett, lassan-lassan körültekintő hős iránt 
:tiszteletet tanusítva, mellé lépett a Raghu-sarj. 
:Nagy erejű legyőzőjét felismerte áldozata, 
:s a Törvény igazságával, kemény szóval feddette meg: 
:&quot;A harcban másfelé nézőt nem dicsőség elejteni. 
:Hitvány orgyilkosom lettél, míg mással vívtam a tusát. 
:Ráma igaz, nemes lelkű, szavát tartó, becsületes, 
:könyörülő, szelíd szívű, mindenkinek csak jót akar, 
:szilárd, nagy célokért küzdő, segítő, törvénytisztelő – 
:egész világon így zengik dícséreted az emberek. 
:Most látom, hogy törvénytipró, gonosz lelkű, jellemtelen, 
:képmutató, olyan vagy, mint a fűvel benőtt kútgödör. 
:Városodban, országodban sohasem tettem semmi kárt, 
:nem illettelek rossz szóval – mért öltél meg ártatlanul, 
:miközben mással harcoltam, téged nem is bántottalak? 
:Gyümölcsön és gumón élő, erdei állatok vagyunk, 
:egyszerűek szokásaink – te pedig ember vagy, király. 
:Föld, arany, kincsek és jószág szokták szülni a háborút; 
:téged ide mi csábított? Erdőim és gyümölcseim? 
:Megölted, aki nem vétett – e szégyenletes tett után 
:mit fogsz szólni tisztességes emberek közt, nagy Raghu-sarj?&quot; 
: &lt;br&gt;
:Törvényre és igazságra hivatkozva ekként beszélt 
:elakadó lélegzettel Válin, vádolva gyilkosát, 
:s mint a vizét vesztett felleg, fényét veszítő Fény-adó, 
:kialudt tűz, feküdt némán az erejét vesztett vitéz. 
:Ráma a vádoló szóra ilyen beszéddel válaszolt: 
:&quot;Balga vagy, nem ismersz törvényt, hasznot, szabályt, viselkedést, 
:s együgyüségedben szitkot mersz szórni rám illetlenül. 
:Tudd meg: a Raghu-nemzetség örök tulajdona a Föld, 
:ők büntetnek s jutalmaznak embert, állatot egyaránt. 
:Most Bharata kormányozza igazsággal, törvényesen, 
:s parancsa végrehajtói vétket sosem követnek el. 
:Én is a törvényben járok az ő akarata szerint, 
:s a helyes úttól eltérőt zabolázni feladatom. 
:Te eltértél a törvénytől, tetted szégyent hozott reád, 
:mert vágyaidnak engedtél, királyokhoz méltatlanul. 
:Az idősebb fiútestvért, az atyát és az oktatót, 
:e hármat tartsa atyjának, aki a törvényt tiszteli. 
:Jó erkölcsű tanítványát, testvéröccsét, édes fiát, 
:e hármat fiának tartsa, aki a törvényt követi. 
:Te a törvényt megsértetted, öcséd feleségével élsz; 
:ez volt az oka, tudd meg, hogy büntetésül megöltelek. 
:Mintha menyeddel vétkeznél bujaságodban, épp olyan, 
:hogy Szugríva életében magadévá tetted nejét. 
:Te letértél az ösvényről, s kéjednek engedtél, majom; 
:sógornőd meggyalázása hozta reád a büntetést. 
:Szugríva oly barátom lett, akár testvérem, Laksmana; 
:feleséghez, királysághoz egymást fogjuk segíteni. 
:S egy másik okom is volt rá, majom, hogy elejthesselek; 
:hallgass végig, és értsd meg, hogy neheztelésre nincs jogod. 
:Nem bántam meg, amit tettem, bár nem haragudtam reád. 
:Hurokkal, tőrrel, csapdával fogdossák el az emberek 
:a vadakat az erdőben, rejtekből is és nyíltan is. 
:Akár félénken elfutnak, akár megállnak jámborul, 
:elejtik őket, elfogják a hússal élő emberek, 
:s hogy orvul is vadászgatnak, azt véteknek nem nevezik., 
:Te fatetőkön ugráló, nyilammal elejtettelek, 
:mert csak majom vagy, s mit bánom, hogy harcoltál vagy sem velem. 
:A törvényt a király szabja, övé az élet és vagyon, 
:ő adja és ő veszi el, vedd tudomásul, te majom. 
:Őt megölni, szidalmazni, megharagítani tilos, 
:mert emberi alakjában földreszállt isten a király. 
:Te a törvényt megsértetted, gyalázni mertél engemet, 
:a törvény felkent őrzőjét atyáim s őseim nyomán”* 
: &lt;br&gt;
:Ráma kemény beszédére Válint bűnbánat fogta el, 
:megértette a törvényt, s nem hibáztatta Rámát tovább. 
:Két kezét összekulcsolva, alázatosan válaszolt: 
:&quot;Meggondolatlanságomban sértő szót szóltam az imént. 
:Raghu-család nemes sarja, kérlek, ne ródd fel vétkemül. 
:Elszakadtam a törvénytől, áthágtam a törvény szavát; 
:oltalmazz balgaságomban, törvény-őrzők legjobbika!” 
: &lt;br&gt;
:Torkát fojtogató könnyel, akadozva suttogta még, 
:könyörgő pillantásssal, mint mocsárba süppedt elefánt: 
:&quot;Nem önmagamért bánkódom, nem Táráért és népemért: 
:Angadáért, fiacskámért, aki csak erényben öreg. 
:Féltettem, kényeztettem, s most, hogy elveszíti támaszát, 
:el fog senyvedni, sorvadni, mint kiapadt vizű folyó. 
:Gyermek és tanulatlan még egyetlen szeretett fiam; 
:vedd oltalmad alá, Ráma, Tárá erőtlen magzatát.” 
:Így esedezett Rámához Válin, majd elakadt szava. 
:Ráma törvényt, igazságot, jóindulatot ismerő, 
:bölcs szavakkal vígasztalta a könnyező majomkirályt: 
:&quot;Távoztasd el a félelmet, a szívedet gyötrő zavart! 
:A Végzet rendelésének senki nem mondhat ellene. 
:Ahogy te óvtad, gondoztad egyetlen fiad, Angadát, 
:úgy fogja óvni, gondozni Szugríva is, én is vele.&quot; 
: &lt;br&gt;
:19. 
: &lt;br&gt;
:Ráma vígasztalására már válaszolni nem tudott 
:a majmok mahárádzsája. A nyíl sebétől haldokolt. 
:Kövek zúzták egész testét, fatörzs-csapások tagjait, 
:s a nyíltól, életet-oltótól, végső kábulat fonta be. 
:Megtudta neje, szép Tárá, hogy a fán-járók párducát 
:a Ráma-lőtte nyílvessző megsebezte halálosan. 
:Felfogva férje balsorsát, a szörnyű gyászhír hallatán 
:az ékes hegyi barlangból fiával együtt kirohant. 
:Az úrnőjük után indult, erős majmok-bölényeit 
:az íját markoló Ráma láttán rémület fogta el. 
:Fejvesztve menekültek, mint a szarvas-csorda szertefut, 
:ha a vadász nyilától a vezérállat a földre hull. 
:A kétségbeesett Tárá a kétségbeesett hadat, 
:a gyáván megfutamlókat, próbálta csillapítani: 
:&quot;Uralkodótok orcája előtt kellene állnotok, 
:s csúfosan cserbehagyjátok, hogy mentsétek irhátokat. 
:Irigyelte királyságát bátyjától gonosz öccse, és 
:meggyilkoltatta rejtekből lövő Rámával álnokul.” 
: &lt;br&gt;
:Királynéjuk szavát hallva, a majmok bölcs vezérei 
:az időhöz szabott szóval mondták ki véleményüket: 
:&quot;Fordulj vissza! Fiad még él. Menekítsd fiad, Angadát! 
:A Halál Ráma testében megölte s viszi uradat. 
:Mint a villám, lesújtották Válint villámsebes nyilak, 
:s megvert hadként futott széjjel a majmok nemes nemzete. 
:Vonuljunk falaink közé, kenjük királlyá Angadát, 
:Válin fiát. Az ugrálók népe engedni fog neki. 
:S ha nem tartod tanácsosnak, hogy itt maradjunk e helyen, 
:rejtett hegyi barlangokba átköltözik minden majom.&quot; 
: &lt;br&gt;
:A megfutamodó majmok gyáva beszéde hallatán 
:önmagát tükröző szóval szólalt meg a szép mosolyú: 
:&quot;Nem érdekel királyságom, sem Angada, sem önmagam, 
:ha hallom, hogy halálán van férjem, a majom-nép ura. 
:A majmok oroszlánjának lábaihoz kell hullanom, 
:ha őt földre terítette Ráma gyilkos nyílvesszeje.” 
: &lt;br&gt;
:Így beszélt, és eszét vesztve fájdalmától, sírva rohant, 
:kezével verve mellét és fejét, zokogva görcsösen. 
:Odatámolygott. Ott látta földre bukott, sebzett urát, 
:a csatában nem hátráló vitézeken győztes vitézt, 
:sziklatömböket zúdítót villámfegyveres Indraként, 
:viharszelek duzzasztotta fellegek hangján bömbölőt, 
:harcban csatakiáltással szíveket megremegtetőt, 
:akár éhes királytigris mancsától lesújtott vadat. 
:Ott látta földre támasztott íjával férje győztesét, 
:mellette férje öccsét, és harmadikul hős Laksmanát. 
:Tovasietett mellettük, fekvő férjéhez sietett, 
:meglátta, megtántorodott, és kábultan mellé rogyott. 
:Majd álomból ocsúdóként sikoltott: &quot;Felséges uram!” 
:s a Halál kötelékéből vergődőt nézve, zokogott. 
: &lt;br&gt;
:22. 
: &lt;br&gt;
:Fogyó lélegzettel, fogyó élettel pillantott körül 
:Válin, és hű nejét látta, akár víjjogó keselyűt, 
:mellette szeretett fiát. Fájdalom hasított belé. 
:Előtte álló Szugrívát, öccsét, a majmok új urát 
:szólítva végső kéréssel, szerető szóval így beszélt: 
:&quot;Engesztelődj meg, Szugríva! Kérlek, ne vess meg vétkemért! 
:Könyörtelen Végzet vonszolt balgatag tetteim felé. 
:A Végzet rendeléséből kettőnknek nem rendeltetett, 
:hogy igaz testvérként éljünk szeretetben és boldogan. 
:Másként fordult. Lépj hát most te helyembe királyságomon! 
:Látod, Halál országába vezet utam hamarosan. 
:Megválok életemtől és birodalmam kincseitől, 
:megválok gáncs-nem-illette, fényes dicsőségemtől is. 
:Az életétől búcsúzót szánd meg, és hallgasd meg szavát, 
:és még ha terhes is, tedd meg, amire utoljára kér. 
:Nézd e földre borult arcú, könnyekben úszó Angadát, 
:jólelkűt, jobbat érdemlőt, nem-gyerek-eszű gyermeket. 
:Mintha saját fiad volna, vedd oltalmadba fiamat; 
:bát atyját elveszítette, ne veszítse el mindenét. 
:Hidd meg, leghívebb híved lesz, segítőd lesz Tárá fia, 
:csatákban győzhetetlen hős lesz majd az ifjú Angada. 
:S tudd hitvesemről, Táráról, hogy sok tudásban járatos: 
:a jövő feltárásában, és nagy varázslatokban is. 
:Ha valamit javall, azt te bizton bízvást megteheted, 
:mert minden, amit Tárá mond, ne kételkedj, beteljesül. 
:S barátod, Ráma dolgában el kell majd járnod gondosan; 
:ha buzgalmadban ellanyhulsz, a Törvényt sérted meg vele.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Ezután Válin elnémult, szemének fénye megtörött, 
:s kifordult, félelmes foggal mozdulatlanná merevült. 
: &lt;br&gt;
:23. 
: &lt;br&gt;
:Az életből eltávozott Válin testére ráborult 
:Tárá, arcát megcsókolta, és halottjához így beszélt: 
:&quot;Fekszel a szomorú földön, köveken és göröngyökön, 
:szívem szaggatod, hős férjem. Nem fogadtad tanácsomat. 
:Majmok Indrája, kedvesebb neked a föld, mint én vagyok, 
:mert azt öleled fektedben, s nekem szómra nem válaszolsz. 
:Köréd gyűltek a medvék és majmok fői, uruk köré; 
:gyötrelmes panaszuk hangját, zokogó gyermeked szavát, 
:s az én sírásomat hallva, miért nem eszmélsz, kedvesem? 
:Harcban elesve itt fekszel, vitézek méltó fekhelyén, 
:ahová eddig mindig te fektetted elleneidet. 
:Tiszta család nemes sarja, harc kedvelője, kedvesem, 
:védelem nélkül itt hagytál, elmentél, oltalom-adóm. 
:Ne adja lányát harcoshoz, aki lányának jót akar; 
:lásson engem, az özvegyet, holt harcos halott hitvesét. 
:Büszkeségem, boldogságom,üdvösségem porrá omolt; 
:parttalan,feneketlen, mély bánat-tenger magába nyelt. 
:Azt kell hinnem, bizonyára kőből van kőkemény szivem, 
:hogy halott férjemet látva, nem reped rögtön százfelé. 
:Hitvesem volt, barátom volt, természettől legkedvesebb 
:a hős, akit az életből száműzött a vesztes csata. 
:A férjét vesztő asszonynak hiába vannak fiai, 
:hiába van gazdagsága – nem más, csak özvegy; így igaz. 
:Tulajdon testedből ömlő vér iszapjában úgy heversz, 
:mint régen bíbor szőnyeggel borított, puha nyoszolyán. 
:Porral és iszamós vérrel szennyezett, drága testedet 
:karom nem tudja, mint régen, most magamhoz szorítani. 
:Hosszú nyíl áll ki szívedből, s távol tart tőled, nem ereszt 
:hozzád símulni, csak nézlek, mint búcsúzó a távozót. 
:Ma meg lehet elégedve Szugríva: Ráma nagy nyila 
:messzire űzte félelmét ezen az iszonyú csatán.” 
: &lt;br&gt;
:25-26. 
: &lt;br&gt;
:Tárá, Angada, Szugríva szenvedésében osztozott 
:Ráma, s hogy gyászuk enyhítse, vígasztalóan így beszélt: 
:&quot;A gyász fájdalma nem használ annak, aki eltávozott; 
:egyetlen szertartás vár rá, azt kell még elvégeznetek.” 
:Angada elszorult szívvel, s vele Szugríva szomorún, 
:máglyát rakott, s a máglyára helyezték Válin tetemét. 
:Szabály szerint tüzet téve a máglya alá, jobbfelől 
:kábult szívvel körüljárta távozó atyját Angada. 
:Mikor a máglya elhamvadt, a majom-nép legfőbbjei 
:a folyóhoz vonultak le, víz-áldozatot önteni. 
:A hűs, tiszta folyó partján élükre állott Angada, 
:és tisztító vizet hintett magára mindegyik majom. 
:Szugríva szomorúságán elszomorodott Ráma is, 
:és velük együtt gyászolva, gyász-szertartást végeztetett. 
:Szugríván meg se száradt még a ruha, s szolgálattevőn 
:körülvették az ugráló nép főfő miniszterei. 
:Az ernyedetlen buzgalmú, hosszú karú Ráma elé 
:járultak összetett kézzel, mint Brahmához a mennylakók. 
:Ekkor a napkorong-fényű orcájú, aranyhegy-színű 
:Hanumán, a Szél gyermeke, összetett kézzel így beszélt: 
:&quot;Kegyed folytán ma Szugríva elnyerte a hegyes fogú, 
:duzzadó erejű, bátor majmok atyáktól örökölt, 
:dicsőséges királyságát, a nem könnyen elérhetőt. 
:Még ma a fényes városba bevonul, ha megengeded, 
:s híveire támaszkodva átveszi az uralkodást. 
:Kenetekkel s varázsfűvel felkenik szertartás szerint, 
:s ő neked gyöngyfüzérekkel fejezi ki hódolatát. 
:Keresd fel hegyi barlangját, fejedelmi, kies lakát, 
:és köss vele szövetséget most már uralkodó gyanánt.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Az ellenséges hősöket leigázó, hős Raghu-sarj 
:Hanumán bölcs beszédére okos szavakkal válaszolt: 
:&quot;Hanumán, kedvesem, tudd meg, hogy tizennégy esztendeig 
:se faluba, se városba nem tehetem be lábamat. 
:A gazdag, égi szépségű barlangba menjen nélkülem 
:Szugríva, s tüstént kenjék fel szabály és szertartás szerint.” 
: &lt;br&gt;
:Majd a nemes Szugrívához intézte szavait a hős: 
:&quot;Angada eszes és bátor, illendően viselkedik, 
:méltó rá, hogy magad mellé ifjú királlyá felkenesd. 
:Elsőszülött testvérednek ő az elsőszülött fia, 
:atyja mása vitézségben, erős lelkű, nem csüggedő. 
:Ám éppen az esős évszak első hónapjában vagyunk, 
:s négy hónapig esőfelhők zúdítják ránk özönüket. 
:Nem valódi harci tettekre ez az idő. Te térj haza 
:szép palotádba; én addig ezen a hegyen maradok. 
:Kellemes, tág, szellők-járta e barátságos hegyüreg, 
:bővelkedik forrásokban, lótusz-lepte tavakban is. 
:Az első őszi hónapban Rávana ellen indulunk. 
:Most foglald el királyságod, hadd örüljenek híveid.” 
: &lt;br&gt;
:Szugríva, engedélyt nyerve a távozásra, bevonult 
:Válin volt birodalmába, Kiskindhá szép utcáira. 
:Tüstént körülözönlötték ugrálva-járók ezrei 
:a gazdag, ékes városba bevonuló majomkirályt. 
:Mikor körükben láthatták a fákon-lakók fő urát, 
:földre borultak arcukkal alattvalói boldogan. 
:Szugríva megszólította és felemelte híveit, 
:s élükön bátyja tündöklő palotájába bevonult. 
:A majom-nép oroszlánját királlyá kenték hívei, 
:mint az Ezerszemű Indrát királyukká a mennylakók. 
:Feje fölé aranybojtos, hófehér napernyő feszült, 
:két színarany fogantyújú jakfark legyezte kétfelől, 
:testét fehér köntös fedte, és drágaköves ékszerek. 
:Ő bőkezű ajándékkal tisztelte meg a papokat, 
:akik varázsigéikkel, szent fűvel és szent vajjal is 
:megszentelték az oltáron lobogó áldozat-tüzet, 
:majd az aranyos padlójú, drága szőnyeggel letakart, 
:tarka virágfüzér-díszes, szellő-járt palota-tetőn 
:pompás trónusra ültették, arcával napkelet felé, 
:s tiszta vizű folyókból, szent fürdőhelyekről, és a nagy 
:óceán minden partjáról merített vizet hoztak, és 
:arany korsókba töltötték a szent nedvet szabály szerint, 
:s a tiszta, csillogó vízzel a majom-nép legfőbbjei 
:a szent tanok előírta, öröklött szertartás szerint 
:királlyá kenték Szugrívát, mint istenek az Ég Urát. 
:A majmok ura, Szugríva, megfogadta Ráma szavát, 
:magához hívta, és ifjú királlyá kente Angadát. 
:Elégedetten szemlélték nemes tettét a fán-lakók; 
:&quot;jól van, jól van!” kiáltással magasztalták királyukat. 
:A két vitéz lelkű testvért, Rámát és vele Laksmanát 
:dícsérő szóval éltette az ujjongó majomsereg. 
:Sok tarka zászló lengése, nyüzsgő, víg, ünneplő tömeg 
:ékesítette Kiskindhát, erdőlakók szép városát. 
: &lt;br&gt;
:27-30. 
: &lt;br&gt;
:Midőn Szugrívát felkenték, és elfoglalta városát, 
:a Praszravana hegységbe vonult el Ráma s Laksmana. 
:A felhőkből alázúdult az Ezerszemű zápora, 
:a földet felüdítette, érlelte a vetéseket. 
:Dörgő felhők rohantak el az erdők és hegyek fölött, 
:terhüket kibocsájtották, s megkönnyülve szálltak tova. 
:Idő múltával elfáradt a tíz égtájat elfedő, 
:megvadult elefánt-csordát utánzó felhők rohama. 
:Elpihentek a vízterhes nagy felhőket terelgető, 
:nyíló virágok illatát kölcsönvevő, nedves szelek. 
:Elhallgatott a felhők és elefántok dörgő szava, 
:pávák rekedt rikoltása, kiáradt folyók moraja. 
:Eltelt a négy esős hónap, száz hosszú esztendő gyanánt 
:Rámának, akinek szívét Szítáért perzselte a kín. 
:Látta a tiszta égboltot, melyről a felleg távozott, 
:csillagsereg sziporkázott, darvak krúgása zengte be, 
:s látta, hogy közben Szugríva, mihelyt vágya beteljesült, 
:törvényről s kötelességről hitványul megfeledkezett, 
:teendőitől elfordult, éjjel-nappal mulatozott 
:visszanyert feleségével, és Tárával is nejeként. 
:Rámát az idő múlása, a majomkirály közönye, 
:Szítá miatti fájdalma emésztette, és így beszélt: 
:&quot;Laksmana, a gonosz lelkű Szugríva semmibe se vesz. 
:Célját elérte, s nem nézi, hogy közben múlik az idő, 
:s Szítá megkeresésében segítséget ígért nekem. 
:Menj Kiskindhába, és mondd el a gyönyörökben elmerült, 
:hálátlan, balgatag lelkű majomnak üzenetemet: 
:Az, aki a segélykérőt reménnyel biztatja előbb, 
:utána rútul elhagyja, a világon legaljasabb. 
:Az, aki a kimondott szót – akár könnyű, akár nehéz – 
:igaz lélekkel megtartja, a világon legnemesebb. 
:Akik céljukhoz érkezve cserben hagyják barátjukat, 
:háládatlan hullájukat nem eszi meg hiéna sem. 
:Vigyázz, nincs lezárva az út, amelyen Válin távozott; 
:maradj hű szerződésünkhöz, különben Válint követed. 
:Eddig nyilam a párharcban csak magát Válint ölte meg; 
:ha áthágsz az igazságon, családostul kiirtalak.” 
: &lt;br&gt;
:31. 
: &lt;br&gt;
:A testvére ügyéhez hű, szerető szívű Laksmana 
:felindultan elindult a majomkirály laka felé. 
:Indra szivárvány-íjaként fénylő, hegycsúcsként meredő, 
:Halál jogaraként szörnyű íját markolva úgy haladt, 
:mint lábrakelt hegy, tombolva, mintha az a tűz hajtaná, 
:mely kedvesét-vesztett bátyja lelkében bánattól lobog. 
:Fákat döntött ki útjában, bokrot-cserjét kiszaggatott, 
:sziklákat félregördített, hegycsúcsokat letaszított, 
:lábával köveket morzsolt, mint tomboló, vad elefánt. 
:Lábnyomot lábnyomtól messze hagyva, nagy léptekkel futott. 
:Hamar elérte Kiskindhát, Szugríva fényes városát, 
:majmok hadaitól nyüzsgő nagy erődjét a völgy ölén. 
:Félelmes erejű majmok őrsége járt a vár körül. 
:Laksmana ajka megrándult, vad haragjáról adva jelt. 
:Felindultsága láttára megrettentek az őrhadak, 
:és százfelé futottak szét, mint végromlás réme elől. 
:Szugríva palotájába igyekeztek a rettegők, 
:és uruknak jelentették az indulattal érkezőt. 
:Ám a majmok oroszlánja az enyelgésben elmerült, 
:és füle meg se hallotta Tárá karjai közt a hírt. 
:A végzet tüzeként izzó, kígyókirályként sziszegő 
:Laksmana fogadására a rettegő Angada ment. 
:Haragtól rézvörös szemmel parancsolt rá a Raghu-sarj: 
:&quot;Eredj, fiam, jelentsd tüstént Szugrívának, hogy itt vagyok; 
:a bátyjával együttérző Laksmana áll ajtód előtt. 
:Ha így válaszol a majom: «Megteszem Ráma óhaját», 
:a válasszal siess vissza hozzám azonnal, gyermekem!&quot; 
: &lt;br&gt;
:A hős üzenetét véve, Angada aggodalmasan 
:belépett Szugrívához, s szólt: &quot;Szumitrá fia érkezett.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Ámde a bortól kábultan és szerelemtől részegen 
:nem vette észbe Szugríva, hogy mit jelentett Angada. 
: &lt;br&gt;
:33. 
: &lt;br&gt;
:A válasz elmaradtával nem tétovázott Laksmana, 
:s Kiskindhába belépett, hogy megtegye bátyja óhaját. 
:Az erős kapuőr-majmok, nagy testűek, félelmesek, 
:félelemmel hajoltak meg, összekulcsolva kezüket. 
:A hős maga előtt látta az ékességes, ékszeres, 
:drágaköves, virágerdős, kies Kiskindhá városát. 
:Szugrívá palotájából édes dalok szálltak felé, 
:és karperecek csörgése, arany övek csengése szólt. 
:A csengő-bongó hangokra harag töltötte el a hőst, 
:s megpendítette íjhúrját, hogy megzendült belé a föld. 
:A messze-harsanó hangról az ugrálva-járók ura 
:az érkezőre ráismert, és talpra ugrott rettegőn. 
:A nyájas arcú Tárához fordult tanácsért a király, 
:hebegve, dadogó szóval, félelemtől magán kívül: 
:&quot;Irtózatos haraggal jön Ráma testvére, Laksmana, 
:noha máskor szelíd, békés. Mitől változhatott meg így? 
:Hibátlan hölgy, talán sejted, haragjának mi az oka? 
:Mert jól tudom, hogy ok nélkül ily haraggal nem törne rám. 
:Ha bármit tudsz, amit tőlem zokon vett a két Raghu-sarj, 
:gondolkozz rajta, és mondd meg igaz szóval, ne késlekedj! 
:De meglehet, még jobb lesz az, ha te találkozol vele, 
:s engesztelő beszédeddel csillapítod indulatát. 
:A tiszta lelkű láttodra nem fog neheztelni tovább, 
:mert asszonyokkal nem durvák az igaz vitézek soha. 
:Ha szavaidra megbékél, s derűs lesz szíve és esze, 
:utána én is üdvözlöm a nyílt-lótuszvirág-szeműt.” 
: &lt;br&gt;
:A hozzá forduló Tárá engesztelő szavaira 
:a férfiak oroszlánja barátságosan válaszolt: 
:&quot;Férjed javának örvendő asszony! Nem veszed észre, hogy 
:férjed törvényt-igazságot feledve, kéjekbe merült? 
:Birodalmával nem gondol, nem érdekli a mi bajunk, 
:csak a szerelmet szolgálja ő, és egész kísérete. 
:Négy hónapi halasztásban állapodott meg mivelünk, 
:és mámorában nem látja, hogy a négy hónap már letelt. 
:Ha hitvesed velünk így bánt, szólj, törvényt-hasznot ismerő, 
:csúfos viselkedésére mi legyen a mi válaszunk?” 
: &lt;br&gt;
:Igazságot s hasznot rejtő, szelíd szavai hallatán 
:bizakodásra gerjedve, a királyasszony így beszélt: 
:&quot;Már régen utasította majmait, hogy készüljenek 
:buzgó segítőtársakként sikerre vinni ügyetek. 
:Gyülekezőben vannak már az alakjuk-változtató, 
:vitéz majmok ezerszámra a nagy hegyek odúiból. 
:Erős karú, kövess engem! Nem szeged meg az illemet: 
:igaz barátság bűn nélkül tekintheti a más nejét.” 
: &lt;br&gt;
:Így Tárá engedelmével belépett az erős karú 
:a táruló hárem-kapun; sarkallta ügybuzgó heve. 
:Ott drága, puha szőnyeggel letakart arany nyoszolyán 
:látta pihenni Szugrívát, tündöklőn, mint a Nap tüze, 
:csodaszép, ékes köntösben, drágakövekkel díszesen, 
:győzhetetlen dicsőségben, mint Indra, églakók ura. 
:A férfiak oroszlánja feltartóztathatatlanul 
:közeledett, és Szugríva egész testében reszketett. 
:A hős haragosan támadt a majmok urára, aki 
:asszonyai között állt, mint a Hold a csillagok között. 
:&quot;A származásához méltó, érzékein uralkodó, 
:hálás, ígéretéhez hű királyt mindenki tiszteli. 
:De aki a segítségért hálátlansággal válaszol, 
:adott szavához hűtlen lesz, annál nincs szégyenteljesebb. 
:A mindenség teremtője, Brahmá nyilatkoztatta ki 
:hálátlan emberek láttán (gondold meg jól, majomkirály): 
:«Tehéngyilkosnak, részegnek, fogadalom-törőnek is 
:a bölcsek váltságot szabtak – hálátlannak váltsága nincs!» 
:Nemtelen, háládatlan vagy, hamis beszédű vagy, majom! 
:Ráma segélyét élvezted, s nem viszonzod szolgálatát. 
:Te gaz lelkű! A nagylelkű újra trónodra juttatott, 
:és hogyha hálát ismernél, Szítát keresnék majmaid. 
:Ha megfeledkeztél róla, Rámának mivel tartozol, 
:nyílvesszőim segélyével ma Válinnal találkozol. 
:Vigyázz, még nyitva áll az út, amelyen Válin távozott; 
:maradj hű szerződésünkhöz, különben Válint követed.” 
: &lt;br&gt;
:Laksmana szavait hallva, azonnal kijózanodott 
:Szugríva, és leszaggatta nyakáról a virágfüzért. 
:Alázatos szavakkal szólt a hatalmas majomkirály 
:a szörnyű erejű hőshöz, hogy megbékítse Laksmanát: 
:&quot;Elvesztettem királyságom, hatalmamat, kincseimet, 
:s Ráma megkönyörült rajtam, visszaszerezte trónomat. 
:Jótéteményét méltóan visszafizetni nem tudom, 
:adósságomnak tört részét is nehezen törleszthetem. 
:Megölni Rávanát, s Szítát tőle kiszabadítani 
:saját erejével fogja; csak segítője lehetek. 
:Követni fogom bátyádat hűséges kísérőjeként, 
:ha harcra kel, hogy megtörje Rávanát és egész hadát. 
:Ha bármiben is vétettem: túlzott barátság volt oka; 
:nézzétek el szolgátoknak; nincs, aki sose vétene.” 
: &lt;br&gt;
:A vitéz lelkű Szugríva jószándékú szavainak 
:Laksmana megörült, s vígan, barátságosan válaszolt: 
:&quot;Majmok királya! Bátyámnak más támaszra szüksége nincs, 
:ha te segítő szándékkal, barátsággal támogatod. 
:Erőd, hatalmad, Szugríva, és tisztalelkűséged is 
:méltóvá tesz, hogy élvezzed királyságod gyönyöreit. 
:Baráti szövetségedben az izzó vitézségű hős 
:ellenfeleit szétzúzza a csatában, nem kétlem ezt. 
:Törvény s hála tudójához, csatában meg nem forduló 
:vitézhez illő és méltó, ahogy szóltál, nemes király. 
:Most jőjj sietve, kísérj el, vigasztald meg barátodat, 
:akit nejének elveszte miatt a fájdalom gyötör. 
:Ráma gyászában osztozva, keményen szóltam az imént; 
:ne neheztelj reám érte; bocsásd meg durvaságomat!&quot; 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt;
:37. 
: &lt;br&gt;
:Laksmana szavait hallva, Szugríva, a majomkirály, 
:azonnal utasította Hanumánt, fő miniszterét: 
:&quot;Akik a Vindhja, Kailásza, Mahéndra és Himálaja 
:hófedte csúcsain laknak, s a fehér sziklás Mandarán, 
:hajnalkor a kelő Nap rőt fényében égő hegyeken, 
:vagy a Nap nyugovásának hosszú árnyékú bércein, 
:a Lótusz-hegy vadonjában lakó majom-bölényeket, 
:koromfekete bundájú, elefánt-erejűeket, 
:és a Kormos-hegy lejtőin fákon lakó vitézeket, 
:a Nagysziklás-hegyen barlang mélyén tanyázók seregét, 
:a Méru és a Füstös-hegy lejtőin kóborlókat is, 
:a Nagy Sárga Hegy erdőit járó aranyszínűeket, 
:édes mézet nyalogatók, fán szökdösők csapatait, 
:virágillatos erdőkben, erdők derűs tisztásain, 
:jámbor remete-nép békés tanyáin élő majmokat 
:a Föld minden vidékéről gyűjtsd ide össze sebesen, 
:szép szóval, rábeszéléssel, ajándékkal, ahogy tudod. 
:Akiket eddig szétküldtem, hogy toborozzák népemet, 
:ösztökéljed sietségre szaporán hírvivőimet. 
:Akik gyönyörnek hódolva halogatják a jövetelt, 
:ha kell, erőszakkal hurcold ide a lomha majmokat. 
:Akik nem jönnek el tüstént – tíz nap határidőt szabok –, 
:halál rájuk, ha hitványul ócsárolják parancsomat! 
:Parancsomra ezerszer száz és tízszer millió majom 
:gyülekezzék az országból, amelyen én országolok. 
:Felhő és hegycsúcs nagyságú, az ég boltját is elfedő, 
:iszonyú erejű majmok serege érkezzék elém! 
:A sietni-tudó majmok sietséggel siessenek, 
:hogy birodalmamnak minden majma azonnal itt legyen!&quot; 
: &lt;br&gt;
:Fejedelme parancsára a Szél-isten erős fia 
:a tíz égtáj irányába szertekülde követeit. 
:Szelek s madarak ösvényén, az égi csillagok nyomán 
:azonnal útnak indultak a sebes léptű hírvivők. 
:Tengereken és erdőkön, tavakon és hegységeken 
:átkelve, Ráma dolgában serkentették a majmokat. 
:A királyok királyának halál- és végzet-szigorú 
:parancsszavára rémülten sereglett a majomsereg. 
:Koromfekete bundájú majmokból harminc millió 
:indult nyomában Kiskindhá bérceiről Ráma felé. 
:Az esti Nap lenyugvása hegységének sűrűiből 
:száz millió aranysárga majom ugrott tüstént oda. 
:A szent Kailásza csúcsáról oroszlán-sörényes majom 
:tízszer ezernyi millió jött Rámának segíteni. 
:A Himálaja sziklái közt kóborló gyümölcs-evők 
:milliószor tíz millió számban sereglettek oda. 
:A tamála-fa erdőben s a Tej-tenger partján lakók, 
:kókuszpálmákon ugrálók számát megtudni sem lehet. 
:A barlangokból, erdőkből, folyók mellől gyülekező, 
:hatalmas szökdelő hadnép szinte felitta a Napot: 
:akkora porfelhőt vert fel, hogy Tűzforrón Perzselő, 
:Ezersugarú fényét vak homállyal fedte el vele. 
:Éjbe borult a tíz égtáj a sűrű sötétség alatt, 
:megremegett a széles Föld hegyeivel-síkjaival. 
:A fejedelmi fenségű, nagy erejű, hegyes fogú 
:ugrálva-járók tömege ellepte a fél Föld szinét. 
:Kelő-nap-sárga szőrű és hold-fehér és lótusz-sötét, 
:felhődörgés-üvöltésű majmok százmillióinak 
:hadai álltak hadrendbe néhány szempillantás alatt. 
: &lt;br&gt;
:40-43. 
: &lt;br&gt;
:Ekkor Szugríva Rámához sietett, és iparkodott 
:a sereg összegyűltéről jelentést tenni szorgosan: 
:&quot;Mind teljes birodalmamból megérkeztek a harcrakész, 
:messze-csatangoló majmok, Indra földi képmásai. 
:Férfi-tigris, ha úgy véled, hogy az idő elérkezett, 
:parancsolj indulást ennek a hadseregnek, mint uruk.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Szugríva szavait hallva, Ráma, Dasaratha fia, 
:két karjába szorította a majomkirályt, s így beszélt: 
:&quot;Arra kérlek, hogy fürkészd ki, Szítá életben van-e még, 
:és Rávana, a gaz rabló, a föld melyik táján lakik. 
:Én erre nem vagyok képes, s nem teheti Laksmana sem; 
:csak te lehetsz indítója az ügynek, majom-nép ura.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Szugríva körülpillantott Ráma s Laksmana oldalán, 
:és mennydörgés-üvöltésű, hatalmas, hegycsúcs-termetű 
:vezérmajmát szólította, Vinatát, a nagy erejűt: 
:&quot;Időt, helyet, teendőket jól ismerő majom-vezér! 
:Százezer hold- és nap-színű majommal indulj sebesen 
:folyók és hegyek és erdők tájaira kelet felé, 
:s hegyszorosokban és erdők sűrűségében Rávana 
:lakóhelyét kutassátok, s a Vidéha-királyleányt. 
:Haladjatok egész addig, ahol a Felkelés Hegye 
:emelkedik, a fényesség kapuja a föld peremén. 
:Tovább már nem haladhattok, mert zárva van tovább az út, 
:nem jár a Nap s a Hold arra, vak sötétség uralkodik, 
:azon túl nincs határ, nincs Nap, senki sem tudja, hogy mi van. 
:Eddig haladj a majmokkal, fákon lakó nép tigrise. 
:Ha célotok elértétek, megtaláltátok Rávanát, 
:térjetek vissza. Egy hónap leteltével itt legyetek. 
:Ki elmarad egy hónapnál tovább, kezemtől hal meg az!” 
: &lt;br&gt;
:Ezután Délnek indított hatalmas majom-sereget 
:a majmok ura, Szugríva, a majom-nép bölényeit. 
:Hanumánt, az erős majmot, s Nílát, a Tűz-isten fiát, 
:s a teremtő Brahmá sarját, a nagyerejű Dzsámbavánt, 
:és Sarárit Szuhótrával, és Saragulmát is velük, 
:Gadzsát, Gaváksát, Gavaját és Szusénát és Risabhát, 
:Maindát és Dvividát szintén, Vidzsaját, Gandhamádanát, 
:Ulkámukhát, Aszangát is, a Tűz Urának két fiát, 
:Angadával vezérükként elbocsájtotta Dél felé, 
:és útba igazította az útnak induló hadat, 
:hogy milyen veszedelmekkel kell útjukban megküzdeni: 
:&quot;Elébetek mered Délen a hatalmas, bika-zömök, 
:drágakövekben dúskáló, csillámló kövű Bika-hegy. 
:A hegy mögött, a Föld szélén, az egykor-éltek hona van. 
:Tovább ne menjetek Délre, holtak szörnyű hona felé; 
:az már Jama királysága,* gonosz homályba zárt vidék. 
:Ha átkutattatok mindent, körülnézve figyelmesen, 
:s Szítá nyomára bukkantok, a hírrel visszatérjetek. 
:Aki elsőnek ér vissza, s «Láttam Szítát» – jelenti meg, 
:egy hónapon belül, azzal megosztom birodalmamat.” 
: &lt;br&gt;
:Mikor a déli égtájra útrakelt a majomsereg, 
:apósához Szusénához fordult a fán-lakók ura, 
:Tárá viharfelhő-testű, legyőzhetetlen erejű 
:atyjához, és fejet hajtva, összetett kézzel így beszélt: 
:&quot;Szítá felkutatására kétszázezer majmot vezess 
:arra, ahol az élőket homálytól megszabaditó 
:Nap, pályája végeztével, a Lenyugvás Hegyére száll. 
:A hegytől térjetek vissza ti is egy hónapon belül.” 
: &lt;br&gt;
:A Nyugatot apósára bízva, a bölcs majomkirály 
:Satabalát, vitéz majmát szólította maga elé: 
:&quot;A tehozzád hasonlókból induljon veled százezer, 
:s a Himálaja hegyláncát koronájául viselő, 
:ékes északi égtájat járjátok be figyelmesen. 
:Ha a hegyet megmásztátok, mögötte felétek ragyog 
:a Hold-hegy színarany teste, a nagy folyamok kútfeje. 
:Fényével bevilágítja e naptalan vidékeket, 
:csillámlóan sziporkázik napsütés nélkül is a táj. 
:A Mindenség teremtője, az istenek legfőbb ura, 
:a legszentebb, kegyes Brahmá ezt választotta lakhelyül. 
:Az istenek is csak félve közelítik meg a hegyet; 
:ha megpillantjátok, rögtön el-s vissza kell fordulnotok. 
:A Hold-hegyig haladhattok, majmok erős bölényei, 
:azon túl nincs határ, nincs Nap, senki sem tudja, hogy mi van.” 
: &lt;br&gt;
:44. 
: &lt;br&gt;
:Szugríva Hanumánt látta legtöbb jótanácsával el, 
:mert benne bízott legjobban, hogy sikerre viszi ügyét. 
:Barátságosan intézte kérő-tanácsadó szavát 
:a Szél sarjához Szugríva, minden erdőlakó ura: 
:&quot;Földön, vízben, s a légben fenn, s a mennyekben, felhők fölött, 
:olyan akadályt nem látok, mely elzárhatná utadat. 
:Minden világot jól ismersz, tengereket és hegyeket, 
:istenek, szellemek, kígyók, démonok, emberek honát. 
:Erőddel, gyorsaságoddal, könnyedségeddel, nagy majom, 
:a szélvihart idézed fel – nemhiába vagy a fia. 
:Nem találni teremtett lényt, akit te ne múlnál felül; 
:így arra kérlek, légy rajta, hogy a királynét megtaláld. 
:Erő, tudás és bátorság, hely és idő ismerete 
:mind megvan, Hanumán, benned, viselkedésnek mestere!” 
: &lt;br&gt;
:Ráma örömmel hallgatta, hogy Hanumán viszi ügyét, 
:s ismerve az okos majmot, magában így gondolkozott: 
:&quot;Ha fontos dolga van, mindíg Hanumánt bízza meg vele 
:Szugríva, s Hanumán mindíg sikerre viszi az ügyet. 
:Ha ez a bölcs, sokat látott, urához hűséges majom 
:kel útra érettem, biztos, hogy gyümölcsbe érik ügyem&quot; 
: &lt;br&gt;
:A tettre-eltökélt majmot elnézve, Ráma úgy örült, 
:mint hogyha megvalósulva látta volna feladatát. 
:Neve jegyével ékített gyűrűjét bízón húzta le 
:ujjáról, és átnyújtotta biztos ismertető jelül: 
:&quot;Ha felmutatod Szítának ezt az ismertető jelet, 
:elhiszi kétkedés nélkül, hogy tőlem viszel hírt neki. 
:Üdv néked! Eltökéltséged és vitézséggel telt erőd, 
:s hogy mellém állott Szugríva, mindez sikert ígér nekem.” 
: &lt;br&gt;
:Ráma gyűrűjét átvette Hanumán tisztelettudón, 
:illőn fejére helyezte, meghajolt és eltávozott. 
: &lt;br&gt;
:45. 
: &lt;br&gt;
:Még egyszer összehívatta a fán-lakók vezéreit 
:uruk, Szugríva, s lelkükre kötötte teendőjüket: 
:&quot;Tartsátok eszetekben jól, amivel most megbíztalak!&quot; 
: &lt;br&gt;
:A szigorú parancsszónak nem mondott ellent senki sem, 
:s útnak indultak, ellepve sáskarajként a föld színét. 
:A nagy nyüzsgésben csak Ráma és Laksmana maradt nyugodt; 
:várták a hónap elteltét, míg Szítáról hír érkezik. 
:Észak kies vidékére, melyet a Nagy Havas lezár, 
:nagy sietséggel indult el a nagy Satabali majom. 
:Kelet felé majom-haddal útrakelt gyorsan Vinata. 
:Hanumán Dél felé tartott, hol a Halál hona terül, 
:s a Szél fiával együtt ment Angada, s Tára is vele. 
:Nyugat veszélyes tájára, hol a Vizek Ura honol, 
:seregével Szuséna ment, ugrálva-járók párduca. 
:A királyuk-serkentette vezérmajmok mindannyian 
:száguldva indultak, ki-ki saját világtája felé. 
:Kiáltoztak, üvöltöztek, bömböltek az erdőlakók, 
:rikogatva rikoltozta a rohanó majomsereg: 
:&quot;Vissza fogjuk hozni Szítát, meg fogjuk ölni Rávanát! 
:Én egymagam legyűröm majd Rávanát, hogyha rálelek; 
:elejtem, s elhozom tőle Dzsanaka leányát hamar. 
:A megpróbáltatásokból megváltom; ti nem kelletek! 
:Elhozom a pokolból is egymagam a királyleányt! 
:A földet meghasogatom, meghasogatok hegyeket, 
:kiszaggatom az erdőket, az óceánt felkavarom! 
:Én mérföld-hosszú ugrással nyomára bukkanok hamar! 
: &lt;br&gt;
:Én száz mérföldesett vígan ugrom, és többet is, ha kell! 
:A föld mélyén, a tengerben, vadonban, sziklabérceken, 
:a pokol közepén semmi sem akasztja meg utamat!&quot; 
: &lt;br&gt;
:Így dicsekedett nagy büszkén mindegyik magabiztosan, 
:búcsúzóban királyától, aztán sietve útrakelt. 
: &lt;br&gt;
:47. 
: &lt;br&gt;
:Így vágtak neki útjuknak a Szítát megkeresni jött, 
:elefánt-erejű majmok, megszívlelve uruk szavát. 
:Tavakat és folyók partját, városokat, a levegőt, 
:folyók-szegdelte, járatlan bozótokat kutattak át. 
:Gonddal fürkészve vizsgálták a hegyes-erdős tájakat, 
:Szugríva utasítását követve, a majom-hadak. 
:Hajnaltól alkonyig Szítá nyomát keresték mindenütt, 
:majd összegyűltek éjjelre, hogy a földön pihenjenek. 
:Egy teljes hónapig járta a földet a majom-sereg, 
:majd csüggedten, reményt vesztve tértek meg Szugríva elé. 
:A keleti világtájat a nagy erejű Vinata 
:kutatta át, de nem látta Szítá nyomát, és visszatért. 
:A szép Észak egész földjét Satabali bolyongta be, 
:s eredménytelenül tért meg, restelkedve, a nagy majom. 
:A nyugatra eső földrész Szuséna feladata volt, 
:de ő sem boldogult jobban: egy hónap múlva visszatért. 
:Tisztelettel köszöntötte Szugrívát, s Rámát oldalán, 
:és így számolt be útjukról a hatalmas majomvezér: 
:&quot;Átkutattuk a föld színét, ember-nem-járta sűrűket, 
:hegyeket, tengerek partját, sok mélybe-siető folyót, 
:átkutattuk folyondárral befont erdők rengetegét, 
:sok szakadékot, barlangot, s ember-lakta vidékeket, 
:járhatatlan helyen jártunk, jártunk göröngyös tájakon, 
:felhajszoltunk s elejtettünk számlálhatatlan állatot 
:irdatlan mennyiségekben – de Szítát nem leltük sehol.&quot; 
: &lt;br&gt;
:48, 53, 55. 
: &lt;br&gt;
:Eközben Hanumán majom, s vele Tára és Angada 
:parancs szerint, kitartóan haladt előre, Dél felé. 
:Átkutatták a Vindhja-hegy völgyeit-sűrűségeit, 
:s tovább haladtak zord tájon, láb-nem-taposta helyeken, 
:ahol a fák virág nélkül, lomb nélkül állnak, csupaszon, 
:száraz minden folyó ágya, alig sarjad fű és gyökér, 
:elefánt, őz, bölény, tigris arra sosem vetődik el, 
:ahol még a madár sem jár, sem bármely más erdőlakó, 
:nem csillognak kinyílt lótusz szirmaival ékes tavak, 
:illatozó virágokra nem száll dongó méhek raja. 
:Valaha egy vezeklésben gazdag, szilárd, igaz szavú, 
:böjtöktől nagy hatalmú, szent, lobbanékony természetű 
:remete, Kandu élt ott. Ám egyszer tízéves kisfia 
:eltévedt és odaveszett. A nagy bölcs megharagudott, 
:s nagy átokkal megátkozta a fiát elnyelő vadont. 
:Azóta nem nyújt hűs árnyat, elkerüli vad és madár. 
:Átkutatták a környéket, a pusztaságos tájakat, 
:homályos hegyüregeket és a folyók forrásait, 
:de mindhiába: nem lelték Szítá nyomát a keresők, 
:és nem találták Szugríva parancsa szerint Rávanát. 
:Végül a végtelen tenger, Varuna isten lakhelye, 
:a bömbölő, kavargó ár rekesztette el útjukat. 
:Amíg a déli tájékot vizsgálták át figyelmesen, 
:észre sem vették, hogy közben a kiszabott hónap lejárt. 
:A Vindhja-hegység lábánál,* virágba borult fák alatt 
: &lt;br&gt;
:pihenni telepedtek le, és számolgatták az időt. 
:A lecsüggő liánokkal és virágfürtökkel rakott 
:tavaszi fák láttán észbe kaptak, s megijedtek nagyon. 
:Döbbenten szóltak egymásnak: &quot;Jaj, a tavasz megérkezett!&quot; 
:s rémülten földre roskadtak, mert meddőn járt le az idő. 
:Ekkor az érett értelmű, vastag-hosszú-erős karú, 
:hímoroszlán vállú ifjú király, Angada így beszélt 
:az agg majomvezérekhez, az erdő bölcs lakóihoz 
:nyájas szavakkal, és illő tisztelettel hajolva meg: 
:&quot;Uralkodónk parancsára keltünk útra mindannyian, 
:és emlékeznetek kell rá, hogy egy havi határt szabott. 
:Irgalmat és igazságot, jó szívet, könyörületet 
:ne várjatok Szugrívától; ingatag lelkű és gonosz. 
:Tisztelheti a Törvényt az, aki hűtlen testvér gyanánt 
:harcban tusázó bátyjára a barlang száját zárta rá? 
:Aki saját sógornőjét, meggyilkolt bátyja özvegyét, 
:törvény szerint saját anyját, gazul magáévá teszi? 
:Aki a kézfogásával megpecsételt eskü után 
:jóltevőjéről, Rámáról, galádul megfeledkezik? 
:S ha becsületes volna is, engem, ellenfele fiát, 
:királyságban vetélytársát, életben hagyni úgyse fog. 
:Trónusát félti éntőlem, megkötöztet, börtönbe vet 
:a kétszínű, csalárd lelkű, kegyetlen, gaz majomkirály. 
:A megaláztatásnál jobb, ha éhen ölöm magamat. 
:Búcsúzzatok el mind tőlem, térjetek honotokba meg. 
:Én nem megyek a városba; elbocsátalak bennetek. 
:Itt maradok, az életből éhséggel békén távozom. 
:Tisztelettel köszöntsétek uram s ifjabb atyám gyanánt 
:az én nevemben Szugrívát, üdvkívánságot adva át. 
:Kívánjatok egészséget Rumának – ő ifjabb anyám, 
:és édesanyámat, Tárát, vígasztalja meg szavatok. 
:Együttérző, szelíd lelkű, és szívből szereti fiát, 
:s ha meghallja, hogy itt vesztem, bizony elhagyja életét.” 
: &lt;br&gt;
:Ennyit mondott Angada, majd köszöntötte a véneket, 
:s bánatos arccal, könnyezve, kusa-fűre a földre ült. 
:Vele együtt szomorkodtak a fán-lakók bölényei, 
:és forró nedvet ejtettek szemükből uruk bánatán. 
:Majd Szugrívát szidalmazva és Válint emlegetve fel, 
:leültek Angada köré, hogy vele együtt haljanak. 
:Víz-áldozatot hintettek, s ültek, arccal kelet felé, 
:halálos böjtre elszánva, mint kinek más kiútja nincs. 
: &lt;br&gt;
:56. 
: &lt;br&gt;
:Míg a halálra szánt majmok hada ott ült a hegy tövén, 
:feltűnt a hegy magas csúcsán a nemes keselyűkirály, 
:nevén nevezve Szampáti, légben-járók legjobbika, 
:Dzsatájus édes testvére, felséges, hosszú életű. 
:A magas Vindhja-hegy zordon szirtüregéből bújt elő, 
:s az ott ülő majomfalka láttán örömmel így beszélt: 
:&quot;Lám, mindenkinek elrendelt jussát eljuttatja a Sors: 
:nekem is eledelt rendelt, amely magától jött elém. 
:Ahogy megdöglenek sorra, felfalom őket, s jóllakom.” 
: &lt;br&gt;
:A falánk keselyű hangját, eledelre-mohó szavát 
:meghallva, keserűséggel szólt Hanumánhoz Angada: 
:&quot;Nézd, büntetésül Szítáért Jama, a halál istene 
:jött el keselyű testében, hogy megölje a majmokat. 
:Mivel nem teljesítettük fejedelmünk akaratát, 
:Rámának nem segítettünk, most ránk zúdult ez a csapás. 
:Szítá oltalmazására Dzsatájus keselyűkirály 
:életét is feláldozta, hallottátok mindannyian. 
:Csatában elpusztította a hű madarat Rávana, 
:de égbe jutott, és nem kell büntetéstől rettegnie. 
:Mi céltalanul fáradtunk, Szítának nem leltük nyomát.” 
: &lt;br&gt;
:Hallva Angada szájából a keserű panasz szavát, 
:így beszélt a hegyes csőrű, félelmes erejű madár: 
:&quot;Ki az, aki felemlíti életemnél is kedvesebb 
:öcsém, Dzsatájus balsorsát, elfacsarva a szívemet? 
:Hol zajlott le a szörny és a madár között a küzdelem? 
:Hosszú ideje most hallom először testvérem nevét. 
:Nemes lelkű, igazságos, páratlan erejű öcsém 
:pusztulása miként történt, fákon-járók bölényei? 
:Dasaratha mahárádzsa öcsémnek jóbarátja volt, 
:s a törvénytisztelő Ráma az ő legidősebbik fia. 
:Napsugarak-leperzselte szárnnyal nem tudok szállani; 
:segítsetek le erről a hegyszirtről, ellenség-ölők!” 
: &lt;br&gt;
:Az éhhalálra szánt majmok látták ott fenn a keselyűt, 
:s keserű szívvel gondolták: &quot;Most mindnyájunknak vége van! 
:Ám ha úgyis halált várunk, a madár célunkhoz segít; 
:ha felfal, hamarább érjük el a megváltás ösvenyét.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Töprenkedve így döntöttek a majom-nép vezérei, 
:s a keselyűt a hegycsúcsról lesegítve, Angada szólt: 
:&quot;Az egész világon híres erejű Válin volt atyám. 
:Dasaratha király fia a Dandaka-erdőbe ment, 
:mert atyja így parancsolta, s ő a Törvénynek engedett. 
:Öccse, Laksmana és neje, a szép Szítá, követte őt. 
:Elragadta erőszakkal Rámától nejét Rávana. 
:Dzsatájus keselyű Ráma atyjának jóbarátja volt, 
:s látta, hogy Szítát hurcolja a levegőben Rávana. 
:Megállította útjában, és összetörte kocsiját, 
:de agg ereje fogytával a küzdelemben elbukott. 
:Később Ráma nagybátyámmal, Szugrívával találkozott, 
:és megölte atyámat, mint Szugríva szövetségese. 
:Királlyá kente Szugrívát Válin megölése után, 
:s ő királyi parancsával útnak indított sokfelé. 
:Kerestük mindenütt Szítát, hiába, sikertelenül, 
:s ezalatt eltelt egy hónap, a kiszabott határidő. 
:Büntetésétől rettegve választottuk az éhhalált, 
:mert úgysem hagyna életben Ráma haragja, s az övé.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Az életről lemondók ily siralmas szava hallatán 
:elkeseredve, könnyezve válaszolta a nagy madár: 
:&quot;Majmok, az én testvérem volt az a Dzsatájus, akiről 
:mondtátok, hogy elejtette viadalban a ráksasza. 
:Vénen és tollamat vesztve csak gyászolok, mert nincs erőm, 
:hogy bosszút álljak testvérem nálam erősebb gyilkosán.” 
: &lt;br&gt;
:Áldozatul vizet hintett és megfürdött a keselyű. 
:Kérdő beszéddel így fordult hozzá az eszes Angada: 
:&quot;Ha bátyja vagy Dzsatájusnak, nevezd meg, hogyha ismered, 
:a ráksasza lakóhelyét, akiről szóltam az imént. 
:Akár közel, akár távol lakik a hitvány Rávana, 
:a balgatag, rövidlátó, igazíts útba, bölcs madár!” 
: &lt;br&gt;
:A Szítáról tudósítást esengő majmok seregét 
:élet-visszaadó hírrel vígasztalta a keselyű: 
:&quot;Hallgassátok meg, elmondom, merre lakik a ráksasza. 
:Visravasz volt a nemzője, bátyja a Kincsek Istene, 
:és Lanká városát lakja Rávana ráksasza-király. 
:A tenger szigetén, innen teljes száz mérföld messzire 
:varázsolta elő Lankát a menny építőmestere. 
:Hárembe zárva ott őrzi Ráma nejét a ráksasza. 
:Halljátok meg, hogyan kaptam a rablásról hírt e helyen, 
:kitől tudom, mi történt, és merre van a hosszú szemű. 
:Ennek az irdatlan hegynek járhatatlan szikláira 
:zuhantam egykor, itt fekszem öregen, tehetetlenül. 
:Mióta ez a balsors ért, úgy tengetem az életet, 
:hogy eledelt naponként hoz Szupársva, szerető fiam. 
:Történt egyszer, hogy éheztem, és vártam táplálékomat, 
:de este hús nélkül tért meg a Nappal felszálló fiam. 
:Korholtam gyámolítómat, mivel az éhség kínozott, 
:de ő elmondta mentségét, főhajtva, tisztelettudón: 
:&quot;Húst szerezni ma felszálltam reggel, mint máskor is, atyám, 
:és a Mahéndra-hegy száját elállva, vártam csendesen. 
:Leshelyemről figyeltem, hogy előtűnnek hamarosan 
:az itató felé tartó állatcsordák százezrei. 
:Egyszer csak megpillantottam egy fekete szurokgomolyt, 
:amely magával hurcolt egy nap-fényességű nőszemélyt, 
:aki sikoltozott folyton: «Ráma, Ráma!» és «Laksmana!», 
:kibomlott hajjal, eldobva selyem fátylát és ékszerét. 
:A levegő is örvénylett a vadul száguldó körül. 
:Döbbenten néztem, és közben letelt zsákmány-szerző időm.” 
:Ezt tudtam meg Szupársvától; de már tudtam régebben is, 
:hogy hallok egyszer Szítáról; hallgassátok meg, hogy miként. 
: &lt;br&gt;
:60-63. 
: &lt;br&gt;
:Rég történt, hogy e sziklákra, e fák közé zuhantam én, 
:mert tollamat leperzselte az izzó fényű Nap tüze. 
:Egy szent remete hajléka állt ekkortájt közel ide, 
:melyben az érdemekben dús, jámbor Nisákara lakott. 
:Amint a bölcs megpillantott, hozzám sietett, így beszélt: 
:«Kedvesem, így eltorzulva, ily csonkán rád sem ismerek. 
:Tűz perzselte le két szárnyad, testedet sebhelyek fedik. 
:Két nagy keselyűt ismertem, gyors röptűeket, mint a szél, 
:kedve szerint alakváltó két testvér keselyűkirályt: 
:te vagy idősebb, Szampáti, és Dzsatájus volt az öcséd. 
:Lábamnál ültetek gyakran, ember-alakot öltve fel. 
:Milyen szerencsétlenség ért? Tolladat hol vesztetted el? 
:E büntetés miért sújtott? Beszéld el sorra sorsodat!» 
:Ekkor a vakmerőn vállalt lehetetlent, a vad merényt: 
:a Napba-röpülés vágyát elmondtam, balga tettemet: 
:«Szentség, sebeim úgy égnek, s úgy gyötör a szégyenkezés, 
:hogy fáradt elmém nem tudja szépen fűzni szavaimat. 
:Dzsatájus és én önhitten, elbizakodva, dölyfösen 
:erőpróbára kívántunk a magas égbe szállni fel. 
:A Kailásza magas csúcsán fogadtunk remeték előtt: 
:a Nap nyomába szállunk, míg a Lenyugvás Hegyéig ér. 
:Egymás mellett repültünk, és láttuk ott lenn, a Föld színén 
:a kocsikerék-nagyságú városok apró foltjait. 
:A sziklabércek úgy tűntek, mint kaviccsal beszórt talaj, 
:s mint a földet behálózó fonál, csillámlott sok folyó. 
: &lt;br&gt;
:A Méru, a hatalmas hegy, a Vindhja és Himálaja 
:olyan volt csak, akár tóban álldogáló pár elefánt. 
:Ám ekkor heves izzadság és nagy fáradtság tört reánk, 
:kábultság, félelem, s szörnyű szédülés vett rajtunk erőt. 
:Tájékozódni sem tudtunk, merre van dél, észak, nyugat; 
:szemünkben a világ lángolt, mint a végpusztulás tüze. 
:Végső erőfeszítéssel pillantottam a Napra fel, 
:és oly hatalmasnak láttam, mint idelent a Földkorong. 
:Ekkor Dzsatájus búcsúszó nélkül a Föld felé zuhant. 
:Hogy oltalmazzam, sebesen utána vetettem magam. 
:Így szárnyaim beárnyazták, és nem égette el a Nap, 
:ám én megperzselt tollakkal fizettem balga dölyfömért. 
:A vad Dandaka-erdőbe zuhant Dzsatájus, úgy hiszem; 
:én bénán, tollamat vesztve buktam a Vindhja-hegyre le. 
:Elvesztettem királyságom, erőm, öcsémet, szárnyamat; 
:nem kívánok tovább élni, a mélybe vetem magamat.» 
: &lt;br&gt;
:Így beszéltem a szent bölcshöz, s könnyekben tört ki bánatom. 
:Ő révületbe mélyedt, majd felém fordulva, így beszélt: 
:«Várd be időd. kinő újra szárnyad, kinőnek tollaid. 
:Vissza fog térni látásod, bátorságod, életerőd. 
:Mert ősidőkből hallottam, hogyan szólt egy jövendölés, 
:hogy nagy dolgok következnek, s most révületben láttam ezt. 
:Majd egyszer majmok érkeznek, nyomozva Ráma hitvesét, 
:s akkor vezesd őket nyomra, elmondva, hogy te láttad őt. 
:Addig innét ne mozdulj el; hová mennél ily nyomorún? 
:Az idő beteltét várd ki. Utána szárnyra kelsz megint.» 
:Ilyen jövendölésével vígasztalt meg a bölcs szavú, 
:azután búcsút vett tőlem, és hajlékába visszatért. 
:Olykor-olykor előmásztam barlangomból keservesen, 
:s a Vindhja-hegyre felkúszva, lestem, jösztök-e végre már. 
:Eltelt száz kerek esztendő, mióta várom az időt, 
:hogy megérkeztek, úgy, mint azt a szent bölcs megígérte volt.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Alig hogy mindezt elmondta a fán-lakók hadainak, 
:a majmok szemeláttára újra kinőttek szárnyai. 
:Midőn érezte, hogy testét ismét aranyszín toll fedi, 
:végtelenül megörvendett, és a majmokhoz így beszélt: 
:&quot;Jót tett velem a szentséges királyi bölcs, Nisákara: 
:kegye folytán nap-égette testemre tollam visszatért. 
:Ne csüggedjetek el: Szítát meglelitek bizonyosan; 
:szárnyam kinőtte zálog, hogy célotokat eléritek.” 
: &lt;br&gt;
:64. 
: &lt;br&gt;
:Felugrottak az ugrálók a keselyű szavaira, 
:mind köréje sereglettek, s ujjongtak bátran, boldogan. 
:Szampátinak hitelt adtak, s halottnak látták Rávanát. 
:A tengerhez özönlöttek, hogy Szítára találjanak. 
:A víz partjára érkezve, ott látták lábaik előtt 
:a széles Föld ellenképét, a mérhetetlen Óceánt, 
:néhol mint hogyha szunnyadna, máshol mint hogyha játszana, 
:máshol hegycsúcsot és sziklát mintázva hullámaival, 
:mintha lentről kavargatnák a pokolbeli démonok. 
:A borzadály-keltő látvány megölte bátorságukat. 
:Nézték: nem bírnak átkelni rajta, akár a levegőn, 
:és mondogatták csüggedten: &quot;Mit tehetünk? Mit tehetünk?&quot; 
: &lt;br&gt;
:A víztömeg látványától kétségbeesett sereget 
:Angada bátorította, majmok legkiválóbbika: 
:&quot;Ne csüggedjetek el, majmok! A csüggetegség nagy hiba. 
:A csüggedés megöl férfit, mint nagy kígyó a gyermeket. 
:Ki lesz közületek képes átugorni az Óceánt? 
:Ki segíti ki Szugrívát, hogy beváltsa ígéretét? 
:Ki az, akinek ugrása száz mérföld hosszat áthidal? 
:Ki menti meg a szégyentől a vitézlő majom-hadat? 
:Ki ajándékoz azzal meg, hogy büszkén hazatérhetünk, 
:és otthonunkba megtérve, családunkkal találkozunk? 
:Ki ajándékoz azzal meg, hogy jó hírrel járulhatunk 
:a vitéz Ráma, Laksmana és Szugríva urunk elé? 
:Ha akad, aki át tudja ugrani a Folyók Urát, 
:megalázó kudarcunktól hőstettével megszabadít.” 
: &lt;br&gt;
:Angada szava elhangzott, de válasz nem hangzott reá; 
:csöndben, hallgatva, némán állt az egész majom-hadsereg. 
: &lt;br&gt;
:66. 
: &lt;br&gt;
:A sokszor százezer főnyi majom-sereg döbbenetét 
:Dzsámbaván tűrni nem bírta, és Hanumánhoz így beszélt: 
:&quot;Majom-nép legvitézebbje, tudás-tudók legjobbika, 
:te félrevonulsz és hallgatsz? Mért nem szólalsz meg, Hanumán? 
:Te a majmok királyának, Szugríva úrnak párja vagy 
:erőben és vitézségben, akár Ráma és Laksmana. 
:Tudom jól, volt egy tündérlány, a csodás Pundzsikaszthalá, 
:akit a földre száműzött egy vad átok igézete, 
:s itt született majom-testben, Kundzsa majom leányaként. 
:Egyszer leány-testet vett fel, és tündöklő-fiatalon, 
:könnyű lenvászon leplekben, koszorúval, ékszeresen 
:a fellegek közé nyúló hegycsúcsokon sétálgatott. 
:A lány ékes, vörös rojtos, sáfrányszín, könnyű köntösét 
:a Szél félrelibbentette, míg a hegytetőn álldogált. 
:Két buja, duzzadó combját, s egymást szorító kebleit 
:és észtveszejtőn csábító arcát megnézte jól a Szél. 
:A minden tagjában formás, hosszú combú, csodálatos, 
:karcsú derekú nő láttán szerelem őrjítette meg. 
:Hajlékony, hosszú karjával átölelte a szép szeműt 
:beléje olvadó lelkű, szerelemmel telt testű Szél. 
:Megérezte az érintést, és megszólalt szemérmesen: 
:»Ki ért hozzám, beszennyezve hitvesi tisztaságomat?« 
:Az asszony szavait hallva, így válaszolt neki a Szél: 
:»Szép tomporú, ne aggódjál, nem sértem meg erényedet. 
:De mert lelkedet átjáró vágyammal megöleltelek, 
:fiat fogsz szülni, szépségem, bölcsességben gazdag vitézt. 
:Értelemmel, vitézséggel, erővel áldott lesz fiad, 
:és gyors futásban, ugrásban reám fog ütni gyermeked.« 
: &lt;br&gt;
:Örvendő szívvel hallgatta a Szél szavát szülőanyád, 
:és a mély hegyi barlangban megszült téged, erős karú. 
:Mint alig született gyermek, láttad a felkelő Napot, 
:s gyümölcsnek nézve, ugrottál, hogy az égboltról leszakítsd. 
:Suhantál háromszáz mérföld magasra nyílként felfelé, 
:s bár taszított sugártűzzel, téged nem rémített a hő. 
:Mindegyre közelebb értél a Fény-adóhoz sebesen. 
:Indra haragra gerjedt, és villámával sújtott le rád. 
:Egy hegycsúcsra zuhantál, és összezúztad állkapcsodat; 
:innen nyerted a Hanumán, ´Állkapcsos´ nevet, nagy majom. 
:A Szél, az illatot-hordó, a lélegzetet-indító, 
:bukásodon megbántódva, a Három Világon megállt. 
:Ekkor az élet megbénult. Megrettentek az istenek, 
:és könyörögve járultak a haragvó Szél úr elé. 
:A Szél engesztelésére Brahmá kegyben részesített: 
:harcban sebezhetetlen vagy, fegyver nem üt rajtad sebet. 
:Indra csodálta: villáma csapása nem végzett veled, 
:s páratlan adományt nyertél az Ezerszemű kegyeként: 
:akaratod szerint jő el halálod ideje, uram. 
:Erőddel, fürgeségeddel a Madárkirály mása vagy. 
:Midőn a Három Nagy Lépést tette Visnu, nyomában én 
:a Földet hétszer jártam be, hegyeivel-erdőivel, 
:s az istenek parancsára szedtem a varázsfüveket 
:életvíz köpüléséhez. Akkor még volt bennem erő. 
:Azóta már megvénültem. Erőm, hatalmam elhagyott. 
:Most már a te időd jött el. Mindőnk között első te vagy. 
:Senki sem fogható hozzád. Mutasd meg vitézségedet! 
:Hőstettedet vágyik látni az egész majom-hadsereg. 
:Kelj fel, majmok oroszlánja! Ugord át a nagy Óceánt! 
:Az egész világ üdvére fog szolgálni csodás utad. 
:A majmok nép fél, csügged. Vitéz, ne késlekedj tovább! 
:Lendülj utadra, mint egykor a nagy lépésre Visnu úr!&quot; 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt;
:

==V. Szépségek könyve ==
: &lt;br&gt;
:1. 
: &lt;br&gt;
:Ekkor a fán-lakók hőse eltökélt szóval így beszélt: 
:&quot;Nem bírná el a föld színe a nagy ugrás lendületét. 
:Ám itt van ez a sziklákkal szilárdan álló hegytömeg, 
:a nagy Mahéndra, ércfalként magasodó bérceivel. 
:Ennek a csúcsa megtartja nekirugaszkodásomat, 
:ha száz mérföldes ugrásra a levegőbe pattanok. 
:Ahogy a Ráma íjáról kilőtt, szélsebes nyíl suhan, 
:Rávana-védte Lankára lecsapok, mint mennykőcsapás. 
:S ha nem találom Lankában a Dzsanaka-királyleányt, 
:meg sem állva, tovább szállok az istenek lakába fel. 
:S ha a harmadik égben sem talál rá igyekezetem, 
:Rávanát, ráksaszák urát, megkötve ide vonszolom. 
:Vagy Szítával térek vissza, valóra váltva célomat, 
:vagy kitépem egész Lankát a földből, s magammal hozom.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Így szólott Hanumán majom, majmok legkiválóbbika, 
:majd nagy erővel felszökkent, nem töprengett, nem habozott. 
:Irammal ellökte magát,és megiramodtak a fák, 
:összecsapodó ágakkal röppentek Hanumán után. 
:Combja szörny lökésétől kiszakadt sok faóriás, 
:s hosszan követte útján, mint rokon a távozó rokont. 
:Ahogy a katonák mennek a fényes hadvezér mögött, 
:kiszakadt gyökér-lábával suhant utána sok fatörzs. 
:A dús lombú, virágdíszes fák között szálló nagy majom 
:erdőségek-borította, nagy hegycsúcshoz hasonlított. 
:Lehullt virágok százától úgy tarkállt a tenger színe, 
:mint amikor az égbolton feltűnnek a szép csillagok. 
:Magasba nyújtott két karja a levegőbe úgy meredt, 
:mint ötfejű sárkánykígyó, mely hegy csúcsán ágaskodik. 
:Suhantától a tengerből hullám-özön emelkedett, 
:mint a Földet a mennybolttól elválasztó, nagy sziklafal. 
:A felhőkig csapódott fel a zúgó óceán vize, 
:s úgy párállott az égen, mint a bodros őszi fellegek. 
:Harminc mérföldre elnyúló, tíz mérföldnyire terpedő 
:árnyéka mint viharfelhő sejlett lilán a víz szinén. 
:Hol behatolt egy felhőbe, hol túlnan előtűnt megint, 
:akár a felhős égbolton bújkáló, fényes telihold. 
:Csodás ugrását bámulták az istenek, a szellemek, 
:a démonok, a tündérek, s virágesőt szórtak reá. 
:A tűző Nap nem égette, hogy ne lankassza erejét, 
:szolgálatába állt a szél, hogy segítse Ráma ügyét. 
:Maga a vizek tárháza, a mérhetetlen Óceán 
:gondolkozott, hogy ugrását neki kell támogatnia. 
:&quot;Ha nem segítem útjában az erdőlakók tigrisét, 
:minden szólni-tudó élő elítél tunyaságomért. 
:Szagara,* Raghuk ősatyja, növelte egykor vizemet, 
:nem engedhetem elbukni a Raghukért fáradozót. 
:Az én tisztem kimódolni, hogy megpihenjen a majom, 
:s miután megpihent rajtam, felújultan menjen tovább.” 
: &lt;br&gt;
:A Vizek Ura így döntött, s a mélységében rejtező, 
:aranyos csúcsú, szent hegyhez, a Mainákához szólt szava: 
:&quot;A nagy isten-király, Indra, az alvilágban lakozó 
:démon-had ellen bástyául helyezett ide tégedet. 
:Erős testeddel elzárod a mérhetetlen alvilág 
:kapuját, hogy ne törjön ki a félelmetes hadsereg. 
:Hatalmad van kiterjedni oldalt, lefelé, felfelé; 
:most buzdítlak: emelkedj fel, bércek legnemesebbike! 
:A majom-nép oroszlánja most érkezik fejed fölé, 
:Ráma királyfi kedvéért a levegőben szállva el. 
:Indítson meg e buzgóság! Indulj fel, légy a támasza!” 
: &lt;br&gt;
:Az arany csúcsú Maináka a Sósvizű szavaira 
:hatalmas, erdős bércével a víz fölé emelkedett. 
:A tengert meghasította, s úgy bukkant ki a víz alól, 
:ahogy áttör a felhőkön az izzó fényű Fény-adó. 
:A váratlanul útjába álló, vízből felmerülő 
:hegyet Hanumán meglátta, és gondolta: &quot;Kelepce ez!” 
:Magasba meredő csúcsát a nagy lendületű majom 
:úgy elsodorta mellével, mint felleget a szélvihar. 
:A Hanumán-megtámadta hegyek-legkiválóbbika 
:a tett láttán megörvendett, csodálta a nagy rohamot. 
:Emberi alakot váltott, és a saját csúcsára állt, 
:s a légben tovazúgóhoz a levegőből így beszélt: 
:&quot;Nem könnyű tettet tettél meg, páratlan erejű majom! 
:Csúcsaimra leszállhatsz, és megpihenve indulsz tovább. 
:Egykor a Raghu-nemzetség növelte a nagy Óceánt, 
:s háláját rója Rámának most le a Víz Kincstárnoka, 
:mert úgy szól az Örök Törvény: a tettet viszonozni kell. 
:Tisztelettel adózik most neked a Folyamok Ura, 
:segítségedre küld engem, megbecsülése jeleként: 
:«Ez a majom száz mérföldes, sosem-volt ugrásra szökött, 
:csúcsaidon pihenjen meg, erőt gyűjtsőn!» szólott nekem. 
:Majmok párduca, állj hát meg, és megpihenve menj tovább! 
:Nézd, itt ez a tömérdek dús, illatozó, édes gyümölcs, 
:ízleld meg valamennyit, majd felüdülve haladsz tovább. 
:Régi barátság fűz hozzád engem, majmok legjobbika, 
:mind a Három Világ tudja szövetségünk eredetét. 
:Mert te a fényes istennek, a Szélnek vagy nemes fia, 
:lendületed csodájával nagy erejű atyádra ütsz. 
:Vitéz, ha téged szolgállak, a Szelet tisztelem vele; 
:hallgasd meg az okát, hogy mért illő, hogy megbecsüljelek. 
:Rég, az Első Világkorban, szárnyuk volt a hegyeknek is, 
:s minden égtáj felé szálltak, sebesen, mint a sasmadár. 
:Míg erre-arra röpdöstek, az istenek seregei 
:s az élők mind megrettentek, hogy egy nagy hegy rájuk zuhan. 
:A veszélyt megsokallotta nagy Indra, az Ezerszemű, 
:s lenyeste a hegyek szárnyát ezerszám villámfegyvere. 
:Sújtásra emelt villámmal énfelém is közeledett. 
:Szerencsémre a Szél megszánt, és lehajított hirtelen 
:a sós vízárba, s elrejtett védő mélyén az Óceán. 
:Szárnyaimat megőriztem, mert megoltalmazott atyád. 
:Tiszteletet, segítséget érdemelsz tőlem, Szél fia. 
:Ez az ősi barátságunk tehozzád fűz, majmok feje. 
:Így estek dolgaink egykor, az Óceánnak és nekem; 
:mindketten tisztelünk, s kérünk: fogadd el, amit adhatunk. 
:Örvendeztess meg bennünket, elűzve fáradságodat! 
:Boldoggá tesz barátságod, s már látásod is boldogít.” 
: &lt;br&gt;
:A hegykirály beszédére így felelt a majomkirály: 
:&quot;E vendégfogadásoddal köszönetre kötelezel. 
:Ámde a nap gyorsan múlik, és sürget a tett ideje, 
:és fogadalmat tettem, hogy útközben nem időzöm el.” 
: &lt;br&gt;
:Csupán kezével illette a nagy hegyet a nagy majom, 
:s vitézségében ujjongva szállt a levegőben tovább. 
:Mélyen maga alatt hagyta a szirtet és az óceánt, 
:s fent a folttalan égbolton a szél útján repült tova. 
:E második nehéz tettét látták az összes istenek, 
:az égi szentek és bölcsek, s fennen zengték dícséretét. 
:Majd az istenek és szentek, nagy bölcsek és a szellemek 
:megkérték a kígyók anyját, Nap-fényességű Szuraszát: 
:&quot;Az óceán fölött ugrik át a Szél fia, Hanumán. 
:Egy pillanatra állítsd meg, támassz útjában akadályt! 
:Öltsd magadra hegynagyságú, szörnyű ráksasza termetét, 
:agyarral, vérvörös szemmel, szájad nyíljon köldöködig. 
:Erejét és vitézségét tegyük próbára most megint: 
:ügyességgel legyőz téged, vagy lefogja a rémület?&quot; 
: &lt;br&gt;
:Szuraszá, a nagy istennő, a kívánságnak engedett. 
:Rémítő ráksaszává vált, és az óceán közepén 
:rút, torz, alaktalan testtel, melyre nézni sem bír a szem, 
:útját állta a száguldó Hanumánnak, és így beszélt: 
:&quot;Tudom, az istenek küldtek táplálékomul, nagy majom. 
:Gyere ide a szájamba, hogy felfaljalak ízibe! 
:A Mindenség Teremtője adta ezt a kegyet nekem.” 
:Széles száját kitátotta, és megállt Hanumán előtt. 
:Szuraszá szavait hallva, nyájas beszéddel válaszolt: 
:&quot;A zord Dandaka-erdőbe űzte Rámát Dasaratha. 
:Követte szerető öccse, Laksmana, és Szítá, neje. 
:Miközben dolga elvonta, vesztére tört egy ráksasza, 
:Rávana, és nejét, Szítát, elrabolta kegyetlenül. 
:Én most Szítához indultam hitvese hírvivőjeként. 
:A balsorsba zuhant Rámán illő, hogy szánakozz te is. 
:De hogyha nem, megígérem, ha beszéltem Szítával, és 
:hírt vittem róla Rámának, a szájadba visszajövök.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Így beszélt Hanumán, ám az alakját váltó Szuraszá 
:szólt: &quot;Senki sem kerülhet ki; Brahmá adta ezt a kegyet.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Kitárta szélesen száját, s a Szél fia elé meredt. 
:Szuraszá szavait hallva, méregbe gurult Hanumán, 
:és rákiáltott:&quot;Tátsd nagyra szádat, hadd férjek rajta be! 
: &lt;br&gt;
:A tíz mérföld magasságú Szuraszá előtt Hanumán 
:tíz mérföld szélességűre nőtt haragjában hirtelen. 
:Húsz mérföld hosszúságúra nyújtotta száját Szuraszá. 
:A démon lángoló nyelvű, iszonyatos, pokoltüzű, 
:kitátott torka láttára a Szél nagy eszű gyermeke 
:összehúzta viharfelhő nagyságú testét kicsire, 
:és hüvelykujj nagyságúvá vált egy szempillantás alatt. 
:Ekkor berepült szájába, aztán kiröppent hirtelen, 
:s a levegőből ily szóval fordult Szuraszához a hős: 
:&quot;Démonok sarja, üdv néked! Lásd, szájadba repültem én. 
:Nyert kegyed így nem csorbult meg. Most megyek utamon tovább.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Szuraszá látta: szájából a nagy majom kiszabadult, 
:mint Hold a démon torkából. Való alakban így beszélt: 
:&quot;Vidd sikerre nemes célod! Járj szerencsével utadon! 
:Hozd össze a királyasszonyt Raghu sarjával, kedvesem!&quot; 
: &lt;br&gt;
:Hanumán harmadik tettét látta a Föld s a mennylakók, 
:és minden élő dícsérte: &quot;Üdv, üdv neked, majom-bika!” 
:Messzire látszó nagyságban szelte a Szél erős fia 
:a támasz nélküli leget, mint egy szárnyas, királyi hegy. 
:Látta Hanumán ugrását Szinhiká, rémes ráksaszí, 
:szörnyű, alakját-váltó szörny, s magában így gondolkozott: 
:&quot;Pompás! Hosszú idő óta végre kedvemre jóllakom! 
:Messziről jó nagy állat jön, hogy zsákmányul essék nekem.” 
: &lt;br&gt;
:Varázzsal összemarkolta Hanumán árnyékát keze. 
:Árnyéka elfogására összerezzent a nagy majom: 
:&quot;Erőmet megbénították, valaki rám akaszkodott, 
:megállított, mint tengeren a szembe-szél a nagy hajót.” 
: &lt;br&gt;
:Nézgélni kezdett oldalra, majd felfelé, majd lefelé, 
:s észrevette a sós vízből ágaskodó rém-alakot. 
:A tátott szájú láttára eszébe ötlött a rege: 
:&quot;Bölcs Szugríva mesélt egyszer arról, hogy van egy csoda-szörny, 
:árnyékot elfogó rémség; nem kétlem, ez került elém.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Látta, kivel került szembe, és tudta jól, hogy mit tegyen. 
:Mint nagy felhő esőzéskor, felduzzasztotta termetét. 
:Szinhiká ráksaszí látta, hogy teste mind nagyobbra nő; 
:száját szélesre tátotta, hogy pokolig és égig ért. 
:Felleggomolyként bömbölve rohanta le a fán-lakót. 
:Az most kicsire húzódott, s mint iszonyú mennykőcsapás, 
:erővel belevágódott a tárt torokba a majom. 
:A légi szellemek látták, hogy elnyelte a tág üreg, 
:mint hold-faló démon szája Holdat fogyatkozásakor. 
:Ő gyomrát kihasította éles-hegyes karmaival, 
:és szétmarcangolt testéből kiugrott pillanat alatt. 
:Bátorsággal, ügyességgel, szerencsével túljárt eszén, 
:elpusztította, és ismét valódi termetére nőtt. 
:Foszlánnyá marcangolt szívvel zuhant a vízbe a tetem, 
:mert Brahmá maga alkotta elvesztésére Hanumánt. 
:Sok légi szellem ujjongva figyelte, mit tett Hanumán, 
:és Szinhiká hulltát látva, így köszöntötték győztesét: 
:&quot;Megtetted a nehéz tettet! Megölted a szörnyeteget! 
:Kísérjen akadály nélkül siker, ugráló nép feje! 
:Akiben ez a négy megvan, mint benned, majmok tigrise: 
:kitartás, ész, erő, készség, az nem veszt rajta dolgain.” 
: &lt;br&gt;
:Nemes céljára célozva, így dícsérte a légi nép, 
:és ő tovább repült útján, mint Garuda madárkirály. 
:Megtette útja nagy részét. Mindenfelé tekintgetett, 
:s a századik mérföld végén erdő vonala tűnt elé. 
:Megpillantotta röptében az erdőlakó nép feje 
:a szantál-ligetek, bokrok, virágok fedte szigetet. 
: &lt;br&gt;
:2. 
: &lt;br&gt;
:Legyőzte a mesés ugrás a győzhetetlen Óceánt, 
:és földre szállt Lanká szélén, a Trikúta-hegy oldalán. 
:Miközben Lankát elnézte, egy percig elgondolkozott 
:a hegy lejtőjén álltában, megbízatása sikerén: 
:&quot;Kegyetlen ráksaszák népe erősen őrzi városát; 
:valódi alakomban nem tudom megközelíteni. 
:Okosabb lesz, ha apróvá zsugorítom a testemet, 
:és úgy török rá Lankára Ráma ügyében éjszaka. 
:Rávana védett várába a sötétben behatolok, 
:bejárom minden zeg-zugát, s Ráma nejét megkeresem.&quot; 
:Így döntött Hanumán, és a napnyugtát türelmetlenül 
:várta, hogy megpillanthassa a Vidéha-királyleányt. 
:Mikor a Nap nyugvóra tért, a sötétben a Szél fia 
:csodásan összehúzódott, aprócska lett, mint egy egér. 
:A szürkületben megbújva szaporán felkerekedett, 
:s a fényes, széles utcájú városba besettenkedett. 
:Aranyló oszlopok fénye, paloták csillogó sora, 
:tündöklő ablakok rácsa, nyolc emeletes ház-csodák, 
:kristállyal kirakott földű, drágakő mintájú terek, 
:csarnokok ékesítették, mint az istenek városát. 
:A széles várfal aranyos, sokszínű kapuívei 
:sejtelmes fényt sugároztak káprázatos utcáira. 
:E képzelet-felülmúló szépség láttára Hanumán 
:megdöbbent és megörvendett, s bízott, hogy Szítára talál. 
: &lt;br&gt;
:3. 
: &lt;br&gt;
:Ám az ugrók oroszlánját, a Szél Urának gyermekét 
:a testben őrködő Lanká észrevette, hogy közelít. 
:A belopózkodó majmot megpillantva, a Rávanát 
:szolgáló Lanká istennő torz arcával elébe állt. 
:A Szél vakmerő sarjának útját állta fenyegetőn, 
:s rekedt, rikácsoló hangon megszólította Hanumánt: 
:&quot;Ki vagy, s hogyan merészkedtél ide jönni, erdőlakó? 
:Szólj, valld be az igazságot, mert úgysem szólhatsz már soká. 
:Ne véld balgán, hogy Lankába behatolhatsz, fán-szökdöső! 
:Hatalmas hadsereg védi, erős várfalak övezik.” 
: &lt;br&gt;
:Az útját elálló szörnynek így válaszolt a Szél fia: 
:&quot;Igaz beszéddel elmondom, amit tudni kíváncsi vagy. 
:De mondd előbb te, rút arcú, ki vagy, s mért állod utamat, 
:szidalommal miért támadsz rám itt a városkapuban?” 
: &lt;br&gt;
:A tetszése szerint testet öltő Lanká védszelleme 
:haragos szóval és durván Hanumánra ripakodott: 
:&quot;Én minden ráksaszák fő-fő mahárádzsáját, Rávanát 
:szolgálom híven, és őrzöm várát bevehetetlenül. 
:Nem lehet engem fitymálva betörni, bejutni ide. 
:Most életedtől megfosztva küld pihenőre e csapás. 
:Tudd meg, hogy én vagyok Lanká testbe öltözött városa; 
:Magam körül mindent látok, így láttalak meg téged is.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Az asszony-alakú szörnynek Hanumán, a Vihar fia, 
:így válaszolt ravasz szóval, megállva hegycsúcs másaként: 
:&quot;Erős kíváncsiság vonzott meglátni Lanká városát, 
:csodálni várfalát, széles bástyáit, kapuíveit, 
:sok fával ékes erdőit, ligeteit, csalitjait, 
:és szem-nem-látta pompájú, páratlan épületeit.” 
: &lt;br&gt;
:Hanumán válaszát hallva, a testet öltő szörnyeteg, 
:az asszony-alakú Lanká, ismét keményen rárivallt: 
:&quot;Amíg engem le nem győzöl, majmok leghitványabbika, 
: &lt;br&gt;
:addig nem lépsz e városba, amelyet én oltalmazok!&quot; 
: &lt;br&gt;
:Ekkor az éjszakák réme vérfagyasztóan felrivallt, 
:s teljes erővel rásújtott Hanumánra jobb tenyere. 
:Lanká kemény ütésétől haragra gerjedt Hanumán, 
:s üvöltő hangon felbődült a zúgó Vihar gyermeke. 
:Gyűrűit megfordította gyors mozdulattal bal kezén, 
:és visszakézből vágott rá ellenfelére a vitéz, 
:hogy a csapást lefékezze, mert meggondolta: &quot;Asszony ez!” 
:A rút szörnyeteg elkábult, megtántorultak tagjai, 
:s előre bukva arcával, teljes hosszában elterült. 
:Halálos aggodalmában akadozva, dadogva szólt, 
:könyörgött életéért a megalázkodó ráksaszí: 
:&quot; Erős karú hős, irgalmazz! Hagyj életben, majmok feje! 
:Hiszen az igaz lelkűek a Törvény szavát tisztelik. 
:A testbe öltözött Lankát legyőzted, ugrálók ura, 
:mikor engem lesújtottál, fákon lakó nép tigrise. 
:Hallgass meg, igazat szólok, erdőben lakozók feje, 
:hogyan rendelkezett rólam az Önmagától Létező: 
:«Hatalmába igázand majd egy erős majom egykoron. 
:Ez lesz jele, hogy eljő a ráksaszák népére a vész.» 
:Most már tudom, hogy jöttöddel elérkezett ez az idő, 
:és a Teremtő végzését megmásítani nincs erő. 
:Szítát a maga vesztére hurcolta ide Rávana, 
:és pusztulásba rántotta balgaságával városát. 
:Jőőj hát, lépj be a városba, majmok legnemesebbike, 
:és végezd el, amit kívánsz, Végzet végrehajtójaként.&quot; 
: &lt;br&gt;
:4, 6, 13. 
: &lt;br&gt;
:Legyőzte vitézségével Lankát, a város szellemét 
:a nagyerejű Hanumán, az ugráló nép párduca. 
:A kapu fölött átugrott könnyűszerrel a várfalon, 
:és belopózott Lankába a sötétség leple alatt. 
:Az éjszaka oltalmában elindult széttekinteni 
:a lehullott virágszirmok leplével ékes utakon, 
:és körüljárt a pompázó, fényes városban a majom. 
:Elváltoztatta újólag alakját tetszése szerint, 
:s fürgén haladt a városban, minden házat bekóborolt. 
:A ráksaszák királyának déli napfényként csillogó, 
:fal-védte palotájába akadály nélkül bejutott. 
:Indult, s átkutatott buzgón mély földalatti vermeket, 
:a paloták minden szintjét, magas tető-teraszokat, 
:megállt itt-ott, megint indult, felsietett, lesietett, 
:kinyitott bezárt ajtókat, bezárt kinyitott kapukat, 
:bement itt és amott ment ki, lehajolt, felágaskodott, 
:átkutatlanul nem hagyta a legkisebb zeget-zugot, 
:négy ujjnyi hely sem volt, melyet nem vizsgált végig gondosan 
:Rávana palotájában a Szítát kereső majom. 
:A várfalak beugróit, oltárokat, szentélyeket, 
:tavakat, üregek mélyét mind átkutatta Hanumán. 
:Sok ronda ráksaszít látott, rútat, rusnyát, torz alakút, 
:csak akit keresett, azt nem: a Dzsanaka-királyleányt. 
:Látott sok csodaszép, bájos, édes szavú tündérleányt, 
:csak akit keresett, azt nem: Ráma szeretett hitvesét. 
:Látott sok telihold arcú, karcsú testű kígyóleányt, 
:csak akit keresett, azt nem: a Vidéha-királyleányt. 
:Erőszakkal rabolt rabnőt látott a háremben sokat, 
:csak akit keresett, azt nem: Dzsanaka kedves gyermekét. 
:Mikor nem látta Szítát, csak más gyönyörű nők seregét, 
:kedvét vesztette, elcsüggedt az erős karú Hanumán. 
:Hiábavaló volt –  vélte –  átugorni az óceánt, 
:hiábavaló volt –  vélte –  hogy Szugríva buzgólkodott. 
:Míg így töprengett, meglátott egy felhőkbe magasodó, 
:szikla-hajlékokat rejtő, sudár fákkal benőtt hegyet. 
:A hegy lejtőjén bővizű folyó sietett lefelé, 
:mint a kedvese két karja közül kisikló szerető. 
:A hegy lábától nem messze madársereg-felvert vizű, 
:ringó lótuszlevél-szőnyeg borított tükrű tó feküdt. 
:Sokféle vad s madár lakta erdő-övezte partjait, 
:s egy tisztásán aranyszínű sinsapá-fa magasodott. 
:A fára gyorsan felkúszott a fürge mozgású majom: 
:&quot;Talán innen megpillantom a Vidéha-királyleányt. 
:Ha magában bolyong búsan, tán elvetődik erre is. 
:Ez a liget oly enyhítő, zsongító, bú-feledtető, 
:szantálfákkal, asókákkal, jázminbokrokkal ékesen. 
:Ráma miatti fájdalma perzseli Szítá hű szivét; 
:vele örült az erdőnek, s az emlék elhozza ide.” 
: &lt;br&gt;
:15. 
: &lt;br&gt;
:A fáról szerteszét nézett, kereste Ráma asszonyát, 
:fürkészte az egész földet, kutatta Szítá lábnyomát. 
:Nem messze, a liget mélyén, magas asóka-fák között 
:megpillantott a fák csúcsán túlmagasló, nagy palotát. 
:Ezernyi oszlop tartotta fehér márvány tetőzetét, 
:korallból voltak lépcsői, színaranyból oltárai, 
:szinte vakított szépsége, elkápráztatta a szemet, 
:szemernyi folt se volt rajta, az eget fúrta át hegye. 
:Majd egy asszonyt pillantott meg, szépsége szinte tündökölt, 
:a kelő újhold sarlója tiszta fényével ragyogott. 
:Ám szennyes öltözet fedte böjttől lefogyott termetét, 
:sötét felhők mögött rejlő napkoronghoz hasonlított, 
:búbánatba borult arccal, fájdalmasan sóhajtozott, 
:szomorúság emésztette, keserű gondban elmerült, 
:kedvese távol volt tőle, rút ráksaszík vették körül, 
:mint erdőben a meghajszolt, magános őzet a kutyák, 
:fájdalom lett osztályrésze megérdemelt gyönyör helyett. 
:A lesoványodott testű, mocskos ruhába öltözött, 
:hosszú szemű szépet látva, gondolta: &quot;Szítá ez lehet! 
:Mert amilyen szépnek láttam a levegőben azt a nőt, 
:akit Rávana elhurcolt, ez az asszony olyan csodás.” 
: &lt;br&gt;
:17. 
: &lt;br&gt;
:Eközben a derült égre feljött a tiszta fényü Hold, 
:mint tó tükrén fehér lótusz, mint úszó hattyú kék vizen. 
:Hűs sugarai fényével szinte biztatta Hanumánt, 
:mintha szíves barátságból segítségét ajánlaná. 
:A telihold-arcú Szítá szépségét nézte Hanumán, 
:s a Hold fényében meglátta mellette a sok ráksaszít: 
:Félszeműt, Félfülűt, Kancsalt, Rútszeműt, Lepedő-fülűt, 
:csúf Fejetetején-orrút, Fületlent és Karófülűt, 
:a torz Másfélszeres-törzsűt, ocsmány Törzse-hosszú-nyakút, 
:Kopaszfejűt, Sörtéstestűt, Szakállasat, Sörényeset, 
:Lógóhasút, Lógómellűt, Nagyfülűt, Fittyedt-homlokút, 
:Fityegőajkút, Állatlant, Állig-szájút és Tátogót, 
:Hosszút, Kurtát, Pupost, Sántát, Csököttet, Törpe-termetűt, 
:Undorítót és Rongyosat, Ferdeszájút és Rőtszeműt. 
:Ezek között a rémségek között találta Hanumán 
:–  mint virága-fosztott bokrot, démon-felfalta csillagot – 
:a támaszát vesztett Szítát, rákszszák nyűgét szenvedőt, 
:virágpompás asókák közt bánat-tengerbe merülőt. 
: &lt;br&gt;
:18-22. 
: &lt;br&gt;
:Miközben a virágzó fák lugasán jártatta szemét, 
:és Szítá sorsán töprenkedett, maradékká fogyott az éj. 
:A hajnal megvirradtával a szent tanokban járatos 
:ráksasza-papok ajkáról zendült a Védák himnusza. 
:Ezután zeneszerszámok fület-bűvölő hangjai 
:serkentették fel álmából a nagy hatalmú Tízfejűt. 
:Mihelyst hullt koszorúval, gyűrt ruhában feleszénkedett, 
:tüstént Szítá felé szálltak ébredő gondolatai. 
:Az égő szenvedély vágya eluralgott a ráksaszán, 
:és gerjedelmét nem bírta legyűrni a nagy erejű. 
:Ékes királyi pompában elindult a liget felé. 
:A feddhetetlen hűségű, erényt-őrző királyi nő 
:az ifjúsággal-szépséggel ékes, daliás termetű, 
:ékkövektől sziporkázó királyt meglátta messziről, 
:s megremegett egész teste, mint szél rohamától a fák. 
:Ölét elfedte combjával, két karjával két keblét, 
:s a földön összehúzódott zokogva a hosszú szemű. 
:Az őrző ráksaszí-hadban elmerült a királyleány, 
:fájdalom-dúltan, bénán, mint tengerbe süllyedő hajó. 
:A leterítetlen földön ült a szép nő roskatagon, 
:mint erdő óriásáról villám-letörte nagy faág. 
:Ékes testén a szennyfoltok voltak méltatlan ékszerek, 
:s derengett-sejlett szépsége, mint iszap-fedte lótuszé. 
:A síró, örömét-vesztett, rút őrei zavarta nőt 
:ékes-édes esengéssel szólította meg Rávana: 
:“Láttomra, duzzadó combú, eltakarod termetedet, 
:szeretnél láthatatlanná válni féltedben, kedvesem. 
:Szeretlek, hosszú-szép-szemű; kérlek, ne vesd meg hívedet, 
:hibátlan termetű, szép nő, minden élőt elbűvölő. 
:Itt gonosz emberfajzat nincs; nem bántanak a ráksaszík; 
:látom, tőlem ijedtél meg. Oszoljon el a félelem! 
:Tudod, hogy öröktől fogva a ráksaszák szokása ez: 
:erőszakkal ragadják el, ha nem enged, a más nejét. 
:De kedved ellenére én mégsem foglak érinteni, 
:bármennyire uralkodnék testemben a szerelmi vágy. 
:Királyném, ne remegj tőlem; bízzál szavamban, kedvesem! 
:Szakíts a szomorúsággal, fűzzön hozzám a vonzalom! 
:Élvezz minden gyönyört kéjjel, szépségem! Igyál és mulass! 
:Eltékozolhatod minden kincsemet; a tiéd a föld! 
:Jőjj, enyelegj velem, szépem! Súgd meg akármely vágyadat! 
:Nincs nagyobb örömöm, mint ha örömet szerzek teneked. 
:Tekintsd meg fényes pompámat, dús kincseimet, kedvesem! 
:A faháncs-köntösű Ráma nem méltó hozzád, égi hölgy! 
:Egykori fénye szétfoszlott, birodalma a vad vadon, 
:nyoszolyája a föld színe, s az is lehet, hogy már nem él. 
:Soha többé nem láthat meg egykori férjed, kedvesem, 
:mint a fekete felhőtől eltakart fényes csillagot. 
:Kezemből vissza nem nyerhet téged soha a Raghu-sarj, 
:akár Indra hatalmából uralmukat a démonok.&quot; 
: &lt;br&gt;
:21-22. 
: &lt;br&gt;
:Így környékezte meg Szítát a rettenetes ráksasza, 
:és ő gyötrődve, gyötrelmes hangon, remegve válaszolt, 
:egy fűcsomóval elfedte arcát, hogy ezt se lássa meg: 
:&quot;Fordítsd szívedet el tőlem a saját fajzatod felé; 
:reám hiába vágyódol, mint üdvre a gonosztevő. 
:Kárhozatos, tilos tettre én sohasem vetemedem; 
:nemes családból származtam, nemes családba mentem át.&quot; 
: &lt;br&gt;
:E kurta, korholó szóval a Vidéha-királyleány 
:Rávana felé hátával fordult, és úgy beszélt tovább: 
:&quot;Vigyázz, áll az Örök Törvény, az igazságra kötelez: 
:más férfi feleségére gerjedned soha nem szabad. 
:Más hitvesét úgy kellene őrizned, mint sajátodat; 
:háremedben gyönyörködjél, éjszakában-járók feje! 
:Ha velük nem elégszel meg, buja vagy, csalfa, csapodár, 
:s alantas kéjsóvárságod csúfos bukásodhoz vezet. 
:És méltán kárörömmel fog gúnyolni minden, aki él, 
:ha önnön balgaságoddal pusztulásba döntöd magad. 
:Soká sanyargatott néped majd így beszél rólad, gonosz: 
:«Üdv, hogy megérdemelt vége elérte a szörnyeteget!» 
:Ígéretekkel, kincsekkel sosem fogsz elcsábítani; 
:semmi sem tép el Rámától, mint a Naptól sugarait. 
:Inkább vígy vissza Rámához, akiért egyre búsulok, 
:mint erdőben a párjától elszakadt nőstényelefánt. 
:Keresd Ráma barátságát, hogyha kedves az életed; 
:aki segítségét kéri, ő nem taszítja el soha. 
:A Raghu-család ékének adj vissza, hogyha jót akarsz; 
:a biztos pusztulás vár rád, hogyha vele szembeszegülsz. 
:Győzd bár le a villámcsapást, győzd bár le a Halál Urát, 
:nem győződ le a bosszúló Ráma haragjának tüzét.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Szítá kemény szavát hallva, a rémes ráksaszák ura 
:a nyájas arcú Szítának durva beszéddel válaszolt: 
:&quot;Ha a férfi barátságos, fölé kerekedik a nő; 
:ha kedvesen beszél hozzá, szidalmazásban részesül. 
:Szerelmem rabszolgává tesz, haragomat megfékezi, 
:mint a vágtában útjáról letérő lovat a kocsis. 
:Hogyha a férfit egy nőhöz emésztő szerelem köti, 
:úrrá lesz rajta részvét és elnézés kedvese iránt. 
:Ennek köszönd, csodás arcú, hogy még nem végeztem veled, 
:bár eltiprásra vagy méltó, mert elvágyódol ostobán. 
:És mindegyik bántó szóért, amellyel folyvást sértegetsz, 
:megérdemelnéd, hogy szörnyű halállal megölesselek.” 
: &lt;br&gt;
:Az éjszakában kószálók parancsolója így beszélt 
:eláradó haragjában Szítához, s így fejezte be: 
:&quot;Határidőül azt szabtam, hogy várok még két hónapig, 
:aztán ágyamba kell lépned, tökéletes szépségű nő. 
:Ha letelik a két hónap, és nem fogadsz el férjedül, 
:akkor feldaraboltatlak szakácsokkal reggelire.” 
: &lt;br&gt;
:Rávana, kire rá van a gonoszság írva, így beszélt, 
:aztán felnevetett durván, s felhővé válva, távozott. 
: &lt;br&gt;
:27. 
: &lt;br&gt;
:Most a ráksasza-nőstények visszataszító, rút hada 
:támadt rá újra Szítára, szidalommal árasztva el: 
:&quot;Te megátalkodott Szítá, hitvány, nemtelen nőszemély, 
:húsodat még ma felfalják jóízűen a ráksaszík!” 
: &lt;br&gt;
:Ám volt közöttük egy békés, bölcs, agg ráksaszí, Tridzsatá; 
:nem nézhette, ahogy Szítát ócsárolják a többiek: 
:&quot;Magatokat faljátok fel, nem Szítát, gyalázatosak, 
:Dzsanaka szeretett lányát, Dasaratha király menyét. 
:Ma álmot láttam, rémítőt, hajmeresztőt, borzalmasat; 
:férje jöttét jövendölte, s a ráksaszáknak vészt igért. 
:Csodás elefántcsont hintót húzott ezernyi paripa 
:a levegőben fent, s rajta fehér köntösben Ráma állt, 
:nyakában koszorú függött, mellette állott Laksmana. 
:Szítát is láttam álmomban, ruhája patyolat-fehér, 
:a ragyogó Tej-tengerben magasló Fehér Hegyen állt, 
:ahol férjére várt Szítá, mint fényére a Fény-adó. 
:Aztán megint Rámát láttam: hegy nagyságú, négy agyarú 
:harci elefánt hátán ült, mögötte ismét Laksmana. 
:A két nap-ragyogású hős a királyné felé haladt, 
:tiszta fehér virágokból font koszorúval ékesen. 
:Majd a Fehér Hegy csúcsáról a levegőben lebegő 
:elefántra segítette Dzsanaka lányát hitvese. 
:Majd ezután –  csodás látvány –  az asszony kiemelkedett 
:férje karjából, s a Holdat és Napot simogatta meg. 
:Új álomkép jött: Rávana, olajos testtel, kopaszon, 
:vörös ruhában. Részeg volt. Nyakán vörös virágfüzér. 
:Váltott a kép. Kocsijáról a földre bukott Rávana. 
:Egy asszony vonszolta kopasz, fekete ruhás tetemét. 
:Majd felkelt tétován, kábán, támolyogva, mint részegek, 
:ruhája levegő volt, és értelmetlen szókat hadart. 
:Undorító, sötét, bűzős, pokolsárhoz hasonlatos, 
:iszapos tóba lépett be, és elnyelte a mély mocsár. 
:És végül ez a szép város, Lanká jelent meg. Falai 
:meghasadoztak, omlottak, és a tengerben elmerült. 
:Vigyázzatok, meglátjátok, jön Ráma Szítáért hamar, 
:és féktelen haragjában legyilkol minden ráksaszát. 
:Több durva szó ne hangozzék! Boruljunk le Szítá elé, 
:engesztelő beszédekkel esdekeljük bocsánatát! 
:Hiszem, hogy irgalmas szívű a Vidéha-királyleány, 
:s csak ő tudja a vésztől a ráksaszíkat megmenteni.” 
: &lt;br&gt;
:30-34. 
: &lt;br&gt;
:Rejtekéből véges-végig mindent jól hallott Hanumán: 
:Szítát és Tridzsatá álmát, s a ráksaszí-rikácsolást. 
:Nézte Szítát, mint istennőt Indra egében odafent, 
:és elméjében sokféle gondolatot latolgatott: 
:&quot;Akit a Föld tíz égtáján keresett sok ezer majom, 
:sikerült végre meglelnem Ráma elrabolt hitvesét. 
:Kivárom, amíg nem vesznek észre az őrző ráksaszík, 
:s a szenvedésben gazdag nőtt suttogva megvígasztalom. 
:Ám én majom vagyok, s testem majmok között is óriás; 
:és ha most emberi szóval, szanszkrit nyelven megszólalok, 
:Rávanának gondol Szítá, megrémül, cselvetést gyanít. 
:Talán ha szeretett férjét, Rámát említi meg szavam, 
:nem ijed meg, hiszen Ráma tölti be gondolatait.” 
:Így fontolta, latolgatta a nagy eszű, hogy mit tegyen, 
:s megszólalt nyájasan, halkan, hogy csak Szítá hallhassa meg: 
:&quot;Van egy vitéz mahárádzsa, Dasaratha, sok nép ura, 
:szelíd szívű, igazságos, kocsija-lova számtalan. 
:Annak telihold-szép arcú, elsőszülött kedves fia 
:a törvénytisztelő Ráma, íjjal lövők legjobbika. 
:Hogy ne szegje szavát atyja, a jót és rosszat ismerő 
:Ráma nejével s öccsével vállalta a száműzetést. 
:Miközben a vad őserdő sűrűjében vadászgatott, 
:ráksaszákkal akadt össze, és leölte a szörnyeket. 
:Vitézei elestéről tudomást szerzett Rávana, 
:és elragadta bosszúból tőle a Dzsanaka-leányt. 
:Hibátlan hitvesét, Szítát, kereste Ráma mindenütt, 
:s szövetségest talált közben: Szugrívát, a majomkirályt. 
:Fejedelmük parancsára az alak-váltó fán-lakók 
: &lt;br&gt;
:ezrével és százezrével kutatták Szítát mindenütt. 
:Én Szampáti tanácsára átugrottam az óceánt 
:száz mérföldes nagy ugrással, hogy megleljem a szép szeműt. 
:Ráma leírta szépségét, arcát és karcsu termetét; 
:amilyennek leírt Ráma –  reád találtam, asszonyom!&quot; 
: &lt;br&gt;
:Igy beszélt Hanumán bölcsen, s ezután illedelmesen 
:a bánat tüze égette Szítá felé közeledett. 
:Ahogy lépésről lépésre közeledett a Szél fia, 
:hátrált lépésről lépésre Szítá; azt hitte, Rávana. 
:&quot;Fondorlatos csel minden szó, amit e szörny mesél nekem! 
:Rávana ez bizonyára, csak más alakba öltözött.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Ernyedt keze elengedte támaszát, az asóka-fát, 
:s földre roskadt a vélt cseltől a fájdalom-szaggatta nő. 
:Főt hajtva leborult ekkor előtte a hosszú karú, 
:ám rá sem mert pillantani a félelemtől reszkető. 
:Midőn végre a hold-arcú meglátta a leborulót, 
:bánattal telve sóhajtott, és így szólt a szelíd szavú: 
:&quot;Hogyha ismét te kísértesz, varázserejű Rávana, 
:dícséretedre nem válik, hogy gyenge nőt csellel gyötörsz. 
:Az erdőben is ezt tetted, ahol mint jámbor remete 
:leplezted el varázslattal ocsmány valódi lényedet. 
:De talán mégsem az vagy te, akit gyanúm sejtet velem, 
:mert ösztönös öröm járta át beszédedre lelkemet. 
:Hogyha valóban Rámától érkeztél, hála s üdv neked! 
:Beszélj tovább, mert Rámáról minden hír boldogság nekem! 
:Szavad lelkembe markol, mint partjába a sebes folyó.&quot; 
: &lt;br&gt;
:36-38. 
: &lt;br&gt;
:A tündöklő vitézségű Hanumán, a Vihar fia, 
:hogy bizalmát erősítse, Szítához így beszélt tovább: 
:&quot;Erdőlakó vagyok, hidd meg, a nemes Ráma hírnöke. 
:Bizonyságom e gyűrű, nézd, amelyet neve ékesít. 
:Zálogul adta férjed, hogy hitelt nyerjen a híradás. 
:Bánat-gyümölcsöd elfonnyad; megszabadulsz; vigasztalódj! 
:Ha hírt viszek rólad, tüstént eljön érted vitéz urad, 
:követi majmok és medvék számlálhatatlan serege. 
:Vagy hogyha kívánod, rögtön magam megszabadítalak: 
:ülj fel hátamra, és hagyd itt a ráksaszát s a bánatot! 
:Magammal viszlek, átszelve egy ugrással az óceánt; 
:hisz elbírnám egész Lankát Rávanástul a hátamon. 
:A messzi tájon rád váró Rámához napnyugvás előtt 
:eljuttatlak, mint oltár-tűz Indrához az áldozatot. 
:Viszlek magammal, úrnőm, és elsuhanunk, akár a nyíl; 
:Lanká lakói közt senki nem éri röptömet utol. 
:Ahogy tehozzád érkeztem, úgy visszatérni is tudok 
:veled a levegő útján; kételkedésre nincs okod.&quot; 
: &lt;br&gt;
:A Vidéha-királyasszony testét az öröm járta át 
:e csodás híradást hallva, és csodálkozva válaszolt: 
:&quot;Hogyan akarsz ilyen hosszú útra elvinni, Hanumán, 
:majom létedre, fán élő népek legvitézebbike? 
:Hogy bír el kis majom-tested, hogy innen magaddal vigyél 
:férjemhez messze távolba, ugrálva-járók tigrise?&quot; 
: &lt;br&gt;
:Aggodalmát eloszlatni, a szörnyű Szélvihar fia 
:valódi, óriás testét öltötte fel Szítá előtt. 
:Leugrott a fa ágáról a majmok legnagyobbika, 
:és növekedni kezdett, hogy megszűnjön Szítá kételye. 
:Nagy Méru-hegy nagyságában, rőten, mint izzó tűzparázs, 
:magaslott fel Szítá előtt a hatalmas majom-bölény. 
:A kék-lótusz-szemű Szítá ámulva nézte Hanumánt, 
:s a sziklabércnyi testűnek ilyen szavakkal válaszolt: 
:&quot;Látom, erődnek nincs párja; felismerem hatalmadat. 
:Járásod mint a szél sodra, fényed csodás, akár a tűz. 
:Hogyan is juthatott volna erre a földre bárki más 
:a mérhetetlen széles víz túlpartjáról rajtad kívül? 
:Hiszem, átkelni képes vagy, s képes vagy vinni engem is, 
:és célomat így érném el leggyorsabban, nem kétkedem. 
:Ám súlyos okok gátolják, hogy veled menjek, nagy majom. 
:Száguldásod sebessége odafent elkábítana, 
:s míg a levegőben mennél, fent, fent az óceán fölött, 
:lezuhannék a hátadról, míg szörnyű irammal repülsz, 
:s a krokodiltól-cápától-kígyótól nyüzsgő óceán 
:szörnyei táplálékául esném szempillantás alatt. 
:És azért sem követhetlek, ellenfeleid győztese, 
:mert hogyha asszonnyal mennél, tüstént gyanút ébresztenél. 
:Ha elrablásomat látnák a nagy erejű ráksaszák, 
:gaz Rávana parancsára nyomodba eredne haduk. 
:Szigonyt-buzogányt markolva körülzárna a vad csapat, 
:s velem, asszonnyal terhelve, nem volna számodra kiút. 
:Fegyveresek; sokan vannak; te egyedül, fegyvertelen. 
:Hogyan tudnál tovább menni, és megvédeni engem is? 
:Sok rút ráksasza rád törne, csatára kényszerítene, 
:és én lebuknám féltemben hátadról, majmok tigrise. 
:Ha lebuknám, elfognának az átkos művű ráksaszák, 
:s áldozatos segítséged gyümölcs nélkül fonnyadna el. 
:És hűségem a fő gátja, hogy nem mehetek el veled: 
:én férjemen kívül férfit nem érintettem meg soha. 
:Önszántamon kívül történt, hogy a nőrabló átölelt; 
:védő, oltalmazó nélkül mitsem tehettem ellene. 
:Majd hogyha értem jön Ráma, és kiirt minden ráksaszát, 
:s engem innét magával visz, megbűnhődik a Tízfejű.” 
: &lt;br&gt;
:Fátyoláról leoldotta gyémánt diadémját a hölgy, 
:és Hanumánnak nyújtotta: &quot;Vidd el Rámának ékszerem!&quot; 
:Csillogó, drágakő-díszes ékét átvette Hanumán, 
:és felhúzta kisujjára; mert karjára nem ment reá. 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt;
:41-42. 
: &lt;br&gt;
:A drága ékszert átvette, és tisztelettel meghajolt, 
:jobbkéz felől körüljárta, s elbocsájtó szavára várt. 
:Szítá magasztaló szóval dícsérte az elindulót, 
:s búcsút vett a majom tőle, miközben így gondolkozott: 
:&quot;Kevés teendőm van hátra. Láttam a fekete szeműt. 
:Még e szégyentelen szörnynek szemet-szívet elbűvölő, 
:sok fával és folyondárral égi kerthez hasonlatos 
:ligetét kissé feldúlom, mint kiszáradt erdőt a tűz.” 
: &lt;br&gt;
:Vihar-hevű haragjában a Vihar-isten gyermeke 
:lába kemény rúgásával kidöntötte a fák sorát. 
:A bokrokat kiszaggatta a kéjkertben a nagy majom, 
:s a mámorosan éneklő madarak fészke földre hullt. 
:Bedöntött vízmedencékkel, tőből kicsavart fáival, 
:szemet pihentető dombok letarolt zöld lankáival, 
:betemetett tavak mellett fonnyadt virágbimbóival 
:lehervadt a lugas, mintha erdőtűz ölte volna meg, 
:s leszaggatott ruhájukban gyászolták dúlt virágai. 
:Recsegtek a kidöntött fák, vijjogtak rémült madarak, 
:és rettegéssel ébredtek Lanká alvó lakosai. 
:Felserkentek az alvásból az ocsmány képű ráksaszík, 
:és a feldúlt lugas tárult szemük elé, s a nagy majom. 
:Hanumán, hogy csodát lásson a sok szipirtyó, hirtelen 
:hegygerinc nagyságúvá nőtt rémült tekintetük előtt. 
:Ekkor az óriás testű, hegynagyságú majom-vitézt 
:bámulva, Szítát kérdezték őrizői, a ráksaszík: 
:&quot;Ki ez a rém? Kinek sarja? Miért és honnan jött ide? 
:Hogyan elegyedett szóba veled, lótuszbimbó-szemű?” 
: &lt;br&gt;
:A tündöklő, nemes Szítá a ráksaszíknak így felelt: 
:&quot;Nem ismerem alak-váltó ráksasza fajzatotokat. 
:Ti nyilván jobban tudjátok, hogy ki ez, és hogy mit akar. 
:Úgy mondják, hogy a kígyónak kígyó ismeri a nyomát. 
:Én is nagyon megrémültem, és fel nem foghatom, ki ez. 
:Alakját elváltoztató ráksasza lehet, úgy hiszem.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Szétszéledtek a válaszra a Szítát őrző ráksaszík; 
:némelyik ott maradt s elbújt, sokuk Rávanához futott. 
:Rávanához megérkezve, az ocsmány képű ráksaszík 
:jelentést tettek egy szörnyű, nagy majom rémtetteiről: 
:&quot;Asóka-ligetedben van egy rémes, óriás majom. 
:Ereje mérhetetle nagy. Ott Szítával társalkodott. 
:Dzsanaka lányát unszoltuk, árulja el, ki ez a szörny, 
:de kérdezősködésünkre nem válaszolt a szép szemű. 
:Lehet, hogy Indra küldönce, vagy tán Kuvéra hírnöke* 
: &lt;br&gt;
:vagy Ráma küldte kémkedni, hogy felkutassa hitvesét. 
:A nagy termetű feldúlta legfőbb gyönyörűségedet, 
:a vadak-madarak lakta, pompázatos kéjligetet. 
:Egyetlen foltnyi, csöpp hely sem maradt elpusztítatlanul, 
:csak az asóka-kert fáit kímélte meg Szítá körül. 
:Lehet, hogy Szítát sajnálta, lehet, hogy addig kimerült, 
:de nem olyannak láttuk, hogy kifáradt volna egyhamar. 
:A szörnyű termetű szörnyre mérj szörnyű büntetést, urunk, 
:mert Szítát megkörnyékezte, és feldúlta ligetedet.” 
: &lt;br&gt;
:A némberek szavát hallva, Rávana, ráksaszák ura, 
:a haragtól forgó szemmel fellángolt, mint a máglyatűz. 
:Tehetetlen haragjában szeméből könnyözön fakadt, 
:mint két lobogó fáklyából az olvadt gyanta csöppjei. 
:Hanumán elfogására katonákat küldött legott, 
:magához hasonló, bátor, vad ráksasza-vitézeket. 
:Püffedt hasú, nagy agyarú, nagy erejű, torz termetű 
:nyolcszor tízezer szolgája, sebes futású harcosa 
:nyársakkal-buzogányokkal felfegyverkezve kirohant 
:csatára vágyó lélekkel, hogy foglyul ejtse Hanumánt. 
:A várkapuban várt rájuk a küzdelemre kész majom. 
:Mint lepkeraj a tűzlángba, úgy vetették rá magukat. 
:Csillogó csatabárdokkal, nyilak sugárfelhőivel, 
:tűzfényű buzogányokkal jégesőként csaptak le rá. 
:A hegynagyságú, fenséges majom állta a támadást. 
:A földet verte farkával, s nagy bömböléssel ordított: 
:&quot;A nagy erejű Rámának és Laksmanának győzelem! 
:És győzelem Szugrívának, aki ügyükben támaszuk! 
:A Vihar Urának sarja, Hanumán áll előttetek. 
:A tisztében-serény Rámát szolgálom ernyedetlenül. 
:Száz Rávana se mérkőzhet velem, ha harcba indulok, 
:és ezerszámra szórok rá sziklákat és fatörzseket. 
:Beszéltem a királynéval, feldúltam Lanká városát, 
:elértem, amiért jöttem, s most bántatlanul távozom.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Mint alkonyi sötét felhő, magasodott fel Hanumán. 
:Szava a ráksaszák szívét rettegéssel töltötte el. 
:De a király parancsáról nem felejtkezett meg a had, 
:és minden gyilkos szerszámmal rárontottak mindenfelől. 
:Amikor az a hős látta, hogy rárohan a szörny-sereg, 
:megragadott egy szörnyű vas kapureteszt a várkapun, 
:a falról leszakította, s úgy csépelte a rémeket, 
:mint az Ezerszemű Indra villáma a démonokat. 
:Lemészárolta egy szálig támadóit a Szél fia, 
:aztán a kapu ívére ugrott diadalittasan. 
:Hírmondónak maradt csak meg egy vagy két futó ráksasza, 
:s jelentették királyuknak, hogy egész hada ottveszett. 
: &lt;br&gt;
:48. 
: &lt;br&gt;
:A ráksaszák fényes uralkodója 
:hadnépe vesztét a szivére vette, 
:s tombolva mérgében, előhivatta 
:saját fiát, Indradzsitot paranccsal: 
: &lt;br&gt;
:&quot;Kardforgatásban te vagy itt az első; 
:nincs isten és démon, akit ne verj le. 
:Érezte Indra iszonyú erődet* 
:s legyőzhetetlen vagy az Ég kegyéből. 
: &lt;br&gt;
:Ha csatán ellened támad minden démon vagy églakó, 
:mind a Három Világ rádtör, mindet szétzúzza fegyvered. 
:Karod ereje védelmez, vezeklésed hatalmat ad, 
:helyet tudsz és időt ismersz, cselfogásod töménytelen. 
: &lt;br&gt;
:Ha harcra kelsz, nincs akadály, amin ne győzz; 
:ha célra törsz, nincs, amit el nem ér eszed. 
:Egész világon nem akad merész vitéz, 
:karod s a dárdád erejét ki kétlené. 
: &lt;br&gt;
:Megölve minden szolgám és a legvitézebb ráksaszák, 
:tanácsosaim elhulltak, öt fővezérem elesett, 
:széthasítva hever földön Aksa fiam, testvéröcséd 
:benned van bizodalmam most. Te egymagadban többet érsz. 
: &lt;br&gt;
:Tekintsd a hadnép nyomorult veszését, 
:s a nagy majom bősz diadalmi gőgjét; 
:vess hát ma számot a saját erőddel, 
:s rohamra indulj heves indulattal! 
: &lt;br&gt;
:Terajtad áll most, hogy előre törve, 
:hasítsd szilánkra henye büszkeségét! 
:Erőd erősebb, erejét ne rettegd! 
:Csatára kelj fel, s te legyél a győztes!&quot; 
: &lt;br&gt;
:Fülébe vette a csaták bölénye 
:parancsolója sietős parancsát, 
:majd megkerülte, ahogy illik, atyját, 
:de lelke közben viadalra készült. 
: &lt;br&gt;
:Illő alázattal hódolt a sereg Indradzsit előtt, 
:s lelkesen, harcra buzdulva indult párbajra a vitéz. 
:A ráksasza-mahárádzsa lótuszvirág-szemű fia 
:előre tört, mint partjára a tengerár holdtöltekor. 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt;
:Kocsira pattant, kocsijába fogva 
:hegyesfogú négy repülő kígyóját, 
:s Madárkirályt szégyenitő irammal 
:magasba röppent a nagy Indra mása. 
: &lt;br&gt;
:Nyíllövés és kardforgatás mestere, dárdázók feje 
:száguldva hajtatott arra, ahol Hanumán vert tanyát. 
:Íjhúrja pendülését és kocsija dübörgő zaját 
:meghallva, a majom-párduc örömmel várt újabb csatát. 
:Indradzsit íját markolva, s hegyes fullánkú nyilait, 
:iparkodott sebbel-lobbal sebekkel elborítani. 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt;
:Amint a nagy hős, a csaták tudósa, 
:kezében íjjal viadalra indult, 
:homályba süppedt valamennyi égtáj, 
:vonyítva búgott a sakálüvöltés. 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt;
:De összegyűltek a tusát csodálni 
:a tündérek, szellemek, égi bölcsek. 
:Az ég sötétlett a madárseregtől. 
:Ujjongva hangzott az örömrivalgás. 
: &lt;br&gt;
:Hanumán megpillantotta az Indra-lobogós kocsit, 
:felüvöltött erős hangon, s óriássá növekedett. 
:Indradzsit kocsiján állva felajzotta nagy kézívét, 
:és lövésre feszítette a mennydörgés-búgású húrt. 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt;
:A szembenállók iszonyú erővel, 
:feledve vészt és sebet, összecsaptak 
:dühödt irammal, ahogy ős tusában 
:az égi Indra s a Pokol királya. 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt;
:Az íj-feszítő, kocsiján feszítő, 
:csatákban edzett erejű vitéznek 
:nyílzáporát teste falán kivédte 
:az atyja útján repülő majom-hős. 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt;
:Midőn a nyíl-záporeső lepattant 
:kőszirt-kemény termetü ellenéről, 
:a támadás meghiusulta láttán 
:varázslaton törte fejét a herceg. 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt;
:Elmélyülés révületébe mélyedt, 
:s sugallatot nyert a tudáson túlról: 
:&quot;Ha sebhetetlen a vitéz a nyíltól, 
:meg kell őt bénítani bűverővel.” 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt;
:Ekkor a dárdával vívók legügyesebbje, Indradzsit, 
:Brahmá hatalmas dárdáját vetette Hanumán felé. 
:A varázserejű fegyver megbénította ellenét, 
:és mozdulatlanná dermedt, s földre zuhant a nagy majom. 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt;
:Sejtette rögtön, hogy az Alkotótól 
:eredt e váratlan erőtelenség, 
:s alázatos szívvel alávetette 
:magát a dárda erejének önként: 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt;
:&quot;Nincs rá hatalmam, hogy e szörnyű nyűgből 
:magam kitépjem; a Világ Urának 
:ki állhat ellent? A reám igézett 
:varázslatot tűrni fogom nyugodtan. 
: &lt;br&gt;
:Bár a dárda megbénított, nem támad bennem félelem, 
:mert őrködik fölöttem a Teremtő, Indra és a Szél. 
:A ráksaszák hatalmában ne lássék rajtam gyengeség. 
:Rávanával beszédem van; hadd vonszoljanak most elé.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Mozdulatlanságát látva, a rárohanó ráksaszák 
:kendernyüsttel s faháncs-nyűggel megkötözték kegyetlenül. 
:Ám a megkötözés folytán a varázstól felszabadult, 
:mert kettős béklyót nem tűrt el a nagy fegyver igézete. 
:Érezte: a varázs elszállt, s most már nem bánta Hanumán, 
:hogy köteléke kínozza, és rángatják a ráksaszák. 
:Azok fekete öklükkel öklözték irgalmatlanul, 
:és hurcolták a vélt zsákmányt fejedelmük színe elé. 
:Jelentették királyuknak, hogy a vétkes megérkezett, 
:akár egy erős béklyókba vert, tomboló nagy elefánt. 
:&quot;Ki ez? Miért jött, és honnan? Kik a segítő társai?&quot; 
:így kérdezgették egymástól a ráksaszák vezérei. 
:&quot;Égessük meg!&quot; &quot;Nem, öljük meg!&quot; &quot;Nem, faljuk fel!&quot;  – vitatkozott 
:egymással a haragjában tomboló ráksasza-tömeg. 
: &lt;br&gt;
:50-51. 
: &lt;br&gt;
:Mikor maga előtt látta a sárga szeműt Rávana, 
:düh és kétség nyomasztotta a rémes ráksasza-királyt, 
:s tehetetlen haragjában tépelődött a szörnyeteg: 
:&quot;Talán maga a szentséges Siva került szemem elé, 
:aki megátkozott egykor, mikor megemeltem hegyét?* 
:Majom alakban ő jött el, vagy talán Bána* óriás?&quot; 
: &lt;br&gt;
:Dühtől vérbeborult szemmel szólította maga elé 
:alkalom-szabta kérdéssel Prahasztát, bölcs miniszterét: 
:&quot;Kérdezd meg ezt a gaz lelkűt, miért és honnét jött ide? 
:Ligetem megpocsékolta; ebből mi haszna származott?&quot; 
: &lt;br&gt;
:Fejedelme parancsára a bölcs Prahaszta így beszélt: 
:&quot;Majom, nyugodj meg! Üdv néked! A félelemre nincs okod. 
:Ha mint Kuvéra küldötte kerested fel e palotát, 
:számolj be a valóságról, aztán szabadon távozol. 
:Ha Indra, Jama, Varuna adott titkos megbízatást, 
:hogy városunkat kémleld ki, és álcázd állatnak magad, 
:vagy hírhozójaként küldött a győzni vágyó Visnu úr 
:– mert majomnak mutat külsőd, de erőd nem majomra vall – , 
:ismerd be az igazságot, akkor szabadon engedünk, 
:de ha cselen kapunk rajta, nem mentheted meg életed.&quot; 
: &lt;br&gt;
:A ráksaszák kérdésére az erdőben lakók feje 
:felelt: &quot;Nem vagyok én Indra, Jama, Varuna követe, 
:nem vagyok Visnu küldötte, a Kincs-adó barátja sem. 
:Fajtám az, aminek láttok: erdőlakó majom vagyok. 
:Rávanával beszédem van, de nem bocsájtottak elé, 
:ezért lugasát feldúltam, hogy felfigyeljen a király. 
:Ekkor a ráksaszák jöttek seregestül, hatalmasan; 
:támadtak, testemet védtem, s levertem őket vad tusán. 
:Nem győzhetnek le fegyverrel sem démonok, sem istenek; 
:ebben a nagy kiváltságban részesített az Ősatya. 
:A királyt látni kívántam, ezért döntöttem: engedek 
:a fegyverek hatalmának, és így hurcoltak most ide. 
:Tudd meg: a végtelen fényű Ráma követével beszélsz. 
:Ezt tudva, hallgasd meg Ráma üzenetét, fejedelem! 
: &lt;br&gt;
:Én Szugríva parancsára látogattam meg váradat. 
:A majmok ura testvérként üdvözöl, ráksaszák ura. 
:Mint testvér szavait, hallgasd Szugríva jótanácsait, 
:haszonnal és igazsággal teljes, üdvre-vivő szavát. 
:Más férfi hitvesét szégyen fogságban tartanod, király, 
:mert az Örök Törvényt sértő, romlást és pusztulást hozó, 
:önös tettektől irtóznak hozzád hasonló okosak. 
:És a Három Világon nincs senki, hidd meg nekem, nagyúr, 
:aki nyugodtan élhetne, ha Ráma ellen vétkezett. 
:Azt gondolod talán, Szítá az, aki itt van foglyodul? 
:Nem! Testbe öltözött végzet, mely Lankára leselkedik. 
:A szörnyű pusztulás éjét hárítsd el Lanká, önmagad, 
:barátaid egész népe feje felől, fejedelem! 
: &lt;br&gt;
:52-53. 
: &lt;br&gt;
:Hanumán jóra buzdító tanácsát hallva, Rávana 
:a haragtól eszét vesztve bömbölt: &quot;Végezzetek vele!” 
:De mikor a gonosz lelkű ráksasza így rendelkezettt, 
:a követ-megölés ellen testvére óvó szót emelt. 
:Elvakult bátyja vétségét nem nézhette Vibhísana, 
:és törvény-ismerő szívvel latolgatta, mi lesz helyes. 
:Jól megggondolta, és döntött lelkében az okos szavú, 
:s barátságos, okos szóval csitította indulatát: 
:&quot;Király, sérti a Törvényt, és a Nagy Rendben szégyenletes, 
:nevedhez méltatlan volna, hogy megölesd a hírnököt. 
:Ha a harag így úrrá lesz a rangodbélieken is, 
:akkor mit ér a méltóság, a tanulás, a bölcsesség? 
:Ugyan mi hasznod származnék abból, hogy meghal a majom? 
:Akik őt követül küldték, azokra hulljon büntetés! 
:A követet, akár jót mond, akár rosszat, más bízta meg, 
:másnak van alávetve, maga nem érdemel halált.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Nagyon üdvére szolgáló, körülményekhez mért szavát 
:szívére vette és így szólt testvéréhez a Tízfejű: 
:&quot;Jól mondtad, hogy nem illendő kivégezni a hírvivőt, 
:azonban arcátlansága nem maradhat büntetlenül. 
:Minden majomnak féltett, fő ékessége a nagy farok: 
:gyújtsák meg e majom farkát! Égő farokkal tűnjön el! 
:Így lássa meg e hitványat, csúffá tett testét gyászolót, 
:a fajtája, egész népe, rokonai, barátai. 
:A város minden utcáján, terein, házai között 
:hurcolják végig lángoló farokkal ezt a hírhozót!&quot; 
: &lt;br&gt;
:Tüstént szavát fogadták a haragra zordult ráksaszák, 
:és hosszú gyapotcsíkokkal tekerték a farkát körül. 
:Míg a farkát tekergették, a majom óriásra nőtt, 
:mint a Mindent-faló lángja, ha kiszáradt bokorba kap. 
:Ekkor olajjal öntözték, aztán tüzet tettek alá, 
:és ujjongva elindultak zsákmányukkal a ráksaszák. 
:Dobok és kürtök zengése adta hírül a büntetést, 
:míg áldozatukkal járták a várost gonosz őrei. 
:Látták a lángoló farkat a kárörvendő ráksaszák, 
:s a balhírt a királynénak elújságolták kéjesen: 
:&quot;Szítá, azt a vörösképű majmot, aki beszélt veled, 
:égő farokkal hurcolják az egész városon körül!” 
: &lt;br&gt;
:Akár saját elrablása, úgy sújtotta Szítát a hír, 
:és sikoltva borult földre az Áldozat-nyelő előtt: 
:&quot;Ha böjtöltem, imádkoztam, híven szolgáltam férjemet, 
:ha hű maradtam Rámához: most Hanumánnak légy hideg!” 
: &lt;br&gt;
:Ekkor az oltártűz lángja jobbról magasra felcsapott, 
:jelezve, hogy meghallgatta, és megsegíti Hanumánt. 
:És az égő farok lángját lobogtató atyja, a Szél, 
:hómezők enyhe hűsével lengett a királyné felé. 
:Miközben farkán tűz lángolt, elcsodálkozott a majom: 
:“Ez a lobogó, égő tűz miért nem okoz kínt nekem? 
:Látom, hatalmasan lángol, mégsem perzseli testemet. 
:Bizonnyal Szítá hűsége és a Raghu-sarj érdeme 
:és atyám jóindulata fékezi meg a lángokat.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Majd a majmok oroszlánja magában így elmélkedett: 
:&quot;Ha ádázul magamfajtát kötöztek meg a ráksaszák, 
:megérdemlik, hogy elnyerjék e tettükért jutalmukat.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Hegy-nagyságból a testén-úr hős egy szempillantás alatt 
:parányivá zsugorodott, s kibújt kötelékeiből. 
:Amint szabaddá vált, ismét hegycsúcs-naggyá növekedett. 
:Körülnézett, s megpillantott egy vaskos várkapu-reteszt. 
:Két markába szorította a vasveretű, nagy rudat, 
:és valamennyi őrzőjét szétmorzsolta a Szél fia. 
: &lt;br&gt;
:54. 
: &lt;br&gt;
:Ezután Hanumán Lankán végignézett kényelmesen, 
:ereje-kedve buzdult, és gondolkozott: még mit tegyen? 
:&quot;Mi van még hátra, hogy méltó nyomot hagyjak magam után, 
:hogy a gaz ráksaszák jobban megkeserüljék tettüket? 
:A lugast már kiszaggattam, sok ráksasza-vezér halott, 
:a hadsereg megritkítva –  elpusztítom a várat is. 
:A vár elpusztításával munkámat betetőzhetem, 
:csekély erőfeszítéssel tettemből dús gyümölcs fakad. 
:S illő, hogy a derék tűznek, mely a farkam hegyén lobog, 
:némi szórakozást nyújtsak a város palotáival.” 
: &lt;br&gt;
:Ekkor farkán a tűzlánggal, mint villámmal a víz-adó, 
:Lanká lakain-lankáin sétára indult a majom. 
:Sorban haladt házról házra, kertekbe, ligetekbe is, 
:és támadástól nem tartva tekintgetett maga körül. 
:Prahaszta háztetőjére vetette legelőbb magát, 
:s mindenfelől tüzet szórt rá, mint porfelhőt a szélvihar. 
:Prahasztától tovább ugrott Mahápársva tetőire, 
:s lángot vetett rá farkáról, mint a végpusztulás tüzét. 
:Ezután Indradzsit házát égette fel a lángoló, 
:s Szumálit s Dzsambumálit sem kímélte meg a tűzeső. 
:Mikor végighaladt minden hajlékon a nagy erejű, 
:a ráksasza-mahárádzsa palotáját kereste fel. 
:A magas Méru-hegycsúcsként magasló, napként ragyogó, 
:drágakővel-talizmánnal-arannyal dúsan megrakott, 
:remekbe készült kastélyra farkával tűzcsóvát vetett, 
:és bömbölt, mint a végromlás villámló felhőtömege. 
:A Szél végig legeltette a lángokat a házakon, 
:s az aranyrácsos és gyönggyel-gyémántokkal dúsan rakott, 
:drágakő-ékes hajlékok magukba roskadtak sután, 
:összeomló eresztékkel terültek el a föld szinén, 
:mint érdemeik elfogytán égből lebukó mennylakók. 
:Zűrzavaros zsivaj támadt, a ráksasza-nép futkosott, 
:ki-ki mentette hajlékát, jajveszékeltek gyászosan. 
:&quot;Maga a Tűz-isten jött el majom alakban! Jaj nekünk!” 
:síránkoztak, s leroskadtak csecsemőikkel az anyák. 
:Kibomlott, lángoló hajjal zuhantak le az asszonyok 
:a paloták tetejéről, mint cikázó villámszalag. 
:Gyémánt, korall, lazúr, gyöngy és ezüst tömegével kevert, 
:olvadt ércek patakzottak az égő paloták falán. 
:Mint ahogy fűvel és fával sohasem lakik jól a tűz, 
:nem lakott jól a dúlással Lanká várában Hanumán. 
:Végül, mikor egész Lankát elpusztította Hanumán, 
:az óceánba mártotta farkát, eloltotta tüzét. 
: &lt;br&gt;
:56-57. 
: &lt;br&gt;
:Szítá a sinsapá-fához támaszkodva várakozott. 
:Mielőtt visszatért volna, elköszönt tőle Hanumán. 
:Tenger fölötti útjára készült a majmok tigrise, 
:és az Aristha-hegycsúcsot szemelte ki ugróhelyül. 
:E hegyek-fejedelmére mászott fel, s újra nagyra nőtt, 
:és most észak felé indult délről a nagy majom-bölény. 
:Combja közé szorította a nagy hegy szilárd szirtfokát. 
:Az felüvöltött kínjában, és besüppedt a súly alatt, 
:sziklái szertemállottak, fűszálként dőltek el a fák. 
:Beomló barlangok mélyén gyötrődő oroszlánjai 
:eget repesztő bőgését csikarta ki a fájdalom. 
:Összekuszált ruhájukban, elejtve ékszereiket, 
:felröppentek ijedtükben a tündérek, a szellemek. 
:Izzó nyelvű, erős mérgű, nagy testű, villogó fogú, 
:óriás kígyok kínzottan tekergették nyakuk-fejük. 
:Mint egy szárnyas hegy, szökkent fel nagy lendülettel Hanumán, 
:s a lótusz helyett Hold-ékes, Napot mint szárcsát úsztató, 
:csillagokkal virágdíszes, felhők rojtjaival füves, 
:halak gyanánt csillagképes, Mars-cápával fenyegető, 
:a Hattyú szép csillagzatát hattyúként lubickoltató, 
:Indra hátaselefántját szigete helyett emelő, 
:szélrohamokkal hullámzó, holdsugarakkal gyöngyöző, 
:széles levegő-tengerben mint vízben úszott a vitéz. 
:Mintha a Holdat súrolná, mintha felfalná a leget, 
:mintha letépni indulna az égről Napot s csillagot, 
:mintha a felhőket húzná, úgy haladt ernyedetlenül. 
:Fekete és narancssárga, zöld, barna és kékeslila 
:felhőgomolyok villóztak a villámgyors röptű körül. 
:Behatolt egy-egy felhőbe, s előjött túlsó oldalán: 
:elbúvó és előbúvó holdkoronghoz hasonlított. 
:Nagy bömböléssel bömbölve, mint dörgő viharfellegek, 
:megérkezett a túlpartra, ahol várták barátai. 
:A tengerparton ott ültek a majom-nép vitézei, 
:vártak a percre sóváran, hogy meglássák a Szél fiát. 
:Mint szél-hajszolta nagy felleg messze dübörgő moraja, 
:úgy zúgott a majomlábak nyomán örvénylő levegő. 
:Meghallotta a légzúgást a várakozók tábora, 
:s mind izgatottan ugrott fel, és leste a közeledőt. 
:Hogy minél hamarabb lássák, a magasló hegycsúcsokon 
:egyik szikláról másikra ugrándoztak kíváncsian. 
:Fák tetejére másztak fel, törtek virágos ágakat, 
:s mint messze fénylő zászlókat lengették vidáman felé. 
:A nagy irammal száguldó, hegynagyságú majom-bika 
:a zöld erdő borította Mahéndra csúcsán földet ért. 
:Az örömében ujjongó, kiáltozó majom-sereg 
:tolongva mind köré tódult, és tisztelettel meghajolt. 
:Vendégváró ajándékul hoztak gyümölcsöt, gyökeret, 
:hogy illően fogadják a Szél fiát, büszkeségüket. 
:Ugrálva, szökve, tombolva kiáltoztak: &quot;Kilakilá!” 
:Zöld ágakat halmoztak fel Hanumánnak trónszék gyanánt. 
:Ő illendőn köszöntötte a véneket, vezéreket, 
:Angadát, a vitéz ifjút, s az élemedett Dzsámbavánt. 
:A tiszteletet érdemlőt fogadta méltó tisztelet, 
:s ő &quot;Láttam a királynét&quot;   szólt röviden, és elhallgatott. 
:Sürgető érdeklődéssel unszolták, hogy számolna be. 
:&quot;Egy lugas közepén láttam, asóka-fák tövében állt. 
:Fertelmes ráksaszík őrzik a hibátlan királyleányt. 
:Haja özvegyi varkocsba fonva, teste bőjttől sovány, 
:szennyes ruhába öltözve gyászolja vesztett hitvesét.&quot; 
: &lt;br&gt;
:A boldogító &quot;Láttam&quot; szót mint nektárt szívta be fülük, 
:s véget nem érő ujjongás töltötte be a levegőt. 
:Rikogott egy, vakogott más, harmadik vígan kurrogott, 
:éljenzés szállt szájról szájra: &quot;Kilakilá! Kilakilá!” 
:Némelyik majom-elefánt örömében magán kívül 
:libegő-lompos nagy farkát verte a földhöz boldogan. 
:Mások egymást taszigálva, hogy közelebb férkőzzenek, 
:tapogatták-ölelgették a páratlan majom-vitézt. 
: &lt;br&gt;
:61, 65. 
: &lt;br&gt;
:Majd amikor kitombolta magát az ujjongó sereg, 
:felszöktek a hegy ormáról, s indult ugrálva a csapat. 
:Mint lábra kelő hegycsúcsok, mint égre szálló szikla, mint 
:megvadult elefántcsorda törtetett a sok szökdeső. 
:A Szél fia haladt élen, s a nagy eszűt, nagy iramút 
:tekintetükkel hordozták a nyomában tülekedők. 
:Így érkeztek a tarkálló erdők fedte Praszravana 
:hegységhez, s tisztelettel mind leborultak Ráma előtt. 
:Köszöntötték Szugrívát, és Angadával az élükön 
:előadták a Szítával történtekről a híradást. 
:Fogságát Rávanánál és a ráksaszík bántalmait, 
:ragaszkodását Rámához, a Tízfejű ajánlatát 
:mesélni kezdték Rámának, egymástól véve át a szót. 
:Mikor Ráma meghallotta, hogy életben van hitvese, 
:felkiáltott: &quot;Hogy van Szítá? Vajjon gondol-e még reám? 
:Számoljatok be mindenről, amit róla megtudtatok!&quot; 
: &lt;br&gt;
:Ráma felindulásának láttán a majmok Hanumánt 
:ösztökélték színe elé, hogy mondja el történetét. 
:Előállt a Vihar sarja, majd arccal fordult Dél felé, 
:amerre Szítát sejtette, és irányában meghajolt, 
:és szóval szólt a szószóló, elmondva a találkozást. 
:Előbb átadta Rámának az önfényében villogó, 
:aranyos drágakő-pártát, majd fejet hajtva, így beszélt: 
:&quot;Átugrottam a száz mérföld széles, hatalmas óceánt, 
:hogy megtalálhassam Szítát, a Dzsanaka-királyleányt. 
:Ott fekszik a gonosz lelkű Rávana ékes városa 
:a déli tenger túlpartján, a messzi Lanká szigetén. 
:Rávana háremében van rabságban szeretett nejed, 
:ott sínylődik a szépséges, s feléd száll minden óhaja. 
:Egy fonatba befont hajjal gyászolva, a földön hever, 
:fényét vesztve, lehervadva, mint lótusz-tó tél jöttekor. 
:A nemes Raghu-nemzetség hírnevét hirdető szavam 
:lassan bizalmat ébresztett irántam, s felfigyelt reám. 
:Megszólítottam, elmondtam küldetésem történetét, 
:s ő Szugríva szövetsége hallatán megvidámodott. 
:És ezt üzente: –  Számolj be vitéz férjemnek, Szél fia, 
:mindenről, amit itt láttál, tüstént, maradéktalanul. 
:És tedd hozzá: «Neked küldöm emlékül ezt az ékkövet; 
:e pántra emlékezz vissza: ez övezte homlokomat. 
:És ez a gyöngydíszes gyűrű, amelyet te küldtél nekem, 
:vígaszom lesz a bánatban; ha látom, rád emlékezem. 
:Már csak egy hónap van hátra az életemből, Raghu-sarj; 
:elveszik egy hónap múlva életemet a ráksaszák.»” 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt;
==VI. A háború könyve ==
: &lt;br&gt;
:1-2. 
: &lt;br&gt;
:Meghallva Hanumán bölcsen előadott jó híreit, 
:Ráma örömmel eltelve felelte ékes válaszát: 
:&quot;Csodálatos, sosem hallott tettet vitt végbe Hanumán, 
:amire gondolatban sem gondolhat más a föld szinén. 
:Nincs senki, aki átkelne a végtelen víztömegen, 
:kivéve a Madárkirályt, a Szelet és a Szél fiát. 
:Tündérek, szellemek, kígyók, istenek és a démonok 
:a Rávana-védelmezte Lankába nem juthatnak el. 
:Ha valaki megpróbálná, életével fizetne rá: 
:a ráksaszák nagyon védett városából nem térne meg, 
:csak az, aki vitézségben Hanumánunkkal érne fel. 
:Szítá felkeresésével életemet mentette meg, 
:és velem Laksmanáét is, a törvény-ismerő majom. 
:Ám csüggedt lelkemet mégis búsítja az aggodalom: 
:az óceánra gondolva, elernyed lelkem ereje. 
:Az áthatolhatatlan víz túlpartjára hogyan jut el 
:a harcra egybegyült majmok csatára készülő hada? 
:Félek, hiába tudtam meg, hogy hova került hitvesem; 
:az óceán legyűrését a majmoktól nem várhatom.” 
: &lt;br&gt;
:Az aggodalom-béklyózta Dasaratha-királyfihoz 
:aggodalmat oldó szóval szólt Szugríva, a bölcs király: 
:&quot;Kislelkű emberek módján miért gyötröd balgán magad? 
:Mint hálátlan a jótettet, felejtsd a gyáva bánatot! 
:Aggodalomra nem látok semmi okot, Raghuk üke. 
:A titkot felderítettük, tudjuk az ellen rejtekét. 
:Cápáktól, vízi hüllőktől nyüzsgő tengeren átkelünk, 
:betörünk Lanká várába, megöljük ellenségedet. 
:Nézd, itt van ez a mindenhez értő, ügyes majomsereg: 
:kedvedért bátran, vidáman rontanának a tűzbe is. 
:Ne csüggedj! Rajta kell lenned, hogy visszaszerezd hitvesed, 
:és porba sújtsd elrablóját, a gonosz művű Rávanát. 
:Nekünk most az a dolgunk, hogy hidat verjünk a tengeren, 
:s meglátogassuk annak a ráksaszának a városát. 
:Ha a Trikúta-hegy csúcsán Lanká szemünk elé kerül, 
:úgy vedd, mintha halott volna csatában elhullt ellened. 
:Ha nem övezzük át híddal Varuna széles lakhelyét, 
:nem ronthatja le Lankát a mennylakók hadserege sem. 
:Ám te, tudással fegyverzett nagy bölcsek legbölcsebbike, 
:velem, segítő társaddal, legyőzheted a Tízfejűt. 
:Mert a Három Világon sem ismerek senkit, Raghu-sarj, 
:aki felajzott íjaddal szemben meg tudna állani. 
:Bízd ügyedet a majmokra: nem fog aláhanyatlani. 
:Meglátod nemsoká Szítát, átkelünk az örök vizen. 
:Ne tápláld bánatod, Ráma! Tápláld inkább haragodat! 
:Béna a csüggedő harcos, a haragvó félelmetes. 
:Éles elméddel azt fontold inkább, hogy a Folyók Urán 
:mi úton-módon kelhetsz át. Segítőkként számolj velünk! 
:Amikor seregünk átkelt, kezedben van a győzelem, 
:mert ezek a vitéz majmok, alakjukat változtatók, 
:fatörzs- és szikla-záporral szétmorzsolják Lanká hadát.&quot; 
: &lt;br&gt;
:4. 
: &lt;br&gt;
:Szugríva okkal és érvvel megtámasztott, megindokolt, 
:célhoz szabott beszédére a Raghu-sarj így válaszolt: 
:&quot;Ha kell, hidat verek, vagy nagy vezekléssel teszek csodát, 
:s ha nincs más mód, kiszárítom a mérhetetlen óceánt. 
:Ebben a percben készüljünk indulásra, csatára fel! 
:Nézd, győzelmet jövendölve áll pályája csúcsán a Nap! 
:Ha Szítá jöttömet hallja, élet-reménye visszatér, 
: &lt;br&gt;
:mint ha élet vizét issza az élettől váló beteg. 
:Előörsünk legyen Níla, fürkéssze ki az utakat, 
:százezer fürge járású majom legyen kísérete. 
:Níla, gyümölcsökben gazdag, hűs vizű erdők útjain, 
:mézet csorgató fák mentén vezesd végig a sereget. 
:Megronthatják az erdőkben ráksaszák a patak vizét, 
:fák gyökerét, gyümölcsét is; őrködj ellenük éberen! 
:Sziklák közt, szakadékokban, barlangokban, bokrok mögött 
:szétszéledve kutassátok a leskelődő kémeket! 
:Aki úgy érzi, hogy gyenge, az most inkább maradjon itt; 
:erőt, elszántságot kíván félelmetes feladatunk. 
:A tengerárként hömpölygő, fenyegető előhadat 
:erős majom-oroszlánok vezessék, sok száz és ezer. 
:A nagy Gaváksa, Gavaja, s a hegycsúcs-termetű Gadzsa 
:járjon az élen, mint tehén-csordában a büszke bika. 
:A majomsereg jobb szárnyát fedezze Risabha majom, 
:erdőlakók oroszlánja, ugrálva járó nép feje. 
:A majomsereg bal szárnyán haladjon Gandhamádana, 
:megközelíthetetlen, mint megvadult elefántbika. 
:A sereg közepén majd én buzdítom a derékhadat; 
:mint harci elefánt Indrát, vigyen a hátán Hanumán! 
:Üljön Angada hátára a halál-osztó Laksmana, 
:mint Világelefánt hátán Kincsőrző Szellemek Ura. 
:Vezesse az utóvédet Dzsámbaván, medvék bajnoka. 
:Szuséna Végadarsinnal fedezetül menjen vele.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Ráma rendelkezésére Szugríva, a majomkirály, 
:fővezérként állt élükre, s az indulásra jelt adott. 
:A jeladásra felpattant az irdatlan majomsereg. 
:Barlangból, sziklacsúcsokról hömpölygött a vad áradat. 
:Illőn tisztelgett Rámának Szugríva, s vele Laksmana, 
:és a hadsereg útra kelt a déli világtáj felé. 
:Elefánt nagyságú majmok százai és százezrei, 
:milliók és százmilliók vették a nagy Rámát körül. 
:Rámát a fán-lakók teljes népe követte lelkesen; 
:örvendezett és ujjongott a Szugríva-vezette had. 
:Vígan ugrálva, szökdösve tolongott a majomsereg, 
:vakogott, kurrogott, bömbölt, rikoltozott, kiáltozott. 
:Útközben illatos mézet ettek, s édes gyümölcsöket; 
:bimbozó és virágfürtös gallyakat lengetett kezük. 
:Felkapta s lehajította egy a mását játékosan; 
:felszökött társa vállára, vagy társát földre nyomta le. 
:&quot;Megöljük Rávanát, és a sötétben kószálók hadát 
:kiirtjuk egy szálig!&quot; –  hangzott kiáltásuk Ráma felé. 
:Az elöl haladó Níla, vele Risabha, Kumuda, 
:a sok majom-kézzel fürgén megtisztította az utat. 
:Középen a nemes Ráma, Szugríva, s a hős Laksmana, 
:az ellenség-ölők jártak sok hatalmas majom között. 
:Satabalit, a nagy majmot, száz millió vette körül, 
:csapata biztosította a nagy majom-fősereget. 
:Ezer millió majmával Késarin, Gadzsa, Panasza, 
:és vitézeivel Arka védte a sereg oldalát. 
:Szugríva mögött nagy medvék tömegeivel Dzsámbaván 
:és Szuséna oltalmazta a vonuló sereg farát. 
:Pradzsangha és Valímukha, Dzsambha és Rabhasza majom 
:körbejártak és nógatták, ha itt-ott lemaradt egy-egy. 
:Ráma parancsba adta, hogy kerüljék a városokat, 
:és minden emberek-lakta tájat, s ők hallgattak reá. 
:Mint a hullámverő tenger, hömpölygött a majomsereg, 
:félelmes zúgással, mint a dagálykor áradó özön. 
:Köztük a két majom hátán a két férfi úgy tündökölt, 
:mint a Sötét Szörny szájában a Hűsfényű s a Fény-adó. 
:Elborítva a föld színét, haladt az óriás sereg, 
:karom- s fog-fegyveres hősök, medve- és majom-tigrisek. 
:A négykézláb futók lába és keze porfelhőt kavart, 
:s ijesztő félhomály támadt, a napfény elsötétedett. 
:Vonultak éjjel és nappal, nem tartott pihenőt a had, 
:fűtötte harci láz mindet, sietve törtek cél felé, 
:Szítá kiszabadítása tettre sarkallta lelküket. 
:A Mahéndra-hegy lábához megérkeztek hamarosan, 
:s a kék-lótusz-szemű Ráma felmászott széttekinteni. 
:Az erdőborított csúcsról megpillantotta a király 
:a nagy halaktól, kígyóktól hemzsegő, végtelen vizet. 
:A sereg is átkelt közben a közbeeső hegyeken, 
:és a morajló víz partján sorjában felsorakozott. 
:Ráma és vele Szugríva, és harmadikul Laksmana 
:leszállt a hegytetőről, és a víz partjára lépkedett. 
:A zord vízparti sziklákat az örvénylő víztömegek 
:kavargó árja csapdosta. Ráma elnézte, s így beszélt: 
:&quot;Szugríva, hát megérkeztünk Varuna lakhelye elé, 
:s most ugyanaz a gond vár ránk, amely már eddig is gyötört. 
:E határon túl nincs több föld, csak a parttalan óceán; 
:ki kell valamit gondolnunk, hogy átkelhessünk habjain. 
:Nos, tartsunk pihenőt itt most. Hallgassunk meg tanácsokat, 
:hogy keljen át a túlpartra az egybegyűlt majomsereg.” 
: &lt;br&gt;
:Ekkor Ráma parancsára a hadsereg tábort ütött. 
:A Szítá vesztén bánkódó, erős karú hős így beszélt: 
:&quot;A tengerparti erdőben verjen tábort minden csapat; 
:utána megtanácskozzuk, hogy keljünk át a tengeren. 
:Csapatától ne kószáljon most el senki ide-oda; 
:tudhatjátok, veszély les ránk. Járjanak őrök fel s alá!&quot; 
: &lt;br&gt;
:Letanyázott a fás parton parancs szerint a hadsereg, 
:s úgy csillogott a víz partján a pihenő majom-tömeg, 
:mint a tenger tükörképe, méz-sárga, hullámzó özön, 
:s a nyüzsgő sokaság harsány zsivaja olyan zajt csapott, 
:hogy elfojtotta zúgása a habok örök moraját. 
: &lt;br&gt;
:6. 
: &lt;br&gt;
:Rávana látta, hogy Lankát tönkregyalázta Hanumán, 
:s a hátborzongató, szörnyű pusztítást látva, így beszélt 
:szégyenében elfordított arccal tanácsosaihoz: 
:&quot;Az a hitvány majom Lanká bevehetetlen városát 
:meggyalázta és feldúlta, s Szítával is találkozott. 
:A palotát beszennyezte, lemészárolt sok ráksaszát, 
:s fenekestül felforgatta az egész várost Hanumán. 
:Mondjátok, mit tanácsoltok? Mi vezet célhoz? Mit tegyek? 
:Mit gondoltok, mi lesz hasznos, amit ha teszek, jól teszem? 
:Mert úgy mondják, a győzelem gyökere a helyes tanács; 
:így tanácsotokat kérem Ráma ellen, tanácsosok. 
:A fáradalmakat tűrő majmok iszonyatos hadát 
:vezeti Lanká ellen, hogy vészt, pusztulást hozzon reánk. 
:Nem kétlem, hogy könnyűszerrel át fog kelni a tengeren 
:öccse kiséretében, s a sereg követi szaporán. 
:Szörnyű majom-csapás zúdul most városunkra, ráksaszák; 
:álljon elő hát mindenki tanáccsal, hogy hárítsuk el?” 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt;
:8. 
: &lt;br&gt;
:Mint dalmahodó nagy felleg, a szénfekete ráksasza, 
:Prahaszta fővezér szólalt meg elsőnek hetvenkedőn: 
:&quot;Te minden szellemet, démont, isteneket és szörnyeket 
:csatában letiporsz könnyen; két ember-fajzat mit neked! 
:Eddig gyanútlanok voltunk, így játszhatott ki Hanumán; 
:ha még ide merészkedne, másodjára nem éli túl. 
:Az óceán-határolta, hegyek-fák fedte föld szinét 
:megtisztítom a majmoktól. Adj erre parancsot nekem!&quot; 
: &lt;br&gt;
:Dühös Durmukha átvette a szót tőle, s így lázított: 
:&quot;Nem tűrhetjük e sérelmet, amely mindannyiunkat ért: 
:a hárem meggyalázását, a város tönkretételét, 
:a ráksasza-mahárádzsát lefitymáló kigúnyolást. 
:Megyek, megfutamítom most tüstént e söpredék-hadat, 
:ha levegőbe, tengerbe vagy föld mélyébe bújnak is.” 
: &lt;br&gt;
:Folytatta Vadzsradanstra, a villám-agyarú ráksasza, 
:húscafatok s vér szennyezte dorongját rázva mérgesen: 
:&quot;Nyomorult Hanumánokkal bajmolódnunk nem érdemes, 
:amig Ráma és Szugríva áll utunkban, és Laksmana. 
:Megyek Rámát és Szugrívát, és velük együtt Laksmanát 
:lesújtani dorongommal, szétmorzsolni a majmokat. 
:Még egy tanácsomat halld meg, király, ha jónak gondolod, 
:mert az kerekedik felül, aki fortélyban járatos. 
:Alakjukat változtatni tudó ráksaszáid közül 
:válassz ki sok ezer szörnyű, iszonyú erejű vitézt, 
:ember alakba rejtőzve induljanak Ráma elé, 
:s valójukat jól leplezve, ámítsák el ellenfeled: 
:«Öcséd, Bharata küldött, hogy jelezze, oldaladra áll. 
:Maga is nemsoká itt lesz, most toborozza seregét.» 
:Ezután a gyanútlanra váratlanul reátörünk, 
:karddal, szigonnyal és nyárssal, buzogánnyal fegyveresen. 
:A levegőben állunk meg, fentről irtjuk a majmokat, 
:kövek-dárdák esőjétől Jama lakába hullanak. 
:Beleesik a csapdába Ráma és vele Laksmana, 
:és a botor hiszékenység pusztulásuk forrása lesz.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Végül a hegymagasságú, villám-nyelvű Vadzsrahanu 
:szája szélét nyalogatva hosszú nyelvével, így beszélt: 
:&quot;Mulasson ki-ki kedvére, ne törődjetek semmivel; 
:ezt az egész majomcsordát én egymagamban felfalom.” 
: &lt;br&gt;
:9-10. 
: &lt;br&gt;
:A fegyvercsörtető hordát félretolta Vibhísana; 
:megvárta, míg leülnek, majd összetett kézzel így beszélt: 
:&quot;Bátyám, mióta elhoztad a Vidéha-királyleányt, 
:baljóslatú jelek tűnnek fel földünkön egymásután. 
:Nem kap lángra az oltártűz, bár serkentik varázsigék, 
:füstölgő-szennyesen gyullad, sziporkát szór és sistereg. 
:Házi tűzhelyen, oltáron, szentélyek szobrai előtt 
:hangyák lepik be és férgek az áldozati eledelt. 
:Elapad tehenek tőgye, roskadozik az elefánt, 
:lovak nyerítenek búsan, s legelnek egyre éhesen, 
:könny hull szamár szeméből, és szőrét hullatja a teve, 
:s hiába minden orvosszer, nem gyógyulnak a betegek. 
:Fekete varjak felhői gomolyognak az ég ívén, 
:s a paloták terraszait sűrű rajokban ellepik. 
:Vijjogó keselyű-falkák lebegnek a város fölött, 
:szürkület lesz a hajnalfény, és bajt hoz enyhülés helyett. 
:Csapatba gyűlve kószálnak ragadozó vadállatok, 
:és elnyújtott üvöltésük hangzik a várkapuk előtt. 
:Engesztelésre van szükség, ha feltűnnek e vészjelek: 
:javallom, rögtön add vissza Rámának a királyleányt.” 
: &lt;br&gt;
:Így szólt testvér a testvérhez: Rávanához Vibhísana, 
:legjobb tanáccsal szolgálva az összes tanácsos közül. 
: &lt;br&gt;
:11-13. 
: &lt;br&gt;
:Ám a vágytól eszét vesztett, Szítába szerelmes király 
:a bölcs tanácsot fitymálta, s feltett szándékánál maradt. 
:Aranyháló-borította, gyönggyel-korallal kirakott, 
:szélvész-lábú lovak húzta nagy kocsijához sietett,. 
:Viharfelhő dübörgésű, páratlan kocsijára szállt 
:a szörnyek tízfejű feje, és hadaihoz hajtatott. 
:A vértbe öltözött, kardos, minden fegyverrel felszerelt 
:ráksasza-harcosok sorban elvonultak színe előtt. 
:Sokféle hímes öltönyben, minden ékszerrel ékesen 
:sereglettek köré oldalt, és gyűltek szaporán mögé. 
:A felsorakozott népen végigtekintett Rávana, 
:és híveihez így szólott a kényét kereső király: 
:&quot;Segélyetekkel győztem le egykor a mennylakók hadát; 
:így győzzétek le vélem most Szugrívát és a majmokat. 
:Az óceán túlsó partján, a két királyfi oldalán, 
:Szítá nyomára bukkantak, s a tengerhez jutottak el. 
:Haditervet kovácsoljunk, eszeljetek ki ki ötletet, 
:hogy megtarthassam Szítát, és vesszenek a királyfiak. 
:Három Világon nincs senki, kire úgy vágyom, mint reá, 
:ámde nem akar ágyamba szállni a ringó léptű nő. 
:Egy évi haladékot kért a szép lótuszbimbó-szemű, 
:addig várja, hogy eljőjjön szabadítóul hitvese. 
:Könyörgésének engedtem, s ígéretet tettem neki, 
:bár vágyam úgy elernyesztett, mint hosszú út a gyors lovat. 
:El kell mondanom egy dolgot, amely régen történt velem, 
:s eddig magamba rejtettem, lelkem emésztő titkaként. 
:Egykor megpillantottam a szépséges Pundzsikaszthalát; 
:a levegőben, mint tűzláng, Brahmá laka felé repült. 
:Erőszakot tettem rajta, s letéptem róla köntösét. 
:Mint leszakított lótusz-szár, borult az Alkotó elé. 
:Az Önmagától Létező haraggal így fordult felém: 
:«Ha még egyszer erőszakkal közelítesz asszony felé, 
:abban a szempillantásban százfelé hasad a fejed!» 
:Így szólt az Alkotó átka, s ettől rettegve nem merem 
:erővel vonni ágyamba a Vidéha-királyleányt.&quot; 
: &lt;br&gt;
:14. 
: &lt;br&gt;
:Az éjszakában-repülők királya 
:vad vágya szülte szava hallatára 
:Vibhísanának, a király öccsének 
:óvó tanácsa csititotta bátyját: 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt;
:&quot;Miért öleltél kebeledre kígyót 
:Szítá alakban, iszonyú halálként, 
:mosoly-méreggel, csevegés-fulánkkal, 
:öt kobra-fejként meredő öt ujjal? 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt;
:Amíg a szörnyű erejű majomhad 
:dühödten meg nem rohamozza Lankát, 
:foggal-körömmel nekiesve bőszen – 
:add vissza Rámának egyetlen hitvesét! 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt;
:Amíg nem fosztja meg a ráksaszákat 
:fejüktől Ráma nyila záporával, 
:villám-ütésű, suhanó özönnel – 
:add vissza Rámának egyetlen hitvesét! 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt;
:Rejtőzz a Nap háta mögé, a Szélbe, 
:Indra keblére, a Halál ölébe, 
:felhők közé, vagy a pokol-sötétbe – 
:Ráma bosszúja utolér akárhol!&quot; 
: &lt;br&gt;
:16. 
: &lt;br&gt;
:Ám Rávanát a zord Végzet megfosztotta eszétől, és 
: &lt;br&gt;
:Vibhísana okos, hasznos szavára durván válaszolt: 
:&quot;Vetélytárs házában, mérges kígyó fészkében lakni jobb, 
:mint az ellenséghez szító, hamis barátok oldalán. 
:A rokonról nem ok nélkül hirdeti az egész világ: 
:titokban azon örvendez, ha baj éri a rokonát. 
:Papban örök a jámborság, tehénben örök a haszon, 
:csapodárság az asszonyban, a rokonban a gyűlölet. 
:Ha bárki más beszélt volna úgy, mint te, házam szégyene, 
:tovább percig sem élt volna; megvetésem sújtson terád!” 
: &lt;br&gt;
:Így támadt korholó szóval Vibhísanára Rávana; 
:ő a méltatlan sértésre felpattant, s még négyen vele. 
:Kezében buzogányával a levegőbe felrepült, 
:szörnyű haragra gerjedve, király-bátyjához így beszélt: 
:&quot;Király, szememben elbuktál. Nem érdekel, bármit beszélsz. 
:A Törvényt megtiportad, s mint bátyát, nem illet tisztelet. 
:Hiába van a jószándék, a hasznos, célszerű tanács, 
:az önfejű nem hallgat rá, mert elbódítja végzete. 
:A minden élőt elvivő Halál pányvája megkötött, 
:s nem akarok bukásodnak tanúja lenni, Tízfejű. 
:Nem akarom itt várni be, míg Ráma aranyveretű, 
:izzó hegyű nyílvesszői a földre leterítenek. 
:Védd ráksaszáiddal Lankát, s védd magadat, ahogy tudod; 
:én eltávozom. Üdv néked, király! Boldogulj nélkülem!&quot; 
: &lt;br&gt;
:17. 
: &lt;br&gt;
:Így beszélt ingerült szóval Rávanához Vibhísana, 
:s azonnal indult, hogy Rámát táborában keresse fel. 
:A Méru-hegycsúcs nagyságút, villámszalagként csillogót 
:a levegőben meglátta a földről a majomsereg. 
:Négy, ékszerekkel ékítetett, vérttel-fegyverrel felszerelt, 
:félelmetes vitézségű kísérője röpült vele. 
:Mikor a hegycsúcs nagyságú, sötét viharfelhő színű, 
:Indra villámaként sújtó, szemkápráztató ékszerű 
:Szugríva megpillantotta a magasban közeledőt, 
:gyanút fogott a bölcs, s némi töprengés után így beszélt: 
:&quot;Errefelé tart, nézzétek, ez az öt felfegyverezett 
:ráksasza gyilkos szándékkal; rám pályáznak bizonyosan.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Szugríva szavait hallva, a vitéz majmok sebesen 
:fatörzseket és sziklákat ragadtak fel harciasan: 
:&quot;Uralkodónk, parancsold meg, hogy üssük le a gazokat, 
:hadd hulljon mind az öt holtan a magasból a földre le!&quot; 
: &lt;br&gt;
:Amíg ők így tanácskoztak, négy társával Vibhísana 
:a part szélére érkezve, a levegőben ott megállt. 
:Nem közelítve, távolról odakiáltott hangosan 
:Szugrívának s a majmoknak a nagy eszű Vibhísana: 
:&quot;A ráksaszák gonosz lelkű uralkodója Rávana. 
:Rávana ifjabb testvére vagyok, nevem Vibhísana. 
:Ő volt Szítá elrablója s az agg Dzsatájus gyilkosa; 
:ráksaszík őrzik fogságban a csüggedt szívű, gyenge nőt. 
:Megkíséreltem érvekkel és okokkal meggyőzni őt, 
:hogy adja vissza Rámának feleségét, ha jót akar. 
:Ám végzet-elkábította eszével nem fogadta el 
:javára szolgáló szómat, mint orvosságot a bolond. 
:Semmibe vett, és mint holmi rabszolgával, úgy bánt velem. 
:Én családomat otthagyva, ide jöttem oltalomért. 
:Arra kérlek, jelentsétek Rámának, az egész világ 
:oltalmazójának: hozzá menekül most Vibhísana.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Vibhísana szavát hallva, Szugríva, a gyors erejű, 
:mérgesen értesítette Rámát és vele Laksmanát: 
:&quot;Váratlan ellenség készül táborunkba hatolni be; 
:beférkőzne, legyilkolna, mint varjúfészket a bagoly. 
:Öt fondorlatos elméjű, cselekhez értő ráksasza 
:színlelt baráti szándékkal érkezett; nehogy higgy nekik! 
:A ráksaszák királyának kémei ezek. Célja az, 
:hogy meghasonlást támasszon becsempészett erőivel. 
:Oltalmat kérni jött hozzád négy ráksasza, és élükön 
:Lanká uralkodójának testvéröccse, Vibhísana. 
:Hidd meg, Rávana küldötte ez az álnok Vibhísana. 
:Légy résen vele szemben, és fogasd el, ezt tanácsolom. 
:Titkos utasítással jött a görbe elméjű ide, 
:hogy bizalmadba férközve, majd reánk törjön álnokul. 
:Büntetésül ölesd meg mind az ötöt irgalmatlanul; 
:galád Rávana öccsétől nem várhatsz jóindulatot.” 
: &lt;br&gt;
:Az indulattal ejtett szó hallatára a Raghu-sarj 
:Hanumánhoz s a mellette álló majmokhoz így beszélt: 
:&quot;Amit Rávana öccséről mondott a majmok bölcs ura, 
:megszívlelésre méltó szó; hallottátok tanácsait. 
:Kétes ügyekben úgy illő, hogy a jószándékú barát 
:eszes elgondolásokkal segítse meg barátait.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Ekkor az okos Hanumán, miniszterek legjobbika, 
:könnyed, édes, találó, bölcs tanáccsal így fordult felé: 
:&quot;Bár legváratlanabb helyről áll most mellénk Vibhísana, 
:én mégsem gondolok rosszra; hallgasd meg véleményemet. 
:E váratlan idő és hely éppen a legalkalmasabb, 
:hogy férfit férfival, s vétket erénnyel összevessenek. 
:Látta Rávana gazságát és a te vitézségedet, 
:érthető hát, hogy így döntött, bölcsen felmérve a valót. 
:Noha kifaggathatnád fürkésző kérdésekkel is, 
:ezt mégsem vélném helyesnek; ellenzésére van okom. 
:A faggatásra kétsége támadna szándékod felől, 
:és így a bizalmatlanság barátságot taszítna el. 
:Mindabból, amit elmondott, nem látszik sanda lelkület, 
:s nézz rá: derűs, nyugodt arca őszinteséget árul el. 
:Nagy készületedet látta, s Rávana rossz erkölcseit, 
:Válin halálát hallotta, és Szugríva diadalát. 
:Ő is királyságot kíván, ezért jött segedelmedért. 
:Tudásomhoz képest szóltam; a döntés joga a tiéd.” 
: &lt;br&gt;
:18-19. 
: &lt;br&gt;
:A Szél fia tanácsára a nyájas lelkű Raghu-sarj, 
:a szent tanokban jártas bölcs, kimondta gondolatait: 
:&quot;Aki barátként jön hozzám, nem fordulok el senkitől, 
:ha vétke volna, akkor sem; nem érhet gáncs, ha így teszek. 
:Aki egyszer hozzám fordult, s kérlelt: «Hatalmadban vagyok», 
:oltalmamba fogom venni; ezt fogadtam, és így teszek. 
:Vezesd elébem, Szugríva! Én védelmembe fogadom, 
:ha Rávana öccse, vagy ha maga Rávana volna is.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Ráma igéretét nyerve, az igaz lelkű ráksasza 
:a levegőből örvendve leszállt hű kísérőivel. 
:Boldogan Ráma lábához borult a tisztelettudó, 
:és alázattal intézte hozzá szavát Vibhísana: 
:&quot;Megalázott saját bátyám, a rossz erkölcsű Rávana. 
:Minden élőlény védője, védelmedhez menekülök. 
:Elhagytam házamat, Lankát, barátaimat, kincsemet; 
:te maradtál birodalmam, boldogságom és életem.&quot; 
: &lt;br&gt;
:E szavak hallatán Ráma megölelte Vibhísanát, 
:s megkérte Laksmanát tüstént: &quot;Meríts a tengerből vizet, 
:és kend fel a tengervízzel az érdemes Vibhísanát 
:a ráksaszák királyává színem és mindnyájunk előtt!&quot; 
: &lt;br&gt;
:Testvérbátyja parancsára Szumitrá hős lelkű fia 
:uralkodóvá felkente a majmok közt Vibhísanát. 
:A majmok üdvrivalgással üdvözölték a felkenést, 
:s &quot;Nemes, nemes tett!&quot; –  harsogták, magasztalva Ráma kegyét. 
:Majd Hanumán és Szugríva megkérdezte Vibhísanát: 
:&quot;A rendíthetetlen tenger vizén, Varuna lakhelyén, 
:az ugrándozva-járó nép hadserege hogy keljen át?&quot; 
: &lt;br&gt;
:Kérdésükre igaz lelkű Vibhísana így válaszolt: 
:&quot;Az Óceánhoz forduljon oltalomért a Raghu-sarj! 
:Hiszen a Raghu-nemzetség fiai ásták egykoron 
:a mérhetetlen víz medrét, s rokonként fog segíteni.&quot; 
: &lt;br&gt;
:20. 
: &lt;br&gt;
:Közben a fán-lakó népség táborozó hadseregét 
:megpillantotta Sárdúla, egy arra járó ráksasza. 
:A pihenő sereg láttán visszafordult a kémkedő, 
:Lankába száguldott, s rögtön jelentést tett a trón előtt: 
:&quot;Hatalmas majmok és medvék tömkelege közeledik, 
:mint feneketlen mélységű, határtalan, nagy óceán. 
:Két testvér Dasaratha-fi, vitéz Ráma és Laksmana, 
:két felülmúlhatatlan hős, Szítá nyomát követve jön. 
:Elérkeztek a tengerhez, és a túlparton megpihent 
:tíz mérföld hosszan elnyúló, levegőt ellepő haduk. 
:Hírhozóid, mahárádzsa:fürkésszék ki, mi lesz a jobb: 
:a meghasonlás-keltés, vagy megvesztegetés? békülés?&quot; 
: &lt;br&gt;
:Sárdúla szavait hallva, Rávana, ráksaszák ura, 
:a helyzetet latolgatta, és hívatta, gondok között, 
:Suka nevű ügyes kémjét, s utasította, mit tegyen: 
:&quot;Indulj sietve! Szugrívát, a hatalmas majomkirályt, 
:nevemben üdvözöld nyájas szóval, s mondd, üzenem neki: 
:«Ha elragadtam Rámától, a bölcs királyfitól, nejét, 
:neked mi dolgod ezzel? Jobb, ha Kiskindhába visszatérsz. 
:Hiszen a majmok Lankába úgysem juthatnak el soha; 
:nem hogy emberek és majmok, de istenek sem érik el.» 
: &lt;br&gt;
:A ráksaszák királyának parancsára az éji rém 
:madárrá változott, s gyorsan a levegőbe felrepült. 
:Hosszú utat hagyott hátra magasan a tenger fölött, 
:és Szugrívához intézte a levegőből szavait. 
:Ahogy Rávana megbízta, átadta az üzenetet. 
:Mikor a majmok hallották, mind felpattantak hevesen, 
:és sebesen rárontottak, markukkal marcangolni szét. 
:A levegőbe felszökkent az ugrálva-járó tömeg, 
:megragadták, lerántották föld színére a ráksaszát. 
:A majmoktól szorongatva ijedten kiáltott Suka: 
:&quot;Fékezd meg majmaid, Ráma! Nem ölhető meg a követ! 
:Csak aki ura szándékát elhallgatja önkényesen, 
:és nem ura szavával szól, az érdemli meg a halált. 
:Letépik szárnyamat durván, kiszúrják a két szememet! 
:Megszületésem éjétől kiszenvedésem éjeig 
:ami gonoszat műveltem, az mind háruljon tereád, 
:ha most eltűröd, hogy rútul elveszítsem életemet!” 
: &lt;br&gt;
:Suka panasz-szavát hallva, a mészárlásra készülő 
:majmokat visszatartotta Ráma. Szólt: &quot;Engedjétek el!&quot; 
: &lt;br&gt;
:21-22. 
: &lt;br&gt;
:Ekkor a partszegélyt Ráma kusa-fűvel hintette be, 
:a nagy víz előtt főt hajtott, s a fűre leheveredett. 
:A földre hintett fű-ágyon fekvő hős Raghu-sarj fölött 
:ernyedetlen vezeklésben, imák közt telt el három éj. 
:A törvény-kedvelő Ráma virrasztott három éjen át, 
:buzgó fohásszal kérlelve az Óceánt, folyók urát. 
:De nem mutatkozott testben a mozdulatlan víztömeg, 
:hiába kérte illendő hódolattal a Raghu-sarj. 
:Ekkor az Óceán ellen Ráma szörnyű haragra gyúlt, 
:s vörösen lángoló szemmel megszólította Laksmanát: 
:&quot;Nem hajlandó mutatkozni dölyfében ez az Óceán. 
:De még ma meglátod, hogy a halak lakhelyének vizét 
:nyilamtól átfúrt hal-hullák tömkelege borítja el. 
:Kagylók-cápák-cetek-lakta, hínár-befonta mélyeit 
:sosem látott csatában most fenekéig kiszárítom. 
:Hozd íjamat, s kígyóméreg tüzű, nagy nyílvesszőimet! 
:Az Óceánt kiszárítom! Keljen át lábon a sereg!” 
: &lt;br&gt;
:Ráolvasta a vesszőre a nagy Brahmá-varázsigét, 
:és Brahmá jogarához vált hasonlóvá a szörnyű nyíl. 
:Amikor íját meghúzta a nyíllal a nagy erejű, 
:a nagy hegyek megrendültek, ég és föld szinte meghasadt. 
:Nem látszottak az égtájak, a földre vak homály borult, 
:kavargón csaptak egymásnak tavak, patakok és folyók, 
:és félresiklott útjáról a Nap, a Hold, a csillagok. 
:A vak sötéten úgy tört át a tompa fényű napsugár, 
:mintha száz üszök izzása töltené be a levegőt. 
:Dörgő robajjal zúdult le az égből a vad szélroham, 
:őrült irammal száguldott a vészes viharfergeteg, 
:nagy fákat kettéroppantva, felkapva a fellegeket, 
:sziklacsúcsokat szétzúzva, ledöntve hegyek ormait. 
:Sikoltott minden élőlény, süvöltve, mint a szélvihar, 
:és hátborzongatón nyögtek a láthatatlan szellemek. 
:A vizek tároló háza, halaival-kígyóival, 
:fenékig fortyogott, áradt, örök medréből kicsapott, 
:és mérföldekre túllépte partja szabott határait. 
:Ekkor a tenger mélyéről kikelt maga az Óceán, 
:mint a Világosság-gyújtó kel fel a Felkelés Hegyén. 
:Tűz-szájú vízikígyó-had siklott az Óceán mögött, 
:gyöngykagylói díszítették, lazúr fényében csillogott, 
:fénylő szirmú virágokból viselt koszorút a fején, 
:a Gangá, Szindhu és minden nagy folyam körülötte állt. 
:A nyilát markoló Ráma elé vonult az Óceán, 
:barátsággal köszöntötte, s összetett kézzel így beszélt: 
:&quot;A Föld, a Levegő és Szél, a Vizek és a Csillagok 
:örök pályájukon járnak, megőrzik ön-törvényüket. 
:Az én örök törvényem az, hogy átgázolni nem lehet, 
:átúszni nem lehet rajtam; gázlót ezért nem nyithatok. 
:Sem gyűlöletből, sem vágyból, sem félelemből nem nyitom 
:ketté vizeim árját; ez ön-lényemtől fosztana meg. 
:Ám mégis megteszem most, hogy a túlpartra átjussatok. 
:Békés leszek, mint szárazföld, megtartóztatom magamat 
:a vizek összes szörnyével, amíg átkel a hadsereg.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Ráma így válaszolt néki: &quot;Hallgass meg, Varuna laka! 
:E nyílvessző hová hulljon? Ok nélkül ki nem húzhatom.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Meghallva Ráma kérdését, s látva a rémítő nyilat, 
:minden víz fenséges méhe így felelt a királyfinak: 
:&quot;Nem messze tőlem északra van egy szentelt földű vidék, 
:Drumakulja nevén ismert, s neve híres, mint a tiéd. 
:Ámde ezen a szép földön gonosz erkölcsű nép lakik, 
:ocsmány kinézetű, hitvány bűnösök isszák vizemet. 
:Nem akarom tovább tűrni, hogy e gazok érintsenek; 
:soraikban találjon célt magának páratlan nyilad!&quot; 
: &lt;br&gt;
:Ráma a fenséges lelkű Óceán szava hallatán 
:a láthatáron túl, messze ellőtte iszonyú nyilát. 
:Ahol a tüzes mennykőként izzó nyílvessző földre hullt, 
:a nyíl fullánkja kínozta, kincses méhű föld felnyögött. 
:A nyíl-ütött seb szájából víz fakadt fel a föld alól, 
:s a forrás Vrana 'Seb' néven ismeretes azóta is. 
:A vessző becsapódása táján minden víz elapadt, 
:és Sivatag-erdő nevet kapott a kiszáradt vidék. 
:Ám amint kiszárította a tájékot a Raghu-sarj, 
:kegyben is részesítette a pusztaságot a vitéz. 
:Bővelkedik a jószágban, betegségben szűkölködik, 
:tejet s olajat ad dúsan, sokféle fűtől illatos, 
:ízes gyümölcs s gumó sarjad földjében, útjai simák 
:ezzel a sok ajándékkal áldotta meg dús völgyeit. 
:Miután így felégette a tájékot a Raghu-sarj, 
:az Óceán, folyók atyja, ilyen tanáccsal látta el: 
:&quot;Kedvesem, itt áll melletted Nala, Visvakarman fia; 
:az égi építőmester volt atyja, s keggyel látta el: 
:ért mindenhez. Ügyes kézzel építsen rajtam át hidat; 
:ezt magamon megtűröm, mert mint atyját, tisztelem Nalát.” 
: &lt;br&gt;
:Így szólt az Óceán, s eltűnt. Ekkor Nala mester felállt, 
:és szóval fordult Rámához a legügyesebbik majom: 
:&quot;A nagy hidat megépítem a halak lakhelye fölött 
:atyámtól nyert tudásommal. Jól mondotta az Óceán. 
:A hálátlanokkal szemben legjobb eszköz a büntetés; 
:a türelem, ajándék és a békítő szó mitsem ér. 
:Lám, a vizek nagy tárháza csak azért engedett utat 
:az átkelésre Rámának, mert büntetéstől rettegett.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Ekkor Ráma parancsára a nagy majmok százezrei 
:felugrottak, s az erdőség felé száguldottak vigan. 
:Az ágakon lakó népség fatörzs-karú vitézei 
:fatörzseket téptek-törtek, s hurcoltak a tenger felé. 
:Sok sálát, asvakarnát és dhvanát, vansát és ardzsunát, 
:kutadzsát, tilakát, pálmát, szaptaparnát és tinisát, 
:asókát, bilvakát, mangót, virágzó karnikára-fát 
:szaggattak ki, hogy feltöltsék törzsükkel a Folyók Urát. 
:Gyökerestül, gyökér nélkül csavarták ki a törzseket, 
:és cipelték lengetve, mint Indra szivárvány-zászlaját. 
:Vezérelefánt nagyságú, irdatlan sziklatömböket 
:s hegycsúcsokat döntöttek le, s húzták gúzzsal a víz felé. 
:A széles óceán rengett, döngette a kő-görgeteg. 
:A belézúduló sziklák kiszorították nagy vizét, 
:az felcsapott a felhőkig, s függönyként hullt alá megint. 
:Kötelékeket font sok más, a töltést erősíteni. 
:Száz mérföld hosszú, nagy gátat épített Nala a vizen. 
:A szorgalmas kezű majmok rakták a hidat szaporán. 
:Egyik mérővesszővel mért, léptékkel lépett másikuk. 
:Fűhalmot, fahasáb-halmot, mint felhőt vagy magas hegyet 
:halmozott fel ezerszámra a sok serénykedő majom. 
:A hegynagyságú sziklákkal száguldó majmok csapata 
:félelmetes látványt nyújtott, mint sötétlő démon-hadak. 
:A hengergetett szirt-tömbök s a hajított kövek nyomán 
:zűrzavaros kavargással zúgott, forrt a nagy óceán. 
:Tizennégy teljes mérföldet készített el első napon 
:a fáradatlan, ujjongó, elefánt-nagy majmok hada. 
:Tovább folytatták másodnap az ugrálók munkájukat, 
:és húsz mérföldnyi készült el a töltésből kezük nyomán. 
:Dolgoztak egyre gyorsabban a majmok, s harmadik napon 
:huszonegy mérföld hosszában emelkedett tovább a gát. 
:Művük sebes irammal folyt, és szorgalmuk gyümölcseként 
:huszonkét mérföldes szakasz lett készen negyedik napon. 
:Végül serényen dolgozva, a fürge fán-lakó sereg 
:új huszonhárom mérfölddel a víz túlsó partjára ért. 
:A páratlan majom-tigris, Visvakarman dicső fia, 
:atyja méltó hasonmása, így vert hidat a tengeren. 
:A nagy halak hazájában végigvonuló híd-csoda 
:úgy tündökölt, úgy pompázott, mint a Tejút az ég ívén. 
:Az istenek, a tündérek, égi bölcsek és szellemek 
:odagyűltek, s a légből fent csodálták ezt a tüneményt. 
:Tíz mérföldes volt széltében, hosszában száz mérföldnyi volt 
:e képzelet-felülmúló mestermű, Nala remeke. 
:Amikor a híd elkészült, a hídfőnél seregbe gyűlt 
:tízezer millió fürge, óriási, erős majom. 
:Melléjük állt négy társával buzogányos Vibhísana 
:az ellen ellen indulni a széles óceánon át. 
:Ekkor Ráma felé fordult Szugríva, a majomkirály: 
:&quot;Ülj fel Hanumán hátára, Angadáéra Laksmana, 
:mert ezen a halak-lakta, nagy vízen át hosszú az út, 
:s a levegőben szállít majd benneteket e két majom.&quot; 
: &lt;br&gt;
:A hadsereg előtt indult Ráma, mellette Laksmana. 
:Szugríva híven kísérte a törvény-tisztelő vitézt. 
:Némely majom középen ment, másik a gát szélén haladt, 
:egyesek vízbe ugráltak, másik az úton lépkedett, 
:levegőbe szökött sok más, röpködve, mint a madarak. 
:A töltést csapdosó hullám félelmes, zúgó moraját 
:túlharsogta rivalgással az átkelő, nagy hadsereg. 
:A fákon-ugrálók népe a hosszú gáton áthaladt, 
:és megpihent a túlparton, gyümölcsös Lanká szigetén. 
: &lt;br&gt;
:24. 
: &lt;br&gt;
:A Szugríva-vezényelte gyülekezet úgy tündökölt, 
:mint a telihold fényében úszó, csillagos éjszaka. 
:Ráma a lobogódíszes Lanká városfala előtt 
:tankönyvek-szabta hadrendbe állította a sereget. 
:Elrendelte: &quot;Derékhadban a győzhetetlen Angada 
:s Níla gyűjtsék maguk mellé a majom-erők legjavát. 
:A sereg jobb szárnyán gyűljön össze sűrű majom-tömeg, 
:és szilárd sorfaluk zárja körül Risabhát, mint vezért. 
:Tomboló elefánt hévvel támadó Gandhamádana 
:a majom-sereg bal szárnyát vezesse alvezér gyanánt. 
:A sereg élén én állok, helyettesem lesz Laksmana. 
:Dzsámbaván Végadarsinnal és Szusénával oldalán 
:a medvéket vezérelje a sereg hátsó részeként. 
:Fedezze a sereg hátát Szugríva, a majomkirály, 
:mint a nyugati égtájat védi Varuna ereje.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Ezután a dicső Ráma Szugrívához ekkép beszélt: 
:&quot;Hadunk hadrendbe állott fel; bocsássuk szabadon Sukát!&quot; 
: &lt;br&gt;
:Amikor a megtépázott Suka végre kiszabadult, 
:rémületében reszketve röpült a hírt jelenteni. 
:A megcsúfolt Sukát látva, kacajra fakadt Rávana: 
:&quot;Úgy látom, szállni sem bírsz már. Talán levágták szárnyadat? 
:Hatalmukba kerítettek a csapongó-elméjűek?” 
: &lt;br&gt;
:A király biztatására összeszedte magát Suka, 
:s beszámolt küldetéséről, átélve félelmét megint: 
:&quot;Hiánytalanul elmondtam odaát üzenetedet, 
:ahogyan megparancsoltad, s kérleltem őket nyájasan. 
:De azok a dühös majmok felugrottak válasz helyett, 
:megragadtak, marcangoltak és ütöttek kegyetlenül. 
:Megegyezés ezekkel nincs, beszélni sem lehet velük; 
:a düh természetükben van, ostobák, durvák, mérgesek. 
:Ráma király, Virádha és Khara, Kabandha gyilkosa, 
:Szugrívával szövetségben felesége nyomára lelt. 
:A tengeren hidat vertek, és átkeltek a sós vizen, 
:s felajzott íjjal áll itt most, elfújni készül népedet. 
:Míg kapudhoz nem érkeznek, válassz gyorsan, hogy mit teszel: 
:vagy visszaadod Szítát, vagy nagy harcra készülsz, Rávana!&quot; 
: &lt;br&gt;
:Sukától ezt a hírt hallva, haragra gerjedt a király, 
:s tekintetével perzselve, szikrázó szemmel válaszolt: 
:&quot;Ha démon, szellem, isten-had kelne is harcra ellenem, 
:én Szítát nem adom vissza, pusztuljon bár el a világ! 
:Amikor majd nyílvesszőim Raghu sarját úgy ellepik, 
:mint tavasszal virágzó fát a dongó, sűrű méhrajok, 
:amikor vérmocskos testét az íjamról kiröppenő, 
:tüzes nyílvesszők perzselik, mint erdőtűz a vadakat, 
:akkor nagyobb erőmmel majd elfojtom hitvány erejét, 
:mint éji csillagok fényét virradatkor a Fény-adó. 
:Erőm mint óceán sodra, sebességem fergetegé 
:az a Ráma nem ismer még, hogy harcba szállni mer velem!&quot; 
: &lt;br&gt;
:31. 
: &lt;br&gt;
:Ezután elbocsájtotta minisztereit Rávana, 
:és Vidjutdzsihvát hívatta, a villám-nyelvű ráksaszát, 
:varázslatok nagy mesterét, és feladattal bízta meg: 
:&quot;Tévesszük meg varázslattal Szítát, a Dzsanaka-leányt! 
:Formáld meg megtévesztésül a Ráma fejét, ráksasza, 
:és másold le nagy íját is, nyílvesszőkkel, s hozd el nekem!&quot; 
: &lt;br&gt;
:Az éjszakában-kóborló igent mondott, és alkotott, 
:s megmutatta királyának a sikerült káprázatot. 
:Dúsan megajándékozta az elégedett Rávana, 
:fogta a fejet, és indult az asóka-lugas felé, 
:mert vágyódott Szítát látni a hazugság gonosz ura. 
:A földön ült lecsüggesztett fejjel a búban elmerült, 
:síró, jobb sorsot érdemlő, balsors-gyötörte karcsú hölgy. 
:Odalépett a síróhoz, és álhírt hozva álnokul, 
:szemérmetlen hazugsággal akarta elámítani: 
:&quot;Szépségem, akiért eddig epedő kérlelésemet 
:elutasítottad, férjed, Ráma, csatában elesett. 
:Kitartó gőgöd megtörtem, ledöntve tartó támaszod; 
:rákényszerít özvegységed, Szítá, hogy végre nőm legyél. 
:Balgán ne gondolj többé rá! Halottal mitévő lehetsz? 
:Hárememben te lész úrnő minden feleségem fölött. 
:Hallgasd meg, asszony, hogy férjed mint pusztult nyomorultul el. 
:Leverésemre készült és a tengerpartra érkezett, 
:és nagy segélyhadat hozva jött vele a majomkirály. 
:Az óceánon átkeltek, s mikor lenyugodott a Nap, 
:a partvidéket ellepve lepihent a nagy hadsereg. 
:Kémeimmel kikémleltem a tábort, s éjfél idején 
:csöndes álmában megleptem az úttól kimerült hadat. 
:Prahaszta vezetésével a nagy ráksasza-hadsereg 
:lemészárolta egy szálig a majmokat Ráma körül. 
:A mélyen alvó Rámának Prahaszta, a kard mestere, 
:egyetlen kardsuhintással leszelte törzséről fejét. 
:Vibhísana repült volna, de elfogták vitézeim. 
:Az életben maradtakkal Laksmana messze menekült. 
:Szugrívának kitépték a sörényét, csupaszon maradt; 
:szétzúzták Hanumán állát és megölték a ráksaszák. 
:Angadát is körülfogták, testét nyílzápor járta át, 
:vért okádva zuhant földre, lehulltak karperecei. 
:Futottak fejüket vesztve az öldöklésből egyesek: 
:üldözőik utólérték, mint párduc a futó vadat. 
:Sokan tengerbe fulladtak, sok más repülve menekült, 
:a medvék fákra másztak fel, s tolongott sok majom velük. 
:A hegyeken, az erdőkben, a tengerparti síkokon 
:tömérdek sárga szőrűvel végzett a ráksaszák nyila. 
:Leölte Ráma hadnépét seregem, és őt is velük, 
:és vérben ázó, porlepte fejét, nézd, elhozták ide.” 
: &lt;br&gt;
:Ekkor az éji kóborlók legyőzhetetlen zsarnoka 
:hangosan, hogy Szítá hallja, megszólított egy ráksaszít: 
:&quot;Hívasd elém Vidjutdzsihvát, a szörnyű művű ráksaszát, 
:mert ő volt, aki elhozta a csatából Ráma fejét.” 
: &lt;br&gt;
:Vidjutdzsihva elővette az ál-fejet s az ál-nyilat, 
:és Rávana elé lépve, főt hajtott, s szótlanul megállt. 
:A ráksasza-maháradzsa az előtte várakozó, 
:villámsugár-hosszú nyelvű Vidjutdzsihvához így beszélt: 
:&quot;A Dasaratha-fi fejét tedd azonnal Szítá elé, 
:hadd láthassa gyönyörködve, hogy férje milyen véget ért.&quot; 
: &lt;br&gt;
:A varázsló Vidjutdzsihva a szépséges arcú fejet 
:Szítá elé hajította, s láthatatlanná változott. 
:Rávana is mellé dobta a nagy íjat, a csillogót, 
:Három Világon nagyhírűt: &quot;Ez volt a Ráma fegyvere, 
:egykori férjed kézíve, rajta a felajzott ideg. 
:Prahaszta hozta el tőle, mikor megölte éjszaka.&quot; 
: &lt;br&gt;
:32-33. 
: &lt;br&gt;
:Amikor Szítá meglátta az íjat és a Ráma-főt, 
:férje jól ismert arcszínét, szemét, ajakát és haját, 
:a fényes drágakő-pántot haja alatt a homlokán, 
:a fájdalom elöntötte, s panaszban tört ki bánata. 
:Sikoltott Kaikéjí ellen, mint a keselyű-víjjogás: 
:&quot;Elérted vágyad, Kaikéjí; a nemzetség dísze halott. 
:Végpusztulásba döntötted családodat, bajkeverő. 
:Erős karú, vitéz férjem, én is meghaltam teveled; 
:nyomorúságos özveggyé lettem, nem élet életem. 
:Király, miért nem nézel rám? Miért nem válaszolsz nekem? 
:Ifjúként mint leányt nyertél veled-járó hitves gyanánt, 
:s kezem megfogva ígérted, hogy mindenkor velem maradsz. 
:Ígéretedre emlékezz! Vigyél magaddal, szenvedőt! 
:Támasz nélkül miért hagytál, menedék-adók elseje, 
:másik világba távozva e világból énnélkülem? 
:Légy irgalmas utoljára, s küldj férjem után, Rávana! 
:Fektess mellé a máglyára, küldd férje után asszonyát. 
:Testemet tedd a testéhez, helyezd fejéhez fejemet, 
:hogy végső jótetted révén kövessem útján uramat!&quot; 
: &lt;br&gt;
:Ám látva Szítá fájdalmát, egyik ráksaszí, Szaramá, 
:mint hű barátnő, vígasszal nyugtatgatta a szenvedőt: 
:&quot;Rávana unszolását és elutasító válaszod 
:kihallgattam, elrejtőzve a bozótban mögöttetek, 
:s mikor haragra gerjedve elsietett a ráksasza, 
:nyomon követtem, s megtudtam fondorlatos, gonosz cselét. 
:Ne hidd, hogy meg lehet lepni álom-nyűgözte férjedet. 
:Nem éri el a gyilkos tett azt, aki éberen vigyáz, 
:s nincs erő lemészárolni a kővel-fával harcoló 
:majomhadat, mert ő védi, mint Indra az égieket. 
:A gonosz szándékú-tettű, minden lénynek gáncsot vető, 
:káprázatokhoz értő szörny eszelte ki e cselvetést. 
:Múlik szerencsétlenséged, üdvöd órája közeleg, 
:véd a Szerencse-istennő; örömhírt mondok; halld szavam! 
:A fákon-ugráló haddal átkelt Ráma a tengeren, 
:s a déli partra érkezve, tábort ütött a nagy sereg. 
:Láttam saját szememmel, hogy Rámát és vele Laksmanát 
:a tenger innenső partján óvja a majmok gyűrüje. 
:A Rávana-kiküldötte, sebes iramú ráksaszák 
:hírül hozták királyuknak, hogy a hadsereg partot ért. 
:A ráksasza-mahárádzsa a kémek híre hallatán 
:tanácskozik szünet nélkül híveivel, hogy mit tegyen.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Miközben így beszélt Szítá vígaszául a ráksaszí, 
:dörgő csatakiáltások hangzottak fel mindenfelől. 
:A dobverők ütésétől puffanó üstdobok zaja 
:hirdette, hogy valót mondott az édes szavú Szaramá. 
:&quot;Fegyverkezésre szólít a dobpergés döngő robaja. 
:Figyeld, az üstdobok hangja dübörög, mint fellegmoraj. 
:Tomboló elefántokra raknak hámot, húznak kocsit, 
:kezükben íjjal-dárdával pattannak lóra harcosok. 
:Itt is, ott is ezerszámra gyülekeznek a csapatok. 
:Fegyveres katonák népe árasztja el az utakat, 
:mint kavargó, morajló, vad hullámok a nagy óceánt. 
:Csillogó kardok és pajzsok, fényes vértek, hegyes nyilak, 
:a királyuk nyomán járó elefántok, lovak, kocsik, 
:siető, kapkodó, nyüzsgő, tolongó ráksasza-tömeg 
:villózó, tarka színekkel kápráztatja el a szemet. 
:A páratlan vitézségű, ékes lótuszlevél-szemű 
:Ráma szétszórja őket, mint Indra a démonok hadát, 
:megöli Rávanát, s érted jön férjed, és kiszabadít.” 
: &lt;br&gt;
:40. 
: &lt;br&gt;
:Eközben Ráma felhágott a két mérföld kerületű, 
:magas Szuvéla hegycsúcsra. Majom-nyáj tódult lábnyomán. 
:Ott fenn megállt, körülnézett a tíz égtáj felé, s a szép, 
:magas Trikúta-hegy csúcsán a legjobb helyre helyezett, 
:bölcs égi mester tervezte Lankát szemlélte hosszasan. 
:Ott állt a kapu bástyáján a ráksaszák főfő ura, 
:feje fölött fehér ernyő, oldalt két jakfark-legyező, 
:rőt ékszerek parázslottak rőt-szantál-hintett termetén, 
:állatvér színű rőt köntös borult sötét tagjaira, 
:mint vérvörös alkony-bíbor az ég komor felhőire. 
:Felingerelte Szugrívát a büszkén álló ráksasza, 
:és Ráma szemeláttára a majom-vezérek közül 
:felugrott a magas csúcsról, és összeszedve erejét, 
:egyetlen óriás ívben a kapubástyára szökött. 
:Megállt szilárdan, és félszet nem ismerve, a ráksaszát 
:fűszálnál többre nem nézve, kemény szóval támadt reá: 
:&quot;A föld urának, Rámának barátját látod, ráksasza! 
:Haragjától s hatalmától s kezemtől most nem menekülsz!&quot; 
: &lt;br&gt;
:E szókkal újra felpattant, rávetette magát vadul, 
:koronáját lerántotta és földhöz csapta hevesen. 
:A hirtelen-jött ellenhez így szólt a ráksaszák ura: 
:&quot;Szugríva, 'Szép-sörényű' volt neved; légy most 'Sörénytelen'!” 
:Karjába kapta, felkapta és földhöz vágta ellenét, 
:de az mint labda ugrott fel, őt kapta el és vágta le. 
:Majd egymásba akaszkodtak, cibálta-tépte egy a mást, 
:mint két civakodó macska, ha ételért egymásra fúj. 
:Egymás ellen kipróbáltak minden cselt és minden fogást, 
:sokféle kerülő állást, összecsapást, visszacsapást, 
:oldalról hozzáférkőzést, marhavizelet-vonalat, 
:félrehajlást és elhajlást, kikerülést, legörbedést, 
:nekifutást és ráugrást, hátralépést, körbefutást, 
:csapást-mérő lendületet, félreugrást és elfutást, 
:öklelést vállal és fejjel, átkarolást és ellökést, 
:ahogy a harci mesterség tapasztalata ismeri. 
:Végül varázslathoz készült folyamodni a rémkirály, 
:de észrevette szándékát az erdőlakó nép ura, 
:a levegőbe ugrott fel fürgén és diadalmasan, 
:Rávanát faképnél hagyta, kicselezte a cselvetőt. 
: &lt;br&gt;
:41. 
: &lt;br&gt;
:Ráma meglátta Szugríva testén a tusa nyomait. 
:Megölelte barátját, és tettét korholta szeliden: 
:&quot;Kockázatos lépést léptél, s nem tanácskoztad meg velem. 
:Királynak vakmerő tettől tartózkodnia illenék. 
:Ha rajtavesztettél volna, eltökéltem, nagyerejű, 
:hogy Rávanát családjával, hadaival, lovaival 
:kiirtom, Lanká trónjára felkenetem Vibhísanát, 
:s Bharatát trónra ültetve, az élettől búcsút veszek.&quot; 
: &lt;br&gt;
:A jóbaráti feddésre a majomkirály így felelt: 
:&quot;Mikor a sanda nőrabló a szemeim elé került, 
:nem volt elég erő bennem fékezni indulatomat.” 
: &lt;br&gt;
:Köszönetével illette Ráma a nemes lelkű hőst, 
:majd Laksmana felé fordult, s az ügyben így rendelkezett: 
:&quot;Most a gyümölcsös erdőket, kristály patakok partjait 
:ellepő seregünk népét állítsd hadrendbe, Laksmana! 
:Körülvesszük a majmokkal Rávana ékes városát, 
:s akkor a büszke vár ellen kezdődhetik a támadás.” 
: &lt;br&gt;
:Így beszélt testvéröccséhez a diadalmas Raghu-sarj, 
:s lesietett a hegycsúcsról a hadhoz a nagy erejű. 
:Fegyverbe övezetten várt vezérére a nagy sereg, 
:s az időt ismerő Ráma az ütközetre jelt adott. 
:Élükre állt nagy íjával kezében az erős karú, 
:s csatára felvonult Lanká falaihoz a hadgomoly. 
:Vibhísana és Szugríva, Hanumán, Dzsámbaván, Nala, 
:és Níla, az erős medve, és Laksmana haladt velük. 
:Vezéreik nyomán mentek a medvék és a fán-lakók; 
:a földet elborította a számlálhatatlan tömeg. 
:Mentek, s rövid idő múltán elérte Lanká városát 
:Ráma királyfi és öccse, a két ellenség-fékező. 
:A páratlan erődítményt, istenekkel is dacolót, 
:harciasan körülzárta az erdőlakók gyűrüje. 
:A nagy majom-oroszlánok, mint hosszú fogú tigrisek, 
:fatörzseket és sziklákat markolva vártak csatajelt. 
:Mind felmeredő farkúak, mind fog- s köröm-fegyveresek, 
:mind félelmes pofájúak, mind duzzadó izomzatú. 
:Tíz-elefánt-erős majmok, száz elefánt erejűek, 
:sőt ezer elefántnál is erősebb némelyik majom. 
:Sejtelmes, vad morajlással zsibongott a majom-tömeg, 
:ahogy a parti sziklákon bömböl a megtört tengerár. 
:A nem szűnő morajlástól falaival-kapuival 
:megremegett egész Lanká, rengtek az erdők és hegyek. 
:A testvérpár és Szugríva oltalmazta hadseregen 
:erőt nem vehetett volna az égiek hatalma sem. 
:A ráksaszákra rámenni készülő Ráma, a vezér, 
:megfontoltan latolgatta a hadsereg főbbjeivel, 
:hogy mit javall a bölcsesség, s meghallgatva Vibhísanát 
:a királyok törvényéről, magához hívta Angadát: 
:&quot;Eredj, kedvesem, és add át Rávanának parancsomat: 
:–  Tömérdek gonoszat tettél az istenek, a szellemek, 
:az égi szentek, tündérek, kígyók, királyok ellen is, 
:visszaélve a Brahmától nyert keggyel, balgán, dölyfösen. 
:Most mindezért lakolnod kell; letöröm büszkeségedet. 
:Büntetésedet elhoztam. Itt állok várkapud előtt, 
:szeretett nőm után jöttem, kit eloroztál, Tízfejű. 
:Hiába vagy erős harcban, most Jama országába fogsz 
:minden halandó ösvényén megtérni menthetetlenül. 
:Erődet, ráksaszák szennye, amellyel Szítát egykoron 
:fortélyos csellel elloptad, most fitogtassad ellenem! 
:Megtisztítják a föld színét a ráksaszáktól nyilaim, 
:ha nem borulsz elém, Szítát magaddal hozva, Rávana. 
:Tudd meg, csatlakozott hozzám a legnemesebb ráksasza: 
:Vibhísana, és én Lanká uralmát rá ruháztam át.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Ezt az üzenetet küldte Angadával a Raghu-sarj, 
:s ő felszökött, suhant, mint a testet öltött tűzlobogás. 
:Rávana palotájáig elzúgott pillanat alatt. 
:Tanácsosai közt ott ült gondba merülten a király. 
:Néhány lépésnyi távolban leugrott a majom-bölény, 
:és áldozat-nyelő tűzként ragyogva, szembe állt vele. 
:Először megismertette magát velük Válin fia, 
:majd hiba nélkül átadta Ráma súlyos üzenetét: 
:&quot;Kósala-föld királyának, Rámának követe vagyok, 
:Angada néven ismernek, ha füledhez jutott e név. 
:E szóval szól hozzád Ráma, Dasaratha vitéz fia: 
:–  Légy férfi, férfiak mocska! Párviadalra állj elém! 
:Megöllek téged és minden rokonodat, barátodat. 
:Békességet fog élvezni veszteddel a Három Világ. 
:Lanká Vibhísanáé lesz, és te a másvilágra térsz, 
:hacsak bocsánatért esdve, Szítát tüstént át nem adod.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Így szónokolt kemény szóval az erős lelkű hírvivő, 
:s méregre gyúlt beszédétől az éjben járók tigrise. 
:Indulatában tombolva üvöltött kísérőinek: 
:&quot;Fogjátok el, öljétek meg a vakmerőt, az ostobát!&quot; 
: &lt;br&gt;
:A Tízfejű parancsára négy förtelmes, rút ráksasza 
:megragadta a nagy majmot, mint fénnyel lángoló tüzet. 
:Angada, az erős szívű, maga fogatta el magát, 
:hogy az éjszaka népével megcsodáltassa erejét. 
:Magával rántva karjába csimpaszkodó négy ellenét, 
:a hegynagyságú palota tetejére ugrott velük. 
:A lendületes ugrással lerázta a négy támadót, 
:s tört taggal földre hullottak a Tízfejű orra előtt. 
:A király palotájának sziklabércként magasodó 
:tornyára mászott fel Válin vitézi erejű fia. 
:Meghasadt lépte súlyától és összeomlott a torony, 
:villámcsapástól szétmálló Himálaja-szirtfok gyanánt. 
:Az omladékról elrúgta magát, magasra felszökött, 
:és diadalordítással harsogta a saját nevét. 
:A ráksaszákat bőszítve, örvendeztetve híveit, 
:a majom-hadba Rámához sértetlenül megérkezett. 
: &lt;br&gt;
:42. 
: &lt;br&gt;
:Ezután ráksaszák jöttek Rávanának jelenteni, 
:hogy Lankát bekerítette a hatalmas majomsereg. 
:A bekerítés hírére haragra gerjedt Rávana, 
:megkettőzte az őrséget, és felment széttekinteni 
:palotája tetőjéről. Látta, hogy fényes városát 
:mindenfelől körülvették a harcrakész majomhadak. 
:Rőt színbe öltözött tőlük a föld színe köröskörül. 
:Láttukra gond emésztette: &quot;Hogyan pusztítsam őket el?&quot; 
:Az erdők népét szemlélve, így tépelődött hosszasan, 
:bátorságot erőltetve magára, Lanká fő ura. 
:Eközben Ráma vídáman ügetett ugrálóival 
:a szilárdan erődített, védett ráksasza-vár felé. 
:A tarka lobogós-zászlós Lanká mind közelebb került, 
:s egyre Szítá felé szálltak emésztő, gyötrő gondjai: 
:&quot;Itt sínylődik reám várva a karcsú, őzgida-szemű, 
:fájdalom parazsán égő, bőjtölő Dzsanaka-leány!” 
: &lt;br&gt;
:Hitvese szenvedésének gondolata szivébe mart, 
: &lt;br&gt;
:és parancsot adott: döntsék le a gonoszok városát! 
:Szavát örvendve hallgatta az ugrálók egész hada, 
:s zúgó csatakiáltásuk betöltötte a levegőt: 
:&quot;Sziklatömbök esőjével, vagy puszta öklünkkel, ha kell, 
:morzsoljuk ezt a Lankát szét!&quot;   buzgólkodott minden majom. 
:Egész hegycsúcsokat tartva, lóbálva sziklatömböket, 
:lengetve kicsavart fákat, tódult a támadó sereg. 
:Ráma igaz ügyét védve, a ráksaszák szeme előtt 
:csoportosan hömpölygött fel Lanká lankáin a tömeg. 
:Feltöltötték a várárkot, a védő medencék övét 
:homokkal, fahasábokkal, sziklákkal, sással, fűvel is. 
:Hogy ez megvolt, ezer fős és százezer, millió tagú 
:csapattestekkel megmászta a várfalat a hadsereg. 
:Bezúzták az erős majmok az arany városkapukat, 
:összetörték a Kailásza-hegycsúcs-erős reteszeket, 
:és ugrottak, üvöltöttek, szöktek, rohantak vészesen, 
:ostromolták vadul Lankát az elefánt-termetűek. 
:&quot;Győzelem a nagy Rámának, és Laksmanának győzelem, 
:és győzelem a Rámáért tusázó Szugrívának is!&quot; 
: &lt;br&gt;
:Így bömböltek, süvöltöttek, ordítottak félelmesen, 
:miközben bőszen döngették Lanká magasló várfalát. 
:A méreg elborította az éjben-kószálók urát, 
:s dühében kitörést rendelt seregeinek sebesen. 
:A Rávana-kiejtette szó hallatán a ráksaszák 
:tüstént szörnyű üvöltéssel üvöltöttek fel rémesen. 
:Színarany dobverőjükkel megütötték mindenfelé 
:a holdkorong-fehérségű, bőrrel bevont sok üstdobot, 
:s megzendült százezer búgó csigakürt harsogó szava, 
:a ráksaszák beléjük fújt dühét hirdetve hangosan. 
:Sötét papagájkék testű, kürtöt fúvó sok szörnyeteg 
:sejtelmesen homálylott, mint villámló viharfellegek. 
:Rávana buzdítására kirontottak a harcosok, 
:mint dagály jöttekor tenger előtörő hullámai. 
:Dörgő csatakiáltással fogadta a majomsereg; 
:a messzi tengerentúli hegyekről visszhangzott a zaj. 
:Kürtök zengtek, dobok döngtek, ordítottak a rohanók, 
:harci mének nyerítettek, sok nagy elefánt trombitált, 
:kocsikerekek csattogtak, ráksaszák lába dobogott, 
:és vízen, egen és földön végigzúgott a harci zaj. 
:Irtózatos vérontásban csaptak össze a ráksaszák 
:a majmokkal, akár egykor az istenek s a démonok. 
:Csépelték buzogányokkal és bárdokkal a majmokat, 
:döfölték hosszú nyársakkal, és zengték diadalmukat. 
:A nagytestű, dühödt majmok fákat és sziklatömböket 
:zúdítottak a szörnyekre, s fog és köröm volt fegyverük. 
:A várfalra kiállt sok szörny, markában lándzsa és szigony, 
:és onnét szúrta-szaggatta a földre ugró majmokat. 
:A felbőszült majom-hősök a levegőbe szöktek, és 
:hosszú karral lerántották a falról elleneiket. 
:Rémítő, sohasem látott vérontással folyt a tusa, 
:húscafatok iszapjától volt iszamós a föld színe. 
: &lt;br&gt;
:44-45. 
: &lt;br&gt;
:Miközben irtották egymást a majmok és a ráksaszák, 
:lement a nap, s eláradt az élet-emésztő éjszaka. 
:A győzelemre vágyódó, harag-hajtott, könyörtelen 
:majom-nép a sötétségben is folytatta az ostromot. 
:&quot;Ráksasza vagy!&quot; –  üvöltötték. &quot;Majom vagy! –  bömbölték azok, 
:és egymást ölte, gyilkolta az öldöklésre kész tömeg. 
:&quot;Öld meg!&quot; &quot;Szakítsd szét!&quot; &quot;Üzd, hajszold!&quot; &quot;Menekülj tőlem, 
:hogyha tudsz!” 
:Kavargó, kusza zaj harsant a csatatéren mindenütt. 
:A sűrű, vak sötétségben a dühtől részeg ráksaszák 
:cikázva szerte röpködtek, és felfalták a majmokat. 
:A majmok is felugráltak, éles foguk a lovakat 
:s a tarka bőrű kígyókként lengő zászlókat marta szét. 
:Kobraméreg tüzű nyíllal irtotta Ráma s Laksmana 
:a láthatatlanul szálló éji szörnyetegek hadát. 
:Angada is csatát kezdett. Indradzsitot szemelte ki. 
:Lovait földre sújtotta, ízekre zúzta kocsiját. 
:A megszorult Rávana-fi menekülésre kényszerült. 
:&quot;Jól van, jól van!&quot;   kiáltással ujjongott a majomsereg 
:az ellen vereségének, és Vibhísana is velük. 
:Ám Indradzsit, akit Válin hős sarja megfutamitott, 
:a szégyentől eszét vesztve, irtózatos haragra gyúlt. 
:Varázzsal láthatatlanná bűvölte kínjában magát 
:a sebektől gyötört testű, és Brahmá szörnyű fegyverét, 
:kígyóból bűvölt nyílvesszőt, mint pusztító mennykőcsapást 
:lőtt rejtekéből Rámára és Laksmanára álnokul, 
:tehetetlen haragjában így sebezve meg ellenét. 
:Az orvul harcoló rémség szemeknek láthatatlanul, 
:varázslattal kábította el Dasaratha két fiát. 
:A varázsnyíl akár békó kötözte meg a két vitézt. 
:A nyíl nyűgétől nyűgözve, látásuk elhomályosult, 
:rövid szempillantás múlva megereszkedtek tagjaik, 
:meginogtak, s sebek sajgó tüzének kínjától gyötört, 
:nyilak tüskéivel tűzdelt testtel rogyott a földre le 
:a föld két nemes őrzője, a két erős ifjú vitéz, 
:mint Indra támaszát vesztő, fényes szivárvány-zászlaja. 
: &lt;br&gt;
:46. 
: &lt;br&gt;
:Égre-földre tekintgettek a megrémült erdőlakók, 
:s látták a nyíl-lenyűgözte testvérpárt, Rámát s Laksmanát. 
:Mint távozó viharfelhő, eltávozott a ráksasza. 
:Ekkor Hanumán, Szugríva, s velük együtt Vibhísana 
:odasietett Rámához, és siratta a két vitézt. 
:A mozdulatlanul fekvő, lihegő, ernyedt erejű, 
:vérpatak-csíkozott testű, nyílvessző-ágyon pihenő 
:testvérpár veszte láttán a hadat rémület fogta el. 
:A levegőben és földön keresték leverőjüket, 
:de a varázslat-burkolta Indradzsitot nem látta szem. 
:A bűverőbe rejtőzőt, gonosz bátyja gonosz fiát 
:bűvereje segélyével Vibhísana láthatta csak. 
:Indradzsit dölyfösen nézte tettét, a két kiszenvedőt, 
:s a ráksaszák egész népét megvidámítva, így beszélt: 
:&quot;A két nagy erejű testvért, Rámát és Laksmanát vele, 
:Dúsana, Khara gyilkosát leigázták nyílvesszeim. 
:A nyíl-varázs alól fel nem szabadíthatja testüket 
:istenek, démonok, szentek mennybéli segedelme sem. 
:Aki miatt atyám teste nem érinthette nyughelyét, 
:s gondokban, éberen tölti a csillag-tarka éjszakát, 
:és felkavarodott Lanká, mint áradáskor a folyó, 
:végre lecsillapítottam azt a mindent-felforgatót! 
:Rámának s a majomhadnak erőlködése hasztalan; 
:szétfoszlott, mint esős évszak múltán az oszló fellegek.” 
: &lt;br&gt;
:Indradzsit szavait hallva, az összes lesből-harcoló 
:túláradó csodálattal magasztalta a nagy csodát. 
:Szörnyű zajjal kiáltoztak, mint a bömbölő zivatar, 
:és Ráma veszte hírére ujjongott, tombolt a sereg. 
:Indradzsit, a csatán győztes, látta, hogy mozdulatlanul, 
:lélegzet nélkül ott fekszik a földön Ráma s Laksmana. 
:Öröm töltötte el. Holtnak gondolta áldozatait, 
:és bevonult a városba büszkén, diadalittasan. 
:Itt Rávana elé járult, összetett kézzel meghajolt, 
:s a két testvér elestéről tudatta atyjával a hírt. 
:Felugrott erre vidáman a ráksaszák közt Rávana. 
:Ellenfelei vesztének örömhírét hozó fiát 
:megölelte, megcsókolta, s ujjongva kérdezősködött. 
:Atyja érdeklődésére beszámolt róla Indradzsit, 
:hogy Rámát mozdulatlanná dermesztette a nyíl-varázs. 
: &lt;br&gt;
:49-50. 
: &lt;br&gt;
:Ekkor a harcoló hadnak &quot;Állj!&quot;-t parancsolt Vibhísana, 
:s kezében buzogányával a haldoklókhoz sietett. 
:Felhőgomoly-sötét testét látva feléjük tartani, 
:azt hitték, Indradzsit jött, és szétfutott a majom-csapat. 
:A felbolydult sereg láttán Szugríva elcsodálkozott: 
:&quot;Miért ingott meg a sereg, mint szélviharban a hajó?&quot; 
: &lt;br&gt;
:Szugríva szavait hallva, Válin fia így válaszolt: 
:&quot;Nem látod, hogy vitéz Ráma és nagy-kocsijú Laksmana, 
:nyíl-háló elborította két hős, Dasaratha fia, 
:vérben ázva hever földön, nyíl-ágyon, élettelenül?&quot; 
: &lt;br&gt;
:Angada válaszát hallva, a majom-király így beszélt: 
:&quot;E fejvesztett ijedtségnek, úgy gondolom, más oka van. 
:Rémülten tágranyílt szemmel, elhajítva fegyverüket, 
:menekül rettegő arccal minden majom, amerre lát. 
:Futnak, hátra se pillantva, nem restellik futásukat, 
:az elbukókon átszöknek, egymást taszigálják vadul.&quot; 
: &lt;br&gt;
:E percben odaért hozzá buzogányos Vibhísana, 
:és győzelem-kívánással köszöntötte a két vitézt. 
:Látta Szugríva, hogy tőle ijedt meg a majomsereg; 
:a medvék fejedelméhez fordult, és így rendelkezett: 
:&quot;Nézd, Vibhísana tart erre, de a majmok bölényei 
:remegve menekülnek, mert azt hiszik, Rávana fia. 
:Add tudtukra, hogy ő jött el, s bírd megállásra sebesen 
:a tíz égtáj felé szörnyű félelemben futó hadat!” 
: &lt;br&gt;
:A fővezér parancsának eleget téve, Dzsámbaván 
:a majmokat megnyugtatta, leállította a futást. 
:Dzsámbaván szavait hallva, s felismerve Vibhísanát, 
:a majmok visszafordultak, megnyugodott a hadsereg. 
:Nyilakkal megtűzdelt testtel látta Rámát és Laksmanát 
:Vibhísina, s együttérző lelkét mély bánat fogta el. 
:Ujjait vízbe mártotta, megérintette szemüket 
:halotti áldozatként, és elsiratta barátait: 
:&quot;E két bátor, igaz lelkű, harckedvelő, nemes vitézt 
:a lesből harcoló szörnyek ármánya pusztította el. 
:Az egyenes vitézségű harcosokat alattomos, 
:görbe ráksasza-elmével rászedte bátyám rossz fia. 
:Nyilak özöne átfúrta, vér beszennyezte testüket; 
:mint sündisznóból tüskéi, merednek belőlük nyilak. 
:Az ő erejükben bíztam, hogy visszanyerem jussomat, 
:s most megsegítőim végső álomra szenderültek el. 
:Elevenen elért végem; szétfoszlottak reményeim, 
:míg Rávana, az ellenség, elérte célját, óhaját.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Szugríva megölelte a könnyes szemű Vibhísanát, 
:és bölcs szavú ígérettel vígasztalta a gyászolót: 
:&quot;Megsegítlek, ne kételkedj! Lanká uralmát elnyered. 
:Nem fogja vágyát élvezni Rávana és gonosz fia.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Majd miután így biztatta, nyugtatgatta a ráksaszát, 
:apósához, Szusénához fordult az ugrálók ura: 
:&quot;Úgy hiszem, hogy magához fog térni a két ájult vitéz; 
:erős majom-csapattal vidd Kiskindhába; gyógyuljanak! 
:Én Rávanát s gonosz népét csatában lemészárolom, 
:s kiszabadítom Lankából a Vidéha-királyleányt.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Eközben szélvihar támadt, villámlott és dörgött az ég, 
:a tenger vize feltorlott, megrendültek a nagy hegyek, 
:a part melletti erdőben növő sok szálfa-óriás 
:gyökerestül kifordult és tört ágakkal a vízbe dőlt, 
:a sós vízben tekergőző kígyók testét roppantva szét, 
:s a vízfenékre rejtőzött minden megrémült vízi lény. 
:Pár pillanat elmúltával Garuda, a madárkirály 
:tűnt fel a magas égbolton, mint lángoló tűzlobogás. 
:Közeledése láttára szétfutott a kígyósereg, 
:amely nyilakká változva bűvölte meg a két vitézt. 
:Garuda a két kábultra bűv-igékkel ráolvasott, 
:és szárnyával legyezgette holdvilág-fényű arcukat. 
:A madár érintésétől begyógyult minden sebhelyük, 
:és testük tűzben izzított arany fényével tündökölt. 
:Bátorságuk, vitézségük, ügyességük és erejük, 
:szépségük és okosságuk kétszeresre növekedett. 
:Garuda felsegítette az Indra-fényű hősöket, 
:és átölelte szárnyával. Ráma megszólalt boldogan: 
:&quot;A Tízfejű gonosz sarja rontását bámulatosan 
:lebírtuk segedelmeddel, és régi erőnk visszatért. 
:Mint Adzsa nagyatyám láttán, vagy ha látom nemző atyám, 
:láttadon is oly boldogság önti el szívem, jótevőm. 
:Ki vagy te, égi szépségű, égi ékszerrel csillogó, 
:égi virágfüzért hordó, portalan köntöst viselő?” 
: &lt;br&gt;
:A nagy hatalmú, fenséges, ékes tollú madárkirály 
:örömtől csillogó szemmel, szerető szóval válaszolt: 
:&quot;Barátod vagyok, Raghu-sarj, testen kívüli életed, 
:Garuda vagyok. Eljöttem, hogy a bajból kimentselek. 
:Nagy erejű majom-hősök és nagy hatalmú démonok, 
:a száz-áldozatú Indra, az istenek és szellemek 
:együttesen se bírnák ezt a nyíl-békót megoldani, 
:amelyet nagy varázslattal bűvölt reátok Indradzsit. 
:Hegyes fogú, parázs-mérgű, démon-kígyók gonosz hadát 
:bűvölte Indradzsit nyíllá, és lőtte rátok álnokul. 
:Lefoszlott testetekről most a kárhozatos bódulat; 
:ezentúl legyetek résen, és éberen vigyázzatok. 
:Fondorlatosság, álnokság a ráksaszák természete, 
:míg ti az egyenességhez szoktatok a csaták során. 
:Ráksaszáknak a harctéren nem szabad soha hinnetek, 
:mert megtapasztalhattátok, hogy aljas, kétszínű e nép. 
:Most útra kelek, búcsúzom. Légy győzedelmes, Raghu-sarj! 
:Lankát gyermekek és aggok lakává teszik nyilaid, 
:Rávanát levered harcban, és visszaszerzed nejedet.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Így buzdította Rámát a sebes hatalmú, nagy madár, 
:jobbkéz felől körüljárta, megölelte barátian, 
:majd a magasba felröppent, s tovasuhant, akár a szél. 
:A majom-had felujjongott, hogy újra ép a két vitéz. 
:Oroszlánként üvöltöttek, és csóválták a farkukat. 
:Zúgó csatakiáltásuk megremegtette a leget. 
:Harcvágytól égve rontottak ismét Lanká fala felé. 
: &lt;br&gt;
:51. 
: &lt;br&gt;
:A harcra lendülő majmok lármás kiáltozásai 
:s a ráksaszák üvöltése elérték Rávana fülét. 
:Hallva a mélyen hömpölygő, eláradó, zúgó morajt, 
:tanácsosaihoz fordult kérdésével a Tízfejű: 
:&quot;Különös öröm érhette az ugrálva-járók hadát, 
:mert diadal-kiáltásuk a tengert is megrengeti. 
:Hegyes nyilak bilincsében hever Ráma és Laksmana, 
:és mégis ujjongás hangzik; gyanús nekem ez a dolog. 
:Derítsétek ki sürgősen, hogy az erdők lakóinak 
:örömét mi okozhatta, mikor bánatra van okuk?&quot; 
: &lt;br&gt;
:Megzavarodva felhágtak a bástyákra a ráksaszák, 
:és meglátták a Szugríva-vezette, támadó hadat, 
:s a nyíl-varázs bilincséből feloldott Raghu-sarjakat 
:újult erővel éledve. Megrémültek a ráksaszák. 
:Leszálltak remegő szívvel a bástyákról mindannyian, 
:és sápadtan siettek, hogy uruknak megvigyék a hírt. 
:Félve, akadozó nyelvvel számoltak be a hírhozók 
:királyuknak a vészhírről, hogy mi tárult szemük elé: 
:&quot;Rámát és Laksmanát harcban megbénította Indradzsit 
:a bűvös nyíl varázsával, szívdobogásuk is megállt, 
:s most mégis újra itt látjuk feléledve a harcmezőn 
:a két vitézt, mint két, békót eltépő elefántbikát.&quot; 
: &lt;br&gt;
:A hírhozók beszédére haragra gerjedt Rávana; 
:aggodalom is elfogta, és arca elhalványodott: 
:&quot;Bűverejű, kígyómérgű, iszonyatos, halált hozó 
:nyilakkal verte békóba őket a harcban Indradzsit, 
:s ha most mégis lehullt róluk a Brahmá-nyíl igézete, 
:egész hadseregem sorsa újólag veszélyben forog.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Mint a felingerelt kígyó, haragjában sziszegve szólt; 
:Dhúmráksához, vezéréhez intézte új parancsszavát: 
:&quot;Azonnal végy magad mellé félelmetes hadsereget, 
:menj gyorsan, öld meg Rámát és mészárold le a majmokat!&quot; 
: &lt;br&gt;
:A ráksaszák királyának parancsát vette a vezér, 
:és felszerelte sokféle fegyverrel az erős hadat. 
:Örömükben üvöltözve sereglettek sűrűn köré 
:a fegyvereiken csörgőt csörömpöltető ráksaszák. 
:Markukban buzogányt, nyársat szorítottak a harcosok, 
:bárdokat és szekercéket, pányvákat és dorongokat, 
:és zúgva, mint viharfelhő, áradt ki a sötét sereg. 
: &lt;br&gt;
:52. 
: &lt;br&gt;
:Mikor az éji kószálók hada a városból kitört, 
:harcvágyó, víg üvöltésben törtek ki az erdőlakók. 
:A majmok és a szörnyek közt szörnyű, gomolygó küzdelem 
:tört ki, szigonnyal, lándzsával, és ágbogas szálfákkal is. 
:A ráksaszák szúrták, vágták, szabdalták támadóikat, 
:azok a földbe döngölték fatörzsekkel a szörnyeket. 
:A rémek egyenes röptű, kócsagtollas, hosszú, hegyes 
:nyilakkal elborították messziről a majomhadat. 
:A ráksasza-nyilak tépte, nagy erejű erdőlakók 
:düh-szülte vakmerőséggel keltek rohamra ellenük. 
:Rettentő tusa, vérontás támadt a két sereg között. 
:Az erdő népe sziklákkal, fatörzsekkel fegyverkezett. 
:A félszet elvető majmok szétmorzsoltak sok ráksaszát. 
:Sok véres húst faló száj most saját vérét okádta ki, 
:sokan halomra hullottak a fák csapásai alatt, 
:sokat szikla lapított szét, sokat szaggattak szét fogak, 
:sok kéz kardját elejtette, sok kézből hullt ki zászlaja, 
:sok lebukott kocsijáról és vonaglott a föld szinén. 
:Széthullott seregét látta Dhúmráksa ráksasza-bika, 
:s bosszúálló haragjában szörnyű vérfürdőt rendezett. 
:Sok majmot lándzsaszúrástól borított el a vérözön, 
:sok buzogány csapásától támolygott eszméletlenül, 
:sok vérben ázva hullt földre a fán-lakók népe közül, 
:sok a gerely döfésétől átszúrt szívvel oldalra dőlt, 
:soknak karddal, szigonyheggyel fordította ki a belét, 
:sokan futottak észtvesztve a messzi tíz égtáj felé, 
:hogy elkerüljék Dhúmráksa hegyes nyilai záporát. 
:A hadsereg megingása felingerelte Hanumánt; 
:egy sziklát felkapott, s szörnyű dühvel arrafelé rohant. 
:Haragtól vérvörös szemmel, s erővel, atyja másaként, 
:hajította a kősziklát Dhúmráksa kocsija felé. 
:A rája zúdúló sziklát a ráksasza nem várta be: 
:leugrott kocsijáról, és gyalogszerrel küzdött tovább. 
:A szikla szétlapította a kocsi rúdját, tengelyét, 
:kerekét, zászlaját, törzsét, hogy elporlott a föld szinén. 
:A Szél gyermeke otthagyta a széttört kocsi roncsait, 
:és ágbogas nagy szálfákkal csépelte a szörnyek hadát. 
:Törött tagokkal, kettényílt koponyával, vérmocskosan, 
:fatörzsektől szétmorzsolva hulltak földre a ráksaszák. 
:Mikor megfutamította a támadókat Hanumán, 
:letörte egy nagy hegy csúcsát, és Dhúmráksa felé futott. 
:Az buzogányát lengetve, nem várta be a támadást: 
:vérfagyasztó üvöltéssel ő is szembe futott vele. 
:Irtózatos suhintással homlokon csapta ellenét 
:sok bogú buzogányával a tomboló, vad ráksasza. 
:A szörnyű erejű fegyvert fűszálnak vette Hanumán, 
:s csak érintésnek nézve a fejére zúduló csapást, 
:Dhúmráksa feje búbjára zúdította a nagy követ. 
:A kőszikla csapásától földre terült a ráksasza, 
:és mint a porrá omló hegy, úgy freccsent teste szerteszét. 
:E csúfos pusztulás láttán az életben maradt sereg 
:rettegve menekült vissza, s öldökölték az üldözők. 
: &lt;br&gt;
:60. 
: &lt;br&gt;
:Fővezére halálhírét meghallotta a Tízfejű, 
:s lihegve a haragtól, mint felingerelt kígyó sziszeg, 
:pompázatos arany trónján ülve, őrjöngve így beszélt 
:a ráksasza-vezérekhez, végignézve soraikon: 
:&quot;A várfalakra őrséget! Torlaszt a várkapuk elé! 
:Kumbhakarnát ájult, kábult álmából felserkenteni! 
:Brahmá átka alatt alszik egyfolytában hat hónapot, 
:egy napra ébred fel, s most csak kilenc napja, hogy elaludt. 
:Csatában ő a legszörnyűbb az összes ráksasza között; 
:kiirtja a majom-népet, s a két királyfit is velük.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Fejedelmük parancsára a tétovázó ráksaszák 
:erős bizonytalanságban mentek a rém laka felé. 
:Vittek tömérdek élelmet, illatozó keneteket, 
:tarka szirmú virágokból font koszorúk nyalábjait. 
:Amint beléptek mérföldnyi széles hajléka kapuján, 
:horkolásának szele mint a pelyhet fújta őket el. 
:Erősen megkapaszkodtak, úgy másztak barlangjába be. 
:Nagy nehezen bevergődtek az álnokság tigrisei 
:az arany-ezüst padlójú barlangba. Ágyán ott feküdt 
:szertevetett tagokkal, bűzt árasztva száján s orrlikán, 
:arany pántok borította karral, fejékkel ékesen, 
:a pokol-széles arcú, rút, visszataszító szörnyeteg. 
:Ekkor a vitéz lelkűek Kumbhakarna orra előtt 
:ínycsiklandó rakást raktak húsból hegymagasságnyira, 
:mellé vérrel színig töltött edényeket ital gyanánt, 
:és rakásokba halmozták leölt vadak tetemeit. 
:Szantálporral behintették álom-nyűgözte tagjait, 
:illatozó virágokkal üdítették rút orrlikát, 
:és füstölőszerek füstjét fújták a horkoló felé, 
:miközben mint viharfelhő bömbölt, üvöltött a csapat. 
:Majd szorosan körülvették Kumbhakarnát zenészeik, 
:és agyagdobokat, kürtöt, sípot, csigát és harsonát 
:harsogtatott szünet nélkül tízezer ráksasza-vitéz. 
:Ám e pokoli zajjal sem sikerült felébreszteni. 
:Ekkor fokozni próbálták az ébresztő, szörnyű zsivajt. 
:Tevéket, lovakat vertek, ösztököltek öszvéreket, 
:és megszakadásig fújták a kürtöt, verték a dobot. 
:Ütötték fahasábokkal egész testét mindenfelől, 
:csépelték csatabárdokkal, összeszedve erejüket. 
:Egész Lankát betöltötte a fület repesztő zsivaj, 
:zúgott hegyekben, erdőkben, de ő nem ébredt tőle fel. 
:Ekkor nekiveselkedtek a nekidühödt ráksaszák, 
:s erősebb eszközhöz nyúltak, hogy ellibbentsék szenderét. 
:Fekvő testére hajszoltak ezer vad elefántbikát. 
:Megérezte az érintést Kumbhakarna, és felneszelt. 
:Irtózatosat ásított. Oly rőt fénnyel villant elő 
:pokolszáj mélységű torka, mint a lenyugvó Nap tüze. 
:Ásításra tárt torkából úgy tört elő lehellete, 
:mint a magasló hegycsúcsról lezúduló vihar szele. 
:Talpára állt, és nyújtozott. Teste úgy izott, villogott, 
:mint a Végpusztulás mindent elemésztő világtüze. 
:Két nagy, sziporkázó csillag fényével égett két szeme, 
:mint égő máglya rőt lángja, mint cikázó villámsugár. 
:Megmutatták, milyen gazdag étket halmoztak fel neki, 
:s vadkanokat, bölényeket felhabzsolt pillanat alatt. 
:A húst éhesen felfalta, a vért szürcsölte szomjasan, 
:kiivott sok boroskancsót, zsírosbödönöket befalt. 
:Az éjszakában-kószálók látták, hogy végre jóllakott, 
:s ekkor közel merészkedtek, s hajtott fővel állták körül. 
:Rájuk emelte álomtól hunyorgó, pislogó szemét, 
:és zavaros tekintettel fordult a ráksaszák felé: 
:&quot;Miért szakítottátok meg erőszakkal alvásomat? 
:A király üdve sértetlen? Nem fenyegeti-e veszély? 
:Vagy talán másokat támad félelmetes veszedelem, 
:azért jöttetek álmomból váratlanul felkelteni? 
:Akárki merte támadni, én eltiprom a vakmerőt; 
:ha kell, széttépem Indrát, vagy jéggé dermesztem a Tüzet.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Az ellenség-letipró szörny haragját tovább szítani, 
:Júpáksa, a király híve, összetett kézzel így beszélt: 
:&quot;Tudod, nem fenyeget minket istenektől jövő veszély; 
:nekünk csak ember árthat, s most e nem-várt csapás tört reánk. 
:Lankát körülkerítette hegynagyságú majmok hada; 
:a Szítáért bosszút álló Rámától rettegünk nagyon. 
:Felperzselte a szép várost egy gonosz szándékú majom, 
:és teljes hadi népével Aksa királyfi is halott. 
:Nem sérthették királyunkat az istenek, a démonok, 
:a szellemek, s Rámától kell e sértést elszenvednie.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Bátyja szégyene hírére Kumbhakarna haragra gyúlt, 
:s irtózatos dühtől forgó szemmel közölte válaszát: 
:&quot;Csatában még ma szétzúzom a majom-nép egész hadát, 
:megölöm Rámát és öccsét, bátyámhoz azután megyek. 
:Majom-hússal, majom-vérrel lakjék jól minden ráksasza; 
:Ráma s Laksmana vérével majd én oltom a szomjamat.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Bátyja vára felé indult Kumbhakarna, a szörnyeteg; 
:léptei dobbanásától megremegett a föld színe. 
: &lt;br&gt;
:61. 
: &lt;br&gt;
:Három Világot átlépő Visnu lépett úgy egykoron, 
:ahogy a hegymagasságú, nagy ráksasza közeledett. 
:Víztől terhes viharfelhők gomolyához hasonlatos 
:termete láttán rémülten szétfutott az egész sereg. 
:Ráma nézte csodálkozva a növekvő közeledőt, 
:s látta, hogy a majom-had fut. Megkérdezte Vibhísanát: 
:&quot;Ki ott az a hegynagyságú, sárga-vörös szemű vitéz, 
:aki felénk tart Lankából, mint villám-csíkos vízadó? 
:Akár a Föld zászlórúdja, úgy nyúlik a magasba fel, 
:s e szörnyű jelenéstől a majom-nép megfutamodik. 
:Ráksasza? Vagy talán démon? Mondd meg, ki ez az óriás? 
:Ilyen irtózatos szörnyet nem láttam életemben én.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Az ernyedetlen erejű Ráma kérdő szavaira 
:így felelt Raghu sarjának a nagy eszű Vibhísana: 
:&quot;Visravasz nagynevű sarja, Kumbhakarna ez a vitéz, 
:aki egykor magát Indrát s Jamát tusában győzte le. 
:Nem ismer ez a kincses Föld hozzá hasonló óriást. 
:Fél tőle, mint a Végzettől, a harminchárom églakó; 
:vad erejű, szigonyt tartó kezét még ők is rettegik. 
:Mert szörnyű Kumbhakarnával az erő vele született; 
:erejét Brahmától nyerte az összes többi ráksasza. 
:Amint megszületett, rögtön nagyétkű volt a csecsemő, 
:és sok-sok ezer embert falt fel egy szempillantás alatt. 
:A szörnyeteg falánksága minden élőt megrémített, 
:és esdekeltek Indrához oltalomért az emberek. 
: &lt;br&gt;
:Indra haragra gerjedt, és villámát zúdította rá. 
:Az ütéstől megingott és felüvöltött irtóztatón. 
:Kumbhakarna üvöltése a rémült emberek hadát 
:élet reményét elvesztő félelemmel töltötte el. 
:A ráksasza haragjában kitépte az istenkirály 
:elefántjának agyarát, s mellbe döfte Indrát vele. 
:Kumbhakarna döfésére a nagy Indra megtántorult. 
:Az összes istent és szentet dermedt ijedség fogta el, 
:s oltalomért keresték fel az Önmagától Létezőt. 
:Az Alkotónak elmondták Kumbhakarna rémtetteit, 
:emberevő mohóságát, asszonyok elrablásait, 
:a békés remete-tanyák feldúlását, vad erejét. 
:«Ha így fogja tovább falni falánkan az embereket, 
:nem is kell sok idő hozzá, elnéptelenül a világ.» 
:A Létezők Teremtője végighallgatta a panaszt; 
:a ráksaszákat hívatta; köztük volt Kumbhakarna is. 
:Megrázkódott az undortól maga a Teremtés Ura, 
:majd visszatért nyugodtsága, és kimondta ítéletét: 
:«A földi lét romlására nemzett atyád, Pulasztja-sarj! 
:Mától fogva halottként fogsz feküdni mozdulatlanul.» 
: &lt;br&gt;
:Brahmá átka lesújtott rá, és elterült a trón előtt. 
:Méltatlankodva szólalt meg az ítéletre Rávana: 
:«Kivágod az arany fát, ha megnőtt és gyümölcsöt terem? 
:Unokádat elátkoznod nem illő, Teremtés Ura. 
:Szavad nem vonható vissza, aludni fog kétségtelen, 
:de szabj határt az alvásnak, s adj időt ébrenlétre is!» 
: &lt;br&gt;
:Határozatát így mondta az Önmagától Létező: 
:«Hat hónapig egyfolytában alszik, ébren lesz egy napig, 
:és éhesen fog kószálni a föld színén az óriás. 
:Mint a lángra kapó tűzvész, fog falni mindent egy napig.» 
: &lt;br&gt;
: &lt;br&gt; E rémítő jelenségnek íme, ez a története. 
:Most végső veszedelmében felébresztette Rávana. 
:Odujából előbújt a lebírhatatlan szörnyeteg, 
:dühödten szanaszét futkos, hogy felfalja a majmokat. 
:Meglátta Kumbhakarnát és szétszaladt a majomsereg; 
:ilyen rémség hatalmával nem szállhat szembe a majom. 
:Félelmüket csitítsd azzal, hogy ez csak mozgó gépezet; 
:ha szavadnak hitelt adnak, megnyugszik a futók hada.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Vibhísana időhöz-mért, üdvös tanácsa hallatán 
:szóval fordult vezéréhez, Nílához, Raghu hős üke: 
:&quot;Azonnal bírd megállásra a menekülő sereget! 
:Vegyétek körbe Lankát, és álljatok el minden utat! 
:Halmozzatok fel fegyverként sziklákat és fatörzseket; 
:követ szorítson markában vagy szálfát mindegyik majom!&quot; 
: &lt;br&gt;
:Ráma parancsszavát vette a sereg főparancsnoka, 
:és szoros ostromgyűrűt vont a majmokkal a vár körül. 
: &lt;br&gt;
:62. 
: &lt;br&gt;
:A ráksaszák oroszlánja az álomtól kótyagosan 
:lépdelt rettentő léptekkel a város pompás útjain. 
:Ráksasza-hősök ezrével követték a nagy erejűt, 
:virágesőt hintettek rá a házakról, amerre ment. 
:A ráksaszák királyának színarany hálóval befont, 
:napként tündöklő, tág termű palotájához ért hamar. 
:Belépett bátyja házába Kumbhakarna s kísérete; 
:mint földrengéskor, úgy ingott léptei alatt a talaj. 
:A Tízfejű megörvendett, hogy testvére megérkezett; 
:elébe sietett tüstént, s trónjához ő vezette el. 
:A trónus vánkosán ülő bátyja lábaihoz hajolt 
:fejével Kumbhakarna, és megkérdezte: &quot;Mondd, mit tegyek?&quot; 
:Rávana újra felkelt, és örvendezve ölelte meg. 
:Testvére ölelésére, illendő üdvözlet után 
:leült mellé csodás, égi trónusára a ráksasza. 
:Midőn helyét elfoglalta bátyja mellett a trónuson, 
:haragtól lángoló szemmel szólította meg Rávanát: 
:&quot;Mi történt, hogy erőszakkal felébresztettél, Rávana? 
:Mondd meg, kitől rémültél meg? Ki vágyik a holtak közé?&quot; 
: &lt;br&gt;
:Haraggal érkező öccsét, Kumbhakarnát, a Tízfejű 
:harag-sötét tekintettel így világosította fel: 
:&quot;Alvásod idejét töltöd hat hónapig, nagy erejű, 
:s nem tudod szenderedben, hogy Rámától ránk zúdult a vész. 
:Szövetkezett Szugrívával Dasaratha erős fia, 
:s az óceánon átkelt, hogy nemzetségünket irtsa ki. 
:A majmok elpusztították a ráksaszák legjobbjait, 
:de nem látom, hogy harc közben hullanának a majmok is. 
:E felénk áradó romlást tartóztasd fel, erős karú! 
:Azért keltettelek fel, hogy egy szálig pusztítsd őket el!&quot; 
: &lt;br&gt;
:65-66. 
: &lt;br&gt;
:A ráksasza-mahárádzsa kétségbeeste hallatán 
:Kumbhakarna felkacagott, s magabiztosan így beszélt: 
:&quot;Kioltom a sötét lelkű Ráma életét, és vele 
:kioltom szíved aggályát; élvezd ismét nyugalmadat! 
:Harcvágytól égve rárontok az ellenségre győztesen, 
:s a bávatag vezéreknek gyávaságát jóvá teszem.” 
: &lt;br&gt;
:Megölelte testvérbátyját, megkerülte jobbkéz felől, 
:tisztelettel fejet hajtott, s indult, hogy kezdje a tusát. 
:Lovakkal, elefántokkal, dübörgő szekerekkel is 
:követték kocsihajtók a kocsihajtók legjobbikát. 
:A várfalon csak átlépett a hegycsúcs-lábú óriás, 
:és óriási léptekkel indult a csapatok felé. 
:Miközben szaporán lépdelt, hogy célhoz érjen mielőbb, 
:fenyegető, baljós jelek villantak fel mindenfelől. 
:Szamár-szürke viharfelhők villám-ostora csattogott, 
:a föld alól moraj hangzott, inogtak erdők, tengerek, 
:tűzparazsat faló szájjal sakál-falka üvöltözött, 
:tömérdek surrogó szárnyas mind balkéz felől körözött, 
:dögkeselyű vágódott le a dárdájára hirtelen, 
:bal szeme rángatózott, és meg- megrándult a bal keze, 
:tüzes üszök csapott földre, és sistergett félelmesen, 
:elsötétült a Nap fénye, nyomasztón állt a sűrü lég. 
:Ám ő szóra se méltatta e vészes tüneményeket, 
:s ment, mert a Végzet hajtotta a biztos pusztulás felé. 
:Amint a várfalon túlra lépett az óriási láb, 
:előtte állt a felhőként gomolygó, nagy majom-sereg. 
:A rémítő szemű láttán, akit sem Indra, sem Jama 
:elpusztítani nem bírna, menekült, aki csak tudott. 
:Hanyatt-homlok futó népét fékezte volna Angada: 
:&quot;Megállni, visszafordulni, csatázni, ugróléptűek! 
:A gyáván megfutóknak nincs menedékük a föld szinén! 
:Folytassátok a küzdelmet! Mért féltitek az életet? 
:Ha fegyvertelenül, gyáván lopakodtok titkon haza, 
:feleségetek is megvet, s a gúny rosszabb, mint a halál. 
:Induláskor vetélkedve fogadkoztatok hencegőn, 
:s hetvenkedésetekből most mi lett? Meghalt, vagy elinalt? 
:Dicsőség lesz csatánk bére, ha mi kerekedünk felül; 
:s ha elesünk, a hősökre vár Indra fényes csarnoka.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Arany-ékszeres Angada buzdítására a futók 
:vitézhez méltatlan szóval kiáltották feleletül: 
:&quot;Fertelmes pusztulás vár ránk, ha utolér a ráksasza; 
:megállásra idő most nincs; futunk, mert kedves életünk.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Fejvesztve menekültek mind a világ tíz tája felé 
:a rút tekintetű rémség láttára a majom-bikák. 
:Angada érvelt, buzdított. Végül a biztatás hatott: 
:rábírta a megállásra a ráncos-képű sereget. 
:Felgyúlt a harci kedv bennük, visszafordultak a futók, 
:s új támadásra vártak jelt a fán-lakók vezérei. 
: &lt;br&gt;
:67. 
: &lt;br&gt;
:Újra nagy kedvvel indultak, halálra szánva testüket, 
:s szörnyű élet-halál harcra lendültek önfeláldozón. 
:Fatörzseket csavartak ki a nagy testű erdőlakók, 
:és sziklákat ragadtak fel, s megrohanták az óriást. 
:Mint meredek hegyoldalra mászott-ugrott rá sok majom, 
:és tépte, marta, szaggatta bőszült erővel mindegyik. 
:Fogát, karmát belévájta a sok belécsimpaszkodó, 
:csépelte karral, öklözte az ugróléptűek hada. 
:Markával összemarkolta a ráksasza a majmokat, 
:és felfalta haragjában, mint kígyókat a keselyű. 
:Kumbhakarna pokol-mélyű szájában tűnt el sok majom, 
:s két orrlikán s fülén bújt ki fürge siklással némelyik. 
:Hússal-vérrel beszennyezte az iszamóssá vált talajt, 
:s úgy tombolt fel s alá, mint a végromlás tébolyult tüze. 
:Mint tűzvész nyári hőségben falja a száraz bokrokat, 
:Kumbhakarna mohón falta seregestül a majmokat. 
:Pusztító erején megtört a majom-nép lendülete. 
:Angada látta; szélvészként száguldott, hogy segélyt vigyen. 
:Eget rázó üvöltéssel egy nagy hegycsúcsot lengetett. 
:Iramát látva, megtorpant Kumbhakarna kísérete. 
:Mennykőcsapásként zúdult a szörny fejére a sziklaszál. 
:A kőszikla csapására a nagy Indra ellenfelét 
:irtózatos harag lángja öntötte el, mint áradat. 
:Válin vitézi sarjára vetette bőszülten magát, 
:s bömbölt, hogy megremegtette a legerősebb majmot is. 
:Megcsóválva hajította szigonyát Angada felé. 
:A felé repülő fegyvert a harc útjait ismerő 
:majom-hős könnyű ugrással kikerülte sértetlenül, 
:majd felszökkenve, öklével mellen sújtotta ellenét. 
:Egy pillanatra elkábult a hegynagyságú óriás, 
:de nemsoká magához tért, elkapta Angada kezét, 
:s nagy ívben elhajította. Ájultan földre hullt a hős. 
:Amikor vele így végzett, szigonyát kapta újra fel, 
:és sújtásra emelt karral Szugrívára rohant vele. 
:A bölcs majomkirály látta, hogy rá pályázik most a szörny. 
:Nem várta be, amíg hozzá érkezik; ő is támadott. 
:Felragadott egy hegycsúcsot, meglengette feje fölött, 
:és nagy irammal száguldott, szemben fogadni ellenét. 
:A szörnyeteget meglepte a nemvárt ellentámadás, 
:és görcsbe ránduló testtel megtorpant a majom előtt. 
:Foga közt majmokat rágott, majomvér folyt le mellkasán. 
:A majmok mahárádzsája Kumbhakarnára rárivalt: 
:&quot;Hadnépemet legyilkoltad, szétszórtad hadsoraimat, 
:seregemet behabzsoltad, növelted szörnyü híredet. 
:Elég a közrendű majmok mészárlásából, ráksasza! 
:Velem szállj szembe, és álld ki e hegycsúcstól a támadást!” 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt;
:Meglendítette a hatalmas sziklát, 
:és Kumbharnakára vetette hévvel. 
:Mellen találta vele Kumbhakarnát; 
:mennykőcsapásként lecsapott a kőszál. 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt;
:A széles mellen a tömör, kemény kő 
:kettőbe mállott puha sárgöröngyként. 
:Dermedve nézték az ugorva-járók, 
:örömrivalgással az éji rémek. 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt;
:Felingerelte az ütés a szörnyet, 
:a fájdalomtól iszonyút üvöltött. 
:Nap-csillogású gerelyét ragadta, 
:s közelgő ellene felé kidobta. 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt;
:Repült erővel az aranyfogantyús, 
:hegyes gerely, ámde elébe ugrott 
:a Szél-isten fia, a levegőben 
:röptében elkapta, szilánkra törte. 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt;
:A nagy majom vitéz tettét megcsodálták a fán-lakók, 
:s győztes csatakiáltással ujjongott az egész sereg. 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt;
:Haragra gerjedt a homályban-élők 
:királya, látva, hogy a fegyver eltört. 
:Letörte Lanká hegye sziklacsúcsát, 
:s két kézre fogva, a majomra sújtott. 
: &lt;br&gt;
:A szörnyű súlyú, iszonyú ütéstől 
:Szugríva kábulva rogyott a földre. 
:Az éji rémek hada kárörömmel 
:rikoltott, látva a vezér elestét. 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt;
:Győztesen lépett oda Kumbhakarna 
:porba lesújtott ellenfele mellé, 
:felkapta, s vitte a hatalmas testet, 
:mint tomboló szél elefántnyi felhőt. 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt;
:Vonszolta vergődve, sután vonagló 
:zsákmányát Lanká fele Kumbhakarna. 
:Virágeső hullt a fejére házak 
:ablakaiból, palota-tetőkről. 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt;
:A rizsszem- és virág-zápor, az illatos vízpermeteg, 
:s a szellős, széles út hűse felélesztette a vitézt. 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt;
:Mikor feléledt a vadul szorító 
:karok bilincsében a foglyul ejtett, 
:körültekintett a királti úton, 
:s tervet kovácsolt a csatához-értő: 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt;
:&quot;Fogságba ejtett ez a Kumbhakarna; 
:most mit tehetnék ilyen állapotban? 
:Azon kell lennem, hogy alattvalóim 
:üdvére váljék, amit így cselekszem!&quot; 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt;
:Nekiesett bőszen a szörnyetegnek! 
:Kemény tíz karma a fülét letépte, 
:hegyes fogával leharapta orrát, 
:lábával csíkot a hasán hasított. 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt;
:Elveszítette a fülét s az orrát, 
:sebek tátongtak valamennyi tagján, 
:vérpatak ömlött le a lába szárán; 
:lecsapta kínjában a földre foglyát. 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt;
:A földhözvágottra reárohantak 
:a ráksaszák, és dühösen püfölték. 
:De mint a labda, levegőbe ugrott, 
:s Rámánál toppant le a földre tüstént. 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt;
:Az orrát és fülét vesztett, sebgödrök-fedte óriás 
:úgy csillogott ön-vérében, mint patakok-csíkozta hegy, 
:mint villámszalagos felhők gomolya a mennybolt ívén. 
:De új csatára készült fel a hegynagyságú szörnyeteg. 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt;
:Vélt martalékát menekedni látva, 
:haraggal rontott a csatába újra. 
:Körülnézett fegyver után a rémség, 
:és óriási buzogányt kapott fel. 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt;
:Lanká falán át sebesen kilépett, 
:s ugorva-járók seregébe ugrott. 
:Úgy falta, nyelte a csatában őket, 
:mint a világvég elemésztő lángja. 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt;
:Éhezve húsra, szomjazva a vérre, 
:száguldott szerte a majom-seregben, 
:és azt se nézte, ki került elébe: 
:majomként falta fel a ráksaszákat. 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt;
:Kettőt, hármat, s akár többet a majmok s ráksaszák közül 
:fél kézzel összemarkolt és szájába dobta szaporán. 
:Vértől, velőtől és zsírtól csöpögött szája szöglete, 
:és közben meg sem érezte a sziklatömbök záporát. 
:Az erdőlakók Rámához menekültek oltalomért: 
:&quot;Jaj, Kumbhakarna tombolva felfalja mind a majmokat!&quot; 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt;
:Felkapta kígyó alakú, nagy íját, 
:felajzva rajta a kemény, feszes húrt, 
:vállára fűzte tegezét nyilakkal, 
:s tusára szállt ki Raghu hősi sarja. 
: &lt;br&gt;
:Erős majom-oroszlánok csapatai vették körül 
:a harcba induló Rámát, és Laksmana ment oldalán. 
:A síkon messziről látta a véres testű, rőt szemű, 
:fej-ékes Kumbhakarnát, a ráksaszák legnagyobbikát. 
:Megcélozta az erdőtűz lángjaként izzó óriást, 
:és meghúzta erős íját Dasaratha vitéz fia. 
:A megfeszülő íj hangja felbőszítette ellenét, 
:s a veszedelmet fitymálva, a zaj irányába rohant. 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt;
:Ráma nyilának suhogó esőjét 
:beitta teste, mint a por a záport, 
:s nagy buzogányát fenyegetve rázva, 
:futásra késztette a fán-lakókat. 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt;
:Ekkor a Szélvészt megidézte Ráma, 
:s nyíllá varázsolta varázsigével. 
:Tőből leszelte az a nyíl a karját, 
:s buzogányostul leesett a földre. 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt;
:Az óriás ráksasza szörnyü karja, 
:melyet lemetszett az a Fergeteg-nyíl, 
:a hadseregre lezuhant magasról, 
:s majom-falkákat lapított laposra. 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt;
:Mint óriás kard lemetélte hegycsúcs, 
:meredt a csonkult karú Kumbhakarna. 
:Félkézzel egy fát kicsavart a földből, 
:s Rámára rontott iszonyú haraggal. 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt;
:Mint támadásra felemelt fejű, nagy 
:kígyó, nyúlt égre keze a fatörzzsel. 
:Ráma Indra-adományozta nyíllal 
:levágta ellenfele bal kezét is. 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt;
:Mint földcsuszamláskor a hegy gerince, 
:gördült a földre Kumbhakarna karja, 
:és ott csapkodva, vonagolva görcsben, 
:fát, medvét, majmot, hegyeket ledöntött. 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt;
:Két karját vesztve, iszonyún üvöltve 
:rohant tovább Ráma felé a rémség. 
:Ráma két félhold-hegyü nyílvesszővel 
:levágta lábát is a ráksaszának. 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt;
:A föld megrendült, amikor ledőlt a 
:két láb, mennydörgés-szerü puffanással. 
:A döndülés átzúgott vízen, erdőn, 
:s visszhangzott messze a hegyüregekben. 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt;
:Levágott karral, lemetélt lábakkal 
:kúszott tovább Ráma felé a testcsonk, 
:mint Hold felé a démon-fej az égen, 
:s üvöltő száját tátotta falásra. 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt;
:Pokol szádája tüzű, szörnyü torkát 
:megszórta Ráma sűrű nyíl-özönnel. 
:Torkára fojtotta a szót a fegyver, 
:s csak búgott kínjában, eszét veszítve. 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt;
:Most Ráma a Fény-adó ragyogását, 
:Brahmá jogarát, a Halál dorongját 
:s Indra villámát igézte nyilába, 
:s íjára helyezte a szörnyü vesszőt. 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt;
:Szél-suhanású, hegyes, ékes tollú, 
:a déli napfény sugarával égő, 
:mennykőcsapásként iszonyú ütésű 
:nyilát a ráksasza nyakára lőtte. 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt;
:A hegynagyságú, diadémmal ékes, 
:agyarak szálfa-sorával vicsorgó 
:fejet úgy szelte le a nyíl ütése, 
:mint Indra villáma a Vritra-szörnyet. 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt;
:Az óceánba bezuhant a nagy test, 
:az óriás ráksasza csonka törzse. 
:Halat, kígyókat, sok ezernyi szörnyet 
:összelapított, s a fenékre süllyedt. 
: &lt;br&gt;
:68-69, 73. 
: &lt;br&gt;
:Amikor Kumbhakarnával végzett Ráma nyílvesszeje, 
:a Tízfejűnek megvitték a gyászos hírt a ráksaszák: 
:&quot;Király, testvéred úgy tombolt, mint a testet öltött Halál; 
:mint a vad Végzet, úgy falta a menekülő majmokat. 
:Ám Ráma keze súlyától összeroppant diadala. 
:Csonkult törzse a hullámzó óceán fenekén pihen, 
:hiányzik füle és orra, véréből vérpatak fakadt, 
:keze és lába torlaszként zárja el Lanká kapuit, 
:hegycsúcs-nagy teste eltorzult, mint erdőtűz perzselte fa. 
:A Raghu-sarj nyilának lett áldozata vitéz öcséd.” 
: &lt;br&gt;
:Kumbhakarna halálhíre villámként érte Rávanát. 
:A fájdalomtól elkábult és elzuhant a Tízfejű. 
:Lassan-lassan magához tért a ráksasza-uralkodó, 
:s kétségbeesve gyászolta, siratta öccse végzetét: 
:&quot;Óh, ellenségeid gőgjét letörő, páratlan vitéz! 
:Jama lakába távoztál, elszakított tőlem a Sors. 
:Semmi vagyok nálad nélkül, jobb karomat vesztettem el. 
:Nem féltem istent és démont, míg te álltál oldalamon. 
:Mi dolgom a királysággal? Mit ér most már Szítá nekem? 
:Mit várhatok az élettől, ha Kumbhakarna elveszett? 
:Ha öcsém gyilkosát, Rámát, csatában meg nem gyilkolom, 
:inkább a halált választom, mint ezt a hitvány életet, 
:és Jama birodalmába megyek még ma öcsém után, 
:mert hogyha hűtlenné válok hozzá, tovább nem élhetek.” 
: &lt;br&gt;
:Így jajveszékelt kínjában a gonosz lelkű Rávana. 
:Bánatban elmerült atyját megszólította Indradzsit: 
:&quot;Atyám, középső testvéred, a nagy vitézségű, halott; 
:ámde erős lelkű férfi nem síránkozik így, király! 
:Nem vagy-e a Három Világ ura legyőzhetetlenül? 
:Miért merülsz így bánatba, mint közönséges rendű lény? 
:Brahmá adott ajándékul dárdát, páncélt, íjat, nyilat, 
:adott ezer szamár húzta, felhődübörgésű kocsit. 
:Kardoddal széthasítottál sok istent, démont, szellemet; 
:öltözz fegyverbe és indulj, sújtsd le a Dasaratha-fit! 
:Vagy inkább várj, mahárádzsa, hadd induljak csatába én; 
:kiirtom ellenségedet, mint kígyókat a saskirály.” 
: &lt;br&gt;
:Rávana megölelte és ékszerekkel halmozta el, 
:s a harcba elbocsájtotta; közben áldást mondott reá. 
:Ekkor a nagy fenségű hős nagy harci kocsijára szállt, 
:és vágtatott a harctérre, ahol még dúlt az ütközet. 
:Tódult utána vídáman sok nagy erejű ráksasza; 
:harcvágyban égve, ujjongva lóbáltak íjat és nyilat. 
:A csatatérre érkezve, az Indrán-győztes hadvezér 
:leszállt a kocsiról, s készült áldozatot mutatni be. 
:A ráksaszák köré gyűltek, fellobbantották a tüzet, 
:s szörnyű varázsigét mormolt az áldozathoz Indradzsit. 
:Pörkölt rizs-szemeket hintett, füstölőszert s virágokat 
:az áldozat-nyelő lángba, bőségesen, szabály szerint. 
:Majd dárdákkal s nyílvesszőkkel táplálta az oltár tüzét, 
:és egy fekete bakkecskét fojtott meg és dobott reá. 
:A tűz füst nélkül égett, és lángja magasra felcsapott, 
:s fényes győzelmet ígértek a biztató előjelek: 
:a lángnyelv jobb felé hajlott, olvadt aranyként tündökölt, 
:s elégedett, kegyes kézként nyúlt ki tápláléka után. 
:A Brahmá-adományozta dárdát ragadta fel a hős, 
:s varázsigékkel bűvölte láthatatlanná kocsiját. 
:A zászló- s lobogódíszes kocsik s lovak tömkelege 
:vágtatva harcba indult, és csatakiáltás harsogott. 
:Kemény hegyű nyílvesszőkkel, számtalan ékes, csillogó 
:gerellyel, nyárssal öldösték a majmokat a ráksaszák. 
:Vérszomjasan buzdította az öldöklőket Indradzsit: 
:&quot;Rajta, szúrjátok, üssétek, irtsátok ki a majmokat!&quot; 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt;
:Kivált a sorból, levegőbe tűnt el, 
:az erdők népe serege fölé szállt, 
:és a magasból nyilait esőzte, 
:mint sűrű záport a fekete felleg. 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt;
:A láthatatlan nyilazó nyilától 
:átfúrt tagokkal, kilehelve lelkük, 
:hörögve roskadtak a földre sorra, 
:mint Indra harcán a hegy-óriások. 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt;
:Csupán azt látták, hogy a nyíl-eső hull, 
:de a varázslat köde fedte szörnyet, 
:az Ég Urának konok ellenségét, 
:nem látta senki a majom-seregből. 
: &lt;br&gt;
:Testüket teletüskézték a lángoló, hegyes nyilak, 
:mint kifeslő virágkelyhet a sárga porzók szálai. 
:Soknak, míg felfelé nézett, a szemébe csapott a nyíl, 
:és egymásba kapaszkodva, tapogatózva buktak el. 
:Hanumánt, aztán Szugrívát, Angadát, Gandhamádanát, 
:Szusénát, Végadarsint és az erős Dzsámbavánt velük 
:sorra bénává sebzette a gonosz ráksasza-vezér, 
:varázsigékkel megbűvölt dárdáival, nyilaival. 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt;
:Elhulltak sorra a majom-vezérek 
:mennykőcsapásként zuhogó nyilától. 
:Most Laksmanát és Rámát vette célba 
:aranyfonálként suhanó nyilakkal. 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt;
:Mint nyári zápor kopogó esőjét 
:rázta testéről le a hős királyfi 
:a sok hulló nyíl buzogány-ütését. 
:Fürkészve nézett a magasba, s így szólt: 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt;
:Laksmana, látod, ez a szörnyű démon 
:varázserővel jön az ütközetbe. 
:Megsemmisült hadseregünk a harcban, 
:s minket szorongat ez a nyíl-eső most. 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt;
:Az Alkotótól szigorú vezeklés 
:jutalmaként nyerte varázshatalmát: 
:nem látja ember szeme, rejtve támad; 
:hogyan győzhetnénk le a láthatatlant? 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt;
:Az Önmagát Létrehozó, Magasztos 
:Brahmá kegyét el ne vitassa senki! 
:Alázattal vessük alá magunkat 
:e nyíl-özönnek, a varázserőnek. 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt;
:Esőfüggönyként zuhogó nyilával 
:borítson el most ez a démon-Indra! 
:Látod, a majmok hadi népe úgyis 
:fényét veszítve, szomorún kiritkult. 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt;
:Ha látja, hogy mi is a földre hulltunk, 
:harcunk feladva, haragot feledve, 
:Lankába megtér, hogy a hírt jelentse, 
:mámorban úszva, diadalra büszkén.&quot; 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt;
:Mint sűrű háló, zuhogott a sok nyíl, 
:a két királyfit beborítva sebbel. 
:A földre rogytak, erejük veszítve. 
:Ujjongott, ezt látva, a Láthatatlan. 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt;
:Midőn a majmok seregét leverte, 
:s legyőzte Rámát, vele Laksmanát is, 
:eltávozott rögtön a harcmezőről, 
:Rávana várába sietve indult. 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt;
:Nagy üdvrivalgás közepette gőggel 
:beszámolt atyjának a győzelemről. 
: &lt;br&gt;
:74. 
: &lt;br&gt;
:Midőn a két hős is a földre roskadt 
:Szugríva, Níla és Angada mellé, 
:s eszméletét vesztve hevert a porban, 
:a megmaradt had a reményt feladta. 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt;
:A nagy tudású, okosan beszélő 
:Vibhísana látta, hogy a majom-had 
:kétségbeesve menekülni készül, 
:s bölcs szóval biztatta a csüggedőket: 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt;
:&quot;Ne féljetek! Nincs ok a csüggedésre! 
:Elkábult, nem halt meg a két királyfi. 
:Önként engedtek a nagy Alkotónak, 
:alávetették magukat nyilának.&quot; 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt;
:Ezt hallva, Hanumán hódolt a nagy Brahmá-fegyver előtt, 
:amellyel Indradzsit győzött, s a fán-lakókhoz így beszélt: 
:&quot;Minden megsebesült majmot, akiben élet-szikra van, 
:meg kell próbálni életre kelteni e dúlt harcmezőn!&quot; 
: &lt;br&gt;
:Ekkor a Szél vitéz sarja és a legbölcsebb ráksasza 
:az éjben fáklya fényénél végigjárta a harcteret. 
:Mint hamvadó zsarátnokra, találtak az agg Dzsámbaván 
:nyilakkal tűzdelt testére; kialvóban volt élete. 
:A haldokló mellé lépett, és kérdezte Vibhísana: 
:&quot;Hagytak még életet benned a nyílvesszők, nemes vitéz?&quot; 
: &lt;br&gt;
:Vibhísana szavát hallva, a medve-nép vitéz ura 
:a fájdalomtól megcsukló, elhaló hangon így felelt: 
:&quot;Rád ismerek a hangodról, bölcs ráksasza-fejedelem, 
:de már szememre ködfátyolt borított a nyilak sebe. 
:Mondd, életben van Hanumán, majomvezérek tigrise?&quot; 
: &lt;br&gt;
:Agg Dzsámbaván kérdésére Vibhísana így válaszolt: 
:&quot;Miért a Szél fiát kérded, és nem Rámát és Laksmanát? 
:Sem rájuk, sem Szugrívára, sem Angada királyfira 
:nincs olyan gondod, élnek-e, mint Hanumánra, bölcs vezér?&quot; 
: &lt;br&gt;
:Vibhísana beszédére a medvék ura így felelt: 
:&quot;Hallgasd meg, ráksaszák bölcse, miért kérdeztem Hanumánt. 
:Ha ez a hős életben van, a halott sereg sem halott; 
:ha kilehelte lelkét, mind meghaltunk elevenen is. 
:Tudd meg: ha él a Szél-isten vihar-erejű gyermeke, 
:hatalmában a Tűz párja, élet-reményünk megmarad.” 
: &lt;br&gt;
:A fekvő Dzsámbaván mellé odalépett a Szél fia, 
:és tisztelettel érintve lábát, köszöntötte a hőst. 
:A sebesült testű vezér Hanumán hangja hallatán 
:úgy érezte, hogy testébe az élet visszaköltözött. 
:A medvék ura Hanumánt üdvös tanáccsal látta el: 
:&quot;Kelj útra, Hanumán, mentsd meg az erdőlakók életét! 
:Indulj páratlan útra fent, fent a nagy óceán fölött! 
:Szállj a hegyek királyához, Himálajához, Szél fia! 
:Meglátod az arany csúcsú, égbe meredő Risabhát, 
:és mellette a Kailásza mennyet-támasztó bérceit, 
:s középen a kettő között a sziporkázó, csillogó, 
:minden varázsfűvel dúsan benőtt, fényes Gyógyfű-hegyet. 
:A hegytetőn találsz majd négy, messzire látszó, villogó, 
:a tíz égtájra tündöklő fényt árasztó varázsfüvet: 
:a Holtakat-feltámasztót, a Nyílvessző-kifordítót, 
:a Sebeket-beforrasztót, Élet-színét-visszaadót. 
:Szakítsd le mind a négyet, és térj vissza gyorsan, Hanumán, 
:serkentsd a fűvel életre a majnokat, Szél gyermeke!” 
: &lt;br&gt;
:Az agg vezér tanácsára Hanumán minden erejét 
:tüstént magába gyűjtötte, mint tenger a szél rohamát. 
:A hegy csúcsára felszökkent, s amint megállt a hegytetőn, 
:mint másik, magasabb hegycsúcs magasodott nagy termete. 
:Az Óceán előtt hódolt, hogy ügyéhez kegyes legyen, 
:s páratlan tettre készült fel a Rámáért buzgólkodó. 
:Felszökött a Nap útjáig, s fáradhatatlanul haladt 
:célja felé, oly szédítő irammal, mint atyja, a Szél. 
:Agg Dzsámbaván tanítását eszében tartva, nemsoká 
:felismerte a két csúcsot a fenséges Himálaján, 
:s leszállt a vízesésektől zúgó, barlanggal zegzugos, 
:számtalan bővizű forrást fakasztó, erdőkkel benőtt, 
:felhő-fehér jégcsúcsokkal magasló, páratlan hegyen. 
:Bejárta keresztül-kasul a rejtélyes Gyógyfű-hegyet, 
:ezer meg ezer mérföldet tett meg rajta mindenfelé, 
:ámde a keresésükre induló Hanumán elől 
:mind elbújtak a hegységen a hathatós varázsfüvek. 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt;
:Egy szál füvet sem sikerült a hősnek 
:találni. Ekkor iszonyút üvöltött, 
:szeme a dühtől vörösen parázslott, 
:és rákiáltott a hegyóriásra: 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt;
:&quot;Kemény sziveddel mi jutott eszedbe? 
:Részvétlenül nézed a Ráma sorsát? 
:Megszégyenülsz most karom erejétől: 
:csúcsod letépem, te hegyek királya!&quot; 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt;
:A hegy gerincét, sok ezernyi fával, 
:arannyal, érccel, kimagasló bérccel, 
:vaddal, madárral keze megragadta, 
:és felszakította csodás erővel. 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt;
:Amint letörte, levegőbe ugrott, 
:megrázkódtatva az eget s a földet, 
:s száguldott, mint a keselyűk királya. 
:Dicséretét zengte sok égi dalnok. 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt;
:Felharsant láttára az üdvrivalgás 
:a hadseregben, s viszonozta ő is. 
:A mesze zúgó, diadalmi hangra 
:az éjben-járók hada visszabömbölt. 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt;
:Terhével ekkor Hanumán leugrott 
:a majom-tábor közepén a hegyre, 
:s illőn köszöntve a parancsadókat, 
:Vibhísanához ölelésre járult. 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt;
:A sok varázsfű csoda-illatától 
:tüstént kigyógyult a nyilak sebéből 
:a két királyfi, s a majom-vezérek 
:talpra ugrottak megelevenedve. 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt;
:Hogy ez megtörtént, Hanumán, a bátor, 
:fogta a Gyógyfű-hegyet, újra vitte, 
:helyére rakta a Himálajában, 
:majd visszatért Ráma hadához ismét. 
: &lt;br&gt;
:75. 
: &lt;br&gt;
:Ekkor a nagy vitézségű Szugríva, a majomkirály, 
:haszonra vezető szóval parancsot adva, így beszélt: 
:&quot;Vigyáznunk kell, hogy testvére, Kumbhakarna veszte miatt 
:őrjöngve, ki ne tölthesse rajtunk bosszúját Rávana. 
:Valamennyi sebes léptű, ugrálva járó fán-lakó 
:támadjon tüstént Lankára, és vigyen tüzes üszköket!” 
: &lt;br&gt;
:Mikor a Fény-adó eltűnt, s felváltotta az éjszaka, 
:kezükben tüzes üszkökkel rohamra indult a sereg. 
:A vak sötétben hömpölygő, félelmetes tűz-áradat 
:közeledtére rémülten menekült minden kapuőr. 
:A várkapukra, utcákra, házak magas tetőire, 
:nagy palotákra víg kedvvel tüzet vetett a sok majom. 
:A vadul tomboló tűzvész házak ezreit falta fel. 
:A föld színére roskadtak a hegynagyságú paloták. 
:Itt a legdrágább szantálfa és legnemesebb áloe, 
:korall, gyémánt és gyöngy égett, és sziporkázó drágakő, 
:ott könnyű lenvászon lángolt és pompás selyem díszruhák, 
:gyapjúszövet parázslott, és olvadtak arany ékszerek, 
:hímzett lótakarók égtek és hámok, nyergek, ostorok, 
:elefántok nyak-díszei, remekbe faragott kocsik, 
:a katonák pajzsai és a harci mének vértjei, 
:kard, íj, nyíl, ideg és puzdra, buzogány, lándzsa és gerely. 
:Mámorból ébredők, sűrű bortól tántorgó léptüek, 
:kényelmes nyoszolyájukban kedvesük mellett pihenők, 
:gyermekeiket hurcolva, sikoltozva menekülők 
:ezreit falta fel a tűz, és harapózott mind tovább. 
:A béklyójukat eltépő elefántok és paripák 
:úgy kavarogtak Lankában, mint óceánban a halak. 
:Az égő Lanká fényében a tenger vize villogott 
:a tükröződő lángoktól, mintha vér ömlött volna rá. 
:Most Ráma is felajzotta erős íján az ideget; 
:a pendülő húr hangjától megrettentek a ráksaszák. 
:Szilánkokká forgácsolták az íjról röppenő nyilak 
:a Kailásza-csúcs nagyságú, kemény, tömör városkaput. 
:Ráma nyilai láttára a ráksaszák vezérei 
:kapkodva, fejüket vesztve övezték harcra magukat. 
: &lt;br&gt;
:81. 
: &lt;br&gt;
:Indradzsit látta, hogy hullnak rakásra mind a ráksaszák, 
:s haragtól vérvörös szemmel csatába rontott a vitéz. 
:Amikor megpillantotta Rámát s mellette Laksmanát, 
:káprázatot támasztott, hogy megtörhesse erejüket. 
:Kocsijára varázsolta Szítá hasonmását a gaz, 
:s meggyilkolását mímelve, a majmok fele hajtatott. 
:Közeledtére felpattant harcra készen a hadsereg, 
:s gyilkos haraggal sziklákat szorított mindegyik majom. 
:A Szél fia haladt élen, mint vezérelefántbika, 
:szörnyű ütésű hegycsúcsot tartott feje fölött keze. 
:A majom-csapatok láttán a tomboló, vad ráksasza 
:kardot rántott, s az ál-Szítá hajába markolt bal keze. 
:A majmok szemeláttára verni kezdte az alakot, 
:s az odavarázsolt képmás sikoltozott: &quot;Ráma, segíts!” 
:Miközben Szítá képmása segítségért kiáltozott, 
:éles pengéjű kardjával rásújtott Indradzsit keze. 
:A kardcsapásra vállától derékig szelt testtel zuhant 
:a földre a csodás arcú, karcsú derekú nőszemély. 
:A gyilkos tett után gúnnyal szólt Hanumánhoz Indradzsit: 
:&quot;Nézd, hogy kettéhasítottam kardommal Ráma kedvesét! 
:Hiába jöttetek, meghalt a Vidéha-királyleány.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Irtózatos harag fogta el e szóra a majmokat. 
:Fatörzseket és sziklákat lóbált kezében mindegyik, 
:és bömbölve vetették rá a ráksaszákra magukat 
:Hanumán vezetésével, véres bosszúra szomjasan. 
: &lt;br&gt;
:83-90. 
: &lt;br&gt;
:A dúló csatazaj hangja Ráma füléig eljutott. 
:A harsogó zsivajt hallva, megkérte Dzsámbaván vezért: 
:&quot;Hallod, barátom? Úgy sejtem, nehéz tusát vív Hanumán, 
:mert fegyvercsattogást hallok, tomboló, kusza harci zajt. 
:Indulj, vigyél erősítést saját népedből sebesen 
:a viaskodó majmoknak segítségül, medvék ura!&quot; 
:&quot;Úgy lesz&quot;   felelt a bölcs medve. Magához vette népeit, 
:s indult, ahol a zaj hangzott, a nyugati kapu felé. 
:Ám itt szembe találkoztak Hanumánnal a csapatok; 
:ziháló, harcát megharcolt serege ballagott nyomán. 
:A nagy felhőként hömpölygő, harcra kelt medve-csapatot 
:Hanumán megállította, s csüggedten visszatért velük. 
:Rámához sietett tüstént a nagy dicsőségű vitéz 
:a hadsereggel, és búsan tudatta a történteket: 
:&quot;Gyümölcstelen maradt harcunk. Szemünk láttára ölte meg 
:a síró, zokogó Szítát Rávana fia, Indradzsit.&quot; 
: &lt;br&gt;
:A szörnyű hírre elkábult Ráma,s a földön elzuhant, 
:mint szálfa, melynek éles bárd elmetszette a gyökerét. 
:A majmok mind felugrottak, mikor a hős a földre hullt; 
:köré gyűltek, s iparkodtak eszméletre téríteni. 
:Lótusztól, vízirózsától illatozó, hűs, friss vizet 
:hintettek rá, akár kínja tüzét akarnák oltani. 
:Bátyját együttérző szívvel zárta karjába Laksmana, 
:és nyugtató, szelíd szóval vigasztalta a szenvedőt. 
:Miközben így élesztgette Rámát testvéri szeretet, 
:hadrendbe állított néppel megérkezett Vibhísana. 
:Ahogy a sorscsapás-sújtott Ráma felé közeledett, 
:könnyfátyolos szemű majmok gyászát látta köröskörül, 
:s a Raghu-nemzetség díszét, a legvitézebb bajnokot, 
:a földön fekve, ájultan találta öccse karja közt. 
:A kábult, fájdalom-gyötrött Ráma láttán Vibhísana 
:döbbenten, elszorult szívvel kérdezte: &quot;Mi történt? Mi ez?&quot; 
:Vibhísanára felnézett a hallgató majmok között 
:Laksmana, s könnyező szemmel tudatta a végső csapást: 
:&quot;Megölte Indradzsit Szítát. Amikor ezt a szörnyü hírt 
:meghozta Hanumán, Ráma leroskadt eszméletlenül.&quot; 
: &lt;br&gt;
:De a bölcs ráksasza-vezér a hírnek nem adott hitelt, 
:és biztatólag nyugtatta a kábultan fekvő vitézt: 
:&quot;Népek ura, amit búsan hozott tudtodra Hanumán, 
:az éppoly képtelenség, mint kiszárítni az óceánt. 
:Ismerem a gonosz lelkű Rávana indulatait: 
:Szítá meggyilkolására nem vetemedik, légy nyugodt. 
:Majmok elámítására eszelte ki e cselfogást. 
:Hidd el nekem: káprázat volt csupán ez a Szítá-alak.” 
: &lt;br&gt;
:Hallotta Ráma, mit mondott a legbölcsebbik ráksasza, 
:de fájdalom-marcangolta esze nem fogta fel a szót. 
:Majd nyugalmat erőltetve magára, kérdve-kérve szólt: 
:&quot;Vibhísana, amit mondtál, újra hallani akarom; 
:ráksaszák mahárádzsája, ismételd meg beszédedet!&quot; 
: &lt;br&gt;
:Bölcs Vibhísana készséggel elismételte szavait. 
:Amint Ráma megértette, hogy rút varázslat csalta meg, 
:haragra gerjedt, s megkérte a lankadatlan Laksmanát: 
:&quot;Laksmana, vedd magad mellé mind egy szálig a majmokat, 
:és öld meg a varázslattal fondorkodó gonosztevőt! 
:A varázstudományokban járatos, bölcs Vibhísana 
:egész kíséretével majd hátad mögött fog állani.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Szavaira igent mondott Laksmana és Vibhísana, 
:s legerősebb, kemény íját markolta meg a harc-tudó. 
:Íjjal, nyíllal, vérttel, karddal harcra övezte fel magát, 
:Ráma lábát érintette, majd szaporán csatába szállt. 
:Kíséretével szorosan nyomán haladt Vibhísana, 
:utána Hanumán ment, és sok-sok ezernyi fán-lakó. 
:Gyorsan haladt, hosszú utat tett meg sebesen a sereg, 
:s távolról megpillantották a ráksaszák csatasorát. 
:Helyhez-időhöz mért szóval buzdította Vibhísana 
:a ráksaszák legyőzését elszántan kívánó hadat: 
:&quot;A ráksaszák királyának utolsó reménysége ő, 
:s ez az egyetlen serege; mire vártok, erdőlakók? 
:Ha elesik a harc csúcsán ez a vérszomjas Indradzsit, 
:Rávana magára marad, egész hadereje halott. 
:Mivel ő is atyám sarja, nekem megölnöm nem szabad, 
:másként részvétet elvetve, Rámáért végeznék vele. 
:Ha meg kellene támadnom, könny fátyolozná szememet; 
:az erős karú Laksmana fogja elvenni életét. 
:Ti tömörüljetek, majmok, és szolgáira törjetek!&quot; 
: &lt;br&gt;
:Fellelkesült a buzdító beszédre a majomsereg. 
:Mind farkukat lobogtatták a vitéz ugróléptűek, 
:és rikogattak sok hangon, vakogtak, makogtak vígan, 
:mint a pávák rikoltoznak, ha jön az üdítő eső. 
:Kavargó, kusza harc indult majmok és ráksaszák között, 
:dörgő robajú, mint egykor az isten- és démon-csata. 
:Karommal és foggal tépték, marcangolták a szörnyeket, 
:azok nyárssal, szekercével csépelték ellenségüket. 
:A Rávana-fi s Laksmana, a két, csatára kész vitéz, 
:pusztító nyíl-özönt lőtt és egymás elvesztésére tört. 
:Sem nyílvessző kihúzása, sem íjhúrt meghúzó marok, 
:sem visszapattanó íj, sem az íjat markoló ököl, 
:sem célba surranó vessző nem volt a szemnek látható, 
:olyan fürgén röpítették vesszőiket a harcosok. 
:A küzdők nagy sebességgel suhanó nyílvesszőitől 
:rés nem maradt az égbolton, sötétség borította el. 
:A ráksaszák vezérének négy aranysallangos lovát 
:négy tűhegyes nyílvesszővel leterítette Laksmana. 
:Majd karikába görbített íjára mennykő-erejű, 
:aranysárga, erős tollú, éles nyílvesszőt helyezett, 
:s a kocsihajtó testétől elválasztotta a fejét. 
:A ráksaszák oroszlánja lovai elvesztésekor 
:a földre ugrott, s még jobban elöntötte a gyűlölet. 
:Eközben egymást gúnyolták a majmok és a ráksaszák, 
:uruk körül szaladgáltak, figyelték a párviadalt. 
:Az éjszakában járó nép vezére ekkor így beszélt 
:hadaihoz, s azok vígan, ujjongva fogadták szavát: 
:&quot;Az éj sűrű sötétsége szállt a tájra mindenfelé; 
:ködében meg sem ismerszik, ki az ellen, ki a saját. 
:Folytassátok a harcot, hogy lekössétek a majmokat, 
:amíg újabb kocsit szerzek, és azzal visszafordulok.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Így beszélt, hogy megtévessze a fán-lakókat Indradzsit, 
:s Lankába kocsiért indult az ellenség-ölő vitéz. 
:Ott felszereltetett újabb,aranyveretes nagy kocsit, 
:megrakta dárdával-karddal, gyors lovakat fogott bele. 
:Megragadta a gyeplőt egy mesterségben mester kocsis, 
:s felszállt a nagy fényességű, győzhetetlen Rávana-fi. 
:Harckocsiját körülvették a ráksaszák legfőbbjei, 
:s kihajtatott a városból, mert űzte-vonta végzete. 
:Erőtől, harcvágytól duzzadt a visszatérő Indradzsit, 
:és vad irammal száguldott kocsiján Laksmana felé. 
:Mikor ismét kocsin látta ellenét Szumitrá fia, 
:e nemvárt fürgeség láttán erős csodálat fogta el. 
:Borzalmas, hajmeresztő harc kezdődött kettejük között. 
:Az éjszakában-járók és a fán-lakók viadalát 
:megcsodálni köréjük gyűlt a légi szellemek hada. 
:Az ősök, égi szent bölcsek, tündérek, kígyó-démonok 
:a Százerejű Indrával élükön védték Laksmanát. 
:Ekkor Laksmana íjára helyezte legszörnyűbb nyilát, 
:célt-nem-tévesztőt, lánghegyűt, Indradzsitra halált hozót, 
:elkerülhetetlent, dúlót, kivédhetetlen erejűt, 
:kígyóméreg-harapásút, isteneket is rémítőt, 
:amellyel ősi, nagy harcban, az istenek s a démonok 
:tusájában Indra felség verte le a démonokat. 
:Ezt a csodás Indra-fegyvert fogta most Szumitrá fia, 
:s csodás íjára helyezve, nagy igékkel ráolvasott: 
:&quot;Amint igaz az, hogy Ráma igaz lelkű, igaz szavú, 
:csatában meg nem hátráló, úgy öld meg Rávana fiát!” 
: &lt;br&gt;
:E szókkal füléig húzta az egyenes röptű nyilat, 
:s ellenfelét megcélozva, kilőtte Indradzsit felé. 
:Fülbevalókkal ékített, sisakkal borított fejét 
:leszakította törzséről. A földre gördült le a fej. 
:Feje után holtan dőlt le a porondra a csonka test; 
:kezében íja összetört, mellén a vértje szétrepedt. 
:Üdvrivalgásban törtek ki a majmok és Vibhísana, 
:s mint egykor Vritra vesztének, megörvendtek az istenek. 
:Bukását látva, serege futott a tíz égtáj felé, 
:győzelem-mámoros majmok öldöklő csapata előtt. 
:Üldözőik elől futva, eldobálták fegyverüket, 
:és menekültek észtvesztve Lanká várkapui felé. 
:Elérte némelyik Lankát, sarkában üldözőivel, 
:a tengerbe szorult sok más, sok a hegyekbe menekült. 
:Miközben Indradzsit teste holtan hevert a harcmezőn, 
:sok ezer katonájából egyetlen egy sem volt sehol. 
: &lt;br&gt;
:92-108. 
: &lt;br&gt;
:Hallva a vereség hírét, Rávana tanácsosai 
:jelentették királyuknak azonnal a hallottakat: 
:&quot;Urunk, megölte párharcban fiadat Szumitrá fia 
:Vibhísana segélyével az egész had szeme előtt.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Az iszonyú, szivet-tépő halálhírre a ráksasza 
:eszméletét veszítette, és kábultan hevert soká. 
:Mikor végre magához tért az éjben-kószálók ura, 
:el-elfúló panasz-szóban tört ki keserves bánata: 
:&quot;Jaj, ráksaszák oroszlánja, jaj, nagy dicsőségű fiam! 
:Győztes voltál magán Indrán, s egy halandó leverhetett! 
:Nyílvesszőid megfékeznék a Halált és a Végzetet, 
:a Himálaját átfúrnák, s erőt vett rajtad Laksmana! 
:Immár nyugodtan alhatnak az égi szentek, istenek, 
:a szellemek, világőrök: Indradzsittól nincs több veszély. 
:Fiammal megkevesbedve, ez a teljes Három Világ, 
:a Föld, hegyekkel, erdőkkel, számomra puszta űr maradt.” 
: &lt;br&gt;
:Ekkor a végtelen gyászban vergődő, bánatos király 
:trónjára ült tróntermében, s mint sebzett oroszlán, nyögött. 
:Fia halálán gyötrődve, hadserege vezéreit 
:könyörgőn összetett kézzel kérlelte az uralkodó: 
:&quot;Induljatok minden lóval, elefánttal mindannyian, 
:minden gyors paripák vonta harcszekérrel induljatok! 
:Vegyétek mind körül Rámát, hogy ne menthesse életét! 
:Nyílzáport rá, mint víz-záport a víz-árasztó fellegek! 
:Magam is veletek tartok, és cafatokra szaggatom 
:testét hegyes nyílvesszőkkel életet-oltó, nagy csatán.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Királyuk utasítását megfogadták a ráksaszák, 
:s hullámzó csatasorban mind kirontottak gyors kocsikon. 
:Gyors paripáit hajszolva Rávana is kivágtatott 
:azon a kapun át, melynél Rámát tudta, és Laksmanát. 
:Őrjöngve rájuk támadt, és arany-díszes nyilaival 
:véres mészárlást vitt végbe a majmok és medvék között. 
:Tömérdek ráncosképűnek fejét szelte le Rávana, 
:tömérdek szívet átszúrt és kiszúrt tömérdek sok szemet. 
:Mikor a majmok elhulltát észlelte Raghu magzata, 
:hogy Rávanát megállítsa, harcrakészen elébe állt. 
:Megragadta, felajzotta, megfeszítette kézívét, 
:a pattanót, a pendülőt, a földet is kettészelőt, 
:és rettentő nyílzáporral árasztotta el ellenét. 
:Rávana, kocsiján állva, most Ráma felé vágtatott, 
:mint a Nap-felfaló démon az égi Fény-adó felé. 
:Kocsijáról úgy paskolta villámsebes nyilaival, 
:mint záporukkal kősziklát a villám-szóró fellegek. 
:&quot;Rávana kocsiról harcol, Ráma gyalog a földön áll, 
:a küzdelem egyenlőtlen!&quot; –  mondták szellemek, istenek. 
:E figyelmeztető szóra a mennylakók dicső ura, 
:a magasságos Indra úr kocsihajtóját küldte le: 
:&quot;Mátali, sebesen szállj le a földre az én kocsimon; 
:az ég üdvéért ültesd fel a gyalogszerrel harcolót!&quot; 
: &lt;br&gt;
:Az égiek királyának parancsát véve, Mátali 
:befogta a fakókat a kocsiba pillanat alatt, 
:s amint a nagy fenségű úr óhajtotta, kocsira szállt, 
:és az égből alászállva, repült gyorsan Ráma felé. 
:Kezében ösztökéjével megállt a Raghu-sarj előtt 
:Mátali, és köszöntötte összetett kézzel a vitézt: 
:&quot;Ráma, ezt a kocsit küldi tenéked az Ezerszemű, 
:hogy győzelemre szállj fel rá, és verd le ellenfeledet! 
:Itt van tűzfényű mellvértje, itt van folttalan gerelye, 
:itt van az íja, itt vannak napsugár-fényű nyilai. 
:Jőjj, és e kocsin harcolva öld meg Rávana ráksaszát; 
:én leszek kocsihajtód, mint Indrának a démon-tusán.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Viszonozta köszöntését és körbejárta a kocsit 
:Ráma, főhajtva, és felszállt, mint mennyboltra a Fény Ura. 
:Hajmeresztő, csodás párbaj lángolt fel a két nagy kocsin 
:az erős karú Ráma és a ráksasza-király között. 
:Szellem-nyilakkal védte ki Rávana szellem-nyilait, 
:isten-nyilakkal védte ki Rávana isten-nyilait. 
:Szörnyű haragra gerjedt az éjszakában-járók ura, 
:s a leghatalmasabb, rémes ráksasza-nyilat lőtte ki. 
:Elröppentek az íjról az arannyal futtatott nyilak, 
:s halálos mérgű kígyókká válva, szálltak Ráma felé, 
:füstöt okádva és lángot tátott, parázsló szájukon. 
:A harcmező fölött szálló hüllő-had ellen pajzs gyanánt 
:Ráma íjára helyezte a Keselyűkirály nyilát. 
:Aranytollú, lángnyelv-fényű, surrogva szálló nyilai 
:arany keselyűkké váltak, úgy csaptak a kígyókra le. 
:Valamennyi sebes röptű, kígyó-testű, mérges nyilat 
:felfalták keselyű-testű, varázserejű nyilai. 
:Rávana bősz üvöltéssel nehéz dárdáját kapta fel, 
:megcsóválta, és így szórta fenyegetőző átkait: 
:&quot;Öcséd-támogatott Ráma! Haragomnak tüzét viszi 
:e villám-erejű dárda, s kioltja hitvány életed! 
:Elesett ráksaszák mellé fektetlek le hamarosan 
:a harcmező porondjára, harcban megtörve dölyfödet.” 
:Az óriási, félelmes süvöltéssel közeledő 
:dárdára Ráma villamgyors nyilak özönét lőtte ki. 
:Ám megfeszített íjáról kiröppenő, gyors vesszeit 
:a dárda porrá égette, mint erdőtűz a madarat. 
:Nyilai elhamvasztása felbőszítette a vitézt, 
:és a nagy Indra küldötte isten-gerelyt ragadta fel. 
:A gerely elröpült, és a ráksasza-dárdára zuhant; 
:a szörnyű dárda kettétört, és fényét vesztve, földre hullt. 
:Ekkor a Raghu-nemzetség éke, Dasaratha fia, 
:éles hegyű, kígyóméreg tüzű nyílvesszőt vett elő, 
:s leszelte vele Rávana fülbevalós, büszke fejét. 
:Ám ugyanolyan másik fej jelent meg a leszelt helyén. 
:A gyors kezű, gyorsan döntő, gyorsan cselekvő Raghu-sarj 
:újabb nyíllal lemetszette a kinőtt második fejet. 
:Alig végzett a másikkal, helyére nőtt a harmadik. 
:Villámsebes, hegyes nyíllal levágta ezt a fejet is. 
:Százszor vágta le sorjában az újra növő fejeket, 
:de Rávanából ekkor sem fogyott el az élet-erő. 
:Mátali figyelmeztette a hasztalanul fáradót: 
:&quot;Miért bajlódsz a fejjel, hős, ha látod, hogy nem bírsz vele? 
:A Teremtő nyilát lődd rá! Csupán az pusztíthatja el. 
:Az istenek-jövendőlte végzet perce elérkezett.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Segítője tanácsára elővette a Raghu-sarj 
:azt a sziszegő kígyóhoz hasonlatos, izzó nyilat, 
:melyet egykor Agasztjától, a szent remetétől kapott. 
:Valaha Indra részére alkotta Brahmá a nyilat, 
:hogy hatalma alá hajtsa a Három Világot vele. 
:A Szél volt a nagy nyíl tolla, hegye a Nap volt és a Tűz, 
:teste az Ég volt, és súlyát a Méru hegye adta meg. 
:A nagy nyílra a hős Ráma bűvigékkel ráolvasott, 
:és a Védák-előírta módon íjára tette fel. 
:Amikor az a páratlan nyíl a Ráma íjához ért, 
:megrezzent minden élőlény, mélyéig megrendült a föld. 
:Ívbe görbítve kézíját, teljes erővel lőtte ki 
:Ráma a szörnyű nyílvesszőt, a tagokat-megszaggatót. 
:A villám-erejű kézből villámsebesen kirepült, 
:s Rávanára csapott, mint a Végzet, kivédhetetlenül. 
:Az eltéríthetetlen nyíl mellén érte a ráksaszát, 
:s halált-hozó döfésével átfúrta a gonosz szivét. 
:A halálra sebzett szörnynek kezéből egyszerre kihullt 
:íja és nyila, s elhagyta lehellete és élete. 
:A fényét s életét vesztett test súlyos eséssel zuhant 
:a földre kocsijáról, mint villám-sújtotta démonok. 
:Földrezuhanta láttán az életben maradt ráksaszák 
:tébolyultan futottak szét vezér nélkül mindenfelé, 
:míg a majmok fatörzsekkel sulykolták a futók hadát. 
:Nyomorultul szétszóródva, jajgatva, gyámoltalanul, 
:nyomukban üldözőikkel menekültek Lanká felé. 
:A majmok Ráma győzelmét és Rávana gyalázatát 
:harsogták vígan, ujjongva, a diadaltól ittasan. 
:A levegőben megdöndült az égi dob édes szava, 
:és égi illatot hordó, hűsítő szél lengedezett. 
:Hang zendült fel a mennybolton, dícsérő ének hangja szólt: 
:&quot;Jól van, jól van!&quot;   magasztalták Rámát magasztos istenek. 
: &lt;br&gt;
:109-111. 
: &lt;br&gt;
:Halálos harcban elhullott bátyja mellett Vibhísanát 
:a fájdalom elöntötte, s jajszóban tört ki bánata: 
:&quot;Vitéz, okos, nagy hírű hős, teendőidet ismerő, 
:most drága nyoszolyák helyett leroskadva porban heversz, 
:ékszerrel ékes karodat széttárva mozdulatlanul. 
:Fejedről drágakő-díszes fejéked messze elgurult. 
:Amit régen megmondottam, látod, most bekövetkezett, 
:mert elvakult, mohó vágyban nem fogadtad tanácsomat. 
:Lehullt a Nap az égboltról, a hűs Hold elhomályosult, 
:kihamvadott a tűz lángja, megbénult minden hősi tett.” 
: &lt;br&gt;
:Szelíden csillapította Ráma szava a gyászolót: 
:&quot;A harcosok törvényének engedve halt meg; ne sirasd! 
:Csatában remegett tőle Indra és a Három Világ, 
:ám ideje lejártával távozni kellett neki is. 
:Harcokban szüntelen győztes hőst még sohasem szült a Föld: 
:most ő ejti el ellenét,most ellenétől esik el. 
:Fontold meg ezt, és gyötrelmed csillapítsd; elég volt a gyász! 
:Csupán egyre legyen gondod: végső teendő vár reád.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Erőt vett bánatán, s indult törvény-tudón Vibhísana, 
:hogy az utolsó szertertást bátyjáért ő végezze el. 
:Visszatért újra Lankába a legbölcsebbik ráksasza, 
:és bemutatta nagy gonddal Rávana tűz-áldozatát. 
:Illatos áloé-fából gyújtották az oltár tüzét, 
:nemes szantálfát, sokféle füstölőszert raktak reá, 
:korallt, drágakövet, gyöngyöt szórtak fölé bőségesen. 
:Aranyos gyaloghintóra fektették fel a lenruhás 
:ráksasza-király holttestét könny-áztatott arcú papok, 
:majd a tarka virágokkal és zászlókkal pompázatos 
:gyaloghintót a vállukra emelték, s míg a zene szólt, 
:és dalnokok magasztalták az elhúnyt király tetteit, 
:a menet Dél felé indult. Vibhísana haladt elől. 
:Zokogva a nyomában ment a hárem minden asszonya; 
:siettek, bár a bánattól rogyadoztak lépéseik. 
:Egy téres helyen állott meg a Rávanát vivő menet, 
:s a kezükben hozott szantál- éa usíra-hasábokat 
:máglyába rakták bánkódva, gazella-bőrrel fedve be. 
:Délkeletre a máglyától oltárt emeltek, és tüzén 
:az ősöknek mutattak be páratlan dús áldozatot, 
:majd Vibhísana gyújtotta meg a máglyát a test alatt. 
:Fürdéssel megtisztultak mind, és szézámmal kevert vizet 
:öntöttek hagyomány szerint, halotti áldozat gyanánt. 
:Vibhísana vigasztalta a zokogó özvegyeket: 
:&quot;Térjetek vissza Lankába!&quot; –  s hazatértek az asszonyok. 
:A szertartást bevégezve, s hazaküldve a háremet, 
:Rámához sietett ismét, és főt hajtott Vibhísana. 
:Ráma, és vele Szugríva, Laksmana s az egész sereg 
:Rávana vesztén ujjongott, mint Indra Vritra démonén. 
: &lt;br&gt;
:112. 
: &lt;br&gt;
:Ráma az Indra-küldötte, tűz-ragyogású, nagy kocsit 
:visszaküldte, és búcsút vett tisztelettel Mátalitól. 
:Az istenek királyának kocsihajtója, Mátali, 
:Rámától elköszönt, felszállt, és felrepült az ég felé. 
:Most megölelte Szugrívát s Laksmanát Ráma boldogan, 
:s hódoló majom-sorfal közt indultak a tábor felé. 
:A táborba megérkezve, Ráma megkérte Laksmanát: 
:&quot;Kend fel Vibhísanát Lanká fejedelmévé, kedvesem; 
:megérdemli a hűégért, amellyel sok jót tett nekünk.&quot; 
: &lt;br&gt;
:A vitéz lelkű Raghu-sarj szavára Szumitrá fia 
:nagy örömmel felelt: &quot;Úgy lesz!&quot; –  s arany korsót hozott elő, 
:gyorslábú fákon-ugrálók kezébe adta az edényt, 
:s meghagyta, hogy a tengerből merítsenek belé vizet. 
:A gondolat-sebes majmok vízért indultak szaporán, 
:s egyhamar visszaérkeztek, hozták a friss tengervizet. 
:Fényes trónusra ültette most Laksmana Vibhísanát, 
:fogta a színarany korsót, és felkente a ráksaszát 
:Lanká mahárádzsájává az összes ráksaszák előtt. 
:Vibhísanát trónon látva Lanká felkent királyaként, 
:végtelenül megörvendett a két hős lelkű Raghu-sarj. 
:Összetett kézzel ott állott a hegynagyságú Hanumán, 
:főt hajtva illendőn. Ráma hozzá intézte most szavát: 
:&quot;Vibhísana királyt kérd meg, hogy bocsásson be, kedvesem. 
:Keresd fel Szítát Lankában, és mondj neki üdvözletet. 
:Add hírül a királynénak, hogy jól vannak szerettei, 
:s beszéld el, bölcs beszédű, hogy Rávana harcban elesett.” 
:Ráma utasítására Hanumán, a Szél gyors fia, 
:Lankába ment. Alázattal köszöntötték a ráksaszák. 
:Lankában engedelmet kért Vibhísanától Hanumán, 
:majd engedelmét elnyerve, a lugasba iparkodott. 
:Egy fa tövében állt Szítá, csüggedten, ápolatlanul; 
:rút ráksaszík övezték, mint szörny-sanyargatta csillagot. 
:Meghajolva köszöntötte, tisztelettel lépett elé. 
:Szítá hallgatagon nézte, hogy ki közeledik felé, 
:majd közelről felismerte Hanumánt, s megörült neki. 
:Szítá derült arcát látva, az ugráló-nép tigrise 
:Ráma üzenetét híven megismételte szó szerint: 
:&quot;Vidéha-királylány, tudd meg, hogy jól vannak szeretteid. 
:Üdvöt kíván neked férjed, aki legyőzte a gonoszt. 
:A majmok segedelmével, Vibhísanával oldalán, 
:öccse támogatásával megölte a gaz Rávanát. 
:Ne bántson többé, hogy az ő hajlékában tartózkodol: 
:Vibhísana uralmában áll immár Lanká szigete. 
:Nyugalmad visszatérhet, mert saját házadban lakozol. 
:Férjed is nemsoká eljön, látásodra vágyakozik.&quot; 
: &lt;br&gt;
:A váratlan boldogságtól Szítában elakadt a szó; 
:a telihold-fényű arcút megnémította az öröm. 
:Elcsodálkozva kérdezte a szótlan Szítát Hanumán: 
:&quot;Királyasszony, mondd, min töprengsz? Miért nem válaszolsz 
:nekem?&quot; 
: &lt;br&gt;
:A Törvény útjain járó hitves erőt vett könnyein, 
:s a végtelen boldogságtól elcsukló hangon így felelt: 
:&quot;A győzelem örömhíre eláradt egész lelkemen; 
:érzéseim elöntöttek, és elfojtották szavamat. 
:Bárhogy keresnék, nem látok senkit, majmok-legjobbika, 
:akit hozzád hasonlítsak, mint bátorító hírhozót. 
:Ezernyi drágakő és gyöngy, arany és ezüst halmaza, 
:Három Világ birtoklása nem ér annyit, mint ez a szó.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Hanumán vidám kedvében tovább folytatta szavait, 
:összetett kézzel, illendőn fejet hajtva a hölgy előtt: 
:&quot;Soká gyötörtek, bántottak ezek a rusnya ráksaszík; 
:most szíves engedelmeddel valamennyit legyilkolom.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Ámde az irgalmas szívű, baj-sújtotton könyörülő 
:mérlegelte, mit is mondjon, s elgondolkozva válaszolt: 
:&quot;Más hatalma alatt álló, másnak engedelmeskedő, 
:parancsra cselekvő szolgák nem érdemelnek büntetést. 
:A Sors hullámzik, és nyilván előző életem során 
:elkövetett hibákért ért mindez; oka magam vagyok.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Szítá bölcs válaszát hallva, a bölcs beszédű Hanumán 
:elismerőn magasztalta Ráma hibátlan hitvesét: 
:&quot;Úrnőm, méltó vagy férjedhez: erényes, törvény-ismerő. 
:Okultam szavaidból. Most megyek, mert Ráma vár reám. 
:Telihold arcú Rámát még ma meglátod, övéi közt; 
:mellette állnak, míg földön hevernek ellenségei.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Búcsút vett Szítától, aki fénylett, mint a Szépség maga, 
:és indult vissza Rámához a Szél nagy erejű fia. 
: &lt;br&gt;
:114. 
: &lt;br&gt;
:Lótuszszirom szemű Rámát, a legkiválóbb nyíllövőt, 
:köszöntötte az ugrálva-járó, s örömmel így beszélt: 
:&quot;Akiért hadba indultunk, aki célod gyümölcse volt, 
:bánat-perzselte Szítá vár, hogy láthasson, uralkodó!&quot; 
: &lt;br&gt;
:E szavak hallatán Ráma, legbölcsebb törvény-ismerő, 
:hosszasan elgondolkozott, szeme elfátyolosodott. 
:Földre szegzett tekintettel állt, majd így szólította meg 
:felsóhajtva a mellette álló, nemes Vibhísanát: 
:&quot;Fürösszék meg fejét s testét, illatosítsák kenetek, 
:és ékszerekkel ékítve hozzák elém hitvesemet!&quot; 
: &lt;br&gt;
:Vibhísana elindult, és a ráksaszák-emelte, szép 
:gyaloghintóra ültette a Vidéha-királyleányt, 
:s népes ráksasza-őrséggel kísérte Rámához nejét. 
:Mikor nejét viszontlátta hosszú raboskodás után, 
:a harag, öröm és bánat elöntötte a férj szivét. 
:Míg lefátyolozott hintón közeledett a szép szemű, 
:tépelődve, nehéz gondban, kedvetlenül szólt hitvese: 
:&quot;Szerencsétlenség, bánat, harc és férj-választás idején, 
:esküvőn és áldozatnál arcát mutathatja a nő. 
:Őt szerencsétlenség érte, nehéz bánat gyötörte meg, 
:nem szégyen, ha arcát látják, főként az én színem előtt. 
:Szálljon hát le a hintóról, gyalog közeledjék felém, 
:minden erdőlakó lássa Szítá arcát fedetlenül!&quot; 
: &lt;br&gt;
:Vibhísana megdöbbent, de megtette Ráma óhaját, 
:és komoran, fejet hajtva vezette férjéhez nejét. 
:Laksmana, s vele Szugríva, és velük Hanumán majom 
:értetlenül, csodálkozva figyelte, Ráma mit kíván. 
:Lassan, szégyenkezésében tétova léptekkel haladt 
:Vibhísana nyomában a megalázott királyleány. 
:Szerelemmel, alázattal, csodálkozva, de boldogan 
:tekintett férje arcába fényesebb arcú, hű neje. 
: &lt;br&gt;
:115. 
: &lt;br&gt;
:Ráma elnézte mellette álló, alázatos nejét, 
:és szíve titkos érzését szavakban így öntötte ki: 
:&quot;Legyőztem ellenfelemet, rabságodból kihoztalak, 
:leróttam magammal szemben férfi-kötelességemet. 
:Megtoroltam a sérelmet, lemostam a gyalázatot, 
:ellenségem halálával együtt meghalt szégyenem is. 
:A ráksasza csellel vitt el, mikor magadra hagytalak; 
:csapást mért rám a Végzet, de én legyőztem a Végzetet. 
:Hanumáné a dícséret, kinek tette gyümölcsbe ért: 
:az óceánt átugrotta, feldúlta Lanká városát. 
:Vitézül harcolt Szugríva, és bölcs tanácsokat adott; 
:hadnépe hősi harcának gyümölcse lett e diadal. 
:Megteremte gyümölcsét bölcs Vibhísana hűsége is, 
:aki rossz útra tért bátyját elhagyva, oldalamra állt. 
:Kedvesem, tudd meg –  üdv néked! –  hogy a harc fáradalmait 
:nem teéretted álltam ki, nem érted hívtam társakat, 
:csak hogy nevem megőrizzem, elkerüljem a megvetést, 
:és a nemzetségem hírén esett csorbát jóvá tegyem. 
:Kétkednem kell erényedben, s ezért ahogy előttem állsz, 
:oly gyűlölettel nézek rád, mint mécslángra a szembeteg. 
:Dzsanaka lánya, távozhatsz; én téged eltaszítalak; 
:előtted áll a tíz égtáj; nekem több dolgom nincs veled. 
:Akadhat-e nemes férfi, kit elkábít a szerelem, 
:s visszafogadja más férfi házában lakó asszonyát? 
:Hogyan fogadjalak vissza téged, akit beszennyezett 
:Rávana ölelő karja, megfertőzött tekintete?&quot; 
: &lt;br&gt;
:116. 
: &lt;br&gt;
:A zordon, haragos Ráma hajmeresztő szavaitól 
:megtántorodott, elkábult a Vidéha-királyleány. 
:Férje irtózatos vádját hallva a néptömeg előtt, 
:szégyenében lehajtotta fejét Dzsanaka gyermeke. 
:Majd letörölte arcáról özönnel ömlő könnyeit, 
:s halkan, akadozó szóval, a rágalomra így felelt: 
:&quot;Vitéz, mivel szolgáltam rá, hogy durva, fület szaggató 
:váddal illess, mint becstelen férfi becstelen asszonyát? 
:Nem igaz az, amit rólam feltételezel, Raghu-sarj. 
:Átokkal esküszöm néked életemre; higgyél nekem! 
:Ha idegen kar érintett, nem én akartam ezt, uram, 
:é s nem a buja vágy bírt rá; a Sors volt benne a hibás. 
:Csak szívem volt hatalmamban, s ez egyedül nálam maradt; 
:védőm, oltalmazóm nem volt, így elrabolták testemet. 
:Ha kölcsönös szerelmünk és hosszú együttlétünk alatt 
:nem ismertél meg igazán, inkább választom a halált.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Így szólt zokogva, könnyekbe fúló hangon a szenvedő, 
:azután Laksmanát kérte, aki szótlan, csüggedten állt: 
:&quot;Szumitrá fia, rakj máglyát; gyógyírom nem maradt egyéb; 
:igaztalan gyanú vádja úgyis elevenen megölt.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Szítá panasszavát hallva, az ellenség-ölő vitéz 
:nehéz bánat bilincsében nézett Rámára: mit tegyen? 
:Ám arcáról leolvasta, hogy bátyja egyetért vele, 
:és ekkor máglyát rakatott Szítának Szumitrá fia. 
:Nem mert senki se Rámához szólni, vagy rátekinteni, 
:mert iszonyatos volt arca, mint a könyörtelen Halál. 
:Tisztelettel körüljárta földre szegzett szemű urát 
:Szítá, s a lobogó lánggal égő tűzhőz közeledett. 
:Áhítattal fejet hajtott az istenek s papok felé, 
:s összekulcsolt tenyérrel szólt az Áldozat-nyelő előtt: 
:&quot;Ahogy a szívem férjemtől egy percre el nem tántorult, 
:úgy fogadjon oltalmába a Tűz, a mindent ismerő! 
:Ahogy szeplőtlen élettel gondol rólam rosszat uram, 
:úgy fogadjon oltalmába a Tűz, a mindent ismerő!” 
: &lt;br&gt;
:Meghajolva körüljárta Szítá az Áldozat-vivőt, 
:s az izzó, lobogó lángba lépett nyugodtan, biztosan. 
:Felsírt zokogva minden nő, a lángözönben látva őt, 
:mint átok-sújtott tündérlányt, ki égből pokolra zuhan. 
: &lt;br&gt;
:118. 
: &lt;br&gt;
:Ám ekkor a magasztos Tűz testi alakban megjelent, 
:és Szítát karja közt tartva, szétszórta a máglya tüzét. 
:Ráma karjába helyezte nejét a Tűz fényes ura, 
:és így beszélt hozzá, minden rejtett dolog tudójaként: 
:&quot;Ez a te hitvesed, Ráma! Nem találsz benne semmi bűnt. 
:Sem gondolattal, sem szóval, sem szívének vágyaival, 
:sem szemével nem vált hozzád hűtlenné hűséges nejed. 
:Elhagyatva reád gondolt Rávana háremében is, 
:ahol vérszomjas, fertelmes ráksaszík voltak őrei, 
:és csábítást, fenyegetést, gúnyt kellett elviselnie. 
:Egész lelke tenálad volt, meg sem látta a ráksaszát. 
:Vedd vissza bűntelen, tiszta, igaz lelkű hitvesedet, 
:egy zokszóval se illessed! Én parancsolom ezt neked!” 
: &lt;br&gt;
:Örömtől fátyolos szemmel hallgatta Ráma az igét, 
:s minden dolgok tanújának törvénytudóan válaszolt: 
:&quot;Csupán próbára volt szükség az emberek szeme előtt, 
:mert a ráksasza házában Szítá soká tartózkodott. 
:«Mint a gyermek, olyan balga Ráma, Dasaratha fia!» 
:–  így beszélt volna mindenki, ha a gyanút nem űzöm el. 
:Én nem kétlettem, hogy Szítá, Dzsanaka lánya, hitvesem, 
:egyedül nekem őrizte érzését, gondolatait. 
:Tudom, a szép szeműt védte erényének izzó tüze, 
:s Rávana meg se sérthette, mint partjait az óceán. 
:Tisztán, szeplőtlen áll Szítá Három Világ színe előtt, 
:s én nem válhatok el tőle, mint fényétől a Fény-adó.&quot; 
: &lt;br&gt;
:120. 
: &lt;br&gt;
:Ekkor Kuvéra és Jama, és az ősök szellemei, 
:és az Ezerszemű Indra, és Varuna, a Víz ura, 
:és a Háromszemű Isten, a bika-zászlós Siva úr, 
:és a világ Teremtője, Brahmá, az örök Ősatya, 
:az égből leereszkedtek nap-csillogású kocsikon, 
:s a földre szállva Lankában, megjelentek Ráma előtt. 
:Indra az összetett kézzel állóhoz kegyesen beszélt: 
:&quot;Nem ok nélkül mutatkoztunk előtted, férfiak feje! 
:Mondd ki, amit szíved kíván; az Ég elégedett veled!&quot; 
: &lt;br&gt;
:Az istenek királyának kegyet-adó szavaira 
:egész lelkét elárasztó hálával válaszolt a hős: 
:&quot;Ha örömed telik bennem, magasztos mennylakók ura, 
:szóval szólok, s szavam váljék valóra, szavatok szerint. 
:Akik értem vitéz harcban Jama lakába mentek át, 
:támadjanak fel mindnyájan, nyerjék vissza életüket!&quot; 
: &lt;br&gt;
:A Raghu-nem nemes sarja kegyet kérő szavaira 
:szívet-vidító válasszal így válaszolt az Ég Ura: 
:&quot;Páratlan kegy, amit kértél, Raghu-nemzetség ékszere, 
:ám én kétszer sosem szólok; teljesüljön be óhajod! 
:A levágott fejű-lábú medvék és hosszú-farkúak, 
:akik csatában elhulltak, támadjanak életre mind! 
:Ép testtel és sebek nélkül, jobb erőben, mint valaha, 
:mintha most kelne álmából, éledjen fel minden majom! 
:Gyümölcsérés-időn túl is tarkáll nekik gyümölcs a fán, 
:a hőségben se szárad ki nekik a bővizű folyó!” 
:Ekkor mind talpra ugrottak a majmok, mint az ébredők, 
:és csodálkozva, ámulva néztek körül: &quot;Mi ez? Mi ez?&quot; 
:A Száz-áldozatú Indra a két hőstől elbúcsúzott, 
:s vidáman égbe szálltak fel kocsijukon az istenek. 
:Ráma búcsút kiáltott a távozó mennylakók felé, 
:majd nyugovást parancsolt a seregnek a két Raghu-sarj. 
: &lt;br&gt;
:121-122. 
: &lt;br&gt;
:Amikor Ráma felserkent az éji pihenő után, 
:főt hajtva, üdvkívánsággal köszöntötte Vibhísana: 
:&quot;Illatos kenetek, fürdők, díszruhák, fényes ékszerek, 
:szantálpor, csodaszép tarka virágfűzérek, gyöngysorok, 
:és a felékítésben járatos, lótusz-szemű nők 
:szolgálatodra állnak, hogy illőn felöltöztessenek.” 
:A Raghu-nemzetség dísze Vibhísanának így felelt: 
:&quot;Üdítsétek fel fürdővel Szugrívát és a majmokat, 
:mert fáradalmat értem tűrt a pompához szokott király. 
:Reám vár a nemes herceg, az igaz lelkű Bharata; 
:nélküle nem öröm nékem a fürdés, ruha, ékszerek. 
:Arra gondolj, hogyan jussak Ajódhjába minél elébb, 
:mert járhatatlanul hosszú, fáradságos a visszaút.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Vibhísana a kérdésre eloszlatta aggályait: 
:&quot;Egy nap alatt eljuttatlak városodba, király fia. 
:Egykor Kuvéra bátyámtól a vad erejű Rávana 
:elragadta gondolattal hajtott, nagy varázskocsiját, 
:a csodás égi járművet, Nap-ragyogású Puspakát. 
:A te számodra őrizzük; indulásodhoz készen áll. 
:De ha kegyes akarsz lenni, és méltónak találsz reá, 
:ha elfogadsz barátodnak: maradj még itt egy ideig 
:Szítával, feleségeddel, s veletek öcséd, Laksmana, 
:hogy illőn kimutathassuk tiszteletünket, föld ura!&quot; 
: &lt;br&gt;
:Vibhísana beszédére a Raghu-sarj így válaszolt 
:a ráksaszák egész népe és a majom-sereg előtt: 
:&quot;Elégnél elegendőbben megtiszteltél már eddig is 
:páratlan bölcs tanácsokkal, barátsággal s tettekkel is. 
:Bizonnyal nem tagadnám meg kérésedet, uralkodó, 
:de lelkem ösztökél, sürget, hogy megláthassam Bharatát, 
:aki egykor utánam jött a Csitrakúta hegyfokig, 
:és lábamhoz borult, kérve, hogy királyságát vegyem át. 
:Ráksaszák mahárádzsája, állítsd elő a Puspakát! 
:Teendőmet bevégeztem, Lankában nincs dolgom tovább.&quot; 
: &lt;br&gt;
:A ráksasza-nép Indrája meghallgatta Ráma szavát, 
:s egy szavával előhívta az égi kocsit, Puspakát. 
:Amint a drágakő-díszes, ékes Puspaka megjelent, 
:szerető szóval így fordult Vibhísanához a vitéz: 
:&quot;Megharcolt sok nehéz harcot velem minden erdőlakó; 
:tiszteld meg őket érettem minden kinccsel, Vibhísana!&quot; 
: &lt;br&gt;
:Eleget tett a kérésének a ráksasza, s a majmokat 
:sok hasznos dolog és ékkő garmadával halmozta el. 
:Ezután Ráma felszállt a csodás, nagy égi kocsira. 
:karjában tartva hűséges, szemérmetes, szép hitvesét. 
:Laksmana oldalán állt, s ő búcsúzóul a kocsiról 
:ilyen szavakat intézett Szugrívához s a többihez: 
:&quot;Megtettétek a nagy tettet, erdőlakó barátaim; 
:mindnyájatoktól búcsúzom; békében térjetek haza! 
:Amit szerető hűség és segítő barátság tehet, 
:azt tőled én mind megkaptam, Szugríva, szótartó vitéz. 
:Hadseregeddel térj vissza Kiskindhába sietve most. 
:Vibhísana, tiéd Lanká. Uralkodj békén trónusán. 
:Uralmad meg nem ingatja az égiek hatalma sem. 
:Én indulok Ajódhjába, ahol atyám uralkodott. 
:Búcsúzom tőletek. Kérlek, hogy utamra bocsássatok.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Vibhísana és Szugríva, s a majom-had vezérei 
:összetett kézzel kérlelték a távozni szándékozót: 
:&quot;Engedd meg, hogy veled menjünk Ajódhjába mi is, urunk! 
:Hadd járjuk be gyönyörködve szép ligeteit, erdeit! 
:Ha felkenésedet láttuk, s hódoltunk Kausaljá előtt, 
:nem időzünk soká nálad, hazatérünk mindannyian.&quot; 
: &lt;br&gt;
:E szókra az igaz lelkű Ráma boldogan így felelt: 
:&quot;Barátaimmal élvezni a hazatérés ünnepét, 
:Ajódhját így viszontlátni örömnél is nagyobb öröm.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Ekkor Szugríva és népe, Vibhísana s kísérete 
:ujjongva, boldogan felszállt a csodás égi kocsira. 
:Mikor mindnyájan fenn voltak, Kuvéra remek kocsija 
:Ráma parancsszavát hallva, a levegőbe felrepült. 
:A hattyúk vonta, tündöklő, levegőben szálló kocsin 
:Ráma örömtől úgy fénylett, mint Kuvéra, a Kincs Ura. 
: &lt;br&gt;
:125. 
: &lt;br&gt;
:Éppen letelt tizennégy év azon a napon, amikor 
:Ráma szeme elé tárult lentről Ajódhjá városa. 
:Töprengve végigjártatta tekintetét a majmokon, 
:azután Hanumán majmot utasítással látta el: 
:&quot;Indulj gyorsan Ajódhjába, s tudd meg, erdőlakók feje, 
:hogy egészségnek örvend-e a király házanépe mind? 
:Bharatát üdv-kívánsággal köszöntsd nevemben, s értesítsd, 
:hogy utamon siker kísért engem, Szítát és Laksmanát. 
:Mondd el, hogyan rabolta el Szítát erővel Rávana, 
:hogyan győztünk a gaz rablón, arattunk fényes diadalt, 
:s megérkeztünk dicsőséggel, elkísértek barátaim. 
:Hiánytalanul mondd végig Bharatának e híreket. 
:Ha elbeszélted, jőjj vissza, s jelentsd meg pontosan nekem: 
:mikor Bharata ezt hallja, milyen arccal fogadja majd. 
:Mert könnyen elváltoztatja a szíveket a hatalom, 
:kincsektől-elefántoktól nyüzsgő királyság birtoka. 
:Ha látom, hogy uralmához ragaszkodik testvéröcsém, 
:ám kormányozza békében a széles földet ő tovább. 
:Ha kiismerted szándékát és szíve titkos óhaját, 
:térj vissza sebesen hozzám, amíg nem érünk közelebb.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Ráma utasítására a Szél fia, a nagy majom, 
:emberi alakot váltott, és indult Ajódhjá felé. 
:Az utat gyorsan megtette a sebes léptű Hanumán, 
:s elérte a Nandigráma felé vezető fák sorát, 
:alatta szép ruhás szép nők és gyermekek víg tömegét. 
:Ajódhjától kiáltásnyi távolságban, a fák alatt, 
:faháncs-köntösben, varkocsba font hajjal, mint a remeték, 
:megpillantotta testvére sorsát gyászoló Bharatát. 
:A két saru mögött ült és azok helyett uralkodott. 
:Hanumán összetett kézzel szólította meg a királyt: 
:&quot;Annak hozom köszöntését, aki miatt te búslakodsz: 
:az őserdőbe száműzött, faháncs-ruhás testvéredét. 
:Örömhírrel jövök, felség! Bánkódásod ma véget ér. 
:Rámával, testvérbátyáddal még e napon találkozol. 
:Győzelmesen, barátoktól körülvéve közeledik. 
:Visszaszerezte elrablott nejét, leverte Rávanát.” 
: &lt;br&gt;
:Hanumán szavait hallva,Kaikéjí fia, Bharata, 
:elkábult az örömtől, és a földön tüstént elzuhant. 
:Hamarosan magához tért, és boldog sóhajjal felállt, 
:és így beszélt a kedves hírt hozó hírnökhöz Bharata, 
:átölelve s örömkönnyel fürösztve a Vihar fiát: 
:&quot;Akár isten, akár ember vagy, együttérző hírhozó, 
:a boldogító hírért vedd ajándékomat, kedvesem. 
:Százezer tehenet, s hozzá száz falut adományozok, 
:s tizenhat tiszta erkölcsű lányt feleségül, s kincseket. 
:Látom, a régi bölcsmondás igazsága valóra vált: 
:«Eléri száz év múltán is az embert az igaz öröm.» 
:De mondd, mindez hogyan történt? Ráma hogyan szövetkezett 
:az erdőben lakó néppel? Mely tájon? És mi volt oka?&quot; 
: &lt;br&gt;
:A Szél fia helyet foglalt a felkínált fű-vánkoson, 
:és elejétől elmondta a Rámával történteket. 
: &lt;br&gt;
:127. 
: &lt;br&gt;
:A boldogító hírekre az igaz lelkű Bharata 
:örömmel utasította Satrughnát, hogy készüljenek: 
:&quot;Virágfüzérek ékítsék a város minden templomát, 
:s az összes istenek szobrát! Zendüljön harsány zeneszó! 
:Magasztaló dalnokok és régi regék regősei, 
:zeneszerszámot pengető örömleányok serege, 
:a királynék, tanácsosok, katonák és a bráhmanok 
:vonuljanak ki, meglátni a telihold arcú királyt!&quot; 
: &lt;br&gt;
:Eleget tett parancsának az ellenség-ölő vitéz, 
:és szolgáit ezerszámra szétküldözte mindenfelé: 
:&quot;Mélységeket feltöltsetek, buckákat elsimítsatok, 
:az utat hó-hideg vízzel locsoljátok fel sebesen, 
:hintsétek be virágokkal, pörkölt rizst szórjatok reá, 
:virágfüzérrel, csokrokkal ékesítsék a házakat!&quot; 
: &lt;br&gt;
:Ezernyi lobogó-díszes, tomboló elefánton és 
:gyors paripákon, kocsikon vonultak ki Ráma elé, 
:s a gyalogosok ezrével követték a vitézeket. 
:Dasaratha háreméből minden asszony kocsira szállt, 
:illőn előre engedve Kausalját s Szumitrát vele. 
:Fejére tette bátyjának saruját ekkor Bharata, 
:és hófehér, virághímes napernyőt emeltek fölé, 
:aranyozott fogantyújú legyezőt tartva kétfelől. 
:Tanácsosai élén így ment a visszatérő elé, 
:s Nandigráma egész népe Rámát fogadni kivonult. 
:Bharata az utat nézte, és megkérdezte Hanumánt: 
:&quot;Az ingatag majom-jellem belőled is kiütközött? 
:Bármerre nézek, nem látom Rámát, a győztes hadvezért, 
:s az erdők fán lakó népét sem találom semerre sem.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Bharata kétkedésére így válaszolt a Szél fia: 
:&quot;Nézd ott a szüntelen termő, örök virágú fák sorát, 
:köröttük zsongó méhrajjal, Bharadvádzsa varázslatát! 
:Vezeklése jutalmául Indrától nyerte e kegyet, 
:és most ligete vendégli az egész majom-sereget. 
:És látod ott a távolban azt a holdfény-színű kocsit? 
:A kocsin áll a két testvér, a Vidéha-királyleány, 
:a majmok ura, Szugríva, és Vibhísana ráksasza.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Ekkor az egeket verte a harsogó örömzsivaj; 
:gyermekek, asszonyok, vének ujjongtak: &quot;Ráma érkezett!&quot; 
:Bharata meghajolt földig kocsin álló bátyja előtt, 
:aki úgy tündökölt ott fenn, mint kelő nap a hegytetőn. 
:Ekkor Ráma parancsára a hattyúk vonta, szélsebes, 
:csodálatos varázs-jármű a földre leereszkedett. 
:A nagy kocsira felhágott az igaz lelkű Bharata, 
:és testvére elé lépve, köszöntötte Rámát megint. 
:Ráma hosszú idő múltán szemei útjára jövő 
:öccsét karjába kulcsolta, és boldogan ölelte át. 
:Majd sok bút szenvedett, sápadt anyja elé lépett a hős, 
:és tisztelettel illette Kausaljá lábait feje. 
:Összetett kézzel ujjongott jöttén minden városlakó: 
:&quot;Üdv jöttödön, nemes férfi, Kausaljá szíve öröme!&quot; 
:Ekkor testvére saruját kezébe fogta Bharata, 
:saját kezével felhúzta lábára törvényt tisztelőn. 
:Ezután összetett kézzel így szólt Rámához Bharata: 
:&quot;A rámbízott királyságot, mint letétet, visszaadom. 
:Dicsőséged hatalmával megtízszereztem birtokod. 
:Szemléld meg hadseregedet, kincstáradat, magtáradat!&quot; 
: &lt;br&gt;
:Ráma hűséges testvérét megindultan ölelte meg, 
:és remete-tanyájára indultak a csodás kocsin. 
:Hamarosan megérkeztek az egyszerű hajlék fölé. 
:A kocsiról leszállt Ráma, s vele egész kísérete, 
:s ekkor ilyen szóval fordult a pompás varázskocsihoz: 
:&quot;A Kincsek Istenét hordozd ismét! Én elbocsátalak.&quot; 
: &lt;br&gt;
:Rámától engedélyt nyerve, a varázslatos, nagy kocsi 
:észak felé szállt, és régi gazdájához megtért megint. 
: &lt;br&gt;
:128. 
: &lt;br&gt;
:Arca elé emelt kézzel hajolt meg ekkor Bharata, 
:s elsőszülött testvéréhez így beszélt Kaikéjí fia: 
:&quot;Anyám szavának engedtél, s átadtad birodalmadat. 
:Most úgy, ahogyan átvettem, kezeidbe visszaadom. 
:Az erős bika távoztán a borjúra rakott igát, 
:a rám súlyosodó terhet nem bírom tovább hordani. 
:A világ lássa meg még ma királlyá felkenésedet! 
:A trónon tündökölj, mint az izzó sugarú déli nap!&quot; 
: &lt;br&gt;
:Ekkor Satrughna hívatta ügyes kezű borbélyait; 
:szakértelemmel és fürgén vették gondozásba fejét. 
:Megmosták és kifésülték Ráma varkocsba font haját. 
:Drága ruhákat adtak rá, nyakába koszorú került. 
:Szumantrát, kocsihajtóját hívta Satrughna ezután; 
:befogott, odahajtotta a fényes, csillogó kocsit. 
:Ráma felszállt. Megmarkolta a gyeplőszárat Bharata, 
:míg Satrughna fehér ernyőt tartott bátyjuk feje fölé, 
:és jakfark-legyezőjével legyezte Rámát Laksmana. 
:Csigakürtök rivalgása és dobok mennydörgése közt 
:haladt a nép oroszlánja a fényes paloták felé. 
:Amikor megpillantották Rámát Ajódhjá népei, 
:üdvkiáltással éltették. Fogadta köszöntésüket. 
:Az emberek követték a testvéreket vivő kocsit, 
:így érkezett az ünneplő, nyüzsgő városba a menet. 
:Ekkor Ráma vitéz öccse a majmok urát kérte meg: 
:&quot;Ráma felkenetéséhez rendelj sebes futárokat!&quot; 
: &lt;br&gt;
:Négy leggyorsabb vezérének négy, drágakővel kirakott, 
:gyönggyel ékes arany korsót nyomott markába a király: 
:&quot;Merítsetek négy tengerből tiszta vizet, erdőlakók; 
:hajnalra tiszta vízzel telt korsókkal várakozzatok!&quot; 
: &lt;br&gt;
:Fejedelmük parancsára a majom-nép bölényei 
:a levegőbe felszöktek, és meghozták a friss vizet. 
:Majd Vaszistha, az agg főpap, s vele az összes bráhmanok 
:gyöngyökkel kirakott trónra ültették Rámát és nejét. 
:A fénylő, gyöngyöző, tiszta vízzel királlyá kente fel 
:Rámát Vaszistha, mint Indrát a harminchárom mennylakó. 
:Majd valamennyi bölcs bráhman, szűz leányok, miniszterek, 
:harcosok és a polgárok hintettek vidáman vizet. 
:Szikrázó drágakő-pánttal övezték Ráma homlokát, 
:és fényes, arany ékszerrel ékesítették tagjait. 
:A férfiak oroszlánja százezer tehenet, lovat, 
:bikát és ökröt százszámra osztott szét a papok között, 
:háromszáz millió fényes aranypénzt adatott nekik, 
:és garmadával dísz-köntöst és ékszert adományozott. 
:Ékkövektől sziporkázó, holdsugár-fénnyel csillogó, 
:csodálatos gyöngysort fűzött Szítá nyakára hitvese. 
:A királyné leoldotta nyakáról Ráma ékszerét, 
:s férjére, majd a majmokra vetett kérdő tekintetet. 
:Tekintetét elértette Ráma, s helyeslőleg beszélt: 
:&quot;Add ezt a gyöngyfüzért annak, akit méltónak látsz reá!&quot; 
: &lt;br&gt;
:Szítá a ragyogó ékszert Hanumánnak nyújtotta át. 
:Ráma ruhával, ékkővel tisztelte meg bőkezüen 
:a majmok véneit mind, és valamennyi majom-vezért. 
:Majd pompás, ízes étkekkel megvendégelte híveit, 
:s megrakva dús ajándékkal tért meg Kiskindhába a nép. 
:Vibhísana is búcsút vett, s Lankába, Rámától kapott 
:örökös birodalmába távozott követőivel. 
: &lt;br&gt;
:* 
: &lt;br&gt;
:Így aratott a nagy Ráma diadalt ellenségein, 
:és páratlan dicsőségben uralkodott országain. 
:Tízezer évig országolt az erős karú Raghu-sarj, 
:nagy ló-áldozatot tízszer, pazar pompával tartatott. 
:Özvegyek nem panaszkodtak, betegség kínja nem gyötört, 
:kígyó, vadállat nem gyilkolt, amíg Ráma uralkodott. 
:Senki nem nyúlt a máséhoz, orv tolvaj, rabló nem akadt, 
:gyermekeik alatt máglyát nem gyújtottak az agg szülők. 
:A fák folyton virágoztak, folyton volt rajtuk ért gyümölcs, 
:eső esett, mikor kellett, lágy érintésű volt a szél. 
:Minden halandó boldog volt, a Törvényt egy sem hágta át. 
:Így kormányozta országát Ráma tízezer éven át. 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt; 
: &lt;br&gt;
:Áldás 
: &lt;br&gt;
:Így szól Válmíki nagy műve, a költemények elseje; 
:üdvöt, hasznot, dicsőséget, hosszú életet biztosít. 
:Aki a bölcs, nemes Ráma csodálatos történetét 
:hallgatja szüntelen buzgón, lehullnak róla bűnei. 
:Fiút nyer, ha fiút óhajt, vagyont, hogyha vagyont akar, 
:mindenki, aki hallgatja Ráma vitézi tetteit. 
:Szívet-elbűvölő férjet nyer a férjhez menő leány, 
:s aki övéitől elvált, újból találkozik velük. 
:Aki hallgatja Válmíki művét, a nagy Rámájanát, 
:eléri céljait, minden kívánsága beteljesül!

[[Kategória:Szövegek]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>A megkülönböztetés drágaköve</title>
    <id>329</id>
    <revision>
      <id>4659</id>
      <timestamp>2006-08-29T13:18:21Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>[[Sankara/A megkülönböztetés drágaköve (Vivekachundamani)]] átmozgatva [[A megkülönböztetés drágaköve]] névre: Szerző nevea címben és zárójeles rész törlése</comment>
      <text xml:space="preserve">[[Kategória:Szövegek]]
{{fej
| szerző     = Sankara
| cím        = A megkülönböztetés drágaköve
| szakasz    =
| előző      =
| következő  =
| megjegyzés = (Vivekachundamani)
}}

==Shankara==
Kaladiban, Matalabar (Dél-India) egy kis faluban született brahmin család fiaként az isz. 686. esztendőben. Tízéves korára nem csupán elolvasta a szent szövegeket, de számos kommentárt is írt azokhoz, és vitákat folytatott kora híres tudósaival.

Elért eredményei azonban nem elégítették ki, mivel azt tapasztalta, hogy tanítói nem valósították meg a magasztos igazságokat. Az ifjú mélyen elgondolkodott a lét és halál kérdéseiről, és elhatározta, hogy megoldja a rejtélyt. Apja halála után írta híres versét, amelynek címe &quot;A látszat megsemmisítése&quot; (Mohamudgaram):
Kicsoda feleséged, kicsoda fiad?

Mily különösek a világ útjai.

Ki vagy te? És honnan jöttél?

Elmélkedj mindezek felől, és tiszteld az Istenséget.

Tudatlanság tengerként vesz körül.

Ébredj rá az ember értelmetlen törtetésére:
Gyermekként rabja játékainak,

mint ifjú a szerelem varázsát élvezi,

az öregkor gondjai alatt meggörnyed háta -

és soha rá nem ébred az Isteni Valóságra

Röpül az idő, tovatűnnek az évszakok,

és gyorsan közelít a vég,

de a szív rejtekén ébredezik a remény.
Születésre halál, halálra lét következik:

e rossz nyilvánvaló.

Ó ember, miben áll vajon üdvösséged?

A lét egyensúlyra törekszik,

mint vízcsepp lótuszlevél peremén.

A bölcs képes hidat verni,

Amely a változások világából kivezet.
Bárha fáradt a test, és ősz a haj,

bárha fogatlan a száj, és reszketnek a kezek,

bárha botra támaszkodik a hajlott hátú agg,

vágyainak kelyhe mégsem üres.

Fiad bánatot okozhat néked,

pénzeden üdvösséget nem vásárolhatsz,

Javaid ezért gőgössé ne tegyenek,

sem származásod, sem ifjúságod

ne tegyen elbizakodottá.

Mert minden elmúlik, minden megváltozik.
Ismerd föl mindezt és légy szabad.

Térj be ez Istenség Örömébe.

Vonzalom vagy ellenszenv

nemzetséged, barátod vagy ellenséged iránt

egyaránt értelmetlen.

Szabadságot ha keresel, ó szeretett,

bárki legyen is, érezd önmagaddal azonosnak.
Shankara anyja beleegyezésével letette a szerzetesi fogadalmat és vándorútra indult, hogy guruját megkeresse. A Narmada folyó partján találkozott a filozófus és látnok Gaudapadával, akitől beavatását kérte. Gaudapada azonban elutasította és közölte az ifjúval, hogy hivatott guruja nem ő, hanem Govíndapada.

Ez a nagy guru vezette be Shankarát a yoga tanaiba. Rövid idő múltával, Shankara elérte a tökéletességet, és maga is tanítani kezdett.

Kadernathzban (Himálaya) halt meg Shankara igen fiatalon, harminckét éves korában. Rövid pályafutása alatt számos kolostort alapított, és tíz szerzetesrendbe tömörítette tanítványait. Elsőként szervezte meg a szerzetesi közösségeket Indiában, és az általa alkotott szabályok még napjainkban is érvényesek.

Jelentős irodalmi hagyatéka. Kommentárokat írt a Vedanta szutrákhoz, a legfontosabb Upanishadokhoz és Bhagavad Gitához. Legkimagaslóbb alkotásai azonban filozófiai művek, az Upadesa - sahasra és a Vivekachundamani.

==A NEM - KETTŐSSÉG FILOZÓFIÁJA==

===Shankara filozófiájának szellemi tartalma===
&quot;Brahman az absolut lét, fölismerés és üdvösség, az egyetlen valóság. A világ nem valóságos. Brahman és az Atman egyek&quot;

Fönti szavakban foglalja össze Shankara filozófiájának lényegét. Shankara szerint &quot;valóság&quot; ami nem változó, és nem mulandó. E megállapítása nem tér el az Upanishadok tanaitól és elődje, Gaudapada tanításaitól. Más szavakkal: bármely külső, vagy belső fölismerés tárgya változásnak alávetett, és ezért &quot;nem valóságos&quot;. Egyvalami azonban soha nem hagy el bennünket: a legbelső tudat. Ez minden tapasztalás állandó eleme, az igazi én, az önvaló; Még az álomtalan alvás, állapotában is tanúként jelen van az önvaló, míg az én-gondolat, személyiségünk átmenetileg tudatlanságba (avidya) süllyed.

A vedanta filozófia központi helyet foglal el a realizmus és idealizmus között. A nyugati realizmus és idealizmus a szellem és anyag különbözőségén alapszik. Az indiai filozófia szerint azonban, mivel mindkettő tárgya a fölismerésnek, egy kategóriába tartoznak. Shankara tehát nem azt állítja, hogy a világ azért nem-valóságos, mivel észlelésünktől függő, hanem azt, hogy egyidejűleg &quot;létező&quot; és &quot;nem létező&quot;.

A világ fundamentális nem-valóságossága csupán a legmagasabbrendű mystikus tapasztalás révén érthető meg. Ha ugyanis a megvilágosodott az érzékfeletti tudat állapotát átéli, a tiszta szellemet, a &quot;kettősség-nélkülit&quot; tapasztalja. Ebben a tudatállapotban megszűnik a sokszorosság észlelése, nem létezik &quot;enyém&quot; és &quot;tiéd&quot;.

Éber állapotunk világ - észlelése Shankara szavaival, élve egy kígyó káprázatához hasonlítható, amelyről közelebbről megszemlélve kiderül, hogy nem más mint kötélcsomó.
===A világ jelenség - természete===
Ha Shankara azt állítja, hogy a gondolatok és az anyag világa nem- valóságos, úgy ezzel nem tagadja létezését. A nem-tudás állapotában (mindennapi tudatunk szemszögéből) a világ észleltetik, és olyan amilyennek mutatkozik. A megvilágosodás állapotában viszont nem észleltetik, és ezzel létezése is megszűnik. Shankara tehát nem tekint semmilyen tapasztalást nem- létezőnek, mindaddig amíg tapasztalható. Viszont élesen megkülönbözteti a személyes csalóka tapasztalásokat az általános világ-csalódástól. Az elsőt &quot;beképzelésnek&quot; (pratibhasika), az utóbbit &quot;jelenségnek&quot; (vyavaharika) nevezi.

A látszólagos paradoxon ténymegállapítás, amelyet Shankara &quot;mayanak&quot; nevez. A világ - jelenség, a maya a Brahmanban gyökeredzik. A maya fogalom csak a jelenségek világára vonatkozik, amely, mint azt Shankara mondja, nevekből és formákból tevődik össze. Nem mondható nem-létezőnek, de mégis különbözik a Valóságtól, Brahmantól. De nem valóságos, mivel a fölismerés fényében szertefoszlik. A világ-jelenség maya; az önvaló, az Atman az egyedüli valóság.
===Projekció vagy maya===
A legsúlyosabb filozófiai problémát a véges és végtelen egymáshoz való viszonya képezi; hogyan keletkezett e véges világ. Ha föltesszük, hogy a véges tulajdon absolut valósággal rendelkezik, hogy a végtelenből származik, és így a végtelen átalakulása, vagy tekintsük a végtelent a véges természetfeletti ősokának (a legtöbb keresztény theológus szempontja), úgy el kell ismernünk, hogy a végtelen már nem végtelen. Egy istenség, aki látható világgá változik, maga is alávetett az átváltozásnak és ezokból nem tekinthető absolut valóságnak. Egy világteremtő önmagát korlátozza a teremtő aktus révén, és ezért megszűnik végtelensége. A kérdés: miért válik egyáltalán az istenség teremtővé? - válasz nélkül marad.

A kérdés egyszerűvé válik, ha a világot mayanak tekintjük. És e szemlélet megfelel a modern tudomány megállapításainak:

&quot;Egy szappanbuborék szemlélteti talán legvilágosabban a relativitás elméletén alapuló világképet. A világmindenség nem a szappanbuborék belseje hanem felülete, és az agyag, amelyből buborék keletkezett az üres tér, amely az üres időbe terjed&quot; /J.Jeans/

Az Upanisadok mindenesetre Brahmant tekintik a világ ősokának, anyjának és teremtőjének. Shankara nyíltan soha nem mond ellent az Upanisadoknak, de megállapításaikat más módon magyarázza. Véleménye szerint a világmindenség projekció, a Brahman &quot;vetülete&quot;, míg Brahman maga végtelen és változatlan marad. Brahman nem alakul át e világgá, és csupán tudatlanságunk következtében jelenik meg szemléletünkben világmindenségként. A látható világot a Brahmanra helyezzük, miként a &quot;kígyót vetítettük a kötélcsomóra&quot;.

A projekció, vagy &quot;ráhelyezés&quot; elmélete (vivartavada) szorosan kapcsolódik, illetve elválaszthatatlanul összekötött a kausalitás elméletével. A sokszorosság, a maya világában a kausalis vonatkozások uralkodnak. A mayan belül a szellem kausalis összefüggések nélkül nem működhet. Az absolutum vonatkozásában azonban nem beszélhetünk okról és okozatról. Amennyiben a világ okát keressük, úgy túllépünk a világon. Ha a maya okát kutatjuk, úgy áthatolunk a mayan - és ha ez megtörténik, maya föloszlik, mivel hatása megszűnt. Nemlétező hatásnak (okozatnak), hogyan lehetne oka? Más szavakkal: Brahman és maya közötti viszony természeténél fogva fölismerhetetlen, meghatározhatatlan az emberi gondolatfolyamat révén.
===Maya és princípium===
Mi a projekció természete? A Brahma - sutrákhoz írt kommentárja bevezetésében Shankara így nyilatkozik: &quot;Egy múltbeli megfigyelésen alapuló elképzelés, amelyet az emlékezet vetít a tudat elé&quot;. Példánkra visszatérve: kígyót látunk és képét megőrzi emlékezetünk; másnap kötélcsomót pillantunk meg. Az emlékezet által megőrzött kígyó képét a kötélcsomóra vetítjük, és ezokból arról hamis képzetünk keletkezik.

Shankara kifogást emel e tan ellen, azután megcáfolja az ellenvetést. Mondhatnánk, hogy Brahman nem tárgya az észlelésnek.

Hogyan fedhetné be egy kígyó egy kötélcsomó elképzelését, ha a kérdéses kötélcsomó nem észleltetett? Azaz miképpen vetíthetjük a világjelenséget oly valóságra, amely érzékeink számára megközelíthetetlen? Shankara következőképpen érvel: &quot;Brahman absolut értelemben nem tekinthető tárgytalannak, mivel tárgya az én-gondolatnak. Intuitio révén jól tudjuk; hogy léteznie kell önvalónak, mivel az én-gondolat az önvaló aspektusa. És különben sem szabály, hogy téves képzetek csupán oly tárgyakra vetíthetők, melyek előttünk állnak. Tudatlanságunk következtében kéknek látjuk az égboltot, bárha az égbolt semmiképpen sem tárgya észlelésünknek&quot;.

Mikor és miképpen keletkezett e projekció? Születésünkkor vagy egyik előző létformában? Beszélhetünk-e egy, történelmi időpontról ezzel kapcsolatban? E kérdések hiábavalósága nyilvánvaló.

Mi a jelenségek világa? - maya. Mi okozza? - Tudatlanságunk. Mi ez a nem-tudás? - ismét maya. Amennyiben mindenkor létezett egy változatlan valóság, amely mindenkor létezni fog, hogyan tételezhetjük föl, hogy maya valamilyen történelmi folyamatban, időpontban keletkezett.

Magunkévá kell tennünk Shankara végkövetkeztetését: maya éppen úgy mint Brahman kezdet nélküli.

Mindazonáltal különbséget kell tennünk maya, mint universalis princípium, és maya, mint egyéni nem-tudás (avidya) között. A személyes nem-tudás, bár kezdet nélküli, de bármely pillanatban megszűnhet. Megszűnik pedig abban a pillanatban amikor az ember megvilágosodott.
===A gonosz problémája===
Minden vallás, minden filozófiai rendszer kénytelen a gonosz problémájával foglalkozni. A kérdést azonban rendszerint inkább elmellőzik, mint tisztázzák a magyarázatokat. Miért tűri az Istenség a gonosz uralmát, ha ő maga az absolut jóság? - kérdezik.

A nyugati gondolkodás rendszerint két választ ad: a gonosz bizonyos fajta nevelési eszköz és büntetés. Eszerint a kísértések próbakövei az erénynek; és isten bűneinkért büntet minket. A másik - napjainkban általános felfogás szerint - a gonosz egyáltalában nem létezik. Ha ugyanis a létet sub specie aeternitatis szemléljük, úgy fölismerhetjük, hogy a gonosz nem valóságos; illetve nem más mint a jó félreértése.

A Vedanta filozófiája mindkét választ elutasítja. Hogyan változhatnék a gonosz jóvá azáltal, hogy más szemszögből szemléltetik? A Vedanta bár elismeri, hogy a gonosz bár absolut értelemben nem létezik, de hozzáteszi, hogy e szempontból a jó is nélkülözi a valóságot. Az absolut valóság jón és rosszon túli; és mindkettő maya jelensége, és ameddig az fönnáll, jó és gonosz léte sem tagadható.

A kérdés: miért tűri az istenség a gonosz uralmát, éppen annyira félrevezető, mintha azt kérdeznénk, hogy miért tűri a jót. Nevetséges volna azt kérdezni, hogy miért &quot;tűri&quot; az eső az árvizet, vagy a tűz a tűzvészt. Brahman tehát nem &quot;jóságos&quot; olyan értelemben mint Krisztus. Krisztus jósága ugyanis a mayan belül létezett. &quot;Bűn&quot; és &quot;erény&quot; fogalmai a Vedanta filozófia szellemétől idegenek. Ha ugyanis azt mondom: jó vagyok, rossz vagyok, úgy a maya nyelvén szólok. Ezzel szemben az egyetlen helyes megállapítás ez: &quot;Én vagyok Brahman&quot;
===A legmagasabbrendű cél===
Shankara nem kívánja tőlünk, hogy a Brahman létét dogmatikus módon higgyük, csupán arra szólít föl mindet, hogy gyakorlati módon kísérletezzünk. Guru és szentiratok csak közvetve lehetnek, segítségünkre, de a cél elérése érdekében személyes törekvésre van szükségünk. Ugyanis csak közvetlen személyes tapasztalás nyújthat megdönthetetlen bizonyítékot a Brahman léte felől - állítja Shankara.

A modern tudomány egyre inkább közeledik a Vedanta világképéhez. Elismeri ugyanis, hogy a tudat különböző fokozatokon mindenütt jelenvaló lehet. Tárgyak és lények közötti különbözőség fokozati és nem esszenciális, azaz atom - összekapcsolódások variációja. A tudomány bár még nem fogadja el az absolut valóság fogalmát, de nem is zárja ki lehetőségét.

A megkülönböztetés folyamata negatív folyamat. A Pozitív tény, való természetünk, örökkévaló. A &quot;Brahman vagyok&quot; tényét csak a nem-tudás rejti el előlünk. A megkülönböztetés folyamata eredményezi a nem-tudás megszűnését, és ezzel bekövetkezik a legfelsőbbrendű valóság átélése, azaz a Brahmannal való egyesülés.
===Utak és módszerek===
Az érzékfölötti tudat több módon; különböző utakon lehetséges. Az utak és módozatok sanskrit neve yoga. A vallásos és hindu irodalom általánosságban négy módszert, négy yogafajtát különböztet meg: karma; bhakti; jnana és raja. Röviden összefoglalva ezek lényege az alábbi:

A karma-yoga, mint neve is mutatja: a tettek, cselekvések módszere. Karma útján győzhető le a karma, és valósítható meg a cselekedeteken túli végső valóság.

A bhakti a tökéletes odaadás yogája. Az ideál (Buddha, Krisztus, stb.) követése, tisztelete, szolgálata vezet minden személyesen túlra.

A jnana-yoga azok útja, kiknek mérlegelő elméje nem tartja kielégítőnek a hivő odaadást. Ez a tiszta megkülönböztetés módszere, és ezen az úton az intellektus révén jut az intellektuson túlra a tanítvány.

A raja-yoga - a meditáció ösvénye - bizonyos értelemben összeköti az előbbi hármat. A karma-yogát nem zárja ki, alkalmazza úgy a bhaktit mint a jnanát, ugyanis a meditáció lényegében nem más, mint odaadás és megkülönböztetés összekapcsolása.

Temperamentumának megfelelően Shankara jnana-yogi volt, azaz a tiszta megkülönböztetés útját követte, bárha, mint az a következőekből kitűnik, nem volt tőle idegen az odaadás sem.
==VIVEKACHUNDAMANI==
Tisztelet adassék Govindának, a tökéletes gurunak, aki mindenkor az üdvösség legmagasabbrendű állapotában időzik. Való természetét érzékek és elme föl nem foghatják. Az csupán az írások bölcsessége révén válik nyilvánvalóvá.

Nehezen éri el egy lény az emberi létformát. Nehéz testi- és akaraterőt, de még nehezebb tisztaságot elérni. De ezeknél is nehezebb szellemi életet élni. A legnehezebb azonban az írások való értelmét fölfogni. Elérhetetlen azonban az Atman és nem-Atman közötti különbség, az Atman fölismerése, a Brahmannal való egyesülés és a végső megszabadulás - hacsak nem teszi ezt lehetővé százbilliónyi jól fölhasznált inkarnáció érdeme.

Az igen ritka előnyök - emberi létforma, szabadulás utáni vágyakozás, és a guruval való találkozás - Isteni kegyelemnek köszönhetőek.

Mégis léteznek emberek, akik bár elérték az igen ritka emberi létfokozatot, rendelkeznek testi és szellemi erővel és megértik az írások lényegét, de ennék ellenére rabjai a tévedéseknek, és ennek következtében nem törekszenek szabadulásukért. Az ilyen emberek öngyilkosok. A nem-valóságoshoz ragaszkodnak, és elpusztítják önmagukat. Mert létezhet e nagyobb balgaság, mint az, hogy ritkán elérhető emberi test birtokában, testi és szellemi erővel fölruházottan tovább tévelyegni, és nem törekedni a legjobb jó elérésére?

Az írások olvasása, áldozatok bemutatása, istenségek tisztelete egymagában mit sem ér - mindaddig amíg az ember énje és az Atman azonosságát föl nem ismeri, a szabadulás után hiába áhítozik. Ezernyi újraszületés sem vihet közelebb a célhoz.

Az írások azt tanítják, hogy munka, származás és pénz révén nem érhető el a halhatatlanság - csupán a kötöttségek megszüntetése segítségével. Világos tehát, hogy a cselekvés nem eredményezhet szabadulást. A bölcs ezért kerülje a külső örömök utáni vágyakozást és minden erejével törekedjék a szabadulás elérésére. Keressen nemesszívű mestert, merüljön el az igazság szemléletében, kövesse az útmutatást.

A helyes megkülönböztetés iránti odaadás vezet a legmagasabb csúcsra ahol a Brahmannal való egyesülés lehetséges. Az Atman ereje menti ki a lelket a jelenségek világának tengeréből.

A bölcs, aki nyugalmát megtalálta, és az Atman szemlélésébe merült, mellőzi a világi tevékenykedést, elszakítja kötelékeit.

Helyes cselekvés bár megtisztítja a szívet, de nem vezet a valóság közvetlen fölismerésére. Ez csupán a megkülönböztetés révén valósítható meg - és meg nem közelíthető milliónyi tett segítségével sem.

Helyes megkülönböztetés révén válik nyilvánvalóvá a kötélcsomó való természete, múlik el a kínzó félelem, mely annak köszönheti létét; hogy tévedések folytán kígyót látunk magunk előtt.

A valóságról csak az igaz tan felől való meditáció győzhet meg, de nem vallási előírások követése, jótékonykodás, vágy százféle lélegzési gyakorlat.

A cél elérése a kereső képességein múlik. A helyes időpont, a megfelelő hely, és más hasonló feltételek csupán segédeszközök.

Ezért a tanítvány, ha az Atman, a Valóság fölismerését tűzte ki céljául, gyakorolja a megkülönböztetést. Mindenek előtt azonban keresse meg guruját, Brahman ismerőjét, akinek irgalma oly mélységes - mint a tenger.

Az eszes és tanult, aki a gondolkodáskészséggel rendelkezik és képes elméje segítségével a kétségek legyőzésére, alkalmas az Atman fölismerésére.

Csak aki a megkülönböztetés képességével rendelkezik és gondolatait megtisztítja a vágyakozástól, a közömbösség és hasonló erények birtokosa, és mindezeken felül a szabadulást áhító hivatott arra, hogy Brahmant megkeresse.

A bölcsek tulajdonságot említenek, amelyek szükségesek a cél eléréséhez. Amennyiben ezeket bírja valaki, úgy a valóság irányában való odaadás tökéletes. Amennyiben azonban hiányoznak, úgy minden kísérlet hiábavaló.

Az első tulajdonság az örök és nem-örök megkülönböztetésének képessége - távolabbról a cselekedetek gyümölcseiről való lemondás úgy ebbe, mint egy későbbi létben. Következik ezután az erény hat kincse, melyek közül az első a közömbösség. Végül is szükséges a szabadság áhítása.

Brahman valóságos, a világmindenség nem valóságos. Eme igazságról való szilárd meggyőződés az, melyet örök és nem-örök közti megkülönböztetésnek nevezünk.

Lemondás a föladata a szemnek, füleknek és a többi érzékszervnek; lemondás a mulandó örömökről, föladása evilági és másvilági létnek.

A gondolkodás tárgyainak tökéletlenségét állandóan szem előtt tartani, és egyedül a célra, Brahmanra koncentrálni, jelenti a közömbösség megvalósítását.

Az észlelés érzékszerveinek az objektív tárgyaktól való visszavonása, a központ felé való fordulás jelenti az önuralom megvalósítását. Az igazi mentális egyensúly abban áll, hogy a tudat nem reagál külső behatásokra.

Mindennemű szerencsétlenség panasz nélküli elviselése jelenti a béketűrés megvalósítását.

Az okos megértésen alapuló meggyőződés, hogy az írások tanításai és a guru szavai igazak, jelenti a hit megvalósítását. Ez vezet a valóság tapasztalásához.

A gondolkodásnak folyamatosan az igaz Brahmanra való koncentrálása jelenti az odaadás megvalósítását. Ennek azonban semmi köze a mindennapi jámborsághoz.

A szabadulás utáni törekvés, a nem-tudás kötelékeinek elszakítása ama akarás, amely az én-gondolat tévképzetét megszünteti - és ez jelenti tulajdon valóságos természetünk megvalósítását.

Ha ez a szabadulás utáni vágy csak kis mértékben is van jelen, a guru, és a lemondás gyakorlásának segítségével, a közömbösség révén megerősödik és majdan jó gyümölcsöket érlel. Ha viszont a szabadulás utáni vágy nagymértékben van jelen, s ehhez a lemondás is párosul, úgy a közömbösség gyakorlása révén, valamint más erények segítségével nem csupán jó gyümölcsöket érlel, de célhoz vezet. Ha azonban közömbösség, lemondás, és a szabadulás utáni vágy elégtelenek, úgy az erények csak látszólagosak, olyanok mint a sivatag délibábja.

A szabadulás szempontjából az odaadás a legfontosabb. Ennek ismérvei: minden szándék és cselekedet a tulajdon valóságos természet keresésének szolgálatában áll. Az odaadás más szavakkal definiálva: a tulajdon Atman utáni kutatás. Aki ez Atman valóságát áhítozza, és rendelkezik a fölsorolt tulajdonságokkal, keresse meg mesterét, aki a szabadulás útjára vezetheti.

A guru ismerője az írásoknak, világos fejű, vágytalan, és a Brahman tudója. Brahmanban elmerülten elnyugodott, mint ama láng, melynek olaja kiégett. Szeretete mély mint a tenger, nem keres indítékot, és őszinte barátja mindazoknak, akik bizalommal közelítenek hozzá.

A kereső közelítse meg tiszteletteljes odaadással mesterét. És amennyiben alázatossága, szeretete és szolgálatkészsége révén érdemesnek mutatkozik, bátran fölteheti kérdéseit - megtudhat mindent, ami az Atmanra vonatkozóan elmondható.

Tisztelet adassék néked határtalan irgalom mestere, áhítatos hívők barátja, fejet hajtok előtted. Elborítanak a világ óceánjának hullámai - ments meg tévedhetetlen tekinteteddel, hiszen szemeid határtalan kegyelmet sugároznak, mely édes mint a nektár.

Elpusztulással fenyeget a világ rengetegének elolthatatlan lángtengere: Elmúlt létformák gonosz tettei viharként üzennek. Rettegek, és nálad keresek menedéket.

A tiszta lelkek nyugodtak és erősek. Miként a tavasz, jót hoznak az emberiségnek. Áthatoltak immár a világ szörnyű óceánján és önzetlenül készek segíteni embertársaikon.

E nagy lelkek természetéből fakad az önzetlen segítőkészség, a szenvedések megszüntetése. És miként a hold önként nyújtja az üdítő hűvösséget, ők is önként nyújtanak enyhülést ha a világ napja perzselően éget.

Ajkaidon Brahman édes üdvösségének méze. Szavaid nektárjából juttass nékem is, hogy megtisztulhassak, megnyugodhassak. Mesterem, pusztulással fenyeget a világi lét perzselő hősége. Áldottak mindazok akiken szempillantásnyi időre is megnyugszik tekinteted. Pillantásoddal átöleled őket, mindannyiunkat lényeddel egyesíted.

Hogyan menekülhetnék a világ tengeréből? Merre a cél? Mily úton induljak el? Egyiket sem ismerem. Légy irgalmas, ó mester! Ments meg! Közöld velem mi módon vethetnék véget e földi lét szenvedéseinek. Ne rejts el előlem semmit.

A világi rengeteg tűzvészétől megégetett tanítvány mondja e szavakat. A nagy lélek rátekint a menedéket kereső tanítványra. A guru szemeit elhomályosítják az irgalom könnyei. E pillanatban képes a tanítványt félelmeitől megszabadítani.

A menedéket kereső tanítvány szomjúhozza a szabadságot. Kötelességeit teljesítette, szíve immár nyugodt, és elérte a szellem közömbösségét. A szent bölcs irgalomtól áthatva megkezdi az igazság, kifejtését.

Ó te értő, ne rettegj. Misem fenyeget téged. Létezik ösvény, amely a világi létből kivezet. Kész vagyok néked az utat megmutatni, kész vagyok téged a túlpartra vezetni.

Létezik egy bizonyos hatásos módszer, melynek segítségével a világi lét félelmei legyőzhetőek, melynek révén az üdvösség elérhető.

Az igazság értelme felől való meditáció vezet a legmagasabbrendű megvilágosodáshoz. És általa szüntethető meg a világi lét minden szenvedése.

A szentiratok szerint a hit, odaadás és az istenséggel való egyesülés az ima által, ama segédeszközök, amelyek a keresőt a szabaduláshoz vezető úton támogatják. Aki ezekben bízik, megszabadul a testi tudat bilincseitől, melyeket a nem-tudása következtében viselt.

Mivel a nem-tudás rabságában sínylődök, úgy tűnik néked mintha a legmagasabbrendű Atman szabadságát a nem-Atman akadályozná. Ez az egyetlen oka halál és újraszületés körforgásának. A megvilágosodás lángja, amelyet az Atman és nem-Atman megkülönböztetése gyújtott meg, gyökeréig égeti el a nem-tudás hatásait.

A tanítvány:

Mester, kérlek hallgasd meg kérdésemet. Áldott vagyok, ha válaszodat meghallhatom.

Valójában mi a kötöttség? Hogyan kezdődött? Hová nyúlik gyökere? Miképpen szabadulhatnék meg tőle? Mi a nem-Atman? Mi a legfelsőbbrendű Atman? Miképpen különböztethető meg e kettő? Kérlek felelj ezekre a kérdésekre.
A mester:

Áldott vagy valóban, mivel közelítesz a célhoz. Általad tisztul meg egész családod, mivel a Brahman után vágyakozol, és ez a kötöttségek megszüntetésére törekszel.

Gyermekek megválthatják a bűnöktől apáikat. Különben senki nem képes más szabadulását elősegíteni: Mindenki önmagáért kell végigjárja az utat.

A fájdalmat, amelyet a fejre mért ütés okoz, másvalaki enyhítheti. Az éhség és hasonló által okozott szenvedést azonban csak önmagunk szüntethetjük meg.

A beteg, aki orvosságokat szed és betartja az orvos rendelkezéseit egészségét önereje segítségével nyeri vissza, nem pedig mások erőfeszítése révén.

A valóság tiszta képe szemeinknek csak akkor mutatkozik meg, ha azok megnyílnak a szellemi belátás számára, de nem mások szeme segítségével, melyek e belátást bírják. Tulajdon szemeinkkel szemléljük a holdat, hogyan is alkothatnánk fogalmat róla mások vizsgálódása révén?

A nem-tudás következtében kovácsolódott bilincseket, vágyaink gyümölcseként keletkezett karmát rajtunk kívül más le nem veheti, ki nem egyenlítheti - bárha ehhez számtalan újraszületés szükséges.

De nem yoga gyakorlatai vagy a Sankya-filozófia, nem jócselekedet, és nem a tanulás eredményezi a szabadulást: de egyes egyedül a belső tapasztalás, amely szerint Atman és Brahman egyek.

Népe tetszését elnyerni kötelessége az uralkodónak. Viszont nem mindenki aki tetszik a népnek alkalmas az uralkodásra. Műveltség, csiszolt beszéd, nagy szókincs és kiváló logika örömét szolgálhatja a tanultnak. Mégis szabaduláshoz ezek nem vezetnek.

Az írások tanulmányozása meddő mindaddig amíg Brahman nem tapasztaltatott: Brahman tapasztalása azonban fölöslegessé teszi az írások tanulmányozását.

Szavak szövevénye sűrű rengeteghez hasonlatos, amelyben a gondolatok ide s tova vándorolnak. Ezért mindenki, aki ezzel tisztában van, törekedjék minden erejével arra, hogy Brahmant tapasztalhassa.

Akit a nem-tudás kígyója megmart gyógyulást csak a Brahman belső tapasztalása révén remélhet. A Veda és a többi szentírás, varázsszerek vagy gyógyfüvek mind haszontalanok.

Betegséget meg nem gyógyíthat az &quot;orvosság&quot; szó. A gyógyszert be kell venni. Szabadulás nem remélhető a &quot;Brahman&quot; név kimondásától. Brahman valóságos tapasztalása elengedhetetlen. Hogyan is nyerhetnél szabadulást a &quot;Brahman&quot; név kimondása révén, ha megelőzően el nem választottad tudatodat a látszatvilágtól, ha Brahmant nem tapasztaltad? A szó csupán zörejt teremt. Az ellenség kiűzése, a birodalom kincseinek és javainak birtoklása nélkül király nem lehetsz: hiába is állítanád: &quot;király vagyok&quot;.

Elrejtett kincset föllelni a &quot;gyere elő&quot; fölszólítással nem lehet. Ismernünk kell a helyet, ásnunk kell, köveket és földet kell eltávolítanunk, és csak azután birtokolhatjuk a kincset. És hasonló módon az Atman tiszta igazsága, amely a maya és hatásai alá van temetve, csak meditáció, koncentráció és más szellemi gyakorlatok segítségével közelíthető meg, amelyeket a Brahman ismerője ajánl. Puszta magyarázat soha nem elégséges. A bölcs ezért vesse latba minden erejét, hogy megszabadulhasson a világ kötöttségeitől, miképpen gyógyszereket is kész bevenni ha fizikai betegségektől kíván megszabadulni.

A kérdés, melyet ma föltettél nékem, igen jól volt fogalmazva. Az írások tanaira vonatkozik. Való lényegük mélyre eltemetve nyugszik. Bárha mindenki föltenné e kérdést.

Figyelj rám, törekvő, válaszolok! Hallás útján minden bizonnyal megszabadulhatsz a világ kötöttségeitől.

A szabadulás első lépcsőfokát a minden nem-örököstől való elválás jelenti. Ezután következik a nyugalom, az önuralom és közömbösség gyakorlása. Ezeket követi a személyes, önző vágyakból táplálkozó cselekvések teljes feladása.

A későbbiek során közöltetik a tanítvánnyal az Atman igazsága, amely felől gondolkodnia kell, amely felől huzamosan meditálnia kell. Ily módon éri el a bölcs a legmagasabbrendű állapotot, melyben a tudat elválik tárgyától és alanytól, és ami megmarad az az Egység végtelen tudata. Így valósul meg még ebben a létformában a Nirvana üdvössége.

Megmagyarázom tehát az Atman és nem-Atman megkülönböztetését, melyet el kell sajátítanod. Hallgass rám figyelmesen. Fogd föl lelkeddel az igazságot.

Amit a látnokok durva testnek neveznek, a következő alkotóelemekből áll: velő, csontok, zsír, hús, vér, bőr, lábak, combok, mell, karok, hát, fej és más részek. Ez a test képezi az &quot;én&quot; és &quot;enyém&quot; káprázat gyökerét.

A finom anyagi elemek az alábbiak: éter; levegő, tűz; víz, és föld. Ezen elemek egymással összekapcsolt részei alkotják a durva testet.

Hallás, látás, ízlelés, tapintás és szaglás, az elemek eme öt esszenciája teszik lehetővé élményeinket. Ezek segítségével képesek az emberek tapasztalatokra szert tenni.

Az elvakított lények, akiket vágyaik lánca köt tapasztalataik tárgyaihoz, születés és halál uralma alatt állnak. Föl és alá vándorolnak, mivel űzi őket karmájuk áthághatatlan törvénye.

Szarvas, elefánt, moly, hal, méh - mindezen állatok halálát az öt érzék egyike okozza. Mily sors vár az emberre, aki mind az öt érzék rabságában sínylődik?

Az öt érzék által észlelt tárgyaknak még a kobra mérgénél is veszedelmesebb a hatásuk. Méreg csupán akkor öl, ha behatol a testbe. E tárgyak azonban már elpusztíthatnak minket akkor is, ha rájuk tekintünk.

Csak aki kiszabadult az érzéki örömök csapdájából érett a szabadulásra, és senki más - bárha tudója légyen is a filozófia mind a hat rendszerének.

A fölületes keresők, akik a lemondás lényegével tisztába nincsenek, mégis megkísérlik e világ óceánján való átkelést. De a csalárd mohóság megragadja őket, a mélységbe merülnek és félúton kell megfulladniok.

Akadály nélkül csak az kelhet át e világ óceánján, aki az érzéki vágy cápáját a vágytalanság pallosával megölte.

Tudnunk kell, hogy a csalárdságok rabja, az érzéki mohóság ösvényén haladó minden lépéssel romlásához közelít. És tudnod, kell azt is, hogy Brahman bölcsességének gyümölcsét leszakítani csak az képes, aki legigazabb barátja, a guru, és tulajdon mélységes belátásának útmutatásait követi.

Amennyiben valóban szabadulásra törekszel úgy tartsd távol magadtól az érzéki örömök tárgyait, méregnek tekintsd azokat; és táplálkozz mindenkor a következő erények nyújtotta örömből, mint megelégedettség, részvét, megbocsátás, igazságosság, megértés és önuralom.

Szüntelenül gyakorlandó a nem-tudás bilincseitől való megszabadulás, mert aki a kezdet nélküli nem-tudástól való szabadulás kötelességét elmulasztja, és testi vágyait kövérre hizlalja, öngyilkosságot követ el. Mert a test nem más mint az emberi szellem tapasztalatait szolgáló eszköz.

Aki az Atman után kutat és közben testi vágyait ápolja, oly emberhez hasonlatos aki krokodil hátán kíván egy folyón átkelni, abban a hiszemben, hogy fatörzset használ.

A szabadulást kereső számára veszélyt jelent a test, az emberek vagy a tárgyak irányába megnyilvánuló kötöttség: A kötöttségek teljes legyőzése tesz csupán alkalmassá a szabadság állapotának megvalósítására.

Szakítsd el a halálos hurkot, amely asszonyhoz, gyermekhez és másokhoz kapcsol. A látók, akik legyőzték ezeket az akadályokat, beléptek Vishnu, a mindeneket átható birodalmába.

A test, amely bőrből, húsból, vérből, artériákból, vénákból, zsírból, velőből és csontokból áll, romlandó és szennyes anyagok összessége. Megvetésed irányában indokolt.

A fizikai test ama durva anyagi elemekből áll, amelyek a finom-anyagi elemek ötszörös összekapcsolódása révén keletkeznek. A megelőző lét karmája következtében születnek, és az Atman tapasztalásának céljait szolgálják.

Amennyiben a tárgyi világegyetemet észleljük, úgy tudatunk az ún. éber állapotban időzik. A tudat eme éber állapotában az ember legnagyobbrészt teste útján tevékenykedik. Eme állapotban azonosítja magát testével, bárha a valóságban különbözik attól. Külső érzékszervei révén örömét leli durva-anyagi tárgyakban, mint virág, illatszer, asszonyok, vagy az érzéki örömök egyéb tárgyai.

Tudnod kell, hogy ez a test, amelynek segítségével az egész külső világot érzékeli az ember, a családapa házához hasonlatos.

A durva-anyagi test sajátos tulajdonságai a születés, öregedés és halál. Ismérvei lehetnek kövérség, soványság, és fejlődésének különböző fokai, mint például gyermekkor és ifjúság. A kasztrendszer szabályainak, és a négy létrend törvényeinek uralma alatt áll, valamint különböző betegségeknek van kitéve. Tapasztalója különböző bánásmódnak, mint tisztelet, sértés vagy udvariasság.

Érzékszervei a fülek, bőr, szemek, orr és nyelv, amelyek révén a tárgyszerűségek érzékeltetnek. Tevékenységének szervei a hang, kezek, lábak, valamint a kiválasztás és szaporodás szervei. Ezekkel hajtjuk végre cselekedeteinket.

A mentális szerv a gondolkodás szerve, az intellektus, az én és az észlelések. Ezek különböző funkcióik alapján különböztetnek meg. A gondolkodás szerve egy tárgy különböző aspektusait szemléli. Az intellektus határozza meg a tárgy igazi természetét.

Az én az öntudat, amely akkor keletkezik, ha a gondolat szerve a testtel azonosítja magát. Az érzéki élet tendenciája a kellemeshez való vonzódás.

A vitális erő öt funkciójának megfelelően osztályoztatik. &quot;Lélegzet&quot; ama funkciója a vitális erőnek, amely lélegzetvételkor jelentkezik. &quot;Hátravont lélegzet&quot; a kiválasztáskor alkalmaztatik. &quot;Megosztott lélegzet&quot; uralkodik az emésztés és asszimiláció során. És uralkodik az egész testben, összefogván részeit, megakadályozza föloszlását. &quot;Fölszálló lélegzet&quot; alkalmaztatik kirekesztés alkalmával. Miként az arany megmunkálásának megfelelően különböző elnevezéseket nyer, és miként a víz hullám és hab formájában jelentkezik, úgy a vitális erő is különböző megjelöléseket nyer öt eltérő funkciójának megfelelően.

Nyolc csoport képezi a finom anyagi testet: ezek: az észlelés öt szerve, a tevékenység öt szerve, a vitális erő öt szerve, az öt finom-anyagi elem, a gondolat szerve együtt a nem-tudással, vágyakkal és karmával. A finom anyagi test ama szubtilis elemekből áll, melyek még nem léptek ötszörös kontaktusba. Otthona a vágyaknak, ama szántóföld, amelyen a karma gyümölcsei learattatnak. Az emberi tudatlanság kezdet nélküli idők óta ezt a finom-anyagi testet az Atman fölé helyezi.

Az álomállapot nagyobbrészt a finom-anyagi testhez, tartozik. Az álom megteremti saját anyagát és tulajdon fényével világít. A gondolat szerve raktára a sok benyomásnak, melyeket, vágyaink az éber állapotban szereztek. Az álomban a gondolati szerv azonosul az én gondolattal, és a benyomások játéka folyik. Az Atman azonban, mint mindenkor, mindenektől távol nyugszik tulajdon önvilágló tudatában. Az álom során a gondolat szerve alkotja egyetlen burkát. Az Atman bár mindent szemlél, de, a legcsekélyebb mértékben sem szennyezik be az álom-élmények. Mindenkor szabad és érinthetetlen. Az őt beborító testek egyike sem képes tisztaságát beszennyezni.

A finom anyagi testet éles ácsszerszámhoz hasonlíthatjuk. Az Atman tevékenységeinek szerszáma, amely a maga részéről tökéletes bölcsesség. Maga az Atman azonban tökéletesen folttalan.

Vakság, gyönge látás vagy éles látás a szem állapotai: tulajdonságai, illetve gyöngéi révén jelentkeznek. Hasonlóképpen a siketség és némaság a fül, és a nyelv állapotai - de nem állapotai az Atmannak a tudónak. Be és kilégzés, ásítás, tüsszentés, a nyál kirekesztése, a test elhagyása, mely a halál beálltakor történik, a tudósok véleménye szerint a vitális erő különböző megnyilvánulásai, miképpen éhség vagy szomjúság.

A gondolat szerve az észlelés és tevékenység szerveivel ugyanúgy azonosítja magát mint a fizikai testtel. Így keletkezik a személyiség érzete, amely életre és tevékenységre készteti az embert. Tudata az Atman végtelen tudatának visszfénye.

Azt, ami cselekvőnek és tapasztalónak véli magát, személyes énnek nevezzük. Mivel az én a gúnákkal azonosítja magát, három tudatállapotot tapasztal; ezek az éber-állapot, az álom-állapot, és az álomtalan alvás állapota.

Amennyiben a tapasztalás tárgyai kellemesek az én boldognak érzi magát. Ha viszont kellemetlenek, az én boldogtalan. Öröm és bánat személyiséghez tartoznak, a nem-Atmanhoz, amely mindenkor az üdv állapotában időzik.

A tapasztalat tárgy lehet szeretetre méltó, nem önmagában, de mivel az Atmant szolgálja. Az Atman azonban mindenek felett szeretetre méltó, üdvösséggel telített. Szenvedést nem ismer. Az álomtalan alvás állapotában, amelyben nem létezik tapasztalati tárgy, érzékelhető az Atman örömteli volta. Bizonyítja ezt saját tapasztalatunk. Az írások, a hagyomány és a logikus gondolkodás megerősíti ezt.

Maya hatékony aspektusában az istenség ereje kezdet nélküli, a három gunából áll, finom anyagi és észlelésen túli. A bölcs hatásából következtet létére. A világmindenséget a maya hozza létre.

Nem mondható létnek sem nem-létnek, de nem is keveréke e kettőnek. Nem osztatlan egység, nem részekből álló, és nem keveréke e kettőnek. Igen különleges valami, és természete megmagyarázhatatlan.

Miképpen a kötélcsomó fölismerése elpusztítja a kígyó képzetét, úgy a tiszta és szabad Brahman közvetlen tapasztalása, a kettősség-nélküli egy átélése föloszlatja a mayat, a három gunából állót - a három erő; rajas, tamas és sattva összességét. Utóbbiaknak ismérvei a következők:

Rajas bírja a projekció erejét. Természete tevékenység. Ereje folytán veszi kezdetét a jelenségek világa, amely mayaba burkoltan bontakozik ki. Megszületnek a kötöttségek, a vágyakozás és hasonlóak, valamint a bánat és a vele rokon hangulatok.

Kéj, harag, mohóság, gőg, féltékenység, önösség, irigység és más hasonló bűnök a rajas negatív ismérvei. Az uralma alatt álló ember a világi tevékenység rabjává válik. Ez okból a rajas a kötöttségek okozója. Tamas ereje folytán a tárgyak való természete homályba vész, illetve másoknak tűnnek mint amik valójában. Születés és halál körforgása a tamas következtében állandósul. Rajas hatalmának kifejtését a tamas teszi lehetővé.

Az ember lehet eszes, tanult és bölcs. Birtokolhatja az önvizsgálat képességét. Mégis ha tamas uralma alatt áll, meg nem értheti az Atman való természetét - a legkülönbözőbb magyarázatok ellenére sem. Nem-tudása eredményeit, jelenségeit valóságosaknak véli, és ez okból tévedésekbe bonyolódik. Tamas veszélyes, és elhomályosító hatalma igen nagy.

Tamas legjellemzőbb ismérvei: képtelenség a tárgyak valóságos voltának fölismerésére, a gondolatok csapongása, valamint illúziók valóságként való felfogása. Tamas uralma esetén eme tulajdonságoktól az ember nem szabadulhat. És a rajas is mindezideig nyugtalanítani fogja.

Tamasnak azonban további ismérvei is vannak: nem-tudás, tunyaság, butaság, alvás, tévedés és tompaság. Ezek által befolyásoltatva az ember képtelen bármit is fölfogi. Az ilyen ember álomkórosként, vagy érzéketlen fadarabként él.

Sattva a tisztaság. Még rajas és tamas által elborítva is képes a megszabadulás útját megvilágítani. Miként a nap megvilágítja a jelenségek világát, úgy a sattva az, amely az Atmant kinyilatkoztatja.

A többi gunával keverten a sattva karakterisztikus ismérve jámborság, tisztaság, megelégedettség, komolyság, tudásvágy, istenfélelem, ártatlanság, igazságosság, önmegtartóztatás, vágytalanság, hit, odaadás, szabadulási vágy, valamint más, isteni ösvényre vezető erények.

A sattva tiszta állapotában a következő ismérvekkel bír: nyugalom, az Atman közvetlen észlelése, tökéletes béke, tökéletes elégedettség, öröm és állhatatos odaadás. Eme tulajdonságok révén érez a kereső állandó boldogságot.

Maya a magyarázatok szerint e három guna kontaktusa, összekapcsolódása. Kausal testét alkotja az Atmannak, amelyhez mindenek előtt az álomtalan alvás tartozik. Ebben az állapotban a gondolat szervének és az érzékszerveknek tevékenysége szünetel.

Az álomtalan alvás állapotában egyáltalában nem léteznek megismerések. A gondolat szerve finom-anyagi formájában létezik, mintegy csíraként. Bizonyítja ezt az általános tapasztalás, amennyiben ébredéskor ezt mondjuk: &quot;semmiről sem bírtam tudomással&quot;.

Létezik tehát a test, az érzékszervek, a vitális erő, a gondolkodás szerve, az én és ezek funkciói. Léteznek az öröm, élvezet és egyéb észlelések tárgyai, a durva-anyagi, finom-anyagi elemek - röviden a teljes tárgyi világ és maya, az oka. Viszont mindez nem Atman. Tudjad, hogy maya, és valamennyi hatása - a kozmikus intellektustól a durva anyagi testig - különbözik Atmantól. Mindez nem valóságos és nem több mint a sivatag délibábja.

Most azonban az Atman természetéről fogok szólni. Amennyiben ezt képes vagy megvalósítani, úgy megszabadul a nem-tudás kötelékeitől, és eléred a szabadságot.

Létezik egy önmagában nyugvó valóság, amely alapja én-tudatunknak. Ez a valóság tanúja tudatunk három állapotának, és különbözik az öt testi buroktól.

Ez a valóság a fölismerője valamennyi tudatállapotnak, fölismerője tehát az éberállapotnak, az álomállapotnak és az álomtalan alvás állapotának. Tudója a gondolati szerv jelenlétének vagy távollétének, valamint funkcióinak. Ez az Atman.

Ez a valóság mindeneket önfényében szemlél. Őt magát azonban senki nem láthatja. Belátást kölcsönöz a gondolati szervnek és az elmének, de senki nem képes őt magát fölfogni.

Ez a valóság áthatja a világegyetemet, de rajta semmi, át nem hatolhat. Egymaga a világító, és a világmindenség visszfényében válik láthatóvá.

Jelenvalósága teszi lehetővé a test, az érzékek, a gondolati szerv és intellektus tevékenységét, mindezek mintha parancsait hajtanák végre. Természete örökös tudatosság. Gondolattól testig mindenek fölismerője.

Ismeri az érzéki tapasztalások minden örömét és bánatát. Mindent objektív módon szemlél, miként egy ember veszi tudomásul egy korsó tárgyi létezését.

Ez az Atman, az öröktől fogva létező lényegiség. Végtelen öröme soha nem ér véget, mindenkor egyforma. Ő maga a tudat. Parancsai szerint működnek az életenergia szervei. Itt, ebben a testben, a megtisztított gondolati szervben, az értelem titkos kamrájában, a végtelen világegyetemben, a szív rejtekén tündöklik az Atman varázslatos fénye, miként a déli nap. Világossága leplezi le a világmindenséget.

Ismerője minden gondolatnak, és cselekedetlen. Szemlélője a test, érzékszervek és vitális erő tevékenységének. Látszólag azonos mindezekkel, miként azonosnak látszik a tűz az izzó vasgolyóval. És mégis se nem aktív, se nem passzív, és nincs alávetve a változásnak.

Az Atman nem ismer születést és halált. Nem növekszik, és nem múlik el. Változatlan és örök. Nem tűnik ha a test feloszlik. Tűnik-e a levegő, ha a gömb, amely tartalmazta eltörik?

Az Atman különbözik a Mayatól, az elsődleges októl, és hatásaitól, a világmindenségtől. Az Atman leplezi le úgy a szellemi, mint az anyagi világot. Az elme tanújaként jelentkezik. Ő maga meghatározhatatlan. Töretlenül tartalmazza, fönntartja személyiségünket a különböző tudatállapotokban: éberen, álmodva és alvás közben. A gondolkodás tanújaként jelentkezik.

Ha a gondolat szerve fölött az uralom eléretett, az intellektus tiszta, és nyugodt, úgy az Atman tulajdon bensőnkben közvetlenül tapasztalható. Ismerd föl az Atmant valóságos énedként. Így áthatolhatsz a lét parttalan óceánján, melynek hullámait születés és halál képezik. Élj a Brahmannal való azonosság tudatában, és légy áldott.

Bilincsbeverten gyötrődik az ember, mivel nem- tudása következtében azt ami nem-Atman valóságos énjének tartja. Táplálja testét, díszit és gondosan ápolgatja. Körülveszi magát az érzéki tapasztalás tárgyaival, miként a hernyó begubódzik.

Nem-tudása folytán megtévesztve összecseréli az ember emezt amazzal. Megkülönböztető képesség hiányában kígyónak véli a kötélcsomót, vagy megfordítva. Ha azután vakon megmozdul, veszélybe kerül. Nem-valóságost valóságnak tartani teremti a kötöttség állapotait. Szívleld meg ezeket barátom.

Az Atman oszthatatlan, örök, és kettőség nélküli egy. Tulajdon fölismerése erejénél fogva nyilvánul meg öröktől fogva. Gyönyörűsége végtelen. Tamas fátyla elleplezi az Atman igazi természetét, miként a napfogyatkozás a napot.

Amennyiben az Atman tiszta sugarai a fönti módon elleplezettek, a megtévesztett testével; és nem az Atmannal azonosítja magát. Ily állapotban rajas, a csalárd formákat közvetítő, komoly károkat okoz. A harag, kéj és más szenvedélyek bilincsei így fájdalmas rabságba döntik az embert.

Gondolkodásod fordított irányt vesz. Az Atmant észlelő tudat eltűnik a nem-tudás cápájának torkában. Rajas hatalmának engedve idomulunk a gondolkodás változásaihoz. Ezért űzetik az egyik ember emerre, a másik amarra, egyszer magasba emelve, majd ismét aláhajítva a születés és halál óceánjába, melynek vizét az érzéki tapasztalások mérge fertőzi meg. Szomorú sors ez valóban.

A napsugarak vonzzák a nedvességet és ez felhőfalat képez, amely elrejti a napot. Látszat szerint csak felhők léteznek. Hasonlóképpen rejti el az én, az Atman teremtvénye, az Atman való természetét, hogy akként tűnik mintha csak a személyes én léteznék. Viharos napon vastag felhők egészen beburkolják a napot. E felhőket azonban erős, jeges szelek támadják meg. Rajas ijesztő hatalma, ha az Atmant tamas sötét felhői borítják, ekképpen támadja a megtévesztett embert a szenvedések különböző fajtáival.

Az emberi kötöttséget e kettő, tamas és rajas hatalma okozzák. Általuk félrevezetve hiszi Atmannak testét, és téved el az úton: rátér a halál, és újraszületés ösvényére.

Az ember élete e relatív világban fához hasonlatos, Tamas a mag. Atmannak a testtel való azonosítása készteti a kicsírázást, és növekedést. A különböző vágyak a levelek. Tevékenység a növényi nedv, a test a fa törzse. Az életenergiák az ágak, az érzékszervek az ágak elágazásai. Az érzéki tapasztalások a virágok, a termések a szenvedések, melyek tevékenységnek köszönhetik létüket. Az ember ama madár, amely az életfa gyümölcseit elfogyasztja.

Az Atman és nem-Atman kapcsolata a nem-tudás folyománya, és ezen kívül más oka nincsen. E kapcsolatok kezdet nélküliek, és fönnállnak mindaddig, amíg az ember eléri a megvilágosodást. E kötöttség állapotában mindenkor fönnáll a szenvedés, születés, halál, betegség törődöttség és hasonlóak láncolata.

E kötöttség fegyver, szél, tűz vagy milliónyi tett segítségével meg nem szüntethető. Csupán a fölismerés éles pallosa képes e kötelék átvágására. E pallost a megkülönböztetés kovácsolja, és a szív tisztasága élesíti, az isteni irgalom irányítja.

Odaadó hűséggel teljesítse kötelességeit az ember - így tanítják az írások. Ez tisztítja a szívet.

Tisztaszívű ember tapasztalhatja csak a legmagasabbrendű Atmant. A világhoz kötöző indák szövevényét e tapasztalás gyökérig kiírtja.

A tulajdon maya által szőtt öt burok, melyek közül az első a fizikai test, mely alatt rejtőzik az Atman, miként az algáktól elborított tóban a víz. A növényzet eltávolítása után tisztán láthatóvá válik a víztükör: szomjat olt és fölfrissíti, boldoggá teszi az embert.

Az öt burok eltávolítása után az Atman istenségként nyilvánul meg, örökös üdvösségként a maya önvilágló lényegiségében.

A bölcs, aki bilincseitől szabadulni kíván meg kell különböztesse Atmant a nem-Atmantól. Ily módon tapasztalhatja Atmant végtelen létként, határtalan bölcsességként és korlátlan szeretetként. Ily módon lel üdvösségre.

Az Atman a legbenső lakója. Kötetlen és tevékenység nélküli. Megkülönböztetendő a tapasztalás minden tárgyától, lefejtendő mindenekről mint fűszál száráról. A világ jelenségei, név és forma föl kell oldódjanak az Atmanban.

A lélek, amely mélyen az Atmanban időzni képes, így valóban szabaddá válik.

Ez a test a &quot;Fizikai burok&quot;. Táplálkozás teszi lehetővé születését, és táplálkozás tartja fönn. Alkotóelemei bőr, vér, csont; és víz. Így nem lehet az Atman, amely mindenkor tiszta és önmagában létező.

A születés előtt (e test) nem létezett, és nem fog létezni a halál után. Csupán rövid ideig létezik, e két időpont között. Természete szerint mulandó és változásnak alávetett. Összetett, és nem csak elemből álló. Vitalitása csupán visszatükröződés. Tárgya az érzéki észlelésnek, mint pl. egy korsó. Hogyan lehetne az Atman, amely maga észlel minden tapasztalást.

A test részei a karok, lábak és más testrészek; nem ő az Atman. Hiszen egy ember tovább élhet akkor is, ha tagjait levágják. A fönnmaradó szervek révén tovább tevékenykedhet. A test fölött valami más uralkodik. Nem lehet tehát az Atman, amely maga az uralkodó.

Az Atman figyeli a testet, részeit és növekedését. Hogy ez az Atman, ez a belső valóság más természettel bír mint a test, az valóban nyilvánvaló.

A test csontok halmaza, amelyeket a hús tart össze. Tisztátalanságokkal telített. A test nem lehet az Atman, a magában álló, a fölismerő. Az Atman természete merőben különbözik a test természetétől.

A tudatlanok testükkel azonosítják magukat, a bőrből, húsból, zsírból, csontokból és tisztátalanságokból állóval. A szellemi megkülönböztetés ismerője azonban jól tudja, hogy az Atman, igazi énje, ez a legfelső valóság, különbözik a testtől. A balga így gondolkodik: &quot;test vagyok&quot;. Az okos imigyen: &quot;testtel összekapcsolt individuális lélek vagyok&quot;. Viszont a bölcs, aki szellemi megkülönböztetés révén fölismerésre jutott, így gondolkodik: &quot;én vagyok Brahman&quot;.

Balga te, ne azonosítsd magad egy rakás csonttal, hússal, bőrrel, zsírral és tisztátalansággal. Azonosítsd magad Brahmannal, az absoluttal, a mindenben létező Atmannal. Így érheted el a legtökéletesebb szabadságot.

Az okos elsajátítja a Vedanta bölcsességét és az erkölcsi szabályokat. De semmi reménye nincs a megszabaduláshoz mindaddig, míg testével és érzékszerveivel azonosítja magát. Ez az azonosítás tévedésen alapszik.

Eszedbe nem jut, hogy tested árnyékával azonosítsad magad, vagy tükörképeddel, sőt testeddel sem, melyet álomban vagy képzeletben pillantasz meg. Ne azonosítsad magad tehát élő testeddel sem.

A tudatlanok testüket hiszik Atmannak. Ez a tudatlanság okozza a születést, halált és újraszületést. Komolyan törekedned kell tehát e tévedés megszüntetésére. Amint szíved megtisztul e téveszmétől lehetetlenné válik az újraszületés. Elnyered a halhatatlanságot.

Az Atman burkolata, melyet &quot;vitális buroknak&quot; nevezünk, életerőből és a tevékenység öt szervéből áll. A test, a &quot;fizikai burok&quot; elevenné, aktívvá válik, mihelyt a vitális erő körülöleli.

E vitális burok nem az Atman - mivel csak mulandó vitális rezgésekből áll, melyek levegőhöz hasonlóan hatolnak a testbe, és onnan ismét távoznak. Nincsen tudatában az őt vagy másokat érintő rossznak, vagy jónak. Mindenkor az Atmantól függ.

A gondolkodás szerve, az észlelés szerveivel együtt alkotja a &quot;mentális burkot&quot;. Ez okozza az én és enyém érzetét, valamint ez végzi a tárgyak megkülönböztetését. Képességénél és erejénél fogva különbözteti meg a tárgyakat, különböző nevekkel ruházva fel azokat. A vitális burok burkaként manifesztálódik.

A mentális burok alatt az áldozati tűzhöz hasonlítható. A sok vágy tüze táplálja. Az észlelés öt szerve papjai. A vágyak tárgyai beláthatatlan sorozatban, áldozati adományként kerülnek a tűzbe. Így keletkezik a jelenségek világa.

A nem-tudás az emberi gondolkodás-szervben lakozik, okozójaként születésnek és halálnak. Ha az ember az Atman által megvilágosítva fölülemelkedik a gondolat szervén, úgy eltűnik a jelenségek világa szemléletéből. Ha azonban az ember a szellemi tudatlanság birodalmában időzik, úgy a jelenségek világa részére fönnáll.

Az álomban a gondolatszerv elválik az objektív világtól, viszont önerejéből teremt egy másik világot, amely nem kevésbé objektív és szubjektív. Az éber állapot nem más mint meghosszabbított álom. A jelenségek világa csupán a gondolati szervben áll fönn.

Az álomtalan alvás idején, amikor a gondolat szerve nem működik, nem létezik semmi. Ez általános tapasztalás. A gondolati szerv csalárd működése, és nem a valóság adja az embernek azt a képzetet, hogy születés és halál bilincseiben vergődik.

A szél gyűjti össze a fellegeket és oszlatja el azokat ismét. A gondolati szerv teremti a bilincseket, és oldja fel azokat ismét.

A gondolati szerv létesíti a kötöttségeket a test és a világ dolgai irányába. Lekötözi az embert, mint béklyó az állatot. Viszont a gondolati szerv teremti az érzéki tapasztalások tárgyai iránti ellenszenvet is. Ily módon meg is szabadít a kötöttségektől.

A gondolat szerve tehát okozója az ember kötöttségeinek, de okozója lehet szabadulásánál is. Amennyiben rajas képezi hajtóerejét, kötöttségeket teremt. Ha azonban rajas és tamas már nem szennyezik, ha tiszta, megvalósítja a szabadulást.

Amennyiben megkülönböztetés és kötetlenség gyakoroltatnak, úgy a gondolatszerv megtisztul és a szabadulás felé törekszik. Ezért a szabadulást kereső bölcs fejlessze ki önmagában e két tulajdonságot.

Borzalmas tigrisekként kószálnak a tisztátalan gondolatok az érzéki észlelések rengetegében. A szabadulást kereső bölcs óvakodjon ezektől.

Minden dolog, melyet a tapasztaló észlel - éber vagy álom állapotában egyaránt - tulajdon gondolatszervének teremtménye. Szüntelenül teremti a különbözőségeket testi, színbeli, fajbeli és társadalmi vonatkozásokban. Előidézi a gunák változását, kívánságokat, cselekedeteket, és cselekedetek gyümölcseit érleli.

Az ember tiszta szellem és ment minden kötöttségtől. Csupán gondolatszerve téveszti meg. Bilincsbe veri a test, az érzékszervek és a lélegzet révén. Gondolatot ébreszt benne: én és enyém. Végtelen vándorlásra készteti ama cselekedek hatása következtében, amelyeket maga hívott életre.

Az Atmannak a nem-Atmannal való tévedésen alapuló azonosítása oka születésnek, halálnak és újraszületésnek. Ezt a téves képzetet a gondolatszerv teremti. Mindazok részére, akik megkülönböztetni nem képesek, akik rajas és tamas által szennyezettek, a gondolatszerv teremti a születés, halál és újraszületés nyomorúságát.

Ezért a bölcsek, a valóság ismerői kinyilatkoztatták, hogy a gondolatszerv otthona a nem-tudásnak. És eme nem-tudás következtében tévelyegnek tovahajtott fellegekként a lények a jelenségvilág tengerében.

A szabadulást kereső ezért igyekezzék gondolkodását megtisztítani. Ha a gondolatok tökéletesen tiszták, úgy a szabadulás olyan könnyen érhető el, mint a tenyerünkbe helyezett gyümölcs. Törekedj komolyan a szabadulásért, és könnyű lesz levetned érzéki tapasztalásod tárgyainak terhét. Őrizd meg közömbösséged minden cselekedeted során: bízz a valóságban. Állandóan gyakorold szellemed ellenőrzését. Halld meg Brahman hangját, gondolkodj, meditálj felőle. Ily módon szabadul meg a gondolatszerv a rajas hatalmától.

A &quot;mentális burok&quot; ezek szerint nem lehet az Atman. Kezdete és vége van, és változásoknak alávetett. Otthona szenvedéseknek, és tárgya a tapasztalásnak. A néző nem lehet tárgya nézeteinek.

A megkülönböztetés képessége és az intellektus, amely alapját képezi, az észlelés szerveivel egyetemben az &quot;intellektus burkának&quot; neveztetik. Karakterisztikus tulajdonsága a ráhatás. Okozója születésnek, halálnak és újraszületésnek.

A mérlegelő-erő, amely az intellektus burkában nyugszik, az Atman visszatükröződése, a tiszta tudat tükörképe. Az intellektus burka viszont maya egyik megnyilvánulása. Bír a fölismerés és a cselekvés képességével. Mindenkor azonosítja magát a testtel, az érzékszervekkel.

Kezdet nélküli, és jellemző ismérve az én-érzet. Alapja az emberi személyiségnek. Előidézője cselekedeteknek és vállalkozásoknak. Előző létben keletkezett hajlamok kényszere következtében bűnös és erényes cselekedeteket hoz létre, és átéli ezek következményeit.

Tapasztalatokat gyűjt számos születés során, melyeket alacsonyabb és magasabb létformákban töltött. Az ébrenlét és álom állapotai az intellektus burkához tartoznak. Tapasztalója örömnek és bánatnak.

Az én és enyém gondolatok következtében az intellektus burka állandóan azonosítja magát a testtel, a fizikai állapotokkal és a kötelességekkel, amelyek a különböző állapotokhoz és létfeltételekhez tartoznak. Az intellektus burka világos fényben ragyog, mivel a világló Atman közelében van. Mintegy ruházata az Atmannak, viszont az ember e ruházattal azonosítja magát és ezért kénytelen vándorolni a születés, halál és újraszületés bűvkörében.

Az Atman, a tiszta tudat ama fény amely a szív rejtekén világít, az életerő központjában fénylik. Ő maga változatlan, de &quot;cselekvővé&quot;, és &quot;tapasztalóvá&quot; válik, mihelyt tévesen azonosíttatik az intellektus burkával.

Az Atman e hamis azonosítás következtében fölölti az intellektus burkának határoltságait, amely azonban, merőben idegen tőle. Ez okból véli az ember magát az Atmantól elkülönültnek, holott valójában ő maga az Atman. Így véli magát Brahmantól elválasztottnak, holott az maga az egyetlen Atman minden lényben. És hasonlóképpen véli a tudatlan, hogy egy korsó valami más mint ama anyag, amelyből készült.

Az Atman természete szerint öröktől fogva változatlan és tökéletes. De fölveszi burkai tulajdonságait és természetét, mivel tévedés folytán azokkal azonosíttatik. A tűz alaktalan bár, de fölveszi az izzó vas alakját.

A tanítvány:

Tévedés vagy más okozza-e, hogy az Atman személyes énként jelentkezik. E téves azonosítás kezdet nélküli, és ezért következésképpen vég nélküli kell legyen.

Ilyformán az individuális azonosság tévedése vég nélküli vándorlásra, születés, halál és újraszületés körének örökös fönntartására kényszeríti a lelket. Miképpen lehetséges tehát a szabadulás? Erre adj választ ó mester.
A mester:

Kérésed gyökerében érinti a lényeget. Figyelj rám. Ami tévedésen alapszik és csupán képzeletben létezik, sohasem jelenthet tényt. Természete szerint az Atman öröktől fogva kötetlen, tevékenység és forma nem érintik. A tárgyakkal való azonossága elképzelt, tehát nem valóságos. Mondjuk: &quot;a mennybolt kék&quot;. Van-e azonban valójában színe a mennyboltozatnak?

Az Atman tanúja minden tulajdonságoknak és cselekedeteknek. Közvetlenül tiszta tudatként és végtelen üdvösségként tapasztalható. Individuális lélekként való megjelenése téves elképzelésünkön alapszik, és ezért nélkülözi a valóságot. Való természete szerint ez a jelenség nem-valóságos. Tévedésünk múltával megszűnik.

Az Atman individuális lélekként való megjelenése csupán a tévedés fönnállása idejéig tart, mivel nem más mint fölismerésünk félreértése. Tévképzetünk fönnállása idejére a kötélcsomó kígyóként jelentkezik. Tévedésünk multával eltűnik a kígyó.

Valóban igaz, hogy a nem-tudás és következményei időtlen idők óta léteznek. A nem-tudás azonban annak ellenére, hogy kezdet nélküli mégis végetérhet, mihelyt a fölismerés földereng. Gyökerestül tűnik el, miként az álom. Ha valami, ami azelőtt nem létezett (a megvilágosodás) jelentkezik, úgy következésképpen egy kezdet nélküli időben nem létezett. Ez a nem-lét azonban, e kezdet nélküli, megszűnik ama pillanatban, amikor ez a valami megjelenik. Nyilvánvaló tehát, hogy a nem-tudás, bárha kezdet nélküli, mégsem kell szükségszerűen örökké tartó legyen.

Amint látjuk a nem-lét előzőleg fönnálló állapota végetérhet, még akkor is ha kezdet nélküli. Ugyanez áll egy individuális lélek jelenségére vonatkozóan is. Ez a jelenség egy hamis elképzelésen, az Atmannak az intellektussal és a többi burokkal való azonosításán alapszik. Az Atman viszont lényegében különbözik mindezektől, elválasztott valamennyitől. Az Atman azonosítását intellektussal, stb. a nem-tudás okozza.

E hamis azonosítást csak a tökéletes fölismerés szüntetheti meg. És az írások kinyilatkoztatása szerint a tökéletes fölismerés nem más, mint az Atman és Brahman egységének tudatosulása.

Ez a fölismerés elérhető az Atman és nem-Atman megkülönböztetésével. Ezért gyakorolja az ember szorgalmasan az Atman és a személyes én megkülönböztetését. Átlátszóvá válik a víz, ha a szennyes habot eltávolítjuk; sugárzóvá válik a ragyogó Atman, ha tisztátalanságokat megszüntetjük.

Ha eltűnik a nem-valóságos homálya, úgy világosan megmutatkozik az örök Atman. Ezért törekedjék az ember az örök Atmant az önzés és tévedés valótlanságaitól megszabadítani.

Az &quot;intellektus burka&quot;, amelyről föntebb beszéltünk; a következő okokból nem lehet az Atman. Változásoknak alávetett. Az intelligencia nem tulajdonképpeni természete. Határolt, az észlelés tárgya, és mulandó. A nem-örök ezért nem lehet az örökkévaló Atman.

Az &quot;üdvösség burka&quot;, amely az én-gondolatra vonatkozik, az Atmannak ama burka, mely magától az Atmantól nyeri visszfényét. De ennek ellenére e burok is nem-tudásunk teremtménye. Természete szerint az üdv bizonyos fokozatait bírja, melyek egy megkívánt tárgy, vagy egy bizonyos kitűzött cél elérését kiérik. Az üdv-érzet közvetlen jutalmát képezi múltbeli jócselekedetnek. Kifejeződése az örömnek, melyet minden lény erőfeszítés nélkül tapasztalhat.

Az üdvösség burka a mély alvás állapotában tökéletesen megnyilatkozik, és részben átélhető az éber- és álomállapotban is, amikor bizonyos tárgy örömet okoz nekünk. Ez a burok a következő okok folytán nem lehet az Atman: határolt, és a maya, teremtménye. Az öröm, amelyet közvetít jó tettek gyümölcse. Lényegében azonos a többi burokkal, amelyek valamennyien mayatól származnak.

Ha az írások igazságai felől elmélkedünk és meditálunk, miközben a nem-tudás öt burka fölé emelkedünk, átélhetjük a legfelsőbbrendű létet - az Atmant, a szemlélőt, a végtelen tudatot.

Az Atman önvilágló, és különbözik az öt buroktól. Ő a szemlélője a három tudatállapotnak, Változatlan, tiszta és maga az üdvösség. A megkülönböztetés gyakorlója az Atmant bensőjében tapasztalhatja.
A tanítvány:

Amennyiben az öt burkot, mint nem-valóságosakat, megtagadjuk, akkor nézetem szerint nem marad más hátra mint üresség. Miképpen létezhetik akkor oly lét, melyet a bölcs az Atmannal azonosnak tapasztal? Világosíts föl efelől, ó mester!
A mester:

Kérdésed indokolt. Ellenvetésed ésszerű. Mégis léteznie kell egy existenciának, egy valóságnak, amely az én-gondolatot és burkait észleli, és észleli az ürességet is, amely azok hiányát jelenti. Ez a valóság mint olyan észlelhetetlen. Élesítsd megkülönböztetőképességedet, hogy ezt az Atmant fölismerhesd, aki maga a Fölismerő.

A Fölismerő tudatában van önmagának. Fölismerő hiányában nem létezhet öntudat.

Az Atman önmaga tanúja, mivel tudatában van önvalójának. Az Atman maga Brahman.

Az Atman tiszta tudat, és egészen nyilvánvaló, hogy alapját képezi az éber-, álom-, és álomtalan alvás állapotainak. Bensőleg, mint töretlen öntudat tapasztalható, mint az &quot;én vagyok én&quot; tudata. Változatlan szemlélő, aki az ént érzékeli, valamint az intellektust és minden egyebet különböző formáiban és változásaiban. Szívünkben mint lét, fölismerés és tökéletes üdvösség jelentkezik. Ismerd föl önmagad ezen Atmanként szíved legbensőjében.

A balga a nap tükörképét véli valóságos napnak. Tévedése folytán a tudatlan ember a tiszta tudat tükröződését burkaiban a valóságos önvalónak hiszi.

Amennyiben a napot kívánod szemlélni, el kell fordulj a tükörképtől. A bölcsek jól tudják, hogy egy csésze vizében tükröződő nap nem valóságos és csészétől, víztől és tükörképtől kell fordulni, ha az igazi napot kívánjuk látni.

És éppen így a test, az intellektus burka és a tudat visszatükröződése azon, nem az Atman. Az Atman a tanú, a végtelen tudat. Kinyilatkoztat mindeneket, de mindenektől különböző, legyenek azok finom- vagy durva-anyagiak. Az Atman az örökös valóság, mindenütt jelenvaló, mindeneket átható. Nincs belseje, sem külseje. Ő az igazi én, a szív mélyén lakozó önvaló. Tapasztald a maga teljességében az Atmant. Szabadítsd meg magad a gonosztól és tisztátalantól. Ily módon legyőzheted a halált.

Ismerd föl az Atmant, mellőzd a gondokat és így eljuthatsz az öröm forrásához. E fölismerés fényében nincs okod többé félelemre. Más út nem vezet a szabaduláshoz, másképp nem lehetséges az újraszületések elkerülése.

Mi szüntetheti meg e világ nyomorúságait és kötöttségeit? Ama fölismerés, hogy az Atman és Brahman azonosak. Az Atman által észleled a Kettősség-nélküli Egyet, az örökkévaló üdvösséget. Tapasztald Brahmant és nem kell többé visszatérned a világba, a gondok birodalmába. Tapasztald a maga teljességében, hogy Atman maga a Brahman.

Brahman ily módon örökre a tiéd. Ő maga az igazság. Lét és fölismerés. Az absolutum. Tiszta és önteremtett. Maga az örökkévaló boldogság. És nem más, mint az Atman.

Az Atman és Brahman egyek. Ez a legmagasabbrendű igazság: Brahman az egyedüli valóság. Rajta kívül más nem létezik. Ha legmagasabbrendű valóságként fölismertetett, úgy Brahmanon kívül semmi más nem létezik.

Brahman a valóság - az egyedüli lét, az emberi gondolatoktól és ideáktól tökéletesen független. Csupán emberi értelmünk nem-tudása látja a világmindenséget különböző formákból összetettnek. Brahmanon kívül semmi nem létezik.

Agyagból formált korsó nem egyéb agyagnál. Lényegisége agyag. A korsó alakja nem bír független existenciával. Mi tehát a korsó? Csupán kitalált név.

A korsó alakja agyag hiányában nem észlelhető. Mi hát korsó? Jelenség. A valóság maga az agyag.

Ez a világmindenség Brahman megnyilvánulása, és soha nem lehet más, mint maga Brahman. Brahmanon kívül misem létezik. Mellette mi sem létezhet. Aki azt állítja, hogy ez a világmindenség önálló léttel bír, rabja a tévedésnek és olyanhoz hasonlatos, aki álmában beszél.

&quot;A világmindenség Brahman&quot; mondja az Atharva Veda nagy látnoka. Ezek szerint a világmindenség nem más mint Brahman. Jelenség fedi el a lényeget. A jelenség nem bír elkülönült léttel, nem létezik alapjától függetlenül.

Ha a világmindenség, amint látjuk, valóságos volna, akkor az Atman felismerésével nem érne véget tévedésünk. Az írások ez esetben nem mondanának igazat. Ez esetben a nagy isteni inkarnációk kinyilatkoztatásai értelmetlenek volnának. Egyetlen gondolkodó ember sem tarthatja ezt az alternatívát kívánatosnak, vagy üdvösnek.

Shri Krishna, az emberré vált istenség, aki ismerője minden igazságok titkainak, így beszél a Gítában: &quot;Én magam nem vagyok egyetlen teremtményben sem, de valamennyi teremtmény bennem létezik. Nem úgy értem azonban, hogy testileg léteznek bennem. Ez az én isteni titkom. Lényem tartalmazza a lényeket, és a létbe szólítja azokat. De testi érintkezést föltételezni tévedés volna.

Ha ez a világmindenség valóságos volna, úgy az álomtalan alvás állapotában is érzékelnénk. Ebben az állapotban azonban semmit nem észlelünk. Következésképpen nem-valóságos, miként álmaink.

Az Atmantól elkülönülve a világmindenség nem létezik. Független létét tévedésünk folytán képzeljük el, miként téves elképzelés láttatja velünk kéknek az égboltozatot. Hogyan is létezhetnék egy attribútum, amely egy másik fölé helyeztetett, az alapját képező hiányában? Csupán tévedésünk következménye a félreértés, mely szerint az alapot képező valóságtól függetlenül létezhetnék jelenség.

Mindegy, hogy véleménye szerint mit észlel a tévedések rabságában vergődő ember: valójában Brahmant látja és semmi mást. Csillogó fémet lát, és ezüstnek hiszi. És megfordítva: Brahmant látja és azt képzeli, hogy az világmindenség. Ám ez a világmindenség amely elfödi Brahmant, csupán név és semmi egyéb.

Brahman a legmagasabbrendű. Ő az a valóság - a Kettősség-nélküli Egy. Ő tiszta tudat, minden színektől ment. Kezdet és vég nélküli. Változásnak ki nem tett. Örökkévaló üdvösség.

Fölötte áll a megsokszorozódásnak, ami maya műve. Örökkévaló, szenvedésen túli, oszthatatlan, mérhetetlen. Alakkal nem bíró, megnevezhetetlen, egységes és változatlan. Önvilágló. És minden tapasztalás, melyet e világ nyújthat, ő maga.

A megvilágosodott látnokok fölismerése szerint végtelen, absolut, oszthatatlan valóság, tiszta tudat. Benne észlelik, hogy fölismerő, a fölismert és a fölismerés egyek.

A megvilágosodottak szerint valóság, amely nem mellőzhető (mivel mindenkor jelenlévő az emberi lélekben) és fölfoghatatlan (mivel szavakon és gondolatokon túli). Tudják, hogy mérhetetlen, kezdet nélküli, végtelen, és önfényében ragyogó: Fölfogják az igazságot: &quot;Én vagyok Brahmant&quot;

Az írások megállapítása szerint Brahman és Atman azonosak: állandóan megismétlődő formulájuk: &quot;Ez vagy te&quot;. Ez esetben a Brahman és Atman nevek tulajdonképpeni értelmükben fordulnak elő, mikoris a Brahman &quot;Ez&quot;-re, és az Atman &quot;Te&quot;-re vonatkozik.

Fölületes szó szerinti jelentésükben &quot;Brahman&quot; és Atman&quot; ellentétes tulajdonságokkal rendelkeznek, miként nap és szentjánosbogár, tenger és kút, király és szolga, a Meru-hegy és az atom. Azonosságuk csak akkor áll fönn, ha valóságos jelentésükben és nem felületes értelmükben szerepelnek.

Amennyiben &quot;Brahman&quot; az istenségre, a maya urára, a világ teremtőjére vonatkozik, &quot;Atman&quot; viszont az öt burokból fölépített individuális lélekre, melyek maya által keletkeznek, úgy mindkettő ellentétes tulajdonságokkal bír. Ez a látszólagos ellentét azonban maya és kihatásai révén keletkezik. Ezokból nem-valóságos, csupán projekció.

Ama tulajdonságokat, melyeket maya és kihatásai teremtenek, nem-tudásunk vetíti az istenségre és a személyes lélekre. Miután azonban e tulajdonságok eltávolíttattak sem istenség sem lélek nincsenek.

Vedd el a királytól birodalmát, és katonától fegyverét, - sem király, sem katona nem létezik többé.

Az írások a legmesszebbmenően cáfolják Brahman viszonylatában a kettősséget. Brahman fölismerése révén, az írások útmutatása szerint keresse az ember a megvilágosodást. Így eltűnnek ama tulajdonságok, melyek nem-tudásunk folytán Brahmant elfödik.

Sem a finom-anyagi, sem a durva-anyagi világmindenség nem a Brahman. A világjelenséget nem-tudásunk folytán elképzelésünk hozza létre. Az nem-valóságos. Mintha kígyót látnál kötélcsomó helyében. Nem más mint múló álom. - Ily módon gyakorolja az ember a szellemi megkülönböztetést, elválasztva tudatát a jelenségek világától. Ezután meditáljon Brahman és Atman azonossága felől, így tapasztalva az igazságot.

Szellemi megkülönböztetés révén képes lesz &quot;Brahman&quot; és &quot;Atman&quot; vonatkozásainak belső jelentőségét fölismerni, és absolut azonosságukat tapasztalni. Ismerd föl a valóságot, melyet egységként fogsz szemlélni.

Ha azt mondom, hogy ez az ember ugyanaz a Devadatta, akit röviddel ezelőtt láttam, úgy azonosságát jelentem ki, miközben attribútumokat, melyek azt a személyt előző találkozásunk körülményei folytán elfödik, figyelmen kívül hagyom. Hasonló módon kellene az Ez és a Te mellé sorolt attribútumokat figyelmen kívül hagynunk, amikor az írás szavait: &quot;Ez vagy te&quot; mérlegeljük. A bölcsek, a helyes megkülönböztetés ismerői, tisztában vannak azzal, hogy a Brahman és Atman tiszta tudat, és észlelik e kettő absolut azonosságát. Szent szövegek százai tanúsítják ezt.

Mellőzd a hamis elképzelést, amely szerint ez a test Atman. Meditálj az igazság felől az Atman nem finom anyagi, nem durva anyagi, nem nagy és nem kicsiny: öntermett, szabad mint a menny, és gondolkodással meg nem közelíthető. Tisztítsd meg szíved, hogy fölismerhesd: én vagyok Brahman! Tapasztald Atmanodat, tiszta és végtelen tudatot.

Miként a korsó nem más mint agyag, úgy teljes lényegiséged és az egész világmindenség sem egyéb mint Brahman. Mert Brahmanon kívül semmi nem létezik. &quot;Ez&quot; a valóság, az Atmanunk.

Ezért vagy te &quot;az&quot;, a tiszta, üdvös, legmagasabbrendű Brahman, a kettősség-nélküli Egy.

Álmaidban hely, idő tárgyak, emberek és egyebek jelennek meg. Mindezek azonban nem valóságosak. Éber állapotodban észleled a világot, de ez a tapasztalás nem-tudásod folyománya. Nem más mint huzamosabb álom; és ezért nem-valóságos. Nem-valóságos mint ez a test, szervei, lélegzete, én-gondolata. Ezért te &quot;az&quot; vagy, a tiszta, az üdvös, a legmagasabbrendű Brahman, a kettősség-nélküli Egy.

Tévedés folytán egyvalamit másvalaminek vélsz. Mihelyt azonban ismered való természetét, már csak arra esküszöl. Az álom végeztével eltűnik az álomvilág. Vagy tán ébredéskor úgy tűnik, hogy más vagy mint önmagad?

Brahmanban nem létezik kaszt, hittétel, leszármazás, mert a brahman se név, se nem alak. Túl van érdemen és bűnön: Túl van téren és időn, és túl fekszik az érzéki tapasztalás tárgyain. Ez a Brahman, és &quot;Ez vagy te&quot;. Meditálj ezen igazság felől.

Ez a szavakon túli a legmagasabbrendű. A tiszta megvilágosodás szeme megpillanthatja. Ő tiszta, absolut. tudat, az örökkévaló igazság. Ez Brahman és &quot;Ez vagy te&quot;. Meditálj ezen igazság felől.

Nem érinti a hat hullám: éhség, szomjúság, bánat, csalódás öregség és halál: a hat hullám, melyek a lét tengerét nyugtalanítják. Aki a vele való egyesülést keresi, meditáljon felőle szíve legbelsejében. Túl van az érzékek birodalmain. Az intellektus meg nem érintheti, túl van a gondolkodás birodalmán. Ez Brahman, &quot;Ez vagy te&quot;. Meditálj ezen igazság felől.

Ő ama alapzat, amelyen ez a sokszoros világmindenség, a nem tudás teremtménye, nyugodni látszik. Pedig ő nem azonos sem a durva-anyagi sem a finom-anyagi világmindenséggel. Oszthatatlan, és semmihez sem hasonlítható. Ilyen Brahman, és &quot;Ez vagy te&quot;. Meditálj ezen igazság felől.

Születéstől, növekedéstől, változástól, öregedéstől, betegségtől és haláltól mentes. Örökkévaló. Alapoka a világmindenség kibontakozásának; fönntartásának és föloszlásának. Ez a Brahman, és &quot;Ez vagy te.&quot;

Különbözőséget és halált nem ismer. Nyugodt mint vételen hullámtalan óceán. Öröktől fogva szabad és oszthatatlan. Ez Brahman és &quot;Ez vagy te&quot;. Meditálj ezen igazság felől.

Egysége ellenére oka a többszörösségnek. Ő az egyes-egyedüli ok, amelyen kívül más ok nem létezik. Önmagán kívül más ok nincsen, és nem érinti ok és okozat törvénye. Egymagában áll. Ez a Brahman és &quot;Ez vagy te&quot;. Meditálj ezen igazság felől.

Változatlan, végtelen; el-nem-múló, mayán és játékán túli. Ő az örökkévaló halhatatlan üdvösség. Tiszta. Ez Brahman, és &quot;Ez vagy te&quot;. Meditálj ezen igazság felől.

Ő az egyetlen valóság, amely nem-tudásunk következtében mint sokszoros világegyetem, mint név, alak és változás jelenik meg. De az arany, arany marad annak ellenére, hogy sokféle ékszer készül belőle. Ilyen Brahman, és &quot;Ez vagy te&quot;. Meditálj ezen igazság felől.

Kívüle semmi nem létezik. Nagyobb a legnagyobbnál. Legbensőbb önvalónk, a bennünk lévő soha véget nem érő boldogság. Absolut lét, bölcsesség és öröm. Végtelen és örökkévaló. Ez Brahman, és &quot;Ez vagy te&quot;. Meditálj ezen igazság felől.

Meditálj ezen igazság felől, miközben gondolkodásod segítségével megérted az írások szavait. Kétségektől és zavarodottságtól ily módon szabadulhatsz, és végül tapasztalhatod Brahman igazságát. És ez az igazság oly kristálytiszta mint a hegyi patak vize.

Miként a király harcosai között tisztán fölismerhető, akképpen ismerhető föl Brahman mint tiszta tudat, mely különbözik minden más tökéletlenségtől. Engedd, hogy e világjelenség föloldódjék Brahmanban.

Brahman az örökkévaló lét, a magasztos, a kettősség-nélküli Egy, aki túlfekszik e világmindenség valamennyi finom- és durva-anyagi aspektusán, szíved legbensejében lakozik. Aki a szív rejtekén a Brahmannal való egységet megvalósította, nem kell többé haláltól és újraszületéstől tartson.

Brahman igazsága az intellektus segítségével fölfogható. Az én-érzet azonban mélyen gyökeredzik és hatalmas, mivel kezdet nélküli idő óta létezik. Ily benyomást kelt: &quot;én vagyok a cselekvő és a tapasztaló&quot;. Ez a benyomás okozza kötődésünket halálhoz és újraszületéshez. De legyőzhető komoly elhatározással, mely szerint megkíséreljük a Brahmannal való egyesülés megvalósítását.

A bölcsek szavai értelmével a megszabadított ment minden benyomástól, és ily formán vágytalan.

Nem-tudásunk folytán azonosítjuk magunkat testünkkel, érzékszerveinkkel és minden más egyébbel, ami nem Atman. Bölcsnek az mondható, aki az Atman iránti odaadás segítségével a nem-tudást legyőzi.

Ismerd föl az igaz Atmant, mint gondolatfolyamataid, gondolatcsapongásaid szemlélőjét. Tartsd folyamatosan ébren ezt az egyetlen gondolatot: &quot;Én vagyok Brahman&quot;. A nem-Atmannal való azonosulás ily módon meg fog szűnni.

Ne járd a világ útjait. Ne kövesd a hús parancsait. Ne törődj a hagyományokkal. Rázd le a hamis elképzeléseket, és ismerd föl az igazi Atmant.

Aki a világ, a hús és a hagyományok útját követi, föl nem keltheti önmagában a valóságos fölismerést. A bölcsek szerint ez a hármas út vasláncot alkot, amely megkötözi annak lábát aki e világ börtönéből szabadulni szeretne. E köteléktől megszabadulva elérhető a fölszabadulás.

Ha santálfát merítesz mocskos vízbe, jó illatát elnyomja a szenny. Megtisztítva, a santálfa ismét illatozik. Atman illatát elnyomja az alantas szenvedélyek szennyes szaga. Megtisztul azonban e gondolat nyomán: &quot;Én vagyok Brahman&quot;.

Atman illatát elnyomja az érzéki vágyakozás. Odaadás révén e vágyak legyőzhetőek. Atman fénye azután ismét fölragyog.

Amennyiben a gondolat-szerve állhatatosan ragaszkodik az Atmanhoz, fokozatosan megszabadul az érzéki vágyak tárgyaitól. És ha vágytalanná vált, az Atman szemlélését mi sem zavarhatja már. Állhatatos odaadás az Atman iránt, tisztítja a gondolkodást. Az érzéki vágyak eltűnnek. Törekedj a tévedések megszüntetésére. Tamas legyőzetik rajas és sattva révén; rajas a sattva révén, és sattva a fölvilágló Atman révén. Ezért időzz sattvában, és kíséreld még a tévedések megszüntetését.

Időzz odaadásban és tudd, hogy a test élete a szükségesség szabta ideig tart. Türelemmel és kitartással küzdj a tévedések ellen.

Gondold: &quot;Én vagyok Brahman, nem vagyok azonos a személyes lélekkel&quot;, és vess el mindent ami nem-Atman. Így kíséreld meg a tévedések legyőzését, melyek a messzi múltakból erednek és vágyakozásodnak köszönhetik létüket.

Tanulmányozd az írások igazságát, és gondolkodjál azok felől. Azután tapasztalat révén győződj meg arról, hogy az Atman benned és mindenekben fellelhető. Így törekedj a tévedések megszüntetésére.

A bölcs közömbös bevétel és kiadás irányában. Kíséreld meg a tévedések megszüntetését a Brahman iránti odaadás segítségével. Meditálj eme igazság felől: &quot;Ez vagy te&quot;, és tapasztald az Atman és Brahman azonosságát. Kíséreld meg a tévedések megszüntetését - időzz e fölismerésben: Atman és Brahman egyek.

Éberség és koncentráció szétszórják a tévedéseket - az Atmannak a testtel való azonosítása ezek segítségével megszűnik.

Mégha elérted is ama fokozatot, melyen a világ és teremtményei álomként tűnnek föl szemléletedben, tovább kell küzdened a tévedések megszüntetéséért.

Pillanatnyi időt se tékozolj, és álmodban is emlékezzél Brahmanra. Meditálj az Atman felől szíved legbensejében.

Ne azonosítsd magad múlandó fizikai testeddel, amely apád és anyád húsából keletkezett. Tekintsd tisztátalannak, értéktelennek és igyekezz a Brahmannal való egységet megvalósítani.

A korsóban lévő levegő nem különbözik a kívüllévőtől. És hasonlóképpen azonos Atmanod Brahmannal; add föl tehát az elkülönültség elképzelését és térj be a csönd állapotába.

Észleld a világló Brahmannal való azonosságodat, azonosságod minden lét alapokával. Mellőzd a fizikai világot és a testet, hiszen edényei a tisztátalanságoknak.

Az én-tudat most a testben gyökeredzik. Merítsd az Atmanba absolut létbe, az igaz fölismerésbe és üdvösségbe.

A finom-anyagi test tudata hasonlóképpen korlátolt. Ezt is utasítsd el magadtól. Legyen örökös az Atmannal való egyesülésed.

A világmindenség délibábja Brahmanban tükröződik. Tudnod kell: &quot;Én vagyok Brahman&quot; - és eléred életed célját.

Az Atman a valóság, ez igazi eredendő lényed. Tiszta tudat, a kettősség-nélküli Egy, a tökéletes üdvösség. Észleld ezzel az azonosságot. Ne azonosítsd magad a tudatlanság burkaival; ezek nem mások álarcoknál.

A jelenségek világa minden bizonnyal nem valóságos. Az &quot;én&quot; - gondolat tehát hasonlóképpen nem lehet valóságos, mivel keletkezését és elmúlását megfigyelhetjük. Viszont ugyanígy tudatosan tanúként és tudóként is észleljük magunkat. Ez a tudat nem tartozik az én-gondolathoz, sem a többi észleléshez, melyek mindenkor csak néhány pillanatnyi ideig tartanak.

Az Atman szemléli az ént és minden egyebet. Mindenkor jelenlévő még, a mély álom idején is. Az írások azt állítják, hogy az Atman nem született és halhatatlan. Ezért különbözik úgy a durva-anyagi, mint finom-anyagi buroktól.

Az Atman szükségképpen változatlan és örökkévaló, mivel megfigyelője minden változásoknak. A durva- és finom-anyagi burkok nem-valóságossága mindenkor, és ismételten tapasztalható, amikor álmodunk vagy álomtalan alvásba merülünk.

Mellőzd tehát tested hústömegét, személyiségedet, valamint finom-anyagi burkodat igazi éneddel azonosítani. Azok látszatvalóságok. Ismerd föl az Atmant, a tiszta és végtelen tudatot, amely múltban, jelenben és jövőben változatlanul létező. Békéd így megtalálhatod. Ne azonosítsd magad fajjal, családdal, névvel, alakkal, sem társadalmi helyzeteddel. Mindezek a testhez tartoznak, a múlandó részei. Mellőzd azt a gondolatot is amely szerint te vagy a gondolkodó és a cselekvő.

Gondolat és cselekvés a finom-anyagi burokhoz tartozóak. Ismerd föl, hogy te ama lényeg vagy, amely azonos a halhatatlan boldogsággal.

Az emberi életnek, a születés és halál világához való kötődésnek sok oka van. A gyökeret az én a nem-tudás elsőszülöttje képezi. Amíg az ember e nyomorúságos énnel azonosítja magát, nincsen lehetőség szabadulásra. Mivel a szabadság amannak éppen ellentéte. Megszabadulva az én beárnyékoló démonától, visszanyeri az ember valódi természetét, miképpen az újra előbukkan a hold a holdfogyatkozás elmúltával. Tisztává, végtelenné, üdvözültté és önviláglóvá válik.

Ha az ember gondolkodását a szélsőséges nem-tudás beárnyékolja, megteremtődik az én-gondolat a burokkal való azonosulás révén. Viszont, ha az én tökéletesen elpusztíttatott, a gondolat szerve megszabadul az akadályoktól, és mi sem homályosíthatja el a Brahmannal való egység tudatát.

Az én hatalmas kígyó. A gunák képezik gonosz mérgeit. Összetekeredve veszi körül Brahman üdvösségének kincsét, irigyen őrizve azt. A bölcs aki behatolt a szent iratok értelmében, a fölismerés pallosával metszi le a kígyó fejét, elpusztítja e félelmetes hüllőt. Hozzájut ilyképpen a legmagasabbrendű üdvösség kincséhez.

Reménytelen a gyógyulás mindaddig amíg cseppnyi méreg kering az ember testében. Szabadságot nem nyerhet a tanítvány míg az én legkisebb nyoma is el nem tűnik.

Gyökérig irtsd ki az ént. Légy ura csapongó gondolataidnak. Különböztesd meg a valóságot a nem valóságostól, és tapasztald: &quot;én vagyok Az&quot;.

Tiszta tudat vagy, szemlélője a tapasztalásoknak. Való természeted boldogság. Még e pillanatban mellőzd az énnel való azonosítást. Mellőzd az azonosulást a cselekvővel, a nem-tudás teremtményével. Értelme csupán látszat. Atman, a tiszta tudat tükröződése. Ellopja békédet és örömödet. Az azonosulás következtében időzöl a világ hálójában - a születés, öregedés és halál nyomorúságában. Atman vágy, a végtelen lét, a tiszta változatlan tudat, amely mindeneken áthatol. Természeted üdvösség. Éneddel való azonosulás következtében kötődsz születéshez és halálhoz. Kötöttségeidnek más oka nincsen.

Ez az én ellenséged. Torkodba került szálkaként megfulladással fenyeget. Pusztítsd el ellenséged a fölismerés pallosával, és uralkodj szabadon királyi birodalmadon; élvezd az Atman üdvösségét. Zabolázd meg az én tevékenységeit, mellőzd az önzést. Érd el a legmagasabbrendű valóságot, szabadulj meg a vágyakozástól. Időzz a csönd állapotában, és örvendezz Atman üdvösségének. Mellőzd az elkülönültség érzetét, és tapasztald Brahman végtelen természetét. A hatalmas én gyökeréig elpusztítható. De ha pillanatnyilag is éri új gondolat, ismét föléled és százféle kárt okoz. Olyan mint a szelektől űzött viharfelhő.

Győzd le az ént, ellenségedet. Vond meg tőle a táplálékot, vond vissza gondolataidat az érzéki tapasztalások tárgyaitól. Ily gondolatok táplálják, éltetik az ént; ily gondolatok élesztik föl a száraz gyökeret.

Ha testeddel azonosulsz vágy kél benned. Szabadulj meg a test-tudattól és vágytalanná válsz. Az én rabjaként érzéki örömöket kell hajszolnod, és Brahmannal nem egyesülhetsz. Ez az oka születéshez és halálhoz való kötődésednek.

A vágyak kielégítése növeli a vágyakozást. Megzabolázott, ki nem elégített vágyak elsikkadnak. Gyakorold az önuralmat.

Ha vágyaidat szabadjára engeded tűnik önuralmad. Vágyakozásod egyre nagyobb méreteket ölt. Önuralom hiányában meg nem szűnik születés és halál körforgása.

Ha gondolataink az érzéki tapasztalások tárgyaihoz tapadnak, úgy vágyakozásunk erősödik, és kielégülést keresünk. Születés és halál bilincseit elszakítani csak úgy tudod, ha legyőzöd az ismertetett akadályokat.

A vágyak, amelyek föntiek szerint tápláltatnak, születés és halál kerekéhez láncolnak. De van mód a vágy, és okainak elpusztítására. Minden körülmények között, és minden szempontból mindeneket Brahmanként kell szemlélned. Erősítsd akaratod, hogy fölismerhesd a valóságot.

Mellőzd végre vágyaid kielégítését. Ne időzz gondolatokban a vágyak tárgyainál. És ha minden vágyakozás megszűnt - ez szabadságot jelent. Szabadságot, amely még ebben az inkarnációban megvalósítható.

A hajnal fénye elűzi az éj sötétjét, a fölismerés fénye elűzi az én-tudat homályát. A fény ura megnyitja a gonosz börtönét. A tökéletes üdvösséget tapasztalva tűnik a kötöttségek okozta szenvedés. Gondolataidból űzd ki a világi képzeteket. Időzz az öröm állapotában. Külső jelenségek szemlélésekor, és meditáció folyamán egyaránt merülj Brahmanba. Így teljék időd mindaddig amíg múltbeli karmád kimerül.

Odaadásod Brahman irányában ne csökkenjen. Lazítás a gyakorlás során halált eredményez. Sanatkumar, a látnok, Brahman fia így tanít. A kereső számára nincsen veszélyesebb mint a felületes gyakorlás. Tévedés következik ebből. Tévedésből fakad az én-gondolat. Az én viszont minden nyomorúság teremtője.

Tanult lehetsz, de ha felületes vagy a gyakorlásban nem menekülhetsz a vágy hálójából. Érzéki gondolatok hatalmasodnak el rajtad és végül engedsz a csábításnak.

A tó vize, melyet a hajó kettéválasztott, újra bezárul a jármű tovahaladása után. A maya hasonlóképpen újra bezárul a bölcs körül, ha gyakorlása nem állhatatos.

Ha a gondolat elfordul Brahmantól, ideáljától, és csak kis mértékben is enged a külvilág ingereinek, labdaként gurul le a lejtőn és eltűnik a vágyak szakadékában.

Az érzékek tárgyaira irányított gondolat a világ örömeivel foglalkozik. Az ilyen gondolatok egyre vágyakat szülnek. A vágyak pedig kielégülésre ösztönzik az embert.

A szellemi megkülönböztetés gyakorlója számára, Brahman keresője részére halálnál is rosszabbat jelent az állhatatos gyakorlás szüneteltetése. Csak az állhatatosan gyakorló érheti el a megszabadulást. Igyekezz ezért állhatatosan kapcsolódni az Atmanhoz.

Felületes gyakorlás következtében feledésbe megy isteni természetünkre való emlékezés. A feledés következménye bukás, és a bukás a vágyak szakadékában végződik. Nehéz azután az újra való fölemelkedés.

Rekeszd ki tehát szellemedből az érzéki, észlelések tárgyait. Minden nyomorúság ezekben gyökeredzik. Aki ebben az életben szabadulást nyert, szabad akkor is ha föladja testét. A Yajur-Veda azt tanítja, hogy az ember mindaddig időzik a félelmek birodalmában, amíg önmaga és Brahman között a legcsekélyebb különbséget hiszi.

Amennyiben megkülönböztető képessége ellenére önmaga és a végtelen Brahman között a legcsekélyebb különbséget hiszi, a félelem elhatalmasodhat rajta. A különbözőség tévhite a nem-tudásból táplálkozik.

Értelem, megszentelt hagyományok, és szent iratok százai magyarázzák, hogy a világmindenség nem-valóságos. Aki magát a világgal azonosítja szükségszerűen szaporítja szenvedéseit.

A valóság szemléletében való időzés viszont szabadulást eredményez, elmerülést az Atman örökkévaló fényében. A nem-valóságos szemlélése viszont nem eredményezhet mást mint romlást.

A kereső föl kell adja a nem-valóságos szemlélését, kötöttségei erősítését. Atman szemlélésében kell időzzék, ekképpen gondolkodva: &quot;én magam vagyok ez az Atman&quot;. Brahman iránti megingathatatlan odaadás, a vele való azonosság átélése a meditációban megszünteti a nem-tudás okozta valamennyi szenvedést.

Rossz hajlamaink erősödnek a vágyak tárgyaihoz való ragaszkodás következtében. Szellemi megkülönböztetés útján kell ezt fölismernünk. Meditálj állhatatosan az Atman felől. Mellőzd a vágyak tárgyaihoz való ragaszkodást, és béke költözik szívedbe. Ha szívedben béke honol, megjelenik Atman. És ha Atman közvetlenül észleltetik megszűnnek a kötöttségek. Gondolataink elválasztása a vágyak tárgyaitól ezért vezet megszabaduláshoz.

A tanult, aki képes valóság és nem valóság között különbséget tenni, aki meggyőződést szerzett az írások igazsága tekintetében, aki Atman szemléletéig eljutott és szabadulását tűzte ki célul, hogyan is ragaszkodhatnék a nem-valóságoshoz, amely pusztulását okozhatja?

Nincs szabadulás az olyan számára, aki testéhez és teste örömeihez ragaszkodik. A szabad ember részére mit sem jelent test és a test kötöttségei. Az alvó nincs ébren, és az éber nem alszik. E két tudat állapot merőben különbözik egymástól.

Az Atman természetének ismerője az élő és élettelen dolgok külső és belső okainak tudója az, akit szabadnak nevezhetünk. Az ilyen ember elutasítja magától a nem-valóságos jelenségeket és állhatatosan időzik Atman, az absolut és végtelen lét szemléletében.

A felismerés, amely szerint Atman alapoka minden jelenségeknek vezet a kötöttségektől való megszabaduláshoz. Nincsen magasabb fölismerés, mint az, hogy az Atman osztatlan és mindenütt jelenvaló. Aki a jelenségeket elutasítja, és állhatatosan ragaszkodik az Atman iránti odaadás megvalósításához, tapasztalni fogja, hogy az Atman mindenekben jelenvaló.

De hogyan fordulhatna el az ember a jelenségektől, ha testével azonosítja magát, ha gondolatai az érzéki vágyak tárgyaihoz tapadnak, ha vágyait kielégíti? Csak kemény küzdelem kecsegtet eredménnyel. Gyakorold a szellemi megkülönböztetést, időzz az Atman szemléletében, mondj le vágyaid kielégítéséről, mond le tetteid a kötelességeid teljesítéséből származó gyümölcsökről. Ne lásd kívánatosnak az érzékek örömeit. Ne kívánj egyebet, mint az örökkévaló üdvösség elérését.

Az írásokban ez olvasható: &quot;Ha a tanítvány mestere révén Brahman igazságáról értesült, és nyugalmat, önuralmat, megelégedettséget, türelmet megvalósítva az elmélyedést gyakorolja, tapasztalja szíve mélyén az Atmant és ráébred Atman és a mindenség azonosságára.&quot;

A kereső tehát az írások útmutatása szerint mélyedjen él Atman szemléletében, hogy az Atman mindenütt-jelenvalóságát tapasztalhassa.

Még a bölcs sem képes az én-gondolatot egy csapásra megszüntetni. Mélyen gyökeredzik az az emberi természetben. Számtalan újraszületések során marad éber az érzéki vágyakozás. Az én tökéletesen csak azokban alszik ki, akik a legmagasabbrendű, érzékfölötti tudat révén elérték a megvilágosodást.

Ha az ember gondolkodását a nem-tudás beárnyékolja, a projekció ereje, melynek természete nyughatatlanság, arra kényszerit, hogy önmagát az énnel azonosítsa. Az én azonban félrevezeti attribútumai, a vágyak segítségével.

Nehéz a projekció hatalmával szembeszegülni, mindaddig amíg a nem-tudás ereje meg nem töretett.

Ha az ember oly tisztán képes megkülönböztetni Atmant a külső jelenségektől, mint tejet a víztől, úgy önmagától oszlik el a nem-tudás köde, amely Atmant eltakarja. Ha a gondolkodás szervét már nem aprózza föl az érzéki észlelés sokfélesége, úgy minden akadály amely az Atman fölismerését teszi lehetetlenné, nyomban eltűnik. A fölismerés révén megvilágosodott birtokolja a tökéletes megkülönböztetést, amely lehetővé teszi a valódi lét, az Atman elválasztását a külső jelenségektől. Szabad tehát a maya-teremtette illúzióktól, és nincs immár alávetve halál és újraszületés kényszerének. A fölismerés, hogy Brahman vagyunk, mintegy tűzvészként pusztítja el a nem-tudás rengetegét. Hogyan is hordozhatná magában halál és újraszületés csíráját az olyan ember, aki Brahmannal való egyesülést megvalósította?

A valóság látása tökéletesen feledteti a nem-tudás tévképzeteit. Mindaddig amíg a dolgokról hamis képet alkotunk nem menekülhetünk a hamis képzetek okozta szenvedésektől.

A példa: kötélcsomót látsz és kígyónak tartod azt. Félelmed indokolt. Mihelyt azonban fölismered a valóságot, hogy a nem kígyó az amit látsz, hanem kötélcsomó a hamis képzet tünésévei a félelem is eltűnik. Ezért a bölcsnek ismernie kell a valóságot.

Szikrázik a vas, mihelyt tűzzel kerül érintkezésbe; a gondolat szerve is menten reagál, és eszmél, ha a tiszta tudattal, Brahmannal érintkezik. A hatékonyság és észlelés képességei, melyek látszólag a gondolkodás tulajdonai, nem-valóságosak; árnyképek és álmok csupán.

Maya minden változata - az én-gondolattól a testen át az érzéki tapasztalásig - nem valóságos. Nem-valóságosak mivel pillanatról pillanatra változnak. Az Atman soha nem változik.

Az Atman a legmagasabbrendű, örökkévaló, oszthatatlan, tiszta tudat, a kettőség nélküli Egy. Szemlélője a gondolkodásnak, intellektusnak és egyéb képességeknek. Különbözik úgy a finom-, mint durva-anyagitól. Ő az igazi én, a benső lét, legmagasabbrendű és örökkévaló boldogság.

Ily módon különbözteti meg a bölcs a valóságot a nem-valóságostól. Leleplező meglátása az igazságot észleli. Tulajdon Atmanát osztatlan tudatként ismeri föl. Ment a nem-tudástól, szenvedéstől, és közvetlenül részesül a béke üdvösségében.

Ha az Atman, a kettősség-nélküli egy szemlélése a Nirvikalpa Samadhi révén eléretett, örökre megoldódnak a nem-tudás kötelékei. Én, te, emez, amaz - ily gondolatok, az elkülönültség képzetei a szellemi tisztátalanság szülöttei. De ha az Atman szemlélése - a magasabbrendű absolutum, a kettősség-nélküli Egy - a Samadhiban megvalósul, eltűnik az elkülönülés észlelése. A szemlélő örökre birtokolja a valóságot.

A kereső, a nyugalom, az önuralom, a szellemi egyensúly és megelégedettség birtoklója, odaadóan gyakorolja az Atmanban való elmerülést. Ily módon tűnni fog az. elkülönültség érzete, amely a nem-tudás sötétségéből jut felszínre. Eltérítő gondolatok hiányában, önös elképzelésektől menten lehetségessé válik a Brahmannal való azonosulás.

A tanultak ismételgetése nem vált meg a világtól. Ha azonban a külső világ, az érzékek, a gondolkodás és az én a Samadhi révén belémerültek az Atman tiszta tudatába, megszűnt a világ minden kötöttsége.

Az egyedülvaló Atman többszörösként mutatkozik külső burkai különbözősége következtében. Ha e nem-valóságos burkok mellőztetnek, csak az Atman létezik. A bölcs ezért törekedjék a Nirvikalpa Samadhi megvalósítására, melyben a burkok tudatában föloszlanak. Brahman iránti odaadás következtében magad is Brahmanná válsz. Brahman felől meditáló tanítvány odaadása következtében Atmanná válik.

Az Atman való természete igen szubtilis. A durva-anyagi gondolat fölfogni nem képes. Csak a Samadhi állapotában tapasztalható, amelyet ama nemes lelkek valósíthatnak meg, akiknek gondolatai tiszták, és bírják a szellemi megkülönböztetés képességét.

Mint az arany, mely tűzben fölolvasztva, megtisztulva nyeri vissza, igazi természetét, úgy tisztul meg a gondolat szerve az idegen anyagoktól, mint sattva, rajas és tamas, és azután eléri Brahmant.

Ha a gondolkodás szüntelen meditáció révén megtisztulva betér Brahmanba, bekövetkezett a Samadhi állapota. Nem létezik ebben kettősség érzete. Brahman osztatlan üdve átélhető.

A Samadhiban nincsenek vágyak, és az ember fölött nem uralkodik a karma törvénye. Brahman megnyilvánult, bensőleg, külsőleg, mindenhol és minden időkre - anélkül hogy külön erőfeszítésre volna szükség.

Százszorta jobb Brahman igazságai felől gondolkodni, mint azokról csupán az írások utján értesülni. De százezerszer jobb ennél is a Brahman felől való meditáció. De a legfőbb jó a Nirvikalpa Samadhi.

E Samadhiban - és semmilyen más állapotban - nyilvánul meg Brahman valódi természete tisztán és világosan. Minden más állapotban többé-kevésbé csapongnak a gondolatok.

Időzz ezért állhatatosan, teljes tudatoddal az Atmanban, uralkodj érzékeiden és nyugtasd el gondolataidat. Valósítsd meg a Brahmannal való egységet, és vess véget a nem-tudásnak, melyet a maya kezdet nélküli idők óta ápolt.

A Brahmanhoz vezető úton az első lépések: beszéd feletti uralom, fölösleges ajándékok visszautasítása, világi vágyakról és megtiszteltetésekről való lemondás, Brahman iránti állhatos odaadás. Állhatatos odaadás következtében könnyű az érzékek megzabolázása. Az érzékek fölötti uralom segítségével könnyű a gondolatok elnyugtatása. A gondolatok megzabolázása következtében föloszlik az én-gondolat. Ily módon részesül a yogi Brahman üdvének örömében. Igyekezz tehát teljes szívedet Brahman szolgálatában állítani.

A megkülönböztetés erejével uralkodj gondolkodásodon. Minden akaratod vesd latba a cél érdekében. Merülj el a végtelen Atmanban és részesülsz a legmagasabbrendű békesség áldásában.

A test a vitális erő, az érzékszervek, a gondolatok, az intellektus és az én az Atman burkai. Ha az ember e burkok valamelyikével azonosítja magát, fölveszi a burok természetét és jelenségét.

Mihelyt az azonosítás megszűnik, könnyedén válik el a meditáló e buroktól és átéli az örökkévaló boldogságot.

Belső és külső erőfeszítés szükséges a burkoktól való megszabaduláshoz, és e gyakorlatot csak az végezheti sikerrel, aki megvalósította a vágytalanságot. A szenvedélyektől ment sikerrel gyakorolhatja a belső és külső önmegtartóztatást.

A külső kötöttség az érzékszervek tárgyaihoz való ragaszkodás. a belső kötöttség az önvaló azonosítása az énnel, és a sokféle gondolatformával. Csak a vágytalan képes, csak a Brahman iránti odaadás képes e kettőtől megszabadulni.

Tudnod kell, hogy az embernek a vágytalanság és megkülönböztetés annyira szükségletei, mint madárnak a két szárnya. Ezek hiányában az ember nem érhet föl ama csúcsra, ahol az élet nektárja terem.

A vágytalan megvalósíthatja a Samadhit. Samadhi megvalósítása biztosítja a megvilágosodást. A megvilágosodott szív ment minden kötöttségtől. És a megszabadult élvezheti az örökkévaló üdvösséget.

Az önuralommal rendelkező számára a vágytalanság jelenti a boldogság egyedüli forrását. Ez összekötve az Atman tiszta fölismerésével teszi az embert valóban függetlenné mindentől. Az örökifjú megszabadulás örömének ez a kapuja. Gyakorold ezért a belső és külső függetlenséget, és állandósul kapcsolatod az örökkévaló Atmannal.

Mellőzd az érzéki vágyak mérgét - halálodat jelenti. Ne büszkélkedj kasztbeli hovatartozásoddal, családoddal és társadalmi helyzeteddel Kerülj minden önzést. Szabadulj meg a tévedéstől, mely szerint azonos vagy testeddel, vagy bármely burkával. Ezek mind nem-valósak. Tartsd az Atmant állandóan tudatodban. Önvalód a valóságban: Brahman a szemlélő, a gondolkodáshoz nem kötött, a kettősség-nélküli Egy, a legmagasabb rendű valóság.

Egyetlen célodra, Brahmanra irányítsd gondolataidat. Ne engedd, hogy érzékszerveid kifelé forduljanak. Kényszerítsd azokat a központban maradásra. Tested tartsd kiegyenesedve, de ne pazarolj fönntartására gondolatokat; merülj el azonban tökéletesen Brahman szemléletében, és tapasztald, hogy te és Brahman egyek. Igyál e nektárból, melynek forrása soha nem apad el. Mit érnek a világ dolgai? Az üdvösséghez nincsen semmi közük.

Ne engedd gondolataidat elkalandozni Brahmantól. Rajta kívül minden más szenvedést-okozó. Meditálj az Atman felől, mert ennek természete maga az üdvösség. Ez a szabadulás útja.

Az önvilágló, a mindeneket szemlélő Atman, mindenkor jelen van szívedben. Ez az Atman túl van minden nem-valóságoson. Ismerd föl tulajdon önvalódként, és meditálj szüntelenül felőle.

Állandó kapcsolatot tarts fönn az Atmannal; ne engedd, hogy gondolataid eltérítsenek. Minden bizonnyal tapasztalni fogod ily módon, hogy az Atman, a te valóságos természeted.

Ragaszkodj erősen az igazsághoz: te vagy az Atman. Mellőzd vége az azonosulást az énnel és burkaival. Legyél teljesen részvétlen irányukban, mintha összetört agyagkorsók volnának. Megtisztított gondolkodásod irányuljon állhatatosan az Atmanra, a csöndes szemlélőre a tiszta tudatra. Tégy erőfeszítéseket, hogy gondolkodásod megnyugodjék. Végül is közvetlenül szemlélheted a végtelen Atmant.

Meditációd során szemléld az Atmant, mint osztatlant és végtelent; olyan az mint levegő, amely mindeneken áthatol. Ismerd föl testedtől különbözőnek, érzékeidtől különbözőnek, a vitális erőtől, a gondolatoktól és éntől különbözőnek. A korlátozottságok csupán nem-tudásunk következtében jelentkeznek.

A levegő mindenkor egyforma, nem sokszoros, bárha száz különböző nagyságú, és különböző anyagú edényt is tölt meg. És ilyen az Atman, bárha látszólag korlátozzák gondolkodás és én. A teremtőtől a jelentéktelen fűszálig nem mások mint Atman különböző nevei és formái. Nem mások mint lényegtelen jelenségek. Meditálj ezért az egyetlen valóság, a végtelen Atman felől.

Az Atman a valóság forrása. A világ jelenségeit csak elvakított szemeink látják; a fölismerés derengésekor az Atman mint maga a lét nyilvánul meg, és az elkülönült világmindenség eltűnik. Tévedés rabjaként tartod a kötélcsomót kígyónak; az igazságot fölismerve látod, hogy nem kígyó, de kötélcsomó hever előtted. És ilyenformán a világmindenség sem más mint az Atman.

Én, az Atman vagyok Brahman. Én vagyok Vishnu és Shiva is. Én vagyok a világmindenség. Rajtam kívül semmi más nem létezik. Belül és kívül is én lakozom. Elől és hátul is én vagyok. Dél és Észak is én vagyok, és én vagyok Zenit és Nadir.

Hullám, hab, örvény - való természete szerint víz. És hasonlóképpen: a test és az én nem mások mint tiszta tudat. Lényegében minden tudat, tisztaság, üdvösség.

A világ, melyet látunk, melyről szólunk, amely felől gondolkodunk, nem más mint Brahman. Brahman túl van maya Birodalmán. Korsók, lábasok és edények nem mások mint amiből formáltattak: agyag. Az ember iszik maya borából és révületében különbözőeknek látja a dolgokat. És ezért így beszél: &quot;te&quot; és &quot;én&quot;.

Az írás így tanít: &quot;végtelenség ott van, ahol mást nem látunk, hallunk és tudunk&quot;. Nincs kettősség.

Én vagyok Brahman a folttalan, oszthatatlan, határtalan, mozdulatlan, változatlan. Nincs külsőm és belsőm. Csak magam létezem. Én vagyok a kettősség-nélküli egy. Mi más volna még tudásra érdemes? Én vagyok Brahman. Brahman ez a világ és dolgai. Az írások szerint Brahmanon kívül semmi nem létezik. A megvilágosodottak megtagadják a világi kötöttségeket.

Mondj le minden testi örömről ós földi reménységről, miközben nem azonosítod magad többé durva-anyagi testeddel. Ezután ne azonosítsd magad finom-anyagi testeddel sem. Észleld magad vagy Brahman, az örökkévaló üdvösség, akinek magasztosságáról az írások beszélnek. Így élhetsz Brahmannal egyesülten.

Mindaddig amíg az ember halandó testében él tisztátalan marad, és tartania kell ellenségei támadásától. Betegség, halál és újraszületés tartják rettegésben. Viszont ha az Atman, a tiszta és változatlan, a jóság teljessége felől meditál, szabadulhat minden gonosztól. Ezt az igazságot is közlik az írások. Mellőzd a tévedést: az azonosulást a burokkal, amilyen az én és a többi, melyek az Atmant elborítják. Ily módon csak Brahman marad, a legmagasabbrendű, a változatlan, a kettősség-nélküli Egy.

Ha a gondolkodás tökéletesen belémerült a legmagasabbrendű létbe, az Atmanba, Brahmanba, az absolutba, akkor eltűnik a jelenségek világa. Léte immár nem több, mint üres szó.

A jelenségek világa fantom. Csupán egyetlen valóság létezik, amely hasonlatos a tenger áradásához, amelyben föloldódik minden jelenség. Ez a valóság változatlan és alakot nélkülöző. Hogyan is lehetne fölosztani?

Sem szemlélő, sem szemlélés, sem szemlélt nem létezik valójában - csupán az egyetlen valóság. Hogyan is lehelne fölosztani?

Tévedésünk okai abban föloldódnak, eltűnnek miként sötétség a fényben. Ez a legmagasabbrendű, az absolut, a kettősség-nélküli Egy. Hogyan is lehetne fölosztani?

Csupán egyetlen valóság létezik, az Egység mint olyan. Ez föl nem osztható. Ha a többszörösség igaz volna és nem csak látszólagos, hogyan volna csak az álomtalan alvás állapotában tapasztalható?

Ha ráébredtünk az örökkévaló Atmanra, a legmagasabbrendű tudatra, a világmindenség nem létezik többé. Tapasztalható a megkülönböztetéseken és föloszthatóságon túli Brahman. Soha, sem múltban sem jelenben, sem jövendőben nem azonos a kötélcsomó a kígyóval.

Az írások magyarázzák, hogy ez a relatív világmindenség csak jelenség. Az absolutum nem osztott. Az álomtalan alvás állapotában a világ is eltűnik.

Tévedésünk vetíti a világmindenséget Brahmanra. A bölcs azonban fölismeri, hogy ez a világmindenség nem bír elkülönült létezéssel, de azonos alapokával, Brahmannal. A kötélcsomó jelentkezhet kígyó képében; kötélcsomó és kígyó látszólagos azonossága azonban csak addig áll fönn, amíg tévedésünk tart.

A látszat gyökere a durva-anyagi gondolkodásban rejlik. Ha ezen túljutottunk el kell tűnjék. Merülj el tehát az Atman, a valóság, legbensőbb lényed szemléletében.

A bölcs, akinek gondolatai Brahmannal egyesültek, fölismeri az osztatlan lényeget szívében. Brahman túl van szavakon és gondolatokon. Ő a tiszta, örökkévaló tudat, az absolut üdvösség. Nem mérhető és semmivel össze nem hasonlítható. Mindenkor szabad, tevékenység nélküli, mint a menny oly határtalan, oszthatatlan és absolut.

Ha gondolataink tökéletesen egyesültek Brahmannal, fölismerjük osztatlan lényegét szívünkben. Brahman túl van okon és okozaton, ő maga a gondolatokon túli valóság. Örökké egyforma és túl van a fogalomalkotáson. Lényegét az írások magyarázzák és bennünk az én-gondolat révén nyilatkozik meg.

Ha a gondolat szerve tökéletesen egyesült Brahmannal, a bölcs osztatlanul észleli Brahmant szívében. Brahman nem ismer öregedést és halált. Ő maga a kezdet nélküli és örökkévaló valóság. Hasonlatos parttalan víztükörhöz. A gunák játékán túl van az Egy, az Örökkévaló tökéletes, nyugalomban.

Időzz a valóságos léttel való egyesülés állapotában és ismerd föl az Atman végtelen gyönyörűségét. Menekülj a világ kötöttségeiből, az enyészet szagától. Feszítsd meg minden erőddel a szabadulás érdekében. Nem hiába, születtél, ha így cselekszel.

Meditálj az Atman, igazi lényegiséged felől, amely ment a burkoktól, határoltságoktól, és észleld. a végtelen létet, fölismerést és üdvösséget, a kettősség-nélküli Egyet. Ezután menekülhetsz a születés és halál körforgásából.

Múltbeli cselekvések okozatai zárják a bölcset testébe. De részére az csupán jelenség, olyan mint az árnyék. És ha azután elválik megmerevedett testétől, nem kell többé másikat felöltenie.

Tapasztald Atmant az örökkévaló tiszta tudatot, az üdvöt. Válj el teljesen a testi buroktól, amely nehézkes és lusta. Váladékaira gondolva utálat tölt el.

A bölcs Brahman tüzével pusztítja el nem-tudását. Atman tapasztalása ily módon lehetséges, a tiszta tudat és üdvösség így elérhető. A tehén vonakodás nélkül tűi, hogy koszorút akasszanak nyakába. A Brahman ismerője közömbös sorsa irányában, mert tudja hogy az múltbeli cselekvések eredménye. Gondolati Brahmanba merültek. A Brahman ismerője megvalósította az örökkévaló boldogság állapotát.

Vágy és kívánságok nem kötik többé anyagi testéhez. Szívben az Atman üdvét tapasztalni, a külső világban Atman végtelen boldogságát, átélni a yogi jutalma, ha elérte a tökéletes fölszabadulást.

A szenvedélymentesség, gyümölcse a megvilágosodás; a megvilágosodás gyümölcse a vágyak megszűnése. A vágyak megszűnésének gyümölcse az Atman üdvösségének tapasztalása az örökkévaló bölcsesség.

A kezdeti lépések érdektelenek, ha nem járod végig az utat. Vágytalanság, legmagasabbrendű megelégedettség és összehasonlíthatatlan üdvösség természetszerűen következnek egymás után.

Ismert tény, hogy a megvilágosodás gyümölcsét a szenvedések megszűnése képezi. Nem-tudás következtében követjük el a gonosz tetteket. De hogyan is követhetnénk el gonosz tetteket, ha fölébredt bennünk a megkülönböztetés képessége?

A megvilágosodás következtében elfordulunk a gonosztól és nem valóságostól. Az ezekhez való ragaszkodás a nem-tudás következménye.

Hasonlítsd össze ama két embert, akik közül az egyik ismeri a délibábot, a másik nem. Az első elfordul a tévképzettől, a másik gyönyörűségét leli abban. A fölébredettet nem csábítja többé a jelenségek világa - ez a jutalma.

Szívedben vágd el a nem-tudás csomóját, és menten megszűnik a világi javak utáni vágyakozás. Létezhet-e ezután olyasmi e világon ami eltéríthetne?

Ha vágyak tárgyai vonzerővel nem bírnak, a lemondás akkor tökéletes. Ha én-gondolat már nem létezik, a fölismerés akkor tökéletes. Ha a gondolkodás Brahmanba merült, a személyes én visszavonulása akkor tökéletes.

A Brahman tudatába merült megszabadult az objektív világ erőszakos tirannizmusától. Mások örömeit oly részvéttelenül szemléli, mint gyermek vagy álomból ébredt ember nevetséges álombeli vízióit. A világ tudatos szemlélője ráébred a jelenségek világának álomszerű voltára. Soha nem múló érdemek gyümölcseinek élvezője az ilyen ember, valóban áldott az ilyen, és érdemes a tiszteletre.

Az önuralommal rendelkező megvalósíthatja az örökkévaló üdvösséget. Brahmanba merülten tapasztalja a cselekvéseken túli változásoknak ki nem tett valóságot.

A megvilágosodás állapotát így ismertetik az írások: Atman és Brahman egységének szüntelen tudata, amikor Atman azonosítása a burkokkal megszűnt. Minden kettősség fogalma eltűnt. Ily tudatban időtől neveztetik megvilágosodottnak.

A megvilágosodás állapotában időző már ebben a létformában szabad. Üdvössége végtelen. Szinte megfeledkezik e világ jelenségeiről.

De annak ellenére, hogy gondolkodása Brahmanba merült, tökéletesen éber marad, természetesen mentes az éber-állapot nem-tudásától. Tudatos, de tökéletesen vágytalan. Az ilyen ember már ebben a testetöltésben szabadnak nevezhető.

Annak ellenére, hogy testében él, azt nem tekinti különbnek, mint árnyékát. Nem nyugtalanítja többé az &quot;én&quot; és &quot;enyém&quot; gondolata. Ezek az ismérvei az olyan embernek, aki már ebben a létformájában szabad.

Nem okoz néki örömöt ha múltjában kutathat. A jövő képe sem érdekli. A jelene irányában részvétlen. Ilyen ama ember, aki már e létformájában szabad.

Jó és gonosz részére mintha nem léteznének. És bárha tárgyak és személyek különbözőnek tűnnek, az ilyen ember mindeneket az egyformaság szemszögéből szemlél. Mivel mindenekben Brahmant lát. Ilyen az ember, ha már e létformájában elérte a szabadságot.

Sorsa lehet jó vagy rossz, semmi nem érinti. Az ilyen ember e létformájában szabadnak nevezhető.

Gondolatai szüntelenül az isteni üdvösséget élvezik, és nem tesznek különbséget külső és belső között. Az ilyen ember már e létformájában szabad.

Az élet tovaszáll: ő részvétlen szemlélőként tapasztalja. A testtel érzékszervekkel és egyebekkel nem azonosítja magát. Ezek az ismérvei az olyan embernek, aki már e létformájában szabad.

Az írások eleven szavai segítségével valósította meg Brahmannal való egységét; újraszületnie immár nem kell. Az ilyen ember már e létformájában elérte a szabadságot.

Soha nem azonosítja magát testével és érzékszerveivel. A tulajdon nem bír ránézve vonzerővel. Erről ismerhető föl az olyan ember, aki már e létformájában elérte a szabadságot.

Érzékfeletti látása révén fölismerte hogy az ember és Brahman, vagy Brahman és a világmindenség között nincsen különbség. Mivel Brahmant mindenekben szemléli. Az ilyen ember érte el már e létformájában a szabadságot.

Szentek tisztelik, gonoszak bántják - érzelmei nem változnak. Erről ismerhető föl az olyan ember, aki már e létformájában elérte a szabadságot.

Folyók torkollanak a tengerbe, de a tenger mozdulatlan marad. Érzékszervek tárgyai hatolnak gondolkodása szervébe, de a szabad közömbös marad irányukban. Mivel az egyetlen valóság tudatában időzik. Ő valóban szabad már ebben a létformájában.

Brahman valóságának fölismerője nem ismerheti a világ kötöttségeit. A kötöttségek észlelője nem ismeri Brahmant. Nem-tudásban él és rabja érzékeinek.

Brahman föllelőjéről már nem mondhatjuk, hogy erős benyomások következményeképpen és régi szokások révén, múltbeli vágyak miatt ragaszkodik érzékei tárgyaihoz. Vágyai és hajlamai ugyanis kialudtak, éppen mivel Brahmannal való azonosságát fölismerte.

Érzéki vágyat anyja iránt szenvedélyes ember sem érez. És hasonlóképpen Brahman ismerője mentes a világ utáni vágyakozástól.

Az írások tanítják, hogy a meditációba merült is tudatában van a külvilágnak, ama hajlamai következtében melyek korábbi életmódjából fakadnak. E hajlamok azonban önmaguktól szűnnek meg.

Ameddig az ember örömet és bánatot tapasztal, korábbi hajlamai fönnmaradnak. Minden okozatnak oka van. Ok nélkül okozat nem létezik.

Az álomból fölébredett álombeli cselekedetei semmivé válnak. A fölismerésre ébredt, Brahmannal azonosult számára milliónyi inkarnáció okai válnak semmivé.

Álomban jót és rosszat vihet végbe az ember, ilyen, álmok azonban sem mennybe sem pokolba nem juttathatnak. Az Atman mindenkor szabad és tiszta, és miként a levegő megfoghatatlan. Az Atmant megvalósító végleg szabad, azaz nem kötik múltbeli, jelenbeli és jövőbeli cselekedetei. Korsóbazárt levegőt nem érinti a bor szaga. Az Atmant nem érintik az őt körülvevő burkok tulajdonságai.
A tanítvány:

Megértem, hogy a megvilágosodás elérése után az Atmant már semmi cselekvés nem érintheti. De mi történik ama cselekedetekkel, amelyek a fölismerés hajnala előtt történtek? A fölismerés ezek hatásait nem változtathatja meg. Kilőtt nyíl nem téríthető már el céljától.

Amennyiben tévedésből tigrisnek tartva egy tehenet arra lövök, a nyíl nem áll meg ha tévedésre rádöbbenek, és eltalálja a tehenet.
A mester:

Igazad van. Múltbeli cselekedetek hatalmasak, amennyiben hatásuk már megkezdődött.

Megvilágosodott lelkek esetében is kifejtik hatásukat a tapasztalat síkján. A fölismerés tüze a jelen és jövő karmáját égeti el, és elpusztítja a múltbelit is ha hatása még nem kezdődött el. Viszont az olyan embert, aki Brahmannal való azonosságát már fölismerte valójában mi sem érinti. Az ilyen ember Brahmannal, az Eggyel, a tulajdonságoktól menttel egyesült.

A szemlélő az Atman tudatában él. Brahmannal való azonosságát megvalósította. Brahman tiszta. és ment minden tulajdonságtól, melyek a durva-anyagi és finom-anyagi burkok sajátjai. Múltbeli karma e burkokhoz tartozó. Ezért nem érinthetik a szemlélőt. A fölébredett végleg megszabadult az álom látszatvilágától.

A fölébredett nem azonosul már álomtestével, álomcselekedeteivel, vagy álma tárgyaival. Fölébredésével önmagára ébred. Már nem hisz az álomtárgyak valóságában, tehát nem igyekszik azokat megszerezni. Ha kívánná még az álombeli tárgyakat, úgy nem volna fölébredettnek nevezhető.

Hasonlóképpen a Brahman fölismerésére ébredt, aki az örök Atmannal való egyesülésben él, e valóságon kívül mást nem lát. Minden bizonnyal szüksége van még táplálékra amíg él, hogy testét fönntarthassa. De az ilyen aktusok alapja a megszokás, az emlékezet. Álombeli cselekedetekhez hasonlíthatóak, amelyekre emlékezünk.

A testi születés tehát a karma következménye: mondhatnánk ezen az alapon, hogy a múltbeli cselekedetek csak a testet érintik. Az Atman kezdet nélküli. Nem a karma gyümölcseként született. Ilyen formán az olyan elképzelés, amely szerint a karma érinthetné, hamis.

Az írások világosan leszögezik: az Atman &quot;nem - született, örökös és ment az enyészettől&quot;. Hogyan is érinthetné a karma az olyan embert, aki az Atman tudatában él? A múltbeli cselekvések következményei az olyan embert érinthetik csak aki testével azonosítja magát. A megvilágosodott azonban tudja, hogy ez az azonosítás téves. Ezért a karma nem érintheti.

De a gondolat, hogy múltbeli karma a testet érinti, szintén tévedésen alapszik. Hiszen a test nem-valóságos: Hogyan volna lehetséges nem valóságos születése, vagy nem-született halála? Cselekedetek hogyan érinthetnek olyan valamit, ami a valóságban nem létezik? A fölismerés fényében tűnik a nem-tudás, és valamennyi kihatása. A tudatlan kérdezheti: Ha ez igaz, hogyan létezhetik továbbra is egy megvilágosodott teste? Az írások szerint a test fönnmaradását múltbeli cselekedetek okozzák - viszont ez a magyarázat a tudatlanok értelmi képességéhez mért. A kérdést nem a megvilágosodott szemszögéből válaszolják meg.

A megvilágosodott szemszögéből tekintve Brahman mindenekben létezik - a kezdet- és vég nélküli, a mérhetetlen, a változatlan, a kettősség-nélküli Egy. Brahmanban nem létezik különbözőség maradéka sem.

Brahman tiszta lét, tiszta tudat, örökkévaló üdvösség. Túl van minden cselekvésen; Kettősség-nélküli Egyben nem létezhetik különbözőség.

Brahman a legbenső tudat, mindenütt jelenvaló és végtelen. A kettősség-nélküli Egy. Brahmanban nem létezik különbözőség.

Brahman ki nem kerülhető, mivel mindenhol jelenvaló. Brahman meg nem ragadható, mivel érzékfeletti. Át nem fogható, mivel maga fog át mindeneket. Ő a kettősség-nélküli Egy. Benne nem létezhet semmi különbözőség.

Brahman rész-nélküli és ment minden tulajdonságtól. Absolut, folttalan, kettősség-nélküli Egy. Brahmanban nem létezik különbözőség.

Brahman meghatározhatatlan, szavakon, gondolatokon túli, kettősség-nélküli Egy. Brahmanban nem létezhet különbözőség.

Brahman maga a valóság. Önvilágló, tiszta, absolut tudat, semmihez nem hasonlítható, kettősség-nélküli Egy. Brahmanban nem létezhet különbözőség.

A szellemi keresők, a tártszívű lelkek, a vágytalanok, a kötöttségektől mentesek, a nyugalmasak, az önuralommal rendelkezőek tapasztalhatják Brahman magasztos, valóságát, egyesülhetnek vele, és elnyerhetik a legmagasabbrendű üdvösséget.

Gyakorolnod kell tehát a megkülönböztetést, hogy megvalósíthasd Brahman valóságát. Tapasztald az Atman valóságos természetét, az üdvösség teljességét. Mellőzd a tévedéseket, gondolkodásod gyümölcseit. Szabaddá és megvilágosodottá így válhatsz, és áldott lesz életed.

Nyugtasd el tökéletesen gondolataidat és térj be a Samadhi állapotába. Szemléleted így megtisztul és Atman igazsága megnyilvánulhat. Tanítód megismertette véled Brahman igazságát, amint az az írásokban kinyilatkoztattatott. A te feladatod eme igazság megvalósítása. Szíved kétségei csak ily módon szüntethetőek meg.

Miképpen győződhetsz meg arról, hogy mentes vagy a nem-tudástól, hogy az Atmant, az absolut tudatot, az örökkévaló üdvösséget megvalósítottad? Az írások szavai tulajdon értelmed és tanítód magyarázatai meggyőzhetnek. Az egyetlen bizonyíték azonban csak a közvetlen tapasztalás lehet.

Kötöttség és szabadság, kielégültség és nyugtalanság, egészség és betegség személyes tapasztalás kérdése. Te ismered magadat és körülményeidet? Mások legföljebb megközelíthetik az igazságot. Tanító és írások fölkelthetik a szellemi képességeket, de a bölcs tanítvány saját tapasztalata révén éri el a szabadulást, a megvilágosodást.

Törekedj közvetlen tapasztalásra. Önmagadban valósítsd meg az istenséget. Ismerd föl az Atman és önvalód azonosságát, érd el a tökéletességet. Összpontosítsd gondolataidat, és időzz az Atman tudatában.

A Vedante következetessége így hangzik: Brahman minden - az a világmindenség és valamennyi lény. A szabadság nem más, mint a Brahman osztatlan igazságában élni.

A tanítvány figyelmesen hallgatta mestere szavait. Megtanulta a legmagasabbrendű igazságot, melyet az írások közölnek, és meggyőződését alátámasztotta tulajdon ítélőképessége. Ezután visszavonta érzekeit a jelenségek világától és gondolati az Atmanra összpontosultak. Teste eközben mozdulatlan maradt, mint kőszobor.

Gondolatai tökéletesen elmerültek Brahmanban. Egy idő múlva mindennapi tudatára ébredt és kitörő örömmel így nyilatkozott: Az én eltűnt; tapasztaltam Brahmannal való azonosságomat; a vágyak immár nem uralkodnak rajtam. Mentes vagyok a nem-tudástól, és nem tartom már valóságosnak a világmindenséget. Mivel volna mérhető az öröm melyet átélek? Mivel volna összehasonlítható? Nem ismerek mást mint határtalan boldogságot!

Brahman tengere nektárral telített, az Atman örömével. A kincset, amelyet ott találtam, szavakkal leírni, nem tudom. Gondolatokkal meg nem közelíthetem. esőcseppként hulltam a tengerbe, Brahman végtelenségébe. A csepp föloldódott a tenger vizében, én egyesültem Brahmannal. Atman örömében időzöm tehát, bárha testemben továbbélek.

Hova lett a világmindenség? Ki vette el? Elmerült valamiben? Röviddel ezelőtt még létezett. Most azonban nincsen. Valóban csodálatos mindez!

Itt van Brahman tengere, a végtelen boldogság. Vonzalom és taszítás immár nem létezik számomra. Hiszen Brahmanon kívül semmi sem létezik.

Végérvényesen tisztában vagyok azzal, hogy magam vagyok az Atman, akinek természete örökkévaló boldogság. Nem látok, és nem hallok egyebet. Nem ismerek semmi olyasmit ami tőlem különböző volna.

Leborulok a nagy lélek, a mester előtt. Te ment vagy a kötöttségektől, és legnagyobb vagy a bölcsek között. Megtestesítője vagy az örökkévaló üdvösségnek. Irgalmad hatalmas, mint a tenger.

Szemeid részvéttel tekintenek rám. Tekinteted holdsugárhoz hasonlatos, és felüdíti halandó lényemet. Vigasztalóm születés és halál körforgásában. E pillanatban átélem kegyelmed ajándékát.

Valóban áldott vagyok. Elértem életem célját. Az újraszületés sárkánya többé meg nem ragadhat. Részesültem a végtelen gyönyörében. Fölismertem való természetemet, és mindezt irgalmadnak köszönhetem!

Valóban áldott vagyok! Elértem életem célját. Az újraszületés sárkánya többé meg nem ragadhat. Részesültem a végtelenség gyönyörében tudatára ébredtem való természetemnek, és mindezt kegyelmednek köszönhetem!

Misem láncol e világhoz. Fizikai testemmel immár nem azonosítom magamat, nem vagyok azonos gondolkodásom szervével sem. Magam vagyok az Atman - a halhatatlan. Az Atman vagyok - a végtelen, a tiszta, az örökös béke.

Nem vagyok azonos a tettek elkövetőjével, sem a tettek következményeinek learatójával. Túl vagyok a változásokon. Természetem a tiszta tudat. Absolut valóság és örökkévaló jóság vagyok.

Nem én látok, hallok, szólok, cselekszem, szenvedek vagy élvezek. Én az Atman vagyok, az örökkévaló, mindenkor létező, a cselekvéseken túli, a határtalan és kötetlen - semmi más mint tiszta és végtelen tudat.

Nem vagyok ez, vagy amaz, minden dolgok kinyilatkoztatója vagyok. A legmagasabbrendű, az örök tisztaság vagyok. Nem létezem kívül, vagy belül, Brahman vagyok a kettősség-nélküli Egy.

A kezdet- és vég nélküli, semmivel össze nem hasonlítható valóság vagyok. Nincs részem az &quot;én&quot; és &quot;te&quot; tévedésében. &quot;Ez&quot; vagy &quot;amaz&quot; fogalmai számomra nem léteznek többé, mert magam vagyok Brahman, a kettősség-nélküli Egy, a végtelen üdvösség, az örök és változatlan igazság.

Magam vagyok mindenek menedéke. Elpusztítok minden bűnt és tökéletlenséget. Tiszta és oszthatatlan tudat vagyok. Szemlélője vagyok mindenkinek. Senki nem uralkodik rajtam. Ment vagyok az &quot;én&quot; és &quot;enyém&quot; fogalmaitól.

Atmanként létezem minden lényben, minden belső és külső jelenségek okaként. Magam vagyok aki örül, és egyben magam vagyok az öröm tárgya is. A nem-tudás napjaiban úgy véltem, hogy elkülönültségem valóságos. Most tudom, hogy én vagyok minden.

Bennem van az osztatlan öröm óceánja. Maya szele játszik e fölött, megteremtve és föloszlatva a világ jelenségeit.

A nem-tudás rabságában sínylődő emberek azt hiszik, hogy testi és szellemi forma börtönében létezem. És hasonlóképpen osztják föl az időt, az állandót, évekre és évszakokra.

De mindegy, hogy mivel borítják a balgák a valóságot; az változatlan marad. A délibáb tengere nem képes benedvesíteni a sivatagot.

Miként a levegő, én is színezhetetlen vagyok. Miként a nap én is különböző vagyok a leleplezettektől. Mint a szikla, szilárd, mint a tenger végtelen vagyok.

Az eget nem szoríthatják határok közé a fellegek. Testem hasonlóképpen nem jelenti határomat.

Hogyan is érinthetnének az éber álom, és álomtalan alvás állapotai? Mindezek a test tapasztalatai.

Külső formám keletkezik és tűnik. Cselekszik és learatja a cselekvések gyümölcseit. Öregszik és meghal; én azonban halhatatlan vagyok.

Nem ismerem a vágyakozást, sem annak megszűnését. Mivel mindenkor ugyanaz vagyok, és oszthatatlan. Miként is cselekedhetnék az aki örökkévaló, mindeneket átfogó, tökéletes és végtelen? Mi után vágyakozhatnék?

Nincsenek szerveim, alakom és gondolataim. Változás tehát nem érinthet. Magam vagyok az üdvös és osztatlan tudat. Hogyan is ismerhetnék jó, vagy gonosz cselekvést? Az írások tanítják, hogy az Atmant nem érinti sem jó sem rossz.

Az ember merőben különbözik árnyékától. Ami az árnyékot érinti, az igaz valóját nem érintheti.

A szemlélt tárgy tulajdonsága nem befolyásolhatja a szemlélőt, aki ettől függetlenül létezik. A tárgyak sem befolyásolhatják ama fényforrást amely azokat megvilágítja.

A nap tanúja a történéseknek, de azoktól merőben különbözik. A tűz elégeti a tárgyakat, de azoktól merőben különbözik. A kötélcsomó tévesen kígyónak tartatik, de ettől függetlenül mégiscsak kötélcsomó marad. És hasonlóképpen magam is a változatlan Atman vagyok, a tiszta tudat, amely merőben különbözik a látszólagos formától.

Nem én vagyok a cselekvő és másokat sem én birok cselekvésre. Nem én vagyok a tapasztaló, és másokat sem én késztetem tapasztalásra. Nem én látok, és másokat sem én teszem erre képessé. És az önvilágló, érzékfeletti Atman vagyok.

A nap tükröződik a vízben. Ha a víz mozdul, a balga úgy véli, hogy a nap mozdult meg. Az Atman a fizikai és mentális testben tükröződik. A test mozdul és cselekszik, és a balga úgy véli &quot;én cselekszem, észlelek és halok meg&quot;.

Ez a test élettelenül hullhat vízbe, vagy a talajra. Engem ez nem érint. A korsó belsejébe zárt levegőt nem érinti, ha széttörik a korsó.

Cselekedni, örülni, szomorkodni, szabadnak lenni, vagy kötöttségeken vergődni, mindez az intellektus különböző állapota. Semmi közük az Atmanhoz, a Brahmanhoz, az absoluthoz, a kettősség-nélküli Egyhez. És ha maya százezernyi formát ölt is - mi közöm nékem mindehhez, ha magam azokkal nem azonosítom? Felhő az eget be nem szennyezheti.

Ez az egész világmindenség - mayatól kezdődően a legkülsőbb formákig - nem más mint Brahman árnyéka. És én vagyok ez a Brahman, a kettősség-nélküli Egy, a kezdet és vég nélküli.

Én vagyok Brahman, mindenek alapja. Én nyilatkoztatom ki a dolgokat, én ruházom föl azokat formákkal, de engem semmi nem érinthet. Én magam vagyok örökkévaló, tiszta, változatlan és absolut.

Én Brahman vagyok, mindenek alapja, a kettősség-nélküli Egy. Maya a megsokszorosodott velem együtt eltűnik. Túl vagyok fogalmakon és gondolatokon - lényegisége vagyok a dolgoknak: Az igazság vagyok, a fölismerés. Végtelen vagyok, az absolut üdvösség.

Túl vagyok cselekvéseken - a valóság vagyok amely változatlan. Mentes vagyok részektől és formától. Semmi nem tartalmazhat engem, mivel magamban létezem, én a kettősség-nélküli Egy.

Én vagyok a világmindenség lelke. Minden vagyok és egyben mindenek felett álló. Én vagyok a kettősség-nélküli Egy. Tiszta tudat vagyok, elkülönült és mindeneket átfogó. Magam vagyok a boldogság. Magam vagyok az örökkévaló lét.

Alázattal borulok le előtted nemes úr, mesterem. Irgalmad folytán értem el e magasztos állapotot. Énem birodalmának immár királya vagyok.

Álmodtam mindezidáig. Álmomban vándoroltam a tévedések sűrűjében, születésről születésre bánat és szenvedés közepette. Rabságba döntött halál és újraszületés kényszere. Irgalmad ébresztett a való létre, ó mesterem. Végleges megszabadulásomat néked köszönhetem.

Tisztelet adassék néked. Egy vagy Brahmannal, a tökéletes fénnyel, amely e világ árnyékát teremti.

Az érdemes tanítvány föllelte az Atman örömét a Samadhiban Végleg fölébredt az igaz valóságra. Fejet hajtok tehát előtted mesterem, és kiöntöm előtted szívem örömét:

A világmindenség észlelése tulajdonképpen Brahman észlelése. Ez a világ valójában nem más, mint Brahman. Brahmant szemlélje mindenkor a szem, a szellem és a szív. Fizikai szemünk csupán fizikai tárgyakat láthat. A megvilágosodott csupán a valóságot láthatja.

A bölcs, a magasrendű üdv ismerője örömét külső formákban nem lelheti. A festett hold hasonlítható-e az igazihoz?

A nem valóságos tapasztalása igazi kielégülést nem adhat. Atman tapasztalása az igazi kielégülés.

A nemes lélek napjai ekképpen teljenek: szemlélje mindenekben az Atmant, örvendezzék az Atman tökéletességében. Irányítsa gondolatait az Atmanra, a kettőség-nélküli egyre.

Az Atman az egyedülvaló osztatlan; tiszta tudat. Formákkal fölruházni annyi, mint lyukakat ütni a levegőbe. Tudjad, hogy magad vagy az Atman, az öröktől fogva üdvös, és valósít meg a végérvényes békességet. Időzz a boldogságban, amely végtelen csöndesség.

A csönd eme állapota tökéletes békesség, melyben az intellektus, már nem foglalkozik semmi nem-valóságossal. E csöndben ismeri meg a nagy lélek, Brahman ismerője az igazi üdvösséget: egységét Brahmannal.

Atman és Brahman azonosságának ismerője e nagy csöndnél hatalmasabb boldogságot nem ismer, mivel abban hallgat el örökre minden vágyakozás.

Bármit tesz, halad, ül, vagy áll - a megvilágosodott látnok mindörökre élvezője határtalan szabadságának.

Ha a nagy lélek Brahmant tapasztalta, úgy nincs szüksége bizonyos helyre, időpontra, előírásokra vagy tárgyakra, hogy meditációját megvalósítsa. Atman fölismerése nem függ bizonyos meghatározott körülményektől.

Szükség van e bizonyos meghatározott körülményekre ahhoz, hogy fölismerjük a korsó korsó voltát? Ha szerveink egészségesek ez nem ütközik nehézségbe.

Az Atman mindenkor jelenvaló. Ha érzékfeletti tapasztalás megvalósíttatott, úgy jelenléte nyilvánvalóvá válik.

Nincs szükség előfeltételekre, bizonyítékokra - tudom, hogy nevem Devadatta. &quot;Én vagyok Brahman!&quot; bizonyítása sem szükséges Brahman ismerője számára.

Az Atman, az önvilágló teremtője a látható világnak. E világban, azonban mi leplezhetné le az Atmant? Az, Atmantól elválasztva a jelenségek testetlenek, nem valóságosak.

A Vedák, a Puranák, miden szentiratok és a lények létüket az Atmannak köszönhetik. Az Atmant ezek egyike sem nyilváníthatja ki, hiszen mindenek általa lepleztetnek le.

Az Atman önvilágló, hatalma végtelen és jelenségeken túli. Forrása a tapasztalásoknak és aki Atmant ismeri ment minden kötöttségtől. Atman a legnagyobbak legnagyobbika.

Az érzékek által észleltek örömet és bánatot nem okozhatnak néki. Azokhoz nem kötött, azokat nem taszítja. Az Atman üdvösségének élvezője véglegesen kielégített.

A játszó gyermek megfeledkezik éhségről és fájdalomról. Brahman ismerője hasonlóképpen feledkezik meg &quot;én&quot; és &quot;enyém&quot; fogalmairól.

A holnappal nem törődve koldulással teremti elő mindennapiját. Tiszta forrás vizével enyhíti szomjúságát. Félelem nélkül alszik a vadon sűrűjében. Ruházatra nincs szüksége. Föld az ágya, és ösvénye a Vedanta. Játszótársa pedig Brahman a mindenütt jelenvaló.

Az Atman ismerője nem azonosítja magát testével. Azt járműnek tekinti. Értékes tárgyak nem többek szemében, mint játékszerek.

Mellőzi a szentség külső jeleit, mert mentes minden kötöttségektől. Viselhet drága ruházatot, de járhat ruhátlanul is. Állatbőr boríthatja, de öltözhet a tiszta tudás köntösébe is. Bolondnak, gyermeknek, tisztátalan szellemnek vélhetik - közömbösen halad a világ országútján.

Elmélyedve, egymagában vándorol. Vágyakozás nélkül szemléli a vágyakozások tárgyait. Atman jelenti kielégülését. Atmant látja mindenekben.

Bolond, vagy bölcs képében jelentkezik. Egyszer, királynak, máskor gyöngeelméjűnek látszik. Egyszer nyugodalmas és hallgat, míg máskor úgy ragadja magával az embereket, mint óriáskígyó a zsákmányát. Sokszor tisztelik, sokszor sértegetik, sokszor ügyet sem vetnek rá. Így él a megvilágosodott, de mindenkor egyaránt az üdvösség állapotában.

Mit sem birtokol, de mégis elégedett. Védtelen, de mégis sebezhetetlen. Nem élvezője semminek, de mégis boldog. Hozzá senki nem hasonlítható, de ő ennek ellenére mindenkire mint egyenrangúra tekint.

Cselekszik bár, de cselekedetei nem kötik. Learatja bár előző cselekedeteinek gyümölcsét, de semmi nem érinti. Teste van, de azzal nem azonosítja magát. Különálló személyiség, de mégis mindenekben jelenvaló.

Brahman ismerője, a test-tudatától mentes, örömet és bánatot, jót vagy rosszat immár nem észlel.

A durva-anyagi és finom-anyagi burkokkal való azonosulás okozza fájdalom és öröm, jó ós rossz észlelését. Minden azonban nem létezheti olyan számára, aki az Atmant megvalósította és így tökéletesen szabaddá vált.

Napfogyatkozáskor a föld árnyéka a napra hull. A tudatlan azt hiszi, hogy a nap eltűnt. A nap azonban el nem tűnhet.

A tudatlanok úgy vélik, hogy a test ismeri föl Brahmant és ez okból azonosulnak azzal. A Brahman részére azonban a test nem más mint árnyék.

A bölcs testére úgy tekint mint kígyó levetett bőrére. A test mozgását az életerő teszi lehetővé.

A fatönköt a folyam hullámai űzik, a testet az idő áramlat hajtja. Múltbeli tettek következményei révén örvendezik vagy szenved.

Előző létformákban, melyekben nem-tudásban időzött, teremtette ama karmát, amely a létformájában jó, vagy rossz gyümölcsöket érlelt. Felismerésre ébredve azonban most már nem azonosítja magát testével. Az mozdul és élvezi a jót, vagy szenvedi el a rosszat, de nem az Atman.

A bölcs nem fordul el és nem ragaszkodik semmihez. Részvétlenül szemlél mindeneket. Nem számít jutalomra, mivel tökéletes kielégülést talál Atman nektárjában.

Földi és mennyei boldogságról lemondva merül el az Atman szemlélésében a bölcs, és így valóban ő maga Shiva. Szabad a test börtönében is, mivel elérte az áhított célt: Brahman ismerőjévé vált. Ha testét levetette Brahmanba merül és maga sem más mint a kettősség-nélküli Egy.

Szerepek százai sem változtatják meg a színészt. Brahman ismerője is mindenkor csak Brahman lehet.

A Brahmannal való egység megvalósítója nem becsüli többre mulandó testét hulló falevélnél. Test-tudatát elhamvasztotta a felismerés tüze.

A megvilágosodott lélek állandóan tudatában van Brahman voltával. Szüntelenül élvezi az Atman üdvösségét. Testét levetve nem törődik azzal, hogy hely, idő vagy körülmények megfelelőek-e.

Testetlenség még nem jelent szabadulást. Külső forma még nem vágytalanság. Szabadulás a nem-tudás megszüntetése.

Érinti-e a fát ha levelei árokba, folyóba, vagy akár megszentelt földbe jutnak?

Test, érzékszervek pusztulása nem több, mint levelek hullása. Az Atman az ami megmarad, miként a fa őszi lombhullás után. Az önvalót; a való létet, a boldogság megtestesítőjét misem érintheti. A tanítások szerint az Atman &quot;tiszta tudat&quot;. Ez annyit jelent, hogy örök igazság. Csak a külső burkokat érinti a halál. Nem-tudás szülöttei és elrejtik az Atmant.

Fa, füvek, szalma, ruházat és egyéb, ha elég hamuvá változik. A test, érzékek, a vitális erő, a gondolat szerve, ha elég a fölismerés tüzében Brahmanná válik.

A sötétséget megszünteti, ellentéte a fény. A látszatvilág Brahmanban szűnik meg. A korsóba zárt levegő, ha a korsó eltörik, egyesül a külső levegővel. Tej tejbe, olaj olajba víz vízbe öntve eggyéválnak. És hasonlóképpen válik eggyé Brahmannal a megvilágosodott, ha az Atmant felismerte.

Az életében szabaddá vált, szabadságot nyer halálában is, örökre egyesülvén az az absolut valósággal, Brahmannal. Az ilyen ember többé nem kell újraszületéstől tartson.

A nem-tudás burkait elégette a fölismerés tüze. Miként születhetne ura Brahman?

Mindkettő: szabadulás és kötöttség nem-tudásunk tévedései. Atmanban nem-valóságosak. A kötélcsomó sem más mint kötélcsomó, bárha kígyó képében látja a tévedés áldozata.

Az emberek kötöttségről és kötöttségtől való szabadulásról beszélnek, és ez alatt a nem-tudás fátylának jelenlétét, illetve hiányát értik. A valóságban azonban Brahman nincsen beburkolva. Mivel semmi más nem létezik valójában Brahmanon kívül. Ha burkok léteznének úgy Brahman nem lehetne egyedülvaló. Az írások tagadják a kettősséget.

Kötöttség és szabadulás csak gondolkodásunkban léteznek. A tudatlan tévesen az Atmannal hozza ezeket kapcsolatba. A Brahman változatlan valóság, kezdettől fogva kötetlen, tiszta tudat.

Atman kötöttsége vagy megszabadulása tévképzeten alapszik. Kötöttség és szabadulás a gondolat szervének állapotai. E kettő közül egyik sem lehet Brahman.

Kötöttség és kötöttségtől való szabadulás ezek szerint a nem-tudás tévképzetei. Az Atmanban nem léteznek. Az Atman végtelen, rész-nélküli és cselekvésen túli. Folttalan és tiszta. Kettősség és Brahman összeegyeztethetetlen.

A valóságban nem létezik sem születés, sem halál, sem bilincsbevert, sem halandó, sem megszabadított, sem kereső lélek. Ez a végső és absolut igazság.

Ma tehát közöltem véled a legmagasabbrendű titkot. Ez a vedanta legbensőbb lényege, minden írások ékköve. Tulajdon fiamnak tekintelek, aki őszintén törekszik az üdvösségre. Tiszta vagy immár, és nem szennyezhet be a sötét kor; szíved vágytalan.

A tanítvány e szavak hallatára leborult mestere lábaihoz. Azután elbúcsúzott a tanítójától és útra kelt. Megszabadult immár a nem-tudás bilincseitől.

És a mester is folytatta utját, hogy közölje a tisztaság tanát a világgal, mivel Brahmanba merült gondolatai és irgalmas szíve erre késztették.

Mester és tanítvány itt közölt párbeszédében Atman valóságos természete olymódon ismertetett, hogy azt a szabadulás keresője megérthesse.

A megvilágosodás után áhítozók, a szabadulás keresői, tisztaszívűek, az önzetlenek, a vágytalanok, az írások szavainak tisztelői a békesség megvalósítói fogadják szeretettel eme üdvtanítást.

A tudatlanok, a halál és újraszületés sivatagában tévelygők, a fáradtak, szomjasak és éhezők számára e tanítás hozza meg Brahman megértését. E tanításból tudják meg, hogy mi a valóság: Brahman, a kettősség-nélküli Egy, minden gyönyörök ajándékozója, a nektár tengere, amely itt terül el lábaink előtt. Shankara e műve vigye sikerre törekvéseiket és biztosítsa szabadulásukat.</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Az orvostudomány dicsérete</title>
    <id>330</id>
    <revision>
      <id>4580</id>
      <timestamp>2006-08-29T09:32:00Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>{{fej}}</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     = Rotterdami Erasmus
| cím        = Az orvostudomány dicsérete
| szakasz    =
| előző      =
| következő  =
| megjegyzés =
}}


Declamatio Erasmi Roterodami in laudem artis medicae

Mivel az orvostudományt e helyről, tisztelt hallgatóim, gondolatgazdag és remekbe szabott szónoklatokkal, többségtek előtt már gyakran dicsérték, mégpedig egyedülállóan ékesen szóló férfiak, érthető, ha kevéssé bízom benne, hogy akár e jelentőségteljes témának, akár pedig a ti várakozástoknak megfelelhetek. Hiszen egyrészt ügyetlen beszédem sem lehet méltó e, mondhatni szent tárgyhoz, másrészt hétköznapi szónoklatom sem kerülheti el, hogy számtalanszor hallott témájával unalmat ne keltsen. Ám mivel nem szeretném, ha azt hinnétek, hogy eltérek elődeink üdvös szokásától, kik szerint az ifjúság lelkét ünnepi magasztalással kell e dicső tudomány tanulására, csodálatára, imádatára ösztönözni és gyújtani, képességem szerint magam is megkísérlem - ha beszédem közben figyelmetek, humanitásotok támogat majd, s ha sugárzó jóindulattal fordultok afelé, kit tekintélyetek szorított e föladat vállalására - megkísérlem tehát az orvoskar súlyát, tekintélyét, hasznát és szükségességét, ha nem is teljességében bemutatni, ami szinte megoldhatatlan föladat lenne, hanem csak főbb vonalaiban áttekinteni, olyasformán, mintha valamilyen drágasággal zsúfolt és dús királyi kincstárat ablakrácson át mutatnék meg a kíváncsiaknak. 

Legfőbb dicsőségére pedig e tudománynak a következők válnak: Először is, hogy nem szorul kommendálásra, hiszen mind hasznos mind szükséges mivolta elégséges ajánlólevél számára e világban. Másodszor, hogy jóllehet már oly sokszor zengték kiváló tehetségek a dicséretét, magasztalásához mégis pusztán önmagától s még a kevésbé ékesen szólók számára is mindig új és új anyaggal szolgál, arra tehát egyáltalán nem szorul, hogy - mint az egyéb, gyűlölködő vitákon elterjedt szokás - a többi tudomány csepülése árán magasztaltassék. Sőt, inkább attól kell tartanunk, hogy előnyeit, melyek sajátjai, reá jellemző s vele egybeforrott méltóságát, emberi mértéket meghaladó fenségét emberi szó nem lesz képes visszaadni. Arra pedig gondolni sem gondolhatunk, hogy egyebek csepülése árán, kimódolt retorikai cirkalmakkal vagy szemfényvesztő szóáradattal lássunk dicséretéhez. Középszerű dolgokhoz illő az oly ajánlás, mely csúfságokkal való összehasonlításon, vagy céda külsőségeken alapul. A valódi értékeket elegendő akár a maguk mezítelenségében is fölmutatni. 

Hiszen a többi mesterséget is - hogy mielőbb a tárgyra térjünk - ősidőktől a legnagyobb becsben tartották, nem lévén egy sem köztük, amelyik ne hajtott volna valamilyen szempontból nagy hasznot az emberiségnek: Az orvoslás találmánya viszont oly csodálatosnak, gyakorlata pedig az emberi nem számára oly jótékonynak bizonyult, hogy megalapítóit vagy egyenest istennek hitték, mint például ''Apollónt'', vagy fiát Aszklépioszt (''Plinius'' szerint még az is megesett, hogy egyenest bizonyos orvosi fölfedezések emeltek egyeseket az istenek közé), vagy pedig ugyanolyan tiszteletre méltatták őket, mint az isteneket, ahogyan pl. ''Aszklepiadésszel'' cselekedték, akit mint valami illír eredetű kisistent tartottak számon s ''Héraklésszel'' emlegettek egy sorban. S bár én nem helyeslem ezt az antik szokást, a mögötte rejlő szándékot és ítéletet mégis helyénvalónak vélem, hiszen helyesen érzékelteti és hirdeti, hogy a tudós és becsületes orvost lehetetlen elégségesen s valóban méltóan megjutalmazni. 

Ha ugyanis meghányjuk-vetjük magunkban, mily összetetten sokfélék az emberi testek, mily nagy a változatosság kor, nem, vidék, klíma, neveltetés, tanulás, életmód tekintetében, mily végtelen különbözőség tapasztalható a sok-sok ezernyi növény közt (a többi gyógyszert nem is említve), amelyek mindegyike más- és másutt terem, továbbá hogy hányféle betegség létezik - Plinius háromszáz név szerint ismertet említ - nem is beszélve az egyes betegségváltozatokról, amelyek megszámlálhatatlansága már abból is könnyen kiviláglik, ha csak a &quot;''láz''&quot; címszó alatti változatokat fölsoroljuk (ebből az egyből aztán következtethetünk a többire), s nem említve azokat a betegségeket sem, amelyek nap mint nap újonnan keletkeznek, s egyenest úgy keletkeznek, mintha szándékosan indulnának háborúba mesterségünk ellen, nem említve továbbá a több ezernyi mérgezésveszélyt, amelyeknek minden egyes válfaja más-más halálnemmel jár együtt s más-más gyógymódot követel, valamint nem sorolva föl a balesetek, katasztrófák, törések, égések, ficamok, sebesülések és hasonlók mindennapi eseteit sem, amelyek szinte vállvetve küzdenek együtt a betegségek csapataival, végül pedig meggondolva, milyen nehéz megfigyelni az égitesteket - hiszen ha ebben járatlan vagy, gyakran méreggé lesz az szer, mit orvosságként adsz a betegnek, hogy ne is szóljak közben a betegségek oly gyakran csalóka tüneteiről, akár a bőrszint vizsgálod, akár a vizelet jellemzőit fürkészed, akár pedig az érverés összhangjára figyelsz - be kell látnunk: e kórok mintha csak egyenest arra törekednének, hogy ellenségüket az orvost becsapják és félrevezessék! Mindenfelől csak úgy özönlenek a gondok, még beszédbe foglalni is nehéz számomra valamennyit! 

Hanem amint az előbb említettem e hihetetlen változatosságot mind áttanulmányozni, a homályt tehetséggel eloszlatni, az akadályokat szorgalommal legyőzni, s a föld mély zsigereibe hatolva, a természet titkait mindenünnen kibányászva, valamennyi főből, gyümölcsből, fából, állatból, drágakőből s végül magukból a mérgekből is az emberi életre zúduló valamennyi kórság orvosságát kikutatni, megfelelő használatuk titkát a számtalan szerzőből, tudományos műből sőt magukból a csillagokból is kilesni, s mindeme, mondom, oly rejtett dolgot gonddal kifürkészni, oly bonyolult dolgot a szellem erejével megkaparintani, oly számos dolgot emlékezetben tartani, oly szükséges dolgot a teljes emberi nem közös hasznára fordítani - vajon nem tényleg emberi erőt meghaladó, s valóban isteni tettnek tűnik-e mindez? 

Ne vegye senki rossz néven szavaim. Ami napnál világosabb, hadd mondjam ki nyíltan, hisz nem magamat dicsérem, hanem egy tudományt magasztalok. Ha ugyanis életet adni Isten kiváltsága, a megadottat megvédeni a már hanyatlót megtartani, beláthatjuk, szükségképp szinte isteni tett. Bár korábban az éppoly hiszékeny, mint hálás antikvitás nem tagadta meg az orvosi mesterségtől még azt sem, amit mi immár egyedül Isten kiváltságának tartunk. Hiszen úgy hitte, hogy Aszklépiosz segítségével ''Tündaridész'' és utána többen mások is visszatértek az Alvilágból a napvilágra. Olvashatunk arról is, hogy Aszklepiadész egy már halott, kiterített s elsiratott embert hozott haza a halotti máglyáról az életbe. ''Xanthosz'', a történetíró meg arról tudósít, hogy egy elpusztult oroszlánkölyköt, továbbá egy sárkánykígyó által megölt embert is föltámasztottak egy bizonyos &quot;''halisz''&quot; nevű növény segítségével. ''Iuba'' pedig tanúsítja, hogy Africa-ban is valamilyen fővel támasztottak föl valakit. Nem csodálkoznék viszont, ha akadnának, akik nem adnának hitelt e szavaknak. Persze annál hihetetlenebb valami, minél nagyobb csodálatot kelt egy mesterség iránt - mert erre törekszünk - s nyilván kénytelenek leszünk túlzásnak tartani azt, ami túl van a valón. Bár, ami a föltámasztott embert illeti, vajon lényeges-e, hogy a lélek isteni segédlettel kerül-e vissza a már elhagyott testrészekbe, vagy pedig a mélyen a testbe temetett, s a felülkerekedő betegség ereje által elnyomott lelket az orvos tudománya és gyógymódja ébreszti-e föl, téríti-e magához s tartja-e vissza, holott kiröppenése egyébként már bizonyos lett volna? Vajon nem szinte azonos teljesítmény-e halottat támasztani, illetve a már-már elhunytat magához téríteni? Hiszen többeket is név szerint említ Plinius &quot;''Világleírás''&quot;-ának hetedik könyvében, akik részint a temetőben, részint már a halotti máglyán, részint pedig napokkal haláluk után támadtak föl. Csoda ez és a csoda bizony csak keveseknek jut osztályrészül. De nem csodálatosabb-e még ennél is, amit manapság nyújt mesterségünk sokaknak? Ha pedig e mesterséget valóban a Legjobb s a Legnagyobb Istennek köszönhetjük - akinek mindent köszönhetünk - nem vélheti senki, hogy állításaim túlzások, nem pedig igazságok. 

Számos betegség ereje oly nagy, hogy bizonyosan halálhoz vezetne, ha az orvos nem segítene rajtunk: ilyen például az idegbénulás (stupor), ami főként asszonyoknál gyakori, a szívroham (syncope profunda), a bénulás (paralysis) vagy a szélütés (apoplexia). Egyetlen korban vagy népnél sem hiányoznak e tekintetben a példák. Az pedig, aki ilyenkor a támadó halált tudományával elűzi, aki a rohamosan elhanyatló életerőt helyreállítja, vajon nem tekinthető-e joggal valamilyen jóságos és kegyes istenségnek? 

Mit gondolsz, hány ember került sírba időnap előtt, míg az orvosi tudomány a betegségek jellegét és az orvosságok természetét kiismerte volna? Mit gondolsz, manapság hány ezer halandó él és virul, ki meg sem született volna, ha ugyane mesterség a születés veszedelmeinek megannyi ellenszerét s a szülészet alapelveit föl nem találta volna? Ezért könyörög kétségbeesetten az orvos segítő kezéért már az élet kapujában szülő és szülött egyaránt. E tudománynak köszönheti életét az is, aki meg sem született még, hiszen az orvos akadályozza meg a vetélést, ha az asszonyban egyébként van elég erő befogadni s megtartani a magot, s ha egyébként, képes a szülésre. Ha tehát igaz a szólás: &quot;''Isten az ember oltalma''&quot;, akkor, véleményem szerint vagy egyáltalán nincs helye annak a nemes görög mondásnak, hogy &quot;''Ember embernek jó szelleme''&quot;, vagy ha mégis van, éppen a megbízható, derék orvosra illik leginkább, aki nem csupán megoltalmaz, hanem egyenest megment bennünket a vészben. 

Vajon nem látszik-e tehát magánál a Hálátlanságnál is hálátlanabbnak, s még az életre is méltatlannak az, aki az orvostudományt, Isten mögött a második életadót, életvédőt, életmegtartót és életóvót nem szereti, nem méltányolja, nem becsüli s nem is tiszteli? Őt, akinek védelmét soha senki nem nélkülözheti? A többi tudományra ugyanis nincs mindig, mindannyiunknak szüksége. Az orvostudomány viszont valamennyi halandó életében szerepet játszik. Hiszen tegyük föl: nincsenek betegségek, s mindannyian jó egészségnek örvendünk - ám hogyan óvhatnánk meg ezt az állapotot, ha az orvos nem tanítana ki bennünket a hasznos és az ártó táplálékok különbségeire s a teljes életvitel helyes módjára, mit a görögök diétának neveznek? 

Súlyos teher az emberek vállán az öregkor, amint éppúgy nem kerülhetünk el, mint magát a halált. De még maga az öregség is sokak számára később köszönt be s könnyebben is viselhető - hála a doktoroknak. Nem mese ugyanis, hogy az úgynevezett &quot;''kvintesszencia''&quot; segítségével elűzhető az öregség s hogy általa az ember, mintegy levetve régi bőrét, megfiatalodik - hiszen akad erre jó néhány tanú. 

De a medicina nem csak a testnek viseli gondját (amely az ember hitványabb fele), hanem a teljes emberre is ügyel, még ha a lélekkel a theológus, az orvos pedig a testtel kezdi is. Merthogy test és lélek szoros rokonsága és kapcsolata miatt a lélek bűnei éppúgy megterhelhetik a testet, mint ahogy a testi bajok is akadályozhatják, sőt ki is olthatják a lélek életerejét. Hisz ki oly makacs hirdetője az absztinenciának, a józanságnak, a düh mérséklésének, a bánat és a részegség kerülésének, a szerelem elvetésének, a testi vágyak megzabolázásának, mint éppen az orvos? Ugyan ki győzi meg hathatósabban a beteget arról, hogy ha életben akar maradni s az orvos gyógyító segítségét kívánja igénybe venni, legelőbb lelkét tisztítsa meg a bűnök mocskától. Vagy tán nem ugyanő-e az, aki, míg akár diététikus módon, akár gyógyszerek segítségével csökkenti a fekete epe mennyiségét, növeli a szív gyöngülő erejét, segíti az agyműködést, tisztítja az értelem szerveit, élesíti az elmét, tatarozza az emlékezet lakóhelyét s megjobbítja a teljes lélekállapotot, nyilvánvalóan az úgynevezett &quot;''külső emberen''&quot; át a &quot;''belső embert''&quot; is megmenti? Vajon nem segít-e a teljes emberen az, aki az elmeháborodottat, a búskomort, a mániákust, a holdkórost és a gyöngeelméjűt bajából kigyógyítja? A theológus azt éri el, hogy az ember bűneiből észre térjen, az orvos viszont azt, hogy legyen még, aki észre térhessen. Hiába léteznék a léleknek ama orvosa, ha a lélek, amelyet orvosolni kíván, már nem lenne helyén. Ha egy istentelent hirtelen bénulás, szélütés vagy valami egyéb kórság sújt, amely előbb rabolja el tőle az életét, mintsem annak megtisztítására csupán gondolhatna is, vajon nem hihetjük-e, hogy az, aki őt, ki egyébként nyomorult bűnösként kerülne sírba, bajából kigyógyítja, testileg s lelkileg egyaránt úgyszólván a pokoltól menti meg? Hiszen olyan helyzetbe juttatja az illetőt, hol módja lesz elkerülni az örök halált. S ugyan mit tanácsolhat a búskomornak a theológus, ha nincs aki hallja a tanácsát? Mi indíthatja meg az eszementet, ha elébb az orvos nem szabadítja meg fekete epéjétől az illetőt? 

Az istenesség s a többi erény, amely a keresztényi boldogság alapja, leginkább a lélektől függ, ez vitán felül áll. Másrészt viszont a lélek a testhez kötött, és akár akarja, akár nem, a testi szervekre szorul, józan értelmünk állapota tehát jórészt nyilván a test állapotától függ. Számtalan embert éppen testének szerencsétlen nedvalkata (ezt nevezik a görögők ''kraszisz''-nak vagy ''szüsztémá''-nak), von akarata és szándéka ellenére a bűnbe, s míg lelke, derék lovasként, hiába rángatja a zablát, hiába döfköd a sarkantyúval, a megvadult ló őt is magával rántja a mélybe. A lélek lát, a lélek hall, de ha a szemet hályog vonja be, ha a füljáratot sűrű nedv tömíti, a lélek hiába erős. Gyűlölhet a lélek, utálhat a lélek, ám mégis az értelem szerveire telepedett káros nedv okozza, ha gyűlölöd, kit szeretetre méltónak találsz, s utálod, kit utálni nem kívánsz. 

Platón szerint a filozófia lényege abban áll, hogy az érzelmek az értelemnek engedelmeskedjenek - a segítő orvos éppen erre törekszik, azért munkálkodva, hogy az embernek az a fele viruljon s döntsön, amelynek ítéletén alapul minden dicséretes cselekvés. Ha tehát az &quot;''ember''&quot; névre méltatlannak találjuk azt, akit vágyai állat gyanánt irányítanak, az &quot;''ember''&quot; név méltóságát nagyrészt az orvosoknak köszönhetjük. 

S mivel mindez a köz- s magánemberek esetében is igen fontos, még mennyivel fontosabb, ha fejedelemről van szó. Az efféle ártalmak senkinek inkább nem árthatnak, mint éppen a leghatalmasabb királyoknak. Hisz még egyetlen kisember zavart elméje is mekkora fölfordulást képes okozni! A tanácsosok hiába jajgatnak ilyenkor: &quot;''Ne őrjöngj, Fejedelem, térj magadhoz! ''&quot; ha az orvos tudományával magához nem tudja téríteni az akaratát és ítélőképességét vesztett királyt. Ha ''Caligulának ''megbízható orvosa lett volna, nem folyamodott volna őrültségében az emberi nem vesztére fegyver- és méregtárakhoz. Nyilván ez okból általános szokás a világ valamennyi népénél, hogy a fejedelem, orvosa nélkül, sehová sem mehet. A belátó fejedelmek ezért nem becsültek soha többre egyetlen tudományt sem, mint az orvosit. ''Eraszisztratosznak'','' Arisztotelész ''vejének például - hogy a többieket ne is említsem - ''Ptolemaiosz'', ''Antiokhosz ''király fia, apja meggyógyításáért száz talentumot ajándékozott. Ráadásul még a Biblia is kimondja, hogy az orvosnak meg kell adni a fizetséget, mégpedig nem csak azért, mert hasznos, hanem azért, mert egyenest nélkülözhetetlen, így hát, ami más derekakkal szemben csupán hálátlanság, az az orvossal szemben istentelenségnek számít, hiszen az orvos Isten segedelmének eszközeként tudományával azt védelmezi, ami Isten legjobb s legkedvesebb ajándéka számunkra, vagyis az életünket. 

Szüleinknek sok mindent köszönhetünk, mert nyilvánvalóan őtőlük kapjuk az élet ajándékát. Szerintem viszont még ennél is többel tartozunk az orvosnak, hiszen neki többszörösét köszönhetjük annak, amit csak egy ízben köszönhettünk szüleinknek - már ha valóban nékik köszönhetjük az életet. Mély tisztelettel tartozunk ugyanis annak, aki kiment ellenségeink keze közül, s vajon nem kell e még jobban tisztelnünk az orvost, aki megmentésünk érdekében naponta küzd meg életünk megannyi halálos ellenségével? A királyokat istennek tekintjük, mert állítólag joguk van életünk s halálunk felől dönteni, ám míg ők gyilkolni ugyan valóban képesek, életet bizony csak olymódon adhatnak, ha nem veszik el tőlünk a meglévőt - ahogy a rabló menti meg az embert, ha agyon nem üti - ráadásul ekkor sem adhatnak mást, mint pusztán testi életet. Mennyivel közelebb áll hát az isteni jósághoz az a jócselekedet, amit az orvos visz végbe, aki a már-már pokolra szánt embert tudományával, tehetségével, gondoskodásával és hitével, szinte a halál torkából rángatja vissza? Egyéb dolgokban segíteni kötelesség, ám test és lélek biztos veszedelmében védelmezni az embert több, mint csupán nemes tett. Számítsd ehhez, hogy mindazt, ami az emberben jelentős, műveltséget, erényt, adottságot s minden egyebet az orvostudomány adományának kell tartanunk, hiszen ő azt óvja meg, ami nélkül semmi más nem létezhetnék. Ha pedig mindazt, ami az emberért van s magát az embert is az orvos menti meg, nyilvánvalóan mindennek nevében az orvost illeti a hála. Ha valójában nem is élhet az, aki a kórok fenyegetésében él, s nem élhet az sem, akinek nem óvja meg, vagy adja vissza egészséges életét az orvos, nem illő-e elismernünk, hogy ez utóbbi szinte életre szülője a betegnek? Ha pedig a halhatatlanság valóban kívánatos dolog, hát éppen az orvosok életet meghosszabbító tevékenysége az, amely, amennyire csak lehetséges, e kívánságunkat valóra váltja. 

Érdemes-e mármost itt a közismert példákat fölhozni, ''Püthagoraszt'','' Khrüszipposzt'', ''Platónt'', a cenzor ''Catot'','' Antoniust'', ''Castort'', azzal a számtalan emberrel egyetemben, akik közül többen orvosi megfigyelések alapján életüket, betegségektől menten, anélkül hosszabbították meg száz évnél is tovább, hogy képességeik hanyatlottak, emlékezetük megzavarodott, érzékeik pedig eltompultak vagy meggyöngültek volna? Vajon nem jeleníti-e meg immár itt és most mindez a remélt halhatatlanságot? Maga ''Krisztus ''a halhatatlanság forrása és egyedüli birtokosa halandó, ám betegségektől ment testet öltött egykor. A kereszttől nem borzadt, de a betegségektől igen. Vajon nem lenne-e csodálatos, ha Fejedelmünket erőnk szerint ebben is követhetnénk? Az apostolokról is olvashatjuk ugyan - akik közt pedig alig akadt, aki ne élt volna hosszú életet -, hogy megölték, legyilkolták őket, ám betegségeikről nincsen szó soha. S akárhogyan is történhetett ez - amit nekik áldott mivoltuk biztosított, azt adhatja meg nekünk az orvostudomány. Úgy vélem ugyanis, nem kell hallgatnunk azokra, akik éppoly tudatlan mint szemtelen módon azzal szoktak előhozakodni, hogy az erény végső próbája a betegség, mert abban a tévhitben élnek, hogy ''Pált ''súlyos fejfájás gyötörte volt, noha ő csupán a lelki kísértést, vagy ami még valószínűbb, a gonoszok nehezen elviselhető áskálódását nevezte betegségnek. ''Pál ''ráadásul az apostoli adottságok közt a gyógyítás adottságát is megemlíti. 

Már az is jelentős mértékben növeli az orvoslás dicsőségét, hogy a császári törvények felsége és a pápai határozatok tekintélye is önként veti alá magát az orvosok ítéletének, például a nemi érettség, a születés és a mérgezések kérdéseiben, továbbá a házassággal kapcsolatos néhány kérdésben is. Újfajta fölmagasztalása ez az orvostudománynak! Emberi életekről dönt a bíró, ítélete mégis az orvos véleményétől függ. Ha például a pápai kegy kedvez valakinek, csak akkor kedvez, ha az orvosi szakvélemény is támogatja ebben. A római pápa pedig, a törvény szerint, orvosi szakvélemény alapján dönti el, hogy a püspököt, akit bűnös és rettentő betegsége miatt váltottak le, el kell-e mozdítani püspöki székéből vagy vissza kell-e helyezni oda. ''Szent Ágoston ''meg teljesen az orvosok döntésére bízza mit kell tenni, esetleg még a beteg akarata ellenére is. Ugyancsak ő írja, hogy az orvost megillető honoráriumot, vagyis tudománya és fáradsága bérét, jogos erőszakkal is elvenni attól, aki visszatartja azt, éppúgy, mint a jogtalan tulajdonostól, vagy attól, aki rosszhiszeműen kaparintja meg a másét. 

De azoknak is gyakran adnak az orvosok tanácsot, akik engedélyezett ráolvasásokkal űzik ki a gonosz démonokat az emberek testéből, például olyan betegségek esetében, amelyek rejtett okokból károsítják meg az egyes érzékszerveket vagy a szellemet s olyannyira démoni eredetű kóroknak tűnnek, hogy csak a legtapasztaltabb orvosok képesek eldönteni, vajon afféle &quot;''testesebb''&quot; démonokról van-e szó (a démonok ugyanis sokfélék lehetnek), akik orvosi beavatkozásra is reagálnak, vagy pedig valamilyen betegség hatolt-e be olyannyira a lélek legmélyebb rejtekeibe is, hogy szinte már a testtől függetlennek látszik. Kérlek titeket, hallgassatok türelemmel, míg az ennek igazolására szolgáló számtalan példa közül egyet, amelynek magam voltam tanúja, elbeszélek. 

A hírneves orvost, ''Panaceust'' ifjúkoromban jól ismertem. Ő a jelenlétemben gyógyított meg egy ''Phylarius ''nevezetű, spoletói származású embert, aki bélférgei miatt újfajta őrületbe esett, úgyhogy ha épp rohama volt, tökéletesen beszélt németül, amire egészségesen - köztudomásúlag - soha nem volt képes. Akadt-e az orvostudományban járatlanok közt olyan, aki ne hitte volna, hogy ezt az embert démon szállta meg? Ám Panaceus egy egyszerű és könnyedén elkészíthető orvossággal mégis kigyógyította őt elmebajából. A beteg persze, miután meggyógyult se nem beszélt, se nem értett többé németül. Ha viszont valaki az illetőt ennek ellenére, továbbra is megszállottnak tartaná, az azután a lehető legnagyobb dicsőséget szerezné az orvostudománynak, hiszen ezek szerint még a gonosz démonok is engedelmeskednek neki, s amint az életmentésben, ugyanúgy az ördögűzésben is szolgálója és vetélytársa az istenerőnek. 

Akadtak persze akik ''Panaceus ''e cselekedetét a mágia művének tartották, hanem én még e vádaskodásukat is úgy fordítom, hogy mesterségünk dicsőségére és becsületére váljék: hiszen Panaceus ezek szerint olyasmit tett, amit az átlagember puszta emberi erővel nem hisz végbevihetőnek. 

A régi időkben tehát, mikor a mocskos haszonlesés és a szennyes vágy még nem rontott meg mindent, joggal állott - egyedül valamennyi között - az orvosi mesterség különös becsben szent és magasztos férfiak, hatalmas királyok és híres szenátorok előtt, s joggal nem volt az emberi nem számára egyetlen mesterség sem értékesebb. Hiszen még a nagy Mózes sem egyéb, hanem - mint mondják - orvosi elvek alapján osztályozta az étkeket. Az ősi görögök ''Orpheusza'' is állítólag írt a növények gyógyhatásairól. ''Homérosz ''pedig, aki kétségkívül egyedülálló forrása az ismereteknek, növényismertetésekben és az orvoslás dicséretében ugyancsak gazdag. Ő írta le számunkra a &quot;''mólü''&quot;-t is, amely ''Homérosz ''szerint a legértékesebb, mérgek ellenében leghatásosabb növény. Felfedezését a költő Hermésznek tulajdonítja: az istenség evvel védte meg az ő ''Odüsszeuszát Kirké ''mérgével szemben. Ugyancsak Homérosz ajánlja lakomák alkalmával a &quot;''nephentesz''&quot;-t, amely a bút és bánatot űzi el. Továbbá gyakran emlegeti tisztelettudóan ''Makhaónt, Paiónt, Kheirónt, Podalirioszt'', mint az orvostudomány nagyjait, kiknek tudása őszerinte nem csak egyes hősökön, hanem magukon az isteneken is segített. Evvel nyilván arra akart utalni, hogy még a legfelsőbb uraknak, fejedelmeknek is szükségük van az orvosok védelmére, illetve hogy felismerjük: még azoknak a sorsa is az orvosok kezében van, akik mindenki más élete s halála felől dönthetnek. 

Soroljuk-e még, hogy ugyane költő, az ''Iliász'' 11. könyvében az orvosi hivatást a messze legszebb dicshimnuszra méltatta? Azt mondja ugyanis: &quot;''Egyetlen orvost is többre kell becsülnünk, mint nagy tömegét a többieknek.''&quot; Másutt meg az orvost úgy jellemzi, hogy &quot;''mindenben művelt''&quot;-nek nevezi őt, leplezetlenül kimondva a tényt: ez a mesterség nem egyik vagy másik tudományon, hanem valamennyi tudomány ismeretén és áttekintésén s a pontos gondolkodás mellett széleskörű tapasztalaton is alapul. 

A szamoszi ''Püthagorász'', akit az antikvitás afféle szentnek tartott, állítólag remek könyvet hagyott az utókorra a növények tulajdonságairól. ''Platónt, Arisztotelészt, Theophrasztoszt'', ''Khrüszipposzt'', a cenzor ''Catot ''és ''Varrot'', akik mindegyike azon szorgoskodott, hogy e tudományt belefoglalja tanulmányaiba vagy életművébe ne is említsük itt, de vajon a pontoszi királyt, ''Mithridatészt'', nem inkább orvosi jártassága tette-e híressé s emelte-e igazi nagysággá, mint - egyébként dúsgazdag - országa, vagy csodálatos, 21 nyelvet felölelő nyelvtudása? Mithridatész ugyanis - mint ''Plinius ''írja - orvosi tanulmányokat, gyógyszerészeti munkákat és recepteket is hagyott hátra titkos iratai között: egy kiváló terjékfajta még ma is az ő nevét viseli. Mostanság általában a kockázás, a vadászat és a viccmesélés számít királyi időtöltésnek. A római nép egykori vezetői azonban mindig is azt tekintették a legfontosabbnak, hogy újfajta gyógynövényeket importáljanak messzi országokból s ekképpen gyarapítsák az orvostudományt, de bizony a római népnek magának, az akkori világ urának sem volt ennél kedvesebb foglalatossága. Meg hát Krisztus, valamennyi tudomány atyja és fejedelme sem jogásznak, rhétornak, filozófusnak vallotta magát, hanem orvosnak, hiszen egyhelyütt önmagáról szólva tagadja, hogy azoknak lenne orvosra szükségük, akik jól vannak, másutt meg szamaritánusként olajat és bort önt a sebre, és földdel kevert köpetet ken a vak ember szemére. Vagy nem tudjuk-e, hogy Krisztus, mikor még ismeretlen volt e világ előtt, nem arannyal, hatalommal, hanem betegségek gyógyításával nyerte meg lassacskán az emberek szívét és lelkét. Amit pedig Ő, Istenként, puszta akaratával vitt végbe, azt az orvos, a maga képessége szerint, a gyógymódjával próbálja utánozni. De az orvos sincs teljesen híján az isteni erőnek, hiszen a gyógyítás hatalma Istentől származik. Krisztus sem látta el fontosabb útravalóval az apostolokat, mint avval a tanáccsal, hogy vendéglátóikat legelőbb e gyógyerő segítségével kötelezzék le, vagyis - mondja ő - gyógyítsák meg bajaikat és kenjék meg őket olajjal. Mikor ''Szent Pál ''egy kevés bor fogyasztását javallja az ő ''Timotheusának'', hogy gyöngélkedő gyomrát rendbe hozza, vajon nem folyamodik-e nyíltan az orvostudományhoz? S ugyan miért csodálkoznánk az apostol esetén, hiszen a titokzatos dolgok kutatói szerint még ''Rafael'' angyal is azért kapta nevét, mert kigyógyította vakságából ''Tóbiást''? Ó, mily mennyei és valóban szent tudomány ez, ha isteni lények is tőle nyerhetik nevüket! 

A halandók mindegyike más és más mesterséget tanul, az orvosi azonban az egyetlen, amelyet mindenkinek meg kell ismernie, mely mindenki számára szükséges. Ám mennyire ferde az emberi ítélet! Mindenki tudni akarja, melyik pénz valódi, melyik hamis, nehogy apró-cseprő ügyekben rászedhessék, de avval senki nem törődik, hogyan óvható meg a Legértékesebb. Ha pénzről van szó, senki nem hisz a más szemének, élet és egészség kérdésében viszont - ahogy mondani szokták - vakon követi mások ítéletét. Pedig, bár a teljes tudományt tökéletesen csak kevesek ismerhetik - mégpedig azok, akik egész életüket egyedül az orvoslás tanulmányozásának szentelték -, e részével, nevezetesen az egészség megóvására vonatkozó résszel, illendő lenne mindannyiunknak tisztában lennünk. Az is igaz viszont, hogy a bajok egy része nem a tudományból magából, hanem egyes aljas orvosok tudatlanságából vagy nagyravágyásából eredeztethető. 

A barátság neve mindig is, még a vad és barbár népek körében is szent és tisztelt volt. A legjobb barátnak pedig azt tartották, aki jóban rosszban egyaránt hű maradt társához, hiszen úgy rajzanak a barátok, míg jól mennek a dolgok, mint nyáron a fecskék, ha meg rosszul mennek, ugyanúgy is röppennek tova mint ők, ha beköszönt a tél. Mennyivel derekabb barát hát az orvos, aki - mint a szeleukisz-madarak, akikről azt tartották, hogy a ''Casius-hegyiek'' soha máskor nem láthatták őket, csak akkor, ha a segítségükre volt szükségük a termést pusztító sáskák ellenében - aki tehát, ha minden jól és vidáman folyik, soha meg nem jelenik, baj esetén viszont, vagyis mikor még a feleség és a gyermek is gyakran magára hagyja az embert, például elmebaj, bőrbaj, járvány idején, egyedül tart ki a beteg mellett, s ráadásul nem is hiába tart ki, mint a többség, hanem ottléte segítséget is jelent, támaszt a bajban lévőnek. Az orvos az, ki sokszor a saját életét kockára téve vív meg a betegséggel. És bizony még hálátlanságnál is súlyosabb, ha azok, akiket egy ily barát segítsége ment meg, veszély múltával képesek acsarkodni az orvosra, ahelyett, hogy atyjuk gyanánt tisztelnék és becsülnék. A közönséges barátot, akivel csak köszönőviszonyban vannak, vendégségbe hívják, mindazt, aki dörgölődzik hozzájuk, bizalmukba fogadják, de az igazi barátnak, mihelyt nincs rá szükségük, hátat fordítanak - de talán éppen azért is fordítanak hátat, mert belátják, hogy az ő szolgálatait sohasem tudnák érdemeihez méltóan meghálálni. 

Ha az az ember ér a legtöbbet, aki a köznek legtöbbet használ, hát ez az a tudomány, amit minden érdemes férfinak ki kell tanulnia. Ha pedig akadnak olyanok, akik a dolgok értékét inkább anyagi hasznukon és az általuk elérhető nyereségen kívánják mérni - bár az orvostudomány szentebb annál, semhogy efféleképpen méricskéljük - nos, a mienk még ebből a szempontból sem alábbvaló mint a többi tudomány. Soha nem volt ugyanis semmi gyümölcsözőbb és hamarosb hasznot hajtó, mint emez. ''Eraszisztratosz'', akiről az imént már megemlékeztem, ''Ptolemaiosz ''királytól, ''Kritobulosz'' pedig ''Nagy Sándortól'' kapott állítólag hatalmas, szinte hihetetlen jutalmat. De hát miféle jutalom lehetne elég nagy annak, aki oly főt mentett meg, akinek üdvéért sok-sok ezer ember ment már a halálba. Minek említsem itt a ''Cassiusokat, Carpitanusokat, Aruncusokat, Albutinusokat'', akik - ''Plinius ''szerint - a princepstől és a közemberektől egyaránt hatalmas összegeket kaptak? De hát minek hozunk föl példákat a régi időkből, mintha nem akadnának ma is jó páran, akiket e tudomány krőzusi kincsekkel halmozott el? A Szónoklat és a Költészet legföljebb a legkiemelkedőbbeket tartja el. A zenész, ha nem zseni, éhezik. A jogász, ha nem kiváló, sovány kenyéren él. Egyedül az orvostudomány tartja el és látja el mindazokat, akik reá adták fejüket. Sőt, bár számtalan résztudományból, végtelen mennyiségű ismeretből áll az orvostan, még az is gyakran megesik, hogy egyik-másik gyógymódon valami hülye szedi meg magát. Hiábavalósággal tehát semmiképp sem vádolható ez a tudomány! Ráadásul a többi mesterségből nem is mindenütt lehet megélni. A rhétor a szarmaták közt nyeli az éhkoppot, a birodalmi jog szakértője meg Angliában. Az orvos viszont bárhová kerül a Földön, tisztessége mindig követi, s mindig lesz &quot;''útravalója''&quot; is, egyetlen tudományra sem illik tehát inkább a görög közmondás: &quot;''A tudományt az egész világ tartja el ''&quot; 

Hanem ''Plinius'', vagy valószínűleg mások, akiket idéz, éppen ezt hánytorgatják fel, vagyis, hogy az orvosi kenyérkereső mesterség. Igaz, ami igaz, többre érdemes ez a tudomány, mintsem hogy kereset és haszon után fusson - ez az alantas mesterségek dolga. Mégis csúf hálátlanság éppen rajta számonkérni a fizetségét, rajta, akit lehetetlen méltóképp megfizetni. A legkiválóbb orvosok, akár az istenek, ingyen és kérés nélkül is gyógyítanak. Ám az isteni jótettet el nem ismerni, már arcátlanság. Az igaz orvos ugyan nem törődik semmit a honoráriummal, te viszont megérdemelnéd, hogy hihetetlen hálátlanságodért a törvény sújtson le rád. 

Mármost nem titok számomra, hogy e nemes tudományt egykor a régiek is sokat szapulták, s hogy ma is egyes tudatlanok sokat gyalázzák. ''Catonak ''sem nyerte el a tetszését, neki ugyan nem eleve a dologgal volt baja, hanem, színrómai létére, nem állhatta az orvostudományt, mint jellegzetesen görög, feltörekvő mesterséget. Meg aztán oly nagyra becsülte a puszta tapasztalatot, hogy az orvoslást még tudománynak sem tartotta. De hát ő még a teljes görög filozófiát is ki akarta a városból tiltani. Úgy gondolta ez a faragatlan ember, hogy az emberi szervezet megtisztításához elegendő a káposzta és a gyakori hányás és noha az orvosok esküdt ellensége volt, testi erejét, állítólag, egyszerű orvosi megfigyelései segítségével késő öregségéig töretlen sikerült megőriznie. 

Azt is mondják, hogy egyedül az orvosok gyilkolhatnak teljesen büntetlenül. Ha ez igaz, a jó orvosok még figyelemreméltóbbak: hiszen bár alkalmuk lenne nem csupán büntetlenül, de még pénzért is ölni, ők mégis a gyógyítást választják. Képesség kérdése, hogy mit tudnának, de hogy mit nem akarnak, az már erkölcs dolga. 

A borisszák poharazgatás közben gyakran előhozakodnak a szólással: &quot;''Aki az orvosi előírások szerint él, nyomorultul él. ''&quot; Mintha bizony szétrepedni az italtól, belerokkanni a nemi életbe, püffedni a sörtől, vagy álomba temetkezni maga volna a boldogság! De ugyan mi értelme is lenne szónoklattal cáfolni e himpelléreket, hiszen amúgy is eléggé megbánják, hogy oly szemtelenek voltak mesterségűnkkel szemben, mikor majd köszvénytől meggörbedve, paralízistől bambán, idő előtt elhülyülve, s fiatalon megvakulva, mint egykor ''Sztészikhorosz'', e korábban szapult tudományt, bár megkésve, de ők is visszasírják. Jóságos tudományunk azonban még e méltatlanokon is szívesen segít - már ha tud. 

Vannak, akik az ó-komédiából vett fordulattal az orvosokat &quot;''szarevők''&quot;-nek nevezik. De vajon nem válik-e még ez a név is dicsőségükre, hiszen csak hogy az embereken bajukban segítsenek, tudományuk magasságából akár a mocsokig is leereszkednek. Ha ugyanis az orvosok ugyanolyan sértődősek lennének, mint amilyen szégyentelenek e gúnyolódok, bizony úgy hullanának az emberek, mint ősszel a legyek. Hanem ennek a hivatásnak megvan az a - jó királyokkal közös - tulajdonsága, hogy cselekvőképessége ugyan jó, de hallása rossz. 

Mint az általában lenni szokott, az orvosi rendben is akad, aki magát orvosnak vallja, jóllehet minden inkább, mint orvos. Ha tehát akadnak is, akik orvosság gyanánt mérget adnak, vagy akik nyereségvágyból vagy becsvágyból rossz tanáccsal látják el a beteget, mi lehet igazságtalanabb, mint egyes emberek vétkéért a teljes tudományt kárhoztatni? Vannak a papok közt is, akik házasságot törnek, még a szerzetesek közt is előfordulnak gyilkosok és kalózok, de mi köze mindennek az önmagában véve tökéletes valláshoz? Nincs oly szent hivatás, amely ne tartana el néhány gazembert. Foglaljuk imáinkba, hogy minden fejedelem olyan legyen, amilyennek annak kell lennie, aki e névre méltónak tartható. a fejedelemség intézménye azonban nem ítélhető el csak azért, mert egyesek e címen ellenséges martalócok módjára bánnak a közzel. Bár csak valamennyi orvos is valódi orvos lenne, akkor aztán nem lenne alapja a görög szólásnak: &quot;''Sokan legeltetnek, de kevesen szántanak''&quot;. Bárcsak minden orvosra jellemző lenne ama szentség, amelyet ''Hippokratész ''ünnepélyes szavakba foglalt esküjében követel meg kollégáitól! Ha pedig tapasztalatunk szerint sokan semmibe is veszik ezt az eszményt, attól még nekünk törekednünk kell felé. 

Ám mivel e tárgyról oly bőven lehetne beszélni, Kiváló Hallgatóim, hogy belátható időn belül aligha végezhetnénk vele, továbbá mivel meg kívánom tartani a beszéd elején tett ígéretemet is, úgy gondolom, itt az ideje, hogy az orvostudomány valamennyi itt elhangzott dicséretét befejezésül összefoglaljam. 

Tehát: Sok minden akad ugyan, amit csupán régi mivolta tesz értékessé, ezt a mesterséget azonban - valamennyi közt elsőként - a szükség szülte meg. Ha a tudományokat föltalálói fémjelzik, ennek föltalálása mindenképp az istenek művének tartható. Ha a tisztelet növelni képes a tekintélyt, hát egy más tudomány sem részesült oly sokfelé s oly hosszú időn át ekkora tiszteletben. Ha a legjelentősebb emberek elismerése bárkit is naggyá tehet: hát ez a tudomány a legnagyobb királyoknak, a legkiválóbb férfiaknak szerzett gyönyörűséget, mi több, nevet. Ha valóban az a szép, ami nehéz: hát ennél a tudománynál nincs fáradságosabb, hiszen annyi részismeret, annyi kutatás szükséges minden részletéhez. Ha pedig a dolgokat méltóságuk szerint ítéljük meg, ugyan mi lehet magasztosabb, mint Isten jóságát megközelíteni. Ha hatékonyságuk szerint ítélünk: ugyan mi eredményesebb vagy nagyobb hatású, mint az, ha a teljes, biztos pusztulás elébe néző embert az életnek visszaadjuk? Ha viszont szükségességük szerint rangsoroljuk az értékeket, ugyan mi lehet olyan szükséges, mint az, ami nélkül nincs sem élet, sem születés? Ha szempontunk az erény, lehet-e az emberi nem megmentésénél erény nagyobb? Ha a haszon a fontos: ennél sem hatalmasabb, sem fontosabb haszon el nem képzelhető. Ha pedig a nyereségre gondolunk: ha nem e tudomány a legjövedelmezőbb, akkor bizony az emberek igen hálátlanok! 

Nektek tehát, kiváló férfiak, melegen gratulálok, hiszen a legszebbik hivatásban van alkalmatok kitűnni. Titeket pedig, derék ifjak arra buzdítalak, teljes szívvel vállaljátok, s minden erőtökkel szolgáljátok e tudományt, amely néktek becsületet, dicsőséget, tekintélyt és vagyont szerezhet, s amellyel ti viszont barátaitoknak, hazátoknak, valamint az egész emberi fajnak hajthattok hasznot, mégpedig nem is akármilyet. 

Ennyi.

[[Kategória:Szövegek]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>A Lény sokféle állapota</title>
    <id>331</id>
    <revision>
      <id>4668</id>
      <timestamp>2006-08-29T13:24:05Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>[[René Guénon/A Lény sokféle állapota]] átmozgatva [[A Lény sokféle állapota]] névre: -szerző neve a címben</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     = René Guénon
| cím        = A Lény sokféle állapota
| szakasz    =
| előző      =
| következő  =
| megjegyzés =
}}
==Előszó ==

A kereszt szimbolizmusáról írt előző tanulmányunkban különféle tradicionális tanítások nyújtotta bőséges adatok alapján a lénynek teljes egészében a sokféle állapot metafizikájának elméletére támaszkodó geometrikus ábráját mutattuk be. Jelen kötet ebből a szempontból nézve annak mintegy kiegészítése lesz, mivel az általunk adott magyarázatok talán nem hangsúlyozták megfelelően ennek a teljesen alapvetőnek tekintendő elméletnek a fontosságát; valójában tehát arra kellett magunkat korlátoznunk, ami a tervezett célra a legközvetlenebbül vonatkozott. Ezért mellőzzük most a szimbolikus ábrázolás szempontját, amiről már írtunk, vagy legalábbis bizonyos mértéken felül nem hivatkozunk rá, csak alkalmilag akkor, amikor helyénvaló a reá való hivatkozás; most pedig ezt az új művet kizárólag a szóban forgó elmélet teljesebb kifejtésének szenteljük, egyrészt legelsősorban is önmaga lényegét, másrészt pedig néhány alkalmazását tekintve, köztük legrészletesebben a lény emberi aspektusaiból való szemléletét. 

Ami ezt az utóbbi kérdést illeti, talán nem lesz haszontalan a figyelmet most rögtön arra felhívni, hogy a minket ilyen gondolatokra késztető tény semmiképpen sem tartalmazza azt, hogy az Egyetemes Létezés egészében az emberi állapot valami kivételezett fokozatot foglalna el, vagy hogy más állapotokkal összehasonlítva valamilyen előjog birtoklása révén metafizikailag kitüntetett helyzetben volna. Ez az emberi állapot az összes többihez hasonlóan csak egyike a megnyilvánulási állapotoknak és egy a többiek meghatározatlansága között; helye a Létezés fokozatainak hierarchiájában ott van, ahová saját természete, vagyis az őt meghatározó feltételek korlátozó jellege rendeli, ez a hely pedig számára sem abszolút felsőbb–, sem abszolút alsóbbrendűséget nem biztosít. Ha mi ezt az állapotot néha külön megvizsgáljuk, az kizárólag azért történik, mert mi valóban ebben foglalunk helyet és ezáltal számunkra, de csakis számunkra különleges jelentősége van; ez azoknak az egyéneknek teljesen relatív és esetleges nézőpontja, akik a jelenlegi megnyilvánulási formánkban mi vagyunk. Éppen ezért, amikor magasabb vagy alacsonyabb állapotokról beszélünk, akkor ezt a hierarchikus felosztást mindig úgy végezzük majd, hogy az emberi állapotot vesszük összehasonlítási alapnak, hiszen számunkra közvetlenül semmi sem érthetőbb az egyénnél; és azt sem kell elfelejteni, hogy formába lévén burkolva minden kifejezés szükségszerűen egyéni formában valósul meg, olyannyira, hogy amikor bármiről beszélni akarunk, legyenek azok akár tisztán metafizikai jellegű igazságok is, nem tehetjük ezt meg, csak egy másik, lényegében relatív és korlátolt fokozatra való leszállás révén, hogy ezeket az emberi egyének nyelvére fordítsuk le. Könnyen meg fogjuk érteni ennek a nyelvnek elkerülhetetlen tökéletlensége keltette óvintézkedéseket és fenntartásokat, ha nyilvánvalóan alkalmatlan a hasonló esetben kifejezendő kifejezésére; az aránytalanság szemmel látható, és ugyanezt mondhatjuk egyébként az összes formális ábrázolási módról, bármelyik is legyen, beleértve még a tisztán szimbolikus ábrázolást is, pedig ez a közönséges nyelvnél kevésbé szűkre szabott, ennélfogva pedig transzcendens igazság közvetítésére alkalmasabb, ezért minden igazi „beavatásos” és tradicionális jellegű tanításban mindig ezt használták. Ezért, amint ezt már többször megjegyeztük, helyes, ha az igazság részleges, korlátozó vagy szisztematikus magyarázattal való megváltoztatásának elkerülése érdekében mindig fenntartjuk kifejezhetetlen részét, vagyis azt, ami semmilyen formába nem lesz foglalható, és ami a valóságban metafizikailag a legfontosabb, sőt még azt is mondhatjuk, hogy a legesszenciálisabb. 

Most, ha össze akarjuk kötni az egyéni nézőpontot a metafizikaival, legalábbis azt, ami mindig az emberi állapot megítélését illeti, ahogy ezt mindig meg kell tennünk, ha a „scientia sacrá”-ról, a „szent tudás”-ról van szó és nem pusztán „profán” ismeretről, akkor a következőket kell mondanunk: a teljes lény megvalósításához valamennyi létezési módnak az Abszolútum előtt való egyenlőségének értelmében bármely állapotot alapnak vagy kiindulási pontnak vehetünk; ezért a megvalósítás az emberi állapot alapján éppoly jól megtörténhet, mint az összes többi alapján, sőt, mint azt már többször is mondtuk, ennek az állapotnak összes módosulata alapján is, ami annyit jelent, hogy ez a testi és földi ember számára is lehetséges, bármit is gondoljon erről a nyugati ember, akit a „testiségnek” tulajdonított fontosságot illetően megtéveszt az emberi lény szerkezetével kapcsolatos fogalmainak rendkívül hiányos volta. Mivel ez jelenlegi állapotunk, ténylegesen innen kell elindulnunk, ha a metafizikai realizálást el akarjuk érni, bármennyi fok távolságra legyen is az, és itt rejlik lényegi oka annak, amiért ezt az esetet a magunk számára sokkal behatóbban kell megvizsgálnunk; ezeket a gondolatokat itt nem erőltetjük tovább, mivel előzőleg máshol már kifejtettük őket, annál is inkább nem, mert tanulmányunk ezek még jobb megértését is lehetővé fogja tenni. 

Másrészt minden lehetséges zavar elkerülése céljából már most hangsúlyoznunk kell, hogy ha a lény sokféle állapotáról beszélünk, akkor nem pusztán számszerű, vagy még általánosabban mennyiségi sokféleségről van szó, hanem igazában véve „transzcendentális”, sőt valójában egyenesen egyetemes jellegű sokféleségről, amely a Létezés különböző „világait” vagy fokozatait képező valamennyi területre alkalmazható, akár külön-külön, akár valamennyire együtt – ennélfogva a szám speciális területén, sőt még a mennyiség összes megjelenési formáján túl és kívül is. Valóban a mennyiség és még inkább a szám, ami nem más, mint a nem folytonos mennyiség egyik ismeretmódja – csak egyike bizonyos állapotok, köztük a mi állapotunk meghatározó feltételeinek; ezért nem vihető át más állapotokra és még kevésbé alkalmazható az állapotok összességére, amelyek az ilyen meghatározás alól természetesen kicsúsznak. Ezért amikor ebből a szempontból nézve beszélünk meghatározhatatlan sokaságról, akkor mindig meg kell mondanunk, hogy a szóban forgó meghatározhatatlanság minden számot meghalad és mindazt, amire a mennyiség többé vagy kevésbé közvetlenül alkalmazható, mint amilyen a térbeli vagy az időbeli maghatározhatatlanság, amely szintén világunk sajátos körülményeit határozza meg. 

A „lény” szó használatával kapcsolatban még egy másik megjegyzés is kínálkozik; ez szigorúan a maga jelentésében véve nem használható akkor, amikor bizonyos megnemnyilvánult állapotokról van szó, amelyekről még beszélni fogunk, és amelyek túl vannak a tiszta Lét fokán. Ennélfogva számunkra kötelező, hogy az emberi nyelv saját alkatának megfelelően ezt a kifejezést, egy megfelelőbb másik hiányában hasonló esetekben megőrizzük, de ne tulajdonítsunk neki pusztán analogikus és szimbolikus értéknél többet, mert nélküle teljesen lehetetlen volna olyasmiről beszélni, mint amiről szó van; ez pedig nagyon világos példája azoknak a kifejezésbeli hiányosságoknak, amelyekre éppen az imént utaltunk. Ezért tudjuk majd folytatni, amint másutt már megtettük, a teljes lény tárgyalását, amely egyidejűleg egyes állapotaiban megnyilvánult, más állapotaiban pedig megnemnyilvánult, ami nélkül ez semmiképpen nem foglalná magában azt, mert az utóbbi miatt meg kellene állnunk annak tekintetbe vételénél, ami tulajdonképpen a Lét fokozatának felel meg. 

Ez alkalommal felhívjuk a figyelmet arra, hogy az ókor és a középkor bizonyos nyugati elméletei sajátságos jellemvonásainak egyike az a tény, hogy megállnak a Létnél és nem tekintenek rajta túl, mintha ez lenne a Legfőbb Princípium, az összes közül a legegyetemesebb – közben ezek vitathatatlanul tartalmazzák a modern elméletekben többé nem található metafizika egy részét –, de meglehetősen hiányosak ebben a tekintetben, sőt abban is, hogy pusztán önmagukért létrehozott elméletként viselkednek, nem pedig valóban hatásos realizálásra irányultan. Ezzel persze nem azt akarjuk mondani, hogy Nyugaton soha semmi más nem fordul elő; mi itt csak az általában ismertről beszélünk, aminek értéke és fontossága eltúlzására egyesekben megvan a hajlam, és miközben dicséretes erőfeszítéseket tesznek a modern tagadás elleni küzdelemre, elfelejtik megérteni, hogy ott mindent összevéve még csak egy eléggé külsőleges nézőpontról van szó, és hogy az olyan civilizációkban, mint esetünkben, bizonyos fajta szakadék támad két olyan különböző jellegű, de mindenkor szembenállás nélkül egymás fölött elhelyezkedő tanítás között, az „exoterizmus” saját szükségszerű kiegészítőjének tekinti az „ezoterizmust”. Abban az esetben, ha ezt az „ezoterizmust” félreismerik, a civilizáció, mivel a felsőbb princípiumokhoz közvetlenül többé semmilyen hatásos kötelék nem fűzi, nemsokára teljesen el fogja veszteni tradicionális jellegét, mert az ezt még éltető elemek hasonlatosak a testhez, melyet a szellem elhagyott és ennek következtében a jövőben képtelen egyfajta üres formalizmusnál többet alkotni; egészen pontosan ez történik a modern nyugati világgal. 

Úgy gondoljuk, hogy e megjegyzések után belevághatunk témánkba anélkül, hogy tovább időznénk a bevezetésnél, amelynek valamennyi már másutt tárgyalt gondolata lehetővé teszi, hogy ez alól magunkat nagyobbrészt felmentsük. Valóban nem térhetünk vissza folyton folyvást ahhoz, amiről előző műveinkben már beszéltünk, mert ez csak elvesztegetett idő volna; ha pedig bizonyos ismétlések mégis elkerülhetetlenek, akkor arra kell törekednünk, hogy szigorúan annak megértése szempontjából nélkülözhetetlenekre szorítkozzunk, amit most szándékozunk megmagyarázni, készen arra, hogy az olvasót szükség szerint minden alkalommal más műveink ehhez vagy ahhoz a részéhez irányítsuk, ahol vagy kiegészítő tájékoztatást, vagy pedig részletesebb fejtegetést találhat az újbóli megfontolásra szánt kérdésekről. A tárgyalás fő nehézsége abban áll, hogy egyrészt e kérdések mindegyikét többé-kevésbé szoros kapcsolat fűzi össze, és hogy erre a kapcsolatra minden lehetséges alkalommal fontos rámutatni, másrészt pedig nem kevésbé fontos, hogy minden látszatát elkerüljük a „rendszerezésnek”, vagyis annak a korlátozásnak, amely összeférhetetlen a metafizika saját természetével, amelynek éppen ellenkezőleg, mindazok számára, akik azt képesek megérteni és „megérezni”, fel kellett tárnia nemcsak a meghatározatlanok fogalmának lehetőségeit, hanem, és ezt a nyelven elkövetett erőszak nélkül mondhatjuk, a valóban meghatározhatatlanokét is, mint amilyen a Teljes Valóság. 

==I. A végtelen és a lehetőség ==

A lény állapotai sokféleségének elmélete jó megértése céljából minden egyéb vizsgálódás előtt vissza kell térnünk valamennyi fogalom legősibbjéhez, a Metafizikai Végtelenhez, szemügyre véve ennek kapcsolatait az Egyetemes Lehetőséggel. Az a Végtelen, aminek nincs határa, amint ezt a megfelelő kifejezés etimológiai jelentése kimondja; ezt a kifejezést pedig, a maga sajátos értelmét megőrzendő, szigorúan annak jelölésére kell használnunk, ami egyáltalán semmilyen határral nem rendelkezik, kizárva mindazt, ami pusztán kivonja magát bizonyos sajátos korlátozások alól, miközben saját természetes következtében teljesen alávetett más olyan korlátozásoknak, melyek lényegileg hozzátartoznak, amint a szóban forgó definícióban magában előforduló elemek hozzátartoznak logikai szempontból, ami voltaképpen nem más, mint az „ontológiainak” nevezhető szempont maga módján való lefordítása. Ez az utóbbi eset forog fenn, ahogyan ezt már több alkalommal jeleztük, a szám, a tér, az idő, sőt még a belőlük képződhető legáltalánosabb és legszélesebb körű fogalmak esetében is, amelyek pedig jóval meghaladják azokat a fogalmakat, amelyekkel róluk általában rendelkezünk;7 valójában pedig mindez csak a meghatározatlan területe lehet. Ehhez a meghatározatlanhoz, mikor ez mennyiségi jellegű, mint az iménti példákban, egyesek helytelenül a „matematikai végtelen” fogalmát fűzik, mintha egy jelzőnek, vagy egy minősítő határozónak a „végtelen” szóhoz való hozzácsatolása már önmagában is nem tartalmazna egy feltétel nélküli ellentmondást. Ennek a végesből eredő és csak annak kiterjesztéseként vagy kibontásaként tekinthető, következésképpen mindig a végesre redukálható meghatározatlannak semmilyen közös mértéke a valódi végtelennel éppen úgy nincs, mint az emberi vagy más fajta individuumnak magával a meghatározott kiterjesztések teljességével, amelyre pedig alkalmas, nem lehetne az a teljes lénnyel. A meghatározatlannak ez a véges alapján való képződménye, amellyel kapcsolatban olyan tiszta példával rendelkezünk a számsorok alakulásában, valójában csak azzal a feltétellel lehetséges, hogy a véges ezt a meghatározatlant lehetőségként már tartalmazza, amikor pedig a határok már odáig tágulnának, hogy bizonyos módon már szem elől vesztenők őket, vagyis egészen odáig, hogy kicsúsznak megszokott mérési módjaink alól, a véges ezeket akkor sem szünteti meg semmiképpen; az oksági viszony saját természete értelmében nyilvánvaló, hogy a „több” nem származhat a „kevesebb”-ből, a „Végtelen” sem a végesből. 

Ez nem is lehet másként, amikor, mint abban a vizsgált esetben, bizonyos különleges lehetőségféleségekről van szó, amelyeket nyilvánvalóan más lehetőségféleségekkel való együttlét, tehát saját természetük korlátoz, ami annyit jelent, hogy ezek meghatározott lehetőségek, nem pedig az összes lehetőség mindenféle megszorítás nélkül. Ha a dolog nem így állna, akkor lehetetlenség, azaz a szó logikai értelmében véve abszurditás lenne olyan más lehetőségek meghatározhatatlanságának ez az együttléte, amelyek abba nincsenek belefoglalva, amelyekből pedig egyébként egyenként mindegyik meghatározatlan fejlődésre alkalmas. Ezzel ellentétben a Végtelen, hogy valóban az legyen, semmilyen megszorítást nem tűrhet el, ami abszolút feltétel nélküliséget és meg nem határozottságot tételez fel, mert bárminemű meghatározás szükségszerűen korlátozás, melynek révén néhány önmagán kívüli dolgot engedélyezne, tudniillik bármilyen más szintén lehetséges meghatározást. Egyébként a korlátozás jellegzetesen valódi tagadás: határt szabni annyit tesz annak számára, aki abba be van zárva, mint tagadni mindazt, amit ez a határ kizár; következésképpen a határ tagadása valódi értelemben egy tagadás tagadása, vagyis logikailag, sőt matematikailag is olyanfajta igenlés, hogy valamennyi határ tagadása a valóságban egyenlő teljes és abszolút igenléssel. Aminek nincs határa, abból semmit sem lehet tagadni, tehát az mindent magában foglal, azon kívül nincs semmi; az összes közül a legigenlőbb eszmét, a Végtelent, mivel ez az összes bárminemű különálló igenléseket magába zárja vagy foglalja, éppen a maga abszolút meghatározatlanságából következően nem fejezi ki negatív formájú fogalom. A nyelvben valóban szükségszerűen egyedi és meghatározott minden közvetlen igenlés, bármilyen igenlés legyen is, ellenben a teljes és abszolút igenlés nem másokat kizáró egyedi igenlés, mivel az egyedieket mind teljesen egyenlően magában foglalja; így mostantól fogva könnyű lesz megérteni szoros kapcsolatát az Egyetemes Lehetőséggel, amely az egyedi lehetőségeket ugyanezen a módon foglalja magában. 

A Végtelen éppen itt és most felállított fogalma11 tiszta metafizikai szempontból se meg nem tárgyalható, se meg nem vitatható, mert semmilyen ellentmondást nem foglalhat magában; a végtelen fogalma a szó logikájának értelmében a legszükségszerűbb, mert ez az a tagadás, amely ellentmondásos lenne. Valóban, ha az ember egyetemes és abszolút értelemben szemügyre veszi a „Minden”-t, akkor világos, hogy ez semmilyen módon nem lehet korlátolt, mert akkor csak valami olyasmi révén létezhetne, ami számára külső lenne, és ha lenne valami, ami számára külső, akkor nem lenne „Minden”. Egyébként fontos megjegyezni, hogy a „Minden”-nek ebben az értelemben semmiképpen sem kell asszimilálódnia valami különöshöz és meghatározatlanhoz, azaz egy olyan részekből összetett együtteshez, amelyek vele együtt meghatározott viszonylatban állanak; a „Minden” tulajdonképpen „részek nélküli”, mivel ezek a részek szükségszerűen viszonylagosak és végesek, vele semmilyen közös mértékkel nem rendelkezhetnek, ami annyit jelent, hogy számára nem léteznek;15 ez pedig elegendő annak megmutatásához, hogy ebből nem kell bármilyen különleges elmélet kialakítására törekednünk. 

Az, amit az Egyetemes Mindenről a maga legabszolútabb meghatározatlanságában az imént mondtunk, akkor is alkalmazható, amikor az ember ez a Lehetőség szemszögéből veszi vizsgálat alá; ez pedig valójában nem meghatározás, vagy legalábbis csak minimális meghatározás, amelyre számunkra való felfoghatósága és főképpen bizonyos fokig való kifejezhetősége céljából van szükségünk. Más alkalommal már megállapítottuk, hogy a Teljes Lehetőség korlátozása a szó valódi értelmében lehetetlenség, mivel a Lehetőség korlátozás céljából való megértés előtt nem is érthető, ami pedig kívül esik a lehetőségen, az nem lehet más, mint lehetetlen; mivel azonban csak tiszta és egyszerű tagadás, a lehetetlenség, bármi legyen is, nyilvánvalóan nem korlátozható, amiből közvetlenül az következik, hogy az Egyetemes Lehetőség szükségszerűen korlátlan. Egyébként jól vigyázzunk arra, hogy ez természetesen csak az Egyetemes és Teljes Lehetőségre alkalmazható, amelyet ennél fogva csak a Végtelen egyik aspektusának nevezhetünk, amelytől semmilyen módon és semmilyen mértékkel nem különböztethető meg; a Végtelenen kívül semmi nem lehetséges, mert ez korlátozás lenne, tehát többé nem lenne Végtelen. A „végtelenek sokaságá”-nak elmélete abszurditás, mivel ezek egymást kölcsönösen korlátoznák, úgy, hogy valójában egyikőjük sem lenne végtelen;18 amikor tehát azt mondjuk, hogy az Egyetemes Lehetőség végtelen és korlátlan, ezalatt az kell értenünk, hogy ez nem más, mint egy bizonyos aspektusból szemlélve maga a Végtelen a kimondhatóságnak abban a mértékében, hogy a Végtelennek vannak aspektusai. Mivel a Végtelen valóban „részek nélküli”, szigorúan véve valóságosan és „megkülönböztethetően” létező aspektusok sokaságáról sem lehet szó; az igazat megvallva, mi magunk vagyunk azok, akik a Végtelent ilyen vagy olyan aspektusból értjük meg, mert másként tenni nem vagyunk képesek, elméletünk pedig, még ha lényegében nem is volna korlátolt – pedig az, mivel mi egyéni állapotban élünk –, hogy kifejezhető legyen, mégis szükségszerűen korlátozottá válna, mivel ebből a célból meghatározott formát kell öltenie. Csak az a fontos, hogy a korlátozás eredetét és függőségét jól megértsük, nehogy ezt magának az Egyetemes Lehetőség határtalan területének, hanem a mi saját tökéletlenségünknek tulajdonítsuk, vagy még inkább azoknak a belső és külső eszközöknek, amelyekkel mint egyének ténylegesen rendelkezünk, valóságosan mással nem rendelkezvén, csak meghatározott és feltételektől függő léttel, és ezt a tökéletlenséget, mely pusztán esetleges és átmeneti, mint a feltételek, amelyekre vonatkozik és amelyekből származik, ne vigyük át. 

Végezetül még megjegyezzük: ha valaki a Végtelenről és a Lehetőségről korrelatíve beszél, ez nem történhet abból a célból, hogy a két fogalom közt valójában nem létező különbséget tegyen; tehát a Végtelent inkább aktív aspektusa alapján szemlélik, míg a Lehetőség ennek passzív aspektusa;19 azonban aktív vagy passzív aspektusból mindig a Végtelent kell szemlélni, amelyet ezek az esetleges nézőpontok nem érintenek, a meghatározások pedig, bármilyen elv alapján állították fel ezeket, itt csupán csak a mi elgondolásunkkal kapcsolatban léteznek. Ez tehát ugyanaz, mint amiről máshol már beszéltünk távol-keleti tan terminológiáját követve: az „aktív tökéletesség” (Khien) és a „passzív tökéletesség” (Khouen), a Tökéletesség abszolút értelemben, amely azonos a maga teljes meghatározhatatlanságában értett Végtelennel; ez pedig, ahogy ezt már akkor megmondtuk, analóg azzal, de egy más fokozaton és egy jóval egyetemesebb szempontból, ami a Létben az „esszencia” és a „szubsztancia”. Mostantól fogva értsük meg jól, hogy a Lét nem foglal magában minden Lehetőséget, és hogy következésképpen a Végtelennel semmiképpen sem azonosítható; ezért azt mondjuk, hogy az általunk itt alkalmazott nézőpont sokkal általánosabb, mint az, ahonnan csak a Létet szemlélhetjük; ezt pusztán minden zavar elkerülése végett állapítjuk meg, mert később még lesz alkalmunk bővebb magyarázatra. 

==II. Lehetségesek és együttlehetők ==

Az Egyetemes Lehetőség, amint mondtuk, határtalan és nem is lehet más, mint határtalan; másként felfogni tehát annyit tesz, mint arra kárhoztatni magunkat, hogy az egészből semmit nem értünk. Metafizikai, vagyis egyetemes szempontból emiatt hatástalan valamennyi modern nyugati filozófiai rendszer, éspedig éppen oly mértékben, amilyen mértékben rendszer, ahogy ezt alkalmanként már többször megjegyeztük; ezek, mint olyanok, valójában nem egyebek korlátolt és zárt elméleteknél, amelyek néhány elemük révén, egy viszonylagos területen némi jelentőséggel rendelkeznek, de amelyek mihelyt alapjukat tekintve valami többre tartanak igényt és a teljes valóságot akarják kifejezni, veszélyessé és hamissá válnak. Az ember kétségtelenül mindig jogosan vizsgál meg speciálisan egyes lehetőségeket mások kizárásával, ha azt a maga helyén vizsgálja – és ezt teszi szükségszerűen bármely tudomány is; de nem jogos azt állítani, hogy ez a Teljes Lehetőség, és mindazt tagadni, ami saját egyéni, többé-kevésbé szűkre szabott megértésének mértékét meghaladja. E szisztematikus forma esszenciális jellege kisebb-nagyobb mértékében mégis valamennyi modern nyugati filozófia lényeges részének tűnik; ez az egyik oka annak, hogy a filozófiai gondolatnak a szó köznapi értelmében nincs, és nem is lehet semmi köze a kizárólag metafizikai jellegű tanításokhoz. 

Azon filozófusok között, akik ennek a rendszeres és valóban „antimetafizikai” tendenciának megfelelően ilyen vagy más módon az Egyetemes Lehetőség korlátozására törekedtek, egyesek, mint Leibniz (aki pedig ebben a tekintetben egyike a kevésbé beszűkült szemléletűeknek) a lehetségesek és az együttlehetők „megkülönböztetését” illetően hasznot akartak húzni; az azonban világos, hogy a jogos alkalmazhatóság mértékében ez a megkülönböztetés semmiképpen sem szolgálhatja ezt az illuzórikus célt. Az együttlehetők valójában egymással összeférő lehetségesek, vagyis olyanok, amelyeknek egy összetett egységben való egyesítése ennek belsejébe semmilyen ellentmondást nem visz be; következésképpen az „együttlehetőség” esszenciálisan mindig a szóban forgó egységre vonatkozik. Az természetes, hogy ezek az egységek, legyenek bár olyan jellegzetességek, amelyek egy egyedi tárgy vagy egy egyedi lény összes sajátosságát alkotják, vagy akár sokkal általánosabbak és szélesebb körűek – az összes lehetőségnek ez az egysége bizonyos közös feltételeknek van alávetve és ezáltal az Egyetemes Létezés területeinek egyikét magukban foglalva meghatározott jelleget öltenek –, de minden esetben egy olyan egységről van szó, amely mindig meghatározott, ami nélkül a megkülönböztetés többé nem volna elvégezhető. Egyedi és rendkívül egyszerű példát veszünk: legyen ez a „négyszögletes kör”, ami lehetetlenség, mert a két lehetséges, a „négyszögletes” és a „kör” egyazon alakba való egyesítése ellentmondást tartalmaz; ez a két lehetséges azonban teljesen egyformán realizálható, éspedig azonos jogcímen, mert egy négyszögletes alakzat létezése szemmel láthatóan nem akadályozza meg maga mellett és ugyanabban a térben egy kerek alakzat vele egyidejű létezését, akárcsak az összes többi geometriailag elképzelhető alakzatét sem. Ez túlságosan evidensnek tűnik ahhoz, hogy továbbra is hasznos legyen mellette időzni; egy ilyen példának azonban, tekintetbe véve még a maga egyszerűségét is, megvan az az előnye, hogy analógia révén segít az olyan bizonyára összetettebb eseteket is megérteni, amilyenről most rögtön beszélni fogunk. 

Ha az ember egy tárgy vagy egyedi lény helyett azt vizsgálja meg, amit – követve e szónak általunk már megadott értelmét – világnak nevezhetünk, vagyis azt az egész területet, amelyet a megnyilvánulásban megvalósuló együttlehetők egy bizonyos egysége alakít ki, akkor ezeknek az együttlehetőnek kell lenniök az Egyetemes Létezés egyik fokát alkotó össze lehetségeseknek, amelyek a szóban forgó világot jellemző és pontosan meghatározó bizonyos feltételeknek megfelelnek. A többi lehetőség, amiket ezek a feltételek ugyan nem határoznak meg, és amik következésképpen nem képezhetik e világ részét, ennek számára nem kevésbé realizálhatóak, de természetesen mindegyik csak a saját természetének megfelelő módon. Más szóval, minden lehetséges, mint olyan, saját léttel rendelkezik24 és a lehetségesek – melyek természete realizálást tartalmaz abban az értelemben, ahogy azt általában értik, vagyis bármilyen megnyilvánulási módban való létezést25 – ezek a lehetségesek nem veszthetik el ezt a lényegükben rejlő sajátosságot, és nem válhatnak megvalósíthatatlanokká az által a tény által, hogy a többi lehetőség éppen most megvalósult. Ehhez még hozzátehetjük, hogy minden egyes lehetőségnek, ami megnyilvánulási lehetőség, ezáltal szükségszerűen meg kell nyilvánulnia, és megfordítva, hogy minden egyes olyan lehetőség, amelynek nem kell megnyilvánulnia, az a megnemnyilvánulás lehetősége; úgy tűnik, hogy e forma alatt csak egy egyszerű meghatározás rejlik, mégis az előző állítás mégsem tartalmaz semmi, mint ezt a semmiképpen sem vitatható axiomatikus igazságot. Ha mégis megkérdeznők, hogy miért nem kell az összes lehetőségnek megnyilvánulnia, vagyis miért léteznek egy időben a megnyilvánulás és a megnemnyilvánulás lehetőségei, akkor erre elegendő azt felelni, hogy az Egyetemes Lehetőséget a maga totalitásában nem merítheti ki a megnyilvánulás területe, lévén ez az által korlátozva, hogy számszerűen egyébként korlátlan számú feltételhez kötött világok, vagy állapotok összessége; ez magán kívül hagyja mindazt az abszolútat, vagyis pontosan mondva mindazt, ami metafizikailag a legfontosabb. Ami azt a kérdést illeti, hogy az ilyen lehetőségnek miért nem kell ugyanúgy megnyilvánulnia, mint a többi hasonlónak, ez annyi lenne, mint azt kérdezni, hogy a lehetőség miért az, ami, és miért nem valami más; ez tehát pontosan olyan, mintha az ember azt akarná tudni, hogy egy lény miért ő maga és nem valami más, ami bizonyára értelmetlen kérdés lenne. Azt kell jól megérteni, hogy egy ilyen megnyilvánulási lehetőségnek önmagában semmilyen fölénye sincs a megnemnyilvánulás lehetőségével szemben; nem tárgya valamilyen „választásnak” vagy „kivitelezésnek”, egyszerűen csak más természetű. 

Ha most valaki az együttlehetők tárgyában azt az ellenvetést tenné, mint Leibniz itt következő kifejezése, hogy tudniillik „csak egyetlen világ van”, akkor két dolog közül egy történik: vagy tiszta tautológia ez az állítás, vagy pedig nincs semmilyen értelme. Ha „világ” alatt itt valóban a teljes Világegyetemet értjük, vagy ugyanazt a megnyilvánulás lehetőségeire korlátozva az összes lehetőségek teljes területét, vagyis az Egyetemes Létezést, akkor a kifejezett dolog túlságosan nyilvánvaló, még ha kifejezési módja talán nem is megfelelő; de ha e szó alatt csak az együttlehető bizonyos együttesét értjük, ahogy ez a legáltalánosabban lenni szokott, és ahogy az imént mi magunk is tettük, akkor szintén abszurdum azt mondani, hogy létezése megakadályozza más világok együttlétezését, mert ez, hogy újra visszatérjünk előző példánkhoz, annyi lenne, mint azt állítani, hogy egy kerek alakzat létezése megakadályozza egy négyszögletű vagy háromszögletű, vagy az összes többi alakzatfajta együttlétezését. Mindössze annyit mondhatunk, hogy amiként egy meghatározott tárgy tulajdonságai egy tárgyból kizárják a velük ellentmondásban levő tulajdonságok jelenlétét, egy meghatározott világ meghatározó feltételei ugyanígy kizárják ebből a világból azokat a lehetségeseket, amelyek természete nem tartalmaz ugyanezen feltételeknek eleget tevő megvalósulást; ily módon ezek a lehetségesek a tekintetbe vett világ határain kívül esnek, de emiatt nincsenek kizárva a Lehetőségből, mivel a lehetségesekről hipotetikusan esik szó, nem pedig a legszűkreszabottabb esetekben magáról a Létezésről a szó valódi értelmében, vagyis abban az értelemben, ahogyan az egyetemes megnyilvánulás egész területét magába zárja. A Világegyetemben sokféle létezési mód található és mindegyik lehetséges rendelkezik a saját természetének megfelelővel; pontosan Leibniz elméletére hivatkozva már szót ejtettünk arról (kétségtelenül elég nagy mértékben eltérve ebben gondolataitól), hogy a „létért folytatott harc” a lehetségesek között bizonyosan olyan elmélet, amiben nincs semmi metafizikai és teljesen értelmetlen maga a kísérlet is, hogy ezt a szimpla biológiai (a modern „fejlődéselméletekkel” összefüggő) hipotézist transzponáljuk. 

A lehetséges és a valóságos megkülönböztetésének nincs semmilyen metafizikai értéke, ezt több filozófus is hangsúlyozta: a maga módján és a maga természetét követve minden lehetséges valóságos;27 máskülönben volnának olyan lehetségesek, amelyek semmik sem lennének, és azt mondani, hogy egy lehetséges semmi, feltétlenül ellentmondás; ez lehetetlen, és a lehetetlen, amint már mondtuk, pusztán igazi semmi. Tagadni azt, hogy a megnemnyilvánulás lehetőségei fennállnak, annyit tesz, mint az Egyetemes Lehetőséget korlátozni akarni; másrészt azt tagadni, hogy a megnyilvánulás lehetőségei között különböző jellegűek vannak, annyit tesz, mint azt még szűkebbre korlátozni. 

Mielőtt továbbmennénk, meg kell jegyeznünk, hogy egy világot meghatározó feltételek együttesének megvizsgálása helyett, amint ezt előzőleg tettük, e feltételek egyikét ugyanebből a szempontból elszigetelten is megvizsgálhatnók: például a testi világ feltételei közül a térbeli lehetőségeket tartalmazó teret. Már a meghatározás alapján is világos az, hogy a térben csak a térbeli lehetőségek valósulhatnak meg, de nem kevésbé világos az is, hogy ez nem zárja ki, hogy a tér sajátságos létállapotán kívül a nem-térbeli lehetőségek ugyanúgy megvalósuljanak (itt a „megvalósulást” a „megnyilvánulás” szinonimájaként kell felfogni, magunkat a megnyilvánulás lehetőségeinek megvizsgálására korlátozva). Mégis, ha a tér egyesek állításával megegyezően végtelen lenne, akkor a Világegyetemben semmilyen nem-térbeli lehetőség számára nem volna hely, és hogy az összes közül a legközönségesebb és legismertebb példát vegyük, még maga a gondolat is csak azzal a feltétellel jöhetne létre, ha kiterjedésként fognók fel, ám ennek a felfogásnak a hamisságát még maga a „profán” pszichológia is minden habozás nélkül elismeri; mégis, mivel a tér távol áll attól, hogy végtelen legyen, csak egyike a megnyilvánulás lehetséges módjainak, amely önmagában egyáltalán nem végtelen, sőt még kiterjedésének teljességében a vele együtt járó módozatok meghatározatlanságával sem, amelyek mindegyike maga is meghatározatlan. Hasonló megjegyzéseket lehetne fűzni bármely más sajátos létfeltételhez is, ami pedig e feltételek mindegyikével kapcsolatban külön-külön véve igaz, az még igazabb ezek többségének együttesére nézve, amelyek egyesítése vagy kombinációja egy világot meghatároz. Magától értetődik, hogy az ekként egyesített különféle állapotoknak egymással összeférőeknek kell lenniök, összeférhetőségük pedig természetesen maga után vonja azokat a lehetségeseket, amelyeket ezek kölcsönösen magukban foglalnak, azzal a megszorítással, hogy a tekintetbe vett feltételeknek alárendelt lehetségesek az egymástól elszigetelten szemügyre vett állapotok mindegyikébe belefoglalt lehetségeseknek csak egy részét képezhetik, amiből az következik, hogy ezek az állapotok a maguk teljességében, közös részükön felül meg fogják engedni az Egyetemes Létezés ugyanazon fokához tartozó különböző irányú kiterjesztéseket is. Ezek a meghatározatlan kiterjedésű kiterjesztések az általános és kozmikus rendben megfelelnek egy sajátos lény állapotai egyikének, amelyek túlmennek ugyanezen állapot bizonyos meghatározott módosulatán, mint amilyen a testi módosulat a mi emberi egyéniségünkben. 

==III. Lét és Nem-Lét ==

Az előzőek során meghatároztuk a megnyilvánulás és a megnemnyilvánulás lehetőségei közti különbséget, miközben mind ezeket, mind pedig amazokat azonos módon és azonos minőségben a Teljes Lehetőség foglalja magában. Ez a különbség számunkra minden más különbségnél sajátosabbnak adódik, mint az egyetemes megnyilvánulás különböző módjainak különbsége, vagyis az általa megengedett lehetőségek különféle módjai, amelyek azon sajátos feltételek szerint oszlanak meg, melyeknek kölcsönösen alárendeltek, és amelyek a világok meghatározhatatlan sokaságát vagy a Létezés fokozatait képzik. 

Ha így áll a helyzet, ha a Létet egyetemes értelemben határozzuk meg, mint a megnyilvánulás elvét, amely ugyanakkor önmagában képezi a megnyilvánulás összes lehetőségének egységét, akkor azt kell mondanunk, hogy a Lét nem végtelen, mivel nem esik egybe a Teljes Lehetőséggel; és annál is inkább nem az, mert a Lét mint a megnyilvánulás elve csakugyan magában foglalja a megnyilvánulás valamennyi lehetőségét, de csak annyiban, amennyiben megnyilvánulnak. A Léten kívül tehát ott van az összes többi, vagyis a megnemnyilvánulás összes lehetősége is, valamint a megnyilvánulás lehetőségei maguk is, amennyiben megnemnyilvánult állapotban vannak; itt található a Lét maga is, mert nem tartozhatván a megnyilvánuláshoz, mivel éppen annak elve, önmaga megnemnyilvánult. Ezért azt, ami a Léten kívül és túl van, más fogalom hiányában kénytelenek vagyunk Nem-Létnek nevezni; ezt a negatív kifejezést pedig, ami számunkra semmiképpen nem a „semmi” szinonimája, amint bizonyos filozófusok nyelvében felbukkan – azonkívül, hogy közvetlenül a távol-keleti metafizikai tanítás terminológiája sugalmazta, eléggé igazolja valamilyen elnevezés szükségessége, hogy róla beszélni lehessen, és csatlakozik az általunk fentebb tett megjegyzéshez, hogy a legegyetemesebb fogalmak, mivel a legmeghatározatlanabbak, a kifejezhetőség mértékében csak negatív alakú fogalmakban fejezhetők ki, amint ezt a Végtelennel kapcsolatban már láttuk. Azt is mondhatnók, hogy az imént tárgyalt értelemben a Nem-Lét több, mint a Lét, vagy ha úgy tetszik, magasabbrendű a Létnél, ha ezen azt értjük, hogy azt foglalja magában, ami a Lét kiterjedésén túl van, és hogy elvileg magát a Létet is magába zárja. Mihelyt azonban a Nem-Létet a Léttel szembehelyezzük, vagy egyszerűen megkülönböztetjük, akkor sem az egyik, sem a másik nem végtelen, mivel ebből a szempontból egymást valamilyen módon korlátozzák; a végtelenség a Lét és a Nem-Lét egységéhez tartozik, mivel ez az egység azonos az Egyetemes Lehetőséggel. 

A dolgokat még a következő módon is kifejezhetjük: az Egyetemes Lehetőség szükségszerűen magában foglalja a lehetőségek összességét, és azt mondhatjuk, a Lét és a Nem-Lét ennek két aspektusa; a Lét, amennyiben a lehetőségeket (vagy pontosabban néhányat közülük) manifesztálja; a Nem-Lét, amennyiben ezeket nem manifesztálja. A Lét tehát minden megnyilvánultat magában foglal; a Nem-Lét minden megnemnyilvánultat magában foglal, beleértve magát a Létet is; az Egyetemes Lehetőség azonban egyszerre foglalja magában mind a Létet, mind a Nem-Létet. Ehhez hozzátehetjük, hogy a megnemnyilvánult tartalmazza azt, amit megnemnyilvánulhatónak nevezünk, vagyis a megnemnyilvánulás lehetőségeit, és a megnyilvánulhatót, vagyis a megnemnyilvánulás lehetőségeit, és a megnyilvánulhatót, vagyis a megnyilvánulás lehetőségeit, amennyiben azok nem nyilvánulnak meg – ellenben a megnyilvánulás nem tartalmaz természetesen mást, mint ugyanezeket a lehetőségeket, amennyiben megnyilvánulnak. 

A Lét és a Nem-Lét viszonyát illetően lényeges megjegyezni, hogy a megnyilvánulás állapota mindig átmeneti és feltételes, és hogy még a megnyilvánuló lehetőségek számára is egyedül a megnemnyilvánulás az abszolút állandó és feltétel nélküli. Ezzel kapcsolatban hozzátesszük, hogy a megnyilvánultból, hogy egy elég gyakran használt kifejezést vegyünk, semmi „el nem veszhet” másként, mint úgy, hogy a megnemnyilvánultba megy át; természetesen csak a megnyilvánulás sajátos szempontja alapján minősül „veszteségnek” ez az átmenet (amelyik, ha egyéni megnyilvánulásról van szó a szó etimológiai értelmében, rendszerint „transzformáció”, vagyis átmenet formán túlra), mivel a megnemnyilvánulás állapotában minden dolog ezzel éppen ellenkezőleg lényegében örökké fennáll, függetlenül minden sajátos és korlátozó feltételtől, amely a megnyilvánult létezést így vagy úgy jellemzi. A „semmi sem vész el” joggal való hangoztatása céljából, még a megnemnyilvánultra való korlátozással együtt is, az egyetemes megnyilvánulás teljes együttesét kell csak szemügyre venni, és nem pusztán ezt vagy azt az állapotot a többi kizárásával, mert valamennyi állapot egymás közötti fontosságának megfelelően mindig van lehetőség az egyikből a másikba való átmenetre, anélkül, hogy ez a folytonos átmenet, ami formaváltozás (magában foglalva a létfeltételekben történő megfelelő változást), minket a megnyilvánulás területéről valamiképpen eltávolítana. 

Ami a megnemnyilvánulás lehetőségeit illeti, azok lényegileg a Nem-Léthez tartoznak és természetük szerint nem léphetnek a Lét területére, ellentétben azzal, ami a megnyilvánulás lehetőségeivel történik; ez azonban, mint fentebb mondtuk, egyiknek a másik felett semmiféle fölényt nem biztosít, mivel mind ezek, mind pedig azok pusztán különböző valóságformákkal rendelkeznek és azokat saját természetükhöz illesztik; mindent összevéve, a Lét és a Nem-Lét megkülönböztetése teljesen esetleges, mivel ez csak a megnyilvánulás szempontjából tehető, ami lényegében maga is esetleges. Ennek a megkülönböztetésnek számunkra való fontosságát egyébként ez semmiképpen sem kisebbíti, mivel a mi jelenlegi állapotunkban lehetetlen magunkat ténylegesen más nézőpontra helyezni, mint ami a miénk, amennyiben mi magunk, mint feltételes és egyedi lények hozzá tartozunk a megnyilvánulás területéhez, és hogy ezen túlhaladni mi csak úgy tudunk, hogy magunkat metafizikai realizálás révén teljesen felszabadítjuk az egyéni létezés korlátozó feltételei alól. 

A megnemnyilvánulás egyik lehetőségének példájaként idézhetjük az ürességet, mert ilyen lehetőség, legalábbis negatívan, érthető, vagyis bizonyos meghatározások kizárása révén: az üresség nemcsak valamennyi testi vagy anyagi tulajdonság kizárását foglalja magában, szélesebb értelemben nemcsak az összes formális minőséget, hanem még azt is, ami bármilyen módon kapcsolatban áll a megnyilvánulással. Tehát nonszensz azt állítani, hogy üresség lehetséges az egyetemes megnyilvánulásban, mivel az üresség lényegénél fogva a megnemnyilvánulás területéhez tartozik; ennek a fogalomnak lehetetlenség más érthető jelentést adni. Ezzel kapcsolatban erre az egyszerű kijelentésre óhajtunk szorítkozni, mert itt az üresség kérdését az összes velejáró és témánktól túlságosan eltérő járulékával együtt nem tárgyalhatjuk meg; különösen a tér esetében van ez így, ami néha súlyos zavarokhoz vezet, az erre vonatkozó megfontolások helye inkább az általunk sajátosan a testi létezés feltételeinek szentelni szándékozott tanulmányban lenne. Mostani nézőpontunkhoz még azt akarjuk egyszerűen hozzáfűzni, hogy az üresség, bárhogy is vizsgáljuk, nem a Nem-Lét, hanem annak csak egyik aspektusának nevezhető, azaz a magában foglalt lehetőségek egyikének, amelyek különböznek a Létbe foglalt lehetőségektől, tehát ezen kívül, sőt teljességében szemlélve, ami még jól mutatja, hogy a Lét nem végtelen. Egyébként amikor azt mondjuk, hogy egy ilyen lehetőség a Nem-Lét egyik aspektusa, akkor arra kell ügyelni, hogy ezt a lehetőséget nem foghatjuk fel megkülönböztető módon, mert ez a mód kizárólag a megnyilvánulásra alkalmazható; ez magyarázza meg azt, hogy ha az üresség, vagy bármi más hasonló jellegű lehetőségét tényleg meg is érthetnők, mégis miért fejezhetjük ki csak egészen negatív kifejezéssel: ez a minden Nem-Létre vonatkozóval kapcsolatos egészen általános megjegyzés igazolja még e fogalom általunk való használatát. 

Hasonló szempontokat alkalmazhatnánk a megnemnyilvánulás összes többi lehetőségére is; elővehetnénk egy másik példát is, mint amilyen a csend, de az alkalmazás túl könnyű lenne ahhoz, hogy hasznos lenne hozzá ragaszkodni. Ezért ez alkalommal pusztán a következő észrevételre szorítkozunk: amiként a Nem-Lét vagy a megnemnyilvánult magában foglalja a Létet, vagy a megnyilvánulás elvét, a csend hasonlóképpen magában foglalja a beszéd princípiumát; más szóval, ahogy az Egység (a Lét) azonos a megnyilvánult metafizikai Zéróval (a Nem-Léttel), ugyanúgy a beszéd sem más, mint a kifejezett csend; de megfordítva, a metafizikai Zéró, mialatt csak megnemnyilvánult Egység, ugyanakkor sokkal több is, sőt végtelenül több, hozzá hasonlóan a csend, amely egy aspektusban megfelel az éppen körülírtaknak, nem egyszerűen a ki nem fejezett beszéd, mert ezen kívül érvényben kell azt is hagynia, ami kifejezhetetlen, vagyis megnyilvánulásra képtelen, ennél fogva megkülönböztető jellegű meghatározásra, mert aki kifejezést mond, az megnyilvánulást, sőt határozott megnyilvánulást mond. A csend (megnemnyilvánult) és a beszéd (megnyilvánult) között ekképpen létrehozott kapcsolat megmutatja, hogyan lehetséges a megnemnyilvánulás azon lehetőségeit megérteni, amelyek analogikus átvitel útján a megnyilvánulás bizonyos lehetőségeinek megfelelnek, anélkül, hogy egyébként a Nem-Létbe bármi módon olyan tényleges megkülönböztetést szándékozna még itt bevezetni, amely ott nem lenne megtalálható, mivel a megkülönböztetett jellegű létezés (ami a szó valódi értelmében vett létezés) lényeges része a megnyilvánulás feltételeinek (a megkülönböztetett jelleg egyébként itt, az összes esetben, nem szükségszerűen szinonim az individuális jelleggel, mely utóbbi a formális megkülönböztetést speciálisan magában foglalja. 

==IV. A sokféle állapot elméletének alapja ==

Az előzőek a sokféle állapot elméletének alapját foglalják magukban a maga teljes egyetemességében: ha valamilyen lényt a maga teljességében veszünk szemügyre, akkor annak legalábbis virtuálisan mind a megnyilvánulás, mind a megnemnyilvánulás állapotaival együtt kell járnia, mert „totalitásról” valóban csak ebben az értelemben beszélhetünk; máskülönben csak valami olyan hiányos és töredékes dologgal szembesülünk, ami valóban nem képezhet teljes lényt. Fentebb már említettük, hogy egyedül a megnemnyilvánulás rendelkezik abszolút állandósággal, tehát a megnyilvánulás valóságát a maga átmeneti állapotában belőle meríti; ezáltal pedig látjuk, hogy távol attól, hogy „semmi” legyen, a Nem-Lét pontosan egészen az ellenkezője lenne, ha a „semmi” mégis rendelkezhetne ellentétével, ami számára még a „pozitivitás” egy bizonyos fokát feltételezné, tehát azt, hogy csak abszolút „negativitás”, vagyis tiszta lehetetlenség. 

Ebből következik, hogy a megnemnyilvánulás állapotai biztosítják a lény állandóságát és azonosságát; ezeken az állapotokon kívül pedig, vagyis ha a létet csak a megnyilvánulásban fogjuk fel a maga megnemnyilvánult princípiumához való kapcsolata nélkül, akkor ez az állandóság és ez az azonosság csak illuzórikus lehet, mivel a megnyilvánulás világa éppen a folytonos és végtelen módosulásokat magában foglaló múlónak és sokfélének a világa. Ennélfogva könnyen meg fogjuk érteni, hogy metafizikai szempontból mit kell gondolni az „én” állítólagos egységéről, vagyis az egyéni lényről, ami a nyugati és „profán” pszichológiában annyira nélkülözhetetlen: ez egyrészt töredékes egység, mivel a lénynek csak egy részére, elszigetelten és önkényesen vett állapotainak egyikére, a meghatározatlanul sok között az egyikre vonatkozik (és még ez az állapot is túl távol van attól, hogy általában a maga teljességében vizsgálják meg); másrészt pedig nem tekintve mást, mint azt a sajátos állapotot, amire vonatkozik, ez az egység ráadásul még annyira viszonylagos, amennyire csak lehet, mivel ez az állapot maga is különböző módosulások meghatározatlanságából áll össze, és ennek az egységnek annál kevésbé van valósága, mivel figyelmen kívül hagyja a transzcendens princípiumot (az „Abszolút Én”-t, vagy személyiséget), ami most valóban egyedül adhatná neki a lény azonosságát, permanensen, mindezen módosulatok során át. 

A megnemnyilvánulás állapotai a Nem-Lét, a megnyilvánulás állapotai pedig a maga teljességében szemlélt Lét tartományához tartoznak; azt is mondhatjuk, hogy ez utóbbiak a Létezés különféle fokozatainak felelnek meg, ezek a fokozatok pedig a megnyilvánulás meghatározatlan sokaságú különböző módjai. A Létet, amint már mondtuk, magának a megnyilvánulás meghatározatlan sokaságú különböző módjai. A Létet, amint már mondtuk, magának a megnyilvánulás princípiumának kell felfognunk ahhoz, hogy itt világos különbséget tegyünk a Lét és a Létezés között; az Egyetemes Létezés tehát azon lehetőségek együttesének teljes megnyilvánulása lesz, amiket a Lét magával hoz, és amik egyébként a megnyilvánulás összes lehetőségei, és ez magában foglalja ezeknek a lehetőségeknek feltételes módon való tényleges fejlődését. Tehát a Lét magában foglalja a Létezést és metafizikailag több ennél, mivel ennek a princípiuma; a Létezés tehát nem azonos a Léttel, mivel ez a determináltság kisebb fokának, következésképpen az egyetemesség magasabb fokozatának felel meg. 

Noha a Létezés lényegileg egyetlen, mégpedig azért, mert a Lét önmagában egy, azért mégis magában foglalja a megnyilvánulás módjainak meghatározatlan sokaságát, mert ezeket teljesen hasonlóképpen magában foglalja azáltal, hogy ezek szintén lehetségesek, ebben a lehetőségben pedig benne van az, hogy mindegyikőjüknek saját feltételei szerint kell realizálódnia. Ebből az következik, ahogy másutt már megmondtuk, a „Létezés”-nek erről az „egyetlenségéről” az iszlám ezoterizmusa alapján beszélve (arabul Wahdatul-wujud), hogy a Létezéssel a maga „egyetlenségében” is az egyetemes megnyilvánulás összes módjainak megfelelő fokozatok meghatározatlansága jár együtt (az egyetemes megnyilvánulás mélyén ugyanaz van, mint a Létezés maga); a Létezés fokozatainak ez a meghatározhatatlan sokfélesége pedig korrelative magában foglalja (hogy egy akármilyen lényt szemügyre vegyünk ennek a Létezésnek teljes területén) a lehetséges megnyilvánulás állapotainak hasonlóképpen meghatározhatatlan sokféleségét, amelyek mindegyikének az Egyetemes Létezés által meghatározott egyik fokozaton kell realizálódnia. Tehát egy lénynek egy állapota egy egyetlen fokozatba foglalt sajátos lehetőség fejlődése, ezt a fokozatot pedig a megnyilvánulás területén való realizálódás alapján tekintetbe vett szóban forgó lehetőséget fenntartó feltételek határozzák meg. 

Így tehát a lény minden egyes megnyilvánulási állapota megfelel a Létezés egy fokozatának, azonkívül pedig ez az állapot magával hozza a feltételek különböző kombinációinak megfelelően azokat a különböző módosulatokat, amelyekre ugyanaz az általános megnyilvánulási mód alkalmas; végül minden módosulat maga is a másodlagos és elemi módosulatok meghatározatlan sorozatát foglalja magában. Például, ha a lényt az emberi egyéniség sajátos állapotában figyeljük meg, akkor ennek az egyéniségnek testi része csak módosulat, és ezt a módosulatot nem éppen egy sajátos létezési feltétel szabja meg, hanem a lehetőséget körülhatároló feltételek egész együttese, mivel a feltételek egyesülése meghatározza az érzéki vagy testi világot. Amint már mondtuk, a többiektől elszigetelten szemlélve e feltételek mindegyike kiterjedhet e módosulat területén túlra és akkor akár saját kiterjedése, akár különböző feltételek kombinációja révén más módosulat területét képezi ugyanennek a teljes egyéniségnek a részét alkotva. Másrészt minden módosulatot a megnyilvánulás egy bizonyos ciklusának folyamán fejlődésre alkalmasnak kell tekinteni, és különösen a testi módosulat számára e fejlődés által hozott másodlagos módosulások lesznek (az időbeli egymásutániság aspektusából szemlélve) létezésének összes pillanatai, vagy ami ugyanazt jelenti, összes tettei és összes gesztusai, bármilyenek is legyenek, amiket ezen létezése folyamán véghez fog vinni. 

Talán felesleges hangsúlyoznunk, hogy a lény teljességében az egyéni „én” milyen kicsiny helyet foglal el, mivel még teljes terjedelmében is csak egy olyan állapotot képez, mint a többi és a többiek meghatározatlansága között, és ezt a teljes kiterjedést akkor szerezheti meg, ha a maga teljességében vesszük szemügyre (és nem sajátos testi módosulatában), és még ezt is csak akkor, amikor a megnyilvánulás állapotainak vizsgálatára szorítkozunk; azonkívül azonban metafizikai szempontból ezek, a fentebb említett oknál fogva, a teljes lényben kevésbé fontosak. A megnyilvánulás állapotai között az emberi egyéniségen kívül vannak némelyek, amelyek az egyéni, vagyis formális állapotokhoz hasonlóan lehetségesek, miközben mások nem egyéni állapotok (informálisak), mindegyikük természetét meghatározzák saját feltételei, amelyek által megnyilvánulnak (mint a lény saját helye a hierarchikusan szervezett egységben), mivel mindig feltételes állapotokról van szó. Ami a megnemnyilvánulás állapotait illeti, világos, hogy sem a formának, sem bármilyen más megnyilvánult létezési mód más feltételeinek nem lévén alávetve, lényegileg egyénen kívüliek; azt mondhatjuk, hogy minden lényben ezek képezik a valóban egyetemest, tehát azt, ami által minden lény azzá kapcsolódik össze, ami a maga metafizikai és transzcendens princípiumában, amely összekapcsolódás nélkül alapjában véve teljesen esetleges és tisztára illuzórikus létezéssel rendelkezne. 

==V. Kapcsolatok az egység és sokféleség között ==

A Nem-Létben nem lehet szó az állapotok sokféleségéről, mivel lényegénél fogva ez a differenciálatlanság és a feltétel nélküliség területe; a feltétel nélküliség nem lehet alávetve az egynek és a sokfélének, a differenciálatlanság pedig nem létezhet megkülönböztethető módon. Ha mi mégis a megnemnyilvánulás állapotairól beszélünk, akkor ezt nem azért tesszük, hogy a megnyilvánulás állapotaival kifejezésbeli szimmetriát teremtsünk, mert ez jogosulatlan és teljesen mesterkélt volna; de megkülönböztetés valamilyen módjaként kénytelenek vagyunk ezt ide bevezetni, mert e nélkül az egészről nem is beszélhetnénk; viszont kötelesek vagyunk számot adni arról, hogy ez a megkülönböztetés önmagában nem létezik, hogy mi vagyunk azok, akik ezt teljesen relatív létezéssel ruházzuk fel, és hogy ekképpen azt, amit mi a Nem-Lét aspektusainak neveztünk, azt mi nem vehetjük szemügyre, hangsúlyozva egyébként mindazt, ami egy ilyen kifejezésben alkalmatlan és nem megfelelő. A Nem-Létben nincs sokféleség és – szigorúan véve – nincs egység sem, mert a Nem-Lét a Metafizikai Zéró, amelyet, hogy róla beszélni tudjunk, meg kell neveznünk, és amely az egységet logikailag megelőzi. Ezzel összefüggésben a hindu tanítás ezért kizárólag „nem kettősség”-ről (advaita) beszél, amit egyébként a negatív formájú fogalmak alkalmazásáról általunk fentebb mondottakhoz kell még csatlakoztatni. 

Ebből az alkalomból lényeges azt megjegyezni, hogy a Metafizikai Zérőnak a matematikai zéróhoz, amely csak jele semmi mennyiségnek nevezhetőnek, nincs több köze, mint az igazi Végtelenségnek az egyszerű meghatározhatatlanhoz, vagyis a meghatározatlanul növekvő, vagy a meghatározatlanul csökkenő mennyiséghez;51 és ha szabad így magunkat kifejezni, a kapcsolatnak ez a hiánya mégis ugyanolyan jellegű mind az egyik, mind a másik esetben, élve ezzel a fenntartással, mint az, hogy a Metafizikai Zérő a Végtelennek csak egy aspektusa; legalább is szabad ezt olyként alkalmaznunk, mint ami lényegében az egységet és következésképpen az összes többi tartalmazza. Valóban a primordiális egység nem más, mint az állított Zéró, vagy más kifejezéssel az Egyetemes Lét, abban a mértékben, amilyenben egy ilyen állítás lehetséges, ami már egy első meghatározás, mert ez az összes többi határozott, tehát feltételekhez kötött állítások legegyetemesebbike; ez az összes megnyilvánulást és összes megkülönböztetést megelőző első meghatározás pedig (beleértve az „esszencia” és a „szubsztancia” polarizálódását, ami az első dualitás, és mint olyan, az összes sokféleség kiindulópontja), lényegében az összes többi megkülönböztető meghatározást vagy állítást tartalmazza (a megnyilvánulás összes lehetőségének megfelelően), ez tehát annyit jelent, hogy az egység annál fogva, hogy állított, lényegében tartalmazza a többféleséget, vagy hogy ez maga ennek a többféleségnek a közvetlen princípiuma. 

Gyakran szeretnők tudni, és eléggé hiába, hogy a sokféleség hogyan léphet ki az egységből, nem véve észre, hogy ha a kérdést fel is tesszük, az semmilyen megoldást nem hozhat azon egyszerű oknál fogva, hogy rosszul tették fel és ebben a formában semmilyen valóságnak nem felel meg; valójában a sokféleség az egységet nem hagyja el, mint ahogy az egység sem hagyja el a Metafizikai Zérót, vagy mint ahogy az Egyetemes Mindent sem hagyja el semmilyen dolog, vagy mint ahogy a Végtelenen vagy a Teljes Lehetőségen kívül sem található semmilyen lehetőség. A sokféleség benne foglaltatik a primordiális egységben, és nem is szűnik meg abban belefoglaltan létezni azon tény révén sem, hogy megnyilvánulási módjában fejlődik; ez a sokféleség a megnyilvánulás lehetőségeié és ettől eltérően fel sem fogható, mert ez a megnyilvánulás foglalja magában a megkülönböztetett létezést; másrészt mivel lehetőségekről van szó, szükséges, hogy természetüknek megfelelő módon létezzenek. Így az egyetemes megnyilvánulás elve, miközben minden egy, sőt még önmagában egység, szükségszerűen tartalmazza a sokféleséget; ez a sokféleség pedig a maga meghatározatlan kifejlődéseiben meghatározatlanul megtörténve az irányok meghatározatlansága szerint54 teljes egészében a primordiális egységből fakad, amelyben mindig benne foglaltatik, amit pedig a benne lévő sokaság létezése semmiképpen nem érinthet vagy módosíthat, mert hiszen ő maga saját természete folytán nyilvánvalóan nem tudna megszűnni létezni, a szóban forgó sokféle lehetőséget pedig azért foglalja magában, mert éppen lényegénél fogva egység. Ennélfogva magában az egységben rejlik az, hogy a többféleség létezik, mivel pedig ez az egységet nem érinti, ezért ehhez viszonyítva létezése pusztán teljesen esetleges; azt is mondhatjuk még, hogy ez a létezés teljesen illuzórikus, amennyiben nem az egységhez viszonyítjuk, mint ahogyan az előbb tettük; saját princípiummal rendelkezvén egyedül az egység adja meg a sokféleségnek a számára megfelelő realitást; az egység pedig a maga részéről szintén nem abszolút és önmagában kielégítő princípium, mert valóságát a Metafizikai Zérótól nyeri. 

A Lét nem a legfelsőbb princípiuma valamennyi dolognak, mivel csak az első állítás, a legprimordiálisabb meghatározás; megismételjük, hogy nem az, hanem csak a megnyilvánulás princípiuma, ebből pedig láthatjuk, hogy mennyire korlátolt azok metafizikai nézőpontja, akik a Létet kizárólag az egyetlen „ontológiára” szándékoznak leszűkíteni; a Nem-Létből absztrakciót fabrikálni így annyit tesz, mint valójában mindazt kizárni, ami a legigazabb és legtisztábban metafizikai. Ezt mellékesen megjegyezve, így arra a kérdésre fogunk következtetni, amelyet éppen az imént vizsgáltunk meg: a Lét önmagában egy, következésképpen pedig az Egyetemes Létezés, ami lehetőségeinek teljes megnyilvánulása, egyetlen esszenciájában és belső természetében; azonban sem a Lét egysége, sem a Létezés egyetlensége nem zárja ki sem a megnyilvánulási módok sokféleségét, ebből eredően a Létezés fokozatainak meghatározatlanságát általános és kozmikus rendben, sem pedig a lény állapotainak meghatározatlanságát a különálló létezések rendjében. Tehát a lény sokféle állapotának tekintetbevétele a „Lét” egységével semmiképpen sincs ellentmondásban, úgyszintén a „Létezés” egyetlenségével sem, ami ezen az egységen alapul, mivel a sokféleség sem az egyiket, sem a másikat nem érinti, bárhogy álljon is a dolog; ebből következik, hogy a sokféleség megállapítása a Lét egész területén – távol attól, hogy az egység állításának ellentmondjon, vagy hogy azzal bármi módon szembehelyezkedjék –, a neki mind logikailag, mind metafizikailag adható egyedül érvényes alapját itt találja meg. 

==VI. Az álomállapot tanulmányozásából levont analóg gondolatok ==

Most elhagyjuk az előző fejezetben elfoglalt tisztán metafizikai nézőpontot, hogy megvizsgáljuk az egység és a sokféleség összefüggéseinek kérdését, mert ezeket az összefüggéseket néhány analogikus gondolat segítségével talán még jobban megértethetjük, amelyet itt példa vagy még inkább „illusztráció” gyanánt adunk, ha szabad magunkat ily módon kifejeznünk, ezek pedig majd megmutatják, hogy milyen értelemben és milyen mértékben állíthatjuk azt, hogy az egységhez képest a sokféleség létezése illuzórikus, miközben természetesen ugyanannyi realitással rendelkezik, mint amennyit természete abból magával hoz. Ezeket a sajátos gondolatokat az álomállapot tanulmányozásából fogjuk kölcsönvenni, ami az emberi lény egyénisége szubtilis (azaz nem testi) részének megfelelő megnyilvánulásának egyik módosulata, amelyben ez a lény egy teljesen önmagából eredő világot hoz létre, amelynek tárgyai kizárólag pszichikai képződmények (ellentétben az ébrenlét érzéki észrevételeivel), vagyis szubtilis formákat öltött eszmék kombinációi, egyébként pedig ezek a formák lényegük szerint annak az egyénnek magának a szubtilis formái, akinek álombéli ideális tárgyai csak esetleges és másodlagos módosulatok. 

Az ember tehát olyan teljesen önmaga által imaginált világba helyezkedik be az álomállapotban, amelynek összes elemét következésképpen önmagából, saját (a maga testentúli módosulatában) többé-kevésbé kiterjedt egyéniségéből meríti, ugyanúgy, mint ahogy az „illuzórikus formákból” (májávirúpa), sőt ezt úgy teszi, hogy közben világos és megkülönböztető tudatának nincs birtokában. Bármilyen legyen a belső vagy külső kiindulási pont, bizonyos, az álomnak irányítást adó esetek szerint ezek nagyon különbözhetnek, a lejátszódó események csak a teljességében felfogott egyén által legalább potenciálisan tartalmazott és egy bizonyos fajta realizálásra alkalmas elemek kombinációját eredményezhetik, ha pedig az egyén módosulatait képező ezen elemek meghatározatlan sokaságúak, akkor az ilyen lehetséges kombinációk különbözősége szintén meghatározhatatlan. Az álmot valójában úgy kell tekinteni, mint egy módját azon lehetőségek realizálódásának, amelyek az emberi egyéniség területével összefüggésben egy és más oknál fogva a testi formában való megvalósulásra nem alkalmasak; ilyenek például az ugyanahhoz a világhoz tartozó, de az embertől eltérő lények formái olyan formák, amiket az ember ebben a világban elfoglalt központi helyénél fogva virtuálisan birtokolhat önmagában. Ezeket a formákat az emberi lény csak szubtilis állapotban realizálhatja és valamennyi közül az álom a legközönségesebb, úgy is mondhatjuk, hogy a legnormálisabb eszköz, melynek révén magát más lényekkel a nélkül azonosíthatja, hogy közben megszűnne önmaga lenni, ahogy ezt a következő taoista szöveg mondja: „Egykor – mondja Csuang-ce – egy éjjel sorsával elégedett repdeső pillangó voltam; azután felébredtem mint Csuang-ce. Ki vagyok én valójában? Egy pillangó, aki magát Csuang-cének álmodja, vagy Csuang-ce, aki azt képzeli, hogy pillangó volt? Az én esetemben két valóságos egyén létezik? Az egyik egyén valóban átváltozott a másikká? Sem az egyik, sem a másik; az egyetlen lénynek, az egyetemes normának két módosulata ez, amelyben valamennyi lény minden állapotában egy.”61 

Ha az álmodó egyén ugyanabban az időben, az álom során imaginatív ereje folytán aktívan részt vesz a lezajló eseményekben, vagyis ha meghatározó szerepet játszik lénye testen túli módozatában, ami ténylegesen világosan megnyilvánult tudatállapotának felel meg, vagy annak, amit ezen tudat központi zónájának nevezhetünk, akkor nem kevésbé azt kell feltételezni, hogy egyidejűleg az összes többi szereplő szintén általa „cselekszik”, akár más módosulatban, akár legalábbis ugyanezen módosulat különféle másodlagos módosulataiban, amelyek szintén egyéni tudatához tartoznak, ha ugyan nem aktuális korlátolt megnyilvánulási létében, mint tudat, valamelyik megnyilvánulási lehetőségének legalább egyikében, amelyek együttesen meghatározhatatlanabbul tágabb területet ölelnek fel. Mindezek a szerepek természetesen másodlagosnak tűnnek ahhoz képest, ami az egyén számára a legfontosabb, vagyis ahhoz képest, ahol valóságos tudata közvetlenül érdekelt, mivel pedig az álom valamennyi eleme csak ennek révén létezik, azt mondhatjuk, hogy csak annyiban valóságosak, amennyiben az egyén saját létezésében részt vesznek: ezeket, mint önmaga módosulatait, saját maga realizálja, és ebből a célból, függetlenül ezektől a módosulásoktól, nem szűnik meg önmaga lenni, egyéniségét képező saját lényegét egyáltalán nem érintik. Azonkívül, ha az egyén tudja, hogy álmodik, vagyis ha az ebben az állapotban lezajló összes esemény valójában csak az általa adott valósággal rendelkezik, akkor őt az sem fogja semmiképpen érinteni, ha egyidejűleg lesz ott cselekvő és szemlélő, éspedig pontosan azért, mert nem fog megszűnni szemlélőnek lenni, hogy cselekvővé váljék, elgondolás és megvalósulás nem lévén többé szétválasztva egyéni tudata számára, ami olyan fejlődési fokot ért el, ami elegendő az egyén összes valóságos módosulásainak átfogó fejlődéséhez. Ha másként áll a dolog, még ugyanezek a módosulások is képesek realizálódni, de mivel a tudat ezt a megvalósulást nem köti össze közvetlenebbül azzal az elgondolással, aminek a tudat okozata, az egyént arra készteti, hogy az eseményeknek önmagán kívüli realitást tulajdonítson és a nekik ténylegesen tulajdonított mértékben a benne rejlő okozatú illúziónak lesz alárendelve, amely illúzió abban áll, hogy ezeknek az eseményeknek a sokféleségét elválasztja a benne levő közvetlen princípiumtól, vagyis saját tulajdon egyéni egységétől. 

Íme, ez nagyon tiszta példája az egyetlen egységen belül létező sokféleségnek, anélkül, hogy az egység általa érintve lenne; ámbár a tárgyalt egység csupán csak teljesen relatív egység, egy egyéné, ehhez a sokféleséghez való viszonya révén szerepe nem kevésbé analóg, mint az igazi és primordiális egységnek az egyetemes megnyilvánuláshoz való viszonya. Egyébként másik példát is vehetnénk, sőt ezen a módon még meg is vizsgálhatnók a percepciót az álomállapotban;63 ezzel szemben az általunk választott esetnek az az előnye, hogy semmilyen vitának nem ad teret, az álomvilág a sajátos körülményeinek megfelelően, amelyben az ember az érzéki világot alkotó valamennyi külső, vagy feltételezetten külső dologtól elszigetelt. Az álom világának ezt a realitását egyedül a maga teljes kibontakozásában, az önmagában foglalt összes megnyilvánulási lehetőségében szemlélt egyéni tudat teremti meg; egyébként pedig ugyanez a tudat a maga egységében szemlélve az álomnak ezt a világát ugyanazon a jogcímen foglalja magában, mint az egyéni megnyilvánulás összes többi elemét, összefüggésben az egyéni lehetőség teljes kiterjedésében megtalálható módosulatok bármelyikével. 

Fontos most megjegyeznünk, hogy ha az egyetemes megnyilvánulást analogikusan akarjuk megvizsgálni, akkor csak azt mondhatjuk, hogy amint az egyéni tudat hozza létre ennek a sajátos világnak a maga összes lehetséges módosulatából álló valóságát, ugyanúgy van valamilyen dolog, ami a Megnyilvánult Világegyetem valóságát teremti meg, de anélkül, hogy ebből a „valamilyen dolog”-ból jogunk volna valami egyéni képességnek vagy valami specializált létfeltételnek megfelelőt megalkotni, ami különösképpen antropomorf és antimetafizikai gondolat lenne; következésképpen van valami olyasmi, ami sem nem tudat, sem nem gondolat, de aminek mind a tudat, mint pedig a gondolat ezzel ellentétben csupáncsak sajátos megnyilvánulási módja; ha pedig meghatározhatatlan számú ilyen az Egyetemes Lét közvetlen vagy közvetett tulajdonságának tekinthető lehetséges mód van, amelyek bizonyos mértékig azokkal a szerepekkel analógok, amiket az egyén modalitásai vagy sokféle módosulatai révén az álom során játszik és amik révén intim természetében nincs jobban érintve, semmilyen ok nincs arra, hogy mindezeket a tulajdonságokat közülük egyre vagy többre redukálja, vagy hogy ne rendelkezhessen legalább csak eggyel, amely nem más, mint az a módszeres törekvés, melyet mint a metafizika egyetemességével összeférhetetlent már lelepleztünk. Bárminők legyenek is ezek a tulajdonságok pusztán különböző aspektusai a valamennyi megnyilvánulás valóságát megteremtő egyetlen princípiumnak, mivel ez a Lét maga, és különbözőségük csak a differenciált megnyilvánulás szempontjából létezik, és nem saját princípiuma vagy az önmagában való Lét szempontja szerint, mert a Lét primordiális és valóságos egység. Ugyanez érvényes a Létben megtehető legegyetemesebb megkülönböztetéssel az „esszenciával” és a „szubsztanciával”, a teljes megnyilvánulásnak e két pólusával kapcsolatban is; a fortiori ugyanez érvényes a még sokkal jellegzetesebb, tehát esetlegesebb másodlagos fontosságú aspektusokra nézve is:65 bármilyen értékessé váljanak is ezek az egyén szemében, amikor ezeket a maga sajátos álláspontjáról szemléli, ezek, az igazat megvallva, a Világegyetemben pusztán szimpla „akcidenciák”. 

==VII. Az egyéni tudat lehetőségei==

Az álomállapot témájáról az általunk imént mondottak arra késztetnek, hogy általános formában az emberi lénynek egyénisége korlátai között magával hozott lehetőségeiről is némi szót ejtsünk, és még inkább ennek az egyéni állapotnak a maga legfontosabb sajátosságainak egyikét képező tudat szemszögéből vizsgált lehetőségeiről. Magától értetődik, hogy itt nem pszichológiai nézőpontot szándékszunk elfoglalni, noha a tudat ezt a nézőpontot pontosan úgy határozhatná meg, mint az emberi lét által produkált bizonyos jelenségkategóriákkal együtt járó sajátosságot, avagy ha a képszerűbb szólásformát részesítjük előnyben, akkor mint ugyanezeknek a jelenségeknek a „tartalmazóját”. Egyébként a pszichológusnak azt, ami talán e tudat természetének mélyén található, nem kell tüzetesen kutatnia, amint a földmérő sem kutatja a kétségbevonhatatlan tényként elfogadott tér természetét, ezt egyszerűen az általa tanulmányozott összes forma tartalmazójának tekinti. Máshogyan megfogalmazva, a lélektan csak az általunk „fenomenikus tudat”-nak nevezhetővel, vagyis kizárólag ezekkel a jelenségekkel kapcsolatban állónak gondolt tudattal foglalkozik, éspedig anélkül, hogy fontolóra venné, vajon ez nem valami más olyan jellegű dolog kifejezése, ami magából a definícióból következően a pszichológia területétől független. 

Számunkra a tudat egészen mást jelent, mint a pszichológus számára: nem alkotja a lény sajátos állapotát és az egyéni emberi állapotnak egyébként sem egyedüli megkülönböztető sajátossága; még ennek az állapotnak vagy pontosabban testentúli módosulatainak tanulmányozása során sem engedhető meg, hogy ez az egész a lélektanéhoz többé-kevésbé hasonló nézőponthoz kapcsolódjék. A tudat bizonyos állapotokban inkább létfeltétel volna, de nem pontosan abban az értelemben, ahogy például a testi létezés állapotairól beszélünk; pontosabban megfogalmazva azt is mondhatnók, hogy a tudat „létoka” a szóban forgó állapotoknak, mert az egyéni lény nyilvánvalóan a tudat révén részesül az Egyetemes Értelemben (ez a hindu tanítás buddhi-ja);68 azonban az egyéni szellemi képesség (manasz) természetesen inherens a maga meghatározott formájában (mint ahankára), következésképpen más állapotokban a lény ugyanazon részesülése az Egyetemes Értelemben valami egészen más formában fejeződhet ki. A tudat tehát, amelynek mi itt egyébként nem szándékozunk kétségtelenül kevés haszonnal járó teljes definícióját megadni, ekképpen valamilyen sajátos dolog, akár emberi állapotban, akár más többé-kevésbé analóg egyéni állapotban forduljon elő; a tudat következésképpen semmiképpen nem egyetemes princípium, ha pedig az Egyetemes Értelemnek mégis integráns részét és szükséges elemét képezi, ez pontosan csak azon a jogcímen lehetséges, mint a lény bármely állapotának összes saját feltétele, anélkül, hogy ebben a tekintetben a legkisebb kiváltsággal is rendelkeznék, mint ahogy más állapotokhoz való kapcsolatokban azok az állapotok sem rendelkeznek, amelyekre hivatkozik. 

A tudat e lényeges megszorítások ellenére az egyéni emberi állapotban – nem kevésbé, mint ez az állapot maga – meghatározatlan kiterjedésre alkalmas; a tudat még közönséges ember esetében is, vagyis annál, aki testentúli módosulatait nem fejlesztette ki sajátosan, az általában feltételezettnél lényegesen távolabbra terjed ki. Az igaz, hogy meglehetősen általánosságban ugyan, de azt megengedik, hogy a mostani világos és megkülönböztető tudat nem a teljes tudat, hogy ez annak csak többé-kevésbé jelentékeny része, és hogy az, ami rajta túl van, ezt kiterjedésben és összetettségben jóval meghaladja; azonban, ha a pszichológusok a „tudatalatti” létezését szívesen el is fogadják, még ha néha csalódnak is benne mint egy túlságosan kényelmes értelmezési eszközben, válogatás nélkül odatéve mindent, amit a tanulmányozott jelenségek közül nem tudnak osztályozni, mégis mindig elfelejtkeznek figyelembe venni egy korrelatív „tudatfelettit”, mintha a tudat felfelé nem terjeszkedhetne ki éppen olyan jól, mint lefelé, amennyiben itt az olyan relatív fogalmaknak, mint „fent” és „lent” valamilyen értelme van, pedig minden valószínűség szerint legalább eggyel rendelkeznie kell a pszichológusok sajátos szempontjából. Egyébként jegyezzük meg, hogy a „tudatalatti” és a „tudatfeletti” csak a tudat egyszerű kiterjedéseként létezik és egyáltalán nem lép át ennek integrális területét, következésképpen a „tudattalanba”, vagyis a tudaton kívülibe semmiképpen nem asszimilálódhatnak, hanem éppen ellenkezőleg, az egyéni tudat teljes fogalmába foglaltnak kell lenniök. 

Ilyen körülmények között az egyéni tudat elégséges ahhoz, hogy szellemi szempontból számot adjon mindarról, ami az egyén felségterületén végbemegy, ami nélkül a „tudatok sokféleségének” bizarr hipotézisére történne utalás, amit egyesek szó szerint „polipszichizmus” értelmében fogtak fel. Az is igaz, hogy a megszokott módon vizsgált „én egysége” szintén illuzórikus; de ha ez így van, akkor ez azt jelenti, hogy a többszörösség és az összetettség szintén magának a módosulatokban kiterjedő tudatnak a mélyén létezik, melyek némelyike lehet olyan nagyon távoli és nagyon homályos, mint az úgynevezett „organikus tudatot” képezők73 és mint az álomállapotban megnyilvánulók legnagyobb része is. 

Más oldalról nézve a tudat meghatározatlan kiterjedése teljesen feleslegessé tesz néhány korunkban napvilágot látott furcsa elméletet, ezek metafizikai lehetetlensége pedig egyébként is módot ad teljes cáfolatukra. Itt most nem akarunk beszélni az Egyetemes Lehetőséget hasonló módon korlátozó többé-kevésbé „reinkarnációs” hipotézisről és a hozzájuk hasonló összes többiről, amelyekről valamennyi szükségszerű fejleményükkel egyetemben már volt alkalmunk nézetünket kifejteni;74 sokkal inkább szem előtt tartjuk a „transzformációs” hipotézist, amely mostanság egyébként sokat vesztett meg nem érdemelt, de egy bizonyos időben megvolt tekintélyéből. E kérdés közelebbi leírása céljából, mértéktúllépés nélkül, megjegyezzük, hogy a „transzformizmus” fő posztulátumát képező, „az egyéni és a törzsfejlődés párhuzamosságának” hangoztatott törvénye mindenekelőtt a törzsfejlődés vagy „faji leszármazás” tényleges létét feltételezi, ami nem tény, csak egy teljesen alaptalan hipotézis; egyetlen tény állapítható meg, ez pedig az, hogy az egyén embrionális fejlődése során bizonyos szerves formákat valósít meg, ennélfogva pedig e formák ily módon való realizálásához semmi szükség nincs ezeknek már korábban, az állítólagos „egymást váltogató” létezések során történő megvalósításához, és arra sincs nagyobb szükség, hogy ezeket a faj számára, melyhez tartozik, olyan fejlődés során realizálja, amelyben mint egyén semmiképpen nem vehetne részt. Egyébként miután az embriológiai megfontolásokat félretettük, a sokféle állapot elmélete teszi lehetővé, hogy mindezeket az állapotokat ugyanabban a lényben egyidejűleg létezőknek tekintsük, és nem az, hogy az utat csak fokozatosan, egy „leszármazás” folyamán tudnák megtenni, ami nem pusztán egyik lénytől a másikig, hanem még egyik fajtától a másikig menne végbe. Bizonyos értelemben a faj egysége sokkal valóságosabb és lényegesebb, mint az egyéné, valójában ez áll szemben az ilyen „leszármazással”; ezzel ellentétben az a lény, aki mint egyén meghatározott fajhoz tartozik, azért ettől a fajtól a maga egyéni állapotaiban mégis nem kevésbé független ugyanabban az időben és anélkül, hogy messzire mennénk, talán az egyéniségnek egyszerű kiterjedései révén megalapozott kapcsolatai lehetnek más fajokkal is. Például, ahogy fentebb említettük, az az ember, aki az álom során egy bizonyos formát álmodik, ezáltal ebből a formából saját egyéniségének másodlagos módosulatát alkotja meg, ezt pedig következésképpen ténylegesen annak az egyetlen módnak alapján valósítja meg, amely révén számára ez a realizálás lehetséges. Ebből a szempontból nézve vannak eléggé más jellegű és inkább szerves jelleget mutató egyéni kiterjedések is; ez azonban túlságosan messze vinne minket és csak futólagos érintésére szorítkozunk. Azt egyébként, aki a „transzformista” elméletek teljesebb és részletesebb cáfolatára tart igényt, elsősorban a faj természetének és létfeltételeinek tanulmányozására kell utasítanunk, olyan kutatásra, amit most nincs szándékunkban megtenni; azonban fontos azt megjegyezni, hogy a sokféle állapot egyidejűsége elégséges az olyan hipotézisek haszontalanságának bizonyításához, melyek metafizikai szempontból teljességgel tarthatatlanok, és amelyek princípium-hiánya a tény valótlanságát szükségszerűen maga után vonja. 

A lény állapotainak egyidejűségét annál inkább hangsúlyozzuk, mert még a megnyilvánulás rendjében egymás után következő formában realizálódó egyéni módosulások létezése is csak teljesen illuzórikus lehet, ha ezeket nem tekintjük elvben egyidejűeknek. „A formák özönlése” a megnyilvánulásban nemcsak összehasonlítható minden dolognak a megnemnyilvánultban való „állandó aktualitásával”, hanem azzal a feltétellel, hogy saját teljesen relatív és esetleges jellegét megőrzi, ha a változásban nem rendelkezne valami princípiummal, akkor maga a változás is meg volna fosztva minden realitásától, amint ezt más alkalommal már kifejtettük. 

==VIII. Az emberi egyéniség jellegzetes alkotóeleme: az észbeli ==

Már említettük, hogy a tudatot, mint olyat, a maga legáltalánosabb jelentésében felfogva nem tekinthetjük kizárólag az emberi lény sajátjának, ami az összes többi kizárásával az ember jellemzésére alkalmas; valójában pedig ugyanez érvényes a testi megnyilvánulás területére vonatkozóan is (ami az emberi lény által elfoglalt létezési foknak csak egy részét képezi), valamint a minket legközvetlenebbül körülvevő és a földi létezést képező testi megnyilvánulásnak azzal a részével kapcsolatban is, ami az emberi fajhoz nem tartozó lények sokasága, de amelyek vele ebben a tekintetben mégis elég hasonlóságot mutatnak, de amelyek részére ezt nem engedik meg feltételezni, megfosztva őket még az általában szokásos pszichológiai értelemben felfogott tudattól is. A helyzet kisebb-nagyobb mértékben valamennyi állatfaj esetében megegyezik, amelyek egyébként a tudat birtoklását kézzel foghatóan bizonyítják; teljes vakság kellett ahhoz, hogy a teljes bizonyosság ellenére a rendszer szellem az „állatgép” karteziánus elméletét kényszerüljön megszülni. Talán még tovább kell lépni és más szerves világok, ha ugyan nem a testi világ valamennyi lénye javára fontolóra kell venni a tudat más formáinak lehetőségét, ami úgy tűnik, hogy az életfeltételhez sokkal sajátosabban kötődik; ez azonban jelenlegi mondandónk szempontjából érdektelen. 

Mégis a tudat által felvehető valamennyi forma között az egyik bizonyosan tisztán emberi, ez a determinált forma pedig (ahánkára vagy „éntudat”) azzal a képességgel jár, amit mi „észbelinek” nevezünk, vagyis pontosan azzal a „belső érzékkel”, amit a szanszkritban a manasz szóval jelölnek, és ami valóban az emberi egyéniségre jellemző. Ez a képesség teljesen saját dolog, amit, ahogy ezt máskor már bőségesen kifejtettük, a tiszta értelemtől gondosan meg kell különböztetnünk, mivel ez a maga univerzalitásának megfelelően minden lényben és minden állapotban létezőnek tekintendő, bármilyenek is azok a módosulatok, melyek révén léte megnyilvánul; az „észbeli”-ben pedig nem kellene mást látni, mint ami valójában, vagyis, hogy a logikusok nyelvét használjuk, tisztán és egyszerűen „sajátos különbség”, anélkül, hogy birtoklása önmagában véve képes volna az ember számára a többi lény felett valamilyen tényleges felsőbbrendűséget maga után vonni. Valóban egyik lénynek a másikhoz való viszonya tekintetében szó sem lehet fensőbb- vagy alsóbbrendűségről, csak abban, amiben a többivel közösen rendelkezik, és ami nem természeténél fogva, hanem csak fokozatban különbözik; az „észbeli” azonban éppen az, ami az emberben sajátos, ami benne más nem emberi lényekkel nem közös, tehát ez az, amivel ezt semmilyen módon nem lehet összehasonlítani azokkal. Az emberi lényt tehát bizonyos mértékben kétségtelenül lehetséges lesz majd más lényeknél magasabb vagy alacsonyabb rendűnek tekinteni ilyen-olyan szempontból (a magasabb vagy alacsonyabb rendűség egyébként természetesen mindig viszonylagos); az „észbeli” figyelembe vétele azonban soha nem nyújthat semmilyen összehasonlítási alapot, ha az ember ezt az emberi lény meghatározásába „különbségként” vezeti be. 

Ugyanannak a dolognak más szavakkal való kifejezése céljából egyszerűen visszatérhetünk az embernek „eszes állatként” való arisztotelészi és skolasztikus definiálásához; ha ezt ekként határozzuk meg, és ha az észt, helyesebben a „racionalitást” egyidejűleg úgy tekintjük, mint ami pontosan megegyezik azzal, amit a középkor logikusai differentia animalisnak neveztek, akkor nyilvánvaló, hogy ennek jelenléte egyszerű megkülönböztető jellegnél többet nem képez. Ez a különbség valóban kizárólag csak az állati nemre alkalmazható, az emberi faj jellemzésére, ugyanezen nem összes más fajától való lényegi megkülönböztetésként; azonban ez nem alkalmazható ezen nemhez nem tartozó lényekre, úgy, hogy ezekről a lényekről (mint például az angyalokról) sohasem állítható, hogy „eszesek”, és ez a megkülönböztetés csak annyit jelent, hogy természetük az emberétől különbözik, anélkül, hogy ez számunkra ezzel kapcsolatban bizonyos bármilyen alacsonyabbrendűséggel járna együtt. Másrészt magától értetődik, hogy az emberre az általunk idézett meghatározás csak mint individuális lényre alkalmazható, mert csak mint ilyen tekinthető az állati nemhez tartozónak;81 az pedig természetes, hogy az embert mint individuális lényt az ész jellemzi, vagy helyesebben az „észbeli” – ebben a fogalomban az észnek, az aspektusok egyikének és kétségtelenül a legfontosabbikának, a szokottnál szélesebb terjedelmet tulajdonítva. 

Amikor mi az „észbeliről”, vagy az észről, vagy ami nagyjából ugyanaz, az emberi jellegű gondolatokról beszélve azt mondjuk, hogy ezek emberi képességek, akkor magától értetődik, hogy ez alatt nem olyan képességeket kell értenünk, amelyek mások kizárásával egyetlen egyén tulajdonai, vagy amelyek minden egyes egyén esetében lényegesen és alapvetően különböznek (ami alapjában véve egyébként ugyanaz lenne, mert valóban nem mondhatnók, hogy ezek ugyanazok a képességek, úgyhogy pusztán verbális asszimilációról volna szó), hanem olyan képességeket kell értenünk, amik az egyénhez éppen úgy hozzátartoznak, mint ezek, és amiknek többé nem volna létoka, ha ezeket egy bizonyos egyéni létállapoton, és a létezést ebben az állapotban meghatározó sajátos szempontokon kívülállóknak akarnók elgondolni. Ez ebben az értelemben, mint például az ész esetében, tisztán egyéni emberi képesség, mert ha igaz az, hogy alapjában, lényegében valamennyi emberrel közös (ami nélkül nyilvánvalóan nem szolgálhatná az emberi természet meghatározását), és hogy az egyik egyént a másiktól csak rendeltetésében és másodlagos módosulataiban különbözteti meg, nem tartozik kevésbé az emberekhez, mint egyénekhez, éspedig kizárólag mint egyénekhez, mivel éppen az emberi egyéniség sajátossága; természetesen figyelembe kell venni, hogy az egyetemesben való megfeleléseit csak tisztán analogikus átértelmezés révén lehet valamilyen módon szemügyre venni. Mi pedig ragaszkodunk ahhoz, hogy minden lehetséges zavart kiküszöböljünk (olyan zavart, mint amilyeneket a modern Nyugat „racionalista” fogalmai keltenek), tehát ha az „ész” szót egyszerre használjuk egyetemes és egyéni értelemben, akkor mindig gondosan meg kell mondani, hogy ugyanannak a fogalomnak ez a kettős használata (amit egyébként ajánlatos lenne nagyon szigorúan elkerülni) csupán egyszerű analogikus utalás, amely egy egyetemes princípiumnak (ami a buddhi) az emberi észbeli természetben való megtörését fejezi ki. Csak ennek az azonosítást semmiképpen sem jelentő analógiának az alapján lehetséges, hogy egy bizonyos értelemben és az előző fenntartásával azt is „ész”-nek nevezzük, ami az egyetemesben megfelelő transzponálás révén megfelel az emberi észnek, vagy más kifejezéssel, ez, amelynek ez a kifejezése mint fordítás és megnyilvánulás individualizált formában. A megismerés alapelvei egyébként, még ha ezeket a platóni és alexandriai Logosz értelmében valamilyen „egyetemes ész” kifejezésének tekintjük is, azért mégis minden meghatározható mértéken túl felülmúlják a kizárólag megkülönböztető és következtető megismerésre84 képes egyéni ész sajátos területét, és arra magukat, mint minden lelki tevékenységet szükségszerűen meghatározó transzcendens jellegű adott tények, ráerőltetik. Ez egyébként világossá válik, mihelyt megjegyezzük, hogy ezek a princípiumok semmilyen saját létezést nem feltételeznek előre, hanem épen ellenkezőleg, premisszaként előre feltételezettek, legalábbis minden esetleges jellegű igazi állítással együtt járnak. Még azt is mondhatjuk, hogy ezek az univerzalitásuk folytán minden lehetséges logikát uraló princípiumok ugyanazon időben, vagy még inkább minden előtt a logika területén túlnyúló képességgel rendelkeznek, mivel ez, legalábbis a maga szokásos és filozófiai jelentésében85 nem más és nem is lehet más, mint az egyetemes princípiumoknak egyébként többé-kevésbé tudatos alkalmazása az individualizálódott emberi értelem sajátos körülményeire. 

Jóllehet, nem tartozik szorosan tanulmányunk fő témájához, mégis szükségesnek tartottuk ezt a néhány adalékot, hogy jól megértessük, milyen értelemben állítottuk, hogy az „észbeli” az egyénnek, mint olyannak a tulajdonsága vagy sajátossága, és hogy ez a sajátosság az emberi létállapotot lényegesen jellemző elem. Szándékunk egyébként az, hogy amikor majd a tulajdonságokról beszélünk, akkor ennek a fogalomnak az értelmét eléggé homályban és meghatározatlanul hagyjuk; így tehát általánosabban használhatjuk fel olyan esetekben, amikor semmi előny nem származna ezt bármilyen más sajátosabb – mert szabatosabban meghatározott – fogalommal felcserélni. 

Az „észbeli”-nek a tiszta értelemtől való lényegi megkülönböztetése céljából csak a következőkre emlékeztetünk: az értelem az egyetemesből az egyénibe való átmenete során megteremti a tudatot, de ez, mivel egyéni jellegű, semmiképpen sem azonos magával az értelmi princípiummal, noha a tudat közvetlenül ebből ered, mint ennek a princípiumnak bizonyos, a megfigyelt egyéniséget meghatározó létfeltételek sajátos területével képezett metszéspontjának eredménye. Másrészt a tudathoz közvetlenül kapcsolódó észbeli tulajdonság formális jellegű (és annak megfelelően, amit éppen az imént mondtunk, ebbe az észt éppen úgy beleértjük, mint az emlékezetet és a képzeletet is) és az egyéni gondolkodáshoz tartozik, ami pedig semmiképpen nem jár együtt a lényegénél fogva informális jellegű tulajdonságokkal bíró transzcendentális értelemmel (buddhi). Ez világosan megmutatja, hogy ez az észbeli tulajdonság valójában mennyire korlátolt és specializált, miközben meghatározatlan lehetőségek kifejlesztésére mégis alkalmas; ez tehát egyszerre sokkal kevesebb és sokkal több annál, semhogy a nyugati pszichológusok körében keringő túlságosan leegyszerűsített, mi több „primitív” elméletek ne kedvelnék. 

==IX. Az egyéni tulajdonságok hierarchiája ==

Az értelem és az észbeli közti alapvető különbség, mint az előbb mondtuk, lényegileg abban áll, hogy az előbbi egyetemes, míg az utóbbi tisztán individuális jellegű; következésképpen nem alkalmazhatók sem ugyanazon a területen, sem azonos tárgyakra, pedig ebben a tekintetben helyénvaló, hogy magától az informális eszmétől megkülönböztessük a megformált gondolatot, amely csak észbeli kifejezés, vagyis egyéni módra való fordítás. A lénynek az értelmit és az észbelit felölelő két különböző jellegű tevékenysége, mindkettőt egyidejűleg gyakorolva, a felbomlásban odáig juthat, hogy ami kölcsönös megnyilvánulásaikat illeti, egymástól való teljes függetlenségüket is visszaadhatja; ezt azonban csak menet közben jelezhetjük, anélkül hogy mellette időzhetnénk, mert a téma teljes kifejtése elkerülhetetlenül annak a szorosan vett elméleti szempontnak mellőzésével járna, amelyre magunkat korlátozni most szándékunkban van. 

Másrészt az emberi egyéniséget jellemző pszichikai princípium kettős természetű: a tulajdonképpeni észbeli elemen kívül az egyéni tudathoz szintén hozzátartozó szentimentális vagy érzelmi elemeket is magában foglalja, ami azonban az értelemtől még távolabb esik, és egyidejűleg a szervi feltételektől még szorosabban függ, tehát a testi vagy érzéki világhoz még közelebb áll. Ez az új megkülönböztetés, noha a sajátosan individuális bensejében alapozódik meg, következésképpen pedig kevésbé alapvetően, mint az előbbi, mégis sokkal mélyebb még annál, semhogy első pillantásra fel ne ismerhetnők; pedig a nyugati filozófia sok tévedése vagy félreértése, különösen annak pszichológiai formájában90 a látszat ellenére abból ered, hogy ezt ugyanúgy nem ismeri fel, mint az értelmet, vagy az észbelit, vagy legalábbis annak valódi jelentőségét félreismeri. Mi több, a megkülönböztetés, sőt azt is mondhatjuk, hogy ezeknek a tulajdonságoknak az elválasztása megmutatja, hogy magában az egyénben az állapotok, vagy pontosabban a módosulatok igazi sokfélesége létezik, noha ez a maga egészében a teljes lénynek pusztán egyetlen állapotát képezi; a rész és az egész analógiája, mint egyébként mindenütt, itt is jelen van. Így tehát a teljes lény állapotainak hierarchiájáról beszélhetünk; csakhogy az egyén tulajdonságai, ha lehetséges kiterjedésükben meghatározatlanok is, számszerűleg meghatározottak, és több vagy kevesebb részre való felosztásuk egyszerű ténye nagyobb vagy kisebb távolságra kiterjesztett felbontás révén nyilván semmilyen új lehetőséget nem nyújt számukra, miközben, ahogy már mondtuk, a lény állapotai saját természetük révén valóban meghatározatlan sokaságúak (a megnyilvánult állapotokhoz viszonyítva), ez pedig az Egyetemes Létezés minden fokán ugyanígy van. Azt mondhatnók, hogy egyéni síkon a megkülönböztetés csak felosztás révén megy végbe, és hogy ezzel ellentétben egyénen kívüli síkon megsokszorozódás révén; itt tehát, mint minden esetben, az analógia ellentétes értelemben érvényesül. 

Egyáltalán nem szándékozunk itt belemenni a különböző egyéni tulajdonságok és szerepeik vagy kölcsönös hatáskörük speciális és részletes tanulmányozásába; ez a tanulmány legalább annyiban szükségszerűen inkább pszichológiai jellegű lenne, hogy ragaszkodnánk ezeknek a tulajdonságoknak az elméletéhez, amit egyébként elég megnevezni, ahhoz, hogy saját tárgyai világosan definiálva legyenek ez által, természetesen azzal a feltétellel, hogy általánosságban maradnak, ami számunkra jelenleg egyedül fontos. A metafizika hatáskörében nem tartozó, többé-kevésbé finom elemzésekhez hasonlóan, amelyek egyébként annál hiábavalóbbak rendszerint, minél finomabbak, ezeket nagyon szívesen átengedjük azoknak a filozófusoknak, akik a bennük való tetszelgéssel kérkednek, másrészt az emberi lény szerkezetének kérdését jelenleg nem áll szándékunkban teljesen kifejteni, ezt egy másik műben93 már megtettük, ez felment a jelenleg minket foglalkoztató témával kapcsolatban csak másodlagos fontosságú kérdések bővebb kifejtése alól. 

Összefoglalva: ha helyénvalónak tartottuk, hogy az egyéni tulajdonságok hierarchiájáról néhány szót ejtsünk, ez csak azért történt, mert lehetővé teszi, hogy a sokféle állapot létének lehetőségéről jobb képet nyújthassunk, bizonyos mértékig kicsinyített képet adva arról, az emberi egyéniség lehetőségeinek határaiba belefoglalva azt. Ez a kép terjedelme folytán nem lehet szabatos, ha figyelembe vesszük azokat a fenntartásokat, amiket az analógia alkalmazását illetően megfogalmaztunk; másrészt, mivel ez a kép annál jobb lesz, minél kevésbé korlátozott, illő oda bevonni a tulajdonságok hierarchiájának általános fogalmával megegyezően az egyéniség különféle kiterjesztésének gondolatát, amelyről az előzőekben alkalmunk volt beszélni. Ezek a különböző jellegű kiterjesztések egyébként az általános hierarchia alosztályaiba szintén bevonhatók; sőt ott van az, amelyik – mivel, mint azt mondtuk, bizonyos mértékig szerves jellegű – egyszerűen a testihez kapcsolódik, de azzal a feltétellel, hogy ebbe bizonyos fokig valami pszichikai is belelátható, ezt a testi megnyilvánulást egyidejűleg mintegy beburkolja és áthatja a finom megnyilvánulás, amelyben közvetlen princípiuma található. Valóban nincs helye annak, hogy a testit más egyéni jellegektől sokkal alaposabban elválasszuk (vagyis ugyanazon egyéni állapothoz tartozó kiterjedésének integralitásában szemlélt más módosulataitól), mint amennyire ezeknek egymás között elválasztva kell lenniük, mivel ez amazokkal az Egyetemes Létezés egységében és következésképpen a lény állapotainak teljességében ugyanazon a szinten helyezkedik el; mégis mialatt a többi megkülönböztetést mellőzték és elfelejtették, ez ott a „szellem-anyag” dualizmusából eredően túlzott fontosságot kapott, aminek elmélete különböző okokból minden modern nyugati filozófiai áramlatban diadalmaskodott.

==X. A meghatározatlan közös határai ==

Noha az egyéni tulajdonságok hierarchiájáról már beszéltünk, fontos, hogy soha ne tévesszük szem elől azt, hogy ezeket mind a teljes lény egyetlen és ugyanazon síkja foglalja magába, korábbi vizsgálódásunkban kifejtett módon, miközben a különböző állapotok hierarchiáját ugyanezen ábra függőleges tengelyének irányában való elhelyezkedésük jelzi. Tehát a két hierarchia közül az első a másodikban valójában semmilyen helyet nem foglal el, mivel együttese egyetlen pontba redukálódik (ez a függőleges tengelynek a figyelembe vett állapot megfelelő síkjával való találkozási pontja); más megfogalmazásban: az egyéni módosulások különbsége, ami csak a „terjedelem” értelmére vonatkozik, a „fölemelés” értelmében szigorúan semmi. 

Másrészt nem kell elfelejteni, hogy a „terjedelem” a lény teljes kifejlődésében éppen olyan meghatározatlan, mint a „fölemelés”; pedig éppen ez teszi lehetővé, hogy minden állapot lehetőségeinek meghatározhatatlanságáról beszéljünk, természetesen anélkül, hogy ezt a meghatározhatatlanságot bármi módon is úgy magyaráznók, mintha feltételeznők a határok hiányát. Korábban a Végtelen és a Meghatározatlan közti különbséget már kielégítően megmagyaráztuk, azonban itt közbevethetünk egy még nem említett geometriai ábrázolást: bármilyen vízszintes síkban a meghatározatlan határát körhatár jelzi, amelyet némely matematikusok, egyébként abszurd módon, „végtelen egyenes”-nek neveztek el, ez a kör pedig egyetlen pontján sincs lezárva, lévén a meghatározatlan forgási ellipszoidnak egy nagy köre (egy diametriális sík révén létrejött metszete), amelynek kiterjedése magában foglalja a lény teljességét képviselő tér teljességét. Ha most meggondoljuk, hogy a maguk síkján az egyéni módosulások részei valamilyen a központon kívül eső körnek (vagyis ezzel való azonosulás nélkül a centripetális sugár szerint) és rezgő módon meghatározatlanul elterjednek, megérkezésük a körhatárhoz (a centripetális sugár szerint) szóródásuk maximumának felel meg, azonban ezzel egyidejűleg szükségszerűen ez centrifugális mozgásuk megállási pontja. Ez a minden értelemben meghatározatlan mozgás képviseli a részleges pontok sokaságát, a központi nézőpont egységén kívül, amelyből mégis mindannyian mint annak a közös központnak a kilövellt sugarai erednek, amely ezek lényegi és alapvető egységét képezi, de amely a fokozatos, esetleges és sokoldalú kivetítési útjukhoz való viszonyuk révén jelenleg a megnyilvánulás meghatározhatatlanságában nem realizálódik. 

Itt kivetítésről beszélünk, amennyiben magának a megnyilvánulásnak a nézőpontjába helyezkedünk; nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy minden kivetítés, mint olyan lényegében illuzórikus, tehát mint fentebb mondtuk, a sokféleség, amit az egység tartalmaz, anélkül, hogy ezt itt hangsúlyoznánk, azt valójában soha el nem hagyhatja, ez „változást” vonna maga után (a szó etimológiai értelmében), ellentétben a lényegi változtathatatlansággal. A résznézőpontok meghatározatlan sokasága, amely egy lény összes módosulatát alkotja annak bármely állapotában, összegezve nem más, mint a központi nézőpont töredékes aspektusa (a töredékes egyébként szintén teljesen illuzórikus, mivel ez lényegileg valójában ugyanúgy oszthatatlan, mint ahogy az egység részek nélküli) és „reintegrálásuk” az egységbe ebből a központi és alapvető nézőpontból tulajdonképpen nem más, mint „integrálás”, e fogalom matematikai értelmében: csak azt fejezné ki, hogy egy tetszőleges pillanatban az elemek lényegüktől valóban elválaszthatóak lennének, vagy hogy másként is elképzelhetőek lennének, mint egyszerű absztrahálás révén. Igaz, hogy ez az absztrahálás nem mindig tudatosan történik, mert ezek az egyéni tulajdonságok ilyen-olyan sajátos módosulatok alá való szorításának szükségszerű következménye, amely módosulatokat a szóban forgó részleges nézőpontok egyikére vagy másikára helyezkedő lény hozza létre. 

E néhány megjegyzés segíthet azt megérteni, hogy kell a meghatározhatatlan határait szemlélni, és hogy realizálásuk a lény tényleges egyesítésének milyen fontos tényezője. Egyébként pusztán elméletileg is illik felismerni, hogy felfogásuk nem megy minden nehézség nélkül, normálisan pedig ennek így is kell lennie, mivel a meghatározhatatlan pontosan az, aminek határai addig terjednek, ahol ezeket szem elől vesztjük, vagyis addig, ahol képességeink fogásából, legalábbis ezek megszokott gyakorlatában, megszöknek; mivel azonban ezek a tulajdonságok maguk is alkalmasak meghatározatlan kiterjedésre, ezeket a meghatározatlan nem természetüknél fogva haladja meg, hanem csak az emberi lények túlnyomó részének jelenlegi fejlődési fokához tartozó ténykorlátozás következtében, úgy, hogy ebben az elméletben nincsen semmi lehetetlenség, és hogy egyébként sem lépteti át velünk az egyéni lehetőségek rendjét. Bárhogy is legyen, e tekintetben a legnagyobb gondosság tanúsítása céljából sokkal részletesebben meg kellene vizsgálnunk, a példa kedvéért, egy állapot sajátos körülményeit, vagy pedig, hogy pontosabban fejezzük ki magunkat, egy meghatározott módosulatét, mint amilyen a testi létezés; ezt a jelen tanulmány keretei között nem tehetjük meg, erre a kérdésre tehát még vissza fogunk térni, amint ezt már különböző ismétlések esetében meg kellett tennünk, egy kizárólag a testi létezés feltételei témájának szentelni szándékozott tanulmányban. 

==XI. A lény állapotai megkülönböztetésének alapelvei ==

Idáig, ami sajátosabban az emberi lényt illeti, mindenekelőtt a sajátosan emberi állapotot egyébként kizárólagosan képező egyéni lehetőségek kiterjedését szemléltük meg; azonban ezt az állapotot birtokló lény legalábbis virtuálisan birtokolja az összes többi állapotot is, ami nélkül teljes lényről nem is lehetne szó. Ha mindezeket az állapotokat az emberi egyéni állapothoz viszonyítva vesszük szemügyre, akkor ezeket „ember előttire” és „ember utánira” oszthatjuk fel, anélkül azonban, hogy e fogalmak használata valamiképpen az időbeli egymásutániság gondolatát sugalmazná; „előttről” és „utánról” itt kizárólag csak szimbolikusan lehet szó100 és csak tisztán logikai következtetésről van szó, vagy inkább egyidejűleg logikairól és ontológiairól a lény fejlődésének különböző ciklusaiban, mivel metafizikailag, azaz fő szempontból lényegileg valamennyi ciklus egyidejű, ezek pedig legfeljebb valami véletlen folytán válhatnak egymásutánivá, tekintettel a megnyilvánulás bizonyos speciális körülményeire. Még egyszer hangsúlyozzuk a kérdést, hogy az időbeli feltétel, az ember a fogalmat bármennyire általánosítva feltételezze, csak bizonyos módosulataira, mint amilyen a testi módosulat (az emberi egyéniség kiterjesztéseinek némelyike kicsúszhat az időből anélkül, hogy az egyéni lehetőségek rendjét ebből a célból elhagyná), és hogy a lény kiteljesedésébe semmilyen címen nem szólhat bele. Egyébként pontosan ugyanez érvényes a térbeli vagy bármely más olyan körülményre vonatkozólag is, amelynek mint egyéni lények jelenleg alávetettjei vagyunk, éppen úgy, mint azokra, amiknek ugyanúgy alávetettje az összes többi, az Egyetemes Létezés területének teljessége által magában foglalt megnyilvánulási állapot. 

A lény állapotainak együttesében az emberi állapothoz képest bizonyosan jogos különbséget tenni, hogy amint azt az imént megállapítottuk, az ember ezeket logikusan előzőeknek vagy későbbieknek, vagy pedig hogy ehhez képest felsőbb- vagy alsóbbrendűeknek nevezze, és már kezdettől fogva megindokoltuk, hogy egy ilyen megkülönböztetést mi igazol; azonban az igazat megvallva, ez csak részleges szempont, és az a tény pedig, hogy ez jelenleg a miénk, nem kell, hogy bennünk e tekintetben illúziókat keltsen; éppen ezért minden olyan esetben, amelyben nem feltétlenül szükséges ezt a nézőpontot elfoglalni, helyesebb egy általánosabb jellegű és megalapozottabb jellegzetességet nyújtó megkülönböztetési alapelvhez fordulni, soha nem felejtve el egyébként, hogy minden megkülönböztetés szükségszerűen esetleges. Valamennyi közül a legfőbb, ha szabad így mondani, és a legegyetemesebb alkalmazásra felhasználható megkülönböztetés a megnyilvánulás és a megnemnyilvánulás állapotainak a megkülönböztetése, ami mi e tanulmány kezdetétől fogva ténylegesen az összes többi elé helyeztünk, mert a sokféle állapot elméletének egésze számára döntő fontosságú. Mindazonáltal lehetséges, hogy néha egy másik, korlátozottabb jelentőségű megkülönböztetést veszünk szemügyre, olyat például, amire hivatkozva azt már nem alapozhatnók az egyetemes megnyilvánulásra a maga teljességében, hanem csupán a számunkra ismert általános vagy sajátos létfeltételek egyikére: a lény állapotait tehát két kategóriába fogjuk sorolni, aszerint, hogy a szóban forgó feltételnek alávetettek-e vagy nem, a megnemnyilvánulási állapotokat pedig, mivel feltétel nélküliek, minden esetben szükségszerűen a második kategóriába fogjuk sorolni, amelynek meghatározottsága teljesen negatív. Itt lesz tehát az állapotok egyik része, amelyek egy bizonyos meghatározott, egyébként többé-kevésbé kiterjedt terület belsejéhez tartoznak, másrészt pedig az összes többi, vagyis az össze olyan állapot, amely magán ezen a területen kívül esik; következésképpen bizonyos aszimmetria és aránytalanság áll fenn a két kategória között, amelyek közül valójában csak az első körülhatárolt, és bármi legyen is a sajátos elem, ez szolgál ezek meghatározásához. Egy ezt ábrázoló mértani ábra nyerése céljából legyen ez egy síkba rajzolt bármilyen görbe; ezt a görbét úgy képzelhetjük el, mint ami a síkot teljes mértékben két területre osztja fel: az egyik a görbe belsejében foglal helyet, ami azt magába zárja és elhatárolja, a másik pedig az, ami mindarra kiterjed, ami ugyanezen görbén kívül esik; a kettő közül az első terület meghatározott, míg a második meghatározatlan. Ugyanezek a megfontolások alkalmazhatók egy háromdimenziós térbe zárt területre is, amit mi a lény teljességének szimbolizálására használtunk fel; fontos azonban megjegyezni, hogy míg ebben az esetben a területek egyike szigorúan meghatározott (bár egyébként mindig meghatározatlan számú pontot foglal magában), mihelyt a terület zárt, addig a lény állapotainak felosztásában az a kategória, amely pozitív meghatározásra, tehát tényleges körülhatárolásra alkalmas, a meghatározatlan fejlődés lehetőségeit ugyanúgy megengedi, ha az egészhez viszonyítva feltételezhetően korlátoltan is. A mértani elhatárolásnak ezt a tökéletlenségét elkerülendő, elégséges ezt a magunkra erőltetett korlátozást megszüntetni, hogy zárt területet gondolunk el egy nem zárt terület kirekesztésével: egészen a meghatározatlan határáig terjedve egy vonal vagy egy terület, bármi legyen is, valóban mindig visszavezethető egy olyan zárt görbére vagy területre, amelyről kijelenthetjük, hogy ez a síkot vagy a teret két területre osztja, amelyek mindegyike meghatározott lehet, és amelyeknek egyikét, mint előzőleg, mégis a megfigyelt görbe vagy terület tulajdonságait eredményező pozitív meghatározás köt meg. 

Abban az esetben, ha az állapotok összessége és ezek egyik között különbséget állapítunk meg, legyen ez emberi állapot vagy bármi más, akkor ennek meghatározó princípiuma az imént ajánlottól eltérő jellegű, mert ez egy bizonyos feltétel igenlésére és tagadására nem korlátozódhat feltétel nélkül. Mértanilag tehát a teret az alapként vagy összehasonlítási fogalomként vett állapotot képviselő sík által kettéosztottnak kell felfogni; ez helyezkedi el annak mindkét oldalán, aminek vizsgálatára rákényszerülünk, ami pedig ezeknek egyfajta, korábban ezzel nem rendelkező szimmetriát vagy egyenértékűséget ad. Erről a megkülönböztetésről máshol, általánosabb formában a hindu három guna elmélet kapcsán már szót ejtettünk:105 a bázist elhagyó sík lényegében meghatározatlan és bárminő meghatározott állapotot képviselhet úgy, hogy csak másodlagosan az, amit az emberi állapotra jellemzőként állapítanak meg, ha ennek a sajátos állapotnak a nézőpontjára akarnak helyezkedni. 

Másrészt előnyös lehet, különösen az analógia korrekt alkalmazásának megkönnyítése céljából annak az utóbbi képviseletnek az összes esetre, sőt még azokra való kiterjesztése is, amelyekre az előző meggondolások után nem tűnik közvetlenül megfelelőnek. Ennek az eredménynek az eléréséhez természetesen csak bázisként kell ábrázolni azt, ami révén az ember az általa megállapított megkülönböztetést meghatározza, bármi legyen is az alapelv: a térnek a sík alatti része képviselheti majd a figyelembe vett determinációnak alávetettet, a fölötte levő pedig az ugyanennek a determinációnak alá nem vetettet fogja képviselni. Egy ilyen képviselet egyetlen nehézsége az, hogy a tér mindkét területe egyformán meghatározatlannak és azonos jellegűnek tűnik; ezt a szimmetriát azonban az ember megsemmisítheti, elválasztási síkjukat egy olyan tér határainak tekintve, amelynek középpontja meghatározatlanul eltávolodott csökkenő irányban, amit mi valóban a képviselet első módjára vezetünk vissza, mert csak sajátos esete ennek az egy zárt területre való redukálásnak, amire az imént utaltunk. Végezetül arra kell vigyázni, hogy a szimmetria látszata hasonló esetben csak a felhasznált szimbólum bizonyos tökéletlenségének köszönhető; egyébként pedig az egyik képviseletről mindig áttérhetünk a másikra, ha ott könnyebbséget, vagy más jellegű előnyt találunk, mivel a dolgok természetének ugyanezen elkerülhetetlen tökéletlensége folytán, amire a figyelmet gyakran felhívtuk, egyetlen képviselet általában elégtelen az itt szóban forgó koncepció tökéletes (vagy legalább a kifejezhetetlenen kívül más fenntartás nélkül) ábrázolásához. 

Noha a lény állapotait ilyen vagy olyan módon két kategóriába osztjuk, magától értetődik, hogy ebben nyoma sincs semmiféle dualizmusnak, mert ez a felosztás egyetlen olyan elv segítségével történik, mint amilyen egy bizonyos létfeltétel, és valóban csak egyetlen meghatározottság létezik, az, amelyet egyszerre tekintünk pozitívnak és negatívnak. Egyébként bármennyire is jogosulatlan a dualizmus gyanújának elvetése céljából elegendő megfigyelni, hogy ezek a megingathatatlanságtól távol álló megkülönböztetések csak abból a teljesen relatív nézőpontból szemlélve léteznek, ahol megalapozottak, és hogy ezek maguk ezt az esetleges létet, az egyedülit, amire képesek, csak a magunk elmélete révén nekik nyújtott mértékben nyerik el. A teljes megnyilvánulás nézőpontja, noha nyilvánvalóan egyetemesebb a többinél, mégis ugyanannyira relatív, mint ezek, mivel maga a megnyilvánulás is teljesen esetleges; tehát ugyanez vonatkozik az általunk legalapvetőbbnek és a principiális rendben legközelebb állónak tartott megkülönböztetésre is, a megnyilvánulás és a megnemnyilvánulás állapotaira is, amint már másutt, a Létről és a Nem-Létről szólva nagyon ügyeltünk arra, hogy ezt megállapítsuk. 

==XII. A két káosz ==

Az első fejezetben elmondottak értelmében az egy létfeltétel figyelembevételére alapozott megkülönböztetések közül a legfontosabbak egyike, sőt kétségtelenül kijelentjük, hogy az összes közül a legfontosabb a formális és az informális állapoté, mert ez a megkülönböztetés metafizikailag az egyéni és az egyetemes megkülönböztetésének egy aspektusa, ez utóbbi úgy tekintve, mint amelyik egyidejűleg magában foglalja a megnemnyilvánulást és az informális megnyilvánulást, amint az máshol már kifejtettük. Valóban, a forma bizonyos megnyilvánulási módok sajátos feltétele, nevezetesen az emberi állapotban ez a létfeltételek egyike; ezzel egyidejűleg azonban általános értelemben ez az egyéni létezés korlátozottságát jellemző mód is, ami így ennek meghatározására szolgálhat. Egyébként ez a forma természetesen nem szükségszerűen térbeli és időbeli, mint ahogyan ez az emberi testi módozat sajátos esetében érvényesül; semmiképpen nincs ez így a nem a térnek és időnek, hanem valami más feltételnek alávetett nem emberi állapotokban. A forma tehát nem valamennyi megnyilvánulási mód közös feltétele, de legalább az összes egyéni módé igen, amelyek egymástól ilyen vagy olyan más sajátosabb feltétel hozzákapcsolása révén különböznek; az egyénnek, mint olyannak saját természetét a megformáltság adja, és mindaz, ami a területéhez tartozik, mint az egyéni gondolat az emberben, szintén formális. Az általunk imént említett megkülönböztetés tehát valójában az egyéni és a nem egyéni (vagy egyénfeletti) állapotok megkülönböztetése, melyek közül az előbbiek az összes formális, az utóbbiak pedig az összes informális lehetőséget magukban foglalják. 

A formális és az informális lehetőségek együttesét a különféle tradicionális tanítások „Alsó Vizek”-nek és „Felső Vizek”-nek nevezve szimbolizálják;109 általános formában és legszélesebb értelemben a Vizek, „passzív tökéletesség” értelmében a Lehetőséget, vagy az egyetemes princípiumot képviselik, ami a Létben „szubsztanciaként” (a Lét potenciális aspektusaként) határozható meg; ez utóbbi esetben csak a megnyilvánulás lehetőségeinek összességéről van szó, mivel a megnemnyilvánulás lehetőségei túl vannak a Léten. A „Vizek felülete” vagy elválasztási síkjuk, amit mi másutt „Égi sugarat” visszaverő síkként írunk le, tehát azt az állapotot jelzi, amelyben az egyénitől az egyetemesbe történő átmenet végbemegy, a „Vizeken-járás” jól ismert szimbóluma pedig a forma felszabadítását, vagy az egyéni állapot felszabadulását ábrázolja. Az a lény, aki elérte a „Vizek felületén” a neki megfelelő állapotot, de még nem emelkedett föléje, az mindaddig két káosz között függ, amelyekben kizárólag zűrzavar uralkodik és sötétség (tamasz) uralkodik, amíg be nem következik a lehetőségből a tettbe való átmenet harmonikus megszervezését meghatározó megvilágosodás, amely révén pedig, mint kozmogóniai Fiat Lux által megtörténik a káoszból kiemelő hierarchizálás. 

A káosz két formájának, a formális és informális káosznak ez a figyelembevétele számos szimbolikus és tradicionális alakzat megértéséhez nélkülözhetetlen;115 ezért tartottuk ezt itt feltétlenül megemlítendőnek. Egyébként ez a kérdés oly szorosan kapcsolódik jelen témánkhoz, hogy bár előző tanulmányunkban már tárgyaltuk, lehetetlen volt róla legalább röviden nem beszélni. 

==XIII. Szellemi hierarchiák ==

A sokféle állapotnak a teljes lény megvalósítása során történő hierarchizálása teszi egyedül lehetővé annak megértését, hogy tiszta metafizikai szempontból hogyan kell szemlélni azt, amit meglehetősen általánosan „szellemi hierarchiák”-nak neveznek. E megnevezés alatt rendszerint az embertől és egymástól is különböző lények hierarchiáit értik, mintha minden fokozatot sajátos és megfelelő állapotra korlátozott lények foglalnák el; a sokféle állapot koncepciója azonban nyilvánvalóan felment minket e nézőpont elfogadása alól, ami a teológia, vagy más speciális tudomány, vagy spekuláció számára talán nagyon megfelelhet, de aminek a metafizikához semmi köze nincs. Alapjában számunkra önmagában véve nagyon kevéssé fontos az emberen túli és az emberfeletti lények létezése, akik bizonyára meghatározatlanul sokfélék lehetnek, bárminő legyen is egyébként az őket illető megnevezés; ha e létezés elfogadásában teljesen igazunk is lenne, ez csak azért lenne, mert a minket körülvevő világban ezeket a nem emberi lényeket is látjuk, és mert következésképpen más állapotokban is jelen kell lenniök olyan lényeknek, akik az emberi megnyilvánuláson nem mennek keresztül (ezek csak olyanok lennének, akiket ebben nem emberi egyének képviselnének), következésképpen semmi okunk nincs még arra, hogy azt a magunk számára speciálisan lefoglaljuk, sem mint az emberen túli lényeknek, akik ugyanúgy léteznek, akiket pedig ugyanúgy vizsgálhatnánk. Senki sem gondol arra, hogy a földi világ nem emberi lényeinek részletes osztályozásából metafizikai vagy valami úgynevezett tárgyat csináljon; nem látjuk be, hogy miért legyen ott másként pusztán azon egyszerű tény miatt, hogy más világokban létező lényekről van szó, akik ha hozzánk viszonyítva magasabbrendűek is, ugyanolyan címen nem kevésbé részei az egyetemes megnyilvánulásnak. Csakhogy könnyű megérteni, hogy a filozófusok, akik a lényt egyetlen állapotra akarták korlátozni, az embert a maga többé-kevésbé kiterjedt individualitásában önmagában teljes egészet képezőnek tekintve, ha valamilyen oknál fogva mégis arra a homályos meggondolásra kényszerültek, hogy az Egyetemes Létezésben más fokozatok is vannak, akkor ezekből a fokozatokból csak olyan lények területét képezhették, akik számunkra teljesen idegenek, kivéve azt, ami minden lény számára közös lehet; másrészt az antropomorf tendencia ezeket egyidejűleg arra készteti, hogy eltúlozzák a természettel való közösséget, hogy ezen lények számára nemcsak az egyszerű analóg képességeket, hanem az egyéni ember tulajdonába tartozókhoz hasonlóakat, sőt azonosakat is igényeljenek. Valójában a szóban forgó állapotok az emberi állapottól olyan mérhetetlenül különböznek, hogy azt a modern Nyugat filozófusai még nagy vonalakban sem foghatták fel; ennek ellenére azonban ugyanezeket az állapotokat, bárkik legyenek is az ezeket jelenleg elfoglaló lények, az összes többi lény, beleértve az egyidejűleg más megnyilvánulási állapotban levő emberi lényt is, ugyanúgy megvalósítja, mert e nélkül, mint már említettük, szó sem lehetne bármely lény teljességéről, mely teljességnek, hogy valóságos legyen, szükségszerűen magában kell foglalnia valamennyi állapotot, mind a megnyilvánulásét (formális és informális), mind a megnemnyilvánulásét, mindegyiket annak megfelelően, ahogy a szóban forgó lény azt realizálni képes. Már megjegyeztük, hogy amit teologikusan angyaloknak neveznek, azt metafizikailag a lény magasabb állapotainak nevezhetjük, ugyanúgy, ahogy a középkori asztrológiában az „egek”, vagyis a különböző bolygó- és csillagszférák képviselték ugyanezeket az állapotokat, sőt azokat a beavatási fokokat is, melyeknek realizálásuk megfelel;118 az „egekhez” és a „poklokhoz” hasonlóan a hindu hagyomány dévái és aszurái pedig az emberi állapothoz viszonyítva felsőbb- és alsóbbrendű állapotokat képviselnek. Mindez természetesen nem zár ki egyetlen más lény számára alkalmas realizálási módot sem, ugyanúgy, mint az emberi lény számára alkalmasakat sem (amennyiben egyéni állapotát kiindulási pontnak és realizálási bázisnak vesszük); azonban a számunkra idegen módok éppen úgy nem fontosak, mint ahogy nem fontos az összes olyan forma, amelynek realizálására soha nem leszünk képesek (mint amilyenek a testi világ állati, növényi és ásványi formái), mert ezeket más lények az egyetemes megnyilvánulás meghatározatlansága folytán minden ismétlést kizáró rendjében már realizálták. 

Az imént elmondottakból az következik, hogy „szellemi” hierarchiák alatt tulajdonképpen nem érthetünk mást, mint a lény állapotainak az emberi egyént meghaladó összességét, még speciálisabban pedig az informális vagy egyénfölötti állapotokat, olyan állapotokat, melyeket egyébként az emberi állapotban lévő lények számára, méghozzá még testi és földi létük során is megvalósíthatónak kell tekintenünk. Valóban lényegében ezt a realizálást alkalmazzuk a lény kiteljesedésében, így a „Megszabadulás”-ban (Móksa vagy Mukti), melynek révén a lény minden speciális létfeltételtől megszabadul, teljes és tökéletes, nem lévén többé fogékony a különböző fokozatok iránt, mivel elérte mind „az életben való megszabadulást” (dzsivan-mukti), mind a „formától való megszabadulást” (vidéha-mukti), amint ezt másutt már volt alkalmunk kifejteni. Éppen ezért a jógiénál magasabb szellemi fokozat nem létezhet, akinek többé már nincs mit elérnie, miután elérte ezt a „Megszabadulást”, ami egyidejűleg „Egyesülés” (jóga), vagy „Végső Azonosság”; azonban, ha az elérendő cél valamennyi lény számára azonos, akkor természetesen saját „személyes útját” követve, vagyis a végtelen változatosságra képes módosulatok révén mindegyik eléri azt. Következésképpen érthető, hogy a realizálás során sokféle és különböző olyan szakasz volt, melyet a körülményeknek megfelelően folyamatosan vagy egyidejűleg járhattak végig, és amelyeket, miután még meghatározott állapotokra vonatkoztak, semmiképpen sem szabad összetéveszteni a céllal vagy végső eredménnyel, a teljes felszabadulással:122 ezek azok a fokozatok, amiket – bármennyire többé-kevésbé általános legyen is egyébként az alapul vett osztályozás – a „szellemi hierarchiákban” vehetünk szemügyre, ha szükség van rá, lehetséges módosulataik meghatározatlanságában, ami pedig természetesen az általunk elfoglalni szándékozott nézőponttól fog függni. 

Itt egy lényeges megjegyzést kell tennünk: az általunk említett fokozatok még esetleges és feltételekhez kötött állapotokat képviselnek, önmagukban metafizikailag nem fontosak, kizárólag csak annak az egyedül célnak a szempontjából fontosak, amely felé mind törekszenek, pontosan annyira, amennyire ezeket mint fokozatokat szemléljük, amihez pedig ezek csak előkészületet jelentenek. Egyébként a teljes és feltétel nélküli állapot és egy bármilyen különálló állapot között, ha ez kiemelkedett, hogy létezhessék, semmilyen közös mérték nem állhat fenn; azt pedig soha ne tévesszük szem elől, hogy a Végtelen szempontjából, lévén a megnyilvánulás teljes egészében szigorúan semmi, az állapotok közti különbségeknek, melyek azok részét képezik, nyilvánvalóan ugyanannak kell lenniök, önmagukban bármennyire jelentékenyek is, amennyiben kizárólag a feltételektől függő különböző állapotokat szemléljük, amiket ezek a különbségek egymástól elválasztanak. Ha egy magasabb állapotba való átmenet valamilyen módon relatíve kiindulási állapotként véve bizonyos fajta utat képez a „Megszabadulás” felé, akkor ez, amikor realizálni fogják, természetesen megszakítottságot foglal magában, ahhoz az állapothoz képest, amelyben az azt elérő lény ténylegesen található lesz, és hogy bármi legyen is ez az állapot, a benne lévő megszakítottság nem lesz sem mélyebb, sem kevésbé mély, mivel a „megnemszabadult” és a „megszabadult” lény állapota között kivétel nélkül egyetlen esetben sem lehet más kapcsolat, mint ami a különböző feltételekhez kötött állapotok között található. 

Valamennyi állapotnak az Abszolútum előtt való egyenlőségének értelmében, attól kezdve, hogy a szóban forgó fokozatok egyikén a végső célt elérte, a Lénynek egyáltalán nincs szüksége ezek valamennyijének előzetes végigjárásához, ezeket a lény attól fogva úgyszólván „ráadásként” birtokolja, mivel ezek kiteljesedésének integráns elemei. Másfelől azt a lényt, aki ilyenformán valamennyi állapot birtokában van, ha szükséges, nyilvánvalóan mindig ezen állapotok valamelyikéhez viszonyítva vizsgálhatjuk sajátosabban, mintha ténylegesen oda lenne „elhelyezve”, noha valójában az összes állapotot túl van, önmagában foglalja valamennyit, távol állván attól, hogy ezek közül bármelyik őt foglalhatná magában. Hasonló esetben azt mondhatnók, hogy ezek az állapotok bizonyos mértékig ezen lény különböző aspektusai, anélkül, hogy feltételeik őt legkevésbé is befolyásolnák, mert számára ezek csak illúzióként léteznek, mivel amennyiben valóban „abszolút én”, állapota lényegileg feltételektől mentes. Így maradhat fenn a formális, sőt a testi külső is „az életben megszabadult” (dzsivan-mukta) lény számára, akit „testében való tartózkodása során tulajdonságai éppen úgy nem befolyásolnak, mint ahogy az égboltot sem érinti az, ami benne lebeg”;125 és ugyanúgy nem érinti az összes többi esetlegesség sem, legyen az egyéni vagy egyénfölötti, vagyis formális vagy informális állapot, amelyre ezek a megnyilvánulás rendjében vonatkoznak, ami számára alapjában véve csak az összes esetlegesség summája. 

==XIV. Válasz a lények többféleségével szemben felmerült ellenvetésekre ==

Az előzőekben van egy pont, ami még ellenvetésre nyújthatna lehetőséget, noha, az igazat megvallva erre ott, legalább implicite, részben már válaszoltunk azzal, amit a „szellemi hierarchiákkal” kapcsolatban az imént kifejtettünk. Ez az ellenvetés a következő: ha elfogadjuk azt, hogy a különböző lények által realizált meghatározatlan számú módosulat létezik, akkor valóban jogosult-e minden egyes lény teljességéről beszélni? Erre legelőször is azt válaszolhatjuk, megjegyezve, hogy ilyen ellenvetés nyilvánvalóan csak a megnyilvánult állapotokra alkalmazható, mivel a megnemnyilvánultban a reális megkülönböztetés semmilyen formájáról nem lehet szó, úgy hogy a megnemnyilvánulás egy lényre vonatkozó ezen állapotainak szempontjából az ugyanúgy vonatkozik valamennyire, amennyiben ők ezeket az állapotokat ténylegesen megvalósították. Vagy ha ugyanebből a nézőpontból szemléljük a megnyilvánulás egészét, akkor ez a szó valódi értelmében saját esetlegessége okából pusztán csak egyszerű véletlen, következésképpen pedig ilyen vagy olyan módosulatainak jelentősége önmagában is megkülönböztetetten szemlélve tehát szigorúan semmi. Ezenfelül kimondhatjuk azt, hogy amint a megnemnyilvánulás a megnyilvánulás valamelyik módjában lévő dolgok alapvető és lényeges valóságából elvileg mindazt tartalmazza, ami nélkül a megnyilvánult pusztán illuzórikus léttel rendelkezne, ugyanúgy az a lény, aki a megnemnyilvánulás állapotát ténylegesen elérte, ezáltal az összes többit is birtokolja, és azokat valóban „ráadásul” birtokolja, ugyanúgy, ahogy azt az előző fejezetben elmondtuk, birtokolja az összes állapotot vagy közbenső fokozatot, anélkül, hogy ezeket előzetesen vagy ténylegesen elérte volna. 

Tisztán metafizikai szempontból teljesen kielégítő ez a csak a teljes realizálást elért lényt szemügyre vevő válasz, és valójában ez az egyetlen igazán kielégítő, mert ha nem az ilyenfajta lényt vesszük szemügyre, akkor többé nem lehet szó olyan fajta teljességről, amelyre ez az ellenvetés ne illene. Itt jól megjegyzendő, amikor a sokféleség létezésével kapcsolatban felvethető ellenvetésekről esik szó, hogy a megnyilvánult, mint olyan, vagyis az ezt meghatározó megkülönböztetés szempontjából szemlélve, a megnemnyilvánulthoz viszonyítva semmi, mert kettejüknek nincs és nem is lehet semmilyen közös mértéke; az az állandó és feltétel nélküli állapot az abszolút valóság (az összes többi pedig csak illuzórikus egy olyan valóság értelmében, amely csak leszármazott és „résztvevő”), még a megnyilvánulást alkotó lehetőségek számára is, amelynek ezek a megnemnyilvánulás rendjében lényegileg és alapvetően alárendeltek. 

Jóllehet ez kielégítő, a kérdésnek most mégis megvizsgáljuk még azt az aspektusát, amelyben a lényt úgy tekintjük, mint aki még nem a feltétel nélküli „Abszolút Én” teljességét realizálta, hanem csak egy bizonyos állapot teljességét. Ebben az esetben az előző ellenvetésnek új formát kell öltenie: hogyan szemlélhető ez az egyetlen lényre szabott teljesség, holott a szóban forgó állapot az ő számára meghatározatlan számú más lénnyel együtt közös területet képez, amennyiben ezek egyformán alávetettjei ezt az állapotot vagy ezt a létezési módot jellemző és meghatározó feltételeknek? Ez már nem ugyanaz az ellenvetés, hanem pusztán csak analóg, a két eset közti összes arányt fenntartva, és a feleletnek is analogikusnak kell lennie: a teljességnek a szóban forgó állapotban való realizálása egyetlen lehetséges módjaként, a központi nézőpontra valóban sikeresen elhelyezkedő lény számára lényegtelen az összes többi, többé-kevésbé részleges nézőpont, amennyiben ezeket különállóknak tekintjük, mivel ő ezeket mind abban a központi nézőpontban egyesíti; ettől tehát számára ezek csak ennek egységében léteznek és nem ezen az egységen kívül, mivel a sokféleség létezése az egységen kívül teljesen illuzórikus. Egy állapot teljességét realizáló lény ennek az állapotnak a középpontját maga teremti meg, és mint olyanról kijelenthetjük, hogy ezt az állapotot teljesen saját kisugárzásával tölti ki:126 mindahhoz asszimilálódik, amit tartalmaz, úgyhogy belőle mintegy önmaga másodlagos módosulatait alkotja meg, a fentebb mondottak értelmében körülbelül az álomállapotban megvalósuló módosulatokkal összehasonlíthatóan. Ennek következtében ezt a lényt a maga kiterjedésében a létezés nem érinti, mint ahogy ezeket a módosulatokat, vagy legalább közülük néhány olyat érint, melyeket különben rajta kívül érinthetnek más lényeknek ugyanebben az állapotban való szimultán létezése folytán (ennek a „kívül” kifejezésnek egyébként több értelme a maga szempontjából nem lévén, hanem csak más, a nem egyesült sokféleségekben lévő lények szempontjából); másrészt pedig maguknak ezeknek a módosulatoknak a létezése önmagában egységét semmiben nem érinti, még akkor sem, amennyiben csak relatív egységről van szó, ami egy egyedi állapot központjában realizálódik. Ezt az egész állapotot kizárólag központjának kisugárzása alkotja128 és valamennyi ebben a központban ténylegesen helyet foglaló lény éppen ezért ezen állapot integralitásának egyformán urává válik; így a megnemnyilvánult alapvető indifferenciáltsága a megnyilvánultban visszatükröződik, egyébként pedig természetes az, hogy ez a visszatükröződés, mivel a megnyilvánultban van, mindig megőrzi az összes feltételes létezéssel együtt járó relativitást. 

Ennek megállapítása után már nehézség nélkül érthető, hogy különféle jogcímen hasonló megfontolás alkalmazható egy még viszonylagosabb egysége foglalt módosulatokra is, mint amilyen egy bizonyos állapotot csak részlegesen és nem teljesen realizált lényé. Az ilyen lény, mint például az emberi egyén, ha (a maga létezési fokának megfelelő „terjedelem” értelmében) még nem érte el a maga teljes kibontakozását, akkor tényleges kiterjedésének korlátai között valóban feleszmél; akkor pedig az így maga mellé vett és állandó és meghatározatlan növekedésre nyilvánvalóan alkalmas járulékos módosulatok az egyéniség azon nagyon fontos kiterjesztéseinek egy részét alkotják, amelyekre különböző alkalmakkor már utaltunk. 

==XV. A lény realizálása megismerés révén ==

Az imént említettük, hogy a lény többé-kevésbé teljesen mindahhoz asszimilálódik, amire feleszmél; valóban bármilyen területen történjék, csak az az igazi megismerés, amelyik a dolgok belső természetébe többé-kevésbé mélyen való behatolást lehetővé teszi, a megismerés fokozatai pedig pontosan csak abban állhatnak, hogy ez a behatolás többé vagy kevésbé teljes asszimiláláshoz vezet. Más szóval, valódi megismerés csak abban az esetben lehetséges, ha az alany azonosul a tárggyal, vagy ha előnyben részesítjük az összefüggés ellenkező irányból való szemügyre vételét: ha a tárgyat az alany asszimilálja, éspedig pontosan olyan mértékben, amilyenben ténylegesen olyan azonosulást, vagy olyan asszimilálást foglal magában, amelynek realizálási fokozatai ennek következtében ugyanennek megismerési fokozatait képezik. Így minden, egyébként többé-kevésbé meddő filozófiai vita ellenére, amire ez a kérdés alkalmat adhatott, fenn kell tartanunk, hogy minden valódi és tényleges megismerés közvetlen, és hogy a közvetett megismerésnek pusztán szimbolikus és reprezentatív értéke van. Ami magát a közvetlen megismerés lehetőségét illeti, azt a sokféle állapot teljes elmélete eléggé érthetővé teszi; egyébként ezt kétségbe vonni annyit tesz, mint tökéletes tudatlanságot tanúsítani a legelemibb metafizikai princípiumokkal kapcsolatban, mivel közvetlen megismerés nélkül a metafizika maga is teljesen lehetetlen volna. 

Az azonosulásról és az asszimilálásról már beszéltünk, és ezt a két kifejezést itt majdnem válogatás nélkül alkalmazhatjuk, noha nem pontosan ugyanarra a szempontra vonatkoznak; ugyanilyen módon szemlélhetjük a megismerést, amint az alanyról a tárgyra megy át, amelyre feleszmélt (vagy általánosabban, és hogy ne korlátozzuk magunkat bizonyos állapotok körülményeire: amelyből magának egy másodlagos módosulását képezi), egyidejűleg pedig a tárgyról az alanyra, amely asszimilálja, és ebből az alkalomból felidézzük az arisztotelészi ismeretelméletet, az érzéki tartományban, mint „az érző és az érzett között tettét”, ami a kapcsolat ilyen kölcsönösségét ténylegesen felöleli. Így, ami az érzéki vagy testi tartományt illeti, az egyedi lény számára az érzékszervek a megismerés „bejáratai”;135 más szempontból azonban ezek éppen annyira „kijáratok” is, amennyiben minden megismerés magában foglal egy azonosulási aktust, amely a megismerő alanyból ered, hogy az egyedi tárgy felé induljon, mint önmaga külső kiterjedésének egyfajta kisugárzása. Egyébként fontos megjegyezni, hogy egy ilyen kiterjedés csak a maga legszűkebben vett fogalmában szemlélt egyénhez való viszonyában külső, mivel ez a kiterjedt egyéniség integráns részét képezi; a lénynek önmagából nem kell kilépnie, aminek semmi értelme sem volna, mert egy lény semmilyen körülmények között nem válhat mássá, mint aki. Ez egyszersmind közvetlenül válaszol a nyugati filozófusoknak a közvetlen megismerés lehetőségével szemben támasztott fő ellenvetésére; ebből világosan látható, hogy ennek az ellenvetésnek a forrása egyszerűen a metafizika megértésére vlaó képtelenség volt, aminek következtében ezek a filozófusok nem ismerték fel a lény, sőt az egyén meghatározatlan kiterjedésében rejlő lehetőségeket. 

Mindez a fortiori igaz, ha az egyéniség korlátait elhagyva azt magasabb állapotokra alkalmazzuk: ezeknek az állapotoknak az igazi megismerése magában foglalja tényleges birtoklásukat, megfordítva pedig, a lény csak ennek a megismerésnek a révén veszi ezeket birtokába, mert ez a két aktus egymástól elválaszthatatlan, sőt még azt is mondhatjuk, hogy a kettő egy. Ez természetesen csak arra a közvetlen megismerésre vonatkozik, amivel, ha az állapotok összességére kiterjed, együtt jár ezek realizálása, ami pedig következésképpen a „tökéletes végleges megszabadulás elérésének egyetlen módja”. Ami a tisztán elmélet jellegű megismerést illeti, ez semmiképpen sem lehet egyenértékű egy ilyen realizálással, ez nyilvánvaló, és mivel tárgyát nem közvetlenül ragadja meg, értéke pusztán szimbolikus lehet, amint ezt már megállapítottuk; ez azonban mégis nélkülözhetetlen előkészület annak a tényleges megismerésnek a megszerzéséhez, amelynek révén, és egyedül ennek révén történik meg a teljes lény realizálása. 

Valahányszor alkalmunk nyílik rá, különösen hangsúlyoznunk kell a lénynek ezt a megismerés révén való realizálását, mert ezt egyáltalán nem ismerik a modern nyugati elméletek, melyek az elméleti megismerésen, vagy pontosabban annak egy kis részén nem mennek túl, és amelyek a „megismerést” a „lénnyel” mesterségesen szembeállítják, mintha ez a kettő nem annak az egyetlen és azonos valóságnak a két egymástól elválaszthatatlan oldalát képezné;137 nincs is annak igazi metafizikája, aki nem érti meg, hogy a lényt megismerés révén realizálják, és hogy csakis ezen a módon realizálhatják. A tiszta metafizikai tanítás a legkisebb mértékben sem foglalkozhat a modern filozófia által oly fáradságosan kidolgozott „ismeretelméletek” egyikével sem; sőt a megismerésnek magának az „ismeretelmélettel” való behelyettesítésére tett kísérletekben az ember valóban vak, noha valószínűleg tudattalan tehetetlenséget láthat ennek a tényleges realizálás valamennyi lehetősége felől olyan tökéletesen tudatlan filozófiának a részéről. Egyébként, mivel az igazi megismerés, mint mondtuk, közvetlen, lehet többé-kevésbé teljes, többé vagy kevésbé mély, többé vagy kevésbé megfelelő, azonban sohasem lehet lényegileg „relatív”, ahogyan ugyanez a filozófia szeretné, vagy legfeljebb annyira, amennyire tárgyai viszonylagosak. Máshogy kifejezve, a relatív megismerés metafizikailag szólva a relatív vagy az esetleges megismerése, vagyis az, amit a megnyilvánultra alkalmaznak; azonban ennek a megismerésnek az értéke saját területén belül akkora, amekkorát ennek a területnek a természete megenged, így pedig ez nem azonos azzal, amit „a megismerés relativitásáról” beszélők értenek. Egy többé-kevésbé teljes és mély megismerés lényegi természetüket nem változtató fokozatainak megfontolását illetően, köztük a megismerés értékét tekintve jogosan csak egyetlen megkülönböztetést tehetnénk, ez pedig az, amit már a közvetlen és a közvetett megismerés, vagyis a tényleges és a szimbolikus megismerés között megállapítottunk. 

==XVI. Megismerés és tudat ==

Az eddig mondottak egyik fontos következménye az, hogy az abszolúte és a maga teljes egyetemességében értett megismerésnek a tudat sem nem szinonimája, sem nem megfelelője, mert ennek területe a lény bizonyos meghatározott állapotaiéval pusztán csak azonos kiterjedésű, úgyhogy a megismerés az összes többi kizárásával csak ezekben az állapotokban realizálódik annak révén, amit tulajdonképpen „öntudatra ébredésnek” nevezhetünk. A tudat, ahogy az előbb értettük, még a maga legáltalánosabb formájában és anélkül, hogy a maga specifikus emberi formájára korlátoznók, nem más, mint a megismerés bizonyos feltételekhez kötött, esetleges és sajátos módja, és mint bizonyos megnyilvánulási állapotokban szemlélt lénnyel együtt járó tulajdonság; annál inkább nem lehet szó róla a feltétel nélküli állapotok egyikében sem, vagyis mindabban, ami meghaladja a Létet, mivel nem alkalmazható a Lét egészére. Ellenkezőleg, az önmagában és néhány sajátos állapottal kapcsolatos feltételtől függetlenül vizsgált megismerés semmilyen korlátozást nem tűrhet meg, és mivel a teljes valóságnak felel meg, kiterjedésének nemcsak a Léttel, hanem magával az Egyetemes Lehetőséggel is azonosnak kell lennie, vagyis végtelennek, amint hogy szükségszerűen az. Ez annyit jelent, hogy a megismerés és a valóság metafizikailag nézve alapjában véve az, amit egyéként meglehetősen tökéletlen kifejezéssel a „Végtelen aspektusainak” neveztünk; ez a kifejezés pedig különös tisztasággal erősíti meg a Védántának ezt a kijelentését, hogy: „Brahma a Valóság, a Megismerés, a Végtelen” (Szatjam Dzsnanam Anantam Brahma). 

Amikor azt mondtuk, hogy a „megismerés” és a „lény” ugyanazon valóság két arca, akkor a „lény” fogalmát nem analogikus és szimbolikus értelemben kell felfognunk, mivel a megismerés messze túlmegy a Léten; a helyzet ugyanaz, mint abban az esetben, amikor a teljes lény realizálásáról beszélünk, amikor ez a realizálás lényegileg magában foglalja a teljes és abszolút megismerést, és egyáltalán nem különbözik ettől a megismeréstől, amennyiben természetesen valódi és nem egyszerű elméleti és reprezentatív megismerésről van szó. Másrészt itt kissé pontosítanunk kell a lehetőség és a valóság metafizikai azonosságának kellő megismerési módját: mivel minden lehetségest a megismerés realizál, általában a valóságot tulajdonképpen önmagában ez az azonosság képezi, mert ezt pontosan úgy foghatjuk fel, mint ami a Teljes Lehetőség megismerésének tökéletes megfelelése. Ebből az utóbbi megjegyzésből levonható összes következmény nehézség nélkül látszik, aminek összehasonlíthatatlanul nagyobb a jelentősége, mint az igazság egyszerűen logikus meghatározásának, mert itt van az egyetemes és feltétel nélküli értelemnek a maga egyéni feltételeivel adott emberi értelemtől való különbsége, ami ennek realizálási szempontját az „ismeretelmélettől” elválasztja. A „reális” szó maga túlságosan homályos, sőt kétértelmű, ami pedig szükségszerűen az ezen filozófusok számára, akik a lehetséges és a valóságos állítólagos különbözőségéhez ragaszkodnak, ezáltal pedig ez egészen más metafizikai rendet vesz fel a realizálás eme nézőpontjához való viszonyában, vagy hogy pontosabban fejezzük ki magunkat, az egyetemesben való abszolút állandóságnak, mindannak kifejezésévé válva, aminek egy lény önmaga teljes realizálása révén tényleges birtokába jut. 

Az értelmet mint egyetemes princípiumot úgy lehetne felfogni, mint a teljes megismerés tartalmazóját, azzal a feltétellel, hogy ebben csak egyszerű szólásmódot látunk, mert itt, ahol lényegileg a „nem-kettősségben” vagyunk, a tartalmazó és a tartalmazott teljesen azonosak, lévén mind az egyik, mind a másik egyaránt végtelen, a „végtelenségek többszörössége” pedig, mint már említettük, lehetetlenség. A mindent magában foglaló Egyetemes Lehetőséget semmi sem tartalmazhatja, ha csak önmaga nem, és önmagát megérti, „anélkül mégis, hogy ez a megértés bármilyen módon létezne”;144 ezenkívül egyetemes értelemben az értelemről és a megismerésről összehasonlítóan nem is beszélhetünk, a Végtelenről és a Lehetőségről fentebb mondottak értelmében, azaz egy és ugyanazt a dolgot látva abban, amit mi egyidejűleg aktív és passzív aspektus alatt szemlélünk, anélkül azonban, hogy ott bármilyen valóságos különbség volna. Az értelmet és a megismerést az Egyetemesben nem kell megkülönböztetnünk, következésképpen az érthetőt és a megismerhetőt sem: mivel az igazi megismerés közvetlen, az értelem szigorúan egy a tárgyával; a megkülönböztetés csak a megismerés feltételes és mindig közvetett és ki nem elégítő módjaiban talál helyet, ez a relatív megismerés nem pusztán az értelem révén történik, hanem az értelemnek a figyelembe vett lény állapotában való megtörése révén, és amint már láttuk, ez a megtörés képezi az egyéni tudatot; az egyetemes értelem azonban közvetlenül vagy közvetve, akár az átlagos, akár az összes sajátos módon kívül történő tényleges megismerés mértékének arányában mindig jelen van. 

Mivel a teljes megismerés az Egyetemes Lehetőségnek felel meg, semmi megismerhetetlen nem létezik, vagy más szavakkal „nincsenek érthetetlen dolgok, csak jelenleg még felfoghatatlan dolgok léteznek”, vagyis nem önmagukban és teljesen érthetetlenek, hanem kizárólag számunkra, mint feltételekhez kötött, azaz jelenlegi megnyilvánulásunkban, egy meghatározott állapot lehetőségeire korlátozott lények számára. Tételezzük fel tehát azt, amit az ember az „egyetemes lehetőség princípiumának” nevez, de nem úgy, ahogy közönségesen értik, hanem tisztán metafizikai értelemben, tehát a logika területén túl, ahol ez a princípium, mely mint mindazok, amelyek igazán egyetemesek (és valóban egyedül ezek érdemlik ki a princípium megnevezést) csak egyetlen sajátos és véletlen alkalmazásra fog találni. Részünkről természetesen semmilyen „racionalizmust” nem tételez fel, mivel az ész az értelemtől lényegileg különbözik (amelynek garanciája nélkül egyébként elfogadhatatlan), és csupáncsak sajátos emberi és egyéni tulajdonság; szükségszerűen van tehát valami, nem azt mondjuk, hogy „irracionális”, hanem „szupraracionális” és valóban alapvető sajátossága minden metafizikainak: ezért ez a „szupraracionális” önmagában még akkor sem szűnik meg érthetőnek lenni, ha pillanatnyilag korlátolt és viszonylagos emberi lények képességei számára érthetetlen. 

Ez még egy megjegyzést von maga után, amiről itt bármiféle félreértés elkerülése végett számot kell adni: az „ész” szóhoz hasonlóan néha a „tudat” szót is egyetemessé tehetik pusztán analogikus átvitel révén, ezt pedig egyébként mit magunk is megtettük, hogy a szanszkrit Csit149 fogalmának értelmét visszaadjuk; ilyen átvitel azonban csak a Létre korlátozva lehetséges, amint ez a Szacscsidánanda hármasságának vizsgálata során történt. Következésképpen még ezzel a megszorítással is természetes az, hogy az így átvitt tudat többé nem abba a saját értelmében értendő, ahogy előzőleg meghatároztuk, és ahogy azt általános formában fenntartjuk; megismételjük, hogy ez csak esetleges és relatív megismerési mód, mint ahogy relatív és esetleges a lénynek az a feltételhez kötött állapota, amelyhez lényegileg hozzátartozik; ha pedig azt mondhatjuk, hogy ez a „létoka” egy ilyen állapotnak, akkor ez annyiban érvényes, hogy ez törés révén ennek az egyetemes és transzcendens értelemnek a természetében részesül, ami végső fokon és legelsősorban az összes dolgok legfőbb „létoka”, az igazi metafizikai „elégséges ok”-nak ez a fogalma, ami erősen különbözik azoktól a filozófiai vagy teológiai fogalmaktól, amelyekbe a nyugati gondolkodás bezárkózik, közvetlenül megoldja azokat a kérdéseket, amelyek előtt ez tehetetlenségét kényszerül bevallani, közben pedig ez összeegyezteti a szükségszerűség és a véletlen szempontját; itt valóban túl vagyunk a szükségszerűség és a véletlen köznapian értett ellentétén;150 azonban néhány kiegészítő magyarázat talán hasznos lesz annak megértéséhez, hogy a kérdés miért nem tüntette fel magát tisztán metafizikainak. 

==XVII. Szükségszerűség és véletlen ==

Fentebb már említettük, hogy a megnyilvánulás összes lehetőségének önmaga által kell megnyilvánulnia, vagyis megnyilvánulási lehetőségként oly módon, hogy a megnyilvánulást lényegében szükségszerűen magában foglalja bizonyos lehetőségek természete. Tehát az önmagában tisztán véletlen megnyilvánulás alapjában véve nem kevésbé szükségszerű, sőt, noha önmagában mulandó, mindazonáltal az Egyetemes Lehetőségben abszolút állandó gyökere van; egyébként realitását az adja meg. Ha másként lenne, a megnyilvánulásnak csupán illuzórikus léte lenne, sőt csak szigorúan nemlétezőnek tekinthetnők, mivel pedig nincs princípiuma, csak olyan „privát” jelleggel rendelkezhetne, mint amilyennel egy tagadás vagy egy korlátozás önmagában szemlélt létezése; ezen a módon szemlélve a megnyilvánulás pedig csak az összes lehetséges korlátozó feltételek együttese lenne. Csakhogy mihelyt ezek a feltételek lehetségesek, metafizikailag már reálisak, és ez a realitás, ami csak negatív volt, amikor ezeket a feltételeket egyszerű korlátozásként fogtuk fel, most bizonyos mértékig pozitívvá válik, mivel lehetőségéként szemléljük ezeket. Ez van tehát, mert a megnyilvánulást magában foglalja a saját realitással rendelkező lehetőségek rendje, anélkül, hogy ez a realitás ettől az egyetemes rendtől bármi módon független lehetne, mert ott és kizárólag ott rendelkezik a maga „elégséges okával”: az lényegében nem más, mint azt állítani, hogy az Egyetemes Lehetőség magában foglalja. 

Semmi nehézség nincs annak megértésében, hogy a megnyilvánulásnak különböző nézőpontok alapján egyszerre kell szükségszerűnek és véletlennek lennie, feltéve, hogy ügyelünk arra az alapvető szempontra, hogy a princípiumot semmilyen determináció nem érintheti, mert az attól lényegileg független, mint ahogy az ok is független a hatásaitól, úgyhogy a princípiuma révén szükségszerű megnyilvánulás semmiképpen nem kényszerítheti princípiumát. Ez tehát az itt szemügyre vett kapcsolatnak az a „megfordíthatatlansága”, vagy „viszonosság hiánya”, ami az e kérdésben rendszerint felmerülő összes nehézséget megoldja; 151 ezek a nehézségek csak azért jelentkeznek, mert a „viszonosság hiányát” szem elől tévesztjük; ha pedig szem elől tévesztjük (föltételezve, hogy bizonyos fokig már sejtettük), akkor természetesen az a tény, hogy magunkat ténylegesen a megnyilvánulásban találjuk, arra kényszerít, hogy olyan jelentőséget tulajdonítsunk ennek, amivel egyetemes nézőpontból szemlélve semmiképpen sem rendelkezhetne. Térbeli szimbólumot is használhatunk abból a célból, hogy gondolatunkat ebben a tekintetben jobban megértessük, és kijelenthetjük, hogy a megnyilvánulás a maga teljességében a Végtelenhez képest valójában ugyanúgy semmi (annak fenntartásával, hogy az ilyen összehasonlítások mindig tökéletlenek), mint ahogy a térben elhelyezkedő egyetlen pont ehhez a térhez viszonyítva semmivel egyenlő;152 ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy ez a pont abszolút semmi (annál is inkább nem az, mert a tér létezése révén szükségszerűen létezik, hanem hogy a térhez való viszonylatában semmi, a térnek szigorúan egy semmije, a megnyilvánulás pedig a teljes egyetemeshez képest nem több, mint ez a pont a maga kiterjedésének teljes meghatározatlanságában szemlélt térhez viszonyítva, méghozzá azzal a különbséggel, hogy mialatt a teret saját természete korlátozza, addig az Egyetemes Minden a Végtelen. 

Itt kell még egy másik, azonban inkább a kifejezésben, mint magában a fogalomban rejlő nehézségre rámutatni: ami a megnyilvánulásban mulandó módon létezik, azt a megnemnyilvánultba kell állandó módon áthelyezni; így maga a megnyilvánulás is elnyeri az alapvető valóságát képező állandóságot, azonban ez többé nem a megnyilvánulás mint olyan, hanem a meg nem nyilvánuló megnyilvánulás lehetőségeinek együttese, miközben ezek természetükben mégis magukban foglalják a megnyilvánulást, ami nélkül mások volnának, mint amik. A megnyilvánultból a megnemnyilvánultba való áthelyezésnek vagy átmenetnek ez a nehézsége és ebből eredő látszólagos bizonytalansága az, amivel egyaránt találkozunk, amikor kifejezhetőségük mértékében ki akarjuk fejezni az idő, vagy általánosabban az időtartam valamennyi módjának (vagyis az összes egymást követő létfeltételnek) és az örökkévalóságnak a kapcsolatát; alapjában véve ez két egymástól eléggé különböző szemszögből vizsgált azonos kérdés, amelyek közül a második csak sajátosabb az elsőnél, mivel a megnyilvánulással együtt járó feltételeknek csupán egyikére vonatkozik. Megismételjük, hogy mindez tökéletesen érthető, azonban itt, mint mindenben, ami a metafizika területéhez tartozik, tudnunk kell, hogyan vegyük számításba a kifejezhetetlent; ezért arról, ami egy nem pusztán elméleti, hanem magára a kifejezhetetlenre is kiterjedő tényleges gondolat realizálásának eszközeit illeti, ebben a tanulmányban természetesen nem beszélhetünk, mivel a magunk elé tűzött keretek közé az ilyenfajta szempontok most nem férnek bele. 

Visszatérve a véletlenhez, általános formában a következő meghatározást adhatjuk: véletlen mindaz, ami önmaga elégséges okát nem önmagában viseli; ebből jól látható, hogy minden véletlen nem kevésbé szükségszerű abban az értelemben, hogy elégséges oka révén szükségszerű, mert ahhoz, hogy létezzék, rendelkeznie kell abból eggyel, ami azonban nincs benne, legalábbis amennyiben olyan sajátos feltétel alatt szemléljük, ahol sajátosan ezzel a véletlen jelleggel rendelkezik, amivel nem rendelkezne többé, ha princípiumában szemlélnők, mivel így önmaga elégséges okával azonosulna. Ez a helyzet tehát a megnyilvánulással, mint véletlennel, mert lényege, vagy elégséges oka a megnemnyilvánultban található, amennyiben ez magában foglalja azt, amit „megnyilvánulásra képesnek”, vagyis a megnyilvánulás lehetőségeinek mint tiszta lehetőségeknek nevezhetünk (és magától értetődik, nem úgy, hogy magában foglalja a „megnemnyilvánulhatót”, vagyis a megnemnyilvánulás lehetőségeit). Princípium és elégséges ok tehát alapjában véve ugyanaz, azonban különösen fontos, hogy a princípiumot az elégséges ok ezen aspektusából vizsgáljuk meg, ha a véletlen fogalmát a maga metafizikai értelmében meg akarjuk érteni; minden zavar elkerülése céljából még pontosabban meg kell jegyezni, hogy az elégséges ok kizárólag a dolog utolsó létoka (utolsó, ha e dolog megfontolásából indulunk ki, hogy visszamenjünk a princípium felé, valójában azonban első mind a logikai, mind az ontológiai összefüggés rendjében a princípiumból a következmények felé haladva), nem pedig egyszerűen közvetlen létoka, mert mindannak, ami valamilyen feltétel alatt áll, még ha az a véletlen is, önmagában kell hordania önmaga közvetlen létokát, természetesen abban az értelemben, ahogy előzőleg említettük, hogy bizonyos megnyilvánult létállapotoknak a tudat a létoka. 

Ennek egyik nagyon fontos következményeként kijelenthetjük, hogy sorsát minden lény önmagában hordja, akár relatív módon (egyéni sors), ha csak egy bizonyos feltételhez kötött állapoton belül szemlélt lényről van szó, akár pedig abszolút módon, ha a lényről a maga teljességében van szó, mert a „sors” szó a dolgok igazi létokát jelöli meg. A kizárólag feltételhez kötött vagy viszonylagos lény nem viselhet magában mást, mint szintén relatív, kizárólag léte sajátos feltételeinek megfelelő sorsot; ha egy ilyenfajta lényt figyelembe véve utolsó vagy abszolút sorsáról akarnánk beszélni, akkor ez többé nem lenne benne, mert valójában ennek a véletlen lénynek, mint olyannak nem sorsa, mivel ez a teljes lényre vonatkozik. Ez a megjegyzés kellőképpen megmutatja minden, a „determinizmusra” vonatkozó vita hiábavalóságát:154 ez egyike a modern nyugati filozófiák azon számos kérdésének, melyek csak a rossz kérdésfeltevés miatt léteznek; egyébként számos különböző elmélete van mind a determinizmusnak, mind pedig a szabadságnak, melyek többségének semmi köze nincs a metafizikához; ugyancsak fontos a szabadság valódi metafizikai fogalmát pontosabban körülírni, ezt a tanulmányunkat pedig éppen ezzel fogjuk befejezni. 

==XVIII. A szabadság metafizikai fogalma ==

A szabadság metafizikai bizonyításához a szokásos filozófiai érvekkel való bajlódás mellőzésével elég kijelenteni, hogy a szabadság lehetőség, mivel a lehetséges és a valóságos metafizikailag azonos. Ezért a szabadságot először is a kényszer hiányaként határozhatjuk meg: formailag ez negatív meghatározás, ami itt azonban alapjában véve mégis pozitív, mert ez a kényszer korlátozás, vagyis igazi tagadás. Márpedig ami a Léten túl szemlélt Egyetemes Lehetőséget, vagyis a Nem-Létet illeti, mint fentebb mondottuk, nem beszélhetünk egységről, mivel a Nem-Lét metafizikailag Semmi, de mindig negatív formát használva legalább „nem-kettősségről” (advaita) beszélhetünk. Kettősség nincs sehol, szükségképpen semmilyen kényszer nem létezik, és ez elégséges annak bizonyítására, hogy a szabadság lehetőség, mihelyt közvetlenül a nyilvánvalóan minden ellentmondástól mentes „nem-kettősségből” ered. 

Ehhez most valaki hozzátehetné, hogy a szabadság nem csak a legegyetemesebb értelemben véve lehetőség, hanem a lénynek vagy megnyilvánulásnak is lehetősége; itt elegendő átmenni a „nem-kettősségből” az „egységbe”, hogy a Nem-Létből átmenjünk a Létbe: a Lét „egy” (az egy a megnyilatkozott semmi), vagy inkább maga a Metafizikai Egység, első megnyilatkozás, azonban éppen ezért az első determináció is. Ami egy, az nyilvánvalóan minden kényszertől mentes, úgyhogy a kényszer hiánya, vagyis a szabadság a Lét területén fordul elő, ahol az egység a Nem-Lét lényegi „nem-kettősségének” pontos jelzéseként jelenik meg; más szavakkal a szabadság a Lét tartozéka is, ez pedig annyit jelent, hogy a lény lehetősége, vagy az előbb mondottaknak megfelelően a megnyilvánulás lehetősége, mivel a Lét mindenekelőtt a megnyilvánulás princípiuma. Azonkívül azt állítani, hogy ez a lehetőség egysége közvetlen következményeként lényegileg a Léthez tartozik, annyit tesz, mint azt állítani, hogy bizonyos fokig mindabban meg fog nyilvánulni, ami a Létből ered, vagyis valamennyi partikuláris lényben, amennyiben ezek az egyetemes megnyilvánulás területéhez tartoznak. Csakhogy mivel sokféleség áll fenn, mint az egyedi lények esetében, nyilvánvaló, hogy ezentúl csak relatív szabadságról eshet szó; és ezt ebben a tekintetben szemlélhetjük akár az egyedi lényekről magukról, akár ezek bármelyike összetevő elemeinek sokféleségéről legyen szó. Ami a lények sokféleségét illeti, a megnyilvánulás állapotában ezek mindegyikét a többi korlátozza, és ezt a korlátozást a szabadság szűkítése fejezi ki; azt állítani azonban, hogy bizonyos mértékig egyik lény sem szabad, annyit tenne, mint azt állítani, hogy ő nem önmaga, hogy ő egy „másik”, vagy hogy önmaga létokát nem önmagában hordja, sőt ez közvetlenül annak állítását jelentené, hogy semmiképpen sem igazi lény. Másrészt, mivel a szabadság lényeges a Lét egysége, mind az egyedi lényekben, mind az Egyetemes Létben olyan mértékben szabad egy lény, amilyen mértékig ebben az egységben részt vesz; más szavakkal, annál szabadabb lesz, minél egységesebbé válik önmaga, vagy minél inkább „egy”-gyé válik;158 azonban, amint korábban már mondtuk, az egyéni lények csak viszonylag ilyenek. Egyébként ebből a szempontból fontos megjegyezni, hogy egy lényt nem éppen felépítésének nagyobb vagy kisebb összetettsége teszi többé-kevésbé szabadabbá, mint inkább ennek az összetettségnek a jellege, az, hogy ténylegesen többé vagy kevésbé egyesített; ez az egység és a sokféleség kapcsolatairól korábban mondottakból következik. 

Így szemlélve a szabadság tehát lehetőség, ami különböző mértékben valamennyi lény tulajdonsága és nemcsak az emberé, bárkik legyenek is, és bármely állapotban találtassanak is; az emberi szabadság, az összes filozófiai vitától eltérően itt ezentúl csak olyan sajátos egyszerű esetként jelenik meg, mint amilyen valójában. Metafizikailag egyébként nem a megnyilvánult lények viszonylagos szabadsága fontos, sem azok a sajátos és korlátolt területek, ahol ez érvényesülni tud, hanem az egyetemes értelemben vett szabadság, ami tulajdonképpen az okból a következménybe való átmenet metafizikai pillanatában rejlik, egyébként az oksági kapcsolatnak megfelelő módon analogikusan át kell helyeződnie, hogy mindenfajta lehetőséghez alkalmazkodhassék. Mivel az oksági kapcsolat nem az egymásra következés kapcsolata és nem is lehet az, a megvalósulást itt lényegileg időn kívüli aspektus alatt kell tekintetbe venni, ez pedig annál inkább így van, mert a megnyilvánult létezés egy meghatározott állapotára jellemző, vagy még pontosabban ennek az állapotnak bizonyos módosulataira időbeli szempont egyetemesítésre semmi módon nem alkalmas. Ennek az a következménye, hogy ez a számunkra megfoghatatlannak tűnő metafizikai pillanat, mivel az ok és a következmény közti folyamatosságnak nincs semmilyen megoldása, valójában határtalan, tehát meghaladja a Létet, ahogy azt előzőleg megállapítottuk, éspedig a Teljes Lehetőséggel magával azonos kiterjedésű; ez az amit képletesen „egyetemes tudatállapotnak” nevezhetünk, ami a „permanens aktualitással” rokon lévén, szorosan hozzátartozik magához a „kezdeti okhoz”. 

A Nem-Létben az ellentétek hiánya csak a „nemcselekvésben” lehetséges (ez a vu-vei a távol-keleti hagyományban);165 a Létben, vagy pontosabban a megnyilvánulásban a szabadság a differenciált tevékenységben valósul meg, ami az egyéni emberi állapotban, e szó szokásos értelme szerint a cselekvés formáját ölti magára. Egyébként a cselekvés, sőt az egyetemes megnyilvánulás egészében lehetetlen a „közömbös szabadság”, mert ez a szabadság-forma tulajdonképpen a megnemnyilvánulthoz illik (ami pedig szigorúan véve egyáltalán nem sajátos forma), vagyis, hogy ez nem szabadság mint létlehetőség, vagy még a Léthez tartozó szabadság (vagy az egyetemes megnyilvánulás együtteséhez, a Világhoz való kapcsolataiban a Létként megértett Istenhez), következésképpen pedig a megnyilvánult lényekhez sem, akik a Lét területén találhatók és akik saját lehetőségeik mértékének megfelelően részesülnek természetében és tulajdonságaiban. Az összes lényt valamennyi megnyilvánult állapotában és ezekhez az állapotokhoz tartozó összes módosulattal, tettel és egyebekkel együtt képező megnyilvánulási lehetőségek realizálása, ezt kijelentjük, nem nyugodhat puszta közömbösségen (vagy az Isteni Akaratról tett önkényes kijelentésen a jól ismert karteziánus elméletnek megfelelően, ami arra tart egyébként igényt, hogy a közömbösségnek ezt az elméletét egyszerre alkalmazza Istenre és az emberre), hanem ezt meghatározza a megnyilvánulás egyetemes lehetőségének jellege, ami a Lét maga, úgyhogy a Lét önmagát határozza meg, nemcsak önmagában (amennyiben Lét, az összes determináció közül az első), hanem valamennyi a megnyilvánulás összes egyedi lehetőségét képző módosulatában. Csak ezekben az utóbbi, „megkülönböztetően”, sőt az „elválasztás” aspektusában vizsgáltakban állhat „más mint önmaga” általi determináció jegyében; másként megfogalmazva, az egyedi lények egyidejűleg egyrészt meghatározhatják önmagukat (amennyiben mindegyikük rendelkezik bizonyos egységgel, ebből eredően pedig a Lét részeseként bizonyos szabadsággal), másrészt pedig más lények határozzák meg őket (az egyedi lények sokféleségének megfelelően, akik a megnyilvánult létezés szempontjából szemlélve az egységbe nincsenek visszavonva). Az Egyetemes Lét nem határozható meg, hanem önmaga határozza meg önmagát; ami a Nem-Létet illeti, az se meg nem határozható, sem önmagát nem határozza meg, mivel minden meghatározást meghalad és azokból egyet sem tűr meg. 

Az előzőekből látható, hogy az abszolút szabadság csak a teljes egyetemesítés révén realizálható: „önmeghatározássá” válik, amennyiben a Léttel azonos kiterjedésű, és „meghatározhatatlansággá” a Léten túl. Miközben relatív szabadságban bizonyos feltételek mellett minden lény részesülhet, addig ebben az abszolút szabadságban csak az a lény részesülhet, aki a megnyilvánult lét egyéni, sőt az egyénfölötti feltételeitől megszabadult és a Tiszta Lét fokán abszolút „eggyé” vált, vagy ha a realizálás a Létet meghaladja, „nem-kettősséggé” vált. Csak ekkor és kizárólag csak ekkor beszélhetünk arról a lényről, „aki önmaga saját törvénye”, mert ez a lény teljesen azonos a maga elégséges okával, ami egyszerre principiális és végső sorsa. 

==Utószó==

René Guénon (Blois, 1886. november 15. – Kairó, 1951. január 7.) 

A magyar közönség előtt jórészt ismeretlen metafizikus szerző művét veheti ezúttal kezébe az olvasó. A „jórészt ismeretlen” jelző csak részben igaz, mert a tradíció gondolatait ismerő érdeklődők eddig is olvasták a szerző műveit franciául, és gondolatainak magyar közvetítője is akadt, már hatvan évvel ezelőtt is, igaz, csak egyetlenegy, aki nevét már a harmincas évek óta számon tartotta és mesterének is vallotta: Hamvas Béla. Guénon már régen halott, 1951 óta nyugszik Egyiptom földjében, ahová olthatatlan szellemi megismerési vágya vezette 1930-ban. A szellem hősének nevezhetjük őt, aki nem kevesebbre vállalkozott elsőként Európában, mint arra, hogy az elmúlt évszázadok során okkulttá válni kényszerült ezoterikus gondolatot, a tradíciót, az emberiség örök hagyományát a rátelepedett piszoktól megtisztítsa és tündöklő állapotában felmutassa. Különböző okkult és ezoterikus iskolákat végigjárva és alkalmatlanságukat megítélve az első világháború éveitől kezdve haláláig megalkuvás nélkül fejtette ki a tradíció tanításait az emberiség fennmaradt szentkönyvei alapján. 

A hagyomány vagy tradíció Guénon és az ő nyomait követők tanítása szerint metafizika, éspedig nem egy a filozófusok „metafizikái” közül, hanem „a” metafizika, az egyetlen lehetséges metafizika, ezért egyetemes metafizika, amely egyaránt vonatkozik mind az őskori emberiségre, mind a bármikor élő emberiségre, mert tartalma az ember isteni eredetének, a „Végső Azonosság” gondolatának megőrzése és ennek az azonosságnak a megvalósítása szellemi realizálás révén. 

Guénon a hagyomány gondolatát az okkult tanítások cáfolatával kezdte megtisztítani (Le théosophisme, histoire d'une pseudoreligion, 1922 – A teozófia: egy álvallás története; L'Erreur spririte, 1923 – A spiritiszta tévelygés) és meghatározásakor a hindu tanításokból indult ki (Introduction générale a l'etude des doctrines hindoues, 1921 – Általános bevezetés a hindu tanítások tanulmányozásához). Legteljesebben ezt a hindu hagyományt bontotta ki könyvek egész sorában (La métaphysique orientale, 1925 – A keleti metafizika; L'Homme et son devenir selon le Védánta, 1925 – Az ember és alakulása a Védánta szerint; Le roi du monde, 1927 – A világ királya). Munkálkodása ezen a téren olyan alapvető volt, hogy az indiaiak őt tartották a hindu hagyomány egyetlen hiteles nyugati interpretátorának. 

A hindu hagyomány mellett állandóan figyelemmel kísérte a keresztény hagyomány kérdéseit is, noha erről nem írt olyan összefoglaló műveket, mint az előbbiről (L'ésoterisme de Dante, 1925 – Dante ezoterizmusa; Saint Bernard, 1929 – Szent Bernát), célja ezekkel a művekkel éppen az volt, hogy a nyugati világot emlékeztesse saját elfelejtett hagyományára. Az „érted és nem ellened” gondolat jegyében fogantak azok a művei, amelyekben éppen a felejtés miatt bírálja Nyugatot, hogy a keleti példákon okulva, azokból tanulva és azokat saját felemelt hagyományához asszimilálva találja meg újra szellemi önmagát (Orient et Occident, 1924 – Kelet és Nyugat; La crise du monde moderne, 1927 – A modern világ válsága; La régne de la quantité et les signes des temps, 1945 – A mennyiség uralma és az idők jelei). A tradícióval foglalkozó művei és a Nyugatot bíráló írásai mellett írja egyes konkrét kérdésekkel foglalkozó elméleti műveit (Autorité spirituelle et pouvoir temporelle, 1929 – Szellemi tekintély és világi hatalom) a szellem és a hatalom viszonyáról, a „kereszt szimbolizmusáról” (Le symbolisme de la croix, 1931), valamint a lét és a létezők sokféle lehetséges állapotáról (Les états multiples de l'etre, 1932). 

Ez utóbbi művek írása idején utazott néhány hónapos ott-tartózkodási szándékkal Egyiptomba (1930) az iszlám ezoterizmus tanulmányozására. Ebből az utazásból élete végéig tartó letelepedés lett, megnősült, családot alapított és soha többé nem tért vissza Franciaországba. A végleges megállapodás megérlelte benne a szellemi realizálás, a „Végső Azonosság” megvalósításának gondolati műveit. Ezek csak a második világháború befejezése után jelenhettek meg, hogy életművét betetőzzék (Apercus sur l'initiation, 1946 – Megjegyzések a beavatással kapcsolatban; Les principes du calcul infinitesimal, 1946 – A differenciál- és integrálszámítás alapelvei; Le Grande Triade, 1946 – A Nagy Triász; Initiation et réalisation spirituelle, 1952-ben, halála után). 

Hagyatékában kiadatlan művei nem maradtak, csak folyóiratokban megjelent összegyűjtetlen tanulmányok. Ezekből tematikus köteteket állítottak össze és 1954-től hat kötet jelent meg belőlük. 

Egyik életrajzírója „René Guénon egyszerű életéről” ír, mint aki minden emberi ambícióról lemondva életét kizárólag az igazság keresésének szolgálatába állította, és akinek ez lehet az egyetlen kézzelfogható meghatározása, mert mint infinitezimális, vagyis meghatározhatatlan szubjektummal kapcsolatban minden meghatározás szűknek bizonyul. Életművét az igazság felmutatásának szolgálatába állította és ennek írása során minden egyéni, személyes vonásról lemondott. Művei megközelítése ezért sokkal nehezebb, mint keletebbre élő és a metafizikai igazságot a saját sorsába beleégető tanítványáé, Hamvas Béláé, mert az olvasónak át kell törnie személytelenséget sugalló stílushatárain, hogy elérje a személyes magot, a Végső Azonosságot tükröző személyiséget, aki tudása lényegét, a kortárs vallomása szerint nem könyvekből, hanem beavató Mestertől kapta. René Guénon ezért mert szakítani a hagyományát vesztett és magasra helyezett materiális célokért küzdő, de szellemi elsötétedésbe hulló Nyugattal. Küzdött a szkepticizmus, a racionalizmus és a materializmus ellen. Tevékenysége eredményeinek hatására sok nyugati visszatalált a hagyományhoz, mert a kereszténységről már régen levált nyugati értelmiséget csak az általa képviselt egyetemes metafizika szólíthatta meg és vezethette vissza saját gyökereihez is. 

Budapest, 1992. március 30-án 

Darabos Pál

[[Kategória:Vallás]] [[Kategória:Esszék, tanulmányok]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Dante ezoterizmusa</title>
    <id>332</id>
    <revision>
      <id>4653</id>
      <timestamp>2006-08-29T13:13:30Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>[[René Guénon/Dante ezoterizmusa]] átmozgatva [[Dante ezoterizmusa]] névre: Szerző neve a címben</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     = René Guénon
| cím        = Dante ezoterizmusa
| szakasz    =
| előző      =
| következő  =
| megjegyzés =
}}

==I. Látszólagos és rejtett jelentés ==

O voi che avete gl'intelletti sani, 

Mirate la dottrina che s'asconde 

Sotto il velame delli versi strani! 

[Ó ti, kik éltek józan értelemben, 

lessétek, mily tan látható keresztül, 

elfátyolozva különös rímemben!]{{ref|0}} 

Egészen nyíltan adja Dante e szavakkal{{ref|1}} tudtunkra, hogy művében olyan rejtett, valóban doktrinális értelem van – külső és látszólagos értelme csak egy fátyol –, amelyet azoknak kell megtalálniuk, akik a mélyére tudnak hatolni. A költő máshol még messzebbre megy, mivel azt állítja, hogy minden írást – és nem csak a szent iratokat – négyféle jelentés szerint lehet megérteni, és kell magyarázni: „si possono intendere e debbonsi sponere massimamente per quattro sensi”.{{ref|2}} Egyébként nyilvánvaló, hogy ezek a különböző jelentések soha egymást le nem ronthatják, vagy nem mondhatnak ellent egymásnak, de képes egyik a másikat kiegészíteni és harmóniába hozni, mint ugyanazon teljességnek részei, mint ugyanazon teljességnek részei, mint egyetlen szintézis alkotóelemei. 

Így ahhoz az állításhoz, hogy az egész Isteni színjáték többféleképpen értelmezhető, nem fér semmi kétség, hiszen erről maga a szerző tanúskodik, aki bizonyosan bárki másnál alkalmasabb arra, hogy saját szándékairól tájékoztasson. Csak ott kezdődik a nehézség, amikor arról van szó, hogy meghatározzuk a különböző jelentéseket, különösen a legmagasabb transzcendencia és a legnagyobb mélység területein; és megjelennek természetesen az értelmezők közti nézetkülönbségek is. Ezek a kommentátorok a költői elbeszélés szó szerinti értelméből adódó filozófiai vagy inkább filozófiai-teológiai, valamint politikai és társadalmi jelentésben általában egyetértenek; a szó szerinti jelentéssel azonban még nem léptünk túl a harmadikon, pedig Dante négy jelentésre hívja fel figyelmünket. Melyik hát ez a negyedik? Véleményünk szerint nem lehet más, mint az iniciatikus, lényegében metafizikai jelentés; ehhez sokféle adat kapcsolódik, melyek anélkül, hogy mind a tiszta metafizikai rendből származnának, hasonlóképpen ezoterikus jellegűek. Pontosan ezek a jellegzetességek az okai annak, hogy a mélyebb jelentés ismeretlen maradt a Dante-kommentátorok nagy része előtt; mindenek ellenére, ha az ember erről nem tud, vagy teljesen félreismeri, akkor a többi jelentést is csak részlegesen értheti meg, mivel ez egy olyan rendező elv, amelyhez hozzárendelődik, és amellyel egyesül a jelentések sokfélesége. 

Éppen azok, akik meglátták Dante művének ezoterikus oldalát, számos melléfogást követtek el annak valódi természetével kapcsolatban, ugyanis általában hiányzott náluk ezeknek a dolgoknak a valódi megértése, és olyan előítéletek hatottak értelmezésükre, amelyeket nem tudtak félretenni. Így Rossetti és Aroux – akik az elsők között jelezték ennek az ezoterizmusnak a meglétét – azt hitték, hogy Dante „eretnekségére” következtethetnek; nem vették észre, hogy ezek teljesen más területekre vonatkozó megfontolások. S noha ezek a kommentátorok tudtak bizonyos dolgokat, sok mást azonban nem. Ezeket próbáljuk mi megjelölni, semmiképpen nem állítva azt, hogy teljes körű kifejtését adjuk egy olyan témának, amely valójában kimeríthetetlennek tűnik. 

Aroux szerint a kérdés így tehető fel: Dante katolikus volt-e vagy albigens? Mások szerint a kérdés inkább így hangzik: keresztény volt-e vagy pogány?{{ref|3}} Mi magunk részéről nem gondoljuk, hogy erre a nézőpontra kellene helyezkedni, mivel a valódi ezoterizmus egészen más, mint a külső vallás, és ha mutat is vele valamilyen kapcsolatot, csak annyiban, hogy a vallásos formákban szimbolikus kifejezésmódot talál. Kevéssé érdekes egyébként, hogy ezek a formák ehhez vagy ahhoz a valláshoz tartoznak-e, mivel itt egy lényegi doktrinális egységről van szó, amely látszólagos különbözőségük mögött rejlik. 

Ezért vettek részt minden külső kultuszban a régi beavatottak, s megkülönböztetés nélkül csatlakoztak a megszilárdult szokásokhoz azokban az országokban, amelyekben tartózkodtak; és mivel Dante is látta ezt az alapvető egységet – nem pedig valamiféle felszínes „szinkretizmus”-ból –, egyöntetűen és a helyzetnek megfelelően olyan nyelvet használt, amely a kereszténységből vagy az ókori görög-római világból származott. A tiszta metafizika nem pogány és nem is keresztény, hanem egyetemes. Az ókor misztériumai nem a pogányságból származtak, de rárakódtak arra.{{ref|4}} Hasonlóképpen, a középkor alatt voltak szervezetek, melyek iniciatikus, nem pedig vallási jellegűek voltak, de amelyeknek alapjai a katolicizmusban nyugodtak. Ha Dante ilyen szervezethez tartozott – mint ahogy kétségtelennek látszik –, ez semmiképpen nem ok arra, hogy „eretneknek” nyilvánítsák. Akik így gondolják, hamis vagy hiányos képet alkotnak a középkorról, mondhatni csak a külsejét látják, mivel a modern világban a külsődlegességen kívül nincs más, ami összehasonlításul szolgálhatna. 

Ha minden iniciatikus szervezet valódi jellege ilyen volt, akkor csak két esetben lehetett „eretnekséggel” vádolni valamely szervezetet vagy annak bizonyos tagjait; s mindezt azért, hogy álcázzák a sokkal jobban megalapozott, vagy legalábbis sokkal jobban alátámasztott vádakat, amelyeket nem fogalmazhattak meg nyíltan. E két eset közül az első akkor adódott, amikor egyes beavatottak nem megfelelő időpontban hoztak nyilvánosságra bizonyos ismereteket, azt kockáztatva ezzel, hogy a magasabb igazságok megismerésére még elő nem készített fejekben zavart okoznak, vagy társadalmi felfordulást provokálnak. Az ilyen nyilvánosságra hozatalok szerzői követtél el azt a hibát, hogy keveredést okoztak a két rend, az ezoterikus és az exoterikus között, ami végeredményben elegendő volt ahhoz, hogy igazolja az „eretnekség” vádját. Ennek példáját találjuk különböző esetekben az iszlámban,{{ref|5}} ahol az ezoterikus iskolák általában nem keltik fel az exoterizmust képviselő vallási és jogi hatóságok ellenségességét. A második eset akkor fordult elő, amikor a vádat puszta ürügyként használta valamely politikai hatalom ahhoz, hogy megsemmisítse ellenfeleit, akiket annál félelmetesebbnek tartott, minél nehezebb volt e célt szokványos eszközökkel elérni. Ennek egyik leghíresebb példája a Templomos Rend megsemmisítése, s ez az esemény éppen a jelen tanulmány témájával van közvetlen kapcsolatban.

==II. A »Fede Santa« ==

A bécsi múzeumban van két érme, melyek közül az egyik Dantét, a másik Pietro di Pisa festőt ábrázolja; mindkettő hátoldalán az F. S. K. I. P. F. T. betűk olvashatók, melyeket Aroux a következőképpen értelmezett: Frater Sacræ Kados, Imperialis Principatus, Frater Templarius. Az első három betűnek ez a magyarázata nyilvánvalóan téves, és nincs érthető jelentése. Véleményünk szerint a betűk olvasata: Fidei Sanctæ Kados. A Fede Santa társaság, amelynek Dante valószínűleg egyik vezetője volt, egy harmadrendi, templárius eredetű szervezet volt, ami a Frater Templarius elnevezést támasztja alá. Tisztségviselői a Kados címet viselték; ez a héber szó „szent”-et vagy „felszentelt”-et jelent, és a szabadkőművesség legmagasabb fokozatainak megnevezéseként még ma is fennmaradt. Ebből látható, hogy nem indokolatlanul választotta Dante égi utazása végén kísérőjének Szent Bernátot,{{ref|6}} aki a Templomos Rend szabályzatát létrehozta. Úgy tűnik, Dante ily módon akarta kifejezésre juttatni, hogy a korszak feltételei között csak Szent Bernát segítségével lehet a szellemi hierarchia legmagasabb fokára eljutni. 

Ami az Imperialis Principatust illeti, magyarázatához talán nem szükséges a Dante által játszott politikai szerep vizsgálatára korlátozódni, mivel ez csak azt mutatja, hogy azok a szervezetek, amelyekhez Dante tartozott, a császári hatalom pártján álltak. Szükséges még megemlítenünk, hogy a „Szent Birodalom”-nak szimbolikus jelentése is van, és hogy a Skót Szabadkőművességben a Legfelső Tanácsok tagjait még ma is a Szent Birodalom tisztségviselőinek nevezik, míg a „Herceg” cím számos fokozat elnevezésében benne van; azonkívül a különböző rózsakeresztes eredetű szervezetek vezetői a XVI. századtól az Imperator címet viselték. Több ok miatt gondoljuk, hogy a Fede Santa Dante korában bizonyos analógiákat mutatott azzal, ami később a „Rózsakeresztes Testvériség” volt, még ha az utóbbi nem is származott többé-kevésbé közvetlen módon az előbbitől. 

Még számos ilyen párhuzamot fogunk találni. Aroux is sokat megemlít; az egyik lényeges pont, amelyre ő helyesen rávilágított, noha talán nem vonta le az összes belőle fakadó következtetés, a Dante által leírt különböző szimbolikus régiók, különösen az „egek”-é. Ezek a régiók valójában különböző állapotokat ábrázolnak; az „egek” tulajdonképpen „szellemi hierarchiák”, vagyis beavatási fokozatok; ebben az értelemben érdekes párhuzamot lehetne vonni Dante és Swedenborg koncepciója között, hogy ne is említsük a héber Kabbala és mindenekelőtt a muzulmán ezoterizmus néhány teóriáját. Erre vonatkozólag maga Dante nyújt felvilágosítást, amelyet érdemes kiemelni: „A vedere quello che per terzo cielo s'intende... dico che per cielo intendo la scienza e per cieli le scienze”.{{ref|7}} De valójában melyek azok a tudományok, amelyeket az egek szimbolikus elnevezés alatt érteni kell? S talán célzás is van a hét szabad művészetre, amelyet Dante éppúgy, mint összes kortársa oly gyakran emleget? Ami miatt arra kell gondolnunk, hogy ez így van, az az, hogy Aroux szerint „a katharoknak a XII. századtól ismertető jeleik, jelszavaik, asztrológiai doktrínájuk volt: a beavatási rítusokat a tavaszi napéjegyenlőség idején végezték. Tudományos rendszerük a megfelelések doktrínáján alapult: a Holdnak a Grammatika felelt meg, a Merkúrnak a Dialektika, a Vénusznak a Retorika, a Marsnak a Zene, a Jupiternek a Geometria, a Szaturnusznak az Asztronómia, a Napnak az Aritmetika vagy a megvilágosodott Értelem.” Ily módon a hét bolygószférának, amely Dante kilenc ege közül az első hét, megfelelt a hét szabad művészet, pontosan azok, melyeknek neveit a Kados Létrája (a Skót Szabadkőművesség 30. fokozata) bal oldali szárának hét fokán figyelhetjük meg. Az emelkedő sorrend, ez esetben, egyfelől csak a Retorika és a Logika (ami ez alkalommal a Dialektikát helyettesíti), másfelől a Geometria és a Zene beiktatásával különbözik az előbbitől, valamint abban, hogy az Aritmetikát, mint a Napnak megfelelő tudományt, az a rang illeti, amely a bolygók asztrológiai rendjében normálisan ehhez az égitesthez tartozik, vagyis ez a negyedik, a hetes sor közepe, míg a katharok a misztikus Létra legmagasabb fokára helyezték, úgy, ahogy Dante a létra jobb oldali ágán a Hitet (Emunah) felelteti meg neki, vagyis a titokzatos Fede Santát, amelynek ő Kadosa volt.{{ref|8}} 

Ide kívánkozik azonban ehhez a témához egy észrevétel: hogyan lehetséges, hogy az ilyesfajta megfeleléseket, melyek végül is valódi beavatási fokozatok, a szabad művészetekhez társították, melyeket nyilvánosan és hivatalosan tanítottak valamennyi iskolában? Véleményünk szerint egymáshoz rendelésüknek két fajtája volt: egy exoterikus és egy ezoterikus. Vagyis minden profán tudomány fölé helyezhető egy másik tudomány, amely, ha úgy tetszik, ugyanazzal a tárggyal foglalkozik, de mélyebb nézőpontból vizsgálja, és amely a profán tudományhoz viszonyítva olyan, mint az írások mélyebb jelentése a szó szerinti jelentéshez képest. Úgy is lehetne mondani, hogy a külső tudományok kifejezési formát kínálnak a magasabb igazságok számára, mivel nem mások, mint más létrendbe tartozó valaminek a szimbólumai, mert – ahogy Platón mondta egy alkalommal – az érzékelhető nem más, mint az érthető visszfénye. 

A természet jelenségei és a történelem eseményei mind szimbolikus értékkel bírnak – olyan mértékben, amilyenben kifejeznek valamit azokból a princípiumokból, amelyektől függnek s amelyeknek többé-kevésbé távoli következményei. Ily módon minden tudomány és művészet megfelelő transzponálás révén valódi ezoterikus értéket nyerhet. Miért játszhattak volna a szabad művészetekből származó kifejezések a középkori beavatásokban olyan szerepet, amely ahhoz hasonlítható, amit az építők művészetéből kölcsönzött nyelv játszik a spekulatív szabadkőművességben? S tovább menve: ha így tekintjük a dolgokat, ezzel visszavezetjük őket princípiumaikhoz. Ezért ez a fajta szemlélet nem esetleges módon kapcsolódik hozzájuk, hanem lényegükhöz tartozik; s ha ez így van, akkor az ezzel kapcsolatos tradíció nem nyúlik-e vissza a tudományok és művészetek eredetéig, míg a kizárólagosan profán nézőpont nem egy teljesen modern nézőpont-e, amely a tradíció általános elfelejtésének következménye? Nincs arra lehetőségünk, hogy ezt a kérdést minden részletében kifejtsük itt, de lássuk, hogyan mutatja be maga Dante első Canzonéjához írt kommentárjában azt a módszert, amellyel bizonyos szabad művészetek szabályait művére alkalmazza: „O uomini, che vedere non potete la sentenza di questa Canzone, non la rifiutatate però; ma ponete mente alla sua bellezza, che è grande, si per costruzione, la quale si pertiene alli grammatici; si per lo numero delle sue parti, che si pertiene alli musici”.{{ref|9}} Ahogyan a számokkal hozza kapcsolatba a zenét, ami minden tekintetben a ritmus tudománya, nem ismerhető-e fel a pitagoreus tradíció visszhangja? És nem pontosan ez a tradíció az, amely lehetővé teszi az aritmetikának tulajdonított „szoláris” szerep megértését, amely ezt az összes többi tudomány közös középpontjává teszi, és kialakítja azokat a kapcsolatokat, amelyek egyesítik ezeket; különösen a zenét a formák arányai révén (ami közvetlen alkalmazását az építészetben nyeri) a geometriával, s az égi szférák harmóniájának ismerete révén az asztronómiával? A továbbiakban elég alkalmunk lesz látni, milyen alapvető jelentőségű a számok szimbolizmusa Dante művében; s ha e szimbolizmus nemcsak pitagoreus, ha más tanításokban is megjelenik, azon egyszerű oknál fogva, hogy az igazság egy, azért még gondolhatunk arra, hogy Püthagorasztól Vergiliusig, és tőle Dantéig, a „tradíció lánca” semmiképpen nem szakadt meg Itália földjén. 

==III. Szabadkőműves és hermetikus párhuzamok ==

Az eddig tett általános megállapítások után most vissza kell térnünk azokra a különleges párhuzamokra, amelyeket Aroux jelzett, és amelyekre fentebb céloztunk:{{ref|10}} „A Pokol a profán világot képviseli, a Purgatórium a beavatási próbákat tartalmazza, és a Menny a Tökéletesek lakhelye, akiknél egyesült, és a zenitre jutott az értelem és szeretet... Az az égi kör, amelyet Dante leír{{ref|11}} a magas szeráfokkal (alti Serafini) kezdődik, akik égi Fejedelmek (Principi celesti), és a Menny utolsó méltóságaival fejeződik be. Történetesen magát a templomosokra visszavezető Skót Szabadkőművesség bizonyos alacsonyabb tisztségviselőinek – például Zerbino skót hercegnek, Galíciai Izabella kedvesének, Ariosto Orlando Furiosójában –, ugyancsak herceg a címe: ők Mercy Hercegei; e szabadkőművesség gyűlését vagy káptalanját Harmadik Mennynek nevezik; szimbólumuk egy Palládium vagy az Igazság szobra, amely mint Beatrice, három színbe öltözött, zöldbe, fehérbe és vörösbe;{{ref|12}} Tiszteletreméltójuk (akinek címe: igen kiváló Herceg) egy nyilat tart kezében, és mellén egy szívet egy háromszögben,{{ref|13}} lévén a Szeretet megszemélyesítése; a titokzatos szám, a kilences, amely „Beatricét különösen szereti” – Beatricét, „akit Szeretetnek kell nevezni”, mondja Dante a Vita nuovában (Az új élet) –, kapcsolatban áll ezzel a Tiszteletreméltóval, akit kilenc oszlop vesz körül, kilenc darab, kilenc ágú és kilenc fényű gyertyatartóval, aki akkor nyolcvanegy éves, vagyis a kilenc többszöröse (pontosabban négyzete), amikor Beatrice a feltételezések szerint a század nyolcvanegyedik évében meghalt”.{{ref|14}} 

A Mercy Hercege vagy a Trinitárius Skót fokozat a Skót Rítus 26. Foka; íme F.: Bouilly fejtegetése az Explication des douze écussons qui représentent les emblèmes et les symboles des douze grades philosophiques du Rite Écossais dit Ancient Accepté (Az úgynevezett Régi és Bevett Skót Rítus tizenkét fokozatának [19–30.] emblémáit és szimbólumait alkotó tizenkét címerpajzs magyarázata) című művében: „Ez a fokozat, véleményünk szerint a legkibogozhatatlanabb az összes közül, amely e tudós kategóriát alkotja: elnevezése is Skót Trinitárius.{{ref|15}} Ebben az allegóriában minden a Szentháromság emblémáját adja: így a háromszínű háttér [zöld, fehér és vörös], lent az Igazság alakja, és mindenfelé a Természet Nagy Művének [amelynek fázisaira utal a három szín] jelzése, a fémek alkotóeleminek [kén, higany és só],{{ref|16}} egyesülésüknek és szétválásuknak [solve et coagula] jelzése, egyszóval az ásvány-kémiáé [vagy inkább alkímiáé], melynek alapítója az egyiptomiaknál Hermész, aki akkora hatalmat és fejlődést adott a [kémiai] orvoslásnak.{{ref|17}} Ily módon a boldogságot és a szabadságot alakító tudományok eme csodálatos rend szerint követik egymást és osztályozódnak, s ez a rend azt bizonyítja, hogy a Teremtő az embereknek adományozta mindazt, ami enyhíti a bajokat, és meghosszabbítja a földi utazást.{{ref|18}} Alapvetően a hármas számban, amelyet oly jól reprezentál a Delta három szöge – és a keresztények ebből az Istenség lángoló szimbólumát alakították ki –, ismétlem, ebben a hármas számban, amely a legrégebbi időkig nyúlik vissza,{{ref|19}} a művelt megfigyelő mindannak alapvető ősforrását fedezheti fel, ami a gondolkodásra hat, a képzeletet gazdagítja, és a társadalmi egyenlőség igaz és pontos ideáját adja... Méltóságos lovagok, maradjunk mindig Trinitárius Skótok, tartsuk fenn és tiszteljük a hármas számot, mint mindannak jelképét, ami az ember feladatait alkotja, s egyben emlékeztet rendünk szeretett Szentháromságára, arra, ami Templomaink oszlopaira van vésve: Hit, Remény és Szeretet.”{{ref|20}} 

Ebből az idézetből mindenekelőtt azt a tényt szükséges kiemelni, hogy a kérdéses fokozat – mint az ugyanazon sorozathoz kapcsolódó csaknem mindegyik – tisztán hermetikus jelentést mutat;{{ref|21}} különösen ebben a tekintetben szükséges jelezni a hermetizmus kapcsolatát a lovagrendekkel. Nincs itt arra lehetőségünk, hogy feltárjuk a Skót Szabadkőművesség legmagasabb fokozatainak történelmi eredetét, vagy hogy a templárius gyökereivel kapcsolatos nagyon vitatott elmélettel foglalkozzunk. De akár volt valóságos és közvetlen leszármazás, akár pusztán rekonstrukció volt, az egészen bizonyos, hogy e fokozatok többsége, valamint néhány, más rítusokban előforduló fokozat, egykori független szervezetek nyomainak látszik,{{ref|22}} elsősorban azon régi lovagrendekéinek, amelyeknek alapítása a keresztes hadjáratok történetéhez kapcsolódik. Vagyis egy olyan korszakhoz, amelyben nemcsak ellenséges kapcsolatok voltak – mint ahogy azok hiszik, akik a látszatnak tulajdonítanak nagyobb hitelt –, hanem aktív intellektuális eszmecsere folyt Kelet és Nyugat között, s ez mindenekelőtt a szóban forgó lovagrendeken keresztül valósult meg. Azt kell-e elfogadnunk, hogy Keletről szerezték a hermetikus ismereteket, amelyeket azután asszimiláltak, vagy inkább azt, hogy kezdettől fogva rendelkeztek ilyen jellegű ezoterizmussal, és saját beavatottságuk alkalmassá tette őket arra, hogy kapcsolatba lépjenek a keletiekkel ezeken a területeken? Ez is egy olyan kérdés, amelyről nem állítjuk, hogy meg tudjuk oldani, a második hipotézis azonban, bár kevésbé elterjedt, mint az első,{{ref|23}} egyáltalán nem valószínűtlen annak számára, aki elismeri egy tisztán nyugati jellegű beavatási tradíció meglétét az egész középkor alatt. Ami ezt az álláspontot alátámasztja, az abban a tényben gyökerezik, hogy bizonyos később alapított rendek, melyek soha nem álltak kapcsolatban a Kelettel, hasonlóképpen hermetikus szimbolizmussal rendelkeztek; így az Aranygyapjas Rend, amelynek neve a lehető legvilágosabb célzás erre a szimbolizmusra. Akárhogy is legyen, Dante korában a hermetizmus egészen biztosan létezett a Templárius Rendben, mint ahogy ismert volt néhány nyilvánvalóan arab eredetű doktrína is, melyet úgy tűnik, Dante is ismert, és amely hozzá ezeken az utakon közvetítődött. Később még bővebben kifejtjük ezt az álláspontot. 

Térjünk vissza azonban a kommentátor által említett szabadkőműves megfelelésekre, amelyeknek eddig csak egy részét vizsgáltuk, mivel a Skót Szabadkőművességnek számos fokozata van, amelyekben Aroux tökéletes analógiát vél felfedezni a kilenc éggel, melyeket Dante Beatrice mellett jár be. A hét bolygó egének megfelelései a következőek: a Holdnak a profánok felelnek meg; a Merkúrnak a Nap Lovagja (28. fokozat), vagy a Noachita (21. fokozat), a Marsnak Szent András Nagy Skótja vagy a Keresztes Hadjáratok Pátriárkája (29. fokozat; vörös szín, fehér kereszttel), a Jupiternek a fehér és fekete Sas lovagja vagy Kados (30. fokozat), a Szaturnusznak ugyanezen Kadosok Aranylétrája. Meg kell mondanunk, hogy némely megfeleltetés számunkra kétségesnek tűnik; elsősorban az elfogadhatatlan, hogy a profánok tartózkodási helye az első ég, mivelhogy ezek helye nem lehet más, mint a „külső sötétség”. Valóban, talán nem láttuk korábban, hogy a Pokol képviseli a profánok világát, tehát senki sem juthat el a különböző egekhez, beleértve a Holdét is, csak miután végrehajtotta a Purgatórium beavatási próbáit? Mindazonáltal jól tudjuk, hogy a Hold ege különleges kapcsolatban áll a Pokol tornácával; ez azonban szimbolizmusának egy egész más aspektusa, amelyben első égkörként ábrázolják. Valójában a Hold egyszerre Janua Cœli és Janua Inferni, Diana és Hekaté;{{ref|24}} a régiek jól tudták ezt, és Dante sem tévedhetett ebben: nem helyezhette el a profánokat egy égi tartományban, még ha ez a legalsó is közülük. 

Sokkal kevésbé vitatható a Dante által látott szimbolikus alakok azonosítása: a kereszt a Mars egén, a sas a Jupiter egén, a létra a Szaturnuszén. Kétségkívül e keresztet ahhoz lehet hasonlítani, amely, miután a lovagrendek megkülönböztető jele volt, még ma is a szabadkőművesség számos fokozatának jelképeként szolgál; és ha a Mars egén helyezkedik el, ez talán nem utalás-e e rendek harcos jellegére, létezésük látszólagos okára, valamint arra a szerepre, amelyet a keresztes hadjáratokban kifelé nyilvánítottan játszottak?{{ref|25}} Ami a másik két szimbólumot illeti, lehetetlen nem felismerni bennük a Templárius Kados szimbólumait; s ugyanakkor a sas – amit már a klasszikus ókor Jupiterhez társított, miként a hinduk Visnuhoz{{ref|26}} – a régi Római Birodalom jelképe volt (amire Traianus jelenléte emlékeztet a sas szemében), és megmaradt a Német-Római Birodalom jelképének. A Jupiter ege a „bölcs és igazságos hercegek” tartózkodási helye: „Diligite iustitiam, qui iudicatis terram”,{{ref|27}} ezt – mint Dante által a többi égre alkalmazott valamennyi utalást – teljesen megmagyarázzák az asztrológia kategóriájába tartozó érvek. A Jupiter bolygó héber neve Cedek, ami „igazságos”-t jelent. Ami a Kados létráját illeti, már beszéltünk róla: mivelhogy a Szaturnusz ege közvetlenül a Jupiteré alatt helyezkedik el, a létra első foka az Igazságosság (Cedaka) által, teteje pedig a Hit (Emunah) által érhető el. Ez a létra-szimbólum káldeus eredetűnek tűnik, s Nyugatra a Mithrász-misztériumokkal juthatott el; akkor hét létrafok volt, s mindegyiket más fém alkotta, a fémek bolygókkal való megfelelésének értelmében. Másfelől, ismeretes, hogy a bibliai szimbolizmusban ugyancsak említésre kerül Jákob létrája, amely a földet az egekkel egyesítve ugyanilyen jelentést hordoz.{{ref|28}} 

„Dante szerint a Paradicsom nyolcadik ege a csillagos ég (vagy az állócsillagok ege) a rózsakeresztesek ege: a Tökéletesek fehérbe vannak öltözve; így a Heredom Lovagokéhoz{{ref|29}} hasonló szimbolizmust juttatnak kifejezésre; az „evangéliumi tanítás”-t vallják, ugyanazt, amit Luther, a római katolikus tanítással szemben.” Ez Aroux értelmezése, amely a nála nagyon gyakori zavarról tanúskodik – az ezoterizmus és az exoterizmus két területe között. Az igazi ezoterizmusnak azokon az ellentéteken túl kell elhelyezkednie, amelyek a profán világot megrázkódtató külső mozgalmakban nyilvánulnak meg; s ha ezeket a mozgalmakat néha befolyásos iniciatikus szervezetek idézik elő vagy irányítják láthatatlanul, azt lehet mondani, hogy ezek a szervezetek, anélkül, hogy belekeverednének a mozgalmakba, uralják azokat, oly módon, hogy a szembenálló felekre egyaránt hatást tudnak gyakorolni. Bizonyos, hogy a protestánsok, és különösen a lutheránusok, saját tanításuk megjelölésére az „evangéliumi” szót használják; s másfelől, ismeretes, hogy Luther pecsétjén egy kereszt volt egy rózsa közepében; ismeretes az is, hogy az a rózsakeresztes szervezet, amely létezését nyilvánosan 1604-ben hirdette ki (és amellyel Descartes hiába próbált kapcsolatot kialakítani), nyíltan „pápaellenes”-nek nyilvánította magát. Mindennek ellenére tisztáznunk kell, hogy a XVII. század elejének ez a Rózsakeresztje már nagyon is külsőséges volt, és már nagyon eltávolodott az igazi és eredeti Rózsakereszttől, amely a szó igazi értelmében soha nem alkotott társaságot. Ami Luthert illeti, úgy tűnik nem volt több, mint egyfajta alárendelt, kétségkívül elég kevéssé tudatos ügynöke annak a szerepnek, amit el kellett játszania. Egyébként ezek a témák soha nem voltak teljesen megvilágítva. 

Akárhogy is van, a Kiválasztottak vagy Tökéletesek fehér ruhája, bár nyilvánvalóan emlékeztet néhány apokaliptikus szövegre,{{ref|30}} mindenekelőtt a templáriusok ruhájára utal. Van egy e témához kapcsolódó, különös jelentőségű szövegrészlet:{{ref|31}} 

Qual è colui che tace e dicer vuole, 

Mi trasse Beatrice, e disse: mira 

Quanto è il convento delle bianche stole! 

[mint aki szólni vágyna és habozna, 

ugy tett le Hölgyem, s monda: „Nézd s figyeljed, 

mily Gyűlés, fehér ruhákkal havazva!”] 

Ez a magyarázat lehetővé teszi a „szent katonaság” kifejezés pontos értelmének meghatározását, melyet valamivel odébb találunk azokban a versekben, melyek tapintatos formában a templomosság átalakulását fejezik ki, hogy látszólagos megsemmisítése után a rózsakeresztesség megteremtője legyen:{{ref|32}} 

In forma dunque di candida rosa 

Mi si mostrava la milizia santa, 

Che nel suo sangue Cristo fece sposa. 

[Ekként elém mint fehér rózsa támadt 

az égi sereg, melyet földi létben 

Krisztus, vérével jegyzett el magának;] 

Másfelől, ahhoz, hogy jobban megértsük, mit jelent az a szimbolizmus, amely az utolsóként említett Aroux idézetben olvasható, itt van az Égi Jeruzsálem leírása, ahogyan az megjelenik a Rózsakereszt Hercegi Uralkodók, a Kilwinning Heredom vagy – a Sas és Pelikán Lovagjainak is nevezett – Skóciai Királyi Rend Káptalanjában: „(Az utolsó szoba) hátterében van egy kép, ezen egy hegy látható, ahonnan folyó ereszkedi alá; partján egy fa nő, tizenkét fajta gyümölccsel. A hegy csúcsán egy tizenkét rétegű, tizenkét drágakőből álló talapzat áll. A talapzat tetején egy arany négyzet, oldalain három-három angyal, Izrael tizenkét törzsének neveivel. A négyzeten egy kereszt közepében bárány fekszik”.{{ref|33}} Megint az apokaliptikus szimbolizmussal találkozunk; a folytatás azt mutatja, hogy azok a ciklikus koncepciók, amelyekre utal, milyen szorosan kapcsolódnak Dante művének felépítéséhez. 

„A Paradicsom XXIV. És XXV. énekében újra találkozunk a Rózsakereszt Hercegének hármas csókjával, a pelikánnal, a fehér ruhákkal, ugyanazokkal, amelyeket a vének viselnek az Apokalipszisben, a pecsétviasznyomó pálcákkal, a szabadkőműves Káptalanok három teológiai erényével (Hit, Remény és Szeretet);{{ref|34}} tehát a Rózsakereszt szimbolikus virágát (a XXX. és XXXI. ének Rosa candidáját), mint a Megváltó Anyjának alakját (a litániák Rosa mysticája), és mint a Fedeli d'Amore általános gyűlésének titokzatos alakját, a toulouse-i albigens gyülekezet tette magáévá. Ezeket a metaforákat már a Pauliciánusok, a X. és XI. század Katharjainak elődei is használták.” 

Hasznosnak véltük megismételni ezeket az érdekes párhuzamokat, amelyeket minden bizonnyal különösebb nehézség nélkül még tovább lehetne sorolni; mindazonáltal, a templomosság és az eredeti rózsakeresztesség esetének kivételével, nem akarunk túlságosan messzemenő következtetéseket levonni azoknak a különböző iniciatikus formáknak közvetlen leszármazását illetően, melyek között bizonyos szimbólum-közösség állapítható meg. Valójában nemcsak a doktrínák lényege azonos mindig és mindenütt, hanem – s ez első látásra még meglepőbbnek tűnhet – maguk a kifejezési formák is meglepő hasonlóságot szoktak mutatni olyan tradíciók között, amelyek időben és térben túlságosan távol állnak egymástól ahhoz, hogy egyik a másikra közvetlen hatást gyakorolhatna; ilyen esetben tényleges kapcsolat felfedezéséhez sokkal messzebbre kellene visszanyúlnunk, mint azt a történelem lehetővé teszi. Másfelől olyan kommentátorok, mint Rossetti és Aroux, Dante, Dante művének szimbolizmusát tanulmányozva, nem létek túl egy olyan nézőponton, amely külsőlegesnek tekinthető; azt akarjuk ezzel mondani, hogy megrekedtek annál, amit a dolgok rituális oldalának nevezhetnénk; vagyis a formáknál, melyek a mélyebb jelentést inkább elrejtik, mintsem kifejezik azok előtt, akik nem képesek ennél tovább menni. És ahogyan azt nagyon helyesen mondták, „nagyon is természetes, hogy ez így van, mert ahhoz, hogy felfogjuk és megértsük a konvencionális vagy allegorikus célzásokat és utalásokat, ismernünk kell a célzás vagy allegória tárgyát; és jelen esetben szükséges ismerni azokat a misztikus tapasztalatokat, melyek révén az igazi beavatás végbemegy. Annak számára, aki rendelkezik ilyen fajta tapasztalattal, nem lehet kétséges egy metafizikai-ezoterikus allegória jelenléte az Isteni színjátékban és az Aeneisben, amely elfedi s ugyanakkor feltárja azokat az egymást követő fázisokat, amelyeken a beavatott tudata áthalad, hogy elérje a halhatatlanságot.”{{ref|35}} 

==IV. Dante és a Rózsakeresztesség ==

A Rossettivel és Aroux-val kapcsolatban megfogalmazott szemléletbeli fogyatékosság róható fel Eliphas Lévinek is, aki a régi misztériumokkal való kapcsolat meglétét állítja, bár ennek inkább csak politikai vagy politikai-vallási vonatkozásait veszi figyelembe; véleményünk szerint ezeknek csak másodlagos jelentősége lehet. Tévedése főleg abban áll, hogy azt feltételezi: a voltaképpeni iniciatikus szervezetek közvetlenül belekeverednek a külső küzdelmekbe. Valójában, állítja e szerző a Histoire de la Magie című művében: „Megsokasodtak a kommentárok és tanulmányok Dante művéről, de ahogy tudjuk, senki nem fejtette meg annak valódi értelmét. A nagy ghibellin műve, a misztériumok merész felfedése révén, hadüzenet a pápaság ellen. Dante eposza johannita{{ref|36}} és gnosztikus; nem más, mint a Kabbala alakzatainak és számainak merész alkalmazása a keresztény dogmákra, és titkos tagadása mindannak, ami abszolút érvényű ezekben a dogmákban. Utazása a természetfeletti világokon át úgy meg végbe, mint az eleusziszi és a thébai misztériumokba való beavatás. Vergilius vezeti és óvja az új Tartarosz köreiben, mintha Vergilius, Pollio fia sorsának gyengéd és melankolikus prófétája, a firenzei költő szemében a keresztény hősköltemény törvénytelen, de igazi atyja lenne. Vergilius pogány zsenijének köszönhetően Dante kimenekül a mélységből, melynek kapuján egy kétségbeejtő szentenciát olvasott; fejét lábai helyére, lábait feje helyére téve megmenekül, vagyis kifordítja a dogmát, és felhasználja magát a démont, mintha az egy iszonyatos létra lenne – így emelkedik fel a fény felé. A rémület erejével menekül meg a rémülettől, a rettenetével a rémségtől. Úgy tűnik, a Pokol csak azok számára zsákutca, akik nem tudnak visszafordulni; »farkánál ragadja meg az ördögöt« – ha szabad ilyen bizalmas kifejezést használni –, és vakmerősége révén megszabadul. Itt már túl vagyunk a protestantizmuson, s Róma ellenségeinek költője megsejtette Faustot, aki a legyőzött Mefisztofelész fején emelkedik fel az Égbe.”{{ref|37}} 

Valójában, a „misztériumok felfedésé”-nek szándéka – ha ez egyáltalán lehetséges lenne (de nem az, mivel az igazi misztérium kifejezhetetlen) –, „a dogma ellentételének felvállalása”, vagy a szimbólumok jelentésének és értékének tudatos kiforgatása, nem valami magas szintű beavatás jelei. Szerencsére a magunk részéről semmi ilyesmit nem látunk Danténál; ezoterizmusa egy nehezen áthatolható fátyol mögé rejtőzik, s ugyancsak szigorúan tradicionális alapokra támaszkodik. A költőt a protestantizmusnak vagy esetleg a forradalomnak is előfutárává tenni, pusztán azért, mert a politika területén a pápaság ellenfele volt, Dante gondolkodásának teljes félreértését és a korszak szellemének meg nem értését jelenti. 

Van még valami, ami számunkra nagyon is vitathatónak tűnik: az a vélemény, amely Dantéban a szó szoros értelmében „kabbalistát” lát. Gyanakvásunk ezzel kapcsolatban annál is nagyobb, mivel jól tudjuk, hogy kortársaink közül milyen sokan esnek e téren illúziókba: azt hiszik, hogy a Kabbalával találkoznak mindenütt, ahogy az ezoterizmus valamilyen formájáról van szó. Nem hallottuk talán, hogy egy szabadkőműves író a legkomolyabban állította, hogy a Kabbala és a Lovagság (Chevaleire) egy és ugyanazon dolog, és – a legelemibb nyelvészeti tényekkel ellentétben –, hogy a két szó közös eredetű?{{ref|38}} Ilyen valószínűtlen állítás hallatán érthető, hogy kellő körültekintéssel kell eljárni, és nem szabad elfogadni azt, hogy – meg nem alapozott állításokkal – egy-egy személyt „kabbalistává” tegyünk meg. Nos, a Kabbala lényegében a héber hagyomány,{{ref|39}} és semmi bizonyítékunk sincs arra, hogy közvetlenül zsidó hatás érte Dantét.{{ref|40}} E vélekedésnek az adott tápot, hogy merített a számok tudományából. Ahogy e tudomány tényleg megvan és meghatározó helyet foglal el a héber Kabbalában, ugyanúgy megtalálható másutt is. Ugyanezzel az érveléssel talán állíthatjuk, hogy Püthagorasz kabbalista volt?{{ref|41}} Mint említettük, Dantét inkább lehetne a pitagoreizmushoz kapcsolni, mint a Kabbalához, mivel a költő a judaizmusból valószínűleg elsősorban azt ismerte, amit a kereszténység saját doktrínájában megőrzött belőle. 

„Figyeljük meg azt is –folytatja Eliphas Lévi –, hogy Dante Pokla nem más, mint egy negatív Purgatórium. Magyarázzuk meg ezt: úgy tűnik, ez a Purgatórium, akárcsak egy öntőmintában, a Pokolban nyeri el formáját; ez a mélység fedele s mintegy dugasza; s az ember megérti, hogy a firenzei titán, felkapaszkodva a Paradicsomba, a Purgatóriumot egy rúgással a Pokolba akarta taszítani.” Ez egy bizonyos szempontból így van, mivel a Purgatórium hegye a déli féltekén, a föld mélyéből kivetett anyagokból keletkezett akkor, amikor zuhanásával Lucifer a szakadékot kivájta; mindazonáltal a Pokol kilenc körből áll, s ezek a kilenc ég fordított tükörképei, míg a Purgatórium csupán hét részre oszlik. Tehát a szimmetria nem minden vonatkozásban pontos. 

„Ege egy kereszt által megosztott kabbalisztikus körök sorozatából áll, mint Ezékiel pentákuluma; ennek a keresztnek a közepében egy rózsa virágzik. Először találkozunk a Rózsakereszt szimbólumának nyilvános keretek közötti megjelenésével és csaknem kategorikus feltárásával.” Egyébként körülbelül ugyanebben a korban, ugyanez a szimbólum, bár talán kevésbé világos formában, egy másik híres költői műben, a Rózsa-regényben (Roman de la Rose) is megjelent. Eliphas Lévi úgy gondolja, hogy „a Rózsa-regény és az Isteni színjáték ugyanazon mű két ellentétes (jobban mondva egymást kiegészítő) formája: beavatás a szellem függetlenségébe, minden korabeli intézmény szatírája és a Rózsakeresztes Társaság nagy titkainak allegorikus megfogalmazása”. Valójában e társaságnak nem volt még neve, és – megismételjük – sohasem volt – néhány későbbi és többé-kevésbé elhajló (deviáns) ágától eltekintve – olyan összetételű „társaság”, amelyet a szó szokásos értelmében vett külső formajegyek jellemeztek volna. Másrészt a „szellem függetlensége” vagy jobban mondva a „szellemi függetlenség” nem volt olyan kivételes dolog a középkorban, ahogy ezt a modernek rendszerint képzelik; a szerzetesek nem voltak megfosztva az erősen szabad kritika lehetőségétől, amelynek megnyilvánulásai még a katedrálisok szobrain is föllelhetők. Mindez voltaképpen nem ezoterikus, de a szóban forgó alkotásokban van valami sokkal mélyebb. 

„Az okkultizmusnak ezek a lényeges megnyilvánulásai – írja Eliphas Lévi – a templáriusok bukásának korszakával esnek egybe, ugyanis az öreg Dante kortársa, Jean de Meung, vagyis Clopinel, legszebb éveit Szép Fülöp udvarában élte. Könyve, a Roman de la Rose, a könnyed forma mögött mély értelmű mű;{{ref|42}} az okkultizmus misztériumainak ugyanolyan tudós revelációja, mint amilyen Apuleiusé. Flamel, Jean de Meung és Dante rózsája ugyanazon a rózsatőn fakadt.”{{ref|43}} 

Ez utóbbi sorokkal kapcsolatban egyetlen ellenvetést tehetünk: az Eliphas Lévi által kitalált „okkultizmus” szó nagyon kevéssé alkalmas annak megnevezésére, ami megelőzte őt, különösen, ha arra gondolunk, amivé napjainkban vált az okkultizmus: az ezoterizmus restaurációjának képében tetszeleg, miközben nem más, mint annak durva ellentétele, mivel irányadói soha nem voltak birtokában a hitelesen igaz princípiumoknak, és nem mentek át semmilyen komoly beavatáson. Kétségkívül Eliphas Lévi lenne az első, aki megtagadná állítólagos követőit, akiknek intellektuálisan egyértelműen fölötte állott, noha távolról sem volt olyan mély, mint amilyennek látszani próbált; hibájául róható fel az is, hogy mindent egy 1848-as forradalmár mentalitásával vizsgált. Ha véleményének vitatásánál most kissé elidőzünk, ezt azért tesszük, mert jól tudjuk, milyen hatást gyakorolt még azokra is, akik alig értették meg, valamint azért, mert célszerű meghúzni azokat a határokat, amelyeken belül illetékessége elismerhető: fő hibája – amely korára jellemző – abban áll, hogy a társadalmi gondolatokat előtérbe helyezte, és megkülönböztetés nélkül minden témába belekeverte. Bizonyos, hogy Dante korában minden dolgot jobban a helyére tudtak tenni, oda, ahol lennie kellett az egyetemes hierarchiában. 

Az ezoterikus doktrínák története szempontjából különösen érdekes az a megállapítás, hogy e doktrínák több, fontos megnyilvánulása néhány év különbséggel egybeesik a Templomos Rend megsemmisítésével; vitathatatlan, bár pontosan nehezen meghatározható a kapcsolat e két különböző eseménysor között. A XIV. század első éveiben, és kétségkívül már az előző század folyamán, volt egy titkos hagyomány (ha úgy tetszik, „okkult”, de nem „okkultista”) mind Franciaországban, mind Itáliában, amelyet a későbbiekben rózsakeresztes hagyománynak neveztek. A Rózsakeresztes Testvériség elnevezés először 1374-ben, vagy néhány kutató – különösen Michel Maier – véleménye szerint 1413-ban jelenik meg. Christian Rosenkreuz, a feltételezett alapító legendája – akinek neve és élete pusztán szimbolikus – valószínűleg nem alakulhatott ki teljesen a XVI. század előtt; de, ahogy már említettük, maga a Rózsakereszt szimbólum biztos, hogy korábbi volt. 

Ez az ezoterikus tanítás, bármi legyen is a neve (ha már mindenképpen nevet akarunk neki adni), a voltaképpeni rózsakeresztesség megjelenéséig oly jellegzetességeket mutat, amelyek megengedik, hogy összekapcsoljuk azzal, amit általában hermetizmusnak neveznek. A hermetikus tradíció története szorosan kapcsolódik a lovagrendek kialakulásához; és abban a korban, amellyel foglalkozunk, olyan iniciatikus szervezetek őrizték, mint a Fede Santa, a Fedeli d'Amore, valamint a Szent Grál Szabadkőművessége; a történész Henri Martin ezekről éppen a lovagregényekkel kapcsolatban szól,{{ref|44}} melyek az ezoterizmus legfontosabb irodalmi megnyilvánulásai közé tartoztak a középkorban: „A Titurelben a Grál legendája utolsó és fényes megjelenési formáját éri el, azoknak az eszméknek a hatására, amelyeket Wolfram{{ref|45}} valószínűleg Franciaországban, különösen az ország déli részének templáriusai körében ismert meg. Nem Britannia szigetén, hanem a Hispániával szomszédos Galliában őrizték a Grált. Egy Titurel nevű hős Templomot alapít, hogy ott a szent Edényt elhelyezze; a titkos építkezést Merlin próféta vezeti, akit Arimateiai József személyesen avatott be a par excellence templom, Salamon Templomának tervébe.{{ref|46}} Így lesz a Grál-lovagrendből Massenie, vagyis egy aszketikus szabadkőművesség, amelynek tagjait templistáknak nevezik; itt érthető meg egy közös központhoz tartozás szándéka, amit ez az ideális Templom jelképezett, a Templárius Rend és számos építőmester-szövetség, melyek aztán megújították a középkor architektúráját. Az ember számos résen át megláthat valamit abból, ami mintegy földalatti története egy olyan kornak, amely sokkal összetettebb annál, mint azt általában képzelik... Furcsa, de aligha vitatható, hogy a modern szabadkőművesség, lépésről-lépésre, egészen a Szent Grál Szabadkőművességéig vezethető vissza.”{{ref|47}} 

Meggondolatlanság lenne talán fenntartások nélkül elfogadni az előbbi mondatban kifejtett véleményt, mivel a modern szabadkőművesség kapcsolatai a korábbi szervezetekkel végtelenül bonyolultak. Mindennek ellenére számolni kell vele, mert legalábbis a szabadkőművesség valódi eredetének egyik pontját jelöli. Mindez bizonyos mértékben segíthet felismerni az ezoterikus doktrínák közvetítőit a középkor folyamán, és felderíteni az iniciatikus szervezetek homályos „családfáját” ugyanezen időszak alatt, amikor is a szó legteljesebb értelmében valóban titkosak voltak. 

==V. Földönkívüli utazások más tradíciókban ==

Az a kérdés, amely oly sokat foglalkoztatta a Dante-kommentátorok többségét, a mű forrásaira vonatkozik, s a Pokolra szállás koncepciójával kapcsolatos; egyik azon pontoknak, amelyek leginkább leleplezik azok illetéktelenségét, akik e kérdéseket teljesen „profán” módon tanulmányozták. Valóban, van itt valami, ami csak a valódi beavatás fázisainak bizonyos ismerete révén érthető meg; s éppen ez az, amit megkísérlünk megmagyarázni. 

Kétségkívül általánosan elfogadott az a vélemény, hogy ha Dante utazása első két részében vezetőjéül Vergiliust választotta, ezt főleg az Aeneis VI. énekére emlékezve tette; hozzá kell azonban tennünk, hogy Vergiliusnál itt nemcsak egyszerű költői fikcióról van szó, hanem megkérdőjelezhetetlen iniciatikus tudásának bizonyítékáról. Nem ok nélkül volt oly elterjedt a középkorban a sortes vergilianæ gyakorlata; s ha Vergiliusból mágust próbáltak csinálni, ez egy mély értelmű igazság népies és exoterikus torzulása volt, amelyet inkább éreztek, mintsem ki tudtak fejezni azok, akik a szent Könyvekkel hozták kapcsolatba művét, esetleg csak igen viszonylagos jelentőségű jóslási felhasználása miatt. 

Másfelől, nem nehéz megállapítani e kérdéssel kapcsolatban, hogy Vergiliusnak voltak elődei a görögök között, és emlékeztetni kell Odüsszeusz utazására a kimmériaiak országában, valamint Orfeusz Alvilágba szállására. Az ezekben megfigyelhető azonosság mást mutat talán, mint egy sor egymást követő kölcsönzést vagy utánzást? Az igazság az, hogy szoros kapcsolat áll fenn az ókor misztériumaival, és hogy ezek a különböző költői vagy legendás elbeszélések nem mások, mint ugyanazon valóság kifejeződési formái: az aranyág, amelyet a Sibylla által vezetett Aeneas az erdőben letör (ugyanabban az erdőben – „selva selvaggia” –, amelyben Dante költeménye is kezdődik), az az ág, amely a modern szabadkőművesség akácára, „a feltámadás és a halhatatlanság zálogá”-ra emlékeztet. S még valami: a kereszténység is hasonló szimbolizmust mutat: a katolikus liturgiában a virágvasárnappal kezdődő nagyhét,{{ref|48}} az a hét, amelyen Krisztus halála és Pokolra szállása, majd feltámadása végbemegy, amit aztán hamarosan követ dicsőséges mennybemenetele; éppen a nagyhét hétfőjén kezdődik Dante elbeszélése, amelyben azt írja, hogy a titokzatos ágat keresve eltévedt a sötét erdőben; s itt találkozik Vergiliusszal. Utazása a világokon át húsvét vasárnapjáig, vagyis a feltámadás napjáig tart. 

Egyfelől halál és Pokolra szállás, másfelől feltámadás és Mennybemenetel; olyan, mint két ellentétes és egymást kiegészítő fázis, lévén az első a második szükséges előkészítése. Nem lenne nehéz mindezt a hermetikus „Nagy Mű” leírásában is megtalálni. S ugyanez tisztán megjelenik valamennyi tradicionális tanításban. Így az iszlámban Mohamed „éjszakai utazás”-ának epizódjával, a pokolbeli tartományokba (iszrá) való hasonló leszállásával találkozunk, majd ezt követő felemelkedésével a különböző Paradicsomokba vagy égi körökbe (mirádzs); az „éjszakai utazás” néhány elbeszélése jelentős hasonlóságot mutat Dante költeményével, olyannyira, hogy egyesek ihlete egyik fő forrásának tekintették. Don Miguel Asín Palacios sokféle, lényegi és formai kapcsolat meglétét mutatta ki az Isteni színjáték (nem említjük a Vita nuovát [Az új élet] és a Convito [Vendégség] néhány részletét), a Kitb el-iszr (Az éjszakai utazás könyve) és Mohjiddin ibn Arabi Futuht el-Mekkijah-ja (Mekkai kinyilatkoztatások) között, mely művek mintegy nyolcvan évvel az Isteni színjáték előtt íródtak. Asín Palacios arra a következtetésre jut, hogy ezek az analógiák számosabbak, mint amennyit a kommentátorok Dante műve és valamennyi ország minden más irodalma között kimutattak.{{ref|49}} Íme néhány példa: „A muzulmán legenda egyik változatában egy farkas és egy oroszlán állja el a zarándok útját, miképpen a párduc, az oroszlán és a nőstényfarkas készteti meghátrálásra Dantét... Az Ég Vergiliust küldi Dantéhoz, és Gábor arkangyalt Mohamedhez; az utazás során mindketten kielégítik a zarándokok kíváncsiságát. A két legendában a Poklot azonos jelek hirdetik: erőszakos és zavaros csődület, tüzes szélroham... A dantei Pokol felépítése a muzulmán Pokol másolata: minden kör egy sor körkörös szint, fokozat vagy lépcsőfok által formált gigantikus tölcsér, amelyek fokozatosan ereszkednek alá a Föld mélyéig; mindkettő a bűnösök egy-egy kategóriáját rejti, akiknek bűne és büntetése annál súlyosabb, minél mélyebb körökben élnek. Ugyanakkor minden szint, a bűnösök változatos csoportjainak megfelelően, különböző szintekre oszlik tovább. Végezetül, mindkét Pokol Jeruzsálem városa alatt helyezkedik el... Annak céljából, hogy megtisztuljon a Pokol kijáratánál, és felemelkedhessen a Paradicsomba, Dante háromszoros mosakodásnak veti alá magát. Ugyanez a háromszoros rituális mosdás tisztítja meg a lelkeket a muzulmán legendában: mielőtt bejutnának a Mennybe, egymás után merülnek bele annak a három folyónak a vizébe, amelyek Ábrahám kertjét teszik termékennyé... Az égi körök felépítése, amelyeken keresztül a felemelkedés végbemegy, mindkét legendában azonos; a kilenc égben érdemeik szerint helyezkednek el az üdvözült lelkek, akik végül valamennyien az Empyreumban vagy utolsó körben gyűlnek egybe... Ahogyan Beatrice eltűnik Szent Bernát megjelenése előtt, hogy az út utolsó szakaszán ez utóbbi vezesse Dantét, úgy hagyja el Gábor arkangyal Mohamedet, Isten trónusához közel, ami felé majd egy fényfüzér vonzza... A két felemelkedés végső apoteózisa ugyanaz: az Isten jelenlétéhez emelkedett két utazó Isten úgy írja le, mint egy intenzív fényforrást, melyet fénylő sugarakat kibocsátó számtalan angyali szellem sűrű soraiból formált kilenc koncentrikus kör vesz körül; a fényforráshoz legközelebb eső sor a Keruboké. Minden kör a közvetlenül alatta levőt veszi körül, és mind a kilenc szüntelenül az isteni középpont körül forog... A pokolbeli köröket, az asztronómiai egeket, a misztikus rózsa köreit, az isteni fényforrást körülvevő angyali kórusokat, a személyek hármasságát szimbolizáló három kört, a firenzei költő szóról szóra Mohjiddin ibn Arabitól kölcsönözte.”{{ref|50}} 

Az ilyen egybeesések egészen a legapróbb részletekben nem lehetnek véletlenek; számos érv késztet annak feltételezésére, hogy Dante valóban nagy mértékben merített ihletet Mohjiddin írásaiból. De hogyan ismerte meg ezeket? Brunetto Latinira gondolnak, mint lehetséges közvetítőre, mivel ő Hispániában élte. E hipotézis kevéssé meggyőző. Mohjiddin Murciában született, innen ragadványneve: El-Andalusi; nem töltötte azonban egész életét Hispániában, és Damaszkuszban halt meg. Másfelől, tanítványai szétszóródtak az egész muzulmán világban, mindenekelőtt azonban Szíriában és Egyiptomban; végül kevéssé valószínű, hogy művei akkoriban közismertek lettek volna, hiszen közülük egynéhány még zárt körben sem volt ismert. Valójában Mohjiddin korántsem volt „misztikus költő”, ahogy azt Asín Palacios képzeli. Meg kell mondanunk, hogy a muzulmán ezoterizmusban őt Es-Sejk el-akbárnak nevezték; a legnagyobb szellemi mester volt, a par excellence Mester, akinek lényegében tisztán metafizikai tanításából közvetlenül származik az iszlám több, legfontosabb iniciatikus rendje, köztük a legmagasabb szintűek és egyben legzártabbak. Már jeleztük, hogy az ilyen szervezetek a XIII. században, vagyis Mohjiddin korában, kapcsolatban álltak a lovagrendekkel, és véleményünk szerint ez magyarázza az említett közvetítő szerepet; ha nem így lett volna, ha Dante „profán” utakon keresztül ismerte volna meg Mohjiddint, akkor miért nem idézte az exoterikus iszlám filozófusokhoz, Avicennához és Averroeshoz hasonlóan?{{ref|51}} Azonkívül, elfogadott tény a muzulmán hatás a rózsakeresztesség kezdetén; erre utalnak Christian Rosenkreuz feltételezett keleti utazásai is. A rózsakeresztesség valódi kezdete, mint már említettük, éppen a lovagrendekig vezethető vissza, s a középkorban valódi szellemi kapcsolatot ezek létesítettek Kelet és Nyugat között. 

A modern nyugati kritikusok, akik úgy jellemzik Mohamed „éjszakai utazás”-át, mint egy többék-kevésbé költői legendát, azt akarják állítani, hogy e legenda nem speciálisan iszlám és arab, hanem iráni származású; mert egy mazdaista eredetű könyvben, az Ardá Viráf Námehben egy hasonló utazás elbeszélése olvasható.{{ref|52}} Némelyek úgy gondolják, hogy sokkal messzebbre, egészen Indiáig kell visszamenni, ahol valóban mind a brahmanizmusban, mind a buddhizmusban, a hierarchikusan szervezett Egek és Poklok együttesének keretében a különböző létállapotok szimbolikus leírásainak sokasága található. Sőt, néhányan odáig mennek, hogy azt feltételezik, Dantét közvetlenül érte hatás Indiából.{{ref|53}} Azokat, akik mindezekben csak „irodalmat” látnak, a dolgoknak ez a szemléletmódja érthető; bár még történelmi nézőpontból is nehéz elfogadni, hogy Dante ismert volna valamit is Indiából, amit nem az arabok közvetítettek. Számunkra azonban e hasonlóságok nem bizonyítanak mást, mint a valamennyi tradícióban benne rejlő tanítás egységét; s nincs mit csodálkozni azon, hogy ugyanazon igazságoknak a kifejeződését találjuk mindenütt, bár előzetesen tudni kell – hogy aztán ne csodálkozzon az ember –, hogy ezek valóban igazságok, nem pedig többé-kevésbé önkényes fikciók. Ott, ahol csak általános jellegű hasonlóságokról van szó, nincs helye közvetlen kapcsolatra következtetni. Ilyen következtetés csak akkor jogosult, ha ugyanazok az eszmék azonos formában jutnak kifejezésre; ez az eset áll fenn Mohjiddin és Dante kapcsolatában. Bizonyos, hogy Danténál tökéletes összhangot találunk a világok és a kozmikus ciklusok hindu teóriájával, anélkül, hogy mindez a hindu megfogalmazás jellegzetes formáját öltené magára. Ez az összhang megtalálható mindazoknál, akik tudatában vannak ugyanazoknak az igazságoknak, bármiképpen is jutottak azok ismeretére. 

==VI. A három világ ==

A három világnak az a megkülönböztetése, amely az Isteni színjáték általános vázát alkotja, valamennyi tradicionális tanításban közös, bár különböző formákat vesz fel. Magában Indiában egyébként két tanítás is van, ezek nem esnek egybe, még sincsenek ellentmondásban, hanem eltérő szempontokból felelnek meg egymásnak. Az egyik felosztás szerint a három világ megfelel a Pokloknak, a Földnek és az Egeknek; a másik szerint, amelyben nem ismerik a Poklokat, a Földnek, az Atmoszférának (vagy közbülső tartománynak) és az Égnek felel meg. Az első felosztásban a közvetítő tartomány egyszerűen a földi világ meghosszabbításának tekintendő. Így jelenik meg a Dante által ábrázolt Purgatórium, amely ezzel a tartománnyal azonosítható. Másfelől, számításba véve ezt a hasonulást, a második felosztás szigorúan megfelel annak a megkülönböztetésnek, amelyet a katolikus tanítás tesz a harcos Egyház, szenvedő Egyház és győzedelmes Egyház között; itt sem beszélnek Pokolról. Végül, az Egeket és a Poklokat változó számú beosztással szokták elképzelni; de mindig, minden esetben megjelenik a létfokozatok hierarchikus felosztása; ezek végtelenül megsokszorozódnak, és a szimbolikus ábrázolás alapjául választott analogikus megfelelések szerint osztályozhatók. 

Az Egek képviselik a lény magasabb rendű állapotait; a Poklok, ahogy a név is mutatja, az alacsonyabb rendűeket, amikor magasabbról és alacsonyabbról beszélünk, ezt az emberi vagy földi állapottal kapcsolatban kell érteni, ami természetes alapja az összehasonlításnak, mivel szükségszerűen kiindulási pontként szolgál számunkra. Tekintettel arra, hogy az igazi beavatás a magasabb rendű állapotok tudatos elfoglalása, könnyű megérteni, hogy szimbolikusan úgy írják le, mint felemelkedést vagy „égi utazást”; de el lehet tűnődni, hogy a felemelkedést miért kell megelőznie a Pokolra szállásnak. Ennek számos oka van, amelyeket nem fejthetnénk ki tökéletesen anélkül, hogy hosszú fejtegetésekbe ne bocsátkoznánk, ez azonban eltávolítana jelen tanulmányunk speciális témájától. Csak a következőket mondjuk: egyfelől e leszállás azon állapotok egybefogásának felel meg, amelyek az emberi állapotot logikusan megelőzik, amelyek meghatározták sajátos feltételeit, és amelyeknek szintén részt kell venniük a végbemenendő „átalakulás”-ban; másfelől e leszállás, bizonyos módozatokat követve, lehetővé teszi az alacsonyabb rendű lehetőségek megnyilvánulását, amelyeket a lény egy még nem kifejlett állapota hordoz magában, és amelyeket ki kell merítenie, mielőtt a magasabb rendű állapotokat elérhetné. Egyébként szükséges jelezni, hogy a lény ténylegesen nem térhet vissza azokba az állapotokba, amelyeket már elhagyott, ezeket csak közvetett módon derítheti fel, tudomást szerezve azokról a nyomokról, amelyeket ezek az állapotok hagytak az emberi létállapot legsötétebb tartományaiban: ezért helyezik szimbolikusan a Poklokat a Föld mélyébe. Ezzel szemben az Egek tisztán a magasabb rendű állapotoknak felelnek meg, nem csupán tükröződésüknek az emberi állapotban, amelynek legmagasabb meghosszabbításai nem mások, mint a közvetítő tartomány vagy Purgatórium, az a hegy, melynek tetejére Dante a földi Paradicsomot helyezi. A beavatás valódi célja nem csupán az „édeni állapot” helyreállítása, ami nem más, mint a legmagasabb szintekhez vezető út egyik állomása, mert az igazi „égi utazás” ezen állomáson túl kezdődik; a cél nem más, mint az emberfeletti állapotok aktív meghódítása, mivel – ahogy Dante ismétli az Evangélium szavaival – „Regnum cœlorum violenzia pate...”{{ref|54}} Ez egyike a beavatottak és a misztikusok közötti lényeges különbségeknek. Másképpen kifejezve azt mondhatjuk, hogy az emberi állapotot először is – saját lehetőségeinek teljes megvalósítása révén – kiterjedésének teljességéhez kell elvezetni (és ezt a teljességet itt „édeni állapot”-nak kell érteni); azonban távolról sem ez a végcél, csupán az az alap, amelyre a lény támaszkodik, hogy a magasabb rendű állapotokba emelkedjen, amelyeket az asztrológia nyelvén a bolygó- és csillagkörök jelképeznek, teológiai kifejezésekkel pedig az angyali hierarchiák. A felemelkedés tehát két szakaszból áll, amelyeket meg kell különböztetni egymástól, noha az első valójában nem más, mint a közönséges emberiséghez viszonyított emelkedés: bármilyen magas is egy hely, e magasság szinte semmi ahhoz a távolsághoz képest, amely a Földet választja el az Egektől. Éppen ellenkezőleg, ez az emelkedés valójában inkább kiterjedés, mivel az emberi állapot teljes kibontakozását jelenti. A lény lehetőségeinek teljes kibontakozását tehát – a muzulmán ezoterizmusból kölcsönzött kifejezésekkel élve – először a „tágasság”, majd ezt követően a „megdicsőülés” keretén belül valósítja meg; azonkívül e két szakasz megkülönböztetése a „kisebb misztériumok” és a „nagyobb misztériumok” közötti különbségnek is megfelel az ókori felosztás szerint. 

Az a három fázis, amelyre az Isteni színjáték három része utal, a három guna hindu teóriájával is magyarázható; ezek azok az alapvető minőségek vagy inkább hajlamok, amelyekből minden megnyilvánult lény származik; aszerint, hogy az egyik vagy másik hajlam kerül-e túlsúlyba, helyezkednek el a lények hierarchikusan a három világ, vagyis az egyetemes létezés fokozatainak együttesében. A három guna a következő: szattva, vagyis a lény tiszta esszenciája, amely a Megismerés fényével azonos, amelyet a magasabb rendű állapotokat képviselő égi körök fényessége szimbolizál; radzsasz, vagyis az az impulzus, amely a lény kiterjedését idézi elő egy olyan meghatározott állapoton belül, mint amilyen az emberi állapot, vagy ha úgy tetszik, ennek a lénynek a kibontakozását; végül a tamasz, vagyis a tudatlansághoz hasonló sötétség, az alacsonyabb rendű állapotában tekintett lény sötét gyökere. Ily módon a szattva, amely emelkedő irányú, a magasabb rendű és fényes állapotoknak, vagyis az Egeknek felel meg, a tamasz pedig az alacsonyabb rendű és sötét állapotoknak, vagyis a Poklokba való leszállás irányának; a horizontális irányú kiterjedéssel jellemezhető radzsasz a közvetítő világnak, „az ember világá”-nak felel meg, mivel létezési fokunk az összehasonlítás alapjául szolgál, és úgy kell felfogni, mint a Föld és a Purgatórium egyesítését, vagyis a testi és lelki világ együttesét. Mindez, a három világ már említett felosztása tökéletesen megfelel az elsőnek. Az egyik világból a másikba való átlépés úgy jellemezhető, hogy az a lény általános irányultságában végbemenő változás, vagy a gunáknak egy olyan változása, amely túlsúlyba kerülve meghatározza ezt az irányultságot. Az egyik védikus szövegben a három guna úgy jelenik meg, hogy a felszálló rendet követve egyik a másikká átalakul: „Minden tamasz volt: (a legfelső Brahman) változást parancsolt, és a tamasz a radzsasz (a sötétség és a világosság között közvetítő) színezetét (vagyis természetét) öltötte fel; majd a radzsasz újra parancsot kapva a szattva természetét vette fel.” Ez a szöveg mintegy a három világ szerveződésének sémáját nyújtja, a lehetőségek primordiális káoszából kiindulva, a keletkezés rendjének és az egyetemes létezés egymásba fonódó ciklusainak megfelelően. Egyébként minden lénynek, ahhoz, hogy valamennyi lehetőséget megvalósítsa, amelyek sajátosan csak az övéi, át kell mennie azokon az állapotokon, amelyek ezeknek a különböző ciklusoknak felelnek meg; ezért a beavatás, amelynek célja a lény teljes megvalósítása, szükségszerűen ugyanazon fázisokon keresztül megy végbe: a beavatás folyamata a makrokozmosz és a mikrokozmosz analógiájának megfelelően szigorúan a kozmológiai folyamatot ismétli meg.{{ref|55}} 

==VII. A szimbolikus számok ==

Mielőtt a kozmikus ciklusok teóriájára rátérnénk, néhány megjegyzéssel rá kell mutatnunk a számok szimbolizmusának szerepére a dantei műben; e témát érintő nagyon érdekes útmutatásokat találtunk Rodolfo Benini professzor egyik munkájában,{{ref|56}} aki azonban nem vonta le belőlük az összes lehetséges következtetést. Bizonyos, hogy e munka a Pokol kezdeti tervére összpontosít, s túlnyomórészt irodalmi törekvések vezették; de azok a megállapítások, amelyekhez e kutatás vezetett, valójában sokkal átfogóbb jelentőségűek. 

Benini szerint Dante különösen három számpárnak tulajdonít szimbolikus jelentőséget; ezek: a 3 és a 9, a 7 és a 22, az 515 és a 666. Az első két szám esetében nincs nehézség: mindenki tudja, hogy a költemény hármas felosztású, s ennek mély okait az imént fejtettük ki. Másfelől, már emlékeztettünk arra, hogy a 9-es Beatrice száma, miként a Vita nuovában (Az új élet) is megfigyelhető. Egyébként a 9-es közvetlenül kapcsolódik a 3-ashoz, mivel annak négyzete, és háromszoros hármasságnak tekinthető. Az angyali hierarchiák, és következésképpen az Ég száma, valamint a Pokol köreié, mivel bizonyos fordított szimmetria áll fenn az Egek és a Poklok között. Ami a 7-es számot illeti, amellyel sajátosképpen a Purgatórium felosztásában találkozunk, valamennyi tradíció egybehangzóan szent számnak tekinti; úgy véljük, szükségtelen felsorolni itt valamennyi alkalmazási területét. Mint legfontosabbra, csak a hét bolygóra emlékeztetünk, melyek sokféle analogikus megfelelés alapjául szolgálnak (már láttunk erre példát a hét szabad művészet kapcsán). A 22-es szám a 7-eshez kapcsolódik a 22/7 viszony révén, ami a kerület és az átmérő kapcsolatának közelítőleges meghatározása; így e két szám együttese jelképezi a kört, amely Dante és a pitagoreusok számára is a legtökéletesebb forma (mindhárom világ minden részletében körkörös beosztású); azonkívül a 22-es egyesíti magában az arisztotelészi fizika két „elemi mozgásának” szimbólumait: a helyváltoztató mozgást a 2-es képviseli, a megváltoztató mozgást a 20-as, amint maga Dante a Convitóban (Vendégség) kifejti.{{ref|57}} Ezt az értelmezést adja Benini az utóbbi számra vonatkozóan. Elismerve ennek helyességét, meg kell mégis mondanunk, hogy ez a szám nem látszik olyan alapvető jelentőségűnek, mint Benini gondolja; számunkra inkább egy másik számból származónak tűnik, melyet a szerző csak mellékesen említ: a 11-es számra utalunk, melynek csak többszöröse a 22. 

Itt kissé meg kell állnunk; először is, annál inkább meglepő Benininek ez a téves szemlélete, mert egész munkája az alábbi megfigyelésre támaszkodik: a Pokolban a jelenetek vagy epizódok többsége, melyekre a különböző énekek tagolódnak, pontosan tizenegy vagy huszonkét versszakot (némelyek csak tizet) foglalnak magukba; van jó néhány hét strófás bevezetés és befejezés is. S ha ezek az arányok nem mindig maradnak így, az annak következménye, hogy a Pokol eredeti tervváltozata később módosult. Ilyen körülmények között miért ne lehetne a 11-es számot legalább olyan jelentősnek tekinteni, mint a 22-est? A megjelölt dimenziókban mindkét szám a „bugyrok” széleihez kapcsolódik, amelyek kerülete 11 illetve 22 mérföld; a 22-es azonban nem egyetlen többszöröse a 11-nek; ott van a 33-as is, az énekek száma a költemény mindhárom részében. Csak a Pokolnak van 34 éneke, ám az első inkább általános bevezetés, amely – a mű egészét tekintve – 110-ra egészíti ki az énekek számát. Másfelől, amikor tudjuk, mit jelentett Dante számára a ritmus, gondolhatjuk, hogy nem önkényesen választotta a tizenegy szótagos verssort, sem a három soros versszakot, amely a hármasságra emlékeztet. Minden versszak 33 szótagból áll, így az előzőkben említett 11 és 22 versszak összesen 33 és 66 verssort tartalmaz; különleges szimbolikus értéke van tehát a 11 ily módon adódó különböző többszöröseinek. Ezért nem kielégítő a 10-es és a 11-es beiktatása a 7-es és a 22-es közé – ahogy azt Benini teszi – azért, hogy olyan „négyességet alkosson, amely homályosan a görög négyességre emlékeztet”; az ilyen magyarázat inkább zavarosnak tűnik számunkra. 

Bizonyos, hogy a 11-es szám jelentős szerepet játszott néhány iniciatikus szervezet szimbolizmusában; többszöröseit illetően csak arra emlékeztetünk, hogy a héber ábécé betűinek száma 22, és ismeretes e szám jelentősége a Kabbalában; a 33-as szám Krisztus földi életének éveit jelöli, s találkozunk vele még a szabadkőműves Rózsakereszt szimbolikus életkorában, valamint a Skót Szabadkőművesség fokozataiban is. 66 az arabban Allah nevének teljes számértéke, és 99 az Istenre vonatkozó főbb jelzők száma az iszlám hagyományban. Kétségkívül lehetne még számos más hasonlóságot találni. A 11-esnek és a többszöröseinek különböző jelentésein kívül, annak Dante általi alkalmazása a szó legszorosabb értelmében valódi „ismertetőjel”. Véleményünk szerint ebben rejlik az első szövegváltozat után a Poklon végrehajtott módosítások oka. E módosításokat kiváltható okok között Benini megemlít néhány változtatást a mű kronológiai és szerkezeti tervében; ezek kétségkívül lehetségesek, de számunkra nem eléggé bizonyítottak. Megemlíti azokat „az új tényeket is, amelyeket a költő igyekezett a próféciák rendszerében számba venni”; úgy véljük, itt elég jól megközelíti az igazságot, különösen, amikor hozzáteszi: „például V. Kelemen pápa 1314-ben halt meg, akkor, amikor a Pokolnak első változatában már készen kellett lennie”. Tulajdonképpen a változtatások valódi okai – megítélésünk szerint – azok az események, amelyek 1300 és 1314 között mentek végbe, vagyis: a Templomos Rend megsemmisíttetése és annak különböző következményei.{{ref|58}} Dante nem kerülhette el ezek megemlítését; megjövendöli – Capet Hugo szájába adva – Szép Fülöp gaztetteit, megemlítve azt a gyalázatot, hogy „helyettese személyében Krisztust” kínozza, majd ezekkel a szavakkal folytatja:{{ref|59}} 

Veggio il nuovo Pilato si crudele, 

Che ciò nol sazia, ma, senza decreto, 

Porta nel Tempio le cupide vele. 

[Látom az uj Pilátust – semmi korlát 

vérszomjának; s a templomba viendi, 

törvény ellen, a kapzsiság-vitorlát.] 

S meglepetésként a következő versszak{{ref|60}} szó szerint a Kados Templáriusok Nekam Adonaiját{{ref|61}} tartalmazza: 

O Signor mio, quando sarò io lieto 

A veder la vendetta, che, nascosa, 

Fa dolce l'ira tua nel tuo segreto? 

[Ó Uram Isten, melyik hír jelenti 

már a bosszút, mely haragod csitítván 

lelkem békéjét újra megteremti?] 

Bizonyára ezek azok az új tények, amelyekkel Danténak számolnia kellett; de nem azok, amelyekre akkor gondolnak, ha nem ismerik azon szervezetek természetét, melyekhez Dante is tartozott. E szervezeteknek – melyek a Templomos Rendből származtak, és részben megőrizték annak örökségét – sokkal óvatosabban kellett álcázniuk magukat, mint korábban, és különösen külső vezetőjük, Luxemburgi VII. Henrik császár halála után, akinek székhelyét a legmagasabb Egekben Beatrice előlegezetten megmutatta Danténak.{{ref|62}} Attól kezdve hasznosnak bizonyult elrejteni a már említett „ismertetőjelet”: a költeménynek azt a beosztását, amelyben a 11-es szám megjelenik, nem megszüntetni kellett, hanem kevésbé láthatóvá tenni, oly módon, hogy csak azok vegyék észre, akik ismerik létének okát és jelentését. Ha arra gondolunk, hogy hat évszázad telt el, míg erre valaki nyilvánosan rámutatott, el kell ismernünk, hogy a foganatosított elővigyázatosságok hatásosak és eredményesek voltak.{{ref|63}} 

Másfelől, abban az időben, amikor Dante a költemény első részében e változtatásokat végezte, felhasználta az alkalmat, hogy új utalásokat tegyen más szimbolikus számokra; íme Benini kommentárja: „Dante tehát úgy képzelte, hogy szabályozza a próféciák és a költemény többi kiemelkedő jellegzetessége közti intervallumot, oly módon, hogy azok meghatározott számú verssor után egymásnak megfeleljenek (a számokat természetesen a szimbolikus jelentésűek közül választva). Összességében a tiszta rímek és a ritmikus periódusok rendszere ez, amely egy másik, sokkal komplikáltabb és titkosabb rendszert helyettesít, ahogy az megfelel annak a kinyilatkoztatási nyelvnek, amelyet a jövőt látó lények használnak. S így jelenik meg a híres 515 és 666, amivel teljessé válik a trilógia: 666 verssor választja el Ciacco próféciáját Vergiliusétól, 515 Farinatáét Ciaccoétól; újra csak 666 vers iktatódik Brunetto Latini és Farinata próféciája, és 515 III. Miklós és messire Brunetto próféciája közé.” Az 515-ös és 666-os szám, melyeket szabályos váltakozásban figyelhetünk meg, a Dante által alkalmazott szimbolizmusban egymással szemben állnak. Ismeretes, hogy 666 az Apokalipszis „fenevadjának száma”, és hogy sokféle, sokszor fantasztikus számításokat végeztek vele azért, hogy megtalálják az Antikrisztus nevét, melynek számértékét képezi, „hisz emberi szám”;{{ref|64}} másfelől az 515-ről Beatrice jóslatában világosan kiderül, hogy jelentése a másikkal éppen ellentétes: „Un cinquecento diece e cinque, messo di Dio...”.{{ref|65}} Úgy gondolták, hogy az 515 ugyanaz, mint a titokzatos Veltro (Agár), a nőstényfarkas ellensége, s így ez utóbbi az apokaliptikus fenevaddal tűnik azonosnak;{{ref|66}} még azt is feltételezték, hogy egyik is, másik is Luxemburgi Henriket jelöli.{{ref|67}} Nem szándékozunk vitatni itt a Veltro jelentését,{{ref|68}} de úgy véljük, nem feltétlenül kell egy meghatározott személlyel azonosítani. Véleményünk szerint csak annak a koncepciónak egyik arculatáról van szó, amelyet Dante a Birodalomról alkotott.{{ref|69}} Benini rámutat arra, hogy az 515-öt latin betűkkel DXV-nek írják, és e betűket úgy értelmezi, hogy azok a Dante, Veltro di Cristo szavak kezdőbetűi. Ez az értelmezés nagyon erőltetettnek tűnik, és egyébként is semmi nem ad okot annak feltételezésére, hogy Dante „Isten küldöttjének” tekintette volna magát. Valójában elég a számértékű betűk sorrendjét felcserélni, hogy eredményül DUX-ot, vagyis a Dux (vezér) szót kapjuk, amely nem igényel különösebb magyarázatot.{{ref|70}} Hozzátehetjük, hogy az 515-öt alkotó számok összege újra csak 11-et ad.{{ref|71}} Ez a Dux, ha úgy tetszik, lehet Luxemburgi Henrik, de úgyszintén és hasonlóképpen alátámasztva minden más vezető, akiket e szervezetek azért választottak, hogy megvalósítsák az általuk kezdeményezett célt a társadalmi rendben. A Skót Szabadkőművesség még ma is a „Szent Birodalom uralmának” nevezi ezt a célt.{{ref|72}} 

==VIII. A kozmikus ciklusok ==

E megállapítások után, amelyeket célszerűnek tartottunk megtenni azért, hogy néhány történelmi tényt rögzítsünk, elérkeztünk ahhoz, amit Benini Dante költeményének „kronológiájaként” határoz meg. Korábban már említettük, hogy a költő utazása a világokon át a nagyhéten megy végbe, vagyis a liturgikus évnek abban a szakában, mely a tavaszi napéjegyenlőség idejére esik. Azt is említettük, hogy Aroux szerint a katharok ebben az időben végezték beavatásaikat. Másfelől, a Rózsakereszt szabadkőműves káptalanjaiban az utolsó vacsorára emlékezést a nagyhét csütörtökén tartják, s a munka újrakezdése szimbolikusan péntek délután három órakor történik; vagyis Krisztus halálának napján és órájában. Végül, az 1300. év nagyhetének kezdete teliholdkor volt; ezzel kapcsolatban megemlíthetjük – az Aroux által jelzett egyezéseket kibővítendő –, hogy a Noachiták gyűléseiket szintén teliholdkor tartják. 

Az 1300. év Dante életútjának felét jelöli (akkor volt 35 éves), és számára ez az éve az idő folyásának is a fele. Újra Beninit idézzük: „Elragadtatva egy rendkívül egocentrikus gondolatban, Dante látomását a világ életének közepére helyezi – az egek mozgása 65 évszázadon át tartott addig, és további 65 évszázadon át kell folytatódnia utána –, és ügyes játékkal háromféle csillagászati évben összehozza a történelem legfontosabb eseményeinek pontos évfordulóit; s egy negyedik félében személyes élete legjelentősebb eseményének évfordulóját”. Figyelmünket felkelti a világ – bár inkább azt mondanánk, a jelen ciklus – teljes időbeli tartamának becsült nagysága: kétszer 65, vagyis 130 évszázad, azaz 13000 év, melynek a keresztény időszámítás kezdetétől eltelt első tizenhárom százada pontosan a tizedrészét képezi. Egyébként a 65-ös szám önmagában is figyelemreméltó: a számjegyek összeadásával újra 11-et kapunk, ami 6-ra és 5-re bontható: ezek a makrokozmosz és a mikrokozmosz szimbolikus számai. Dante mindkettő a princípiumok egységéből származtatja, amikor azt mondja: „Così come raia dell'un, se si conosce, il cinque e il sei”.{{ref|73}} Végül a 65-öt római számjegyekkel átírva – ahogy azt az 515-tel is tettük – LXV-t kapunk, vagy – ugyanazzal a változtatással, mint az előbb – LVX-ot, vagyis a Lux szót. Ez az igazi fény szabadkőműves korszakával hozható kapcsolatba.{{ref|74}} 

Ám a legérdekesebb az, hogy a 13000 év tartama nem más, mint a napéjegyenlőségi pontok precessziós periódusának fele, oly pontosan becsülve, hogy az eltérés mindössze plusz 40 év; kevesebb, mint fél évszázad, tehát nagyon is elfogadható becslés, különösen akkor, ha ezt az időtartamot évszázadokban fejezzük ki. Valójában a teljes periódus 25920 évet ölel fel, így ennek fele: 12960 év. Ez a fél periódus nem más, mint az irániak és a görögök olykor 12000 évre is becsült „nagyéve”; s ez a becslés sokkal kevésbé pontos, mint Dante 13000 éve. A „nagy évet” a régiek valójában annak az időnek tekintették, amely a világ két megújhodása között telik el. Ezt a földi emberiség történetében kétségkívül úgy kell értelmezni, mint azokat a nagy kataklizmákat elválasztó intervallumot, amelyekben egész kontinensek tűnnek el (az utolsó ilyen kataklizma Atlantisz pusztulása volt). Ez valójában nem más, mint egy másodlagos ciklus, amely egy másik, nagyobb ciklus töredékének tekinthető; egy bizonyos megfelelési törvény értelmében azonban minden másodlagos ciklus, szűkebb skálán azokat a fázisokat ismétli meg, amelyek az ezeket magukba foglaló nagyobb ciklusok fázisaihoz hasonlóak. A ciklikus törvényekről általában elmondható, hogy különböző fokozatokban nyernek alkalmazást: vannak történelmi ciklusok, geológiai ciklusok, tulajdonképpeni kozmikus ciklusok – olyan felosztásokkal és alfelosztásokkal, melyek ezeket az alkalmazási lehetőségeket megsokszorozzák. Egyébként a földi világ határain túl egy ciklus időtartama a szó szerinti értelemben vett évekkel már nem mérhető. Ekkor a számok pusztán szimbolikus értelmet nyernek, és inkább arányokat fejeznek ki, mintsem tényleges időtartamot. Nem kevésbé bizonyos, hogy a hindu kozmológiában minden ciklikus szám lényegében a napéjegyenlőségi pontok precessziós periódusán alapul, és jól meghatározott kapcsolatban áll vele.{{ref|75}} Íme a ciklikus törvények asztronómiai alkalmazásának egyik alapvető jelensége, amely következésképpen természetes kiindulópontja e törvények minden analóg alkalmazási lehetőségének. Nem fejthetjük ki bővebben a jelen tanulmányban ezeket a teóriákat, de figyelemreméltó, hogy Dante alapul vette őket szimbolikus kronológiájához, és hogy megint csak tökéletes összhang fedezhető fel közte és a Kelet tradicionális tanításai között.{{ref|76}} 

El lehetne tűnődni, hogy Dante miért helyezte látomását éppen a „nagy év” közepére, és hogy lehet-e ennek okán egocentrizmusról beszélni, vagy esetleg mindennek más okai vannak. Először is rá kell mutatnunk arra, hogy ha veszünk az időben bármely kiindulási pontot, és ha abból kiindulva mérjük a ciklikus periódus tartamát, mindig egy olyan pontba térünk vissza, amely a választott kiindulási pont tökéletes megfelelője, mert az egymást követő ciklusok elemei között ez az azonosság biztosítja folytonosságukat. Lehetséges tehát a kezdőpontot oly módon megválasztani, hogy az ideálisan egy ilyen periódus közepén helyezkedjék el. Így két egyenlő tartamunk lesz: egy korábbi és egy későbbi, s ezek együttesében meg végbe ténylegesen az egek minden keringése, minthogy minden újra abban a helyzetben található majd, amelyik – ha nem is azonos (ezt állítani azt jelentené, hogy Nietzsche „örök visszatérésének” hibájába esünk), de legalábbis – analogikusan annak megfelelője, ami kezdetben volt. Ezt a geometria segítségével a következőképpen lehet ábrázolni: ha a szóban forgó ciklus a napéjegyenlőségi pontok precessziójának a félperiódusa, és ha az egész periódust a kerület jelképezi, akkor elég meghúzni vízszintesen egy átmérőt, hogy két félre osszuk a kerületet; ezek egy-egy félperiódust jelképeznek majd, melynek kezdete és vége az átmérő két végpontjának felel majd meg. Ha csak a kerület felső felét vesszük figyelembe, s ha meghúzzuk a függőleges sugarat, ez a mediánpontban fog végződni, ami az „idők felének” felel meg. Az így kapott alakzat a jel, vagyis az ásványvilág alkímiai szimbóluma;{{ref|77}} felül egy kereszttel, ez a „világgömb” a föld hieroglifája és a birodalmi hatalom emblémája.{{ref|78}} A vizsgált szimbólumnak ez utóbbi jelentése arra enged következtetni, hogy Dante számára különleges értéke volt; s a kereszt hozzátételéből az következik, hogy a középpont földrajzilag Jeruzsálemnek felel meg; ez képviselte számára azt, amit mi „szellem pólusnak” nevezhetünk.{{ref|79}} 

Másfelől a Jeruzsálemmel ellentétes oldalon, vagyis a másik póluson emelkedik a Purgatórium hegye, amely felett a „Dél keresztje” csillagképet alkotó négy csillag fénylik.{{ref|80}} Itt található az Egek bejárata, mivel a Poklokba Jeruzsálem alatt lehet belépni; ebben a szembenállásban a „szenvedő Krisztus” és a „győzedelmes Krisztus” antitézisének ábrázolását találjuk. 

Első megközelítésre talán meglepő, hogy az időbeli és földrajzi szimbolizmust egymáshoz hasonítjuk. De így akartuk érzékeltetni azt, mai megelőzi jelentését; mert az időbeli folyamat nem más, mint szimbolikus kifejezésmód. Bármely ciklus két fázisra, az időben két egymást követő félre osztható; először ebben a formában vizsgáljuk őket. De ez a két fázis a valóságban két ellentétes és egymást kiegészítő tendencia akcióját jelzi. Ez az akció nyilvánvalóan lehet egyidejű és egymást követő is. A ciklus közepén való elhelyezkedés ezért azt a pontot jelenti, ahol ez a két irány egyensúlyban van. Mint a muzulmán beavatottak mondják, ez az „az isteni hely, ahol az ellentétek és ellentmondások megbékélnek”; hindu kifejezéssel ez a „dolgok kerekének” középpontja, vagy a távol-keleti hagyományban a „változatlan közép”, az a szilár pont, amely körül a szférák forgása, a megnyilvánult világ folytonos változása végbemegy. Dante utazása során „a világ szellemi tengelye” mentén halad. Valójában csak innen lehet folytonosan szembesülni a dolgok teljességével, mert itt az ember már kivonta magát a változás alól, s így látása szintetikus és teljes. 

Iniciatikus nézőpontból ez utóbbi állítás mély igazságot takar: a lénynek mindenekelőtt saját individualitásának középpontját – melyet a tradicionális szimbolizmusban a szív jelképez – azon létállapot kozmikus középpontjával kell azonosítania, amelyhez individualitása tartozik, és amely a magasabb rendű állapotokba való felemelkedés alapjául szolgál. Ebben a középpontban tökéletes egyensúly van; ez az alapvető változatlanság képe a megnyilvánult világban. Itt húzódik az összes állapotot összekapcsoló tengely, az „isteni sugár”, amely felemelkedő irányban közvetlenül az elérni szándékolt magasabb rendű állapotokba vezet. Virtuálisan az összes pont rendelkezik ezzel a lehetőséggel, mivel mind potenciális középpont. De szükséges, hogy egy valóságos identifikációban ténylegesen azzá legyen, hogy a lény teljes kibontakozása aktuálisan lehetségessé váljon. Íme annak magyarázata, miért kellett magát Danténak, ahhoz, hogy az egekbe emelkedhessen, először a földi világ valódi középpontjába helyeznie. Ez valóban középpont, idő és tér szerint egyaránt, vagyis azon két feltétel értelmében, amelyek lényegében jellemzik a létezést ezen a világon. 

Ha most visszatérünk az előbb alkalmazott geometriai ábrázoláshoz, láthatjuk még, hogy a függőleges sugár a Föld felszínétől középpontjáig, a dantei utazás első részének, vagyis a Poklokon való áthaladásnak felel meg. A Föld középpontja a legmélyebbre eső pont, mivel oda irányul mindenfelől a tömegvonzási erő; amint ezen túlhalad, megkezdődik az ellenkező irányban történő felemelkedés, hogy aztán a kiindulással ellentétes pontra érkezzen meg. Ahhoz, hogy ezt a második fázist ábrázoljuk, a sugarat meg kell hosszabbítani a középponton túlra, oly módon, hogy függőleges átmérővé egészítsük ki. Így egy kereszt által felosztott kört kapunk, vagyis a jelet, a növényvilág hermetikus szimbólumát. Nos, ha nagyon általánosan közelítjük meg a szimbolikus elemet természetét, amelyek oly jelentős szerepet játszanak a költemény első két részében, megfigyelhető, hogy valóban az ásvány- és növényvilágra utalnak. Nem időzünk annál a nyilvánvaló kapcsolatnál, amely az előbbit a Föld belső tartományaival egyesíti; csak a Purgatórium és a földi Paradicsom „misztikus fáira” emlékeztetünk. Talán azt lehetne várni, hogy a megfelelés tovább folytatódik a harmadik rész és az állatvilág között;{{ref|81}} valójában azonban nem így történik, mivel a földi világ határai ekkorra már meghaladottakká lesznek, így már nem lehet e szimbolizmus folytatását alkalmazni. A második rész végén, vagyis még a földi Paradicsomban találkozunk a legtöbb állat-szimbólummal; be kell járni mind a három birodalmat – amelyek a létezés különböző módozatait jelképezik világunkban –, mielőtt megtörténhetne az átlépés azokba az állapotokba, amelyeknek feltételei teljesen mások.{{ref|82}} 

Úgy kell tekintenünk most a Földet átszelő tengely végein a két ellentétes pontot, hogy azok – mint már említettük – Jeruzsálemet és a földi Paradicsomot jelképezik. Ezek bizonyos módon az időbeli ciklus kezdetét és végét jelző két pontnak a függőleges vetületei; és mint ilyeneket, az előbbi szimbolizmus szerinti vízszintes átmérő végeivel feleltettük meg. Ha ezek a végek az idő értelmében ellentétet fejeznek ki, és ha a függőleges átmérő végei a tér értelmében fejezik ki az ellentétet, akkor ez annak a két princípiumnak egymást kiegészítő szerepét mutatja, amelyeknek működése világunkban az idő és a tér két feltételeként értelmezendő. A függőleges vetület az „időtlen” vetületének tekinthető, ha szabad ilyen kifejezést használni; e tengely mentén ugyanis mindennel folyamatos, nem pedig átmeneti módon lehet szembesülni. A vízszintes átmérőről a függőlegesre való átlépés tehát valójában az egymás után bekövetkező változást egyidejűségben mutatja be. 

De milyen kapcsolat áll fenn a két említett pont és az időbeli ciklus végpontjai között? Az egyikkel, a földi Paradicsommal való kapcsolat nyilvánvaló: ez a ciklus kezdetének felel meg; a másiknál jelezni kell, hogy a földi Jeruzsálem az Apokalipszis által leírt mennyei Jeruzsálem előképének tekintendő. Egyébként – ugyancsak szimbolikusan – Jeruzsálembe teszik a feltámadásnak és a ciklus végének, az ítéletnek a helyét is. A két pont helyzete az ellentétes oldalakon tehát új értelmet nyer, ha figyelembe vesszük, hogy a mennyei Jeruzsálem nem lehet más, mint – egy fordított értelmű analógia szerint – a földi Paradicsom helyreállítása.{{ref|83}} Az idők kezdetén, vagyis a jelen ciklusban, az ember bukása következtében a földi Paradicsom elérhetetlenné vált. Az új Jeruzsálemnek „az égből kell a földre alászállnia” ugyanezen ciklus végén, azért, hogy jelezze mindennek a visszaállítását eredeti rendjébe; s ez a következő ciklusban ugyanazt a szerepet fogja játszani, mint amit a földi Paradicsom játszott a mostaniban. Valójában egy ciklus vége kezdetével analóg, és egybeesik a következő ciklus kezdetével. Mindaz, ami a ciklus kezdetén csak virtuális volt, a végén ténylegesen megvalósul, és azonnal létrehozza azokat a virtualitásokat, amelyek a következő ciklus folyamán fognak kibontakozni. De nem időzünk tovább ennél a kérdésnél, hogy ne lépjük át témánk kereteit.{{ref|84}} Csak azt tesszük még hozzá – hogy jelezzük e szimbolizmusnak egy másik aspektusát –, hogy a lény középpontját – amire fentebb utaltunk – a hindu tradíció úgy jelöli mint „Brahma városát” (szanszkritul: Brahma-pura), és hogy néhány szövegben olyan szavakkal szólnak róla, amelyek csaknem azonosan a mennyei Jeruzsálem apokaliptikus leírásában használtakkal.{{ref|85}} Végül, visszatérve ahhoz, ami közvetlenebbül kapcsolódik Dante utazásához, jelezni kell, hogy ha a ciklus kezdőpontja a földi világon való átkelés végpontjává válik, ez formális utalás „a kezdetekhez való visszatérésre”, ami oly fontos helyet foglal el valamennyi tradicionális tanításban, és amire – elég jelentős egybeeséssel – különös súlyt helyez az iszlám ezoterizmus és a taoizmus. Egyébként újra csak a már említett „édeni állapot” helyreállításáról van szó, amit előfeltételként kell tekinteni a lény magasabb rendű állapotainak elfoglalásához. 

Az imént leírt két szélső ponttól azonos távolságra, vagyis a Föld középpontjában van a legalsó pont, amely a kozmikus ciklus felének felel meg, amikor azt időbeli vagy folyamatbeli aspektusában vizsgáljuk. Valójában tehát két fázisra osztható az egész: egy alászállóra, amely a mind hangsúlyozottabb differenciálódás irányába halad, és egy felemelkedőre, visszatérőre a kezdeti állapotba. Ez a két fázis, amelyet a hindu doktrína a légzéshez hasonlít, a hermetikus teóriában is megjelenik: „megalvadásnak” és „feloldódásnak” nevezik őket. Az analógia törvényeinek értelmében a „Nagy Mű” gyorsított formában reprodukálja az egész kozmikus ciklust. Itt a korábban definiált két ellentétes tendencia közül az egyiknek, a tamasznak vagy a szattvának túlsúlyba kerülése látható. Az előbbi az összehúzódás és sűrűsödés erőiben, az utóbbi a kiterjedés és tágulás erőiben nyilvánul meg. Megtaláljuk ebben még a meleg és a hideg ellentétes sajátosságainak kapcsolatát is; az előbbi tágítja a testeket, míg az utóbbi összehúzza. Ezért a Pokol utolsó köre fagyos. Lucifer szimbolizálja „a természet fordított vonzását”, vagyis az individualizáció irányát, minden tőle elválaszthatatlan lehatárolódással; tartózkodási helye tehát „il punto al cual si traggon d'ogni parte i pesi”.{{ref|86}} Más szavakkal ez a vonzó és sűrítő erők középpontja, melyeket a földi világban a tömegvonzás képvisel; ez vonzza a testeket lefelé (mindig a Föld középpontja felé), lévén ez a tamasz valódi megnyilvánulása. Meg lehet említeni mellesleg, hogy mindez megkérdőjelezi a „központi tűz” geológiai hipotézisét, mivel a legmélyebben fekvő pontnak éppen a legsűrűbbnek és legszilárdabbnak kell lennie; másfelől, nem kevésbé ellentétes ez azzal a hipotézissel, amelyet néhány asztronómus fogalmazott meg a fagy okozta „világvégéről”; ez a vég azonban csak az indifferens állapotba való visszatérés lehet. Azonkívül ez utóbbi hipotézis ellentmond valamennyi tradicionális koncepciónak; nemcsak Hérakleitosz és a sztoikusok állították, hogy a világ pusztulását tűznek kell okoznia: ugyanez az állítás ismétlődik csaknem mindenütt, az indiai Puránáktól az Apokalipszisig; s mindig megállapítható az összhang e tradíciók és a hermetikus tanítás között: a tűz – vagyis az az elem, melyben a szattva dominál – a természet megújulásának vagy a „végső reintegrációnak” a mozgató ereje. 

A Föld középpontja jelképezi tehát a megnyilvánulás végpontját az adott létállapotban; ez valójában megállási pont, ahol irányváltás történik: az ellentétes tendenciák közül az egyik fölébe kerül a másiknak. Ezért a Poklok mélyére érkezés után közvetlenül megkezdődik a felemelkedés vagy visszatérés a kezdethez. Az átlépés egyikből a másikba, egyik féltekéről a másikra Lucifer teste körül megy végbe, oly módon, hogy felveti a gondolatot: ez a középpont kapcsolatban áll a „Közép Szobájának” szabadkőműves misztériumával, ahol szintén a halálról és feltámadásról van szó. Mindig és mindenütt a két egymást kiegészítő fázis szimbolikus kifejezésével találkozunk, amelyek a beavatásban vagy a hermetikus „Nagy Műben” – ami valójában egy és ugyanaz – ezeket az egyetemesen alkalmazható ciklikus törvényeket – amelyek szerintünk Dante költeményének egész szerkezete nyugszik – a maguk nyelvére fordítják le. 

==IX. A szisztematikus értelmezések tévedései ==

Néhányan talán úgy gondolják, hogy a jelen tanulmány több kérdést vet fel, mint amennyit megválaszol. Valójában nem tiltakozhatunk egy ilyen kritika ellen – csak akkor, ha a kritikát azok fogalmazzák meg, akik nem tudják, hogy mennyire különbözik az iniciatikus megismerés minden más profán tudástól. Ezért elejétől fogva figyelmeztettünk arra, hogy nem áll szándékunkban a téma teljes kifejtését nyújtani, mert annak természete eleve tiltakozik az ilyen szándék ellen; egyébként minden annyira összefügg ezen a területen, hogy bizonyára több kötetre lenne szükség ahhoz, hogy érdemük szerint fejtsük ki azt a számos kérdést, amelyre munkánk során utaltunk, és akkor még nem is szóltunk mindarról, amit nem volt alkalmunk szemügyre venni, de ami szintén felvetődne, ha vállalkoznánk a bővebb kifejtésre. 

Befejezésül csak annyit, hogy senki ne értse félre szándékainkat: az említett nézőpontok semmiképpen nem kizárólagosak; sok másfajta is lehetséges, amelyekből nem kevésbé fontos következtéseket lehetne levonni. Mindezek a nézőpontok a teljes szintészi egységében tökéletesen kiegészítik egymást. Ami a beavatási szimbolizmus lényegét illet, azt nem lehet olyan szisztematikusan leszűkített formulákra redukálni, mint amilyenekkel a profán filozófia tetszeleg. A szimbólumok szerepe abban áll, hogy azok olyan koncepciók támaszául szolgálnak, amelyeknek kiterjesztési lehetőségei valójában határtalanok; s valamennyi kifejezés nem más, mint szimbólum. Mindig fenn kell tartani azt a részt, ami kifejezhetetlen, s ami – még a tiszta metafizikában is – a legfontosabb. 

Ilyen feltételek között könnyű megérteni, hogy szándékainkban arra szorítkoztunk, hogy kiindulási pontot nyújtsunk a továbbgondoláshoz azoknak, akik valóban érdeklődnek az ilyesfajta tanulmányok iránt, és képesek valódi jelentésüket megérteni, s hogy kijelöljük néhány olyan kutatás útját, amelyekből – érzésünk szerint – különleges hasznot lehetne húzni. Ha jelen munka hatásaként ugyanilyen jellegű művek születnek csupán, ez az eredmény távolról sem lenne lebecsülendő, különösen azért, mert számunkra az olykor hiábavaló tudásnál többet ér az igazi értés, és bizonyára csak ily módon lehet majd kortársainkkal érzékeltetni szokásos koncepcióik szűkösségét és elégtelenségét. Kitűzött célunk elérésétől ugyan nagyon távol vagyunk, de változatlanul arra gondolunk és törekszünk, hogy – bármily csekély mértékben is – segítsünk némi fényt bocsátani Dante művének egy igen kevéssé ismert arculatára. 

==Jegyzetek==
#{{note|0}} Az Isteni színjáték-idézetek Babits Mihály fordításából valók. 
#{{note|1}}. Pokol, IX, 61-63. 
#{{note|2}}. Convito (Vendégség), Második értekezés, I. [... az írásműveket legfeljebb négyféle értelemben lehet értelmezni és kell magyarázni]. 
#{{note|3}}. Vö. Arturo Reghini L'Allegoria esoterica di Dante című tanulmányával, in Nuovo Patto, 1921.szeptember-november, 541-548. o. 
#{{note|4}}. Meg kell mondanunk, szívesebben alkalmaznánk más szót a hosszú használat során meggyökeresedett „pogányság” szó helyett, melyet kezdetben megvető árnyalattal alkalmaztak a görög-római vallásra, amikor ez hanyatlásának utolsó fokán a puszta népi „babona” szintjére korlátozódott. 
#{{note|5}}. Különösen El-Halládzs híres példájára hivatkozunk, akit a hedzsra 309. évében (a keresztény időszámítás szerint 921-ben) végeztek ki Bagdadban, és akinek emlékét azok is tisztelik, akik úgy tartják, hogy igazságosan ítélték el meggondolatlan kijelentéseiért. 
#{{note|6}}. Paradicsom, XXXI. A contemplante (szemlélő) szónak, amellyel Dante mindjárt az elején Szent Bernátot illeti (XXXII. 1.), nyilvánvalóan kettős jelentése van a Templum szóval való kapcsolata miatt. 
#{{note|7}}. Convito (Vendégség), Második értekezés, XIII. [Hogy lássuk, mit értünk a harmadik égen... az égen a tudományt, az egeken a tudományokat...] 
#{{note|8}}. Kados titokzatos Létrájával kapcsolatban, melynek kommentárját később folytatjuk, lásd F.: Vuilliaume Manuel maçonnique című művét, XVI. 213–214. o. második kiadása (1830) szerint idézzük e művet. 
#{{note|9}}. E szöveg fordítása: „Ó, emberek, akik nem ismerhetitek meg ezen ének gondolatait, ne vessétek el mégsem; vegyétek eszetekbe nagy szépségét, mind fogalmazásban, amely a grammatikusokra tartozik, mind gondolatainak rendjében, amely a retorikusokra, mind pedig részeinek számában, amely a zenészekre tartozik.” 
#{{note|10}}. Aroux munkáinak összefoglalását idézzük, amelyet Sédir készített el: Histoire des Rose-Croix, 16–20. o.; második kiadás 13–17. o. Aroux művei: Dante hérétique, révolutionnaire et socialiste (1857; második kiadás: 1939), valamint La Comédie de Dante, traduite en vers selon la lettre et commentée selon l'esprit, suivie de la Clef du langage symbolique de Fidèles d'Amour (1856–1857). 
#{{note|11}}. Paradicsom, VIII. 
#{{note|12}}. Különös, hogy éppen ezek a színek lettek a modern korban Olaszország nemzeti színei; eléggé általánosan szabadkőműves eredetet tulajdonítanak nekik, noha elég nehéz megmondani, hogy közvetlenül honnan származhat ez az elgondolás. 
#{{note|13}}. E megkülönböztető jelekhez hozzá kell még tenni egy „arany nyilakkal díszített koronát”. 
#{{note|14}}. Vö. F. Vuilliame műveivel: Light on Masonry, 250. o. és Manuel Maçonnique, 179–182. o. 
#{{note|15}}. Be kell vallanunk, hogy nem látunk olyan kapcsolatot, amely e fokozat komplexsége és elnevezése között fennállhat. 
#{{note|16}}. Ezt az alkímiai hármasságot az emberi lény alkotóelemeihez – szellem, lélek és test – szokták hasonlítani. 
#{{note|17}}. A szögletes zárójelben levő szavakat mi tettük hozzá a szöveg jobb értése céljából. 
#{{note|18}}. E szavakat az alkimisták „hosszú élet elixírjére” való diszkrét utalásként lehet értelmezni. – A megelőző fokozat (a 25.), a Bronz Kígyó Lovagja úgy szokott megjelenni, mint ami „magában foglalja az egyiptomi misztériumok első fokozatának egy részét, ahonnan az orvoslás és az orvosságok összeállításának nagy művészete ered.” 
#{{note|19}}. A szerző kétségkívül azt akarja mondani: „melynek szimbolikai alkalmazása a legtávolabbi időkig nyúlik vissza”, mivel nem tételezhetjük fel, hogy magának a hármas számnak időbeli kezdetet tulajdonított volna. 
#{{note|20}}. A fokozat három színét néha úgy tekintik, mint a három teológiai erény szimbólumát: ez esetben a fehér képviseli a hitet, a zöld a reményt, a vörös a szeretetet. Mercy Hercegének felségjelei: vörös kötény, melynek közepére egy fehér és zöld háromszög van festve vagy hímezve, és egy zsinór a Rend három színével, mely nyakláncként csüng, s amelyen egy egyenlő oldalú arany háromszög (vagy Delta) függ. (F.: Vuilliaume: Manuel maçonnique, 181. o.) 
#{{note|21}}. Egy magas rangú szabadkőműves, Goblet d'Alviella gróf, aki láthatólag jártasabb abban a modern és profán tudományban, amelyet „vallástörténet”-nek neveznek, mint az igazi iniciatikus tudásban, úgy vélte, hogy – a Mercy Hercege és a Részvét Ura címek közötti bizonyos fokú hasonlóságra tekintettel – ennek a tisztán hermetikus és keresztény fokozatnak buddhista értelmezést lehet adni. 
#{{note|22}}. Ténylegesen létezett a Trinitárius Rend vagy Mercy Rend, melynek – legalábbis kifelé nyilvánított – célja a hadifoglyok kiváltása volt. 
#{{note|23}}. Egyesek odáig jutottak, hogy a címerpajzsnak, melynek a hermetikai szimbolizmussal való kapcsolatai elég szorosak, kizárólag iráni eredetet tulajdonítanak; valójában a címerpajzs a legrégebbi ókor óta sok népnél megtalálható, mind a keletieknél, mind a nyugatiaknál, de különösen a kelta népek körében. 
#{{note|24}}. Ez a két aspektus a két napforduló pontnak is megfelel; sokat lehetne beszélni erről a szimbolizmusról, melyet a régi latinok Janus alakjában foglaltak össze. Másfelől rá lehetne mutatni a Pokol, a Pokol tornáca és a „külső sötétség” között fennálló néhány különbségre, melyeket az Evangélium említ; ez azonban túlságosan messzire vinne, és semmit sem változtatna azon, amit itt mondunk, ahol is kizárólag a profán világ és a beavatási hierarchia nagyon általános elkülönítéséről van szó. 
#{{note|25}}. Még valami: meg lehet említeni, hogy a Mars egét úgy szokták ábrázolni, mint a vallás mártírjainak tartózkodási helyét, sőt, egyfajta szójáték érzékelhető a Mars és a mártír szó között, amelyre egyébként más példákat is lehetne idézni: így a Montmartre dombja, amely egykor, mielőtt Mond de Martyrsszá nem vált, Mont de Mars volt. Ezzel kapcsolatban említsünk meg mellesleg egy másik, elég különös tényt: a Montmartre három mártírjának neve – Dionysos, Rusticus és Eleutheros – Bacchus három neve. Sőt, Szent Denis-t (Dénest), akit Párizs első érsekének tekintenek, általában Szent Denis Areopagitával azonosítják; és Athénban az Areopag is Mars hegye volt. 
#{{note|26}}. A különböző tradíciókban megjelenő sas-szimbolika feldolgozása egy kizárólag ennek a témának szentelt tanulmányt igényelne. 
#{{note|27}}. Paradicsom, XVIII. 91–93. 
#{{note|28}}. Érdekes lehet még megemlíteni, hogy Damiani Szent Péter, akivel Dante a Szaturnusz egében beszélget, szerepel az Imperatores Rosæ-Crucis (nagyrészt legendás) listáján Iræneus Agnostus Clypeum Veritatisában (1618). 
#{{note|29}}. Kilwinning Heredom Rendje az Edinburghi Királyi Nagy Páholyhoz tartozó legmagasabb fokozatok Nagy Káptalanja, melyet a hagyomány szerint Robert Bruce király alapított (Thory, Acta Latomorum, I. kötet, 317. o.). Az angol Heredom (vagy heirdom) szó örökséget jelent (a Templáriusok örökségét); mindazonáltal néhányan ezt az elnevezést a héber Harodimból származtatják, mely címet a Salamon Templomának építésénél alkalmazott munkások irányítói kapták. (Vö. ezzel kapcsolatos cikkünkkel, in: Études Traditionelles, 1948. március). 
#{{note|30}}. Apokalipszis, VII. 13-14. 
#{{note|31}}. Paradicsom, XXX. 127–129. E részletet illetően megjegyezhető, hogy a konvent szót a szabadkőművességben tovább használták a nagygyűlések megjelölésére. 
#{{note|32}}. Paradicsom, XXXI. 1–3. Az utolsó verset a templáriusok vörös keresztjének szimbolizmusához lehet kapcsolni. 
#{{note|33}}. F.: Vuilliaume: Manuel Maçonnique, 143–144. o. Vö. Apokalipszis, XXI. 
#{{note|34}}. A Rózsakereszt Káptalanokban (a skót 18. fokozat) a három teológiai erény nevét a „Szabadság, Egyenlőség, Testvériség” jelmondatának három terminusával társítják; ahhoz is lehetne ezeket kapcsolni, amit a szimbolikus fokozatokban „a Templom három fő pilléré”-nek neveznek: „Bölcsesség, Erő, Szépség”. Ugyanehhez a három erényhez Dante Szent Pétert, Szent Jakabot és Szent Jánost kapcsolja, azt a három apostolt, akik jelen voltak Krisztus színeváltozásánál. 
#{{note|35}}. Arturo Reghini, id. mű 545–546. o. 
#{{note|36}}. Szent Jánost a belső Egyház fejének szokták tekinteni, s bizonyos elméletek nyomán – melyeknek itt egy példájával találkozunk – ezen a címen akarják Szent Péterrel, a külső Egyház fejével szembeállítani; az igazság sokkal inkább az, hogy az általuk képviselt méltóság nem ugyanarra a területre vonatkozik. 
#{{note|37}}. Eliphas Lévinek ezt a szövegrészletét, mint sok másikat (a Dogme et Rituel de la Haute Magie-ból; magyar kiadás: A nagy mágia dogmája és rituáléja, Hajja &amp; Fiai, 1992.) szöveghűen, de eredetére vonatkozó felvilágosítások nélkül reprodukálta Albert Pike Morals and Dogma of Freemasonry című művében, 822. o.; egyébként e mű címe nyilvánvaló utalás Eliphas Lévi munkájára. 
#{{note|38}}. Ch.-M. Limousin, La Kabbala littérale occidentale. 
#{{note|39}}. Maga a szó héberül „hagyomány”-t jelent, de ha nem ezen a nyelven írunk, nincs alapja annak, hogy megkülönböztetés nélkül használjuk minden hagyomány jelölésére. 
#{{note|40}}. Mindazonáltal szükséges hozzátenni, hogy a kortársak tanúsága szerint Dante baráti kapcsolatban állt egy művelt zsidóval, Immanuel ben Salomon ben Jekuthiellel (1270–1330), aki maga is költő volt; de nem kevésbé bizonyos, hogy az Isteni színjátékban nem figyelhetünk meg semmiféle speciálisan zsidó elemet, ugyanakkor – Israel Zangwill ellenkező véleménye ellenére, amelyet a dátumok összehasonlítása tesz tarthatatlanná – Immanuel merített ihletet az Isteni színjátékból. 
#{{note|41}}. Reuchlin valójában ezt a véleményt fejtette ki. 
#{{note|42}}. Ugyanez állítható a XVI. századi Rabelais műveiről, melyek szintén ezoterikus jelentést rejtenek, s melyeket érdekes lenne közelebbről tanulmányozni. 
#{{note|43}}. Eliphas Lévi: Histoire de la Magie, 1860. 359–360. o. Fontos megjegyezni ezzel kapcsolatban, hogy a Rózsa-regénynek van egy bizonyos olasz változata, Il Fiore címmel, amelynek szerzője, „Serdurante Fiorentino” úgy tűnik, nem mást, mint maga Dante, akinek neve valójában Durante volt, Dante ennek csak rövidített formája. 
#{{note|44}}. Histoire de France, III. kötet, 398–399. o. 
#{{note|45}}. A templárius Wolfram von Eschenbach, a Parsifal szerzője, Guyot de Provins benedek-rendi szatirikus imitátora, akit egyébként sajátosan deformált névvel illet: „Provance-i Kyot”. 
#{{note|46}}. Henri Martin jegyzetben még hozzáteszi: „Parsifal végül elviszi a Grált Indiába, és ott újra felépíti a templomot; János pap – egy képzeletbeli keleti kereszténységnek ez a fantasztikus vezetője – lép a szent Edény őrzőjének örökébe. 
#{{note|47}}. Nagyon fontos pontról van itt szó, amit nem elemezhetünk anélkül, hogy ne távolodnánk el túlságosan témánktól; nagyon szoros kapcsolat áll fenn a Grál szimbolizmusa és a „közös centrum” között, amelyre Henri Martin anélkül utal, hogy gyanítaná mély valóságát, és pontosan megértené, mit szimbolizál – az eszmék azonos rendjében – János pap és titokzatos királyságának megjelölése. 
#{{note|48}}. A latin neve ennek az ünnepnek: Dominica in Palmis; a pálma és az ág nyilvánvalóan egy és ugyanaz, és a mártírok emlékének tekintett pálma ugyanazt a jelentést hordozza, amelyről itt szó van. Szükséges jelezni, hogy a „virágos húsvét” népies elnevezés, bár azokban, akik ezt ma használják, öntudatlanul fejezi ki emez ünnep szimbolizmusának kapcsolatát a feltámadással. 
#{{note|49}}. Miguel Asín Palacios, La Escatología musulmana en la Divina Comedia, Madrid, 1919. Vö. Blochet Les sources orientales de „la Divine Comédie” című művével, Párizs, 1901. 
#{{note|50}}. A. Cabaton, „La Divine Comédie et l'Islam”, in Revue de l'Histoire des Religions, 1920.; e cikk Asín Palacios munkájának összefoglalását tartalmazza. 
#{{note|51}}. Pokol, IV. 143–144. 
#{{note|52}}. Blochet, Études sur l'Histoire religieuse de l'Islam, in Revue de l'Histoire des Religions, 1899. Van egy francia fordítása, M. A. Barthélemy 887-ben publikált Livre d'Ardâ Vîrâf című könyvében. 
#{{note|53}}. Angelo de Gubernatis, Dante e l'India, in Giornale della Società asiatica italiana, III. kötet, 1889., 3–19. o.; Le type indien de Lucifer chez Dante, in Actes du Xe Congrès des Orientalistes. M. Cabaton a korábban idézett cikkben azt állítja, hogy „már Ozanam gyanított egy iszlám és indiai kettős hatást Dante művében (Essai sur philosophie de Dante, 198. o. és a következő oldalak); szükséges tisztázni, hogy Ozanam műve, híre ellenére számunkra nagyon felszínesnek tűnik. 
#{{note|54}}. Paradicsom, XX. 94. [Regnum cœlorum eltüri az önkényt...] 
#{{note|55}}. Az egyetemes lét-megnyilvánulás minden lehetséges módozatához kapcsolódó három guna teóriájának természetesen sokféle alkalmazási területe lehet; az egyik, amely nagyon speciálisan az érzékelhető világra vonatkozik, az elemek kozmológiai teóriájában rejlik; itt azonban nem kell mást figyelembe vennünk, csak a legáltalánosabb jelentést, mivel csupán azt kell megmagyarázni, hogy a lét-megnyilvánulás összessége a három világ hierarchikus felosztását követve rendeződik el, és ennek az elrendeződésnek a jelentőségére kell rámutatni iniciatikus nézőpontból. 
#{{note|56}}. Per la restituzione della Cantica dell'Inferno alla sua forma primitiva, in: Nuovo Patto, 1921. szeptember-november, 506–532. o. 
#{{note|57}}. A harmadik „elemi mozgást”, a megnövelő mozgást az 1000-es szám jelképezi; a három szimbolikus szám összege 1022, amit – Dante állítása szerint – „az egyiptomi tudósok” az állócsillagok számának tekintettek. 
#{{note|58}}. Érdekes megfigyelni az alábbi – időben egymást követő – adatok sorozatát: 1307-ben Szép Fülöp V. Kelemen pápa egyetértésével lefogatja és bebörtönzi a Templomos Rend Nagy Mesterét és fő tisztségviselőit (állítólag 72 személyt, ami ugyancsak egy szimbolikus szám). 1308-ban Luxemburgi Henriket császárrá választják, 1312-ben a Templomos Rendet hivatalosan eltörlik, majd 1313-ban VII. Henrik császár titokzatos körülmények között meghal – kétségkívül megmérgezték. 1314-ben volt a templáriusok kivégzése, perük hét évig tartott. Ugyanebben az évben Szép Fülöp király és V. Kelemen pápa egy időben meghalnak. 
#{{note|59}}. Purgatórium, XX. 91–93. Dante szerint Szép Fülöp indítóoka zsugorisága és mohósága volt; a feltételezettnél talán szorosabb kapcsolat áll fenn a neki tulajdonított két tett: a Templárius Rend megsemmisítése és a királyi pénz rontása között. 
#{{note|60}}. Purgatórium, XX. 94–96. 
#{{note|61}}. E szavak jelentése héberül: „Bosszút, ó Uram!”; az Adonait szigorúan szó szerint „Uram”-nak kell fordítani, s megfigyelhető, hogy Dante a szövegben ilyen értelemben használta. 
#{{note|62}}. Paradicsom, XXX. 124–148. Ez az a szövegrészlet, amely a „convento delle bianche stolé”-ra utal. A már említett szervezetek jelszava az Altri volt, amit Aroux a következőképpen értelmez: Arrigo Lucemburghese, Teutonico, Romano Imperatore (Dante hérétique, révolutionnaire et socialiste, 227. o.); véleményünk szerint a Teutonico szó pontatlan, és a Templare szóval helyettesítendő. Egyébként a Templomos Rend és a Teuton Lovagrend között volt bizonyos kapcsolat; nem véletlen, hogy csaknem egyszerre alapították őket: az előbbit 1118-ban, az utóbbi 1128-ban – Aroux feltételezi, hogy az altri (valaki) szót lehet úgy értelmezni, ahogy Dante tette egy bizonyos szövegrészben (Pokol, IX. 9.), és hasonlóképpen lehet a tal (olyan) szó (Pokol, VIII. 130. és IX. 8.) értelmezése: Teutonico Arrigo Lucemburghese. 
#{{note|63}}. A 11-es szám fennmarad a skót 33. fokozat rítusában, ahol is éppen a Templomos Rend felszámolásának dátumához társítják egy olyan kronológia szerint, amely a szabadkőműves, nem pedig a közönséges időszámítást veszi figyelembe. 
#{{note|64}}. Apokalipszis, XIII. 18. 
#{{note|65}}. Purgatórium, XXXIII. 43–44. [... egy, kit Ötszáztizenötnek írnak, Istentől küldve...]. 
#{{note|66}}. Pokol, I. 100–112. Jól ismert, hogy a nőstényfarkas Róma első szimbóluma volt, de a császárság korában a sassal helyettesítették. 
#{{note|67}}. E. G. Parodi, Pœsia e Storia nella Divina Commedia. 
#{{note|68}}. A Veltro egy agárkutya, és Aroux egyfajta szójáték lehetőségét sugallja a cane (kutya) és a tatárok vezetője által viselt Khan (kán) cím között; így egy olyan névnek, mint a Can Grande della Scala, aki Dante protektora volt, nagyon könnyen lehet kettős jelentése. Ez a kapcsolat egyáltalán nem valószínűtlen, mivelhogy nem ez az egyetlen példa, amely a hangtani hasonlóságon alapuló szimbolizmusból adódhat; hozzátehetjük még, hogy különböző nyelvekben a can vagy kan gyök jelentése: „hatalom”. Ez az ideák ugyanazon rendjéhez való kapcsolódást fejezi ki. 
#{{note|69}}. A Császár, ahogyan Dante elképzelte, teljesen a Csakravartira, vagyis a hinduk egyetemes uralkodójára hasonlít, akinek fő tevékenysége abban áll, hogy megteremti és megóvja a szarvabhaumika békét, vagyis azt, amely az egész földre kiterjed. Bizonyos kapcsolat áll fenn a Birodalomnak és Mohjiddin Kalifátusának teóriája között. 
#{{note|70}}. Hozzá lehet egyébként tenni, hogy a Dux azonos a tatár Kánnal. 
#{{note|71}}. Ugyanígy a DIL betűk – a Diligite justitiam... szavak kezdte, melyek először különállóan jelennek meg (Paradicsom, XVIII. 78.) – értéke 551, mely számot, bár más sorrendben, de ugyanazok a számjegyek alkotnak, mint az 515-öt, és amely ugyanúgy 11-re vezethető vissza. 
#{{note|72}}. A skót Legfelső Tanácsok némelyike, különösen Belgiumban, alkotmányából és rituáléjából kiiktatta – ahol csak előfordult – a „Szent Birodalom” kifejezést. Ez e szimbolizmus és legalapvetőbb elemeinek páratlan meg nem értését jelzi, és mutatja, hogy az elkorcsosulás milyen fokára jutott – legmagasabb tisztségviselőiben is – a korunkbeli szabadkőművesség némely frakciója. 
#{{note|73}}. Paradicsom, XV. 56–57. [prózai fordításban: Miként az egyből sugárzik, ha felismerjük, az öt és a hat]. 
#{{note|74}}. Hozzátesszük még, hogy a 65-ös szám a héberben Adonai isteni neve. 
#{{note|75}}. A legfontosabb ciklikus számok a 72, a 108 és a 432; könnyű megállapítani, hogy ezek a 25920 pontos osztói, amellyel a kör geometrikus felosztása révén közvetlen kapcsolatban állnak; ez a felosztás további alkalmazása a ciklikus számoknak. 
#{{note|76}}. Egyébként összhang látható valamennyi tradíció között, bármilyenek is legyenek a formai különbségek; így az emberiség négy korszakának teóriája (amely egy 13000 éves ciklusnál nagyobb ciklushoz kapcsolódik) egyaránt megjelenik a görög-római antikvitásban, a hindu és a közép-amerikai népeknél. A négy korszakra (arany-, ezüst-, bronz- és vaskorra) való utalás fedezhető fel a „krétai vén” alakjában (Pokol, XIV. 94–120.), aki egyébként azzal a szoborral azonos, melyet Nabukodonozor látott álmában (Dániel könyve, II.); és a Pokol Dante által leírt négy folyója analogikus kapcsolatban áll a földi Paradicsom négy folyójával, mindez csak a ciklikus törvények révén érthető. 
#{{note|77}}. Ez a szimbólum egyike azoknak, amelyek a kör négyes felosztásához kapcsolódnak, s amelynek analogikus alkalmazási lehetőségei csaknem végtelenek. 
#{{note|78}}. Vö. Oswald Wirth: Le symbolisme hermétique dans ses rapports avec l'Alchimie el la Franc-Maçonnerie című művével, 19. és 70–71. o. 
#{{note|79}}. A pólus szimbolizmusa valamennyi tradicionális tanításban jelentős szerepet játszik, de teljes kifejtésére egy külön tanulmányt kellene szentelni. 
#{{note|80}}. Purgatórium, I. 22–27. 
#{{note|81}}. Az állatvilág hermetikus szimbóluma a ... jel, melyet a teljes függőleges átmérő és a vízszintes átmérő fele alkot; ez a szimbólum bizonyos módon az ásványvilág szimbólumának fordítottja. Így az, ami vízszintes volt az egyikben, függőlegessé válik a másikban, és megfordítva. A növényvilág szimbóluma, amelyben egyfajta szimmetria vagy azonosság érvényesül a két irány (a vízszintes és a függőleges) között, a másik két világ közötti közbülső stádiumot jelképezi. 
#{{note|82}}. Megemlítjük, hogy a szimbolikus szabadkőművesség három fokozata bizonyos rítusokban olyan jelszavakat használ, amelyek a három világot (ásvány-, növény- és állatvilágot) jelképezik; azonkívül közülük az elsőt úgy értelmezik, hogy az szoros kapcsolatban áll a „világgömb” szimbolizmusával. 
#{{note|83}}. Ugyanaz a kapcsolat áll fenn a földi Paradicsom és a mennyei Jeruzsálem között, mint a két Ádám között, amelyről Szent Pál ír (A Korintusiakhoz írt első levél, XV.). 
#{{note|84}}. E témával kapcsolatban vannak más kérdések is, amelyekben érdemes lenne elmélyedni; például: a földi Paradicsomot kertként írják le, növényi szimbolizmussal, míg a mennyei Jeruzsálemet városként, ásványi szimbolizmussal? A növényzet a csírák munkálkodását jelenti az élettel azonosulás szférájában, míg az ásványok a végleg megszilárdult, úgymond „kikristályosodott” eredményeket a ciklus kibontakozásának végén. 
#{{note|85}}. E szövegek kapcsolata még jelentősebb, ha felismerjük a Bárány keresztény szimbolizmusának kapcsolatát a védikus Agnival (akinek járművét egyébként a kos jelképezi). Nem állítjuk, hogy az Agnus és az Ignis (Agni latin megfelelője) szavak között, a fentebb már említett hangtani hasonlóságon kívül más kapcsolat is fennállna; ez nem felel meg semmiféle nyelvi rokonságnak, de azért nem puszta véletlen. Szándékunk mindenekelőtt az, hogy a tűz szimbolizmusának egy bizonyos arculatát kommentáljuk, azt, ami különböző tradicionális formákban meglehetősen szorosan kapcsolódik a „Szeretet” eszméjének olyan magasrendű értelmezéséhez, mint Dantéé; erre őt Szent János ihlette, akihez a lovagrendek is kapcsolják – főleg doktrinális – koncepcióikat. Szükséges még jelezni, hogy a Bárány ugyanúgy kapcsolódik a földi Paradicsom, mint a mennyei Jeruzsálem ábrázolásához. 
#{{note|86}}. Pokol, XXXIV. 110–111. [(a pont,) mely felé minden súly hull, mindenhonnan]

[[Kategória:Esszék, tanulmányok]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Beavatás és a mesterségek</title>
    <id>333</id>
    <revision>
      <id>5736</id>
      <timestamp>2006-12-05T08:25:50Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>Gubbubu</username>
        <id>3</id>
      </contributor>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     = René Guénon
| cím        = Beavatás és a mesterségek
| szakasz    =
| előző      =
| következő  =
| megjegyzés =
}}

Több ízben elbeszéltük már, hogy a tudományoknak és a művészeteknek az a „profán” elgondolása, amely mára a nyugati világban általánossá vált, tulajdonképpen egyértelműen modern jelenség, vagy ami ugyanaz, sajátos degenerálódás kifejeződése, mégpedig egy olyan előzetes felfogáshoz képest, melyben mindkettő teljesen más értelemben és jelentőséggel vetődött fel. Ugyanez mondható el a mesterségek kapcsán is, hiszen a művészetek és a mesterségek, avagy a „művész” és a „mesterember” közötti különbségtétel még inkább modern jelenség, mely különbségtétel valaha tulajdonképpen teljesen ismeretlen volt, és ami szintén a profán deviációból veszi eredetét. Az „artifex” az őskor szemében mindenféle megkülönböztetés nélkül az az ember volt, aki valamely művészetben, illetve valamely mesterségben járatos volt és művelte. Persze abban az értelemben, ahogyan ezek a szavak manapság használatosak sem „művész”, sem pedig „iparos” nem volt, hanem messze több mindkettőnél, mivel tevékenysége – legalábbis eredetileg – egy sokkal alapvetőbb rend princípiumaival állt összefüggésben.

Ennek megfelelően a tradicionális civilizációk emberének tulajdonképpen minden tevékenységét – legyen az bármi – lényegileg mindig e princípiumokból történő levezetettség értelmében kell felvetni. Ennek a levezetettségnek a következtében mintegy „transzformáció” (a formákon való túljutás) ment végbe és ahelyett, hogy a lét valamiféle szimplifikált külső megnyilvánulásba (ahogyan azt a profán szemlélet feltételezi) redukálódott volna, valamilyen tradícióba integrálódott, annak számára pedig, aki eme aktivitást végrehajtotta, mindez ebből a tradícióból történő tényleges részesedést jelentett. Még csupán exoterikus szempontból is ekképpen áll a dolog: ha az ember szemügyre vesz egy olyan civilizációt, mint amilyen mondjuk az iszlám vagy a középkori keresztény civilizáció volt, nem nehéz rögtön észrevenni ennek teljes körűen „vallásos” karakterét, melyet létének szinte kivétel nélkül minden eseménye magára öltött. A vallás itt persze még nem valami olyasmi, ami úgyszólván kapcsolattalanul és minden mástól függetlenül csak mintegy fenntart magának egy helyet más egyebek mellett, mint például a modern nyugati civilizációkban (legalábbis azokban, amelyekben e vallások egyáltalán még teret nyernek); ellenkezőleg, mélységesen és őszintén áthatotta az emberiség teljes exisztenciáját, de mindenekelőtt a szociális élet meghatározó szervezője volt, mintha ez utóbbi beletartozott volna birodalmába olyannyira, hogy ilyetén feltételek mellett egyszerűen semmi sem lehetett „profán”, legfeljebb azon szélsőségesen kevesek számára, akik bizonyos okoknál fogva kívülrekedtek a tradíción, de akik esete, még egyszer, tulajdonképpen merő anomália. Ugyanakkor más tradicionális civilizációkban nem találkozunk olyasmivel, amire a „vallás” szót megfelelőképpen alkalmazhatnánk, de amelyek mindazonáltal rendelkeznek tradicionális és „szakrális” törvényhozással, mely bár teljesen különböző karakterisztikumokkal bírt, mégis ugyanezt a szerepet töltötte be; mindezen konsziderációk ily módon kivétel nélkül minden tradicionális civilizációra vonatkoztathatók. Van itt azonban még valami, ha ugyanis áttérünk az exoterikus nézőpontról az ezoterikusra (elsősorban a könnyebb érthetőség kedvéért használva ezeket a kifejezéseket, figyelembe véve azt, hogy nem minden esetben használhatóak egyforma pontossággal), s ha rendjén járunk el, azt látjuk, hogy a beavatás menete összekapcsolódott a mesterségekkel, mégpedig mintegy bázisul használva fel azokat, ennek feltétele persze az volt, hogy ezek a mesterségek még lehetővé tettek egy önmagukon túlmutató magasabb és alapvetőbb szignifikációt; nos éppenséggel ez az, amit be szeretnénk mutatni, nevezetesesen, hogy ténylegesen hogyan készítették elő az utat a mesterségek a beavatás birodalmába.

Hogy könnyebben megértsük, miről van szó, fel kell vetnünk azt az elgondolást, amelyet a hindu doktrína „svadharmá”-nak (sva = „ön”, „saját”) hív, s amelynek beteljesítése minden egyes lénytől olyan sajátlagos aktivitást kíván meg, mely saját természetével tökéletes összhangban áll. Ez az elgondolás, helyesebben ennek hiánya az, amely a lehető legvilágosabban jelzi a profán koncepció tökéletlenségét. Ez utóbbi szerint az ember bármilyen foglalkozást választhat magának, amelyet ráadásul később tetszés szerint akár meg is változtathat, mintha csak a választott hivatás valami rajta teljesen kívülálló dolog lenne, teljesen függetlenül attól, hogy mi is ő valójában, és hogy az illető pontosan ez alapján az, aki, nem pedig mondjuk valaki más. Ezzel szöges ellentétben a tradicionális koncepció szerint normálisan mindenkinek azt, és csakis azt a hivatást kell betöltenie, amelyre lényegi természeténél fogva elhivatott; ennek fényében tehát semmilyen más szerepet nem tölthet be ezen az egyen kívül, mert ez esetben óriási rendetlenség támadna, amely az illető hovatartozásának megfelelően, az egész szociális organizációra kihatással lenne; mi több ha az efféle megzavarodottság általánossá válik, az a kozmicitás egész birodalmában érezteti hatását, lévén minden létező szigorú megfeleltetés szerint van egymáshoz láncolva. Anélkül, hogy túlságosan elidőznénk e pontnál, ami egyébként minden további nélkül vonatkoztatható napjaink világára is, mindössze arra mutatnánk rá, hogy a két elgondolás közötti ellentét, legalábbis bizonyos összefüggésből, a „kvalitatív” (minőségi) és a „kvantitatív” (mennyiségi) szempontozás közötti különbségre vezethető vissza: a tradicionális koncepcióban a lények esszenciális kvalitásai határozzák meg aktivitásukat; a profán koncepcióban az egyén merő „egységként” jön számításba, aki bármikor felcserélhető valaki másra, mintha az ember önmagában mindenféle kvalitástól mentesnek vehető lenne. Ez utóbbi elgondolás egyébként szoros kapcsolatban áll az „egalitarianizmus”, ill. „uniformizmus” modern eszméivel, mely utóbbi persze a valódi egység szöges ellentéte, minthogy egyfajta szociális „atomizmus” teljes és organizálatlan szétsokszorozódottságát fejezi ki, és amely logikusan végiggondolva a már tulajdonképpen semmi emberit nem tartalmazó, tisztán „mechanikus” tevékenykedéshez vezet, pontosan ahhoz, ami mára teljesen általánossá vált. Ily módon válik világossá, hogy a modern kor „mechanikus” mesterségei, lévén a profán deviáció termékei, semmi esetre sem nyújtják azokat a lehetőségeket, amelyekről itt szeretnénk beszélni; az igazat megvallva ezek a tevékenységek – főként abban az esetben, ha az ember e szó tradicionális jelentését fenn kívánja tartani, ahogyan nekünk ezt fenn kell tartanunk –, nos, tulajdonképpen még mesterségeknek sem tekinthetőek.

Amennyiben a mesterség valami olyasmi, ami maga az ember, tehát bizonyos értelemben az ember saját természetének megnyilatkozása vagy kitárulkozása, nem nehéz megérteni a már elmondottakat is figyelembe véve, hogy miért jöhetett a beavatás bázisaként számításba, hogy a cél érdekében miért pontosan ez bizonyult a legalkalmasabb eszközök egyikének. Valójában amennyiben a beavatás esszenciális célja az emberi individualitás lehetőségeinek a meghaladása, ez esetben az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy csakis az az individualitás vehető a processzus kiindulópontjának, amelyet az illető individuum mint olyat, magában hordoz; ez teszi érthetővé a beavatási utak vagy mondjuk így: a processzus folyamatában „támogatókként” felhasznált eszközök sokféleségét, összhangban az individuális természetek különbözőségeivel, azzal a különbséggel, mely mintegy következésképpen egyre kevésbé avatkozik be a saját úton történő előrehaladás esetén. Az imígyen alkalmazott eszközök tehát kizárólag akkor bizonyulnak hatékonyaknak, ha megfelelésben vannak azoknak a lényeknek a valódi természetével, akik esetében alkalmazásra kerülnek, és ahogyan szükségképpen a hozzáférhetőtől a kevésbé hozzáférhető felé, a külsőtől a belső felé tart az út, úgy van rendjén, hogy abból az aktivitásból származzanak az eszközök, mely által ez a természet külsődlegesen manifesztálódik. Mindazonáltal mintegy magától értetődik, hogy ez a tevékenység csak annyiban játszhat szerepet, amennyiben a benső természet tényleges kifejeződése; ez aztán már tényleg „kvalifikáció” kérdése, a kifejezés iniciatikus (beavatási) értelmében; normális feltételek között ennek a „kvalifikáció”-nak mintegy magának a mesterség gyakorolhatóságának kellene elengedhetetlen feltételének lennie. Ez persze rögtön rámutat arra a fundamentális különbségre is, amely elválasztja az iniciatikus tanítást a profán oktatástól; olyaddig, hogy a kívülről jövő és merő „betanulás” tulajdonképpen semmiféle értékkel sem bír, hiszen a feladat, lényegét tekintve, az illető lény által bensőleg hordozott lappangó lehetőségek „felébresztése” (mely végül is a platóni „visszaemlékezések” tulajdonképpeni értelme).

Folytatván ez utóbbi fejtegetéseket, az ember megértheti azt is, hogy a beavatás, melynek tehát mintegy „támogatója” a mesterség, egyszerre fog – és bizonyos értelemben viszont – visszatükröződni az illető mesterség gyakorlatában. A személy tulajdonképpen a teljesség igényével valósítja meg azokat a lehetőségeket, amelyek szakmai tevékenységében csak mintegy külsőségesen jutnak kifejeződésre, és ami által magának a tevékenységnek a princípiumát veszi ténylegesen birtokba; ily módon tudatosan teljesítve be azt, ami mind ez ideig csak mintegy „ösztönszerű” folyománya volt természetének; ha ily módon az iniciatikus éberség számára a mesterség születését jelenti, ez utóbbi – mintegy megfordítva –, ennek a megszerzett éberségnek válik alkalmazási területévé, és amelytől többé soha el nem választható lesz. Imígyen jön létre tökéletes megfelelés a belső és a külső között, miáltal a létrehozott mű ténylegesen adekvát, nem pedig csak valamilyen szintű, többé-kevésbé felületes kifejeződése lesz az azt megfogalmazó és kivitelező embernek; ez pedig mestermű, a szó igazi értelmében.

Nos, láthatjuk azonnal, hogy mindennek semmi köze sincs az ún. „inspiráltság”-hoz, tudattalanhoz vagy tudatalattihoz, amiben a modernek a valódi művészet kritériumát szeretnék meglátni, amit ráadásul a kézművesség, ill. a mesteremberség felett állónak tekintenek, aszerint a – fentebb vitatott – megkülönböztetés szerint, mely e körökben megszokássá vált. Az a művész vagy kézműves ugyanis, amelyik bármiféle „inspiráció” hatása alatt tevékenykedik, minden esetben csak profán személyiség; „inspiráltsága” által bár kétségtelenül jelzi, hogy bizonyos lehetőségeket magában hordoz, csakhogy e lehetőségek nem lettek tudatosítva. Pontosan ez az az eset, amit általánosságban és minden további nélkül a „géniusz” problematikájának nevezhetnénk; aki képtelen lévén kontrollálni saját lehetőségeit, csak mintegy véletlenszerű eredményeket ér el, miáltal helyt adhatunk annak a kijelentésnek, hogy az „inspiráció” némelykor éppenséggel hiányérzetként jelentkezik. Avégett, hogy ez utóbbi esete vizsgálat céljából közelebb kerüljön a másikhoz, vagyis ahhoz, ahol az igazi éberség megszerzettsége merül föl, fogadjuk el, hogy a mű, amely tudatosan vagy nem tudatosan, de annak a személynek a természetéből származik, aki megalkotta azt, soha nem keltheti a legkisebb mértékben sem a fáradságos vagy nehézkes erőkifejtés benyomását; az erőlködés ti. mindig valamiféle tökéletlenséget rejt magában, tehát egyfajta rendellenesség, míg ezzel ellentétben a tökéletes mű az alkotó természetével meglévő összhangból származik; ez az összhang közvetlenül és szükségszerűen rejti magában, hogy a mű pontosan arra a célra alkalmas, amire szánták.

Ha ezután kissé szigorúbban szeretnénk definiálni mindannak a hatáskörét, amit a mesterségeken keresztüli beavatásoknak nevezhetnénk, azt kellene mondanunk, hogy ezek tartoznak az ún. „kisebb misztériumok” kategóriájába, utalva ezzel arra, hogy itt történik meg a kimondottan emberi állapothoz tartozó lehetőségek kibontakoztatása; ez azonban nem végcélja a beavatásnak, hanem annak első és elkerülhetetlen fázisa. Tulajdonképpen szükségszerű is, hogy ez a kibontakoztatás teljes integritásában befejezett legyen, mégpedig abból a célból, hogy ezután lehetségessé váljon az emberi állapot meghaladása; ezen túlmenően talán magától értetődik, hogy az individuális különbözőségek, amelyekben a mesterségeken keresztül történő beavatások megtalálják támasztékukat, tökéletesen eltűnnek, és többé egyáltalán nem is jutnak szerephez. Mint ezt már máshol kifejtettük, a „kisebb misztériumok” – ahogyan azt a tradicionális tanítások hívják – a „primodiális állapot” (alapállás) helyreállításához vezetnek el; ha egyszer egy lény ebbe az állapotba elérkezett, mely még mindig az emberi individualitás birodalmába tartozik (de amely már a magasabb állapotokkal történő kommunikáció pontja), azok a különbözőségek, amelyek a különféle sajátos szerepeket szülték, eltűnnek, hiszen – vagy inkább pontosan azért, mert – mintegy azonosulnak forrásukkal. Ehhez a közös forráshoz pedig az ember oly módon juthat vissza, hogy teljes gazdagságában újra birtokba veszi mindazt, amit ez akár kifejezetten, akár bármilyen más módon magában rejt.

Ha most a tradicionális tanítások fényében tekintünk rá az emberiség történetére, figyelembe véve tehát a ciklikus törvényszerűségeket, azt kell látnunk, hogy kezdetben az ember összes exisztenciális állapotát birtokolta, és ezzel együtt természetesen az összes, ekkor még mindennemű szétkülönbözés előtt álló hivatásnak megfelelő lehetőséget is. A hivatások szétválása egy következő fázisnak az eredménye, jelölve, hogy ez az állapot már alacsonyabbrendű, mint a „primordiális állapot” (az alapállás), de amelyeknek mindazonáltal minden ember, már ameddig csak néhány meghatározott lehetőségről van szó, még mintegy spontán módon bármikor tudatára ébredhet. Az már csak egy nagyobb elsötétedés időszakában következik be, hogy ez a tudatosság elvész; ettől fogva beavatás szükséges ahhoz, hogy az ember újra megszerezze ezt a magasabb tudatosságot, illetve ezzel együtt az ezt magában foglaló megelőző állapotot; nos, tulajdonképpen ez a beavatás elsődleges és közvetlen célja. Ahhoz, hogy mindez lehetővé váljék, a beavatás egészen a helyreállítandó állapotig, mégpedig egészen a „primordiális állapotig” (az alapállásig) húzódó megszakítatlan „lánc” mentén, lépésről lépésre történő visszaemelkedést foglal magában; mindazonáltal nem áll meg itt, hiszen a „kisebb misztériumok” csak mintegy preparációi a „nagyobb misztériumok”-nak, vagyis annak az útnak, amely a fensőbb létállapotok (újra)birtokbavételét, az emberi eredőkön is túlemelkedést tűzi ki célul. Lényeges, hogy tulajdonképpen nem beszélhetünk valódi beavatásról, még a legalapvetőbb és legelemibb szinten sem ott, ahol nincs ún. „nem-emberi” (emberfeletti) beavatkozás, mely „spirituális influenciát” rendszerint a beavatási rituálé közvetíti. Ennek megfelelően nyilvánvalóan teljesen értelmetlen dolog a beavatás eredete után „történelmileg” kutatni – csakúgy, mint a mesterségek, a művészetek és a tudományok esetében is –, tekintettel mindezek tradicionális és „legitim” felfogására, mely szerint mindegyikük bár sokrétű, mindazonáltal csak másodrendű differenciációja és adaptációja a „primodiális állapot”-nak, jóllehet közvetlenül innen származik mindegyik. A „primordiális állapot” principiálisan tartalmazza mindegyikőjüket, ill. ez köti össze őket az exisztencialitás más rendjeivel, még azokkal is, amelyek magán az emberi állapoton túl fekszenek; ily módon szükségszerű, hogy egytől-egyig mindegyik, saját rangjának és mértékének megfelelően, ténylegesen csatlakozzon a Világegyetem Nagy Építőmestere tervének megvalósításához.

[[Kategória:Filozófia]] [[Kategória:Esszék, tanulmányok]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>A keleti metafizika</title>
    <id>334</id>
    <revision>
      <id>4666</id>
      <timestamp>2006-08-29T13:23:48Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>[[René Guénon/A keleti metafizika]] átmozgatva [[A keleti metafizika]] névre: -szerző neve a címben</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     = René Guénon
| cím        = A keleti metafizika
| szakasz    =
| előző      =
| következő  =
| megjegyzés = A párizsi Sorbonnon 1925. december 17-én tartott előadás
}}

Előadásom témája a keleti metafizika; helyesebb lett volna talán egyszerűen metafizikát mondanom, jelző nélkül, mert a tiszta metafizika lényegénél fogva valójában minden formán és minden esetlegességen kívül és túl van, és sem nem keleti, sem nem nyugati, hanem egyetemes. Kizárólag azok a külső formák lehetnek keletiek vagy nyugatiak, amelyekkel ezt az ismertetés szükségletei, a kifejezhetetlen kifejezése céljából látjuk el; ezek sokfélesége alatt azonban mindenütt és mindig azonos lényeget találunk, legalább is mindenütt ott, ahol valódi metafizikáról van szó, éspedig azon egyszerű oknál fogva, hogy az igazság egy.

Ha viszont ez így van, akkor miért beszélünk mégis sajátosan keleti metafizikáról? Ezt azért tesszük, mert a nyugati világ jelenlegi szellemi helyzetében a metafizika elfelejtett, figyelmen kívül hagyott, csaknem teljesen elveszett dolog, miközben Keleten még mindig valódi megismerés tárgya. Ha megakarjuk tudni, hogy mi a metafizika, akkor Kelethez kell fordulnunk; sőt, ha újra meg akarunk találni valamit azokból az ősi metafizikai Hagyományokból, amelyek valaha Nyugaton létezhettek, egy olyan Nyugaton, amely akkor sajátos módon minden tekintetben sokkal közelebb állt Kelethez, mint ma, akkor ez főleg a keleti tanok segítségével és ezekkel összehasonlítva érhető el, mert metafizikai téren egyedül ezek a tanok tanulmányozhatók még közvetlenül. Ezért, ami ezt illeti, érthető, hogy ezeket úgy kell tanulmányoznunk, ahogy maguk a keletiek teszik, és egyáltalán nem bízhatjuk magunkat többé-kevésbé hipotetikus és néha teljesen kiagyalt magyarázatokra; nagyon gyakran megfeledkezünk arról, hogy a keleti civilizációk még mindig léteznek, és hogy még vannak kiváló képviselőik, és elégséges lenne náluk tájékozódni, hogy valóban megtudjuk, miről van szó.

Keleti metafizikát mondtam és nem kizárólag hindu metafizikát, mert ilyen jellegű tanítások, mindazzal, amit magukban foglalnak, csak Indiában találhatók, ellentétben egyesek feltételezett hitével, akik egyébként nem számolnak e tanítások igazi természetével. India esete ebből a szempontból egyáltalán nem kivételezett; pontosan ilyen minden olyan civilizációé, amely tradicionálisnak nevezhető bázissal rendelkezik. Ezekkel ellentétben éppen azok a civilizációk a kivételesek és rendellenesek, amelyek híjával vannak egy ilyen bázisnak; azonban az igazat megvallva, közülük csak egyet ismerünk, a modern nyugati civilizációt. Csak a fő keleti civilizációkat figyelembe véve a hindu metafizikával egyenértékűt találunk Kínában, a taoizmusban; másrészt megtalálhatjuk ezt az iszlám bizonyos ezoterikus iskoláiban (egyébként az természetes, hogy ennek az iszlám ezoterizmusnak semmi köze sincs az arabok külső; legnagyobbrészt görög ihletésű filozófiájához). Az egyetlen különbség köztük az, hogy India kivételével ezek a tanítások mindenütt a legszűkreszabottabb és legzártabb elit részére fenntartottak; a középkorban így volt ez Nyugaton is, az iszláméval minden tekintetben összevethető ezoterizmus és tiszta metafizika létezett, amelynek létéről azonban a modern emberek legtöbbjének sejtelme sincs. Indiában a szó valódi értelmében nem beszélhetünk ezoterizmusról, mert ott egyetlen kétarcú, exoterikus és ezoterikus tant sem találunk; csak egy természetes ezoterizmusról lehet szó abban az értelemben, hogy valaki többé vagy kevésbé mélyed el a tanban és saját szellemi képességeinek megfelelően halad benne előre kisebb-nagyobb távolságra, mert egyes emberi egyének számára fennállnak a természetükhöz tartozó és számukra átléphetetlen korlátok.

A formák természetesen civilizációról civilizációra változnak, mert ezeket különböző feltételekhez kell idomítani; ám miközben számomra a hindu formák a megszokottabbak, mégsem érzek semmilyen aggályt, hogy szükség esetén másokat is felhasználjak, ha úgy fordul a dolog, hogy ezek elősegíthetik bizonyos kérdések megértését; ebben semmi nehézség nincs, mert a formák voltaképpen csak különböző kifejezései ugyanannak a dolognak. Megismétlem, hogy az igazság egy és mindazok számára ugyanaz, akiknek valamilyen módon sikerül megismerniök.

Az elmondottak után illő megegyezni a &quot;metafizika&quot; szónak itt adandó értelmében, és ez annál fontosabb, mivel gyakran megállapítottam, hogy ezt senki sem érti azonos módon. Úgy gondolom, hogy a több lehetséges értelemnek helyt adó szavak esetében akkor cselekszünk leghelyesebben, ha lehetőség szerint helyreállítjuk eredeti és etimológiai jelentésüket. Márpedig összetétele alapján a &quot;metafizika&quot; szó betű szerint &quot;fizikántúlit&quot; jelent, a &quot;fizikát&quot; abban az értelemben véve, amit az ókoriak számára mindig jelentett, éspedig a &quot;természet ismerete&quot; legszélesebb értelmében. A fizika mindannak tanulmányozása, ami a természet köréhez tartozik; ami a metafizikát illeti, ez az, ami a természeten túl van. Ezek után hogyan állíthatják némelyek, hogy a metafizikai megismerés természeti megismerés, akár tárgyáról, akár azokról a. képességekről essék szó, amelyek révén birtokába jutnak. Valódi logikátlanság, ellentmondás van magukban a fogalmakban; és a legmegdöbbentőbb mégis az, hogy ezt a tévedést azok követik el, akiknek az igazi metafizikáról némi fogalmuk kellene, hogy legyen és a leghatározottabban meg kellene tudniok azt különböztetni a modern filozófusok álmetafizikájától.

Azonban valaki talán azt mondhatná, hogy ha a &quot;metafizika&quot; szó ilyen tévedésekre ad módot, akkor nem kellene-e inkább lemondani használatáról és egy másik, kevesebb nehézséggel járóval helyettesíteni? Ez valójában nem lenne alkalmas, mert kialakulása folytán ez a szó tökéletesen megfelel annak, amiről beszélünk; és nem is igen lehetséges ez, mert a nyugati nyelvek nem rendelkeznek egyetlen más erre a célra ugyanúgy alkalmas fogalommal. Arról pedig álmodni sem nagyon érdemes, hogy Indiához hasonlóan egyszerűen a &quot;megismerés&quot; szót használjuk, mert valójában ez a par excellence megismerés, amely egyes-egyedül érdemli meg ezt az elnevezést, mert ez sokkal kevésbé lenne világos a nyugatiak számára, akik a megismeréssel kapcsolatban megszokták, hogy mindent figyelmen kívül hagyjanak, ami a tudomány és a ráció területén túl van. De szükséges-e ilyen tüzetesen foglalkoznunk egy szóval kapcsolatban elkövetett visszaéléssel? Ha mind a két szóban forgó esetet elvetjük, akkor mi marad számunkra? A &quot;metafizika&quot; szóhoz nem ragaszkodunk jobban, mint bármelyik másikhoz, amíg azonban ennek helyettesítésére nem javasolnak nekünk egy jobb szót, akkor az eddigiekhez hasonlóan továbbra is ezt használjuk.

Sajnos vannak olyanok, akik annak megítéléséhez is jogot formálnak, amit nem ismernek, és akik azt képzelik, hogy mivel &quot;metafiziká&quot;-nak neveznek egy pusztán emberi és racionális megismerést (ami számukra csak tudomány vagy filozófia), a keleti metafizika sem nem több, sem nem különbözik ettől, amiből azután logikusan azt a következtetést vonják le, hogy ez a metafizika nem vezethet igazán semmilyen eredményhez. Pedig a keleti metafizika ténylegesen ahhoz vezet, de azért, mert feltételezéseiktől teljesen eltér; mindaz, amit figyelembe vesznek, az valójában egyáltalán nem metafizika, mert csupán csak természeti jellegű megismerés, profán és külső tudás; mi pedig egyáltalán nem erről óhajtunk beszélni. Fogadjuk el tehát a &quot;metafizikát&quot; a &quot;természetfeletti&quot; szinonimájaként? Egy ilyen azonosítást nagyon szívesen elfogadnánk, mivel mindaddig a fizika területén maradunk, amíg nem lépünk túl a természeten, vagyis a megnyilvánult világon a maga teljes terjedelmében (és nemcsak az érzéki világon, ami annak csak egy infinitezimális eleme); az a metafizika, ami túl van a természeten, mint már mondtuk, tehát ez tulajdonképpen a &quot;természetfeletti&quot;.

Itt azonban kétségtelenül tehető egy ellenvetés: eszerint lehetséges túllépni a természeten? Nem habozunk nagyon határozottan válaszolni: ez nemcsak lehetséges, de így is van. Ez puszta kijelentés, mondhatná ismét valaki; milyen bizonyítékokkal szolgálhatnának ehhez? Valóban különös, hogy egy megismerés lehetőségének bizonyítását kívánják, ahelyett, hogy saját maguk törekednének ennek megértésére elvégezve a megszerzéséhez szükséges munkát. Mekkora jelentősége és milyen értéke lehet ezeknek a vitáknak azok számára, akik rendelkeznek ezzel a tudással? A modern filozófia tehetetlenségének talán legékesebb bizonyítéka az a tény, hogy magát a tudást &quot;ismeretelmélettel &quot; helyettesíti.

Egyébként minden bizonyosságban van valami közölhetetlen; valójában bármiféle tudás csak szigorúan személyes erőfeszítés révén szerezhető meg és egy másik ember csak annyit tehet, hogy lehetőséget ad és megmutatja elérésének eszközeit. Ezért tisztán szellemi síkon hiábavaló szándék lenne bármiféle meggyőződést előírni; e tekintetben a legjobb érvelés sem helyettesíthetné a közvetlen és tényleges tudást.

Ezek után meghatározható-e már a metafizika saját felfogásunk szerint? Nem, mert a meghatározás mindig korlátozás és az, amiről itt szó van, az valóban és teljesen határtalan, ennélfogva semmilyen formulába vagy rendszerbe nem hagyná magát bezárni. Valamilyen módon jellemezhetnők a metafizikát, például kijelenthetnők, hogy ez az egyetemes princípiumok tudása; ez a szó valódi értelmében nem meghatározás, egyébként pedig csak elég homályos elképzelést adhatna róla. Ehhez még hozzáteszünk valamit, ha kimondjuk, hogy a princípiumok e területe sokkal távolabbra terjed ki, mint ahogy azt egyes nyugatiak gondolták, akik bár metafizikát művelnek, de részlegesen és hiányosan. Ezért amikor Arisztotelész a metafizikát a létnek mint létnek a megismeréseként szemlélte, akkor. az ontológiával azonosította, vagyis a részt fogta fel az egész helyett. A keleti metafizikában a tiszta lét sem nem az első, sem nem a legegyetemesebb princípium, mert ez már meghatározás; ennélfogva túl kell lépni a Léten és ez a legfontosabb. Ezért minden igazi metafizikai koncepcióban fenn kell tartani a kimondhatatlan részt; és még az összes kifejezhető is szó szerint semmi a minden kifejezést meghaladóval szemben, mint ahogy a bármilyen nagy véges is semmi a végtelennel szemben. Az ember sokkal többet sugallhat, mint amennyit kifejez, és voltaképpen ez a külső formák szerepe; mindezek a formák, akár szavakról, akár szimbólumokról is legyen szó, pusztán ahhoz szolgálnak támaszul és kiindulási pontul, hogy az őket összehasonlíthatatlanul meghaladó koncepció lehetőségeiből kiemelkedjenek; erre alább rögtön visszatérünk.

Metafizikai koncepciókról beszélünk, mivel a magunk megértetésére alkalmas más fogalommal nem rendelkezünk; de azért nehogy azt higgye valaki, hogy ebben bármi azonosítható a tudományos vagy filozófiai koncepciókkal; szó sincs semmilyen &quot;absztrakció&quot;-készítésről, hanem az igazságnak a maga valóságában való közvetlen megismerésének megszerzéséről. A tudomány racionális, megkülönböztető és mindig közvetett megismerés, visszatükrözés által történő megismerés; a metafizika rációfeletti, intuitív és közvetlen megismerés. Ez a tisztán szellemi intuíció, ami nélkül nincs igazi metafizika, semmiképpen sem azonosítandó egyébként a némely modern filozófus emlegette intuícióval, mert az ezzel éppen ellentétben racionálison inneni. Van szellemi intuíció és van egy érzéki intuíció; az egyik az észt meghaladja, a másik pedig abban helyezkedik el; ez az utóbbi csak a változás és alakulás világát képes felfogni, vagyis a természetet, vagy még inkább a természetnek is csak egy nagyon kis részét. Ezzel szemben a szellemi intuíció területe az örök és változatlan princípiumok, a metafizika tere.

A transzcendens értelemnek magának is egyetemes jellegűnek kell lennie, hogy az egyetemes princípiumokat közvetlenül felfogja; a transzcendens értelem nem egyéni tulajdonság, és ellentmondás lenne ilyennek tekinteni, mert az egyén lehetőségei között nem fordulhat elő saját határainak túllépése és az őt, mint egyént meghatározó körülmények közül való kiemelkedés. Az ész pontosan és sajátosan emberi tulajdonság; ami azonban az észen túl van, az valóban &quot;nem emberi&quot;; a metafizikai megismerést ez teszi lehetővé, és ismét ki kell jelentenünk, hogy ez nem emberi megismerés. Másszavakkal, ez nem az, amit az ember mint ember elérhet; mégis mint olyan lény, aki állapotai egyikében emberi, egyidejűleg más és több mint emberi lény; az egyénen túli állapotoknak ez a tényleges tudomásulvétele pedig éppen a metafizika tényleges tárgya, vagy még inkább ez maga a metafizika. Itt érjük el a leglényegesebb kérdések egyikét, és ezt hangsúlyozni kell: ha az egyén teljes lény lenne, ha Leibniz monádjának módjára zárt rendszert képezne, akkor metafizika sem létezhetne; ez. a lény gyógyíthatatlanul önmagába zárva semmi olyan eszközzel nem rendelkezne, amivel megismerhetné azt, ami nem olyan létminőségű, mint amilyenhez önmaga tartozik. De ez nem így van: az egyén a valódi lénynek csak átmeneti és esetleges megnyilvánulása; az egyén ugyanazon lény meghatározatlan sokaságú más állapotai közül csak az egyik sajátos állapot; ez a lény pedig önmagában teljesen független saját összes megnyilvánulásától, mint ahogy a hindu szövegekben minduntalan előbukkanó hasonlat példázza, a Nap teljesen független az őt visszatükröző sokféle tükörképtől. Ilyen különbség van az &quot;Abszolút Én&quot; és az &quot;én&quot;, a személyiség és az egyén között; amiként pedig a tükörképek a fénysugarak révén a napforráshoz kötődnek, ami nélkül semmilyen létük és semmilyen realitásuk nem lenne, -ugyanígy az egyén, legyen az emberi vagy másféle, a megnyilvánulással analóg állapot, - ez az egyén a személyiséghez kötődik; vagyis a lét principiális középpontjához a szóban forgó transzcendens értelem révén. Ennek az előadásnak a keretében nem fejthetők ki bővebben ezek a gondolatok és nem fogalmazható meg a lény sokféle állapota elméletének pontosabb fogalma sem (1); úgy vélem azonban, erről eleget beszéltem ahhoz, hogy ennek a valódi metafizika valamennyi tanításában meglévő kiemelkedő jelentőségét legalább érzékeltessem.

Elméletet mondtam, de nemcsak elméletről van itt szó, és ez a kérdés még magyarázatra szorul. A még csak közvetett és szimbolikus elméleti megismerés az igazi megismerésnek csak előkészítője, bár nélkülözhetetlen. Ez egyébként bizonyos módon közölhető és még nem teljes; ezért minden ismertetés csak a megismerés megközelítésének eszköze és ezt az elsősorban vizuális megismerést következésképpen ténylegesen realizálni kell. Itt egy újabb különbségre bukkanunk ahhoz a részleges metafizikához képest, amire korábban már utaltunk, mint amilyen például Arisztotelészé, amely már elméletileg sem teljes, amennyiben a létre szorítkozik, és ahol ráadásul úgy tűnik, önmagában elégségesnek tüntetik fel az elméletet, ahelyett, hogy megfelelő realizálásnak rendelnék határozottan alá; ahogy ez minden keleti tanításban mindig történik. Mégis még ebben a tökéletlen, vagy megkockáztathatnók azt mondani, hogy fél-metafizikában is gyakran találunk olyan kijelentéseket, ha jól értettük ezeket, amelyeknek el kellene vezetniök az összes többi következtetéshez: így tehát Arisztotelész nem mondta ki világosan, hogy egy lény azonos azzal, amit megismert? A megismeréssel való azonosulásnak ez az állítása éppen magának a metafizikai realizálásnak az alapelve; itt azonban ez az alapelv elszigetelt marad, pusztán elméleti kijelentés értékével rendelkezik csak, nem használja ki, és úgy tűnik, hogy miután kimondta, többet már nem gondol vele: hogyan lehetséges az, hogy sem maga Arisztotelész, sem követői nem vették jobban észre, hogy mit foglal ez magában? Az igaz, hogy náluk jónéhány más esetben is ez a helyzet, és hogy megfeledkezni látszottak olyan lényeges dolgokról is, mint amilyen a tiszta értelem és az ész megkülönböztetése, miután ezeket nem kevésbé határozottan megfogalmazták; ezek furcsa hiányok. Vajon ebben bizonyos, a nyugati szellemhez szorosan hozzátartozó korlátok hatását kell látnunk, amik többé-kevésbé ritka kivételtől eltekintve mindig előfordulhatnak? Bizonyos mértékig ez igaz lehet, de nem kell mindig azt hinni, hogy a nyugati szellemiség hajdan általában éppen olyan kicsinyesen korlátolt volt, mint a modern időkben. Csakhogy az ilyen elméletek elvégre csupán külsődleges elméletek, bár sokkal magasabb rendűek a többinél, mivel mindezek ellenére magukban foglalják az igazi metafizika egy részét, de ezeket összekeverik más egyáltalán nem metafizikai természetű gondolatokkal. Mi a magunk részéről biztosak vagyunk abban, hogy Nyugaton voltak az ókorban és a középkorban, egy elit használatában más, ettől eltérő, tiszta, mondhatni, hogy teljes metafizikai tanítások is, amelyek magukban foglalták ezt a modern ember számára kétségtelenül alig felfogható realizálást; ha Nyugat ennek emlékét ilyen tökéletesen elvesztette, ez azért van, mert szakított saját hagyományaival és ezért a modern civilizáció rendellenes és elfajzott civilizáció.

Ha a kizárólag elméleti megismerés öncélú volna, ha a metafizikának erre kellene szorítkoznia, akkor már ez is bizonyosan volna valami, de egyáltalán nem volna kielégítő. Az elméleti megismerés valójában ama tényleges bizonyosság ellenére még egy ilyen megismeréshez kapcsolódó matematikai bizonyosságnál is erősebben, egy összehasonlíthatatlanul magasabb szinten csak analógiája lenne annak, ami a maga lentebbi, földi és emberi szintjén a tudományos és filozófiai spekuláció. A metafizikának nem ennek kell lennie; ha másokat a &quot;szellem játszadozása&quot; vagy valami ilyesminek tűnő érdekel, az az ő dolguk; számunkra az ilyesfajta dolgok inkább érdektelenek és úgy gondoljuk, hogy a pszichológus furcsaságai teljesen idegenek a metafizikus számára. Ezért itt megismerésről van szó, a megismerésről pedig úgy, amilyen önmaga valóságosan és ténylegesen, mindaz, amit megismerünk.

Ami a metafizikai realizálást illeti, jól tudjuk milyen ellenvetés tehető azok részéről, akik azt hiszik, hogy tagadniuk kell az ilyen realizálás lehetőségét. Ezeknek az eszközöknek valóban az ember kezeügyében kell lenniök; ezek, legalább az első fokozatokban az emberi állapot feltételeihez alkalmazandók, mivel ebben az állapotban. található ténylegesen az a lény, akinek innen kiindulva kell magasabb állapotokat birtokba vennie. Tehát az evilághoz tartozó formákban helyezkedik el jelenlegi megnyilvánulása, amit a lény támpontként használ fel az evilág fölé való kiemelkedéshez; szavaknak, szimbolikus jeleknek, rítusoknak vagy bármilyen előkészítő folyamatoknak nincs más létoka vagy más szerepe: amint már mondtuk ezek csupán támaszok és semmi több. Egyesek azonban azt fogják mondani, hogyan hozhatnak létre teljesen esetleges eszközök önmagukat messze meghaladó eredményt, az övékétől teljesen eltérő természetű eredményt? Tüstént megjegyezzük, hogy ezek valóban csupán véletlen eszközök, és hogy az általuk elnyerni segített eredmény egyáltalán nem ezek következménye; ezek a lényt a kívánt állapotba juttatják, hogy a legkönnyebben eljusson oda, és ez minden. Ha ebben az esetben általunk szemügyre vett ellenvetés el fogadható lenne, akkor hasonlóképpen az lenne például a vallásos rítusok, a szentségek esetében is; ahol az aránytalanság az eszköz és a cél között nem kisebb; erre talán nem gondolt eléggé a megfogalmazók némelyike. Ami minket illet, mi az egyszerű eszközt nem tévesztjük össze , a szó valódi értelmében vett okkal, és a metafizikai realizálást nem tekintjük valami más hatásának, mert nem , terméke valami még csak nem is létezőnek, hanem annak öntudatra ébredése, ami állandó és változatlan módon, időbeli vagy más változáson kívül van, mert a lény összes állapota lényegében nézve tökéletes egyidejűségben van jelen az örök jelenben.

Semmi nehézséget nem látunk annak felismerésében, hogy a metafizikai realizálás és a hozzávezető, vagy ha jobban tetszik, az azt előkészítő &quot;eszközök között semmilyen közös mérték nincs. Egyébként szigorúan véve éppen ezért nincs szükség, abszolút szükség ezen eszközök egyikére sem, vagy legalább is csak egyetlen valóban nélkülözhetetlen előkészület van, és ez az elméleti megismerés. Másrészt ez nem esik túl messze egy olyan eszköztől, amiről úgy véljük, hogy a legfontosabb és legállandóbb szerepet játssza: ez az eszköz a koncentráció; ez pedig abszolút idegen, magával a modern Nyugat szellemi gyakorlatával ellentétes dolog, ahol minden a szétszóródás és a szüntelen változás felé tart. Ehhez képest az összes többi eszköz csak másodlagos: ezek főképpen a koncentrálás előmozdítására valamint az em- . beri egyén különböző elemei összehangolására szolgálnak abból a célból, hogy előkészítsék ezen egyén és a lény magasabb állapotai közötti tényleges kapcsolatot.

Egyébként elinduláskor ezek az eszközök csaknem , végtelenül variálhatók, mert ezeket minden egyes személy sajátos természetéhez kell alkalmazni, hajlamaihoz és egyéni képességeihez kell hozzáalakítani. A különbségek azután csökkenni fognak, mert sokféle, de mind ugyanazon cél felé tartó útról van szó; egy bizonyos fokozattól kezdve azután minden sokféleség el fog tűnni; de akkor az esetleges és egyéni eszközök befejezik feladatukat. Ezt a szerepet, hogy szükségtelenségét megmutassuk, bizonyos hindu szövegek egy lóéhoz hasonlítják, amelynek segítségével az ember gyorsabban és könnyebben elérheti úticélját, de nélküle is odaérhetne. A rítusok, a metafizikai realizálás céljából javallt különböző eljárásmódok figyelmen kívül hagyhatók és ez a legfőbb cél végső soron mégis elérhető pusztán a szellem és a lény összes képességének a realizálás céljára való szilárd rögzítése révén; ha mégis vannak eszközök, amelyek a törekvést kevésbé fájdalmassá teszik, akkor miért kell ezeket szándékosan figyelmen kívül hagyni? Vajon az esetleges és az abszolút összekeverését jelenti számításba venni az emberi állapot körülményeit, mivel ez az önmaga is esetleges állapot az, amit most el kell hagynunk, hogy felsőbb állapotokat hódítsunk meg, azután pedig a legfőbb és feltétel nélküli állapotot?

Most pedig Kelet valamennyi hagyományos elméletében közösen előforduló tanítások nyomán megállapítjuk a metafizikai realizálás fő állomásait. Az első, bizonyos mértékig csak bevezető az emberi tartományban történik és még nem lépi át az egyén határait. Ez ennek az egyénnek meghatározhatatlan kiterjedéséből áll, akinél a mindennapi embernél kizárólagosan fejlődő testi módozat csak nagyon kicsiny részt képvisel; valójában ettől a testi modalitástól kell eltávolodni, kezdetként az érzéki síktól kapott eszközök használatától, aminek egyébként következménye kell legyen az emberi lény más módozataiban is. A szóban forgó fázis lényegében az emberi egyén által virtuálisan magában foglalt összes olyan lehetőség realizálása vagy kifejlesztése, amely ennek testi és érzéki tartományán különböző irányban túlnyúló sokféle kiterjesztését képezi; és éppen ezek a kiterjesztések alapozhatják meg azután a kapcsolatot más állapotokkal.

A teljes egyéniségnek ezt a megvalósítását minden hagyomány az &quot;alapállás&quot; helyreállításának nevezi; ezt a valódi ember állapotának tekintik, aki a közönséges állapot néhány jellegzetes korlátjától, nevezetesen azoktól, amelyek az időbeli állapotot okozzák, már megszabadult. Ezt az &quot;alapállást&quot; elérő lény még csak emberi egyén, aki még nincs birtokában semmilyen egyénfeletti állapotnak; de ennek révén az időtől mégis megszabadult, számára a dolgok látszólagos egymásutánisága egyidejűséggé alakul át; tudatosan rendelkezik a közönséges ember előtt ismeretlen olyan tulajdonsággal, amit az &quot;örökkévalóság megérzésé&quot;-nek nevezhetünk. Ez rendkívül fontos, mert aki képtelen megszabadulni az időbeli egymásutániság nézőpontjától és minden dolgot egyidejűségben szemlélni, az a metafizikai rend felfogására sem képes. Aki igazi metafizikai megismeréshez akar jutni, annak legelőször az idő fölé kell helyezkednie, legszívesebben azt mondanók, hogy a &quot;nem-idő&quot;-be, ha egy ilyen kifejezés nem tűnne túlságosan furcsának és szokatlannak. Egyébként kétségtelen, hogy az időnkívülinek ez a tudata nagyon tökéletlenül ugyan, de mégis már valóságosan elérhető, jóval azelőtt, hogy teljesen elérnők az imént említett &quot;alapállást&quot;.

Valaki azonban talán megkérdezné: miért használjuk ezt az &quot;alapállás&quot; kifejezést? A helyzet az, hogy az összes hagyomány, beleértve Nyugatét is (mert maga a Biblia sem mond mást) egybehangzóan azt tanítja, hogy az emberiség kezdetén ez az állapot volt a normális, míg a jelenlegi állapot csak egy hanyatlás eredménye, ami korszakok során, egy meghatározott világkorszak folyamán végbemenő bizonyos fajta elanyagiasodás hatására történt meg. Mi nem hiszünk a &quot;fejlődés&quot;-ben abban az értelemben, amit e szónak a modern emberek adtak; egyáltalán nem felel meg a valóságnak az, amit az úgynevezett tudományos hipotézisek képzelnek. A kozmikus ciklusok elméletével kapcsolatban, amit a hindu tanítások rendkívüli módon kifejlesztettek, most egyébként csak egyetlen egyszerű utalást tehetünk; ezzel azonban elhagynók tárgyunkat, mert a kozmológia nem metafizika, noha eléggé szorosan függ attól; a kozmológia a metafizika alkalmazása fizikai síkon és a valódi természeti törvények az egyetemes és szükségszerű princípiumoknak csak következményei egy relatív és esetleges területen.

Visszatérve a metafizikai realizáláshoz: ennek második foka az egyénfeletti, de még feltételes állapotokra vonatkozik, bár feltételeik teljesen eltérnek az emberi állapotokéitól. Az előző fokozat emberi világa itt teljesen és végérvényesen megszűnik. Többet kell mondani: a formák világa az; ami eltűnik, a maga legáltalánosabb értelmében, magában foglalva bárminemű egyéni állapotot, mert a forma ezeknek az állapotoknak olyan közös feltétele, ami az egyéneket önmagukban meghatározza. Ettől fogva az a lény, akit többé nem nevezhetünk emberinek, távolkeleti kifejezéssel élve elhagyja a &quot;formák áramlásá&quot;-t. Itt még más megkülönböztetést is kellene tennünk, mert ez a fokozat még tovább osztható: valójában több szakaszból áll, olyan állapotok elérésétől kezdve, amelyek bár formáktól mentesek, mégis a megnyilvánult léthez tartoznak még, egészen az egyetemesség fokáig, ami maga a tiszta lény.

Mindazonáltal bármilyen emelkedettek is legyenek ezek az állapotok az emberi állapothoz képest, bármilyen távolra is kerüljenek ettől, mégis csak viszonylagosak, és ez az igazság vonatkozik még a közülük legmagasabbra is, ami az egész megnyilvánulás princípiumának felel meg. Ezek birtoklása tehát csak mulandó eredmény, ami nem tévesztendő össze a metafizikai realizálás végső céljával; ez a cél túl van azon a lényen, aki ebben a célban tartózkodik, amelyhez képest az összes többi csak kiindulás és előkészítés. Ez a végső cél, ez az állapot teljesen feltétel nélküli, minden korlátozástól mentes; éppen ezért teljesen kifejezhetetlen, és ami róla mondható, az csak negatív formájú kifejezésekkel tolmácsolható: minden létezést a maga viszonylagosságában meghatározó és megszabó korlátok. tagadásával. Ennek az állapotnak az elnyerését a hindu tanítások &quot;Megszabadulás&quot;-nak nevezik, amikor a feltételes állapotokhoz viszonyítva szemlélik, és &quot;Egyesülés&quot;-nek is, amikor a Legfőbb Princípiumhoz viszonyítva vizsgálják.

Ebben a feltételmentes állapotban egyébként elvileg a lény összes többi állapota megtalálható, de átalakulva, megszabadulva minden, ezeket mint különálló állapotokat meghatározó sajátos feltételtől. Mindaz létezik, aminek pozitív realitása van, mivel ott mindennek megvan a maga princípiuma; a &quot;megszabadult&quot; lény valóban birtokában van lehetőségei teljességének. Mindössze a korlátozó feltételek tűnnek el, amelyek valósága teljesen negatív, mivel ezek csak &quot;hiányt&quot; képviselnek e szó arisztotelészi értelmében. Ez a végső állapot ugyancsak távol áll egyes nyugatiak által feltételezett valaminő megsemmisüléstől, éppen ellenkezőleg, tökéletes teljesség, végső valóság, amellyel szemben az összes többi csak illúzió.

Még egyszer hangsúlyozzuk, hogy a metafizikai realizálás során elért minden, még részleges eredmény is ilyen módon végleges. Ez az eredmény a lény számára állandó, többé soha semmi által el nem veszthető szerzemény; az ilyen jellegű munka, még ha a végső cél elérése előtt félbe is szakad, egyszer s mindenkorra befejezett azáltal, hogy időfölötti. Ez igaz az egyszerű elméleti megismeréssel kapcsolatban is, mert minden megismerés, bár működésében eltér, gyümölcsét önmagában hordja és ez a működés a lénynek csak pillanatnyi módosulata és hatásaitól mindig elkülönül. Ezek a hatások egyébként ugyanahhoz a létterülethez és létszinthez tartoznak, mint ami őket megteremtette; a tett hatása nem lehet a tettől való megszabadulás, és következményei nem léphetik túl az egyébként képessége szerinti terjedelmének teljességében figyelembe vett egyén határait. Bármilyen legyen is a tett, nem lévén szembenálló minden korlátozás gyökerével, a tudatlansággal, azt nem is oszlathatja el: a tudatlanságot egyedül a megismerés oszlathatja el, mint ahogy a napsugár szétszórja a sötétséget és akkor az &quot;Abszolút Én&quot;, az összes megnyilvánult és meg nem nyilvánult állapot változatlan és örök princípiuma a maga végső valóságában megjelenik.

E nagyon tökéletlen vázlat után, amely a metafizikai realizálás fogalmáról bizonyosan csak halvány képet ad, a magyarázat súlyos tévedéseinek elkerülése végett valami lényegeset meg kell jegyezni: amiről itt szó van, annak semmi köze sincs semmilyen több-kevésbé rendkívüli jelenséghez. Mindaz fizikai természetű, ami jelenség; a metafizika túl van a jelenségeken; mi pedig ezt a szót a legáltalánosabban fogjuk fel. Ebből egyéb következmények mellett az következik, hogy az imént említett állapotok egyáltalán nem &quot;pszichológiaiak&quot;; ezt félreérthetetlenül ki kell jelenteni, mert ezzel kapcsolatban különös zavarok mutatkoznak. A pszichológiának, meghatározása szerint, csak az emberi állapotokra van hatása, ezenfelül pedig ahogy ma értik, az egyén képességeinek csak egy nagyon korlátozott zónáját érinti, aki pedig sokkal messzebbre bontakozik ki, mint ahogy azt ennek a tudománynak a szakemberei feltételezik. Valójában az emberi egyén sokkal több és sokkal kevesebb annál, mint amit Nyugaton róla gondolnak: sokkal több annak folytán, hogy lehetőségei testi körülményeit meghatározhatatlanul meghaladják, amelyekre lényegileg mindaz vonatkozik, amit rajta általában tanulmányoznak; de sokkal kevesebb is, mivel messze van attól, hogy teljes és önmagában elégséges lény legyen, csak egy külső megnyilvánulás, az igazi lény által felvett mulandó látszat, akinek a maga változtathatatlan lényegét ez egyáltalán nem befolyásolja.

Hangsúlyozni kell azt a megállapítást, hogy a metafizika területe teljesen kívül esik a jelenségvilágon, mert a modern emberek szokása szerint alig ismerik és csak a jelenségeket kutatják; majdnem kizárólag csak ezek iránt érdeklődnek, amiről egyébként az általuk kifejlesztett kísérleti tudományok tanúskodnak metafizikai járatlanságuk pedig ugyanebből a törekvésből fakad. A metafizikai realizálás tevékenysége során kétségtelenül felléphetnek bizonyos sajátos jelenségek, de teljesen véletlenül: ez inkább kellemetlen eredmény, mert az ilyesmi csak akadály lehet annak útjában, aki itt valami fontos elérésére törekszik. Annak, aki megengedi, hogy ezek a jelenségek megállítsák és eltérítsék útjáról, különösen pedig annak, aki átadja magát a rendkívüli &quot;képességek&quot; tanulmányozásának, annak kevés esélye van arra, hogy a realizálást azon a fokon túl kiterjessze, amit már eltévelyedése előtt elért.

Ez a megjegyzés természetesen maga után vonja a &quot;jóga&quot; fogalmával kapcsolatos néhány téves magyarázat helyesbítését; nem azt állítják néha valóban, hogy. a hinduk ezzel a szóval a rejtett emberi képességek fejlesztését jelölik? Az imént mondottak elégségesek annak bizonyítására, hogy az ilyen meghatározást el kell vetnünk. Valójában a &quot;jóga&quot; szót betűszerint leghívebben az &quot;egyesülés&quot; szóval fordítottuk; eszerint ez pontosan kifejezi a metafizikai realizálás legfőbb célját; a &quot;jógi&quot; pedig legszorosabb értelemben véve kizárólag az, aki ezt a célt elérte. Az is igaz azonban, hogy kiterjesztés révén ugyanezeket a fogalmakat néhány esetben az &quot;egyesülés&quot; előkészítő stádiumaira vonatkoztatják, vagy magukra az egyszerű előkészítő eszközökre, és arra a lényre, aki e fokozatoknak megfelelő állapotokat elérte, vagy aki ezeket az eszközöket alkalmazza, hogy ezeket elérje. Hogyan állíthatja azonban valaki, hogy az eredeti értelmében &quot;egyesülés&quot;-t jelentőszó tulajdonképpen és leegyszerűsítve légzési gyakorlatokat vagy valami ehhez hasonlót jelent? Az ilyen és más, általában a ritmus tudományán alapulónak nevezhető gyakorlatok a metafizikai realizálás szempontjából valóban a leghasználatosabb eszközök közé tartoznak; de az ember ne tekintse célnak a csak esetleges és véletlen eszközt, és ne tekintse egy szó eredeti jelentésének azt, ami csak másodlagos és mellékes jelentés.

A &quot;jóga&quot; eredeti jelentéséről beszélve és kimondva azt, hogy ez a szó lényegileg mindig ugyanazt jelentette, felmerülhetne az a kérdés, amiről eddig még semmit sem mondtunk: vajon miben gyökeredznek azok a hagyományos metafizikai tanítások, amelyekből előadásunk összes tényét kölcsönöztük? A válasz nagyon egyszerű, noha kiválthatja azok ellenvetését, akik mindent történeti szempontból szeretnének nézni: a válasz az, hogy nincs eredete; ezzel azt akarjuk mondani, hogy nincs időbeli meghatározásra lehetőséget adó emberi eredete. Más szavakkal, a hagyomány eredete, feltéve, hogy az eredet szánalt hasonló esetekben még van valami értelme, &quot;nem emberi&quot;, akárcsak magának a metafizikának az eredete. Az ilyen természetű tanítások nem az emberiség történetének valamelyik pillanatában jelentek meg: ennek nehézség nélküli megértését lehetővé kellene tennie egyrészt az &quot;alapállás&quot;-ra tett utalásunknak, másrészt pedig annak, amit minden metafizikai időnkívüli természetéről mondtunk, feltéve, hogy ellentétben néhány elfogulttal megnyugodva elfogadjuk azt, hogy némely esetben a történeti szempont alkalmazhatatlan. A metafizikai igazság örök; éppen ezért mindig voltak lények, akik ezt képesek voltak valóságosan és teljesen megismerni. Csak a külső formák, az esetleges eszközök változhatnak; ennek a változásnak pedig semmi köze nincs ahhoz, amit a modernek &quot;fejlődés&quot;-nek neveznek, ami csak egyszerű alkalmazkodás az ilyen-olyan sajátos körülményekhez, egy nép vagy meghatározott kor sajátos feltételeihez. Ennek eredménye a formák sokfélesége; de a tan alapja semmiképpen sem módosul, azt nem éri sérelem, mint ahogy a lény lényegi egységét és azonosságát sem változtatja meg megnyilvánulási állapotainak sokfélesége.

Eszerint, legalább is elvben és bizonyos mértékig abszolút módon szemlélve a metafizikai megismerés és a realizálás, amit azért foglal magában, hogy valóban egészen az legyen, aminek lennie kell, mindenütt és mindig lehetséges; vajon azonban tulajdonképpen, vagy mondhatnók, hogy gyakorlatilag és bizonyos értelemben viszonylagosan ez bármilyen környezetben és a részletek legcsekélyebb számbavétele nélkül egyformán lehetséges? Fentebb, legalább is ami a realizálást illeti, sokkal kevésbé válaszoltunk igennel; ezt pedig megmagyarázza az a tény, hogy a realizálás kezdetén az esetlegesek síkját kell támpontul venni. Lehetségesek különösen kedvezőtlen körülmények, mint amilyenek a modern nyugati világban uralkodnak, amelyek annyira kedvezőtlenek, hogy ott ilyen munka majdnem teljesen lehetetlen, és hogy a környezet nyújtotta védelem hiányában még megkísérelni is veszélyes lenne, és egy olyan szellemi környezetben, amely csak gáncsolni sőt megsemmisíteni tudja a magukat rábízók törekvéseit. Ezzel szemben az általunk hagyományosnak nevezett civilizációkat olyan módon szervezték, hogy az ember ott olyan hatékony segítséggel találkozhatott, ami szigorúan véve kétségtelenül éppen úgy nem nélkülözhetetlen, mint a külsőleges, de ami nélkül a tényleges eredményeket mindazonáltal nagyon nehéz megtartani. Az elszigetelt emberi egyén erőit meghaladó néhány dolog még akkor is előfordul, ha ez az egyén a szükséges képesítésekkel egyébként rendelkezik; a mai körülmények között senkit sem szeretnénk arra bíztatni, hogy meggondolatlanul belefogjon egy ilyen vállalkozásba; ez pedig most egyenesen vezet következtetésünkhöz.

Kelet és Nyugat között (és itt kizárólag a modern Nyugatról van szó) számunkra a következő a legnagyobb, a valóban egyedül lényeges különbség, mert az összes többi ebből ered: egyrészt a hagyomány megőrzése mindazzal együtt, amit magában foglal; másrészt ugyanennek a hagyománynak az elfelejtése és elvesztése; az egyik oldalon a metafizikai megismerés fenntartása, a másikon tökéletes tudatlanság afelől, ami erre vonatkozik. Vajon hogyan találhatnánk közös mértéket azok között a civilizációk között, amelyek megnyitják elitjük részére azt, amit mi futólag megkíséreltünk áttekinteni, amelyek a legmegfelelőbb eszközöket nyújtják ezen lehetőségek tényleges megvalósításához, és amelyek legalább némelyikünk számára lehetővé teszik ezeknek a maguk teljességében történő megvalósítását, - a hagyományos civilizációk és egy kizárólagos anyagi értelemben fejlett civilizáció között? Ezért hát, hacsak nem vak állást foglalni valamelyik mellett, ki merészelné állítani, hogy az anyagi fölény pótolja a szellemi alsóbbrendűséget? Szellemit mondunk, azonban igazi szellemiséget értve ezalatt, ami nem korlátozódik sem az emberi nemre, sem a természeti rendre, ami lehetővé teszi a tiszta metafizikai megismerést a maga kizárólagos transzcendenciájában. Úgy látom, elég egy pillanatnyi elmélkedés e kérdések fölött, hogy kétség és habozás nélkül megadjuk itt a megfelelő választ.

Nyugat anyagi fölénye vitathatatlan; ezt senki-sem vitatja, de tőle senki sem irigyli. Még tovább kell mennünk: Nyugat ezzel a mértéktelen anyagi fejlődéssel azt kockáztatja, hogy előbb vagy utóbb belepusztul, ha időben nem szedi össze magát és ha esetleg nem veszi komolyan fontolóra a &quot;kezdetekhez való visszatérést&quot;, hogy ezt a bizonyos iszlám ezoterikus iskolákban használt kifejezést alkalmazzuk. Manapság különböző oldalakról sokat szónokolnak &quot;Nyugat védelmé&quot;-ről; szerencsétlenségre azonban úgy tűnik, nem értik meg, hogy ez önmaga ellen történik, különösen hogy Nyugat éppen saját jelenlegi törekvései ellenében szorul védelemre, és ezek a legfontosabbak és legfélelmetesebbek az őt ténylegesen fenyegető összes veszély közül. Jó lenne ott fent egy kicsit alaposabban elmeditálni, és az ember nem nagyon tudná, ki mindenkit hívjon meg, akik még képesek elmélkedni. Ezzel befejezem előadásomat örülve annak, hogy ha nem is sikerült teljesen megértetnem, de legalább megéreztettem valamit abból a keleti szellemiségből, amihez hasonló Nyugaton többé nem található, és ha egy bár tökéletlen vázlatot nyújthattam az igazi metafizikáról, az igazi megismerésről, ami India szent szövegeinek állítása szerint egyedül teljesen valódi, abszolút, végtelen és legfőbb.


JEGYZET
1./ Ezzel a témával foglalkozik e magyar kiadás itt közreadott második tanulmánya. /ford./

[[Kategória:Esszék, tanulmányok]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>A modern világ válsága</title>
    <id>335</id>
    <revision>
      <id>4557</id>
      <timestamp>2006-08-29T08:47:14Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>{{fej}}</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     = René Guénon
| cím        = A Modern Világ Válsága - La crise du Monde moderne
| szakasz    =
| előző      =
| következő  =
| megjegyzés =
}}

== Előszó == 
{| {{50}}
|	Néhány évvel ezelőtt, az Orient et Occident megírása idején úgy gondoltuk, hogy a könyvben tárgyalt problémákat illetően minden, legalábbis az idő tájt esedékes részletről szóltunk. Jóllehet az azóta egymást egyre nagyobb ütemben követő események nem teszik szükségessé egyetlen leírt szavunk megváltoztatását sem, kedvező alkalmat nyújtanak bizonyos kiegészítő magyarázatokra, és azoknak a gondolatmeneteknek a kibontására, amelyek hangsúlyozását az előző alkalommal nem éreztük elengedhetetlennek. E magyarázatok annál elkerülhetetlenebbekké válnak, minél agresszívebb módon látjuk manapság megerősödni azt a felforgatást, amely ellen minduntalan fellépni kívánunk. Ez okból gondosan távol maradva mindenféle vitától, célszerűnek látjuk a dolgok valódi perspektívájukban történő újbóli bemutatását. Vannak ugyanis bizonyos - gyakran kifejezetten elemi szintű - szempontok, amelyek jószerivel annyira idegenek kortársaink döntő többségétől, hogy általános megértetésükhöz újból és újból vissza kell térni rájuk, különböző aspektusaikból mutatva be őket, és ahogy a körülmények engedik bővebben megmagyarázva azokat a pontokat, amelyek előre nem mindig látható módon, nehézségeket okozhatnak.	||	Lorsque nous avons, il y a quelques années, écrit Orient et Occident, nous pensions avoir donné, sur les questions qui faisaient l'objet de ce livre, toutes les indications utiles, pour le moment tout au moins. Depuis lors, les événements sont allés en se précipitant avec une vitesse toujours croissante, et, sans nous faire changer d'ailleurs un seul mot à ce que nous disions alors, ils rendent opportunes certaines précisions complémentaires et nous amènent à développer des points de vue sur lesquels nous n'avions pas cru nécessaire d'insister tout d'abord. Ces précisions s'imposent d'autant plus que nous avons vu s'affirmer de nouveau, en ces derniers temps, et sous une forme assez agressive, quelques-unes des confusions que nous nous sommes déjà attaché précisément à dissiper; tout en nous abstenant soigneusement de nous mêler à aucune polémique, nous avons jugé bon de remettre les choses au point une fois de plus. Il est, dans cet ordre, des considérations, même élémentaires, qui semblent tellement étrangères à l'immense majorité de nos contemporains, que, pour les leur faire comprendre, il ne faut pas se lasser d'y revenir à maintes reprises, en les présentant sous leurs différents aspects, et en expliquant plus complètement, à mesure que les circonstances le permettent, ce qui peut donner lieu à des difficultés qu'il n'était pas toujours possible de prévoir du premier coup.
|- valign=&quot;top&quot; 
|	Mindjárt a kötet címe némi előzetes magyarázatot igényel, hogy jelentése világosan érthető, s ezáltal valamennyi félreértés elkerülhető legyen. Talán senki sem vonja kétségbe ma már egy, a szó legáltalánosabb értelmében vett világválság lehetőségét, ami már önmagában is figyelemreméltó szemléletmódbeli változást jelöl: pusztán a körülmények erejénél fogva bizonyos illúziók kezdenek szertefoszlani, aminek részünkről csak örülhetünk, mert ez legalábbis kedvező tünet és jel, hogy a kortárs mentális korrigálására van még egy, hogy úgy mondjuk, halvány reménysugár a jelenlegi káosz közepette. Összhangban ezzel, nem annyira általános többé az a vég nélküli &quot;haladásba&quot; vetett tévhit, amelyet nem is olyan rég még afféle szent és sérthetetlen dogmaként kezeltek; vannak akik, ha zavarosan és homályosan is, de észlelik, hogy a nyugati civilizáció nem haladhat akármeddig ugyanebbe az irányba, hanem elérkezhet egy pontra, ahol megáll, sőt mi több, ahol mindenestől elmerül egy kataklizmában. De talán ezek a személyek sem látják tisztán a veszély forrását: a kifejezésre juttatott fantasztikus és gyermeteg félelmek messzemenőkig bizonyítják, hogy gondolkozásmódjuk még tele van hibákkal; az mindenesetre már előrelépés, hogy felfogják a veszélyt, még akkor is, ha inkább érzik, mintsem értik ezt; már az is eredmény, ha képesek felfogni, hogy ennek a civilizációnak, amelyre a modernek oly büszkék, a világtörténetben nem jut kitüntetett hely, és hogy ez is ugyanarra a gyászos sorsra fog jutni, mint a többé-kevésbé távoli korokban letűnt összes többi civilizáció, amelyek döntő többsége csak néhány alig felfedezhető és azonosíthatatlan nyomot hagyott hátra.	||	Le titre même du présent volume demande quelques explications que nous devons fournir avant tout, afin que l'on sache bien comment nous l'entendons et qu'il n'y ait à cet égard aucune équivoque. Que l'on puisse parler d'une crise du monde moderne, en prenant ce mot de « crise » dans son acception la plus ordinaire, c'est une chose que beaucoup ne mettent déjà plus en doute, et, à cet égard tout au moins, il s'est produit un changement assez sensible  : sous l'action même des événements, certaines illusions commencent à se dissiper, et nous ne pouvons, pour notre part, que nous en féliciter, car il y a là, malgré tout, un symptôme assez favorable, l'indice d'une possibilité de redressement de la mentalité contemporaine, quelque chose qui apparaît comme une faible lueur au milieu du chaos actuel. C'est ainsi que la croyance à un « progrès » indéfini, qui était tenue naguère encore pour une sorte de dogme intangible et indiscutable, n'est plus aussi généralement admise ; certains entrevoient plus ou moins vaguement, plus ou moins confusément, que la civilisation occidentale, au lieu d'aller toujours en continuant à se développer dans le même sens, pourrait bien arriver un jour à un point d'arrêt, ou même sombrer entièrement dans quelque cataclysme. Peut-être ceux-là ne voient ils pas nettement où est le danger, et les craintes chimériques ou puériles qu'ils manifestent parfois prouvent suffisamment la persistance de bien des erreurs dans leur esprit; mais enfin c'est déjà quelque chose qu'ils se rendent compte qu'il y a un danger, même s'ils le sentent plus qu'ils ne le comprennent vraiment, et qu'ils parviennent à concevoir que cette civilisation dont les modernes sont si infatués n'occupe pas une place privilégiée dans l'histoire du monde, qu'elle peut avoir le même sort que tant d'autres qui ont déjà disparu à des époques plus ou moins lointaines, et dont certaines n'ont laissé derrière elles que des traces infimes, des vestiges à peine perceptibles ou difficilement reconnaissables.
|- valign=&quot;top&quot;
|	Következésképpen, amikor az ember azt mondja, hogy a modern világ egy válság kínjaiban szenved, ezalatt általában azt érti, hogy elért egy kritikus fázisba, vagy másképpen megfogalmazva, egy meglehetősen átfogó változás áll küszöbön, ami azt jelenti, hogy előbb-utóbb elkerülhetetlen irányváltásnak kell következnie: hogy önkéntesen-e vagy sem, hogy hirtelen-e vagy inkább lassanként, vagy hogy katasztrófa által sújtottan, vagy sem, majd elválik. A &quot;válság&quot; szó ezen általános jelentése teljesen legitim és részben egybevág felfogásunkkal, de csak részben, merthogy az általunk felvett álláspont ennél jóval átfogóbb, és mert számunkra az egész modern kor teljes egészében válságperiódus; ez az amiért a könyv címe: »A modern világ válsága«. Mindamellett úgy tűnik a válság közel van forrpontjához, aminek hatására még tovább fokozódik a világ már évszázadok óta tartó, jóllehet a következményekre nézve mindmáig nem ennyire nyilvánvaló abnormalitása. Ugyanez az oka az események egyre nagyobb ütemű egymásra következésének: a világ ilyetén állapota nyilván hosszú ideig fo1ytatódhat, mindazonáltal nem mehet a végtelenségig, sőt, mi több - anélkül, hogy pontos előrejelzést lehetne adni - az embernek az a benyomása, hogy nem tarthat már sokáig.	||	 Donc, si l'on dit que le monde moderne subit une crise, ce que l'on entend par là le plus habituellement, c'est qu'il est parvenu à un point critique, ou, en d'autres termes, qu'une transformation plus ou moins profonde est imminente, qu'un changement d'orientation devra inévitablement se produire à brève échéance, de gré ou de force, d'une façon plus ou moins brusque, avec ou sans catastrophe. Cette acception est parfaitement légitime et correspond bien à une partie de ce que nous pensons nous-même, mais à une partie seulement, car pour nous, et en nous plaçant à un point de vue plus général c'est toute l'époque moderne, dans son ensemble, qui représente pour le monde une période de crise ; il semble d'ailleurs que nous approchions du dénouement, et c'est ce qui rend plus sensible aujourd'hui que jamais le caractère anormal de cet état de choses qui dure depuis quelques siècles, mais dont les conséquences n'avaient pas encore été aussi visibles qu'elles le sont maintenant. C'est aussi pourquoi les événements se déroulent avec cette vitesse accélérée à laquelle nous faisions allusion tout d'abord ; sans doute, cela peut continuer ainsi quelque temps encore, mais non pas indéfiniment; et même, sans être en mesure d'assigner une limite précise, on a l'impression que cela ne peut plus durer très longtemps. 
|- valign=&quot;top&quot;
|	Azonban a &quot;válság&quot; szó további implikációkat is tartalmaz, amelyek még alkalmasabbakká teszik, hogy ezt használjuk arra, amit ki akarunk fejezni: ami etimológiáját illeti, s amelyet a jelenlegi szóhasználatban többnyire szem elől tévesztenek, de amelyre feltétlenül hivatkoznia kell annak, aki vissza akarja adni a szó teljes jelentését és eredeti értékét, nos etimológiája bizonyos fokig az &quot;ítélet&quot; és az &quot;elválasztás&quot; szavakkal teszi rokon értelművé. Bánni legyen is a világ sorsa, minden válságkorszak közvetlenül egy feloldódást előz meg, függetlenül attól, hogy az szerencsés vagy szerencsétlen kimenetelű lesz, vagy hogy a benne való részvétel jónak vagy rossznak ítéltetik-e majd meg; ebben az időszakban lehet tehát ítéletet tartani az elért eredmények felett, mérlegelni az ezek mellett és ellen szóló érveket, bizonyos határig osztályozni az egyes (pozitív illetve negatív) eredményeket, továbbá ekkor lehet látni, hogy végül merre billen majd a mérleg. Nekünk természetesen még nem lehet célunk mindenre kiterjedő értékelést adni: ez túl korai lenne, mivel a válságnak még nincs vége, és azt , hogy mikor és hogyan ér majd véget, előre talán nem is lehet pontosan meghatározni, Az olyan előrejelzésektől, amelyek nem alapozhatóak mindenki számára érthető alapra, és amelyek ezáltal alkalmat adnának a félreértésre - s ily módon az enyhítés helyett csak fokoznák a felfordulást - mindig tartózkodni kell. Mi ezúttal mindössze arra vállalkozhatunk, hogy - egy bizonyos pontig és a rendelkezésünkre álló eszközök révén - a megfelelő embereket hozzásegítsük néhány, már megalapozottnak tűnő következtetés felismeréséhez Ezzel azok számára szeretnénk, nem részletekbe menő, közvetett módon előkészíteni a terepet, akiknek ki kell venni részüket az eljövendő &quot;ítéletből&quot;, amelyet követően új korszak fog beköszönteni az emberiség történetében.	||	Mais, dans le mot même de « crise », d'autres significations sont contenues, qui le rendent encore plus apte à exprimer ce que nous voulons dire : son étymologie, en effet, qu'on perd souvent de vue dans l'usage courant, mais à laquelle il convient de se reporter comme il faut toujours le faire lorsqu'on veut restituer à un terme la plénitude de son sens propre et de sa valeur originelle, son étymologie, disons nous, le fait partiellement synonyme de « jugement&quot; et de « discrimination ». La phase qui peut être dite véritablement «critique», dans n'importe quel ordre de choses, c'est celle qui aboutit immédiatement à une solution favorable ou défavorable, celle où une décision intervient dans un sens ou dans l'autre ; c'est alors, par conséquent, qu'il est possible de porter un jugement sur les résultats acquis, de peser le « pour » et le «contre», en opérant une sorte de classement parmi ces résultats, les uns positifs, les autres négatifs, et de voir ainsi de quel côté la balance penche définitivement. Bien entendu, nous n'avons aucunement la prétention d'établir d'une façon complète une telle discrimination, ce qui serait d'ailleurs prématuré, puisque la crise n'est point encore résolue et qu'il n'est peut-être même pas possible de dire exactement quand et comment elle le sera, d'autant plus qu'il est toujours préférable de s'abstenir de certaines prévisions qui ne sauraient s'appuyer sur des raisons clairement intelligibles à tous, et qui, par suite, risqueraient trop d'être mal interprétées et d'ajouter à la confusion au lieu d'y remédier. Tout ce que nous pouvons nous proposer, c'est donc de contribuer, jusqu'à un certain point et autant que nous le permettront les moyens dont nous disposons, à donner à ceux qui en sont capables la conscience de quelques-uns des résultats qui semblent bien établis dès maintenant, et à préparer ainsi, ne fût ce que d'une manière très partielle et assez indirecte, les éléments qui devront servir par la suite au futur « jugement», à partir duquel s'ouvrira une nouvelle période de l'histoire de l'humanité terrestre. 
|- valign=&quot;top&quot;
|	Az imént használt kifejezések némelyike nyilván néhány olyan eszmére emlékeztet majd, mint az Utolsó Ítélet vagy a &quot;világ vége&quot;, és tulajdonképpen nem helytelenül; az azonban, hogy ezeket szó szerint vagy szimbolikusan, vagy mindkétféleképpen értjük - tudniillik a két koncepció valójában egyáltalán nem zárja ki egymást -, jelenleg mellékes; sem a hely, sem az idő nem alkalmas e pont bővebb tárgyalására. Mindenesetre az eredmények fent említett két szempontú mérlegelése, ezek pozitívumokra és negatívumokra való felosztása, joggal emlékeztethet a &quot;választottak&quot; és az &quot;átkozottak&quot; két csoportra való osztására, és a továbbiakban ezek végleges idesorolására. Még ha ez csak analógia is, az embernek be kell látnia, hogy érvényes, mélyen megalapozott és összhangban van mondandónk lényegével, s így e pont további magyarázatot érdemel.	||	Quelques-unes des expressions que nous venons d'employer évoqueront sans doute, dans l'esprit de certains, l'idée de ce qu'on appelle le « jugement dernier », et, à vrai dire, ce ne sera pas à tort; qu'on l'entende d'ailleurs littéralement ou symboliquement, ou des deux façons à la fois, car elles ne s'excluent nullement en réalité, peu importe ici, et ce n'est pas le lieu ni le moment de nous expliquer entièrement sur ce point. En tout cas, cette mise en balance du « pour » et du « contre », cette discrimination des résultats positifs et négatifs, dont nous parlions tout à l'heure, peuvent assurément faire songer à la répartition des « élus » et des «damnés » en deux groupes immuablement fixés désormais; même s'il n'y a là qu'une analogie, il faut reconnaître que c'est du moins une analogie valable et bien fondée, en conformité avec la nature même des choses ; et ceci appelle encore quelques explications. 
|- valign=&quot;top&quot;
|	Nyilván nem véletlen, hogy manapság annyi embert kísért a &quot;világvége&quot; rémképe. Mindez bizonyos szempontból sajnálatos, mivel az extravaganciák, amelyekre e képzet - ha félreértik - sarkallhat, és a különböző körökből előszivárgó messiásőrületek mindegyike korunk súlyos szellemi válságának egy-egy megnyilvánulása, amelyek, hogy mennyire fokozzák a globális válságot, aligha lehet meghatározni. Ugyanakkor azonban a &quot;világvége&quot; lidércnyomása tény, amelyet nem lehet szándékosan figyelmen kívül hagyni. E problémához való leglaposabb mentális hozzáállás nyilván ennek minden további vizsgálat nélküli, egyszerű tévedésként vagy jelentőség nélküli fantáziálásként való elutasítása. De fontoljuk csak meg, hogy még ha a &quot;világvégével&quot; kapcsolatos különböző vulgáris eszmefuttatások történetesen tévedések is, akkor is érdemes - természetesen a kritika fenntartása mellett - utánanézni létrejöttük okainak, és felkutatni a talán deformált, mindazonáltal mégiscsak felfedezhető igazságot, mert - mivel a tévedés mindent egybevetve puszta negatív létmód - tökéletes tévedés egyszerűen nem létezik, s ezért mint kifejezés értelmeden. Ha a problémát így szemléljük, könnyedén láthatóvá válik, hogy a &quot;világvége&quot; képzetének elferdülése illetve elhomályosodása szoros kapcsolatban áll 'azzal az általános szellemi-lelki elsötétedéssel, amelyben jelenleg élünk: a valóban közeli vég irányítatlanul, csak mint homályos előérzet munkál kortársaink képzeletében, és így teljesen természetesen kelt vad és főként masszívan materiális mentális képzeteket, amelyek kifacsarodottságukban külsőleg azoknak az extravaganciáknak az alakjába bújnak, amelyekre utaltunk. E magyarázat persze nem mentség az efféle hóbortokra; még ha tehát azok, akik hajlamosak ezekre - egy olyan lelki állapot révén, amelyért közvetlenül nem tehetők felelőssé - fel is menthetőek, ez magára a tévedésre sohasem lehet mentség. Ami minket illet, azzal aligha vagyunk vádolhatóak, hogy inkább szemet hunyunk a jelenkori világ &quot;álvallásos&quot; megnyilvánulásai, mint általában a modern tévedések fölött. Nagyon is jól tudjuk, hogy vannak olyanok, akik hajlamosak szemünkre vetni az intoleranciát, az azonban, amit itt elmondunk, remélhetőleg még számukra is elegendő lesz, hogy. jobban megértsék hozzáállásunkat ezekhez az ügyekhez, azt a hozzáállást, amely minden körülmények között tarja magát a számunkra egyetlen mérvadó állásponthoz, a részrehajlatlan és pártatlan igazsághoz.	||	Ce n'est certes pas par hasard que tant d'esprits sont aujourd'hui hantés par l'idée de la «fin du monde» ; on peut le regretter à certains égards, car les extravagances auxquelles donne lieu cette idée mal comprise, les divagations « messianiques » qui en sont la conséquence en divers milieux, toutes ces manifestations issues du déséquilibre mental de notre époque, ne font qu'aggraver encore ce même déséquilibre dans des proportions qui ne sont pas absolument négligeables ; mais enfin il n'en est pas moins certain qu'il y a là un fait dont on ne peut se dispenser de tenir compte. L'attitude la plus commode, quand on constate des choses de ce genre, est assurément celle qui consiste à les écarter purement et simplement sans plus d'examen, à les traiter comme des erreurs ou des rêveries sans importance ; nous pensons pourtant que, même si ce sont en effet des erreurs, il vaut mieux, tout en les dénonçant comme telles, rechercher les raisons qui les ont provoquées et la part de vérité plus ou moins déformée qui peut s'y trouver contenue malgré tout, car, l'erreur n'ayant en somme qu'un mode d'existence purement négatif; l'erreur absolue ne peut se rencontrer nulle part e n'est qu'un mot vide de sens. Si l'on considère les choses d cette façon, on s'aperçoit sans peine que cette préoccupation de la « fin du monde » est étroitement liée à l'état de malais général dans lequel nous vivons présentement : le pressentiment obscur de quelque chose qui est effectivement pré de finir, agissant sans contrôle sur certaines imaginations y produit tout naturellement des représentations désordonnées, et le plus souvent grossièrement matérialisées, qu: à leur tour, se traduisent extérieurement par les extravagance auxquelles nous venons de faire allusion. Cette explication; n'est d'ailleurs pas une excuse en faveur de celles-ci; ou d moins, si l'on peut excuser ceux qui tombent involontairement dans l'erreur, parce qu'ils y sont prédisposés par un état mental dont ils ne sont pas responsables, ce ne saurait jamais être une raison pour excuser l'erreur elle-même. Du reste en ce qui nous concerne, on ne pourra sûrement pas nous reprocher une indulgence excessive à l'égard des manifestations « pseudo-religieuses » du monde contemporain, non plus que de toutes les erreurs modernes en général; nous savons même que certains seraient plutôt tentés de nous faire le reproche contraire, et peut-être ce que nous disons ici leur fera t il mieux comprendre comment nous envisageons ces choses, nous efforçant de nous placer toujours au set point de vue qui nous importe, celui de la vérité impartiale et désintéressée. 
|- valign=&quot;top&quot;
|	Ez azonban a tárgyalt problémának csak egy része: a &quot;világvége&quot; eszmének és kísérő megnyilvánulásainak puszta pszichológiai magyarázata - azzal együtt, hogy saját szintjén igazolt lehet - sohasem teljesen kielégítő. A pszichológiai magyarázattal való megelégedéssel egy olyan modern illúziónak hódolnánk, amelynek elítélésére eddig minden kedvező alkalmat megragadtunk. Mint említettük, számos olyan ember van, aki homályosan érzi ugyan, hogy valami a végéhez közeledik, annak a változásnak azonban nem képes pofosan meghatározni a természetét és méreteit, amelynek elébe néz Képtelenség tagadni, hogy ez az előérzet - még akkor is, ha homályos és tévértelmezéseknek, képzelettorzulásoknak alávetett - valóságos alapokon nyugszik, mert bármilyen is legyen a közelgő vég természete, a válság, amelynek szükségképpen e végbe kell konkludálnia, eléggé nyilvánvaló, s azokban az egyérte1mű, könnyedén észrevehető jelekben sincs hiány, amelyek mind ugyanarra a végkifejletre mutatnak. Ez a vég nyilvánvalóan nem abban az átfogó értelemben a &quot;világvége&quot;, amelyben sokan szeretik értelmezni, hanem egy bizonyos világnak a vége: és ha a nyugati civilizáció jelenlegi formája az, aminek közeleg a vége, akkor már érthető, hogy annak, aki hozzászokott, hogy ezen túl ne lásson semmit, s aki számára minden további nélkül ez a civilizáció, arra a meggyőződésre kell jutnia, hogy ezzel együtt minden véget fog érni, s hogy ennek megsemmisülése tényleg a &quot;világvége&quot; lesz.	||	Ce n'est pas tout : une explication simplement «psychologique» de l'idée de la « fin du monde » et de ses manifestations actuelles, si juste qu'elle soit dans son ordre, ne saura: passer à nos yeux pour pleinement suffisante ; s'en tenir 1a ce serait se laisser influencer par une de ces illusions modernes contre lesquelles nous nous élevons précisément en toute occasion. Certains, disions-nous, sentent confusément la fin imminente de quelque chose dont ils ne peuvent défini exactement la nature et la portée ; il faut admettre qu'ils ont là une perception très réelle, quoique vague et sujette à d fausses interprétations ou à des déformations imaginatives puisque, quelle que soit cette fin, la crise qui doit forcément y aboutir est assez apparente, et qu'une multitude de signe non équivoques et faciles à constater conduisent tous d'une façon concordante â la même conclusion. Cette fin n'est sans doute pas la « fin du monde », au sens total où certains veulent l'entendre, mais elle est tout au moins la fin d'un monde; et, si ce qui doit finir est la civilisation occidentale sous sa forme actuelle, il est compréhensible que ceux qui se sont habitués à ne rien voir en dehors d'elle, à la considérer comme « la civilisation » sans épithète, croient facilement que tout finira avec elle, et que, si elle vient à disparaître, ce sera véritablement la « fin du monde ». 
|- valign=&quot;top&quot;
|	Ezután, hogy a problémát valódi arányaira szűkítsük, elmondható, hogy valójában egy világ végének, úgyszólván egy adott korszak, egy történelmi ciklus végének közeledtét látjuk, s ez a tradicionális doktrínák összes idevágó tanítása szerint egybeeshet egy kozmikus ciklus végével is. Számos hasonló esemény történt már a múltban, és a jövőben nyilván lesinek még továbbiak is; ám ezek az események különböző horderejűek, aszerint, hogy rövidebb vagy hosszabb periódusoknak vetnek-e véget, és hogy az egész emberiséget, vagy pusztán ennek egyik vagy másik alkotórészét, néhány meghatározott fajt vagy népet érintenek-e. Azonban, minden valószínűség szerint, a világ jelenlegi állapotában bekövetkező változás méretei rendkívüliek lesznek, és bármilyen formát is öltsön - s ennek meghatározására ezúttal nem fogunk kísérletet tenni - többé-kevésbé az egész világra kihatással lesz. Bármi történjék is, az ilyen eseményeket irányító törvények analogikusan vonatkoztathatóak különböző szintekre, úgyhogy ami igaz &quot;a világ végére&quot; a szó elképzelhető legteljesebb értelmében (általában itt csak a földi világra szoktak gondolni), az proporcionálisan kisebb skálán számos más, a szó jóval szűkebb értelmében vett világra is érvényes.	||	Nous dirons donc, pour ramener les choses à leurs justes proportions, qu'il semble bien que nous approchions réellement de la fin d'un monde, c'est-à-dire de la fin d'une époque ou d'un cycle historique, qui peut d'ailleurs être en correspondance avec un cycle cosmique, suivant ce qu'enseignent à cet égard toutes les doctrines traditionnelles. Il y a déjà eu dans le passé bien des événements de ce genre, et sans doute y en aura t’il encore d'autres dans l'avenir; événements d'importance inégale, du reste, selon qu'ils terminent des périodes plus ou moins étendues et qu'ils concernent, soit tout l'ensemble de l'humanité terrestre, soit seulement l'une ou l'autre de ses portions, une race ou un peuple déterminé. Il est à supposer, dans l'état présent du monde, que le changement qui interviendra aura une portée très générale, et que, quelle que soit la forme qu'il revêtira, et que nous n'entendons point chercher à définir, il affectera plus ou moins la terre tout entière. En tout cas, les lois qui régissent de tels événements sont applicables analogiquement à tous les degrés; aussi ce qui est dit de la « fin du monde », en un sens aussi complet qu'il est possible de la concevoir, et qui d'ailleurs ne se rapporte d'ordinaire qu'au monde terrestre, est-il encore vrai, toutes proportions gardées, lorsqu'il s'agit simplement de la fin d'un monde quelconque, entendue en un sens beaucoup plus restreint. 
|- valign=&quot;top&quot;
|	Ezeknek az előzetes megjegyzéseknek könnyebbé kell tenniük a továbbiakban vizsgált problémák megértését. Más műveinkben többször is volt alkalmunk a &quot;ciklustörvényekre&quot; utalni; ezeket igen nehéz lenne teljességükben kifejteni egy, a nyugati gondolkozásmód számára könnyedén felfogható módon; ennek ellenére a ciklustörvényeket (legalábbis nagy vonalakban) mindenkinek ismernie kell ahhoz, hogy helyesen ítélhesse meg a jelenlegi korszak valódi karakterét, és hogy láthassa a kor pontos helyét a világtörténetben. Ezért művünket annak megállapításával kezdjük, hogy korunk jellegzetes vonásai pontosan azok, amelyeket a tradicionális doktrínák a korunknak megfelelő ciklikus periódussal kapcsolatban kezdettől fogva jeleztek. Ennek megfelelően, világossá fogjuk tenni, hogy az, ami egy bizonyos szempontból rendnélküliség és felfordulás, az ugyanakkor egy hatalmasabb rend szükségszerű eleme, és elkerülhetetlen következménye azoknak a törvényeknek, amelyek minden megnyilvánulás kibontakozását irányítják. Szabad legyen azonban határozattan kimondani, hogy ez nem ad okot rá, hogy az ember belenyugodjon a pillanatnyilag eluralkodni látszó rendnélküliségbe, vagy hogy passzívan behódoljon a sötétségnek, mert ha ezt kellene tenni, akkor biztosíthatunk mindenkit, hogy mi is csendben maradnánk. Ellenkezőleg, jó okunk van a végsőkig törekedni a &quot;sötét korból&quot; való kiút előkészítésére, mert számos jel mutatja már, hogy nincs messze, sőt mindenki számára küszöbön áll e periódus vége. Ez is egy része az események előre kijelölt rendjének, minthogy minden egyensúly két ellentétes tendencia egyidejű akciójának a gyümölcse; ha az egyik vagy a másik akció teljesen megszűnne, az egyensúlyt visszaállítani többé sohasem lehetne, és maga a világ teljes egészében eltűnne. Ez a feltevés azonban nem valósulhat meg, mert egy ellentét egyik tagjának sincs a másik nélkül értelme; ily módon aztán az ember minden látszat ellenére is biztos lehet benne, hogy minden részleges és ideiglenes egyensúlytalanság hozzájárul végül a totális egyensúly tökéletes megvalósulásához.	||	Ces observations préliminaires aideront grandement à comprendre les considérations qui vont suivre; nous avons déjà eu l'occasion, dans d'autres ouvrages, de faire assez souvent allusion aux « lois cycliques » ; il serait d'ailleurs peut-être difficile de faire de ces lois un exposé complet sous une forme aisément accessible aux esprits occidentaux, mais du moins est il nécessaire d'avoir quelques données sur ce sujet si l'on veut se faire une idée vraie de ce qu'est l'époque actuelle et de ce qu'elle représente exactement dans l'ensemble de l'histoire du monde. C'est pourquoi nous commencerons par montrer que les caractères de cette époque sont bien réellement ceux que les doctrines traditionnelles ont indiqués de tout temps pour la période cyclique à laquelle elle correspond; et ce sera aussi montrer que ce qui est anomalie et désordre à un certain point de vue est pourtant un élément nécessaire d'un ordre plus vaste, une conséquence inévitable des lois qui régissent le développement de toute manifestation. Du reste, disons le tout de suite, ce n'est pas là une raison pour se contenter de subir passivement le trouble et l'obscurité qui semble momentanément triompher, car, s'il en était ainsi, nous n'aurions qu'à garder le silence; c'en est une, au contraire, pour travailler, autant qu'on le peut, à préparer la sortie de cet « âge sombre » dont bien des indices permettent déjà d'entrevoir la fin plus ou moins prochaine, sinon tout à fait imminente. Cela aussi est dans l'ordre, car l'équilibre est le résultat de l'action simultanée de deux tendances opposées ; si l'une ou l'autre pouvait entièrement cesser d'agir, l'équilibre ne se retrouverait plus jamais, et le monde même s'évanouirait ; mais cette supposition est irréalisable, car les deux termes d'une opposition n'ont de sens que l'un par l'autre, et, quelles que soient les apparences, on peut être sûr que tous les déséquilibres partiels et transitoires concourent finalement à la réalisation de l'équilibre total. 
|}

==A Sötét Kor==

{| {{50}}
|	Azt tanítja a hindu doktrína, hogy egy emberi világciklus, az úgynevezett Manvantara négy fő korszakra oszlik, megannyi állapotot jelölve ki így, amelyek során a primordiális spiritualitás fokozatosan, egyre jobban és jobban elhomályosodottá válik; pontosan megegyeznek ezek azokkal a világkorszakokkal, amelyeket Nyugat ókori tradíciói Arany-, Ezüst-, Bronz- és Vaskornak neveztek. A mi világunk, most már több mint hatezer éve, a negyedik világkorban, az úgynevezett Kali-Yugában, a Sötétség Korszakában jár, abban a korban, amelynek kezdete jóval túl van a &quot;klasszikus&quot; történelem számára valamilyen értelemben is ismert legkorábbi korszakok határán.{{ref|a}}  Ettől az időponttól kezdve az egykor minden ember számára könnyedén elérhető igazságok egyre rejtettebbekké, megközelíthetetlenebbekké válnak; fokozatosan egyre kevesebben ismerik azokat, s bár az előbbi korszakokban még élő &quot;emberfeletti&quot; bölcsesség kincse sohasem veszhet el, mégis egyre áthatolhatatlanabb fátyolba burkolózik, elrejtőzve, s rendkívül nehezen felfedezhetővé válva az ember számára. Pontosan ez az oka annak, hogy különböző szimbolikus megfogalmazásokban mindenütt ugyanannak a - legalábbis minden látszat szerint - elveszett &quot;valaminek&quot; a témájával találkozunk; eme elveszettség azonban csak a külső világra vonatkozik, ezért akik valódi tudásra törekednek, újra meg kell találniuk azt, ami elveszett. Ugyanakkor azt is megállapították, hogy ami ily módon elveszett az a ciklus végénél - amely a dolgok összességét egymáshoz kötő folytonosság révén egyben egy új ciklus kezdete is lesz - újra meg fog jelenni.		||	La doctrine hindoue enseigne que la durée d'un cycle humain, auquel elle donne le nom de Manvantara, se divise en quatre âges, qui marquent autant de phases d'un obscurcissement graduel de la spiritualité primordiale; ces sont ces mêmes périodes que les traditions de l'antiquité occidentale, de leur côté, désignaient comme les âges d'or, d'argent, d'airain et de fer. Nous sommes présentement dans le quatrième âge, le Kali- Yuga ou « âge sombre », et nous y sommes, dit-on, depuis déjà plus de six mille ans, c'est-àdire depuis une époque bien antérieure à toutes celles qui sont connues de l'histoire « classique ». Depuis lors, les vérités qui étaient autrefois accessibles à tous les hommes sont devenus de plus en plus cachées et difficiles à atteindre; ceux qui les possèdent sont de moins en moins nombreux, et, si le trésor de la sagesse « non humaine », antérieure à tous les âges, ne peut jamais se perdre, il s'enveloppe de voiles de plus en plus impénétrables, qui le dissimulent aux regards et sous lesquels il est extrêmement difficile de le découvrir. C'est pourquoi il est partout question, sous des symboles divers, de quelque chose qui a été perdu, en apparence tout au moins et par rapport au monde extérieur, et que doivent retrouver ceux qui aspirent à la véritable connaissance ; mais il est dit aussi que ce qui est ainsi caché redeviendra visible à la fin de ce cycle, qui sera en même temps, en vertu de la continuité qui relie toutes choses entre elles, le commencement d'un cycle nouveau Mais, demandera t on sans doute, pourquoi le développement cyclique doit il s'accomplir ainsi, dans un sens descendant, en allant du supérieur à l'inférieur, ce qui, comme on le remarquera sans peine, est la négation même de l'idée de « progrès » telle que les modernes l'entendent ? 
|- valign=&quot;top&quot;
|	Nyilván felvetődik a kérdés, hogy a ciklusok kibontakozásának miért ilyen módon, egy a magasabbtól az alacsonyabb rendű felé tartó alászálló mozgásban kell érvényesülnie, egy olyan folyamatban, amely láthatólag, a modern fejlődéselmélettel tökéletesen ellentétes. Valójában arról van szó, hogy bármely megnyilvánulás kibontakozása szükségszerűen egy fokozatosan gyorsuló mozgást rejt magában, ily módon távolodva saját princípiumától, amelyből kiindult; elindulva tehát a legmagasabb pontról, szükségképpen alászálló tendenciájú lesz e mozgás, és - a nehéz testekéhez hasonlóan - mozgási sebessége mindaddig növekedni fog, amíg el nem ér egy pontot, ahol aztán megáll. Maga az alászállás - a princípium tisztán spirituális kifejeződéséhez képest - egyre fokozódó materializálódásként írható le; kifejeződésről beszéltünk, s nem magáról a princípiumról, mert ez utóbbi túl van minden szembenálláson, s így helytelen lenne egy olyan kifejezéskörnyezetben említeni, amely valamiféle szembenállás látszatát keltheti. Mi több, az olyan szavak, mint a &quot;spirituális&quot;, vagy a &quot;materiális&quot;, amelyeket a nyugati terminológiából a könnyebb érthetőség végett vettünk kölcsön, számunkra pusztán szimbolikus érvénnyel bírnak; csak azzal a feltétellel alkalmazhatóak a szóban forgó kérdésben, ha kiiktatjuk a modern filozófia által ezekre aggatott speciális értelmezésüket, ugyanis a modern filozófusok &quot;spiritualizmusa&quot; és &quot;materializmusa&quot; szemünkben csak két komplementer forma, amelyek mindegyike magában rejti a másikat, s egyformán elhanyagolhatóak annak a számára, aki túl óhajt jutni ezeken a korlátolt és esetleges szempontokon. Mindazonáltal miután nem tisztán metafizikai az, amiről itt szólni kívánunk, ha a félreértések elkerülése végett minden óvintézkedést megteszünk, és ha az esszenciális princípiumokat egy pillanatra sem tévesztjük szem elől, elfogadhatjuk azoknak a kifejezéseknek a használatát, amelyek bár pontatlanok, mégis amennyiben nem járnak értelemzavaró torzításokkal, bizonyos problémák tisztázását megkönnyíthetik.		||	C'est que le développement de toute manifestation implique nécessairement un éloignement de plus en plus grand du principe dont elle procède; partant du point le plus haut, elle tend forcément vers le bas, et, comme les corps pesants, elle y tend avec une vitesse sans cesse croissante, jusqu'à ce qu'elle rencontre enfin un point d'arrêt. Cette chute pourrait être caractérisée comme une matérialisation progressive, car l'expression du principe est pure spiritualité; nous disons l'expression, et non le principe même, car celui-ci ne peut être désigné par aucun des termes qui semblent indiquer une opposition quelconque, étant au delà de toutes les oppositions. D'ailleurs, des mots comme ceux d' «esprit» et de «matière », que nous empruntons ici pour plus de commodité au langage occidental, n'ont guère pour nous qu'une valeur symbolique; ils ne peuvent, en tout cas, convenir vraiment à ce dont il s'agit qu'à la condition d'en écarter les interprétations spéciales qu'en donne la philosophie moderne, dont « spiritualisme» et «matérialisme» ne sont, à nos yeux, que deux formes complémentaires qui s'impliquent l'une l'autre et qui sont pareillement négligeables pour qui veut s'élever au-dessus de ces points de vue contingents. Mais d'ailleurs ce n'est pas de métaphysique pure que nous nous proposons de traiter ici, et c'est pourquoi, sans jamais perdre de vue les principes essentiels, nous pouvons, tout en prenant les précautions indispensables pour éviter toute équivoque, nous permettre l'usage de termes qui, bien qu'inadéquats, paraissent susceptibles de rendre les choses plus facilement compréhensibles, dans la mesure où cela peut se faire sans toutefois les dénaturer.
|- valign=&quot;top&quot;
|	Amit a megnyilvánulás kibontakozásáról az imént elmondtunk, globálisan szemlélve helyes, egyszersmind azonban túlegyszerűsített és merev, amennyiben egyenes vonal mentén, kizárólag egyirányban, mindennemű oszcilláció nélkül végbemenő kibontakozást sejtet; az igazság valójában jóval összetettebb. Mint már elmondtuk, tulajdonképpen két ellentétes, egy alászálló és egy felemelkedő, vagy másként kifejezve, egy centrifugális és egy centripetális tendenciát kell nyomon követnünk mindenben; az egyik vagy a másik tendencia eluralkodása eredményezi a megnyilvánulás két komplementer fázisát, a princípiumtól való elindulást és az oda való visszatérést, amelyeket szimbolikusan gyakran a szívveréshez vagy a légzés két szakaszához hasonlítottak. Noha e két fázist többnyire egymásra következőként írják le, a nekik megfelelő két tendenciát valójában mindig egyidejűleg, jóllehet különböző arányban érvényesülőként kell elképzelni; és megtörténhet olykor, mégpedig azokban a pillanatokban, amikor a leszálló tendencia a kibontakozási világfolyamaton már teljesen eluralkodni látszik, hogy az ellentétes tendencia megerősítése, s ezáltal egy legalábbis viszonylagos, a pillanat feltételei által engedélyezett egyensúly helyreállítása végett egy különleges akció avatkozik be; mindez részleges újrarendeződést eredményez, amely érezhetően mérsékli, sőt, mi több, ideiglenesen meg is állíthatja a zuhanást.{{ref|1}}  		||	Ce que nous venons de dire du développement de la manifestation présente une vue qui, pour être exacte dans l'ensemble, est cependant trop simplifiée et schématique, en ce qu'elle peut faire penser que ce développement s'effectue en ligne droite, selon un sens unique et sans oscillations d'aucune sorte; la réalité est bien autrement complexe. En effet, il y a lieu d'envisager en toutes choses, comme nous l'indiquions déjà précédemment, deux tendances opposées, l'une descendante et l'autre ascendante, ou, si l'on veut se servir d'un autre mode de représentation, l'une centrifuge et l'autre centripète et de la prédominance de l'une ou de l'autre procèdent deux phases complémentaires de la manifestation, l'une d'éloignement du principe, l'autre de retour vers le principe, qui sont souvent comparées symboliquement aux mouvements du coeur ou aux deux phases de la respiration. Bien que ces deux phases soient d'ordinaire décrites comme successives, il faut concevoir que, en réalité, les deux tendances auxquelles elles correspondent agissent toujours simultanément, quoique dans des proportions diverses ; et il arrive parfois, à certains moments critiques où la tendance descendante semble sur le point de l'emporter définitivement dans la marche générale du monde, qu'une action spéciale intervient pour renforcer la tendance contraire, de façon à rétablir un certain équilibre au moins relatif, tel que peuvent le comporter les conditions du moment, et à opérer ainsi un redressement partiel, par lequel le mouvement de chute peut sembler arrêté ou neutralisé temporairement .
|- valign=&quot;top&quot;
|	Egészen nyilvánvaló, hogy azok a tradicionális adalékok, amelyeket alább csak egészen szerény módon körvonalazhatunk, olyan sokkal nagyobb szabású, jóval megalapozottabb koncepciók előtt nyitják meg az utat, amelyek teljesen különböznek az összes olyan &quot;történelemfilozófiai&quot; eszmefuttatástól, amelyekben a modernek tetszelegnek. De nincs szándékunkban ezúttal a jelenlegi világciklus eredetéig, sőt még a Kali-Yuga kezdetéig sem visszamenni; legalábbis közvetlenül, csak egy jóval határoltabb időszakkal, nevezetesen a Kali-Yuga utolsó fázisaival fogunk foglalkozni. Valójában mindegyik említett nagy korszakba bele lehet menni mélyebben és meg lehet különböztetni bennük számos alidőszakot képező másodlagos fázist; és miután a maga módján minden rész megfelel az egésznek, ezek az időszakok sokkal kisebb skálán az őket felölelő nagy ciklus átlagmenetét reprodukálják; de azoknak a módszereknek a teljeskörű végigkövetése, amelyek révén e törvény a különböző egyedi esetekre alkalmazható lenne, ismételten messze túlmutatna a jelen tanulmány számára kijelölt kereteken. Mindössze egy-két olyan különösen kritikus korszak említésével fogjuk zárni a bevezető megjegyzéseket, amelyeket az emberiség a legutóbbi időkben élt át, vagyis amelyek a közönséges vagy &quot;profán&quot; történetírás számára tulajdonképpen az egyedüli elérhető, általában &quot;történelemnek&quot; nevezett időszakon belüliek; ez pedig közvetlenül tanulmányunk valódi tárgyához vezet majd, ugyanis e kritikus korszakok között a legutolsó nem más, mint amit egyöntetűen modern időkként emlegetnek.		||	 Il est facile de comprendre que ces données traditionnelles, dont nous devons nous borner ici à esquisser un aperçu très sommaire, rendent possibles des conceptions bien différentes de tous les essais de « philosophie de l'histoire » auxquels se livrent les modernes, et bien autrement vastes et profondes. Mais nous ne songeons point, pour le moment, à remonter aux origines du cycle présent, ni même plus simplement aux débuts de Kali-Yuga ; nos intentions ne se rapportent, d'une façon directe tout au moins, qu'à un domaine beaucoup plus limité, aux dernières phases de ce même Kali-Yuga. On peut en effet, à l'intérieur de chacune des grandes périodes dont nous avons parlé, distinguer encore différentes phases secondaires, qui en constituent autant de subdivisions ; et, chaque partie étant en quelque façon analogue au tout, ces subdivisions reproduisent pour ainsi dire, sur une échelle plus réduite, la marche générale du grand cycle dans lequel elles s'intègrent; mais, là encore, une recherche complète des modalités d'application de cette loi aux divers cas particuliers nous entraînerait bien au-delà du cadre que nous nous sommes tracé pour cette étude. Nous mentionnerons seulement, pour terminer ces considérations préliminaires, quelques-unes; des dernières époques particulièrement critiques qu'a traversées l'humanité, celles qui rentrent dans la période que l'on a coutume d'appeler « historique », parce qu'elle est effectivement la seule qui soit vraiment accessible à l'histoire ordinaire ou « profane » ; et cela nous conduira tout naturellement à ce qui doit faire l'objet propre de notre étude, puisque la dernière de ces époques critiques n'est autre que celle qu: constitue ce qu'on nomme les temps modernes.
|- valign=&quot;top&quot;
|	Különös tény, de aminek mintha sohasem szenteltek volna megfelelő figyelmet, hogy a fenti értelemben vett szigorúan &quot;történelmi&quot; időszak csak keresztény időszámítás előtti VI. századig nyúlik vissza; és mintha itt egy olyan határ lenne az időben, amelyet a közönséges kutatás rendelkezésére álló vizsgálati módszerek segítségével legyőzni lehetetlen. Valójában csak ettől az időponttól kezdve létezik precíz és megbízható kronológia, míg ellenben minden előzetesen történtről rendszerint csak homályos megközelítések nyerhetőek, és egy-egy esemény feltételezett időpontja egymáshoz képest gyakran évszázados eltéréseket mutat. Ez még azoknak az országoknak a kapcsán is megfigyelhető, amelyek - mint például Egyiptom - történetéről nemcsak néhány szórványos nyom maradt fenn; de talán még meglepőbb egy olyan kiváltságos és kivételes esetben, mint amilyen például Kína, amely ennél sokkal régebbi korokról őriz csillagászati megfigyelések révén dátumozott évkönyveket, amelyeknek bár e korok kapcsán minden értetlenkedést ki kellene zárniuk, a modernek mégis &quot;legendásokként&quot; kezelik őket, mintha csak itt nem olyan területre léptek volna, ahol aztán végképp semmi okuk sincs magabiztosságra, arra, aminek megszerzését ráadásul lehetetlenné is teszik a maguk számára. Az úgynevezett &quot;klasszikus&quot; antikvitás ily módon egy nagyon is relatív antikvitás, ami valójában sokkal közelebb áll a modern időkhöz, mint a valódi antikvitáshoz, mivel még annak a Kali-Yugának a közepéig sem vezethető vissza, {{ref|b}}  amelynek időtartama a hindu doktrína szerint mindössze egytized része a Manvantara egészének; ez pedig elegendő annak jelzésére, mennyire van joguk a moderneknek arra, hogy történelmi tudásuk széles látókörűségével kérkedjenek.		||	Il est un fait assez étrange, qu'on semble n'avoir jamais remarqué comme il mérite de l'être : c'est que la période proprement «historique », au sens que nous venons d'indiquer; remonte exactement au vie siècle avant l'ère chrétienne, comme s'il y avait là, dans le temps, une barrière qu'il n'est pas possible de franchir à l'aide des moyens d'investigation dont disposent les chercheurs ordinaires. A partir de cette époque, en effet, on possède partout une chronologie assez précise et bien établie ; pour tout ce qu: est antérieur, au contraire, on n'obtient en général qu'une très vague approximation, et les dates proposées pour les mêmes événements varient souvent de plusieurs siècles. Même pour les pays où l'on a plus que de simples vestiges épars, comme l'Égypte par exemple, cela est très frappant; et ce qui est peut-être plus étonnant encore, c'est que, dans un cas exceptionnel et privilégié comme celui de la Chine, qui possède, pour des époques bien plus éloignées, des annales datées au moyen d'observations astronomiques qui ne devraient laisser de place à aucun doute, les modernes n'en qualifient pas moins ces époques de « légendaires », comme s'il y avait là un domaine où ils ne se reconnaissent le droit à aucune certitude et où ils s'interdisent eux-mêmes d'en obtenir. L'antiquité dite « classique » n'est donc, à vrai dire, qu'une antiquité toute relative, et même beaucoup plus proche des temps modernes que de la véritable antiquité, puisqu'elle ne remonte même pas à la moitié du Kali-Yuga, dont la durée n'est elle-même, suivant la doctrine hindoue, que la dixième partie de celle du Manvantara; et l'on pourra suffisamment juger par là jusqu'à quel point les modernes ont raison d'être fiers de l'étendue de leurs connaissances historiques !
|- valign=&quot;top&quot;
|	Nyilván azt válaszolva próbálják majd igazolni magukat, hogy mindezek csak &quot;legendás&quot; időszakok voltak, s ezért figyelmen kívül hagyhatók; egy efféle érv azonban pusztán beismerése a tudatlanságnak és az éretlenségnek, ami pedig rögtön magyarázatot ad hagyományellenességükre; a sajátos modern létszemlélet, mint később látni fogjuk, tulajdonképpen az antitradicionális szemléletmóddal esik egybe.		||	Tout cela, répondraient ils sans doute encore pour se justifier, ce ne sont que des périodes « légendaires », et c'est pourquoi ils estiment n'avoir pas à en tenir compte ; mais cette réponse n'est précisément que l'aveu de leur ignorance, et d'une incompréhension qui peut seule expliquer leur dédain de la tradition; l'esprit spécifiquement moderne, ce n'est en effet, comme nous le montrerons plus loin, rien d'autre que l'esprit antitraditionnel.
|- valign=&quot;top&quot;
|	A keresztény időszámítás előtti VI. században bizonyos okokból kifolyólag nagyszabású változások történnek majdnem minden népcsoport körében, változások, amelyek azonban jellegükben területről területre eltérnek. Számos esetben ekkor megy végbe a tradíció readaptációja, a korábbiakhoz képest megváltozott feltételekhez való hozzáigazítás, amelyet szigorúan ortodox értelemben valósítottak meg. Ez történt például Kínában is, ahol az eredetileg egységes egészként megfogalmazott doktrínát ekkor osztják két világosan elkülönülő részre: az elit számára fenntartott tiszta metafizikát és szigorúan elméleti természetű tradicionális tudományokat átfogó taoizmusra, illetve a többiek számára elérhető, gyakorlati és főként társadalmi vonatkozásokat tartalmazó konfucianizmusra. Láthatóan a perzsáknál is megtörtént a mazdaizmus readaptációja, tudniillik ez volt az utolsó Zoroaster kora.{{ref|2}}  Indiában viszont ebben az időszakban látott napvilágot az úgyszólván minden tekintélyt elutasító buddhizmus, a &quot;princípium távollétének&quot; etimológiai értelemben valóságos anarchiát eredményezve mind intellektuális, mind társadalmi szinten. {{ref|3}}  Különös tény, hogy Indiának az ezt megelőző időkből nincsenek műemlékei, amit az orientalisták megpróbálnak a mindenek eredetét a buddhizmusban kereső irányzatuk igazolására felhozni, erőltetett módon eltúlozva ezáltal a buddhizmus jelentőségét. A dolog magyarázata mindazonáltal egészen egyszerű: minden korábbi építmény fából készült, és mint ilyen, természetesen nyomtalanul tűnt el.{{ref|4}}  Az építészeti eljárás ilyen jellegű megváltozásának viszont az illető nép életét irányító általános feltételek mélyreható megváltozásával kell összefüggenie.		||	Au VIe siècle avant l'ère chrétienne, il se produisit, quelle qu'en ait été la cause, des changements considérables chez presque tous les peuples ; ces changements présentèrent d'ailleurs des caractères différents suivant les pays. Dans certains cas, ce fut une réadaptation de la tradition à des conditions autres que celles qui avaient existé antérieurement, réadaptation qui s'accomplit en un sens rigoureusement orthodoxe; c'est ce qui eut lieu notamment en Chine, où la doctrine, primitivement constituée en un ensemble unique, fut alors divisée en deux parties nettement distinctes : le Taoïsme, réservé à une élite, et comprenant la métaphysique pure et les sciences traditionnelles d'ordre proprement spéculatif; le Confucianisme, commun à tous sans distinction, et ayant pour domaine les applications pratiques et principalement sociales. Chez les Perse, il semble qu'il y ait eu également une réadaptation du Mazdéisme, car cette époque fut celle du dernier Zoroastre'. Dans l'Inde,, on vit naître alors le Bouddhisme, qui, quel qu'ait été d'ailleurs son caractère originel 2, devait aboutir, au contraire, tout au moins dans certaines de ses branches, à une révolte contre l'esprit traditionnel, allant jusqu'à la négation de toute autorité, jusqu'à une véritable anarchie, au sens étymologique d' « absence de principe », dans l'ordre intellectuel et dans l'ordre social. Ce qui est assez curieux, c'est qu'on ne trouve, dans l'Inde, aucun monument remontant au-delà de cette époque, et les orientalistes, qui veulent tout faire commencer au Bouddhisme dont ils exagèrent singulièrement l'importance, ont essayé de tirer parti de cette constatation en faveur de leur thèse; l'explication du fait est cependant bien simple : c'est que toutes les constructions antérieures étaient en bois, de sorte qu'elles ont naturellement disparu sans laisser de traces 1; mais ce qui est vrai, c'est qu'un tel changement dans le mode de construction correspond nécessairement à une modification profonde des conditions générales d'existence du peuple chez qui il s'est produit.
|- valign=&quot;top&quot;
|	Nyugat felé haladva láthatjuk, hogy ugyanez az időszak volt a zsidók babiloni fogságának ideje, és talán az egyik legmegdöbbentőbb említendő tény, hogy ez a rövid hetven éves időszak elég volt számukra, hogy még ábécéjüket is elfeledjék, úgyhogy a Szent Könyveket később az addig használtaktól teljesen eltérő írásjelekkel kellett rekonstruálni. Számos más eseményt is lehetne még idézni ugyanezzel a dátummal kapcsolatban: csak emlékekénk, hogy ekkor volt a római királyok &quot;legendás&quot; korát követő, úgynevezett &quot;történelmi&quot; Róma időbeli kezdete, és bár homályos módon, de az is ismeretes, hogy jelentős népvándorlások játszódtak ekkor a kelta népek körében; most azonban anélkül, hogy e pontokat elhanyagolnánk, térjünk át Görögország vizsgálatára.		||	En nous rapprochant de l'Occident, nous voyons que la même époque fut, chez les Juifs, celle de la captivité de Babylone ; et ce qui est peut-être un des faits les plus étonnant qu'on ait à constater, c'est qu'une courte période de soixante-dix ans fut suffisante pour leur faire perdre jusqu'à leur écriture, puisqu'ils durent ensuite reconstituer les Livres sacrés avec des caractères tout autres que ceux qui avaient été en usage jusqu'alors. On pourrait citer encore bien d'autres événements se rapportant à peu près à la même date : nous noterons seulement que ce fut pour Rome le commencement de la période proprement « historique », succédant à l'époque « légendaire » des rois, et qu'on sait aussi, quoique d'une façon un peu vague, qu'il y eut alors d'importants mouvements chez les peuples celtiques ; mais, sans y insister davantage, nous en &quot;arriverons à ce qui concerne la Grèce. 
|- valign=&quot;top&quot;
|	Itt szintén a Krisztus előtti VI. század a &quot;klasszikusnak&quot; nevezett civilizáció kezdő ideje; a modernek kizárólag ennek ismerik el &quot;történelmi&quot; jellegét, lévén a korábbi civilizáció elég homályosan ismert ahhoz, hogy azt &quot;legendásként&quot; kezeljék, jóllehet még az újabb keletű archeológiai felfedezések is minden kétséget kizáróan bizonyítják, hogy civilizáció, mégpedig nem is akármilyen, korábban is létezett; minden okunk meg van feltételemi, hogy ez az első hellén civilizáció intellektuálisan jóval magasabb rendű volt, mint az azutáni, s kapcsolatuk a középkori és a modern Európa közötti viszonnyal mutat bizonyos analógiát. Hozzá kell azonban tenni, hogy akkor a törés nem volt olyan végletes, mint ez utóbbi esetben, mivel a görögök, legalábbis részben, végrehajtották a tradicionális rend readaptációját, mindenekelőtt a &quot;misztériumok&quot; területén; célozhatunk itt a pythagoreizmus esetére, amely elsősorban a korábbi orphikus tradíció új formába öltöztetett restaurációja volt, az orphikus tradíció kapcsolata a hyperboreai Apolló delphoi kultuszával viszont az emberiség egyik legősibb tradíciójából való szabályos, töretlenül egyenesági leszármazásról tanúskodik. De más részről nagyon hirtelenül felbukkan valami, amire előzőleg sohasem volt példa, s ami aztán halálos ütést mér az egész nyugati világra; a gondolkozásnak arra a sajátos módjára célzunk, amely &quot;filozófia&quot; néven vált ismertté; és ez a pont fontos annyira, hogy némileg hosszabban elidőzzünk itt.		||	Là également, le VIe siècle fut le point de départ de la civilisation dite « classique », la seule à laquelle les modernes reconnaissent le caractère « historique », et tout ce qui précède est assez mal connu pour être traité de « légendaire », bien que les découvertes archéologiques récentes ne permettent plus de douter que, du moins, il y eut là une civilisation très réelle ; et nous avons quelques raisons de penser que cette première civilisation hellénique fut beaucoup plus intéressante intellectuellement que celle qui la suivit, et que leurs rapports ne sont pas sans offrir quelque analogie avec ceux qui existent entre l'Europe du moyen âge et l'Europe moderne. Cependant, il convient de remarquer que la scission ne fut pas aussi radicale que dans ce dernier cas, car il y eut, au moins partiellement, une réadaptation effectuée dans l'ordre traditionnel, principalement dans le domaine des « mystères » ; et il faut y rattacher le Pythagorisme, qui fut surtout, sous une forme nouvelle, une restauration de l'Orphisme antérieur, et dont les liens évidents avec le culte delphique de l'Apollon hyperboréen permettent même d'envisager une filiation continue et régulière avec l'une des plus anciennes traditions de l'humanité. Mais, d'autre part, on vit bientôt apparaître quelque chose dont on n'avait encore eu aucun exemple, et qui devait, par la suite, exercer une influence néfaste sur toast le monde occidental: nous voulons parler de ce mode spécial de pensée qui prit et garda le nom de « philosophie » ; et ce point est assez important pour que nous nous y arrêtions quelques instants.
|- valign=&quot;top&quot;
|	Az igaz, hogy maga a &quot;filozófia&quot; szó teljesen legitim értelmében is. fel-fogható, és eredetileg kétségtelenül csak így értelmezték, különösen ha igaz, hogy maga Pythagoras használta először: etimológiailag semmi többet nem jelent a &quot;bölcsesség szereteténél&quot;; ily módon értelmileg mindenekelőtt a bölcsesség megszerzéséhez szükséges kezdeti diszpozíciót, illetve e jelentés természetes folyományaként azt a keresést jelöli, amely e diszpozícióból születik, és amelynek tudáshoz kell vezetnie. A filozófia tehát csak bevezető, előkészítő állomás, úgyszólván egy mozdulat a bölcsesség felé, s legfeljebb egy alacsonyabb szintű bölcsességnek megfelelő fokozat.{{ref|5}}  Az eltévelyedés akkor történt, amikor ezt az átmeneti állomást önmagában mintegy végsőnek vették, és elkezdték összetéveszteni a &quot;bölcsesség szeretetét&quot; magával a bölcsességgel, amely összetévesztés a bölcsesség igazi természetének elhomályosodását, nem ismerését jelenti. Ebből keletkezett aztán az, amit &quot;profán filozófiának&quot; nevezhetnénk, az a színlelt álbölcsesség, amely merőben emberi, és ezért teljesen racionális szintű, elfoglalva az igazi, tradicionális, szupraracionális és &quot;emberfeletti&quot; bölcsesség helyét. Mindazonáltal az egész antikvitásban megmaradt még valami az igazi bölcsességből, s erre elsősorban a &quot;misztériumok&quot; továbbélése a bizonyíték, amelyeknek esszenciálisan beavatási jellege vitathatatlan; ugyanakkor az is igaz, hogy maguknak a filozófusok tanításainak általában &quot;exoterikus&quot; és &quot;ezoterikus&quot; oldala is volt, ez utóbbi révén tárva ki a kaput egy magasabb szempont felé, ami nagyon világosan, legfeljebb ha bizonyos aspektusaiban hiányosan válik láthatóvá néhány évszázaddal később az alexandriaiaknál. Az úgynevezett &quot;profán filozófia&quot; végleges kialakulásához arra volt szükség, hogy csak az exoterizmus maradjon életben, és ezzel egyidőben minden ezoterizmus teljes nem értésre leljen, és pontosan ez tette lehetővé, hogy a görögök által létrehívott szellemi impulzus bejuthasson a modern világba. Csak a már a görögöknél kifejezésre jutó tendenciákat kellett elvinni végső következményükig, a racionális gondolkozásnak tulajdonított meg nem érdemelt jelentőséget kellett még jobban eltúlozni, hogy eljusson az ember a &quot;racionalizmusig&quot;, ehhez a tipikusan modern jelenségig, ami nem csak figyelmen kívül hagy, hanem kifejezetten tagad is mindent, ami racionalitáson túli. De engedtessék meg, hogy ne szaladjunk túlságosan előre, ugyanis a könyv második felében vissza kell majd térnünk ezekhez a következményekhez és végig kell követnünk kialakulásukat.		||	 Le mot « philosophie », en lui-même, peut assurément être pris en un sens fort légitime, qui fut sans doute son sens primitif, surtout s'il est vrai que, comme on le prétend, c'est Pythagore qui l'employa le premier : étymologiquement, il ne signifie rien d'autre qu' « amour de la sagesse » ; il désigne donc tout d'abord une disposition préalable requise pour parvenir à la sagesse, et il peut désigner aussi, par une extension toute naturelle, la recherche qui, naissant de cette disposition même, doit conduire à la connaissance. Ce n'est donc qu'un stade préliminaire et préparatoire, un acheminement vers la sagesse, un degré correspondant à un état inférieur à celle-ci' ; la déviation qui s'est produite ensuite a consisté à prendre ce degré transitoire pour le but même, à prétendre substituer la « philosophie » à la sagesse, ce qui implique l'oubli ou la méconnaissance de la véritable nature de cette dernière. C'est ainsi que prit naissance ce que nous pouvons appeler la philosophie «profane», c'est-à-dire une prétendue sagesse purement humaine, donc d'ordre simplement rationnel, prenant la place de la vraie sagesse traditionnelle, supra rationnelle et « non humaine ». Pourtant, il subsista encore quelque chose de celle-ci à travers toute l'antiquité; ce qui le prouve, c'est d'abord la persistance des « mystères », dont le caractère essentiellement « initiatique » ne saurait être contesté, et c'est aussi le fait que l'enseignement des philosophes eux-mêmes avait à la fois, le plus souvent, un côté « exotérique » et un côté « ésotérique », ce dernier pouvant permettre le rattachement à un point de vue supérieur, qui se manifeste d'ailleurs d'une façon très nette, quoique peut-être incomplète à certains égards, quelques siècles plus tard, chez les Alexandrins. Pour que la philosophie « profane » fût définitivement constituée comme telle, il fallait que l' « exotisme » seul demeurât et qu'on allât jusqu'à la négation pure et simple de tout « ésotérisme » ; c'est précisément à quoi devait aboutir, chez les modernes, le mouvement commencé par les Grecs ; les tendances qui s'étaient déjà affirmées chez ceux-ci devaient être alors poussées jusqu'à leurs conséquences les plus extrêmes, et l'importance excessive qu'ils avaient accordée à la pensée rationnelle allait s'accentuer encore pour en arriver au « rationalisme », attitude spécialement moderne qui consiste, non plus même simplement à ignorer, mais à nier expressément tout ce qui est d'ordre supra rationnel; mais n'anticipons pas davantage, car nous aurons à revenir sur ces conséquences et à en voir le développement dans une autre partie de notre exposé.
|- valign=&quot;top&quot;
|	A fent elmondottakból különösen egy mozzanat függ össze az általunk képviselt állásponttal: a modern világ számos eredőjét a &quot;klasszikus&quot; antikvitásban kell keresnünk; némileg igaza van ezért a modern világnak, amikor a görög-latin civilizáció alapjára helyezi és ennek meghosszabbításaként értelmezi önmagát. Ugyanakkor tegyük hozzá, a folytatás meglehetősen távol esik, és hűtlen az eredetihez, mivel a klasszikus antikvitás még számos intellektuális és spirituális elemmel rendelkezett, amelyek megfelelőit hiába keressük a modern világban; a két civilizáció mindenképpen két teljesen eltérő szintet jelent az igazi tudás elsötétedésében. Ugyanakkor azt lehetne képzelni, hogy majd az antik civilizáció dekadenciája lépcsőzetesen, folytonossági hiány nélkül egy többé-kevésbé a maihoz hasonló állapothoz vezet; valójában azonban nem ez történt, hanem időközben még egy kritikus időszak zajlott le Nyugaton, az az időszak, amely egyszersmind egyike volt a már említett helyreigazításoknak.		||	Dans ce qui vient d'être dit, une chose est à retenir particulièrement au point de vue qui nous occupe : c'est qu'il convient de chercher dans l'antiquité « classique » quelques-unes des origines du monde moderne; celui-ci n'a donc pas entièrement tort quand il se recommande de la civilisation gréco-latine et s'en prétend le continuateur. Il faut dire, cependant, qu'il ne s'agit que d'une continuation lointaine et quelque peu infidèle, car il y avait malgré tout, dans cette antiquité, bien des choses, dans l'ordre intellectuel et spirituel, dont on ne saurait trouver l'équivalent chez les modernes ; ce sont, en tout cas, dans l'obscuration progressive de la vraie connaissance, deux degrés assez différents. On pourrait d'ailleurs concevoir que la décadence de la civilisation antique ait amené, d'une façon graduelle et sans solution de continuité, un état plus ou moins semblable à celui que nous voyons aujourd'hui; mais, en fait, il n'en fut pas ainsi, et, dans l'intervalle, il y eut, pour l'Occident, une autre époque critique qui fut en même temps une de ces époques de redressement auxquelles nous faisions allusion plus haut.
|- valign=&quot;top&quot;
|	Arra a korszakra kell gondolnunk, amelyben megszületett és elterjedt a kereszténység, egybeesve egyrészről a zsidó diaszpóra, másrészről a görög-latin civilizáció utolsó fázisának idejével; fontosságuk ellenére gyorsan átléphetünk az akkori eseményeken, mivel az eddig említetteknél jóval általánosabban ismertek, és mivel egyidejűségüket még a legfelületesebb nézeteket valló történészek is észrevették. A dekadens &quot;klasszikus&quot; világ és a jelenkor közös vonásaira szintén gyakorta felhívtuk a figyelmet, és anélkül, hogy a párhuzamot túlságosan eltúloznánk, el kell ismerni, tényleg szembeszökő a hasonlóság.		||	Cette époque est celle du début et de l'expansion du Christianisme, coïncidant, d'une part, avec la dispersion du peuple juif, et, d'autre part, avec la dernière phase de la civilisation gréco-latine ; et nous pouvons passer plus rapidement sur ces événements, en dépit de leur importance, parce qu'ils sont plus généralement connus que ceux dont nous avons parlé jusqu'ici, et que leur synchronisme a été plus remarqué, même des historiens dont les vues sont les plus superficielles. On a aussi signalé assez souvent certains traits communs à la décadence antique et à l'époque actuelle ; et, sans vouloir pousser trop loin le parallélisme, on doit reconnaître qu'il y a en effet quelques ressemblances assez frappantes. 
|- valign=&quot;top&quot;
|	Tért hódított egy merőben &quot;profán&quot; filozófia: egyrészt a szkepticizmus megjelenése, másrészt a sztoikus és epikureus moralizmus elegendő annak bemutatására, milyen mélyre is süllyedt az intellektualitás. Ugyanakkor a már egyre kevésbé értett szakrális ősdoktrínák - az értés hiánya miatt - a szó szoros értelmében &quot;paganizmussá&quot; vagyis &quot;pogánysággá&quot; degenerálódtak, tehát nem egyebek, mint alapvető jelentésüket elveszített, pusztán öncélú, külsőséges megnyilvánulások, &quot;babonák&quot; lettek belőlük. Történnek azonban próbálkozások a dekadencia visszaszorítására is: maga a hellenizmus a vele éppen kapcsolatba kerülő keleti doktrínákból átvett elemek segítségével igyekszik új erőre kapni; ezek a próbálkozások azonban már nem életképesek; a görög-latin civilizációnak véget kellett érnie és a helyreigazításnak egészen más módon, kívülről kellett végbemennie. A transzformációt a kereszténység hajtotta végre; és ebben az összefüggésben hozzátehető, hogy az akkori és a mostani idők között vonható bizonyos hasonlóságok felelősek többek között a napjainkban megjelenő zavaros messianizmusért.		||	La philosophie purement « profane » avait gagné du terrain L’apparition du scepticisme d'un côté, le succès du « moralisme » stoïcien et épicurien de l'autre, montrent assez à quel point l'intellectualité s'était abaissée. En même temps, les anciennes doctrines sacrées, que presque personne ne comprenait plus, avaient dégénéré, du fait de cette incompréhension, en « paganisme » au vrai sens de ce mot, c'est à dire qu'elles n'étaient plus que des « superstitions », des choses qui, ayant perdu leur signification profonde, se survivent à elle-même par des manifestations tout extérieures. Il y eut des essais de réaction contre cette déchéance : l'hellénisme lui-même tenta de se revivifier à l'aide d'éléments empruntés aux doctrines orientales avec lesquelles il pouvait se trouver en contact; mais cela n'était plus suffisant, la civilisation gréco-latine devait prendre fin, et le redressement devait venir d'ailleurs et s'opérer sous une tout autre forme. Ce fut le Christianisme qui accomplit cette transformation ; et, notons le en passant, la comparaison qu'on peut établir sous certains rapports entre ce temps et le nôtre est peut-être un des éléments déterminants du a messianisme n désordonné qui se fait jour actuellement. 
|- valign=&quot;top&quot;
|	A világ régi rendjének teljes megsemmisítéséhez elengedhetetlen barbár betörések nyugtalan időszaka után néhány évszázadra újra helyreáll a rend; ez az időszak volt az a középkor, amelyről a moderneknek, képtelenek lévén megérteni intellektualitását, olyan hibás képük van, hogy talán még a klasszikus antikvitásnál is idegenebbnek, távolabbinak tűnik nekik.		||	Après la période troublée des invasions barbares, nécessaire pour achever la destruction de l'ancien état de choses, un ordre normal fut restauré pour une durée de quelques siècles; ce fut le moyen âge, si méconnu des modernes qui sont incapables d'en comprendre l'intellectualité, et pour qui cette époque paraît certainement beaucoup plus étrangère et lointaine que l'antiquité « classique ».
|- valign=&quot;top&quot;
|	A középkor tulajdonképpen Nagy Károly uralkodásától a XlV. század kezdetéig tart, amikor is egy különböző fázisokon keresztül, fokozódó lendülettel máig tartó újabb dekadencia kezdődik. Ez a dátum a szorosabban vett modern világ kezdőpontja: ez ama keresztény egyház szakadásának kezdete, amellyel a középkori nyugati civilizáció lényegére nézve azonos volt; ugyanakkor jelzi a &quot;nemzetek&quot; kialakulásának megkezdődését, illetve a kereszténység létéhez nagyon szorosan hozzátartozó feudális rendszer végét. A modern kor kezdetét tehát majdnem két évszázaddal korábbra kell tennünk annál, ahová a történészek általában - tévesen - helyezik; a &quot;reneszánsz&quot; és a &quot;reformáció&quot; elsősorban következmények voltak, amelyeket csak az előzetes dekadencia tett lehetővé; de távol a rend helyreállításától, egy jóval mélyebbre süllyedést jelentenek, véglegessé téve a szakítást a tradicionális szellemmel: a &quot;reneszánsz&quot; a művészet és a tudományok terén, a &quot;reformáció&quot; magán a valláson belül, jóllehet ezen a területen sokáig mintha elképzelhetetlen lett volna a szakítás.		||	Le vrai moyen âge, pour nous, s'étend du règne de Charlemagne au début du XIVe siècle ; à cette dernière date commence une nouvelle décadence qui, à travers des étapes diverses, ira en s'accentuant jusqu'à nous. C'est là qu'est le véritable point de départ de la crise moderne : c'est le commencement de la désagrégation de la « Chrétienté », à laquelle s'identifiait essentiellement la civilisation occidentale du moyen âge; c'est, en même temps que la fin du régime féodal, assez étroitement solidaire de cette même &quot;Chrétienté », l'origine de la constitution des « nationalités ». Il faut donc faire remonter l'époque moderne près de deux siècles plutôt qu'on ne le fait d'ordinaire; la Renaissance et la Réforme sont surtout des résultantes, et elles n'ont été rendues possibles que par la décadence préalable; mais, bien loin d'être un redressement, elles marquèrent une chute beaucoup plus profonde, parce qu'elles consommèrent la rupture définitive avec l'esprit traditionnel, l'une dans le domaine des sciences et des arts, l'autre dans le domaine religieux lui-même, qui était pourtant celui où une telle rupture eût pu sembler le plus difficilement concevable.
|- valign=&quot;top&quot;
|	Az, amit &quot;reneszánsznak&quot; hívnak, mint már máshol megmutattuk, valójában nem újjászületés, hanem nagyon is sok minden halála volt; a görög-római civilizációhoz való visszatérés ürügyén, a &quot;reneszánsz&quot; annak csak legkülső felszínét vette át, mivel csak ezt a részt lehetett világosan fellelni az írott szövegekben; e tökéletlen restauráció teljesen felületi és mondvacsinált volt, mert csak olyan formák újratalálását jelentette, amelyekből az igazi élet már századokkal előbb kiröppent. Ami a középkor tradicionális tudományait illeti, néhány ez idő tájt történt végmegnyilvánulásuk után, legalább olyan tökéletesen eltűntek, mint azoké'' ''a távoli civilizációkéi, amelyeket nagyon régi kataklizmák söpörtek el; csakhogy ezúttal semmi sem lépett a helyükbe. Ezután már csak &quot;profán&quot; filozófia és &quot;profán&quot; tudomány létezik, mondhatni az igazi intellektualitás tagadása, a tudás legalacsonyabb szintre korlátozása, a semmiféle princípiumhoz nem kapcsolódó puszta tények empirikus és analitikus tanulmányozása, szétszóródás a lényegtelen részletek meghatározhatatlan sokaságában, a szakadatlanul egymást megdöntő alaptalan és azokra a gyakorlati alkalmazásokra vezető fragmentális hipotézisek felhalmozása, amelyek a modern civilizáció egyetlen tényleges felsőbbrendűségét alkotják, ami azonban megfojtva minden más irányú vizsgálódást, olyan merőben materiális jelleget ad ennek a civilizációnak, amely valóságos szörnyeteggé teszi azt.		||	Ce qu'on appelle la Renaissance fut en réalité, comme nous l'avons déjà dit en d'autres occasions, la mort de beaucoup de choses ; Sous prétexte de revenir à la civilisation gréco-romaine, on n'en prit que ce qu'elle avait eu de plus extérieur, parce que cela seul avait pu s'exprimer clairement dans des textes écrits ; et cette restitution incomplète ne pouvait d'ailleurs avoir qu'un caractère fort artificiel, puisqu'il s'agissait de formes qui, depuis des siècles, avaient cessé de vivre de leur vie véritable. Quant aux sciences traditionnelles du moyen âge, après avoir eu encore quelques dernières manifestations vers cette époque, elles disparurent aussi totalement que celles des civilisations lointaines qui furent jadis anéanties par quelque cataclysme ; et, cette fois, rien ne devait venir les remplacer. Il n'y eut plus désormais que la philosophie et la science « profanes », c'est-à-dire la négation de la véritable intellectualité, la limitation de la connaissance à l'ordre le plus inférieur, l'étude empirique et analytique de faits qui ne sons rattachés à aucun principe, la dispersion dans une multitude indéfinie de détails insignifiants, l'accumulation d'hypothèses sans fondement, qui se détruisent incessamment les unes les autres, et de vues fragmentaires qui ne peuvent conduire à rien, sauf à ces applications pratiques qui constituent la seule supériorité effective de la civilisation modem ; supériorité peu enviable d'ailleurs, et qui, en se développant jusqu'à étouffer toute autre préoccupation, a donné à cette civilisation le caractère purement matériel qui en fait une véritable monstruosité.
|- valign=&quot;top&quot;
|	Egészen rendkívüli az a gyorsaság, amellyel a középkori civilizáció tökéletesen feledésbe ment; már a XVII. század emberének sincs a leghalványabb fogalma sem, és még a fennmaradt műemlékek sem juttatnak eszébe semmit, arról, hogy milyen is volt a középkor intellektuálisan, vagy akár csak esztétikailag: elegendő bizonyíték ez arra, hogy az általános mentalitás időközben milyen messzemenőkig megváltozott. Nincs szándékunkban itt mélyreható vizsgálat alá venni azokat a minden bizonnyal nagyon összetett tényezőket, amelyek közreműködtek ennek a rendkívüli gyorsaságú változásnak a kivitelezésében, amelyről lehetetlen feltételezni, hogy pusztán magától, mindenféle olyan irányító akarat beavatkozása nélkül ment végbe, amely igazi természetének enyhén szólva rejtélyesnek kellett maradnia; nagyon furcsa körülmények vannak az üggyel összefüggésben, mint például egy adott pillanatban - új felfedezések álarcában azoknak a tényeknek a nyilvánosságra hozatala, amelyek valójában mindig is ismertek voltak, csak éppen mind ez idáig nyilvánosság előtt nem hangoztatták őket, mivel jól tudták, hogy ennek veszélyei nagyobbak lennének, mint előnyei.{{ref|6}}  Megintcsak nagyon valószínűtlen, hogy az a hazugság, amely a középkorból, a műveletlenség és a barbárság korának állítva be azt, &quot;sötét középkort&quot; csinált, véletlenül lett kitalálva és elterjesztve, és hogy a modern &quot;történelemtudomány&quot; által igen kedvelt durva történelemhamisítás ne valamiféle előre kijelölt terv része lenne: de ne merüljünk jobban bele a részletekbe, mivel bármilyen módon játszódtak is le e folyamatok, minket pillanatnyilag főként következményeik érdekelnek.		||	Ce qui est tout à fait extraordinaire, c'est la rapidité avec laquelle la civilisation du moyen âge tomba dans le plus complet oubli; les hommes du XVIIe siècle n'en avaient plus la moindre notion, et les monuments qui en subsistaient ne représentaient plus rien à leurs yeux, ni dans l'ordre intellectuel, ni même dans l'ordre esthétique; on peut juger par-là combien la mentalité avait été changée dans l'intervalle. Nous n'entreprendrons pas de rechercher ici les facteurs, certainement fort complexes, qui concoururent à ce changement, si radical qu'il semble difficile d'admettre qu'il ait pu s'opérer spontanément et sans l'intervention d'une volonté directrice dont la nature exacte demeure forcément assez énigmatique ; il y a, à cet égard, des circonstances bien étranges, comme la vulgarisation, à un moment déterminé, et en les présentant comme des découvertes nouvelles, de choses qui étaient connues en réalité depuis fort longtemps, mais dont la connaissance, en raison de certains inconvénients qui risquaient d'en dépasser les avantages, n'avait pas été répandue jusque là dans le domaine public'. Il est bien invraisemblable aussi que la légende qui fit du moyen âge une époque de « ténèbres », d'ignorance et de barbarie, ait pris naissance et se soit accréditée d'elle-même, et que la véritable falsification de l'histoire à laquelle les modernes se sont livrés ait été entreprise sans aucune idée préconçue; mais nous n'irons pas plus avant dans l'examen de cette question, car, de quelque façon que ce travail se soit accompli, c'est, pour le moment, la constatation du résultat qui, en somme, nous importe le plus.
|- valign=&quot;top&quot;
|	Különös becsben tartott egy szót a &quot;reneszánsz&quot;, amely mintegy előre összegezte a modern civilizáció egész programját: e szó a &quot;humanizmus&quot;. Ez tulajdonképpen arra törekedett, hogy pusztán emberi léptékre alacsonyítson le mindent, hogy minden magasabb rendű princípiumot likvidáljon, és hogy - szimbolikusan szólva - a föld meghódítása ürügyén elforduljon az égtől; a görögök, akiknek állítólag példáját akarta követni, még legnagyobb intellektuális dekadenciájuk idején sem mentek soha ilyen messze ebbe az irányba, és náluk haszonelvi megfontolások soha nem kerültek fő helyre, nem úgy, mint a modern korban, amelyben rögtön ez történt. A humanizmus volt az első formája annak is, ami aztán a mai világiság lett; annak a humanista vágynak köszönhetően, hogy minden emberi szintre alacsonyodjon le - mintha csak az ember lenne a csúcsa mindennek - a modern civilizáció lépésről-lépésre haladt lefelé, amíg oda jutott, hogy az emberben lévő legalacsonyabb rendű elemek szintjére süllyedt, alig valamivel többet, mint az emberi természet puszta anyagi vonatkozású szükségleteinek kielégítését tűzve ki célul, azt a &quot;célt&quot;, amely - mivel ha esetleg elérik, rögtön újrateremti magát egy következő szinten - mindenképpen illuzórikus, sőt értelmetlen.		||	Il y a un mot qui fut mis en honneur à la Renaissance, et qui résumait par avance tout le programme de la civilisation moderne : ce mot est celui d' « humanisme ». Il s'agissait en effet de tout réduire à des proportions purement humaines, de faire abstraction de tout principe d'ordre supérieur, et, pourrait on dire symboliquement, de se détourner du ciel sous prétexte de conquérir la terre; les Grecs, dont on prétendait suivre l'exemple, n'avaient jamais été aussi loin en ce sens, même au temps de leur plus grande décadence intellectuelle, et du moins les préoccupations utilitaires n'étaient elles jamais passées chez eux au premier plan, ainsi que cela devait bientôt se produire chez les modernes. L' «humanisme», c'était déjà une première forme de ce qui est devenu le « laïcisme » contemporain ; et, en voulant tout ramener à la mesure de l'homme, pris pour une fin en lui-même, on a fini par descendre, d'étape en étape, au niveau de ce qu'il y a en celui-ci de plus inférieur, et par ne plus guère chercher que la satisfaction des besoins inhérents au côté matériel de sa nature, recherche bien illusoire, du reste, car elle crée toujours plus de besoins artificiels qu'elle n'en peut satisfaire.
|- valign=&quot;top&quot;
|	Végig követi-e a modern világ végzetes útját, vagy mint a görög- latin dekadencia idejében, történik még egyszer egy újabb helyreigazítás, még azelőtt, hogy elérné végcélját, a &quot;pokol gödrének&quot; legalját. Úgy tűnik félúton nincs többé megállás, és a tradicionális doktrínák összes idevágó jelzése szerint ténylegesen beléptünk a Kali-Yuga utolsó fázisába, a Sötétség Korszakának legsötétebb szakaszába, a végső feloldódás állapotába, ahonnan már csak kataklizma révén lehet kijutni, mivel ilyen állapotban már nem egyszerűen helyreigazításra, hanem teljes renovációra van szükség. Zavar és felforgatás érvényesül minden területen, és ez minden eddig látott méretet egyre jobban meghalad, úgyhogy - Nyugatról indulva - az egész világ megmételyezésével fenyeget; nagyon jól tudjuk, hogy sikerei nem lehetnek csak átmenetiek és látszólagosak, mindazonáltal olyan arányúak, hogy úgy látszik az emberiség összes olyan válsága közül, amelyen a jelenlegi ciklusban áthaladt, a legnagyobb van folyamatban. Nem értük-e el az indiai Szent Könyvek által előre jelzett szörnyű kort, &quot;amikor a kasztok összekeverednek, amikor a családok megszűnnek&quot;? Csak körül kell nézni ahhoz, hogy az ember meggyőződjön, ez az állapot manapság masszív realitás, és hogy észrevegye mindenben azt a mélyreható degenerálódást, amit az Evangéliumok a &quot;pusztító utálatosságnak&quot; hívnak. A helyzet súlyosságát természetesen nem elkendőzni kell, hanem - mint már elmondtuk - mind az optimizmust, mind a pesszimizmust mellőzve tudomásul kell venni, mindig szem előtt tartva, hogy egy régi világ vége egyben egy újnak is a kezdete.		||	Le monde moderne ira t’il jusqu'au bas de cette pente fatale, ou bien, comme il est arrivé à la décadence du monde gréco-latin, un nouveau redressement se produira t’il, cette fois encore, avant qu'il n'ait atteint le fond de l'abîme où il  entraîné ? Il semble bien qu'un arrêt à mi chemin ne soie plus guère possible, et que, d'après toutes les indications four nies par les doctrines traditionnelles, nous soyons entré vraiment dans la phase finale du Kali-Yuga, dans la période la plus sombre de cet « âge sombre », dans cet état de dissolution dont il n'est plus possible de sortir que par un cataclysme, car ce n'est plus un simple redressement qui es alors nécessaire, mais une rénovation totale. Le désordre et la confusion règnent dans tous les domaines ; ils ont été portés à un point qui dépasse de loin tout ce qu'on avait vu précédemment, et, partis de l'Occident, ils menacent maintenait d'envahir le monde tout entier; nous savons bien que leu triomphe ne peut jamais être qu'apparent et passager, mais à un tel degré, il paraît être le signe de la plus grave de toutes les crises que l'humanité ait traversées au cours de son cycle actuel. Ne sommes-nous pas arrivés à cette époque redoutable annoncée par les Livres sacrés de l'Inde, « où les castes seront mêlées, où la famille même n'existera plus » ? Il suffit d regarder autour de soi pour se convaincre que cet état est bien réellement celui du monde actuel, et pour constater partout cette déchéance profonde que l'Évangile appelle « l'abomination de la désolation ». Il ne faut pas se dissimuler la gravit de la situation; il convient de l'envisager telle qu'elle est sans aucun «optimisme », mais aussi sans aucun « pessimisme puisque, comme nous le disions précédemment, la fin d l'ancien monde sera aussi le commencement d'un monde nouveau.
|- valign=&quot;top&quot;
|	Mindezek után felvetődhet a kérdés: miért létezhet egy olyan kor, mint amilyenben jelenleg élünk? Igazából bármennyire abnormálisak is legyenek a jelenlegi feltételek (amidőn önmagunkban szemléljük őket), mégis szükségképpen beletartoznak a világ átfogó rendjébe, abba a rendbe, amely egy távol-keleti megfogalmazás szerint, a rendetlenségek összessége. Bármennyire is lesújtó és nyomorúságos ez a kor, ugyanúgy mint az összes többinek, ennek is megvan a maga meghatározott helye az emberi kibontakozás folyamatának egészében; és valójában létének a tradicionális doktrínák által előre jelzett ténye, elégséges jelzés, hogy még ennek a kornak is van létjogosultsága. Az, amit elmondtunk, miszerint a ciklikus megnyilvánulás fő trendjében a fokozatos materializálódás irányába tart, közvetlen magyarázatot ad a jelenlegi állapotra, és megmutatja, hogy ami egy bizonyos partikuláris szempontból abnormális és kaotikus, az egyszersmind csak egy magasabb, átfogóbb szempontba foglalt törvény következménye. Tegyük ehhez hozzá, anélkül, hogy a problémánál elidőznénk, hogy mint minden állapotváltozás, úgy az egyik ciklusból a másikba való átmenet is csak sötétben mehet végbe; ez megint egy nagyon lényeges törvény, számos folyománnyal; de pontosan ezek miatt részletes kifejtése témánktól messzire vezetne. {{ref|7}}  		||	Maintenant, une question se pose : quelle est la raison d'être d'une période comme celle où nous vivons?  En effet, si anormales que soient les conditions présentes considérées en elle mêmes, elles doivent cependant rentrer dans l'ordre général: des choses, dans cet ordre qui, suivant une formule extrêmeorientale, est fait de la somme de tous les désordres ; cette époque, si pénible et si troublée qu'elle soit, doit avoir aussi comme toutes les autres, sa place marquée dans l'ensemble du développement humain, et d'ailleurs le fait même qu'elle était prévue par les doctrines traditionnelles est à cet égard une indication suffisante. Ce que nous avons dit de la marche générale d'un cycle de manifestation, allant dans le sens d'une matérialisation progressive, donne immédiatement l'explication d'un tel état, et montre bien que ce qui est anormal et désordonné à un certain point de vue particulier n'est pourtant que la conséquence d'une loi se rapportant à un point de vus supérieur ou plus étendu. Nous ajouterons, sans y insister que, comme tout changement d'état, le passage d'un cycle à un autre ne peut s'accomplir que dans l'obscurité; il y a 1 encore une loi fort importante et dont les applications sont multiples, mais dont, par cela même, un exposé quelque peu détaillé nous entraînerait beaucoup trop loin .
|- valign=&quot;top&quot;
|	Ez azonban még nem minden: a modern kornak szükségképpen összefüggésbenkell állnia bizonyos olyan posszibilitások kibontakozásával, amelyek potencialitásbanvárakoznak a jelenlegi ciklus kezdete óta, és amelyek a mindenség hierarchiájábanbármilyen alacsony rangúak is legyenek, ugyanúgy mint a többi, elkerülhetetlenülegy kijelölt rend szerint nyilvánulnak meg. Ily módon a tradíció fényébenjoggal mondható, hogy a ciklus utolsó fázisát mindannak az&quot; üzembe&quot; helyezése jellemzi, amit a korábbi fázisok során háttérbe szorítottak és elvetettek; a modern civilizációval pedig pontosan az a helyzet, hogy úgyszólván kizárólag az előző civilizációk által kiselejtezett és elutasított elemekből él. Ezt igazolandó, elég csak megnézni, hogy e korábbi civilizációk Keleten még életben maradt hiteles képviselői miként is vélekednek a nyugati tudományokról és azok ipari alkalmazásairól. Mindazonáltal a tudásnak ezekre az alacsonyrendű formáira, amelyek oly értéktelenek a magasabb rendű tudással rendelkezők számára, elkerülhetetlen volt, hogy rátaláljanak, ám ez kizárólag egy olyan kivételes stádiumban történhetett meg, amelyben az igazi intellektualitás feledésbe ment. Ezt a kizárólag a szó legszűkebb értelmében vett gyakorlati kutatást fel kellett vállalni, ám ezt csak a primordiális spiritualitással ellentétes póluson lévő korban lehetett megtenni, olyan emberek által, akik annyira belefeledkeztek az anyagi dolgokba, hogy mindannak az érzékelésére, ami ezeken túl van képtelenek lettek. Minél inkább törekednek az &quot;anyag&quot; legyőzésére, annál inkább annak rabszolgái lesznek, s ezáltal önmagukat egyre szabálytalanabb és céltalanabb zavarodottságra, a végső feloldódáshoz vezető végnélküli sokféleségben való szétszóródásra ítélik.		||	Ce n'est pas tout: l'époque moderne doit nécessairement correspondre au développement de certaines des possibilités qui, dès l'origine, étaient incluses dans la potentialité du cycle actuel; et, si inférieur que soit le rang occupé par ces possibilités dans la hiérarchie de l'ensemble, elles n'en devaient pas moins aussi bien que les autres, être appelées à la manifestation selon l'ordre qui leur était assigné. Sous ce rapport, ce qui, suivant la tradition, caractérise l'ultime phase du cycle, c'est, pourrait-on dire, l'exploitation de tout ce qui a été négligé ou rejeté au cours des phases précédentes; et, effectivement c'est bien là ce que nous pouvons constater dans la civilisation moderne, qui ne vit en quelque sorte que de ce dont les civilisations antérieures n'avaient pas voulu. Il n'y a, pour s'en rend compte, qu'à voir comment les représentants de celles de ces civilisations qui se sont maintenues jusqu'ici dans le monde oriental apprécient les sciences occidentales et leurs applications industrielles. Ces connaissances inférieures, si vainc au regard de qui possède une connaissance d'un autre ordre devaient pourtant être « réalisées », et elles ne pouvaient l'être qu'à un stade où la véritable intellectualité aurait disparu ces recherches d'une portée exclusivement pratique, au sens le plus étroit de ce mot, devaient être accomplies, mais elle ne pouvait l'être qu'à l'extrême opposé de la spiritualité primordiale, par des hommes enfoncés dans la matière au point de ne plus rien concevoir au-delà, et devenant d'autant plus esclaves de cette matière qu'ils voudraient s'en servir davantage, ce qui les conduit à une agitation toujours croissante, sans règle et sans but, à la dispersion dans la pure multiplicité, jusqu'à la dissolution finale.
|- valign=&quot;top&quot;
|	Valahogy így fest nagy vonalakban és csak a legfontosabbakra figyelve a modern világ, meg nem hamisított értelmezése; de engedtessék meg a leghatározottabban kijelentenünk, hogy ez az értelmezés semmilyen értelemben sem szolgálhat ennek mentségére. Egy végzetes betegség természetesen betegség; és még ha jól is végződik a rossz, mindez nem változtat a rossz rossz voltán (a &quot;jó&quot; és a &quot;rossz&quot; szavakat itt természetesen csak a jobb megértés végett, mindenféle sajátos &quot;morális&quot; színezettől mentesen használjuk). Részleges rendetlenségeknek okvetlenül létezniük kell, mivel a totális rend szükségszerű elemei, ugyanakkor egy rend nélküli időszak önmagában - bizonyos természeti tömények következményeként - a deviációk és tévelygések sorozataként jelentkező szörnyűséghez, egy olyan kataklizmához hasonlatos, amely bár az események normális menetéből következik, önmagában szemlélve anomália és felfordulás. A modern civilizációnak tehát szükségképpen van létjogosultsága, akárcsak minden másnak, és ha valóban ez képviseli a világciklus végállomását, elmondható, hogy ez az, aminek létre kellett jönnie, és ami létre is jött a számára kijelölt térben és időben, de amit felettébb érdemes az Evangéliumok oly gyakran félremagyarázott szavai szerint megítélni: ''&quot;Szükség, hogy botránkozások essenek, de jaj annak az embernek, aki által a botránkozások esnek.&quot;''		||	Telle est, esquissée dans ses grands traits et réduite à l'essentiel, la véritable explication du monde moderne ; mais, déclarons le très nettement, cette explication ne saurait aucunement être prise pour une justification. Un malheur inévitable n'est est pas moins un malheur; et, même si du mal doit sortir un bien, cela n'enlève point au mal son caractère ; nous n'employons d'ailleurs ici, bien entendu, ces termes de « bien&quot; et de « mal » que pour nous faire mieux comprendre, et en dehors de toute intention spécifiquement « morale ». Les désordres partiels ne peuvent pas ne pas être, parce qu'ils sont des éléments nécessaires de l'ordre total; mais, malgré cela une époque de désordre est, en elle-même, quelque chose de comparable à une monstruosité, qui, tout en étant la conséquence de certaines lois naturelles, n'en est pas moins une déviation et une sorte d'erreur, ou à un cataclysme, qui, bien que résultant du cours normal des choses, est tout de même, s on l'envisage isolément, un bouleversement et une anomalie La civilisation moderne, comme toutes choses, a forcément sa raison d'être, et, si elle est vraiment celle qui termine un cycle, on peut dire qu'elle est ce qu'elle doit être, qu'elle vient en son temps et en son lieu; mais elle n'en devra pas moins être jugée selon la parole évangélique trop souvent mal com. prise : « Il faut qu'il y ait du scandale ; mais malheur à celui par qui le scandale arrive ! »
|}

==A Kelet és Nyugat közötti ellentét== 
Áthidalhatatlan szakadék tátong Kelet és Nyugat közt, s ez a modern világ egyik legsajátosabb jellemzője; bár másutt bővebben foglalkoztunk már e kérdéssel,{{ref|8}}   itt mégis vissza kell térnünk reá, hogy bizonyos aspektusait tisztázzuk, illetve hogy eloszlassunk néhány félreértést. Tény, hogy mindig is nagy számban voltak egymástól eltérő civilizációk, amelyek mindegyike a maga természetes módján, illetve a különböző népek vagy rasszok hajlamaival összhangban bontakozott ki; csakhogy az eltérés nem ellentétet jelent, vagyis számos megfelelés lehetséges a legkülönbözőbb formájú civilizációk között, mindaddig, amíg mindegyik ugyanazokon a fundamentális princípiumokon nyugszik, s amelyeknek ezek, csak a különböző körülményekhez igazodó, eltérő alkalmazásait képviselik. Ez a helyzet minden normálisnak, vagy tradicionálisnak mondható civilizációval, ami ugyanaz; ezek között nincs lényegi különbség, így az esetlegesen fellépő eltérések kizárólag külsődlegesek és felszíniek. Másrészről egy civilizáció - pontosan azáltal, hogy nem ismer magasabb princípiumokat, sőt, hogy tulajdonképpen kizárólag princípium-tagadásokon alapul - tökéletesen kívülreked azon, hogy más civilizációkkal kölcsönösen egyetértsen, ugyanis ha egy ilyen egyetértés alapvető és hathatós, az csak felülről jöhet, vagyis éppen abból a tényezőből, amely az ilyen abnormális és pervertált civilizációból hiányzik. A világ jelenlegi állása szerint vannak tehát egyrészről a tradicionális állásponthoz hű maradt, vagyis keleti civilizációk, másrészről itt van a joggal antitradicionálisnak nevezhető modern nyugati civilizáció. 
Igaz, hogy vannak akik odáig mennek, tagadják azt, hogy az emberiség kelet-nyugati felosztása bármiféle valódi különbséget megmagyarázna; az azonban - legalábbis az idők mai állása szerint - vitán felül áll, hogy ez a különbség ténylegesen létezik. Először is a nyugati civilizáció (Európa és Amerika) léte olyan tény, amelyet mindenkinek el kell ismernie, bárhogyan is vélekedjék értékéről. A probléma kevésbé egyszerű Kelet esetében, mivel ott tulajdonképpen nem csak egy, hanem több civilizáció létezik; mindazonáltal a különbség - vagy éppenséggel az ellentét - Kelet és Nyugat között tökéletesen igazolt azáltal, hogy a keleti civilizációknak vannak bizonyos közös jellemvonásaik, olyanok, amelyek minden tradicionálisnak nevezhető civilizációt jellemeznek; és pontosan ezek hiányoznak Nyugaton. Mindez annak tudható be, hogy az összes keleti civilizáció egyaránt tradicionális karakterű. Ahhoz, hogy e civilizációkról pontosabb fogalmat alkossunk, ezúttal ismételten bemutatjuk azt a velük kapcsolatos általános felosztást, amelyet máshol már közrebocsátottunk, és amely bár lehetséges, hogy kissé túlegyszerűsített azok számára, akik a részletekbe kívánnak hatolni, mégis főbb vonalaiban helyes; a Távol-Keletet lényegében a kínai, a Közép-Keletet a hindu, a Közel-Keletet pedig az iszlám civilizáció képviseli. Hozzá kell tenni, hogy ez utóbbi számos vonatkozásban Kelet és Nyugat közötti középútnak tekinthető, és hogy több, a - nyugati civilizációval közös vonással rendelkezik, csakúgy mint egykor a középkorban; ha azonban az ember a modern Nyugat viszonylatában tanulmányozza, nem láthat mást, minthogy ez is ugyanúgy ellentétes a modern nyugati civilizációval, mint a szorosabban vett keletiek, amelyekkel ily módon, ebből a szempontból, egy csoportba kell sorolni. 
Ez utóbbi észrevétel lényeges problémát vet fel: semmi sem mutat ellentétre Kelet és Nyugat közt mindaddig, amíg Nyugaton is tradicionális civilizációk voltak; a modern Nyugat által generált szembenállásnak van egy olyan jelentése, ami jóval túlmutat két többé- kevésbé jól körülhatárolható földrajzi entitás mentalitásbeli különbségén. Bizonyos időszakokban, amelyek közül hozzánk legközelebb a középkor esik, a nyugati mentalitás - fontosabb jellemzőit tekintve - sokkal inkább hasonlított a Keleten még ma is meglévőkhöz, mint ahhoz, amivé saját maga vált a modern időkben; a nyugati civilizáció akkor ugyanúgy összehasonlítható volt a keleti civilizációkkal, mint ahogy ezek egymással ma is egybevethetőek. A legújabb századokban következik be az a hatalmas változás, amely jóval súlyosabb az összes olyan deviációnál, amelyek előfordulhatnak a hanyatlás előzetes időszakaiban, egészen odáig elmenően, hogy az emberi aktivitás menete átváltson az eddigiek tökéletes ellentétébe; e változás eredetét pedig kizárólag Nyugatról veszi. Ily módon, amidőn napjaink világáról beszélünk, a nyugati mentalitás kifejezés ugyanazt jelenti, mint a modern mentalitás; és miután a másik csak Keleten maradt fenn, hivatkozással a világ mai állására, hívhatjuk ezt keleti mentalitásnak. Ez a két kifejezés semmi mást nem jelöl tehát, mint a jelenlegi állapotot. Bár az egyik, a tulajdonképpen merőben nyugati mentalitás, a történet jelenlegi szakaszában előtérbe lép, ebből nem következtethetünk arra, hogy eredetének a másikéhoz bármi köze volna, ahhoz, ami Keletet és Nyugatot illetően közös, s igazság szerint magának az emberiségnek az eredetébe olvad. E másik nevezhető a normális mentalitásnak, ha másért nem azért, mert tulajdonképpen majdnem egyöntetűen ez lelkesített minden általunk ismert civilizációt, azt az egyetlen egyet kivéve, amit - mondjuk ki mégegyszer - antitradicionális, modern nyugati civilizációnak hívunk. 
Bizonyos személyek - akik bár kétségtelenül nem követtek el hibát azzal, hogy olvasták könyveinket - úgy érzik, rájuk hárul a feladat, hogy szemünkre vessék, azt állítjuk, hogy minden tradicionális doktrína Keletről származik, és hogy tulajdonképpen maga a nyugati antikvitás is mindig Keletről vette át tradícióit; nos, sem ilyesmit nem írtunk soha, sem mást, ami esetleg efféle nézetek táptalajául szolgálhatna, annál az egyszerű ténynél fogva, hogy tökéletesen tisztában vagyunk vele, hogy ez nem igaz. Tulajdonképpen maguk a tradicionális adatok is határozottan ellentmondanak az efféle vélekedésnek. Kifejezetten mindenütt megtalálható ugyanis az az állítás, miszerint a Primordiális Tradíció, illetve a jelenlegi világciklus, a hyperboreai régióból ered; később aztán történt számos olyan, a különböző időpontokkal összefüggésben álló, másodrendű esemény, amelyek közül - legalábbis azokra nézve, amelyek nyomai felismerhetőek - az egyik legfontosabb kétségtelenül Nyugat felől érkezett Keletre. Mindezek azonban nagyon távoli időkre utalnak, amelyeket egyaránt &quot;prehisztorikusoknak&quot; neveznek, s amelyekkel ezúttal nem foglalkozunk; mi a következőket mondjuk: először is, a Primordiális Tradíció hazája nagyon régi időktől fogva Keleten van, illetve a közvetlenül belőle származó doktrinális formák is ott találhatóak meg; másodszor, a világ mai állása szerint, az igazi tradicionális szellemiségnek - mindazzal együtt, amit ez magába foglal - egyetlen hiteles képviselője sincs, hacsak nem Keleten. 
Ez a gondolatmenet tökéletlen lenne az arra való rövid utalás nélkül, miszerint vannak olyan. felvetések a kortárs szellemi körökben, amelyek lehetőséget látnak egy &quot;nyugati tradíció&quot; helyreállítására. Az egyetlen érdekesség, amit az ilyen elgondolások nyújtanak az, hogy rámutatnak, vannak olyanok, akik értelme bezárul a modern kor tagadásával, s akik - mivel szükségét érzik valami olyasminek, amit saját koruk képtelen megadni nekik - a jelenlegi válságból való menekülésnek egyetlen útját látják, mégpedig a tradíció egyik vagy másik formájához való visszatérést. Csakhogy a &quot;tradicionalizmus&quot; nem ugyanaz, mint az igazi tradicionális létszemlélet; többnyire nem más, mint valamiféle hajlandóság, több-kevesebb értékkel megáldott törekvés, amely nem előfeltételez valódi tudást; sajnos az is igaz, hogy ez a törekvés, korunk mentális zavarodottságában, gyakorta ad szárnyat minden komolyabb megalapozottságot nélkülöző agyrémszerű, képzeletszülte elgondolásoknak. Nem találva hiteles hagyományt, amelyre önmagukat alapozhatnák, odáig mennek néha, akik e törekvéstől érintettek, hogy sohasem létezett álhagyományt álmodnak meg, amelyek olyan hiányosak alapelveikben, mint amilyenek csak a hamisítványok lehetnek. Az egész modern zavarodottság tükröződik ezekben a kísérletekben, s bármi legyen is szerzőik szándéka, mindez csak az általános egyensúlytalanság további fokozódását eredményezi. E szemléletek közül, csak az okkultisták egyik csoportja által, össze egyáltalán nem illő elemekből tákolt, úgynevezett &quot;nyugati tradíciót&quot; említenénk, amely elsősorban a &quot;teozófusok&quot; nem kevésbé képzeletszülte &quot;keleti tradíciójával&quot; kíván versenyezni; ezzel kapcsolatban elég hosszú kitérőt tettünk másutt, ezért most inkább olyan, figyelemreméltóbb teóriák vizsgálatára térünk rá, amelyek legalább hajlandóságot mutatnak egy- egy valamikor ténylegesen élő hagyomány felé való fordulásra. 
Utaltunk fentebb arra a tradicionális áramlatra, amely a nyugati régiókból eredt; az atlantiszi ősökről szóló beszámolók mutatnak rá ennek forrására; több mint valószínű, hogy a kontinens múltban történt utolsó nagy kataklizmában való eltűnése után, az atlantiszi hagyomány maradványai különböző területekre áramlottak, ahol keveredtek más, már működő tradíciókkal, legnagyobb részt a nagy hyperboreai tradíció leágazásaival, nagyon valószínű továbbá, hogy a kelta doktrínák, főként ennek a fúziónak az eredményei közül kerültek ki. Ennek megvitatási lehetőségétől azonban igen távol vagyunk; ugyanis ne felejtsük el, hogy a valódi &quot;atlanti&quot; forma évezredekkel ezelőtt tűnt el, azzal a civilizációval együtt, amelyhez tartozott, s aminek a pusztulása, csak egy olyan pervertálódás végeredményeként történhetett meg, amely sok szempontból hasonlatos ahhoz, amit ma látunk, azzal a lényeges különbséggel, hogy az emberiség akkor még nem lépett be a Kali-Yugába. Azt is figyelembe kell venni, hogy ez a hagyomány ciklusunknak csak egy másodrendű időszakával áll összefüggésben, s nagy hiba lenne azonosságát keresni a Primordiális Tradícióval, amelyből az összes többi származik, és amely az egyedüli, amely fennmarad a kezdettől a végig. Ezeket az állításokat igazoló összes adat bemutatása valójában nem tartozik tárgyunkhoz; csak a következtetéshez ragaszkodunk, tudniillik, hogy lehetetlen az &quot;atlanti&quot;, vagy valamely többé-kevésbé hozzátartozó hagyomány föltámasztása; ily módon jókora fantáziálás kell az erre vonatkozó kísérletekhez. Nem kevésbé nyilvánvaló továbbá, hogy lehet érdekes azon elemek eredetének kutatása, amelyek régebbi hagyományok kialakításában játszottak szerepet, amennyiben ez ügyben - bizonyos illúzióktól való őrizkedés végett - minden szükséges elővigyázatosság megtétetett; az olyan nyomozások tehát semmiképpen sem képesek hagyományélesztésre, amelyek nem veszik figyelembe tökéletesen világunk jelenlegi feltételeit. 
Vannak mások, akik a &quot;keltaizmushoz&quot; óhajtanak kapcsolódni, és miután az általuk vett modell kevésbé távoli, céljuk is jobban kivitelezhetőnek tűnik. Hol található meg azonban manapság tiszta állapotban a &quot;keltaizmus&quot;, ráadásul olyan életerővel, amely képes lenne valódi alapul szolgálni? Nem holmi archeológiai, vagy merő &quot;irodalmi&quot; újraélesztéshez, aminek számos formája fel-feltűnőben van, hanem egy teljeskörű readaptációhoz. Az igaz, hogy világosan felismerhető, és még mindig használható &quot;kelta&quot; elemek különböző közvetítéseken keresztül eljutottak hozzánk, ezek azonban igen messze vannak attól, hogy teljes hagyományt alkothassanak; azonkívül furcsa módon, mára különösen azokban az országokban merült feledésbe ez a hagyomány, ahol előzetesen működésben volt, jobban mint más olyan civilizációk esetében, ahol sohasem volt otthon. Nem elég-e ez annak észrevételére, hogy teljesen alaptalan ez az elgondolás? De menjünk tovább: minden olyan esetben, mint ez, vagyis ahol az ember letűnt civilizációk hagyta nyomokkal operál, nem lehet megérteni a nyomokat máshogy, csak a még élő tradicionális civilizációk analóg elemeivel való összevetés révén; és ez retrospektíve már a középkorra is vonatkozik, amelyben számtalan olyan elem létezett még, amely a modern Nyugat elől elrejtette értelmét. Csak a még élő hagyományokkal történő kapcsolatfelvétel képes újraéleszteni azt, ami egyáltalán újraéleszthető még; és mint már többször rámutattunk, ez az az óriási segítség, amit Kelet Nyugatnak nyújthat. Tagadhatatlan, hogy fennmaradt bizonyos kelta szellemiség, és hogy ez - akárcsak a múlt különböző időszakaszaiban - még mindig képes önmagát bizonyos formákban megnyilvánítani; amikor azonban valaki odáig megy, hogy azt bizonygatja, léteznek még mindig spirituális centrumok, ahol a druida hagyományt teljes egészében megőrizték, elvárjuk, hogy ezt be is bizonyítsa, ám még eközben is rendkívüli kétkedéssel, ha nem teljesen hitetlenül figyeljük majd ténykedését. 
Igazság szerint a fönnmaradt kelta elemek legnagyobb része a középkor folyamán a kereszténységbe olvadt; a Szent Grál-legenda - mindazzal, amit magában rejt - különösen jellegzetes és fontos példája ennek. Azonkívül úgy véljük, hogy ha egy nyugati hagyományt helyre kellene állítani, annak elkerülhetetlenül a szó legnemesebb értelmében vallásosnak kellene lennie, amely pedig csak a kereszténység lehetne; mivel egyrészről más lehetséges formák túlságosan idegenek lennének a nyugati mentalitás számára, másrészről Nyugaton még mindig élő tradicionális szellemi maradványok csak a kereszténységben, illetve ha még pontosabbak akarunk lenni, a katolicizmusban találhatók. Számos &quot;tradicionalista&quot; megkísérli tagadni e tényt - alaptalanul -, s ezzel halálra is ítéli téves elképzelését; magától értetődik ugyanis, hogy az ember csak akkor állíthat helyre valamit, ha annak - legalábbis egykor - tényleges léte volt; így ott, ahol a folytonosság hiányzik, mindenféle újjáélesztési kísérlet szükségképpen mesterkélt és komolyabb eredményre aligha vezethet. Ha azt állítják, hogy maga a kereszténység napjainkban nem érti már saját alapvető jelentését, azt kell válaszolnunk, hogy ez legalább formailag megtartott mindent, ami szükséges alapot biztosíthat 
ahhoz, amiről beszélünk. A legkevésbé légbőlkapott kísérletnek, s tulajdonképpen az egyetlennek, amely nem ütközik közvetlenül ellehetetlenítő akadályokba, valami ahhoz hasonlót kellene felújítania - a módosulások és körülmények követelte különbségekkel -, ami a középkorban létezett; de mivel mindaz, ami ehhez szükséges, Nyugatról tökéletesen kiveszett, ezért - mint már rámutattunk - elengedhetetlenné vált a maguk örökkévalóságában fennmaradó hagyományok felkutatása, és az adaptáció problematikájának kidolgozása, ami kizárólag egy rendkívül felkészült intellektuális elit segítségével történhetne meg. Mindezt elmondottuk már korábban, mégis szükséges itt elidőznünk ismét, mivel jelenleg rendkívül sok következetlen fantáziálás van szabadjára engedve, és mert lényeges megérteni, hogy még ha a keleti tradíciók a maguk speciális formájában egy - éppen definíciója szerint minden formát feltétlenül meghaladni képes - elit számára okvetlenül asszimilálhatóak is, ez nyilván nem érvényes a nyugati átlagemberre, aki számára ezek a hagyományok - hacsak nem eszközölnek rajtuk láthatatlanul bizonyos átalakításokat - érthetetlenek. Ha a nyugati elit kialakulna, hivatásának betöltésében a keleti doktrínák valódi megismerése esszenciális jelentőségű lenne; a jóval nagyobb számú tömeg azonban, amely úgyszólván aratná az elit művének gyümölcseit, nem lenne baj ha semmit sem tudna az elit munkájáról, s csak a következményként adódó hatást fogná fel úgymond öntudatlanul, minden esetben olyan, az érzékelési körein tökéletesen kívül eső eszközökből kifolyólag, amelyek realitása és hathatósága ezáltal csöppet sem csorbulna. Mellesleg ezzel kapcsolatban mást soha nem mondtunk, s itt is csak megpróbáltuk olyan világosan megismételni mindezt, amennyire csak lehetséges; ugyanis ha már azt nem várhatjuk el, hogy minden esetben mindenki tökéletesen megértsen bennünket, legalább azt próbáljuk meg elkerülni, hogy olyan törekvéseket tulajdonítsanak nekünk, amelyekhez semmilyen értelemben sincs semmi közünk. 
Itt van azután a világ jelenlegi állása, amiben nyilván a legérdekeltebbek vagyunk, úgyhogy engedtessék meg, hogy jóslásokba bocsátkozások helyett elidőzzünk egy pillanatra azoknál a javaslatoknál, amelyek mostanában a &quot;nyugati tradíció&quot; helyreállításának címén bukkannak fel. Van egy olyan észrevétel, amely önmagában elegendő annak bemutatásához, hogy ezek az elgondolások úgymond nincsenek rendben; eszerint majdnem minden esetben egyfajta Kelet-ellenes viselkedésből fogannak. Hozzá kell tenni, hogy olykor még a magukat állítólag keresztényeknek vallók felett is eluralkodik ez az érzület; még mintha ők is csak az egyébként teljesen látszólagos ellentétek felkutatására hajlanának; emiatt van aztán a köztudatban az a tarthatatlan, abszurd vélemény, amely szerint ha találhatóak is a kereszténységben és a keleti doktrínákban szinte azonos formákban kifejezett megegyező részek, azok a két esetben nem azonos, sőt ellentétes jelentésűek! Azok, akik az efféle tévedéseket produkálják, csak arról tesznek tanúbizonyságot, hogy bármi legyen is a célkitűzésük, nemigen jutottak messzire a tradicionális doktrínák megértésében, s így képtelenek felismerni azt a fundamentális azonosságot, amely ezek összes eltérő felszíni formája mögött húzódik; az ilyenek aztán akár odáig is elmehetnek, hogy alkalomadtán a teljesen nyilvánvaló esetekben is tagadják ezt az azonosságot. Ugyanilyen végletesen félrevezető az a nézet, miszerint ők tartják fenn magát a keresztény szellemiséget, azok, akik egy minden területet felölelő, teljes szintézist nyújtó valódi tradicionális doktrína eszméjének megfelelni képtelenek; pontosan a kulcsprincípiummal nincsenek tisztában, s ezzel többet ártanak, mint amennyit azzal az állítólagos szándékkal használnak, hogy fellépnek a modern szemléletmód ellen; így amikor alkalomadtán &quot;tradícióról&quot; beszélnek, nyilván nem abban az értelemben teszik azt, mint mi. 
A korunkat fémjelző mentális zavarodottságban magát a &quot;tradíció&quot; szót válogatás nélkül, a legkülönbözőbb fajtájú, gyakran teljesen jelentéktelen dolgokra, például minden egyetemes vonatkozást nélkülöző, olykor teljesen újkeletű szokások megnevezésére alkalmazzák. Másutt mutattunk rá hasonló típusú visszaélésekre a &quot;vallás&quot; szó használata kapcsán. Ezekkel a nyelvi perverziókkal a lehető legbizalmatlanabbnak kell lennünk, mivel a szóban forgó ideák degenerálódásának hű tükörképei. Az a tény, hogy valaki &quot;tradicionalistának&quot; vallja magát, még korántsem jelenti azt, hogy akárcsak nagyjából is tisztában lenne azzal, mit is jelent a &quot;tradíció&quot; szó valódi értelmében. Részünkről abszolúte tarthatatlannak &quot;minősítjük&quot;, hogy ezt a kifejezést bármi olyasmire vonatkoztassák, ami pusztán emberi szintű. Nem felesleges ezt határozottan kimondani abban a korban, amelyben - csak egyetlen példát véve - olyan kifejezések, mint a &quot;tradicionális filozófia&quot; minden sarkon fel-felbukkanak. A filozófia - legyen bár tökéletesen az, aminek lennie kellene - sohasem jogosult a &quot;tradicionális&quot; jelzőre, mivel még akkor is pusztán racionális szintű, ha semmit sem tagad, ami ezen a szinten túlmegy. A filozófia nem több, mint a mindenfajta kinyilatkoztatás és inspiráció nélküli, emberi individualitás emelte építmény, amit egyetlen szóba kondenzálva úgy jellemezhetnőnk, hogy &quot;profán&quot;. Azonkívül, minden sokak által dédelgetett illúzió ellenére, egy faj vagy egy korszak mentalitása nyilvánvalóan nem korrigálható pusztán valamilyen tudálékos, &quot;információhalmozó&quot; tudomány segítségével, hanem csak olyasmiével, ami abszolút meghaladja azokat a filozófiai spekulációkat, amelyek - pontosan természetükből kifolyólag - még a legjobb időkben is arra vannak kárhoztatva, hogy teljes mértékben külsőek és sokkal inkább nyelviek, mintsem valóságosak legyenek. Az elveszett tradíció csak az élő tradicionális szellemiséggel felvett kapcsolat révén állítható helyre és kelthető életre, ez a szellem pedig - mint fentebb elmondtuk - már csak Keleten él. A kapcsolatfelvétel mellett ugyanakkor a leglényegesebb az lenne, hogy legalább a 
törekvés meglegyen Nyugaton a tradicionális szemléletmód helyreállítására, de aminek egyben a puszta törekvésnél jóval többnek is kellene lennie. A már felébredt - szemünkben igen tökéletlen - &quot;anti-modern&quot; reakció különböző megnyilvánulásai csak megerősítik ugyanezt meggyőződésünket, s bár elutasító és kritikus oldalukról kitűnnek, mindazonáltal az igazi intellektualitás restaurációjától nagyon messze állnak, s legfeljebb egy szűk mentális horizont keretei között érvényesülhetnek. De ezek legalább arra hangolják a kedélyeket, amit az utóbbi években még nyomokban is igen nehéz felfedezni: ha többé szolgamód nem minden nyugati ember nyugodna bele a modern civilizáció kizárólagosan anyagi kibontakozásába, jel lenne ez arra, hogy a gyógyulás minden reménye teljesen még nem veszett ki innen. 
Bárhogyan is történjék, ha Nyugat visszatalálna tradíciójához, ezzel Kelettel szembeni ellentéte - ez a valójában a tradicionális és az antitradicionális szemléletmód közötti ellentét - is feloldódna és megszűnne, mivel ennek gyökerei kizárólag a nyugati deviációban rejlenek. Ily módon - a fent említettek véleményével ellentétben - a tradíciókhoz való visszatérés egyik első eredménye a Kelettel közvetlenül kivitelezhető kiegyezés lenne, ami minden, a keletiekkel összevethető vagy ekvivalens elemeket birtokló civilizáció között lehetséges, de csak ezek közt, miután kizárólag ezek azok az elemek, amelyeken egy hatékony egyetértés alapulhat. A tradicionális létszemlélet mindig, mindenütt alapvetően ugyanaz, akármilyen formát is öltsön; ugyanis az eltérő mentális feltételekhez, illetve a tér és az idő eltérő körülményeihez illeszkedő különböző formák kizárólag egyeden igazság kifejeződései. Azonban a látszólagos sokszerűség mögötti fundamentális egységet csak azok foghatják fel, akik képesek a tiszta intellektualitás álláspontját felvenni; mellesleg az intellektuális területen találhatóak azok a princípiumok, amelyekből normálisan minden más - akár közvetve, akár közvetlenül - származik. Mindenekelőtt tehát a princípiumokat kell egyeztetni, hogy ténylegesen megalapozott egyetértés jöhessen létre, tudniillik ezek képviselik azt, ami igazán lényeges; mihelyst ezek kölcsönösen elfogadottak és értettek, az egyetértés rögtön, &quot;magától&quot; jön létre. Igazság szerint hozzá kell tenni, hogy a princípiumok tudása esszenciális, a szó szoros értelmében vett metafizikai tudás, valamint egyetemes, ahogyan maguk a princípiumok is egyetemesek; következésképpen minden individuális esetlegességtől tökéletesen független, amiknek viszont rögtön be kell lépniük, mihelyst az ember rátér az alkalmazásokra; ily módon tehát az intellektuális terület az egyetlen, ahol a különböző mentalitások közötti adaptációk munkáját nem kell elvégezni. Egyébként ha a mű intellektuális szinten megvalósult, akkor már csak a konzekvenciák levonása marad hátra, s az egyetértés az összes többi területen is megvalósul, mivel - mint már elmondtuk - közvetve vagy közvetlenül minden ennek a függvénye; másrészről minden egyéb, a princípiumokon kívüli részterületeken elért &quot;egyetértés&quot; mindig nagyon ingatag és bizonytalan marad, s inkább diplomáciai megállapodáshoz, mintsem valódi egyetértéshez hasonlatos. Ez azért van így - ismételjük meg még egyszer -, mert valódi egyetértés csak felülről jöhet létre, alulról sohasem. Ezt pedig kettős értelmében kell akceptálni: a műnek abból kell kiindulnia, ami a legmagasabb, vagyis a princípiumokból, s innen kell alászállania a különböző szintű alkalmazások síkjára, a közöttük fennálló hierarchikus egymásrautaltságot mindvégig szem előtt tartva; szükségszerű továbbá, hogy a mű egy, a szó legvalódibb és legtökéletesebb értelmében vett elit alkotása legyen, és ezalatt szigorúan intellektuális elitet értünk, de tulajdonképpen másmilyen nem is létezik. 
E néhány gondolat talán képes lesz bemutatni, mennyi minden hiányzik a modern nyugati civilizációból ahhoz, hogy normálissá és teljessé legyen, nemcsak a keleti civilizációkkal való lehetséges igazi egyetértés tekintetében, hanem általában véve; a két probléma természetesen szoros kapcsolatban áll, sőt valójában a kettő egy, s ennek okát éppen most adtuk meg. Ily módon ezután azt kell bővebben bemutatnunk, mi is az az antitradicionális - vagyis modern - szemléletmód, miből áll, mik a következményei ha egyeduralomra jut, hogy ennek tudatában aztán könyörtelen logikával leplezhessük le a jelenlegi eseményeket. Mielőtt azonban rátérnénk erre, még egy megjegyzés elengedhetetlen: határozottan &quot;antimodernnek&quot; lenni, a szó semmilyen értelmében sem jelenti azt, hogy &quot;Nyugatellenesnek&quot; lenni; ellenkezőleg, az egyeden olyan erőfeszítést jelenti, amely értékelhetően képes lehet Nyugatot saját konfúziójából kimenteni. Mellesleg nincs az a tradíciójához hű keleti, aki másként látná mindezt, és az is biztos, hogy Nyugatra onnan messzemenőkig kevesebb veszély leselkedik - amely veszélyeztetésnek aligha van értelme -, mint a modern civilizációval eggyé vált Nyugat részéről. És még itt szorgalmazzák manapság &quot;Nyugat defenzíváját&quot;, ami felettébb figyelemreméltó akkor, amikor - mint később látni fogjuk - pontosan a Nyugat az, ami egyre inkább azzal fenyeget, hogy az egész emberiséget belerántja saját tébolyodott aktivitásának örvényébe; figyelemreméltó mint mondottuk, továbbá teljesen igaztalan, amennyiben ezalatt - mint azt bizonyos záradékok ellenére láthatóan komolyan gondolva - azt értik, hogy ennek a &quot;defenzívának&quot; egyenesen Kelet ellen kell irányulnia, holott az igazi Keletnek esze ágában sincs megtámadni vagy leigázni senkit, és nem óhajt mást, mint független békességben maradni - ami el kell ismerni, aligha túlzott kívánság. Tulajdonképpen Nyugatnak tényleg óriási szüksége van &quot;defenzívára&quot;, de egyes-egyedül önmaga és saját tendenciái ellen, amelyek - mihelyst megérlelik következményeiket - elkerülhetetlenül Nyugat romlásában és pusztulásában érnek véget; ezért (a &quot;Kelet elleni defenzíva&quot; helyett) Nyugat &quot;reformját&quot; kell szorgalmazni, vagyis a tradíció igazi restaurációját, ami mintegy természetes következményként vonná maga után a Kelethez fűződő kapcsolatok rendeződését. Részünkről - már amennyire eszközeink engedik - sem a reform, sem az egyeztetés ügyében nem kérdéses a közreműködés, ha van egyáltalán még idő bárminemű eredmény elérésére ama végső katasztrófa előtt, ami felé a modern civilizáció siet. Már ha a katasztrófa elkerülhetetlen is, a mű építése mégsem értelmetlen, mivel bármennyire távolról is, de ez fogja mintegy előkészíteni az »Előszóban« említett &quot;elválasztást&quot;, ezáltal biztosítva azoknak az elemeknek a megőrzését, amelyeknek szükségképpen meg kell menekedniök a jelen világ hajótöréséből, hogy egy eljövendő új világ csíráit képezhessék. 
==Tudás és cselekvés==			
{| {{50}}
|	Most vizsgáljuk meg közelebbről a keleti és nyugati mentalitás között feszülő különbség egyik fő jellemzőjét. Mint már említettük, e különbség a legátfogóbb értelemben megfogalmazva megegyezik a tradicionális és az antitradicionális létszemlélet közötti ellentéttel. Az egyik leglényegibb szempontból ez az ellentét a szellemi szemlélődés és a cselekvés közötti különbség, pontosabban ezek viszonylagos fontosságáról alkotott vélemények különbségének formájában nyilatkozik meg. Ezek viszonya számos különböző formában vethető fel: tényleg ellentétek, mint azt a legáltalánosabb vélemény súgja, vagy inkább egyik a másik kiegészítője? Vagy talán nem is egyenrangúak, hanem egyik a másik alárendeltje? Íme a kérdés különböző változatai, megannyi állásponttal összefüggésben, amelyek bár távolról sem azonos érvényűek, mégis bizonyos fokig mindegyik indokolt és egy meghatározott valóságszinttel áll összefüggésben.	||	Nous considérerons maintenant, d'une façon plus particulière, un des principaux aspects de l'opposition qui existe actuellement entre l'esprit oriental et l'esprit occidental, et qui est, plus généralement, celle de l'esprit traditionnel et de l'esprit antitraditionnel, ainsi que nous l'avons expliqué. A un certain point de vue, qui est d'ailleurs un des plus fondamentaux, cette opposition apparat comme celle de la contemplation et de l'action, ou, pour parler plus exactement, comme portant sur les places respectives qu'il convient d'attribuer à l'un et à l'autre de ces deux termes. Ceux-ci peuvent, dans leur rapport, être envisagés de plusieurs manières différentes sont ils vraiment deux contraires comme on semble le penser le plus souvent, ou ne seraient ils pas plutôt deux complémentaires, ou bien encore n'y aurait il pas en réalité entre eux une relation, non de coordination, mais de subordination ? Tels sont les différents aspects de la question, et ces aspects se rapportent à autant de points de vue, d'ailleurs d'importance fort inégale, mais dont chacun peut se justifier à quelques égards et correspond à un certain ordre de réalité. 
|- valign=&quot;top&quot;
|	Kezdjük a legsekélyesebb, legkülsőségesebb állásponttal, amely a szellemi szemlélődést és a cselekvést egyszerűen úgy kezeli, mintha ezek összebékíthetetlen ellentétekként egymással diametrálisan szembenállanának. Vitán felül áll, hogy - legalábbis látszat szerint - ez a szembenállás létezik. Ha azonban a szellemi szemlélődés és a cselekvés mintegy végletesen összeegyeztethetetlen lenne, őket se összehasonlítani, se együtt megvalósulva látni nem lehetne. Ez azonban nem így van; nincs olyan nép (legalábbis normális esetben), illetve nem lehetséges olyan egyén, amely kizárólag szemlélődő, vagy kizárólag tevékenykedő lenne. Bár igaz, hogy a két tendencia közül az egyik, vagy a másik, elkerülhetetlenül majdnem mindig túlsúlyba jut, úgy, hogy az egyik kibontakozása látszólag a másik elől veszi el a helyet. Mégpedig annál az egyszerű oknál fogva, hogy a kifejezés legtágabb értelmében vett emberi aktivitás képtelen egyidejűleg minden irányba és minden területre egyenlő mértékben kiterjeszkedni. Ez kelti a szembenállás látszatát. Ám tudjuk jól, hogy az ellentétek, pontosabban az úgynevezett ellentétek kibékíthetőek; sőt, azt is kimondhatjuk, hogy tulajdonképpen nem lehetségesek kibékíthetetlen ellentétek, tudniillik mihelyst magasabb szintről tekintünk le rájuk, rögtön megszűnnek ellentéteknek lenni. Szembenállás és ellentét diszharmóniát és egyensúlytalanságot jelent, ami - mint azt már kellőképpen megvilágítottuk - csak viszonylagos, egyéni és korlátolt szempontból létezhet.	||	Tout d'abord, 1e point de vue le plus superficiel, le plus extérieur de tous, est celui qui consiste à opposer purement et simplement l'une à l'autre la contemplation et l'action, comme deux contraires au sens propre de ce mot. L'opposition, en effet, existe bien dans les apparences, cela est incontestable ; et pourtant, si elle était absolument irréductible, il y aurait une incompatibilité complète entre contemplation et action, qui ainsi ne pourraient jamais se trouver réunies. Or, en fait, il n'en est pas ainsi ; il n'est pas, du moins dans les cas normaux, de peuple, ni même peut-être d'individu, qui puisse être exclusivement contemplatif ou exclusivement actif. Ce qui est vrai, c'est qu'il y a là deux tendances dont l'une ou l'autre domine presque nécessairement, de telle sorte que le développement de l'une paraît s'effectuer au détriment de l'autre, pour la simple raison que l'activité humaine, entendue en son sens le plus général, ne peut pas s'exercer également et à la fois dans tous les domaines et dans toutes les directions. C'est là ce qui donne l'apparence d'une opposition ; mois il doit y avoir une conciliation possible entre ces contraires ou soi-disant tels ; et, du reste, on pourrait en dire autant pour tous les contraires, qui cessent d'être tels dès que, pour les envisager, on s'élève au-dessus d'un certain niveau, celui où leur opposition a toute sa réalité. Qui dit opposition ou contraste dit, par-là même, disharmonie ou déséquilibre, c'est-à-dire quelque chose qui, nous l'avons déjà indiqué suffisamment, ne peut exister que sous un point de vue relatif, particulier et limité. 
|- valign=&quot;top&quot;
|	A szellemi szemlélődés és a cselekvés kiegészítőknek tekintése, ezek szerint egy, az előzőnél komolyabb álláspont elfogadását jelenti, amely az ellentétet áthidalta és feloldotta, a két tagot pedig egymással valamilyen értelemben egyensúlyba hozta. Itt láthatólag két egyformán szükséges elemről van szó, amelyek kiegészítik, támogatják egymást, és kétféle, benső illetve külső aktivitását képezik egy adott létezőnek, legyen az az egyes ember önmagában, vagy az emberiség egészében véve. Ez az elgondolás mindenesetre harmonikusabb és kielégítőbb, mint az előbbi. Ha azonban az ember kizárólag ehhez tartja magát, akkor - a megállapított kölcsönviszony értelmében - a szellemi szemlélődést és a cselekvést egy szintre kell helyeznie, és köztük feltétlenül a lehető legtökéletesebb egyensúly fenntartására kell törekednie, anélkül, hogy egy pillanatra is felvetődhetne az egyik másik felé való rendelésének kérdése. Ez az álláspont azonban még mindig tökéletlen, ha felvetjük - mint ahogy mindig is felvetették - az alá-felérendeltségi viszony kérdését, függetlenül attól, hogy ez milyen módon válaszolható meg.	||	En considérant la contemplation et l'action comme complémentaires, on se place donc à un point de vue déjà plus profond et plus vrai que le précédent, parce que l'opposition s'y trouve conciliée et résolue, ses deux termes s'équilibrant en quelque sorte l'un par l'autre. Il s'agirait alors, semble t il, de deux éléments également nécessaires, qui se complètent et s'appuient mutuellement, et qui constituent la double activité, intérieure et extérieure, d'un seul et même être, que ce soit chaque homme pris en particulier ou l'humanité envisagée collectivement. Cette conception est assurément plus harmonieuse et plus satisfaisante que la première ; cependant, si l'on s'y tenait exclusivement, on serait tenté, en vertu de la corrélation ainsi établie, de placer sur le même plan la contemplation et l'action, de sorte qu'il n'y aurait qu'à s'efforcer de tenir autant que possible la balance égale entre elles, sans jamais poser la question d'une supériorité quelconque de l'une par rapport à l'autre ; et ce qui montre bien qu'un tel point de vue est encore insuffisant, c'est que cette question de supériorité se pose au contraire effectivement et s'est toujours posée, quel que soit le sens dans lequel on a voulu la résoudre la question 
|- valign=&quot;top&quot;
|	Ám ebben a viszonyban nem a merő gyakorlati túlsúly a lényeg - amely végül is vérmérsékleti vagy rasszkérdés -, hanem hogy melyiket nevezhetjük ténylegesen magasabbrendűnek; a kettő ugyanis csak bizonyos mértékig kapcsolható egybe. Úgy tűnik, hogy a két tendencia közül az egyik felsőbbrendűségének az elismerése, esetleg annak legmesszebbmenőkig történő kibontakozásához vezethet, a másik rovására. A gyakorlatban azonban az emberek sajátos képességei a mérvadóak, azt tehát, hogy a szellemi szemlélődés és a tevékenykedés egy ember vagy egy nép életében milyen szerepet tölt be, ily módon mindig nagymértékben az egyes ember illetőleg a nép természete határozza meg. Teljesen nyilvánvaló, hogy a szellemi szemlélődésre való hajlam Keleten sokkal szélesebb körű és általánosabb; de talán nincs még egy olyan terület, amire ez jobban állna, mint Indiára, amit ezért a fent említett keleti mentalitás legtipikusabb képviselőjének tekinthetünk. Másrészről vitán felül áll, hogy a tettvágy, pontosabban az ebből a vágyból következő irányulás (legalábbis ami az emberek döntő többségét illeti) a nyugati népek körében uralkodik. Még ha ez az irányulás nem is volna olyan óriási és természetellenes méretű, mint manapság, akkor is megmaradna annyira, hogy Nyugaton a szellemi szemlélődés mindig is a kiválasztottak egy szűkebb körének privilégiuma lenne. Ezért tartják úgy Indiában, hogy ha Nyugat netalán visszatérne egy normális állapotba és rendes társadalmi szervezete lenne, akkor nyilván számos Ksatriyája és kevés Brahmanja lenne.{{ref|9}}  Ez azonban nem lenne probléma, mivel a helyzet teljes rendbehozatalához mindössze az intellektuális elit tényleges kialakulása és fensőbbségének zavartalan érvényre jutása is elegendő lenne, tudniillik a szellemi tekintély sohasem az anyagi törvényszerűségeket kifejező számokra épül. Azonkívül igen lényeges, hogy az őskorban - vagy még talán kifejezettebben a középkorban - a nyugatiak eredendő tettvágya nem gördített akadályt a szellemi szemlélődés, vagy mondjuk így, a tiszta intelligencia fensőbbrendűsége elismerésének útjába. Miért van ez így a modern korban? Vajon azért, mert Nyugat eredendő tettvágyát szolgálva elveszítette intellektualitását, és eközben olyan fedőelméletekkel vigasztalta magát, amelyek mindenek fölébe helyezik a cselekvést, akár odáig elmenően is - mint például a pragmatizmus esetében -, hogy megkérdik, létezhet-e egyáltalán bármiféle érték is túl a tevékenységen? Vagy az ellenkezője igaz ennek, miszerint ennek az álláspontnak az elfogadása vezetett napjaink intellektuális elcsökevényesedéséhez? Mindkét felvetésben, illetve abban az igen valószínűnek tűnő harmadikban is, amely szerint az igazság e kettő kombinációjában rejlik, az eredmény pontosan ugyanaz. Mikor egy tendencia elér egy kritikus pontra, ideje a visszahatásnak. Mindig azzal a feltétellel, hogy maga Nyugat is hajlik erre, mondjuk ki mégegyszer, ez az ahol Kelet Nyugat segítségére jöhet. Nem úgy, mint sokan félnek tőle, hogy ráerőlteti Nyugatra koncepcióit, amelyek az itteni mentalitástól idegenek, hanem úgy, hogy segít újrafelfedezni saját tulajdon tradíciójának elveszített értelmét.	||	&quot;qui importe à cet égard, du reste, n'est pas celle d'une prédominance de fait, qui est, somme toute, affaire de tempérament ou de race, mais celle de ce qu'on pourrait appeler une prédominance de droit; et les deux choses ne sont liées que jusqu'à un certain point. Sans doute, la reconnaissance de la supériorité de l'une des deux tendances incitera à la développer le plus possible, de préférence à l'autre ; mais, dans l'application, il n'en est pas moins vrai que la place que tiendront la contemplation et l'action dans l'ensemble de la vie d'un homme ou d'un peuple résultera toujours en grande partie de la nature propre de celui-ci, car il faut en cela tenir compte des possibilités particulières de chacun. Il est manifeste que l'aptitude à la contemplation est plus répandue et plus généralement développée chez les Orientaux; il n'est probablement aucun pays où elle le soit autant que dans l'Inde, et c'est pourquoi celle-ci peut être considérée comme représentant par excellence ce que nous avons appelé l'esprit oriental. Par contre, il est incontestable que, d'une façon générale, l'aptitude à l'action, ou la tendance qui résulte de cette aptitude, est celle qui prédomine chez les peuples occidentaux, en ce qui concerne la grande majorité des individus, et que, même si cette tendance n'était pas exagérée et déviée comme elle l'est présentement, elle subsisterait néanmoins, de sorte que la contemplation ne pourrait jamais être là que l'affaire d'une élite beaucoup plus restreinte ; c'est pourquoi on dit volontiers dans l'Inde que, si l'Occident revenait à un état normal et possédait une organisation sociale régulière, on y trouverait sans  doute beaucoup de Ksatriyas, mais peu de Brahmanes 1. Cela suffirait cependant, si l'élite intellectuelle était constituée effectivement et si sa suprématie était reconnue, pour que tout rentre dans l'ordre, car la puissance spirituelle n'est nullement basée sur le nombre, dont la loi est celle de la matière ; et d'ailleurs, qu'on le remarque bien, dans l'antiquité et surtout au moyen âge, la disposition naturelle à l'action, existant chez les Occidentaux, ne les empêchait pourtant pas de reconnaître la supériorité de la contemplation, c'est-à-dire de l'intelligence pure ; pourquoi en est il autrement à l'époque moderne ? Est ce parce que les Occidentaux, en développant outre mesure leurs facultés d'action, en sont arrivés à perdre leur intellectualité, qu'ils ont, pour s'en consoler, inventé des théories qui mettent l'action au-dessus de tout et vont même, comme le « pragmatisme », jusqu'à nier qu'il existe quoi que ce soit de valable en dehors d'elle, ou bien est ce au contraire cette façon de voir qui, ayant prévalu tout d'abord, a amené l'atrophie intellectuelle que nous constatons aujourd'hui ? Dans les deux hypothèses, et aussi dans le cas assez probable où la vérité se trouverait dans une combinaison de l'une et de l'autre, les résultats sont exactement les mêmes ; au point où les choses en sont arrivées, il est grand temps de réagir, et c'est ici, redisons le une fois de plus, que l'Orient peut venir au secours de l'Occident, si toutefois celui-ci le veut bien, non pour lui imposer des conceptions qui lui sont étrangères, comme certains semblent le craindre, mais bien pour l'aider à retrouver sa propre tradition dont il a perdu le sens. 
|- valign=&quot;top&quot;

|- valign=&quot;top&quot;
&quot;
|- valign=&quot;top&quot;
|	A Kelet-Nyugat közötti antitézis a világ jelenlegi állása szerint mondhatni abban a tényben jelenik meg, hogy amíg Kelet a szellemi szemlélődést, s nem a cselekvést, addig a modern Nyugat - ezzel ellenkezőleg - a cselekvést, s nem a szellemi szemlélődést tartja fensőbbrendűnek. Ha így vetődik fel a kérdés, tulajdonképpen nincs tovább mit megvitatni, hiszen ezen álláspontok mindegyike nyerhet igazolást és elfogadható legalábbis egy bizonyos relatív igazság kifejeződéseként, ugyanúgy, mint annál az esetnél, amikor a szellemi szemlélődésről és a cselekvésről - egy köztük lévő mellérendelő viszony következtében - mint egymás ellentéteiről, illetve mint egymás kiegészítőiről beszéltünk. Az alárendelő viszonyok ugyanakkor lényegük szerint megfordíthatatlanok. A két elgondolás pedig tulajdonképpen egymással ellentétes, miáltal a másikat kizárja. Ha tehát az ember elfogadja, hogy itt tényleg alárendelésről van szó, akkor az egyik elgondolásnak igaznak, a másiknak pedig tévesnek kell lennie. Mielőtt azonban a probléma mélyére hatolnánk, engedtessék meg egy további észrevétel: míg az a szemlélet, amely Keleten maradt fenn - mint azt előzetesen említettük - fellelhető a korok mindegyikében, addig a másik attitűd egészen a legutóbbi időkből ered. Ez pedig már minden további vizsgálat előtt önmagában is azt súgja, hogy itt valami nincs rendben. Ezt a benyomást erősíti meg az a túlzás is, amibe a modern nyugati mentalitás esett saját inherens irányulását követve akkor, amidőn nem elégedve meg minden lehetséges alkalomkor a cselekés fensőbbrendűségének hangoztatásával, az emberek olyan mérvű tevékenykedésbe kezdtek, hogy ez már szinte monomániájuk lett; ezzel egyidőben már-már teljesen általános a szellemi szemlélődés mély megvetése, aminek igazi természetét, vagy egyáltalán nem ismerik, vagy teljesen félreértik. Ezzel szemben a keleti doktrínák, jóllehet (az emberi esetlegességek körén belül méltányolva jelentőségét) elismerik a cselekvés létjogosultságát, a lehető legvilágosabban hirdetik, hogy a szellemi szemlélődés magasabbrendű, sőt transzcendens a cselekvéshez képest.{{ref|10}}  	||	On pourrait dire que l'antithèse de l'Orient et de l'Occident, dans l'état présent des choses, consiste en ce que l'Orient maintient la supériorité de la contemplation sur l'action, tandis que l'Occident moderne affirme au contraire la supériorité de l'action sur la contemplation. Ici, il ne s'agit plus, comme lorsqu'on parlait simplement d'opposition ou de complémentarisme, donc d'un rapport de coordination entre les deux termes en présence, il ne s'agit plus, disons nous, de points de vue dont chacun peut avoir sa raison d'être et être accepté tout au moins comme l'expression d'une certaine vérité relative ; un rapport de subordination étant irréversible par sa nature même, les deux conceptions sont réellement contradictoires, donc exclusives l'une de l'autre, de sorte que forcément, dès que l'on admet qu'il y a effectivement subordination, l'une est vraie et l'autre fausse. Avant d'aller au fond même de la question, remarquons encore ceci: alors que l'esprit qui s'est maintenu en Orient est vraiment de tous les temps, ainsi que nous le disions plus haut, l'autre esprit n'est apparu qu'à une époque fort récente, ce qui, en dehors de toute autre considération, peut déjà donner à penser qu'il est quelque chose d'anormal. Cette impression est confirmée par l'exagération même où tombe, en suivant la tendance qui lui est propre, l'esprit occidental moderne, qui, non content de proclamer en toute occasion la supériorité de l'action, en est arrivé à en faire sa préoccupation exclusive et à dénier toute valeur à la contemplation, dont il ignore ou méconnaît d'ailleurs entièrement la véritable nature. Au contraire, les doctrines orientales, tout en affirmant aussi nettement que possible la supériorité et même la transcendance de la contemplation par rapport à l'action, n'en accordent pas moins à celle-ci sa place légitime et reconnaissent volontiers toute son importance dans l'ordre des contingences humaines'.
|- valign=&quot;top&quot;
|	Úgy a keleti, mint az őskori nyugati doktrínák egyhangúlag hirdetik tehát, hogy a szellemi szemlélődés a cselekvésnél - akárcsak a változatlanság a változásnál - magasabb rendű.{{ref|11}}  A lét pusztán felszíni megváltoztatására irányuló cselekvés saját princípiumát és elégséges okát nem önmagában hordozza; valamely transzakcionális (a cselekvés relatív hatókörén túli) princípium által nem vezérelt cselekvés merő illúzió; az a princípium pedig, amelytől a cselekvés önnön realitását (exisztenciáját és általában vett létjogosultságát) nyeri, csak a szellemi szemlélődésben, vagy ha úgy tetszik a tudásban található meg. A szemlélődés és a tudás alapvetően egyjelentésű, vagy legalábbis egybevágó fogalmak, ugyanis a tudást a végrehajtásához szükséges folyamattól képtelenség valamiféleképpen elválasztani.{{ref|12}}  Ugyanakkor a puszta, öncélú változás nemcsak értelmetlen, hanem tulajdonképpen lehetetlen is, s ez azt jelenti, hogy egy olyan princípium nélkül semminemű változás nem lehetséges, amely nem tartozik a változás körébe, következésképpen örökre változatlan; ezért hirdette nagyon helyesen az ókori Nyugaton Arisztotelész, hogy lennie kell egy, a mozgások összességének centrumában álló &quot;mozdulatlan mozgatónak&quot;. A tett &quot;mozdulatlan mozgatója&quot; a tudás; világos továbbá, hogy a cselekvés teljesen a változások, a &quot;valamivé válások&quot; világához tartozik, és hogy e világ és a szorosan hozzátartozó korlátok meghaladására egyedül a tudás nyújt lehetőséget. És amidőn a tudás, mint eredeti, önnön esszencialilásának tudatában lévő metafizikai tudás eléri a változatlant, eggyéválik a változatlansággal, mert lényege szerint minden igazi tudás önnön tárgyával való azonosulásból áll. Pontosan ez az, amiről a modern Nyugat nem vesz tudomást: a reflektív tudásként meghatározható, és éppen ezért szükségképpen közvetett és tökéletlen diszkurzív, racionális tudásnál magasabbat nem ismer, de még ezt az inferióris tudást is csak olyan mértékben becsüli, amennyiben az közvetlen gyakorlati célokat képes szolgálni.	||	&quot; Les doctrines orientales, et aussi les anciennes doctrines occidentales, sont unanimes à affirmer que la contemplation est supérieure à l'action, comme l'immuable est supérieur au changement². L'action, n'étant qu'une modification transitoire et momentanée de l'être, ne saurait avoir en elle-même son principe et sa raison suffisante ; si elle ne se rattache à un principe qui est au-delà de son domaine contingent, elle n'est qu'une pure illusion ; et ce principe dont elle tire toute la réalité dont elle est susceptible, et son existence et sa possibilité même, ne peut se trouver que dans la contemplation ou, si l'on préfère, dans la connaissance, car, au fond, ces deux termes sont synonymes ou tout au moins coïncident, la connaissance elle-même et l'opération par laquelle on l'atteint ne pouvant en aucune façon être séparées 3. De même, le changement, dans son acception la plus générale, est inintelligible et contradictoire, c'est à dire impossible, sans un prin- cipe dont il procède et qui, par là même qu'il est son principe: ne peut lui être soumis, donc est forcément immuable ; et c'est pourquoi, dans l'antiquité occidentale, Aristote avait affirmé la nécessité du « moteur immobile » de toutes choses. Ce rôle de « moteur immobile », la connaissance le joue précisément par rapport à l'action ; il est évident que celle-ci appartient tout entière au monde du changement, du «devenir »; la connaissance seule permet de sortir de ce monde et des limitations qui lui sont inhérentes, et, lorsqu'elle atteint l'immuable, ce qui est le cas de la connaissance principielle ou métaphysique qui est la connaissance par excellence, elle possède elle-même l'immutabilité, car toute connaissance vraie est essentiellement identification avec son objet. C'est là justement ce qu'ignorent les Occidentaux modernes, qui, en fait de connaissance, n'envisagent plus qu'une connaissance rationnelle et discursive, donc indirecte et imparfaite, ce qu'on pourrait appeler une connaissance par reflet, et qui même, de plus en plus, n'apprécient cette connaissance inférieure que dans la mesure où elle peut servir immédiatement à des fins pratiques ; 
|- valign=&quot;top&quot;
&quot;
|- valign=&quot;top&quot;
|	Minden ezen túlinak elutasításáig merülve a cselekvésben, senki sem látja többé, hogy maga a cselekvés, ha a princípium elvész, hiábavaló és meddő jövés-menéssé degerenálódik.	||	engagés dans l'action au point de nier tout ce qui la dépasse, ils ne s'aperçoivent pas que cette action même dégénère ainsi, par défaut de principe, en une agitation aussi vaine que stérile. 
|- valign=&quot;top&quot;
|	Szemügyre véve a modern kort, a legfeltűnőbb a szakadatlan nyüzsgés, a loholás, a nyughatatlanság, s általában a folytonos változás és az egyre rohamosabban növekvő sebesség és az egymást egyre gyorsabban követő eseményekkel való versenyfutás; szétaprózódás a sokféleségben, amelyet nem egyesít már többé egy magasabb princípium ismerete. Analízis analízis hátán a hétköznapi életben, a tudományos elméletekben, az emberi aktivitás szélsőséges, végnélküli elaprózódásához és menthetetlen széteséséhez vezetetve minden olyan szinten, amelyben emberi aktivitás egyáltalán végbemehet. Szintézisképtelenség, dekoncentráció, amely utóbbi ellentéte pedig oly feltűnő a keleti szemekben; nos ezek a magától értetődő, elkerülhetetlen következményei az egyre fokozódó materializálódásnak, tudniillik maga az anyag nem más, mint az osztás és a multiplicitás alapelve; mellesleg ez az, amiért a materializmus a népek és emberek közt szigorúan csak viszályt, háborút és számtalan súlyos emberi konfliktust képes szülni. Mélyebb anyagba süllyedés: egyre szélesebb körű megoszlás, egyre több viszály, az ellenerők egyre nagyobb mérvű aktivitása, hatalombitorlása. Ezzel szemben az ember minél inkább felemelkedik a tiszta spiritualitáshoz, annál inkább részesévé válik az egységnek, ami kizárólag az egyetemes princípiumok elfogadó igenlése révén valósítható meg.	||	C'est bien là, en effet, le caractère le plus visible de l'époque moderne : besoin d'agitation incessante, de changement continuel, de vitesse sans cesse croissante comme celle avec laquelle se déroulent les événements eux-mêmes. C'est la dispersion dans la multiplicité, et dans une multiplicité qui n'est plus unifiée par la conscience d'aucun principe supérieur; c'est, dans la vie courante comme dans les 'conceptions scientifiques, l'analyse poussée à l'extrême, le morcellement indéfini, une véritable désagrégation de l'activité humaine dans tous les ordres où elle peut encore s'exercer; et de là l'inaptitude à la synthèse, l'impossibilité de toute concentration, si frappante aux yeux des Orientaux. Ce sont les conséquences naturelles et inévitables d'une matérialisation de plus en plus accentuée, car la matière est essentiellement multiplicité et division, et c'est pourquoi, disons le en passant, tout ce qui en procède ne peut engendrer que des luttes et des conflits de toutes sortes, entre les peuples comme entre les individus. Plus on s'enfonce dans la matière, plus les éléments de division et d'opposition s'accentuent et s'amplifient ; inversement, plus on s'élève vers la spiritualité pure, plus on s'approche de l'unité, qui ne peut être pleinement réalisée que par la conscience des principes universels. 
|- valign=&quot;top&quot;
|	Igen figyelemreméltó, hogy az egyre lendületesebb változás pusztán találomra, s nem valamiféle elérendő cél érdekében zajlik; mint már jeleztük, ez a közvetlen következménye, hogy az összes emberi képesség feloldódik a szükségképpen felszíni cselekvésben; ebben a még teljesebb a szétszóródás jeleit figyelhetjük meg; a pillanat-szolgalelkűség ez, ami minden rendet feldúl, s a teljes egyensúlytalanság megvalósítására készül, de ami természetesen sohasem valósulhat meg, mert ez a világ totális disszolúciójával lenne egyenlő; mindazonáltal átmenetileg súlyos egyensúlytalanságok igenis lehetségesek, s mivel manapság is pontosan ez a helyzet, bárki meggyőződhet róla, hogy a Kali-Yuga, a Sötét Kor utolsó fázisa elközelgett.	||	Ce qui est le plus étrange, c'est que le mouvement et le changement sont véritablement recherchés pour eux-mêmes, et non en vue d'un but quelconque auquel ils peuvent conduire ; et ce fait résulte directement de l'absorption de toutes les facultés humaines par l'action extérieure, dont nous signalions tout à l'heure le caractère momentané. C'est encore la dispersion envisagée sous un autre aspect, et à un stade plus accentué c'est, pourrait on dire°,, comme une tendance à l'instantanéité, ayant pour limite un état de pur déséquilibre, qui, s'il pouvait être atteint, coïnciderait avec la dissolution finale de ce monde ; et c'est encore un des signes les plus nets de la dernière période du Kali-Yuga. 
|- valign=&quot;top&quot;
|	Ami a tudomány területét illeti, itt is ugyanez a jelenség figyelhető meg: az öncélú kutatások száma messze meghaladja azokét, amelyek elérik a töredékes részeredményeket; alaptalan feltételezések és elméletek egyre rohamosabb egymásra következését figyelhetjük meg, amelyeket alighogy felállítottak, rögtön össze is dőlnek; valóságos zűrzavar közepette adva át helyüket még rövidebb életűeknek. Kereshet itt az ember biztos támpontokat, de hiába; mert csak adatok és részletek hasznavehetetlenül monstruózus gyülekezetére lel, amelyek semmit sem igazolnak, és semmit sem tárnak fel. És ekkor még csak az úgynevezett elméleti tudományokról szóltunk, ha ilyenek egyáltalán még léteznek; ami az alkalmazott tudományokat illeti, ezeknél vitathatlanul születnek bizonyos eredmények, ám ez magától értetődő, hiszen ezek a tudományok foglalkoznak közvetlenül az anyagi területtel, azzal az egyetlen területtel, amelyen a modern ember tényleges elsőbbséggel dicsekedhet. Ezért valószínűsíthető, hogy a felfedezések, pontosabban a mechanikus, ipari találmányok megjelenése egyre nagyobb számban és ütemben fog folytatódni egészen a jelenkor végéig. És ki tudja nem ezek lesznek-e, a magukban hordozott romboló lehetőségeiknél fogva, a végső katasztrófa fő kivitelezői, amidőn a folyamatok elérnek arra a pontra, ahol már nem fordíthatók meg?	||	Sous ce rapport aussi, la même chose se produit dans l'ordre scientifique : c'est la recherche pour la recherche, beaucoup plus encore que pour les résultats partiels et fragmentaires auxquels elle aboutit; c'est la succession de plus en plus rapide de théories et d'hypothèses sans fondement, qui, à peine édifiées, s'écroulent pour être remplacées par d'autres qui dureront moins encore, véritable chaos au milieu duquel il serait vain de chercher quelques éléments définitivement acquis, si ce n'est une monstrueuse accumulation de faits et de détails qui ne peuvent rien prouver ni rien signifier. Nous parlons ici, bien entendu, de ce qui concerne le point de vue spéculatif, dans la mesure où il subsiste encore ; pour ce qui est des applications pratiques, il y a au contraire des résultats incontestables, et cela se comprend sans peine, puisque ces applications se rapportent immédiatement au domaine matériel, et que ce domaine est précisément le seul où l'homme moderne puisse se vanter d'une réelle supériorité. Il faut donc s'attendre à ce que les découvertes ou plutôt les inventions mécaniques et industrielles aillent encore en se développant et en se multipliant, de plus en plus vite elles aussi, jusqu'à la fin de l'âge actuel ; et qui sait si, avec les dangers de destruction qu'elles portent en elles-mêmes, elles ne seront pas un des principaux agents de l'ultime catastrophe, si les choses en viennent à un tel point que celle-ci ne puisse être évitée ? 
|- valign=&quot;top&quot;
|	Egy-két elhanyagolható kivételtől eltekintve mindenki érzi ma már, hogy a világ jelenlegi állapotában nincs többé stabilitás. Míg azonban alig akad valaki, aki érzi is a veszélyt és meg is próbál ellene valamit tenni, addig kortársaink legtöbbjét tökéletesen kielégíti ez a zavarodottság, amelyben úgyszólván saját mentalitásuknak hű tükörképét látják. Tulajdonképpen mindig tökéletes megfelelés van egy világ - amelyben, mivel nem hagy helyet a változhatatlannak és az állandónak, minden a vak &quot;fejlődés&quot; állapotában lévőnek látszik - és az emberek tudatállapota között, akik mindent egyformán &quot;fejlődni&quot; látnak, megtagadva ennek gondolkozás nélküli elfogadásával az igazi tudást, valamint e tudás lényegét: a transzcendens és egyetemes princípiumokat. De mehetünk tovább is és mondhatjuk azt, hogy mindez még ha viszonylagos szinten is, de minden igazi tudás tagadása, mivel (mint fentebb rámutattunk) a relatív értelmetlen és lehetetlen az abszolút nélkül, a feltételes a feltétlen nélkül, a változás a változatlanság, a sokság pedig az egység nélkül. A &quot;relativizmus&quot; önellentmondás, mivel a mindent a változásra visszavezetni próbáló törekvésben, az embernek éppen a változás létének tagadásához kell elérkeznie. Tulajdonképpen ez volt az egyetlen értelme az eleai ''Zénó ''híres argumentumainak. De mivel túlozni sem óhajtunk, hozzá kell tenni, hogy efféle elméletekkel nemcsak a modern korban lehet találkozni. Példák vannak erre a görög filozófiában is, amelyek között Herakleitosz &quot;egyetemes folyama&quot; a legismertebb. Igazság szerint ez volt, ami elvezette az eleai iskolát - egyfajta reductio ad absurdummal{{ref|c}}  - Herakleitosz, valamint az atomisták koncepcióinak megtámadásához. De még Indiában is felfedezhető valami hasonló, bár itt természetesen figyelembe kell venni egy, a filozófiáétól eltérő szemléletmódot, tudniillik a buddhizmus is felvett egy hasonló jelleget, lévén egyik leglényegesebb tétele az, hogy &quot;a világon minden mulandó&quot;.{{ref|13}}  Ezek az elméletek azonban sokáig nem voltak többek, mint kifogások, esetleg lázongások a tradicionális létszemlélet ellen, amelyek - bár időről-időre felbukkantak az egész Kali-Yuga alatt - minden különösebb hatás nélküliek voltak. Az új, amit ma látunk Nyugaton, vagyis hogy kritikátlanul elfogadják ezeket az elgondolásokat. Meg kell jegyezni azt is, hogy a &quot;haladás&quot; enyhén szólva újkeletű elgondolásának hatására, a &quot;történetfilozófiáknak&quot; a modern időkben kialakult egy sajátos formája, amihez még csak hasonlót sem ismertek a régebbi korokban. Ez a számos változatban fel-felbukkanó forma átfogóan az &quot;evolucionizmus&quot; elnevezéssel jelölhető meg. Nem térünk ki itt arra, amit már máshol elmondtunk ezzel kapcsolatban; pusztán arra emlékeztetnénk, hogy minden olyan elgondolás, amely semmi mást, pusztán &quot;fejlődést&quot; képes tételezni, feltétlenül &quot;naturalista&quot;; és mint ilyen, radikális tagadása a természeten túliaknak, a metafizika, a változhatatlan örök princípiumok birodalmának. A &quot;fejlődés&quot; radikálisan antimetafizikai gondolata kapcsán arra is rámutathatunk, hogy a &quot;tiszta tartamok&quot; bergsoni koncepciója tökéletes párhuzamban áll ama pillanat-szolgalelkűséggel, amiről fentebb szóltunk; s a bergsoni álintuíció, amely a lét-formák szakadatlan áramlását veszi mintaképül, nemhogy nem képes az igazi tudás elérésének eszközeként szolgálni, de pontosan ennek a tudásnak a végső disszolúcióját reprezentálja.	||	En tout cas, on éprouve très généralement l'impression qu'il n'y a plus, dans l'état actuel, aucune stabilité; axais, tandis que quelques-uns sentent le danger et essaient de réagir, la plu part de nos contemporains se complaisent dans ce désordre où ils voient comme une image extériorisée de leur propre mentalité. Il y a, en effet, une exacte correspondance entre un monde où tout semble être en pur « devenir », où il n'y a plus aucune place pour l'immuable et le permanent, et l'état d'esprit des hommes qui font consister toute réalité dans ce même « devenir », ce qui implique la négation de la véritable connaissance, aussi bien que de l'objet même de cette connaissance, nous voulons dire des principes transcendants et universels. On peut même aller plus loin : c'est la négation de toute connaissance réelle, dans quelque ordre que ce soit, même dans le relatif, puisque, comme nous l'indiquions plus haut, le relatif est inintelligible et impossible sans l'absolu, le contingent sans le nécessaire, le changement sans l'immuable, la multiplicité  sans l'unité; le « relativisme » enferme une contradiction en lui-même, et, quand on veut tout réduire au changement, on devrait en arriver logiquement à nier l'existence même du changement; au fond, les arguments fameux de Zénon d'Élée n'avaient pas d'autre sens. Il faut bien dire, en effet, que les théories du genre de celles dont il s'agit ne sont pas exclusivement propres aux temps modernes, car il ne faut rien exagérer ; on peut en trouver quelques exemples dans la philosophie grecque, et le cas d'Héraclite, avec son « écoulement universel », est le plus connu à cet égard; c'est même ce qui amena les Eléates à combattre ces conceptions, aussi bien que celles des atomistes, par une sorte de réduction à l'absurde. Dans l'Inde même, il s'est rencontré quelque chose de comparable, mais, bien entendu, à un autre point de vue que celui de la philosophie; certaines écoles bouddhiques, en effet, présentèrent aussi le même caractère, car une de leurs thèses principales était celle de la « dissolubilité de toutes choses » 1. Seulement, ces théories n'étaient alors que des exceptions, et de telles révoltes contre l'esprit traditionnel, qui ont pu se produire pendant tout le cours du Kali- Yuga, n'avaient en somme qu'une portée assez limitée; ce qui est nouveau, c'est la généralisation de semblables conceptions, telle que nous la constatons dans l'Occident contemporain. Il faut noter aussi que les &lt;c philosophies du devenir », sous l'influence de l'idée très récente de « progrès », ont pris chez les modernes une forme spéciale, que les théories du même genre n'avaient jamais eue chez les anciens : cette forme, susceptible d'ailleurs de variétés multiples, est ce qu'on peut, d'une façon générale, désigner par le nom d' «évolutionnisme » Nous ne reviendrons pas sur ce que nous avons déjà dit ailleurs à ce sujet; nous rappellerons seulement que toute conception qui n'admet rien d'autre que le « devenir » est nécessairement, par là même, une conception naturaliste », impliquant comme telle une négation formelle de ce qui est au-delà de la nature, c'est-à-dire du domaine métaphysique, qui est le domaine des principes immuables et éternels. Nous signalerons aussi, à propos de ces théories antimétaphysiques, que l'idée bergsonienne de la « durée pure » correspond exactement à cette dispersion dans l'instantané dont nous parlions plus haut; la prétendue intuition qui se modèle sur le flux incessant des choses sensibles, loin de pouvoir être le moyen d'une véritable connaissance, représente en réalité la dissolution de toute connaissance possible. 
|- valign=&quot;top&quot;
|	Ez vezet el egy maximálisan lényeges pont újbóli megismétléséhez, amelynek kapcsán a legcsekélyebb kétértelműség fönnmaradása sem engedhető meg; tudniillik az intellektuális intuíciónak, az egyedülinek, ami által a metafizikai tudás elérhető, érintőlegesen sincs semmi köze eme másik fajta, bizonyos kortárs filozófusok által emlegetett intuícióhoz. Ez utóbbi ugyanis az érzéki világhoz tartozik, és tulajdonképpen szubracionális; míg ellenben az előző, a szellemi intuíció szupraracionális. A modern embernek azonban - mivel nem birtokol komolyabb szellemi képességet, mint a tematikus gondolkozást - fogalma sincs mi is az intellektuális intuíció, míg ellenben az ó- és a középkori tanítások (még azok is, amelyek jellegűkben nem voltak többek filozófiaiaknál, s ennélfogva nem voltak képesek igazán hasznosítani az intuíció eme formáját), nos még ezek is explicite ismerték el létezését és minden más képesség feletti főhatalmát. Ez az, amiért nem volt Descartes előtt racionalizmus; és a tipikusan modern jelenségnek tekinthető racionalizmus, mivel kéz a kézben jár az úgynevezett individualizmussal, semmi más, mint minden szupraindividuális szellemi képesség egyértelmű tagadása. És mindaddig, amíg Nyugat képtelen az intellektuális intuíciót kiaknázni, illetve amíg kitart ennek tagadása mellett, sem a szó igazi értelmében vett tradíciója nem lehet, sem egy nevezőre nem juthat a keleti civilizációk hiteles képviselőivel; itt ugyanis - összhangban a tradicionális normákkal - úgyszólván minden ettől az abszolút változhatatlan és kikezdhetetlen, ugyanakkor minden kibontakozás számára az egyetlen lehetséges kiinduló pontot jelentő intuíciótól függ.	||	Ceci nous amène à redire une fois de plus, car c'est là un point tout à fait essentiel et sur lequel il est indispensable de ne laisser subsister aucune équivoque, que l'intuition intellectuelle, par laquelle seule s'obtient la vraie connaissance métaphysique, n'a absolument rien de commun avec cette autre intuition dont parlent certains philosophes contemporains celle-ci est de l'ordre sensible, elle est proprement infra-rationnelle, tandis que l'autre, qui est l'intelligence pure, est au contraire supra-rationnelle. Mais les modernes, qui ne connaissent rien de supérieur à la raison dans l'ordre de l'intelligence, ne conçoivent même pas ce que peut être l'intuition intellectuelle, alors que les doctrines de l'antiquité et du moyen âge, même quand elles n'avaient qu'un caractère simplement philosophique et, par conséquent, ne pouvaient pas faire effectivement appel à cette intuition, n'en reconnaissaient pas moins expressément son existence et sa suprématie sur toutes les autres facultés. C'est pourquoi il n'y eut pas de « rationalisme » avant Descartes ; c'est là encore une chose spécifiquement moderne, et qui est d'ailleurs étroitement solidaire de l' « individualisme », puisqu'elle n'est rien d'autre que la négation de toute faculté d'ordre supra-individuel. Tant que les Occidentaux s'obstineront à méconnaître ou à nier l'intuition intellectuelle, ils ne pourront avoir aucune tradition au vrai sens de ce mot, et ils ne pourront non plus s'entendre avec les authentiques représentants des civilisations orientales, dans lesquelles tout est comme suspendu à cette intuition, immuable et infaillible en soi, et unique point de départ de tout développement conforme aux normes traditionnelles.  
|- valign=&quot;top&quot;
|}

==Szakrális és profán tudomány ==	
{| {{50}}
|	Megállapítottuk, hogy a tradicionális karakterű civilizációkban minden az intellektuális intuícióra épül. Más szavakkal, a tiszta metafizikai doktrína a lényeg, s minden más, bármely szinten álljon is a valóságban, a levezetettség értelmében ehhez kapcsolódik; nemcsak a társadalmi intézmények, hanem a tudományok, a viszonylagosságok birodalmát értelmező tudásformák is a metafizikai doktrínából nyerik legitimitásukat. A tradicionális civilizációkban a tudományokat nem tekintik többnek, mint az abszolút, principiális tudás egyszerű levezetéseinek, kiterjesztéseinek vagy tükröződéseinek; így az igazi hierarchia mindig, mindenütt fenn van tartva. Természetesen a viszonylagosságokat létezőknek tekintik, ám csak annyiban veszik számításba, amennyit szigorúan másodrendű és alárendelt létük ténylegesen megérdemel; ugyanakkor még a viszonylagosságok területen is számos valóságszintet különítenek el, attól függően, hogy a vizsgált entitás közel, vagy távol fekszik a princípiumok szférájától.	||	Nous venons de dire que, dans les civilisations qui possèdent le caractère traditionnel, l'intuition intellectuelle est au principe de tout; en d'autres termes, c'est la pure doctrine métaphysique qui constitue l'essentiel, et tout le reste s'y rattache à titre de conséquences ou d'applications aux divers ordres de réalités contingentes. Il en est ainsi notamment pour les institutions sociales; et, d'autre part, la même chose est vraie aussi en ce qui concerne les sciences, c'est-à-dire les connaissances se rapportant au domaine du relatif, et qui, dans de telles civilisations, ne peuvent être envisagées que comme de simples dépendances et en quelque sorte comme des prolongements ou des reflets de la connaissance absolue et principielle. Ainsi, la véritable hiérarchie est partout et toujours observée : le relatif n'est point tenu pour inexistant, ce qui serait absurde ; il est pris en considération dans la mesure où il mérite de l'être, mais il est mis à sa juste place, qui ne peut être qu'une place secondaire et subordonnée; et, dans ce relatif même, il y a des degrés fort divers, selon qu'il s'agit de choses plus ou moins éloignées du domaine des principes. 
|- valign=&quot;top&quot;
|	Általánosságban vizsgálva a tudományokat, megállapítható, hogy két radikálisan eltérő és kölcsönösen összeegyeztethetetlen tudományértelmezés létezik, amelyeket elválasztva tradicionálisnak illetve modernnek nevezhetünk. Az ó- és a középkori &quot;tradicionális tudományokról&quot; már több ízben is beszéltünk, amelyek - bár pontos fogalmuk tökéletesen ismeretlen a jelenkori Nyugaton - még mindig működnek Keleten. Tegyük hozzá, hogy minden civilizációnak voltak saját, csak rájuk jellemző &quot;tradicionális tudományai&quot;, ami azért lehetséges, mert itt már az adaptációk és nem az egyetemes princípiumok szférájában vagyunk, amely utóbbiba kizárólag a tiszta metafizika tartozik. Az adaptációk területén - pontosan a tartományok viszonylagos léte miatt - egy adott nép (helyesebben valamely nép adott exisztenciális időszakának) komplex mentális és egyéb feltételeinek összességét kell számításba venni, mert mint fentebb megmutattuk, vannak olyan időszakok, amikor a &quot;readaptáció&quot; elengedhetetlenné válik. Ez a readaptáció azonban csak formaváltoztatás, amely sohasem érinti a tradíció lényegét; egy metafizikai doktrína esetében csak a kifejezésmód változtatható, s ez több-kevesebb szerencsével az egyik nyelvről a másikra való fordításhoz hasonlítható; akármilyen is legyen a kifejezésre szánt forma (ha egyáltalán még lehetséges a kifejezés) akkor is kizárólag egyetlen metafizika, miként csak egyetlen igazság létezik. Természetesen más a helyzet, amikor áttértünk az alkalmazások területére: a tudományokkal, csakúgy mint a társadalmi intézményekkel, a sokszerű alakvilágba lépünk. Ezért joggal mondható, hogy a különböző formák különböző tudományokat alkotnak, még akkor is, ha eme tudományoknak - legalábbis részben - ugyanaz a tárgyuk. A logicisták hajlamosak állítani, hogy egy tudományt teljes egészében tárgya definiál, ez azonban túlegyszerűsített, s ezáltal félrevezető szemlélet; egy tudomány definíciójánál a szemszöget is figyelembe kell venni, amelyből a témát vizsgálja. Határozatlan számú tudomány lehetséges, s az is megtörténhet, hogy több tudomány is vizsgálja ugyanazokat a jelenségeket, csak éppen más szempontokból, következésképpen eltérő módszerekkel és célokkal; mindazonáltal ezek valóban különböző tudományok. Ennek az esetnek különösen az eltérő civilizációk tradicionális tudományai felelnek meg, amelyek bár kölcsönösen összehasonlíthatóak, mégsem olvaszthatóak egymásba, s gyakorta még ugyanazokkal az elnevezésekkel sem illethetőek. Szembeszökően jóval nagyobb a különbség, ha a fundamentálisan azonos jellemzőjű különböző tradicionális tudományok egymással való összehasonlítása helyett, e tudományokat mintegy egybefogva, az úgynevezett modern tudománnyal vetjük össze. Látszólag a tanulmányozott téma mindkét esetben ugyanaz, azonban a kettejük által megszerezhető tudás olyannyira különbözik, hogy tüzetesebb vizsgálat után az ember ráeszmél, hogy ezek egyetlen parányi vonásban sem egyeznek meg.	||	Il y a donc, en ce qui concerne les sciences, deux conceptions radicalement différentes et même incompatibles entre elles, que nous pouvons appeler la conception traditionnelle et la conception moderne ; nous avons eu souvent l'occasion de faire allusion à ces «sciences traditionnelles u qui existèrent dans l'antiquité et au moyen âge, qui existent toujours en Orient, mais dont l'idée même est totalement étrangère aux Occidentaux de nos jours. Il faut ajouter que chaque civilisation a eu des « sciences traditionnelles » d'un type particulier, lui appartenant en propre, car, ici, nous ne sommes plus dans l'ordre des principes universels, auquel se rapporte seule la métaphysique pure, mais dans l'ordre des adaptations, où, par là même qu'il s'agit d'un domaine contingent, il doit être tenu compte de l'ensemble des conditions, mentales et autres, qui sont celles de tel peuple déterminé, et nous dirons même de telle période de l'existence de ce peuple, puisque nous avons vu plus haut qu'il y a des époques où des « réadaptations » deviennent nécessaires. Ces « réadaptations » ne sont que des changements de forme, qui ne touchent en rien à l'essence même de la tradition; pour la doctrine métaphysique, l'expression seule peut être modifiée, d'une façon qui est assez comparable à la traduction d'une langue dans une autre; quelles que soient les formes dont elle s'enveloppe pour s'exprimer dans la mesure où cela est possible, il n'y a absolument qu'une métaphysique, comme il n'y a qu'une vérité. Mais, quand on passe aux applications, le cas est naturellement différent : avec les sciences, aussi bien qu'avec les institutions sociales, nous sommes dans le monde de la forme et de la multiplicité; c'est pourquoi l'on peut dire que d'autres formes constituent véritablement d'autres sciences, même si elles ont, au moins partiellement, le même objet. Les logiciens ont l'habitude de regarder une science comme entièrement définie par son objet, ce qui est inexact par excès de simplification; le point de vue sous lequel cet objet est envisagé doit aussi entrer dans la définition de la science. Il y a une multitude indéfinie de sciences possibles ; il peut arriver que plusieurs sciences étudient les mêmes choses, mais sous des aspects tellement différents, donc par des méthodes et avec des intentions tellement différentes aussi, qu'elles n'en sont pas moins des sciences réellement distinctes. Ce cas peut, en particulier, se présenter pour les « sciences traditionnelles » de civilisations diverses, qui, bien que comparables entre elles, ne sont pourtant pas toujours assimilables les unes aux autres, et, souvent, ne pourraient qu'abusivement être désignées par les mêmes noms. La différence est encore beaucoup plus considérable, cela va de soi, si, au lieu d'établir une comparaison entre des « sciences traditionnelles u, qui du moins ont toutes le même caractère fondamental, on veut comparer ces sciences, d'une façon générale, aux sciences telles que les modernes les conçoivent; à première vue, il peut sembler parfois que l'objet soit le même de part et d'autre, et pourtant la connaissance que les deux sortes de sciences donnent respectivement de cet objet est tellement autre, qu'on hésite, après plus ample examen, à affirmer encore l'identité, même sous un certain rapport seulement. 

|- valign=&quot;top&quot;
|	Helyénvaló, ha mondandónkat egy-két példával világosabbá tesszük. Vegyük először az egyik legszerteágazóbb tudományt, nevezetesen a fizikát, külön-külön tradicionális és modern értelmezésben; itt a két koncepció közötti alapvető különbség anélkül látható, hogy elhagynánk a nyugati világot. A &quot;fizika&quot; kifejezés eredeti, etimológiai értelmében, mindenféle lehatárolás nélkül a &quot;természet tudományát&quot; jelenti, azt a tudományt, amely a &quot;fejlődés&quot; legáltalánosabb törvényszerűségeit kutatja (itt a természet és a &quot;fejlődés&quot; tulajdonképpen egyet jelentenek). A görögök, kiváltképp Arisztotelész, e tudományt még így értelmezték; lehet, hogy több ugyanezzel a valóságszinttel foglalkozó speciális tudományról hallunk, ám azok is csak a fizika egy vagy más meghatározott területtel közelebbről foglalkozó &quot;specifikáció&quot;. És itt már jelentős mérvű az a deviáció, amelynek során a modern világ - kizárólag egy természettudományok közötti résztudomány jelölésére kezdve használni - a &quot;fizika&quot; szót átértelmezte. Ez csak egy példája az alosztályokra való bontás folyamatának, amire - mint a modern tudomány egyik fő jellegzetességére - már utaltunk. Az analizáció értelmi beállítottságból származó &quot;specializáció&quot; aztán odáig fajul, hogy a hatása alá kerülők képtelenek már elgondolni egy olyan tudományt, amely a természet egészével foglalkozik. A specializáció néhány kellemetlensége nem hagyható ismételt megjegyzés nélkül, amelyek közt az első az elkerülhetetlen szűklátókörűség; azonban, akik a legvilágosabban érzékelik ezt, láthatóan még azok is lemondóan elfogadják, mint a részletfelhalmozó tudás szükségszerűen rossz velejáróját, amellyel kapcsolatban szerintük senki sincs, aki remélhetné, hogy azt egy személyben átfogja. Az ilyenek egyrészről nem képesek megérteni, hogy a részletek ismerete önmagában teljesen értéktelen, és hogy nem érdemes a szintetikus tudásért feláldozni, ami még, amikor viszonylagosságokra szorítkozik, akkor is egy jóval magasabb szinthez tartozik. Másrészről nem sikerül megérteniük azt sem, hogy a szerteágazó részlettudás egyesítése azért lehetetlen számukra, mert - makacsul ragaszkodva az alsóból és a külsőből való származás elméleteihez - elvágják magukat a magasabb princípiumokkal való kapcsolat megteremtésének lehetőségétől Ezzel szemben az ellenkező módszerre van szüksége annak, aki valódi elméleti értéket óhajt egy tudománynak adni.	||	&quot;Quelques exemples ne seront pas inutiles pour faire mieux comprendre ce dont il s'agit; et, tout d'abord, nous prendrons un exemple d'une portée très étendue, celui de la a physique » telle qu'elle est comprise par les anciens et par les modernes ; il n'est d'ailleurs aucunement besoin, dans ce cas, de sortir du monde occidental pour voir la différence profonde qui sépare les deux conceptions. Le terme de « physique », dans son acception première et étymologique, ne signifie pas autre chose que « science de la nature », sans aucune restriction; c'est donc la science qui concerne les lois les plus générales du « devenir », car « nature » et « devenir y sont au fond synonymes, et c'est bien ainsi que l'entendaient les Grecs, et notamment Aristote ; s'il existe des sciences plus particulières se rapportant au même ordre, elles ne sont alors que des « spécifications » de la physique pour tel ou tel domaine plus étroitement déterminé. II y a donc déjà quelque chose d'assez significatif dans la déviation que les modernes ont fait subir à ce mot de « physique » en l'employant pour désigner exclusivement une science particulière parmi d'autres sciences qui, toutes, sont également des sciences de la nature ; ce fait se rattache à la fragmentation que nous avons déjà signalée comme un des caractères de la science moderne, à cette « spécialisation » engendrée par l'esprit  d'analyse, et poussée au point de rendre véritablement inconcevable, pour ceux qui en subissent l'influence, une science portant sur la nature considérée dans son ensemble. On n'a pas été sans remarquer assez souvent quelques-uns des inconvénients de cette « spécialisation », et surtout l'étroitesse de vues qui en est une conséquence inévitable; mais il semble que ceux mêmes qui s'en rendaient compte le plus nettement se soient cependant résignés à la regarder comme un mal nécessaire, en raison de l'accumulation des connaissances de détail que nul homme ne saurait embrasser d'un seul coup d’oeil ; ils n'ont pas compris, d'une part, que ces connaissances de détail sont insignifiantes en elles-mêmes et ne valent pas qu'on leur sacrifie une connaissance synthétique qui, même en se bornant encore au relatif, est d'un ordre beaucoup plus élevé, et, d'autre part, que l'impossibilité où l'on se trouve d'unifier leur multiplicité vient seulement de ce qu'on s'est interdit de les rattacher à un principe supérieur, de ce qu'on s'est obstiné à procéder par en bas et de l'extérieur, alors qu'il aurait fallu faire tout le contraire pour avoir une science possédant une réelle valeur spéculative. 

|- valign=&quot;top&quot;
|	Ha össze akarjuk hasonlítani az ősi fizikát, nem a modernek által így nevezettel, hanem - mivel ez a valódi ekvivalense - a mai természettudományok összességével, az első különbség, amit szóvá kellene tenni, az az elaprózódás, amely tulajdonképpen úgy vezetett a sokrészű &quot;specialitásokhoz&quot;, hogy azok közben egymástól elidegenedtek. Ez azonban csak a probléma legkülső oldala, s nem feltételezhető, hogy a résztudományok akár összességének összekapcsolása ugyanazt eredményezné, mint az ősi fizika. Az igazság az, hogy a két nézőpont teljesen más, s ebben rejlik a két koncepció közötti lényegi különbség. Mint mondottuk, a tradicionális koncepció a princípiumokhoz kapcsolja az összes tudományt, amiknek ezek partikuláris alkalmazásai, míg ellenben a modern koncepció előtt ez a kapcsolat ismeretlen. Arisztotelész szemében a fizika csak &quot;másodlagos&quot; volt a metafizika tekintetében, vagyis a fizika a metafizikától függött, és valójában csak a természet felett álló és a természet törvényeiben tükröződő princípiumok természetének tanulmányozásával foglakozott; ugyanez mondható el a középkori kozmológiáról is. Ezzel ellentétben a modern koncepció megpróbálja a tudományokat függetleneknek beállítani, mindannak létét, ami ezek elérhetőségi körén kívül esik határozottan tagadva, vagy legfeljebb &quot;megismerhetetlennek&quot; nyilvánítva, következésképpen eleve elutasítva ezek számításba, vagy ami ugyanaz, gyakorlati alkalmazásba vételének lehetőségét. Ez a tagadás már jóval azelőtt kezdődött, hogy az olyan rendszerelméletek, mint a &quot;pozitivizmus&quot;, vagy az &quot;agnoszticizmus&quot; megjelentek volna, miáltal joggal mondható, hogy e tagadás az összes modern tudomány tulajdonképpeni kiindulási pontja. Mindazonáltal igazán csak a tizenkilencedik században kezd az ember - felhőtlenül agnosztikusnak kiáltva ki magát - hódolni az ostobaságnak, minden, számára ismeretlen tudást radikálisan elutasítva; és ez képezte a Nyugat intellektuális hanyatlásának következő állomását.	||	Si l'on veut comparer la physique ancienne, non pas à ce que les modernes désignent par le même mot, mais à l'ensemble des sciences de la nature telles qu'elles sont actuellement constituées, car c'est là ce qui devrait y correspondre en réalité, il y a donc lieu de noter, comme première différence, la division en multiples &quot;spécialités » qui sont pour ainsi dire étrangères les unes aux autres. Pourtant, ce n'est là que le côté le plus extérieur de la question, et il ne faudrait pas penser que, en réunissant toutes ces sciences spéciales, on obtiendrait un équivalent de l'ancienne physique. La vérité est que le point de vue est tout autre, et c'est ici que nous voyons apparaître la différence essentielle entre les deux conceptions dont nous parlions tout à l'heure : la conception traditionnelle, disions-nous, rattache toutes les sciences aux principes comme autant d'applications particulières, et c'est ce rattachement que n'admet pas la conception moderne. Pour Aristote, la physique n'était que «seconde » par rapport à la métaphysique, c'est-à-dire qu'elle en était dépendante, qu'elle n'était au fond qu'une application, au domaine de la nature, des principes supérieurs à la nature et qui se reflètent dans ses lois ; et l'on peut en dire autant de la « cosmologie » du moyen âge. La conception moderne, au contraire, prétend rendre les sciences indépendantes, en niant tout ce qui les dépasse, ou tout au moins en le déclarant « inconnaissable » et en refusant d'en tenir compte, ce qui revient encore à le nier pratiquement; cette négation existait en fait bien longtemps avant qu'on ait songé à l'ériger en théorie systématique sous des noms tels que ceux de « positivisme » et d' « agnosticisme », car on peut dire qu'elle est véritablement au point de départ de toute la science moderne. Seulement, ce n'est guère qu'au XIXe siècle qu'on a vu des hommes se faire gloire de leur ignorance, car se proclamer « agnostique &gt; n'est point autre chose que cela, et prétendre interdire à tous la connaissance de ce qu'ils ignoraient euxmêmes ; et cela marquait une étape de plus dans la déchéance intellectuelle de l'Occident.
|- valign=&quot;top&quot;
|	Keresve a módját a tudományok minden magasabb princípiumtól való elvágásának - függetlenségük bizonygatásának örve alatt -, a modern koncepció elsikkasztotta a tudományok összes mélyebb értelmét, sőt a tudás szempontjából, azok minden valódi érdekességét, zsákutcába hajtva, bebörtönözve őket egy reménytelenül sivár, korlátokkal teli világba.{{ref|14}}  Továbbá, ellentétben a közkedvelt szofizmával, még a szűk részterületeken elért &quot;fejlődés&quot; sem a tudás elmélyülése; ellenkezőleg, az itt szerzett &quot;tudás&quot; mindig szigorúan felszíni marad, s minden kutatás kizárólag a már jelzett részletekbe való beleveszésből áll, amely végeláthatatlanul folytatható úgy, hogy az ember az igazi tudáshoz egy lépéssel sem jut közelebb. Azt is meg kell jegyezni, hogy korántsem valamiféle tudományos öncél az, amiért általában a nyugati ember tudománnyal foglalkozik; ellentétben a hangoztatottakkal, legelső céljuk mégcsak nem is egy bár alacsony rendű, mégis valódi tudás megszerzése, hanem a gyakorlati alkalmazás. Ez könnyen levezethető abból a könnyedségből, amellyel kortársaink döntő többsége összekeveri a tudományt és az ipart, és azoknak az óriási számából, akiknek szemében a tipikus tudóst a mérnök testesíti meg; ez azonban már egy másik problémával áll összefüggésben, amellyel később még bővebben foglalkozunk.	||	 En voulant séparer radicalement les sciences de tout principe supérieur sous prétexte d'assurer leur indépendance, la conception moderne leur enlève toute signification profonde et même tout intérêt véritable au point de vue de la connaissance, et elle ne peut aboutir qu'à une impasse, puisqu'elle les enferme dans un domaine irrémédiablement borné 1. Le développement qui s'effectue à l'intérieur de ce domaine n'est d'ailleurs pas un approfondissement comme certains se l'imaginent; il demeure au contraire tout superficiel, et ne consiste qu'en cette dispersion dans le détail que nous avons déjà signalée, en une analyse aussi stérile que pénible, et qui peut se poursuivre indéfiniment sans qu'on avance d'un seul pas dans la voie de la véritable connaissance. Aussi n'est ce point pour elle-même, il faut bien le dire, que les Occidentaux, en général, cultivent la science ainsi entendue ce qu'ils ont surtout en vue, ce n'est point une connaissance, même inférieure ; ce sont des applications pratiques, et, pour se convaincre qu'il en est bien ainsi, il n'y a qu'à voir avec quelle facilité la plu part de nos contemporains confondent science et industrie, et combien nombreux sont ceux pour qui l'ingénieur représente le type même du savant;mais ceci se rapporte à une autre question, que nous aurons à traiter plus complètement dans la suite. 
|- valign=&quot;top&quot;
|	Modern formájában véve a tudomány nemcsak mélységét, hanem joggal mondható, állandóságát is elveszítette, mivel egykor a princípiumokkal való kapcsolata tette képessé, hogy teljes mértékben részesedjék a változhatatlanságból, amit ily módon témája is lehetővé tett. Míg ellenben léte jelenleg teljesen a változás világára korlátozódik, ahol egyetlen állandó, fix pont sem található, amire alapot vethetne, többé már nem valami abszolút bizonyosságból kiindulva, valószínűségekké, megközelítőlegességekké, merő hipotetikus értelmezésekké silányul, amelyek pusztán az egyéni fantázia termékei. Azonkívül, ha a modern tudománynak - hatalmas kerülőúton - esetleg alkalma is nyílik az ősi tradicionális tudományok egyes tanításaival egybevágó következtetések levonására, teljesen hibás lenne ebben az ősi tanítások igazolását keresni, amire ezeknek nincs szükségük. Felesleges időpocsékolás lenne megpróbálni összeegyeztetni őket a végletesen elütő modern szempontokkal, netalán összecsengésüket megállapítani a hipotetikus elméletekkel, amelyek hamis voltával már évekkel &quot;hivatalos&quot; megdőlésük előtt mindenki tisztában van.{{ref|15}}  A modern tudomány kérdéses következtetései csupán a hipotézisek világába tartoznak; míg ellenben a tradicionális tudományok tanításai kivétel nélkül örök érvényűek, mivel ezek a metafizikai szinten intuitíve - tehát abszolút bizonyosságként - felismert igazságok levezetései vagy kiterjesztései.{{ref|16}}  A modern experimentalizmus annak a végletes illúziónak az áldozata, miszerint egy elméletet igazolhatnak a tények, jóllehet a valóságban ugyanazok a tények számtalan eltérő elmélettel ugyanolyan jól magyarázhatóak. A kísérletező módszer egyes úttörői, mint amilyen Claude Bernard, maguk ismerték be, hogy előfeltevések nélkül nem tudnának mit kezdeni a tényekkel; előfeltevések híján a kísérleti eredmények minden jelentőséget és tudományos értéket nélkülöző, értelem nélküli &quot;puszta tények&quot; maradnának.	||	&quot;La science, en se constituant à la façon moderne, n'a pas perdu seulement en profondeur, mais aussi, pourrait on dire, en solidité, car le rattachement aux principes la faisait participer de l'immutabilité de ceuxci dans toute la mesure où son objet même le permettait, tandis que, enfermée exclusivement dans le monde du changement, elle n'y trouve plus rien de stable, aucun point fixe où elle puisse s'appuyer; ne partant plus d'aucune certitude absolue, elle en est réduite à des probabilités et à des approximations, ou à des constructions purement hypothétiques qui ne sont que l’oeuvre de la fantaisie individuelle. Aussi, même s'il arrive accidentellement que la science moderne aboutisse, par une voie très détournée, à certains résultats qui semblent s'accorder avec quelques données des anciennes &lt;c sciences traditionnelles », on aurait le plus grand tort d'y voir une confirmation dont ces données n'ont nul besoin; et ce serait perdre son temps que de vouloir concilier des points de vue totalement différents, ou établir une concordance avec des théories hypothétiques qui, peut-être, se trouveront entièrement discréditées dans peu d'années 1. Les choses dont il s'agit ne peuvent en effet, pour la science actuelle, appartenir qu'au domaine des hypothèses, alors que, pour les « sciences traditionnelles », elles étaient bien autre chose et se présentaient comme des conséquences indubitables de vérités connues intuitivement, donc infailliblement, dans l'ordre métaphysique 2. C'est d'ailleurs une singulière illusion, propre à l' « expérimentalisme » moderne, que de croire qu'une théorie peut être prouvée par les faits, alors que, en réalité, les mêmes faits peuvent toujours s'expliquer également par plusieurs théories différentes, et que certains des promoteurs de la méthode expérimentale, comme Claude Bernard, ont reconnu eux-mêmes qu'ils ne pouvaient les interpréter qu'à l'aide d' « idées.préconçues », sans lesquelles ces faits demeureraient des « faits bruts », dépourvus de toute signification et de toute valeur scientifique. 

|- valign=&quot;top&quot;
|	Miután szóba került az experimentalizmus, kedvező alkalom nyílt a következő témába vágó kérdés megválaszolására: miért éppen a (korábbi civilizációkban erősen háttérbe szorított) kísérleti tudományok virágzanak a modern korban? Nos azért, mert ezek a tudományok tartoznak az érzéki világhoz, ezek anyagiak és gyakorlati alkalmazására is ezek a legközvetlenebbül alkalmasak. Kibontakozásuk, kéz a kézben azzal, amit joggal a &quot;tények babonájának&quot; nevezhetünk, teljesen a speciálisan modern tendenciák szerint megy végbe, míg ellenben a régebbi korok nem találták őket elég érdemeseknek ahhoz, hogy a kedvükért egy magasabbrendű tudást mellőzzenek. Világosan kell látni, hogy ez a szempont nem valamiféle illegitim, s főleg nem valamiféle inferióris tudás védelmét foglalja magában. Törvénytelen csak a visszaélés, amely akkor kezdődik el, amikor a fenti eszmék beleivódnak az emberi tevékenység egészébe, úgy, ahogyan azt manapság végignézhetjük. Ebből az is levezethető, hogy egy normális civilizációban a kísérleti módszerre épülő tudományok ugyanúgy kapcsolatban vannak a princípiumokkal, mint más tudományok, s így'' ''valódi elméleti értéket sajátíthatnak el. Valójában ha ez úgy tűnik, hogy nem történt meg, az azért van, mert inkább egy másik irányba fordították figyelmüket, illetve azért, mert még akkor is, amikor az esetleg érdekesnek minősülő érzéki világ tanulmányozásába kezdtek, a tradicionális premisszák más módszereknél és rátekintéseknél előnyösebb tanulmányozást tettek lehetővé.	||	&quot;Puisque nous en sommes venu à parler d' « expérimental lisme », nous devons en profiter pour répondre à une question qui peut se poser à ce sujet, et qui est celle-ci : pourquoi les sciences proprement expérimentales ont elles reçu, dans la civilisation moderne, un développement qu'elles n'ont jamais eu dans d'autres civilisations ? C'est que ces sciences sont celles du monde sensible, celtes de la matière, et c'est aussi qu'elles sont celles qui donnent lieu aux applications pratiques les plus immédiates ; leur développement, s'accompagnant de ce que nous appellerions volontiers la « superstition du fait », correspond donc bien aux tendances spécifiquement modernes, alors que, par contre, les époques précédentes n'avaient pu y trouver des motifs d'intérêt suffisants pour s'y attacher ainsi au point de négliger les connaissances d'ordre supérieur. Il faut bien comprendre qu'il ne s'agit point, dans notre pensée, de déclarer illégitime en elle-même une connaissance quelconque, même inférieure ; ce qui est illégitime, c'est seulement l'abus qui se produit lorsque des choses de ce genre absorbent toute l'activité humaine, ainsi que nous le voyons actuellement. On pourrait même concevoir que, dans une civilisation normale, des sciences constituées par une méthode expérimentale soient, aussi bien que d'autres, rattachées aux principes et pourvues ainsi d'une réelle valeur spéculative ; en fait, si ce cas ne semble pas s'être présenté, c'est que l'attention s'est portée de préférence d'un autre côté, et aussi que, alors même qu'il s'agissait d'étudier le monde sensible dans la mesure où il pouvait paraître intéressant de le faire, les données traditionnelles permettaient d'entreprendre plus favorablement cette étude par d'autres méthodes et à un autre point de vue. 

|- valign=&quot;top&quot;
|	Fentebb jeleztük, hogy korunk egyik jellegzetessége, azoknak a dolgoknak a használatba vétele, amelyeket mind ez idáig nem tartottak érdemesnek arra, hogy rájuk az ember időt és energiát vesztegessen. Mindazonáltal ezeknek is ki kell bontakozniuk még a ciklus lefutása előtt, mivel ugyanúgy helyük van a cikluson belül megvalósulandó lehetőségek között, mint másoknak; a legutóbbi századokban világrajött kísérleti tudományokkal pontosan ez a helyzet. Vannak aztán olyan modern tudományok, amelyek szó szerint, a többé már nem értett, ősi tudományok &quot;reziduumait&quot; képezik. Hanyatló korban ezen tudományok legalsóbb részei leválnak a lényegről, és ez a durván materializálódott legalsó rész szolgál aztán kiindulópontul egy teljesen eltérő irányú, a modern tendenciákhoz tökéletesen alkalmazkodó &quot;fejlődéshez&quot;: ez eredményezi azokat a tudományformákat, amelyekben tulajdonképpen megszűnt minden közös elődeikkel. Ezek szerint téves az az általános vélekedés, hogy az asztrológia illetve az alkímia vált külön-külön a modern csillagászattá, illetve a modern kémiává, még akkor is ha mindez puszta történeti szempontból rejt is némi igazságelemet. Az igazság azonban az, amire már rámutattunk, tudniillik, hogy ha későbbi tudományok le is vezethetőek valamiféleképpen az előbbiekből, az - mint állítják - még véletlenül sem az &quot;evolúció&quot; vagy a &quot;haladás&quot;, hanem ezzel szöges ellentétben, csakis a degenerálódás útján történhet; ez azonban úgy véljük, további magyarázatot igényel.	||	&quot;Nous disions plus haut qu'un des caractères de l'époque actuelle, c'est l'exploitation de tout ce qui avait été négligé jusque là comme n'ayant qu'une importance trop secondaire pour que les hommes y consacrent leur activité, et qui devait cependant être développé aussi avant 1a fin de ce cycle, puisque ces choses avaient leur place parmi les possibilités qui y étaient appelées à la manifestation; ce cas est précisément, en particulier, celui des sciences expérimentales qui ont vu le jour en ces derniers siècles. Il est même certaines sciences modernes qui représentent véritablement, au sens le plus littéral, des « résidus » de sciences anciennes, aujourd'hui incomprises : c'est la partie la plus inférieure de ces der nières qui, s'isolant et se détachant de tout le reste dans une période de décadence, s'est grossièrement matérialisée, puis a servi de point de départ à un développement tout différent, dans un sens conforme aux tendances modernes, de façon à aboutir à la constitution de sciences qui n'ont réellement plus rien de commun avec celles qui les ont précédées. C'est ainsi que, par exemple, il est faux de dire, comme on le fait habituellement, que l'astrologie et l'alchimie sont devenues respectivement l'astronomie et la chimie modernes, bien qu'il y ait dans cette opinion une certaine part de vérité au point de vue simplement historique, part de vérité qui est exactement celle que nous venons d'indiquer : si les dernières de ces sciences procèdent en effet des premières en un certain sens, ce n'est point par « évolution » ou « progrès » comme on le prétend, mais au contraire par dégénérescence ; et ceci appelle encore quelques explications. 

|- valign=&quot;top&quot;
|	Először is érdemes megjegyezni, hogy az &quot;asztrológia&quot; és az &quot;asztronómia&quot; kifejezéseknek tulajdonított eltérő jelentés viszonylag újkeletű; a görögök meg nem különböztetve használták még e két szót annak az egésznek a jelölésére, amit ma a kettő együtt fed. Ezekután rögtön fel kellene tűnnie, hogy ez itt további példája a specializáció által megindított részekre bontásnak, az eredetileg mindössze egyetlen tudományt alkotó ágak szétszabdalásának. Ebben az esetben azonban nemcsak erről van szó, mert amíg az asztrológia materiálisabb oldalát képező csillagászat korlátlan kibontakozásba kezdett, addig maga a lényeg teljesen elveszett. Ennek tulajdonképpen az az egyszerű oka, hogy a modern embernek tulajdonképpen fogalma sincs mi is volt egykor az ősi asztrológia, és még a rekonstrukciós kísérletek sem eredményeznek mást, mint legfeljebb ennek a paródiáját. Egyesek megkísérlik az asztrológiát egy, az ó- és középkortól a legmesszemenőkig idegen módszer, a statisztika, a valószínűségszámítás felhasználásával egy modern kísérleti tudománnyá alacsonyítani; míg mások egy hajdan létező , jósművészet&quot; helyreállítását szorgalmazzák, holott ez mindig is kizárólag az asztrológia öregkori pervertálódása volt, és (mint azt még mindig láthatjuk a keleti civilizációkban) a legjobb esetben is komolyabb vizsgálatra érdemtelen, alantas vonatkoztatásnak tekintették.	||	&quot;Il faut remarquer, tout d'abord, que l'attribution de significations distinctes aux termes d' « astrologie » et d' « astronomie » est relativement récente ; chez les Grecs, ces deux mots étaient employés indifféremment pour désigner tout l'ensemble de ce à quoi l'un et l'autre s'appliquent maintenant. Il semble donc, à première vue, qu'on ait encore affaire dans ce cas à une de ces divisions par «spécialisation » qui se sont établies entre ce qui n'était primitivement que des parties d'une science unique; mais ce qu'il y a ici de particulier, c'est que, tandis qu'une de ces parties, celle qui représentait le côté le plus matériel de la science en question, prenait un développement indépendant, l'autre partie, par contre, disparaissait entièrement. Cela est tellement vrai qu'on ne sait plus aujourd'hui ce que pouvait être l'astrologie ancienne, et que ceux mêmes qui ont essayé de la reconstituer ne sont arrivés qu'à de véritables contrefaçons, soit en voulant en faire l'équivalent d'une science expérimentale moderne, avec intervention des statistiques et du calcul des probabilités, ce qui procède d'un point de vue qui ne pouvait en aucune façon être celui de l'antiquité ou du moyen âge, soit en s'appliquant exclusivement à restaurer un « art divinatoire » qui ne fut guère qu'une déviation de l'astrologie en voie de disparition, et où l'on pourrait voir tout au plus une application très inférieure et assez peu digne de considération, ainsi qu'il est encore possible de le constater dans les civilisations orientales. 

|- valign=&quot;top&quot;
|	A kémia esete talán még ennél is tipikusabb; a modern értetlenség az alkímiát illetően sem kisebb, mint az asztrológia esetében. Az igazi alkímia lényegében kozmológiai tudomány, ugyanakkor - a &quot;makrokozmosz&quot; és a &quot;mikrokozmosz&quot; közötti analógia révén - emberi szintre is vonatkoztatható; ugyanakkor az alkímiát tudatosan úgy szerkesztették meg, hogy az ember átléphessen általa a tiszta spirituális birodalmába, s ez az, ami az egyik legjellegzetesebb, legtökéletesebb tradicionális tudománnyá téve, szimbolikus értelmet és magasabb értéket adott tanításainak. Ám az alkímiából a kémiába nem származott át semmi, s kettejükben tulajdonképpen semmi közös nincs; a kémia egyszerűen megromlás, és a szó szoros értelmében elúttalanodás az alkímiához képest, ami azoknak az embereknek az értetlenségéből jött létre, akik már talán a középkorban is képtelenek voltak behatolni a szimbólumok mélyebb rétegeibe, s mindent szó szerint értelmeztek. Úgy hívén, hogy mindössze anyagi operációkról van szó, többnyire zavaros kísérletezgetésbe kezdtek; ezeket a jelenkori kémikusok jellegzetes előfutárait képező embereket egyébként maguk az alkimisták ironikusan &quot;fújtatóknak&quot; vagy &quot;szénégetőknek&quot; nevezték. A modern tudományok tehát az ősi tudományok kiselejtezett, a dilettánsoknak és &quot;profánoknak&quot; hátrahagyott elemeiből jöttek létre, mégpedig úgy, hogy ezek lerombolták elődeiket. Hozzá kell tenni, hogy az alkímia úgynevezett helyreállítói, akik között van néhány kortársunk is, merőben ugyanennek a deviációnak a folytatói, és hogy búvárlásuk legalább annyira távol van a tradicionális alkímiától, mint az imént említett &quot;asztrológusoké&quot; az ősi asztrológiától. Joggal mondhatjuk tehát, hogy Nyugat tradicionális tudományai a modern ember számára teljesen elvesztek.	||	&quot;Le cas de la chimie est peut-être encore plus net et plus caractéristique ; et, pour ce qui est de l'ignorance des modernes à l'égard de l'alchimie, elle est au moins aussi grande qu'en ce qui concerne l'astrologie. La véritable alchimie était essentiellement une science d'ordre cosmologique, et, en même temps, elle était applicable aussi à l'ordre humain, en vertu de l'analogie du « macrocosme » et du « microcosme » ; en outre, elle était constituée expressément en vue de permettre une transposition dans le domaine purement spirituel, qui conférait à ses enseignements une valeur symbolique et une signification supérieure, et qui en faisait un des types les plus complets des « sciences traditionnelles » Ce qui a donné naissance à la chimie moderne, ce n'est point cette alchimie avec laquelle elle n'a en somme aucun rapport; c'en est une déformation, une déviation au sens le plus rigoureux du mot, déviation à laquelle donna lieu, peut-être dès le moyen âge, l'incompréhension de certains, qui, incapables de pénétrer le vrai sens des symboles, prirent tout à la lettre et, croyant qu'il ne s'agissait en tout cela que d'opérations matérielles, se lancèrent dans une expérimentation plus ou moins désordonnée. Ce sont ceux-là, que les alchimistes qualifiaient ironiquement de « souffleurs » et de « brûleurs de charbon », qui furent les véritables précurseurs des chimistes actuels ; et c'est ainsi que la science moderne s'édifie à l'aide des débris des sciences anciennes, avec les matériaux rejetés par celles-ci et abandonnés aux ignorants et aux « profanes . Ajoutons encore que les soi-disant rénovateurs de l'alchimie, comme il s'en trouve quelques-uns parmi nos contemporains, ne font de leur côté que prolonger cette même déviation, et que leurs recherches sont tout aussi éloignées de l'alchimie traditionnelle que celles des astrologues auxquels nous faisions allusion tout à l'heure le sont de l'ancienne astrologie ; et c'est pourquoi nous avons le droit d'affirmer que les « sciences traditionnelles » de l'Occident sont vraiment perdues pour les modernes. 

|- valign=&quot;top&quot;
|	Csak erre a néhány példára szorítkoznánk, jóllehet könnyűszerrel hozhatnánk, némileg eltérő területekről, további példákat is, bemutatva mindenütt ugyanezt a degenerálódást. Kimutathatnánk például, hogy a pszichológia mai értelmezésében, úgyszólván a mentális jelenségek tanulmányozása, ami természetes következménye az angolszász empiricizmusnak, a tizennyolcadik század lelki beállítottságának, annak az ősi világ által oly jelentéktelennek ítélt szempontnak, amelyet ha néha mellékesen figyelembe is vett, senki sem ábrándozott arról, hogy abból külön tudományt csináljon, mivel mindaz az érték, amit esetlegesen tartalmazott, más, magasabb szempontokban átalakult és felolvadt. Teljesen más területen arra is rá lehetne mutatni, hogy a modern matematika sem képvisel többet, mint a pythagóreus matematika külső kérgét, úgymond, &quot;exoterikus&quot; oldalát; a számok ősi ideáját a modern ember valójában abszolút képtelen felfogni, mivel - nagyon hasonlóan az asztrológia esetéhez - a matematika tradicionális karakterét, és ezáltal valódi intellektuális értékét adó felső részét maradéktalanul elveszítették. De a tudományok egyenkénti sorravétele kissé unalmas lenne; az elmondottak elegendőek megvilágítani annak a változásnak a természetét, amivel a modern tudományok tartoznak saját eredetüknek, és amely - lévén a &quot;haladás&quot; szöges ellentéte - nagymérvű szellemi hanyatlásként írható le. Most pedig térjünk vissza, a tradicionális és a modern tudományok által külön-külön kitűzött célok általános vizsgálatára, ily módon mutatva be a kettejük tényleges rendeltetése közötti fundamentális különbséget.	||	&quot;Nous nous bornerons à ces quelques exemples ; il serait cependant facile d'en donner encore d'autres, pris dans des ordres quelque peu différents, et montrant partout la même dégénérescence. On pourrait ainsi faire voir que la psychologie telle qu'on l'entend aujourd'hui, c'est à dire l'étude des phénomènes mentaux comme tels, est un produit naturel de l'empirisme anglo-saxon et de l'esprit du XVIIIe siècle, et que le point de vue auquel elle correspond était si négligeable pour les anciens que, s'il leur arrivait parfois de l'envisager incidemment, ils n'auraient en tout cas jamais songé à en faire une science spéciale ; tout ce qu'il peut y avoir de valable là-dedans se trouvait, pour eux, transformé et assimilé dans des points de vue supérieurs. Dans un tout autre domaine, on pourrait montrer aussi que les mathématiques modernes ne représentent pour ainsi dire que l'écorce de la mathématique pythagoricienne, son côté purement « exotérique » ; L’idée ancienne des nombres est même devenue absolument inintelligible aux modernes, parce que, là aussi, la partie supérieure de la science, celle qui lui donnait, avec le caractère traditionnel, une valeur proprement intellectuelle, a totalement disparu; et ce cas est assez comparable à celui de l'astrologie. Mais nous ne pouvons passer en revue toutes les sciences les unes après les autres, ce qui serait plutôt fastidieux; nous pensons en avoir dit assez pour faire comprendre la nature du changement auquel les sciences modernes doivent leur origine, et qui est tout le contraire d'un « progrès », qui est une véritable régression de l'intelligence ; et nous allons maintenant revenir à des considérations d'ordre général sur le rôle respectif des « sciences traditionnelles » et des sciences modernes, sur la différence profonde qui existe entre la véritable destination des unes et des autres. 

|- valign=&quot;top&quot;
|	A tradicionális koncepció szerint valamely tudomány érdekessége nem is annyira önmagában, mint inkább abban áll, hogy annak a doktrínának a kiterjesztése vagy meghosszabbítása, amelynek (mint fent mondottuk) esszenciális része a tiszta metafizika.{{ref|17}}  Valójában, bár addig minden tudománynak feltétlenül van létjogosultsága, amíg a saját természete folytán hozzá tartozó helyet foglalja el, azt sem nehéz azonban megérteni, hogy az alacsonyabb szintű tudás az egyre nagyobb tudású ember számára egyre kisebb jelentőséggel bír. Tulajdonképpen csak a principiális tudás járulékaként marad érdekes, vagyis amennyiben képes, egyfelől tükrözni e tudást egy esetleges területen, másfelől ha képes magához e tudáshoz elvezetni, ami esetünkben sohasem veszítődhet szem elől vagy áldozódhat oda többé-kevésbé esetleges megfontolásoknak.	||	&quot;Une science quelconque, suivant la conception traditionnelle, a moins son intérêt en elle-même qu'en ce qu'elle est comme un prolongement ou une branche secondaire de la doctrine, dont la partie essentielle est constituée, comme nous l'avons dit, par la métaphysique pure1. En effet, si toute science est assurément légitime, pourvu qu'elle n'occupe que la place qui lui convient réellement en raison de sa nature propre, il est cependant facile de comprendre que, pour quiconque possède une connaissance d'ordre supérieur, les connaissances inférieures perdent forcément beaucoup de leur intérêt, et que même elles n'en gardent qu'en fonction, si l'on peut dire, de la connaissance principielle, c'est-à-dire dans la mesure où, d'une part, elles reflètent celle-ci dans tel ou tel domaine contingent, et où, d'autre part, elles sont susceptibles de conduire vers cette même connaissance principielle, qui, dans le cas que nous envisageons, ne peut jamais être perdue de vue ni sacrifiée à des considérations plus ou moins accidentelles. 

|- valign=&quot;top&quot;
|	A tradicionális tudományok két, egymást kiegészítő hivatása a következő: egyrészről, mint doktrínaalkalmazások lehetővé teszik a valóság különböző szintjeinek összekapcsolását, egyetlen szintézis egységében, egyszersmind tagoltan fejezve ki őket; másrészről, legalábbis az emberek többsége számára, összhangban egyéni hajlamaikkal, előkészületeket jelentenek egy magasabb tudásra és az ahhoz vezető útra. Az exisztenciális szintekkel összefüggő, és az azokra utaló, hierarchikus előkészítő jellegüknél fogva, úgyszólván megannyi lépcsőfokot alkotnak, amelyeken keresztül lehetséges a tiszta intellektualitás szintjére felemelkedni.{{ref|18}}	||	&quot;Ce sont là les deux rôles complémentaires qui appartiennent en propre aux « sciences traditionnelles » d'un côté, comme applications de la doctrine, elles permettent de relier entre eux tous les ordres de réalité, de les intégrer dans l'unité de la synthèse totale ; de l'autre, elles sont, pour certains tout au moins, et en conformité avec les aptitudes de ceux-ci, une préparation à une connaissance plus haute, une sorte d'acheminement vers cette dernière, et, dans leur répartition hiérarchique selon les degrés d'existence auxquels elles se rapportent, elles constituent alors comme autant d'échelons à l'aide desquels il est possible de s'élever jusqu'à l'intellectualité pure 1. 

|- valign=&quot;top&quot;
|	Teljesen világos, hogy a modern tudományok semmilyen értelemben sem voltak képesek eme szándékokból megőrizni egyet sem: ez az amiért nem lehetnek többek &quot;profán tudományoknál&quot;, míg ellenben a tradicionális tudományok a metafizikai princípiumokhoz való kapcsolódásuk révén, ténylegesen &quot;szakrális tudományként&quot; testesültek meg.	||	&quot;Il n'est que trop évident que les sciences modernes ne peuvent, à aucun degré, remplir ni l'un ni l'autre de ces deux rôles ; c'est pourquoi elles ne sont et ne peuvent être que de la « science profane », tandis que les « sciences traditionnelles », par leur rattachement aux principes métaphysiques, sont incorporées d'une façon effective à la &quot;&quot;science sacrée ». 

|- valign=&quot;top&quot;
|	Az említett két szerep egyidejű megléte - ellentétben a probléma felületes vizsgálóinak nézetével - sem ellentmondást, sem circulus vitiosust nem rejt; mindazonáltal e pont további vizsgálatot igényel. Minden érthetővé válik annak kimondásával, hogy két szempontról van szó, egy felülről lefelé, és egy alulról felfelé tekintőről, ahol az egyik a princípiumokból származtatott tudás kiterítésével függ össze, belőlük kiindulva az egyre távolabbi alkalmazásokig eljutva, míg a másik - egy alulról felfelé, vagy ha úgy tetszik, egy kívülről befelé haladás értelmében - a tudás fokozatos megszerzését implikálja. Értelmetlen lenne tehát felvetni a kérdést, hogy a tudományokat vajon alulról felfelé, vagy felülről lefelé kell származtatni, és hogy létüket igazolandó, vajon a princípiumok, vagy az érzéki világ ismeretén kell alapulniuk. Ez a kérdés csak a &quot;profán&quot; filozófia szempontjából vetődhet fel; s valóban úgy tűnik, hogy többé kevésbé kifejezetten ezen területen keletkezett a hajdani Görögországban; s az egyértelműen egyetemes princípiumokra alapozó &quot;szakrális tudomány&quot; számára azonban sohasem létezett. Az ok, amiért a kérdés ez utóbbi esetében értelmetlen az, hogy itt az elsődleges tényező az intellektuális intuíció, ami a tudás összes formája közül a legközvetlenebb, valamint a legmagasabb rendű, s ami minden érzékelő, vagy éppen racionális szintű képesség működésétől tökéletesen független. Tudományt, mint szakrális tudományt, csak azok szerkeszthetnek érvénnyel, akik mindenekelőtt tökéletesen ismerik a princípiumokat, s ennek következtében képesek - a legszigorúbb tradicionális ortodoxiával összhangban - az idő és a tér szabta körülményekhez igazodó adaptációkat végrehajtani. Amikor azonban a tudományok alapjai ily módon letétettek, tanításaik követhetnek egy fordított rendet: ekkor annak az egyetlen doktrínának úgymond &quot;illusztrációul&quot; szolgálnak, amelynek egy bizonyos lelkület számára könnyebb megközelítéséről gondoskodnak. Az, hogy kapcsolatban állnak a sokszerűség világával, szinte határozatlan számú különböző szempontot ad számukra, azoknak a nem kevésbé változatos egyéni hajlamaihoz alkalmazkodva, akiknek értelme még a világ ugyanazon sokszerűségére korlátozódik, A tudáshoz vezető utak szélsőségesen különbözhetnek a legalsó szinten, amelyek azonban magasabb szinteket elérve, egymáshoz egyre jobban és jobban közelednek. Mindez természetesen nem azt jelenti, hogy eme előkészítő fokozatok abszolút szükségszerűek, mert mivel merőben esetleges módszerek, az elérendő céllal semmiféle közös mértékük sincsen. Sőt, a főként a szellemi szemlélődésre hajló személyek számára az is lehetséges, hogy ilyen eszközök segítsége nélkül, mintegy közvetlenül éljék át az intellektuális intuíciót.{{ref|19}}  Ez azonban meglehetősen kivételes eset, így aztán nem marad más, mint a fokozatonkénti felfelé haladás. Az egész probléma illusztrálható a &quot;kozmikus kerék&quot; tradicionális eszméjével; eszerint, a kerület valójában csak a középpont folytán létezik, a kerületekre szorult lényeknek azonban szükségképpen a kerületről kell elindulniuk, pontosabban arról a pontról, amelyen aktuálisan találják magukat, követve a középpontba vezető sugarat. Továbbá, a valóság összes szintje közötti megfelelés értelmében, egy alacsonyabb szint törvényei mindig vehetőek magasabb szintű törvények szimbólumainak, és olyan &quot;támasztékok&quot; szolgáltatóinak, amelyek által a magasabb szintek megismerhetőek.	||	&quot;La coexistence des deux rôles que nous venons d'indiquer n'implique d'ailleurs rai contradiction ni cercle vicieux, contrairement à ce que pourraient penser ceux qui n'envisagent les choses que superficiellement; et c'est là encore un point sur lequel il nous faut insister quelque peu. On pourrait dire qu'il y a là deux points de vue, l'un descendant et l'autre ascendant, dont le premier correspond à un développement de la connaissance partant des principes pour aller à des applications de plus en plus éloignées de ceux-ci, et le second à une acquisition graduelle de cette même connaissance en procédant de l'inférieur au supérieur, ou encore, si l'on préfère, de l'extérieur à l'intérieur. La question n ‘est donc pas de savoir si les sciences doivent être constituées de bas en haut ou de haut en bas, s'il faut, pour qu'elles soient possibles, prendre comme point de départ la connaissance des principes ou, au contraire, celle du monde sensible; cette question, qui peut se poser au point de vue de la philosophie « profane », et qui semble avoir été posée en fait dans ce domaine, plus ou moins explicitement, par l'antiquité grecque, cette question, disons nous, n'existe pas pour la « science sacrée », qui ne peut partir que des principes universels ; et ce qui lui enlève ici toute raison d'être, c'est le rôle premier de l'intuition intellectuelle, qui est la plus immédiate de toutes les connaissances, aussi bien que la plus élevée, et qui est absolument indépendante de l'exercice de toute faculté d'ordre sensible ou même rationnel. Les sciences ne peuvent être constituées valablement, en tant que « sciences sacrées », que par ceux qui, avant tout, possèdent pleinement la connaissance principielle, et qui, par là, sont seuls qualifiés pour réaliser, conformément à l'orthodoxie traditionnelle la plus rigoureuse, toutes les adaptations requises par les circonstances de temps et de lieu. Seulement, lorsque les sciences sont ainsi constituées, leur enseignement peut suivre un ordre inverse : elles sont en quelque sorte comme des « illustrations » de la doctrine pure, qui peuvent la rendre plus aisément accessible à certains esprits ; et, par là même qu'elles concernent le monde de la multiplicité, la diversité presque indéfinie de leurs points de vue peut convenir à la non moins grande diversité des aptitudes individuelles de ces esprits, dont l'horizon est encore borné à ce même monde de la multiplicité; les voies possibles pour atteindre la connaissance peuvent être extrêmement différentes au plus bas degré, et elles vont ensuite en s'unifiant de plus en plus à mesure qu'on parvient à des stades plus élevés. Ce n'est pas qu'aucun de ces degrés préparatoires soit d'une nécessité absolue, puisque ce ne sont là que des moyens contingents et sans commune mesure avec le but à atteindre ; il se peut même que certains, parmi ceux en qui domine la tendance contemplative, s'élèvent à la véritable intuition intellectuelle d'un seul coup et sans le secours de tels moyens 1; mais ce n'est là qu'un cas plutôt exceptionnel, et, le plus habituellement, il y a ce qu'on peut appeler une nécessité de convenance à procéder dans le sens ascendant. On peut également, pour faire comprendre ceci, se servir de l'image traditionnelle de la « roue cosmique » la circonférence n'existe en réalité que par le centre ; mais les êtres qui sont sur la circonférence doivent forcément partir de celle-ci, ou plus précisément du point de celle-ci où ils sont placés, et suivre le rayon pour aboutir au centre. D'ailleurs, en vertu de la correspondance qui existe entre tous les ordres de réalité, les vérités d'un ordre inférieur peuvent être considérées comme un symbole de celles des ordres supérieurs, et, par suite, servir de « support » pour arriver analogiquement à la connaissance de ces dernières'; 

|- valign=&quot;top&quot;
|	Azzal, hogy egy magasabb, vagy másképpen megfogalmazva, hogy egy, az általa hordozottnál mélyebb, &quot;analogikus&quot; jelentést ad neki, ez teszi minden tudomány számára lehetővé, hogy szakrálissá váljék.{{ref|20}}	||	&quot;c'est là ce qui confère à toute science un sens supérieur ou « anagogique », plus profond que celui qu'elle possède par elle-même, et ce qui peut lui donner le caractère d'une véritable « science sacrée ». 

|- valign=&quot;top&quot;
|	Minden tudomány válhat - témájától függetlenül szakrálissá, ha tradicionális alapokra épül, s ha a tradicionális szempontokra mindig figyelemmel van; mindazonáltal a különböző tudományok jelentőségét az általuk vizsgált valóság-szintek hiearchicitása szerint kell meghatározni; ugyanakkor bármilyen helyet is foglaljanak el a különböző tudományok, karakterük és funkcióik a tradicionális koncepcióban lényegileg hasonlóak. Ami igaz a tudományokra, teljes mértékben igaz a művészetekre is, mert minden művészet rendelkezhet igazi szimbolikus értékkel, amely képessé teszi arra, hogy a meditáció támasztékául szolgáljon, és mert szabályai - a tudományok tanulmányozta törvényekhez hasonlóan - a fundamentális princípiumok tükröződései, alkalmazásai. Ily módon minden tradicionális civilizációban vannak &quot;tradicionális művészetek&quot;, amelyek azonban legalább annyira ismeretlenek a modern Nyugat számára, mint a tradicionális tudományok.{{ref|21}}  Igazság szerint, tulajdonképpen nincs semmiféle &quot;profán terület&quot;, amely valamiféleképpen a &quot;szakrális területtel&quot; szembenállhatna; tudniillik csak &quot;profán szempont&quot; van, és amely valójában nem más, mint a tudatlanság szempontja.{{ref|22}}  Ennek megfelelően a modern vagy &quot;profán tudomány&quot; (mint már máshol említettük) nem más, mint a &quot;tudatlan tudomány&quot;, egy kizárólag a valóság legalacsonyabb szintjére korlátozódó, alacsonyrendű lexikális ismeret, amiben fel sem vetődik, hogy lehetséges olyasmi, ami az ő szintjét meghaladja, aminek emelkedettebb a célja és ezáltal törvényes - ám az egyetemesség értelmében vett tudás különböző szintjei között, alantas - helyét neki is kiszabja. Orvosolhatatlanul egy relatív és szűk világba zárva, amelyben megpróbálja magát függetlennek kikiáltani (és ez a transzcendens igazsággal és a szupremális bölcsességgel való összeköttetés önkéntes megszakítását jelenti), csak egy hiábavaló, illuzórikus &quot;ismeret&quot;, amely az igazat megvallva sehonnan se származik és sehova se vezet.	||	&quot;Toute science, disons-nous, peut revêtir ce caractère, quel que soit son objet, à la seule condition d'être constituée et envisagée selon l'esprit traditionnel; il y a lieu seulement de tenir compte en cela des degrés d'importance de ces sciences, suivant le rang hiérarchique des réalités diverses auxquelles elles se rapportent; mais, à un degré ou à un autre, leur caractère et leur fonction sont essentiellement les mêmes dans la conception traditionnelle. Ce qui est vrai ici de tonte science !'est même également de tout art, en tant que celui-ci peut avoir une valeur proprement symbolique qui le rend apte à fournir des « supports » pour la méditation, et aussi en tant que ses règles sont, comme les lois dont la connaissance est l'objet des sciences, des reflets et des applications des principes fondamentaux; et il y a ainsi, en toute civilisation normale, des « arts traditionnels », qui ne sont pas moins inconnus des Occidentaux modernes que les « sciences traditionnelles »1. La vérité est qu'il n'existe pas en réalité un « domaine profane », qui s'opposerait d'une certaine faon au « domaine sacré » ; il existe seulement un « point de vue profane », qui n'est proprement rien, d'autre que le point de vue de l'ignorance 2. C'est pourquoi la c science profane », celle des modernes, peut à juste titre, ainsi que nous l'avons déjà dit ailleurs, être regardée comme un « savoir ignorant » : savoir d'ordre inférieur, qui se tient tout entier au niveau de la plus basse réalité, et savoir ignorant de tout ce qui le dépasse, ignorant de toute fin supérieure à lui-même, comme de tout principe qui pourrait lui assurer une place légitime, si humble soit elle, parmi les divers ordres de la connaissance intégrale; enfermée irrémédiablement dans le domaine relatif et borné où elle a voulu se proclamer indépendante, ayant ainsi coupé elle-même toute communication avec la vérité transcendante et avec la connaissance suprême, ce n'est plus qu'une science vaine et illusoire, qui, à vrai dire, ne vient de rien et ne conduit à rien.

|- valign=&quot;top&quot;
|	Ez az áttekintés elegendő lesz annak bemutatására, mekkora hiányosságai is vannak a modern világnak a tudományok területén, és hogy minden egyes nagyra tartott tudománya semmi mást, mint az igazi &quot;tradicionális tudományok&quot; szakrális tudásának elsötétedését és elveszítését jelenti. A megismerés önkényes lehatárolásával önmagát a valóság partikuláris, mindenek közül a legalacsonyabb, anyagi és érzéki részére korlátozó modern tudomány (pontosan e lehatárolás miatt) híján van minden intellektuális értéknek, és az ebből közvetlenül következő igazi lehetőségeknek - mindaddig, amíg van még egyáltalán valaki, aki szem előtt tartja az &quot;intellektuális&quot; szó valódi jelentésének teljességét és vonakodik részesedni a tiszta intelligenciát az ésszerűségbe olvasztó, vagy ami ugyanaz, az intellektuális intuíciót tagadó racionalista eltévelyedésben. Ennek, mint annyi más tévedésnek a gyökere, valamint a fent leírt tudományos deviáció kútfeje az úgynevezett &quot;individualizmus&quot;, ez az antitradicionális beállítottságtól oly elválaszthatatlan attitűd, amelynek minden területen megfigyelhető számtalan megnyilvánulása képezi a jelenkori felforgatásban az egyik legfélelmetesebb tényezőt; most ezért az individualizmust kell közelebbről kritika alá vennünk.	||	Cet exposé permettra de comprendre tout ce qui manque au monde moderne sous le rapport de la science, et comment cette même science dont il est si fier ne représente qu'une simple déviation et comme un déchet de la science véritable, qui, pour nous, s'identifie entièrement à ce que nous avons appelé la «science sacrée » ou la « science traditionnelle ». La science moderne, procédant d'une limitation arbitraire de la connaissance à un certain ordre particulier, et qui est le plus inférieur de tous, celui de la réalité matérielle ou sensible, a perdu, du fait de cette limitation et des conséquences qu'elle entraîne immédiatement, toute valeur intellectuelle, du moins si l'on donne à l'intellectualité la plénitude de son vrai sens, si l'on se refuse à partager l'erreur « rationaliste », c'est à dire à assimiler l'intelligence pure à la raison, ou, ce qui revient au même, à nier l'intuition intellectuelle. Ce qui est au fond de cette erreur, comme d'une grande partie des autres erreurs modernes, ce qui est à la racine même de toute la déviation de la science telle que nous venons de l'expliquer, c'est ce qu'on peut appeler l' « individualisme », qui ne fait qu'un avec l'esprit antitraditionnel lui-même, et dont les manifestations multiples, dans tous les domaines, constituent un des facteurs les plus importants du désordre de notre époque; C’est cet &quot;individualisme » que nous devons maintenant examiner de plus près.  
|}

==Individualizmus==			
{| {{50}}
|	Individualizmus alatt az összes szupraindividuális princípium tagadását és a civilizáció minden területének pusztán emberi elemekre való következetes korlátozását értjük; az individualizmus alapjában véve azonos azzal, amit a reneszánsz idején &quot;humanizmusnak&quot; hívtak; a humanizmus pedig a már vizsgált &quot;profán szempont&quot; jellegzetes terméke. Ezek valójában csak különböző megnevezései ugyannak a jelenségnek; és arra is rámutathatunk, hogy a &quot;profán&quot; szemléletmód voltaképpen azonos az összes tipikusan modern tendencia gyökerénél fekvő antitradicionális szemléletmóddal. Ez a szemlélet természetesen nem teljesen új; többé-kevésbé hangsúlyozott formákban feltűnt már más időszakokban is, csakhogy megnyilvánulásai hatáskörükben mindig korlátozottak, fő trendjükben mindig külszíniek voltak, és sohasem merészkedtek odáig, mint az utóbbi évszázadokban Nyugaton, hogy egy egész civilizációt elárasszanak. Amit ezelőtt sohasem lehetett látni, egy egész civilizáció puszta negatívumra való építése, valami olyasmire, amit joggal nevezhetünk princípiumhiánynak. Ez az, ami a modern világ jellegzetes abnormalitását adja, és ez teszi a szörnyűség egy nemévé, s ami csak akkor érthető meg, ha az ember egy világciklus végével összefüggésben gondolja el úgy, ahogy e mű elején kifejtettük. Az ily módon definiált individualizmus a Nyugat jelenkori hanyatlásának meghatározó oka, mégpedig azért, mert ez ama kizárólagosan legalacsonyabb rendű emberi lehetőségek kibontakozásának úgyszólván főrugója. amely lehetőségek nemhogy nem követelik meg bizonyos emberfeletti elemek beavatkozását, hanem ezzel ellentétben, szabad teret kizárólag minden emberfeletti elem hiányában nyerhetnek, tudniillik lényegükre nézve minden spiritualitás és valódi intellektualitás ellenlábasait képezik.	||	Ce que nous entendons par « individualisme», c'est la négation de tout principe supérieur à l'individualité, et, par suite, la réduction de la civilisation, dans tous les domaines, aux seuls éléments purement humains ; c'est donc, au fond, la même chose que ce qui a été désigné à l'époque de la Renaissance sous le nom d' « humanisme », comme nous l'avons dit plus haut, et c'est aussi ce qui caractérise proprement ce que nous appelions tout à l'heure le « point de vue profane ». Tout cela, en somme, n'est qu'une seule et même chose sous des désignations diverses; et nous avons dit encore que cet esprit « profane » se confond avec l'esprit antitraditionnel, en lequel se résument toutes les tendances spécifiquement modernes. Ce n'est pas, sans doute, que cet esprit soit entièrement nouveau; il a eu déjà, à d'autres époques, des manifestations plus ou moins accentuées, mais toujours limitées et aberrantes, et qui ne s'étaient jamais étendues à tout l'ensemble d'une civilisation comme elles l'ont fait en Occident au cours de ces derniers siècles. Ce qui ne s'était jamais vu jusqu'ici, c'est une civilisation édifiée tout entière sur quelque chose de purement négatif, sur ce qu'on pourrait appeler une absence de principe; c'est là, précisément, ce qui donne au monde moderne son caractère anormal, ce qui en fait une sorte de monstruosité, explicable seulement si on le considère comme correspondant à la fin d'une période cyclique, suivant ce que nous avons expliqué tout d'abord. C'est donc bien l'individualisme, tel que nous venons de le définir, qui est la cause déterminante de la déchéance actuelle de l'Occident, par là même qu'il est en quelque sorte le moteur du développement exclusif des possibilités les plus inférieures de l'humanité, de celles dont l'expansion n'exige l'intervention d'aucun élément supra-humain, et qui même ne peuvent se déployer complètement qu'en l'absence d'un tel élément, parce qu’elles sont à l'extrême opposé de toute spiritualité et de toute.intellectualité vraie. 
|- valign=&quot;top&quot;
|	Az individualizmus mindenekelőtt az intellektuális intuíció - mint esszenciálisan szupraindividuális képesség - és ezen keresztül a valódi értelmében vett metafizikai tudás tagadását jelenti. Emiatt mindaz, amit a modern filozófusok a metafizika szó alatt értenek (ha egyáltalán felvetik még valami olyannak a létét, amire e kifejezést alkalmazhatják] tökéletesen idegen az igazi metafizikától; tulajdonképpen semmi másból, mint racionális rendszerekből, képzeletszülte hipotézisekből, illetve merőben egyéni elgondolásokból áll, amelyek nagy része ráadásul kizárólag a &quot;fizika&quot;, vagy más szóval a &quot;természet&quot; birodalmával van összefüggésben. Ha esetleg érintenek is bizonyos ténylegesen metafizikai szintű problémákat, a rátekintés és a tárgyalási mód - minden valódi, értékelhető megoldást eleve kizárva - azokat az &quot;álmetafizika&quot; szintjére alacsonyítja. Már-már úgy tűnik, hogy a filozófusok sokkal jobban érdekeltek a nyilvánvalóan illuzórikus álproblémák fenntartásában, mint azok megoldásában; és ez csak egyrészről tudható be a zavaros és öncélú kutatás imádatának, a mentális, egyszersmind a korporális tartományon belüli tökéletesen céltalan tapogatózásnak. Másrészről ugyanis az is fontos szempont egy valamirevaló modern filozófus számára, hogy képes legyen valamiféle &quot;rendszert&quot; kieszelni, vagyis összeállítani egy erősen korlátolt és körmönfont elméletgarnitúrát, amit később (mint kizárólagosan saját csinálmányukat) a nevük mellett emlegetnek; ezért mindenáron eredetiségre vágynak, még akkor is, ha az igazságot kell feláldozni ennek az eredetiségnek; a filozófusi renomé magasabbra ível akár egy tévedés kieszelésével is, ha az új, mint a már mások által kifejtett igazság megismétlésével. Az individualizmus eme formája, a számtalan, egymással lényegtelenségében azonos, egyszersmind kölcsönösen összeegyezhetetlen &quot;rendszer&quot; nemzője, a tudományok és a művészetek képviselőinek a körében is általános; mégis talán a filozófia az, amiben az individualizmushoz elidegeníthetetlenül hozzátartozó intellektuális anarchia a legnyilvánvalóbb.	||	&quot;L'individualisme implique tout d'abord la négation de l’intuition intellectuelle, en tant que celle-ci est essentiellement une faculté supra-individuelle, et de l'ordre de connaissance qui est le domaine propre de cette intuition, c'est à dire de la métaphysique entendue dans son véritable sens. C'est pourquoi tout ce que les philosophes modernes désignent sous ce même nom de métaphysique, quand ils admettent quelque chose qu'ils appellent ainsi, n'a absolument rien de commun avec la métaphysique vraie: ce ne sont que constructions rationnelles ou hypothèses imaginatives, donc conceptions tout individuelles, et dont la plus grande partie, d'ailleurs, se rapporte simplement au domaine « physique », c'est-à-dire à la nature. Même s'il se rencontre là-dedans quelque question qui pourrait être rattachée effectivement à l'ordre métaphysique, la façon dont elle est envisagée et traitée la réduit encore à n'être que de la « pseudométaphysique », et rend du reste impossible toute solution réelle et valable ; il semble même que, pour les philosophes, il s'agisse de poser des « problèmes », fussent-ils artificiels et illusoires, bien plus que de les résoudre, ce qui est un des aspects du besoin désordonné de la recherche pour elle-même, c'est-à-dire de l'agitation la plus vaine dans l'ordre mental, aussi bien que dans l'ordre corporel. Il s'agit aussi, pour ces mêmes philosophes, d'attacher leur nom à un « système », c'est-à-dire à un ensemble de théories strictement borné et délimité, et qui soit bien à eux, qui ne soit rien d'autre que leur oeuvre propre ; de là le désir d'être original à tout prix, même si la vérité doit être sacrifiée à cette originalité : mieux vaut, pour la renommée d'un philosophe, inventer une erreur nouvelle que de redire une vérité qui a déjà été exprimée par d'autres. Cette forme de l'individualisme, à laquelle on doit tant de « systèmes » contradictoires entre eux, quand ils ne le sont pas en eux-mêmes, se rencontre d'ailleurs tout aussi bien chez les savants et les artistes modernes ; mais c'est peut-être chez les philosophes qu'on peut voir le plus nettement l'anarchie intellectuelle qui en est l'inévitable conséquence. 
|- valign=&quot;top&quot;
|	Egy tradicionális civilizációban tulajdonképpen elképzelhetetlen, hogy az ember mint sajátjára formáljon jogot egy elgondolásra; és ha ezt bizonyos okok miatt mégis megteszi, a jelentéktelen fantáziálás színvonalára csökkentve megfosztja azt ezáltal minden érvényétől és hitelétől. Ha egy eszme igaz, egyaránt tartozik mindazokhoz, akik képesek felfogni; ha téves, nem tarthat számot megbecsülésre. Az igaz eszme nem lehet &quot;új&quot;, mivel az igazság nem az emberi elme terméke; tőlünk függetlenül létezik, s a legtöbb, amit tehetünk, hogy eljutunk megismeréséhez; ezen a tudáson kívül semmi, kizárólag tévedés lehetséges. Mit törődnek azonban a modernek az igazsággal, vagy tudják-e még egyáltalán, hogy mi az? Ám itt a szavak ismét elveszítik valódi jelentésüket, aminyiben néhány ember (például a kortárs pragmatista) odáig megy, hogy az egyszerű gyakorlati hasznosság, azaz valami olyasmi nevében sikkasztja el az &quot;igazságot&quot;, ami az igazi intellektualitástól tökéletesen idegen; az intelligenciának valamint az intelligencia tárgyának, az igazságnak eme tagadása a modern deviáció logikus következménye. Engedtessék meg azonban, hogy ne vágjunk jelenlegi mondandónk elébe, és hogy e ponthoz pusztán annyit tegyünk hozzá, hogy az individualizmus e szóvá tett változata a fő forrása az úgynevezett &quot;nagy emberrel&quot; kapcsolatos szánalmas illúziónak is; pedig a szó &quot;profán&quot; értelmében vett &quot;zsenialitás&quot; valójában egyáltalán nem valami nagy érdem, sőt még azt is megkockáztathatjuk kijelenteni, hogy egy modern &quot;zseni&quot; az igazi tudás hiányának felszámolására tökéletesen képtelen.	||	&quot;Dans une civilisation traditionnelle, il est presque inconcevable qu'un homme prétende revendiquer la propriété d'une idée, et, en tout cas, s'il le fait, il s'enlève par là même tout crédit et toute autorité, car il la réduit ainsi à n'être qu'une sorte de fantaisie sans aucune portée réelle : si une idée est vraie, elle appartient également à tous ceux qui sont capables de la comprendre ; si elle est fausse, il n'y a pas à se foire gloire de l'avoir inventée. Une idée vraie ne peut être « nouvelle », car 1a: vérité n'est pas un produit de l'esprit humain, elle existe indépendamment de nous, et nous avons seulement à la connaître; en dehors de cette connaissance, il ne peut y avoir que l'erreur; mais, au fond, les modernes se soucient-ils de la vérité, et savent ils même encore ce qu'elle est? Là aussi, les mots ont perdu leur sens, puisque certains, comme les « pragmatistes » contemporains, vont jusqu'à donner abusivement ce nom de «vérité» à ce qui est tout simplement l'utilité pratique, c'est-à-dire à quelque chose qui est entièrement étranger à l'ordre intellectuel; c'est, comme aboutissement logique de la déviation moderne, la négation même de la vérité, aussi bien que de l'intelligence dont elle est l'objet propre. Mais n'anticipons pas davantage, et, sur ce point, faisons seulement remarquer encore que le genre d'individualisme dont il vient d'être question est la source des illusions concernant le rôle des « grands hommes » ou soi-disant tels ; le « génie », entendu au sens «  profane », est fort peu de chose en réalité, et il ne saurait en aucune manière suppléer au défaut de véritable connaissance. 
|- valign=&quot;top&quot;
|	Az individualizmusnak a filozófia területén okozott főbb következményei a következők: az első az intellektuális intuíció tagadása, és ennek következtében az ész, e pusztán relatív emberi képesség mindenek felé állítása, amit - ha éppen nem az intelligencia egészével egybeesőnek tekintenek - az intelligencia legmagasabb formájaként kezelnek; ez képezi a katexochen racionalizmust, aminek első megalapozója Descartes volt. Az intelligencia eme lehatárolása azonban csak az első fázis volt; maga az ész már jóval előbb és egyre inkább a gyakorlati tevékenységekre való kárhoztatása felé tartott, abban a mértékben, ahogy az alkalmazások kezdtek felülkerekedni azokon a tudományokon, amelyek még megtartottak némi elméleti arculatot; maga Descartes szívében már sokkal inkább ezekkel a gyakorlati alkalmazásokkal foglalkozott, mintsem a tiszta tudománnyal. Ezen túlmenően, az individualizmus elkerülhetetlenül implikálja a naturalizmust, mivel ami a természeten túl fekszik az egyértelműen szupraindividuális; a naturalizmus és a metafizika tagadása valójában egy és ugyanaz, és ha az intellektuális intuíciót már egyszer sem élik át, egyáltalán nem lehetséges többé metafizika; egyesek azonban mégis kitartanak egy- egy &quot;álmetafizika&quot; hangoztatásánál, míg mások becsületesebben kijelentik ennek lehetetlenségét, amiből következik aztán a &quot;relativizmus&quot; összes lehetséges formája, legyen az akár Kant &quot;kriticizmusa&quot;, akár Auguste Comte pozitivizmusa; és miután maga az ész teljességgel relatív, továbbá érvénnyel kizárólag egy ugyanilyen relatív területtel foglalkozhat, teljesen igaz az, hogy a &quot;relativizmus&quot; egyenes logikai következménye a racionalizmusnak. Ám a relativizmussal a racionalizmus önmaga érvényét is megdöntötte: mint fentebb rámutattunk a &quot;természet&quot; és a &quot;fejlődés&quot; valójában rokonértelmű kifejezések, ily módon következetes naturalizmus csak valamely &quot;fejlődéselmélet&quot; lehet, amelyeknek sajátosan modern típusa az evolucionizmus; csakhogy pontosan ez az, ami végül a racionalizmus ellen fordul, az észt vádolva azzal, hogy képtelen, egyrészről magyarázatot adni arra, ami semmi más, mint puszta változás és sokszerűség, másrészről átfogni az érzéktárgyak határtalan komplexumát. Ezt az &quot;antiracionalista&quot; pozíciót leghatározottabban az evolucionizmus ama formája vette fel, amely a bergsoni intuicionizmus néven ismeretes, és amely természetesen semmivel sem kevésbé individualista és antimetafizikai, mint maga a racionalizmus; ugyanakkor ez utóbbi &quot;alulról&quot; való kritizálásával és egy olyan képességhez - a homályosan definiált, többnyire a képzelgéssel, az ösztönösséggel és a ráérzéssel összetévesztett érzéki intuícióhoz - való fordulással, amely tulajdonképpen infraracionális, az intuicionizmus valójában még mélyebbre süllyed. Felettébb jelentésteljes, hogy itt már szóba sem kerül az &quot;igazság&quot;, csak a kizárólag érzéki szintre degradált, lényegére nézve valami mozgónak, állandótlannak tekintett &quot;realitás&quot;; ezekkel az elméletekkel az intelligencia valójában önnön legalacsonyabb szintjére redukálódik, olyaddig hogy később már magát az észt is trónfosztják, pontosabban csak annyiban ismerik el, amennyiben anyagmegmunkálásra, ipari alkalmazásra képes. Ezután egyetlen lépés maradt hátra: az intelligencia és a tudás egészében vett elutasítása, vagy ami ugyanaz, az &quot;igazságnak&quot; &quot;hasznosságra&quot; való felcserélése. Ezt a lépést az a pragmatizmus tette meg, amiről már szóltunk; itt többé már mégcsak nem is a pusztán emberi tartományban vagyunk, mint a racionalizmus esetében; tudniillik a &quot;tudatalattihoz&quot; való fordulás (ami az igazi hierarchia teljes felborulását implikálja) szó szerint leszállít az emberalattiságba. Ez nagy vonalakban az útirány, amelyre a &quot;profán&quot; filozófia minden tudás saját szintjére való süllyesztéséhez ragaszkodva, önmagát is megszégyenítve rákényszerült, és amelyen tulajdonképpen jelenleg is jár; mindaddig, amíg létezett egy magasabb tudás, semmi ilyesmi nem történhetett meg, mivel a filozófia köteles volt legalábbis figyelembe venni azt, amit nem ismert, következésképpen létét sem tagadhatta; amikor azonban ez a magasabb tudás elveszett, tagadása - tényként fogadva el, hogy soha nem is létezett - rögtön elméletbe épült, s ily módon létre is jött az egész modern filozófia.	||	&quot;Puisque nous avons parlé de la philosophie, nous signalerons encore, sans entrer dans tous les détails, quelques-unes des conséquences de l'individualisme dans ce domaine : la première de toutes fut, par la négation de l'intuition intellectuelle, de mettre la raison au-dessus de tout, de faire de cette faculté purement humaine et relative la partie supérieure de l'intelligence, ou même d'y réduire celle-ci tout entière ; c'est là ce qui constitue le « rationalisme », dont le véritable fondateur fut Descartes. Cette limitation de l'intelligence n'était d'ailleurs qu'une première étape ; la raison elle-même ne devait pas tarder à être rabaissée de plus en plus à un rôle surtout pratique, à mesure que les applications prendraient le pas sur les sciences qui pouvaient avoir encore un certain caractère spéculatif; et, déjà, Descartes lui-même était, au fond, beaucoup plus préoccupé de ces applications pratiques que de la science pure. Mais ce n'est pas tout: l'individualisme entraîne inévitablement le « naturalisme », puisque tout ce qui est au delà de la nature est, par là même, hors de l'atteinte de l'individu comme tel; « naturalisme » ou négation de la métaphysique, ce n'est d'ailleurs qu'une seule et même chose, et, dès lors que l'intuition intellectuelle est méconnue, il n'y a plus de métaphysique possible; mais, tandis que certains s'obstinent cependant à bâtir une « pseudométaphysique » quelconque, d'autres reconnaissent plus franchement cette impossibilité; de là le «relativisme n sous toutes ses formes, que ce soit le « criticisme » de Kant ou le s positivisme » d'Auguste Comte ; et, la raison étant elle-même toute relative et ne pouvant s'appliquer valablement qu'à un domaine également relatif, il est bien vrai que le « relativisme » est le seul aboutissement logique du «rationalisme». Celui-ci, du reste, devait arriver par-là à se détruire lui-même : &quot;&quot;nature» et « devenir », comme nous l'avons noté plus haut, sont en réalité synonymes ; un naturalisme conséquent avec lui-même ne peut donc être qu'une de ces « philosophies du devenir » dont nous avons déjà parlé, et dont le type spécifiquement moderne est l' « évolutionnisme » ; mais c'est précisément celui-ci qui devait finalement se retourner contre le « rationalisme », en reprochant à la raison de ne pouvoir s'appliquer adéquatement à ce qui n'est que changement et pure multiplicité, ni enfermer dans ses concepts l'indéfinie complexité des choses sensibles. Telle est en effet la position prise par cette forme de l' « évolutionnisme » qu'est l' « intuitionnisme bergsonien, qui, bien entendu, n'est pas moins individualiste et antimétaphysique que le « rationalisme », et qui, s'il critique justement celui-ci, tombe encore plus bas en faisant appel à une faculté proprement infrarationnelle, à une intuition sensible assez mal définie d'ailleurs, et plus ou moins mêlée d'imagination, d'instinct et de sentiment. Ce qui est bien significatif, c'est qu'ici i1 n'est même plus question de vérité ,mais seulement de « réalité », réduite exclusivement au seul ordre sensible, et conçue comme quelque chose d'essentiellement mouvant et instable ; l'intelligence, avec de telles théories, est véritablement réduite à sa partie la plus basse, et la raison elle-même n'est plus admise qu'en tant qu'elle s'applique à façonner la matière pour des usages industriels. Après cela, il ne restait plus qu'un pas à faire : c'était la négation totale de l'intelligence et de la connaissance, la substitution de 1 «utilité» à la «vérité» ; ce fut le «pragmatisme », auquel nous avons déjà fait allusion tout à l'heure; et, ici, nous ne sommes même plus dans l'humain pur et simple comme avec le « rationalisme », nous sommes véritablement dans l'infra-humain, avec l'appel au «subconscient » qui marque le renversement complet de toute hiérarchie normale. Voilà, dans ses grandes lignes, la marche que devait fatalement suivre et qu'a effectivement suivie la philosophie « profane » livrée à elle-même, prétendant limiter toute connaissance à son propre horizon ; tant qu'il existait une connaissance supérieure, rien de semblable ne pouvait se produire, car la philosophie était du moins tenue de respecter ce qu'elle ignorait et ne pouvait le nier; mais, lorsque cette connaissance supérieure eut disparu, sa négation, qui correspondait à l'état de fait, fut bientôt érigée en théorie, et c'est de là que procède toute la philosophie moderne. 
|- valign=&quot;top&quot;
|	De eleget időztünk a filozófiánál, aminek hiba lenne túlzott jelentőséget tulajdonítani, akármilyen fontos szerepet is töltsön be a modern világban; szempontunkból főként azért érdekes, mert ez tükrözi a lehető legvilágosabban a modern kor különböző fázisainak tendenciáit, és sokkal inkább csak tükrözi, mintsem valóban teremti őket; ''és ''még'' ''ha el is mondható, hogy a filozófia bizonyos fokig irányítja a kortendenciákat, azt csak mintegy másodsorból teszi, amikor azok már kialakultak. Így például az biztos, hogy az egész modern filozófia Descartes-ban veszi kezdetét; a hatás azonban, amit Descartes elsősorban saját korára, másodsorban az azt követőekre gyakorolt (és ez nemcsak filozófusokra korlátozódott) nem jöhetett volna létre ha elgondolásai nem lettek volna összhangban a már működő tendenciákkal, amelyek kortársai körében tulajdonképpen már általánosan uralkodtak. A modern szemléletmód tükröződik a karteziánizmusban, ugyanakkor ez a karteziánizmuson keresztül szerzett magának egy, a korábbiaknál világosabb megfogalmazást. Mert ha egy ösztönzés bármely területen olyan nyilvánvaló, mint a filozófiában a kartezianizmusé, az mindig inkább folyomány, semmint tényleges kiindulási pont; nem önmagából való, hanem terjengős munkálkodások egész sorozatának végeredménye. Kétségtelen, hogy Descartes a modern deviáció egyik kulcsfigurája, olyaddig, hogy bizonyos fokig és bizonyos szempontból a deviáció megszemélyesítőjének tekinthető, ám az sem kevésbé igaz, hogy nem ő a modernkori felforgatás egyetlen és első képviselője, és ha az igazi úttörőket akarnánk meghatározni, jóval korábbra kellene visszanyúlnunk. Ugyanezen a módon a modern szemléletmód első nagyobb méretű megnyilvánulásainak tekintett reneszánsz és reformáció is inkább tökéletesítette, mintsem kezdeményezte a tradícióval való szakítást; a szakítás tényleges kezdete a XIV. századra esik, ily módon erre az időpontra, nem pedig egy-két évszázaddal későbbre kell a modern idők kezdetét tenni.	||	&quot;Mais c'en est assez sur la philosophie, à laquelle il ne convient pas d'attribuer une importance excessive, quelle que soit la place qu'elle semble tenir dans le monde moderne; au point de vue où nous nous plaçons, elle est surtout intéressante en ce qu'elle exprime, sous une forme aussi nettement arrêtée que possible, les tendances de tel ou tel moment, bien plutôt qu'elle ne les crée véritablement; et, si l'on peut dire qu'elle les dirige jusqu'à un certain point, ce n'est que secondairement et après coup. Ainsi, il est certain que toute la philosophie moderne a son origine chez Descartes; mais l'influence que celui-ci a exercée sur son époque d'abord, puis sur celles qui suivirent, et qui ne s'est pas limitée aux seuls philosophes, n'aurait pas été possible si ses conceptions n'avaient pas correspondu à des tendances préexistantes, qui étaient en somme celles de la généralité de ses contemporains ; l'esprit moderne s'est retrouvé dans le cartésianisme et, à travers celui-ci, a pris de lui-même une conscience plus claire que celle qu'il avait eu jusque là. D'ailleurs, dans n'importe quel domaine, un mouvement aussi apparent que l'a été 1e cartésianisme sous le rapport philosophique est toujours une résultante plutôt qu'un véritable point de départ; il n'est pas quelque chose de spontané, il est le produit de tout un travail latent et diffus ; si un homme comme Descartes est particulièrement représentatif de la déviation moderne, si l'on peut dire qu'il l'incarne en quelque sorte à un certain point de vue, il n'en est pourtant pas le seul ni le premier responsable, et il faudrait remonter beaucoup plus loin pour trouver les racines de cette déviation. De même, la Renaissance et la Réforme, qu'on regarde le plus souvent comme les premières grandes manifestations de l'esprit moderne, achevèrent la rupture avec la tradition beaucoup plus qu'elles ne la provoquèrent; pour nous, le début de cette rupture  date du XIVe siècle, et c'est là, et non pas un ou deux siècles plus tard, qu'il faut, en réalité, faire commencer les temps modernes. 
|- valign=&quot;top&quot;
|	A tradícióval való szakítás azonban további kritikát kíván, tudniillik pontosan ez adott életet a modern világnak, amelynek minden jellegzetessége összefogható egybe - s ez a tradicionális létszemlélettel való szembenállás; és a tradíció tagadása újfent nem más, mint az individualizmus. Ez tulajdonképpen tökéletesen egybevág azzal, amit már elmondtunk, miszerint az összes tradicionális civilizációt az intellektuális intuíció és a metafizikai doktrína köti össze a Princípiummal; ha egyszer aztán a Princípiumot megtagadják - legalábbis implicite - meg kell tagadni annak minden konzekvenciáját is, ezáltal pedig mindaz összeomlik, ami a tradíció elnevezést ténylegesen megérdemli. Már láttuk, hogy ez a folyamat hogyan ment végbe a tudományok esetében, amire nem térünk vissza, hanem továbblépünk más területre, ahol az antitradicionális szemléletmód megnyilvánulásai talán még szembeötlőbbek, mégpedig azáltal, hogy az itt kiharcolt változások a nyugati emberek döntő többségére közvetlen hatással voltak. A középkor tradicionális tudományait tulajdonképpen csak egy kis számú elit ismerte, amelyek közül egyet-egyet szigorúan zárt iskolák foglaltak le magunknak, miáltal egy, a szó igazi értelmében vett ezoterizmust tartottak fenn; volt azonban a tradíciónak egy olyan része is, amely megkülönböztetés nélkül mindenkinek szólt: ez az a külső rész, amelyről szólni óhajtunk. Abban az időben Nyugaton a tradíció külsőleg egy speciális vallási formába volt öltözve a katolicizmus képében; ezért most a vallás területén kell szemügyre vennünk a tradicionális szemléletmód elleni lázadást, amely lázadás, amikor már definiálható formát öltött, protestantizmus néven vált ismertté. Nem nehéz meglátni, hogy a protestantizmus tényleg az individualizmus megnyilvánulása, sőt ez tulajdonképpen olyan egyértelmű, hogy a protestantizmus akár a vallás síkján megjelenő individualizmusnak is nevezhető. A protestantizmus, mint az egész modern világ, csupa tagadásra épül, a princípiumoknak ugyanarra az elutasítására, amely pontosan az individualizmus veleje; itt pedig az ember további és egyben legfeltűnőbb példáját láthatja annak az anarchikus állapotnak és disszolúciónak, amely ebből a tagadásból támadt. Az individualizmus szükségszerűen foglalja magában minden szupraindividuális tekintély, valamint minden individuális észt meghaladó tudás elutasítását: és e két attitűd egymástól elválaszthatatlan. Következésképpen a modern szemléletmód minden, a szó igazi értelmében vett emberfeletti eredetű szellemi tekintély valamint minden tradicionális (azaz szellemi tekintélyen alapuló, de természetesen minden civilizációban más és más formát öltő) organizáció elutasításával hozható összefüggésbe. Tulajdonképpen az történt, hogy a protestantizmus fellázadt a Nyugat vallási tradíciójának legitim értelmezésére hivatott organizáció tekintélye ellen, és helyébe az akár avatatlan és inkompetens magán-véleményekből eredő &quot;szabad kritikagyakorlás&quot;, a pusztán az emberi ész gyakorlatoztatásán alapuló egyéni értelmezések bevezetését követelte. A protestantizmus tehát ugyanazt a szerepet játszotta a vallás területén, mint amit a racionalizmus a filozófiáén; kitárták a kaput mindenféle vita, nézeteltérés és deviáció előtt, és a következmény elkerülhetetlen lett: széthullás az egyre növekvő számú szektákba, amelyek mindegyike mindössze bizonyos egyének magánvélekedéseit képviselte. Mivel ilyen körülmények között lehetetlenné lett a doktrína felőli egyetértés, hamarosan háttérbe is taszították, és helyette a vallás másodrendű arculata, a moralitás lépett előtérbe; megindult tehát a moralizmussá degenerálódás, amely már oly feltűnő a jelenkori protestantizmusban. Párhuzamos jelenség jött létre azzal, amire a doktrína disszolúciójának elkerülhetetlen következtében a filozófia kapcsán utaltunk, s ez a vallás intellektuális elemeinek az eltűnése. A racionalista vallásból óhatatlanul sekélyes szentimentalizmus lesz, aminek legmegdöbbentőbb példái az angolszász országokban találhatóak meg. Ami ezután marad, már csak nem is egy sekélyes és deformált vallás, hanem a bárgyú &quot;vallásosság&quot;, az úgyszólván semmiféle igazi tudás által nem igazolt szentimentális, tutyimutyi vakbuzgóság; ehhez az utolsó fázishoz is kapcsolódnak egyébként elméletek, mint amilyen például William James &quot;vallásos tapasztalata&quot;, amely odáig megy, hogy a &quot;tudatalattiban&quot; találja meg az ember Istennel való kapcsolatba lépésének eszközét. Ezen a szinten a vallási és a filozófiai hanyatlás végtermékei egymással összekeverednek, és a &quot;vallásos tapasztalat&quot; egybevegyül a pragmatizmussal, aminek nevében egy korlátok közé szorított &quot;Isten&quot; van hivatalosan szerződtetve, merthogy ez jobban érthető&quot; és &quot;hasznosabb&quot; mint a végtelen Isten, olyaddig, hogy az iránta érzendő szentimentális közhelyek ahhoz hasonlíthatóak, amit egy beosztottnak kell felettese iránt éreznie! Ugyanakkor a &quot;tudatalattihoz&quot; való folyamodás kéz a kézben jár a modern spiritualizmussal és mindazokkal az &quot;álvallásokkal&quot;, amelyek oly jellemzőek korunkra (és amelyeket már más műveinkben bővebben tanulmányoztunk). Másrészről a protestáns moralizmus - fokozatosan eltávolítva minden doktrinális bázist - azzá az úgynevezett &quot;laikus moralitássá&quot; degenerálódott, amely hívei közé számítja a &quot;liberális protestantizmus&quot; összes változatának képviselőit, valamint a vallási ideák összességének nyílt ellenségeit; mindkét gyülekezet szívét ugyanazok a tendenciák irányítják, és a kizárólagos különbség az, hogy nem egyenlő mértékben mennek el azon tételek logikai kibontásában, amiket ezek a tendenciák magukban foglalnak.	||	C'est sur cette rupture avec la tradition que nous devons encore insister, puisque c'est d'elle qu'est né le monde moderne, dont tous les caractères propres pourraient être résumés en un seul, l'opposition à l'esprit traditionnel; et la négation de la tradition, c'est encore l'individualisme. Ceci, du reste, est en parfait accord avec ce qui précède, puisque, comme nous l'avons expliqué, c'est l'intuition intellectuelle et la doctrine métaphysique pure qui sont au principe de toute civilisation traditionnelle ; dès lors qu'on nie le principe, on en nie aussi toutes les conséquences, au moins implicitement, et ainsi tout l'ensemble de ce qui mérite vraiment le nom de tradition se trouve détruit par là même. Nous avons vu déjà ce qui s'est produit à cet égard en ce qui concerne les sciences; nous n'y reviendrons donc pas, et nous envisagerons un autre côté de la question, où les manifestations de l'esprit antitraditionnel sont peut-être encore plus immédiatement visibles, parce qu'il s'agit ici de changements qui ont affecté directement la masse occidentale elle-même. En effet, les « sciences traditionnelles » du moyen âge étaient réservées à une élite plus ou moins restreinte, et certaines d'entre elles étaient même l'apanage exclusif d'écoles très fermées, constituant un « ésotérisme » au sens le plus strict du mot; mais, d'autre part, au second plan, et c'est le côté secondaire de la religion, nous voulons dire la morale, qui prit la première place : de là cette dégénérescence en « moralisme » qui est si sensible dans le Protestantisme actuel. Il s'est produit là un phénomène parallèle à celui que nous avons signalé à l'égard de la philosophie; la dissolution doctrinale, la disparition des éléments intellectuels de la religion, entraînait cette conséquence inévitable : partant du « rationalisme&quot;, on devait tomber au «sentimentalisme», et c'est dans les pays anglo-saxons qu'on en pourrait trouver les exemples les plus frappants. Ce dont il s'agit alors, ce n'est plus de religion, même amoindrie et déformée, c'est tout simplement de « religiosité », c'est-à-dire de vagues aspirations sentimentales qui ne se justifient par aucune connaissance réelle ; et à ce dernier stade correspondent des théories comme celle de l' « expérience religieuse » de William James, qui va jusqu'à voir dans le « subconscient » le moyen pour l'homme d'entrer en communication avec le divin. Ici, les derniers produits de la déchéance religieuse fusionnent avec ceux de la déchéance philosophique l' &quot; expérience religieuse &quot; s'incorpore au « pragmatisme n, au nom duquel on préconise l'idée d'un Dieu limité comme plus « avantageuse » que celle du Dieu infini, parce qu'on peut éprouver pour lui des sentiments comparables à ceux qu'on éprouve à l'égard d'un homme supérieur; et, en même temps, par l'appel au « subconscient », on en arrive à rejoindre le spiritisme et toutes les « pseudo-religions » caractéristiques de notre époque, que nous avons étudiées dans d'autres ouvrages. D'un autre côté, la morale protestante, éliminant de plus en plus toute base doctrinale, finit par dégénérer en ce qu'on appelle la « morale laïque », qui compte parmi ses partisans les représentants de toutes les variétés du « Protestantisme libéral », aussi bien que les adversaires déclarés de toute idée religieuse ; au fond, chez les uns et les autres, ce sont les mêmes tendances qui prédominent, et la seule différence est que tous ne vont pas aussi loin dans le développement logique de tout ce qui s'y trouve impliqué. 
|- valign=&quot;top&quot;
|	Mivel a vallás lényegére nézve a tradíció egy formája, így az antitradicionális szemléletmód tulajdonképpen orvosolhatatlanul vallásellenes; a vallás eltorzításával kezdi, s mihelyt teheti, annak teljes elpusztításával végzi. A protestantizmus a következők miatt logikátlan: miközben teljes mértékben &quot;humanizálni&quot; szeretné a vallást, legalábbis elvben megtartja a kinyilatkoztatást, holott ez emberfeletti elem. Tagadását nem meri logikusan végigvinni, mindazonáltal a kinyilatkoztatást - mindenféle emberi értelmezésnek alávetve - majdnem semmivé redukálja; és látva azt, hogy vannak olyan emberek, akik bár állhatatosan keresztényeknek vallják magukat, mégis pontosan Krisztus Istenségét tagadják, nem kerülhetjük el a felvetést, miszerint az ilyenek sokkal közelebb vannak a teljes vaksághoz, mintsem az igazi kereszténységhez, jóllehet e ténynek aligha képesek tudatára ébredni. Ám az ilyen ellentmondások nem adhatnak okot túl nagy meglepetésre, mivel csak a jelenkori mindenre kiterjedő káosz és felforgatás jellegzetes tüneteit képezik, ugyanúgy, ahogy a protestantizmus folytonos szed is csak egyik megnyilvánulása annak a sokságban való szétszóródásnak, amelyet a modern életben és tudományban mindenütt felfedezhetünk. Azonkívül a protestantizmust szülő tagadásnak köszönhetően természetes, hogy a protestantizmus hozta világra azt a romboló &quot;kriticizmust&quot;, amely az úgynevezett &quot;vallástörténészek&quot; kezében olyan összvallásellenes fegyverré lett, ami által a csak a Szentkönyvek tekintélyének elfogadásához való ragaszkodás közben, a protestáns mozgalom nagyon nagy mértékben lett éppen e tekintély - vagyis a még megőrzött tradícióminimum - lerombolásának közreműködője. A már egyszer elindult tradicionális létszemlélet elleni lázadás nem állhatott meg félúton.	||	&quot;En effet, la religion étant proprement une forme de la tradition, l'esprit antitraditionnel ne peut être qu'antireligieux ; il commence par dénaturer la religion, et, quand il le peut, il finit par la supprimer entièrement. Le Protestantisme est illogique en ce que, tout en s'efforçant d' « humaniser » la religion, il laisse encore subsister malgré tout, au moins en théorie, un élément supra-humain, qui est la révélation ; il n'ose pas pousser la négation jusqu'au bout, mais, en livrant cette révélation à toutes les discussions qui sont la conséquence d'interprétations purement humaines, il la réduit en fait à n'être bientôt plus rien; et, quand on voit des gens qui, tout en persistant à se dire « chrétiens », n'admettent même plus la divinité du Christ, il est permis de penser que ceux-là, sans s'en douter peut-être, sont beaucoup plus près de la négation complète que du véritable Christianisme. De semblables contradictions, d'ailleurs, ne doivent pas étonner Outre mesure, car elles sont, dans tous les domaines, un des symptômes de notre époque de désordre et de confusion, de même que la division incessante du Protestantisme n'est qu'une des nombreuses manifestations de cette dispersion dans la multiplicité qui, comme nous l'avons dit, se retrouve partout dans la vie et la science moderne. D'autre part, il est naturel que le Protestantisme, avec l'esprit de négation qui l'anime, ait donné naissance à cette « critique » dissolvante qui, dans les mains des prétendus « historiens des religions », est devenue une arme de combat contre toute religion, et qu'ainsi, tout en prétendant ne reconnaître d'autre autorité que celle des Livres sacrés, il ait contribué pour une large part à la destruction de cette même autorité, c'est-à-dire du minimum de tradition qu'il conservait encore; la révolte contre l'esprit traditionnel, une fois commencée, ne pouvait s'arrêter à mi- chemin. 
|- valign=&quot;top&quot;
|	Itt felmerülhet a következő ellenvetés: a protestantizmus annak ellenére, hogy elszakadt a katolikus organizációtól, a Szentkönyvek érvényének elfogadása által, miért ne őrizhette volna meg az azokban foglalt tradicionális doktrínát? Azonban a &quot;szabad kritikagyakorlat&quot; bevezetése alapjaiban dönti meg ezt a hipotézist, mivel ez szabad utat nyit mindenféle egyéni fantáziálásnak; azonkívül a doktrínamegőrzésnek elengedhetetlen előfeltétele egy, az ortodox értelmezést életben tartó organizált tradicionális tanítás, és ez Nyugaton a katolicizmus.	||	On pourrait faire ici une objection : n'aurait il pas été possible que, tout en se séparant de l'organisation catholique, le Protestantisme, par là même qu'il admettait cependant les Livres sacrés, gardât la doctrine traditionnelle qui y est contenue ? C'est l'introduction du « libre examen » qui s'oppose absolument à une telle hypothèse, puisqu'elle permet toutes les fantaisies individuelles ; la conservation de la doctrine suppose d'ailleurs un enseignement traditionnel organisé, par lequel se maintient l'interprétation orthodoxe, et, en fait, cet enseignement, dans le monde occidental, s'identifiait au Catholicisme. 
|- valign=&quot;top&quot;
|	Más civilizációk kétségtelenül teljesen más szervezeti formákkal is rendelkezhetnek a megfelelő hivatást betöltendő, itt azonban minket a hozzá tartozó feltételekkel együtt, a nyugati civilizáció érdekel. Hiábavaló lenne ezért felhozni, hogy például Indiában nincs a pápasághoz hasonló intézmény; az eset ott teljesen más, először is, mert a tradíció nem veszi fel egy, a szó nyugati értelmében vett vallás formáját, úgyhogy a megőrzés, az átadás eszköze sem lehet egyforma, illetve mert - lévén a hindu mentalitás 'az európaitól teljesen eltérő - a hindu tradíció önmagán belül birtokol egy inherens erőt, amelynek az európai tradíció egy külső felépítésében merevebb szervezet támasztéka nélkül nem örvendhet. Már mondtuk, hogy a nyugati tradíció szükségképpen ölt vallási formát a kereszténység elterjedése óta. Túlságosan hosszú lenne ennek minden okát bemutatni, ugyanis ezek az okok összetett vizsgálatokba való bocsátkozások nélkül nem érthetőek igazán; ez azonban valóságos tény, amit az ember nem hagyhat számításon kívül;{{ref|23}}  és ha egyszer az ember ezt elfogadta, mindazokat a következményeket is el kell fogadnia, amelyeket egy ilyen tradicionális formára teremtett organizáció léte maga után von.	||	&quot;Sans doute, il peut y avoir, dans d'autres civilisations, des organisations de formes très différentes de celle-là pour remplir la fonction correspondante ; mais c'est de la civilisation occidentale, avec ses conditions particulières, qu'il  s'agit ici. On ne peut donc pas faire valoir que, par exemple, il n'existe dans l'Inde aucune institution comparable à la Papauté; le cas est tout différent, d'abord parce qu'on n'a pas affaire à une tradition de forme religieuse au sens occidental de ce mot, de sorte que les moyens par lesquels elle se conserve et se transmet ne peuvent pas être les mêmes, et ensuite parce que, l'esprit hindou étant tout autre que l'esprit européen, la tradition peut avoir par elle-même, dans le premier cas, une puissance qu'elle ne saurait avoir dans le second sans l'appui d'une organisation beaucoup plus strictement définie dans sa constitution extérieure. Nous avons déjà dit que la tradition occidentale, depuis le Christianisme, devait nécessairement être revêtue d'une forme religieuse ; il serait trop long d'en expliquer ici toutes les raisons, qui ne peuvent être pleinement comprises sans faire appel à des considérations assez complexes ; mais c'est là un état de fait dont on ne peut se refuser à tenir compte', et, dès lors, il faut aussi admettre toutes les conséquences qui en résultent en ce qui concerne l'organisation appropriée à une semblable forme traditionnelle. 
|- valign=&quot;top&quot;
|	Mindezek után a leghatározottabb egyértelműségekkel kell kimondanunk, hogy ha esetleg fennmaradt még valami a tradicionális szellemiségből Nyugaton, az kizárólag a katolicizmusban található meg; de - legalább a katolicizmusban - a tradíció teljes, a modern szemléletmód által teljesen fertőzetlen megőrzéséről beszélhetünk-e? Sajnálatos módon nem ez a helyzet; de hogy bővebb választ adjunk, azt kell mondani, hogy ha a tradíció otthona érintetlen is maradt, ami már önmagában is jelentős tény, az még mindig felettébb kétséges, hogy vajon mélyebb értelmét is teljesen ismeri-e még akárcsak egy szűk körű elit is, mert ha igen, akkor ennek feltétlenül tettben vagy valamiféle láthatatlan hatásban is meg kellene nyilvánulnia. Épp ezért a legvalószínűbb, hogy a tradíciónak csak egy látens-állapotbani fennmaradásról beszélhetünk, amely állapotból azonban esetleg még mindig életre kelthetik azok, akik képesek megtalálni igazi értelmét, annak ellenére akár, hogy ezt a maga teljességében már talán senki sem ismeri; segítségükre lehet, hogy a vallás területén kívül, szórványosan a nyugati világban számos, az ősi tradicionális doktrínákból származó, ugyanakkor értelmére nézve már ismeretlen jel és szimbólum is fennmaradt.	||	&quot;D'autre part, il est bien certain, comme nous l'indiquions aussi plus haut, que c'est dans le Catholicisme seul que s'est maintenu ce qui subsiste encore, malgré tout, d'esprit traditionnel en Occident; est ce à dire que, là du moins, on puisse parler d'une conservation intégrale de la tradition, à l'abri de toute atteinte de l'esprit moderne ? Malheureusement, il ne semble pas qu'il en soit ainsi; ou, pour parler plus exactement, si le dépôt de la tradition est demeuré intact, ce qui est déjà beaucoup, il est assez douteux que le sens profond en soit encore compris effectivement, même par une élite peu nombreuse, dont l'existence se manifesterait sans doute par une action ou plutôt par une influence que, en fait, nous ne constatons nulle part. Il s'agit donc plus vraisemblablement de ce que nous appellerions volontiers une conservation à l'état latent, permettant toujours, à ceux qui en seront capables, de retrouver le sens de la tradition, quand bien même ce sens ne serait actuellement conscient pour personne; et il y a d'ailleurs aussi, épars çà et là dans le monde occident«1, en dehors du domaine religieux, beaucoup de signas ou de symboles qui proviennent d'anciennes doctrines traditionnelles, et que l'on conserve sans les comprendre. 
|- valign=&quot;top&quot;
|	Esetükben a teljesen élő tradicionális szellemmel való kapcsolatfelvétel szükséges annak felébresztéséhez és helyreállításához, ami egyrészről egyfajta álomba zuhant, másrészről elveszítette értelmét; és mégegyszer kimondva; főleg ebben a tekintetben kérhet Nyugat segítséget Kelettől, saját tradíciójának tudását visszaszerezendő.	||	&quot;Dans de pareils cas, un contact avec l'esprit traditionnel pleinement vivant est nécessaire pour réveiller ce qui est ainsi plongé dans une sorte de sommeil, pour restaurer la compréhension perdue ; et, redisons le encore une fois, c'est en cela surtout que l'Occident aura besoin du secours de l'Orient s'il veut revenir à la conscience de sa propre tradition. 
|- valign=&quot;top&quot;
|	Az imént azokról a lehetőségekről szóltunk, amelyeket a katolicizmus princípiumai révén - elidegeníthetetlenül, kezdettől fogva birtokol; ezek miatt a katolicizmusban a modern szemlélet nem tehet nagyobb kárt, mint, hogy - legalábbis egy időre - megakadályozza bizonyos eszmék lényegi megértését. A modern szemléletnek a jelen állapotú katolicizmusra gyakorolt hatását kizárólag akkor értékelhetnénk pozitívabban, ha oly módon ítélnénk meg a katolicizmust, ahogyan jelenlegi &quot;híveinek&quot; döntő többsége; vagyis ha meg magunknak azt a tévedést, hogy valami olyasmire használjuk a &quot;pozitívum&quot; szót, ami valójában abszolúte negatívum. És eközben nemcsak arra a többé-kevésbé zavaros mozgalomra gondolunk, amelyet talán nem egészen véletlenül &quot;modernizmusnak&quot; hívtak, és amely nem más volt, mint egy - szerencsére meghiúsult - kísérlet a protestáns szemléletnek magába a katolikus egyházba való becsempészésére; hanem elsősorban egy ezzel szorosan összefüggő, egyre szélesebb körű és általánosabb, egyszersmind rendkívül nehezen definiálható - tehát annál veszedelmesebb - lelkiállapotra, amelynek fő veszélye abban áll, hogy azoknak, akik a hatása alá kerülnek, gyakran fogalmuk sincs róla. Lehetséges, hogy valaki őszintén vallásosnak hiszi magát, miközben lénye szerint egyáltalán nem az, sőt lehetséges, hogy valaki úgy tekinti magát &quot;tradicionalistának&quot;, hogy akár csak a leghalványabb fogalma lenne az igazi tradicionális szellemiségről; és ez újabb tünete korunk mentális konfúziójának. Az a lelkiállapot tehát, amire célzunk, mindenekelőtt a vallás úgynevezett &quot;minimalizálásában&quot; jut kifejeződésre, amelynek jegyében a vallást - ha egyáltalán még fenntartják - egy olyan abszolút jelentéktelen és mellékes területre száműzik, ahol a hétköznapi élet lapos nyugalmára való minden komolyabb hatás nélkül, tökéletesen elszigetelt marad. Találkozunk-e még olyan katolikussal manapság, akinek gondolkozásmódja és tettei a hétköznapi életben észrevehetően különböznének legvallástalanabb kortársaiétól? A majdnem teljes doktrínatagadókra is célzunk, illetve a doktrínával kapcsolatosokkal szembeni közönyösökre; a vallás sok ember számára egyszerűen &quot;szerep&quot; és szokás kérdése, a sablonosságról nem is beszélve. Van egy szándékos visszautasítás, megkísérelni bármi efeletti megvalósítását, amely akár elérhet a &quot;gondolkozás&quot; azon pontjára, ahol az illető már képtelen bármit is megérteni; de talán itt már nincs is mit megérteni, és egyáltalán, elképzelhető-e valaki, aki tényleg érti a vallást, s közben azt gondjaiba feledkezve élete jelentéktelen epizódjává zülleszti? A doktrína következetes, tételes mellőzése és majdnem semmivé alacsonyítása olyan folyamat, amely a katolikus praxist a protestáns koncepció közvetlen közelébe helyezi, ugyanazoknak a modern tendenciáknak a következtében, amelyek minden intellektualitással szembeszegülnek; és ami még sajnálatosabb, hogy az általánosan nyújtott tanítás, ahelyett, hogy eme lelkiállapot ellen radikálisan fellépne, felettébb készségesen támogatja a kizárólagosan ehhez való alkalmazkodást. Mialatt alig esik szó a doktrínáról, állandóan moralizálnak, holott a moralizmust és a doktrínát nem lehet összekeverni; puszta moralizmus lesz a vallásból, ha senki sincs többé, aki demonstrálná, mi is a vallás valójában. Amikor aztán a doktrína olykor mégis diszkusszió tárgyává válik, a vita a &quot;profán&quot; ellenfelek révén gyakorta azok &quot;profán&quot; szintjére süllyed, ez pedig elkerülhetetlenül vezet teljesen igazolhatatlan engedmények megtételéhez. Feltűnő példa, hogy egyesek szükségét érzik a modern &quot;kriticizmus&quot; által szült &quot;eredmények&quot; komoly figyelembe vételének, míg ellenben ha eltérő állásponton lennének, mi sem lenne könnyebb, mint megmutatni, mekkora ostobaság is ez; ilyen feltételek mellett azonban hogyan maradhat meg bármi is igazi a tradicionális szellemiségből?	||	Ce que nous venons de dire se rapporte proprement aux possibilités que le Catholicisme, par son principe, porte en lui-même d'une façon constante et inaltérable ; ici, par conséquent, l'influence de l'esprit moderne se borne forcément à empêcher, pendant une période plus ou moins longue, que certaines choses soient effectivement comprises. Par contre, si l'on voulait, en parlant de l'état présent du Catholicisme, entendre par là la façon dont il est envisagé par la grande majorité de ses adhérents eux-mêmes, on serait bien obligé de constater une action plus positive de l'esprit moderne, si cette expression peut être employée pour quelque chose qui, en réalité, est essentiellement négatif. Ce que nous avons en vue à cet égard, ce ne sont pas seulement des mouvements assez nettement définis, comme celui auquel on a donné précisément le nom de « modernisme », et qui ne fut rien d'autre qu'une tentative, heureusement déjouée, d'infiltration de l'esprit protestant à l'intérieur de l'Église catholique elle-même; c'est surtout un état d'esprit beaucoup plus général, plus diffus et plus difficilement saisissable, donc plus dangereux encore, d'autant plus dangereux même qu'il est souvent tout à fait inconscient chez ceux qui en sont affectés: on peut se croire sincèrement religieux et ne l'être nullement au fond, on peut même se dire «traditionaliste » sans avoir la moindre notion du véritable esprit traditionnel, et c'est là encore un des symptômes du désordre mental de notre époque. L'état d'esprit auquel nous faisons allusion est, tout d'abord, celui qui consiste, ; si l'on peut dire, à « minimiser » la religion, à en faire quelque chose que l'on met à part, à quoi on se contente d'assigner une place bien délimitée et aussi étroite que possible, quelque chose qui n'a aucune influence réelle sur 1e reste de l'existence, qui en est isolé par une sorte de cloison étanche ; est il aujourd'hui beaucoup de catholiques qui aient, dans la vie courante, des façons de penser et d'agir sensiblement différentes de celles de leurs contemporains les plus « areligieux » ? C'est aussi l'ignorance à peu près complète au point de vue doctrinal, l'indifférence même à l'égard de tout ce qui s'y rapporte ; la religion, pour beaucoup, est simplement une affaire de « pratique », d'habitude, pour ne pas dire de routine, et l'on s'abstient soigneusement de chercher à y comprendre quoi que ce soit, on en arrive même à penser qu'il est inutile de comprendre, ou peut-être qu'il n'y a rien à comprendre ; du reste, si l'on comprenait vraiment la religion, pourrait on lui faire une place aussi médiocre parmi ses préoccupations ? La doctrine se trouve donc, en fait, oubliée ou réduite â presque rien, ce qui se rapproche singulièrement de la conception protestante, parce que c'est un effet des mêmes tendances modernes, opposées à toute intellectualité; et ce qui est le plus déplorable, c'est que l'enseignement qui est donné généralement, au lieu de réagir contre cet état d'esprit, le favorise au contraire en ne s'y adaptant que trop bien on parle toujours de morale, on ne parle presque jamais de doctrine, sous prétexte qu'on ne serait pas compris ; la religion, maintenant, n'est plus que du &quot;moralisme », ou du moins il semble que personne ne veuille plus voir ce qu'elle est réellement, et qui est tout autre chose. Si l'on en arrive cependant â parler encore quelquefois de la doctrine, ce n'est trop souvent que pour la rabaisser en discutant avec des adversaires sur leur propre terrain « profane », ce qui conduit inévitablement à leur faire les concessions les plus injustifiées ; c'est ainsi, notamment, qu'on se croit obligé de tenir compte, dans une plus ou moins large mesure, des prétendus résultats de la « critique n moderne, alors que rien ne serait plus facile, en se plaçant à un autre point de vue, que d'en montrer toute l'inanité; dans ces conditions, que peut il rester effectivement du véritable esprit traditionnel ?
|- valign=&quot;top&quot;
|	Úgy tűnik, nem igazolatlan a kitérő, amely által az individualizmus megnyilvánulásainak áttekintését a vallás területére vezettük, megmutatva, hogy a bűn e területen sokkal súlyosabb és széles körben elterjedtebb, mint azt első ránézésre feltételeznénk; azonfelül természetesen nem felejtettük el az eredetileg felvetett problémát, s utolsó megjegyzésünk ezzel lesz összefüggésben; már tudniillik, hogy az individualizmus felelős a mindenütt elterjedt vitaszellemért. Rendkívül nehéz kortársainkkal megértetni, hogy vannak dolgok, amelyek pontosan lényegüknél fogva nem megvitathatóak. A modern ember - kivéve, aki megpróbálja magát az igazsághoz felemelni - jogot formál az igazság saját szintjére való lealacsonyítására, s kétségtelenül ez az oka, hogy oly sokan vannak, akik úgy képzelik, hogy amidőn valaki &quot;tradicionális tudományokról&quot;, vagy netalán tiszta metafizikáról szól, az pusztán a &quot;profán tudományról&quot; vagy a &quot;filozófiáról&quot; beszél. Mindenkor lehetséges vitát tartani az egyéni vélemények területén belül, ami mint olyan, természetesen soha sem megy túl a racionalitás szintjén, és könnyűszerrel találhatóak többé-kevésbé alapos érvek egy kérdés mindkét oldala mellett, ha nem fordulnak semmilyen magasabb princípium felé. Valójában számtalan esetben végeláthatatlanul folytatható a vitatkozás anélkül, hogy bármiféle megoldás kerekedne. Ez az oka, hogy majdnem az egész modern filozófia szócsavarásra és félresikerült tételekre épül. Távol a kérdések megválaszolásától (amit egyébként feltételeznek, hogy megtesznek), a vita általában csak még jobban összezavarja és elhomályosítja a vitatkozókat, s a legáltalánosabb eredmény minden egyes részvevőre nézve - az ellenfél megtérítésére való próbálkozás közben -, a saját véleménybe való makacsul szilárd begyepesedés, az abba való minden eddiginél kizárólagosabb önbebörtönzés lesz. A valódi indíték nem az igazság megismerésének szándéka, hanem az, hogy minden ellenvélemény dacára, mindenki önmagát igazolja, vagy ha valaki képtelen meggyőzni másokat, az, hogy a saját igazáról legalább önmagát meggyőzze; mindamellett mások sikertelen meggyőzése természetesen folyton keserűséget ébreszt, a modern nyugati mentalitás egyik legjellegzetesebb vonása, a &quot;térítésre&quot; való csillapíthatatlan vágy következtében. Az individualizmus olykor a szó legalacsonyabb és legvulgárisabb értelmében még ennél is megdöbbentőbb módon nyilvánul meg, mégpedig abban a gyakran megmutatkozó törekvésben, ami egy ember cselekedeteire az úgynevezett magánéletéből következtet, mintha a kettő között valami szétszakíthatatlan kapcsolat lenne. Ugyanez a tendencia, a részletezési mániával kombinálódva, felelős a &quot;nagy ember&quot; életének legapróbb sajátosságai után szimatoló érdeklődésért, és azért az illúzióért, miszerint minden cselekedet megmagyarázható egyfajta &quot;pszichofiziológiai&quot; analízis révén;{{ref|d}}  mindezek felettébb jelentésteljes adalékok a jelenkori mentalitás valódi természetét megérteni kívánók számára.	||	Cette digression, où nous avons été amené par l'examen des manifestations de l'individualisme dans le domaine religieux, ne nous semble pas inutile, car elle montre que le mal, à cet égard, est encore plus grave et plus étendu qu'on ne pourrait le croire à première vue ; et, d'autre part, elle ne nous éloigne guère de la question que nous envisagions, et à laquelle notre dernière remarque se rattache même directement, car c'est encore l'individualisme qui introduit partout l'esprit de discussion. Il est très difficile de faire comprendre à nos contemporains qu'il y a des choses qui, par leur nature même, ne peuvent se discuter ; l'homme moderne, au lieu de chercher à s'élever à la vérité, prétend la faire descendre à son niveau ; et c'est sans doute pourquoi il en est tant qui, lorsqu'on leur parle de « sciences traditionnelles » ou même de métaphysique pure, s'imaginent qu'il ne s'agit que de « science profane » et de « philosophie ». Dans le domaine des opinions individuelles, on peut toujours discuter, parce qu'on ne dépasse pas l'ordre rationnel, et parce que, ne faisant appel à aucun principe supérieur, on arrive facilement à trouver des arguments plus ou moins valables pour soutenir le « pour » et le « contre » ; on peut même, dans bien des cas, pousser la discussion indéfiniment sans parvenir à aucune solution, et c'est ainsi que presque toute la philosophie moderne n'est faite que d'équivoques et de questions mal posées. Bien loin d'éclaircir les questions comme on le suppose d'ordinaire, la discussion, le plus souvent, ne fait guère que les déplacer, sinon les obscurcir davantage; et le résultat le plus habituel est que chacun, en s'efforçant de convaincre son adversaire, s'attache plus que jamais à sa propre opinion et s'y enferme d'une façon encore plus exclusive  qu'auparavant. En tout cela, au fond, il ne s'agit pas d'arriver à 1a connaissances de la vérité, mais d'avoir raison malgré tout, ou tout au moins de s'en persuader soi-même, si l'on ne peut en persuader les autres, ce qu'on regrettera d'ailleurs d'autant plus qu'il s'y mêle toujours ce besoin de « prosélytisme » qui est encore un des éléments les plus caractéristiques de l'esprit occidental. Parfois, l'individualisme, au sens le plus ordinaire et le plus bas du mot, se manifeste d'une façon plus apparente encore : ainsi, ne voit on pas à chaque instant des gens qui veulent juger l’oeuvre d'un homme d'après ce qu'ils savent de sa vie privée, comme s'il pouvait y avoir entre ces deux choses un rapport quelconque ? De la même tendance, jointe à la manie du détail, dérivent aussi, notons le en passant, l'intérêt qu'on attache aux moindres particularités de l'existence des « grands hommes », et l'illusion qu'on se donne d'expliquer tout ce qu'ils ont fait par une sorte d'analyse « psycho-physiologique » ; tout cela est bien significatif pour qui veut se rendre compte de ce qu'est vraiment la mentalité contemporaine. 
|- valign=&quot;top&quot;
|	Visszatérve egy pillanatra a nem diszkutábilis igazságok értelmetlen megvitatási szokásához, nagyon határozottan kell kijelenteni, hogy az &quot;apologetikus&quot; attitűd önmagában végletesen erőtlen, lévén - a szó jogi értelmében - pusztán &quot;defenzív&quot;; nem véletlen, hogy ezt az &quot;apológiából&quot; származó szó fejezi ki, amelynek valódi jelentése az, hogy ügyvédi védőbeszéd, de ami a nyelv jelenlegi gyakorlatában felveszi még a &quot;mentegetőzés&quot; jelentést is; az apologetikának tulajdonított túlzott fontosság tagadhatatlan bizonyítéka a vallási szellem hanyatlásának. Az erőtlenség még jobban elhatalmasodik, amidőn az apologetika, a mind módszerében, mind szempontozásában teljesen &quot;profán&quot; vitatkozássá fajul, amelyben a vallás ugyanarra a síkra zuhan, mint a legviszonylagosabb, leghipotetikusabb filozófiai, tudományos vagy áltudományos elméletek, és amelyben - avégből, hogy a &quot;békéltetőknek&quot; tűnjenek - az apologéták olyan kiagyalt koncepciók elfogadásáig merészkednek, amelyeknek egyetlen céljuk minden vallás tönkretétele; az apologéták maguk nyújtják bizonyítékát, azon doktrína valódi mibenlétét illető teljes tudatlanságuknak, amelyeknek - jogosan-jogtalanul - felhatalmazott képviselőinek vélik magukat. Azoknak, akik hivatottak beszélni egy tradicionális doktrína nevében, nincs szükségük vitázni &quot;profánokkal&quot;, s a polémiába bocsátkozás felesleges; nekik a dolguk csak a doktrína hiteles, tökéletesen érthető kifejtése, illetve ezzel egyidőben a bárhol felbukkanó hibáknak az igazi tudás fényében végrehajtott leleplezése. Feladatuk nem mindenféle elvharcban való részvétellel a doktrína kompromittálása, hanem az ítélet kimondása, amit nekik van joguk kimondani, feltéve, ha ténylegesen birtokolják a princípiumokat, amelyeknek ekkor tévedhetetlenül kell ihletniük őket. A harc birodalma, a cselekvés birodalma voltaképpen individuális és időbeli birodalom; a mozgásokat viszont a &quot;mozdulatlan mozgató&quot; generálja, anélkül, hogy azokban részt venne; a cselekvést a tudás világítja be, anélkül, hogy annak viszontagságaiban osztozna; a szellemi vezeti az időbelit, anélkül, hogy abban elmerülne; így marad minden saját megfelelő helyén, abban a sorban, amely az egyetemes hierarchiában sajátja. De hol található valódi hierarchia a modern világban? Senki és semmi nincs többé a helyén, ha az emberek nem ismerik el többé a szellemi rendben a tekintélyt, nem ismerik el az időbeli hatalmat sem; a szent dolgokat megérintik a &quot;profánok&quot;, s kétségbe merik vonni azok jelentőségét, sőt létjogosultságát; az inferióris ítélkezik a fensőbbrendű fölött, a korlátolt az, aki fölényben van a bölcs fölött, a tévedés az, amelyik legyőzi az igazságot, az emberi helyettesíti az istenit, a föld játssza azt a szerepet, amit az ég, az egyéni az, ami mértéket szab mindennek, és ami azt követeli, hogy az egyén hozhassa meg saját viszonylagos és gyarló eszével az egyetemes törvényeket. &quot;''Jaj néktek vak vezérek''&quot; - mondja az Evangélium, és tényleg, sehol sem lát mást az ember manapság, mint hogy vak vezet világtalant, akik&quot; hacsak nem tartja vissza őket néhány jól időzített akadály, elkerülhetetlenül kísérik majd egymást a feneketlen mélységbe, hogy ott aztán együtt vesszenek.	||	Mais revenons encore un instant sur l'introduction des habitudes de discussion dans les domaines où elles n'ont que faire, et disons nettement ceci ; l'attitude « apologétique» est, en elle-même, une attitude extrêmement faible, parce qu'elle est purement « défensive », au sens juridique de ce mot; ce n'est pas pour rien qu'elle est désignée par un terme dérivé d' « apologie », qui a pour signification propre le plaidoyer d'un avocat, et qui, dans une langue telle que l'anglais, a été jusqu'à prendre couramment l'acception d' « excuse »; l'importance prépondérante accordée à l' « apologétique » est donc la marque incontestable d'un recul de l'esprit religieux. Cette faiblesse s'accentue encore quand l' « apologétique » dégénère, comme nous le disions tout à l'heure, en discussions toutes « profanes » par la méthode et le point de vue, où la religion est mise sur le même plan que les théories philosophiques et scientifiques, ou pseudo scientifiques, les plus contingentes et les plus hypothétiques, et où, pour paraître « conciliant », on va jusqu'à admettre dans une certaine mesure des conceptions qui n'ont été inventées que pour ruiner toute religion; ceux qui agissent ainsi fournissent eux-mêmes la preuve qu'ils sont parfaitement inconscients du véritable caractère de la doctrine dont ils se croient les représentants plus ou moins autorisés. Ceux qui sont qualifiés pour parler au nom d'une doctrine traditionnelle n'ont pas à discuter avec les « profanes » ni à faire de la « polémique » ; ils n'ont qu'à exposer la doctrine telle qu'elle est, pour ceux qui peuvent la comprendre, et, en même temps, à dénoncer l'erreur partout où elle se trouve, à la faire apparaître comme telle en projetant sur elle la lumière de la vraie connaissance ; leur rôle n'est pas d'engager une lutte et d'y compromettre la doctrine, mais de porter le jugement qu'ils ont le droit de porter s'ils possèdent effectivement les principes qui doivent les inspirer infailliblement. Le domaine de la lutte, c'est celui de l'action, c'est-à-dire le domaine individuel et temporel; le « moteur immobile » produit et dirige le mouvement sans y être entraîné ; la connaissance éclaire l'action sans participer à ses vicissitudes ; le spirituel guide le temporel sans s'y mêler ; et ainsi chaque chose demeure dans son ordre, au rang qui lui appartient dans la hiérarchie universelle ; mais, dans le monde moderne, où peut-on trouver encore la notion d'une véritable hiérarchie ? Rien ni personne n'est plus à la place où il devrait être normalement; les hommes ne reconnaissent plus aucune autorité effective dans l'ordre spirituel, aucun pouvoir légitime dans l'ordre temporel ; les a profanes » se permettent de discuter des choses sacrées, d'en contester le caractère et jusqu'à l'existence même ; c'est l'inférieur qui juge le supérieur, l'ignorance qui impose des bornes à la sagesse, l'erreur qui prend le pas sur la vérité, l'humain qui se substitue au divin, la terre qui l'emporte sur le ciel, l'individu qui se fait la mesure de toutes choses et prétend dicter à l'univers des lois tirées tout entières de sa propre raison relative et faillible. « Malheur à vous, guides aveugles », est-il dit dans l'Évangile ; aujourd'hui, on ne voit en effet partout que des aveugles qui conduisent d'autres aveugles, et qui, s'ils ne sont arrêtés à temps, les mèneront fatalement à l'abîme où ils périront avec eux.  
|}

==Társadalmi káosz==
{| {{50}}
|	A modern világ válsága kapcsán nem lenne szerencsés a fundamentális princípiumoknak csak távoli alkalmazását képviselő - épp ezért csak közvetve idekapcsolódó - társadalmi szempontot túlhangsúlyozni; semmilyen körülmények között sem lehet tehát ez az a terület, ahol a modern világválság felszámolását kezdeni lehetne. Ha ugyanis a felszámolást innen, vagyis fordítva, a princípiumok helyett a konzekvenciákból kiindulólag kezdenénk, minden reális alapot elveszítenénk, s a dolgot végleg lehetetlenné tennénk. &quot;Így semmi maradandót nem lehetne teremteni, nem beszélve arról, hogy a munkát folyton elölről kellene kezdeni, mivel éppen a legfontosabbat, az esszenciális igazságok egyeztetését felejtettük ki. Ugyanezért nem tekinthetjük többnek az, akár a szó legtágabb értelmében vett politikai eseményeket a kormentalitás puszta felszíni jeleinél; annak ellenére azonban, hogy így értelmezzük őket, még véletlenül sem hagyhatjuk figyelmen kívül a modern felforgatás azon megnyilvánulását, amelyek a társadalmi szférát fertőzik.	||	Nous n'entendons pas, dans cette étude, nous attacher spécialement au point de vue social, qui ne nous intéresse que très indirectement, parce qu'il ne représente qu'une application assez lointaine des principes fondamentaux, et que, par conséquent, ce n'est point dans ce domaine que pourrait, en tout état de cause, commencer un redressement du monde moderne. Ce redressement, en effet, s'il était ainsi entrepris à rebours, c'est-à-dire en partant des conséquences au lieu de partir des principes, manquerait forcément de base sérieuse et serait tout à fait illusoire. ; rien de stable ne pourrait jamais en résulter, et tout serait à recommencer incessamment, parce qu'on aurait négligé de s'entendre avant tout sur les vérités essentielles. C'est pourquoi il ne nous est pas possible d'accorder aux contingences politiques, même en donnant à ce mot son sens le plus large, une valeur autre que celle de simples signes extérieurs de la mentalité d'une époque; mais, sous ce rapport même, nous ne pouvons pas non plus passer entièrement sous silence les manifestations du désordre moderne dans le domaine social proprement dit. 
|- valign=&quot;top&quot;
|	Mint már megmutattuk, Nyugaton a világ jelenlegi állása szerint szinte egyetlen ember sincs azon a helyen, amelyet saját természetének megfelelően normálisan el kellene, hogy foglaljon; ez a következménye annak, hogy nincsenek többé kasztok, ugyanis a kaszt tradicionális értelmében semmi más, mint egyéni természet, az ezzel hordozott speciális hajlamok teljes sorával egyetemben, amelyek az embert a megfelelő egyéni hivatás betöltésére képesítik. Miután egyetlen hivatásválasztást sem határoz meg többé semmilyen legitim szabály, elkerülhetetlen következmény gyanánt a legtöbb ember arra eszmél, hogy olyan munkát kénytelen vállalni, amilyet éppen kap, és amire gyakran éppen ő a legalkalmatlanabb. A közösségben játszott szerepét természetesen nem a véletlen határozza meg, ami valójában nem létezik,{{ref|24}}  hanem legfeljebb az, ami véletlennek tűnik, vagyis ami mindenféle esetleges körülmények szövevénye; a közösségi szerepek kialakulására éppen az a tényező gyakorolja a legkisebb hatást, aminek a legnagyobb súllyal kellene latba esnie, s ez az emberek között fennálló természetbeli különbség. E különbség tagadása - karöltve minden társadalmi hiearchia tagadásával - okozza a jelenkori teljes felfordulást; lehetséges, hogy a tagadás először nem tudatos, és, hogy eleinte inkább gyakorlati, mintsem teoretikus, miután a kasztok eltűnését is teljes elmosódásuk előzi meg, vagy másképpen kifejezve, először csak háttérbe szorulnak az egyéni természetek, s csak ezután vesznek el teljesen; mindenesetre később ugyanez a tagadás okozza, hogy a modernek lefektetnek egy pszeudoprincípiumot: az &quot;egyenlőség&quot; név alatt. Igen könnyű lenne bemutatni, hogy &quot;egyenlőség&quot; a világon sehol sem létezik, annál az egyszerű oknál fogva, hogy nem lehetséges két olyan létező, amelyek egyszerre valóban különböznek is, ugyanakkor minden vonatkozásban tökéletesen egyformák is; nem kevésbé lenne könnyű leleplezni eme &quot;egyenlőség&quot; agyrémszülte gondolatának képtelen következményeit is, amelynek nevében teljes egyformaságot akarnak ráerőltetni mindenkire, például a mindenki számára egyöntetű oktatás kötelezővé tételével, mintha mindenki egyaránt képes lenne megérteni ugyanazokat a dolgokat, vagy mintha ezek megértéséhez válogatás nélkül, ugyanazon módszerek alkalmazása mindenki számára megfelelő lenne.	||	 Comme nous l'indiquions tout à l'heure, personne, dans l'état présent du monde occidental, ne se trouve plus à la place qui lui convient normalement en raison de sa nature propre c'est ce qu'on exprime en disant que les castes n'existent plus, car la caste, entendue dans son vrai sens traditionnel, n'est pas autre chose que la nature individuelle elle-même, avec tout l'ensemble des aptitudes spéciales qu'elle comporte et qui prédisposent chaque homme à l'accomplissement de telle ou telle fonction déterminée. Dès lors que l'accession à des fonctions quelconques n'est plus soumise à aucune règle légitime, il en résulte inévitablement que chacun se trouvera amené à faire n'importe quoi, et souvent ce pour quoi il est le moins qualifié; le rôle qu'il jouera dans la société sera déterminé, non pas par le hasard, qui n'existe pas en réalité 1, mais par ce qui peut donner l'illusion du hasard, c'est-à-dire par l'enchevêtrement de toutes sortes de circonstances accidentelles; ce qui y interviendra le moins, ce sera précisément le seul facteur qui devrait compter en pareil cas, nous voulons dire les différences de nature qui existent entre les hommes. La cause de tout ce désordre, c'est la négation de ces différences elles-mêmes, entraînant celle de toute hiérarchie sociale; et cette négation, d'abord peut-être à peine consciente et plus pratique que théorique, car la confusion des castes a précédé leur suppression complète, ou, en d'autres termes, on s'est mépris sur la nature des individus avant d'arriver à n'en plus tenir aucun compte, cette négation, disons-nous, a été ensuite érigée par les modernes en pseudo-principe sous le nom d' « égalité ». Il serait trop facile de montrer que l'égalité ne peut exister nulle part, pour la simple raison qu'il ne saurait y avoir deux êtres qui soient à 1a fois réellement distincts et entièrement semblables entre eux sous tous les rapports ; et il ne serait pas moins facile de faire ressortir toutes les conséquences absurdes qui découlent de cette idée chimérique, au nom de laquelle on prétend imposer partout une uniformité complète, par exemple en distribuant à tous un enseignement identique, comme si tous étaient pareillement aptes à comprendre les mêmes choses, et comme si, pour les leur faire comprendre, les mêmes méthodes convenaient à tous indistinctement. 
|- valign=&quot;top&quot;
|	Továbbá joggal tehető fel a kérdés, nem inkább &quot;betanulásról&quot; van-e szó valódi &quot;megértés&quot; helyett, vagy úgyszólván nem a memória került-e az intelligencia helyébe a modern, pusztán verbális és &quot;információhalmozó&quot; oktatáskoncepcióban, amelynek célja kizárólag a különböző kezdetleges elgondolások &quot;bemagoltatása&quot;, amikor is a minőség teljesen odaáldozódik a mennyiségnek, pontosan úgy, ahogyan az - a lentebb majd bővebben tárgyalt okokból kifolyólag - végbemegy mindenütt a modern világban; íme ismét a sokságban való szétszóródás tünete. A &quot;kötelező oktatás&quot; gazságai kapcsán a fentiekhez sok más is hozzátehető lenne, azonban, hogy belül maradjunk a mű keretein nem időzhetünk el itt; az &quot;egyenlőségelméletek&quot; e sajátos következményének csak mintegy érintőleges jelzésére kell szorítkoznunk, hiszen ez is mindössze egyike a felforgatás elemeinek, amelyek száma mára jóval túlnőtt azon, hogy egyenkénti felsorolásuk lehetséges lenne.	||	&quot;On peut d'ailleurs se demander s'il ne s'agit pas plutôt d' « apprendre» que de « comprendre » vraiment, c'est-à-dire si la mémoire n'est pas substituée à l'intelligence dans la conception toute verbale et « livresque » de l'enseignement actuel, où l'on ne vise qu'à l'accumulation de notions rudimentaires et hétéroclites, et où la qualité est entièrement sacrifiée à la quantité, ainsi que cela se produit partout dans le monde moderne pour des raisons que nous expliquerons plus complètement par la suite : c'est toujours la dispersion dans la multiplicité. Il y aurait, à ce propos, bien des choses, à dire sur les méfaits de l' « instruction obligatoire » ; mais ce n'est pas le lieu d'insister là-dessus, et, pour ne pas sortir du cadre que nous nous sommes tracé, nous devons nous, contenter de signaler en passant cette conséquence spéciale des théories « égalitaires », comme un de ces éléments de désordre qui sont aujourd'hui trop nombreux pour qu'on puisse même avoir la prétention de les énumérer sans en omettre aucun. 
|- valign=&quot;top&quot;
|	Természetesen amikor olyan eszmékkel, mint az &quot;egyenlőség&quot;, a &quot;haladás&quot; vagy bármely más, majdnem minden kortársunk által vakon bevett, laikus dogmával találkozunk - amelyek legtöbbje a XVIII. században kezdett határozott alakot ölteni -, naivság lenne, ha azt feltételeznénk, hogy ezek a maguk jószántából keletkeztek. Ezek ugyanis a szó szoros értelmében &quot;szuggesztiók&quot;, de amelyek természetesen semmiféle hatást nem tudnának a társadalomra kifejteni, ha az előzetesen nem lenne befogadásukra előkészítve; maguk a téveszmék tulajdonképpen nem is létrehozzák, mint inkább fenntartják a modern időket fémjelző mentális beállítottságot, illetve egy olyan állapotba juttatásában működnek közre, amelyet nélkülük kétségtelenül sohasem érhetne el. Ha ezek a szuggesztiók eltűnnének, az általános mentalitás nagyon hamar - akár száznyolcvan fokkal is - megváltozhatna; és nyilván pontosan emiatt tartják őket fenn oly lankadatlanul mindazok, akiknek valamiféle érdekűk fűződik a felforgatás életben tartásához, netalán még további fokozásához, illetve ez az, amiért a mindennek nyílt megvitatását követelő korban, e témák sohasem kerülhetnek megvitatásra. Nem könnyű megítélni, hogy mennyire őszinték a modern eszmék propagandistái, és azt is nehéz megtudni, hogy milyen mértékben sikerül bizonyos embereknek saját hazugságaik csapdájába esni, s úgy rászedni magukat, ahogyan másokat rászednek; valójában az efféle propagandák kezében legtöbbször a rászedett balekok a leghatásosabb fegyverek, mivel ők végzik a szimulálók számára nehezebb meggyőzés munkáját, ami így aztán járványos gyorsaságú. De mindezeken túlmenően, legalábbis eleinte, jóval óvatosabb tevékenységre van szükségük, és az irányt, csak a szabadjára engedett eszmék igazi természetét elég jól ismerők szabhatják ki. &quot;Eszmékről&quot; szóltunk, holott jelen esetben e szó csak rendkívül tökéletlenül alkalmazható, hiszen teljesen egyértelmű, hogy ezek semmiféleképpen sem &quot;tiszta eszmék&quot;, semmi közös nem lévén bennük az intellektuális renddel; sokkal inkább &quot;téveszmék&quot;, ámbár még helyesebb lenne, mindenekelőtt szentimentális reakciókat kiváltani szándékozó &quot;áleszméknek&quot; nevezni őket, amelyekkel - mint azt néhányan nagyon is jól tudják - a legkönnyebben, leghatásosabban lehet a tömegekre hatni. Hogy a hatás tökéletes legyen valójában a szóhasználat módja jóval fontosabb, mint a szavak által állítólag kifejezett elgondolás. Épp ezért a legtöbb modern &quot;bálvány&quot; pusztán szóbeli, minthogy életre kelt egy figyelemre méltó, &quot;verbalizmusként&quot; ismeretes jelenség, ami által a hangzatos szavaknak sikerül a &quot;nagy gondolátok&quot; illúzióját kelteni. A tömegtájékoztatási eszközök által a tömegekre gyakorolt hatás eklatáns példája ennek, és aligha igényel komolyabb gondolkozást annak belátása, hogy a tömegek szuggesztióját célul kitűző eljárások teljesen egybevágnak a hipnotizőrök által használatosakkal.	||	&quot;Naturellement, quand nous nous trouvons en présence d'une idée comme celle d' « égalité », ou comme celle de « progrès », ou comme les autres &lt;c dogmes laïques» que presque tous nos contemporains acceptent aveuglément, et dont la plupart ont commencé à se formuler nettement au cours du XVIIIe siècle, il ne nous est pas possible d'admettre que de telles idées aient pris naissance spontanément. Ce sont en somme de véritables « suggestions », au sens le plus strict de ce mot, qui ne pouvaient d'ailleurs produire leur effet que dans un milieu déjà préparé à les recevoir ; elles n'ont pas créé de toutes pièces l'état d'esprit qui caractérise l'époque moderne, mais elles ont largement contribué à l'entretenir et à le développer jusqu'à un point qu'il n'aurait sans doute pas atteint sans elles. Si ces suggestions venaient à s'évanouir, la mentalité générale serait bien près de changer d'orientation ; c'est pourquoi elles sont si soigneusement entretenues par tous ceux qui ont quelque intérêt à maintenir le désordre, sinon à l'aggraver encore, et aussi pourquoi, dans un temps où l'on prétend tout soumettre à la discussion, elles sont les seules choses qu'on ne se permet jamais de discuter. Il est d'ailleurs difficile de déterminer exactement le degré de sincérité de ceux qui se font les propagateurs de semblables idées, de savoir dans quelle mesure certains hommes en arrivent à se prendre à leurs propres mensonges et à se suggestionner eux-mêmes en suggestionnant les autres ; et même, dans une propagande de ce genre, ceux qui jouent un rôle de dupes sont souvent les meilleurs instruments, parce qu'ils y apportent une conviction que les autres auraient quelque peine à simuler, et qui est facilement contagieuse; mais, derrière tout cela, et tout au moins à l'origine, il faut une action beaucoup plus consciente, une direction qui ne peut venir que d'hommes sachant parfaitement à quoi s'en tenir sur les idées qu'ils lancent ainsi dans la circulation. Nous avons parlé d' « idées », mais ce n'est que très improprement que ce mot peut s'appliquer ici, car il est bien évident qu'il ne s'agit aucunement d'idées pures, ni même de quelque chose qui appartienne de près ou de loin à l'ordre intellectuel ; ce sont, si l'on veut, des idées fausses, mais mieux vaudrait encore les appeler des « pseudo-idées », destinées principalement à provoquer des réactions sentimentales, ce qui est en effet le moyen le plus efficace et le plus aisé pour agir sur les masses. A cet égard, le mot a d'ailleurs une importance plus grande que la notion qu'il est censé représenter, et la plupart des « idoles » modernes ne sont véritablement que des rots, car il se produit ici ce singulier phénomène connu sous le nom de « verbalisme », où la sonorité des mots suffit à donner l'illusion de la pensée; l'influence que les orateurs exercent sur les foules est particulièrement caractéristique sous ce rapport, et il n'y a pas besoin de l'étudier de très près pour se rendre compte qu'il s'agit bien là d'un procédé de suggestion tout à fait comparable à ceux des hypnotiseurs. 
|- valign=&quot;top&quot;
|	Anélkül, hogy e pontnál hosszabban elidőznénk, engedtessék meg, hogy visszatérjünk az igazi hiearchiák összességének tagadását kísérő következményekre; a világ jelenlegi állása szerint, már nemcsak arról van szó, hogy az ember kivételes esetekben, csak mintegy véletlenül tölti be a neki megfelelő hivatást - noha pontosan az ellenkezőjének kellene kivételesnek lennie - hanem általánosan fordul elő az is, hogy ugyanaz az ember egymás után teljesen eltérő hivatások betöltésére kényszerül, mintha csak hajlamait tetszés szerint változtatgathatná. Mindez paradoxonnak tűnhet a szélsőséges &quot;specializáció&quot; korában, mindazonáltal ez ma már - különösen a politika világában - úgyszólván &quot;természetes&quot;.	||	&quot;Mais, sans nous étendre davantage sur ces considérations, revenons aux conséquences qu'entraîne la négation de toute vraie hiérarchie, et notons que, dans le présent état de choses, non seulement un homme ne remplit sa fonction propre qu'exceptionnellement et comme par accident, alors que c'est le cas contraire qui devrait normalement être l'exception, mais encore il arrive que le même homme soit appelé à exercer successivement des fonctions toutes différentes, comme s'il pouvait changer d'aptitudes à volonté. Cela peut sembler paradoxal à une époque de « spécialisation » à outrance, et pourtant il en est bien ainsi, surtout dans l'ordre politique ; 
|- valign=&quot;top&quot;
|	Amikor a &quot;szakemberek&quot; illetékessége - bár ez, mint köztudomású, teljesen illuzórikus, és minden esetben egy nagyon szűk tartományra korlátozódik - egekig van magasztalva, akkor joggal merül fel a kérdés, hogy hogyan válhat manapság minden jöttment &quot;politikussá&quot;, és hogy egy politikus számára az akár teljeskörű inkompetencia is miért csak ritkán akadály? Azonban egy kis elmélkedés rögtön megmutatja, hogy nincs ebben semmi meglepő, és hogy mindez a demokratikus rögeszme nagyon is természetes velejárója, merthogy - eszerint - a hatalom alulról származik és állítólag a többségre épül, aminek viszont ki nem mondott, ám szükségszerű korolláriuma minden olyan igazi hozzáértésnek a kizárása, ami - legalábbis egy relatív - fensőbbrendűséghez, tehát szükségképpen egy kisebbséghez tartozik.	||	&quot;si la compétence des « spécialistes » est souvent fort illusoire, et en tout cas limitée à un domaine très étroit, la croyance à cette compétence est cependant un fait, et l'on peut se demander comment il se fait que cette croyance ne joue plus aucun rôle quand il s'agit de la carrière des hommes politiques, où l'incompétence la plus complète est rarement un obstacle. Pourtant, si l'on y réfléchit, on s'aperçoit aisément qu'il n'y a là rien dont on doive s'étonner, et que ce n'est en somme qu'un résultat très naturel de la conception « démocratique », en vertu de laquelle le pouvoir vient d'en bas et s'appuie essentiellement sur la majorité, ce qui a nécessairement pour corollaire l'exclusion de toute véritable compétence, parce que la compétence est toujours une supériorité au moins relative et ne peut être que l'apanage d'une minorité. 
|- valign=&quot;top&quot;
|	Hasznos lesz itt egyrészről a demokratikus téveszme alapját képező szofizmák leleplezésére, másrészről a demokratizmus és az egészében vett modern szemléletmód közötti összefüggés bemutatására irányuló további magyarázat. Álláspontunkat ismerve, aligha kell hozzáfűzni, hogy észrevételeink mindenféle pártérdek és politikai csatározás iránt tökéletesen közömbösek, amelyekre nem óhajtunk időt pazarolni. A felvetett témákat teljesen pártatlanul kezeljük, miként remélhetőleg tanulmányaink más tárgyait is, és csak azt kívánjuk bemutatni, amilyen világosan csak lehet, hogy mi is rejlik mindezek hátterében; ezt valóban szükséges megtenni, és ezt az egyet feltétlenül, ha a kortársaink által ez ügyben táplált minden illúziót el akarunk oszlatni. Ez itt tulajdonképpen megint szuggesztiós kérdés, miként a némileg eltérő, mindazonáltal hasonló jellegű előbb említett téveszméké is; mihelyst valamiről kiderül, hogy szuggesztió és működési módja is felismertté lesz, nem lehet további befolyása: efféle dolgokkal foglalkozva, a kissé közelebbi, tisztán &quot;objektív&quot; vizsgálat - hogy a német filozófusoktól kölcsönvett manapság divatos &quot;szaknyelven&quot; szóljunk - sokkal inkább célravezető, mint minden szentimentális szavalat és pártvita, amelyek nem igazolnak semmit, és semmi egyebek, mint szánalmas egyéni érdekek kifejeződései.	||	&quot;Ici, quelques explications ne seront pas inutiles pour faire ressortir, d'une part, les sophismes qui se cachent sous l'idée « démocratique », et, d'autre part, les liens qui rattachent cette même idée à tout l'ensemble de la mentalité moderne ; il est d'ailleurs presque superflu, étant donné le point de vue oh nous nous plaçons, de faire remarquer que ces observations seront formulées en dehors de toutes les questions de partis et de toutes les querelles politiques, auxquelles nous n'entendons nous mêler ni de près ni de loin. Nous envisageons ces choses d'une façon absolument désintéressée, comme nous pourrions le faire pour n'importe quel autre objet d'étude, et en cherchant seulement à nous rendre compte aussi nettement que possible de ce qu'il y a au fond de tout cela, ce qui est du reste la condition nécessaire et suffisante pour que se dissipent toutes les illusions que nos contemporains se font à ce sujet. Là aussi, il s'agit véritablement de « suggestion », comme nous le disions tout à l'heure pour des idées quelque peu différentes, mais néanmoins connexes ; et, dès qu'on sait que ce n'est qu'une suggestion, dès qu'on a compris comment elle agit, elle ne peut plus s'exercer ; contre des choses de ce genre, un examen quelque peu approfondi et purement « objectif », comme on dit aujourd'hui dans le jargon spécial qu'on a emprunté aux philosophes allemands, se trouve être bien autrement efficace que toutes les déclamations sentimentales et toutes les polémiques de parti, qui ne prouvent rien et ne sont que l'expression de simples préférences individuelles. 
|- valign=&quot;top&quot;
|	A legdöntőbb érv a demokráciával szemben néhány szóban összefoglalható: fensőbb nem származhat alsóbból, mert nagyobbat nem eredményezhet kisebb; ez abszolút matematikai bizonyosság, ami megcáfolhatatlan. (Érdemes megjegyezni, hogy ugyanez az érv, egy másik területen, a materializmus ellen is tökéletesen helytálló; és mindez természetesen nem véletlen, hiszen e két attitűd sokkal szorosabban fonódik össze, mint ahogy azt első pillantásra vélnénk) Teljesen nyilvánvaló, hogy a nép senkire nem ruházhat olyan hatalmat, amivel saját maga nem rendelkezik; törvényes hatalom csak felülről származhat, és ez az, amiért a hatalom csak valami olyasminek a szentesítése révén legitimálható, ami a társadalmi rend felett áll, ez pedig nem más, mint a szellemi tekintély. Máskülönben valamennyi princípium hiánya folytán végzetes hatalombitorlás folyik, ami úgyszólván melegágya a felforgatás és rendfelborítás erőinek. Az igazi szent uralmon alapuló rend aláásása akkor kezdődik el, amikor az időbeli hatalom függetleníteni kezdi magát a szellemi tekintélytől, hogy később ezt - vele szemben politikai célok szolgálatának teljesíthetetlen követelményét támasztva - erőszakosan maga alá rendelje. Ez a kezdeti ballépés nyit utat az összes többinek; így például kimutatható, hogy a francia monarchia maga volt az tudattalanul, ami a XIV. századtól kezdődően előkészítette az őt megdöntő forradalmat; lehetséges, hogy egy napon alkalmunk nyílik majd ezt az álláspontot megfelelőképpen kifejteni, jelenleg azonban csak futólag villanthattuk fel.	||	&quot;L'argument le plus décisif contre la « démocratie » se résume en quelques mots : le supérieur ne peut émaner de l'inférieur, parce que le « plus » ne peut pas sortir du « moins » ; cela est d'une rigueur mathématique absolue, contre laquelle rien ne saurait prévaloir. Il importe de remarquer que c'est précisément le même argument qui, appliqué dans un autre ordre, vaut aussi contre le « matérialisme » ; il n'y a rien de fortuit dans cette concordance, et les deux choses sont beaucoup plus étroitement solidaires qu'il ne pourrait le sembler au premier abord. Il est trop évident que le peuple ne peut conférer un pouvoir qu'il ne possède pas lui-même; le pouvoir véritable ne peut venir que d'en haut, et c'est pourquoi, disons-le en passant, il ne peut être légitimé que par la sanction de quelque chose de supérieur à l'ordre social, c'est-àdire d'une autorité spirituelle; s'il en est autrement, ce n'est plus qu'une contrefaçon de pouvoir, un état de fait qui est injustifiable par défaut de principe, et où, il ne peut y avoir que désordre et confusion. Ce renversement de toute hiérarchie commence dès que le pouvoir temporel veut se rendre indépendant de l'autorité spirituelle, puis se la subordonner en prétendant la faire servir à des fins politiques ; il y a là une première usurpation qui ouvre la voie à toutes les autres, et l'on pourrait ainsi montrer que, par exemple, la royauté française, depuis le XIVe siècle, a travaillé elle-même inconsciemment à préparer la Révolution qui devait la renverser ; Peut-être aurons-nous quelque jour l'occasion de développer comme i1 le mériterait ce point de vue que, pour le moment, nous ne pouvons qu'indiquer d'une façon très sommaire. 
|- valign=&quot;top&quot;
|	Annak a végletes értelmetlenségnek, amit &quot;népönkormányzás&quot; meghatározással &quot;demokráciának&quot; hívnak, sem ma, sem máskor még csak de facto exisztenciája sem lehetséges. Tulajdonképpen csak a szavak összezavarását kell megszüntetni: feloldhatatlan ellentmondás ugyanis azt állítani, hogy ugyanazok az emberek egyidőben kormányzók és kormányozottak is lehetnek, tudniillik Arisztotelész kifejezésmódjával élve - ugyanazon létező, az összefüggéseknek egyazon körében, nem lehet &quot;ténylegességben&quot; és &quot;lehetőségben&quot; is egyszerre. A kormányzó-kormányzott reláció mindkét tag szükségszerű meglétét előfeltétele - nem lehetne kormányzat, ha nem lennének kormányzók is, legyenek ezek bár törvénytelenek, akiknek nincs más jogcímük a hatalomra, mint saját igényük; mindazonáltal a modern világban hatalmon lévők felettébb ügyesen el tudják hitetni, hogy az emberek önmagukat kormányozzák; az emberek pedig nagyon szeretik ezt elhinni, merthogy ez hízelgő reájuk nézve, és mert ennek lehetetlenségét tulajdonképpen képtelenek kielégítő gondolkozással meglátni. Igazság szerint ezt az illúziót az &quot;általános választójog&quot; kieszelésével teremtették meg; a törvények ennek életbe léptekor állítólag a többség véleménye alapján készülnek, azt azonban nem szeretik hangoztatni, hogy ez a vélemény olyasvalami, ami könnyűszerrel befolyásolható és megváltoztatható; bármikor lehetséges, megfelelő szuggeráló eszközök segítségével, a közvélemény pillanatnyi hangulatát akár homlokegyenest ellenkező előjelűre változtatni. Mellékes, hogy ki beszélt először a &quot;futószalag véleményekről&quot;, mindazonáltal a kifejezés rendkívül találó, s csak azt kell hozzátenni, hogy nem mindig a látszólag hatalmon lévők azok, akiknek ténylegesen rendelkezésére állnak az ennek kialakításához szükséges eszközök. E megállapításnak egyébként világossá kell tennie, hogy a leginkább kulcspozícióban lévő politikusok alkalmatlansága, miért nyom csak nagyon keveset a latban, de mivel ezúttal nem kívánjuk az úgynevezett &quot;államgépezet&quot; munkálkodásáról lerántani a leplet, mindössze arra kell rámutatnunk, hogy a politikusok teljes alkalmatlansága pontosan a szóban forgó illúzió fenntartását szolgálja: az inkompetencia tulajdonképpen elengedhetetlen feltétel, ha egy politikus a többség véleményét képviselőként szándékszik fellépni, ugyanis a többség - bármilyen kérdés kapcsán kérjék is ki véleményét - mindig az abszolút hozzá nem értőkből tevődik össze, akiknek száma mindig mérhetetlenül nagyobb, mint a véleményüket a tárgykör tökéletes ismeretére alapozóké.	||	&quot;Si l'on définit la « démocratie » comme le gouvernement du peuple par lui-même, c'est là une véritable impossibilité, une chose qui ne peut pas même avoir une simple existence de fait, pas plus à notre époque qu'à n'importe quelle autre; il ne faut pas se laisser duper par les rots, et il est contradictoire d'admettre que les mêmes hommes puissent être à la fois gouvernants et gouvernés, parce que, pour employer le langage aristotélicien, un même être ne peut être « en acte » et ü en puissance » en même temps et sous le même rapport. Il y a là une relation qui suppose nécessairement deux termes en présence : il ne pourrait y avoir de gouvernés s'il n'y avait aussi des gouvernants, fussent ils illégitimes et sans autre droit au pouvoir que celui qu'ils se sont attribué eux-mêmes; mais la grande habileté des dirigeants, dans le monde moderne, est de faire croire au peuple qu'il se gouverne lui-même ; et le peuple se laisse persuader d'autant plus volontiers qu'il en est flatté et que d'ailleurs il est incapable de réfléchir assez pour voir ce qu'il y a là d'impossible. C'est pour créer cette illusion qu'on a inventé le « suffrage universel» : c'est l'opinion de la majorité qui est supposée faire la loi; mais ce dont on ne s'aperçoit pas, c'est que l'opinion est' quelque chose que l'on peut très facilement diriger et modifier; on peut toujours, à l'aide de suggestions appropriées, y provoquer des courants allant dans tel ou tel sens déterminé; nous ne savons plus qui a parlé de « fabriquer l'opinion », et cette expression est tout à fait juste, bien qu'il faille dire, d'ailleurs, que ce ne sont pas toujours les dirigeants apparents qui ont en réalité à leur disposition les moyens nécessaires pour obtenir ce résultat. Cette dernière remarque donne sans doute la raison pour laquelle l'incompétence des politiciens les plus « en vue » semble n'avoir qu'une importance très relative; mais, comme il ne s'agit pas ici de démonter les rouages de ce qu'on pourrait appeler la « machine à gouverner », nous nous bornerons à signaler que cette incompétence même offre l'avantage d'entretenir l'illusion dont nous venons de parler : c'est seulement dans ces conditions, en effet, que les politiciens en question peuvent apparaître comme l'émanation de la majorité, étant ainsi à son image, car la majorité, sur n'importe quel sujet qu'elle soit appelée à donner son avis, est toujours constituée par les incompétents, dont le nombre est incomparablement plus grand que celui des hommes qui sont capables de se prononcer en parfaite connaissance de cause. 
|- valign=&quot;top&quot;
|	Innen származik az a kolosszális tévedés, amely szerint a többségnek kell a törvényeket hoznia; még ha ez az elgondolás szükségképpen örökre elméleti marad is, és semmiféle tényleges 'realitáshoz nem kapcsolódhat, akkor is magyarázatot kíván, miképpen eresztett gyökeret a modern szemléletben, melyek az ezzel összefüggő, illetve az ezt - legalábbis látszólag - igazoló tendenciák. A legnyilvánvalóbb tévedést éppen az imént jeleztük: a többség véleménye - akár az intelligenciahiány, akár a teljeskörű és végletes tudatlanság alakítja ki _ mindig az inkompetencia megnyilatkozása; bizonyos &quot;tömegpszichológiai&quot; megfigyelésekre is lehetne itt utalni, amelyek értelmében a tömeget alkotó egyének körében feltámadó mentális mozgások aggregátuma egyfajta generális pszichózisban kristályosodik ki, amelynek színvonala még csak nem is az átlag, hanem a legalacsonyabb rendű elemek szintjének felel meg. Valamelyest eltérő összefüggésben azt is megjegyezhetjük, hogy bizonyos modern filozófusok még magára az intellektuális területre is megpróbálják becsempészni a demokratikus elgondolást, azt, amely szerint a többség véleményének kell érvényre jutnia, és elsősorban annak igényével keresendő az &quot;igazság kritériuma&quot;, amit ők &quot;általános konszenzusnak&quot; hívnak. Még ha feltennénk is, hogy lehetséges olyan kérdés, amelyben mindenki egyetértene, ez az egyetértés önmagában még semmit sem bizonyítana; még ha ténylegesen létezik is nézetazonosság - ami a kérdéstől függetlenül már csak azért is nagyon valószínűtlen, mert mindig vannak az ügyben tartózkodó, vagy a problémán még soha el nem gondolkozott egyének - teljesen lehetetlen lenne ezt a gyakorlatban próbára tenni, úgyhogy ami egy vélemény alátámasztása végett előtérbe kerül, és ami ennek mintegy igazságjeléül szolgál, az manapság a puszta a többség, pontosabban egy térben és időben szükségképpen nagyon korlátolt csoport többségének pillanatnyi összhangja. Ezen a területen az elméleti megalapozatlanság éppen annyira nyilvánvaló, mint amilyen könnyű észrevenni a szentimentalitás hatását, ami egyébként majdnem mindig játékba kerül, amikor az ember a politika mezejére lép. Ez a hatás az egyik fő akadály bizonyos dolgok megértésének útján, még azok számára is, akiknek máskülönben bőségesen elegendő intellektuális kapacitásuk lenne ezek nehézség nélküli megértésére; az emocionális impulzusok gátolják a gondolkozást, s az egyik aljas fogás a politikában ezek összeegyeztethetetlenségének kihasználása.	||	&quot;Ceci nous amène immédiatement à dire en quoi l'idée que la majorité doit faire la loi est essentiellement erronée, car, même si cette idée, par la force des choses, est surtout théorique et ne peut correspondre à une réalité effective, il reste pourtant à expliquer comment elle a pu s'implanter dans l'esprit moderne, quelles sont les tendances de celui-ci auxquelles elle correspond et qu'elle satisfait au moins en apparence. Le défaut le plus visible, c'est celui-là même que nous indiquions à l'instant : l'avis de la majorité ne peut être que l'expression de l'incompétence, que celle-ci résulte d'ailleurs du manque d'intelligence ou de l'ignorance pure et simple ; on pourrait faire intervenir à ce propos certaines observations de « psychologie collective », et rappeler notamment ce fait assez connu que, dans une foule, l'ensemble des réactions mentales qui se produisent entre les individus composants aboutit à la formation d'une sorte de résultante qui est, non pas même au niveau de la moyenne, mais à celui des éléments les plus inférieurs. Il y aurait lieu aussi de faire remarquer, d'autre part, comment certains philosophes modernes ont voulu transporter dans l'ordre intellectuel la théorie « démocratique» qui fait prévaloir l'avis de la majorité, en faisant de ce qu'ils appellent le « consentement universel » un prétendu « critérium de la vérité » : en supposant même qu'il y ait effectivement une question sur laquelle tous les hommes soient d'accord, cet accord ne prouverait rien par lui-même; mais, en outre, si cette unanimité existait vraiment, ce qui est d'autant plus douteux qu'il y a toujours beaucoup d'hommes qui n'ont aucune opinion sur une question quelconque et qui ne se la sont même jamais posée, il serait en tout cas impossible de la constater en fait, de sorte que ce qu'on invoque en faveur d'une opinion et comme signe de sa vérité se réduit à n'être que le consentement du plus grand nombre, et encore en se bornant à un milieu forcément très limité dans l'espace et dans le temps. Dans ce domaine, il apparaît encore plus clairement que la théorie manque de base, parce qu'il est plus facile de s'y soustraire à l'influence du sentiment, qui au contraire entre en jeu presque inévitablement lorsqu'il s'agit du domaine politique; et c'est cette influence qui est un des principaux obstacles à la compréhension de certaines choses, même chez ceux qui auraient par ailleurs une capacité intellectuelle très largement suffisante pour parvenir sans peine à cette compréhension ; les impulsions émotives empêchent la réflexion, et c'est une des plus vulgaires habiletés de la politique que celle qui consiste à tirer parti de cette incompatibilité. 
|- valign=&quot;top&quot;
|	De engedtessék meg, hogy mélyebbre hatoljunk a kérdésben: mi ez a nagy számok törvénye, amelyet a modern kormány segítségül hív, és amelyben szereti egyedüli igazolását megtalálni? Egyszerűen az anyag, a brutális erő törvénye, ugyanaz a törvény, ami által a tömeg saját súlya által vonszoltatva szétzúzza mindazt, ami útjába kerül. Pontosan itt találjuk meg a demokrata koncepció és a materializmus találkozási pontját, és itt fedezhetjük fel annak okát is, hogy a &quot;demokrácia&quot; gondolata a jelenkori mentalitásba miért van oly szilárdan belegyökerezve. Ennek folytán a dolgok normális rendje száznyolcvan fokkal megfordul, és a sokaság uralma kezd egyre fenyegetőbben érvényesülni, az az uralom, amely valójában kizárólag az anyagi világban képzelhető el;{{ref|25}}  a spiritualitás világában viszont, vagy még tisztábban a az egyetemes rendben, az egység tetőzi be a hierarchiát, tudniillik az egység az a princípium, amelyből minden sokság ered.{{ref|26}}  Ha egyszer aztán az egység princípiumát megtagadják vagy szem elől tévesztik, nem marad más, mint az anyag, a tiszta passzív sokság. Mellesleg a &quot;súlyra&quot; tett előzetes célzásunk messze több mint puszta hasonlat, ugyanis a szó legáltalánosabb értelmében vett súly a természeti erők mezején ténylegesen a lehúzó, összenyomó tendenciát képviseli,{{ref|27}}  ami a lét egyre erőteljesebb korlátozódásával, egyszersmind az egyre nagyobb sűrűség által reprezentált sokaságban való disszolúcióval áll összefüggésben; és a modern idők kezdete óta az emberi aktivitás menetét pontosan ez a tendencia irányítja. Azt is érdemes megjegyezni, hogy az anyag - egyszerre megosztó és korlátozó erejénél fogva - az, amit a skolasztikus filozófia &quot;az individuáció princípiumának&quot; nevezett. Ez teremt kapcsolatot a most tárgyalt probléma és az individualizmus kapcsán korábban tett megállapítások között: a szóban forgó tendencia azonos az &quot;individuáló&quot; irányulással, ami a zsidó-keresztény hagyományban azoknak a &quot;bukásaként&quot; jelenik meg, akik kiszakadtak az eredeti egységből.{{ref|28}}	||	&quot;Mais allons plus au fond de la question : qu'est ce exactement que cette loi du plus grand nombre qu'invoquent les gouvernements modernes et dont ils prétendent tirer leur seule justification ? C'est tout simplement la loi de la matière et de la force brutale, la loi même en vertu de laquelle une masse entraînée par son poids écrase tout ce qui se rencontre sur son passage ; c'est là que se trouve précisément le point de jonction entre la conception « démocratique » et le « matérialisme », et c'est aussi ce qui fait que cette même conception. est si étroitement liée à la mentalité actuelle. C'est le renversement complet de l'ordre normal, puisque c'est la proclamation de la suprématie de la multiplicité comme telle, suprématie qui, en fait, n'existe que dans le monde matériel 1; au contraire, dans le monde spirituel, et plus simplement encore dans l'ordre universel, c'est l'unité qui est au sommet de la hiérarchie, car c'est elle qui est le principe dont sort toute Multiplicité ²; rais, lorsque le principe est nié ou perdu de vue, il ne reste plus que la multiplicité pure, qui s'identifie à la matière elle-même. D'autre part, l'allusion que nous venons de faire à la pesanteur implique plus qu'une simple comparaison, car la pesanteur représente effectivement, dans le domaine des forces physiques au sens le plus ordinaire de ce mot, la tendance descendante et compressive, qui entraîne pour l'être une limitation de plus en plus étroite, et qui va en même temps dans le sens de la multiplicité, figurée ici par une densité de plus en plus grande ³ ; et cette tendance est celle-là même qui marque la direction suivant laquelle l'activité humaine s'est développée depuis le début de l'époque moderne. En outre, il y a lieu de remarquer que la ratière, par son pouvoir de division et de limitation tout à la fois, est ce que la doctrine scolastique appelle le « principe d'individuation », et ceci rattache les considérations que nous exposons maintenant à ce que nous avons dit précédemment au sujet de l'individualisme : cette même tendance dont il vient d'être question est aussi, pourrait on dire, la tendance « individualisante », celle selon laquelle s'effectue ce que la tradition judéo-chrétienne désigne comme la « chute » des êtres qui se sont séparés de l'unité originelle 
|- valign=&quot;top&quot;
|	A princípiumától elszakított, az egységbe visszarendeződni többé képtelen sokság a társadalmi szférában egy olyan közösség alakját veszi fel, amelyet egyszerűen a közösséget alkotó individuumok számtani összegeként kezelnek; s az a közösség, amely kapcsolatát minden szupraindividuális princípiummal elveszítette, tulajdonképpen tényleg nem egyéb, mint az egyének puszta számtani összegéből összeverődő jellegtelen tömeg. Ennek a &quot;közösségnek&quot; a törvénye valóban a nagy számok törvénye, az egyetlen, amire alapozhat a demokratikus téveszme.	||	&quot;La multiplicité envisagée en dehors de son principe, et qui ainsi ne peut plus être ramenée à l'unité, c'est, dans l'ordre social, la collectivité conçue comme étant simplement la somme arithmétique des individus qui la composent, et qui n'est en effet que cela dès lors qu'elle n'est rattachée à aucun principe supérieur aux individus ; et la loi de la collectivité, sous ce rapport, c'est bien cette loi du plus grand nombre sur laquelle se fonde l'idée « démocratique». 
|- valign=&quot;top&quot;
|	Az esetleges félreértést elkerülendő, itt kell megjegyeznünk, hogy a modern individualizmusról szólva, kizárólag intellektuális rendbeli megnyilvánulásaival foglalkoztunk, így esetleg felmerülhet, hogy a társadalmi szférában más a helyzet. Amikor az ember legszorosabb értelmében kezeli az &quot;individualizmus&quot; kifejezést, hajlamos lehet arra, hogy a közösséget szembeállítsa az egyénnel, és hogy úgy vélje, az Állam minden kormányzati ágazatában tapasztalható egyre nagyobb beavatkozása, az individualizmussal szembeni tendencia jele. Nos, erről természetesen szó sincs, mert miután a közösség ma már semmi más, mint az egyének puszta számtani összege, ily módon nem lehet az individuumokkal szembeállítani, ugyanúgy, ahogy magát a modern koncepciójában vett &quot;Államot&quot; sem, ami voltaképpen semmi egyéb, mint az egyetlen fensőbb princípiumot sem tükröző tömeg arctalan képviselője; és itt kell visszaemlékeznünk arra, hogy fenti meghatározásunk szerint az individualizmus pontosan minden szupraindividuális princípium tagadása. Ha tehát a társadalmi szférában a modern szemléletmódhoz egyaránt illeszkedő tendenciák között konfliktusok támadnak, ezek nem az individualizmus és valami más, hanem csupán az individualizmus különböző formái közötti csatározások; továbbá azt sem nehéz belátni, hogy minden, a sokféleséget egyesíteni képes princípium hiányának, továbbá az individualizmus által szükségképpen implikált megosztottságnak köszönhetően, e konfliktusoknak minden eddiginél gyakoribbakká és súlyosabbakká kell válniuk A megoszlás, a világ ebből származó kaotikus állapotával karöltve, a végletesen anyagi civilizáció végső következménye, ugyanis valójában maga az anyag nem más, mint a megosztás és a sokság ősméhe.	||	&quot;Ici, il faut nous arrêter un instant pour dissiper une confusion possible : en parlant de l'individualisme moderne, nous avons considéré à peu près exclusivement ses manifestations dans l'ordre intellectuel; on pourrait croire que, pour ce qui est de l'ordre social, le cas est tout différent. En effet, si l'on prenait ce mot d' &quot;&quot;individualisme » dans son acception la plus étroite, on pourrait être tenté d'opposer la collectivité à l'individu, et de penser que des faits tels que le rôle de plus en plus envahissant de l'État et la complexité croissante des institutions sociales sont la marque d'une tendance contraire à l'individualisme. En réalité, il n'en est rien, car la collectivité, n'étant pas autre chose que la somme des individus, ne peut être opposée à ceux-ci, pas plus d'ailleurs que l'État lui-même conçu à la façon moderne, c'est-à-dire comme simple représentation de la nasse, où ne se reflète aucun principe supérieur; or c'est précisément dans la négation de tout principe supra-individuel que consiste véritablement l'individualisme tel que nous l'avons défini. Donc, s'il y a dans le domaine social des conflits entre diverses tendances qui toutes appartiennent également à l'esprit moderne, ces conflits ne sont pas entre l'individualisme et quelque chose d'autre, mais simplement entre les variétés multiples dont l'individualisme lui-même est susceptible; et il est facile de se rendre compte que, en l'absence de tout principe capable d'unifier réellement la multiplicité, de tels conflits doivent être plus nombreux et plus graves à notre époque qu'ils ne l'ont jamais été, car qui dit individualisme dit nécessairement division ; et cette division, avec l'état chaotique qu'elle engendre, est la conséquence fatale d'une civilisation toute matérielle, puisque c'est la matière elle-même qui est proprement la racine de la division et de la multiplicité. 
|- valign=&quot;top&quot;
|	Végezetül a demokratikus téveszme egyik közvetlen következményének, nevezetesen az elit eszme tagadásának értelmezése maradt hátra; nyilván nem véletlen, hogy a &quot;demokrácia&quot; tagadja az &quot;arisztokrácia&quot; létjogosultságát, tudniillik ez utóbbi kifejezés - legalábbis etimológiai értelmében - a &quot;legjobbak uralmát&quot; jelenti. &quot;A legjobbak&quot;, az elit körébe, éppen a kifejezés értelmében; csak az a kisebbség tartozhat, amely hatalmának, pontosabban intellektuális fensőbbrendűségének köszönhető tekintélyének semmi köze sincs ahhoz a számbeli fölényhez, amire a demokrácia alapoz, s aminek benső szándéka, hogy feláldozza a kisebbséget a többségnek, a minőséget a mennyiségnek, a &quot;legjobbakat&quot; a tömegeknek. Ennélfogva az igazi elit által gyakorolt vezető szerep, sőt már az elit léte is - miután csak akkor gyakorolhatja e szerepet, ha egyáltalán létezik - végletesen összeegyezhetetlen a demokráciával, amit szigorúan köt az egyenlőségelmélet, és ennek folyományaként minden igazi hiearchia tagadása; a demokratikus téveszme legalapvetőbb bázisa az a feltételezés, miszerint az egyik ember annyit ér, mint a másik, merthogy számtanilag egyenlőek, holott az emberek éppen azért nem lehetnek soha egyenlőek, mert csak számtanilag ekvivalensek Az igazi elit, mint azt már említettük, csak intellektuális elit lehet, és ez az, amiért demokrácia csak ott ütheti fel a fejét, ahol nem létezik többé tiszta intellektualitás, és pontosan ilyen a modern világ. Továbbá, miután az egyenlőség tényleg lehetetlen, és miután - a mindent egy szintre alacsonyítani akaró összes kísértés ellenére - két ember közti különbség gyakorlatilag nem szüntethető meg teljesen, bizonyos emberek - meglehetősen logikátlanul - álhierarchiák felállításába kezdenek, hogy ezekben elfoglalt magas rangjukkal aztán az igazi elit helyét birtokolhassák. A modern álhierarchiák természetesen kizárólag viszonylagos és esetleges megfontolásokra, és mindig leplezetlenül egy anyagi rend talajára épülnek Ez abból is teljesen nyilvánvaló, hogy a világ jelenlegi állása szerint a legfontosabb társadalmi megkülönböztetés egy kizárólagosan mennyiségi rend teljesen külsőséges elsőbbségén, a &quot;gazdagságon&quot;, vagyis azon a szánalmas elsőbbségen alapul, ami - egy szemponton való alapulásuk révén - tulajdonképpen az egyetlen, amely a demokráciával összefér. Hozzátehetjük, hogy akik állítólag e helyzet ellen fellépni kívánnak, még azok is képtelenek valami igazi orvosságot kínálni a felfordulás ellen, sőt, azáltal, hogy ők sem folyamodnak egy fensőbb rend valamely princípiumához - néha még messzebbre menve ugyanebbe az irányba, csak még fokozzák a bajt. A harc csak a demokrácia különböző változatai között folyik, amelyeknek meglehetősen szorult helyzete az egyenlősítő tendenciából ered, ahogyan a küzdelem a már tárgyalt másik esetben is csak az individualizmus különböző változatai között dúl; és a kettő tulajdonképpen pontosan ugyanazt jelenti.	||	&quot;Cela dit, il nous faut encore insister sur une conséquence immédiate de l'idée « démocratique », qui est la négation de l'élite entendue dans sa seule acception légitime ; ce n'est pas pour rien que « démocratie » s'oppose à « aristocratie », ce dernier mot désignant précisément, du moins lorsqu'il est pris dans son sens étymologique, le pouvoir de l'élite. Celle-ci, par définition en quelque sorte, ne peut être que le petit nombre, et son pouvoir, son autorité plutôt, qui ne vient que de sa supériorité intellectuelle, n'a rien de commun avec la force numérique sur laquelle repose la « démocratie », dont le caractère essentiel est de sacrifier la minorité à la majorité, et aussi, par là même, comme nous le disions plus haut, la qualité à la quantité, donc l'élite' à la masse. Ainsi, le rôle directeur d'une véritable élite et son existence même, car elle joue forcément ce rôle dès lors qu'elle existe, sont radicalement incompatibles avec la « démocratie», qui est intimement liée à la conception « égalitaire », c'est-à-dire à la négation de toute hiérarchie : le fond même de l'idée « démocratique » c'est qu'un individu quelconque en vaut un autre, parce qu'ils sont égaux numériquement, et bien qu'ils ne puissent jamais l'être que numériquement. Une élite véritable, nous l'avons déjà dit, ne peut être qu'intellectuelle; c'est pourquoi la « démocratie » ne peut s'instaurer que là où la pure intellectualité n'existe plus, ce qui est effectivement le cas du monde moderne. Seulement, comme l'égalité est impossible en fait, et comme on ne peut supprimer pratiquement toute différence entre les hommes, en dépit de tous les efforts de nivellement, on en arrive, par un`curieux illogisme, à inventer de fausses élites, d'ailleurs multiples, qui prétendent se substituer à la seule élite réelle ; et ces fausses élites sont basées sur la considération de supériorités quelconques, éminemment relatives et contingentes, et toujours d'ordre purement matériel. On peut s'en apercevoir aisément en remarquant que la distinction sociale qui compte le plus, dans le présent état de choses, est celle qui se fonde sur la fortune, c'est-à-dire sur une supériorité tout extérieure et d'ordre exclusivement quantitatif, la seule en somme qui soit conciliable avec la « démocratie », parce qu'elle procède du même point de vue, Nous ajouterons du reste que ceux mêmes qui se posent actuellement en adversaires de cet état de choses, ne faisant intervenir non plus aucun principe d'ordre supérieur, sont incapables de remédier efficacement à un tel désordre, si même ils ne risquent de l'aggraver encore en allant toujours plus,loin dans le même sens ; la lutte est seulement entre des variétés de la « démocratie », accentuant plus ou moins la tendance « égalitaire », comme elle est, ainsi que nous l'avons dit, entre des variétés de l'individualisme, ce qui, d'ailleurs, revient exactement au même. 
|- valign=&quot;top&quot;
|	E néhány gondolat talán elegendő, hogy képet adjon a jelenkori világ társadalmi feltételeiről, és hogy ezzel egyidőben bemutassa, a társadalmi szférában ugyanúgy, mint az összes többiben, csakis egyetlen út vezethet ki a jelenlegi káoszból: az intellektualitás restaurációja, aminek ismét egy elit kialakulásához kellene vezetnie. Elit jelenleg tulajdonképpen nem létezik Nyugaton, ugyanis az elnevezés a bizonyos értelemben pusztán kibontakozatlan lehetőségeket reprezentáló néhány elszigetelt, elkülönült elemre nem vonatkoztatható. Ezek az elemek rendszerint alig többek tendenciáknál, törekvéseknél, amelyek jóllehet elvezetik őket a modern szemléletmód elleni reakcióig, létük azonban igazán nem képes erre effektív hatást gyakorolni. Tulajdonképpen azt az igazi tudást, illetve azokat a rögtönözhetetlen tradicionális premisszákat nélkülözik, amiket a saját leleményességére hagyott intelligencia - különösen ilyen minden tekintetben rendkívül kedvezőtlen feltételek között - csak nagyon tökéletlenül és minimális mértékben képes pótolni. Ennek következménye a sok zavaros kísérlet, amelyek princípium és doktrinális támogatás hiányában többnyire tévútra siklanak; mellesleg a modern világ azzal az abnormális szétszórtságával védelmezi magát, amiből még ellenfeleinek sem sikerül menekülniük. Mégpedig mindaddig, amíg tartják magukat azon a &quot;profán&quot; síkon, amelyen a modern &quot;szellem&quot;, mint kizárólagos és egyetlen otthonában, nyilvánvalóan elsőbbséget élvez; és valójában pontosan ez mutatja meg, hogy minden látszat ellenére, a modern &quot;szellem&quot; még mindig milyen keményen kézben tartja őket. Emiatt képtelen aztán a legtöbb - olykor akár kétségtelenül helyes törekvéseket ápoló - ember megérteni, hogy kezdeni csak a princípiumoknál lehet, és emiatt ragaszkodnak energiáik néhány esetleges, társadalmi vagy hasonló területen való elfecsérléséhez, holott ezeken a területeken, ilyen feltételek mellett egyetlen igazi eredmény sem érhető el. Ezzel szemben az igazi elit ezekbe a szférákba közvetlenül nem is avatkozik be, illetve externális cselekvésbe sohasem bonyolódik; valójában egy, az emberek előtt ismeretlen, egyszersmind minél láthatatlanabb, annál hatalmasabb befolyás révén kell irányítania mindent. Elég csak megfigyelni a korábban említett, semmiféle igazi intellektualitást nem előfeltételező szuggesztiók erejét, hogy képet kapjunk, egy intellektuális szintről származó, épp ezért jóval láthatatlanabb befolyás ereje mennyivel hatalmasabb lenne. Mert ez az erő a sokságban honos megosztottság, az összes hazugság és illúzió keltette ernyedtség helyett a principiális egységbeli koncentráció révén mérhetetlenné intenzifikálódna, és magává az igazság mindent elsöprő erejévé magasztosulna.	||	Ces quelques réflexions nous paraissent suffisantes pour caractériser l'état social du monde contemporain, et pour montrer en même temps que, dans ce domaine aussi bien que dans tous les autres, il ne peut y avoir qu'un seul moyen de sortir du chaos : la restauration de l'intellectualité et, par suite, la reconstitution d'une élite, qui, actuellement, doit être regardée comme inexistante en Occident, car on ne peut donner ce nom à quelques éléments isolés et sans cohésion, qui ne représentent en quelque sorte que des possibilités non développées. En effet, ces éléments n'ont en général que des tendances ou des aspirations, qui les portent sans doute à réagir contre l'esprit moderne, mais sans que leur influence puisse s'exercer d'une façon effective ; ce qui leur manque, c'est la véritable connaissance, ce sont les données traditionnelles qui ne s'improvisent pas, et auxquelles une intelligence livrée à elle-même, surtout dans des circonstances aussi défavorables à tous égards, ne peut suppléer que très imparfaitement et dans une bien faible mesure. Il n'y a donc que des efforts dispersés et qui souvent s'égarent, faute de principes et de direction doctrinale ; on pourrait dire que le monde moderne se défend par sa propre dispersion, à laquelle ses adversaires eux-mêmes ne parviennent pas à se soustraire. II en sera ainsi tant que ceux-ci se tiendront sur le terrain « profane », où l'esprit moderne a un avantage évident, puisque c'est là son domaine propre et exclusif; et, d'ailleurs, s'ils s'y tiennent, c'est que cet esprit a encore sur eux, malgré tout, une très forte emprise. C'est pourquoi tant de gens, animés cependant d'une incon7testable bonne volonté, sont incapables de comprendre qu'il faut nécessairement commencer par les principes, et s'obstinent à gaspiller leurs forces dans tel ou tel domaine relatif, social ou autre, où rien de réel ni de durable ne peut être accompli dans ces conditions. L'élite véritable, au contraire, n'aurait pas à intervenir directement dans ces domaines ni à se mêler à l'action extérieure ; elle dirigerait tout par une influence insaisissable au vulgaire, et d'autant plus profonde qu'elle serait moins apparente. Si l'on songe à la puissance des suggestions dont nous parlions plus haut, et qui pourtant ne supposent aucune intellectualité véritable, on peut soupçonner ce que serait, à plus forte raison, la puissance d'une influence comme celle-là, s'exerçant d'une façon encore plus cachée en raison de sa nature même, et prenant sa source dans l'intellectualité pure, puissance qui d'ailleurs, au lieu d'être amoindrie par la division inhérente à la multiplicité et par la faiblesse que comporte tout ce qui est mensonge ou illusion, serait au contraire intensifiée par la concentration dans l'unité principielle et s'identifierait à la force même de la vérité.
|}

==Anyagi civilizáció==			
{| {{50}}
|	Mindabból, amit eddig elmondtunk egyértelműen kiderül, hogy teljesen jogos Kelet részéről a vád, miszerint a modern nyugati civilizáció merőben anyagi jellegű; csak anyagi irányban bontakozik ki, és akárhonnan nézze is az ember, előbb-utóbb szembekerül a materializálódás közvetett vagy közvetlen következményeivel. Ezen túlmenően azonban hozzá kell még tenni valamit az eddig elmondottakhoz: először is a &quot;materializmus&quot; szónak adható különböző jelentéseket kell tisztáznunk, ugyanis ha ezt használjuk a jelenkori világ fémjelzésére, a modernségre igényt tartó, egyszersmind önmagukat egyáltalán nem materialistáknak tekintő emberek bizonyára tiltakozni fognak, és meg lesznek győződve, hogy ez pusztán rágalom; ily módon tehát e probléma kapcsán esetleg felmerülő félreértések eloszlatásával kell kezdenünk.	||	De tout ce qui précède, il nous semble résulter clairement déjà que les Orientaux ont pleinement raison lorsqu'ils reprochent à la civilisation occidentale moderne de n'être qu'une civilisation toute matérielle : c'est bien dans ce sens qu'elle s'est développée exclusivement, et, à quelque point de vue qu'on la considère, on se trouve toujours en présence des conséquences plus ou moins directes de cette matérialisation. Cependant, il nous faut encore compléter ce que nous avons dit sois ce rapport, et tout d'abord nous expliquer sur les différents sens dans lesquels peut être pris un mot comme celui de « matérialisme », car, si nous l'employons pour caractériser le monde contemporain, certains, qui ne se croient nullement « matérialistes » tout en ayant la prétention d'être très « modernes », ne manqueront pas de protester et de se persuader que c'est là une véritable calomnie; une mise au point s'impose donc pour écarter par avance toutes les équivoques qui pourraient se produire à ce sujet. 
|- valign=&quot;top&quot;
|	Már önmagában sokatmondó, hogy a &quot;materializmus&quot; szó nem régibb a XVIII. századnál; a filozófus Berkeley vezette be, aki az anyag tudattól független objektív realitását tételező elméletek jelölésére használta; aligha szükséges mondani, hogy itt minket a szónak nem ez a jelentése érdekel, mivel mi mégcsak fel sem vetjük az anyag tudattól független objektív realitásának kérdését. Nem sokkal később a szó szűkebb jelentést vett fel, és ezt tulajdonképpen a mai napig megőrizte; azon koncepció jelölője lett, amely szerint semmi más nem létezik csak anyag és ennek derivátumai. Érdemes megjegyezni, hogy egy efféle. elgondolás akkoriban teljesen új és egyértelműen a modern szemléletmód terméke, így tehát összefügg e szemlélet számos inherens tendenciájával.{{ref|29}}  Ezúttal azonban mégis főként egy másik, jóval tágabb és kifejezettebb értelemben kívánunk a materializmusról szólni; ekkor a materializmus egy átfogó mentális beállítottságot jelöl, amelynek az imént leírt koncepció, számos más ok közt, csak egy megnyilvánulása, és amely önmagában minden filozófiai elmélettől független. Ez a mentális beállítottság elsősorban az anyagi dolgokba való belefeledkezéskért jellemezhető, legyen ez a belefeledkezés akár &quot;elméleti&quot;, akár már tisztán gyakorlati; és aligha vitatható, hogy kortársaink döntő többségére ez a mentális beállítottság jellemző.	||	Il est assez significatif que le mot même de « matérialisme » ne date que du XVIIIe siècle; il fut inventé par le philosophe Berkeley, qui s'en servit pour désigner toute théorie qui admet l'existence réelle de la matière ; il est à peine besoin de dire que ce n'est pas de cela qu'il s'agit ici, où cette existence n'est nullement en cause. Un peu plus tard, le même mot prit un sens plus restreint, celui qu'il a gardé depuis lors : il caractérisa une conception suivant laquelle il n'existe rien d'autre que la matière et ce qui en procède ; et il y a lieu de noter la nouveauté d'une telle conception, le fait qu'elle soit essentiellement un produit de l'esprit moderne, donc qu'elle correspond au moins à une partie des tendances qui sont propres à celui-ci, Mais c'est surtout dans une autre acception, beaucoup plus large et cependant très nette, que nous entendons ici parler de « matérialisme »: ce que ce mot représente alors, c'est tout un état d'esprit, dont la conception que nous venons de définir n'est qu'une manifestation parmi beaucoup d'autres, et qui est, en lui-même, indépendant de toute théorie philosophique. Cet état d'esprit, c'est celui qui consiste à donner plus ou moins consciemment la prépondérance aux choses de l'ordre matériel et aux préoccupations qui s'y rapportent, que ces préoccupations gardent encore une certaine apparence spéculative ou qu'elles soient purement pratiques ; et l'on ne peut contester sérieusement que ce soit bien là la mentalité de l'immense majorité de nos contemporains.
|- valign=&quot;top&quot;
|	Az utóbbi évszázadok folyamán létrejött egész &quot;profán&quot; tudomány kizárólag az érzékvilág tanulmányozása, végletesen bezáródva ebbe a világba és az olyan munkamódszerekbe, amelyek csak ezen az egy területen alkalmazhatóak; e proklamált &quot;tudományos&quot; módszerek minden más módszert kizárnak, ami egyenlő annak tagadásával, hogy lehetséges nem anyagi valóságokkal foglalkozó tudomány. Sokan vannak, akik osztják e nézetet, de még többen, akik kizárólag a kérdéses tudományoknak áldozzák magukat, mindezek ellenére mégis tiltakoznának ha materialistáknak vagy materialista filozófiai elmélet elfogadóinak neveznénk őket. Jónéhányan vannak aztán olyanok, akik örömmel tesznek vallásos hitet, és ez részükről kétség kívül őszinte is, azonban szcientifista attitűdjük semmiben sem különbözik a magukat nyíltan materialistáknak vallókétól. Gyakran merül fel vallási szempontból a kérdés, hogy a modern tudományt, mint ateistát, mint materialistát kell-e elutasítani; a kérdés azonban, szokás szerint, rosszul van feltéve: teljesen bizonyos, hogy a tudomány nem kinyilvánítottan ateista vagy materialista, nem hivatalosan, mint ez vagy az a filozófus, hanem pusztán előfeltevései következtében tagad bizonyos igazságokat; ily módon a modern tudománnyal kapcsolatban az ember csak de facto materializmusról, vagy ha szabad azt mondanunk, gyakorlati materializmusról beszélhet, de aminek veszélye - igen széles körű elterjedtsége révén - talán még hatalmasabb. Egy filozófiai attitűd, még a &quot;professzionális&quot; filozófusoké is, lehet nagyon felszínes; ehhez járul, hogy az ember a tételes tagadástól általában visszariad, a teljes közöny ellen azonban nincs kifogása; és ez az, ami a legfélelmetesebb, mivel valami elutasításakor az embernek bármilyen kis mértékben is, de gondolkoznia kell, míg ellenben a közömbös viselkedés lehetővé teszi a gondolkozás teljes mellőzését. Amikor a kizárólagosan materialista tudomány követeli, hogy az egyetlen lehetséges tudománnyá váljék, amikor az embereket rászoktatják, hogy ezt olyan megkérdőjelezhetetlen szükségszerűségként fogadják el, amelyen kívül érvényes tudomány nem lehetséges, és amikor minden elnyerhető oktatás arra törekszik, hogy ezt a tudományt - vagy ahogyan valójában nevezni kellene e felszínes &quot;tudományosságot&quot; - verje mindenkibe, vajon hogyan lehetnének az emberek nem vérbeli materialisták, vagy más szavakkal, hogyan ébredhetnének fel mélységes anyagba feledkezettségükből?	||	'Toute la science « profane » qui s'est développée au cours des derniers siècles n'est que l'étude du monde sensible, elle y est enfermée exclusivement, et ses méthodes ne sont applicables qu'à ce seul domaine; or ces méthodes sont proclamées tt scientifiques » à l'exclusion de toute autre, ce qui revient à nier toute science qui ne se rapporte pas aux choses matérielles. Parmi ceux qui pensent ainsi, et même parmi ceux qui se sont consacrés spécialement aux sciences dont il s'agit, il en est cependant beaucoup qui refuseraient de se déclarer matérialistes » et d'adhérer à la théorie philosophique qui porte ce nom; il en est même qui font volontiers une profession de foi religieuse dont la sincérité n'est pas douteuse; mais leur attitude « scientifique » ne diffère pas sensiblement de celle des matérialistes avérés. On a souvent discuté, au point de vue religieux, la question de savoir si la science moderne devait être dénoncée comme athée ou comme matérialiste, et, le plus souvent, on l'a fort mal posée; il est bien certain que cette science ne fait pas expressément profession d'athéisme 1 II y eut, antérieurement au XVIIIe siècle, des théories « mécanistes », de l'atomisme grec à la physique cartésienne; mais il ne faut pas confondre R mécanisme » et « matérialisme n, en dépit de certaines affinités qui ont pu créer une sorte de solidarité de fait entre l'un et l'autre depuis 1 apparition du &quot;matérialisme » proprement dit.  ou de matérialisme, qu'elle se borne à ignorer de parti pris certaines choses sans se prononcer à leur égard par une négation formelle comme le font tels ou tels philosophes ; on ne peut donc, en ce qui la concerne, parler que d'un matérialisme de fait, de ce que nous appellerions volontiers un matérialisme pratique; mais le mal n'en est peut-être que plus grave, parce qu'il est plus profond et plus étendu. Une attitude philosophique peut être quelque chose de très superficiel, même chez les philosophes « professionnels »; de plus, il y a des esprits qui reculeraient devant la négation, mais qui s'accommodent d'une complète indifférence; et celle-ci est ce qu'il y a de plus redoutable, car, pour nier une chose, il faut encore y penser, si peu que ce soit, tandis qu'ici on en arrive à ne plus y penser en aucune façon. Quand on voit une science exclusivement matérielle se présenter comme la seule science possible, quand les hommes sont habitués à admettre comme une vérité indiscutable qu'il ne peut y avoir de connaissance valable en dehors de celle-là, quand toute l'éducation qui leur est donnée tend à leur inculquer la superstition de cette science, ce qui est proprement le « scientisme », comment ces hommes pourraient-ils ne pas être pratiquement matérialistes, c'est-à-dire ne pas avoir toutes leurs préoccupations tournées du côté de la matière ? 
|- valign=&quot;top&quot;
|	A modern ember számára tulajdonképpen semmi sem létezik azon túl, ami látható vagy megfogható; és ha esetleg elvileg el is ismeri, hogy létezhet valami ezen túl, azt nem egyszerűen közvetlenül nem-ismertként, hanem &quot;megismerhetetlenként&quot; deklarálja, ami aztán mentesíti attól, hogy azon gondolkoznia kelljen. Igaz, hogy vannak, akik próbálnak bizonyos képet alkotni a maguk számára egy &quot;másik világról&quot;, azzal azonban, hogy semmi másra, kizárólag saját képzeletükre támaszkodnak, abban a földi világ hasonmását jelenítik meg, felruházva azt az e világhoz tartozó összes feltétellel, ideértve a teret, az időt, sőt egyfajta &quot;finomtestiséget&quot; is; a spiritualista elgondolásokról szólva másutt már rámutattunk az efféle durva materialista ábrázolások néhány különösen kiugró példájára. Ha azonban ezek az elgondolások egy olyan szélsőséges esetet képviselnek, amelyben ez a jelleg a karikatúra szintjéig van túlozva, hibás lenne feltételezni, hogy mindez egyszerűen a spiritualizmushoz és az ezzel többé-kevésbé rokon szektákhoz kötődik. Sokkal általánosabb értelemben, a képzelet behatolása ez arra a területre, ahol nincs számára hely, és amelynek rendesen zárva kellene lennie előtte. Ez tulajdonképpen már önmagában is nagyon világosan mutatja a modern nyugatiak képtelenségét az érzékvilágon való túlhatolásra. Sokan vannak, akik nem látnak különbséget a &quot;látás&quot; és a &quot;képzelgés&quot; között, néhány filozófus pedig, mint például Kant, odáig megy, hogy kijelenti, mindaz, ami nem fejezhető ki képekben szükségképpen &quot;elgondolhatatlan&quot; és &quot;értelmezhetetlen&quot;. Ugyanígy mindaz, amit spiritualizmusnak vagy idealizmusnak hívnak voltaképpen semmi más, mint egyfajta áttételes materializmus; és ez nem csak arra igaz, amit &quot;neospiritualizmusnak&quot; hívnak, hanem magára a filozófiai spiritualizmusra is, még akkor is, ha ez határozottan antimaterialistának tartja önmagát. Az igazat megvallva, spiritualizmus és materializmus - a szavak filozófiai értelmében, amikor is a karteziánus dualizmus két oldalát képezik - külön-külön értelmezhetetlenek, s amiknek radikális szétválasztása egyfajta feloldhatatlan ellentétet eredményez; e szétválasztás óta az egész filozófia e két oldal között hányódik, anélkül, hogy képes lenne ezeken túljutni. Elnevezése ellenére a spiritualizmusnak semmi köze az igazi spiritualitáshoz; harca a materializmussal a legkisebb mértékben sem érintheti érdemben azokat, akik komolyabb álláspontot vesznek fel, és akik látják, hogy e két ellenfél alapjában véve nagyon közel áll ahhoz, hogy egymás ekvivalensévé legyen, és hogy számos ponton színlelt szembenállásuk végül is semmi másba, mint merő nyelvi ellentétbe fullad.	||	Pour les modernes, rien ne semble exister en dehors de ce qui peut se voir et se toucher, ou du moins, même s'ils admettent théoriquement qu'il peut exister quelque chose d'autre, ils s'empressent de le déclarer, non seulement inconnu, mais « inconnaissable », ce qui les dispense de s'en occuper. S'il en est pourtant qui cherchent à se faire quelque idée d'un « autre monde », comme ils ne font pour cela appel qu'à l'imagination, ils se le représentent sur le modèle du monde terrestre et y transportent toutes les conditions d'existence qui sont propres à celui-ci, y compris l'espace et le temps, voire même une sorte de « corporéité » ; nous avons montré ailleurs, dans les conceptions spirites, des exemples particulièrement frappants de ce genre de représentations grossièrement matérialisées; mais, si c'est là un cas extrême, où ce caractère est exagéré jusqu'à la caricature, ce serait une erreur de croire que le spiritisme et les sectes qui lui sont plus ou moins apparentées ont le monopole de ces sortes de choses. Du reste, d'une façon plus générale, l'intervention de l'imagination dans les domaines où elle ne peut rien donner, et qui devraient normalement lui être interdits, est un fait qui montre fort nettement l'incapacité des Occidentaux modernes à s'élever audessus du sensible; beaucoup ne savent faire aucune différence entre « concevoir » et « imaginer», et certains philosophes, tels que Kant, vont jusqu'à déclarer « inconcevable » ou « impensable » tout ce qui n'est pas susceptible de représentation. Aussi tout ce qu'on appelle « spiritualisme » ou « idéalisme » n'est il, le plus souvent, qu'une sorte de matérialisme transposé; cela n'est pas vrai seulement de ce que nous avons désigné sous le nom de « néo-spiritualisme », mais aussi du spiritualisme philosophique lui-même, qui se considère pourtant comme l'opposé du matérialisme. A vrai dire, spiritualisme et matérialisme, entendus au sens philosophique, ne peuvent se comprendre l'un sans l'autre : ce sont simplement les deux moitiés du dualisme cartésien, dont la séparation radicale a été transformée en une sorte d'antagonisme; et, depuis lors, toute la philosophie oscille entre ces deux termes sans pouvoir les dépasser. Le spiritualisme, en dépit de son nom, n'a rien de commun avec la spiritualité; son débat avec le matérialisme ne peut que laisser parfaitement indifférents ceux qui se placent à un point de vue supérieur, et qui voient que ces contraires sont, au fond, bien près d'être de simples équivalents, dont la prétendue opposition, sur beaucoup de points, se réduit à une vulgaire dispute de mots. 
|- valign=&quot;top&quot;
|	A modern ember általánosan képtelen elgondolni más tudományt, mint a számlálható, mérhető vagyis a csak anyagi dolgokét, tudniillik a mennyiségi szempont kizárólag ezekre érvényes; és pontosan ''a ''minőség mennyiségre alacsonyításának igénye a modern tudomány fő jellegzetessége. Ez a tendencia jut el a feltevésig, miszerint nem lehetséges a szó valódi értelmében vett tudomány, kivéve ott, ahol a mérést be lehet vezetni, és hogy nem lehetségesek tudományos törvények, kivéve azokat, amelyek mennyiségi viszonylatokat fejeznek ki. Ez a tendencia Descartes mechanisztikája révén jött létre, és bár a karteziánus fizikát hamarosan lapátra tették, a mechanisztika - nem csak néhány egyéni véleményt, hanem a szcientifista tudás általános koncepcióját meghatározva - egyre nagyobb teret nyert. Ezen a szinten nem értik már, hogy a mérés lehetősége egy anyagba rejtett minőségből, mégpedig a határozatlan oszthatóságából származik; egyébként úgy vélik, hogy mindaz, ami létezik az szükségképpen mérhető is, s ez egyet jelent azzal, hogy csak anyagi dolgok létét feltételezik. Mint azt előzetesen elmondtuk, az anyag a megosztás, minden sokság princípiuma; a mennyiségi szempontnak adott elsőbbség - amely mint már megmutattuk, még a társadalmi szférában is fő tényező -, képezi a fenti értelemben vett, katexochen materializmust; ez azonban nem feltétlenül jár együtt a filozófiai materializmussal, ami tulajdonképpen előtte haladt a modern szemléletmódba rejtett tendenciák kibontakoztatásában. Nem fogunk elidőzni a minőséget a mennyiségre visszavezetni próbáló tévedésnél, sem az összes többé-kevésbé &quot;mechanisztikus&quot; jellegű magyarázatkísérlet tökéletlenségénél. Nem ez jelenlegi célunk, és csak arra fogunk emlékeztetni ebben az összefüggésben, hogy a modern, kvantitatív, mechanisztikus tudománynak még az érzéki renden belül is csak kevés köze van a valósághoz, amelynek nagyobb része óhatatlanul kitér előle.	||	Les modernes, en général, ne conçoivent pas d'autre science que celle des choses qui se mesurent, se comptent et se pèsent, c'est à dire encore, en somme, des choses matérielles, car c'est à celles-ci seulement que peut s'appliquer le point de vue quantitatif; et la prétention de réduire la qualité à la quantité est très caractéristique de la science moderne. On en est arrivé, dans ce sens, à croire qu'il n'y a pas de science proprement dite là où il n'est pas possible d'introduire la mesure, et qu'il n'y a de lois scientifiques que celles qui expriment des relations quantitatives ; le « mécanisme » de Descartes a marqué le début de cette tendance, qui n'a fait que s'accentuer depuis lors, en dépit de l'échec de la physique cartésienne, car elle n'est pas liée à une théorie déterminée, mais à une conception générale de la connaissance scientifique. On veut aujourd'hui appliquer la mesure jusque dans le domaine psychologique, qui lui échappe cependant par sa nature même; on finit par ne plus comprendre que la possibilité de la mesure ne repose que sur une propriété inhérente à la matière, et qui est sa divisibilité indéfinie, à moins qu'on ne pense que cette propriété s'étend à tout ce qui existe, ce qui revient à matérialiser toutes choses. C'est la matière, nous l'avons déjà dit, qui est principe de division et multiplicité pure ; la prédominance attribuée au point de vue de la quantité, et qui, comme nous l'avons montré précédemment, se retrouve jusque dans le domaine social, est donc bien du matérialisme au sens que nous indiquions plus haut, quoiqu'elle ne soit pas nécessairement liée au matérialisme philosophique, qu'elle a d'ailleurs précédé dans le développement des tendances de l'esprit moderne. Nous n'insisterons pas sur ce qu'il y a d'illégitime à vouloir ramener la qualité à la quantité, ni sur ce qu'ont d'insuffisant toutes les tentatives d'explication qui se rattachent plus ou moins au type « mécaniste»; ce n'est pas là ce que nous nous proposons, et nous noterons seulement, à cet  égard, que, même dans l'ordre sensible, une science de ce genre n'a que fort peu de rapport avec la réalité, dont la partie la plus considérable lui échappe nécessairement. 
|- valign=&quot;top&quot;
|	A &quot;valóságról&quot; szólva eljutunk egy másik fontos problémához, ami sokaknak elkerülheti a figyelmét, mindazonáltal a szóban forgó mentális beállítottság jeleként felettébb figyelemre méltó; az emberek a &quot;valóság&quot; szót teljesen általánosan, kizárólag az érzéki rend jelölésre használják. Mivel minden nyelv egy nép vagy egy időszak mentalitását fejezi ki, így arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a &quot;valóság&quot; szót a fenti értelemben használó nép számára mindaz, ami az érzékek által megragadhatatlan &quot;nem valóságos&quot;, mondhatni illuzórikus, sőt esetleges abszolút nem-létező. Ugyanakkor lehet, hogy ennek nincsenek tudatában, mindazonáltal szívük mélyén e negatív meggyőződést hordozzák, ha pedig ezt tagadják, az ember szinte biztos lehet benne, hogy tagadásuk - jóllehet erről általában fogalmuk sincs - pusztán a mentalitásukból adódó néhány nagyon felszínes elem kifejeződése, vagy pusztán verbális. Ha valaki úgy érzi túlzunk, vizsgálja csak meg mit is fednek például a legtöbb nép úgynevezett vallásos meggyőződései: bizonyos, feldolgozás nélkül, akadémikus és mechanikus úton könyv nélkül betanult elgondolásokat, amelyeket soha nem tesznek komolyabb megfontolás tárgyává, hanem csak emlékezetükbe vésnek és alkalomadtán egy konvencionális, formális szertartás részeként elismételnek; ez minden, amit vallás elnevezésen érteni képesek. Már szóltunk a vallás &quot;minimalizálásáról&quot;, aminek a kérdéses verbalizmus csak egyik végállomását képezi, s ez az, amiért az úgynevezett &quot;hívők&quot; éppen annyira merülnek bele a gyakorlati materializmusba, mint a &quot;hitetlenek&quot;. Erre visszatérünk majd, először azonban végeznünk kell a modern tudomány materialista jellegének bemutatásával, mivel ez olyan téma, amely megkívánja, hogy különböző szemszögekből vizsgáljuk meg.	||	A propos de « réalité », nous sommes amenés à mentionner un autre fait, qui risque de passer inaperçu pour beaucoup, mais qui est très digne de remarque comme signe de l'état d'esprit dont nous parlons : c'est que ce nom„ dans l'usage courant, est exclusivement réservé à la seule réalité sensible. Comme le langage est l'expression de la mentalité d'un peuple et d'une époque, il faut conclure de là que, pour ceux qui parlent ainsi, tout ce qui ne tombe pas sous les sens est &quot;irréel », c'est-à-dire illusoire ou même tout à fait inexistant ; il se peut qu'ils n'en aient pas clairement conscience, mais cette conviction négative n'en est pas moins au fond d'eux-mêmes, et, s'ils affirment le contraire, on peut être sûr, bien qu'ils ne s'en rendent pas compte, que cette affirmation ne répond chez eux qu'à quelque chose de beaucoup plus extérieur, si même elle n'est purement verbale. Si l'on est tenté de croire que nous exagérons, on n'aura qu'à chercher à voir par exemple à quoi se réduisent les prétendues convictions religieuses de bien des gens : quelques notions apprises par coeur, d'une façon toute scolaire et machinale, qu'ils ne se sont nullement assimilés, auxquelles ils n'ont même jamais réfléchi le moins du monde, mais qu'ils gardent dans leur mémoire et qu'ils répètent à l'occasion parce qu'elles font partie d'un certain formalisme, d'une attitude conventionnelle qui est tout ce qu'ils peuvent comprendre sous le nom de religion. Nous avons déjà parlé plus haut de cette « minimisation » de la religion, dont le « verbalisme » en question représente un des derniers degrés; c'est elle qui explique que de soi-disant « croyants », en fait de matérialisme pratique, ne le cèdent en rien aux « incroyants » ; nous reviendrons encore là-dessus, mais, auparavant, il nous faut en finir avec les considérations qui concernent le caractère matérialiste de la science moderne, car c'est là une question qui demande à être envisagée sous différents aspects. 
|- valign=&quot;top&quot;
|	Ismételten egy, már említett pontra kell utaltunk: a modern tudományok nem rendelkeznek ez elfogulatlan tudás jellemzőivel; csupán hívei szemében létező elméleti értékük nem más, mint álarc, ami mögött teljesen gyakorlati megfontolások rejtőznek; ez a maszk teszi lehetővé egy álintellektualitás illúziójának fenntartását. Maga Descartes, fizikája kidolgozásakor, már rendkívül érdeklődött az iránt, hogy hogyan lehetne abból mechanikai, orvostudományi, sőt morális rendszert extrahálni; ám a még hatalmasabb változást az angolszász empirizmus elterjedése eredményezte. Tudniillik a modern tudomány oly nagy tekintélyét az általános közvélemény szemében majdnem kizárólag a gyakorlati eredmények teszik lehetővé, hiszen újfent itt jelennek meg a látható és megfogható dolgok. Állítjuk, hogy a pragmatizmus az egész modern filozófia végeredményét, illetve hanyatlásának végállomását jeleníti meg; a filozófiai pragmatizmuson túlmenően természetesen létezik, és régóta létezik, egy széles körű, nem szisztematizált pragmatizmus is, ami a filozófiai pragmatizmus viszonylatában olyan, mint a gyakorlati materializmus az elméletiében, és ami valójában egybeesik azzal, amit &quot;józan észnek&quot; neveznek. Mi több, ez a majdnem ösztönös haszonelvűség elválaszthatatlan a materialista beállítottságtól, mivel a &quot;józan ész&quot; a földi dolgokon való túl nem tekintésben, valamint mindannak a tagadásában áll, aminek nincs közvetlen gyakorlati folyománya. Elsősorban a &quot;józan ész&quot; az, ami csak az érzékek világát látja valóságosnak, és ami azt állítja, nincs más tudás, csak ami az érzékekből ered; ehhez jön még az is, hogy a tudás eme korlátolt formájának is csak annyiban tulajdonít értéket, amennyiben az lehetőséget nyújt, vagy anyagi szükségletek, vagy valamiféle zavaros szentimentalizmus kielégítésére, hozzátéve, hogy a szentimentalitást - és ezt a kortárs moralizmus megdöbbenését megkockáztatva nyíltan ki kell jelenteni - tulajdonképpen teljesen az anyagba merülés eredményezi. Itt már nem marad hely az intelligencia számára, vagy legfeljebb annyiban, amennyiben beleegyezik gyakorlati célok elérésének szolgálatába és odáig aljasodik, hogy pusztán az emberi individualitás legalacsonyabb, testi szükségleteinek megteremtését szolgáló eszközzé, Bergson jelentésteljes kifejezését használva, &quot;szerszámkészítő szerszámmá&quot; váljék; és ez az igazsággal szembeni végletes érzéketlenség nemzi a pragmatizmus összes változatát.	||	Il nous faut rappeler encore, quoique nous l'ayons déjà indiqué, que les sciences modernes n'ont pas un caractère de connaissance désintéressée, et que, même pour ceux qui croient à leur valeur spéculative, celle-ci n'est guère qu'un masque sous lequel se cachent des préoccupations toutes pratiques, mais qui permet de garder l'illusion d'une fausse intellectualité. Descartes lui-même, en constituant sa physique, songeait surtout à en tirer une mécanique, une médecine et une morale; et, avec la diffusion de l'empirisme anglo-saxon, ce fut bien autre chose encore ; du reste, ce qui fait le prestige de la science aux yeux du grand public, ce sont à peu près uniquement les résultats pratiques qu'elle permet de réaliser, parce que, là encore, il s'agit de choses qui peuvent se voir et se toucher. Nous disions que le « pragmatisme » représente l'aboutissement de toute la philosophie moderne et son dernier degré d'abaissement; mais il y a aussi, et depuis plus longtemps, en dehors de la philosophie, un « pragmatisme » diffus et non systématisé, qui est à l'autre ce que le matérialisme pratique est au matérialisme théorique, et qui se confond avec ce que le vulgaire appelle le « bon sens ». Cet utilitarisme presque instinctif est d'ailleurs inséparable de la tendance matérialiste le « bon sens » consiste à ne pas dépasser l'horizon terrestre, aussi bien qu'à ne pas s'occuper de tout ce qui n'a pas d'intérêt pratique immédiat; c'est pour lui surtout que le monde sensible seul est « réel », et qu'il n'y a pas de connaissance qui ne vienne des sens; pour lui aussi, cette connaissance restreinte ne vaut que dans la mesure où elle permet de donner satisfaction à des besoins matériels, et parfois à un certain sentimentalisme, car, il faut le dire nettement au risque de choquer le « moralisme » contemporain, le sentiment est en réalité tout près de la matière. Dans tout cela, il ne reste aucune place à l'intelligence, sinon en tant qu'elle consent à s'asservir à la réalisation de fins pratiques, à n'être plus qu'un simple instrument soumis aux exigences de la partie inférieure et corporelle de l'individu humain, ou, suivant une singulière expression de Bergson, « un outil à faire des outils »; ce qui fait le « pragmatisme » sous toutes ses formes, c'est l'indifférence totale à l'égard de la vérité. 
|- valign=&quot;top&quot;
|	Ilyen feltételek mellett az ipar többé nem pusztán alkalmazása a tudománynak, amitől ennek önmagában teljesen függetlennek kellene maradnia; ez válik a tudomány okává és igazolójává, egy olyan úton, ahol a dolgok közötti normális viszonyok ismételten megfordulnak. Amin a modern világ minden erejével iparkodik - éppen amikor a maga sajátos módján a tudomány útján kíván haladni - tulajdonképpen semmi egyéb, mint ipar- és gépfejlesztés; és amidőn ily módon keresi az anyag feletti uralmat és annak saját szolgálatába hajtásának módját (ahogyan arról a mű elején szóltunk) az ember válik végül a gép rabszolgájává. Nemcsak, hogy gépek feltalálására vagy konstruálására korlátozza intellektuális ambícióját - ha a világ jelenlegi állapotában használható még egyáltalán ez a kifejezés -, hanem végül ténylegesen géppé válik ő is. Tulajdonképpen nemcsak a tudósok, hanem a szakemberek és a munkások is elszenvedik a specializációt, amit bizonyos szociológusok oly hangzatos frázissal még &quot;munkamegosztásnak&quot; hívnak; a fentiek számára pedig mindez az intelligens munka teljes lehetetlenné válását eredményezi. Teljesen eltérően a hajdani kézművesektől, merőben a gépek rabszolgáivá, úgyszólván gépalkatrésszé süllyednek. Pusztán mechanikus úton állandóan bizonyos meghatározott mozdulatokat végeznek, amelyek - a lehető legcsekélyebb időveszteség elérése végett - mindig ugyanazok és mindig ugyanazon a módon hajtandók végre; legalábbis a &quot;haladás&quot; állítólagosan legemelkedettebb állomását képező amerikai módszer ezt követeli meg. A magasztos cél egyre rövidebb idő alatt egyre többet termelni; a munka benső minősége nem lényeges, csak a mennyiség a fontos, ami ismét visszavezet a már más összefüggésekben is megtett észrevételhez: a modern civilizáció tényleg hívható mennyiségi civilizációnak; és ez csak más kifejezésmód arra, hogy anyagi civilizáció.	||	Dans ces conditions, l'industrie n'est plus seulement une application de la science, application dont celle-ci devrait, en elle-même, être totalement indépendante ; elle en devient comme la raison d'être et la justification, de sorte que, ici encore, les rapports normaux se trouvent renversés. Ce à quoi le monde moderne a appliqué toutes ses forces, même quand il a prétendu faire de la science à sa façon, ce n'est en réalité rien d'autre que le développement de l'industrie et du « machinisme » ; et, en voulant ainsi dominer la matière et la ployer à leur usage, les hommes n'ont réussi qu'à s'en faire les esclaves, comme nous le disions au début : non seulement ils ont borné leurs ambitions intellectuelles, s'il est encore permis de se servir de ce mot en pareil cas, à inventer et à construire des machines, mais ils ont fini par devenir véritablement machines eux-mêmes. En effet, la « spécialisation », si vantée par certains sociologues sous le nom de « division du travail », ne s'est pas imposée seulement aux savants, mais aussi aux techniciens et même aux ouvriers, et, pour ces derniers, tout travail intelligent est par-là rendu impossible; bien différents des artisans d'autrefois, ils ne sont plus que les serviteurs des machines, ils font pour ainsi dire corps avec elles ; ils doivent répéter sans cesse, d'une façon toute mécanique, certains mouvements déterminés, toujours les mêmes, et toujours accomplis de la même façon, afin d'éviter la moindre perte de temps ; ainsi le veulent du moins les méthodes américaines qui sont regardées comme représentant le plus haut degré du «progrès ». En effet, il s'agit uniquement de produire le plus possible; on se soucie peu de la qualité, c'est la quantité seule qui importe; nous revenons une fois de plus à la même constatation que nous avons déjà faite en d'autres domaines  la civilisation moderne est vraiment ce qu'on peut appeler une civilisation quantitative, ce qui n'est qu'une autre façon de dire qu'elle est une civilisation matérielle. 
|- valign=&quot;top&quot;
|	Aki eme igazság további bizonyítékát keresi, megtalálhatja abban a borzasztó fontosságban, amit a gazdasági tényezőknek tulajdonítanak manapság a népek életében ugyanúgy, mint az egyénekében: ipar, kereskedelem, üzlet számítanak olyan dolgoknak, amire az életet szentelni érdemes; és ez egybevág a már említett ténnyel, miszerint az modern társadalomban jószerivel egyetlen rangbeli különbséget ismernek, és ezt is az anyagi helyzet határozza meg. A politikát végképp az üzlet irányítja, és már- már az emberi kapcsolatokat is kizárólag a kereskedelmi vetélkedés szabja meg; lehetséges azonban, hogy mindez csak látszat, és hogy e tényezők valójában nem annyira indítóokok, mint inkább cselekvési eszközök, mégis az efféle eszközváltás világosan jelzi annak az időszaknak a karakterét, amelyet ezek kielégítenek. Mi több, kortársaink szilárd meggyőződése, hogy a történelmi eseményeket szinte kizárólag a gazdasági feltételek szabják meg, és úgy képzelik, hogy ez majd továbbra is így lesz; még egy olyan elméletet is kieszeltek, amely szerint egyedül a gazdasági tényezők magyaráznak meg mindent, és ezt felettébb jelentésteljesen &quot;történelmi materializmusnak&quot; nevezték. Itt ismét látható azon szuggesztiók egyikének hatása, amelyekre fentebb utaltunk, a szuggesztióké, amelyeknek ereje mindössze abban áll, hogy összhangban vannak az általános mentalitás tendenciáival; e szuggesztiók következtében tényleg gazdasági tényezők határoznak meg majdnem mindent, ami a társadalmi szférában történik. Igaz, hogy a tömegeket ilyen vagy olyan módon mindig vezették, és lehet azt mondani, hogy történelmi szerepük mindenekelőtt abban áll, hogy engedik magukat vezetni, mivel a tiszta passzív elemet, a szó arisztotelészi értelmében vett &quot;anyagot&quot; képviselik. Azonban manapság a tömegeket vezetendő, elég pusztán, ez egyszer a szó általános értelmében vett, anyagi eszközökkel rendelkezni, ami világosan megmutatja, hogy korunk milyen mélyre is süllyedt. Ezzel egyidőben persze a néptömegekkel elhitetik, hogy nincsenek irányítva, hanem saját jószántukból tevékenykednek és önmagukat kormányozzák, a tény pedig, hogy ezt ezek el is hiszik olyan jel, amelyből könnyedén lehet következtetni ostobaságuk mértékére.	||	Si l'on veut se convaincre encore davantage de cette vérité, on n'a qu'à voir le rôle immense que jouent aujourd'hui, dans l'existence des peuples comme dans celle des individus, les éléments d'ordre économique : industrie, commerce, finances, il semble qu'il n'y ait que cela qui compte, ce qui s'accorde avec le fait déjà signalé que la seule distinction sociale qui ait subsisté est celle qui se fonde sur la richesse matérielle. Il semble que le pouvoir financier domine toute politique, que la concurrence commerciale exerce une influence prépondérante sur les relations entre les peuples; peut-être n’est-ce là qu'une apparence, et ces choses sont elles ici moins de véritables causes que de simples moyens d'action; mais le choix de tels moyens indique bien le caractère de l'époque à laquelle ils conviennent. D'ailleurs, nos contemporains sont persuadés que les circonstances économiques sont à peu près les uniques facteurs des événements historiques, et ils s'imaginent même qu'il en a toujours été ainsi; on est allé en ce sens jusqu'à inventer une théorie qui veut tout expliquer par là exclusivement, et qui a reçu l'appellation significative de &lt; matérialisme historique ». On peut voir là encore l'effet d'une de ces suggestions auxquelles nous faisions allusion plus haut, suggestions qui agissent d'autant mieux qu'elles correspondent aux tendances de la mentalité générale ; et l'effet de cette suggestion est que les moyens économiques finissent par déterminer réellement presque tout ce qui se produit dans le domaine social. Sans doute, la masse a toujours été menée d'une façon ou d'une autre, et l'on pourrait dire que son rôle historique consiste surtout à se laisser mener, parce qu'elle ne représente qu'un élément passif, une « matière » au sens aristotélicien; mais aujourd'hui il suffit, pour la mener, de disposer de moyens purement matériels, cette fois au sens ordinaire du mot, ce qui montre bien le degré d'abaissement de notre époque; et, en même temps, on fait croire à cette masse qu'elle n'est pas menée, qu'elle agit spontanément et qu'elle se gouverne elle-même, et le fait qu'elle le croie permet d'entrevoir jusqu'où peut aller son inintelligence. 
|- valign=&quot;top&quot;
|	Gazdasági tényezőkről szólva, megragadjuk az alkalmat egy ezzel a témával kapcsolatos széles körben elterjedt illúzió, nevezetesen annak a felvetésnek a leleplezésére, miszerint a kereskedelem területére alapozott kapcsolatok szolgálhatják a népek egymáshoz közelebb hozását és barátságokat alakíthatnak ki emberek között: nos, hatásuk ennek valójában pontosan az ellenkezője. Az anyag, mint azt több ízben megmutattuk, lényegileg a sokság és a megosztás alapelve, következésképpen a viszály és a konfliktus forrása; mindegy; hogy népek vagy egyének esetében, de az üzlettársat csak a gazdasági terület érdekli, és tulajdonképpen más nem is érdekelheti. Mérhetetlen naivság azt feltételezni, hogy a Nyugat majd az ipar, illetve az ettől elválaszthatatlan modern tudomány segítségével lesz képes a Kelettel való kapcsolatait rendezni; ha Kelet végül is rááll majd az ipar, mint szükségszerű rossz meghonosítására, ez kizárólag arra lesz jó, hogy - saját létének a nyugati invázióval szembeni megvédése érdekében - felfegyverkezhessen. Világosan lehet látni mi fog történni: azok a keletiek, akik gazdaságilag felveszik Nyugattal a versenyt, így csak egyetlen cél érdekében tehetnek: megszabadulni a pusztán brutális erőn és anyagi hatalmon alapuló idegen elnyomástól, amit maga az ipar éltet; erőszak pedig erőszakot szül, azt azonban szintén fel kell ismerni, hogy a kirobbanó háborúkért korántsem a keletiek a felelősek.	||	Pendant que nous en sommes à parler des facteurs économiques, nous en profiterons pour signaler une illusion trop répandue à ce sujet, et qui consiste à s'imaginer que les relations établies sur le terrain des échanges commerciaux peuvent servir à un rapprochement et à une entente entre les peuples, alors que, en réalité, elles ont exactement l'effet contraire. La matière, nous l'avons déjà dit bien des fois, est essentiellement multiplicité et division, donc source de luttes et de conflits ; aussi, qu'il s'agisse des peuples ou des individus, le domaine économique n'est il et ne peut il être que celui des rivalités d'intérêts. En particulier, l'Occident n'a pas à compter sur l'industrie, non plus que sur la science moderne dont elle est inséparable, pour trouver un terrain d'entente avec l'Orient; si les Orientaux en arrivent à accepter cette industrie comme une nécessité fâcheuse et d'ailleurs transitoire, car, pour eux, elle ne saurait être rien de plus, ce ne sera jamais que comme une arme leur permettant de résister à l'envahissement occidental et de sauvegarder leur propre existence. Il importe que l'on sache bien qu'il ne peut en être autrement : les Orientaux qui se résignent à envisager une concurrence économique vis-à-vis de l'Occident, malgré la répugnance qu'ils éprouvent pour ce genre d'activité, ne peuvent le faire qu'avec une seule intention, celle de se débarrasser d'une domination étrangère qui ne s'appuie que sur la force brutale, sur la puissance matérielle que l'industrie met précisément à sa disposition; la violence appelle la violence, mais on devra reconnaître que ce ne sont certes pas les Orientaux qui auront recherché la lutte sur ce terrain. 
|- valign=&quot;top&quot;
|	Félretéve a Kelet-Nyugat közötti kapcsolat problémáját, könnyű belátni, hogy az ipari kibontakozás egyik legfeltűnőbb következménye a hadászati eszközök folyamatos tökéletesedése és romboló erejük vészjósló ütemű növekedése. Ez önmagában elég kellene legyen, hogy elkergesse a modern &quot;haladás&quot; bizonyos bámulóinak pacifista álmait; azonban az álmodozók és idealisták javíthatatlanok, és naivságuk úgy tűnik nem ismer határokat. Az olyannyira felkapott &quot;humanitarianizmus&quot; nyilván még arra sem érdemes, hogy reá komolyabb szót vesztegessünk: az azonban különös, hogy az emberek egyre többet beszélnek &quot;világbékéről&quot; akkor, amikor a háborúk okozta pusztítás minden eddigieket messze felülmúl, és nemcsak mert a pusztító eszközök megsokszorozódtak, hanem azért is, mert - mivel a háború többé nem viszonylag kis létszámú, kizárólag hivatásos katonákból álló hadseregek között folyik - mindkét oldalon mindenki válogatás nélkül bevetésre kerül, ideértve azokat is, akik katonai szolgálatra a legkevésbé sem alkalmasak. Íme egy további megdöbbentő példája a modern felforgatásnak, amit kizárólag azok élveznek, akik nagy gondot fordítanak arra, hogy egy &quot;tömegfelkelés&quot; vagy egy &quot;általános mozgósítás&quot; mintegy magától értetődjön és, hogy néhány elhanyagolható kivétellel mindenki készen álljon az &quot;uniformizált nemzet&quot; agyrémének megvalósítására. Ebben egyébként ismét az egyedül a számok hatalmába vetett tévhit következménye fedezhető fel; ez - összhangban a modern civilizáció mennyiségi karakterével - borzalmas harci tömegeket lendít mozgásba; ugyanakkor az egalitarizmus itt is önkifejezésre talál, akárcsak az olyan szisztémákban, mint amilyen az &quot;iskolakötelezettség&quot; vagy az &quot;általános választójog&quot;. Szabad legyen hozzátennünk, hogy a tömegháborúk szintén csak egy további speciálisan modern jelenség, a &quot;nemzetek&quot; kialakulása révén váltak lehetővé, amelyek egyrészről a feudális rend lerombolásának, másrészről a magasztos középkori keresztény egység szétzüllesztésének következményei; és anélkül, hogy elidőznénk olyan gondolatoknál, amelyek túlságosan messzire vezetnének, engedtessék még rámutatnunk, hogy a helyzet csak tovább rosszabbodik, ha továbbra sem ismeri el senki a szellemi tekintélyt, amelynek normális feltételek mellett - pontosan lényegéből adódó metapolitikai pozíciója folytán - a törvényes irányító szerepét kellene játszania. A szellemi tekintély elutasítása újfent ugyanaz, mint a gyakorlati materializmus; és sokszor még azok is akadályozzák a szellemi tekintély társadalmi szférára való minden igazi, gyakorlati hatását, vagy abba való beavatkozási lehetőségét, akik e tekintélyt elméletileg elismerik; és ez az akadályoztatás pontosan ugyanazon az úton megy végbe, mint amelyen kiűzik a vallást hétköznapi életük gondjaiból; mindez ugyanannak a szemléletmódbeli perverziónak az eredménye, amely mind a közösségi-, mind a magánéletben uralkodik.	||	Du reste, en dehors de la question des rapports de l'Orient et de l'Occident, il est facile de constater qu'une des plus notables conséquences du développement industriel est le perfectionnement incessant des engins de guerre et l'augmentation de leur pouvoir destructif dans de formidables proportions. Cela seul devrait suffire à anéantir les rêveries « pacifistes » de certains admirateurs du «progrès » moderne ; mais les rêveurs et les « idéalistes » sont incorrigibles, et leur naïveté semble n'avoir pas de bornes. L' « humanitarisme » qui est si fort à la mode ne mérite assurément pas d'être pris au sérieux ; mais il est étrange qu'on parle tant de la fin des guerres à une époque où elles font plus de ravages qu'elles n'en ont jamais fait, non seulement à cause de la multiplication des moyens de destruction, mais aussi parce que, au lieu de se dérouler entre des armées peu nombreuses et composées uniquement de soldats de métier, elles jettent les uns contre les autres tous les individus indistinctement, y compris les moins qualifiés pour remplir une semblable fonction. C'est là encore un exemple frappant de la confusion moderne, et il est véritablement prodigieux, pour qui veut y réfléchir, qu'on en soit arrivé à considérer comme toute naturelle une &quot;levée en masse » ou une « mobilisation générale», que l'idée d'une « nation armée » ait pu s'imposer à tous les esprits, à de bien rares exceptions près. On peut aussi voir là un effet de la croyance à la seule force du nombre : il est conforme au caractère quantitatif de la civilisation moderne de mettre en mouvement des masses énormes de combattants ; et, en même temps, l' « égalitarisme » y trouve son compte, aussi bien que dans des institutions comme celles de l’instruction obligatoire » et du « suffrage universel ». Ajoutons encore que ces guerres généralisées n'ont été rendues possibles que par un autre phénomène spécifiquement moderne, qui est la constitution des « nationalités », conséquence de la destruction du régime féodal, d'une part, et, d'autre part, de la rupture simultanée de l'unité supérieure de la « Chrétienté n du moyen âge ; Et, sans nous attarder à des considérations qui nous entraîneraient trop loin, notons aussi, comme circonstance aggravante, la méconnaissance d'une autorité spirituelle pouvant seule exercer normalement un arbitrage efficace, parce qu'elle est, par sa nature même, au-dessus de tous les conflits d'ordre politique. La négation  de l'autorité spirituelle, c'est encore du matérialisme pratique; et ceux mêmes qui prétendent reconnaître une telle autorité en principe lui dénient en fait toute influence réelle et tout pouvoir d'intervenir dans le domaine social, exactement de la même façon qu'ils établissent une cloison étanche entre la religion et les préoccupations ordinaires de leur existence ; qu'il s'agisse de la vie publique ou de la vie privée, c'est bien le même état d'esprit qui s'affirme dans les deux cas. 
|- valign=&quot;top&quot;
|	Még ha el is fogadjuk, hogy az anyagi kibontakozásnak - jóllehet csak nagyon viszonylagos szempontból - vannak bizonyos előnyei, ez éppen az imént jelzett következmények láttán elvezet a kérdéshez, hogy nem túl nagy-e az ára ezeknek. És ekkor még nem szóltunk azokról az összehasonlíthatatlanul értékesebb dolgokról, amelyek feláldozódnak ennek az egysíkú kibontakozásnak, és nem utaltunk a magasabb tudásra, ami feledésbe merült, az intellektualitásra, ami elveszett és a spiritualitásra, ami a semmibe tűnt. Tisztán érdemei alapján vizsgálva a modern civilizációt, határozottan állítjuk, hogy ha létrehozott műveinek előnyeit és hátrányait egymással szembeállítanánk, az eredmény mindent alaposan összevetve negatívumnak bizonyulna. A találmányok, amelyeknek száma jelenleg egyre nagyobb ütemben növekszik, annál veszélyesebbek, minél inkább olyan erőket hoznak működésbe, amelyeknek igazi természete a találmányokat felhasználók előtt tökéletesen ismeretlen; és ez a nem ismerés a legékesebb bizonyítéka a modern tudomány, mint magyarázó eszköz hitványságának, és ami tulajdonképpen csak akkor tekinthető tudásnak, ha az ember figyelmét kizárólag a fizikai tartományra korlátozza. Ugyanakkor az a tény, hogy egy ekkora tudatlanság egyáltalán nem hiúsítja meg a gyakorlati alkalmazásokat, azt bizonyítja, hogy ez a tudomány valójában kizárólag gyakorlati célokra irányul, és hogy kutatásainak egyetlen közös célja: az ipar. A modern, akár nem kifejezetten emberirtásra gyártott, mindazonáltal például a természeti környezetben még így is éppen elég, nem is gyanított katasztrófát okozó, újabb és újabb találmányok veszélye a továbbiakban aligha megjósolható mértékig fog fokozódni, miáltal (mint már jeleztük) egyáltalán nem valószínűtlen, hogy a modern világ éppen e találmányok révén pusztul majd el, hacsak nem tér le eddigi útjáról sürgősen, ameddig azt az idő egyáltalán még engedi.	||	En admettant que le développement matériel ait quelques avantages, d'ailleurs à un point de vue très relatif, on peut, lorsqu'on envisage des conséquences comme celles que nous venons de signaler, se demander si ces avantages ne sont pas dépassés de beaucoup par les inconvénients. Nous ne parlons même pas de tout ce qui a été sacrifié à ce développement exclusif, et qui valait incomparablement plus ; nous ne parlons pas des connaissances supérieures oubliées, de l'intellectualité détruite, de la spiritualité disparue; nous prenons simplement la civilisation moderne en elle-même, et nous disons que, si l'on mettait en parallèle les avantages et les inconvénients de ce qu'elle a produit, le résultat risquerait fort d'être négatif. Les inventions qui vont en se multipliant actuellement avec une rapidité toujours croissante sont d'autant plus dangereuses qu'elles mettent en jeu des forces dont la véritable nature est entièrement inconnue de ceux mêmes qui les utilisent; et cette ignorance est la meilleure preuve de la nullité de la science moderne sous le rapport de la valeur explicative, donc en tant que connaissance, même bornée au seul domaine physique; en même temps, le fait que les applications pratiques ne sont nullement empêchées par là montre que cette science est bien orientée uniquement dans un sens intéressé, que c'est l'industrie qui est le seul but réel de toutes ses recherches. Comme le danger des inventions, même de celles qui ne sont pas expressément destinées à jouer un rôle funeste à l'humanité, et qui n'en causent pas moins tant de catastrophes, sans parler des troubles insoupçonnés qu'elles provoquent dans l'ambiance terrestre, comme ce danger, disons-nous, ne fera sans doute qu'augmenter encore dans des proportions difficiles à déterminer, il est permis de penser, sans trop d'invraisemblance, ainsi que nous l'indiquions déjà précédemment, que c'est peut-être par-là que le monde moderne en arrivera à se détruire lui-même, s'il est incapable de s'arrêter dans cette voie pendant qu'il en est encore temps. 
|- valign=&quot;top&quot;
|	Azonkívül nem elegendő kizárólag veszélyes oldaluk alapján elutasítani a modern találmányokat; ennél ugyanis súlyosabb a probléma. Tudniillik az &quot;előnyök&quot; felőli értesülés az úgynevezett &quot;haladás&quot; igazolójául szolgálhat, és amit még jóvá is lehetne hagyni azzal a feltétellel, hogy szerét ejtjük kimondani, szó sincs másról, mint puszta anyagi haladásról; ám ezek a sokak által nagyra tartott &quot;előnyök&quot; nem nagyon nagy mérvű illúziók-e? Napjaink embere ezekkel az eszközökkel akarja &quot;jólétét&quot; növelni; nézetünkben a maga elé tűzött cél - ha egyáltalán elérhető - aligha ér meg ekkora erőkifejtést; sőt, mi több, ez a cél, még ha elérik is, felettébb kétes értékű. Először is, figyelembe kell venni, hogy nem mindenkinek ugyanolyan az ízlése és nem egyformák a szükségletei, és hogy még mindig sokan vannak, akik szívesen elkerülnék a modern hajszát és száguldási monomániát, de akiknek erre nincs többé reménye; merheti-e valaki azt állítani, hogy az ilyen emberek számára &quot;előnyt&quot; jelent mindazoknak a rájuk erőszakolása, ami tökéletesen ellenkezik természetükkel? Erre majd azt válaszolják a modernek, hogy ilyen ember ma már alig van, és igazolásnak tekintik ezt arra, hogy elhanyagolható kisebbségként kezeljék őket; itt, akárcsak a politika mezején, a többség arrogánsan jogot formál a kevesek lehengerlésére, amelynek magától értetődően nincs létjogosultsága, merthogy ennek egész léte dacol az uniformitásra irányuló egalitarista mániával. Ha azonban pusztán Nyugat helyett az emberiség egészét vesszük tekintetbe, a kérdés más megvilágítást nyer: az előbbi többség kisebbséggé válik. Máshogy kell tehát érvelniük ebben ez esetben: végletes ellentmondásba keveredve; az &quot;egalitaristák&quot; &quot;fensőbbrendűségük&quot; nevében próbálják civilizációjukat az egész világ fölébe helyezni és bajba sodorni ezáltal azokat is, akik soha nem kérték fel őket semmire; és mivel ez a &quot;fensőbbrendűség&quot; kizárólag materialista szempontból létezik, teljesen természetes, hogy a legdurvább eszközöket használják elfogadtatásához. És ha az általános közvélemény teljesen jóhiszeműen be is veszi a civilizáció ürügyét, vannak azért olyanok is, akik szemében mindez nem egyéb, mint hódító törekvések, gazdasági ambíciók leplezésére szolgáló álszent és moralizáló félrevezetés. Korunk voltaképpen egy példátlanul stupid korszak, amelyben számtalan emberrel elhitethető, hogy egy nép boldoggá tehető rabigába kényszerítéssel, számára a legfontosabbtól, saját civilizációjától való megfosztással, egy másik faj által kiagyalt módszerek és intézmények és a legundorítóbb típusú munkák ráerőszakolásával, avégett, hogy néhány, számára teljesen haszontalan dologhoz hozzájusson. A helyzet az, hogy a modern Nyugat képtelen tolerálni, hogy más emberek jobban szeretnek kevesebbet dolgozni és a szerényebb élettel megelégedni; nővel csak a mennyiség számít, és mert mindazt, ami kiesik az érzékek köréből nem-létezőnek tartják, magától értetődőnek veszik, hogy aki nincs feldúlt lelkiállapotban, és aki anyagi értelemben nem produkál egyre többet és többet, az &quot;semmittevő&quot;.	||	Mais il ne suffit pas de faire, en ce qui concerne les inventions modernes, les réserves qui s'imposent en raison de leur côté dangereux, et il faut aller plus loin : les prétendus « bienfaits» de ce qu'on est convenu d'appeler le « progrès», et qu'on pourrait en effet consentir à désigner ainsi si l'on prenait soin de bien spécifier qu'il ne s'agit que d'un progrès tout matériel, ces « bienfaits » tant vantés ne sont-ils pas en grande partie illusoires ? Les hommes de notre époque prétendent par là accroître leur « bien-être » ; nous pensons, pour notre part, que le but qu'ils se proposent ainsi, même s'il était atteint réellement, ne vaut pas qu'on y consacre tant d'efforts ; mais, de plus, il nous semble très contestable qu'il soit atteint. Tout d'abord, il faudrait tenir compte du fait que tous les hommes n'ont pas les mêmes goûts ni les mêmes besoins, qu'il en est encore malgré tout qui voudraient échapper à l'agitation moderne, à la folie de la vitesse, et qui ne le peuvent plus ; osera-t-on soutenir que, pour ceux-là, ce soit un « bienfait » que de leur imposer ce qui est le plus contraire à leur nature ? On dira que ces hommes sont peu nombreux aujourd'hui, et on se croira autorisé par là à les tenir pour quantité négligeable; là comme dans le domaine politique, la majorité s'arroge le droit d'écraser les minorités, qui, à ses yeux, ont évidemment tort d'exister, puisque cette existence même va à l'encontre de la manie « égalitaire » de l'uniformité. Mais, si l'on considère l'ensemble de l'humanité au lieu de se borner au monde occidental, la question change d'aspect la majorité de tout à l'heure ne va-t-elle pas devenir une minorité ? Aussi n'est-ce plus le même argument qu'on fait valoir dans ce cas, et, par une étrange contradiction, c'est au nom de leur « supériorité » que ces « égalitaires » veulent imposer leur civilisation au reste du monde, et qu'ils vont porter le trouble chez des gens qui ne leur demandaient rien; et, comme cette « supériorité » n'existe qu'au point de vue matériel, il est tout naturel qu'elle s'impose par les moyens les plus brutaux. Qu'on ne s'y méprenne pas d'ailleurs : si le grand public admet de bonne foi ces prétextes de « civilisation », il en est certains pour qui ce n'est qu'une simple hypocrisie « moraliste », un masque de l'esprit de conquête et des intérêts économiques; mais quelle singulière époque que celle où tant d'hommes se laissent persuader qu'on fait le bonheur d'un peuple en l'asservissant, en lui enlevant ce qu'il a de plus précieux, c'est-à-dire sa propre civilisation, en l'obligeant à adopter des murs et des institutions qui sont faites pour une autre race, et en l'astreignant aux travaux les plus pénibles pour lui faire acquérir des choses qui lui sont de la plus parfaite inutilité ! Car c'est ainsi : l'Occident moderne ne peut tolérer que des hommes préfèrent travailler moins et se contenter de peu pour vivre; comme la quantité seule copte, et comme ce qui ne tombe pas sous les sens est d'ailleurs tenu pour inexistant, il est admis que celui qui ne s'agite pas et qui ne produit pas matériellement ne peut être qu'un « paresseux » ; 
|- valign=&quot;top&quot;
|	Anélkül, hogy külön szólnánk a keleti népek körében megfogalmazódó általános véleményről, ezt bizonyítandó elég csak a kontemplatív rendekkel szemben, még a magukat vallásosaknak tekintő körök által is felvett magatartás megemlíteni. Egy ilyen világban nincs többé szigetnyi hely sem az intelligenciának, sem semminek, ami tisztán bensőséges természetű, mivel ezek olyan valóságok, amelyek nem láthatók, nem foghatók, nem számolhatók, nem mérhetők; kizárólag a kifelé irányuló cselekvés különféle változatainak van helye, legyenek azok akár a legtökéletesebben értelmetlenek. Ezért nem meglepő, ahogy az angolszász sportőrület napról-napra egyre nagyobb tért hódít: a modern világ eszményképe az &quot;emberállat&quot;, amely izomerejét tetőfokára gyúrta, hősei az atléták, mégha azok teljesen állatiasak is; ők keltik fel a közrajongást, hőstetteik pedig, hogy a csőcselék szenvedélyes érdeklődését alázatosan szolgálják. Egy világ, amelyben efféle dolgok a mérvadóak valóban mélyre süllyedt és láthatóan közeledik végéhez.	||	sans même parler à cet égard des appréciations portées couramment sur les peuples orientaux, il n'y a qu'à voir comment sont jugés les ordres contemplatifs, et cela jusque dans des milieux soi-disant religieux. Dans un tel monde, il n'y a plus aucune place pour l'intelligence ni pour tout ce qui est purement intérieur, car ce sont là des choses qui ne se voient ni ne se touchent, qui ne se comptent ni ne se pèsent; il n'y a de place que pour l'action extérieure sous toutes ses formes, y compris les plus dépourvues de toute signification. Aussi ne faut-il pas s'étonner que la manie anglo-saxonne du « sport » gagne chaque jour du terrain  l'idéal de ce monde, c'est l' « animal humain » qui a développé au maximum sa force musculaire; ses héros, ce sont les athlètes, fussent-ils des brutes ; ce sont ceux-là qui suscitent l'enthousiasme populaire, c'est pour leurs exploits que les foules se passionnent; un monde où l'on voit de telles choses est vraiment tombé bien bas et semble bien près de sa fin. 
|- valign=&quot;top&quot;
|	De engedtessék meg, hogy egy pillanatra azoknak az álláspontjáról szemléljük az eseményeket, akiknek eszményképük az anyagi jólét, és akik ezért örvendeznek mindannak a többletnek, amivel a modern &quot;haladás&quot; látja el az életet. Vajon teljesen bizonyos az, hogy ezek nem bolonddá tett emberek? Vajon igaz az, hogy gyorsabb kommunikációs eszközök és más hasonló jellegű dolgok birtoklása folytán, egy feldúltabb, zavarosabb életstílus felvételével az emberek boldogabbak manapság, mint korábban voltak? A válasz részünkről egyértelmű nem, hiszen hogyan lehetne egy állandó egyensúlytalanság igazi boldogság előfeltétele. Azonkívül nagyobb vagyon nagyobb esély a veszteségre, amitől máris kész a boldogtalanság; a modern civilizáció egyre több és több álszükséglet kielégítésére törekszik, ugyanakkor, mint már elmondtuk, egy kielégített vágy után mindig jön egy újabb, és ha egyszer valaki elindul ezen az úton, rendkívül nehéz, sőt - hogyha nincs, ami korlátot szab - szinte lehetetlen valamely részletponton megállni. Nem lenne nehéz az embereknek olyan dolgok nélkül boldogulniuk, amelyek korábban nem léteztek, vagy amelyekről még csak nem is álmodtak soha; most ellenben szenvedésre vannak kárhoztatva ha elveszítik e dolgokat, mivel szokásukká vált, hogy szükségleteknek tekintsék ezeket, azzal a folyománnyal, hogy ezek számukra tulajdonképpen tényleg szükségletekké is lettek. A modern ember tehát minden lehetséges módon küzd, hogy megszerezze a szemében egyedül méltányolható &quot;anyagi jólét&quot; összes eszközét; csak a &quot;pénzcsinálás&quot; érdekli, mert a pénz az, ami lehetővé teszi számára a dolgok megszerzését, a pénz, amiből több egyre többet követel, a pénz, ami újabb és újabb álszükségleteket tár fel, a pénz, aminek hajszolása válik végül életének egyetlen szánalomraméltó szenvedélyévé.	||	Cependant, plaçons-nous pour un instant au point de vue de ceux qui mettent leur idéal dans le « bienêtre » matériel, et qui, à ce titre, se réjouissent de toutes les améliorations apportées à l'existence par le « progrès » moderne ; sont-ils bien sûrs de n'être pas dupes ? Est-il vrai que les hommes soient plus heureux aujourd'hui qu'autrefois, parce qu'ils disposent de moyens de communication plus rapides ou d'autres choses de ce genre, parce qu'ils ont une vie plus agitée et plus compliquée ? Il nous semble que c'est tout le contraire le déséquilibre ne peut être la condition d'un véritable bonheur ; d'ailleurs, plus un homme a de besoins, plus il risque de manquer de quelque chose, et par conséquent d'être malheureux; la civilisation moderne vise à multiplier les besoins artificiels, et, comme nous le disions déjà plus haut, elle créera toujours plus de besoins qu'elle n'en pourra satisfaire, car, une fois qu'on s'est engagé dans cette voie, il est bien difficile de s'y arrêter, et il n'y a même aucune raison de s'arrêter à un point déterminé. Les hommes ne pouvaient éprouver aucune souffrance d'être privés de choses qui n'existaient pas et auxquelles ils n'avaient jamais songé; maintenant, au contraire, ils souffrent forcément si ces choses leur font défaut, puisqu'ils se sont habitués à les regarder comme nécessaires, et que, en fait, elles leur sont vraiment devenues nécessaires. Aussi s'efforcent-ils, par tous les moyens, d'acquérir ce qui peut leur procurer toutes les satisfactions matérielles, les seules qu'ils soient capables d'apprécier : il ne s'agit que de « gagner de l'argent », parce que c'est là ce qui permet d'obtenir ces choses, et plus on en a, plus on veut en avoir encre, parce qu'on se découvre sans cesse des besoins nouveaux; et cette passion devient l'unique but de toute la vie. 
|- valign=&quot;top&quot;
|	Innen az irgalmatlan versengés, amelyet bizonyos evolucionisták &quot;a létért való küzdelem&quot; név alatt tudományos törvény rangjára emeltek, és aminek logikai következménye, hogy csak a szó szoros anyagi értelmében vett legerősebbeknek van létjogosultsága. Innen a szegények irigysége, sőt gyűlölete a gazdagok iránt; hogyan is mulaszthatják el a lázadást azok, akiknek az egyenlőségelméletet prédikálják, miközben maguk körül a dolgok leganyagibb, számukra legérzékenyebb szintjén mindenütt egyenlőtlenséget látnak? Ha egy szép napon a modern civilizációnak a tömegekben felgerjedt feneketlen étvágy által pusztulnia kell, az ember vak lenne, ha ebben nem velejéig romlottságának jogos büntetését, vagy hogy mellőzük a moralitás nyelvét, nem saját tetteinek elkerülhetetlen visszahatását látná. Így szól az Evangélium: &quot;a kik fegyvert fognak, fegyverrel kell veszniök&quot;; azok, akik leverik az anyag brutális erőinek láncát, ugyanezektől az erőktől összezúzatva, attól pusztulnak majd, aminek többé már nem mesterei; ha egyszer uralatlanul lettek mozgásba lendítve, nem remélheti senki, hogy vég nélkül féken tarthatja az anyagi erők fatális áradatát. Magától értetődő következmény ez, és mind a természet, mind az emberi csőcselék által hordozott erőkre vonatkozik; tudniillik az anyag törvényei olyanok, hogy magukkal sodorják és könyörtelenül elpusztítják azt, aki a felettük való uralomra tör anélkül, hogy magát az anyagvilág fölé emelte volna. Azt is mondja az Evangélium: &quot;egy város vagy háznép sem állhat meg, amely meghasonlik magával&quot;, és ez a mondás tökéletesen áll a modern világra is anyagi civilizációjával, amely pontosan anyagi léténél fogva soha nem mulaszthatja el, hogy ahol lehet viszályt és megoszlást okozzon. A következtetés magától értetődik, és további vizsgálódásokhoz való fellebbezés nélkül is meg lehet teljes bizonyossággal előre mondani, hogy ez a világ hamarosan tragikus véget ér, hacsak nem áll útjában egy legalább olyan radikális, mint amilyen tökéletes irányváltást jelentő változás, mégpedig azonnal!	||	De là la concurrence féroce que certains « évolutionnistes » ont élevée à la dignité de loi scientifique sous le nom de «lutte pour la vie », et dont la conséquence logique est que les plus forts, au sens le plus étroitement matériel de ce mot, ont seuls droit à l'existence. De là aussi l'envie et même la haine dont ceux qui possèdent la richesse sont l'objet de la part de ceux qui en sont dépourvus ; comment des hommes à qui on a prêché les théories « égalitaires » pourraient-ils ne pas se révolter en constatant autour d'eux l'inégalité sous la forme qui doit leur être la plus sensible, parce qu'elle est de l'ordre le plus grossier ? Si la civilisation moderne devait s'écrouler quelque jour sous la poussée des appétits désordonnés qu'elle a fait naître dans la masse, il faudrait être bien aveugle pour n'y pas voir le juste châtiment de son vice fondamental, ou, pour parler sans aucune phraséologie morale, le « choc en retour » de sa propre action dans le domaine même où elle s'est exercée. Il est dit dans l'Évangile « Celui qui frappe avec l'épée périra par l'épée »; celui qui déchaîne les forces brutales de la matière périra écrasé par ces mêmes forces, dont il n'est plus maître lorsqu'il les a imprudemment mises en mouvement, et qu'il ne peut se vanter de retenir indéfiniment dans leur marche fatale ; forces de la nature ou forces des masses humaines, ou les unes et les autres tout ensemble, peu importe, ce sont toujours les lois de la matière qui entrent en jeu et qui brisent inexorablement celui qui a cru pouvoir les dominer sans s'élever lui-même au-dessus de la matière. Et l'Évangile dit encore : « Toute maison divisée contre ellemême s'écroulera » ; cette parole aussi s'applique exactement au monde moderne, avec sa civilisation matérielle, qui ne peut, par sa nature même, que susciter partout la lutte et la division. La conclusion est trop facile à tirer, et il n'est pas besoin de faire appel à d'autres considérations pour pouvoir, sans crainte de se tromper, prédire à ce monde une fin tragique, à moins qu'un changement radical, allant jusqu'à un véritable retournement, ne survienne à brève échéance. 
|- valign=&quot;top&quot;
|	A modern civilizáció materializmusáról szólva tisztában vagyunk vele, néhányan a szemünkre vetik majd, hogy nem vettünk figyelembe bizonyos elemeket, amelyek, legalábbis látszólag, enyhítik e materializmust; erre azt válaszolhatjuk, hogy ha ezek az elemek nem léteznének e civilizációnak minden valószínűség szerint már régen nyomorultul el kellett volna enyésznie. ''Így ''tehát egy pillanatig sem vitatjuk, hogy léteznek ilyen elemek, másrészről azonban ne legyenek illúzióink ezekkel kapcsolatban sem: közöttük először is, azok a különböző filozófiai irányzatok, amelyeket olyan megjelölések fognak össze, mint a &quot;spiritualizmus&quot; és az &quot;idealizmus&quot;, semmivel sem érnek többet, mint azok a kortárs tendenciák, amelyek a moralizmus és a szentimentalizmus alakjába bújnak. Ennek miértjét már tisztáztuk, és itt pusztán arra emlékeztetnénk, hogy számunkra e szempontok nem kevésbé &quot;profánok&quot;, mint az elméleti vagy a gyakorlati materializmus, és a valóságban sokkal kevésbé állnak ezektől távol, mint látszólag. Másodszor, ha léteznek még az igazi spiritualitás maradványai, akkor azok rendíthetetlenül a modern szemléletmód dacára és ellenében lépnek fel. A spiritualitás eme maradványai, amennyiben tényleg nyugatiak, csak a vallásban találhatóak meg; már említettük azonban, hogy mennyire leszűkült a vallás manapság, milyen korlátolt, középszerű koncepciókhoz tartják még híveik is magukat, és hogy melyik ponton veszíti el az intellektualitást, vagy ami ugyanaz, az igazi spiritualitást; ilyen feltételek mellett, ha maradtak még bizonyos lehetőségek, azok pusztán látens állapotban léteznek, tényleges hatásuk pedig jelenleg igen csekély mértékű. Mindazonáltal érdemes megfigyelni a vallási tradíció életerejét, amely akkor is ha belemerült így egyfajta virtuális állapotba, minden, a századok hosszú során át ellene irányzott megfertőzési és elpusztítási kísérlet dacára még mindig fennmaradt. Azoknak, akik képesek mérlegelni, ebben a rezisztenciában észre kell venniök egy &quot;emberfeletti&quot; hatalom jeleit; mégegyszer meg kell azonban ismételnünk, hogy ez a tradíció sem a modern világhoz, sem annak egyetlen eleméhez nem tartozik, hanem a modern világ irányulásainak és törekvéseinek diametrális ellentéte. Ezt a lehető leghatározottabban kell leszögezni, nehogy valaki felesleges erőfeszítéseket tegyen ezek összeegyeztetésének irányában; jól meg kell érteni, hogy a szó valódi értelmében vett vallásos létszemlélet és a modern szemléletmód között csakis kibékíthetetlen ellentét létezhet. Minden kompromisszum az előző romlását és ez utóbbi erősödését jelenti, illetve ehhez járul még az is, hogy a modern &quot;szellem&quot; önnön puszta erősödésével még nem lesz kibékítve, mert célja kizárólag mindannak a maradéktalan elpusztítása lehet, ami az emberiség körében egy az emberinél magasabb valóság tükröződése.	||	Nous savons bien que certains nous reprocheront d'avoir, en parlant du matérialisme de la civilisation moderne comme nous venons de le faire, négligé certains éléments qui semblent constituer tout au moins une atténuation à ce matérialisme ; et en effet, s'il n'y en avait pas, il est fort probable que cette civilisation aurait déjà péri lamentablement. Nous ne contestons donc nullement l'existence de tels éléments, mais encore ne faut-il pas s'illusionner à ce sujet : d'une part, nous n'avons pas à y faire entrer tout ce qui, dans le domaine philosophique, se présente sous des étiquettes comme celles de « spiritualisme » et d' « idéalisme », non plus que tout ce qui, dans les tendances contemporaines, n'est que « moralisme » et « sentimentalisme »; nous nous sommes déjà suffisamment expliqué là-dessus, et nous rappellerons simplement que ce sont là, pour nous, des points de vue tout aussi « profanes » que celui du matérialisme théorique ou pratique, et qui s'en éloignent beaucoup moins en réalité qu'en apparence ; d'autre part, s'il y a encore des restes de spiritualité véritable, c'est malgré l'esprit moderne et contre lui qu'ils ont subsistés jusqu'ici. Ces restes de spiritualité, c'est seulement, pour tout ce qui est proprement occidental, dans l'ordre religieux qu'il est possible de les trouver ; mais nous avons déjà dit combien la religion est aujourd'hui amoindrie, combien ses fidèles eux-mêmes s'en font une conception étroite et médiocre, et à quel point on en a éliminé l'intellectualité, qui ne fait qu'un avec la vraie spiritualité; dans ces conditions, si certaines possibilités demeurent encore, ce n'est guère qu'à l'état latent, et, dans le présent, leur rôle effectif se réduit à bien peu de chose. Il n'en faut pas moins admirer la vitalité d'une tradition religieuse qui, même ainsi résorbée dans une sorte de virtualité, persiste en dépit de tous les efforts qui ont été tentés depuis plusieurs siècles pour l'étouffer et l'anéantir ; et, si l'on savait réfléchir, on verrait qu'il y a dans cette résistance  quelque chose qui implique une puissance « non-humaine » ; mais, encore une fois, cette tradition n'appartient pas au monde moderne, elle n'est pas un de ses éléments constitutifs, elle est le, contraire même de ses tendances et de ses aspirations. Cela, il faut le dire franchement, et ne pas chercher de vaines conciliations : entre l'esprit religieux, au vrai sens de ce mot, et l'esprit moderne, il ne peut y avoir qu'antagonisme; toute compromission ne peut qu'affaiblir le premier et profiter au second, dont l'hostilité ne sera pas pour cela désarmée, car il ne peut vouloir que la destruction complète de tout ce qui, dans l'humanité, reflète une réalité supérieure à l'humanité. 
|- valign=&quot;top&quot;
|	Mondják, a modern Nyugat keresztény, ez azonban tévedés: a modern szemléletmód antikrisztusi, hiszen javíthatatlanul antireligiózus; antireligiózus, mert egy még átfogóbb értelemben antitradicionális; ez félreismerhetetlen jellegzetessége, és amit világra szül ugyanolyan, mint ő maga. Kétségtelen, hogy valami a kereszténységből átszivárog napjaink antikrisztusi civilizációjába; ez utóbbinak, saját zsargonját használva, még &quot;leghaladóbb&quot; képviselői is kénytelenek voltak, és kénytelenek mindmáig alávetni magukat akaratlanul és talán tudattalanul bizonyos közvetett keresztény hatásnak; legyen bármennyire radikális a múlttal való szakítás, sohasem lehet olyan tökéletes, hogy minden folytonosság megszakadjon. Mi több állítjuk, hogy mindaz, ami érték még felfedezhető a modern világban, a kereszténységből került ide, legfeljebb a kereszténységen keresztül, minthogy a kereszténység magával hozta a korábbi tradíciók teljes örökségét és életben tartotta azt mindaddig, amíg a helyzet Nyugaton azt lehetővé tette; látens lehetőségeket pedig még mindig tartalmaz. Ám él-e még valaki, akár a magukat keresztényeknek nevezők között, akinek érdembeli tudomása lenne manapság ezekről a lehetőségekről? Hol vannak azok a katolikusok, akik ismerik a felszínesen előadott doktrína mélyebb jelentéseit, és akik nem elégedve meg egy többé-kevésbé felszíni és inkább szentimentális, mint intelligens útba vetett hittel, valódi tudás birtokában a tradíciót sajátjuknak tudják? Lennie kell legalább néhány igaz férfiúnak, akiknek léte lenne a legnagyobb, s talán az egyetlen remény a Nyugat orvoslására; úgy tűnik azonban, hogy senki sincs már, akire számíthatnánk: de vajon csak, mint a nagy keleti bölcsek, valamifajta titokzatos menedékbe vonultak azok, akikről szólunk, vagy még ezt a reményt is végleg fel kell adnunk? Nyugat a középkorban volt keresztény, most azonban nem az; és ha valaki azt vetné fel ez ellen, hogy válhat még azzá, azt feleljük majd, hogy nincs ember, aki ezt nálunk jobban szeretné, hozzátéve, hogy ez még azelőtt elkövetkezhet, mielőtt mindaz, amit ma magunk körül látunk reményre serkenthetne. Ne legyen azonban senki, aki áltatja magát e téren: ha ennek meg kell történnie, a modern világnak végleg befellegzett!	||	On dit que l'Occident moderne est chrétien, mais c'est là une erreur : l'esprit moderne est antichrétien, parce qu'il est essentiellement antireligieux; et il est antireligieux parce que, plus généralement encore, il est antitraditionnel ; c'est là ce qui constitue son caractère propre, ce qui le fait être ce qu'il est. Certes, quelque chose du Christianisme est passé jusque dans la civilisation antichrétienne de notre époque, dont les représentants les plus « avancés », comme ils disent dans leur langage spécial, ne peuvent faire qu'ils n'aient subi et qu'ils ne subissent encore, involontairement et peut-être inconsciemment, une certaine influence chrétienne, au moins indirecte ; il en est ainsi parce qu'une rupture avec le passé, si radicale qu'elle soit, ne peut jamais être absolument complète et telle qu'elle supprime toute continuité. Nous irons même plus loin, et nous dirons que tout ce qu'il peut y avoir de valable dans lé monde moderne lui est venu du Christianisme, ou tout au moins à travers le Christianisme, qui a apporté avec lui tout l'héritage des traditions antérieures, qui l'a conservé vivant autant que l'a permis l'état de l'Occident, et qui en porte toujours en lui-même les possibilités latentes; mais qui donc, aujourd'hui, même parmi ceux qui s'affirment chrétiens, a encore la conscience effective de ces possibilités ? Oh sont, même dans le Catholicisme, les hommes qui connaissent le sens profond de la doctrine qu'ils professent extérieurement, qui ne se contentent pas de « croire » d'une façon plus ou moins superficielle, et plus par le sentiment que par l'intelligence, mais qui « savent » réellement la vérité de la tradition religieuse qu'ils considèrent comme leur? Nous voudrions avoir la preuve qu'il en existe au moins quelques-uns, car ce serait là, pour l'Occident, le plus grand et peut-être le seul espoir de salut; mais nous devons avouer que, jusqu'ici, nous n'en avons point encore rencontré; faut-il supposer que, comme certains sages de l'Orient, ils se tiennent cachés en quelque retraite presque inaccessible, ou faut-il renoncer définitivement à ce dernier espoir ? L'Occident a été chrétien au moyen âge, mais il ne l'est plus ; si l'on dit qu'il peut encore le redevenir, nul ne souhaite plus que nous qu'il en soit ainsi, et que cela arrive à un jour plus proche que ne le ferait penser tout ce que nous voyons autour de nous; mais qu'on ne s'y trompe pas : ce jour-là, le monde moderne aura vécu.   
|}

==Nyugati invázió==			
{| {{50}}
|	Mint már említettük a modern felforgatás Nyugatról indult el, ugyanakkor teljesen lokális jelenségként itt is maradt a legutóbbi időkig. Mára azonban a folyamat olyan horderejűvé lett, hogy másutt sem lehet többé figyelmen kívül hagyni: a felforgatás beindult mindenhol, és úgy tűnik már Kelet sem tud ellenállni. Jóllehet a nyugati invázió korántsem újkeletű, mindazonáltal idáig csak más népek többé-kevésbé erőszakos elnyomására korlátozódott, s hatása nem érvényesült a politikai és gazdasági területeknél mélyebben: a számos, különböző álruhákban munkálkodó propaganda minden fáradozása ellenére, a keleti gondolkozásmód sértetlen maradt minden deviációtól, és az ősi tradicionális civilizációk érintetlenül fennmaradtak. Ezzel szemben ma már vannak szinte teljesen &quot;elnyugatiasodott&quot; keletiek, akik feladják saját tradíciójukat és átveszik a modern szemléletmód összes aberrációját, hogy aztán mint az európai és amerikai egyetemeken eltévelyített, denaturált elemek saját országaikban is zavar és konfliktus okozóivá legyenek. Ugyanakkor jelentőségüket, legalábbis pillanatnyilag, nem érdemes eltúlozni: a nyugati ember hajlamos azt gondolni, hogy ez a néhány kirívó egyén képviseli a jelenkori Keletet, míg ellenben ezek jelentősége se túlságosan széles körűnek, se különösebben mélynek nem tekinthető. Ezt a tévedést könnyű megmagyarázni, miután az igazi keletiek egyáltalán nem próbálnak ismertekké válni, hogy aztán Nyugat elutasítsa őket, és ha szabad azt mondani csak a modernisták szeretnek előtérben tenni, írni, beszédeket tartani és más egyéb felszínes tevékenységekben szépelegni. Mindazonáltal antitradicionális mozgalom könnyen teret nyerhet, így minden eshetőséget, még a legkedvezőtlenebbeket is fontolóra kell venni. A tradicionális szellemiség lassan úgyszólván visszahúzódik önmagába, amivel egyidőben az ezt őrző igazi spirituális centrumok még inkább zártakká, még nehezebben megközelíthetőekké válnak; és ez az általános bezárulás ténylegesen megfelel annak, aminek a Kali-Yuga utolsó fázisában végbe kell mennie.	||	Le désordre moderne, nous l'avons dit, a pris naissance en Occident, et, jusqu'à ces dernières années, il y était toujours demeuré strictement localisé; mais maintenant il se produit un fait dont la gravité ne doit pas être dissimulée c'est que ce désordre s'étend partout et semble gagner jusqu'à l'Orient. Certes, l'envahissement occidental n'est pas une chose toute récente, mais il se bornait jusqu'ici à une domination plus ou moins brutale exercée sur les autres peuples, et dont les effets étaient limités au domaine politique et économique ; en dépit de tous les efforts d'une propagande revêtant des formes multiples, l'esprit oriental était impénétrable à toutes les déviations, et les anciennes civilisations traditionnelles subsistaient intactes. Aujourd'hui, au contraire, il est des Orientaux qui se sont plus ou moins complètement occidentalisés », qui ont abandonné leur tradition pour adopter toutes les aberrations de l'esprit moderne, et ces éléments dévoyés, grâce à l'enseignement des Universités européennes et américaines, deviennent dans leur propre pays une cause de trouble et d'agitation. Il ne convient pas, d'ailleurs, de s'en exagérer l'importance, pour le moment tout au moins : en Occident, on s'imagine volontiers que ces individualités bruyantes, mais peu nombreuses, représentent l'Orient actuel, alors que, en réalité, leur action n'est ni très étendue ni très profonde ; cette illusion s'explique aisément, car on ne connaît pas les vrais Orientaux, qui du reste ne cherchent nullement à se faire connaître, et les « modernistes », si l'on peut les appeler ainsi, sont les seuls qui se montrent au dehors, parlent, écrivent et s'agitent de toutes façons. Il n'en est pas moins vrai que ce mouvement antitraditionnel peut gagner du terrain, et il faut envisager toutes les éventualités, même les plus défavorables ; déjà, l'esprit traditionnel se replie en quelque sorte sur lui-même, les centres où il se conserve intégralement deviennent de plus en plus fermés et difficilement accessibles ; et cette généralisation du désordre correspond bien à ce qui doit se produire dans la phase finale du Kali-Yuga. 
|- valign=&quot;top&quot;			
|	Engedtessék meg, hogy nagyon határozottan kimondjuk, a modern szemléletmód kifejezetten nyugati eredetű, épp ezért a hatása alá kerülőket szellemileg nyugatiaknak kell tekintenünk, még akkor is ha születésileg keletiek; számukra minden keleti eszme tökéletesen idegen, és a keleti doktrínákkal szembeni ellenségeskedésük egyetlen mentsége is csak az lehetne, hogy ezeket végletesen nem ismerik. Figyelemreméltó, egyszersmind feloldhatatlan ellentmondást rejt, hogy az intellektuális, helyesebben a kontraintellektuális &quot;elnyugatiasodás&quot; kollaboránsai politikai síkon olykor éppenséggel &quot;nyugatellenesekként&quot; lépnek fel. Nincs azonban ebben semmi meglepő: tudniillik ezek a körök szorgalmazzák a különböző &quot;nemzetek&quot; kialakulását Keleten, jóllehet a tradicionális létszemlélettel minden nacionalizmus esszenciálisan szembenáll; lehetséges, hogy szembe akarnak szállni az idegen elnyomással, csakhogy eközben nyugati metódusokat kezdenek használni, pontosan olyanokat, amilyeneket a nyugati népek használnak az egymás elleni harcokban; és valószínűleg pontosan ez létük igazi értelme. Valójában ha a dolgok elérnek arra a pontra, ahol az ilyen metódusok alkalmazása kikerülhetetlen, a kétes munkamódszer csak a közösség azon elemeinek felhasználásával valósítható meg, akiknek minden kapcsolatuk megszakadt a tradícióval. Ennek fejében lehetnek e célra ideiglenesen hasznosak ezek az elemek, majd miként maguk a nyugatiak is, mellőzhetőek. Azonkívül teljesen logikus lenne, ha a nyugatiak által terjesztett téveszmék maguk a Nyugat ellen fordulnának, miután semmi mást, kizárólag meghasonlást és pusztulást nemzhetnek. Ezek miatt a téveszmék miatt fog a modern világ ilyen vagy olyan úton megsemmisülni; mellékes jelentőségű, hogy ez a nyugatiak egymással szembeni ellenségeskedése vagy a nemzetek, vagy a társadalmi rétegek közötti háborúskodás révén, vagy mint azt néhányan állítják, az &quot;elnyugatiasodott&quot; keletiek támadása által, esetleg harmadik lehetőségként, a &quot;tudományos haladás&quot; által okozott kataklizma eredményeként történik-e majd meg; mindenesetre a nyugati világra leselkedő veszélyeket teljességgel Nyugat teremtette, és azokért csakis önmagát teheti felelőssé.	||	
Déclarons-le très nettement : l'esprit moderne étant chose purement occidentale, ceux qui en sont affectés, même s'ils sont des Orientaux de naissance, doivent être considérés, sous le rapport de la mentalité, comme des Occidentaux, car toute idée orientale leur est entièrement étrangère, et leur ignorance à l'égard des doctrines traditionnelles est la seule excuse de leur hostilité. Ce qui peut sembler assez singulier et même contradictoire, c'est que ces mêmes hommes, qui se font les auxiliaires de l' occidentalisme au point de vue intellectuel, ou plus exactement contre toute véritable intellectualité, apparaissent parfois comme ses adversaires dans le domaine politique; et pourtant, au fond, il n'y a là rien dont on doive s'étonner. Ce sont eux qui s'efforcent d'instituer en Orient des « nationalismes » divers, et tout « nationalisme » est nécessairement opposé à l'esprit traditionnel ; s'ils veulent combattre la domination étrangère, c'est par les méthodes mêmes de l'Occident, de la même façon que les divers peuples occidentaux luttent entre eux ; et peut-être est-ce là ce qui fait leur raison d'être. En effet, si les choses en sont arrivées à un tel point que l'emploi de semblables méthodes soit devenu inévitable, leur mise en oeuvre ne peut être que le fait d'éléments ayant rompu toute attache avec la tradition ; il se peut donc que ces éléments soient utilisés ainsi transitoirement, et ensuite éliminés comme les Occidentaux eux-mêmes. Il serait d'ailleurs assez logique que les idées que ceux-ci ont répandues se retournent contre eux, car elles ne peuvent être que des facteurs de division et de ruine ; c'est par-là que la civilisation moderne. périra d'une façon ou d'une autre ; peu importe que ce soit par l'effet des dissensions entre les Occidentaux, dissensions entre nations ou entre classes sociales, ou, comme certains le prétendent, par les attaques des Orientaux « occidentalisés, ou encore à la suite d'un cataclysme provoqué par les « progrès de la science »; dans tous les cas, le monde occidental ne court de dangers que par sa propre faute et par ce qui sort de lui-même.

|- valign=&quot;top&quot;			
|	Az egyetlen értelmes kérdés az, hogy a modern befolyás eredményeként Kelet egy pusztán átmeneti és felszíni válságot szenved-e el, vagy pedig magával rántja Nyugat saját bukásával az egész emberiséget? Nehéz lenne jelenleg egyértelmű választ adni; mára mindkét ellentétben álló szemléletmód megtalálható Keleten, azonban a tradícióban rejlő szellemi erő - amelyről ellenfelei ráadásul semmit sem tudnak -, ha a saját szerepét játszaná, úgy kergethetné el az anyagi hatalom rémképét, mint fény az árnyékot; sőt, nyugodtan mondhatjuk, hogy a tradíció szellemi erejének előbb vagy utóbb, de végül is mindenképpen győznie kell, mindazonáltal még ezt megelőzően valószínűleg egy teljesen sötét időszak következik el. A tradicionális szellem halhatatlan, mert lényegénél fogva a halál és a mulandóság felett áll; a külső világból azonban teljesen visszahúzódhat, ahol akkor aztán tényleg &quot;világvége&quot; lesz. Az elmondottakból következtetni lehet, hogy egy efféle lehetőség semmi esetre sem valószínűtlen; abban a felforgatásban, amely Nyugatról támadt, és amely jelenleg Keletre is átcsapott, a &quot;vég kezdetét&quot;, vagyis annak a pillanatnak az előzetes jelét kell látnunk, amelyben a hindu tradíció szerint a szent doktrína egésze egy kagylóhéjba záródik, ahonnan legközelebb az eljövendő új világ hajnalán lép majd ki sértetlenül.	||	
La seule question qui se pose est celle-ci : l'Orient n'aura-t-il à subir, du fait de l'esprit moderne, qu'une crise passagère et superficielle, ou bien l'Occident entraînera t il dans sa chute l'humanité tout entière ? Il serait difficile d'y apporter actuellement une réponse basée sur des constatations indubitables ; les deux esprits opposés existent maintenant l'un et l'autre en Orient, et la force spirituelle, inhérente à la tradition et méconnue par ses adversaires, peut triompher de la force matérielle lorsque celle-ci aura joué son rôle, et la faire évanouir comme la lumière dissipe les ténèbres ; nous dirons même qu'elle en triomphera nécessairement tôt ou tard, mais il se peut que, avant d'en arriver là, il y ait une période d'obscuration complète. L'esprit traditionnel ne peut mourir, parce qu'il est, dans son essence, supérieur à la mort et au changement ; mais il peut se retirer entièrement du monde extérieur, et alors ce sera véritablement la « fin d'un monde ». D'après tout ce que nous avons dit, la réalisation de cette éventualité dans un avenir relativement peu éloigné n'aurait rien d'invraisemblable; et, dans la confusion qui, partie de l'Occident, gagne présentement l'Orient, nous pourrions voir le « commencement de la fin », le signe précurseur du moment où, suivant la tradition hindoue, la doctrine sacrée doit être enfermée tout entière dans une conque, pour en sortir intacte à l'aube du monde nouveau.

|- valign=&quot;top&quot;			
|	De az események további előrejelzése helyett, térjünk vissza a jelenlegi helyzetre: Nyugat feltarlózhatatlanul betolakodik mindenüvé; hatása - miután ez esik legközvetlenebb elérhetőségi körébe - először az anyagi területen érezteti magát, erőszakos hódítás, &quot;üzlet&quot; vagy a másik ország erőforrásai felett megszerzett felügyelet révén; ezután azonban helyzet még tovább rosszabbodik. A. nyugatiak, akiket mindig is a kizárólag rájuk jellemző prozelitizmus vezérelt, bizonyos mértékig sikeresen vezetik be saját antitradicionális és materialista szemléletmódjukat más népek körébe is; és mialatt az invázió első formája legrosszabb esetben is csak az ember testi épségét veszélyeztette, addig ez az újabb forma megmérgezi lelkeket is és megöl minden spiritualitást. Természetesen az első inváziós forma tette lehetővé a másodikat, úgyhogy végül is tényleg csak a nyers erő révén sikerül Nyugatnak önmagát a világ nagy része fölé helyezni, és ennek tulajdonképpen szükségszerűen kell így történnie, mivel civilizációjának ebben a szférában fekszik egyetlen tényleges, ugyanakkor minden más szempontból rendkívül alacsonyrendű fensőbbrendűsége. A nyugati túlkapás, a maga összes megjelenésében, a materializmus túlkapása, és más tulajdonképpen nem is lehetne; nincs az a többé-kevésbé jól sikerült hazudozás, moralista kifogás, humanista szavalat, amelyik megnyerőbbé tudna válni leplezett, pusztító céljait elérendő; semmi sem cáfolhatja ezt az igazságot, s amit csak az átejthető balekok, illetve azok vitathatnak, akik ezért vagy azért érdekeltek azt a művet szolgálni, amely a szó szoros értelmében, tényleg &quot;sátáni&quot;.{{ref|30}}	||	
Mais laissons là encore une fois les anticipations, et ne regardons que les événements actuels : ce qui est incontestable, c'est que l'Occident envahit tout ; son action s'est d'abord exercée dans le domaine matériel, celui qui était immédiatement à sa portée, soit par la conquête violente, soit par le commerce et l'accaparement des ressources de tous les peuples ; mais maintenant les choses vont encore plus loin. Les Occidentaux, toujours animés par ce besoin de prosélytisme qui leur est si particulier, sont arrivés à faire pénétrer chez les autres, dans une certaine mesure, leur esprit antitraditionnel et matérialiste ; et, tandis que la première forme d'invasion n'atteignait en somme que les corps, celle-ci empoisonne les intelligences et tue la spiritualité ; l'une a d'ailleurs préparé l'autre et l'a rendue possible, de sorte que ce n'est en définitive que par la force brutale que l'Occident est parvenu à s'imposer partout, et il ne pouvait en être autrement, car c'est en cela que réside l'unique supériorité réelle de sa civilisation, si inférieure à tout autre point de vue. L'envahissement occidental, c'est l'envahissement du matérialisme sous toutes ses formes, et ce ne peut être que cela ; tous les déguisements plus ou moins hypocrites, tous les prétextes « moralistes », toutes les déclamations « humanitaires », toutes les habiletés d'une propagande qui sait à l'occasion se faire insinuante pour mieux atteindre son but de destruction, ne peuvent rien contre cette vérité, qui ne saurait être contestée que par des naïfs ou par ceux qui ont un intérêt quelconque à cette oeuvre vraiment « satanique », au sens le plus rigoureux du mot.

|- valign=&quot;top&quot;			
|	Különös tény, de bizonyos személyek éppen a nyugati invázió radikális előretörésének időpontját választják, hogy kiadják a jelszót egy számukra félelmetes veszély, a keleti eszmék állítólagos Nyugatra szivárgása ellen; miféle újabb eltévelyedés lehet ez? Abbéli szándékunk ellenére, hogy általános jellegű megfontolásokhoz tartjuk magunkat, e ponton nem hagyhatjuk legalábbis néhány szó nélkül a nemrégiben Henri Massis által publikált Défense de l'Occident című művet, amely egyike eme eszmefuttatások legjellegzetesebb megnyilvánulásainak. E zavaros, sőt ellentmondásokkal teli könyv ismét csak megmutatja, mennyire képtelenek eredményesen fellépni a legtöbben azok közül, akik a modern felforgatás elleni akció útjait keresik, mivel még az sem teljesen világos előttük, hogy mi ellen is kell harcolniuk. A szerző időnként lemond az igazi Kelet elleni támadó szándékról; és ha tartotta volna magát kizárólag az &quot;álkeleti&quot; fantáziálások, a megtévesztő nevek alatt terjesztett, hamisítatlanul nyugati elméletek kritizálásához - amelyek a jelenkori felforgatás számos termékének mindössze egyikét képezik - még teljes körű helyeslésünkre is találhatott volna, annál is inkább, mert mi magunk is ezek hatalmas veszélyére, egyszersmind intellektuális szempontbóli ostobaságára szoktuk felhívni a figyelmet. Sajnálatra méltó módon azonban nem állt meg itt, hanem szükségét érezte, hogy a keleti koncepciókat ezeknél &quot;aligha jobbaknak&quot; minősítse, amihez bizonyos &quot;hivatalos&quot; orientalistáktól vett idézetekre támaszkodik, amelyekben - ahogyan az lenni szokott - a keleti doktrínák a karikatúra szintjéig vannak torzítva. Vajon mit szólna Henri Massis ha valaki ugyanilyen módon értelmezné a kereszténységet, és ennek bírálatát egyetemes &quot;hiperkritikai&quot; munkálatok alapján követelné meg? Ő ugyanis ezt teszi az indiai és kínai doktrínákkal, azzal a súlyosbító körülménnyel, hogy az általa idézett nyugatiak a legcsekélyebb közvetlen tudással sem rendelkeznek e doktrínákat illetően, míg ellenben a kereszténységen kontárkodó kritikustársaiknak legalább bizonyos mértékig jártasnak kell lenniük a keresztény tanításokban, még akkor is, ha minden, a vallással kapcsolatos iránt érzett vak gyűlöletük meg is akadályozza őket bárminemű komolyabb értésben. Ennek kapcsán hozzá kell tennünk, gyakorta nehezen tudjuk meggyőzni a keletieket arról, hogy ha bizonyos orientalisták vagy mások tanulmányai pusztán az értetlenség, nem pedig a tudatos és szándékos torzítás eredményei lennének, akkor nem lennének attól a bősz gyűlölettől átitatottak, amely az antitradicionális szemléletmód állandó velejárója; és méltán kérdezhetjük meg Henri Massist: valóban tanácsosnak tartja külföldön a tradíció megtámadását, miközben otthon annak helyreállításáért harcol? &quot;Tanácsost&quot; mondottunk, ezzel utalva rá, hogy számára az egész vita a politika síkján folyik; és miután mi ettől eltérő, nevezetesen tisztán intellektuális álláspontot veszünk fel, az egyetlen kérdés, ami számukra lényeges, hogy mi az igazság; ez a szempont azonban nyilván túl magas és túl derűs ahhoz, hogy abban a vitatkozók bármiféle kielégülést találjanak, sőt még az is kétséges, hogy nagy vitázó minőségükben az igazság érdekli-e még egyáltalán őket.{{ref|31}}	||	
Chose extraordinaire, ce moment ou l'Occident envahit tout est celui que certains choisissent pour dénoncer, comme un péril qui les remplit d'épouvante, une prétendue pénétration d'idées orientales dans ce même Occident ; qu'est ce encore que cette nouvelle aberration ? Malgré notre désir de nous en tenir à des considérations d'ordre général, nous ne pouvons nous dispenser de dire ici au moins quelques mots d'une Défense de l'Occident publiée récemment par M. Henri Massis, et qui est une des manifestations les plus caractéristiques de cet état d'esprit. Ce livre est plein de confusions et même de contradictions, et il montre une fois de plus combien la plupart de ceux qui voudraient réagir contre le désordre moderne sont peu capables de le faire d'une façon vraiment efficace, car ils ne savent même pas très bien ce qu'ils ont à combattre. L'auteur se défend parfois d'avoir voulu s'attaquer au véritable Orient; et, s'il s'en était tenu effectivement à une critique des fantaisies « pseudo-orientales », c'est-à-dire de ces théories purement occidentales que l'on répand sous des étiquettes trompeuses, et qui ne sont qu'un des nombreux produits du déséquilibre actuel, nous ne pourrions que l'approuver pleinement, d'autant plus que nous avons nous-même signalé, bien avant lui, le danger réel de ces sortes de choses, ainsi que leur inanité au point de vue intellectuel. Mais, malheureusement, il éprouve ensuite le besoin d'attribuer à l'Orient des conceptions qui ne valent guère mieux que celles-là; pour le faire, il s'appuie sur des citations empruntées à quelques orientalistes plus ou moins « officiels », et où les doctrines orientales sont, ainsi qu'il arrive d'ordinaire, déformées jusqu'à la caricature; que dirait-il si quelqu'un usait du même procédé à l'égard du Christianisme et prétendait le juger d'après les travaux des « hypercritiques » universitaires ? C'est exactement ce qu'il fait pour les doctrines de l'Inde et de la Chine, avec cette circonstance aggravante que les Occidentaux dont il invoque le témoignage n'ont pas la moindre connaissance directe de ces doctrines, tandis que ceux de leurs collègues qui s'occupent du Christianisme doivent tout au moins le connaître dans une certaine mesure, même si leur hostilité contre tout ce qui est religieux les empêche de le comprendre véritablement. D'ailleurs, nous devons dire à cette occasion que nous avons eu parfois quelque peine à faire admettre par des Orientaux que les exposés de tel ou tel orientaliste procédaient d'une incompréhension pure et simple, et non d'un parti pris conscient et volontaire, tellement on y sent cette même hostilité qui est inhérente à l'esprit antitraditionnel ; et nous demanderions volontiers à M. Massis s'il croit bien habile d'attaquer la tradition chez les autres quand on voudrait la restaurer dans son propre pays. Nous parlons d'habileté, parce que, au fond, toute la discussion est portée par lui sur un terrain politique; pour nous qui nous plaçons à un tout autre point de vue, celui de l'intellectualité pure, la seule question qui se pose est une question de vérité ; mais ce point de vue est sans doute trop élevé et trop serein pour que les polémistes y puissent trouver leur satisfaction, et nous doutons même que, en tant que polémistes, le souci de la vérité puisse tenir une grande place dans leurs préoccupations'.

|- valign=&quot;top&quot;			
|	Massis támadást intéz azok ellen, akiket &quot;keleti propagandistáknak&quot; hív; e kifejezés már önmagában is fogalmi ellentmondást rejt, mivel mint azt már annyiszor elmondtuk, a propaganda utáni vágy hamisítatlanul nyugati jelenség; és ez már önmagában azt mutatja, hogy itt valami félreértés történik. Valójában azok a propagandisták, akikre ő gondol, két csoportra oszthatók, ahol az első csoportot vérbeli nyugatiak alkotják; elnézve a magukat a keleti szemlélet ismerőinek valló németeket, oroszokat, igencsak nevetséges lenne ha bennük nem minden Kelettel kapcsolatos eszme legszánalmasabb nemtudásának jelét látnánk; a szerző e csoporttal kapcsolatos némelyik észrevétele igen találó, kérdés marad azonban, hogy vajon miért nem annak tünteti fel őket, amik a valóságban. Eme első csoporthoz kell sorolni még az angolszász &quot;teozófizmus&quot; valamint az összes többi hasonszőrű szekta alapítóit is, akiknek keleti terminológiája nem egyéb, mint a tudatlanok és félreinformáltak rászedésére szolgáló maszk, az álcázott eszmék pedig legalább annyira idegenek Kelet, mint amennyire kedvesek a modern Nyugat számára. Az ilyen típusú egyének egyébként valamiféle ezoterizmussal való kérkedésüknek köszönhetően jóval veszedelmesebbek, mint az egyszerű filozófusok; jóllehet ezeknél semmivel sem tudnak többet, mégis csalárdul színlelik az ezoterizmust, hogy ezzel bilincseljék magukhoz azokat az embereket, akik a &quot;profán&quot; okoskodásoknál valami jobb után kutatnak, és akik a jelenlegi káosz közepette nem tudják hova forduljanak; kissé meglepő, hogy Henri Massis meg sem említi őket. Ami a másik csoportot illeti, ebben azokra az elnyugatiasodott keletiekre találunk, akikre fentebb már utaltunk; ezek az emberek legalább annyira nem ismerik az igazi keleti eszméket, mint az előző csoportba tartozók, miáltal még ha szeretnék se tudnák ezeket &quot;terjeszteni&quot;. Mellesleg a maguk elé tűzött cél ennek pontosan az ellenkezője, tudniillik először Keleten is el akarják pusztítani ezeket az eszméket, másodszor Nyugatnak be szeretnék mutatni, hogy az ő modernizált Keletük összhangba hozható az Európában és Amerikában beléjük vert elméletekkel. Ezek a legkártékonyabb, közvetlenül az intelligenciát bénító, nyugati propagandák és reklámok különféle változatainak közismert ágensei csak Keletet veszélyeztetik, nem pedig a rajtuk keresztül tükröződő Nyugatot. Mégpedig az igazi Keletet, amiről Henri Massis egyetlen említést sem tesz, s ami talán nem is lehetett számára túlságosan nehéz, merthogy erről, a semmi nem sok, de ő feltehetőleg ennyit sem tud; az, hogy egyetlen nem elnyugatiasodott keleti nevére sem tudott hivatkozni, elégséges indítékául szolgálhatott volna, hogy végiggondolja és belássa: &quot;keleti propagandisták&quot; egyáltalán nem léteznek.	||	
M. Massis s'en prend à ce qu'il appelle des « propagandistes orientaux », expression qui renferme en elle-même une contradiction, car l'esprit de propagande, nous l'avons déjà dit bien souvent, est chose tout occidentale ; et cela seul indique déjà clairement qu'il y a là quelque méprise. En fait, parmi les propagandistes visés, nous pouvons distinguer deux groupes, dont le premier est constitué par de purs Occidentaux ; il serait vraiment comique, si ce n'était le signe de la plus déplorable ignorance des choses de l'Orient, de voir qu'on fait figurer des Allemands et des Russes parmi les représentants de l'esprit oriental ; l'auteur fait à leur égard des observations dont certaines sont très justes, mais que ne les montre-t-il nettement pour ce qu'ils sont en réalité ? A ce premier groupe nous joindrions encore les « théosophistes » anglo-saxons et tous les inventeurs d'autres sectes du même genre, dont la terminologie orientale n'est qu'un masque destiné à en imposez aux naïfs et aux gens mal informés, et qui ne recouvre que des idées aussi étrangères à l'Orient que chères à l'Occident moderne; ceux-là sont d'ailleurs plus dangereux que de simples philosophes, en raison de leurs prétentions à un a ésotérisme : qu'ils ne possèdent pas davantage, mais qu'ils simulent frauduleusement pour attirer à eux les esprits qui cherchent autre chose que des spéculations a profanes » et qui, au milieu du chaos présent, ne savent où s'adresser; nous nous étonnons un peu que M. Massis n'en dise à peu près rien. Quant au second groupe, nous y trouvons quelques-uns de ces Orientaux occidentalisés dont nous parlions tout à l'heure, et qui, tout aussi ignorants que les précédents des véritables idées orientales, seraient fort incapables de les répandre en Occident, â supposer qu'ils en eussent l'intention; du reste, le but qu'ils se proposent réellement est tout contraire à celui-là, puisqu'il est de détruire ces mêmes idées en Orient, et de présenter en même temps aux Occidentaux leur Orient modernisé, de sa thèse ; le procédé manque tout au moins de franchise. Nous pensons d'ailleurs n'avoir qu'à nous féliciter de ce silence, qui nous évite de voir mêler à des polémiques déplaisantes des choses qui, par leur nature, doivent demeurer au-dessus de toute discussion; il y a toujours quelque chose de pénible dans le spectacle de l'incompréhension « profane v, bien que la vérité de la « doctrine sacrée u soit assurément, en elle-même, trop haute pour en subir les atteintes. accommodé aux théories qui leur ont été enseignées en Europe ou en Amérique; véritables agents de la plus néfaste de toutes les propagandes occidentales, de celle qui s'attaque directement à l'intelligence, c'est pour l'Orient qu'ils sont un danger, et non pour l'Occident dont ils ne sont que le reflet. Pour ce qui est des vrais Orientaux, M. Massis n'en mentionne pas un seul, et il aurait été bien en peine de le faire, car il n'en connaît certainement aucun; l'impossibilité où il se trouvait de citer le nom d'un Oriental qui ne fût pas occidentalisé eût dû lui donner à réfléchir et lui faire comprendre que les « propagandistes orientaux » sont parfaitement inexistants.

|- valign=&quot;top&quot;			
|	Azonkívül, bár ez szokásunk ellenére személyünkkel kapcsolatos szólásra kényszerít bennünket, a következő határozott kijelentést kell tennünk; amennyire mi tudjuk, rajtunk kívül senki más nincs, aki az autentikus keleti eszméket Nyugaton részletesen kifejti; tesszük pedig ezt minduntalan pontosan ugyanúgy, ahogyan tenné azt hasonló körülmények között minden keleti, vagyis a propaganda és a népszerűsítés legcsekélyebb szándéka nélkül, kizárólag azoknak a kedvéért, akik képesek a doktrínákat úgy megérteni ahogyan azok vannak, mindenféle olyan torzítás igénybevétele nélkül, amely eltérítené azokat céljuktól; hozzátehetjük még, hogy a nyugati intellektuális hanyatlás dacára, azok, akik ezeket értik - bár nyilvánvalóan csak szűk kisebbséget alkotnak - koránt sincsenek olyan kevesen, mint azt gondolni lehetne. Ez az értés természetesen nem az a fajta, amire Henri Massis gondolt - nincs szándékunkban hosszasan fejtegetni mi mellett is tör lándzsát, könyvének politikai nézetei ugyanis magukért beszélnek; ehelyett, hogy a lehető legjobb indulatúak legyünk, feltételezzük, hogy lelkét a nyugati civilizáció közelgő végének rossz előérzete gyötri, s talán ez ülteti fejébe egy &quot;keleti propaganda&quot; létének gondolatát. Sajnálatos az is, hogy nem képes világosan meglátni hol rejlenek az összeomlást előidézhető igazi okok, annak ellenére sem, hogy a modern világ bizonyos aspektusaira időnként megfelelő szigorral mutat rá. Tulajdonképpen az ezzel kapcsolatos bizonytalanság felelős érvelésének állandó elcsúszásáért: egyrészről egyáltalán nem biztos abban, hogy ki az ellenség, aki ellen harcol, másrészről &quot;tradicionalizmusa&quot; megengedi, hogy nagymérvű tudatlanságban legyen a tradíció igazi lényege felől, olyannyira, hogy a tradíciót egyértelműen a legkülsőségesebb jellegű valláspolitikai konzervatizmussal keveri.	||	
D'ailleurs, bien que cela nous oblige à parler de nous, ce qui est peu dans nos habitudes, nous devons déclarer formellement ceci : il n'y a, à notre connaissance, personne qui ait exposé en Occident des idées orientales authentiques, sauf nous-même ; et nous l'avons toujours fait exactement comme l'aurait fait tout Oriental qui s'y serait trouvé amené par les circonstances, c'est à dire sans la moindre intention de « propagande » ou de « vulgarisation », et uniquement pour ceux qui sont capables de comprendre les doctrines telles qu'elles sont, sans qu'il y ait lieu de les dénaturer sous prétexte de les mettre à leur portée ; et nous ajouterons que, malgré la déchéance de l'intellectualité occidentale, ceux qui comprennent sont encore moins rares que nous ne l'aurions supposé, tout en n'étant évidemment qu'une petite minorité. Une telle entreprise n'est certes pas du genre de celles que M. Massis imagine, nous n'osons dire pour les besoins de sa cause, quoique le caractère politique de son livre puisse autoriser une telle expression ; disons, pour être aussi bienveillant que possible, qu'il les imagine parce que son esprit est troublé par la peur que fait naître en lui le pressentiment d'une ruine plus ou moins prochaine de la civilisation occidentale, et regrettons qu'il n'ait pas su voir clairement où se trouvent les véritables causes susceptibles d'amener cette ruine, quoiqu'il lui arrive parfois de faire preuve d'une juste sévérité à l'égard de certains aspects du monde moderne. C'est même là ce qui fait le continuel flottement de sa thèse : d'une part, il ne sait pas exactement quels sont les adversaires qu'il devrait combattre, et, d'autre part, son « traditionalisme » le laisse fort ignorant de tout ce qui est l'essence même de la tradition, qu'il confond visiblement avec une sorte de « conservatisme » politico-religieux de l'ordre le plus extérieur.

|- valign=&quot;top&quot;			
|	A legékesebb bizonyíték, hogy Henri Massist félelmek nyugtalanítják az a rendkívüli, egyszersmind hihetetlen attitűd, amelyet e nemlétező &quot;keleti propagandistáknak&quot; tulajdonít. Elhitetné velünk, hogy ezeket Nyugat iránt vad gyűlölet fűti, és hogy csak árt Nyugatnak ha közlik vele tanításaikat, vagyis ha megajándékozzuk legdrágább kincsünkkel, amely bizonyos értelemben szellemük lényegét képezi! Lám van, akit a rémület efféle abszolút ellentmondásos hipotézisek terjesztéséig alacsonyít; az egész fáradságosan felállított bizonyításmenet rögtön az első pillantásra összedől, mégis mintha az egyébként nem ostoba szerző ezt észre se venné, ami miatt joggal tehető fel a kérdés: nincs-e Henri Massis biztos tudatában elmélete teljes képtelenségének? Nem egyszerűen csak olvasói homályos látására számít ennek elhitetésében? Már az elemi gondolkozásnak is világossá kell ugyanis tennie, hogy a keletieknek, ha tényleg annyira hevesen gyűlölnék a Nyugatot, első dolguk doktrínáik kizárólag saját használatra való féltékeny kisajátítása, illetve a nyugatiak azokba való betekintésének mindenáron való megakadályozása kellene, hogy legyen; valójában igazságtalan vádakat emel a keletiek ellen, méghozzá az igazságosság látszatával. Ettől azonban az igazság meglehetősen eltér: a keleti doktrínák hiteles képviselői senki iránt sem éreznek gyűlöletet és kizárólag egy oka van elzárkózásuknak: végletesen haszontalannak tartják olyanok előtt kifejteni bizonyos igazságokat, akik képtelenek megérteni azokat; a szükséges &quot;kvalifikációkkal&quot; rendelkezők előtt azonban - bármi legyen is származási helyük - sohasem tagadják meg az ismertetést; az aztán az ő hibájuk-e, hogy ezek között nagyon kevés nyugati akad? Ugyanakkor az vajon kinek a hibája, ha közben a keleti tömegek számára, miután régóta méltánytalanul kezelik őket, végül tényleg halálosan ellenszenvessé válnak a nyugatiak? Talán a szellemi szemlélődésbe vonult elitet kellene hibáztatni, amely szigorúan elzárkózik mindenféle felszínes &quot;eszmecserétől&quot;, jobban mondva nem a nyugatiak hibája-e ez is, akik jelenlétüket mindenütt gyűlöletessé és elviselhetetlenné tették? Mihelyst a kérdés így, vagyis megfelelőképpen merül fel, a válasz is mindenki számára nyilvánvalóvá válik; és még ha az embernek el is kell ismerni, hogy a mind ez idáig hihetetlen türelemről bizonyságot tevő keletiek, legalábbis saját hazájukban, urak kívánnak lenni, ki az, aki ezért joggal vádolhatja őket? Azonban, amikor bizonyos szenvedélyek elszabadulnak, ugyanazok a dolgok a körülményeknek megfelelően nagyon különböző, sőt akár teljesen ellentétes módon is megítélhetőek: így például azt, amikor nyugati nép száll szembe külföldi invázióval, &quot;hazafiságnak&quot; hívják és a legnagyobb dicséretre méltatják, azt azonban, amikor keleti nép teszi ugyanezt, &quot;fanatizmusnak&quot;, &quot;intoleranciának&quot;, &quot;idegengyűlöletnek&quot; nevezik, ami semmi mást, csak megvetést és kiirtást érdemel. Azonkívül, talán nem az &quot;emberi jogok&quot; és a &quot;szabadság&quot; és az &quot;igazság&quot; és a &quot;civilizáció&quot; nevében próbálja Európa illetve Amerika mindenki más fölé kiterjeszteni törvénytelen hatalmát? Nem e hangzatos frázisok zászlaja alatt teszi mások számára az életet, a másként való gondolkozást szép lassan teljesen lehetetlenné? Hogy a moralizmus milyen hasznos találmány, ezek után aligha kétséges, már tudniillik azok számára, akik - ellentétben velünk - sehogy sem akarják belátni, hogy Nyugaton mára két embertípus maradt, amelyek közül valójában egyik sem ér semmit: a hiszékeny balek, amelyik értékeli a nagy szavakat, hisz a &quot;civilizációs misszióban&quot;, ugyanakkor abszolúte nem eszmél, hogy miféle mélységes, materialista barbárságba süllyedt, illetve a ravasz számító, amelyik pedig kiaknázza ezt a beállítottságot, hogy erőszakos, érzéki ösztöneit kielégíthesse. Mindenesetre egy biztos, Kelet senkit sem fenyeget, és hogy semmilyen értelemben sem álmodozik Nyugat meghódításáról: jelenleg elég gondoskodnia az európai elnyomás ellen való védekezésről, amely ma már azzal fenyeget, hogy lelkületét is megmérgezi; az pedig enyhén szólva különös, hogy a megszállók veszik fel az áldozat pozícióját.	||	
Nous disons que l'esprit de M. Massis est troublé par la peur; la meilleure preuve en est peut-être l'attitude extraordinaire, et même tout à fait inconcevable, qu'il prête à ses soi-disant « propagandistes orientaux » : ceux-ci seraient animés d'une haine farouche à l'égard de l'Occident, et c'est pour nuire à celuici qu'ils s'efforceraient de lui communiquer leurs propres doctrines, c'est-à-dire de lui faire don de ce qu'ils ont eux-mêmes de plus précieux, de ce qui constitue en quelque sorte la substance même de leur esprit ! Devant tout ce qu'il y a de contradictoire dans une telle hypothèse, on ne peut s'empêcher d'éprouver une véritable stupéfaction : toute la thèse péniblement échafaudée s'écroule instantanément, et il semble que l'auteur ne s'en soit pas même aperçu, car nous ne voulons pas supposer qu'il ait été conscient d'une pareille invraisemblance et qu'il ait tout simplement compté sur le peu de clairvoyance de ses lecteurs pour la leur faire accepter. Il n'y a pas besoin de réfléchir bien longuement ni bien profondément pour se rendre compte que, s'il y a des gens qui haïssent si fort l'Occident, la première chose qu'ils doivent faire est de garder jalousement leurs doctrines pour eux, et que tous leurs efforts doivent tendre à en interdire l'accès aux Occidentaux; c'est d'ailleurs là un reproche qu'on a quelquefois adressé aux Orientaux, avec plus d'apparence de raison. La vérité, pourtant, est assez différente : les représentants authentiques des doctrines traditionnelles n'éprouvent de haine pour personne, et leur réserve n'a qu'une seule cause : c'est qu'ils jugent parfaitement inutile d'exposer certaines vérités à ceux qui sont incapables de les comprendre ; mais ils n'ont jamais refusé d'en faire part à ceux, quelle que soit leur origine, qui possèdent les « qualifications » requises ; est ce leur faute si, parmi ces derniers, il y a fort peu d'Occidentaux ? Et, d'un autre côté, si la masse orientale finit par être vraiment hostile aux Occidentaux, après les avoir longtemps regardés avec indifférence, qui en est responsable ? Est ce cette élite qui, toute à la contemplation intellectuelle, se tient résolument à l'écart de l'agitation extérieure, ou ne sont ce pas plutôt les Occidentaux eux-mêmes, qui ont fait tout ce qu'il fallait pour rendre leur présence odieuse et intolérable ? Il suffit que la question soit ainsi posée comme elle doit l'être, pour que n'importe qui soit capable d'y répondre immédiatement; et, en admettant que les Orientaux, qui ont fait preuve jusqu'ici d'une incroyable patience, veuillent enfin être les maîtres chez eux, qui donc pourrait songer sincèrement à les en blâmer ? Il est vrai que, quand certaines passions s'en mêlent, les mêmes choses peuvent, suivant les circonstances, se trouver appréciées de façons fort diverses, voire même toutes contraires : ainsi, quand la résistance à une invasion étrangère est le fait d'un peuple occidental, elle s'appelle « patriotisme » et est digne de tous les éloges ; quand elle est le fait d'un peuple oriental, elle s'appelle « fanatisme » ou « xénophobie » et ne mérite plus que la haine ou le mépris. D'ailleurs, n'est ce pas au nom du « Droit », de la « Liberté », de la « justice » et de la « Civilisation » que les Européens prétendent imposer partout leur domination, et interdire à tout homme de vivre et de penser autrement qu'eux-mêmes ne vivent et ne pensent? On conviendra que le « moralisme » est vraiment une chose admirable, à moins qu'on ne préfère conclure tout simplement, comme nous-même, que, sauf des exceptions d'autant plus honorables qu'elles sont plus rares, il n'y a plus guère en Occident que deux sortes de gens, assez peu intéressantes l'une et l'autre : les naïfs qui se laissent prendre à ces grands mots et qui croient à leur « mission civilisatrice », inconscients qu'ils sont de la barbarie matérialiste dans laquelle ils sont plongés, et les habiles qui exploitent cet état d'esprit pour la satisfaction de leurs instincts de violence et de cupidité. En tout cas, ce qu'il y a de certain, c'est que les Orientaux ne menacent personne et ne songent guère à envahir l'Occident d'une façon ou d'une autre ; ils ont, pour le moment, bien assez à faire de se défendre contre l'oppression européenne, qui risque de les atteindre jusque dans leur esprit-, et il est au moins curieux de voir les agresseurs se poser en victimes.

|- valign=&quot;top&quot;			
|	E kérdés tisztázása elengedhetetlen volt, tudniillik vannak olyan dolgok, amelyeket feltétlenül szóvá kell tenni; mégis időpazarlás lenne hosszabban időzni a témánál, hiszen &quot;Nyugat védelmezőinek&quot; érvelése ehhez túlságosan gyatra és következetlen. Azonkívül, ha momentán Henri Massis idézése végett felfüggesztettük a személyeskedéssel kapcsolatos szokásos idegenkedésünket, az főleg azért történt, mert az adott viszonyok között ez az ember a kortárs mentalitás egyik jellegzetes vonulatát képviseli, azt a vonulatot, amelyet feltétlenül bele kellett venni a modern világ jelenlegi állapotáról szóló tanulmányba. Vajon hogyan nyújthatna egy ilyen alacsonyrendű tradicionalizmus, szűk horizontjaival, nehéz felfogásával, sőt, mi több, iszonyú álságával bármiféle valódi és hathatós védelmet azon sokaknak a szemléletmódja ellen, akiknek osztozik előítéleteiben? Mindkét szemléletmód egyaránt nagyon mélyen implikálja az igazi princípiumok nem ismerését; mindkettő tendenciózusan tagadja mindazt, ami egy bizonyos határt meghalad, ugyanúgy képtelen más civilizációk létét elfogadni, ugyanaz a görög-latin klasszicista babona. Ez a tökéletlen reakció egyébként azért érdekel bennünket, mert rámutat néhány kortársunknak a világ jelenlegi állapotával való elégedetlenségre. Léteznek más megnyilvánulásai is ugyanennek az elégedetlenségnek, amelyek képesek lehetnének messzebbre is elmenni, ha helyesen irányítanák őket; jelenleg azonban minden erősen kaotikus, azt pedig igen nehéz megmondani, hogy mi is fog mindebből kialakulni. Mindazonáltal bizonyos idevágó előrejelzések nem lesznek haszontalanok, s mivel közvetlenül a jelenlegi világ sorsára vonatkoznak, egyszerre e mű konklúziójaként is szolgálhatnak, amennyiben lehetséges egyáltalán anélkül levonni következtetéseket, hogy a &quot;profán&quot; tudatlanságnak ne biztosítsunk nyílt támadási felületet az olyan igazságok meggondolatlan kifejtésével, amelyeket lehetetlen lenne a bevett módszerekkel igazolni. Nem tartozunk azok közé, akik úgy gondolják, válogatás nélkül lehetséges mindenről beszélni, főleg'' ''akkor nem, amikor az ember nem közvetlenül a tiszta doktrínáról szól, hanem rátér vonatkoztatásaira. Bizonyos fenntartások elengedhetetlenek, ugyanakkor olyan égető problémák is vannak, amelyek mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Azonban ennek az indokolt, sőt nélkülözhetetlen óvatosságnak semmi köze sincs bizonyos gyermeki félelmekhez, amelyeket egyszerűen a tudatlanság eredményez, s amik az indiai közmondás szerint hasonlítanak a &quot;kötelet a kígyóval összetévesztő&quot; ember rémületéhez Akár tetszik valakinek, akár nem, arról kell beszélni, amit a körülmények megkövetelnek; sem az egyik oldal haszonlesőinek ostoba ellenszenve, s erőlködése, sem a másik oldalon azok türelmetlensége nem változtathatja ezt meg, akiket elragadott a modern világ lázas őrülete, s akik a hajszában a világ sorsáról mindent egyszerre szeretnének megtudni. És ha a haszonlesők nem is, legalább a türelmetlenkedők vigasztalódhatnak a gondolattal, miszerint az események egyre gyorsuló üteme vágyaikat minden kétséget kizáróan hamarosan kielégíti; akkor azonban ne kezdjenek majd sajnálkozni, hogy tökéletlenül készültek fel az igazság megismerésére, amely után többnyire lelkes átéléssel, s nem igazi tisztánlátással kutattak.	||	
Cette mise au point était nécessaire, car il est certaines choses qui doivent être dites ; mais nous nous reprocherions d'y insister davantage, la thèse des « défenseurs de l'Occident » étant vraiment par trop fragile et inconsistante. Du reste, si nous nous sommes départis un instant de la réserve que nous observons habituellement en ce qui concerne les individualités pour citer M. Henri Massis, c'est surtout parce que celui-ci représente en la circonstance une certaine partie de la mentalité contemporaine, dont il nous faut aussi tenir compte dans cette étude sur l'état du monde moderne. Comment ce « traditionalisme » d'ordre inférieur, étroitement borné et incompréhensif, peut-être même assez artificiel, s'opposerait-il vraiment et efficacement à un esprit dont il partage tant de préjugés ? De part et d'autre, c'est, à peu de chose près, la même ignorance des véritables principes ; c'est le même parti pris de nier tout ce qui dépasse un certain horizon; c'est la même inaptitude â comprendre l'existence de civilisations différentes, la même superstition du « classicisme » gréco-latin. Cette réaction insuffisante n'a d'intérêt pour nous qu'en ce qu'elle marque une certaine insatisfaction de l'état présent chez quelques-uns de nos contemporains ; de cette même insatisfaction, il y a d'ailleurs d'autres manifestations qui seraient susceptibles d'aller plus loin si elles étaient bien dirigées ; mais, pour le moment, tout cela est fort chaotique, et il est encore bien difficile de dire ce qui s'en dégagera. Cependant, quelques prévisions à cet égard ne seront peut-être pas entièrement inutiles; et, comme elles se lient étroitement au destin du monde actuel, elles pourront en même temps servir de conclusions à la présente étude, dans la mesure où il est permis d'en tirer des conclusions sans donner à l'ignorance « profane »l'occasion d'attaques trop faciles, en développant imprudemment des considérations qu'il serait impossible de justifier par les moyens ordinaires. Nous ne sommes pas de ceux qui pensent que tout peut être dit indifféremment, du moins lorsqu'on sort de la doctrine pure pour en venir aux applications ; il y a alors certaines réserves qui s'imposent, et des questions d'opportunité qui doivent se poser inévitablement; mais ces réserves légitimes, et même indispensables, n'ont rien de commun avec certaines craintes puériles qui ne sont que l'effet d'une ignorance comparable à celle d'un homme qui, suivant l'expression proverbiale hindoue, «prend une corde pour un serpent». Qu'on le veuille ou non, ce qui doit être dit le sera à mesure que les circonstances l'exigeront ; ni les efforts intéressés des uns, ni l'hostilité inconsciente des autres, ne pourront empêcher qu'il en soit ainsi, pas plus que, d'un autre côté, l'impatience de ceux qui, entraînés par la hâte fébrile du monde moderne, voudraient tout savoir d'un seul coup, ne pourra faire que certaines choses soient connues au dehors plutôt qu'il ne convient; mais ces derniers pourront du moins se consoler en pensant que la marche accélérée des événements leur donnera sans doute une assez prompte satisfaction ; puissent ils n'avoir pas à regretter alors de s'être insuffisamment préparés à recevoir une connaissance qu'ils recherchent trop souvent avec plus d'enthousiasme que de véritable discernement ! 

|}

==Végkövetkeztetések==		
{| {{50}}
|	E mű elsőrendű célja az volt, hogy bemutassa miként lehetséges a tradicionális premisszák alkalmazása révén megtalálni a legközvetlenebb megoldást a napjainkban felmerülő problémákra, hogyan érdemes az emberiség jelenlegi állapotát értelmezni, ugyanakkor a konvenciális szabályok és a szentimentális preferenciák helyett, hogyan lehet az igazsággal összhangban megítélni mindazt, ami a modern civilizációt ténylegesen &quot;felépíti&quot;. Nem tarthattunk igényt a téma kimerítésére, vagy teljes részletességű tárgyalására, esetleg minden aspektushól történő teljesen hiánytalan feltárására. E sorok írását kezdettől végig inspiráló princípiumok azt mindenesetre szükségessé tették és teszik, hogy esszenciálisan szintetikus szempontokat vessünk fel, ne pedig analitikusakat, mint a &quot;profán&quot; értekezések; de éppen mert e szempontok szintetikusak, jóval messzebb mennek az igazi magyarázat irányában, mint bármiféle analízis, ami legfeljebb ha puszta leíró érvénnyel rendelkezik. Úgy véljük, hogy azok számára, akik az eddigieket értették, az elmondottak a bennünk implicite foglalt konzekvenciák - legalábbis egy részének - levonását is lehetővé teszik, és aki ezt megteszi biztos lehet benne, hogy ez a módszer jóval értékesebb lesz számára, mint olyan köteteknek az olvasása, amelyek semmiféle lehetőséget nem hagynak a reflexióra és a meditációra, arra, amihez mi - ezekkel szöges ellentétben - megpróbálunk megfelelő kiindulópontot, úgyszólván olyan alapot biztosítani, amelyről a semmitmondó egyéni vélemények tömege fölé lehet emelkedni.	||	Nous avons voulu surtout montrer ici comment l'application des données traditionnelles permet de résoudre les questions qui se posent actuellement de la façon la plus immédiate, d'expliquer l'état présent de l'humanité terrestre, et en même temps de juger selon la vérité, et non selon des règles conventionnelles ou des préférences sentimentales, tout ce qui constitue proprement la civilisation moderne. Nous n'avons d'ailleurs pas eu la prétention d'épuiser le sujet, de le traiter dans tous ses détails, ni d'en développer complètement tous les aspects sans en négliger aucun; les principes dont nous nous inspirons constamment nous obligent du reste à présenter des vues essentiellement synthétiques, et non pas analytiques comme celles du savoir u profane n; mais ces vues, précisément parce qu'elles sont synthétiques, vont beaucoup plus loin dans le sens d'une véritable explication qu'une analyse quelconque, qui n'a guère en réalité qu'une simple valeur descriptive. En tout cas, nous pensons en avoir dit assez pour permettre, à ceux qui sont capables de comprendre, de tirer eux-mêmes, de ce que nous avons exposé, au moins une partie des conséquences qui y sont contenues implicitement; et ils doivent être bien persuadés que ce travail leur sera autrement profitable qu'une lecture qui ne laisserait aucune place à la réflexion et à la méditation, pour lesquelles, tout au contraire, nous avons voulu seulement fournir un point de départ approprié, un appui suffisant pour s'élever au-dessus de la vaine multitude des opinions individuelles 
|- valign=&quot;top&quot;
|	Hátramaradt még röviden tisztázni, mi lehet egy ilyen tanulmány &quot;gyakorlati haszna&quot;; ezt el lehetne, sőt el kellene hagyni, ha a tiszta metafizikai doktrínával foglalkoztunk volna, amihez képest minden vonatkoztatás járulékos és esetleges; a jelen műben azonban éppen a vonatkoztatásokkal foglalkoztunk. Ezeknek egyébként a gyakorlati szemponttól teljesen függetlenül kettős igazolása van: a vonatkoztatások a princípiumok törvényes kiterjesztései, annak a doktrínának a normális fejleményei, amelynek mint egyetemesnek és egyetlennek, a valóság minden rendjét kivétel nélkül fel kell ölelnie; ugyanakkor mint azt már elmondtuk, amikor a &quot;szakrális tudományról&quot; szóltunk, legalábbis néhány ember számára egy magasabb tudás elérésének előkészítő eszközeit is képezik. Amikor a vonatkoztatások területén vagyunk, az nem probléma, ha a saját kedvükért is vizsgáljuk őket, ha eközben egy pillanatra sem tévesztjük szem elől princípiumaiktól való függőségüket. E függőség elfeledése egyáltalán nem elhanyagolható veszély, tudniillik pontosan ez a &quot;profán tudományt&quot; létrehozó deviáció fő forrása, mindazonáltal nem létezik azok számára, akik előtt világos, hogy minden a tiszta intellektusból származik és teljesen ennek a függvénye, következésképpen mindaz, ami nem tudatosan innen származik kizárólag merő illúzió lehet. Mint azt már több ízben elmondtuk, minden kiindulópontja a tudás kell, hogy legyen; ily módon, ami a legtávolabb lévőnek tűnik a gyakorlati területtől, nem kevésbé hatékony még ezen a területen is, mivel enélkül - itt csakúgy, mint bárhol másutt - lehetetlen bármi olyat megvalósítani, ami valódi értékkel rendelkezik, vagy ami többnek bizonyul majd, mint a sok hiábavaló és felszínes sürgés- forgás. Visszatérve jelenlegi problémánkhoz, méltán mondható, hogy a modern világ rögtön megszűnne létezni, ha az emberek megértenék mi is ez valójában; hogy léte, mint minden tudatlanságé és korlátoltságé puszta negatívum: kizárólag a tradicionális, emberfeletti igazság tagadása révén létezik. Ha a tudás meglenne, az átváltás nem csak katasztrofálisan mehetne végbe, enélkül azonban a katasztrófa tulajdonképpen elkerülhetetlen; ilyen körülmények között nem jogos-e azt állítani, hogy a tudásnak felbecsülhetetlen gyakorlati eredményei lehetnek? A legtöbb emberben mégis rendkívül nehezen fogalmazódik meg a tudás megszerzésének igénye, amitől a döntő többség jelenleg olyan távol van, mint ezelőtt talán még soha; de még ez sem lenne probléma, tudniillik nem kell ezt mindenkinek megszerezni, hanem elég lenne ha átvenné a tömegek szuggesztív irányítását egy olyan kisszámú, egyszersmind szellemileg tökéletesen felkészült elit, amelynek létéről és hatóeszközeiről a tömegeknek fogalma sem lenne. A kérdés tehát már csak az, hogy meg tud-e még az igazi szellemi elit Nyugaton honosodni?	||	Il nous reste à dire quelques mots de ce que nous pourrions appeler la portée pratique d'une telle étude; cette portée, nous pourrions la négliger ou nous en désintéresser si nous nous étions tenu dans la doctrine métaphysique pure, par rapport à laquelle toute application n'est que contingente et accidentelle ; mais, ici, c'est précisément des applications qu'il s'agit. Celles-ci ont d'ailleurs, en dehors de tout point de vue pratique, une double raison d'être : elles sont les conséquences légitimes des principes, le développement normal d'une doctrine qui, étant une et universelle, doit embrasser tous les ordres de réalité sans exception ; et, en même temps, elles sont aussi, pour certains tout au moins, un moyen préparatoire pour s'élever à une connaissance supérieure, ainsi que nous l'avons expliqué à propos de la &quot;science sacrée&quot;. Mais, en outre, il n'est pas interdit, quand on est dans le domaine des applications, de les considérer aussi en elle-même et dans leur valeur propre, pourvu qu'on ne soit jamais amené par-là à perdre de vue leur rattachement aux principes ; ce danger est très réel, puisque c'est de là que résulte la dégénérescence qui a donné naissance à la &quot;science profane », mais il n'existe pas pour ceux qui savent que tout dérive et dépend entièrement de la pure intellectualité, et que ce qui n'en procède pas consciemment ne peut être qu'illusoire. Comme nous l'avons déjà répété bien souvent, tout doit commencer par la connaissance ; et ce qui semble être le plus éloigné de l'ordre pratique se trouve être pourtant le plus efficace dans cet ordre même, car c'est ce sans quoi, là aussi bien que partout ailleurs, il est impossible de rien accomplir qui soit réellement valable, qui soit autre chose qu'une agitation vaine et superficielle. C'est pourquoi, pour revenir plus spécialement à la question qui nous occupe présentement, nous pouvons dire que, si tous les hommes comprenaient ce qu'est vraiment le monde moderne, celui-ci cesserait aussitôt d'exister, car son existence, comme celle de l'ignorance et de tout ce qui est limitation, est purement négative : il n'est que par la négation de la vérité traditionnelle et supra humaine. Ce changement se produirait ainsi sans aucune catastrophe, ce qui semble à peu près impossible par toute autre voie; avons nous donc tort si nous affirmons qu'une telle connaissance est susceptible de conséquences pratiques véritablement incalculables ? Mais, d'un autre côté, il paraît malheureusement bien difficile d'admettre que tous arrivent à cette connaissance, dont la plupart des hommes sont certainement plus loin qu'ils ne l'ont jamais été; il est vrai que cela n'est nullement nécessaire, car il suffit d'une élite peu nombreuse, mais assez fortement constituée pour donner une direction à la masse, qui obéirait à ses suggestions sans même avoir la moindre idée de son existence ni de ses moyens d'action ; la constitution effective de cette élite Est-elle encore possible en Occident?
|- valign=&quot;top&quot;
|	Ezúttal nem ismételnénk meg mindazt, amit másutt már módunkban állt elmondani ama szerep kapcsán, amit az intellektuális elit tölthetne be azon körülmények között, amelyek tekinthetőek egy nem túl távoli jövőben elkövetkezőknek. Ezért e tárgyban a következők elmondására szorítkoznánk: akármilyen úton is megy végbe az egyik világból egy másikba való átlépésként definiálható átváltás (és itt &quot;világok&quot; alatt - a legkisebbektől a leghatalmasabbakig - a ciklusokat kell érteni), előfordulhat, hogy közben annak ellenére sem szűnik meg a folytonosság, hogy az átváltás esetleg hirtelen megszakadás látszatát kelti, ugyanis a ciklusokat mindig oksági láncolat fűzi egybe. Ha az intellektuális elit még az átváltás előtt létrejönne, az eseményeket - az elkerülhetetlenül felmerülő zavarok minimumra csökkentése mellett - a legkedvezőbb feltételek között futtathatná le; és ha ezt esetleg nem lenne módja végrehajtani, egy talán még ennél is fontosabb feladat áll előtte: konzerválni azokat az elemeket, amelyeknek a jelenlegi világból fenn kell maradniuk, hogy az eljövendő világ felépítésekor felhasználtassanak. Mihelyst az ember tudja, hogy még akkor is jönnie kell újrafelemelkedésnek, ha a lefelé tartó mozgást valamilyen kataklizma előtt kvázi lehetetlennek bizonyulna megállítani, nyilván nincs semmi ok a felemelkedés útjának előkészítésével az alászállás nadírjának elértéig vámi. És nem lesznek elveszettek azok az erőfeszítések, amelyek különféle utakon e művön munkálkodnak; lehetetlen, hogy elvesszenek, egyrészt ami az elit ezekből adódó saját hasznát, másrészt ami azt a hatást illeti, amit az elit gyakorol az emberiség egészére.	||	Nous n'avons pas l'intention de revenir sur tout ce que nous avons eu déjà l'occasion d'exposer ailleurs en ce qui concerne le rôle de l'élite intellectuelle dans les différentes circonstances que l'on peut envisager comme possibles pour un avenir plus ou moins imminent. Nous nous bornerons donc à dire ceci : quelle que soit la façon dont s'accomplit le changement qui constitue ce qu'on peut appeler le passage d'un monde à un autre, qu'il s'agisse d'ailleurs de cycles plus ou moins étendus, ce changement, même s'il a les apparences d'une brusque rupture, n'implique jamais une discontinuité absolue, car il y a un enchaînement causal qui relie tous les cycles entre eux. L'élite dont nous parlons, si elle parvenait à se former pendant qu'il en est temps encore, pourrait préparer le changement de telle façon qu'il se produise dans les conditions les plus favorables, et que le trouble qui l'accompagnera inévitablement soit en quelque sorte réduit au minimum; mais, même s'il n'en est pas ainsi, elle aura toujours une autre tâche, plus importante encore, celle de contribuer à la conservation de ce qui doit survivre au monde présent et servir à l'édification du monde futur. Il est évident qu'on ne doit pas attendre que la descente soit finie pour préparer la remontée, dès lors qu'on sait que cette remontée aura lieu nécessairement, même si l'on ne peut éviter que la descente aboutisse auparavant à quelque cataclysme; et ainsi, dans tous les cas, le travail effectué ne sera pas perdu : il ne peut l'être quant aux bénéfices que l'élite en retirera pour elle-même, mais il ne le sera pas non plus quant à ses résultats ultérieurs pour l'ensemble de l'humanité.
|- valign=&quot;top&quot;
|	A kérdést ezért ekképpen érdemes szemlélni: az elit a keleti civilizációkban mind a mai napig létezik, és bár tegyük fel, hogy számában a modernista túlkapásnak köszönhetően egyre inkább csökkeni fog, mindazonáltal folyamatosan fennmarad egészen a vég eljöveteléig, mert szükség van rá az elpusztíthatatlan tradíció &quot;bárkájának&quot; megvédelmezése és a megőrzendő elemek összességének átörökítése végett. A másik oldalon, Nyugaton, elit nem létezik; feltehető a kérdés, hogy újra fog-e szerveződni még korszakunk lefutása előtt, vagy másképpen megfogalmazva, részt veszi majd a nyugati világ - deviációjával szakítva - a megőrzés és az átörökítés művében. Ha nem, mintegy eredményképpen, a nyugati civilizáció teljes egészében semmivé lesz, mivel elveszíti a tradicionális szellem minden maradványát, s ily módon egyetlen olyan elemet sem fog tartalmazni, ami a jövő szempontjából érdekes lehetne. Az itt felvetett kérdés a végeredményre nézve természetesen csak másodlagos jelentőségű, mégis egy relatív szempontból rendelkezik egy el nem hanyagolható érdekességgel, ha már egyszer annak a kornak a partikuláris feltételeit vizsgáljuk, amelyben jelenleg élünk. Elvileg elegendő lenne megállapítani, hogy a nyugati világ még ha szakadár is a modern idők kezdete óta, része az egésznek, és hogy a ciklus végső reintegrációjához bizonyos mértékig az egész minden részének hozzá kell járulnia. Ez azonban nem szükségképpen igényli a nyugati tradíció előzetes helyreállítását is, hiszen maga a tradíció önnön teljességében csak forrásánál, és nem valamely időszakban felvett sajátos formájában őrizhető meg. Ezt csak futólag jegyeztük meg, mert a teljes magyarázathoz elengedhetetlen lenne a Primordiális Tradíció és az alárendelt tradíciók közötti viszonylatok behatóbb tanulmányozása, amire ezúttal nincs lehetőség. A nyugati tradíció helyreállítása a modern világra nézve a legkedvezőbb megoldás lenne, ám a világ jelenlegi állása Nyugaton okot ad a félelemre, hogy ma ennek pontosan az ellenkezője folyik; mindazonáltal, mint már mondottuk, léteznek bizonyos jelek, amelyek mintha azt mutatnák, hogy egy jobb megoldás minden reményét nem kell még feladni teljesen.	||	Maintenant, voici comment il convient d'envisager les choses : l'élite existe encore dans les civilisations orientales, et, en admettant qu'elle s'y réduise de plus en plus devant l'envahissement moderne, elle subsistera quand même jusqu'au bout, parce qu'il est nécessaire qu'il en soit ainsi pour garder le dépôt de la tradition qui ne saurait périr, et pour assurer la transmission de tout ce qui doit être conservé. En Occident, par contre, l'élite n'existe plus actuellement; on peut donc se demander si elle s'y reformera avant la fin de notre époque, c'est-à-dire si le monde occidental, malgré sa déviation, aura une part dans cette conservation et cette transmission; s'il n'en est pas ainsi, la conséquence en sera que sa civilisation devra périr tout entière, parce qu'il n'y aura plus en elle aucun élément utilisable pour l'avenir, parce que toute Trace de l'esprit traditionnel en aura disparu. La question, ainsi posée, peut n'avoir qu'une importance très secondaire quant au résultat final; elle n'en présente pas moins un certain intérêt à un point de vue relatif, que nous devons prendre en considération dès lors que nous consentons à tenir compte des conditions particulières de la période dans laquelle nous vivons. En principe, on pourrait se contenter de faire remarquer que ce monde occidental est, malgré tout, une partie de l'ensemble dont il semble s'être détaché depuis le début des temps modernes, et que, dans l'ultime intégration du cycle, toutes les parties doivent se retrouver d'une certaine façon ; mais cela n'implique pas forcément une restauration préalable de la tradition occidentale, car celleci peut être conservée seulement à l'état de possibilité permanente dans sa source même, en dehors de la forme spéciale qu'elle a revêtue à tel moment déterminé. Nous ne donnons d'ailleurs ceci qu'à titre d'indication, car, pour le comprendre pleinement, il faudrait faire intervenir la considération des rapports de la tradition primordiale et des traditions subordonnées, ce que nous ne pouvons songer à faire ici. Ce serait là le cas le plus défavorable pour le monde occidental pris en lui-même, et son état actuel peut faire craindre que ce cas ne soit celui qui se réalise effectivement; cependant, nous avons dit qu'il y a quelques signes qui permettent de penser que tout espoir d'une meilleure solution n'est pas encore perdu définitivement.
|- valign=&quot;top&quot;
|	Jelenleg Nyugaton a feltételezettnél több ember él, akik elkezdték látni mit is hiányol civilizációjuk; ugyanakkor ha kénytelenek beérni homályos törekvésekkel, és ha többnyire meddő kutatásokba kezdenek, ''és ''még'' ''ha néha az útirányt is teljes egészében elveszítik, az azért van, mert hiányzik az igazi tudás, amit semmi sem helyettesíthet, és mert nincs egy olyan szervezet, amely megadná számukra a szükséges doktrinális támogatást. Itt természetesen nem azokra utalunk, akiknek sikerült megtalálniuk a támogatást a keleti tradíciókban, és akik ezáltal intellektuálisan Nyugaton kívül kerültek; ezek a személyek természetesen szükségképpen kivételes eseteket képeznek, és semmi esetre sem képezhetik integrális részét a nyugati elitnek; ők tulajdonképpen meghosszabbításai a keleti elitnek, akik hidat képezhetnek a keleti és a nyugati elit között, mihelyst ez utóbbi tényleg megszerveződött; a nyugati elit azonban, pontosan meghatározása értelmében, csakis nyugati kezdeményezésre szerveződhet meg, és éppen ebben rejlik a feladat minden nehézsége. A kezdeményezés két út valamelyikén lenne végrehajtható: vagy megtalálja a Nyugat egyedül a kivitelezés eszközeit a saját tradíciójához való közvetlen visszatérés révén, amely visszatérés látens lehetőségek egyfajta időszerű újraélesztése kellene, hogy legyen; vagy bizonyos nyugati elemek hajtják végre a restaurációt, de a keleti doktrínák segítségével, hozzátéve azt, hogy a segítségnyújtás, mivel a végrehajtóknak nyugatiaknak kell maradniuk, nem lehetne teljesen közvetlen, hanem az imént említett közvetítőkön keresztül afféle áttételes hatás révén mehetne végbe. Az első lehetőség megvalósulása nagyon valószínűtlen, mivel legalább egy olyan szellemi centrumot előfeltételez Nyugaton, ahol a tradicionális szellem sértetlenül megőrződött, ez pedig számunkra - mint azt már bizonyos eltérő állítások ellenére elmondtuk - igen kétségesnek tűnik; így aztán a második felvetés igényel közelebbi vizsgálatot.	||	 Il existe maintenant, en Occident, un nombre plus grand qu'on ne croit d'hommes qui commencent à prendre conscience de ce qui manque à leur civilisation; s'ils en sont réduits à des aspirations imprécises et à des recherches trop souvent stériles, si même il leur arrive de s'égarer complètement, c'est parce qu'ils manquent de données réelles auxquelles rien ne peut suppléer, et parce qu'il n'y a aucune organisation qui puisse leur fournir la direction doctrinale nécessaire. Nous ne parlons pas en cela, bien entendu, de ceux qui ont pu trouver cette direction dans les traditions orientales, et qui sont ainsi, intellectuellement, en dehors du monde occidental; ceux là, qui ne peuvent d'ailleurs représenter qu'un cas d'exception, ne sauraient aucunement être partie intégrante d'une élite occidentale ; ils sont en réalité un prolongement des élites orientales, qui pourrait devenir un trait d'union entre celles-ci et l'élite occidentale le jour où cette dernière serait arrivée à se constituer ; mais elle ne peut, par définition en quelque sorte, être constituée que par une initiative proprement occidentale, et c'est là que réside toute la difficulté. Cette initiative n'est possible que de deux façons : ou l'Occident en trouvera les moyens en lui-même, par un retour direct à sa propre tradition, retour qui serait comme un réveil spontané de possibilités latentes ; ou certains éléments occidentaux accompliront ce travail de restauration à l'aide d'une certaine connaissance des doctrines orientales, connaissance qui cependant ne pourra être absolument immédiate pour eux, puisqu'ils doivent demeurer occidentaux, mais qui pourra être obtenue par une sorte d'influence au second degré, s'exerçant à travers des intermédiaires tels que ceux auxquels nous faisions allusion tout à l'heure. La première de ces deux hypothèses est fort peu vraisemblable, car elle implique l'existence, en Occident, d'un point au moins où l'esprit traditionnel se serait conservé intégralement, et nous avons dit que, en dépit de certaines affirmations, cette existence nous paraît extrêmement douteuse ; c'est donc la seconde hypothèse qu'il convient d'examiner de plus près.
|- valign=&quot;top&quot;
|	Ebben az esetben az elitre nézve, bár ez nem abszolút szükségszerű, kedvezőbb lenne ha egy már effektív exisztenciával rendelkező szervezetre támaszkodhatna. Nyilvánvaló, hogy jelenleg Nyugaton már csak egyetlen olyan tradicionális karakterű szervezet létezik, amely egy, a kérdéses műhöz megfelelő alapul szolgálni képes doktrínát őrzött meg, s ez a katolikus egyház. Elegendő lenne az egyházi doktrínát az általa külsőleg hordozott vallási forma legcsekélyebb változtatása nélkül restaurálni, ez ugyanis a mélyebb jelentést is implikálja, jóllehet ezzel - akárcsak a katolicizmus és a többi tradicionális vallás esszenciális egységével - az egyház jelenlegi képviselői mintha nem lennének tisztában; és ez a két probléma tulajdonképpen elválaszthatatlanul összetartozik. E restaurációnak a szó igazi értelmében vett katolicizmus megvalósítását kellene jelentenie, ami etimológiailag az egyetemesség eszméjét fejezi ki, és amit nagyon hajlamosak elfelejteni mindazok, akik egy, minden más tradicionális formától teljesen független, speciális, merően nyugati vallást szeretnének belőle csinálni. Tulajdonképpen azt kell mondani, hogy a világ jelenlegi állapotában a katolicizmus csak virtuálisan létezik, mivel képviselőit jóformán semmiféle igazi egyetemességtudat nem hatja át; mindazonáltal az sem kevésbé igaz, hogy egy működő szervezet ilyen elnevezése már önmagában is jel, hogy lehetséges alapot képez a legteljesebb értelemben vett tradicionális szellemiség restaurációjához (annál is inkább, mert Nyugaton - az egész középkor folyamán - már szolgált e mű támasztékául). Valójában tehát mindössze annak az újraépítése lenne elengedhetetlenül szükséges, ami a modern deviáció előtt még működött, természetesen a megváltozott időszak feltételei által diktált átdolgozások végrehajtásával; ha pedig e gondolat elképeszt vagy megbotránkoztat bizonyos embereket, az azért van, mert tudatlanul és talán akaratuk ellenére ők maguk is oly végletesen a modern szemléletmód befolyása alatt állnak, hogy teljesen megfeledkeznek annak a tradíciónak az igazi értelméről, amelyet már csak legfeljebb külsőségeiben tartanak fenn. A fő kérdés itt az, hogy az előzetesen definiált materializmus további változatát képező &quot;betűformalizmus&quot; - elvágva a még működő szervezeten belüli ébredés lehetőségét - vajon végleg kirekeszti, vagy csak ideiglenesen árnyékolja be a spiritualitást; a kérdésre a választ azonban csak az események menete adja majd meg.	||	Dans ce cas, il y aurait avantage, bien que cela ne soit pas d'une nécessité absolue, à ce que l'élite en formation pût prendre un point d'appui dans une organisation occidentale ayant déjà une existence effective ; or il semble bien qu'il n'y ait plus en Occident qu'une seule organisation qui possède un caractère traditionnel, et qui conserve une doctrine susceptible de fournir au travail dont il s'agit une base appropriée c'est l'Église catholique. Il suffirait de restituer à la doctrine de celle-ci, sans rien changer à la forme religieuse sous laquelle elle se présente au dehors, le sens profond qu'elle a réellement en elle-même, mais dont ses représentants actuels paraisses n'avoir plus conscience, non plus que de son unité essentielle: avec les autres formes traditionnelles ; les deux choses, d'ailleurs, sont inséparables l'une de l'autre. Ce serait la réalisation du Catholicisme au vrai sens du mot, qui, étymologiquement, exprime l'idée d' « universalité », ce qu'oublier. un peu trop ceux qui voudraient n'en faire que la dénomination: exclusive d'une forme spéciale et purement occidentale, sans aucun lien effectif avec les autres traditions ; et l'on peut dire que, dans l'état présent des choses, le Catholicisme n'a qu'une existence virtuelle, puisque nous n'y trouvons pas réellement la conscience de l'universalité; mais il n'en est pas moins vrai que l'existence d'une organisation qui port un tel nom est l'indication d'une base possible pour une restauration de l'esprit traditionnel dans son acception complète, et cela d'autant plus que, au moyen âge, elle a déjà servi de support à cet esprit dans le monde occidental. I: ne s'agirait donc, en somme, que d'une reconstitution de ce qui a existé avant la déviation moderne, avec les adaptations nécessaires aux conditions d'une autre époque; et, si certains s'en étonnent ou protestent contre une semblable idée, c'est qu'ils sont eux-mêmes, à leur insu et peut-être contre leur gré, imbus de l'esprit moderne au point d'avoir complètement perdu le sens d'une tradition dont ils ne gardent que l'écorce. Il importerait de savoir si le formalisme de la « lettre », qui est encore une des variétés du « matérialisme » tel que nous l'avons entendu plus haut, a définitivement étouffé la spiritualité, ou si celle-ci n'est qu'obscurcie passagèrement et peut se réveiller encore dans le sein même de l'organisation existante ; mais c'est seulement la suite des événements qui permettra de s'en rendre compte.
|- valign=&quot;top&quot;
|	Valószínű továbbá, hogy az események ugyanezen menete előbb vagy utóbb elkerülhetetlen döntésre fogja kényszeríteni a katolikus egyház vezetőit, aminek ők intellektuális horderejét feltehetően egyáltalán nem megfelelően fogják megítélni. Nagyon sajnálatos lenne, ha például politikai vagy más, ugyanilyen esetleges viszonyoknak kellene reflexióra kényszerítenie őket (a politika természetesen csak fensőbb princípiumok hiányában esetleges). Ugyanakkor azonban azt is látni kell, hogy a látens lehetőségek kibontakoztatására alkalmas helyzetnek összhangban kell lennie az egyes emberrel, mégpedig a jelenlegi értelmi szintje által legközvetlenebbül elérhető eszközök révén. Emiatt, valamint tekintettel az egyre szélesebb körű felforgatás okozta fokozatosan súlyosbodó állapotra, elengedethetetlenné válik azon spirituális erők egyesítése, amelyek tevékenysége, úgy Nyugaton, mint Keleten a külső világra még hatással van. Ami kimondottan a Nyugatot illeti, itt a katolikus egyházon kívül nincs más ilyen erő. Ily módon csak örülhetnénk ha a katolikus egyház kapcsolatba lépne a keleti tradíciók hiteles képviselőivel, ugyanis ez lehetne kiindulópontja a kérdéses restaurációnak, természetesen csak akkor, ha ezzel egyidőben nyilvánvalóvá válna az is, hogy egy, pusztán felszíni, &quot;diplomáciai&quot; eszmecsere abszolút elégtelen, s az áhított eredményt nem hozhatja meg. A kapcsolatfelvétel után kellene a princípiumok egyeztetésének mikéntjét megtalálni (aminek normálisan a legfontosabbnak kell lennie). Ez az egyeztetés elengedhetetlenül lényeges feltétel a Kelet által ez idáig el nem veszített princípiumok igazi újramegértését célul tűző nyugatiak számára. Egy igazi kölcsönös egyetértés, mondjuk ki még egyszer, kizárólag felülről és belülről jöhet létre, ami azt jelenti, hogy azon a területen kell megvalósulnia, amelyik egyaránt nevezhető intellektuálisnak és spirituálisnak, tudniillik a két szónak pontosan ugyanaz a jelentése; később aztán, ebből a pontból kiindulva, az egyeztetés kiterjedhetne minden más területre, ugyanúgy, ahogy ha egyszer egy princípium megnyilatkozik, ő maga &quot;csak&quot; esszencia marad; vagy még jobban megvilágítva, a princípiumban a következmények összessége eleve bennefoglaltatik. Kizárólag egyetlen akadály gördülhet az egyeztetés útjába: a nyugati &quot;prozelitizmus&quot;, amely még a saját érdekében sem képes belátni, hogy &quot;alárendeltek&quot; helyett szükség van olykor &quot;szövetségesekre&quot; is; pontosítva, az akadály kizárólag az egyetértés hiánya, aminek a &quot;prozelitizmus&quot; csak egy következménye; de leküzdhető-e ez az akadály? Ha nem, az elitnek önszervezésében képes kell lennie, egyrészt mindössze azoknak az erőfeszítéseire alapozni, akiket minden különleges körülményektől eltekintve saját intellektuális kapacitásuk képesít, másrészt természetesen keleti támogatásra számíthat; munkája ez esetben még nehezebbé válik, a mű hatása pedig csak hosszú idő után érezteti hatását, mivel - ellentétben a másik esettel, ahol készen találná - minden szükséges eszközt saját erőből kell megteremtenie; mindazonáltal bármilyen súlyosak is legyenek a nehézségek, korántsem lehetnek akkorák, hogy az elvégzendő munkát végleg megakadályozhatnák.	||	 Il se peut, d'ailleurs, que ces événements eux-mêmes imposent tôt ou tard, aux dirigeants de l'Église catholique, comme une nécessité inéluctable, ce dont ils ne comprendraient pas directement l'importance au point de vue de l'intellectualité pure ; il serait assurément regrettable qu'il faille, pour leur donner à réfléchir, des circonstances aussi contingentes que celles qui relèvent du domaine politique, considéré en dehors de tout principe supérieur ; mais il faut bien admettre que l'occasion d'un développement de possibilités latentes doit être fourni à chacun par les moyens qui sont le plus immédiatement à la portée de sa compréhension actuelle. C'est pourquoi nous dirons ceci : devant l'aggravation d'un désordre qui se généralise de plus en plus, il y a lieu de faire appel à l'union de toutes les forces spirituelles qui exercent encore une action dans le monde extérieur, en Occident aussi bien qu'en Orient; et, du côté occidental, nous n'en voyons pas d'autres que l'Église catholique. Si celle-ci pouvait entrer par là en contact avec les représentants des traditions orientales, nous n'aurions qu'à nous féliciter de ce premier résultat, qui pourrait être précisément le point de départ de ce que nous avons en vue, car on ne tarderait sans doute pas à s'apercevoir qu'une entente simplement extérieure et « diplomatique » serait illusoire et ne pourrait avoir les conséquences voulues, de sorte qu'il faudrait bien en venir à ce par quoi on aurait dû normalement commencer, c'est-à-dire à envisager l'accord sur les principes, accord dont la condition nécessaire et suffisante serait que les représentants de l'Occident redeviennent vraiment conscients de ces principes, comme le sont toujours ceux de l'Orient. La véritable entente, redisons le encore une fois, ne peut s'accomplir que par en haut et de l'intérieur, par conséquent dans le domaine que l'on peut appeler indifféremment intellectuel ou spirituel, car, pour nous, ces deux mots ont, au fond, exactement la même signification ; ensuite, et en partant de là, l'entente s'établirait aussi forcément dans tous les autres domaines, de même que, lorsqu'un principe est posé, il n'y a plus qu'à en déduire, ou plutôt à en « expliciter », toutes les conséquences qui s'y trouvent impliquées. Il ne peut y avoir à cela qu'un seul obstacle : c'est le prosélytisme occidental, qui ne peut se résoudre à admettre qu'on doit parfois avoir des « alliés » qui ne soient point des « sujets » ; ou, pour parler plus exactement, c'est le défaut de compréhension dont ce prosélytisme n'est qu'un des effets ; cet obstacle sera t il surmonté ? S'il ne l'était pas, l'élite, pour se constituer, n'aurait plus à compter que sur l'effort de ceux qui seraient qualifiés par leur capacité intellectuelle, en dehors de tout milieu défini, et aussi, bien entendu, sur l'appui de l'Orient; son travail en serait rendu plus difficile et son action ne pourrait s'exercer qu'à plus longue échéance, puisqu'elle aurait à en créer elle-même tous les instruments, au lieu de les trouver tout préparés comme dans l'autre cas ; mais nous ne pensons nullement que ces difficultés, si grandes qu'elles puissent être, soient de nature à empêcher ce qui doit être accompli d'une façon ou d'une autre.
|- valign=&quot;top&quot;
|	Ily módon nem lesz megalapozatlan ha kijelentjük, hogy jelenleg feltűnőben vannak már egy olyan mozgalom jelei a nyugati világban, amely jóllehet még határozhatatlanul körvonalazott, mindazonáltal ha az események rendes menetüket követik és nem gördül egy túl gyorsan elkövetkező kataklizma a teljes kibontakozás útjába, elvezethet az intellektuális elit újraszerveződéséhez. Aligha kell mondani, hogy az egyháznak - már amennyiben saját, jövőben játszott szerepe érdekli - a legmesszebbmenőkig fontos lenne, hogy támogassa ezt a törekvést, nem hagyva, hogy az elit teljesen önállóan foglalja el helyét, s csak majd a pusztulással fenyegető végveszély megjelenésekor kövesse szükségből. Minden nehézkes és öntelt állásfoglalást mellőzve könnyen megérthető, hogy az egyház leginkább annak a magatartásnak látná hasznát, amely a doktrínát a modern szellem mindennemű beszivárgásától a legszigorúbban megóvná, s amely semmiféle változást nem tenne lehetővé. Igazán paradox lenne, ha az integrális katolicizmusnak a jövőben a feltehetően minden eddiginél félelmetesebb támadások pörölye alá kerülő katolikus egyház közreműködése nélkül kellene megvalósulnia, azon emberek által, akiket az egyház vezetői - pontosabban azok, akiknek megadatott, hogy az egyház nevében beszéljenek - minduntalan megpróbálnak a legalaptalanabb gyanúsítgatások alapján diszkreditálni. Ha ez történne, részünkről csak sajnálkozhatnánk; ha azonban erre nem kerülne sor, teljes figyelemmel azok részéről a tárgyalt problémákra, akikre pozíciójuk súlyos felelősséget ró, itt a legfőbb ideje a cselekvésnek, és hogy többé ne engedjenek azoknak a kísértéseknek, amelyeknek az értetlenségnek illetve bizonyos meglehetősen alantas egyének rosszakaratának köszönhetően, mindennél súlyosabb következményei az ügy meghiúsulásáig vezethetnek, odáig, ami egészen ez idáig történt, és ami továbbá jele annak hogy milyen mérvű felforgatás uralkodik napjainkban minden területen. Nyilván sokan nem fogják meghálálni nekünk e figyelmeztetést, amelyet elfogulatlanul, és minden érdektől függetlenül adtunk; ennek azonban nincs jelentősége, úgyhogy folytathatjuk annak tárgyalását, amiről valahányszor csak szükségessé válik újra szólni kell, mégpedig abban a formában, amit a körülményeket mérlegelve a legalkalmasabbnak találunk. Az eddig mondottak csak mintegy kivonatai a következtetéseknek, amelyekhez egy teljesen korhoz igazított és - aligha kell hozzátenni - tisztán intellektuális területen folytatott nyomozás révén jutottunk. Nem lehet szó, legalábbis jelenleg, ezek részletes leírásáról, ám ez tulajdonképpen nem is lenne különösebben érdekes; azt azonban határozottan állíthatjuk, hogy nincs egyetlen szó sem a fent leírtakban, amit ne előzött volna meg egy mindenre kiterjedő átgondolás. Látni kell világosan, hogy végletesen hasznavehetetlen lenne ha itt - mintegy tiltakozás gyanánt - többé-kevésbé tetszetős filozófiai érveket bocsájtanánk közre; komoly dolgokról komolyan szólunk, és nincs időnk nyelvi disputációknál vesztegelni, amelyeknek semmi jelentősége nem lenne, és amelyek értelmes célt egyet sem szolgálhatnának. Azonkívül tökéletesen távol kívánunk maradni minden vitától, iskola és pártviszálytól, ahogyan abszolúte visszautasítjuk az összes nyugati &quot;címke&quot; és besorolás elfogadását, amelyek mindegyike teljesen használhatatlan; akár tetszik, akár nem, e tekintetben hozzáállásunkat semmi sem változtathatja meg. Végezetül jó szándékkal figyelmeztetnünk kell még azokat, akik a komolyabb értés, sőt a talán már meg is szerzett tudásszintjük révén várhatóan egy lehetséges elit tagjaivá kívánnak lenni. Nem kétséges, hogy a modernizmus szó szoros értelmében &quot;diabolikus&quot; erői a hatalmukban álló minden eszközzel azon iparkodnak, hogy meggátolják a mára szétszórt és elszigetelt elemek együttműködését, pedig ez kikerülhetetlen, ha az elit az általános mentalitásra ténylegesen hatást akar gyakorolni. Most tehát azokhoz szólunk, akik már- már tökéletesen tudatára ébredtek az elérendő célnak, rendíthetetlenül ellenszegülve az útjukon megjelenő nehézségeknek, amelyek legyenek bármilyen jellegűek, mindig azzal fenyegetnek, hogy eltántorítják őket. Azok számára, akik még nem jutottak azon a ponton túl, amely csalhatatlan iránytűként lehetetlenné teszi az igazi útról való letévedést, mindig fennáll a legkülönfélébb deviációk veszélye; nekik rendkívüli óvatosságról kell bizonyságot tenniük; de mehetünk akár tovább is és mondhatjuk azt, hogy érdemes a bizalmatlanság szintjéig fejleszteniük óvatosságukat, mivel az &quot;ellenség&quot;, addig a pillanatig, amíg nem lett véglegesen legyőzve, a legkülönbözőbb, sőt olykor a legváratlanabb formákat is felveheti. Megtörténik, hogy azok, akik úgy vélik már megmenekültek a modern materializmus réme elől, zsákmányul esnek más olyan tévedéseknek, amelyek bár látszólag ezzel ellentétesek, lényegükre nézve azonban pontosan egy szintre helyezhetőek; elnézve a modern nyugati ember észjárását, külön figyelmeztetnünk kell arra a vonzódására, amelyet a többé-kevésbé felszínes jelenségek után érez; túlnyomórészt ez a vonzódás felelős a &quot;neospiritualizmus&quot; különféle tévelygéseiért, ugyanakkor már látható előre, hogy az ezáltal képviselt veszedelmek fokozatosan még halálosabbakká lesznek, tudniillik a sötétség erői, amelyek a jelenlegi felforgatást működtetik, a &quot;neospiritualizmusban&quot; találják meg egyik legpotensebb közvetítőjüket. Feltehetően nem vagyunk már túl messze azoktól az időktől, amelyekre az evangéliumi prófécia céloz, és amire már másutt is utaltunk: &quot;Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, ha lehet, a választottakat is.&quot; Az itt említett &quot;választottakon&quot; nem mást kell érteni, mint az általunk következetesen ugyanabban az eredeti értelemben emlegetett &quot;elitet&quot;, aminek tagjait - a végrehajtott benső &quot;önmegvalósítás&quot; eredményeképpen nem lehet már elhitetni; ez tehát nem azokra vonatkozik, akik magukban még csak a tudás csíráit hordozzák, és akik ezért úgyszólván csak &quot;hivatalosok&quot;; emiatt mondja az Evangélium, hogy &quot;sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak&quot;. Beléptünk egy időszakba, amelyben rendkívül nehéz lesz &quot;elválasztani a polyvát a gabonától&quot;, és eredményesen kiállni azt, amit a teológusok a &quot;lelkek megpróbálásának&quot; neveznek, egyrészt azoknak a zavaros megnyilatkozásoknak köszönhetően, amelyek csak erősödni fognak, másrészt az igazi tudás azok részéről való hiányának következtében, akiknek rendes hivatása a többiek vezetése kellene, hogy legyen, de akik ma már többnyire nem egyebek, csak &quot;vak vezérek&quot;. Beláthatjuk, hogy ilyen körülmények között a dialektikus elmésségek nem érnek már semmit, és a legtökéletesebb filozófiának sincs olyan ereje, hogy feltartóztathatná a szabadjára engedett &quot;infernális hatalmakat&quot;; ez megint csak egy illúzió, amire a legtöbb embert érdemes figyelmeztetni, mivel gyakran nem is sejtve mi is valójában az igazi intellektualitás, feltételezik, hogy az igazi tudásnak még a legjobb esetekben is csak halvány árnyékát képező, puszta filozófiai tudás képes a jelenkori mentalitást deviációjából kizökkenteni és helyreigazítani; ugyanakkor olyanok is vannak, akik azt képzelik, hogy a modern tudományban találhatóak meg a magasabb igazságokhoz való felemelkedés eszközei, holott az egész modern tudomány valójában pontosan ezeknek az igazságoknak a tagadására épül. Az emberre nézve mindezek az illúziók megannyi eltévelyedési lehetőséget jelentenek, amelyeknek eredményeképpen még a modern szemléletmód ellen őszintén fellépni kívánók is tehetetlenségre kárhoztatnak, mivel elmulasztván felkutatni azokat az esszenciális alapelveket, amelyek nélkül minden cselekvés teljesen hiábavaló, olyan zsákutcába keverednek, ahonnan a kijutás teljesen reménytelen.	||	 Nous estimons donc opportun de déclarer encore ceci il y a dès maintenant, dans le monde occidental, des indices certains d'un mouvement qui demeure encore imprécis, mais qui peut et doit même normalement aboutir à la reconstitution d'une élite intellectuelle, à moins qu'un cataclysme ne survienne trop rapidement pour lui permettre de se développer jusqu'au bout. Il est à peine besoin de dire que l'Église aurait tout intérêt, quant à son rôle futur, à devancer en quelque sorte un tel mouvement, plutôt que de le laisser s'accomplir sans elle et d'être contrainte de le suivre tardivement pour maintenir une influence qui menacerait de lui échapper ; il n'est pas nécessaire de se placer à un point de vue très élevé et difficilement accessible pour comprendre que, en somme, c'est elle qui aurait les plus grands avantages à retirer d'une attitude qui, d'ailleurs, bien loin d'exiger de sa part la moindre compromission dans l'ordre doctrinal, aurait au contraire pour résultat de la débarrasser de toute infiltration de l'esprit moderne, et par laquelle, au surplus, rien ne serait modifié extérieurement. Il serait quelque peu paradoxal de voir le Catholicisme intégral se réaliser sans le concours de l'Église catholique, qui se trouverait peut-être alors dans la singulière obligation d'accepter d'être défendue, contre des assauts plus terribles que ceux qu'elle a jamais subi, par des hommes que ses dirigeants, ou du moins ceux qu'ils laissent parler en leur nom, auraient d'abord cherché à déconsidérer en jetant sur eux la suspicion la plus mal fondée ; et, pour notre part, nous regretterions qu'il en fût ainsi, mais, si l'on ne veuille pas que les choses en viennent à ce point, il est grand temps, pour ceux à qui leur situation confère les plus graves responsabilités, d'agir en pleine connaissance de cause et de ne plus permettre que des tentatives qui peuvent avoir des conséquences de la plus haute importance risquent de se trouver arrêtées par l'incompréhension ou la malveillance de quelques individualités plus ou moins subalternes, ce qui s'est vu déjà, et ce qui montre encore une fois de plus à quel point le désordre règne partout aujourd'hui. Nous prévoyons bien qu'on ne nous saura nul gré de ces avertissements, que nous donnons en toute indépendance et d'une façon entièrement désintéressée ; peu nous importe, et nous n'en continuerons pas moins, lorsqu'il le faudra, et sous la forme que nous jugerons convenir le mieux aux circonstances, à dire ce qui doit être dit. Ce que nous disons présentement n'est que le résumé des conclusions auxquelles nous avons été conduit par certaines « expériences » toutes récentes, entreprises, cela va sans dire, sur un terrain purement intellectuel; nous n'avons pas, pour le moment tout au moins, à entrer à ce propos dans des détails qui, du reste, seraient peu intéressants en eux-mêmes ; mais nous pouvons armer qu'il n'est pas, dans ce qui précède, un seul mot que nous ayons écrit sans y avoir mûrement réfléchi. Qu'on sache bien qu'il serait parfaitement inutile de chercher à opposer à cela des arguties philosophiques que nous voulons ignorer ; nous parlons sérieusement de choses sérieuses, nous n'avons pas de temps à perdre dans des discussions verbales qui n'ont pour nous aucun intérêt, et nous entendons rester entièrement étranger à toute polémique, à toute querelle d'école ou de parti, de même que nous refusons absolument de nous laisser appliquer une étiquette occidentale quelconque, car il n'en est aucune qui nous convienne ; que cela plaise ou déplaise à certains, c'est ainsi, et rien ne saurait nous faire changer d'attitude à~cet égard. 
Nous devons maintenant faire entendre aussi un avertissement à ceux qui, par leur aptitude à une compréhension supérieure, sinon par le degré de connaissance qu'ils ont effectivement atteint, semblent destinés à devenir des éléments de l'élite possible. Il n'est pas douteux que l'esprit moderne, qui est véritablement « diabolique » dans tous les sens de ce mot, s'efforce par tous les moyens d'empêcher que ces éléments, aujourd'hui isolés et dispersés, parviennent à acquérir la cohésion nécessaire pour exercer une action réelle sur la mentalité générale; c'est donc à ceux qui ont déjà, plus ou moins complètement, pris conscience du but vers lequel doivent tendre leurs efforts, de ne pas s'en laisser détourner par les difficultés, quelles qu'elles soient, qui se dresseront devant eux. Pour ceux qui n'en sont pas encore arrivés au point à partir duquel une direction infaillible ne permet plus de s'écarter de la vraie voie, les déviations les plus graves sont toujours à redouter ; la plus grande prudence est donc nécessaire, et nous dirions même volontiers qu'elle doit être poussée jusqu'à la méfiance, car l' « adversaire &gt;, qui jusqu'à ce point n'est pas définitivement vaincu, sait prendre les formes les plus diverses et parfois les plus inattendues. Il arrive que ceux qui croient avoir échappé au « matérialisme » moderne sont repris par des choses qui, tout en paraissant s'y opposer, sont en réalité du même ordre ; et, étant donnée la tournure d'esprit des Occidentaux, il convient, à cet égard, de les mettre plus particulièrement en garde contre l'attrait que peuvent exercer sur eux les « phénomènes » plus ou moins extraordinaires ; c'est de là que proviennent en grande partie toutes les erreurs « néo-spiritualistes », et il est à prévoir que ce danger s'aggravera encore, car les forces obscures qui entretiennent le désordre actuel trouvent là un de leurs plus puissants moyens d'action. Il est même probable que nous ne sommes plus très loin de l'époque à laquelle se rapporte cette prédiction évangélique que nous avons déjà rappelée ailleurs : « Il s'élèvera de faux Christs et de faux prophètes, qui feront de grands prodiges et des choses étonnantes, jusqu'à séduire, s'il était possible, les élus eux-mêmes. » 
Les « élus », ce sont, comme le mot l'indique, ceux qui font partie de l' « élite » entendue dans la plénitude de son véritable sens, et d'ailleurs, disons le à cette occasion, c'est pourquoi nous tenons à ce terme d' «élite» en dépit de l'abus qui en est fait dans le monde « profane » ; ceux-là, par la vertu de la « réalisation » intérieure à laquelle ils sont parvenus, ne peuvent plus être séduits, mais il n'en est pas de même de ceux qui, n'ayant encore en eux que des possibilités de connaissance, ne sont proprement que des « appelés » et c'est pourquoi l'Évangile dit qu'il y a « beaucoup d'appelés: mais peu d'élus». Nous entrons dans un temps où il deviendra particulièrement difficile de «distinguer l'ivraie du bon grain» d'effectuer réellement ce que les théologiens nomment le « discernement des esprits », en raison des manifestations; désordonnées qui ne feront que s'intensifier et se multiplier et aussi en raison du défaut de véritable connaissance cher ceux dont la fonction normale devrait être de guider les autres et qui aujourd'hui ne sont trop souvent que des « guide; aveugles ». On verra. alors si, dans de pareilles circonstances: les subtilités dialectiques sont de quelque utilité, et si c'est une &quot;&quot;philosophie», fût elle la meilleure possible, qui suffira à arrêter le déchaînement des « puissances infernales » ; c'est là encore une illusion contre laquelle certains ont à se défendre, car il est trop de gens qui, ignorant ce qu'est l'intellectualité pure, s'imaginent qu'une connaissance simplement philosophique, qui, même dans le cas le plus favorable, est à peine une ombre de la vraie connaissance, est capable de remédier à tout et d'opérer le redressement de la mentalité contemporaine, comme il en est aussi qui croient trouver dans la science moderne elle-même un moyen de s'élever à des vérités supérieures, alors que cette science n'est fondée précisément que sur la négation de ces vérités. Toutes ces illusions sont autant de causes d'égarement; bien des efforts sont par là dépensés en pure perte, et c'est ainsi que beaucoup de ceux qui voudraient sincèrement réagir contre l'esprit moderne sont réduits à l'impuissance, parce que, n'ayant pas su trouver les principes essentiels sans lesquels toute action est absolument vaine, ils se sont laissé entraîner dans des impasses dont il ne leur est plus possible de sortir. 
|- valign=&quot;top&quot;
|	Nyilvánvalóan kevesen lesznek majd, akik az összes akadályon sikeresen túljutnak, és felülemelkednek a spiritualitás minden formájával szembefeszülő környezet ellenséges viszonyain; végezetül szabad legyen azonban megjegyeznünk, hogy nem is a számuk a fontos, itt ugyanis olyan területre lépünk, amelynek törvényei a mennyiségi törvényektől végletesen különböznek. Nincs tehát ok a kétségbeesésre, és ha nem is lenne remény valamiféle látható eredmény elérésére a modern világ katasztrofális megsemmisülése előtt, még ez sem lehet elégséges ok, hogy bele ne fogjunk a műbe, amelynek távlatai a jelenkori világon jóval túlterjednek. Azoknak pedig, akik hajlamosak a kétségbeesésre meg kellene fontolniuk, hogy ami ebbe a műbe épül be el sohasem veszhet, hogy a győzelem, amit a felforgatás és a tévelygés és a sötétség arathat csakis látszólagos és pusztán átmeneti lehet, hogy minden tér- és időbeli egyensúlytalanság elkerülhetetlenül játszik bele a mindenség nagy ekvilibriumába, és hogy végül az igazságot semmi sem győzheti le; ugyanazt a tételt kellene szem előtt tartaniuk, amit hajdan bizonyos nyugati beavatási szervezetek: Vincit omnia Veritas, ami pedig annyit jelent, hogy az igazság végül győz mindenek felett.	||	Ceux qui arriveront à vaincre tous ces obstacles, et à triompher de l'hostilité d'un milieu opposé à toute spiritualité, seront sans doute peu nombreux; mais, encore une fois, ce n'est pas le nombre qui importe, car nous sommes ici dans un domaine dont les lois sont tout autres que celles de la matière. Il n'y a donc pas lieu de désespérer; et, n'y eût il même aucun espoir d'aboutir à un résultat sensible avant que le monde moderne ne sombre dans quelque catastrophe, ce ne serait pas encore une raison valable pour ne pas entreprendre une oeuvre dont la portée réelle s'étend bien au-delà de l'époque actuelle. Ceux qui seraient tentés de céder au découragement doivent penser que rien de ce qui est accompli dans cet ordre ne peut jamais être perdu, que le désordre, l'erreur et l'obscurité ne peuvent l'emporter qu'en apparence et d'une façon toute momentanée, que tous les déséquilibres partiels et transitoires doivent nécessairement concourir au grand équilibre total, et que rien ne saurait prévaloir finalement contre la puissance de la vérité; leur devise doit être celle qu'avaient adoptée autrefois certaines organisations initiatiques de l'Occident. Vincit omnia Veritas. 
|}

==JEGYZETEK==
#{{note|a}}  A legáltalánosabb indiai szemlélet szerint a Kali-Yuga Kr. e. 3102-ben kezdődött, 6480 évig tart és Kr. u. 3379-ben ér véget, tehát 1080 évvel később, mint Guénon szerint. Szerinte Kr. e. 4182-ben kezdődött, és Kr. u. 2299-ben ér véget a Kali-Yuga (a szerkesztő). 
#{{note|b}}  A Kali-Yuga közepe némelyek - köztük Guénon - szerint Kr. e. 942-ben volt (a szerkesztő). 
#{{note|1}}  Ez kapcsolatos a hindu tradícióban Vishnu által prezentált &quot;isteni fenntartás&quot; funkciójával, egyszersmind az Avatărák világába való &quot;alászállásainak&quot; doktrínájával, amelyet azonban itt nem részletezhetünk. 
#{{note|2}}  Meg kell jegyezni, hogy a Zoroaster [eredeti - nem görögösített - óiráni formában: Zaratusra (a szerkesztő megjegyzése)] elnevezés valójában nem egy bizonyos személyt, hanem egy egyszerre prófétai és törvényhozói méltóságot jelöl; számos Zoroaster élt, egymástól teljesen eltérő korokban; feltehetően közősségi jellegű méltóság volt, akárcsak a Vyása Indiában; vagy ősegyiptomi párhuzammal élve, az egész papi kasztműködését reprezentálta, azt, amit Egyiptomban Hermész vagy Toth. 
#{{note|3}}  A buddhizmus esete persze semmi esetre sem olyan egyszerű mint azt e rövid összegzés sugallja; érdemes megjegyezni, hogy bár saját tradíciójuk viszonylatában a hinduk mindig elutasították a buddhizmust, nem így áll a helyzet magával a Buddhával, akinek közülük a legtöbb mélységes tisztelője, egészen odáig elmenően, hogy egyesek benne látják a IX. Avatarát. A buddhizmussal kapcsolatban általánosan körültekintőbbnek kellene lenni, különbséget téve például ennek Mahayana illetve Hinayana formái, azaz a ,Nagy Hordozó&quot; és a &quot;Kis Hordozó&quot; között; mindent összevetve elmondható, hogy az Indián kívü1i buddhizmus különbözik az eredeti indiai formától, amely magán Indián belül Ashoka halála után elkezdett területet veszteni, hogy aztán végül teljesen kirekedjen innen. 
#{{note|4}}  Nemcsak India esetében áll így a dolog, hiszen ugyanagy találkozunk ilyesmivel Nyugaton is; ugyanebből az okból kifolyólag nem maradtak nyomai a gallok városainak, de amelyek létezése vitán felül áll, mint azt a jelenkori bizonyítékok is tanúsítják; a műemlék hiányából a modern történészek persze azt a következtetést vonják 1e, hogy a gallok, mint holmi primitív barbárok, az erdőkben éltek. 
#{{note|5}}  A kapcsolat majdnem ugyanaz, mint ami a taoista doktrínában van a &quot;tehetséges ember&quot; és a &quot;transzcendens-° vagy &quot;istenember&quot; között. 
#{{note|6}}  Csak két példát említenénk azoknak a tényeknek a sokaságából, amelyek közismertté válásának következményei talán a legsúlyosabbak lettek: a könyvnyomtatás állítólagos feltalálása, amit mellesleg Kínában már a keresztény időszámítás előtt is ismertek; vagy Amerika &quot;hivatalos&quot; felfedezése, holott a kontinenssel az egész középkor folyamán az általánosan feltételezetteknél jóval szélesebb körű kapcsolatok léteztek. 
#{{note|7}}  Ezt a törvényt az eleuziszi misztériumokban a búzaszem szimbolikája adta vissza; az alkimisták a ,putrefactio&quot;-val és a fekete színnel reprezentálták, amely az &quot;Opus Magnum&quot;, a &quot;Nagy Mű&quot; kezdetét jelöltek; amit a keresztény misztikusok a &quot;lélek sötét éjszakájának&quot; neveznek, az is ennek alkalmazása, mégpedig az ember magasabb állapotokba emelkedésével azonos szellemi fejlődésére; de könnyűszerrel sorolhatnánk számos más, ezekkel összehangzó alkalmazást. 
#{{note|8}}  Lásd Orient et Occident, 1924. 
#{{note|9}}  A szellemi szemlélődés (kontempláció) és a cselekvés (akció) tulajdonképpen az első két kaszt; a Brahman- illetve a Ksatriya-kaszt hivatása; az ezek között fennálló különbség megfelel annak, ami a szellemi tekintély (autorité spirituelle) és az időbeli hatalom (pouvoir temporel) között van; ezúttal azonban nincs szándékunkban mélyebben belemenni a kérdés eme arculatának vizsgálatába, amely külön tanulmányt követelne meg. 
#{{note|10}}  Ha valaki kételkedne a cselekvés Kelet és főként India tradicionális doktrínái szerinti nagyon is valós, egyszersmind azonban relatív jelentőségében, emlékezzen csak a Bhagavad-Gítára, amelynek helyes értelmezéséhez azonban szem előtt kell tartani, hogy elsősorban Ksatriyák számára készült alkotás. 
#{{note|11}}  Abból az összefüggésből kifolyólag, amely szerint a Brahman állandó, a Ksatriya pedig mozgó, változó lénytípus; ekként mivel a kozmikus és az emberi rend között tökéletes megfelelés áll fenn, egyik vagy másik típusba - természete alapján - a világ összes lényét be lehet sorolni. 
#{{note|12}}  Ellenkezőleg, észrevehető, hogy a tettek világában született eredmények - teljesen elmúló természetük következtében - mindig leválnak létrehozójukról, ellentétben a tudással, amely gyümölcseit önmagában hozza meg. 
#{{note|c }} Képtelenségre való visszavezetés (a szerkesztő). 
#{{note|13}}  Rögtön születése után Indiában a buddhizmus a Ksatriyák Brahman-uralom elleni lázadásának egyik fő megnyilvánulási formája lett, ami könnyen érthető abból, ami előzetesen történt. Általános értelemben, közvetlen kapcsolat van minden változhatatlan princípium tagadása és a szellemi tekintély semmibe vevése között, minden realitás &quot;fejlődéssé&quot; redukálása és az időbeli hatalom jogtalan előtérbe helyezési igénye között, amely utóbbinak igazi birodalma a tettek világa. Kimutatható, hogy a &quot;naturalista&quot; vagy antimetafizikai tanítások, mindig akkor bukkannak fel, amikor egy civilizációban az időbeli hatalmat reprezentáló elem fölébe keveredik a szellemi tekintélyt képviselőnek. 
#{{note|14}}  Mint megfigyelhető, hasonló törés következett be a társadalmi rendben, ahol a modernek követelték az időbelinek a szellemitől való elválasztását. Nem azt akarjuk ezzel tagadni, hogy ezek ne különböznének, hiszen - hasonlóan a metafizika és a tudományok esetéhez - valóban különböző területekkel állnak összefüggésben; azonban az analizáló értelmi beállítottsággal járó hiba következtében azt szokták elfelejteni, hogy a különbség nem elválasztottságot jelent. En-nek az elválasztásnak a következtében vesztette el legitimitását az időbeli hatalom, és ez intellektuális szinten a tudományok kapcsán is elmondható (lásd Autorité spirituelle et pouvoir temporel ). 
#{{note|15 }} Ugyanez az észrevétel érvényes a vallás területén bizonyos &quot;apologetikákra&quot;, vagyis &quot;mentegetésekre&quot; amelyek a modern tudományos eredményekkel való összeegyeztetés végre-hajtását sürgetik. Végletesen illuzórikus feladat ez, amely állandó újrakezdést igényel, s azt a feltűnően súlyos veszélyt rejti, hogy hozzáköti a vallást azokhoz az állandóan változó, légbőlkapott elméletekhez, amelyektől pedig tökéletesen függetlennek kellene maradnia. 
#{{note|16}}  Erre könnyű lenne példákat felhozni; mivel azonban ez az egyik legkézenfekvőbb, csak a hindu kozmológiában és a modern fizikában is megtalálható éterkoncepciók teljesen eltérő természetét említenénk. 
#{{note|17}}  Ez fejeződik ki például az Indiában bizonyos tradicionális tudományokra alkalmazott Upavéda megjelölésben, mutatva ezek alárendeltségét a Védának, a szakrális tudásnak. 
#{{note|18}}  L Esotérizme de Dante tanulmányunkban szóltunk a létra szimbolikájáról, amelynek fokai a különböző tradíciókban összefüggésben vannak - létállapotokkal egyidőben - bizonyos tudományokkal; ez szükségszerűen implikálja, hogy a tudományokat nem merőben &quot;profán&quot; módon kezelték, mint a modern világban, hanem arról volt szó, hogy magasabb tudatállapotokba lehetett rajtuk keresztül emelkedni, ami igazi iniciatórikus jelentőséggel ruházta fel őket. 
#{{note|19}}  Ez az, amiért a hindu doktrína szerint a Bráhmannak figyelmét állandóan a legfensőbb tudásra kell összpontosítania, míg ellenben a Ksatriya az egymást a követő állapotok tanulmányozásának kell, hogy szentelje magát, miáltal fokozatosan éri el a legfensőbb tudást. 
#{{note|20}}  Ez a célja például a különböző tradicionális tanításokban oly általánosan használt csillagászati szimbolikának; az amiről itt szólunk, elképzelést nyújthat az ősi asztrológia valódi természetéről. 
#{{note|21}}  A középkori építőművészet említhető különösen figyelemreméltó példájaként eme tradicionális művészeteknek, amelyek gyakorlata számos tudomány igen komoly tudását implikálta. 
#{{note|22}}  Belátni ennek igazát elegendő figyelembe venni a következő tényeket: az egyik legszakrálisabb tudomány a kozmogónia, amelynek mindig megvolt a maga helye minden Szentkönyvben - beleértve a héber Bibliát is - a modern világ számára teljesen &quot;profán&quot; hipotézisek tárgya lett; a két tudományterület mindkét esetben ugyanaz, csak a szempontok különböznek - végletesen. 
#{{note|23}}  Mi több, ez az állapot az Evangélium szerint a &quot;világ végezetéig&quot;, vagy úgyszólván a jelenlegi ciklus végéig tart. 
#{{note|d}}  A &quot;pszichoanalízis gazságai&quot; kapcsán lásd: René Guénon: A mennyiség uralma és az idők jelei (Az Őshagyomány Könyvei L, 1993), 34. fejezet. -A szerkesztő. 
#{{note|24}}  Amit az emberek véletlennek neveznek, az egyszerűen az okokat illető tudatlanságuk; ha az állítás, miszerint valami véletlenül történt, azt jelentené, hogy nem volt a megtörténésre oka, akkor ez az állítás kifejezésmódbeli ellentmondást tartalmazna. 
#{{note|25}}  Aquinói Szent Tamást tanulmányozva az ember azt látja, hogy &quot;numerus stat ex parte matéria&quot;. 
#{{note|26}}  Ebben az esetben, akár az összes többiben, a valóság egyik illetve másik rendje közötti ana-lógia szigorúan fordított értelemben érvényes. 
#{{note|27}}  Ez a tendencia az, amit a hindu doktrína tamasnak hív, és a tudatlansággal, a sötétséggel társít. Abból, amit az összes analógia fordított érvényessége kapcsán fentebb elmondtunk, látható lesz, hogy a kérdéses összenyomás vagy összesűrítés diametrális ellentéte a spirituális vagy intellektuális koncentrációnak, olyannyira, hogy valójában a sokságban való szétoszlással, szétszóródással áll összefüggésben, annak ellenére, hogy ez első pillantásra különösnek tűnhet. Ugyanez érvényes az egyenlőségelmélet szerint alulról, a legalsó szintről nyert uniformitásra is, ami homlokegyenest ellenkezője a legfelső, principiális egységnek. 
#{{note|28}}  Ez az, amiért Dante, Lucifer szimbolikus hazáját a föld centrumába helyezte, arra a pontra, ahol úgyszólván a nehézkedési erők minden irányból összefutnak; ebből a szempontból ez a spirituális vagy &quot;mennyei&quot; vonzáscentrummal ellentétes, amit a legtradicionálisabb doktrínák a Nappal szimbolizálnak. 
#{{note|29}}  A tizennyolcadik századot megelőzően ott voltak a &quot;mechanisztikai&quot; elméletek, a görög atomistákéitól egészen a karteziánus fizikáig; mindazonáltal a mechanisztika a materializmussal a köztük lévő rokonságból következő bizonyos hasonlóságok ellenére sem tévesztendő össze. 
#{{note|30}}  &quot;Satan&quot; a héberben annyi, mint &quot;ellenség&quot;, vagyis aki megfordít, úgyszólván feje tetejére állít mindent; a lefelé irányuló, lerontó tendenciával azonos tagadás vagy felforgatás szelleme a szó etimológiai értelmében &quot;infernális&quot;, ami azon a materializációs folyamaton keresztül uralja a létezőket, amelyre a modern civilizáció teljes kibontakozását alapozza. 
#{{note|31}}  Tudjuk, hogy Henri Massis előtt nem ismeretlenek műveink, mégis gondosan kerüli a legap-róbb utalást is ezekre, mivel nézetei ellen szólnának; ez az eljárás, nem akarunk túlozni, de egyszerűen nem egyenes. Mindamellett még egy ilyen elhallgatás sem teljesen előnytelen, mivel megvédelmez olyan igazságokat, amelyeknek pontosan természetüknél fogva, minden visszatetsző vitatkozástól és üres szócsépléstől távol kell maradniuk; mindig van valami lehan-goló a profán értetlenség látványában, még akkor is, ha tudjuk, hogy a szakrális doktrína igaz-sága önmagában túlságosan emelkedett ahhoz, hogy módszereivel megközelíthesse.
 
[[Kategória:Filozófia]] [[Kategória:Esszék, tanulmányok]] [[Kategória:Többnyelvű szövegek]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Szvátmáráma/Hatha-jóga-pradípiká</title>
    <id>336</id>
    <revision>
      <id>3161</id>
      <timestamp>2006-07-03T20:09:22Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>Gubbubu</username>
        <id>3</id>
      </contributor>
      <text xml:space="preserve">[[en:Hatha Yoga Pradipika]]
[[:en:Hatha Yoga Pradipika|angol változat]]
== Első tanítás ==

Hódolat a tiszteletreméltó Ádináthának,(1) aki a hatha-jóga tudományát tanította,
mely, mint egy ragyogó lépcsősor, a legmagasabb rádzsa-jógához(2) vezeti az arra törekvőket. || 1 ||

Meghajolván a tiszteletreméltó nátha-mester előtt, Szvátmáráma jógi kifejti
a hatha-jógát, kizárólag a rádzsa-jóga elérésének céljából. || 2 ||

Azok számára, akik a sokféle tan sötétjében tévelyegnek, és így nem ismerik a rádzsa-jógát,
a kegyes Szvátmáráma elkészítette a hatha-jóga lámpását. || 3 ||

Matszjéndra, Góraksa és más mesterek birtokolják
a hatha-jóga tudományát,
s az ő kegyelmükből ismerte azt meg Szvátmáráma jógi is. || 4 ||

A tiszteletreméltó Ádinátha, Matszjéndra, Sábara, Ánandabhairava,
Csaurangí, Mína, Góraksa, Virúpáksa, Bilésaja, || 5 ||

Manthána, Bhairava jógi, Sziddhi, Buddha, Kanthadi,
Kórantaka, Szuránanda, Sziddhipáda, Csarpati, || 6 ||

Kánérí, Púdzsjapáda, Nitjanátha, Niranydzsana,
Kapálí, Bindunátha, Kákacsandísvara, || 7 ||

Alláma, Prabhudéva, Ghódácsólí, Tintini,
Bhánukí, Náradéva, Khanda és Kápálika: || 8 ||

mindezen hatalmas sziddhák(3) a hatha-jóga erejével
megtörték az elmúlás hatalmát, s a világmindenségben élnek még ma is. || 9 ||

A hatha menedékhelye mindazoknak, akiket kínok gyötörnek,
a hatha minden elkötelezett jóga-gyakorló számára olyan, mint a földet a hátán fenntartó teknős.(4)
|| 10 ||

A hatha-jóga tudományát kiváltképp tartsa titokban
a beteljesülést áhító:
titokban tartva hatékony lesz, de hatástalan marad, ha felfedik. || 11 ||

A hathát gyakorló magányosan, egy kis kunyhóban lakjon, amely körül
egy dhanusz (5) távolságra nincs se szikla, se tűz, se víz. Jól kormányzott,
törvénytisztelő vidéken éljen, ahol könnyen szerezhet alamizsnát, s nem éri veszedelem. || 12 ||

A hathát gyakorló sziddhák a következőképpen írták le a jógi lakhelyét:

Egy kis ajtaja van, nincs rajta semmiféle üreg, lyuk vagy nyílás,
se nem túl magas, se nem túl alacsony vagy hosszú, tehéntrágyával alaposan felkent, makulátlanul tiszta,
férgektől mentes, mellette egy szentély, egy oltár és egy kút áll. Az egészet kerítés veszi körül. || 13 ||

Ilyen kunyhóban éljen, minden gondtól mentesen,
csak a jógát gyakorolja, mégpedig a mester tanítása szerint. || 14 ||

Túlzott táplálkozás, erőlködés, fecsegés, fölös szabályokhoz való ragaszkodás,
emberek társasága és állhatatlanság: eme hat dolog teszi tönkre a jógát. || 15 ||

Kitartás, elszántság, szilárdság, valós tudás, szilárd meggyőződés és
az emberek társaságának kerülése: eme hat dolog által a jóga beteljesül. || 16 ||

Íme a főbb és kisebb szabályok:

Nem-ártás, igazmondás, nem-lopás, önmegtartóztatás, türelem, eltökéltség,
könyörületesség, őszinteség, mértékletes étkezés és tisztaság: ez a tíz főbb szabály. || 17 ||

Vezeklés, megelégedettség, hit, adakozás, Isten tisztelete,
tantételek meghallgatása, szerénység, odaadás, mantrák recitálása (6) és áldozatbemutatás:
ez a tíz kisebb szabály, ahogyan azt a jóga tankönyveiben jártasak tanítják. || 18 ||

Íme az ászana (testtartás):

Tekintve, hogy az ászana a hatha első része, először ezt magyarázom el.
Az ászana szilárddá, egészségessé tesz, s tagjaink könnyeddé válnak. || 19 ||

Elmagyarázok néhány ászanát, melyeket Vaszistha és más bölcsek, illetve
Matszjéndra és más jógik is elismertek. || 20 ||

Helyezze a két lábfejét keresztben a két térdhajlatába.
Üljön egyenesen: ezt nevezik szvasztika-ászanának.
|| 21 ||


szvasztika-ászana

Helyezze a bal bokáját a jobb oldalra hátulra, s ugyanúgy a jobbot a bal oldalra:
ezt gómukha (tehénfej)-ászanának hívják, mert egy tehén fejéhez hasonlatos. || 22 ||


gómukha-ászana

Helyezze az egyik lábfejét a [másik] combhoz,
majd a másik [lábszárra] a combját: ez a víra (hős)-ászana.(7) || 23 ||


víra-ászana

A végbélnyílást elfedve keresztezze a két bokáját:
ezt a jógában jártasak kúrma (teknős)-ászana néven ismerik. || 24 ||

kúrma-ászana

kukkuta-ászana

 
Padma (lótusz)-ászanában (8) elhelyezkedve, dugja be kezeit a térdhajlatba,
majd a földre támaszkodva emelkedjen fel: ez a kukkuta (kakas)-ászana. || 25 ||


uttána-kúrma-ászana

Kukkuta-ászanában, kezeit a tarkóján öszszekulcsolva feküdjön a hátára,
mint egy teknősbéka: ez az uttána-kúrma (hanyatt fekvő teknős)-ászana. || 26 ||

Fogja meg a két nagylábujját, és húzza a fülei felé, mintha egy
íjat feszítene meg: ezt nevezik dhanur (íj)-ászanának. || 27 ||


dhanur-ászana

Tegye a jobb lábát a bal combtő alá, majd a jobb térdéhez kívül odahelyezett bal lábfejét megragadva
fordítsa el a törzsét: ezt az ászanát tanította a tiszteletreméltó Matszjéndranátha [ez a Matszjéndra-ászana] || 28 ||

A Matszjéndra-pozíció növeli a gyomortüzet, számos súlyos betegség hatásos ellenszere.
Gyakorlása felébreszti a Kundalinít,(9) és rögzíti a csandrát.(10) || 29 ||


Matszjéndra-ászana

Lábát a földön bot-szerűen kinyújtva fogja meg a két lábfejét, és
érintse meg homlokával a térdét: ezt hívják pascsima-uttána (hátsó nyújtás)-ászanának. || 30 ||


pascsima-uttána-ászana

A pascsima-uttána, a legkiválóbb ászana, hátulra [a szusumnába](11) viszi a levegőt.
Növeli a gyomortüzet, karcsúsítja a hasat, egészségessé teszi az embert. || 31 ||

Támaszkodjon kezeivel a talajra, köldöktájon a könyökeire nehezedve.
Egyenes tartással emelkedjen fel: ezt a pozíciót nevezik majúra (pávakakas)-ászanának. || 32 ||


majúra-ászana

A nemes majúra-ászana hamar eltávolítja
az összes lép-, gyomor- és más betegségeket, megszünteti a testnedvek
rendellenességeit. Aki sok rossz ételt evett, annak segíti az emésztését,
növeli a gyomortüzet, s elpusztítja a halálos mérget is. || 33 ||

Feküdjön hanyatt a földön, mint egy halott: ez a sava (holttest)-ászana.
A sava-ászana megszünteti a fáradtságot, és pihenteti az elmét. || 34 ||


sava-ászana

Siva nyolcvannégy ászanát tanított.
Elmondom közülük a négy legalapvetőbbet. || 35 ||

Sziddha (tökéletes), padma (lótusz), szinha (oroszlán) és bhadra (áldásos): ez az a négy.
Ezek közül is legjobban a kellemes sziddha-ászanában időzhet mindig. || 36 ||

Az egyik [bal] sarkát tegye a gáthoz, a másikat pedig helyezze a nemi szervhez.
Szorítsa az állát erősen a mellkasára. Mozdulatlanul, megfékezett érzékekkel,


sziddha-ászana

rezdületlen tekintettel nézzen a két szemöldöke közé: ezt nevezik
a megszabadulás kapuját megnyitó sziddha-ászanának. || 37 ||

Azonban mások véleménye szerint,

a bal bokát a nemi szervhez kell helyezni, és arra rá
a másikat - ez a sziddha-ászana. || 38 ||


sziddha-ászana

Ezt mondják sziddha-ászanának, bár vannak, akik vadzsra (gyémánt)-ászanaként ismerik.
Egyesek mukta (megszabadult)-ászanának hívják, mások gupta (titkos)-ászanának nevezik. || 39 ||

Ahogyan a főbb szabályok közül a mértékletes étkezést és a kisebb szabályok közül
a nem-ártást,(12) az ászanák közül a sziddha-ászanát tartják legfőbbnek a sziddhák. || 40 ||

A nyolcvannégy testtartás közül állandóan csak a sziddhát gyakorolja.
Ez tisztítja meg a hetvenkét ezer nádít.(13) || 41 ||

Ha egy jógi magába mélyed, mértékletesen étkezik, és tizenkét éven át
a sziddha-ászanát gyakorolja, mindig eléri a beteljesülést. || 42 ||

Mi szükség a sok más testhelyzetre, ha tökéletes
sziddha-ászanában ülve,
a prána-levegőre (14) koncentrálva, és kévala-kumbhakát (15) végrehajtva
könnyedén, önmagától létrejön az unmaní kalá (16) állapota? || 43 ||

Továbbá, ha egyedül a sziddha-ászana tökéletesen szilárd, akkor is
könnyedén, önmagától létrejön a három bandha.(17)
|| 44 ||

Nincs a sziddhához hasonlatos ászana, nincs a kévalánál kiválóbb kumbhaka,
nincs a khécsaríval egyenlő mudrá, nincs a nádához fogható laja.(18) || 45 ||

Íme a padma-ászana:

Helyezze a jobb lábfejét a bal combjára, és éppúgy a balt a jobb combra.
A háta mögött [keresztezett] kezekkel tartsa szorosan a két nagylábujját.
Állát a mellkasra szorítva tekintetét szegezze az orra hegyére:
ezt nevezik padma-ászanának, mely legyőzi a gyakorlók betegségeit. || 46 ||


padma-ászana 1.

Helyezze két lábfejét gondosan a combjaira, talppal felfelé, és
nyugtassa kezeit a combjain, tenyérrel felfelé. A tekintetét || 47 ||


padma-ászana 2.

irányítsa az orra hegyére. Nyelvét a felső fogsor tövéhez téve,
állát a mellkasra szorítva irányítsa lassan felfelé a levegőt. || 48 ||

Úgy tartják, hogy a padma-ászana minden betegséget elpusztít.
Noha igen nehéz végrehajtani, a bölcsek képesek elsajátítani e világban. || 49 ||

A kezeket összetéve, igen szilárd padma-ászanában ülve,
az állat erősen a mellkasra szorítva, az elmében arra (19) koncentrálva,
az apána-levegőt folyamatosan felfelé eresztve, és a belélegzett
levegőt lefelé nyomva, a sakti (20) révén az ember eléri a páratlan felébredettséget. || 50 ||

Az a padma-ászanában ülő jógi, aki a nádíkon át belélegzett levegőt
visszatartja, kétségtelenül megszabadul. || 51 ||

Íme a szinha-ászana:

Tegye bokáit a herezacskó alá, a gát mindkét oldalára:
a bal bokát jobbra, a jobbot pedig balra. || 52 ||

A két kezét széttárt ujjakkal tegye a térdeire.
Kitátott szájjal, igen erősen összpontosítva nézzen az orra hegyére. || 53 ||

Ez a szinha-ászana, melyet a legkiválóbb jógik magasztalnak.
Ez a legnagyszerűbb ászana egyesíti a három bandhát. || 54 ||


szinha-ászana

Íme a bhadra-ászana:

Tegye bokáit a herezacskó alá, a gát mindkét oldalára:
a bal bokát balra, a jobb bokát pedig jobbra. || 55 ||


bhadra-ászana

Lábait két kézzel szorosan összezárva
maradjon teljesen mozdulatlan: ez a bhadra-ászana, minden betegség elpusztítója.
A tökéletes jógik Góraksa-ászanának hívják. || 56 ||

Az ászanák és bandhák végzésében fáradhatatlan, kiváló jógi
a nádík megtisztítása végett végezzen mudrákat és más megtisztító gyakorlatokat.(21) || 57 ||

Ászanák, különféle kumbhakák, mudrá-gyakorlatok,
majd a belső hangra való összpontosítás: ez a hatha-jógában a gyakorlás sorrendje. || 58 ||

Aki önmegtartóztató életet él, mértékletesen táplálkozik, lemondó és a jógának elkötelezett,
az egy év múlva eléri a beteljesülést [sziddhává válik], semmi kétség. || 59 ||

Mértékletes étkezésnek azt nevezik, amikor az igen lágy és édes ételből
egynegyedrészt meghagynak, és Sivának ajánlják fel. || 60 ||

A keserűt, a savanyút, a csípőset, a sósat, a forrót, a zöldféléket,
a fanyar zabkását, az olajosat, a szezám- és mustármagot, az alkoholt, a halat,
a kecske- és más húsokat, az aludttejet, az írót, a bagolyborsót, a jujuba-gyümölcsöt,(22)
az olajban sült pogácsát, a hingu-növényt (23) és a fokhagymát nem tartják megfelelő ételnek. || 61 ||

Ne egyen újból felmelegített, fanyar, túl sós, ecetes,
romlott vagy túl sok zöldséggel elkészített ételeket.
Kezdetben kerülje a tüzet, a nőket és az utazást. || 62 ||

Éppígy szól Góraksa intelme is:

Tartsa távol magától a rossz embereket, a tüzet, a nőket, tartózkodjon az utazástól,
a hajnali fürdéstől, a koplalástól, valamint a test egyéb sanyargatásától. || 63 ||

A búza, a rizs, az árpa, a hatvan napos rizs, a kiváló gabonamagvak,
a tej, a ghí,(24) a cukor, a friss vaj, a finomított cukor, a méz,
a szárított gyömbér, a patóla25 és a többi négy zöldség,
babfélék és az égi [eső]víz: ezek a megfelelő ételek a kiváló jóga-gyakorló számára. || 64 ||

A jógi egyen kedve szerint tápláló, édes, olajos,
tejtermékeket tartalmazó, a testnedveket tápláló, megfelelő ételeket. || 65 ||

Legyen bár fiatal, öreg avagy aggastyán, beteg vagy gyenge,
ha fáradhatatlanul gyakorolja a jógát, eléri a beteljesülést. || 66 ||

Aki eltökélten gyakorol - eredményt ér el. Hogyan is érne el eredményt, aki nem gyakorol?
Csupán tankönyvek olvasgatásával nem teljesedik be a jóga. || 67 ||

A beteljesülésről szóló történetek nem kiváltói magának a beteljesülésnek, a [vezeklő]ruha viselése sem.
Csak a gyakorlás vezet sikerre, ez az igazság, semmi kétség. || 68 ||

A hatha-jóga gyakorlatai között az összes testtartás,
a különböző kumbhakák

és más fenséges cselekedetek, a rádzsa-jóga gyümölcsének beértéig használatosak. || 69 ||


Így szól az első tanítás a Hatha-jóga lámpásában.


== Második tanítás ==


Ha az ászanákat már elsajátította az önmaga fölött uralkodó, megfelelő és mértékletes
táplálékot fogyasztó jógi, akkor a mester által tanított módon végezzen pránájáma-gyakorlatokat.(26) || 1 ||

Ha mozog a lélegzet, az elme is mozog, ha mozdulatlan, az elme is mozdulatlanná válik.
Hogy a jógi szilárddá váljon, hajtsa a lélegzetet uralma alá. || 2 ||

Amíg a lélegzet a testben van, addig életnek hívják.
A halál a lélegzet távozása, ezért a lélegzetet hajtsa uralma alá. || 3 ||

Ha a nádík szennyeződésekkel telítettek, a levegő semmiképpen sem haladhat középen.(27)
Hogyan lehetséges így az unmaní-állapot, hogyan jöhet létre siker? || 4 ||

Amikor a nádík szennyeződésekkel teli egész köre megtisztul,
csupán akkor válik képessé a jógi a lélegzet összefogására. || 5 ||

Ezért végezzen rendszeresen pránájámát, szattvikus elmével,(28)
hogy kitisztuljanak a szusumná-nádíban lévő szennyeződések. || 6 ||

A jógi padma-ászanában ülve lélegezzen be a bal orrlyukon.
Tartsa benn a levegőt, amíg tudja, aztán lélegezzen ki a jobb orrlyukon. || 7 ||

A levegőt a jobb orrlyukon beszívva, töltse meg lassan a hasat.
Aztán csináljon szabályszerűen kumbhakát,(29) és lélegezzen ki a bal orrlyukon. || 8 ||

Amelyik orrlyukon át távozik, azon át beszívva tartsa vissza a levegőt teljes erővel,
majd lélegezzen ki a másikon igen lassan, nem hevesen. || 9 ||

Ha a levegőt a bal orrlyukon (idá) keresztül szívja be, tartsa benn, majd fújja ki a másikon.
Ezután a levegőt a jobb (pingalá) orrlyukon beszívva tartsa benn, majd eressze ki a bal oldalin.
Ily módon három hónap múlva az önmagukat megfékező gyakorlók összes nádíja megtisztul,
ha a jobb és bal orrlyukon keresztül rendszeresen gyakorolnak. || 10 ||

Reggel, délben, este és éjfélkor csináljon kumbhakákat,
amíg el nem ér fokozatosan négyszer nyolcvanig egy nap. || 11 ||

A kezdeti [kumbhakánál] verejtékezni kezd, a középsőnél remegni,
a végsőben pedig szilárddá válik. Ekkor rögzítse a lélegzetet. || 12 ||

Az erőfeszítéstől keletkező verejtékkel dörzsölje be a testét.
Ezáltal a test erőssé és frissé válik. || 13 ||

A gyakorlás kezdeti szakaszában tejből és tisztított vajból álló étkezés ajánlott.
Később, mikor már biztossá vált a gyakorlásban, nem kell ilyen szabályokhoz tartania magát. || 14 ||

Ahogy az oroszlán, az elefánt és a tigris is csak lassacskán szelídíthető meg,
ugyanúgy kell bánni a lélegzettel is, máskülönben elpusztítja a gyakorlót. || 15 ||

A pránájáma helyes gyakorlásával az összes betegség eltűnik,
helytelen gyakorlással mindenféle betegség keletkezik. || 16 ||

Csuklás, asztma, köhögés, fej-, fül- és szemfájás és más különféle
betegségek keletkeznek a légzés összezavarása miatt. || 17 ||

Az előírt módon eressze ki a levegőt, helyesen szívja be,
valamint megfelelően tartsa benn. Ily módon ér el sikert. || 18 ||

Amikor pedig a nádík megtisztulnak, ennek külső jelei lesznek:
a test karcsúvá válik és szemmel láthatóan megszépül. || 19 ||

A nádík megtisztulásakor a lélegzet tetszés szerinti visszatartható, az emésztés
tüze fellobban, a belső hang megjelenik és a jógi egészségessé válik. || 20 ||

Aki zsír- és váladékfelesleggel rendelkezik, az előbb a hat tisztító gyakorlatot hajtsa végre.
Az viszont ne végezze el azokat, akinek testnedvei (30) egyensúlyban vannak. || 21 ||

Dhauti (megtisztítás), baszti (alhasi [beöntés]), továbbá néti ([fonal]bevezetés), trátaka (védelmező(?)),
valamint naulika(?) és kapálabháti (koponya-ragyogás). Ezeket hívják a hat tisztító gyakorlatnak.
|| 22 ||

Ez a hat, testet megtisztító gyakorlat titokban tartandó. Sokféle csodálatos képességet

eredményeznek, a legkiválóbb jógik is nagyra tartják őket. || 23 ||

Íme a dhauti:

Négy ujj (31) szélességű, tizenöt könyök (32) hosszúságú benedvesített szövetet
a mester által mutatott módon nyeljen le lassan, majd húzza vissza.
Ezt hívják dhauti-gyakorlatnak. || 24 ||


dhauti

A köhögés, az asztma, a lépbaj, a lepra és húszféle nyálkabetegség
a dhauti-gyakorlat által kétségkívül eltűnik. || 25 ||

Íme a baszti:

Végbélnyílásába csövet helyezve, köldökig érő vízben az utkata-ászanában (33) ülő [jógi]
hajtson végre [végbél-]összehúzás [általi beszívást]. Ez a vízzel való tisztítás a baszti-gyakorlat.
|| 26 ||


baszti

A baszti-gyakorlat révén a hasnyálmirigy-nagyobbodás, a lépbaj, a hastáji betegség,
az összes testszélből, epéből és nyálkából eredő betegség megszűnik. || 27 ||

A vízzel végzett baszti-gyakorlat megnyugosztja a testnedveket,
az érzékszerveket és az elmét.
Megszépít, és fellobbantja a gyomortüzet.
Az összes testnedv-betegséget maradéktalanul elpusztítja. || 28 ||

Íme a néti:

Egy arasz (34) hosszúságú, alaposan bekent (35) fonalat az orrlyukon keresztül
vezessen be, s a szájon át húzza ki. Ezt nevezik a sziddhák nétinek. || 29 ||


néti

Tisztítja a koponyát, valamint isteni látást (36) ad.
A néti gyorsan megszünteti a kulcscsont fölött keletkező betegségek sokaságát. || 30 ||

Íme a trátaka:

A koncentráló mozdulatlan pillantással nézzen egy pontot, amíg
könnybe nem lábad a szeme. A tanítók ezt trátakaként említik. || 31 ||

A trátaka megszabadít a szembetegségektől, az ernyedtség és más bajok gátja.
Gondosan titokban tartandó, mint egy kincsesládikó. || 32 ||


trátaka

Íme a nauli:

Előredöntött vállal a jógi a hasat gyors forgatással, erőteljesen
mozgassa jobbra és balra. A sziddhák ezt hívják naulinak. || 33 ||

A gyenge emésztést felszító, emésztést elősegítő szer. Gyógyító hatású, mindig boldogságot okoz
és az összes testnedv-betegséget felszárítja. Ez a nauli, a hatha-gyakorlatok koronája. || 34 ||

Íme a kapálabháti:

Ha a ki- és belégzés heves, mint a kovácsmester fújtatója,
azt kapálabhátinak nevezik. Felszárítja a túl sok nyálkát. || 35 ||


nauli

Miután a hat tisztító gyakorlat során a zsírfeleslegtől, a nyálkától, a testnedv-rendellenességből fakadó
váladékoktól és más bajoktól megtisztult, végezzen pránájámát. Könnyedén ér el sikert. || 36 ||

&quot;Pusztán a pránájáma-gyakorlatok is felszárítják az összes szennyeződést&quot; -
mondják viszont némely tanítók, és nem javasolnak más gyakorlatokat. || 37 ||

Íme a gadzsakaraní (elefánt-gyakorlat):

Az apána-levegőt fölfelé mozgatva a gyomorba jutott dolgot a jógi kihányja. A nádík körét

fokozatosan megismerve ellenőrzése alá vonja. A hathát ismerők ezt gadzsakaranínak hívják. || 38 ||

Még a harminc isten,(37) Brahmá s a többiek is lélegzet-gyakorlatot folytattak a haláltól való félelmükben.
Ezért [a jógi is] összpontosítsa figyelmét a lélegzetre. || 39 ||

Ameddig a lélegzetet a testben visszatartjuk, amíg elménk nem zavart, ameddig tekintetünket
a két szemöldök közé rögzítjük, miért is félnénk az elmúlástól? || 40 ||

Amikor a lélegzet megfelelő megzabolázása révén a nádík köre megtisztul,
a levegő a szusumná bejáratán keresztülhatolva abba könnyűszerrel belép. || 41 ||

Íme a manónmaní (tudatosság nélküli tudat):

Mikor a levegő a középső csatornában halad, létrejön az elme rögzült állapota.
Az elme igen szilárdan rögzült állapota a manónmaní. || 42 ||

Ennek megvalósítására a megfelelő eljárások ismerői különféle kumbhakákat csinálnak.
A különböző kumbhaka-gyakorlatok révén a jógi csodás sikert ér el. || 43 ||

Íme a kumbhaka-fajták:

Szúrjabhédana (a nap keresztüldöfése), uddzsájí (győzedelmes(?)), szítkárí (sziszegő), sítalí (hűsítő), valamint
bhasztriká (fújtatós), bhrámarí (zümmögő), múrccshá (szédítő), pláviní (lebegő). Ez a nyolc kumbhaka. || 44 ||
A belégzés végén a dzsálandhara nevű bandhát hajtsa végre.
A kumbhaka végén, a kilégzés kezdetén uddijána bandhát kell végezni.(38) || 45 ||

Ha a végbelet, a torkot és a hasat gyorsan összehúzza,
a levegő a brahma-nádíba (39) megy. || 46 ||

Az apánát emelje fel, és vezesse a levegőt a torkban lefelé.
A jógi megszabadul az öregségtől, olyan, mintha tizenhat éves lenne. || 47 ||

Íme a szúrjabhédana:

A jógi vegyen fel kényelmes ülőhelyzetet, és az ászanát végrehajtva
szívja be lassan a levegőt a jobb nádín. || 48 ||

Tartsa vissza, míg a hajától a körme hegyéig át nem járja.
Aztán igen lassan, a bal nádín keresztül eressze ki a levegőt. || 49 ||

Koponya-tisztító, elpusztítja a testszélből fakadó rendellenességeket, féregbaj-elhárító.
Újra meg újra végezze a kiváló szúrjabhédanát. || 50 ||

Íme az uddzsájí:

A szájat becsukva, a két nádín keresztül a levegőt lassan szívja be,
hogy az hallható és érezhető legyen a toroktól a mellkasig. || 51 ||

Az előbbi módon tartsa benn a levegőt, majd lélegezze ki a bal orrlyukon.
Eltünteti a toroklepedéket, s növeli a test tüzét. || 52 ||

Megszünteti a vízkórt, a sipolyt és a testnedvek rendellenességeit.
Az uddzsájí nevű kumbhakát a jógi állva és járva is gyakorolhatja. || 53 ||

Íme a szítkárí:

Szívja be sziszegve a levegőt résnyire nyitott szájon keresztül,
és eressze ki az orrán át. Ekképpen gyakorolva Kámadéva (40) másává válik. || 54 ||


Szítkárí

Jóginíkörökben (41) tisztelik, a teremtést és a teremtés visszavonását véghezviszi.
Nem lesz sem éhes, sem szomjas, nem lesz álmos, és nem ernyed el soha. || 55 ||

Testének valós lényege minden zavartól mentessé válik.
Ily módon valóban a földkerekség kiváló jógijává lesz. || 56 ||

Íme a sítalí:

A bölcs jógi, szívja be nyelvén a levegőt, és az előzőkhöz hasonlóan
kumbhakát csinálva a két orrlyukon keresztül lassan lélegezzen ki. || 57 ||


sítalí

Ez a sítalí nevű kumbhaka elpusztítja a hasnyálmirigy és a lép betegségeiből
fakadó problémákat, a lázat, az epebajt, az éhséget, a szomjat és a mérgeket. || 58 ||

Íme a bhasztriká:

Ha mindkét talpat a két combra helyezzük - ez a padma-ászana.
Ez elpusztítja az összes bűnt. || 59 ||

Padma-ászanában megfelelően elhelyezkedve, a nyakat és a hasat azonos síkban tartva
a bölcs, száját becsukva, erőteljesen, az orrán keresztül lélegezzen ki. || 60 ||

Úgy, hogy az hallható és érezhető legyen a mellkastól és a toroktól a koponyáig,
töltekezzen levegővel erőteljesen a szívlótuszig.(42)
|| 61 ||

Mint korábban, ismét lélegezzen ki és be újra meg újra,
pont úgy, ahogy a kovácsmester működteti erőteljesen a fújtatót. || 62 ||

Ugyanígy mozgassa odafigyeléssel a testében lévő levegőt.
Ha fáradtságérzet keletkezik a testben, a jobb orrlyukon lélegezzen be. || 63 ||

Ahogy a has megtelik levegővel, könnyedén
fogja be az orrát szorosan, a mutató- és a középső ujj használata nélkül. || 64 ||

Ha a kumbhakát megfelelően végrehajtotta, eressze ki a levegőt a bal orrlyukon.
Testszél-, epe- és váladék-eltávolító, növeli a test tüzét. || 65 ||

A Kundalinít gyorsan felébreszti, megtisztít, boldogságot ad, és jótékony.
A brahma-nádí bejáratánál lévő nyálka- és más elzáródásokat elpusztítja. || 66 ||


Ezt a bhasztriká nevű, a testben lévő három csomót (43) átfúró kumbhakát
pedig megfelelő módon, kiváltképp végezze. || 67 ||
Íme a bhrámarí:

A belégzés erőteljes, hímdongó-hangú, a kilégzés igen lassú, nősténydongó-hangú.
Ekképp gyakorolva, a kiváló jógik elméjében egyfajta örömteli állapot jön létre. || 68 ||

Íme a múrccshá:

A belégzés végén csináljon szoros dzsálandhara-bandhát, és lassan eressze ki a levegőt.
Az elme eközbeni boldogító kábulata a múrccshá.
|| 69 ||

Íme a pláviní:

Ha a jógi hasa megtelik belül a szétáradt nemes lélegzettel,
még mély vízben is könnyedén felszínen marad, mint a lótuszlevél. || 70 ||

A pránájámát háromrétűnek mondják: kilégzés, belégzés, kumbhaka.
A kumbhakát kétrétűnek tekintik: szahitának és kévalának.(44) || 71 ||

Addig gyakorolja a szahitát, amíg sikert nem ér el a kévalában,
ami nem más, mint a kilégzés és a belégzés elhagyásával végzett könnyed lélegzetbenntartás. || 72 ||

Akkor nevezik a kévala-kumbhakát pránájámának, amikor
kilégzés és belégzés nélkül sikerül végrehajtani. || 73 ||

Nincs semmi nehezen elérhető a három világban (45) annak,
aki képes kévala-kumbhakával tetszés szerinti lélegzetbenntartásra. || 74 ||

A rádzsa-jóga szintjét is kétségkívül eléri. A kumbhaka révén felébred a Kundaliní.
A Kundaliní felébredése által a szusumná szabaddá válik, és a hatha-jóga sikerrel jár. || 75 ||

A hatha nélkül a rádzsa-jóga, a rádzsa-jóga nélkül pedig a hatha nem sikerül,
ezért gyakorolja mindkettőt a végső eredményig. || 76 ||

A kumbhaka-lélegzetvisszatartás befejeztével tegye üressé elméjét.
Ekképp gyakorolva a rádzsa-jóga szint felé halad.
|| 77 ||

Szép alak, karcsúság, ragyogó arc, a belső hang megjelenése, igen tiszta szemek, egészség, a férfimag feletti uralom,
az emésztő tűz fellobbanása s a nádík megtisztulása jellemzi a hatha-jógában elért sikert. || 78 ||


Így szól a második tanítás a Hatha-jóga lámpásában.


== Harmadik tanítás ==


Ahogy a sziklákkal és erdőkkel borított földeknek a kígyókirály az alapzata,(46)
éppúgy az összes jóga-tantra alapja a Kundaliní-kígyó. || 1 ||

Miután a mester kegyéből felébred az alvó Kundaliní,
az összes lótuszt (47) és csomót átfúrja. || 2 ||

Akkor az üresség útja (48) a lélegzet királyi útjává válik,
az elme nem kötődik semmihez, és az elmúlás is kijátszható. || 3 ||

Szusumná (igen kegyes), súnjapadaví (üresség útja), brahmarandhra (brahma-üreg), mahápatha (nagy út),
smasána (halottégető), sámbhaví (sambhu-i), és madhjamárga (középső út): ezek szinonimák. || 4 ||

Tehát minden erőnkkel végezzünk mudrá-gyakorlatokat,
hogy fölébresszük a brahma-nyílás bejárata előtt alvó istennőt.(49) || 5 ||

Íme a mudrák felosztása:

Mahámudrá (nagy mudrá), mahábandha (nagy zár), mahávédha (nagy átfúrás), khécsarí (égben járó),
uddijána (feszálló), múlabandha (végbél-zár), dzsálandharabandha (hálózat- ill. víz-tartó [felhő] zár), || 6 ||

viparítakaraní (fordított gyakorlat), vadzsrólí (50) és sakticsálana (erő-mozgatás): ez a tíz mudrá.
Megszüntetik az öregséget, és eltörlik a halált. || 7 ||

Ádinátha nyilvánította ki a szent mudrákat, melyek előidézik a nyolc természetfölötti képességet.(51)
Az összes sziddha számára kedvesek, és még a Marutok (52) is csak nehezen férhetnek hozzájuk. || 8 ||

Gondosan elrejtve kell őrizni őket, mint egy drágakővel teli ládikót.
Senkinek sem szabad feltárni őket, ahogy egy előkelő hölgy szerelmi életéről sem beszélünk. || 9 ||

Íme a mahámudrá:

Bal sarkát a gáthoz nyomva nyújtsa ki a jobb lábát,
és fogja meg erősen két kézzel. || 10 ||

A torokban zárat képezve, felülről tartsa vissza a levegőt.
Miként a bottal agyonütött kígyó bot-alakúvá válik,
|| 11 ||

úgy egyenesedik ki a Kundaliní-erő is hirtelen.
Ekkor a kettős üregben lakozó Kundaliní halott-szerű állapotba kerül. || 12 ||

Engedje ki a levegőt nagyon lassan, semmiképpen sem hevesen.
Ekként tanították a mahámudrát a hatalmas sziddhák. || 13 ||

A nagy fájdalmak, betegségek és a halál mind eltűnnek.
Ezért hívják hát a legnagyobb bölcsek ezt a mudrát mahámudrának. || 14 ||

A bal oldalon való gyakorlás után gyakoroljon a jobb oldalon.
Akkor hagyjon fel vele, mikor mindkét oldalon egyenlő számú gyakorlatot végzett. || 15 ||

Nincs akkor egészséges vagy ártalmas, ízes vagy ízetlen.
A halálos mérget és a nektárt is beveszi a gyomor.
|| 16 ||

A tüdőbaj, lepra, székrekedés, lépbaj, emésztési zavar
és más betegségek megszűnnek, ha gyakorolja a mahámudrát. || 17 ||

A fentebb említett mahámudrá nagy természetfölötti képességeket ad az embernek.
Gondosan elrejtve kell őrizni, nem szabad bárkinek felfedni. || 18 ||

Íme a mahábandha:

A bal láb sarkát helyezze a gát tájékára,
a jobb lábat pedig helyezze a bal combra. || 19 ||

Lélegezzen be, szorítsa az állát a mellkasra,
és a levegőt visszatartva koncentráljon középre. || 20 ||

Amíg bírja, tartsa vissza a levegőt, majd lassan engedje ki.
Ha a bal oldalon már gyakorolt, gyakoroljon a jobb oldalon is. || 21 ||

E tekintetben némelyek véleménye az, hogy kerüljük a torokzárat,
elégséges az elülső fogakhoz helyezett nyelv zára.
|| 22 ||

Ez gátolja az összes nádíban a felfelé való mozgást.
A mahábandha bizonyosan nagy természetfeletti képességeket nyújt. || 23 ||

A halál hálójából a mahábandha révén való megszabadulásban jártas jógi
a trivéní (53) egyesülését idézi elő, és elméjét a Kédárához (54) juttatja. || 24 ||

Ahogy a szép és bájos nő férfi nélkül,
úgy a mahámudrá és a mahábandha is gyümölcstelen a védha nélkül. || 25 ||

Íme a mahávédha:

A mahábandhában ülő jógi koncentrálva lélegezzen be,
és gátolja meg a test-levegők mozgását szilárdan, a torok-mudrá segítségével. || 26 ||

Mindkét kezét tegye a földre, fenekét finoman üsse
a földhöz.(55)
A levegő elhagyja a két üreget, és középen feltör. || 27 ||

A Hold, a Nap és a tűz összekapcsolódik, hogy eljöjjön a halhatatlanság.
Beáll a halott-állapot.(56) Ekkor engedjük ki a levegőt. || 28 ||

Ha ekként gyakoroljuk a mahávédhát, csodálatos képességeket nyerünk.
A legnagyobb gyakorlók mint ráncokat, őszülést, remegést megszüntetőt tisztelik. || 29 ||

Ez a három, öregséget s halált legyőző nagy titok. Növelik a tüzet.(57)
Atomnyivá válást és más képességeket eredményeznek. || 30 ||

Nyolcszor gyakorolja őket minden nap, háromóránként.
Érdemek sokaságát halmozzák fel, a bűn halmait eltörlik.
Akik megfelelő tanítást kaptak, kezdetben mértékletesen gyakorolnak. || 31 ||

Íme a khécsarí:

A szájüregben a nyelv hátrahajlítva áll. A tekintet
a két szemöldök között. Ez a khécsarí-mudrá. || 32 ||

Bemetszéssel, mozgatással és húzogatással addig nyújtsa a nyelvet fokozatosan,
míg el nem éri a két szemöldök közötti részt. Ekkor lesz csak sikeres a khécsarí. || 33 ||

Ezért egy sznuhí-levélhez (58) hasonló, éles, sima,
tiszta eszközzel egy hajszálnyit vágja be. || 34 ||

Aztán összetört tengeri sóval és pathjával (59) dörzsölje be.
Egy hét múlva megint vágja be egy hajszálnyit. || 35 ||

Így járjon el hat hónapig, fokozatosan, állandó figyelemmel.
Hat hónap után a nyelv tövének ínköteléke (a nyelvfék) eltűnik. || 36 ||
A nyelvet hátrahajlítva illessze a három úthoz.(60)
Ez a khécsarí-mudrá. Azt (61) pedig égi körnek (vjómacsakra) hívják. || 37 ||

Ha a jógi akár egy pillanatra is a nyelvét fölfelé hajlítja, és így marad,
túléli a mérgezéseket, megszabadul a betegségektől, haláltól, öregségtől. || 38 ||

Aki a khécsarí-mudrát ismeri, az nem betegszik meg, nem hal meg, nem fárad,
nem alszik el, soha nem lesz éhes, szomjas, soha nem ájul el. || 39 ||

Betegség nem gyötri, tettek nem szennyezik be,
az elmúlás nem kínozza azt, aki a khécsarí-mudrát ismeri. || 40 ||

Az elme az égben (khé) jár-kel, amíg a nyelv az üregben (khé) mozog.
Ezért alkották meg a sziddhák ezt a khécsarí nevű mudrát. || 41 ||

Aki a nyelvcsap feletti üreget a khécsaríval lezárja,
annak nem folyik el a magja, ha gyönyörű nő öleli is. || 42 ||

Ha a mag el is indul, és eléri a jónit,(62) visszatér,
ha a jóni-mudrával megállítva erősen megragadjuk.
|| 43 ||(63)

A jógamester, aki felfelé álló nyelvvel szilárdan szómát (64) iszik,
két hét alatt legyőzi a halált, semmi kétség. || 44 ||

Ha a jóginak állandóan szóma-cseppekkel telített a teste,
Taksaka (65) is megmarhatja, mérge hatástalan lesz. || 45 ||

A testet öltött lélek nem hagyja el a testet, ha az szóma-cseppekkel telített,
miként a tűz sem hagyja el soha a tüzelőt, a mécses az olajat és a kanócot. || 46 ||

Egyen mindig marhahúst! Igyon nektárbort! Aki így tesz, azt
tartom én előkelőnek, mindenki más csak a család szégyene. || 47 ||

A &quot;marha&quot; szóval a nyelvre utaltunk. A nyelv szájpadláshoz való nyomása
a &quot;marhahús-evés&quot;, ami semmissé teszi a súlyos bűnöket. || 48 ||

A Holdból folyó nedű, mely a nyelv odanyomásakor
fellobbanó tűzből keletkezik: ez a &quot;nektárbor&quot;. || 49 ||

Ha a nedvező nyelv, miközben csípős, keserű, savanyú, tejhez, mézhez és ghíhez
hasonlatos ízeket érez, újra meg újra megérinti a nyelvcsap végét, a betegségek
eltűnnek, az öregség megszűnik, a jógira lesújtó fegyver eltérül, eljő a halhatatlanság
és a nyolc csodálatos képesség, és a jógi bármilyen bájos nőt elcsábíthat. || 50 ||

Ha a jógi a legfőbb erőre gondol, a hullámzó, tisztán hömpölygő,
a fejtetőről a tizenhatlevelű lótuszra (66) csöpögő Hold-cseppeket issza,
melyeket elért a lélegzet, és nyelvét az üregbe szorosan hátrafelé odanyomja,
egészséges marad, lótusz-finomságú testet nyer, és hosszan fog élni. || 51 ||

A Méru csúcsán (67) lévő üregből sebesen áramlik az olvadó hó.(68)
A bölcsek szerint ott van az igazság. Ez a folyók forrása.
A Holdból elfolyik az esszencia, ezért pusztul az emberi test.
Ezt akadályozza meg ez a kiváló módszer. Más módon nem lesz sikeres a fáradozás. || 52 ||

Az üregből áramló öt folyó bölcsességet hoz.
Abban a folttalan ürességben helyezkedik el a khécsarí. || 53 ||

Egy a teremtő mag. Egy mudrá van: a khécsarí. Csak egy, mindenek
felett álló Isten létezik. Egy állapot van: a manónmaní. || 54 ||

Íme az uddijánabandha:

Azért nevezték el ezt a gyakorlatot a jógik uddijánának (felszállónak),
mert segítségével a megállított lélegzet felszáll a szusumnában. || 55 ||

Mint nagy madár száll felfelé fáradhatatlanul a levegő az uddijána révén.
A bandha leírása a következő: || 56 ||

A hasat húzza be, mégpedig a köldök fölött.
Az uddijánabandha a halál elefántját legyőző oroszlán. || 57 ||

Az uddijána nagyon könnyű, ha mester felügyeletével végezzük.
Aki állandóan gyakorolja, ha öreg is, megfiatalodik.
|| 58 ||
A köldök alatt és fölött erősen húzza be a hasat.
Hathónapnyi gyakorlás után legyőzi a halált, semmi kétség. || 59 ||

Az összes bandha között az uddijána a legjobb. Ha az uddijánát
szilárdan gyakorolja, a megszabadulás magától bekövetkezik. || 60 ||

Íme a múlabandha:

A sarkat a gáthoz nyomva szorítsa össze a végbélnyílást.
Az apána-levegőt húzza fölfelé. Ez a múlabandha.
|| 61 ||

Azért hívják a jógik múlabandhának (alsó bandhának), mert az összeszorítás révén
az alsó áramlatot, avagy apánát nagy erővel felfelé irányítja. || 62 ||

Sarkát a végbélnyíláshoz nyomva tartsa erősen vissza a levegőt,
újra meg újra, hogy fel tudjon emelkedni. || 63 ||

Mikor a prána- és az apána-levegő, a náda (69) és a férfimag a múlabandha
révén egyesülnek, elhozzák a jógában való sikert, semmi kétség. || 64 ||

Az apána és a prána egysége a vizelet és a széklet csökkenését eredményezi.
Még ha öreg is a jógi, megfiatalodik, ha rendszeresen gyakorolja a múlabandhát. || 65 ||

Mikor az apána elindul fölfelé, és eléri a tűzkört,(70)
a láng, amint a levegő beléütközik, megnyúlik. || 66 ||

Akkor a tűz és az apána eléri a természetétől fogva forró pránát.
Ez a testben lévő tüzet jelentősen felszítja. || 67 ||

Ez megperzseli az alvó Kundalinít, aki ettől felébred.
Mint a bottal megütött kígyó, sziszegve kiegyenesedik. || 68 ||

Mintha kígyóüregébe bújna, a brahma-nádíba kúszik.
Ezért kell a jógiknak mindig, rendszeresen múlabandhát végezniük. || 69 ||

Íme a dzsálandhara bandha:

Torkát összeszorítva helyezze állát a mellkasra.
Ez a dzsálandhara nevű bandha. Eltörli az öregséget, a halált. || 70 ||

Lezárja a nádík kötegét és a lefelé folyó égi vizet.(71)
Ezért dzsálandhara (hálózat- ill. víztartó [felhő]) bandha. Mindenfajta torokbajt gyógyít. || 71 ||

Ha dzsálandhara bandhát végzünk, melynek jellegzetessége a torok összeszorítása,
akkor nem hull nektár a tűzbe, és a lélegzet is megnyugszik. || 72 ||

A torok összeszorításával kell a két nádít erősen lezárni.
Ez középső körként (madhjacsakra) ismeretes, és elzárja a tizenhat ádhárát.(72) || 73 ||

Az altestét összeszorítva végezzen uddijánát.
Az idát és a pingalát elzárva irányítsa felfelé a levegőt a hátsó csatornán. || 74 ||


dzsálandhara bandha

E módszer révén a levegő lecsillapszik, és nem
következik be a halál, nincs öregség, sem betegség.
|| 75 ||

Ez a három bandha a legjobb, a nagy sziddhák is gyakorolják.
Az összes hatha-tantra jógik számára közismert gyakorlatai ezek. || 76 ||

Az isteni Holdból ami nektár csak csöpög,
a Nap (73) az utolsó cseppig elnyeli. Ettől öregszik a test. || 77 ||

Létezik egy kitűnő módszer, ami a Napot megakadályozza ebben.
Mester tanítása révén kell megismerni, és nem tankönyvek ezreit áttanulmányozva. || 78 ||

Íme a viparítakaraní:

Mivel a köldök van fenn és a szájpadlás lenn, ezért van felül a Nap és alul a Hold.
A viparítának (fordítottnak) nevezett gyakorlat a mester tanításából érthető meg. || 79 ||

A rendszeresen gyakorló gyomortüzét fokozza.
Bőséges élelem álljon a rendelkezésére.
Ha keveset eszik, egy pillanat alatt elégeti a tűz. || 80 ||

Lent a fej és fent a láb: első nap csak egy pillanatra.
Minden nap egy kicsit tovább gyakorolja. || 81 ||


viparítakaraní

Hat hónap múlva a ráncok, ősz hajszálak eltűnnek.
Ha csak három órát gyakorol minden nap, legyőzi az elmúlást. || 82 ||

Íme a vadzsrólí:

Még ha kénye-kedve szerint él, és a jóga által kiszabott kisebb szabályokat
figyelmen kívül hagyja is, a vadzsrólít ismerő jógi számíthat a sikerre. || 83 ||

Ehhez két dolog szükséges, melyek mindenki számára igen nehezen
megszerezhetőek. Az egyik: tej.(74) A másik: egy engedelmes nő. || 84 ||

A hímvesszővel lassan, megfelelő módon gyakoroljon fölfelé húzást.(75)
A férfi és a nő is sikeres lehet a vadzsrólíban. || 85 ||

Fújjon lassan, határozottan a húgycsőbe
egy arra alkalmas csővel, úgy hogy a levegő behatoljon. || 86 ||

A hüvelybe hullott magot gyakorlással visszaszívhatja.
Elfolyt magját visszaszívás után őrizze meg. || 87 ||

Aki a jógában járatos, és így megőrzi magját, az legyőzi a halált.
A mag elhullajtása maga a halál, megtartása az élet.
|| 88 ||

A mag megtartása révén kellemes illat képződik a jógi testében.
Míg a mag szilárdan a testben van, miért félnénk az elmúlástól? || 89 ||

A férfi magja az elméjétől függ, az élete pedig a magjától.
Ezért a magot és az elmét minden erővel óvni kell.
|| 90 ||

A menstruációs vért és a magot is őrizze meg.
A pénisszel térítse vissza, ez a jóga gyakorlásának helyes módja. || 91 ||(76)
Íme a szahadzsólí:

A szahadzsólí és az amarólí tulajdonképpen a vadzsrólí két fajtája.
Szórja vízbe eltüzelt tehéntrágya hamuját. || 92 ||

A kényelmesen ülő, megpihenő férfi és nő saját testének bekenése
a vadzsrólí-közösülés után közvetlenül: || 93 ||

ez a szahadzsólí. A jógik feltétlen bizalommal lehetnek iránta.
Ez a jótékony jóga - bár élvezethez kötődik - megszabadulást eredményez. || 94 ||

Ez a jóga az érdemeket szerzett, erős, az igazságot látó,
irigységtől mentes embereknek sikerülhet, az irigykedőknek nem. || 95 ||

Íme az amarólí:

A túl sok epe miatt az első vízfolyamot (77) és hígsága miatt a végét kihagyva, a középső,
hűvös folyamot mint amarólít használják a Khanda-féle kápálika (78) közösségben. || 96 ||

Aki állandóan amarít (vizeletet) iszik és szippant minden nap,
az helyesen gyakorolja a vadzsrólít, és amarólísnak mondják. || 97 ||

A gyakorlás közben kiáramlott csándrít (79) tehéntrágya hamujával keverje össze,
és rakja a felső testrészekre.(80) Isteni látás születik így. || 98 ||


Ha a férfi magját a nő helyes gyakorlással, ügyesen összegyűjti, és a
vadzsrólí segítségével a menstruációs vérét is megőrzi, jóginínak nevezhetjük. || 99 ||(81)

A nő menstruációs véréből egy csöpp sem tűnik el, semmi kétség.
Testében a náda pedig mag-szerűvé válik. || 100 ||

A mag és a vér az emberi testben eggyé válva a vadzsrólí-gyakorlat
jógájának segítségével minden csodálatos képességet megad. || 101 ||

Ha a nő a visszaszívás után a vért megőrzi, jóginínak nevezhetjük.
Megismeri a múltat, a jövőt, rendíthetetlenül jár az égben, || 102 ||

és teste természetfeletti tökéletességét nyeri el a vadzsrólí-gyakorlat jógája révén.
Ez a megtisztító jóga még élvezetek közepette is megszabadulást hoz. || 103 ||

Íme a sakticsálana:

Kutilángí (hajladozó testű), Kundaliní (gyűrűs), bhudzsangí (kígyó), sakti (erő), ísvarí (istennő),
kundalí (gyűrűs) és arundhatí (inda): ezek a szavak szinonimák. || 104 ||

Ahogyan az ember kulccsal nyitja az ajtót, úgy a jógi
a Kundaliníval tárja szélesre a megszabadulás kapuját. || 105 ||

A brahman betegségektől mentes lakhelyére vezető út kapuját
szájával befedve alszik a legfőbb istennő. || 106 ||

A gumó (82) felett alszik a Kundaliní-erő, a jógik megszabadulására
az ostobák megkötésére. Aki őt ismeri, az ismeri a jógát. || 107 ||

A feltekeredett Kundalinít kígyó-szerűnek írják le.
Aki ezt az erőt mozgásra bírja, az megszabadul, semmi kétség. || 108 ||

Meg kell ragadni erősen a Gangá (Gangesz) és a Jamuná találkozásánál lévő
kis boszorkát. Ez Visnu legfelső ege. || 109 ||

A Gangá az idá. A Jamuná-folyó a pingalá. Az idá és a pingalá
találkozásánál lévő kis boszorka pedig a Kundaliní.
|| 110 ||

A farkánál kapja el az alvó kígyót, és ébressze fel.
Az erő, álmát lerázva hirtelen felkel. || 111 ||

Az alul elhelyezkedő kámzsás kígyót megragadva reggel és este másfél óráig
mozgassa folyamatosan a jobb orrlyukon belélegezve, ágyékkötőt öltve. || 112 ||

Hosszúsága egy arasz,(83) szélessége négy ujj.(84)
Puha és fehér legyen öltözéke, úgy mondják. || 113 ||

Vadzsra-ászanában (85) a két lábat két kézzel fogja meg erősen.
A boka közelében lévő gumót nyomja meg. || 114 ||

Amikor a jógi vadzsra-ászanában ül, és mozgatja a Kundalinít,
végezzen folyamatosan bhasztrikát:(86) így gyorsan felébreszti a Kundalinít. || 115 ||

A Napot szorítsa össze, aztán mozgassa a Kundalinít.
Miért félne az elmúlástól, ha a halál torkában van is? || 116 ||

Ha két muhúrtáig (87) rendületlenül mozgatja,
felkúszik kissé, és feljön a szusumnában. || 117 ||

Ezáltal a Kundaliní a szusumná bejáratát mindenképpen elhagyja,
és a lélegzet magától beáramlik a szusumnába. || 118 ||

Ezért állandóan ösztökélje a békésen alvó arundhatít.
Mozgatása révén a jógi megszabadul a betegségektől. || 119 ||

Ha a jógi megmozdítja a saktit, a siker letéteményese ő.
Röviden szólva: játszva legyőzi a halált. || 120 ||

Aki önmegtartóztatásban él, mindig helyesen és mértékletesen táplálkozik,
és a Kundaliní-gyakorlatot alkalmazza, az a jógi egy mandala múlva (88) sikerre számíthat. || 121 ||

Ha pedig a Kundalinít megmozdította, mindenképpen végezzen bhasztrikát.
Az így gyakorló, magát megfékező jógi miért is félne Jamától, a halál istenétől? || 122 ||

Ha nem lenne a Kundaliní-gyakorlat, honnan vennénk más tisztító eljárást,
ami megtisztítja a hetvenkét ezer nádít a szennyeződésektől? || 123 ||

A középső nádí a jógik számára a kitartó gyakorlás eredményeképp,
ászanák, lélegzet-szabályozás és mudrák segítségével kiegyenesedik. || 124 ||

Aki lankadatlanul gyakorol, és elméjét a szamádhival (89) féken tartja,
annak a rudrání (90) vagy más mudrá tökéletes sikert nyújt. || 125 ||

Királyi kormányzás nélkül a föld, királyi csillagzat nélkül az éj,
királyi jóga nélkül a mudrák: lehetnek bár szépek, nem ragyognak.(91) || 126 ||

A levegő-gyakorlatokat nagy odafigyeléssel végezze.
A bölcsnek ne kalandozzon el a figyelme. || 127 ||

Ezt a tíz mudrát Sambhu, a legfelsőbb úr (Siva) tanította. Mindegyik önmagában is
nagy csodás képességeket nyújt a magát megfékezőnek. || 128 ||

A mudrák hagyománynak megfelelő tanítását a tiszteletreméltó
mestertől kaptuk, aki maga az Úr, a testet öltött Isten. || 129 ||

Az ő szavait követve, és a mudrákat gyakorolva atomnyivá válást
és más csodás képességeket szerezhetünk, és legyőzhetjük az elmúlást. || 130 ||


Így szól a harmadik tanítás a Hatha-jóga lámpásában.


== Negyedik tanítás ==


Hódolat Sivának, a mesternek, aki maga a náda, a bindu és a kalá.(92)
Ki állandóan neki szentelődik, eljut az ő tiszta lakhelyére. || 1 ||

Most pedig elmondom a szamádhihoz vezető legtökéletesebb utat,
mely legyőzi a halált, könnyen elsajátítható és a brahman-boldogság (93) legfőbb létrehozója. || 2 ||

Rádzsa-jóga, szamádhi, unmaní, manónmaní, amaratva (halhatatlanság), laja (feloldódás),
tattva (igaz valóság), súnjásúnja (üresség és nem-üresség), para pada (legfőbb szint), || 3 ||

amanaszka (tudatosság nélküli), advaita (kettősség nélküli), nirálamba (nem függő),
niranydzsana (folttalan), dzsívanmukti (még az életben történő megszabadulás),
szahadzsá (természetes, veleszületett), és turjá (negyedik [tudatállapot]): ezek szinonimák. || 4 ||

Ahogyan a só vízbe keverve azzal eggyé válik,
úgy válik eggyé a lélek és az elme - ezt nevezik szamádhinak. || 5 ||

Amikor a lélegzet megszűnik, és az elme feloldódik,
akkor létrejön az egykedvűség - ezt is szamádhinak nevezik. || 6 ||

Hasonlóképpen, mikor létrejön az egyéni lélek és a legfőbb lélek egysége -
azt nevezik szamádhinak, ahol minden képzet megszűnik. || 7 ||

Ugyan ki ismeri valójában a rádzsa-jóga nagyszerűségét?
A tudás, a megszabadulás, a [szinten]maradás és a beteljesülés csak a mester tanítása révén érhető el. || 8 ||

Nehezen megvalósítható az érzéktárgyak elhagyása, az igaz valóság szemlélete
és a szahadzsá állapota az igaz mester könyörületessége nélkül. || 9 ||

Amikor a különféle ászanák, változatos kumbhakák és karanák (94) révén
a nagy sakti felébred, a lélegzet feloldódik az ürességben. || 10 ||

Ha a jógiban a sakti felébredt, és minden karmájától (95) maradéktalanul megszabadult,
akkor önmagától létrejön számára a szahadzsá állapota. || 11 ||


Amikor a szusumnán átárad a lélegzet, és az elme belép az ürességbe,
akkor a jógában jártas az összes karmáját maradéktalanul kitépi. || 12 ||

Hódolat néked, ó, Halhatatlan! Még az elmúlás is legyőzetett általad,
ami pedig felfal minden élőt s élettelent. || 13 ||

Amikor az elme nyugalomba jut, és a lélegzet középen jár,
létrejön az amarólí, a vadzsrólí és a szahadzsólí. || 14 ||

Hogyan keletkezhet tudás az elmében addig,
amíg a lélegzet is él, s az elme sem halott?
Aki a lélegzet és az elme kettősét semmivé oldja,
az éri el a megszabadulást, más sehogyan sem. || 15 ||

Ismervén a szusumná helyes átfúrását, irányítsa a lélegzetet középre.
Állandóan a megfelelő állapotban maradva tartsa azt a brahmarandhrában.(96) || 16 ||

A nap és a hold (97) az időt nappalra és éjszakára osztják.
A szusumná felfalja az időt: ez a felfedett titok. || 17 ||

Hetvenkét ezer nádí-kapu van a &quot;lélek börtönében&quot;.
A szusumná maga a Sámbhaví sakti - a többi jelentéktelen, || 18 ||

mivel a lélegzet ha összegyűlik, a tűzzel együtt a Kundalinít
felébresztve akadálytalanul beléphet a szusumnába.
|| 19 ||

Amikor a lélegzet a szusumnában áramlik, a manónmaní sikeresen létrejön.
Máskülönben a többi gyakorlat csak küszködést jelent a jógik számára. || 20 ||

Aki uralja lélegzetét, az megzabolázza elméjét,
aki megzabolázza elméjét, az uralja lélegzetét. || 21 ||

Az elmeműködésnek két kiváltó oka van: a létesülés indítékai (vászanák)(98) és a lélegzet.
Ha az egyik elpusztul közülük - mindkettő elpusztul. || 22 ||

Amikor az elme megszűnik, megszűnik a lélegzet,
amikor megszűnik a lélegzet, megszűnik az elme is.
|| 23 ||

Az elme és a lélegzet tevékenysége eggyé válik, mint a tejjel összekevert víz:
ha működik az elme, működik a lélegzet is, ha működik a lélegzet, működik az elme is. || 24 ||

Azért, ha az egyik megszűnik, megszűnik a másik is, s ha az egyik működik, működik a másik is. Ha nem szűnnek
meg, akkor működésbe lépnek az érzékek, ha megszűnnek, létrejön a megszabadulás (móksa) állapota. || 25 ||

A férfimag és az elme természetüktől fogva mozgékonyak.
Férfimagját és elméjét mozdulatlanná téve mi az, mit e földön nem érhet el? (99) || 26 ||

Ó, Párvatí! (100) A férfimag és a lélegzet ha gátoltak, elpusztítják a betegségeket,
holtan életet adnak, s megzabolázva eljuttatnak az égbe. || 27 ||

Ha az elme mozdulatlan, a lélegzet is mozdulatlan. Ettől válik mozdulatlanná a férfimag.
A férfimag mozdulatlansága révén minden esetben létrejön a szattvikus állapot, a test szilárdsága.
|| 28 ||

Az elme az érzékek ura, az elme ura pedig a lélegzet.
A lélegzet ura a feloldódás, a feloldódás pedig a belső hangon alapul. || 29 ||

Éppen azt hívják megszabadulásnak - bár más szekták ezzel nem értenek egyet -,
mikor az elme és a lélegzet feloldódik. Akkor egyfajta boldogság keletkezik. || 30 ||

Az a feloldódás üdvös a jógi számára, melynek során megszűnik a ki- és belélegzés,
az érzéktárgyak felfogása, mindennemű mozgás és [elmebéli] módosulat. || 31 ||

Amikor minden képzetével felhagyott, és teljesen mozdulatlan, akkor létrejön a feloldódás,
mely szavakkal kifejezhetetlen, és csak önmagában megismerhető. || 32 ||

Ha a tekintet örökösen az érzékekre és az elemekre irányul, létrejön a feloldódás állapota.
Ez az élőlények saktija. Mindketten, jellegzetesség nélkülien feloldódnak. || 33 ||(101)

&quot;Feloldódás, feloldódás&quot;, mondogatják, de mi is a feloldódás ismérve?
Mivel a létesülés indítékai nem keletkeznek újra, ezért a feloldódás az érzéktárgyak elfeledése. || 34 ||

Íme a sámbhaví mudrá:


A Védák, a sásztrák és a puránák (102) olyanok, mint egy közönséges nő.
Egyedül csak a titkos sámbhaví mudrá olyan, mint egy jó családból származó asszony. || 35 ||

Külső tárgyra irányuló, de a belsőre összpontosító, rezzenéstelen tekintet:
ez a sámbhaví mudrá, ahogyan azt a Védák és a sásztrák őrzik. || 36 ||

Amikor a jógi elméje és lélegzete a belsőre összpontosítva lenyugszik,
mozdulatlan tekintettel, még ha néz is, semelyik irányba sem lát semmit.
Ez a sámbhaví mudrá, mely a mester kegyelméből sajátítható el.
Azt elérve létrejön a jellegzetességektől mentes súnjásúnja-állapot, amely Siva valós állapota. || 37 ||

A sámbhaví és a khécsarí állapotok eredetének különbsége szerint
jön létre az elme feloldódásának gyönyöre, a tudatgyönyör formáját öltő ürességben. || 38 ||

Pupilláit a fényre irányítva vonja föl kissé a szemöldökét.
Aki a korábbiakban leírt módon rögzíti elméjét, az egyszerre létrehozza az unmaní állapotát. || 39 ||

Némelyek az ágamák (103) hálójába, mások a nigamák (104) sokaságába,
megint mások a logikába belebonyolódva nem ismerik a megszabadítót. || 40 ||

Aki félig lehunyt szemmel, szilárd elmével, orrhegyre szegezett tekintettel,

a napot és a holdat (idá, pingalá) teljesen lenyugosztva mozdulatlanul ül,
az eléri az igaz valóság állapotát, a legfőbb dolgot, mely állandóan fénylő,
teljes, ragyogás-természetű és mindennek a forrása - mi többet lehet elmondani? || 41 ||

Ne tisztelje a lingát sem nappal, sem pedig éjjel.
Miután uralma alá hajtotta az éjjelt és a nappalt, tisztelje a lingát állandóan.(105) || 42 ||

Íme a khécsarí:

Az a khécsarí mudrá, amikor a jobb és a bal nádíban
lévő lélegzet középre megy, semmi kétség. || 43 ||

Nyomja bele a lélegzetet a súnjába (szusumnába), az idá és a pingalá között,
újra meg újra: valóban ott van a khécsarí mudrá. || 44 ||

Ami pedig a Nap és a Hold között, a támasz nélküli égi körben van,
azt a mudrát hívják khécsarínak. || 45 ||

Ha a Holdból előtör a folyam, az Sivának valóban kedves.
Megtölti az egyedülálló, isteni szusumnát a száj hátsó részében. || 46 ||

És elölről is megtelhet - kétségtelenül ez is a khécsarí.
Ha gyakorolják a khécsarí mudrát, létrejön az unmaní állapota. || 47 ||

A két szemöldök között van Siva lakhelye, ahol az elme feloldódik.
Ez az állapot turja néven ismeretes - nincs ott elmúlás. || 48 ||

Addig gyakorolja a khécsarít, amíg el nem éri a jóga-alvás állapotát.(106)
Aki eléri a jóga-alvás állapotát, annak nem létezik többé az elmúlás. || 49 ||

Az elmét kötődés nélkülivé téve ne gondoljon semmire.
Szilárdan üljön, mint a korsó, melyet kívül-belül körbevesz és betölt az űr. || 50 ||

Ahogyan a külső lélegzet megszűnik, úgy a belső is, semmi kétség.
A levegő s vele együtt az elme is saját helyükön mozdulatlanná válnak. || 51 ||

Aki ekként gyakorol, a lélegzet útján, éjjel-nappal, annak számára
a gyakorlás révén megszűnik a lélegzet, majd az elme is feloldódik. || 52 ||

Fürdesse testét nektárral, tetőtől talpig:
nagyszerű testre tesz szert, hatalmas erejű és bátor lesz. || 53 ||

Irányítsa elméjét a sakti közepére, a saktit pedig az elme közepére.
Az elmét elméjével szemlélve tartsa fönn a legfőbb állapotot. || 54 ||

Helyezze magát az űr közepére, az űrt pedig önmaga közepére.
Az űrrel mindent áthatottá téve ne gondoljon semmire. || 55 ||

Belül semmi, kívül semmi: mint üres korsó a levegőben.
Belül teli, kívül teli: mint teli korsó a vízben. || 56 ||

Ne gondoljon sem a külsőre, sem a belsőre.
Elhagyván minden gondolatot, ne gondoljon semmire. || 57 ||

Az egész világ csupán képzetek szülötte,
az elme játéka is csupán képzetek szülötte.
Felhagyván e képzetekkel,
feltétlenül érd el a békét, ó, Ráma!(107) || 58 ||

Ahogyan a kámfor a tűzben,(108) ahogyan a só a vízben,
úgy az elme a szamádhi állapotában feloldódik az igaz valóságban. || 59 ||

Elmének nevezik mind a megismerendőt, mind a megismertet, s a tudást is.
A megismerendő és a tudás elpusztult: nincs más út. || 60 ||

Elmének tekintendő ez az egész élő és élettelen világ.
Ha az elme az unmaní állapotába kerül, nem észlelhető kettősség. || 61 ||

A megismerendő dolgokat elhagyva az elme feloldódik.
Amikor az elme feloldódik, akkor csak az egyedülvalóság (kaivalja) állapota marad. || 62 ||

A régmúlt nemes lelkű tanítói ilyen különféle eszközöket alkalmazó, megfelelő,
saját megtapasztalással kísért szamádhi-módozatokat tanítottak. || 63 ||

Hódolat néked szusumná, Kundaliní, holdbéli nektár!
Hódolat, ó manónmaní, mahásakti, tiszta tudat! || 64 ||

Ezennel elmondatik a Góraksanátha által kinyilvánított belsőhang-meditáció,
mely a tudatlanok számára is megfelelő, akik képtelenek ráébredni az igaz valóságra. || 65 ||

A tiszteletreméltó Ádinátha által tanított végtelen sok (109) feloldódási módozat mind győzedelmes. Úgy gondoljuk
azonban, hogy amelyik a belső hangra irányul, az egyedülálló, s a feloldódások közül a legfőbb. || 66 ||

A jógi mukta-ászanában ülve, a sámbhaví mudrát fölvéve,
összpontosított elmével a jobb fülében hallja a belső hangot. || 67 ||

Zárja le hallójáratait, szemét, orrát és száját. A megtisztult
szusumná-csatornában határozottan kivehető, tiszta hang hallatszik. || 68 ||

Mindegyik jógában négy szint van: árambha (kezdet),
ghata (korsó),(110) valamint paricsaja (fölhalmozás) és nispatti (betetőzés). || 69 ||

Íme az árambha-szint:

Ha a Brahma-csomó átfúrása bekövetkezik, létre jön az űrből eredő boldogság.
A testben különféle hangok szólalnak meg, s az anáhata-hang (111) hallatszik. || 70 ||

A jógi az árambha-szinten ragyogó, fenséges illatú, egészséges,
isteni testet nyer, és szíve megtelik az ürességben.
|| 71 ||

Íme a ghata-szint:

A második szinten a korsóvá tett lélegzet középen halad.
A jógi testhelyzete szilárd, s oly bölccsé válik, mint egy isten. || 72 ||

A Visnu-csomó átfúrásától aztán a legnagyobb boldogság hírnöke,
a dörzsöléses üstdobhang hangzik fel a teljes űrben.
|| 73 ||

Íme a paricsaja-szint:

A harmadik szinten pedig a légtérből dobhangot hall.
Akkor a nagy űrbe (112) jut a lélegzet, az összes csodás képesség lakhelyére. || 74 ||

Akkor az elme boldog állapotán felülkerekedve, a szahadzsából (113) fakadó boldogság jön létre,
mely hibától, szenvedéstől, öregségtől, betegségtől, éhségtől, alvástól mentes. || 75 ||

A Rudra-csomót átfúrva, a Nyilas (Siva) székhelyére jut a lélegzet.
Eme nispatti-szinten lantzengés és nádfuvola-hang keletkezik. || 76 ||

Amikor az elme eggyé vált, azt rádzsa-jógának nevezik.
A jógi a teremtést és a teremtés visszavonását végrehajthatja, és Istennel egyenlővé válik. || 77 ||

Akár van megszabadulás, akár nincs, töretlen boldogság jön létre ekkor.
Ez a feloldódásból eredő boldogság a rádzsa-jóga által érhető el. || 78 ||

Vannak, akik a rádzsa-jógát nem ismerik, csupán a hathával foglalkoznak.
Ezek a gyakorlók, úgy vélem, megfosztattak a fáradozás gyümölcsétől. || 79 ||

Az unmaní állapot gyors elérésére véleményem szerint a szemöldökök közé való összpontosítás a legjobb.
A gyenge szellemi képességűek számára a rádzsa-jóga szintje így egyszerű módszerrel érhető el.
Nyomban létrejön a bizonyosságot nyújtó, belső hang általi feloldódás. || 80 ||

A hangra való összpontosítás révén szamádhiban részesülő kiváló jógik szívében növekvő egyedülálló boldogság
szavak számára megközelíthetetlen. Csupán a tiszteletreméltó nátha-mester ismeri azt. || 81 ||

A bölcs fülét befogva rögzítse elméjét abban a hangban,
amelyet meghall, míg szilárddá nem válik benne. || 82 ||

Ez a hang a gyakorlás során a külső hangot elnyomja.
Egy paksa (114) után az összes szétszórtságot legyőzve a jógi boldoggá válik. || 83 ||

A gyakorlás kezdetén a hang sokfélének és erőteljesnek hallatszik.
Később, a gyakorlás előrehaladtával egyre finomabb lesz. || 84 ||

Kezdetben óceán, égzengés, üstdob és dzsardzsaradob hangjához hasonlít. A középső szakaszban
mardaladob-, kagylókürt-, valamint csengettyű- és káhaladob-hanghoz hasonlatos. || 85 ||

Az utolsó szakaszban pedig csengettyű-, nádfurulya-, lant- és méhzümmögés-szerű.
Ilyesféle hangok hallatszanak a testen belül. || 86 ||

Még ha erős égzengés-, üstdob- és más hangok hallatszanak is,
csak a legfinomabb hangra összpontosítson. || 87 ||

Az erősebbet elhagyván a finomabba belefeledkezve, vagy a finomabbat elhagyván
az erősebbe belefeledkezve, az elmét szétszórva ne irányítsa másfelé. || 88 ||

Bármely hanghoz is kötődik az elme elsőként,
abban az egyben rögzülve, azzal együtt oldódik fel.
|| 89 ||

Ahogy a nektárt ivó méh nem törődik az illattal,
úgy a belső hangban elmerült elme sem vágyódik az érzéktárgyakra. || 90 ||

Az érzéki örömök kertjében kóborló elme olyan, mint a megvadult elefántkirály.
A belső hang, mint hegyes elefántösztöke, képes csak megfékezni. || 91 ||

A belső hang kelepcéjével foglyul ejtett, megnyugodott elme
igen könnyen mozdulatlanná lesz, mint a lemetszett szárnyú madár. || 92 ||

Az összes gondolatot elhagyva, figyelmes elmével csupán a belső hangra
összpontosítson az, aki a jóga fölötti korlátlan uralomra áhítozik. || 93 ||

A belső hang az elme-antilop befogására szolgáló kelepce,
valamint az elme-antilopot elejtő vadász is. || 94 ||


Karám az önmagát megfékező gyakorló elme-paripája számára.
Ezért a jógi állandóan összpontosítson a belső hangra. || 95 ||

A hang-kén oxidáló hatása által rögzített és megszilárdult elme-higany
felszáll a támaszték nélküli égbe. || 96 ||

A belső hang meghallása miatt az elme-kígyó hirtelen,
mindent elfeledve, egyhegyűvé lesz, és nem mozdul semerre. || 97 ||

A tűz, melyet a tűzifa táplál, a fa fogytával kialszik.
A belső hangra irányított elme a belső hanggal együtt oldódik fel. || 98 ||

Könnyű a csengettyű- és más hangokba belefeledkezett és mozdulatlan elme-gazella
elejtése is, ha valaki a nyíllal való célzás mestere.
|| 99 ||

Az anáhata zúgása hallatszik. A hangba beleolvadt
a megismerendő, s a megismerendőbe beleolvadt az elme.
Az elme a hangban feloldódik. Az Visnu legfelsőbb ege. || 100 ||

Amíg a hang hallatszik, addig fennáll az ákása (115) képzete. Ha már nem szól,
legfőbb Brahmanként, Paramátmanként (Legfelsőbb Lélekként) magasztalják. || 101 ||

Akármi is hallatszik a belső hang formájában, az a sakti.
Ami a végső forma nélküli igazság, az a legfőbb istenség (paramésvara). || 102 ||

A hatha összes feloldódásra irányuló módszere a rádzsa-jóga sikerét szolgálja.
A rádzsa-jógához eljutó ember kijátssza az elmúlást. || 103 ||

Az igazság a mag, a hatha a szántóföld, az egykedvűség az öntöző víz.
E három révén az unmaní-csodainda gyorsan fejlődik. || 104 ||

A belső hangra való állandó összpontosítás miatt a felhalmozódott bűnök elpusztulnak.
Az elme és a test-levegők biztosan feloldódnak a folttalanban. || 105 ||

Kagylókürt- és dundubhidob-hangot sem hall már.
Az unmaní állapot miatt fadarabhoz hasonlóvá, rendíthetetlenné válik a teste. || 106 ||

Minden (tudat)állapottól megszabadult, minden gondtól mentes.
A jógi halotthoz hasonlatos, kétségtelenül megszabadult. || 107 ||

Az elmúlás nem falja föl, karma nem gyötri.
A szamádhiban elmerült jógit senki sem győzi le.
|| 108 ||

A szamádhiban elmerült jógi nem érzékel sem illatot, sem ízt, sem formát,
sem érintést, sem hangot, nem érzékeli sem magát, sem mást. || 109 ||

Akinek elméje nem alvó, s nem ébren lévő, emlékezéstől és feledéstől mentes,
akinek elméje nem tűnik el, és meg sem jelenik, bizton megszabadult az. || 110 ||
A szamádhiban elmerült jógi nem érzékel hideget és meleget,
szomorúságot és boldogságot, tiszteletet és tiszteletlenséget. || 111 ||

Aki ébrenléti állapotban, összeszedetten, mint alvó elmerült,
kilégzéstől és belégzéstől ment, az kétségkívül megszabadult. || 112 ||

A szamádhiban elmerült jógit semmiféle fegyverrel nem lehet megölni, nem uralható senki által,
nem vonható varázsige (mantra) vagy mágikus erejű ábra (jantra) hatalma alá. || 113 ||

Amíg a levegő nem lép be és nem mozog a középső csatornában,
amíg a férfimag nem válik megkötötté a test-levegő
s a lélegzet uralása révén,
amíg az elmélyedés során nem jön létre a szahadzsa, az igaz valóság állapota,
addig bölcsességről beszélni színlelt, hamis fecsegés csak. || 114 ||


Így szól a &quot;Szamádhi leírása&quot; című negyedik tanítás a Hatha-jóga lámpásában.


Így végződik a Hatha-jóga lámpása.

[[Kategória:Szövegek]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Karnevál/A karnevál szereplői</title>
    <id>340</id>
    <revision>
      <id>3853</id>
      <timestamp>2006-07-15T20:10:28Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>kat, lapozó</comment>
      <text xml:space="preserve">{{lapozó utolsó fejezet|előző=7|köv=k|cím=Karnevál}}

&lt;center&gt; &lt;font size=&quot;+3&quot;&gt;A Karnevál szereplői&lt;/font&gt; &lt;/center&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;&lt;p&gt;(A Karnevál minden szereplője imagináció, a regényben egyetlen élő ember sem szerepel, 
kivéve Radafukot.) &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt; &lt;center&gt; Ábel (II.)&lt;/center&gt;&lt;center&gt; Abihail (Zorge) 
(II.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Abihail (Vatta) (VII.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Ábsalom (VII.) 
&lt;/center&gt;&lt;center&gt; Adar-Hammon (Amar-Haddon, Hamar-Addon) (V.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; 
Adelhaide grófnő (VII.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Agent spirituel (curtain-lecture) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; 
Ágoston, dogmatika tanára (I.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Ágoston, csapos (II.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; 
Agragan (Kishdshurben, Tulonadebbi) (V.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Ainyu (IV.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; 
Amadeus(VII.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Ambrus, álmodó (I.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Ambrus, 
anarchista (II., III.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Améline, feminista (I.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; 
Améline, hintázik (II.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Angela (III., IV.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; 
Ankor-Abz (IV.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Antennis (IV., V.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Antikvárius 
(VII.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Archibald (III.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Armeniusz Armén (VI.) 
&lt;/center&gt;&lt;center&gt; Auguszta Kornélia, tolvaj (I.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Auguszta Kornélia, 
háztulajdonos (II.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Aurelia (V.) &lt;/center&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt; &lt;center&gt; 
Baabo (IV.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Bajnád Edelény (Schnoen Alajos) (I.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; 
Bandavezér (IV.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Barack (IV.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Barack férje 
(IV.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Barnabás Andrea (II.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Barnabás Maximus 
(I., II.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Báró (I., II., III.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Baskircsev 
Kata (VI.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Bella (I., II., III.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Bence Kata 
(VI.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Bezbek (curtain-lecture) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Bonifác, tetű 
(V.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Bormester Virgil (I., II., III., VII.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; 
Bormester Mihály (Mike Winemaster, Michail) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Bormester Gergely 
(VI.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Bormester Gergelyné (VI.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Bormester 
Máté (VI., VII.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Bormester Jusztin (VI., VII.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; 
Bormester Lázár (VI.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Boromeus (I.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Böllér 
Leo (I., II., III.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Broniszláv (VII.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Buka 
(IV.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Bukornyász (Hoklos-Timburrain, Karikilli, G. Lanfranconi) 
(V.) &lt;/center&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt; &lt;center&gt; C'Haol (IV.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; C. házaspár (Ladik) 
(V., VII.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Chidabat (Boldizsár, Ratipotti) (V.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; 
Cigány (VII.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Cimucka bácsi (curtain-lecture) &lt;/center&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt; 
&lt;center&gt; Csajtorján Dániel (III.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Csajtorján Dánielné (III.) 
&lt;/center&gt;&lt;center&gt; Csajtorján Badacsony (III.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Csajtorján Jakab 
(III.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Csajtorján Hunor (III.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Csajtorján 
Amalthea (III.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Csajtorján Dániel veje (III.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; 
Csajtorján Dániel menye (III.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Csajtorján Dániel három unokája 
(III.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Csefke úr (curtain-lecture) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Csupor 
(V.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Cullachi (IV.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Curabanhe atya (IV.) &lt;/center&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt; 
&lt;center&gt; Diurdalin testvérek (IV.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Dolores (III.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; 
Doma Edgárné (VI.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Duvasz (Piepar, Harragusse) (V.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; 
Dux (III.) &lt;/center&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt; &lt;center&gt; Earn (IV.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Edessza (Hilla, 
Szelima) (V.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Elbeszélő (curtain-lecture) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; 
Eleksze úr (curtain-lecture) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Episztemon, süket (I.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; 
Episztemon, kleptomániás (I.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Episztemon, öngyilkos (I.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; 
Episztemon, hivatalnok (II.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Equebé (Szavannah) (V.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; 
Etiópiai (V.) &lt;/center&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt; &lt;center&gt; Fanny (III.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Farinnesi 
hercegnő (IV.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Féllábú-Halbfuss (I., II.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; 
Fenyő Rafael (VI.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Fikarc, kutya (VI.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Fillér 
Joachim (I.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Fillér Joachimné, uzsorás (I.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; 
Fillér Joachimné, ajándékozó (II.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Findzsa Szilárd (III.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; 
Finta (VI.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Flóra (VII.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Flórián, füllent 
(I.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Flórián, Don Juan (II.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Fülöp Áron (V.) 
&lt;/center&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt; &lt;center&gt; Gambrinus (II.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Gázsi (V.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; 
Gitta (III.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Göncöl, kutya (II.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Grip őrmester 
(IV.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Grófnő, idős (VII.) &lt;/center&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt; &lt;center&gt; Hajaherdekucsin 
(Rasz Hagy Noun Loboka) (V.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Hang, A - (curtain-lecture) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; 
Haram-Hammoid (IV.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Hedry Lőrinc (III.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Henoch 
(V.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Hermina néni (VI., VII.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Hertha (III.) 
&lt;/center&gt;&lt;center&gt; Herstal Raimund lovag, idősb. (I., II., III.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; 
Herstal Raimund lovag, ifjabb (VII.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Herstal Raimund lovag, 
legifjabb (VII.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Hn-pcs főpap (IV.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Hny hercegnő 
(IV.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Hoppy Lőrinc (I., II., III.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Hoppy Mithridates 
(I., II.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Hoppy Melinda (I., II.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Hoppy Horatio 
(I., II.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Hoppy Demonax (II., III.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Hoppy 
Rezeda (II., III.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Hubert doktor (VIL) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Huloderdi 
(V.) &lt;/center&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt; &lt;center&gt; Idegen Hegyilakó (IV.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Ijé (IV.) 
&lt;/center&gt;&lt;center&gt; Irgalmas barát (VI.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Ismeretlen (curtain-lecture) 
&lt;/center&gt;&lt;center&gt; Iván (III.) &lt;/center&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt; &lt;center&gt; Japán (IV.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; 
Jassz (VI.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Javari (Minosz, Boor, Havrincourt) (V.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; 
Jávorka (III., VII.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Jonathán, kalandor (I.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; 
Jonathán, fodrász (II.) &lt;/center&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt; &lt;center&gt; Kamilla (VI.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; 
Kanavász Antal (III.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Kanavász Antalné (III.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; 
Kanavász Platon (III.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Kankalin Mátyás, naplót ír (I.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; 
Kankalin Mátyás, bevásárol (II.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Kankalin Mátyásné, háziasszony 
(I.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Kankalin Mátyásné, babonás (II.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Karipa 
(IV.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Karmazsin, kandúr (II.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Kata (VI.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; 
Kelemen (VII.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Kemma (Kacsafa) (V.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Keresztelő 
János (V.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Kesző Benjamin, kérdez (I.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Kesző 
Benjamin, összetéveszt (II.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Kesző Bertalan, koldus (I.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; 
Kesző Bertalan, látogat (II.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Kesző Benedek (I., II.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; 
Kesző Domonkos (I., II., III., V.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Kolifant (III.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; 
Kolifant, kancsal (III.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Kolifantné (III.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; 
Kolophon (VI.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Konc (V.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Kritikus (curtain-lecture) 
&lt;/center&gt;&lt;center&gt; Kuruc, részeges (I.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Kuruc, szektariánus (II.) 
&lt;/center&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt; &lt;center&gt; Lába (V.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Laban (IV.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; 
Lala (III.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Levéltári igazgató (I.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Lina (III.) 
&lt;/center&gt;&lt;center&gt; Linkó úr (VI.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Lipót, patkány (V.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; 
Lohengrin, gúnár (VI.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Lukács (V.) &lt;/center&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt; &lt;center&gt; 
Majoránna, obszcén (I.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Majoránna, bosszúálló (II.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; 
Mammella (IV.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Manfred (V.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Manouel (IV.) 
&lt;/center&gt;&lt;center&gt; Marcella grófnő, jótékony (I.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Marcella grófnő, 
divathölgy (II.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Marianne (III., VII.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Markazin 
kisasszony (III.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Márkus (V.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Marsall, kutya 
(IV.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Masszőrnő (VI.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Melius (IV.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; 
Mérnök (IV.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Minuszin (Pop, Ferdinand) (V.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; 
Mirabel (II.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; M-Ngo (IV.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Moch Antal (VI.) 
&lt;/center&gt;&lt;center&gt; Mojzesné (VI.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Molly (I., II.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; 
Monopol (II.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Morlaol (IV.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Munders Ecqutre 
(IV.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Műszerész (VI.) &lt;/center&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt; &lt;center&gt; Nagy ember 
özvegye (VI.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Naplopó (curtain-lecture) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Néger 
fiú (IV.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Nizs (IV.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Nout (IV.) &lt;/center&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt; 
&lt;center&gt; O'Flahan (IV.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Olachaj ben Shybreeth (III.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; 
Olvasó (curtain-lecture) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Olvasónő (curtain-lecture) &lt;/center&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt; 
&lt;center&gt; Ödönke (III.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Ördög (V.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Öspezük 
Keszüm (IV.) &lt;/center&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt; &lt;center&gt; Paraszt (VI.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Parasztasszony 
(VI.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Parasztasszony fia (VI.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Pataj (I., 
II., III., VI., VII.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Patai András (VI., VII.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; 
Pázmán (VI., VII.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Pen Josiah (IV., VII.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; 
Perpetneky Druzsma (Schnoen Alajos) (II.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Pergelin Tódor, feltaláló 
(I.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Pergelin Tódor szektariánus (II.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Pergelin 
Alfonz (VII.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Pernaimon (Huloderdi, Tyborin) (V.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; 
Piaszter (V.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Pipi néni (I., II.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Pisti (VI.) 
&lt;/center&gt;&lt;center&gt; Piznemzok (Tobin) (V.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Philemon (IV.) &lt;/center&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt; 
&lt;center&gt; Quaheha (IV.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Quitt Illés (VI.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Quitt 
Illésné (VI.) &lt;/center&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt; &lt;center&gt; Ramichun sejk (IV.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; 
Ramses, belga bak, nyúl (VI.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Rektor (II.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; 
Rella (VI.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Rengah (Hegapla, Lüszpö, Miquinkül) (V.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; 
Rikkancs (VI.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Riquol (V.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Robin Joe (II.) 
&lt;/center&gt;&lt;center&gt; Rokkant (VI.) &lt;/center&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt; &lt;center&gt; Salein Pietro (Gedua) 
(V.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Salil-Chardup (IV.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Saroglya (I.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; 
Schnoen Alajos (I.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Selesztó (II.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Shik-Liad 
(IV.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Shinny-Shinny (IV.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Simor (III.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; 
Siska (VI.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Skopas (VII.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Steward (IV.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; 
Suiz-Csa-Nepponu (IV.) &lt;/center&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt; &lt;center&gt; Szakácsnő (III.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; 
Szatócsné (VI.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Szegényházi nő (VI.) &lt;/center&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt; &lt;center&gt; 
Tabbok (IV.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Tamara (IV.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Tananuas Miguel 
(VII.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Tatamot (III.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Tatamotné (III.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; 
Tekenő (V.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Theseus (Bidach, Akarren, Wold) (V.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; 
Thymph Una (IV.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Tibold esperes (III.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Tímea 
(V.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Timótheus (V.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Timur kisasszony (I., 
II.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Tizedes (VI.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Tizig Dina (VI.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; 
Tizig Lenke (VI.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Tjuzemkij (IV.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Tóbiás (II.) 
&lt;/center&gt;&lt;center&gt; Toldi néni (VI.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Toldi Endivia (VI.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; 
Toporján Antal, látogat (I.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Toporján Antal, csavargó (II.) 
&lt;/center&gt;&lt;center&gt; Trafikosné (VI.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Trews (IV.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; 
Trg pátriárka (IV.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Tristan (VII.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Turcsika 
Szelenár (Schnoen Alajos) (I.) &lt;/center&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt; &lt;center&gt; Ugorluk (V.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; 
Uleger (V.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Uvdtloriaq (IV.) &lt;/center&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt; &lt;center&gt; Vandotti 
(Venedetto?) (V.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Van Hoop (IV.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Vászoly (III.) 
&lt;/center&gt;&lt;center&gt; Vászolyné (III.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Vászolyné leánya (III.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; 
Vászolyné veje (III.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Vatta úr (III., VII.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; 
Vermerán, orvos (I.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Vermerán, fölfedező (II.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; 
Vermerán, kiábrándult (III.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Vidal (VII.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; 
Viktorián (III.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Viktoriánné (III.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Viola, 
kecske (III.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Virázs (Ariadné, Chayazill, Henriette, Aja-Nai) 
(V.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Vlad (IV.) &lt;/center&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt; &lt;center&gt; Yubainkan (IV.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; 
Yurphan (Nagy Kaurr) (V.) &lt;/center&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt; &lt;center&gt; Zászlós (V.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; 
Zatvorodverázsnyikov (IV.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Zatvorodverázsnyikovné (IV.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; 
Zákány Simon (VI., VII.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Zákány Simonné (VI., VII.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; 
Zákány Árpád (VI.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Zákány Eszter (VI., VII.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; 
Zefírina (VII.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Zemenez (IV.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Zorge Salamon 
(I., II.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Zorge Salamonné (I., II.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Zorge 
Manassé (III.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Zorge Simon (II.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Zorge Bernát 
(VI., VII.) &lt;/center&gt;&lt;center&gt; Zuzuga (IV.) &lt;/center&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt; &lt;center&gt; 1948-1951 
&lt;/center&gt;
{{lapozó utolsó fejezet|előző=7|köv=k|cím=Karnevál}}
[[Kategória:Karnevál]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Karnevál/7</title>
    <id>341</id>
    <revision>
      <id>3854</id>
      <timestamp>2006-07-15T20:10:41Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>kat, lapozó</comment>
      <text xml:space="preserve">{{lapozó|előző=6|köv=A karnevál szereplői|cím=Karnevál}}

    &lt;center&gt;      &lt;font size=&quot;+4&quot;&gt;VII.&lt;/font&gt;    &lt;/center&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;&lt;i&gt;Szóval, mondom, ön 1945 februárjában meghalt. Mondanom sem
    kell, mennyire fájlalom. Kérem, fogadja részvétemet&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;&lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Köszönöm&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Ezek után most már csak megdicsőülésének története
      következhet&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Ténylegesen, szól Bormester, az is következik&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Azt hiszem, realizmusból egy kicsit sok lesz&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Sose lehet belőle elég sok. Először megdupláztam magam, és
      megdöntöttem azt a hiedelmet, hogy az ember egy időben csak egy
      helyen lehet&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;A fizikusok önnek szobrot fognak emelni&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;A második lépés az volt, hogy átmentem a múltba és a
      túlvilágra&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Az érdem kisebb, hiszen többen is megtették&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;A harmadik lépés, hogy saját halálomról és temetésemről
      részletesen beszámoltam. E három lépéssel a valóság körét oly
      mértékben kiterjeszte&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ttem, hogy&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Azt hiszi, sikerült a valóságot a maga egészében az imagináció
      körébe emelnie&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Vagyis az alaptételt kimondani, amely nem egyéb, mint a létezés
      alaptétele: a valóságot az imagináció teremti. Nem úgy persze, ahogy
      a hinduk gondolták, hogy az im&lt;/i&gt;&lt;i&gt;agináció a kezdetek kezdetén a
      valóságot megteremtette, s azóta itt van, mint hátunkon a zsák.
      Hanem úgy, hogy folytonosan teremtjük, éspedig létezésünk őrületével
      teremtjük&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Értem. Ön a létezés primordiális tevékenységének a
      valóságalkotást tartja. A definíciót elfogadom. Ezt a valóságot mi
      imaginációnkkal teremtjük szakadatlanul. Helyesen mondom? Ezért
      mondjuk, hogy a valóság és a misztérium egybeesik&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Eddig jó&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Ha imaginációnk ép lenne, a valóságot, vagyis a misztériumot
      szabadon teremthetnénk, úgy, hogy&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Helyes. Azonban&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Imagindciónk megromlott, és ezt a romlott imaginációt hívjuk
      őrületnek&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Jeles&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Ez a megőrült imagináció aztán teremti azt, amit mi eléggé el nem
      ítélhető módon világnak nevezünk. Jól mondom?&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Jól&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;És az ön hangja mit szól hozzá?&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Bormester tűnődik. A metafizika ellen, szól végre, nincs
      kifogása&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Persze. A történet azonban&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Igen mérsékelten viselkedett. Csaknem csalódott volt. Először is
      meg volt botránkozva halálom körülményein. A megoldásra azt a
      megjegyzést tette, hogy bárgy&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ú&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Csak nem?&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Az egész részben van valami ostoba. Bormester Mihály akár ott
      van, akár nincs. Egyszerre csak eltűnik, amikor meghalljuk, hogy
      meghalt. A fenét. Hiszen tegnap még semmi baja se volt. Lelőtték?
      Megsebesült? Mi történt? Nem mintha fontos lenne. És főként, nem
      mintha nagyon sajnálnám. De mégis, annyit mégiscsak mondhatna,
      hogy&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Az ön hangja a halál diagnózisára kíváncsi?&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Arra is. Azt mondta, olyan ez, mintha valami nagy regényben,
      tegyük fel Stendhalnál, Julien Sorel egyszerre csak eltűnne, egy&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;köteten keresztül összevissza mindenféle történne más, oda nem
      tartozó emberekkel és eseményekkel, és közben véletlenül kiderülne,
      hogy Julien Sorel már évek óta meghalt, mert éjjel, amikor hazament,
      gödörbe lépett, és nyakát kitörte. Vagy mondjuk, ha az&lt;/i&gt; &lt;i&gt;Iliász
      kellős közepén Achilleus influenzát kapna, és gondos ápolás ellenére
      is elhalálozna&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Ez a breugheli megoldás. Meghal, de az egész a kép sarkában
      történik, és csak nagyítóval fedezhető fel&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Mi lenne, mondja a hang, ha a regényírók erre a módszerr&lt;/i&gt;&lt;i&gt;e
      rákapnának? Az ember sohasem lehetne biztos abban, hogy a következő
      lapon, pont a legizgalmasabb események kellős közepén, hőseiket és
      hősnőiket egyszerűen eltüntetnék, a szerelmi vallomás előtt a hőst
      elütné a villamos, a hősnő pedig trombózist kapna.&lt;/i&gt; &lt;i&gt;Az ember
      egyetlen regényt se vehetne kezébe a nélkül az aggodalom nélkül,
      hogy&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Az ön hangja a realizmusnak ezt a módját ellenzi&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;A leghatározottabban. Aztán pedig azt mondta: Önnek abban a
      kivételes kitüntetésben volt része, hogy az egyik mélypontot a
      többihez képest aránylag ép elmével láthatta&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;A második világháború végét értette&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Úgy van. Ehhez képest, folytatta a hang, eredményeit keveslem.
      Többet vártam. Önnek nemigen fog alkalma nyílni többé arra, hogy&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Mire ön?&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Mire én azt kérdeztem tőle: És&lt;/i&gt; &lt;i&gt;ezerkilencszázötven?&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Pokoli. Mit mondott?&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Fejét vakarta. Gyanakodva nézett rám, aztán azt kérdezte: Önnek
      feltett szándéka, hogy most ezerkilencszázötvenről fog beszélni?
      Semmi sem akadályozhat meg benne. Lebeszélném, mondja erre ő. Miért?
      Ön, feleli a h&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ang, túl higgadt. Túl tárgyilagos. Öreg is, és
      már egy kicsit bölcs. Ön erre nem alkalmas. Ön erre a feladatra nem
      elég elfogult. Nem elég egyoldalú. Önben a képességek a helyzet
      valóságának felismerésére nincsenek meg. Ön ehhez túl intelligens.
      Sokat is tanult. Gondolkozott és tapasztalt és szenvedett és. Szóval
      nem. Egyáltalán nem ajánlom. Nem fog sikerülni&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;A hangot egyre jobban kezdem tisztelni&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Ön attól tart, kérdezem, hogy e feladat teljesítéséhez nem vagyok
      elég barom? Nem éppen a baromságra gond&lt;/i&gt;&lt;i&gt;oltam, szól ő, ebből a
      szempontból ön talán megfelelne. De az őrület. Úgy tehát, mondom, ön
      engem nem tart elég őrültnek? Ez hiba, szól. Belátom, felelem én. De
      mit tegyünk? Mondjon le róla. Lehetetlent kíván, mondom erre én. Ha
      rossz lesz, hát rossz lesz, mindenki azt fogja hinni, hogy
      tehetségem csődöt mondott. Ezzel a feladattal nem bírt. Mi ketten
      tudjuk, hogy nem sikerült, mert éppen túl tehetséges vagyok&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;A hang erre a következőket válaszolja: Ön meg nem engedett módon
      kijózanodott. Remélem, tudja, hogy ez távolról sem érdem. Sőt. Az ön
      Márkusának igaza volt, amikor azt mondta, hogy ez szakrilégium. Az a
      szakrális delírium, ami a történet, elborult értelem nélkül nem
      érthető. De főként nem csinálható. Tisztelje a történeti embert. És
      féljen attól, aki fejét ebből az őrültségből kidugta. Ahogy mindenki
      fél tőle, és messze el is kerülik. Őrültnek mondják, mint az
      elmegyógyintézetben a betegek az orvost. Ne bízzon abban, aki lát.
      Az a szent vakság, ami már negyvenötben elég nagy volt, most
      egyetemessé lett. Rövid idő? Igen, de odáig értünk, hogy az időnek
      más mértéke van. Ha ön abba az őrületbe, ami ötvenben van,
      beleszól&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt; &lt;i&gt;Agyon fognak csapni, mondom én. Ez a
      kisebbik baj lenne, folytatja a hang. És a nagyobbik? A hang azt
      feleli: Ne tegyen úgy, mintha&lt;/i&gt; &lt;i&gt;nem tudná. Egyébként is, mit
      akar? Úgy, mint az emberi múltról, nem beszélhet róla. Úgy sem
      beszélhet róla, mint a túlvilágról. A jelen, tudja, a jelen egészen
      más. Még mindig marad lehetőség, mondom erre én. Micsoda? Úgy
      beszélek róla, mint a valóságról. Hogyan, feleli ő, erről az
      őrületről ön úgy akar beszélni, mint a valóságról? A jelen,
      válaszolom én, a tömény káprázat. Más szóval a tömény valóság.
      Vagyis a misztérium. A hang erre ismét fülét vakarja. Nem lesz jó,
      mondja, mert akkor történelem lesz, és akkor hol marad a regény? A
      regény, mondom erre én, az a hely, ahol az ember a valóságot
      megteremti. A történelem ezt csak utólag állapítja meg. Hősöm Vidal
      könyvtáros. Vidal? kérdi ő, csak nem az a színtiszta őrült? Nézetem
      szerint sznob, képzelgő, mindenesetre fantaszta. Miért választotta
      őt? Azért, mondom, mert Vidalnak nincs lelkiismerete. Csupa
      érzékenység, csupa mélység, csupa misztika és önkívület és rajongás
      és távlat, feltétlenül tisztakezű enthuziaszta, tökéletesen amorális
      és csontig vallásos, nagy hitű bolond. Értem, mit akar ezzel a
      Vidallal? Vidal elég gyanútlan ahhoz, hogy akihez csak hozzáér,
      annak maszkját levegye. Ez benne a vicc. A maszkokat sorra mind
      leveszi, még az enyémet is, aki pedig már öt éve a sírban fekszem,
      sőt főként&lt;/i&gt; &lt;i&gt;az enyémet. Ön tehát, mondta erre a hang, eddig az
      irodalmat arra használta fel, hogy komédiázzon, most meg akarja
      csinálni az irodalom komédiáját? Úgy van, válaszolom. Az eszmét
      egyébként ön sugallta. Én? kérdi a hang. Igenis ön, amikor azt
      mondta, a játékból az írást sem szabad kihagyni. Írni éppen olyan
      hieratikus delírium, mint bármi más.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;A hang erre sokáig hallgat, többször rám néz, és valamin tűnődik.
      Majd meglátjuk, szól végre, sok bizalmam hozzá nincs. És az írás
      komédiájához miképpen kapcsolja azt&lt;/i&gt;&lt;i&gt;, hogy
      ezerkilencszázötven?&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Úgy, mondom én, hogy az írás komédiája teljessé akkor válik,
      amikor a jelenhez nyúl. Abban a pillanatban válik kézzelfogható
      őrületté. Más szóval, az író abban a pillanatban szentté válik.
      Veszélyes tétel, mondja ő, amellyel&lt;/i&gt; &lt;i&gt;az újságírók vissza
      fognak élni. Attól félek, mondom, máris megtették. És ki lesz Vidal
      partnere? Csodálkozni fog, válaszolom. Ugyan. A partner Bormester
      Mihály lesz. A hang felkiált: Ön? Hiszen ön már öt éve halott! Vagy
      fel fog támadni? Ördögöt, felele&lt;/i&gt;&lt;i&gt;m én. Ön tudja, hogy én
      tulajdonképpen Herstal Raimund vagyok, vagy nem emlékszik? Persze. A
      partner most az igazi Bormester Mihály lesz, az, aki egész életét
      úgy élte le, mintha ő Herstal Raimund lett volna.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;A helyzet a következő, mondom én. Vidal, bárkih&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ez nyúl,
      maszkját leveszi. Permanens szentségtörésben él. Nem is tud mást
      csinálni, csak mindenkihez odamegy, és a maszkot leveszi. A
      tapintatlan ember. A pszichológus vagy a karakterológus vagy az
      esztéta vagy a vallásos rajongó vagy. Szóval a kijózanod&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ás
      fantasztája. Az őrült, akinek valóságőrülete van. Végül is a művész,
      vagyis a költő, vagy nevezze, ahogy akarja. Ez a Vidal ahhoz az
      emberhez kerül, akit mindenki úgy ismer, hogy ez Herstal Raimund,
      idősb Herstal Raimund kancellár fia. Ez az ember idők&lt;/i&gt;&lt;i&gt;özben
      altábornagy lett, nyugdíjazták, hatvanéves, vagyonának túlnyomó
      részét elvesztette. Vidal odalép, a maszkot leveszi, és így szól: a
      fenét, hiszen ez az ember nem is Herstal Raimund. De, ha nem ez az
      ember Herstal Raimund, akkor hol van az igazi?&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;És&lt;/i&gt; &lt;i&gt;aztán? kérdi a hang. És aztán ez a Vidal ott az emberek
      maszkjait sorra leszedegeti, mintha a farsangnak vége lenne, a
      főrendező az álarcokat összeszedné és azt mondaná : hölgyeim és
      uraim, a böjt megkezdődött, a táncnak vége, tessék hazamenni.
      Ezerkile&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ncszázötven? kérdi a hang. Úgy van, felelem én.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Ez az egész história, mint emlékszik, 1884-ben kezdődött, amikor
      Bormester Virgil vöröshajú levéltári fogalmazó a levéltár új
      igazgatója révén az angyali üdvözletet megkapta. Én most az ön
      kedvéért nem fogom újra az egészet elbeszélni. Eddig is elég bajom
      volt vele. A fontosabb mozzanatok a következők voltak: Bormester
      Virgil pere és elítéltetése, kiszabadulása és házassága, a&lt;/i&gt;
      Tépelődések &lt;i&gt;írása, a gyermekek elcserélése, Zorge Salamon
      meggyilkolása, a kis Mi&lt;/i&gt;&lt;i&gt;hály (Raimund) első szerelme Abihail
      iránt. Aztán az Angela-epizód, a találkozás Herstal Raimunddal, a
      háború kitörése előtt egy nappal. Most a hős megduplázva folytatja
      életét, tanulmányutat csinál a föld körül. Hazatér, Angelát
      megfojtja, megjelenik neki&lt;/i&gt; &lt;i&gt;Antennis, Márkus a túlvilágra
      küldi, mondván, a tanulmányutat ott kell befejeznie. Ezután már csak
      az agónia és a halál következik a pincében. Értem, szól a hang. És
      mit óhajt most? Nézetem szerint a leghelyesebb, ha Vidal könyvtáros
      beleszeret Herstal R&lt;/i&gt;&lt;i&gt;aimund (Bormester Mihály) feleségébe,
      Adelhaide grófnőbe. Elcsábítja, de Herstal őket rajtakapja, és
      párbajt vívnak. Megőrült? kiált a hang. Miért ne? kérdem, ha
      realizmus, legyen realizmus. Túlzás, szól a hang. És aztán? A
      párbajban a felek éppen felállnak. A környezet korszerű. A háttérben
      kényszermunkatábor van, és az emberekből éppen szappant készülnek
      főzni. Géppisztolyropogás. A politikai rendőrség csapatai
      gyakorlatoznak, tankok vonulnak fel, ezzel a felírással: Éljen a
      béke! Előre New Yorkba! A hangszóró a legújabb híreket mondja a
      koreai hadszíntérről. Amikor a felek felállnak, megjelenik Tü'Bakán,
      aki az ellenfelekhez beszédet mond. Ki ez a Tü'Bakán? Nem ismeri?
      Tulajdonkeppen kisázsiai fiú. Mi köze ennek az egészhez?
      Megmagyarázom. Herstal Raimund fiatalkorában Konstantinápolyban volt
      követségi attasé, és itt beleszeretett. A dolog, mondta a hang,
      nekem mindig kevésbé tetszik. Várjon, mondom, tudja, kibe szeretett
      bele? Sejtelmem sincs róla. Farinnesi hercegnőbe, remélem, emlékszik
      rá. Bormester Mihály Kínában találkozott vele. Homályosan emlékszem
      rá, felel a hang. Nos, Herstal Raimund és Farinnesi hercegnő fia ez
      a Tü'Bakán, akit, képzelje, ki nevelt? Kicsoda? Csajtorján
      Holofernes, Csajtorján Dániel unokája, aki Rhodosba származott el,
      és ott jól menő bordélya volt. Itt állott alkalmazásban, el se tudja
      képzelni. Ugyan. Megmondom. Kesző Domonkos első házasságából
      származó Kesző Elvira leánya, aki nem egyéb, mint annak az Ábsalom
      doktornak az anyja, aki most mindjárt szerepelni fog.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Én, sz&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ól a hang, az ön realizmusát elviselhetetlennek
      tartom. Várjon, szólok, még nincs vége. Most már, szól a hang,
      bánom, hogy önnel egyáltalán szóba álltam. Rosszul teszi,
      válaszolom. E részben szerepelni fog a politikai rendőrség több
      tagja, politikusok, párttitkárok, denunciánsok, munkatáborok
      szökevényei, disszidensek, ipari kémek, agitátorok, összeesküvők,
      porkolábok, tábornokok, az egész korszerű személyzet, atomfizikusok,
      kolhozparasztok, sztahanovisták, nyugalmazott ezredesek mint
      sofőrök, grófnők min&lt;/i&gt;&lt;i&gt;t masamódok, fasiszták mint kommunista
      ideológusok. Talán elég lesz. Legyen elég. Végül is az ön realista
      követelésének eleget óhajtok tenni. De hadd folytassam. Tü'Bakán az
      ellenfelek közé áll. Nagy békebeszédet mond, mivel a
      békekongresszusról most érkezett friss patronokkal. Herstalt és
      Vidalt felszólítja, hogy párbaj helyett&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;A hang erre még jobban eltűnődik, és azt mondja: Van még tovább
      is? Van, mondom én. Tü'Bakán zsebébe nyúl, és előveszi Edward
      Howligree végrendeletét, amelyben. A hang erre az asztalra csap, és
      kiabálni kezd. Ne haragudjon, szólok. A hang magánkívül van. Amit ön
      csinál, az egészen rossz. És most még módszert is változtat. Az
      előbbi részeknél mindig a végén jött ezekkel a
      curtain-lecture-ökkel, és ha az olvasóban még maradt volna valami
      értelem, azt is kiforgatta. Épelméjű embernek e módszerről meglesz a
      véleménye. De ön most már, még mielőtt a történet elkezdődött, máris
      mindent összezavar. Okom van rá, mondom én. Intelligens embernek
      mainapság már csak úgy szabad kezébe könyvet adni, ha a szerző előre
      megmondja, mit akar. Erre a propaganda korában szükség van. Én az
      olvasómat nem akarom becsapni.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;A hang erre bólint. Tudom, szól. De tudom azt is, hogy ön e
      kötelező lojalitást arra használja fel, hogy az olvasót beugrassa.
      Pr&lt;/i&gt;&lt;i&gt;opaganda? Én azt mondom, amit ön csinál, az a propagandánál
      sokkalta rosszabb. Várjon, mondom erre én, hiszen ezzel talán az
      olvasónak megtakarítom a fáradságot. Ezek után a részt esetleg el se
      kell olvasnia. Mire a hang felkiált: amit ön csinál, az hülyeség. Én
      erre azt válaszolom: Elismerem, de nézze meg jól
      ezerkilencszázötvenét, aztán mondja meg&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;    &lt;center&gt;      &lt;font size=&quot;+3&quot;&gt;GONG&lt;/font&gt;    &lt;/center&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;Vidal csenget. (Lovag Herstal Raimund nyugalmazott
    altábornagy. Idősb Herstal Raimund volt kancellár fia. Több nyelven
    értő, könyvtári munkában gyakorlott férfit vagy nőt keresek állandó
    alkalmazásra. Levél. Válasz. Útiköltség, harmadik osztály, este fél
    tíz, február kettő.)&lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Herstal (csengetnek. Házmester. Fél tíz.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal csenget. (Ház. Rossz barokk. Ebben a házban nő lakik.
      Felesége? Leánya? Nő. Vidal és a nő. Az ablakban világosság.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Herstal (csengetnek. Házmester.) A könyvet leteszi, vár.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal csenget. (Világosság. Késő? Vonat.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Herstal feláll, kimegy, kaput nyit. (Férfi, utazótáska.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal (köszön). Herstal altábornagy úr –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Herstal (intellektuális bariton, idegen akcentus). Én –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal (kalapjához nyúl). Vidal könyvtáros –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Herstal (hátralép). Már vártam. Tessék –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal (bejön). A vonat késett. (Folyosó. Kőkockák. Százéves bútor.
      Ócskapiac. Macskaszag. Koffert leteszi.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Herstal (kezet nyújt). A vonat. Diffikultások. Nem baj. (Utat
      mutat.) Tessék –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal (Nem tartós. Kár. Másképpen gondolta?)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Herstal (bizalmatlan). Óvatosság. Hónapok óta a környéken itt egy
      lengyel hadnagy bujkál. Megszökött, és a hegyekben él. Gyakran
      bejön, nőket, embereket leüt és rabol. Kilenc embert megölt. A
      háború következménye. Válságtermék. Egész életünk a válságtermékek
      jegyében folyik le. Broniszláv lengyel hadnagy. Nem tudják elfogni
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal (int). Ma könnyű dúvaddá lenni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Herstal. Nem tudják elfogni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal (kabátját leveti. Herstal. Magas. Puha. Ritka, vöröses, őszülő
      haj. Szeplők. Hajlott hát. Kis pocak. Vékony, kósza lábak.
      Ötvennyolc? Hatvan? Szeme körül fáradt ráncok. Kínos mozgás. Miért
      kínlódik? Terhére van. Mi van terhére? Az egész, önmagát kivéve.
      Megyek? Macskaszag. Nem megyek? Indul.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Herstal. A könyvtára (Mutatja.) Evett valamit?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal. A vonaton hideget. Köszönöm. (Könyvtár. Tíz-tizenhatezer
      kötet. Pedáns. Hajlott hát. Lábát vonszolja.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Herstal. Szobája várja. (Helyet mutat.) Csésze teát? Korán
      lefeküdtek. Kurrens szokás –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal. A könyveket nézi. Herstal cigarettát kínál. Rágyújt.
      Deskriptíve említettem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal (Az atmoszféra kifejezetten rossz. Megbüdösödött sorsok.
      Megyek?) Igen –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Herstal (Idegen akcentus) Az ön neve francia –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal. Származásom is. Tizenhat évig Párizsban éltem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Herstal helyet mutat, leül. (Kell. Nem kell. Bizalom. Majd.
      Szegényes. Miért? Francia. Teát kellene. Korán lefeküdtek.) A
      könyvek –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal (Elmegyek. Nem jó. Gyakorlott könyvtáros. Elmegy? Állandó
      alkalmazás. Az atmoszféra kifejezetten rossz. Herstal pedáns. Nem
      lehet. Maradok? Nő lakik. Vidal és a nő.) Saját gyűjtés?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Herstal. Részben. (Kopott ruha. Gyűrött. Utazás? Zsúfolt vonat.
      Harmadik. Züllés ellen küzdő intellektualista. Fantaszta.) Őseimnek
      volt néhány száz kötete. Az egyik Herstal passzionátus
      voltaire-iánus –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal. Obligát arisztokrata szeszély –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Herstal. Szenvedélyem a kézirat –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal (bólint). Igen. (Macskaszag. Elmegyek. A vonat vissza éjfélkor
      indul. Felállok, és azt mondom.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Herstal feláll. Két ablak között nagy munkaasztal. Mellette
      üvegszekrény.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal a cigarettát eloltja.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Herstal a szekrényt kinyitja. Ez. Kétszáznegyvenkét kézirat.
      Levelezés. Napló. Emlékirat, önéletrajz –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal feláll, odamegy. (Merő udvariasság. Nem érdekel. Még az éjféli
      vonattal elmegyek. Rossz, hajlott hát. Vibráló szemek. Reszkető
      ujjak. Pedáns despota.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Herstal a szekrényre mutat. Ez az ön munkája. (Alulról Vidalra
      sandít.) Nyelveket nem tudok. Görög, latin, angol, spanyol, francia,
      szláv. (Egy kötetet kivesz, odaadja.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal kinyitja. Újgörög. Írták 1809-ben. Skopas. Thera.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Herstal bólint. Több mint harminc éve gyűjtöm. (Sóvár hangon.)
      Manuscriptum. Szenvedély. Érti?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal a szekrénybe néz.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Herstal. Ez az, ami érdekel. A földalatti irodalom. Litterature
      souterraine. Az üdvtörténet nem a kézikönyvekben van, nem az
      egyetemen előadott történetben. Ó, a valódi értelem. Amivel én
      foglalkozom, az nem a plakatírozott és nem a publik. Ez a valódi –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal vár.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Herstal. Ezt akarom megírni. Ami soha nyomtatásba nem került.
      Szekretáriák. A titkos irodalom, a naplók, a levelek, megtört emberi
      sorsok, az elhullott egzisztenciák utolsó kísérlete, hogy valami
      legyen, valami. És erre azt, ami van, leírják. Ez lesz a valamiből.
      A semmi. Ez érdekel –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal (elmegyek. Mit akar? Irodalmi szennyesláda. Görbe hát. Szeme
      most villog. Eltaposott sorsokban gyönyörködni. Macskaszag. Az
      éjféli vonat. Erre kellek. A titkokat kipiszkálni. Skopas. Thera.
      1809. Megrohadt sorsokban kéjelegni. Állandó alkalmazás. Kopott
      ruha. Nő?)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Herstal könyvet vesz ki. Ez a legrégibb. Spanyol, tizenhatodik
      század vége. Nem tudok spanyolul –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal megnézi. Női írás. Különös keveréke a szentnek és a
      kurtizánnak. Egzaltált, pathológ módon szenzibilis, melankóliás,
      önkínzó –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Herstal. Grafológiához ért? (Felnéz. Vigyorog. Hirtelen elsötétül.)
      Nagyon jó. Örülök. Nagy haszna –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal (az atmoszféra rossz. Hullaszag. Ez a szekrény. Megbüdösödött
      sorsok. Herstal szenvedélye. Más megrothadt életének szagában
      gyönyörködni. Kripta.) Megtanultam, és űzöm vagy tizenöt éve.
      Grafológia, karakterológia, kirológia, asztrológia, fiziognómia –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Herstal felnéz. Nem írta meg. Annál jobb. Az én emberem. (Kétszer
      bólint, a szekrényre mutat.) Ezt az anyagot feldolgozni. Ilyen
      esetek (könyvet vesz ki).
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal kinyitja, nézi. Írás a század elejéről, inkább a múlt század
      végéről. Hosszú szálú, vékony; erősen jobbra dőlt. Feminin férfi,
      azt hiszem, üldözési mánia, egyéb súlyos terheltségek,
      kényszerképzetek. –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Herstal lapoz. Címlapja és az első tizennégy oldal hiányzik. Kár.
      Szerzője? Hm. Nézze, itt valaki széljegyzeteket készített. Egyre
      több széljegyzet. Nem különös?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal nézi. Látom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Herstal hirtelen előrehajlik, és Vidal arcába néz. A földalatti
      irodalom története a ma legaktuálisabb témája. Teljes egészében a
      föld alatt élünk –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal. (Mágikus őrült? Irtózat és tanulság. Milyen ember lehet az
      ilyen ember leánya? A gyermek a szülővel ellentétes irányban jut
      csődbe. Az unoka visszatér, és a nagyszülők csődjét követi. Páros és
      páratlan számú nemzedékek bukásképlete azonos. Egy yang, egy yin.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Herstal karját kitárja. Ön? Ön biztosan. Persze nehéz. Nem mondom.
      (Sokat olvasott? Könyvszem? Olyan szem, amely csak nőre nyílik ki
      teljesen.) Nehéz. A kor. Tudja, a kor. Ez a nagy probléma –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal bólint. A válság? Igen. A dolog félig meg van oldva, ha az
      ember tudja, hogy a történet permanens válság –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Herstal int és feláll. Járkálni kezd. Így magyarázza?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal. Szegényes teória –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Herstal élénken hadonászik. Nem írom alá. A teória jó. Ha ön
      2000-ben a tízéves gyereknek 1950-ről beszélne, mit mondana?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal. (Ennek az embernek a leánya olyan, mint a bazaltba fúrt kút.)
      Valamelyik napilapból riportot olvasnék fel neki –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Herstal megáll. Úgy. Például –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
Vidal. A következő:
[...................................................................................................................
.........................................................................................................................................]
&lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Herstal vigyorog. És reméli, hogy az a kölyök meg fogja érteni?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal rágyújt. Már a mai kölykök is értik. Mi van ebben érthetetlen?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Herstal dünnyög. (Járkál. Gyanús. Mit akar? Támad? Engem?)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal (Megnyugvás nincs? Ha itt kell maradni, kompromisszum. Csak a
      nő? Érdemes?)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Herstal (visszatér, a könyvet a kezébe veszi, szórakozottan lapoz).
      Az ön munkája katalogizálni, rendezni, kivonatolni, a legfontosabb
      részeket lefordítani –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal (Az éjféli vonat. Az egyetlen, amiért itt maradok, hogy a nőt
      megnézem. Holnap délután utazom. Alvilág. Herstal. Inkvizítor.
      Megriadt, kegyetlen szem. Minél jobban fél, annál kegyetlenebb.
      Vámpírkéz. Hány embert tett már tönkre, amiért ő maga tönkrement?
      Követel. Mindig követel. Azok követelnek, akik fizetésképtelenek. A
      megszólíthatatlan ember. Állást kell vállalni. Nála? Ellátás, lakás,
      fizetés. Legjobb mindjárt most. Személyvonat harmadik. Megyek.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Herstal (Valami nem tetszik neki. Nekem nem tetszik, hogy neki
      valami nem tetszik. Züllött intellektualista. Sokat tud. Aki ennyit
      tud, az többet tud. Kopott ruha. Hiányos táplálkozás. Harmincöt?)
      Hány éves ön, Vidal úr?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal a könyvet nézi. Harmincöt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Herstal a székhez megy, helyet mutat, leül. A munka nem sürgős. Két
      év, három év, öt év. Nehéz volt az alkalmas embert megtalálni. Azt
      hittem, legalább négy segítséget kell kérnem. Örülök, hogy ön
      egymagában. Gyújtson rá. Lefeküdtek. Sajnálom, hogy legalább teát
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal rágyújt. (Édeskés? Nem maradok. Megnézem a nőt, és utazom.
      Délután kettő negyven. Lakás, ellátás, fizetés, a munka nem sürgős,
      két év, öt év. Nincs nőszag. Macskaszag. Kripta.)
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem tudom önt, szól a grófnő, a könyvtárban elképzelni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal reggeli teáját issza. Szemben az asztalnál Flóra a
      baracklekvárt éppen kenyerére teszi. Az öreg grófnő már evett, az
      ablakhoz ült, a kártyát elővette és kirakta.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Most önnek vetek, Vidal úr, szólt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az altábornagy családját nem szokta megvárni, s ma is már egy órája
      a könyvtárban van.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal azt mondja: Grófnő, nem tudja elképzelni, hogy jó könyvtáros
      vagyok?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Lehetetlennek tartom, szól, és Flórára néz. Gondolkozom rajta,
      hogyan lehet. Töltsek még egy csészét? Ön a teát szereti –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Köszönöm –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Flórának is mondtam. Nem oda való. De férjem önnel igen meg van
      elégedve. Ugye, Flóra, mondtam önnek is?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Engem, szól a grófnő, az, hogy ön a könyvek között él, valósággal
      nyugtalanít. Olyan stílszerűtlen. Ön mindig könyvtáros volt?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem mindig, de –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ugye?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az öregasszony felkiált: Vidal úr, ön súlyos családi bonyodalmakba
      keveredik. A treff lovas iratokat jelent. A kőr dáma a szőke nő, a
      pikk király a feljebbvaló, tud ön erről?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem tudok, grófnő, felel Vidal, és meghajlik.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én borzongás nélkül a könyvtárba nem tudok belépni, szól a grófnő.
      Flóra is így van (Flórára néz, Flóra int), de nem olyan mértékben.
      Nekem a könyvek életemben igen sok fájdalmat szereztek. A könyvek
      engem boldogtalanná tettek. –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Kőr tízes, ez jó. Pikk hetes, nagy baj.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ha én a könyvtárba belépek, ez mindig újra szenvedővé tesz, és én
      ott valami különös (Flórára néz) –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Már megint a szőke nő. Vidal úr, van önnek közel álló szőke
      nőismerőse?)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Van, grófnő, több is –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      De úgy értem, egészen közel álló –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Egészen közel álló nincs –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nagymama indiszkrét –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Egyetlen öröme, szól a grófnő. Az én uram mindig ilyen volt. Már
      fiatal hadnagy korában is. Szép karcsú alakját elrontotta,
      egyenruhájának zsebe állandóan tele volt könyvvel. Apja, Herstal
      kancellár sokszor kacagott, néha bánkódott. Raimund, szólt, ön
      igazán nem Herstal-vér, az ördög bújt önbe? A Herstalok mind nemes
      kalandorok voltak, jó katonák, vakmerő politikusok és merész
      üzletemberek, de mindig lovagok és elegánsak és fölényesek, és a mi
      hagyományunk a remek éietstilus. Húszéves koromban én már megjártam
      Cambridge-et, Párizst és Rómát és Konstantinápolyt, és hat nyelven
      folyékonyan udvaroltam egyszerre nyolc nőnek. Én már akkor tudtam,
      hogy kancellár leszek, és amikor a királynak bemutattak, meg is
      mondtam. Milyen pályára készül ön, lovag Herstal? kérdezte. Őfelsége
      legmagasabb szolgálatában kancellárja leszek, válaszoltam a
      kihallgatás megrökönyödésére. A király mosolygott, és kezet
      szorított. Az ön becsvágya tetszik nekem, szólt. Ah, Raimund, ha ön
      az uralkodó elé kerülne, zsebében ugyan milyen könyvek lennének?
      Spinoza? Vagy pláne Boethius? Szégyent hoz az egyenruhára. Ha
      megharagít, Jézus uccse, papnak adom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Ne tagadja, Vidal úr, kiált a grófnő. A szőke nő megint itt van.
      Jöjjön ide, bal kézzel emeljen hármat. Úgy. Amit most mondok, az
      biztos.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A könyv tiszteletét, szól Vidal, ilyen mértékben nem sikerült
      megvalósítanom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ott a könyvtárban van valami rejtély, ami engem félelemmel tölt el.
      Különösen –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Rejtély? kérdi Vidal.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A kéziratok, válaszol a grófnő. Az engem megborzaszt. Olyanok, mint
      a múmiák. Flórával a szekrényt úgy hívtuk, hogy a kripta. Azok ott
      mind holttestek. –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A halhatatlan szó olajával bebalzsamozva –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A grófnő felnéz. Amit mond, az szép, de –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Feljebbvaló révén ön családi bonyodalmakba keveredik, mondja az
      öreg grófnő, és Vidalra mered. A szőke nő a bonyodalmak oka.
      Hivatalos írás. A háttérben a pikk lovas, nem jóindulatú. A pikk
      lovas az intrikus. Vigyázzon.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ugye? kérdi a grófnő, és Flórára néz. A könyvtárban kísértetek
      járnak, szól suttogva. Még nem tapasztalta?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Majd egyszer éjszaka ügyeletet tartok, és meg fogok velük ismerkedni
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem jó velük tréfálni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal azt mondja: Nem félek a kísértetektől és a halottaktól és a
      kéziratoktól és a múlttól. Nem hiszek abban, hogy ami megtörtént, az
      eltűnik. A múlt teljes egészében állandóan jelen van. De
      kiirthatatlanul jelen van a jövő is –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Borzasztó, hogy így van, szól a grófnő. Ugye, Flóra? Bár Flóra még
      nem tudja, mi a múlt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Flóra komolyan Vidalra néz.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mindenki valamilyen múltba születik –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (A pikk lovasra nagyon vigyázzon. Terveit meg fogja hiúsítani. Kár.
      Itt van az alárendelt ember, a treff bub, híreket hoz. Nem jó hírek.
      Vidal úr, ön nem szerencsés ember.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az előszobában valaki igen hangosan beszél. Flóra felnéz, és azt
      mondja: Ábsalom doktor –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ábsalom doktor háziorvosunk. Inkább barát. Kitűnő ember, főként, ha
      az ember hangját megszokja. Meg fogja kedvelni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A grófnő az ajtóra néz. Ábsalom bejön és harsog. Ó, Vidal úr, már
      hallottam, mindenki el van ragadtatva öntől. Grófnő, hogy van?
      Persze a fejfájás, neuralgia –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Már több mint húsz éve –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Miért hívatott? szól tele torokkal. Végül az altábornagynak igaza
      lesz. Azt mondja, lehetetlen együtt élni olyan emberekkel, akiknek
      egyetlen élettartalmuk a szenvedés. Ön se betegebb, mint más.
      Gyógyuljon meg, csak önön múlik. Vidal úr majd kifejti önnek, ő,
      mint hallom, tüneményes karakterológus –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A grófnő Vidalra néz.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ábsalom üvölt. Ne higgyen el neki mindent. Széplélek és irodalmár.
      Tudja ezt ön magáról, Vidal úr? Nemsokára jó idő lesz, kimegy a
      kertbe, és ott jobban fogja magát érezni. Itt a kísértetektől fél
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal úr azt mondja, hogy meg óhajt velük ismerkedni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azt hiszem, Vidal úr máris nagyon jól ismeri őket, bömböli Ábsalom.
      A grófnő feltevése, hogy az altábornagy a kéziratok kísérteteivel
      szövetkezett, és a házat démonikus terror alatt tartja. Az
      altábornagy feltevése szerint viszont a ház népe egytől egyig őt
      magas pneumatikus feladatok teljesítésében meg akarja gátolni. Íme,
      a ház urának és úrnőjének konfliktusa, a grófnő krónikus migrénjének
      és az altábornagy neuropatha hipochondriájának oka –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ábsalom Flóra karját megragadja és ráüvölt. Ön, remélem, hurutján
      már túl van –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Csaknem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Reszelt almát. Érti? A tavasz önt is meg fogja gyógyítani. Flóra nem
      tud a szülők hatása alól felszabadulni, és sürgősen valami
      betegséget kellett keresnie. Most még csak tapogatózik (bőgve nevet)
      – colitis. Azt hiszem, Vidal úr e környezetben sokat tanul. Ő
      ezeket a dolgokat mind érti –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Az öreg grófnő azt kérdi: Van önnek külföldön jóakarója? Nem tudok
      róla, válaszol Vidal. Biztosan van, a káró király. Ön külföldi út
      előtt áll.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ah, az öreg grófnő! Mit mond? Káró király? Nagy szerencse. Vidal úr,
      vigyázzon, az öreg hölgy Macbeth boszorkánya. Legyen óvatos –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet. Ábsalom újra bömbölni kezd.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A ház közhangulatát kellene megváltoztatni. De kicsoda? Az ifjú
      Raimund nem bírta ki. Amint hallom, jól van. Még mindig nem
      látogatta meg önöket? Cudar kölyök. Nem csodálom, hogy a kísértetek
      közé nem óhajt hazajönni. És a fejfájás? Ó, Vidal úr, önre nagy
      feladat vár. Itt (bömböl) ön igen sokat tehet (Flórára néz), érti?
      (Hahotázik.) Ön irodalmár és karakterológus –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Egy csésze teát, szól a grófnő Ábsalomhoz.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Erős feketét, kiált Ábsalom, ha van. Semmi mást –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Most Herstal hirtelen belép. A grófnő megremeg. Flóra hirtelen
      felugrik. Az öreg grófnő kártyáját összeszedi.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Semmi, mondja a grófnő, és Herstalra néz.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az altábornagy fojtott indulattal int.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A szakácsnő már elment bevásárolni, szól Flóra halkan.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Olyan ebéd lesz, amilyet őn kíván, kiált Ábsalom. Nyugodjék meg,
      altábornagy úr, pénzét sem tékozolják, és a családban mindenki
      tehetségéhez mérten boldog és bölcs (hahotázik). De menynyire! (Az
      asztalra csap.) Jó reggelt!
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal feláll, és visszavonulásra kész.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Herstal eltorzult arccal körülnéz. A konyhaajtót nyitva hagyták –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A konyha nem arra való. Ruhát szárítanak. Szag az egész házban.
      Tudják, hogy a nyirkos ruha szagát nem bírom. Flóra, szellőztessen
      ki. Kérem, grófnő, intézkedjék, hogy ez a jövőben. Kíméletlenek.
      Elmélyedésemben ilyen brutális inzultusok –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nyugodjék meg, üvölti Ábsalom.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal a hölgyek felé meghajlást tesz és indul.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ebben a házban nemsokára lehetetlen lesz élni, kiált Herstal. Ki
      használta vécémet?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az asztal mellett áll.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A vécé, kiált tele torokkal Ábsalom.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Felugrik, és Herstalhoz lép.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az altábornagy úr szentélye! Vidal úr, ne menjen! (járkál,
      hahotázik.) Ön csak egy hete van itt. A házirendet nem volt alkalma
      megismerni. A könyvtár mellett az a fehér márványvécé. Ön volt,
      Vidal úr?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A grófnő feláll. A társalgás, látom, olyan irányt vesz, hogy a
      hölgyek –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Flórára néz.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal megvárja, míg a három nő eltávozik.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Senki sem informált arról, hogy a helyiséget ne használjam –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ábsalom doktor a székbe veti magát, és üvöltve nevet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Herstal öklét összeszorítja. Önt nem figyelmeztette senki –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mi lesz most, kiált Ábsalom.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az ön túlzott ovációjáról lemondok, szól Herstal az orvosnak.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mi lesz most, kiált Ábsalom még hangosabban. Tömjént és mirhát!
      Helyiség? Így mondta, Vidal úr? Helyiséget mondott? Tudja ön, hogy a
      hely, amelyre lépett, szent hely?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Önt elmulasztották figyelmeztetni, szól Herstal. Ilyesmit nem fogok
      tűrni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal valamit mondani akar.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Absalom doktor tapsol. Az altábornagy grálja!
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Fertőtleníteni kell, szól Herstal.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Újra beszentelni, üvölti Ábsalom. Vidal úr, ön az altábornagy
      papirosát is használni merészelte? Minden lap ultraszeptiloldatban
      áztatva! A déli napon szárítva. Inszolációs papír, az altábornagy
      találmánya. Az öblítővízben kétszázalékos sósav. Tisztában van ön,
      Vidal úr, az altábornagy mesteri higiénikus prevenciójával? Ah –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ábsalom hangja egyre erősödik. Herstal egy percig vár, aztán
      hirtelen kisiet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal azt kérdezi: Ilyesmi gyakran?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ábsalom ordít. Gyakran? Mindig!
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal indulni készül.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Várjon, kiált Ábsalom. Karakterológiai információ. Az ön emésztése
      jó. Így naponta az árnyékszéken legfeljebb másfél percet tölt. Igaz?
      Leül és prtty, kész. De uram, gondolja meg, hogy van ember, aki
      naponta a budiban harmincöt-negyven percet tölt. Az ilyen emberben
      okvetlenül kifejlődik valami, amit én szeretek klozett-áhítatnak
      elnevezni. Az első lépés a higiénia. Az illatok. A fehérre mosott
      kövek. Később esetleg képek és zene. Tudja ön, hogy a klozettáhítat
      micsoda? Ne becsülje le Herstalt, ő religiózus ember, csak klozetten
      alkalmazza –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal néhány kéziratot vesz elő, és itt-ott beleolvas. Nagyobbára
      közömbös anyag. Dilettánsok. Zefirina, spanyol apáca. Skopas.
      Szobrász. A kéziratkolosszus összesen hétezer-háromszáz és negyven
      lap. Három fóliókötet. Az írás? Az a bizonyos erősen jobbra dőlt
      betűkkel, a keskeny és hosszú &quot;l&quot;. Fantaszta. Több helyet fellapoz.
      Érdektelen monológ a nemlétezőről. Még a széljegyzetek többet érnek.
      Néhol egészen elmés. Történeteket beszél el Szibériáról, Kínáról,
      Dél-Amerikáról, Afrikáról. Utazott? Úgy látszik, még a túlvilágon
      is. Az írás is jelentékenyebb. Kicsit rugós, leszorított
      ösztönökkel. Véletlenül a 2433. lapot nézi. Különös. Herstal Raimund
      neve. Vonatkozásban Bormester Virgillel és Bormester Mihállyal. A
      lapszámot mindenesetre följegyzi és továbblapoz. Keresni kezd.
      Neveket. Egész sereg nevet ír fel. Három kötet,
      hétezer-háromszáznegyven lap.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ismerkedik? kérdi Herstal.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal felnéz.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Érdekes?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Úgy látszik –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Herstal hangját letompítja. Az itteni antikváriustól szereztem. Az
      ostrom után mindjárt. Lehet, hogy eredete lokális. Akkor az utcák
      tele voltak papírral, sok levél, feljegyzés, számla, cédulák,
      elhagyott lakásokban, romok között, sokat összeszedtem. (Igen
      hevesen.) Ott van a szekrényben (mutatja) négy faszcikulus, már
      szisztematizáltam (suttog), fragmentáris, de élő matéria. Az egész
      város élete, itt (mutatja) halál és születés és betegség és nyomor
      és éhség és hazudozás és félelem és szenvedés, sok szenvedés, sok
      szenvedés, kis darab papírokon. Ez a manuscriptum is valahol az
      utcán heverhetett, néhány pagina a hóban elázott, de olvasható. Az
      igazi könyv nem az, amit kinyomattak, az már hideg, eldologiasított.
      Tárgy. Ez itt. A manuscriptum. Az élettől még langyos (ujjával
      tapogatja)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal figyel.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal most feláll, járkál, és azt kérdezi: Altábornagy úr ismer vagy
      ismert egy bizonyos Bormester Mihályt?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Herstal nem is gondolkozik. Bormester Mihályt? Nem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bormester Virgilt?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Herstal tűnődik. Ismerős. Nem tudom. Úgy látszik. Nem emlékszem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet. Fejét rázza. Valami rémlik. Most nem jut eszembe. Miért?
      Valami utalás?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal inkább hallgat. Aztán: Altábornagy úr ezt a kéziratot nem
      olvasta?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem is lapozta?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem. Az én munkám nem kívánja, hogy a részletekkel foglalkozzam.
      Érti?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Értem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az engem csak irritál. Én az auktorokkal való perszonális kontaktust
      fölöslegesnek tartom. Az én célom egészen más. Vagy nem? Azért
      gondoltam ki ezt a metódust, hogy az objektumokat meg se nézem, csak
      a referátumokból –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Úgy gondolja, hogy közvetlen tapasztalat nélkül –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A közvetlen tapasztalatot túlbecsülik. Tudja? Az immanens struktúra.
      Egzaktabb. Distanciált. Nekem nem kritikai távlatra van szükségem.
      Kritikailag e művek közül egyik sem állja meg helyét. Nekem a
      fatalitás kell –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Altábornagy úr ehhez a kézirathoz nem is nyúlt?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Soha –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal ismét leül. Azt a bizonyos helyet ismét megkeresi. Valaki itt
      Bormester Mihályt és Herstal Raimundot igen különös kapcsolatba
      hozta. Herstal azt, hogy Bormester Mihály ki volt, nem tudja. A
      szerzővel való személyes kapcsolat irritálja. A közvetlen
      tapasztalatot túlbecsülik.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal a kéziratot még egyszer végiglapozza, nevet talál eleget, de
      sem Herstal, sem Bormester még egyszer nem jelentkezik. Több helyütt
      feljegyzést tesz. Úgy látszik, az egészet el kell olvasni.
      Hétezer-háromszáz és negyven lap.
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Bormester Máté a kaput kinyitja. Tristan úr, ön az? Jöjjön csak be.
      Jusztinék nincsenek itthon, de nemsokára –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A szobában leülnek. Ön rossz színben van, Tristan úr, szól Máté.
      Persze, ön is Ábsalom doktor páciense. Ábsalom doktor betegeit mind
      arról lehet felismerni, hogy a gyógyulás biztos útján járnak, és
      fölöttébb rossz színben vannak. A kettő között talán nincs is
      összefüggés. Én Ábsalom doktor tisztelői közé tartozom. Nem mint
      orvost tisztelem, mert nekem az orvosi hivatásról egzakt, csaknem
      hippokratesi ideáim vannak. Szórakoztatja önt az, amit mondok?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tristan száját fáradtan elhúzza. Tudja, hogy mosolyognia kellene.
      Szívesen hallgatom, szól, ön elmés ember, ha –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ha?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Véleményét nem is helyeslem mindenben. –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kitűnő. Egyébként tudom. Ön Jusztin híve, azt hiszem, az utóbbi
      időben vegetáriánus lett, sőt az előtt az elhatározás előtt áll,
      hogy véglegesen a nyers kosztra tér át. Mindezt pedig a lelki
      üdvösség biztosítása érdekében. Az örök boldogságra szóló
      biztosítást itt a földön kell megkötni, éspedig feddhetetlen
      életmóddal. Bűn, ha az ember sertéskarajt, sőt sonkás pogácsát
      eszik. Uram, ha ön üdvözül, és módja lesz rá, kérem, járjon közben
      érdekemben. Megteszi? Én a sonkás pogácsát nagyon kedvelem,
      különösen ha még langyos –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tristan most tényleg mosolyog.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Máté feláll. Egy csésze teát azért iszik. Én sokat teázom. Főként
      így télen. Az idei február hideg –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az edénybe vizet tölt, és a villanyra teszi, aztán bekapcsolja. Két
      csészét szed elő, cukrot és kanalat. Közben: Ábsalom doktort a
      napokban ismertem meg. Az öreg Bernát bácsihoz hívták. Semmit sem
      csinált, de egyfolytában fél tízig élvezetesen bömbölt. Bernát
      bácsi, amint tudja, megvakult és nyolcvanegy éves. Reménytelen. De
      Ábsalom a reménytelen esetek doktora. Akiről már minden orvos
      lemondott, az forduljon Ábsalomhoz. Meggyógyítani ő sem tudja, de
      amit ordít, az remek. Teóriája szerint neki egész sereg süketet és
      vakot és bénát meg kellett volna gyógyítania. Sántákat és
      születésüktől fogva nyomorékokat is. Nem is értem, miért nem
      gyógyultak meg. Kopasz ember. Ön, mondom neki, szép nevét
      méltatlanul viseli. Miért? kérdi. Nincs elég haja ahhoz, hogy
      valamelyik fán fennakadjon. Jusztin meg van botránkozva, és rám
      szól, nem annyira a bibliai allúzió miatt. A szardonikus attitűdöt
      nem tudja elviselni.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Egyébként ne higgye, Tristan úr, hogy én a magam nevében beszélek.
      Ne becsüljön túl. Vegye tudomásul, hogy ez színtiszta hermineutika.
      Hermina néni szakácsnőnk és házvezetőnőnk. A konyhában, főzési
      szünetben, de azalatt is, míg a húslevei fő, nyilvánosan elmélkedik.
      Én, miután a Véda-vitákat, Buddhát, a magasztost, a talmudistákat, a
      platóni akadémiát, a skolasztikus Párizst, sőt Königsberget és
      Sills-Mariát kijártam, beiratkoztam hozzá, s jelenleg a
      hermineutikát tanulmányozom. Óriási nyereséggel. Unom azt, hogy
      eredeti legyek. Nincs olcsóbb dolog, mint az eredetiség.
      Tanítványnak lenni érdekesebb. Hermina néni régebben a vulgáris
      gondolkozás híve volt. Az még az ostrom előtti időbe esett. A
      pletykát kedvelte, és annak szabad kézből való exegézisével
      foglalkozott. Azóta több idegen nyelvet megtanult, könyvtáram nagy
      részét elolvasta, és azt hiszem, iskolát készül alapítani. Mikor azt
      kérdezték tőle, a vastag és nehéz könyveket miképpen értette meg, a
      főzőkanalat fölemelte, és így válaszolt: a szakácskönyvet ismerem,
      és tudom, hogy több mint húszezerféle tésztát sütnek. De ha jól
      megnézem, kitűnik, hogy ennyi nincs. Legfeljebb százhúsz. A többi
      csak arányokban vagy töltelékben vagy formában különbözik. Mikor még
      jobban odafigyeltem, láttam, hogy alapanyag szerint százhúsz
      tésztáról szó sem lehet. Megszámoltam, nem volt több, mint
      huszonhat. Még ez is sok. Még elemibb alapra tértem, s akkor kitűnt,
      hogy nincs több, csak hét. A helyzet a modern tudományban is ez.
      Csak hét könyv van, amit alaposan el kell olvasni. A többi csak
      abban különbözik, hogy az egyik tekercs, a másik kifli, a harmadik
      táska, túróval vagy dióval vagy mákkal töltve. Tulajdonképpen fél év
      alatt kitanultam. A többi szemfényvesztés –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Máté felnéz. Láthatja, hogy a hermineutika bázisa szilárd. Feltétlen
      híve vagyok. Délelőttönkint a konyhában a zsámolyon ülök, Hermina
      néni a borsót passzírozza, s közben filozófiájának alapelveit fejti
      ki.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A víz forr. Máté a teát beleszórja, és a villanyt kikapcsolja.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A hermineutika meghatározása szerint Ábsalom doktor un sage mal
      initié. Azt hiszem, érti –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tristan válaszol. Rosszul beavatott bölcs?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A francia mal hamisat is jelent. Mondjuk így, hibásan beavatott
      bölcs. Találónak tartja?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tristan megijed. Nem tudom, szól.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Máté a teát kitölti, és a csészét átnyújtja. Még jó tea, mondja.
      Egyre ritkább lesz. Indiai –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ábsalom a múltkor sokat beszélt Herstalékról. Háziorvosuk. Már több
      mint harminc éve. A grófnő krónikus, sőt permanens fejfájásainak
      oka, szól harsogva doktorunk, hogy házassága nem sikerült. Orvostól
      ilyen megállapítást példátlannak tartok. Ez Ábsalom előnye minden
      más orvos fölött. Tudja, hogy az embernek van valamije, amit a
      régiek léleknek neveztek, sőt ő ezt a valamit tanulmány tárgyává
      tette. Az okkultizmusban otthonos. Misztikusokat olvasott. Az
      asztrológiát elvben ismeri. A grófnő fejfájásainak diagnózisa
      meglepő. Én, mondta a doktor bömbölő hangján, ezt már harminc évvel
      ezelőtt megjósoltam. Ha ön, mondom, hangjával gyógyítani tudna, a
      grófnőnek húszéves kora egészségét vissza tudná adni. Ábsalom tovább
      ordít. A grófnő a fejfájásba menekült, mert azokat a normális
      szenzációkat, amelyeket az emberi élet nyújt, de amelyekben neki
      része nem lehetett, most a szenvedésben kezdte keresni. Az ilyen
      természetű betegségek szenzációszurrogátumok. Mert a betegség fő
      tulajdonsága, hogy izgalom. A léleknek élményekre van szüksége. A
      lélek élményekkel táplálkozik. Ha élmény nincs, a lélek elpusztul.
      Nincs kellemes élmény? Akkor legyen fájdalmas. Nincs boldogság?
      Akkor légalább legyen szenvedés. Nem lehet tőle elvenni. A beteg ezt
      a szenvedést élvezi. Eszelősen ragaszkodik hozzá. Mert ebből él. S
      itt a grófnő párja, Herstal altábornagy. A neuralgiás hipochonder
      klinikai esete. (Ábsalom úgy bőg, hogy székemet öt lépéssel
      továbbviszem.) Ha ön az altábornagyot orvosilag megvizsgálná, azt
      mondaná, makkegészséges, mindennemű szolgálatra alkalmas, még
      házassági szolgálatra is, pedig hatvanéves. A legbetegebb ember,
      akit valaha láttam. Hipochonder? Mi a hipochondria? Reszketni attól
      a betegségtől, amelyet szeretne megkapni, azonban úgy, hogy az csak
      szenzáció legyen, de veszélytelen. Mivel ez nem megy, vagyis mivel a
      betegség természete, hogy életveszélyes, elkezd félni. Most rájön
      arra, hogy ez a félelem pont olyan izgalom, mint a betegség. Még nem
      az, de bármely pillanatban bármely betegségre teljes névértékben
      beváltható. Közben nem veszi észre, hogy a mohó lélek torkig zabálja
      magát félelemmel. Vagyis meg van mérgezve. Ezt hívják neurotikus
      hipochondriának –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Máté a teát megissza, és új csészét tölt. Tudja ön követni? kérdezi.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Értem, felel Tristan.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Egész sereg szebbnél szebb esetet mondott el. A többi között a
      rákról olyasféle megjegyzést tett, hogy az az életben elkövetett
      mulasztások fölött való önmardosás betegsége. A tuberkulózis
      általában pathológ antiintellektualizmus. A bélbajok kapcsolatban
      állnak a kígyóval, ezek szerint eredetük asztrális. Bélbajban
      szenved az, aki alvilágát nem tudja legalább részben felszámolni.
      Bronchitisben és asztmában szenved az, akinek a logosszal való
      kapcsolata nincs tisztázva. Az asztmás ember általában hazugságra,
      túlzásra, füllentésre inklinál. Nagy költőink között igen sok
      légzőszervi bántalmakban szenvedett –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Máté szünetet tart, és a csészét leteszi.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az egyetlen zavaró mozzanat, szól aztán, a dinamikában volt. A
      fortissimót senki se bírta. Nyilván, mondom neki, ha valaki
      szüntelenül üvölt, abban a rettegésben szenved, hogy eszméit nem
      fogják méltányolni. De Ábsalom nem az az ember, akit egyszer, ha
      száját kitátotta, el lehet hallgattatni. Jusztin, Eszter és én ott
      ültünk fél héttől fél tízig, szomorúan, végül összetörve. Bernát
      bácsi szerencsére a fotőjben elaludt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Máté feláll, a kályhához megy, és hátát melegíti. Amint látja, szól,
      ebben eddig nincs több szélhámosság, mint amennyi az ilyen dolgokban
      általában lenni szokott. A hermineutika álláspontja a következő:
      Ábsalom doktor jó diagnózisokat csinál. Ha ön, mondom neki, legalább
      egy kicsit a terápiát is komolyan tudná venni, egészen tűrhető orvos
      lenne. Ábsalom persze nem is hallja, bömböl tovább. Mert, kérem
      szépen, a doktornak esze ágában sincs gyógyítani. A beteghez
      férkőzik, titkát kilesi, és a beteggel együtt a betegség szenzációit
      ő is élvezni kezdi. Ábsalom a legérdekesebb parazita, akit valaha
      láttam. A kolosszális ebben az, hogy ő a betegnél aránytalanul
      kisebb kockázattal élvez. Miért? Mert nem ő a beteg. Ő csak ott van,
      és a betegségbe belenyal. A legízesebb falatokat a betegtől elkapja,
      és gyorsan lenyeli. Ha a beteg ezt tőle zokon veszi, tüstént azt
      válaszolja: örüljön, hogy elvettem, ebbe belehalt volna. Ordító
      hangján még le is szidja.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Máté még jobban a kályhának dől.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ábsalom arra rájött, hogy az orvosnak a betegtől a betegséget át
      kell vennie. Ez a hippokratesi módszer. Paracelsus is tudta. Ez a
      hermineutika álláspontja is. Ábsalom a betegséget nagyon szeretné
      átvenni, és a dolgot úgy is tünteti fel, de részben nem tudja,
      részben nem is meri átvenni. Ezért mondtam, hogy bölcs és beavatott,
      de beavatása hibás. Mindennap újra rájövök arra, hogy ez az
      újtestamentum ragyogó egy könyv. Ott az apostolok cselekedeteiben
      Péter férgekkel telt üstről álmodik, és az égi hang azt mondja neki:
      thysou kai phage, öld és egyél. Biztosan emlékszik rá. Ábsalom van
      annyira beavatott, hogy tudja, a gyógyítás ördögűzés. A beteg ember
      a férgekkel telt üst. Neki pedig a démonokat meg kell ennie. Ez a
      gyógyítás. De a doktor beavatása valahol nem sikerült. Javasolni
      fogom, hogy vegyen részt a hermineutikai előadásokon. Ő a férgeket
      nem eszi meg, csak megnyalogatja. Ölésről pedig szó sem lehet. Ő
      csak torkoskodik. Sőt. Hagyja, hogy a beteg a legízletesebb
      falatokat elkészítse, még inspirálja is őt, aztán ő szopogatja, és
      vigyáz, nehogy a féregnek valami baja essék. Ez a titkos megegyezés
      Ábsalom és betege között. Ő már harminc éve jár a grófnőhöz és
      Herstalhoz. Nem mondom, hogy a betegségeket páciensei számára ő
      találja ki. Nem becsülöm őt túl. De a grófnővel is, Herstallal is,
      többi betegével is ő mágikus szövetségben áll, hogy a beteg a
      betegség szenzációit vele megossza –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem tudom, szól Máté, hogy amit elmondtam, érthető volt-e –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Értettem, válaszolt Tristari:
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azért mondtam el önnek, hogy ajánljam, betegségével forduljon
      egyszerű mesteremberhez. Az biztosan mindent megtesz, amit ilyen
      esetekben meg kell tenni. Ábsalomnak néhány bravúrja volt. A
      hermineutika a szolidat részesíti előnyben, még a művészetben is –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én, szól Tristan, betegségem eredetét –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Látja?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azt hiszem, világosan –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Csak azt mondhatom, hogy az ön korában még nincs reménytelen helyzet
      –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal a könyvtárban ül.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Legjobb a legrégibbel kezdeni. Spanyol kézirat. Tizenhatodik század
      vége? Évszám. Zefirina hercegnő. Szóval.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Zefirina (vezetéknév hiányzik) hercegnő naplótöredéke (levél?),
      Madrid, 1590. Huszonhat kisoktáv lap. Fűzve, alig rongált.
      Rongypapír, bordás, vízjele két egymás alatt egymással szemben úszó
      hal. Olvasható. Korabeli spanyol (kasztiliai) udvari nyelv.
      (Íráskarakterológia: kifejezetten Hold. Vízjel. Rák? Halak? Labilis.
      Szétfolyó. Önmarcangoló és erőtlen.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A hercegnő a Zefirina nevet beszenteléskor a kolostorban vette fel.
      Családi nevét nem említi. A királyhoz közel álló család sarja,
      leány, kora bizonytalan (20-21 éves). Környezetével meghasonlott, a
      világi élettől elfordult, és kolostorba vonult. A kézirat eredetileg
      nem lehetett sokkal nagyobb, esetleg kétszerese.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Idézet.) Az a legelső hazugság, amit gyermekkoromban mondtam
      szüntelenül, mint a belém hullott és kihűlni nem akaró olajcsepp,
      égetett. Most, hogy szent gyónásra készültem, mindig arra kellett
      gondolnom, hogy az első gyónásomat ezzel fogom kezdeni. A gyóntató
      atya a penitenciát kiszabja. Biztosan igen nehéz lesz. A bűn, amit
      elkövettem, olyan súlyos, hogy annak így is kell lennie. A gyónást
      türelmetlenül vártam. Ó, ha feloldoznak, akkor végre meg fogok
      nyugodni. Más bűnre nem is tudtam gondolni. A gyóntatószékben
      azonnal elmondtam. Az atya azt kérdezi: ez az egész? Nagy bűn,
      mondtam, amióta elkövettem, állandóan reá gondolok és szenvedek.
      Vezekelni akarok. Az atya nem válaszol. Én az egészet még egyszer,
      még nagyobb szenvedéllyel ismétlem. Erre ő azt mondja, hogy ez igen
      parányi bűnöcske, olyan kicsiny, mint amilyen én vagyok. Én tudom,
      hogy nagy bűn, mondom. Bízd rám, gyermekem, az Úr nekünk a bűnök
      felismerésére és bocsánatára teljhatalmat adott. Mi tudjuk, hogy mi
      a nagy bűn. Amiről beszélsz, az kis botlás. Mondj el egy Miatyánkot.
      Atyám, szólok, ez nekem kevés. Amióta én azt a kicsit hazudtam,
      azóta mindig hazudok, és először egészen kicsiny volt, aztán nagyobb
      lett és mindig nagyobb, de az ok az, hogy én akkor azt az egész
      kicsit hazudtam. Az volt az én nagy bűnöm. Ami ezután következett,
      az mind ezért vált lehetővé. Szabj ki rám súlyos vezekelést.
      Búcsújárást, térden állva, ezer Miatyánkot és Üdvözlégyet és még
      büntetést, azt neked jobban kell tudni. (Idézet vége.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A kis hercegnőt a gyónás nem elégítette ki. Nem érezte magát
      feloldva. Úgy érezte, hogy első hazugságával beszennyezte magát, és
      szenvedélyesen keresett valamit, amivel magát újra megtisztíthassa.
      De közben újra beszennyezte magát azzal, hogy előbbi hazugságát
      helyre akarta hozni hazugsággal. Most már szövevény lett. &quot;Bábel
      lett belőle&quot;, és egész életén uralkodni kezdett, és ő a Bábel alatt
      nyögött, és meg akart szabadulni, és nem tudott, csak vergődött, és
      a gyóntatókhoz járt, végül már nem mert áldozni, mert a szent ostyát
      nem merte bűnös szájába venni. Különös vezekléseket eszelt ki, és
      ezeket gyakorolta. Egész éjszaka imádkozott a kövön térdelve, míg
      eszméletét vesztette. Végül elhatározta, hogy kolostorba vonul.
      Családja ellenezte. Akkor tizenhét éves volt, igen szép lány
      lehetett, és előkelő kérői voltak. Zefirina két apácanővér
      segítségével hazulról megszökött, hazugság árán. Zefirina két nap és
      két éjjel egyfolytában az oltár előtt térdelt és imádkozott. A
      kolostori élet rendjét nehezen szokta meg, ha szabad perce volt, a
      kápolnába szökött, az imákat zokogva és önkívületben hadarta. Végül
      beszentelték, de Zefirina számára ez sem volt megnyugvás. (A kézirat
      itt megszákad.)
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Olvasta? kérdi az antikvárius.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mit? szól Máté úr a polcok közül.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pázmán cikkét a mai lapban.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tudja, hogy a hermineutika sajtóellenes –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kár. Nekem ez az ember probléma –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Máté úr előrejön, és azt kérdezi: És legalább –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az antikvárius az újság felé int. Olvassa el. Munkaversenytéma.
      Unja? Ne tegye. Majd olvasok belőle részleteket. Azzal kezdi, hogy a
      pónyiktomoróci ágytálgyár évi 413 ezer ágytálat, a nadragi gyár
      viszont csak 391 ezret gyártott –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Máté úr leül és bólint. Bravó. Az öreg Rabelais métier-je. Folytassa
      csak –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A két gyár között munkaverseny indult meg. Győz az, aki hat hónap
      alatt a 400 ezret (évi 800 ezer) először eléri –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mindig jobban érdekel –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Helyes. Akkor olvasom:
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pónyiktomoróc a 400 ezer ágytál gyártása mellett azonban magát még
      150 ezer éjjeliedény és 150 ezer klozettkagyló gyártására kötelezte.
      Nadrag nem hagyta magát. Az előbbieket elfogadva, még 120 ezer
      irrigátort akart gyártani. Pónyiktomoróc ezt is elfogadta, de a
      számot 200 ezerre emelte, és még 340 ezer piszoárkagylót akart
      gyártani. Nadrag ráduplázott, mert ezenfelül még 862 ezer
      köpőcsészét kívánt gyártani. Erre Pónyiktomoróc az ágytálak számát
      420 ezerre, az irrigátorok számát 310 ezerre, a köpőcsészék számát 1
      millió 400 ezerre emelte.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A verseny január 15-én kezdődött. Az első héten a két gyár fej fej
      mellett haladt. A második héten Pónyiktomoróc az éjjeliedények
      gyártásával kiugrott, de a köpőcsészékben lemaradt. A harmadik hét
      végén minden pontban Nadrag vezetett, kivéve az irrigátorokat. Ezt
      az előnyét a negyedik héten megtartotta, és az irrigátorok vonalán
      is előrelépett.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hogy a verseny felől a helyszínen értesülést szerezzünk, a nadragi
      gyárat meglátogattuk. Kiderült, hogy még mielőtt a verseny
      megindult, a munkások egyhavi fizetésükről lemondtak, s az összeget
      beruházásokra fordították. Mikor a verseny megindult, még kéthavi
      fizetésükről mondtak le, hogy kilencven új gépet vásárolhassanak.
      Pónyiktomoróc ezt hallva szintén háromhavi fizetéséről mondott le,
      és gépeket szerzett be. Nadrag erre félévi fizetését ajánlotta fel.
      Pónyiktomoróc szintén, ezenfelül heti 300 forintos
      költséghozzájárulással még 200 gépet szereztek be. Nadragon erre
      sokan házukat eladták, kölcsönt vettek fel, és permanens 48 órás
      szolgálatot ajánlottak fel, hatórai pihenővel és újra 48 órás
      munkaidővel.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ez a helyzet ma. A munkatermekben izzó versenyhangulat. Fiatal nő
      jön szembe. Anya, három gyermeke van, kilenc hete nem látta őket.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem kíván velük találkozni?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A munkásnő mosolyogva felel: Majd, ha a versenyt megnyertük –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A mérnök felvilágosít: Ez a fiatal nő harmadik hete nem alszik és
      nem eszik, és úgy dolgozik.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Csodálatos. Harmadik hete. Pirospozsgás, mozgása élénk, szeme
      csillog.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      És férje? kérdezzük a fiatal nőtől.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Férjem, szólt az asszony, ott dolgozik.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Megmutatja.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hetyertye Antal munkavezető. Hat hete áll gépe mellett, nem eszik és
      nem alszik.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hat hete! Hihetetlen!
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ő a műhely lelke. Ha látja, hogy a többi lankad, énekelni kezd. A
      többi vele együtt. A többség itt már két hete helyéről nem mozdult
      el, az ételt és italt visszautasítja, egész erejével munkájára
      figyel. Tegnapelőtt gyártottuk az ötszázezredik ágytálat. Ezt
      nyilvánosan kihirdettük. Harsány hurrá volt a válasz, aztán
      pillanatnyi megállás nélkül tovább.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Példátlan. A két gyár akkor fél év alatt közel kétmillió ágytálat
      gyárt. Hová teszik?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A mérnök elkomolyodik: Jól van ez így. Legalább nem kell
      szégyenkeznünk többé. Országunkban mindenkinek lesz ágytála.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Aláírás: Pázmán Antal.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Máté úr tapsol. Éljen!
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az antikvárius felnéz. Ismeri ön Pázmán Antalt?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Futólag. Fasiszta újságíró volt. Csiba diktátor vezércikkírója. Úgy
      emlékszem, az ostrom alatt a pincében együtt voltunk. Az éhséget
      nehezen bírta, és oly szánalmasan viselkedett, mint a többi
      intellektualista –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön azt hiszi, hogy ez az ember a kormányzatot propagálja –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A cikk eléggé igyekszik. Nézetem szerint túloz –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Többször járt itt. Sajnos üzleti összeköttetésben állok vele.
      Könyveket hoz. Tudom, hogy lopja valahonnan. Az ostrom óta
      állandóan. Akkor igen sok könyvet hozott, kéziratokat is. Az egyiket
      Herstalnak adtam el, háromkötetes emlékirat. Minden héten hoz
      tíz-húsz kötetet. Azt mondják, mást is lop. Régiségkereskedőkhöz is
      jár, ékszereket, drága üvegeket ad el. De nem ez a fontos. Nem
      értem. Általában olyan dolgokat szokott mondani, hogy kénytelen
      vagyok őt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mit mond?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ismételhetetlen. Attól félnék, hogy azonnal letartóztatnának és
      internálnának, sőt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kormánykritika?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mint ahogy ez az utóbbi időben szokásos –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Úgy, szól Máté úr, és feláll. Az írott szó és a tényleges élet
      között levő ellentét. A probléma oly régi, mint maga az írás –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az antikvárius fejét rázza. Nem. Mert ahogy ő a rendszert és a
      kormányzatot és a hatóságokat mocskolja és gyalázza, az sem igazi.
      Akkor is hazudik. Gyakran azt kell hinnem, ügynök, be akar húzni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Elzüllött –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nyegle svihák –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Áruló –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vagy csak életét félti –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Máté úr felkiált. Kifogytam –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az antikvárius bólint. Egyik szavajárása: már régen kidobtak volna,
      de szükségük van rám, mert így senki sem tud hazudni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mire ön?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azt válaszolom: Engem, uram, hiába provokál, én a kormány feltétlen
      híve vagyok –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tüneményes –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ha arcát ilyenkor látná, félne. Én láttam nyilas és SS-arcokat.
      Ijesztők voltak, de lárvák. Mindegyikben volt valami monoton,
      szomorú bárgyúság –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem menne el ön politikai karakterológusnak?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Már többen ajánlották. Tudja (nyakára mutat), veszélyes. Én sokat
      féltem, amíg megtanultam, hogy nem érdemes. De ha ez a. Pázmán
      belép, reszketek –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Van oka?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nincs. De ez semmit se jelent. Sőt. Rosszabb. Ő csak olyan embert
      hajlandó megtűrni, aki fél –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Terrorista –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem. Gyáva és hunyász és stréber és áruló. De nem ez a lényeg. Ha ön
      ezt a cikket elolvassa, és aztán beszél vele –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azt mondam neki, hogy hazudik, de az igazság érdekében –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ezen ő már régen túl van. Ez az arc nem lárva. Mindig
      riadókészültségben van. Nem a szavakat mérlegeli, hanem az
      intenciót. Úgy viselkedik, mint a vizsgálóbíró. Mindig támad és
      vallat. A cikk, amit az imént olvastam, bűzölgő hazudozás, de nem is
      akar más lenni, mint ahogy a kurva dicsekszik azzal, hogy ő kurva.
      Ez van benne. Csak nem tudom, milyen, ő se tudja, senki se –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Máté úr odalép a pult mellé. Ön Pázmántól nem ok nélkül fél –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az antikvárius bólint.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ha ő tudná azt, amit ön tud róla –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tudja. Nem lehet az igazat megmondani, de hazudni se lehet. A
      nyelvnek különös falsot kell adni, érti, nehogy meg lehessen
      állapítani, mi az igaz és mi a hazug. Össze kell keverni, mint a
      szart és a málnalekvárt, hogy a másik bármit mond, úgy
      értelmezhessem, ahogy akarom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Máté úr vállat von. Hagyja abba. Még azt fogom hinni, hogy ön is
      provokál –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet. Egyébként Pázmán cikkeit figyelemmel fogom kísérni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az antikvárius int. Valamelyiket olvassa el Hermina néninek.
      Véleményére igazán kíváncsi vagyok –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Mikor Vidal reggel a könyvtárba lép, Herstal a polcok között
      bőszülten csapkod. Ínyét felhúzza.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal azt kérdi: Valami bajt csináltam?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A pedáns rend, kiált Herstal, a könyvtáros első erénye –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem emlékszem rá, hogy e törvény ellen vétettem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A szótárak köteteit felcserélte. Balról fekszik a második.
      Asztalomhoz, kérem, ne nyúljon –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ebben tévedés lehet. Meg se közelítettem. Nem tapasztaltam, hogy
      indiszkrét vagyok –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem titkaim miatt, amelyek nincsenek. Nem szívelem azt, akinek titka
      van. Aki magában e titkokat féltve őrzi. Titkok. Mint a grófnő. Már
      Flóra is kezdi. Titkai vannak. (Öklét rázza.) Hol van a másik iránti
      köteles nyíltság? Az egoisztikus erők kivetítése. A
      szeretetprincípium –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kezét hátracsapja. Járkál.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Titokban szenvelegnek, és grimaszokat vágnak, és ha az ember
      titkaikra nem kíváncsi, apprehendálnak. Az örökös apprehenzió –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Megáll, és Vidalra mered. Remélem, ennek nincsenek titkai. Nálunk
      mindenki tele van titkokkal. Igen miszteriózus ház. (Szeme
      szikrázik.) Minden sarokban garmadával titkok. A grófnő csupa titok,
      Flóra is titokzatos, Raimund is, még az öreg grófnő is, a házmester
      is, még Pataj is, ön is. Lehetetlen rejtőzködőkkel együtt élni.
      Titkok. Szavainak mindenki rejtett értelmet tulajdonít. A nyelv
      episztemológiai csődje. A normális família, ez a mikroszocietás,
      autogén logosból kell hogy éljen. Az intramundális sorsvezetés
      lehetetlenné válik –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A polcok közé megy, visszajön, asztalára néz, megint járkál. Kiabál.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A szeretetprincípium disszolúciója. Az én álláspontom konzekvensen
      krisztológiai. Ezt én önnel már közöltem. Aki titkokat rejteget, az
      magában heterodoxiát táplál. Csupa neuropatha. Rögeszmék. Állandóan
      csendes őrületben élnek. Monomániájuk ájulatában, lefokozott
      tudatállapotban, a holdkórosak. Mind. (Felkiált.) Mind. (Megáll,
      magyaráz.) Nézze meg azt, ami kívül történik. (Az ablakra mutat.) És
      belül. (járkál.) A szocietás felbomlott, csupa egymástól
      hermetikusan szeparált, monomániás őrjöngő.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Megáll. Asztalához megy és leül. Kidühöngte magát? Néhány lapot
      fölvesz, nézi. Megnyugszik.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ez a Zefirina-ügy. Kész. Köszönöm. Nagyon jó, a maga fregmentáris
      voltában hatásos. Használható. Ön gyorsan dolgozik –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem siettem el, válaszol Vidal. Leül és rágyújt. Inkább az
      egzaktságra törekedtem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A földalatti irodalom oikumenikus téma, szól Herstal. Tökéletesen
      amítikus, ezért fekszik nekem. Bele tudja magát élni?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azt hiszem, feleli Vidal.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Most min dolgozik?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Skopast fordítom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nehéz?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Csupán nyelvileg –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ha Skopast lefordította, kérem, vegye sorra azt az ostrom után
      beszerzett anonim háromkötetes emlékiratot –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Herstal asztalára mered. Ah, igen, szól, ha az atmoszféra ismét
      kitisztulna. Ön nem is képes elképzelni, milyen béke volt itt (a
      könyvekre mutat), korán reggel bejöttem, télen még szürkületkor. Jól
      befűtve. Tízig dolgoztam. Akkor a posta érkezett. Levelek,
      pamfletek, katalógusok, jegyzékek antikváriusoktól, a föld minden
      tájáról, folyóiratok, a &lt;i&gt;Times&lt;/i&gt; irodalmi melléklete, a
      &lt;i&gt;Livres du mois&lt;/i&gt;, a &lt;i&gt;Wöchentliches Verzeichnis&lt;/i&gt;, a
      &lt;i&gt;Publishers weekly&lt;/i&gt;. Micsoda pneumatikus enthuziazmussal
      bontottam fel a &lt;i&gt;Hinrichs&lt;/i&gt; félévi kötetét. Ilyenkor napokig nem
      ettem és nem aludtam volna. Nagy szemle a fél év alatt megjelent új
      művek fölött. Legtöbbjének címét már ismertem, de még egyszer
      átnéztem, hogy magamat kontrolláljam. Csak a család irritált. Fiamat
      nem ismeri. Raimund –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Herstal feláll, lassan és nagy lépésekkel járkál. Raimund is
      monopata. Őrületben él, a handabanda őrületében. Abimális
      züllöttségével, amelynek nyomait én már tizennégy éves korában
      láttam. A korszak mérgei inficiálták. Nem sikerült megmentenem.
      (Megáll.) A grófnő elkényeztette. Csaknem ellenségemmé nevelte.
      Raimund gyűlölt engem. Flórát is megkísérelte ellenem fordítani.
      Ábsalom doktor segítségére volt. Tudom. (Járkál.) Bosszút állni
      azért, mert boldogtalan. Soha benne a szeretetprincípium nem is
      derengett. Itt vagyok közöttük világosságommal, és nem tudják
      befogadni. Flóra bizalmatlan. Különös defenzívában él, csupa fóbia.
      Egyszer megijesztették. Mivel? Csupa titok. Titok. Egymás felé zárt
      egzisztenciák. Raimund már hat éve nincs itthon. Másfél éve nem is
      látogat meg. Flóra valami nárcisztikus mítoszt őriz, saját tükrébe
      mered, hipnotizálja magát, önmaga látványától transzban –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A levegőbe mered. Apám, mondja, csaknem monologikusan, igen, apám az
      extrovertált mondén ember példája. Nem volt ellenszenves, bár én
      sohasem jöttem ki vele. A világi siker. Öltözködés, nők, szereplés,
      nagy beszédek a parlamentben, kihallgatások a királynál, diplomáciai
      utazások. Tökéletes megjelenés, szókészség. Mindannak, ami én
      vagyok, egzakt kvadrátja. Ő belőlem soha egy hangot se értett.
      Szégyellt. A legsúlyosabb tartalmú könyv, amit életében olvasott, a
      &lt;i&gt;Monte Christo&lt;/i&gt; volt. A &lt;i&gt;Három testőr&lt;/i&gt;-ig már nem jutott
      el. Operettfigura, de jóhiszemű. Komédiás. Velem nem tudott mit
      kezdeni. Én a szeretetprincípiumot gyermekkoromban nem éltem át.
      Magamnak kellett alkalmaznom, mikor megnősültem, később pedig
      családomban. Ami pozitívumot ön itt ebben a házban lát, az az én
      művem. Az egész rajtam nyugszik. Még a takarítás és a főzés is. Az
      én sugárzásom nélkül szétesne. A szeretet a hatalom. Az eredmény
      igen szerény, láthatja. Mégis. Okkult erők hatalmában élnek, és nem
      vagyok képes őket a világosságra hívni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem, a másik embert nem szabad ellazsálni. A legértelmetlenebbnek
      látszó hangulatait is komolyan kell venni (egyre hangosabban), nincs
      olyan momentán és tűnő szeszély, amiben az ős kondicionális emberi
      szakralitás ne nyilatkozna meg. (Tompán.) Ebben a megértésben nekem
      sohasem volt részem. Sem odahaza szüleimnél. Sem itt. A grófnő
      mindig mohón saját élveit kereste, s mikor teljesíthetetlen
      fantazmáival csődbe jutott, beteg lett. De még akkor is csak
      önmagával foglalkozott. Hiszen éppen ez a betegség. Sohasem ért rá
      velem törődni. Soha egyetlen szavamra komolyan nem figyelt. Hogy
      érthette volna ontológiai architektúrámat, sőt annak fundamentumát,
      az önfeladás áldozatát –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Herstal a polcok közé megy, körsétáját elvégzi és visszatér.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Különös, hogy szüleimtől annyira elütöttem. A távolság, minél
      idősebb lettem, annál nagyobb volt. Ellentétek apámmal. Sajátos
      idegenség anyámmal, akit tulajdonképpen nem is szerettem. De így van
      feleségemmel is. Ő is idegen, mintha nem is feleségem lenne, mintha.
      Igen. Valami. Nem furcsa? Fátyol alatt élnek. Mind. Odakint is, a
      vérengzők és a zsiványok. Mind. Okkult világ. Nehéz innen, e
      sziderális félhomályból a pneumatika felé kitörni. Nekem okkult
      élményem egész életemben csak egyszer volt, egészen fiatalon.
      (Szünet. Megáll.) Amelfiben voltunk nászúton, a legelső este a
      grófnővel kisebb nézeteltérésünk volt. A szokásos női szubkonszciens
      roham. Boldogságát féltette. Tőlem féltette? Fiatal férjétől. Néhány
      könyvet szedtem elő, és oly részleteket olvastam fel, amelyekből
      kitűnt, hogy obligát komplexusokról van szó. Én az ő spirituális
      kondícióját mindig kedvezően óhajtottam temperálni. Ő viszont az én
      igyekezetemet egyáltalán nem méltányolta. Mikor aztán azt kérdeztem,
      hogy milyen problémára óhajt választ, nem tudott felelni. Maga se
      tudta, mit akar –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön, szól Vidal elképedt hangon, fiatal feleségének nászútján
      tudományos felolvasást tartott?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Herstal élénken intett. Kérem, ne értsen félre. Merőben populáris
      dolgok voltak. Pszichológiai kézikönyvek. Adelhaide grófkisasszony
      képzettsége, sajnos, nem állott olyan színvonalon, hogy vele
      igényesebb szcientifikus műveltet meg lehetett volna ismertetni.
      Sőt, és ez még sajnálatosabb, a grófnő azóta is elmulasztotta azokat
      az előismereteket megszerezni, amelyek őt igen vulgáris vonalon
      tartott tudományos mű megértéséhez segítették volna –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Talán, mondta Vidal egyre kedvetlenebbül, a grófnő nem is érezte
      szükségét annak, hogy –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Herstal felkiált. Úgy van. Ő ennek sohasem érezte szükségét –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      És talán feladatának sem érezte –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Úgy van, kiált Herstal még hevesebben, és karját kitárja, a
      helyzetet igen helyesen látja. Ő nem tartotta feladatának, hogy a
      spirituális lét elemi tényeit önmagában tisztázza –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Uram, szól erre Vidal csaknem indulattal, a szép fiatal nőnek, aki
      szeret, és férjhez megy, a spirituális létről más érzülete van, és
      ki tudja, ez az érzület a szcientifizmusnál mélyebb és –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ha nem ismerném önt közelről, mondja Herstal, e kitételét zokon
      venném –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szemét Vidalra mereszti. Aztán int.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szofiatikailag az én eljárásom korrekt volt. Minden alkalmat
      felhasználni arra, hogy az emberben a lét alapvető kérdései
      tisztázódjanak –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A kommunikációt nem szakítottam meg, és a szofiatika néhány
      pontjának fejtegetésébe fogok. Főként a szeretetprincípiumról
      beszélek, amely már akkor vezérlő tézisem volt. Egészen jól
      emlékszem rá. Minden szóra. A dolog improvizált volt, de igen
      helyénvaló. Gondolja csak el. Fiatal, tizenkilenc éves nő. Én
      húszéves voltam. Ő erre sírva fakadt. Én az ablakhoz megyek, és a
      tengerre nézek. Várok. Csend. A zokogás egyre halkul. A szomszéd
      szobából egyszerre csak szűrt hangokat hallok. Férfi és nő
      dialógusa. Semmi sem volt érthető. De akkor az az okkult érzetem
      támadt, hogy a dologban valami tévedés van. Különös. Nem?
      Panszofisztikus szempontból ezen sokat meditáltam. Mondom, az az
      okkult érzetem támadt, hogy igazi feleségem az a nő, aki a szomszéd
      szobában levő férfihoz tartozik. Csere történt. Hogyan? Nem tudom.
      Nyilván sziderális erők rendkívül erős attakjáról volt szó, amely az
      én még akkor nem erős pneumatikus tudatomon áttört, és néhány
      pillanatra hatalmába kerített. Önmagamat felráztam, és az offenzívát
      visszavertem. Tudatom egy perc múlva ismét világos volt. Ez az
      okkult élmény. Akkor egyszer. Azóta nincs. Nem is álmodom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Járkál. Megáll.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azt hiszem, szól, álnév alatt a földalatti irodalomról szóló
      művemben erről az élményemről beszélni fogok. Érti? Mint idézetet
      közlöm. Érdekes –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Érdekes, válaszol Vidal halkan –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Tristan látogatásai Jusztinnál tulajdonképpen igen egyszerűek.
      Bejön, csaknem minden alkalommal ugyanolyan félszegen leül, valamit
      mondani akar, de a második szónál belezavarodik, tanácstalanul
      Jusztinra néz és vár, aztán elszomorodik, mert nem azt hallja,
      amiért jött. Bernát bácsi a karosszékben, a kályhától kicsit
      távolabb, vak arcával, magában valamit morog, keze néha megmozdul és
      hajlong.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mindig a zsoltárokat mondja, szól Jusztin. Ő a zsoltárokat könyv
      nélkül tudja és énekli –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Jusztin az öreg Bernáttól héberül megtanult, hogy a Bibliát
      felolvashassa. Jusztin olvassa, Bernát fél ütemmel mindig előbbre és
      félhangon mondja, mosolyog, hogy Jusztin sohasem éri utol.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vak arcát fölemeli, és karját kitárja. Nyisd meg az én szemeimet,
      hogy a te könyvednek csodálatos bölcsességét láthassam –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az asztal a szoba közepén áll, Máté harsány mulatságára, ó, az
      asztal a szoba közepén, mint a fűszereseknél. Jusztin azt
      válaszolja, hogy az ágyat a fal mellé kell tenni, az asztalt a szoba
      közepére, olyan ez, mint az ima törvénye. A lámpa fölötte lóg.
      Eszter mellette ül és varr. Tristán inkább az asztal sarka felé
      húzódik, féloldalt, többnyire tenyerére ül, talán, mert keze fázik.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Broniszláv ismét megjelenik. Fent a hegyen az erdészház ajtaját
      betörte. Az asszony segítségért kiáltozott, mire lelőtte. A zsákba
      élelmet dobált és elmenekült. Rendőrség és katonaság napokig
      kereste, de hiába. Az erdész feleségét tegnap temették, árva kisfia
      maradt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Csaknem megemésztettek engem e földön, de nem hagyom el a te
      parancsolataidat.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azt mondják, szól Eszter, hogy a németek Broniszláv családját
      kiirtották. Háború után nem akart hazamenni. Katona maradt. De
      rablásért elfogták, és tízévi kényszermunkára ítélték. Megszökött,
      és az erdőbe menekült. Többen ismerték, szép, magas, szőke ember,
      olyan szelíd gyermekarca van –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az erdész felesége a kilencedik volt, akit megölt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ilyen szörnyeteggé csak az lehet, aki eredetileg tiszta szívű,
      mondja Jusztin.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tristan fészkelődni kezd, és csodálkozva Eszterre néz.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én értem Jusztint, mondja Eszter.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Önnek, válaszol Tristan, és Eszterre néz, sokszor olyan hangja van,
      mint mikor a pehely a levegőben száll, csaknem olyan anyagtalan –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Eszter nevet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tiszta szívű? kérdi Tristán, és Jusztinra mered.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Csak a tiszták tudnak így megromlani. Kétségbeesni és őrjöngeni.
      Akiknek életükről igen magas képzeletük volt és van. Akik a
      többieknél sokkalta többet követeltek –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nietzsche is mondja, szól Tristan.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen. Hogyan mondja?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A mai társadalomban az egyetlen rokonszenves ember a gonosztevő,
      mert a bűn a tiltakozás a vigasztalan romlottság ellen –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Talán –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Ó, szeretem én a te törvényeidet, és napestig csak arról
      gondolkozom.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tudom, hogy ez a boldogtalan Broniszláv élete iránt nagy igényt
      támasztott. Lehet, túl nagyot. Mértéktelenül nagyot. Az ő igazsága a
      mienkhez képest túl nagy volt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem szabad túl sokat követelni? szól Tristan ingerülten.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön azt hiszi, válaszol Jusztin, hogy én minden kérdésére kielégítő
      választ tudok adni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tristan szenvedélyesen azt mondja: Ön pedig a szavaktól úgy fél,
      mint a hivatalos nyilatkozat. Csak óvatosan. És ne sokat –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én azt hiszem, szól Eszter, hogy nem lehet elég sokat követelni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Még az egész is kevés, kiáltja Tristan.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      És hogy fog vele elszámolni? kérdi Jusztin. Hogy fog Broniszláv a
      kilenc meggyilkolttal elszámolni? Arról, hogy önmagát farkassá
      tette, és végül vagy éhen vész, vagy öngyilkossá kell lennie, vagy
      elfogják és –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ő tette magát farkassá? kérdi Eszter.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Biztos, válaszol Jusztin. Valahol, valamikor egészen kicsinykét
      hibázott. Érti? Egészen picinykét. Olyat, mintha alig számított
      volna. Olyan parányi bűnöcskét, amit az ember többnyire éppen csak
      hogy észrevesz. Aztán az ember ezt a kicsiny bűnöcskét jóvá akarja
      tenni, de nagyobbal. Most megijed. Még nagyobbat tesz, és ebből még
      nagyobb a bűn. Már egész szövevény. Egész Bábel. Mert az, akinek
      nincs elég hite, fejét veszti. Mindig nagyobb bűn. Fellázad.
      Kétségbeesik, és őrjöngeni kezd. Mi történik itt velem? Teremtő
      Isten, én ezt nem akarom. Egyszerre csak kint van az erdőben, és
      olyan, mint a farkas –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azt hiszi, mindezt azért, mert túl sokat követelt? Mert az ő
      igazsága túl nagy volt?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Teljes szívemből téged kereslek, és ne engedd, hogy a te
      törvényedet elhagyjam.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én azt szeretném, szól Eszter, hogy észhez térjen –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Megmenteni?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Megmenteni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hogyan?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Aki egyetlen ilyen embert meg tudna menteni, az az egész világot
      megmentené –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      A Ladik házaspár Herstalék városi házában lakott, az asszony a
      konyhában főzött vagy segített, a férfi fűtött, és estefelé
      mindennap a temetőbe ment. Ladikné azt mondta, igen, a temetőbe
      ment, anyját mindennap meglátogatja, nagyon szerette. A temető
      mellett korcsma volt, az öreg Ladik ide járt, erről mindenki tudott,
      kivéve az asszonyt. Ez a házasság, szólt Pataj.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az öreg Pataj a kertben házmester. Villa és kis park. A
      Herstallatifundiumból ezt hagyták meg. A házmesterlakás külön állt,
      konyha-szoba, már csaknem a patak mellett, előtte fák, mögötte kis
      szabad térség. Pataj itt már ilyenkor, március elején salátát ültet,
      és borsót vet, ahol nem volt árnyék, sárgarépát és petrezselymet.
      Nem a filléres haszonért. A terményekre a ház se számított. De Pataj
      májusban a borsót megszedte, és ünnepélyesen bevitte. Saját termés,
      mondta a grófnő az ebéden a levesre. Herstal alig válaszolt. Ahhoz
      képest, hogy saját, egész tűrhető –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A nap két-három percre kisüt, aztán elborul. Viharos északnyugati
      szél. Meghozza a tavaszt? Tegnap András volt itt. Amikor András
      eszébe jut, az ablakon kibámul. Hol szedte fel azt a nőt? Szép? Az
      még csak. Sok szép nő van. Az ilyen nőt ritkán ússza meg az ember
      eszeveszettség nélkül. András hitvány féreg? Mindig is az volt.
      Azért kár, hogy ilyen nővel akadt össze. Kár? Mindenkiért kár, csak
      az ilyen nőért nem.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Krisztián benéz.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Jöjjön csak, szól Pataj, már befűtöttem. A külső ajtót csukja be. A
      szél –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Krisztián bejön és leül. Hallotta? kérdi.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mit?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Broniszlávot tegnap látták az erdőben –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      És?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A favágókhoz ment, kenyeret kért, de amikor nem néztek oda,
      ebédjüket elemelte és eltűnt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Senkit se ütött le?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ezúttal nem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pataj dohányt vesz elő, cigarettát kínál. Rágyújtanak.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Sok ember dúvaddá lett ebben az őrjöngésben –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Krisztiánnak valami nem tetszik. Már ön is? kérdi bosszúsan.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pataj int. Igazán nem, nem vagyok lázadó. Nem vagyok az ellenállás
      híve. Még az sem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tudja, én most hetvennyolc vagyok. Annyi évet leéltem, és sohase
      tudtam, hová tartozom. Úr? Nem vagyok. Paraszt? Iparos? Munkás? Mi
      vagyok én? Irigylem, aki valahová tartozik. Van osztálya. Nekem
      nincs. Igaz, nem valami nagy dicsőség, de mégis. Én mindig kívül
      álltam. Régebbi életemben talán kalóz voltam, sehol sem otthon lenni
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön munkás, szól Krisztián. Az ön munkáját kizsákmányolták és most is
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pataj erősen Krisztiánra néz. Hagyja el. Én tudom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Krisztián mereven szembenéz. Mit akar?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Rendben van, szól Pataj. Ön tizenöt éves kora óta dolgozik, inas
      volt, segédmunkás, most munkavezető, én önt komolyan veszem, és ezt
      nagyon jól tudja –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      És?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mit és? Komolyan veszem. De azt hiszi, nem látom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mit?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pataj feláll, a kályhát megrakja, és lassan visszajön, közben az
      ablakon kinéz. Szombaton, szól, ismét bérleszállítás volt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Krisztián azonnal felel. A kapitalista országokban a munkás
      álláspontja a béremelés, a szocialista országokban a munkás
      álláspontja a bérleszállítás –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Értem. De most itt van ön öt gyerekkel és asszonnyal. Én önt
      komolyan veszem. Ön párttag is. A garast letette. Nem lesz áruló,
      bent velük összesúg, kint pedig mocskolja őket. Piha. Az ilyet nem
      bírom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igaz?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pataj az ablakon kinéz. Nehezen élnek –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Krisztián vár. Aztán: Tudna nekem egy százast kölcsönadni?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pataj az asztalfiókot kihúzza, füzetét előkotorja, a pénzt kiveszi
      és odaadja.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Marad még pénze? kérdi Krisztián.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pataj bólint. Elég. Van krumplim, zsírom, szalonnám –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hetenkint tízet fizetek vissza –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ne siessen vele –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Gyújtson rá, szól Pataj. Szűzdohány. Én azt hiszem, hogy ön bolond,
      tisztességes bolond, de bolond. Nem jártatja a száját, olcsó dolog a
      kormányzatot szidni, ha baj van –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Krisztián hallgat. Nehéz, mondja.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nehéz. Ne féljen. Nem vagyok beszélős. Magunk között mondom. Én önt
      komolyan veszem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Miért mondja, hogy bolond vagyok?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tisztességes bolond. Érti? Akinek bolondsága becsületes. Nem suttog.
      Piha. Ezek a suttogók! Nem lázad. Lázadás? Az ember észre sem veszi,
      egyszerre benn van az erdőben, mint ez a szegény Broniszláv –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nekem ez kötelességem. Én munkás vagyok –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pataj bólint. Feláll, az ablakhoz megy és kinéz. Abba az ágyba
      mégiscsak uborkát fog tenni. Tavaly is jól hozott, közel van a
      kúthoz, öntözni lehet. Vetőmagja van bőven. A szél még ma is eltart,
      a földet kiszárítja, holnap nekilát a kertnek –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Hermina néni porhanyótésztát készít. A lisztet a margarinnal
      összedörzsöli és hátraszól.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Zákányék disszidáltak. A határon három hete, hogy átszöktek,
      állítólag fejenkint húszezer forint. Ez most a taksa. Tegnap már
      levél érkezett Bariból, s azóta útban vannak Tel Aviv felé –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Máté a zsámolyon ül és bólint. Helyesli ön Izrael államot? kérdezi.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hogyne, válaszol Hermina néni. Zákány, mielőtt megszökött,
      hencegett, hogy Izrael mindazt, ami a kapitalizmusban és a
      kommunizmusban jó, azt egyesíti –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mire ön?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azt kérdeztem tőle, mit gondol, az az állam, amelyiknek két
      betegsége van, az egészségesebb, mint az, amelyiknek csak egy?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Máté úr jegyez. Mondja csak még egyszer. Írom. Két betegsége. Úgy
      van. Mint amelyiknek csak egy –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mit firkál, szól Hermina néni. Olyan jót mondtam?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Lao-ce megirigyelné, válaszol Máté.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Zsidóknak remek hely, folytatja Hermina néni. Azok is két
      betegségben szenvednek. Azért hiszik, hogy egészségesek. Izrael
      állam alapja szilárd. A szegények éljenek kommunizmusban, és
      dolgozzanak. A gazdagok éljenek kapitalizmusban, és élvezzék a
      szegények munkájának eredményét. Nem?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Máté úr jegyez. Aztán felnéz. Valamit kérdeznék –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hermina néni előveszi a tejet, a tojást és az élesztőt. Csak
      kérdezzen –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én most, szól Máté, a mai lapból cikket olvasok fel. Arra kérném,
      hogy azt majd nekem magyarázza meg. Én ugyanis nem értem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Csak olvassa. Nem olvasok újságot. Legalább megtudom, mainapság
      miket írnak –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Máté úr az újságot előveszi és olvassa.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A művészi felépítésű és nagy sikerű színdarab cselekménye a
      következő: Munkáscsalád előszobája. Szerény, de ízléses bútorokkal.
      Idő este fél tíz. A családanya a vacsorát az asztalra teszi.
      Csengetnek, a fiú jön haza frakkban. Az apa nincs otthon, a gyárban
      az újítók értekezletén vesz részt. A leány szabadságra ment a Vörös
      Traktor kolhozba, ahol marokszedésre jelentkezett, és a gépállomáson
      is dolgozik. A fiú rosszkedvű, nem akar enni. Miért jött haza ilyen
      korán az üzemi bizottság báljáról? Eleinte csak mogorván felel,
      aztán, mintegy révületben, így szól: Cipőm sarkában szög van. Az
      anya csodálkozik. Eredj a konyhába, és verd be. A fiú fejét
      felkapja. Nem. Miért nem? A fiú felugrik. Ezt nem hagyhatja
      annyiban. A cipő sarkában szög van. Hanyag munka. A munkást, aki
      csinálta, felelősségre kell vonni. Hát hiába dolgozunk? Így semmire
      se jutunk. Az anya megdöbben. Igaz. Most a fiú menyasszonya érkezik.
      A bálból jön. Mikor meghallja, mi történt, zokogni kezd. Azonnal
      indulniuk kell. Legalább egyenek valamit. Kacsasült, sonka, vaj,
      tejszínes rizs, sütemény, igaz, elég szerény vacsora. Éppen most
      számolta meg, mibe került, nincs egy forint, pedig zsemlyekenyér
      van, egy üveg bor és feketekávé. Nem. Most nem esznek. Azonnal
      indulnak a cipészek szakszervezetébe. Ma ott is bál van. Legalább
      cserélj cipőt, szól az anya. Soha, kiált a fiú, ezt a cipőt a hanyag
      munkás arcába vágom.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A második felvonás a nyomozást írja le. A cipőgyári munkás tagad, de
      a fiú és menyasszonya a bűnt reá bizonyítják. Az eset a fegyelmi és
      a szabotázsbizottság elé kerül. A munkást azonnali hatállyal
      elbocsátják és letartóztatják.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A harmadik felvonás ismét otthon. Szerény ebéd, rizsleves, borjúsült
      pirított krumplival és diós torta. Az anya éppen kiszámítja, mibe
      került. Egy forint és hat fillér, ebben a bor, a sajt, a fekete kávé
      és a gyümölcs is benne van. A fiú leül és eszik, egyszerre csak
      csengetnek. Ki az, aki bejön? A cipőgyári munkás. Hogyan? Ilyen
      bűncselekményt követett el és elbocsátották? A munkás mosolyogva
      leül, zsebéből a nagy ezüst érdemérmet veszi ki, és a fiúnak
      nyújtja. Megdöbbenés. Kiderül, hogy szabotázsról szó sem volt. A
      munkást, aki előkelő párttitkár, a párt bízta meg azzal, hogy a
      cipők sarkában a szöget ne verje le. A munkások éberségét így akarta
      ellenőrizni. Eddig senki sem jelentkezett. A fiú volt az első. Éppen
      ezért a párt ezt a kitüntetést küldi. A fiú felugrik, és a titkárt
      megöleli. A menyasszony is megérkezik. Az üzemi bizottság elnöke
      jön. Már mindenről értesült. A fiúnak ezer forint jutalmat hoz, és
      ötnapi szabadságot engedélyez. A fiú és menyasszonya elhatározzák,
      hogy azonnal egybekelnek, és nászútra elutaznak az Ezer Partizán
      kolhozba, ahol idejüket répaszedéssel fogják tölteni.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Aláírás: Pázmán Antal.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pázmán? kérdi Hermina néni.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Úgy van –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az a fasiszta újságíró, aki az ostrom alatt a pincében –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ugyanaz –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mit nem ért ezen a cikken?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Máté úr így szól: Kérem, magyarázza meg –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hermina néni a tésztagyúrást abbahagyja és szembefordul: Máté úr,
      szól, csaknem szomorúan.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tessék –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hát hiába tanítom önt?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Máté felsóhajt. Úgy látszik –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ismét Máté kérdez: Mondja meg nekem, hogy mi ez a cikk? Egy őrült
      delíriuma –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem egészen értem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mit nem ért?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A tészta felé fordul, és lapítani kezdi. Mit nem ért? Hol van ilyen
      munkáscsalád? Ebédlő! Az apa az értekezleten! A lány a kolhozban! Az
      üzemi bizottság bálja! Frakk! Hol van ilyesmi? Szerény vacsora.
      Nincs is egy forint. Várjon csak, hogy is mondta? Írja fel: Kacsa
      harmincöt, sonka, de nincs, tizenkettő, vaj, de nincs, három,
      tejszín, de nincs, öt, rizs, de nincs, négy, sütemény, de nincs se
      liszt, se cukor, mondjuk tíz, zsemlyekenyér kettő hatvan, bor, de
      nincs, tíz, fekete, de nincs, négy, mennyi ez összesen?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nyolcvanöt forint hatvan fillér –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tényleg szerény. Egy munkás heti fizetése –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A tésztát kisodorja. Bál, mondja. A cipészeknél is bál. Csupa bál.
      Egész éjjel táncolnak, és reggel tervüket túlteljesítik. Hol van
      ilyen?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Máté úr halkan azt mondja: Ennyit én is tudok –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ez a Pázmán futóbolond. Érti? Tíz év előtt is a csillagokat az égről
      lehazudta. Ma is azt teszi. Ez a Pázmán azt hiszi, hogy az igazságot
      le lehet tagadni, bolond –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön azt hiszi, hogy az egész. ilyen egyszerű?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Még sokkal egyszerűbb. Ön biztosan feltételezte, hogy zsivány vagy
      csaló vagy áruló –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      No és?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Őrült –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mi ez az őrület?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kierkegaard már száz évvel ezelőtt megírta, hogy nincs irtózatosabb,
      mint amikor az ellenzék uralomra kerül. Ugyanazt csinálja, amit a
      kormány, csak rosszul. Száz év. A fene egye meg ezt a
      történettudományt, amely megtanított bennünket száz évekkel csak úgy
      dobálózni. Sürgősen szükség van olyan tudományra, amely megtanít
      bennünket az öt percekkel takarékoskodni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Máté úr jegyez. Várjon. Hogyan mondta? Csak úgy dobálózni. Öt perc.
      Takarékoskodni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hermina néni a lekvárt előveszi. Ne írja, Máté úr, ezt minden rendes
      nő tudja –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön szerint Pázmán őrült –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Közveszélyes. Az a monomániája, hogyha az igazat letagadja, akkor az
      nincs többé. A barom. Ez a modern őrület. Minden erejével tagadja.
      Kolosszális erőfeszítéseket tesz, hogy eltüntesse. Hazudozik.
      Terrorizál. Háborút üzen. Hülye paprikajancsi –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A lekvárt a tésztára keni, és a rácsokat ráfekteti.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ezért nem lehet velük megegyezni. Zsiványokkal ki lehet jönni, azok
      tudnak számolni, tudják, mi az érdekük, van logikájuk. Az őrültnek
      logikája nincs. Maga se tudja., hogy a következő pillanatban mit fog
      gondolni és csinálni, Ön azt mondja, hogy hazudik?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Talán –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ördögöt. Félrebeszél –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Folytassa csak –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mit akar? Régebben azt mondták, milliók egyért. Aztán az egy a
      milliókért. Vagy milliók a milliókért. Tudja, mi ez? Megmondom:
      milliók a semmiért –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Máté úr sebesen jegyez.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ezért az őrületes semmiért –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hermina néni a tésztát tojással megkeni, és a sütőbe teszi.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Érti? Ezért van az egész. Mindenki tudja. Menjen ki az utcára, és a
      legelső embert állítsa meg, és bizalmasan kérdezze meg, na, öregem,
      mi van? Ő majd megmondja. Tíz perc alatt? Öt perc? Egy perc! Nem. Ő
      majd vérmérsékletéhez képest átkozódik, kínjában röhög, kezét ökölbe
      szorítja és köp. Vagyis, kérem, ő a közvéleménynek egzakt módon
      kifejezést ad –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      A Skopas-féle kézirat tartalma egyszerű. Skopas (keresztnév
      hiányzik) szobrász feljegyzései, Thera (Santorin), 1809. Ötvenhét
      lap, kis kvart. Szöveg csak a lap bal felén. Zöld papírfedélben.
      Rongypapír, bordás, víznyomás, benne fekvő oroszlán és fölötte a
      Nap. Mindvégig világosan olvasható. Nem sérült. Újgörög attikai
      nyelvjárás.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Íráskarakterológiája: a szerző vagy Kos, vagy Oroszlán aszcendens,
      hatalmas Nappal. Az életerők uralma mindenekfölött. A vonások
      szenvedélyesek, sokszor elhamarkodja, nagyvonalú, könnyelmű,
      generózus, egyenetlen, ki is hagy. Szangvinikus. Vakmerő. Erotika.
      Szépségösztön. Misztériumrajongás.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Skopas Parikiában (Paros szigetén) született (1780?). A therai apát
      meghívására 1809 elején Therába érkezik, hogy ott rendelésre néhány
      szobrot készítsen. A munka körülbelül másfél évig fog tartani. A
      márványt a művész a parosi bányákban maga választja ki.
      Szenvedéllyel dolgozik, néha sétára indul, a tájat rajzolja, és a
      városban modellt keres, fiatal nőket, jellegzetes férfiarcokat,
      öregasszonyokat, grafikusan hálás témát. Kevés emberrel érintkezik.
      Közeli barátságot csak a kikötőben az öreg kalózzal és a kolostor
      félkegyelmű kántorénekesével köt. Az utóbbiról számos portrét
      készít, és különösen fejét (a notre-dame-i genre figurák mintájára)
      egyik domborművén meg is faragja. A relief Krisztust ábrázolja,
      amint a kövön ül és tanít. Lábánál öregasszony, fiatal leány,
      gyermek, több pásztor, halász ül, és a Mestert hallgatja. Kicsit
      oldalt, félősen, mintha őt nem illetné, közeledik a félkegyelmű,
      arcán kínos és eszelős mosollyal. Az úr közelebb inti, és azt
      mondja: Boldogok a szellemben koldúsok, mert az övék a mennyeknek
      országa –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az apát elöregedett, rigolyás ember. Skopasnak ügyelnie kell, hogy
      vele fölöslegesen ne súrlódjék. Az apát azonban a szobrokkal
      fölöttébb meg van elégedve, és az összeütközést maga is kerüli.
      Tavasszal a kikötőben valami kalandorral ismerkedik meg. Régebben
      olyan kalózféle lehetett. Ugyanakkor Anaphéból az apát rokonai
      néhány hétre üzleti ügyben és látogatóba átjöttek. A férfi nagy
      testű és még nagyobb hangú borkereskedő. Vitorlásai a Kykladok
      szigetvilágából a bort főképpen Alexandriába szállították. Az
      asszony annál hallgatagabb. Arca megnyúlt és szenvedő. A leány,
      Edessza szépsége Skopast azonnal mámorossá tette. Aphrodité szobrát
      akarta megmintázni róla, de az apa nem engedte, hogy leányából
      pogány bálványt csináljanak. Az apát is ellene volt, s így a dolog
      abbamaradt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A Skopas-féle kézirat terjedelmének háromnegyed része a szobrásznak
      Edessza iránt való szerelmével foglalkozik. A kéziratot eredetileg
      album egészítette ki, az albumban szereplő személyekről szóló
      arcképek és Edesszáról több száz rajz lehetett. Skopas elhatározta,
      hogy Edesszát feleségül veszi. A kézirat ezen a helyen a
      következőket mondja:
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Idézet.) Este a kikötőben vagyok, és öreg kalandorommal
      beszélgetek. Hosszú elbeszélésbe fog, kalóztörténeteket mond el.
      Végre bevallja, hogy kalóz volt, mondom neki. Mindenki tudja,
      válaszol, még tisztelnek is érte. Még jobban tisztelnének, ha többet
      raboltam volna, mert házam lenne, és szolgákat tartanék. A parton
      ülünk, és szemben a therasiai vulkán ritka gomolyfüstalakzatait
      nézem. A tavasz vége. A nap minden reggel forróbb. Edessza nemsokára
      elmegy.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kalózom arcomat figyeli és nevet. Milyen különös ember ön, mondja.
      Miért? kérdem. Szerelmes Edesszáva és Edessza önbe, mire vár? Az
      egész város tudja. Csak nem? kérdem.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az úton lassan kapaszkodok fölfelé. Meredek és nehéz, de sokszor a
      partra csak azért megyek le, hogy visszajöhessek. A kövek vad ereje
      sehol sem közvetlenebb. A durván tákolt falak, jobbra-balra.
      Fölöttem, majdnem fejem fölött is kő. Kő, kő. A korlát fölött
      kinézek az észbontóan lapos, kék vízre. Szóval az egész város tudja.
      Miért is nem mondtam meg neki?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A felső város első házához érkezem. Sokszögletű ház, lapos terasza
      van. Mindig megnézem. Kietlenül fehér, amint itt a sziklapárkányon a
      mélység fölött lóg. E helyre húszöles obeliszket emelnék, a tetejére
      másznék, és a tengert innen nézném. Miért is nem mondtam meg neki?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Edesszával szerelemről mi sohasem beszéltünk. Ön olyan, mint a
      mesében a Csipkerózsa királykisasszony, mondom neki. Ő reám néz,
      igen barátságos és mosolyog. Tudom, hogy bármit mondok, visszhang
      nélkül marad. Nem megy be a mélybe. Nem ereszti be? Olyan, mint a
      Csipkerózsa királykisasszony. Lehet, hogy egyszer megbántották.
      Lehet, hogy állandóan bántották. Az is lehet, hogy nem történt
      semmi, csak úgy egyszer bement a magányos toronyba, és felment a
      legmagasabb szobába, és ott volt. Aztán az ágyba feküdt, és eleinte
      még reggelenkint szemét kinyitotta, és fel is kelt. Később már csak
      aludt. Fenn, a torony legfelsőbb szobájában. A bejáratot a
      csipkerózsa befutotta, és a toronyra kúszott és benőtte és
      eltakarta, és bent a toronyban a királykisasszony aludt. A régi
      torony felé senki se járt. Hangot nem hallott. Ide bújt el és
      elaludt, és a tornyot a rózsa befutotta. Itt aludt száz évig és
      háromszáz évig és tízezer évig. Itt aludt, és hiába jött háború és
      táncmulatság és temetés és koronázás és forradalom és gyilkolás és
      bál, a hang a királykisasszony tornyába nem jutott, és ő csak aludt.
      Egyszer jött a királyfi, és a toronyba felmászott, és az ablakon
      bekúszott, és látta, hogy a bűbájos királykisasszony alszik.
      Odament, és gitárján játszani kezdett és énekelt, de a
      királykisasszony másik oldalára fordult, szemét se nyitotta ki, csak
      azt mondta, menj el, nem akarok tudni semmiről, hagyj el, hagyj
      tovább aludni. A királyfi azt mondta, hogy ő megszerette és elviszi,
      és feleségül veszi. Nem akarok tudni szerelemről, szólt a
      királykisasszony, és aludt tovább.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem lehetett felébreszteni? Barátságos. Kedves. Néha szeszélyes.
      Egyszer haragudott. Általában mosolyog. De. Szent? Nem. Süket. A
      toronyba van zárva. Ki zárta be? Ő maga ment be oda, ott elaludt, és
      nem lehet felébreszteni. Ha azt mondanám, Edessza, szeretem, jöjjön
      hozzám feleségül, mosolyogna és eljönne, és mindent úgy tenne,
      mintha valóban el is jött volna. A toronyban maradt és aludt tovább,
      és amit mondtam, nem is hallotta. Mi ébreszti fel, ha még a szerelem
      se tudja? Az utolsó ítélet?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Másnap az apátság udvarán találkozunk, a kőpadra ülünk, és a mélyben
      a tündöklő aranykék tengert nézzük. Beszélek. Edessza kedves és
      mosolyog. Nem lehet felébreszteni? Azt mondom, hogy szeretem.
      Barátságosan felel. Tudom, hogy meg se érintettem. Edessza, nem
      kedvel engem? Egy kicsikét? Igen, mondja mosolyogva. Nem is hallja.
      Megrettenek. Mi ez? kérdem tőle. Alszik? Szemét illedelmesen lesüti
      és hallgat. Semmi. (Idézet vége.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Edessza szüleivel néhány nap múlva visszahajózott Anaphéba. Skopast
      nyár végére szüretre meghívták. Az anaphéi bornál jobb nincs. Skopas
      megígéri, hogy elmegy. Munkáját folytatja. A befejezésben a
      következőket írja:
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Idézet.) A vitorlás a sziklák mögött eltűnt. Indulás előtt a parton
      fél percig magunkra maradtunk, akkor azt kérdezem: Edessza, én
      bevallottam, hogy szeretem, nem azt várta volna, hogy feleségül
      kérem? Illedelmesen int, és azt mondja: Nem. Akkor nem szeret engem,
      mondom. Kicsit gondolkozik. Szórakozott. Nem válaszol.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Most többen odajöttek, a beszélgetésnek vége.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mindezt azért írtam le, hogy az egészet át tudjam tekinteni. Csak
      azt vagyok képes látni, amit érzékeimmel tapasztalok. Talán ezért
      lettem szobrász. Tiszta helyzetet kívánok. Életemben zavart nem
      tűrök. A dolgok értelmét látni akarom.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Amikor a hajót a tengeren a sziget déli sziklafala eltakarta, azt
      éreztem, hogy vétkes önzésből csak magamra gondoltam. Csak arra
      gondoltam, hogy az én életem sikerüljön. A művészet bűne.
      Feláldoztam Edesszát annak, hogy a magam érintetlenségét
      megtarthassam. Nem vettem őt magamhoz, mert nem nyújtott elég
      biztosítékot ahhoz, hogy életem sikeréhez hozzájáruljon.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kora reggel. A nap a sziget túlsó oldaláról süt, és itt lenn a
      kikötőben árnyékban vagyunk. De a fény a sziklák felett átcsap, ki a
      vízre, és eszeveszetten ragyog. Indulok fölfelé. Alattam kő,
      jobbra-balra kő, fölöttem kő, nincs izgatóbb dráma, mint ez az út
      itt fel.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem. Fent elővettem Edesszáról készült rajzaimat, és sírtam. És
      akkor tudtam, hogy nem magamat siratom. És nem azt siratom, hogy
      életemet nem voltam hajlandó az ő felébresztésére szentelni.
      Megtartottam. A művészetnek? Vagyis magamnak. Nem. Együtt élni
      valakivel, aki alszik. És aki ezer éve alszik és aki
      felébreszthetetlen. Itt nem arról van szó, hogy életemet fel kellett
      volna áldoznom. Ó. Azt hiszed, bolond, hogy mert megtartottad,
      nyertél? Most vesztettél igazán. És akkor nyertél volna, ha Edesszát
      elveszed, és a toronyból kihozod. Őrültség.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az egészet csakis azért írtam le, hogy szemtől szembe lássam. Látom?
      Igen. Mi történt? A misztériumot megérintettem. Edessza a toronyban
      alszik, és a tornyot a csipkerózsa befutotta, és nem tudtam őt
      felébreszteni, és még senki se tudta, és soha nem is fogják
      felébreszteni. És ez nem azt jelenti, hogy én őt feladtam és magára
      hagytam. Gyáva. Tehetetlen. Vétket követtem el, hogy szégyent
      vallottam, és otthagytam őt tornyában, aludni tovább? Ott kellett
      volna maradni. Először a gitárral ébreszteni. Aztán bottal. Aztán a
      tornyot felrobbantani. Addig üvölteni és tépni és ütni és őrjöngeni,
      amíg felébred. Így szokták? Igen. És felébredt a királykisasszony
      valaha? Az egyetlen megnyugvás a misztérium. A dolgokat
      megoldatlanul kell hagyni. Hogy az én életem vagy az ő élete sikerül
      vagy sem, itt már nem számít. Jó lett volna boldognak lenni neki és
      nekem. De az itt már nem számít. A misztériumban nincs boldogság,
      nincs önzés, nincs bűn, az élet itt nem sikerül és nem jut csődbe.
      Itt egyszerre van az egész, egyszerre az alvásban és a
      felébredésben.
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Herstal időnkint néhány ismerősét meghívta, késő délután olyan
      teafélére, különös tekintettel arra, hogy a társaság heterogén
      legyen, ugyanabból a fajtából csak egy, lehetőleg kirívó példány.
      Rendesen Ábsalom is ott volt, aztán Pergelin Alfonz biológus,
      Pergelin Tódor dédunokája, már egyetemi magántanár. Arra, hogy
      bizonyos tekintetben feltaláló családból származik, büszke volt,
      főként a tehetségek átörökölhetősége miatt. Bár, szokta mondani,
      dédapám úgynevezett találmányai. És intett. A maga korában, szólt
      Herstal. Még a maga korában is dilettáns. Gyermekkorában, emlékszik,
      a hátsó lomtárban a chimendex maradványait még látta. Pergelin
      Alfonz az insectophont találta ki. Igen elmés mechanizmus, amely a
      baktériumok mozgását hanghullámokká transzformálja, a hullámokat
      grafikonokban ábrázolja, de bizonyos zenét is nyújt. Ennek talán
      később orvosi és művészi szempontból is jelentősége lesz. A
      klinikákon máris kísérleteznek vele. Az akadály főként, hogy az
      orvosok zenei műveltsége sajnálatosan hézagos. Ő maga, beszéli
      Pergelin Alfonz, ha a mechanizmust bekapcsolja, és fisz-moll
      triolákat hall, tüstént tudja, hogy tuberkulózisról van szó. A
      hibakalkulus igen csekély. A hanghullámok ritkán szólnak egy fél
      (maximum egy egész) hanggal feljebb vagy lejjebb. Az insectophonnal
      csaknem azonos insectograph baktériumrajzai tanulságosak, körülbelül
      középütt állanak az őrültek firkái és a Rorschach-tesztek között.
      Nem szépek. Nem is érdekesek. Orvosi jelentőségük csekély. De többen
      azt mondják, hogy Pergelin most a temperamentumméréssel kísérletileg
      foglalkozik, és máris sikerült oly műszert szerkesztenie, amely
      (szkeptometer) a kiábrándultságot egytől huszonhárom fokig mérni
      tudja. Gyakorlati jelentősége ennek sincs, de –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Néha ott van Pázmán Antal, minden alkalommal eljön Hubert doktor, a
      papi kollégium volt tanára, most főként ügynökölésből él. Hubert,
      annak ellenére, hogy külseje szerint SS-tábornoknak látszik, a
      teozófus irányt képviseli. Tárkony úr, a pozitivista kémikus hiába
      unszolta, hogy Guénon könyveit olvassa el. Másként fog látni, szól
      Tárkony kárörömmel, aztán Kelemen úrhoz fordul.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kelemen úr a klasszika-filológia magántanára volt, de elbocsátották,
      és most fodrász.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tárkony azt kérdezi: Kelemen doktor, van önnek karmája?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kelemen csodálkozik.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kérem, sürgősen gondoskódjék róla. Ma már komoly ember karma nélkül
      nem is számít –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Aztán hangosan nevet, és Hubert doktorra néz.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Amit az evolucionista mond, szólt Hubert, máris komolytalan –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A teadélutánon a zenét Amadeus úr szolgáltatta, vagy tizenhetedik
      századot játszott, vagy modern muzsikát, főként Bartókot. Törékeny
      és jelentéktelen külső, mint egy péksegéd, ijedt mozdulataival,
      rosszul borotválva, gyűrött ingben és lyukas nyári cipőben.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Herstal fél ötkor a könyvtárból kijön, hogy az előkészületek fölött
      szemlét tartson. Mikor a szendvicsestálat meglátja, ínyét felhúzza.
      Megint, szól. Grófnő, az ön fantáziája nem túl nagy. Mindig ez a
      felvágott, petrezselyem és tojás és mustáros paradicsom. A grófnő
      Flórára néz, aztán szemét behunyja. Herstal a szendvicseket közelről
      nézi és szaglássza. Nem friss, mondja. Magam választottam, szól
      Flóra. Rosszul választotta, kiált Herstal. Felnéz, és szeme elborul.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Most Ladikné csoszog be a tepertős pogácsával. Herstal felkiált.
      Csak tegye le, Ladikné, tegye le és menjen. Miért eresztik be ezt a
      mosdatlan némbert? Szellőztessenek ki. Nem bírom a szagát. Flóra az
      ablakhoz lép és kinyitja.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Herstal járkál. A számlák megvannak? (Nézi.) Túlköltekezés.
      (Élesen.) Vegyék tudomásul, hogy szerényebben kell élnünk. (Kiabál.)
      Nem tudok huszonnégy forintot szendvicsekre kiadni. (Asztalra csap.)
      Magam menjek bevásárolni? (Fuldoklik.) Vegyék tudomásul, hogy
      elszegényedtünk. A tékozlás megszűnt (karját kitárja). Megint.
      Megint sikerült felbosszantaniok. Én túl érzékeny ember vagyok,
      nekem ezek a konfliktusok idegeimet széttépik. (Járkál.) Mindig.
      (Kimegy, és az ajtót bevágja.) Ó, ön az, Hubert doktor?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hubert kabátját leteszi. Hogy van? kérdi az altábornagytól.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Csaknem pathológ szenzibilitás –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Huber bejön és leül. Igen, szól, ön Kentaur születés, Jupiterje most
      a Vízöntőben, kedvezőtlen. Biztosan depressziók –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Belső szárazság –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pergelin és Tárkony érkeznek. Aztán Ábsalom és Pázmán. Vidal is
      belép és bemutatkozik. Aztán Kelemen.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hallom, hogy Pergelin úr újabb találmányát fogja ismertetni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Megkértük rá –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Végül megérkezik Amadeus.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Zenét ír? kérdi Vidal.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Amadeus jelzi, hogy igen. Nagyobbára igen szerény igények számára
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem értem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kicsit távolabb, a sarokban levő két székre ülnek.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én, mondja Amadeus, muzsikus nem becsvágyból lettem. Én tudom és
      mindig is tudtam, hogy tehetségem nincs. De –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azt mondják, igen muzikális –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igaz, de az én muzikalitásom nem produktív. Önről én már sokat
      hallottam. Ön éppen olyan, amilyennek gondoltam. Hirtelen megáll,
      erősen Vidalra néz, és azt kérdezi: Mondja, Vidal úr, hisz ön a
      szeplőtelen fogantatásban?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az egyszerű kérdésre Vidal egyszerűen felel. Hiszek, mondja.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Amadeus felugrik, de rögtön újra leül, többször int, nevet, és Vidal
      kezét szorongatja. Én is hiszek, szól.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kis szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tudja, mondja Amadeus, mainapság ilyesmi, hogy szeplőtelen
      fogantatás, nem történik. Miért nem történik? Az idők kietlensége
      miatt. De én ezt a kietlenséget nem tetőzöm még azzal, hogy azt, ami
      akkor történt, nem hiszem el –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Úgy, szól Vidal. Ön Istenhez ilyen közel van?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Amadeus megrezzen és tiltakozik. Nem, mondja halkan. Kérem, az ő
      nevét az én jelenlétemben ne mondja ki. Én erre méltatlan vagyok.
      Tudja, én nem vagyok épeszű. Én az ő nevét kompromittálom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal szigorúan felnéz. Isten nevét nem lehet kompromittálni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Gondolja?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A szobában hahotáznak. Hubert doktort felszólították, hogy beszéljen
      a tenyérjóslásról. De Ábsalom rögtön belevág. Uram, szól bömbölve,
      ha ön fiatalabb lenne, más technikát ajánlanék. Főként hölgyeknek
      egészen más testrészéből kellene jósolnia –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Herstal szendvicseket kínál. Flóra a teát behozza.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tárkony úr Hubertet ismét Guénon műveire figyelmezteti. Kelemen
      Herstalnak megmagyarázza, hogy klasszika-filológiai tanulmányait és
      fodrászsegédi foglalkozását nem tudja összeegyeztetni.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nehéz, mondja az altábornagy.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Egzisztencialistánk ma hiányzik? kérdi Ábsalom.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A teát megitták, aztán a könyvtárba vonultak, hogy Pergelin
      előadását legújabb kísérleteiről meghallgassák. A bőrszékek készen
      állottak. A középen kis asztal a dohányneművel.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Öt percig a könyvek között ténferegnek. Pázmán az asztalhoz lép, és
      a háromkötetes emlékiratra néz.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ismerem, szól.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal azt kérdezi: Olvasta?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem, felel Pázmán, és vigyorog. Az ostrom után az utcán szedtem fel,
      és az antikváriusnak eladtam –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Úgy –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Akkoriban sokat adtam el neki –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az utcán szedte fel?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen, a hó alól, a romok közül, szemétből, hullák mellől –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Persze. A helyre nem emlékszik? Nem véletlenül a Bormester ház
      közelében volt?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Lehet –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Most helyét mindenki elfoglalja. Néhányan még rágyújtanak. Pergelin
      papírjait előszedi, és olvasni kezd:
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A felületes szemlélő –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bocsánat, hogy beleszólok, mondja Hubert doktor, de nem találom
      helyesnek, ha a kali yuga e mélypontján még mindig szcientifikus
      játékszerek iránt érdeklődünk –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Először talán hallgassuk meg, szól Tárkony. Aztán majd kifejti, mit
      ért e furcsa szón, hogy kaliyuga –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hubert ingerülten válaszolt. Tudvalevőleg négy világkorszak –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Védikus hagyomány? kérdi Tárkony nevetve. Manu is ír róla –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ó, bocsánat, akkor más –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Talán, szól Herstal.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pergelin a papírlapot fölveszi, és ismét olvasni kezd: A felületes
      szemlélő –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mi nem vagyunk felületesek, bömböli Ábsalom, hiszen ez az, ami
      bennünket –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A felolvasó ezzel a szólammal, felel Herstal. Térjünk a tárgyra,
      nekünk ne –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      De valahogy csak kell kezdeni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Irodalom. Nem kell irodalom. Elegünk van az irodalomból. Elég
      képviselője van itt, az altábornagy úr, könyvtárosa, az irodalmárok
      többségben vannak –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Herstal kezét fölemeli. Tudomásul vesszük, szól.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pergelin a felolvasást újra megkezdi, és így szól:
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A felületes szemlélő –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ábsalom doktornak, szól Kelemen, abban igaza van, hogy ez részint
      súlytalan közhely, de ebben a körben nem is helytálló –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az előadó csupán intonál, mondja Amadeus.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Rosszul intonál, kiált Ábsalom.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kérem, mondja Herstal, az előadás célja nem az, hogy bennünket
      stílusával elkápráztasson –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szcientifizmus, szól Hubert doktor, és kimondhatatlan fölénnyel
      legyint.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hubert doktor, válaszol Tárkony, legközelebb a modern tudomány iránt
      való személyes ellenszenvét fogja kifejteni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hubert doktornak, szólt Herstal, sok tekintetben méltánylandó –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Megint irodalom, kiált Ábsalom.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A füstfelleg a szobában egyre sűrűbb. Flóra barackpálinkát hoz be,
      az asztalra teszi és kimegy.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A kritikát és a vitát az előadás végén tartjuk. Felkérem az előadót
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pergelin a papírlapot fölemeli és olvas:
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A felületes szemlélő –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Abban azért, szól Tárkony, az uraknak igazuk van, hogy ez a kezdet
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Közhellyel intonál, mondja Amadeus.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Megengedhető, mondja Vidal.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én is úgy tartom, válaszol Herstal.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Obstruálok, üvölti Ábsalom.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      De hát hagyják szóhoz jutni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pergelin a kéziratot letette, most ismét fölveszi, és olvasni kezd:
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A felületes szemlélő –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hagyja már azt a felületes szemlélőt, kiált Ábsalom teljes erővel.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      De ha így kezdődik, szól Amadeus.
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Mégsem tudom elhinni, mondja a grófnő.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal a csészét leteszi, és a baracklekváros kenyeret lenyeli.
      Pedig, mondja.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A grófnő Flórára néz. Én, mondja Flóra, csak a kertben tudom magam
      jól érezni. Alig várom. Még egy hónap –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az idén lassan tavaszodik –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kertünket a kis házzal meghagyták, folytatja a grófnő. Kétholdas kis
      parkkal. Télen nem lakjuk, nem tudjuk fűteni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az öreg grófnő hirtelen felkiált. Adél, levelet kapsz és ajándékot,
      igen messziről, a pikk király közeli hozzátartozó –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Merően a grófnőre néz. Talán Amerikából –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Senkink sincs Amerikában –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Áprilistól októberig kint is lakik? kérdi Vidal Flórától.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ameddig nem veszik el ezt is. Minden évben újból ki kell küzdeni.
      Kint nagyon szép. A nyugalom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Még nem jártam arra –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A grófnő azt mondja: Sétáljon ki egyszer, félóra –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (A pikk király. Mit akar ez mindig itt a kőr dáma mellett?)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A kerttel foglalkozik?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem, válaszol Flóra. Az öreg Pataj gondozza. De a patak felé az erdő
      egészen vad, szándékosan úgy hagyom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mégis –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tulajdonképpen semmit sem csinálok, csak ülök és sétálok, olyan
      félálomban vagyok, és ez jó –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Jó, mondja a grófnő, és homlokát elsimítja –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Flóra aggódva kérdi: Fáj?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mindig reggeli után kezdődik –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (A treff lovas. Posta. Káró kilenc, nem jó hír.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mégsem tudom elhinni, szól a grófnő. Férjem? Ő, azt hiszem,
      egymagában áll. Ilyen nincs több. A könyv és a kézirat és az ő
      légköre ott a könyvtárban, az állott papír szaga, még az ablakot sem
      nyitja ki. Én ott nem tudok nem félni. Ön azt mondja, nem fél –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Még jól is érzi magát, szól elképedve, és Flórára néz.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal a reggelit befejezte. Szabad rágyújtanom?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tessék –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ilyen esetben a szabad elhatározás és a kényszer annyira
      összekeveredik –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Puff. A káró ász. Ezt nem vártam.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az én életem és lényem, szól Vidal, ahogy most látom, a közepén
      kettéválik. A háború vége és az ostrom és minden földi tulajdonom
      pusztulása éppen a dantei korban –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A grófnő felkiált. Ön mindenét elvesztette –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Lakás, bútor, könyvek, ruha, közepesen polgári életmenet –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Sokan, mondja Flóra.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen, felel Vidal, s a dolog így különösebben nem is érdekes.
      Életemet én vágtam ketté. Azelőtt, úgy gondolom, előbbi
      inkarnációmat éltem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Érdekes, szól a grófnő, és Flórára néz.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Flóra bólint.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Pikk hetes. Még ez is. Sok baj.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azelőtt polgári egzisztencia, mondjuk fokozott szellemi becsvággyal
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Írt?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tanultam, olvastam, utaztam, hangverseny, színház, tudomány, nagy
      érzékenységet neveltem és tápláltam, különösen a szépség –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ez az ön lényén látszik –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (A kőr lovas kellő pillanatban érkezett.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal Flórára néz, és azt kérdi: Attól tartok, érdektelen dolgokról
      beszélek –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Flóra int, sőt mosolyog. Nagyon érdekel, szól messziről.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A grófnő tiltakozik. Nem, nem. Csak beszéljen. Én kértem önt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Szőke nő? Ki lehet ez a szőke nő? Mellette a káró nyolcas.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azt az inkarnációt én a magam részéről lezártam. Amelyikben ma élek
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen, amelyikben ma él –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az cseppet sem polgári és nem esztéta és nem intellektuális –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hanem?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal Flórára néz, és halkan beszél.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ezerkilencszáznegyvenöt februárjában, amikor az óvóhely pincéjéből
      hatheti koplalás után az éhségtől és a rémülettől és az utálattól
      csaknem egészen holtan kibújtam, falat nélkül, magas, lucskos hóban,
      házam romokban, lényem és múltam rólam letépve és levakarva és
      lemarva, egyetlen életszikrával még, csak egyetlen kis szikrával –
      akkor azt hittem, íme, mindazt, ami volt, a föld színéről
      letörölték. Most pedig megnyílt a lehetőség. Igen. Ki merjem
      mondani?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Őrült vagyok én is, mint a többi. Van normális őrült, ez még tud
      beszélni arról, amiről szó van. A valóságból lát, nem sokat, de
      mégis valamit. Még megszólítható. A másik az őrült a hatványon, a
      megszólíthatatlan, arról már, amiről szó van, nem tud beszélni. Már
      nem hall mást, csak saját monomániájának bűvölő sugallatát. Már csak
      saját őrületét darálja. A feltett kérdést nem is hallja, bármiről
      van szó, előre gyártott válaszainak patronjait hadarja. A rögeszmét.
      Én is őrült vagyok, de ebben az egyetlen dologban józan. Ebben az
      egyetlenegyben, ehhez ragaszkodom. Ezért megmondom.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ezerkilencszáznegyvenöt februárjában, amikor az emberek a végsőkig
      való koplalás és halálrémület és iszonyat után a pincéből kibújtak,
      lényükről egész múltjuk lemarva, egyetlen megmaradt életszikrával,
      akkor a föld színéről mindazt, ami volt, letörölték, akkor tabula
      rasa volt, és akkor megnyilt a lehetőség, hogy Isten országa
      megvalósulhasson.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az különös volt, hogy erről mindenki tudott. Jól mondom? Azt hiszem,
      jól. Mindenki, még a szatócs is és az öreg nénike és az altiszt és a
      kerítőnő és a kapzsi gondnok és a vezérkari ezredes és a sofőr. Ez a
      mindenki. Meg is voltak hatva. Az atmoszféra ünnepi volt. Akkor én
      nagyon figyeltem, mert az éhségtől nagyon érzékeny voltam, és a
      dolog nekem igen fontos volt, én ugyanis azok közé az őrültek közé
      tartozom, akik egész életükben Isten országának megvalósulását
      várják, mondom, az én monomániám apokaliptikus természetű, s ezért
      én ezt olyan szélsőséges és magas őrületnek tartom, amely a
      józansággal csaknem egyenértékű.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én nem hiszek abban, hogy az emberi élettel okvetlenül együtt járó
      és a bűnbeesett életből fakadó őrületet le lehet vetni. Sőt én azt a
      kijózanodást és kijózanodási törekvést, amit olyan sokan
      megkísérelnek, nem is tartom helyénvalónak. Nem az úgynevezett
      felvilágosodásra gondolok. Ez, kérem, éppen nem kijózanodás, hanem a
      földön szereplő őrületek egyik legsúlyosabbika. Azt hiszem, nem is
      gyógyítható. A beteg állapota jelenleg már reménytelen. Csak nézzék
      meg. Egyetlen őrület sem volt képes aránylag oly rövid idő alatt oly
      sok ember életét összetörni és olyan pusztítást végezni és olyan
      feneketlen szenvedést idézni és annyi embert kiirtani, mint éppen
      ez. És még nem vagyunk a végén. Mondom, én a kijózanodásban nem
      hiszek, a józanságra való törekvést be is tiltanám. Az őrület nekünk
      természetes állapotunk, mint a betegség vagy a bűn. A megrontott
      létezés következménye. A legnagyobb szabású őrület abban hinni, hogy
      értelmem ép lehet, mikor bűnös vagyok és beteg. Minden gondolkozó
      legelső illendő kötelessége lenne saját őrületének tudatáról számot
      adni. Aki ezt elmulasztja, ezenfelül azt mondja, hogy józan, annak
      én erkölcsi tisztességében és fizikai egészségében is azonnal
      kételkedni kezdek. Őrültek vagyunk? Ezt az őrületet levetni már csak
      alázatból is tilos.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én láttam, hogy ezerkilencszáznegyvenöt februárjában az emberek
      ettől a szakrális őrülettől mind meg voltak szállva. Ezért volt a
      légkör ünnepi. Még ennél is több, templomi. A még életben levő
      kicsiny szikrát ez tartotta fenn, és táplálta. Tabula rasa van. A
      múltat a tábláról letörölték. Semmi sem köt. Szabadon azt tehetjük,
      amit akarunk. Nem vagyunk következménye már ki sem nyomozható
      ballépések sűrű bonyodalmának. Egyetlen ponton az egészet, s ez a
      pont a február, levágták. Mindent újból kell kezdeni. És az egészet.
      Nagyszerű. Tényleg templomi. Íme, a sanyargatott emberek tömege nem
      lesz oly eszeveszett, hogy magának botorul újra rombolást építsen. A
      leghelyesebb és az egyetlen értelmes, ha most életünket a létezés
      végleges alakjában fogalmazzuk meg. Így is rendezkedünk be. Az
      emberek arcán a fájdalom még ott volt, de rajta átizzott a
      megkönnyebbülés. Helyes volt ezt a megromlott életet így tőből
      lemetszeni? Példátlanul kínos, de helyes. A műtét sikerült, íme,
      szabadon hozzáfoghatunk. Tiszta helyzet van. Éhezünk és fázunk, és a
      borzalom emlékei álmunkból felriasztanak, de tiszta helyzet van.
      Halleluja!
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Önök talán azt mondják, hogy nálam nagyobb őrülttel még nem
      találkoztak. Mert, mondják önök, nézzük csak meg, hogy mi lett
      belőle. Tudom. De valami mást is tudok. Tudom, hogy aki
      negyvennégyben meghalt, annak van mentsége. Életét elrontották és
      oly régtől fogva és annyian, hogy már-már érte alig felelhetett. De,
      kérem, aki negyvenöt februárja óta halt meg, attól az ítéletben
      mindenekelőtt azt fogják kérdezni: életedben volt idő, amikor
      mindent újrakezdhettél volna – ami azelőtt történt, érdektelen,
      nem is kérdezlek –, de mit csináltál negyvenöt februárja óta? –
      hová tetted Isten országát? – mit csináltál a tiszta helyzettel?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Emlékszem rá jól. Minden órára és félórára és öt percre. Tiszta
      helyzet volt. Kezdjük el építeni azt, ami örök és végleges, a
      történetben még sohasem volt idő oly kedvező, hogy ezt az ember
      megtehette volna. És akkor az egyik ellopta a másik ezüsttárcáját és
      harisnyáját, és belenyúlt a zsírosbödönbe, és lekvárjából
      leharapott, és elment pincéket fosztogatni, és hazudott, és a
      hajléktalanokat az utcára szórta, és elkezdett gyűjteni és
      kuporgatni és félteni és falni, és fejét azon törte, a másik zsebét
      hogyan forgathatja ki és én is, én is, én is. Nem voltam kivétel.
      Ugyanazt tettem, amit a többiek. Nincs mentségem. Az iszonyatnak
      nincs vége, sőt. Ennél rettenetesebb fog elkövetkezni, mit magunk
      idéztünk. Hiába volt tiszta helyzet, bemocskoltuk, és most megint
      itt vagyunk, és jobban reszketünk, mint valaha.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Csak részben félek attól, ami következni fog, bár előérzetem, hogy
      van rá okom. De értelmem a fájdalomtól elsötétül, hogy Isten
      országának megvalósulását megakadályoztam. Mit tegyek? Az ítéletet
      várom. Tudom, hogy negyvenöt február a történet vége. Az utolsó
      dátum. Ami azóta történt és történik és történni fog, már időn kívül
      áll. Az előbbi eseményekhez már nem mérhető. Büntetésünk, hogy ki
      vagyunk adva a sötétségnek. Semmi sem ér bennünket igazságtalanul,
      mert mi már nem történetben élünk, aminek jegye a szabad és felelős
      cselekvés, hanem az ítéletben, és az ítélet jegye az igazság. A
      történet megszűnt, és ahelyett hogy elkezdtük volna Isten országát
      építeni, megidéztük az Antikrisztust. Kivétel nincs. Mindenki. Mi
      most már mindnyájan ítélet alatt állunk és bűnösök vagyunk Isten
      országa megvalósításának elmulasztásában. Az időtlenség egy nemében
      vagyunk, amikor a dolgok már törvényen kívüli állapotban vannak, mi
      pedig a börtönben vagyunk, a Tartarusban, de ide magunk jöttünk, és
      magunk zártuk be magunkat. Isten országát nem építettük fel, hanem
      felidéztük Isten haragját, írjuk meg és énekeljük meg a legutolsó
      zsoltárt, a százötvenegyediket: Uram, Uram, az én bűnömre nincsen
      mentség –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal a kéziratot az irattáskába teszi, és az antikváriushoz megy.
      Sok nehézsége igazán nincs. A boltos az esetre jól emlékszik.
      Persze, a könyvmemória.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én, uram, még arra a könyvre is emlékszem, amit négyéves koromban
      egyetlenegyszer láttam, pedig most hatvankettő vagyok. Piros fedelű,
      oktáv mű, &lt;i&gt;Don Quijote&lt;/i&gt;, Doré illusztrációival –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Van valami újabb manuscriptuma?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ócskaság. Múltkor a pincében találtam, láda, tele szeméttel,
      pamfletek, főként folytatásos ponyva, de csak füzetek, lapok, a
      tizenhat kötetes Brockhausból kettő, sereg számla –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal a ládához ül, és böngészni kezd.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Legalább valami jó rémregénye lenne, szól valaki hátul a homályból.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az antikvárius a magas pult mellett ül és ír, aztán hátraszól.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nothing. Mint tudja, a thriller angolszász iparcikk, s onnan most
      nincs import. Sartre-t ismeri? Camus-t?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Egzisztencialisták –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az ön métier-je úgyis a magas metafizika és az idegborzongató. Itt a
      kettő együtt van –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Egymástól egzaktul elválasztva kedvelem, szól a hang. A
      promiszkuitásnak nem vagyok híve. Sartre moslék –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nagy író, mondja az antikvárius, kezében a tollal, kétségtelen
      hódolattal.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Izgalmának titka, szól a hang, hogy úgy ír, mintha az egész világ
      koncentrációs tábor lenne. Mindenki állandóan utolsó pillanatait
      éli, mielőtt belőle szappant főznek –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      És? kérdi az antikvárius. És? Talán nem? Nietzsche álma beteljesült.
      Veszélyesen élünk. Veszélyesebben már alig lehet –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Csak darálja, szól a hang. A lecke szerint tematikus sorrendben a
      Geworfenheit következik. Eltaláltam? Elvetélt egzisztenciák vagyunk.
      Paraszthajszálon lógunk a Nichtsben. Életünk tartalma a
      megsemmisüléstől végzetesen fenyegetve lenni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön nem volt Auschwitzban, válaszol az antikvárius.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nyert, szól a hang.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az antikvárius tollát fölemeli, és a homályban láthatatlanra mered.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ha átélte volna azokat a hajnalokat. Amikor a barakkból hatvan
      embert kivezényeltek. Mindig hatvan embert. Mindenki tudta, hogy mit
      jelent. Új szállítmány érkezik, helyet kell csinálni, s ez úgy
      történik, hogy a gázkamrát befűtik. Sechzig Mann. A mínusz kétfokos
      hidegben egész éjszaka dideregtünk, még a tetveket sem űztük el.
      Takartak. Drága meleg tetvek. Különösen a foghúsom fázott. Fogam már
      csak három volt. Sechzig Mann. Mondja az SS-szakaszvezető. Fölkelek,
      és csak arra gondolok, hogy a gőzkazán alá tüzet rakhatok, és
      foghúsomat megmelegíthetem. Sietni kell, mert a jelentkező sok. A
      lengyelek. Az ajtó mellett feküsznek, ha a szakaszvezető jön,
      azonnal felugorjanak. A tűzgyújtáshoz aprófa nincs. Nekünk kell
      csinálni az udvaron. A szakaszvezető ott áll. A kazán mellett
      tartózkodni tilos. Nem szabad melegedni. Mikor a hasábokat
      becipelem, egy pillanatra nekidőlök. Hátamon égéssebek, nem baj,
      meleg, meleg. Számat kitátom, és a forró gőzt szívom. Arra gondolok,
      bárcsak nagy transzport érkezne, sok gázra lenne szükség. Miért?
      Hogy egész nap fűthessek. Kint a cementszínű ég és a téli hajnal. Az
      emberek szorgalmatosan csoszognak, a szakaszvezetők figyelik.
      Mindegyik ki akar tűnni. Érdemeket szerezni, hogy máskor is
      eljöhessen fűteni. A fát a szakaszvezetőhöz egészen közel hordják,
      és arcukat odafordítják. Én. Én. Én vagyok a kimagaslóan kitűnő
      fűtő. A világnevezetességű fűtő és szorgalmas fahordó. Én. Én. Engem
      mindenki arról ismer, hogy nálam jobban senki sem fűt. Én vagyok a
      fűtőisten. Méltatlanság történne, ha engem a fűtésből csak
      egyetlenegyszer is kihagynának. Az SS ásít, és szemét behunyja. A
      kazánterem már meleg, elálmosodik. Rosszkedvű. Időnkint felüvölt, és
      valakibe belerúg. Dreckhund, mondja. Ő a Dreckhund-szakaszvezető.
      Jóindulatú ember, soha rúgásnál tovább nem megy. Mindnyájan
      rajongunk érte. A Dreckhund az egész táborban a legderekabb ember.
      Igazán humánus. Ha mindenki olyan lenne, mint ő, boldogan élnénk –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ah, kiált a hang hátulról, ön jobban ír, mint Sartre, jobban, mint
      Heidegger –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Gondolja? kérdi az antikvárius.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Meg kell írnia. Cím: Heidegger Auschwitzban. Az egzisztencializmus
      és a haláltábor. A megsemmisüléstől való rettegés, mint élettartam.
      Az agónia életformája. Mit jelent a halálvonalon tántorogni. Őrült
      sikere lesz. Kérem, szenteljen külön fejezetet annak az
      egzisztenciának, aki, mialatt a többit lepedőben hozzák haza, ő
      pirospozsgásan a legjobb egészségben két kiló arannyal érkezett meg
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ismerem, szól az antikváríus. Besúgó volt, és ezért megengedték
      neki, hogy a hullák szájából az aranyfogakat kiszedje. Persze az
      arany nagy részét elvették tőle, de neki példátlan diligenciával
      sikerült mégis két kilogrammnál többet összegyűjtenie –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bravó! Éljen az egzisztencializmus. Tudja mit? Akkor én már inkább a
      piffpuffregénynél maradok. Tisztább –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal felnéz.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A szemétládában zsineggel összekötött számlát és jegyzetcsomagot
      talált. Vékony és hosszú szálú írás, azokkal a bizonyos jellegzetes
      keskeny és magas &quot;l&quot; betűkkel. Ez az. A kézirat írásával egybeveti.
      Csakugyan.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ez a csomag, kérdi, hogyan került ide?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az antikvárius odapillant. Elődöm firkája. Ez a bolt az övé volt,
      huszonnyolc évvel ezelőtt meghalt, Bormester Virgilnek hívták –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Úgy –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az idegen a hátsó homályból kibújik és odalép.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bormester Virgil?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A köteget megnézi. Bólint. Egyezik, mondja, és újra bólint. Nagyapám
      írása –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal könyvtáros vagyok –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bormester Máté –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Különös –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Idejárok metafizikáért és thrillerekért –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Legjobb vevőm, szól az antikvárius.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tíz szóból az egész kiderül. Herstal az antikváriustól három-négy
      évvel ezelőtt nagyobb terjedelmű kéziratos művet vett. Sajnos,
      címlap nélkül, a szerző ismeretlen. Most kitűnt, hogy a memoárt
      Bormester Virgil volt antikvárius írta. Véletlenül ott volt a szerző
      unokája, aki az írást agnoszkálta, Bormester Máté úr –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Véletlenről szó sincs, szól Máté úr, csaknem mindennap benézek –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mostanában, mondja az antikvárius, elég sok kisebb-nagyobb
      magánkönyvtár oszlik fel. Ezek között sok az értékes anyag –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az egész vonalon végeladás-hangulat –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A harmadik világháború küszöbén –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal fejét rázza. Ön még világháborúkban gondolkozik? Elavultnak
      tartom. Én már teljesen az apokaliptikus időszámításra tértem át –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Máté úr int. Lehet, hogy önnek igaza van –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ez itt, szól Vidal, nagyapjának önéletrajza. Ismeri?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Máté úr tiltakozik. Nem, és nem is óhajtom megismerni. Látom,
      széljegyzetekkel. A széljegyzet apám írása. Tulajdonképpen nekem
      most el kellene olvasnom és apám széljegyzeteihez széljegyzeteket
      készítenem. Aztán örökül hagyni fiamra, aki tovább folytatná. Az
      egzisztencialisták számára példátlan csemege –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Máté úr, szól az antikvárius, nekünk, egzisztencialistáknak elvi
      ellenfelünk, mondanom sem kell, hogy –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Máté úr elfordul. Látni se akarom. Tegye táskájába a számlaköteggel
      együtt. Az ilyesmi inkább azért készült, hogy eltitkolják, nem
      pedig, hogy nyilvánosságra hozzák. Az indiszkréciót nem bírom.
      Intimitások. Piha. A szenvedélyes műfajok barátja vagyok. Az
      értekezés. A szentencia. A kristály. Vagyis az, ami forrponton van
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Amit más hidegnek tart, szól az antikvárius, Máté úrnak az forró –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A forró az, ami forma, és engem a teremtés forrása érdekel, orfikus
      vagyok –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal feláll.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A boltból ketten együtt lépnek ki. Máté úr beszél.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem szeretem a szemtanúkat. Már az első háború után is az igazán
      izgalmas frontáttöréseket nem azok beszélték el, akik ténylegesen
      ott voltak. Az idegekre menő eseményeket csak olyan emberektől
      hallottam, akik a háborúban vagy nem is vettek részt, vagy valahol
      segédszolgálatot teljesítettek. Azt hiszem, hogy valami más kell
      ide. Közvetlen élmény? Egyáltalán nem, ezért az önéletrajz sem tud
      vonzani, csak ha kitűnő szerzője van, és nem is saját életét írja
      le. Útleírás? Meg vagyok győződve arról, hogy nem is erről van szó.
      A helyzet ma pontosan ugyanaz. Számomra a koncentrációs táborokról
      és az üldözésekről és a kínzásokról és a légitámadásokról és az
      ostromokról szóló elbeszélések a szemtanúk részéről élvezhetetlenek.
      Ismerek valakit, aki elképzelhetetlenül sokat szenvedett, és
      egyenesen abszurdum, hogy még él. Ásítás nélkül két percig se lehet
      hallgatni. Viszont ismerek mást, éppen most volt alkalma hallani, az
      egzisztencialista antikváriust, az internálótáborokról faszcináló
      előadásokat tart, mondanom se kell, hogy biztos helyen rejtőzött, és
      SS-katonát nem is látott. Az antikvárius itthon bujkált padlásokon
      és pincékben, rendesen kosztolt, és alig volt nagyobb veszélyben
      mint ön vagy én. De ha ő az Auschwitzról szóló személyes
      megemlékezésekből valamit közöl, mint hallhatta, az emberben megfagy
      a vér, és utána szevenál nélkül éjszaka nem lehet aludni. Az
      antikvárius tudja, hogy személyes élményre nincs szükség. A
      történeti események önmagukban szánalmasok. Nem erről van szó.
      Egyszer valakitől hallottam Varsó ostromát. A hátborzongató
      élethűség csúcsteljesítménye volt, persze az illető sohasem járt
      Lengyelországban sem, sőt valószínűleg ütközetben sem vett részt.
      Élethűség ennél több. Aki tényleg ott volt, semmit sem tud, henceg.
      Ó. Pláne ha valamelyik elméletével henceg. Nézze, ezek a dolgok,
      mint Varsó és Auschwitz és Sztálingrád és a többi, ezek nekünk ma
      már, öt évvel később nem is elég erősek. Túl vagyunk rajtuk, sokkal
      erősebb légkörben készülünk újabb, hallatlanabb irtózatokra. Ezért,
      ha valaki csak magát a történetet mondja el, az kevés. Már nem is
      igaz. Jelentőségét azzal, hogy megtörtént, elvesztette. Az
      útleírásokkal és dilettáns önéletrajzokkal is ez a baj. Megtörtént.
      Pont. Ma ezekhez az elmúlt borzalmakhoz valamit a jövő előlegezett
      borzalmaiból is hozzá kell tenni, különben érdektelen. Ez a fűszer,
      amely a dolgot izgalmassá teszi, amellett elveszi a valóban
      megtörtént dolgokban levő buta következetlenséget, szóval az egészet
      mondjuk homéroszi síkra helyezi át. Másképpen lesz igaz, mélyebben
      és arcátlanabbul és kizárólagosabban és kihívóbban és kacérabban és
      igazabban lesz igaz, ez a bosszantóan nem igaz, szóval
      problematikusan és paradoxul és mágikusan –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      A kézirat szerzője, szól Vidal, néhai Bormester Virgil, volt
      antikvárius –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Herstal szemüvegét felteszi és felnéz.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bormester Virgil. Nem ismertem, bár ismerhettem volna –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A jelenlegi antikvárius –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Beszélt vele?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Néha ő is eljön ide. Egzisztencialista. Egzisztencializmus, az a
      paradigmatikus spirituális pszeudomorfózis, amely, mint tudja,
      primer alakjában Kierkegaard-nál is merő belletrisztika, de az
      epigonoknál a temporális deformált psziché pneumaphobiája –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Herstal megfordul és hadonászik.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az egzisztencializmus kritériuma: minden hamis egzisztencia jó
      egzisztencialista. Ahogy a pszichoanalitika: még mielőtt
      komplexusaitól elméje elborul, csapjon fel freudistának. A kor
      parapathikus tévelygései. Nézze meg ezeket az urakat, akik a minap
      itt voltak. Pergelin az ő bornírt szélhámosságaival. A pozitivista?
      Ohó! És a tradicionalista, aki tulajdonképpen fasiszta. Hallhatta
      őt. És aztán? Megyek a városba, beülök az eszpresszóba, a pincér
      volt alezredes. Ah. A gépkocsiba szállok, a sofőr földbirtokos volt.
      Fényképet csináltatok, a fotográfus segédje volt kúriai bíró.
      Bemegyek a fodrászhoz, ki szolgál ki? Kelemen úr, a
      klasszika-filológus magántanár. Ezek szerint a törzstisztek lettek
      pincérek és a pincérek törzstisztek és a fényképészek kúriai bírók.
      Nem. A helyzet ennél is rosszabb. Mindenki álarc mögött van. Ez már
      nem sors, hanem a sziderális erők tökéletes disszolúciója.
      Gondolkozott ön ezen?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Sokat, felel Vidal.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Herstal feláll. A szobán kezével és lábával kalimpálva végigmegy a
      polcig, ott megfordul. És? És? kérdezi, aztán mereven Vidalra néz.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én az összes érvényben levő szilárd határoknak ezt a félelmetes
      felolvadását igen régen tapasztalom, és ez a rohamos nihilizálódás
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Úgy van, kiált Herstal, nihilizálódás –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ez az, szól Vidal, amitől jobban reszketek, mint a politikai
      rendőrségtől –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Lehet is, mondja Herstal, és kínosan vigyorog.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azt hiszem, a szükségszerűség, amelyről megszoktuk, hogy stabil,
      folyós állapotba került –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Herstal egyet lép előre, lábát szétveti, és két kezét hátul
      összefogja. Ön azt hiszi, szól és int.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Folyós állapotba, igen. A szilárd testek fokozatosan cseppfolyósakká
      válnak, arról, amiről azt hittük, forma, most kitűnik, hogy örvény
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Herstal türelmetlenül felkiált: És?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Privát megoldásom van, szól Vidal. Magánhasználatra –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mi ez a megoldás?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Minden attól függ, hogy az egyetlen lépés megvan-e –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Herstal járkál, megáll és szembefordul. Nem értem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az egyetlen lépés? Zsebteória a szükségszerűség és a szabadság
      mértékéről –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Érdekel, szól Herstal, és leül.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Negyvennégy késő őszén történik. A németek és a nyilasok terrorjától
      nyögtem. Hunyászan elrejtőzve, tulajdonképpen oktalanul,
      kifogástalan és nyilvánosan tisztázott helyzetben éltem, állásom
      volt, elég jó jövedelmem, elég tele kamrám, katonai szolgálat alól
      felmentve, de reggelenként az utcán a holttesteket nem bírtam, a
      rémhíreket sem, az igazoltatásokat sem. És főként nem bírtam azt,
      hogy ennek így semmi értelme sincs. Feltettem a kérdést: mit
      akarnak? Azt hiszik ezek, hogy valamit még meg lehet menteni? Az
      atmoszférában a katasztrófa intenzív delíriuma. Senki sem hisz
      benne. Miért csinálják mégis? Unja?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Herstal rágyújt és int. E históriai terepviszonyokat ismerem, szól,
      és a füstöt fújja.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Úgy van, válaszol Vidal. Akkor rájöttem, hogy e boldogtalan
      csőcseléknek az, hogy ezt meg is lehetne állítani, eszébe sem jut. A
      háború és a forradalom legveszélyesebb stádiuma, mikor értelmetlenné
      válik, de a megindított üzem tovább dolgozik. Már nem irányítják.
      Nem is fűtik. Csak mindössze senkinek sem jut eszébe leállítani. Fut
      tovább. Inkább gurul. Zuhog. Önmagától. Akkor én azt gondoltam, íme,
      lejtőn az egész. Hempereg lefelé. Minden intézkedés elkésett. Az
      egyetlen lépés már nincs meg –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Értem, szól Herstal, és bólint. Szóval ön –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A szükségszerűségben, amelyben élünk, számunkra a fontos, hogy az az
      egyetlen lépés, amely a szükségszerűségen túl vezet, meglegyen.
      Oidipos esetében például a hallatlanul lebilincselő, hogy az
      egyetlen lépés lehetősége minden tettében jelen van. Minden esetben
      tehetett volna valami mást is, mint amit tett. Más szóval, Oidipos
      minden pillanatban szabad volt. Csak. Igen. Ez éppen a tragédia. A
      szükségszerűségből, mondjuk, a predesztinációból, bármely
      pillanatban kiléphetett volna. Igaz? Macbeth esete pontosan ilyen.
      Otellóé is. Minden jó tragédiáé. De a történeti sorsé is.
      Alexandros. Kiléphetett volna? Caesar. Napóleon. Az egyetlen lépés
      mindig megvolt. A sorsból való kilépés. Hová? Természetesen a
      szabadságba, mert az egyetlen lépés a szabad lépés. Az, ami nincs
      kényszer alatt. A történetben is, bármely nép, ha az egyetlen lépése
      még megvan, bármely pillanatban kiléphet. A leírhatatlan baj az,
      amikor az egyetlen lépés elvész. Akkoriban Júdás problémáján sokat
      tűnődtem. Egyetlen lépése meddig volt meg? Az utolsó vacsorán még
      biztosan megvolt. Még megvolt az a lépése, hogy ó, én átkozott
      barom, micsoda árulásra készülök! Mikor a vacsoráról elment, akkor
      is megvolt. Mikor a kertbe ért, akkor is. Még mindig kitalálhatott
      volna valamit, vagy nem? De amikor odalépett, és az Urat
      megcsókolta, akkor a lépés elveszett. Lejtőre került. A szükség
      hatalmából többé nem léphetett ki. Elkezdett gurulni. A szabadság
      elveszett. Nem tudott többé kilépni. Akkoriban ezt egész sereg
      történeti tényre alkalmaztam, különösen forradalmakra. És a –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Írja meg, szól Herstal.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Altábornagy úr tudja, hogy az írástól mindig és tudatosan
      tartózkodtam –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kis szünet. Herstal kezét az asztalon a könyvekre teszi, és a polcra
      néz. Vidal beszél tovább, csaknem maga elé.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tudom. Az írásnak van primordiális állapota. Közvetlen szellemi
      ihlet. A kinyilatkoztatáson kívül ezzel az ihlettel nem találkoztam.
      Tudja, hogy milyen? Tiszta. Tisztán szól. Cseng. Énekel. Vagy hogy
      is mondjam. Hiszen érti. Félreértés kizárva. Amiről szó lehet, csak
      az, hogy milyen mélységben vagyok képes átvenni. De értem, és
      értenem kell, és mindenki érti, és minden nyelven egyformán érthető.
      Nincsen stiláris trükk. Átadni magam, hogy lényem vele énekeljen. Ó,
      én tudom, hogy az angyalok kara milyen, bár sohasem hallottam. S
      amilyen írást ezenkívül ismerek, az lehet magasztos, lehet mély,
      előkelő, okos, intelligens, lenyűgöző, világos, megrázó és egyszerre
      mind, és mindegyikben van valamilyen különös beteg mámor. Ha csak
      egy fokkal, de forróbb, éppen ezért hidegebb. Felfokozott, és éppen
      ezért alulmarad. Túlmegy, és ezért lemarad. Így mondom:
      beválthatatlan. Minden ilyen írás zsúfoltabb, vagyis minél
      zsúfoltabb, annál üresebb. Minél színesebb és változatosabb és
      elragadóbb és átszövöttebb, annál színtelenebb és egyhangúbb és
      érdektelenebb és unalmasabb. Én az írásnak azt a fajtáját, amely
      írás közben engem felfokozott enthuziazmusban tart, de mihelyt a
      tollat letettem, elejt, nem fogadom el. Az írás magas hőfokán én
      magam és más iránt magasabb tudásban részesülök. Amikor a tollat
      leteszem, ahhoz képest egyszerre idióta leszek. Az írás magasabb
      tudásában én olyan egész sereg követelményt támasztok önmagam és más
      iránt, sőt én önmagamtól és mástól olyan életvezetést követelek,
      amely teljesíthetetlen. Az írás mértéke nálam rossz. De nemcsak
      nálam. Nem tudok elég egyszerű lenni. Önnek igaza lehet. El tudom
      képzelni, hogy írásommal hatást tudnék kelteni. Tudja mit? Én köpök
      a hatásra –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal kis szünetet tart. Herstal még mindig a polc sarkára néz.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Téves lenne, mondja Vidal, ha azt hinném, hogy szenvedélyes ember
      vagyok. A dolgot nem vagyok hajlandó irodalmizálni. Annak az őrjöngő
      hatalomnak neve, amely rajtam korlátlanul uralkodik, nem a
      szenvedély, hanem a monománia. Vagyis éppen olyan vagyok, mint a
      többi. Az őrültek nehézkesek és egyoldalúak. Én is az vagyok. Ha
      egyszer valamire magamat elszántam, az menthetetlenül magával ragad,
      és többé nincs vissza. Ha író lennék, a műőrületbe zuhannék, és
      ebben a legnagyobb baj nem az lenne, hogy a mű minden életerőmet
      felszívná. Hadd szívja. Arra való. Ami ezt illeti, igazán nem vagyok
      spórolós. A monománia azt jelentené, hogy a műért és a mű érdekében
      én kénytelen lennék minden egyebet a hajóból kidobálni, sőt én képes
      lennék elaljasodni, bűnözővé lenni, másokat feláldozni, azt hiszem,
      talán még parazitává is lenni, megalázkodni és koldulni és hazudni
      és ölni és mit tudom én. Az írás és a többi művészet szenvedélye is
      szakrális hatalom, szép élet és nagy mű együtt jár. De ha a mű
      monománia, az élet infernális őrjöngés, amely az emberek seregét
      képes eltaposni, hogy teljesüljön. Ilyesmihez nekem nincs kedvem. Ez
      így, ahogy most van, a legjobb megoldás, egy szót sem írni,
      legfeljebb kenyérkeresetből, más számára, másnak, más neve alatt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem akceptálom, szól Herstal, és feláll. Ön autogén ideákban igen
      termékeny, s hogy ön ezeket az ideákat nem közli, azt én
      szubordinatív ethoszból tekintve mulasztásnak tartom. Az általános
      pneumatikus ökonómia –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Járkálni kezd, és karját lóbálja.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ha ön, mondja Vidal.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Herstal a nagy kézikönyvtár-állvány mellett megáll, és hirtelen
      szembefordul.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Der Einzelne, szól hangosan és váddal. Karjával egyenesen Vidal
      mellére mutat. Defenzív lírai konfessziók. Áh! (Int.) Nagyon
      szimpatikus, azt hiszem, e korban optimális megoldás. Kirkegaard és
      Kassner propagálta. (Járkál.) Mítikus formáció, sőt heroikus, még
      egyszer mondom, roppantul szimpatikus. (Megáll.) De. Irodalmi?
      Belletrisztikusnak mondanám. Regényszerű. Valódi történeti aktivitás
      nélkül. Immanens egoizmusával éppen ezért pszeudospiritoid volt és
      maradt. Szofiatikailag improduktív, amit saját szemével is láthat.
      Hol tudott az ideák e magányos lovagja a históriai járványokkal
      eredményesen szembeszállni, és hogyan tudta hatékonyan az autentikus
      egzisztenciát érvényesíteni? De még csak meg is védeni? (Legyint.)
      Sehol és sehogy –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Herstal megint fel-alá járkál, aztán a polcok közé megy, keres,
      könyvet húz ki, és jön.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön a kinyilatkoztatás közvetlen ihletéről beszél. Micsoda hybris!
      Nem ír, mert nem tud mindjárt evangéliumot írni. Én ezt ripőkségnek
      tartom. Olyan ember, mint ön, százezrével bujkál mostanában
      mindenfelé, s tenyészetének a terrorállamok atmoszférája igen
      kedvez. Az ön pozícióját úgy határoztam meg, hogy mivel a szocietás
      árulásban van, az idea jogfolytonosságát, ha mással nem, merő
      opponálással önnek kell fenntartania. Teátrális feladat, sokan még
      önnek felülnek. Az etikus szubordináció szempontjából ön ezt a
      kérdést már megvizsgálta?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hálás lennék, szól Vidal.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Herstal megint járkál, kezében levő könyvvel int, aztán a
      könyvállványnak támaszkodik. Pneumatikus ökonómiának neveztem az
      imént, és a szellemi erők olyan elosztására gondolok, amelynek
      tervszerű voltát, ha egy kort tanulmányoz, könnyen ön is felismeri.
      Minden spirituális erőnek meg kell nyilatkoznia. Aki ilyennek
      birtokában van, és nem adja ki, akármilyen ürüggyel, a kommunikációt
      megszakítja. Ön író. Ön akkor is író, ha egyetlen szót sem ír le.
      Antropológiai konstellációja –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tudom, válaszol Vidal. De nem írok, mert –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Herstal felkiált.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ki állapítja meg?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal hallgat.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Herstal indulatosan lép, és a könyvet az asztalra vágja. Ön! Mondom.
      Csupa heterodox zűrzavar. Eretnekség. Azt hiszi ön, hogy a
      kommunikációból való kiválás, a másiknak ez az autogén megtagadása
      az idea mélyen tisztelt magányos lovagjának magánügye? Nonsens!
      (Hirtelen leül.) Ön abban a hiszemben él, hogy kötelezettsége csak
      önmaga iránt van. Egyszer már fel kell vetni a magányos Én-lovag
      mellett a szerencsétlen Másik kérdését. Der Einzelne und der Andere.
      Ön nem tudja, hogy a másik önre van szorulva? És főként azt, hogy
      mivel neutrális nincs, ha nem használ, okvetlenül árt. Ön árt.
      (Pátosszal.) Önnek nincs joga terméketlennek lenni. (Kiabál.) Érti?
      (Feláll, két lépést tesz, hirtelen visszafordul.) Saját üdvén kívül
      mást nem is tud észrevenni. Semmi egyebet nem tesz, mint illuzórikus
      autohagiografiáját őrzi. Realitásmentes térben egzaltált mértékeket
      eszel ki, ha a szocietás azokat nem veszi komolyan, sértődötten
      visszavonul és dohog, és vádakat kohol. Az igazságot mitizálja. Ön,
      azt hiszem, sokat hazudik. Persze saját felfokozott igazsága
      érdekében. Sőt önnek, ha így él, csaknem állandóan hazudnia kell,
      másként nem bírja ki –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Elfordul, megint járkál. Hajlott háta még jobban meghajlik, hosszú
      lábával nagyokat lép, és fejét rázza.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Diagnózisa pontos, szól Vidal halkan és tagoltan. Ha nem is ilyen
      világosan, de a helyzetet én is így látom. Kritikáját elfogadom és
      köszönöm –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Herstal megáll.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      De? kérdi.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem de, hanem ennek ellenére. Ön nem veszi észre, hogy állandó
      kínálkozásban vagyok. Tudom, hogy életképző hatalom fölött
      rendelkezem. Ez az aktív történetképző erő bennem nyílt. Kirakatban
      van, még csak nincs is üveg alatt, és bárki elvihet belőle annyit,
      amennyit csak –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Herstal száját széthúzza, de abban a pillanatban homlokát ráncolja
      és morog.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Még meg is van sértve, mert senkinek sem kell –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem egészen, de –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azt hiszi, az improvizált és excentrikus zsebteóriák más számára
      komoly pneumatológiai megoldást jelentenek? E nem is szolid, sokszor
      szélhámos noétikus ötletek. Nem abból kell kiindulni, mi az én ad
      hoc bravúrom, hanem abból, hogy mi az, amire annak a boldogtalan
      másiknak szüksége van –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal felnéz.
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Éppen ő.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ő mondja. Herstal Raimund. Éppen ő.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Éppen ő mondja ezt, nyugalmazott altábornagy úr, Herstal Raimund, az
      histoire souterraine szerzője, könyvtárában, a kriptában, múmiái
      között, éppen ő –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal az asztalon levő kéziratra mered.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ő mondja, hogy etikus szubordináció. Ő követeli, hogy az ember magát
      morálisan alárendelje. Éppen ő. Ilyenek vagyunk? Mind? Őrjöngés.
      Saját hibámat másban kijavítani, s a hiba minél kínzóbb, annál
      bőszültebben. Elgennyesedett hazugságokkal élni. Igaza van?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Rágyújt. A kézilámpa ég. Hány óra? Tizenegy múlt? Lefeküdtek. A
      grófnő, mint mindig, szenved, arca már olyan, mint a tizenharmadik
      századbeli szenteké. Az öreg hölgy kezéből a kőr dámát kiejtette és
      elszunnyadt. Flóra alszik a toronyban. Herstal a vacsorán ingerült,
      alig eszik és csapkod. Az ő álláspontja krisztológiai, ezt ő már
      többször kifejtette, etikus szubordináció és a szeretetprincípium.
      Éppen ő. A boldogtalan másik. Tekintettel lenni. Herstal egész
      életét családjának áldozta fel. Éppen ő. Önnek állandóan hazudnia
      kell, másképpen nem bírja ki. Éppen ő.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A kézirat fölé hajlik. Kopognak. Vidal hátraszól, tessék.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pataj.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Zavarom?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Amivel foglalkozom, igen izgalmas, szól Vidal, de cseppet sem
      sürgős. Azt hiszem, már torkon ragadtam, és nem eresztem el. Úgy
      látom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen, szól Pataj csendesen.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Üljön le, és gyújtson rá –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal a lámpát elfordítja, és a kéziratot bezárja. Aztán a nyugodt
      árnyékban szembefordul.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön, szól.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pataj bólint, és a földre néz. Már mondtam –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Elkezdi. Nekem, szól, van egy fiam –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Csend. Nem. Ez rossz. Vár. Hol kezdjem?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A közepén, válaszol Vidal.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön sokat tud, válaszol Pataj, nekem önhöz bizalmam van. Ön segíteni
      tud rajtam. (Elakad, hirtelen.) Hajlandó ön rajtam –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem biztos, hogy tudok. Meg fogom kísérelni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pataj bólint. Zsebéből lassan két papírlapot vesz ki, a kettőt
      egymás mellé teszi, és hosszasan nézi. Aztán a jobb kezében levőt
      ugyanolyan lassan Vidalnak nyújtja, és azt mondja: Nézze meg jól. Ön
      ért hozzá –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal a lapot átveszi. Fénykép. Elég régi. Fiatal nő, sötét haj,
      eszelősen villogó szemek, mámoros, túlzottan duzzadt száj.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A dolog, mondja Vidal biztos hangon és tárgyi hűséggel, nem
      különösebben nehéz. Ez a nő nem akart mást, csak gyönyört, még az is
      mindegy neki, honnan szerzi. Az is mindegy, hogyan szerzi. Azt
      hiszem, őrült. Ezek a beszámíthatatlan és elvetemült szemek. Aki
      ezzel három napnál tovább kibírja –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én, szól Pataj, csaknem két évig bírtam. Feleségem volt, Abihailnak
      hívták, több mint ötven évvel ezelőtt meghalt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A fényképet lassan visszaveszi, kis szünet, aztán a másikat nyújtja.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal a képre néz, fejét természetellenes gyorsasággal felkapja.
      Mutassa gyorsan az előbbit, szól hadarva.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pataj a képet nem adja oda. Kérem, szól, beszéljen erről –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Lehetetlen, kiáltja Vidal.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A képet a lámpa fényébe teszi, aztán Patajra mered. Lehetetlen, szól
      még egyszer.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Varázslat –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pataj bólint. Tudom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ki ez a nő?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ez a nő fiam szeretője vagy menyasszonya vagy kije. Amint látja,
      most körülbelül huszonhat-huszonhét éves, szőke. Az előbbihez
      semmiben sem hasonlít –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Adja ide, kiált Vidal.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pataj odaadja. Vidal most mindkettőt az asztalra teszi, és hosszasan
      nézi.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Semmi, mondja. Semmi hasonlóság. Egyetlen közös vonás sincs. Még
      csak nem is rokon. Ez itt szemita. A másik szlávos. Semmi –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pataj előrehajlik. Mit szól a szőke nőhöz?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal szembefordul. Bestiális szörnyeteg. Annál bestiálisabb, mert
      olyan káprázatosan szép –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Valakihez hasonlít, akit mostanában ismertem meg. Várjon egy kicsit.
      (Tűnődik.) Nem. (Hallgat.) Nem. (Feláll, járkál.) Bormester Mátét
      ismeri?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pataj fejét rázza.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Úgy rémlik, mintha nagyon hasonlítana hozzá. Nagyon szép. Mindegy.
      (Leül.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ugyanaz a kéjsóvár szem, az a jéghideg csillogás, az az ájultságot
      fakasztó érintés, még így fényképen át is. Démoni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ugyanaz, aki felesége volt. Abihailnak hívták?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ezt is Abihailnak hívják. –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal a szoba sötétjébe mered. Úgy, mondja végül halkan.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mit kíván? kérdi Vidal. Ezt?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pataj biccent. Ön is azt hiszi, hogy ez a két Abihail azonos?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal hallgat.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem tudom, hogyan. Nem értem. Valami. Ez a két nő –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nagy szerelem volt, mondja Pataj. Olyan nagy szerelem volt, hogy
      azért én még meg is öltem valakit, és pénzét elraboltam, és az
      országúton hagytam, összetört koponyájával és véres szakállával. Nem
      voltam eszemnél. El tudja képzelni? Nézze meg jól, szemét és száját.
      Ez így? Nem. Úgy kellett volna látnia, ahogy beszélt, az őrület
      gyönyöre a torkomba szállt. Saját apját öltem meg érte, és
      elraboltam, és vittem őt diadallal, és azt énekeltem, Abihail, ó
      Abihail, az én szerelmem még a bűnnél is hatalmasabb –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön egészen jól látja. Mindjárt a legelső napokban, mikor a
      szerelemben kimerültem, piszkált és bántalmazott és kínzott. Ezt
      tudod? Ez az egész? Olyasmit követelt, amiről nem is hallottam. Hol
      tanultad? kérdem. Ezt nem tanulni, ezt tudni kell, mondja. A pénzt
      elszórta. Sok pénzt. Követelőzött. Munkába kényszerített, de mialatt
      dolgoztam, behívta a hentest és a levélhordót és a rendőrt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hallgat.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Egyszerre csak teherben volt. Nem is tudom, kitől. Lehet, hogy
      egyszerre húsztól. Mint a kutya, minden kan meghágta. Mikor fiát
      megszülte, meghalt. Több mint ötven éve. És most visszajön,
      visszajön, és saját fiát rontja meg. Én tudom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pataj még jobban előrehajlik, és öklét összeszorítja. Ő nagyon jól
      tudja, hogy fiával állt össze. Nem tudom, miképpen tudja. De tudja.
      Ahogy ránéz, látom. Ez kell neki. Már mindent ismer, csak még azt
      nem, hogyan ronthatja meg saját fiát. A fiú már nem fiatal, mondom,
      ötven múlt. Világéletében hitvány féreg volt, most összeakadt vele.
      Mondja, ép elménél vagyok én, hogy ilyesmiket gondolok? Nem
      zavarodtam meg? Van ebben valami józan? És –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal hallgat. Ön, szól, ezt a kérdést joggal teszi fel. Ilyesmit
      gondolni nem józan. De –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      De?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nézzen körül. Mi az, ami itt körülöttünk józan?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pataj figyel.
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal éppen visszatér.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A könyvtárban várják, szól a kulcsár.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Amadeus az asztal mellett. Eljöttem, szól vidáman, tudja –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Üljön le, mondja Vidal. Kellő időben jött –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Könyvért, válaszolja Amadeus halkan. Lehet?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal int. Herstalnak ne szóljon –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Egy hét. Tudja. Itt megvan. Az a könyv a vokális és instrumentális
      zenéről, nagyon –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pannwitz, szól Vidal. A polcok közé megy és hozza. Dugja el –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Amadeus mellényébe rejti. Köszönöm. Nevet. Jó, hogy. Tudja, a
      zsoltárhoz –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hogy halad?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nehezen. Én kicsit gyengeelméjű vagyok, hiszen ismer. Azt hiszem,
      tehetségem is gyenge. (Nevet.) Amit eddig írtam, az mind rossz,
      kivéve néhány gyermekdalt. Az is közepes –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ha meghívna, elmennék és meghallgatnám –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Amadeus elkapja Vidal kezét és megrázza. Eljön (hirtelen). A zsoltár
      főtémája is gyermekdal, flamand gyűjteményben találtam. Variációs, a
      finale fugato, egészen jól gondoltam el, most már írni kezdem.
      (Mellén a könyvet megtapogatja.) Mit gondol, meg fogom érteni?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Biztos. Ön –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ne higgye. Én tudom. A gyengeelméjűség nagy akadály. De ha valamit
      nem értek, meg fogja magyarázni?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szívesen –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Amadeus nevet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mondom, szól Vidal, a legjobbkor jött. Valamire megkérném, szokatlan
      kérés –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Amadeus hallgat, és szertartásosan bólint.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Végül is egyszerű. Arra kérném, hogy néhány mondatot ismételjen meg
      itt, most –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Amadeus mereven Vidalra néz. Hogyan? kérdi. Nem értem (halkan).
      Kérem, velem egészen egyszerűen kell beszélni, mint az ötéves fiúval
      (még halkabban), én –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én voltam zavaros, válaszol Vidal. Kérésem a következő: néhány
      egyszerű tőmondatot itt most önnek elmondok –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Értem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hálás lennék, ha ön ezt a néhány mondatot szóról szóra nekem
      megismételné –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Valóságellenőrzés, szól Amadeus komolyan.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal meghökken. A módszert ismeri?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pontosan az. Ön nem gyengeelméjű, ellenkezőleg –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Amadeus nevet. De igen. Tudom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Akinek ilyen érzéke van –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mégis -–
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal feláll, irattáskájából papírlapokat vesz elő, és nézi. Leül.
      Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Lassan felnéz. Kezdhetjük?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Amadeus int.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kérem, mondja a következőt: Az ügyet titokban kell tartani.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Amadeus: Az ügyet titokban kell tartani.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Milyen ez? kérdi Vidal.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Rossz, felel Amadeus.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal bólint és tűnődik. Én is hallom, hogy rossz –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal: A helyzetet az altábornaggyal közölni fogom.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Amadeus: A helyzetet az altábornaggyal közölni fogom.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Rossz, mondja Vidal.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Rossz –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal: A helyzetet a grófnővel közölni fogom.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Amadeus: A helyzetet a grófnővel közölni fogom.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Egészen rossz, kiált Vidal.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tökéletesen rossz, felel Amadeus.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal: Most kérem, mondja ezt: A helyzetet legifjabb Herstal
      Raimunddal közölni fogom.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Amadeus: A helyzetet legifjabb Herstal Rairrtunddal közölni fogom.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pfuj, kiált Vidal.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hamis, szól Amadeus.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal: A helyzetet Flórával közölni fogom.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Amadeus: A helyzetet Flórával közölni fogom.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mit szól hozzá? kérdi Vidal.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tiszta, felel Amadeus.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal papírjait nézi. Valamit hirtelen felír.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nincs több? kérdi Amadeus.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Egyelőre nincs, válaszol Vidal.
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Az első meleg nap. A rügyek még kicsinyek és kemények. A
      cseresznyetörzs, amikor a langyos sugár éri, mintha belülről vörösen
      kezdene csillogni. De most még szürke. Csak a cinke szól. Időnként
      hirtelen szél támad, a száraz leveleket kavarja. Az alig kék égen
      néhány nagy fehér felhő. Az éjszaka már nem fagyott. Vidal az
      országútról a nagy vaskapun belép, a szilfák alatt a házig megy.
      Komoly és tiszta és egyszerű. Inkább kis kúria. A házig megy, bezárt
      ablakok. A ház mögött szabad kavicsos tér. Sok levegő. Azon túl
      gyep, aztán fák. Két pad. Flóra ül kabát nélkül a napon, és valamit
      varr.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem egészen ok nélkül jöttem, szól Vidal.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Flóra nem felel, színes hímzését öltögeti.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Még nem voltam itt. Az út. Azt hiszem, ez már a tavasz –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kabátját lassan leveszi és leül.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Flóra hímez.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal vár. Nem tudom, szól halkan, helyesen teszem-e, hogy erről
      beszélek –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Flóra gyorsan felnéz.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az altábornagy úrnak hiába mondanám. Ő talán, ki tudja, egészen
      helyesen? Szofiatikailag ítélné meg, az események mögött sziderális
      erőket sejtene, szubkonszcinens kisugárzást, és mondjuk az egészet
      immanens hieratikájában fogná fel, sőt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Flóra gyorsan eltűnő mosollyal int. Ön, mondja, apám szavait elég
      hamar –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem volt különösebben nehéz. A grófnő idegállapota –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Flóra bólint, és újra hímezni kezd.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tehát maradna legifjabb Herstal Raimund úr, akit sajnos nem ismerek,
      s aki családjával ritkán érintkezik –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Már két éve nem láttuk –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Végül pedig –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Flóra int, és hímez tovább.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Inkább tanácsát kérném. A Herstal család közállapotát ismerem.
      Boldogság itt sincs több, mint másutt, harmincnál több évi házasság
      után. De a boldogság nem is helyes szó. Azt hiszem, az élet itt sem
      sikerült. E csődnek sajátságos titka van, amelyet akaratlanul, ha
      nem is véletlenül, meg kellett ismernem. Ha megengedi, erről
      beszélnék –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Flóra a hímzést leteszi, és Vidalra néz.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal (most néz rám először). Megengedi?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Flóra (még sohasem láttam). Kényes? (Hullámos szőke haja van, kék
      szeme és erős álla. Korához képest sok ránc.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal (zsebében keres). Szabad rágyújtanom? (Rágyújt.) A kényes
      kifejezés nem alkalmazható. Mondjuk, misztikus. Vagy inkább
      vígjátékszerű és misztikus együtt, olyan –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Flóra megnyugszik, a hímzést fölemeli és továbbölt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Édesapjának kéziratgyűjteményében, szól Vidal, van egy anonim
      manuscriptum (Flóra felpillant és nevet) a század elejéről. A
      gyűjteménybe a helybeli antikvárius útján az ostrom után került,
      elég rossz állapotban, hiányosan és címlap nélkül. Az altábornagy úr
      feltevése az volt, hogy az autor loco lakik vagy lakott. Mivel
      ezúttal csaknem komplett autobiográfiáról volt szó, terjedelme igen
      nagy, fólió, több mint hétezer pagina, tele különös, több helyütt
      excelláns monológgal. Megkíséreltem, hogy az autort megtaláljam.
      (Flóra többször felnéz és mosolyog.) Vállalkozásom eredményes volt.
      Kiderült, hogy az író néhai Bormester Virgil antikvárius, a
      jelenlegi antikvárius elődje. A boltban néhai Bormester Virgil úr
      unokájával, Máté úrral találkoztam. A rendkívül olvasott és kitűnően
      gondolkozó úr meghívott. Elmentem. Amikor szobájába lépek, a falon
      levő olajfestményre mutat, és így szól: Voici az ön Bormester
      Virgilje, a rejtélyes kézirat szerzője. Képzeljen el ritka
      vörösesszőke, szürkülő hajú, ötvenöt éves férfit, kicsit kiugró,
      vizeskék szemekkel, erősen ráncos szemkörnyékkel, szeplős arccal,
      mosoly-, sőt humortalan arccal –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Flóra a hímzést régen letette és figyel.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hogyan?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      El tudja képzelni?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Flóra int. Igen –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Van valami megjegyzése?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nincs –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Önmagában, szól Vidal, ennek bizonyítóereje számomra sem volt. De
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      De?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal folytatja. Igen. Az előbb leírt kép mellett másik
      férfiportréját láttam. Ki ez? kérdem.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Apám, Bormester Mihály –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Úgy, mondom erre én. Nem tartja ön különösnek, hogy apa és fia
      egymásra ilyen páratlan módon ne hasonlítson? Máté úr hahotára
      fakad. Meg se néztem, szól. Tudja, hogyan van, az ember családi
      képeit nem szokta megnézni. Most, hogy mondja, tényleg látom. Alig
      van két ember, aki egymásra kevésbé hasonlítana. Az ember a házában
      levő lépcsőket nem szokta megszámolni. A téma körül igen élénk
      beszélgetés fejlődik ki. Máté úr példátlanul szellemes ember, és a
      vele való érintkezés rendkívül szórakoztató. Nekem most már csak
      egyetlen adatra lenne szükségem. Itt a kúriában van a Herstal család
      ősi arcképsorozata. Megengedné, hogy idősebb Herstal Raimund
      kancellár arcképét megtekintsem?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Flóra (mit akar? Itt van két hónapja, most egyszerre mit akar?) Én
      nem tudom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ha bármilyen aggodalma lenne, szól Vidal.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Flóra gyorsan feláll, és Vidal arcába mered. Vidal fölkel és indul.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A kavicsos téren át, fel a teraszra három lépcső. Üveges előtér,
      szárnyas ajtó. Most belépnek a nagy szobába. A spaletták zárva.
      Vidal az ablakhoz lép, és az egyik spalettát kinyitja, körülnéz, és
      az egyik képre mutat.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ez itt Herstal Raimund kancellár képe?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal valamit mondani akar. Flóra hallgat.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Lehetetlen, mondja végül.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bántja? kérdi Vidal. (Csend.) Okkult bohózat. Amilyen millió van.
      Erről, mondjuk, sejtjük. A többiről még ennyi se derül ki. Hogyan
      történt? Nem tudom. Mindenkinek életében van ilyen tragédia vagy
      vicc, sírhat vagy hahotázhat rajta, amilyen kedve éppen van –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A spalettát bezárja. A teraszra mennek. Flóra a földet nézi. Nem
      hiszem el, mondja.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Meginog. Vidal hirtelen elkapja.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Megszédültem, szól halkan.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal a napra néz. Bocsásson meg. Világosság. Tudja? Világosság.
      Édesapja tudatosan elbújik. Minél mélyebben, könyvei, sőt kéziratai
      mögé. A sors angyalát mindenkihez életében legalább egyszer elküldi,
      hogy megszabadítsa. Az angyal néha pojáca, néha gyilkos, néha
      próféta, néha csodaszép nő, néha. Mindig annak az embernek sorsába
      és természetébe öltözik, akinél megjelenik. Abból indultam ki, hogy
      az altábornagy úr angyala ebben a kéziratban van. A kézirat és az
      altábornagy úr írása között a rokonság feltűnő. Az emlékirat hangja,
      sőt stílusa is néha megtévesztő –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az angyalt hiába küldték el hozzá. Nem szerzett róla tudomást. Őneki
      a világosság nemhogy nem kell. Védekezik ellene. Nincs vele mit
      kezdeni. A grófnő boldogtalan, mélyen boldogtalan. Az altábornagy úr
      megkísérli úgy feltüntetni, hogy e szenvedés értelmetlen. Én tudom,
      hogy. Van. Van ok. Van értelem. Beszélhetek velük? Csak önnek
      mondhattam el –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Flóra lassan lemegy a lépcsőn. A padhoz. Leül. Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Semmit sem old meg, mondja aztán. Csak még nehezebbé teszi –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Flóra Vidal szemébe néz, aztán hirtelen cipőjére mered.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal feláll, és kabátjához nyúl.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Flóra alig hallhatóan. Biztos?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mit tehetett volna az altábornagy úr? Mit tehetett volna a grófnő?
      Mit tehet ön? Mit teheték én? Tegyük fel, az altábornagy úr olyan
      ember, hogy vele ezt közölni lehet. Hogy a grófnővel közölni lehet.
      Mit tehetnek? Mit tegyenek? A dolognak gyakorlati jelentősége nincs.
      Még a bejelentő lapot sem lehet megváltoztatni, egyéb okmányokról
      nem is szólva. De ha gyakorlati következménye nincs is, nem
      értelmetlen. Azzal, hogy én valamit megtudtam, higgye el, ez a
      legtöbb. Az ilyesfajta tudás az ember életét hihetetlenül
      megszilárdíthatja. Mint ahogy a felőle való tudatlanság az egész
      életet eljátszhatja. Ahogy el is játszotta. A példát látja. Az ember
      mégis vegye magát komolyan. Én önt ilyen embernek tartom, azért
      mondhattam el önnek –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Irtózatos, mondja Flóra.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      És nevetséges, felel Vidal. Most talán már sok mindent ért.
      Édesapjának sajátságos szenvedélyét. Szokásait. Nyugtalanságát.
      Rögeszméit. Nem találta helyét. Nem is találhatta, mert nem volt a
      helyén. Édesanyja boldogtalanságát. Megérti hát, különösen a
      könyvtár atmoszféráját –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én ott sohasem éreztem magam jól. Ha lehetett, mindig kijöttem ide.
      A kert és a ház. Itt jó. A könyvtárt nem tudtam elviselni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Valamire kérem, szól Vidal, és hirtelen újra leül. Kérem, ne kezdje
      most édesapját gyűlölni. Szegény, boldogtalan ember. Egész életét
      úgy leélni, hogy nincs a helyén. Gondolja csak el. Egész életében
      hazudott, anélkül hogy tudta volna, miért és hogyan –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Sohasem gyanakodott –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Miért gyanakodott volna? Vagy ha önmaga kilétének valóságában
      kételkedett volna, nem kellett volna bolondnak lennie?
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      A kaput Eszter nyitja ki. Hórihorgas, vékony, csaknem nevetségesen
      kis fejű, idősebb férfi. Mellette kreol fiatalember. A hosszú
      valamilyen érthetetlen nyelven hadarni kezd. Eszter tanácstalan.
      Winemaster, mondja a hórihorgas többször. Eszter semmit sem tud.
      Megint hadar.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nincs mit tenni, az idegeneket betessékeli, leülteti, és Mátéhoz
      bekopog. Nem tudom, szól, mit akarnak –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Máté kijön.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Do you speak English? All right! Josiah Pen –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A helyzet öt perc alatt tiszta. Mister Pen több mint harminc évvel
      ezelőtt Mandarruban találkozott Máté apjával, Bormester Mihállyal
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      He was my father. He is dead –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      I know –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szóval ön már volt a rendőrségen, a címet is onnan tudta meg. Értem
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ez az úr itt Miguel Tananuas –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szerencsémnek tartom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Valóban. Eltalálja ön, hogy –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A rejtvények ellensége vagyok –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Csak tisztelni tudom érte. Se&amp;#241;or Miguel Tananuas mandarrui
      születésű, édesanyja csodaszép indián hölgy, apja pedig Michael
      Winemaster –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Máté bólint. Szóval testvéröcsém –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Yes. Előre figyelmeztetem, hogy igen jelentékeny rögeszméi vannak
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem lep meg. Kizártnak tartom, hogy valaki ép elmével rögeszmék
      nélkül kibírja –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mr. Pen fölnevet. Devilish man. Ön olyan elmés, mint apja volt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mr. Pen, szól Máté, az emberiség fejlődik, legalábbis a tudomány
      szerint, és mi már csak azért is legalább kétszer olyan szellemesek
      vagyunk, mint apáink voltak –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Se&amp;#241;or Tananuas rögeszméje, hogy édesapja sorsát nyomozza. Mint
      Télemachos Odysseus sorsát. Télemachománia. E téren ő tüneményes
      eredményeket ért el, de néhány pontra vonatkozólag szerette volna
      apját megkérdezni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Csak öt évvel késett el –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Látni is szerette volna –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Méltányolom. Mindenkinek joga van apjával megismerkedni, még akkor
      is, ha a világ túlsó felén született –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Úgy van. Én is ezen az állásponton vagyok. Én se&amp;#241;or Tananuast
      elkísértem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azt hiszem, apám, ha élne, vigasztalhatatlan lenne, hogy már meghalt
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Meg vagyok róla győződve. Én vele igen meleg barátságban voltam, és
      ismertem őt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vagyis se&amp;#241;or Tananuas néhány fényképet kér, és bizonyos dolgokra
      vonatkozóan választ, vár. Különösen az a bizonyos rejtélyes –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Megint rejtély –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Valóban az –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Gondolja csak el. Mr. Winemasterrel együtt csatangoltunk. Később Van
      Hooppal dolgozott Dél-Amerikában, a Csendes-óceánon, Indokínában és
      Afrikában. Határozott és jó forrásból vett értesülés szerint azonban
      ugyanabban az időben (tud ön követni? – hogyne, semmi nehézségem
      nincs) ő Tibetben és Kínában és Mongolországban is járt, és ott neki
      barátai voltak, még a Himalájába is eljutott, és itt Latsa
      kolostorban hosszabb időt töltött. Tudja ön, hol van Latsa?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem tudom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kár. Ha nem lenne oly hideg, a föld egyik legszebb helye lenne. A
      problémát, azt hiszem, érti. Ugyanabban az időben két helyen –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ez a fizika törvényeivel ellenkezik –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A fizika még csak hagyján. De a tény –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Belátom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tudna ön se&amp;#241;or Tananuason segíteni?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Apám, szól Máté, hét évig volt távol. Erről az időről úgyszólván
      egyáltalán nem beszélt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Feljegyzéseket sem készített?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem tudok róla –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Most a Bormester Mihályról készült festményt nézték meg, aztán több
      kisebb fényképet. Tananuas kérdez. Máté, ha tud, felel. Jusztin
      hazajön, és udvariasan hallgat.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem beszél angolul, mondja Máté Mr. Pennek.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mikor Jusztin megtudja, hogy Tananuas féltestvére, szobájába hívja,
      leülteti, valamit mond, mire Tananuas felel, egyik sem ért egy szót
      sem, csak egymásra néznek és integetnek. Mr. Pen és Tananuas a
      családdal ebédel, aztán –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Herstal régebben utazni készült vidékre, néhány napra. Minden az én
      vállamon van, szól ingerülten étkezés közben. Most nincs időm. A
      grófnő szenvedő arccal a levest kanalazza. Flóra fel se néz, az
      öregasszony száját összeszorítja, Vidal úgy tesz, mintha nem lenne
      ott.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ha a városban jár, szól Vidalnak, kérem, érdeklődje meg a vonatokat
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem. Vásároljon menetrendet. Autóbusz-menetrendet is.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Utazik? kérdi a grófnő.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Senki se utazik helyettem, válaszol Herstal.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Csak ön tudja elintézni, mondja erre Flóra.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tudom, tudom, tudom, tudom, tudom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Délelőtt a menetrendet nézi. Ah, szól, lehetetlen. Hogy lehet
      vonatokat így indítani? Nyolc tíz, tizenhat harmincöt és huszonkettő
      húsz. Az egyik délután érkezik, a másik éjszaka, a harmadik
      hajnalban –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Autóbusz? kérdi Vidal.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem tudom megfizetni, válaszol Herstal.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kérem, csomagoljanak be, szól Flórának. De ne a borjúbőr táskába. Ez
      a mai időknek túl sok lenne –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Reggel a táskát kinyitja. Flóra, szól elfulladva.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Flóra rögtön ott van.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön tudja, hogy a színes fehérneműtől irtózom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Herstal felordít, táskájába nyúl, és a zsebkendőket a földhöz vágja.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön tudatosan ingerel –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bocsásson meg –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A könyvtárba megy és járkál. Tudják, mondja Vidalnak, tudják, hogy
      érzékeny vagyok, hogy lágy szívem van, a családért már annyi
      áldozatot hoztam –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Fel-alá járkál, karjával integet. Megáll.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Flóra bejön, és valamit halkan mond.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem kell, kiált Herstal magánkívül.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kirohan.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Flóra, hogy Herstal autóbuszon mehessen, karkötőjét a kilenc
      zafírral elzálogosította.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Herstal fuldoklik. Ez a grófnő műve. Csak hogy engem ingereljen,
      tudom, aztán majd, kellő pillanatban, szemembe vágja, és ledöf vele.
      Milyen jó asszony, még családi ékszereit is –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Anyám nem is tud róla, felel Flóra.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hazudik –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Flóra zokogni kezd.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vonattal megyek, szól Herstal. Az éjszakai vonattal indulok, ma
      este, csomagoljon be –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Visz valami élelmet? kérdi Flóra.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Herstal fel-alá járkál. Vegyen sonkát –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem kapható. Talán felvágott –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem kell –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet. Vegyen almát –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Alma nem kapható –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szardíniát –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem kapható –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Sajtot –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem kapható –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Herstal megáll. Fuldoklik. Nem kell semmi –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Visszamegy a könyvtárba, és járkál. A szeretetprincípium hiánya,
      szól, az embereket őrültekké teszi. Egyszerűen nem képesek az ember
      érzületének hullámhosszába belekapcsolódni. A legjobb indulatokat
      félreértik. Az előzékenységet nem látják. Nálam tapintatosabb ember
      nincs. De a hisztériát nem vagyok képes elviselni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ismét járkál, a polcok közé megy és visszajön. Átok. Átok olyan
      emberek között élni, akik krisztológiailag tájékozatlanok. Pogányok,
      szívükben pogányok. Gyűlölködnek és ingerültek és –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Asztalához megy és leül. Nem utazom, szól.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Délutánra Flórának valahol sikerült méregdrága szardíniát
      vásárolnia. Sajtot és almát.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem utazom, szól Herstal, most nincs időm –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Holnap?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem tudom. Lehet. Miért kérdi? Tudja, hogy az én érdeklődési köröm
      olyan természetű –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bocsásson meg –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az én spirituális inspirációim ilyen durva beavatkozásokat nem
      viselnek el. Értsék már meg, hogy –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Reggel a menetrendet kéri. Az autóbusz négy óra alatt ott van –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Járkál.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kérem, szól Vidalnak, szóljon Flórának, hogy a tizenhárom harmincas
      autóbuszra váltson jegyet, a kocsi közepén, nem a kerekek fölött,
      érti?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen. Ma délben utazik?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Holnap. Várjon. Holnapután –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Másnap reggel Flórát hívatja. A jegyet vigye vissza. Nincs időm
      utazni. Miért néz így rám? Érti? Nekem is lehetnek kívánságaim.
      Lehet igényem néhány nyugodt órára. Kétségbe vonja?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Flóra elmegy.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Este a vacsoránál azt mondja: A jegyet visszavitte? Kár.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Talán reggel –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Fölösleges, vonattal utazom –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Az antikvárius értesítőt küldött, hogy sommás könyvtárvétel
      alkalmával néhány régebbi kézirathoz jutott. Az egyik érdekesnek
      látszik. Vidal elmegy és megnézi.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Olasz, mondja az antikvárius, talán a tizenhetedik századból –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal nézi. Az írás tizenhatodik századra vall. Nehezen olvasható
      száznegyven kis fóliólap. Valami. A név? Igen. Pietro Salein –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal leül, és a közepe felé olvasni kezdi. Egyszerre ott van Máté
      úr, és nevet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Újabb lelet Herstal Rongyariona részére –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az antikvárius hahotázik. Ragyogó! Óriási! Rongyarion –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Intellektuális szemét –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Máté körülnéz. Tristan úr, ön is itt van? Mit keres? Lehetőleg olyan
      művet, amely a reszeltsárgarépa-leves és a lelki üdvösség
      összefüggését behatóan tárgyalja –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Téved, szól az antikvárius, a fiatalember Szent Terézre alkuszik –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bravó! Thrillere van?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Néhány régibb darab. Talán még nem ismeri –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Máté úr a polchoz megy. Morog. Ez az ízléstelen üdvmohóság. Nem
      tudják szemérmetesebben csinálni?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tristan indulatosan azt kérdezi: Ön azt hiszi, hogy hipokrita
      vagyok?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Máté úr meg se fordul. A hipokriták klasszikus ideje a tizenhetedik
      és a tizennyolcadik század. A pietizált kapzsi és a szoknyavadász
      vegyülete. Ezt követte a múlt században a dandy és a sznob. Ma a
      jampecek és a Krisztusok korát éljük –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal felnéz.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tristan köhög. Nem, mondja azután.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az ön alkata álkrisztusi. Mint rokonaié, a táncmestereké –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tristan kérdezni akar.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Máté úr, szól az antikvárius, a diktátorokat az egyszerűség kedvéért
      táncmestereknek nevezi –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azt is mondja meg, hogy miért, válaszol Máté úr. A polcról könyvet
      vesz le, és beleolvas.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A diktátor a publik név, inkább a történeti kézikönyvek és az
      ünnepélyek számára. Mi itt őket a családban nyugodtan
      táncmestereknek nevezhetjük. Mások idomítóknak hívják őket.
      Mindenesetre a táncmester az, aki bennünket oly káprázatos
      mutatványokra tanít be, mondanom sem kell, hogy saját érdekünkben.
      Így tanítja ön, Máté úr?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Többször kifejtettem, szól Máté, hogy nem vagyok eredeti gondolkozó.
      Ez a hermineutika felfogása –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Éljen a hermineutika, kiált az antikvárius. Szóval a táncmester az,
      aki bennünket a haláltáncra tanít. Makabristák. Nem? Új iskolát
      alapítok, a makabrizmust –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az ötlet jó –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A táncmester azt az álláspontot képviseli, hogy az igazság többségi
      kérdés. Azt, hogy ez micsoda (kellő karhatalmi ellenőrzéssel),
      minden adott esetben népszavazás dönti el. A hatósági beavatkozás
      feltétlenül szükséges, mert kérem, a csőcselék honnan a keserves
      nyavalyából tudja. Vagy nem? Így keletkezik aztán az a valami, amit
      a hermineutika statáriális igazságnak nevez. A kérdés ezek után az,
      hogy vajon igazság lesz-e abból, amit százmillió ember hazudik –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Elég tömör, mondja Vidal.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Önből, szól Máté úr, igen közepes hermineutikus lenne. Természetesen
      a harmadrendű hermineutikus is sokkal több, mint bármilyen
      egzisztencialista –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hízeleg, válaszol az antikvárius. Most pedig folytatom. Az igazság a
      táncmester birtokában van. Mondjuk, azt ő kinyilatkoztatásszerűen
      egyenesen magasabb (többnyire mélyebb) világból kapta. A táncmester
      az igazságról nem gondolkozott. De ő azt annál biztosabban tudja. A
      táncmester azért jött, hogy az emberiséget ezzel az igazsággal
      megváltsa. Ellentmondásnak helye nincs. Az ellenállás halállal
      büntetendő. Ez nem vicc. Mindenki köteles üdvözülni még itt a
      földön, éspedig haladék nélkül.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azt hiszem, hogy ez blaszfémia, kiált Tristan.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Máté megfordul. Micsoda? Az, amit a táncmester csinál?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem, az, ahogy ön ezt megváltásnak nevezi –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Máté úr a könyvet becsapja és int. Ha ön ezt komolyan mondja,
      kénytelen leszek ezt a politikai rendőrségnek jelenteni. Ügynök
      vagyok –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Most pedig, szól az antikvárius.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Csak folytassa, szól Vidal, és a kéziratot leteszi.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A táncmester magatartása krisztológiai. Ő a megváltás receptjének
      birtokában van. De ugyanilyen recept birtokában van a vegetáriánus,
      a christian science-és a gnózis és a puritán és. A hermineutika
      minden ilyen receptet a leghatározottabban elvet. Jól mondom?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Langyosan fogalmaz, szól Máté úr.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Minden üdvreceptet szemérmetlen üdvmohóságáról ismerek fel. Akár az
      udvari szoba homályában reszelt répával táplálkozik, akár az
      államtanácsban elnököl. Ez az ízléstelen megváltáséhség. Ez a
      megvakult rajongás. Ez a krisztológiai merevgörcs, holtbiztosan
      tudni, hogy az üdvhöz melyik út vezet. Máté úr ezt nemcsak
      szeméremből utasítja el. Nemcsak azért, mert ezt pofozni való
      stréberségnek tartja. Mit hízeleg Istennek? Mi? Mit akar? Máté úr
      ezt intellektuális becsületből is elveti. Aki így gondolkozik, az
      rosszul gondolkozik. Helyesen interpretálom önt?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A hermineutikát, válaszol Máté úr. Tűrhetően.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tristan zavartan felnéz. Akkor? kérdi.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Persze, szól Máté úr. Mind ezt kérdezik. Hát akkor? Mit akkor? Mi
      az, hogy akkor? Program. Recept. Holtbiztos üdv. Nincs. Akkor? De ha
      nincs?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az ön álláspontja, Vidal úr? kérdi az antikvárius.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A hermineutikához elég közel fekszik.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Máté int. Ismertetni tudná?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal rágyújt. Néhány szóval, válaszol, és a füstöt fújja.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A mottó a következő: Uram, Istenem, óvj meg engem a jó emberektől.
      Tulajdonképpen kierkegaard-i szentbeszéd, megíratlan összes műveim
      ötödik kötetében. Az én műveimben az a legszebb, hogy megíratlanok,
      és azokat még Herstal Raimund sem fogja olvasni. Őrült elégtétel. Ez
      az óvóhely, esetleg a kényszermunkatábor vagy a fogolytábor vagy a
      társbérlet, vagyis olyan hely filozófiája, széles méretekben és
      megfelelő mélységben, ahol az emberek kényszerből vannak ínségben,
      és így egyik a másiknak minden erejével segítségére van. A kölcsönös
      segítség, amely tárgyról Kropotkin herceg oly szép könyvet írt. Mi,
      kérem, erről a tárgyról a lehető legközvetlenebb tapasztalatot
      szereztük. Amikor egy barátom a háború után Svájcból hazajött,
      élénken és pirospozsgásan, ah, mondom neki, ön itt közöttünk olyan,
      mint a divatból kiment pojáca. Miért? kérdi megütközve és méltán
      megsértve. Olyan ezerkilencszáznegyvennégy előtti arca van, mondom.
      Úgy, szól ő, és mit jelent ez? Önnek rancune-je van irántam, mert
      egy sereg fölösleges és hülye szenvedést önnel nem csináltam végig?
      Lehet, mondom én, de ezalatt nekünk itt különös mértékeink alakultak
      ki. Olyanok például, hogy íme, itt ez a homo sapiens, vajon hajlandó
      lennék-e vele az óvóhelyen hat hetet eltölteni? Érdekes mérték,
      ugye? Ha nem néznék oda, párnámat fejem alól kihúzná-e? Éjszaka, ha
      alszom, zsebemből kiszedné-e utolsó cigarettámat? Megkérne-e arra,
      hogy ön helyett éjszaka menjek ki az ágyúkat tolni, és ígérne érte
      tíz diót, de mikor hajnalban a tíz diót kérném, azt mondaná, sajnos
      már nincs, és egyébként is nem helyette mentem. Mondom svájci
      barátomnak, én önnel az óvóhelyen semmi pénzért sem lennék hajlandó
      még huszonnégy órát sem eltölteni. Ön az én mértékemet nem üti meg.
      Azt hiszi, hogy meglopnám? kérdi ő. Talán nem, válaszolom, ön jó
      ember, és én az óvóhelyen fogadalmat tettem, hogy ezentúl a jó
      embereket messze el fogom kerülni. Istenem, Atyám, óvj meg engem a
      jó emberektől! Művemben abból fogok kiindulni, hogy Jézus a jó
      emberekkel szóba sem állt. Ez aztán az emberismeret. Pedig nem is
      volt óvóhelyen, sem társbérletben. Minek állt volna velük szóba? Ők
      nélküle is egészen kitűnően megvoltak, nem is volt szükségük reá,
      mert kérem szépen, a jó emberek nem szorulnak a Megváltóra, ők
      nyílegyenes ösvényen, botlás nélkül haladnak jól megérdemelt
      üdvösségük felé. Ők saját jóságukkal mindig segítenek magukon,
      sohasem estek el, a legtöbben mértékletesen meg is gazdagodtak. Egy
      ilyen jó embertől egyszer vallásos vitán azt kérdezték: hát önnek mi
      a véleménye? Mire ő lágyan: nézze, én az ilyen Isten-dolgokról nem
      sokat gondolkoztam, nekem mindig elég tűrhetően ment. Na úgye,
      mondom. Nincs neki megváltóra szüksége. Neki mindig elég tűrhetően
      ment. Jézus vámszedőkkel és kurvákkal barátkozott. Istenem, Atyám,
      óvj meg attól, hogy jó férjem legyen, és jó feleségem legyen, jó
      apám és jó anyám legyen, és jó barátom és jó gyermekem, és jó
      emberekkel legyek körülvéve, akik hozzám nagyon jók. Minden tiszta
      dolog ebben a nagy jóságban végül valamilyen eszeveszett bűn. Jézus
      tudta, mondom, bár nem volt óvóhelyen, sem koncentrációs táborban,
      ahol a kölcsönös segítség az ínségben megnyilatkozott. Milyen jó még
      gyilkolni is ehhez a komisz és aljas jósághoz képest, amely annyit
      imádkozik, sőt vegetáriánus és aszkéta és mindennapi áldozó és
      főként jó, mennyit szenvedtem, saját jóságomon kívül az emberek
      jóságától, és a tudás fája átkozott egy fa, a jó és a rossz, de a jó
      rosszabb, mint a rossz, ezt ma már tudom, az óvóhely az a világhely,
      ahol ezt meg lehet tanulni, de a társbérletet és a
      kényszermunkatábort is beleszámítom. Mit szenvednek szegény
      asszonyok jó férjeiktől és szegény férfiak jó feleségeiktől és a
      gyermekek a jó anyáktól, Jézusom, te tudtad, hogy egy szemernyi bűn
      mennyivel több egy hegynyi jóságnál. A jó ember, aki az úr színe
      előtt jó merészel lenni, és szemét tágra nyitja, kezét ünnepélyesen
      fölemeli, és így szól: bocsánat, engem ilyesmi nem illet, mert én jó
      vagyok, és igaza van, és mindig igaza van, és nincs szörnyűbb,
      mintha valakinek mindig igaza van, különösen, ha olyan jó.
      Keresztény testvéreim, óvakodjatok attól, hogy jók legyetek, és hogy
      jóságtokat számon tartsátok, és a jóságra hivatkozzatok. Nincs mire
      hivatkozni. Az úr színe előtt semmire se tudsz hivatkozni, üres
      kézzel jöttél, és meztelenül és erőtlenül, és amit azóta tettél,
      csak erőtlenebbé tett és bemocskolt és összetört, és ez vagy te. Az
      egyetlen, ami fenntart, hogy Jézus megkönyörül rajtad, és hozzád
      lép, és beszél veled, mert elég érdemes vagy rá, elég koszos és
      züllött vagy és hitvány vagy és nem vagy jó. A jóknak reám nincs
      szükségük, mondja Krisztus, ők az utat az Atyához maguk is
      megtalálják. Én nem kívánok együtt élni azokkal, akik egyedül is az
      Úrhoz találnak. A hunyorgató jóság, amely úgy számon tudja tartani
      önmagát és a világraszóló jóság, amely az emberiséget halomra
      mészárolná és mészárolja. Jézus ember, és sohasem volt jó és nem jó,
      és Krisztus Isten és nem jó, és beszél és tanít és gyógyít és
      vigasztal és hitet ad és megvált és szenved és meghalt és feltámad,
      de sohasem jó, ellenben mindig itt van és békít és szeret és megért,
      és óvakodik attól, hogy jó legyen, és óvakodik a jó emberektől, mert
      azok neki túl jók, és reá nincs is szükségük. A tudás fájának
      megkísértésében nem az a szörnyű, hogy az ember rossz lett, hanem,
      hogy jó, ez az a borzalom, amit az ember az óvóhelyen tanulhat meg.
      Szeretném, nagyon szeretném látni, hogy ez a nagy jóság egyszer
      végül leboruljon jajveszékelve, Uram, Uram, bocsásd meg az én
      jóságomat! Add meg nekem mindennapi bűnömet, hogy alázatomat meg
      tudjam tartani, és erőtlenségemet és a hitet, hogy egyedül a te
      kegyelmed menthet meg, semmi más, a kegyelmed, amely közötted és
      közöttem az egyetlen érintkezési lehetőség, és nekem nincs érdemem
      és nem vagyok jó, és Krisztus hozzám lép és megérint, hogy mankómat
      eldobjam és fölkeljek és járjak. Óvj meg a jó emberektől és a
      jótettektől és azoktól, akiknek nincsen szükségük Krisztusra, és
      akik nem tudják, mi a bűn és az alázat, és az elveszettség és a
      sírás és az éhség és a félelem és a lét megtörése, és nem tudják, mi
      az, koldusnak lenni, és csak a koldus látja meg az Isten országát,
      ámen.
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Ez is van. A belső zajtól nem hallani a külsőt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal megáll, és a kaput bezárja.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kifelé nyílik. Most jö. Egyedül az úton, este tíz múlt, felöltője
      karján, a fák elmaradtak, zsombékos rét, pocsolyákkal, száz béka
      egyszerre harsog. Május? A tücskök és a fülemüle. Szemben az égen az
      Oroszlán, közepén a vörös Mars. Keletre az Arcturus, fölötte Ariadné
      koszorúja. Megállt, és a belső zajt lezárta. Békák és a tücskök és a
      fülemüle. Haján apró szelek ugrálnak. A levegő fenékig tiszta. Vizet
      lélegzeni? Flóra. Az út szélére lép, az árok partján sűrű a májusi
      mézfű, lehajlik, és szomjasan szívja.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A kertben az ájultan zöld fák között, a patak partján mászkált. (A
      manzárd üres, szól a grófnő, jöjjön ki, munkáját itt is
      elvégezheti.) Patajt is meglátogatta. Ott volt éppen Krisztián,
      komolyan és makacsul valami nehezet hallgatott, szemében tanácstalan
      ijedelem. (Vidal Flórára néz, de nem felel. Ha Flóra hívná.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Nem akarja, hogy felébresszék?)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A keleti teraszon uzsonnáztak.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A mézfű illata. Megint az égre néz. Az Oroszlán, közepén a Mars. A
      békák. Mély szél, olyan, mint. Milyen? A vonósok piano unisonója
      Bartók &lt;i&gt;Divertimentó&lt;/i&gt;-jában. A felöltő zavarja, vállára veti és
      elindul. Tíz múlt. Az úton senki. Elöl a város, a lámpák vörös
      foltja az égen. Fél óra. (A manzárd üres, nem hiszem, hogy az
      altábornagynak kifogása lenne. Önről mindig nagy elismeréssel
      beszél. Nem? Nem. Az altábornagy nem tud szeretni.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A grófnő teájába port hint és issza. Azt kérdezi:
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Most mivel foglalkozik?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Flórának vetek, szól az idős hölgy, és a kártyát kirakja.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Számomra, felel Vidal, igen izgalmas. Nem tudom, hogy –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Csak beszéljen –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Grófnőnek igaza van. Az ilyen kézirat végül is szarkofág. Holttest
      van benne. Az én munkám olyan, mint az exhumálás –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Irtóznék tőle –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (A vőlegény a kapuk előtt, szól az öreg hölgy. Flóra nevetve felnéz:
      Végre én is kellek valakinek –)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ez a kézirat, amit most olvasok, családi sírbolt, apa és fia
      nyugszik benne, de a különös az, hogy az apa nem tudja, hogy a fiú
      nem az ő fia, és a fiú nem tudja, hogy az apa nem az ő apja –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mulatságos. Nem?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Félelmetes. És persze nevetséges. Rémdráma és vicc –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (A treff ász ősöket jelent. Micsoda ősök? A Herstalok vagy a grófok?
      Az ősök miatt bonyodalmak. Ráadásul a pikk hetes –)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal a fák közé néz. A napsugár arany villogással a vad zöldeket
      lövi. A rigó.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az apa sorsa par excellence tragikomédia. Életét rögeszméivel
      elpackázta. Sohasem jött rá, hogy –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Sokan –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A legtöbben, válaszol Vidal. A teát megissza és rágyújt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az önéletrajzhoz a fiú széljegyzeteket írt, ezekből az ő sorsa is
      nagyobbára kiolvasható –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Régi kézirat?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Egészet új. Csaknem kortárs –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A grófnő mozdulatot tesz. Flóra hirtelen odanéz.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A fejgörcs, szól a grófnő igen halkan. Néha oly brutális –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A téma nyugtalanítja?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ó –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Flóra, emeljen hármat maga felé bal kézzel. Úgy. Nézzük csak.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A fiatalabb szereplő még élhetne, most hatvanéves lenne. Az
      altábornagy úrral egyidős. Igen komoly életkísérlet, sokat
      gondolkoztam rajta –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A grófnő hangja igen halk és bomlott. Valamit önmagában legyőz.
      (Migrén?) Kimagasló ember volt?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szerettem volna találkozni vele. A legnehezebb kérdést kereste, a
      legmélyebb sebet. Az emberi szívben azt a helyet, ahol a betegség, a
      bűn és az őrület találkozik –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A grófnő hirtelen felindulással felkiált.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal meghökken.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Káró király, pikk bub, pikk kilences, kőr ász. Szóval szerelem,
      zűrzavar, félreértések, valaki a távolban segítséget akar nyújtani.
      Nagy bonyodalom.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A lényeges azonban nem ez. A szerző azt mondja, hogy a kórkép
      megállapításánál a gyógymód fontosabb. Most következik az, amiért én
      szerettem volna találkozni vele. Ilyen emberrel való személyes
      érintkezés pótolhatatlan. Az altábornagy úr úgy tartja, hogy a
      személyes kapcsolat csak megzavar. A közvetlen kapcsolatot
      túlbecsülik. Én pontosan az ellenkező véleményen vagyok. Az élet
      forrása a másik ember. Az élőlény. A szerző is ezt vallja. De –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      De?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal figyel. A grófnőre néz. Milyen különös, felajzott arc. Az
      atmoszféra? Miről is van tulajdonképpen szó? Egyszerű kézirat.
      Kicsit vár.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      De?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal folytatja. Átok alatt vagyunk. Ezt az átkot úgy hívják, hogy
      maszk. A másik embert nem tudom elérni. Betegsége és bűne és őrülete
      megsűrűsödik, és forma lesz belőle. Álforma. Ez a sűrű álforma a
      maszk. A legtöbb esetben az élőlényt helyéből kinyomja, és maga
      próbál élni. Ez a maszk. Ez a lárva. Ez az őrület. A maszk az ördög.
      Az ördög nem arc, hanem álarc. Lárva. Ezért az ördög mindig hazudik.
      Nem is tud valódi lenni. Nem tud élni. Az ördög saját maga nem is
      él, csak annyiban, amennyiben másokból életerőt szív el. Nincs
      valósága. Csak annyi, amennyi valóságot más elől el tud venni. Érti?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Borzasztóan értem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A maszkot levenni. Lenyúzni. Bármi áron a meztelen, élő, valódi
      lényhez tapadni és megérinteni őt, közvetlenül együtt élni vele –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A grófnő szemét behunyja, arca elváltozik.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      De, szól Vidal.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      De? Megint de?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Megint. Mindig de. A maszk igen furcsa valami. A szerző különös
      dolgokat mond róla. Azt mondja, hogy a maszk nő –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nő?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen. Úgy érti, hogy az emberben a nő, vagyis a test, az alak, a
      forma, a káprázat, a nagy misztérium. A maszk szent. Nem szabad
      levenni. Tilos. A játékot maszkban kell végigjátszani. Az őrületből
      nem szabad kijózanodni. Az őrület a mi természetes állapotunk. A
      maszk annak jele, hogy mi szakrális tébolyban élünk. Valóság?
      Valóságban akkor élnénk, ha arcunk lenne. De álarcban vagyunk, és ez
      az álarc a nagy misztérium. Ez a nagy misztérium a forma. Vagyis a
      test. Vagyis a nő. A szent káprázat –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bocsássanak meg, szól Vidal, hogy az érthetőségre nem voltam
      tekintettel –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ebben, szól a grófnő, nem az a fontos, hogy érthető, hanem hogy igaz
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Flóra mereven Vidalra néz.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Mondtam. A kör király itt van. De a küszöb előtt áll. Mondja,
      Flóra, miért nem engedi be azt a fiatalembert, hiszen az szereti
      önt, és már ideje, hogy férjhez menjen –)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Flóra komolyan válaszol: Csak jöjjön be az a vőlegény –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Különösnek tartja? kérdi Vidal.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A grófnő bágyadtan és távoli hangon valamit mond, amit nem érteni.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Így aztán a szerző szerint, folytatja Vidal, dupla álláspontot kell
      felvenni. Nevet és borzong. Ő ezt úgy hívja, hogy humorisztika.
      Mondom, nevet és borzong egyszerre a maszk őrületén és szentségén, a
      létezés hallatlan komikumán és hajmeresztő szépségén –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Ezt még kivetem. A hetes és hármas formula nem téved –)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ilyen kéziratot én meg se tudnék érinteni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal a napsugarakat nézi. Állandó rossz közérzetem volt. Féltem
      hozzányúlni. Úgy éreztem, amit csinálok, az tilos. Maszkját
      leveszem. Ismeretlenségben volt tetteivel és életével, és ezt a
      maszkot én most leveszem. Ilyen előjoga csak a túlvilági bírónak
      van. Mi csak így rejtve élhetünk. Nekünk erre szükségünk van. Nem,
      hogy egymást megtévesszük, hanem, hogy szeméremből magunkat egymás
      elől eltakarjuk. Egyetlen védelmünk –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Másként, szól a grófnő végső erejével, egyáltalán nem is lehetne
      kibírni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azt hiszem, csak a szerelem legnagyobb pillanataiban vagyunk
      fedetlenek –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A grófnő felkiált: Flóra, miért nem szól egy szót sem? Miért
      hallgat? Nem hallja? Ez szörnyű. Ön alszik –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal elképedve néz. Mi történt?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (A vőlegény és a menyasszony között fal. Pedig szerelmesek. Itt a
      kör ász –)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A kapu felől valaki felordít: Jó estét – hogy vannak – kijöttem
      egy kicsit ebben a szép májusban –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ábsalom doktor –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal úr, ön is itt van? Jó estét, hölgyeim. Jó színben vannak.
      Mondják, hogy Ábsalom doktor páciensei mind jó színben vannak. Az
      idős grófnő is? Vigyázzon, Vidal úr, Macbeth boszorkánya.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mindent tud, és meg is mondja, csak meg kell érteni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Teát iszik? kérdi Flóra. Csak kávét, ha van –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Flóra a házba megy.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ábsalom doktor leül és elterpeszkedik. Szép itt, mondja, és az erdő
      felé int.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal úr, szól a grófnő, éppen izgalmas olvasmányairól beszélt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Manuscriptumok?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A kriptából –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ábsalom nevet. Az altábornagynak mindig mondom, hogy mágus.
      Szerencsére fekete. Amit csínál, az nekromantia, halottidézés,
      elégettetném –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A kéziratokat?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      És lángjukon természetesen az altábornagyot, Vidal úrral együtt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal úr azt mondja, hogy mindnyájan maszkok vagyunk –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ismerem. A biológia pofának nevezi. Az irodalom mélyebb (hahotázik).
      Számára maszk. Vidal úr művész. Író, aki nem ír. Irodalmár a
      hatványon, az írás ellensége, aki betű nélkül tüstént meghalna. Nem
      is lenne érte kár. Neuralgiája hogy viselkedik?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A napokban javult. Az izgalmakat nem bírom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az ilyen nekromantiás témáktól szigorúan tartózkodjék. Tudom, Vidal
      úr szívesen beszél róluk. A hatás. Persze a hatás. Az ilyen ember a
      hatásért sok mindenre képes –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Flóra a kávéval éppen jön.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (A káró kilenc és a treff nyolc. Nem értem.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A grófnő, úgy látszik, rosszul érzi magát –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Flóra a tálcát leteszi, és anyját fölsegíti.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Talán egy port –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A pohárba port hint, vizet rá. A grófnő gyorsan megissza. Leül, és
      kimerülten hátradől. Most jobb, suttogja.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Valami felizgatta, szól Ábsalom ordítva, biztos ez a kísértetidézés.
      Vidal úrnak ilyen meséket, ha mégoly hatáskeltőek is, el kellene
      tiltani. Maszkelméletek. Milyen titokzatos, piha –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A kávét egy hajtásra megissza.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Végre hangjára talál, szól Vidal.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Flóra leül. Itt a kertben kiabálhat, szól, csak a szobában erős –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ábsalom bömböl. Nem tartom megengedhetőnek. Ön, Vidal úr, arra,
      akivel beszél, saját álomképzeletét szuggerálja. Ez büntetendő
      merénylet az ép elme ellen. Vegye tudomásul, hogy éber tudatunk a
      fontos. Mi nappal élünk. Ön álmokat vetít ki. Igen lebilincselő.
      Nincsen csábítóbb és szédítőbb, különösen hölgytársaságban –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tovább ordít.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Most meg fogom kérni az idős grófnőt, hogy vessen nekem. Már vetett
      ugyan, de én most jövőmre különösképpen kíváncsi vagyok, nősülni
      akarok (hahotázik) –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Flóra férjhez megy, kiált az idős hölgy.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ábsalom harsogva nevet. Hármat kell emelni magam felé, igaz? Egy,
      kettő, három –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Jusztin ma későbben ér haza, már csaknem fél hat. A rendesnél
      fáradtabb. Most nem is kívánok enni, majd vacsorára. Eszter a
      pamlagon helyet készít. Talán egy kicsit, szól. Éppen akkor siet be
      Tristan. Az ajtóban megáll, nehezen lélegzik, aztán csaknem
      előrebukik.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Jusztin felnéz, és azt kérdi: Mi történt?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Eszter csaknem nevet. Tristan úr mozgása néha túl heves –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Egzaltált, szól Tristan. Jusztin előtt kihívóan megáll és hallgat.
      Aztán gyorsan: Beszélni szeretnék önnel –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Most mindjárt, felel Jusztin. Értem. Eszternek a konyhában úgyis
      dolga van –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Eszter komolyan Tristanra néz, aztán kimegy.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Üljön le –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Látom, a munkából jön és kimerült. Ha lenne időm, nem háborgatnám.
      De igénybe kell vennem. Bocsásson meg. Senkim sincs, akivel ezt
      közölhetem. Éppen önnel. Nincs időm. Tudja, hogy néhány hetem van
      még, talán napom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Jusztin elutasítóan int. Ebben, szól, nem hiszek –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kérem, ne vigasztaljon. Ezen már túl vagyunk. Szeretném, ha az a nap
      holnap lenne. Szerettem volna, ha már egy évvel ezelőtt lett volna.
      Ne érzelegjen. Túl vagyok rajta. Ez az utolsó baráti szolgálat, amit
      öntől kérek –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Jusztin most megszólal. Ön, mondja, úgy beszél, mint valami
      regényhős, a nagyjelenet bevezetésében. Az ilyesmit nem kedvelem.
      Kérem, legyen őszinte –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tristan feláll, de rögtön újra leül, és a széket közelebb húzza.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pátosz? Igen. Biztosan patetikus vagyok. Ízléstelen. De én most már
      erre sem lehetek tekintettel –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem tenné meg az én kedvemért, hogy önkívületét csillapítja?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Sajnos nem tehetem meg. Túl sok időbe kerülne, s amint mondom, nekem
      már nincs sok –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ilyen módon én önt nem tudom egészen komolyan venni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Akkor azt, amit mondok, vegye talán viccnek. Úgyis. Majd –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Csak arra kérem, szól Jusztin, hogy hangját mérsékelje, a szomszéd
      szobában az öreg Bernát bácsi fekszik, és hangja őt nyugtalanítaná
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Trisztan kínosan nevet. Milyen hűvös tud ön lenni az én rovásomra.
      Egy kicsit várjon. Csak egy kicsit. (Köhög.) Mindjárt elkezdem. (A
      széket még közelebb húzza.) Halkan beszélek, nehogy az öreget
      zavarjam (köhög), és majd igyekszem kevésbé patetikus lenni
      (előrehajlik és suttog). Önnek családomról elég sokat beszéltem, azt
      hiszem, emlékszik, apámról, aki olyan, mint a kihűlt nyálka,
      anyámról, aki mindig finom és művelt és intellektuális és
      Jávorkáról, erről a kapzsi disznóról, aki őket becsapja és
      kifosztja, és Abihailról, akit utoljára hagytam, a bűbájos és
      világszép Abihailról, nővéremről –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Emlékszem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön bizonyosan sejti, hogy ebben a romba dőlt családban, mint a romba
      dőlt várkastélyokban szokott, kísértetek járnak. Erről nem
      beszéltem, de abból, ahogy kínosan elhallgattam, sokat megtudhatott
      (köhög) –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azt hiszem, erotikus természetű –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Jól hiszi. Nem tudok semmit. A kísértettel nem találkoztam. Nem
      láttam. Hiába figyeltem és hallgatóztam és kombináltam és
      gyanakodtam, semmit sem tudtam meg. Csak a kísértet állandó
      jelenlétét érzem (kezével int), állandó, érti? (Levegő után kapkod.)
      Azt hittem, Jávorka és az anyám. Nem. Valami egészen más. Érti?
      Nálunk otthon a penetráns nemiség légköre van, és mindig az is volt,
      és én ebben a helyzetben nevelkedtem (megrázza magát), és mikor
      észrevettem, már késő volt, nem tudtam kimászni. Forrását nem tudtam
      megállapítani (köhög). Sokszor. Nem. Azóta mindig. Lehet, hogy csak
      mentségül találtam ki. Amióta Abihaillal viszonyom van. Én tudom.
      Abihail nekem nem testvérem vagy féltestvérem? Nem tudom. Azt
      hiszem, Abihail nem apám leánya. Ki az apja? Lehet, azért találtam
      ki, hogy magamat mentegessem (köhög) –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ne higgye, hogy félek meghalni (hátraveti magát). Bár ön az én
      tüdővészemben nem hisz. Én hiszek benne. Csak annyi erőm legyen,
      hogy. Mindegy. Bár önnek a pátosz nincs ínyére. Nem baj.
      Melodramatikus. (Nevet.) Most figyeljen jól. Tavaly, amikor az
      érettségit letettem, sokat tanultam, elgyengültem és az orvos
      megvizsgált. Tébécégyanús. Ábsalom doktor, ismeri. Szanatóriumra
      nincs pénz. Injekciók. Hízókúra. Mondják, hogy a tüdővész végső
      stádiumában a beteg nemisége észbontóan felfokozódik. Ezt én magamon
      kénytelen voltam tapasztalatilag megállapítani. Egész éjszaka
      izzadtam, és őrületes erotikus fantáziákban égtem. Már akkor tudtam,
      hogy meg fogok halni. De akkor még élni akartam –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hosszasan köhög. Jusztin fölkel, és vizet hoz. Tristan elutasítja.
      Hideg víz, nem kell (köhög). A levegőt itt is megfertőzöm –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Jusztin a kerevetre visszaül.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Fáradt? kérdi Tristan.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Már nem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Akkor ismertem meg önt, kezdtem idejárni, és beleszerettem Eszterbe,
      az ön feleségébe –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tudom, mondja Jusztin. Eszter is tudja. Azért bánik önnel olyan
      melegen, mintha fia lenne. Én is egy kicsit apjának érzem magam.
      Szerelem, igen, de igen friss és tiszta szerelem. Eszter igen
      megtisztelve érzi magát, és büszke. Én is komolyan vettem. Ön
      sokszor meghatóan viselkedett. Tudom, hogy később mást fog szeretni,
      de ennek nyoma megmarad –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ugyanazon a napon, mondja Tristan, mikor egyszer öntől hazamentem,
      és amikor a szerelem bennem tudatossá lett, a tudatnak a gőzölgő
      mámorában, íme, gondoltam, mielőtt meghalok, a szerelmet is
      megismerem. A vacsoránál félig önkívületben ülök, valószínűleg a
      szenvedélytől elváltozott arccal, látom, hogy Abihail többször
      erősen reám néz. Későbben fekszem le. Verset írok, aztán levelet
      Eszternek. Abihail kétszer is bejön, és megkérdezi, mit csinálok.
      Látom hogy pongyolában van, de azt elöl végig nyitva hagyja. Lába
      térden felül csupaszon. Futólag rám tekint, hogy félmeztelensége
      milyen hatást tesz. Mikor vetkőzöm, újra bejön, és rám néz. Már
      egész férfi lettél, mondja különös hangon. Ágyamra ül. A lámpát
      oltsd el, szól. Megrémültem. Mit akar? Ellenkezni nem mertem, és
      valami sötétség bennem hirtelen a mélységből felszállt, egy perc
      alatt elárasztott, és birtokba vett. A lámpát eloltottam. Abihail
      ágyamba feküdt. Másnap azt kérdezem: Mit akarsz tőlem, beteg vagyok
      és nyomorék vagyok és öcséd vagyok. Ő erre szemét behunyja. Azért
      kellesz nekem, mert testvérem vagy és púpos vagy, és halálos beteg
      vagy, és ezt senki se tudja nekem adni, csak te. Már régen lesben
      állt. Utólag jöttem rá. Este gyakran bejött, meztelenségét
      mutogatta. Egyszer behívott, hogy combjából valami pattanást nyomjak
      ki. Akkor ott feküdt felhúzott inggel, még azt kívánta, hogy a
      pattanás helyét alkohollal megmossam és bekenjem. Legalább
      negyedóráig tartott. Most a felébresztett szenvedélyt rajtam azonnal
      észrevette. Nem tudta, hogy szerelmes vagyok, csak a felindulást
      látta. Talán tudta, hogy nem az övé. De nem habozott azonnal
      lefölözni. Ilyenkor az ember védtelen. Reám csapott. Mondom, ez egy
      évvel ezelőtt volt. Azóta állandóan tart. Csaknem minden éjszaka
      átjön hozzám, vagy én megyek át hozzá. És ami a legkülönösebb.
      Várjon. Ez a melorémdrámában a legizgalmasabb. Éjszaka ez a
      testvérszerelem. Szerelem? Pfihaj (köp). Láncaimat ráztam. Nem
      megyek át hozzá. Az ajtót bezártam. Abihail reggel nevet. Majd
      átjössz ma. Vagy holnap. Úgyse tudsz megszökni. Egyszer azt mondja:
      Tudod, mi lenne jó? Ha az én ágyamban halnál meg, éppen akkor.
      Sokáig nem értettem. De akkor jött a legkülönösebb. Elkezdtem
      imádkozni. Órákig folyton imádkoztam, egyfolytában a Bibliát
      olvastam és hadartam, és csaknem mindennap eljöttem önhöz, hogy a
      vallásról kérdezzek. Hogyan? Akkor már tudtam, amit éjszakánkint
      elkövetek, annál nagyobb mocsok nincs. És akkor a vallásba vetem
      magam. Mi ez? Hogyan fér ez össze? Abihail nem vallásos. Ha
      asztalomon ilyen könyvet lát, még csak nem is gúnyol. Ilyesmi
      számára nincs. Csak a vérfertőzés. Hogyan lehet? Egyszer burkoltan,
      karácsony táján, öntől ezt meg is kérdeztem. Milyen viszonyban van
      egymással a bűn és a vallás? Ön nem értette. Nem is érthette, mert
      ön ilyesmihez túl tiszta. Egyetlenegyszer hallottam valakitől erről
      beszélni, de csak néhány szót. Az antikváriusnál voltam, ott valaki
      a jó emberről beszélt. Olyan imádságféle volt, vagy igehirdetés,
      arról beszélt, hogy Uramisten, óvj meg engem a jó emberektől, és
      Krisztus nem a jókhoz jött, hanem a bűnösökhöz és a nyomorultakhoz.
      Igaz ez? Mondja meg. Ne kíméljen. Ne legyen tekintettel arra, hogy
      egy hét múlva meghalok, ne legyen részvevő, szóval ne legyen jó
      ember és ne érzelegjen, és ne csináljon melodrámát. Elég, ha én
      csinálok. Vagy nem? Mondja meg nekem világosan, hogy (köhög) –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet. Tristan folyton köhög. Jusztin feláll, tanácstalanul
      körülnéz, aztán egy darab cukrot hoz. Ezt szopogassa –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tristan csuklik. Fáj, mondja halkan. Zsebkendőjét szájához veszi.
      Vérzik, mondja –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Jusztin leül.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Biztos, hogy annak, aki ezt mondta, igaza volt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tristan figyel.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igaza volt. A bűnösökért jött. Azt hiszem. De azt hiszem, jaj annak,
      akit bűnben talál –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hogy érti?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Jusztin hallgat.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Úgy értem, hogy önnek az alól a szolgaság alól, amelybe testvére
      kényszerítette, fel kell szabadulnia, különben bűnt követ el –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön azt hiszi, kérdi Tristan csaknem kiáltva, hogy nem bűn –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem tudom. Talán még nem az. Ön becsületesen küzdött és küzd –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Még nem bűn?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Jusztin a szomszéd szoba felé int. Halkabban –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tristan feláll. Jusztinhoz akar lépni, de aztán hátrál. Sokáig és
      egyenesen néz.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Még nem, szól.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Jusztin nem érti, de nem kérdez.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön, mondja Tristan, ezt Eszternek el fogja mondani?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hogyne, válaszol Jusztin. Az ön részéről hiba volt, hogy velem a
      konyhába küldette. Az egészet előtte kellett volna elmondania. Sőt
      neki kellett volna. Ő többet segíthet, mint én –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mivel?
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal vacsora után a könyvtárba megy. Munkámat még ma este szeretném
      befejezni. Az emlékirathoz szószedetet készített, külön a szöveg és
      külön a széljegyzetek mellé névmutatót állított fel. Ez fontos. E
      nélkül meg se lehet mozdulni. Több száz szereplő személy. Minden név
      mellé lapszám. A szereplő személy rövid jellemzése. Most ezt a
      névmutatót letisztázza. Nem különös? Íme Pataj szerepe. Pataj és
      Abihail szerelme, a kis Mihály első valóságélménye. Hatéves korában
      szerelmes volt a csodaszép Abihailba. Pataj pedig egész sorsára
      mélyen hatott. Pataj tényleg mágikus lény. Sok izgalom. Az emlékirat
      kommentárját meg kellene írni. Bormester Virgil és Mihály története
      haláluk után. Azt, ami most itt van. Itt kavarog és roppan és kúszik
      és nyög és lázad és átkozódik és gennyezik, most. A kéziratot
      folytatni? Kiegészíteni azzal, ami ma történik. Befejezhetetlen mű?
      A végtelen regény. Leírnám, és valaki az antikváriusnál a
      szemétládában harminc év múlva megtalálja. De akkor a regénybe
      sorsomat én is beleszőttem. Magamat, Bormesteréket, Herstalékat,
      Amadeust, Flórát. Flórába szerelmes vagyok. Harminc év múlva
      megtalálja. Mi lett akkorra a mi életünkből? Akkor az illető
      kielemezné, ahogy most én teszem. De akkor beleszőné önmagát, és
      továbbadná. Flórát feleségül veszem. Fiam születik, muzsikus lesz,
      Amadeusnál taníttatom zongorázni és zeneszerzésre. Huszonkét éves,
      1975, remélem, a világkatasztrófán már túl leszünk. Londonba utazik
      hangversenykörútra, ott csodaszép fiatal énekesnővel ismerkedik meg.
      Kiderül, hogy a leány a Bormester családból származik. Bormester
      Jusztin és Eszter leánya. Tüneményes szerelem. A fiú hazajön és
      ragyog. Művészet és szerelem és dicsőség. Flóra és én már kicsit
      öregek vagyunk, de boldogok. Mert ez az élet még sikerülhet. Flóráé
      is, az enyém is. Nehéz. A fiú este valami olvasnivalót keres. Régi
      kézirat. Belenéz. Önéletrajz, széljegyzetekkel és hatalmas
      kommentárral. Olvassa. Bormester. Herstal. Végül Vidal. Reggelig
      olvassa, egyre forróbb izgalommal. Hogy is van? Ő Vidal.
      Zongoraművész, aki most Londonban volt, szédületes siker. A leány
      Bormester. Ez a két család. Nem érti. Most kezd valamit sejteni. A
      kommentár az egészet megmagyarázza. Ez aztán a regény. A
      zongoraművész úr a valóság őrületétől részegen olvassa. Már érti.
      Kopognak.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pataj bejön, és illendő távolságban megáll. Ismét zavarom, szól.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal feláll, és kezet nyújt. Nem is hiszi, válaszol, hogy milyen
      elégedetté tesz. Ezt a bizalmat őszintén köszönöm. –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Leülnek. Vidal cigarettával kínálja. A lámpát elfordítjá. A kis
      árnyék igazán kellemes. Úgy látom, gondterhelt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Minden mozzanatra emlékszem. A dolog természete olyan, hogy nem is
      lehet elfelejteni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pataj most egyenes és merev ülésbe helyezkedik. Én, mondja hosszú
      tépelődés végeredményeként, én Andrást és a nőt ki fogom irtani –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal vár.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pataj igen meggondoltan beszél. Nyugalmában nem az öregségen volt a
      súly. A hang nem is öreg. Sima. Még cseng is. A szenvedély és az
      erély. Öreg? Hetvennyolc.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Fiamat már régen akartam. Még negyven évvel ezelőtt. Igen. Az
      egyetlen ok, amiért nem tettem, hogy irtóztam tőle. Hogyan
      csináljam? A legjobb lenne csizmával eltaposni, hozzá se érjek, a
      csizmát a nedves fűben megtörölni. Az ember néha szarba lép. Pont.
      Vagy téglával leütni, mint a barmot? Vagy hogyan? Hogyan lehetne
      helyesen megölni úgy, hogy meg se érintsem? Hogyan lehet ilyen
      piszkos férget nyomtalanul eltávolítani, hogy be ne mocskoljon? Ezen
      én már fejemet legalább negyven éve töröm. Ismeri? Látta?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal nemet int.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem az én fiam. Lehet, hogy a szomszéd altiszté. Cigány volt,
      csámpás, nem ért a vállamig, pattanásos, korcs, vagy hét tetves
      kölyökkel, egész éjszaka verekedtek, és az edényt egymáshoz
      hajigálták. Azt hiszem, az ő fia. A nő többször mondta, hogy a
      cigánynak milyen erős férfiszaga van. Nem mosdott. A nőnek pedig
      bakszag kellett. Azt hiszem, ő az apja. A féreg szapora. Minél
      férgebb, annál szaporább. András az ő fia. Ő is sötét bőrű, sunyi,
      vézna. Szembenézni? Lúdtalpa van. Gyűrött dróthaja és olyan orra,
      mint a keselyűnek. Mindig liheg, kapkod, szemében rettenet, hogy
      lekésik. Mitől? Csak ő tudja. Dehogy tudja. Mitől késhet le az ilyen
      szarházi?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal rögtön felel. Kérem, beszéljen el mindent, amit gondol. Ön
      fontos lépés előtt áll –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ki fogom irtani, szól Pataj. A nőt is. Voltam szüleinél. Meg akartam
      nézni őket. Villájuk van. Olyan, mint a családi lapokban, az egész
      olyan kínosan barátságos. Nem is ház, inkább torta. Az öreg valami
      nyugalmazott bankigazgató, ő építtette, hatvan múlhatott, bukott
      sors, Vattának hívják –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal fülelni kezd. Vatta, szól.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen. Ismeri?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A nevet. Felesége?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Elhízott, étvágyrontó, zsíros arcú –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hogy hívják?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem tudom. A keresztneve? Igen, a férje így szólította. Marianne –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal gyorsan megfordul. Az asztalról a névmutatót fölveszi és
      keres. Vatta. Vatta. Megvan. 1910 és 1914 között Bormester Mihály
      barátja, irodalmár, forradalmár, börtönbe kerül. Emlékszem.
      Szószátyár intellektualista. Marianne. Persze. 1910 és 1914 között
      Bormester Mihály női bizalmasa. A Női Hamlet. Pokoli.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szóval az ön Abihailja –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Úgy van –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pataj bambán néz. Ön ismeri őket?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal válaszol. Különös véletlen folytán, de csupán a nevüket –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vattáéknál tett látogatásánál hagyta el –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pataj gyorsan beszél. Két gyermekük van. A leány Abihail, huszonhét
      éves. Anyjára keveset hasonlít. Apjára egyáltalán nem. Ez az a
      bizonyos. A másik tizenkilenc éves fiú, púpos és tüdővésze van,
      Tristannak hívják. Kis nyugdíjacskából élnek, gyümölcsösük és
      zöldségesük van; ezt felesbe adják, hogy több jövedelmük legyen –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal ismét az asztal felé fordul, a névmutatóban lapoz és felnéz.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Egy bizonyos Jávorka nevezetű földművesnek –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pataj bámul. Ismeri?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Csak úgy, mint a többit –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én ismerem. Egyszer földjét meg akartam venni, még az első
      világháború előtt. Derék ember volt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bocsásson meg, hogy beleszóltam –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön, mondja Pataj, úgy látszik, valahonnan ezeket az embereket –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen, felel Vidal. Az ismeretség merőben irodalmi. Valaki, aki
      élettörténetét elbeszélte, említi őket –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Engem is, szól Pataj.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Önt is –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pataj előrehajlik, és halkan azt kérdezi: Rólam mit írt?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Elmondja, hogy ön miképpen ölte meg és rabolta ki Zorge Salamon
      ószerest, hogyan szöktette meg Abihailt, azt is, hogy a rendőrségen
      jelentkezett, de mint futóbolondot, kidobták. Még egyszer szerepel,
      amikor Jávorkával megbarátkozik, és Kanavász Antal tisztiszolgája
      lesz, aztán a vezérőrnaggyal a harctérre megy –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pataj többször int. Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Folytatja? Azt hiszem, Tristannál hagyta el –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen. A kis Tristan nyomorék, ahogy mondtam, de az egész családban a
      legtöbbet ér. Azt hiszem, tüdővésze igen komoly. Mély és tüzes szeme
      van. Talán fél év. Arca igen nemes, bár elkínzott, nemcsak
      betegségben szenved. Azt hiszem, valami. Nem lehetetlen, hogy
      Abihail. Nem is hasonlít rá –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön alapos helyszíni szemlét végzett –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az egészet látni akartam. Most körülbelül minden tudok. Azt hiszem,
      ha én ezt a nőt kiirtom, családja számára is megkönnyebbülés lesz
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal hirtelen felkiált: Várjon!
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A névmutatót előkotorja és keres. Közben valamit mond. Ugyanazt a
      szót. Nem érteni. Aztán az emlékiratot nézi. Sietve lapoz.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mi történt? kérdi Pataj.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal nem felel. Abihail, mondja aztán, huszonhét éves. Született
      huszonháromban, igen? Huszonhárom. Megvan –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A könyvben valamit néz. Olvas. Még egyszer. Aztán mereven Patajra
      bámul.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Megvan –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal lassan azt kérdezi: Ismert ön egy bizonyos Bormester Mihályt?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pataj először fejét rázza, de aztán megáll. Bormester Mihály, várjon
      – homályosan – az óvóhelyen –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Előbb nem látta?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Emlékezzék csak –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Amikor Kanavász legénye volt. Tizennégyben. A háború kitörésekor a
      vezérőrnagyot meglátogatta a kancellár –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Emlékszem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Akkor egy fiatalember volt ott, arcát idézze fel jól –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pataj tűnődik. Látom. Ez volt Bormester Mihály. Úgy van. Emlékszem
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mit nem tud?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Miért kérdezi?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal int. Diabolikus rémbohózat, szól halkan. Aztán Patajra mered.
      Még mindig nem tudja?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Persze, honnan tudná? Tudja ön, ki volt ez a Bormester Mihály?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Persze, honnan tudná?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal a könyvet becsapja, felugrik és járkál. Pataj nézi. Mi
      történt?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Semmi különös. Csak az idő bele kifordult, és beléje láttam.
      Egyenesen a hasába. Egyetlen pillanatra –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem értem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azt hiszi, én értem? Ha érteném, agyam megbomlana és –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pataj tanácstalanul néz, és vállát húzogatja.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem érti, szól Vidal, de azért megmondom.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pataj előtt megáll. Vár. Aztán hirtelen: Tudja, hogy Bormester
      Mihály kicsoda? Megmondom. Bormester Mihály az ön Abihailjának az
      apja. Múltkor, emlékszik rá? Hogyne. Azt mondtam, hogy Abihail
      roppantul hasonlít Bormester Mátéhoz. Emlékszik?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Jól –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Most már tudom, miért. Mert a testvére –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pataj előrehajlik. Honnan tudja?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Abból a könyvből, amely önről is beszél. Nem mondja ki, de a helyet
      megtaláltam. Bormester Mihálynak rövid ideig, de viszonya volt
      Marianne-nal. Abihail ebből a viszonyból született –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pataj elképedve néz. Különös könyv lehet –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Különös könyv –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet. Gyújtson rá –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Rágyújtanak.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bocsásson meg, elragadtattam magam, de –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Folytatja?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pataj azt mondja: Ki fogom irtani őket. A nőt is. Tekintet nélkül
      arra, hogy kinek a leánya –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal egy kicsit vár. Elhatározása, szól aztán.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hiába is akar lebeszélni, mondja Pataj szenvedélytelenül.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én, válaszol Vidal, az emberölésnek nem vagyok híve –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pataj öklét mutogatja. Nem az öreg Zorge Salamont kellett volna,
      mondja szigorúan. Leányát kellett volna –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azt, hogy mit kellett volna, ötven évvel később megállapítani nem
      nehéz –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pataj hallgat.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Helyezze magát, folytatja Vidal, még ötven évvel előbbre, be fogja
      látni, hogy most se cselekszik helyesen. Meg fogja bánni. Minek? Még
      ha ezt az Abihail nevű boszorkányt végleg el tudná tüntetni. Ön
      tudja, hogy ötven évvel ezelőtt meghalt, de már megint itt van.
      Megöli? Húsz év múlva megint itt lesz. Kár az izgalmakért. Elfogják
      és felakasztják. Nincs értelme –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én a lélekvándorlásban nem hiszek, mondja Pataj.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én sem, válaszol Vidal. De azért valami lehet a dologban, ha nem is
      olyan bárgyú módon, ahogy mainapság tartják. Ön is tudja. Az
      Abihail-ügy a legnagyobb óvatosságra int. A magam részéről azt
      hiszem, hogy a lelkek bizonyos magasabb lények bélyegével, sőt
      tudásával és emlékezetével születnek. Érti?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mondja csak –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A két Abihail nem ugyanaz a lélek. De mindkettőnek bélyege, még
      tapasztalata is azonos. Ezért hasonló, sőt összetéveszthető. Mind a
      kettő ugyanannak a magasabb hatalomnak szolgálatában áll. Ez bennük
      a rokon, a bélyeg –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mi az a magasabb hatalom?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Olvasta János jelenéseit?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Többször. De nem értem. Ön érti?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem. Csak részleteket. A Skarlát Bestiára emlékszik? A babiloni
      parázna?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ő az. Ő a magasabb hatalom. Az ő bélyege –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pataj megmered. A két Abihail a parázna leánya?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Valószínű. A magam részéről céltalannak és értelemellenesnek
      találom, hogy kezemet embervérrel szennyezzem be. Nem is emberrel
      állok szemben, hanem a paráznával. Az ember nem ellenfél. Megöli?
      Holnap megszületik valaki ugyanazzal a bélyeggel és megbízatással.
      Értse meg –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Értem, szól Pataj halkan.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pataj hirtelen felnéz.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      De ha neki bélyege van, mondja gyorsan, akkor nekem is van. Én is
      szolgálok valakit. És ebben a szolgálatban nekem hátha meg kell
      valakit ölnöm –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Soha, szól Vidal. Az ön bélyege tiszta hatalomé. Látom. Ön is tudja.
      Tudja?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tudom, válaszol Pataj.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ez a hatalom önnek gyilkosságra soha megbízatást nem ad. Ilyesmi
      nincs. Ön már ölt. Emlékezzék. Helyes volt?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pataj fejét lehajtja.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal nézi. Cigarettát vesz elő. Gyújtson rá –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Rágyújtanak.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Egyébként, szól Vidal, ítélje meg saját maga. Nem óhajtom
      befolyásolni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pataj sóhajt. Nehéz, mondja. Aztán hirtelen: Mit tenne ön az én
      helyemben? Vagy ostobaságot kérdeztem?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem. Azt hiszem, ez a legemberibb kérdés. Csak helytelenül van
      címezve. Igaz?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pataj homlokához nyúl, haját elsimítja, és szótlanul a lámpába
      bámul.
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      (Az igazságnak szavát az én számból soha ki ne vegyed, mert a te
      ítéletedet várom.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tristan a küszöbig fut, és hirtelen megáll. Bocsásson meg –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Levegő után kapkod, úgy látszik, feldúlt. Jusztin hozzámegy, karját
      csendesen megsimítja, és az asztalhoz vezeti.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tristan zsebéből váratlanul több teleírt ív papírt vesz elő, azt az
      asztalra csapja és körülnéz.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Jó estét, mondja Eszter.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Jusztin éppen a Bibliát olvasta. Bernát bácsi a karosszékben ült. A
      szoba közepén, az asztal fölött a lámpa ég. Mint tegnap és azelőtt
      és egy hét és egy hónap előtt. Jusztinnál az egyik nap olyan, mint a
      másik. Megbízható nyugalom. Mintha az őrületek számára itt nem lenne
      hely.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Az én lelkem a porba ragadt. Eleveníts meg engem a te beszédeddel.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Üljön le, szól Eszter.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tristan zajosan leül. Én most, válaszol igen sebesen és hadarva, ezt
      fel fogom olvasni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön írta? kérdi Jusztin, és szintén leül.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én. Én nem tudok beszélni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én sem, szól Jusztin komolyan, de én írni se tudok –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      El akartam önnek küldeni, hadarja Tristan, mert én –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Jobb, ha felolvassa –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A felolvasást nagyon szeretem, szól Eszter, ha Jusztin héberül
      olvas, nem értem, de mégis szeretem, jobban, mint a beszédet –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Aztán itt hagyom, mondja Trisztan. Ez az én búcsúlevelem, Eszterhez
      és önhöz –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Már megint pátosz –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tristan ingerülten válaszol. A halál pátosza, igen, a tragikus
      pátosz, mielőtt a hős a sírba lép, még beszédet mond –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ne akarjon meghalni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Már régen akartam, és most késő. Ön tudja –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Eszter is tudja, felel Jusztin. Mindent elmondtam neki –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Önnek, szól Eszter, azt amit tett, jóvá kell tennie. Nem szabad
      ilyen mosdatlanul eltávoznia –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Megjavulni, kiált Tristan hirtelen magánkívül. Ez az, éppen ez az.
      Ó, jónak lenni. Várjanak. Majd mindjárt megtudják, hogy –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Jusztin hátradől és vár.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tristan köhög és nekiül. Felkönyököl, fejét két tenyerébe fogja és
      olvas.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mi is az a vallás? Persze ha önök a vallás szót hallják, tüstént
      lágy feszélyben vannak. A szó iránt való bántóan külső hódolat
      kötelező. Mindenki legünnepélyesebb faszádját ölti fel. Sem
      vigyorogni, sem köpködni, sem dohányozni nem ildomos, sőt a nőkön a
      kivágott ruha is megbotránkoztató. A dolog egy kicsit unalmas,
      viszont mindenki, nemde? Ásítani nem szabad, csak a végén. Szóval a
      vallás az a kényelmetlenség, amikor minden másképpen van, mint ahogy
      a valóságban van. Szemeiket kiforgatják, sóhajtoznak és sopánkodnak,
      és valamilyen óvatos és kínos illemet óhajtanak betartani, és
      csaknem úgy érzik magukat, mint a püspök úr párnázott előszobájában.
      Mégiscsak bolond lények vagyunk, vagy nem? Egész életünkben a
      koszban hentergünk, de időnként szükségünk van arra, hogy valamilyen
      képletes és ájtatos hazugságban langyos lélekfürdőt vegyünk, lehet,
      hogy komiszságainkhoz új erőt nyerjünk. Ki tudja? Egyszer valakitől
      a jóságról lesújtó véleményt hallottam. Az illető semmit sem tartott
      oly aljasnak és a vallástól oly idegennek, mintha valaki jó. A
      vallástól a legmesszebb a morál van. Ezt a tételt elfogadom, és e
      mellett óhajtok kitartani. Sőt én tudom, hogy a vallás és a morál
      összetéveszthetetlen. Amit én a vallásban fontosnak tartok, éppen
      ez. Az igazi vallásos aktusban, éspedig kivétel nélkül minden
      esetben, valamely bűn, de nem is közönséges, hanem ritka és
      kivételes, sok esetben hajmeresztő bűn hirtelen, valamely szakrális
      érintésre felmagasztosul. Ez az! E pillanatban az ember valamiképpen
      Istennel a lehető legközvetlenebbül érintkezésbe kerül. Absztrakt?
      Mindjárt megmagyarázom. Ah, önök is olyanok, mint a tanítványok.
      Csak a példázatokat értik, magát a dolgot nem. Példa a görög
      tragédia. Agamemnón király lányát, Iphigeneiát, hogy kedvező szelet
      kapjon, az oltáron feláldozza. A jó ember tökhülyén bámul. Ez az
      Agamemnón igazán gonosz ember. Teremtő Atyám, saját leányát! Ez sok.
      Ilyesmit nem szabadna megengedni. Hiszen ez bűn! Hol a törvényszék?
      Büntető törvénykönyv. Orestés megöli anyját. Börtönbe vele! A
      bíróság a rémtettet példásan torolja meg. Vagy, kérem szépen, itt
      van a mi pompás Ábrahámunk. Már ott áll az oltárnál, egyetlen fiát,
      a kis Izsákot megkötözte, a kőre fekteti, és a kés után nyúl. De
      kérem, aggastyánnál az ilyen bestialitás igazán ritka. Itt van Dávid
      király, mindnyájan tudjuk, hogy erkölcsi életvezetése nem volt
      valami példás, a női hús szépségére különösen érzékeny volt. És ez a
      Dávid zsoltárokat írt, amelyek, valljuk meg, szépek, sőt ezek a
      zsoltárok mélyen vallásosak. Szemtelen hipokrita volt. Éjszakáját
      érzéki mámorban töltötte, reggel, mikor feje fájt, rosszkedvében és
      a csömörtől verseket írt. Piha. Ó, igen, egyszer azt olvastam, az
      embert semmi sem tudja olyan közel hozni Istenhez, mint valamilyen
      forró bűn, a bánat maró szenvedélye. De még ennél is több. Ismerem,
      sajnos csak távoli látásból, mint az ígéret földjét, a tisztult
      amoralitásnak azt a birodalmát, amelyben jó és rossz nincs többé,
      bűn és erény között különbség nincs, mert minden szó, gondolat és
      tett Istenből sugárzik, és az emberen keresztül hozzá visszatér.
      Ismerem az erkölcs fölötti birodalmat, ahol Agamemnón és Orestés és
      Ábrahám és Dávid a kivételes, vallásos percekben élt, amikor bűnt
      követett el, de éppen ebben a bűnben magasztosult fel és példa lett,
      nagyobb és mélyebb példa, mintha a koldusnak alamizsnát adott volna,
      vagy más valamilyen olcsó és silány jótettet követett volna el, mint
      amikor az igazán jó ember barátjának száz forint kölcsönt ad, merő
      jószívűségből, de, persze, váltót kér. Micsoda jóság! Nos, kérem, én
      a vallásos aktus számomra egyetlen érthető jellemvonásának a
      szakrilégiumot vagy mondjuk a káromlást tartom. Mindjárt meg is
      mondom, hogy miért. A mi szociális hétköznapunkat a magasabb
      világtól igen erős és magas és szilárd és kemény falszerű valami
      választja el, és ezen a falon az ember semmiféle kenettel nem tudja
      magát átájtatoskodni, még akkor sem, ha legszebb ruháját veszi fel,
      még akkor sem, ha egyáltalán nem ásít és nem dohányzik, és ezenkívül
      böjtöl is, ah, és ha igazán pontosan úgy viselkedik, mint ahogy
      rendes ember az életben sohasem szokott viselkedni. Nos, ezen a
      kőkemény falszerű valamin az ember a spirituális világba Isten
      lényéhez közelebb nem jut át másként, csak ha annak teljes elemi
      erejével nekimegy, és azt erőszakkal áttöri. Ez a szakrilégium. Ez a
      blaszfémia. Ez a szentségtörés. Agamemnón feláldozza Iphigeneiát.
      Orestés megöli anyját. Ábrahám feláldozni készül Izsákot. A szegény
      léha és kicsapongó Dávid az érzéki élvezetekben elmerül. A vallásos
      aktus paradigmája nézetem szerint, amikor Jákob felmegy a létrán az
      égbe, és az angyalokat útjából lehajigálja. Szentségtörés? Igen, az.
      Őt ezek az ajtónállók ne tartóztassák fel, ha Istenhez akar jutni.
      Erőszak nélkül nem megy. Itt az összes képességeket és a ravaszságot
      és a tudást és a kéz és az ész erejét latba kell vetni. Ezen az
      átkozott falon másként nem jutsz keresztül. Meg kell ölnöd a fiadat?
      Az anyádat? A leányodat? Habozás és szó nélkül megöli. Ez a vallás.
      Istenhez jutni, mindenáron és minél közelebb. Semmi egyéb nem
      számít. Ez nem morál, ez nem jóság. Ez, kérem, a vallás. Kisebb
      gazságokat a szerelem őrülete is engedélyez. Tudjuk. A szenvedélyes
      szerelem félig a tisztult amoralitás birodalmában van. A vallás
      őrületének minden szabad. Panta moi exestin, üvölti Pál apostol.
      Nekem minden szabad. A vallás a szociális hétköznap számára olyan,
      mint a park, ahol a bejáratnál és minden sarkon ez a tábla: Itt
      létezni istenileg tilos. S amikor az ember a parkba ténylegesen
      létezve bemegy, istenileg tiltott kihágást követ el, és rossz
      lelkiismerete van, mert jön az őr, felírja, kidobja, és még fizethet
      is. Pokoli, nem? Mondom, az ember ebben az ünnepiesen tiltott
      parkban suttyomban somfordál, és ígyekszik onnan, lehetőleg mielőtt
      nagyobb baj lesz, eltűnni. Micsoda kényelmetlenség! Az ember azt
      hiszi, hogy a vallásban a legnagyobb bűn a létezés. Azzal, hogy él,
      az isteni hatóság intézkedéseit állandóan sérti. Létezésében
      megilletődve és feszélyezve és szorongva lehetőleg hülye és
      természetellenes magatartást vesz fel, és úgy tesz, mintha nem is
      létezne. Ezért nem mer vigyorogni és köpködni és dohányozni és
      hangosan beszélni, és elfogódottan sündörög, és folyton a
      felvigyázót keresi és óvatos, pedig az új ruha van rajta, és
      gondosan megmosdott. A vallás ezzel szemben az, amikor kezembe
      veszem a kardot, és felmegyek a létrára, és ha utamba százszor is
      angyalok állnak, azokat is ledobálom, és Istenhez akarok jutni.
      Tilos? A táblát elrúgom. Mi az, hogy tilos? Tilos volt a szeretőmhöz
      menni, mégis mentem. Tilos Istenhez menni. Ha tízezerszer is tilos,
      akkor is megyek, mert hozzá akarok jutni. Őrület? Hát jó, legyen
      őrület, most ilyesmi nem tud érdekelni. Szentségtörés? Bűn? Legyen.
      A létrán fel akarok jutni, és ebben engem még az angyalok serege sem
      fog megakadályozni. Meg kell ölni az anyámat? A fiamat? Nem nagyon
      szívesen, de az árnyalatnak most jelentősége nincs. Ezek igazán
      fontos pillanatok. Ez a vallás. Úgy látszik, erőszak nélkül nem
      lehet. Jónak lenni? Kérem, erről a poshadt jóságról ne is
      beszéljenek. Semmiféle langyos jóság még senkit sem vitt Istenhez.
      Ahhoz, barátom, szenvedély kell. Az útból még az angyalokat is el
      kell zavarni. A fiadat és az anyádat meg kell ölni. Ahhoz őrület
      kell, a szerelem hozzá képest krumplileves. A vallás az, hogy a
      dolgokat odáig viszem, hogy fönt reszkessek nyolcezer méter
      magasságban, és lent forrjak a vulkán izzó hasában, odáig viszem,
      hogy még a bűn is ellenkezőjére fordul. Az az ájtatos pimaszság,
      amit a szociális hétköznap vallásnak nevez, parfümös hazugság,
      amivel Istent be akarják csapni. Ó, én igazán szolid vagyok és
      illedelmes, és nem is köpködök és nem káromkodom, nem iszom és nem
      dohányzom, húst sem eszem, templomba járok, és szentbeszéd alatt még
      sohasem aludtam el, és az az elméletem van, hogy az asszonyhoz csak
      akkor szabad feküdni, ha gyermeket kívánok, mert az érzéki gyönyör
      önmagáért bűn. És jó vagyok, főként jó vagyok, vagyis igazán jó és
      jó vagyok. Én tudom, hogy az Úristen az ilyen vallással mit csinál.
      Azt mondja az Úristen: Barátom, nem is sejted, hogy én az ilyesmit
      milyen végtelenül unom. És köp. Így mondom. Mert az Úristen útjai
      távolról sem olyan finomak, mint a püspök úréi. Tudod mit, mondja az
      Úr, akkor én már inkább azt a fiúgyilkos Ábrahámot választom. Róla
      legalább tudom, hogy szeret. Igaz, nem olyan illedelmes, és főként
      távolról sem olyan jó, mint te vagy, mert hiszen még emberölésre is
      vetemedett, és ha kezét nem fogom meg, Jézus uccse, a kis Izsákot
      megöli. Ördöngös gazember. Mi? De azért én mégis őt választom, és a
      prófétákat, akik dühöngtek és káromkodtak, és Dávidot választom, aki
      szoknyavadász volt, és Pétert, az öreg svihák galileai halászt, és
      végül is én a bűnösöket választom. Ezek egyáltalán nem jó emberek,
      de szívük az van. Tudnak szenvedélyesen szeretni. És ha Istenről van
      szó, még az erős dolgoktól sem riadnak vissza. Ez tetszik nekem, s
      az én szívem is kigyúl; és azt mondom, gyere ide, fiam, hadd
      öleljelek meg. Ezek persze nem veszélytelen dolgok, azt önök is
      nagyon jól tudják, és ha a bűnökre a vallás nevében én ilyen
      természetű felmentést adok, annak igen súlyos következményei
      lehetnek. Vannak is. A vallás módfölött veszedelmes valami. Mert
      jöhetne valaki, és azt mondhatná, hogy a mennyországba vezető út
      bűncselekményekkel van kikövezve. Igazán könnyű lenne, és az összes
      hóhérok és útonálló orgyilkosok és csirkefogók és uzsorások és
      kurvák és diktátorok egyenesen az égbe szállnának, mi pedig, ha
      ezeknek a lényeknek társaságát el óhajtanók kerülni, kénytelenek
      lennénk tisztultabb légkörben letelepedni, mondjuk a pokolban. De én
      távolról sem vagyok azon az állásponton, hogy minden gyilkos
      Agamemnón vagy Ábrahám és minden szoknyavadász Dávid király. Az a
      feltevés, hogy a börtönök ártatlanokkal és szentekkel vannak tele, a
      valóságnak nem felel meg. Vagyis a bűnök végeláthatatlan sokasága
      tényleg bűn és nem felmagasztosulás. Itt következik az, amit én
      vallásnak nevezek. Az erkölcsös ember, ha igazán az, és nem
      hipokrita, legfeljebb igaz ember. A héberek cadiknak hívták, a
      görögök dikaiosnak, a hinduk sadhunak. Fölemelő ilyen ember hangját
      hallani és szavait olvasni. Jézsaiást vagy Ezékielt, a nagy
      dühöngőket vagy Sókratést, az ironikus szentet vagy az
      Upanishadokban az áhítatos Yaj&amp;#241;avalkyat. Még fölemelőbb lehet ilyen
      embert látni, sajnos nem volt rá alkalmam. Ez az igaz ember még
      nyakig a morál körében él. Sókratés soha fiát nem vitte volna
      mészárszékre, mert az morálisan nem lett volna helyes. Jézsaiás se
      ölte volna meg anyját. Ők a magas igazság atmoszférájában éltek,
      számunkra csodálatraméltó tisztaságban. E morális igazság fölött
      azonban van még valami: a Hit óceánja. Ez a vallás. Veszedelmes
      dolog ez, kérem, mert itt már csak egyetlen valami vezet. A hit.
      Orestés és Dávid király bűncselekménye a morálból érthetetlen.
      Egyszerűen szentségtörés. A káromlás káromlás. Nincs rá mentség. De
      aki a hit óceánjában él, az tudja, hogy Ábrahám, amikor Izsákra
      kezét fölemeli, felmagasztosul. Az erkölcs körében az, hogy panta
      moi exestin, hülye anarchia. Nekem mindent szabad? Aszociális
      őrjöngés, ha tényleg így lenne, az emberek két hét alatt egymást
      tökéletesen és utolsó szálig kiirtanák. És mégis, kérem, káromlás és
      szentségtörés, bűn és minden szabad. Ez a hit óceánja. Ez a vallás.
      Meg szabad ölni a kis Izsákot is, és kardommal a létráról az
      angyalokat, ha utamba állnak, le szabad zavarni. A Hit óceánjának
      őrülete a vallás őrülete. Ez a létezés bora. A morál ehhez képest
      cseresznyekompót. Megmondjam, hogy a kettő között mi a fokozati
      különbség? Megmondom. Mindaz, ami az igazság körébe tartozik, az
      nagy és szép és követésre méltó és emberi. A Hit Óceánja azonban már
      nem emberi, ez a Szent Szellem országa. Amit János evangélista
      Pneumának nevez. Ez a magasztos reszketés tündöklése, ahová nem
      jutsz el másként, csak ha az angyalokkal megküzdesz. Ahol nincs jó
      és rossz és bűn és erény. Ez a Pneuma, amely mennydörög, és amely a
      fák levelei között suttog. Ez az őrület szenvedélye és a szelídség
      alázata. Ha a Hit Óceánjában élek, mindent szabad. Panta moi
      exestin, üvölti Pál, amikor látja, hogy az óceánban van. Orestés
      megöli anyját. Szabad. Az öreg Péter hiába svihák. Ó, nem igaz
      emberek! Ó, hol van már az igazság! Ők már a Hit óceánján hajóznak,
      a színtelenül ragyogó magasságba értek, itt csak Isten van, és Dávid
      itt énekli zsoltárait, és itt nincs többé igaz ember, ez Dante
      Empyreuma, a létezés forrpontja, ide kell eljutnod, te szegény bűnös
      és koszos és beteg és hitvány idióta, ide kell eljutnod, te
      szellemben koldus, betegségeiddel és szennyeddel és bűneiddel, és
      fogadat összeszorítva, mindegy, ide az óceánba, minden szabad,
      halleluja, ezt nevezem én vallásnak –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Ezúttal elsőnek az antikvárius érkezett, de rögtön utána Tárkony,
      aztán Kelemen, Hubert doktor és Pázmán. Pergelin kicsit késett, és
      mint rendesen, Amadeus volt az utolsó. Az antikvárius és Hubert
      rögtön bedobták, hogy az a társadalmi őrület, amelyet jelenleg
      tapasztalunk, a pozitivista tudomány nyílegyenes következménye.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Esetleg fordítva, szól Kelemen, a tudomány is társadalmi
      bomlástermék –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Herstal a szokásos felvágottas szendvicset kínálja, mustáros
      paradicsommal. Flóra a teát behozza és távozik.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Érdekli önt ez az intellektuális rövidáru? kérdi Vidal Amadeustól.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Amadeus a sarokban ül. Nem értem, szól. Nincs hozzá se műveltségem,
      sem eszem. De, tudja, nincs is bennem kívánság, hogy megértsem.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az antikvárius a szcientifizmust elveti.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hivatalból, kiált Tárkony, mint egzisztencialista, erre kötelezve
      van –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Mi az az egzisztencializmus? kérdi Amadeus.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Atonális gondolkozás, felel Vidal.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem kedvelem az atonális zenét –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én sem –)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hubert doktor hosszabb előadásba fog, és követeli, hogy a vallást, a
      tudományt és a filozófiát sürgősen egyesítsék úgy, mint –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A szofiatikában már megtörtént, mondja Herstal.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pergelin azt indítványozza, hogy az altábornagy egyszer a szofiatika
      alapjait fejtse ki. (Helyeslés.) Mire a könyvtárba vonulnak. Flóra
      behozza a barackpálinkát, és elmegy.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A mai előadó Pázmán úr, szól Herstal.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Taps. Halljuk –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Különös várakozást, szól Pázmán, és a karosszékbe ül, ehhez az
      előadáshoz ne fűzzenek. Azt hiszem, száraz lesz –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Halljuk –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Rendeletet fogok felolvasni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Milyen?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem tudom, életbe lépett-e már, vagy csak fog, de meg vagyok
      győződve arról, hogy nemcsak időszerű, hanem a levegőben van –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Halljuk –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pázmán papírjait előveszi és olvas:
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Rendelet a nemi egészségügy hatályosabb védelméről és a forgalmi adó
      kiterjesztéséről.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A nemi egészségügy hatályosabb védelmére a minisztertanács
      elrendeli, hogy:
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      minden állampolgárnak, férfinak és nőnek 12 évtől 75 évig
      (házastársaknak is) a községi elöljáróságokon hatósági
      közösülésnaplót kell váltania. A naplóba a közösülők a közösülés
      napját és óráját bejegyzik, és kézjegyükkel igazolják. A közösülés
      kísérleteit is be kell vezetni, és a megjegyzés rovatba a
      &quot;sikertelen&quot; szót kell írni. A megtörtént közösülésekről félévenként
      (minden év szeptember 30. és március 31-ig) dátum szerint,
      kimutatást kell készíteni, és azt a községi elöljáróság nemi
      nyilvántartó osztályán be kell nyújtani. A kimutatásra 12 forintos
      okmánybélyeg ragasztandó. A kimutatás késedelmes beküldése 500-10
      000 Ft bírság alá esik.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A közösülésnaplót f. évi március 21. és 31. között a községi
      elöljáróságok állítják ki. A naplót minden egyén állandóan köteles
      magánál hordani és azt hatósági felszólításra felmutatni. A napló
      kiállításának díja 24 Ft. Az orvosi vizsgálat díja 6 Ft 40 fillér.
      Akit a hatóság április 1-től napló nélkül talál, az, ha súlyosabb
      elbírálás alá nem esik, 1000-20 000 Ft-ig terjedő pénzbüntetéssel
      sújtandó.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A naplóba minden közösülés után külön e célra kiadott 60 filléres
      (piros) forgalmi bélyeg ragasztandó, mind a két fél naplójába.
      Házastársak részére &quot;Törvényes&quot; felírással lila bélyeg kerül
      forgalomba, 30 filléres áron. Bélyegcsalást a hatóság 2000-30 000
      Ft.-ig terjedő pénzbüntetéssel büntet. Akit a hatóság közösülés után
      úgy kap rajta, hogy naplójába a bélyeg beragasztva, a bejegyzés
      megtéve és aláírva nincs, az 2-8 évig terjedhető börtönbüntetéssel
      büntetendő. Éppen ezért a bélyegeket ajánlatos jó előre
      megvásárolni, hogy szükség esetén azok haladéktalanul beragaszthatók
      legyenek.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A közösülésnapló bevezetése a nemi egészségügy ellenőrzésére vált
      szükségessé. Ily módon a hatóságnak módja van minden állampolgár
      közösüléseiről nyilvántartást vezetni és a fertőző személyt a
      lakosság köréből eltávolítani.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A napló másra át nem ruházható.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A napló hivatalos okmánynak tekintendő, amellyel való mindennemű
      visszaélés 3-10 évig terjedhető fegyházzal büntetendő.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A napló elvesztését az elöljáróságon azonnal írásban jelenteni kell.
      A jelentésre 6 Ft-os okmánybélyeget kell ragasztani. Az elvesztő
      egyén naplót három hónapig nem kap, s ez alatt az idő alatt
      közüsülési tilalom alatt áll. A tilalmi idő alatt az illető személy
      szóban forgó testrészét hatóságilag lezárják, illetve közösülésre
      alkalmatlan állapotba hozzák és lepecsételik. Aki e zárt
      önhatalmúlag megnyitja vagy letöri és a pecsétet megsérti, vagy a
      zárlatot más úton-módon megkerülve kijátssza, ha súlyosabb elbírálás
      alá nem esik, 8-20 évig terjedhető kényszermunkával büntetendő.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Három hónap után új naplót lehet váltani, amelynek költsége a rendes
      napló háromszorosa, és valamennyi előbbi bélyeget be kell
      ragasztani.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A rendelet kihirdetése napján lép életbe.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Amadeus Vidalra néz. Vidal az antikváriusra, aztán Amadeusra,
      Herstalra és ismét Amadeusra néz. Kelemen Hubertre néz, Hubert
      Tárkonyra, Tárkony Pergelinre, Pergelin Herstalra, Herstal az
      antikváriusra és Kelemenre, Kelemen az antikváriusra és Vidalra,
      aztán Tárkonyra, Tárkony Hubertre és Herstalra és Vidalra és
      Amadeusra néz, Vidal Kelemenre és Tárkonyra és Hubertre és Amadeusra
      néz, és Amadeus Tárkonyra és Herstalra és Vidalra néz. Most Vidal
      Herstalra néz, Hubert pedig Kelemenre néz. Az antikvárius viszont
      Pergelinre néz, Pergelin Vidalra, aztán Herstalra, ismét Vidalra,
      majd Amadeusra néz.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szerencse, mondja Amadeus, hogy a társaságban nincsenek hölgyek –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A dolog, szól Herstal, még így is erős –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pergelin Pázmán felé hajlik, és azt kérdezi: A rendelet már
      megjelent?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azt hiszem, szól Pázmán, még nem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Amadeus Vidalra néz, Vidal Herstalra és aztán Amadeusra.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Mi volt ez? kérdi Amadeus.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal vállat von. Lehet, szól halkan, hogy provokáció –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Amadeus az antikváriusra néz.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön nagyon bátor ember, szól az antikvárius.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Farce, szól Herstal.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Talán, mondja Tárkony.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pergelin Hubertre néz. Hubert Amadeusra néz.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Mit provokál? kérdi Amadeus.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal vállat von. Talán Herstalt?)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön, szól Herstal, igen erős szatirikus tehetség –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szatíra? kérdi Pergelin. Nem értem. Hiszen ez rendelet –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Még nem jelent meg, mondja az antikvárius.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pergelin csodálkozik. De meg fog jelenni, szól.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Lehet, mondja Pázmán.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pergelin hirtelen Huberthez fordul. Mondja, uram, papoknak is kell
      naplót váltani?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Herstal feláll, és Vidalra néz. Vidal az antikváriusra néz.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A rendelet szerint minden állampolgárnak –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Herstal járkálni kezd, és Hubertre néz. Hubert Tárkonyra néz.
      Tárkony Vidalra néz.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pergelin tűnődik, aztán azt mondja: A piros bélyeg hatvan fillér.
      Tudják, hogy ez nem is olyan sok?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Megéri, szól az antikvárius.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Házastársaknak harminc –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bagatell –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      De, szól Pergelin, bélyegcsalók itt is lesznek –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Gondolja? kérdi Herstal.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pergelin nevet. Biztos, mondja.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Herstal az antikváriusra néz, az antikvárius Tárkonyra néz.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azért, szól Pergelin, ez nagyon indiszkrét rendelet –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p class=&quot;t&quot;&gt;
      LOVAG HERSTAL RAIMUND
    &lt;/p&gt;
    &lt;table border=&quot;0&quot;&gt;&lt;tbody&gt;&lt;tr&gt;&lt;td&gt;NYUGALMAZOTT&amp;nbsp;ALTÁBORNAGYNAK&lt;/td&gt;&lt;td width=&quot;100%&quot;&gt;&lt;/td&gt;&lt;td&gt;&lt;i&gt;Helyben&lt;/i&gt;
&lt;/td&gt;&lt;/tr&gt;&lt;/tbody&gt;&lt;/table&gt;
            
    &lt;p&gt;&lt;/p&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Még három napom van, és azt az időt erre az eszkatológiai
      elhatározásra kívánom felhasználni. Ami bekövetkezett, már a múlt év
      elején láttam, de vibráló tudatom nem védte ki. Következménye a
      tompult önkény körének, amelyben gyermekkoromtól fogva tartózkodom.
      Tegnap óta bezárkóztam. Enni? Időnkint török kávét iszom, és az
      intenzív józanság keltette légmentes pillanatban életem szuverén, de
      ügyefogyott genezisét akarom elmondani. A rendőrség számításom
      szerint három nap múlva itt lesz. Mit követtem el? E tájékozatlan
      kérdésre nem válaszolok. A meztelen beavatkozások során most én
      következem. Végül úgyis mindenkire sor kerül.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön engem, ha abban a hiszemben lenne, hogy önmagam fölött
      sajnálkozom, maradéktalanul félreértene. Tudja, hogy én ezt a
      foglalkozást, mondjuk, hivatást választottam, hogy mások
      szenvedésében gyönyörködni fogok. Ez az elhatározás bennem ma is
      monumentálisan stabil. Akkoriban azért is vásároltam géppisztolyt,
      üzleteket és lakásokat fosztogattam, kínoztam és lőttem agyon
      nemcsak zsidókat, hanem különös szenvedéllyel olyanokat, akiknek a
      vízbefúlás ellen küzdő szemében észrevettem a félelemnek azt a
      hidegkék fényét, amely –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Retrográd pánikról tehát szó sem lehet. Totális elaljasodásban élek,
      vagyis én sem vagyok kivétel. Az emberben engem egyedül az érdekel,
      hogy miképpen tudom megkínozni. A sor most reám került, és saját
      kínjaimra éppen olyan hűvösen kíváncsi vagyok. Most aztán erről a
      témáról mindent tudni fogok.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ne kövesse el azt a zsurnalisztikus hibát, hogy azt higgye, bármivel
      is vádolom. Én nem élek abban a meggyőződésben, hogy ön engem
      bármiben is megcsalt. Tudja, hogy mint SS-tizedes német
      internálótáborban voltam. Amikor az amerikaiak bennünket elfogtak,
      csupa suhancot, nevettek, és azt mondták: the children of the
      twenties. Nemzedékemre akkor eszméltem fel.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az érettségit letettem, s akkor néhányan e generáció
      alkalmazhatatlan karakterei közül kis bandát szerveztünk. Elvünk az
      alaptalan erőhatalom. Nagyobbára kis boltokban, terrormódszerekkel
      rémületet keltettünk és zsaroltunk. A pénzt autókirándulásokra
      költöttük nemzedékünk leányaival, akik ruháért, harisnyáért,
      pálinkáért vagy egyszerűen csak a tilalom izgalmáért e csökkent
      valóságtartalmú szerelmekben az álnok gyönyörök kész társai. Fatális
      optimizmussal kockázatosabb vállalkozást eszeltünk ki, de ehhez
      fegyver kellett. Ketten revolvert szereztek. Az én becsvágyam
      shakespeare-ibb volt. A zsibárupiacon az első zsákmányolt orosz
      géppisztolyok éppen akkor jelentek meg. Hetvenhárom golyó. A pénzt a
      következőképpen szereztem.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tudtam, hogy ön pénzét íróasztalának bal felső fiókjában tartja, de
      én önt pipogya embernek tartottam, akit még arra sem méltattam, hogy
      kiraboljam. Én önnel mindig erkölcsi osztályharcban álltam. Anyám
      ékszerkazettáját nyitottam ki, nehéz zárjához a kulcsot két napig
      reszeltem rézlemezből. Egy ideig haboztam. Aztán színes selyemdarab
      és levélpapír között olyan gyémántgyűrűt találtam, amit anyámon
      sohasem láttam. Közben a papiroson levő írást elolvastam. Ez volt:
      Délután négy. M. 924. márc. 3. Semmi több. A selyemdarab elszakított
      selyem zsebkendő fele. Abszurd sugallatból a gyűrűt a selyembe és
      azt még a papírba hajtottam, és zsebre vágtam.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az ontológ módon konkrét esetet a következőkkel tudom kiegészíteni.
      Aznap, mikor a rablást monológ képzeletemben elhatároztam, Flóra
      karkötőjét a fürdőszobában láttam heverni. Az, hogy elvegyem, távoli
      értelmetlenségnek tűnt. Egyszerű. Azt hiszem, én hétéves koromtól
      fogva Flórába eszeveszetten szerelmes vagyok. Hogy ez szerelem, arra
      csak tizennégy éves koromban jöttem rá. Akkor Flóra huszonkét éves
      volt. Nekem akkor már diáklányokkal duhaj viszonyom volt, de
      fantáziám színültig Flórával. A karkötő anyám családjából
      származott, igen régi, ma már ismeretlen tisztaságú aranyból, kilenc
      zafírral, ezek szerint igen sok pénzt ért. De nem vittem el. A
      szerelem konszolidál, mondtam barátaimnak a bárban éjszaka
      megriasztott lélekjelenléttel, mire a többiek kondoleáltak.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én is abban a moslékmorálban növekedtem fel, amelyet aztán a második
      világháborúnak sikerült lokalizálnia. Azt hiszem, az ön dolga az
      enyémhez képest könnyű volt. Nézetem szerint ön hiszékeny utópista,
      aki szeretett volna világforradalmat csinálni, de aztán megelégedett
      a galuskával. Verejtékesen összehazudott kompromisszumait aztán
      persze realitásnak hívta, ez rendben is van, de négyszeresen
      árnyalva erre még büszke is volt. Én nem vagyok idealista. Mindig
      okos voltam. Vagyis mindig elárultam valamit. A föld alatt nőttem, a
      földalatti családban, a földalatti iskolában. Mindaz vagyok, amit ön
      el akart hallgatni és le akart tagadni. Én vagyok a fordított
      utópia, az ön lyukas bölcsességének valódi arca, én vagyok az,
      akiről a tisztátalan fátyolt a háború letépte. Én vagyok a stréber,
      a szolga, az aljas, az árulkodás, a besúgás, az árulás, a
      hitványság, a kéjsóvárság, a parazita. Kérem, nézzen meg engem.
      Bennem az ön ízléstelen teológiája testet öltött. Én vagyok az ön
      összeomló rejtőzködése. A világ lángoló tükrében megjelentem, csak
      nézzen meg jól. Azt hiszem, fiú apját még soha így nem
      diszkvalifikálta.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Egy éjszaka a bárban éppen a nemzedékről volt szó. Mi az, amiről
      bennünket fel lehet ismerni? Az egyik hahotázik. Mindig offside-ban
      állunk. Láthatja, hogy léhák vagyunk, de nem tehetségtelenek. Mi,
      kérem, mindig lesállásban vagyunk. Erre kell nekünk a géppisztoly.
      Mi lehetőleg hátba támadunk. Régebben az emberek, akivel szemben
      módfölött ellenszenvet éreztek, fejbe durrantották. Mi azzal, akit
      lepuffantunk, nem állunk szemben. A mi nemzedékünk találta ki a
      tarkólövést. Ön szeretett kis dolgokhoz nagy szavakat használni.
      Azért nevezte el a galuskát világforradalomnak. Én viszont a
      forradalmat cirkusznak hívom. Nálam általában sok minden egyszerűbb.
      Ön a lánynak hónapokig udvarol, aztán kezét megkéri. Én ránézek a
      nőre, és közlöm vele, mint a demarsot, szombaton kétnapos autótúrára
      megyünk, jössz? A nő int. Trippered nincs? Már goromba vagyok, és ha
      igennel felel, fenékbe rúgom. De nem. Csak annyit mond: Az a cipő
      kell nekem. Az ön iskoláit morállal nem bírtam. Tudja mit? Akkor már
      inkább a géppisztoly. Nem bántam meg, és máig is azt hiszem, hogy ez
      az ön kenetteljes hazudozásainál átkozottul tisztességesebb. Én a
      földalatti iskolába jártam, a mozi, a nők, az utca, a zsibáru, az
      orgazdaság, az olcsó bordély, lopás, nemi betegség, zsarolás, utcai
      lányok, detektívregény. Az ön hőse gyerekkorában Buffalo Bill volt,
      legfeljebb Sherlock Holmes. Én az ipari kémkedésen és a névtelen
      följelentésen és a pornográfián kezdtem. Én az ön iskoláiban idő
      előtt megvénültem. Tizenöt éves koromban olyan dezilluzionált
      voltam, mint a hetvenéves uzsorás. Az összes nagy szavak megbuktak,
      haza, történet, becsület, emberiség, kultúra, szabadság, vallás, de
      főként Isten. Mindaz, amit ön kompromittált. És én csak egy embertől
      félek. Attól, aki nem a húszas, hanem a harmincas években született,
      s akinek első valóságélménye a nyilas idő, az ostrom és a háború és
      az infláció volt. Azt hiszem, minden okom megvan rá. Tehetséges
      vagyok. Igen. De tehetségem terméketlen és üres és hitvány és
      megvásárolható. Elég olcsón. Jelentősége nincs. Én azt, hogy mi az
      apák bűne a fiakban, nagyon jól értem. Álmainkat csak gyermekeink
      tudják megfejteni, és legrejtettebb gondolataink megoldása a
      következő nemzedékben van.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azt hiszem, nagy problémám a hazugság volt. Egészen kivételes
      esetben hazudtam, mondjuk, bűnből. A legtöbbször annak a permanens
      dupla magatartásnak következménye volt, amelybe ön kényszerített. Ön
      persze azt mondja, hogy a történet. Megint nagy szó. Amit ön
      hagyományosan szentesített rosszhiszeműséggel történetnek hív, s ami
      nem egyéb, mint a létezés aláaknázása, az nekem látványos elmezavar.
      Teljes értékű hazugságban vétkes nem voltam, és mindig úgy hazudtam,
      ahogy az állat vicsorog és morog és fúj és harap és mar, és végül
      elrejtőzik. A hazugságot én már igen korán átértékeltem. Nekem ez
      létfenntartásom legfontosabb mozzanata. A létért való hazudozás. Ha
      nem tettem volna, először is már otthon agyonvertek volna, az
      iskolában biztosan, javítóintézet, fegyház, börtön, végül
      elmegyógyintézet. Az én kérdésem nem az volt, hogy hazudjak vagy
      sem, mert ha nem akartam, hogy likvidáljanak, kellett. Az én
      kérdésem az volt, hol van az a határ, ameddig az elaljasodásban el
      szabad menni, hogy hagyjanak békében. Mondjuk próbaértelmezés volt.
      Csak hogy a mérgesebb komplikációkat elkerüljem. A hazugság
      szókorridor, mondta egyik társam, persze ismét éjszaka a bárban. A
      paradox tragikum ebben az, hogy ugyanakkor felszakadt erőtlenség.
      Mégis, akinek hazudtam, az iránt gyengéd voltam. Kíméltem.
      Egyáltalán nem tiszteltem meg mindenkit azzal, hogy neki hazudjak.
      Ezért mondok most önnek igazat. A nőnek csak addig hazudtam, amíg
      vonzott. Az egész a kompromisszum kedvéért történt. Ez itt, mondtam,
      hazugságra van építve. Az igazságot támadhatod, barátom, senki oda
      se fülel. De mihelyt hazugságaikhoz nyúlsz, észbontó lármát csapnak.
      Végül is, azt hiszem, sokan azért hazudnak, mert igazságuknak nincs
      mértéke. És mert nincs mértéke, igazságuk kínozza őket.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ezt a szatirikus teológiai tudást persze én már abban a gyakorlatban
      szereztem, amellyel bennünket, húszéveseket az az öngyilkos tűz, ami
      a világ, meglepett. Rendszeresen jártunk üzleteket és lakást
      fosztogatni. A hatóság tevékenységünket ismerte, és bennünket inkább
      támogatott, mint akadályozott. A rendőrséggel való összekötőnk, aki
      a kapitányságon gyakornok lett, címanyagunkat a rendőrség
      rendelkezésére bocsátotta. Mivel akkor már élelmiszerhiány volt,
      feketekereskedelemmel is foglalkoztunk, igen sok zsidót
      rejtegettünk, ezek között sok olyat, akinek megfelelő összegért
      hamis papírokat szereztünk, s erről még a hatóságot sem
      értesítettük. Főként találkahely céljára négyszobás villát
      béreltünk, azt klubnak rendeztük be, s amikor a bombázás
      megkezdődött, a bútorokat, a szőnyegeket, tükröket és főként a
      pamlagokat nagy pincébe szállítottuk, hogy kipróbáljuk, mit jelent
      képletes integritásban, tizenkét méter mélyen a föld alatt, frakkos
      pincérek szolgálatában vacsorázni meztelen nőkkel, mialatt fenn az
      elveszett nevek jelében a város égett, és a falak a robbanásoktól
      reszkettek. Ilyesmiben nincsen laboratóriumi igazság.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A kínvallatásók is megkezdődtek, és ugyanakkor félhivatalos
      személyekből mindnyájan legitim hatósági funkcionáriusok lettünk.
      Technikailag változás nem történt. Az elv, minél több pénzt
      szerezni, minél több szardíniát és szalámit és sonkát és sajtot és
      tortát és bort és konyakot és pezsgőt és kávét és selyemharisnyát és
      aranyat a földalatti bordélyban elemészteni. A bombatámadás minél
      erősebb volt, a mi ájultságunk annál örvényesebb. A nők e görcsöket
      különösen élvezték, különösen, amikor bevezettük a jéghideg kéjeket.
      Jéghideg kéjnek neveztük azt, amikor egy vagy több fokozatos
      elhagyatottságban élő zsidót vagy katonaszökevényt vagy csak
      boldogtalan idiótát a helyszínen kihallgattunk, e végszemléleti
      pillanatokban hurrázva delikát kínzásokat alkalmaztunk. A
      részletekkel nem óhajtom szórakoztatni. Mindössze csak ilyesmi: a
      delikvensnek forró olajjal telt edényből pénzdarabot kellett
      kivennie, ha kiveszi, szabad. Persze a pénzdarabot az üst fenekére
      ólmozták, s ezt az esztelen kedvességet csak mi tudtuk.
      Gyakorlatommal nemsokára internálótáborba kerültem, csaknem tiszti
      ranggal.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az ámulatosan különös, amin e megszakítás nélküli praxisban mindig
      megálltam, hogy Flórába egyre szerelmesebb lettem. Íme, fel nem
      ismert önállóságom. Ez a nehéz semmi. Nem a hülye bűnözésben
      elmerült lator tisztaságösztöne volt. Álomcsökevényeimben nem
      győztem őt, különösen az internálótáborban, képzeletemben kéjes és
      cudar boldogságban részesíteni. Különösen annak emléke őrjített,
      hogy amikor Flóra huszonkét éves volt (én tizenöt), éjszakánkint
      gyertyával szobájába surrantam, paplanját fölemeltem, óvatosan,
      nehogy fölébredjen, ingét felhúztam. Sok nő Flóránál szebb volt, női
      megfejthetetlenségében vonzóbb és izgalmasabb. Mégis, este leittam
      magam, hogy őrületemet elhomályosítsam.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Amit én öt- vagy hatéves koromban észrevettem, hogy ön,
      szerencsétlenségére, nem találta meg, lehet, nem is kereste azt az
      angyalt, ideált, akinek életét diadallal fel tudta volna áldozni.
      Ezért lett az egész először hazugság, aztán moslék. Élete
      szentségtelenül s így értelmetlenül folydogált, nem termékenyített,
      s ezért a csatornába futott. Szenvedélytelenül és tűz nélkül és
      világosság nélkül. Még hazugságai is büdösek voltak. Így én ideát
      nem kaptam, és nekem ideám (angyalom) nem maradt. Egyetlenegy
      valami, amit úgy hívtak, hogy élet. Ez volt, amit ön a
      leghatározottabban és a legkövetkezetesebben tiltott és rejtegetett,
      és ezért fenyegetőzött és büntetett és sopánkodott. Én tehát erre
      vetettem magam. Nos, kérdem, mi az az élet? A detektívregény, a
      pornográfia, a mozi, az olimpiai győzelem, a motorkerékpár, gólt
      rúgni, a nő az ágyban, a géppisztolyból egy sorozatot leadni. Mit
      jelent élni? Élni? Az öszszes gátlásokat kiröhögni, és mialatt fenn
      a városban bombatámadás van, a pincében meztelen nőkkel koktélt
      nyakalni és a reszkető fogoly lógó nyelvén röhögni. Ön azt kérdezi,
      hogy mi ez. Mire én ingerült tárgyilagossággal kénytelen vagyok azt
      válaszolni: ez volt az egyetlen valami, amit nekem meghagyott. A
      pucér élet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Beugrottam. Ez az élet? Igen, kérem szépen, ez az élet. Az, amiről
      az ön életköltői olyan szépen énekeltek, élet, élet. Az időszerű. Az
      időszerű az, aminek nincs jelene. S ezek szerint jelenléte sincs.
      Káprázat. Nézze meg jól, hogy mit csinálok. Én élek. Semmi egyebet
      nem teszek, csak élek. Az ön nagy Goethéje és még nagyobb
      Nietzschéje és az egész életcsőcselék a napba mind azt vonította,
      élet, élet. Azt hittem, amiért ön oly ünnepélyesen megtiltotta, ez a
      tilos mézesbödön. Nézze meg társaimat, nagy részük már a föld alatt,
      a leányokat, kurvák és elmebajosak és összeroncsolt idegekkel és
      nemi bajokkal, élet, élet. Élet annyi, mint a legújabb divat, a
      selyemharisnya, a zafír karkötő, a szardínia, az arany, a konyak, a
      perzsaszőnyeg, az internálótábor, a börtön, a bombatámadás, a
      meztelen nő, a géppisztoly, mit akar még? Én tudom, hogy ez az élet.
      Elég régen rájöttem, de tisztátalan morállal titkoltam magam előtt?
      Mikor jöttem rá? Mielőtt Németországban az amerikaiak a munkatábort
      elérték, az utolsó éjszaka polgári ruhába öltöztem, az őrségen már
      csak egyetlen ember volt, a tökrészeg SS-őrmester, aki mint
      szökevényt, le akart lőni. Az asztalhoz ültem, és bort töltöttem. Jó
      francia burgundi volt. Na, mondom, ezt a poharat igya meg, aztán
      jöjjön. Az őrmester géppisztollyal hadonászik. Schweinehund, ich
      erschiesse Sie. Sie sind ein närrischer Bursche, mondom, die
      Amerikaner sind schon da. Én kitartok, kiáltja. Barom, mondom, ön
      azt hiszi, hogy hős. A pisztolyt rám fogja. Én a poharat a pisztoly
      csövéhez koccintom és iszom. Ön, mondom, desperát. Most az őrmester
      fejét felkapja. Was haben Sie gesagt? Sie sind ein desperater Mann,
      mondom és rágyújtok. De nemcsak ön. E gondterhelt botrányból nincs
      kiút. Önt becsapták. Azt mondták, ön nagy nép fia, ön hős, ön
      kivétel, ön a világ ura. Mi a vége? Ez a közvetlen nulla. Ön már
      régen nem okosságból és nem értelemből és nem elszántan és ép
      elmével van itt, hanem mert desperát. Ne búsuljon, én is desperát
      vagyok. Most jöttem rá. Kezdjünk valami mást. Talán még megy.
      Húszéves múltam, ön talán huszonegy. Érdemes? E sértő jóslatot
      bocsássa meg. Jöjjön, az amerikaiak mindjárt itt lesznek.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hazakerültem, és mivel tudtam, mit hogyan kell csinálni, letegeztem
      a tábornokokat, részt vettem a feketekereskedelemben, a bandával a
      lakásfosztogatásokat folytattuk, aki ezen csodálkozott, arra
      kimondtuk a nyafogó imatestvért, renovált őrületben éltem és éltünk
      tovább, élet, élet. De most már tudtam. Vagyis igenis ez az élet. Ez
      a pucér desperát ember, ez az élet. Tudja, mi az? Én tudom. Ez a
      meztelen élet, ez a bankrott. Elég mohón vetettem magam rá, hogy
      tudjam. Elég sóváran ittam. Mit? Ezt a szomjúságot. A német
      internálótáborban valami filozófus docenssel ismerkedtem meg.
      Egyszer azt mondja, Leben ist kein Wesen, sondern die Begierde des
      Wesens. Én így értelmeztem: az élet önmagában semmi, sőt nem egyéb,
      mint a valamire való emésztő sóvárgás. Stimmt, mondom a docensnek.
      Aki az életet választja, az a szomjúságot választja. Az üreset, ami
      meg akar telni. Mi a vége? Az ürességbe belefulladni.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Most már értettem. Társaimat is, a fiatal nőket is. Miért olvadt el
      arany és pénz és gyönyör és kéj és ivás és kínzás és halál és
      zabálás? Semmivé, tátongó űrré, nagy lyuk, üres, ez a semmi, az élet
      önmagában ez a semmi, ez a lényeg nélkül való. Az élet azért van,
      hogy irtózatos szomjúság legyen bennünk a lényeges létezésre. Aki
      ezt a szomjúságot öncélnak értelmezi, az önmagából mindig nagyobb
      lyukat csinál, és végül önmagát elemészti, és a lyukon keresztül
      átbukik, és a megsemmisülésben elmerül.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tudásom bevált, és képességeimre szükség volt. A métier maradt a
      régi. Nyomozás, kihallgatás, vallatás, terrorkeltés. Sok pénz, ivás,
      nők, ruhák, arany. Szóval élet. Még e legelső időben egy nyári napon
      idegeneket jelentenek be. Amerikai és spanyol hegedűművész.
      Bejönnek, az amerikai azt mondja, Josiah Pen. How do you do? A
      spanyol Miguél Tananuas. Pen rám néz, aztán a spanyolra. Ah, are you
      brothers? Are you not? Önök testvérek? A spanyolra nézek. Idősebb,
      bőre sötétebb, de arcának szabása, magassága, növése, mozdulata,
      haja, szeme vágása –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Please, mondom, és leülnek. Elbeszéli, hogy több mint huszonöt éve
      egy bizonyos Bormester Mihállyal ismerkedett meg Mandarruban. Ez az
      ember a világon a legelmésebb fickó volt, pompás kalandokat éltek
      át, őrületesen jól érezték magukat, hiszen a magas élettechnikát
      fejlesztették, to be as a joy for ever, a létezés mint örökkévaló
      gyönyörűség. Az egyik nemes és szenvedélyes kaland pozitív eredménye
      itt van, Bormester Mihály és egy mesébe illően szépséges indián nő
      gyermeke, akit az anya az apa nevére keresztelt, Miguel névre,
      Miguel Tananuas. A hölgyet Ainyunak hívják, a gyermeket nagyszerűen
      nevelte, a madridi konzervatóriumba küldte, és most
      világviszonylatban is komoly hegedűművész. Se&amp;#241;or Tananuas azonban
      művészetét mellékfoglalkozásnak tekinti. Gyermekkorában az anyának
      az apa iránt való rajongásától befolyásoltan elhatározta, hogy apja
      egész életét felderíti. Részben sikerült. A nápolyi, az algíri, a
      mandarrui kalandok, aztán a műháború Van Hooppal, a látogatás
      Munders Ecqutre királyságában. De valami zavar támadt, Se&amp;#241;or
      Tananuas tudomására jutott, éspedig valami öreg francia barát, ha
      jól emlékszem Pere Manouel –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pen a spanyolra néz, Tananuas bólint. Úgy van. Pere Manouel, Latsa,
      Himalája –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szóval. Nos kérem, ez a barát azt mesélte, hogy ő Bormestert jól
      ismerte, Szibériában, Kínában, Tibetben járt csaknem hét évig.
      Különös, nemde? Se&amp;#241;or Tananuas a dolgot nem értette. Hogyan
      járhatott Kínában, amikor ugyanakkor Mandarruban volt? Önnek, szól
      Pen, jól meg kell értenie, se&amp;#241;or Tananuas egészen józan ember. Mert
      a józan emberek igen ritkák. Mr. Winemaster filozófiája szerint
      normális az ember csak az őrület bizonyos fokán lehet. Se&amp;#241;nor
      Tananuas bolondsága igen jelentékeny, vagyis apja életét nyomozza,
      ezek szerint, amint látja, télemachomániája van, apját, Odysseust
      keresi, bár, kérem, ragyogóan hegedül, talán éppen ezért, én
      hallottam őt, és önt nem óhajtom megtéveszteni. Azt hiszem,
      Paganinit túl fogja szárnyalni. Mr. Winemaster biztosan el lesz
      ragadtatva, ha meghallja, hogy fia életét milyen izgalmas
      monomániának szentelte. Mr. Winemaster a monomániás embereket úgy
      gyűjtötte, mint a bogarakat. Ha valamilyen pompás futóbolondról
      hallott, azonnal közelébe férkőzött és kihallgatta. Azt hiszem, fia
      Télemachos-őrületén ragyogóan fog szórakozni. A dolog tényleg ritka.
      Képzelje csak el, valaki éveket tölt el ismeretlen helyeken, igen
      rossz szállókban, kikötőkben, vasútállomásokon, gyanús népség
      között, emléket és nyomot keres, Celebesbe utazik Van Hoophoz, aztán
      Sidneybe Meliushoz, Kisázsiába, Kínába, ahol Ha-Kienben egy öreg
      kínai asszonytól váratlanul sokat tudott meg, Tankarba is elment
      számottevő veszélyek közepette, hogy valamilyen Yubainkannal
      beszéljen, igen nagy láma volt, de sajnos nem sokkal azelőtt
      nirvikalpasamadhiba merült és meghalt, csak egy törökkel
      találkozott. Én se&amp;#241;or Tananuas őrületét igen tisztelem. Most eljött
      ide, hogy apját életének rejtélye felől meginterjuvolja, és
      egyébként is örömmel töltene vele néhány meghitt napot. Önhöz
      fordultunk, mivel információnk szerint ön ért itt angolul, mondja
      meg nekünk Mr. Bormester címét, hogy nála tiszteletünket tehessük.
      Persze én a dologba nem egészen ártatlanul cseppentem. Több mint
      huszonöt év múltán én Mandarrut, hiszen már csaknem hatvan vagyok,
      meglátogattam, kolosszális kalandunk nevezetes helyeit fölkerestem,
      és kis palotájában az indián ladyre is kíváncsi voltam. Ő persze
      engem azonnal felismert, se&amp;#241;or Tananuas pedig arra kért, hogy e
      nagyszabású télemacheiában segítségére legyek –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Csengettem, és utasítást adtam, hogy Bormester Mihály címét azonnal
      kérem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az önök hasonlatossága frappáns, szólt Mr. Pen.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Magam is úgy találom, mondom én, és folyton Tananuast nézem. Ő meg
      engem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Télemachos barátom remek historikus, csaknem detektív. Az utolsó
      nyom 1922. szeptember, Zanzibar. Apjának, az én drága Odysseus
      barátomnak akkor nyoma veszett. Nyilván hazajött, nemde –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az értesítést behozták. Bormester Mihály 1945. február 15-én
      meghalt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pen bólint. Tananuasra néz, és azt mondja: Sorry, your father is
      dead –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön, szólt Pen, Mr. Bormesterrel nincsen rokonságban?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ezt a nevet, mondom, életemben először hallom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A spanyol és az amerikai feláll, búcsúzik és megy. Pen még
      visszaszól: Velünk ebédelne? Este hét harminckor az Astoriában –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pillanatig habozom, aztán elfoglaltságomra hivatkozom.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az élet és az álom anyaga azonos. Ahogy Shakespeare mondja, we are
      such stuff, as dreams are made of. Már régen tudtam, és feladtam a
      reményt, hogy másképpen éljek, mint ahogy álmodom. A
      Tananuas-incidenst is álomnak fogtam fel. Azt hiszem, az is.
      Alapvető tapasztalataim kimélyültek. Mi, children of the twenties, a
      legöregebb emberek, akik már kihűlten születtek, és üresen. Nem
      moral insanity. Akkoriban egészen jól megfogalmaztam. Desperát.
      Otcsajanyie, ahogy az oroszok mondják. Ez az egyetlen állapot, amely
      minden elképzelhetőt igazol. Desperát az az ember, akinek már nincs
      motívuma, illetve akinek a motívuma a nihil. Minden magatartás
      valahol megáll, kénytelen vele, akár félelemből, akár tisztességből,
      akár ízlésből, akár tapintatból, akár tehetetlenségből, akár. A
      kétségbeesés, amely nem áll meg sehol, és nem is tud megállni. Ezt
      én az oroszoknál tapasztaltam. Csaknem mind desperát, mindig is az
      volt. Ezért mindenre képes. A kétségbeesés az ő közérzetük. Nem
      tudnak megállni, s ezért náluk nincs lehetetlen. Ezért élünk most
      ilyen társadalomban. Kétségbeesésünk építette. A halálvonalon
      állunk, és faszcinálva bámulunk a túlnanra, ahol nem látunk semmit,
      de életünkben legnagyobb éppen ez a semmi.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Németországban, a koncentrációs táborban a docens beszélt valamilyen
      drámáról, ha nem csalódom, Byron írta, a nagy életköltő. Címe és
      tárgya Faliero. Faliero, a velencei doge. Velencében a palotában a
      dogék arcképei sorban ott függenek, szép rendben, ahogy a
      történetben, a filmen egymás után következtek, de van egy hely.
      Igen, ez a hely. Arckép nincs benne. A keret üres. Áruló volt, és
      kivégezték? Mindegy. Az üres keret felirata: Hic est locus. Ez az a
      hely, ahol Fafiero doge arcképének lennie kellene, de nincs. Ez az a
      hely, ahol az embernek lennie kellene, de üres, mert csak élete van,
      semmi egyebe, csak élete. Ha az ember súlypontja az életre esik,
      fizetésképtelen lesz. A merő élet önmagában üres. Üres lyuk. Azóta
      az életet magamban úgy hívom, hogy a falierói mosoly. Az üres keret
      mosolya. Senki földje. Nem önmagáért van. Mi az a más, amiért van?
      Nem tudom. Faliero mosolyától megbűvölten cselekszem, sóváran az
      izgalomra, fölheccelve, de kiégve, csalódva és becsapottan, folyós
      és puha anyag vagyok, mint az álom, mert az élet és álom anyaga
      ugyanaz. Minden életben és szünet nélkül kell lenni valami
      gyönyörnek, amely nem az élet, amely nem a boldogság, hanem a
      kegyelem birtokának egy neme, s e nélkül sem az élet, sem a
      boldogság egyszerűen nem érvényes. E nélkül a kegyelmi mozzanat
      nélkül az életben semmi, maga az élet sem, a boldogság sem értékes
      és nem érvényes, és nem jelent semmit. E nélkül az egész dandolói
      mosoly. Én ezt a kegyelmi mozzanatot kerestem, szégyentelenül,
      mondom, és őrjöngve, és nem találtam mást, mint az üres keretet. Ez
      az én arcképem: Hic est locus. Szentségtelen szenvedéllyel ezt a
      kegyelmet akartam kizsákmányolni és felfalni. Mire természetesen a
      kegyelem eltűnt, és itt maradtam a semmiben. Ez a tied. Ez a lyuk.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Helyzetem politikailag sima volt. Mikor a bizalmi állásra
      kineveztek, fölötteseimnek azt mondtam: én a németeket két évig
      szolgáltam koncentrációs táborban is, és igen sok embert megöltem és
      kínoztam, és ezt, nehogy később félreértés legyen, szükségesnek
      tartom bejelenteni. Az ezredes, nálam öt évvel idősebb child of the
      twenties, unottan az ablakon kinéz, és egészen másra gondol, aztán
      azt mondja: Ön ezen a területen képzett szakember, nekünk ilyen
      szakképzett emberekre szükségünk van, mindaddig beosztásban marad és
      előlép, amíg. Hirtelen abbahagyja és int. Aztán hozzáteszi: Hiszen
      tudja, most elmehet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Beosztásom, hogy úgy mondjam, merőben technikai volt. Pontosan
      megfogalmazva írásban megkaptam, hogy a fensőbb hatóság a fogoly
      részéről milyen vallomást tart kívánatosnak. Az én feladatom az
      volt, a foglyot olyan helyzetbe hozni, hogy ezt a vallomást valóban
      meg is tehesse. Módszerek tekintetében szabad kezem volt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A fogoly halálos ítéletét megfogalmaztam, és olyan írnokkal, aki
      színtelenül, hadarva, elmosódottan, léhán, sőt nyeglén beszélt,
      illetve raccsolt, köpködött, szóval akinek hangja a halálos ítélet
      paródiája volt, az ítéletet felolvastattam. Mialatt az írnok
      olvasott, a foglyot néztem, ujjainak rándulását, alig észrevehető
      szédületét, szemében a kis kék lángok irtózatát és szájának
      vonaglását. A bőr karosszékben ültem és cigarettáztam, amikor az
      ítélet befejeződött, pálinkát töltöttem és ittam. Ez hozzátartozik.
      A fogoly ott áll. Íme, mondom, a desperát. A merő élet reszketése.
      Udvariasan megkérdeztem, hogy az ítélet ellen van-e valami kifogása.
      Igen könnyed voltam, és úgy tüntettem fel, mintha urbánus aktusról
      lenne szó. A fogoly dermedten áll, és szemét lehunyja. Könnyen el
      méltóztatna kerülni, mondom, és a hamut leverem, ha. Mit valljak?
      kérdi a fogoly, asztronómiai mélységből. A színtiszta igazságot,
      mondom csevegve. Önnek, folytatom, nem szabadna úgy feltüntetni,
      mintha én öntől határozott vallomást akarnék. Ez az ön részéről nem
      lenne egészen helyes, az én részemről pedig nem lenne korrekt. Én
      azt várom, hogy a valóságról beszéljen. Ha ezt nem tenné meg,
      kénytelen lennék önt az ítélet foganatosítása végett kiadni. Nem
      éppen holnap, de mondjuk már a legközelebbi napokban.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A módszert általában a fogoly egyéniségére szabtam. Ebben, mondjuk,
      utolérhetetlen voltam. Harmincöt éves papot hoztak. Én egyik, erre a
      célra felvett nőalkalmazottunkat rendeltem be, tündöklően szőke,
      angyali feje van, és csak Madonnának hívom, tökéletes válla, melle,
      mindenképpen a legkivánatosabb nő, akit valaha láttam, a húszas évek
      gyermeke, igen tekintélyes szerelmi praxissal. A nőn csak áttetsző
      fehér selyemfátyol pongyola van, hogy még szőrzete is észrevehető
      legyen. A pap nem mer odanézni, de csak a nőt látja. Főtisztelendő
      úr, mondom én, normalizált cukorábrázattal, parancsoljon ezt a
      hölgyet tetszése szerint igénybe venni, ha jelenlétem zavarja, addig
      a másik szobába megyek. A pap reszket. Persze, folytatom e
      rögtönzött fantazmát, ön itt nálunk az izgalmaktól legyengült.
      Mondanom sem kell, hogy erre semmi oka nem volt. Nézze, itt e
      pohárban olyan ital van, amely a férfierőket percek alatt
      helyreállítja, és a határtalanságig tudja fokozni. A pap nem mozdul.
      Erre halkan azt a parancsot közlöm: Azonnal igya meg. A pap rám néz.
      Már nem tud védekezni. Őnagysága, folytatom vitriolmosollyal, az ön
      lovagi szolgálatait igen szívesen fogadja. Abihailnak hívják,
      bibliai név, valóban ótestamentumi szerelmi kultúrával. Lehet, hogy
      őt Azazel, a bukott arkangyal tanította meg arra az ölelésre,
      amelyben az üdvösség és a kárhozat összeolvad. És mintha ötezer éve
      semmi egyebet nem tett volna, mint hogy észbontó gyönyört fakaszt
      minden lényből, aki őt megérinti. Én őt úgy hívom, hogy charm of the
      dark, vagyis az éjszaka varázsa. Ő a tündöklő sötétség e páratlanul
      sötét korszakban, amelyben élünk, ő a ragyogó fekete örvény, a bűn,
      az álom és a felejtés. Ön meg fogja ízlelni benne a halál
      kívánatosságát. Másik nevén fleur du mal, a romlás virága, csupa
      kábító iszonyat és édesen ájult megsemmisülés. Ó, nem, Abihail velem
      például szóba sem állna. A halálraítéltekre specializálta magát,
      csak azt a szerelmet kívánja élvezni, de azt annál szomjasabban,
      amelyben a halálfélelem reszketésének jeges borzalmát érzi. A pap
      nem mozdul. Igya meg, mondom. A pap zokogni kezd. Karórámra nézek.
      Három percet adok önnek, hogy ezt a poharat megigya. Szünet. A pap a
      nőt nézi, aztán hirtelen a pohárhoz nyúl.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A Tananuas-incidens után elég huzamos ideig mély álomvilágban éltem.
      Nem értettem. Amikor hazamentem, nagytakarítást rendeztem,
      fiókjaimat és szekrényeimet kiforgattam, az elavult holmit
      kidobáltam, és a tárgyakat más rendben visszaraktam. Ilyesmit akkor
      szoktam csinálni, ha valami nem volt egészen rendben.
      Nagytakarítás-ösztön, mondom. Mi az ördög lehet? Mi baj van? Fiókom
      tele régi lommal. Azt a levélpapírt és felébe tépett selyem
      zsebkendőt is megtaláltam. Persze, a gyémántgyűrű. Nézem. Kidobjam?
      Nézem a levelet. Összegyűrőm és kidobom. Az év elején történt.
      Vulkanikus izzással ismét Flóra. Meg kell szereznem. Hivatalomban
      vaksötét szoba van, bizonyos vallatási módszerek egyik mozzanata. A
      Herstal család úgyis. Előbb vagy utóbb sorra kerülnek. Egy-két napra
      letartóztatni. Flóra. Ő most harminckettő, még leány. Remek kor.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A szükséges iratokat elkészítem, de parancsnokommal még nem
      láttamoztatom. Ellenőrző kihallgatás, Herstal Raimund nyugalmazott
      altábornagy, felesége, grófi család, leánya, három személy. A
      várakozás izgalmát élvezem. Dandolo mosolyog. Egész éjszaka iszom.
      Reggel parancsot kapok, hogy házkutatást foganatosítsak. Információ.
      Letartóztatás csak ellenállás vagy agresszió esetén. A név:
      Bormester Jusztin. Ó, mondom, hiszen ez Mr. Pen Bormestere.
      Embereimmel éjjel a házba megyek. A szokásos ijedelem. Bormester
      Jusztin rokonszenves, harmincon felül, szép felesége van, megnézem,
      ahogy nőt nézni szoktam, az asszony irtózatos szégyenében arcát
      eltakarja. Na, mondom, ennek van érzéke a pokolra. Módszerem, hogy
      az asztalt, székeket kivitetem, az íróasztalt és iratszekrényeket a
      szoba közepére döntőm, aztán piszkálni kezdem, találomra ezt és azt,
      és közben kérdezek. Persze társasági hangon. Huzamosan komolyan
      csinálni ezt nem lehet. Ez itt mi? Apám íróasztalának tartalma, szól
      ő. Apja? Igen, apám, Bormester Mihály. Tudom, mondom, 1945. február
      15-én meghalt. Igen, válaszol.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az egyik csomóból színes selyemrongyot veszek ki. Eltépett selyem
      zsebkendő fele. Tüstént felismerem. Hirtelen melléje nyúlok.
      Levélpapír, írás. Még mielőtt olvastam volna, már tudtam, hogy anyám
      írása. A dátum egyezik. 1924. március 4. Hirtelen kapcsolok, és
      mindent tudok. Bormester Mihály azon a napon anyámat találkozóra
      hívja, anyám elmegy, és a találkozás után pontosan kilenc hónappal
      megszületik legifjabb Herstal Raimund, mert én tényleg huszonnégy
      december tizedikén születtem. Micsoda megkönnyebbülés, nem Herstal
      Raimund fia vagyok.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azt kérdem: Mondana valamit édesapjáról?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ezerkilencszáztizenötben háborúba ment, szól Jusztin. Csak hét év
      múlva tért vissza. Anyámmal nem élt együtt. Csak akkor költözött
      hozzánk, amikor anyánk meghalt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ezerkilencszázhuszonnégyben?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Felállok, és embereimnek intek, hogy megyünk. Most már tudom, hogy
      mi az élet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Néhány napra szükségem volt, hogy múltamat magamban átszervezzem, és
      helyzetemet anyám és ön, Herstal Raimund altábornagy úr iránt
      világosan lássam. Ismét nagytakarítást rendeztem, de nem sikerült.
      Valahogyan másképpen kellett volna? Mit? Nem tudom. Az egész
      szanaszét maradt. Valami új mértéket kellett volna alkalmaznom. Mit?
      Nem tudom. Nincs más mértékem, csak az élet. Valahol hallottam, ha a
      lelkek a halállal ezt a mohóságot nem tudják levetni, a túlvilágon
      is szüntelenül az ürességben vannak, a dandolói keretben. A földi
      élet köréből nem is tudnak kilépni. Beleragadtak. A szédületes
      varázslatra megbűvölten merednek, és a részegségtől szomjasak
      maradnak. Az ember életéhez nem ép elméjével ragaszkodik, hanem
      őrületével. Az őrület önmagában kielégülést nem nyerhet. Nem is
      nyert soha, és nem is képzelhető, hogy valaki valaha is az élettől
      kielégüljön. Üres örvény. Hic est locus. Nem elégülhetek ki, nem a
      sors mostohasága vagy az évek rövidsége miatt. Ha minden kívánságom
      teljesülne, és ha tizenötezer évig élnék, szomjúságom akkor sem
      csillapodna, és még legalább egy napot kérnék, még egy napot.
      Mohósággal nem lehet jóllakni. Sóvárgással nem lehet kielégülni.
      Közben többször komoly helyzetekben kihagytam. Tudtam, hogy lebukás
      előtt állok. Ilyesmit az ember biztosabban tud, mint azt, hogy
      nappal van, vagy éjszaka. Még három napom van, vagy kettő vagy csak
      egy? Az élet vége? Élet? Diabolikus delírium. Ezt én az ön
      tudomására kívántam hozni, semmi mást.
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;
    &lt;div align=&quot;right&quot;&gt;
      &lt;i&gt;Legifjabb Herstal Raimund&lt;/i&gt;
    &lt;/div&gt;
    &lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;Vidal a levelet hevenyében dupla csomagolópapírba hajtja és
    átköti. Indul. Egy percet sem. Még megkérdik, mi ez. Nem lehet. Mit?
    Átkozott. Persze. Pokoli. A Bormester-ügyet megpiszkálta, és a nyakába
    zuhant. Micsoda keze van. Ujját beledugja, és mindjárt a 2433-ik lapra
    talál. Jó kezem van. Bormester Mihály és Herstal Raimund. Most
    kiderül, hogy a kéziratot Pázmán újságíró 1945 februárjaban az utcán
    szedi fel. Nem lehetetlen, pont a Bormester-ház előtt. Éppen 1945.
    február. Telitalálat. Az antikváriushoz viszi, aki mellékesen
    egzisztencialista, de a kéziratot azért eladja Herstalnak. Herstal
    bele se néz. Ez a gyanútlan ember. A közvetlen tapasztalatot
    túlbecsülik. A személyes kapcsolatnak nem híve. Arról, hogy a
    kéziratban mi van, sejtelme sincs. De annál inkább tudja a grófnő és
    Flóra. De még tovább. Herstal is nagyon jól tudja, hogy nem tudja. Ez
    az, amit neki sohasem szabad megtudni. Akkor az antikvárius felismeri
    a kézírást. Bormester Virgil. A dolog mindig egyszerűbb lesz. Az apa
    kézirata az elcserélt fiú könyvtárszekrényebe kerül, de a fiú nem
    olvassa el, mert a személyes kapcsolatot túlbecsülik. Ő a közvetlen
    tapasztalatnak nem híve. Hogy is mondta? Bormester Virgilt ismerhette
    volna ugyan, de nem ismerte. Az ő álláspontja szigorúan krisztológiai.
    Szeretetprincípium.. Ő az, aki családjáért önmagát föláldozta. Önnek
    állandóan hazudnia kell, másképpen nem bírja ki. Éppen ő. Most a
    színpadon megjelenik Vidal könyvtáros, apokaliptikus egzisztencia, és
    az egész egyszerre kibomlik. Most jön Pataj az ő Abihailjával. Ejha!
    Abihail persze Bormester Mihály leánya, aki Marianne-tól született.
    Miért ne lenne? Remek. Bormester? Mindenütt Bormester. De kérem,
    megjelenik Dél-Amerikából Mr. Pen és Miguel Tananuas, aki szintén
    Bormester Mihály fia. Hát itt már mindenkinek Borsmester Mihaly az
    apja? De az atombomba csak most következik. Adelhaide grófnő 1924-ben
    megismerkedik Bormester Mihállyal. Miképpen? Senki se tudja, de aki
    tudja, nem beszél róla. Háromnegyed év múlva fia születik, s ezt a
    fiút legifjabb Herstal Raimundnak hívják. Raimundnak természetesen
    viszonya van a bűbájos Abihaillal, aki féltestvére, de Abihailnak
    viszonya van Tristannal, másik féltestvérével is, Tristan viszont
    szerelmes Bormester Jusztin feleségébe, Eszterbe, aki nem más, mint
    Zorge Salamon unokája, annak a Zorge Salamonnak, akit Pataj
    meggyilkolt és kirabolt, Abihail, ó, Abihail. Ez aztán a farsang.
    Igazabb, mint a valóság. Hogy is mondta Bormester Mihály? Sorskomédia?
    Mindegy.&lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal megvárja, amíg a folyosó üres, aztán kimegy, de Pataj éppen
      szembejön. Elmegyek, lehet, hogy csak este jövök haza –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Amadeus a zongoránál ül, a padló tele kottalappal. Énekel.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Előbb a szoprán andante sostenuto, most hirtelen a kontrabasszus
      belevág és felüvölt:
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Üsd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal odamegy. Mi ez? kérdi.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Amadeus vihog. Sikerült, mondja. Ez a zsoltár, nagyzenekar és kórus.
      A középső részben egymással szemben az aggok és a gyermekek –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (A széket kirúgja, fel-alá járkál és nevet.) Sikerült – (Megáll.)
      Ó. (Néz.) Nincs semmim, amivel megkínálhatnám. Négy napja nem
      mozdultam ki. (Nevet.) De megvan. Üljön le –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Eljátszom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Máskor, szól Vidal. Baj van?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Amadeus hirtelen elborul. Üljön le. Baj van? Szegény. Bocsásson meg,
      hogy örültem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidalt leülteti, és haját megsimítja. Bocsásson meg. Mindjárt hozok
      cigarettát, reggel óta nem szívok, elfogyott –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Van nálam –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Teát? Kávét?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Köszönöm –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Amadeus leül. Baj van, mondja halkan, és Vidalra néz. Azt akartam
      mondani, hogy éppen most. De a bajjal úgy van, hogy mindig éppen
      most. Én, tudja, félkegyelmű vagyok, gyermekkorom óta (homlokára
      mutat), itt. Tehetségem sincs sok. Nehezen megy. De a zsoltár szép
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Majd elénekli –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Máskor, szól Amadeus. Mert most baj van. A bajoké az elsőség, ugye?
      (Bátortalanul nevet, elgondolkozik, kezével néhány ütemet vezényel.
      Dúdol. Aztán hirtelen ijedten Vidalra néz.) Bocsánat,
      megfeledkeztem, legalább egy kis teát, bár cukrom nincs –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal előveszi a cigarettát, és rágyújtanak.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ó, kiált Amadeus, és a füstöt mélyen szívja. Ez ma az első –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ezt a csomagot, mondja Vidal, egyelőre itt hagyom önnél. Rajtam
      kívül senkinek se adja oda –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Amadeus int. A kéziratot elveszi, a kották közé dugja és visszajön.
      Couperin és Fauré között van, szól.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A csomagban eléggé kompromittáló irat van, szól Vidal.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Amadeus füstöl és nevet. Nem érdekel, válaszol. Egyelőre legalábbis.
      Nem érek rá. A partitúra. Legalább két hét. Mondja, mit gondol,
      hülye is írhat jó zenét?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön nem hülye –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      De igen. Én azt hiszem, hogy hülye vagyok –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön gyermeki –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Amadeus int. Tudom, szól. Ez a társasági kifejezés. Mit gondol,
      írhatok én azért jó zenét? Azért, mert gyermeki vagyok? Ez a zsoltár
      nekem nagyon tetszik, első művem, amelyik tényleg (meghökken).
      Látja. (Fejét lehajtja.) Ön nagy bajban van, hozzám jön, és én ezzel
      a zsoltárral –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal komolyan és hosszasan Amadeusra néz. Egyszer, kezdi, én önt
      arra kértem, hogy bizonyos mondatokat, amelyeket én ellenőrizni
      kívántam, ön szóról szóra ismételje –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tudom, felel Amadeus, és bólint. Hangpróba. A módszer helyes –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az ön hangja tiszta és ártatlan –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Gyermeki, mondja Amadeus.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hangjával azt, ami jó és rossz, azonnal lekottázza és ábrázolja –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Van számomra még egy cigarettája?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tessék. Hajlandó lenne most néhány mondatot megismételni és
      segítségemre lenni?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Amadeus fölnevet. Örömmel –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal a zongora billentyűire néz, és a nagy Eszre gondol. Kérem,
      szól, ismételje meg azt, hogy: Herstal Raimunddal beszélek, és neki
      az igazat elmondom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Amadeus azonnal válaszol: Herstal Raimunddal beszélek, és neki az
      igazat elmondom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal fejét rázza. Ez rossz, szól.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Amadeus bólint. Egészen rossz –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Most mondja ezt: A grófnővel beszélek, és neki az igazat elmondom
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A grófnővel beszélek, és neki az igazat elmondom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Egészen rossz, szól Vidal, és gondolkozik.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Úgy van, válaszol Amadeus, végképp rossz –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Most, kérem, ismételje meg: Flórával beszélek, és neki az igazat
      elmondom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Flórával beszélek, és neki az igazat elmondom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal felkiált: Ez aztán igazán rossz –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Amadeus bólint. Sohasem hallottam rosszabbat –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal újra nekifog. Most ezt mondja: Senkinek se szólok egy szót sem
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Senkinek se szólok egy szót sem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tökéletesen rossz –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Valóban, válaszol Amadeus, tökéletesen rossz. Mint egy Liszt
      szimfónia –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet. Most lassan: Az esetet Raimunddal fokozatosan közlöm –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal int. Negatív. Nem megy. Mit gondol, ha a mérget adagolva adják
      be, kellemesebb, mintha egyszerre –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az esetet a grófnővel fokozatosan közlöm –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Rossz –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az esetet Flórával fokozatosan közlöm –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Rossz –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Néhány napig várok, addig gondolkozom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az ördög. Rossz. Negatív –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal szemét behunyja. Nem megy, szól végre.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Amadeus a cigaretta csutkáját szívja.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal hirtelen észbe kap. Most mondja, kérem, a következőt: Herstal
      Raimundot a játékból kihagyom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Herstal Raimundot a játékból kihagyom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bravó –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Remekül szól, kiált Amadeus.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A grófnőt a játékból kihagyom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Fals, mondja Vidal.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Fals, szól Amadeus.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A grófnővel a legszükségesebbet közlöm –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A grófnővel a legszükségesebbet közlöm –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ez jó –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kifogástalan –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Most már menni fog, kiált Vidal. Kérem, mondja ezt: Flórával a
      legszükségesebbet közlöm –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Flórával a legszükségesebbet közlöm –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal elhallgat. Megint fals –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Amadeus bólint.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Most mondja ezt: Flórát burkoltan figyelmeztetem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal fülét befogja. Hamis, hamis –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hamis, szól Amadeus.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Flórát a játékból kihagyom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Flórát a játékból kihagyom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem jó, nem jó. Mit tegyek?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Amadeus ül és vár.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Most Vidal megrezzen. Kérem, mondja a következőt: Flóra kezét
      megkérem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Flóra kezét megkérem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mit szól hozzá? kérdi Vidal ragyogva.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szíven találta, kiált Amadeus, és tapsol.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Jól hangzik?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kristály! Mint az Esz-dúr alaphármas. Tündöklik. Az árnyéknak nyoma
      sincs, kék, mint az égbolt áprilisban, aranykék, éljen – újra
      tapsol.
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      A kertben hátul, már csaknem a patak mellett az orgonalugast az
      iszalag és a komló befutotta, most éppen eső után, a lombsűrűség
      teljessége idején a levegő nehéz és édesen tikkasztó. A kis
      gyalogösvény mellett a kőrislevelű ezerjófű virágzik, Vidal
      lehajlik, az egyik lila virágot letépi, ujjával elmorzsolja, és
      fűszeres illatát szívja. Még nincs dél? A harang éppen megszólal. A
      patak túlsó oldalán, az égerfán fülemile énekel. Ami az ínynek a
      méz, az a fülnek a fülemüle hangja. Méz. Méz ez a lét minden lény
      számára. Vidal még mindig áll. Most megszólal a rigó. A lugas fölött
      a pára a szélcsendben reszket. A fülemile beethovenit sóhajt, aztán
      trilla. A rigó hősi eposzát szavalja káprázatos dúrban. Vidal
      felnéz. Platánlevelű juhar templomi lombja. És az illat, az izzadó
      iszalag és komló és bent a sűrű zöldben, a gömbölyű köveken a halkan
      csorgó patak.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Oly halkan jött, szól Herstalné.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bocsásson meg –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Raimundot elfogták –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tudom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Herstalné a heverőben, mellette kosár, kézimunka, könyv, pár szem
      cseresznye. Vidal a kerti széket közelebb húzza és leül.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Állítólag az éjszaka vitték el. Nem lehetne –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azt hiszem, szól Vidal, hogy nem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Herstalné szemét lehunyja. Pillája alól folyik a könny. Tudom, hogy
      nem lehet, mondja.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal rágyújt. Az altábornagy úrral ilyesmiről beszélni rendkívül
      nehéz –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Csaknem lehetetlen –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ezért én, ha megengedi, grófnőhöz fordulok –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mi történt? Kivégezték?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal int. Hozzám, szól aztán, magánúton, de tökéletesen megbízható
      forrásból legifjabb Herstal Raimund úr felől néhány jelentékeny
      közlés érkezett. Ő már évek óta nem lakik otthon –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Húszéves kora óta független és –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tudom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Van remény?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nincs –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Meg fogják ölni?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal hallgat. Grófnő tudja, hogy én –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Becsülöm önt, szól Herstalné hirtelen.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Köszönöm. Ebben a pillanatban keveslem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mit kíván? kérdi Herstalné, és ijedten felnéz. Meg óhajtom kérni
      arra –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal újra kezdi. Legifjabb Herstal Raimund igen komoly
      bűncselekményt követett el ön ellen és. Ez kevés –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Lehetetlent kér –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Herstalné visszaroskad, és felszabadultan zokog.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tudom. A vérségi kötelék. Anya sohasem szakadhat el a fiától. Csak
      egy esetben, ha a fiú –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mit akar?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Legifjabb Herstal Raimund úr a legelvetemültebb ember volt, akivel
      valaha is érintkezésbe jutottam, ha nem is közvetlenül. Olyan
      titkokhoz merészelt tisztátalan és ördögi kézzel és szándékkal
      nyúlni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Herstalné eszelősen néz. Titkok? kérdi.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Milyen titkok?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Gonosztevői pályájának bukásáért úgy óhajtott bosszút állni, éspedig
      egész családján, hogy e mély titkot az altábornagy úrral közölni
      kívánta, és azt a házat, amelyben nevelkedett, bemocskolja és
      feldúlja és –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Miről beszél?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal székét közelebb húzza. Grófnő, higgyen nekem, higgye el, hogy
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal és Herstalné egymás arcába mered. Herstalné a heverőbe roskad,
      és szemét eltakarja.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ő tudta?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ő ezt az altábornagy úr tudomására akarta hozni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      És?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az értesítés az én kezembe került –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Levél?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen, hosszú és részletes közlés –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Herstalné nyöszörög. Vidal odahajlik, kezét megfogja és megcsókolja.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bocsásson meg e kézcsókért –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A grófnő hirtelen felkiált. Emlékszik, amikor a teraszon ön arról a
      kéziratról beszélt?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Minden szóra –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      El tudja képzelni, hogy számomra mit jelentett?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Grófnő tudta, hogy kinek a kéziratáról beszéltem?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tudtam –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hogyan? Nem tudom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ha sejtettem volna –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Milyen kegyetlenül beszéltem. Milyen megbocsáthatatlan
      tárgyilagossággal –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön nem tudhatta –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igaz. Mégis. Valaki egyszer azt mondta, ilyesmi nem azért készült,
      hogy nyilvánosságra hozzák, hanem hogy elhallgassák. Igaza van –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Rosszul hallgatták el –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nekem jutott a szerep, hogy –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Herstalné lélegzet nélkül int.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kérem, bocsásson meg, suttogja Vidal.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Raimund hogyan tudta meg?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Még évekkel ezelőtt történt. Raimund diák volt, géppisztolyt akart
      vásárolni. Nem volt pénze. Apjától nem akart lopni, gyűlölte, sőt
      irtózott tőle. Ezt a vallomást is most azért küldte el, hogy az
      altábornagy urat halálra sebezze. Rosszul ismerte. Lovag Herstal a
      kéziratot nem is olvasta volna el, mert szerinte a személyes
      tapasztalatot túlbecsülik. De nem lett volna hozzá tűrelme, mert
      neki saját énjének belügyein kívül semmihez sincs türelme. Lehet, ha
      mégis elolvasta volna és diadalmasan kijelenti, hogy ő Raimundot
      mindig kriminalisztikus és obszcén egzisztenciának tartotta, akiben
      az uralkodó vonás a satanikus orgiazmus és –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön azt hiszi, hogy benne semmi emberi nincs?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azt hiszem, hogy múmia. A kriptában van, ténylegesen nem is él, nem
      tud szeretni, nem tud szenvedni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A grófnő reszket. Mondja tovább –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az ön ékszerkazettájából gyémántgyűrűt vett ki selyem zsebkendővel
      és egyetlen dátum feljegyzésével –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Éppen –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen, éppen. Eltette. Több évvel később egyszer házkutatásra ment
      valahová, ahol a zsebkendő másik felét megtalálta, és egy dátumot az
      ön keze írásával. A dátumot –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Herstalné kezét fölemeli. Elég, mondja alig hallhatóan.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Most a grófnő hosszan Vidalra néz, és csaknem szigorúan azt kérdezi:
      Csak egyet akarok még tudni. Feleljen. Mi az ön véleménye –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal lassan válaszol. Erről a dologról én sokat tudok. Talán túl
      sokat –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Herstalné hátraveti magát, és nyög. A földalatti irodalomba
      kerültem. Beszéljen, beszéljen, kérem, ne hagyjon el, ne hagyjon
      így, mondja el –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal hallgat. Aztán: Kérem, grófnő –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Értse meg, hogy kívánom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Beszélek. Ön még most is abban a hiszemben van, hogy bűnt követett
      el, amikor nagy szenvedélyének engedett. Én egész értelmemmel azon
      az állásponton vagyok, hogy a sors hülye balfogásait nemcsak ki
      lehet, hanem ki is kell javítani. Ha a sors olyan emberhez sodor,
      akit nem szeretek, jogom van bármely percben otthagyni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      – Annál inkább, mert. Az altábornagy úr egyszer elmondta nekem
      életének egyetlen okkult élményét. Amalfiban történt, 1910-ben,
      nászútján –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Emlékszem, szól Herstalné ijedten.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azt hiszem, akkor ön is tudta, hogy férje nem Herstal, hanem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tudja, ki volt a másik szobában levő férfi?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tudom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      És tudja, hogy miért volt ott? Tudja, hogy miért kellett ott lennie?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Herstalné hallgat. Aztán: Ő megmondta nekem, de nem hittem el –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Most már elhiszi?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Biztosan tudom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azt hitte, vígjáték –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ostoba és lehetetlen –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      És megtörtént –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Önnek az altábornagyot abban a pillanatban, amikor a másik szobában
      lévő emberrel találkozott, azonnal el kellett volna hagynia, így a
      sors gikszerét korrigálta volna –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Herstalné mereven néz. Azt hiszi –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Biztosan –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet. Vidal fejét lehajtja és morog. Szamárság.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szemét behunyja és hátradől. Nincs volna. Csak a van van. De az
      aztán van –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal már harmadik napja a kertbe költözött. Az egyik manzárdban
      alszik. Pietro Salein emlékiratait olvassa. Délelőtt a patakban
      fürdik, és ebéd után az almafák alatt szundikál. Most éppen a
      városból jön vissza. Herstalnál volt, hogy munkájáról beszámoljon.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Raimundról semmi hír? kérdezte Herstal.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Semmit sem tudunk –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én, mondta az altábornagy, az ő kriminalisztikus életvezetését
      sohasem helyeseltem. (Az asztalnál ül, félig Vidal felé fordul, és
      kezében szemüvegével gesztikulál.) Bűnöző és kicsapongásokra való
      hajlamát még diákkorában észrevettem. Fátumának energiáit gyakran
      mérlegeltem, és megkíséreltem kontemplatíven kiértékelni. Azért nem
      gondoltam, hogy ilyen sziderális attak áldozata lesz, és ilyen hamar
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Hogy megkönnyebbült –)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal megáll, és türtőzteti magát. Herstal a székből félkel, a
      polcok közé megy, járkál és visszatér.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nemde? kérdi, és a levegőbe hadarint. Ön persze nem ismerte. Ikrek
      aszcendens. Merkuriális, erősen hermafroditikus alkat. A fokozott
      szexualitás. Én őt szubjektív elfogultságok nélkül szofiatikailag
      tudom megítélni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Ilyen vidámnak még nem is láttam –)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Úgy gondolom, szól Vidal, hogy ez nem mindig előny –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mindig, kiált Herstal, és a polc mellett megáll. (Megszokta, hogy
      hátában könyvek legyenek.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Ez az ember a gyönyörtől ittas.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az apai érzület, folytatja Vidal egyre ingerültebben, közvetlenebb
      és tévedhetetlenebb, mint bármely teoretika –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kivéve a szofiatikát, mondja Herstal, amely nem egyéb, mint a
      zavartalan és szabad tekintet a távolságokba és a mélybe –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A részvét problémája önnél fel se merül?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem, válaszol Herstal. Az autogén emocionalitást sikerült expiálnom.
      Raimundot én többször megkíséreltem egoisztikus libidinózus
      megszállottságából kiemelni és vele egy világosabb, mondjuk
      previzionálisabb magatartást megkedveltetni. Ő ezeket a részemről
      történt tisztán morális és humanitárius kísérleteket
      visszautasította. Mit tehettem?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A kriminalisztikus démonia rohamos elharapózása Raimundnál már mint
      experimentum is kolosszálisan érdekes volt. Tanulságos –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Egyre ujjongóbb hang –)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Még a családon belül is, mondja Herstal, és újra járkálni kezd. Az
      én illuminatív noétikám rendkívül szenzitív. Egy időben láttam, hogy
      Raimund szexualitása Flóra felé orientálódik. Azt hiszem, csak
      árnyalatokon múlt, hogy a dolog nem jutott a praktikus inzultus
      stádiumába. Raimundban sok volt a satanikus orgiazmus –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön talán, szól Vidal, és csaknem reszket.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen, felel Herstal. Szofiatikus nyugalommal néztem volna.
      Raimundnak csak szubkonszciens és improvizatív életterve volt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Mámoros gyönyör –)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal hirtelen meghajlik és indul.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Herstal int. A viszontlátásra. Beszámolóját Pietro Saleinről
      köszönöm. A matéria igen használható. A grófnőt üdvözlöm, Flórát is.
      Én nem óhajtok kimenni. Munkám ideköt, de egyébként is. Amit a
      költészet természetnek hív, számomra érdektelen. Sőt ingerültté
      tesz. Ami pedig Raimundot illeti. Én sohasem éreztem, hogy ő az én
      fiam. Ami történt, azt ő maga provokálta. Persze, a nők.
      Felhasználják az alkalmat, hogy szenvedhessenek –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Ebből elég –)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal az út feléig azzal foglalkozik, hogy e dialógus nyálkás
      méregfoszlányait magából kiköpködje. Megáll. Szemét behunyja és
      nyög. Aztán hirtelen: Igen, megőrült. A boldogtalan. A részvét önnél
      fel se merül? Nem. Raimund esetleg már nem is él. Az emocionalitást
      expiálta. Végignézte volna, hogy Flórát praktice inzultálja.
      Experimentum. Tanulságos. Orgiazmus. Szofiatika. Igen, ha a dolog
      maga észbontó bonyolultságában ilyen egyszerű lenne. Ilyen
      pszichologikusan, sőt egzisztenciálisan egyszerű. Minden hamis
      egzisztencia jó egzisztencialista. De Herstal tudja. Nem tudja, de
      tudja. Ezért van a diadaltól önkívületben. Triumfál. Mi az, amit
      tud, illetve nem tud, vagyis úgy tud, hogy nem tud? Herstal tudja,
      hogy Raimund. Mindig is tudta. Sőt azt is tudja, hogy Raimund. Ezért
      nem tudja elfelejteni Amalfit. Akinek helyét ő a Herstal családban
      elfoglalta. Minden hamis egzisztencia jó egzisztencialista. Hogyan
      született Raimund? Úgy született, hogy a grófnő boldogtalan volt. Ez
      az élet igazán nem sikerült. Az ilyen lények élete különös.
      Keresnek. Mindig keresnek. A villamoson és ha a színházba mennek és
      ha belépnek, felajzottan és izgatottan és kiszáradt torokkal,
      mindenhol és mindenütt keresnek és keresnek. Ez az? Ő az? Hátha? Egy
      biztos. Herstal Raimund nem az. Nem is volt soha. Most kiderült.
      Mindig eszeveszettebben keresnek. Nem volt nehéz megtalálni. Tényleg
      ő volt az. És Herstal is tudja. Igaza van, az ő noétikája tényleg
      szenzitív. Elképzelhetetlen, hogy mi mindent tud. Tudja, hogy
      Raimund. Most ez a Raimund lebukott. Diadalittasan járkál polcai
      között. Ami történt, azt Raimund provokálta. Herstal nézi és tapsol.
      A nők az alkalmat felhasználják arra, hogy szenvedhessenek.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ismét megindul. Már sötét van, és az úton senkivel sem találkozik. A
      kertben már megvacsoráztak, és le is pihentek. Az asztalon számára
      készített szelet hús, vajas kenyér és öt szem barack. Egyszerre csak
      ott áll Pataj.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal megenyhül. Észre se vettem, amikor bejött, üljön le, már a
      végén vagyok, örülök, hogy látom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pataj arca nem sötét. Nem. Inkább szürke, kicsit halálszínű.
      Hirtelen összefonnyadt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Valami történt?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pataj szembeül és vár. Megöltem, szól.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal a barack felét szájából kilöki.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kit?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mind a kettőt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal a kiköpött barack felére néz. A tányért eltolja. Feláll –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Jöjjön, mondja, menjünk ki. Itt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A kavicsos téren át a két padhoz mennek.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Beszéljen –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nincs sok mondanivalóm. Nem is szóltam volna. De ön megpróbált
      rajtam segíteni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Barátja vagyok –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Köszönöm –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet. Vidal megfordul, és a sötét fák közé néz. Jár itt valaki?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem hiszem, felel Pataj.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az utóbbi időben többször volt kint. Kétszer a nő is vele jött. Meg
      akartak házasodni, és ezt a házat ki akarták igényelni. A nő
      ragaszkodott hozzá. Én azt mondtam, hogy a házban öt szoba van, és
      hat bejelentett lakó. Nem igényelhető. Azok, válaszolt András, mind
      hamis bejelentések. Az illetők, mondom, tényleg itt laknak.
      Egyébként is ezeket a Herstalokat likvidálni kell. Az egyiket most
      kapták el, a fiatal Raimundot, magas rangja volt, kiderült róla,
      hogy kém. Talán már fel is kötötték. A többi is –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal cigarettát vesz elő, és rágyújtanak.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Egyre követelőbb lett. A nő figyelte, és ha valamit nem mondott elég
      komiszan, kijavította. Itt fogunk lakni. Ez a villa nekem megfelel.
      Az ócska szemetet kidobáljuk, új bútor, kombinált szekrény, rekamié,
      bárkocsi. Pataj bácsi itt maradhat házmesternek. Én türelmesen
      hallgatom. Mindig arra gondoltam, amit ön mondott, emlékszik?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mire?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Arra, hogy rajtam tiszta hatalom bélyege van, és az nekem semmiféle
      rosszat nem engedélyez –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ha ezt ön akkor nem mondja, már egy hónappal ezelőtt leütöttem volna
      őket –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A baj, hogy most –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pataj hallgat.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mit csinált velük?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A hullákkal?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ládába raktam őket, a targoncán kifuvaroztam az erdőbe, ott elástam.
      Sose találják meg –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem vagyok benne biztos –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Senki se látott. És ha látott volna is. Minden héten járok a
      targoncával az erdőre fáért –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Éjszaka?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Annál okosabb vagyok. Fényes nappal –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tegnapelőtt András egyedül volt itt. Köpedelem, ha ilyen gyáva és
      sunyi kuvasz henceg. Esküszöm, hogy kezemben a bot reszketett.
      Határozatot mutatott, hogy a hatóság neki ezt a házat kiutalta,
      közöljem a lakókkal, hogy azonnal költözzenek ki. Mindjárt tudtam,
      hogy a határozat hamis. Egyébként is a fiatal Herstal a börtönben
      azt vallotta, hogy apjánál összeesküvők találkoznak, különösen Vidal
      nevezetű angol és francia kém. A napokban már el is kapják. Úgy,
      mondom én. Ki találta ki ezt a baromságot? A nyomozást én vezetem,
      szól András. Ezt az egész Herstal-bandát robbantom. A székben
      hátraveti magát, csámpás lábával kalimpál. Igen jó ruha van rajta,
      ki van mosakodva. Chesterfieldet szív. Keselyűorra kampósabb, mint
      valaha. Szüntelenül vigyorog. Feláll, térdét rázza, és karjával
      olyan mozdulatokat tesz, mint az operaénekes a színpadon. Az utóbbi
      időben, mondom neki, modor tekintetében sokat haladtál. Ő erre
      büszkén végigmegy a szobán, hogy ruhája szabását bemutassa. Ez ott
      történt, ahol lakom, a park végében, a kis házmesterszobában.
      Hirtelen megfordul, és elém áll. A műsor szenzációja, szól, Flóra
      grófkisasszony lesz –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal felnéz. Flóra –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen, válaszol Pataj. Erkölcstelen életmód miatt ő is a tetvesbe
      kerül. Kicsapongó viszonya volt azzal a Vidallal –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pataj nyög. El kell ezt mind mondani?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Talán nem, mondja Vidal, alig hallhatóan.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Piszkos, megátalkodott féreg vagy, mondom neki. Persze ő vigyorogva
      röhög. Mindjárt lesz itt üres kastély, kiáltja. Erre azt mondom: Ez
      nem kastély, a kastély az erdő mellett van, azt már régen elvették.
      Ezt is el fogják venni, szól hahotázva, kémek, öszszeesküvők, kurvák
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ez volt tegnapelőtt, mondja Vidal.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tegnapelőtt, vagyis kedden. Tudja, uram, én a házat nem féltem.
      Igaz, hogy a grófnő és Flóra kisasszony idejönnek, mert otthon nem
      érzik magukat jól. Azt is tudom, hogy miért, és azt is, hogy igazuk
      van. De ha nincs kerti ház, hát nincs. Ez engem nem bántott. De
      kikezdte önt és Flóra kisasszonyt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Fecsegés, mondja Vidal.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Egy ideig. A vége mégiscsak az, hogy. Ismerem őket –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet. Pataj sóhajt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mit tud? kérdi Vidal.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Látom, hogy ön igen tisztelettudóan és komolyan szereti Flóra
      kisasszonyt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kedves Pataj –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem titok. A házbeliek mind tudják, kivéve az altábornagy urat, de ő
      nem ér rá a világ szépségeivel foglalkozni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A dolog engem mélyen érint, mondja lassan Vidal, és éppen ezért –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pataj tüstént folytatja. De kérem, én azt is látom, hogy Flóra
      kisasszony is szereti önt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ezt az eszeveszett dolgot honnan veszi?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pataj közelebb húzódik. Ha itt nem lenne vaksötét, látná, hogy
      mosolygok, délután fél öt óta először. Az élet visszatér belém.
      Flóra, kisasszony önbe szerelmes és –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Talán hagyjuk, szól Vidal.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Beszélnem kellett róla. Bocsásson meg. Mikor András elment, azt
      gondoltam, a házat elviheti, idejöhet. Elvégre. Hát nem? De ha Flóra
      kisasszonyhoz és önhöz nyúlni merészel, akkor –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal új cigarettát, vesz elő, és rágyújtanak.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem kellett volna –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Várjon, szól Pataj. Részemről egészen helyes volt, hogy a
      csákánykapát kezem ügyébe készítettem. Ma délután négykor mind a
      ketten beállítanak. Még nyeglébben. Na, szól András pökhendi
      hangján, mi van a lakással? Legjobb lesz, mondom, a határozatot a
      tulajdonossal hivatalosan közölni. Még mindig nincs kiürítve? Nekem
      ebben a dologban nincs szavam, az írást se kaptam meg. De itt van,
      kiáltja és előveszi. Sereg írás. Látom, elfogatási parancs, Herstal
      Flóra, Vidal. Házkutatás. Mi ez? kérdem. Semmi közöd hozzá, de ha
      kíváncsi vagy rá, ezt itt holnap aláíratom, és fütty. Aztán
      hordhatod nekik a kosztot. Ugyan, mondom, ártalmatlan emberek. De
      hangom reszket. A nő azonnal észreveszi. Én már mérem a távolságot a
      csákánykapa nyeléhez. A nő odajön, és rám szól: Holnap kilakoltatás,
      érti? Ha a parancsot nem teljesíti, a többivel maga is bekerül.
      Hetvennyolc vagyok, mondom, értem igazán nem kár, szép Abihail
      kisasszony. Vigyáztam, nevét úgy ejtsem ki, ahogy feleségemnek
      mondtam. Ő erre fejét gyorsan felkapja, és tágra nyilt szemmel reám
      mered. Ez volt a kihívás. Igen. Én voltam a kihívó. András azonnal
      észreveszi és odalép. Mi az? kérdi, mi történt? Abihail folyton rám
      néz, rémülten és eltorzult arccal. András meghökken. Mi történt? A
      nő most feleszmél és liheg. Nem kell a ház. Először nem a ház kell.
      Először az a két ember kell, az a Flóra grófkisasszony és az a
      Vidal. Láttam, hogy őket védi. Szeme kék szikrákat szór. András int.
      Holnap már bent lesznek. Abihail felsikolt. Nem holnap, ma. Mi
      történt? kérdi András. Abihail kimeredt szemmel néz rám. Ez, ez az
      ember. Helyes, szól András, még ma bevisszük őket. Azonnal! András
      hülyén néz. Menjünk, kocsival egy óra alatt itt leszünk, csak az
      aláírás kell –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nincs tovább? kérdi Vidal.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nincs, felel Pataj. A csákánykapával kettőt ütöttem, először a
      férfi, aztán a nő –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal feláll. Jöjjön, szól, sétáljunk egyet az erdőben. Ez nem
      alvásra való éjszaka –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Amikor Flóra hirtelen benyit, Vidal a reggeli utolsó korty teáját
      issza meg. Beszélni akarok önnel, mondja indulatosan.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal feláll (annál nyugodtabban). Természetesen rendelkezésére
      állok –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem itt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A hátsó teraszon át a kertbe mennek. Egy hete már izzó napok. Még
      nincs fél kilenc, és a kavicsos tér lángol. A gyep hirtelen
      megsárgult, és a föld repedezni, kezd. A virágok a hőben fonnyadtan
      színtelenek. Az erdő csendes, csak a sárgarigó veszekszik hajnalban,
      aztán elhallgat.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Flóra elöl megy, a kelleténél gyorsabban. A két padot elhagyja.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön, szól, nemrégen fölfedte nekem apám származásának titkát –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Arra való hivatkozással, hogy a Herstal család élete annyira nem
      sikerült. Így mondta?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Így –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      És azért, hogy a sötétségben világosságot teremtsen. Saját szavait
      használom. A legutóbb ön a világosságot tovább terjesztette azzal,
      hogy anyámnak Raimundról előadást tartott, és igyekezett őt Raimund
      elvetemültségéről meggyőzni és a bánatról lebeszélni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az erdő közepén voltak. Az árnyékban a légkör tűrhetőbb. A platán és
      a kőris lombján a nap nem tűzött át. A patak felé a cserje egyre
      zöldebb. Madarak rebbennek fel. Az út szélén árnika nyílik, aztán
      szarvasfű. A parton mohos égerfatönk. Flóra egy pillanatra megáll,
      aztán leül. Vidal a fűbe telepszik, és hátát a fűzfának támasztja.
      Rágyújt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Amióta ön, mondja Flóra, anyámmal beszélt, amúgy se jó egészsége
      teljesen leromlott. Fejfájása éjjel-nappal tart. Félrebeszél. Az
      orvos tegnap itt volt, és azt mondta, hogy anyám a legnagyobb
      kíméletre szorul. Felkérem tehát arra, hogy a Herstal család
      életének csődjével való szíves és gondos foglalkozását egyszer s
      mindenkorra adja fel. Ön leleplezi apámat, aztán öcsémet. Nem
      gondolja, hogy a világosság, amit áraszt, egy kicsit sok?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Utasításának, mondja Vidal halkan, engedelmeskedni fogok –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Elvárom, válaszolt Flóra. De arra is meg kell kérnem, hogy
      érdeklődését a személyzet életének sikerült vagy nem sikerült volta
      iránt is mérsékelje, sőt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pataj?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön, mondja Vidal, tegnap a padon éjszakai beszélgetésünket hallotta?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hallottam –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tudtam, szól Vidal. Lépéséről felismertem, inkább –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kitűnő okkult ösztöne van –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kellő kritikával, válaszol Vidal, eddig nagy hasznát vettem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pataj ügyét a hatósággal rendeznie kell. Nekünk igen veszélyes
      lenne, ha –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A gyilkosság nem fog kiderülni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Honnan tudja? Okkult ösztön?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pataj a gyilkosságot önért és értem követte el. Az éjszaka
      hallhatta. Bármilyen szörnyű, amit tett, őt angyala meg fogja
      védeni. Nem fog börtönbe kerülni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kényszerít arra, hogy a hatósághoz én forduljak –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön? Miért nem az altábornagy úr?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ő erre nem alkalmas –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Miért?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tudja –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hogyne tudnám. Hiszen én mondtam meg önnek –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön jól vív, szól Flóra.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön nem jól vív, válaszol Vidal. Mozdulatai nagyon indulatosak. Hamar
      kimerül –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Flóra elhallgat.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Megengedi, kérdi Vidal, hogy válaszoljak?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Minél rövidebben –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Természetesen. Az első ponthoz: az altábornagy úr származásának
      rejtélyét én ön előtt és csakis ön előtt fedtem fel –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hogy ön az én életem sikere érdekében tevékenyen közreműködjék –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Úgy van. Ha előbb nem tudta, tegnap éjszaka óta tudja, hogy én önt
      szeretem, attól a perctől fogva, hogy házukba léptem, sőt. Én az
      altábornagy úr meghívását azért fogadtam el, és azért jöttem ide,
      mert tudtam, hogy itt önnel találkozni fogok –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Okkult ösztön. Az angyal mindenkinek az életében egyszer megjelenik
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen. Számomra annak, hogy ön családjának arcát a maga valóságában
      lássa, igen nagy jelentősége volt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Helyes. Ön ezt misztikus bohózatnak nevezte. Kérem, ismerje meg e
      bohózatban az én szerepemet is. Én nem az altábornagy, hanem Ábsalom
      doktor leánya vagyok –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal egész erejét arra összpontosítja, hogy nevetését elfojtsa –
      Egy-kettő-három. Négy-öt-hat. Hét-nyolc. Most jó. Komolyan Flóra
      arcába néz, és azt mondja: Ön nem mond igazat –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hogy mer kételkedni abban, amit mondok?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön engem, válaszol Vidal, ha ezt elhinném, kinevetne és meg is
      vetne. Minden oka meglenne rá. Ha ön saját arcát látná, kacagna. Ön
      ebbe a hazugságba egészen belekönnyezett –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Akár elhiszi, akár nem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ábsalom doktort egyelőre kapcsoljuk ki. Később sor kerül rá –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Flóra mélyeket lélegzik. Ön, kérdi suttogva, házunkat nemsokára el
      fogja hagyni?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen, szól Vidal. Ezek után úgy gondolom, hogy néhány hét múlva.
      Azokról az idegen nyelvű kéziratokról szóló referátumot, amelyeknek
      fordítását más is elvégezheti –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Biztosan –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem lesz rám közvetlen és égető szükség –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Arra kérem, munkáját siettesse –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ígérem. Addig is természetesen a városba fogok költözni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Köszönöm –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Most engedje meg, hogy a második ponthoz szóljak. Mielőtt Raimundot
      elfogták, az altábornagy úr tőle igen terjedelmes vallomást kapott.
      A vallomás az én kezembe került, elolvastam, aztán az iratot igen
      veszélyes voltára való tekintettel barátomnál helyeztem el, és ma is
      ott van. A levélre gondolni nekem egészen különös irtózat nélkül
      nehéz. A boldogtalan fiatalember –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tudom. Kalandor volt, elzüllött és rabolt, még gyilkolt is –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Arról, hogy mi és hogyan történt, csak az szerezhet benyomást, aki
      az iratot elolvasta –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön ezt az altábornagy elől elrejtette –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ma se tennék mást. El fogom hozni, hogy önnek átadjam, olvassa el,
      és majd ha jónak látja, adja az altábornagy úr kezébe –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Élettörténet?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal egy pillanatra megáll. Aztán: Raimund nem az altábornagy,
      hanem Bormester Mihály fia –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Flóra száját eszelősen félrehúzza és megdermed. Hogyan mondta? kérdi
      réveteg hangon.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön tudja, hogy Bormester Mihály kicsoda. Bormester Mihály nem más,
      mint lovag Herstal Raimund volt kancellár igazi fia. Nos, ez a
      Bormester Mihály az antikvárius családjában nevelkedett, mialatt az
      antikvárius fia a kancellár családjába került. Eleinte nem volt
      különösebb baj. Legalábbis úgy látszott. Csak amikor nősülésre
      került a sor. Igen. Lehet-e, hogy az egyik ember a másik feleségét
      elvegye? Úgy látszik, nem lehet. Bormester Mihály a fáradságot nem
      sajnálta, és igazi feleségével való érintkezést keresett. Ezt meg is
      találta. Egyetlenegyszer találkoztak, 1924. március harmadikán. A
      találkozó után háromnegyed évvel született Raimund. Ezt a tényt
      Raimund megtudta. Ez volt az az esemény, amit én a minap a grófnővel
      közöltem. Ez volt az, ami őt annyira megviselte, hogy azóta
      görcsökben szenved. És ez volt az, amit Raimund az altábornaggyal
      közölt, természetesen egyebekkel együtt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Egyebek –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Önről például azt írja, hogy önbe kisfiú kora óta szerelmes. Persze
      a maga módján. E módról fogalmat szerezhet, ha megtudja, hogy
      tizenöt éves korában éjszakánkint önhöz besurrant gyertyával és –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Flóra arcát eltakarja.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal hallgat.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ha erről és ezenkívül még másról saját maga meg akar győződni, a
      levél rendelkezésére áll –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Flóra csuklik.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal feláll, zsebkendőjét a patakba mártja és odaviszi.
      Csillapodjék, szól.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Flóra zokog.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal kezét arcáról lefejti, és a nedves zsebkendővel arcát és
      nyakát megmossa.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Feküdjön a fűbe, szól halkan, és lesegíti.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Flóra végigdől és nyög.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön, szól Vidal, és Flóra mellé ül, engem nem helyesen lát. Ábsalom
      doktor befolyása. Tudom. S itt van a hely, hogy róla beszéljünk.
      Ábsalom nem az ön apja. Az altábornagynak azonban családja terhére
      volt, mint ahogy neki saját rögeszméin kívül minden az égvilágon
      terhére volt és terhére van. A gyermeknek apára van szüksége, és ha
      a nemző erre nem alkalmas, a gyerek keres magának mást. Különösen a
      kisleányka. Ábsalom önöknél gyakori vendég volt, és ön őt kinevezte
      apának. A doktor ezen kapva kapott, persze aligha tudott róla. Csak
      azért lett apja, mert neki ez kapóra jött. S önt mágikus birtokába
      vette. Hatását nem is helyesen használta. Sőt. Ábsalom igen sötét
      hatalmakkal érintkezik, és önt ebbe a körbe vonta. Ahogy ebbe a
      körbe vonta édesanyját, sőt az altábornagyot is és amint látom, a
      legtöbb embert, akihez gyógyítás ürügye alatt állandóan jár. Fel
      tudja ön ezt a helyzetet ismerni?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Flóra nem válaszol.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal folytatja. Ábsalom doktor engem kifejezetten nem kedvel.
      Tudom, hogy miért, de ennek magyarázata most nem tartozik ide. Én
      vagyok az egyetlen ember, aki tudom, hogy ő fekete mágiát űz. Ő fél
      tőlem. Az ő rólam táplált kedvezőtlen véleményeinek hatását az
      altábornagyon és a grófnőn is állandóan látom. Szükségesnek tartja,
      hogy az idős hölgyet és urat ellenem felbujtsa. Semmit sem tehettem
      és tehetek ellene. Ön is a doktor véleményének befolyása alatt
      állott és áll. Ezért ön el se tudja képzelni, hogy az a tevékenység,
      amit én itt e családban folytatok, kedvező. Ön azt hiszi, hogy jobb
      lett volna a valóságról nem tudva, tovább hazudozva, de látszólag
      nyugodtan élni. Az utóbbi időben az ön étvágya romlik, fáradékony,
      kedvetlen, és túlzottan érzékeny. Maga körül falat épít és
      elzárkózik. Rám többször olyan benyomást tett, hogy a világot
      kizárja. Minden embert óvatos távolságban megállít. Én sokszor
      megkíséreltem, hogy önt szavammal megérintsem, de ön mindig
      elkerülte. Én önt szeretem. De ön számomra megszólíthatatlan és
      megérinthetetlen. Én önt életképzeletem középpontjába helyeztem, s
      ön bennem él. Mint az angyal. De ha ön valóságos lényével nem lép
      belém, az angyal bennem terméketlenné válik és marad és üres, és
      ebből nem lehet semmi, és végül is rövidebb vagy hosszabb idő múlva
      életképzeletem az ön képét egyszerre csak kilöki. Miért? Mert ott
      csak élőlénynek van helye, éspedig olyan élőlénynek, aki akaratával
      van ott. Én önt álmaimba befogadtam, de ön lényével nem akar
      álmaimban élni. Nem azért, mert nem szeret. Lehet, hogy Patajnak
      igaza van, és szeret. Hanem azért, mert ön maga és a világ közé
      tornyot épített. Nem kíván kijönni. Sokszor tűnődik rajta; hogy
      talán ki kellene jönni. Talán kint jobb. De kint nagyon sok a
      kockázat. Kint élni félelmetes. Bent nem jó. De veszélytelen. Nincs
      boldogság. De baj sincs. Az ott benn üres. De biztos. Szememre
      vetette, hogy számomra a sikerült élet milyen fontos. Az. Én nagyon
      szeretném, ha az én életem sikerülne. Éppúgy szeretném, hogy az öné
      is sikerüljön. De képtelennek tartom magamat arra, hogy olyan
      lénnyel éljek, aki magát a toronyba falazta, és a siker érdekében
      egyetlen lépést sem hajlandó tenni, sőt elutasítja azt, aki a
      toronyból ki akarja szabadítani, és lényét segítségül nyújtja. Ezt
      én most már tudom. Munkámat siettetni fogom és elmegyek. A kertet
      pedig még ma délelőtt elhagyom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Flóra mozdulatlanul fekszik.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal feláll és vár. Keljen fel, szól kis idő múlva, hogy a házba
      kísérjem. Úgy látom, ereje még nem tért vissza –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Flóra felül, arcát megtörli, és haját rendbe hozza. Fölkel, és a
      nedves zsebkendőt Vidalnak visszaadja. Lassan megindul, át az erdőn,
      a padok mellett, a kavicson, három lépcső, a teraszon.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal húsz perc alatt becsomagol.
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      A padló tele van összetépett kottapapírral.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mi ez? kérdi Vidal.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Amadeus vállat von. A zsoltár, szól halkan.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem hiszem el, hogy rossz, mondja Vidal, és leül. Játsszon belőle. A
      gyermekkórust –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Amadeus azt feleli: Rossz. Az egyetlen, ami bennem ép, az ízlés. Meg
      tudom ítélni. Sehogy se szól. Tudom, hogy rossz –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Játsszon –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azért jöttem. Zene nélkül nem bírom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Amadeus leül. Mi történt? Megint baj?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal kezét megfogja és megszorítja. Baj, szól. Azért nem csüggedek.
      Nem sikerült. Majd sikerül máskor, valami más. A feladat túl nagy
      volt. Nem ment. Csináltam, aztán egyszerre csak nem ment. Biztosan
      valami egyszerű. A hibát nem is tudom megkeresni.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem jó, ha az ember hülye. Ön az ész ellensége. Többször mondta,
      nincs igaza. Az észre nagy szükség van, én tudom, mert nekem nincs
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kérem, játsszon –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Amadeus fejét rázza. Nem. Legfeljebb valami mást. Bartókot –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Amadeus a zongorához ül és játszik. Vidal cigarettázik és hallgat.
      Most Amadeus hirtelen hátranéz.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal úr –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal feláll, az ablakhoz megy és kinéz.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal úr, mi történt? Miért könnyezik?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Flóra?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Amadeus sóhajt. Fölkel. A szoba közepén áll. Tudtam, szól aztán
      halkan. Tudtam, hogy nem fog menni. Akartam is mondani –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal hallgat.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azt akartam mondani. Nem neheztel rám, ugye? Én idióta vagyok, és
      még önt bírálni merem. Lehet, amit mondok, hülyeség –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mit akar mondani?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön egyszer beszélt nekem arról a görög szobrászról. Skopasnak
      hívták. Nekem akkor olyan különös előérzetem volt. Ön Skopashoz
      nagyon sok tekintetben hasonlít. Ön ezt nem vette észre?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Várjon csak. A helyes kifejezést keresem. Ez a Skopas. Tudja.
      Várjon. Tudja? Tudja, ki ez? Aki nem tud közvetlenül élni. Aki
      mindig. Mindig a regényben van –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Értem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ahogy ez a Skopas Edesszát megkéri –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mondja csak –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Amadeus erőlködik. Az, tudja, nem szerelem. Vagy ha igen, akkor.
      Nehezen tudom megmondani. Nem szerelem, vagy ha mégis, akkor érezni,
      hogy ebben az emberben van valami, amit a szerelemnél fontosabbnak
      tart. A nők ezt tudják. És félnek. Nem mert ők a legelső helyen
      akarnak lenni, és meg vannak sértve. Nem. Nekik ez az első hely jár.
      Ez a hely az ő helyük. Nem szerelem. Valami jéghideg. Az nem ölelés.
      Ez a Skopas azt a szegény kis leánykát megrémítette. A dolog nagyon
      bonyolult. A szavak ellenem szólnak. Mert a szavak mind szépek
      voltak, és olyan jól szóltak, mint. Igen, ez az én bajom. Az én
      hangjaim sehogy se szólnak, legfeljebb, mint a csecsemők. Rossz.
      Rossz. Én nem tudok úgy írni, hogy azok jól szóljanak, olyan
      koncertszerűen, olyan irodalmian, olyan fessek legyenek és –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Amikor ön itt volt, és azt mondta, Flórát megkéri, én tudtam, ön úgy
      fog beszélni, mint Skopas. Nagyon hatásos lesz. Nagyon jól fog
      szólni. Flóra pedig meg fog dermedni és el fog menekülni. Ön azt
      hiszi, hogy Flóra alszik. Alszik, ahogy Skopas Edesszáról hitte.
      Száz évig alvó királykisasszony a toronyban. Milyen irodalmi ön,
      Vidal úr, egy ilyen jól vágó jelenetnek ön Flóra szívét fel tudja
      áldozni. Feláldozni akkor, amikor ön is szereti Flórát. De, persze,
      saját hangját jobban szereti. Ön nem tud szótlanul odamenni és
      melegen nekidőlni és egy szót se szólni, csak dadogni, Flóra, Flóra
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal hirtelen megfordul.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Honnan tudja ön ezt?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ilyesmit tudni a szellemben koldusok előjoga –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen. Ön abban a hiszemben van, azért a kicsinyke igazért, ami ebben
      a szerelemben van, az ön életének sikerét nem szabad feláldozni. Én
      pedig azt mondom, önnek azt a kicsiny igazat, ami az ön látványos
      nagy életében van, Flóráért a pokolba kell dobni. De ön szédeleg,
      mint a boldogtalan Skopas. Ön eredetileg is tévedésben volt, de
      Skopas még jobbal megtévesztette. Ez az úgynevezett sikerült élet
      filléres dolog. Flóra önt szereti. Menjen hozzá vissza. Az irodalmat
      dobja el, legyen egy kicsit csecsemő, legyen egy kicsit hülye, az
      nem mutatós, jó művek abból nem jönnek ki, talán az élet sem
      sikerül, nem lesz monumentális, de tudja, valami más –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Önt merészelik hülyének nevezni, kiált Vidal.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hülye vagyok, felel Amadeus, és kétszer int. Ha én mondom, elhiheti.
      Tudom. Látja (az összetépett papírokra mutat), a művel nem bírok.
      Szerencse, hogy van ízlésem, meg sem írom. Ha megírnám, még szégyent
      vallanék. Kinevetnének –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal tágra nyilt szemmel nézi.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem baj, szól Amadeus. Az élet nem sikerül. De sikerül valami más.
      Annál fontosabb –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidalhoz megy.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem baj. Mindenki. Hiszen ezt ön nagyon jól tudja. Mindenki őrült
      egy kícsit. De azért ebbe nem kell okvetlenül belebukni. Akkor
      komikus lesz. Ön az irodalmiság őrültje. Helyes. Nem mondom, igen
      finom őrültség. De ne bukjék bele, nevetségessé lesz. Minek? Vagy
      nem? Menjen vissza –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön Flórával beszélt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Flóra az ő szerelméről ilyen félkegyelművel, mint amilyen én vagyok,
      nem beszél –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Utazom, szól Vidal. Búcsúzni jöttem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Amadeus hirtelen felkiált. Majd én elmegyek hozzá, és beszélek vele.
      Visszacsináljuk. Itt marad –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal mozdulatlanul áll. Amadeus eléje áll és kiabál. Hős. Azt
      hiszi, hős. Piha. Nevetséges. Hallja? Piha (köp). Mit akar?
      (Járkál.) Győzni? Kit akar legyőzni? Flóra jöjjön ide? Ismerem.
      Tudom, mi történt. Pfuj. Vallomás helyett ledöfte. Kierkegaard. Csak
      hogy az ön érintetlen nagysága megmaradjon. Szégyen –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Önnek, szól Vidal, mindenben igaza van –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      És?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Amadeus megáll. Vidallal pontosan szemben, és egy ideig nézi.
      Menjen, szól halkan és lassan. Menjen. És maradjon tornyában,
      befalazva, a csipkerózsa befutja, esetleg jön valaki, talán, aki
      majd megszabadítja. Szegény Vidal, szegény, alszik, regényálmát
      alussza, jobb így. Nem teszi Flórát boldogtalanná –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal megnémultan áll. Honnan tudja ön mindezt, Amadeus?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kezét nyújtja.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Amadeus kezet fog, aztán egyszerre csuklani kezd. Arcát eltakarja.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mi történt?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Arcát eltakarja és sír. Nem tudom. Szegény Flóra. Szegény Vidal.
      Szegény Amadeus. Szegény Herstal és Herstalné és Ábsalom és szegény
      Raimund és szegény Pataj és szegény Abihail és szegény Tristan és
      szegény antikvárius és szegény Máté és szegény Jusztin és szegény
      Eszter –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Hermina néni a káposztát vagdalja, mikor Máté úr bejön, és a
      zsámolyra ül.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem késtem el? kérdi.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Káposztás kocka lesz, válaszol Hermina néni, sajnos bors nélkül –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Máté úr így szól: Azt mondják, hogy Pataj András disszidált –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hermina néni föl se néz. Tudom. Hetek óta eredménytelenül keresik.
      Sikkasztott, és emiatt már figyelték. De a szökési technika
      rohamosan fejlődik. Lakását úgy hagyta, mintha csak öt percre ment
      volna el valahová. A rendőrség felült neki, a házat huszonnégy óráig
      megfigyelés alatt tartotta. Ezalatt persze a határon átjutott. Egy
      sereg kompromittáló iratot vitt el. E nélkül ma szökni már nem
      ésszerű. Miért? Mert az iratokat kint azonnal pénzzé teheti, és az
      összeggel az első nehézségeket legyőzheti. Esetleg mindjárt állást
      kap. Ki tudja, talán ugyanabban a beosztásban működik tovább. Néhány
      év múlva, ha ott már túl szemtelenül sikkaszt, hasonló kompromittáló
      iratokkal vissza fog szökni, s itthon tárt karokkal fogadják, még
      elő is léptetik –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Máté úr szorgalmasan jegyez.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Állítólag a világszép Vatta Abihail is vele szökött. A nő ugyanott
      volt alkalmazásban. Nem mondom meg, hol. Többször látták őket
      együtt. Senki az égvilágon nem értette, hogy ez a csodaszép nő a
      csámpás és műveletlen és koszos Pataj Andrástól mit akart. Én tudom.
      Az ember azért tanul karakterológiát. Többször láttam őt, és a
      modern fiziognómia alapján képletét megfejtettem. Mert az arcisme,
      kérem, nem a megismerések, hanem a megfejtések területe. Itt
      egyszerre többféle értelmezés egyidejű lehetősége az embert
      bonyolult feladat elé állítja. Meg kell tanulni látni. Abihail azok
      közé a mainapság a húszéves fiatal hölgyek között oly gyakori
      szépségek közé tartozik, akik. Nos? Vegye tudomásul, hogy én
      komolyan nem engedem magam. Viccből? Az más. Úgy lehet. Akár
      mindjárt és ahányszor csak akarja. De ha komolyan, akkor vegyen el,
      vagy legalább fizessen. Kikérem magamnak, én nem vagyok kurva.
      (Megsértődik.) Abihail viselt dolgairól rémtörténeteket mesélnek, és
      én mindent elhiszek, még azt is, hogy öccsével, a tüdővészes és
      púpos Tristannal vérfertőző viszonya volt. Abihail vonzódott
      mindahhoz, ami ronda. Patajhoz is talán csak azért, mert rossz szaga
      volt. A démonok a rossz szagokhoz ellenállhatatlanul vonzódnak. Ezt
      sehol se olvastam, a magam megfigyelése. A démoni embert arról lehet
      felismerni, hogy szeret büdösségben tartózkodni, vagy persze arról,
      hogy mindig a tisztaságról beszél. Mert a kettő ugyanaz. Az utóbbi
      ugyanis abban a kényszerképzetben él, hogy a bűz (a démon) őt
      üldözi, s ő menekül. Dehogy menekül, kérem, alig várja, hogy a
      démonnak kisebb-nagyobb szolgálatokat tehessen.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tristan öngyilkos lett. Hallotta már? Vallásos rajongó volt.
      Jusztinnal sokat érintkezett, öngyilkossága előtt hosszú és igen
      fantazmagorikus felolvasást tartott a vallásról és a bűnök
      megdicsőüléséről. Azt mondják, hogy utolsó napjait élte. Vért hányt.
      A halált nem volt képes türelmesen megvárni, és eléje rohant. Nem
      hiszek benne. Tristan Abihail nélkül nem tudott élni. Az
      öngyilkosságról csak egyetlen ember tudott, Ábsalom doktor, aki
      Tristant este meglátogatta, és vele körülbelül éjfélig ordítozott.
      Még a szomszéd utcában is minden szavát hallották. Ábsalom doktor
      Tristant az öngyilkosságról lebeszélte és fenyegetőzött és
      káromkodott és átkozódott, és öklével az asztalt csapkodta. Aki
      hallgatózott, és ugyan az egész környéken ki ne hallgatózott volna,
      hiszen az üvöltéstől senki se tudott aludni, mondom, az mind
      könnyekre fakadt. Ábsalom doktor jó ember, szóltak suttogva.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én kénytelen vagyok ezúttal ismét a karakterológiára hivatkozni. A
      modern karakterológia mesterei ezt az esetet álalakzatnak nevezték
      el. Minden jelenségnek van pozitív értelme. Az úgynevezett görög orr
      azt jelenti, hogy a gondolat a megvalósulásba simán lejt át. Az
      ember könnyen realizál. De van álalakzat is. És ez azt jelenti, hogy
      az illető hátborzongató gazságokat is szemrebbenés nélkül tud
      elkövetni. Legifjabb Herstal Raimundnak igen szabályos görög orra
      volt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ábsalom doktor tevékenységét álalakzatnak tartom. Gyógyítás
      ürügyével betegeit válogatott mágikus kínzásokban részesíti. Én
      tudom, hogy a doktor három óra hosszat harsányan tombolva Tristant
      az öngyilkosságtól miért akarta eltántorítani. Aki nem akarja,
      inkább akarja, mint aki akarja. Ezt már Kierkegaard megírta, s azóta
      úgyszólván a köztudatba ment. A kis Tristan Ábsalom távozása után
      egy negyedórával magát csakugyan felakasztotta.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Múlt héten az erdőben egy öreg rőzsegyűjtő lövést hallott, rosszat
      sejtett, és futni kezdett, de pontosan Broniszláv felé menekült. A
      dúvad kenyerét és szalonnáját elvette, puskatussal fejbe vágta és
      elment. Ez reggel történt. Az öreg csak délután tért eszméletre,
      nagy kínok között levánszorgott a hegyről. A rendőrség azonnal
      hajszát indított, de hiába. Milyen különös, nem? Broniszláv most már
      második éve él itt, kilenc embert gyilkolt meg, több mint húszat
      megsebesített.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Krisztiánt állásából elbocsátották. Igazán furcsa. Két héttel
      ezelőtt valami bizalmas pártgyűlésen többen felszólaltak, és mint
      beszélik, aggodalmaskodtak, hogy. Mire Krisztián felállt, igen józan
      és tisztességes beszédet mondott, amelyben a félénkeket szigorúan
      leintette, és kifejtette, hogy az ő kötelességük kitartani. Másnap a
      gyárból már el is küldték.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidal úr elutazott. Azt mondják, francia állampolgár, kiutazási
      engedélyét megkapta, és Párizsba visszatért. Herstal Raimund
      altábornagy kéziratait rendezte és fordította. Vidal úr nem volt
      ostoba ember. Nem volt barátkozó természet, többször csak Amadeust,
      a hülye muzsikust látogatta meg, és esténkint az öreg Patajjal
      beszélgetett. Egyébként csaknem színpadiasan távozott, még az
      antikváriustól is elbúcsúzott, és a boltban többekhez egész beszédet
      tartott. Magától értetődik, mert miről másról is lehetett volna szó,
      a harmadik világháborúról beszéltek. Az antikvárius a végleges
      megoldás kifejezését használta. Vidal úr a pultnak támaszkodott,
      cigarettáját csendesen szívta, aztán felnézett.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A pokolnak nincsen feneke, szólt. Aki belebukik, abban a zuhanás
      örök. Az őrületnek nincsen alkonya, mert éjszaka. Csodákat várni?
      Jó. És az egymásra kívánt átkok teljesülését. Minden perc kárba
      vész, amit nem jajveszékeléssel töltünk. Aztán kezüket tördelik, és
      azt üvöltik, nem én voltam, nem én. Hát ki? Most már azt az egyet
      biztosan tudom, hogy készülődhetünk. Elodázni? Még lehet. De nem
      sokáig. Jön. Jön a pillanat, amikor felébredünk. Készüljetek a
      nagyszerű ébredésre. Hogy milyen áron és melyik évben? Úgyis
      mindegy. Háború? Lehet. Lehet forradalom vagy körmenet vagy
      vezeklés, lehet bál, de valószínűbb, hogy éhínség, lehet ünnep, de
      azt hiszem, inkább tűzözön, mert mindenki erre vár. Mindegy?
      Készüljetek a nagyszerű ébredésre. Csak ott lehetnék. Legalább a
      kapuig érjek, az ígéret földjére legalább egyetlen pillantást
      vethessek, egyetlenegyet –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
{{lapozó|előző=6|köv=A karnevál szereplői|cím=Karnevál}}
[[Kategória:Karnevál]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Karnevál/6</title>
    <id>342</id>
    <revision>
      <id>3852</id>
      <timestamp>2006-07-15T20:10:20Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>kat, lapozó</comment>
      <text xml:space="preserve">{{lapozó|előző=5|köv=7|cím=Karnevál}}


    &lt;center&gt;      &lt;font size=&quot;+4&quot;&gt;VI.&lt;/font&gt;    &lt;/center&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;Gergelyért nem aggódom, maflasága őt mindig meg fogja védeni,
    és az ő áldott butasága mindig a legjobb úton fogja vezetni. Sohasem
    volt vele semmi gondom, mindig tudta, hogy Máté mellett ő a hülye
    fickó, Jusztin mellett ő a közönséges ember. Máté őt humortalannak és
    botfülűnek mondja, mert olyan, mint az agyag, és agyában örök homály
    van, de amit mondanak neki, azt megteszi, amit megmagyaráznak, azt
    néha meg is érti, hasát szereti jól megtömni, és nagyokat alszik. A
    császárnőt is azért választotta feleségül, mert az uralkodik rajta, és
    Gergely készséggel mindenkinek engedelmeskedik, sőt elismeri és
    tiszteli úgy, ahogy tisztelni és elismerni csak nagyon erős és
    egészséges és tiszta emberek tudnak. Én Gergelyt nem féltem, mert
    olyan szelíd, mint az elefánt, milyen elképzelhetetlenül gyengéd,
    amikor feleségére néz, a császárnőre, aki szenvedélyes és türelmetlen
    és hiú és uralomra vágyó és parancsolgat, és soha semmiféle munkára
    kezét ki nem nyújtja, de Gergely örül neki, ha engedelmeskedhet, és
    csodálja őt, mert a császárnő az ő felesége, és csodálja Mátét, mert
    olyan ördögien okos, és csodálja Jusztint, mert úgy jár itt közöttünk,
    mint az égő kandeláber.&lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Gergelyt én nem féltem, hiszen ő a mamlasz, botfülű és humortalan,
      aki egészségesen közönséges, de talán még Mátét se nagyon féltem,
      aki borotvaeszével itt hajmeresztő mutatványokat végez,
      egyszer-kétszer majd megvágja magát, és akkor nem fog ugyan jobban
      vigyázni, de még virtuózabb lesz. Mátét se féltem, mert benne
      semmiféle becsvágy nincs. Még gyerek volt, amikor az iskoláról
      beszélt nekem, és akkor azt mondtam neki, köpj rá. Az iskolára?
      kérdezte. Igen. A tanítóra is? Igen. A könyvekre is? Igen. Az
      egészre? Igen. Máté rögtön megértette. Ezentúl, szólt, az egészre
      köpni fogok, de tiszteletteljesen köpni. És vigyorgott. Tiszteld a
      világot, és köpd le. Máté filozófus, de főként muzsikus, de főként
      pojáca, semmiféle becsvágya nincs, nem akar senkitől semmit.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Gergely és Máté tulajdonképpen a szokásos pathológ emberfigurációk,
      olyan kisiklottak, akiket egészen jól megértenek, sőt kedvelnek is,
      mert nincsen bennük más, mint legfeljebb valami tehetség vagy még az
      sem. De Jusztin, igen, ő nagy gond nekem. Máté azt mondja, hogy ő a
      kis Krisztus és ájtatos, de ez csak a kis igazság. Máté általában
      sokkal-sokkal okosabb, mint látszik, mert ő csak a kis igazságokat
      mondja ki, a nagyokat megtartja magának. Régebben én Jusztint
      csaknem irigyeltem, elég különös, de így volt, és sokszor azt
      tapasztaltam magamon, hogy hátulról le akarom ütni, és el akarom
      gáncsolni, és nem tudtam elviselni, hogy valaki ilyen ártatlan
      legyen. Persze nem egyszerű ártatlanság ez, nem a félkegyelműek
      ártatlansága, amit a magam részéről, ha meghatódva nézek és irigylek
      is, de ügyefogyottnak és érdektelennek tartok. Jusztin még gyermek
      volt, máris ilyen volt, ez valami görcs nála, valami kétségbeesés,
      persze nem közönséges görcs, nem pathológ és nem eltorzult és hazug
      dolog, én ezt már akkor láttam, hogy ez szent görcs. Mit kell a
      világnak dolgoznia, hogy ilyen embert tudjon teremteni, és milyen
      gyenge és milyen hallatlanul törékeny! Jusztin nem olyan értelemben
      szent, hogy vallásos, bár ő vallásos is, de nem különösebben, és ez
      nála mellékes, és nem is szent, hanem ő szent görcsben van, és
      folyton azért küzd, hogy ez nála már ne görcs legyen, és ne
      feszültség és erőfeszítés és akarat legyen, hanem önkéntelen
      világosság, hogy ő simán és könnyedén és mosolyogva legyen szent.
      Jusztin képes lenne arra, hogy Esztert feleségül vegye, és vele
      éljen esetleg évekig, de még csak száját se csókolná meg, nem azért,
      mert az érzéki szerelem ellen talán elvi kifogása lenne, és nem
      azért, mert ő talán nem is férfi. Ő még a szerelmet is ebben a
      görcsben éli át, kihegyezve és felfokozva egyetlen pillanatra, és ő
      ezt a pillanatot önmagában megállítja, és ez az, amit én görcsnek
      hívok. Jusztin egész életét képes lenne halálos szerelemben és
      szenvedélyes imádatban leélni, változatlanul szeretné Esztert, és
      éjszaka mellette feküdne és hozzátapadna, és egész lényében
      lángolna, és még csak száját se csókolná meg, csak szerelmes
      szavakat suttogna, és Esztert esztelen szenvedéllyel magához
      szorítaná. Nem tudom, igazán nem tudom, sikerül-e ez a házasság, és
      Eszter meddig fogja ezt a szentségtől túlhevített légkört elviselni.
      Egészen különösnek tartanám, ha éppen Eszter lenne az a nő, aki pont
      ebben a szerelemben boldog tudna lenni. Nem lehetetlen. Mondom, nem
      lehetetlen, hogy éppen ő az a nő. De az is lehet, hogy Jusztin
      kolostorban fogja végezni, talán majd ebből a szerelemből
      kijózanodik és szerzetes lesz. Jusztin az üdvözülésnek egészen
      sajátságos módját választotta, sokkal nehezebb módját, mint Gergely,
      aki szerény és egyszerű és meghatóan emberi, sokkal nehezebb módját,
      mint Máté, aki kitalálta, hogy az egészre köp, de tiszteletteljesen.
      Jusztin úgy akar üdvözülni, mint a szent, neki nincsenek aggodalmai,
      hogy a szerelemben ezt a szentséget elvesztheti, ő nem fél és nem
      böjtöl és nem kínozza magát és nem halmoz jó cselekedeteket és nem
      imádkozza magát félholtra és nem prédikál és nem hittérít és nem
      érzeleg, ő tényleg tudja, mi az, szentnek lenni, és ebbe ő teljes
      erejével belekapaszkodott, és karmait és fogait belevágta, és őt
      erről nem lehet leválasztani. Máté azt mondja róla, hogy Jusztin
      üdvösségéért aggódik, de ez nem igaz. Jusztin egyáltalában nem
      aggódik, ő ebben a dologban holtbiztos és nem kételkedik. Az öreg
      Bernát apó, amikor Jusztint először meglátta, rögtön észrevette, ez
      még évekkel ezelőtt volt, kezét fölemelte, és így szólt: És én
      tebenned jelet állítok fel, a velem való szövetség jelét. De ha
      Jusztin nem is aggódik, mégis görcsben van, csak nézze meg, hogyan
      néz, szeme olyan, mint a töltött fegyver, csupa robbanás előtt való
      lefojtott és ugrásra kész, megfékezett szenvedély. Gergely üdvössége
      olyan, hogy az ember önkéntelenül megsimogatja, ó, te drága, meleg
      buta ember, te szívem szerint való mamlasz! Máté üdvössége olyan,
      mint a hajmeresztő mutatvány, mulatságos és paradox, és mindenkinek
      a háta borzong, de aztán nagyot nevet rajta. Jusztin üdvössége
      félelmetes, csaknem őrület, én magam, ha látom, még most is mindig
      megijedek. Mi lesz ebből a fiúból, hiszen amit csinál, az
      eszeveszett dolog, ezt nem lehet kibírni.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      De most jutok csak el a tulajdonképpenihez, oda, ahol talán kezdenem
      kellett volna, Gergely voltaképpen szundikál, és nincs is kedve
      felébredni, ő így egészen jól érzi magát. Máté, mint a
      paprikajancsi, álmaiból kiugrik, aztán vissza, a dobozból ki és
      vissza. Álomkórosak és aluszékonyak, és senki sem ébredt fel
      egészen, félálomban mindegyik állandóan félrebeszél, monomániás,
      holdkóros és fantaszta, bolond, és ez a borzalma mindannak, ami ma
      itt élet, élnek, anélkül hogy élnének, nem ébredtek fel, alusznak,
      alusznak mind. A halottakról mondják, hogy sok-sok évig, sok száz
      évig, ezer évig a túlvilágon vannak, derengő állapotban, és
      sejtelmük sincs arról, hogy halottak. De, hogy ezt lássa, nem kell a
      túlvilágra mennie. Sok-sok millió és millió ember él ötven és hatvan
      és még több évig, és sohasem jut eszébe, hogy él, csak itt van,
      valamiképpen itt van, derengő, álomkóros állapotban, mint a
      monomániákus, mint a fantaszta, rögeszméivel és álmaival és
      káprázataival. Nézze meg őket itt körös-körül. Mindegyik szundikál,
      és álmaiban félrebeszél és imbolyog, néha véletlenül a másikba
      ütközik, s akkor azt vagy magához öleli, vagy leüti, ahogy éppen
      őrültsége súgja, vagyis amit éppen elképzel. A halottak nem tudják,
      hogy meg vannak halva, az élők nem tudják, hogy élnek. Csak lebegnek
      saját álomképeik között és saját fantazmáik között.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem rosszak. Nem. Egyáltalában nem rosszak. Ennél rosszabbak.
      Kibírhatatlanok. Mindegyik alszik, s ezenfelül még saját
      fantazmáiban tetszeleg, és saját álmaitól egészen megittasodik, de
      ha valaki más kerül melléje, rögtön orrát befogja, és elkezd
      kiabálni, bolond, bolond! Ó, hol van az egészséges ember? Hol van
      az, aki felébredt? Hol van az, aki nem álomkóros, és nem tévelyeg
      saját rémképei között? Hol van az, aki tudja, hogy él? Hol van a
      normális ember? Aki felébredt?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Jusztin azt hiszi, hogy a normális ember a szent. A szent az, aki
      felébredt, és tudja, hogy él. Jusztin ebben a görcsben él, a szent
      görcsben, aki ez a normális ember, az egészséges és ép és éber és
      felébredt ember. Őneki ezt az ép embert sikerült elkapnia,
      szerencsés pillanatban, talán születése pillanatában, talán még
      előbb, de azóta nem ereszti el, és azt hiszem, ő ezt sohasem fogja
      elereszteni. Lehet, hogy Jusztinnak igaza van. Inkább tönkremegy.
      Inkább beleőrül. Lehet, hogy ez a szent tényleg a felébredt ember,
      aki él és nem fantaziál és nem szundikál. A szent a normális ember.
      A többi nem számít. Aki nem szent, az mind bolond és szundikál és
      félrebeszél. Nem tudja, hogy él. Hogyan fogja ez az ember ezt az
      életet kibírni! Hogyan fogja kibírni, és milyen sebeket kap, hogy
      fog szenvedni. Jusztin, szegény Jusztin, te világosságra és
      éberségre szomjazó és normális életre sóvárgó ember, normális akarsz
      lenni, a legnagyobbat akarod, ki akarsz józanodni, szegény drága
      Jusztinom!
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ne beszéljen bele, tudom, mit akar mondani. Egyáltalában nem valami
      különleges és éles elmére valló kritikai megjegyzés, ezt én már
      évekkel ezelőtt magam is föltettem, és minden valamirevaló
      iskolázott ember azonnal ezt a kritikai megjegyzést fel is fogja
      tenni. Azt akarja mondani, hogy Jusztin egzaltált ember, mint ahogy
      minden szent egzaltált, és ezek szerint őrült. Milyen furcsa mámor
      ez! Azt még valahogyan értjük, hogy valaki mámoros lesz, mondjuk a
      hatalomtól és a vértől és a vagyontól és mondjuk a szépségtől is, ha
      valaki enthuziazmusba esik, és beleőrül a hatalomba vagy a
      vérengzésbe vagy a gazemberségbe, mondjuk a muzsikába vagy a
      költészetbe vagy a gondolkozásba, még azt is értjük, ha valaki
      aszkéta lesz és böjtöl és imádkozik és a pusztába vonul vagy tanít.
      Jusztin azonban mindezeket a dolgokat önmaga számára kevesli, nem
      köp rájuk, mint Máté, sem tiszteletteljesen, sem egyébként, hanem
      mellettük szó nélkül elmegy, egyetlen pillantást vet rájuk, és azt
      mondja, nekem ez nem elég. Nem kielégítő. Gyakran láttam, különösen
      gyermekkorában, még egészen kicsiny fiúcska volt, valamire nagyon
      figyelt, ha Caesarról vagy Beethovenről vagy Goethéről vagy Dantéról
      volt szó, vagy valamilyen királyról vagy Keresztelő Szent Jánosról
      vagy Foucauld atyáról vagy másvalakiről. Megerőltetett
      arckifejezéssel figyelt, különösen jól emlékszem, amikor egyszer
      Neumann Terézről volt szó, valaki elbeszélte, hogy Neumann Teréz már
      évtizedek óta semmi mást nem eszik, csak a szent ostyát, és minden
      pénteken lábán és kezén a szent sebek vérezni kezdenek. Mondom,
      Jusztin megerőltetve figyelt, ó, mennyire szerettem volna tudni,
      hogy mit gondol! És akkor arca egyszerre csak feloldódott, és
      látszott rajta, hogy azt gondolja, ez nekem nem kell, ez nekem
      kevés. Őrült, igen, egzaltált, mint minden szent. De Jusztin erre
      csak mosolygott volna, és azt mondta volna: én ezt jobban tudom.
      Jusztin, azt mondja, egzaltált? Enthuziaszta? Őrült? Hát legyen az.
      Legyen az, ha ez az őrület a normális ember. Az embernek ilyen
      egzaltáltnak kell lenni, hogy egészséges és ép legyen. Meg kell
      őrülnie, hogy normális legyen, és el kell veszítenie eszét, hogy fel
      tudjon ébredni, és elérkezzen oda, hogy tudja, hogy él, végre ne
      legyen álomkóros és fantaszta, hanem normális ember. Ez a szent. Ez
      az őrült. Ez az egzaltált monomániákus. Hagyjatok békében. Én egész
      életemben csak ezzel foglalkozom, és mindent, amit hallok, és ami
      velem történik, ehhez az egyhez viszonyítok, és ezzel hozok
      kapcsolatba. Engem ezenkívül más egyáltalában nem is érdekel. Én ezt
      megvizsgálom, és állandóan vizsgálom, szünet nélkül és kímélet
      nélkül és értelmem teljes világosságával és hazugság és részrehajlás
      nélkül, csaknem kegyetlenül és józanul és logikusan és elfogultság
      nélkül, ezt vizsgálom, és éppen ezért én erről nagyon sokat tudok.
      Én tudom, hogy a szent egzaltált és őrült. De tudom azt is, hogy ez
      az őrült a normális ember. Ez az emberi élet alapállapota, ha szabad
      így mondanom, persze ezzel nem óhajtok a filozófia területére
      átlépni. Ez Máté területe, a szemfényvesztő és életveszélyes
      szofizmák birodalma, és Jusztin magát ettől a birodalomtól mindig
      távol tartotta. Neki ez gyerekes volt és túl egyszerű, és megnézte,
      de mellette elhaladt, éppen úgy, mint Caesar vagy Goethe vagy
      Neumann Teréz mellett, és azt mondta, ez nekem kevés. Nem kielégítő.
      Ez még mind álomkór és a normálistól való eltérés. Ez még nem az
      egészséges ember. Csak a szent az egészséges, de nem a
      mutatványosbódé-szent, a kókler szent, aki böjtöl, és magányba
      vonul, és gondoskodik róla, hogy feltűnést keltsen. Jusztint nagyon
      kínosan érintené, ha ő az ő szentségével feltűnést keltene.
      Szégyellné magát, és rögtön keresné a hibát, hol követett el valami
      ostobaságot, hogy feltűnést keltett. Ennek a dolognak egészen más
      síkon kell lezajlania, ahol a dolgok egészen természetesen és
      önmaguktól folynak, és az egész olyan átlátszó, mint a levegő. A
      szent a normális ember, akit észre se vesznek. Jusztin azt mondja,
      hogy ilyen embernek mindig kell lenni, különben az emberiség
      elpusztulna. És Jusztin azt mondja, hogy az öreg Bernát apóka ilyen
      szent. Nem egészen, mert egy kicsit hőbörödött és monomániás és
      bolond, de mégis szent. Egy kicsit olyan, mintha szent lenne, vagyis
      normális ember, egzaltált és őrült. Nem érdemes másnak lenni, mint
      ilyen szentnek. A többi mind csalás és álomkór és fantazmagória.
      Csak egyet érdemes csinálni. Felébredni. A túlvilágon az emberek
      többsége azt se tudja, hogy meghalt, itt az emberek többsége azt se
      tudja, hogy él. Fel kell ébredni, és tudni kell, hogy élek. Ez az
      egész. Ez a kicsiny dolog a legnagyobb. Csak a szent ébred fel. Csak
      ő tudja, hogy él. Azt mondják, hogy egzaltált. Hadd mondják. Lehet,
      hogy úgy is van. Ez most mindegy. Lehet, hogy az egész csak szofizma
      és paradoxon, nem is tartozik rám, tessék ezzel Mátéhoz fordulni, ő
      ezeknek a mestere, majd csinál belőle viccet, erre mindenki
      megnyugodhat, és szundikálhat tovább. Számomra ez a paradoxon nem
      kielégítő. Én a paprikajancsi illetékességét ezen a területen nem
      ismerem el. Ez nem tartozik az ő hatáskörükbe. Ők ugráljanak a
      dobozból ki és be, mulatságosak, de érdektelenek. Nem kielégítő.
      Engem a dolog a paradoxonon túl kezd érdekelni, nem ott, ahol ez a
      kettő úgy létezik, mintha egy lenne, mintha az egzaltált bolond és a
      normális ember egy lenne. Én tudom, hogy úgy látszik. De én itt nem
      állok meg. Úgy látszik, mintha őrült és egzaltált lennék. Úgy
      látszik, mintha görcsben lennék. Az, hogy mi hogyan látszik, engem
      kevésbé érdekel. Én azt szeretném tudni, mi hogyan van. Én szeretnék
      felébredni. Szeretném tudni, hogy élek. Szégyenletesnek tartanám, ha
      én is álomkóros lennék, és itt lennék hatvan vagy hetven évig, és
      nem is szereznék tudomást arról, hogy élek. Én ezt tudni akarom.
      Normális ember akarok lenni. Semmi ezenkívül engem nem érdekel. Ha
      én Eszterbe szerelmes vagyok, akkor tudom, hogy élek. Ha én Bernát
      bácsival beszélek, tudom, hogy élek. Ha én valakiért életemet
      kockáztatom, és ha valakiért áldozatot hozok, és ha valakit
      szeretek, akkor tudom, hogy élek. És én hálát adok azoknak, akikért
      áldozatot hozhatok, és ezt nekik sohasem felejtem el. Megengedték
      nekem, hogy szerethessem őket, és én ragaszkodom hozzájuk, és
      szeretem őket, és tudom, hogy tartozom nekik valamivel, amit sohasem
      fogok tudni megfizetni, de az nem is baj. Adósságba vertem magam,
      annál jobb. Adósa vagyok annak, akit segíthettem, mert általa tudom,
      hogy élek, és ez a legtöbb, amit egyáltalán tudhatok. A többi mind
      szofizma és mulatságos dolog, de nem mély. Aki így él, az alszik és
      álomkóros, és sejtelme sincs arról, hogy él. Ez mind egészen más
      logika, álomlogika, fantazmalogika, az őrültek logikája. Engem ez
      nem elégít ki. Az én logikám egyszerűbb és világosabb, főképpen
      egyszerűbb, mert ez a normális.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Jusztin nem kisiklott ember. Ide akartam kilyukadni. És az a
      bizonyos szent görcs benne az, hogy nem engedi magát kisiklani, és
      az egyenes úton megy. És én Jusztinnak nagyon sokkal tartozom. Én
      Jusztinnal szemben magam olyan adósságba vertem, hogy azt sohasem
      fogom tudni megfizetni, de azt mondom, amit ő. Adósságba vertem
      magam, annál jobb. Én azt hittem, hogy ez itt teljes anarchia és
      bolondság. Be kell vallanom, hogy én az emberi életnek nem hittem.
      Mondjuk így, nem vettem egészen komolyan. Régebben én is kerestem
      valami mértéket, vagyis kerestem a közös nevezőt, amire az embereket
      rátettem, és meg akartam őket érteni. És én azt hittem, hogy ez a
      közös nevező a bolondság. Én azt hittem, ez a mérték, és én addig
      úgy is éltem, mint a bolond. Azt hittem, ez a világ fantazma. Ez az
      egész itt egyfajta önkívület és mámor, és semmi értelme sincs, csak
      hogy az ember jót nevessen. Nem mentem odáig, mint Máté, hogy az
      egészre köpjek. Máté szigorúbb, ő ezt a bolondságot leköpi, ha
      tiszteletteljesen is. Én nem. Én csak hahotázok, és sapkámat
      csörgetem. Láttam, hogy ez a fantazma, és ezek itt sokkal inkább
      démonok, mint emberek, és alig valóságosak, és nem is élnek, csak
      ugrabugrálnak, mint a rugós pojácák, és én nevettem, mert
      éberségemből több nem telt. Néha aztán olyan voltam, mint Gergely,
      ez az áldott és édes ökör, bamba arcával és jó étvágyával. Azt
      hiszem, az ember álmait csak utódai értik meg, mert az utódok az
      ember megvalósult álmai és legtitkosabb gondolatai. Ami nekem még
      titok, az nekik lényük és természetük. Gergely és Máté és Jusztin az
      én igazi lényem. De Gergelynek és Máténak sokkal kevesebbel
      tartozom, csak azzal, hogy szerethetem őket. Jusztinnal szemben
      komoly adósságba vertem magam, mert ő nekem új mértéket adott, és
      megmutatta nekem, hogy a normális ember a középen van, és ezt nem
      szabad túlfokozni, mert akkor egzaltált lesz és őrült, és nem szabad
      lefokozni, mert akkor álomkóros lesz, és azt se tudja, hogy él. Nem
      szabad sem túlértékelni, sem leértékelni. Ezt Jusztinnak
      köszönhetem, és tőle tanultam, és azóta tudom. A mértéket nem szabad
      sem felül, sem alul venni, hogy az ember normális tudjon lenni és
      szent. Ezt csinálja Jusztin, és én néha hiszek neki, és azt hiszem,
      fel fog oldódni, talán csak későn, ötvenéves is lesz, és akkor ő is
      mosolyogva fog tudni szent lenni, minden görcs nélkül, egészen
      elegánsan. Néha pedig aggodalom fog el, amikor látom, és azt hiszem,
      ezt ki se lehet bírni. Akkor én irtózatosan elkezdek félni, hogy
      Jusztin útközben valahol összetörik, és a görcsöt nem bírja tovább.
      Azért féltem én őt Esztertől is, és néha azt hiszem, Eszter nem az a
      nő, aki mindezt megérti, és ezt a légkört nem bírja ki, Eszter a
      legjobban szeretne aludni, mint a többiek a háztartásban és a csinos
      ruhákban és néhány gyereket szülni, neki elég, ha fantaszta, és
      álomképek között tévelyeg. Ezért én Jusztint féltem, de aztán azt is
      gondolom, ez a házasság jó lecke lesz neki, végül kolostorba vonul,
      vagy másvalamibe fog, ami nem kelt semmi feltűnést, és végül is fel
      fog ébredni, és normális ember lesz. Igen, ezt tanultam én tőle, és
      azóta tudom, hogy ez itt nem vidám bolondság, sokkal inkább szent
      bolondság, olyasféle, mint a húshagyókedd, hogy még mindenki
      ugrabugrál és zabál, és leissza magát, és kurválkodik, de holnap már
      itt a hamvazószerda, akkor vége, itt a böjt, a túlvilág, itt lesz
      derengő állapotban sok ezer évig, és még csak azt sem fogja tudni,
      hogy meghalt, minthogy itt nem tudta, hogy él, mert fantazmái között
      imbolygott, és szemét egyetlenegyszer sem nyitotta ki, nem ébredt
      fel, csak bolond volt és fantaszta, és nem volt normális ember.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A dolgot egészen félreértené, ha azt hinné, mi ezt töviről hegyire
      megbeszéltük, és ezen talán sokat vitatkoztunk, amíg így kifőztük,
      ilyen csinosan, csaknem kellemesen, mint valami mitológiát, igen,
      mitológiát, vagyis az álomvilágnak és a fantazmáknak ezt a
      sajátságos szövevényét, ami éppen a mitológia, nem valódi lényekből,
      hanem démonokból és fantazmákból, akik a valóságban nincsenek, csak
      kísértenek, és itt lebegnek, mint a lidércek. Nem, mi erről soha nem
      beszéltünk egyetlen szót sem, csak még évekkel ezelőtt, véletlenül,
      csaknem jelentéktelen esettel kapcsolatban, amit mindjárt el fogok
      mondani. Akkor egyszer Jusztin, tizenkilenc vagy húszéves lehetett,
      akkor, igen, beszéltünk csak úgy általánosságban erről a témáról, a
      fantazmákról, az álmokról és az emberekről, akik nem is valódi
      emberek, hanem démonok és lidércek, és akkor ő azt mondta, hogy az
      emberek mitológiákban élnek, és nem a valóságban, és semmi sem
      valóság, amit gondolnak, hanem démon és lidérc és rémkép, és az
      egész művészet és tudomány és történet ilyen mitológia, amire, ha
      valaki, aki teljesen valóságos lenne, ráfújna, abban a pillanatban
      elpárologna, és semmivé válna. Mindenki ilyen privát mitológiát él,
      saját agyrémei közepette, vidáman vagy szomorúan vagy közömbösen,
      aszerint hogy milyen szörnyetegeket idézett magából önmaga köré. És
      az egész emberiség is ilyen mitológiában él, ez a művészet és a
      tudomány és a történet és a vallás, csupa szörny és agyrém és démon
      és lidérc. Ha egyetlen ember lenne, aki a valóságban élne, és erre a
      mitológiára ráfújna, abban a pillanatban semmivé válna. Mítosz,
      mítosz, mondta Jusztin, de máris elhallgatott, mintha túl sokat
      mondott volna, és rám nézett, mintha megkért volna, hogy ne adjam
      tovább, fecsegett, kifecsegett valamit, szofizma az egész, ejtsük
      el, felejtsük el, mintha sohase beszéltünk volna róla. Nem sokkal
      ezután, hogy erről beszéltünk, egyszer különös állapotban találtam,
      egészen megrendült állapotban, de erről majd később.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A zsidókat éppen akkor kezdték üldözni. És Jusztin akkor ismerkedett
      meg Bernáttal, és rögtön házunkba akarta hozni. Ő maga állást
      vállalt, igen ügyes volt mindenféle aprólékos munkában, villany- és
      vízvezetékszerelésben, motorokhoz is értett, és azt mondta, keresni
      fog, és Bernátot eltartja. Ez a Bernát különös ember, senki őt
      monomániájából nem tudja felébreszteni, belőle egész nap különböző
      bibliai és talmudi mondatok böfögnek, fel és le hajlong, még szemét
      is behunyja, nyugodtan agyon lehetett volna ütni, még csak nem is
      védekezett volna, és talán észre sem vette volna. Akkor egyszer el
      is hozta őt, hogy a hátsó kis szobát neki berendezze, de nem tudtunk
      beszélgetni, mert Bernát folyton hajlongott, és bibliai töredékeket
      böfögött, egészen furcsa bolond, mondom, egyszerre csak felállt,
      karját kitárta, és elkezdett beszélni. A megpróbáltatások idejében
      eljönnek az angyalok, és a lelkeket elválasztják. És a lelkeket mind
      beledobják a nagy üstbe, és az üstbe dobálják a mérgeket és mindazt,
      ami keserű és maró és a savakat, és a kárhozottak tüzén az üstöt
      forralni kezdik, és a lelkek az üstben forrnak a mérgek, a
      keserűség, a fájdalmak, az utálat, a szenvedések, a borzalom, a
      megalázás hevében, és akkor jaj annak, aki a felszínre kerül, és jaj
      annak, akit az üst magából kivet. Mert a megpróbáltatás idejét a
      Seregek Ura szívének fiáért küldötte, és átkozott legyen, aki nem
      látja, a kínok és a megaláztatás ideje őérte van. Elküldötte ránk a
      megtiportatás idejét, de ez érte van, az ő szívének kedves fiáért,
      és hogy az ő dicsősége nagyobb legyen. Az idő keserűsége pedig azért
      az Egyért van, és jaj annak, ki száját panaszra nyitja, mert nem
      miértünk történik, hanem az ő szívének kedves fiáért –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Jusztin akkor megdöbbenve hallgatott, és azt kérdezte: Bernát bácsi,
      ezeket a szavakat magyarázza meg nekem, mert nem értem. A
      megpróbáltatások ideje nem valamennyiünkért van?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bernát ott állt a szoba közepén, és panaszosan kiáltozni kezdett,
      csaknem vonított, keserves és síró hangon: Az idők fekélye kifakadt,
      és a föld a kárhozat tüzén ég, és a lelkek a kínoktól
      jajveszékelnek, és mindez az Egyért van, hogy annál jobban ragyogjon
      az ő fényessége –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      De Bernát apóka, hiszen ez igazságtalanság, kiáltott Jusztin. Hát
      mindenkinek el kell pusztulnia azért az egyért?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bernát erre üvölteni kezdett, és a szakállát tépte. Átkozott legyen,
      aki az üstbe nem száll le, és nem issza meg a keserűséget őérte –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Jusztin most mélyen elgondolkodott, sőt meg is rettent, és Bernátra
      bámult. Egyszerre csak úgy volt, mintha megértette volna, és halkan
      így szólt: Őérte, nem pedig miértünk –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bernát akkor elment, és néhány nap, talán egy hét múlva egy reggel
      Gergely azt mondta: egészen különös álma volt. Nagy és mély,
      feneketlen és tetőtlen űrben volt, egészen sötét, mint az éjszaka,
      bár nem volt felhős, de a kopár, fekete égen egyetlen csillag se
      ragyogott, borzasztó volt ez az üres és sötét tér, ez a feneketlen
      és határtalan éjszaka. Gergely azt mondta, hogy még soha semmitől
      ennyire nem félt, amit el is hiszek neki, mert Gergely nem ijedős
      fiú. Ebben az irtózatos és sötét űrben egyszerre angyal jelent meg,
      olyan nagy fehér szárnyakkal, hogy körvonalait nem is látta, és az
      angyal arca sugárzott a fénytől, fehér lepelben, de nem is fehér
      volt, inkább szivárványszínű, áttetszően tündöklött, és jobb kezében
      a határtalan térbe messze felnyúló fát tartott. A fa olyasféle volt,
      mint a fenyő, de tűlevelei helyén fényes lángok égtek lobogva, és az
      angyal a fát magasra emelte, és szárnyával lassan szállt az űrben
      fölfelé. Arca nyugodt és szép volt, nagyon komoly, de mégis világos,
      még egy kicsit derült is, szeme aranyfényű volt, és hosszú világos
      hullámos haja Jusztinéhoz hasonlított, és arca egyszerű volt és
      hatalmas és tiszta. Ez az angyal az űrben szállott, jobb kezében a
      lobogó fával, és mögötte milliárd és milliárd sötét, apró lény, úgy
      látszik, emberek voltak, megszámlálhatatlan tömegben, sűrűn, egymás
      mellett, az angyalt követték. Nem volt szárnyuk, csak olyan
      ügyefogyottan lebegtek, és az angyalt csak nagy nehezen tudták
      követni, és a tömegnek se vége, se hoszsza, csak mindig özönlöttek a
      sötét térből, és buzgón igyekeztek az angyal nyomában fel, mindig
      felfelé, amerre az angyal kezében a lángoló fát látták. Gergely is a
      tömegben volt, nehezen küzdött, mindig csak az angyalt nézte és a
      lángoló fát. A sötét kis lények közül pedig sokan egyszerre csak
      elkezdtek hullani jobbra és balra, az angyalt nem tudták követni, és
      akkor a sötét, feneketlen térbe visszabuktak és eltűntek, és a tér
      mélységéből szívet tépő jajgatás hallatszott fel, de a sok-sok
      milliárd emberből mindig többen zuhantak vissza, és jajgattak és
      sikoltoztak. Gergely nagy nehezen, izzadva igyekezett az angyal
      nyomában maradni, és látta, hogy mellőle hogyan hullanak vissza, és
      mindig kevesebben lettek, és már zihált és fulladozott, és kezével
      próbált a térben evezni, és rugdalózott, hogy az angyal nyomában
      maradjon, szíve már kezdett kihagyni, és verejtékezett, körülötte az
      emberek zuhantak vissza, és az angyal csak szállott fölfelé, kezében
      a lángoló fával, szállott a sötét, üres térben, és akkor Gergely
      érezte, már nem bírja tovább, de még küzdött, és az angyal ruháját
      akarta elkapni, hogy húzassa magát, és lihegett, amikor verejtékben
      úszva egyszerre csak felébredt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nekem nem mondasz semmi újat, szólt Máté. Tudom, hogy Jusztin
      kicsoda, és soha nála aljasább embert nem láttam. Szemtelen
      hipokrita, stréber, aki még az angyalokat is becsapja, és ájtatos
      arccal képes lenne az egész emberiséget félrevezetni. Az álom nagyon
      is jellemző. Tudod, ki ez a karácsonyfaangyal? Megmondom neked. Ez a
      Fényhozó, vagyis Lucifer. Ő az ördög. Én az én üdvösségemet nem
      bíznám rá, annyit mondok neked, erre a ripők csalóra, aki az egész
      emberiséget félrevezeti. Az a sötét, üres tér a nihil, az ördög
      eleme, ez a világegyetem sivatagja, a fénytelen űr, ide viszi
      Lucifer az emberiséget, hogy mindenkit elveszítsen. Mondd, Gergely,
      láttál engem abban a tömegben? Ugye nem? Nem vagyok bolond, hogy
      Lucifernek felüljek. Én, barátom, megbízhatóbb helyekhez fordulok.
      Aljas dög, most legalább lelepleződött, most biztosan tudom. Régen
      sejtettem. Fogadj el tőlem jó tanácsot, Gergely, óvakodj ettől a
      Lucifertől, ő téged az üres térbe vezet, és ott el fogsz veszni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Jusztin mozdulatlan arccal hallgatott, szája néha megrándult, és
      szeme sajátságos fényben kezdett égni. Gergely természetes
      megnyilatkozása, hogy ő bőg, mint a bika, meghatóan és melegen,
      telt, állati hangon bőg. Máté fogalmaz. Mindig fogalmaz. Definiál és
      meghatároz, és ez az ő megnyilatkozása. Jusztin tulajdonképpen
      beszélni szeretne, igazán beszélni, nem bőgni és fogalmazni, mert ő
      nem állat, és nem kedveli a szofizmákat. De ő csak dadog. Viszont a
      dadogás neki több, mint bármilyen tökéletes definíció. Mikor
      valamilyen különös helyzetbe kerül, akkor ő mindig dadog. Nem tud
      beszélni.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nézd, Máté, szólt akkor bizonytalanul, de csaknem gyengéden, én ezt
      egészen jól meg tudnám magyarázni, mert Bernát bácsitól régi zsidó
      könyveket kaptam, és azokból én megtanultam, hogy az álmok mit
      jelentenek. Ha majd egyszer kedved lesz rá, el fogom beszélni, most
      túl bonyodalmas lenne és –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Jusztin most belezavarodott, de hirtelen folytatta: csak annyit
      mondok, hogy az álom mitológia, te nagyon jól érted, nem kell
      kifejtenem, de úgy mondom, hogy Gergely is megértse. A mitológia
      csupa kép, álomkép és fantazma és káprázat, nem valóság. Az emberek
      nappal is ebben a mitológiában élnek, mert akkor is fantaziálnak, és
      a nappal sem egyéb számukra, mint az álmodozás egyik fajtája, és a
      legtöbb embernek teljesen mindegy, ébren van vagy alszik, mert
      álomképek közepette él. És az az ember, aki ilyen álomvilágban él,
      saját maga is lassan kezdi elveszteni valódi lényét, és
      lassan-lassan maga is káprázattá kezd válni, és nem ember többé,
      hanem lidérc vagy szörnyeteg vagy álarc vagy káprázat, de
      semmiképpen sem ember. Érted, Gergely?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Jusztin most valamit mondani akart, de belesült. Végül olyasfélét
      mondott, hogy az messzire vezetne, és folytatta: Gergely álmában a
      sok-sok milliárd lény a sötét és valóságtalan káprázatban, vagyis az
      álomvilágban él. Ez a sötét világ a mitológia, itt imbolyog és
      fantaziál, pedig ott repül előtte az angyal, aki kezében az élet
      fáját tartja. Minden emberben van valami erőtlenség, és a sötét
      álomvilágból nem tud kiemelkedni, vagyis az angyalt nem tudja
      követni. A te álomkáprázatod, Máté, az, hogy nagyon is szofista
      vagy. Ahogy mi itt élünk, az pontosan olyan, mint amilyennek Gergely
      látta. Álmodozunk, és saját álmaink végül is saját magunkat is
      felszívnak és lenyelnek, és akkor a sötétségben elmerülünk. A te
      magyarázatod, Máté, igen rossz. Az igaz, hogy ez az angyal Fényhozó,
      de Lucifer a legnagyobb angyal volt, és végül is a legnagyobb angyal
      lesz, amikor ő ismét fölfelé fog szállni, s azt jelzi rajta a
      szivárványszínű ruha és kezében az életfa. Ez már azt jelenti, hogy
      Lucifer megtért, de –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Most még valamit akart mondani, azonban végképp megzavarodott és
      elhallgatott.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ez volt az egyetlen eset, amikor Jusztin erről beszélt, dadogva
      ugyan, de beszélt, aztán ránk nézett könyörögve, bocsássunk meg
      neki, ne vegyük tőle rossz néven, és felejtsük el. Még el is
      szégyellte magát, szemét lesütötte, hallgatott, és kezét összetette,
      mintha imádkozna.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Megígérted, szólt akkor Máté, hogy ezt az elméletet részletesen
      kifejted. Addig véleményemet fenntartom. A magyarázat nem
      szellemtelen, de azt hiszem, nem kevésbé pimasz és stréber, mint
      mindaz, amit gondolsz és mondasz. Nem fogom engedni, hogy
      megtévessz, és ezért nem fogadom el –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Jusztin erre mondani akart valamit, reám nézett, talán, hogy
      segítsek neki, aztán fejét lehajtotta és hallgatott.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Persze megint Gergely találta fején a szöget. Később, néhány nap
      múlva egyszerre csak azt mondta: Máté úgy beszélt, mintha védekezne.
      El sem tudom képzelni, miért, hiszen Jusztin őt nem is támadta,
      Jusztin pedig rosszul beszélt, nagyon rosszul, de én azt hiszem,
      neki van igaza –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ez volt, mondom, az egyetlen eset, amikor beszélt, bár Gergelynek
      igaza volt, rosszul beszélt, dadogás volt az egész, zűrzavaros és
      homályos. Nem tudta magát megvédeni. Beszélni szeretett volna, de
      nem tudott. Tizenkilenc éves volt? Még túl fiatal? Talán nem is ezen
      múlott.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Később beláttam, hogy Gergelynek tényleg igaza volt, Gergelynek,
      ennek a csodálatraméltó tuloknak, Jusztin rosszul beszélt, amit
      mondott, tökéletesen rossz volt, de mégis neki volt igaza. Volt az
      egészben valami fals, erőszakos és meggondolatlan, sőt éretlen és
      ostoba. Igaza volt? Hiába volt igaza, ha fals volt. Jusztint ez
      bántotta, engem is bántott, mit tegyünk? Irodalom volt? Nagyon
      csinos volt, szépen meg volt fésülve, és ki volt készítve. Én mindig
      tartózkodó voltam, még nőkkel szemben is, akik önmagukat ilyen jól
      megfogalmazták. Piha. Irodalom. Jusztin akkor megértette, hogy ő nem
      úgynevezett tehetséges ember, nem azok közül való, akik remekül
      tudnak fogalmazni. És ő nagyon jól érezte, hogy ennek így is kell
      lenni. A normális ember nem tehetséges. Semmi olyasféle hitványság
      vagy ledérség, mint amilyen a tehetség, nincsen benne. Neki a
      kurvaságra semmiféle hajlama nincs. Nem szofista és nem paradox. Ó,
      micsoda szenvedés. Jusztin ezt megértette és szenvedett, nem
      tehetségét sajnálta, hanem szenvedett, mert védtelen volt. Akkor ő
      felismerte, hogy neki erről a ledér tehetségről le is kell mondania,
      olyannak kell lennie, mint az együgyű szűznek, és akkor ő a
      ledérségtől örökre el is búcsúzott, és azt mondta az együgyű
      szűznek, veled akarok házasságra lépni, a bűbájos és káprázatos
      kurvától pedig örökre búcsút veszek.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Egyszer alkonyatkor a szobába megyek, Jusztin az ablaknál áll,
      egészen mereven, önmagából kikelve, szótlanul és mozdulatlanul, és
      arcán végig könnyek csurognak. Engem észre se vett, csak állt,
      megkövült arcáról kabátjára könnyek folytak. Szerettem volna
      visszafordulni, bántott, hogy ilyen pillanatban leptem meg, úgy
      éreztem, hogy illetéktelenül valami titkát lestem volna ki, de már
      késő volt. Hozzámentem, és halkan kezemet vállára tettem. Ő kicsit
      megrezzen, és reám néz. Nem szól semmit, még arcát sem törli meg,
      csak néz rám, nagyon szenvedő arccal, olyan szenvedően, hogy az
      tizenkilenc éves fiútól egészen hihetetlen volt. Olyan évszázados és
      évezredes szenvedés volt ez. Fejemet elfordítottam, és az ablakon
      kinéztem. Az utcán öreg koldus ment hajadonfőtt, kezét maga előtt
      tartotta, mintha meg lett volna bilincselve. Ezt a koldust sohasem
      felejtem el, akkor olyan élesen láttam, mintha a képet nem is a
      szem, hanem egyenesen a lélek látta volna. És akkor tudtam, hogy
      miért szenved.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen, ő tudta, hogy amit mond, az fals. Igaza van, de amit mond, az
      egészen rossz. Micsoda ostobaság! Valóság, valótlanság, éberség,
      káprázat, fantazma, milyen silányság, milyen rémület ilyen szavakat
      kimondani, különösen olyan kenetteljes és oktató hangon, mint ő
      tette. Hogy lehetne ennek még emlékét is levakarni? Nem lehet.
      Hamis, hamis, az ember fülét befogná. Nem lehet? Igaza van, rosszul
      beszél. Könnyei csorognak. Mikor száját kinyitja, és valamit mondani
      akar, mindjárt szofizma lesz belőle? Egyetlen mondat, legfeljebb
      kettő vágy három? Nem több? Egyszerűen, egészen egyszerűen,
      legfeljebb három mondat. Úgy, mint ötéves gyermek. A negyedik
      mondatnál kezdődik a fogalmazás. Nem védhette magát. El kell
      viselni. Könnyei csurogtak és csurogtak. Ez történt, így maradt, és
      azóta se beszélt róla senki –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;    &lt;center&gt;      &lt;font size=&quot;+3&quot;&gt;GONG&lt;/font&gt;    &lt;/center&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;A háború egyébként 1944. április harmadikán, délután három
    óra tizenkét perckor kezdődött, amikor Hermina néni lement a boltba
    élesztőért, a kapuban a masszőrnővel találkozott, és az így szólt,
    vegyen kékítőt, mert nem lesz. Hermina néni azonnal húsz üveg kékítőt,
    tíz doboz sárga és tíz doboz fekete cipőpasztát, mert hátha az se
    lesz, aztán lámpabelet és köménymagot, lúgkövet és klozett kefét vett.
    Másnap az egyik boltban is, a másikban is húsz kiló lisztet,
    negyvennégy kiló cukrot, hat láda marmeládot, két oldal szalonnát, tíz
    kiló zsírt és margarint, felmosóruhákat, harminc csomag pótkávét,
    kilenc kiló mosószappant, tizenhat darab mosdószappant, egy kiló
    rizsport, két piszkavasat vett, mert hátha az se lesz. Délután a
    szatócsné figyelmeztette, hogy lássa el magát majoránnával, mert az se
    lesz. Hermina néni, hogy magát biztosítsa, még öt kiló mézet, öt kiló
    mákot és húsz csomag margarint vett, de aztán még visszajött, és két
    tucat gyertyát és három kiló tormát is vett, mert hátha az se lesz.
    Akkor már vigyen tíz üveg mustárt is, szólt a szatócsné, mert hallom,
    hogy az se lesz. Hermina néni erre még harminchat üveg paradicsomot és
    ugyanannyi borsókonzervet vett, még tíz kiló cukrot és húsz kiló
    lisztet és tizennégy kiló margarint. Este üzletzárás előtt leszaladt,
    és gyorsan száz csomag gyufát, fél zsák babot és borsót és tíz kiló
    szárított zöldséget, harminc csomag faszenet és tíz csomag
    fémtisztítót vett. Vécépapír se lesz, mondta a szatócsné, mire Hermina
    néni hatvan csomag vécépapírt, két cirokseprűt, kilenc kiló diót és
    hat üveg meggybefőttet vett. Üvegdugó már nincs, szólt a szatócsné
    másnap reggel, és nem is lesz. Hermina néni megijedt. Egy sincs? Most
    vitték el az utolsót. Nézze csak meg. Mennyi kellene? Legalább száz
    darab. Szerencsére még volt hetvenkettő. Enyv se lesz. Adjon öt kilót.
    Tíz kiló rizst és tíz kiló darát babérlevelet és szegfűszeget.
    Koriander már nincs. Hermina néni újból megijedt. Nem kellene sok, fél
    kiló. Talán. Akkor még gyorsan húsz fakanalat, negyven ív
    csomagolópapírt, tizenöt üveg ecetet és nyolc kiló lencsét vett.
    Bakancszsír se lesz. Mire Hermina néni ötvenkét csomag kamillát és
    kétszáz ív selyempapírt, öt kiló mandulát és mogyorót, százhúsz
    biztosítótűt, egy liter hajolajat, negyven fogpasztát és tíz üveg
    tintát vett – &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Hallotta? kérdezte a masszőrnő. Mit? A bőrkereskedőt elvitték.
      Pócsmencsert? Igen. Másnap elvitték a cipőkereskedőt és a
      játékboltost. Harmadnap elvitték a könyvelőt, a nőorvost és a
      szappangyárost és a papírkereskedőt és a szabót. Negyednap elvitték
      a fűszerest, a fakereskedőt, az ószerest, a műszerészt, a rabbit, a
      tanárt, az üvegest, a vásznast, a korcsmárost, a virágkereskedőt és
      a könyvkötőt. Hová viszik őket? Nem tudom, szól a szatócsné, talán
      Németországba. És mit csinálnak velük? A szatócsné suttog. Azt
      mondják, szappant főznek belőlük. Hermina néni csodálkozik.
      Pócsmencserből? Hiszen az sovány ember. Csiba lesz a kormánybiztos.
      Hermina néni megint csodálkozik. Csiba? Az a részeges?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Reggel fél tízkor sziréna. Hermina néni nem megy le, úgyse lesz
      semmi, eddig sose volt. Ha lemegyek, az ebéddel el fogok késni. Tíz
      perccel később a távolban idegenszerű dörömbölés. Hermina néni az
      ablakot kinyitja. Úgy látszik, valahol ágyúznak. A dörömbölés
      közeledik. Fölötte a kék levegőben hosszú sor repülőgép. Az udvarban
      kiáltoznak. Jöjjön le, bombáznak. Nem érti. Eddig sose tették. Mit
      akarnak? A levegő reszketni kezd. Még egyszer kinéz, a gázt a
      húsleves alatt gyorsan eloltja, és a pincébe szalad. Bombáznak,
      szól.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kilencvenezer ember halt meg, mondja a szatócsné. Honnan tudja?
      Látták. Szerencsére mind zsidó. Csiba a zsidókat küldte oda, hogy
      azok haljanak meg. És? A gyárak mind elpusztultak. Zsidók? Asszonyok
      és gyerekek is? Mind –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Éjszaka ismét légitámadás. Másnap délben megint. Éjszaka megint.
      Százhúszezer ember halt meg. Zsidók? Igen, zsidók. Hát annyi zsidó
      van? Csiba őket küldte –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Üljön le, mindjárt jön. Amint látom, most ön is krisztológiai
      tevékenységet űz, zsidókat rejteget, viszi nekik a híreket és a
      babfőzeléket, legalább negyvenhat padláson és istállóban és
      klozettben van valakije, még éjszaka is járkál, amíg elkapják és
      tarkón lövik, de mi, Bormesterek mind monomániásak vagyunk, üljön le
      már. Jusztin, le petit Christ, mindig meg van sértve, ha mondom
      neki. Én is. Képzelje, mivel foglalkozom. Egymondatos naplót írok.
      Pokoli, mi? Mindennap egy mondat. Az aznapi történet
      kvintesszenciája. Szobrot fognak állítani. A történelmet mondataim
      alapján fogják tanítani a jövőben, ha elég intelligensek lesznek,
      amit ugyan kétlek, de, hallgassa csak –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Máté az asztalhoz megy. Jobb lába egy ujjal rövidebb, mint a másik,
      és lábfeje bokában befelé fordul. Nehogy azt higgyék, titkolja,
      szenvedélyesen sántít, lépés közben karjával a levegőben kalimpál.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pataláb, mondja, és ortopéd cipőjére mutat. Egyenes vonalú ördögi
      leszármazás jele. Eredetileg pata akart lenni, de aztán meggondolta
      magát, mégis valamiféle láb lett, ha nem is egészen, szeméremből,
      mert a sátáni illúziót a kereszténység fennállásának huszadik
      századában mégiscsak restellte. Látja, még az ördög is szemérmes.
      Hová jutottunk! Igazán szükségünk van a nyilasokra, hogy ilyesmiről
      leszokjunk –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pokoli. Mondom, hogy az. Mindennap egy mondat. Vannak napok, nem is
      tudom megoldani talán, majd ha távlatom lesz. Az a bizonyos
      történeti távlat, amely bennünket segít, hogy a lényeget
      elfelejtsük. Hallgassa meg, mit írtam folyó év, figyeljen, milyen
      egzakt vagyok, folyó év, 1944. október 15-én. Szóval. 1944. október
      15. Miska leteszi a fegyvert.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Máté a papírt az asztalra hajítja és felnéz.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Micsoda mondat! Miska persze Magyar Miska, ezt csak a hülyék nem
      értik, nem pedig Bormester Miska, vagyis apám. Apám Mihály
      arkangyal, egy arkangyalt nem lehet csak úgy lemiskázni, és
      egyébként is apám a fegyvert már régen letette. Én, Bormester Máté,
      fia vagyok, az ördög, nem is igazi, csak olyan pszeudo-ördög, ma már
      az ördögök sem valódiak, legfeljebb a nyilasok –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mit szól ehhez a mondathoz? Azt mondtam volna talán, hogy
      Magyarország kormányzója az ellenségnek felajánlja a
      fegyverszünetet? Ízléstelen. Tudomány. Miska leteszi a fegyvert.
      Pokoli. Ha mondom, pszeudo-ördögi megfogalmazás.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Máté a papírt újra felveszi, és hosszasan nézi.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Most olvasom. Ha van megjegyzése, kérem, közölje. Súlyt helyezek rá,
      hogy. Érti. Szóval október 16. Fritz azt mondja: ne félj, Miska,
      majd én megvédelek. Pont. Az idióta tudomány azt írná: Németország
      Magyarország hadászati védelmét átvette. Mi tudjuk, hogy ez nem is
      igaz. Az igaz az, hogy fegyverszünet fuccs. Háború tovább. Éppen
      ezért ezt így fogalmaztam meg, Fritz azt mondja, ne félj, Miska. Még
      csak ez kellett. Mindenkinek az álla leesett. Még csak az kellett
      volna, hogy Miska háborút üzenjen Fritznek, és az utolsó emberig
      küzdött volna, hagyja őt békét kötni. Szerencsére helyenként ez meg
      is történt. Az egy mondathoz később kommentárt fűzök, és akkor
      történetfelfogásomat is ki fogom fejteni. Ez lesz a patafilozófia,
      Bormester Máté patafilozófus és pszeudo-ördög, Mihály arkangyal fia
      és Jusztin bátyja, Jusztin pedig le petit Christ, a
      szökevényrejtegető és szamaritánus, amíg tarkón lövik. Most
      folyamatosan olvasom, október 17-től.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Október 17. Iván a nyírségi páncéloscsatát megnyeri, és eléri a
      Tiszát.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ennél korrektebb mondatot nem ismerek. Az objektivitástól ragyog.
      Semmi kétség. Hiába Miska és hiába Fritz. Iván megnyeri a nyírségi
      páncéloscsatát, és a Tiszát eléri. Mialatt Miska és Fritz
      vitatkoznak, hogy fegyverletétel vagy sem, megvédjelek vagy sem,
      azalatt Iván szép csendben a páncéloscsatát megnyeri, és a Tiszát
      eléri. Őrületes dolog ez a történet. Csak ha így olvasom, akkor
      eszmélek fel rá. Ha az utcán látom, unom és köpök. De, ha ilyen
      mondatokban, desztillálva olvasom, akkor beleszédülök. Mi? Tacitusi
      tehetség vagyok, rövid, zord mondatok, fekete porfírból, kőbe
      faragott masszák. El vagyok ragadtatva. Máté, a nagy történetíró. A
      magyar Tacitus. Patafilozófiájával és Miska arkangyallal és a kis
      Krisztussal, szép kis csürhe.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Most figyeljen. Október 18. A magyar kormány deklarációja, hogy a
      végső győzelem most már kétségtelen. Halleluja! Mehetsz, Iván, a
      páncéloscsatát hiába nyerted meg. Szegény Iván, reményeidnek vége.
      Hiába érted el a Tiszát. A végső győzelem most már kétségtelen.
      Eddig tűrtünk. Most azonban már vége. A végső győzelemig nem állunk
      meg többé.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Október 19. Ma nyolc légitámadás. A pincében töltöttünk 16 óra és 40
      percet. Tizenhat perccel többet, mint tegnap. Hiteles szemtanú
      adata, illetve nem szemem volt a tanú, mert a 16 órát nem a szememen
      ültem, hanem a seggemen.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Október 21. A gettórendelet megjelenik.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Október 22. A zsidók élelmiszerjegyeit elveszik. Nagyon helyes. Én,
      kérem, antiszemita vagyok, és a nyilasokat mélyen tisztelem. Én
      öcsémnek, a kis Krisztusnak elvi ellenfele vagyok, és ha még sokáig
      rejteget, magam fogom tarkón lőni.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Október 23. Üzletfosztogatások. Ez a mondat, amint látja, a
      belpolitikai helyzet megszilárdulását jelzi, és reményt nyújt arra,
      hogy a végső győzelmet kivívjuk.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Október 24. Kilenc légitámadás.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Október 25. A zsidók elszállítása megkezdődik. Éljen! Ha már Fritz
      bennünket megvéd, legalább a zsidókat is vigye el. Nem fogom tűrni,
      hogy Jusztin rejtegesse őket. Egyébként, tudja, Jusztin hipokrita,
      és üdvösségéért aggódik, gyáva, Bormester ő is, paradox és bolond.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Október 26. Statárium a katonaszökevényekre. Bravó! Ez a
      bélpolitikai helyzet újabb megszilárdulására vall. A kormány a
      felbomlást erős kézzel megakadályozza. Én könnyen beszélek, pataláb,
      mindennemű katonai szolgálatra alkalmatlan. Éljen a patafilozófia!
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Október 27. Iván átkel a Tiszán. Ezt én, kérem, múló sikernek fogom
      fel. A végső győzelem kétségtelen. Keljenek át, ha nekik ez olyan
      fontos. Most már a végső győzelem bizonyos.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Október 28. Tizenegy légitámadás. A pincében töltött idő 18 óra és
      36 perc. A seggtanú hiteles feljegyzése.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Október 29. Reggel az utcán zsidók holttestei, plakátpapírral
      letakarva. Ez úgynevezett nagy mondat, úgynevezett nagy tacitusi
      mondat, valósággal porfírmondat. A belpolitikai helyzet szilárd. A
      győzelem most már bizonyos. Üzletfosztogatások. Fritz megvédi
      Miskát. Ennek természetes következménye, hogy az utcák hullákkal
      vannak borítva. Jusztin reggel sírógörcsöt kapott, a hülye
      szentimentalista. Én ujjongtam. A győzelem biztos.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Október 30. A színházban a kormány tíznapos fennállásának emlékére
      nagy jubileumi ünnepély. Hát ehhez mit szól? Tacitus, ha mondom.
      Nyers és elemi mondat. Ez a történet kvintesszenciája. Nagy
      jubileumi ünnepély. Tíz napja már! Teremtő Isten! Tíz napja! És
      talán még lesz tíz! A nép örömmámorban úszik, a házakat
      fellobogózzák, a színházban megjelenik minden miniszter és a
      kormányfő. Poharamat a fennállás örömére ürítem.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Október 31. Iván elfoglalja Szegedet. Csak foglalja. Legyen meg az
      öröme. Tíz napja állunk már sziklaszilárdan, és a végső győzelem a
      miénk.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      November 1. Elég, elég. Most már tudja, hogy mi az az egymondatos
      napló? Köszönöm, elég. Ön biztosan azért jött, hogy Jusztinnal
      összeesküdjön. Ön biztosan szintén zsidókat rejteget. Vegye
      tudomásul, hogy ezt nem fogom tűrni, és én önt fel fogom jelenteni.
      Nagyon jól tudom, hogy ön is rejteget. Önök ma éjszaka Zorge
      Bernátot, az öreg rabbinust, a vén csámpást el akarják szállítani a
      borpincébe, oda, ahol Zákány Simon és felesége és fia, Árpád és
      leánya, Eszter bujkál. Jusztin mindennap viszi nekik a krumplit és a
      babot és a befőttet is, mert Jusztin szerelmes ebbe az Eszterbe. Én
      nem helyeslem, de Jusztin, mondom, ájtatos, és ezért az egész nagy
      rejtegetés. Eszter combját mutogatja neki a babfőzelékért. Ön mit
      akar velük? Kibe szerelmes? Az öreg Zorge Bernátba? Azt mondják
      róla, hogy cadik, csodarabbi, és ha valakiért imádkozik, meggyógyul.
      De ha cadik, miért nem csinál csodát? Miért nem irtja ki a
      nyilasokat? Mi? Varázsoljon magának délben és este négyfogásos
      kosztot. Mit ugratja be Jusztint és önt is? Majd elmegyek hozzá, és
      megnézem, patámat meg tudja-e gyógyítani. Ha nem tud semmit, le
      fogom piszkolni, huss, vén sarlatán, még patalábat se tudtál
      meggyógyítani. Ön abban a veszélyben forog, hogy én önt feljelentem.
      Csiba, a diktátor nekem jó barátom. Fogorvos volt, most
      főparancsnok. Hallom, hogy önmagát vezérezredessé nevezte ki. A nagy
      szörnyekkel nem volt alkalmam találkozni, csak moziban és a
      képeslapokban láttam őket, és hangjukat a rádióban hallottam.
      Bármilyen fájdalmas. Remélem, a jövő kárpótol. Hiszek abban, hogy a
      táncmester egyelőre műsoron marad. Valljuk meg, igen jó utánzat.
      Mint fogorvos, csapnivaló volt. Nem baj. Apám, Bormester Mihály,
      Proust nyomán őt állatszelídítőnek és cirkuszigazgatónak nevezte el,
      én inkább a táncmester kifejezés mellett maradok. Egyébként apám őt
      nemlegesen magyarázza. Vigyorogva azt mondja róla, nézzétek, micsoda
      tanulság, ezután egész izgalom lesz épelméjűvé lenni. Az erény
      már-már érdekesebb lesz, mint a gazság, és ha valaki igazat mond,
      hátborzongató, csaknem őrület. Rendesen élni bűncselekmény.
      Tisztességesen viselkedni, hölgyeim és uraim, nemsokára olyasmi
      lesz, mint még nemrégiben a detektívregény volt, félelmetes és
      hajmeresztő, külön intézményt fognak felállítani, hogy az erényt
      üldözze, aki igazat mond, annak az erdőbe és a pincébe kell bújnia,
      vagy kivándorolni, és azt, aki nem ír névtelen leveleket, és nem
      áruló és nem denunciáns, és az embereket az utcán nem puffantja le,
      meg fogják bámulni, de kezet nem mernek fogni vele. Hurrá! Ez a
      Csiba doktor, mondom, ez az, akinek őt apám tartja. Ez a részeg és
      nagyszájú, de mindenekfölött tehetségtelen inkvizítor, ez a
      szekularizált Torquemada, idióta zsivány és fantaszta. Nem. Apám
      történetfilozófiája rossz. Mit akarhatunk még? A világtörténet
      legritkább példányai most megjelentek itt, és Csiba ezeknek egyik
      bábeli példánya, ez a vérszomjas és apokaliptikus tetű. El vagyok
      ragadtatva. Ezek tulajdonképpen a legkisebb emberek. Ezek a nyüvek.
      Az ő nagyságuk a hullaférgek nagysága, így képzelik el a nagyságot
      és a hatalmat a sakálok. Vajon mi az őrület mértéke? Sokáig
      játszottunk az őrülettel. A privát bolondériák most az egyéni
      mértéken túlcsaptak, és a világot elárasztották. Most már legalább
      látjuk, hogy miről van szó. Őrületünket eddig magunkban hordoztuk,
      és kizárólag magánéletünk számára tartottuk fenn. Ó, a mérték!
      Meddig lehetek bolond a magam szakállára? Morál? A moralisták
      hülyék. Logika? Lélektan? Hülyék. Hol kezdődik az őrület
      közveszélyes volta? Eddig azt hittük, hogy csak olyan privát őrület
      van, és ebben az őrületben láttuk életünk legfőbb értelmét. A fontos
      az volt, hogy legyen valamink, amiben tönkre tudunk menni. Éljen! De
      az őrületek az egyéni életeken túlcsaptak. Elárasztottak mindenkit.
      Most megjelentek az őrületek, amelyeken százmillió ember egyszerre
      tönkre tud menni! Éljen!
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem, kérem, apám történetfilozófiája rossz. Nézze meg ezt a Csibát,
      ezt az iszákos és monomániás trotlit, én többször láttam őt reggel,
      bőrkabátban, csizmában, vezérezredesi sapkában, övvel, pisztollyal,
      lépéseivel, amelyeket a nagy táncmesterektől a moziban látott. Az
      utcán ment, vezérkara a nyomában. Azt mondják, alkonyatkor, ha
      egyedül van, fuvolázik. Most a szemlére siet. Előzőleg az utcákat
      telerakták hullákkal. Csiba odamegy hozzájuk, és megnézi őket. Őt
      nem lehet becsapni. Ha a hulla nem friss, pisztolyát kirántja, és
      dühében lövöldözni kezd, ólomszürkévé vált arcú tisztjeit sorba
      állítja és üvölt. Ha véletlenül még ép üzletet lát, azonnal kocsit
      rendel, hogy az árut szállítsák el, és a boltot robbantsák szét. A
      szemlén a csapatok előtt végigrohan, megáll, beszédet mond és
      bömböl, hogy az új korszak megkezdődött, mindenki ehhez tartsa
      magát, ami volt, annak örökre vége, ez itt a győzelem. Aztán a
      parancsnokságra megy, rendelkezik, hogy melyik házakat fosszák ki és
      gyújtsák fel, szerencsére, amit öt perccel előbb mond, elfelejti,
      két vizespohár rumot iszik. Este fuvolázik. Berendeli sajtófőnökét,
      valami Pázmán újságírót. Pázmán balkezi felesége, mint tudja, a
      híres Kamilla, a bariton orfeum-énekesnő. Ez a hölgy Csiba
      vezérezredes, hogy úgy mondjam, őrangyala, az egyetlen lény, aki
      tőle nem fél, aki, amikor a fővezér őrjöng, mellette van. Nevetgél,
      és azt mondja neki, oroszlán vagy, mammut vagy, óriáskígyó vagy,
      cápa vagy, császár vagy. Egyedül Kamilla bírja. Ő tudja, hogy
      ötpercenként valami újat kell csinálni. Azt, ami volt, kidobni. Azt
      mondja neki: ebből az őrmesterből csinálj ezredest, ezt az őrnagyot
      fokozd le, ezt a főhadnagyot lövesd főbe. Miért? Mindegy. Minél
      eszelősebb, annál jobb. Csak egy fontos, a felfordulás. Csiba az
      őrjöngéstől a szobában pisztolyával lövöldözni kezd. Esténként
      fuvolázik. A piszok, a borzalom és a hazudozás fantazmagorikus
      álmodozással. Te tudod egyedül, hogy ábrándozó természet vagyok,
      suttogja Kamillának. Csiba tökrészeg és dühöng. Az én lelkem a
      liliomok szirmánál tisztább. Ez az okkult és hitvány képzelgés kell.
      Még két pohár pálinkát hajt fel, és önkívületben összeesik. Kamilla
      most a pamlagra fekteti és betakargatja. Csiba nyög. Szájából a nyál
      csurog, és időnként reszket. Óriáskígyó vagy, suttogja Kamilla
      halkan. A népek leborulnak előtted, és vérükkel áldoznak neked.
      Fáraó! Te vagy a nagy királyságok megalapítója. Ez a tetűvé
      zsugorodott Caligula. Kint légitámadás van, és az ablakok
      reszketnek. Az udvarban gépfegyverrel most végeznek ki nyolcvannégy
      zsidót. Csiba hörög. Látni akarom! Kamilla az ablakhoz vezeti.
      Kinéz. A hullák ott hevernek. A közelben bombarobbanás. Oroszlán.
      Csiba az ablakban összecsuklik, Kamilla a pamlaghoz vonszolja, újra
      betakargatja. Most leül melléje, emlőjét kiveszi, és Csiba szájához
      teszi. Csiba szopik és nyálazik. Persze a városban erről mindenki
      tud, és beszél róla, a katonák és a tisztek is. Mi lenne, ha a nap
      felében nem feküdne holtrészegen? Mikor felébred, véres szemekkel
      bámul. Kamilla ott ül, esetleg Pázmánnal. Kamilla a vezércikket
      diktálja. A nép, mint egyetlen ember áll Csiba mögött. Anyák,
      fogjatok fegyvert, és védjétek meg gyermekeiteket. A győzelem a
      miénk. Az igazságnak győzni kell. Végre látunk nagy embert, látjuk a
      nagy sárkányt, aki az ellenség véréből táplálkozik. És este
      fuvolázik. Csiba hallja, felugrik, és ordítozni kezd. Kint
      légitámadás. Az ellenség tüzérsége kilenc kilométerről a város
      középpontját lövi. Minden ember az első vonalba! Az udvaron
      géppisztoly berreg –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tiszteljétek hóhéraitokat, hogy hosszú életűek legyetek e földön.
      Úgy legyen. Hallja?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ne rántsa be Jusztint. Ha ön ma éjjel Jusztinnal Zorge Bernátot a
      borpincébe viszi, akkor én önt holnap följelentem. Vegye tudomásul,
      Zorge Bernát cadik, és ha meg akar szabadulni, úgyis szárnyat
      növeszt, és elrepül Dél-Afrikába. Ha enni akar, egy tányér babból és
      egy doboz szardíniából jóllakat ötezer embert. Az öreg nagy
      csodarabbi, majd segít magán. Fel fogom önt jelenteni, és Jusztint
      is, és akkor tarkón lövik. Bormester Jusztint és társát
      zsidórejtegetésért tarkón lőtték. Porfírmondat, tacitusi keménység.
      Csibának csak egy szót kell szólnom. Ne higgye, hogy Iván ide is
      eljön, és a várost elfoglalja. Igaz, hogy már itt van, de az, kérem,
      múló siker. Hallotta a kormány deklarációját? A végső győzelem
      biztos. Mit akar? Ne reménykedjék. A megtorlás jön! Hamarabb, mint
      várják. Azért mondom, ne ugrassa be Jusztint. Egészen hülye szegény,
      lelki üdvösségéért aggódik, és Eszterbe szerelmes, a nő csak a
      combját mutogatja neki, mire rögtön viszi a baracklekvárt. Mit
      gondol, ha Jusztin lenne a pincében, Eszter vinne neki
      baracklekvárt? Még a cadik se vinne neki, pedig neki módjában lenne,
      hiszen ő csodatevő. Ne ugrassa be, mert elmegyek Csibához, és
      elmondom, hogy Jusztin a cadikot a padláson rejtegeti a
      nyúlketrecben. Az én nyulam ketrecében! Hohó! Az én monumentális
      belga bakom, Ramses, most kénytelen a libákkal lakni. Bár ott van
      gúnárom is, Lohengrinnek hívom, és az a büdös cadik a nyúlketrecben
      lakik. Nem vagyok tovább hajlandó tűrni, hogy Ramses ketrecében
      Zorge Bernát bujkáljon. Ez az értékek teljes összezavarásához vezet,
      disztingváljunk, kérem, ki a magasabb rendű, Ramses, a belga bak
      vagy a cadik, akit már régen el kellett volna szállítani
      Auschwitzba. Nos? Ugye nem tud felelni? Ramses, kérem, nagyszülőkig
      bezárólag tiszta árja származású, a cadik pedig közönséges zsidó,
      aki Megváltónkat megfeszítette, s most ezért bűnhődnie kell. Ramses
      ketrecét visszakövetelem, úgyis fertőtleníteni kell. Nem fogom tűrni
      –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Ebben a percben Gergely lép be.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Máté, már megint –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen, Máté már megint, szól Máté. Ismeri ezt a Bormestert? Ez itt
      Bormester Gergely, a trónörökös, nős, gyermeke útban van, biztos
      olyan gorilla lesz, mint ő –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én vagyok a gorilla, szól Gergely, és leül. Pálinkát tölt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Jusztin?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Jusztin, szól Máté, zsidót rejteget –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Máté nagyon félti Jusztint –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Máté egyáltalán nem félti, sőt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az imént szidtad, és ez azt jelenti –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ilyen emberekkel vagyok körülvéve. Apám arkangyal, bátyám gorilla,
      öcsém ájtatos –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      És te a patafilozófus, mi? Nem baj –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Sziréna.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Légitámadás, szól Gergely, és ismét tölt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Máté feláll, a kályhához megy, leguggol, es a kutyát megsimogatja.
      Fikarc, szól halkan, légitámadás –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Leviszem a pincébe, a bombázás idegeire megy –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Lent maradsz?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem. Nekem viszont a pince megy idegeimre –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Máté a kutyát fölveszi és indul.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Távoli bombarobbanás.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Több robbanás, elhárító tűz. Máté visszatér.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az egész házban csak Fikarcért lenne kár –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bombarobbanás.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Máté az ablakhoz megy, kezét hátradugja és kinéz. Most az ajtón
      belép Bormester Mihály.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Itt vagytok?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem a bombáktól félek, szól Gergely. Egyedül csak attól, hogy az
      ablak betörik. Bejön a hideg, és fázni fogunk –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az ember nem a nagy dolgoktól fél, hanem a kicsinyektől.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bormester Mihály leül.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Remek. Ahogy így látlak benneteket, el vagyok ragadtatva. Különösen
      ebben a sűrű és reszkető történeti exteriőrben, a padláson zsidó
      bujkál, az utcán nyilasok ólálkodnak, légitámadás, téli alkonyat,
      robbanás, mondom, el vagyok ragadtatva, mindenki gondterhelt, hogy
      miképpen mentsen meg valakit, még Máté is, legalább Fikarcot,
      bűbájos népség vagytok ti itt együtt, csókolni való idióták.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Gergely elégedetten szól. Hóhé, Máté, hallod? Ez aztán a hang!
      Tisztán cseng. Ez a hiteles. A tied rossz utánzat. Ezt tanuld meg
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Máté az ablaknál áll, háttal, zsebre dugott kézzel, és hallgat.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Már régen vártam ezt, nagyon régen –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Csend.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Már régen láttam, hogy ebből mi lesz. Most itt van –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Gergely nevet. Mi baj van? Légitámadás? Fikarc a pincében
      biztonságban, a többi úgyse számít –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Gergelyt ezennel rendreutasítom, szól Bormester. Vedd tudomásul,
      hogy közöttünk a legtöbbet tényleg Fikarc ér. Ó, áldott nagy jóság,
      hogy mindenki meg akar menteni valakit. Vannak, akik az egész
      emberiséget meg akarják menteni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Máté meg se fordul, csak köp. Piha. Ilyen az egész. Mintha mindenki
      Bormester lenne. Nem érdemes itt semmit, spongyával az egészet
      letörölni és újrakezdeni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Sziréna.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A légiriadó elmúlt, szól Gergely. Máté, eredj, és Fikarcot hozd fel,
      mert meghűl –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Régente, szól Bormester, még én is azt hittem. Igaz, régen volt, úgy
      harminc lehettem. Azt hittem, hogy nála van a lunyacska, és meg
      akartam ölni. Aztán rájöttem, hogy a lunyacska nincs nála. Hiába
      öltem meg. Csak, mikor már megöltem, jöttem rá. Hüh, de dühös
      voltam. Biztosra vettem, hogy nála van, és puff, nem volt nála. Nagy
      méreg, mi?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A régi bölcseknek igazuk van, az emberélet a csalódások
      szakaszakaszakadatlan sorozatata. Ó, a régiek nagy bölcsek voltak,
      ó, nagy bölcs voltál, te tudtad, hogy a legnagyobb csalódás
      mégiscsak az, ha már valaki, mint én is, a csalódások
      sorozatatatatától a végsőkig el van keseredve, és magát az
      emberölésre is elszánta, mert már végére akart járni, kinél is van
      az a lunyacska, és akkor embert ől, és akkor a csalódások csalódása
      vár reá, mert kiderül, hogy nincs, nincs. Így jártam én is, mikor
      megöltem, és ott ültem, és elképzelhetitek, mit gondoltam és mit
      éreztem. Nincs. Nincs nála. Nem is volt. Sohasem volt nála. Ott
      feküdt a padlón, én mellette térdeltem és néztem. Egy szót se szólt.
      Csak egészen kitárta magát, mert a halál nem elzárkózás, hanem éppen
      kinyílás, és nem erőfeszítés, hanem önfeladás, mondom, belülről
      kifordította magát, és mutatta, nézd meg, nincs nálam, hiába öltél
      meg, hülye, itt fekszem egészen nyíltan, minden zsebemet
      kikutathatod. Nincs. Ott térdeltem, és szégyelltem magam, ez volt
      legerősebb érzésem, határtalanul szégyelltem magam. Ádám a bűnbeesés
      után, szerettem volna elrejtőzni valahová, és ha hívnak, nem
      válaszolni. Nincs nála, és tényleg nem is volt. Ez most már biztos.
      Ha nála lett volna, lenne valami nyoma, látnám, itt lakott, itt
      szokott üldögélni. De semmi nyoma nem volt. Micsoda csalódás –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kinél van a lunyacska? Csiba azt hiszi, a zsidóknál van. Mi meg
      vagyunk rémülve, és kiáltozunk, te átkozott hülye, nincs náluk,
      hiába üldözöd őket halomra, nincs náluk. De Csiba csak annál
      dühösebb, és most már biztosan tudja, csak a zsidóknál lehet.
      Mindenki a lunyacskát keresi? Úgy látszik. Máté azt hiszi, nálam
      van. Huccs! Nincs nálam, bármennyire is szeretném, nincs és nem volt
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Gergely szól. Menj, Máté, eredj, mert Fikarc meghűl –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hermina néni jön be, és híreket hoz. A várost védeni fogják –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A Kiserdőnél, a Horpályon árkokat ásnak –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Holnap minden férfinak ki kell menni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Körül vagyunk véve –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Holnap még meg lehet szökni –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      reggel hét huszonöt, időnként gránát robban, de inkább csak az
      északnyugati részen a külvárosban, az utcán öregasszony siet a fal
      mellett, az egyik kosarában kétkilós kenyér és káposzta, hirtelen a
      kapu alatt eltűnik, az utca üres, és a tér felől géppisztolysorozat.
      A sarkon először lassan kinéz, a falon statáriumplakát, alatta két
      holttest, férfiak, az egyik tenyere félig nyitva, nem tudni, hogy
      adni vagy kapni akar, lábfeje kifelé fordul, nadrágja felcsúszott,
      harisnyája kilátszik, tarkójából kifolyt a vér, az aszfalton végig
      és vastagon az utcára, kis tócsába, két rendőr a túlsó oldalon
      batyus asszonyt kísér, gyorsan visszavonul és vár. A menet elvonul,
      hirtelen át a téren, le, le a boltba, három lépcső, még szürkület,
      borús nap, tél, mi az, mi történt? Semmi, már azt hittem, a
      rendőrség vagy a nyilasok. Disznót vágtak, szalonna van, drága? Nem
      baj. Két kiló. Liszt nincs. Kukoricadara. Éppen jön Hermina néni,
      mondja, kenyérért sorba álltak, a gránát bevágott, mind meghaltak, a
      pék is, a gránát étergázzal volt töltve, a kenyerek megfeketedtek és
      elégtek, tegnap meg olyan golyókkal lőttek, amelyek felrobbantak, és
      az ételeket megmérgezték, akik vizet ittak, rosszul lettek, a kenyér
      megzöldült és megrothadt, a holttestek azonnal feloszlottak, és a
      repülőgépekről láthatatlan acéltűket dobáltak, millió és millió tűt,
      egyet mutattak is neki, az emeleteket átfúrták, a Horpályon az egyik
      tehenet megölték. Még a nőket is összeszedik árkot ásni, a faluból
      jött valaki, azt mondta, hogy az ellenség fehér lisztet osztott szét
      az éhező nép között, és külön konyhán főzetett, aztán jött egy
      ember, és azt mesélte, hogy a nőket és a gyerekeket elviszik, a
      férfiakat mind agyonlövik, és a legjobb mégis menekülni, de már nem
      lehet, az egyik ember tyúkjait meg akarta menteni, a másik meg azt
      mondta, nem visznek el semmit, szóval két kiló szalonna és öt kiló
      kukoricadara. Hagyma van? Még egy kicsi. Só? Nincs. Liszt lesz?
      Talán. Ígértek rozslisztet. Ez a sajt száraz, de jó. Tortalapok,
      mindegy. Krumpli nincs. A péknél van kenyér, de. Szóval ötször
      annyi? Nem baj. A hátizsákba rakja és indul. Tegyen el nekem
      lisztet, árát nem kérdezem. Gyertyát és gyufát is adjon. Délután úgy
      fél öt felé. Az utca üres, a téren két rendőr, két pisztolylövés. A
      másik oldalon emberek sietnek, a patak felől kocsi jön, paraszt, a
      szénában az asszony didereg, előtte hordó. A rendőr visszanéz, a
      kocsi felé indul, mi van a hordóban? Pisztolyához nyúl, mire a
      paraszt azt mondja, hozza az üveget, kóstolja meg, szóval magának
      nincs üvege? A kulacsban kis törköly, eladja, úgyis elviszik. Mire a
      másik rendőr is odajön, kulacsát tartja és iszik. A távolban négy
      bomba robban szabályos ütemben. Két ember odamegy, adjon nekem is,
      megfizetem. Menjünk a kapu alá. Odamegy, üveget nyújt. Fizet és
      körülnéz. A házakból kijönnek, a kocsinál sorba állnak, hallgatagon
      az üveget nyújtják és fizetnek. A paraszt méri a vizes törkölyt, az
      asszony a pénzt beszedi. Ott állnak tizennégyen, bomba robban, a ló
      fejét lógatja, és a paraszt a törkölyt méri, és az asszony a pénzt
      beszedi. A kocsi mellett tizenkilencen állnak sorba, a téren bomba
      robban, jön két szuronyos katona, azt mondja, ott törkölyt mérnek,
      siessenek, a parasztnak már nincs sok.
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Légiriadó, Jusztin és Pázmán az utcasarkon egymásba ütköznek, hová
      fut? Csak ide, itt jó pince van. Jusztin előresiet, le a lépcsőn,
      kint már a bomba robban, elég távol. Azt hittem, elment –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Dehogy mentem el. Bujkálok. Már nem tart soká. Legfeljebb egy hét
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Talán. Fél?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Már nem tart soká –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Minden második ember szökevény. Nincs mit félni. Tíz nap, két hét.
      Addig kibírom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Jusztin a sarokba húzódik, és azt mondja: Segítene? Zsidók. Érti –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Értem. Hol vannak?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Eldugva. Élelem és pénz kellene. Tudja, kevesen vagyunk, Kata, a
      festőnő, ismeri. Az a csontos nő, nadrágban jár, dróthaja van és
      mély hangja –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Baskircsev Kata –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Máté nevezte el. Sok pénzt és élelmet gyűjtött. Nem fél. A
      bujkálóknak főz. Ismerőseihez elmegy, és szó nélkül elviszi a
      krumplit és a zsírt, még azokhoz is elmegy, akiket nem ismer. Adjon
      még babot, nem elég, adjon még lisztet és zsírt, hallja? Meg vannak
      ijedve, és odaadják. Kata viszi el, nadrágjával és mély hangjával.
      Máté azt mondja, tüneményesen tehetségtelen, s ehhez képest remek
      képeket fest. Modern képek, csupa őrjöngő színfolt, indián harci
      tánc –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szóval segítség –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Élelem és pénz –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Sokan vannak?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A városban mindenfelé szétszórva, kamrákban és fészerekben padláson
      és fürdőszobaszekrényekben. Már nem tart soká –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nehéz –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Fél?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen. De azért segítek –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Egy hét –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Zákányt ismeri? kérdezi Jusztin.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Őt is elrejtette? Nem szerencsés fogás –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Felesége, gyermeke –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tudom, négyen vannak. Tudja, hogy –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tudom. De nekem most ilyesmit nem szabad tudni. Mondják, hogy –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mindenki tudja –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ez most engem nem érdekel. Csak az, hogy őt csakis azért, mert
      zsidó, el akarják hurcolni. Ezt én nem engedhetem. Nekem az mindegy,
      hogy milyen. Nekem most nem szabad azt mondani, ezt megmentem, mert
      jó, ezt nem mentem meg, mert nem jó. Kata azt mondja –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bombarobbanás egészen közel. A falról pereg a homok.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kata is azt mondja, de ezt én biztosan tudom. Ha elém kerül, hogy
      megmentsem, akkor, ha tehetem, megmentem. Mindegy, akár igen, akár
      nem. Azt intézze el ő. Nekem ő nem uzsorás és kapzsi állat, hanem
      Zákány Simon, akit csak, mert zsidó, meg akarnak ölni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Miért magyarázza ezt nekem?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azért, mert nem így gondolkozik –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pázmán hallgat. A bombázás megszűnt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igaza van, szól aztán. Mindegy. Már nem tart soká. Most már
      ajánlatos a zsidókkal jóban lenni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nekünk nincs jogunk válogatni, szól Jusztin. Én ezen sokat
      gondolkoztam. Ez nem tartozik a mi hatáskörünkbe. Akivel
      igazságtalanság történik, azt nekünk meg kell mentenünk –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pázmán hallgat.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Zákány Simon nekem sem rokonszenves, felesége sem. Fia rosszabb,
      mint az apja, mert műveltebb. Nem kell. De nekem nem szabad
      válogatnom, és nem szabad hagynom, hogy elvigyék –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Úgy –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az öreg Bernát, rabbinus, törékeny kis öreg, nagy szakállal. És
      Eszter is olyan, mint az öreg Bernát. De nem azért, mert tiszta.
      Érti? Nekem nem azért kell őt megmenteni, mert tiszta –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Sziréna, légiriadó elmúlt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ért engem, szól Jusztin.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Értem, mondja Pázmán. Élelem és pénz, főképpen élelem, majd lesz –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Moch Antal úr szabálytalanul játszik. Moch úr korrekt. Moch úr a
      neutrális ember, a korrekt ember, az adószámvitelnél főkönyvelő,
      Moch Antal úr inkorrekt, mert ő korrekt. Főkönyvelő úr, nem veszi
      tudomásul, hogy a hivatalnok szerepe az emberi társadalomban, hogy
      azt mondja, holnap, egy hét múlva, nem lehet, szabályokba és
      rendeletekbe ütközik, a dolog nem olyan egyszerű. A hivatalnok arra
      való, hogy aki tőle eltávozik, az öklét rázza, és az eszelős dühtől
      bonyolult átokformulákat suttogjon, és az alvilág nagy vörös és
      fekete hatalmait idézze. A hivatalnok, kérem, arra való, hogy a
      hivatalos ürügyével a gyanútlanoknak a kárhozat sötét és maró
      szenvedéseit megnyissa. Az igazi, vagyis a korrekt hivatalnok irigy,
      bosszúálló, szívtelen, közömbös, kárörvendő. Moch úr azonban ezek
      közül egyik sem. Moch úr neutrális. Ő a korrekt ember, vagyis az
      inkorrekt hivatalnok. Moch Antal úr, a főkönyvelő, neutrális,
      bizmutember, nincs íze, nincs szaga, nem kelt savreakciót, Moch
      Antalt nem átkozzák, nem akarja megölni senki, álmában nem jelennek
      meg dühöngő vénasszonyok, senki reá nyelvét nem ölti ki, nem kíván
      neki sem kötél, sem golyó általi halált, nem kíván hosszú
      szenvedést, (rák, tébécé, tabes, vesezsugor, köszvény, paralízis,
      májdaganat, vese- vagy epekő, asztma), nem kíván neki heveny
      megbetegedést (tüdő- és vakbélgyulladást, agyhártyagyulladást,
      hólyaghurutot, vérhast, tífuszt, tetanuszt), Moch úr neutrális,
      korrekt, inkorrekt, bizmutember, mindennemű savreakció nélkül,
      semleges massza, főkönyvelő, inkorrekt hivatalnok, aki a
      hivatalnokok ősi hivatását megtagadja, Moch Antal úr főkönyvelő a
      hivatalnok –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Quitt Illés régiségkereskedő és műgyűjtő és zálogházi becsüs a
      pincében pohárgyűjteménye számára bombabiztos fülkét építtetett,
      minden poharat szénába és papírba csomagolt, a csomagot sorszámmal
      látta el, katalógust fektetett fel. Egyes szám, XVI. század, olasz
      kristály, ára 132 sv. frank, hibátlan. Kettes szám, XVI. század,
      angol, ára 80 sv. frank. A katalógus egyik példányát a bank
      páncélszekrényébe helyezte, amit Csiba parancsára még három nappal
      ezelőtt kiraboltak, a pénzt elvitték, a többit az udvarra szórták, a
      másik példányt magánál tartotta, tegnap a bombatámadásnál a ház
      kigyulladt, és akkor elégett. És most –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mit tegyek?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Kint gépfegyverkattogás.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Legelsőbben is, szól Jusztin, poharait hagyja el, azok biztonságban
      vannak –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      De nem tudom, hogy –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Senki se tudja, higgye el, senki se tudja –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ha elvész, a katalógus –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mit akar? kiált Jusztin. A falat ki akarja bontani, és új katalógust
      akar írni? Nem időszerű –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ki kell bontanom, szól Quitt Illés bizonytalanul.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Éhező és üldözött emberek vannak, azokat kell megmenteni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Quitt Illés hitetlenül néz Jusztinra.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Fontosabb? Tudja, hogy a gyűjtemény milyen érték? Húszezer svájci
      frank, katalógusár, ilyet nekem ne mondjon, az egész országban az
      egyetlen, több múzeum meg akarta venni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az ellenség a város előtt áll, ostrom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Két hulla a statáriumplakát előtt, félig nyitott kézzel.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Királytigris –)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Géppisztolysorozat, robbanás –)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (A bizmutember értesült arról, hogy háború van –)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Quitt Illésné jön be. Két kisebb koffer, konzervek, keksz,
      kétszersült, alma, sajt, csinosan elrakva, papírszalvéta, alumínium
      pohár.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Úgy, mondja Jusztin, önök azt hiszik, ez víkend?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A pincét ki kell bontani, szól Quitt Illés, nem hagyhatom, hiszen
      azt se tudom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azt hiszik, ez víkend?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Van itt minden, szól Quitt Illésné, szardínia, pástétom, pirított
      kalács, diós patkó –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Aztán az asztalra nagyobb, papírba csomagolt ládát tesz. Ez a
      gramofon, mert mi nagyon szeretjük a zenét, és levisszük az
      óvóhelyre, és ha unatkozunk, akkor eljátsszuk a Tannhäusert és a
      Walküröket, mert mi nagyon szeretjük Wagnert –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Úgy, szól Jusztin, önök nagyon szeretik Wagnert –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen, főképpen a Tannhäusert és a Walküröket –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Adjanak néhány kiló babot és borsót –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Quitt Illésné tiltakozik. Mi nem eszünk babot, és a mostani liszt
      nem is jó, mi nem tudjuk megenni, mit gondol, a táskában van
      gyorsforraló, majd csinálunk teát, a mi gyomrunk a babot nem bírja
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pénzt adjanak, hogy az üldözötteket támogassuk –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Addig nem megyek, míg a katalógust –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Gránátok –)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (A világtörténet legritkább példányai az utcán, a szekularizált
      inkvizítor –)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Mi nagyon szeretjük a zenét –)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Nyüvek –)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Majd értesíteni fogom az ellenséget, mondja Jusztin, várjon, amig
      Quitt Illés úr a katalógussal elkészül –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Quitt Illésné felkiált. Meddig akarnak ostromolni? Csak nem fognak
      itt napokig lődözni, legyen már egyszer vége, hallja?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Jusztin feláll, és azt mondja, rendben van, közölni fogom az
      ellenséggel Quitt Illésék óhaját –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen, csak szóljon nekik, elvégre nem járja, hogy a békés polgárokat
      molesztálják, elég, hogy ezek a nyilasok –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Ez a sok önelégült féreg – bombarobbanás – rendőrjárőr – a
      ház kigyulladt – a katalógust meg kell írni – de kérem, a
      táskába még vaniliakrémet is tettem –)
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      A lépcsőn felsietnek.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (A külvárost lövik.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azt hiszi, kérdezi Finta, hogy már vége? Nem fognak visszajönni?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Óvatos ember, mondja Jusztin. Ön szolid ember, csak biztosra
      hajlandó építeni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ez csak –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Aki ma egy fillért ad, holnap aranyat kap vissza. Érti? Okos ember.
      Menekültek, szökevények, meg kell őket menteni. Aki most őket
      támogatja, az ostrom után –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      De esetleg visszajönnek –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azt hiszi?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Óvatosnak kell lenni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Élelmiszere van?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kevés. Pénzem van. Szerzek mástól is. Biztosítja nekem, hogy ostrom
      után –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Különleges elbánás, állás, mit gondol! A jövő azé, aki most
      kockáztat. Én is azért csinálom. Mi akar lenni? Polgármester?
      Miniszter?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Miniszter –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Meglesz. Akkor majd kiállhat, hogy –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igazolni fog?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én önt és ön engem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Jó. Beszélek Bence Katával, színésznő, van pénze és élelme. Beszélek
      Pázmánnal –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Már beszéltem vele. Segít –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Főszerkesztő lesz?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Természetesen. Én pedig nagykövet –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bence Kata primadonna. És Kamilla?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kamilla is ad? Ő Csiba-párti –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Finta int. Azt hiszi? Kamilla Kamilla-párti. Elég ékszert és bundát
      és pénzt szerzett Csibától, hogy most az ellenpárthoz álljon át.
      Kamilla okos –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Dörrenés, az ablak reszket – bizmutember – mi szeretjük a zenét
      – két ember a tér sarkában, agyonlőve –)
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Simán ment, az öreg Bernátot a kocsi hozta, a kövesúton ott várt
      Baskircsev Kata, távolról tompa dörgés, néha villanás. Minden
      rendben. A két Tizig lány is itt van. A Tizig lányokat mindenki
      ismeri, szőke ikrek, senki se tudta, melyik Dina és melyik Lenke.
      Apjukat elhurcolták, tegnap este a bomba anyjukat megölte, a lakás
      romba dőlt. Elmentek Katához, és az ajtóban riadtan megálltak. Mi
      baj? Majd eldúglak benneteket, itt van egy kis kása. Az egyik eszik,
      a másik csak néz. Te Dina vagy? Nem, Lenke vagyok. Sose tudom,
      melyik. Majd akasszatok nyakatokba cédulát. Gyertek, menjünk haza.
      Kata felmászott a romok közé, Dina ment elöl. Ágyneműt szedtek
      össze, meleg ruhát, a konyha leesett az udvarra, de a kamrában még
      volt bab, borsó, margarin, zsír, cukor. Liszt nincs? Itt a ládában.
      Mi van még? Szappan. Szedd össze, csinálj batyut. Ékszeretek van?
      Arany a matracban. Szappan. Kata kiszedi, és Dina keblébe dugja. Te
      Dina vagy? Nem, Lenke vagyok. Szóval Lenke. Most adjátok le a
      csomagokat. Este lett. Kata kiment az útra, és várt. Te Lenke vagy?
      Nem, Dina vagyok. Jól van, holnapra akasszatok nyakatokba cédulát.
      Bernát bácsit betuszkolták a borpincébe. Gyertya égett, Zákány
      Eszter a vacsorát főzte, köleskása hagymával. Egyetek, lányok,
      készítsetek fekhelyet Bernát bácsi mellé. Te Lenke vagy? Nem, Dina
      vagyok. Holnap majd az élelmet is elhozzuk. A távolban tompa dörgés.
      Menni fog, csak ne tartson soká. Egy hét. Reggel a szürkületben
      átment Bormesterékhez, éppen akkor jön két katona és egy civil.
      Házkutatás. A padlásra mennek, és mindent felhánynak. Nincs zsidó. A
      pincében nincs. Melyik maguk közül Bormester Jusztin? Én vagyok.
      Velünk jön a parancsnokságra –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Tudtam, hogy ez lesz a vége, szól Máté, tarkólövés –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Gergely tanácstalanul áll, és Baskircsev Katára néz. Mit tegyünk?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bormester Mihály a kályha mellett ül.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Légiriadó.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Semmi baja sem lesz, mondja Bormester halkan.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kata odalép. Biztos?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bormester int. Mindig tudtam, hogy Jusztin ezt a találkozást nem
      fogja tudni elkerülni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Milyen –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Csiba. Az apokaliptikus féreg. Ez a Csiba keresi azt, aki tőle nem
      fél. És én csak egyetlen embert ismerek, aki tőle nem fél, és az
      Jusztin. Másfél óra múlva itthon lesz –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Gergely az órára néz. Nyolc óra negyven.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bombarobbanás. Az ablak reszket.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Honnan tudja? kérdi Kata.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igazán nem nehéz, szól Bormester. Üljön le. Máté, ülj le, és ne
      idegeskedj. Jusztin másfél óra múlva otthon lesz –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Egyáltalán nem aggódom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Jár a szád. Derék fiú vagy, de a filozófia. Nagyon is aggódsz.
      Kishitű. A filozófia és a kishitűség. Jó téma. Dolgozd ki. Nem baj,
      kihevered –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Honnan tudja? kérdi Kata.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Négy bombarobbanás, közelebb.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nézze csak meg jól ezt a Jusztint, az ő szótlan ethoszával és józan,
      cseppet sem túlzó vagy enthuziaszta, csaknem színtelen
      önfeláldozásával, az ő világos és tiszta és egyszerű gondolataival,
      amelyeket olyan könnyű megvalósítani. Semmi pátosz –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igaz –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Persze hogy igaz. Az ő életének értéke abban van, hogy kísérletet
      tegyen ilyen kristálytiszta józanság megvalósítására, mondjuk így,
      ilyen szillogizmusmentes és átlátszó ember megvalósítására. Érti?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Értem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Két bomba egészen közel.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Még pontosabban úgy mondanám, hogy ő magáról mindennemű
      megszállottságot tudatosan levakar, és magában semminemű fixa ideát
      nem hajlandó megtűrni. Semmi zűrzavart. Semmi filozófiát. Fülelj,
      Máté, Jusztintól sokat tanulhatsz. Máté még az Übermensch jegyében
      áll. Jusztin már előrement a tiszta ember felé. A megszállottságokat
      te is kineveted, Máté, de semmi egyebet nem tudsz, csak kineveted
      azokat és pont. Belátod? Még csak az kéne, hogy be se lásd. Jusztin
      továbbmegy. Ő ezeket a rögeszméket magából kidobálja, és azokat
      állandóan keresi, és ha egyet fülön csíp, tikk, körmére teszi, mint
      a bolhát, kivégzi, és utána kezet mos. Piha. Eggyel kevesebb. Nagy
      dolog. Azt merném mondani, hogy valamennyiünk közül Jusztin a
      legveszedelmesebb őrült, mert az ő fixa ideája, hogy normális ember
      akar lenni. Érti?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Értem, szól Gergely.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szabályos ütemben, egy, kettő, három, négy bomba. A ház reszket.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nos, ez a színjózan és kristálytiszta ember nem egyéb, mint annak a
      másiknak a visszája. És ellenfele. Melyik másiknak? Annak az
      embernek, aki semmi más, mint a felfordult zűrzavar, a bábeli
      rögeszme, a meghülyült Übermensch, a színtiszta őrült, az idióta
      pátosz és a nagyszájú hazudozás. Ezt én már nem is tartom szorosan
      véve embernek. Ez a Csiba, mondjuk, szélsőséges határeset, az
      állatszelídítő, a diktátor, vagyis a táncmester, ahogy Máté őt igen
      találóan elnevezte. Én ezt, mondom, már nem tartom embernek. Ez a
      lény bárgyú tébolyában tulajdonképpen kolosszális szakrilégium.
      Lehet, hogy igazam van, amikor őt Isten karikatúrájának mondom, ez
      az antikrisztusi bolond, eszelős őrjöngésében, aki saját önkényes
      fixa ideáin kívül mást elismerni nem hajlandó, de nem is tud, ez a
      mikroba, amely magát arkangyalnak képzeli. Tud ön, Kata, követni?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Jól. Ön –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Két bomba egészen közel. A szomszéd házban az ablakok összetörnek.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mondani akar valamit?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen. Ön úgy beszél, mintha –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kitűnő érzékre vall. Igaza van. Elvégre kell, hogy Jusztinnak
      segítséget nyújtsunk –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ez őt segíti?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Jobban, mintha ott lennénk, és Csibát leütnénk. Ez neki olyan
      világosságot ad, hogy –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Értem. Olyan, mint az –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mondjuk –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vén pietista, szól Máté.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bombarobbanás, gépfegyverzaj. Ablakcsörrenés.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bormester nevet. Mátét a vallásos szemérem jellemzi. Hallgass meg,
      Máté, tanulj tőlem valamit. Sohasem fogsz üdvözülni vallásos
      atrocitások nélkül. Gondolj Jákobra –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ne hagyjuk Jusztint egyedül –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ő nincs egyedül. Bernát bácsi, az öreg rabbinus jól jellemezte őt.
      Neki szabad büntetlenül a jót tenni. Kivételes nagy dolog –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      És –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bomba. Egy, kettő. Gépfegyver.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tudja, ez a bábeli barom őrjöngve keresi azt, aki tőle nem fél.
      Keresi azt, aki rajta átlép, mint a döglött kígyón, óvatosan, nehogy
      megérintse, és közben orrát befogja. Diabolikus szimatával népeket
      képes kiirtani, abban a reményben, hogy az az egy is közte lesz.
      Mint ahogy az újszülötteket kétezer év előtt halomra mészárolták. De
      ez az egy mindig megmenekül. Jusztin nem fél senkitől. A táncmester
      viszont mindenkitől fél, és amikor valakire ránéz, azt mondja: ez
      az? Biztosan ez az. A pojáca és a hóhér. Mert ez a vér és a vicc
      kora. Fegyház és szatíra. Alvilági rémkomédia. Ennek az
      istenkarikatúrának, ennek az antikrisztusi bestiának legalább egy
      percre találkoznia kell azzal a szenttel, aki nem gyűlöli, s ezért
      nem fél tőle, és nem nézi le és nem veti meg, aki tisztán és
      nyílegyenesen átlép rajta, és azt mondja, nem, ilyet nem csinálok,
      nem ezért vagy azért, morál vagy egyéb pátosz, nem csinálok ilyet,
      mert ez rossz. Érti? Rossz. Ez így nem jó. El kell vetni. Így
      semmire sem megyünk. Ez csak őrjöngéshez vezet, mint ahogy ahhoz is
      vezetett, hiszen itt az eredmény, az éhező város, a házak égnek, az
      utcákon holttestek, rémuralom, a bombák zuhognak, romok, reszketés,
      borzalom, sortüzek és gránátok és. Micsoda és? Ez így nem helyes.
      Ezeket a rögeszméket fel kell számolni. Ez így nem megy tovább.
      Egyszerűnek kell lenni. Übermensch? Elég volt belőle. Most már
      ideje, hogy kijózanodjunk. Elég sokba került. (Először négy, aztán
      hat bomba, elhárító tűz, gépfegyver.) Nyíltan kimondom, úgy, ahogy
      gondolom. Ez a diabolikus barom minden ilyen Csiba-szerű emberben
      mint nagyhatalom van jelen, és az egész földön minden ember életét
      ki akarja forgatni és össze akarja törni és le akarja igázni és
      halomra lőni és megkínozni és megnyúzni és a házakat lerombolni és a
      városokat feldúlni és az erdőket fölperzselni és a hegyeket
      felforgatni, és ennek a rémlátomásnak egyetlen komoly ellenfele van,
      egyetlen, mondom, emellett kitartok (gépfegyvertűz), és ez a
      színtiszta és józan ember, ahogy mondom, az őrületmentes, a
      szillogizmusmentes ember, akinek nincs fixa ideája. Én tudom
      (bomba), még mielőtt közbeszól, hogy Jusztin, mint az imént mondtam,
      nem egészen józan. Úgy látszik, hogy ez az ember ideiglenesen csak
      mint az őrület egy faja valósítható meg. Ezt én tudom. De kérem, ez
      az őrület az egyetlen józan dolog, vagyis, kérem szépen, ez a fixa
      idea az egyetlen helyes. Miért? kérdi. Mert ebben már nincsen semmi
      karikatúra. Ez már valódi. Amit ő csinál, az egészen egyszerű, érti?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Értem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Két bomba, távolabb gépfegyver.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hány óra, Gergely?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kilenc óra öt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Még egy óra és öt perc –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Jusztin a szobába lép, sürgősen és kíváncsian, körülnéz, három
      lépést tesz előre, aztán megáll és csodálkozik.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mi az? Kit keres? kérdi Csiba.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az asztal mellől feláll, és kezét fölemeli.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Jusztin mereven Csibára néz és vár.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kit? Kit keresek? A. A –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bizonytalan, valamit mondani akar, de aztán inkább így szól: Csiba,
      igen, illetve Csiba fejedelmet keresem. Azt hittem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mit hitt? He? Mit hitt? Én vagyok –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Jusztin fejét rázza és int.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön nem a fejedelem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én vagyok –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Jusztin előrelép, és arcába néz.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azt hittem, szól, hogy ön elszánt ember. Azt hittem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      És? És mit hitt? He? Én vagyok –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azt hittem. Ön nem elszánt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Csiba most előrejön. Pálinkát tölt és iszik.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hogy mondta? He? Mit mondott?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön fél, mondja Jusztin, és egyenesen Csiba arcába néz. Úgy értem,
      fél. Ön tudja, hogy –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Csiba kezét nadrágja zsebébe dugja, lábát szétveti, és komolyan
      figyel.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Miket mond ön itt? Mit akar? Én a fejedelem vagyok. Én vagyok a
      fejedelem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Jusztin a padlóra néz. Úgy tesz, mintha ez egészen mellékes
      körülmény lenne.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Cserbenhagyták, szól azután. Itt hagyták néhány ezer emberrel. Kevés
      élelem, kevés lőszer, védje a várost –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Jusztin szemét a padlóról fölemeli, és ismét Csibára bámul. Csiba
      ismét pálinkát tölt és iszik. Ott áll szétvetett lábakkal, és nevet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Fél? Fél? Azt mondta?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen, felel Jusztin halkan.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ahogy most önt látom, még inkább hiszem. Ön fél. Ön a győzelemben
      egyáltalában nem hisz. Ön tudja, hogy ezzel a silány és selejtes
      néhány ezerrel itt semmit sem tud kezdeni. Csupa öreg és fáradt
      ember, néhány tacskó, akinek kezében sohasem volt fegyver. Kevés
      élelem, kevés lőszer. Mit akar? legfeljebb egy, két, tíz nap, és
      vége, cserbenhagyták, és nem fogják megmenteni. Ön kétségbeesett
      ember. Tudja, hogy vége –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Csiba kezét zsebéből kirántja, karját szétveti és hahotázik.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Majd meglátja. Egy hét múlva? Egy hónap múlva! Egy év múlva! Én itt
      vagyok, és itt maradok. Minden utcát, minden házat, minden szobát
      külön védeni fogok. A város romhalmaz, kő kövön nem marad, akkor a
      pincébe bújok, és onnan harcolok tovább, és penészes lisztet eszünk
      és koplalunk, de a várost védjük, és kő kövön nem marad –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen, ez az, amit úgy mondtam, hogy ön fél –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Csiba tölt, iszik és nevet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ilyen emberekkel nincs mit kezdeni. A régi korszak emberei,
      elpuhultak, elveszett emberek –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Csiba fenyegetően pisztolytáskájára csap.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az ilyeneket ki fogom irtani –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én igenis elszánt vagyok. Én tudom, hogy a végső döntés előtt
      állunk. A történelem rajtam fordul meg. Én fogom seregünket
      győzelemre vinni. Én vagyok a fejedelem. Nem fogom tűrni, hogy az
      elpuhultak a csapatok hangulatát megrontsák.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tölt és iszik.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én csak egy célt ismerek, a végső győzelmet. Maroknyi sereggel. A
      nagy hadsereg a kicsinyen felmorzsolódik, és a kicsinyé a diadal. Ön
      azt mondja, hogy ez értelmetlen? Kő kövön nem marad, és a város ég,
      és mi a pincékben harcolunk tovább a végső győzelemig. A köveket is
      védeni fogjuk, a maroknyi sereg a támadást visszaveri, és az
      ellenség felőrlődik. Nincs szükségem a polgárságra. Egyedül védjük,
      száz és száz ellenség ellen, éhezve, a végső győzelemig –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Most az üvegből iszik.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen, szól Jusztin egészen halkan, ez az, amit én úgy mondok, hogy
      ön fél. Ön már nem is tud gondolkozni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Csiba harsog a nevetéstől.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Majd meglátja! Házról házra megyek, és minden élelmiszert
      lefoglalok. A polgárság majd árkot ás, és barikádot épít. A
      szökevényeket fejbe lövetem. Ezer ember! Tízezer ember! Mind. Ez nem
      olyan háború! Egyetlen intésre tízezer ember! Tudja, hogy mi az a
      fejedelem? A téren áll tízezer ember. Asszonyok és öregek és árulók
      és elpuhultak, nincs rájuk szükség, csak az élelmet fogyasztják.
      Kezemet fölemelem, egyetlen sortűz, és tízezer ember ledől. A várost
      megmentem. Ez nem olyan háború. Minden követ védeni fogok.
      Kályhacsövekből csinálok ágyút, és barikádokat emelek. Minden lakás
      erőd. A pincékből fogok harcolni. Minden lépés száz és száz ember
      életébe kerül. Az ellenség elvérzik. Én erős kéz vagyok. Aki
      igazságról beszél, azt agyonlövetem. Csak a győzelemről szabad
      beszélni. Nincs szükségem az igazságra. Erős kéz vagyok, és nem
      ismerek más célt. Végső győzelem. Karomat fölemelem, és tízezer
      ember ledől.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az üveget felkapja, és megissza a tartalmát. Szeme kimered.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen, szól Jusztin, és Csiba arcába néz. Igen. Pontosan ez az, amit
      én úgy mondtam, hogy ön fél. Ön már gondolkozni sem tud, és szíve
      sincs, és beleőrült abba, hogy egyedül van és vége van, és semmi sem
      mentheti meg. Ön már mindent elvesztett, és már csak fél –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Csiba ingadozva fel-alá kezd járkálni, kezét hátul összefogja. Aztán
      közvetlenül Jusztin előtt megáll, gallérját megfogja és megrántja.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ébredjen föl. Agyon fogom lövetni, akkor majd fölébred. Ez nem olyan
      háború. Ez a pincelyukak és a kályhacsövek háborúja, itt egyetlen
      cél van, a végső győzelem. A várost nem adom fel, a maroknyi sereg
      százezreknek ellenáll, a város romokban hever, és az ellenség
      tehetetlen. Hallja? He? Érti már? Ez önnek a félelem?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Jusztin bólint.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen, ez az.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Csiba bömbölni kezd.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Agyon fogom lövetni. Vegye tudomásul, hogy a várost védelmezni
      fogom, és kő kövön nem marad, és az ellenség elvérzik. Fel fogom
      morzsolni. Ne számítson kíméletre, el fogom koboztatni, egyetlen
      intésre tízezer ember, nincs szükségem az igazságra –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Jusztin egy pillanatig áll, aztán azt mondja: Majd holnap eljövök,
      és válaszolni fogok –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Csiba feláll, járkál, inog, leül, fejét lehajtja, szájából szivárog
      a nyál.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Végső győzelem, a maroknyi sereg és a százezer ellenség, egyetlen
      intésre tízezer ledől –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Holnap majd eljövök –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az ostromállapotot kihirdettem, büntetése halál. Érti?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Holnap majd eljövök –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Aki ellenáll, azt agyonlövetem, ostromállapot –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Jusztin lassan megfordul, meggondoltan az ajtóhoz megy és kilép.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hol az őrség? kérdi a katonától.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Balra a második ház, az iskola –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Jusztin elmegy. Nem siet. Az utcán. Légitámadás. A bombák messze
      robbannak. Az őrségen mindenki alszik. A földön pálinkásüvegek.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hol a parancsnok?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az őrmester feláll.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Csiba vezérezredes parancsa –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mi –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A vezérezredes parancsa, ostromállapot –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az őrmester dülöng.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Jusztin lármázni kezd. Részeg? Jelenteni fogom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az őrmester dülöng. Mi –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Jusztin erre a csajkát az asztalra vágja. Ostromállapot –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kimegy, és az ajtót becsapja.
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      a legrövidebb úton lohol haza, a riadó elmúlt, a tüzérségi belövések
      elég sűrűek, a város középe felé két gránát süvít. Tíz óra tíz perc,
      félóra, azonnal indulunk a borpincébe. Gergely négy takarót
      csomagol, Máté a kosarába fekteti Fikarcot, és letakarja. Miért? Nem
      érted. Itt elkapnak bennünket. Ostrom, kilenc kilométerre vannak. A
      várost védik. A borpince biztos. Elbújni Csiba elől, elbújni a
      bombák és a gránátok elől. Nem érted? Gergely kibírhatatlanul
      amuzikális és humortalan.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Gyerünk. Máté viszi a zsákot és Fikarcot. A császárnőért
      visszajönnek. Tud jönni? Talán. Nem, ilyen állapotban. Egy hét múlva
      itt a gyerek. Visszajövünk, addig pakoljon, ami kell, fehérnemű,
      ágynemű, párna. Takaró, mondja Gergely, sok takaró. Élelem, amennyi
      csak lehet. Visszajövünk, félóra. Indulnak. Két gránát. Bomba.
      Ostrom. Zákányékat és az öreg Bernátot nem lehet egyedül hagyni.
      Esetleg egy hét. De nekünk is jobb. Gránátmentes, nyilasmentes. A
      kövesút közepén bombatölcsér. Ott jön Fenyő Rafael
      klasszika-filológus, hegymászóruhában és bakanccsal, feleséggel és
      öt gyerekkel, futnak. Borpince. Öregasszony, batyuval. Mezítlábas,
      szakállas öreg, Armeniusz Armén, a mezítlábas apostol, hátán
      szalmazsákkal, tarisznyával, kezében kosár, káposzta, sárgarépa,
      dió, nyers koszt. Egy fiatalember taligán szalmazsákot és tábori
      ágyat tol. Edények. Zsák. Borpince. Bombamentes. Ostrom. Két nap,
      három hét, négy hónap, fél év, öt év, hatvanhét év, ostrom,
      tizenegyezer-ötszázkilencvenkét év –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A borpincében már huszonketten, most jön még Fenyő Rafael és neje és
      öt gyermeke, az huszonkilenc, a négy Bormester és a császárnő, az
      harmincnégy, Fikarc, harmincöt, Armenius Armén, a tábori ágyas
      fiatalember harminchét. Ez a hely az enyém, előbb voltam itt,
      foglalt hely, kikérem magamnak, a tűzhely mellett, ez nem járja, mit
      gondol, ki vagyok én. Tanár vagyok, öt gyermekem, a kutya valagába
      (hallod, Fikarc, rólad beszélnek), maga disznó. Baskircsev Kata már
      ott van a Tizig lányokkal, rántott levest főz, Zákányéknak kiosztja,
      majd fát kell szerezni, szól Jusztinnak. Jól van, de előbb elmegyünk
      haza, félóra múlva itt leszünk.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A kövesúton még egy bombatölcsér, gránátok és aknák, távolról
      gépfegyver. Minden élelmet, amit csak lehet. Gergely, vedd ki az
      ablakokat, és tedd a kamrába. Minek? Kihűl a lakás. Hülye, vedd ki,
      mert ha bennhagyjuk, betörnek, és amikor hazajövünk, nem lesz ablak.
      Gergely kibírhatatlanul humortalan. Nem is Bormester. Máté a
      könyvespolcot felborítja, az íróasztalból a papírt kiszórja, a
      székeket feldönti. Adjatok borsót, lencsét, babot, lisztet. Gergely
      bámul. Mit csinálsz, őrült? Máté dühös. Humortalan, nem is
      Bormester, Jusztin, magyarázd meg neki –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Jusztin azt mondja: Tudod, Gergely, Máté a lakást feldúlja, hogy aki
      bejön, azt higgye, már kirabolták, s akkor nem visz el semmit –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Értem, kiált Gergely.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Csakhogy –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A sót szétszórja, a képeket a falról ledobálja, a falat piszkavassal
      összekaparja. A padlóra hamut hint, a szekrényeket feldönti, s aztán
      megáll.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kakált-e már ma reggel Bormester Gergely?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem, szól Gergely meghökkent arccal.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Akkor a lexikon tetejére kakáld ki magad –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Gergely tanácstalanul néz. A lexikonra?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen, arra a sötétkék vászonkötéses lexikonra, Enciklopedia
      Britannica, az a kötet, amelyben Lawrence Sterne-ről szóló cikk van.
      Sterne tulajdonképpen e korszak értelmi szerzője. A &lt;i&gt;Tristram
      Shandy&lt;/i&gt; az őrület kinyilatkoztatása. Európában az egyetlen mű,
      amely a mértéket helyesen veszi. Mindenki arról beszél, hogy a nagy
      ellenség a betegség, és egészségesnek kell lenni. Vagy a bárgyú
      moralisták, hogy az ellenség a rossz, és jónak kell lenni. Sterne
      tudja egyedül, hogy a baj nem a betegség és nem a bűn, hanem az
      őrület. Nemhiába apánknak, Mihály arkangyalnak mindennapi
      olvasmánya. Ah! Nézz körül! Ezt a világot Sterne teremtette.
      Egyetlen beteg sincs közöttünk. Bűnösek? Dehogy. A legjobb emberek.
      Mindegyik a másik javát akarja. Ez a kor Tristram Shandy kora.
      Sterne persze volt olyan óvatos, hogy úgy tüntette fel, mintha az
      őrültség mindenkinek privát ügye lenne. My madness is my castle.
      Mindenki beugrott neki. Még én is. Csak a főőrült, Mihály arkangyal
      nem. Minden tiszteletem az övé. Mihály arkangyal észrevette, hogy
      senki se lehet saját szakállára őrült. Az őrület ragály. Mindenkit,
      aki reá néz, inficiál. Az őrület őrjít. Nézz körül. Amit látsz, azt
      az őrület csinálta. A végponton vagyunk. Kimondták, hogy –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Majd máskor, szól Jusztin, alaposabban kifejted –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Most –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Máté karját kitárja és felkiált: Megakadályozol abban, hogy
      Sterne-teóriámat kifejtsem? Tiltakozom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igyekezzünk –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Miért?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ostrom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mit mondtál? Ostrom? Bomba? Csiba? Hohé! Micsoda tanítványa lennék a
      nagy Lawrence Sterne-nek, ha e merőben fiktív mellékkörülményektől
      magamat zavartatni engedném? He? Ostrom? A rögeszme a valóságnál
      fontosabb. Hallod? Valódi sterne-i tétel. Először jönnek a rigolyák,
      aztán következik a valóság. Örök emberi tudás. Emlékezz csak az
      &lt;i&gt;Iliász&lt;/i&gt;-ra. Ajász, mielőtt a dárdát elhajítja, ötszáz szavas
      beszédet mond, Hektór udvariasan vár, aztán válaszol, szintén
      hatszáz szóban. És a &lt;i&gt;Bhagavadgita&lt;/i&gt;? Arzsuna a csatába való
      rohanás előtt két perccel Krishnával döntő metafizikai eszmecserét
      folytat. A hősök minden nagy eposzban a kritikus pillanatokban
      beszédeket tartanak –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Gergely hahotázik.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Jusztin megáll. Azért mégis –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem hagyom magam megzavarni. Vesszen a valóság, éljen a rögeszme –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szónoki állást vesz fel.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen tisztelt hölgyeim és uraim, Lawrence Sterne föltette a
      legnagyobb kérdést, amit ember föltehetett: meddig mehetek el a
      nevetéssel? Kiderült, hogy ez a határ messze túl fekszik mindazon,
      amit eddig hittek. Szeméremből, de inkább képmutatásból, e kört
      szánalmasan leszűkítették. Ahol a hülyék már régen sírnak, ott a
      nagy Sterne még mindig hahotázik. A humor van a legmélyebben. A
      humor a maya utolsó fátyla. A legszentebb fátyol. Az utolsó valóság.
      A humor alatt már csak a semmi van. Az örvény. Ezt tudta Sterne,
      hölgyeim és uraim. Képzelem, hogy röhögne most, ha ezt az ostromot
      látná. Uncle Toby ostromszakértő volt, a mai hadvezetést biztosan
      mindenestül elvetné. Stratégiai dilettantizmus. De, tisztelt
      hallgatóim –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Máté –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Sterne nagymesterünk a legnagyobb a társadalomtudomány területén
      volt. Az ő nevéhez fűződik a nagy fölfedezés, amelyet én itt önök
      előtt most a következőképpen foglalok egybe: társadalomnak nevezzük
      azt az emberi közösséget, amelyben mindenki abból él, hogy a
      másiktól saját elintézetlen ügyeit kéri számon. Ahol az ember abból
      él, hogy a saját őrületéért a másikat vonja felelősségre. Önök
      felültek a szcientifizmusnak, e szigorú és kedélytelen mítosznak.
      Azt hiszik, hogy a társadalom valami objektív, és önöktől
      függetlenül van. Sterne fölfedezte, hogy a társadalmat az egyéni
      őrületek teremtik. A társadalom, kérem, a rögeszmék keltette
      traumából keletkezik. Ha őrületünkből valamely napon egyszerre csak
      kigyógyulnánk, kiderülne, hogy társadalom nincs. E pillanatban még
      nincs módom kifejteni, hogy –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Máté –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      ez miként történik, de legközelebbi előadásomban ezzel foglalkozom.
      Éljen Sterne! Éljen a &lt;i&gt;Tristram Shandy&lt;/i&gt;! Éljen az öreg Shandy!
      Éljen uncle Toby! Éljen Trim tizedes! A hallgatóság türelmetlen,
      mert azt mondja, hogy az ostrom megkezdődött, és sietni kell.
      Tisztelt hallgatóság, a &lt;i&gt;Tristram Shandy&lt;/i&gt;-ből önök azt is
      megtanulhatják, hogy mi az ostrom, az ágyúzás, a háború, sőt azt is,
      hogy mi a béke, a jólét, a nyugalom, szóval azt, amit az idióták
      történetnek neveznek, és arról beszélnek, hogy hatvan év és
      százötven év és nyolcszáz év és hétezer év és tizenötezer év, szóval
      ez a bárgyú történelem, a nagy számok tudománya. Mi, kérem
      tisztelettel, a valóságban nem ebben a tízezer évben élünk. Jöjjenek
      ide, és hallgassák a gránátok sivítását. Mi ezekben a fél
      másodpercekben élünk. Bravó! Mi nem ezer évig reszketünk, hanem
      háromnegyed pillanatig. Mi nem a harmincéves háborúban élünk, hanem
      a lehető legközvetlenebb mozzanatokban, és ha koplalunk, akkor,
      kérem, a történettudós úr ne mondja, hogy a város ostroma alatt az
      éhség három hónapig tartott, mert ez szemtelenség. Az éhség nem a
      három hónapban van, hanem az én gyomrom görcsében és az égő
      agyvelőmben és idegeim delíriumában –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Jusztin felkiált: Máté –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Máté körülnéz, és nyugodtan int. Aztán Gergely felé fordul.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Csak kakálj csendesen, ezzel megelőzöl mindenkit, aki ide akarna
      kakálni. Mégiscsak más, ha valaki a családból –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Értem, szól Gergely.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Csakhogy érted. Még utóbb muzikális leszel. Csináld csak, mi nem
      nézünk oda –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Jusztin a kályhát is feldönti, a szekrényt a kamra ajtaja elé tolja,
      de ajtaját beveri.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Éppen akkor jön Hermina néni. Újfajta gránátot használnak,
      gázgránát, az Üszök utcában az egész ház meghalt, színtelen gáz, még
      kutyák is megdöglöttek. Szegény Fikarc. Szent ég, kijárt itt,
      kiraboltak! Disznók, ott a könyvre rárondítottak. Majd később, Mina
      néni, most csomagoljon, kosztot, mindent, amit csak tud, edényt,
      indulunk a borpincébe, a többiek már ott vannak. Bomba, négy gránát,
      újfajta gránátot, szegény Fikarc. Indulás. Gergely megy elöl,
      zsírosbödön, liszt, só, bab, lepedők, takarók. Gépfegyverkattogás,
      aknák, újfajta aknák, hétezer fokos hőléggel töltve, a vasúti sínek
      úgy égnek, mint a papír, gyerünk, a kövesúton még két bombatölcsér,
      messziről látszik, jön egy magas úriember ügetve, szalmazsákkal,
      feleséggel, a bizmutember, Moch Antal, a korrekt ember, a
      borpincébe, mögötte Pázmán és Kamilla bukdácsolnak, és fejüket
      kapkodják, négy bomba.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A borpince létszáma negyvenkettő, Hermina néni negyvenhárom, Kamilla
      és Pázmán negyvenöt. Még jönnek, most jön Kolophon úr, a zenetanár,
      hátán matraccal, hóna alatt csomag és takaró. Nincs hely, menjen
      máshová. Kolophon úr megáll, és csomagját leteszi. Mina néni,
      rendezkedjen be, Baskircsev Kata átveszi a konyhaparancsnokságot,
      van még otthon valami? Krumpli? Zsír? Jó, menjünk.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A kövesúton még négy bombatölcsér, és egy idősebb és egy fiatalabb
      asszony felpakolva liheg. Az ellenség már a Kiserdőnél van, hat
      kilométer. Csak Csibával ne találkozzanak. Hol a krumpli? Itt egy
      üveg rum. Gergely iszik, csak egy slukkot. Igyál, szól Jusztinnak.
      Jusztin iszik. Mindent egy takaróba dobálnak, gyerünk. Még egy
      slukkot. Az utcán katonák. Várnak. Most mehetünk –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      A borpince létszáma ötvennégy. Nincs hely. Most jön a félszemű Linkó
      úr, batyuval, nincs hely, menjen máshová. Azért egy kicsi még. Nincs
      hely. Kint lőnek. Most jön egy pofaszakállas ember. Kicsoda maga?
      Cukrász. Bravó, éppen cukrászt kerestünk, gyorsan csináljon
      dobostortát. Hallja, miért választott ilyen időszerűtlen
      foglalkozást? Én nem tudtam, kérem, kint lőnek. A cukrász odamegy a
      tizedes és a rokkant közé, szalmazsákját begyűri, még van egy hely,
      csak éppen. A tizedes csapkod, nincs hely, hallja? Kint lőnek. Én
      nem vagyok úr, hallja? Én nem is akarok úr lenni. A parasztasszony
      azt mondja fiának, gyere, ne bámulj. A trafikosnő lefekszik. A
      rikkancs pakol. Szemle a batyu fölött. Egy kiló szalonna, egy darab
      margarin, kis üveg, seprű, krumplipogácsa. Ostrom, egy hét, tíz nap,
      öt nap, két nap, két hét, nyolc hónap, százötvenezer év. Kint lőnek.
      Létszám ötvenhat és Fikarc. Rella sarokhelyet vívott ki Fenyő Rafael
      mellett, öt gyerek. Fenyőné a kicsit bilire ülteti, nyomi, nyomi. A
      kicsi nyomi. Rella előveszi füzetét, és lapoz. Rella nagynénje
      Amerikában van, Connecticutban, milliomos, millióját Rella fogja
      örökölni. Még tavaly füzetet vett, és abba felírta, hogy a milliót,
      ha megérkezik, hogyan fogja elkölteni. Jótékony célra, templomra,
      kriptát vesz, szüleit exhumáltatja, aztán megveszi a kétemeletes
      házat és a lakk félcipőt a Hosszú utca sarkán és a rekamiét és a
      kombinált szekrényt és a szardíniát. Amerikai millió. A füzet ellett
      zsírosbödön, kétkilós kenyér, bab, sült kacsa karácsonyról, három
      deci kadar, só, paprika és az amerikai millió.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Fát kell hozni, szól Baskircsev Kata, Jusztin és Gergely kimennek.
      Armeniusz Arménnek van fűrésze, a tizedesnek van fejszéje, a kövesút
      mellett a bódét szétverik, és két gerendát hoznak. Fenyő Rafael
      klasszika-filológus tanár kislánya nyomi, nyomi, a bili feldűl,
      pfuj, kiált a trafikosné. Rella az amerikai milliót gyorsan eldugja.
      A tizedes kiabál: Én nem vagyok úr, és nem is akarok úr lenni.
      Feldőlt, szól Rafaelné.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ezt még kibírjuk, de ha innen kimegyünk, minden más lesz, szól Máté.
      Bormester Mihály vigyorog. Siheder vagy, Máté, még sokat kell
      tanulnod. Máté felnéz. Rosszabb lesz, szól Bormester Mihály, mert ez
      még nem az utolsó. Ez még nem a pokol feneke. Nem mondom, elég közel
      van hozzá, de még nem az. Meglátod, ez nem az utolsó. Ha majd meg
      fogod látni, gondolj rám. Nézd ott azokat, akik egymásra
      vicsorítanak. Fenyő Rafael az imént a trafikosnétól ellopott egy
      darab kenyeret, és gyorsan zsebre dugta, most falja. A tizedes nem
      akar úr lenni. Rellától ellopott egy darab margarint. Látod? Ez
      lesz. Ugyanaz, de még rosszabb. Ez még nem az utolsó.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bernát valamit héberül nyivákol. Mi az? kérdezte Jusztin. Hagyjátok
      abba a káromlást! Ne törődjön velük, szól Jusztin. Ez a vén cadik
      humortalan, mint Gergely, szól Máté. Baskircsev Kata és a két Tizig
      lány a bablevest kiosztja.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Klozettet kell csinálni, mondja Baskircsev Kata. Nem lehet kimenni.
      Az előtérben valami gödröt. Helyes, gyerünk, ássuk meg. Este
      krumplipaprikás, a Tizig lányok mosogatnak, és az edényt elrakják.
      Mina néni, vigyázzon, senki ne lopjon, az előbb láttam, sokan
      lopnak. Fenyő Rafael lopott a tizedestől kolbászt és Pázmán Rellától
      süteményt. Kint lőnek. Két nap. Ostrom. Négy nap, hat nap, két év és
      három hónap, tíz óra és öt perc és hatszáznyolcvankilenc év –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      A Bormester-saroktól befelé, tehát nem a kijárat, hanem
      ellenkezőleg, csaknem pontosan északra, egészen kevéssel, mintegy
      négyfoknyi keleti elhajlással, a kilencedik, a pince délnyugati
      sarkától hét méter és tizenhét centiméternyire észak-északkeletre,
      vagyis a borpince nyugati-keleti vonalával szemben fekvő oldalán,
      csak nyolc centiméter elhajlással, pontosan Pázmán és Kamilla,
      illetve Kamilla és Pázmán lakóhelyével szemben, ettől mindössze a
      középút (főútvonal, Broadway, sugárút, főutca, Kossuth Lajos út,
      Champs-Élysées, Üdvözültek útja), a közlekedés egyetlen útjának
      másik oldalán lakott az a huszonegy-huszonkét éves, erős állkapcsú,
      borotválatlan, sebhelyes arcú fiatalember, akit Gergely és Jusztin a
      hurcolkodás napján targoncával láttak, s aki a targoncán tábori
      ágyat és két zsákot hozott, a taliga most is ott hevert kívül, az út
      mellett, két méter és nyolcvan centiméterre a bejárattól, kisebb
      gödörben, északnyugat-nyugat irányban, félfokos elhajlásban,
      kerekével fölfelé, s azóta mindössze csak egy találatot kapott a
      kerék tengelye mellett, a tengelytől három és fél centiméterre,
      könnyebb sérülést szenvedett aknarepeszdarabtól. –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      – a fiatalembert senki sem ismerte, nevét nem tudták, senkinek be
      nem mutatkozott, általában szótlanul viselkedett, nagyobbára zsákján
      ült, lehajtott fejjel, oldalt alulról fölfelé nézett, amikor járt,
      vállát oldalt fordította, nyakát behúzta, és kezét ökölbe
      szorította, és a közfigyelmet magára mindössze kétszer vonta –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      – először, amikor a tizedes meglökte, akkor bal kézzel úgy vágta
      állkapcson, hogy a tizedes hangtalanul összerogyott, és két fogát
      kiköpte, fejét három napig vizes törülközővel kellett borogatni, és
      nem tudott rágni, és szemét elöntötte a vér, és többek szerint
      csontrepedése volt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      – másodszor, amikor a rikkancs azt kérdezte tőle, van-e egy kis
      sója, mire a fiatalember ínyét felhúzta, és szeme szikrát kezdett
      szórni, mire a rikkancs gyorsan elsietett –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      – pontosan a fiatalember mellett, észak-északkeleti irányban, a
      következő fekhelyen lakott Siska.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A pincébe egyetlen szál ruhában érkezett, igen vékony, kopottas
      sárga nyári kabátban és kezében üres csajkával, úgyhogy többeknek
      fel is tűnt, és néhány szál szalmát adtak neki, ahol elalhatott.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Siskát néhányan ismerték, valahol a Horpályon lakott, nem is biztos,
      hogy szüleinél, ha egyáltalában voltak szülei, egy kicsit kancsal,
      különösen bal szemére, szája nagyon fehér, színtelen sárga haja van,
      sajnos nem elég tiszta, félcipőben jár, még télen is, általában
      harisnya nélkül, de azért mindig mosolyog, sőt énekel is, se nem
      iskolázott, se nem kellemes hangján, dalokat, amelyeket esetleg
      sehol se hallott, sőt amelyeket maga talált ki abban a pillanatban,
      és mozdulatokat tett, amelyek néha olyanok voltak, mintha táncolni
      szeretne.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mindjárt kitűnt, hogy Siskának még ellátása sincs, még babot sem
      hozott, sem zsírt, sem lisztet, sem szalonnát, sem konzerveket,
      libamájat, szalámit, sonkát vagy lesütött kacsát, baracklekvárt,
      kétszersültet, sajtot, rákot, bármilyen különösen hangzik is, de még
      szendvicseket, kekszet, tojásport, kakaót, diót, káposztát sem
      hozott, és ezen mindnyájan csodálkoztak, és Bormester Mihály azt
      mondta Baskircsev Katának, mire Kata azt mondta, jól van, már adtam
      neki. Siska akkor énekelni kezdett, vékony karját feje fölé tartotta
      és forgott. Tarantella, szólt Bormester, vagy ahhoz hasonló tánc.
      Hol tanultad? Siska erre elszégyellte magát, és lábával többször
      dobbantott, dallamot dúdolt, és újra táncolni kezdett, ütemesen
      jobbra és balra hajladozott, és mindig csak erősen dobbantott.
      Ilyenkor mintha nem is lett volna ép eszénél. Olyan tarantellaszerű,
      szólt Kata, de sokkal egyszerűbb és szebb. A libáktól tanultad? Mert
      úgy látszik, Siska libákat őrzött lent a Horpályon, és a füveken
      táncolt, ahogy a fűzfák hajladoznak. Csóvány, szólt Siska nevetve és
      hamiskásan. Majd később: Kutka hopolya! Nem értem, mondja erre
      Bormester. Siska most megijed és visszavonul. Bormester most már
      tudja, miről van szó. Pende homoróc, szól és int. Siska ezt rögtön
      megértette, felugrik, és táncolni kezd. Tengelye körül forog,
      szoknyája derékig felszalad. Nadrágja nem volt új, sőt több helyen
      lyukas is volt. Addig forgott, amíg megszédült. Hurucka dongó! kiált
      Bormester, és tapsol. Erre Siska nagyokat szökik és ugrik, egyszerre
      két lábbal. Most kimerülten leül. Adjatok neki cukrot és diót. Kata
      mindjárt ad neki lekváros kenyeret. Siska eszik, a felét lenyeli, a
      másikat összehajtja, és keblébe dugja. Edd csak meg, majd ha éhes
      leszel, kapsz másikat. Siska erre a kenyeret kiveszi, és a mellére
      ragadt lekvárt ujjal leszedi. Adjatok neki cukrot. Nincs cukor –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      (Bormester Máté pincenaplója)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Karácsony napja. A borpince, amelybe költözünk, kilenc méter széles
      és huszonegy méter hosszú. Lakosainak száma ötvenhat és Fikarc.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      December 27. Fikarc gyengélkedik.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      December 28. Hőmérséklet csökken. Tüzérségi aknatűz.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      December 29. Hír szerint az ellenség parlamentereit, Csiba
      parancsára, agyonlövik.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      December 30. Havazás. Fikarc jobban van. Kilenc légitámadás.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      December 31. Közhangulat kitűnő, mindenki arról beszél, hogy holnap
      hazamegyünk. Tizenegy légitámadás.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Január 1. Teljes harci szünet. Hófúvás. Élelmiszerkészletek gyors
      fogyása.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Január 2. Az ellenség a Horpály határán áll. Kemény hideg.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Január 3. A nagy bejáratot betömik, és csak oldalt, a kis lyukon
      lehet kibújni. Fikarc étvágytalan.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Január 4. Gergely és Jusztin hajnalban hazakúsznak élelemért. Az
      ellenség a Horpályon.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Január 5. Hófúvás. Az élelmiszerkészletek kimerültek.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Január 6. Hófúvás. Általános támadás, egész nap tüzérségi és
      aknaharc. Éhség.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Január 7. Gergely és Jusztin hajnalban hazakúsznak élelemért.
      Tüzérségi és aknatűz. Fikarc indiszponált.
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Zákány Simon hajnalban felriad, és feleségéhez átszól, már
      emlékszel, hogy kinek adtad a barna félcipőmet? Az asszony azt
      feleli, nem emlékszem, de majd eszembe fog jutni. Zákány hangja
      egészen ideges lesz, miért nem írtad fel, most elfelejtetted, pedig
      jó cipő volt, barna félcipő, dupla talppal, elfelejtetted, el fog
      veszni. Mindent felírtam, csak ezt az egyet nem, de majd eszembe fog
      jutni. A feketekávés szervizt kinek adtad? Azt felírtam. És az
      ingeimet? Azt is felírtam. És a porcelánt? Azt is felírtam. Mindent
      felírtál? Mindent felírtam. Az első csomagban mennyi arany volt?
      Százötvenhét gramm. És a másodikban? Kétszáztizennyolc gramm. És a
      harmadikban? Száznyolcvanhat gramm. És az ezüstöt kinek adtad?
      Felírtam. És vissza fogja adni? Vissza fogja adni. Biztosan?
      Biztosan. Ha nem adja vissza, be fogom perelni. Vissza fogja adni.
      És a kék ruhámat kinek adtad? Felírtam. Mindjárt elmész hozzá, és
      elkéred. Vissza fogja adni? Vissza fogja adni. És a barna cipőt
      kinek adtad? Nem emlékszem rá, de majd eszembe jut. Elfelejtettem,
      sietni kellett, mindenkire rábíztam valamit. És ha nem jut eszedbe?
      De majd eszembe jut. Vissza fogja adni? Biztosan visszaadja. Ha nem
      adja vissza, be fogom perelni. És a városi bundámat kinek adtad?
      Felírtam, mindent felírtam. Az íróasztalkészletet kinek adtad?
      Felírtam. És a sportruhámat? Azt is felírtam. Zákány nagyon ideges
      lesz. Mindent felírtál, csak a barna félcipőt nem. Eszedbe fog
      jutni? Eszembe fog jutni. És ha nem adja vissza? Vissza fogja adni.
      Ha nem adja vissza, be fogom perelni. És a borospoharakat kinek
      adtad? Felírtam. Mindent felírtam, csak a barna félcipőt nem. Zákány
      idegesen forgolódik. Az ostrom soká tart, azt hittem, egy hét alatt
      vége. Ha vége lesz, azonnal elmész a kék ruhámért és a városi
      bundámért. A fekete cipőt kinek adtad? Felírtam. És az
      alsónadrágokat? Azt is felírtam. Ha az ostromnak vége lesz, azonnal
      elmész érte. Vissza fogja adni? Vissza fogja adni. Ha nem adja
      vissza, be fogom perelni.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Most megszólal Zákány Árpád: Talán abbahagynátok ezt a zsibvásárt
      itt, kora hajnalban. Zákány Simon idegesen forgolódik: Ez neked
      zsibvásár? A bunda és az ezüst és az arany és a cipő és a
      sportruhám, ez a pénz, az én pénzem, én vettem. Árpád morog: Ne
      csinálj zsibvásárt, hagyj aludni. Kora hajnalban itt vásárt
      csinálsz. Ez neked vásár? Ez mind pénz, én vettem. Árpád dühösen
      morog: Fogd be a szád, Shylock. Mit mondasz? Azt mondom, hogy
      Shylock. Mi az a sájlok? Shylock a velencei kalmár, az uzsorás
      zsidó, az vagy te. Te is zsidó vagy, ne hencegj. Sajnos zsidó
      vagyok, de antiszemita zsidó vagyok, és te tettél antiszemitává. Te
      is zsidó vagy. Én antiszemita vagyok. Zsidó vagy. Fogd be a szád, és
      hagyj békében. Árpád megfordul, és takaróját fülére húzza.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azt mondta, hogy sájlok vagyok, finom alak, azt hiszi, hogy ő nem
      zsidó és antiszemita. De a pénzem jó neki. Az ostrom sokáig tart.
      Azonnal elmész hozzá, és elhozod. Hallod? Hallom, szól Zákányné. A
      zongorát kinek adtad? Azt is felírtam. Az ebédlőszőnyegeket is
      felírtad? Azt is felírtam. És a kis perzsát is felírtad? Azt is
      felírtam. A sezlontakarót is? Azt is. A bronzcsillárt is? Azt is.
      Majd elmész és elhozod. És a kompótosszervizt? Azt is felírtam.
      Eszedbe jutott már, hogy a barna cipőt kinek adtad? Nem, de majd
      eszembe fog jutni. Eszedbe jut? Biztosan. És vissza fogja adni?
      Visszaadja. Ha nem adja vissza, be fogom perelni.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hallgass már, Shylock, nem hagysz aludni. Az egész pincét
      fellármázod azzal a rohadt barna félcipővel. Én vettem, dupla
      talppal, egész új cipő, én adtam érte pénzt, ne beszélj, ha én
      sájlok vagyok, te is sájlok vagy. Én antiszemita vagyok, és ha innen
      kimegyek, nyilas leszek, és le fogom lődözni a zsidókat. Hagyd
      aludni, szól Zákányné. Zákány Simon idegesen forgolódik. És a
      dohányzókészletet kinek adtad? Felírtam. Azt is felírtad, hogy kinek
      adtad a vázákat? Felírtam. És a faliszőnyeget? Felírtam. És a
      gukkert? Zákányné gondolkozik. A gukkert? kérdi. Igen, a gukkert,
      azt se írtad fel? De, talán felírtam. Nem, nem írtad fel. Zákány
      Simon idegesen forgolódik. A gukkert se írtad fel és a barna cipőt
      sem, és elvész. De talán felírtam. Most el fog veszni a barna cipő
      is és a gukker is, elvész, és én pénzt adtam érte. Hallgass már,
      átkozott Shylock! Te vagy sájlok, most elveszett a gukker, nem
      emlékszel, hogy kinek adtad? Majd eszembe fog jutni. Ha az ostromnak
      vége lesz, azonnal elmész és elhozod. Nem jutott még eszedbe, hogy
      kinek adtad a gukkert? Még nem, de majd eszembe fog jutni. És vissza
      fogja adni? Visszaadja. Ha nem adja vissza, be fogom perelni.
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Jusztin otthon volt, és éppen a pincébe visszatért.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Jusztin, gyere ide, ülj le. Beszélj nekem az Orionról. Láttad az
      Oriont?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Lenyugvóban volt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ilyenkor januárban hajnal felé nyugszik, bal lába ilyenkor mélyre
      lesüllyed, és a Bellatrix ott ordít az égen fölfelé, a Betelgeuze
      meg eszeveszetten szórja vörös szikráit. Derült ég volt?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Fogyó hold van, kevés felhő vonult át, de a csillagok mind jól
      látszottak –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az aratószűz volt felkelőben?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Már magasan állt, az Arcturus keleten lángolt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szóval a Mérleg –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A Mérleg –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ilyenkor januárban a legszebb az Orion és a Bika és az Oroszlán. Nem
      jó itt ebben a büdös gödörben meghalni. Élni még lehet a többivel,
      de meghalni más. Szép volt az Orion?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szép volt, a Sirius ragyogott kék és zöld sugaraival, néha
      belevillant a tűzvörös láng –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      És az Orion öve?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tiszta volt, mind a három csillag világosan látszott –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A ködfoltot is megnézted?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ma éppen különösen megnéztem, az Orionét is, az Andromedáét is –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A Perseus milyen volt?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Félelmetesen ragyogott –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nagyon szeretnék kimenni, ott kinn az Oriont szeretném látni, ha már
      a napot nem láthatom.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Most Bormester elszundikál. Jusztin ott ül, Eszter mellette.
      Hallgatnak.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bormester néha félálomban azt mondja: Jusztin, el ne felejtsd.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Vajagiddu-lo et-divar jelmah ulekal-aser-ito bevétő –)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Dina, gyere ide, Dina vagy? Nem, Lenke vagyok. Már megint nincs a
      nyakatokban cédula?)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Már emlékszel, kinek adtad a barna félcipőt? Nem emlékszem, de majd
      eszembe fog jutni.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Január 8. Hófúvás. Fikarc deprimált.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Chaddas. Balzsamok helyett rothadás – szépség helyett sebhelyek.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem, szól Eszter, én nem hiszem.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      De apja azt hiszi –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Lehet, hogy ő azt hiszi –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      És Bernát bácsi?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem, Bernát bácsi nem hiszi. Ő az egyetlen ember, aki biztosan
      tudja, hogy –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Jusztin, el ne felejtsd.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Siska, gyere ide, táncolj, itt a zsíros kenyér.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Chauv chi véti bajit-tefilah.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Eszter, esküdjön meg nekem, hogy nem hiszi –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Esküszöm, hogy nem hiszem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mi az, amit nem hisz?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Jusztin nem azért rejtett bennünket el, mert engem szeretett, hanem
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Miért?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem tudom, mondja Eszter.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Tavo malchuteka.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (És a vekkert kinek adtad? Azt felírtam. És a remekírókat is
      felírtad? Azt is felírtam.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Jusztin, el ne felejtsd.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Január 9. Általános támadás. Erős hideg.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azért, mert szerelmes voltam –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem azért –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Eleinte nem így volt, szól Eszter. Akkor én őt még nem ismertem. Ki
      is nevettem és megvetettem, mert nem szerzett sok pénzt, és mindig a
      zsoltárokat énekelte. Akkor még –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Csak mondja –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szégyenlem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ne szégyellje, csak mondja –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Kard csüng a fejük felett, és elvesztették értelmüket – vetachad
      dan je-ten lo nachas –)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szégyenlem, de azért mondom. Kinevettem őt. Apám mindig azt mondta
      anyámnak, hagyd őket egyedül, Eszter okos, majd megfőzi, és akkor
      bennünket el fog dugni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Apja ilyen ember –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen, apám ilyen ember. Anyám erre azt mondta, hogy te őt vásárra
      akarod vinni. Apám kiabálni kezdett, hogy csak mentsen meg minket,
      akkor majd kényszeríteni fogom őt, hogy Esztert elvegye –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Jusztin hallgat.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ugye szégyenletes? kérdi Eszter.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Jusztin hallgat.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Január 10. Tizenhat légitámadás. Tüzérségi és aknaharc. Erős hideg.
      Fikarc jobban van.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Akkor aztán egyszer. Ez azon a napon volt, amikor a hamis papírokat
      hozta, és el kellett költöznünk –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Még nyáron –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Még nyáron. Mikor elment, apám azt kérdezte, miért nem főztem még
      meg. Bernát bácsi akkor felállt, és kiáltani kezdett. Először volt,
      hogy megijedtem tőle. Apám is megijedt. Egyszerre minden pénze
      semmivé vált, csak kapkodott, és butaságokat beszélt. Bernát bácsi
      karját kitárta, és éneklő hangján elkezdett beszélni, hogy a
      szentséges név papjainak népe, apámnak pedig azt mondta, ő ebben a
      népben olyan, mint a keselyű, és a nagy nevet elárulja. Apám nyakát
      behúzta és hallgatott. Szerette volna az egészet nem hallani, de
      Bernát bácsi úgy beszélt, hogy az embernek még csontja is
      reszketett. Nekem pedig azt mondta, te tisztátalan szuka, büdös vagy
      a tisztátalanságtól, szemet vetettél az ég angyalának gyermekére,
      hogy őt megrontsd. Fordítsd el szemedet róla, mert megátkozlak.
      Hangja olyan volt, mint a szél zúgása. Én akkor megrettentem, és azt
      kérdeztem: miért akar engem megátkozni? Jusztin az ég angyalának
      kedves gyermeke, kiáltotta, aki megment téged és apádat és anyádat,
      és sokakat megment, és te azt hiszed, azért, mert fölgerjedt a te
      kívánatosságodra. Vedd le szemedet róla, mert ő az angyal kedves
      gyermeke, és meg van neki engedve, hogy a jót tegye büntetlenül. Még
      mást is mondott, mert ilyenkor olyan, mintha nem lenne ép eszénél, a
      szavak bömbölnek belőle, azt se tudtam, honnan jön ebből a picurka
      emberből az a nagy hang, és borzongtam a félelemtől.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ezt mondta nekem, és olyan lett, mint a sötét láng, és azt hittem
      lesújt rám, és megsemmisülök. De akkor hirtelen sírni kezdtem, és
      kérleltem őt: Szabadíts meg engem a tisztátalanságtól. Bernát bácsi
      akkor kezét fejemre tette, halkan és hosszasan imádkozott és
      hajlongott. Szememet lehunytam, de mikor kinyitottam, láttam, hogy ő
      erősen reám néz, csupa héber szót mondott, amit nem értettem, de
      megnyugodtam. Mit akarsz tőle? kérdezte. Semmit sem akarok,
      feleltem. Ha meglátom, hogy te őt játékoddá akarod tenni,
      megátkozlak. Én azt kívánom, mondom, hogy ő engem szeressen. Akkor
      térdelj le előtte, és szolgáld őt, kiáltotta. Nem értem, mondom én,
      hogyan érted, hogy én őt szolgáljam? Ő az úr angyalának gyermeke, és
      ha megérint, ne szennyezd be az ő kezét tisztátalanságoddal. Én
      pedig felkiáltottam: Meg akarok tisztulni. Hogyan fogjak hozzá?
      Mondd meg nekem! Bernát bácsi azt mondta: Engedelmeskedj neki.
      Jusztin a tisztaság tavának vize, és olyan légy ebben a tóban, mint
      Shimshamaj királynő lilioma –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Hófúvás, tüzérségi tűz.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Még mindig nem tudod, kinek adtad a barna félcipőt?)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Jusztin, el ne felejtsd.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ha innen kimegyünk, mondja Jusztin, akkor még aznap feleségem lesz,
      igen?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Veén davar nachuz – Csak egy dologra van szükség –)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Általános támadás, légi harc, aknák –)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Sok bennem a tisztátalan –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azt akarom, hogy éjjel-nappal velem legyen –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Jusztin, el ne felejtsd –)
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Máté a reggeli egészségügyi sétát komolyan vette, a pincében
      körüljárt, mint mondta, cercle-t tartott –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Zenetanárt fedeztem fel, szólt, Kolophon úrnak hívják, ott hátul
      lakik, a saroktól a negyedik, szép név, csupa o betű, kék, egészen
      sötétkék név, ahogy Rimbaud mondaná, o bleu, rendkívül érdekes
      ember, elbeszéltem neki hangnemelméletemet, és, mint szakember, több
      pontban el is fogadta. Csak az Esz-dúr körül voltak súlyosabb
      természetű nézeteltéréseink. Én az Esz-dúrt ultramarin hangnemnek
      tartom, szemben a c-mollal, amely égszínkék, mediterrán kék, ilyen
      kéken az eget csak az Égei-tenger fölött, Santorinban láttam, ez,
      kérem, kristálytiszta c-moll volt, mint Beethoven utolsó szonátája,
      olyan intenzíven c-moll, hogy az ember tanácstalanul állt, és azt
      kérdezte: hát ez hogyan lehetséges? Gergely, te ne hallgass ide,
      téged nem érdekel, botfülű vagy, nem is vagy igazi Bormester.
      Amuzikális Bormester. Abszurdum. Mondom, az Esz-dúr kérdésében nem
      tudtunk megegyezni. Kolophon úr lilásnak tartotta, mire én
      tiltakoztam, ez az ember sohasem hallott Esz-dúrt? Nem hallotta
      Schumann nagy C-dúr fantáziájában azt a kolosszális Esz-dúr tételt?
      Ön, uram, zenetanár. Az vagyok, szólt ő, éspedig okleveles. Na,
      mondom erre én, megvan a véleményem azokról, akik önnek az oklevelet
      kiadták. Miért? kérdezte méltatlankodva. Mert ön az Esz-dúrt
      lilásnak tartja, holott ultramarin. Hallott ön már Esz-dúrt? Hogyan
      kérdezhet ilyet? Ezerszer hallottam. Elkezdett énekelni:
      eesz-bé-eeesz. Hallja, szólok, hát nem tiszta ultramarin? Lilás,
      mondta ő. Most én intonálok: eesz-gé-bé-esz. Hallja? Ugye,
      ultramarin? Lilás, mondta ő. Ön, kérem, vagy süket, vagy színvak,
      mondom én. Holnapig gondolkozási időt adok, jól figyelje meg,
      eesz-gé-bé-eeesz. Induljon ki az alaphármasból, és figyelje meg jól
      a szekundot és a szeptimet, mindegyiknek sárga színe van, ez a
      kiegészítő szín, amely a feloldást kívánja, tehát az esz csak kék
      lehet. Lilás, mondja ő. Szóval nagyon tanulságos beszélgetés volt
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      de aztán megismerkedtem még egy hölggyel is, a nők most ne
      hallgassanak ide, mert ez a hölgy olyan hölgy, bárcája is van, meg
      is mutatta nekem. Mindjárt Jusztinra gondoltam, és a dolgot meg is
      beszéltem vele, azt mondom, köszönöm, nagyon kedves, hogy bárcáját
      megmutatta, de nekem most ilyesmire szükségem nincs, főképpen a
      rossz táplálkozás miatt, esetleg később. De öcsém, Jusztinnak
      hívják, Bormester Jusztinnak, ő nagyon sokat szenved, mert itt a
      pincében ilyesmire nincsen alkalom. Ó, szólt ő, azért lehet. Éjjel?
      kérdeztem. Igen, éjjel. De hiszen itt mindig éjjel van, töksötét, ha
      a mécses nem ég. Az igaz, szólt ő. De éjjel mégis alusznak. Szóval
      éjjel, mondom én, majd megbeszélem vele. Ma éjjel? Akár ma is, szól
      ő. És mibe kerül, kérdem, mert nekünk nem sok pénzünk van. Nem, nem
      pénzért, élelemért. Mondjuk egy húskonzerv. Vagy szardínia.
      Lehetetlen, mondom én, ennyit a dolog nem ér. Jó, mondja ő, akkor
      legyen egy tányér főzelék. Bab? Nem, bab nem, mondjuk, krumpli.
      Helyes, egy tányér krumpli és mélytányér? Persze hogy mélytányér. És
      kenyérrel? Természetesen, magától értetődik. Rendben van, akkor
      öcsémet elküldöm, bárcáját neki is mutassa meg, ő nagyon érzéki
      természet, és nem bír magával. Én majd gondoskodom róla, szólt ő, és
      mosolygott. Köszönöm szépen, mondom én, nagyon hálás vagyok önnek,
      mert nagy bajtól mentett meg minket. Csak jöjjön, szól ő. Ön igazán
      jó, mondom én, igazán. Igen, mondta ő, azt már sokan mondták, hogy
      én jó vagyok. Látod, Jusztin, dolgodat mennyire szívemen viselem.
      Gergelynek igaza van, én téged nagyon féltelek. Micsoda alkalom, egy
      tányér krumpliért!
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Aztán itt van oldalt, a közép felé, ott lakik a nagy ember özvegye,
      özvegy Doma Edgárné államvasúti főellenőr neje, férje meghalt,
      valódi nagy ember volt, főellenőr, fényképét megmutatta. A fénykép
      szerint kicsiny, kövér ember volt, sűrű bajusszal, de azért még
      lehetett nagy ember, igazi nagy ember, és az özvegy keservesen
      panaszkodott, hogy mint főellenőr özvegyének, ilyen körülmények
      között kell élnie. Mert hát, hogy a többiek? Igaz, elég baj, de
      neki, mint főellenőr özvegyének mégiscsak, vagy nem? Asszonyom,
      mondtam erre én, higgye el, ha rajtam múlott volna, sohasem hoztam
      volna ilyen kellemetlen helyzetbe, de engem, higgye el, bár
      helytelenül tették, meg se kérdeztek. Én ebben a dologban ártatlan
      vagyok. De talán sikerülni fog olyan megoldást találni, hogy akiket
      annyira megaláztak, majd kárpótlást nyernek, sőt a nagy nyilvánosság
      előtt őket rehabilitálják. Ez illene is, mondja ő. Ez a hatóságok
      kötelessége lesz, mondom én. Mert elvégre, mondja ő, nem
      tűrhetetlen, hogy én a szalmán fekszem, itt mellettem ez a
      mezítlábas apostol, ez az Armeniusz Armén, mondja, kicsoda ez az
      Armeniusz Armén? Hogyan jut ez ahhoz, hogy egy főellenőr özvegye
      mellett éjszaka szuszogjon és horkoljon és. És? kérdem. Ó, uram, ez
      szörnyű. Csak mondja, szólok erre én, ha rehabilitációra kerül a
      sor, nekem ezt mind tudni kell. Uram, szólt ő suttogva, ez az
      Armeniusz Armén éjszaka hangosan. Hangosan? kérdem. Mit csinál
      hangosan? Ereszt, szól a főellenőr özvegye, és arcát eltakarja.
      Asszonyom, mondom erre én, jó, hogy ezt mondja. Azonnal fel fogom
      jegyezni. Önnel méltatlanság esett, és önt ezért rehabilitálni kell.
      Ígérem önnek, mihelyt lehet, az ügyet kezembe veszem, minden
      befolyásomat fel fogom használni, hogy önt rehabilitálják. Elvégre
      lehetetlen, hogy Doma Edgár főellenőr özvegyét ilyen inzultusok
      érjék. Igen, szól ő, ez a helyes kifejezés. Mélyen tisztelt
      asszonyom, mondom erre én, szigorú diszkréció alatt kérdem. Tessék,
      mondja ő. Mondja, asszonyom, ez az Armeniusz Armén büdöseket ereszt?
      Igen, szólt ő, nagyon büdöseket. Értem, mondom erre én, nagyon jól
      értem, persze a bab. Asszonyom, ez szégyen. Szégyen, mondja ő. Az én
      férjem főellenőr volt, nálunk ez otthon sohasem fordult elő, vagy,
      mondjuk, csak egészen ritkán, inkább véletlenül, hiszen emberek
      vagyunk. Teljesen igaza van, mondom erre én, mindnyájan emberek
      vagyunk –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Mojzesné mellett magas, csontos, őszülő férfi lakott, Pataj, amikor
      hajnalban Gergely és Jusztin visszaérkezett, idegen bőrkabátos férfi
      éppen őt kereste.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      András, te vagy, szól Pataj, mi újság a felmentő sereggel, tényleg
      jön vagy nem jön, te kint vagy, neked tudni kell. Csináljatok már
      valamit, mert itt mindnyájan –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      András apja szalmazsákjára ül. Valami meleget adj inni, fázom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Úgy, még te jössz ide inni? Hát nektek nincs? Jól állhat a hadsereg
      ügye. Füstbe ment szalmiákcukor.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az öreg Pataj a tűzhöz megy, és levest melegít. András bőrkabátját
      leveti, és lefekszik aludni. Csak délben kel fel, és enni kér.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ebédemet még neked adom, szól Pataj, de vacsorámat már nem. Még van
      egy-két napra. Negyven csatár a vészkijáraton.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      András Pataj borsófőzelékét megeszi, közben körülnéz. Zsidók vannak
      itt, mondja.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pataj nem felel.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Zsidók vannak itt, mondja fenyegetően.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mit akarsz? kérdi Pataj.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Majd gondoskodom róluk –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pataj ott ül fia mellett a szalmán. Te András, mondja, én tudom, bár
      fiam vagy, ronda féreg vagy. Nem szeretem, aki enyvet iszik páva
      helyett. Elég rosszul esik, de ha már így van, belátom, és én a te
      kedvedért, rondaságodért nem vagyok hajlandó szemet hunyni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      András morog.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ha énnekem erre jogom lenne, leütnélek, vagy régen meg is tettem
      volna, már csak szégyenből is –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Csak folytasd, szól András.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      De én utálnálak téged eltaposni, te féreg. Csak annyit mondok neked,
      ha te itt ezeket a zsidókat följelented, és a gránátok közé
      kidobatod, esküszöm neked, elevenen meg foglak nyúzni, és lehúzom a
      bőrödet, akár fiam vagy, akár nem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azt hiszed, félek –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én már régen meg akartam neked mondani, szól Pataj, már amikor te
      Csibához csatlakoztál, már akkor –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mit akartál? kérdezi András.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pataj elhallgat.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Miért vagy te csavargó? kérdi András. Mert elvették előled. Miért
      nincs házad? Miért nincs pénzed és birtokod? Nem dolgoztál te is?
      Miért fogsz éhen dögleni? Ki vette el? Meg tudod mondani? És nemcsak
      előled vették el. Lehet velük beszélni? El lehet tőlük venni? Akkor
      elbújnak, és újra kezdik, és néhány év múlva ismét van házuk és
      földjük, és zsebük tele van, és terpeszkednek. Ki kell irtani őket,
      mind, mind –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Jól ki vagy tanítva –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Előbb tudtam, mint ahogy hallottam felőle. Én mindig gyűlöltem őket
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pataj most feláll, egyáltalán nem sietve, sőt inkább lomhán,
      kiegyenesedik, hosszú lélegzetet vesz, fia karját ugyanolyan lassan
      megfogja és fölemeli, előrejön, és Bernát apóka előtt megáll. Bernát
      gyanakodva néz fel, és megrettenve pislog.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Zorge Bernát, ismeri ezt a férfit?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bernát Andrást nézi. Nem ismerem, válaszol halkan.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Majd emlékeztetni fogom, szól Pataj. Figyeljen jól, Zákány Simon,
      figyeljen, a többiek is figyeljenek, hó, hé, figyelem, szembesítés
      történik, nem tartozik szorosan ide, de itt van az a pribék, aki a
      polip helyett az almafánkra ült. Elfelejtett, réges-régi, negyven év
      előtti régi bűnök, negyven éve elhamvadt halottak, figyelem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Most egyszerre csend lesz, a rokkant is elhallgat, Fenyő Rafael is
      felül, a trafikosné nem cserél, Siska nem táncol, Kamilla nem szidja
      Pázmánt, Armeniusz Armén nem hirdeti az igét, és nem jósolja a világ
      végét, Szervác atya is megtörli homlokát. Endivia és Toldi néni is
      elhallgat, a nagy ember özvegye nem méltatlankodik, Rella az
      amerikai milliót gyorsan eldugja, Moch Antal úr is fölneszel, és
      Linkó úr megpróbál nagyobbat lélegzeni.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mindenkit, aki itt a pincében jelen van, felszólítok, hogy ezt a
      valódi tényállást ismerje meg, és tanúskodjon fiam, név szerint
      Pataj András ügyében, akit bizonyára mindnyájan ismernek, mint kopót
      és árulót és hóhért és vérebet. Mi ér többet, a virágzó almafa vagy
      ezer tetű? Sok száz átok szállt rá, mert saját kezével többeket
      meggyilkolt, de sokat följelentett és gyújtogatott és rabolt, és
      lakásokat fosztogatott, nem haszonlesésből, hanem kegyetlenségből és
      bosszúból. Ez itt a fiam, Pataj András. Most eljött hozzám, és
      reggelimet megette, és vacsorámat is meg akarja enni, de nem adom
      oda, ezenfelül el akar menni, hogy az itt lévő zsidókat följelentse,
      és őket az aknatűzbe kidobassa, vagy halomra lődözze. Értették, amit
      mondtam?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Fenyő Rafael is, a rokkant is, Rella is, a bárcás Kata is, Dina és
      Lenke is, Siska és Endivia és Toldi néni, Doma Edgárné és Kamilla és
      Pázmán és a trafikosné és Moch Antal és Quitt Illés, mormolva, mint
      a misén, azt válaszolják: értettük.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hát ha önök ezt megértették, akkor jól figyeljenek, mondom, jól
      figyeljenek, mert én most fiamat, név szerint Pataj Andrást
      szembesítem Zorge Bernáttal. Miért éppen Zorge Bernáttal? kérdezik
      önök. Két cső kukorica között egy piros lámpa. Figyeljenek, türelem,
      két perc az egész, szenzációsan érdekes, mondom, elfelejtett,
      réges-régi negyven év előtt elkövetett bűnök, elhamvadt halottak,
      figyelem. Zorge Bernát, válaszoljon, emlékszik ön erre a névre, hogy
      Abihail?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bernát arca erre hirtelen ijesztően megdermedt. A következő
      pillanatban összecsuklik. Eszter ott van mellette, Bernát bácsi,
      Bernát bácsi, mi baja. Jusztin a másik oldalról támogatja. Fenyő
      Rafael feláll, hogy jobban lásson, Toldi néni és Endivia
      előrejönnek, a rokkant elkezd lökdösődni, ne álljanak elém, ez az én
      helyem, Kamilla Szervác atya ágyára lép, és nyakát nyújtja, Linkó úr
      és a bárcás Kata –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pataj erre azt mondja:
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Persze hogy emlékszik. Mindenki láthatja. A korcot nem lehet
      anyalúgnak nézni. Abihail nevű nő, Zorge Abihail, Bernát nőtestvére
      volt, akit én több mint negyven évvel ezelőtt megszöktettem, és
      feleségül vettem, és ennek a Zorge Abihailnak fia András. Ez a
      félvér zsidó. Ez Csiba hóhéra. Úgy illik össze, mint a halkocsonya
      és a terpentin –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pataj felkiált.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ezt akartam mondani tanúk előtt. Be akartam mutatni őket egymásnak,
      íme, Zorge és Zákány család és egyik sarjadéka, Pataj András. Most
      pedig majd gondoskodom róla, hogy mindezt Csiba is megtudja, akkor
      majd meg tudod különböztetni a lila fátyolt a kályhacsőtől.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pataj körül se néz, fekhelyéhez lassan visszatér és leül. Kolophon
      úr is visszatér, bárcás Kata is visszatér, a trafikosné, Toldi néni
      és Endivia és Doma Edgárné és Kamilla és Szervác atya és Moch Antal
      és Quitt Illés is visszatér, Pataj András bőrkabátját felveszi és
      elmegy.
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Az előtérben az árnyékszék előtt állottak sorban Armeniusz Armén,
      Bormester Gergely és Linkó úr, Siska, Szervác atya, a tizedes, a
      nagy ember özvegye és Mojzesné, és vártak. Az árnyékszéket
      zsákfüggönnyel takarták el, mögötte volt a tábori ágyas fiatalember,
      és a többiek kívül vártak, amíg a sor reájuk kerül. Armeniusz Armén
      azt mondta, úgyis mindegy, innen élve senki sem kerül ki, a bomba el
      fogja őket temetni, itt fulladnak meg, élve eltemetve. Az egész
      város elpusztul, senki se menekül meg, senki. Akkor éppen kijött
      Quitt Illés úr és neje, a sor végére álltak és vártak. A tábori
      ágyas fiatalember a zsák mögül kibújik, és Linkó úr bebújik, cipője
      kilátszik, Linkó úr mindig az elsejét várta, egész életében mindig a
      fizetést várta. Mindig kevés volt, csak egészen kicsiket lehetett
      lélegzeni. Linkó úr mindig várta az elsejét és a fizetést, hogy
      egyszer elsején nagyot tudjon lélegzeni, és elsején kiderül, hogy
      megint csak egészen kicsiket lehet, sokszor vissza is kell tartani,
      és éppen csak hogy kibírja a másik elsejéig, akkor megint csak így
      tovább. Linkó úr lába a zsákfüggöny mögül kilátszott, amint ott
      topogott a zsák mögött, a láb is csak egészen kicsiket mert
      lélegzeni, jobbra topogott, és balra topogott, és várta, hogy
      egyszer csak nagyot lehessen lélegzeni, aztán a függöny mögül
      kilépett, és bement Mojzesné, a lába neki is kilátszott. Mojzesné
      gazdag volt, nagyon gazdag, a Tizig lányoknak tegnap is két
      biztosítótűt adott, mert ő nem bírta ki másképpen, csak ha valakinek
      valamit adott. Tegnapelőtt a rokkantnak képes levelezőlapokat adott,
      és Quitt Illésnének kis alumíniumból készült Mária-érmecskét adott.
      Mikor meghallotta, hogy valaki beteg, odament, és adott neki
      valamit, egy skatulya gyufát vagy melltűjét, nevetséges volt ez a
      Mojzesné, mindenki mulatott rajta, milyen furcsa idősödő asszony,
      mániákus, csak adni akar, mindenáron adni. Most ő is kijött a
      függöny mögül, és az egyik Tizig lány ment be (te Lenke vagy? nem,
      én Dina vagyok), és akkor kilépett Fenyő Rafael, körülnézett, és
      egyenesen a függöny mögé akart menni. Várjon, kérem, szól Quitt
      Illés, tessék sorba állni. Nem állok sorba, kiáltott Fenyő Rafael,
      én klasszika-filológus vagyok. Itt, mégis kénytelen lesz, felelte a
      nagy ember özvegye. Kikérem magamnak, engem ne oktassanak ki. Ez nem
      kioktatás, szól Szervác atya, mert itt senkinek sincs több joga,
      mint másnak. De nekem sürgősen kell, szól Fenyő Rafael. A függönyt
      most megfogja. Nekünk is sürgősen kell, szól Gergely, és mégis
      várakozunk, sőt a nőket néha előre is engedjük. Én nem engedek előre
      senkit, és ha nem eresztenek, akkor itt fogom elvégezni
      szükségletemet. Csak azt merje, kiáltott a tizedes. Mire Fenyő
      Rafael máris a sarokba lépett, egy szempillantás alatt máris ült, és
      az előtérben büdösség áradt el. Disznó, kiáltott Quitt Illés úr.
      Piszkos állat, szólt a tizedes. Micsoda szégyen, szólt Szervác atya.
      Nők előtt! Gergely értelmetlen hangon felordított, aztán nyugodtan,
      de teljes tűzzel Fenyő Rafaelhez lépett. Karját és nyakát
      megragadta, és azt mondta: letérdelni. Mit akar, kérdezte Fenyő
      Rafael nyögve, és letérdelt. Hagyjon, ez erőszak, eresszen el, ne
      szorítson. Csak szorítsa, kiáltott a tizedes. Szorítsa jobban,
      kiáltott a nagy ember özvegye. Mit akar? szól Fenyő Rafael.
      Beleverem az orrát, üvöltötte diadalmasan Gergely. Bravó, kiáltotta
      Szervác atya. Nagyon helyes. Éljen. Így van. Így kell. Bravó, éljen.
      Gergely a nyakát megszorította, úgy bele, még egyszer bele, még
      egyszer bele, még egyszer. Fenyő Rafael bömböl. Éljen. Úgy van.
      Bravó! A nagy ember özvegye tapsol. Fenyő Rafael feláll. Arca barna
      és köpköd. Most megtanulta, kiált Gergely. Fenyő Rafael
      zsebkendőjével törülközik. Éljen, éljen Bormester Gergely. Hogy
      volt! Tizig Dina a függöny mögül kijön és körülnéz. Kár, hogy nem
      láttam. Most a tizedes következett volna, de a nagy ember özvegyének
      azt mondja: Tessék, asszonyom, én várhatok. A tizedes nem volt úr,
      és nem is akart úr lenni, kikérem magamnak, én nem vagyok úr –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      A futballista az Üdvözültek útján összeütközött Fenyő Rafaellel. Én
      Fenyő Rafael vagyok, a klasszika-filológia tanára, maga kicsoda? Én
      Pisti vagyok, a futballista. Pisti? Ki az a Pisti? A cukrász oldalba
      bökte. Ön nem tudja, ki az a Pisti? A válogatott középcsatár. Pisti?
      Igen, Pisti. Fenyő Rafael azt kérdezte: Pisti? Igen, a híres
      középcsatár, nem ismeri? Hol él maga? Pisti mellett lakott a
      trafikosné, harminc-harminckét éves asszony, kis hegyes orral. Éppen
      arra ment, mert Toldi nénivel és Endiviával kellett beszélnie. A
      dolog úgy kezdődött, hogy a tábori ágyas fiatalembertől tíz
      cigarettáért tíz darab krumplit cserélt, egy skatulya gyufáért fél
      deci pálinkát, Mojzesnétől két aszpirinért egy szűrőkanalat, a
      rokkanttól egy gyertyáért egy fél kiló babot, a zenetanártól pedig
      egy öngyújtóért hatvan deka lisztet és öt deka sót, Fenyő Rafaeltől
      pedig egy csomag toalettpapírért tizenkét kekszet. Most arról volt
      szó, hogy miután egy zsebkendőért tizennégy cigarettát adott, a
      ceruzát mindjárt egy csésze kukoricalisztre, a zsebkendőt pedig egy
      marék szárított zöldségre cserélte be, a kukoricalisztet és a
      szárított zöldséget Endiviához vitte, aki neki viszont egy marék
      aszalt szilvát és egy kis zacskó pörkölt tökmagot ajánlott fel. A
      trafikosné még öt cigarettát és öngyújtóbelet ígért egy kis
      paradicsomkonzervért és még egy pár cipőzsinórt és egy fél csomag
      pipadohányt egy zacskó citromsavért. Endivia ragaszkodott ahhoz,
      hogy még két aszpirint adjon, viszont akkor ő hajlandó lett volna
      egy nagyítóüvegről lemondani. A trafikosné ebbe belement. Akkor
      rögtön visszasietett, a tizedesnek a nagyítót és a fél kiló krumplit
      odaadta, de ráadásul adott még két cigarettát és egy szikrakövet.
      Quitt Illés úrnak egy darab szappant cserélt el egy batisztkendőért,
      s a kendőt azonnal továbbadta Bence Katának, aki viszont egy pár
      gumisarkot adott. A gumisarokért és négy cigarettáért újra egy fél
      gyertyához jutott, s ezt Armeniusz Arménnel egy fél almáért
      elcserélte, amit Fenyő Rafaelnek ajánlott fel, aki aztán neki egy
      marék darát és két kanál szilvalekvárt adott. A tábori ágyas
      fiatalember ismét jelentkezett, és tíz cigarettáért egy ötdekás
      szelet szalonnát hozott. Ez a vásár igazán kitűnő volt, úgyhogy a
      trafikosné még egy cigarettát adott és egy darab lámpabelet. A
      futballista viszont gyufáért jött, és egy kanál málnalekvárt ígért.
      Ez kevésnek látszott, mire a futballista két kanálra ment fel (de
      leveseskanál). A rokkant még ezt is olcsónak tartotta, mire a
      futballista még négy krumplit is ígért. Így aztán a vásárt nyélbe
      ütötték. A négy krumplit azonnal becserélte egy villanykörtére, ezt
      pedig egy pár parafa cipőbetétre, ezt pedig egy marék szárított
      gombára, amit elvitt Baskircsev Katához, és érte egy pár
      harisnyakötőt kapott.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A rikkancs körül a nap bizonyos szakában többen is állottak, és a
      politikai helyzetet vitatták meg. A rikkancs azon a véleményen volt,
      hogy a német diplomácia gyenge, a harcot az angolokkal és az
      amerikaiakkal nem bírja. A dolog pedig szerinte sohasem a
      csatatereken, hanem a zöldasztal mellett dől el. Meglátják, ha a
      német az egész világot elfoglalja is, a háborút el fogja veszteni,
      mert diplomáciája nem jó. A rokkantra ez az előadás rendkívül mély
      benyomást tett, és azt mondta, a jelek szerint a németek a
      csatatereken sem szerepelnek valami kitűnően. A cukrász azon a
      véleményen volt, hogy a német világhatalom utolsó napjait éli. Mire
      Kamilla fenyegető hangon megjegyezte, hogy kár a medve bőrére előre
      inni, mert a felszabadító sereg útban van, és tudomása szerint
      egy-két nap múlva már itt is lesz. Az ágyúkat már hallani, és
      legkésőbb holnapután a városba újra be fognak vonulni. Akkor aztán
      nem szeretne azoknak a bőrében lenni, akik zsidókat rejtegettek. Ezt
      a háborút, szólt a rikkancs, elveszettnek lehet tekinteni. Hiába jön
      a felszabadító sereg, a diplomácia gyenge, és a németek a zöldasztal
      mellett vereséget szenvedtek. Ezzel a háború kimenetele eldőlt. Ha a
      harctéren győznek is, a diplomáciai csatát elvesztették. Hogyan érti
      ezt? kérdezte a cukrász. Úgy értem, válaszolt a rikkancs, hogy a
      zöldasztal mellett a németek gyengébbnek bizonyultak, és ezért a
      háborút el fogják veszteni. A cukrász erősen fülelt, és a rokkant
      bólogatott. Valóban el fogják veszteni. Kamilla még egyszer a
      felmentő sereg közeledésére hivatkozott, de a rikkancs erre azt
      mondta, hogy neki az teljesen mindegy, a harctéren győzhetnek, a
      zöldasztal mellett a háborút máris elvesztették. Erről kár beszélni.
      A háború sohasem a harctereken, hanem a diplomáciában dől el, ezt
      elhihetik nekem. Győzhetnek, amennyit akarnak, ez a háború már
      elveszett –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Kamilla most Pázmánhoz megy, és Fintát is odahívja. Pázmán igen
      rossz állapotban van, az éhséget nem bírja. Kamilla azt magyarázza,
      hogy nehéz helyzetben vannak. A felmentő sereg útban van, ez biztos.
      Mielőtt a pincébe jött, Csiba mondta neki, hogy nem fogják
      cserbenhagyni, megígérték, több százezres páncélos, gépesített
      hadseregekkel, a várost felszabadítják, fejét ne veszítse el, mert a
      felszabadítás biztos. Akkor ezt az ostromló söpredéket el fogják
      törölni a föld színéről. Könnyen meglehet, a vezérkar részéről az
      egész csak csel volt, az ellenséget idecsalogatták, jó mélyen
      területünkre, most aztán körülveszik és megsemmisítik. Csiba ezt
      mondta neki, ő pedig csak tudja vagy nem? De mit csináljanak?
      Hogyhogy? kérdezte Finta. Kompromittálták magukat, zsidókat
      rejtegettek. Nem, nem, szól Finta, erről szó sincs, ő nem
      rejtegetett senkit, legfeljebb. Ez éppen elég, mondta Kamilla
      sötéten. Pázmán arra gondolt, hogy most nagy darab kenyeret kellene
      enni, kolbásszal, jó zsíros meleg kolbásszal, hogy, amikor
      beleharap, száján csurogna a zsír. Kamilla azt mondja, hogy ő ezt
      már két napja hallja. Mit hall? A felmentő sereg ágyúzását. Hogyan?
      Hát ő az idegen ágyúkat meg tudja különböztetni? Persze, hogyne
      tudná. Ha Csiba ide bejön, és itt zsidókat talál, mindnyájukat fel
      fogja koncoltatni. Csiba pedig jön, mert Pataj András elment hozzá,
      és megmondta neki. Ez biztos. Ő ismeri Csibát. Hallja? Hallja? Ez az
      ágyú német. Egészen más hangja van. Finta tűnődik. Esetleg akkor ők
      Csibának megmondanák, hogy csak kényszerből történt. Vagy talán azt
      mondanák, ők idejöttek csakis azért, hogy szemmel tartsák a zsidókat
      és. Mit kellene mondani? Holnap már itt a felmentő sereg, és akkor
      őket felkoncolják. Legjobb lenne éjszaka megszökni.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A rikkancs, többek kívánságára, a világhelyzetet kénytelen volt újra
      megmagyarázni. Odajött a tizedes és Toldi néni és Endivia, sőt
      Armeniusz Armén is, és azt mondta, hogy egyesek szerint a felmentő
      sereg megérkezett. Lehet, hogy tényleg így van, ezt ő innen a
      pincéből nem tudja megállapítani. Akkor a zsidókat lemészárolják, de
      azokat is, akiket a zsidókkal együtt találnak. A háború kimenetelén
      azonban ez semmit sem változtat. A németek a zöldasztal mellett
      gyengébbek. Hiába győznek, a háború elveszett. A tizedes bólint,
      hogy pontosan ez az ő véleménye is. A cukrász azt mondja, hogy a
      felmentő seregben nem bízík. Mindegy, szól a rikkancs, a háborúk nem
      a csatatereken, hanem a zöldasztal mellett dőlnek el, mindig így
      volt, és így is lesz –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Kamilla és Finta még ott suttognak a tűzhely mellett, mikor a
      többiek már csaknem mind lefeküdtek, és akkor az előtérből egyszerre
      Pataj jön be. Kint mászkált a pince előtt, és látta, hogy katonák
      közelednek. Bormesterék úgy tettek, mintha aludnának. Bernát apókát
      a császárnő hordágya alá, Zákányt és Zákánynét, Árpádot és Esztert a
      dunyhák és a szalmazsákok mögé rejtették. Jusztin még reggel a
      pincében többeknek elmondta, hogy az öreg rabbi és Zákányék éjszaka
      megszöktek, mert féltek. A legtöbben ezt el is hitték, de Kamilla és
      Finta nem, és amikor délben a babfőzeléket Zákányéknak adták,
      összenéztek és intettek. Most azonban már semmit sem lehetett tenni.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A bejáratban több fegyveres katona jelent meg, aztán bejött maga
      Csiba, bőrkabátban, pisztollyal és vezérezredesi sapkában. Az
      Üdvözültek útján végigment, olyan léptekkel, ahogy a moziban a
      diktátoroktól látta, mindenkit alaposan megnézett, egy szót sem
      szólt, aztán visszajött, és a pince közepén megállt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azt hiszik, ha ebbe a pincébe bújtak, meg fognak maradni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hatásszünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azt tanácsolom önöknek, azonnal mindenki szedje össze holmiját, és
      kotródjon haza. Azt hiszik, az ostrom eltart három, négy, öt napig,
      esetleg egy hétig. Én pedig azt mondom (felkiált), az ostrom egy
      hónap múlva is tartani fog, és akkor ez a pince kolosszális tömegsír
      lesz, betegség, járvány, éhség, tífusz, kolera, pestis –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Csiba karját kitárta.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Senki se remélje, hogy a várost feladom. Élelmezésünk megvan, és
      állandóan kapunk a levegőből utánpótlást, lőszert és csapatokat is.
      A várost biztosan kezünkben tartjuk. Az ellenség tizennégy napja egy
      lépést sem tud tenni. Kolosszális tömegsír! Mindenki kotródjon haza.
      Megértették? Jelentést kaptam, hogy két-három hét múlva a felmentő
      sereget útba indítják, úgyhogy egy hónap múlva már itt is lesz.
      Addig fölényesen bírjuk lőszerrel és élelemmel, az ellenség
      tehetetlen, mi pedig egy lépést sem hátrálunk –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kamilla és Finta összenéz. Felmentő sereg. Mégsem a felmentő sereg
      ágyúi. Kamilla valamit súg. Finta int.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Megértették? Nekem mindegy, hol halnak éhen. Ez a népség számomra
      hulla, nem számít, járvány, pestis, kolera, éhség. Jó tanács,
      kotródjanak haza. Mindenki dögöljön meg saját ágyában. Még egy fél
      év múlva is itt lesznek? Mit esznek? Mi?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Csiba kimeredt szemmel körülnéz. A cukrász fejét lehajtja, a
      tizedes, a rokkant, Rella, Toldi néni, Endivia, Fenyő Rafael, a
      tábori ágyas fiatalember, fejét mindenki lehajtja. Kolosszális
      tömegsír, kolera, pestis, tífusz, éhség.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Csiba az Üdvözültek útján még egyszer végigmegy, Fenyő Rafaelhez
      lép.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az ön gyermekei?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Halottak –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Aztán Armeniusz Arménhez megy.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mezítlábas apostol, az éhhalál küszöbén, mit gondol, meddig bírja?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Aztán Linkó úrhoz és Quitt Illéshez lép. Végignézi Kolophon urat, a
      parasztasszonyt, Szervác atyát, a műszerészt, a Tizig lányokat,
      előrejön Bormesterékig. Jusztint élesen megnézi.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mi már találkoztunk –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Biztos, ó, fejedelem, szól Máté hirtelen, hogy a felmentő sereg egy
      hónap múlva itt lesz?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Biztos, felel Csiba, és kihúzza magát.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Akkor a legjobb tényleg, ha elmegyünk haza. Most úgyis tűzszünet
      van, azonnal pakolunk és indulunk –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Máté feláll, és csomagolni kezd.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Csiba felkiált. Tömegsír, kolosszális tömegsír, pestis, kolera,
      éhség –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az ajtóhoz megy, és még egyszer visszanéz.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Van itt valami Pataj?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pataj feláll, és cammogva odamegy.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Itt vagyok –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pataj András magának a fia?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az én fiam. Figyelmébe ajánlom, mert zsidó félvér és áruló, a
      legjobb, ha tarkón lövi, nem lesz érte kár –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Úgy –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Egy szavát se higgye el neki, félvér, mondom, lövesse le, nem lesz
      kár érte –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Úgy -
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hazudott. Mindig hazudik. Ha elkapja, csak lövesse le, az ilyet ki
      kell irtani –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Úgy –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pataj sapkáját megböki, aztán megfordul és visszacammog.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Csiba még öt másodpercig áll, aztán hirtelen kimegy. A katonák
      utána.
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Íme, a rettenetes! Most teljes nagyságában láttuk őt. Már
      beszélhetek. Már elment. Előtte bezzeg számat befogtam, és a
      sarokban lapultam. Én csak intellektualista vagyok. Az idő elmúlt
      fejem fölött, a régi, soha vissza nem térő korszak gyermeke, végképp
      elavultam. Kiveszésre ítélt emberfajta, akit nemsokára, mint
      szánalmas régiséget, preparálva fognak mutogatni, mint a
      pterodaktylost és a kacsacsőrű emlőst. Micsoda ócskaság! Szégyellem
      magam, de hiába. Apám akaratom ellenére így nevelt. Majd
      visszavonulok valamilyen barlangba, és a történetből észrevétlenül
      eltűnök. Ó, az intellektualista! Mindig elvekre hivatkozik, és
      teóriái vannak és piha, nem komikus? Köztisztviselő, nyugdíjas
      állásban, kormánypárti lapra fizet elő, két gyermeke van, és este az
      ágyban moralistákat olvas. A korrupción sopánkodik. Ennek az
      emberfajtának vége, nem kár érte, a történet eltapossa, jön, jön a
      hörgő pánik és a frenetikus káosz és ő, a rettenetes. Röhög a
      jóléten és a nyugdíjon és a moralistákon. Majd preparálnak engem is,
      az iskolák első osztályát oda fogják vezetni, és megmagyarázzák:
      Nézzétek, gyerekek, ez volt a régi időben az intellektualista, félig
      veszedelmes, félig komikus bolond, aki a moralistákat olvasta. A
      tanító hunyorgat. Sőt még a költőket is. A gyerekek csodálkoznak, és
      azt gondolják, ez vicc. Nem, nem vicc, komoly. A tanító hangja
      suttogóvá lesz. Még filozófusokat is olvasott. A gyerekek vidám
      zsivajba fognak. Bolond. A tanító is nevet. Nézzétek a homlokát,
      milyen furcsa, ugye? A szeme olyan álmodozó. Bolond, bolond. Bolond
      az, persze. A szája keserű. A gyerekek vihognak. Akkor már az
      iskolában a főtantárgy régen a vihogás lesz. Nagyszerű korszak, a
      géppisztoly és a vihogás kora. Az intellektualista filozófusokat
      olvasott, régen lehetett. Igen, elég régen volt. Puhány volt,
      irtózott a vértől, ájuldozott, ha jajszót hallott, tiltakozott az
      erőszak ellen, a bombázást és a rablást nem bírta, erotikus
      előítéletei voltak, az úgynevezett szerelem, a szarszagra orrát
      befogta, és mindenféle úgynevezett elméletei voltak a becsületről és
      a tisztességről és az emberiességről. Tanító, mi volt az az
      emberiesség? A tanító azt feleli: majd a negyedikben megtanuljátok.
      Az is olyan elmélet, hogy senkinek sincs joga engem korbáccsal
      véresre verni. Hülye volt, mondják a gyerekek. Intellektualista
      volt, itt a homlokráncon látszik, ez volt a gondránc. A gyerekek
      megint nevetnek, és azt kérdezik: mi az a gond?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ó, a sárkány, a bömbölő kínok, a milliós szörnyhalál ura, őróla szól
      dicsérő énekem, ő a büszke förtelmek véres királya –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Armeniusz Armén ott áll, hallgat, mezítláb, ijesztően lefogyva,
      szakálla elszíntelenedett, görnyedten ott áll, és azt mondja rekedt,
      mély hangon:
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mit akar? kérdi Máté. Maga is a múlté, vén ájtatos, a trágyadombra
      kerül, ahová való. Most látta a sárkányt, maga akar vele
      szembeszállni, mezítláb? Kegyes imáival és csapzott szakállával?
      Nézzen a tükörbe –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem, szól Arméniusz Armén hangosabban. Az idő lejárt, a sötétség
      órája elkövetkezett. Nincs jövő embere. Nincs jövő. A tűz pedig a
      földet elárasztja, és lény nem marad élve. A vétkek mértéke betelt.
      Készüljetek, a vég itt van. Senki se fog megmaradni. Most nincs Noé
      bárkája, még az anyjuk méhében levő gyermekek is vétkesek, mert a
      romlásból táplálkoznak.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Armeniusz Armén karját fölemeli, és mialatt beszél, szakálla
      ütemesen lobog.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Akár itt a pincében, akár a városban, akár ostromlott, akár
      ostromló, a tűz ítélete eléri, mert a vétkek mértéke betelt, és
      készüljetek. Nem fog történni csoda, hogy valaki megmeneküljön. Ki
      merészeli magáról mondani, hogy nem vétkes? És nem vétkes abban, ami
      itt történik? Ki nem volt oka annak, ami itt van? Ti voltatok azok,
      akik az ítéletet magatokra idéztétek! Ti találtátok ki az ágyúkat és
      a repülőgépet és a bombákat, és ti állottatok hadseregbe, hogy
      egymás halálára szövetkezzetek, és most elveszitek jutalmát annak,
      amit tettetek –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ugyanakkor tényleg egymás után négy, földet rázó robbanás, úgy
      látszik, négy, legalább kétszázötven kilós repülőbomba. A pince
      faláról omlik a föld, és a tetőről nagy darabokban válik le a homok.
      Fenyő Rafael gyermekei sírni kezdenek, a szatócsné a por elől
      befőttesüvegét gyorsan letakarja, Rella az amerikai milliót elrejti,
      Pataj vizsgálódva néz fel, Moch Antal úr úgy érzi, hogy nem
      neutrális, Linkó úr csak egészen aprókat mer lélegezni, Mojzesné
      keresztet vet, Máté Fikarcra még egy takarót tesz, Finta felugrik,
      és kimegy megnézni, mi történt, aztán visszajön. A kávéfőzőt kinek
      adtad? Felírtam. És a kockás ruhámat kinek adtad? Felírtam. Még nem
      jutott eszedbe, hogy a barna félcipőt kinek adtad? Még nem, de
      eszembe fog jutni. És a gukkert kinek adtad? Még nem jutott eszembe.
      Limaan jiddarés min-hadir hazeh dam chal-haneviim hasaphuk
      lemin-chinaméd haaretz – a bölcsek pedig azt mondják, három és
      mindig három – az éjszaka az őrségé, a nappal a munkáé. A háború
      elveszett, hiába győznek a csatatéren, a zöldasztalnál. Az Orion öve
      ragyogott és a Sirrah a déli égbolton –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Január 11. A nagy éhség hetedik napja. Egész nap tüzérségi és
      aknatűz.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Január 12. A nagy éhség nyolcadik napja. Tüzérségi és aknatűz.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Január 13. A nagy éhség kilencedik napja. Tüzérségi és aknatűz.
      Fikarc gyengélkedik.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Január 14. Az éhség tizedik napja.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Január 15. Fikarc jobban van.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Január 16. Légitámadások.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Január 17. Az éhség tizenharmadik napja. Fikarc kedvetlen.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Január 18. Az éhség tizennegyedik napja.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Január 19. Tüzérségi tűz. Támadás.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Január 20. Fikarc jobban van.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Január 21. Az éhség tizenhetedik napja. Légitámadások, tüzérségi és
      aknatűz.
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Máté cercle-jére már egészen korán elment, a hátsó sarokban
      sántikált és bicegett, hol itt, hol ott tűnt fel, és csak úgy
      délfelé került haza.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Sikerem titka, szólt, hogy mindenkivel saját nyelvén beszélek. Ezzel
      tulajdonképpen a bábeli nyelvzavar problémáját a magam számára
      megoldottam. Ma délelőtt ezt kísérleteztem ki, és mondom, sikerem
      volt. Például mindjárt Menyhárt úrnál, aki műszerész, de titkos
      feltaláló, a könnyűfémek szakembere, aki a pehelynél könnyebb fémet
      akarja feltalálni, s máris a legjobb úton van hozzá, később pedig,
      ha már a fémet feltalálta, abból víz- és léghatlan koporsót akar
      gyártani, s így a balzsamozást fölöslegessé teszi. Az ilyen
      fémkoporsóba való temetkezés előnyeit hosszasan fejtegette. Az
      alumíniumot ön nem tartja elég könnyűnek? kérdem. Az alumínium, szól
      erre ő, az én fémem mellett olyan, mint az ólom. Hihetetlen, mondom
      én. Cseppet sem az, felel ő, nagyon is hihető, sőt reális. Persze,
      miért ne lehetne. Csak. Csak? Hát igen, tanácsot azért elfogad
      tőlem. Szívesen, ön is feltaláló? Nem, ilyen értelemben nem, sőt
      egészen más értelemben. Éppen ezért, mert olyan merőben különböző
      területeken dolgozunk, tanácsomnak hasznát fogja venni. Tessék,
      nagyon érdekel. Hát igen, hallott ön már valamit az idealistákról?
      Ó, igen, mondja ő, hallottam róluk, de bevallom, nem sok jót. Ön
      talán idealista? Az ég óvjon tőle, dehogy vagyok, csak tudja, néha
      gondolkozóba ejtenek. Ők ugyanis azt mondják, hogy az anyag nem
      létező. Hogyan? Nem létező? Az alumínium és a könnyűfém nem létező?
      Úgy, úgy. Nem értem. Hogyan lehet nem létező az, ami van? Ez benne
      éppen a vicc. Ez az idealizmus. Furcsa dolog. Tényleg furcsa, de hát
      ez az idealizmus. Azt mondja, hogy az anyag nem létező. Ezt azért
      mondom, hogy legyen óvatos azzal a könnyűfémmel, mert hátha az is
      nem létező. Hátha egész életében fárad és dolgozik, és meg is
      találja, és akkor kiderül, hogy nem létező. De kérem, mondja erre ő,
      hogy lehet, hogy a vas és a réz és az ólom nem létező? Az
      idealisták, felelem én, azt állítják. Azt mondják, hogy az anyag
      nincs. Az egész nem létező. A föld is, ez a pince is, a kövek is, az
      emberek is, csontjuk is, a ruha, a füst, a haj, a büdösség, ez mind
      nem létező. Ha pedig ön innen kimenne a kövesútra, az is nem létező
      lenne, a gépfegyver is, az akna és a bomba, mind nem létező. Mi itt
      mindnyájan nem létező helyen vagyunk, és a háború is nem létező, és
      az ostrom is nem létező. A fenét, szól erre ő, és a csajkában a
      babfőzelékre néz, szóval ez a babfőzelék is nem létező? Miért lenne
      a babfőzelék létező, ha ez a borpince és ez a város és ez a csajka
      és a háború és a bombák és a golyók és gránátok nem létezők? Azt
      hiszi, a babfőzelék az egyetlen létező? Menyhárt úr erre gondterhelt
      arcot ölt. A fenét, szól, azért ezek az idealisták mégse olyan
      buták, mint gondoltam. Ugye, mondom én. Tényleg van benne valami,
      szól ő. Igen, ez a helyes, van benne valami. Szóval, mondja ő, akkor
      ez a borpince nem létező? Eltalálta. És az ostrom is nem létező? Úgy
      van. Szóval akkor én innen nyugodtan kimehetek, mert az aknák nem
      létezők. Pontosan így van. Tudja, hogy erre én már sokat gondoltam?
      Nem egészen, csak úgy. Igen, mondom, én értem. Sokszor gondoltam már
      rá, hogy ez az egész itt nem létező. Szóval akkor én idealista
      vagyok? Ha ön azt gondolja, hogy az anyag nem létező, akkor ön
      idealista. Az anyját, ezt mégse gondoltam volna, szólt erre ő, hogy
      én idealista vagyok. De mi lesz akkor a könnyűfémmel? Az is nem
      létező? Én nem tudom, válaszolom, honnan tudnám? Én nem vagyok
      idealista –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      – íme, hölgyeim és uraim, tanulságos beszélgetésem a feltalálóval.
      Sikerem titka, hogy mindenkivel saját nyelvén beszélek. A másik
      beszélgetésem még frappánsabb, kérem, időnként a hölgyek, ha
      füttyentek, ne hallgassanak ide, mert. Kérem. Mégis. Akkor majd
      fülüket fogják be. Menyhárt úrtól a harmadik zsákon lakik Toldi
      néni. Toldi Miklós valamelyik leszármazottja? kérdem. Nem, nem,
      Toldi Károly vasúti fékező volt, négy évvel ezelőtt meghalt. Szóval
      nem Toldi Miklós. Nem, Károly, mondom, hogy Károly volt, fékező. Már
      azt hittem, hogy Miklós. Nem, kérem, Károly volt, nem Miklós. Szóval
      Károly. Igen, Károly. Toldi néni a pályaudvari (fütty) piszoár
      felügyelőnője, panaszkodott, hogy ő már idestova harmincnyolc éve
      ugyanannak a (fütty) piszoárnak a felügyelőnője, és azt hitte, ott
      fog meghalni, s most kizavarták ebbe a büdös gödörbe. Ő fülkéjében
      egyedül élt, a legszigorúbb higiéné szabályai szerint, reggel és
      este a lavórban megmosdott, szappannal és kefével, fülkéjében
      állandóan volt készenlétben többféle fertőtlenítő, és most úgy kell
      élnie, mint a disznónak. Hát, mondom én, ez lesújtó. Pedig, szólt ő,
      soha senkivel se volt baja. Vendégeit mindig pontosan kiszolgálta, a
      papirost benyújtotta nekik, az öblítőt meghúzta, és a csészéket
      mindennap kikefélte, mert ő a tisztaságot megszokta, harmincnyolc év
      sok idő, nála soha senki piszkot nem talált. És az emberek, igen, az
      emberek, ő sokat tudna mesélni róluk. Írja meg, mondom én, írja meg
      emlékiratait. Mennyi mindent láthatott. Ó, igen, sokat láttam.
      Férfiakat és nőket, mondom én. Igen, férfiakat és nőket (fütty),
      kicsiket és nagyokat. Írja meg emlékiratait, mondom én, majd segítek
      önnek. Híres lesz, sok pénzt fog keresni, ilyen még nem volt, az
      emberek nagyon szeretnek ilyesmit olvasni. Tényleg? Gondolja?
      Biztosan tudom. Írja meg (fütty) a kicsiket és a nagyokat, ez nagyon
      érdekes. Ez a piszok itt, mondja ő, igazán nem tudok hozzászokni.
      Otthon mindig, amikor kenyeret vágott, előbb kezét megmosta, de itt?
      Hol lehet itt kezet mosni? Meg tudom érteni, mondom én. Már azt
      hittem, fülkémben fogok meghalni, ahol éltem, csendesen és
      tisztaságban, mert a tisztaság, kérem, mégis, én mindig tiszta
      voltam, nálam soha nem volt piszok. És leányom is. Ó, hát leánya is
      van? Hogyne, itt lakik velem, egy szalmazsákon alszunk. Ő is ott
      volt a pályaudvaron? Nem, nem, én azt akartam, hogy ő is ott legyen,
      tanulja meg a tisztaságot, de ő azt mondta, ő nem lakik (fütty) a
      szarbódéban, és nem szagolja egész nap a ganajt. Pedig, kérem, azt
      meg lehet szokni, én már nem is éreztem, sőt szerettem is, egész más
      az, mint a levegő itt. De leányom, Endivia. Szép név, mondom. Igen,
      Endivia nem akart ott lakni, és elment szobaasszonynak a szállóba. A
      nagyszállóba? Nem, nem oda, hanem ahová (fütty) a párocskák jártak
      éjjel, ott sok a borravaló, tudja, jól keresett. Szóval, mondom én,
      Endivia nem akart a fülkében lakni. Nem, mondja ő, ő szobaasszony
      akart lenni, mert így sokat keresett. Ő azt mondja, hogy ő nem lakik
      a (fütty) budiban, akkor már inkább a kupleráj, az nem büdös. Pedig,
      kérem, az sokkal büdösebb. Szóval, mondom én, Endivia ilyen
      higgadtan választott. Endivia tudatos nő, aki a feminizmus
      legmélyebb kérdését megértette. Én nem tudom, mondja ő, hogy mi az a
      feminizmus, csak, hogy. Elvégre, szólok én, ha ő azt mondta, nem
      (fütty) a budi, hanem a kupleráj. Ez tudatosságra vall. Hölgyeim, ez
      az önök sorsának egyik legfontosabb kérdése. A problémát szívleljék
      meg, és ezt a kérdést egymás között alaposan vitassák meg. Én a
      magam részéről a feminizmus egyik alapkérdésének tartom. Endivia,
      szólt erre, Endivia nem mos kezet, ha kenyeret vág, Endivia piszkos,
      én azt nem bírom, hogy valaki piszkos legyen, még szaga is van, nem
      mosdik rendesen. Nekem a szagokra különös érzékem van. Persze,
      mondom, a fiatalok nagyon elromlottak. Úgy, úgy, szól ő, nagyon
      elromlottak, piszkosak, nem tudják, mi a tisztaság, én nem bírom, ha
      valaki nem tiszta. Itt ebben a gödörben –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      – íme, sikerem titka. De még Szervác atyát is hallgassák meg, ő
      Toldi nénivel éppen vizaví lakik, még szalmazsákja sincs, csak
      szalmán alszik, Szervác atyát még nem látták? Meg kell nézniök.
      Irgalmas atya, a legirgalmasabb, akit valaha is láttam, olyan hasa
      van, hogy Gergely is beleférne, de mellette még Jusztin is, és még
      volna benne hely, tokája a legirgalmasabb toka, olyanok az ujjai,
      mint a braunschweigi kolbászkák, és állandóan sűrű faggyút izzad és
      szuszog, és beszélni is alig tud, csak selypeg, és nagyokat nyög,
      szeme mintha be lenne dagadva, szóval Szervác atya, pedig itt a
      pincében legalább tíz kilót fogyott, mondom, Szervác atya tele volt
      panasszal. Ő a kolostorban az étkezdét vezette. Mi van ma? Szerda?
      Igen, szerda van. Szerdán, mondta ő, télen mindig karfiol volt
      előételnek. Karfiol, mondom, vajban? Igen, vajas mártással,
      tejföllel, de darált sonkával töltve, a sonkában persze szardella is
      volt, sok tojássárgájával, egy kis olívával és borssal. Remek,
      mondom én, és mit ettek hozzá? Salátát? Én rendesen salátát is
      ettem, szólt ő, madársalátát vagy ecetbe tett paradicsomot. De
      nemcsak, mondom, durván úgy. Nem, nem, majonézzel leöntve. Persze,
      mondom, ez csak így jó. Darált hagymakrémmel is jó, szólt ő. Sohasem
      hallottam róla, feleltem én. A hagymakrém kitűnő étvágygerjesztő,
      lila egyiptomi hagymát olívaolajjal apróra daráljuk, sóval és
      borssal, négy hagymára egy cikk fokhagymát számítva, jól elkeverjük
      tojássárgájával és tejföllel, kis ecet vagy citrom leve és egy csepp
      cukor, rum, már készen is van. Egyszerű étel, mondom én. De kitűnő
      étvágygerjesztő, szól ő. Néha pohárka bort is bele szoktam tenni.
      Így még pikánsabb? Még jobb, étvágygerjesztőbb, szól ő. Szerdán
      tehát karfiolt és hagymakrémet ettek előételnek. Rendesen ezt ettük,
      mert mindnyájan szerettük. És csütörtökön? Ó, csütörtökön töltött
      káposzta volt &amp;#192; la Szervác, ahogy a kolostorban mondták. Önök
      aszkéták voltak, mondom. Valóban, szólt ő. A töltött káposzta az én
      találmányom volt. Tényleg? Tudja, a káposztát füstölt disznófejjel
      főzték. A fejet aztán a személyzet ette meg. Volt még benne zeller,
      torma, tárkony, egy kevés babér, kapor, sárgarépa, petrezselyem és
      paszternák. Tudja követni? Hogyne, egészen jól. A zöldséget
      kiválogatták, szól ő, és akkor a káposztába erős fehér óbort
      töltöttek, de akkor már nem forralták többet, csak még borsot és
      hegyes paprikát tettek hozzá, és találja ki, mit. El sem tudom
      képzelni, mondom, csak nem diót? Majdnem eltalálta. Mazsolát. Remek,
      mondom. Többen gesztenyét is tettek bele. Csak nem? Sülve? Néhányan
      sülve, mások főve. Ez igazán egyéni. Most jön a töltelék. Négyféle
      hús, disznó, marha, birka és valami füstölt, leginkább tarja. Érti?
      El vagyok ragadtatva, mondom. Ezt nyersen összedarálták, kis
      hagymával, fűszerrel és a káposztában főtt zöldséggel úgy, hogy
      négyötöd hús legyen és egyötöd rizs. Akkor bele a tojás és a tejföl,
      apró kockákra vagdalt füstölt szalonna, és máris készen van –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      A trafikosné és Menyhárt úr, a műszerész, a könnyűfém feltalálója,
      az idealista között lakott a szatócsné, az első napokban reggel
      mindjárt rántott levest főzött, de petrezselyemmel, mert anélkül a
      világért sem ette volna meg, rögtön utána egy kis kovászos uborkát
      készített, és lángost sütött libazsírban kicsit később, mikor gyomra
      már leülepedett, hogy az ebédfőzéshez erőt gyűjtsön, a hideg lángost
      lekvárral ette, aztán zöldséglevest vagy tésztával, vagy rizzsel
      főzött úgy, hogy vacsorára is maradjon, és elaludt. De, amikor
      felébredt, már sietett, és tojásporból rántottát vagy omlettet
      csinált, hol sajttal, hol dióval, hat óra felé még megivott egy
      csésze kávét, jó cukrosan kétszersülttel, de hét után ismét a
      tűzhelynél volt, és levesét melegítette. Vacsora után már csak
      maradék lángosát rágcsálta, többnyire vagy zsírral, vagy vajjal,
      néha egy kís hirtelensült krumplit evett, ha még nagyon éhes volt,
      ecetes uborkával vagy paprikasalátával.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      De a szatócsné most már nem főz se zöldséglevest, nem süt se tojást,
      se lángost, és krumplija is elfogyott, és zsírosbödönje is üres
      volt, és a befőttesüveg fenekéről is a lekvárt kiszedte, és éhes
      volt, de már nem volt se lisztje, se kétszersültje, keksze, a
      paprikasaláta és a makaróni is elfogyott, és csak ült, és az üres
      bödönbe nézett, és a nagy kosárban keresett valamit, de már nem volt
      se diója, se tejpora, se kávéja, se cukra.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A szatócsné mellett közvetlenül ősz hajú asszony lakott, aki lámpát
      hozott, és egészen kitűnően ellátta magát petróleummal, csak azért,
      hogy zavartalanul és minél többet olvashasson, és tényleg pápaszemét
      mindjárt reggel föltette, és valamelyik könyvét elővette és
      olvasott, alig evett, csak olvasott, vastag, bonyolult szerelmes
      regényeket, ahol minden oldalon szerelmet vallanak, a lugasban
      éjfélkor csókolóznak, és szerelmes leveleket írnak, és sokat
      szenvednek és nem alusznak, hanem éjjel egymás háza előtt a kövön
      ülnek, és a holdat nézik, és a sírással küzdenek, de néha komolyan
      sírnak is, többnyire hangtalanul. Az ősz hajú asszony a
      szegényházban lakott, onnan került ide, senki se tudja, hogyan,
      egyszerre csak itt volt, egészen kevés élelmet hozott, de sok igen
      vastag és több kötetes regényt, és egész nap, sokszor még éjszaka is
      olvasott.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Amikor a borpincében az élelem elfogyott, és rendszeresebben már
      csak Bormesterék ettek, de Armeniusz Arménnek, Fintának, Fenyő
      Rafaelnek, Quitt Illésnek, Patajnak, Linkó úrnak, Bence Katának,
      Kamillának, Pázmánnak, Rellának, Kolophon úrnak, a tábori ágyas
      fiatalembernek, a rokkantnak, a parasztasszonynak és tizenöt éves
      fiának, Szervác atyának, a cukrásznak, a tizedesnek, Doma
      Edgárnénak, a trafikosnénak, Toldi néninek, Endiviának már egyetlen
      falat élelmük sem volt, akkor eltelt egy nap, eltelt még egy nap és
      még egy fél nap, és az ostrom még mindig tartott, az aknák dörögtek,
      hófúvás volt, az ellenség a Horpályon állt, a házak égtek, naponta
      négy-öt-hat-hét-nyolc légitámadás, állandó gépfegyver- és tüzérségi
      tűz, akkor Fenyő Rafael csak ágya szélén ült, és hallgatta, öt
      porontya az éhségtől hogyan nyivákol, és Armeniusz Armén sápadt
      arccal és kitágult szemmel hallgatott, Pázmán kezét tördelte és
      sírt, a tábori ágyas fiatalember fogát csikorgatta, a tizedes ágyán
      feküdt mozdulatlanul, Doma Edgárné összezsugorodva meghúzódott, csak
      az ősz hajú asszony olvasott, és Szervác atya arra gondolt, hogy ma
      péntek van, a kolostorban halat ettek, ecetes fűszeres lében,
      besamellel és zöldborsós gombás rizzsel, egy kis bors, természetesen
      parmezán, vagy ha az nincs, ementáli.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Baskircsev Kata látta, hogy egy-egy tányér levest hiába ad Patajnak
      vagy az ősz hajú asszonynak vagy Armeniusz Arménnek, aki az éhségtől
      leginkább szenvedett, vagy Pázmánnak, aki kezét tördelte és sírt,
      Fenyő Rafaelnek és öt gyermekének, még akkor is, ha Fenyő Rafael
      gyermekeinek tányérjából a nagyobb krumplidarabokat kikapdosta, és
      gyorsan lenyelte, Linkó úrnak és Fintának és Pistinek, a
      futballistának, akit mindenki ismert. Akkor odament a szatócsnéhoz,
      és azt mondta, neki otthon még biztosan van élelmiszere, adja el, ő
      hajlandó olyan árat fizetni, amilyet csak akar. A szatócsné háza nem
      volt éppen messze, néhány férfi éjjel az élelmet elhozhatná, és
      negyven ember mégis napjában egyszer tudna valamit enni. Jó. Hát mit
      fizet? Amit akar. Baskircsev Kata erre mindjárt gyűjteni kezdett,
      Doma Edgárné odaadta aranygyűrűjét, Endivia fülbevalóját, Pistinek
      is volt gyűrűje, a tizedesnek ezüst cigarettatárcája, Rellának csak
      az amerikai milliója volt. Dina, te Dina vagy? Nem, Lenke vagyok.
      Már megint nincs a nyakadban cédula, add ide az aranyadat. Erre azt
      mondta hangosan: Ma éjszaka öt férfi elmegy a szatócsné házába, az
      ott levő élelmiszert elhozza, és abból közösen főzünk, hogy senki se
      éhezzen. Úgy van, éljen, éljen. Ki jelentkezik? A férfiakat
      Bormester Jusztin és Gergely vezeti. A tábori ágyas fiatalember
      jelentkezett, és a tizedes is, Pisti is, a műszerész, a könnyűfém
      feltalálója és idealista is, mire Pataj felállt, hogy ő is menni
      akar. Nem, ő idős ember, már nem fogja bírni. Pataj erre azt mondta,
      nem is idős, még csak hetvenhat éves, kiáll két fiatallal is,
      különösen ha bécsi szeletet eszik, és két fröccsöt iszik. Hát jó,
      legyen Pataj.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Este kilenc után kint csend lett, és akkor útnak indultak. Még egy
      kicsit ácsorogtak, hogy a hold elbújjon, aztán kisurrantak.
      Kabátjára mindegyik lepedőt borított, hónuk alatt zsák volt és
      zsineg. A kövesút mellett az árokban fölfelé kúsztak, míg a felső
      utat elérték, aztán a házak mögé bújtak. A Horpály felől
      világítórakétákat lőttek ki, és a golyók fütyültek. Itt van
      mindenki. Pataj legelöl ment, nyakában lepedő, sápkáját világoskék
      tüllkendővel vonta be. Mégis más ez a friss levegő, mint az a
      kárhozat ott lenn, az embernek egész jó étvágya támad, kár, hogy a
      Dalai Láma be van zárva, és nem lehet meginni három decit, mi?
      Rizlinget, szól Gergely. Burgundit, felel Pataj. A kocsma mellett el
      is haladtak, Pataj be akar nézni. Majd visszafelé, most siessenek. A
      szatócsné hátsó kamrájában a kőpadlót felbontották, a babot, borsót,
      darát, száraztésztát, krumplit kiszedték és elosztották. Most
      lövöldözés indul meg. Addig menjenek a kocsmába. A szabad levegőn
      egész Pataj kezdek lenni. A magas hóban nagyokat lép. A korcsma
      pincéjében semmit sem találtak. De Pataj átbújt a másik pincébe, és
      a farakást széthányta. Egyszerre csak ott volt a hordó. Fogadjunk,
      hogy rizling! Csakugyan rizling. Százhúsz literes hordó, de fele már
      hiányzik. Miben vigyük? Fent az ivóban csak egyetlen törött üveg
      volt. A többiek addig markukból ittak. Pisti kalapjába töltötte.
      Rizling, szól Gergely, és köhög. Végre Pataj hat másfél literes
      csatos üveggel megjött. Megtöltötték, közben folyton ittak. Jusztin,
      igyál. Jusztin Pisti kalapjából ivott. Kint dühösen lövöldöztek, és
      a gépfegyver kezdett szólni. Egyszerre repülőgép, alacsonyan.
      Biztosan lőszert és élelmet dob le. A Horpályról a gépet sűrűn
      lőtték. A ház falán repeszdarabok pattogtak. Egy ablak betörik, és
      csilingelve hull le. Induljunk. Gergely kinéz. Erősen lőnek. Közben
      isznak. Holnap eljövünk a többiért. A hordót tüzelőfával betakarták,
      közben találtak egy zsák krumplit. Mi van itt? Egy bödön? Vaj. Pisti
      a hasábfával rögtön belenyúl és lenyalja. Olvasztott vaj. Pataj is
      belenyúl. Aztán megint isznak. A repülőgép elment, most csend lett.
      Jusztin kinézett. A lepedőbe burkolóztak, és összezsugorodva
      surrantak a hóban, és ha világítórakéták röpülnek fel, hirtelen
      megállnak. Ott a kövesút. A Horpályon több ház ég. Rakéta.
      Gépfegyver. Várni. Az úton egyenként kúsznak át. Jusztin marad
      utolsónak. A felhő éppen elvonul, és pont délen áll az Orion. A
      Sirius káprázik. Fölötte a Bika. Az Aldebaran, ott tovább a Perseus,
      az Andromeda, a Sirrah. Az Oroszlán éppen kel, a Regulus már kint
      volt a ködből, Jusztin, mit bámulsz, gyere már. Jusztin most
      nyugatra fordul, felhős volt, a Halak éppen nyugodtak. Aztán
      átsurrant az úton, és a pincébe visszabújt.
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Negyvenhat embernek persze nem sok. Az olvasztott vajat Pisti hozta,
      de útközben csaknem felét megette, egy darabot zsebre dugott, mire
      ki akarta venni, már nem volt meg. Hová lett? Fenyő Rafael a
      sarokban háttal állt, és valamit falt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Baskircsev Kata papírt, ceruzát vesz elő, és számol, ennyi ember,
      szűkösen tíz nap, de csak akkor, ha egyszer esznek. A margarinból
      közben két darab eltűnt. A szatócsné még három darab kétszersültet
      talált, és azt rágcsálta, Armeniusz Armén a szomszéd ágyra ült, és
      Menyhárt úrral beszélgetett, közben bal kezével a kétszersült felé
      közeledett. A tábori ágyas fiatalember féloldalt figyelte. Armeniusz
      Armén a kétszersültet elérte, lassan visszahúzta, és kabátja alá
      rejtette. Aztán felállt, és kifelé indult. A tábori ágyas
      fiatalember utánament. A kétszersült fele az enyém, szólt. Armeniusz
      Armén nem felelt, zsebében a kétszersültet eltörte. A két darab
      körülbelül egyforma. Mégis. Talán ez a kisebb. Kiveszi és odaadja. A
      fiatalember gyorsan elrejti. Baskircsev Kata még mindig számol. Az
      élelmet a sarokba vitette, és Mina néni ügyelt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A fiatalember a hátsó sarokba megy és leül. Fenyő Rafaelné a kicsit
      a bilire ülteti, nyomi-nyomi. A trafikosné két pár gumi
      harisnyakötőért fél deci pálinkát cserél, és egy fél gyertyát is
      kap. De rögtön továbbadja egy skatulya gyufáért, erre rátesz öt
      cigarettát, és Patajtól kap három deci bort.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Linkó úr most már egészen aprókat mer lélegezni, még soha ilyen
      aprókat. A rikkancs hangsúlyozza, hogy a német diplomácia a háborút
      elvesztette, mire Kamilla azt mondja, a felmentő sereg már itt van a
      Horpályon, és holnap a városba be is vonulnak. Vonuljanak be,
      mindegy, a háború a zöldasztal mellett dől el. Pázmán az ágyra
      roskadt, és sírógörcsöt kapott. Bence Kata erre fehér fejkendőt
      vett, vöröskeresztes karszalagját felvette és odament. Mi történt? Ő
      most az ápolónő, csaknem orvosnő szerepét játszotta, hiszen fehér
      ruhája volt, és karján a vöröskereszt, a fején is fehér kendő,
      igazán össze lehetett téveszteni bármelyik orvosnővel. Kamilla
      Bormesterékhez ment, és valami ennivalót kért. Pázmán az éhséget nem
      bírja. Mina néni előkotor valami kekszet és egy kis májkonzervet.
      Moch Antal úr ott ül a szalmazsákon, és úgy tesz, mintha ebben a
      játszmában se akarna részt venni, de muszáj volt neki, és gyomra az
      éhségtől émelygett és szédült, és izzó szemekkel nézte a szatócsnét,
      aki befőttesüvegének fenekéről még fél kanál ribizlilekvárt kapar
      ki. A tizedes borát mind megitta, kihányta, és most aludt. Pataj
      éppen lefeküdni készül. Fenyő Rafael ellopta a tábori ágyas
      fiatalember vaját, az egészet lenyelte, most hasmenése volt, és már
      negyedszer volt kint, és mindig sorba állt, és türelmesen várt. A
      nagy ember özvegye kosarának fenekén kenyérhajat talált. Rella az
      amerikai milliót gyorsan visszadugta, Pázmán a májkonzervet megette,
      és rosszul lett, és az ágyon végigdőlt, és hangosan zokogott, mire
      Bence Kata ismét fölvette a fehér kendőt és a vöröskeresztes
      karszalagot, és odament, és pontosan olyan volt, mintha orvosnő lett
      volna, Kamilla ismét elment Bormesterékhez, és megint valami élelmet
      kért, és kapott kukoricakását. Pázmán gyorsan megette, aztán még
      jobban sírt, mert még éhesebb lett és zokogott. Mi történt? Az
      éhséget nem bírja. Egyszerre csak észrevették, hogy Armeniusz Armén
      eltűnt. Még egy félórával ezelőtt itt volt, Patajtól kapott egy
      pohár bort, és a műszerésztől is kapott bort, aztán a szatócsnétól
      kétszersültet lopott, aztán eltűnt. Az előtérben nem volt. Az
      árnyékszékbe esett? Nem. Éjszaka volt, már csaknem éjfél, senki se
      aludt, csak a tizedes, részegen és önkívületben és sápadtan, és
      Pisti a tizedes üvegét ellopta, kiment az előtérbe, és ott az egész
      üveget megitta, de rögtön kihányta és összeesett, Quitt Illés és a
      rikkancs cipelték be, és lefektették. Hová lett Armeniusz Armén?
      Mojzesné övéről a teknősbéka csatot lefejtette, és Baskircsev
      Katának ajándékozta, és Siskának nyakába meleg sálat tett. Hová lett
      Armeniusz Armén? Pázmán hangosan zokogott. Az éhséget nem bírja. Az
      ősz hajú asszony az éhségtől elbóbiskolt, pedig a regényben éppen
      találkára készültek a rózsakertben, május volt és holdtölte, és a
      fülemüle énekelt. Hová lett Armeniusz Armén? Még egy órával ezelőtt
      itt volt, és akadozva, de arról beszélt, hogy őket az ítélet már
      elérte, és mindnyájan el fognak pusztulni. Ne reménykedjenek a
      felmentő seregben, ne reménykedjenek, hogy a város mégiscsak elesik,
      és akkor kimehetnek. Senki se fog innen megszabadulni. Amikor ezt
      mondta, csontos kezeit kinyújtotta és köhögött, közben meggörbült,
      mert az éhség csikarta. Hová lett Armeniusz Armén? Kolophon úr a
      lyukon kibújt, és kint kereste. Csak néhány puska szólt. Armeniusz
      Armén ott ült, a bejárattól alig egylépésnyire, egyenesen, túl
      egyenesen ült, és hideg volt. Mind a két kezén ütőerét felvágta. Ott
      ült, és vére elfolyt a hóba, egészen sárga volt, álla leesett, ott
      ült tátott szájjal és megmeredt nagy szemekkel, a világítórakéták
      tüzében. Kolophon úr visszabújt, de először megnézte, hogy zsebében
      van-e valami ennivaló. A fél darab kétszersültet megtalálta, kivette
      és megette. Aztán visszament és beszólt, hogy Armeniusz Armén
      öngyilkos lett, és a hóban ül megmeredten és –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Hajnal felé a császárnő nyögni kezdett, Eszter melléje húzódik,
      párnáját megigazítja, később Mina néni is odamegy, igen, a császárnő
      fájdalma egyre nő. Orvos, igen, orvos. Bence Kata fehér kendőjét és
      a vöröskeresztes karszalagot ismét fölveszi, és úgy tesz, mintha ő
      most orvos lenne. Orvos, igen, orvos. Eszter két szennyes lepedőből
      függönyt készít, és a sarkot eltakarja, mégis, ne mindenki szeme
      láttára. Orvos. Gergely és Jusztin lepedőt öltenek, és a városba
      indulnak. Erősen lőnek, aknával és gépfegyverrel. Támadás. Ott
      állnak az előtérben, időnként bemennek. Eszter és Mina néni a
      sarokból intenek. A császárnő jajgat. Kint lőnek. Megpróbálnak
      kimenni, de a kövesútról vissza kellett fordulni. Az út a golyóktól
      és az aknáktól porzott. Két gránát a pince falát érte, a légnyomás
      Armeniusz Armén holttestét felforgatta, most meredten, ülő
      helyzetben, fenekével fölfelé ott állt a bejárat előtt, egészen
      furcsa volt, amint fejét a hóba dugta, és fenekével az égbe nézett.
      Szóval vissza kellett bújni. Orvos, Mina néni tiszta inget,
      vászondarabokat, párnahuzatokat szedett elő. Baskircsev Kata a
      katlanban vizet melegített. A császárnő időnként felkiáltott. Kint
      még erősen lőttek. A kövesút szikrázott, és Jusztin kinézett. Nem
      lehet. Gergely topogott, benézett, megint kijött. Baskircsev Kata a
      császárnővel forró rumos teát itatott, aztán kis citromsavból
      limonádét készített, még volt két kockacukra, igya ezt meg, ez jó.
      Mojzesné eljött, rózsafüzérét hozta ajándékba, ezt tegyék a hasára,
      biztosan segíteni fog. Eszter megköszönte. Kint lőttek, a borpince
      falát újabb találat érte, Armeniusz Armén most belefordult a hóba,
      fenekével most a kövesút felé ült, és a pince bejárata mellé nézett
      egyetlen pontra. Most a nap fölkelt, és a tüzelés nőttön-nőtt.
      Jusztin bement. Nem lehet, szólt. Aki orrát kidugja, golyót kap.
      Katára nézett, Kata a tüzet rakta. Nem lehet. Mire újra kiment,
      Gergely eltűnt. Kimászott? Megőrült? A lyukon kinézett, nem látta
      sehol. Kata, jöjjön gyorsan. Gergely kiment, a boldogtalan. Kata is
      kibújt. Az út porzott. Ott fekszik valaki. Az Armeniusz Armén. Ne
      szóljon senkinek. Nem szólok. Jusztin is ki akart bújni. Ne menjen,
      úgyis hiába. Egyszerre Gergely ismét ott volt. Nagyokat fújt és
      izzadt. Nem lehet, szólt zihálva. A császárnő kiáltozni kezd. Eszter
      és Mina néni vannak mellette, tiszta vásznat tesznek alája. Aztán
      egyszer élesen sikolt. Dina és Lenke cipelik az üstöt meleg vízzel,
      a lepedő mögé. Eszter és Mina néni a gyereket fürdetik. A pincében
      egyszerre csak új hang szólal meg, egészen kicsiny, tagolatlan,
      rekedtes, vékonyka sírás. A császárnő nyöszörög. Fiú. Gergely a
      függöny mögé akar menni, de nem eresztik. A párnahuzatba burkolják,
      hevenyészett pólyát csinálnak, és zsineggel összekötözik. Fiú.
      Gergely megnézi. Az öreg Bormester is megnézi, odajön Mojzesné, és
      azt mondja, hogy az olvasó használt. Fiú. A nagy ember özvegye is
      odajött, Fenyő Rafaelné is, az ősz hajú asszony is, Bence Kata is,
      Kamilla és Siska is, a trafikosné és Toldi néni és Endivia is és a
      parasztasszony, a férfiak közül pedig odajött Pataj és a rikkancs és
      Pisti és Kolophon úr és Linkó úr, és mindenki megnézte. A kisfiú
      kisírta magát, és elaludt. A császárnő meg akarta szoptatni, de Mina
      néni azt mondta, majd csak délben. Gergely a pólyát fogta és nézte.
      Kire hasonlít? A császárnő egy kicsit megint jajgat, aztán jobban
      lesz. Kata és Eszter megmozdítják, a katlanban ismét vizet
      melegítenek. A gyereket Bernát is megnézi, megáldja, és ismeretlen
      szavakat morog. A pincében mindenki suttog, és egészen ünnepélyes,
      ülnek, és néha azt mondják, fiú. Armeniusz Armén meghalt, és a kis
      Bormester megszületett. Gergely többször elment, rakosgatott, fát
      vágott, aztán visszatért, és a gyereket nézte. Baskircsev Kata ismét
      teát készített, még volt egy kis rum, cukor már nem volt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Noé bárkája ez, mondja Máté, és ha a bomba bennünket itt eltemet, a
      túlvilágra mint zárt egység vonulunk át, mindenünk van, ami a
      társadalomhoz tartozik, van klasszika-filológusunk, a Noé bárkájában
      nélkülözhetetlen lény, és van klozettesnénink, van műszerészünk és
      feltalálónk és van trafikosunk és újságírónk és van bizmutemberünk,
      és papunk is van, sőt filozófusunk, valódi patafilozófus. Egyébként
      indítványozom, hogy az újszülöttet azonnal kereszteljük meg. Kint
      általános támadás van, két-három gránát esetleg a pince tetejét
      belyukasztja, és akkor vége. Akkor a kis Bormester kereszteletlenül
      hal meg, és olyan lesz, mint a cadik, pogány lesz, cadik, a
      csodatevő, igaz, hogy a csoda már nagyon is esedékes lenne, de még
      semmit se láttunk belőle. Ne veszélyeztessük lelki üdvét, hívjuk el
      Szervác atyát, Jusztin majd ministrál. Indítványozom, hogy
      kereszteljük el őt a Bormester családban használatos nevek közül az
      egyikre. Legyen Virgil vagy Mihály arkangyal vagy Gergely vagy Máté
      vagy Jusztin, mert mi ezeket a neveket már úgyis kompromittáltuk, és
      más tisztességes lény ezeket a neveket már sohasem fogja fölvenni.
      Legyen Virgil. Legyen Vergilius, a lelkek vezetője, abban az
      alvilágban, amelyben született.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem. Ajánlom, hogy legyen Lázár. Bormester Lázár. Én őt Lázárnak
      fogom nevezni, még akkor is, ha mindenki más nem így hívja. Ez a név
      legalább arra a helyre emlékezteti, amelyben született, erre a
      sírgödörre és szemétbányára, erre a bűzre itt az ostrom és a tűzvész
      közepette, itt született, koszos rongyokon, csepegő pincefalak
      alatt, bélgázoktól fertőzött levegőben, ötvenhat éhségtől nyöszörgő
      ember között a kriptában, saját holttestében, legyen a név az, amely
      őt mindig emlékeztetni fogja erre a helyre –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Gergely a kisfiút a pólyában magához szorítja, és mereven nézi.
      Lázár? Lázár legyen? Most még jobban magához szorítja. Kis Lázár,
      egészen kicsinyke kis Lázárka.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én azonban mégis –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Már megint sokat beszélsz –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mégis olyan névre keresztelném –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Megint a patafilozófia –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Amilyen még nem volt. Legyen az ő neve Isten –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bernát kezét fölemeli, és hosszas panaszos kiáltásra fakad.
      Káromlás, káromlás –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Jusztin megrezzen. Ne kísérts –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ne kísértsem? De igenis kísértem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Máté kiáltani kezd.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kísértem, hallod? Mit akarsz te vén idióta és ájtatos? Kísértem,
      igenis, ha már ezt itt kigondolta, jöjjön ide koplalni, és a foga
      vacogjon és nyögjön és reszkéssen, csak jöjjön ide. Lehet ilyesmit
      büntetlenül csinálni? Rágjon krumplihéjat –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Káromlás –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ne hallgassa folyton az angyalok énekét –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Káromlás –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mialatt az emberek itt üvöltenek, és a trágyagödrökben szülnek. Neki
      mindent lehet? Nekünk meg csak szánkat befogni és dicsőítő énekeket
      énekelni?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Káromlás –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem, nincs előttem semmi szent, talán még mielőtt ide bejöttem,
      volt, de most már nincs. Láttam, hogy lehetséges az, amit
      lehetetlennek tartottam. Legalább nevével legyen itt közöttünk, a
      tetvek és a nyüvek között, és hallgasson mást is, ne csak az angyali
      kórust, hallgassa a korgó gyomrokat és a gránátokat is –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Most Bormester Mihály szólal meg. Kicsit mosolyog, talán elégedetten
      is, cseppet sem zavartan vagy felháborodva, sőt hamiskásan, és egész
      halkan azt mondja:
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Máté –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hangja furcsán reszket, nem a gyengeségtől vagy az izgalomtól,
      inkább, mintha nevetni akarna.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A többiek azt hiszik, hogy szentségtörést követtél el. Azt hiszik,
      hogy az ő nevét nem lehet beszennyezni, de te mégis be akarod
      szennyezni. De ez nem az ő neve. Isten nem név. Az ő nevét senki sem
      ismeri. Te talán le is köpnéd, ha tudnád. De én tudom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Máté fejét lehajtja.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bormester most alig hallhatóan beszél. Talán éppen csak Máté hallja,
      legfeljebb Jusztin és Bernát.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én ezt neked megbocsátom, mert ő is megbocsátana neked, ha itt
      lenne, és itt is van. Én tudom, ő gyönyörködik benned, és azt
      mondja, ez ott káromol engem, és le akar köpni, én pedig azt mondom,
      kevés nagyobb hitet láttam, mint az övé –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Aztán gúnyosan néz, mintha még ezt se gondolta volna komolyan, és
      hunyorgat.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kata most a Tizig lányokat hívja, gyertek, az ebédhez készüljünk,
      mindenki éhes, az idő elmúlt, borsófőzeléket csinálunk, rakjatok
      gyorsan tüzet –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      A masszőrnő szeretetreméltó modorával mindenkit megnyert, mert ő
      mindig mosolygott, és kedvesen bólogatott, majd csak jó lesz minden,
      rosszabb is lehetne, igazán. Most ott áll a tűzhely mellett, még
      volt két krumplija, és bő lében krumplilevest főzött, közben
      mosolygott, majd jó lesz minden, és várta, hogy a víz felforrjon.
      Mellette állt a cigány, milyen furcsa ember ez a cigány, még soha
      senki sem hallotta, hogy más szót ejtett volna ki, mint azt, hogy:
      árkász. Akármit kérdeztek tőle, csak azt mondta, hogy árkász. Igen
      szolgálatkész és udvarias ember volt, és többeknek segített is,
      például fát vágott, és a tüzet rakta. Most is ott állt a masszőrnő
      mellett, aki mosolygott, mert arra gondolt, hogy rosszabb is
      lehetne, nézte, mikor fő már a leves, és azt mondta, hogy árkász.
      Néhányan meg is kérdezték tőle, hogy mit akar ezzel az árkásszal, de
      a cigány egészen elcsodálkozott, hogyan, hát nem értik, egészen
      egyszerű dolog, közérthető, és mindenki tudja, hogy mi az az árkász.
      Jó, jó, de miért mondja mindig? Mire a cigány még jobban
      elcsodálkozott, mit akarhat ez az ember, hiszen a dologban nincsen
      semmi rendkívüli, és mindenki tudja, mit jelent az, hogy árkász.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A tűzhely mellett ott állott a szatócsné is, az egyik üvegben még
      volt dara, a másikban kapor. Semmi egyéb. Mindent megevett már,
      pedig nem sietett, csak ha felébredt, éjjel is evett, de ha éhes
      volt, ennie kellett, vagy nem? Kapor és dara, ezt most összefőzte, a
      cigány néha lábasába nézett. Aztán ott állott Fenyő Rafaelné, ma a
      gyerekeknek egy marok kukoricakását főzött, mert tegnap ciberét
      kaptak, és holnap? Igen, mi lesz holnap? A gyerekek ott álltak és
      nyöszörögtek, és ott állott Quitt Illésné is, bár nem volt
      főznivalója, a víkendtáska régen kiürült, csak szívta a kapor
      szagát, és ott volt Pázmán sápadtan és korgó gyomorral, és leste,
      hogy a masszőrnő félrenéz, egy krumplit ki akart lopni, de a cigány
      ott volt, és azt mondta, hogy árkász, és ott volt a tizedes is és a
      parasztasszony tizenöt éves fia, és a fiúnak azt mondta, mit
      ácsorogsz itt, ne bámulj, mire a fiú elment; de megint visszajött,
      és nézte, hogy a kaporleves a darával miképpen fő, és ott volt
      Kolophon úr is, és nézte a krumplilevest, és Pisti is ott volt, és
      beszélgetett Szervác atyával, aki azt mesélte, ma hétfő van, ma a
      kolostorban félkövér marhahúsból levest főztek, tormamártással, kis
      ecet, bors, cukor, enyhén tejfölözve, a zöldséget külön ették
      besamellel, hétfőn náluk rendesen lekváros gombóc is volt, többnyire
      mákkal és olvasztott vajjal, Pisti bólogatott, és a krumplilevest
      nézte, és a tizedesre bámult, és Rella is odajött, és Toldi néni is
      Endiviával, de már régen semmije sem volt, amit főzhetett volna,
      holnap már a szatócsnénak sem lesz, régen elfogyott a lekvár, a
      kétszersült, a sajt, a konzerv, pedig reggel fél kilenc volt csak,
      de ott álltak a tűzhely körül, és nézték a kapros darát és a
      krumplilevest és a kukoricakását, Fenyő Rafael öt gyermeke is ott
      sírdogált, és a kis Kata azt mondta, nyomi-nyomi, de nadrágja máris
      tele volt, és a földre leült, és mindenki odanézett, erre Pázmán az
      egyik krumplit gyorsan kikapta, de forró volt, és a farakásra
      ejtette. Pázmán nem mert lehajolni, csak lábával közelítette meg a
      krumplit, és lassan előhúzta. Azt hitte, a krumpli nagyobb. Sajnos,
      egészen kicsiny volt. Csalódottan gondolt rá, és szerette volna, ha
      ökölnyi lett volna, vagy olyan, mint a nagy alma, vagy olyan, mint a
      görögdinnye, vagy olyan, mint a tízéves gyerek, sőt olyan, mint a
      tűzhely, sőt olyan, mint az elefánt, sőt olyan, mint az öttonnás
      teherautó, sőt olyan, mint a városháza, jól át van sütve, és folyik
      belőle a zsír, és meg van töltve kövér hússal és van hozzá kétkilós,
      négykilós, hatvankilós, ötszáznegyven kilós kenyér, jól megkenve
      zsírral, és, rajta legalább harminc kiló szalonna, de a krumpli
      diónyinál nem volt nagyobb, és ott volt a lába alatt, a farakás
      szélén, és amint kotorta, éppen belefordult a tócsába, ahová a kis
      Kata nyomi-nyomi, de Pázmán akkor lehajolt, és hirtelen fölvette, és
      zsebre dugta, és zsebében gyorsan megtörölte, aztán elfordult és
      bekapta. A maszszőrnő ott állt és mosolygott, mert igazán rosszabb
      is lehetne, és a cigány azt mondta, árkász, a parasztasszony fiára
      szólt, mit bámulsz, mire a fiú elsomfordált, de visszajött és nézte,
      hogy a kapros dara miképpen fő, de ott volt Mojzesné is, és nézte a
      tűzhelyet, és ott volt Bence Kata is, és a tűzhelyet nézte.
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Van még otthon élelem? Gergely és Jusztin számoltak. Darálatlan
      kukorica, kenyérliszt, paradicsomkonzerv. Más nincs? Még van.
      Micsoda? Liba. Persze, még ott van Lohengrin, a gúnár. És aztán? Ott
      van még Ramses, a belga bak. El kell hozni. Úgy látszik, az ostrom
      még eltart. Gergely és Jusztin a zsákot elővette, felöltötték a
      lepedőt, és indultak ki a hóba. Erős tűzharc volt. Vártak.
      Háromnegyed öt. Öt óra. Most csend. Kisurrantak, fel a kövesútra,
      gyorsan át és a házak közé. Gergely a korcsma pincéjébe akart menni.
      Majd visszafelé. Itt az üveg, szólt diadalittasan. Majd visszafelé.
      Siessünk, az állatokat le kell vágni. A pince sarkában a ketrecben
      szundikáltak. A konyhából kést hoztak, és az állatokat levágták.
      Ramses rugdalózott. Be a zsákba. Véres lesz? Igen, véres lesz.
      Fölmentek a kenyérlisztért és a paradicsomért. Találtak még répát és
      káposztát. Most menjünk a korcsmába. Megint erős tűz volt, a
      Horpályról lőttek, gránátokkal. Egyik háztól a másikig. A téren több
      embert láttak, gyorsan elbújtak. Az emberek eltűntek. A korcsmába.
      Hány óra lehet? Fél hét. Siessünk, mert világosodik. A tüzelés egyre
      nőtt. Gergely az üveget megtöltötte és ivott. Igyál, szól
      Jusztinnak. Jusztin ivott, aztán az üveget újra megtöltötték. Csak
      el ne törjön. A téren ismét emberek, szánt húztak. A szánon döglött
      ló. Világítórakéták. Erős gépfegyvertűz. A kövesút árkába feküdtek,
      nem lehetett átmenni. Golyók pattogtak. Egyszerre Gergely mögött.
      Hökk. Az üveg. Mi az, eltört? Nem, megsebesültem. Hol? A vállamon.
      Fáj? Ütés. Nem fáj. Nem tudom. Fáj. Gergely oldalra fordult és
      ivott. Át tudsz kúszni az úton? Talán. Vidd a zsákot. A zsákban a
      liba, a nyúl, a káposzta és a répa. Jusztin Gergelyt hátára akarta
      venni, de nem bírta. Átmegyek a pincébe, és segítséget hozok.
      Világosodik. Az úton átfutott és be a pincébe. Gergely megsebesült.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Be volt rúgva, szól Máté. Úgy kell neki. Én nem megyek ki érte –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Világosodik, mondja Jusztin, be kell hozni, mert elvérzik –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Máté vállat von. Az ő dolga –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Baskircsev Kata felkiált: Emberek, Gergely megsebesült, ki kellene
      menni érte, mert elvérzik –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Úgy tesznek, mintha aludnának.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Be volt rúgva, mondja Máté. Semmi közöm hozzá –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nehéz? kérdi Kata.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nagyon nehéz. Nem bírom el. Próbáltam –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Máté azt mondja: Gyere, Fikarc, menjünk az előtérbe, reggeli séta
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Füttyent és kimegy.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bernát bácsi bólogat. A bűn a kapuknál várakozik – v hiné
      pharocheth hahékal niqrah lisnajim qerajim milmalah lemattah – és
      akkor véget vetett a sötétségnek és a pusztulásnak – Ha atah hu
      meleq ha jehudim – Atah amarta – vigyázz, hogy elmédben
      haszontalan gondolat ne támadjon –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Megyek én, szól Kata. Lepedőt vesz fel és indul. Tíz perc telik el.
      Bernát bácsi imádkozik. Ami elbírja a tüzet, tegyétek a tűzbe, és
      mondd a bölcsességnek, én testvéred vagyok – Ma raah veem husiphu
      – chatuv chi véti bájit tefilah –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Máté és Jusztin jönnek be, és lepedőn hozzák Gergelyt, ájultan, Kata
      cipeli a zsákokat. Máté mégis kiment? Persze hogy kiment, lepedő
      nélkül, fekete városi télikabátban, a legnagyobb tűzben, úgy lőttek
      rá, mint az őrültek, de ő nyugodtan sétált, és Fikarcnak
      füttyentett. Hagyjuk ezt, Fikarc, feküdj le. Gergely ruháját
      levették, a golyó a lapockacsonton volt. Kata és Jusztin két
      zsebkéssel és egy görbe manikűrollóval a golyót kihúzták, és két
      tiszta zsebkendővel a sebet bekötözték. Gergely felébredt. Egy
      slukkot, szólt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Vajagiddu- lo et-divar jenuah ulekal-aser-ito bevétó – és ötszáz
      illatok szállnak fel Éden kertjéből minden napon, és ezzel
      illatosítsák a te ruhádat –)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Máté leül. Na, bújj be, Fikarc, hideg van kint, szerencse, hogy nem
      sebesültél meg –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Tavo malchuteká – az úr szava igaz és minden cselekedete
      hűséges.)
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Alkonyatkor az előtérben az árnyékszék előtt sorban álltak, a
      rokkant, az ősz hajú asszony, Rella, Zákány Árpád, a műszerész, és
      éppen arról beszéltek, milyen különös, ha az ember rendesen eszik,
      szükségletét napjában csak egyszer végzi el, minél kevesebbet eszik,
      annál többször kell kimennie. Ha majd semmit sem fogunk enni, szól
      Zákány Árpád, egész nap a budiban fogunk ülni.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kint tűzszünet volt, és a rokkant kinézett, sőt kibújt, és egész a
      kövesútig kúszott. Egyszerre csak visszajött, és azt mondta, hogy az
      áruház ég. Valóban, a nagy, négyemeletes áruház égett, és egész
      sereg ember ott nyüzsgött, és mentette, ami menthető. A rokkant
      csekély értelmére jellemző, hogy a helyzetet nem ismerte fel. Az
      áruház ég, szólt, és azt hitte, hogy ezzel a dolog el is van
      intézve. Sajnálatos esemény, mindenesetre kár, de ki tehet róla,
      vagy nem? Az áruház porrá fog égni, benne a sok mindenféle hasznos
      iparcikk és élelmiszer, hiszen talán az is van ott még. A rokkant
      azt mondta, hogy az áruház ég. Árpád szintén kibújt a rokkanttal
      együtt és a műszerész is. Az ősz hajú asszony félig kimászott, Rella
      is az ajtóba állt és várt. Az áruház csakugyan ég, és néhány ember a
      környékről ott sürgölődött. Hogy mit művelnek, azt ilyen távolból
      pontosan nem lehetett megállapítani, de könnyen azt gondolták,
      biztos, erejük teljes megfeszítésével a tüzet oltják, hogy az árut
      és az áruházat tulajdonosának megmentsék, a vizet önfeláldozó
      buzgalommal hordják. Árpád nem volt ilyen gyanútlan. Ő rögtön tudta,
      hogy az oltási munkálatokban nekik is részt kell venniök. El is
      indult, és a műszerész is vele ment, aztán a rokkant, a pincéből
      Rella is kibújt, és futni kezdett, az ősz hajú asszony beszólt a
      pincébe, az áruház ég, aztán ő is kibújt a pincéből, és a többiek
      után sietett. Most néhány puskalövés dörrent. Kolophon úr is kibújt,
      körülnézett, s aztán futni kezdett, a szatócsné is, a tizedes is,
      Toldi néni és Endivia és Doma Etigárné és a tábori ágyas
      fiatalember, Bence Kata és Quitt Illés, nejével együtt, Finta és
      Linkó úr, Moch Antal úr és Fenyő Rafael és Kamilla, és azt mondta
      Pázmánnak, mindenki megy, te nem mész? Jó, akkor megyek én is.
      Pázmán erre gyomrát fogta és nyögött, de elment, és Mojzesné és
      Szervác atya is kinézett, és elkezdett ügetni, és a cukrász és a
      trafikosné, mind elmentek, hogy a tűz oltásában segítsenek, bár a
      puskatűz erősödött, és itt-ott gépfegyver is szólni kezdett. Eszter,
      nem szégyelli magát? kérdi Máté, mit lebzsel itt, mialatt a többiek
      a tüzet oltják. Micsoda szégyen! Zákány és Zákányné suttogtak, aztán
      Zákány hirtelen felugrott és elment, de Zákányné máris utánasietett.
      Eszter, szólt Máté, nem látja, hogy szülei is elmentek tüzet oltani,
      menjen azonnal velük! Micsoda utódok!
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      De Árpád máris megérkezett, egy nagyobb és két kisebb szőnyeget
      hozott, gépszőnyeg volt ugyan, de elég csinos, gyorsan fekvőhelye
      alá dugta, és sietett vissza. Lőnek, mondta felhevülten. Rella is
      megérkezett, kendőjében alumínium poharakat, kisebb edényeket,
      habverőt, merőkanalat, reszelőt, tálcát hozott, gyorsan ágyára
      döntötte, letakarta, és futott vissza. De máris ott volt a rokkant,
      ponyvában kétszáztizenkilenc tucat ceruzát hozott, radírt, tollat,
      tollszárat, szivacsot, palavesszőt, bélyegzőt, ceruzavédőt,
      zsebkönyvet, írógépszalagot és naptárt, és az ősz hajú asszony
      képeskönyveket hozott a Mackóról és Róka komáról és a varjúról és az
      egérről, a tündérkirálynőről és a varangyról, valami ötvennégy
      kötetet, gyorsan lerakta, és sietett vissza, és utána Mojzesné jött,
      és keféket hozott, ruhát és cipőt és fogkefét és súrolókefét és
      hajkefét és klozettkefét, százkilenc darabot, ledobta, és
      gyorsan-gyorsan vissza, de aztán megjött Fenyő Rafael, és öt
      hatalmas bádogdobozt hozott, magából kikelve, cukrot hozott a
      gyerekeknek, finom savanyú és mézes és málnás cukrot, Fenyő Rafaelné
      a dobozt kinyitotta, de nem cukor volt benne, bár kívülről tényleg
      úgy látszott, padlóviasz volt benne, a másikban ammóniás szóda volt,
      a harmadikban patkányirtó, a negyedikben lúgkő, Fenyő Rafael erre
      gyorsan megint elsietett, kint egyre jobban lőttek, és a kövesútra
      aknák estek. Kolophon úr is megérkezett, és függönyöket hozott,
      sárga és fehér gép- és kézimunka függönyöket, aztán máris sietett
      vissza. Toldi néni és Endivia ketten együtt nagy, kilenckarú
      bronzcsillárt hoztak, Finta pedig száznegyven darab különböző
      erősségű villamos körtét, Menyhárt úr pedig egész sereg vonalzót és
      irkát és blokkot és előjegyzési naptárt, Szervác atya pedig zsákot
      talált, abban pedig négyszázhuszonkét hamutartót hozott, Doma
      Edgárné pedig nagy linóleumot, Pázmán pedig patent befőttes üvegeket
      hozott, felesége pedig hatvanhárom széles karimájú
      strandszalmakalapot hozott, Linkó úr pedig útikosárban gumicsöveket
      és gumikesztyűt, a tizedes pedig egyik kezében tizenkilenc
      fényképezőgépet, a másikban negyvenhat pár papucsot hozott, gyorsan
      ledobta, és sietett vissza. Nagyon lőnek, szólt kifulladva, aztán a
      lyukon kibújt és loholt, de máris megérkezett Finta, igen szép
      modern villamos porszívó gépet hozott, Bence Kata szép színes
      kerámia szobrokat hozott, hosszú hajú, vonagló nőket, amint hasukat
      kifeszítik, és lábukat szemérmesen összeszorítják, aztán kis bohókás
      kutyákat, és szamarakat és hosszú farkú egereket, aztán a cukrász is
      megérkezett, női melltartót és kombinét és alsónadrágot hozott, a
      tábori ágyas fiatalember egy kofferben hatszázhuszonhat zsebfésűt
      hozott, a rikkancs pedig rozsdamentes evőeszközt hozott, vagyis
      hetvenegy kanalat, kilencvenöt kést, száznegyven villát és
      kétszázkilencven kávéskanalat. Nagyon lőnek, szólt kifulladva, és
      máris igyekezett vissza. Moch Antal úr teljes alumínium
      főzőberendezést hozott, kis és nagy fazekat, serpenyőt, lábast,
      palacsintasütőt, Zákány kerti fecskendőt hozott, Zákányné pedig
      kerti fekvőszéket, Pázmán pedig hintalovat, Fenyő Rafael pedig a
      gyerekeknek csinos bábszínházat, díszletekkel és figurákkal, Árpád
      ismét megérkezett, és négy darab íróasztal-karosszéket hozott, Finta
      pedig mindenféle népművészeti remeket hozott, szőtteseket és
      csikóbőrös kulacsot és fuvolát és csillámos pruszlikot, Szervác atya
      pedig egy zsák művirágot hozott, búzavirágot és margarétát, pipacsot
      és szegfűt és őszirózsát, Bence Kata kilencvenhárom doboz
      karácsonyfadíszt hozott, Toldi néni és Endivia tulipános ládát
      hozott, tele piszkavassal és szeneslapáttal, Doma Edgárné pedig
      akváriumot hozott, Kolophon úr pedig kilenc lourdes-i Máriát, négy
      Szent Ferencet, három aranyozott Napóleont, hat Liszt Ferencet, két
      Wagnert, négy Petőfit, tizenegy Kossuthot és egy Kolumbusz Kristófot
      hozott, a trafikosné pedig ötvenkét darab zseblámpát hozott, Quitt
      Illés és neje gumicsónakot hozott, Fenyő Rafael a gyerekeknek kis
      vasutat hozott, szemaforral és alagúttal.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kint egyre jobban lőttek, a kövesút porzott a golyótól és az
      aknától, és a repülőgépek alacsonyan szálltak, és gyújtóbombákat
      dobáltak és géppuskáztak, és világítórakéták égtek, és a nappali
      fényben ott látták az úttól öt méter és huszonkét centiméterre
      észak-északkelet irányban Armeniusz Armén holttestét, ülő helyzetben
      megmerevedve, arccal a pincének. Finta és Kolophon úr rúddal egy
      méter és hatvan centiméterrel odább emelték, nehogy útban legyen,
      most fenékkel a pincének és arccal az égő áruháznak feküdt. Úgy
      látszik, támadás indul, Fenyő Rafael sietett, a rokkant a hóban
      bukdácsolt, Toldi néni és Endivia szuszogva bárszekrényt cipelt,
      közben az akna sivított, Pázmán festőállványt hozott, a rikkancs
      kötéllel átkötve harminckilenc esernyőt, Mojzesné kölnivízautomatát
      hozott, bal kezében pedig milói Vénuszt, az út porzott a golyóktól,
      és a világítórakéták égtek, és akkor már mindenki megérkezett, csak
      a tábori ágyas fiatalember nem, bal oldalába gépfegyversorozatot
      kapott, és ott feküdt a kövesút mellett, zsákjában hétszázhatvannégy
      csomag pudingpor volt, tőle húsz méterre, huszonhat fokos
      elhajlásban feküdt Mojzesné, koponyájába aknaszilánkot kapott, és
      azonnal meghalt, ott feküdt mellette tizennyolc darab kerékpárgumi
      és Szent Terézről készült olajlenyomat széles aranykeretben, csaknem
      Armeniusz Armén mellett feküdt a parasztasszony tizenöt éves fia,
      hátába golyót kapott, kezében több tölcsér és tollseprű és egy
      fürdőszobatükör, a pince bejáratában pedig Quitt Illésné, haslövést
      kapott, idáig kúszott, de itt meghalt, teljes pedikűrládával és négy
      pakfon gyertyatartóval, ott feküdt a pince bejáratában, arccal a
      hóban, körülötte a vér szétfolyt, és a havon megfagyott.
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Ruach hakkodesh –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nézz körül, csak nézz körül, mit látsz? Ötvenhat koplaló férget
      látsz. Eredj, és olvasd fel nekik igéidet –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ilyesmiről most ne beszéljünk –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ten lanu hajóm lechem chukénu – amikor a rabló a házba tör,
      szintén az eget hívja –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Csak nézz körül, és kérdezd meg őket, mit akarnak, imádkozni vagy
      egy tál főzeléket –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Jusztin apjára néz. Bormester szemét lehunyja és hallgat. Szája
      rángatózik, de nem nevet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nagy hűhó a szellemmel. Piha. Itt a cadik, a csodarabbi, adj neki
      egy kenyeret, lakasson jól vele ötvenhat embert. Most itt az
      alkalom, már elég éhesek, szemük ég. Itt vagyunk ebben a gödörben,
      az ostrom tart, még holnap is, holnapután is, egy hét múlva is,
      három hónap múlva is, kolosszális tömegsír. Egy hét múlva sorsot
      húzunk, kit főzzünk meg elsőnek. Szervác atyát ajánlom, ő közöttünk
      még mindig a legkövérebb, gondos beosztással egy hétig élhetünk
      belőle. Aztán ki következik? A szatócsné! Kitűnő húsban van, egy
      héttel ezelőtt még evett. Egymást megesszük. Éljen a szellem!
      Kolosszális tömegsír. Három hónap múlva már csak húszan leszünk,
      esetleg tízen. Megesszük Gergelyt és a császárnőt és Mina nénit,
      Zákánynét, sőt Esztert is megesszük! Remek jércepecsenye, meglátod,
      Jusztin, milyen jó étvággyal fogod falni. Helyezkedjünk végre a
      valóság alapjaira. Remek –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hu dor lo-émun bo dor tahphuduth ad mata ehjeh imachem – jobb a
      gyermek, aki szegény, mint a király, aki öreg és bolond –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bormester Mihály szundikál és hallgat. Jusztin Bernát bácsira néz.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ubén haadam én-lo makóm lehanijach et-rósó – a mélység rózsája
      pedig mint a mélység megnyílik, mint a rózsa, és kinyílik –
      Machpelah barlangja –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azt akarod mondani, hogy szenvedek, jobban szenvedek, mint a többi.
      Ezt akarod mondani, nyafogó féreg. Hallgass. Már tudom. Ez a lecke,
      amire apád megtanított. Kolosszális tömegsír. Holnap levágjuk
      Szervác atyát, aztán a trafikosnőt, aztán Esztert.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igazán abbahagyhatnád már, szól Jusztin.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Machpelah barlangja – ha a gúnyolódókkal van, gúnyolódik, de az
      alázatosaknak megkegyelmez –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Még soha nem volt ilyen alkalom arra, hogy valaki csodatevő
      képességét igazolja, mint most, adjatok a cadiknak egy krumplit,
      varázsoljon belőle tíz mázsát, adjatok egy kanál zsírt, és ő meg
      fogja tölteni az összes bödönöket. Hallgattok. Ugye? Ha a szellemnek
      hatalma van az anyag fölött, akkor ide tud varázsolni ötvenhat sült
      libát és ötvenhat kenyeret. Hallgattok. Sunyi képet vágsz. Tudom,
      Jusztin, korog a gyomrod, és alig várod, hogy Eszterből
      labdapecsenyét egyél. A cadik is várja, mert ő is képmutató, és a
      labdapecsenyét falni fogja, és egyszere nem fog imádkozni, hanem
      zabálni fog. Lássuk a csodát! Íme felszólítom a spiritualistákat,
      hogy tegyenek bizonyságot a szellemnek az anyag fölött való
      hatalmáról! Ha pedig csoda nincs, akkor fogjátok be szátokat,
      kenetteljes söpredék!
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Malchuth pedig annyit jelent, mint a tündöklő világ képe, de
      Malchuth a szentség lehelete és az egek birodalma, és akkor lehelet
      támadt, mint a világ lehelete –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Maszlag, fecsegő vén naplopó, siránkozó imatestvér, lássuk a csodát,
      vén sarlatán! Szólítsd fel szellemedet, hogy tegyen csodát –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bölcs hív az én jobb oldalamon, és bolond hív az én bal oldalamon
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ne beszélj mellé, vén furfangos, csodát, csodát, íme itt van
      ötvenhat koplaló állat –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      És szólt az ő angyalához, aki a nép torkát fojtogatta, most pedig
      elég –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tudjuk, ezt mind tudjuk már, a fecsegésből elég, és most lássuk a
      csodát. Itt a pillanat. A szellem hatalmát mutasd meg az anyag
      fölött, vén bohóc, ingyenélő, a nép hiszékenységéből éltél, hogy
      hülye idézeteidet böfögd, vén szemfényvesztő. A nép most felszólít
      arra, hogy a szellem hatalmát mutasd meg az anyag fölött, állj ki,
      és szolgáltass bizonyságot, most, most azonnal –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Jusztin meredten nézi Mátét, aztán Bernát bácsit és az öreg
      Bormestert, néha, mintha beszélni akart volna, de aztán
      elhallgatott. Bormester behunyt szemmel feküdt, és alig
      észrevehetően mosolygott. Bernát karját mellén keresztbe fonta, és
      igéit suttogta maga elé. Egyszerre csak fejét hátraszegte, és mélyen
      felsóhajtott.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Jéaszeh reconká – jéaszeh reconká –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ugyanakkor karját mereven előrenyújtotta.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Jéaszeh reconká –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ugyanabban a pillanatban Máté élesen felkiált. A kiáltás olyan volt,
      mintha hirtelen megsebesült volna. Golyó? Honnan? Kés? Kicsoda?
      Jusztin felugrik. Mi történt?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Máté megrándul, egész testét hirtelen fölvetette, és jajgatni kezd.
      Mi történt? Eszeveszetten bal lábához kap, a szalmazsákra veti
      magát, és ott vonaglik.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mi történt?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nyög, fejéhez kap, megint lábához, aztán hirtelen felül, lihegve
      nyomorék lábáról a cipőt lehúzza.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Gergely és Jusztin ott áll. Eszter értelmetlenül bámul. Bormester
      Mihály szemét még mindig nem nyitja ki, csak mosolyog.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A lábam, szól Máté megrettenve.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Egészséges láb, szól Gergely elképedve.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Jusztin Bernát bácsira néz. A cadik most hajlongani kezd és sír.
      Repedt, öreg hangján valamit halkan énekel, amiből egy szót sem
      lehet érteni. Nevet és integet, és karját kitárja.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mi történt? Hálát ad a csodáért, szól Jusztin. Hálát ad, hogy a
      csoda ereje általa megnyilatkozott –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Máté lábát fogdossa. Láb, szól ijedten. A nyomorék patára szabott
      cipő ott hever, a láb olyan láb lett, mint a másik, mint más ember
      lába. Egy pillanat alatt, egyszerre csak megrándult, és gerincét
      valami megcsavarta, és csavarral összeszorította és kirántotta, és
      lába egyszerre csak láb lett.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Zákány odanézett, láb, mondta. Zákányné odanézett, láb, mondta.
      Baskircsev Kata is odajött és megnézte, és Dina és Lenke is odajött
      és megnézte, és a tizedes elkezdett suttogni, csoda, csoda, láb. A
      trafikosnő is megnézte, és Szervác atya is megnézte, Kamilla és
      Finta és Pázmán is megnézte, Pataj is, Toldi néni is, Endivia is,
      Rella is, Doma Edgárné is, Fenyő Rafael is, Menyhárt úr is megnézte,
      és azt mondta, csoda történt, láb.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Máté lábát tapogatta, Bernát bácsi halkan énekelt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Veél teviénu lidé maszah – ki im chacilénu min-haraah –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Jusztin odamegy hozzá, és megsimogatja. Eszter Mátét sugárzó arccal
      nézi. Csoda. Bormester Mihály lehunyt szemmel fekszik, arca
      rángatózik, kicsit mosolyog.
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Mindenki hamar elaludt, a bableves egészen hideg volt, és csaknem
      sótalan. Holnapra még egy adag van, mondta Baskircsev Kata. És
      aztán? Mindenki elaludt, és az egész pincében csend volt, csak Dina
      és Lenke még a tűzhelynél motoszkáltak, az üstöt kimosták és
      kitörölték, éppen akkor idegen férfi jött be. Dina mindjárt
      megismerte, ez Csiba, Katához akartak futni, de a férfi már
      belépett, körülnézett, sapkáját levetette, lassan az Üdvözültek
      útján végigment, mikor Pázmánt és Kamillát meglátta, felrázta őket.
      Most mind a hárman a tűzhelyhez mentek, de már ott volt Finta is, és
      négyesben suttogtak. Csiba kiment, csomagot hozott be, bőrkabátját
      és csizmáját levetette, bakancsot húzott, és ócska télikabátot vett
      fel és kalapot. A bőrkabátot és a vezérezredesi sapkát a farakásba
      dugta. Finta rögtön odament a Bormester-sarokba, és ott suttogott
      valamit. A várost feladták. Az ellenállás megszűnt. A lőszer
      elfogyott, a csapatok felbomlottak, a katonák civilbe öltöztek, és
      fegyverüket eldobálták, még helyenként tüzelnek, de reggelre a
      haditevékenység megszűnik, az ostromnak vége. Csiba idejött,
      átöltözött, és így akar megmenekülni, talán sikerül is neki. Finta
      mégis jól számított, Kamilla is jól számított, a felszabadító sereg
      nem érkezett meg, és most azok kerültek felül, akik az üldözött
      zsidókat támogatták. Finta mindig zsidóbarát volt, Bormesterék
      tanúskodhatnak mellette, még akkor adott pénzt, amikor ez kockázatos
      volt, anyagi erején felül adott, sőt másoktól is gyűjtött. Könnyen
      agyonlőhették volna. Holnap az ellenséges hadsereg a városba már
      bevonul, és őket mint felszabadítókat kell üdvözölni, éljen, éljen,
      felszabadítottak bennünket. Aztán visszament, és Csibával suttogott,
      és akkor Kamilla is odajött Bormesterékhez, és azt mondta, az
      ostromnak vége, az ellenállás megszűnt, ma éjjel a látszat kedvéért
      még lövöldöznek, de reggel az ellenség bevonul, ő mindig a zsidók
      mellett volt, Pázmán is, és Bormesterék majd igazolják. Aztán
      visszament Csibához, és suttogott, végül elmentek lefeküdni, Csiba
      Kamillához és Pázmánhoz feküdt, és betakaróztak.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A pincében csend lett, Dina és Lenke is lefeküdt, csak az öreg
      Bormester Mihály volt fenn, félig ülő helyzetben. Mindenki aludt, és
      a pincében a lámpákat eloltották, csak a kis mécses maradt égve a
      tűzhely fölött, egyetlen kis láng.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Egyszerre csak Siska ott állott az Üdvözültek útjának közepén, éppen
      fölkelt, és ott állt tétovázva. Egy ideig állt, aztán bizonytalanul
      a pince túlsó végébe ment, ott megállt, és sokáig, talán tíz percig
      is mozdulatlanul állt egy helyben. Táncolni fog? Siska egyszerre
      csak karját kinyújtotta, különös volt, hogy karja egészen világos
      volt, mintha foszforeszkált volna. Olyan volt pontosan, mintha
      valamivel bekenték volna, ami a sötétben világít. Kezét végighúzta
      az ott alvók feje fölött, mindegyiknél megállt, aztán tovább és
      tovább. Most egy kicsit oldalt fordult, arca is látható volt, az is
      égett, egészen különös kékeszöld fényben, szeme le volt hunyva,
      fejét az égnek emelte, szenvtelen volt, mélyen aludt, de arca
      dicsfényben úszott, mint a gyér holdvilág a víz fölött. Most egy
      pillanatra megállt, megáldotta Fenyő Rafaelt, a klasszika-filológust
      és Fenyő Rafaelnét és öt gyermekét, aztán megáldotta a cukrászt és a
      trafikosnőt, aki elcserélte a nyakkendőt fél deci pálinkára, rátett
      öt cigarettát és egy skatulya gyufát, és kapott egy almát,
      megáldotta a rikkancsot, aki tudta, hogy a háborúk nem a csatatéren,
      hanem a zöldasztal mellett dőlnek el, és megáldotta Quitt Illést,
      pohárgyűjteményével, és egy pillanatra megállt, mintha Quitt
      Illésnét kereste volna, de Quitt Illésné a pincebejárat előtt feküdt
      a hóban, csak a lakkozott víkendtáska volt itt és a gramofon a
      Walkür-lemezekkel, mellette a pedikűrláda és a gyertyatartók, aztán
      megáldotta a félszemű Linkó urat, aki egészen kicsiket mert csak
      lélegezni, és úgy aludt, és várta, hogy végre egyszer egészen nagyot
      lélegezhessen, és megáldotta Bence Katát vöröskeresztes
      karszalagjával és fehér cipőjével, és akkor megint megállt, mert
      érezte, hogy ott valaki hiányzik, igen, Armeniusz Armén hiányzott, a
      mezítlábas apostol, aki megjósolta, hogy vége, vége, mindenki
      elpusztul, de a pusztulást nem bírta ki, ereit felvágta, és a hóban
      fekszik megfagyva, dermedt szemekkel.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Siska mintha nem is lépett volna, mintha mereven állt volna a
      térben, és keréken tolták volna, kitárt karokkal, csapzott,
      színtelen haja lógott, szeme behunyva, mélyen alvó arccal, különösen
      elváltozva, nevetséges és szánalmas vonásai egészen eltűntek, és
      hideg volt, csaknem érzékelten és süket és vak, amint ott közeledett
      lassan az Üdvözültek útján, mindenkinél megállt, kezét az alvó
      fölött tartotta, mintha valamit mormolt volna, aztán fél lépéssel
      továbbment és megállt, és megáldotta Kolophon urat, a zenetanárt, és
      megállt, és valakit keresett, ott üres fekhely volt, a tábori ágyas
      fiatalember ágya, ő maga kint feküdt a kövesúton, bal oldalában egy
      sorozat gépfegyvergolyó, mellette a zsák szétszórva, sampon és
      pudingpor, aztán Siska továbbment, és megáldotta a szatócsnét és
      Pistit, a futballistát és a tizedest, aki nem akart úr lenni, és a
      parasztasszonyt, és mellette kereste tizenöt éves fiát, de az kint
      feküdt a pince előtt, továbblépett, és megáldotta Szervác atyát a
      töltött karfiollal és a habos krémtortával, és megáldotta a
      műszerészt, a könnyűfém feltalálóját és idealistát.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Most már egészen közel volt, arca egészen világos, valósággal
      fényes, mint a hold, arca körül gloriola, ujja végéből a fény
      sugárzott, egészen anyagszerűen sugárzott, amint kezét kitárta, és
      mereven közeledett. Bormester lehunyt szempillája alól nézte,
      mozdulatlanul. Siska pedig közeledett, és megáldotta Fintát, a
      huncutot és Moch Antalt, a neutrálisat, aki ott aludt lefogyva és
      sárgán, és megáldotta Kamillát és Pázmánt, és akkor egy pillanatig
      megállt, mintha keze megingott volna és tiltakozott volna, hirtelen
      kezét visszahúzta és megállt. Ott feküdt Csiba, és aludt, mélyen
      aludt, átöltözött, és bőrkabátját és vezérezredesi sapkáját
      levetette, és már nem volt fejedelem, és nem volt oroszlán, és nem
      hitte, hogy a világot ő fogja megteremteni, és nem csapkodott
      pisztolyára, és nem nézte meg, hogy a holttest friss vagy nem, és
      nem volt részeg, és ott feküdt, mint a többi, és aludt, mint Moch
      Antal vagy Fenyő Rafael vagy Linkó úr vagy Pisti, és akkor Siska
      kezét újra fölemelte, és Csiba feje fölött megállt és megáldotta és
      továbblépett, és megáldotta a cigányt és a masszőrnőt és Doma
      Edgárnét és Toldi nénit és Endiviát, és megint keresett valakit,
      Mojzesnét kereste, de az kint feküdt a hóban, holtan, hóna alatt
      Szent Teréz olajnyomatával, akkor Siska továbblépett, és megáldotta
      Dinát és Lenkét és Baskircsev Katát, és megáldotta Zákány Simont és
      feleségét és Árpádot és Esztert és Bernát bácsit, és akkor már
      egészen közel volt, és hallatszott, hogy valamit mond, de szája nem
      mozdult, arca egészen merev és szenvtelen volt, csak világított,
      keze feje körül egész gloriola égett, és akkor kezével egy
      pillanatra megállott a császárnő fölött és a kis Lázár fölött és
      Gergely fölött és Máté fölött és Jusztin fölött és Hermina néni
      fölött és Bormester Mihály fölött, és indult tovább kifelé.
      Bormester Mihály hagyta. Hagyja? Ha kimegy, agyonlövik. Esztelenül
      lőnek. Hagyja? Siska kifelé megy. Van joga visszatartani? Észnél
      van? Nincs. Valaki van, aki vezeti, ahová akarja. Azt teszi, amit az
      a valaki akar. Parancsra cselekszik. Mi ezt nem értjük. Vissza
      szabad tartani? Most kimegy. Kint eszeveszetten lövöldöznek,
      gránátok hullanak, és a gépfegyver kattog.
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Körülbelül éjfél van, Jusztin éppen az előtérből jön be, felébreszti
      Mátét és Gergelyt, és elmondja, kint csend van, gyanús csend, az
      előtérben Csiba és Kamilla és Pázmán és Finta, a lepedőt
      kettéhasították, rúdra tűzték és kidugták. A nagy bejáratot ismét
      kibontották, és a lepedőt tényleg ki is dugták. Gergely azonnal
      fölkelt és kiment, aztán visszajött. A fehér zászló már kint van.
      Erre Jusztin is kiment, fejét a lyukon kidugta és látta, hogy idegen
      katonák jönnek óvatosan, lövésre kész fegyverrel. Egy perc múlva az
      egyik katona már bent is volt, és elkezdett kiabálni, mire mindenki
      felriadt. Kamilla és Pázmán és Csiba és Finta ott voltak, és
      hadonászva magyaráztak. Erre egész sereg idegen katona jött be, és
      akkor Kamilla gyorsan hátrament, és száját kifestette, és az idegen
      tiszthez ment és magyarázott, és szemét villogtatta, és mellét
      mutogatta. Csiba, azt mondta, hogy itt nincs katona, ő majd velük
      megy és megmutatja, hol vannak. Pázmán is jelentkezett, és az idegen
      tiszt mosolygott, és Kamillának intett, hogy jöjjön vele, és akkor
      mind elmentek, és ismét más katonák jöttek, akik megparancsolták,
      azonnal mindenki menjen ki a pincéből. Erre mindenki a pince elé
      ment, és a hidegben reszkettek, Fenyő Rafaelné öt gyermekével és
      Kolophon és Pataj és Quitt Illés és Moch Antal és a műszerész és
      Pisti, és a parasztasszony fia mellett térdelt, és ott zokogott, és
      a kövesút mellett feküdt Siska, ruhája csupa vér, mozdulatlan
      arccal, ugyanúgy, ahogy az éjszaka a pincéből kilépett. A katonák
      most kiáltani kezdtek, a férfiak álljanak külön, akkor a férfiak
      külön álltak, beszédre nem volt idő, a férfiakat elvitték, Gergely
      még visszanézett, és a császárnőt és a kis Lázárt kereste, Máté ott
      botorkált előtte az úton, a szétlőtt házak és romok között.
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Három napig csatangolnak a falvakban, két katona kíséri csak őket,
      azok se törődnek velük, s így már másnap többen megszöknek.
      Harmadnap reggel előbújnak, aztán neki a földeknek. Máté magát a
      hadseregcsoport-különítményrészleg vezérkari főnökének nevezi ki, és
      a stratégiát a következőkben állapítja meg: Gergely alsónadrágjának
      egyik felét szárban levágják, karszalagot csinálnak, és
      vöröskeresztet festenek rá. Igen, de mivel? A parasztoknak nincs
      piros tintájuk. Gergely humortalan és amuzikális, nem tudja, hogy
      ebből a piros folyadékból minden ember állandóan magával hord néhány
      litert, Goethe azt mondja, hogy ez egészen különös szaft. Mire
      azonnal karjába szúr, és a keresztet megfesti. Elmegyek festőnek,
      Van Gogh-stílű kereszt. Aztán az egyik kerítést szétszedik, két
      karóból és két deszkából hordágyat csinálnak. Elöl megy Gergely, ő
      az orvos, utána Jusztin, én pedig a hordágyra fekszem és nyögök.
      Súlyos beteg vagyok, sürgős műtét, különben végem. Paranoia diaboli.
      Átkozott cadik! A lábamat meggyógyította. Most, ha patámmal
      fölfeküdnék, mindenki látná, szegény beteg. Ha nem vagy beteg,
      jobban elhiszik, szól Gergely. Nincs patám! Nincs többé
      patafilozófia. Létem igazolása elveszett. Egész életemet patámra
      építettem, az egyenes vonalú ördögi leszármazás. Patafilozófiámat az
      jellemezte, hogy infámis volt. (Közben tapodják a havat a mezőkön
      át.) Infámis volt, mint ahogy az ördög infámis. Éljen az infámis
      filozófia. Ez volt az én előnyöm az összes filozófiák fölött.
      Bormester Máté, a nagy káromló, a kristálytiszta blaszfémiák
      halhatatlan feltalálója. Infámis voltam, és ehhez igazolást patámból
      merítettem. Most vége, átkozott cadik, kezét kinyújtja, és a
      blaszfémiák filozófiája recsegve omlik össze. Nincs a földön többé
      infámia. Légy átkozott, cadik. Álmaidban ki nem mondott blaszfémiák
      kísértsenek.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Most az út felől több katona tűnik fel. Máté azonnal a deszkára
      fekszik, Jusztin és Gergely cipelik. Máté nyöszörög. Beteg, beteg,
      mondja Gergely. Én orvos. Ő beteg. Beteg. Orvos. Kórház. Kórház. A
      katonák valamit mutogatnak. Arra, arra. Beteg. Orvos. Kórház. A
      katonák elmennek.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Cadik az infámis. Patafilozófiámat összetörte. Volt joga neki a
      teremtés rendjén változtatni? Aki patával született, az éljen
      patafilozófiában. Meg se kérdezett, csak meggyógyított, akaratom
      ellenére, csellel és erőszakkal. Add vissza a patámat, cadik!
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A katonák eltűnnek. Máté leszáll, és gázolnak át a földeken.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A biologistáknak nincs igazuk. Azt állítják, az ember lelki alkata
      testi alkatának következménye. Humbug. Íme, nincs patám, de még
      mindig infámis vagyok. Ha a biologistáknak igazuk lenne, abban a
      percben, amikor patámat elvesztettem, patafilozófiámat is
      elvesztettem volna. Vagy olyan amuzikális lettem volna, mint
      Gergely, vagy olyan ájtatos, mint Jusztin. Piha. Kénytelen lettem
      volna magam fejbe durrantani. De a biologistáknak nincs igazuk. Pata
      nincs, de az infámia megmaradt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Este parasztházba mennek. Beteg. Orvos. Kórház. Beteg. Máté
      nyöszörög. Beteg. Orvos. Kórház. A paraszt előveszi kenyerét.
      Tepertős krumplit esznek, és bort isznak. Most katonák jönnek be.
      Kórház, beteg, orvos, kórház, beteg. Máté jajgat. Mindent elvittek,
      mondja a paraszt. Mindent elvittek. A katonák elmennek. Mindent
      elvittek, krumplit, lisztet, zsírt, a leányokat, mindent elvittek.
      Semmi sem maradt, csak a góréban a leány. Mindent elvittek. Az ól
      alatt tíz mázsa krumpli. Mindent elvittek. Hátul a kertben, a szérű
      alatt van húsz mázsa liszt és búza. Mindent elvittek. A leányt is. A
      leány a góréban. A trágyadomb alatt ötven kiló zsír és két disznó,
      lesütve. Mindent elvittek. A szénakazalban ötszáz tojás. Mindent
      elvittek.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ismeri ön a cadikot? kérdezi Máté reszketeg hangon. Nem, szól a
      paraszt, nem ismerem, sohase hallottam róla. Milyen jó önnek, szól
      Máté. Miért? Olyan rossz ember? Nagyon rossz ember, patafilozófiámat
      összetörte. Most kénytelen vagyok vagy botfülű lenni, vagy ájtatos
      (nyöszörög). Gergely azt mondja: Nagy láza van, félrebeszél. A
      paraszt felesége Máté kabátja alá egy kenyeret dug. Beteg. Orvos.
      Kórház. A cadik nagyon rossz ember, szól Máté nyögve, örüljön, hogy
      nem ismeri, magát is meggyógyítaná. Félrebeszél, szól Gergely.
      Szegény, szól a parasztasszony, és egy darab szalonnát dug Máté
      kabátja alá. Vége, vége, kiált Máté, vége a patának. Magának nem
      volt patája? Nem, válaszol a paraszt, csak lovamnak volt, de azt
      elvitték. Mindent elvittek. Neki volt patája, de nekem nem volt.
      Nekem volt, szólt nyögve Máté. Csak az ördögnek van patája, felel a
      paraszt. Én ördög voltam, szól Máté panaszosan, nem egészen, félig,
      pszeudo-ördög, egyik lábamra ördög. Félrebeszél, szól Gergely, magas
      láza van. A parasztasszony egy darab sajtot dug kabátja alá. Ön híve
      a biologistáknak? kérdi Máté. Nem, kérem, szól a paraszt, én nem
      dolgoztam és nem voltam semmiféle pártban, de mindent elvittek. Én
      híve voltam a biologistáknak, szól Máté mélyen felsóhajtva. Azért az
      nem olyan baj, felel a paraszt. Ha nincs pata, nincs patafilozófia.
      Az infámiának vége. Átkozott cadik, meggyógyított. Nincs blaszfémia.
      Félrebeszél, szól Gergely, magas láza van. A parasztasszony Máté
      kabátja alá egy darab sonkát dug. Bernát, Bernát, kiált Máté, légy
      átkozott, Ahasverus, összetörted a patafilozófiát. Félrebeszél, szól
      Gergely, azt hiszi, hogy ördög és patája van és Bernát, a cadik,
      meggyógyította. Szegény ember, szól a parasztasszony, és egy üveg
      bort dug a kabát alá. Máté nyöszörög. Bernát, Bernát, légy átkozott
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Másnap reggel elindulnak, az erdőben a szalonnát és a sonkát
      megvágják, bort isznak. Rizling, szól Gergely. Éljen a cadik, kiált
      Máté, éljen a patafilozófia!
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Késő délután a mellékutcán surrannak be a házak közé, többnyire
      romok mellett, sehol ember, csak amott, igen, ott a kapu alatt áll
      Quitt Illés, háza összedőlt, de a pince sértetlen volt. A
      pohárgyűjtemény megmaradt, egyelőre a pince sarkában alszik,
      élelmiszere nincs, de a poharakat senki se bántotta.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Útközben egy percre fölmennek Baskircsev Katához is. A lakást
      feldúlva találták, ki volt rabolva, a szoba közepére az összehányt
      holmira rárondítottak. Gergely volt, kiált Máté, nálunk is ő
      csinálta. Dina és Lenke is ott vannak, egy szobát máris rendbe
      hoztak, és be is fűtöttek.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A város ideiglenes polgármestere tényleg Csiba lett, a hódító
      katonaságot hűségesen kiszolgálta, a védőcsapatok rejtekhelyeit
      megmutogatta. Csiba már rendőrséget is szervezett, élelmiszert
      rekvirált, és az üldözött zsidóknak élelmet osztott ki. Kamilla
      azzal a hadnaggyal akkor el is ment, de másnap már kapitányt
      szerzett, aztán őrnagyot, most ezredesnél tart, cukrot, húst, zsírt,
      lisztet kap tőle.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A romok között találkoztak Fenyő Rafaellel, aki összedőlt lakása
      helyén élelmiszert keresett. Aztán találkoztak Moch Antallal, az ő
      lakását is kifosztották, összedúlták, és a szoba közepére
      odarondítottak. Gergely volt, kiáltott Máté, nálunk is ő csinálta.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Otthon a császárnő a kis Lázárral, és Mina néni a hátsó szobában,
      sötétben ült. A lakásból nem vittek el semmit, néhány könyvet és
      kéziratot az utcára dobáltak. Ez az egész. Az ablakok is megvoltak.
      Mina néni ezt a szobát rendbe hozta, tűzhelyet állított be, és itt
      melegedtek. A padláson volt kukorica, azt megdarálták, és kásán
      éltek, de holnapra ígértek répát és egy darab szalonnát, paraszt
      hozza, lepedőt ígértek neki érte. És apánk? Igen, Bormester Mihály,
      teremtő Isten. Mi történt? Meghalt. Igen, miután Jusztinék elmentek,
      csendesen elaludt. A katonák ott temették el a pince bejárata előtt,
      a többiekkel együtt. Gergely a tűzhely előtt, ölében a kis Lázárral,
      ül és hallgat. Máté zsebre dugott kézzel áll, és a tüzet nézi.
      Jusztin előszedi a kenyeret és a szalonnát és a sajtot és a sonkát,
      amit a paraszttól hoztak, és a nőket megkínálja.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Jusztin azt kérdi: Zákányék hogy vannak? Semmi bajuk, Csiba
      mindennap küldi nekik a lisztet, a húst, a zsírt, még kávét és teát
      is, konzerveket, semmiben sem szenvednek hiányt, mákos tésztát
      esznek, lekvárt, lángost, igazi zsírral. Jusztin azonnal elment, és
      Zákányékat megkereste. Már ott volt az ebédlőszőnyeg és a gramofon
      és a zongora és a bárkocsi és a függöny és a kávéfőző, és a sarokban
      zsákokban ott állt a liszt és az egyéb élelmiszer. Mit akar? Mit
      akar itt? Kötelessége volt, hogy megmentsen, most jön, hogy adjak
      én, nincs, nincs semmim, a család éhezik –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bernát apóka ott ült a sarokban. Eszter feláll és odajön. Bernát
      látása nagyon megromlott, amióta Máté lábát meggyógyította két
      lépésre se lát, csak tapogatva tud menni, de az öreg folyton
      mosolyog, és magában énekelget, és azt mondja, hogy dicsőség érte
      őt, nagyobb, mint a királyokat és a császárokat, mert az égi hatalom
      őáltala megnyilatkozott. Cserébe kellett adnia szeme világát, de ő
      szívesen adja, arca derült volt, és beszéde olyan volt, mint az
      ujjongás.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Jusztin odament, és karját megsimogatta.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Semmink sincs, könyörületes emberek adományai, hitvány ember ön,
      Bormester, azonnal idejön, és úgy tesz, mintha adósságot hajtana be,
      még csak nem is vár, vegye tudomásul, nem tartozom semmivel –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bernáthoz hajol, és azt mondja: Visszajöttünk, sértetlenül, de apám
      meghalt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tudom, meghalt. Ne távozz el tőlem úgy, ahogy a szolgák távoznak,
      hanem abban az órában, amikor ő a romlásból kilép –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Vegye tudomásul, hogy semmivel sem tartozom, vagy vigye, vigye,
      hadd pusztuljunk éhen, vigye az egészet –)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      És az ő műveire nem néznek, és az ő tetteire nem tekintenek.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bernát bácsi, én nem élelmiszerért jöttem. Erre én most nem is
      gondoltam, tudja? Eszter, tudja? Azért jöttem, hogy magukat lássam.
      Egy órával ezelőtt érkeztünk haza –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bernát Jusztin kezét szorongatta.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      És mondd meg a Bölcsességnek, hogy testvéred vagyok –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Eszter, ugye tudja, hogy nem azért jöttem?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Zákány a csomagokat bontogatni kezdi, beléjük markol, és a szoba
      közepére szórja. Vigye az egészet, ha van szíve így itt hagyni
      bennünket, vegye tudomásul, hogy semmivel sem tartozom –)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bernát most hirtelen komoly arcot ölt, Jusztin kezét magáról lefejti
      és feláll.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hu dor lo-émun bo dor tahphuduth ad-mata ehjeh imachem admata esza
      etchem havé et-bincha hanah –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A gyalázatból és a romlásból az angyalok keze szabadította meg őt,
      és most a megmentő kezét káromolja – büdös gőz párolog az ő
      szájából, és a tiszták elfordulnak tőle – Oj lach Chorazin, Oj
      lach Béth-tzaidah – amikor pedig az ítélet alá kerül, az úr azt
      mondja neki, a tiszták elfordultak tőle, és nem ismerték őt, és én
      sem ismerem – Erőtlen az én szám, hogy az én véremet megátkozzam,
      és gyenge az én hangom, hogy a gonoszat az ő fejére hívjam – a
      sivatag sakáljainak hangja a te hangod, és ki fognak vetni téged az
      igazak közül –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Most még fölhecceli ellenem ezt a vén varázslót is, takarodjon, és
      vigye innen, vigye –)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A rühes kutyákat hallom, amint az éjszakában vonítanak, Uram,
      hallgattasd el a te hatalmaddal –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Pusztuljon innen, vigye az egészet, ne is lássam többé –)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Jusztin halkan azt mondja, megyek innen, majd talán holnap jövök,
      vagy holnapután –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bernát erre Jusztin kezét megragadja és indul.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem, ne kísérjen ki, rosszul lát. Eszter, nemsokára eljövök magáért,
      most még nem, egy szobában lakunk, nincs mit enni, a földön alszunk
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bernát most felkiált: Hallgassatok, mert hercegi szavakat mondok, a
      szenvedést nem lehet eladni, sem egy fillérért, sem száz aranyért,
      és a tisztaságot nem lehet eladni, és beszennyezi magát, aki a
      tisztátalanság házában egyetlen éjszakát eltölt, és a tisztátalanság
      kenyeréből egy falatot lenyel –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Eszter nem érti. Mit kíván, Bernát bácsi?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kabátomat add rám, és vedd a tiédet –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Eszter szótlanul engedelmeskedik. Zákányné bizonytalanul szól:
      Eszternek most nem szabad kimenni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bernát nem válaszol, megfogja Jusztin és Eszter kezét, és elindul.
      Valamit énekel, olyan zsoltárfélét, héberül, rekedt és vékony
      hangján, semmi sem volt belőle érthető, és botorkált, és Jusztint és
      Esztert húzta.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bernát, vén bolond, mit csinálsz, hová mész?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Zákány hangja.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bernát tovább énekel, a folyosón, a lépcsőn lefelé, kint az utcán,
      fél lépéssel előbbre, mint a másik kettő, fejét fölfelé tartja és
      énekel.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A szobába még egy matracot hoznak be, több nincs. Nem baj, majd a
      földön.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mina néni a paraszt szalonnájából zsírt olvaszt, és a kására önti.
      Azért sokat sikerült az égő pincéből megmenteni. A takarókat is?
      Igen, azokat is, a párnákat, csak az egyik dunyha és paplan maradt
      ott. A lepedők mind megvannak? Mind megvan. A huzatok is, csak mind
      szennyes. Holnap vizet kell forralni és mosni. Bernát folyton
      énekelget, és a kását eszi. A tűzhely ajtaját nyitva hagyják, és a
      parázs világít. Holnap valami lámpát is kell szerezni. Az edények
      megvannak? Néhány elveszett, de a többség megvan. Kukorica is
      legalább egy hétre, addig majd szereznek valamit –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      A kövesúton átmennek a pince bejáratához. A nagy bejárat, amit az
      ostrom elején betömtek, ismét nyitva. A kapu fölött füst és korom
      nyoma. Felgyújtották, minden elégett. Jusztin bemegy, gyufát gyújt.
      Égett rongyszag, füstszag, koromszag. Az összetaposott hóban kint
      ott hever a tábori ágyas fiatalember ágya, Rella táskája, a
      szatócsné több befőttesüvege, csatos üvegek összetörve, néhány
      szalmazsák és matrac foszlánya, széna, lószőr, kék, piros és
      alumínium edények, petróleumfőzők, kanál, Siska csajkája,
      összevissza, ott hever sok könyv, nyilván az ősz hajú asszony
      regényei, az egyik mellett rózsafüzér, talán éppen az, amit Mojzesné
      a császárnőnek ajándékozott, ott hever több páratlan cipő, a
      lakktáska, amelybe Quitt Illésné oly szépen becsomagolt,
      borotvapamacs, gumisarok, kék kockás zsebkendő fele, ebédlőszőnyegek
      félig összeégve, alumínium pohár és habverő és fényképezőgép és
      ceruza és radír és bélyegző és tollszár és gyermekkönyvek a Mackóról
      és Róka komáról, bádogdoboz tele padlóviasszal és ammóniákszódával,
      komoran és megperzselve, hamutartók és linóleum és szalmakalapok és
      a lószerszám, gumicsövek és a porszívó és a palacsintasütők és a
      bábszínház és az akvárium és a tulipános láda és Szent Ferenc és
      Napóleon és Kossuth és Kolumbusz és az esernyők és pudingpor és a
      fürdőszobatükör, némelyik véres, összetaposva, kormosan, szalma és
      széna és rongyfoszlányok közepette félig a földbe és a hóba fagyva.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Attól a helytől nem messze, ahol a fabódé állott, friss földhányás
      és nyers, feltépett agyag. Gergely, Máté és Jusztin a rögöket kézzel
      ledobálták, aztán ásóval és kapával túrtak. De már alig két araszra
      feküdt valaki. Kapával a földet elhúzták, és a halottat lábánál
      fogva kiemelték. Mojzesné volt, inkább csak ruhájáról ismerték meg,
      arcára föld fagyott, őszülő haja szétesett, és félig lerohadt.
      Mellette feküdt, csak úgy oldalára behajítva a tábori ágyas
      fiatalember, arca felismerhető volt, de nagyon óvatosan kellett
      kiemelni, mert oszladozott. Lába között volt Fikarc, véresen.
      Agyonlőtték. Aztán következett Siska, igazán jó állapotban, arca
      tiszta volt és fehér és különösen ép. Aztán Armeniusz Armén, még
      mindig egy kicsit ülő helyzetben, fenekét kidugta, tátott szájjal,
      rettentő nagy orrával és szakállával. Alatta feküdt Bormester
      Mihály, csak ruhájának oldala volt sáros, valaki télikabátját és
      cipőjét lehúzta, úgy feküdt ott szürke ruhában és szvetterben,
      csukott szemmel. Mellette volt a parasztasszony tizenöt éves fia és
      legalul Quitt Illésné és egy idősebb férfi ruha nélkül, akit nem
      ismertek.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bormester Mihály arckifejezése aránylag nyugodt volt, egy kicsit
      erőltetett, vonásai azonban különösebben nem torzultak el, bal keze
      ökölbe volt szorítva, fejét hátraszegte. Jusztin és Gergely ruháját
      megtisztította, aztán a koporsóba óvatosan beemelték. Siska és
      Armeniusz Armén és a tizenöt éves fiú és a tábori ágyas fiatalember
      és Mojzesné holttestét visszatették, és földdel újra betakarták.
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Vedd ki aranyfogát, Jusztin. Meg fogod bánni, hogy nem vetted ki.
      Gyáva vagy, majd Gergely kiveszi. Te se veszed ki? Koplalni fogsz,
      és akkor arra fogsz gondolni, miért nem vettem ki, most kaphatnék
      érte egy kiló lóvesét. Gondolj arra, mit mondana ő, csókolni való
      idióta vagy. Sok mindenben igaza volt, de abban nem, hogy a halottak
      nincsenek lezárva, hanem ki vannak nyitva. Falhoz állított
      bennünket. Nézd csak meg jól, kinyilt? Ugye nem nyílt ki? Azt
      mondom, barátom, nincs ez se kinyílva, –se bezárva. Meg van ez
      halva. Megesküdnék neked, de fölösleges, úgyis elhiszed. Ez már,
      barátom, filozófián kívüli, sőt filozófián túli állapotban van, és
      nem lehet megállapítani róla, vajon a lunyacska nála volt, vagy sem.
      Emlékszel a lunyacskára? Én azt hiszem, hogy a lunyacska nála volt.
      Nézd meg az arcát. Ott, a folt mellett azt a vonást, a szájánál.
      Onnan látom, hogy nála volt. Miért nem beszéltek? Megint én legyek a
      speaker? Bemondom, hogy Bormester Mihály meghalt. Meghalt, és
      eltemették, és fiai kiásták, de aranyfogát nem merték kivenni. Itt
      nyugszik Bormester Mihály, és nála volt a lunyacska. Hallod a
      hangját? Én hallom, amikor azt mondja, lunyacska. Sok mindenben nem
      volt igaza, de egyben biztosan igaza volt. Ez az egyvalami az, hogy
      ez még nem az utolsó. Emlékszel? Azt mondta, hogy ez még nem az
      utolsó, és jön még valami ez után, ami még ennél is sötétebb lesz.
      Ha majd eljön, gondoljatok rá, megmondta, ez még nem a pokol feneke.
      Nem mondom, ez is elég pokol feneke, de még nem egészen. Szeretett
      volna belelátni és megnézni, mi van ott, de ő már nem látja. Senkit
      sem tisztelt, a legkevésbé önmagát, mindenkit kinevetett, de
      leginkább önmagát, megdicsőült pojáca volt, a csörgősapka
      arkangyala, a szent Arlequin. Mi hárman együtt teszünk egy Bormester
      Mihályt, mi hárman, az egészséges gorilla, az infámis patafilozófus
      és az ájtatos stréber, mi hárman együtt vagyunk a szent Arlequin, a
      megdicsőült bohóc. Velazquezt és Shakespeare-t szerette, a
      bolondokat és a hülyéket, azért szerette Bernátot és Esztert. Mi
      lehetett utolsó szava? Biztosan, hogy táncolj, Siska. De Siska is
      meghalt. Szerette az idiótákat, ezért szerette Jusztint. A szabad ég
      alatt halt meg, nem az Oriont látta, hanem a napot, szerette a
      napot, és szerette volna látni a pokol fenekét, és szeretett volna a
      kénkőből csak egyetlen szippantást, és akkor is vigyorgott volna. De
      abban az egyben igaza volt, hogy ez még nem az utolsó. Szerette
      volna látni azt is, mindent összeszedett, igazi moslékosdézsa volt,
      volt benne krumpli héja, faggyúdarabok, rothadt káposztalevél,
      hagyma, volt benne pisztácia is, rokokókrém, banán és ananász és
      tejszín, de korpa, főként korpa és mosogatóvíz, ez volt az
      alapanyag, igazi moslékosdézsa, fölszedett magába mindent, és a
      pokol fenekét is szerette volna látni. Láthatjátok, hogy nem ez az
      utolsó. Mindnyájan azt hittük, hogy ennél mélyebbre már nem lehet.
      Most már látjuk, hogy lehet mélyebbre is, mi megyünk szépen, irány
      nyílegyenest a pokol feneke. Itt nyugszik Bormester Mihály, aki azt
      mondta, hogy ez még nem az utolsó. Most már mi is látjuk. De most
      már könnyű látni. Mi történt? Semmi, csak félig megnyúztak
      bennünket, de minden maradt a régiben, Csiba Csiba maradt. Kamilla
      Kamilla, Quitt Illés Quitt Illés, Zákány Zákány maradt, mindenki
      maradt az, aki volt, és senki se kapott észbe, még én sem, még
      Jusztin sem, minden maradt a régiben, és most már készülhetünk a
      pokol fenekére. Ebben neki teljesen igaza volt, lehet, hogy a
      lunyacska súgta neki, mert saját eszéből nem telt. A lunyacska
      eltűnt. Hozzá méltó beszédet tartottam holtteste fölött, ha még
      filozófián innen lenne, azt mondaná, jól beszéltél, jó speaker vagy,
      bemondom, Bormester Mihály meghalt –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;    &lt;center&gt;      &lt;font size=&quot;+3&quot;&gt;GONG&lt;/font&gt;    &lt;/center&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
{{lapozó|előző=5|köv=7|cím=Karnevál}}
[[Kategória:Karnevál]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Karnevál/5</title>
    <id>343</id>
    <revision>
      <id>3851</id>
      <timestamp>2006-07-15T20:10:16Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>kat, lapozó</comment>
      <text xml:space="preserve">{{lapozó|előző=4|köv=6|cím=Karnevál}}

    &lt;center&gt;      &lt;font size=&quot;+4&quot;&gt;V.&lt;/font&gt;    &lt;/center&gt;
    &lt;br&gt;&lt;br&gt;&lt;p&gt;megérkeztem, és egy óra múlva ott térdeltem a padlón, Angela
    mellett. Nyilván meghalt. Ujjam alatt gégeporcának reccsenését egészen
    jól éreztem. Nézem. Mit nézek rajta? Első utam a szülői házba.
    Bormester Virgil már nem élt. Améline azt mondja, ön nem Mihály, az én
    fiam? és zavarosan bámul. Bizonytalanul a szekrényhez megy, és
    kéziratot vesz ki. Úgy adja oda, mint az örökségemet.&lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Fogjam és menjek.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A &lt;i&gt;Tépelődések?&lt;/i&gt; kérdem.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bólint. Az ön apjának hagyatéka.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Könnyezik. Gyakran meg fog látogatni? kérdi. Nem hiszem, mondom.
      Felállok.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A kéziratban lapozok.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Haza? Délelőtt. A három fiú nincs otthon. Angela az ajtóban áll, és
      a szomszédasszonnyal beszélget. Megérkezett? kérdi.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bemegyek.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Angela nem ül le. Hol csavargott oly soká? Már mindenki régen
      hazajött –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szibériában voltam, Kínában –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Úgy hangzik, mintha azt hazudnám, hogy villamoskarambol volt.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Alaposan kiutazta magát –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem mondom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Most itt akar lakni?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azért jöttem, hogy –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nincsenek itthon –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szeretném őket látni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Miért mondja?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mert így van. Azt hiszem, azért is lehet valamit mondani, mert igaz
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Talán amit én mondok, másért van?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Többnyire nem az igazért – Ezt meg kellene –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Oktat?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nehéz így beszélni. Én nem szeretnék önnel szüntelenül
      hadiállapotban lenni. Én önnel nem akarok vívni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tele van aljas hátsó gondolatokkal –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ha így van, borzasztó. De nekem inkább az. S akkor segítségre van
      szükségem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az ön aljasságát nem bírom. Olyan sértő, hogy indulatba jövök –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Különös. Egyetlen emberrel sem vagyok ilyen viszonyban –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mert azokat becsapja. Engem nem tud –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szörnyű ember lehetek –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      S azonfelül nem is tudok róla –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      De tud. Letagadja. Ez a legnagyobb baj –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Segítsen nekem. Kérem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Irtózom. Nem tudok önre nézni irtózat nélkül. Borzadok –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Egy kicsit várok, aztán azt mondom: Én szeretnék önnel békében élni.
      Kérem, mondja meg, hogyan tudnék. Minden feltételét teljesíteni
      kívánom, és –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem, szól Angela gyorsan. Már annyiszor becsapott. Mindig. Nem
      hiszek. Nem akarok –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ha nem kívánja, hogy itt lakjam –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      El akar menni? Megint? Nem volt elég? Hét évig csavargott –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Megengedi, hogy itt maradjak?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem. Nincs szükségünk önre. A fiúkat még elrontaná. Úgyis azért
      jött, tudom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Akkor mit tegyek? Nem engedi, hogy itt legyek, de azt se, hogy
      elmenjek. Terhére vagyok? Sajnálja, hogy visszajöttem?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Angela felsikolt. Tudtam. Tudtam, hogy ezt fogja. Most elmegy, és az
      egész várost telekürtöli. Hazajött, és felesége kidobta –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Magam elé nézek. Kár volt, mondom aztán. Felállok, és Angelára
      nézek. Azt hittem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mit hitt? Hogy diadalkapuval fogadják? Minden rendes ember
      megszökött Szibériából, és régen itthon van. Fogolytársai mondták,
      hogy nem akart jönni. Biztos valami nő. Átszökött az ellenséghez,
      még hadbíróság elé kerül. Áruló. Hol volt? Olaszországban? Azt
      mondja, hogy Szibériában, de tulajdonképpen Olaszországban, szép
      olasz nők, fürdött abban a koszos tengerben, és büdös halat evett,
      most hazajön, biztosan kidobták –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Majd később elmondom, szólok csendesen.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem vagyok rá kíváncsi. Úgyis hazudik –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Indulok. Majd, mondom, ha lakást találok, eljövök. A fiúkat
      szeretném. Szépek?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Elmegy?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen. Ön engem nem lát szívesen. És –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Cserbenhagy bennünket? Gondolhattam volna –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Maradjak?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Angela hozzám lép, és szeme villog. Azt akarja, hogy tartóztassam?
      Hogy aztán később szememre vethesse. Ön akarta. Ön akarta, hogy
      maradjak –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Semmit se fogok szemére vetni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Most is azzal kezdte. Belépett, és azt mondta, hogy nem fogadom
      szívesen. A fiúkat követelte. Felelősségre vont, hogy hét év alatt
      mit csináltam –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hirtelen felkiált.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kioktatott, és azt mondta, hazudok. Mit csináltam? Fattyait
      neveltem. Érti? Hét évig azt csináltam –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Köszönöm. Most igyekszem majd én is –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Semmi szükség. Megtiltom. Néha láthatja őket, de. Érti? Nem engedem,
      hogy fiaimat megrontsa –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nekem ugrik. Nem engedem, hallja?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Öklével arcomba csap.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Aztán még valami következik, már nem emlékszem pontosan, hogy mi. A
      végén torkon ragadom, nem is haraggal és csaknem teljesen világos
      tudattal, és megszorítom.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A padlón fekszik, félig nyitott szemmel, szája kicsit félrehúzva,
      még valamit mondani akart. Mellette térdelek és nézem,
      visszatetszéssel, inkább kelletlenül.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Akkor először láttam Antennist.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Gyümölcsfaliget. Észak felől védelmező enyhe domb. Út nincs,
      mindenütt magas és zöld fű. Patak. A dús fákon érett alma, körte,
      szilva, mogyoróbokor, hátul roppant gesztenye és dió. Puha, késő
      nyári napfény. Az ágak közt madarak. Antennis karján kosár, a
      pázsiton megy. Nevet és megáll.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szabad vagyok? Jogom van tönkremenni, ahogy akarok (nevet). Dühös
      vagy. Mert nem hagynak. Ahogy magad eszelted ki. Sokat kínlódtál,
      amíg kitaláltad, most mord vagy, mert nem engednek (nevet). A sok
      trükk. Hogy van az, ahogy a legnehezebb, s ahogy a legjobban fáj,
      páratlan következetességgel és értelemmel, sőt becsületesen, most
      végre tudod, hogyan kell jól tönkremenni. Szabad vagy? Ez az, amit
      kiszemeltél. Miért ne ölnél, ha üdvösségi tervedbe olyan jól illik?
      Mindenkinek megvan a maga őrülete. Hagyjanak bennünket úgy
      tönkremenni, ahogy akarunk (nevet). Szabadon, ahogy ezt szépen
      kifőztük, hozzá még könyveket is olvastunk (nevet). Nem olyan
      egyszerű. Olyan látszatának kell lennie, hogy ez valami
      hajmeresztően fontos, nem is egy embert érint. Az egész emberiséget.
      Vagy nem? Ezért aztán érdemes mindenkit beugratni (nevet).
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Antennis az almafa alá ül, kosaráról a kendőt leveszi, és az arany
      nyulat kiveszi.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Lunyacska. Fuss, és bújj a bokrok közé. Lakj jól, aztán eredj. Te
      vagy az arany nyúl, akit keresnek? Egyél. Azt hiszed, nálam van a
      lunyacska? Én azt hiszem, nálad van. Meg akarsz ölni, mert azt
      hiszed, nálam van és eldugom, és magamnak tartom meg, és nem adom
      oda senkinek. Hiába ölnél meg. Dühös lennél. Biztosra vetted, hogy
      nálam van, és el akarod venni, és puff, egyszerre kiderül, nincs
      nálam, és nem is volt (nevet). Mindenki a lunyacskát keresi. A
      kínaiak azt hiszik, a mongoloknál van, a japánok azt hiszik, a
      kínaiaknál van, a zsidók azt hiszik, a babilóniaiaknál van. Hiába
      mondják, nálunk, kérem, nincs, mi is azt keressük. De akkor a
      kínaiak és a japánok és a rómaiak és a zsidók és az angolok és a
      spanyolok még dühösebbek, és azt hiszik, hogy most már biztosan az
      afgánoknál és az indiánoknál és a hinduknál van. Megölik őket, és
      akkor kiderül, hogy nincs, és nem is volt. Fuccs. Nincs nálam a
      lunyacska, bárhogy is szeretném, de nincs –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az arany nyúl a cserjék közt eltűnik. Antennis nevet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kinél van? Itt volt a kosárban? Eredj a falvakba és a városokba, ülj
      lóra, kecskére, tevére, szamárra, elefántra, kutass át minden
      kocsit, menj fel a hajókra, bújj a szekrényekbe, az ágyba, az ágy
      alá, a kamrába és a fiókba és a trón tetejére, te vagy az arany
      nyúl, és fenekedből arany bogyó potyog, bújj a kályha mögé, a
      ládákba, a zsákokba és a hordókba és a ruhák ráncaiba és a könyvek
      közé és a palotákba és a kórházakba és a börtönökbe, és ugrálj a
      lakodalmas asztalon és a szülő anyák hasán és a költők papírján és a
      bölcsőkben és a törvényszéken és a sivatagban és a templom tornyán
      és a temetőkben és a bordélyban és az álmokban, és potyogtasd az
      arany bogyót –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Antennis feláll, almát szed és eszik.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem értem. Angela itt fekszik holtan, és Antennis almát szed és
      nevet és eszik. Nem értem. Se jó, se rossz, csak úgy van. Inkább
      könnyű, nem egészen tiszta. Mikor a kávét kiöntöm. Nem baj?
      Bosszantó. Itt fekszik, én egy perc múlva fölkelek, elmegyek, csak a
      kávét öntöttem ki, mert mit akarok? Dolgomat elvégeztem. Antennis
      nevet. Angelára nézek. Nála van a lunyacska? Nincs, és nem is volt.
      Ő mindig azt hitte, hogy nálam van, és én nem adom oda. Most mehetek
      –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      A temetőben. A kapuval mindjárt szemben a Herstal-sírbolt. Lovag
      Herstal Raimund, élt hatvannyolc évet. Meghalt 1922. február 25. A
      sarkon Kanavász Antal vezérőrnagy, hősi halált halt a tizedik
      isonzói csatában, 1917. június 1. A domboldalon Bormester Virgil,
      élt hatvannyolc évet, meghalt 1922. február 25. A két apa. Barnabás
      Maximus sírja. Vermerán doktor sírja. Howligree sírja. Lala sírja.
      Markazin kisasszony a kriptában, egy hely még üres. Hoppy Lőrinc
      sírja. Kesző Domonkos sírja –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pompázatos temetése volt. Ötven évig készült rá. Ó, ha láthatta
      volna –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Belehalt volna.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Boldogan halt meg, abban a hiszemben, hogy temetéséről örökké
      beszélni fognak –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Temetésében akart halhatatlan lenni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Borús idő volt, a nehéz fekete pára a fülledt és lassú déli
      légnyomásban csaknem a földig merült, a jegenyék teteje már a
      felhőket érte. Még nem esett, de a gyászolók ernyővel jöttek. A
      lelkész késett, a közönség vagy félórát várt, végre valaki
      telefonált. Kiderült, hogy a papot baleset érte. Helyettese mindjárt
      jön. Az énekkar tagjai s a várakozók közül többen a korcsmába
      mentek. Később egy kicsit hangosan tértek vissza. Több
      összeszólalkozás történt. A pap még mindig nem jött. Néhány gyerek a
      ravatal alá mászott, és bújócskát játszott. Az énekkar több tagja
      ezt nem tűrhette, és esernyőkkel a gyerekeket a ravatal alól
      kipiszkálta. Az egyik gyerek megsérült, mire az anya tiltakozni
      kezdett. A férj csitította, de az asszony elégtételt követelt.
      Közben az egyik koszorú lecsúszott, többen odaugrottak, és fejüket
      egymásba verték. Ismét nézeteltérés. A pap még nem jött. Erre
      néhányan ismét a korcsmába mentek, és énekelve tértek vissza. A
      család tagjai ezt kikérték maguknak, és rendőrért kiáltoztak. Végre
      a pap ott volt. A zászlótartó dülöngélt. Részeg? Most hirtelen
      szélvihar támadt. A halottasház tele lett porral. A zivatar kitört.
      De a botrány csak most támadt. A pap, mialatt a kar bömbölésbe
      fogott, a szenteltvíztartót kezéből kiejtette, pont az egyik gyerek
      fejére. A gyerek sírt. Többen odatolakodtak, az egyik gyászoló férfi
      a paphoz lépett, hogy felelősségre vonja. A zászlótartó félrefordult
      és rókázott. A szolgák, hogy a szertartást siettessék, a koporsót a
      kocsira emelték. Az énekkar ismét megszólalt, a zászlótartó
      ingadozva előrelépett. Most a közelben a villám lecsapott.
      Felhőszakadás és mennydörgés. Az esernyőket a szél összetépte, a
      zászló messze elrepült. A lovak a villámtól megbokrosodtak, és a
      virágágyak irányába nyargalni kezdtek. A kocsi felborult. Az
      üvegtáblák összetörtek, a koporsó kiesett, Kesző Domonkos holtteste
      ott feküdt a zuhogó záporban az út szélén. A közönség menekült.
      Hová? Fedél alá. De a szél a gyertyákat felborította, a ravatal
      meggyulladt, és füstölögve égni kezdett. A kar énekelt, a pap
      vetette a keresztet. A gyerekek sírtak. A zápor zuhogott, villámlott
      és mennydörgött. A szolgák végül kirohantak, és a holtat a kocsiba
      visszatették. A lovakat már nem lehetett elfogni, a kapun
      kinyargaltak a gyászkocsi roncsaival a tócsákon át a sárban, az
      égzengés közepette. A ravatalt nem tudták eloltani. Közben az egyik
      gyerek eltűnt, és az anya sikoltozni kezdett. Szegény Kesző Domonkos
      –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
  
  &lt;div class=&quot;Section1&quot;&gt;

&lt;table class=&quot;MsoTableGrid&quot; style=&quot;border: medium none ; margin-left: 37pt; border-collapse: collapse;&quot; border=&quot;1&quot; cellpadding=&quot;0&quot; cellspacing=&quot;0&quot;&gt;
&lt;tr style=&quot;height: 1572.3pt;&quot;&gt;
  &lt;td style=&quot;border-style: none solid none none; border-color: -moz-use-text-color white -moz-use-text-color -moz-use-text-color; border-width: medium 1pt medium medium; padding: 0cm 5.4pt; width: 177.65pt; height: 1572.3pt;&quot; valign=&quot;top&quot; width=&quot;237&quot;&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot; style=&quot;text-align: center;&quot; align=&quot;center&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;BORMESTER VIRGIL&lt;br&gt;
  EMLÉKIRATAI:&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot; style=&quot;text-align: center;&quot; align=&quot;center&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;Tépelődések a börtönben&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot; style=&quot;text-align: center;&quot; align=&quot;center&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;(2432-2433. lap)&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot; style=&quot;text-align: center;&quot; align=&quot;center&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot; style=&quot;text-align: justify; text-indent: 18.7pt;&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;A múlt héten a következőket olvastam: a
  modern ember az, aki önmagát keresi. Műformája az önvallomás. Vagyis a
  modern ember nem az, aki mást, hanem aki önmagát csapja be. Ahogy Nietzsche
  mondja: az, hogy az ember mennyit hazudik más­nak, elenyésző semmi ahhoz
  képest, hogy mennyit hazudik önmagának.&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot; style=&quot;text-align: justify; text-indent: 18.7pt;&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;A modern ember tragédiája nem társadalmi
  területen, vagy­is nem színpadon játszódik le. Nincs is színpadunk. Regényünk
  van. Kantnak igaza van, teljes megismerés nincs, mert sem a szubjektumot
  (transzcen­dentális én), sem az objektumot (Ding an Sich) nem érjük el. Ez
  tépelődéseim tartalma.&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot; style=&quot;text-align: justify; text-indent: 18.7pt;&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot; style=&quot;text-align: justify; text-indent: 18.7pt;&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;Szüntelenül hazudok. De nem másnak (mert nem
  a színpadon vagyok), hanem magamnak, mert életem monológ, és ha lát­ni tudnám
  (vagyis, ha saját tükröm tudnék lenni), komédiám­nak egyetlen nézője
  lennék.&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot; style=&quot;text-align: justify; text-indent: 18.7pt;&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;De persze semmit sem látok, csak
  lelkiismeretem rossz, vi­szont ez a rossz lelkiismeret egyetlen mentségem,
  mert szenvedek, és ha valami mégis megment, ez a szenvedés lesz az.&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot; style=&quot;text-align: justify; text-indent: 18.7pt;&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;Nem vagyok önmagammal egy&amp;nbsp; véleményen.&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; &amp;nbsp;&amp;nbsp;
  Hazugságomat nem tudom helyeselni.&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot; style=&quot;text-align: justify; text-indent: 18.7pt;&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;Ki akarok mászni, de nem tudom, hogy:&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot; style=&quot;text-align: justify; text-indent: 18.7pt;&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;1. vajon tényleg ki akarok-e mászni?&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot; style=&quot;text-align: justify; text-indent: 18.7pt;&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;2. vajon az a hely, ahová jutok, ennél
  rosszabb?&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot; style=&quot;text-align: justify; text-indent: 18.7pt;&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;3. vajon az a hely, ahová jutok, nem újabb
  hazugság? A modern ember abból a kérdés­ből indul ki, hogy ki vagyok én?
  Ezen a kérdésen (hazudik vagy nem hazudik? – to lie or not to lie?) nyugszik
  a két legfontosabb modern diszciplí­na, a szociológia és a pszicholó­gia.&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot; style=&quot;text-align: justify; text-indent: 18.7pt;&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot; style=&quot;text-align: justify; text-indent: 18.7pt;&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot; style=&quot;text-align: justify; text-indent: 18.7pt;&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;A szociológia azt tanítja, hogy a társadalmi
  hazugságok a fontosabbak, és itt kell elkezdeni hazudni.&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot; style=&quot;text-align: justify; text-indent: 18.7pt;&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;A pszichológia azt tanítja, hogy
  először egyénenként kell megtanulni jól hazudni, és csak aztán
  hazudhatunk tovább.&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot; style=&quot;text-align: justify; text-indent: 18.7pt;&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;Vajon igazság az, amit egy ember hazudik?&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot; style=&quot;text-align: justify; text-indent: 18.7pt;&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;Nem.&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot; style=&quot;text-align: justify; text-indent: 18.7pt;&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;Igazság az, amit két ember hazudik?&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot; style=&quot;text-align: justify; text-indent: 18.7pt;&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;Nem.&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot; style=&quot;text-align: justify; text-indent: 18.7pt;&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;Igazság az, amit három ember hazudik?&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot; style=&quot;text-align: justify; text-indent: 18.7pt;&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;Nem.&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot; style=&quot;text-align: justify; text-indent: 18.7pt;&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;Igazság az, amit ötszáz-hatvanhat ember
  hazudik?&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot; style=&quot;text-align: justify; text-indent: 18.7pt;&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;Nem.&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot; style=&quot;text-align: justify; text-indent: 18.7pt;&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;Vajon igazság az, amit egy ember kivételével
  mindenki hazudik?&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot; style=&quot;text-align: justify; text-indent: 18.7pt;&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;Nem.&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot; style=&quot;text-align: justify; text-indent: 18.7pt;&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;Vajon igazság az, amit az egész emberiség
  hazudik?&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot; style=&quot;text-align: justify; text-indent: 18.7pt;&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot; style=&quot;text-align: justify; text-indent: 18.7pt;&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot; style=&quot;text-align: justify; text-indent: 18.7pt;&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot; style=&quot;text-align: justify; text-indent: 18.7pt;&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot; style=&quot;text-align: justify; text-indent: 18.7pt;&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;Ha az egész emberiség hazudik, soha senki se
  tudhatja meg ön­magáról, hogy kicsoda. A kér­désre nincs válasz, vagyis kény­telen
  vagyok e válasz nélkül ha­gyott és megválaszolhatatlan kérdésen állni.&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot; style=&quot;text-align: justify; text-indent: 18.7pt;&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;Tulajdonképpen olyan módszeres eljárást kellene
  találni, amely alapján az ember saját lényének valóságát vagy valótlanságát
  felismerheti.&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot; style=&quot;text-align: justify; text-indent: 18.7pt;&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;Kidolgozandó diszciplína alapkérdéstana,
  amely szerint az ember:&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot; style=&quot;text-align: justify; text-indent: 18.7pt;&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;1. önmaga létazonosságát bizonyítható
  eszközökkel igazolni tudja (lehetőleg írásban),&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot; style=&quot;text-align: justify; text-indent: 18.7pt;&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;2. ha e létazonosságban elté­rés mutatkozik,
  kielégítő metó­dus arra, hogy&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot; style=&quot;text-align: justify; text-indent: 18.7pt;&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;a) az eltérés módja,&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot; style=&quot;text-align: justify; text-indent: 18.7pt;&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;b) az eltérés iránya&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot; style=&quot;text-align: justify; text-indent: 18.7pt;&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;(jellege, természete, struktúrá­ja, típusa,
  szubsztanciája, mér­ve, minősége, alaktana stb. stb.),&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot; style=&quot;text-align: justify; text-indent: 18.7pt;&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;c) az eltérés célja,&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot; style=&quot;text-align: justify; text-indent: 18.7pt;&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;d) az eltérés értelme megál­lapíttassék,
  végül&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot; style=&quot;text-align: justify; text-indent: 18.7pt;&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;3. ha esetleg csere, tévedés, hanyagság,
  véletlen, baleset, rosszindulat, szándékos bűncselekmény, csalás,
  megtévesz­tés, rosszhiszeműség, téves értelmezés, szerkezeti zavar, rövidlátás,
  lelkiismeretlenség, os­tobaság stb. stb. esete forogna fenn, mindez azonnal
  és sürgő­sen reparáltassék.&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot; style=&quot;text-align: justify; text-indent: 18.7pt;&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;Szüntelenül a magam kilétének kérdése
  előtt állok.&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot; style=&quot;text-align: justify; text-indent: 18.7pt;&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;Mindenki így él. A modern kor nagy kérdése.&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot; style=&quot;text-align: justify; text-indent: 18.7pt;&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;A tömeg értetlensége e prob­léma iránt.&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot; style=&quot;text-align: justify; text-indent: 18.7pt;&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;A kérdés fensége és komiku­ma.&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot; style=&quot;text-align: justify; text-indent: 18.7pt;&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;Mit jelent maszkban élni?&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot; style=&quot;text-align: justify; text-indent: 18.7pt;&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;Mit jelent olyan hazugságban élni,
  amelyről az ember semmit sem tud?&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;/td&gt;
  &lt;td style=&quot;border: medium none ; padding: 0cm 5.4pt; width: 187pt; height: 1572.3pt;&quot; valign=&quot;top&quot; width=&quot;249&quot;&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot; style=&quot;text-align: center;&quot; align=&quot;center&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;BORMESTER MIHÁLY SZÉLJEGYZETEI&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot; style=&quot;text-align: justify;&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;modern embernek nevezik azt, aki a morgue-ban a jégen fek­szik, de
  még nem temették el.&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot; style=&quot;text-align: justify;&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;A másik ember nem
  lát semmit, csak a hazugság bűzét érzi, de azt annál jobban.&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot; style=&quot;text-align: justify;&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;A regény az a konfesszionális hazugságszövevény, amelyben az író
  elmondja, hogy önmagá­nak mit hazudik, de még ez sem hiteles.&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot; style=&quot;text-align: justify;&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;De nem azért, mert tapasztala­tunkon túl fekszik, hanem, mert
  mielőtt elérnénk, elhazud­juk.&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot; style=&quot;text-align: justify;&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;Tekervényes tévelygés a semmiben a semmiért.&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot; style=&quot;text-align: justify;&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot; style=&quot;text-align: justify;&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;a tükörben seggét nézi&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot; style=&quot;text-align: justify;&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot; style=&quot;text-align: justify;&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot; style=&quot;text-align: justify;&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;ugye mondom&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot; style=&quot;text-align: justify;&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot; style=&quot;text-align: justify;&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;a segg maszkban.&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;Bravó!&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;Én sem.&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;Én sem.&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot; style=&quot;text-align: justify;&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;Az alaphazugságra hazugsággal válaszol, és aggódik, hogy ab­ból
  hazugság lesz.&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot; style=&quot;text-align: justify;&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;Ön, uram, Bormester Virgil.&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot; style=&quot;text-align: justify;&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;De ki vagyok én?&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot; style=&quot;text-align: justify;&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;Én Bormester Mihály vagyok, vagyis ifj. Herstal Raimund vagyok. Ha
  azt mondom, hogy B. M. vagyok, ha azt mondom, hogy H. R. vagyok, akkor is ha­zudok.&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot; style=&quot;text-align: justify;&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;A bolondnak legyen az ő bolondsága szerint.&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot; style=&quot;text-align: justify;&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;A pszichológia azt hazudja, hogy hazudni megtanulni fölösleges, mert
  azt mindnyájan a priori tudunk. Éljen!&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot; style=&quot;text-align: justify;&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot; style=&quot;text-align: justify;&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot; style=&quot;text-align: justify;&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot; style=&quot;text-align: justify;&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot; style=&quot;text-align: justify;&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot; style=&quot;text-align: justify;&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot; style=&quot;text-align: justify;&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot; style=&quot;text-align: justify;&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot; style=&quot;text-align: justify;&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot; style=&quot;text-align: justify;&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot; style=&quot;text-align: justify;&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot; style=&quot;text-align: justify;&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot; style=&quot;text-align: justify;&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot; style=&quot;text-align: justify;&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;Szavazzunk!&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot; style=&quot;text-align: justify;&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot; style=&quot;text-align: justify;&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;Honnan tudja, ha ő is hazudik? És ha nem tudja, honnan tudja,
  hogy nem hazudik? Hátha az igazságot is hazudjuk. Tőlünk kitelik.&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot; style=&quot;text-align: justify;&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;Ideálhazugság.&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot; style=&quot;text-align: justify;&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;Mindig ott hazudik, ahol az ember a legkevésbé várja.&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot; style=&quot;text-align: justify;&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot; style=&quot;text-align: justify;&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot; style=&quot;text-align: justify;&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot; style=&quot;text-align: justify;&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot; style=&quot;text-align: justify;&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot; style=&quot;text-align: justify;&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;&amp;#192; la recherche du moi perdu. Az elveszett én nyomában. Első
  rész: Bormester Mihály és Herstal Raimund elcserélése. Második rész:
  Bormester Mi­hály elveszi Herstal Raimund és Herstal Raimund elveszi
  Bormester Mihály feleségét. Harmadik rész: Az apák és a fiúk találkozása
  (általános és szűnni nem akaró röhögés). Negyedik rész: Egymás keresé­sére
  indulnak. Szentivánéji álom. Puck beadja a varázsitalt, s ők megnyugodva
  élnek to­vább, hogy mindegyik saját maga. Vivát Shakespeare!&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;A károsultat
  rehabilitálni kell.&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot; style=&quot;text-align: justify;&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot; style=&quot;text-align: justify;&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot; style=&quot;text-align: justify;&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot; style=&quot;text-align: justify;&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot; style=&quot;text-align: justify;&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot; style=&quot;text-align: justify;&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot; style=&quot;text-align: justify;&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;Megint segg a tükörben.&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot; style=&quot;text-align: justify;&quot;&gt;&lt;span lang=&quot;HU&quot;&gt;&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot; style=&quot;text-align: justify;&quot;&gt;&lt;span lang=&quot;HU&quot;&gt;&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot; style=&quot;text-align: justify;&quot;&gt;&lt;span lang=&quot;HU&quot;&gt;&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot; style=&quot;text-align: justify;&quot;&gt;&lt;span lang=&quot;HU&quot;&gt;&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot; style=&quot;text-align: justify;&quot;&gt;&lt;span lang=&quot;HU&quot;&gt;&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot; style=&quot;text-align: justify;&quot;&gt;&lt;span lang=&quot;HU&quot;&gt;&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot; style=&quot;text-align: justify;&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;Tőlem kérdi?&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot; style=&quot;text-align: justify;&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot; style=&quot;text-align: justify;&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;Ha a hazugság nem igaz, akkor olyan igazság, amely hazudik.&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;p class=&quot;MsoNormal&quot; style=&quot;text-align: justify;&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
  &lt;/td&gt;
 &lt;/tr&gt;
&lt;/table&gt;

&lt;p class=&quot;MsoNormal&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 12pt;&quot; lang=&quot;HU&quot;&gt;&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;

&lt;/div&gt;

&lt;br&gt;&lt;br&gt;
&lt;p&gt; Éppen alkonyodik, és felállok. Amott a
    túloldalon két ember, az egyik ás, a másik ül és nézi. Gázsi, a sírásó
    és Csupor a hullamosó.&lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen? Úgy –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Rágyújtunk. Gázsi azt mondja: Szóval ön az egész világot bejárta.
      Sokat tanulhatott –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Csupor bólint. Akkor ön meg tudja mondani –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mit?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Gázsi most az ásót a földbe szúrja és odalép. Ez az ember itt
      (Csuporra mutat) hullamosó. Mindig azt mondja, hogy az ő
      foglalkozása fontosabb. Én meg azt mondom, hiába mossák meg, ha nem
      temetik el –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Csupor fejét rázza. Amíg nincs megmosva, nem lehet eltemetni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Gázsi felkiált. Jó, megmossák! És aztán? El kell temetni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Csak állatokat temetnek el megmosatlanul –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Gázsi elfordul. Sintér lennék, de hullamosó nem. Piha. Egész nap a
      hideg büdös testeket. Csak lépjen hozzá, és szagolja meg. Tizennyolc
      éve csinálja, már neki is hullaszaga van –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igaz, szól Csupor. Huszonkilencszer volt hullamérgezésem. Az orvos
      azt mondja, többször nem lesz, már közömbös –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mondja, szól Gázsi, és reám néz.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mi? mondja Csupor.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Gázsi felé fordulok, és azt kérdem: Mikor fog meghalni?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem tudom, felel Gázsi.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Dehogynem. Emlékezzen csak –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hallgat.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      És ön? kérdem Csuportól.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem tudom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem emlékszik rá?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Akkor majd kiderül. Ha Gázsi hal meg előbb, Csupor szépen megmossa,
      de nem fogja tudni eltemetni. Ha Csupor hal meg előbb, Gázsinak
      addig várni kell, amíg valaki megmossa, és csak akkor temetheti el
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Gázsi a frissen ásott gödörbe bámul (Angela sírja?). Csupor rám néz.
      Kitől tanulta ezt?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A világ túlsó felén hatalmas tenger van, hetvenhét napig kell
      utazni, amíg az ember közepére, és hetvenhét napig, amíg túlsó
      felére ér. A tenger hetvenhét mérföld mély, és ebből a tengerből,
      pontosan a közepén, hetvenhét mérföld magas hegy emelkedik ki. A
      hegy füstöt és ként és lávát okádik, oldalában élőlény nem lakhat,
      csak egyetlen sárkány. A sárkány már akkor megvolt, amikor a világot
      teremtették, de azelőtt a sötétségben lakott. A teremtés minden
      tudását ismeri. Tőle hallottam –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Gázsi hosszasan Csuporra néz. Ő fog előbb meghalni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Csupor fejét rázza. Ő fog előbb meghalni. Tisztességesen megmosom,
      azt mondom majd, ugye mégis jó valamire a hullamosó –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      El fogom temetni, szól Gázsi.
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Az erdő felé indulok. Fel a hegyoldalon, a másikon le, át a völgyön.
      Jávorka nem itt lakott, inkább túl, megyek, hónom alatt a
      &lt;i&gt;Tépelődések&lt;/i&gt;. Már régen sötét van, ritka tölgyes, aztán
      erősebb törzsek. Gyertyán és bükk. Most irtáson megyek át, és valaki
      a felső dombról rám szól, hogy állj, ki vagy. Megállok.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Előre, szól a hang.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A kapaszkodón fölmegyek, egyszerre lövészárokban vagyok. Szépen
      kiépített árok, mellvéddel és futóárkokkal. Az egyik mellvéd mellett
      katona áll, rám szegezett fegyverrel.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Befelé, szól nyersen.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Odamegyek. Az árok hátsó falán deszkaajtót nyit, és a fedezékbe
      taszít. Négy lépcső lefelé. A föld alatt elég csinos tiszti fedezék,
      vaságy, kályha, asztal, szék, polcok. A kályhán valami fő.
      Petróleumlámpa.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Polgári ruhás egyén, szól a katona.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Megnézem. Köpenyét ledobja. Látom, hogy zászlós.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mi történt? kérdem.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön erről az állásról nem tudott?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Leül és megfigyel. Mit akar itt éjszaka?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem tudtam, hogy –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hirtelen felkiált. Itt én parancsolok –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem tudtam –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A zászlós vállat von, feláll, aztán megint az ágyra ül. Leülhet,
      szól, és a székre mutat. Már nincs háború. Sokkal rosszabb –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Úgy tudom, mondom, hogy a békét megkötötték, és egyelőre háborúra
      nincs is kilátás –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Álbéke. Én tartom a frontot. Nem kötöttem békét. Nem is fogok. Majd
      meglátja. Már a háború alatt egyszer hazajöttem szabadságra, de ki
      se töltöttem, mentem vissza. Nem bírtam ki. Nem béke. Hallja? Ez nem
      béke. El vagyunk árulva. Én tartom a frontot. Én nem kötök békét –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön volt a fronton? kérdi.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Voltam. Fogságban –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Úgy. Akkor tudja. Én –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A lámpa lángjába néz.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Itt, kérdem, katonai állások vannak?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Fejét rázza. Ezek itt, szól, az én állásaim. Három éve itt lakom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bólintok. Értem. Ön a társadalmat kizárta. Hadiállapotban van –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem kötöttem békét, és nem is fogok. Éjjel az állásokat ellenőrzöm.
      Ha valami gyanús, világítórakétát lövök ki, az őrséget –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Őrséget?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen. A front az utóbbi időben nyugodt. Poshadás. De sose lehet
      tudni. Járőr le a völgybe –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Télen is?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bólint. A fedezék jó meleg. Fogságban volt? Mikor jött haza?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ma reggel.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Rám néz. Úgy. Akkor semmit sem tud –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Még nem sokat. Csak azt, hogy az egésznek a szaga nekem itt nem
      tetszik –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Majd meglátja. Nemcsak a szaga. Négy éve, hogy hazajöttem. Egy évig
      bírtam közöttük, ott (int). Tudja. Tanár voltam, vagyok, voltam.
      Mindegy. Elég. Akkor nyugdíjba mentem, ezt a hegyoldalt megvettem,
      kijöttem, árkot ástam, azóta itt vagyok –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Jobb?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Felnéz. Jobb, mondja. Ön még nem tudja, hogy itt mi történik.
      Restauráció, mint mondják. Minden olyan langyos, hogy az embernek az
      állandó undortól a nyála folyik. Az egész meggörbült, és monoton
      piszokba merült. Az életszentség kenetteljes meggyalázása. Majd
      meglátja –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      És? kérdem.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      És? Új embertípus, tudja? Engedelmével. Tanár vagyok, voltam, és
      ezekről a szavakról nem tudok leszokni. Az istennyila üssön bele
      minden típusba. Ez az új típus a lehetetlen ember. Majd fog vele
      találkozni. Például az emigráns. Bécsben voltam, ott láttam meg
      először. Voltak ott oroszok, ortodox és cárhű emberek, a németek
      internacionalisták és bolsevikok, spanyolok, szerbek, magyarok,
      olaszok. Mindegyik más vallás, más párt, más világnézet, más
      vérmérséklet. De nemcsak megfértek, hanem össze is tartoztak. Miért?
      kérdeztem. Azért, mert mindegyik egyezik abban, hogy lehetetlen
      ember. Sehol sincs otthon. Mind üldözött. Mind lehetetlen ember,
      mint én. Meg vagyunk zavarodva, és a nyeregből ki vagyunk vetve. Azt
      mondják, hogy ez az embertípus csinálja az egzisztencializmust. Új
      iskola. A lehetetlen ember filozófiája. Piha. Haza? Itt vagyok az
      árokban. Itt mégis egyedül, vagy nem? Nem csinálok életemből
      hülyeséget –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hirtelen feláll, fegyverét fölveszi és kimegy. Hallom, hogy valamit
      kiált. Csend. Visszajön.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Lukács volt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Lukács? kérdem.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Disznó. Régebben mozdonyvezető volt. Egyszer a miniszterelnök
      vonatát vezette, és a díszszőnyegtől négy méterre állt meg. Azonnal
      elcsapták. Idejött az erdőbe, este bemegy a majorokba, és a disznók
      moslékából kiszedi a kenyérhéjat és a tököt. Abból él –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A zászlós csajkát vesz elő, a kályháról a konzervkávét kitölti.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tessék, mondja. Rumot?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kicsit, szólok.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Rumot tölt, és kenyeret vág. Eszik.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Majd meglátja –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Inkább visszamegyek a temetőbe.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ágoston a dogmatika tanára és csapos. A rektornak rosszkedve van.
      Perpetneky Druzsma, Tatamot, Tatamotné. Csajtorján Dániel, síremléke
      piros-fehér-zöld zászlóval. Boromeus és Episztemon és Gambrinus és
      Kankalin Mátyás és Kesző Benjamin és Marcella grófnő. Most
      megjelenik Bormester Virgil, végül Herstal Raimund. Ott ülök,
      körülöttem imbolyognak. Eleinte messziről néznek, aztán odajönnek.
      Pergelin Tódor megérint, ujját lassan elhúzza. Csodálkozva néz a
      többire. Majoránna nővér is odajön. Aztán Lala. Meredt szemmel
      bámul, és vállamat megérinti, aztán körülnéz. Angela még nincs itt?
      A többi várakozva ácsorog. Kérdőleg egymásra merednek és suttognak.
      Mihály, szól Bormester Virgil. Ez itt Mihály. Bormester Mihály.
      Herstal fejét rázza. Ez az én fiam, ifjabb Herstal Raimund.
      Majoránna kíváncsian az arcomba néz. Ez az, akit elcseréltem? Ismét
      megérint, és kezét elkapja. Meghalt, szól Virgil. Herstal bólint.
      Látom, válaszol, hogy meghalt. A többiek suttognak. Meghalt. Angela
      még nincs itt. Toporján Antal odalép, jól megnéz, aztán komolyan azt
      mondja: ez az ember itt meghalt. Megilletődve állnak és bólogatnak.
      Tibold esperes megáld, és keresztet vet rám. Meghalt, szól Herstal,
      most már nem találkozhatok vele többé –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem fog bennem csalódni, szól Csupor. Tisztességesen megmosom,
      megborotválom, haját is rendbe hozom, és felöltöztetem. Afelől
      nyugodt lehet –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Gázsi hitetlenül nézi. El fogom temetni, mondja. A sír oldalát
      szépen kisimítom, ha a koporsót beeresztik, meg ne sértődjék. Előbb
      a földet, aztán a kavicsot és a köveket. Így –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Csupor fejét rázza. Majd megmosom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Gázsi rám néz. Azt nem tudja megmondani, hogy kettőnk közül ki fog
      előbb meghalni? Azt még a sárkány se tudja –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ott ülök a sírhalom mellett. Kinek ássa azt? (Angela?)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Gázsi vállat von. Kisebb ember lehet, ötödik sor, olcsó temetés –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hallgatok. Aztán azt kérdem: Mindennap itt vannak?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Csupor bólint.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Gázsi az ásást abbahagyja és megtámaszkodik. Tudja, szól, nem
      eresztenek –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kik?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ezek itt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ívelt mozdulatot tesz, és a sírokra néz.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Úgy –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A Népszállóban lakunk. Nincs messze, mások is jönnek ide. A Mester
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mester?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Márkus –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Márkus? Ki az?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Gázsi újra ásni kezd. Márkus a mester, szól Csupor. Mindent tud,
      mint a sárkány a hegyen, a nagy tenger közepén –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Sírásó? Hullamosó?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem, az Operába jár, színész, de nem igazi, csak statiszta –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Márkusnak hívják?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Úgy. Sokszor kijön. Talán őt sem eresztik, ezek itt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A sírokra néz.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet. Gázsi a gödröt ássa. Csupor rágyújt. Ott jön –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Márkus odajön. Kabátja vállára vetve, ledobja, leül. Csomag.
      Kétkilós kenyér, mindjárt a közepén kettétöri és beleharap, aztán
      ökölnyi darabokat tép, és szájába tömi. Kolbász, lehet egy kiló.
      Harapja. Eszik. Ló, mondja, de jó. Nagyot harap. A kenyér fele
      eltűnik. Másfél literes üveget vesz elő, a csatot kinyitja és
      megszagolja. Bor. Iszik. Az üveg fele belefolyik, ütemesen kortyol.
      Vége. Újra eszik, a kolbász másik fele is eltűnik, másik üveget vesz
      elő, megint iszik. A kenyérből kis darab marad, nézi, felét letöri
      és megeszi. Iszik. Száját az ing ujjával megtörli és felnéz.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Most pipát vesz elő, megtömi és rágyújt. A füstöt fújja, és a
      levegőbe néz.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Beleegyezem, mondja. Ebbe az egészbe itt. Beleegyezem. Érti? Nem
      kiegyezésből. Még csak nem is iróniából. Vagy kényszerből, mivel
      másképp úgyse lehet. És ha az ember nem megy magától, a hajánál
      fogva húzzák. Az egészbe itt, úgy, ahogy van, beleegyezem, még akkor
      is, ha kifogásom van és nem tetszik, és úgy teszek, mintha jobban
      tudnám csinálni. Együtt van itt Kanavász és Herstal és Kesző
      Domonkos és Kankalin, mint a könyvtárban együtt van Juvenalis és
      Chrysostomos és Faublas és Sherlock Holmes és Mózes, és az ócskásnál
      együtt van a tükör és a kagyló és a zsebkés, az illatszeres üveg és
      az aranykehely és a bili. Nincs baj. Mindegyik máshonnan jött, és
      máshová tartozik, és más irányba fut, és ez a sok együvé nem tartozó
      sorsvonal e pillanatban úgy bonyolódik, hogy itt van, a földön
      futkos, vagy a polcon áll, vagy a raktárban, vagy a sírban fekszik.
      Nagy mű. Elismerem. Csak legyen ilyen. Látszólag széttört. Valójában
      elképzelhetetlenül jól van megcsinálva. Beleegyezem. Nagy mű,
      mondom, hiába kifogásolom, nem tudnám ilyen jól megcsinálni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Márkus egy percre elhallgat.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az öreg Mester ért hozzá. Itt a temetőben úgy látszik, mintha az
      egész megdermedt volna. De csak innen az életből, mondjuk hátulról
      nézve. Az egész megy tovább. Nagy mű. Beleegyezem, és kifogásaim nem
      számítanak. Magam sem veszem azokat komolyan. A dolog lényegét nem
      is érintik.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az én műfajom, szól, a blaszfémia. Úgy értem, az a forma, amelyben
      önmagamat a legkönnyebben kifejezem. A káromlás az én liturgiám.
      Ebbe is beleegyezem. Gondoltam, egyszer elmegyek a templomba, és a
      szenteltvíztartóba fogok vizelni. Ez az én imám. Az ő dicsősége oly
      nagy, hogy még a leköpdösött oltár is őt dicséri. Az öreg Mester és
      én ezen a ponton egymást kitűnően megértjük. Disznó vagyok, mondom
      neki, de az én disznóságom szebb az angyalok énekénél. Nem veszem
      komolyan, őrajta kívül semmit sem veszek komolyan –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Elhallgat, az égre néz, aztán dúdolni kezd, végül énekel.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ó, tengeró, ó, tengeró –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én úgy találom, hogy erre mondanivalóm nincs.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Egyszerre csak egészen közel hajol hozzám, és azt mondja: Én most
      ajánlatot teszek önnek. Szüksége van rám. Segítségemet ezennel
      fölajánlom. Tetszik?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Először magam elé nézek. Parttalan vizet látok. Tompán szürke, de
      nem félelmetes. Csaknem hullámtalan. Aztán lassan arcába bámulok.
      Mongol zsidó. Norvég indián. Várok.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Márkus még jobban előredől és hunyorgat. Persze, hogyan merészelek
      más életébe avatkozni? (Vigyorog.) De ezen én már gondolkoztam.
      Avagy őrzője vagyok én az atyámfiának? Nos, kérem, válaszolok.
      (Bólint.) Őrzője vagyok mindenkinek, aki nálam gyengébb, ahogy engem
      köteles mindenki őrizni, aki nálam erősebb. Én ezt komolyan veszem
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hallgat. Pipáját szívja és füstöl. Aztán a hamut kiveri, és zsebre
      dugja.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Csávában van, szól. Gyilkosságot követett el –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Honnan tudja?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Márkus fűszálat szakít, két hüvelykujja közé teszi, óvatosan
      megfeszíti, és elkezd ciripelni.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Jobban csinálom, mint a született tücsök. Az egész szeptembert
      átciripelném. Serdülő tücskök számára ciripelő-tanfolyamot nyitok
      itt a temetőben. A sírok közt lehet a legjobban ciripelni.
      Megtanítom őket a hetedik szimfónia második tételére. Ami a
      gyilkosságot illeti (hirtelen fölnevet). Honnan tudom? Én is öltem.
      A közérzetet ismerem. Egyébként is én mindent tudok, érti?
      (Felkiált, dühösen.) Mindent. (Köp.) A hülye, hogy henceg
      (vigyorog). De igaz. Feleségét megfojtotta. Nem baj –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Már kiderült? kérdem. Nyomoznak? Tudják, hogy én voltam?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Miért reszket? Ha valaki ilyen arányú gazságot követ el, bűnhődést
      igényel (szívéhez kap). Ah. Féreg úr, a lelkiismeret (köp).
      Szeretné, ha bezárnák?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Csodálom. A becsületes lelkek ilyenkor a rendőrségre sietnek. Én
      voltam (vigyorog). A világért nem engedné át másnak. A piszkot
      levakarni. Bűn. Milyen idióta az ilyen, majdnem azt mondtam, ember
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szótlanul nézek.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem lehet elkerülni (sóhajt). Ön a gyilkosság szándékát gyermekkora
      óta táplálja. Valószínűleg, amikor hatéves volt, a pukkancsbokor óta
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pataj?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bólint.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Honnan tudja?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Majd később. Ön is mindent meg fog tudni. Nem is olyan nagy dolog.
      Egyelőre önnek reám szüksége van (ciripel). Nélkülem elmerül. Igaz?
      (Gúnyosan néz.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szememet behunyom és hallgatok.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Üdvösségét félti, szól, és száját félrehúzza. Na (köp). Ez az én
      véleményem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Jó anyag. A bűntől megpuhult ember. A bűnözést bizonyos embereknél
      és bizonyos esetekben kötelezővé tenném. Az idióták fejüket
      elvesztik. Főképp a hitetlenek –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Angela életét ennyibe veszi?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Angela saját életével számoljon be. Illetékes helyen meg is fogja
      tenni. Szegény bolond. Ő, kérem, attól a pillanattól fogva, hogy ön
      hódolattal feléje közeledett, és megpróbálta megmenteni, öntől
      szüntelenül azt követelte, hogy ölje meg. Azt hitte, az embert úgy
      mentik meg, ha meggyilkolják. A szerelmet és a gyilkosságot
      összetévesztette. Nőknél gyakori. A kis halált és a nagy halált nem
      tudják megkülönböztetni. Pazar. Mi? (Nevet.) Ön egyszer megverte.
      Akkor végképp meggyűlölte, és azt hitte, csak gyávaságból nem meri
      agyoncsapni. Most kielégült –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Fejemet hirtelen felkapom. Várjon, mondom. Ön ezekről a dolgokról
      olyan otthonosan beszél, mintha nem is végignézte, hanem végigélte
      volna. Hogyan van az, hogy –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Márkus hátradől a sírdombon, és kezével hadarint. A kérdés nem
      rossz. Ön igen értelmes. Persze, életgyakorlat, keleten is volt, és
      egy keveset látott –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Most azonnal mondja meg, hogyan lát ön belém –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Két térdét felhúzza, állát megtámasztja, és rám néz. Majd később,
      szól. Most csak annyit, hogy ön azt hiszi, ez a látás
      természetellenes, természetfölötti, szabálytalan és törvénytelen.
      Nem mondom, nem gyakori. Majd, ha ön is megszerzi, többet fog tudni
      róla. Most ön abban a hiszemben van, hogy varázsló vagyok. Esetleg
      maga az ördög. Megint üdvösségét félti (hátraveti magát, és a
      síremléknek dől). Mindig félt valamit. Mindig fél. Az egyetlen
      félelem, hogy az ember üdvösségét elveszti. Elveszti azt, amit
      elvesztett (vigyorog) –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Most akarom tudni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Később. Először valamit el kell intézni. Ezt a zűrzavart a
      származással –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem értem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ugorluk és Ulexer –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ki az?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön, szól, elég bambán tud nézni. Ez persze az intelligenciához
      tartozik (komolyan). Nem tűnt fel önnek –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Micsoda?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön tudja, hogy nem Bormester Virgil, hanem Herstal Raimund fia –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem régen, de tudom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mit gondol, mi e vicc háttere?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem tudom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Itt, nem messze nyugszik mind a kettő. Bizonyára feltűnt önnek, hogy
      ugyanazon a napon születtek és haltak meg –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Honnan tudja?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mondtam, hogy én mindent tudok. Herstal tulajdonképpen Ugorluk, és
      Bormester Ulexer. Érti?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mindjárt. Bormester fiát és önt a bölcsőben azért cserélték ki,
      mert. Ön persze Bormester fiának életvonalán futott. Bormester fia
      pedig az ön életvonalán. Ezért kellett hogy ön elvegye Angelát,
      Bormester feleségét. Bormester pedig elvette az ön feleségét,
      Adelhaide grófnőt. Még mindig nem érti?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Csak a díszletek kedvéért képzelje el, hogy Velencében van, a
      tizenötödik század legvégén, mondjuk 1498-ban. Akkoriban élt ott az
      az idősödő, ha jól emlékszem, Vanotti (Vandotti? Vonatti?) volt,
      Nicolo Vonatti (Vanotti? Venedetto). Ez az ember orvosokat hozatott,
      és kuruzslókat és boszorkányokat és varázslókat, hogy kopasz fejére
      ismét hajat növesszenek, potrohát lemasszírozzák, izmait
      megkeményítsék, remek új fogsort csináltatott gyöngyből, beleit
      kimosatta, heréit árnikafürdőben áztatta, aranyerét felvágatta,
      végül is, kérem, ez a vén idióta elhatározta, hogy Tímeát, a
      tündöklő és kéjes kurtizánt feleségül veszi. Venedetto (Vanodetti?
      Vinodetto? Venedatti?) szenátor volt, tőméntelen pénzzel, és Tímea
      elhatározta, feleségül megy, csak még azt kívánta, haját fessék
      feketére, nyakán a ráncokat tüntessék el, lábán a két bütyköt, farán
      a hájhurkákat, tanuljon meg vívni, minden reggel fürödjön forró
      tejben, mert ez a hímerőt rendkívül megnöveli. Tímea ebből a
      szempontból igényes volt, mint beszélték, ezer aranyat tűzött ki
      annak az ifjú legénynek, aki őt egyetlen éjszaka tizenkétszer ki
      tudja elégíteni. Nem mondom, elegen megkísérelték, voltak, akik
      hatig-hétig fölvitték, a félvér Nepallino hajóskapitány kilencet ért
      el. Tímea tizenkettőt akart. Ekkor érkezett Velencébe Ugorluk és
      Ulexer, kelta származású ikertestvér, valahonnan a dalmát hegyekből,
      magas, csontos, szőke, kék szemű, barna bőrű két suhanc. Ugorluk és
      Ulexer életét arra alapította, hogy teremtett ember őket egymástól
      megkülönböztetni nem tudta. Több igen sikerült csínyt követtek el,
      néhány aranyat szereztek, kiöltöztek, szolgát fogadtak, és amikor
      meghallották, hogy Tímeánál milyen kellemesen lehet ezer aranyat
      keresni, tüstént összenéztek.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Te hatot és én hatot, mondta Ugorluk. Remélem, bírod –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Remélem, szólt Ulexer.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ugorluk a reggeli misén Tímeát mély hódolattal üdvözölte, és
      szolgájával nagy kosár osztrigát, rákot és bort küldött kis
      levélkével. Másnap reggel a templomba Ulexer ment el.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Messziről jöhetsz, lovag, szólt Tímea, hogy ilyen bátortalan vagy.
      Nálunk, Velencében –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hány órára vársz, királynőm? kérdezte Ulexer.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mihelyt bealkonyodik –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az ikrek sorsot húztak. Ugorluk ment be elsőnek, és egy félóra múlva
      kis is jött. Itt a korcsmában jó isztriai vöröset mérnek –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ulexer harmincöt perc múlva jött.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      December volt éppen, alkonyattól hajnalig tizenhat óra, Ugorluk és
      Ulexer a tizenkettőt könnyen elvégezték, sőt szürkületkor Ulexer
      Tímeát még egy tizenharmadikkal is meglepte.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ilyen férj kellene nekem, sóhajtotta a szép Tímea. Ma egész nap
      alszom, fáradt vagyok –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A függönyt behúzta, és Vanotti (Vonatti? Venodatti?) délben hiába
      látogatta meg.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Alszik, szólt a komorna, talán a decemberi felhős idő nyomja a
      kedélyét, mert úrnőm érzékeny kedély –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vanodetti (Vinodetti? Vonadetto?) a kuruzslóhoz ment, hogy ágyékát
      masszíroztassa, és főzetet kért szorulás ellen –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Márkus reám néz, és szünetet tart.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az elbeszélés jó, mondom. De nem tudom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen. Először is nem tudja, a két kelta fiúnak mi köze az ön apjához
      és Bormesterhez. Már mondtam, Herstal Ugorluk, és Bormester Ulexer.
      Ugorluk az idősebb, még napkelte előtt született félórával. Napja a
      Kentaurban áll, az aszcendens alatt két fokkal, remek Holddal és
      Merkurral. Ulexer Napja már a tizenkettedik házba esik, a Holddal és
      a Merkurral való viszony is meglazul. Ért asztrológiához?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tibetben egy keveset –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A félóra különbség bizonyos esetekben igen erős. Herstal vállas és
      magas, joviális, a világi siker felé nyitva, könnyed, jó kedély,
      hallatlan idegrendszerrel. A Jupiter benne teljes erővel megjátssza
      a protektort, s ezért az emberek mind szárnya alá bújnak. Ez
      sikerének titka. Bormester olyan, mint a felbomló szövet. Senki se
      bízná magát rá, labilis, kényszerképzetei vannak, hóbortos,
      neuraszténiás, gyanakvó és félénk –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön azt hiszi, hogy Ugorluk és Ulexer testet öltése –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Márkus lassan és többször nemet int. Én, szól, nem hiszek semmit. Én
      látok. Ez az előnyöm. Az egyetlen. Ön járt keleten, és a maya
      gondolatáról sokat hallott. Tudja, hogy ez a tér, a kozmosz, vagyis
      az érzékelhető világ ebben az alakban itt káprázat, mondom, az
      imagináció teremtette, és teremti szüntelenül. Ez a maya –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ismerem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azt azonban nem tudja, mivel a régiek nem említik, hogy nemcsak a
      tér világa káprázat. Az idő se más. Érti?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nehezen –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Rájöttem arra, hogy a világ a mi imaginációnkban van, de a történet
      is ott van. Az idő is káprázat. Az egész létezés egyidejű. Az egész
      egyszerre jelen van. Ez az örök jelen, az elmúlhatatlan pillanat.
      Így most már világosabb?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kicsit –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ebbe a gondolatba én magamat teljesen belevetettem, és magamat ebbe
      a látásba begyakoroltam.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azt hiszi, hogy Herstal és Bormester, vagyis Ugorluk és Ulexer
      ikrek, és lényegük abban van, hogy ikrek. Mondjuk olyan ember, aki
      két példányban van meg, csak azért, hogy ilyen is legyen. Látja, az
      ilyen eset az, amiért én a teremtésbe minden feltétel nélkül
      beleegyezem. Ó, nem. Nem ikrek. Nem is duál. Szabály, hogy minden
      emberből egy legyen? Ilyet nem tudtam volna kieszelni, vagy ha
      mégis, nem tudtam volna ilyen jól megcsinálni. Egész shakespeare-i.
      Sőt. Ugorluk és Ulexer nem ikrek, nem, az ikerség csak
      összetartozásuknak megnyilatkozása. S ahol ők ketten, akár egymásról
      tudva, akár nem tudva, megjelennek, ott tüstént valami vígjáték
      keletkezik, az öreg Mester hahotázik –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Márkus, most a földre csúszik, és a sírdombnak dől. Az eget nézi.
      Kellemes este, szól. Azt hiszem, eső lesz –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem mozdulok.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A másikat is elmondom. Önre jól emlékszem. Langollenben jártam.
      Észak-walesi kikötő, a párizsi egyetemről tértem vissza. Körülbelül
      a tizenharmadik században. Ott beszélték akkor Manfred Evan
      Curzon-Mittain esetét. Kastélya volt a hegyoldalon, a tengertől nem
      messze, csendesen tudományának élt. Akkoriban a keresztes háborúk
      alatt a mórok révén ide sok alchimia és hermetika és kabala került
      át, mondom, ez a Manfred, lehetett akkor körülbelül az ön korában,
      harminckét éves, ebbe a tudásba merült. Az özvegy kulcsárnő leánya,
      Aurelia –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Megrezzenek és felnézek.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Emlékszik? kérdezi Márkus.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Minden női névre, amely A-val kezdődik, érzékeny vagyok –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tudom, azt hiszem, Aurelia miatt, akit felfalt, Adelhaide miatt,
      akit sohase látott, és Antennis miatt, aki –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Aki?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Majd, szól Márkus. Róla is szó lesz. Emlékezzék nyugodtan és
      szabadon. Látja Aureliát?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen és nem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A nemet hagyja el. Emlékezzék, de az emlékezetet nevezze látásnak.
      Ön Manfred Evan Curzon-Mittain, olyan báróféle, később majd más
      alakjáról is lesz szó. Aurelia körülbelül a legszebb nő, akit valaha
      is láttam. Aranykék aurája van. Búzaszőke, sűrű hullámos üstöke,
      olyan szeme, mint a ragyogó ég a romok fölött, bőrének olyan illata,
      mint a banánnak. Manfred és Aurelia szerelme sűrű, örök és
      hullámtalan. A kastélyban Aurelia anyján kívül csak az öreg béres
      élt, mikor én ott jártam, már az is meghalt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Márkus a síron hever, és a csillagokat nézi.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az öregasszony úgy mesélte, hogy egy este a vacsoratálat bevitte.
      Úgy tűnt, a szobában csak egy ember van. Egy dupla ember. El tudja
      képzelni? Mint a hibás fényképen, mikor az alak elmozdul, és
      kettőnek látszik. Az egyik ember a másik világos árnyéka, de mind a
      kettő egyszerre mag is, kerület is. Az asszony megrémült. Azt hitte,
      kísértet. A következő pillanatban szétváltak. Manfred és Aurelia
      külön-külön az asztalnál ültek –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Manfred és Aurelia, Mihály és Antennis –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen. Antennis és Ainyu és Abihail és Angela és Améline. Az eset
      később megismétlődött. Mindig gyakrabban. Az öregasszony azt hitte,
      Manfred varázsló. Így is volt. Alchimiájával oly módszert talált,
      amellyel Aureliát elemésztette, és magába szívta. Az öregasszony
      reszketett, és nem mert szólni, csak imádkozott. De Manfred és
      Aurelia mézes és forró szerelme olyan tény volt, mint a darab kő.
      Tudta, hogy ez fekete mágia, de a szerelem heve minden rosszat
      kizár. Itt csak boldogság lehet. A szerelem ész fölötti hatalma,
      gondolta. Néhány hónappal később Manfred és Aurelia már napokig egy
      alakban élt, úgy értem, hogy már teljesen összenőtt és összefolyt,
      ugyanakkor áttetsző lett. Csak gyümölcsöt és mézet evett, és tejet
      ivott, azt is keveset. A két emberből egy lett, de kétszer olyan
      szép. A fej inkább Manfredé, de Aurelia hosszú, hullámos hajával,
      gömbölyű női mell, de széles, férfias váll, erős, de puha karok,
      Aurelia sajátságos, éneklő tiszta hangja, a kéz egészen Manfred
      keze, de a mozdulat Aureliáé. Amilyen mértékben eggyé váltak, lettek
      mindig áttetszőbbé. Olyan volt, mint az angyal, szólt az öregasszony
      súgva, és szemét kimeresztette. Nem tudtam, hogy szólítsam. Csak
      hívj Manfrednek vagy Aureliának, mindegy. Íme, látod, a szerelemben
      összeolvadtunk, most már egy vagyunk. Odáig finomodott, hogy egy
      napon eltűnt. Kereste és hívta, de nem jött. Később megjelent, és
      azt mondta, ne aggódjon, boldog, és egymásban élnek. Közös testük
      van, és ez a világ számára már nem látható. Még kétszer jelent meg.
      Aztán elbúcsúzott, és azt mondta, nem tér vissza többé. Azt
      kérdezte, mi legyen a kastéllyal és a vagyonnal. Legyen a tiéd,
      szólt az öregasszonynak. Fejét megsimogatta. Haja napokig illatos
      volt. Mikor elment, a szobában helyén sokáig aranyos fényfolt égett,
      a folt olyan különös langyos meleg volt, mint amilyen a napsugaraké,
      mikor tavasszal először kiderül. Azóta néhányszor érezte, hogy ott
      van, de nem szólt hozzá, vagy csak nem hallotta –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Márkus egy ideig hallgat, és a síron mozdulatlanul fekszik.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ugorluk és Ulexer esetét jól gondolja össze Manfred és Aureliával.
      Mindez kezdettől fogva van és tart, azzal együtt, ami a most. Milyen
      elképzelhetetlen szövevény. Hajam a gyönyörűségtől az égnek áll.
      Hall még különbeket is. Ha majd Havrincourtról és Pietro Saleinról
      és Ferdinándról és Boldizsárról beszélek. Gondolja csak el, az ön
      apja Ugorluk, ikertestvérével, a segédfogalmazóval, a középen ön
      Aureliával és Angelával és Antennissel –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Angela?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Angelának sok köze Aureliához igazán nincs. Aureliát ön –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Elhallgat.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem mondom, szól. Mindent elmondok, de ezt az egyet nem. Önnek kell
      megtalálnia. Egyetlen bűnt ismerek, a vakságot. Meg kell tanulni
      látni. Nincs szükség hosszú jógára. Egyetlen villámerejű pillanat.
      Ezt kell kibírni. Nem könnyű. Mit cipelt magával ez a Herstal.
      Megnézte? És Bormester. Képzelje el, hogy Bormester Virgil valódi
      fia jelenleg vezérkari őrnagy valahol a minisztériumban,
      gépkocsireferens, hülye barom, azt hiszi, hogy minden rendben van,
      otthon Adelhaide grófnőt kínozza, aki nem is az ő felesége, hanem az
      öné. Ön pedig Bormester Mihály feleségét meggyilkolta, mert már nem
      bírta ki a hazugságot. Ön legalább már rájött arra, hogy ez így nem
      megy. Már tudja, hogy elvarázsolt nőt visel magában, akit elnyelt,
      vesztére, mert most már nem is tud szerelmes lenni. Úgy szerette,
      hogy megette. Micsoda szövevény. Látni. Látni. Nem ezt a káprázatot
      itt, csupa lárva és ugráló bolond. Azt látni, igen, azt. Ehhez
      képest olyan, mint –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Most feláll, és kabátját begombolja.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Menjünk, mindjárt nyolc. Indítványozom, hogy egyelőre lakjon a
      Népszállóban velem. Piaszterrel, a ripaccsal vagyok, de kiteszem.
      Azt hiszem, hamar felébred, s akkor saját útjára mehet.
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      A Népszálló lakóitól nem kell félni. Kettőt már ismer, Gázsit, a
      hullamosót és Csuport, a sírásót. Meg fog ismerkedni Bonifáccal is.
      Bonifác, a tetű. Nem átvitt értelemben. Tetű, úgy értem, hogy az
      élősdi, amely az ember ruhájának ráncaiban él. Fülöp Áron hozta, de
      úgy tekintik, mint a Népszálló köztulajdonát. Fülöp Áront, mikor
      felvételre jelentkezett, szintén fertőtlenítették. A többi
      elpusztult, de ezt az egyet sikerült megmentenie. Azóta ott él
      közöttünk, és meghízott. Mi vacsorán többnyire a tetvek
      hierarchiáján vitatkozunk. Fülöp Áron azt az álláspontot képviseli,
      hogy valamennyi tetű között kétségtelenül a legmagasabb rendű a
      ruhatetű. Gázsi a fejtetű elsőbbségét vallja. Riquol szerint a
      legintelligensebb a lapostetű. A viták igen tanulságosak. Majd
      szóljon hozzá, ez az illemhez tartozik. Fülöp Áron egyébként
      komisszárius és álapostol, a meriolánok filléres füzeteit árulja. Az
      a bizonyos Meriolánum az eszményi vallásos állam, ahol mindenki
      kenyérhéjon, nyers krumplin, répán és tökmagon él. Aztán Riquol az
      író, de azért nem nagyon kellemetlen. Lipót pedig a patkány. Ismét
      nem átvitt értelemben. Régebben igen sok volt, de valamennyit
      kiirtották, csak Lipót maradt meg. Ténylegesen patkány. A hatóság
      elől rejtegetni kell, akit ismer és kedvel, annak ölébe ül, zsebében
      alszik, akire dühös, annak lábába harap. Tányérból eszik, ha
      jóllakott, bókol, barátjának nadrágjába mászik és szundikál.
      Piaszter? Őt is megismeri. Mondom, egyiktől se kell félni, csak a
      Kettőskereszt Vérszövetségtől. A szövetség jelenleg három tagból
      áll, e tagok Konc, Lába és Tekenő urak. A szövetség célja, hogy a
      hatalmat a világ fölött átvegye, a zsidókat kiirtsa, új és roppant
      börtönöket építsen, a neki nem tetsző véleményeket elhallgattassa, a
      katonai szolgálatot a nőkre is kiterjessze, a cukorka- és
      csokoládégyártást azonnali hatállyal megszüntesse. Konc, Lába és
      Tekenő urak már reggel ülést tartanak, határozatot hoznak, azt
      szavazásra bocsátják, egyhangúlag elfogadják, jegyzőkönyvbe veszik,
      azt hitelesítik, az ülést bezárják, de rögtön bizalmas megbeszélésre
      ülnek össze, ahol új tervek felmerülését vitatják meg, ezt javaslat
      formájában nyilvános összeülésre felterjesztik, ott megvitatják, a
      javaslat részletkérdéseinek kidolgozására albizottságot neveznek és
      küldenek ki, szakértők bevonását elrendelik, majd ismét a nyilvános
      összeülésen vitára, később szavazásra bocsátják, cikkelyenként
      iktatják, és rendelkezés alakjában megfogalmazzák. Konc, Lába és
      Tekenő urak igen elfoglalt emberek. Súlyos irattáskákkal járnak, az
      ablakba vonulnak rövid eszmecserére, megfigyeléseiket egymással
      közlik, a sajtó megnyilatkozásait figyelemmel kísérik, többször
      hevenyészett konferenciát tartanak, inditványoznak, tagfelvételt
      javasolnak, elvetnek, napirendre tűznek, napirend előtt felszólalnak
      és interpellálnak. Meg vagyok győződve arról, ha önt meglátják,
      azonnal javasolni fogják, hogy a Kettőskereszt Vérszövetségbe lépjen
      be, természetesen egyelőre mint ideiglenes kültag, próbaidőre. Akkor
      aztán ülésekre fogják rendelni, de időnkint felszólítják, hogy a
      helyiséget a tárgyalás bizalmas voltára való tekintettel tíz percre
      hagyja el. Tagdíjat fognak kivetni, jelvényt kell vásárolnia, s azt
      viselnie kell, sajtószemlét kell készítenie, önéletrajzot négy
      példányban, véleményét az antiszemitizmus és a cukorkagyártás
      ügyében ki kell fejtenie, az irattárba betekintenie nem szabad, ha
      hibát követ el, nyilvánosan megdorgálják, külön fegyelmi ülésen
      esetét tárgyalás alá veszik, egyenként vagy ketten, esetleg mind a
      hárman, baráti megbeszélésen a teendőkről jóindulatúan kioktatják, a
      szövetségből próbaidőre kizárják, de felszólítják, hogy
      visszavételét három napon belül kérvényezze, csatolt okmányokkal,
      ezt ugyan elutasítják, de rábeszélik, hogy fellebbezzen a tanácshoz,
      és kérjen nyílt tárgyalást. Bevallom, én a Vérszövetségnek
      beugrottam. Csodálkozik. Ne tegye. A bolondokat felismerni egyre
      nehezebb. Különös? Még néhány évvel ezelőtt egészen könnyű volt.
      Nemsokára lehetetlen lesz. A történet átlagszínvonala az őrületnek
      oly fokára ér, hogy az ép elmét az őrülttől megkülönböztetni nem
      lesz lehetséges. És akkor tudja, mi fog elkövetkezni? Én tudom.
      Konc, Lába és Tekenő urak a hatalmat a világ fölött tényleg
      átveszik. A zsidókat üldözik, roppant börtönöket építenek, összülés,
      albizottság, szakértők és konferencia, gyűlés, elnapolás, rendelet,
      szigorú végrehajtás, kérvény, fellebbezés, nyílt tárgyalás,
      javaslat, iktatás, cikkek, felajánlás, felterjesztés, hitelesítés, a
      jegyzőkönyv, kizárás, jelvény, tagdíj és irattár. Azt hiszem, az,
      amit most Kettőskereszt Vérszövetségnek hívnak, az az üdvtörténet
      következő korszaka –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Vacsora után az asztalnál egymagam ülök. A rántott levest kenyérrel
      megettem. Rágyújtok és –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A jó hír ügynöke vagyok –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ránézek. Persze, Fülöp Áron, komisszárius és álapostol. A rendesnél
      nagyobb irattáska, tele. Most kinyitja, füzetet vesz elő, és
      nyújtja.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az egészséges lélek, szól, az üdvözülés útja. Elmondta Boldog Ulrik
      anachoreta, Babiána médiumon keresztül, tizenkét fillér, mit kell
      tenni, hogy a lélek a túlvilágon az angyalok közé jusson.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ne fáradjon, mondom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Anachoreta, szól, tizenkét fillér –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Lelki bajom nincs, válaszolok, szorulásban szenvedek –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Fülöp Áron táskájába nyúl, és füzetet vesz elő. Hogyan biztosítja az
      ember mindennapi székletét? Húsz fillér. Első kiadása egy hónap
      alatt elfogyott. A másik, homeopatikus gyógyszer a székelési zavarok
      ellen, huszonnégy fillér, receptekkel, holtbiztos –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Félig elfordulok. Köszönöm –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Podagra ellen. Ezeréves módszerek, hogyan kerülhet el minden
      betegséget, és élhet száznegyven évig –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én százötvenig akarok –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Lábizzadás ellen. Kutyaharapás ellen. Hogyan változtatható át a
      szikla bükkfává. Százéves recept, hogy a vizeletnek ibolyaillata
      legyen. Varázsmondatok az ördög elűzésére. Ariel arkangyal igéi,
      amelyekkel bárki szárnyat növeszthet. A fekete holló arkánuma,
      amellyel a libát tizennégy nap alatt úgy meghizlalja, hogy két kanna
      zsírja lesz. Fogfájás ellen. Hogyan növeszthet dús hajat kopasz
      fején. Fájdalommentes. Csodakenőcs, veszett kutyákat gyógyítja –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Újabb füzeteket vesz elő.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Dagadt mandulák ellen. Egyszerű eljárás, hogy a nyúl a vadász elől
      ne fusson el. Vakarózás ellen. Hogyan lehet a vendéget gyorsan
      hazaküldeni. A meghűlés tízparancsolata. Maxwell tanítása a
      természetes mágiáról. Hogyan hódíthat meg egy nőt három óra alatt.
      Az ürülék konzerválása. Amulettek. Gyógymasszázs. A vér titka. A
      boszorkányokról. Hogyan szoktatható le a kakas a kukorékolásról. A
      magzatelhajtás egyszerű módja. Csipa ellen. Albert püspök
      varázsigéje, amellyel a nők szüzessége holtbiztosan megállapítható
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Felállok –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Konc úr azonnal hozzám lép, és azt mondja: A Kettőskereszt
      Vérszövetség felvételi bizottságának határozata értelmében
      felszólítom önt, hagy a szövetségbe lépjen be –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Megtisztel, válaszolom, de én erre nem érzem magam sem méltónak, se
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tudjuk. Ezért kell, hogy a szövetségbe lépjen –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pillanatnyilag –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Konc úr hátralép. Tisztában van ön azzal, hogy –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen hosszú külföldi tartózkodás után tértem vissza, nekem dolgaimat
      rendezni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Helyes. Ön utazásáról jelentést fog tenni, szóban és írásban, ezt
      tárgyalni fogjuk, és –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Félek, hogy erre nem lesz alkalmam –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Uram, nagy dolgokról van szó. A szövetség –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem fogok tudni rendelkezésükre állni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ellenvetését a bizottsággal közölni fogom. Foglalja írásba, és
      nyújtsa be –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem, uram. Én nem írok, és nem nyújtok be semmit, én nem szeretek
      írni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Megengedi, hogy ezt a bizottság tudomására hozzam?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Belátása szerint –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ha a tanács elé terjesztik, ennek súlyos következménye lehet. Önt
      kitilthatják –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Véglegesen is?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ez a tanácstól függ –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Örömet szereznének, ha a kitiltás örök időkre szólna –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Meggondolta, hogy mit mond? Ön soha a szövetség tagja nem lehet –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ha önök engem erről bittosítani tudnának –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Meg fog történni. Beadványában –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az a benyomásom, hogy semmiféle beadványt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Akkor az ön ügye a fegyelmi tanács elé kerül, és esetleg súlyos
      bírságra ítélik. Ezenfelül –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem hiszem, hogy a bírságot megfizetem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Akkor elmakacsolják –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Meg lennék elégedve, ha már itt tartanánk –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Amint látom, az ön dolga súlyos bonyodalmakat fog idézni. Most
      személyi adatait fölveszem. Neve, születési helye, ideje, apja,
      anyja neve –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Uram, ha én apám nevét biztosan tudnám –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Törvénytelen?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Most felállok. Örülök, hogy megismerhettem önt, remélem, találkozni
      fogunk –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Márkus, az oroszlán!
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az ajtóban magas sovány férfi sárga nadrágban, őszülő haj, rézvörös
      arcbőr, kigombolt gallér. Kitárt karokkal áll, aztán keze
      viszszahanyatlik, fejét lehajtja, és suttogni kezd.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ezt is (tompán) – nekem, nekem – nincs még összetörve (kezét
      szívére teszi), nincs? (felsóhajt) – e szív (fejét hátraveti,
      mellére mutat), e szív (elhaló hangon) nekem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Márkus azt mondja: Ez itt Piaszter, a ripacs, közöltem vele, hogy
      keressen más ágyat –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Piaszter felüvölt. Ha van még a földön annyi becsület, amennyi egy
      kanál vízben elfér – ha van annyi hűség, amennyi egy odvas fog
      lyukába bújik – ha van az adott szónak annyi súlya, amennyi a
      fagyalbokorra szállott ökörnyál szálának van – ha a lélek –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Jól van, szól Márkus. Tapsol. Most csomagoljon és menjen –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Piaszter letérdel. Csuklik. Királyom, te vagy az úr a burját
      dombokon –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Márkus bólint. Még mit tudsz?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Te vagy Első Malintonétosz, a nagy Csobogány –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Áldásom rád, szól Márkus.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Feláll, a térdeplő Piaszter homlokára keresztet rajzol és mormog.
      Temeretur sic hamartia tés samajim. Hoc levana sekkinah exesusto –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Piaszter zokog. Márkus kezét elkapja és megcsókolja. Hangosan sír,
      aztán suttog. Nemcsak megöl, meg is áld, az inkvizítor –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Márkus bólint. Úgy van, szól, minden pimasz így csinálja. Eredj,
      disznó –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Piaszter a földre veti magát. Soha, kiáltja teljes hangon.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Márkus bólint. Tudom, szól, e küszöböt Piaszter önként soha át nem
      lépi – csak összetört kadáver nyúzott birkafej dülledt szemével.
      Ezt is tőlem tanultad. Tudsz még valamit?ú
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Piaszter sír.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Meddig tart? kérdem Márkust. Ő vállat von. Ha tőle függne,
      hajnalig. Van ötven fillérje? A pénzt kiveszem, és Piaszternek
      adom.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Erre feláll, igen lassan, arcát rendbe hozza, elkomolyodik. Vérdíj,
      mondja alig hallhatóan. Árulás. (A pénzt zsebre dugja.) Piaszter nem
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kevés? kérdi Márkus. Itt van még húsz –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Piaszter dermedten áll. Nem. (A pénzt zsebre dugja.) Piszok.
      (Kitörve.) Piszok. (Bömböl.) Piszok. (A földre veti magát.) Császár!
      Tbirrin hercege! nekem – (fejét a padlóba veri) nekem – (hosszan
      felüvölt) a halál –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem kapsz többet, mondja Márkus.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Félig felkönyököl, jobb karját magasra emeli, teljes erejével.)
      Átkom ez: légy jó! Az angyalok ringassanak, és üdvözülj! Áldásom
      rád: csigolyádat baltával verjék szét, és legyek lepjenek el, és
      dögölj meg az árokban, megátkozlak a legszebb farú nőkkel, és
      megáldalak gyomorgörccsel és lelkiismeret-furdalással. Arcod legyen
      olyan, mint a páviánsegg –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A műsornak vége, szól Márkus.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kitaszított, nyög Piaszter.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Márkus most Piasztert galléron fogja, fölemeli, és az ajtóhoz húzza.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Oroszlán, kiált Piaszter.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Márkus az ajtót kinyitja. Piasztert kihurcolja és megrúgja.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Magasztos –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Többet nem hallani. Márkus az ajtót bezárja.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mit fog most csinálni? kérdem.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Piaszter? Elbújik és onanizál. A legjobb esetben –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      És ha –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Legrosszabb esetben pedig elmegy moziba. Ahhoz, hogy a kettőt
      egyszerre csinálja, nincs fantáziája –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Hogyan történt, mondom, hogy így el tudtam veszni? A minap még az
      óceánjárón utaztam, a magabiztos Mike Winemaster és a mély, szívós
      Michail. Zanzibar? A találkozás. A kettő egy, és a nehézség
      duplájára nőtt. Aztán a világ helyett itt ez a szűk és lápszagú
      kuckó. Otthon? Az emberiség, amelyet hét év előtt elhagytam, a
      temetőben. És Angela, Angela. Az őrület gondolatával túl sokat
      játszottam –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Márkus orrát piszkálja, szórakozottan cipőjét nézi, aztán az ablakon
      kibámul.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Lapos, szól végül, és feláll. Rossz. Éretlen. Deprimált szobalány.
      Ajánlom, hogy azt a valamit, hogy gondolkozás, hagyja abba. A
      filozófusoknak megfelel. Úgy kell nekik. Az ember minél magasabb
      rendű, problémái annál nehezebbek, és annál több szabad neki. Önnek
      még ölni is szabad volt. Az öngyilkosság azonban tilos. Nem
      gondolkozni kell, hanem látni. Még nem tud követni. Amit mondok,
      rakja el jó helyre, hogy kéznél legyen. Egy idő múlva előszedi, és
      használni fogja. Módszeremre még nem jött rá. Pedig, amit én tudok,
      az egyszerű –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ne tanítson, mondom.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      El akarok fordulni.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Márkus odalép, rám néz, és szeme lobogni kezd. Aztán felüvölt: De
      tanítom, hülye vak állat –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Öklével mellbe vág. Barom, tanítom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hátralép és vigyorog. Márkus, az oroszlán (hahotázik). Én. Én vagyok
      Márkus, az oroszlán (köp), ilyen féreg, mint ön. Kuss. Szemét –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az ablakhoz megy, hirtelen visszajön és leül.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az ön feladata, hogyha én beszélek, hallgasson, amit mondok, tanulja
      és tartsa meg. Érti?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ez a kötelező hódolat a nyelvben erősebb előtt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Most én vagyok az erősebb. Ön nekem mindaddig hódolattal tartozik,
      amíg erősebb vagyok. Abban az órában, amikor nyelvben ön lesz az
      erősebb, én fogok hódolni ön előtt. Meg fogom tenni. Legyen nyugodt.
      Lehet, nemsokára –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Márkus feláll, aztán szembefordul.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön teljesen a külső Isten körében van, és a valóságot nem létezőnek
      tartja –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem felelek.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Beszéltem önnek Ugorlukról és Ulexerről –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Reinkarnációk, mondom.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nevezheti őket azoknak is, de fölösleges. A reinkarnációt a keletiek
      azért találták ki, mert az időt nem értették. Már elmondtam. Az
      egész világot együtt és egyszerre tudták látni térben. Ez a nagy
      világlátvány. De az idővel nem tudtak mit kezdeni. Ezért voltak
      kénytelenek az újratestetöltés gondolatát kieszelni. A reinkarnáció
      rossz, mert egymás után nézi azt, ami tulajdonképpen egyszerre van.
      A tér teljes egészében mindig jelen van. De az idő is. Minden és
      mindig itt van egyszerre. Az összes világok és minden élet minden
      korszakával és alakjában és mozzanatával –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A modern fizika egyébként már csaknem nyomon van. Az időt
      térképletekben ki tudja fejezni, de nemsokára a teret is ki fogják
      tudni fejezni időképletben. Akkor pedig észre fogják venni, hogy a
      kettő egymással felcserélhető. Ha az idő nem egyéb, mint a tér
      negyedik mérete, akkor a tér sem egyéb, mint az idő felszínének és
      mélységének az a viszonya, amit jelennek nevezünk. Ez az
      elmúlhatatlan pillanat. A kettő egy. És ha ezt megtalálják, akkor
      már csak az imagináció tevékenységét kell képletbe foglalni. Tudja,
      mi ez? Amit az Upanishadok tanítottak. A maya. A káprázatot meg
      fogjuk tudni különböztetni a valóságtól. Fogunk tudni látni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ez a belátás szerezte meg nekem azt a tudást, ami fölött
      rendelkezem. Én az egészet a jelenben látom. Nekem a reinkarnáció
      segédfogalmára szükségem nincs. Érti?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Eszemmel –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Később látni fog, és az észre nem lesz szüksége. A talog azt mondja,
      hogy tenéhon aszpaki –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Várok. Aztán azt kérdem: Talog? Mi az?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Márkus merev arccal néz. Ajkát elbiggyeszti, végül köp.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Talog. Nem tudja. Persze. Indokínában a hegyek között, ön arra nem
      járt, de ha járt volna is, a hülye kolostorok érdekelték, meg a
      kínai ladyk és a brandy. Indokínában, a legkevésbé hozzáférhető
      hegyek között él egy nép, már alig van belőle néhány ezer. A föld
      alatt laknak, barlangokban, alagutakat ásnak, a dombok hasában
      házakat fúrnak, csak éjszaka jönnek ki, az erdőben vadásznak, és
      szürkületkor visszamásznak, a városok bejáratát elfedik és elbújnak.
      Véletlenül fedezték fel őket. Alacsony, alig másfél méteres
      emberkék, mint a pigmeusok. A nép maga már csak etnográfiai csemege
      a bárgyú tudomány számára. Fontosak a papjaik. A talog nyelv néhány
      könyvben ott a föld alatti városok templomjaiban, a könyveket néhány
      pap őrzi. Ez az ősnyelv, amelyből a kínai, a szanszkrit és a héber
      keletkezett. A héber jobbról balra ír, a szanszkrit balról jobbra, a
      kínai felülről lefelé. A talog a sokat keresett írás, amely alulról
      fölfele ír. Az írásnak egyetlen célja van. Fölfelé. Ez a nyelv,
      amelyen Ádám és Éva a paradicsomból való kiűzetés után beszélni
      kezdett. A talog nép az özönvizet nem a bárkában, hanem a föld alatt
      töltötte. Ott van Seth könyve –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Honnan tudja? Látja?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mikor az amerikai képeslapokban a talogról olvastam, pénzt
      szereztem, és Indokínába mentem. Megtaláltam őket, tizennégy hónapig
      náluk laktam, nyelvüket megtanultam, könyveiket elolvastam.
      Nyelvüknek három értelme van. Az első a halom-talog, amelyen
      szociális köznapi dolgaikat beszélik meg. Ez az úgynevezett
      álomnyelv, amelyen a dolgoknak semmiféle valóságtartalmuk nincs. Még
      csak nem is fátyol, ahogy papjuk mondta nekem, mert semmit sem
      takar. A második a jüör-talog. Ez, mondjuk, megfelel a mi
      graeco-latinizált tudományos nyelvünknek. Állami és társadalmi és
      gazdasági fogalmakat ezen a nyelven írják. Ez a törvénykezés és a
      közigazgatás nyelve. A harmadik az avenraa-talog, a metafizikai
      nyelv. Seth könyve ezen a nyelven íródott. Az imént azt mondtam,
      hogy tenéhon aszpaki. Ez annyit jelent, mint kapukon kívül, de
      annyit is, mint éretlen, exoterikus, nyers, beszámíthatatlan, de
      metafizikai nyelven annyit jelent, mint saját maga által képzelt,
      valótlan világban él, teljesen önkényes és minden kapcsolat nélkül
      való életet, a közösségből kiszakadt, nem számít, gyengeelméjű és
      megvetett. Ez a külső isten köre, a bálvány –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Márkus újra feláll, és elém lép.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hubiklaa, szól halkan.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mit jelent ez a szó?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem felel. Megfordul, és járkálni kezd.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kell, hogy legyen nyelv, amelyen az ember Isten szavát megértse. A
      mai nyelvek közül erre egyik nyelv sem alkalmas. Képzelje el, hogy
      Isten azt mondja, Vous avez raison, vagy I am glad. A szekularizált
      héber és szanszkrit sem alkalmas. A mai nyelvek mind
      természetnyelvek, csak a halom-talognak felelnek meg. A
      latin-héber-görög-szanszkrit a mi jüör-talogunk. Az egyetemes dolgok
      itt még érthetők. Isten szava már nem. Engem Istenen kívül semmi sem
      érdekel. Én megtanultam őt becsülni. Sőt. Én már őt csaknem
      szeretem. Tudja, az az elképzelhetetlen nagyság. Az a láthatatlan,
      mindenütt jelenlevő tudás. Az a gyengédség, humor és tapintat. Az az
      alázat. Az a derű. Ha avenraa szót mondok, imádkozom. Mi itt
      spanyolul és angolul és norvégül legfeljebb siránkozunk és
      panaszkodunk és viccelünk és káromkodunk és veszekszünk. Nem is
      beszéd, csak duma. Tudja, mit jelent avenraa? Az aven a lélek belső
      szikráját jelenti, de csecsemőt és madarat is. Az aven szó igésítve
      annyi, mint énekelni, de a csecsemőre vonatkoztatva tejet szopni. Ra
      pedig annyi, mint égni, de az égés közös égést, vagyis szerelmi
      egyesülést is jelent. A raa megnyúlása folyamatos történést fejez
      ki. Szóval a lélek belső szikrája (a madár, a csecsemő) tejet szopik
      (énekel), és közben a többivel együtt szerelemben ég. Érti, hogy mi
      az avenraa? Mikor megértettem, letérdeltem, és hangosan sírtam. Ha
      valaki ilyen nyelven él, legjobb is, ha a föld alá bújik, és a
      bejáratot elfedi. De az Antikrisztus már fölfedezte, és el fogja
      pusztítani. Az ön zászlósának igaza van. Ami itt folyik, az az
      életszentség kenetteljes meggyalázása. Eggyel több ok arra, hogy az
      ember Istenen kívül mással ne törődjék –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bocsásson meg, szólok.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Miért? kérdi. Mert hetyke volt és hencegett? Nézze, ezt is lehet.
      Kell is. Ha majd látni fog, megérti, hogy az ember bármit is
      elnyomjon, nem lehet cél. Ellenkezőleg. Csak hadd legyen hetyke.
      Szép. Nekem tetszik. Nézzen meg egy hetyke leányt. Csak hencegjen.
      Hazudjon, raboljon. A világ kibírja. Jól van az megcsinálva. Nem dűl
      össze, ha valaki egyszer hazudik. Gyilkoljon. Semmit sem szabad
      elnyomni. De. Tudja mit? Egy a fontos. Mindig legyen erősebb, mint
      az, amit tesz vagy gondol vagy mond. Mindig lásson. Mindig legyen
      több. Legalább egy ujjnyival több. Ez az ujjnyi biztosítja önnek
      azt, hogy lát. Mindig a világosságban, mindig. Ezt most már kezdi
      érteni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Értem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Jó. Én önt megtanítom látni. Nem nagy dolog. Akkor aztán, ha lát,
      mindent fog tudni, és elkezdhet élni. Remélem, tudja, hogy amit
      eddig csinált –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tévelygés –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Félek, hogy túl kedvezően látja. Majd később –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Sokat halaszt későbbre –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Olyat, amit esetleg meg se kell mondanom, mert közben megismeri. Azt
      is meg fogja tudni, hogy én önnel most mit csinálok. Vagyis azt,
      hogy mit csinálok magammal –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Sokáig nézem, az ablaknál ül nekem félig háttal. Az utcára bámul, a
      villanylámpára. Azt kérdezem:
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Megenged valamit?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hirtelen megfordul. Ne legyen ilyen udvarias. Ilyen. Piha. Úr. Az
      előbb –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mellbe vágott –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Testi kritikában részesítettem. Valamit kérdezni akar –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen. Kicsoda ön?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Márkus odajön, a széket elhúzza, és velem szemben leül. Én, szól, a
      Szentháromság elnöke vagyok –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Most vár. Komolyan néz. Hirtelen bőgve hahotázik.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hallja? Most tudja –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Felugrik és harsog. Öklével a levegőbe sújt, aztán mellét veri.
      Ismét leül.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tudja, becsvágy. Igen? Érti? Persze egészséges ember, csupa
      becsvágy, hogyne, nagyon helyes, éljen a becsvágy. Én is. Én is
      mindent akarok. Kellő alázattal, de az alázatot is akarom. Kevélyen,
      de a kevélységet is akarom, áhítattal, és az áhítatot is akarom, és
      az aljasságot. Ez az én blaszfémiám. Blaszfémia nélkül nem tudunk
      kijönni. Már mondtam és mondani fogom, hogy én Istent akarom, a
      többi nem érdekel. Nekem csak ő kell. Becsvágy? Tudja, azt mondom,
      ha becsvágy, akkor legyen becsvágy. Szánalomra méltó idióták, mind.
      Ha nekem királyságot adnának, köpnék. Nem kell. Miért nem adnak
      mindjárt lócitromot? Világhatalom. Altiszti igény. Becsvágy, ha
      becsvágy, legyen becsvágy. A legnagyobb kell nekem, és nem hagyom
      magam megvesztegetni. A kis dolgoknak rettentő erejük van. Észre sem
      veszem, már megnősültem, és hivatalfőnök vagyok az adószámvitelben.
      Nem különbözik lényegesen a diktátortól. Kineveztem magam a
      Szentháromság elnökének. Mit szól hozzá? Ez aztán a rang. Angol
      király? Orosz cár? Söpredék. Az összes pápát kirúgom. Ha becsvágy,
      legyen becsvágy –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Feláll és járkál. Érti? Ha ezt a módszert nem alkalmaznám, az
      elérzékenyüléstől egész életemet végigbőgném, százezer éveket, a
      megrendüléstől, ami a teremtés, ez a szépség, ez a hatalom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kicsit hallgat. Aztán: A cél nem bármit is eltiltani. Hadd jöjjön az
      egész. De sohasem hagyni, hogy rajtam bármi erőt vegyen. Se
      szerelem, se vallás, se mű, se gyönyör. Nem aszkézis. Semmit sem a
      tudat alá nyomni. Mindent látni. Ha a küszöb alá nyomja, azonnal
      erjedni kezd. A pokol tele van penésszel és pincegombával és
      mocsárgázzal. Felszabadulni. Nem kompenzálni, hanem szublimálni, ha
      így jobban érti. Piha. Még filozófus leszek. Nincs bűn és erény, jó
      és rossz. Túl. Messze túl. A tisztult amoralitás –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Köp. Mondom, hogy még filozófussá tesz –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Végül minden megtörténik, még az is, amitől a legjobban félünk. A
      világ száma betelik (vállat von). Nem mondom, szeretném átélni,
      páholyból végignézni, de tudom, valamiképpen részt veszek benne.
      Türelem –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Amit most elbeszélek, az a lélek csodálatos változásai. Amit senki
      sem ismer, csak az egészre való emlékezés mámorából. Az értelem felé
      meglazítva, hogy átlátszó legyen. Valóságtranszparens. Nem tudok
      mást mondani, mint azt, hogy a szent könyvek. Ha a talogot ismerné,
      tudná. Később majd megtanulja. Ha Istent eléggé szereti. Meg fogja
      látni, mit jelent vele közvetlenül beszélni. Így persze. Nem.
      Erőtlen. És ha az ő szava megérintené. Ellobbanna egy szempillantás
      alatt, mint az izzó kemencébe ejtett pehely. Nem mindenkinek való.
      Csak a zene nyújt róla halvány képzetet, ahogy a szólamok egymást
      szüntelenül ellenpontozzák. A terek és idők egysége az elmúlhatatlan
      pillanatban. Ez idő szerint ez a legnagyobb tudás. Nem féltem önt.
      Eleinte zavarban lesz, és egy hangot sem fog érteni. Nem fogja
      tudni, hová kell nézni, mit kell érteni. Nem fogja tudni, hogy az
      egészet hátulról nézi, és előre nyitva van. Igen, de merre? Mi az,
      hogy előre? A negyedik-ötödik ütemben majd rájön. Nehéz?
      Ellenkezőleg, csak azért nehéz, mert könnyű. Mert józan. Ez az ember
      természetes látása, ez az átlátszó valóság. Érti? Ne gondolkozzék.
      Eressze el magát. Ne tegyen mást, mint amikor színházban van és néz.
      Látni. A dolog magától értelmeződik. Ne féljen, hogy valamit kihagy.
      Majd visszatér, és akkor megérti. Ne akarja azonnal az egészet és
      egyszerre. Ha a fonalat elveszti, gondoljon arra, hogy ez a lélek
      csodálatos változásai –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Azt mondtad, hogy délre a városban leszünk, szólt Adar-Hammon.
      Minuszin bólint. Úgy lesz. Az ott elöl már az Eufrátesz, a
      kanyarulaton túl már kertek vannak. Sehol sincsenek oly szép kertek,
      mint Urban. Onnan a falak már láthatók. Délután már dolgodhoz
      foghatsz, találsz elég vállalkozót. Sok pénzes ember. Maga a király
      is, csak menj el hozzá, tanácsosai közt van barátom, az majd utadat
      egyengeti. Nem kérek semmit, én –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Adar-Hammon elfordul, és szemével Virázst keresi. Megint Bidachhal
      beszél. Bidach, nagy sárga szemfogával és orrán a szemölccsel.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Minuszin vigyorog. Félted? kérdi.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Adar-Hammon morog. Sok közöd hozzá nincs –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ismerek valakit, hasznodra lehet –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Még csak nem is kérsz érté semmit?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Minuszin megint vigyorog. Elvezetlek hozzá, szól. Öregasszony, sokat
      tud. Kecskéből medvét csinál, fingból seprűt. Bájital –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Te Urt jól ismered –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Sokszor jártam itt, barátaim vannak, hivatalnokok –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Boszorkányok –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Akadnak, fiatalok és szépek, öregek és tudósok. Ur gazdag. Sok
      kereskedő itt telepedett le, bazárjába tíz ország jár vásárolni, még
      a tengeren túlról is, Indiából. Ahol sok az arany, ott sok az élősdi
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Adar-Hammon lovát megfordítja, és Virázshoz lép. Ezt a vigyorgó
      Minuszint mindig kevésbé bírja. Édeleg, piszkos körmével az orrát
      turkálja és hunyorgat –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A kertek itt vannak, többnyire alacsony fák és ültetvény. Illata
      tényleg kellemes. Virázs nevet. Mindig úgy nevet, hogy minden foga
      kilátszik, még nyelve hegyét is kidugja.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Építs nekem kastélyt ezer emelettel –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Meglesz, szól Adar-Hammon.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ezer emeleten egyedül fogok lakni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Egyedül –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      És a szolgák? kérdi Virázs. Sok szolga kell.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Felkiált.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Sok szolga kell. Százat fehérbe öltöztetek, százat pirosba, és a
      kastély előtt fognak harcolni életre-halálra. Én az ablakból nézem.
      A győztes cipőm sarkát megérintheti –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mit szólsz hozzá? kérdi Bidach.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Adar-Hammon oldalt néz. Bidach melyik sereget fogja vezetni, a
      fehéret vagy a pirosat?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A győzteset, feleli Bidach.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tiszta vertarany-ágy kell, mondja Virázs. Ablakom egyetlen darab
      csiszolt smaragd –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az ezredik emeleten, kiált Bidach, és hahotázik.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Most a kertek között nyargalnak. A város fala is feltűnik. Az
      ültetvényeken emberek kapálnak, a dűlőutakon állatok és kocsik.
      Minuszin most odajön, és azt súgja: Elvezesselek Rengahhoz?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Rengah? kérdi Adar-Hammon.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az az asszony, akiről az előbb beszéltem. Minden italt ismer.
      Szükséged lehet rá. Bidach igazán nem vonzó, azt hiszem, kalandor.
      De Virázs –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Adar-Hammon hallgat, és Minuszinra néz. Csak körme ne lenne olyan
      piszkos. És mindig az orrát turkálja.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Virázst Urban meg fogják csodálni. Biztos. Elküldőm hozzád, két
      aranyért bájitalt főz neked –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A kapuhoz érkeznek, és Bidach elbúcsúzik.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nekem nem kellene, mondja Minuszin, és vigyorog. A nőt nem is látni,
      csupa bűvös száj és tündöklő szem és illatos bőr, csupa lángoló haj
      és éneklő hang. Az érzékek egészen belehülyülnek. Szemfényvesztés.
      Ez a nő agyondolgozza magát. Őt magát sohasem látom, csak a
      mutatványokat –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A főúton lovagolnak befelé.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azt mondják, az ősidőkben a nők a bűbájolás mesterségét nem
      ismerték. Itt hallottam, Urban. Itt sokat tudnak. Még az özönvízre
      is emlékeznek. Akkor szerettem volna élni, amikor a nők még
      egyszerűek voltak, és nők. Akkor igazán szépek lehettek –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Piszkos körmöddel, szól Adar-Hammon.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nekem így is jó. Azt beszélik, a nők olyan szépek voltak, hogy a
      hegyeken lakó angyalok beléjük szerettek, és lejöttek hozzájuk. Ezek
      voltak a bukott angyalok. Ők tanították meg a nőket a mutatványokra,
      hogy szemüket forgassák és villogtassák, és csípőjüket ringassák és
      szepegjenek és pityeregjenek, és szájukat húzogassák, és combjukat
      mutogassák –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Most elkanyarodnak, és máris a házhoz érnek. Az öreg C. házaspár
      lakta, a férfi délutánonként a temetőbe ment. Anyja sírjához, mondta
      az öregasszony ájtatosan, anyját nagyon szerette. Mindenki tudta,
      hogy a férfi a temető mellett a korcsmába jár, csak az öregasszony
      nem. Ez a házasság, szól Minuszin vigyorogva, és Virázsra néz.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Minuszin két perc alatt kész. Először Bidachot keresi meg.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Adar-Hammon bolond, szól, és vár, hogy milyen hatást tesz..
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bidach várakozva néz. Virhsba belehabarodott, és most palotát akar
      neki építeni ezer emelettel –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nagy szerelem, kiált Bidach hahotázva.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azért te se kellesz neki, szól Minuszin halkan. Itt lakik nem messze
      Rengah. Tudós öregasszony. Két aranyért italt vehetsz tőle, hogy
      Virázst elbűvölhesd –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hol?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Holnap, mondja Minuszin, és feláll.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Aztán a hivatalba indul, ott sündörög, amíg a bíróhoz besurran.
      Tiszta bolond, suttogja. A nőbe belehabarodott, és palotát akar
      építeni neki ezer emelettel –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Minél nagyobb a szerelem, a palota is annál magasabb –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Minuszin hajlong, és kezét dörzsöli. Úgy, úgy. De itt van ez a
      kalandor Bidach, el akarja rabolni. Vigyázz –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Terve szerint most Rengahhoz megy, és vele beszél. Elmagyarázza,
      Bidach hol lakik. Nagy szemfogáról és orrán a szemölcsről
      felismered. Adar-Hammon az öregeknél vett szállást, tudod, ahol a
      férfi esténkint a temető mellett a korcsmába jár. Adar-Hammon
      gazdag. Annyi pénze persze nincs, hogy ezer emeletet építsen, de
      ötöt fel tud építeni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Minuszin vihog. Ezer emelet. Bolond. Virázs nem is szép, csak
      mesterkedik. Az ilyen nőket nem szeretem. Bidach mohó és becsvágyó.
      Csupa lihegés, mint a farkas. Némelyek azt mondják, hogy hős. Itt,
      Urban mosolyognak rajta, és így szólnak: erős Marsa van –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Rengah bólint. Mást nem tudsz?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mit akarsz még? Két-két arany –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hirtelen suttogni kezd. Néhány emberre lenne szükségem, akik Virázst
      elrabolják. Adar-Hammon azt fogja hinni, hogy Bidach. Én már voltam
      a hivatalban, és besúgtam, ott is azt fogják hinni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Rengah int. Összeugratod őket –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Adar-Hammon elég gazdag, persze annyi pénze nincs, hogy ezer
      emeletet építsen –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vigyorog és bólogat. Majd lesz pénze. Holnap menj, és keresd meg
      Bidachot –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      (A történetet, szól Márkus, csak azért mondtam el, hogy, amit mi
      reális hétköznapnak mondunk, azt közelről megismerje. Ötezer éves
      távlatban, mindegy. Érti? Egyelőre még nem. Nem baj. Majd megérti. A
      reális hétköznapot az jellemzi, hogy abban semmi sem reális. Az első
      vonalban a monomániák vannak. Helyesebben az őrületek. Az emberiség
      nem a valóságban, hanem saját őrületének gőzében él. Nézze meg ezt
      az Adar-Hammont. Nem mondom, nem ellenszenves ember. Nekem tetszik,
      mértéktelen enthuziazmusával, ahogy a nőnek palotát akar építeni
      ezer emelettel. Ebben van stílus. A hivatalnoknak igaza van. Minél
      nagyobb a szerelem, a palota is annál magasabb. Gondoljon azokra a
      szerelmesekre, akik csak a kétszobás földszinti családi házig jutnak
      el. Nekem csak az az aggályom, hogy Adar-Hammon nem is szerelmes.
      Mindössze monomániás építésőrülete van. Virázs pedig? A piszkos
      körmű Minuszin jól látja. Virázs még csak nem is szép, csak női
      tehetségét villogtatja, és a bolondok ettől szemük fényét vesztik.
      Virázs a legközönségesebb női őrült, aki a nőiség varázsába őrült
      bele. Bidach? Az úgynevezett hérosz. Csupa lihegés, mondja róla
      Minuszin, nézetem szerint egészen helyesen. Most mindjárt meglátja
      őket más változatban, Krétában, néhány száz évvel később. Virázst
      úgy hívják, hogy Ariadné, Bidachot pedig úgy, hogy Theseus.
      Sajnálom, hogy Ariadné mítoszát le kell rombolnom. Ariadné éppoly
      kevéssé szép, mint Virázs. Igazán csodálkozom Dionysoson, hogy még ő
      is felült neki. Rengah közönséges boszorkány, olyan, mint a többi,
      beszélni is kár róla. Egyébként, mint Hexapla, mindjárt újra itt
      lesz. Minuszinnál én a piszkos körmökből és az orrpiszkálásból
      indulnék ki. Ennek az embernek hiába adna házat, jómódot,
      tisztességes feleséget, fél év alatt ismét a csőcselékben lenne, az
      embereket egymásnak ugratná, intrikálna, hivatalok körül sündörögne,
      sugdolózna, titkolózna, gyanús üzleteket közvetítene, kerítene.
      Minuszin okkult figura, mindig szaglász, kém és áruló és ügynök és
      titkosréüdőr, de tulajdonképpen csak egy – Saját élete nincs.
      Ezért kénytelen mások életének szenzációjából élni. Majd később –)
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      A dajka Theseust már szürkületkor fölkeltette.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hogy aludtál?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Theseus felült, és lábát az ágyból kilógatta. Az ablakban az ég
      alján az éppen rózsaszínné váló csíkra nézett. Bolhákkal álmodtam,
      szólt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Sok volt?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azt hiszem, sok. Egy közöttük igen nagy, megfogtam és megöltem. A
      vér kifreccsent belőle –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Megcsípett?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem tudom. Talán a hátamon mászott –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A dajka odamegy és suttog. A bolha veszteséget jelent. Szerencse,
      hogy megölted. Győzni fogsz, Theseus –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Miért zavarsz ilyen korán?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ariadné üzenetét hoztam. Ő maga jött volna, de nagyon vigyáznak rá.
      A király gyanakvó és –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Theseus az ágy szélén ül, és lábával harangozik. Ismerem, szól.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Dehogy ismered, válaszol a dajka. Nem olyan könnyű ezt ismerni. Még
      ha negyven éve itt élnél –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hexapla Theseus mellé ül. Bolond, mondja susogva. Bolond, hidd el.
      Senki se tudja, hogy Minos király bolond. Szobájába senkit sem
      ereszt be, még a királynét sem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      És te honnan tudod, hogy ott mi van?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hexapla hangtalanul nevet és hunyorgat. Vannak, akik meg mondják –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Démonok –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ki tudja?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Boszorkány vagy –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Milyen borzongva ejted ki ezt a szót. Szamár. Éppen olyan
      foglalkozás, mint hősnek lenni. Piha. Csak több ész kell hozzá. Ez
      most nem fontos. Minos szobájában nagy szekrény van. A szekrényt
      rekeszekre osztotta, minden rekesz börtön. Minos, akire haragszik,
      annak képmását viaszból megcsinálja, és a rekeszek egyikébe zárja.
      Nem ad nekik enni. Tűvel szurkálja őket. Felakasztja őket. Forró
      olajba mártogatja. Ha éjjel ajtaja elé mész, hallhatod őt, amint
      ordít. Átkozódik. Ellenségeit szidja, késsel orrukat és fülüket
      levagdossa. Kiheréli őket.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Theseus az ablakban a világosodó eget nézi. Úgy látszik, tényleg
      bolond –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hexapla most egészen füléhez hajlik. Mikor te jöttél, a te képedet
      is megcsinálta, ott vagy te is az ő börtönében –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Engem is kiherélt?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A fiatalokat mindjárt kiheréli. Az öregeket csak később –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Theseus maga elé néz. A dajka int. Semmi, szól halkan. Csak buta
      játék. Nincs neki hatalma, még a démonok is utálják, nem segítenek
      neki –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bolond –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az. Tudod, miért? Minos nem férfi. Hímvesszeje ilyen picike –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hexapla kisujjának felét mutatja és nevet. Ilyen pici. Semmit se tud
      vele csinálni. Ezért. Bosszúból. Ariadné sem az ő lánya –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kié?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Zeusé –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Theseus felnéz –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hexapla int, hogy hallgasson. Én tudom, szól, nekem megmondták.
      Minos is tudja, de Zeust nem meri kiherélni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az égbolt egyre pirosabb. Az ablak már világos.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A Labyrinthost is bosszúból építtette, hogy ellenségeit elpusztítsa.
      Ha ő várost győz le, nem aranyat követel, aranya van neki elég. Szűz
      leányokat és fiatal fiúkat kell neki fizetni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mit csinál velük?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Együvé zárja őket, de nem engedi őket össze. A fiúk és leányok végül
      is őrjöngenek, és eszük megbomlik. Theseus mereven a dajkára néz.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mit nézel? Azt hiszed, nem igaz? Kérdezd meg Ariadnét, majd
      megmondja. Te szerelmes vagy Ariadnéba –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Theseus int.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ő is tudja. Azt üzeni neked, hogy nem lesz a feleséged, mert
      Dionysos jegyese –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Theseus fejét rázza.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nézd, itt van az orsó. Ha a Labyrinthosba mész, az orsón levő szálat
      kösd a bejárat mellett a karóhoz. Érted? Ha a Minotaurust megölted,
      a fonal mellett újra kitalálsz –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hogyne érteném –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ne légy dühös. Pontosan megmagyarázom, nehogy eltéveszd. Nem vagy te
      olyan okos, mint ahogy hiszed. Buta athéni vagy. Ha Krétában élnél.
      Itt mi sokat tudunk. Ha aztán a Labyrinthosból kijössz, egyenesen
      lemész a tengerpartra, ott egy nő vár, az elvezet a hajóhoz. A hajón
      lesz Ariadné. Őt elviszed Naxosba. Ott vár rá Dionysos –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Theseus felkiált. Ha Dionysosnak Ariadné kell, akkor vigye el maga.
      Én nem szerzek neki –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hexapla hunyorgat. Megint dühöngsz. Ha nem így teszel, nem kapod meg
      a fonalat, és a Labyrinthosban maradsz, vagy Minos meggyilkoltat.
      Vagy tényleg kiherél. Vele nem lehet viccelni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ariadné az enyém. Senkinek sem adom, legyen az –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Adod még olcsóbban, felel Hexapla.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Theseus arcába vigyorog. Ujját lassan fölemeli, és Theseus orrának
      jobb felén levő szemölcsöt megérinti. Én téged, mondja, régen
      ismerlek, mindjárt felismertelek. Erről a szemölcsről meg két nagy
      szemfogadról. Emlékszel?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mire? Mire emlékezzek? Semmire sem emlékszem. Átkozott banya, a
      férgek rágjanak –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hexapla vigyorog. Én emlékszem. Te is ott voltál, legutóbb
      Melkisedek városában találkoztunk, de azelőtt is és ezután is fogunk
      találkozni. Emlékszel Virázsra?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Theseus bambán néz. Virázs? Ki az?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ariadné –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Theseus feláll. A nap éppen kel. Te is bolond vagy, mint Minos,
      szól. Boszorkány vagy. Meg akarsz ejteni. Eredj vissza Ariadnéhoz,
      mondd meg neki, hogy készüljön, hazaviszem Athénbe –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A dajka megint nevet. Micsoda hérosz ez a Theseus! Az egész világ
      bámulja. Micsoda tökfej. Hogy fogsz üvölteni, ha Minos herédet
      kivágja! Itt fogod szolgálni Ariadnét, és hímvessződ nem fog többé
      felállni, hangod vékonyka lesz, mint a kislányoké, elhízol, kár –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Theseus ingét ledobja, a vödörbe áll, és a vizet kezdi magára
      locsolni. Először haját mossa meg, aztán karját és mellét. Kár ilyen
      szép hímvesszőért –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Eredj, szól Theseus.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hexapla indul. Jó – Az orsót nem kapod meg. Ott pusztulsz –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én is csinálhatok orsót –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      De nekem is van szám, hogy Minosnak eláruljalak –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Theseus karját dörzsöli.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Gondolkozz, Theseus. Sok időd nincs, a cirkusz nemsokára kezdődik.
      Ne felejtsd el, ha engedelmeskedsz, segítünk neked. Ha nem, a
      Labyrinthosban maradsz. Odabent sok csontvázzal fogsz találkozni. Ne
      felejtsd el. Ha kijöttél, siess a partra, a nő az öbölben vár, és az
      indulásra kész hajóhoz vezet. Ariadné vár. Naxosból aztán két nap
      alatt otthon vagy Athénben, és hőstetteidről annyit mesélhetsz,
      amennyit akarsz –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      a barlangból kijövet egyenesen a partra futott, és a nőt kereste.
      Senki sehol. Kiáltozni kezdett, aztán a sziklára ült és várt.
      Becsapták. A tenger felől bárka közeledett. Yurphan szállt ki
      belőle, és intézkedett, hogy tüzet rakjanak, de addig is a bárka
      fenekéről egy halom rákot szedett elő, és nyersen falni kezdte.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mit csinálsz itt? kérdi.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Chidabat a sziklán ül, és fogait csikorgatja. Várok, szól. Látod.
      Becsaptak –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mit vársz?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Chidabat feláll, és indulni akar. Most már úgyis hiába.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ne menj, szól Yurphan, már ég a tűz. Rengeteg halat fogtunk, egyél
      velünk –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem vagyok zabáló kedvemben –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Yurphan elbámul. Először is mi az, hogy zabálni? Másodszor mi az,
      hogy nincs kedve? Ezt a Chidabatot sohase nézte meg alaposan. Igaz,
      nincs is rajta sok néznivaló, puha és pöffedt arca olyan szőrtelen,
      mintha nem is lenne férfi, könnyzacskója dagadt, és szeme folyton
      ugrál.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Van elég, szól, és a halom rák felé int.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Chidabat oda se néz.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A dolog úgy történt, hogy Pernaimon megígérte neki. Biztosra
      megígérte. Innen indulnak, most dél van, a kolostort estére akarták
      elérni. Kemma vezeti őket. Kemma különös asszony, megjárták vele,
      ígér, ígér, nyugodtan és biztosan beszél, aztán reggel odamennek,
      szemét mereszti, és fejét rázza. Én? kérdi. Én mondtam? Semmit sem
      akar tudni. Sőt úgy látszik, hogy tényleg nem is tud semmit. Én nem
      ígértem. Vagy talán félreértetted. Este mondtam? Lehet, hogy
      mondtam, de éjszaka álmomban feloszlott. Elfelejtettem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Még csak azt se mondhatja, hogy megcsalta. Az éjszaka álmában
      felbomlott. Este még a legjobb akarattal úgy volt, hogy őt, vagyis
      Pernaimont és Chidabatot a kolostorhoz vezeti, mert ő az utat
      ismeri. Az út rendkívül fontos lett volna. Ma, éppen az utolsó
      pillanatban.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mi történt? Mindenki tudott róla. Az öreg mester, a császári
      levéltáros a palotát elhagyta, és úgy mondják, nyugat felé ment,
      egyetlen bivalyon, szolgája kísérte. Az országot el akarja hagyni.
      Chidabat igazán nem csodálkozik. A többiek is azonnal értették. A
      helyzet napról napra romlik, és semmi sem érthetőbb, mintha valaki
      megelégeli, fogja magát, és elmegy. Az öreg mester most megelégelte.
      Az emberek összesúgtak. Lao-ce az országot elhagyja, elmegy
      nyugatra, mindennek vége. Ijedten egymásra néznek. Ilyesmi. Az ember
      lélegzete eláll. Megelégelte. Hát csoda?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kész a hal, kiált Yurphan.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Chidabat még egy kicsit vár. Ha addig se Kemma, se Pernaimon nem
      jön, a városba megy, batyuját összeköti, és egyedül indul. Az öreg
      mestert a határ előtt el akarja érni.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A tűzhöz ül és eszik. Yurphan a kilencedik halat rágja és röhög.
      Yurphan az az ember, aki az egész Shu királyságban a legtöbbet tud
      enni. Chidabat maga látta, hogy négy napig egyfolytában evett. Olyan
      másfél éves bivalyt falt fel. Most már a tizedik egyfontos halat
      veszi elő. Holnapig fog zabálni.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Yurphan tele szájjal hahotázik. Holnapig? Amíg itt egyetlen hal van,
      itt ülök és falok. Estére kecskét hoznak, levest főzök belőle. A
      fehér hús a sok halra igazán jól fog esni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Chidabat most feláll és megy.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kemma tényleg semmire sem emlékezett. Pernaimon itt volt reggel,
      szólt. Említette, hogy a kolostorhoz akar menni. Nem ígértem, igazán
      nem ígértem. Kolostor? A nyugati határon? Nem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mondtad, kiáltotta Chidabat.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kemma fejét ingatta. Tegnap este? Én? Mondtam? Lehet. Éjszaka
      álmomban felbomlott –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pernaimon már várta. Végre itt vagy –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pernaimon Chidabatot igazán nem kedvelte. Mit akar? Örökké
      sürög-forog, orrát mindenbe beledugja, dagadt könnyzacskója lóg, és
      mialatt beszél, nyáladzik.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Leül, és hellyel kínál. Teát hozat. Más vezetőt kerestem, az a
      kolostorhoz elvisz bennünket, ha egyáltalán érdemes. Holnap
      hajnalban –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hogyhogy?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Sokat akar. Három aranyat –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pernaimon a szobán átmegy. Fontos, hogy két nap múlva ott legyünk.
      Az öreg mester könyvét magával vitte –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Chidabat a teát issza.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kelet felé ment, szól Pernaimon.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kelet? Mindenki úgy tudja, hogy nyugat –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Rosszul tudják. Nem is egyedül szolgájával ment, hanem hetvenkét
      tanítványával. Keletnek –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Chidabat vár.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A császár nagy tiszteletkísérettel eresztette el. Mélyen meghajolt
      előtte és azt mondta: Soha olyan mesterünk nem lesz, mint amilyen
      Lao-ce volt. Ha el akarsz menni, eredj, nekem nincs jogom itt
      tartani azt, aki nálam annyival több. Itt van kétszáz fegyveres
      szolgálatodra. A katonák és a tanítványok és egész sereg szerzetes,
      hivatalnokok. Valami kétezer ember. Lao-ce nem szólt egy szót sem. A
      dolog nem tetszett neki, de hallgatott, és arca nyugodt volt.
      Biztosan szörnyen unta –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Chidabat most elbúcsúzik. Mindjárt tudta, hogy abból, amit Pernaimon
      mondott, egy szó sem igaz. Ha ő azt mondta, hogy keletnek, attól
      ugyan mehetett tényleg keletnek is, de délnek is, északnak is. Ha
      azt mondta, hogy kétszáz fegyveres és tanítványok és szerzetesek,
      attól ugyan lehetett két vén banya is. Pernaimon hazudik. De még
      csak nem is érdekből. Az biztos, hogy amit mond, azt abban a
      pillanatban találja ki.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Piha. Ilyen emberek. Chidabat hazamegy, a tekercset előveszi és
      olvassa. Ha valaki csak egy kicsit ért hozzá, azonnal látja, hogy
      nincs idegenebb valami, mint ez az irat Lao-cétől. Chidabat azonban
      tudja, hogy senki sem fog neki ellentmondani. A császárhoz megy, és
      azt mondja neki, ez az öreg mester könyve. Rám bízta, hogy őrizzem
      meg. Odaadod? Hogyne. Ingyen. Chidabat átnyújtja, és mélyen
      meghajlik.
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      (Nem érti? szól Márkus, és reám néz.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem egészen, válaszolom.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Részben új sorsvegyületek. Yurphannal nincs baj. Talán Kemmával
      sincs. Yurphan a zabáló démon, akiről biztosan hallott.
      Mindnyájunkban van belőle valami. Bennem elég nagy adag. Kemma pedig
      az a hölgy, akit az &lt;i&gt;Odysseia&lt;/i&gt; Pénelopénak nevez. Ő az, akiben
      éjszaka álmában az előbbi nap szövete felbomlik. A lélek csodálatos
      változásaiban benne ez a bomlás, az állandó tényező. Őbenne
      egyenesen a felejtés tükrébe nézhet. Itt mindent lát. Ez a tükör
      mélyebb, mint minden múlt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Chidabat?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Lapos fickó. Legalábbis Kemmához képest. A helyzet világos. Kínában
      vagyunk, Krisztus előtt 600 körül. Az öreg Lao-ce a császári udvart
      elhagyja és elmegy. Senki se tudja, hová. Chidabat, a svihák
      elhatározza, hogy az öregtől könyvét elkéri. Azt hiszem, ha Lao-ce
      elé került volna, az öreg seggbe rúgta volna. De a dologból nem lett
      semmi. Most elhatározta, hogy saját iratait fogja a császárhoz
      vinni. Ez az öreg műve? Chidabat nem csaló. Neki pénz nem kell.
      Hivatal se kell. Abban tetszeleg, hogy Lao-ce nevéhez dörgölőzhet.
      Szóval svihák. Képzelje el őt hermafrodita szőrtelen képével és
      dagadt, lógó könnyzacskóival, milyen hetykén járkál. Az ő műve a
      császári levéltárban van, tisztelettel érintik, és sületlenségeit
      olvassák. Pernaimon őrületképlete egyszerűbb. Ő csak hazudik.
      Chidabatnak igaza van, nem érdekből. Egy biztos, egyetlen szava sem
      igaz, és amit mond, azt abban a pillanatban találja ki. Még fogja
      látni őt néhányszor –)
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      A nap leszállt, és a karaván a fák alá érkezett.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tulonadebbi a városból csak az imént jött ki végképp elcsigázva, és
      most várt. Itt akart megpihenni. Öt percet, nem többet. A homokba
      ülni és öt percet pihenni a csendes pálmák alatt. Ötszáz éve keres
      öt perc nyugalmat.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A karavánt Duvasz vezeti. Aki kételkedik benne, nézze meg, szája
      szélén szalmaszál lóg, azt rágja. Ez Duvasz ismertetőjele. Mikor a
      fák alatt megálltak, Tulonadebbit azonnal észrevette, de nem
      nevetet, hanem odament és üdvözölte. Közel lépett, és mellén a ruhát
      bizalmasan megrángatta. Ez itt annak az etiópiainak a karavánja. A
      sivatagon túlról jön. Hogyne. Nagyon gazdag. Javarihoz megy, nála
      fog lakni, kár, hogy megkéstek, ma már nem mennek be. Duvasz nem
      szeret este a kapukon belépni. Az őrség miatt? Igen. Nappal mégis.
      Duvasz pislog és dünnyög. Hirtelen odahajol és suttog. Ez az
      etiópiai nem épelméjű. Int. Nem. Azt mondja, hogy eddig nem élt.
      Mindig azt mondja. Most végre el akar kezdeni élni. Hát nem bolond?
      Harminchat éves. Gazdag. Várja, hogy Tulonadebbi mit mond.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem mond semmit. Megfordul. Ezt a Duvaszt nem kedveli. Egyébként is.
      A városba indul, egész este lett.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Menj be Javarihoz, és szólj be hozzá, hogy megérkeztünk –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Dehogy megy, lassan a városba vissza, be a kapun, hazafelé. Tegnap a
      tengerparton volt, de alighogy lejutott, egy sereg ember jött,
      lármáztak, és arról beszéltek, hogy háború lesz. Tulonadebbi
      rosszkedvűen hallgatott. Még kevesebb nyugalom. Így se hagyják
      békében. Öt perce sincs. Ötszáz éve keres öt perc nyugalmat. Most
      meg háború. A hajókat kezdték megrakni mindenféle zsákkal és büdös
      bőrökkel és tömlőkkel. A zsákokban datolya lehetett. Véletlenül
      éppen Javari hajói voltak. Vagy talán éppen háborúba kell mennie,
      hogy nyugalmat találjon? Az utcán a gyerekek hancúroztak, az egyik
      nekiugrott. Megrúgta. Mit akar? Nem látja, hogy a nyugalmat keresi?
      Öt perc nyugalmat.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Javarihoz azért mégis beszólt. Az udvarban ült. Equebé a vacsorát
      adta fel. Az etiópiai karavánja megérkezett, Duvasz vezette, holnap
      reggel bejönnek a városba, mert most este már nem akartak.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Javari hellyel kínálja. Ülj le, szól, egyél velem. Szerény vacsora,
      ürühús.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tulonadebbi leül, de nem eszik.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Persze, gazdag úr vagy, ilyen egyszerű étel –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Te gazdagabb vagy, mondja Javarinak.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Equebét nézi. Milyen különös asszony ez, úgy imbolyog, amint a szél
      a vitorlát mozgatja. Szeme olyan, mint a vakoké –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pedig lát, szól Javari, csak –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Csak?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem azt látja, amit más ember –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mit?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem tudom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kérdezted tőle?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem tud rá felelni, csak bámul. Nem a dolgokra néz, hanem egy kicsit
      föléjük. Ügyetlen. A tálakat elejti. A kancsót feldönti. Nekimegy az
      ajtónak. Az utcára nem lehet kiereszteni, mert nem talál haza. Pedig
      nem hülye –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szép, mondja Tulonadebbi.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Javari fejét lehajtja és hallgat. Sok aranyat adtam érte –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tulonadebbi feláll és megy.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Javari Karthágo leggazdagabb kereskedője. Legbelső szobáját senki se
      látta, mondják, tele van arannyal és drágakővel, selymekkel és
      bársonnyal. Mások azt mondják, ott nem is pénzét tartja. Javari
      varázsló, nagy szekrénye van, rekeszekre osztva, minden rekesz előtt
      rács. Ellenségeit viaszból megcsinálja, és a rács mögé zárja, és
      kínozza őket, éhezteti, és tűvel szurkálja, és kezüket és lábukat
      levagdossa, és lefejezi őket. Éjszaka hallják, amint ellenségeit
      gyalázza, kiabál és dühöng. Ilyenkor hajnalban, mikor kijön, egész
      sápadt és reszket, és szeme kidülled. Mindig hosszú tőrrel jár, és
      Equebére eszeveszetten féltékeny. Az asszony sem épelméjű. Szép nő,
      karcsú, lebegő járása van és éneklő hangja. Tulonadebbi hazamegy és
      leül. Csak öt perc nyugalma lenne, csak öt perc, nem több.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Másnap este azt gondolja, hogy a hegy felé fog menni. Talán ott
      ilyenkor kevesebb az ember, a földművesek a szőlőkből már lejöttek,
      ott egy kőre leülhet és megpihenhet. Javari háza előtt megy el, az
      udvarból a szolgák zsákokat hordanak a kocsira, úgy látszik, a
      hajóra viszik. Datolya? Lehet. A kapuban ott áll favari, s mikor a
      szolga kijön, odalép, hosszú tőrével a zsákot átszúrja. Mellette
      Duvasz áll és vigyorog, és valamit Javari fülébe súg. Mi történt?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Duvasz odasompolyog, és int, hogy hallgasson. Nem, igazán nem ő volt
      az oka. Ki hitte volna? Vagy Javari? Igen, eszét vesztette. Reggel,
      alighogy megérkeztek, azonnal azt mondta, hogy az etiópiai az ő
      házát hagyja el, és keressen más szállást. Pedig én nem szóltam
      semmit, igazán semmit. Mindössze annyit, hogy Equebét az etiópiaitól
      nem kell félteni, hiszen gazdag ember, és olyan nőt vesz, amilyet
      csak akar. Erre Javari tüstént megőrült, és azt mondja, menjen el
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mit csinál itt?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azt hiszi, az etiópiai a házban elrejtőzött, és a datolyás zsákban
      akar megszökni. Ezért áll itt, és minden zsákot átszúr. Ne hidd,
      hogy én ugrasztottam össze őket. Engem az etiópiai jól megfizetett,
      és még azonfelül is adott, én nem szorultam Javari aranyaira.
      Különös ember ez az etiópiai, mindig azt mondta, sohasem élt, és
      életét eltékozolta, most aztán el akar kezdeni élni –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Ott áll a kapuban, és amikor a szolga jött, egy pillanatra meg
      kellett állnia, tőrét beledöfte a zsákba.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kishdshurben vállat vont és továbbment. Colombo átkozottul nyugtalan
      hely, egész nap zajonganak és loholnak, az utcákon az öszvérek és a
      tehenek és az ökrök és a kocsik, az ember egy percig sem lehet
      nyugton. Öt perc nyugalom. Csak öt perc. Kishdshurben a kolostorok
      felé indult, persze ott is a szerzetesek énekelnek és fuvoláznak és
      dobolnak, még a vallás is milyen zajos.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Boor, ez a vén uzsorás ott áll a kapuban, és minden kihozott zsákot
      átszúr. Mit akar? Szelimát félti. A napokban este, valahonnan a
      tengeren túlról jött az az ember. Bukornyász? Igen, azt beszélik,
      hogy Bukornyásznak hívják. Sajátságos bolond. Sohasem volt
      Colombóban, de még Indiában sem, nem is tudják, honnan jött, és mit
      akar. A bazárba megy, odalép a szőnyeghez, megnézi, megtapogatja, és
      azt mondja: Ez is az enyém. A kereskedő tiltakozik. Ha megveszed, a
      tied lesz. Aztán a kancsókhoz lép, bólint, és így szól: Ez is az
      enyém. Nem furcsa? Az utcán átmegy valakihez, a nyakláncát megfogja,
      és így szól: Ez is az enyém. Állítólag az egyik katona kardjára is
      azt mondta, hogy ez az övé.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Este Boorhoz ment. Boor, az öreg uzsorás tavaly csodaszép rabnőt
      vett, Szelimát. Az egyik faluban látta meg. A leány vizet hordott.
      Mindjárt a házba ment, és a leányért húsz aranyat ígért. Szelima
      fejét rázta. Nem, ő nem akar elmenni.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Gazdag leszel, nem kell dolgoznod –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ő nem megy –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Miért?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ő a legjobban szeret a kútra járni és vizet hordani. Ő nem kíván
      ruhát és ékszert, sok és jó ételt és szolgákat. Hallott róla, hogy
      ilyesmi van, de neki nem kell –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mit szeretsz azon, hogy vizet hordasz?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szelima fejét ingatja, és a távolba mutat. Az jó, mondja. Ő senkivel
      sem cserél. Hagyják őt a kúthoz járni és vizet hordani –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      De Boor harminc aranyért mégis megvette és hazavitte. Szelima azóta
      nagyon csendes, pedig azelőtt sokat énekelt. Boor senkit sem
      eresztett közelébe. Vén idióta.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Most megérkezik ez a Bukornyász, azonnal Szelimához lép,
      fülbevalóját megfogja, megnézi, és így szól: Ez is az enyém –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Boor megdühödik. Ezt a fülbevalót én vettem a bazárban, nem a tied
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bukornyász az asztalon a tányért fölveszi, megforgatja, és azt
      mondja: Ez is az enyém –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Boor elképedve nézi. Úgy, szól, és még mi a tied itt nálam? Talán
      Szelima is a tied?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bukornyász körülnéz, a kereveten a selyempárnát fölemeli, jól
      megnézi, tűnődik és int. Ez is az enyém –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Boor este hátsó kamrájába vonul. Nem pénzét tartotta itt, hanem nagy
      szekrényét, amelyet rekeszekre osztott, és ellenségeinek
      viaszbábjait itt őrizte. Most viaszból Bukornyászt mindjárt
      megcsinálta. Piszkos féreg, szól suttogva. A viaszbábot leköpi. El
      akartad venni? Nesze. Tűt vesz elő, a mécses lángján megtüzesíti, és
      Bukornyász fenekébe szúrja. Röhög. Ez is a tied? Mi? Felelj. Tüzes
      vas a seggedben. Ez is az enyém. Boor felordít. Most kést vesz elő.
      Bukornyász fülét levágja és odanyújtja. Nesze, ez is a tied. Itt a
      füled. Parancsolom, azonnal mondd, hogy ez is a tied. Miért nem
      mondod? Most orrát vágja le. Itt van, ez is a tied. Az orrod. Csak
      mondd. Mondd bátran, ez is az enyém. Boor bömbölni kezd. Ez is a
      tied. Zsineggel a kínpadra köti, és hátáról kezdi lenyúzni a bőrt.
      Ez is a tied? Mi a tied még? Hangja hirtelen suttogó lesz.
      Hahotázik. Mi a tied még? Mondd –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Most a kapuban áll, minden gyapotzsákba beledöf, és azt mondja: Ez
      is a tied –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kishdshurben a fák között fölfelé ment a hegyoldalon. Nyugalom ott
      se volt, az úton a falvakból folyton jöttek a parasztok, bivalyokkal
      és öszvérekkel, és kiabáltak és énekeltek. Az embernek öt perce
      sincs. Ötszáz éve keres öt perc nyugalmat.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Este, mikor hazajött, az öregasszony mesélte, hogy Boor esze
      megbomlott. Kishdshurben az öreg C. házaspár házában lakott. A férfi
      minden alkonyat felé a temetőbe ment, hogy anyja sírját
      meglátogassa. Nagyon szerette anyját, szólt az öregasszony. A férfi
      a temető mellett a korcsmába járt, mindenki tudta, kivéve feleségét.
      Ez a házasság, szólt Kishdshurben.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az esze megbomlott?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen. Őrjöngeni kezdett és a szolgákat összevissza szabdalta, kettő
      meg is halt. Úgy kellett megkötözni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kishdshurben vállat vont. Boor ügye nem nagyon érdekelte. Vén barom.
      Neki lett volna módjában nyugalomban élni, és mit csinált életéből?
      Úgy kell neki.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Miquinkül, szól az öregasszony.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Micsoda? Ki? Hogyan kerül ide Miquinkül?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Boszorkány. Ismeretlen fiatalember jött hozzá. Azt mondják, a
      faluból. Nagy szemfoga volt, és orra jobb oldalán szemölcs. Szelimát
      szerette –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      És?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Miquinkül valami italt adott neki. A fiatalember a szolgák közé
      vegyült, bement a házba, és a mérget Boor italába keverte, aztán
      Szelimát elrabolta és elment. Boor kirohant, és a szolgákat
      összevissza szurkálta és ordítozott, hogy tüzes vasat fog a seggükbe
      szúrni, és levágja a fülüket, és azt üvöltözte, hogy ez is a tied,
      ez is a tied –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kishdshurben kimerülten leült. Hagyd el, szólt az öregasszonynak.
      Elég volt a rémületből. Fáradt vagyok. Hagyj egyedül, aludni akarok.
      Nem kell ez a felfordulás, egy kis nyugalom, eredj –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Délben az Úr megpihent azon a helyen, amelyet úgy hívtak, hogy
      Szavlanuth, vagyis Türelem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A domboldalon olajfaerdő húzódott alá a szántóföldekig. Az öreg és
      görbe fákat talán még Jákob ültette. Az évszakhoz képest a fű zöld
      és puha. Az olajerdő szélén gránátalmabokrok. A skarlátvörös bimbó
      éppen kifakadt. Az út mellett nagy fehér sziklák. Négy roppant
      fügefa árnyékával és illatával a domb tövét betakarta. Semmit sem
      kellett máshová tenni, hogy helyén legyen, sem a sima, mészszínű
      köveket, sem a fákat, sem az árnyékot, sem a gyepet. Az Úr a helyet
      nézte mozdulatlan arccal, aztán a gránátbokrok alá ült. Két
      tanítvány az ebédet osztotta, kenyeret, sajtot, fügét, tizenhárom
      egyenlő részre. Az Úr kalászt szakított, és a tejes búzát rágcsálta.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Éppen evésbe fogtak, és Jakab azt mondta: Ott a bokrok között valaki
      bujkál. Mintha bennünket már hajnal óta követne. Mit les? kérdi a
      másik. A válasz elmarad. Néhányan a sűrű felé néznek. Igen, ott
      valaki rejtőzik. Mit akar?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Péter egyszerre feláll, gyorsan elsiet és visszatér. Idegent rángat
      ruhájánál. Ide gyere, szól, mit akarsz? Vallj színt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Miért bántod ezt az embert? kérdi az Úr.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mert haragszik. Rosszat forral –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az Úr csendesen felnéz. Hogy hívják ezt a helyet, amelyen most
      pihenünk?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szavlanuth, szól Péter, Türelem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Fejét lehajtja. Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ülj le, szól az Úr az idegenhez. Egyél velünk. Mi a neved?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ehud –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Úgy, mint Benjámin unokájáé?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Úgy –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Miért nem ülsz le?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az idegen hátralép. Hirtelen felkiált. Nem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Még egyet lép hátra. Gyűlöletes! Föld szégyene, csaló,
      szemfényvesztő, álnok, hamis próféta, hitvány –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ahogy Ehud beszél, vastag ajka széthúzódik, sárga és erős szemfoga
      kilátszik.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A tanítványok megrettenve hallgatnak. Jakab és János egymásra bámul.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az Úr a szájában levő kenyeret lenyeli, és hosszasan Ehudra néz.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Miért haragszol rám?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Híres vagy! Amerre csak jársz, mindenütt ismernek, tudják, ez a
      názáreti, csodát tesz, tanít, ő a messiás, egész Júdea és Galilea
      rólad beszél –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ehud toporzékol. Csalással és szemfényvesztéssel és hazugsággal
      híres lettél, az egész országban nincsen híresebb ember, mint te, de
      én tudom, én tudom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Fuldoklik, és kezével hadonászik.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Jakab és János még mindig egymásra néz.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Péter azt kérdi: Uram, mit tegyünk ezzel az emberrel? Gyűlöl téged,
      és meg akar ölni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az Úr hallgat –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Miért nem felelsz? Nem tudsz? Ugye nem tudsz felelni?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az Úr hallgat.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Válaszolj, most itt azonnal, tanítványaid előtt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az Úr fejét egészen keveset fölemeli, a fügefa teteje fölé, a tiszta
      kék égre néz, aztán halkan így szól: Csodájukká lettem sokaknak, de
      te vagy az én erős bizalmam. Tele van az én szám a te dicséreteddel
      és minden napon a te dicsőségeddel –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Aztán Ehudra néz.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Híremet irigyled, Benjámin unokája? Csak a hírt. Egyebet nem. Ne a
      hírt irigyeld. Ismerik az én nevemet. Miért ismerik? Gyere velünk,
      és meg fogod tudni. Ha nem tudod elérni, hódolj meg, és dicsőítsd.
      Ahogy mindnyájan meghódolunk előtte, és dicsőítjük őt. Hogyan van
      az, hogy a hírről sohasem beszélek, csak a szolgálatról? Eljön az
      idő, amikor nevemet nemcsak itt Judeában, hanem az egész világon
      ismerni fogják, és nem lesz ház, ahol nevemet nem említenék
      mindennap az én Atyám dicsőségére –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ehud egy lépést tesz előre, előrehajlik, és szeme ég. Komédiás!
      Varázslatokat tanultál, hogy a nép eszét elképeszd –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ha a hírről beszélsz, Ehud, mindig kicsiny maradsz. Te engem meg is
      ölnél, hogy híressé lehessél. Neked még ez a sötét és véres hír is
      kellene, csak hír legyen, akármilyen szégyenteljes, csak hír –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Jakab még mindig Jánosra bámul. Most egyszerre csak elmosolyodik.
      János is mosolyog, és az Úrra néz. Az Úr Péterre néz, és Péter is
      elmosolyodik. A tanítványok most mind mosolyognak. Ehud ott áll a
      középen és szótlanul. Nem mozdul. A tanítványok mosolyognak, az Úr
      körülnéz és mosolyog. Ehud ott áll. Mi lesz? Mit mosolyognak ezek?
      Rajta? Az Úr is mosolyog. Itt hagyja őket. Gyűlöli őket. Elmegy. Nem
      mozdul. Péter is mosolyog, egymásra néznek, szemük csillog. Senki
      sem szól egy szót sem, csak mosolyog.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ez történt azon a helyen, amelyet úgy hívnak, hogy Szavlanuth,
      vagyis Türelem.
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      (Mit ért ebből? kérdi Márkus.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nincs nehézségem, válaszolom.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mondja –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön, szólok, a becsvágy mögött ilyesmit sejt?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A tisztátalan becsvágy titka, kísérlet Isten meggyilkolására –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem erős?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem. Ezt az Ehudot már néhány alakjában látta. Bidach és Theseus és
      a ceyloni parasztfiú, aki az öreg uzsorást megmérgezi, hogy Szelimát
      megszöktethesse. Ez az ember –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Értem. A lihegő farkas –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tegyük fel, hogy Ehud, vagyis Theseus megöli ellenfelét. Következő
      nap észreveszi, hogy útjában valaki más áll. Mert mindenki az
      útjában áll, beleszámítva Istent. Azt is megöli. Most már ketten és
      hárman állnak útjában. Azokat is megöli. Mint Macbeth vagy Harmadik
      Richárd. Mindig több és több ember áll útjában. Tegyük fel, hogy
      azokat mind megöli. Király lesz. De most már a másik ország is kell
      neki. Az embereket ott is halomra gyilkolja. Hogyne. Most már az
      egész földrész kell neki és az egész világ. S akkor eljut oda, ahová
      Ehud, csak Isten fog útjába állni, s azt is el akarja tenni láb alól
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tudom, ön azt akarja mondani, hogy –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Erőtlenség. Semmi egyéb. Nézze meg, ahogy ott áll a búzaföld szélén.
      Nem tudom, van-e nála valamilyen gyilok. Felteszem, hogy van, de elő
      tudja venni?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hallgatok.)
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Piznemzok ezt a szigonyt nem találja elég alkalmasnak. Ha már itt
      van, egészen más emléket akar vinni. Érdekes, nem mondom, szép
      darab, erős és jó fegyver. Nincs más?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nézzen csak körül, talán talál –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Néhány bronz ékszer között puhára cserzett színes bőrdarab, nyárs és
      nyilván római eredetű mécses. Piznemzok egy ládát már gyűjtött, az
      emlékek között volt néhány érdekes darab. Törpefenyőtoboz és a
      partról kavics, faragott fejű bot, festett öv, bőrcipő, különböző
      prémek, cseréptányér és korsó.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      De a mai nap emlékére valami különös tárgyat szeretne eltenni. Ma
      van a legvilágosabb éjszaka. Sose hitte volna, hogy ilyesmi van.
      Izlandban a nap még éjfélkor is a látóhatár fölött, mint odahaza
      alkonyatkor. Télen, mint mondják, éppen olyan különös lehet, amikor
      a nap hetekig nem bukkan fel, sötét van, sötét éjszaka.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem mintha már nem lett volna emléke. Piznemzok egész életét arra
      szánta, hogy napjait megőrzi, éspedig úgy, hogy valamely tárgyat
      kiválaszt, azt a nap eseményének emlékére elteszi. Valahányszor majd
      később kezébe veszi, a nap mindannyiszor eszébe jut. Így menti meg
      azt, ami a legmulandóbb, az időt. Ezt akkor tettem el, amikor messze
      északon voltam, abban a sivár kis faluban, halászok és prémvadászok
      között. Emlékül tettem el, milyen jó, most emlékszem rá. Sok emléke
      volt, odahaza, házában, két nagy kamra tele ládákkal s a ládákban
      mind emlék. Még nem jutott hozzá, hogy rendezze. Majd. Lehet vagy
      hatvan láda, mind emlék. Mindegyikben több száz tárgy. Sok? Elég
      sok. Ha az ember harminc évig emléket gyűjt, elég sokat összeszed.
      Később egyszer majd rendezni fogja. Remek dolog lesz előszedni és
      emlékezni. Akkor éppen Izland szigetén voltam, a hajón együtt
      utaztam azzal a szerzetessel, aki tavaly már itt járt, a pogányok
      között a vallást hirdette. De Piznemzok tudta, hogy ez az etiópiai
      szerzetes nem azért ment vissza Rejkjavikba. A hajón sűrűn
      panaszkodott, hogy már harminchat éves, de eddig életében semmit sem
      csinált. Most már aztán el kellene kezdeni élni.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mi akadályoz meg abban, hogy élj?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az etiópiai egészen elszomorodott. Ő eddig egyáltalán nem élt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Értem, de miért nem éltél?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hát élet ez?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem tudom, válaszolt Piznemzok. És Izland alkalmas hely arra, hogy
      itt el lehessen kezdeni élni?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Remélem, szólt az etiópiai.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az elmúlt évben Lüszpö leányába beleszeretett. Lüszpö étvágyrontó
      vénasszony, abból élt, hogy füveket szedett, azokból mindenféle
      főzeteket készített, hascsikarás és nátha ellen, de állítólag
      bájitalt is főzött. Hilla szép leány. Félig leeresztett szemhéjával
      gyakran látta őt, amikor a kúthoz ment vízért, a kancsót karján
      vitte. Az etiópiai hívta, hogy menjenek délre, ott melegebb van,
      sokat mesélt neki a langyos kék tengerről és a pálmákról. Hilla
      szótlanul hallgatott, és mindig azt válaszolta, ő senkivel sem
      cserél, ha a kútról vizet hordhat, elégedett, és nagyobb örömet nem
      kíván. Az etiópiai most visszajött, és mindennap meglátogatta. Hilla
      nagybátyja vadász, Agragannak hívják, általában rosszkedvű, ha
      hosszabb vadászatról érkezett, csak ült, és ínyét felhúzta. Öt perc
      nyugalmat, szólt, csak öt percet. Ötszáz éve keres öt perc
      nyugalmat. Meredten maga elé néz és hallgat. Lüszpö ágyat vet neki,
      levest főz, Hilla megterít, Agrágan pedig csak rosszkedvű és
      szótalan.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ha Piepar nincs ott, lehet, nem lett volna semmi baj.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Piepar a főnök valami segédje, szájában mindig szalmaszál van, azt
      rágcsálja. Az egyik percben a főnök házának ajtajában áll, és
      recsegő hangon parancsokat oszt, de máris a főtéren látható, hetykén
      átmegy, és nem néz se jobbra, se balra. Rögtön utána az emberekhez
      megy, sugdolózik, bizalmaskodik, valamit akar, de senki se tudja,
      mit. Az idegenekkel udvarias, sőt alázatos, mindig azt kérdezi, nem
      szenved-e valamiben hiányt, csak szóljon, ő, ha teheti, segítségére
      lesz. Nem sokat tehet, mondja aztán, és hunyorgat. Piznemzok azt
      különösen nem kedvelte, hogy egészen közelről beszél, mellén a ruhát
      fogdossa és rángatja, folyton füléhez hajlik és suttog. Azt rögtön
      megneszelte, hogy emlékeket gyűjt. Reggel csaknem naponta katonát
      küld hozzám, hol valamilyen törött csészével vagy ócska bocskorral
      vagy rozsdás hajtűvel. Piepar küldi, szól a katona, emlékül. Csak,
      hogy gondolj rám, szól Piepar, és mélyen hajlong. Piznemzok hűvösen
      válaszol, de hiába, másnap a katona megint ott van, és négy kagylót
      hoz. Piepar küldi emlékül.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Később kiderült, hogy Hillával gyakran találkozott és rábeszélte.
      Menj vele, délre mész, ott sokkal szebb, meleg van, és a fákról a
      levél mégsem hull le. Az etiópiainál jó dolgod lesz, még áldani
      fogsz, hogy rábeszéltelek –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hilla csak fejét rázza. Ő nem cserél senkivel, ha kútra járhat.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bolond vagy. Mi jó van abban, ha az ember a kútra jár?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Aztán az etiópiait is meglátogatta és biztatta. Hillával én már
      többször beszéltem, azt hiszem, lassan, de hajlik. Nem, nem, itt
      nincs senkije. Szegény leány, nem nagyon kapnak utána –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az etiópiai gyanakszik. Mit akar? Piepar édeskés, hajlong.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Úgy látszik, semmit sem akar, szól Piznemzok. Émelyítő ember, vannak
      ilyenek –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nyár végén az etiópiai utazni készül. Hilla csak fejét rázza. Ő
      senkivel sem cserél –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Fordulj az öreg Lüszpőhöz, szól Piepar. Neki vannak füvei, bájitalt
      főz, ha Hilla megissza, beléd szeret –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az etiópiai reggel a kútra megy. Holnap indul a hajó –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hilla fejét rázza. Olyan különös ilyenkor, mintha nem lenne eszénél.
      Az etiópiai nézi. Hillának ez a kút álom, ehhez tapad. Alszik. A
      vízhordásban alszik, csak azt tudja csinálni, semmi mást –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ott délen is hordhatsz vizet, ott is van kút, sok kút –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hilla fejét rázza. Ő senkivel sem cserél –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mikor ezt mondja, valaki mással beszél. Hol él ez a Hilla? Az
      etiópiai reszketni kezd. Elviszlek, szól.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hilla a kancsót megmeríti.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az etiópiai erre odalép. Velem jössz, érted? Nem eresztelek el –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hilla nem is hallja, csak a víz csobogását, és a kútba néz. Erre az
      etiópiai tőrével ledöfi.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Piznemzok még aznap Lüszpőhöz ment, és emlékül Hilla valamilyen
      ruhadarabját kérte. A nagy és szomorú szerelemre ő mindig emlékezni
      fog. Majd ha előveszi. Ez a kötény? Jó. Két ezüstöt ad érte, és
      elcsomagolja. A szép Hilla emlékére. Az etiópiai a szerelemben
      egészen eszét vesztette. A szép Hilla halott. A hajó holnap indul.
      Piepar ott futkos, hol a főnökhöz, hol az etiópiaihoz. Piznemzok már
      becsomagolt, két láda emléket visz, Hilla kötényét is. Másnap a
      hajóval tényleg elindult –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      tizenkét nap alatt Thessalonikében volt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Másnap mindjárt elindult, azt hallotta, hogy a major öt mérföldnyire
      van, a parttól kicsit beljebb, de úgy, hogy az ég déli felén a
      tenger fénye mindig látható. Az út mellett, két roppant kőtölgy
      között a kút. Pop kicsit távolabb leül, a halat előveszi és eszik.
      Az etiópiai szolgálatában nincs megelégedve. Szolgának lenni
      egyébként sem öröm, de ilyen ember. A hal gerincét még egyszer
      leszopogatja, aztán elhajítja. Sok a légy. Itt a napon még kevesebb,
      mint a tölgy alatt. Az etiópiai bolond. Gazdag ember, karavánjai
      voltak, eladta, most idejött valami püspökhöz, Maximusnak hívják.
      Mintha ezt a nevet hallotta volna. Az egyik püspök azt mondja, hogy
      a Megváltó és Isten természete ugyanaz. A másik azt mondja, hogy nem
      ugyanaz. Most gyilkolják egymást. Pop vállat von, nem rá tartozik. A
      másik halgerincet is leszopja és eldobja. Most az etiópiai eljött
      ehhez a Maximushoz. A bizánci császár embere. Persze hogy bolond.
      Végre, szokta mondani, már egyszer el kellene kezdeni élni. Ami
      eddig volt, csak előkészület. Mindig csak készülődtem. Pedig talán
      harminchat éves. Hát nem? Pop a tölgyek felé néz. A házak közül
      fiatal nő jön ki korsókkal, megmeríti, elmegy, visszajön, most újra
      merít. Szép leány. Pop a rágást is abbahagyja. A nő nem éppen
      személyében érdekli. Pop nem előkelő ember, körme piszkos. Szolgának
      így is jó. A szép nő azért szép nő marad. Különösen így. A leány nem
      tudja, hogy nézik. A nő tulajdonképpen csak ilyenkor szép, mondja
      Pop. A halat rágja. Most igazán nő. Most nem kihívó. Most nem akar
      vonzani. Mozgása egészen más. Most nincs benne semmi erőszakolt,
      semmi csalás és semmi túlzás és semmi izgalom. Összes női trükkjeit
      lerakta. Nők nem tudják, hogy csak ilyenkor szépek. Pop körme
      piszkos, de a nőkhöz ért. Ezt a halat még megeszi, a többit elteszi
      estére. Vagy már a városban lesz? Thessaloniké forgalmas hely. A nőt
      beviszi. Parasztleány. Az öregeknek ad néhány aranyat.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mikor megérkeztek, eljött hozzájuk az az ember. Igazán különös dolog
      volt. Az udvaron áll, mikor belép, keleti ruhában, bő
      vászonlepelben, és az etiópiait keresi. Pop rögtön meglátja,
      odamegy. A keleti azt mondja, eredj, és mondd meg az uradnak, hogy
      Amar-Haddon keresi. Damaszkuszból. Pop ránéz, és azt mondja:
      Adar-Hammon. A keleti csodálkozva bámul. Aztán türelmetlenül int.
      Nem, szól, nem Adar-Hammon. Mi az, hogy Adar-Hammon? Nem is név.
      Semmi értelme sincs. Hallod, tökfej? Az én nevem Amar-Haddon. Pop
      mélyen meghajol. Bocsánat, uram, én régebben ismertem valakit,
      akinek neve Adar-Hammon volt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ismertél? Hol? Nem ismerhettél. Ilyen név nincs –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A keleti elfordul. Ilyen név, mondja, nincs. Semmi értelme, hallod?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kiderült, hogy a keletinek nagy tervei vannak. Szíriában valami
      épületet akar emelni, pénze is van, de kevés. Most eljött az
      etiópiaihoz, és az épület felét, ha pénzt ad, neki felajánlja. Mind
      a négy égtáj felé négyezer emelet magas, oszlopokkal, terve kész,
      már csak munkához kell fogni. A világ legnagyobb épülete, hallod?
      Ilyen még nem volt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az etiópiai kedvetlenül válaszol. Életét elpocsékolta, mindig csak
      bele akart fogni, de sohase jutott el odáig, hogy elkezdjen élni. Az
      épület érdekli, de.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Amar-Haddon megígérte, hogy a terveket és a rajzokat délután
      elhozza. A téglát ott a helyszínen fogják készíteni, de nem olyat,
      mint a régiek, nagyobbat. Ő már mindent kigondolt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A legjobb lesz, ha a lányt most még nem viszi magával. Előbb bemegy
      a városba, az etiópiaival beszél, és még hoz pénzt, hátha kell.
      Holnap vagy holnapután.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A kúthoz megy. Hogy hívnak, szép leány?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A leány ruháját rendbe hozza, és szemét lesüti. Bűbáját előveszi, és
      maga elé tartja. A nő csaknem eltűnik. Csak a varázslat káprázik.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pop vállát rángatja. Ne süsd le a szemedet. Hallod? Női mesterkedés.
      Ízléstelen vagy. Hagyd abba. Szóval Edesszának hívnak.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A házhoz megy, és az öregekkel beszél. Edesszát már többen kérték
      feleségül, de nem ment senkihez.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ugyan?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Így van. Azt mondja, akkor boldog, ha kezében a kancsóval a kútra
      mehet. Még gazdagságot is ígértek neki. Ő azt felelte, hogy senkivel
      sem cserél. Kezében a kancsóval a kútra megy, lassan, mintha
      sétálna, a kút mellett ácsorog, a vízbe néz, jön vissza. Keveset
      beszél, nem sír, nem nevet, nem komoly, nem vidám, sokan azt
      mondják, Edessza alszik, nyitott szemmel, dolgát végzi, még
      szorgalmas is, de alszik.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pop a városban először Amar-Haddonhoz megy, és Edesszáról beszél
      neki. Ilyen leány nincs több, szól és hajlong.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A keleti csodálkozik. Mit akarsz ezzel a leánnyal?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szép leány, válaszol Pop. Soha ilyet nem kapsz, adj negyven aranyat,
      holnap elhozom, vörösszőke, bőre lágy és fehér, csípője karcsú, lába
      egyenes, hangja meleg, szája piros, negyven aranyat megér.
      Taníttatni fogod táncra és zenére –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Amar-Haddon hirtelen felkiált. Mondtam én, hogy nekem leányokat
      vásárolj? Mit akarsz?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pop mélyen bókol. Ilyen nő nagyon ritka, gondoltam, hasznát veszed.
      Ezért a pénzért különbet sohasem kapsz. Pop kezét dörzsöli és
      hunyorgat. Odalép és suttog. Megbízhatsz bennem, értek hozzá. Holnap
      eljövök –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Aztán az etiópiaival beszélt. Megtaláltam azt a leányt, aki neked
      kell. Az etiópiai felnéz.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Leányt? kérdi. Micsoda leányt? Mondtam én neked, hogy leányt
      vásárolj?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pop közel lép és vigyorog. Hálás leszel, amiért elhozom neked, éppen
      olyan, amilyen neked kell, elhozom és megmutatom, meglátod, negyven
      arany. Mindig készülsz arra, hogy életedet elkezdd. Ezzel aztán
      érdemes –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az etiópiai elbámul. Nővel elkezdeni élni?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A kikötőben két embert talált, mindegyiktől néhány aranyat vett fel,
      és suttogott. Szűz leány, megéri, sohase látott férfit, majd –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az egyik fiatal hajóst is megszólította, és védelmet kért. Itt a
      városban, szólt halkan, és minduntalan körültekingetett.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Itt? kérdezte a hajós.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen, többen vannak, és szűz leányokra vadásznak. Van ugyan császári
      hatóság, amely az ilyesmit tiltja, de nem sokat ér. Erős
      fiatalember, aki a leányt védelmébe veszi, többet ér. Majd holnap
      eljössz ugyanide, és akkor megmondom, mit kell tenned –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A császári hivatalba is elment és sugdolózott. Holnap eljövök, és
      megmondom, hogy mit kell tenni. Csak két katonát adj –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A kapuban megállt és tűnődött, hogy mit kellene még. A dolog így
      rendkívül fontos. Az etiópiai, a keleti, a fiatal hajós, a
      hivatalnok, két katona. Most még annak a papnak kell szólni. Papok
      ilyen ügyben sokat tehetnek. A kolostorba megy, többekkel beszél,
      még az apáttal is, panaszkodik, mellét veri és könnyezik. Védjék meg
      a leányt. Derék szülei vannak, ő maga jegyben jár a szomszéd fiával,
      most el akarják rabolni. Még egy fiatal hajós is benne van. Aztán az
      a bizonyos idegen kalandor, Amar-Haddon. A hivatalnok úgy tesz,
      mintha üldözné, de a leányt ő akarja megkaparintani. Most jön éppen
      tőle. A dolog nagyon bonyolult, nem tehet róla, így van. Ha van
      szívük, segítsenek a boldogtalan leányon –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pop másnap még Edessza apjával is beszélt, és négy parasztot is
      beugratott. Csak vegyenek furkót, és jöjjenek vele. Ő nem tehet
      mást, neki Edesszát el kell vinnie. A császár hatalmas. A papok
      parancsára történik. Majd meglátják, a papok ott lesznek és a
      katonák is és a hivatalnok is. Neki nehéz helyzete van. Ő az
      ilyesmit utálja. De, mondják, mit tegyen? Edessza kis batyuját
      fölveszi és indul. Igazán nem megy férjhez? Edessza azt mondja, ha ő
      a kútra járhat, senkivel sem cserél. Akkor minden olyan csendes. A
      víz. A víz alszik. Pop bólint. Szóval egész életében igazán nem
      kíván egyebet, mint vízért a kútra járni.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A házba lépnek, és az etiópiainak azt mondja: Uram, elhoztam neked a
      leányt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az etiópiai odanéz. Hirtelen feláll. Mereven a leányt nézi. Odamegy
      egészen közel, és arcába bámul. Valamin erősen gondolkozik. Mondd,
      szól halkan, hol láttalak én téged?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Edessza fejét rázza. Nem tudom, nem ismerlek –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      De én ismerlek –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pop hajlong és vigyorog. Félénk leányka, mondja és hunyorgat.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az etiópiai Edessza kezét elkapja. Felkiált. Hol láttalak? Ismerlek
      téged. Edessza? Edessza vagy? Nem. Neked más neved van –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Edessza merev szemmel néz.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mutasd az arcodat. Igen, te nem. Te Hilla vagy –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az etiópiai még valamit akar mondani, kint a kapun Amar-Haddon éppen
      belép, de öt paraszt nekiugrik, és bottal verni kezdi. Mit akartok?
      Segítség! Erre előbukkan négy szerzetes, a másik oldalon két katona
      és a hivatalnok. Ugyanakkor berohan a fiatal hajós –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      a verekedés csak akkor ért véget, amikor Akarren a két katonát is
      kilöki, és a kaput bezárja.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Chayazill az ablakból nézi, aztán megfordul, és azt mondja: mind
      kidobálta őket –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kacsafa csendesen ül, és tovább sző.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mind kidobálta őket, kiált Chayazill. Erősebb, mint a többi –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Chayazill a tükörhöz megy, szemét megdörzsöli, ajkát megharapdálja,
      haját elsimítja, száját széthúzza, hogy fogát megnézze, aztán
      hátulról nyakát.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mit akarsz? kérdi Kacsafa.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Aztlanba megyünk –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Akarrennel? Ezzel a dúvaddal? Mit akarsz vele? Szemölcs az orrán és
      két nagy szemfog. Ez az egész –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Chayazill nevet. Persze hogy nem kell nekem. Nekem senki se kell. De
      én kellek nekik. Csak legyek Aztlanban –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az ablakhoz megy és kinéz. Az udvar ajtaja nyílik, a Nagy Kaurr jön
      be Karikillivel, tinót húznak. A Nagy Kaurr a cölöpre húzza, bőrét
      lefejti, Karikilli ezalatt tüzet rak, és az edényben vizet forral.
      Mi történik itt?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Megint zabálni fog, szól Kacsafa.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A Nagy Kaurr a tinót megnyúzta, és a nyárs fölé tette. A belső
      részeket kiszedte, és a katlanba dobálta, de a májat egy perc múlva
      kikapta és beleharapott. A vér szája szélén csorgott. Van mit enni
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Két napig fog falni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Karikilli bejött valamiért. A szövőszék mellett megáll, a
      gyapjúkendőt megfogja, és hosszasan nézi. Ez is az enyém, szól.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Csak eredj ki, mondja Kacsafa, eredj és nyugodj meg, nem a tied –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Karikilli csodálkozva bámul, és valamit mondani akar.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem a tied, szól Kacsafa.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Karikilli akkor az ablakhoz megy Chayazillhoz, és karkötőjét nézi.
      Arany karkötő, kilenc zafírral. Akarren ajándéka? Karikilli a
      karkötőre mutat, és így szól: Ez is az enyém –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Chayazill hangosan nevet. Mindig ilyen hangosan nevet, különösen, ha
      mások is hallják, mert hangja ilyenkor éles, és tisztán cseng, mint
      a madaraké. A nevetés tetszik neki, és magasabb hangon nevet.
      Karikilli meredten nézi, és a karkötőre mutat: Ez is az enyém –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem a tied, szól Chayazill.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Karikilli tétovázik. A polcon színes cserépedény, benne virág.
      Odalép, és meg akarja fogni.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem a tied, kiált Kacsafa. Kotródj innen, bolond –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A tinó csaknem megsült, a Nagy Kaurr félfontos darabokat vág le, és
      falja.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Gyere, egyél, kiált.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Akarren éppen akkor lép be, útra készen.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Gyere –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem érek rá, szól Akarren, megyünk Aztlanba.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A Nagy Kaurr egy darabot szel és odanyújtja. Ezt vidd, útravaló –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Indulhatunk, és int Chayazillnak.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hová? kérdi Kacsafa.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Aztlanba –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Chayazill? Nem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Akarren elbámul, és a szövőszék mellé lép. Tegnap azt mondtad, hogy
      Chayazillt elengeded, és nekem adod –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kacsafa csodálkozik. Én?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hát ki?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tegnap?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Este –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mondtad, kiált Chayazill. Tegnap este azt mondtad, hogy Akarrennel
      én elmehetek. Azt mondtad, ha olyan nagyon akarod, hát eredj vele
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kacsafa a szövést abbahagyja, és Chayazillra néz. Nem mondtam. Nem.
      Mégis?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Most Akarrenre bámul. Talán mondtam, de elfelejtettem. Az éjszaka
      álmában feloszlott –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A Nagy Kaurr az egyik lapockát már megette, és inni akart. Karikilli
      elment, és a kancsóval visszajött.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ez most két napig így fog zabálni, aztán elmegy, és új tinót hoz, és
      azt is felfalja –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Akarren tanácstalanul áll. Megyünk?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tökfilkó, kiált Chayazill, persze hogy megyünk – segíts
      csomagolni.
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      (Mit akar mondani? kérdi Márkus.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A dolog számomra zavaros, válaszolom.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mit tart zavarosnak?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az egészet. Olyan ez, mint a cirkuszelőadás, a szereplők minden ok
      nélkül jönnek és mennek és beszélnek és cselekszenek, egymást
      megölik, de a halott a másik oldalon visszatér, mialatt a gyilkos
      már más alakban van itt, és most őt gyilkolják meg. Senkit se merek
      megszólítani, mert attól félek, valaki más felel helyette. De végül
      is a helyek változnak, a bolondok ugyanazok, Mexikó és India, Izland
      és Trákia –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Márkus feláll és járkál.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön, szól, az egészből, ha ezt ilyen laposan fogja fel, nem sokat
      érthet és –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hol itt a mélység? kérdem.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem lát semmit?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Észbontó értelmetlenséget –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Úgy. Nem gondolt még arra, hogy az ön mértéke esetleg ehhez a
      színházhoz kicsiny? Kicsiny vagy alacsony? Vagy talán –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Márkus most elém áll szétvetett lábakkal, kezét zsebre dugja, és
      erősen az arcomba néz.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azt hiszi, kérdezi halkan, hogy én értem?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hallgatok.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      De, ha látom, annyira lenyűgöz, hogy elfelejtem érteni. Ez a
      koncepció, amelyet látok, és amelyben mi is játszunk, olyan
      kolosszális –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azt hiszi?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Biztos –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön, szól újra, azt a színjátékon kívül levő pontot keresi, ahonnan,
      mint néző, az alapgondolatban valamennyi szereplőt egybe tudja
      látni. Mondjuk, megtalálni azt a piszkafát, amelyikre mindegyiket
      fel lehet tűzni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Van ilyen?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Van –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hol?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A szemében. A látványban. Abban van, hogy ez mind van. Érti?
      Hirtelen felkiált. A látomásban van –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ismét járkálni kezd. Most már a színtársulat tagjait kezdi
      felismerni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Zárt számú társulat, mondom.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem egészen. Legalábbis még ebben a pillanatban nem zárt. Csak a
      végén lesz. Érti?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azt hiszem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Egyelőre mással ne törődjék. Ez a legfontosabb. Az alakokat látni és
      megkülönböztetni. Ez a nagy tudás. Tudni, hogy ki kicsoda és mi
      micsoda. Ez az egész –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Csak?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Márkus nevet. Csak? Azt kérdi? Önnek ez kicsiny? Kicsoda ön, hogy
      így mer beszélni?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Csak szidjon, mondom halkan.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Megáll, és újra nevet. Akkor megegyeztünk. Mehetek tovább?)
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Életem közepéig úgy éltem, mint Firenzében bármely más közepesen
      jómódú kereskedő élt, és feltéve, hogy konstellációmat valaki át
      tudta volna venni, azt hiszem, sorsomat úgy folytathatta volna, mint
      az egyik asszony a másik által megkezdett harisnya kötését. Akkor
      azonban, bár többször törtem fejemet, hogy az első eset mikor
      történt, de nem tudok rá emlékezni, akkor, egész sajátságos
      sugallatra elhatároztam, erkölcsös életet fogok élni. Mint a
      legtöbben, én is jártam templomba, és híres latin és görög szerzőket
      is olvastam, különösen Senecát és Marcus Aureliust, de inkább csak
      ízlésből. Most a dolgot komolyabban akartam venni. Az első esetre,
      mondom, nem emlékszem. Később mindenesetre feltűnt, hogy amióta meg
      akartam javulni, lemérhetetlenül rendetlenebb, léhább és kapzsibb és
      fösvényebb lettem. A legelső időben elhatároztam, hogy reggel egy
      órával korábban kelek, szigorúbban fogok tisztálkodni, és a felkelő
      napfényben kedves gondolkozóimat olvasom. Az eredmény mindjárt az
      lett, hogy később keltem, alig mosdottam, és hazulról igen hanyagul
      öltözve mentem el. Este fogadalmamat megismételtem. Mire elaludtam,
      és dolgaimról lekéstem. Általában közepes étvággyal ettem, és nem
      voltam sem torkos, sem falánk. Mikor étkezésemet szabályozni
      akartam, elkezdtem zabálni, válogattam, fejemet jó falatok
      megszerzésén törtem, ínyencekhez jártam vacsorázni, és híres
      szakácsot fogadtam. Ez így, mondtam, nem jó lesz. Nem értettem. Mi
      történik? Elhatároztam, hogy erkölcsös életet fogok élni. Nézzük
      csak. Nem becsvágyból határoztam el. Senkinek erről nem beszéltem.
      Nem óhajtottam kitűnni. Még lelki üdvösségemre se gondoltam. Csak
      úgy megtetszett, fegyelmezetten és tisztán élni, korán kelni, hideg
      vízzel mosdani, az asztalhoz ülni, és még mielőtt a tejet megiszom,
      néhány mély gondolatot elolvasni. Aztán dolgaimban mérsékletet
      tanúsítani, inkább nagylelkűnek lenni, de mindig méltányosnak.
      Tartózkodóan viselkedni, higgadtan beszélni, szenvedélyeket
      elkerülni. Egészen szépen elgondoltam, és abban, hogy ezentúl így
      fogok élni, őszinte örömem telt. Ehelyett igen rövid idő alatt
      dolgaimat elhanyagoltam, barátaim egy részével összekülönböztem,
      türelmetlen és szenvedélyes lettem, kapzsi és pénzsóvár és
      összeférhetetlen. Mindez tulajdonképpen én nem is voltam. A kérdést
      jól megvizsgáltam. Mi történik velem? Elkezdtem félni, nehogy
      önmegtartóztató életet fogadjak meg. Az ördögbe, még csak az
      kellene. Ha elkezdeném, biztosan kurtizánokhoz járnék, aztán sorra
      csábítanám el barátaim feleségeit és leányait. Holott az egészre,
      lelkemre mondom, semmiféle kívánságom nincs. Feleségemet szeretem,
      vele mértékletesen boldog vagyok, családi életünk tiszta, és a
      házasságtörés igen ritkán jut eszembe. Gyóntatómhoz fordultam. Nem
      tudott mást, imabűnbánatot rendelt, és osszak alamizsnát. Mindjárt
      tudtam, hogy ennek igen mérges visszahatása lesz. Csakugyan. Az ima
      és az alamizsna olyan komiszságokra ösztönzött, hogy barátaim
      kezdtek elhagyni. Feleségem sírt. Tudósokhoz fordultam. Könyveket
      adtak. Köszönöm, mondom, amíg nem olvastam, igen tisztességes életet
      éltem. Meggyóntam feleségemnek, hátha ő egyszerű eszével, de tiszta
      szívével segíteni tud. Már-már elhatároztam, hogy zarándokruhát
      öltök, és koplalva gyalog Rómába megyek, és a pápa elé vetem magam.
      De ettől a gondolattól különösen rettegtem. Hiszen, ha ezt
      elhatározom, újabb aljasságok egész seregét fogom elkövetni. Aki
      erre azt mondaná, nevetséges, ha megfogadom, hogy reggel fél hatkor
      kelek, parancsoljam meg a szolgának, keltsen fel, fölkelek és pont
      – mi nehézség van ebben? Tudom. Aki így beszél, annak az én dolgom
      természetéről sejtelme sincs. Annyira én is jutottam, hogy mit kell
      csinálni. De megcsinálni, az más. Reggel fél hatkor én már ébren
      voltam, és olyan állapotban, mint az elbűvölt, nem a
      tehetetlenségtől megmerevedve, hanem, amikor cselekedni akartam, a
      súlyos árnyék magát reám vetette, és elkezdett sugdosni, és akkor
      ellankadtam, és tudtam, hogy ez rossz, és minél rosszabb, annál
      csábítóbb kéj áradt el bennem, és hiába láttam és tudtam, sőt hiába
      tiltakoztam, a bűvöletből nem voltam képes kilépni. Volt eset, hogy
      beleizzadtam, akkor sem, akkor sem, sőt még sokkal kevésbé. Valaki
      bennem ellenállást fejt ki, és pont az ellenkezőjére kényszerít
      annak, mint amit elhatározok. Pietro Salein megőrült, kezdték
      susogni Firenzében, és ismerőseim kitértek. Arcomon lehetett valami
      különösen torzult és elkínzott vigyorgás, hogy még az idegenek is
      elfordultak. Tisztes üzleti kapcsolataim megszűntek, uzsorából
      éltem, és egyre gazdagabb lettem. Az aranyat utáltam, és féltem
      tőle, de zsebemet megtömtem, és a megszorult embereket nyúztam. Soha
      lélekjelenlétemet egy percre sem vesztettem el. Mialatt adósaimat
      börtönbe zárattam, nem feledkeztem meg arról, hogy ez rossz, és soha
      nem szűntem meg saját hazugságaim ellen tiltakozni. Mi ez? Ki tud
      nekem felelni? Nem mertem imádkozni. Ha az utcán mentem, kopott
      ruhában, rendetlenül és mosdatlanul, rossz kipárolgásomon
      utálkoztam, sóvárogtam, a templom sarkában lenne sötét sarok, ahol a
      kőre vethetném magam, fejemet az oltár lépcsőjébe verném, és
      üvöltenék, ki ment meg engem, ki ment meg engem, hogyan lehettem
      ilyen szörnyeteg és büdös dúvad, amikor semmi kívánságom nem volt,
      csak erkölcsös akartam lenni. A legkülönösebb az egészben, hogy
      mialatt lefelé csúsztam, valamiképpen erkölcsi fogadalmaim tudatában
      egészen tiszta voltam, igen, igen, tiszta, mintha elkövetett vétkeim
      nem érintettek volna. Ez volt az, amit a lehető legkevésbé értettem.
      Tiszta? Igen. Hogyan lehet magamat oly tisztának, sőt ártatlannak
      tudni annak ellenére, hogy ilyen gazságokat követek el? Akkor egy
      napon, erre viszont egészen jól emlékszem, sötét borszínű bársonyba
      öltözött, előkelő fiatal asszonyt láttam a templomba lépni, mögötte
      komornája és szolgálóleánya, később megtudtam, hogy Szavannah
      sziciliai hercegnő. Csak egy pillanatig láttam. Áttetsző kék szeme,
      mint a mágikus drágakő, nem nézett egy irányba. Tekintete a térben
      imbolygott, felső ajka előreállt, úgy járt, mintha álmokon lépne, s
      attól féltem, hogy eloszlik. Szavannah hercegnőt nem láttam többé.
      De abban a percben magamba fogadtam őt, és megfogtam és beszívtam,
      és magamba zártam, és képzeletemben vele kezdtem élni, házat, aztán
      kastélyt, aztán várat építettem, tüneményesen berendeztem, és ott
      éltünk észbontó kicsapongásainkban, forró nappalokon és éjszakákon
      sorvasztó gyönyörökben. És most, igen, most, egy nap se telt bele,
      az egész egyszerre megfordult. Amióta Szavannah bennem élt, és
      amióta vele én a bujaság őrületét kezdtem élni, azóta belülről
      elkezdtem romlani és sötétedni, és elijesztő ájulatban elkezdtem
      süllyedni valahová, azt hiszem, nyílegyenesen a pokolba. És abban a
      pillanatban, amikor bent a romlás megkezdődött, kívül ismét türelmes
      tudtam lenni, ésszerűen beszéltem, uzsoráimat megszüntettem, nem
      voltam falánk, templomba jártam, olvastam, családomban dolgom
      rendeződött, barátaimat visszaszereztem, ismét emberi módon
      öltöztem, belül a forró fajtalanság tüzében égtem, hogy, amikor
      egyedül maradtam, és szememet behunytam, Szavannah bűvöletes
      érintésében és szájának illatába szédüljek. Mi történik velem? Be
      vagyok mocskolva. A ronda kéjtől bűzölgök. Képzeletemben
      beszennyeztem őt, aki talán, ha nem is oly tiszta, mint amilyennek
      látszik, de mégsem démon és nem boszorkány. A pokolban vagyok? Ez
      aztán a pokol. Ki ment meg engem? A gyóntatónak már nem is szóltam.
      Ima és alamizsna. A tudós? Könyv. Feleségem? Elsírja magát, és az
      egészből egy szót sem ért. Mit tegyek? Ha önmagamban tiszta
      elhatározásokat táplálok, úgy kell élnem, mint a disznónak. Ha pedig
      úgy élek, mint a többi, akkor bennem a pokol tüze ég. Ki ment meg
      engem? Pietro Salein megőrült. Szegény. Micsoda hatalom kényszerít
      engem, ha kívül világos vagyok, belül a sötétbe? Mi ez? Átok?
      Őrület? Bűn? Ki ment meg engem? Eleget hallottam arról, hogy
      papoltak a külső és a belső emberről. Nem hittem volna, hogy ez
      közelről ilyen. Pietro Salein, a tisztes kereskedő, becsületes,
      előkelő modora van, magas baráti köre, családja, tiszta és? Nézzétek
      meg, szívében mi van? Bűvös szemű boszorkány él benne, a buja vámpír
      kiszívja üdvének nedvét, és ha meghal, mint a kő zuhan be a
      kárhozatba, kiégett lélekkel, romba dőlt képzelettel, beszennyezett
      kedéllyel, senki se fogja megmenteni tudni, minden jótettében ez a
      sötétség forr, ez a tikkasztó fajtalanság. A démon megszállottja, és
      ő lelkének tejével táplálja, és nem tud szabadulni tőle, és nem is
      akar. Aztán jött a többi sötétség. Mindig mélyebbre. Bűn és bűn.
      Pietro Saleint mindenki tiszteli, egész Firenzében nincs jobb név,
      öröm vele üzletet kötni és beszélgetni, vacsorázni és okosan
      diskurálni, elbűvölő modora van, elmés humora, nem olyan gazdag,
      mint lehetne, mert igen sok megszorult embert önzetlenül segít, ó,
      ha mindenki olyan derék és tiszta lehetne, mint Pietro Salein –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Úgy, szól Timótheus.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vagy fél percig megmeredten néz, mikor Pietro Salein valamit mondani
      akar, kezét mindannyiszor fölemeli és int, hogy nem. Aztán feláll, a
      szobán végigmegy, és a sarokban hirtelen visszafordul.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tudja ön, Pietro Salein, firenzei kalmár, hogy Szavannah hercegnő az
      én feleségem?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem tudtam. De a dolgon ez semmit sem változtat –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem változtat. Most azonban már tudom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mit tud?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Timótheus hirtelen visszamegy, leül, székét egészen Pietro Salein
      mellé húzza, és arcába beszél.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tudom, szól.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Eszelősen néz, arca elváltozik. A hercegnő, mondja, sohasem volt
      épelméjű. Ezt én tartozom önnek megmondani. Ön igen kitűnően
      jellemezte. Azok a mágikus drágakőszemek, amelyeknek tekintete a
      térben imbolyog, és soha egyetlen tárgyon vagy személyen meg nem
      áll, és nem is tud megállni, valahogyan mindig feljebb néz, mint
      ahol a dolgok vannak, én tekintetét sokszor követtem, és azt
      mondtam, mit adnék azért, ha azt tudnám látni, amit ő lát. Mert ő
      nem azt látja, amit én vagy ön vagy más. Ezt biztosan tudom. Kezét
      néha lassan fölemeli, és a levegőbe mutat, és puha, langyos hangján
      valamit mond, amit senki sem ért. Mindennap megtörténik, hogy
      valaminek, széknek vagy asztalnak vagy falnak nekimegy. Ilyenkor
      csodálkozva körülnéz és ellép, igen, pontosan úgy, ahogy ön mondja,
      mintha álmokon járna. És az előreálló felső ajka. Én ettől a
      semmiben függő ajaktól félék, minél jobban vonz, annál inkább félek.
      Én azt hiszem, hogy Szavannah hercegnő számára a dolgok egyáltalában
      nem olyanok, mint a többi ember számára. Meggyőződtem róla, hogy a
      dolgok számára elmosódtak, határozott körvonaluk nincs, valamiképpen
      súlytalanabbak, részben egészen légneműek, csak fénysugarakból
      állnak és színfoltok. Egyszer a nyitott ablakban állt, és valamit
      fújt, mintha gyertyát fújna el, többször a semmibe. Azt kérdem, mit
      csinál? A szemben levő házra mutat. Csúf ház, szól, elfújom, nem
      kell. Azt hiszi, kérdem, hogy elfújhatja? Miért ne? szól
      méltatlankodva. Kőből van, mondom. Erre mosolyog és legyint. Anyja
      azt mesélte, hogy nehezen tanult meg beszélni. Írni nem tud. Négyig
      számol, tovább nem. Körülbelül két hét, amennyire még emlékezni tud.
      De a dolgok nagy részét fél nap alatt elfelejti. Csak a dalokat és a
      költeményeket ismeri, még gyermekkorából is. Mikor Spanyolországban
      voltunk, spanyolul öt nap alatt megtanult, de akkor olaszul csak
      akadozva beszélt. Ezt én önnek tartozom megmondani –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pietro Salein maga elé néz és hallgat. Nem értem egészen, szól, hogy
      a hercegnő –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Timótheus felkiált. El tudja ön képzelni, milyen ennek a nőnek a
      szerelme? Azt hiszem, nagyon is jól. Ön egy pillanat alatt látta, és
      nagyon jól látta. Szavannah a szerelemben is olyan, mint egyébként.
      Neki a szerelem is csaknem anyagtalan, és ő ott is úgy él, mintha
      álmokon járna, és neki a csók is fényfolt és lebegés és bűvölet és
      feledés. Szavannah ebben a valóságban teljesen idegen, csaknem
      kísértet. De a szerelemben, mint a liliomillat és a varázslat,
      amiben ő támolyog, ezen az egyetlenegy helyen válik tényleges
      ténnyé. Azt hiszem, érti. Szavannah sohasem eszmélt fel arra, hogy
      teste van és karja van és lába és feje és melle és válla és csípője,
      neki ez mind különös mámor, a megittasult lélek önkívülete, és ha
      járkál vagy beszél, vagy valamit tesz, félelmetes és visszatetsző,
      de ha a szerelemnek magát átadja, akkor ön nem is testet ölel, hanem
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Különös dolgokat mond ön, szól Pietro Salein.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      És attól a naptól fogva, hogy Firenzébe érkeztünk –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azt hiszi, mondja Pietro Salein, hogy elbűvöltem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tudom, kiált Timótheus. És én azt is tudtam, hogy valaki Szavannah
      lényét kibűvölte, és magába húzta, és magában fogva tartja Timótheus
      feláll, a másik szobába megy, de rögtön visszajön. Kezében hosszú
      spanyol tőr.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pietro Salein firenzei kalmár, szól, most ön rögtön bocsássa
      szabadon Szavannah hercegnőt, különben kénytelen vagyok önt megölni
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pietro Salein mozdulatlanul ül, még csak fel se néz. Feltéve, szól,
      hogy meg tudom tenni. Nem biztos. De talán meg tudom tenni. Nem
      biztos. Mit gondol, Timótheus, mi fog történni?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Timótheus szótlanul vár.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Megmondom. Az fog történni, hogy belül magamban világosságot
      teremtek, és a szennyet magamból kidobom, és ezt csak olyan áron
      tudom megtenni, hogy elkezdem külső gazságaimat, ismét uzsorás
      leszek, és komisz és kegyetlen és koszos és megvetett és megvetendő,
      és barátaim elkerülnek, és feleségem sírdogál, és mondja meg nekem,
      Timótheus, mi ér többet, a tiszta lelkiismeret, amely kénytelen
      külső szennyet hordani, vagy az emberek megbecsülése, de ennek ára a
      lélek sötétsége, mondja meg nekem, én szívből kívánom, hogy ön ezt
      nekem megmondja, erre vagyok én kíváncsi, az ön spanyol tőre
      számomra igazán másodrendű –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Timótheus a tőrt az asztalra teszi. Ezt eldönteni önnek kell. Én
      feleségemet akarom vissza. Oldozza fel őt. Ha nem akarja vagy nem
      tudja –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Újból a tőrhöz nyúl.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pietro Salein a székben hátradől, és azt feleli, öljön meg, kérem
      –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Timótheus a szoba közepén megáll és tűnődik. Mit csináljon ezzel a
      holttesttel? A karosszékben ül, nyakát hátraveti, szája nyitva,
      üveges szemével a mennyezetre néz, alatta vértócsa. Majd. Micsoda?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kimegy, aztán visszajön, a szobát lezárja. A földszinten Hamar-Addon
      motoszkál, Spanyolországban szedte fel, olyan félig szolga, félig
      barát, mindenesetre különös rögeszméje van, a sivatag közepén több
      száz emelettel valamilyen épületet akar emelni, a nyomorult, annyi
      pénze nincs, hogy kalyibát verjen össze, és abban éljen, de
      tisztességtudó, szolgálatkész, és elég idős talán ahhoz, hogy
      Szavannaht ne kelljen tőle félteni.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Timótheus a térdeplőhöz megy, az Újtestamentumot leveszi, kinyitja,
      és olvasni kezdi, csak úgy állva. Ha az ember nagyon szomjas, nem ül
      le, és úgy iszik. Gyorsan. Szomjúság.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Gondoltál már arra, kérdi Hamar-Addont, hogy egész vagyonodat
      elajándékozd, és vezeklőnek menj?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hamar-Addon fejét fölemeli és int. Ilyesmire, szól, én sohasem
      gondolhattam, mert sohase volt semmim –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Persze –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az lenne a helyes, mondja Timótheus. Az embernek le kellene vetnie
      ezt a. Mit? Mindenféléhez odaragad, és csak beszennyeződik. Utálat.
      Bűnök. Irtózom a bűnöktől –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hamar-Addon bólint. Nem is szépek –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az emberek őrültek, mondja Timótheus. Indulatos, és a kezében levő
      könyvvel gesztikulál. Piszok, piszok. Érzéki gyönyör, kapzsiság,
      pénz, zabálás, rablás, féltékenység, gyilkosság –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hamar-Addon felsóhajt. Úgy van, szól halkan. Te most elhatároztad,
      hogy –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Timótheus felkiált. Megelégeltem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mit fogsz csinálni?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Timótheus a könyvet bezárja, és maga elé teszi. Nézi. Aztán hirtelen
      Hamar-Addonra mered, és azt mondja: Te gyilkos –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az arab csendesen ül, és fejét rázza. Sose öltem meg senkit. Nem is
      volt rá alkalmam. Sem szenvedélyeim nem voltak, sem
      kényszerhelyzetbe nem kerültem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bűntelen vagy?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem. De nem öltem. Más –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Más? Micsoda? Loptál?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Régebben, kis dolgok, nem számít –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Timótheus keze ökölbe szorul. Gyilkosok, kiáltja. Gyilkosok. Mind.
      Irtózom tőlük. És még prédikálnak. Kezük véres, és akkor
      kenetteljesen előveszik az Evangéliumot, és oktatnak, és másokat
      felelősségre vonnak. A megöltet még el sem temették, már szónokolnak
      a megtérésről és a tiszta életről. Piha –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Köp, járkálni kezd. Valld be, hogy te is gyilkoltál –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hamar-Addon nyugodtan int. Nem, mondja.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Rosszabb? Még rosszabb? Beszélj –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az arab hallgat.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tudom, kiáltja Timótheus. Egészen közel megy, és halkan azt mondja:
      Tudom, hogy Szavannaht megejtetted –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Csak egyszer, válaszolt Hamar-Addon.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Timótheus elfordul. Piszok, mondja maga elé. Mindenütt piszok. Nem
      sokáig bírom. Te is piszkos vagy, még jó, hogy legalább nem
      prédikálsz. Még csak az kellene. A házasélet szentsége. Mi? Milyen
      jól illene a szádba. Az asszonyt megejteni, aztán a hűségről
      szónokolni. Eredj –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hamar-Addon kimegy. Timótheus járkál, aztán az Evangéliumot újra
      kinyitja, az ablakhoz széket húz, leül és olvas. Vagyonát el fogja
      ajándékozni? Fogát összeszorítja. Piszok. Gyilkosok, aztán leülnek,
      és az Evangéliumot olvassák, és a tisztaságról szónokolnak –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      a könyvet hirtelen levágja, kilép, és a fedélzetre megy.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A vihar kilencedik napja tart. Boldizsár dühöng, nem éppen a vihar
      miatt. A vihar az van. Tegnap óta havas eső és dara, már az
      árbockötélre fagy, és úgy látszik, egyre komiszabb. A Horn-foknál
      ebben az évszakban mindig így van. Legalábbis azt mondják. Ha
      kikötnek se jobb. Feltéve, ha van hol. Tűzföld? Lakatlan.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Rendben van, ezzel számolt. Boldizsár nem az az ember. De ez a
      disznó becsapta. Huloderdi. Becsapta. Esténkint odaül melléje, és
      mondja, mondja. A másik meg szemben ül és vigyorog. Boldizsár dühös.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mit röhögsz, barom?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hajaherdekucsin mindig vigyorog és röhög, és mindennek örül, ha jég
      esik, s ha a vihar a vitorlákat letépi. A kutyaszarnak is örülsz?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Miért ne, szól Hajaherdekucsin vigyorogva. Mi lenne a világ
      kutyaszar nélkül? Szükség van arra, mint rád, Boldizsár kapitány.
      Megint vigyorog.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az imbolygó hajón remekül érzi magát, a dermesztő szélben és a
      zuhogó esőben.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tudod, min mulatok? kérdi.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Boldizsár elfordul.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azon mulatok, szól Hajaherdekucsin, hogy te be akartad őt csapni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én? Kit?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Huloderdit –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én tudom, hogy be akartad őt csapni. Te svihák vagy, Boldizsár,
      tudom, és sohasem csináltam belőle titkot, hogy tudom. Csak rád kell
      nézni. Puha, sárga arcodra, szőrtelen álladra, olyan vagy, mint a
      vén banya, dagadt könnyzacskóddal. Piha. Összevissza beszélsz,
      hitetsz és ígérgetsz, nagy szavakat használsz, és az embereket be
      akarod ugratni. Biztosan sokat be is ugrattál. Mikor a sor a
      beváltásra kerül, mindig meglépsz. Te a kecsegtetés mestere vagy.
      Boldizsár kapitány –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Boldizsár feláll. A hajó imbolyog és bukdácsol. A parttól messze
      kell haladni, a szél sodra itt átkozott –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Most bejön Hoklos-Timburrain. Egyenesen az asztalhoz lép, a kést
      kezébe veszi és megnézi. Ez is az enyém.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tedd csak le, mondja Boldizsár, nem a tied –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hoklos-Timburrain a szekrényhez megy, a kanalakat nézi, és a kendőt
      nézi. Ez is az enyém.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem a tied, szól Boldizsár kiáltva. Egyébként is, ha a hajóról
      elmész, zsákodat meg fogom vizsgálni. Semmit se viszel el innen –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hoklos-Timburrain ezt mindennap legalább egyszer hallja. De mindig
      csodálkozik. Az a benyomása, hogy neki pontosan ilyen kése és kanala
      van. Sőt a lámpa is mintha az övé lenne. Az ablakfüggönyről nem is
      szólva. Kabinjában a takaró, a pohár. Ez csak az övé, vagy nem?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Semmi sem a tied, kiált Boldizsár.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hoklos-Timburrain csodálkozik. A raktárban a zsákok. A ládák és a
      kosarak. Mikor belépett, azonnal felismerte őket.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hajaherdekucsin hahotázik. Ez is az enyém? kérdi.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Boldizsár egy óra múlva visszajön. Sohase volt reménytelenebb. A
      havas eső tovább esik, a szél erősödik. Töksötét van. Alkonyatkor
      közvetlenül előttük sziklákat láttak. Csak nyugatnak, mindig
      nyugatnak. Hajaherdekucsin is kint volt és örült.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Minek örülsz, barom? Hogy még az éjjel megesznek a halak?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Annak örülök, hogy az, akinek ezt a cirkuszt köszönhetjük –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mi történt vele?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Huloderdi? Nézd meg. Szobáját telerókázta, hasán fekszik és
      nyöszörög. Ott voltam nála. Azt kiabálja, Boldizsár, Boldizsár
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Boldizsár leül és néz.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tévedsz, mondja Hajaherdekucsin. Huloderdi nem svihák. Finoman kell
      disztingválni. Te vagy a svihák, te vagy az, aki az embereket
      beugratod, és faképnél hagyod. Huloderdi hazudik. Nem haszonért.
      Érdek nélkül hazudik. Csak úgy eszébe jut, és megint mást hazudik.
      Nem csibész. Még csak nem is gonosztevő, csak hazudik –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Boldizsár hallgat.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azt mondta neked, hogy itt, a Horn-foknál nagybátyjának Chiléből
      aranyat és ezüstöt szállító hajója elsüllyedt, még a hosszúsági és
      szélességi fokot is pontosan behazudta. Leírta a hajót, hány ember
      volt rajta, hány mázsa fémet vitt, milyen felszerelése volt, az
      elsüllyedés körülményeit. Mindig azt gondolom, hogy milyen könnyű az
      ilyen hazugnak. A valóságból semmi sem zavarja –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mit akarsz? kérdi Boldizsár.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hajaherdekucsin nevet. Legalább tudod, hogy –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A hajó imbolyog, a deszkák csikorognak. Szélroham.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Te be akartad csapni őt, sejtetted, hogy pénze van –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az ajtó nyílik, és belép Hoklos-Timburrain, körülnéz, az
      íróasztalhoz megy, a tollat kezébe veszi és nézi.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tedd csak le, szól Boldizsár, nem a tied –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hoklos-Timburrain csodálkozik.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Másnap 1652. október 4. A szél a felhőket széttépte, derült ég,
      hajnalban erős fagy. A vitorlákat nem lehet kibontani.
      Hajaherdekucsin előbújik és körülnéz. A konyhából éppen Hilla lép
      ki, kezében vödörrel, hátramegy, hogy vizet hozzon. Lassan lép.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hilla, szól Hajaherdekucsin.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A leány megáll és visszanéz.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Te mindig azt mondod, ha vizet hordhatsz, senkivel sem cserélsz,
      igaz?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hilla kétszer bólint.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mondd el nekem egyszer, mi jó van abban, ha vizet hordhatsz?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A leány tűnődve néz, valamin gondolkozik. De nem szól.
      Hajaherdekucsin vigyorog. Ma az örömre egész sereg ok van. Elállt az
      eső, süt a nap, igaz, átkozott hideg van, de a szél is szűnik, s
      ezenfelül még Hillát is látta, mondd, szép Hilla, miért nem
      beszélsz?
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Tobin lehajolt, és a vaspántot a kövezet széléről fölvette.
      Valószínűleg láda sarokvasa, de a szögek belőle már kihullottak.
      Régi? Nem nagyon rozsdás, és Tobin zsebre dugta.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Jó reggelt, Tobin úr, mondja valaki túl hangosan, és nevet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tobin kedvetlenül válaszol. Ez az ember ízléstelen bolond, mindig
      vigyorog, milyen pompás, hogy ma ilyen ködös és nyirkos nap van, és
      fúj a szél. Milyen jó sétálni ebben a késő novemberi pocsolyában.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Rasz Hagy Noun Loboka. Így hívják. Sokan meg se tudják tanulni.
      Talán török eredetű. Uram, ön a kutyaszarnak is örül?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Miért ne? kiált Rasz Hagy Noun Loboka. Diadalmasan int, és fejét
      ingatja. A teremtés elrendezése bölcs, mindennek van értelme –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A kutyaszarnak is. Minek örül most?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Egyszerre több dolognak. Kora reggel Charman úr volt nálam. Ismeri
      őt? Persze. Egész Strasbourg ismeri. Charman úr a kitűnő ember,
      sajnos egyetlen szavát sem lehet elhinni. Mondja, ne örüljek, hogy
      nem vagyok Charman úr? Charman úr mindig hazudik. Nem rossz ember,
      inkább jelentéktelen és unalmas. Hazugságai nem érdekesek, rosszul
      vannak megcsinálva, kevés ízléssel, képzeletszegényen, azt hiszem,
      Charman úr nem tehetséges. Én igen tudok örülni annak, hogy nem
      vagyok ilyen ember. Ön rossz véleménnyel van felőlem, azt hiszi,
      hogy én mindig örülök, s ezért lapos vagyok és üres, mert könnyű
      örülni annak, akinek szíve sekély. Talán önnek igaza van. Mit csinál
      ön, Tobin úr? Látom, hogy rozsdás sarokvasakat szedett fel, persze
      valaminek emlékezetére, otthon félreteszi, cédulával látja el. 1764.
      november 6-án reggeli sétám emlékére eltettem. Ugye, Tobin úr? Hát
      ne örüljek? Micsoda öröm, hogy nem gyűjtök emlékeket?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Rasz Hagy Noun Loboka hahotázik. Egy okkal több az örömre. Hallotta?
      Havrincourt urat meggyilkolták –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ennek is örül, válaszol Tobin.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kicsit. Nem nagyon. Mint a kutyaszarnak. Ismerte?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tobin úr zsebében megtapogatja a sarokvasat, aztán köszön és elmegy.
      Hátul a kamrában és a fészerben már tizenhat ládája volt, mind
      emlékekkel tele. Sok mindenfelé utazott, még Kisázsiába is elment,
      mert azt hallotta, hogy ott sok mindenféle érdekes tárgyat árulnak.
      Csakugyan két tele ládával érkezett vissza. Most már nekifog, hogy
      emlékeit rendezze. Múltkor a legrégibb ládát fel is bontotta. Mikor
      ezeket a tárgyakat gyűjtötte, még csak húszéves volt. Elsőnek
      mindjárt a kulcs akadt kezébe. Ez a kulcs volt az, amit annak
      emlékére tett el, hogy nagybátyja meghalt. Mellette, papírban, réti
      virágok szirma. Tobin úr, mikor nagybátyja meghalt, nem érzett
      különösebb részvétet. Ő ezt akkoriban igen fájlalta. Bánatában, hogy
      a temetésen még csak nem is könnyezett, kiment, és a városon kívül
      sétált. Emlékezett rá, annyira bánkódott, hogy a fa alá ült, és ott
      elkezdett sírni. Ennek emlékére néhány búzavirágot és margarétát
      szedett, papírba csomagolta és eltette. Dátum? Igen. Tobin úr már
      akkor igen lelkiismeretes volt, és mindazt, ami személyével
      összefüggött, rendkívül komolyan vette. 1731. június 12. Igazán szép
      derűs nyári nap volt, emléke most itt van, a virágot alig lehet
      felismerni, azóta több mint harminc év telt el.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tobin úr azt gondolja, hogy nagy könyvet vásárol, és abba emlékeit
      sorra bevezeti. Megszámozza? Leghelyesebb, ha meg is számozza. Egész
      életét arra szentelte, hogy idejét ne vesztegesse hiába, minden
      fontosabb eseményt megrögzítsen és emlékezetül valamely tárgyat
      tegyen el. Sikerült? Tobin úrnak be kellett vallania, hogy sikerült.
      Az emlékek most még rendezetlenek, a ládákban vannak, de az idő
      nemsokára elkövetkezik, amikor a főkönyvbe valamennyit bevezeti.
      Akkor csak a dátumot lapozza fel, és így szól: E nap epeléke az
      ostornyél, a kocsistól vásároltam, aki Linzből Bécsbe vitt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az ajtó kinyílik, és Kicsko lép be. Az ebéd kész, mondja. Tobin úr
      feláll és indul.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A konyhában valaki éles, csengő hangon nevet. Kicsko leánya,
      Henriette, igazán csinos leány, bár szemét túl sokat forgatja, túl
      hangosan nevet, fogait mutogatja, fejét dobálja, és mindenáron
      feltűnést akar kelteni. Henriette-nek állítólag közeli kapcsolata
      volt Havrincourt úrral. Meggyilkolták? Reggel az a vigyorgó idióta
      mondta.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az éjjel megölték, szól Henriette kihívóan, és Tobin úrra néz.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tudják már, hogy ki volt a gyilkos?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az is lehet, hogy öngyilkosság, felel Kicsko. Talán megmérgezték –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Úgy –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ágya mellett feküdt, görcsösen összehúzódva, két karjával még akkor
      is hasát szorongatta. Lehet, hogy megmérgezték. Vagy öngyilkos lett.
      Nem volt eszénél. Mindig félt, hogy kirabolják. Kapzsi volt. Annyira
      félt, hogy –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kicsko hunyorgat. Bolond. Ahelyett hogy töméntelen pénzét élvezte
      volna. Még nem is volt idős, negyvennyolc éves, meg is nősülhetett
      volna –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A hatóság a belső szobát is feltörte, szól Henriette. Oda pedig
      Havrincourt úr senkit sem eresztett be –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pénzét ott tartotta –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Dehogy. A szobában nagy szekrény volt, rekeszekre osztva, minden
      rekesz előtt rács, a rácson cédula, a cédulán név. Havrincourt úr
      ellenségeit viaszból megcsinálta, és a rács mögé zárta. Ez volt az ő
      börtöne. A szekrény előtt nagy asztal állt, az asztalon akasztófa és
      bárd és pallos és máglya és mindenféle kínzószerszám. Szöges deszkák
      és tüzesíteni való vasfogók. Havrincourt úr ellenségeit ezekkel az
      eszközökkel kínozta, és őket lefejezte és felakasztotta, és máglyán
      elégette –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A szobában más nem volt?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Csak rengeteg papiros. Havrincourt úr ítéleteket írt. Ellenségeit
      kínzásokra és halálra ítélte, és az ítéleteket felolvasta, aztán a
      foglyot a börtönből kivezette és lenyakazta, de másnap ugyanazt
      felakasztotta. Mindennap más ítéletet írt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Honnan tudja? kérdi Tobin úr.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A hatóság emberei mondták –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Őrült volt?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azt mondják –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön sokat járt hozzá, Henriette –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mindig jól megfizetett –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tobin úr bólint.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Biztosan sajnálja, hogy most ilyen jó jövedelemtől elesett –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Henriette nevet. Már untam, szólt. Mindig mogorva volt, és nem
      szerette, ha jókedvem van. Gyűjtöttem egy kis pénzt, Párizsba
      megyek, ha gazdag leszek, anyámat is elviszem. Ott is megél, füveit
      ott is eladhatja –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ilyesmihez is ért?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen, sok ital titkát ismeri –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tobin úr int. Sok szerencsét –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Köszönöm, válaszol Gedua.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Előérzete igazán jó volt. Mindjárt, amikor Tyborin meghívóját
      megkapta. Ők? Nem, kézzelfogható oka nem volt, csak hogy is.
      Konferencia Bergenben, 1860. május 15-tő1 20-ig. Több mint húsz
      nemzet részvételével. Ki ez a Tyborin? Amikor Gedua megérkezett, a
      kikötőben senki sem várta. A parton az idős házaspárnál lakást
      bérelt. Az öreg délután mindig elment a temetőbe, mint mondta,
      édesanyja sírjához. Az asszony behunyta szemét, és bólintott.
      Édesanyját nagyon szerette, mindennap meglátogatja. Ez volt az
      egész. Mindegy. Kérdezősködni kezdett, a konferenciáról senki sem
      tudott semmit. Tyborint nem ismerték. Végül a negyedik napon
      Harragusse kereste, Tyborin üzenetével, hogy azonnal jöjjön.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Harragusse gyorsan és hadarva beszélt, szájában szalmaszál, és azt
      rágcsálja.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A konferencia megkezdődött?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Harragusse int, hogy hallgasson. Egyelőre maradjon titokban.
      Francia?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Marseille-i –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Púpos volt, és lábujjhegyen járt, fölöslegesen sokat mozgott és
      titkolózott. Geduának mindig kevésbé tetszett.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az utcán egy szót se szólt, a külváros felé sietett, végül emeletes
      kis ház hátsó részén besurrant, és ajtót nyitott. Ez itt Tyborin –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Néhány lépést előrejött. Ön Gedua?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az vagyok. A konferencia –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tyborin Harragusse-re néz és int. A lenére el kellett halasztanom.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az alkalmat azért felhasználjuk, szólt a francia, hogy az ittlévők
      között a kapcsolatot megteremtsük –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Miféle kapcsolatok? Hányan vagyunk?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Egyelőre mi hárman. Az etiópiai kiküldöttel együtt négy. Ez az
      etiópiai különös ember, talán bolond. Mindig arról beszél, hogy amit
      eddig élt, az semmi sem volt, végre el kell kezdeni. Hát nem bolond?
      Egyébként –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Timótheus és Salein jövetelét ma estére jelezte. Hat –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Gedua hirtelen fölnéz. Salein? Timótheus? Így mondta?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ismeri?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Gedua tűnődik. A név –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Aznap semmi sem történt. Gedua hazafelé menet egyre kedvetlenebb
      lett. Felültették? Ravennából Bergenbe utazni. Sem Tyborin, sem
      Harragusse nem tetszik. A mozgalomhoz úgyis csak azért csatlakozott,
      hogy. Szüksége, volt rá? Tanácsnok, persze. Hol is kezdődött? Egész
      addig élete olyan bonyodalommentes volt, hogy feltéve, ha valaki
      konstellációját át tudta volna venni, úgy folytathatta volna, mint
      az egyik asszony a másik által megkezdett harisnya kötését. S akkor
      egy nap elhatározta, hogy erkölcsösebben fog élni. Minek? Gonosztevő
      volt? Fenét. Tűrhető jómód, rang, aránylag kellemes házasság.
      Negyvenéves. Mi akar lenni? Szerzetes? Rousseau-t olvasott és a
      divatos könyveket. Helvetiust kedvelte. Talán még Leopardi. Pont. S
      akkor, amilyen arányban önmagában erkölcsi rendet teremtett, külső
      dolgai kezdtek felborulni, a tanácsban is, otthon is, rokonai és
      barátai között. Mi történik? Gedua tanácsnokot kerülni kezdték. Ő
      meg otthon ült és olvasott, és korán kelt, és hideg vízben fürdött.
      Van ennek értelme?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Gedua alkonyatkor a kikötőbe ment, és a hajókat nézte. A mozgalomhoz
      azért csatlakozott, mert azt gondolta, hogy az igazságnak szolgál.
      Házassága bomladozik. Tekintélye úgyszólván eltűnt. Ha ez az ára,
      legyen.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Most valaki mellette elmegy, és nagyon megnézi. Ön olasz?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen, Gedua tanácsnok Ravennából –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pietro Salein földbirtokos, Calabria –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Salein?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hol találkoztunk?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pietro Salein hosszasan Gedua arcát nézi. Biztosan, szól, biztosan
      láttam. Tudom, Róma?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Lehet –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Gedua nyakcsigolyáján szorongást tapasztal. Valamitől megijedt?
      Mitől?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pietro Salein mozdulatlanul áll. Tudja, kivel utaztam?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Gedua hirtelen válaszol. Timótheussal –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Honnan tudja?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Délután hallottam Tyborintól, hogy együtt érkeznek –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Emlékszik?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Gedua megrezzen. Nem tudom, szól, hogy mire kellene emlékeznem.
      Volna olyan szíves megmondani –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Salein hallgat. Ha tudnám, mondja halkan.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Gedua erre azt mondja: Nyilván van ideje. Jöjjön, sétáljunk és
      beszélgessünk. Kutassuk ki, hogy hol találkoztunk. Több. Mi
      beszéltünk is, és nem éppen érdektelen dolgokról –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Salein bólint. Egyezik. Amikor önt megláttam, elkezdtem reszketni,
      pedig soha semmiféle bűncselekményt nem követtem el –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Gedua hirtelen válaszol. Nem bűncselekmény –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Salein felel. Biztosan nem. Várjon. Én most nagy körvonalakban
      életem történetét elmondom. Ne féljen, nem érdekes. Talán –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mondja –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Calabriai, jómódú, de nem túl gazdag földbirtokoscsaládban
      születtem. Néhány iskolát Messinában végeztem, de untam. Jobban
      szerettem lovagolni és a szőlők között járkálni. Mindabban, amit
      csináltam, és ami velem történt, volt valami egyszerű. Azt hiszem,
      feltéve, ha konstellációmat valaki át tudta volna venni, úgy
      folytathatta volna, mint az egyik asszony a másik által megkezdett
      harisnya kötését. Huszonkét éves koromban megnősültem. Aránylag
      tűrhető házasság. Elég sok barát; ismerős, üzleti összeköttetések,
      tekintély. S akkor, pedig higgye el, igen keveset olvastam,
      nagyobbára csak ízlésből, arra kezdtem gondolni, mi lenne, ha
      morálisabb életet élnék –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mikor történt?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Négy éve. Akkor éppen negyven voltam –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Egyezik. Folytassa –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az utcasarkon hirtelen Timótheus lép ki.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Salein? szól hangosan.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen, felel Salein, én vagyok –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ez a Harragusse volt nálam, szól Timótheus. Ismeri? Gyanús ember.
      Nem tetszik nekem. Mintha beugrattak volna, csak tudnám, mibe –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nekem se tetszik, szól Gedua. Bolondját járatják velünk, vagy –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem tudom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Most hárman mennek tovább a móló felé. Beszélgetésükben zavartam meg
      önöket, szól Timótheus.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A téma izgalmas, szól Gedua, mert mi ketten valahol találkoztunk, de
      nem tudunk rájönni, hogy hol –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Olaszország kicsiny –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Úgy látom, folytatja Gedua, sorsunkban is igen sok rokonság van, sőt
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Egykorúak –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pontosan egyidősek vagyunk –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Most a mólóra érnek. Salein elbeszéli, hogy igazságérzetből a
      mozgalomhoz csatlakozott. Ha már az erkölcsös életrend mellett
      döntött, következetes akart lenni. Vagy nem?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Értem, felel Gedua.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Timótheus a móló végén megáll, és a vízbe néz. Sötét, mondja.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Salein Geduára néz, Gedua int, aztán ketten egyszerre odalépnek, és
      Timótheust a vízbe taszítják. Még egyszer felbukkant, valamit
      kiáltott, idegen szót, se Salein, se Gedua nem értette.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Másnap Harragusse korán reggel Geduánál volt, és valamire igen
      hosszasan rá akarta beszélni. Szerinte Tyborin nem megbízható ember,
      ő régebben is hallotta, s most meggyőződött róla.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hazudik, szól.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mi hazudnivalója van?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nézze, ebben a dologban semmi sem igaz. Érti?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Gedua feláll. Mi az, ami nem igaz?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Itt nincs nemzetközi szervezetről szó. Tyborin találta ki.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Miért? Ügynök?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Harragusse int. Ha az lenne. Még az sem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Blöff?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hazugság. Egy hete vagyok vele együtt. Tudom. Tízpercenként mást
      hazudik, de mindig hazudik. Érti –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bolond?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem. Hazudik. Monománia. Csak így tud élni. Tegnap azt mondja, hogy
      mára termet bérel, ahol nyugodtan tanácskozhatunk. Persze erről szó
      sem volt. Táviratokat kapott, hogy még kilencen érkeznek. Hol vannak
      a táviratok? kérdem. Erre arról kezd beszélni, hogy helyi
      kiküldöttekre is szükség van. Vacsorát rendel tizennyolc személyre.
      Hiszen, mondom, még a kilenccel együtt is tizenöten vagyunk. Mire
      azt válaszolja, hogy a határozati javaslatot már megfogalmazta, s
      ezt valamennyi állam kormányának megküldi
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Gedua kedvetlenül szól, hogy fantaszta –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem, felel Harragusse. Hazudik. Olyan szenvedélyesen, amit nem
      értek, de óvatosságból magamat távol tartom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ez a Tyborin orosz?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Finn. Helsingforsban suszter –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      És? kérdi Gedua.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azt ajánlom, szól Harragusse, hogy még ma utazzunk Rügenbe. Esetleg
      Rostockba. Testületileg, de Tyborin kivételével. Ott megalapítjuk a
      nemzetközi szervezet kereteit, és a legközelebbi teendőket
      megbeszéljük. Ősszel Svájcban folytatjuk, nem exponált helyen,
      mondjuk Flüelenben. Fontosnak tartanám, ha a kapcsolatokat a rokon
      irányzatokkal felvennénk –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Salein erre azt mondja: Vallomást teszek önnek, monsieur Harragusse
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tessék –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön nekem éppoly kevéssé tetszik, mint Tyborin. Kérem, hogy
      működésében reám ne számítson –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Harragusse feláll, Geduához megy, és mellényének gombját megfogja.
      Suttog. Flüelen ellen van kifogása? Jó. Legyen Luzern. A mozgalomnak
      szüksége van önre –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Járkálni kezd és hadonászik. A várakozást, amit munkánkhoz fűznek,
      be kell váltani. Gondolja meg és –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Gedua még aznap este elutazik. A vendéglőben futólag Pietro Saleint
      látja és odaköszön.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Utazom, szól.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Salein azt válaszolja, hogy holnap ő is indul.
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      (Világos? kérdi Márkus.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem egészen, válaszolom. A legutóbbi –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mit nem ért?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Saleint –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Persze. Mondja meg, hogy miképpen gondolja –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Gedua tulajdonképpen Salein, a firenzei kalmár, aki mágikus szerelmi
      viszonyban állt Szavannah hercegnővel, vagyis Timótheus feleségével,
      és akit akkor, ha jól gondolom, a tizenhatodik század második
      felében Timótheus megölt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Egyezik. Hogyan ismerte fel?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azt mondja, ha konstellációját valaki át tudta volna venni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kitűnő. Önt megzavarta, hogy ez a Gedua Bergenben egy Pietro Salein
      nevű emberrel találkozott –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Miért veszti el a fejét? Mert ezt az embert is Pietro Saleinnek
      hívják, mint a firenzei kereskedőt? Azért, mert ugyanúgy hívják, még
      lehet ugyanaz az ember, vagy nem?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Lehet –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vagy azért nem érti, mert ketten vannak? Miért ne lehetnének akár
      százhúszan?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kezd világosodni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ilyesminek ne ugorjon be. Gedua saját reinkarnációjával találkozik.
      Ezt a reinkarnációt pontosan úgy hívják, mint őt régebben, háromszáz
      évvel ezelőtt, mikor Firenzében élt, és Szavannahba szerelmes volt.
      Megtörténik –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Meg. Mikor Gedua és Salein találkozik, a másikat mindegyik azonnal
      felismeri, csak –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Csak?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Persze a firenzei kaland, bármilyen intenzív volt, az éjszaka
      álmában feloszlott –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bravó! Ön már kezd látni. És Timótheus?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mindent elfelejtett. Csak, mikor a móló végére ér, és a sötét
      tengerbe néz, akkor kezd benne valami derengeni, de már későn –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pontos –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Sem Gedua, sem Salein egyedül nem lökte volna a vízbe –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Úgy van. És mi volt az idegen szó, amit Timótheus elmerülése
      pillanatában kiáltott?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azt hiszem, Szavannah –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Remek. Még egy kérdést. A következő reinkarnációban mi fog történni?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szavannah Pietro Salein felesége lesz. Timótheus a szolgájuk. Gedua
      pedig Salein fia, anyjába szerelmes, és apját megöli, mire Timótheus
      megöli Geduát –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen. És minek hívják ezt?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Sorsnak –)
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      A vonatot az utolsó pillanatban éri el, csak felkapaszkodik, és azt
      kérdi: A berlini gyors?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hermafrodita arcú ember áll ott, sárga és petyhüdt arccal, dagadt
      könnyzacskókkal, vigyorog és bólint. Berlin –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Aztán tovább, Svájc –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Óriási. Együtt utazunk. Olaszországba megyek. Nevem Ratipotti
      Ferdinand bemutatkozik, és hosszasan az olasz arcába néz.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ratipotti? Nem. Sohase hallotta. Mégis.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ugye? kérdi az olasz. Nekem is úgy tűnik, mintha –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ügynök vagyok, szól Ferdinand. Rengeteget utazom. Sok embert
      ismerek. Igazán nem lenne különös, ha –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Persze –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ferdinand kis táskáját félretolja. Nem is érdemes. Később az
      étkezőkocsiba megy, fél négyre Berlinben lesznek.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ratipotti vigyorog. Hazautazom, szól. Az üzlet nem megy. A
      nemzetközi feszültség –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Most is ez a kémkedés. Ki hitte volna, hogy még a német vezérkar is.
      A háború minden percben kitörhet. Ilyenkor legjobb, ha az ember
      hazamegy –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ferdinand rágyújt. Az én szakmám nem érzi. Acél. Gépalkatrészek –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az olasz hirtelen odalép, és halkan azt mondja: Ferdinand felügyelő
      úr, egyezzünk meg. Piszkos körméről azonnal felismertem. Ön nem
      ügynök. Utazótáskája is elárulta. Kérem, főnökségének azt üzenem,
      ideje, hogy a politikai rendőrség tagjai számára valamilyen más
      utazótáskát rendszeresítsenek. Ezt a táskát már egész Európa ismeri
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ferdinand nyugodtan cigarettázik. Szóval ön az, aki itt Wold
      őrnagyra vigyáz –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ratipotti int. Francia megbízásból. Kémek ha találkoznak –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az olasz suttogni kezd. Wold őrnagy itt utazik a második szakaszban,
      Aja-Nai táncosnővel. Az okmányok nála vannak –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A folyosó túlsó felén most közepes termetű, kicsit sárgás bőrű,
      beteges ember jelenik meg. A szakaszba néz, megáll, valamin tűnődik,
      továbblép, ismét benéz és tűnődik.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ki ez? kérdezi Ratipotti.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ferdinand vállat von.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az idegen most Wold vezérkari őrnagy szakasza elé ér, benéz, benyit,
      a plédet kezébe veszi, megnézi. A táncosnő sálját. Ez is az enyém.
      Ez is az enyém. A poggyásztartót nézi, az egyik táskát leveszi. Ez
      is az enyém –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Wold őrnagy feláll, és fenyegető mozdulatot tesz. Távozzon –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Amint száját kinyitja, nagy sárga szemfoga kilátszik. A táncosnő
      halkan sikolt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az idegen fejét komolyan meghajtja, Ganymed Lanfranconi vagyok. Ez a
      pléd, ez a sál és ez a táska az enyém –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Lanfranconi úr, kiált Wold, ön azonnal távozik. Ha nem, kénytelen
      leszek önt a robogó vonatból kihajítani –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Agent provocateur – szól Ferdinand.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem, felel Ratipotti, csak bolond –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bolond? válaszol Ferdinand. Pongyola definíció. Olyan kategória ez,
      amely mindnyájunkra illik –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ratipotti hahotázik.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ismerem őt, kiált a táncosnő.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kérem, szól Ferdinand susogva, ne avatkozzon bele –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ratipotti figyel.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Honnan ismeri? kérdi Wold.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem tudom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Lanfranconi azt mondja: Ezt a hölgyet én ismerem. Valódi neve nem
      Aja-Nai, hanem Chayazill –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Wold őrnagy tanácstalanul áll. Chayazill?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mexikóban találkoztunk –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Aja-Nai kényszeredetten nevet. Sose voltam Mexikóban –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Érdekes, mondja Ferdinand.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ratipotti bólint.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ganymed Lanfranconi meghajlik, és azt mondja: Most elmegyek, de
      később jogos tulajdonomért vissza fogok jönni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hirtelen Aja-Naihoz lép, és a karperecet nézi. Arany karperec kilenc
      zafírral. Ez is az enyém, szól.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Wold a szakasz ajtajára mutat. Hordja el magát. Ezt az ékszert én
      magam vásároltam –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Lanfranconi fejét rázza, aztán kimegy, és a másik kocsiba indul. Ez
      most, szól Ratipotti, az egész vonatot végigkutatja, s ami
      megtetszik neki, arra azt mondja, hogy az is az övé –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ferdinand ismét rágyújt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Miért nem helyezték önök Wolf őrnagyot nagyobb biztonságba?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ratipotti az ablakon kikönyököl.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A vonat megáll, de egy perc múlva ismét elindul. Síkságon gurulnak a
      félig felhős ég alatt, a mezők éppen hogy zöldülnek.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Téved, szól Ratipotti, ha azt hiszi, hogy a francia kormány Wold
      őrnagyot már megvásárolta. A tárgyalások természetesen folynak –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Aja-Nai közvetítésével?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Wold fülig szerelmes –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Csodaszép nő –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mondják. Nekem nem ízlésem. Én az egészen egyszerű nőket kedvelem.
      Azok igazán szépek és igazán nők. Ez az Aja-Nai csupa mutatvány.
      Folyton villog és sziporkázik és bájol és varázsol szájával és
      szemével és karjával és hajával. Olyan, mint. Mondjuk. Ha sikerül,
      mint a tűzijáték, többnyire azonban, mint az olcsó bűvészkedés. Az
      ilyen nőket két óra alatt szörnyen meg lehet unni. A nőt nem is
      látni, csak a látványosságot. Csupa trükk. Az ilyen vak és üres
      katonatiszt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Wold őrnagy már fogadott el pénzt?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pénz neki nem is kell. Becsvágyó. Csak nézze meg jól, arcának olyan
      kifejezése van, mint a farkasnak. Tudja, mit akar?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ferdinand hallgat.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mivel látja, hogy a németeknél sohasem lesz a vezérkar főnöke,
      elhatározta, hogy a nyugati felvonulás terveit a franciáknak eladja,
      ha őt ezredessé nevezik ki. Mit szól hozzá? Nem őrült?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön, szól Ferdinand, mindig ilyen általánosságokban definiál. Bolond,
      őrült. Nézze ezt a Lanfranconit –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Futóbolond. Valahonnan ismerem. Sőt én őt, mindjárt, amikor a
      folyosón közeledett, megismertem. Igen régről –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hogyan?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem tudom. A tapasztalat bennem van. Az emlékezés. De a feledés
      fátylával takarva. Ezt a fátyolt fölemelni nagyon nehéz –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ferdinand nevet. Előbbi életéből?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Lehet, felel Ratipotti.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Most képzelje el, hogy a francia kormány milyen kínos helyzetben
      van. A tervekre szükség van. Ha megvannak, a háború kitörésének
      időpontja eltolódik. Legalább fél év, talán több. Úgy tudom, a
      franciák a háborút 1915-re várták. Most még korai lenne –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nincsenek készen –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A kormány szívesebben fizetne. Pénz nem számít. Már négymilliónál
      tartott –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tudom. Négymillió és diplomáciai útlevél Ausztráliába –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Útközben persze egy éjszaka a viharban Wold eltűnt volna –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ismerjük –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tegnap este Lübeckben az orfeumban –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tudom. A pincér francia vezérkari százados. A szálló inasa a
      politikai rendőrség tisztje. A pénz és az útlevél is már náluk volt,
      de Wold elutasította őket. Aja-Nai még így nem tündökölt. Valódi
      könnyeket sírt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ratipotti vigyorog. Nem hiszem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Láttam, felel Ferdinand.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az ön értesülései jók. Önök most Berlinben Woldot le fogják
      tartóztatni?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem fog menni. Aja-Nainak viszonya van a tábornokkal. Különös
      viszony, a tábornok impotens, igazán nem tudom, mit csinálnak, mikor
      bezárkóznak –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Minosz? kérdi Ratipotti.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Minosz? szól Ferdinand. Ki az?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A krétai király. Mondják, az is szerette a nőket, de impotens volt.
      Szóval Wold egyelőre szabadlábon marad –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Úgy gondolom. Szigorú őrizetben. Nem tudom, hogyan fog tudni mégis
      megszökni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Most Lanfranconi ismét megjelenik. Egyenesen Wold szakaszába nyit,
      és a pléd felé nyúl. Ez az enyém, szól.
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      (Értem, mondom.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Márkus felnéz. Nem mintha különösebben nehéz lenne. Fejtse ki –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Wold természetesen Bidach, Theseus. Aja-Nai pedig Virázs, Ariadné
      vagy Chayazill vagy Henriette vagy ahogy akarja. Ezek ketten mindig
      összesodródnak, a férfi a káprázattól minden alkalommal elvakul,
      szerelemről szó sincs, a nő erre nem is képes, a férfi még kevésbé.
      Ratipottinak igaza van, szörnyen unalmas nő. Aja-Nai női
      varázslataival van elfoglalva. Wold pedig a farkas.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tűrhető, szól Márkus.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A helyzet kulcsa ezúttal Ratipottinál van. Ő az, aki a legtöbbre
      emlékszik, vagyis aki a legtöbbet tudja. Ratipotti persze nem más,
      mint Chidebat, vagyis Boldizsár, a hermafrodita képű svihák –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Úgy van. Boldizsár azonnal felismeri Lanfranconit, akiről tudja,
      hogy kétszázötven évvel ezelőtt a Horn-foknál a hajón együtt voltak.
      Ganymed Lanfranconit akkor természetesen Hoklos-Timburrainnak
      hívták. Igaz?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hogyan van az, hogy Ratipotti, vagyis Boldizsár Woldot és Aja-Nait
      felismeri, holott velük sohasem találkozott?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Egyszerű. Ratipotti felismeri Lanfranconit. Lanfranconi viszont
      felismeri Aja-Nait és Woldot. Ezekről tudja, hogy Mexikóban velük
      volt, de akkor őket Chayazillnak és Akarrennek hívták. Chayazill
      neve eszébe jut. Akarrené nem. Érthető. Emlékszik a karkötőre?
      Hogyne. Lanfranconi emlékezetén, jobban mondva, feledésén keresztül
      most Ratipotti belelát, de nem Mexikót látja, hanem egy fokkal
      mélyebbre néz, egyenesen Krétába. Ezért jut eszébe mindjárt az
      impotens Minosz neve. A dolog egyáltalában nem rendkívüli. Wold és
      Aja-Nai olyan intenzív mexikói és krétai és eufráteszi levegőt
      teremt, hogy, akinek csak egy kis érzéke van, ebből folyékonyan
      olvas –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Márkus bólint. Látom, szól, hogy már érti. Csak Ferdinand –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ferdinand helyzete tényleg különös. Ő tulajdonképpen a piszkos körmű
      Minuszin, illetve Pop. Urban Woldot és Aja-Nait már látta, most az
      egészet elfelejtette. Annyira, hogy a női szépségről és az
      egyszerűségről és a mutatványokról szóló mondókáját, amit ő akkor
      Virázsra alkalmazott, bár az ember igazán elvárná tőle, nem tudta
      elmondani. Helyette ugyanezt a teóriát ezúttal Ratipottinak kellett
      kifejteni. Lehet, hogy Ferdinand nem volt diszponálva –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A politikai rendőri foglalkozás nem elégítette ki –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ellenkezőleg. Minuszin okkult figura, és semmi sem fekszik neki
      jobban, mint az ilyesfajta foglalkozás. Emlékszik arra, mit csinált
      Urban és Thessalonikében? Az embereket összeugratta. Ferdinand
      mindig ilyen sötét figura volt. Erre a foglalkozásra igazán csak
      azok alkalmasak, akiknek saját élettartalmuk nincs, és kénytelenek
      más sorsából élni. Az ilyen kém és titkosrendőr és megfigyelő és
      ügynök annál jobban beválik, minél sóvárabb és mohóbb és kíváncsibb
      a másik ember életére. Ezért van piszkos körme, vagy nem?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Márkus hallgat. Van még valami? kérdi aztán.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Különös, mondom. Ez a Wold, vagyis Ehud, vagyis Theseus ötezer éve
      semmit sem változott. Aja-Nai sem. Sőt Minuszin sem és Chidabat,
      vagyis Ratipotti sem, Lanfranconiról nem is szólva. Ugyanaz a
      verkli. Hogy nem unják. Sőt hogy olyan izgalommal csinálják
      ugyanazt, amit már kétszázhatvanszor végigcsináltak, mindig azt
      hiszik, hogy lesz belőle valami, és megint csak semmi, megint csőd
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Márkus feláll. Azt hiszi, olyan könnyű kilépni?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Könnyű? Nem hiszem. De mindent megér –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mindent! Így mondja? Inkorrekt kifejezés. Mit ér meg? Mit hajlandó
      feláldozni?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A monomániát –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Márkus egész közel lép, és arcomba néz. Tudja ön, hogy mi a
      monománia?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A szakrális maszk, mondom. Az álarc. Az egyetlen bázis, vagyis a
      káprázat, más szóval a valóság, vagyis a nem létező –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Egy pillanatig hallgatok, aztán hozzáteszem: az iránytű –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Márkus sóhajt és bólint. Jól van, mondja.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Járkálni kezd. Gondoltam, szól, hogy ön ide elég hamar elér. Kicsit
      túl hamar. Miért siet?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Túl akarok lenni rajta –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem élvezi?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hallgatok.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mikor én megindultam, azt álmodtam, hogy fasorban megyek, az út
      síkságon, alacsony dombokon nyílegyenesen vezetett a határtalan
      távolságba, és én mentem az úton, türelmesen, és nem siettem. Nekem
      ez az utazás élettartalom lett, még mindig megyek és nem unom. Ön
      robog. Hová?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Még nem tudom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mi ennek a világcirkusznak az értelme?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem tudom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tökfej, szól Márkus.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Majd: Dehogynem tudja. Csak nem mer rá emlékezni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Fejemet rázom. Nem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem tőlem tudja. Közvetlenebbül. Már tudta, mikor találkoztunk –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem tudom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hülye. Antennis –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Felkiáltok. Antennis! A lunyacska –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A lunyacska –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Lehetetlen –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem, mondom. Lehetetlen. Ilyen egyszerű? Ilyen –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ilyen, szól Márkus. Meg tudná mondani egyetlen szóban?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ezeregyéjszaka –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szótlanul Márkusra nézek. Ilyen egyszerű –)
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Fölényem akkor már erőszakolt. Az elbeszélésről tudtam, hogy az
      mágikus bűvölet. Hatása? Mint a morfium. Egyre gyorsabb ütemben
      kezdek elveszni. Elveszni? Nem tudom másként mondani. Feloszlani.
      Szétesni. Megbomlani. Úgy látszik, ez az őrület. Az utolsó, amire
      emlékszem, a kétségbeesés, de aztán az is eltűnik. Nem marad más,
      mint a vak reflex, ameddig lehet, küzdeni. Miért? Csak a merő
      fennmaradásért.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A tompa novemberben az ablakban állok. Márkus nincs otthon. Bízom
      benne. Holtbiztosan látja, hogy bennem és velem mi történik. Ha
      rémülten nézek rá, és szótlanul segítségét kérem, vigyorog, és még
      el is taszít. Másnap értem csak meg, miért teszi. De már nincs más,
      mint ez a bizalom. Én? Úgy látszik, nem számítok. Az a valami, amin
      álltam, lassan elolvadt, folyós anyagban úszom, és az is egyre
      ritkább, még tegnap víz volt, ma már csak gőz. Holnap? Különös, hogy
      nem zuhanok. Lebegek. Az űr. A szürke utcára és a még szürkébb égre
      nézek. Agyam bomlik. Az űr. Merülök. Lehet, hogy Márkus rajtam
      tiltott műveletet próbál ki. Fekete mágia. De nem tudom rajtakapni.
      Félek. Mi lesz?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Most alkonyodni kezd. Kint a ritka köd leszáll. A tócsákon kis fagy.
      A szoba nem nagyon meleg. Kopognak. Az ajtóban Piaszter áll,
      szertartásosan meghajlik, és levelet nyújt át.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Első Márkus király és császár, szól.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Várok.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A Nagy Márkus, mondja halkan.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Uram, kezdi suttogó hangon, ön tőlem Márkust el. Ön elcsábította.
      Tudom (karjával szemét eltakarja), s azóta én. Ó. Önnek nem volt
      szívtelen joga, Márkus az én szerelmem, az oroszlán –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Önöknek szerelmi viszonyuk volt?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Neki velem nem volt, de nekem volt vele. Én szerettem őt (kezét
      szívére teszi, mélyen meghajlik). Én (fejét lehorgasztja), én –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Adja vissza őt nekem (könnyezik) –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tudom, hogy ilyenkor mit kell tenni, zsebemből ötven fillért veszek
      ki, és odaadom.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Piaszter megnézi.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kevés?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szívtelen joga őt elvenni, szól rebegve, és letérdel. Adja vissza őt
      nekem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Még húsz fillért adok neki, és az ajtót bezárom.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Márkus a levelet nézegeti. Piaszter, szól. Öngyilkosságát jelenti be
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem tudom, válaszolom.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ő erre a levelet fölveszi és kibontja. Vers. Már csak bánatom
      emlékszik reád – aszott csábkép – sápkóros dakány – az enyém a
      halál –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Márkus a levelet nézi. Csakugyan. Holnap reggel kilenc harminckor a
      negyedik emeletről leugrik. Elég későn. Előbb még kialussza magát.
      Az emeleten elénekli a. Aztán leugrik –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Rám néz. Adott neki valamit?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Intek.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Piaszter, szól, tiszta szívű bolond. Ha életében egyszer &lt;i&gt;Lear&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;király&lt;/i&gt;-ban Edgar szerepét eljátszhatná, boldog lenne. Sohase
      fogja. Rossz színész. De sokat tud –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet. Majd: Piaszter tudja, hogy hieratikus mámorban él, és abból
      büntetlenül felébredni nem lehet. Az őrület gyönyöre a legmélyebb
      gyönyör –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Gondolja, hogy –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen, válaszol. Amit én csináltam, s amit most ön csinál, az
      szakrilégium. Persze nem tehettem mást, és ön se, tehet. S aki
      valaha is megtette, szentségtörést követett el. Borzalom a szakrális
      zárakat feszegetni és a titkos kamrákat nyitogatni –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Másnap még mélyebben vagyok. Talán betegség. Egész testem ég,
      öklendezek és szédülök. Még pálinka se kell. Tiszta levegő?
      Kimegyek. A külváros utcái, sár és trágya, korom és szemétdombok.
      Fázom és félek. Haza. Haza? Fűtetlen kis szoba, népszálló,
      káposztaszagú folyosók és. Mindegy.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A kapuban Lába úr kimérten köszön.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az ön felvételének ügye jól áll, szól egyszerűen és jóakarattal.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Köszönöm, mondom, de én nem kértem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kezét fölemeli. Elég, szól. Információkat szereztünk be. Ön az
      iratokat a napokban már meg is fogja kapni betekintés végett, a
      szabályzatot és az ideiglenes kültag szolgálati rendjét –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Indulni akarok, de visszatart. Önt Konc úr hozta javaslatba –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem hatalmaztam fel őt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön tartozik Konc úrnak azzal, hogy –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Semmivel sem óhajtok neki –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A tagfelvételi gyűlés tegnapelőtt volt. Minden hónap huszonötödikén.
      Mi azt, hogy a szövetségbe kit veszünk fel, szigorú vizsgálat alá
      vesszük. A szövetségnek helyt kell állnia, súlyos időkben, mint a
      mai, ön tudja, szervezetünket nem szabad, hogy meglepje. Az ön
      felvételi jegyzőkönyvét tegnap postázták, azt hiszem, ha semmi közbe
      nem jön –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kalapot emelek és távozom. De itt jön Riquol. Nem lehet kitérni.
      Zsebében kotorász, mindjárt tudom, hogy Lipót.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen, Lipót, nézze, milyen ragyogó színben van –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A patkányt zsebéből kiveszi, és tenyerére teszi. A patkány felül és
      bókol.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Önt különösen kedveli –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mit szokás neki ilyenkor adni?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szalonnahéj –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Sajnos –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Adjon tíz fillért, s megmondom neki, hogy az ön ajándéka –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön író? kérdem.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Riquol a patkányt zsebre dugja és felsóhajt. Uram, szól, nyomorult
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Rosszul fizetik –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Riquol fejét rázza. Abban kiegyeznék. Én, szól. Ó. Másról, egészen
      másról van itt szó (Lipót, maradj).
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem értem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tudja, mit jelent írónak lenni? Sose legyen író. Ha az ember leül,
      és írni kezd, pláne ha közben három decit megiszik, tudja, akkor
      olyan, mintha mindent tudna. Az emberekbe belelát. Akkor olyan
      tisztaság érinti meg. Akkor tud még szeretni is, akkor –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hallgatok.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      És ha feláll, vége. Semmi. Értse meg, semmi. Nem tud semmit,
      meghülyül, semmit nem lát, olyan piszkos, mint a többi. Ne legyen
      író. Lipót különben él, mint én –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      És miért nem fog más valamibe?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azokért az órákért, amikor írok. Azért a részegségért. Részegség?
      Jól mondom? Azért, hogy mindennap négy-öt óráig azt higygyem, látok
      és tudok, és tiszta vagyok, semmi másért. Azért, hogy napi négy órát
      hazudjak (Lipót, ne mocorogj).
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Zsebébe nyúl, de kezét hirtelen kirántja. Bestia, szól, és ujját
      rázza.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Indulok.
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Harmadnap ágyban maradok. Nem alszom, éjszaka is félálomban, egyre
      lassabb és lassabb, mélyebb és sötétebb, és várom a percet, hogy az
      egész leáll.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Márkus bejön, kezében nagyobb papírzacskó és egy kanna tej, lehet öt
      liter. A zacskóból húsz zsemlyét vesz elő és egy fél kiló vajat.
      Mialatt kirakja, két zsemlyét szájába töm, a vajból harap, és a
      kannából iszik. Hirtelen megfordul, és rám néz. Hol van most? kérdi.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Sötétedő szürke köd, mondom halkan. Inkább felhő, de nem gomolyog
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Se hideg, se meleg, se világos, se sötét, se fent, se lent –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Halálérzete van? Megsemmisülésérzet –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen. Feloszlás. Alakokat lát? Nem látok –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az éjszaka álmodott?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Homályosan emlékszem. Kőfal volt, törékeny öregasszony, ült, bütykös
      kezével rongyait magára húzta. Nagyon öreg-öreg asszony, alig volt
      teste, csak ez a bütykös kéz és arcán az orr és sok ránc. Úgy
      éreztem, hogy ismerem, és szívem fáj, amiért ilyen öreg lett, ilyen
      nagyon öreg. Azt hittem, az öregségtől szenved. De ő nem szenvedett,
      és ez még irtózatosabb volt. Ott ült a kőfal tövén, egyszerre csak
      kisfiú van ott, egész kis fiú, talán négyéves, kis nadrágban és
      szandálban. Nekem soha ilyen nadrágom és szandálom nem volt. Mit
      csinálsz itt? kérdi az öregasszonyt. Imádkozom, felelt az öreg.
      Istenhez? kérdi a fiú. Istenhez, mondja az öreg.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A fiú nézi, és azt kérdezi: Te Istent ismered?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Még nem láttam, de sokszor úgy van, mintha látnám –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A kisfiú egyet előrelép, kezét fölemeli, és valamit mondani akar.
      Később így szól: Én is –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az asszony mosolytalanul nézi. Te is láttad? kérdi.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A fiú gondolkozik. Én szeretném látni. Aztán hozzáteszi: Ahhoz meg
      kell halni?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az asszony bólint. A kisfiú még közelebb lép. A kendőt fölemeli, és
      az asszony arcába néz. Sokáig nézi és nem szól. Az öregasszony maga
      elé mered –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Márkus a zsemlyét megette, csak kettő maradt. De feléje nyúl,
      kettétöri és lenyeli. A másikat is. A kannában van még egy liter
      tej. Megissza, feláll és járkál. Pipáját megtömi, rágyújt. Tudja ön,
      hogy ki az az öregasszony?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Antennis –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Miért ilyen öreg?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mert az én sorsomat magára vette –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      És a kisfiú?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én vagyok –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Rossz meghatározás –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Gondolkozom.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A kisfiú az ön reális életkora. Az ön érettsége ilyen fokon áll.
      Mert életének egész szemetjét Antennis átvette, ön ismét kisfiú
      lehetett. Tudja, mit kell tennie?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Antennist széppé és fiatallá –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Meg tudna érte halni?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szeretnék –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Esetleg sor kerül rá –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Márkus a széket odahúzza és leül. Füstöl. Sokáig néz. Azt hiszem, ön
      most már alkalmas lesz –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mire?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A túlvilágra –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Gondolkozik, és folyton néz. Ön fél, szól. Csak féljen. Az jó. A
      félelem az egészet megfeszíti. Annak, hogy félünk, sokat
      köszönhetünk. A félelem az utolsó előtti. Az utolsó szó az üdv. Majd
      meglátja. Figyeljen. Ön most olyan, mint a puha viasz. Amit befogad,
      egész következő életét irányítani fogja. Nem lesz különb ember.
      Mindig ilyen rongy marad. Összes mocskaival. Összes úgynevezett
      tehetségeivel. De akkor már tudni fogja, hogy mindez nem számít.
      Eszénél van még annyira, hogy követni tud?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mielőtt eszméletét elveszíti, intsen –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Meg fogok halni? kérdem.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem hosszú időre. Néhány órára. Talán holnap reggelig. Legfeljebb
      két nap –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Félek, mondom.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Persze. Ez nem vicc. Én most önt útnak eresztem. Önnek a túlvilágon
      őskori vezetőre van szüksége. Érti? Mint Danténak Vergiliusra.
      Válasszon valakit –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Henoch, mondom.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Márkus vigyorog. A fenét. Elég igényes. Tudja, ki az a Henoch?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem. Csak azt tudom, hogy az Úr őt tacskójának hívta –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Márkus bólint. Henoch volt az első ember, aki a Megváltót látta. Őt
      választja. A küszöbön túl hívja őt hangosan. El fog jönni és vezeti.
      Majd mindent megmond, amire szüksége lesz. De önnek keresztény
      vezetőre is szüksége lesz. Kit választ?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Keresztelő Jánost –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Márkus vigyorog. Az angyalát, nem adja olcsón. Miért választja őt?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mindig szerettem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Remek társaságban lesz. Lélekjelenlétét ne veszítse el. Ne
      ájuldozzon. Ez utálatos. A lélekjelenlét a szó. A
      küszöbgyakorlatokat már ismeri. A történetekkel, amiket elmondtam,
      eléggé begyakorolta. Annyi ereje az embernek mindig marad, hogy
      Istent hívja. A többi úgyse önre tartozik. Nekem, amikor ezt az utat
      megtettem, a talog segítségemre volt. A túlvilágon fog hallani
      talogot. Ha viszszajön, megtanulhatja. Arról, amit mondtam, ne
      feledkezzék meg. Nincs tér, a világ egyetlen látvány. Az idő
      káprázat. Nincs múlt és nincs jövő. Az örök teremtésben és az
      elmúlhatatlan pillanatban vagyunk. Nincs túlvilág. Ez a világ és a
      túlvilág ugyanaz. Amit ön most végigcsinál, az a sorsból való
      kilépés. A sötétségből való kilépés. Belépés a nappalba. Ehhez meg
      kell halni. Meglátjuk, hogy reggelig vissza tud-e jönni. Remélem.
      Azt hiszem, az ördöggel is találkozni fog, legalábbis látni fogja.
      Egyáltalában nem félelmetes. A talogban az ördög gúnyneve queek.
      Érti? Olyan, mint amikor a kutya farkára lépnek. Annyit jelent, mint
      link alak. Mielőtt meghal, önmagát összes bűnei alól oldozza fel.
      Hogyan kell ezt csinálni? Imádkozzék, hogy vegyék el öntől, akkor
      megszabadul. Emlékezzék szabadon. Lásson. Hall még?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Halkan, mondom.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Játék, hieratikus játék, tündöklő káprázat, érti? Hallja még?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mindig halkabban –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Érzem, hogy kezemet megfogja, szédülök és reszketek –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ezeregyéjszaka –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Szürke és tompa űr.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Se fönt, se lent. Se kint, se bent.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Valami bennem irtózatosan dolgozik. Az egyetlen, hogy nem
      megsemmisülni. Megmaradni. Ha valamit meg lehetne fogni. Semmi. Űr.
      Rémülten tájékozódom. Mi történik? Semmi. Egyedül vagyok. Hol állok?
      Nem állok. Lebegek? Még az sem. Vagyok? Ha ezt annak lehet nevezni.
      Nevek jutnak eszembe. Az első Szűz Mária neve. Név. Semmit se lehet
      megfogni. Az első név Szűz Mária. Minden eltűnt, de a nevek még
      megvannak. Még van mibe kapaszkodni. Szűz Mária nevébe kapaszkodom,
      és erősen fogom. Olyan, mintha a kútba zuhanáskor egyetlen követ még
      sikerül elkapni. Rajta lógok. Rimánkodás. Semmi. Nem segít? Ha
      minden elvész, a nevek megmaradnak. Az űrbe kereszteket írok. Senki,
      senki. Mikor lesz reggel? Nem fogom kibírni? Megsemmisülés. Bomlok.
      Egyre ritkább leszek. A szürke űr felszív. Csak a név tart. Senki
      sem segít? Nem merülök? Még tartom magam. Így kell feloszlani?
      Eszeveszetten kapkodok. Nem akarok megsemmisülni. Attól félek, hogy
      agyam elhomályosul. Nem látok semmit. Erőlködöm, hogy valami képet
      lássak. Nem látok semmit. Szűz Mária képét. Ha őt látom, meg vagyok
      mentve. Szürke és mozdulatlan űr. Márkus nem tanított meg a
      varázslatra, hogy innen kijussak. Itt maradni. Ez a halál? Ez a
      lassú megsemmisülés. Nem akarom. Kapaszkodom. Kiáltozni kezdek.
      Neveket. Csupa neveket. Semmi.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mellettem valami megmozdul. Félek. Hirtelen süllyedni kezdek. Nem,
      kiáltom. Nem le. Fel, fel –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nincs se fönt, se lent –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Süllyedek, de olyan ez, mint az emelkedés –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Félek.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Valaki van mellettem, de nem látom.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az egész olyan, mint a nem létező. Talán csak bennem van, nem
      valóság.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Se kint, se bent.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hol vagyok?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Sem itt, sem ott –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Valaki van mellettem, de nem látom. A köd változik, de mindig
      ugyanaz marad. Egy pillanatra azt gondolom, hogy mégiscsak bennem
      van.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Se kint, se bent –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ahogy az űr változik, én is változom. De nem történik semmi. Megyek
      és nem megyek. Mozog és nem mozog. Áll és nem áll. Változatlanul
      félek és kapaszkodom. Mit kellene tenni, hogy innen kijussak?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Valaki van mellettem, és olyan, mintha megérintene.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Henoch –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Itt vagyok, szól.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Odanézek, de nem tudom, merre nézzek. Nem látom. Az űr lent egyre
      sötétebb, oldalt mintha világosodna. Kelet? kérdem.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bik-tool, mondja ő.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tudom, hogy talog. Nem értem. Bik-tool?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Sötét gödör.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Valami rémlik. Úgy látszik, meghaltam, és ez a sötét gödör. Mégis
      valami bizonyosság. Ha kell, hát kell. A fontos, hogy ne semmisüljek
      meg.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A világosság felé, mondom.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Lent mély sötétség. Semmi sem változik. Szürke űr, és lebegek.
      Henoch vagy? kérdem.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kelet, szól.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Meghaltam?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nincs, válaszol.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Odanézek, de nem látok senkit. Magamra nézek. Nincs lábam és kezem.
      Meghaltam.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A világosságra vezess, mondom.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Semmi sem változik.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mit kell tenni, hogy világosságra jussak?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az elveszett zsoltár, mondja.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem értlek. Imádkozzam?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Csend.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Meghaltam?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az éjszaka sötét madara elszállt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A hang forrását keresem. Azt mondod, hogy elszállt. Akkor nyilván
      meghaltam. Segíts rajtam. Nem tudom, mit kell tenni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Most kelet felé dereng. Mintha nem mozdulnék, de a világosabb
      szürkület közelebb jönne. Várok. Közelebb? Mintha én is közelebb
      mennék. Irtózatos ez a roppant űr.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem tudom, mit kell tenni. Henoch vagy? Válaszolj –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Most csakugyan azt tapasztalom, hogy mozgok. De nem tudom mihez
      mérni.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Senki se felel.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ott, mondja halkan.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hol? kérdem.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Senkit se látok.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kelet felé, de lejjebb, félig alattam, homály. Embert látok, olyan,
      mintha színpadon lenne, de lent a barlangban. Ágy szélén ül, őszülő
      haj, erős vonások, nagy orr. Nagy és csontos kéz. Az ágy mellett
      éjjeliszekrény. Csak ezt látom. Az ágy, az éjjeliszekrény és az
      őszülő férfi. Olyan, mintha Rembrandt festette volna árnyékból és
      fényből. Az éjjeliszekrényen kis lámpa, a lámpa mellett gyufa és
      öngyújtó, dobozban dohány, cigaretta, hamutartó. Zsebtárca, benne
      pénz. Pohár. Két nagyobb üveg, bor és pálinka. Egy korsó víz.
      Csésze, cukor, kanál. Tányéron keksz, töltőtoll, ceruza, papírlapok,
      több könyv. Gyógyszeres üveg, hashajtó. Kis dobozok gyógyszerekkel.
      Toalettpapír, gyorsforraló, kis edény, dobozban tea. Radírgumi, egy
      üveg kölnivíz. Kis vázában virág, zsebkés, kulcsok, zsebkendő.
      Szappan, egy pár harisnya. Olló, egy üveg tinta, konzervnyitó,
      szemüveg és tokja. A férfi az ágy szélén ül, és a tárgyak között
      kotorász. Fölveszi, megnézi és visszateszi. Az ollót veszi, körme
      alól valamit kipiszkál, megnézi, és az ollót visszateszi. Az
      öngyújtót félretolja, cigarettát vesz fel, lassan megnézi és
      visszateszi. Most hátranyúl, könyvet lapoz fel, kicsit olvas,
      bezárja és leteszi. A gyógyszerdobozt félretolja. Aggodalmasan és
      nagy figyelemmel néz. A ceruzát fölveszi, hegyét megnézi, és újra
      leteszi. A gyufaskatulyát kinyitja, megnézi, mi van benne,
      visszateszi. Megint néz. Csontos kezével a kanalat más helyre teszi.
      Még megigazítja. A poharat eltolja. A két üveget szorosabbra
      állítja, aztán megint tágabbra.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mi ez? kérdem.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nincs válasz.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Körülnézek.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kérdezz, szól.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kit kérdezzek?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nevét –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az ágy szélén ülő férfira nézek. Azt kérdezem tőle: Ki vagy?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A férfi az éjjeliszekrényre néz, és itt motoszkál.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Havrincourt, mondja, de nem néz fel.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mit jelent ez? kérdem.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Havrincourt, Minosz, Boor, Javari –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Emlékszem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A túlvilág az, hogy amit gondolnak, láthatóvá lesz –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A kép lassan elmosódik. Most jobbra, kicsit feljebb világos
      fényfolt, előbb kék, aztán rózsaszín, lila, zöld, narancs. A folt
      tágul és szűkül, olyan, mint a felhő, kibomlik, aztán sűrűbb fényből
      van, világos, aztán sötétkék, villog, elsápad, újra felragyog,
      szikrázik, sárga, aranyszín, megint égőzöld, narancs, aztán mélylila
      és lobog.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Virázs, szól.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ez Virázs?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ariadné, Chayazill, Henriette, Aja-Nai –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ez az örökké változó fényjáték?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A fényfolt eltűnik. Kelet felé dereng és közeledik. Most már
      biztosan tudom, hogy megyek. Közvetlen előttem két sötét alak ugrál.
      Nem látom pontosan, mit csinál. Egyszerre ott vagyok. Két fiatal
      férfi, ha az egyik guggol, a másik gyorsan feláll, aztán leguggol,
      mire a másik áll fel, most megint leguggol, akkor a másik áll fel.
      Le, fel, le, fel.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ismered, szól.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem ismerem, mondom.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nézd meg –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nézem, nem ismerem. Két fiatal férfi, ha az egyik guggol, a másik
      hirtelen feláll. Mit csinálnak?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ugorluk és Ulexer –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Közelebb megyek. Herstal és Bormester?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Eltűnnek.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Egyre világosodik. A hang forrását keresem. Tudom, hogy Henoch.
      Szeretném, ha mondana valamit. Senkit se látok.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Láthatnálak? kérdem.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nincs válasz.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Terriga, mondja egyszerre.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem értem. Mit jelent?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nincs válasz.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Közvetlen előttem alakot látok. Öregedő, elhízott és elpuhult férfi,
      tokája lóg, kopasz. Sóvár és csipás szemével rám mered és elfordul.
      Ugyan ki lehet? Keresem, de már eltűnt. Vanotti (Venedetti?
      Vonidetto? Vanodetti?)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mit kell tennem? Henoch nem mondja meg. Miért? Most jut eszembe,
      hogy miért nem mondja meg. Mert hiába mondja. Ha nem tudom, hiába
      mondja, nem tudom megtenni. Ha tudom, nem kell mondania, úgyis
      megteszem. Márkus biztosan megmondta, de –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A lélek csodálatos változásai –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hamol ahomal, szól.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mit mondasz?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Egyszerre érzem, hogy lábam van, és szilárd talajra ér. Lenézek. Út.
      Fehér, nagy kövek. Ebben a szürke űrben. Út, messze parabolikus
      ívben hajlik lassan fölfelé. Út.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Henoch ott áll mellettem, és látom. Hosszú gyöngyszínű palástban,
      derekán bőröv. Arcán minden egyenes. Egyenes vízszintes száj,
      egyenes függőleges orr. Egyenes vízszintes szem és szemöldök.
      Négyszögletes homlok. Szakálla négyzetre vágva.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hamol ahomal, mondja újra.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mit jelent ez?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A lélek varázslatai.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ez a mágikus formula?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Erősen rám néz. Mintha nevetne.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az úton megyünk. Hosszú idő, talán egy nap, két nap. Előttünk
      csillagok. Próbálom felismerni őket.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ybra, szól Henoch.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Most látom, hogy a Kentaur. Jobbra tőle a Skorpió, balra a Bak.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ez a legmélyebb jel, a Tél. Lefelé megyünk? kérdem.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Se fönt, se lent –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A fehér út lassan világosodik. Balra lent valami mozog. Ember,
      valamit cipel, úgy látszik, téglát, egymásra rakja. Ház? Nézem.
      Igen, ház, sok emelet, az ember eszelősen a téglát tovább hordja és
      rakja.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Adar-Hammon? kérdem.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Henoch bólint.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Megyünk tovább, sok nap múlik el, de az út előtt még mindig a
      Kentaur. Most bal felől a Vízöntőt látom, alatta a Fomalhaut fehér
      fénye.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Uurish, szól Henoch.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Angyal? kérdem.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bólint.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Most jobbra lent, egész a mélyben hangot hallok. Panaszos és
      keserves üvöltés. Az ember térdel, kezét tördeli és vonít. Mikor
      közelebb érek, látom, előtte roppant halomban kenyér, sonka,
      kolbász, sült ökrök, halak, szalonna, tele hordók, vödrök, az ember
      folyton eszik, és közben ordít.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mit csinál? kérdem.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Éhes –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Yurphan –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bólint. A Nagy Kaurr –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Most bal felől valaki a térben imbolyog. Szép női arc, karcsú és
      magas testével mozog és lebeg, meg akar állni, de nem tud. Le akar
      ülni. Nem tud. Pihenni. Nem tud. Szeme kimered, hogy leüljön és
      megpihenjen. Nem tud. Folyton imbolyog és lebeg.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ki ez?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kérdezz –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ki vagy? kérdem.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A nő szomorúan rám néz. Ajka reszket. Azt mondja: Nem tudok aludni
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hogy hívnak?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Edessza –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kezemet nyújtom feléje. Miért nem tudsz aludni?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Edessza odajön, és kezét nyújtja, de nem érem el. A túlsó parton
      van. Álmos vagyok, szól.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Miért nem tudsz aludni?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A ködben elmerül.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Henochra nézek. Irtózatosan szenved, nem tud aludni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Henoch mintha nevetne. Hiszen alszik –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hamol ahomal –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az út most erősebben hajlik fölfelé. Előttünk a Kentaur. Különös az
      út, olyan, mint a félhomályba rajzolt fehér, ívelt vonal, a
      feneketlen térben, amint hosszú s alakban a távolba vész. Sok-sok
      mérföld. Jobbra és balra az űr. Nincs se jobb, se bal. Sem elöl, sem
      hátul. Se kint, se bent. Sem előbb, sem utóbb.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Arsta havira, szól.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Arcát nézem és kérdezek, de nem felel. Hogyan lehetne szóra bírni?
      Ha mondana valamit, amit értek –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Elmúlhatatlan pillanat? kérdem.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bólint.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Közvetlen az út mellett valaki ül, Mikor közelebb érek, látom, hogy
      ketten vannak, egymásnak háttal. A szemben ülőt valahonnan ismerem.
      Igen mélyről ismerem. Hozzálépek, akkor látom, hogy a másik háttal
      hozzá van nőve, és ez a másik nő. Fel akarnak állni, de nem tudnak.
      Fejüket forgatják, hogy egymást lássák, de fejük is össze van nőve.
      A két arc egymást sohasem láthatja. Soha egymással szembe nem
      nézhetnek. Kínlódó arc. A nő nyöszörög. Ott hever, és fejét
      forgatja, hogy a másikat lássa.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Megállok és kérdezek: Ki vagy?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Manfred –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Aurelia –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Henoch arcába nézek. Segíts rajtuk, mondom. Nézd, szenvednek, nem
      láthatják egymást. Szeretik egymást –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Henoch megáll. Nem szerelem, szól halkan.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem értem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Akihez hozzáragadsz, azt nem szereted. Élősdije és rablója vagy.
      Csak azt szereted, akit eleresztesz. Ha szeretsz, szabaddá teszel.
      Csak azok szeretnek, akik szabadon egyesülnek. Ezek ájultak –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Segíts rajtuk –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szeressék egymást –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Lehajolok, és Manfred arcába nézek. Hallod? mondom. Hallod, Henoch
      mit mond? Érted, ugye? Én értem. Ha hozzátapadsz, akkor foglya vagy,
      és vérét szívod. Ereszd el, hogy szerethesd –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Letérdelek, és Aurelia fejét megérintem. Ereszd el őt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Aurelia nyög. Haját simogatom. Sűrű hullámos sörény, bűvös száj,
      kínjában elgörbül. Könnyezve nézem. Aurelia, hallod, mit mondok?
      Ereszd el és szeresd –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ott vonaglik az út mellett. Henochra nézek. Segíts, mondom.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vele össze van nőve? És tőle mégis több fényévnyi távolságra van.
      Azt hiszi, ha összeragad vele, egyesül. Nincs szíve, hogy
      felszabadítsa. Nem szereti. Nincs szíve, hogy önmagát felszabadítsa.
      Önmagát se szereti. Csak mohó, és úgy bánik önmagával, mint
      elkényeztetett kölykével.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Henoch hallgat. Haláluk óta több mint kétszáz év telt el, szól.
      Minden reggel, amikor a nap a látóhatár szélét megérinti,
      kettéválnak, és mindegyik szabad. De egy perc se múlik el, ismét
      összenőnek, és mindig úgy, hogy egymást nem látják. Kétszázszor
      háromszázhatvanöt nap telt el, és mindennap újra szabadok, és
      mindennap megajándékozhatnák egymást szabadságukkal, hogy egymást
      szerethessék. De az ájulat bennük nagyobb. Az őrület. A rabság.
      Szerelem csak önkéntes egyesülésből lehet. Hazug mámor ez,
      kétszázszor háromszázhatvanötször hazug –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem segíthetek rajtuk?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Holnap reggel, ha a nap fölkel, újra elválnak. Ha már elégg szeretik
      egymást ahhoz, hogy nem ragadnak össze, egymást látni fogják –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ott térdelek Aureliánál. Hallod? kérdem.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Aurelia könnyezik.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Most hallod, hogy Henoch mit mondott. Szeresd. Holnap reggel, ha a
      nap fölkel –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Áldott légy, hogy szóltát, szól suttogva.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Henochnak köszönd.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Odahajlok, és számmal homlokát megérintem.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Felállok, és megyünk tovább, ingó lábakkal, hogy láttam Manfredet és
      Aureliát.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Istent sem lehet ájultan szeretni?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem tűri sem a parazitákat, sem a rabokat. Azért adott mindenkinek
      szabad önrendelkezést. Mit kezdjen az őrülttel, aki benne
      részegséget keres?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Már legalább száz napja megyünk, azút lassú ívben kanyarog, és
      mintha emelkedne. Kentaur előttünk. Az űr egyforma tompa, mély köd.
      Most lent, igen messze mélyen lent valakit látok, ide-oda ugrál, egy
      helyben topog, kezével hadonaszik, arcát fintorogtatja és vihog.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ki ez? kérdem.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kérdezz –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Megállok és kiáltok: Ki vagy?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az ember csodálkozva felnéz, de rögtön újra vihogni kezd és ugrál
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hajaherdekucsin –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Aki mindennek örül –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem tud e bárgyú nevetéstől megszabadulni?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Henoch int. Minden szombaton a földre mehet. Láthatja ott a
      betegeket és az öregeket, az árvákat és a rabokat, az éheseket és a
      didergőket, és láthatja az ínséget és a háborút és a nyomorékokat és
      a nagyvárosokban a pincékben a tetves gyermekeket és az ótvarosokat
      és a kórházakban a haldoklókat és azokat, akik reszketnek és félnek,
      és a jajveszékelőket és akiket kivégeznek és üldöznek és megölnek,
      és látja a sápadt koldusokat és a rongyosokat –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Minden szombaton?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      És folyton csak vihog –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mikor fog felébredni?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Henoch int, hogy menjünk tovább.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A előbb, mondom, Manfred és Aurelia számára a szabadulás mindennap
      megnyilik. E boldogtalan számára csak egy héten egyszer?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Fosz látniolyat is, aki számára az út állandóan nyitva áll és olyat
      is, akinek százévenként csak egyszer nyílik meg. A szabaduláshoz az
      utóbbi mégis közelebb van –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Milyen mérték az, amivel itt mérnek?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Lis maros, mondja Henoch.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem értem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nincs válasz. Megyünk tovább, most ezen gondolkozom. Márkus biztosan
      megmondta, de nem jut eszembe. Lis marol? Ugyan mit jelenthet?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az úttól jobbra ember áll. Rokonszenves, de zavaros arc. Igyekszik
      minél megnyerőbb lenni, vonásokat próbálgat magán, száját, orrát
      igazítja, időnkint a tükörbe néz. Mikor odaérek, látom, hogy a
      tükröt fordítva tartja. Mindig a vak oldalába bámul.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ki vagy? kérdem.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem ér rá, hogy rám nézzen. Új arcokat próbál. Pietro Salein –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A tükröt fordítsd meg, szólok.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem is hallja.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Henochra nézek. Ő int. Mehetünk tovább.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pietro Salein, aki mindig az ellenkezőt vallja, mint amilyen életet
      él, kicsapongó, ha erkölcsös akar lenni, és léha lesz, ha aszkétának
      tartja magát.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hogy van ez? kérdem. Nem látok semmi rendet. Hogyan helyezkednek el
      itt a lelkek? A bűnök és őrületek mélysége szerint? A kárhozatnak és
      az üdvnek nincsenek fokozatai? Hogyan vannak ezek itt így?
      Szabadulásukhoz való közelségük szerint?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Se fönt, se lent –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Csak úgy találomra összedobálva?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Sem elöl, sem hátul –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Henochra nézek. Nem értem, mondom. Úgy tudtam, hogy a túlvilágon a
      lelkek sötétségük szerint egy körben vannak. Amit látok, az e
      roppant űrben szétszórva –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ezek itt mind magányosak. Senkivel soha kapcsolatot nem találtak.
      Zárkában éltek. Őrületükben. S élnek itt is. Nem tartoznak sehová,
      magukhoz sem, csak a varázslathoz, amely megszállta őket. Nézd –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Henoch a mélybe mutat. Csodaszép nő meztelenül fekszik, szétvetett
      lábakkal, és csődör közösül vele.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ismered?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tímea –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mikor jött, még férfival volt, de kevés volt neki, aztán gorillát
      szerzett, azzal elég sokáig bírta. Később bikával közösült. Most
      csődöre van. Ha így tart tovább, elefántot fog kívánni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      És aztán?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Jeu agarré –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Megindulunk. Előttünk nem messze férfi mozog, lefelé néz, valamit
      keres, fölveszi, megnézi, és zsebre dugja. Tovább keres, valamit
      megint talál, hosszasan nézi, megint eldugja.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ki ez?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bukornyász –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Amit lát, az minden az övé. –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Zsebe mégis üres –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Megyünk tovább. Az út nem változik, a köd sem oszlik. Azt hiszem,
      amióta elindultunk, harminc év telt el. A Kentaur előttünk van. Azt
      gondolom, amíg a csillagkép előttünk áll, folyton lefelé megyünk.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Se fönt, se lent.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Most jobb kéz felől a homályban valami csillog. Olyan, mintha víz
      lenne. Tó? Partján nádas? Zsombék. Süppedék. Az egyik tócsás részen
      valakinek fejét látom. Szájáig a tóban van. Női fej. Ott áll
      mozdulatlanul, fejét mereven fölfelé tartja, hogy lélegzethez
      jusson.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mi ez? kérdem.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A mézmocsár, szól Henoch. Az a nedvesség ott méz. A növények ott
      mind édesek és illatosak –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A méz illatát érzem. Látom, hogy a nő ki akar mászni, de nem tud. A
      sűrű anyagban alig mozog.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ki vagy? kérdem.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Equebé, szól halkan és szomorúan.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szavannah?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ő az, szól Henoch. Nincs szükség büntetésre. Elég büntetés, ha
      mindenkit ott hagynak, ahol van. De ha nem is akar mást –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ki akar jönni, mondom én, és Equebére mutatok.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A méz, szól Henoch, minden órában kiszárad egy percre, s akkor
      kijöhet. Ki is jön, de egy perc múlva újra visszamászik –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Miért?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mert a méz édes –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Továbbmegyünk. Most egyszerre lent, egészen mélyen és lent a
      sötétségben alakot látok. A felhő homályától csak nehezen tudom
      megkülönböztetni. Amikor lenézek, szédülök. E távolságra nincs
      mértékem. Látom, hogy nő. Széken ül és sző. Fején virágból koszorú.
      Halvány, igen derengő ezüstöslila fény.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ki vagy? kérdem.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem tud felelni, szól Henoch. Mindent elfelejtett. Az éjszaka
      álmában még neve is felbomlott –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Henochra nézek, aztán önkéntelenül kezét megfogom.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A felejtés a legmélyebb, szól.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ez itt a legnagyobb mélység?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Rik-tool –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Semmit sem lát?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Már őrületét sem. Felbomlott. Néz, úgy tesz, mintha szőne, de másik
      kezével fölfejti. Ez a névtelen. Nincs fátyla, nincs tükre –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Önmagát is fel fogja fejteni?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Örök mű, szól Henoch, reménytelen –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A gödörbe nézek. Ez a mélység. Aztán reszketni kezdek, és a
      boldogtalannak segítséget kérek.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ne hagyjátok el, egyedül van, segítsetek neki –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Fejemet fölemelem, hátha látok kis darab szabad eget, hogy
      fohászomat felküldjem. S amint felnézek, fent a magasban hirtelen
      fény villan, olyan, mintha a szürke boltozat kilyukadt volna, s a
      lyukon át valaki észvesztő sebességgel zuhanna alá –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Henoch mellé húzódom. Mi ez? kérdem.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem válaszol.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A zuhanó alak nyílegyenesen hull a mélybe, olyan, mint az üstökös,
      füstös és vörös csóvája van. Fekete lény, szárnya van. Most látom az
      arcát. Vigyorgó bestiális száj és dülledt, dühöngő szem.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Queek –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Henoch rám néz és nevet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Csodálkozva nézek. Miért nevetsz?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Queek, mondja és hahotázik.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem értem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ez a zuhanás örök. Azt kérded? Ugye?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kezével ívben a térbe mutat.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mint ezeknek a kárhozata. Láttad Manfredet és Aureliát, mindennap
      reggel elválnak, és minden reggel egyesülhetnének szabadon és örök
      szerelemben. Láttad a vigyorgó Hajaherdekucsint, minden szombaton
      elmehet a földre, és ha egyetlen könnyet ejt, szabad. Láttad
      Equebét, a mézmocsárból minden órában kimászhat, de ő mindig
      visszatér. Ez a lény –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Henoch a zuhanó ördögre mutat –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ez a lény itt, ha akar, bármely pillanatban megállhat. Semmit sem
      kell tennie, csak azt mondani, elég, nem zuhanok többé, emelkedni
      fogok. De nem mondja. Ezért zuhan, oda –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Most lefelé mutat, a mélység sötét magvába –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A sötét gödör –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Megállhat?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ő is szabad, szól Henoch.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      És egyszer meg fog állni?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Erro kéta, válaszol Henoch.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A zuhanót remegve nézem, de mikor arcát látom, megborzadok. Végül is
      Henochra nevetek.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Queek, mondom.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bólint és int, hogy menjünk tovább.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Most az út emelkedni kezd.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az út mellett kis földhalom, benne ember, derékig beásva,
      meztelenül. Fenekével fölfelé csupaszon a levegőben kalimpál.
      Henochra nézek.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ki ez?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Duvasz, a stréber –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Piepar? Harragusse?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ő az –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem értem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A stréber az ember gyengeségére épít, arra, hogy hiú és becsvágyó és
      pénzéhes –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      És?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mindig lefelé néz. Most is lefelé kell néznie. Fejét minden száz
      évben egyszer emelheti fel egyetlen pillanatra –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az út egyre jobban emelkedik, a köd ezüstösebb. A fölöttünk levő
      boltozat olyan, mint a felhős ég, amely mögött a hold világít. Amint
      előrenézek, messze, látom, az út merészen balra, aztán ismét jobbra
      ível. Ott a világosság még nagyobb.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Sötét arcú ember az út mellett guggolva ül, es mereven egy pontra
      néz. Észre se veszi, hogy közeledünk.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ki vagy? kérdem.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem hallja.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vállát megérintem. Nem néz fel.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ki ez? kérdem Henochot.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mindig öt perc nyugalmat keresett, most itt ül ötvenezer éve –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tulonadebbi –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Különös, hogy amint az út emelkedik, a Kentaur pontosan mindig
      szemben áll. Amióta jövünk, talán száz éve vagy hatszáz, mindig
      előttünk van. Henochot meg akarom kérdezni, hogy miért és hogyan
      van, de nem kérdezek. Talog szavakat mond, amelyeket úgyse értek. És
      később? Igen. Mindent megtudok.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Jobb felől ember siet az út felé, de az utat nem látja,
      keresztülbukik, és siet tovább, tág ruhája lobog utána, csaknem fut.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hová mész? kérdem.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mereven reám néz, arcán feszült nyugtalanság. Valamit mondani akar,
      de inkább sietne.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ki vagy?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az ember most összerezzen, és elkezd futni.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ki ez? kérdem.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Még nem élt, és most siet, nehogy elkéssen –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az etiópiai?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Megyünk tovább. Lent két öregember ül, úgy látszik, asztal mellett.
      Az asszony kezét ölében tartja és bóbiskol. A férfi megvárja, míg
      elalszik, aztán fölkel és elsurran.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Megismered?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A temetőbe megy, anyja sírját meglátogatni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Henoch int.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az út egyre világosabb, és a boltozat fölöttünk egyre áttetszőbb
      ezüstfehér. Előttünk messze az utat keresztező világos sáv. Még
      nagyon messze van, de néhány nap múlva elérjük.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az út mellett jobbra erős férfi áll színpadias helyzetben, karját
      mellén összefonja. Időnkint valamit kiált, körülnéz, öklével
      fenyegetőzik, arca eltorzul, és tombolni kezd.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ki ez? kérdem.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Theseus, Ehud, Wold –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mit csinál?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Parancsol. De senki sem engedelmeskedik. Dühöng –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Senki se mondja meg neki, hogy mit kell tenni?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ő tudja –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Honnan?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ehudnak megmondták –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Odalépek, és azt mondom: Ehud, Benjámin unokája, komédiás, mikor
      eszmélsz fel?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Rám néz, arca eltorzul. Kinevetett, szól sötéten.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mosolygok. Én is nevetek, mondom.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Henoch is nevet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Henoch is nevet, látod? Térj észre –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ehud elfordul.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az éjszaka megint bolhákat fog. A becsvágyók álma, bolhavadászat –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az út mellett, balra lent ember mozog, hátán roppant zsák. Körülnéz,
      tárgyakat szed elő, a zsákba tömi, megy tovább, ismét megáll.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ki vagy? kérdem.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Amikor meglát, felém siet. Adj valami emléket, szól.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nincs nálam semmi –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Legalább az egyik fogadat –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Henoch int.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ne törődj vele, szól.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Piznemzok –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az úttól balra valamilyen földhalom. Amikor közelebb érek, látom,
      hogy sírdomb. Frissen ásott sírgödör. Üres. Belenézek, és sajátságos
      szorongást érzek. Mi ez? A gödör fejénél karó, papiros rászögelve,
      ezen szó, annyi: Cy. C és ipszilon. Egyre szorongóbb fulladozás. Mi
      ez? Mit jelent ez a szó? Talog?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Henochra nézek.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Cy, szól, annyit jelent, mint ruca –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kacsa? Ruca? Madár? A mocsár madara?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vándormadár, szól Henoch.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Várakozva nézek. Mintha nevetne, de nem szól.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Megyünk tovább.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az utat keresztező sáv ott van előttünk. A sávon túlról világosság
      árad, és tompa zúgás hallatszik, mintha sok ezer és ezer ember
      morajlana.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Krétafehér fényben állok. Előttem mély folyó medre. Nem víz folyik
      benne, hanem emberi test. Felülről hömpölyögnek alá, a testek
      egymáson keresztülgurulnak, és csúsznak lefelé. Ordítanak és
      kapaszkodnak. A part szélén a kövekbe. De a felülről egyre áradó élő
      testek újból lesodorják őket, és a nyüzsgő embermasszában
      elmerülnek. Mint a férgek. A folyó minden cseppje ember, hömpölyög
      lefelé. Zsivajban hörögnek és vonítanak és sikoltoznak és üvöltenek
      és bőgnek. A sok millió test egy helyen, a gáton feltorlódik, aztán,
      mint a zuhatag, az egész az észbontó fehér mélységbe omlik. A folyó
      az embert ontja, s az élő vízesésen hull és hull a vakító
      szakadékba.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mi ez? kérdem irtózva.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Henoch karját fölemeli, és a magasba mutat. A zuhatag fölött, a
      kápráztató jégszínű sziklán angyal áll mozdulatlanul, kezében széles
      pallos. Támaszkodik. Fejét egyenesen tartja. Szeme lehunyva. Arca
      félelmetesen tiszta és nyugodt. Alszik? Halott? Él? Szobor?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A halál angyala, szól Henoch.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hogyan jutunk a túlsó partra?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Henoch az élő folyó mellé lép, és a hömpölygő emberárra mutat.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ugorj bele, szól. A másik partot másképpen nem éred el. Ez a
      második, a misztikus halál. Ez az ujjászületés folyója. Az ár le fog
      sodorni, és a zuhatagon a mélységbe fogsz hullani. Senki másképpen a
      túlsó partot nem éri el. Az angyal ott áll és vigyáz. Aki meg akar
      szökni, arra kardjával lesújt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Amit mond, csak nehezen hallom. A bömbölő sírás és üvöltés és
      jajgatás és nyögés alatt a kő, amelyen állok, reszket.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A túlsó parton, szól Henoch, Keresztelő János fog várni rád. Ő majd
      beszél neked a folyó értelméről. Eredj –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Letérdelek előtte. Henoch kezét a fejemre teszi.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Aztán a a partról a vonagló tömegbe vetem magam.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A hasamra, kiált valaki. Átkozott, nyög a másik, sarkával a
      szemembe. Tízen belém kapaszkodnak, és körmükkel tépnek. Az egyik
      öklével fejbe sújt. Hajamat húzzák. Érzem, hogy a folyó gyorsan
      hömpölyög. Nem mozdulok. Reám másznak és lenyomnak, alul öregek és
      nők és csecsemők vinnyognak. Az egyik hangosan imádkozik, Uram,
      Uram. A folyó egyre gyorsabban folyik. Mozdulatlanul fekszem, fölém
      egyre többen kapaszkodnak, egy nő arcomba térdel és sikolt, nem
      akarok meghalni. És máris zuhanunk. A zuhatag. A száraz és fehér
      kemény tündöklésbe. Mellettem egy öreg dermedt szemekkel nézi a
      feneketlen fény szakadékát, és reszkető szájjal mondja, halál.
      Zuhanok. Magam alá nézek. Egyforma sűrű fehérség. Most megállok,
      mondom. E zuhanásnak nincs értelme. Nem zuhanok tovább. Nem kell.
      János, segíts megállni. Különös kis fény gyullad meg bennem. A
      fényre nézek, vezess ki a halálból, mondom.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Lassan imbolyogni kezdek. Fejjel lefelé zuhantam. Most megfordulok,
      és karommal a térben evezek. A fehér fény felbomlik, sápadt
      szivárvány, de mindig fényesebb. Ahol a szivárvány íve leér, valaki
      áll. A térben arra úszom, ott áll, valahol, bizonytalan helyen.
      Közelebb érek, látom, hogy az űrben oszlop. Azon áll valaki.
      Cserzett bőrű, sovány, szakállas férfi. Tág és lángoló szemek. Int
      nekem. Én lassan odavánszorgok, és az oszlopra ülök.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pihenj, szól csendesen.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Lihegek és szédülök. Aztán fölfelé nézek, és a zuhatagot keresem.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Se fönt, se lent –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mi ez? kérdem.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      János int, álljak fel, és lássam meg magam.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A szivárvány boltozatán megyünk fölfelé, a piros fény csíkjában.
      Először apró neszt hallok, aztán kellemes, halk zene, mintha
      gyermekek énekelnének. Tavaszi rétet látok. Hóvirág nyílik. A friss
      füvön apró fiúk és lánykák ülnek, és virágot szednek, és beszédjük
      olyan, mint a muzsika. Kis, szögletes arcú fiú ugrál.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ismered? kérdi János.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem, mondom csodálkozva.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Havrincourt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Patak mellett kis leányka arcát a víz tükrében nézi és nevet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ki ez? kérdi.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Virázs?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Int.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Továbbmegyünk a szivárvány sárga fényében. Két kamasz kölyök fut
      szembe.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ugorluk és Ulexer?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ők azok –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Most a narancs fénybe érünk. Csodaszép leány áll a kútnál, vizet
      merít, arca félig önkívületben.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Edessza –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A virágzó fa alatt leány és fiatal férfi. Megismerem, Aurelia és
      Manfred.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Most a világoskék sávba érünk. Karcsú, magas nő jön szembe, félig
      zárt szemhéjjal, ajka különösen elváltozott, mintha aludna.
      Megismered?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szavannah –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A táj sötétkékbe változik. Egyre több ember, valahová sietnek.
      Hátukon kosár, láda, zsák, batyu, kezük tele van szerszámmal,
      fegyverrel, nyüzsögnek mind egy irányba. Az egyik téglákat cipel.
      Adar-Hammon. A másik teljes fegyverzetben rohan. Orrán a szemölcsről
      felismerem, Ehud és Theseus.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hová sietnek?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      János válaszol: Majd meglátod –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A kék zölddé változik, a tömeg egyre sűrűbb és nagyobb. Kiabálnak és
      civódnak. Az asszonyok sikoltoznak. Városok, hajók, vonatok,
      gépkocsik, repülőgépek. Gyárak és műhelyek és hivatalok. Az egyik
      részen ütközet folyik, ágyúznak, és tankok dübörögnek. Ott a bánya.
      Itt óceánjárót építenek. Ott százezren a templomba tódulnak. Az
      egyiket felismerem, folyton vigyorog. Hajaherdekucsin. De ott áll a
      másik tűnődve, hogy végre el kellene kezdeni élni. A sűrű tömegben
      az egyik óvatosan járkál, mikor a másik zsebkendőjét megpillantja,
      odalép és megtapogatja. Ez is az enyém.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A zöld az ibolyába hajlik, a néptömeg egyre sűrűbb, egyre nagyobb
      iramban rohan. Messze, mélyen lent, barlang szája nyílik. Mind oda
      rohan. A barlang sötét ibolyaszínben ég. Az irtózatos tömeg itt
      szorong, a barlangba bukik, a széles és mély folyóban hömpölyög alá.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A nagy halálfolyó itt ered, szól János. A barlangon át folyik
      lefelé, egyre fehéredik, amíg a zuhatagon keresztül lehull. A
      szivárványon visszatér, minden színt magába vesz, és újra a folyóba
      lép, visszaszíntelenedik. Láttad –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem értem, mondom.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ez az örök ismétlés –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A szivárványból kilépünk. Egyszerre csend. Homályosan derengő
      fényben megyünk. Kevés embert látok. A legtöbbje ül, különösen
      feszült arccal, és néz. Erőlködik? Mit akar? Néhány járkál és
      vitázik. Az egyik szónokol, körülötte többen állnak és hallgatják.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ez itt, szól János, a lázadók köre. Az örök ismétlés ellen lázadtak
      fel. Nem akarnak részt venni benne.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mi történik ezekkel?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Beszélnek, folyton beszélnek –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      És?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Itt vannak és beszélnek –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      És semmi egyéb?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ameddig akarnak, itt maradhatnak és beszélhetnek, amit akarnak –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A homály most ezüstőssé válik, és a tér olyan, mint a gyöngykagyló
      belseje. Lágy és mély nyugalom. A távolban roppant gyöngyhegy
      fénylik, amint közelebb érek, látom, hogy a hegy tetején ember ül.
      Nem alszik. Meditál. Arca szép és tiszta. Mozdulatlan.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ki ez? kérdem.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ez itt, szól János, a mindentudó semmittevés –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A hegy lábához lép és lehajlik. Akkor látom, hogy a gyöngyhegyet
      fátyol takarja. Keresztelő János a fátylat fölemeli, és így szól:
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Gyere ide, és nézz bele –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A résen át a hegy mélyébe látok. Országok és tengerek és hegyek és
      síkságok, falvak és városok és gyárak és majorok, és eszeveszetten
      nyüzsgő emberek loholnak ki a házakból és a sátrakból, és lovagolnak
      és utaznak és vitáznak és marakodnak és lihegnek –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ez itt, szól János, a másik oldal. Ez a tevékeny tudatlanság –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az út most hirtelen emelkedik. Előttünk hegység, áttetsző színes
      kövek. Amint magasabbra hágunk, a kövek egyre tisztábbak és
      színesebbek. Néhol barlang, előtte ember ül.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kik ezek? kérdem.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Akik a küszöb előtt megálltak, szól János, itt laknak a
      drágakő-hegyekben, a magas és tiszta levegőben.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Küszöb előtt?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Meglátod –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Egyre feljebb megyünk. A távolban egyszerre csak meglátom a hegység
      legmagasabb csúcsát. Aranysárgán átlátszó ragyogó kő. Amint közelebb
      érek, látom, hogy a hegy teteje lapos, és rajta város. Háztetők és
      tornyok és falak. Az ég egyre égőbb kék. Olyan fény, hogy alig
      viselem. A város előtt folyó, s azon híd vezet át. A kapuban
      öregasszony ül, kopott és foltos ruhában.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Csodálkozva Jánosra nézek. Mit keres itt ez a koldus? Szegény
      öregasszony. Kellene, hogy adjak neki valamit. Nincs semmim –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      János kezembe pénzt nyom. A koldusnak adom. Az asszony rám néz.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hol láttalak? kérdem.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az asszony nem felel.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szívem ismeri őt, szólok Jánosnak, de nem tudom, honnan –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hozzáhajolok, és arcát nézem. Antennis, mondom halkan.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A küszöböt őrzöm, szól ő.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Áteresztesz?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bólint. Egy nap múlva vissza kell jönnöd.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A kapun belépünk. Szemben sok emeletes ház, kis rácsos ablakokkal.
      Előtte fegyveres őrök.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mi ez? kérdem Jánost megrendülve.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Börtön, szól.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ebben a városban? Börtön? Mást vártam. Kik vannak itt?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Akiket az igazságért üldöztek, azok mind itt vannak –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem üdvözültek?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az ítélet előtt senki sem üdvözülhet. Ezek itt várják az ítéletet.
      Helyükön vannak. Az ítélet a börtönt megnyitja, és szabadok lesznek
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mi ez?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ez a mennyország. De még nem valósult meg. Az igazak építik az ő
      igazságukkal –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      És?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az úr napján kel csak életre. Addig csak látomás –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Továbbmegyünk. Az utcán a házak előtt toprongyos emberek ülnek.
      Szemük ég.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mi történik itt? Ebben a tündöklő városban, a Teremtés legfelső
      csúcsán, a fényben –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Éhesek és betegek és nyomorultak –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kik ezek?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A békeszeretők –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Rémülten Jánosra nézek. Szenvednek? kérdem.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szenvednek. De tudják, hogy nincsenek elhagyatva. Itt vannak és
      várnak –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az ítélet előtt nincs üdv és nincs kárhozat? kérdem.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nincs. Ha a világ száma betelt, a sírok megnyílnak, és a test
      feltámad. És akkor eljön az Úr, és ítél. Addig minden lélek a
      tartályban van. Az utolsó pillanatig szabad. Azt teheti, amit akar
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      És ezek itt?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ezek itt mind visszatérnek. Bár nem kell nekik, mert aki
      ideérkezett, az magasabbra nem juthat. Itt az örök fényben élnek, és
      az úr szavából táplálkoznak –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Visszatérnek?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen, hogy még legalább egy lelket megmentsenek. A remeték, akiket a
      drágakőhegységben láttál, megszabadultak, de nem akarnak soha többé
      visszatérni. Ők a küszöb előtt állnak, örök dicsőségben, de egyedül.
      Ezek itt, mihelyt ideértek, megpihentek, viszszafordulnak, belevetik
      magukat a nagy életfolyóba, és lezuhannak a földre, hogy üldözzék
      őket, és kínozzák, megöljék őket, és éhezzenek és reszkessenek, de
      legalább egy lelket megmentsenek –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Továbbmegyünk. Olyan épület, mint a kórház, a kertben és a padokon
      lábadozók és fekélyesek és betegek és rokkantak és vakok –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kik ezek?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A tiszta szívűek –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Poklosok –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nagy és széles út. Csupa sovány, hajlott ember, kínlódó arcok. A
      város tiszta arany, tündöklő fényben.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kik ezek?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az irgalmasok –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      János karját megragadom. Arcomon folyik a könny.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az út térre nyílik. A tér közepén, a tűző fényben körben ülnek.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mi ez?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A kiapadt forrás, szól. Itt vannak azok, akik az igazságot
      szomjazzák. De a forrás még nem nyílt meg. Én is itt lakom. Amíg a
      forrás száraz, itt szomjazunk –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A tér túlsó oldalán az út továbbvezet, egyenesen a palotának. A ház
      felső részét már nem látom, mert a magas ragyogásba vész. De üres.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az ítélet után, szól János, ebben a palotában fognak lakni azok,
      akik a földet örökségül kapják. Ez a szelídek háza. A szelídek, akik
      tudnak szolgálni, s ezért az övék az uralom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hol vannak most?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A pincékben –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A palota mögött domb emelkedik, a dombon kertek és kis házak. Olyan
      fák, amilyeneket sohasem láttam, gyümölcs és virág, lomb és árnyék
      és fény és friss illat –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ez a városrész itt a szomorúaké, szól János.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Aztán a dombra mutat. Ott fenn, szól, laknak az úr szívének kedves
      gyermekei –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A ligetek között megyünk fölfelé. Aranyból épült ház tündöklő
      fényben, roppant ligetben áll. Az egész várost belátom.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ez a teremtett világ csúcsa, szól János.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kik laknak itt?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A szellemben koldusok –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Térdre roskadok, és szememből folyik a könny. János hozzám lép, és
      kezével fejemet megérinti.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Gyere, szól, Antennis csak egy napot adott –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A földre hullok, és a sírás ráz. Csak tudnám, miért. Valamit mondani
      akarok. Valamit kiáltani. De csak folyton folyik szememből a könny,
      és elnyúlok a földön –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Szememet kinyitom.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Márkus mellettem ül, és kezemet még mindig fogja. Fölém hajol, és
      arcomba néz. Lassan és komolyan nevet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Visszajött, szól halkan.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hosszú idő telik el, amíg föleszmélek. A népszálló szobája. Márkus.
      Az ágyon fekszem. Derengő szürkeség.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Reggel van? kérdem.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Márkus int, hogy nem. Alkonyat, szól.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Milyen alkonyat?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Egy perce sincs, hogy elaludt, szól.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Egy perc –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hamar visszajött –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Messze voltam, szólok.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tudom.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Százmillió év távolságban –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nincs millió év, csak a pillanat –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tudom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szememet lehunyom. Érzem, hogy Márkus kezemet megszorítja, aztán
      feláll. Elmegy, valamit motoszkál, hallom, hogy folyadék csurog.
      Visszajön.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igyék, szól. Egy pohár bor.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Lassan felülök és megiszom.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Antennis, mondom.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Látta?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az arany város küszöbén ült, öreg koldusasszony –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Megismerte?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Meg. Nem mindjárt. Ő hidegen nézett rám. Mi lett vele? Miért ült a
      küszöbön?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Márkus hallgat. Aztán azt mondja: Lehet, hogy ön még tíz évig fog
      élni, lehet, hogy ötven évig. De akármeddig, ha csak holnapig, ne
      felejtse el, hogy Antennis az ön lététől vagy megszépül, vagy öreg
      koldusasszony marad. Ne felejtse el. Az ő szépsége az ön életének
      tisztasága. Az ő vénsége az ön életének szennye –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Fent a hegyen János –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Jánossal fent volt a hegyen?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Fent –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Látta a börtönöket? A kórházat? A palotát? A kerteket?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Láttam –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Akkor tudja, hogy hol van az ember otthona –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A fény –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ott a városban, ott kell élnie Antennisszel –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ismét elfog a szorongás. Arcomon folyik a könny. A szomjazók, mondom
      halkan.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Márkus fölém hajlik. A forrás nemsokára megnyílik –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Most mélyen elalszom, és csak másnap reggel ébredek fel. A szobában
      Márkus járkál. Mikor szememet kinyitom, odajön.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ma és holnap ne egyen és ne igyon mást, csak kenyeret és bort –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hallgatok.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tudja, mi a kenyér és a bor?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az Úr vacsorája –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      De miért az? Miért nem például a tej? Miért nem gyümölcs?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hallgatok.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az Úr szava a lélek legfőbb tápláléka. Ha a Szót a természet
      nyelvére fordítja le, okvetlenül a két nemre bomlik. A hímnemű szó a
      bor, a nőnemű a kenyér. A kenyér, ez a sűrű, lisztes, puha, tömény
      testi anyag, ez a nőnemű logos. A bor az illatos, tüzes,
      szenvedélyes. Az Úr szava itt számunkra a kenyér és a bor. A lélek a
      legerősebb és a leggyengébb. Hatalma, hogy mindent áthat. Ha
      jóllakott kenyérrel és borral, semmi sem tud neki ellenállni. És a
      legerőtlenebb, mert ha a szó táplálékát nem fogadja be, elpusztul. A
      lélek hatalma a mámor. A lélek erőtlensége az ájultság –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kicsit vár, aztán azt mondja: Most keljen fel, és végezze napi
      dolgát. Két napig mérsékelten, aztán úgy, mintha semmi sem történt
      volna. A lélek hatalmát erősítse. A mámort. Rendezze be új életét..
      Mert ha a lélek hatalma nem erős, gyönyörét leli az ájultságban.
      Visszaszédül. Ezt nem szabad. Örökké ott keringene a szivárványon,
      és az élő folyóban hemperegne, és a fehérségben zuhanna. A lélek
      ájulata e látomásoktól nehezen szabadul –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Még egy kicsit vár, aztán kabátját fölveszi és elmegy. Én lassan
      felöltözöm, és az utcára megyek. Lábadozás. Egyszer félelmetes
      szorongás fog el, a kívánság, hogy a szürke űrben lebegjek. Az
      utcasarkon megállok, és a szemétdombra nézek. Vakolatlan ház, az
      ablakon papiros, és azon kályhacső nyúlik ki, szennyesen füstöl.
      Köd. Sár. Az ájultság nő. Szédülök. Irtózom a gondolattól, hogy
      visszahulljak, de az irtózat rám ragad és édes. Virázsra gondolok,
      aki ott káprázik színes felhőkben határtalan idők óta. Szeretném ezt
      az imbolygó káprázatot magamba szívni. A mézmocsár. Milyen jó lehet
      a langyos mézben ázni. Szememet behunyom és küzdök. Hogyan mondta
      Henoch? Hamol ahomal? A lélek varázslatai. Az ájultság lassan
      eloszlik. Világos diadal ragyog fel. Az örök zuhanás az ördög. Az
      ájultság. Az erőtlenség. Erro kéta, mondta Henoch. Biztosan ilyesmit
      jelent. A vakolatlan ház és a füstölgő kályhacső egyszerre komoly és
      vidám. Mi az, hogy komoly és vidám? Valóság. Kenyér és bor.
      Antennis, mondom hangosan. Az úton előttem öregasszony botorkál át a
      tócsákon, karján kosár, takaróval fedve. A kosarat ismerem. Nem kell
      a lunyacska, szólok. Ő egy pillanatra rám néz. Te kellesz, kiáltom.
      Az öregasszony megáll és csodálkozik. Mi kell? kérdi. Eltűnik.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mintha nyakamtól hasam aljáig felvágtak volna. Műtét. A seb sajog.
      De belülről mindent kiszedtek, májat, lépet, vesét és beleket és
      gyomrot és szívet és tüdőt, és kimosták, és tisztán tették vissza.
      Most ez a tisztaság ég. Ég és jó. Mámor. A kijózanodás bűne. Az
      ördög kijózanodott, azért zuhan. Nincs mámora. Az ájultság az
      ájultságba zuhan. Nem iszik. Nem iszik bort. Komolytalan. Queek.
      Link alak.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Megyek tovább. Meddig fog tartani, amíg azt, ami egy perc alatt
      történt, megértem?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Miért kérdez ilyet? Ön volt a misztérium hegyén. Fent a dombon az
      aranypalotánál, a tündöklő titkok csúcsán állt az elmúlhatatlan
      pillanatban. Mit akar megfejteni? Mit akar érteni? Lásson. A szem
      több, mint az ész. Nincs érzékenyebb és gyengédebb, mint a valóság.
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Kopognak, és Tekenő úr lép be, úgy köszön, mint a hivatalszolga,
      táskáját előveszi, iratköteget nyújt, aztán papírdarabot.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ez itt, szól, az átvételi elismervény. Név, dátum, lakcím –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mi ez? kérdem.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az ön felvételi ügye –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem tudok róla, szólok, hogy bárhová is felvételemet kértem. De
      lekötelez, hogy velem így foglalkozik –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A szövetség, mondja komolyan és egy kicsiny száraz pátosszal.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Milyen szövetség?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A Kettőskereszt Vérszövetség. Önnek tudomása van arról, hogy mi
      előbb a kormány, aztán a világhatalom átvételére törekszünk.
      Alkalmas emberekre van szükségünk, akik szervezetünkben –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Foglaljon helyet –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Köszönöm, egy percre. Sietnem kell, fél tízkor tanácsülés, ezt
      megelőzőleg választmányi értekezlet a tárgysorozatról és az
      indítványokról –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Felelősségteljes –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tekenő úr egyenesen a szemembe néz. Bennünk megbízhat, szól. Fő
      szempontunk a körültekintés. Minden lépést megtárgyalni és az összes
      körülményeket számításba venni. A haladás eleinte lassabb, de –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Egyelőre, mondom, a szövetség működését idegenként óhajtom szemlélni
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ideiglenes póttag jellege megmarad –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az elismervényt nyújtja és feláll.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ne vegye zokon, mondom, ha nem írom alá, és az iratot sem veszem át
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Postán küldjük?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az a benyomásom, hogy vissza fogom irányítani –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Akkor, szól ő mereven, ügyét kénytelenek leszünk mégis a fegyelmi
      bizottsághoz áttenni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Fájlalom, de megnyugszom benne –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A napokban ön második felszólítást fog kapni. Negyvennyolc órán
      belül nyilatkoznia kell –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Már abban a helyzetben vagyok, hogy nyilatkozhatok. Nem óhajtok a
      szövetségbe lépni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tekenő úr csomagol.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kénytelen leszek ezt a tanácsülésen napirend előtt soronkívül
      jelenteni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mélyen elszomorít, de –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mire ő táskáját fölveszi, és mélyen meghajlik.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ismét, ezúttal három erős és kimért kopogás. Valami kemény tárggyal.
      Az ajtó előtt Piaszter áll, kezében bot.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ünnepélyesen bejön és leül.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Márkus nincs itthon, mondom. Megvárja?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Piaszter fenyegető, aztán hirtelen szenvedő arcot ölt. Felugrik, de
      aztán ismét leül.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Most, kérdem, milyen szerepet próbál? Modern darab? Vagy Moliére?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Rám néz. Márkus hatása, szól tompán.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ő megtanított arra, hogyan kell bánni önnel, illetve illendően
      viselkedni, illetve –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hogyan kell belemet kitépni, mondja, és szeme kimered.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön Márkust tényleg annyira nélkülözi?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön itt szerepét próbálta, és Márkus tanította –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Játsszon nekem is valamit –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hirtelen feláll, és kalapját levágja. Felüvölt. Nem tűröm –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ez jó volt, mondom. De inkább realista drámába való. Shakespeare-be
      rossz –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Piaszter rám mered. Aztán fejét lehajtja, és mély hangon szól: A
      céda gyűlölet tetve marjon álmodban, pimasz –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Melyik tetűről beszél: Bonifácról? Önnél van véletlenül? Már olyan
      régen nem láttam. Egészséges? Ön melyik nézetet vallja? Szintén azon
      az állásponton van, hogy a ruhatetű a magasabb rendű?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pisálj vitriolt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön hozzám nagyon szigorú –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Most hirtelen a földre veti magát, és bőgni kezd.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mit játszik? kérdem. Vigyázzon, a széket feldönti –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tovább üvölt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A hang jó, mondom, csak erőtlen.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Márkus jön be.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mi ez? szól.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A Wallenstein.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem tudom, felelem, lehet, hogy improvizál –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Márkus leül, és azt mondja: üvölts –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Piaszter nyög.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Üvölts, kiált Márkus.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Piaszter vonítani kezd.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Jobban –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Sír.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Érzelmi hanglétrája még mindig szűk –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Odamegy és belerúg. Üvölts, szól, hallod?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Leköpi. Eredj, mondja.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Zsebembe nyúlok, és ötven fillért veszek ki. Odaadom.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Piaszter feláll és elveszi.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Moziba menj, szól Márkus. A &lt;i&gt;Cirkusz King-et&lt;/i&gt; játsszák. A hősnő
      csinos artistanő, izmos combokkal. De ne onanizálj, mert kidobnak
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Márkus leül.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Most, szól, beszélje el, hogy mit látott –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Elkezdem. A szürke űr és a küzdelem a megsemmisüléssel. A semmi.
      Nincs semmi. Csak a név. A név az egyetlen bizonyosság.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Márkus felnéz. Úgy, szól.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hallgat.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Erre ön ott jött rá. Nagy dolog. Remélem, tudja. A legnagyobb dolgok
      egyike –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Milyen névbe kapaszkodott?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szűz Mária –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Egészen közel hajol, és arcomba néz. Szűz Mária nyújtotta önnek
      nevét? Úgy. Látta?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem. Erőlködtem, hogy lássam, de nem láttam. Eleinte Henochot se
      láttam, csak hallottam –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem is érezte? Nem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mégis. Milyen volt? Meleg? Megnyugtató?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Küzdöttem. Csak magamra gondoltam –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kár. Önt Szűz Mária megérintette. Tudja, kinek köszönheti?
      Antennisnek –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Folytassa.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Most Henochhal való találkozásomat mondom el. Amikor kimondom a
      varázsszót, a lélek csodálatos változásai. Hirtelen szilárd talajon
      állok, és Henochot is megpillantom. Henoch azt mondja, hamol ahomal.
      Ez azt jelenti, hogy a lélek varázslata?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azt, feleli Márkus. Valódi értelme az, hogy a káprázat valósága. De
      azt is, hogy a csoda valósága. Azt is, hogy a tündöklő semmi. A
      hamol és ahomal tulajdonképpen szójáték. Mindkettő az álom tőből
      való. Az álomra és az életre a talog ugyanazt a szót használja. A nő
      is álom, mert az élet is, az álom is lélekmadár és virág. Az
      ahomalban az &quot;a&quot; fosztóképző. Szó szerint annyit jelent, hogy
      káprázattalan. Ahol nincs varázslat, ott nincs élet. Érti?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen. Nem tudtam, de akkor is értettem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Folytassa –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Most elmondom Havrincourt-ral, Virázzsal, Ugorlukkal, Ulexerrel való
      találkozásomat. Mindig a Kentaurral szemben haladunk.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kentaur? Tudja, miért?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Először azért, mert most, november végén a Kentaurban vagyunk.
      Másodszor azért, mert az én jelem a Kentaur. Ön az én tanítványom,
      és a tanítvány a mester jegyébe lép át –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Értem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön tudhatta volna, hogy útja egy percig se fog tartani. Miért? Mert
      a csillagkép egész útja alatt egy helyben állott. Dante az állatkört
      háromszor látta megfordulni, ő három napig volt a túlvilágon –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Értem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A Kentaur az a jel, amelyben a nap a legalsó pontra ér. A legmélyebb
      jel, innen lehet a legmagasabbra ugrani. A Megváltó is a Kentaur
      mélypontján született –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az én bolygóm a Jupiter, a Kentaur ura. A tanítás és a vezetés
      csillaga. A csillagok között a mester. Úgy látom, az ön
      progreszsziója most az én körömbe ért. Azért találkozhattunk ilyen
      könnyen. Ön mesterét már régen kereste. Azért járt Tibetben. De
      Yubainkan, úgy tudom, legalábbis arcából ítélve, Skorpió. A Mars nem
      jó vezető. Érti, amit mondok?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Egészen jól –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Folytassa –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Most a nyitott sírról kezdek beszélni. Henoch azt mondta, hogy a
      felirat annyit jelent, mint ruca –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Márkus nevet. Cy. Ez az ön gúnyneve. A túlvilágon mindenkinek van
      gúnyneve, de ez csak akkor nyilatkozik meg, ha valaki lényének körét
      fennhéjázóan átlépi. A gúnynév abban a percben megjelenik, és az
      ember le van leplezve. Ott nem lehet hazudni. Ezért általában az
      ördögöt csak gúnynevén ismerik –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Értelmetlen lény –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A teremtés misztériumában a legmélyebb csoda –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ismét folytatom az élő folyóval és a fehér zuhataggal. Elbeszélem
      Jánossal való találkozásomat és a vándorlást a szivárvány színein
      keresztül, a lila barlangig. Aztán a lázadókat és a gyöngyhegyet és
      a drágakőhegyet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem csábította?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem. Antennisre gondoltam. Nem ismerek üdvöt nélküle –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      János nem beszélt róla?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Milyennek találta Jánost?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Olyan, amilyennek mindig szerettem. Szelíd és egyszerű. Hangja –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Milyen hangja van?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mint a távoli mennydörgés –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Minden embert nyelvszínvonala szerint ítéljen meg. Úgy, hogy a
      szavakat milyen értelemben használja. A nyelv a karakter. Óvakodjék
      azoktól, akik zászlójelekben beszélnek. Akik hatni akarnak. Az igazi
      nyelv olyan, mint a forrásvíz. Láthatatlan, és az ember szomját csak
      az csillapítja –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      János –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ő a forrásvíz a sivatagban. A túlvilág nem kenetteljes –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Aztán elbeszélem az arany várost, találkozást Antennisszel, a
      börtönt, a kórházat, a palotát, a dombot –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tudja, hogy a város milyen terv szerint épült?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azt hiszem, tudom. Amikor fent a dombon álltam, és a városra néztem,
      megértettem. Amott azok, akiket üldöznek, aztán a békeszeretők, a
      tiszta szívűek, az irgalmasok, akik az igazságot szomjazzák, a
      szelídek és a szomorúak és végül a szellemben koldusok. Akkor
      megértettem. Ez a hegy itt a Hegyi beszéd. A Hegyi beszéd emelte. A
      várost az ő szava építette –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Márkus hallgat.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Abban a fényben az ember mindent lát.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Márkusra nézek, aztán kezét megfogom és megszorítom. Rám néz, kicsit
      nevet, aztán feláll.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ne szóljon, mondja. Egy szót sem. Ön azt hiszi, hogy ebben valami
      részem van? A hála nem az enyém. Úgy akar bosszút állni rajtam, hogy
      köszönetet mond (vigyorog). Utálnám, ha valaki imádna. De nem bírom,
      ha nem szeretnek. Látja, még ez a Gázsi és Csupor is. Még Piaszter
      is. Ez a trágyagödör. Semmi. Most látott. A teljes látás, ahogy
      Dante mondja. Annak legyen hálás, akitől kapta –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kabátot vesz.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Irtózom a pietizmustól és a rációtól. Azt hiszik, az egész olyan
      lapos, mint ők. Ésszerű és kenetteljes (köp). Ah. Képzelje el,
      milyen a többi, ha két ilyen bolond, mint őn meg én, a javához
      tartozunk –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Délután a temetőbe megyek, és a frissen hantolt sírokat keresem.
      Idegenek. Amott Gázsi az ázott földet ássa. Mellette Csupor ül és
      cigarettázik. Itt vannak. Nem eresztik el őket. Kik? Ezek itt.
      Körülnézek. A köd lassan leszáll. A lombtalan fák és a mindszentek
      napjáról maradt, félig megfagyott krizanténumok.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az egyik sírnál megállok. Nem régi hantolás, fakereszt, rajta tábla,
      a táblán rajz, pálmafa, csüngő leveleivel és vers.
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p class=&quot;v&quot;&gt;
      &lt;i&gt;Itt nyugszik a pál&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p class=&quot;v&quot;&gt;
      &lt;i&gt;ma alatt elkapál&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p class=&quot;v&quot;&gt;
      &lt;i&gt;va a híres Róka Pál&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p class=&quot;v&quot;&gt;
      &lt;i&gt;ki ha élne rúgkapál&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p class=&quot;v&quot;&gt;
      &lt;i&gt;na de felfalt szonhat tál&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p class=&quot;v&quot;&gt;
      &lt;i&gt;gombócot s kakál&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p class=&quot;v&quot;&gt;
      &lt;i&gt;és közben érte a halál.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Mi ez? kérdem Csuportól.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A Mester, válaszol.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Márkus? kérdezem.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bólint. Ő írta. Nagy költő. Mindent tud. Verset ír –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ő írta?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ő –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem tudja még? kérdezi Gázsi.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mit?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ki több, a hullamosó vagy a sírásó?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Aki előbb meghal, meg fogja tudni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Gázsi az ásóra támaszkodik, és reám néz. Akkor meg kell halni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hát megtudhatja előbb?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Csupor Gázsira bámul. Meg fog halni, majd tisztességesen
      megtisztítgatom, meg is borotválom, haját rendbe hozom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Gázsi fejét rázza. Hiába. Eltemetni nem tudja –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mind a ketten reám néznek.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vannak, mondom, akiket mosás nélkül temetnek el –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Állatokat –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem. Akik a háborúban elestek. Csak úgy véresen ruhástul a gödörbe
      hajigálják őket –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Gázsi felnéz. Ugye a temetés fontosabb?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      De, mondom, vannak, akiket megmosnak, de nem temetnek el –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem igaz –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      És akiket elhamvasztanak?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Csupor és Gázsi egymásra néz.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ezt is a sárkány mondta?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Most Márkus jön az úton. Csomagjából oldalszalonnát vesz elő, vagy
      tizenhat hagymát és kétkilós kenyeret. Leül és eszik.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Látta a sírverset? kérdi.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Láttam –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nagy mű, szól. A szalonnából harap, hagymát rág, és kenyeret tör.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A legnagyobb művek a kis művek. A sorok. A szavak. Tudja. A szavakat
      költőiesíteni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Eszik –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Észrevette, hogy itt saját értelmét minden szó megtalálja? A pálma!
      Ugye? Pálma és rúgkapálva és ka – pál és kakál és halál. Mélység.
      Verbális kolosszus –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Eszik. Üveget vesz elő, a csatot kinyitja, megszagolja, aztán iszik.
      A másfél liter eltűnik.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szibillai költészet. A szavakat valódi értelmükben használom.
      Csaknem talog. Nem értik? Annál rosszabb nekik. Egyszerűség. A
      közhely. A talog csupa közhely. Átlátszó. Azt hiszi, semmiség,
      odamegy, és nem tudja fölemelni. A nyelv tenger –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Eszik.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nagy mű. Életem főműve. Halhatatlan vagyok. A klasszikus forma a
      sírvers. Shakespeare nem tudott sírverseket írni, pedig akart –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Iszik.
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Harmadnapra végleg visszatértem. A seb sajog, és arcom ég. De
      teszem, amit Márkus mond. A mindennapot nem szabad elhagyni. A szent
      hétköznap.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Este az asztalnál ülök, és a rántott levest éppen megettem. Valaki
      mögöttem áll.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Angyali üdvözletet hoztam, szól.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Fülöp Áron mellém ül, és táskáját kinyitja.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Székelési nehézségei elmúltak? Ez itt. Ajánlom. Egyiptomi receptek.
      Egyiptomban mindent tudtak. A piramis titka. Húsz fillér –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mije van még?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tyúktrágyából arckenőcsöt készíteni. Az üde arcbőr. Hetvenéves
      korában is ránctalan –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Inkább nőket érdekli –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Húspác készítése makulatúrapapírból –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      És?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az emlékezés művészete. Naponta ezer szót tanul meg bármely idegen
      nyelven –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szép –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Paracelsus receptje a fogak sárgulása ellen. Az aranyér kezelése.
      Szenteltvízzel tésztát keleszteni. A boldogtalan szerelem
      gyógyítása. Kártyamutatványok. Az ügyes zsebmetsző. Varázsital, hogy
      a falakon átláthasson. Vesegörcsök. Hogyan főzhet meg öt perc alatt
      kétéves babot? Bélgázok illatosítása kökörcsingyökérrel –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Húsz fillért adok neki, és felállok.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Lipót itt van, szól.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A táskából a patkányt előveszi, és tenyerébe teszi. Lipót tüstént
      felül és bókol.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Sajnos nincs szalonnahéjam –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tíz fillér –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pénzt adok és indulok.
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Másnap ismét a temetőbe megyek. Kis ideig a tudakozó előtt állok.
      Mégsem. A frissen hantolt sírokat keresem. Nincs. Távolról Gázsit és
      Csuport látom. Őket sem akarom megkérdezni. Már alkonyodik. Nincs.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Márkus jön szembe. Angela sírját keresi?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azt, mondom.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Márkus lassan elkanyarodik, az egyik mellékúton a padra ül. Ön még
      nem ismer engem, szól.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem tudom.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A szimultán pofon művésze vagyok. Tulajdonképpen páratlan
      világmutatvány. Ha az artistaügynökök tudnák. Horribilis pénzeket
      szerezhetnék. Két kézzel, jobbal és ballal egyszerre két pofon, az
      egyik hajszálnyira olyan, mint a másik. Lemértem. Horribilis pénzek.
      Márkus, a szimultán pofon művésze. Bárki megpróbálhatja. A jobb
      pofon garantáltan olyan erős, mint a bal. Horribilis –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pipáját tömi és rágyújt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kellemes ez az enyhe november. Langyos köd. Ez a homály –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Füstöl.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Angela nem halt meg, szól, és száját elhúzza.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hirtelen odalépek és leülök. Nem halt meg?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az Angelák nem halnak meg olyan könnyen. Ön, amikor ott túl volt
      (fejével int), kereste?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Állandóan kerestem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      De nem mert kérdezni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem. Sokat akartam kérdezni, különösen Henochtól. De folyton talog
      szavakat mondott –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Például –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Amikor a szabadulás mértékéről kérdeztem, azt mondta: Lis marol –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Úgy –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Márkus rám néz. Vigyorog. Ezt mondta? Nem sejti, mit jelent?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem. Biztosan valami, amit nem akart orromra kötni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Márkus köp. Lis marol annyi, mint hülye fickó –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hallgatok.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      És aztán?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Láttam Tímeát, amint csődőrrel közősül. Henoch azt mondta, nemsokára
      elefántja lesz. Aztán így szólt: Jeu agarré –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Márkus hahotázik. Mint jelent? Büdös kurva –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nevetek.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Csak nevessen. A világ nem valami finom hely –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Aztán, mondom, Jánostól akartam kérdezni, de nem tudtam. Amit láttam
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Persze. Elfelejtette. És miért nem kérdezte meg Antennistől? Amikor
      én Antennist látom, bármilyen öregen, Angelára nem gondolok –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Persze –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Éreztem, hogy meghalt. Láttam. Mellette térdeltem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen, a markában a gégeporcok összetörtek –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      És?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Márkus hallgat.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      És?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Márkus hallgat.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      És?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A következő pillanatban, mondja, itt voltam a földön. Ő volt a
      logosban erősebb. Engedelmeskednem kellett neki –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem értem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én sem értettem. Később átmentem a valóságba. A talog könyvekben az
      átlépés mágikus szabályait megtanultam és kipróbáltam. Az én vezetőm
      Thot volt és Jakab apostol, az Úr testvére. Mikor a drágakőhegységbe
      értem, a topázbarlangot megtaláltam. Itt akarsz maradni? kérdezte
      Jakab. Nem, mondom, én is a városban kívánok élni. Akkor valami
      eszembe jutott. De még nem volt világosságom, hogy lássam. Lehet,
      hogy az asszony kísérteni jött. Angyal. Azt akarta, hogy ne a küszöb
      előtt üldögéljek, hanem a városba menjek –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem mehetett be egyenesen?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem. Minden változás a földi életen keresztül történik. Minden
      fokozatot itt kell megszerezni. A földi élet szent. Ahhoz, hogy
      feljebb jussak, le kellett szállnom. Lehet, hogy angyal volt. Szép
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az asszonyt megtalálta? kérdem.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hallgatok.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vagy igen? Nem tudom. Lehet, hogy egyszer láttam, és ez neki elég
      volt, hogy a gödörből kijöjjön. De nekem is elég volt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Látja, szól. Mindennap csak annyit keresek, amennyi pontosan kell.
      Egy héten egyszer jóllakom, mert szeretek sokat enni. Én
      szenvedélyesen táplálkozom. Ez mind csak szurrogátum. Logoshiány.
      Őrjöngök az ételekért. Holnap sült libát fogok venni, talán kettőt,
      öt liter bort hozzá –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Látja. Az operába járok, statiszta vagyok. Sovány kereset. Nem kell
      több. Tehetség? Minek? Ha valaki annyit tud, mint én, olyan
      tehetséget csinál magának, amilyet akar. (Köp.) Vigyázzon a
      tehetségekre. Egyszerűnek maradni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Feláll.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Menjünk. Sötét van. Ma még ott alszik. Holnap keressen más szállást.
      Ne kérdezzen semmit. Haza? Tegyen, amit akar. Nem vagyok dajka.
      Egyre figyelmeztetem. Ön a túlvilágon volt, a valóságot látta és az
      egészet, ami itt van, egy kicsit unja. Elvileg ez helyes. De ilyen
      ember van elég. Mindegyik ott bukik el, hogy életét itt is a
      túlvilág mámorában éli. Óvakodjék a mennyországtól. Vigyázzon. Tilos
      itt a túlnan gyönyöreit szopogatni. Átok alá kerülhet. Meneküljön a
      boldogságtól. Mindent látni akartam. Nemcsak a fő útvonalat, amerre
      ön járt. Ez turistáknak való, mint amilyen Dante vagy Swedenborg
      vagy ön. Ez nem az egész. Majd ön is lát többet még. Nem akartam
      visszatérni. A küszöb előtt voltam. De boldog és szabad. Az üdvöt
      elértem. És mi kell több? Idő nincs. Én vagyok –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Akkor egyszer meditációban megjelent valaki. Valaki a sötét gödör
      mélyéről, és hívott, hogy mentsem meg. Nem megyek, mondtam neki.
      Senki se tud megmenteni, csak te. Asszony volt. Szánalomból, szólt
      kérlelve. Bennem, mondom én, a szánalom igen kevés. És ami még
      maradt, azt is ledolgozom. Hagysz elveszni? Bolond vagy, válaszolom,
      nekem nincs nagyobb erőm, mint neked van. Nem tudok többet, mint te.
      Ha engem megtaláltál, és tudod, hogy csak én menthetlek meg, azt is
      tudod, miképpen menekülsz meg saját magad. Tedd meg, és engem hagyj
      el. A te betegséged és bűnöd, hogy magadat nem szereted. Érted? Buta
      állat. Szeresd magadat, mint embertársaidat. Szeresd magadat, mint
      ahogy Istent szereted. Nagylelkűen és mélyen és önfeláldozással, és
      ne sajnáld magadtól azt, ami a legnagyobb. Nincs szíved önmagad
      iránt. Mindig attól félsz, hogy önző leszel. Ez a legnagyobb vétek.
      Szeresd magad, és nem leszel önző, mert az önzés a szűkkeblű és
      szívtelen önszeretet. A szeretetlenség. Rágott csirkecsontokkal
      elégszel meg? Kutya vagy? Miért félsz magadat szeretni? Saját apád
      és anyád és gyermeked és menyasszonyod vagy. Ne félj. Amit csinálsz,
      az baromi önzés. Szenvedélyesen kell magadat szeretned és –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az asszony elém térdel. Amit te mondasz, szól, azt én mind tudom. De
      nem tudom megcsinálni. Minél tisztább akarok lenni, annál mocskosabb
      leszek. Nézd, a gödörben vagyok. Egyedül hagytál, és elmerültem.
      Eredj, mondom neki, eredj és ne kísérts. Nem vagyok megváltó. Nem
      vagyok tiszta. Senki sem válthat meg senkit, amíg önmaga teljesen
      nem tisztult meg. Hazug és kőkemény tisztaság a tied, kiált ő. Ne
      hagyj el. Részvétlen és szívtelen tisztaság. Arról beszélsz nekem,
      hogy magamat szeressem, és ne elégedjek meg lerágott csontokkal.
      Csak a legtöbbet. A legnagyobbat? És te? Te megelégszel ezzel az
      álnok tisztasággal? Addig, amíg te megtisztulsz, mindenki
      illedelmesen várjon. Ő még nem tisztult meg! Még nem jöhet és nem
      segíthet. Addig mi vesszünk el a gödörben. Ez a te önszereteted?
      Erre tartod magad méltónak! Asszony vagy, mondom erre én, és a
      szavakat ki tudod forgatni. Engem nem forgatsz ki. Eredj. Majd
      imádkozom érted. Szívtelen, kiáltja ő. Nem fogsz megrendíteni,
      mondom erre én. Ne magadat öleld meg, sikoltja, engem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mégse halt meg. Komiszabb és őrültebb, mint valaha. Ha meghalt
      volna, Gázsi már régen elföldelte volna. Gázsi pontos ember, minden
      halottat eltemet. Ő ezt komolyan veszi, már csak Csupor miatt is –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hátha –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Menjen haza, és nézze meg. De ne ölje meg –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azt hiszem, most már –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön biztosan hallott arról az újabb keletű elméletről, amelyik azt
      állítja, hogy belül minden férfiban megvan női mása és minden nőben
      férfimása. Ez így, mint tudomány, túl durva. Ön, amióta Antennist
      ismeri, látta őt is, Aureliát is, és Henoch önnek azt, hogy mi a
      szerelem, alaposan megmagyarázta, erről elég sokat tud. Többet, mint
      az úgynevezett pszichológia. Most még csak annyit akarok mondani,
      hogy aki nem lát tisztán, önmagában angyalát azzal a nővel téveszti
      össze, akit meggyilkolt. Érti? Azért téveszti össze Angelát és
      Antennist. Önmagában két nő alakját hordja, angyaláét és azét a
      nőét, akit meggyilkolt. Mint minden férfi. És ahogy minden nő
      magában angyalt és a meggyilkolt férfi holttestét hordja. Ezért
      tévesztik össze a szerelmet a gyilkossággal. Angela azonban nem önt
      gyilkolta meg, hanem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem tudom, mondom.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Erőlködjön –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kanavász Antalt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Úgy van. Ezért ölte meg első gyermekét. A csuklyás –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Értem. A csuklyás tulajdonképpen Kanavász holtteste volt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Saját apja –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Angela sorsköre az önétől elég messze fekszik. Lényegesen
      alacsonyabb szférában él. Önt és őt közös személy kötötte össze –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Lala?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen. Most már világosan lát. Nyugodtan hazamehet. Az én munkám
      befejeződött. A végtelenségig úgyse maradhat a Népszállóban.
      Vállaljon munkát, és éljen meg. Három fia van. Egy sereg
      elintézetlen ügye –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      És?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mi érdekli? Én? Nem fogom szoptatni. Felnőtt ember lett, mehet. Az
      én életköreimet is zavarná. Nekem itt marad Piaszter. Az nehezebb
      eset. Nem lehet olyan könnyen az élő folyóból kicsalni. A hullák
      között átkozottul jól érzi magát. És én? Azt kérdezi?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én nem alulról jöttem, mint ön, hanem felülről. Persze ez semmit sem
      jelent. Nincs se kint, se bent, se fönt, se lent. A
      drágakőhegységben éltem. Topázbarlangom volt, és százezer éveket
      meditáltam a varázslatról. A túlvilág varázslatának ereje irtózatos.
      Miért? Mert ez a valóság. De itt kell élnie a káprázatban. Érti?
      Itt. Akit a túlvilág gyönyöre elkap, az képes lehunyt szemmel ülni,
      mialatt körülötte családja koplal, koldus nyöszörög, háború van,
      forradalom, ő csak egyedül marad, önmagában, a benne levő határtalan
      édes bizonyosság bódulatában. Óvakodjék a mennyországtól.
      Életközpontjából dobja ki. Nem. Érti? Főképpen ne legyen bölcs. A
      bölcs az, aki minden tehetségét kiégeti, és önmagával teljesen
      egyedül marad. A legnehezebb helyzet. A bölcsek üdvözülnek a
      legnehezebben. Ez a bölcsek tehetetlensége. Nincs üdvigénye, vagy
      csak igen kevés. Ezért ül a drágakőhegységben, a küszöb előtt. A
      legnehezebb az erényektől megszabadulni. Az arany városban nincsenek
      bölcsek, sőt a dombtetőn kik laknak? A bölcsek ellentétei. Láttam
      lelkeket, a gödör legmélyéről nyílegyenesen zuhantak fel a város
      közepébe. Mialatt a bölcs mosolyog és nem mozdul –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Értem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az ambróziától sokan elkárhoztak –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;    &lt;center&gt;      &lt;font size=&quot;+3&quot;&gt;GONG&lt;/font&gt;    &lt;/center&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Eddig azt hittem, hogy csak művész, m&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ondom. De ön nagy
      ember&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Bormester maga elé néz, és olyasmit morog, hogy ezt a
      véleményemet régen várta, sőt követelte. Közben egészen másra
      gondol.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;A humornak vége? kérdem.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Bormester fejét fölemeli, és hosszasan arcomba néz. A hang, szól
      halkan, azt mondja, hogy ez az egész semmi egyéb, mint bosszú a
      valóságon&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Milyen hang? A belső?&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Éppen most magyaráztam meg, hogy nincs se kint, se bent&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Szóval a hang. A megjegyzés nem rossz. Nézetem szerint
      azonban&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Csaknem egész idő alatt, míg beszéltem, szól Bormes&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ter,
      hallottam. Arra is gondoltam, szerencse, hogy megszólalt. Nem
      mondott éppen kellemes dolgokat. De éppen. Én a kemény kritikát
      igénylem. Minél keményebb, annál inkább. Még ha igazságtalan is.
      Ellenzék nélkül nem tudok élni. Ezt a kritikát tulajdonképpen önnek
      kellett volna&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Nekem?&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Igen&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Az ügynök, mondom, nem arra való, hogy bíráljon, hanem hogy
      közvetítsen&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;A beállítást éppen az ön részéről helytelenítem. Ön többször
      szememre vetette, hogy olyasmiről beszélek, amit az égvilágon senki
      ép elmével nem&lt;/i&gt; &lt;i&gt;fog elhinni&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Igaz&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Ezzel ön tulajdonképpen jogcímet keresett arra, hogy bizonyos
      változtatásokat eszközöljön, mondjuk, vagyis&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Honnan gondolja?&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Bizonyos vagyok abban, hogy ön egészen más történetet fog leírni,
      mint amilyet én elmondtam. Ezzel én már régen számoltam és számolok.
      Tudja mit? Nem bánom. Ezennel felhatalmazom. De ne óhajtsa elhitetni
      velem, hogy csak közvetít. Ön hamisít is. Ön ferdít. Ön kihagy. Ön
      foltoz. Ön hazudik&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Azt hiszi tehát, hogy én történetet írok és nem regényt?&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Nem baj. Az elb&lt;/i&gt;&lt;i&gt;eszélésnek, amit ön leír, az eredetihez
      semmi köze. Nevezheti tehát történelemnek is. Tudomány. Ha olvasó
      lennék, dühöngenék. Tudnám, hogy a valóságot elsikkasztotta.
      Szerencsére nem vagyok az. De kikérem magamnak, hogy ön merő
      közvetítőnek tüntesse fel magát előttem és&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Ön, mondom erre, túlzottan büszke arra, amit elbeszélt&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Büszkeségemet éppen most metélték körül&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;A hang?&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Mhm&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Emlékszik ön arra, hogy a kritikust milyen szégyenletesen
      kidobta? Most rehabilitálja, sőt&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;A hang nem kritikus. Nehéz felfog&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ása van. Ha tudtam volna,
      más ügynököt választottam volna. Talán még nem késő&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Nem fog tudni megsérteni&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Tudom. Az ilyen embert nehéz a pecsenyétől elriasztani&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Éljen. Szóval a hang&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Azt mondta, hogy az egész itt, de főként a legutolsó&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;A Szentivánéji álom?&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Igen, főként az, nem egyéb, mint bosszú a valóságon&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Csak így&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Bormester kis szünetet tart. Valamin újra gondolkozik, aztán
      fejét rázza.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Nemcsak így. Mást is mondott. Azzal kezdte, hogy mi ketten itt
      tisztességtelenül játszunk. Mi itt valamit csin&lt;/i&gt;&lt;i&gt;álunk,
      teljesen mindegy, hogy mit. Érti? Mindegy, hogy repülőgépet vagy
      dohánypácot vagy mosóport vagy pástétomot vagy oltárterítőt vagy
      pisztolyt vagy télikabátot vagy csatornát vagy műfogat vagy államot
      vagy&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Folytassa még egy kicsit&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Rendben van. Csináljuk. Az elbeszélést azonban mi ütemes
      helyeken, közbevetett részekkel megszakítjuk, s e részekben,
      amelyeket a hang curtain-lecture-öknek nevezett el&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Előadás közben a függöny előtt tartott megbeszélések&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Úgy van. E részekben mi ketten nemcsak azon igyekszünk, hogy az
      elbeszélés amúgy se nagyon értelmes menetét még jobban felforgassuk,
      ami ugyan ostoba, de még megbocsátható. Ezekre az exegézisekre semmi
      szükség. Az olvasó majd úgyis eldönti&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Kezemet fölemelem és intek. Várjon, mondom. Honnan veszi az
      ö&lt;/i&gt;&lt;i&gt;n hangja az olvasó iránt táplált e véleményét? Az olvasó
      arra, hogy a dolgokat megértse, egyáltalán nem alkalmas. Az olvasó
      ahhoz, hogy valamely művet megítéljen&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Folytatom, szól Bormester. A függöny előtti olvasmány
      tulajdonképpeni célja azonban nem az, hogy a mű fölött való
      ítélkezést kisajátítsa, hanem hogy a figyelmet az elbeszélő és az
      ügynök szerepéről elvonja. Így most ezek ketten, mialatt elevenek és
      holtak fölött ítélkeznek, maguk az ítélet alól kibújnak. Mert kérem,
      mialatt a közös élet minden mozzanata, bűn, házasság, hivatás,
      utazás, tudás, szerelem, gyilkosság, rablás, éhség, nyomor, diadal,
      gyógyítás, betegség, kínzás, gyarlóság, szeszély&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Még&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;permanens ítélet alatt áll, sőt az az ítélet kiterjed az egész
      lakott földre, Dél-Amerikára, Tibetre, Kánára, Indiára, Afrikára,
      mint láttuk, sőt ez az ítélet, mint legutóbb tapasztaltuk, az egész
      emberiség történetére, Ur városától a világháborúig, sőt kérem
      szépen, ez az ítélet átcsapott a túlvilágra is, és a lelkek egyeteme
      fölött önhatalmú bírálatot kockáztat meg, azalatt az elbeszélő és a
      közvetítő a hátsó ajtón kisurran, mert itt komoly önkritika felé
      egyetlen lépés sem történik. Ez így nem korrekt. Ez az egész bosszú
      a valóságon&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Az ön hangja elég intelligens&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Még nincs vége. A helyzet&lt;/i&gt;&lt;i&gt;et az az állandó visszatérő
      szólam súlyosbítja, hogy az elbeszélő is, az agent spirituel is a
      dolgot úgy tünteti fel, mintha ők a kritikát, vagyis a nevetést
      önmagukon kezdenék el, egymást látszólag ellenőrzik, és úgy tesznek,
      mintha feltételük ez lenne: mindenkinek csak saját levesébe szabad,
      sőt illik beleköpni. Holott ez a főtrükk, amellyel a figyelmet
      magukról elterelik, és, mint a hang megfogalmazta, fizetés nélkül
      távoznak. Mit szól ehhez?&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Akadékoskodás, válaszolom. Van még tovább is?&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Van. Az elbeszél&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ő részekben, vagyis a színpadon sok száz
      ember jelenik meg, a legkülönösebb helyzetben, többnyire valójából
      kiforgatva, csak hogy komikussá lehessen tenni, egész városok és
      korszakok és világrészek, sőt az egész föld és még a túlvilág. A
      curtain lecture-ökből egyszerre csak kiderül, ez az egész nagy
      felfordulás azért történik, hogy valaki önmagát teljes egészében
      megismerje. Ez részint szemtelenség, másrészt azonban vicc, nehogy
      az elbeszélőnek önmagáról beszélnie kelljen, és a színházból önmagát
      kihagyhassa. Szükséges tehát, hogy az elbeszélő és az ügynök között
      megjelenjék a harmadik, aki az egész helyzetet tisztázza&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Miért nem kezdte mindjárt itt? Értem. Új szereplő. A hang, mint
      szereplő. Kedvet kapott, hogy a dologban ő is részt vegyen. De ha
      már részt vesz, annyi esze van, hogy előnyös helyzetet választ.
      Először is nem a színpadon, hanem a függöny előtt és még ott is a
      trónuson, az elbeszélő és az ügynök között és fölött. Jó. De most
      azt kérdezem öntől, ha ez a hang most fölöttünk kritikát gyakorol,
      ki&lt;/i&gt; &lt;i&gt;fog kritikát gyakorolni a hang fölött?&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Én, válaszol Bormester, elismerem az ön jogát arra, hogy még a
      hangot is kiviccelje. Számomra mindenesetre megnyugvás, hogy a
      játékbíró, akit eddig nélkülöztem, megjelent. Elvégre kell lenni
      valakinek, aki a szabályo&lt;/i&gt;&lt;i&gt;kra vigyáz. Nevetünk azon, amin
      eddig mindenki sopánkodott. Önmagában ez nem érdem. Kolosszálisnak
      tartom, hogy a bírót fölfedeztem. Ő tudja majd, a komédia határa
      meddig terjed, és ha valakinek joga van saját halálának szemébe
      nevetni, feljogosítja-e arra&lt;/i&gt;&lt;i&gt;, hogy más születésén sírjon?&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Észrevette ön, kérdezem Bormestert, hogy a maga számára tilos
      könnyítéseket engedélyez?&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Nem. De ez nem jelenti azt, hogy ilyen könnyítések nem történtek.
      Igazán nem tudom&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Most már értem, mondom.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Mit?&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;A hangot elfogadom. Éspe&lt;/i&gt;&lt;i&gt;dig ugyanolyan indokolással, mint
      ön. Remek dolog, ha az ember fölött van valaki. Nincs többé
      személyes felelősség. Eltaláltam?&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Bormester vigyorogni kezd. Legközelebbi elbeszélésemet, szól, nem
      önnek fogom elmondani. Ebben biztos lehet. Nekem az ellenőrre&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;nem azért van szükségem, hogy magamat becsaphassam, hanem&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Hogy őt is kinevesse&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Akárhogy is nézzük, bárki jelenik is meg, az eredmény ugyanaz.
      Egy okkal több a nevetésre. Amiben a hang is megegyezik, mert ez a
      hang, mind eddig is látta, cseppet sem hülye&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Amit eddig tőle hallottam, az mind jó&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Ilyeneket mondott: amit az elbeszélő és az ügynök függöny előtti
      tanításokban beszél, annak célja nem a felvilágosítás, hanem a még
      nagyobb zavarkeltés&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Remélem, ha most kettőnk között még a hang is szóhoz jut,&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;a zavar teljes lesz&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;A hang egyébként mindenkit óva int attól, hogy nekünk felüljön.
      Azt is mondta, hogy az olvasó a függöny előtti tanításokat
      egyszerűen hagyja ki. Sok mérget megtakarít vele&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;És ön mit válaszolt?&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;A következőket mondtam: Igen tisztelt Hang, a tanításokat azért
      alkalmaztam, hogy legyen terület, ahol összes hazugságaimért
      személyesen és felelősen helytállhassak&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Mire ő?&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Kacsintott&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Szóval humora van. Ez fontos&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Aztán azt mondja: az egész irodalom hülyeségből indul ki. E
      hülyeség, titkot csinálni abból, hogy ír. Az egész irodalom
      bűnbeesése, hogy amikor ír, úgy tünteti fel, mintha a dologban
      ártatlan lenne&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Úgy tudom, szólok, ez a valóság kérdése. Ezen már régen túl
      vagyunk.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;A hang nem ezt mondja. Azt állítja, ha az ember ír, akkor ír.
      E&lt;/i&gt;&lt;i&gt;lvégre, egyelőre legalábbis, még nem tilos. Hogy később mi
      lesz, nem tudom&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Ezt mondta?&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Ezt. Az írást sem szabad humoron kívül felfogni. Önnek, szólt a
      hang, tüneményes előnye van. Mi ez az előny? kérdem. Remélem, tudja,
      válaszol. A történet egyetlen szón fordul meg, s ez a szó a
      humorisztika. Ez az egész kolosszális fecsegés irgalmatlan izgalma.
      A humor az utolsó fátyol. Levethető? Igen, de nem ajánlatos. Az
      egyetlen helyes, ha az ember előtte leborul és imádja, és azt
      mondja: Sajnos túl bölcs vagyok ahh&lt;/i&gt;&lt;i&gt;oz, hogy szépségedet
      megérintsem. A humor az utolsó maszk. A humor a tragédiánál mélyebb.
      Ahogy a bolond mélyebb, mint a bölcs. A&lt;/i&gt; Szentivánéji álom
      &lt;i&gt;mélyebb, mint bármelyik tragédia. Lear bolondja több, mint a
      király, és Velazquez idiótái nagyobbak, mint infánsai. Too deep for
      tears, mint Wordsworth mondaná: oly mély, hogy a könnyek nem érik
      el&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Sose kaptam jobb kritikát&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;E szó alkalmazása, folytatta a hang, fájdalom, elég gyatra. Mint
      oly sok esetben, a szándék nagyobb, mint a mű&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Még mindig jobb, mintha fordítva lenne&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;S ezért, ha igénye nagy, valódi helye aránylag szerény&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;S az ön válasza?&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Bormester szünetet tart, aztán azt mondja: Azt, amit a hang
      mondott, be akarom fejezni. Rólam szóló véleménye lesújtó. Így
      hangzik: Ön saját magáról semmi lényegeset nem tud mondani, s ez a
      semmi oly rengeteg szóban nyilatkozik meg&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Mondom, intelligens&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Ha önnek a mondanitudás e képességéhez valódi mondanivalója is
      lenne, komoly dolgot tudna csinálni. Ez azonban így végül is
      impotens, semmire sem kötelez&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Úgy&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Ak&lt;/i&gt;&lt;i&gt;i ezt meghallgatja, és készpénznek veszi, csak fejfájást
      kap, bosszankodik, és az az állandó lappangó tudata, hogy valamilyen
      nehezen leleplezhető blöff áldozata, de a leleplezéshez hozzá sem
      fog, mert az a gyanúja, hogy ezen a címen újabb blöffbe akarják&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;be ugratni&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Kitűnő&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Proteusi mutatvány, szüntelen alakváltozás, az ember hiába küzd
      vele, nem tudja elkapni, mert mihelyt megfogta, már más alakban
      van&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Nagyon jó&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Ami pedig, folytatja Bormester, önt illeti, a dolog még kevésbé
      vigasztaló&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Halljam&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Ö&lt;/i&gt;&lt;i&gt;n, vagyis az ügynök és az író, nem ostoba, de nyegle és
      cinikus, helyenként obszcén és trágár svihák, aki valami nagyot akar
      csinálni, de ehhez se koncepciója, de főképp szíve nincs. Ezért az,
      amit leírt, nem mű, főként nem sterne-i mű, ha végül is ilyet
      k&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ívánna, hanem regénypotpourri, a motívumokat a világirodalom
      zugaiból szedte össze, csupa másodlagos és összelopkodott formai
      megoldás, vagyis egyveleg és chiméra&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Komoly kritika&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Bátortalan, de nem elég kiérlelt és főként nem lelkiismeretes
      kísérlet, ho&lt;/i&gt;&lt;i&gt;gy ön az angol, vagyis a Sterne-Dickens-Joyce és
      az orosz Gogol-Dosztojevszkij vonalat egybeolvassza. Inkább szándék.
      Nem sikerült. Ismét chiméra&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Szünet.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Így aztán, mondja Bormester, az egész történet egyfajta
      démonológiának tekinthető, anélkül azonban, hogy a démonok, vagyis a
      monomániák, illetve rögeszmék rendezve lennének, és persze anélkül,
      hogy a rögeszmék fundamentumát a szerző kifejtené. Egyetlen helyen
      erőtlen módon a monomániák első okára utal. Ez a hely az, amikor azt
      mondja, hogy szeretet nélkül őrjöngeni kell. Ez az itt a világban a
      privát és az intim ügyekben a házasságban és a családban és a
      szerelemben és a gondolkozásban éppen úgy, mint a társadalmi és az
      állami és a világviszonylatokban, mondom, ez az egész apokaliptikus
      komédia itt nem egyéb, mint a szeretetlenség őrjöngése. Az emberiség
      nem tud mást, mint hogy magát eszeveszetten az életre veti, és csak
      egyet akar, az élet kábító italától lerészegedni. Jó és rossz,
      gyönyör és kín, rút és szép, igaz és hamis, való és hazug között
      különbség nincs, az ember az egyikre éppúgy szomjas, mint a másikra,
      mert a részegség kell. Ezért van bolondéria, viszály, veszekedés,
      hazudozás, gyűlölet, bosszú, gyilkosság, háború, harács, erőszak, és
      persze azért válik az egész azzá, ami, vérfagyasztó komédia&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Kérem, szólok e percben Bormesterhez, juttasson szóhoz&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Tessék&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Nézze, amikor elbeszél, ön is regényt csinál&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;És?&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Amikor az ön összevissza szavaiból, már amennyire lehet, én
      rendet teremtek, én is regényt csinálok&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;És?&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Nézetem szerint ez elég. Nem szeretném, ha a dupla regényhez most
      a hang még harmadikat komponálna. Azt hiszem, már így is sok. De ha
      a hang is beleszól&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Bormester fejét rázza.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Csak hadd szóljon bele&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;A koncepciót megbontja&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Csak bontsa meg&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;A szerkezet felborul&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Csak boruljon fel&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Az egység megszűnik&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Szűnjön meg&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;De a forma&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;A formát egye meg a fene&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Mit akar? Tényleg chimérát?&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Legyen chiméra&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Ez így nem mű&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Annál jobb -&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Hallgatok. Aztán azt kérdem: Mit akar?&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Bormester nevet. Ha én azt tudnám, szól.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;És?&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Ebből elég. Mondhatom, hogy a színpadi történetről, csaknem
      minden emberre és eseményre vonatkozólag, részletes bírálatot
      mondott. Majd később. Aztán a curtain-lecture-ökről kezdett
      beszélni, és kifejtette, hogy ennek motívuma az eszelős fontoskodás,
      amely mindenbe bele akar beszélni. Tulajdonképpen sértődöttség és
      bosszú a valóságon. Én most azt válaszolom&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Ön&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;A következőket válaszolom: Ha bosszú, akkor legyen bosszú&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Óriási. Mire ő?&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Elkomolyodott, és azt mondta: Ön valószínűleg nem ért egészen.
      Hogyhogy? kérdem. Önfeltételezi rólam, szól a hang, hogy
      elbeszélésében az imagináció szabad tevékenységét kifogásolom.
      Minden jel arra vall, mondom, hogy. Téved, mondja a hang. Ön engem
      lebecsül. Én öntől nem úgynevezett realizmust követelek, sőt én,
      hogy úgy mondjam, ezt az egészet túlzottan reálisnak tartom, és pont
      ez az, ami nekem nem tetszik. Hogyan, kérdem erre én, ön
      feltételezi. Nem, szól ő, én ezt nem feltételezem, hanem tudom. Amit
      az a kritika, amelyről önnek ugyanaz a véleménye, mint nekem,
      realizmusnak nevez, a valóság másolata és utánzása, ez a modern
      trágyadomb, ez, kérem, az, amit én a valóságon való bosszúnak
      nevezek. A realizmus a mellékutcák szemétjétől és a nyilvános
      klozettek szagától és az udvari tömeglakások atmoszférájától
      megbűvölten, a boldogtalan, nem tud egyebet, mint átkozódni és
      köpködni. De nem tud mást, mint szüntelenül e bűzök lidércnyomásának
      hangulatát ismételni. Bosszúból. Természetesen. A realizmus nem
      egyéb, mint bosszú a valóságon. Az ön felfogása új, mondom én. Azért
      lehet helyes, mondja a hang. Realizmus azóta van, amióta az ember a
      valóságtól oly mértékben szenved, hogy azt művészet nélkül már nem
      bírja ki. Ez a művészet a realizmus. A realizmus nem egyéb, mint az
      az életstílus és életrend, amelynek középpontjában a valóságtól való
      intenzív szenvedés áll. Ez a szenvedés volt az, amely, mint
      művészeti mellékterméket, a szocializmust is megteremtette. A
      szocializmus nem egyéb, mint a valóságon való bosszú egy neme.
      Félek, mondom én, ha ezt a kelleténél hangosabban mondja, önmagát
      rendkívüli veszélybe fogja sodorni. Legyen nyugodt, feleli, nem
      mondanám, ha nem rendelkeznék valamivel, amely a szocializmusnál
      mérhetetlenül radikálisabb, és ez a valami ezenfelül nem a bosszúból
      indul ki, sőt ellenkezőleg. Remélem, tudja, mire célzok. Tudom,
      válaszolom. Talán azt is tudja, hogy kinek hívják azt az embert, aki
      a valóságtól szenved? Vagyis, nehogy félreértsen: ki az, akinek
      centrumában a valóságtól való irtózat és szenvedés áll? Régen tudom.
      Nos? Az őrült. Telitalálat. Én, mondja a hang, a tisztátalan eredetű
      dolgokat nem kedvelem. Ezért nem vagyok képes rokonszenvezni olyan
      művészettel, amely abban éli ki magát, hogy képzelgő elégtételt vesz
      azon a valóságon, amelyről azt hiszi, életét az töri össze. Azt
      szokták mondani, ami az ember életét összetöri, nem is a valóság,
      hanem a valóságról alkotott téves felfogása. A valóságtól csak
      egyfajta ember szenved, aki a valóságot nem képes megérteni, és ez
      az őrült. Mivel szenved tőle, bosszút áld rajta, de persze, mivel
      nem is a valóságtól szenved, hanem saját téveszméitől,
      végeredményben önmagán áll bosszút. Ettől még jobban szenved, de az
      őrület éppen az, hogy őrület, és e körből sohasem tud kilépni,
      kivéve ha. Tudom, szólok. Az úgynevezett valóságos történetnek, szól
      a hang, jelentősége nincs. Az, hogy valami egys&lt;/i&gt;&lt;i&gt;zer
      megtörtént, semmit sem jelent. Megtörtént. Hát aztán? Hogyan van az,
      hogy az imaginádt történet igazabb, mint az, ami valóban megtörtént?
      A kérdés már igen régen nem az, hogy mi a valóság, hanem az, hogy
      miképpen lehet megcsinálni azt, ami a valóságnál igazabb. Ez a vita
      nuova. Az új élet. Az üdv. A történet értéke nem az, hogy valóban
      megtörtént. Ismétlem, nem az, hogy mi hogyan van. Tessék. Ez az, ami
      van. Ez itt. Még egyszer mondom: ez itt, ami van. Eleget beszéltem
      róla. Számomra az érték, hogy vala&lt;/i&gt;&lt;i&gt;mit meg kell csinálni, ami
      ennél igazabb. Meg kell csinálni, ha az egészet itt össze is kell
      törni, és a semmiből tökéletesen újat kell csinálni. Ez az egyetlen
      fontos&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Ezt mondta&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Ezt&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;És mit óhajt most tenni? kérdem én.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;El akarom beszélni 1945 februárjában esett halálom történetét&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Fejemet rázom és intek. Nem, mondom. Nem megyek bele&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Bormester rám néz.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Először is 1922-ben vagyunk. Mi történt 1945-ig? Huszonhárom évet
      nem lehet elsikkasztani. Aztán pedig. Saját halálát akarja
      elbeszélni? Az olvasó&lt;/i&gt; &lt;i&gt;botrányt fog csinálni&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Bormester hosszasan és komolyan maga elé bámul. Ha az olvasónak
      ez ellen kifogása van, olvasson realista regényt. Vagy
      történettudományt. Nekem ilyesmi iránt, szóval, sőt éppen elég. Ha
      az Ótestamentumban Mózes ötödik könyvében elm&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ondhatta, hogyan
      halt meg, nekem is szabad. Mózes realista volt&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Tiltakozom&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Nézze, szól Bormester, a hang megmagyarázta, hogy mi is az a
      realizmus. Azelőtt se nagyon vonzott, azóta pedig, elhiszi? És mi
      lesz a közben eltelt huszonhárom esztendővel ? Ese&lt;/i&gt;&lt;i&gt;tleg&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Micsoda?&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Majd meglátja. Készüljön fel. 1944-ben vagyunk. Házamban élek
      Hermina néni házvezetőnővel és három fiammal, Gergellyel, Mátéval és
      Jusztinnal. Gergely, amint tudja, harminchárom éves, nős, Máté bal
      lábára nyomorék, Jusztin különös ember, mi&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ndjárt&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
{{lapozó|előző=4|köv=6|cím=Karnevál}}
[[Kategória:Karnevál]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Karnevál/4</title>
    <id>344</id>
    <revision>
      <id>3849</id>
      <timestamp>2006-07-15T20:09:43Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>kat, lapozó</comment>
      <text xml:space="preserve">{{lapozó|előző=3|köv=5|cím=Karnevál}}


    &lt;center&gt;      &lt;font size=&quot;+4&quot;&gt;IV.&lt;/font&gt;    &lt;/center&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;    &lt;center&gt;      &lt;font size=&quot;+3&quot;&gt;GONG&lt;/font&gt;
    &lt;/center&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;&lt;p&gt;Nápolyban mindjárt a kikötőbe mentem, és tényleg, az afrikai
    hajó indulásra készen állt. Átellenben a kis mólóról néztem. Ott ült
    egy ember, lábát lógatta, és a vízben úszó narancshéjra köpött. Minden
    köpés talált. Átlag félpercenkint, mikor szájában elég sűrű és tömör
    nyál összegyűlt, kicsit előrehajolt, a narancshéjat élesen nézte,
    aztán orcáit felfújta és lőtt. A narancshéj megbillent, és jelezte,
    hogy a lövés talált. Rögtön melléje ültem, és én is megpróbáltam.&lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ne fáradjon, szólt ő. Ilyen korban ezt már nem lehet megtanulni. Tíz
      éven alul kell kezdeni, mint a zongorát.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hol tanulta?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Otthon, Koppenhágában –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Dán?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nevem Melius –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Melius viaszkereskedő volt, mint mondta, a németek oldalán a
      háborúba fegyveresen beavatkozott, de aztán átment a franciákhoz, a
      fogolytáborból megszökött, és Afrikába akart menni, de tévedésből
      olyan hajóra szállt, amely csak Nápolyig jött –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön is Afrikába?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön is?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hosszasan az afrikai hajóra néztünk. Kéménye csendesen füstölt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Melius száját felfújta, és a köpés fütyülve repült. Talált.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mindig talál? kérdem.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Száz közül kilencvennyolc. Tulajdonképpen világbajnoki százalék, de
      nem helyezek rá súlyt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Elmondom, hogyan kerültem ide. Melius rám néz, és azt mondja: Elég
      erős.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Miért?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Amott a parton öt és hat közt két katonai csendőr szokott – Tudja,
      őrjárat. Egyedül nem bírok velük. Ruhájukat megszerezzük, és
      elutazunk Afrikába –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Öt és hat közt? Akkor mennünk kell –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Még négy sincs –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Most már jó itt, szólt, valami csatát nyertek. Egy hónapja
      vesztésben voltak, akkor kellemetlen volt, mindig kerestek,
      mindenkit be akartak zárni és agyonlőni, kémek, azt hitték, tudja
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Értem, mondom én.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Fölkerekedtünk, és a városból kimentünk a tengerparton a sziklák
      alatt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Torkát elkapni és jól fejbe vágni, hogy eszméletét veszítse, szólt
      Melius. Csinált már ilyet?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Gondoljon Afrikára. Akkor menni fog. Ha nem sikerül, akkor puff,
      érti?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hogyne –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A sziklák mögé rejtőztünk. Jó, marokba illő követ kerestem, és azt
      szorongattam. Tíz perc múlva jött a két csendőr. Eléje ugrottam,
      jobb kézzel torkon fogtam, és a kővel halántékon vágtam, aztán
      rátérdeltem, és nyakát szorítottam.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Már jó lesz, mondta Melius.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A két csendőrt a sziklák mögé cipeltük.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön ezzel az emberrel elég szigorúan bánt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hogyhogy?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azt hiszem, kimúlt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Csak nem?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Melius saját csendőre fölé hajolt és nézte.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hm, szólt egy idő múlva.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ennek is vége. Tudja, én papi családban nevelkedtem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ezt is ott tanulta?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem. Csak. Mindig meg vagyok illetődve, mikor valaki idő előtt
      költözik el –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Félóra múlva csendőr-egyenruhában a város felé ballagtunk. Ha bármi
      történik, én rákiáltok önre: Hehele-hijja! Villámló szemekkel és
      mintha a belét akarnám kitépni. Érti? Hehele-hijja! Ön erre nem ijed
      meg, hanem feszes vigyázzba áll, tiszteleg, és amilyen dühösen csak
      tudja, rám rivall: Burramoro!
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ez az egész?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Majd meglátja. Biztos hatás. Még senkit sem ismertem, aki ellen
      tudott volna állni. Majd meglátja. Én ismerem a bennszülötteket –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Melius útközben a korcsmában poggyászát is fölszedte. Kis doboz
      volt, kenyérzsákjába tette. Még van időnk, hét múlt. A hajó
      kilenckor indul. Az egyik csendőrnek volt némi pénze. Ittunk.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Háromnegyed kilenckor a parton a szuronyt feltűztük, és a hídon a
      hajóra mentünk. A jegyszedő tisztelgett. Melius egyenesen az
      étterembe ment. Beléptünk, és az ajtóban rám kiált éles fejhangon:
      Hehele-hijja! Én azonnal vigyázzba vágom magam, tisztelgek, és
      dühösen rákiáltok: Burramoro.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A pincérek megijedtek. Melius a főpincérhez lépett és igazoltatta. A
      főpincér félrevonta, és valamit magyarázott. Én az ajtóban álltam
      feltűzött szuronnyal. Később a bárba, majd a konyhába mentünk.
      Melius végigment az első osztályú fedélzeten, és mindenkit
      megnézett. A kapitány tüstént odajött és érdeklődött. Melius élesen
      rám visít: Hehele-hijja!
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én vigyázzba állok, és forrongó dühvel kiáltom: Burramoro.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A kapitány gyorsan két lépést hátrált, és kezét sapkájához emelte.
      Bocsánat, szólt, nem tudtam –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Adasson nekünk kabint, szólt Melius udvariasan, és elmentünk.
      Harmadszor csengettek, és a hajó máris indult. A főpincér vacsorát
      hozott, a kabinba egy üveg gint és szódát küldött. Korán reggel
      Melius útlevélvizsgálatot tartott. Tudja, itt mindenkinek vaj van a
      fején. Egyébként ez mindenütt így van, mindenütt mindenkinek vaj van
      a fején. Ezért a rendőrségnek mindig nyert ügye van. Minden
      útlevelet lebélyegzett, és ezért tizennyolc líra harminchatot
      szedett be. (Nem szabad kerek összegnek lenni, érti?) A nyugtákat én
      állítottam ki.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Honnan szedte ezeket a bélyegzőket? kérdem a kabinban.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Melius kis dobozát előszedte. Tudja, mi ez? Bélyegzőkészlet. Húsz
      perc alatt bármilyen bélyegzőt meg tudok csinálni. Ez ma
      elengedhetetlen. Bélyegző nélkül a bennszülöttek között nem tudna
      megélni. Nézze, itt van, amit ma csináltam. 325/IV. a. – L. N. C.
      – Napoli. Ügyes? Az utasok útlevelét ezzel bélyegeztem. Jól
      jövedelmezett. A szökevények még külön fizettek, nézze, valami
      háromezer líra, a fele az öné.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ezt is a papi családban tanulta?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A papoktól az ember sokat tanul. Még jót is. Legtöbbször fordítva
      kell csinálni.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ah, szólok erre én, most kezdem csak csodálni önt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mi van ezen csodálnivaló? A Kongóhoz üveggyönggyel megyek, ide
      bélyegzővel jövök. A bennszülöttek mindenütt egyformák –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ezt a szót, hogy bennszülöttek, ön találta ki?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én. Miért? Annyira tetszik? Önnek adom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mindig jobban csodálom önt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Inkább adjon cigarettát. Láttam, hogy a steward a zsebét alaposan
      megtömte.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tessék. Iszunk egy gint?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ittunk.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A megérkezés simán ment. Melius meg én szállottunk ki elsőnek.
      Melius a parti őrséghez ment, írást mutatott fel nyolc különböző
      bélyegzővel, és azt kérdezte, hogy a parancsnokság merre van. Mikor
      megmutatták, tisztelegtünk –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Reggel Tjuzemkij bejött, és az ágyamra ült.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szerencse, hogy már tavaszodik –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mi baj? kérdem.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A forradalmi és az ellenforradalmi csapatok is erre jönnek. Úgy
      látszik, nagy összecsapás –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mit tanácsolsz?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tjuzemkij keresztet vetett. Elmenni, mondta. Elmenni, amilyen messze
      csak lehet –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hová?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A tajgába.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bolond vagy.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A tajga jó. Különösen nyáron. Sok vad. Nincs hideg. Nem találnak
      meg. Viszünk puskát, töltényt, vadászunk, van víz, sok a hal –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      És Tamara?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Velünk jön. Sokan mennek, reggel is láttam, kocsit vesznek, öregek,
      nők, gyerekek, felpakolnak, és mennek a tajgába. Sok hal, vad, őszre
      majd csak csend lesz –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ismét keresztet vet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Egy hét alatt a fogolytábor csaknem kiürült, mindenki megszökött, a
      fele a vörösekhez, fele a fehérekhez, bolondok –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tamara éppen bejött.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Gyere ide, Tamara. Tjuzemkij azt mondja, hogy menjünk a tajgába.
      Jössz?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A tajga jó, szólt, különösen nyáron.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Marsall, szólok.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A kutya felugrik, odajön, és rám néz. Marsall, mondom, te mit szólsz
      hozzá? Menjünk a tajgába?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Marsall felugrik, csahol és futkos. Látod, mondja Tamara, ő is azt
      mondja –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kibújok az ágyból, és öltözni kezdek. Mikor indulunk?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tjuzemkij számol: két puska, van, töltény, van, kocsi, takaró, kés,
      edény, fejsze, kanál, gyufa, gyertya, zsák liszt, van –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Harmadnap, verőfényes áprilisi napon Tamara, Tjuzemkij és én
      Marsallal együtt a tajgába indultunk. Az utolsó pillanatban sikerült
      lovat szerezni. Tjuzemkij a kocsira még föltette ikonját, szereztünk
      egy kis krumplit, hagymát, egy tömb vajat és Tamarának egy pár
      cipőt. Nyolc-tíz nap alatt ott vagyunk. A fogolytábor üres volt,
      Keletről ágyúdörgés hallatszott.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Egyenesen északnak mentünk. A puszta már zöldülni kezdett, csak az
      északi árkokban volt hó. Marsall elöl ment, és időnkint
      visszanézett. Másnap este a folyót elértük, és reggel megpróbáltunk
      halászni. Mindjárt két nagy halat fogtunk és megfőztük. Este a
      ponyva alatt aludtunk, Tamara meg én közös takaró alatt, Tjuzemkij
      külön. Marsall a kocsinál őrködött.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az idő rohamosan javult, mikor a nagy erdőt elértük, már meleg volt.
      Hol állunk meg? Csak beljebb, beljebb, északra. Tjuzemkij a tajgát
      itt elég jól ismerte. Hatodik napja nem láttunk embert. Végül
      elhagyott kunyhóhoz értünk. Még két nap, szólt Tjuzemkij. A folyó
      partjától tízpercnyire letelepedtünk. Mindjárt aznap két fajdot
      lőttünk. A fejsze és a fűrész dolgozni kezdett, egy hét múlva készen
      állt a ház, még asztal és szék és ágy is, tűzhely. Tjuzemkij
      szarvast lőtt, és Marsall egész nap nyulakra vadászott –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      és este már polgári ruhában sétáltunk, és a Hotel Hannibalban szobát
      foglaltunk. Melius korán lefeküdt, én meg fölmentem a kaszinóba,
      hogy a rulettet megnézzem. Aránylag jó napom volt, éjfélre már
      tizenkétezer lírát nyertem. Ekkor gondoltam egyet, ezer lírát
      föltettem a húszasra, csak úgy sugallatból. Bevágott. Most az
      egészet áttettem a manque-ra. Bevágott. Most a vörösre. Bevágott.
      Megint a vörösre. Megint a vörösre. Mindenki izzadt. A krupié
      reszketett. Most át a feketére. Nyertem. A bank bezárt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Do you speak English? kérdezte egy amerikai.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Yes, sir, mondom.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mister Cullachi pókerjátszmát ajánlott fel, de nem itt, inkább
      jachtján, lent az öbölben. Kocsira ültünk.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön hidegvérűen játszik, szólt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Van amerikai cigarettája? kérdem.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Please.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A jachtot Dianának hívták, mint Mr. Cullachi nejét. A fedélzeten
      whiskyt ittunk, és elővettük a kártyát. Már hajnalodott, amikor
      tizenötezerig jutottam.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Este folytatjuk, mondom, kicsit álmos vagyok, ma jöttem Európából
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tegye fel a tizenötezret, szól Cullachi idegesen.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tessék –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nyertem.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tegye fel mind a harmincat –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön nem játszik hidegvérűen, Mr. Cullachi, mondom.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Fölteszi?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Yes. Nyertem.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tegye fel mind a hatvanat, én fölteszem Dianát –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A hajót vagy a nőt?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Először a hajót.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nyertem.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Cullachi verejtékezett.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Devil, devil. Tegye fel a hajót, fölteszem a nőt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mr. Cullachi, ez az utolsó. A nőt még megnyerem, de gyermekeit nem
      vagyok hajlandó, lássa be, nekem sok –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Fölteszi?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Of course –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nyertem.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A nap már régen fent volt. A városba indultam, és Meliust kerestem.
      Hol lehet? Biztos, valamilyen hatóság közelében. Melius, a
      bélyegzők, az egyenruha, a hivatal és a bennszülöttek. Csakugyan, az
      amerikai konzulátus mellett, egy bárban megtaláltam.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Éppen valami ügyet intézett el, arckifejezéséből ítélve a lehető
      legkedvezőbben.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mit csinál?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Amerikai vízumot adok el, már kilencet eladtam, per ötszáz líra.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bagatell, mondom én, igyunk egy gint –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön felvág. Mit csinált? Keresett valamit?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Megmutatom, hogy zsebemben mennyi pénz van. Aztán még egy jacht és
      egy nő –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nő? Milyen?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szőke, amerikai, mint egy filmsztár –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ah, ön kártyázott –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Eltalálta.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      És mihez fog?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Meghívom önt, legyen jachtom kapitánya. Elfogadja?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Boldogan. Veszünk néhány ágyút, és kalózkodásra rendezkedünk be –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tiltakozom. Én háborúból jövök, és a lövöldözésből elegem van –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Helyes, akkor hajózzunk Dél-Amerikába –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Inkább Mexikó –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Legyen Mexikó. És mit csinál a nővel?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Visszaadom Mr. Cullachinak –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ingyen?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Barátságból. Vagy óhajtja?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Köszönöm. A leghosszabb idő, amit nővel életemben eltöltöttem,
      egyszer volt, harmincöt perc –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Mikor elfogtak, ötvenöt emberrel a marhakocsiba zártak, és mentünk.
      A rácsos ablakon át láttam, hogy homok, lucfenyő és varjak.
      Lengyelország. Homok, lucfenyő és varjak. Órákon át, napokon át,
      folyton-folyton, homok, lucfenyő és varjak. Enni nem kaptunk. A
      kocsiban két ember meghalt. Kint homok, lucfenyő és varjak. Negyedik
      nap a vonat megállt, és kosarakat hoztak. Az ajtót kinyitották, és a
      kosarat beborították. Az emberek megrohanták. Az egyik ráfeküdt, és
      zsebébe tömte. A másik erre zsebét kitépte, a harmadik mellbe lökte,
      és kezéből kiszedte. Egymást rúgták. Üvöltöttek. Ötven ember
      dühöngve, egymás haján és hátán és oldalán és térdén és fején a
      kukoricalepényért viaskodott. A lepény morzsákra hullott.
      Széttaposták, és egymásra kenték, és talpukra ragadt, és a
      deszkarések között eltűnt. Egyetlenegyet sem ettek meg. Én az
      ablaknál oldalt álltam. Minek? Ebből úgyse jut se nekem, se másnak.
      Legalább nem szerzek kék foltokat és zúzódást. Agyam az éhségtől
      égett. Kinéztem. Állomás. Több férfi és nő megrettenve nézett. Az
      egyik nő hozzám jön, és kenyeret ad. Világoskék szeme van, szőke,
      szürke pamutkabátban. A rácsos ablakot nem éri el, megkéri az őrt,
      hogy tűzze szuronyára, és nyújtsa fel nekem.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ez a nő volt Tamara. Tudod, Michail, szólt később, azt az arcodat
      sohasem felejtem el. Michailnak hívott, csak ritkán Misának, még a
      leggyengédebb pillanatokban sem, csak amikor mosdatott, és körmömet
      vágta és fésült. Egyébként, mint férj és szerető és férfi és apa,
      Michail voltam. Tudod, Michail, amikor láttam, hogy azok ott ötvenen
      olyanok voltak, mint a barmok, te voltál egyedül olyan, mint egy
      ember. Nehéz embernek lenni, mondom, amikor az ember négy napig nem
      eszik. Ó, ha láttad volna szemedet, hogy égett. Te akkor nagyon
      szenvedtél. Igen, szenvedtem, Tamara, de nem az éhségtől, inkább
      attól, hogy társaim olyanok voltak, mint a barmok.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A következő állomáson a kosarak ismét megjelentek. A kocsiban
      megbeszélték, hogy a lepényt az egyik ember köpenyébe veszi, s aztán
      egyenlően elosztják. Úgy is történt. Az ajtót kinyitják, a kosarat a
      köpenybe borítják, az ajtót becsapják. Az egyik ember ott áll, és a
      lepényt nézi. Nem is volt idő, hogy a szétosztást megkezdjék. Nézi,
      és hosszan, keservesen elkezd vonítani, aztán őrjöngve a lepényre
      veti magát, és kezdi magába tömni. Rákiáltanak és elrántják, ezalatt
      öten odaugranak, és a lepényt szedik, és tömik zsebükbe, a többi
      ordít, egymás zsebeit tépik, az egyik a másik szájából ököllel
      kiveri, és saját szájába tömi, egymás fején keresztül a köpenyre
      ugranak, bakanccsal bele, kint az őr kiált, megint kiált, megint
      kiált, senki se hallja, lövés, még egy, az egyik combjába golyót kap
      és üvölt. A többi marja a lepényt, két perc múlva ismét csak
      széttaposott és elkent morzsa –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az ablaknál állok. Ma megint nem eszünk. Hatodik nap. Akkor látom,
      hogy a kék szemű leány ott van, hosszú pálcán kenyeret nyújt nekem.
      Mosolyog.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mit csináltál a kenyérrel? kérdezte később. Elosztottam. Harminc
      kicsiny karaj telt belőle, magamnak csak egyet tartottam meg.
      Tudtam, mondta ő, hogy el fogod osztani. Én téged mindjárt
      megszerettelek, Michail.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Harmadnap, mikor megálltunk, rögtön kerestem. Csakugyan ott volt.
      Húszlépésnyire, az őrrel beszélt, és a kocsira mutatott. Nagy kenyér
      volt nála, kisebb darabokra vágta, és úgy nyújtotta fel. Hogy
      hívnak? kérdem. Tamara, szólt ő. Sohasem felejtem el, a második
      szótagot énekelve hangsúlyozta és mosolygott. Miért kérded?
      Imádkozni akarok érted, mondom. Te jó ember vagy, szólt ő. Tenálad
      nincs jobb, mondom, de te szép is vagy. Te még most is udvarolsz?
      kérdi. Látlak holnap? kérdezem. Fogsz látni. A kenyérért kérded? A
      szemedért kérdem. Tamara szemét eltakarta. Te még bezárva is
      veszedelmes ember vagy, szólt. A hangom szabad, mondom, és ez a hang
      arra való, hogy érted imádkozzék.
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Mondták, hogy a hegyibetegség kínos, de nem törődtem vele. A vonat
      lassan haladt föl, Mandarru felé, már kétezren túl volt, amikor
      rosszul lettem. Az állomáson kiszálltam, hogy a légnyomáskülönbséget
      megszokjam. Átkozott sorocho. Vagy tizenöt ember feküdt ott
      hordágyakon, a betegség különböző stádiumaiban. Én is lefekszem.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mellettem hosszú vékony férfi, arca sapkájával letakarva. Felöltővel
      és pléddel borítva. Mikor odamegyek, egy pillanatra felnéz.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Josiah Pen, american citizen. And you?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Michael Winemaster. Hungarian.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ó, szólt Pen nyögve, mindig az volt a vágyam, hogy a sorochót egy
      magyarral töltsem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön kvéker, Mr. Pen?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      No. Miért kérdi?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mert úgy reszket.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem hitfelekezet. Sorocho –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Sápadtan fekszik, időnkint nyög.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön valamin gondolkozik, Mr. Pen?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Yes. Én sokat, úgyszólván állandóan gondolkozom. Én azt hiszem, én
      gondolkozó vagyok. Érti? Mint Platón, de nagyobb. Én úgyszólván
      állandóan gondolkozom. El tud ön ilyesmit képzelni?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nehezen. És most min gondolkozik?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én most filozófiám egyik örök tételén gondolkozom. Sose hittem
      volna, hogy ez a hegyibetegség –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Sorocho –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mégis, mondom én nyögve, mégis mi az ön nagy problémája?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hallgassa meg. Talán megérti. Milyen kedélyállapotban van az az
      ember, akinek nevét az újságban kiírják, és a papírral egy
      ismeretlen fenekét kitörli?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Felsóhajtok.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön, Mr. Pen, tényleg nagygondolkozó. Nagyobb, mint Platón.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Második pont. Az újság önnek nem nevét, hanem arcképét közli, s
      akkor valaki, akit ön nem ismer, és sohase fogja látni, fosos
      fenekét az ön arcképével kitörli. Ez az eset a súlyosabb –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nyögés. Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      És ön, kérdem, ezt a problémát megfejtette?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem, Mr. Winemaster, eddigelé még nem tudtam megfejteni. Ön talán
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azt hiszem, ez kakotropizmus –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Erre már én is gondoltam.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pen nyög és böfög.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön azt hiszi, hogy kakotropizmus? Nem felületes ez? mit gondol? Én
      inkább a synkakotikus és diakakotikus kakoton kakoidok
      metakakozisának tartanám –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igaza van, mondom én émelyegve, de csakis a kakomentális síkon –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szóval ön a hypnokakotisták álláspontján van?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Egyszer beszéltem a hierokakophant főemberrel –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kakopolisban?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Úgy van. Név szerint Kakomontanussal –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A kakozófia fejével –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      És a kitűnő kakologikussal. Ő volt az, aki –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A kakolatriát elvetette –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A kakomániát is és parakakoplex kakometrikus alapokra helyezkedve
      subkakoid kakográfiára támaszkodva –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Folytassa csak –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A kakocentrikus kakomániát –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Értem. Ez a kakomontán felfogás –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön ezt elveti?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kakodiktikusan. Amikor én Grand-Kakoniában jártam, és Kakonagoras
      tanítványa voltam, a kakokephaloidák mesterével –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hallottam róla. Ő a hivatalos kakophoros, Kakomegas fia és a
      pseudokakonidák üldözője –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      És a deuterokakonomia megalapítója –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kakophil –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      És kakophag –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      És a kakophysita rendszer hirdetője –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Élete végén kakopisztolyával önmagát kakonlőtte –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön tehát azt vallja, hogy az, akinek nevével vagy arcképével az
      emberek feneküket kitörlik, az kakopathikus telekakozis állapotába
      kerül –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Yes. Amely telekakozis kakoformációja, mihelyt az öblítőt meghúzzák,
      hydrokakozissá alakul át, és kakocendenssé válik –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ugyanakkor kakoteles –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      És ultrakakophil –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Thanks. Kakotechnikám előszavában külön hálámat fogom kifejezni ön
      iránt, mint a reálkakologia szakértője iránt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kitüntet, Mr. Pen. Én csak kakodidakta vagyok, ha van is némi
      kakoprakszisom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A kakodicea szempontjából ez –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Akkor már napok óta Nagy-Oroszországban utaztam, és csaknem
      reggeltől estig a kis rácsos ablakban álltam, és a tájat néztem.
      Csupa nagyon is szélesen és kényelmesen ívelt enyhe halmok, még csak
      nem is dombok, inkább sík vidék, de a síkság hullámos, itt-ott
      erdővel. Olyan ez, mint az élesztős kenyértészta. Eleinte semmit se
      tudtam vele kezdeni. Csak azon csodálkoztam, hogy nem unom meg. Az
      olyan Svájc vagy Tirol egy óra alatt érdektelen. Mindig ugyanaz, más
      változatban. Ez itt. Ó, ez itt egészen különös, elképzeltem, hogy
      kellő távlatból nézem, akkor olyan, mint a tenger, csak
      szárazföldből van. Húsz-harminc öl magas kopasz domb, alatta kis
      patak, néhány fával, nyír vagy tölgy, ritkábban egy-két fenyő,
      égerfa, mogyoróbokrok, faházak és sehol kő. Sehol kő. Hajnalodott,
      és az ablakhoz álltam, és a tájat néztem. Faházak, vályog, patak,
      halmok, olyan domború, mint a megkelt kenyér. A nap fölkelt, és a
      dombok teteje világos lett, mélye még sötét. Napraforgóföldek, rozs
      és rozs, néhány égerfa és halmok, mindig csak ezek a halmok,
      megrendítő egyhangúságban és elhagyatottságban, fölöttük a
      világoskék ég, Tamara-kék, szőke napsugarakkal. Teremtő Isten, ez
      itt a kontinentális óceán. Sohasem hittem volna, hogy ilyesmi van.
      Azt hittem, óceán csak vízből lehetséges. És íme, most itt látom
      ezt, óceánt szárazföldből, ezt a kolosszális határtalanságot, ezt a
      kétségbeesett és tehetetlen nyíltságot, ezt a hullámzást itt,
      megmerevedve, egyetlen szem kő nélkül, puhán, földből, a szárazföldi
      óceánt –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Késő délután a gyapotládákból tákolt vasúti vendéglőben ültünk, az
      esti vonatot vártuk, és a borsízű pálinkát ittuk. A sorochón Mr.
      Pen, ha még egy kicsit sápadtan is, de csaknem túl volt. Én, szólt,
      a szerelem vándora vagyok, szerelmes vagyok egy vagy több nőbe, akit
      sohase láttam. Pen könnyezett. Reménytelenül szerelmes. Érti ön?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azt hiszem. Az is baj, ha valaki a nőt ismeri, az is, ha nem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pen az asztalra borult. Ha egészséges vagyok, ez a szerelem nem
      kínoz annyira, de ha rossz a gyomrom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Így van, dear Pen, mondom, ezt már nagy elődje, lord Byron is
      megírta, aki a szerelem és a gyomor összefüggését fölfedezte, és
      szintén a szerelem vándora volt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Byronnak nem volt sorochója –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ha Mandarruba jött volna, lehetett volna –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tudja, Mr. Winemaster, én nagyon mértékletes vagyok –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Filozófus, tehát nem csodálkozom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tapasztalni fogja, soha öt bécsi szeletnél többet, soha, csak –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ha éhes –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pen könnyezik.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mr. Pen, eleinte azt hittem, hogy az ön ismeretségét nyereségnek
      fogom tartani, de most látom, ön érzelgő, nem kedvelem az érzelgőket
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hagyja el, Winemaster, vigasztalan érzelgő vagyok, a szerelem
      vándora és koplaló yogin –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pen könnyeit törölgette.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tele vagyok igen jelentős problémákkal, ezek egy részét már sikerült
      megoldanom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem mondana legalább egyet –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Egyike a legnehezebbeknek. Egy ember hátán van egy poloska nagyságú
      lencse és egy lencse nagyságú poloska, hogyan állapítja meg, hogy
      melyik a lencse és melyik a poloska?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      El se tudom képzelni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tűvel mind a kettőt átszúrja. Amelyik megdöglik, az a poloska,
      amelyik nem döglik meg, az a lencse –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mr. Pen, ezt önnek tanítania kellene –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Gondolja, a mai emberiség elég érett már ahhoz, hogy –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Legalább a kiválasztottaknak –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én azért jöttem ide Mandarruba, mert hallottam, itt szép kreol nők
      vannak –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szóval ön itt le akar telepedni. Megnősül, családi házat vesz,
      gépalkatrész-üzletet nyit, gyermekeket nemz, beiratkozik a klubba,
      templomba jár, és előfizet a &lt;i&gt;Huisca Matador&lt;/i&gt;-ra –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pen bólint.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pontosan így, csak nem gépalkatrésszel akarok kereskedni, hanem
      harisnyával, nekem gyermekkorom óta leküzdhetetlen vágyam, hogy
      harisnyával kereskedjem. Ezenfelül én, Mr. Winemaster, bélyeget is
      fogok gyűjteni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én is azért jöttem, Mr. Pen. Ajánlatot teszek önnek. Ön harisnyával
      kereskedik, én fodrászüzletet nyitok –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ah, fodrász! Ön engem kedvezményesen fog megnyírni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Húsz százalékot adok önnek –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Üzleteink egymás mellett lesznek. Hallottam, hogy Mandarruban, aki
      harisnyát vesz, egyúttal meg is borotválkozik –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Közös háztartásban fogunk élni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Közös feleségünk lesz –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Közös gyermekeink. Közösen fizetünk elő a &lt;i&gt;Huisca Matador&lt;/i&gt;-ra.
      De én nem bélyeget gyűjtök, hanem ceruzavédőt, én szenvedélyesen
      vonzódom a ceruzavédőkhöz –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tudja, én filozófus vagyok, s ezért pedáns –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szentimentalista és pedáns –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ez a kettő együtt jár, mint a rossz gyomor és a szerelmi bánat.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én tisztázni óhajtom, hogy feleségünket ön éjfél előtt óhajtja
      igénybe venni, vagy éjfél után –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön mindenre gondol. Nagyobb, mint Platón –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mr. Winemaster, ön az én emberem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én bevallom, hogy éjfél előtt, mert utána szeretek aludni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pont fordítva. Én hajnalban kedvelem, ez a legjobb, próbálta már? Én
      a hajnali szerelem híve vagyok, rajongok azért, hogy nappal aztán
      abban az enyhe kábulatban éljek, az ilyen állapot a legkedvezőbb
      arra, hogy az ember harisnyát adjon el –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Örülök, hogy megegyeztünk –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Részemről az öröm –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szóval közös feleség, micsoda megtakarítás –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Takarékoskodni kell –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Tamara megint ott volt, és az őr már ismerte, megengedte neki, hogy
      kenyeret hozzon és tejet. Ittam, és társaimnak is adtam. Az őrnek
      azt mondtam, szólt ő, hogy rokonom vagy. Éhes vagy? Veled mindennap
      jóllakom, mondom. Ha egy percig látlak, egy napra elég. Te azt
      hiszed, azért hozok neked kenyeret, hogy nekem szépeket mondj? Nem,
      Tamara, én napok óta innen az ablakból a ti országotokat nézem, és
      látom, hogy ez az elhagyatottság és a szenvedés földje, és itt
      mindenki nagyon szenved, és nem bírják el, ha más is szenved, te
      azért hozod a kenyeret, mert nem bírod el, ha mi szenvedünk. Tamara
      kitágult szemével rám néz. Te orosz vagy? Nem vagyok orosz, de
      szeretem az oroszokat. Te mégis orosz vagy. Nem vagyok, hallod
      kiejtésemen. De szívedben orosz vagy, mert olyat tudsz, amit csak
      orosz tudhat. Hogy hívnak téged? Michail, mondom. Mint az
      arkangyalt? Igen. Nekem álmomban egyszer megjelentél a lángoló
      karddal, de a láng nem égetett, hanem simogatott. Téged még a lángok
      is ölelnek, Tamara. Tetszem neked? Nem tetszel nekem, én szeretlek
      téged, tudod, innen a bezárt kocsiból, nem úgy szeretlek, mint a
      húst, amit meg lehet enni, hanem mint a csillagot, amit nem is
      tudnék elérni, sóvárogva és reménytelenül. És ha el tudnál érni,
      Michail, mit tennél? Megkérnélek, Tamara, hogy légy az én anyám és
      testvérem és feleségem és leányom, és légy nekem a Szűz Anya és a
      szerető. Te borzasztókat mondasz nekem, Michail. Elhagysz? Sohase
      hagylak el. Velem jössz? Ahová téged visznek, oda megyek én is.
      Szeretsz, Tamara? Szeretlek, Michail, mint az anya és a testvér és a
      leány és a feleség és a Szűz Anya és a szerető. Tamara, van nálad
      kereszt? Van. Add ide nekem, én odaadom neked az enyémet. Tamara
      nyakából a keresztet levette, megcsókolta, és a rúddal feladta. Én
      az enyémet megcsókoltam és ledobtam. Testvérek vagyunk, szólt. Most
      már mondhatom, hogy rokonom vagy. Mikor látlak? Holnap.
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Mr. Winemaster, vallomást kell tennem önnek –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tegye meg, Mr. Pen, ha azt hiszi, hogy bizalmára méltó vagyok –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Próbára teszem az ön barátságát –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ó, bárcsak megfelelnék –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön tudja, hogy filozófus vagyok –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nagyobb, mint Platón –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kakocentrikus filozófia. Én nagy könyvet fogok írni, amelynek címe
      Kakobibliotheka lesz –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Remélem, megküldi nekem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Számíthat rá. Ebben a könyvben azoknak a műveknek címét és szerzőjét
      fogom közölni, amelyek kakozófiai szempontból –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Úgy értem, hogy a székelést elősegítik, a lefolyást simábbá teszik,
      a kríziseket kiküszöbölik, a kellemes érzést fokozzák, a szorulást
      megakadályozzák –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pontosan így. Régebben egyszer olvastam, hogy csak azt a költőt
      érdemes megtartani, akinek műveit a tengernek hangosan fel lehet
      olvasni. –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Óvatos ember volt. A tenger nem fütyüli ki –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én továbbmegyek. Én csak azt a művet tartom meg, amelyet az
      árnyékszék magányában olvasva –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mr. Pen, egyre mélyebben tisztelem önt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem az első tisztelőm. Számosan vannak –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szóval ön csak azt a művet kívánja megtartani –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Amelyik bélműködésemet helyes irányba befolyásolja, rekeszizmomat
      kellemes izgalomba hozza –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Írjon néhány ilyen művet, Mr. Pen –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azon leszek. Én állandó tanulmányokat végzek, és a minap az egyik
      görög bölcsben rokon lelket fedeztem fel –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Csakugyan –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Yes. Chilonnak hívják. Feljegyezték róla, hogy Chilon tanácsára csak
      halkan fingjál –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Magyarázza meg, tanulni óhajtok –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ne higgye, hogy a bölcs részéről ez a tanács beugratás, a halk
      eresztést ajánlja, mely köztudomás szerint a büdösebb, s ezzel a
      gyanútlanokat lépre akarja csalni. Nem, Chilon örök és egyetemes
      egészségügyi szabályt mond ki, amelyet mindenkinek, aki önmagát
      komolyan veszi, követnie kell. Mert ha valaki hangosan ereszt, Mr.
      Winemaster, ez annak jele, hogy izmai megfeszültek, a has görcsös
      állapotban van, és a székelés nem kecsegtet sima lefolyással. Hasa
      minél feszültebb, annál hangosabban ereszt. Chilon és természetesen
      én is a sima lefolyás barátai vagyunk, és a görcsöknek és az
      erőszaknak ellenségei –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mester, engedje meg –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A dicséret Chilont illeti. Én csak megértettem és interpretáltam őt.
      Higgye el, a has ernyedtsége és az izmok puha rugalmassága a helyes
      székelés előfeltétele. Ezt pedig olvasmányokkal befolyásolni lehet,
      sőt kell –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Minden tiszteletem az öné. Mondjon nekem ilyen olvasmányokat –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ah, Mr. Winemaster, az emberiség nevében szégyellnem kell magam –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hogyhogy?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Alig tudok önnek ilyen olvasmányt megnevezni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mégis –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Néhányat följegyeztem. Aristophanes, Lukianos, Plautus, Boccaccio,
      Rabelais, Sterne, Cervantes, Shakespeare, Moli&amp;#232;re –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ne mondja tovább. Rekeszizom izgalma nélkül nem tudom hallgatni. Ön
      az én úti könyvtáramat sorolja fel –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      El vagyok bűvölve. Szóval ön –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Híve vagyok, Mr. Pen. És mit csinál ön a többi szerzővel?
      Kiselejtezi?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A tökéletes rendszerben minden a helyén van. A többi szerző
      kakozófiai szempontból arra szolgál, hogy az ember vele fenekét
      kitörölje. Ön tudja, hogy én az újságpapír ellensége vagyok –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azt hiszem, Chilon is az lenne –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Meg vagyok róla győződve. Chilon nagy ember volt. Én mindenféle,
      számomra részben ismeretlen, részben megvetett ember nevével és
      arcképével fenekemet nem törölöm ki. Annál én magamat sokkal többre
      tartom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Be kell vallanom, ez szélsőség –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kellő szélsőség nélkül jó filozófia nincs –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Elismerem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nos tehát a többi szerző kakológiai szerepét abban látom, hogy –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Például Kant –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Úgy van. Kant, Hegel, Schopenhauer, Descartes, Victor Hugo,
      Voltaire, Corneille, Racine, Balzac, Zola –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Értem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Gondoskodni kell arról, hogy e szerzők művei megfelelő puha papíron
      rendelkezésre álljanak. Ezt én művemben követelni fogom –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      A fogolytáborban az őrrel megbarátkozott, és majdnem mindennap
      bejött. Rokonom, szólt. Hát akkor hogyan lehetett ellenséges katona?
      Éppen ott volt, és besorozták, háborúban igazán nem kérdezik. Az
      igaz. Nemsokára szabadon járkált, sőt engem is kieresztettek. Miből
      élsz? kérdem. Mindenféle munkát vállalok, most jól fizetnek, a
      férfiakat elvitték, sok a munka.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az egyik őrparancsnok Tjuzemkij. Apja valahonnan a tulai
      kormányzóságból került ide száműzetésbe, Tjuzemkij már itt
      született. Még nem volt negyvenéves, nagy szakállal, csontos, puha
      mozgású ember, és Lev Nikolajevicsről beszélt. Egyszer meglátogattam
      őt, külön azért utaztam hozzá, hogy lássam őt, és beszéljek vele.
      Lev Nikolajevics szent volt, Krisztus urunk után ő volt a földön
      miközöttünk a legnagyobb szent, én tudom, beszéltem vele, két napig
      nála voltam, asztalánál ettem. És mit mondott neked? Nem prédikált,
      szólt ő. Lev Nikolajevics nem szokott prédikálni. Honnan tudod, hogy
      szent volt? Az ő szavaiban az igazság volt, mint Krisztus urunk
      szavában. Bármit mondott, szavaiban mindig az igazság volt. Mégis,
      mit mondott neked? Krisztus urunk csak szegény ács volt, Lev
      Nikolajevics gróf volt, de az mindegy, az a fontos, hogy valaki
      szavában az igazságot mondja. Ezt mondta neked? Nem, nem, ő azt
      mondta, mi vagy te, asztalos vagy? Szolgáld az Urat és az
      emberiséget azzal, hogy asztalos vagy. És még mit mondott? Azt
      mondta, hogy ne legyél se rendőr, se bíró, se hóhér. És még mit
      mondott? Nem sokat mondott, nem prédikált, csak együtt ettünk az
      asztalnál, levest és kenyeret, és beszélgettünk, és akkor azt
      mondta, milyen szomorú, hogy ő már olyan öreg és erőtlen, pedig még
      csak most kellene kezdeni dolgozni az emberiségért. Ez az erőtlenség
      a hitetlenségtől van, mondta. Az ember ezért lesz erőtlen. Te nem
      vagy hitetlen, mondom én neki. Én azt jobban tudom, szólt ő, mert én
      magamba látok, hitetlen vagyok, és imádkozz értem.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tjuzemkij keresztet vetett. Mindennap imádkoztam érte. Mikor
      hallottam, hogy meghalt, mondtam, hogy szent volt. Ha az ő szavait
      követtük volna, nem csináltunk volna háborút –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Van önnek pénze, Mr. Winemaster?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Rengeteg. Miért? Parancsol nagyobb kölcsönt?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem kérek. Aránylag kedvezően most adtam el tengerem egy részét –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Úgy. Ön tengerbirtokos?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Yes. Tengernagybirtokos vagyok –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      És hol fekszik az ön tengere?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Itt lenn a parton. Még a múlt hetekben nem is volt róla tudomásom,
      de amikor ide megérkeztem, pénzem fogytán volt, azon tűnődtem,
      miként szerezzek –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nagybátyjától örökölte?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Téved. A városon kívül sétáltam, és láttam egy embert, aki a tengert
      bámulja. Mikor visszatértem, az az ember még mindig ott ődöngött és
      bámult –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Idegen volt. Értem. Erre ön –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A boltba mentem, vödröt, seprűt, kefét, rongyot, egy üveg olajat és
      benzint vásároltam, aztán visszatértem. Az ember még ott volt. Én
      gatyára vetkőztem, bementem a vízbe, és elkezdtem söpörni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szóval ön a tengert söpörte –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Csak a színét. Az idegen azonnal odajött, és nézte, mit csinálok.
      Mikor egy darabot kisöpörtem, a vödörrel a vizet kezdtem meríteni,
      az egyik helyről a másikra. Az idegen erre még közelebb jött. Mit
      csinál, kérdezte. Nem látja, mondom, tisztítom a tengert. Maga ezt
      még sose látta? Nem, ő a hegyekből jött ma reggel, még sose látott
      tengert. Tisztítani kell, mondom, vagy mit gondol? Azt hiszi, csak
      úgy magától olyan tiszta? Ezzel olajat öntök a vízre, és kefével
      elkezdem fényesíteni. De csak a színét. Érti? Az idegen most egészen
      odajön. Ezt így kell csinálni? Én is szeretném. Ahhoz maga nem ért,
      szólok, azt tanulni kell. Végül egy kis benzint öntök a vízre,
      meggyújtom. A szemetet így kell elégetni. Aztán seprek és súrolok
      tovább. A víz színét kifényesítem, néhány lépést oldalt megyek,
      megnézem, jól csillog-e már. Ön tengertisztító munkás? Ördögöt,
      mondom, ez a tenger itt az enyém. Tíz kilométer a part mellett és
      tíz befelé. Felelős vagyok érte a tengernagyi hivatalnak. Tisztának
      kell lennie. Úgy, szóval ez az öné. És jól jövedelmez? Tűrhetően.
      Nagy család, élünk belőle aránylag gond nélkül. Megint seprek és
      kefélek, végül a szemetet meggyújtom. Mondja, uram, szól az idegen,
      nem adna el nekem egy darabot tengeréből? Nem, mondom én mereven, és
      seprek tovább. Lehetetlen, szólok, nem válok meg tőle. Gyermekeimnek
      ez ad kenyeret. Ne is próbáljon rábeszélni. Mégis, legalább néhány
      száz métert. Jól megfizetem. Nem vagyok éppen szegény. Ha úgy
      ragaszkodik hozzá. De csak a távolabbi fekvésből. Rendben van. Én is
      tengerbirtokos akarok lenni. És mi az ára? Négyzetkilométerenkint
      tizenötezer pezó. Egységár, a tengernagyi hivatal állapította meg.
      Az idegen nyelt. Nem sok? Én kevésnek tartom. Gondolja el, mennyi
      hal van benne, mennyi kő, a fenéken esetleg elsüllyedt hajók,
      kincsekkel megrakva, végül mennyi víz. Mégis sok, tizenkettőt adok
      érte. Lehetetlen. Tizennégy. Egy pezót sem engedek. És megtanít
      arra, hogyan kell tisztítani? Ha fizet érte. Kölcsönadom
      tisztítószerszámaimat. Az ember elővette tárcáját, és fizetett,
      aztán gatyára vetkőzött. Én a parton ültem és cigarettáztam.
      Mélyebben fogja azt a seprűt, se&amp;#241;or, hallja, lendülettel, közben
      figyelje, a szemetet nem látom, szólt ő. Mert még gyakorlatlan. Úgy,
      most vegye az olajat, és kefélje. Az ember izzadva kefélt. Jól van,
      most vegye a vödröt, szedje össze a szemetet, öntse rá a benzint, és
      gyújtsa meg –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szóval, Mr. Pen, így szerzett ön tizenötezer pezót –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Yes. Mr. Winemaster, így szereztem. De higgye el, az az ember egy
      óra múlva a tengert már egészen jól tisztította –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Elhiszem, az ön tanítványa –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tehetsége is volt, higgye el, hegyi lakóhoz képest egészen ritka és
      kiváló tehetsége, meg is mondtam neki, ön, se&amp;#241;or, ezt a nehéz
      mesterséget aránylag hamar meg fogja tanulni –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Amikor a forradalom kitört, a táborból sokan megszöktek. Én már csak
      néha aludtam bent. Munkát vállaltam, és Tamaránál laktam. Meg is
      esküdtünk. Éppen akkor szereztem Marsallt is. A
      fogolytábor-parancsnoknak hím és nőstény farkaskutyája volt, és a
      kicsinyekből egyet elkértem. A parancsnok éppen utazóban volt,
      keletre készült a fehérekhez. Azonnal odaadta. Hogy fogod hívni?
      Marsallnak. Jó név, látom, szeretni fogod. A kiskutyát hazavittem
      Tamarához. Látod, már van gyermekünk. Megtanítottam nyomozni,
      őrizni, jelszóra támadott, és idegentől ételt nem fogadott el. Az
      udvaron birkóztam vele, a hóban, egymást letepertük, én torkát
      akartam elkapni, ő meg rám vetette magát lihegve és csaholva.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tél végén a táborból az őrség is elszéledt. A szolgálatot csak
      Tjuzemkij tartotta. Te vagy az utolsó fogoly, mondta nekem, eredj el
      te is, minek egy ember miatt az egész tábort fenntartani. Már nincs
      egy tiszt se, eredj, Michail, hadd zárjam be a kaput, majd kiírom,
      hogy a fogolytábor kiadó.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tamarához hurcolkodtam, Tjuzemkij a kaput bezárta, és a kulcsot
      eltette. Gyakran eljött hozzánk, Lev Nikolajevicsről beszélt, és a
      teát együtt ittuk. Marsall a kemence mellett aludt, mi kis mécsessel
      világítottunk, mert az olaj kevés volt –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Mit szólna ön ahhoz, ha Mandarru királya lenne?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tudtommal Mandarru köztársaság –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mr. Pen a húst indulatosan kettévágta, és a felét szájába gyűrte.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vegye tudomásul, szólt aztán, tőlünk függ, hogy Mandarrunak milyen
      alkotmánya van –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Elismerem, mondom én –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Van önnek kedve ahhoz, hogy Mandarru királya legyen?
      Huszonnégymillió lakos, ezüst- és aranybányák, erdők, városok,
      trachit, tudja, a trachit az én gyengém, érthetetlen vonzalom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azért, mert ön szerelmes a trachitba, én Mandarru királya legyek?
      Nem szép öntől, Mr. Pen –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pen a negyedik bécsi szeletbe vágott.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Értem, hogy ez az ön számára –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bármilyen vigasztalhatatlan vagyok, kénytelen leszek önnel az
      ismeretséget megszakítani –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Fájdalmas –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azt hiszi, hogy két ilyen emberre van szükség, ha ilyen modern állam
      meghódításáról –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ne oktasson engem, szólt, és mereven rám nézett.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      De igen, én oktatom önt. Egy modern állam –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bordély. A kifejezés megfelel önnek?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pontos –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Huszonnégymillió lakos –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mr. Pen, az ön statisztikai szenvedélyét nem tudom méltányolni.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pen felállt, és kését a földhöz vágta. (A pincér odajött, parancsol,
      se&amp;#241;or – semmi, ezzel az úrral világnézeti vitám van.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Üljön le, Mr. Pen, mert sültje kihűl. Ön tehát azt az indítványt
      teszi nekem, hogy mi ketten Mandarrut foglaljuk el, alapítsunk
      királyságot, és koronáztassam meg magam –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Yes. Indítványozom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Holott ön éppen olyan jól tudja, mint én, hogy ez, mint
      teljesítmény, csaknem értéktelen és veszélytelen, csak farce, mert
      ilyen modern államot meghódítani, különösen két olyan embernek, mint
      ön meg én, nem valami különleges –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tudom. De az időt valamivel csak el kell tölteni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön ezt a kollektív életformát bordélynak nevezte. Ez a definíció
      tetszésemet megnyerte, ezenkívül tudományosan is helyesnek tartom.
      De mondja, micsoda öröm van abban, ha valaki a bordély királya –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mr. Winemaster –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön huszonnégymillió lakosról beszél és megszédül –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mr. Pen a villát felém irányítja. Hibát követtem el, szólt, amikor e
      számot említettem, és ön ezzel most visszaél –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön megszédült –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A sorochón már átestem. Szédületről szó sincs. A szám tetszett, mint
      egy automobil rendszáma –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tudtam, hogy ön okos ember –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Megtisztel –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön tehát elhatározta, hogy mi időnket itt most azzal töltjük –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Úgy van. Elfoglaljuk. Királyok leszünk –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Miért akar engem a vízbe mártani?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ne higgye, hogy részemről különös tisztelet jele –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tudom. Kívül akart maradni, hogy jobban röhöghessen –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Eltalálta. Ha óhajtja, leszek én –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Jó. Én majd az ön uralmát megdöntöm, a köztársaságot helyreállítom,
      és önt örökre száműzöm. Helyes? Micsoda világtörténet!
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hogyan? Ön ezt ilyen szigorúan veszi? Ön itt tényleg történetet akar
      kreálni? Én úgy gondoltam, hogy a királyságot megcsináljuk, az illő
      pénzeket fölvesszük, Friscóba utaltatjuk, aztán szépen elutazunk és
      röhögünk –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem bánom. De az erőviszonyokat mégis egyenlőtleneknek tartom. Van
      benne valami tisztességtelen. Nézze, ön, Josiah Pen és én, mi ketten
      épelméjű, komoly és értelmes emberek huszonnégymillió ilyen
      idiótával szemben –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ne részletezze –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem is óhajtom. Olyan ez, mintha páncélos tankkal menne a trójai
      háborúba. Mi ketten a mi élettechnikánkkal ilyen csürhe ellen –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Úgy látom, morális aggályai vannak –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Emésztésem rendben van. S így morálom is –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön ezt a sok hülyét szánja?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      E pillanataban a föld kerekségén nem ismerek államot, amit két olyan
      ember, mint ön meg én, három hónap alatt ne tudna tökéletesen
      kiforgatni. És nem szélhámosságból. Nem, itt, mondom, egy bizonyos
      magas fokú élettechnika áll szemben a bennszülöttekkel. A feladatunk
      könnyebb, mint Cortezé volt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Önből, szólt Mr. Pen, ragyogó egyetemi előadó lenne. Azt hiszem,
      állást kellene vállalnia a Harward Universityn –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Meg akar sérteni? Párbajt akar?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Majd később, modern párbaj, repülőgépen, háromezer méter
      magasságban, tízszeri golyóváltás, ha sebesülés nem történik,
      tengeralattjárón folytatjuk –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szóval ön olyan cortezi farce-ot ajánl. Fogadjunk, hogy három hónap
      alatt Mandarrut megesszük –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A fogadást állom. Nekem a trachit gyengém –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tisztelem érte –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szép nők is vannak. Ezek a kreolok –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kreol nő és trachit –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      És a bécsi szelet –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön túlságosan ismeri saját magát –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      El vagyok ragadtatva attól, ahogy ön ezt a szót, túlságosan,
      hangsúlyozza –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szóval Mandarru királyság e pillanattól fogva, de még csak mi ketten
      tudjuk –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én leszek a király –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bravó! Ön régi inka uralkodócsalád leszármazottja. Külsejét tekintve
      tényleg összetévesztésig olyan. Ilyen kétméteres pózna, sárga, ritka
      hajjal, fülig érő szájjal, gombócfejjel, az inkák mind ilyenek
      voltak –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Éppen ezért mindenki azonnal annak fog tartani –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem. Nem inka. Preinka. Huruchi, érti? Őslakos –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hogyne érteném –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Titkos barlangban jóslat szól arról, hogy a huruchi dinasztia
      huszonkettedik leszármazottja, Berendo Huari-Manasco, királyi nevén,
      Totomana, a Világszaró Sárkánysegg ősei hatalmát –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Éljen –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az ősi vallást helyreállítja, hatszáz válogatott kreol nő –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Trachitvárban –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Reggel, délben, este bécsi szelet –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Portóival. Ön a nagyvezír –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Főpap akarok lenni. Megfeledkezik arról, hogy születésemnél fogva
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Úgy van. Egész életében a huruchi vallást tanulmányozta. Nini
      paratimono srei tarotasi –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ranka, telfeleo tinti –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Boloto, boloto –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hiszen ön a preinka nyelvet ragyogóan beszéli –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Első Totomana szelleme a barlangban megtanított –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Remek –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Most már csak ellenségre van szükségünk. Azt gondolom, szőkék nem
      lehetnek, mert azok itt kevesen vannak. Feketék sem, mert itt
      mindenki fekete. Vöröseket nem ismernek. Mit tegyünk?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Van egy ötletem, dear Mike. Az állambölcsesség legelső pontja
      szerint –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Óriási, milyen szavakat használ –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az ellenség nevének megfogalmazása legyen olyan, hogy az uralkodó
      tetszése szerint mindenkire alkalmazható legyen. A magam részéről
      azt gondoltam, hogy az ellenség legyen karaki –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tünemény. Fejtse ki. Karaki az az ember, akire én azt mondom, hogy
      karaki –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Büntetése legenyhébb esetben a halál –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vagyonelkobzás, fegyház, kényszermunka, feleség és gyermek kiirtása
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Karaki az ősi ellenség –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Gondoskodni kell arról, hogy a nemzeti indulóban külön strófa
      beszéljen a karakik ellen való szüntelen harcról –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ezzel szemben mi?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Zeploták vagyunk. Jelvényünk Huitoto Llamanesce, a Vérthugyozó
      Dögkeselyű –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      A tajgában jól éltünk, bár Tamara egyre nehezebben mozgott. Fia
      lesz, szólt Tjuzemkij, meglátjátok, fia lesz –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Délben éppen ettünk, amikor hat hét óta az első embert megláttuk.
      Szőrruhában volt, puska helyett lándzsával és íjjal, mongolarcú, kis
      szemű, de aránylag szálas ember. Gyere, ülj le, és egyél, mondom
      neki. Evett, aztán elmondta, hogy ő nem orosz, hanem eszkimó.
      Grönlandból jött még három éve. Azelőtt Grönlandban lakott? Igen,
      óriásilag nagy föld, a tengeren túl, messze-messze. Északnyugat felé
      intett. Aztán egy napon óriásilag nagy hajóra szállt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hogy hívnak? kérdezte Tjuzemkij. Uvdtloriaq. Hogyan? Uvdtloriaq.
      Pogány nép. Eszkimó név. Ti pogányok vagytok? Nem, nem keresztények
      vagyunk.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Aztán a hajóból kiszállt óriásilag nagy városba. Hogy hívták,
      kérdeztem én. Koppenhága? Úgy, úgy. Nem, szólt Tjuzemkij,
      Szentpétervár lehetett. Úgy, úgy, tényleg az volt. Lehetetlen,
      mondom én, akkor már inkább Stockholm. Úgy, úgy, Stockholm.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      És aztán? Aztán elindult, és a szárazföldön ment, óriásilag nagy
      erdőkben. Mégiscsak Szentpétervár volt, szólt Tjuzemkij. Voltak ott
      tavak is? Hogyne, kiáltotta Uvdtloriaq, sok tó, erdő, sok tó. Akkor
      biztosan Helsinki volt. Úgy, úgy, Helsinki.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      És aztán? Óriásilag nagy síkságon és erdőkön és hegyeken ment át,
      zöld volt minden, és meleg volt. Aztán mindig magasabb hegyek és
      folyó. Biztos a Volga volt, szólt Tjuzemkij. Úgy, úgy, óriásilag
      nagy folyó. És akkor ment az erdőben, és az gondolta, hogy a tél már
      közeledik, házat épített, és húst szerzett be, sok vad volt, sok
      szarvas és medve, sok prémje is volt, nem fázott, húsa is volt, két
      embernek is elég.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem értem, szólt Tjuzemkij, miért jöttél el Grönlandból. Miért
      jöttél ide a tajgába? Uvdtloriaq most egészen elkomolyodott, és az
      égre mutatott. A nap, monda. A nap? Hogyhogy a nap? Uvdtloriaq akkor
      elmondta, hogy neki el kellett jönnie, mert reggel a napot föl kell
      ébreszteni. Hajnalban ő mindig kimegy az erdőbe, rendesen valamilyen
      szabadabb térre, ahol nagyobb távlata van, és ott a napot kezdi
      hívni. Nagyokat kell kiáltania, hogy végül is pirkadni kezdjen, és a
      nap fölkeljen.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mondd csak, szól Tjuzemkij, te azt hiszed, hogy a nap a te
      kiáltásodra kel fel? Eddig, szólt Uvdtloriaq, mindig az én
      kiáltásomra kelt fel. Ha nem kiáltanék, elkésne. Talán föl se kelne.
      Ostoba ember vagy, szólt Tjuzemkij, a nap a Teremtő parancsára kel
      fel. Te vagy ostoba, mondta erre Uvdtloriaq, mert én tudom, hogy az
      én kiáltásomra kel fel.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tjuzemkij rám néz. Mondd csak, szólt, nem bolond ez az ember? Mondd,
      amikor te nem éltél, akkor a napot ki ébresztette fel? Volt más
      Uvdtloriaq. Tjuzemkij újra rám nézett. Elhiszed, hogy a nap ennek az
      embernek kiáltására kel fel? Nagyon nehéz dolog ez, mondom akkor én.
      Amikor nem kiáltok, akkor nem is kel fel. Mikor nem kiáltasz? Télen.
      Akkor nem kiáltok, és a nap nem is kel fel. Akkor alszik. Tavasszal
      kiáltok, és akkor fölkel.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tjuzemkij csávában volt. Beszélj már, mondta nekem, mondd meg neki,
      hogy bolond. Te sokat tanultál, te tudod, hogy ez miképpen van. Én,
      válaszolom, tudom, hogy miképpen van, de azt is tudom, hiába
      magyarázom meg Uvdtloriaqnak, sohasem fogom tudni meggyőzni. De a
      nap, kiáltotta Tjuzemkij, a Teremtő parancsára kel fel, nem holmi
      ember ordítozására. Keresztet vetett. Pogány dolog ez, szólt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Uvdtloriaq erre újból és részletesen elmagyarázta, hogy ő minden
      hajnalban fölkel, kimegy, és kiáltozni kezd, és akkor a nap lassan
      fölkel. Amikor nem kiált, például télen, akkor a nap alszik. Ő azért
      kiált, nehogy a nap mindig aludjon, mert akkor mindig tél lenne.
      Azért jött, hogy a napot itt is fölébressze. Nem szándékozik sokáig
      maradni, mert a napot mindenütt föl kell kelteni. Tjuzemkij
      keresztet vetett. Pogányság ez, mondta, merő pogányság –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      A &lt;i&gt;Huisca Matador&lt;/i&gt;-ban a következő sajtóközlemény jelent meg:
      Huari-Manasco, valódi nevén Hatodik Totomana, a preinka, ősi huruchi
      nép császári sarja, főpapja kíséretében a fővárosba érkezett.
      Őfelsége kijelentette, hogy ideérkezése nem politikai természetű. A
      kormányzat ügyeibe avatkozni egyáltalán nem kíván. Csak a
      kényszernek fog engedni. Ő mindig népe boldogságát tartotta szem
      előtt, és ha népe elégedett, ő személyét nem kívánja előtérbe
      helyezni. Itt-tartózkodásának közvetlen oka, hogy a llamayhuarisca
      ünnepeket itt a fővárosban óhajtja eltölteni, és az ősrégi
      szertartásnak itt kíván hódolni. Őfelsége, amíg a nép érdeke azt
      követeli, a jelen kormányzatot is legálisnak tekinti, és ellene
      semmiféle lépést nem tesz, még őseinek jogán sem.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ősei, a nagy huruchi nép császári törzse, évezredek óta a hegyekben
      él, és a titkos hagyományt őrzi. A huruchi nép a világ
      őskultúrájának alapítója. A földkerekségen minden nagy ember
      származása huruchikra vezethető vissza. Így huruchi származású volt
      Homéros és Mózes és Platón és Julius Caesar és Dante és Vergilius és
      Aquinói Tamás és V. Károly és Shakespeare és Napóleon és Goethe.
      Őfelsége meg van győződve róla, ha az idő elérkezik, talán már
      nemsokára, az ősi huruchi hírnév régi dicsőségében fog ragyogni.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A llamayhuarisca ünnepek ma már régen feledésbe merültek, de Hatodik
      Totomana az idén, hosszú idő óta először, fel kívánja újítani. Az
      ünnep középpontja a császár személye, aki előzőleg főpapja
      társaságában hat hetet, negyvenkét napot magányos hegyi barlangban
      másodnaponkint teljes böjtben tölt el, közben a szent könyvekbe
      mélyed. A negyvenharmadik napon a fővárosba indul, hogy holdtöltekor
      a nagy szertartást végrehajtsa. A főpappal egyetlen vörös lepelbe
      burkolva, saruban, Xexere-huppu (Virágzó vércseppek) napján a
      Taraquaque-hegyre vonul, ott a holdnak és a csillagoknak bűneit
      hangosan meggyónja, a nép vétkeiért vezekel, a fölkelő nap
      sugaraiban újszülött gyermek vérében megmosdik. Fején
      eumariscuskoszorút visel, kezében taharintaágat tart. A főpap akkor
      huszonegy szem darált kukoricát a paparaminto madár szívével együtt
      szájába veszi, és bűnei alól, amelyek egyszersmind a nép vétkei,
      feloldja –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Uvdtloriaq nálunk maradt, velünk vacsorázott, és szürkületkor arra
      ébredtünk, hogy a házból kiment, a farakásra állt, és keletnek
      fordulva elkezdett ordítani. Eleinte azt hittem, hogy eszkimó
      szavakat mond. Később kitűnt, a varázsszavakat maga készítette,
      éneklő, hatalmas hangon, annyira, hogy Marsall az ajtóba ült, és
      keservesen vonított. Tjuzemkij szaporán vetette magára a keresztet.
      Pogány dolog, szólt, pogány.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Uvdtloriaq remek vadász és halász. Íjával óriási fajdot lőtt, és
      dárdájával pompás halat fogott, nyakig a vízbe ment, és maga hozta
      ki.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Délben éppen az üst körül ettünk, amikor Marsall csaholni kezdett.
      Az ágak recsegtek. Egyszerre látom, hogy ember. Két méternél jóval
      magasabb, szörnyű vállakkal, olyan arányú fejjel, amilyenről
      sejtelmem sem volt, nehézkesen, előredőlve jött, mint a gorilla, bár
      nem volt idős, bozontos hajzattal és bajusszal és szakállal,
      hirtelen csak az erdőből csörtetve kibújt, és mikor bennünket
      meglátott, megállt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Baabo, mondta Uvdtloriaq.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Baabónak hívják? kérdem.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Baabo, szólt újra Uvdtloriaq.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ott lakik, feljebb a folyónál. Valamilyen öregemberrel élt, de az a
      télen meghalt. Az az öreg is itt találta már, mindig itt lakott a
      tajgában. Még fiatal, talán húsz vagy hány éves, de beszélni nem
      tud. Baabo, mondta Uvdtloriaq.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A vadember lassan közeledett, mint a vadászó állat. Mindjárt láttam,
      hogy Tamarát nézi. Még soha életében nem látott nőt? Szeme
      villogott, de meg volt rendülve, kíváncsian fürkészte és csaknem
      reszketett. Marsall csaholt. Tamara hozzám húzódott.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Baabo, kiáltotta Uvdtloriaq.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A vadember nem is hallotta, jött, lassan jött, kezét kinyújtotta, és
      Tamarát meg akarta érinteni. Marsall rám nézett, hogy szabad-e
      támadnia. Az egész dolog bennem, bár semmi okom nem volt, nem is
      lehetett, esztelen és dermedt félelmet ébresztett. Láttam, hogy
      Tjuzemkij is reszket. Puskáját fogta. Ember? Állat? Inkább elemi
      jelenség volt. Ugyan. Vadállat. Fegyvere sincs. Erősebb vagyok.
      Lepuffantom. De a borzalom nem szűnt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ülj le és egyél, mondom Baabónak. Mutatom, hogy üljön le. De az étel
      nem érdekelte. Félek, szólt Tamara. Ne félj, mondom, Marsall
      leteríti. A fegyvert fölveszem és elsütöm. Baabo nem hallotta. Már
      alig volt néhány lépésnyire, kinyújtott kézzel.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ülj le, szólok hangosan. Baabo rám néz, aztán megáll. Hallgass,
      Marsall, ne csaholj. Itt az étel, egyél.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Baabo leült. Tjuzemkij sem volt cingár legény, de mellette kisfiúnak
      látszott. Baabo röfögni kezdett, és ujjával Tamarára mutatott, aztán
      csámcsogott.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem tud beszélni, szólt Uvdtloriaq.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az üstbe akart nyúlni kézzel. Mire az egyik edényben adok neki húst.
      Baabo eszik, de közben folyton Tamarára néz. Menj a házba, mondom
      Tamarának. Ne félj, még nem látott nőt, és magánkívül van. Tamara
      fölkel, és a házba megy. Baabo újra röfög, fel akar állni. Maradj
      ülve, és egyél, mondom hangosan. Marsall csahol.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem tud beszélni, szól Uvdtloriaq. Ott él fenn a folyónál, senki sem
      tudja, hogyan került oda, kicsoda, senki se tanította semmire. Az
      öreg a télen meghalt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Baabo a házat nézi, és időnkint dünnyög. Marsall, eredj a ház
      ajtajába, és vigyázz, hogy senki be ne menjen. Marsall tüstént
      engedelmeskedik, az ajtóba ül, és a vadember minden mozdulatát
      figyeli, időnkint vicsorít.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vidd magaddal, mondom Uvdtloriagnak, különben kénytelen lennék
      lepuffantani. Tamara nagyon fél tőle.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Uvdtloriaq azonnal megértette, a vadembert vállon ragadta, és
      intett, hogy elmennek. Baabo nem akart. Erre néhányszor belerúgott
      és ráordított, állj fel, megyünk. Marsall csaholt. Baabo
      feltápászkodott –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Felség, engedje meg, hogy se&amp;#241;or Mammellát bemutassam. Az
      archeológiai múzeum igazgatója, ezenkívül történetíró, felséged híve
      és csodálója –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Se&amp;#241;or Mammella, ha archeológus, őseimnek, a huruchi császároknak
      történetét jól ismeri –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Felség, szólt Mammella, mikor megérkezéséről hallottam, azonnal
      éreztem, hogy régi tervemet megvalósíthatom, a huruchik történetét
      megírhatom. Erre eddig nem volt alkalom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tudom, a karaki befolyás –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Úgy van. Teljes erővel dolgozom, azt hiszem, a könyv két-három hét
      múlva már meg is jelenhet –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Népem érdekében kérem, hogy művét mihamarabb készítse el. Szükség
      van arra, hogy a nép azzal az igazi múltjával megismerkedjen,
      amelyet eltitkoltak előtte olyanok –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A karaki átok, évezredek óta –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Örömmel töltene el, ha ön a karaki elnyomatásnak külön fejezetet
      tudna szentelni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Meg fog történni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Különös súlyt helyezek rá. Én az állam ügyeibe avatkozni nem
      óhajtok. Csak a kényszernek fogok engedni. De a karakiknak
      könyörtelen ellensége vagyok és maradok. Ezt senki sem tilthatja meg
      nekem. Felhatalmazom arra, hogy ezt a kijelentésemet a
      nyilvánossággal közölje. Nem fogom tűrni, hogy huruchi népem tovább
      szenvedjen –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A legszélesebb nyilvánossággal közölni fogom. Ó, felség, a huruchi
      nép a karakiktól sokat szenvedett.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Külön fejezetben írja meg a karakik és a zeploták harcát, a
      gyalázatos karaki árulást, az ártatlan zeploták tömeges
      kivégeztetését és üldöztetését –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Óhaja parancs. Egyúttal engedje meg, hogy sajtónyilatkozata
      alkalmából csodálatomnak adjak kifejezést. Én történész vagyok, és a
      szavak iránt van érzékem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hízeleg. Mi kíván lenni? Miniszter?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Miniszterelnök, felség. Nem fog bennem csalódni. Jó család vagyunk,
      nem is vagyontalan. Befolyásunk a hadseregben és a pénzvilágban igen
      figyelemreméltó. Az egyházat és a hivatalnoki kart is meg tudjuk
      nyerni. Az ön nyilatkozata a kormány helyzetét máris labilissá
      tette. Már mindenki tudja, hogy a kormány karaki. Az elnök
      emigrációra gondol –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mit kíván még? Birtokot?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azt is, felség. Bányákat. Részvényeket. Ó, felség, képességeit
      csodálom. Micsoda nevek! Huruchi! Karaki! Zeplota! Holnap az egész
      nép az öné. Honnan vette a Taraquaque-szertartást? Honnan vette ezt
      a szót, hogy Xexere-huppu? A Virágzó vércseppek! Az
      eumariscuskoszorú! A taharintaág! A paparaminto madár! Felség!
      Minden hódolatom e szavaké! Higgye el, ezzel az egyetlen
      nyilatkozatával a népet osztatlanul megnyerte. Ha van valami, ami
      bennünket itt, Mandarruban kivétel nélkül jellemez, ez az, hogy
      szívünk mélyén mindnyájan szeretnénk újszülött csecsemő vérében
      mosdani. Ez nekünk itt, Mandarruban –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A mai naptól fogva huruchiknak –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Éljenek a huruchik! Vesszen a karaki csőcselék! Előre, zeploták!
      Mondom, felség, ez nekünk mind –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Másnap délben a vadászatról hazajövök, a ház közelében Marsall
      ugatni kezd és előresiet. A ház üres. Tamara, kiáltom. A tárgyak egy
      része feldőlt. Marsall vadul csahol és szaglász. Tjuzemkij éppen
      jön. Baabo elrabolta, szólt, és keresztet vet. Hol voltál? kérdem. A
      folyónál. A halat mutatta. Semmit se hallottál? Semmit.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Gyorsan húst a tarisznyába, töltényt, két doboz gyufát. Jössz velem?
      kérdem. Tjuzemkij nem szólt semmit, csomagolt. Gyerünk, Marsall.
      Mutatom a nyomot, ő azonnal megérti, csaholva előresiet. Mi északnak
      indultunk, de Marsall délkeletnek tartott. Különös volt, de ehhez
      Marsall jobban értett. Nagyon siettünk, át a bozóton, néhol egészen
      lapos erdőn. Még este is mentünk, Marsall elöl haladt, és a nyomot
      szimatolta. Megvan? kérdem tőle. Kettőt vakkantott felém, hogy igen,
      megvan. Holtbiztosan ment elöl. Éjjel vagy két órát aludtunk, aztán
      útközben ettünk és siettünk. Az erdő szárazabb lett, a fák
      alacsonyabbak. Bírod? kérdem Tjuzemkijt. Keresztet vetett és
      bólintott. Mehetünk gyorsabban is, szólt aztán. Csaknem futottunk,
      de délig semmi. Estig semmi. A hús elfogyott, fajdot lőttünk, félig
      megsütöttük, aludtunk, és megint mentünk. Marsall, orrával a föld
      felé, nyílegyenesen vitt mindig délkeletnek.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Másnap szélesebb folyókához értünk. Több helyen mély volt, és igen
      sebes. Másutt köves, kavicsos, gázló is volt rajta. A gázlón
      mentünk. Marsall, keresd meg a nyomot. Két perc alatt megtalálta, és
      megindult nyílegyenesen délkeletnek. Tjuzemkij fejét csóválta. Mit
      akar ez a vadállat délkeleten? Arra lakott vidék van? Marsall
      biztosan futott, mi utána. Az üldözés már egy hete tart, még mindig
      semmi. Ez a kutya téved, szólt Tjuzemkij. Marsall nem téved, mondom.
      A kutya, mikor nevét hallja, hozzám jön és ugrál. Aztán megint előre
      délkeletnek. Az erdő ritkulni kezd, itt-ott mezők, aztán fátlan
      vidék. A második hét. Semmi. Végül elértük a vasútvonalat. A
      szibériai vasút. Este a városba jutottunk. Határállomás volt. Ebben
      az irányban tovább hárommérföldnyire már Mongolország. Mit tegyünk?
      Tjuzemkij keresztet vet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Marsall tévedett, szól.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Másnap a várost felkutatom. Lehet, mondta az egyik korcsmáros, hogy
      azok között a nők között van, akik holnap indulnak át a határon.
      Hová? Mongolországon át szöknek, Kínába. Itt nagyon bizonytalan, hol
      a vörösek jönnek, hol a fehérek, éhesek, mindent megesznek, a
      férfiakat besorozzák, a nőket elcipelik. Aki teheti, menekül. Hol
      vannak azok a nők? Ott a város végén, valami pajtában, elbújtak a
      kémek elől, a beszálló korcsma mellett, emeletes ház, majd
      megtalálod.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A pajtában tényleg egy sereg nő kucorog. Ki a vezető? Valami mongol,
      Karipának hívják, bent van a házban.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bemegyek. Te vagy az a Karipa? Én vagyok. Fiatalember, alig ér
      vállamig, szemét lesüti, nadrágban van, de fölötte szoknya, fején
      női kendő. Beszélek vele, ilyen nő volt, teherben van, egy óriás
      ember, beszélni se tud. Karipa fejét rázza.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A padra ülök, és próbálom magam valahogyan ép öntudatban tartani.
      Sokáig ülhettem így, talán órákig. Arra emlékszem, hogy a mongol
      odajön és megszólít. Az az asszony a feleséged. Igen. Elrabolták?
      Igen. Az óriás? Igen.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Talán tudok rajtad segíteni. Hogyan? Karipa a fal mellé összehajtott
      takarót tett, leült, lábát maga alá húzta, gerincét kiegyenesítette,
      kezét lazán térdére helyezte, szemét behunyta. Arca elernyedt.
      Mélyen és lassan lélegzett. Elég hosszú ideig ült így, aztán
      egyszerre csak azt mondta: erdő.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Erdő – tisztás – ház – előtte nagy fa – faház – farakás
      – nagy erdő – magas, szakállas ember – kék szeme van – két
      férfi – kutya – szőke asszony – hasas – erdő – folyó –
      kutya –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Valamit kérdezni akarok, de Karipa ismét beszélni kezd.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Óriás ember – az asszonyt elrabolja – házban – üveg feldől –
      viszi – erdő – folyó – kis folyó – egyik helyen mély és
      sebes – másikon kavics – gázló –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Óriás az asszonyt hátán hozza – az asszony beteg – leteszi –
      az asszony felugrik, és a folyóba ugrik – vízbe – sikolt –
      mély víz – elmerül – úszik – elmerül – óriás fut, kiabál –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Dermedten hallgatom. Karipa nehezen lélegzik.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Folyó – óriás ott van – jön vadász – szőrruhában – vadász
      – óriás el akar futni – a vadász dárdájával az óriás torkát
      átdöfi – óriás meghal – vadász az óriásról a csizmát leveti,
      ruhát – az óriást a vízbe löki – az óriás a vízben elmerül – a
      vadász jön, át a folyón – erdő – jön – pusztaság – jön –
      ide jön – vasút – város – ide jön –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Karipa lélegzete elakad. Szemét kinyitja. Kicsit pihen, aztán
      fölkel. Szótlanul ülök.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mesterem megtanított arra, hogy a múltat lássam. Belenéztem a
      múltba, és láttam, hogy az asszonyt elrabolták, de a folyóban
      elmerült –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hirtelen föleszmélek. Mondd, szólok, annak a háznak az ajtaja merre
      nyílt? –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az ajtó délnek, az ablak keletnek –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      És aztán?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mellette volt a farakás, a háztól negyed mérföld a folyó, a ház
      előtt tér, a ház előtt főzőhely, az üstben hal, a fán megölt fajdok
      lógnak. A kék szemű szakállas ember és az asszony veled ott lakott a
      kutyával –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hogy hívják a kutyát?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Har – har – mar – mar – sal – Marsall –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tamara meghalt?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A folyóban elmerült.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az óriás is meghalt?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A vadász megölte. Torkát átdöfte a dárdával –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Milyen vadász?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vadász. Bőrruha. Tarisznya. Bot. Idejött, itt van –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mondd, Karipa, láttál bennünket is, amint a kutyával a nyomot
      követtük?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Láttalak benneteket. A kutya a csizma nyomán jött, de a csizmát a
      folyótól kezdve már nem az óriás viselte, hanem a vadász –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tamara meghalt?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Beteg volt. Meghalt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mi baja volt?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hasában meghalt a gyermek –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Karipa, ha ez mind igaz –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Karipa szenvtelenül nézett.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Esküdj meg, hogy ez igaz –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A mongol szánakozva bólintott. Téged, szólt, Michailnak hívnak, a
      magas ember neve Tjuzemkij –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tjuzemkij, fordulj vissza, eredj vissza a tajgába, én nem megyek –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tjuzemkij a padon ült és könnyezett.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Marsallt neked adom, eredj, az ég áldjon meg, légy boldog, én nem
      megyek, elmegyek Mongolországba és Kínába, és megpróbálok hazajutni.
      Tamara meghalt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tjuzemkij kezét vállamra tette. Sírjál, Michail, sírjál –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Sírt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Lev Nikolajevicsnek igaza volt. Szenvedni kell, szenvedni, mindig
      szenvedni.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mondd, elhiszed, amit a mongol mondott?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tjuzemkij keresztet vet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Marsall a nyomot követte –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      És ki ölte meg Baabót?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tjuzemkij hallgat.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Marsallt magaddal viszed? Visszamész a tajgába?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Még csak nyár közepe van. És aztán? Nem tudom. Te haza mész?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tamara nélkül itt nem bírom ki –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ne sírj, Michail, ne sírj. Lev Nikolajevics azt mondta, csak azt
      kell siratni, aki tisztátlan szívvel halt meg. Tamara tiszta szívű
      volt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tjuzemkij zokog.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Marsall rám néz, kezemet nyalja.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mikor mentek? kérdezi.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Holnap hajnalban. Szerzel valahol szoknyát és kendőt, mind női
      ruhában mennek. Eredj, Tjuzemkij, eredj vissza a tajgába, elkísérlek
      a város széléig, emelj keresztet Tamarának ott a folyó mellett, ahol
      meghalt, és imádkozz érte. Itt a puskám, nekem nem kell. Az ég
      áldjon meg –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Marsall a padra ugrott, és arcomat nyalta. Én megöleltem, és
      homlokát megcsókoltam. A kutya vonított.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Eredj –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Mondja, Mr. Winemaster, ki ez a Mammella?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Archeológus, vagyis a tudomány örve alatt húsz éve halottrabló és
      hullagyalázó –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Yes, értem. De úgy egyébként –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Amit mondott, az a valóságnak megfelel. Öccsei, bátyjai,
      nagybátyjai, sógorai, unokatestvérei –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Thanks. A lényeg –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Befolyásos emberek, rendőrfőnök, tábornok, bankár, püspök,
      polgármester –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Önzetlen hazafiak –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mind ősi huruchi származás. Megbeszéltem vele a merényletet –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Önök engem le fognak lőni? Kár lenne –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Erről szó sincs. Önt egy felbérelt karaki cinkos meg akarja
      gyilkolni, de szerencsére csak kalapját lövi át –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pompás. Mint Tell Vilmos fia fejéről az almát –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az illető céllövőbajnok, keze holtbiztos, meggyőződtem róla –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mammella ötlete volt?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szerény személyemé. Holnap délben ön a korzón sétál Mammellával,
      velem és néhány hívünkkel. A kávéházban ülünk, és a huruchi ősökről
      beszélgetünk. Akkor ez a hitvány karaki bérenc önt lesből le akarja
      lőni. A golyó kalapját átlyukasztja, és a nagy tükröt összezúzza.
      Sajnos a merénylő a tömegben eltűnik, de mi –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bravó! Követelni fogjuk, hogy a kormány a karaki összeesküvőkkel
      szemben erélyesen lépjen fel. Követelni fogjuk a zeploták
      szövetségének megalakítását, követelni fogjuk az új választások
      kiírását –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mammella a sajtókampányt vezeti. Egyik sógora a &lt;i&gt;Huisca
      Matador&lt;/i&gt; főszerkesztője –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Miniszter lesz –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Minden bizonnyal –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Őfelsége kijelenti, hogy a kormányzat ügyeibe nem kíván beavatkozni.
      Csak a kényszernek enged. A történtekért minden felelősséget a
      kormányzatra hárít –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Önt, felség, a zeploták küldöttsége fel fogja keresni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nagy beszéd –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én tartom, ősi huruchi nyelven –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ah, főpapom, ön tüneményes ember –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ebben a percben az inas egy bizonyos Zuzuga nevű tudóst jelent be.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kéretem a tudós urat, szól Mr. Pen.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Zuzuga idősödő, kopott emberke, igen szaporán beszél, uram, szól,
      ezt én nem tartom megengedhetőnek, én ezt nem is tartom
      jóhiszeműnek, csupa téveszme –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Foglaljon helyet, mondom Zuzuga úrnak, és világosítsa fel őfelségét,
      hogy miről is óhajt beszélni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A tudós fel-alá járkál és hadonászik.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Honnan vették önök ezt a llamayhuarisca ünnepet? Én Mandarru
      őstörténetével negyven éve foglalkozom. Honnan veszik? Micsoda
      Taraquaque? Nincs is ilyen hegy. Nincs is ilyen szó. Mi az, hogy
      Xexere-huppu?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Érti ön ezt az urat? kérdi Mr. Pen bámulatra méltó megütközéssel.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azt hiszem, felség, mondom én.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mit akarnak önök ezzel az egésszel? Honnan vették? A forrást
      nevezzék meg! Mandarru őstörténetével negyven éve foglalkozom.
      Eumariscuskoszorú! Paparaminto madár! Szélhámosság –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Úgy veszem észre, szól Mr. Pen, hogy ez az úr valamiért rendkívül
      nyugtalan –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én önöket le fogom leplezni, kiált Zuzuga. Visít és toporzékol.
      Micsoda huruchi? Micsoda zeplota? Nem létező fogalmak –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pen rám nézett.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Van önnek valami mondanivalója Zuzuga úr számára?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Van, felség, ha megengedi, közölni fogom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kérem, közölje az én jelenlétemben –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Se&amp;#241;or Zuzuga, mondom igen halkan, hallgasson meg –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hallgatok, szól a tudós, és idegesen topog.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Őfelsége és én jól tudjuk, hogy az ön minősíthetetlenül sértő
      fellépése nem egyéb, mint karaki provokáció. Szeretnénk
      feltételezni, hogy ön ebbe jóhiszeműen ugrott be, és viselkedésének
      hátterét nem ismeri, lássa be, hogy az ön információi nem hitelesek.
      Őfelsége és én ezt így óhajtanánk. De ha ön agresszív magatartása
      mellett kitart, kénytelenek lennénk, nem a kormányhoz, mert az
      karaki befolyás alatt áll, hanem zeplota híveinkhez fordulni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Objektív tények, kiált Zuzuga magánkívül, objektív tények birtokában
      vagyok, és Mandarru őstörténetét negyven éve tanulmányozom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Őfelsége és én nagyon jól tudjuk, hogy az ön állítólagos objektív
      tényeit milyen törekvések sugalmazták –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Objektív történeti tények –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Objektív tényeknek nevezi egy hatalmi rendszer azokat a regéket,
      amelyek neki a hatalom gyakorlatában kedveznek –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Komplott, üvölti Zuzuga, árulás –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pen intett. Erre én odaléptem, ballal egészen jó lendülettel
      egyetlen horogütéssel leterítettem, aztán telefonáltam a &lt;i&gt;Huisca
      Matador&lt;/i&gt;-nak.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Újabb merénylet Hatodik Totomana ellen. Karaki provokáció. A
      császárt saját lakosztályában támadták meg. A pisztolyt a merénylő
      kezéből a főpap csavarta ki. A merénylő Zuzuga tanár álneve alatt
      tolakodott be. A karaki bérencet ártalmatlanná tették. A császár az
      események izgalmait férfiasan viseli. Kijelenti, hogy a történtekért
      a felelősséget a kormányra hárítja. Csak a kényszernek hajlandó
      engedni –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Van pénzed? kérdezte Karipa. Nincs, mondom. Így nehezen jutsz el
      Kínába. Majd csak fog menni. Elvállalod egy kínai nő kíséretét?
      Igen. Védelmét? Igen. Forma szerint a feleséged. Jó. Hazakíséred
      Kínába, neki van pénze, vele mehetsz. Nagyon jó, hol van az a kínai
      nő?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Karipa az emeletre vitt, és az ajtón kopogott. Harmincéves, gömbölyű
      holdarcú kínai nő, mosolyog, leültet, és teával kínál. Baracknak
      hívják, szól Karipa. Elvállalsz férjednek, amíg hazaérünk? Ő
      szívesen bólint. Kedves ember vagy, szól. Ígérem, hogy meg foglak
      védeni, mondom. Védelemre szorulok, mert nő vagyok. Én meg
      támogatásodra, mert nincsen pénzem. Erre ő mindjárt nagy csomó
      bankjegyet, ezüst-, aranypénzt és ékszert adott. Erre vigyázz,
      szólt. Köszönöm, hogy megbízol bennem. Karipa elmondta, hogy
      feleségedet elrabolták, és meghalt, és te most nagyon szenvedsz,
      pedig aki szenved, az nem zsivány.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Teát ittunk és hallgattunk. Mennyi idő alatt érünk Kínába? Nyár
      végére, szól Karipa. Három hónap? Talán, mondta. Nehéz út?
      Veszélyes. Éjfél után indulunk, hogy itt ne keltsünk feltűnést, és a
      határt még sötétben lépjük át.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én, mint Barack férje, nála ettem és lepihentem. Éjfél előtt női
      ruhába öltöztem, kis csomagunkat hátunkra vettük és elindultunk.
      Másfél óra múlva a határt elfértük. Szétrombolt határőrépület,
      darabokra tört sorompó. Túlnan az ég éppen csak szürkülni kezdett.
      Síkság, fátlan, dombtalan, beláthatatlan síkság.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kerek hatvanan voltunk. Egyszerre csak az egyik nő a többitől
      elválik, és jobbra befelé megy a síkságra. Hirtelen megáll. A laza
      derengésben látom, hogy karját szétveti, és torkaszakadtából elkezd
      üvölteni. Rögtön felismerem. Uvtloriaq. Karipa odasiet, és azt
      kérdezi: kiért kiáltasz? Uvdtloriaq tovább ordít. Miért kiáltasz?
      Csak üvölt. Nem jó, ha kiáltasz. Uvdtloriaq egyre hangosabban kiált.
      Hallgass! Mi szökevények vagyunk, nem szabad zajt csinálni.
      Odamegyek, és magyarázni kezdek. Ez az ember itt a napot keltegeti.
      Karipa rám néz. Ismered? Igen, a tajgából. Ez a vadász volt az, aki
      az óriás embert a folyónál megölte.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Uvdtloriaq, szólok, a nap már felébredt, hallgass. Elég. Megismer.
      Áj, áj, szól teljes hangon, áj, Michail! Csendesen, mondom. Te
      megölted Baabót? Uvdtloriaq bömbölni kezd, dárdájával mutatja,
      hogyan ölte meg. Csizmájára mutat. Baabo, szól. Bólintok. Siessünk,
      mondom, és vállán megragadom, itt veszélyben vagyunk. Indulunk
      tovább.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Velünk utazott Krizantem Jevarisztionovics Zatvorodverázsnyikov
      gárdaőrnagy is, feleségével. Félvér mordvin, szól Karipa. Te kém
      vagy, mondja nekem Zatvorodverázsnyikov. Nem vagyok, válaszolom.
      Vigyázz, szól ő, az én tőröm éles.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Karipa és az őrnagy a mongol nyelvet jól beszélte. Rajtuk kívül volt
      még egy kínai kereskedő és egy kis japán. A többi tényleg nő.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Délben csak egyetlen órát pihentünk. Estefelé sziklásabb hely tűnt
      fel, oda bújtunk, ettünk és lefeküdtünk.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A jövőbe nem látsz? kérdem Karipát. Nehezebb, szólt. Néha látok, de
      még nem vagyok elég tiszta. Néha csak egy-két órát előre. Saját
      jövődet is látod? Saját jövőmet nem szabad látnom. Miért? Tilos.
      Mégis. Mert az enyém. Nem szabad? Magamnak nem szabad jósolni. És ha
      másét látod? Azt lehet, de nem szabad érte pénzt elfogadni, sem
      ajándékot. Az én jövőmet látod? Haza fogsz jutni, szólt. Mikor? Sok
      idő. Több év. Hazajutok? Hazajutsz.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Aludni készülök, akkor hirtelen megszólal. Neked van ikertestvéred?
      Nincs, mondom. Ugyanolyan ember, mint te. Látom őt. Nagyon messze,
      magas hegyeken város, ott van, idegen nyelven beszél, barátja
      hosszú, vékony ember, sokat nevet, gazdag, sötét bőrű leányt szeret.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Karipa elhallgat. Beszélj még, mondom. Olyan ember, mint te, de nem
      szenved, hanem nevet, barátjával, a hosszú, vékony emberrel. Én
      vagyok? kérdem. Azt hiszem, magas hegyek, kövek között nagyváros,
      ott él.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hogyan magyarázod ezt? kérdem. Karipa hallgat. Én nem értek, szól
      aztán. Én csak látom. És az a sötét bőrű leány? kérdem. Szép leány.
      Szereti? Igen, szereti. Mást nem látsz? Idegen beszédet hallok, amit
      nem értek. Közben tenger van, nagy tenger. Mást nem látok.
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      A sarkon indián lányt láttam ácsorogni, kétszer is, elképzelhetetlen
      rongyokban, a piszoktól és a tetvektől összeragadt hajjal,
      kisebesedett lábszárral, ujja között valami varral, lehet, rühes
      volt. Soha ilyen arcról sejtelmem sem volt. Kezdtem érteni Josiah
      Pen trachitimádatát, a tiszteletet az iránt, ami ebből a kemény
      kőből van. Trachitarc. Férfinál ijesztő. Több ilyen arcot láttam.
      Nőnél ellenállhatatlan. Ez a mosolytalan sötétség, ez a
      megérinthetetlen távolság, az önmagába zárt szenvedélytelenség. A
      szépségnek ezen a fokán. Ott állt a sarkon, sejtelmem sem volt róla,
      miért. Nem koldult, de úgy látszik, nem is várt senkire. Ma ismét
      ott áll. Hogy hívnak? kérdem. Rám néz, mozdulatlan arcával. Még a
      szeme is trachitból van. Ainyu, mondja alig hallhatóan és rebbenés
      nélkül. Akarsz szép ruhát? Komolyan bólint, de csak egyszer. Itt
      lakol a városban? Kint, mondja. Szegények vagytok? Apád munkás?
      Nincs apám. Anyád van? Ismét bólint, egyszer. Milyen ruhát akarsz?
      Pirosat, kéket, sárgát, tarkát? Tarkát. Tarka kendőt a válladra?
      Bólint. Gyere, menjünk a boltba, és válaszd ki. Merre? kérdezte.
      Megindultunk. A legjobb üzletbe vezettem, a legdrágább szövetet és
      selymet és gyapjúkendőt rendeltem. Ainyu a szövetre mutatott. Ezt,
      mondta mozdulatlan arccal. Indián kendőt akart. Az ékszerészhez
      vittem. Gyűrűt, nyakláncot, karkötőt, övet választott, indián
      ízléssel a legszebb darabokat. Aztán cipőt akartam neki venni, de ő
      bocskort akart. Szebb, mondta. Végül a drogériába mentem, hajszeszt,
      szappant, kölnivizet, krémet, fésűt vásároltam.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szoktál mosdani, Ainyu? kérdem. Bólint. Fürödni szoktál? Fejét
      rázta. Most meg fogsz fürödni. Itt a kád, meleg vízzel, nézd, jól
      megillatosítom, belemész, és a sok szennyet magadról leáztatod.
      Mosdottál már szappannal? Fejét rázta. Majd megmutatom, hogyan kell.
      Hajadat is megmosod. Ainyu a fürdőszobába ment, és a vizet
      megszagolta. Jó, mondta. Ruháját kezdte levetni. Most látom, milyen
      válla és karja van. Én azt hiszem, az az emberiség, amely ilyen
      szépséget az utcasarkon hagy tetvesen és rongyosan, legjobb, ha
      követi Darwin tanácsát, és elmegy majomnak.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ainyu levetkőzött, és a kádba lépett, ledőlt, és szemét behunyta.
      Vonásai mozdulatlanok voltak, mint az utcasarkon. Odamegyek, haját
      kibontom, megfésülöm és beszappanozom. Nyugodtan tűri. Fejbőrét a
      tetvek egészen felmarták. Bekenem hajszesszel, kifésülöm, és
      fényesre kefélem, aztán felszárítom. Állj fel, most megmutatom
      neked, hogyan kell szappannal mosakodni. Végigszappanozom,
      szivaccsal megdörzsölöm, kezét és lába fejét kefével. Úgy, most
      feküdj vissza a vízbe. Meleget eresztettem és leöblítettem. Szép
      vagy, Ainyu, tudod? Rám néz. Arca mozdulatlan. Kicsit mintha szeme
      kigyulladt volna. Egyáltalán nem volt barátságos. Gyorsan másfelé
      néztem. Most gyere ki. Megtörüllek, és bekenlek olajos krémmel, hogy
      jó illatod legyen. Mikor megtörültem, sajnáltam, hogy be kell
      kennem. Soha ilyen illatot nem éreztem. Valami kábító virág? Nézd
      meg magad a tükörben. A fürdőszoba nagy állótükrébe bámult,
      szenvtelenül. Tetszel magadnak? Szép, mondta. Mellét megtapogatta,
      aztán derekát, megfordult, és csípőjét hátulról is megnézte. Szép,
      mondta újra, és beleegyezően bólintott.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Új ruhájába öltöztettem, a harisnyát ráadtam, a kendőt, az
      ékszereket. Ainyu lassan a tükörhöz ment, és hosszasan nézte magát,
      de most nem szólt semmit. Ezeket a rongyokat otthon mosd ki forró
      vízben, itt egy kis táska, ebben elviheted, itt van a szappan, a
      hajszesz, olaj, szivacs, kölnivíz, fésű, tisztálkodj rendesen,
      nehogy tetveid legyenek. Ainyu becsomagolt, aztán elindult. Az
      ajtóból még egyszer visszanézett, majdnem barátságosan, de egy szót
      se szólt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Még egy óra sem múlt el, a telefonon a portás szól. Se&amp;#241;or, egy
      indián nő keresi. Vezessék fel. Ainyu jött vissza. Isten hozott, ülj
      le. Éhes vagy? Csengettem, hogy hozzanak uzsonnát. Ülj le, örülök,
      hogy látlak. Az új ruhát megszoktad már? Otthon is tetszettél? Az
      uzsonnát behozták. Gyere, Ainyu, mossál kezet, kezet mosott, aztán
      megmutatta. Jó? kérdezte. Jó, mondom. Most egyél. Igen lassan evett.
      A vajas kenyér a legjobban ízlett neki. A halat és a dzsemet nem
      kedvelte. Az egész idő alatt csak én beszéltem, ő néha rám nézett,
      bólintott, vagy fejét rázta. Jóllaktál? Jól, mondta. Aztán hirtelen
      így szólt: Anyám azt mondta, hogy jöjjek el hozzád. Szép tőled,
      kedves Ainyu, és miért jöjjél el? Ha a gazdag úr engem megajándékoz,
      akkor azt meg kell hálálni. Anyád mondta? Igen. Kedves anyád van.
      Azt mondta, hogy maradjak itt, és feküdjek az ágyadba. Ezt így kell.
      A te anyád igazán derék asszony. Ha majd hazamész, mondd meg neki,
      én nem azért adtam a ruhát, hogy ágyamba feküdj, érted, Ainyu?
      Bólint. Te tudod, hogy te nagyon szép vagy, és én nem tudok
      szépséget látni, hogy azt valamiképpen meg ne tiszteljem és iránta
      hódolatomat meg ne mutassam. Én azért nem kívánok semmit. A
      legkevésbé azt, hogy ágyamba feküdj. Te ezt jól tudod, jobban, mint
      anyád. Arcát megsimogattam. Azért, ha kedved van, és meg akarsz
      látogatni, gyere el. Nesze, itt van pénz, vigyél haza kenyeret és
      húst. Eljössz holnap? Ainyu rám nézett mozdulatlan arcával és
      feneketlen mély szemével. Holnap eljövök, mondta és indult. Isten
      veled, viszontlátásra. Adios.
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Uvdtloriaq kiáltására korái felébredtünk, és rögtön elindultunk.
      Most sziklás rész következett, aztán dombok és alacsonyabb hegyek.
      Sehol ház, sehol fa, sehol állat, sehol ember. Okkerbarna kiégett
      föld. Délután volt, amikor az egyik hegyről lovascsapat nyargalt
      felénk. Egyszerre körülvettek. A bandavezér Karipával beszélt
      valamit, aztán tíz embert otthagyott s elment. Este faluféle helyre
      érkeztünk. Bennünket az egyik ház udvarára tereltek, és a kaput
      bezárták. Ott ácsorogtunk, néhányan leültek és szundikáltak.
      Zatvorodverázsnyikov egy ideig Karipával beszélt, aztán a japánnal.
      Később odamegyek, és azt kérdezem: mi történik itt? Nem tudjuk,
      valószínűleg nem jó. Az őrnagy azt mondja, hogy ez politikai
      támadás, valakit keresnek. Kit? Nem tudjuk, talán orosz tiszteket.
      Azt mondja, hogy ez a japán vezérkari tiszt és kém. És ez baj? Ki
      fognak rabolni? Nem biztos.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Elaludtam. Egyszer felráztak. Két fegyveres a hatvan embert a házba
      terelte. Igen tágas terem volt, négy acetilénlámpa égett. A padlón
      mindenféle bőrök, takarók, edények, ételmaradék, üres üvegek. A
      bandavezér ott állt, és bennünket várt. A fal mellett álltunk
      sorban, mellettem az egyik oldalon Barack, a másikon Uvdtloriaq.
      Velem szemben Zatvorodverázsnyikov és felesége és egy lengyel nő meg
      egy alacsony mongol asszony. A bandavezér körüljár, mindegyikünk
      arcába néz. Minden valószínűség szerint részeg. Barack előtt megáll,
      jól megnézi, újra visszafordul, de aztán továbbhalad. Végül az egyik
      nőnél megáll. Koreai volt, elég csinos. A bandavezér valamit mond,
      mire a két mongol a koreai nőt elkezdi vetkőztetni. A nő tiltakozik,
      de akkor késsel ruháját levágják, aztán felkapják, és a terem
      közepén az asztalra fektetik. A nő sikoltozik. Most látom, hogy az
      asztal lapját sűrűn szögekkel verték ki. A nőt a szöges asztalra
      kötözték tárt karokkal és lábakkal. A bandavezér nadrágját ledobja,
      és a koreai nőre fekszik. A szögek most a nő hátába fúródnak. A nő
      közelebb meg nem határozható hangon bőg. A szögek minden taszításra
      mélyebben fúródnak hátába. A bandavezér a befejezés előtt az utolsó
      pillanatban az asztalról hosszú tőrt vesz fel, oldalt, hárulról a
      bordák között lassan a nő hátába nyomja tövig, úgy, hogy a tőr hegye
      a nő bal melle alatt bújik ki. Akkor a tőrt visszahúzza, a nő melle
      alatt támadt kis sötét lyukra szájával rátapad, és a kiáradó vért
      szürcsöli. Ez a csámcsogó szürcsölés elég hosszú ideig tartott.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Barack karomat szorítja és reszket. Én nem tudom, hogyan maradtam
      eszméletemnél. Azt hiszem, csak úgy, hogy a többiek arcát néztem. Az
      őrnagy az indulattól szemét lehunyta és lihegett. De nem ez. A
      lengyel nő kidülledt szemmel és meredten nézett. A kis kövér mongol
      nyelvét kidugta, aztán mindig jobban és jobban, végül egészen, nyála
      csurgott, és szeme móhón égett. Megint a lengyel. Előretolakodik,
      úgy tesz, mintha a ruhát magáról le akarná tépni, és magát a szöges
      asztalra akarja vetni. Ebben ő is részesülni akar. Mikor a tőr a
      koreai nő szívét átfúrja, a lengyel nő felkiált, az őrülettől és az
      irigységtől.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Itt vagyok. Barack az egyetlen, aki irtózik és remeg. A többi
      azonnal és mind az asztalra feküdne. Hová kerültem? Nem ide
      Mongolországba, nem, oda, ahol ilyen lények élnek. Karipa az egyik
      sarokban áll, tökéletesen közömbösen.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A két mongol katona a halott koreai nőt az asztalról leszedi,
      takaróba burkolja és kiviszi. A bandavezér újra megindul, hogy
      körbejárjon. Szája körül friss vér, bajuszán és állán lecsurgott.
      Szemében tökéletes őrület. Barack előtt ismét megáll, de továbbmegy,
      most egy kínai nő kellett neki. A nő engedte, hogy levetkőztessék és
      az asztalra fektessék. Kicsit nyögött, mikor a szögek hátába
      fúródtak. A két mongol újra kiment. Zatvorodverázsnyikov most intett
      nekem, a japánnak és Uvdtloriaqnak. Az asztalhoz lépett, tőrét
      félelmetes biztossággal a bandavezér hátába szúrta, de oly erővel,
      hogy az rajta keresztülszaladt, és a kínai nőt is azonnal megölte. A
      japán, Uvdtloriaq és én gyorsan az ajtóhoz ugrottunk, a két mongol
      belép, őket azonnal leütöttük, és fegyvereiket elszedtük. Az
      udvarba, kiált az őrnagy. Őrültek vagytok, szólt Karipa. Az udvarba
      megyünk. Hol vannak a mongolok? A kapu alatt, a szobában hatan.
      Lefegyverezzük őket, megkötözzük, szájukat betömjük.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A házban más nem volt. A házon kívül csend és sötétség. Gyorsan,
      gyorsan, szól az őrnagy. Karipa int, én Barackot megragadom, és
      elfutunk. Vaksötét. Tíz percig futunk, akkor Karipa azt mondja,
      siessünk, mert virrad. Mikor szürkülni kezd, sziklák közé jutunk,
      hegynek fölfelé. Ismered az utat? Ismerem, szól. Mire a nap fölkel,
      úttalan sziklatömbök alatt vagyunk. Már nem érnek el, szól Karipa.
      Délig megyünk, folyton fölfelé. Délben valamit eszünk. Barack
      elalszik és horkol. Alhatunk? kérdem. Kicsit alhatsz, mondta.
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Mondja, Mr. Winemaster, ez a kifejezés, hogy bennszülöttek, az öné?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      No, Mr. Pen. Ez a kifejezés kedves barátomé, aki megengedte, hogy
      szuverénül felhasználhassam. Név szerint Melius úr –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Melius a bélyegzőkészlettel –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Yes. Ön ismeri őt?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Texasban találkoztam vele, mielőtt idejöttem. Ott egy bizonyos
      O'Flahannak közösen eladtuk az éjszaka teheneit –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Lekötelezne, Mr. Pen, ha a történetet elmondaná. Melius úr nekem
      barátom, és jachtom kapitánya –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A Dianáé?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Úgy van –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Utaztam rajta. Remek hajó. Megveszem öntől –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem eladó –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Úgy volt, hogy Texasban éltem, és ott volt a már említett O'Flahan
      sajt- és vajgyáros, igen nagy marhagulyákkal. Szenvedélye volt, hogy
      a környéken tehene csak neki legyen. Ha meghallotta, hogy valakinek
      tehene van, még áron felül is megvásárolta. Melius úr a
      Mexikói-öbölből kirándult mihozzánk, és amikor a helyzet felől
      tájékozódott, azonnal cikket írt az újságba, hivatkozott valami
      Aischylos nevű régi görögre, aki szerint az éjszaka teheneit éjjel
      egy és három óra között fejik. O'Flahan azonnal telefonált. Mr.
      Melius, mit tud ön ezekről a tehenekről, kérem, azonnal jöjjön el,
      beszélni akarok önnel. Sorry, Mr. O'Flahan, ha önnek dolga van
      velem, fáradjon ide, second breakfestre szívesen látom tíz
      harminckor, good morning. O'Flahan csakugyan ott volt. Micsoda
      tehenek ezek? Hány darab? Hol vannak? Nézze, Mr. O'Flahan, a dolgot
      egészen titokban tartják. Az is lehet, hogy misztifikáció. Hogyhogy
      misztifikáció! Kifejezetten tehenekről van szó, a tehén nem
      misztifikáció! Nem tudom, csak előre figyelmeztetem. Ha ön engem
      megbíz, információkat fogok szerezni. Yes, megbízom önt, költséget
      ne kíméljen, én biztosat akarok tudni. Ha a teheneket megtalálta,
      tudja meg, mennyi, milyen fajta, mennyi tejet adnak, hol
      tartózkodnak, érti?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Melius eljött hozzám, és azt mondta: Mr. Pen, tud ön bőgni? Ahogy
      parancsolja, mondom én, mint a borjú, mint a bika, mint a
      rénszarvas, mint a bölény. Thanks. És tud ön ugatni? Remekül,
      ugatással több díjat nyertem. Kitűnő. Ma éjjel a városon kívül éjfél
      után pont fél kettőkor több hangon ön bőgni fog, mint a tehén,
      időnkint mérgesen ugat. Viszünk néhány kolompot, és kolompolni fog,
      mintegy félóra hosszat, öt-hat kolomppal egyszerre és felváltva,
      ahogy önnek megfelel. Este csakugyan kimentünk a várostól
      egyórányira, megegyeztünk az időben, aztán Melius elment. Mr.
      O'Flahan, akar ön az éjszaka teheneivel találkozni. Azonnal. Azonnal
      nem, de éjfél után egy és három között fejik őket, velem jön?
      Természetesen, mikor indulunk? Kocsiját rendelje a szálló elé pont
      egyre. Félóra alatt kint vagyunk. All right.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Melius a kicsit illő távolságban megállíttatta, és gyalog mentek
      tovább. Csendben, Mr. O'Flahan, a teheneket vérebek őrzik. Csak nem?
      A dolog nem veszélytelen, coltja önnél van? Nincs. Könnyelműség volt
      nem elhozni. Ön elhozta? Hogyne. Pszt, már közel vagyunk. Az erdő
      felől tehénbőgés, négy- és ötféle kolomp hallatszott. Ott vannak,
      szólt O'Flahan suttogva. Egy perc múlva mérges csaholás. A vérebek,
      szól O'Flahan, és megállt. Nem jön? kérdezte Melius. A
      mennydörgőjét, a vérebekkel nem jó tréfálni. Leültek és vártak. A
      tehenek bőgtek, és a kolompolás tartott. Néha dühös morgás és
      ugatás. Ez nekem elég, mondta O'Flahan, most már mindent tudok. Hány
      tehén van? Százhuszonhat, felelt Melius, az adásvételt ön közvetíti,
      a bruttóból két százalék az öné. Három, szólt Melius, és a
      készköltségek. Legyen, fillérekre nem nézek. Gyerünk haza, ezek a
      vérebek, tudja. Értem.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Másnap Melius telefonált. Mr. O'Flahan, itt van Mr. Pen, a tehenek
      tulajdonosa. Akar vele beszélni? O'Flahan öt perc múlva ott volt.
      Egy óra múlva fizetett. A százalékot és a költségeket Melius
      fölvette, aztán megbeszéltük, hogy hatkor a gulyához kimegyünk.
      Persze mi a négyórai vonattal már elutaztunk –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ez az eset, mondom, Meliusnál azért nevezetes, mert bélyegző nélkül
      zajlott le –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Úgy van, szólt Pen. Azért én Meliust nagyra becsülöm. Nála jobban
      csak önt és Mr. Van Hoopot –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hízeleg nekem. Van Hoop? Hollandus?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Dél-afrikai. Búr szülőktől származott, de, mint mondani szokta, csak
      születése perceit töltötte otthon –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hol található?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én kétszer találkoztam vele. Egyszer Vancouverben, ott üzletet
      csináltunk, majd elmondom. Egyszer pedig a déli tengereken,
      korallzátonyt vásárolt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ah, mindig arról álmodtam, hogy korallzátonyom legyen –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azt mondom önnek, ha Mr. Van Hooppal találkozik, ismerkedjék meg
      vele –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem fogom elmulasztani –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nagy ember. Igazi nagy ember, nem úgy, mint ezek a királyok vagy
      hadvezérek vagy elnökök –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön az elnököket megveti?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      E megvetést Mr. Van Hooptól tanultam. Mr. Van Hoop abból indul ki,
      hogy ez a föld az övé –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      És tényleg így is van –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A pénz, a hatalom, a nő, az étel, a föld, a többi nem is érti,
      visszaél vele, vagy nem is tud vele mit kezdeni, hagyja, hogy a
      tárgy uralkodjék rajta, ahelyett hogy ő uralkodna –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mr. Van Hoop is filozófus, mint ön?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Csak még nagyobb. Filozófiája neki páratlan biztonságot nyújt. Amit
      akar, azt megszerzi, de nem helyez rá súlyt, és máris elajándékozza.
      Nincs nyelv, amit órák alatt ne tanulna meg –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Különös –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Rendesen harminc-negyven kolosszális vasalt ládával utazik. A
      ládákat vörösre, kékre, zöldre, lilára festeti, a legcsodálatosabb
      jelekkel és számokkal, angol, spanyol, kínai, maláj nyelven.
      Vancouverben tanúja voltam, amikor a ládákat az ausztráliai
      postagőzösbe behajózták. Van Hoop a parton járkált fel-alá,
      jegyzőkönyvében nézte, most melyik ládát emelik be, toporzékolt, a
      munkásokat átkozta, a biztosítótársaságnak telefonált, és
      tiltakozott poggyászának kíméletlen kezelése ellen –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mi volt a ládákban?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Széna, ócskavas, makulatúra –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Értem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Felrohant a hajóra, a kapitányt felelősségre vonta, hogy munkásai a
      ládákkal barbár módon bánnak, detektíveket hozatott, akik a
      szállítmányt az indulásig őrzik, a kapitánytól az utasok névsorát
      követelte, hogy nincs-e közöttük valaki, akitől a ládákat félteni
      kell. A kapitány elnézést kért, hogy a matrózok a ládákkal durván
      bántak, ah, capt'n, sóhajt Van Hoop, és homlokát törli, az ön egész
      ócska hajója nem ér annyit, mint ez a harminc láda. Máris elrohant,
      és a Princeton Egyetemre kábelezett, hogy a szállítmányt behajózta,
      de a durva bánásmódért a felelősséget magáról elhárítja, lefut a
      raktárba, a ládákat megkopogtatja, a kapitányt arra kéri, tartsa
      szigorúan zárva, és őriztesse, költséget ne kíméljen, minden pénzt,
      csak a szállítmánynak baja ne essék!
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Önnek, mondom én este az ebédnél, ma erős napja volt. Yes, sir,
      mondja Van Hoop, óriási felelősség nyugszik rajtam. Nagyot sóhajt,
      és egy fél üveg portóit egy hajtásra lenyel. Éjjel a kabinok
      ajtajánál hallgatózik, a pincéreket lepénzeli, hogy az utasok titkos
      beszélgetéseit lessék ki, a fedélközben szemlét tart, követeli, hogy
      a négereket és a kínaiakat különítsék el, mert azok a szállítmányt
      veszélyeztetik. Reggel a fedélzeten pisztolyával célba lő, és nagy
      hangon beszél, aki az ő ládáihoz akar jutni, annak előbb meg kell
      kóstolnia az ő golyóit –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szóval a bennszülöttek előtt megszerezte a nagy ember előjogait –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön ezt érti, Mr. Winemaster, de önön kívül csak Mr. Melius és én –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Köszönöm, hogy figyelmemet Mr. Van Hoopra felhívta. Keresni fogom az
      alkalmat, hogy vele megismerkedhessem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem fogja megbánni, mondom, Mr. Van Hoop nagy ember –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Egész délután mentünk, csaknem egyenesen délnek, aztán kelet felé
      fordultunk. A nap éppen lenyugodott, amikor néhány ház tűnt fel.
      Közelebb értünk, láttuk, hogy a völgyben sok ház van. Karipa iránya
      nyílegyenes volt. A falu bejáratában négy magas karó állt,
      mindegyiken ember lógott megnyúzva. A bőr, amit róluk lehúztak,
      hosszú csíkokban a földön hevert. A házak üresek. Mit jelent ez?
      kérdem. Nem tudom, szól Karipa. Az egyik házban elrejtőztünk és
      vártunk. Este kibújtunk, és a falun végigmentünk. Sehol senki. Az
      egyik házban találtunk némi lisztet, répát és egy csupor fenekén
      avas vajat. Az ablakokat eltakartuk, és vacsorát főztünk. Barack
      rögtön a padlóra feküdt és elaludt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Miért nyúzták meg azt a négy embert?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A háború, szólt Karipa.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A nőket is azért fektetik a szöges asztalra?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ezt most szabad.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Miért mondod ezt így? Nincs szíved? Láttalak az éjjel ott a
      sarokban, mozdulatlan arccal –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A gyönyör és a kín között lényeges különbség nincs. Amíg az ember
      él, addig jóra és rosszra egyaránt szomjas, és csak egyet akar, az
      élet kábító italától lerészegedni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Irtózatos vagy, amikor ilyen hangon beszélsz. Én ezt nem bírom.
      Mondd, mi lesz ennek a vége? Háború, vér, halál, gyilkosság,
      kegyetlenség, nem lehet megállítani?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen. De senki se akarja –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ne mondj ilyet. Én akarom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Karipa kicsit hallgat. Azért, szól később, a mongol katonát te is
      leütötted –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szép országban lakol, szólt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Láttad?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Látom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ott a nőket nem kötözik szöges asztalra, és vérüket nem isszák meg
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Még nem, szól ő. Nemsokára megteszik. Még ennél borzasztóbbat is –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mi lesz? A világ elpusztul?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Karipa hallgat: Aztán: Ha igazán meg akarod tudni, majd meg fogod
      tudni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Barack és te el fogtok jutni Kínába –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      És te?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Saját jövőmet nem szabad látnom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hogyan állod meg? Nem esel kísértésbe?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Milyen fiatal vagy még, máris ilyen sokat tudsz –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mindenki megtanulhatja. Te is. Nem nehéz –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mi kell hozzá?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kijózanodás –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az idősebbek többet tudnak?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Sokkal többet –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szeretnék tőlük tanulni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Talán lesz rá alkalmad –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mit kell tennem?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az első és az utolsó parancsot, amit rád szántak, azt teljesítened
      kell vonakodás nélkül és egykedvűen, bármi legyen. A mesterek közül
      addig senki sem fogad el tanítványnak, amíg ezt nem tudod –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mit kell vállalnom?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Most azt, hogy Barackot hazaviszed. Lehetőleg mindig a gyengébbet
      szolgálni. Ha ezt megtetted, önmagaddal rendelkezel, és uralkodsz
      erőid fölött –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hogyan kell ezt csinálni?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Áldozatot hozni. Tibetben nagy szertartás van, amit Csödnek hívnak,
      az ember az áldozatot gyakorolja vele. Aki magát fel tudja áldozni,
      az megszerezte a hatalmat az összes erők fölött, és uralkodik a
      földön –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem értem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem tudom neked megmagyarázni. Szolgálni kell, mindig szolgálni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Te is azt teszed?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Csak a fejemmel értlek –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Egyelőre az is elég. Vésd jól emlékezetedbe, és gondolkozz rajta.
      Később egészen meg fogod érteni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A padlóra feküdtünk és elaludtunk. Hajnalban hirtelen felriadok.
      Kint valaki teljes erőből ordít. Uvdtloriaq. Kinézek. A szemben levő
      ház előtt felborult kocsi tetején áll, kelet felé fordul, karját
      kitárja és üvölt. Odamegyek és lehúzom. Hallgass, mondom. Áj, áj,
      Michail! Egyszerre csak előbújik Zatvorodverázsnyikov, felesége és a
      japán. A többiek hol vannak? Nem tudják. Van élelmük? Egy kevés, itt
      a kihalt faluban szedték össze, félig kimúlt tyúk, levágták és
      megfőzték. Alig virradt, indultunk, egyenest keletnek, aztán a
      hegyek felé kanyarodtunk, inkább dél felé. Karipa biztosan ment,
      egyenletes lépésekkel a kopár földön.
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Másnap, mikor hazajövök, a portás azt mondja: Se&amp;#241;or, a tegnapi
      indián nő lakosztályában várja. Helyes, szólok, annak az indián
      hölgynek hozzám szabad bejárata van. Értem, se&amp;#241;or.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ainyu a fürdőszobában a kádban ült, és haját mosta. Összeragadt,
      mondta. Persze, mondom, nem értesz hozzá. Először jól ki kell
      fésülni, aztán habos szappannal megmosni, hajszesszel bedörzsölni,
      csak aztán fésülheted. Ma már a hajad sokkal jobb. Meglátod, ha
      tisztán tartod, szép hajad lesz. Mikor elkészült, felállt. Most
      szappanozzál be, szólt. Ismét megfürdettem, kölnivízzel
      bedörzsöltem. Lábszárát megvizsgáltam. Sebeid jól gyógyulnak. Térdét
      néztem. Soha el sem tudtam gondolni, hogy térd ilyen lehet.
      Önkéntelenül megsimogatom. Erre felállt, és csípőjét mutatta. Ez is
      szép, mondta. Hangja egy kicsit meleg lett. Felöltözött, és együtt
      uzsonnáztunk. Ma már a halat is megette, és két csésze teát ivott.
      Holnap megint eljövök, mondta. Várj, szólok, veled megyek. A boltban
      kenyeret, húst, olajat, lisztet, sót vettem, és egy meszticre
      bíztam. Ezt vidd haza.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Délután pontosan benyitott. Ha valahová belépsz, mondom, előbb
      kopogni illik, megvárod, míg azt mondják, szabad, és úgy jössz be.
      Aztán pedig szépen köszönsz, jó napot. Te jó vagy, szól, hogy
      fürdetsz és tanítasz. Örülsz neki? Rám néz, és szemével azt kérdi:
      mi az, örülni? Megijedtem. A fürdőszobába ment, a vizet
      megeresztette és levetkőzött. Bőre már csillogott, puha volt és
      illatos. Mindennap szebb leszel. A tükör elé állt, és bámulta magát.
      Megfordult, fenekét kifeszítette, és úgy nézte. Szép gömbölyű,
      mondom és megsimogatom. Komolyan rám néz, mozdulatlan arccal.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Másnap, mire jöttem, már megfürdött. A körmét mutatta. Jó? Jó,
      mondom. A sebek is jók, szól. Lábát mutatta, hogy a var eltűnt.
      Bekented olajjal? Be. Szoknyáját felhúzza. Simogasd meg a térdemet.
      Kedveled, ha simogatom? Bólint. Ha nem vagyok itthon, és éhes vagy,
      rendelj a pincérnél, amit akarsz, halat, teát, húst, amit kívánsz. A
      pincért becsengetem, és meghagyom, hogy ennek a hölgynek minden
      parancsát teljesítse.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mondd, Ainyu, ismersz olyan fiatal legényt, aki tetszik neked, és
      féleségül akarsz hozzá menni? Fejét rázza. Tudod mit, veszek neked
      házat, és a bankban hagyok neked pénzt, gazdag leszel, és akkor majd
      válogatsz a férjek között. Akarod? Egy kicsit gondolkozott, a vajas
      kenyeret ette, villával óvatosan halat tett rá, és beleharapott.
      Csodálatos foga volt. Akarod, hogy legyen házad és pénzed? Bólint.
      Holnap elmegyünk, és a házat megvesszük. Jó, mondta, és a teát itta,
      közben tiszta körmére nézett. Elég illatos vagyok? Éppen jó, mondom.
      Túl sokat ne tégy magadra, mert az nem ízléses. Kicsit csodálkozott.
      Saját magadtól elég illatos vagy. Minden illat csak arra való, hogy
      a szép nő saját illatát kiemelje. Ezt érted, ugye? Gyorsan bólint.
      Majd ha lesz házad, egyszerre jönnek a vőlegények. Férjhez mész,
      lesznek gyerekeid, nevelni fogod őket, tudsz főzni? Int. Mosni?
      takarítani? súrolni? vasalni? Tudok.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Egy hét is elmúlt, minden délután eljött. A házat megvettük, és
      anyjával be is költöztek. Új bútort kapott, a házban még négy lakás
      volt, a házbér ugyan nem sokat jövedelmezett, de az öregasszonynak
      nem kellett nehéz munkát vállalnia. Olyan volt, mint a legelső nap,
      alig szólt, lassan mozgott, mozdulatlan arccal. Csak fürdő után,
      mikor önmagát a tükörben nézte, lett melegebb. Szerette, ha térdét
      megsimogattam. A tükör előtt állt. Simogasd meg a mellemet, szólt.
      Megsimogattam. Most megint. Sok lesz, válaszolom. Nem sok.
      Elfordulok. Nem akarom, nem akarom, nem akarom. Átkozott vér vagy
      sperma vagy micsoda, egyszer akarom a tiszta szépséget imádni, és
      nem megy. Kiszólok, és az uzsonnát megrendelem. Ainyu, mondom, te
      vagy a legszebb nő, akit valaha láttam. Érted? Igen, mondta
      komolyan, és a vajas kenyeret ette. Én irtózatosan szerelmes vagyok
      beléd, mondom. Én is beléd, szólt. A mennydörgős mennykő üssön bele,
      én nem akarom, hogy ebből szerelem legyen. Én a te szépségedet
      akarom imádni és szolgálni. Nekem ez az ágyban való szerelem nem
      kell, érted? Én nem vagyok aszkéta, és a szerelemtől nem irtózom, de
      én ezt most nem akarom, én csak a szépséget akarom, értesz? Bólint.
      Nem felelsz, Ainyu? Kicsit felsóhajt. Azt csinálsz, amit akarsz,
      szól. Mikor elmegy, azt mondja, most csókolj meg. Ainyu, hiába
      beszéltem neked? Én nem akarom, hogy ebből szerelem legyen. Már az,
      szólt halkan. Biztos? Voltál már szerelmes? Még nem voltam, de
      tudom. Milyen az? Újra felsóhajt. Nagyon szorít, szól. Egy kicsit
      áll. Nem csókolsz meg? Két kézzel fejét fogom, és szemébe nézek. Ég.
      Hirtelen eleresztem, és el akarok menni. Szeme kifordul, és ájultan
      összeesik. Még csak ez kellett. A kerevetre viszem és felélesztem.
      Mikor felébred, rám néz, mosolyog, még sohasem láttam mosolyogni.
      Borzalom. Ainyu, mondom. Folyton mosolyog. Képes újra elájulni.
      Szája kicsit nyitva volt. Megcsókolom a fejét. Most eredj haza.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Még soha semmi se sikerült ilyen rosszul. Ainyu másnap ott maradt.
      Én három napig ki se mozdultam. Pen már aggódott. Én értem önt,
      szólt, trachit nő, átkozottul veszélyes, de azért. Mr. Pen, azt
      hiszem, ebbe bele fogok őrülni, minél többet iszom, annál szomjasabb
      leszek. És az eredmény egy kis mesztic, szólt Pen. Ön gavallér,
      házat vett neki, tisztelem önt. Lovag. Szerelem, Mr. Pen, érti?
      Hogyne érteném, azt hiszi, én béka vagyok? Velem is megtörtént már.
      De ön a közügyeket elhanyagolja. Megfeledkezik arról, hogy huruchi
      főpap. Én önt el fogom csapni. Még egy hét, Mr. Pen. Az ön Ainyuja
      tüneményes nő lehet. Ainyu csak egy van. Nekem beszélhet, Mr.
      Winemaster, én színjózan vagyok –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ainyu hozzám költözött. Két szobát nyittattam neki. Lassan és
      méltósággal mozgott, ebédet rendelt, megette, a szobaleánynak
      parancsokat adott. Még két ruha kellene nekem, szólt. Vegyél,
      mondom, és a számlát küldesd el, nem előkelő, ha a hölgy maga fizet.
      Rögtön érti. Királynő vagy. Rám néz, és komolyan bólint.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mr. Winemaster, ez egy kicsit sok. Az egész városban arról
      beszélnek, hogy ön az utcán valami tetves nőt szedett fel. Téved,
      Mr. Pen, az indián hercegnő, kinyomoztam, ősrégi királyi családból
      származik, végül is éppen olyan huruchi, mint ön vagy én. Igazi
      királynő, nézze meg, hogyan mozog és beszél. Újságba fogom tétetni,
      ősrégi család sarja, elszegényedett, de most rangját vissza fogja
      kapni. Palotát veszek neki. Ön csak barát, ön várhat. Ainyu nem vár.
      Komolyan aggódom önért, szól Pen. Ainyu többet ér, mint az egész
      idióta Mandarru. Elismerem, de engem csávában hagy. Nem, nem, bízzék
      bennem, még egy hét.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A villanegyedben kis palotát vásároltam neki. A berendezést ő maga
      intézte. Semmi hamisat nem bírt. Nagyobbára indián dolgok voltak,
      sok takaró, szőnyeg, párna, cserépedény. Egy hét múlva estélyt
      adtunk. Mikor tanítottam, azt mondta: Nem kell, hogy taníts, mindent
      tudok. Úgy, mondom, és honnan? Egyszerű, szólt, csak mindent úgy
      kell csinálni, ahogy mindig gondoltam. Ainyu, rólad az újságok azt
      írják, hogy királynő vagy. Most már elhiszem. Komolyan rám néz. –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tényleg királynő, szól Pen az estély után. Trachit nő. Remekül
      viselkedett. De ne higgye, hogy csak az ön Ainyuja. Bármelyik vörös
      bőrű nőt az utcán fölszedi és kimosdatja, ugyanilyen. Ezek mind
      királyok. Ainyu csak egy van, mondom. Bocsásson meg, hogy
      érzékenységét sértettem. Káprázatos, ahogy fejét tartja, bólint, a
      hódolatot fogadja. Ha az ágyban olyan szenvedélyes, mint amilyen
      hűvös a szalonban. Ne folytassa Mr. Pen, ilyesmiről beszélni nekem
      nagyon nehéz –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      a lakatlan pusztaságon, az okkerbarna földön. Barack és Karipa és én
      éjszaka szorosan egymás mellé feküdtünk, Zatvorodverázsnyikov,
      felesége és a japán valamivel távolabb. Uvdtloriaq eltűnt, senki se
      vette észre, mikor és merre. Harmadnap síkságra értünk. Sima és
      vízszintes földlap. Éles szél. Lehet, hogy már ezer éve fúj
      szüntelenül. A tanyát, ahol éjjel megálltunk, nem kellett keresni.
      Karipa mondja, holnap barátságosabb helyre érünk. Hárman
      öszszebújunk, és próbálunk aludni. Az őrnagyék tíz lépéssel odább.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Embertelen ordításra ébredek. Éppen szürkül. Valaki fölkel, és ott
      áll előttem. Valamit mond, nem értem. Az őrnagy felesége. Beszél, de
      nem értem. Nyilván mordvin nyelven. Karipa és Barack feltápászkodik,
      aztán indulunk. Zatvorodverázsnyikov és a japán nem mozdulnak.
      Odamegyek. Mi történt?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az asszony hirtelen a földre ül, mordvinul hadar. Mi történt? Ki
      ordított? Az asszony eszelősen nevet. Éjszaka a japán az őrnagyot
      megölte. Aztán az asszonyra vetette magát. Az őrnagyné folyton
      nevet, batyujában valamit keres. És aztán? Az asszony azt mondta,
      hogy ő hagyta. A japán alsótestéről a ruhát leszedte, és ő is
      vetkőzött. Hagyta? Igen. Mikor aztán a japán ráfeküdt, a késsel
      levágta. Mit? Kit? A japánnak levágta. Batyujából elővette, és
      nevetve mutatta. Levágtam neki. Véres kis húsdarab.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Barack mellém húzódik. Mit tegyünk? Karipa habozás nélkül elindul
      nyílegyenesen délkeletnek. Az asszonyt ott hagyjuk? Karipa nem is
      válaszol. Mi ketten követjük az átkozott sík lapályon a metsző
      szélben, és futunk alkonyatig –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      A merénylet várakozáson felül sikerült. A céllövőbajnok lövése remek
      volt, Pen kalapját két helyen átlyukasztotta, és a kávéház nagy
      tükrének közepébe vágódott. A zeploták a kalapot és a tükröt a
      merényletre és a császár szerencsés megmenekülésére való emlékezetül
      ünnepélyesen elvitték. A &lt;i&gt;Huisca Matador&lt;/i&gt; a merényletet olyan
      páratlan terrorcselekménynek nevezte, amely még az igen véres és
      szenvedésekkel telt huruchi történetben is példa nélkül áll. A
      vezércikk megállapítja, hogy a kormányzat a karaki üzelmekkel
      szemben tehetetlen, hiszen még a merénylőt sem sikerült elfogni. Ha
      fényes nappal, a korzón a legelőkelőbb kávéházban is ilyesmi
      történhet, vajon mi történik kevésbé nyilvános helyen? Őfelsége a
      merénylet után kijelentette, hogy álláspontját nem óhajtja
      megváltoztatni. Csak a kényszernek fog engedni, és a történtekért a
      felelősséget a kormányzatra hárítja.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Este a huruchi vezető férfiak a császár megmenekülése alkalmából
      ünnepi vacsorára gyűltek össze, és a zeploták szövetségének
      megalakulását kimondták.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az egyszerű nép igen széles rétegei is megmozdultak. Több száz főnyi
      munkás és napszámos, iparos, küldöttségben őfelségét fölkereste, és
      megmenekülése alkalmából üdvözölte. A beszédet a huruchi főpap,
      Totomana császár bizalmas embere mondotta, éspedig ősi huruchi
      nyelven.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A beszédet a következőkben közöljük:
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tirati Totomana! Ha mayna, ramana, tre-tre kilahayta mene tubur,
      mene tagur, mene, mene hoborko. Tirati Totomana, chamay-na, ha
      chamay-nahayna, hikkuh latama, ameno mene homona, ramona, tre-tre
      kilahayta, ne veheeti, na vahaati, chamayna tre-tre komorhabarta.
      Nemete karaki, neherbete karaki! Yama ne tete, frangata, nemezeteti,
      noho hurku, lebehurku. Yamatarisca Totmana huruchi kikeroma mesca
      taharasca. Rakhta, rakhta huruchi, frangata, nemeti, orbo, nohorbo,
      tuburu ratakabakhta! –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A zengő huruchi nyelven tartott beszéd végén a küldöttség őfelségét
      meleg ovációban részesítette.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hatodik Totomana meghatott hangon mondott köszönetet, és huruchi
      nyelven a következőket válaszolta:
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Garaga huruchi! Garaguna zeplotayka! Tuburna ha ne vatta, ho
      meynemoyna. Nene tata veheeti, nene tata vahaati, nina chabchamayha
      natarasca, bay hasca, ni tasca, carasca. Ordo? Temene hobordo!
      Hobordo huruchi, hobordi zaplotayna! Unitame hobordi, huruchi,
      hasca, tasca, carasca! Ordo? Tanarharasca! Tanarhabarasca!
      Ratarasca! Rakhta huruchi, vivate, vivate huruchi, vivate
      zeplotayna, ratatasca!
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A küldöttség a császár nyilatkozatát tomboló lelkesedéssel fogadta.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ez a beszéd persze félreérthetetlen volt, és jelentőségét az
      ellentáborban jól megértették. Nyílt hadüzenet ez a karaki
      terroristáknak, akik a szenvedő huruchi népet sok ezer évig
      elnyomatásban tartották.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Felség, mondom, a miniszterelnök titkára óhajtja tiszteletét tenni
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kérem, szólt Pen, értesítse a titkár urat, ha a miniszterelnök úrnak
      közölnivalója van, szívesen látom őt magánlakosztályomban, vacsorán
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Értem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A miniszterelnök eljött. Ó, felség, ne tegye a mi helyzetünket még
      reménytelenebbé –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Többször kijelentettem, szólt Pen, hogy a kormány ügyeibe avatkozni
      nem kívánok és itt mint magánember tartózkodom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ezt a formulát rendkívül hatásosnak tartom, de a nép lázong, az
      üzletek ablakait beverik, tüntetnek –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Karaki befolyás, szólt Pen.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Felség, mutasson nekem végre egy karakit! Egy köszörűst tegnap, mert
      egy suhanc karakinak nevezte, véresre vertek. Egy hentest, mert a
      húst nem akarta olcsóbban adni, karakinak bélyegeztek, üzletét a nép
      kifosztotta, s neki a jégszekrénybe kellett menekülnie. Az egyik
      házra valami gyerek krétával felírta, hogy karaki, s mikor ma reggel
      a neozeploták ifjúsági zászlós csapata ott énekelve elvonult, a
      felírást meglátta, a házat felgyújtotta, a lakókat az utcára
      kergette, öregasszonyok, csecsemők, négy halott, huszonhat sebesült.
      Vidékről tüntetésekről érkeznek hírek. Több gyárban a munkások
      sztrájkba léptek, és követelik, hogy a vezetők köréből a karakikat
      azonnal bocsássák el. A hadsereg hangulata, különösen a tisztikar
      befolyására, kifejezetten és élesen karakiellenes. A rendőrség már
      túlnyomórészt zeplota. Az iskolában a tanulók a karaki tanárok ellen
      tüntetnek.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Uram, szólt Pen, a nép a sok ezer éves elnyomatást, úgy látszik, nem
      hajlandó tűrni tovább –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Értem, felség, és ezt a formulát külön csodálom. Kérem, nevezze meg
      bizalmas emberét, akivel a kormány átadásáról tárgyalhatok, amíg nem
      késő, amíg nem leszek én is karaki, és nem akasztanak fel –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ismételten kijelentem, szól Pen, hogy a kormányzat ügyeibe nem
      kívánok avatkozni. Döntsön a nép. Én csak a kényszernek fogok
      engedni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Felség, ön emigrációra kényszerít. Mammella ellenségem, ő nem fog
      engem megtűrni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az első a nép boldogulása, szólt Pen áhítatosan. Higgye el, uram,
      egyéni életünket a nép boldogságának kell alárendelnünk. Ez a
      zeploták ősi törvénye –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Felség, a köztársaság elnöke már megszökött –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azt hiszem, a karaki vezetőkkel összeköttetésben állt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A miniszterelnök erre felállt, mélyen meghajolt és távozott –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      és még nem sötétedett, mikor nagy faluba értünk. Beszálló vendéglő
      is volt. Barack ülve aludt. Én először ettem. Karipa hátát a falnak
      vetette, és maga elé meredt. Holnap este, szólt, karaván érkezik.
      Ránézek. Kínába megy, szól. Megvárjuk? Vele megyünk? Nem biztos.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A korcsmáros beszél valamit, elég indulatmentes hangon és reszketés
      nélkül. Erről a hangról már teljesen leszoktam. Elég kedvező, szól
      Karipa. A baj ide még nem ért el. Csak a szokott csavargók és
      rablók. Előremegyünk, és a karavánhoz útközben fogunk csatlakozni.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Reggel valami élelmet vásároltunk és elindultunk. Itt már több a
      lakott hely, később megint kevesebb lesz.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Harmadnap délután a karaván elért. Négy teve, két öszvér, egy ló,
      poggyásszal, nőkkel, gyermekekkel. Kilenc férfi közül három kínai,
      három mongol, egy Laban nevezetű cseh főhadnagy, Nizs, perzsa
      templomszolga és Vlad, krími tatár, volt cári komornyik.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Rögtön a karavánvezetőt keresem, és Barack számára az egyik tevén
      helyet bérlek. Barack hálásan néz rám. Jó férj vagy.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nizs és Laban a Bajkál-tó felől jöttek, ott találkoztak Vladdal, aki
      Charbinból érkezett. Kínába? Igen. Miért ezen a leghosszabb úton?
      Vlad azt mondta, hogy azért, mert itt világhírű művészek utaznak,
      Nizs, a harangozóművész.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Volt még velük két fiatal férfi, patagónok, tornászok vagy mi, akik
      a cirkuszban szoktak, két hosszú fiatal suhanc, a Diurdalin
      testvérek. Vonaton utaztak, de a vonatot kisiklatták, kirabolták, ők
      elfutottak. Hol vannak? Vlad nem tudja, négy napja, hogy eltűntek, ő
      nem kereste őket.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nizs azonnal elmesélte, hogy a Diurdalin testvéreket Vlad üldözte
      el. Szünet nélkül biztatta őket, hogy hányjanak cigánykereket,
      zsebéből madzagot vett elő, és azt mondta, ha már kötéltáncosok,
      művészetüket mutassák be, itt a mongol sivatagban ilyet még úgyse
      láttak, nyeljenek tüzes vasat, és a teve púpjából varázsoljanak főtt
      sonkát. Egész nap. Végül a két patagón elmaradt. De Vlad meg most őt
      kezdte ki, reggeltől estig arról beszél, ha templomszolga, akkor
      harangozzon nekik, ő a harangozást nagyon szereti. Vlad zsebében
      borotvakészlet is van, reggel simára borotválkozik, nyakkendőt köt,
      és ruháját lekeféli. Cári komornyik volt, meséli Nizs, de a cárt
      megölték. Ők ketten, Laban és ő nagyon jól megférnek, már fél évnél
      hosszabb ideje együtt vannak, és hazafelé tartanak. Laban
      hadifogságba esett, ő igazán véletlenül került Tomszkba.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hogyan? Hogy kerül valaki véletlenül Tomszkba? Perzsiából –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ő eredetileg templomszolga. Igen, ezt értem. Perzsiában élt, tudom,
      hogy hol van Perzsia? Tudom, elég messze. Ahogy vesszük, szól Nizs.
      Igen, ő templomszolga volt, de meghallotta, hogy valamilyen
      kereskedő a kikötőből kályhát szállít, elment, eleinte ott
      dolgozott, aztán beállt matróznak, és elutazott Új-Zélandba. Így
      került Tomszkba? Ó, nem, szól Nizs, Tomszk még messze van.
      Új-Zélandból ő a másik hajón átment Chilébe, igazán senki se vehette
      rossz néven, Chilében még nem volt, és ha ezt az alkalmat
      elszalasztja, ki tudja, el tud-e még jutni, vagy nem? Kétségtelen.
      Egyébként nem is egyedül ment, hanem egy bizonyos új-zélandi
      földbirtokossal, Earnnek hívták, birtokát eladta, és egy belga nővel
      élt. Szép nő volt, egy kicsit kövér, Nizs a kövér nőket nem nagyon
      kedvelte. Una Tymphnek hívták, csak a jó ég tudja, miképpen került
      Belgiumból Új-Zélandba, női kalapokat csinált, igen ügyesen. És
      aztán? Aztán Earnnel és a belga nővel Argentínába ment, onnan pedig
      az észak-amerikai hajóval New Yorkba, de az nem tetszett neki,
      átjött Európába, ez közvetlenül a háború előtt volt. Azt gondolta,
      Oroszországon át megy haza, közben egy kicsit kitért Japánba, és
      mikor visszajött, a háború kitört. Így került ő Tomszkba. Merő
      véletlen, de nem rossz, mert Labannal találkozott, és ő Labannal
      nagyon jól megfér. Laban igazán derék ember.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Este ismét faluba értünk, a beszálló vendéglőben leültünk. Az
      asztalnál két nyurga és hosszú barna képű legény ült. A patagónok.
      Nizs és Laban üdvözlik őket. Vlad zsebéből tüstént zsineget vesz
      elő, és kifeszíti. Óriási, kiált, most mindjárt páratlan
      mutatványban lesz részünk, a világhírű Diurdalin testvérek
      művészetüket bemutatják. A két fiú elfordul. Vlad kiabál. Két rubelt
      fizetek, két rubel belépti díj! Az előadás megkezdődik. Elég legyen,
      szól Nizs. Vlad még jobban kiabál. Második szám a harangozóművész.
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Mikor veszik át a hatalmat? kérdi Mammella.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ó, se&amp;#241;or, mondom, nem hallotta, Totomana csak a kényszernek enged?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem értem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az ön államférfiúi fantáziájában jobban hittem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Sérteget?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem, se&amp;#241;or, ön bizonyos fontos külsőségeket nélkülözhetőknek tart
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mit akar még? Az elnök megszökött, a miniszterelnök megszökött,
      önöké a hadsereg, a rendőrség, a pénzvilág, a hivatalnokok, a
      tábornokok –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      És a nép, ne feledje el, a nép –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ördöngös ember, szól Mammella.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Se&amp;#241;or, őfelsége kijelentette, hogy a hatalmat csak a nép kívánságára
      veszi át –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szóval?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kérem, szervezze meg a császárválasztó fáklyás felvonulást, amely
      Totomanát kikiáltja –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mammella bambán néz. Hogyan? Fáklyás felvonulás? Kikiáltja? Mi a
      keserves nyavalyát? Az utcaseprők és a suszterek és a fuvarosok?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ezt ön nem érti. A népnek azt kell hinnie, hogy a császárt ő
      választotta, a hatalom csak akkor lehet hosszan tartó és szilárd –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ó, se&amp;#241;or, ön a legnagyobb politikus, akivel valaha is találkoztam
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Remélem, ezt a véleményét hosszú ideig meg fogja őrizni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én is remélem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A prononciamientót szövegezze meg. Mielőtt kinyomatják, látni
      szeretném. Nemzetiszínnel szegélyezett falragasz, holnap délben a
      falakon legyen. Holnap estére fáklyás felvonulás, őfelsége ablaka
      alá. Katonabanda, nemzeti viselet, zászlók, virágkoszorús leányok,
      de szónoklat nem kell. Ütemesen ordítani: Totomana! Éljen Totomana,
      Mandurra császára! Éljenek a zeploták! Vesszen a karaki csőcselék!
      Ötvenezer ember. A hadsereg készüljön fel, dísztüzek, százegy
      ágyúlövés. Gondoskodjon elég pálinkáról, hogy a nép hangulata jó
      legyen, a számlát az államkasszából majd fedezi –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ah, se&amp;#241;or, hol tanult ön?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Európában nekünk erre a dologra kétezer-ötszáz éves hagyományunk
      van, és ez nem csekélység –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Remek volt, szólt Pen.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Meg van elégedve? kérdem.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ah, szólt Pen, ha ezt Van Hoop láthatná –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      És Melius! Igyon, Mr. Pen –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ittunk, aztán Pen azt mondta: Holnap éjfélre kocsit rendelünk, a
      határ szerencsére nincs messze, százhúsz kilométer. Poggyászt
      keveset viszünk. A pénzeket fölvette?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A pénz nem érdekel –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Jól megszedtem magam, szólt Pen. Négy-öt évre biztosítva vagyok. Ön
      melankolikus, Mr. Winemaster –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Yes –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ainyu?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Yes –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem vinnénk magunkkal?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Lehetetlen. Ainyu Mandarru trachitja nélkül elhervadna. Csak ott
      virágzik, ahová más sorocho nélkül nem jut el –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem költő ön, Mr. Winemaster?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Lehet. Még nem tapasztaltam –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Itt maradna?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Semmi pénzért –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ainyuért?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön kedvét leli abban, hogy sebeimben vájkál –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igyon, Mr. Winemaster. Később egyszer eljöhet, álszakállal, és
      megnézheti a kis meszticet –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Megyek, Mr. Pen, ez az utolsó éjszakám Ainyuval –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Használja ki. Holnap császár leszek. Ah, sose voltam császár,
      mondja, milyen az, ön már volt?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Unalmas, Mr. Pen, Ainyu érdekesebb –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Good night –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      A Chingan-hegységet elértük és átkeltünk. Ez már Kína. Több és egyre
      több falu és egyre kisebb veszély. Szeptember huszadikán
      megérkeztünk Ha-kienbe, és Barackot férjének átadtam.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A tajgában még volt alattam biztos talaj. Nem sok. Voltak egész
      napok, amikor félelmetes lebegő érzetem eltűnt, és amit éltem, az
      tényleges élet volt. Tamara, Tjuzemkij és Marsall elég sokszor
      teljes értékű valóság volt. Mi hiányzott? Nem tudom. Amikor Baabo
      megjelent, a valóság eltűnt. Lebegni kezdtem, és lábomat a földre
      nem tudtam letenni. Mindaz, ami történt, látomás volt. Elmondtam
      Karipának, s ő bólintott. A világ híd, át kell menni rajta, megállás
      nélkül menni, mindent megnézni, de sehol se megállni. Ez az űrben
      való lebegés a földi életben az egyetlen helyes közérzet. Örülj
      neki, hogy csak úgy hozzájutottál. Sok bölcs évekig küzd érte,
      mégsem éri el.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem vagyok elégedett –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A küszöbön ültünk. Karipa búcsúzott, még tél előtt céljához akart
      érni. Nem mondta, hová.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Éppen az a jó, hogy nem vagy elégedett –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kaland? Semmi állandó? Egyetlen pillanat sem ülepedhet le bennem, a
      múlt nem bontakozhat ki. Fel vagyok oldva, és folyásban vagyok. Az
      egyik órából a másikba egészen szűk szoros vezet, az idő csak úgy
      véletlenül nyakamba hull, kegyelem, hogy egy óra múlva élek, de
      minden következmény nélkül, nincs tulajdon, nincs otthon, társ,
      barát, asszony, az emberek idegenek és közömbösek, inkább
      ellenségesek, folyton félni, álruhában, elrejtőzni, menekülni, gyanú
      alatt, ha egy pillanatban elmerülnék, ahogy a gyermekkel Tamara
      elmerült, nem történne semmi, hullámat az útból még félre se rúgnák,
      ott maradnék, senki meg se nézne. Most itt vagyok Ha-kienben. A
      megérkezést jobban vártam, mint Barack. De ő rögtön otthon volt, öt
      perc múlva már konyhájában teát főzött. Azt hittem, itt
      megpihenhetek –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Karipa bólint. Tudom. Barack férje barátságtalan, téged nem kedvel,
      de kaptál pénzt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Barack bőkezű volt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tanulj meg jól kínaiul, keress kolostort, és ott meg fogsz nyugodni
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Egyetlen órát kívántam csak. Leülni valahol, a következő pillanattól
      való reszketés nélkül –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Karipa hallgat.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Egy szavad sincs? kérdem.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem tudok szólni ahhoz, akinek a kulcs a kezében van, és az ajtó
      előtt sírdogál –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem értem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Majd megérted. Az egyetlen úton vagy. De az út hosszú –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Másnap megbetegedtem. Barack férje nem engedte, hogy házában
      feküdjek. Barack rokonánál rejtett el. Shik-Liadnak hívták. Felesége
      japán nő, Ijé. Lázamban hallottam, amint vagyonomról leltárt
      készítettek. Ijé diktálta: bakancs, bőrszíjjal, jó állapotban,
      szöges, lábszárvédő, pisztoly, bőrtarisznya, bőrnadrág, két ing, az
      egyik foltos, bőrsapka, zsák, négy zsebkendő, félig teleírt füzet,
      ceruza, pipa, zacskó dohány, pénztárca, huszonegy rubel, bőrkesztyű,
      fésű, kefe, olló, zsilettkészlet, kis darab borotvaszappan, két
      fénykép orosz nőről. Shik-Liad írta. Kevés, szólt. Nem ér annyit,
      hogy ebből eltemessük, és aztán nekünk mi marad? Ijé: Majd Barack
      megfizeti, ő gazdag. Barack férje nem örült, hogy hazajött. Barack
      már öreg. Harminckét éves. Igen, de gazdag.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Spanyolnáthám volt, rendkívül magas lázzal. Napokig voltam
      eszméletlen. Enni nem tudtam.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mikor a láz elmúlt, Barack eljött.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Feleségedre még sokat gondolsz?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ez a fél év belőlem a múltat teljesen kitörölte. Semmire sem
      gondolok –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Barack hallgat. Férjem jobban szerette volna, ha a mongol pusztán
      maradok –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Talán jó lett volna, ha engem is a szöges asztalra fektetnek –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Boldogtalan vagy?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Jó lenne, ha olyan férjem lenne, mint amilyen te vagy –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Aztán: Gazdag vagyok. Itt maradnál velem?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mindig idegen maradnék –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Barack nem felel. Aztán kis csomagot vesz elő. Pénz, szól. Szükséged
      lesz rá. Gondolj rám jó szívvel. Menj haza, ha akarsz, a háborúnak
      vége –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vége? Ki győzött?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Amerika –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igazad van, mondja. Később pedig: Mihelyt csak tudsz, menj el. A
      pénzt is azért adtam. Shik-Liad nem jó ember, irigy és kapzsi,
      bosszút akar állni rajtad, mert én gazdag vagyok –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Haját megsimogatom.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Milyen sovány kezed van, szól.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Talán már holnap elmegyek, mondom.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Más városba kell menned –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      A kikötőben a kelet-ázsiai gőzös éppen indulóban volt, úgyis meg
      akartam nézni, arrafelé mi van, a háború véget ért, fegyverszünetet
      kötöttek, jegyet váltottam, aztán majd visszajövök, és megkeresem
      Meliust. Biztos itt van még valahol a Mexikói-öbölben. A hajó első
      kikötője Honolulu volt, aztán irány a Filippi-szigetek, itt
      Sanghajig ment, nyugatnak kanyarodott, és végállomása Singapoore.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Reggel éppen a fedélzeten álltam, mikor az egyik szigethez
      közeledtünk. Nagyobbára mind egyforma, élénkzöld, a parton sárga
      homok, itt-ott szikla, a tengertől kimart fehér kövek, az ultramarin
      víz és a lángoló égbolt. A kikötőben látom, hogy roppant ládák,
      piros, kék, sárga, lila, körülötte vagy ötven bennszülött, lót-fut,
      ugrál eszeveszetten, a középen fehér ruhás, parafa sisakos ember
      hadonászik és toporzékol.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az angyalát, szól a kapitány, ez Van Hoop a ládákkal –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hogyan? kérdem. Ön ismeri Mr. Van Hoopot?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      No, sir, mondja a kapitány, eddig legalább az ég megkímélt tőle, de
      most meg fogom ismerni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nevezetes ember?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Uram, a Csendes-óceánon nincs hajós, aki ne hallott volna Mr. Van
      Hoopról és ládáiról, és minden hajós imája, nehogy –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szóval –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Úgy van. Ez a csapás két éve, hogy reánk szakadt, lehet, hogy a
      háború következménye. A háború befejeződött, de Van Hoop a ládákkal
      itt maradt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A hajó kikötött. A parton a ricsaj elcsendesedett, Van Hoop odajött
      és felkiáltott: Hello Capt'n! Yes, sir, mit óhajt? Ön ennek a
      tragacsnak a kapitánya? Uram, ez nyolcezer-ötszáz tonnás hajó, a
      gépeket Glasgow-ban készítették, és kikérem magamnak. Imitáció.
      Nyugodjék meg. Tragacs. Felelősséget tud vállalni azért, hogy a
      legelső kis szellőre nem hull szét? A kapitány ordítani kezd. Ha ön
      annyi és olyan vihart élt volna át, mint ez a hajó. Van Hoop öklét
      rázta. Engem nem téveszt meg, ócskavas. Kikérem magamnak, üvölt a
      kapitány. Rendben van, szól Van Hoop, szóval ön felelősséget vállal,
      negyven láda, háromszor annyit ér, mint ez a tragacs minden
      utasával, negyven láda, húsz fő fegyveres kísérettel a ládák
      őrzésére, Bangkokba, érti? Vállalja? A kapitány dührohamot kap. Mit
      alkudozik? Van Hoop ismét öklét rázza, engem nem téveszt meg, ezt az
      ócskavasat jól kimázolták, bádogból van. A kapitány őrjöng. Meddig
      alkuszik? Visszük azokat a ládákat, vagy vár itt még két hétig. Van
      Hoop megfordul, és parancsot ad. A színesek munkába fognak. A daru
      dolgozni kezd. Van Hoop a hajóra fut, aztán a partra, korbácsát
      suhogtatja, tíz filippinót a fedélzetre rendel, töltött fegyverrel,
      kordont vonnak. Van Hoop többször az utasokra kiált, aki a ládákhoz
      közeledik, azt agyonlövik. Azzal elsiet a révkapitányságra, és a
      Princeton Egyetemre kábelez, majd vissza, a pincéreknek megtiltja,
      hogy az őrségnek alkoholt szolgáljon ki, fölkeresi a kapitányt, és
      rá akarja venni, a hajó sehol se kössön ki, menjen egyenesen
      Bangkokba, neki nagyon sürgős. Megfizetem, kiált, és az asztalt
      veri. A kapitány tiltakozik. Lehetetlen. Van Hoop erre parancsot ad,
      hogy a ládákat azonnal szállítsák vissza a partra. A gépházba megy,
      a gépeket megnézi. A legnagyobb csoda, szól, hogy ezek a gépek még
      járnak, vissza, vissza az egészet, erre a hajóra a szállítmányt ép
      elmével nem bízhatom, ismét a révkapitányságra rohan, és a Princeton
      Egyetemre kábelez. De mire visszajön, intézkedik, hogy a ládákat
      felsőbb utasításra mégis be kell hajózni, ő a maga részéről a
      felelősséget elhárítja, lesz, ami lesz. A kapitány kabinjába
      zárkózott, és kiüzent, hogy lázas beteg. A steward elbújt. A
      raktárnok eltűnt. A tisztek közül egyet se lehetett látni. Van Hoop
      húsz filippinót sorba állított a fedélzeten, fegyvergyakorlatokat
      végeztetett, és két sortüzet adatott le, mire a kapitány pizsamában
      kirohant, és megtiltotta, hogy itt lövöldözzenek. Van Hoop őrjöngeni
      kezdett. Nincs joga megtiltani, hogy ládáimat őriztessem. Itt nem
      lehet lövöldözni, hallja! Van Hoop tombolt. Minden utasnak joga van
      saját poggyásza érdekében védelmi intézkedésekre, vegye tudomásul,
      hogy. A kapitány sapkáját földhöz vágja. Nincs joga lövöldözni. Van
      Hoop ismét elrohant, és kábelezett a Princeton Egyetemre.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A hajó négy és fél órai késéssel indult. A filippinó őrség a
      raktárban, a ládák körül, töltött fegyverrel állandó ügyeletet
      tartott, Van Hoop óránként lement, és őket ellenőrizte, ordított és
      toporzékolt, aztán homlokát törölgetve ismét megjelent.
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      de annyi erőm, hogy Ha-kient elhagyjam, nem volt. A külvárosban
      húzódtam meg, hogy a telet valamiképpen eltöltsem. A menekült sok
      volt, közöttük elvegyültem. Április eleje volt már, mire
      továbbindultam, hogy a vasutat elérjem, a Pan-ting vonalon Si-nganig
      mentem, onnan gyalog Lao-tsaóig.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Egyetlen haszna volt, hogy erőmet visszanyertem, és folyékonyan
      beszéltem kínaiul. A városban éppen valami lázadás tört ki. Engem
      azonnal a sorompónál elfogtak, és vagy negyven ember közé a laktanya
      pincéjébe zártak. Ott volt a két patagón. A többi hol van? Nem
      tudják. Nizs és Laban talán a másik börtönben. Vlad eltűnt, lehet,
      hogy Peking felé ment. Azért itt is vannak derék emberek, mindjárt
      ez a Suiz-Csa-Nepponu. Tulajdonképpen marokkói ember. Hogyan került
      ide? Igazán különös, mesélte Suiz-Csa-Nepponu. Vámhivatalnok volt,
      olyan, aki a hajókra jár, és a papírokat ellenőrzi. Az egyik hajón
      minden szó nélkül elfogták, megkötözték, és vallatni kezdték.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A pince közepén ült Tabbok, lapp ember, fejét csóválta. Csak úgy
      egyszerűen elfogták? Minden ok nélkül?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Suiz-Csa-Nepponu erre azt felelte, neki az volt a gyanúja, hogy
      valakivel összetévesztették.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ugyan. Kivel?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azt ő nem tudja –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      És aztán?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Most Morlaolris beleszól. Morlaol örmény zarándok, a múlt héten az
      utcán egyszerűen csak elfogják és letartóztatják. Éppen Tibetbe
      készült menni a híres lámához –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kihez? kérdem én.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Yubainkan –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem hallottam –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      És aztán, kérdezte Tabbok, mi történt?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Suiz-Csa-Nepponu tovább mesélt. A hajón sokáig vallatták, de
      eredménytelenül. Később ők maguk is látták, hogy a dologban valami
      tévedés van. Pénzt adtak, Colombóban partra tették.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Elég messzire kerültél Marokkótól –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Eleinte nem volt rossz –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Persze, amíg a pénz tartott –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Később Saigonba vetődött –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én Morlaol mellé ülök, és azt kérdezem: Yubainkant ismered?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem, ő nem ismeri, csak hallott róla, többektől is, Yubainkan nagy
      mester, Tankar mellett él kolostorban, hozzájutni nagyon nehéz, de ő
      elhatározta, hogy megkeresi, Tankar Tibetben van, innen, Lao-tsaótól
      négy-öt hét –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mit hallottál róla?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Innen nem messze, egy hét, a hegyekben él egy Haram-Hammoid nevezetű
      abesszin remete, ő azt mondta, Yubainkan az élő Buddha –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mit jelent az, hogy élő Buddha?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A föld nem lehet meg világosság nélkül. Haram-Hammoid így tanította.
      A föld tenyészete kihalna, ha egy reggel a nap nem kelne fel. Így
      kell lenni legalább egy szellemben megvilágosodottnak, aki a
      világosságot sugározza. Néha nyíltan taníthat, néha király, néha
      szerzetes, néha koldus, de mindig itt van a földön –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Most ez Yubainkan?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen, Haram-Hammoid mondta –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Abesszin remete?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ő az, aki az utat Tankar felé tudja. Én el akartam indulni, ide
      jöttem, hogy magamat ellássam, de elfogtak –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mit csinálnak itt velünk?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azt hiszem, itt fognak hagyni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Meg lehet szökni?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nehéz. Eleinte adnak enni, később nem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Suiz-Csa-Nepponu: már Vancouverben tartott. Az alaszkai hajóra
      vetődött, és az egész nyarat a halászokkal a Bering-szorosban
      töltötte. A két Diurdalin is ott ült a pince közepén, és hallgatott.
      A mongol pusztán is elég rossz volt, de még mindig jobb, mint itt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tabbok fejét rázta. Nem jól csináltad, szólt, Colombóból mind járt
      haza kellett volna menned Marokkóba –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Most már én is tudom, kiált Suiz-Csa-Nepponu.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én Morlaol mellett ültem és hallgattam, amit Haram-Hammoidrál,
      beszélt. Nagy mester, az összes szent könyveket olvasta. Írd le
      nekem a Haram-Hammoidhoz vezető utat –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Végül a japánok elfogtak, mesélte Suiz-Csa-Nepponu.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tabbok dühöngeni kezdett. Baromság volt részedről, hogy Colombóból
      azonnal nem mentél haza –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A marokkói bólintott. Persze hogy az volt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az abesszin remete a Tankarba vezető utat majd elmondja. El akarsz
      menni hozzá? Te keresztény vagy –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Baj?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Morlaol fejét rázta. Nem tudom, szólt.
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Bangkokba utazik? kérdem.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Van Hoop leül, megkínál és rágyújt. Kellemes találkozás, szól,
      értesültem önről Mr. Pentől –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ah. Hol van?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Japánba ment. Három hete, hogy elváltunk. Elmondta nekem, hogy
      Mandarrut elfoglalták, két hónap és tizenkét nap alatt. Mondja, Mr.
      Winemaster, van önnek kedve velem háborút viselni?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hogy érti ezt, Mr. Van Hoop?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tudja, Mr. Winemaster (steward, hozzon brandyt szódával és jéggel),
      a háború befejeződött, kicsit korábban, mint a hadviselő felek
      gondolták. Érti?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Eddig nincs nehézségem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hadianyagba igen nagy tőkét fektettek. A háborús technika hallatlan
      fejlődése következtében ez az anyag a legközelebbi háborúig, amit én
      úgy tizenöt-húsz év múlva várok, amint ön is tudja, szemétté lesz.
      Gyorsan el kell adni. Most ez potom pénzért kapható. Én a
      kísértésnek nem tudtam ellenállni, és az egyik hadviselő féltől két
      hadosztálynyi hadfelszerelést vásároltam, fegyvert, pisztolyt,
      töltényt, gépfegyvert, ágyút, muníciót, bakancsot, aknavetőt,
      lángszórót, kézigránátot, mozgókonyhát, harminckétezer emberre való
      anyagot, de utánrendelés bármikor lehetséges, még négyszeres
      mennyiségben is. Ez a rakomány most Bangkokban van –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kezdem sejteni, miről van szó –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mr. Pen beszélt önről, s így tudom, hogy a rendesnél élesebb elméjű
      ember –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön tehát azt kívánja, mondom, hogy ezt a hadfelszerelést mi olyan
      népeknek, amelyek háborút viselnek, adjuk el –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Yes. Abban az esetben pedig, ha a népek nem viselnek háborút, mi
      ketten tevékenyen működjünk közre, hogy azok hadviselő felekké
      váljanak –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Értem. Ismer ön ilyen népeket?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Uram, én harmincnegyedik életévemet élem, és még ezen a
      földkerekségen nem ismertem olyán népet, amely néhány okos szóra ne
      váljon hadviselő féllé olyan néppel szemben, amilyennel csak óhajtja
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az ön gondolkozása tényleg olyan nagyvonalú, mint ahogy azt nekem
      Mr. Pen jelezte –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Köszönöm. Én hiú ember vagyok, és szeretem, ha dicsérnek. Burmában
      ismerek két kisebb országot, az egyik nagyfejedelemség, a másik
      királyság, a mamalayo és a hurukikki nép, a nagyfejedelem minden
      vágya, hogy király legyen –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A királyé, hogy nagyfejedelem legyen –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Úgy van. A két uralkodó unokatestvér –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Eggyel több ok arra, hogy egymás ellen háborút viseljenek –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Yes. Önnel, Mr. Winemaster, öröm együtt dolgozni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Figyelmeztetem, Mr. Van Hoop, hogy én is hiú ember vagyok, és
      szeretem, ha dicsérnek –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ragyogó! Ez a brandy tényleg tűrhető. Igyunk –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A negyedik poharat megittuk és rágyújtottunk.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön tehát elmegy az egyik néphez –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Melyikhez?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Van Hoop pénzt vett elő. A fej a mamalayo, az írás a hurukikki –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Fej, mondom.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A pénzt feldobta. Fej –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Elmegy a mamalayo udvarhoz –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mint a titkos diplomácia kiküldötte, bizalmas megbízatással –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Helyes. Az uralkodót figyelmezteti, hogy a nagyhatalmak az ő
      aspirációit nem nézik jó szemmel. Állandóan azt hangsúlyozza, hogy a
      világháború után most már végül az egész vonalon békét kell
      teremteni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Si vis bellum, para pacem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tünemény. Igyon, Winemaster, el vagyok ragadtatva –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ittunk.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ugyanakkor, of course, én a hurukikki udvarban szintén a világbéke
      előkészítésén dolgozom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Van Hoop tölt. Ha majd, szól aztán, engem közelebbről meg fog
      ismerni, tapasztalni fogja jellemem legfőbb tulajdonságát, s ez az,
      hogy én az erőszaktól irtózom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön pacifista, Mr. Van Hoop –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Régebben a Salvator Army tagja voltam –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Csak azért hagyta ott, mert számára túlságosan agresszív volt, a
      tagok egyenruhát viseltek, s ez önt a hadseregre emlékeztette –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Uram, én békeapostolnak születtem, én híve vagyok Gandhinak –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mindig jobban tisztelem önt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Uram, nekem van egy fogalmam, én magam találtam ki, és legutóbb
      kifejtettem Mr. Pennek is, ő helyeselte és helybenhagyta –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Elmondaná nekem?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen egyszerű, tulajdonképpen köznapi, sőt vásári fogalom. A kenőcs
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mit ért ön kenőcs alatt?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Valamit, amivel a dolgokat bekenik, hogy csússzanak –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Úgy látom, modern életünk egyik középponti fogalma –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Téved. Mindenkori emberi életünk nem egyik, hanem egyetemlegesen
      középponti fogalma. Egyetemlegesen, ronda szó, de így van.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kenyőcs –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Óriási! Kenyőcs! Így még sokkal jobb. Hálás vagyok önnek –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ismét ittunk.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Óriási! Kenyőcs! Ezek szerint ön máris érti, és nem kell magyaráznom
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Csak magyarázza meg, Mr. Van Hoop, önt élvezet hallgatni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Megmagyarázom. Önnek élvezet beszélni. (Steward, még egy üveg
      brandyt és szódát.) Tervbe vettem, hogy néhány évre visszavonulok, a
      Himalájába vagy Tibetbe, és magányomban teóriámról elmélkedni fogok.
      Én ugyanis észrevettem (igyon, Mr. Winemaster, ez a brandy egyre
      jobb), hogy az emberiség egész története folyamán, márpedig én az
      emberiség történetének beható tanulmányozásával igen hosszú időt
      töltöttem el, mondom, a történet folyamán tulajdonképpen az
      égvilágon semmi sem változott, csak a kenőcs, vagy, ahogy ön mondja,
      kétségkívül tökéletesebben, a kenyőcs –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem született gondolkozó ön, Mr. Van Hoop? Már úgy értem, filozófus
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Már gondoltam rá. Mr. Pen azt mondja, írjak könyveket. Tudja, semmi
      az égvilágon nem változott, a mi emberiségünk sok-sok ezer év óta
      nem változott, fölkelünk, eszünk, lefekszünk, iszunk, veszekszünk,
      nőkkel alszunk, részegek vagyunk, beszélünk, betegek vagyunk,
      káromkodunk, imádkozunk, gyilkolunk, a meggyilkoltakat siratjuk,
      egymást sanyargatjuk, komédiázunk, hazudunk, ez már sok ezer év óta
      így tart, és semmit sem változik. De valami mégis változik (igyon,
      Mr. Winemaster, ez a brandy ragyogó), a kenyőcs változik, tudja, az,
      amivel az egészet üzemben tartják. Hasonlítsa csak össze az
      egyiptomiak kenyőcsét azzal az Isisszel és Osirisszel és a
      piramisokkal és a fáraókkal, hasonlítsa csak össze a héberekével,
      amiről Mózes könyveiben olvashat, én olvastam ezeket a könyveket, és
      kénytelen voltam megállapítani, ez a Mózes igen tehetséges ember
      volt. Vagy hasonlítsa össze a kínaiakat az ő Konfuciuszukkal és a
      taóval, a görögökkel, a mítoszokkal és Platónnal. Micsoda
      különbségek! Ugyanaz. Enni-inni, párzani, aludni, gyilkolni, a
      meggyilkoltakat siratni, börtön, akasztófa, szónoklat. Ugyanaz. De a
      kenyőcs más. Higgye el, Mr. Winemaster, a kenyőcs tökéletesen más.
      Mialatt az üzem állandóan ugyanaz marad, a kenyőcs folyton változik,
      egyre újabbat és újabbat találnak fel, igyon, Mr. Winemaster, ez a
      brandy pompás –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Eszméinek gazdagságával, mondom, egészen zavarba ejt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ez célom is. Én önt el akarom kápráztatni. Én tehetségemet
      legkedvezőbb oldaláról óhajtom bemutatni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mr. Pennek igaza volt, ön filozófus –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Büszke is vagyok rá. Mai életünkben a kenyőcsök páratlan
      sokszerűségében gyönyörködhetünk. Ahány nép, ahány osztály, ahány
      vallás, ahány ország, ahány szekta, annyi kenyőcs –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mr. Van Hoop, ön fel akarja találni az univerzális kenyőcsöt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Téved, Mr. Winemaster. Én többet akarok. Kenyőcsöt én tízpercenkint
      fel tudok találni. Ez nem vicc. Minden közepesen elmés ember képes
      rá. Én életünk alapvető tényeit szeretném megváltoztatni. Magát az
      üzemet. Én a kenyőcsöket unom és meg is vetem, én a lényegre megyek
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      És hogyan akarja életünk alapvető tényeit megváltoztatni?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Arról nekem egyelőre sejtelmem sincs. Az egész kenyőcsteóriát azért
      voltam bátor önnek elmondani, hogy a mamalayo udvarban tanúsítandó
      viselkedésére vonatkozólag irányelveket adjak. Ön az udvarban a
      nagyfejedelem mellett a kenyőcs szerepét veszi át. Önnek minden
      szava kenyőcs lesz, hogy a mamalayo nagyfejedelemséget reánk nézve
      kedvező üzemben tartsa. Ön állandóan ilyen szavakat használ, mint a
      szomszéd népekkel való békés együttműködés a világbéke érdekében,
      türelem, jóakarat és béke –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szóval az én szerepem a népnek a békét oly módon dicsőíteni, hogy
      attól megundorodjon –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vagy, ami ugyanaz, rábírni, hogy a békét fegyveresen megvédje –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      S é védelem érdekében a hurukikki népet megrohanja –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön világos koponya. Nézze, az én szótáramból az ilyen szavak, mint
      erkölcs és jó és rossz és hazugság és igazság és becsület és bűn és
      gaztett, mondja, amíg akarja, mondom, az ilyen szavak az én
      szótáramból eltűntek. Amióta magamban a kenyőcs fogalmát tisztáztam,
      azóta számomra idealizmus, realizmus, ateizmus, teizmus, humanizmus
      megszűnt létezni. Mindez világnézet, vagyis mindez kenyőcs. Az én
      gondolkozói nagyságom abban van, hogy mindezeket egyetlen fogalomba
      egyesítettem, mert nekem filozófiák és vallások és metafizikák és
      rendszerek mind kenyőcsök, csak arra valók, hogy az üzem
      kifogástalanul járjon –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Engedje meg, hogy tanítványa legyek –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Megengedem. Mr. Pen és ön, két tanítványom már van –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem fog velem szégyent vallani –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      El is várom öntől. Keveset iszik. Én ezt a trópusi óceánt másképp
      nem bírom. Ha Burmába megy, gondoskodjék italról, nő van elég,
      ajánlom a nagyfejedelem húgát –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szép?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem tudom. De mindegy. Az ilyen előkelő szerelmi kapcsolat az ember
      helyzetét megszilárdítja. Az ügy érdekében ezt az áldozatot meg kell
      hoznia –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Örömmel –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Arrafelé tüneményes tea van. Recept a következő: töresse porrá,
      tegye kendőbe, két marokra valót, csöpögtessen rá hideg vizet egy
      éjszakán át. Reggelre rézvörös és sűrű teája van, óvatosan igya,
      mert mértéktelenül fogyasztva az eredmény angina pectoris –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Thanks –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Találjon ki valami őrültséget. Ezt kell. Másként nem tisztelik –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön mit csinált?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pythont gyűjtöttem. Kitömettem őket, és kertemben a fákon lógtak,
      kétszázhatvanöt darab, szépen kifejlett példányért száz frankot
      fizettem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Rendkívüli bőkezűség –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nézze, én úgy vagyok, hogy az a pénz, ami egy mister vagy monsieur,
      vagy Se&amp;#241;or zsebében van, tulajdonképpen az enyém. Akkor veszem ki,
      amikor akarom, csak a formulát kell kitalálnom. Nekem nincs
      pénzgondom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tudom, az egész kenyőcskérdés –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Yes. Tudja, ez a negyven láda is, a húsz fegyveres filippinóval, az
      egész toporzékolás, botrány, lövöldözés –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Értem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az egész óceánon őrületes tekintélyem van. Mindenki fél tőlem, és
      tisztel. De már unom. Az egész Csendes-óceánt. Egyhangú. Ha ezt a
      háborút megnyertük, elmegyek Európába, ott, úgy látszik, érdekesebb
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Minden túl van kenyőcsözve, az üzem már alig jár –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ah. Mit tanácsol? Észak-Amerika?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem tudom, Mr. Van Hoop. Gyakran úgy vagyok, mint ön. Unatkozom. Ha
      például most ön nem lenne itt, az öngyilkosság gondolatával
      foglalkoznék –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ah. Ön is? Menjünk aludni –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      A szabadulási munkálatok vezetését a lapp Tabbok vette át.
      Mindenekelőtt az ablakrács egyik vasrúdját kellett kiszabadítania.
      Ezzel aztán, minden valószínűség szerint, az ajtót sarkából ki lehet
      majd emelni. Az idő sürgetett. Enni igen gyéren kaptunk, az

      ürülékhegy a sarokban egyre nőtt. Nem egészen negyven óra alatt,
      váltott munkával, a vasrudat helyéből kiszedtük. Tabbok tüstént
      próbát tartott. A rúd elég erősnek bizonyult. A parancs így szólt:
      éjfél előtt az ajtót kifeszítjük, és Tabbok vezetésével libasorban
      kivonulunk. Hogy tovább mi lesz? Majd meglátjuk. Talán megússzuk
      gyilkosság nélkül is. Bármi történik, jobb, mint ebben a gödörben
      éhen veszni.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tabbok szigorú parancsnok volt, amint mondta, őrvezető egy szibériai
      lövészezredben, mikor a forradalom kitört, éppen tizedesi kinevezése
      előtt állt. Elhatározta, hogy visszamegy. A háborúnak vége van,
      szólt a marokkói. Tabbok nem hitte el. Erről szó sincs, a háború még
      legalább négy-öt évig tart, az ő benyomása ez volt, és ő nem szokott
      tévedni, visszamegy és tizedes lesz. Tabbok tizedes.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Alighogy besötétedett, lehetett fél nyolc, roppant detonáció. A
      falak reszkettek, és az ablakban hirtelen vörös fény jelent meg.
      Valami felrobbant és ég. Nem is lehet messze. Mindnyájunk véleménye
      az volt, hogy a pillanat kedvezőbb nem is lehet. A rudat az ajtó
      sarkába nyomtuk be, és kiemeltük. Elsőnek Tabbok surrant ki, és
      intett. Én az ötödik voltam. Tabbok füttyent, gyorsan kifelé. A
      folyosón végig, ki az udvarra. Az őrség az utcán a tüzet bámulta.
      Futólag láttam, hogy többi folyosóból is árnyékok bújnak elő.
      Nyilván a foglyok szöknek. Egyszerre az utcán voltam. Előttem a két
      Diurdalin, át a téren, a házak között. Senki se törődik velünk. Az
      emberek a tűzhöz rohannak. Tíz perc múlva Tabbok megáll és int.
      Suiz-Csa-Nepponu, a két patagón, Tabbok, Morlaol és én kis vendéglőt
      fedeztünk fel, bementünk, és minden élelmiszert összeszedtünk, aztán
      elfutottunk. Félóra múlva már az erdőben voltunk, és leültünk, hogy
      együnk.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Így kell ezt csinálni, szólt Tabbok.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A marokkói célzásnak vette. Ő tudja, hogy amikor Colombóból nem
      utazott haza, hibát követett el, de mit tegyen, ha –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az angyalát, kiáltott Tabbok, és az öklét mutogatta, haza kellett
      volna menned –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Suiz-Csa-Nepponu elszomorodott.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Reggelig meneteltünk, közben két falut is elkerültünk. Délelőtt a
      harmadikba betértünk, vásároltunk, és mentünk tovább. Morlaol
      intett, ha én az abesszin remetéhez akarok menni, akkor most bal
      felé kell térnem. Az utat ismételten megmagyarázta. Öt és fél nap.
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Az estét azzal az előkelő indokínai szerzetessel töltöttem, akiről
      csakhamar kiderült, hogy a Hn-pcs szekta feje. Éjfél utánig
      beszélgettünk, és hallgattam a Tj szekta ellen való végtelen
      panaszait. Vigasztaltam őt, esetleg tudok érdekében és az átkozott
      Tj szekta ellen valamit tenni.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Reggel mindjárt azzal kezdtem, mondja Mr. Van Hoop, mennyi pénze
      fekszik önnek hadianyagban?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem tudom, hány millió, miért kérdi? Vevőt talált? Meg akarja venni?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nézze, Mr. Van Hoop, tegnap megismerkedtem a Hn-Pcs vallás
      pápájával, aki szívét nekem kitárta, és azt mondta, hogy ő nem
      nyugszik, amíg a Tj vallás –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hn-pcs? Tj? Érdekes. Nagyon érdekes. Mondja, nincs ezeknek az
      embereknek magánhangzójuk?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem tudom. Az talán későbbi kérdés –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A dohányzóban ültünk.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Képzelje el, ha tudja, mondom, mert az ilyesmi a történet folyamán
      még nem fordult elő, képzelje el, ezek a Tj vallásúak –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Borzasztó, mondja csak –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen. Vörös övet viselnek, a babot héjában főzik meg, és a Rll-bll
      ünnepen bivaly helyett birkát vágnak –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ne folytassa. Nem bírom. Én nem vagyok valami templomba járó, de
      azért ezt soknak tartom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Gondolja el, szegény Hn-pcs főpap mit szenved –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szóval ön a hadianyagot a Hn-pcs és a Tj háborúra szánta?
      Vallásháború? Fölfegyverzett istenfélő szerzetesek, nagyon érdekes
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tetszik önnek?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mindig jobban. Csak a magánhangzókat nélkülözöm –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Később adunk el nekik magánhangzókat is. És tudja, gazdagok.
      Kolostoraikban sok-sok mázsa arany, ékszer, gyöngy, drágakő. Ezzel
      fizetnének. A Hn-pcs vallás körülbelül hatvanezer főnyi sereget
      állíthatna fel, a Tj vallás ugyanannyit –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Egyenlő erők. Pompás. Igazságos küzdelem, egyenlő esélyekkel –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mit szól hozzá?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Van Hoop tűnődve néz a tengerre (steward, egy üveg brandyt, szódát
      és jeget).
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Min gondolkozik, Mr. Van Hoop?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azon gondolkozom, hogy akkor ezek a szegény mamalayók és hurukikkik
      a háborútól elesnek –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön sajnálja őket?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szívem vérzik –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Érzékeny kedély –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Sírni való kedvem van –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Gondolja csak el, vallásháború. Tiszta kenyőcsháború, önzetlen,
      hatalmi és gazdasági háttér nélkül, fölfegyverzett papok, micsoda
      vérengzésre van kilátás, hosszú aszkézisben eltöltött évek után
      végre kezükbe puskát kapnak, szabad rablás, erőszak –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Uram, az ön ékesszólásának nem tudok ellenállni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az az előérzetem, hogy én a Hn-pcs vallásnak fogok szállítani, ön
      pedig a Tj vallásnak –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mindegyiknek két-két hadosztályt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Úgy van –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Akkor táviratilag még két hadosztályt rendelek –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Rendelje Bangkokba. Átvételkor fizetendő –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mr. Winemaster, ön legyőzött –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Van Hoop ismét a tengerre nézett.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mr. Van Hoop, ön ma sokat mereng –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azon merengek (igyon, ez a brandy még a tegnapinál is jobb, én a
      trópusokat másképp nem bírom), tudja, azon merengek –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igazán érdekel, folytassa –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ha valamely csoda folytán, amely csodát én a magam részéről nem is
      tartom olyan lehetetlennek, mondom, az összes kenyőcsöket egy napon
      sikerülne likvidálni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Még a Hn-pcs és a Tj vallásokat is?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azt utoljára, de még azokat is, a piros öveket és a hüvelyében főtt
      babot és a Rll-bll ünnepen főtt birkát is (mondja, uram, hová teszik
      ezek az emberek a magánhangzókat?) –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Értem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen, és mi, emberek egészen egyszerűen elemi élettényeinket élnénk
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Akkor –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vajon lenne-e háború? Béke lenne? Vagy még ennél is sokkal rosszabb?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kenyőcs nélkül az üzem leáll, Mr. Van Hoop –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ah, ön saját csapdámban fog meg –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tudja, Mr. Van Hoop, a minap, amikor Mr. Pen és én Mandarrut
      meghódítottuk, és miután Mr. Pent császárrá kikiáltották, éjszaka az
      országot elhagytuk, a határon átléptünk, és az erdő szélén éjszaka
      leültünk, hogy a világosságot megvárjuk. Hátunkat a fának
      támasztottuk, és mivel mind a kettőnk számára ugyanaz a téma vált
      aktuálissá, beszélgettünk. Vajon, szólt Mr. Pen az őt jellemző
      józansággal, ha mi ketten Mandarrut nem a magunk szórakoztatására,
      sportból eszeveszett hülyeségbe ugrattuk volna be, hanem, tegyük
      fel, épelméjű emberi életlehetőségeket óhajtottunk volna teremteni,
      akkor vajon sikerült volna-e és milyen mértékben, hogyan, mennyi idő
      alatt, nem kötöttek volna fel, nem lázítottuk volna az egész népet
      magunk ellen oly egyhangúlag, mint ahogy egyhangúlag rajongtak
      értünk? Világtörténeti jelentőségű beszélgetés volt ez, azt hiszem,
      az angyalok a túlvilágon sztenografálták, mert ilyen témáról két
      ilyen ember még ilyen alapvető dolgokat nem mondott.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mr. Pen erről nekem nem beszélt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szerénysége tiltotta. Mert a beszélgetést ő vezette. Eleinte azon az
      állásponton volt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Közben igyon, Mr. Winemaster –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mi ketten tulajdonképpen Mandarrut az emberi életmódnak is, ahogy ön
      mondja, a kenyőcsmentes életnek is ugyanilyen fáradsággal
      megnyerhettük volna. Szemrehányást tett, nem nekem, ahhoz Mr. Pen
      túlságosan előkelő, hanem önmagának, hogy saját bolondságának
      beugrott, és szórakozását komolyabban vette, mint huszonnégymillió
      ember üdvét –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ezen nem csodálkozom. Mr. Pen jenki, és mint minden jenki, egy
      kicsit kvéker, szereti, ha lelkiismeret-furdalása van, és bűntudat
      nélkül nem is tudna élni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön nemcsak nagy gondolkozó, hanem ragyogó pszichológus is –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Dicsérjen még. Rendkívül élvezem (steward, brandyt kérek) –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szóval Mr. Penben a rossz lelkiismeret felébredt, és önmagát igazán
      kemény szavakkal korholta –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kár, hogy nem hallottam –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az angyalok sztenografálták, a túlvilágon majd elolvashatja –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Alig várom. Igyon –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Thanks. Én magam csendesen ültem, és Mandarru csillagait néztem,
      aztán kérdeztem, mondja, Mr. Pen, milyen elv alapján rendezte volna
      be a tökéletes és boldog királyságot? Mr. Pen csodálkozott. Miért
      kérdez tőlem ilyen baromian egyszerű dolgot? Lekötelezne, ha
      válaszolna. Az igazság elve alapján, szól ő méltatlankodva. Azt
      hiszi, kérdem, hogy az igazság az embereket boldoggá teszi? Mr. Pen
      elhallgatott –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A kenyőcs, szólt Van Hoop.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igaza van. Ön azt hiszi, kérdezte Mr. Pen, hogy Mandarrut mi az
      igazságba nem tudtuk volna beugratni? Én nem tudom, szóltam, és a
      csillagokat tovább néztem. Meg kellett volna kísérelni. Az, szólt
      Mr. Pen, térjünk vissza, és kíséreljük meg –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mondom, hogy kvéker, szólt Van Hoop.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Lelkiismeret-furdalása volt. De, ha hű akarok lenni, meg kell
      vallanom, nekem is –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szerencse, hogy kibírta –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      S ez a téma most ismét felmerül. Íme két eszeveszett szekta –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön a Hn-pcs és a Tj vallásokat nem veszi komolyan –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ó, Mr. Van Hoop, én gyermekkoromtól fogva a Hn-pcs és a Tj
      vallásoktól oly sokat szenvedtem, hogy nem is tudom azokat nem
      komolyan venni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Minden részvétem az öné (steward, friss jeget kérek, ez itt a vita
      hevében elolvadt). Kérem, fejezze be azt a beszélgetést, amit az
      erdőben folytattak, higgye el, izgalomban vagyok –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mr. Pen akkor hirtelen a másik végletbe csapott, és magának Mandarru
      rovására igen erős megjegyzéseket engedett meg –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Csak már olvashatnám a sztenogramot –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön, mondom akkor én, egyrészt azt hiszi, hogy elvont igazságelvek
      alapján egy népet boldoggá lehet tenni, másrészt dühöng, mert a
      boldogtalanok olyan bárgyúak. Ez utópizmus vagy nihilizmus –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ragyogó! És mit válaszolt Mr. Pen?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Üvölteni kezdett. A csendes erdő csak úgy harsogott –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pompás hangja van. Hallotta őt énekelni?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön tehát azt hiszi, hogy ez így rendben van? He? Azt hiszi? Fel
      akart ugrani, alig bírtam visszatartani. Egész ismeretségünk alatt
      akkor egyszer láttam őt magánkívül –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Micsoda éjszaka! Hát ha még italuk is lett volna!
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Volt. Mr. Pen öt üveg gint hozott –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Beszéljen, mindjárt én is üvölteni fogok –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én, mondom akkor, elismerem, hogy európai módra, de európai vagyok,
      és ez ellen semmit se tehetek, a dolgot nem tárgyi, hanem személyes
      oldaláról óhajtom megközelíteni. Közelítse meg, kiáltott Mr. Pen, és
      az üvegből ivott. Én is ittam, aztán folytattam. Ön, Mr. Pen, én és
      Melius, és ahogy nekem Mr. Van Hoopról beszélt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Önök éjszaka az erdőben rólam beszéltek! Benne leszek a
      sztenogramban –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Remélem, büszke rá –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Sohasem felejtem el önnek –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mondom, mi négyen, de valószínűleg vannak a földön többen is, mi
      élettechnikánkban az átlagon messze túljutottunk, mi legalább egy
      generációval előbbre vagyunk. Ez a távolság az, ami bennünket a
      bennszülöttektől, ahogy Mr. Melius őket elnevezte, elválaszt. A
      bennszülöttek mainapság, éppen élettechnikájuk alacsonyságánál fogva
      teljesen elnökeik és vezéreik markában vannak, és nem látják, hogy
      azok életüket megnyomorítják. Pedig olyan új élettechnika van
      kialakulóban, amely nem népi, hanem szektákon és vallásokon és
      fajokon és osztályokon felül az egész föld távlatában világpolgár és
      szabad egzisztencia –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ó, Mr. Winemaster, ön ilyen magas kifejezéseket használt? Ezek a
      sztenogramban mind benne lesznek?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Biztosítom önt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      És Mr. Pen megértette?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mr. Pen nagyon intelligens, hiszen az ön tanítványa, és velem három
      hónapig együtt élt, ami legkevesebb egyetemi fokozatnak felel meg
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Majd elfelejtettem. Igyon –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön tehát azt hiszi, szólt Mr. Pen, hogy mi olyan pionírok vagyunk,
      akiknek élete az emberiség útján bizonyos hatalmas vívmányoknak
      legelső megnyilatkozása, ó, kiáltott, én mindig azt hittem, ezek a
      filozófusok és a költők! Ma, sajnos, a költők és a filozófusok, igen
      kevés kivétellel, a bennszülötteket, leginkább az elnököket és
      vezéreket szolgálják. Siraiom, kiáltotta Mr. Pen. Siralom, mondom
      erre én.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Siralom, kiáltotta Van Hoop (steward, a brandy elfogyott).
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A mi feladatunk élettechnikánkat kifejleszteni, mondom akkor az
      éjszakában, kétségtelenül valamely sugallat alapján. Önnek ne legyen
      semmiféle aggálya, és ne legyen rossz lelkiismerete. Ön ezt szívből
      mondja nekem? Yes, mondom én, legjobb tudásom szerint. A mi
      feladatunk, hogy ezt a zavaros, kátyúba jutott, hülye, értelmetlen,
      gyáva, nehézkes, ihlettelen, prózai és humortalan emberi életet
      könnyűvé és elegánssá és virtuózzá és vidámmá és muzikálissá tegyük.
      Én a magam részéről ezt könyvben el se tudom képzelni. Ezt csinálni
      kell. Hiába lennének nagy költőink vagy gondolkozóink. Ezek a mi
      részünkről hőstettek, tökéletesen pátosz nélkül, de annál több
      zenével és valódi életfölénnyel –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ezt mondta ön?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Yes, csaknem szóról szóra, a sztenogramból majd ellenőrizheti –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ah, ön vagy nagyon tehetséges, vagy akkor kitűnő kondícióban volt
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azt hiszem, az előbbi –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én is azt hiszem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Képzelem, Mr. Pen oda volt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Megölelt és megcsókolt. Hagyja, Mr. Pen, mondom erre, én kizárólag
      nőkkel csókolózom, és a homoerotikától irtózom. Ön visszaadta
      önbizalmamat, kiáltotta. Sőt ön megfejtette azt a talányt, amit
      életemben mindig láttam, és azzal nem bírtam. Én is, mondom, ebben a
      pillanatban értettem meg. Ön szóval azt hiszi, kiált újra.
      Pillanatnyilag más megoldást nem tudok. Említette, hogy barátja, Mr.
      Van Hoop –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Önök, kiáltotta Van Hoop, rólam másodszor is beszéltek?
      Halhatatlanságom ezek szerint holtbiztos –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Önt a királyok és vezérek és elnökök mély megvetésére oktatta. Úgy
      van, szólt Mr. Pen, többször és kifejezetten –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ez igaz, szólt Van Hoop.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Most már érti, hogy miért? Mert az elnökök a bennszülöttekhez
      tartoznak. A primitív élettechnikához. Hiszen ön kakazófiájából az
      újságpapírt éppen azért tiltotta ki, mert ezekkel az emberekkel
      mindennemű kapcsolatot megszakít –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bravó!
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az egyetlen módszer az élettechnikát tökéletesíteni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mr. Winemaster, az ön teóriája a kenyőcs fogalma nélkül is tökéletes
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Erről meg vagyok győződve –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      És a vége?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A beszélgetés vége, hogy Mr. Pen a gintől elaludt. Én még beszéltem,
      kétségkívül szenvedélyesen, ő pedig aludt. Csak, amikor horkolni
      kezdett, vettem észre. En nem voltam álmos, nem azért, mert a téma
      felizgatott. Nekem ott az erdőben eszembe jutott Ainyu –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nevéből ítélve indián nő. Hallottam a mandarrui nőkről –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ó, Mr. Van Hoop, Ainyu csak egy van –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      De a hegyekben még állott a hó, és fagyott. A falvak egyszerre csak
      elfogytak. A hegycsúcsot, amiről Morlaol beszélt, messziről
      felismertem, olyan volt, mint a kakas feje, tarajjal és csőrrel.
      Egyenesen a csúcsnak tartottam, a sziklák között, a jeges havon.
      Éjszaka néhány órát vacogva szundikáltam, aztán mentem tovább.
      Lisztem volt, teám és egy darab vajam. A birkacomb, amit még
      Lao-tsaoban csentem, régen elfogyott. Ötödik napon este szakadékos
      helyre értem, dél felé meredek fal és kis teraszok. Ez itt az
      abesszin tanyája. Nemsokára megtaláltam. Kaptam forró teát vajjal és
      kőkeményre sült tésztát. Aztán aludtam.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Morlaol küldött hozzád, mondom.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Haram-Hammoid igen kis termetű, sötét bőrű ember, a tűz mellől
      hosszasan nézett.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hol találkoztál vele?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A börtön történetét elmesélem.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az ilyen ember rosszabb, mint a csaló –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem értem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mindenkit megszaglász, orrát minden barlangba bedugja, lelkesedik,
      énekel, fogadkozik, dicsér, hivatkozik, letérdel, ide megyek, amoda,
      tanítványod leszek, fölkeresem a dalai lámát, húsz évig élek
      remeteségben, a következő pillanatban az egészet elfelejti, arra
      kér, adjak neki levelet Yubainkanhoz, szembe dicsér, szeme sarkából
      figyel. Mentséged, hogy a börtönben ismerted meg –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem tudtam –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem is tudhattad. Tapasztalatlan vagy. Amíg a hó elolvad, itt
      maradhatsz, aztán menj, semmit se tudok veled kezdeni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Yubainkanhoz akarok menni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Haram-Hammoid mélyen hallgatott.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Másnap megmutatta könyveit. Ócska, fali gyékény takarta kis polc,
      rajta vagy huszonöt kötet. Nézd, szól, itt a héber biblia,
      Zarathusztra, az Upanishadok, a Tao-tö-king, Buddha tanításai,
      egyiptomi és görög könyvek. Az én életem feladata, hogy ezekbe a
      könyvekbe elmélyedjek. Azért jöttem ide, hogy ebben a munkámban
      senki se zavarjon. Én tanítvány vagyok, nem tudok mondani semmit. Te
      még azt se tudod, mit akarsz, ki vagy, mit kell tenned.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Fejemet lehajtom. Mit tegyek?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem tudom. Magadnak kell –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Volt egy szerzetes barátom. Azt mondta, hogy áldozatot kell hoznom
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Helyesen mondta. Csak az áldozat tesz képessé a tanulásra –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Yubainkanhoz akarok menni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Még nem is biztos, hogy szóba áll veled. De ha akarsz, hát eredj.
      Zavaros vagy, de elég jóhiszemű. Innen egyenesen nyugatnak mész,
      amíg a hegységből kiérsz a fennsíkra. Ez öt nap. A tibeti határon
      vigyáznod kell, mert elfognak és megkínoznak. A fennsíkon ismét
      nyugatnak, ismét öt napig. A falvakban beszélnek kínaiul. Most
      egyenesen északnak, körülbelül húsz napig. Akkor a tankari utat
      eléred. Ott megmondják, melyik kolostorban él –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Morlaol azt mondta, hogy ő az élő világosság –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Morlaol a homálytól részeg, ezért az ő számára minden valamirevaló
      ember Buddha –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ő is oda készül –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Útközben pedig minden vándorvarázslónak hűséget esküszik –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ne menjek Tankarba?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem tudom. Én nem szólok a te dolgodba –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Dear friend – nem tudom, önnél hogyan van, nálam az asszimilálódás
      ideje szélességi fokonkint átlag nyolc-tíz óra, amihez még a tenger
      színe fölött ötszáz méterenkint ugyanannyit kell hozzászámítani.
      Szóval elég hamar ment, és az én barátom, Trg pátriárka, a Tj vallás
      feje, bűbájos ember, egymással semmiféle nehézségünk nincs.
      Szakácsáért a japán császár és a San Franciscó-i Hotel Astoria
      versengett, de ő nem eresztette el, és igaza volt. Azt hiszem, ez
      idő szerint világviszonylatban az első konyha az övé. Húsok és halak
      elkészítésében verhetetlen. Desszertjeire vonatkozólag néhány bevált
      algíri, török, afganisztáni, haiti és guayanai tanáccsal láttam el,
      s azóta rohamosan javul. A női kolostorban megismerkedtem az
      elragadó Hny hercegnővel, aki szüzességi fogadalmát néhány előbbi,
      de egészen kivételes esetektől eltekintve, bájához képest rendkívüli
      szigorral őrizte, de miattam kénytelen volt megszegni. Ezeknek a
      kelet-ázsiai nőknek példátlan szerelmi kultúrájuk van, dear friend,
      ezt a tapasztalatot ne mulassza el, saját érdekében kérem. A nyelv
      eleinte nehézségeket okozott, de a kínaival segítettem magamon, ezt
      itt minden valamirevaló ember beszéli, s nekem harmadik anyanyelvem.
      A táj tüneményes. Bár nem vagyok európai, de a romok gyengéim közé
      tartoznak, s ez itt van elég, néhány kolosszális templom, ahogy a
      dzsungel éppen lenyeli. Sokat vadászom, főként tigrisre,
      reggelenkint Hny hercegnővel kilovagolok, az ital oly remek, hogy
      egy ládát, mintegy harminc üveggel, az ön címére már fel is adtam,
      ha issza, gondoljon öreg barátjára, és küldjön nekem dohányt, mert
      az itt pocsék.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ami üzleti ügyeinket illeti, az innen, Trg pátriárka oldaláról
      lényegesen bonyolultabb, mint azt önnek a Hn-pcs felekezet pápája
      előadta. A viszály oka szerinte az, hogy Trg pátriárka hívei először
      a Rll-bll ünnepen bivaly helyett birkát esznek, másodszor, hogy
      vörös övet viselnek, harmadszor, hogy a babot héjával főzik és eszik
      meg. Ez tény. Meggyőződtem arról, hogy ezeket az istentelenségeket
      itt valóban elkövetik. De, dear friend, nézzük meg ezt a
      bivaly-birka-ügyet közelebbről. Önöknek ott délen, a Hn-pcs világban
      könnyebb dolguk van, csaknem minden házban van bivaly. Itt, északon
      a bivaly rendkívül ritka állat, ehelyett elég sok a birka. A Hn-pcs
      pápa természetesen nagy arányokban bivalytenyészetre rendezkedett
      be, és a Rll-bll ünnepeken fényes üzleteket csinál. Hogy az északi
      emberek az ő bivalyait nem veszik, igen érzékenyen érinti. Én ezt
      nagyon jól értem. Persze Trg pátriárka ugyanakkor birkatenyésztésbe
      kezdett, s az ünnepekre fölös állatait el akarja adni, amit tőle
      senki se vehet rossz néven. Íme a bivaly-birka ellentét – Ön, dear
      friend, arról álmodozott, hogy ezúttal merő tiszta vallásháborút fog
      láthatni, csak a kenyőcsök fognak harcolni, és már előre örült, hogy
      ilyen világtörténeti különlegességnek élő tanúja lehet. Amint látja,
      a bivaly-birka incidensnek igen mély ökonómiai háttere is van, és a
      magam részéről azt hiszem, hogy önnek ebben az esetben a merő
      vallásháború álmáról le kell mondania. Nem elhanyagolható, bár
      teljesen irodalmi jelentőségű mozzanat, de tény, hogy a próféta
      szent könyvében, a nagy törvénykönyvben, mint mondják, amikor a
      Rll-bll szertartást elrendeli, a crf szó található. Crf pedig ezen
      az átkozott nyelven bivalyt és birkát is jelent. Trg pátriárka
      könyvtárában mintegy négyszázhuszonhét kötetet mutatott, amely
      kötetekben neves szerzők éppen ezt a kérdést tárgyalják. A probléma
      még ma is nyílt. Azt hiszem, ebben a kérdésben csak a fegyver
      dönthet, sőt mi több, Trg pátriárka is, bár könnyezve és tele
      aggodalommal, de szintén ezen a véleményen van.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      De menjünk tovább, és nézzük meg a vörös öv kérdését. A történet a
      következő: a Hn-pcs rituálé szerint az igazhitűek kék övet hordanak.
      Itt, északon azonban egy bizonyos Fd nevű felekezet támadt, amely
      elhatározta, hogy ezentúl piros övet fog viselni. A Fd Luther az
      övet egy kínai cégnél, számszerűen ötvenezer darabot, meg is
      rendelte, időközben azonban a felekezetet egy másik felekezet,
      amelynek nevét sajnos elfelejtettem, az utolsó szálig kiirtotta.
      Mikor a kínai cég az ötvenezer övet leszállította, kiderült, hogy a
      Fd vallás közben a föld színéről eltűnt. Ekkor Trg pátriárka
      engedélyt kért a Hn-pcs vallás fejétől (az ön pápájától), hogy mivel
      jutányos áron a szállítmányt átvehetné, ideiglenesen piros övet
      viselhessenek. A pápa nem volt otthon, az Egyesült Államokba
      utazott, helyettese azonban az engedélyt gondtalanul megadta. Trg
      pátriárka az ötvenezer övet csakugyan végeladási áron átvette, és
      pazar üzletet csinált. Időközben azonban kiderült, hogy a pápa az
      Egyesült Államokban a Rll-bll ünnepekre százezer kék övet rendelt,
      az ünnepen pedig öveinek fele eladatlan maradt, Trg pátriárka
      egyházmegyéjéből a hívek mind a szentségtörő piros övben jelentek
      meg. Íme, a dogmatikus feszültségek mögött újra a nyomorult
      ökonómiai ellentét! Sajnálom önt, hogy a vallásháború álmában
      annyira bízott. Bevallom, én is bíztam benne. De kérem, lássa be,
      hogy álláspontja ezek után tarthatatlan. Ne kívánjon olyasmit, amit
      ezek az emberek itt, önhibájukon kívül, merőben azért, mert ez az
      élet természete, teljesíteni nem tudnak.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Végül pedig hadd térjek a babkérdésre. Ismét az éghajlati helyzet.
      Önöknél, ott délen a bab szép nagyra megnő, mutatták nekem, remek,
      nagy szemű bab. Itt azonban egészen apró és csenevész, az
      embereknek, hogy jóllakjanak, sajnos, a héját is meg kell enniök,
      különben éhen vesznének. A szegénység, dear friend, itt óriási.
      Talán nem óriásibb, mint Kínában vagy Jávában vagy Indiában vagy
      Chilében vagy Dél-Afrikában vagy Kisázsiában vagy másutt, ahol
      utaztam és éltem, de éppen olyan. Én már arra is gondoltam, amikor
      ezeket az embereket is láttam, akik itt, higgye el nekem, szavamra
      mondom, nem is lennének képesek például szakácsot tartani, tizenöt
      fogásos ebédeket enni, reggelenkint kilovagolni, tigrisre vadászni,
      egyebekről nem is szólva, már csak azért sem, mert erre rá se
      érnének, higgye el, mondom, én már arra is gondoltam, hogy ilyen
      szívet tépő szegénységet nem is lehet másképp kibírni, csak
      kenyőccsel. Én bizonyos tekintetben a kenyőcs hallatlan
      világtörténeti jelentőségét megértettem. Az üzem, dear friend,
      enélkül egyszerűen leállna. Ezek a nyomorultak, ha nem kennék őket,
      képtelenek lennének életben maradni, és még önmagukat se tudnák
      eltartani, gazdáikról nem is szólva. Kenni kell őket, és mindaddig,
      amíg e szegénység tart, addig kenni kell őket. A kenőcstelen élet,
      amit például nekünk (Mr. Pennek és Meliusnak) van szerencsénk élni,
      bizonyos gondtalanságból fakad, amennyiben mi attól a földhözragadt
      szegénységtől, amelyben a népek általában élnek, és mondhatom,
      hallatlanul szenvednek, mi ettől sajátságosképpen megszabadultunk.
      Lehet, hogy önnek a Kordillerák erdejében tartott éjszakai
      beszédében, amely reám igen mély benyomást tett, tökéletesen igaza
      volt, mi ezen a problémán élettechnikánkban túljutottunk, de nem
      tudom, ha koldusok lennénk, vajon el tudnánk-e mondani magunkról
      ugyanezt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      De vissza a babkérdéshez. Ezek az emberek itt a babot héjával eszik,
      nem mert ők ezt vallásuk szempontjából így tartják helyesnek, hanem
      mert éhesek, és a héját is meg kell enniök, különben koplalnának. Én
      itt elég sok emberrel találkozom, és mindegyik kivétel nélkül
      (néhány szemtelen hipokritát kivéve) a bab héját csak szükségből
      eszi meg, és a legjobban szeretne tiszta babból élni. Pillanatnyilag
      azonban erre nincs mód, mert az éghajlat erre nem alkalmas, a tiszta
      bab pedig, amit délről kapnak, oly drága, hogy az átlagos ember nem
      tudja megfizetni. Ehhez járul még az idén a rendkívül rossz termés.
      Az idei bab a borsónagyságot sem éri el, fonnyadt, szívós, nehezen
      főzhető, és egy hüvelyben háromnégy szem van, a normális hét-nyolc
      szem helyett. A Hn-pcs agitátorok a falvakat járják, és ennek
      ellenére a népet a hüvelyevés megtagadására izgatják. Ennek hatására
      sokan a hüvelyeket elégetik. A tüntetések napirenden vannak. Trg
      pátriárka emberei ellenintézkedéseket tesznek. A külváros forrong,
      és az atrocitások egymást érik. A benyomásom, hogy itt már csak a
      háború dönthet. Nem tartom valószínűtlennek, hogy a
      hadianyag-szállítás már a jövő héten megindul. A hadsereg kiképzése,
      remélem, nem fog nagy időt igénybe venni. A puskát itt minden
      felnőtt férfi jól ismeri, a gépfegyverrel és az ágyúval is hamar
      megbarátkozik. Néhány magas rangú pappal már össze is ültem, és a
      haditervről nagy vonalakban beszéltem. Egyhangú véleményként az
      alakult ki, hogy a hadműveletek három támadási fővonalon egyszerre
      indulnak meg, éspedig a Fn–tp-síkságon, a Vd folyó völgyében és a
      Dd-szoroson át. Az első kettő iránya az önök fővárosa, a harmadiké a
      tengeri kikötő. Értesítem egyébként, hogy a második két hadosztályra
      való hadianyagot Bangkokban kihajózták. Gondoskodjék arról, hogy az
      önt megillető részt elszállítsák. Haditerveinket, ha már szilárdabb
      alakban lesznek, közölni fogom, és az ön ellenintézkedéseit
      kíváncsian várom. Összes küldeményeket, csomagot, táviratot, sifre-t
      és egyebet kizárólag Bangkokba, a megbeszélt címre kérem, onnan
      futárral kerül hozzám. Válaszát várja az ön Van Hoopja.
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      a hegységet elhagytam. Délelőtt volt, a cserjésben ültem, és vártam,
      hogy a határon éjszaka surranjak át. Előző nap egy máltaival
      találkoztam. Tibetbe készült, de nem tudtam meg tőle, miért. Eleinte
      arról beszélt, hogy ő tulajdonképpen régi kéziratokkal kereskedik,
      azokat Amerikában adja el, de tüstént azt kezdte fejtegetni,
      Tibetben rengeteg a kőolaj, neki holtbiztos módszere van, hogy
      megtalálja, megállapítsa, milyen mélyen van és mennyi. A módszert
      szabadalmaztatni fogja, és akkor gazdag lesz. Egyébként kínai cégek
      ügynöke, és már többször járt itt, jó üzleteket csinált, vallással
      is behatóan foglalkozik, és Yubainkan jó barátja. Haram-Hammoid?
      Persze, az abesszin. Jól ismeri, nem is remete, hanem angol
      vezérkari tiszt, az Intelligence Service tisztviselője, azt figyeli,
      hogy ki miért megy Tibetbe. Az angolok befolyása itt igen nagy, még
      inkább, mint Nyugat-Tibetben. Ott is többször járt Nepálon át,
      karavánnal, iparcikkeket szállítottak, a villamos felszerelést
      Lhasszában a Potalában ő készítette, selyemharisnyát is szállított,
      a Newster cég, Boston. De végül is drágakő- és gyémántkereskedő,
      üzlete volt Alexandriában a Pharao-nagyszálló mellett, ha arra járt,
      biztosan látta, a C'Haol céget egész Egyiptomban ismerték,
      Dél-Afrikából a legszebb gyémántokat ő kapta, a C'Haol, ez az ő
      neve, máltai születésű, de gyermekkorát Athénben és Teheránban
      töltötte. A Pahlavi téren laktak, a Banque Impériale épülete
      mellett, pont a Sepah Salar-mecsettel szemben, később szülei
      Portugál-Guineába mentek, és Gallinba, majd meg Bawak szigeteken
      gyöngyhalászatot létesítettek. Fiatalkorában sokat járt Szíria
      határán, Baghras régi erőd romjai reá igen mély benyomást tettek, a
      Kara Sab-hegység tövében, ott Krisztus előtt ezerháromszázban
      roppant kultúra volt, ott a nők hajukat igen érdekesen viselik, a
      dejnni-djenni vidéken, Tombuktu, Tobango és Bentia táján, ő a
      Tifernine-hegységen keresztül ment a Quarzazat–Agdz útvonalon, ha
      járt arra, emlékszik rá, fárasztó, de érdekes.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      C'Haol most aludt, és én azon tűnődtem, miképpen szökjek meg
      anélkül, hogy a cserjést elhagyjam. A tibeti határőrök elég
      félelmetes hírben állnak. A domboldalon fölfelé mentem vagy húsz
      percet, hogy az alattam levő területet jól belássam. C'Haol éppen
      felébredt, és keresni kezdett, aztán tüzet gyújtott, és teát főzött.
      Rejtett helyen én is ezt tettem. Alkonyatkor C'Haol északnak indult.
      Ez jó. Én nyugatnak, ahogy az abesszin mondta. Reggelig megállás
      nélkül gyalogoltam. Hajnalban cserjést kerestem, leültem, és akkor
      hangokat hallok. Első pillanatra mindjárt ismerősnek tűnt. Közelebb
      húzódok. Csakugyan. Öt ember ül együtt, Nizs, a perzsa
      templomszolga, Laban, a cseh főhadnagy, a két Diurdalin és egy
      idegen.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A társaság a találkozástól el volt ragadtatva. Az idegen Zemenez
      nevű albán férfi, eredetileg Sziámban lakott, és ott csónaképítő
      volt, onnan került ide, mert hallotta, hogy a Brahmaputrát
      szabályozni fogják, a hajóközlekedés megindul, és gyakorlott
      hajóácsokat keresnek: Mindebből sajnos semmi sem volt igaz, és
      Zemenez most úgy határozott, hogy Szibériába megy, ott nagy folyók
      vannak. Nizs és Laban erről lebeszélték. Ha élete kedves, oda ne
      menjen. Ő, mondja Zemenez, nem félős ember. Szereti az ötvenfokos
      hideget? Nem, szólt Zemenez, ő Sziámban a trópusokat megszokta.
      Szeret koplalni? Azt igazán nem szeret. Szereti, ha elcipelik
      katonának? Azt különösen nem. Úgy, hát ott ilyesmi van? Forradalom
      van, szólt Laban. Nizs és a két Diurdalin bólintott, valóban ők
      látták, és örülnek, hogy bőrüket megmentették, igazán nem volt
      könnyű, kérdezze csak meg tőlem.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Zemenez most felém fordult. Csaknem három hónapig kínlódtunk a
      mongol pusztán, amíg onnan megszabadultunk. Zemenez tanácstalanul
      nézett.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mindjárt kiderült, hogy Nizs és Laban a mellettünk levő pincében
      volt Lao-tsaóban, de mikor a robbanás történt, az ajtót
      kifeszítették és megszöktek. Vlad is ott volt, a krími tatár és cári
      komornyik, a börtönben is minden reggel megborotválkozott, és
      ruháját lekefélte. Akkor a lázadók tulajdonképpen a kormányzó
      palotáját robbantották fel egy vagon orosz kézigránáttal, a
      robbanások napokig tartottak, és a fél város leégett. Remekül
      lehetett rabolni, nagyon jól éltek, de később katonaság jött, és
      akkor el kellett tűnni.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Éppen beszélgettünk, amikor a bokrok között megjelenik C'Haol. Igen
      örült, hogy ismét megtalált. Leül, teázik, és elkezd mesélni. Sokat
      tépelődik, mit csináljon, most végre határozott. Dél-Amerikában van
      egy bizonyos cascara nevezetű növény, fa héja, rendkívül értékes
      dolog, úgy látja jónak, ha ezt a cascarát szállítja Tibetbe. És mire
      jó az a fahéj? C'Haol nem tudja biztosan, lehet, hogy fűszer, a
      tibetiek a fűszert nagyon kedvelik. Laban rám néz, aztán Nizsre.
      Nizs rám és Labanra, aztán bólint. C'Haolnak azonban más terve is
      van, bálnazsírt lehetne szállítani mondjuk Szumátrába, ez igen
      termékeny és lakott sziget, ott eladja, Borneóban mindjárt
      feketeborsot vesz, és azt fogja szállítani Beludzsisztánba. Nizs
      hallgat és pislog. Egyébként, folytatja C'Haol, ő már arra is
      gondolt, hogy izlandi zuzmót fog vásárolni nagy tételben, azt
      Tűzföldre szállítja, de a gyapot se rossz ötlet, aztán botanikával
      is foglalkozik, és Kelet-Tibet flórája címen könyvet ír, az Angol
      Földrajzi Társaság tagjai közé választja, aztán dohány, halcsont és
      szódabikarbóna.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Zemenez csodálkozva hallgat. Hajóácsra nincs szüksége? Dehogynem,
      válaszolta C'Haol, az Amazonas felső folyásán a hajózás, amint
      hallja, megindult. Nagy nehézségekkel küzdenek, mert nincs elég
      szakember. Zemenez azt mondja, hogy ő tizennyolc éve hajóács,
      tulajdonképpen albán ember, de Sziámban él. C'Haol ennek rendkívül
      megörül, és Zemenezzel azonnal szóbeli szerződést köt, de nem az
      Amazonashoz mennek, hanem a Mississippire, az sokkal jobb, már csak
      azért is, mert ott dollárban fizetnek.
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Dear friend – stratégiai ellenlépéséről szóló levelét megkaptam,
      és el vagyok ragadtatva. A tervben, természetesen, az ön
      intelligenciájának félreismerhetetlen bélyegét azonnal felismertem.
      Önnek igaza van, ez a szerencsétlen két felekezet, ha mi ketten nem
      jöttünk volna ide, képes lenne egymást kiirtani. Mi ketten mindent
      elkövetünk, hogy őket észre térítsük. Gondolja, hogy sikerülni fog?
      A hadianyag-szállítás itt befejezése felé közeledik, és a kiképzés
      jól halad. A hangulat általában bizakodó, és a nép azt reméli, hogy
      jövőre már tiszta babot fog tudni enni. Az ön hadászati főelvét,
      hogy minél nagyobb lövöldözéssel, de minél kisebb
      emberélet-veszteséggel, elfogadom. Ön humanista. Én az európaiakat
      tisztelem. Sajnálom, hogy még nem volt alkalmam ott hosszabb időt
      eltölteni. A dohány, amit küldött, tüneményes, különösen a jávai
      szivar, Trg pátriárka is élvezi, és az ő hálás köszönetét is küldöm.
      Hny hercegnő a virginiai cigarettákat szopogatja igen bájosan.
      Rendkívül örülök annak, hogy azzal az előkelő kínai hölggyel
      sikerült barátságot kötnie. Kis idő múlva, azt hiszem, a kínaiakat
      éppen úgy fogja tisztelni, mint én teszem. Ó, a kínai nők elragadó
      szőrtelensége. Mintha örökké tizenkét évesek lennének! És
      bátorságuk! Mintha mind túl lenne harmincötön. A szűziesség és a
      fokozhatatlan tudás együtt. Majd meglátja. Van még itala? A napokban
      friss szállítmányt küldök. Az ön Van Hoopja.
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Hatodik hete, hogy Bukánál, az öregasszonynál vagyok. Csúf és rossz
      szagú, kínai aranyat adok neki, ő bólint, főz, mos, gondomat viseli,
      este még be is takar, és lábujjhegyen jár.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Férje négy évvel ezelőtt a hegyekbe ment, és nem tért vissza. A
      rablók vagy a szellemek. Szellemek? Igen, a hegyekben sok a szellem,
      az embert a szakadékba csalják. Az is megesett, hogy énekeltek, az
      embert a folyó jegére csalták, az beszakadt, és az ember elmerült.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Buka csaknem hangtalanul beszél, friss tejet hoz, és kását készít.
      Egyél, mondja, aranyat adtál nekem.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Yubainkanhoz akarsz menni? Sokan vannak itt, zarándokok, mind arra
      várnak, hogy hozzá mehessenek. Van itt egy, kilenc éve vár, idegen,
      nevét nem tudom megtanulni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Másnap elhozta. Török ember, Keszüm Öspezüknek hívták, hosszú hajú,
      hosszú szakállú, rongyos, igen, kilenc éve vár. Előbb már volt
      Salil-Chardup lámánál és Ankor Abznál is. Ezek délen laknak, a kínai
      határon, egymástól nem is messze. Onnan jött ide. Yubainkan a
      legnagyobb mester, de tanítványa nincs, ő most azt akarja megtudni,
      hogy –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Buka ürühúst hozott be, és ettünk. Aranyat adott nekem, szólt Keszüm
      Öspezükhöz. Sohasem fogom tudni meghálálni. Meghajolt előttem, és
      kezét szívére tette.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A kolostorba mindennap fölmegyek és bezörgetek, a szerzetes kijön,
      már ismer, és azt mondja, Yubainkan ma senkivel se akar beszélni.
      Kilenc éve már mindennap –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hallgatok.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Menj fel, szól. A szerzetesnek szólj, hogy Yubainkannal akarsz
      beszélni. Így kell –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A szerzetes mit mondott?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Semmit. Yubainkan próbára tesz. Ezt így szokták. Meg akarja tudni,
      hogy komolyan akarok-e vele beszélni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A szerzetes nem szólt semmit?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem szólhat. Fiatal szerzetes, arra használják, hogy a kaput
      kiniyissa és bezárja. Sokan vannak itt, akik Yubainkannal akarnak
      beszélni. Én vagyok itt legtovább. Sokan el is mentek –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mit gondolsz, mikor fog veled beszélni?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én nem megyek el addig. Eredj csak fel a kolostorba, és a
      szerzetesnek szólj. Nevedet mondd meg, azt is, hogy ki küldött, és
      mit akarsz. Majd Yubainkannak megmondják. Itt vársz, Bukánál jó
      helyed van –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Aranyat adott nekem, szólt Buka komolyan, és meghajolt. Soha sem
      fogom tudni meghálálni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Volt már valaki, aki Yubainkannal beszélt?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hat évvel ezelőtt egy hinduval beszélt, főpap volt, idezarándokolt,
      vele beszélt. Tavaly is beszélt, az tibeti volt, Lhasszából jött –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kilenc év alatt kettő –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kettő –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      És sokan várnák rá?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Sokan türelmüket vesztik és elmennek. Én nem megyek el –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Miért nem beszél senkivel?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Yubainkan nagy mester, hónapokig samadhiban ül és ül szobájában, a
      szerzetesek benéznek, látják, hogy mozdulatlanul ül, mint már egy
      hete vagy két hete vagy hat hete. Akkor felébred, tejet iszik mézzel
      és vajjal és kását, és akkor megint samadhiban van hónapokig, nem
      zavarják, de ő mindenkiről tudja, hogy ki az, mit akar, miért jött,
      ismer már téged is, a szellemek megmondják neki, én tudom, engem
      próbára tesz, de én kiállom és várok –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Dear friend – hacsak valami közbe nem jön, a jövő hónap
      tizenkettedikén a hadműveletek megindulnak. Azért ilyen korán, mert
      az itteni vezérkar kifejezett óhaja, hogy mi a Rll-bll ünnepeket már
      a Hn-pcs fővárosban töltsük. Mellékelten küldöm haditerveink
      másolatát a térképekkel és az összes statisztikai adatokkal. Hasonló
      természetű küldeményét mielőbb várom. A szivar megérkezett, ezúttal
      még jobb, de a dohány is felülmúlhatatlan. Egészen pipára
      szoktatott, és élvezem. Milyen dohány ez? Egészen különös ültetvény
      lehet, nem ismerem. A nép itt a háború kitörését türelmetlenül
      várja, a Hn-pcs vallásúak már mind délre menekültek, délről pedig a
      Tj vallásúak özönével érkeznek. Ezeket persze azonnal beöltöztetik.
      A hadianyagért a második részletet kifizették, és én a pénzt
      Singapoore-ba utaltattam Prince Wang Hai névre, a megbízólevelet
      mellékelve küldöm önnek. Ön utaltassa Rangoonba, más névre, és
      hasonló megbízólevelét küldje el nekem. Háború után Bangkokban
      találkozunk, azt hiszem, a Hotel Orientben, lehet, hogy már május
      folyamán. Az ön Van Hoopja.
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Yubainkan félig elfüggönyözött, igen nagy szobában, alacsony asztal
      mellett ült. A világosság jobbról jött, sötét bőrű arcának egyik
      felét élesen megvilágította. Fejének másik oldala fekete maradt. A
      terem egész hátsó fala ezüsttel és arannyal és üveggel és képekkel
      díszített oltár. Faggyúszag. És valamilyen különös, nehéz, állott
      illat. Egész idő alatt meg se mozdult. Szeme félig behunyva.
      Szőnyegek. Hangja igen halk, tiszta és egyenletes. Benyomásom az
      volt, hogy néha az oltárról, néha a szoba túlsó sarkából, a hátam
      mögül vagy felülről beszél. A hangnak nem volt határozott forrása.
      Az asztalon előtte díszes, jogarszerű bot, végén gömb, láncon apró
      figurák. Mikor beléptem, sokáig hallgatott. Aztán azt mondta, ülj
      le.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az asztal előtt levő magas párnára ültem.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Európai vagy, szólt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nagyon hosszú szünet. Az oltár képeit néztem, de a homályban csak a
      világos színeket láttam. A kis szorongás, amellyel beléptem, elmúlt.
      Sajátságos nyugalom. Ez az, amire már négy éve vártam. Derengő
      világosság. Kellemes. Valamilyen ital hatása? Rögtön ezután álmosság
      fogott el.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Egyetlen tibeti se menne Európába –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Inkább suttogva mondta, valahonnan az oltár legfelsőbb részéről, úgy
      hangzott, mint a zene. Igen vastag, barna gyapjúcsuhában ült, és még
      magát be is burkolta. Mellén kör alakú, díszes ékszer,
      drágakövekkel.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Egyetlen hindu sem, egyetlen kínai sem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A szó hátam mögül hangzott. A hanghullámok tarkómat érintették.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vannak, akik a kereszténységet nem értik. Vannak, akik elárulják.
      Vannak gyengék, ostobák, vannak kíváncsiak, vannak erőtlenek. Mondd
      meg nekem, te miért jöttél ide?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szomjúságból –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A kereszténység forrásának vizét beszennyezték –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem felelek.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A gyűlölet, a harag, a viszály, az irigység, a kapzsiság, a
      hataloméhség és a mérhetetlen szellemi sötétség földje lett, minden
      európai, még a legjobb is, fertőzött –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Segíts rajtam –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem tudok –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Most közvetlen előttem szólt, arcomtól alig arasznyira, egyenesen
      számba és szemembe.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ezt a válságot ki kell bírni. Aki kibírja, azé a dicsőség. Aki nem,
      az elmerül –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Segíts rajtam –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ha tudnék, akkor se lenne szabad. Kétségbeesnél, mert csapások értek
      és mert szenvedsz. Láttad az emberek határtalan nyomorúságát és
      elvetemültségét. Segíteni akarnál –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Akarok –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Senkit sem lehet korábban megváltani, mint ahogy arra megérett. Ha
      mégis megkísérelném, igen magas eszközöket adnék kezébe, amelyekkel
      magát nem mentené meg, hanem elpusztítaná magát és másokat. Európa
      kezébe kapta a feltalálás magas eszközeit, mielőtt annak
      használatára megérett, és most a világot kiirtja ahelyett, hogy a
      földet paradicsommá tenné –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Prédikálsz nekem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hangja változatlanul tovább szólt az oltár közepéből, igen halkan,
      de nagyon érthetően és tagoltan.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azt hiszed, valakit úgy meg lehet menteni, mint a vízből kihúzni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Csend.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ez mágia. Én minden mágiát ismerek. Azért tanultam meg, hogy ne
      használjam. Én téged olyan állapotba tudnálak hozni, hogy boldog
      lennél, és életedet úgy élnéd le, mint az üdvözült. Lelked mégis a
      kárhozaté lenne. Igazi lényed sötét maradna, és elvesznél.
      Menthetetlen. A szenvedés poharát meg kell inni, a magadét és a
      másokét, minél több emberét –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Megint prédikálsz –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hirtelen hozzám egészen közel szólt, úgy, hogy lélegzetét is
      éreztem.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azt hiszed, hogy a vallások és a tanítások és a nagy és szent
      könyvek és a gondolat és a szellem arra való, hogy a világot vele
      beolajozzák, és a gépet hajtsák. Azt hiszed, van igaz olaj és hamis,
      és azt hiszed, a kereszténység is olaj, és Buddha tanítása is és a
      Veda, és mi itt olajjal kereskedünk, és a világot olajozzuk, csak
      hogy kedvünk szerint forogjon. Hitetlen és szentségtörő. Minden
      gondolat és minden tanítás szent, és jaj annak, aki hatalomra és
      kapzsiságra és hiúságra használja fel, mint ahogy jaj annak, aki a
      találmányokat hatalomra és hódításra és pusztításra használja. Sok
      ember hisz a lélek vándorlásában. Hisz abban, hogy számtalan életen
      át kell vándorolnia, hogy megtisztulhasson, és akkor az üdvösséget
      eléri, és az örök boldogságban részesül. Mit gondolsz, a nagy
      szentek élvezni tudják érdemeik jutalmát, amíg a földön egyetlen
      öregasszony könnyezik? Magad se hiszed el magadról, hogy jó
      lelkiismerettel dőzsölsz, mialatt a másik ínségben van. Minél
      nagyobb szent valaki, annál magasabbra jut el, és annál biztosabban
      visszatér a földre, hogy a szenvedések poharából még többet igyék.
      De a szenvedést mindenkinek magának kell meginnia. Én ezzel a
      varázsbottal belőled a szenvedéseket úgy ki tudnám vonni, és magamba
      tudnám venni, hogy egy pillanat alatt tiszta és könnyű lennél, de
      csak azt érném el, hogy a benned levő sötétség hatalmát a mélységben
      mérhetetlenné növeszteném. S az egy pillanatban kitörne, és a
      mélységbe taszítana –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Semmit se tudsz mondani?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Menj el Ankor-Abzhoz. Majd megmondják neked, hogyan találod meg.
      Aztán menj el Salil-Chardup lámához. Tölts el náluk annyi időt,
      amennyit csak gondolsz, aztán térj vissza ide. Addig semmit se tudok
      veled kezdeni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Miért küldesz el?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az én lényem neked most még túl erős. Megégsz. Bennem olyan erők
      vannak, amelyek az emberekre veszedelmesek, ha nem tudnak ellene
      védekezni. Ezért nekem itt egyedül kell élnem és elzárva. Azt te is
      tudod, hogy mi a rádium. Kisugárzása halálos, és ezért ólomburokban
      kell tartani. Vannak ilyen rádiumemberek, és én is ilyen vagyok.
      Nekem ez nagyon nehéz. Az erők, amik fölött rendelkezem, a világ
      leghatalmasabb erői. Talán egyszer találkozol velük, ezek a Nagy
      Korona hatalmai, a héberek Malchuthnak hívják. Azért mondom, hogy
      egyszer majd emlékezz rá. Ha én az emberek közé mennék, belőlem
      császár lenne és király és győzhetetlen hadvezér és mérhetetlen
      gazdag ember, de az én hatalmam annyi szenvedést idézne fel, hogy
      sok-sok millió ember életét öszszetörném. A világban mostanában több
      ilyen rádiumember él, de valamennyi között én vagyok a
      leghatalmasabb. Az ostobák tömege elvakul, és varázsa alá kerül, és
      nemsokára a földön jajgatás lesz, mert ezek az emberek lényük
      borzasztó sugaraival fölperzselik. Az ilyen embernek ólomburokban
      kell élnie, amíg egészen megtisztult, és akkor csak a világosságot
      sugározza. De ez csaknem lehetetlen feladat. Én az istenekkel és az
      angyalokkal és a démonokkal sokat beszélek, és az ő szavukból azt
      értelmezem, esetleg nekem itt kell meghalnom, holott a legfőbb
      hatalom birtokában vagyok, és egyetlen emberen se tudok segíteni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szent vagy?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szent vagyok, de nem úgy, hogy ez dicsőség, hanem hogy ez szenvedés
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mondj nekem valamit, ami engem megerősít és vezet –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mondj –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nagyon hosszú szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Végre megszólal. A tetőről, fejem fölött hangzik.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A te angyalod nő. Nevét jól jegyezd meg. Antennis. An-ten-nis. Ne
      felejtsd el. Nagyon törékeny lény. Színe arany, világoskék és
      rózsaszín. Tiszta hangja van, mint a fülemülének. Valaha nagyon szép
      volt. Életeddel beszennyezted. Sokat szenvedett tőled. Még nem
      veszett el. Ha vigyázol rá, szépségét visszanyeri. Téged nagyon
      szeret. Ne mocskold be őt rossz szavakkal és gondolatokkal és
      tettekkel. Szeresd őt. Az egyetlen lény a földön, aki nem hagy el.
      Beszélj hozzá, kérleld, hogy segítsen, sugározza rád fiatalságát,
      szépségét és szűziességét. Ha szolgálod, meg fogja engedni, hogy
      meglásd, akár álmodban, akár ébren. Te reá vagy bízva és ő reád. Még
      gondolni se tudsz semmit, ami reá ne hatna vissza. Testedben légy
      tiszta. Tartózkodj durva ételektől és italoktól. Ne kívánj tilosat.
      Nagy adomány, ha valakinek ilyen angyala van. Minden dolgodat mondd
      el neki, és tanácsát kérjed. Este, ha elalszol, öleld meg, és
      éjszaka elmédet a tisztátalan gondolatoktól meg fogja tisztítani. A
      túlvilágon ő fog vezetni abban az alakban, amivé te őt tetted.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Elhallgat. Hangtalanul ülök. Egyszerre csak megszólal.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tudod, mióta ülsz így?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Fölrezzenek.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Négy hete. A hold azóta az állatkörön végigment, és a bika jelébe
      ismét visszatért. Akarsz még valamit?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Most elmehetsz –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Dear friend – haditerveit megkaptam. Ha nem lennék barátja, félnék
      öntől. Veszedelmes ellenség. Hol tanult stratégiát? Vigyázzon,
      nehogy legyőzzön, elrontaná játékunkat. Bekerítő és hátulról levágó
      mozdulatai csodálatosak. Ha Trg pátriárka tudná, öngyilkosságot
      követne el. Az én indítványom az, hogy ön kerítse be első
      hadosztályomat, és én bekerítem az ön második hadosztályát. Ez olyan
      kényszerhelyzet, amely a hadviselő feleket fegyverszünetre fogja
      kényszeríteni. A tárgyalásokat a háttérből mi vezetjük. Levelének
      azt a részét, amely kínai Ladyjéről szól, utólagos engedelmével Hny
      hercegnőnek felolvastam. A hercegnőnek ön példátlanul szép napot
      szerzett, egész nap csicsergett, el volt ragadtatva, és éjszaka
      olyan tüzes volt, mint még soha. Egészen büszke, hogy benne is van
      kínai vér. Az italt postára tettem. Az ön Van Hoopja.
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Tizenkét napig mentem nagyobbára délnek, az út pontosan olyan volt,
      ahogy a kolostorban leírták, lakatlan, sziklás, szürke és hideg.
      Nincs rabló, szólt Keszüm Öspezük, de főként nincs hivatalnok, nem
      kell félni. Csak amikor a fás és füves rész következik, ott nappal
      kell aludni és éjjel menni. Most éppen legelőre értem, oldalt pár
      nyírfa és domb. Ember. Integet. Kiált, és fut felém. Késő.
      Kínai-orosz vegyületben beszélt, és az utat kérdezte. Nem vagyok
      tibeti, mondom. Sötét bőrű, magas, csontos férfi, karvalyorral. Ő
      sem tibeti, arab. Arab? kérdem. Igen, de mások is vannak itt, nem
      tudják, merre menjenek.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A dombon átmegyünk. A sűrűbb cserjék között a földön, gyér tűz
      mellett négy ember ül, ó, Nizs, a perzsa templomszolga és Laban, a
      cseh főhadnagy. Nizs felugrik, és kezemet rázza, igazán pompás, hogy
      ismét együtt vagyunk. Ez a karvalyorrú tényleg arab, Remichun sejk,
      a másik kettő a tűz mellett Nout, katalán és Grip, skót őrmester. A
      hegyekben találkoztak, és dél felé akarnak szökni.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tudod az utat?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ennivalójuk van, leülök és jóllakom. Grip őrmester ajánlata az volt,
      hogy ne délnek menjenek, hanem északkeletnek, és keressék meg az
      Amurt. Miért éppen az Amurt? Azért, szólt Grip, mert az sűrűn lakott
      hely, minden pössentésnél falu, ő hallotta, hogy a megélhetés
      legegyszerűbb módja, az erdőben megtelepszenek, a faluból leányt
      vagy asszonyt vagy hivatalnokot rabolnak el, és érte váltságdíjat
      követelnek. Ebből igazán remekül lehet élni. És ha nem fizetnek?
      kérdezte Nout. Eddig, válaszolt Grip, mindig fizettek.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nizs és Laban határozottan Grip ajánlata ellen foglalt állást.
      Remichun sejk is Amur-ellenes volt. Most mind rám néztek, és döntést
      vártak. Sűrűn lakott hely, magyarázta Grip, és hozzám egészen közel
      hajolt, érti? Igazán nem nagy dolog időnkint néhány nőt elrabolni és
      váltságdíjat kérni. Gondtalan élet. És ha nem fizetnek? kérdezte
      Nout. De fizetnek, válaszolta Grip. És ha mégsem fizetnek? Eddig,
      szólt Grip, mindig fizettek.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nizs és Laban még mindig nem volt meggyőze. Remichun sejk is
      bizalmatlan volt. A gondtalan élet ellen nem lett volna kifogása, de
      szerinte az Amur igen messze van. Öt-hat hét, szólt Grip. És ha nem
      fizetnek? kérdezte Nout.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Úgy láttam, hogy Nout aggodalmas természet. Mit szól hozzá? kérdezte
      Laban. Én ezt, szólok, kalandosnak tartom. Tökéletesen jóllaktam, és
      azt mondtam, én kolostort keresek itt délen, Ankor-Abz híres
      varázslóhoz készülök, az utat nekem leírták. Grip tiltakozott. Ők
      nem mennek semmiféle kolostorba, nekik ott semmi keresnivalójuk, ők
      az Amurhoz akarnak menni. Laban fejét rázta. Ő az Amurhoz nem megy.
      Remichun intett, hagyjuk az Amurt, kaland. Rendkívül egyszerű, szólt
      Grip, és magyarázni kezdett. Elfognak valakit, váltságdíjat kérnek.
      És ha nem fizetnek? kérdezte Nout.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A kolostor dél felé van? kérdezte Nizs. Dél felé, mondom. Az út
      közben két kisebb országot érint, aránylag termékenyebb és lakott
      föld, nappal kell aludni és éjjel menni.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A többiek bólintottak. Ennyit ők is tudtak.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      És aztán?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ismét sziklás hegység, azon túl a kínai határ. A kolostor a határ
      mellett van. Innen kilenc-tíz nap. Grip fejét rázta. Ő a maga
      részéről a szent életre semmi kedvet nem érez, igaz, hogy az Amur
      messze van, de ha elérik, többé semmi gondjuk.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szóval a kínai határ tíz nap, szólt Laban, és Nizsre néz. Nizs
      bólint, való tény, tíz nap, ha mondják, ő elhiszi. Remichun sejk azt
      indítványozza, hogy tartsanak velem, úgyis Kínába akartak menni. Ha
      Grip őrmester az Amurhoz.megy, elválnak. És Nout?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A katalánt az Amur mellé a gondtalanság csábította, de félt, hogy az
      ott lakók a váltságdíjat nem fogják rendesen megfizetni. Eddig,
      kiáltotta Grip, mindig megfizették.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Két kisebb országon át? kérdezte Nizs, és csodálkozva Labanra
      nézett. Milyen országok? Nem tudom, válaszoltam, biztosan olyan,
      mint a többi, sok rabló és még több hivatalnok.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Estig aludtunk, aztán megindultunk. Grip az Amur-tervet az utolsó
      pillanatban mégis feladta, és velünk tartott. Éjfélkor jobb felől
      kutyaugatást hallottunk. Hajnalban szekérutat kereszteztünk. Ismét a
      cserjés. Távolról falu, birkák, néhány suhanc. Remichun több karót
      vágott, meghegyezte, eltűnt, aztán egy idő múlva néhány felnyársalt
      birkával visszatért. A húst mindjárt elosztottuk.
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Dear friend – szóval megegyeztünk. Az ön indítványa jobb. A Vd
      folyó völgyében, az ön határán valamivel túl, ahol hirtelen katlanná
      válik, s amit a térképen pirossal megjelölt, ön az én
      hadoszlopaimmal harcba bocsátkozik, bekeríti, és a hadosztályt
      elfogja és lefegyverzi. Ugyanakkor én meglepetésszerűen a
      Fn–tp-síkságon előretörök, az ön második hadosztályát megrohanom,
      és harcképtelenné teszem. Mindegyikünknek marad még egy-egy ezred
      tartaléka, amit azonban nem fogunk bevetni. Ha ez szükségessé válna,
      három zászlóaljat a Dd-szorosra fogok vezényelni, ön ott ássa be
      magát, és engem verjen vissza. Én akkor önnek fegyverszüneti
      ajánlatot fogok tenni. Hadianyaggal nem kell takarékoskodni.
      Fölösleges emberveszteségtől mind a ketten óvakodunk. Kínai
      Ladyjével, kérem, közölje hódolatteljes tiszteletemet. A dohány
      egyre jobb. Az ön Van Hoopja.
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Éjjel az erdőben tüzet láttunk, Grip mindenáron meg akarta nézni.
      Nout tiltakozott. Hátha. Grip leintette. Tíz perc múlva visszajött,
      és azt mondta, hogy a tűznél férfi és asszony ül, európaiak.
      Csakugyan. A férfi Trews, kanadai származású, a nő Farinnesi
      hercegnő, olasz, Ravennában született, első férje libériai volt, de
      tőle már elvált, egy ideig Hongkongban élt, a háború
      Vlagyivosztokban érte. Merre mennek? Délnek. Farinnesi hercegnő
      híres énekesnő, a Hotel Hebster bárjában szokott fellépni. A kanadai
      ott ismerte meg, és Vlagyivosztokba is követte. Az utat tudják?
      Trews intett, hogy mindig dél felé, mindig. A tenger innen öt hét. A
      határon átjutni elég nehéz.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A húst megsütöttük és megettük, ugyanakkor az erdőben a gallyak
      recsegtek. Menekülni már nem lehetett. Vagy negyven fegyveres vett
      körül, és a faluba vittek. Mi történik? kérdem. Egyszerre látom,
      hogy ott áll a két Diurdalin. Ez itten Trg pátriárka országa,
      mondták. Sose hallottam. Hadat üzent a másik országnak, és most
      minden férfit besoroznak. Idegenlégió. Grip dühöngött. Ő megmondta,
      hogy az Amurhoz kell menni. Farinnesi hercegnőt elcipelték. Trewst
      is beöltöztették, és a kiképzés megkezdődött. Egy hét múlva Trews
      szökni akart, de agyonlőtték. Mi folytonos gyakorlatozás közben dél
      felé vonultunk. Egyszercsak azt mondták, holnap ütközetbe megyünk.
      Délután több előkelő ember érkezett lovon, szemlét tartottak,
      állítólag Trg pátriárka és egy Van Hoop nevezetű angol. Grip angolul
      rákiáltott, de Van Hoop úgy tett, mintha nem hallotta volna.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Másnap igen meredek hegy felé meneteltünk, és azt mondták, hogy a
      hegyen ellenség van. Mi meg fogjuk támadni. A tüzelés megkezdődött.
      A rajvonalban mellettem egy arkansasi néger feküdt, Shinny-Shinnynek
      hívták, dobos volt a quebeci dzsesszben. Még nem lehetett három óra,
      mikor gránátszilánktól megsebesültem. Bal combomat és jobb vállamat
      érte. Shinny-Shinny hátracipelt. Poor fellow, mondta, are you dead?
      Not yet, mondom. Erősen véreztem. A segélyhelyen Van Hoopot ismét
      láttam, alacsony termetű mongol nővel járkált, és a sebesültekkel
      beszélgetett, de –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Dear friend – ah, egészen izgalmas volt. Százhúsz halottunk van,
      és nyolcszáz könnyű sebesültünk. Százalékosan korcsmai verekedésnél
      az áldozat több. De az ágyúdörgés imponáló volt. Az ön tüzérei úgy
      lőttek, mint az ördögök, azon a vidéken az egész babtermést
      tönkretették. És micsoda gépfegyverzaj. Fülsiketítő volt. Én a
      dombon álltam, és távcsővel néztem. Önnek, azt hiszem, alig volt
      vesztesége, csak Fn–tp-nél, ahol bekerítették. Dd mindkét részről
      csak ráadás volt, a mieink már meggyőződés nélkül harcoltak, önök
      pedig úgy lőttek, hogy nekem a szorostól még tíz kilométerre is el
      kellett bújnom. Hny hercegnő velem volt és reszketett, szegényke, de
      tetszett neki, ilyet még nem látott. Fegyverszüneti feltételeit
      mindenben helyesnek tartom.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A Tj felekezet formailag a Hn-pcs vallásba visszatér. A Hn-pcs főpap
      a piros övek használatát azok elnyüvéséig engedélyezi. Új piros övek
      beszerzése tilos. Az északon lakó népek, tekintve, hogy a szent
      könyvben a crf kifejezése vitás, a Rll-bll ünnepeken birkát is
      ehetnek. A bab hüvelyének fogyasztása tilos, a Hn-pcs főpap viszont
      gondolkodik arról, hogy az északon lakók kedvezményes áron tiszta
      babhoz jussanak. Trg pátriárka a főpapnak hűségesküt tesz, a főpap
      viszont őt érsekké nevezi ki, és neki arany pásztorbotot ajándékoz.
      Az idei Rll-bll ünnepek egyúttal békeünnep is lesz, ahol a
      fővárosban az északon lakó népek jutányos áron bivalyhúshoz fognak
      jutni. Ötven bivalyt a templom előtt sütnek meg, s azokból mindenki
      ingyen annyit ehet, amennyit akar. Az északi népek viszont ötven
      hordó almabort vernek csapra. A béke örömére alumínium emlékérmet
      vernek, s a bevételből a háborúban elesettek családjait segélyezik.
      Ah, dear friend, azért én örülök, hogy embernek születtem. Remélem,
      ön is. Azt hiszem, hatodikán utazom Bangkokba, Hny hercegnő
      kíséretében. A hercegnő úgy határozott, hogy velem még egy hetet fog
      tölteni. Ott lesz az ön kínai Ladyje is? Alig várom, hogy lássam
      önt, Van Hoopja.
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      felém nem jött. Ha Shinny-Shinny gondomat nem viseli, holtbiztos,
      hogy elvérzek. Orvos, de még kötözőanyag is igen kevés volt. A néger
      némi vattát lopott és bekötözött. Sok sebesült lába, keze egy hét
      múlva üszkösödni kezdett. Akkor én már bottal jártam. Azt mondták, a
      háborúnak vége, fegyverszünetet kötöttek. Tőlünk a ruhát, fegyvert
      elvették. Menjünk, amerre akarunk. Másnap már enni se kaptunk. A
      sebesülteket otthagyták és elmentek. Shinny-Shinnynek most még
      táplálnia is kellett. Néhány kínai aranyam még volt, neki akartam
      adni, de fejét rázta. Ő nem szorul rá, kitűnő dobos, igen jól keres,
      két-három nap múlva elindulnak, a tengert eléri, és ismét gazdag
      ember lesz. Hogyan indulunk el, kérdem, hiszen nem tudok járni.
      Délen valami ünnep lesz, az emberek ezrével készülnek, kocsival,
      lóval, öszvérrel, ökörrel, az egyik emberrel már beszélt, kocsira
      vesz, derék ember, nem idevaló, bolgár, csak idevetődött tíz évvel
      ezelőtt. Philemonnak hívják, feleségével és kisfiával ő is az
      ünnepre megy. Négy és fél nap az egész. Onnan a tenger már nincs
      messze. Én, mondom, még nem akarok a tengerhez menni. A kínai
      határon kolostort keresek. Szerzetes vagy? Nem, de egy lámával
      beszélni akarok. A néger rám néz. Miért akarsz a hegyekbe menni,
      amikor a tenger olyan közel van? Nekem azzal a lámával beszélnem
      kell. Igazán? Igazán, mondom. Shinny-Shinny lopva néz és megfigyel.
      Poor fellow, mondja újra. Elmegy, és valami babfőzeléket hoz.
      Távolabb leül, és hosszasan néz.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A kocsi tényleg elindult, nagy népvándorlás közepette haladtunk, én
      időnkint leszálltam, de a gyaloglást nem sokáig bírtam. Philemon
      folyvást a Rll-bll ünnepekről beszélt. A főpap a népet megáldja, és
      aztán kezdődik a mulatság, a téren bivalyt sütnek, mindenki akkora
      darabot vág, amilyet akar, almabort isznak, a tér körül számtalan
      sátor, ott mindenfélét árulnak, tányért, kanalat, bögrét, kereplőt,
      sípot, kalácsból mindenféle alakokat sütnek, még elefántot is, a
      zene szól, a komédiások fejükön keresztülugrálnak, aki csak teheti,
      elmegy és megnézi, minden évben csak egyszer van, de az idén
      békekötés is lesz. Ő tulajdonképpen bolgár ember, vagyis apja bolgár
      volt, anyja ceyloni. És hogyan került ide? Apja meghalt, és anyja őt
      hazavitte, de nem Ceylonba mentek, hanem Batáviába, mert azt
      hallották, ott jobb. Egyáltalán nem volt jobb. Anyja meghalt, ő a
      japán halászokkal elment, Bangkokban kiszállt, és onnan idejött,
      mert hallotta, hogy jó föld van. Ő jó földműves, szeret dolgozni,
      eléggé meg is gazdagodott, megnősült, kisfia van. Talán sose megy
      vissza Bulgáriába, pedig ott is jó föld van.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mikor a városhoz érkeztünk, sok-sok ezer sátor, megálltunk és
      letelepedtünk. Egyszerre csak két ember fut felém, Nizs és Laban. Ők
      is itt vannak, sőt a két Diurdalin is, holnapután fellépnek, kötélen
      fognak táncolni, legalább látják őket, igazán remek lesz. Nizs
      rögtön magával vitt a hevenyészett korcsmába, és elbeszélte, hogy
      nem is képzelem, kivel találkozott. Kivel? Almabort ittunk. Mister
      Earnnel és belga nőjével, Una Tymphfel, biztosan emlékszem rá, ő,
      Nizs velük utazott Chilébe és Argentínába, de aztán tőlük elvált.
      Most egyszerre itt vannak. Tüstént megismerte őket, bár mister Earn
      lefogyott és megöregedett, a nő elhízott. Ők is az ünnepekre jöttek?
      Igen, sátruk van, igen szép színes bádogdobozokat árulnak, remélik,
      egy kis pénzhez jutnak, ő, Nizs rögtön felismerte őket, pedig itt
      rengeteg az ember, ez az almabor nem nagyon jó, egy kis rum többet
      érne, mi?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az ünnepen a koldusok közé sodródtam, valószínűleg hibás lábam miatt
      a többiekkel nem tudtam lépést tartani. A felvonulás és a körmenet
      elég soká tartott. A Hn-pcs főpap hatlovas kocsin jött, és áldást
      osztott, aztán az előkelők, kocsin és gépkocsin, a nép közé pénzt
      szórtak. Van Hoopot futólag ismét láttam, mellette európai ült, a
      kocsi csak elsuhant, amint egy marok ezüstpénzt közénk hajított, az
      egyik pénzdarab éppen orron talált –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Van Hoop ragaszkodott ahhoz, hogy Rangoonba együtt utazzunk és az
      üzleti hasznon megosztozzunk. A szállóban már sürgöny várta, és a
      legközelebbi hajóval Szumátrába kellett mennie. Lehet, szólt, hogy
      ebből szintén igen nevezetes történet bontakozik ki. Én átrándultam
      Calcuttába, reggel kikocsiztam a nagy Kali-templomhoz, és a
      Ramakrishna-legendákat hallgattam. Visszafelé jövet a város
      határában a kocsit elküldtem, és a villanegyed csendes útján gyalog
      sétáltam hazafelé. Amint így jövök, semmire nem gondolok, csak úgy a
      kellemesen ütemes fizikai mozgásnak engedem át magam, szemben
      különös öltözetű embert látok, egybeszabott bőrruha, kezében hosszú
      vándorbot, vállán tarisznya. Az idegen járásán azonnal látszott,
      hogy igen-igen hosszú útról jön, és igen-igen hosszú út előtt áll.
      Mikor az ember húszlépésnyire megközelített, hirtelen megállt, rám
      nézett, bámulva, karját kitárta és felkiáltott, áj, áj!
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én üdvözlöm őt, és azt kérdezem, honnan ismer. Ő magánkívül van,
      vállamat veregeti, nevet, hadonászik. Áj, áj, szól újra. Különösen
      nézhettem, mert egy kicsit zavarba jön, hosszasan magyaráz, számomra
      ismeretlen nyelven, néha angol szavakat is kever bele. Tajga, tajga,
      mondja. Tajgának, úgy tudom, a szibériai őserdőt hívják. Tajga,
      tajga, szól ismét, aztán önmagára mutat. Én, szól tagoltan, én
      (többször önmagára mutat), Uvdtloriaq. Értem, mondom, ön Mr.
      Uvdtloriaq. Mondanom sem kell, boldog vagyok, hogy megismerhettem.
      Ennek hallatlanul megörül, és ismét vállamat veri. You, szól újra
      igen értelmesen, és rám mutat, you Michail. Fejemet vakarom. Tény,
      hogy így hívnak, de hogyan szerzett ön erről tudomást? Michail?
      kérdezte szigorúan, és keményen az arcomba néz. Michail, mondom én,
      és bólintok. Karját újra kitárja, és kiáltani kezd, áj, áj, Michail!
      Megint valamit magyaráz, többször azt mondja, hogy Tjuzemkij,
      Tamara, később azt, hogy Baabo, majd Karipa. Én tanácstalanul állok.
      Néhány angol szavából azt olvasom ki, hogy ő eszkimó, Grönlandból
      jött, a tajgában hosszabb időt töltött, és ott valamilyen Michaillal
      megismerkedett, akivel engem összetéveszt. Benyomásom, meg merne
      esküdni rá, hogy ez a Michail én vagyok, nem is érti, miért tagadom
      le. Uvdtloriaqnak hívják. Ez tény. Azt kérdem, milyen okok
      kényszerítették arra, hogy Grönlandot elhagyja, elutazzon a tajgába,
      de innen eljöjjön Indiába, Calcuttába? The sun, mondta hirtelen
      elkomolyodva, és az égre mutatott. Szóval a nap, mondom. Yes, the
      sun. Sunrise. A napkelte. I shall make the sun make rise the sun.
      Morning. I shall make rise the sun. Én, nap, fölkeltem, kell,
      reggel. Ördöngös ember, mondom én, szóval ön a napot reggel
      fölkelti? Yes, yes, morning make rise the sun. Reggel napot
      fölkelteni.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A közelben a fák alatt a kis Sixpence bár volt, meghívtam egy pohár
      italra. Uvdtloriaq habozás nélkül öt pohárral lenyelt, és
      szüntelenül bömbölve magyarázott.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az ön barátjának igen kellemes hangja van, szólt át valaki a
      szomszéd asztaltól.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Uram, szóltam, ha ön a helyzetet ismerné, ezen nem csodálkozna. Ez
      az úr Mr. Uvdtloriaq, aki Grönlandból külön azért jött el hozzánk,
      hogy a napot, ha esetleg elaludna, kellő időben fölkeltse. Ebben a
      hivatásában hangja rendkívül érces lett. Ön hálás lehet Mr.
      Uvdtloriaqnak, mert mi történne, ha reggel a napkeltét hiába várná
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bocsánat, szólt a szomszéd, erről nem volt tudomásom. Kérem, közölje
      barátjával különleges tiszteletemet –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Meg fog történni.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Uvdtloriaq mindenképpen arról akart meggyőzni, hogy én., vagyis
      Michail és ő, másokkal együtt a tajgában találkoztunk, és ott
      mindenféle kalandokon estünk át. Én többször biztosítottam róla,
      hogy én a tajgában nem jártam, és soha szándékomban sem volt
      arrafelé menni. Nekem az éghajlat ott túl zord, mondom. Mire ő a
      kérdést ismét föltette, közben rám mutatott, és ujjával megbökött.
      Michail? You Michail? Kénytelen voltam elismerni. Tajga, Michail,
      Uvdtloriaq, üvöltötte. A bár kezdett kiürülni. Mr. Uvdtloriaq,
      azért, mert én Michail vagyok, még nem kellett, hogy a tajgában
      lettem légyen. Elvégre Michailok a földön elég sokan vannak,
      pontosan nem tudom önnek megmondani, hányan, mert az erre vonatkozó
      statisztikai adatoknak nem vagyok birtokában. Tény azonban, hogy ezt
      a sok Michailt mind nem lehetett kötelezni arra, hogy a tajgába
      menjen. Michail, kiáltotta Uvdtloriaq csodálatos erővel. Úgy van,
      mondom én, és csitítani kezdtem. Az angyalát, ön mindig megfog. Csak
      azt szeretném tudni, van-e a földkerekségen még egy olyan, pont
      olyan Michail, mint amilyen én vagyok. Ha a dolog így állna, tényleg
      egészen rendkívüli eset lenne. Mr. Uvdtloriaq, mondom, higgye el, én
      sohasem voltam a tajgában. Tajga, tajga, ordította magánkívül az
      elnéptelenedett bár fái között, a pincérek megrökönyödésére. Önök
      ott oroszul beszélnek? kérdem. Russzkij, russzkij, kiáltotta, és
      karját kitárta, áj, áj, russzkij. Bólintott, nevetni kezdett,
      vállamra csapott, és azt kiáltozta, áj, áj, russzkij. De én nem
      tudok oroszul, mondom, és sohasem is tudtam. Én folyékonyan beszélek
      még ősi huruchi nyelven is, és a Hn-pcs nyelvet is megtanultam, de
      oroszul nem tudok. Uvdtloriaq nevetett, és megmagyarázta, hogy nem
      vagyok valami okos ember, és oroszul már elfelejtettem. Ön
      emlékezőtehetségemet igen kevésre becsüli, mondom. Ő erre azt
      kiáltotta: mongol. Tehát mongol, mondom. Yes, mongol, Karipa, szól
      tele torokkal. Ön Mongóliában is járt? Michaillal? Uvdtloriaq
      felugrott. Áj, áj, szólt, és a levegő reszketett, áj, Michail,
      Karipa, Mongólia, Uvdtloriaq. Magára mutatott és rám, nehogy tévedés
      legyen. Szóval önök Michaillal a tajgából Mongóliába utaztak? Yes,
      ordította, Mongólia. Értem akkor is, ha csendesebben mondja. Ön ott
      is azzal foglalkozott, hogy reggelenkint a napot fölkeltette? Yes,
      make the sun rise, morning. Szóval a nap ott is szabálytalanul
      viselkedett. Milyen szerencse, hogy ön hangjával képes a napot is
      rendes időben felkelteni. Én értem a napot, Mr. Uvdtloriaq, az ön
      hangjától az ő helyében én is, bármennyire is szeretnék még egy
      kicsit szundikálni, kénytelen lennék fölkelni. To make the sun rise!
      üvöltötte. Helyes, értem. Mongóliából ön hová ment? Kínába?
      Uvdtloriaq megint felugrott, és olyat bömbölt, hogy még én is
      megremegtem. Kína! Kína! Make the sun rise! Óriási, mondom, szóval
      Kína. Kínából ön átjött ide, Indiába. És innen hová óhajt menni?
      Északnak megy? Nepálba? Értesültem, hogy ott a nap kötelességét
      rendkívül elhanyagolja. Vagy nyugatnak tart, Afganisztánba és
      Iránba? Sajnos, erről a vidékről sem hallok jó híreket. Ajánlom,
      menjen nyugatra. Mutatom neki, hogy nyugat felé haladjon. Ő azonnal
      megérti, botját, tarisznyáját fölszedi. Vállát megveregetem, és
      kezet szorítok vele. Good bye, Mr. Uvdtloriaq, mondom. Áj, áj,
      kiált. Megölel, aztán azt mondja good bye. Egyenesen nyugatnak
      indul.
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Qhaheha, a jávai szolga –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ankor-Abz, a varázsló –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      A parton már tegnapelőtt óta egyhangú zöld és zöld és zöld, nappal a
      melegtől, éjjel az erdei állatok zsivajától nem lehetett aludni. A
      hajó a párás forróságban lassan úszott fölfelé a folyón. Kétszer
      kötöttünk ki, először valami farmnál, ahol négy ember állt
      elveszetten, aztán az African Mission telepén, ahol templom is volt,
      kórház és klub. Most, kora délután, pont a legtűrhetetlenebb
      időszakban faháznál vesztegeltünk. A matróz a postát kivitte, a
      házba tette és visszajött. A legénység az árnyékba vonult és
      szundikált. A kapitány eltűnt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mi az, mondom a stewardnak, mit ácsorgunk itt? Az estét várjuk,
      szólt. Miért, akkor kellemesebb? No, sir, itt következik Mr. Munders
      Ecqutre birtoka. Úgy, és mi köze a birtoknak az estéhez és a
      hajóhoz? Ó, sir, ön még nem hallott Mr. Munders Ecqutréről?
      Restellem, de nem hallottam róla. Mentségem, hogy még csak három
      hete vagyok Afrikában. Adjon valamilyen italt, steward, van még
      jege? Még van egy kevés. Jó sok jéggel. Portóit. Please.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Beszéljen nekem Mr. Munders Ecqutréről. Igen, a birtok itt kezdődik,
      mindjárt a kanyarulaton túl, és húsz mérföld. Ezt az utat rendesen
      éjszaka szoktuk megtenni, a legnagyobb csendben, minden lámpát
      eloltunk, a hajó fél gőzzel halad, de még így is veszélyes. Az
      utasoknak el kell bújniok, mert a kapitány a felelősséget nem
      vállalja. Nagyon érdekes. Talán először az, sir, de másodszor már
      bosszantó, harmadszor dühítő, negyedszer elkeserítő, ötödször
      kétségbeejtő, a nyolcadik évben pedig, amióta én itt vagyok. Értem,
      szóval a hajót megtámadják. Gyakran megtörténik, különösen az utóbbi
      időben. Az európai háború egyik következménye, hogy a világba
      roppant sok fölöslegessé vált fegyvert, géppuskát, kézigránátot, sőt
      ágyút is széthordtak. Mainapság már az őserdő közepén is
      gyorstüzelőkkel dolgoznak. Mr. Ecqutre nagyon jól fel van szerelve.
      Mondják, még torpedója is van, korszerű hadsereg. Yes, sir, egészen
      korszerű, stratégiája pedig nagyon jó. A háború óta a stratégia az
      egész földön sokat fejlődött. Öröm ilyet hallani. Mi nem örülünk
      neki, sir, mert életünk minden út alkalmával veszélyben forog. De
      önöknek arra is kell gondolni, hogy az egyéni élet az emberiség
      egyetemes fejlődése szempontjából lényegtelen. Mi még, sir,
      bevallom, eddig a belátásig nem jutottunk el, mi még életünket
      nagyon féltjük.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      És mondja, mi oka van Mr. Ecqutrének, hogy a hajót megtámadja? Ó,
      sir, a folyót ő itt húsz mérföldön saját birtokának tekinti, és
      rendkívül sérti, ha a hajó ezt engedély nélkül igénybe veszi. Ő itt
      krokodilokat tenyészt nagyban, és a hajó ezeket a bestiákat zavarja,
      sőt Mr. Ecqutre szerint a hajó több krokodilt meg is sértett, és
      egész sereg kártérítési pere van, amelyet ő a hajóstársaság ellen
      indított. Szóval itt krokodilusok vannak. Rengeteg krokodil, sir,
      rengeteg. Mr. Ecqutre valósággal bolondja a krokodiloknak. Mi meg a
      hajón reszketünk, mert ha elsüllyedünk, a dögök bennünket
      széttépnek. Izgalmas dolog. Yes, sir, nagyon izgalmas, és nagyon az
      idegekre megy. Azt hiszem, én már nem sokáig bírom, elbocsátásomat
      fogom kérni, és inkább elmegyek a gyémántbányákba, ott szegény
      leszek, de nem kell félnem Mr. Ecqutre golyóitól vagy a
      krokodilusoktól. Ah, steward, az ön problémája engem is mélyen
      érint. Köszönöm, sir, hogy velem érez.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az alkonyat hirtelen beállt. Öt perc alatt vaksötét volt. A kapitány
      a parancsnoki hídon megjelent, a hajó lámpa nélkül, fél gőzzel
      megindult. Az utasokat a fedélzetről leparancsolták. Mikor a
      kanyarulaton valamivel túljutottunk, az erdőben elkezdtek dobolni.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mély, zengő, hallatlanul muzikális néger dob. Észrevettek, szólt a
      kapitány. Egyre jobban a bal part felé húzott, páncéllapokkal kis
      fedezékeket készítettek. A dob szólt, aztán a másik. Egyszerre csak
      éles kék fényű világítórakéta szállt fel, rögtön utána két sortűz.
      Húzódjon be, sir, szól a kapitány. Engedje meg, mondom, hogy testi
      épségemről magam gondoskodjam. Van számomra valami tűrhető puskája?
      Kérjen az első tiszttől. Fejünk fölött srapnel robbant. Tudja mit,
      mondom a kapitánynak, most már úgyis észrevettek, adjon teljes gőzt.
      A hajó minden erejével fölfelé igyekezett. Most kisebb sziget
      védelme alatt haladtunk, de mikor kibújtunk, eszeveszett lövöldözés
      fogadott. Szerencse, hogy elég rosszul lőnek, mondom. Két emberünk,
      szólt a kapitány, már megsebesült. Nekem az a benyomásom, hogy a
      hadműveletnek inkább demonstratív jellege van, sok zaj, túl sok zaj.
      Mennyi van még a húsz mérföldből? A fele, szól a kapitány. Most a
      gépfegyver kezdett dolgozni. Mi a hajóról a tüzet élénken
      viszonoztuk. Én a gépfegyver kilövését figyeltem, és pontosan
      céloztam. Öt lövést adtam le, a gépfegyver elnémult. Ah, sir, mondja
      a kapitány, hol tanult ön lőni? Még az európai háborúban. A tüzelés
      csökkent. A birtok határán még egy srapnelt küldtek utánunk, aztán
      csend lett. A lámpák meggyulladtak, és a sebesülteket bekötözték.
      Halott nem volt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Reggel az első állomáson kiszálltam. Fakitermelő telep volt, fehér
      mérnökkel és félvér munkavezetővel. Vagy harminc néger,
      nyersolajmotor fűrész, a folyón tutajok, három faház és pokoli
      forróság. A mérnök ismeretségben volt Munders Ecqutrével, néha
      átrándult hozzá. Különös ember, szólt. Én vonzódom a különös
      emberekhez, mondom. Mire ő vállat vont, és meghívott ebédre.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Végeredményben, szólt a mérnök, nem is tudom, hogy ez az ember mit
      akar. Már úgy érti, hogy Mr. Ecqutre? Yes. Mindig kell valamit
      akarni? Azt hiszem, enélkül nem is lehet. Ha az ember nem akar, még
      nehezebb. Lehet, mondom én. De Mr. Ecqutréről kezdett beszélni. Egy
      reggel átmentem hozzá, itt az erdőn keresztül az egész öt mérföld,
      aránylag jó úton. Háza előtt nagy füves térség, az árnyékos fák
      alatt, középen ül ő, emelvényen, tökéletesen csupaszon. Mikor jobban
      odanézek, látom, hogy hordozható árnyékszék, azon ül, mondom,
      teljesen ruha nélkül, mereven és túlzott komolysággal, mellette négy
      néger pálmalevéllel legyezi, és a legyeket hajtja róla, előtte
      félvér komornyikja a &lt;i&gt;Times&lt;/i&gt;-t olvassa fel. Mondom, nem is
      tudom, mit akar. Az árnyékszék hátsó felén két néger. Ezek a
      megfigyelők, akiknek kötelessége, hogy az árnyékszékben történt
      eseményeket azonnal hírül adják. Köröskörül néger nők, mintegy
      harmincan, közben táncolnak és énekelnek, az egyik fa alatt zenekar,
      síp, lant, fuvola, dob, mert Mr. Ecqutre véleménye, hogy a zene az
      ürülést igen kellemesen és kedvezően befolyásolja. Távolabb feszes
      vigyázzállásban a hadsereg, százhúsz főnyi katonaság, aztán zárt
      rendben a közönségesebb nép, munkások és szolgák. Mindez, amikor
      először láttam, elég különösnek tűnt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Valóban, mondom, a kép nem mindennapi. Én ilyet, szól a mérnök, még
      sose láttam, de ilyesmiről nem is hallottam. Én se, mondom, de annál
      érdekesebb. Gondolja? Én sokat érintkeztem különös emberekkel.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nos igen, Mr. Ecqutre ott ül klozett-trónusán, a néger nők körben
      táncolnak, a zenekar szól, és a komornyik a &lt;i&gt;Times&lt;/i&gt;-t olvassa
      fel. A vezércikket? Főként azt, de a háborús híreket is, Mr. Ecqutre
      a háború iránt rendkívül érdeklődik és a most folyó
      béketárgyalásokat figyelemmel kíséri. A megfigyelők szüntelenül
      nézik, hogy bent mi történik. Ha Mr. Ecqutre ereszt, azt azonnal a
      nyilvánosság tudomására hozzák. A kürtös riadót fúj, a hírnök pedig
      nagy fennszóval ezt hirdeti: His Royal Highness' enunciation,
      Őfelsége, a király kinyilatkoztatása. A papok azonnal följegyzik és
      jósolnak. A nők diadalénekbe fognak, a zene élénkebb ütemet vesz, a
      nép éljenez, a kamarások magukat hasra vetik, és Mr. Ecqutre
      nagyságát magasztalják. Valahányszor ereszt, az eset megismétlődik.
      A megfigyelői állás a birodalomban igen előkelő bizalmi tisztség.
      Mikor aztán a nagyjelenet megkezdődik, a kiürülés aktusa kezdetét
      veszi, a komornyik a &lt;i&gt;Times&lt;/i&gt;-t összehajtja, és mély bókkal
      távozik. A kamarások feszülten várakoznak. A megfigyelők reszketve
      nézik, hogy a kiürülés milyen stádiumban van. A zene rákapcsol, a
      nők éneke hangosabb lesz, a dob egyre jobban pereg. Végül a kaka
      letottyan. A megfigyelők hosszú diadalordításban törnek ki. A kürtök
      három hosszú jelet fújnak, és a speaker kihirdeti a népnek: The
      creation of a new world from His Royal Highness' excrements,
      Őfelsége, a király ürülékéből új világ született. A kamarások
      ismételten hasra vágódnak, a nők arccal a király felé a földre
      borulnak, és a homlokukkal a földet érintik. A zene tust húz. A
      hadseregparancsnok Imához!-t vezényel, dísztűz, és az ágyú üdvlövést
      ad le. A nép a himnuszt énekli, ágakat lobogtatnak.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vége? kérdem a mérnöktől. No, sir, felel a mérnök. Most a nők
      illatszerrel, langyos vízzel telt edénnyel, kenőcsökkel lassú
      énekszóval Mr. Ecqutre felé indulnak, háromszor körüljárják, fenekét
      gondosan megtörlik, lemosogatják és bekenik, bepúderezik. Mikor ez
      véget ér, a hadsereg az induló hangjai mellett díszmenetben elvonul.
      Ezután a papok hajlongások közepette imákat mormolva az aranytálba
      eresztett excrementumot fölszedik, minden, kicsit oldalt fröccsent
      részt óvatosan fölszednek, a főpap jósol belőle, ezután
      zsoltáréneklés közepette a templom szentélyében az urnában
      elhelyezi. Az urna előtt a nép hajlongva és énekelve elvonul, a
      főpap az urnát megfüstöli tömjénnel, és megkoszorúzza.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ah, mondom én, végül az igazi királlyal találkozom. Úgy gondolja?
      kérdi a mérnök. Igen, uram, én ebben a jelenetben az abszolút
      monarchiát ismerem fel. Lehet, szól a mérnök, hogy önnek igaza van.
      Számomra a dolog inkább furcsa, mint fenséges, bocsásson meg, úgy
      mondom, ahogy érzem. Ön ebben a királyi méltóság megnyilatkozását
      nem látja? Sajnos nem, nekem ez majdnem ízléstelen. Önnek a valódi
      fenség iránt nincs érzéke. Egyszerű ember vagyok, szól ő, sussexi
      középosztálybeli családból származom, és már negyedik éve élek itt.
      Nem veheti rossz néven. Távol áll tőlem, szólok, hogy önt
      hibáztassam. Bemutatna ön engem Mr. Ecqutrének? Szívesen, holnap,
      akarja? Úgyis esedékes már –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Salil-Chardup láma –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Curabanhe portugál szerzetes –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Mr. Ecqutre, engedje meg, hogy hódolatteljes tiszteletemet
      nyilvánítsam –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Engem átkozni szoktak, nem tisztelni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azok, akiknek véleményét olyan ember, mint ön, nem veheti komolyan
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Megvetem őket –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Méltán. Én a tegnapi hajóval jöttem, és az éjszakai ütközetben részt
      vettem. Én voltam az, aki az ön gépfegyverét öt lövéssel
      elnémítottam –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Három sebesültem volt, ebből kettő súlyos. Hogyan csinálta?
      Vaksötétben, hatszáz lépésről –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Értelemmel, amely tetteimet jellemezni szokta. Tudom, hogy a
      gépfegyver kezelőszemélyzete tüzelés alatt milyen helyzetben van. A
      kilövés pontját figyeltem, és többre nem volt szükségem. Én ezen az
      éjszakán megtanultam önt tisztelni. Másnap a mérnök úr beszélt
      önről, s akkor e tisztelet hódolattá lett –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A teát hidegen vagy melegen óhajtja?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Forrón kérem, tekintettel az éghajlatra –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Miről beszélt önnek a mérnök?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Elbeszélte az ön kakatheozis szertartását. Egyike volt életem
      legélvezetesebb óráinak –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hogyan mondta ön? Kakatheozis?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Így voltam bátor meghatározni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mr. Winemaster, ön fontos fogalommal tett gazdagabbá –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Elbűvöl, hogy szolgálni tudtam önnek –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ecqutre megenyhült, és székét közelebb húzta. Az igen szélesen épült
      faház árnyékos teraszán ültünk. Néhány néger pálmalevéllel a
      legyeket hajtotta. A házból éppen két karcsú fekete leány a párolgó
      teát hozta. Fehér kendő, ezüst, kínai porcelán és whisky.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Megvallom, szólt aztán, hogy én önt a hajóstársaság ügynökének
      tartottam –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem szolgáltam rá, de semmit se tehettem ellene –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az ön meghatározása egészen lefegyverzett. Engedje meg, hogy
      korlátlan időre meghívjam. Vagy le óhajt telepedni? Rendelkezésére
      állok. Óriási! Kakatheozis!
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ecqutre harsogni kezdett.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön a világ legelmésebb embere, esküszöm! Kakatheozis!
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igazán zavarba ejt, mondom, hogy szerény lingvisztikai
      teljesítményem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Óriási! üvöltötte.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A négerek ijedten néztek. A két leány tanácstalanul állt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A definíciót, mondom később, barátomnak, Mr. Josiah Pennek
      köszönhetem, akivel Mandarruban találkoztam, s ott közöttünk hasonló
      tárgy merült fel. Mandarru, mint tudja, kisebb ország, amit mi
      ketten, Mr. Pennel meghódítottunk, és Mr. Pen csak azért nem
      koronáztatta meg magát, mert függetlenségét többre becsülte –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az esetet el kell mondania –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Örömmel. Egyébként az egész berendezkedés élénken emlékeztet arra,
      amiről egyszer nekem Mr. Pen beszélt. Ő, azt hiszem, igen alkalmas
      lenne arra, hogy az ön királyságának teoretikusa legyen. Mintha az
      ön államát az ő gondolataiból vágták volna ki. Önt azért csodálom,
      Mr. Ecqutre, mert ön Mr. Pen ellentéte, és szabadságát királyi
      méltóságának nagylelkűen feláldozta –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ah, Mr. Winemaster, nem öröm királynak lenni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      El tudom képzelni, bár sose voltam király –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ne is akarjon az lenni. Hallatlan elfoglaltság. Máris látom
      csapataimat felvonulni. Ma krokodilvadászat van. Velünk tart?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Megtiszteltetésnek tartanám, ha elkísérhetném –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A folyópartra mentünk, mellvéddel megerősített tutajra szálltunk, és
      a folyóra kimentünk. Néhány birkabőr csalétekre a víz forrani
      kezdett. A stewardnak igaza volt, rengeteg krokodilus, rengeteg. Egy
      óra alatt valami hetvenet lőttünk agyon. A négerek a kimúlt
      állatokat a tutajhoz kötötték.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A parton a krokodilokat megnyúzták, a dögöt a folyóba visszadobták,
      a bőrt kifeszítették.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      E krokodilbőrök árából tartom fenn királyságomat, szólt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön dúsgazdag ember –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Birkákat vágunk, megesszük, a hulladék a hüllőké. Az egész folyó
      minden krokodilja az én szakaszomra gyűlt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Elég szép példányok –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Holnap a lápos részre megyünk, ott van négyméteres is, ha a farkát
      odacsapja, a tutaj recseg –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ebéd után a mandarrui kalandot elbeszéltem, és két üveg whiskyt
      megittunk.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Good night, Mr. Winemaster, ön barátommá lett. Hány nőt parancsol
      éjszakára?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Országának szokásait nem ismerem. Mennyit illik?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Amennyi jólesik, fiatal néger nők, ismert már néger nőt?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Még nem volt alkalmam –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hamar meg fogja szokni. Lényeges különbség nincs. Három, négy, öt,
      akár egy tucat is. Kötelességük az ön előszobájában virrasztani és
      az ön hívásának engedelmeskedni. Amelyik nem felel meg, azt
      kizavarja, másnap megkorbácsolják –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön nagyon szigorú –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ne higgye. Akit megkorbácsolnak, büszke rá. Furcsa népség. Pont
      olyan, mint a többi ember, fehér vagy sárga vagy vörös, mindegy. Ha
      megverik, vinnyog, aztán henceg, a többi száját tátja. Csak dobjon
      ki legalább kettőt, másképp nem fogják tisztelni. Holnap a lápra
      megyünk vadászni –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Harmadik hónapja már, hogy Latsában voltam. Senki sem kérdezte, mit
      akarok és meddig maradok. Az a kevés teendő, ami a kolostor
      fenntartásához kellett, megoszlott, én ott, ahol tudtam, szó nélkül
      segítettem, az ájtatosságokon részt vettem és semmi több. Akkor az
      egyik barát, barázdás arcú, kopasz francia, p&amp;#232;re Manouel, azt
      mondja, van-e kedvem őt elkísérni. Hová? Időnkint lemennek a
      völgybe, Likiangba, Tali Fouba, Ouei-sibe, postáért, teát hoznak,
      élelmet, ami kell, négy-öt öszvérrel, az út elég fárasztó, két
      éjszakát kell a sziklák között tölteni. Ha akarok, onnan mindjárt
      továbbindulhatok egyenes úton India felé, ha nem, a kolostorba
      visszajöhetek. Az idő most jó, éjjel nincs nagyon hűvös, a táj pedig
      szép, igazán megéri.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hajnalban indultunk, meredek úton lefelé, aztán a hegyháton a
      sziklatömkelegben, aránylag síkabb helyen, délután ismét lejtősebb
      rész következett. Jobbra és balra havas hegyláncok. Elöl a szikh fiú
      haladt, aztán az öszvérek, végül p&amp;#232;re Manouel és én, az egész idő
      alatt szótlanul. Egyszerre azt kérdi:
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hosszabb ideig volt Tibetben?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Elmondom, hogyan jutottam Kínába és onnan Yubainkanhoz.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem ismerem. Nevét sohasem hallottam. Beszéljen egy kicsit róla –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A találkozás történetét elbeszélem.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      És aztán?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Először Ankor-Abzhoz mentem, aztán Salil-Chardup lámához –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ankor-Abzról hallottam, Salil-Chardupot személyesen ismerem. Ott
      találkozott Curabanhe atyával –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      És most?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem tudom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Haza akar menni?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Végül is szeretnék hazajutni, de –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Persze a tarsolyban szeretne valamit vinni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ha már itt vagyok, sőt ha már úgy látszik, mintha életem ilyen
      lehetőséget nyújtana –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Arra nem gondolt, hogy szerzetbe lép?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      De igen. Csak –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Persze. Bizonyosság. Valami, amit meg lehet fogni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Gúnyol? kérdem.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Egy kicsit –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Most barlangszerű helyhez érkeztünk. A szikh fiú megállt, az
      öszvéreket beterelte. Úgy látszik, az éjszakát itt töltjük. Elég
      korán érkeztünk, szól a fiú. Alattunk több száz méteres szakadék,
      szemben meredek sziklafalak, szaggatott csúcsokkal, mind jóval
      ötezer fölött, hó, jég, a nap lenyugvóban a gleccserre tűzött. A fiú
      a barlangban a vacsorát készítette, mi a szakadék szélén ültünk, és
      a hegyeket néztük.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nemcsak önt gúnyoltam, szólt p&amp;#232;re Manouel, magamat is, kevés
      kivétellel minden ma élő embert –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem szeretnék ilyen korban, mint az öné, csak ehhez az írómához
      érkezni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Elég kevés. De, látja, nem vittem többre. Nézze, én huszonöt évvel
      ezelőtt önhöz igen hasonlítottam. Ön mélyebb, mint én voltam, de én
      többet tanultam, főként jobban és jobbat. Franciának lenni jó. A mi
      civilizációnk szolid. Önnek ilyesmiről sejtelme sincs. Vadember és
      kalandor. Akármilyen geniális, mindig egy kicsit komikus. Ha valami
      sikerül, merő véletlen. Nekem már az ön korában megvolt az az
      előnyöm, hogy valamit egészen világosan láttam –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mit látott?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az összes doktrínák csődjét. Kivétel nélkül minden doktrína csődjét.
      Érti?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Talán –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Később igen sokat utaztam. Szenvedélyes ember voltam, talán vagyok
      is, mert szenvedélyem, azt hiszem, korommal csak nőtt. Ez jó. Egész
      életemben a missziónál voltam, jártam Perzsiában, Afrikában,
      Szíriában, a négerek között, Kínában, most már negyedik éve vagyok
      itt. Úgy látom, az egész föld válságban van. Olyan válság ez,
      amelyből nem lehet kimászni. De kétféle válság van, az egyik a
      kereszténységen kívül, a másik a kereszténységen belül –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem értem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mindjárt ki fogom fejteni. A vacsora elkészítése legalább egy óra.
      Ezalatt nyugodtan beszélgethetünk. A környezet megfelelő. Nézze azt
      a hegyet ott, olyan, mint az orgona, sziklasípjai között a szél néha
      énekel, s olyan, mint a Bach-korál –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kis szünetet tartott, és a gleccseren az eltűnő nap utolsó rózsaszín
      sugarait bámulta. Az félelmetesen kék volt, csaknem zöldeskék.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én a magam részéről a kereszténységen kívül levő világ válságát a
      reménytelen válságnak hívom. Érti, mit akarok ezzel mondani? Nemcsak
      a színesek világa, a kínaiaké, a tibetieké, a négereké, a malájoké,
      nemcsak a buddhizmusé vagy a taoistáké és a mohamedánoké és a
      zsidóké. Nem, ez az úgynevezett tudományé, a technikáé, a politikáé,
      a szocializmusé, a filozófiáé, sőt a művészeté is, az egész világé,
      amely a kereszténységen kívül áll, a kereszténységet nem engedi
      magához, a kereszténységen kívül él, mondom, mert szerinte ez így
      kényelmesebb, szenvedélytelen és részvétlen marad, és az
      Evangéliumról nem akar tudomást szerezni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Különös mozdulatot tehettem, mire p&amp;#232;re Manouel azonnal felelt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem óhajtok önnek itt a Himalájában hittérítő beszédet mondani –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kérem is, hogy ezt ne tegye –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Később egyébként ezt ön is be fogja látni. Nézze, a nap leszállt, a
      völgyből hogyan buzog fel a sötétség. Egészen lila. Az éjszakák itt
      csodálatosak. És ott fenn a csillag, azt hiszem, a Mars –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ismét szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A kereszténységen kívül levő világ válsága a reménytelen válság, a
      jövőtelen, a hiábavaló, amelyből nem jön ki semmi, amiért az ember
      csak szenved, de céltalanul és értelmetlenül, ez a világ önmagában
      felmorzsolódik, menthetetlen és visszavonhatatlan és végleges, amely
      világháborúkon (az első után jön a második, aztán a harmadik) és
      polgárháborún és éhségen és ínségen és vérontáson és nyomoron
      keresztül a semmibe visz. Ez a világ, sajátságosképpen úgy tesz,
      mintha legelső feladatunk lenne gyomrunkat megtömni, másokon
      uralkodni, díszruhákat ölteni, katonabandát hallgatni, lövöldözni,
      parancsolni, vagyis úgy tesz, mintha lélek és szellem és üdv és
      halál és gondolat egyáltalán nem is lenne, vagyis, mintha
      kereszténység nem lett volna soha. Úgy tesz, mintha a világnak nem
      lenne középpontja, és nem lenne értelme. Titokban azonban tud róla,
      és küzd ellene, és meg akarja fojtani. És mert meg akarja fojtani, ő
      maga menthetetlen. Ő az, aki megfullad. Ez a reménytelen válság,
      mondom, a hiábavaló és jövőtelen. Nekem gyakran úgy tűnik, hogy az
      egész föld és az egész emberiség, egész államberendezkedésével és
      technikájával és tőzsdéivel és tudományával nem tesz egyebet, mint
      eszeveszetten küzd a kereszténység ellen, amely ma, nem kevésbé,
      mint kétezer évvel ezelőtt a görögöknek, vagyis az
      intellektualistáknak bolondság, a zsidóknak, vagyis a moralistáknak,
      a puritánoknak botrány. Küzd ellene, és harcol és dühöng és
      kapálózik és toporzékol és üldözi és kineveti és megátkozza, és
      haját tépi, és el akarja törölni és megsemmisíteni és kiirtani és
      meg nem történtté tenni, és hiába és hiába, a kereszténység egy szót
      se szól, csak van, és hiába, hiába ütik és üldözik, csúfolják, hiába
      profanizálják, hazudják és nevetik és cáfolják, hiába
      ajkbiggyesztés, mosoly és legyintés, hiába szkepszis, gyűlölet, itt
      van, mint bolondság és botrány és seb és átok és irtózat és őrület
      és üdvösség és borzalom és mámor, és megmozdíthatatlanul itt van, és
      az egész nagy arzenál a levegőben elpufog, és a halottak hegye egyre
      nő és nő, a kereszténység itt van, karcolás nélkül és
      elérhetetlenül, és itt van és hiába –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      És a másik? kérdem.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A másik válság a kereszténységen belül. A kereszténység válsága, a
      kétezer éves válság, amit én magamban az apokaliptikus válságnak
      nevezek. Ennek az előbbihez csak az a köze, hogy szintén válság.
      Szintén megoldhatatlan. Szintén reménytelen. De nem hiábavaló, és
      nem a megsemmisülésbe vezet. Az előbbinek vége a világ teljes
      felmorzsolódása, amit, úgy látszik, megakadályozni nem sikerül.
      Egészen nagy arányokban láthatja itt a földön, ha szemét kinyitja,
      és nem egészen buta. A kereszténység válsága kétezer éve tart, mert
      a kereszténység maga válság és ítélet. Tertullianus azt mondja, hogy
      a kereszténység leszámolás Isten és a világ között. Ez a leszámolás
      kétezer éve tart. Ez az evangéliumi válság, a merőben földi ember
      válsága. Vége pedig: Isten országának megvalósulása –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kis szünet. Már csaknem teljes homályban ülünk. Az égen egyre több a
      csillag. Előttünk az Oroszlán monumentális csillagképe, középen a
      fáklyavörös Marssal, kicsit lejjebb az Arcturus és a Spica. Fölötte
      a Gemma.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tudja, szólt p&amp;#232;re Manouel, mindezt a sok szót csak azért bocsátottam
      előre, hogy ön tibeti embereit jobban meg tudja ítélni. Ezek nem
      sarlatánok, sem az ön Yubainkanja, ő igazán tisztességesen
      viselkedett, de még ez a szegény Ankor-Abz sem az ő bárgyú fekete
      mágiájával, de Salil-Chardup sem, akit, mondom, személyesen ismerek.
      Ők mind a kereszténységen kívüli világban élnek. Nem inkább kívül,
      mint bármely európai államférfi vagy bankár vagy tudós vagy művész
      vagy pap. De éppen úgy. Ők mind a hiábavaló és reménytelen válságban
      élnek, és tudják, hogy felmorzsolódnak, és abból, amit tesznek vagy
      gondolnak, nem marad meg semmi, nem is maradhat meg, időszerűtlen,
      elkésett, hamis, a valósággal semmiféle kapcsolata nincs. A
      megváltás történeti ténye kétezer éve tart. Aki erről tudomást nem
      szerez, a levegőben lóg. Aki nem e szerint rendezkedik be, az életét
      a semmibe szórja –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Még mindig nem értem, hogy ez milyen összefüggésben van azzal a
      gondolattal, amelyből elindult –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az összes következményeket éppen most kívánom levonni. Ön bizonyára
      észrevehette, hogy Yubainkan, bár, mondom, tisztességesen
      viselkedett, nem volt egészen jóhiszemű. Ugyanezt észrevehette
      sokkal nagyobb mértékben Ankor-Abzon és a derék Salil-Chardup lámán
      is. Ugyanezt észrevehette volna otthon Európában bármelyik nevezetes
      tudóson vagy gondolkozón vagy politikuson vagy bárkin, aki a
      kereszténységen kívül él. Én, kérem, sok ezer embert ismertem, igen
      sokszerű körülmények között, foglalkozás, rang, faj, műveltség,
      vallás, világnézet, kor és egyéb, igen, de azt mondhatom önnek,
      egyetlen jóhiszemű emberrel sem találkoztam, úgy értem, aki hitt
      abban, amit mondott. Én, kérem, a nagy Foucauld atyával is beszéltem
      Szíriában, azzal, akit szentnek tartottak, és ő még a legjobb
      megoldást választotta, alázatosan hallgatott, de kérem, nekem az
      volt a benyomásom, nála ez az alázatos hallgatás sem volt egészen
      jóhiszemű. Ő csak tudta, hogy ez így jó, talán egy kicsit hatásos
      is, igen mutatós és ragyogó szerep, és elragadó volt és megindító,
      de, kérem, amikor tőle elváltam, nagyot lélegzettem, és az volt az
      érzésem, most jó lenne valami disznóságot csinálni, mondjuk az
      arcomat korommal bekenni és ugrálni, mint a paprikajancsi –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Érti ezt ön? szólt Manouel, és karját a sötét mélység fölött
      kitárta. Érti?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hangja hirtelen szónoki lett, és megindultságát retorikával takarta.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azt hiszem, érti. Én önnek arról kezdtem beszélni, hogy minden
      doktrína csődben van. Egyre nehezebb lesz élni. És már ott tartunk,
      hogy doktrínával a hátunkban tisztességesen, teljesen lehetetlen,
      így mindenki kénytelen hazuggá lenni. Egyik se jóhiszemű, sem
      Yubainkan, sem Ankor-Abz, sem Salil-Chardup, de még az én Foucauld
      atyám sem. Az imént én önnek a kereszténységről beszéltem. Én a
      kereszténységen éppen úgy kívül vagyok, mint akárki más, akár ön is.
      Én nem hiszek benne jobban, bár nagyon szeretnék hinni, de nem
      tudom, hiszek-e benne, vagy sem. Én szeretnék jóhiszemű maradni és
      tisztességes, és nem hirdetni valamit, amiből egy hangot sem tartok
      igaznak. Én nem szeretek hazudni. De éppen ezért én nem tudom azt
      mondani, hogy keresztény vagyok. Nem szeretnék olyan beszédeket
      tartani, amelyekre józan emberek kedvező esetben csak vállat vonnak,
      kedvezőtlen esetben beszédem meghallgatása után elmennek, és, mint
      én Foucauld atyától való távozás után, arcukat korommal bekenik, és
      csak azért, hogy végül valami friss és őszinte dologban legyen
      részük, egy helyben elkezdenek ugrálni. Én a kereszténységet nem
      akarom magamra erőszakolni. Én tudom, hogy ez az egyetlen helyes. De
      én ezt csak elfogadom, kénytelenségből és tehetetlenségből, mert
      jobbat nem tudok kitalálni, ahhoz pedig, hogy csak úgy minden nélkül
      éljek, nincs elég erőm és bátorságom, és nem is tudom, lehet-e –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Láthatja, szólt p&amp;#232;re Manouel, miután egy kicsit hallgatott, hogy nem
      kívántam önnek itt, a Kien-chuen-cheau oldalában e káprázatos
      külsőségek közepette hittérítő beszédet tartani, esetleg azzal a
      hátsó gondolattal, ezt nekem az égiek javamra írják, ah, mégis
      valami jó pont e szegény és hitetlen Manouel barát számára. Nem,
      kedves barátom, én ilyesmire nem vagyok alkalmas, túlságosan
      pascalizálva, modernebbül szólva inkább nietzscheizálva vagyok,
      nekem semmi kedvem sincs hazudni, ha a hazugság mégoly szép vagy
      akár hasznos legyen is, inkább tönkremegyek. Nem, barátom, én ezeket
      a megfogható doktrínákat és félreérthetetlen útbaigazításokat nem
      tudom elviselni. Bevallom, hogy én az olyan embernek, mint ön, aki a
      bizonyosságot keresi, és aki innen haza Európába valami biztosat
      óhajtana vinni, sajnos, nem tudok mondani semmit, mert én önt nem
      akarom becsapni, és talán, ha alkalmam adódna, minden gondolkozás
      nélkül bárkiért életemet tudnám adni, de egyetlen úgynevezett
      bizonyosságot nem tudnék neki kezébe adni azzal, hogy ez holtbiztos,
      és minden körülmények között beválik, mint az aszpirin vagy a
      forgópisztoly. Azt hiszem, hogy én vallástalan ember vagyok, és
      mindinkább az leszek, és azt hiszem, velem egyáltalán semmire se
      lehet menni, nemsokára a magam számára is rejtélyes és félelmetesen
      abszurd, valamiképpen a szentnek pont az ellentéte. Régebben én a
      csodában hittem. Egyszer csoda történt velem, valódi és kétségtelen
      csoda, és azóta a csodában nem hiszek. Kijózanodtam. Látja, milyen
      szent beszédet mondtam? Úgy hiszem, a vacsora kész. Menjünk enni.
      Enyhe éjszakánk lesz, nézze, most kel a Skorpió, az Antares, az
      ördög szeme, milyen dühösen villog, haragszik ránk valamiért, azt
      hiszem, joggal, nem róla beszéltünk –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Reggel a kakatheozis szertartása után mindjárt a legfelsőbb bíróság
      ült össze. Ezen az éjszakán Mr. Ecqutre három nőt dobott ki, a főpap
      egyet, egyet én, bár nem szívesen. A nők ott álltak a bíróság előtt,
      elég peckesen, annak tudatában, hogy az érdeklődés középpontjába
      kerültek. Ecquetrének igaza volt. Amikor a pribékek őket a padra
      lehúzták, jajveszékeltek, aztán feneküket tapogatták, és a nők
      között büszkén elvegyültek a többiek áhítatos bámulatában.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Most kisebb lopásesetek következtek. Vég nélküli vádaskodás,
      hazugság, szidalom, rágalmazás. Munders Ecqutre magas emelvényen
      ült. Személyesen nem is szólt közbe. Csak a főbíró beszélt. Kicsiny,
      őszes néger volt, visító hangon a tolvajokat kétórai kikötésre
      ítélte. Az ítéletet azonnal végrehajtották. A vétkesek kezét hátul
      összekötözték, és a bitófára húzták úgy, hogy előregörbülten csak
      lábujjhegyen tudtak állni. Az egyik öt perc múlva elájult.
      Felmosdatták, és a fára visszakötözték.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Végül a főbűnös. A múlt héten az éjszaka a szentélybe lopózott, az
      urnából a szent excrementumból legalább ökölnyi darabot ellopott, és
      még mielőtt az őrség megakadályozhatta volna, azt lenyelte.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A bűntény, mondta Ecqutre később, igen gyakran előfordul, bár
      mindenki tudja, hogy büntetése a halál, vagyis akit elkapnak, azt a
      krokodiloknak dobják. Ennek ellenére mindig akad valaki, aki a szent
      excrementumot megdézsmálja. Hogyan, kérdeztem, a dolog hátterét nem
      egészen értem. A csodatevő erő miatt, mondja Ecqutre. Úgy, a nép a
      szent excrementum csodatevő erejében hisz. Ah, nem, szól Ecqutre, az
      excrementumnak tényleg csodatevő ereje van. Ön erről meggyőződött?
      Számtalan esetben. Az excrementumból a papok jósolnak, múltkor is,
      mielőtt ön jött, azt mondták, a hajóval fehér ember fog érkezni.
      Megjósolták, hogy reggel a házra ll-nque madár száll. A ll-nque
      madár, mondom, errefelé nem ritkaság. Tény, hogy megjósolták. Előre
      megmondják, éjszaka hány nőt fognak kidobni, az ebéd jó lesz, vagy
      rossz, hasmenésem lesz, vagy szorulásom. Bámulatos, mondom. Valóban
      az. Mágikus excrementum. Esküszöm, hogy mágikus. A négerek ezt
      tudják. Ha valaki magát azzal bekeni, sérthetetlen lesz. Aki eszik
      belőle, annak férfiereje elképzelhetetlenül felfokozódik. Ah, Mr.
      Ecqutre, önnek ezt öregedő férfiak számára nagyban gyártania
      kellene. Ha valaki állandóan magánál hordja, annak szerencsét és
      gazdagságot hoz. Kipróbálta már? Sokszor, szólt ő. Szóval ön
      excrementumának mágikus erejében hisz. Már csak rangomnál fogva is
      kénytelen vagyok hinni benne. Ön, Mr. Winemaster, nem hisz benne?
      Nekem erről meg kellene győződnöm. Győződjön meg róla. Ha az urnát
      igen erős csapat nem őrizné éjjel-nappal, azt mindennap az utolsó
      szemig ellopnák, megennék, magukat bekennék, és belőle amuletteket
      készítenének. Még így is gyakran megtörténik –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A bűnös fiatal legény volt, a hadseregben szeretett volna altiszt
      lenni, azt hitte, ha egy darab szent szart lenyel, akkor álma
      teljesedik. A tárgyalás rövid idő. Az őrparancsnokot kihallgatták,
      és az igazolta, hogy az ifjú embert éjszaka az urna mellett
      elfogták, mialatt egy darab excrementumot lenyelt. A szagot még
      érezni lehetett rajta. Erre a főpap a törvénykönyvből az idevágó
      cikkelyt felolvasta. A bíró felállt, és őfelsége, a király nevében a
      vádlottat krokodilhalálra ítélte.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mr. Ecqutre, szólok súgva, nem kegyelmezne meg ön ennek a kis
      legénykének? Lehetetlen, szól Ecqutre, ha megtenném, pár nap alatt
      az urnát kifosztanák. Az én kedvemért tegye meg. Ne kívánjon ilyet,
      én önt kedvelem, de. Legalább halassza el. Meddig? Délutánig.
      Ecqutre tűnődve a levegőbe nézett, aztán hangosan kinyilatkoztatta:
      Az ítélet végrehajtását délutánra halasztom, most fontosabb dolgunk
      van, megyünk szarvasra vadászni. Köszönöm, Mr. Ecqutre –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A foglyot megkötözve elvezették a börtönbe. Ablaktalan, durván
      tákolt gerendaház volt, belökték, és az ajtót bezárták. Előtte
      fegyveres őr állott.
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      P&amp;#232;re Manouel másnap és harmadnap is szótlan volt, néha megállt, és a
      tájat bámulta, egyéb semmi. Most igen nagy sűrű erdőbe jutottunk. Az
      éghajlat egyszerre megenyhült, meleg és párás lett, minden
      ötvenlépésnyire patak, időnkint zöld rétek. Aztán a karavánútra
      értünk. Innen még öt óra, szólt Manouel.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Már délután volt, amikor az úton szemben emberek jöttek, némelyik
      csak úgy batyuval, férfi, asszony, két-három-négy-öt gyerek,
      öregekkel, kordé, öszvér vagy csak úgy, kecske, az asszony hátán
      kosár, abban tyúkok, egyre többen és többen jöttek húszas és ötvenes
      csoportokban, szakadatlanul jöttek, voltak, akik az út szélén ültek,
      tüzet raktak, és kását főztek, a kecskét fejték, a gyerekek ott
      álltak rongyokban, inkább csendben, az egész valamiképpen üres volt
      és értelmetlen. Úgy látszik, szól Manouel, megint a hiszkinek
      jutottak uralomra. Megállt, és az egyik embertől azt kérdezte:
      csauszkin? Az ember intett, hogy igen, elég szomorúan, aztán a
      kecskét megint tovább fejte.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Amott a hágón túl, szólt, valami kisebb fejedelemség van, az egész
      nem több, mint öt- vagy hatszázezer ember. Ezek ott különösen élnek,
      vagy talán, az ég tudja. Ahogy nekem az ott lakók mesélték, az
      országért időtlen idők óta két párt viaskodik, a hiszkin és a
      csauszkin. Ha a hiszkin párt kerül uralomra, a főhivatalokat azonnal
      elfoglalja, az udvarnál, a hadseregben, a földbirtokra kezét
      ráteszi, az üzleteket lefoglalja, minden tisztséget a falusi bíróig
      a maga számára kisajátít, még az állatokat és a házakat is elszedi,
      s így a csauszkin földönfutóvá lesz, kénytelen batyuját hátára venni
      és az erdőbe menni, mert itt még munkát se kap, és éhen veszhet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mióta itt vagyok, ez a kivándorlás már a második. Három évvel
      ezelőtt uralomra a csauszkin párt került, s akkor háromszázezer vagy
      még több hiszkin idejött az erdőbe. Most, úgy látom, a hiszkinek
      győztek, és a csauszkinokat elűzték. A vándorlás néha hónapokig
      tart, hiszen mindenki, akinek csak maradásra egészen kis reménye
      van, igyekszik alkalmazkodni és behódolni. Persze nem nagyon
      sikerül. Akinek rendes háza van, arról csakhamar kiderítik, hogy az
      ellenpárthoz húz, és elzavarják. Holmiját kordéra teszi, az asszony
      megfogja a gyerekek kezét, és az erdőbe mennek. Az ilyen változás
      három-négy évenkint szokott történni. Öt évet ritka uralom ér meg. A
      főkolomposokat akkor, ha idejekorán meg nem szöknek, kivégzik, a
      többit börtönre vetik, aki hivatalt viselt, mehet az erdőbe, mert az
      erdei népség visszaözönlik, és a hivatalokat elfoglalja.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az ilyen ki- és visszavándorlás persze tetemes emberveszteséggel
      jár. Főként sok gyermek pusztul el. De, mondják, a népesség igen
      szapora, a nyolc-tíz gyermekes család nem is ritka. Vagyonban is sok
      kár esik. A kormányváltozás ritkán zajlik le simán, sok embert
      megölnek, a házakat felgyújtják, az utakat feltörik, a hidakat
      lerombolják. Az új kormányzatnak van elég dolga, újjáépít, de alig
      fogott bele, a másik párt már ismét felülkerül, és az egész kezdődik
      elölről.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Menekülni csak a legelső időben lehet, később a határt lezárják.
      Senki sem segít senkin. Rejtély, hogy az ellenpárt mégis hogyan tud
      annyira megerősödni, hogy három év múlva az uralmat megszerzi. De
      tény, hogy a forradalom egyszerre csak kitör, a kormányt elcsapják,
      és a hatalmat az ellenfél veszi át.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A népvándorlás szüntelenül tart. Mindha még sűrűsödne. Az út mellett
      öregember és öregasszony ül, és felénk valamit panaszosan kiált.
      P&amp;#232;re Manouel odamegy, és azt kérdezi: csauszkin? Az öreg fejét rázza
      és kiabál, nem, nem. Mellét veri és hadar. Hiszkin? Az öreg ismét
      kiabál, és fejét rázza. Az öregnek két fia van, az egyik hiszkin, a
      másik csauszkin. Akkor jó dolgod van, mert mindig ahhoz
      csatlakozhatsz, aki éppen uralmon van. Az öreg jajveszékelni kezd.
      Nem, szól, a hiszkin azt mondja, csauszkin vagyok, a csauszkin azt
      mondja, hiszkin vagyok, és mindkettő kidob. Az asszony ott ül az
      árok mellett, sandán pislog, és reménykedve Manouelt figyeli.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nos, szól Manouel, mit gondol, mi legyen itt a teendő? Vagy ahogy a
      jó keresztény kérdezné, mit tenne helyemben az úr? Hogyan mentené
      meg ezt a két öreget? Azt hiszem, kénytelen lenne csodát tenni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én szótlanul állok, aztán báránybőr mellényemből azt a pénzt, amit
      még Baracktól kaptam, kifejtem. Már nem volt belőle sok.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Manouel mosolyog, rám néz, és vállat von.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az öreg ott áll, és eszelősen néz.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Végy magadnak házat itt Likiangban, érted? Kecskét, tyúkot. Élj
      boldogul, és imádkozz azért, aki neked ezt a pénzt adta, Isten veled
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Öt percig mentünk, s akkor a legelső házakat megláttuk.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      P&amp;#232;re Manouel azt mondta: Lehet, az öreg eldicsekszik, és akkor még
      ma agyonütik. Én nem mernék így gondviselést játszani. Egyszer már
      megjártam –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mit tett volna?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Legfeljebb kecskét vettem volna neki –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hallgatok.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Egyébként, szól, ki tudja? Esetleg ön ezért a pár aranyért a
      túlvilágon nagyon ki fog kapni –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Úgy intéztem, hogy a szarvasvadászatról korábban tértem vissza, és
      egyenesen a börtönhöz mentem. Nyisd ki, mondom az őrnek, és a
      foglyot ereszd ki, beszélni akarok vele. A legény kijött, a ház elé
      vezettem, hogy amit mondok, senki se hallja.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ha én most eleresztenélek, faludba hazamennél? kérdem.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A kis néger azonnal megértette, és fejét rázta.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      No, sir, a faluban rossz, kegyetlen főnök –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      És Munders Ecqutre nem kegyetlen?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nagy király, kiált a fiú.

    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hát akkor elmész más faluba –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem megyek, sir, más faluba nem lehet –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Elmész munkásnak, a fatelepen, szólok a mérnöknek –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Munkásnak nem jó, sir, sokat dolgozni, kevés pénz, éhes, megverik
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mi az? Hát itt akarsz meghalni? Egy óra múlva a krokodiloknak
      dobnak. Az jobb? Hallgass rám –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hallgatok, te jó vagy, sir –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Adok neked pénzt, az erdőben elbújsz, a legközelebbi hajón jegyet
      váltasz, elmész a városba –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      No, sir, nem jó, sir, munkásnak nem jó –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Elmész a misszióstelepre –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A fiú fejét rázta és tiltakozott.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      No, sir, nem jó, nem jó, misszióstelepen nem jó, sokan jönnek
      vissza, mindenki mondja, nem jó –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nézd. Adok neked itt száz fontot. Ez nagyon sok pénz. A városba
      mész, ott ebből a pénzből hónapokig élhetsz, veszel fehér ruhát és
      inget és cipőt, beállsz inasnak vagy pincérnek, a városban sok néger
      van, olyanok, mint te, megnősülnek, házat is vesznek, és jól élnek
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      No, sir, mindenki jön haza a városból, és panaszkodik, és szemével
      sír, és mondja, hogy a városban nem jó –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hát mit akarsz, átkozott hülye?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A fiú állt, és maga elé nézett.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nesze, itt van a száz font, még puska és töltény és kés, adok
      kenyeret és húst, menj, félóra múlva a krokodiloknak dobnak –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Te jó vagy, sir –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem akarsz élni?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tizedes akarok lenni, vállon aranycsillag, és vezényelni akarok –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ha a városba mész, ott is katona lehetsz az igazi nagy hadseregben,
      jelentkezel, és fölvesznek –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Jöttek a városból sokan, mondták, a hadseregben nem jó –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vigyen el az ördög. Takarodj vissza a börtönbe, és egyenek meg a
      hüllők. Átkozott népség vagytok. Mondd csak, tényleg ettél abból a
      szarból?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Yes, sir, ettem, hogy tizedes legyek –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Te azt hiszed, az csodát tesz?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Csodákat tesz, a pap azt mondja, ll-nque madár száll a házra, ha a
      sebet vele bekenik, meggyógyul, ha a hasad csikar, elmúlik, egy
      asszonynak nem volt gyereke, és evett belőle, és mindjárt lett
      gyereke –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nézd, én adok neked egy darab csodaszart is, kösd a zacskóba, vagy
      csinálj vele, amit akarsz, biztosan szerencsét fog hozni, adok neked
      száz fontot és puskát és kenyeret és húst és töltényt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A néger fejét rázta.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      No, sir, te jó vagy, sir –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Eredj –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én tizedes akarok lenni –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      A keresztény ember meghatározása, szólt p&amp;#232;re Manouel, gondolkozott
      ön már ezen? Persze hogy nem. Ehhez finomabb dialektikára van
      szükség, mint amilyen fölött ön rendelkezik. A meghatározás számomra
      harminc éve esedékes. Azt hiszem, a hibát ott követik el, már
      beszéltem önnek a kétféle válságról, hogy a kereszténységet belülről
      közelítik meg. Úgy tesznek, mintha eo ipso keresztények lennének.
      Nem tudják, hogy ők a külső válságban élnek. Úgy tesznek, mintha
      egészen természetesen keresztények lennének. Én ilyen gyanútlan nem
      vagyok, és soha nem is voltam. Én ezt sohase merészeltem. Kívülről
      próbálom meghatározni. Érdekli? Akkor beszélek róla.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Már ismét fölfelé haladtunk, Latsa felé. Az erdőt elhagytuk, és a
      száraz, jeges légkörbe értünk, kétezer fölé. A meredek úton lépésben
      haladtunk.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Első kérdésem még harminc évvel azelőtt volt, hogy miképpen tudom a
      keresztény embert felismerni? Felismerni, holott én magam nem vagyok
      az. Válasz: az Evangéliumból. Mondjuk így, a Kinyilatkoztatásból. Ez
      az evangéliumi ember azelőtt nem volt. Sokat írtak és beszéltek
      arról, hogy az Evangélium nem eredeti mű, úgy szedték össze
      mindenféle mítoszokból, babiloni és perzsa és héber és egyiptomi és
      görög és gnosztikus és kaldeus művekből. Lehet. Én ezt a kérdést
      alaposan megnéztem. De ha így is van, valami van, ami azokból
      hiányzik. És ez a valami az evangéliumi ember. Ilyesmi sem a
      hébereknél, sem Buddhánál, sem Lao cénél, sem másutt soha nem volt.
      Tudja követni? Ha valamit nem ért, szóljon –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Eddig értem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ami nekem ennél az embernél feltűnik, az, kérem, az, amiről a minap
      beszéltem, az a bizonyos botrány és bolondság. Az a valami, amire a
      tábornok úr és az egyetemi tanár úr és a bankár úr és a
      zongoraművész úr, de még a bíboros úr is meghökken, és azt mondja,
      nem, ezt nem lehet. Ez, kérem, egy kicsit sok. Ez a tökéletes
      hébertelenség és görögtelenség és a hermetika és Zarathusztra és
      Buddha és a jóga és a Tao teljes hiánya, ellenben, igen, ellenben.
      Egyszerűség? Nem. Az evangéliumi ember az a nő, aki a drága kenetet
      az úr fejére önti, egy kicsit egzaltáltnak látszik, de nem az, nem
      intellektuális, sőt szellemben koldus, gyermekes és irreális és
      enthuziaszta (ó, igen, aki nem enthuziaszta, az szükségképpen
      fantaszta). Én azt hiszem, hogy mindennemű eltolódás, akár az ész
      vagy az ökonómia vagy a hatalom vagy az esztétika felé, a dolgot
      csak megzavarja. Ha eltolódik, akkor az emberben szóhoz jut az
      úgynevezett világi gond. Figyeljen, kérem, mert ezek igen egzakt
      dolgok. Az ember elvilágiasodik. Szekularizálódik. Gondolja csak el!
      Micsoda rémület olyan embernek lenni, mint az az asszony volt, aki a
      drága kenetet az úr fejére öntötte. Micsoda borzalom az, ami az
      embernek a legdrágább, csak úgy otthagyni és elfelejteni és azzal
      nem törődni, micsoda rettenet például egy nap nem munkába menni,
      hanem térdre borulni és imádkozni és megfeledkezni arról, hogy van
      gyár és kenyér és megélhetés és fegyelem és állam és rendőrség és
      pénz és hivatal, és az ember kis szobácskájában térdel, és
      önkívületben imádkozik. Micsoda rémület, hiszen még a tanítványok is
      megrökönyödtek, a kenetet jó pénzért el lehetett volna adni, és a
      pénzt a szegényeknek el lehetett volna osztani, és ez jó cselekedet,
      és az ember üdvösségének biztosítására igen kedvező hatással van,
      lehetett volna belőle pátoszt csinálni. Ah, most az egész pocsékba
      ment! Kiöntötte! Botrány! Bolondság! Az ilyesmi az értelmet és az
      üzleti számítást teljesen nélkülözi! Figyelte az úr arcát, amikor a
      tanítványok így megbotránkoztak? Azt hiszem, nem éltem hiába. Én
      láttam, hogy az úr bűbájosan mosolygott. Az úr mosolygott a keneten
      és a sok pénzen és az észen és az ökonómián és az üdvösségen és a jó
      cselekedeten, és az asszony felé hamiskásan kacsintott, és a szíve a
      gyönyörűségtől égett, ebben aztán nincs doktrína és nincs pátosz és
      program és világi gond, az asszony e pillanatban az Evangéliumtól
      szíve mélyéig megrészegedett és gyermek lett, és az egész világ
      eltűnt, és nem volt más, csak az úr, eltűnt a mi lesz holnap, a
      holnap, igen, az ostor, a szöges korbács a hátunkban, eltűnt az üdv
      gondja, az apa, az anya, a tekintély, az állam, a hivatal, a
      gyermek, a célszerűség, az ész, a tudomány, az ökonómia. Én borzadok
      attól, hogy először valamilyen doktrínát kigondoljak, aztán
      nekiálljak azt tűzön-vízen keresztül megvalósítani. Én nem tudok
      szimulálni. Ez nekem a hazugság pátosza. Ez nekem a cselekvés
      kérdése. Ez nekem a létezés kérdése. Nekem ahhoz, hogy közvetlen és
      valódi legyek, minden világi gondot félre kell tennem, és a világot
      úgy el kell felejtenem, mint annak az asszonynak.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      P&amp;#232;re Manouel megállt, és az égre nézett.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Látja, szólt, milyen jól tudom? Könyv nélkül tudom, bármikor le
      tudnék vizsgázni belőle. Summa cum laude, Manouel barát az
      evangéliumi ember című kollégiumból kitüntetéssel kollokvált –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Most az öszvérek nyomában a sziklák között újra megindult.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      És nézzen meg itt engem, ezzel az én lángoló hitemmel, amelyet oly
      rafináltan destruáltam, pszichológiával és tömjénnel, ó, ha ön
      egykor elajándékozott aranyaiért ki fog kapni, azt hiszem, engem
      ezért a beszédemért borsóra térdepeltetnek. Micsoda arcátlanság
      ilyen embernek erről a tárgyról így beszélni! Az én hazugságom oly
      tekervényes már, hogy csak karddal lehet megoldani, de mondja, hol
      az a kard?
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Azt hiszem, Mr. Winemaster, ön szentimentalista –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bár úgy lenne, akkor még lehetne rajtam segíteni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ebéd után a teraszon ültünk, és a whiskyt ittuk.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Elmondták nekem, hogy ön a halálraítéltet meg akarta szöktetni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én is elmondtam volna önnek. Nem titokban csináltam –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön a népet destruálja –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Megpróbáltam. Kudarcot vallottam –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Abban az emberben az alattvalói hűség igen nagy volt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én másképpen nevezném –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hogyan?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azt akartam mondani, négerség, de közben eszembe jutott –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Közben?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ez nemcsak Afrikában van így –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hanem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Például Mandarruban is, Kínában is, Indiában is, Európában is –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      És?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mit és? Én ennek az embernek négerségét megmértem. Kíváncsi voltam,
      milyen mélyen kezdődik benne az ember. Igen mélyre mentem, higgye
      el, Mr. Ecqutre, igen mélyre, mélyebbre már nem is tudtam, sőt az
      hiszem, hogy ennél mélyebbre már nem is lehetett menni. Ez volt a
      mélypont. És az embert még mindig nem találtam. Még mindig csak
      néger volt, fekete, fekete, fekete –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szóval az ön részéről merő experimentum –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Valamivel több –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szamaritanizmus –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Még ennél is több –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Menjen el misszionáriusnak, jövője lehet –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Már gondoltam rá. De az általam ismert vallások nekem egyhangúak. Nő
      nélkül, ital nélkül, dohány nélkül, szabad mozgás nélkül, humor
      nélkül –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön rajong a humorért –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azt hiszem, ez a jellemzés a valósághoz igen közel áll –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Akkor ön nálam ragyogóan érzi magát –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Őszinte leszek, Mr. Ecqutre, én önnél igen mérsékelten érzem magam,
      és ennek oka nem ez a pokoli éghajlat –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az egyenlítő alatt vagyunk –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tudom. Meg kell vallanom, hogy én nem tartom magam olyan embernek,
      aki az ön királyságában huzamosabb időt el tudna tölteni. Én ezt még
      valamely vallásnál is sokkal egyhangúbbnak érzem. Méltányolni tudja
      ön az én érzületemet?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Méltányolom, Mr. Winemaster, és hálás vagyok azért, hogy ön nekem
      nem hazudik –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tudtam, hogy ön nagystílű jellem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mr. Winemaster, a négereknél a nagystílű jellem tökéletesen
      hatástalan, önnek ma ezt alkalma volt kipróbálni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A leckét, amelyben ez az ifjú néger részesített, sohasem fogom
      elfelejteni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bátran viselkedett. Ő maga ugrott a krokodilok közé. Nem merült fel
      többé, s a sárga vízen néhány rózsaszín folt jelezte, hogy
      másodpercek alatt széttépték. Kár érte. Jó tizedes lett volna. Önnek
      ott kellett volna lenni. Alattvalóim azt fogják hinni, hogy ön a
      kivégzéseket nem bírja –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mr. Ecqutre, a halál engem nem érdekel. Én nagyon sok embert láttam
      meghalni, kezdve attól, hogy Európában a háborúban részt vettem, s
      kezdve attól az olasz csendőrtől, akit Melius barátommal saját
      kezűleg ütöttem le, hogy egyenruhájában Algírba szökjem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Micsoda kalandok!
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A halál nem érdekel, mert az buta, és bizonyos külső körülményekre
      gépiesen elkövetkezik. Engem az élet sokkal jobban érdekel –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azt hiszem, igen jól értem önt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Lekötelez, hogy nem beszéltet fölöslegesen. Utálom a sok szót –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön az én királyságomat humortalannak tartja?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Még sokkal inkább, mint akár a Német-római császárságot vagy
      valamely modern köztársaságot –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Akkor önnek nincs otthona. Hogy él?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Interkontinentálisan. Mint néhány barátom, többnyire az óceánon vagy
      legalábbis annak légkörében, de még ott sem a saját hajómon. Van
      hajóm, de otthagytam. Én a tulajdont tehernek érzem. A szabad
      lélegzésben gátol. Én mindenkit, aki berendezkedik, őrültnek tartok
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Engem is?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Eléggé. Ön túlságosan berendezkedett –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ah, az ön gondolkozása rendkívüli módon radikális –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Életgyakorlatomból következik. Én ezt az örök időkre hozott
      királyságot szörnyen unom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Gondoljon az ön négerére –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Folyton reá gondolok. Én tudom, hogy ő nem tudna királyság nélkül
      élni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Egy napig sem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Meggyőződtem róla. Az önálló cselekvést ez az ember nem ismerte,
      csak abban a formában, hogy maga vetette magát a krokodilok közé –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ember –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      No, Mr. Ecqutre, néger. Vagyis kínai, angol, szláv, német, amerikai,
      maláj, vagy. Ember nagyon kevés van. Egészen kivételes, a többi,
      mint Melius barátom szokta mondani, csak bennszülött –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Önt a klíma deprimálja. Óhajt hashajtót?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Emésztésem egészen rendben van –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Curabanhe atya csak nyár végén érkezett meg, lázas betegen és
      lefogyva. Melegebb klímára van szüksége, mondták, és minél hamarabb
      el kell indulnia, hogy tél előtt Indiát elérje. Öszvérre ültették,
      és mivel már úgyis menni akartam, reám bízták. Az utat Likiangig jól
      ismertem, azon túl eltévedni nem is lehet. Útra keltünk, és Ouei-si
      irányában a hágón átkeltünk. Curabanhe atya szenvedett. Vézna alakja
      sorvadt, csak villogó szeme volt egyre tüzesebb.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      P&amp;#232;re Manouel? Olyan vállalkozásba fogott, amelybe eddig bicskája
      mindenkinek beletörött. Az intellektust akarja megkeresztelni. A
      pogány értelmet térdre kényszeríteni és alázatra tanítani. Tisztelem
      őt, azt hiszem, egy kicsit szeretem is. Nem hiszem, hogy neki
      sikerülni fog. Manouel együgyű szeretne lenni, éppen ő, akinél
      többet ma igazán kevesen tudnak, éppen ő, akinél magasabb
      intellektust nem ismerek –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Curabanhe atya a takaróba burkolózott, és a szikla alatt ült. Én
      tüzet raktam, és a vacsorát főztem.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      De nézzen meg engem. Továbbjutottam? A békeszövetségen dolgoztam.
      Tevékenység, tevékenység. Egyetlen pillanat pihenő nélkül, folyton,
      folyton. A legreménytelenebb helyzeteket is meg tudtam oldani. Még
      tíz évre lenne szükségem. Tibet merev, de már hajlik. A
      mohamedánokkal ment, még a sintóval is. Tibet nagyon nehéz. Sötétek.
      Ki tudja, hány ezer év nyomja őket. Nem tudnak szabadok lenni. Nem
      is tudják, mi a szabadság. Mindent megtanulnak, de ezt az egyet nem.
      Még tíz évig szeretnék élni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ne hadonásszon úgy, mondom, takarózzon be –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Sohasem értem rá arra, hogy a hit magasabb kérdéseivel foglalkozzam.
      Sokat vándoroltam, de akkor mindig nyelveket tanultam; az embereket
      figyeltem, szokásokat, életmódot, sokáig éltem Japánban, Kínában,
      Arábiában. Tudja, mit akartam? Azt akartam elérni, ha bármely nép
      bármely okból háborút akar indítani, a föld összes templomaiban a
      papok a fegyvereket megátkozzák, a föld összes templomaiban,
      ugyanabban az órában átkot mondjanak az ágyúkra és a puskákra és a
      pisztolyokra és a szuronyokra, és megátkozzák azokat a kezeket,
      amelyek gyilkos szenvedéllyel a fegyverhez nyúlnak, és a háborúra a
      parancsot megírják és –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Öklöcskéjét rázta.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Már megint kitakarózik, mondom. Igyon egy kis forró teát, addig is,
      a vacsora mindjárt kész –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Curabanhe atya köhögni kezdett.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Még tíz évet szeretnék élni. Gondolja csak el, micsoda fenséges
      hatalom, kétmilliárd ember előtt az egész földön megátkozzák azt,
      aki fegyverhez nyúl. Még a sinto is hajlott rá. Csak Tibet nehéz, a
      legbékésebb nép, soha nem viselt háborút, de, Tibet –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A hágón átkeltünk, és egyik napról a másikra meleg gőzbe értünk.
      Duzzadt zöld levelek, sűrű bokrok, fák, a levegő egyre párásabb és
      forróbb, a nap fénye letompult. Curabanhe atya másnap már könnyebben
      köhögött.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Meg fogok gyógyulni. Ez a nehéz érzés itt a mellemben feloldódik.
      Munkámat be fogom fejezni. Az utolsó és a legnagyobb feladat, a
      békének megnyerni a kereszténységet –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Éjszaka tizenegy óra után dobszóra ébredtem. Először az egyik
      távolabb, aztán a másik közelebb. Az udvaron a kürt megszólalt.
      Riadó. A négerek eszeveszett sietséggel és kiabálással rohantak.
      Fegyvercsörgés. A két század felállt. A gépfegyverosztag külön. Az
      ágyú huszonnégy emberrel és a parancsnokkal. Mindez vaksötétben.
      Munders Ecqutre indulási parancsot adott, és a csapatok futólépésben
      a partra vonultak. Néhány perc múlva a világítórakéta megjelenik.
      Sortűz. Még egy. Aztán egyes tűz. A gépfegyver zakatol. Az ágyú.
      Persze, a hajó.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kár, hogy nem volt ott, Mr. Winemaster, a tüzérség ma pompás volt. A
      hajó kéményét ellőtte.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A stewardra gondoltam, vajon a dél-afrikai gyémántbányákat el
      fogja-e érni.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Reggel a környékre küldött expedíció Ecqutre miniszterének vezetése
      alatt visszaérkezett. Élelmiszert, állatokat, negyven férfit és
      huszonhat nőt hoztak. A négerek egy része hadiszolgálatra
      jelentkezett. Volt közöttük egy, aki állítólag az angol hadseregben
      szolgált. A vezényszavakat tényleg ismerte, és a gépfegyvert is
      kezelni tudta. Őrvezetői rangot kapott. A többit a sorozó bizottság
      megvizsgálta, és kettő kivételével be is sorozta.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A nők között volt egy tüneményesen karcsú leány, bámészan nézett,
      lábát kiforgatta, és orrát piszkálta. Hogy hívnak? kérdem. M-Ngo,
      felelte szégyenlősen. Odaintem az őrvezetőt. Mit jelent az, hogy
      M-Ngo? The blue sky. Szóval a ragyogó kék ég. Szép neved van, mondom
      a leánynak. Csodálatos, milyen csípője van, még szoborban sem láttam
      ilyet. Mr. Ecqutre, ezt a leányt adja nekem, igen? Lekötelezne, ha
      elfogadná, szólt ő. Favorit, értem. Kérem, válasszon ki hat más nőt,
      akik majd kiszolgálják. Tudom, hogy terhére van, de ettől a
      szokástól nem térhetünk el. Ha muszáj. Ad nekem valamilyen női ruhát
      is? Amilyet óhajt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      M-Ngót felöltöztettem virágos selyembe, nyakába gyöngyöt
      akasztottam, lábára cipőt. Eleinte alig mert benne lépni, de estére
      már büszkén kopogott. A másik hat nő egyszerű fehér ruhát kapott, és
      úrnőjét kísérte.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ez sem tartott egy hétnél tovább. Mikor megy a legközelebbi hajó?
      Lehet, hogy pénteken. Miért kérdi? Utazom, Mr. Ecqutre,
      óceánhonvágyam van. Elszomorít, Mr. Winemaster. M-Ngo nem elégíti
      ki? Megyünk a falvakba, keresünk mást, ragyogó nők vannak ott.
      Köszönöm, M-Ngo elragadó teremtés, és sohasem kívánok bájosabb
      hálótársat. Vigye magával. Lehetetlen, ellensége vagyok a
      tulajdonnak és a házasságnak.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vigasztalhatatlan vagyok, Mr. Winemaster, ígérje meg, ha erre jár,
      ismét fölkeres. Ígérem. Ó, milyen gyorsan, már pénteken! De ha menni
      akar, menjen. Értem önt. A hajóig fogom kísérni az egész hadsereggel
      és M-Ngóval. Nyugodtan utazhat, nem fogok lövetni –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Curabanhe atyától elváltam. Néhány címet és ajánlólevelet adott, egy
      kis pénzt is, és azt mondta, hogy Calcuttába menjek. A
      Kali-templomot feltétlenül nézzem meg, ott élt Ramakrishna. Ott
      sokat láthat és tanulhat, szólt. A misszióban, ha van kedve, kössön
      ismeretséget, lehet, hogy talál kedvére való embert.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ameddig pénzem volt, vonaton mentem, aztán gyalog. A Kalitemplomot
      megnéztem, és a Ramakrishna-misszióban is voltam. Reggel korán útnak
      indultam, hogy estére Calcuttába érjek. Délután lett már, mire a
      villanegyedbe jutottam, izzadtan és porosan, botommal és
      tarisznyámmal, a külső hőséghez képest enyhe és árnyas úton jöttem
      befelé. Az út aránylag néptelen volt, s ezért feltűnt, amikor
      szemben fehér vászonruhás, parafa sisakos férfi közeledett. Mikor
      húsz lépés távolságra ért, hirtelen megállt és felkiáltott. Hello,
      Mike! Csodálkozva nézek rá. Mike, szól az idegen, don't you
      remember? Előveszem angoltudásomat, és azt mondom, hogy az illetőt
      nem vagyok képes felismerni. Ó, szól az illető, ön nem emlékszik?
      Nápolyra? A narancshéjra? A bélyegzőkre? Fejemet rázom. Melius!
      kiált, és kezemet rázza. I am sorry, Mr. Melius, mondom. Melius
      hahotára fakad. Micsoda humora van! Tüneményes ember! Sanghajban
      találkoztam Mr. Pennel, a mandarru kalandot elbeszélte. Pokoli, ha
      mondom, huruchi nyelven hosszú beszédet mondott, mindent elbeszélt,
      a miniszterelnököt, Zuzugát, a fáklyás felvonulást, még Ainyut is.
      Igazán különös arcom lehetett, mert Melius megütközve nézett rám. Ép
      elménél van ön? kérdezte. Azt hiszem, szólok.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A közelben kis bár volt, a Sixpence, Melius indítványára beültünk,
      és ő gint rendelt. Feltételezem önről, szólt, hogy engem falhoz akar
      állítani, aztán az egészet majd elbeszéli Mr. Pennek, és a markába
      nevet, az a hülye Melius beugrott, letagadtam magam. Mr. Melius,
      mondom erre én, ön hozzám hasonló embert ismer? Mike, ön a
      megengedett határon túlmegy. Ön Michel Winemaster? Nem, én Bormester
      Mihály vagyok. Mihály annyi, mint Michael? Bormester annyi, mint
      Winemaster. Igen. Ön magyar? Igen. Nos, akkor nincs tévedés. Ön az
      az ember, akivel Nápolyban találkoztam. Ön Algírban a bankot
      robbantotta, és Mr. Gullachitól elnyerte a Dianát, hajót és nőt. A
      hajót eladtam nyolvanhatezer dollárért, pénze a bankban van,
      fölveheti, már kerestem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mr. Melius, amit ön mond, értem, de nem tudom, hogy ezzel mit óhajt.
      Én soha nem voltam Nápolyban, és nem emlékszem Algírra és a Dianára
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem volt közben beteg? Emlékezete nem rongálódott meg?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem tudok róla –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kérem, igya meg ginjét, szólt Melius, és maga elé meredt. Aztán
      hozzám hajolt, és azt kérdezte: Van önnek valami különös célja
      azzal, hogy önmagát letagadja?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nincs. Én önt sohasem láttam. Engem az oroszok hat és fél évvel
      ezelőtt elfogtak, sokáig Szibériában éltem, aztán Mongolországon,
      Kínán, Tibeten és Indián át eljöttem ide, és szeretnék valahogyan
      hazajutni. Pénzem nincs –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nyolcvanhatezer dollárja van –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az a pénz nem az enyém –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mike, a bolondozást hagyja abba. Én figyelem önt, a hangja, a
      hangsúlya, a fejtartása, a szeme, a keze, Mike, a kezet nem lehet
      hamisítani, ön valami pokoli ötletből nyelvét elcsavarja, úgy tesz,
      mintha csak nehezen beszélne angolul, idegen akcentussal, pedig
      tudom, hogy ön simán beszélt már öt évvel ezelőtt is, ó, Mike, ön
      egészen elszomorít, mondom, a humor határán túlmegy. Mit akar ezzel
      a poros ruhával? Ön koldust játszik? Ön megtért? Az ördögbe is, sose
      hittem volna. Én most expedíciót szervezek Új-Guineába,
      fejvadászatra megyek. Rengeteg pénzem van. Szálljon be, Mike, jöjjön
      velem, engem a dolog nagyon izgat, megkeressük Mr. Pent, és őt is
      magunkkal visszük –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ki az a Pen?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Elég a tréfából! Ön megtagadja Josiah Pent?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Sose hallottam róla. Én Mongolországban jártam, és ott volt egy
      fiatal szerzetes barátom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön szerzetesekkel barátkozik?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Karipának hívták, az egyszer azt mondta, a földön jár az én
      hasonmásom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Melius meghökken. Hogyan? Hasonmása? Másik Michael Winemaster ?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A nevét nem tudom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szóval az ön másodpéldánya? Ugyanabból az emberből két darab? Így
      mondta?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Így valahogy. Karipa látnok volt. A múltat látta, és a jövőbe is
      tudott nézni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ilyesmiről már hallottam –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ő mondta –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tudja, hogy ez nagyon érdekes? De akárhogyan is, én önt nem eresztem
      el. Meg akarok győződni arról, hogy ön kicsoda. Ha ön Mike, akkor
      meg fogom verni, ha ön a másodpéldány, akkor fölveszi a
      nyolcvanhatezer dollárt, és hazautazik. Nyugodtan elviheti, Mike
      dúsgazdag, és egyébként is fütyül a pénzre, ajándékba adná utolsó
      fillérét is, és még goromba lenne, ha megköszönnék. Mike pont olyan
      ember, mint ön, csak világi, elegáns, elmés, ragyogó humora van. Ön
      inkább a szenvedő benyomását kelti. Melankolikus? Nincs egy vasa
      sem. Nézze, itt van előleg, ezer dollár, öltözzön ki, vegyen ki jó
      szobát, és ne barátkozzék szerzetesekkel. Igen érdekes lehet, de nem
      önnek való –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön nagyon kedves hozzám, Mr. Melius. Tessék, itt van, tíz százas
      bankjegy. Elfogadom, mert kell, hogy hazajussak. Melius erre
      hahotában tör ki. Mike! Ördöngös gazember! Ezer dollárral megvág,
      micsoda komédia! Képzelem, önmagában hogy röhög! Téved, Mr. Melius,
      ma egész nap gyalogoltam, és fáradt vagyok.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Melius a pincért odahívta, kocsit rendelt. Beviszem a városba,
      szobát foglalok, megfürdik, megebédel, holnapra jobban lesz. Talán
      napszúrást kapott, ma pokoli forróság volt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A kocsiba ültünk, Melius elkomolyodik. Nem tudok eligazodni. Én se,
      mondom. Kérem, Mike, hagyja most már abba. Sajnálom, Mr. Melius.
      Erre ő kiszáll. Hotel Indiában lakom, ha észre tért, keressen fel
      –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      (Ismeretlen hely. Nem álom. Tengerpart. Indigó víz, rajta üveglap,
      felirat Csendes-óceán, Josiah Pen kezében seprű és lapát, bemegy, az
      üveglapot sepri, Manouel áll, karját kitárja, kelet felé fordul, és
      hangosan üvölt, mire a nap rosszkedvűen fölkel, odajön a Hn-pcs
      főpap, a távolban Marsall csahol, a parton a tajga fái és a
      világoskék szibériai égbolt, már ott megy a karaván, az élen
      Zatvorodverázsnyikov és a japán karonfogva, utána Suiz-Csa-Nepponu,
      magas, magas fenyők, Tjuzemkij a halászhajóval és a szigonnyal ül,
      mellette Mammella és Zuzuga huruchi nyelven társalognak, távolabb a
      faház, asztalának lapja szögekkel kiverve, rajta megfeszítve M-Ngo,
      körül Tabbok és Curabanhe atya, és bejön Trg pátriárka, kezében az
      excrementum-urnával, és mindenki letérdel, és a szent szart a
      többiek szájába teszi, és a trónuson ül Keszüm Öspezük barna
      csuhában, és Yubainkannak jósol, mellette a bandavezér pórázon
      krokodilussal körüljár, és mindenkit megnéz, és Farinnesi hercegnőt
      felkapják és levetkőztetik, és Ijé üvölt, és megjelenik Baabo
      Ainyuval, és futni kezd, és Morlaol a krokodilussal utána, és Melius
      mindenkinek lebélyegzett papírost ad, és pénzt szed be, a háttérből
      Zemenez kiáltja, sorocho, mire megjelenik Ankor-Abz ünnepélyesen,
      nyakában kolomp, és elkezd ugatni, Shinny-Shinny Hn-pcs nyelven
      hosszú beszédet mond, mire a többiek bólogatnak, s akkor a menet
      megindul a mongol pusztán, elöl Munders Ecqutre, az élen viszik
      hosszú botra tűzve a japán hímvesszőjét, mögötte Uvdtloriaq, kezében
      egy üveg gin, amit feje fölé tart, és egymás között csak suttognak,
      és lesütött szemmel mennek, a négy karón megnyúzva lóg Cullachi és a
      mérnök és Barack férje és Quaheha, a földön ül Grip őrmester és
      Nout, és jeges brandyt isznak, és Van Hoop azt mondja, kenyőcs, és
      melléje ül Vlad, kezében zsineg, frissen borotválva, és azt mondja,
      most művészetét bemutatja, s akkor megérkezik a vonat, mindenki
      beszáll, az ajtót Remichun sejk bezárja, marakodnak, a néger fiú
      elmerül, odajön Hny hercegnő, és boton kenyeret és halat nyújt fel,
      és Salil-Chardup az éhezők között elosztja, és C'Haol még tizenkét
      kosárral szed össze, és a parton negyven színes láda, és a hegyi
      lakó odajön, és meg akarja venni, Karipát gyorsan megkötözik, és a
      krokodilusoknak dobják, a víz rózsaszín lesz, megjelenik O'Flahan,
      és a vizet söpri, Philemon oldalt mellén összefont karokkal,
      mozdulatlan arccal így szól: íme a ti országotokban még szörnyűbb
      dolgok történnek, a középen áll Haram-Hammoid, kezében a
      taharintaág, nagyon komolyan néz, a steward fején a mandarrui
      királyi korona, és tagoltan azt mondja: karaki provokáció, mire a
      kínai Ladyt megkorbácsolják, Shik-Liad kelet felé fordul és üvölt,
      óriásilag nagy folyó, óriásilag nagy erdő, make the sun rise, négy
      hadosztály hadfelszerelés eladó, Nizs és Laban egymás mellett
      gyalogolnak, és Marsall időnkint vakkant, és elöl rohannak a
      Diurdalin testvérek, karjukban Una Tymphfel, de Earn máris eléri
      őket, és az egyik hátába szúr, mire Zatvorodverázsnyikov felesége
      odamegy, megjelenik a két olasz csendőr a narancshéjjal, és azt
      mondják, Latsa kolostor, ki kell szállni –)
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      (unalom és rezignáció és apátia és ataraxia és engedni és engedni,
      anélkül hogy a dolog komoly áldozatba kerülne, lassan lemorzsolódni,
      semmi él, semmi konfliktus, félig letagadva, inkognitó, álarcban
      elbolondítva, fáradtan, álmosan, mindig tekintettel lenni, az egész
      olyan aprócska lesz, pseudoautonómia, jó előre mindent feladva,
      titkolt elégedetlenséggel, fojtott lázadásokkal, szomjasan,
      kiábrándulva, hiábavaló álmokkal, támolyogva, még az igazi
      szenvedéshez se jut el soha, az igazi örömről nem is szólva,
      félmegoldások, abbahagyott mondatok, rosszabb, mint a hazugság,
      elhallgatás, egymástól való félelem, a kényszer állandó tudata,
      fogság, nekibuzdulás, hogy most aztán, csend s fogcsikorgatás,
      félhomály, narkotikumok és pótörömök, látni, hogy mind így van, és a
      nők szenvedése, hiába, egyetlen csók nélkül, mert hitványságukat
      féltik, hogy elégnek, pedig csak a tűzben lehet élni, reszketnek, a
      holnap, a holnap, mindig ez a borzalom, hogy mi lesz, ugyanaz a
      langyos unalom és fals visszhang és fáradt várakozás, hitetlen
      tévelygés, nincs pillanat, nincs elhatározás, se jó, se rossz, csak
      laza derengés, aggodalom, lopott pillantások, megdermedő
      szenvedélyek és a félelem, hogy ebből bosszú lesz és irigység és
      könnyek és csendes kétségbeesés, még a külső hajrá jól jön, amibe
      magát fojtogatja, és szédülhet a forgatagban, ahol semmi sem
      történik, csak mindenki menteni akarja, aki menthetetlen, de a
      vészből önmaga helyett vak macskát, elszorult torokkal beszél arról,
      ami nem is volt igaz soha, álmodozik, hogy végre szólhasson, és
      némán elhalad a mellett, aki szomjazik, ha csak pillanatig is
      kigyúlna, de nem, szakad, és fogynak a percek, hiába őrzi, és rakja
      el dobozokba, eldugja, hogy megmaradjon, fogy és fogy a doboz, és
      kiürül, és a pillanat elpárolog, elérhetetlen távlatok, mi jobb? mi
      jobb? De a jót a két rossz között elejti, a pad alá gurul a sötétbe,
      hiába keresi, csak a keze lesz maszatos, feláll, azt mondja, nem
      találom, a garas elveszett, és a szegény elveszett garast eltemeti,
      szegény, sírjához mindennap kimegy, és gyászruhát ölt és könnyezik,
      szegény garas meghalt, szegény jó garas, szegény, az egyetlen volt,
      aki szeretett, a sírban nyugodna, de nem tud, mert elveszett a
      sötétben, a pad alá gurult, nincs, ó, gyászolni minden garast, és
      szemére hányja, hogy boldogságáról nem gondoskodik, pedig ő aztán
      megérdemelné, hiszen ő annyira, legalább tudná milyen,
      egyetlenegyszer ihatna, ha már nem tudja, legalább ne tudná,
      emlékszik? honnan? ki tudja? ne tudná, számára külön előjegyezve és
      fenntartva, nem érti, mikor nincs, és nem is lesz sohasohasoha, pont
      ő, aki annyira tudja, hogy ez a nincs a van, és hiába nincs, az
      egyetlen van, mindig távolabb és távolabb, és haza kéne menni)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (a tér megnyílik, a parton a Diana horgonyoz, a kormányhídon
      Yubainkan tengerészsapkában tiszteleg, a parton negyven óriás láda,
      Josiah Pen toporzékol, Munders Ecqutre vezényel, sortűz, a hajó
      kéményét ellőtték, a ládákban elcsomagolva Shik-Liad és a néger fiú
      és M-Ngo és a bandavezér és Zatvorodverázsnyikov felesége és
      Cullachi viaszfejjel és üvegszemmel, O'Flahan az egészet meg akarja
      venni, de Van Hoop kolompol, és Manouel atya megjelenik, hóna alatt
      az újsággal, &lt;i&gt;Huisca Matador,&lt;/i&gt; a zeploták diadala a
      választásokon, mellette Barack, a garast keresi a földön, a
      hadianyag Bangkokba érkezett, a könyvtár megnyilt, Haram-Hammoid
      felolvasása a keresztény ember sétája a Himalájában Latsától
      Likiangig és vissza, zenekísérettel, Uvdtloriaq megszólal, a garas
      meghalt, nem támad fel sohasohasoha, csak a holnap, mindig melléje
      fekszik a sírba, mert ez a tilos és nem beszélni róla és félni és
      félni és az egészet a dobozba tenni és vigyázni és Shinny-Shinny
      levelet kap Grip őrmestertől, és felolvassa, dear friend, a
      szegénység itt óriási, az Amurhoz kell menni, a garas itt elgurult a
      sötétbe, nincsen se bab, sem piros öv, Trg pátriárka az urnát a
      Diurdalin testvérek kíséretében körülhordozza, és Farinnesi hercegnő
      a vízben elmerül, meghalt és hallgatni, és az éjszaka teheneit
      megfejik, és a sötétség tejét és inni, ott ül Remichun sejk és Vlad
      és az üveg brandy, mellette Quaheha, és komolyan így szól,
      kakopiknózis, mire Una Tymph megfésülködik, és a sarat lábujjai
      közül kikeféli, és azt mondja, most a térdemet, megjelenik Baabo és
      Suiz-Csa-Nepponu, az egyik oldalon a hiszkinek, C'Haol a másikon a
      csauszkinok Zuzuga vezetésével felvonulnak, és Ankor-Abz a szószékre
      lép, és a földön az összes fegyvereket megátkozza, mire Nizs és
      Laban csomagol, és indul a dél-amerikai gyémántbányákba, mert Tabbok
      aknavetőket szerzett be, és Zemenez kiabál, sorakozó, a dob
      megszólal, négy harminckor mindenki Calcuttában legyen, a
      Kali-templom felé vezető uton, a villanegyedben, a Sixpence bár
      mellett, ez Mike? az Michail? nem, ez nem Mike, ez nem Michail, ez
      sem nem Mike, sem nem Michail, hello, Mike, áj, áj Michail, ez Mike
      is meg Michail is, ez itt jön, az itt megy, hogyan, én vagyok ő,
      vagy ő én, aki én és én vagyok nem én és ő nem ő és)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Üljön le, kérem, üljön kényelmesen, már amennyire tud, vagy inkább
      menjünk? mindegy? szeretném magam kibeszélni, a találkozás
      meglepett, bevallom, de távolról sem annyira, mintha fél évvel
      ezelőtt találkoztunk volna –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Fél éve?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nincs is annyi. Akkor én Calcuttában egy bizonyos Uvdtloriaq
      nevezetű eszkimó úrral találkoztam, aki engem önnel összetévesztett.
      A dolog eléggé megzavart. Akkor én már az ön létezéséről holtbiztos
      tudomást szereztem, és tudtam, van a földön egy Michail nevezetű
      férfi, aki szakasztott az én hasonmásom, vagy mondjuk, én vagyok az
      övé. Én most rendetlenül beszélek, meg vagyok lepve, sőt meg vagyok
      illetődve –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Értem. Én is –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen? Amikor én Mr. Uvdtloriaqkal találkoztam, tudtam, hogy ön él.
      Sőt azt is tudtam, ha én magamat elszánnám, önnel találkozhatnék.
      Nem kellene mást tennem, mint azt a helyet, ahol a találkozás
      történt, figyelemmel kísérni. Mert önnek ott, azon a helyen, néhány
      nap vagy esetleg néhány hét leforgásán belül feltétlenül meg kellett
      jelennie. Ez biztos. Azt hiszem, ez tényleg meg is történt.
      Calcuttában volt ez, a Kali-templom felé vezető úton, a
      villanegyedben, a platánfasorban, a Sixpence bártól alig
      ötvenlépésnyire, délután négy harminckor –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azon a helyen, szólt Michail, és abban a napszakban én Mr. Meliussal
      találkoztam –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mike felkiált. Remek. Ön ugyanott Meliussal találkozott, minden
      valószínűség szerint pont olyan groteszk helyzetben. Milyen napon?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Elutazásom előtt négy nappal, tehát szeptember hetedikén –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az eltolódás elég nagy. Mr. Uvdtloriaqkal én május huszonhatodikán
      találkoztam. A különbség három és fél hónap. Szabálytalan –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mr. Melius engem önnel összetévesztett. Valami Dianáról beszélt,
      nyolcvanhatezer dollárt akart adni, és meghívott Új-Guineába
      fejvadászatra –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Diana az én jachtom volt, amit ő biztosan eladott –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én ezer dollárt elfogadtam, ő pedig valamiért megneheztelt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Sajnálom, hogy Melius humortalannak bizonyult –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Meg akart győzni, hogy mi Nápolyban találkoztunk –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A narancshéjról beszélt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Többször –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A bélyegzőkről –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem emlékszem. Azt mondta, én őt falhoz akarom állítani –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Uvdtloriaqkal én is így jártam. A tajgát és Mongolországot
      elbeszélte, sajnos nyelve miatt ebből igen keveset értettem. Nem
      voltam képes lebeszélni arról, hogy engem az ő Michail barátjának
      tartson. Azt hiszem, ebben a dologban a rendezés rossz volt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem értem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Úgy gondolom, hogy hibás rendezés. Uvdtloriaq az ön sorsvonalához
      tartozik, tehát vele önnek kellett volna találkozni, Melius az én
      sorsvonalamba, tehát vele nekem kellett volna találkozni. Mondom,
      rendezési hiba volt, az egyik sorsba tartozó figura a másikba
      átcsúszott, azt merném mondani, rövidzárlat keletkezett, az egyik
      dráma szereplője váratlanul a másik drámában megjelent, rendkívüli
      meglepetést keltett, és az egésznek értelme csaknem felborult. Én
      ezt a magam részéről távolról sem tartom olyan botrányosnak, mint
      esetleg nálam ostobább ember tartaná, sőt én ebben humort látok, és
      láttam már akkor is, és méltányolni tudtam, mert én a humorra
      rendkívül érzékeny vagyok. Lehet, hogy ez részemről túlzás. Könnyen
      lehet, hogy félrefogásról van szó. Talán ügyetlenségről. A munka nem
      precíz. Ezt én az egész vonalon tapasztalom, néha sért, de többször
      szórakoztat. A munka, mondom, nem precíz. Tehetséges regényíró ilyen
      hibát nem követett volna el. Azok az erők, melyek sorsunkat intézik,
      úgy látszik, nem elég tehetségesek. Ilyen hiba gyakoribb, mint hinni
      lehetne. A mi esetünk persze kirívó, mert maga az eset is az.
      Viszont azt is fel kell tételezni, hogy szándékos volt, akkor
      viszont nem tartom túl intelligensnek. Miért ne találkozhattunk
      volna mindjárt mi ketten? Képzelje csak el! Egymásról semmit se
      tudunk, és akkor Calcutta villái között délután négy harminckor
      találkozunk. Így most már kevésbé izgalmas. Én már önről tudomást
      szereztem, ön is rólam, az elementáris meghökkenés lehetősége
      megszűnt. Én, mondjuk, e jelen találkozás külsőségeit nem találom
      kielégítőeknek. Másképpen csináltam volna, e pillanatban nem tudom,
      hogyan, de így nem. Az indiai gőzös Zanzibarban kiköt. Én a hajóval
      Alexandriába akarok utazni, hogy onnan Szíriába menjek, mert ott,
      úgy vélem, valami dolgom van. Amint a hajóra indulok, idegen urat
      látok kiszállni, valószínűleg a lompos várost akarja unalomból
      megtekinteni, és egy kicsit a szárazföldön járkálni. Az idegen úr
      Michail, igen, mindjárt felismerem, ez Mr. Uvdtloriaq Michailja. Ön
      hisz a gondviselésben, és tudja, hogy életünk minden mozzanatának
      magasabb értelme van. Lehet, én is hiszek benne, még nem volt
      alkalmam ezen tépelődni, általában igen keveset szoktam tépelődéssel
      foglalkozni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én önt már öt és fél éve ismerem, szólt Michail, és egyszer, azt
      hiszem, láttam –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Érdekes –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mongolországban fiatal barátom, akinek természetfölötti képessége
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Clairvoyance –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen. Mindjárt ismeretségünk legelső napján sorsomba nézett, és azt
      mondta, hogy az én tükörképem is a földön jár. Ugyanaz az ember, aki
      én vagyok, csak a másik felem. Azt beszélte, hogy magas hegyek
      között él, nagy kővárosban, igen hosszú termetű barátja van, azzal
      idegen nyelven beszél, és sötét bőrű leányt szenvedélyesen szeret
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pontos. Mandarruban voltam, öt és fél éve, a hosszú ember Josiah
      Pen, a leány Ainyu. Szóval ön rólam tudott –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tudtam, de önre nem sokat gondoltam. Nem volt nekem valóság. Egyszer
      minden valószínűség szerint láttam –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kolosszális –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A Hn-pcs fővárosban, a békekötéskor, a Rll-bll ünnepen –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ott voltam –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Van Hooppal együtt nagy sötétvörös gépkocsiban a nép közé pénzt
      szórt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Egyezik –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az egyik pénzdarabbal orron talált. A koldusok között álltam –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szóval ön látott is. Óriási. Mondja, milyen voltam? Nevetséges? El
      tudom képzelni. Az ön szempontjából –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Fel sem eszméltem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A kocsi gyorsan haladt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen, és –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Értem. Én, megvallom, önről semmit se tudtam. Csak az
      Uvdtloriaq-kalandból kombináltam. Biztos voltam benne, hogy
      találkozunk. Nem ma. Én ma önnel nem is szerettem volna találkozni,
      és ez a véletlen engem nem elégít ki. Képzelje, mondjuk Sanghajban
      az ópiumszalonban, lefekszem, felébredek, ön ott van mellettem,
      egymásra nézünk. Vagy mondjuk valamilyen feszült alkalommal,
      fegyverrel kezünkben. Tökéletes lett volna. De azt is elfogadtam
      volna, ha a hajóra felszállok, és éjjel nagy vihar, én a fedélzeten
      sétálok. Szenvedélyem, ha vihar van, a fedélzeten járkálni,
      különösen éjszaka. A töksötétben az egyik sarokban ott áll ön.
      Cigarettája ég, én odalépek, és tüzet kérek. Nem lett volna szebb?
      Ó, ön Michail? Ön Mike. Őrületes, hogy ilyen pazar külsőségek között
      találkozunk. Shakespeare így rendezte volna. Vagy mondjuk a Hn-pcs
      fővárosban is. Izgalmas lett volna. Van Hoop nagyon tudta volna
      méltányolni. Ön ismerte Van Hoopot?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Engem Trg pátriárka országában elfogtak és besoroztak, és a
      Dd-hegység alatt megsebesültem. Én őt ott többször láttam, de nem
      beszéltem vele.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Látja, mondom, hogy a munka nem precíz. Ha a dolgot én csináltam
      volna, ezt a poént nem hagytam volna ki. Micsoda megrökönyödés!
      Képzelje, Van Hoop nekem jó barátom, Trg pátriárka serege fölött
      szemlét tart, egyszerre ott találja Mike Winemaster hasonmását.
      Pokoli helyzet. Mike, kiált, hát ön hogyan kerül ide? Mire ön
      rezerváltan válaszol, I am sorry, nem ismerem önt. Hagyjuk, kiált
      Van Hoop, az ön humora nagyobb, mint képzeltem, jöjjön, hadd öleljem
      meg. Ön merev arcot vág, Van Hoop hahotázik, Hny hercegnőnek az
      egészet elbeszéli, ez az úr itt Mike, álruhában, a legszellemesebb
      ember, akivel valaha is találkozott. Ön továbbra is tartózkodó
      magatartást tanúsít, mire Van Hoop nevetőgörcsöt kap. Ön Van Hoopot
      nem tudta volna lerázni. Tejben-vajban fürösztötte volna, és óriási
      módon mulatott volna. Majd meglátjuk, hogy ön valóban Mike, vagy
      sem. Magával hozta volna a Rll-bll ünnepekre. Őrületes, ez a Mike az
      ördög maga, képes önmagát megduplázni, hogy a világot az orránál
      fogva vezesse. Most melyik az igazi? A develish man! Tökhülyévé
      tett! Nem tudom, melyik az igazi Mike. Ó, ezt igazán nem hagytam
      volna ki. A sors erői idióták. Fantáziátlanság. Higgye el, ha arra
      gondolok, hogy életünk milyen kontár erők kezében van, egészen
      szomorú vagyok. Ön nincs így?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Erre én nem is gondolok –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Amióta önről tudomást szereztem, ön az egyetlen ember, aki engem
      komolyan érdekel. Azt hiszem olyan szentféle, nem egészen, de nagyon
      szeretne szent lenni, úgy értem, tiszta lenni és a jót cselekedni és
      nagyon sok emberen segíteni, sőt ha lehet, a világot egy kicsit meg
      is váltani. Szentjelölt, ahogy én bohóc vagyok, és szeretek
      komédiázni. Ön engem vonz. Nem, mert ellentét. Azt hiszem, nem is
      vagyunk ellentétek, még csak ki sem egészítjük egymást. Ez ilyen
      összetétel: a szent és a bolond együtt. Nekem ez nagyon izgalmas.
      Úgy össze vagyunk hányva és találomra borotvával kettészelve, kicsit
      önkényesen, nem, még ez is sok, mondjuk művésziesen. Logikátlanul?
      Nem. Mondjuk művészi logikával. Ez a logika nem a mindenkire
      egyaránt érvényes és általános törvényeket, hanem az egyetlen és
      egyszeri eseteket keresi. Az mondja: a nagy általánosban ilyen is
      van, sőt a nagy általános csupa ilyen egyetlen és meg nem ismétlődő
      egyszeri eset. Furcsa? Tényleg az, de tehetünk valamit ellene? Az
      áldóját, az ember csak fejét ingatja. Tiszta merő bolondság.
      Cirkusz. Tudja, én komisz nem vagyok. Legalábbis nem vettem észre.
      Túlságosan bohóc vagyok hozzá. Azt hiszem, ön kegyetlenebb és
      aljasabb ember. Én ehhez, mint a nagy bűnökhöz, túl könnyű vagyok.
      Én valami grandiózus gazságot el se tudnék követni. Nem érdekelne.
      Ön inkább. Azt hiszem, ön azt is megtenné, hogy az emberiséget a
      mészárszékre vigye, mert nem akar megtérni. Én erre alig lennék
      képes. Valami elemi respektus van bennem minden ember iránt, és azt
      hiszem, ez nemcsak hipokrízis. De végül is nem nagyon érdekelnek.
      Talán ezért olyan könnyű respektálni őket. A többség határtalanul
      jelentéktelen. Érdekes ember igen kevés van. Tartósan érdekes embert
      nem ismerek. Csak egyetlen lénnyel találkoztam, aki tökéletesen
      elragadott, nő volt, indián nő, sajnos nem volt alkalmam
      ellenőrizni, hogy a vele való hosszabb együttélés reám milyen
      benyomást tesz, mert elhagytam, és eszem ágában sincs újra
      megkeresni. Lehet, nem is sajnálom. A seb még érzékeny, de a sebet
      az elképzelhetetlenül szenvedélyes szerelem, a boldogság, az
      esztelen gyönyör és a nő példátlan szépsége ütötte igen mélyen. Még
      mindig fáj. De azt hiszem, már nem lennék képes őt úgy szeretni,
      mint akkor. Epizód. Eddig minden epizód volt, kicsit
      összefüggéstelen kalandok. Önnél valószínűleg minden szorosan
      összefügg. Ön az egyetlen ember, aki nekem nem epizód. Mikor az ön
      sorsával Uvdtloriaq révén összefüggésbe jutottam, napokig annak az
      ösztönzésnek hatása alatt álltam, hogy önt megkeresem. Én most önnek
      indítványt teszek. Mi ketten, ettől a perctől fogva többé ne váljunk
      el, hanem éljünk együtt. Nem elhamarkodott rokonszenv
      megnyilvánulása, hanem határozott óhajom. Általában nem vagyok
      elhamarkodott ember, inkább higgadt. E tulajdonságomért már többen
      dicsértek, és én egy kicsit büszke is vagyok rá, ha nem is veszem
      szívemre. Én önt komolyabban veszem, mint önmagamat. Hajlandó vagyok
      szolgálni intelligenciámmal, amely önben nem erős, humorommal, amely
      önből hiányzik, rugalmasságommal, amelyet ön nem ismer, mert ön
      inkább mafla és melankolikus, aki számomra külön izgalom. Énbennem
      túl sok a levegő és a tűz. Én igen spirituális vagyok. Nekem
      üdvösségproblémáim nincsenek. Ön csupa föld és víz. Hallatlanul
      nehéz. Nagyon szeretne Isten lenni, mint ahogy a sötétség nagyon
      szeretne fény lenni. Engem ilyesmi nem érdekel, mert amúgy is mindig
      égek és repülök. Önnek nagy szüksége van rám, ahogy nekem is nagy
      szükségem van önre. Azt hiszem, egyetlen nagy szenvedélyem, az
      indián nő azért volt olyan feneketlen, mert ő kőből volt, és az én
      túl szellemi lényemnek arra a kemény és masszív anyagra volt
      szüksége. Ön inkább sár, de ez még érdekesebb. Egészen formátlan.
      Csak az én tüzemmel tud magából alakot égétni. Látja, milyen hévvel
      kínálkozom. Ön föld és víz, nedves anyag, amiből az első embert
      gyúrták, én vagyok a tüzes lélegzet, amit ebbe az anyagba lehelnek.
      Egész genezis. Csak ketten vagyunk egész ember. Majd gondoskodom
      arról, hogy magunkat jól érezzük. Mértéken felül szeretek nevetni.
      Lélekjelenlétemet nem egykönnyen vesztem el. Szenvedélyeim
      nincsenek. Ön csupa szenvedély. Kettőnk egyensúlyát biztosítom. Én
      az úgynevezett világgal nem sokat törődöm, engem szegénység,
      szenvedés, alacsony sors, veszteség nem ejt kétségbe. Ön nyugodtan
      foglalkozhat üdvösségével, főként mások üdvösségével, tudom, ez
      önnek legfőbb szenvedélye. Nem tartja különösnek, hogy ön, a nehéz
      földi ember az ekkléziaszta, és én, a spirituális olyan világias
      vagyok? Az imént rendezési hibáról beszéltem, s arról, hogy sorsunk
      intézőerőit nem tartom túl intelligenseknek. Azt hiszem, különösebb
      értelem tulajdonságaink elosztásában sem nyilatkozik meg. Még ízlés
      sem. Ezt én másképpen csináltam volna. Ne tartsa sértőnek, sőt
      kérem, ne tartsa blaszfémiának, én ilyesmit állandóan kimondok, mert
      értelmem erejét semmiféle viszonylatban nem vagyok hajlandó
      leállítani, sőt én tudom, ennek az intelligenciának szerepe a
      leghomályosabb sarkokba is belevilágítani, éspedig félelem nélkül. A
      szellem mindent felkutat, még Isten örvényeit is, mondja Pál.
      Biztosan olvasta. Ez nálam még csak nem is morális, inkább egészségi
      kérdés. Mindig az utolsó pontig megyek. Most beszéltem. Kérem,
      válaszoljon –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Michail az ablakon kinéz. Kikötő. Felfordulás. Arab közeledik.
      Remichun sejk? Mindegy. Különös. Az asztalra könyököl, és
      kávéscsészéjébe néz. (Ha valamin erősen gondolkozik, fejét meg kell
      támasztania.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tud ön valamit Antennisről?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Antennis? kérdezi Mike igen lassan.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tibetben, Yubainkannal beszéltem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Majd az egészet elmondom. Yubainkan azt mondta, hogy Antennis –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mike most megrezzen. Várjon, szól halkan. Szemét behunyja. Igen.
      Köszönöm. Erősen Michailra néz. Most megértettem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Megismerte?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Úgy látszik, én őt mindig –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Látta?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Még nem, de jelenlétéről tudok, és –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én is úgy vagyok –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Megértettem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Michail felnéz. Azt gondoltam, ha az ő nevét kimondom, azonnal ki
      kell derülni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen, szólt Mike. Én félóráig egyfolytában hadartam –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Jól beszélt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Túl jól beszélek. Ön egyetlen szóval válaszolt. Ítélje meg, mi több,
      az én szónoklatom vagy –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön nem tudhatta –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Persze. De éppen ezért nem tudhattam –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön nekem mindent el fog beszélni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Természetesen. A párhuzamos eseményeket össze fogjuk hasonlítani.
      Fel akarja majd ön ezt a dupla tapasztalatot valamire használni?
      Ilyesmi elég ritka és –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Michail megint hallgat. Nekem, szól, egyelőre nincs célom. Sőt
      szeretném megtudni, mit is kellene tenni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Antennis –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Meg fogja mondani?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azt hiszem, csak ő tudja –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Michail fejét ismét megtámasztja. Szerelmes ön Antennisbe?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen, válaszol Mike.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Michail mosolyog. Most jó, szól és fellélegzik.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön, mondja Mike, most egyenesen haza akar menni?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem akarok, de azt hiszem, ez a leghelyesebb. Három gyermek,
      Gergely, Máté, Jusztin, már nagy fiúk. Különös, hogy ez most, hétévi
      távollét után, hirtelen eszembe jut. Előbb is jöhettem volna, de
      ritkán gondoltam rájuk. Nem kívánkoztam haza –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mike hallgat. Nekem, szól, mindegy. Úgy rendezkedtem be, hogy az
      árokban is jól érezzem magam –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Michail bólint. Persze, szól aztán. A szent. Mereven Mike-ra néz.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mike elbámul. Szent?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen. Különös. A különös éppen ez. Én most hét évig kerestem, és kit
      kerestem? Kitalálja? Önt. Ön nem keresett, és megtalált engem. Én
      megtaláltam a szentet, ön megtalálta a bolondot. Ez a különös. A
      látszat szerint a bolond ön, és a szent én vagyok. De ez nem igaz.
      Mi ketten azonosítottuk magunkat egymással. Végeredményben azt
      hiszem, a kettő egy. Mint ahogy végül is minden egy. De a bolond én
      vagyok, és bolondság olyasvalakit megtalálni, mint amilyen én
      vagyok. Nehogy tőlem valami mást várjon. Amióta a háborúban
      elfogtak, sorozatosan mindenütt kudarc ért. Nem értettem. Most
      rájöttem, miért. Bolond, aki önmagát úgy meg akarja találni, hogy
      megfoghassa, és alkalomadtán le is fényképeztesse, és önmaga képét
      zsebében hordja, és időnkint előszedje. Ön emlékszik Bormester
      Virgilre. Én sokáig azt hittem, hogy ő az én apám. Tudja, mikor
      jöttem rá, hogy nem az? Most. Hirtelen megértettem, mi történt,
      amikor hét évvel ezelőtt Herstal Raimunddal találkoztam. Bormester
      Virgil bolond. Én is bolond vagyok. Hét évig kerestem. Amit
      találtam, az valamiképpen mindig én voltam, karikatúrában, vagyis
      ténylegesen. Tjuzemkij és Baabo és Karipa és Yubainkan és Manouel és
      Curabanhe. A tükörkép mindig megjelent. De most megjelent az igazi
      tükör. Akkor mindig megrémültem és elfutottam. Most meg vagyok
      nyugodva. Ön hét évig egyik bolondságot a másik után csinálta, esze
      ágában sem volt keresni. Ön rendkívüli tisztességgel élt, és hogy az
      egészet annyira megunta, nem az ön hibája. Ez az egész itt tényleg
      unalmas. Mást kell csinálni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mit?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Egyelőre hazamenni. A legkülönösebb az, hogy ön nem keresett, és
      megtalálta nekem Ainyut, és én megtaláltam önnek Antennist –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem értem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Világos. Yubainkan tévedett. Azt hiszem, ezt már akkor is tudtam.
      Azt hitte, hogy önnel beszél. Ő bennünket összetévesztett –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hogyan, kiált Mike, ön azt hiszi –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Biztos –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mike az asztalra könyököl. Most, szól, fejemet nekem is meg kell
      támasztanom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Antennisre vigyázzon. Ha vele gyermeket nemz, önmagát nemzi egy
      következő életre –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A hajó tülköl.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Michail feláll és int.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mike ül, és fejét támasztja.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A hajó, szól Michail.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mike lassan fölkel. Ittas vagyok, szól.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Michail nevet. Négy nap Alexandria, két nap Genua, másfél nap vonat,
      hét és fél nap alatt otthon vagyunk. Mit gondol, az öreg Herstal él
      még?
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;    &lt;center&gt;      &lt;font size=&quot;+3&quot;&gt;GONG&lt;/font&gt;    &lt;/center&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;&lt;i&gt;Önmagán túltett, mondom Bormesternek.&lt;/i&gt;&lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Nem értem, szól ő.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Vég&lt;/i&gt;&lt;i&gt;re sikerült olyan részt elbeszél&lt;/i&gt;&lt;i&gt;nie, válaszolom,
      amelyben a hőst egyetlenegyszer sem lépteti fel, meg se szólaltatja,
      ró&lt;/i&gt;&lt;i&gt;la nem is beszélnek&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Bormester egyenesen szememb&lt;/i&gt;&lt;i&gt;e néz. Most, szól, még kevésbé
      ért&lt;/i&gt;&lt;i&gt;em. Kiről beszél?&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Bezbekről, a kurdról&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Kurd? Bezbek ? Nem&lt;/i&gt; &lt;i&gt;magyarázná&lt;/i&gt; &lt;i&gt;meg?&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Amikor ön elkezdett beszélni olaszokról, dánokról, amerikaiakról,
      eszkimókról, mordvinokról, aztán folytatta abesszinekkel&lt;/i&gt; &lt;i&gt;és
      máltaiakkal és patagónokkal&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Akkor?&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Én mindjárt tudtam, hogy a népünnep egyetlen ember elrejtése
      kedvéért történik. Mert kérem, ön beszélhetett volna még&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;görögökről és tuaregekről és&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Mi van ezzel a kurddal? Bezbeknek hívják? Kicsoda ez az
      ember?&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;A hős, mint mondom&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Inkább elismerem, szólt Bormester. Belemegyek, hogy mindazt
      megtette és nem tette, amit csak kíván, csak hallgasson. Egyébként,
      amit mondtam, a valóságnak megfelelt. A világháború a földet a feje
      tetejére állította, és ténylegesen lappok és törökök és jávaiak, azt
      mondhatnám,&lt;/i&gt; &lt;i&gt;a háború volt az az esemény, amelynek jegyében a
      föld népei először álltak szemtől szemben, mondjuk így, ez volt az
      első öku&lt;/i&gt;&lt;i&gt;menikus világtörténeti esemény&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Óvatosan fogalmaz, mondom erre én.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Szándékosan teszem. Tudja, folytatta Bormeseter egy idő
      múlva,&lt;/i&gt; &lt;i&gt;akkor nekünk arról, hogy m&lt;/i&gt;&lt;i&gt;i történt, sejtelmünk
      sem volt&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Az ön elbeszéléséből az üdvtörténeti helyzet teljes fel nem
      ismerése kiderül. Csak ma tudjuk, hogy 1918-ban senkinek eszébe se
      jutott békét kötni. Akárcsak mint 1945-ben. Az első világháború
      végét a másodikra való szenvedélyes készülődés jellemezte. Ezt akkor
      pacifizmusnak hívták. Tudja, hogy mi volt akkor a világ
      legolvasottabb könyve? Kant&lt;/i&gt;: Az örök békéről. &lt;i&gt;Mr. Pennek
      igaza volt, hogy ezt a művet is, mint a többit, klozettpapírrá
      tették. A filo&lt;/i&gt;&lt;i&gt;zófia helyébe a sajtó lépett. A szemtelenség
      az, hogy ezek után még mindnyájan csodálkoztak. Meg tudná
      magyarázni, miért?&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Tüstént, felel Bormester, és fejével többször int. Én már ezt
      akkor tudtam, amikor Munders Ecqutre vendége voltam, illetve, amikor
      a hiszkinek és a csauszkinok komédi&lt;/i&gt;&lt;i&gt;áját láttam. Van Hoop a
      követke&lt;/i&gt;&lt;i&gt;zőképpen mondaná: a háború az emberiséget annyi
      különleges és ritka gyönyörrel, oly pompás borzalmakkal, végül is
      az&lt;/i&gt; &lt;i&gt;élet oly in&lt;/i&gt;&lt;i&gt;tenzitásával ismertette meg, hogy
      er&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ről a földön senki sem volt h&lt;/i&gt;&lt;i&gt;aj&lt;/i&gt;&lt;i&gt;landó többé
      lemondani. A második&lt;/i&gt; &lt;i&gt;világháború az intenzitást
      ter&lt;/i&gt;&lt;i&gt;mészetesen megsokszorozta. Az első világh&lt;/i&gt;&lt;i&gt;áború nagy
      szenzációja a pergőtű&lt;/i&gt;&lt;i&gt;z és a tanktámadás volt. A második a
      villámháborúval kezdődött, a városok ellen intézett
      szőnyegbombázással folytatódott, és az atombombával fejeződött be.
      Fontos melléktermékei a koncentrációs tábor, a partizánháború,
      végü&lt;/i&gt;&lt;i&gt;l a milliós városoknak mint csa&lt;/i&gt;&lt;i&gt;taközpontoknak
      alkalmazása. A háború gyönyöre most már a polgári lakosság egészét
      érintette. Kitűnő előjelek a harmad&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ik háborúra&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;A nagy népek, folytatná Van Hoop, vagy az olyan országok,
      amelyeknek fekvése szerencsés, a háború minden örömében csaknem
      korlátlanul részesültek. Tűzvészek, romok, pincében való koplalás az
      éhhalál küszöbén, hullahegyek, ragály, gyilkosság egy kenyérhéjért,
      emberevés, fajtalanság, rablás. A következő háború feladata, hogy
      kisebb népeket vagy olyan országokat, amelyeknek a földrajzi
      helyzete kedvezőtlen, ezektől az örömöktől nem szabad
      megfosztani.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;A dolgokat, úgy látszik, még mind&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ig kontáro&lt;/i&gt;&lt;i&gt;k
      intézik. Az első há&lt;/i&gt;&lt;i&gt;borúról nem beszélek. Ki csinálta? Az
      olyan unalmas bácsikák, mint amilyen Herstal Raimund volt, egy
      kicsit korrupt, egy kicsit joviális, de. Csupa előítélet. Ez az
      ember még a háború folyamán eltűnt.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Senki se vette észre a nagy felfordulásban, de nem is sajnálta.
      A&lt;/i&gt; &lt;i&gt;Van Hoop-típus lépett előtérbe, akinek másik oldala,
      természetesen&lt;/i&gt;&lt;i&gt;,&lt;/i&gt; &lt;i&gt;Yubaánkan. Van Hoop és Yubainkan
      egymáshoz úgy viszonylik,&lt;/i&gt; &lt;i&gt;mint Mike és Michail. Azt hiszem,
      pontosan abban az időben&lt;/i&gt;&lt;i&gt;,&lt;/i&gt; &lt;i&gt;1921-22, amikor Mike és
      Michail talál&lt;/i&gt;&lt;i&gt;kozott, a föld több pontján egyszerre az
      egybeolvadás megtörtént. Az első diktátorok felléptek. Az új ember
      az úgynevezett idomító. A cirkuszigazgató a kötélen korbácsával sok
      száz millió embert egyszerre ugrat át, idomításában azonban a
      legfontosabb, hogy saját találmányú kenyőcsének használatát
      kötelezővé tudja tenni. Van Hoop még romantikus volt, amikor azt
      mondta, hogy az elsődleges az üzem, vagyis a létezés alapvető
      tényei, falni, párzani, gyilkolná, gyászolni, és a kenyőcs arra
      való, hogy az üzemet karbantartsa. Ez a tétel fantazmának bizonyult.
      Az idomító nagy tanítása, hogy kezdetben vala a kenyőcs, és a
      kenyőcs az idomítónál vala, és a kenyőcs az idomító vala. Sorrendben
      és fontosságban minden egyebet megelőz. Abban az időben Yubainkan, a
      világu&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ralmi becsv&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ágy még a kolostori zárkában
      Sa&lt;/i&gt;&lt;i&gt;madhiban ült, és Van Hoop a kenyőcsön még hahotázott, és
      Munders Ecqutre a mágikus excrementummal a legsötétebb Afrikában
      komikus vo&lt;/i&gt;&lt;i&gt;lt, mint a hiszkin&lt;/i&gt;&lt;i&gt;–&lt;/i&gt;&lt;i&gt;csauszkin
      viszály, Mandarru meghódítása hat hét alatt a modern élettechnika
      eszközeivel és a szögekkel kivert asztal és a megnyúzott&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;emberek és a levágott hímvessző.&lt;/i&gt; &lt;i&gt;És akkor még regény
      vo&lt;/i&gt;&lt;i&gt;lt, egyszeri és kivételes eset&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Ön ebben a helyzetb&lt;/i&gt;&lt;i&gt;en kettős magatartást vett fel&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Kénytelen voltam, mert eggyel nem bírtam. Mindjárt meg is mondom,
      miért. Emlékszik a Kordillerák-dialógusra? Mit gondol, mi az
      ellenpont?&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Természetesen Manouel atya beszéde a H&lt;/i&gt;&lt;i&gt;imalájában. A két
      hegyi beszéd&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Jeles. Az&lt;/i&gt; &lt;i&gt;egyik oldalon a
      Melius&lt;/i&gt;&lt;i&gt;–&lt;/i&gt;&lt;i&gt;Pen&lt;/i&gt;&lt;i&gt;–&lt;/i&gt;&lt;i&gt;Van Hoop, a másikon a
      Karipa&lt;/i&gt;&lt;i&gt;–&lt;/i&gt;&lt;i&gt;Yubainkan&lt;/i&gt;&lt;i&gt;–&lt;/i&gt;&lt;i&gt;Manouel trió.
      Kérdés: Ha a világháború után az egész&lt;/i&gt; &lt;i&gt;föld nem csinál
      egyebet, mi&lt;/i&gt;&lt;i&gt;nt eszeveszetten a másodikra ké&lt;/i&gt;&lt;i&gt;szülődik, mi
      a teendő? Mike a Kordil&lt;/i&gt;&lt;i&gt;lerákon megmagyarázza, hogy az
      é&lt;/i&gt;&lt;i&gt;lettechnikát kell fejleszteni. Ha&lt;/i&gt; &lt;i&gt;mindenki úgy fog
      élni, mint Me&lt;/i&gt;&lt;i&gt;lius és Josiah Pen, a háb&lt;/i&gt;&lt;i&gt;orú megbukott.
      Miért? Mert mint hülyeséget kiröhögik. A Himalája-beszélgetés pedig
      kimondja, hogy az összes doktrínákat (kenyőcsöket) a tűzbe kell
      dobni. Ha nincs kenyőcs, ninc&lt;/i&gt;&lt;i&gt;s háború. A háborúhoz
      tudvalevől&lt;/i&gt;&lt;i&gt;eg három dolog kell (ez a Montecuccoli idióta&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;volt!), éspedig kenyőcs és kenyőcs és kenyőcs. Mike a humor
      oldalán áll (éppen ezért ő a szent), Michail a szentség oldalán
      (éppen ezért ő az arlequin). Vagyis fordítva, de&lt;/i&gt; &lt;i&gt;hiszen érti.
      Ezek szerint Mike&lt;/i&gt;&lt;i&gt;–&lt;/i&gt;&lt;i&gt;Michail a második világháborúra
      esze&lt;/i&gt;&lt;i&gt;veszetten készü&lt;/i&gt;&lt;i&gt;lődő emberiségből, le&lt;/i&gt;&lt;i&gt;sz, ami
      lesz, ezennel tisztelettel kilép. Kijelenti a kilépést?&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Természetesen Antennis&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Bravó, ön mindent&lt;/i&gt; &lt;i&gt;tud. Persze átmenetileg Mike kénytelen
      mint idomító fellépni és a háborút megrendezni. A humor itt az, hogy
      a Mike által rendezett háborúban Michail megsebesül. Még csak az
      kellett volna, hogy meghaljon, mi az ördögöt csináltam volna? Ezután
      már csak a Munders Ecqutre-kaland a lényeges, vagyis a
      kako&lt;/i&gt;&lt;i&gt;theozis, a szarnak, mint a legfő&lt;/i&gt;&lt;i&gt;bb kormányzati
      elvnek a történetbe való bevonulás&lt;/i&gt;&lt;i&gt;a. A mágikus excrementum és
      a kenyőcs végül is egy. Munders Ecqutre, az idomító, ezt persze nem
      tudja. Paradigmatikus alakja minden háború után fellépő idomítónak.
      A hitetlen. Humor és s&lt;/i&gt;&lt;i&gt;zentség nélkül való ember,
      Mike&lt;/i&gt;&lt;i&gt;–&lt;/i&gt;&lt;i&gt;Michail teljes ellentéte. Mert jegyez&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ze
      meg jól, az idomítót mindig hitetlenségéről ismeri fel. Arról, hogy
      a szart szent olajnak tartja, a szent olajat pedig szarnak. Ha
      ez&lt;/i&gt; &lt;i&gt;az&lt;/i&gt; &lt;i&gt;idomító uralomra jut, nagy és&lt;/i&gt; &lt;i&gt;hosszú vész
      lesz&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Azt kérdezem öntől, mondom én, ez a&lt;/i&gt; &lt;i&gt;Munders Ecqutre
      tisztában volt&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Egyáltalán nem, válaszolt Bormester, nem volt az, kérem,
      tisztában semmivel. Legkevésbé azzal, amit ön kérdezni óhajt. Mert
      az az ember, aki a szellem szent olaját a szartól nem tudja
      megkülönböztetni, az&lt;/i&gt; &lt;i&gt;nem&lt;/i&gt; &lt;i&gt;tudja megkülönböztetni a
      bálványt és az&lt;/i&gt; &lt;i&gt;Istent. Ez a hitetlenség.
      Mike&lt;/i&gt;&lt;i&gt;–&lt;/i&gt;&lt;i&gt;Michail egész erőfeszítése arra irányul, hogy
      önmagát abból a csapdából, amelybe az emberiség a háború után
      került, kihúzza. Ő, kérem, egészen jól tudta, mit jelent benne
      maradni, ő, kérem, a különbséget az Is&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ten és a&lt;/i&gt; &lt;i&gt;szellem
      szent olaja között egyrészről&lt;/i&gt;&lt;i&gt;, a másik részről a mágikus
      excrementum, a kenyőcs, a fétis, a bálvány (később világnézetnek
      hívták) között nagyon jól tudta. Michail megborzadt, menekült, és
      segítséget keresett, de nem talált. Mike humortalannak találta és
      unta. Amint látja, Bormester Mihály egészen jól fejlődik, a lényeges
      dolgokra sorra rájön. Szerencséje is van, mert értelmes fiú. Persze
      az az állandó veszély fennáll, hogy Mike Josiah Pen lesz
      (vagabundus), Michail pedig Curabanhe atya (hittérítő). A zanzibari
      találkozás azonban őket ettől&lt;/i&gt; &lt;i&gt;a bajtól is megszabadította.
      Mo&lt;/i&gt;&lt;i&gt;st, miután a f&lt;/i&gt;&lt;i&gt;öldet felmérte, a mélybe fúrni&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Nem, mondom én, ezt nem engedhetem. Ön a követke&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ző részbe
      akar kezdeni&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Magától értetődik. A hős a jelent egész terjedelmében
      átvilágította, most a huszadik század első felében élő embert
      geologizálni fogja, összes meglévő életeit tisztázni, a sorscsírákat
      felszámolni, hogy végül is azzal, amit embe&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ri létezésnek
      hívnak&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Ismét mondom, hogy nem engedem&lt;/i&gt;&lt;i&gt;. Egész sereg kérdésem van,
      sőt me&lt;/i&gt;&lt;i&gt;gjegyzésem és kifogásom és&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Bormester fejét rá&lt;/i&gt;&lt;i&gt;zta. Megint agyon fog beszélni&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Bormester Mihály tulajdonképp&lt;/i&gt;&lt;i&gt;en már házasságában is
      megkettő&lt;/i&gt;&lt;i&gt;zötten szerepel. A&lt;/i&gt;&lt;i&gt;z egyik Misike, aki ott van
      (és&lt;/i&gt; &lt;i&gt;hazudik), a másik az arkangyal, aki igazat mond (de
      könnyű neki)&lt;/i&gt;&lt;i&gt;, mert játékon kívül áll. Nézetem szerint ez az
      új század leglényegesebb életrendi újítása. A háborúban ez a dupla
      életmód és magatartás áttört és realizálódott. A két tudat itt mint
      két önálló egzisztencia lép fel. Semmi sem lenne ostobább, mint
      Mike-ot&lt;/i&gt; &lt;i&gt;és Michailt kettős énnek felfogni. Miért? Mert az
      emberi létezés a huszadik században oly mértékben felduzzadt
      (differenciálódott), hogy egyetlen emberi én (tudat) számára
      érthetetlen (integrálhatatlan) lett. Ezért a huszadik század
      emberének jellegzetes m&lt;/i&gt;&lt;i&gt;agatartása a szkizotimia. Szándékosan
      mondom így. Mert pathologiáról szó sincs. Abnormitásnak
      (betegségnek) felfogni hiba. Ez nem tudathasadás, legfeljebb az
      olyan emberek&lt;/i&gt; &lt;i&gt;számára, akik megduplázódásuktól megrémülnek (a
      humorban azt nem tudják feloldani),&lt;/i&gt; &lt;i&gt;és bele kell őrülniök
      (ezek a szkizofrének).&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Azt kérdezi, hogy ezt az üdvtörténeti helyzetet mi teremtette? Az
      események elképzelhetetlen bonyolódás&lt;/i&gt;&lt;i&gt;a? A tapasztalatok
      megsok&lt;/i&gt;&lt;i&gt;szorozódása?&lt;/i&gt; &lt;i&gt;Az éneken belül, mondjuk, az
      él&lt;/i&gt;&lt;i&gt;eterők hirtelen felhalmozódása? Vagy, ami a
      legtermészetesebb, a létezés primordiális duplaságának felismerése?
      Pillanatnyilag nem tudom eldönteni, de azt hiszem, hogy a legutóbbi.
      Biztos, hogy aki lényegesen a huszadik században él, az kettősen él,
      aki szimplán él, lemaradottnak tekinthető (ezek az 1914 előtti
      arcok).&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Mike és Michail egyelőre egymással zárójelviszonyban vannak. Mike
      Michail, Michail pedig Mike zárójelében tartózkodik, amíg a zárójel
      Zanzibarban megnyelik. Matematikailag ez a beszorzás pillanata.
      Reálisan csakis ettől a pill&lt;/i&gt;&lt;i&gt;anattól kezdve lehet
      meghatványozott embe&lt;/i&gt;&lt;i&gt;rről (létezésről) beszélni. Én&lt;/i&gt; &lt;i&gt;ezt
      nagyon jól értem. Ez a hős életében az ötödik hatvány.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Az&lt;/i&gt; &lt;i&gt;első:&lt;/i&gt; &lt;i&gt;Abihai&lt;/i&gt;&lt;i&gt;l (ó, Abihail)&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;a második : Améline (ön jó)&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;a harmadik: Angela (ön nem jó)&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;a n&lt;/i&gt;&lt;i&gt;egyedik : Ainyu (csak egy van)&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;az ö&lt;/i&gt;&lt;i&gt;tödik: Antennis (az arkangyal)&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Igen, én ezeket az A betűket&lt;/i&gt; &lt;i&gt;nagyon komolyan veszem. Ha az
      ö&lt;/i&gt;&lt;i&gt;n leplezetlen nőimádatát nem is vagyok hajlandó
      akceptálni.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Most a nagy kérdést fölteszem: mit jelent a kettős tudattal
      (dupla énnel és a közé&lt;/i&gt;&lt;i&gt;pen az angyallal, mint a középponttal)
      való létezés? Mindjárt válaszolok. Ez a létezés azt jelenti, hogy az
      embernek a husz&lt;/i&gt;&lt;i&gt;adik században, abból a csávából&lt;/i&gt;&lt;i&gt;,
      amelyben Don Quijote és Hamlet és Tristram Shandy és Miskin herceg
      éltek, sikerült kimásznia. Ezek&lt;/i&gt; &lt;i&gt;az emberek dupla énnel éltek
      ugyan, mert nincs jellegzetesebb kettősség, mint éppen Don Quijotéé
      vagy Hamleté, de két énjüket nem tudták egyenértékűen
      keresztülvinni. Mondjuk úgy, hogy saját másodfokú, két ismeretlennel
      bíró egyenletüket nem tudták mego&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ldani. Azt mondom önnek,
      nincsen szükségesebb rossz, mint a pszichológia. Don Quijote és
      Hamlet szétesett. Éppen ezért létezésük&lt;/i&gt; &lt;i&gt;nem is kettős volt
      (két&lt;/i&gt; &lt;i&gt;ismeretlennel, hanem &quot;a kettő között&quot;, min&lt;/i&gt;&lt;i&gt;dig a
      kett&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ő között), to be or not to be,&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;Kierkegaard : Vagy&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt; &lt;i&gt;Vagy.&lt;/i&gt; &lt;i&gt;Don Quijote és
      Hamlet patholog maradt (szkizofrén). Kettősségét&lt;/i&gt; &lt;i&gt;nem tudta
      realizálni, ezért tulajdonképpen létezésen kívül maradt,&lt;/i&gt; &lt;i&gt;és
      komikussá kellett válnia. Haml&lt;/i&gt;&lt;i&gt;et például második tudatát
      mind&lt;/i&gt;&lt;i&gt;végig zárójelben tartotta, és csak mint őrültet
      tudt&lt;/i&gt;&lt;i&gt;a asszimilálni.&lt;/i&gt; &lt;i&gt;Ezért kellett hogy megbukjék. Mi
      az új században megtanultuk az&lt;/i&gt; &lt;i&gt;őrületet, mint a normális
      létezés bázisát felismerni, s ezzel számu&lt;/i&gt;&lt;i&gt;nk&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ra a Hamlet
      féle életmegoldás jelentősége megszűnt. Persze helyzetünk igazán
      könnyű volt. Azt a létezést, amelyet magunkon kívül és magunkon
      belül is tapasztalni kénytelenek voltunk, egészséges értelemmel már
      nem is lehetett nem őrületnek tartani. Bennünket arra, hogy az
      emberi lét delíriumát megértsük, kívülről és belülről egyaránt
      kényszerítettek. Ezt ön az előbbi részekben alaposan kifejtette. Ezt
      a tömény őrületet azok az események evidenssé tették, amelyek attól
      a pillanattól kezdve zajlottak le, hogy a vöröshajú segédfogalmazó
      önmaga keresésére indult. Aki ezek után abban, hogy ez itt
      körülöttünk és bennünk nem delírium, és ez a delírium nem valamely
      kulmináció előtt áll, kételkedik, a játékon kívül áll, s azt legjobb
      figyelmen kívül hagyni.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;A zanzibari találkozás számomr&lt;/i&gt;&lt;i&gt;a az egyetlen lehetséges
      vissza&lt;/i&gt;&lt;i&gt;vonhatatlan léthelyezkedés. Azt jelen&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ti, hogy a
      létezés szakrális bo&lt;/i&gt;&lt;i&gt;londság. Aki életét nem radikális
      őrületként éli, vagyis ezen nem nevet, vagyis akinek ez itt nem
      kaland és kísérlet és rögtönzés és játék és ima és varázslat (humor
      és misztérium), az bukottnak tekintendő. Mi ennek a szakrális
      bolondság&lt;/i&gt;&lt;i&gt;nak visszavonhatatlan léthelyezkedése? Manouel atya
      kimondta, mikor az asszonyról beszélt, aki a drága kenetet az úr
      fejére öntötte. Én az Evangéliumra most nem vallásos illúziókkal
      hivatkozom, hanem úgy idézem, mint a világon messze a többi fölött a
      legi&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ntelligensebb könyvet. A kenet kiöntése a szent őrület
      elemi megnyilatkozása, ez a teljesen haszontalan létmozdulat,
      amelyről tüstént kiderül, hogy az egyetlen értelmes. A bolondság,
      amelyről kiderül, hogy szent.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;A szent és a bolond, Michail és Mike, az aszkéta és az
      ar&lt;/i&gt;&lt;i&gt;lequin, a középen az Angyallal&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Tüneményes, kiáltott Bormester.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Most következik &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Meddig tart? kérdezte Bormester.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Amit mondani kívánok, az van o&lt;/i&gt;&lt;i&gt;lyan lényeges, mint amit
      eddig&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Nem vonom kétségbe, mégis&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;A dupla ember és az idomító&lt;/i&gt; &lt;i&gt;viszonyáról akarok beszélni.
      Meg kell állapítanom, hogy az államhatalom (az idomító) ettől az új
      helyzettől, elképzelheti, mennyire meg volt ijedve. Az idomító, aki
      az első háború után tényleg pontosan akkor lépett fel, amikor Mike
      és Michail Zanzibarban találkozott, mondom, az idomító annyira
      megijedt, hogy az emberiség előtt a dupla tudatú létet részint
      kompromittálni akarta, részint pedig számára azt a legszigorúbban
      betiltotta. Hogy miért? Egyszerű. A megkettőződött emberen hatalmat
      gyakorolni teljesen lehetetlen. Már Don Quijotén és Hamleten is
      rendkívül nehéz volt. De őket még&lt;/i&gt; &lt;i&gt;föl&lt;/i&gt; &lt;i&gt;leh&lt;/i&gt;&lt;i&gt;etett
      tüntetni úgy, hogy ők az &quot;időszerűtlenek&quot;&lt;/i&gt;&lt;i&gt;, s&lt;/i&gt;&lt;i&gt;őt az
      &quot;idealisták&quot;, sőt a &quot;szellemben koldusok&quot;&lt;/i&gt;&lt;i&gt;.&lt;/i&gt; &lt;i&gt;(Persze
      azóta kiderült, hogy a &quot;szellemben koldusnak&quot;&lt;/i&gt; &lt;i&gt;lenni annyi,
      m&lt;/i&gt;&lt;i&gt;int a kenetet az úrfejére kiönteni!) Most azonban a kettős
      ember&lt;/i&gt; &lt;i&gt;először is rendelkezik a
      Melius&lt;/i&gt;&lt;i&gt;–&lt;/i&gt;&lt;i&gt;Pen&lt;/i&gt;&lt;i&gt;–&lt;/i&gt;&lt;i&gt;Van Hoop féle fejlett
      élettechnikával, má&lt;/i&gt;&lt;i&gt;sodszor is rendelkezik a
      Karipa&lt;/i&gt;&lt;i&gt;–&lt;/i&gt;&lt;i&gt;Yubainkan&lt;/i&gt;&lt;i&gt;–&lt;/i&gt;&lt;i&gt;Manouelféle
      mélységgel (a kettő együtt definícióm szerint az abimális komédiás).
      Az idomító (az államhatalom) először is kijelentette, hogy ez az
      ember, mivel ez az ő kenyőcsének kizárólagos és egyszer s mindenkori
      jelentőségét nemcsak kétségbe vonta, hanem ki is nevette, ez az
      ember individualista, antiszociális, destruktív&lt;/i&gt;&lt;i&gt;,
      közösségellenes, államellenes, vallástalan, moral insanity, patholog
      és amit akar. De az idomító (az államhatalom) ezenfelül, mivel a
      helyzet kényszerítette, a mindenfajta terrort ez ellen az ember
      ellen kénytelen volt életbe léptetni. Tudjuk, hogy igen nagy
      hatással, de a végeredményt tekintve tökéletesen hiába. A hatalom
      mindig csak az&lt;/i&gt; &lt;i&gt;egyiket tudja megfogni, és mindig azt, aki
      jelentéktelenebb. A másik&lt;/i&gt; &lt;i&gt;kisiklik. Amit én gondolok, az
      ellen senki sem tud védekezni, még az&lt;/i&gt; &lt;i&gt;államfő, sőt még a
      rendő&lt;/i&gt;&lt;i&gt;rminisz&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ter sem. A húszas évektől kezdve
      ál&lt;/i&gt;&lt;i&gt;lampolgárnak lenni az egyre szarabb kenyőcsök és a terror
      miatt&lt;/i&gt; &lt;i&gt;mindig reménytelenebb lesz, de államf&lt;/i&gt;&lt;i&gt;érfinak
      lenni az él&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ettechnika&lt;/i&gt; &lt;i&gt;és a mélység (abimális
      komédiás&lt;/i&gt;&lt;i&gt;) terjedése miatt még sokkal re&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ménytelenebb. A
      dupa tudaton&lt;/i&gt; &lt;i&gt;az egész eddigi államvezetés csődöt&lt;/i&gt; &lt;i&gt;mond.
      Ez a huszadik század üdvtörténeti helyzetének kulcsa.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Engedelmével, szól Bormester, amit mo&lt;/i&gt;&lt;i&gt;nd, az szemenszedett
      ostobaság&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Ha mondja, elhiszem, de&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Ö&lt;/i&gt;&lt;i&gt;n azt mondja, hogy állampol&lt;/i&gt;&lt;i&gt;gárnak lenni
      reménytelen, de ál&lt;/i&gt;&lt;i&gt;lamférfinak lenni még reménytelenebb, mert
      a dupla tudatú létezés elterjedése folytán&lt;/i&gt; &lt;i&gt;hatalmat
      gyakorolni lehetetlen&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Pontosan így mon&lt;/i&gt;&lt;i&gt;dtam&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Az én véleményem az ellenkező. Valódi közösség eddig nem volt, és
      ennek&lt;/i&gt; &lt;i&gt;lehetősége éppen csak most nyílt meg. Nem tudom, nem
      késő&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Késő&lt;/i&gt;&lt;i&gt;? Mire gondol? A világ végére?&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Még ennél is súlyosabbra&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Értem. Folytassa&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Hatalmat gyakorolni? Hatalmat gyakorolni a régi módszerekkel
      ugyan még lehet, de tökéletesen céltalan. Az ilyen módszerrel
      áll&lt;/i&gt;&lt;i&gt;amot ön nem alkot, legfeljebb&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Mandarrut&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Úgy van. Új hatalmi módszerek? Az idomító rémületére nincsenek.
      Fegyház, koncentrációs tábor, embernyúzás, kényszermunka, vagyis
      senki sem tud többet, mint amennyit Munders Ecqutre. Az államot régi
      formájában a szimpla tudatú emberek számára készítették. De a
      szimpla tudatú ember, kérem szépen, viszont a közösség számára
      tökéletesen alkalmatlan. Ez csak a néger. Csak a bennszülött. Ezek a
      hiszkinek és a csauszkinok. Ezek a karakik és a zeploták. Ez, kérem,
      a csürhe. Igazi közö&lt;/i&gt;&lt;i&gt;sség csak dupla tudatú emberekből
      lehetséges. Az új állam alapja az élettechnika kifejlesztése és
      az&lt;/i&gt; &lt;i&gt;összes kenyőcsök likvidálása. A dupla tudatú ember számára
      a régi állam hülyeség. Az idomító idióta. Ha nem hiszi, nézze meg a
      Mandarru-k&lt;/i&gt;&lt;i&gt;alandot. Mondom,&lt;/i&gt; &lt;i&gt;bennszülöttekbő&lt;/i&gt;&lt;i&gt;l ön
      soha államot nem épít, legfeljebb Mandarrut, amit a fejlett
      élettechnikával rendelkező minden kalandor hat hét alatt keresztben
      zsebre vág. Az összes modern államok Mandarruk? Nézze, hogy melyik
      az, és melyik nem az, mindig az dönti el, hogy kenyőccsel jár, vagy
      sem. A vicc az, h&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ogy államot csak olyan emberekbő&lt;/i&gt;&lt;i&gt;l
      lehet csinálni, akik nem reszketnek, és nincsenek becsapva, és nem
      bárgyúságból vannak itt, hanem&lt;/i&gt; &lt;i&gt;ép elmével&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Útbaigazítás helyes&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Aztán meg az idomító. Az idomító komédiája&lt;/i&gt;&lt;i&gt;, hogy még
      mindig négereket lát, és mindenkit négerré akar tenni. Amiért ő csak
      a szimpla tudatú emberek számára készült hatalmi technikával
      rendelkezik. Sajtónyilatkozat, tüntetés, ünnepi beszéd, távirat,
      válasz, viszonválasz, felirat, jegyzék, a világna&lt;/i&gt;&lt;i&gt;k huruchikra
      és karakikra való felosztása, az eumariscuskoszorú, a taharintaág, a
      megrendezett merénylet, a pap&lt;/i&gt;&lt;i&gt;araminto madár vére és a
      többi&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt; &lt;i&gt;micsoda?&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt; &lt;i&gt;kenyőcs! Ez az
      arzenál visszavonhatatlanul elavult. Az idomító ezt tudja.
      Kétségbeesetten tudja. Ezért követ el minden lehetetlent, hogy a
      kettőssé lett ember egyik felét betiltsa. A pokolian nevetséges
      ebben az, hogy mialatt az idomító a dupla tudatot halálbüntetés
      terhe alatt betiltja, ő maga dupla tudattal él, és enélkül többé nem
      is tud meglenni. (Ezért mondom, hogy a világon a legszükségesebb
      rossz a pszichológia.) Egyelőre pedig, úgy látszik, olyan politikai
      módszert kidolgozni, amely a dupla tudatot felszámolja, teljesen
      lehetetlen. Az álla&lt;/i&gt;&lt;i&gt;m reménytelen helyzetbe került&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Még egy kérdést. Fölteszem azt,&lt;/i&gt; &lt;i&gt;ami fölött Mr. Pen annyira
      meg&lt;/i&gt;&lt;i&gt;zavarodott. Vajon a négereket (bennszülötteket)
      Mandarruban az őrület helyett ugyanolyan erővel a helyesbe is be
      lehetett volna ugratni?&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Bormester fejét rázta. Ki van zárva. Miért? kérdi ön. Azért, mert
      a helyes nekik&lt;/i&gt; &lt;i&gt;nem is kell. Ők nem békés, normális, nyugodt,
      derült, sima, egyszerű, világos, meleg, átlátszó életet akarnak
      élni, hanem a&lt;/i&gt; &lt;i&gt;felfordulást akarják. Emlékszik a néger fiú
      esetére? Nos? Azt hiszi,&lt;/i&gt; &lt;i&gt;ha ennek a fiúnak a helyes államot
      felajánlják (ahogy Mike fel is&lt;/i&gt; &lt;i&gt;ajánlotta neki), elfogadja? Ő
      Munders Ecqutre alatt akar élni, és&lt;/i&gt; &lt;i&gt;tizedes akar lenni. A
      má&lt;/i&gt;&lt;i&gt;gikus excrementum&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Így tehát&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Ténylegesen. Az idomító számá&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ra azonban az igazi nagy baj
      nem&lt;/i&gt; &lt;i&gt;ez. A háború előtt, a megboldogult Herstal Raimund cukros
      korrup&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ciójának idején az emberiség a&lt;/i&gt;&lt;i&gt;bba&lt;/i&gt;&lt;i&gt;n a
      hiszemben volt, amit Kierke&lt;/i&gt;&lt;i&gt;gaard úgy fogalmazott meg, abban,
      hogy a világ bolondokháza, á&lt;/i&gt;&lt;i&gt;r&lt;/i&gt;&lt;i&gt;tatlan vagyok. Az emberek
      ahhoz, ami történt, buta képet vágtak.&lt;/i&gt; &lt;i&gt;Legfeljebb
      sopánkodtak. A szemtelenebbek még meg is botránkoztak.&lt;/i&gt; &lt;i&gt;A
      h&lt;/i&gt;&lt;i&gt;áború, illetve a hatványozott létű ember a bamba és
      hipokrita polgáriságot megszüntette&lt;/i&gt;&lt;i&gt;. Ő&lt;/i&gt; &lt;i&gt;tudja, abban,
      hogy a világ bolondokháza, egyáltalán nem vagyok ártatlan. Nem,
      ezért&lt;/i&gt; &lt;i&gt;én felelős vagyok. Ettől rémült meg aztán az
      idomító&lt;/i&gt; &lt;i&gt;igazán. Képzelje el, Munders Ecqutre mennyire örült,
      mikor Mike távozását bejelentette. Mennyire örülnek a modern
      államok, amikor a fejlett technikájú és mély emberek emigrálnak. Ó,
      igen, a bambaság és a hipokrízis, amit olyan könnyen lehetett
      kormányozni, mert semleges volt, végé&lt;/i&gt;&lt;i&gt;rvényesen megszűnt.
      Nekem az a benyomásom, hogy az idomító komédiája ezen a ponton
      bontakozik ki, végül is nem más, mint Angela a házasságban volt.
      Komisz és aljas és gyilkos (a kis angyalkát megölte), és egyetlen
      valami igazolja még,&lt;/i&gt; &lt;i&gt;a szeretet követelését nem hagyja
      elévülni. Szegény&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      És a vita nuova&lt;i&gt;?&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Csontvárában már látható. Persze még csak az állványok.&lt;/i&gt; &lt;i&gt;De
      a konstrukció elég szilárdnak látszik. Vagy nem?&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Majd elválik. Még csa&lt;/i&gt;&lt;i&gt;k a húszas évek elején vagyunk&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;A vadonatúj létezés persze egészen más lett, mint ahogy azt a
      fiatal Bormester Mihály gondolta. Egy biztos, amikor az angyal
      mindenki életében egyszer megjelenik, Bormester Mihály felismerte,
      és becsületére legyen mondva, még csak meg se zavarodott. Ez a
      történet itt így, ahogy van, tulajdonk&lt;/i&gt;&lt;i&gt;éppen Mihály Mester
      vándorévei. Héraklés a válaszúton, de az én Héraklésem nem az egyik
      utat választja, hanem mind a kettőn egyforma eséllyel megy és
      egyszerre, mondju&lt;/i&gt;&lt;i&gt;k egyforma eredménytelenséggel&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Így is felfogható. Ebben az esetben Mike és Michail (az&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;élvezetek és a vezeklés) nem egyéb, mint a valóság elől való
      menekülés két alapformulája. Miután a házasságban megbukott, most
      így kísérletezik. Azt hiszem, a keletiek Karipától Salil-Chardupig
      Michailon ezt a bukásszagot érezték, azért nem tudtak vele
      m&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ihez fogni. Manouel csak azért&lt;/i&gt; &lt;i&gt;nem&lt;/i&gt; &lt;i&gt;érezte,
      mert ő maga is bukott volt&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Helyes. A dologna&lt;/i&gt;&lt;i&gt;k ez a mellékértelme is megvan&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;De, ha így van, akkor Bormester ke&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ttéválik, egyik fele
      elindul ke&lt;/i&gt;&lt;i&gt;letnek, a másik nyugatnak, hét év múlva Zanzibarban
      találkoznak. Ez azonban tévtalálkozás (mint Angelával). Mivel emberi
      közösség nincs, minden ember saját monomániájába lárvaként lég- és
      létmentesen&lt;/i&gt; &lt;i&gt;bezárva fut a másikkal paralel&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;A másikkal sohasem találkozhat&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Kénytelen önmagát is paralelizálni (monomániáját
      megduplá&lt;/i&gt;&lt;i&gt;zni, végül is kettős őrültté lenni), önmagával
      párhuzamosan futni és hét év mú&lt;/i&gt;&lt;i&gt;lva önmaga tükrével
      találkozni&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Bormesternek rögeszméjét sikerü&lt;/i&gt;&lt;i&gt;lt hatványra emelnie. Ezt a
      hat&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ványozott őrületet&lt;/i&gt; &lt;i&gt;nevezte el aztán vita
      nuovának&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Beleegyezem. De kérem. Világcirkusz. Csak ön&lt;/i&gt;&lt;i&gt;, minden
      valószínűség szerint,&lt;/i&gt; &lt;i&gt;kakohypnosisban szenved. Már előbb is
      észrevettem, hogy az excremen&lt;/i&gt;&lt;i&gt;tumnak igen nagy szerepet
      szán&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Bormester komolyan rám néz.&lt;/i&gt; &lt;i&gt;Nem nagyobbat, szól, mint
      amen&lt;/i&gt;&lt;i&gt;nyit életünkben elfoglal. Gondolja csak el, az ember a
      kiürülésnek naponkint átlag tíz percet szentel, ez egy hónap alatt
      háromszáz perc, vagyis öt kerek óra. Egy év alatt hatvan óra, vagyis
      két és fel nap. Tíz év alatt huszonöt nap, normális élet alatt az
      ember fél évig a&lt;/i&gt; &lt;i&gt;klozetten ül&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Nem is hittem, hogy ön&lt;/i&gt; &lt;i&gt;a statisztikának ilyen mestere&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Nem, kérem, egy kiürülés alkalmával ön átlag hatszáz grammot
      kakál, tehát százhuszonöt nap alatt saj&lt;/i&gt;&lt;i&gt;át testsúlyát, egy év
      alatt két&lt;/i&gt;&lt;i&gt;százhúsz kilogrammot, tíz év alatt két tonnánál
      többet, hetven év&lt;/i&gt; &lt;i&gt;alatt tizenöt és fél tonnát, vagyis&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;többet, mint egy normálvagont&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Talán befejezhetné&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Ha egyszeri alkalommal huszonöt centiméteres kolbászt ereszt,
      ez&lt;/i&gt; &lt;i&gt;negyven nap alatt tíz méter, egy év alatt kilencven méter,
      hetven év&lt;/i&gt; &lt;i&gt;alat&lt;/i&gt;&lt;i&gt;t hat és fél kilométer, vagyis&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Szarlequin&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Most még csak arról teszek emlí&lt;/i&gt;&lt;i&gt;tést, amit ön ugratásból
      nem be&lt;/i&gt;&lt;i&gt;szé&lt;/i&gt;&lt;i&gt;lt el&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Mire gondol&lt;/i&gt;&lt;i&gt;?&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Mike és Michail&lt;/i&gt; &lt;i&gt;látogatására a Kali-templomban&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Tud ön erről valamit?&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Tudom, hogy ott mind a ketten a többi k&lt;/i&gt;&lt;i&gt;özött Angelával is
      találkoztak&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Ó&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Igen. Az öt A. Az ön mérték&lt;/i&gt;&lt;i&gt;telen nőimádata. Életében nem
      volt pillanat, hogy&lt;/i&gt; &lt;i&gt;ne&lt;/i&gt; &lt;i&gt;lett vo&lt;/i&gt;&lt;i&gt;lna szerelmes&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Én ezt normálisnak tartom&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Az a benyomásom, hogy Bormester Angelát először és teljesen&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;a Kali-templomban értette meg&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Mondja el, igen érdekel&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Mike és Michail úgy is értelmezhet&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ő, ahogy a felszín és a
      mélység énje. Az egyik a szenvedélyes nevető, a másik a spirituális
      szenvedő. Termé&lt;/i&gt;&lt;i&gt;szetes, hogy mind a kettőnek fők&lt;/i&gt;&lt;i&gt;érdése
      a káprázat, az a káprázat (mámor, imagináció, őrület stb.), amelybe
      Abihaillal hatéves korában beleszeretett,&lt;/i&gt; &lt;i&gt;és Angela hiába
      ö&lt;/i&gt;&lt;i&gt;lte, a szerelmet nem tudta belől&lt;/i&gt;&lt;i&gt;e kigyilkolni. Így
      került össze aztán Tamarával (az igazi,&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;&quot;feleség&quot;&lt;/i&gt;&lt;i&gt;-gel), de ugyanakkor Ainyuval. Ez aztán a nő!
      Ainyu tényleg csak egy van. Végül megjelenik Antennis, a káprázat
      ragyogó angyala, a lélek középpontjában ül, gyémánttrónuson,
      egyetlen szál ezüstfátyolban, feje körül szivárványszín gloriola. És
      Kali? A földistennő, az élet istennője, az asszony istennője, a
      dzsungel és az óceán és a csillagos ég, maga a káprázat, a&lt;/i&gt;&lt;i&gt;z
      anya és a szerető, és Mic&lt;/i&gt;&lt;i&gt;hail&lt;/i&gt;&lt;i&gt;–&lt;/i&gt;&lt;i&gt;Mike
      megismerte, hogy ez a Szent Káprázat, akihez csak&lt;/i&gt; &lt;i&gt;egyetlen
      viszonya lehet, előtte leborulni és imádni. Kali istennőben ő sorra
      felismerte életének összes nőit, Améline-t és Abihailt és Auguszta
      Kornéliát és Marcella grófnőt és Fillér Joachi&lt;/i&gt;&lt;i&gt;mnét és Laurát
      és Mirabett és Vá&lt;/i&gt;&lt;i&gt;szolynét és Csajtorján Amaltheát és Lalát és
      Fannyt és Gittát és Mariann-t és Ba&lt;/i&gt;&lt;i&gt;rackot és a kínai
      hercegnőt és&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Mondja már&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Ön az imént beszélt a kenyőcsről (mágikus excrementum) és a
      szellem szent olajáról. Azt, hogy a kenyőcs micsoda, tudjuk. Most, a
      Kali-templomban Bormester megtudta, mi a szellem szent olaja. Ez a
      szent olaj a káprázat. Ez Kali. Ez az asszony. Ő a szent tűz anyaga,
      aki az égést táplálja. Az esszencia. Ő a tinktúra. Ez az asszony,
      akár Ainyunak hívják, akár A&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ngelának, akár Antennisnek,
      mindegyik a mécsesben a szent olaj, mámor, a szent&lt;/i&gt; &lt;i&gt;őrület, a
      szakrális bolondság&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Honnan az ördögbő&lt;/i&gt;&lt;i&gt;l tudja ezt?&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Így történt?&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Vagyis. Mikor Mike és Mihail Zanzibarban a hajóra szállt, éjszaka
      a fedélzeten a&lt;/i&gt; &lt;i&gt;Kali-templomról beszélt, akkor&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Szóval mégis&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
{{lapozó|előző=3|köv=5|cím=Karnevál}}
[[Kategória:Karnevál]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Karnevál/3</title>
    <id>345</id>
    <revision>
      <id>3850</id>
      <timestamp>2006-07-15T20:09:53Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>kat, lapozó</comment>
      <text xml:space="preserve">{{lapozó|előző=2|köv=4|cím=Karnevál}}

    &lt;center&gt;      &lt;font size=&quot;+4&quot;&gt;III.&lt;/font&gt;    &lt;/center&gt;    &lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;center&gt;      &lt;font size=&quot;+3&quot;&gt;GONG&lt;/font&gt;    &lt;/center&gt;    &lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;on vous a trompé, szólt Vatta úr. Havasi rétek? Alpesi flóra?
    Magaslati levegő? Rétek helyett íme a tehéntrágya, patak helyett a
    kanális, és nézze csak a desperát kilenc kórót, botanikailag tényleg
    még fenyő, s ah, a tetején van is néhány tűlevél. Csendes otthon, le
    mot juste, családi üdülő –&lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (a fűben ül, hátát a kanadai nyárfának támasztja és konferál)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      a poshadás, esküszöm, otthon a Kiserdőben különb. Gyakran járok
      arra. Ismeri Jávorkát? Meg kell ismernie. Un homme du bon Dieu.
      Hegyoldal és földkunyhó, aztán tölgy, akác, kőris, úgy ismerkedtem
      meg vele. Érdemes. A piacra megyek. Ott ül, előtte kosár.
      Cseresznyeszárat veszek ki, és azt mondom, szárat cseresznye nélkül
      sajnos nem veszek. Ő erre rám néz. A kosárba, megint rám, a szárat a
      kezemből lassan kiveszi, cseresznyeszemet keres és belepróbálja. Ez
      sem. Sorra szedegeti a szemeket, és próbál. Ez sem. Ez sem.
      Csodálkozom. Le coup a porté. Hagyja, mondom. Fejét rázza. Meg kell
      lenni. A kosarat kiborítja, a szemeket sorra próbálgatja. Ez sem. A
      dolog már kényelmetlen. Mit akar? kérdem. Meg kell lenni, szól, a
      szárhoz tartozó szemnek itt kell lenni, nem veszhetett el. Tovább
      szedeget. A piacon többen odajönnek. Le akarom beszélni. Rien n' y
      fit. Meglesz, szól ő buzgón. Rendben van, mondom, elismerem, hogy
      eszemen túljárt, most hagyja abba. Meg kell lennie, szól.
      Körös-körül az emberek nevetnek. Én menni készülök. Ne menjen,
      mondja ő, mindjárt meglesz. Inkább megveszem az üres szárat, mondom.
      Szárat, szól, cseresznye nélkül sajnos nem adok el. Jól van, akkor
      dobjuk el. Vagy megveszem az egész kosarat. Pour la gloire. Ez volt
      a megismerkedés.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (én a heverőben feküdtem, és a nyár végi eget néztem)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Meghívott, és el is mentem, ott lakik a domboldalon, már harmadik
      éve, felesége a kecske, sajnálom, hogy e viszonyból kicsi faunok nem
      születhetnek, elragadó lenne a tölgyes ott kecskelábú és bakszarvú
      kis kölykökkel, amint mekegnek, a kakukkfüvön hemperegnek, és a
      leányokat rémítgetik. Sajnos a kecske és az ember, úgy, mint a
      görögök korában, már nem kereszteződik. S így a dolognak különösebb
      érdekessége alig van –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Vatta úr mindkét kezét kitárja)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Sokat beszélnek róla, s a pletyka mind igaz. Könyvtára számban elég
      szegény, de minőségben. Az első mű, találja ki. A Biblia. Ön modern
      ember, mondom neki. Igazán? kérdezi komolyan. Aztán a Faust, két
      kötet Shakespeare, Don Quijote, néhány Balzac, Zola, Tolsztoj,
      Ibsen, természetesen a Raszkolnyikov, Sophoklés, nem gabatine, egy
      sereg röpirat –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (lábát felhúzza, hogy kezével simábban gesztikulálhasson)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Úgy, mondom, szóval ön ilyesmit olvas? Ön forradalmár? Nem, válaszol
      Jávorka, csaknem egyszerűen, a forradalom nem valami magasrendű, de
      igen jóravaló gondolat. Arcába nézek. Hogyan? kérdem. Jávorka
      zavarba jön. Talán, amit mondtam, hibás? kérdi. Sőt, mondom, amit ön
      mond, az remek. Én így gondolom, szól és félrenéz.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (két lábát kifeszíti, és még jobban elhelyezkedik)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Van kedve néhány modern emberrel érintkezni? Csütörtökön délután
      találkozunk Kornélnál, Kornél boxbajnok és diák, a periférián lakik,
      mert minden rendes forradalom a periférián kezdődik, vagy a
      szalonokban. A folyóiratot is ott szerkesztjük. Semmi style
      tourmenté. Jávorka szívesen eljön. Névlegesen a kört Ambrus vezeti,
      divatból kiment ember, inkább kerge, és botrányosan műveletlen.
      Zorge Manassé a pénzt adja, hogy a lapot kiadhassuk, Hoppy Demonax
      ugrálni szokott, Simor és Hedry, nők is, Marianne és Hertha és
      alkalom szerint többen. És ön, monsieur Bormester?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Vatta úr reám néz, én a heverőből intek, hogy igen)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Helyzetem ott nehéz. A gyermekszobátlan emberek atmoszférája. Még
      szobatiszták, de már nem sokáig. Önök nemsokára, mondom, merő
      épater-ból szükségletüket itt egymás előtt fogják elvégezni. Helyes.
      Figyelmeztetem önöket, hogy ez takarítás szempontjából rendkívül
      hátrányos. Ilyenkor meg vannak sértve, de nélkülözni nem tudnak,
      mert tájékozottságuk szánalmas. Miért járok oda? Még az egyetlen
      elviselhető banda, ha hülyék is, de legalább igyekeznek nem hazudni.
      A kritikát itt is gyűlölik, de legalább megtűrik. Én vagyok ott, még
      csak nem is a debatteur, csak a jópofa. Röhögnek rajtam, és az
      egyetlen vagyok, aki a dolgok mélyére lát. Pénétrer du regard, érti?
      Ambrus, ez a farouche, a minap fölfedezte Darwint, és azóta mindenre
      azt mondja, fejlődés. Azt mondom neki: Nos, uram, a fejlődéselmélet
      helyessége ellen példa ön saját maga és társasága. Az elmélet azt
      tanítja, hogy az értékesebb megmarad, az értéktelen elpusztul. Íme,
      ön és ez a csürhe fennmarad, kell-e még döntőbb bizonyíték a
      fejlődéselmélet ellen?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (a fűbe oldalt dől, és jobb kezét kinyújtja)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Örülnék, ha közénk jönne, monsieur Bormester, ebbe a chloroanémique
      csőcselékbe. Jávorka nem vált be, mindig hallgat, mint Hedry. Hedry
      Lőrinc, az ördög tudja, honnan került oda, minden csütörtökön
      pontosan megjelenik, azt hiszem, az egészből semmit sem ért. Régi
      vasutascsákóban jár, harcsabajusza van, néha feláll, kimegy, a
      folyosón a sarokba vonul, mintha vizelne, zsebéből pénzt vesz elő,
      és megszámolja. Tizenkilenc fillér. Hedry elgondolkozik, a pénzt
      visszateszi, de egy óra múlva nyugtalankodik, feszeng, valami eszébe
      jut, megint kimegy, pénzét előveszi és megszámolja. Megint
      tizenkilenc. A távolba néz, valamin erősen gondolkozik. Tizenkilenc.
      Nem különös?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (a penzió épületében zongora és ének)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Schumann, szól Vatta úr. Már vártam. Mindennap Schumann.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ki énekel? kérdem.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kanavász Angela úrhölgy, szól Vatta úr konferáló hangján, Kanavász
      Antal ezredes leánya. Schumannt énekel, Lala úrhölgy kíséri, a
      nagynénje. Lala úrhölgy zongora- és énektanárnő, ó, ön nem ismeri?
      Be kell mutatnom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Különös hang, mondom.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Alig észlelhetően fals. Még éppen csak hogy nem kellemes,
      úrileányhang, keserves és cukros, szép leány, de nekem nem tetszik a
      timbre-je, én a muzsikára kényes vagyok, a zene a megdicsőülés és a
      léhaság művészete. Lala úrhölgy korrektül zongorázik, esete Liszt, a
      bravúros és a szélhámos, nem mintha kétféle Liszt lenne –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (felül, és széles mozdulatot tesz)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      a mi korunk a Grieg-zene, a malátakávé és a titkos választójog kora.
      Általában olyan a légkör, mint itt. Csendes otthon, ugyanolyan
      hirdetés a gyanútlanok számára, déguisement az egész vonalon, de
      nincs alpesi levegő, sem hegyi patak, sem havasi rétek, csak
      tehéntrágya és kilenc kóró, vagyis nincs itt más, mint Grieg,
      malátakávé és titkos választójog –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      (Sokk. Július? Beteg. Augusztus? Tüdőcsúcshurut. Orvos, magaslati
      levegő. Améline a Csendes otthonba ír. Améline, ön jó. Hely van,
      egész évben nyitva, rekonvaleszcens, kiválóan alkalmas, magas hegyi
      flóra. Bormester Virgil egészen antikvárius, Bormester Mihály
      arkangyal csúcshurut és rekonvaleszcens, családi üdülő,
      százhetvenhat magas, hatvanöt kiló, ez kevés, különös ismertetőjele.
      Csendes otthon. Sokk. Gyorsvonat második, megérkezik, és első reggel
      Vatta úr konferansztámadása. A heverőben, szeptember kettő, délelőtt
      fél tíz, és most Schumann. Sokk. A vonatban Greco-album.
      Kísértetkék. Holdfény. Nem tetszik, és ez a jó. Hogy vonzzon,
      taszítania kell. Tavaly Münchenben és Párizsban. Modern képek.
      Bormester Mihály Párizsba utazott és a modern képeket megnézte.
      Semmi sem kell kevésbé, mint a kimázolt Greco. A kíntól megnyúlt
      arcok hátborzongató komikuma. Schumann. Greco-hang. Derengő kék
      zene. Ez a melankólia csak a nevetésben tud megnyugodni. Júliusig.
      Hirtelen meggyógyul a gyermekkorból. München, Párizs, Zürich, Bécs.
      Nem sok. Bormester Mihály, Virgil antikvárius és Améline fia,
      húszéves, jól érett, három nyelven beszél, jól öltözik. Európai
      körutazás. Amikor Párizsban voltam. Greco-képek. Debussy. Malátakávé
      és választójog. Augusztus, csúcshurut és magaslati levegő. Tempo
      gyorsvonat második és Csendes otthon, egész évben rekonvaleszcens
      alpesi flóra, és Vatta úr konferál, íme Schumann, a kíntól megnyúlt
      arcok hátborzongató komikuma. Sokk. A modern festészettől félek.
      Montaigne: cet art leger, volage, démoniacle. Nézem, amit élek, de
      nem élem, amit nézek. Kanavász Angela. Úrhölgy. Eau dormante. Szőke,
      karcsú, elefántcsontszínű bőr. Lehet, hogy barna, kövér. Akkor
      megcsalt. Hangja Greco. A kíntól megnyúlt hang. Rajongok érte, mert
      félek. Sokk. Nem tudom követni. Hogy taszítson, vonzania kell.
      Angela, Améline. Egész évben nyitva. Párizs. Abihail. Malátakávé.
      Gyorsvonat második, Zürich. Amela. Bécs és Rembrandt. Titkos
      választójog. Amehail. Versailles és Schönbrunn. Mihály arkangyal
      művelt fiatalember, bár három nyelven beszél. Sokk. Nem éli azt,
      amit néz. Abéline. Fél attól, amiért rajong. Szereti azt, aki nem
      szereti. Csúcshurut, délután négykor harminchét egy, nem sokk.
      Angehail. Szőke, kövér, sápadt, egész évben nyitva, szeptember
      kettő, délelőtt fél tíz, arcvonaltámadás. Ez a nevetés csak a
      melankóliában tud megnyugodni. Angéline. Különös ismertetőjele
      malátakávé, hogy taszítson, mert vonz. Tetszik, és ez a rossz. Vatta
      úr főkönyvelő és konferál. Az egyik ott van, a másik nem hallja.
      Abingela.)
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      – ebédnél majd bemutatom, folytatta Vatta úr.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (hasán feküdt, bal könyökére támaszkoaott, és jobbját lobogtatta.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem kell megijedni tőle, bár én, bevallom, megijedtem. Olvassa el.
      Még mielőtt beszél vele.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vatta úr kis füzetet vett elő. (Schumann.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ez a folyóirat. Két cikket írtam, az egyik a bevezetés a moziba,
      kortörténeti jegyzet, igen szellemes, a másik, amely e pillanatban
      önre is vonatkozik, a huszadik század legnagyobb kérdése, miért
      lesznek ma a legerotikusabb férfiak onanisták? Jávorkának is van
      benne kis tanulmánya az almaszedésről és almaszedőkről.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (másik oldalára fordul, aztán felül, lábát maga alá húzza.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Schumann.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A folyóirat a legtöbb, amit ez a par excellence epigon korszak adni
      tud. Nem vagyunk ostobák. Sápadtak vagyunk. Fő jellemvonás az
      émoussement des passions. A cím az én intenciómnak nem felel meg.
      Jelenkor. Fantáziátlan és nem is igaz. De leszavaztak. A megjelenést
      elhatároztuk, valamirevaló ötlete senkinek sem volt. Legyen
      Troglodyta, mondom én, sőt Neotroglodyta. Úgyse érti. Legalább. Nem
      jó? Vagy legyen Szappan. Szimbolikus cím, ezzel akarjuk a
      megkoszosodott emberiséget megmosdatni. Nem tetszik? Persze,
      patetikus kell. Akkor legyen Spartacus. Vagy legyen Torquemada. Szép
      cím. Legyen Kiskávéház, ügyes kínai cím. Ez se jó? Akkor legyen
      Oroszlán. Félelmetes, ordításától reszket a kispolgár. Legyen
      Plebejus. Büszke cím. Vagy Napóleon, még büszkébb. Őszintén ajánlom.
      Ég a ház. Ez jó, a tűzoltóság előfizetése biztosra vehető. Nem
      tetszik? Kár. Szegény elveszett lelkek kalauza. Kicsit hosszú, nem
      baj. Legyen Köd, mert ebben tényleg sok az igaz. Legyen Cucli, ez
      vicces és ízléstelen. Solness építőmester. Vagy legyen mozicím?
      Sikoly az Éjszakában. Véres Rongyok. Doktor Moreau Szigete. Legyen
      csak annyi, hogy Százegy. Ez izgalmas. Olvasta a legújabb Százegyet?
      Remekül hangzik. Ha valami unalmasat akarnak, legyen Modern Idők
      vagy Új Világ, vagy Új Társadalom. Legyen Éljen az Igazság.
      Kolumbusz, célzással az újvilágra és a tojásra. Legyen Pástétom.
      Kolbász. Nem, legyen Pacal, ez szemtelen, ehhez ragaszkodom, Pacal
      legyen. Vagy Politeia? Éljen a klasszikus ókor. Legyen Fiat
      Justitia. Képzelem, a papok mennyire megijednének. Legyen Pax vagy
      Requiescat vagy Circumdederunt. Egyik sem? Akkor talán héber cím.
      Mondjuk Béth ha Széfer. Vagy Sulchan. Vagy Lechem hajóm. Nem kell
      héber? Akkor szanszkrit. Tamas. Rajas. Sattva. Nem, legyen Avidya.
      Ez a legjobb. Eszperantó? Nem, legyen francia. Legyen Faridondaine.
      Legyen L' âme Damnée du Village. Legyen Marette. Vagy Dos Vert.
      Legyen Godiche. Legyen Dans L' Eau Jusqu'au Cou. Gyönyörű. Nem kell?
      Kerékvágás. Vörös Fonal. Mi vagyunk a vörös fonal, amely a
      történeten végigvonul. Olvasta már a Vörös Fonalat? Por és Hamu.
      Nagyon jó. Rétes. Most nyújtják. Vagy inkább Mazsola? Legyen
      Pirkadat. Célzás Böhme és Nietzsche Morgenrötéjére. Legyen Lócitrom.
      Inkább Korgó Gyomor. Paradicsom. Piszkavas. Snájder Fáni. Óriási.
      Legyen Csak Egy Kislány. Ez se kell? Mit akarnak? Ennél jobbat nem
      tudok. Legyen Valag. Ez komoly, nehéz és tömör cím. Legyen Bögre?
      Legyen a következő: Kis Kacsa Fürdik Nagy Fekete Tóban. Nem, legyen
      Mit Sütsz Kis Szücs? Ilyen még úgyse volt. Legyen Kémény. Vagy
      Szégyenfolt. Lelkiismeret. Vagy Tüske, vagy Pipaszár, vagy Furulya.
      Elefánt. Legyen egzotikus? Nem bánom, legyen Quadalquivir. Ahmed. Ez
      eddig a legjobb. Az Ahmed legújabb száma. Utazás a föld körül. Ez is
      jó. Petrus. Ezt válasszuk, a csuhások megpukkadnának. Legyen
      Koronaügyész. Legyen Calais, célzással a szorosra és Rodin szobrára.
      Legyen Waterloo. Éljen! Mit akarnak? Legyen Novum Organum? Legyen a
      Tiszta Ész Kritikája? Legyen Don Quijote vagy Valóság és Költészet
      vagy Hamlet vagy Feltámadás vagy Candide, bravó, legyen Candide. Ez
      se kell? Legyen Jóéjszakát. Legyen Nincsen Pénzem, de Majd Lesz.
      Négyszögletű Kör, Odvas Fog, Ragacs, Jupiter, Gáz, Kávéskanál,
      Deszkakoporsó. És végül mégis jelenkor lett. Extrémité inférieure.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Schumann. Vatta úr hátát a nyárfának támasztja.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tulajdonképpen azt szerettem volna, ha a folyóirat címe A Lemur lett
      volna. A lemurok korszaka kezdődik. Itt, devant les yeux. Ezt itt
      nem olvasom fel, majd megnézi. Érdemes. Bevezetés a moziba, a mozi a
      plebejusművészet, vagyis a nemművészet, amikor szórakozássá válik,
      az embert önmagától megszabadítja. Az idegek dolga, a szellemnek
      semmi köze hozzá. Bevezetés Lemuriába. Beülnek a sötétbe, és hagyják
      magukat felizgatni. Itt van a második számban kis cikkem a
      Zugevőről. A lemur. A zugevő sonkás zsemlét vesz, vagy fügét,
      leginkább nápolyi szeletet, cukrot vagy csokoládét, beül a moziba,
      és a sötétben egyedül eszik. Közben izgul. Azon gondolkozom, hogyan
      lehetne a kéjt fokozni. Mondjuk a kétszemélyes nézőhelyekkel. A
      dráma alatt csokoládét ennének. Őrületes lenne. Képzelje csak,
      őnagysága bemegy a moziba, ahol a gonosz csábító a hősnőt tőrbe
      csalja, és már-már leteperi. Les bourreaux eux-m&amp;#234;mes pleuraient. És
      akkor, tout &amp;#224; coup, csokoládészopogatás közben érzi, hogy a mögötte
      levő, nyilván férfi, őt szexuálisan szórakoztatni kezdi. Ah! Micsoda
      halmozás! Ez Lemuria. Saját definícióm. Büszke vagyok rá. A lemurok
      matriarchátusban élnek, csak az a fontos, ami a nősténykéknek
      tetszik. Például a mozi és a zugevés és a kétszemélyes nézőhely.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Vatta úr a folyóiratot kinyitja. Schumann.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ez itt a másik, a huszadik század legnagyobb kérdése: miért lesznek
      a legerotikusabb férfiak onanisták? A dolog viccesen hangzik, de kár
      nevetni. Ez az utolsó előtti bekezdés. Most már ön is tudja, Madame,
      hogy egy idő óta erotikus férfiakkal miért nem találkozik, vagyis,
      akikkel találkozik, csupa vessard, az aktust expressz elvégzi és
      horkol, vagy pedig béka. Undor. Nos, Madame, tudja, hogy az erotikus
      férfiak nem vesztek ki, csak visszavonultak és onanisták lettek, nem
      mert obstruálnak, hanem mert ők is pontosan úgy vannak, mint ön. Az
      erotikus nők elmentek apácának, vagy kurvák lettek, szóval a komoly
      számítás köréből kiestek, és így szegény erotikus férfiak
      kénytelenek malacok lenni, mert a színpadon levőkre rá se tudnak
      nézni. Az erotikus férfi! Qu' est-il devenu? Mit kezd az ilyen
      kozmetikai remekművel? Őt nem lehet becsapni. Hiába mázolja ki
      magát. Fausse alerte. Nem is kell, hogy úgynevezett szép legyen, bár
      ez nem hiba. Egészen más kell, ön tudja, Madame, különösen este, ha
      levetkőzik, és csípőjét a tükörben megnézi, vajon megvan-e még. Mi
      az, amit az erotikus férfi követel? A kozmetika elnézhető,
      gyarlóság, mert, kérem, a harmadik csók után az ön arcán már
      úgysincs egy csepp festék sem, frizurájának is vége, nyaka és
      hónalja izzad, blúza csupa gyűrődés, szoknyájáról nem is szólva, és
      az egész toalett odavan. A dolgot az erotikus férfi nagyon komolyan
      veszi. Az erotika? Question de fait. Persze ha ön ebbe a játékba
      belemenni fél, és kozmetikájáért reszket, akkor szegény erotikus
      férfi mit tegyen? Ó, a szerelem egészen ritka dolog lett, a szerelmi
      házasság pedig kivétel. A házasságok ötven százalékát, mondta egy
      bölcs, hiúságból kötik. Másik negyvenkilenc százalékát érdekből.
      Marad egy százalék a rendkívülien őrültekre. De szerelem?
      Találkozott ön már, Madame, szerelmi házassággal? – Mit szól
      hozzá, monsieur Bormester? Most még az utolsó bekezdés, majd
      elolvassa. E cikkel nagy sikerem volt, százharminckilenc levelet
      kaptam, rózsaszínt, lilát, drappot, világoskéket, különböző
      illatokban –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Ebédharang. Vatta úr feláll.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Jön enni? Zöldségleves, ön még nem tudja, mindennap zöldségleves.
      Borjúpörkölt és almás pite. Jöjjön, bemutatom Lala őnagyságának,
      mert Angelához az út rajta keresztül vezet –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem, nem, kedves Bormester, fölösleges, az udvariasságot
      megkövetelem, de nem szeretem, egy szót se, majd én, én itt nem
      érzem jól magam, de Angelát kötelességem volt gardírozni, nálunk a
      családban senki, csak én, sajnos, önnek, ha velünk meg akar
      ismerkedni, családunkról sok mindent tudni kell, ahogy én, persze,
      értem, és nincs ellene kifogásom, Angela iránt érdeklődik, sőt
      helyeslem is, hangja elragadta önt, nem csodálom, de jöjjön
      közelebb, én bizalmasan közölni akarom, ezt önnek tudni kell, Angela
      a bűn gyermeke (halkan), a bűn gyermeke –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Lala szigorúan néz, elszomorodik, felsóhajt, kezét messze kinyújtja,
      szemét behunyja, átszellemül, még sokkal halkabban: a bűn gyermeke
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Házasságon kívül született? kérdem tartózkodva és gyengéden.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Lala visszahőkölt, lornyonját kebléből kivette, és hosszasan arcomba
      nézett.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem, nem tudom, szólt végül, mi adott önnek okot arra, hogy
      Bormester úr! (felkiált) Önmagát korán leleplezte –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azt mondta, szólok megrettenve, és az áthidalást keresem.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A bűn gyermeke, mondta suttogó hangon, és a lornyont leejtette. Ó,
      nem. Ez nem jelenti azt, hogy. Ő. Milyen szennyes képzelet, hadd
      nézzem meg önt jobban, nem is látszik, hogy ilyen romlott –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mit ért az alatt, hogy a bűn gyermeke? kérdem igen mérsékelt és
      tisztelettudó hangon.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Angela, szólt Lala nagyon halkan és feszélyezve, Kanavász ezredes
      első házasságából született, attól a ledér nőtől –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ledér, mondom én.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Helyesen ítéli meg. A szó talál. Ledér volt. Ó, szegény Gitta sokat
      szenvedett. Még most is szenved. Gitta az én húgom, Kanavász ezredes
      második, de igazi és törvényes felesége. Az első házasságból
      született Angela, a bűnös házasságból, a ledér nőtől, szegény
      gyermek, én bűnös származását igyekszem vele elfelejtetni. Hogy őt
      házunkba fogadjuk, sokáig ellene voltam, a bűnt hozta magával,
      tiltakoztam, mert én a bűntől irtózom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem értem egészen, szólok, az ezredes úr első házassága talán nem
      volt törvényes?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Lala a lornyont ismét föltette.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Uram, szólt és kiegyenesedett, miért sérti meg ön ismét családunkat?
      Hogyan merészelheti azt gondolni, hogy Kanavász, ezredes létére,
      törvénytelen házasságban élt, és Angela ilyen házasságból született?
      Vegye tudomásul, hogy Kanavász bármilyen ember legyen is, annyira
      sohasem tudna önmagáról megfeledkezni, hogy –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igazán nem értem, szólok. Ha törvényes házasságból született, akkor
      miért a bűn gyermeke?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Lala a lornyont leejti, előrehajlik és suttog. Uram, lehet, hogy ön
      majd Angelát feleségül veszi, ha a gondviselés így határozott, én
      engedek, mert én hiszek a gondviselésben, de soha ne éreztesse vele,
      hogy ön ezt tudja, ígérje meg, ne árulja el, hogy megmondtam. Ő ezt
      tudja, szegény gyermek, és sokat szenved, tegye őt boldoggá
      (megrendülve), felejtesse el vele bűnös származását (könnyezik),
      ígérje meg. Higgye el, ha én nem lennék, Angela régen elzüllött
      volna. Az egész család. Mindenki. Sokszor éjjel nem alszom, a gond,
      de a kötelesség –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Lala sóhajt, és szemét lehunyja.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Végtelenül kezdem tisztelni, mondom ijedten.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Más nem bírta volna. Én. Ki tudja meddig? Lehet, nem sokáig. Még
      szeretném megérni, hogy Angela sorsát igazi férfi átvegye, hogy
      (suttog) a sírban nyugodtan tudjak pihenni. Az egész ház. Minden
      gond. Hónapokig nem alszom, és nem tudok enni. Beteg vagyok
      (tomporát fogja). A Braquilleux-idegem. Sokat szenvedek –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kezét fölemeli. Átszellemül.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ha én nem lennék. Kanavász? Ó, majd megismeri. Gitta? Fanny? Ő jó,
      de nem épeszű. Angela? Nehéz feladat, de viselem. Három évvel
      ezelőtt az a ledér nő meghalt. Már nem gyűlölöm. Angela tizenhat
      éves volt, és Kanavász azt mondta, hogy Angela nevelésének
      befejezéséről ő kíván gondoskodni. Ön? kérdem, ön akar valakinek
      neveléséről gondoskodni? Hivatottnak érzi magát arra, hogy, mondja
      csak nekem, Kanavász ezredes. Az apja vagyok, szólt Kanavász. Bűnben
      fogant gyermek, mondom én irtózva. Micsoda bűnben? kérdezte
      Kanavász. Törvényes házasságban fogant. Anyja ledér nő volt, mondom
      én. Angela anyja nem volt ledér nő, felelte Kanavász. Amiért nem
      illettünk egymáshoz, azért ő nem volt ledér. Sohasem csalt meg,
      békésen elváltunk. Ledér nő volt, kiáltom én, és Angela bűnös ágyban
      fogant. Szememet eltakarom. Kanavász meghökkenve néz reám. Ön a
      helyzetet hamisan ítéli meg, szólt. Ön, kiáltom erre én, nyugodjon
      meg, én a helyzetet egészen jól ítélem meg. Az ön első házassága
      bűnös viszony volt, ha látszat szerint törvényes is. Semmi oka sincs
      ezt feltételezni, mondta ő remegve. Angela pedig bűnös viszonyból
      származott. Én tiltakozom az ellen, hogy őt ebbe a házba hozza.
      Vagy, ha mégis, én és Fanny azonnal távozunk, és én Gittát, az ön
      feleségét is felszólítom, hogy távozzon, mert ha önnek a bűn
      kedvesebb, mint hites felesége, akkor. Kanavász elhallgatott –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azon a hangon, folytatta Lala, amellyel én Kanavásszal beszélek, nem
      kell csodálkoznia (mindkét karját kitárja). Én önt bizonyos
      tekintetben már a családhoz tartozónak érzem (önkívületben), ön jól
      nevelt fiatalember, és ön Angela biztos támasza lesz, ne
      csodálkozzon, hogy Kanavász ezredessel így beszéltem, kénytelen
      vagyok önnek, titkot, ígérje meg –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ígérem, mondom.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Senkinek, kiáltott Lala.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Senkinek, mondom én.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Még Angelának se, szólt suttogva. Ígérje meg.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ígérem.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön derék fiatalember –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Fejemet lehajtom, és szerényen nézek.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Senki se tudja. Senki. Talán Gitta néha érzi, ritkán érzi, néha,
      szegény. Én (egészen halkan), én. Én (még halkabban) áldozat vagyok.
      (Szemét megtörli, sóhajt, csuklik, nehezen lélegzik.) Én (folytatta
      csaknem hangtalanul) áldozat vagyok.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ezt így, mondom, még nem értem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kanavász, szólt Lala egészen hozzám hajolva, Kanavász ezredes engem
      szeretett, és most is engem szeret –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      És miért nem vette el?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Feláldoztam magam, lehelte ő. Gittának adtam őt. Lemondtam róla.
      Legyen Gittáé. Szegény Gitta, nem tudta. Kanavász se tudta. Csak én.
      Feláldoztam magam. Sokat szenvedek. Ön nem tudja, milyen sokat
      szenvedek. Én családomért feláldoztam magam.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön nagyon jó, mondom hazudva.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Erről önnek sejtelme sincs (könnyezik).
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tovább hazudok. Mint a szent, szólok.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen, szól, és nehezen lélegzik. Én már erre sokat gondoltam. Én
      szent vagyok. Így csak szentek tudnak szenvedni. Ő engem szeretett,
      és (szemét eltakarja) én is őt. Még most is. Én lemondtam róla. Én
      magamat feláldoztam. Legyen Gittáé. Ő csak legyen boldog. Én
      elviselem a szenvedést. Szívem vérzett. Még most is. Én erős vagyok,
      én az áldozatot elviselem. Gitta nem bírta volna ki –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      És Kanavász ezredes? kérdeztem. Őneki mindegy volt?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Lala felsóhajt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kanavász. Ó, Kanavász férfi. Ő erről talán nem is tud –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Lala fejét lehajtja, és bizonytalanul int. Csak férfi, mondja újra,
      őrá ez nem is tartozik –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azon a véleményen van, kérdem, a férfiak általában nem tudják, kit
      szeretnek?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A nők jobban tudják, válaszolt Lala.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      És? kérdem.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Feláldoztam magam Gitta boldogságáért, és azóta is, a családnak, ez
      nekem kötelességem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tragikus –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön jól látja. Ez a helyes szó. Az én életem tragédiája. Szegény
      Gitta. Nekem a családra vigyáznom kell. Én nem engedhetem, hogy a
      bűn csíráit a családba hurcolják. Én tiltakoztam az ellen, hogy a
      ledér nő züllött gyermeke a tiszta családot megfertőzze. Szegény
      Angela. Ő erről semmit sem tudott. Kanavász akkor őt intézetbe
      akarta küldeni. Kanavász nem rossz ember, de. Micsoda intézetbe,
      kérdem, talán zárdába? Nem, szólt ő, nem kívánom, hogy apáca legyen.
      Angela nem apácatermészet. Azt tudom, mondom én nyomatékkal, hogy a
      ledér nő leányából apáca nem lehet. Szóval világi nevelőintézetbe?
      Igen, szólt ő. Én, mondom erre, önről azért többet hittem, Kanavász
      ezredes. Ön képes lenne leányát idegen emberekre bízni? Ön képes
      lenne saját leányát, bármilyen legyen is, feláldozni? Miért áldoznám
      fel? kérdi ő. Jól van, mondom erre, majd akkor feláldozom magam én.
      De csak egy feltétel alatt. Én az ön bűnös gyermekét a házba
      fogadom, ha ön gyermekét reám bízza. Én már annyi áldozatot hoztam,
      hogy ezt is meghozhatom. Nem tudnám elviselni, hogy a gyermek
      romlott idegen emberek között legyen. De kérem, kiáltott Kanavász, a
      nevelőintézetben romlott embereket nem alkalmaznak. Csak bízza rám,
      mondom én, tudom, hogy mi az a nevelőintézet. Fenékig romlott. Majd
      én fölnevelem őt. Ígérje meg, Kanavász ezredes, hogy reám bízza. Én
      mindent elkövetek, hogy őt jó útra térítsem. Ha kell, én őérte még
      fel is áldozom magam. Rám bízza? Legyen megnyugodva, ha van valaki a
      földön, aki az ön leányát a fertőből kiemeli, az én vagyok. Menjen,
      ezredes, és hozza el őt nekem –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Szédül? kérdezte Vatta úr.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Megvallom, szólok, és a fűbe dőlök, hogy a fűszálak nyakam
      forróságát enyhítsék. Megpróbálok észre térni. Meg kell menteni,
      mondom aztán.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Angela úrhölgyet? Angela úrhölgy nem szorul arra, hogy megmentsék.
      Egészen mást kellene, egyébként –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Egyébként? kérdem.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön jó helyről való ember, venu de bon lieu, ahogy mondják, és így
      nyíltan beszélhetek.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Meg kell őt menteni.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vatta úr a fűbe ül, ágat vesz fel, és a legyeket hajtja. Ön tényleg
      szerelmes? kérdi.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bizonyosnak látszik –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      És Angela? Persze Angela menekül. A legelső férfihoz, aki el akarja
      venni. Szerencsére ön az a férfi. Nem csodálom. Ön csodálja?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön Lala őnagyságát felismerte. Látom. Én nem voltam érdekelve, de az
      első találkozás után én is a fűbe feküdtem. Ez az egyetlen orvosság.
      Nevét azonban nem ismeri. Majd én elárulom. Olvasta Bachofent? Nem.
      Keveset olvasott. Ezt rosszallom. Pótolnia kell, mert jófejű ember.
      Ott majd találkozni fog Lalával életnagyságban. Lala amazon. Egy a
      fontos, a réputation de vierge, ami azt jelenti, hogy a vérszomjas
      amazon, aki minden nőn bosszút áll, és minden férfit halomra
      mészárolna, mert ő szűz maradt. Félelmetes bestia. Úgy kell vele
      bánni, hogy az ember fejét levágja, de nem néz rá, mert aki arcát
      látja, a borzalmaktól megkövül. Ön most félig megkövült állapotban
      van. Ön ehhez a feladathoz még fiatal, és azonkívül sem Perseus –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az ön intellektualizmusa, szólok, ebben a percben egyáltalán nem
      szórakoztat –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Olvassa Bachofent, szól Vatta úr, és esetleg Freudot is. Jó modern
      szerzők. Szerelmi ügyekben elég sok ellensúlyt tartalmaznak. Ön
      ezeket nem olvasta. Az első fals női hangtól megittasodik. Lala önt
      el fogja csábítani, Angelát önhöz adja feleségül, aztán
      elhíreszteli, hogy ön beléje volt szerelmes, ő feláldozta magát, se
      pose en victime.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Megtörtént önnel valaha, kérdem, hogy a teória kijózanította?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Eredetileg józan vagyok, defetista és dezilluzionált. Engem inkább a
      dolgok teoretikus oldala érdekel. Ön szenvedélyes ember. Lala minden
      ép nőt gyűlöl, és minden férfit meggyilkolna. Feltéve, ha mégis
      férjhez ment volna, akkor azért állna bosszút, mert a szüzességét
      elvették. A nő alaptermészete az álmos és tunya tenyészet, ez az ő
      attrakciója, s ez az, amivel reánk annyira hat. A normális nő mindig
      teherben akar lenni. Az amazon az, aki a terhesség ellen tiltakozik.
      Ezért az amazon meg nem engedett aktivitásban szenved. Az aktív
      nőktől óvakodni kell. Persze a tunyáktól is. Azt hiszem, Angela is
      amazon. Ez most még nem állapítható meg, majd nászéjszaka után, de
      akkor, jaj –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Eléggé untat, mondom, és a fűben felülök.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Látom, szól Vatta úr. Kár. Ha valaki valamit ennyire akar, csak a
      veszte lehet. Sajnálnám, bár. Que sais-je? A pszichológia a
      dezillúzió gyermeke, de az ember nem lehet eléggé dezilluzionált.
      Tele vagyunk szeméttel. Olvassa Strindberget, aussitőt que possible,
      a &lt;i&gt;Júlia kisasszony&lt;/i&gt;-t. Régi rongyokból vagyunk, a pszichológus
      a rongyász. Nietzsche azt mondaná, hogy a pszichológus a legkisebb
      ember. De amit Laláról és Angeláról mondok, akkor is helyes lesz,
      legfeljebb a valósághoz képest még túl kedvező, túl idealizált –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      (Az aggok társadalma. Bormester Virgil antikvárius ötvennégy éves,
      vörös haja megritkult, Améline tanárnő, nyugdíjazás, aszott kezével
      a befőttet az uzsonnaasztalra teszi, és azt mondja. Búcsú a szülői
      háztól. Adieu, Papuli, adieu, Mamuli, adieu, Misike, vigyázz
      magadra, meg ne hűlj, este a sálat el ne felejtsd. Kesző Benjamin
      bácsi meghalt, és Kesző Bertalan is meghalt, de él Kesző Domonkos
      fővárosi főszámvevőségi főszámtanácsos, száznégy éves, mindennap már
      nem tud lemenni, de hetenként háromszor elmegy, a temetési
      vállalkozó régen meghalt, fia is öregember, de Kesző Domonkosnak a
      temetést elmondja, igen, zenés temetés lesz, bár azóta kétszer
      drágult, de a díjakat megfizette, énekelni fognak és a zászló. Molly
      tavaly halt meg, feneke teljesen kihűlt, és Molly belehalt, de
      Böllér Leo őrmester itt maradt, olyan, mint az ötéves gyermek,
      gyerekkocsiban, enni se tud, reggel és este megszoptatják
      tejeskávéval. A báró Adenből mégiscsak visszatért, már két éve múlt,
      kopott ruhában, tar fejjel, de visszatért, könnyzacskói megdagadtak,
      alsó ajka lelógott, szeme állandóan folyt valamitől, és keze
      reszketett, de visszatért, és azóta Bella már nem olvas regényt,
      hanem reggel a bárót felöltözteti, és a cukrászda sarkában leülnek,
      és kezét megfogja és nézi, és vigyáz rá, nehogy megint Adenbe
      menjen, este pedig levetkőzteti, és ágyba fekteti, de hálóingét
      zsineggel az ágyhoz köti, nehogy megint Adenbe menjen, és reggel
      ismét felöltözteti, és kezét el nem ereszti és nézi, és a báró ajka
      lelóg, és szeméből valami folyik, és a cukrászda sarkában ül, és
      Bella folyton fogja és nézi, nehogy megint Adenbe menjen. Vermerán
      betegségébe nem halt bele, most is él, körgallért visel, a kórház
      igazgatója, és az orvostudományban végképp csalódott. Nem, kérem,
      szólt, én oly sok szép orvosi kifejezést ismerek, hogy ön. De kérem,
      én bevallom. Azt mondjam önnek, hogy garmelán panatelljei dagadtak?
      Ön erre nyilván megijedne, de biztosítom, semmi oka se lenne, mert
      nekem összes panatelljeim, még rambóliám is ötven éve dagadt, és
      makkegészséges vagyok. Hívjon más orvost. Vermerán körgallérját
      fölveszi és távozik. Hoppy Lőrinc most hetvenkét éves, és
      megváltozott ő, tökéletesen megváltozott, már nem a régi. Mirabel
      meghalt, és bánatában utánahalt a strucc is, egymás mellett
      feküsznek, nem messze Augusta Kornéliától és Barnabás Maximustól.
      Hoppy Lőrinc akkor magas fekete cilindert vett, és fekete
      ferencjózsefet és ébenfa botot ezüstfogóval, és cipője mindig
      fényes, és úgy járkál, és ismerőseit a cilinderrel mélyen köszönti,
      és ritkán látni, csak hétfőn és pénteken délután fél négykor, Rezeda
      Mirjám Kárpátiát az énekórára kíséri Lala úrhölgyhöz, Rezeda már
      tizenkilenc éves, de Hoppy az énekórán ott ül a sarokban csendesen,
      hallgat és könnyezik, és azt mondja, ó, ha ezt Mirabel hallhatná.
      Lala úrhölgy erre azt feleli, hogy Rezeda hallásával valami baj
      lehet. Nem elég finom, szól, mert mindig melléje énekel. Hoppy szép
      fehér, fekete szegélyű zsebkendőt vesz elő, és szemét megtörüli.
      Rezedának csodálatos hangja van, szól halkan. Lala úrhölgy bólint,
      igen, elég jó hangja van, csak a füle. Mindig melléje énekel. Pedig
      Lala úrhölgy a legkitűnőbb zenepedagógus, aki valaha élt. Mire Hoppy
      Rezedával hazamegy, fején a cilinder, kezében az ezüstfejű bot. Az
      aggok nemzedéke. Adieu, Papuli, adieu, Mamuli. Findzsa Szilárd úr
      takarékpénztári ellenőr, Kanavász ezredes távoli rokona, és
      felesége, Dolores, sajnos igen görbe lábakkal, egy kicsit púpos is,
      mint mondják, nem épelméjű. Findzsa Szilárd néha, sőt elég gyakran,
      mindenesetre többször megtörtént, hogy például megjelent Hoppy
      Lőrincnél, leült, és azt kérdezte, hol volt ön tegnap délután
      négykor. Hoppy azt felelte, hogy ő, mivel hétfő volt, Rezeda
      leányának énekóráját hallgatta meg, mert ő ezt semmi pénzért el nem
      mulasztaná. Ön, kérem, szólt Findzsa, tegnap délután négykor
      feleségemnél volt. Hoppy persze hasonló esetekről már hallott, és
      azt válaszolta, távozzon, uram, mert hetvenkét éves ősz fejem
      mocsoktalan tisztaságára mondom. Findzsa úr felugrott, és öklét
      mutogatta. Önt én provokálni fogom, kiáltotta. Távozzon, szólt
      Hoppy. Ön felelni fog, üvöltötte Findzsa úr. Két hét múlva Findzsa
      úr este tízkor Bormester Virgil urat kereste, és kérdőre vonta, hogy
      feleségét miért látogatja titokban. Bormester tanácstalanul nézett
      Améline-re: Tud ön erről valamit? kérdezte. Améline felsóhajtott. Ó,
      Virgil, szólt, ilyen idős korban, ettől igazán megkímélhetett volna.
      De Findzsa úr egy idő múlva kora reggel Kesző Domonkosékhoz rontott.
      Kesző Domonkosné, kilencvenhat éves, könnyekre fakadt. Domonkos,
      szólt zokogva, az ég áldja meg önt, száznégy éves korában még mindig
      kalandjai vannak? És éppen Dolores, a görbe lábú, púpos, még hülye
      is, ezt érdemeltem öntől nyolvanegy évi házasság után? Adieu,
      Misike, a sálat el ne felejtsd.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ez a gyeppad itt, nézze, mondom, foglaljon helyet, várjon,
      felöltőmet leterítem.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Angela leült, előrehajolt, és a forrásba nézett. Bogarak vannak
      benne, szólt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen, kis vízibogarak, szólok, és én is leülök. Ez annak jele, hogy
      ez élő víz –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Élő víz ? Van halott víz is?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Van, mondom. Abban semmiféle lény nem él. A steril víz ilyen halott.
      A desztillált víz szenvedélytelen, tehát nem él.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Angela rám néz. Én, szól, a bogarakat utálom. Én nem tudnék ebből a
      vízből inni. Nálunk otthon a tisztaságra nagyon vigyáznak. Anyám
      volt ilyen –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (A bűn gyermeke. Ledér nőtől származott. Ez a szó a helyes. Én
      áldozat vagyok, és ő engem szeretett, és még most sem tudja, mert a
      családban mindenki bűnös ágyban fogant.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Beszélne valamit édesanyjáról? Szerette őt?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ő nem szeretett engem, szól Angela. Ő senkit sem szeretett. Azt
      hiszem, ahhoz, hogy valaki szeressen, valami erő kell, igaz?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Amazon. Fejét le kell vágni. Csak bízza rám, én fölnevelem. A
      tiszta családot megfertőzte. Titkot bízok önre.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Biztosan, mondom.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az én anyámban nem volt semmi erő. Nem tudott szeretni, még
      ragaszkodni sem. Apám azért vált el tőle. Amikor, elment, drágaköves
      aranyórát ajándékozott neki, s anyám nézegette, és azt mondta, hogy
      kedves emlék. Egyszer bajban voltunk, és azt mondja, az órát eladom.
      Nem kell. Mi nem kell? Olyan különös volt, laza hangjával, minden
      megindulás nélkül. Akkor tizennégy éves voltam, és nagyon féltem. Ha
      engem el akarnának rabolni, akkor ő képes lenne ugyanilyen
      szenvtelenül azt mondani, vigyék. Nem kell. Mi kell? Kezéből a
      tárgyak kiestek. Tányérok, csészék, kanalak, ruhadarabok, a toll.
      Csak úgy elnézett valahová, és eleresztette. Apámat is így egyszer
      csak eleresztette. Én attól kezdtem félni, hogy engem is képes lenne
      egyszerre csak elereszteni. Nem is gondolna másképpen rám, mint
      órájára. Volt órám, és már nincs. Nem kell. Mi kell? Úgy halt meg,
      hogy közben valamire gondolt, és önmagát elejtette. Nem is halt meg
      talán, csak valahová leesett, és nagyon féltem, hogy egyszerre
      megint itt lesz, még most is félek –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Akkor biztosan hálás Lala néninek, mert ő nem ilyen. Éppen
      ellenkezőleg. Ő nagyon erős. Ő biztosan szereti önt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Lala néni nem szeret engem, szólt Angela, és nálunk nem is lehet
      szeretni. Még leginkább Fanny, de Fanny nem épeszű. Nálunk mindenki
      mindig reszket. Nem jó. Jó lenne, ha egyszer, egy napig, egy napig
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Legyen Por és Hamu. Legyen Fanny. Legyen Lala. A bűn gyermeke. Nem
      kell. Mi kell?)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Egy napig? kérdem. Mi lenne? Egy napig azt tehetné, ami jól esik?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Egy napig.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Házassága bűnös viszony volt, ha látszatra törvényes is.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mit tenne?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem tudom. Azt hiszem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mégis.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azt hiszem, sokáig lennék ágyban. Talán délig. Aztán ebédelnék, de
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Angela zavartan néz. Ki fog nevetni, mondja halkan.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Eredetileg ledér vagyok, de dezilluzionált. A pszichológia bűnös
      házasságból származott, ledér nőtől és rongyokból.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem hiszem, szólok.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A cukrászdában szeretnék ebédelni. Csokoládét és habot.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Erre én is gondoltam már. Ha megnősülök, akkor feleségemet egyszer
      meg fogom hívni, ebédeljünk a cukrászdában –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Angela komoly arccal rám mered. Feláll. Menjünk, szól.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A forrás fölé hajlik. Tükörképét nézi. Utálom a bogarakat, mondja.
      Lehajlik, követ vesz fel, és a vízbe dobja. Undorodom. Orrcimpája
      kitágul, elvörösödik. Nem bírom a bogarakat. Hirtelen megfordul, és
      a forrásba köp.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Abingela, a sálat el ne felejtsd. Legyen Amazon. Legyen
      nászéjszaka. Áldozat vagyok, és én fölnevelem őt, mert ő a
      dezillúzió gyermeke. Gitta javára lemondok róla. Soha senki meg ne
      tudja. Ágyon kívül tilos.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hozzálépek, és kezét megfogom. Ha ennyire bántja, menjünk az erdőbe,
      a mohos sziklákra ülünk. Van kedve?
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Ilyenek most egyre többen lesznek. Érdemes megnézni, amint a
      folyosón végigmegy, én még azt az embert is felismerem, akitől ezt a
      járást ellopta, biztosan valami gróf, aki viszont Oxfordból hozta.
      Egy kicsit mindig sértve érzi magát, és mikor az esetet nekem
      elbeszélte, a hang igazán figyelemreméltó volt. A méltatlankodás.
      Nézze csak meg kora reggel, amikor a vendégek cipőit hóna alatt
      kefélni viszi, orrát a kelleténél hat centiméterrel magasabban. Az
      incidens egyébként csaknem érdekes. A szolga, nézetem szerint, nem
      az az ember, akinek nincs saját gondolata, nem, az van neki, sőt. A
      szolgák pazarul gondolkoznak. De kezdemény nincs bennük. Járását is
      tanulta, fejtartását is, azt is, ahogy a nagy bé betűt leírja (a
      grófkisasszonyoktól), azt is, ahogy mellényét gombolja, illetve,
      ahogy a felső gombot nyitva hagyja, ahogy bizonytalanul raccsol, és
      ahogy a csészét nyújtja, miközben kisujját kifeszíti. Mind lopta
      valakitől. Egyre többen lesznek, akik remekül gondolkoznak, a
      kezdeményező akarat pedig egyre ritkább. Nemsokára mindent érteni
      fogunk, de abból, amit gondolunk, semmit sem fogunk tudni megtenni.
      Tout comprendre c' est tout mépriser, ahogy Nietzsche mondja. A
      szolga arról ismerhető fel, hogy a világ nagyobbik felét megveti. Ez
      neki előkelő. Persze teóriában messze mentem, inkább elmondom magát
      az esetet –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vatta úr a fűben ült, hátát a kanadai nyárfának támasztotta és
      konferált. Én a heverőben lábomat fölrakom, és Schumannt várom.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Biztosan tudja, Ivánnak hívják. A szolgák közül a János a legjobb.
      Az Antal kenetteljes. A József megbízhatatlan. A Bálint joviális. Az
      Iván nőies, finnyás, hiú, pedáns és hipokrita. Most nem beszélek a
      szolgák neveiről. Ez az Iván, mint mesélte, állás nélkül volt, és
      azért jött ide, hogy a telet tűrhető helyen töltse. Kis favágás,
      vízhordás, havat seperni, néha bevásárolni. Nem sok. A terepszemle
      bevált, a szakácsné a borsos viccekért nagyobb darab húst osztott. A
      takarítást és a mosogatást Lina végezte, bizonytalan átmenet a szuka
      kutya, a tehén és a kacsa között, hasára lógó mellével és fogatlan
      szájával. Nyelve kétszázharminc szóból áll. Fő fogalmai a
      következők: enni, a cigánnyal lefeküdni. Standard élettartalom.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ősz végén vendég nem volt. Csak a család, Vászoly, ötvennyolc éves,
      festett fekete hajával, mániákus favágó, azt tanította, hogy csak a
      piszkos emberek fürdenek. Vászolyné, felesége, százharmincöt kiló.
      Leányuk az ágyból az asztalhoz, az asztaltól az ágyba. Vejük,
      vasárnapi festő. Ketten általában szalámin és lekváron éltek. Aztán,
      mondom, a szakácsnő és Lina. Iván a déli manzárdban lakott, a
      harmincnégyesben,Csendes otthon, gondolta, mert a cím őt is
      megtévesztette, a telet majd eltölti, és ki tudja.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mindjárt az első héten délelőtt a konyhában volt és kijött. A
      benyílóban Lina vasalt, de valamiért átszaladt. Iván, mint mondta, a
      vasalt ruhából egy törülközőt és három zsebkendőt (tehát egy
      törülközőt és három zsebkendőt, nem többet) elemelt, kabátja alá
      dugta, fölvitte a manzárd mellett a padlásra, a tetőgerenda és a
      tető közé rejtette. Tulajdonképpen, szólt, nem is tudtam, mit
      csinálok. Este, mikor lefekszem, a dolog eszembe jut, és gondolkozni
      kezdek. Törülköző és három zsebkendő. Miért vittem el? Mit akar
      tőlem ez a törülköző? Micsoda hülyeség. Vissza fogom tenni.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Másnap Lina sír. Vászolyné másfél mázsájával sötéten totyog, a
      szakácsnő föl se néz. Vászoly a kávét mogorván issza. Lina nem lopta
      el, szólt a szakácsnő. Mit? kérdem. Azt a három törülközőt és a négy
      zsebkendőt és a szalvétát. Úgy, mondom. Eltűnt? Ki vitte el? A
      szakácsnő a hagymát vágja. Mi lesz? kérdem. Paprikás krumpli.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Délután a fiatalúr hív. Tud hallgatni? kérdezi. Hallgatással,
      mondom, már sok pénzt kerestem. A fiatalúr és az asszonyka bólint.
      Lemegyünk a kertbe, a létrát a kamra ablakához támasztjuk. Ők
      vigyáznak, én bemászok, és kihozok négy üveg eper- és málnalekvárt,
      egy kis rúd szalámit. Savanyú paprikát is, szól az asszony. Szóval
      ez itt így megy. Az egyik üveget nekem adják.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Egy hét se múlik el, az asztalról két ezüstkanalat veszek el, és
      zsebre dugom. Azóta már több ceruzát, egy körzőt is loptam, és a
      padláson eldugtam. A dolgok szépen gyűlnek. Bosszant. Sose loptam
      ilyen bután. Ilyen szemét, pár fillér az egész. Ismét botrány, sötét
      arcok, Vászolyné rám néz, és azt mondja: azelőtt ilyesmi nálunk sose
      történt, én nem tudom, egy idő óta. Dehogynem, szól a szakácsnő
      vacsora után, itt mindig minden eltűnik. Harmadik éve vagyok itt.
      Minden héten. Nem is értem. Már megszoktam. Hogyan, mondom én, itt
      tényleg lopnak? De ki? Most meg ezek az ezüstkanalak.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Másnap Vászolyné azt mondja, hogy a csendőrségen följelentést fog
      tenni. Megint eltűnt valami, az ezüst hamutartó a szalonból.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Fölmegyek a padlásra, megnézem, nem én vittem-e el. Nem. Nem én
      voltam. Legalábbis a padláson nincs. Egy sereg lekvárosüveg, dió,
      néhány könyv, egy pár harisnya, egy kispárnahuzat. Újabb szerzemény.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az egész dolog a nyakamra nő. Csak tudnám, ezt az ócskapiacot minek
      hordom össze? Kell? Terhemre van. Pokoli dolog, nem akarom, és mégis
      tolvaj vagyok. Igazán más helyet kell keresnem, ez itt már szűk.
      Zsibvásár. Ezt itt mind a tűzbe dobom, és nem fogok többet lopni.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Gyenge hó esett, az erdőben voltam, és a fákat gallyaztam. Odább
      Vászoly fűrészelt, és azt mondta, hogy holnap azt a kőrist kivágjuk.
      Már tudtam, hogy Linát szobájában meg szokta látogatni. Csak azt nem
      értettem, hogyan csinálja. Úgy látszik, teljes elsötétítéssel.
      Vászolynétól annyira undorodik, hogy inkább. Nem nagy választék. Az
      ő helyében én se tudnék mihez fogni. Szóval holnap a kőrist
      kivágjuk. Nyolc méter magas, szól Vászoly. Hét és félre becsülöm,
      mondom. Nyolc, szólt ő.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A kerti út hajlatánál pad és asztal. Amint lehajolok, hogy a
      gallyakat fölszedjem, az asztal lapja alatt zsákot látok. Zsák.
      Felbontom. Ócska női fűző, egy pár harisnya, pakfonkanál, félig telt
      púderdoboz, beszáradt üveg tinta, szőttes takaró, szardínia,
      cserépbögre, piros viaszosvászon retikül. A fenét, mondom, ez Lina.
      Tévedés kizárva. Lina a tolvaj, és a dolgokat itt gyűjti. Mint én a
      padláson. A zsákot visszateszem és gondolkozom. Nem különös? Elég
      szegényes. A szakácsnőé biztosan értékesebb. De hol tartja? És a
      fiatalúr? A fiatalasszony? Vászoly. Talán Vászolyné is. Pokoli,
      mondom. Több mint nyolc méter, szól Vászoly az erdőből. Nem hiszem,
      mondom, nincs nyolc.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Délután a házban mindenki szundikál, én elindulok, hogy keressek.
      Mosókonyha. Pince. Padlás. Fészer. Nyári konyha. Igen, a nyári
      konyha. Oldalt nem használt, beépített üst, amikor fölemelem, két
      kormos tégla között, zsineggel összekötve lenvászonlepedő-csomag. A
      főbb tárgyak a következők: bőr szivartárca, benne négy szivar, egy
      borítékban kilenc világoslila levélpapír. M. E. betűkkel, egy üveg
      parfüm, arckrém, ezüst hamutartó, négy különböző szalvéta, két
      zsebkendő, kilenc konyharuha, két ólomkristály pohár, az egyikben
      sztaniolban tea, ezüstözött tollszár, egy sarló, két mokkáskanál,
      két fakanál, fél tubus fogpaszta, beszáradva, hajolaj. A szakácsnő.
      Ecce homo. Milyen reménytelen. A lelkiismeret. Milyen meztelen.
      Visszateszem, és dühömben az erdőbe megyek. Búskomor vagyok. Saját
      lelkiismeretemet fel fogom számolni. Mindent a tűzbe hajítok, és nem
      fogok többé lopni.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hol járt? kérdezte Vászolyné a vacsoránál. Dermedt csend. Mindenki
      tányérjába néz. Kukoricakása volt tejjel. Biztosan valami megint
      eltűnt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az erdőben voltam, szólok, a kivágásra szánt fákat jelöltem meg.
      Rókanyomot láttam, jó lenne elkapni. Ilyenkor szép bundája van.
      Róka? kérdezte a fiatalúr. Igen, mondom, róka. A nagy ezüst
      merőkanál elveszett, szólt Vászolyné. Erősen rám néz. Én azt mondom:
      Nagyon furcsa, hogy itt annyi minden vész el. És nem szokott
      megkerülni? Senki sem válaszolt. Már ideje, szól Vászolyné, hogy a
      csendőrségen jelentést tegyünk. Vászolyra nézett. Én a kását ettem.
      Csendes otthon? Pont ide kellett jönnöm. Felmondok és elmegyek. Csak
      tudnám. Mit? Hogy ezt ki csinálja. Velem és az egész házzal.
      Vászoly? Nem, az fát vág, és azt lesi, mikor mehet Linához. A
      szakácsnő nem, az imént láttam a lelkiismeretét. A fiatalúr? Az
      asszonyka? Az egyik nagyon zöld és rózsaszín képeket mázol, de
      inkább lekvárt és szalámit eszik. A másik hever, és regényt olvas.
      Én? Én csinálom? Nem, ez már itt így volt, amikor jöttem. Vászolynét
      jól megnézem. Apró és nyugtalan szeme van, mint a rágcsálónak.
      Patkány. Lemur. Keskeny ajak, hegyes orr. A keze, igen a keze,
      minden ujja másfelé görbül. Kamrája tele van kis poharakkal és
      tányérokkal és zacskókkal, minden ételből egy keveset elcsíp. Ez az
      úgynevezett spórolás. Cukor, rizs, ecet, paprika, zsír, paradicsom.
      Két nap múlva megpenészedik.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A magántulajdont a tolvajok csinálják. Ez biztos. De ki csinálja a
      tolvajokat? Az ilyen bestiák, mint Vászolyné. Annyira fél a
      tolvajoktól, hogy meg kell lopni. Mindenkire és állandóan
      gyanakszik. Muszáj lopni. Ő is lop? Végre is a lelkiismeretemet
      tisztázni kell. Nem kell törülköző és kanál és zsebkendő és körző és
      pohár és lekvár és ceruza. A merőkanál se kell. Nem is ezüst, jól
      megnéztem. Nem ér sokat. Már csak azért is, mert a csendőröket hátha
      elhívják. Lehet, hogy a többiek lelkiismeretét is megtalálják.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Korán sötétedett, és a Csendes otthon másik épületébe mentem, s
      amint a hallban jövök, az egyik magas szekrény mellett sáros
      lábnyomot látok. A létrát feltámasztom. Margarinos doboz. Tetején
      dunyhahuzat, lámpaüveg, selyem női tárca, ezüstlánc, arany női óra,
      mindenféle fehérnemű, különösen női, szappan, két kínaezüst nyelű
      kés, cukortartó, gyapjúsál. Kié ez? Vászoly. A tele dobozt nem
      csomagolom ki. Csendes otthon, mondom félig hangosan a téli
      alkonyatban. Arra a gondolatra, hogy valami megint elveszett, ideges
      kezdek lenni. Felmondok és elmegyek. Nem vagyok tolvaj, és én ezt
      nem is akarom, és én itt egyszerűen nem érzem jól magam. Az imént a
      kamrából ismét lekvárt és szalámit kellett csennem. Zsebre vágtam
      egy tábla csokoládét, egy marok mazsolát és egy csomag teát. A
      padlás nemsokára megtelik. Más helyet kell keresnem. Talán Vászoly
      mellett. A másik margarinos dobozban. Vászoly és én egymással mindig
      jól megfértünk. Csak ne lenne tél, hogy elmehetnék. Mi tűnt el már
      megint? A konyhában sötét csend van, a szakácsnő a viccre nem nevet.
      Mi az? kérdem, mi baj? A gyertyatartó eltűnt. Melyik? A háromkarú a
      hallból, nem volt ezüst, de mégis. Úgy, mondom, ez sok. Gondolkozom,
      nem én vittem-e el?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ismeri a kikapós Julcsa történetét? A szakácsnő a tűzhely, fölé
      hajlik és nem felel. Tudja, mondom, Julcsa a kemencét tisztította,
      derékig bemászott, egyszerre csak érzi, hogy kívül maradt fenekét
      valaki elkezdi simogatni. Mikor aztán a simogatás befejeződött,
      valaki megszólal, na, ugye jólesett? Nem mondom, bíró uram, szól
      Julcsa. Kibújik a kemencéből, hát kit lát? Eltalálja? A jegyzőt?
      Fenét, a plébánost.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A szakácsnő csaknem elmosolyodik. A sütőből edényt vesz elő, és a
      dugott hússzeletet két kenyér közé teszi. Most menjen. Biztos van
      egy kis tésztája. A szekrényből mákos tekercset vesz elő. Iszkoljon.
      Hátha még bora is lenne. Bor nincs. Rum? Itt van, de aztán.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Arasznyi hó esett, és egész délelőtt sepertem. A fészer felé is,
      mondja Vászolyné, most jó ára van, a szénát eladjuk, a kocsi a héten
      jön. Elég nagy pajta volt, szénával tele, ajtaja mindig zárva.
      Egyszer voltam benn a padlásablakon keresztül. Mikor a havat
      sepertem, nyomokat láttam, jól megnézem, Vászolyné. A pajtában volt
      és visszament. Délután, amikor szundikáltak, a padláson át bemászok.
      Nem helyes, amit teszek, gondolom. De nem hallgatok magamra. Jobb
      felől régebben istálló volt, jászol. Szénával félig elborítva. A
      vasvillával keresni kezdek, és mindjárt kemény tárgyra akadok. Nem
      helyes. A szénát fölemelem. Nagy asztalterítő, zöld és piros plüss.
      Lószőr párna. Lakkozott utazótáska. Gazdag lelkiismeret. Akkor csak
      futólagos szemlét tartok, azután napokkal később papírral és
      ceruzával az egészet pontosan leltároztam.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bámulok, egyszerre csak a szennyes ablakon át Vászolynét látom
      jönni. A takarót leborítom, rá a szénát és fel a padlásra, gyorsan,
      gyorsan. Az asszony belép, a szénához megy és szétkotorja. A takarót
      fölemeli, kabátja alól a háromkarú gyertyatartót kiveszi és leteszi.
      Letérdel. Kezét először összekulcsolja, aztán mellén keresztbe fonja
      és hajlong. Először valamit mormog, aztán vinnyogni kezd, vékony,
      sípoló hangon nevet. Nem gondolok semmire, de szeretnék nem ott
      lenni. Szememet be akarom hunyni, de nem engedelmeskedik. Elmegyek,
      mondom. Azonnal elmegyek. Szó és búcsú nélkül, alkonyat van,
      mindegy, hideg, mindegy. Vászolyné még mindig ott térdel és hajlong
      és nyihog. Azt hiszem, igen régen, talán évekkel ezelőtt kezdte,
      meglopta férjét, leányát, vejét, a szakácsnőt, Linát, a vendégeket
      és önmagát. Két szemüveg, tokkal és anélkül, az egyik aranykeretes,
      szivarszipka, zsebkés, huszonhét zsebkendő, negyven szalvéta, kés,
      villa, kanál, kávéskanál, csésze, tíz darab szappan, tégelyek,
      pamacsok, irrigátor, labdacs, kézilámpa, tizenhét könyv, ceruza,
      gyógyszeres üveg, szivar, cigaretta, négy pipa, egy érdemkereszt,
      gumilabda, teniszlabda, futball, egy pár gyermekcipő, sapka, kötött
      nadrág, érmelegítő, műfogsor, úti toalettkészlet, sótartó, kagylók,
      téli férfialsónadrág, hátizsák, radírgumi, gyufaskatulyában két
      aranygyűrű, egy páratlan fülbevaló, nyakkendőtű, régi pénzek, két
      férfigallér, zsebtükör, hat fésű, két hajkefe, két fogkefe, egy
      műszem, játék baba, két porcelán váza, három melltartó, fűző, egy
      derékszíj, tiszti kard bojttal, vasutascsákó, ruhaszárító kötél,
      libamájpástétom, két gumisarok, doboz kakaó, arab mézga, amerikai
      ananászbefőtt, mustár, imakönyv, egy csomag kártya, körömkefe,
      császárkörtelikőr, söröskancsó.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Most feláll, a takarót leborítja, rá a szénát, és kimegy. Látom,
      amint a házban eltűnik. Én még mindig ott vagyok, dermedten. Azonnal
      elmegyek. A levegő hirtelen lehűl. Lehet vagy mínusz tíz. Megfagyni
      is jobb. Végre fölkelek, és szobámba megyek. Az eléghető holmit
      azonnal tűzbe hajítom, a többit a törülközőbe csavarom, kimegyek a
      patak mellett fel az erdőbe, és két szikla közé nyomom, rá követ és
      havat. Úgy.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hol volt? kérdezte Vászolyné. Miért? kérdem, talán valami megint
      eltűnt? A többiek nevettek. Nyertem. Szerencsére aznap nem loptak.
      Krumplifőzelék volt sült szalonnával. Vacsora után a szakácsnőtől
      még két túrós rétest kaptam.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mikor a nagy hó leesett, néhány vendég jött, sportolók és lábadozók.
      Újév után két héttel történt az első lopás. Na, mondom a
      szakácsnőnek, már kezdődik. Mondja, nagyon régi ház ez? Nem járnak
      itt kísértetek? Az egyik vendég fésűje tűnt el. Úgy tudom, a
      kísértetek nem fésülködnek, nem mintha nem szeretnének, különösen a
      hölgyek. De nincs hajuk. Nagy szája van, szól a szakácsnő. Az én
      lelkiismeretem tiszta, mondom, kipucoltam. A szakácsnő rám néz. Az
      enyém is, mondja bizonytalanul.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Február végén a vendégek elmentek. Akkor egy este a konyhában ismét
      dermedt csend fogad. Elfogulatlanul csevegnek a hóról és a hidegről.
      A jégvermet meg kell tölteni, ez most a legjobb idő. A patakon a
      jégtáblák vastagok, holnap bele is fogok. Senki sem felel. Valami
      megint eltűnt? Vászolyné nagy és vastag aranylánca tűnt el,
      háromszázhuszonöt gramm arany. Komoly dolog. Házat lehet venni
      rajta. Nem is gondolkozom, tudom, hogy Vászolyné lopta el. Tervem
      kész. A pajtából holnap elhozom és visszacsempészem. Az elképedt
      arcoknak már előre örülök. A mákos metéltet vígan eszem. Lina zokog.
      Vászolyné azt mondja vejének, hogy mindjárt reggel a csendőrségre
      megy. A fenét, gondolom. A dolog kezd nem tetszeni. Hirtelen rossz
      előérzetem támad.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szobámba megyek. Valahányszor Vászolyné itt járt, mindig tudtam.
      Szekrényemben kotorászott, zsákomat kiforgatta, de sohasem vitt el
      semmit, legalábbis nem vettem észre. Most semmi feltűnőt nem
      tapasztaltam, de. A szoba közepén állok, és erősen figyelek. A
      kályhánál minden rendben van. Odább a kis heverő. Takaró. Néhány
      ruhadarab. Polc. Szekrény. Esténkint &lt;i&gt;A három testőr&lt;/i&gt;-t
      olvastam. Aztán az ágy. Semmi. Mosdó. A borotva, a pamacs, a
      szappan. Lám, a borotvaszappan egészen másképpen fekszik. Szóval a
      mosdóval valami van. Közelebb lépek, megnézem alulról, oldalt. Olcsó
      vascsövekből tákolt dolog. Jobb oldalán a csövek forrasztása elvált.
      A holmit hirtelen leszedem, és az állványt oldalt fordítom. A csőből
      a hosszú aranylánc a padlóra csurog.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Értem. A láncot fölemelem, lemegyek, csomó hóba gyúrom, és a
      borókabokor tövébe dobom. Aztán visszamegyek és lefekszem. Reggel a
      szakácsnő a konyhában azzal fogad, hogy a fiatalúr a csendőrökért el
      is ment. Van még egy kis lekváros kenyere? kérdem. Nem fél? kérdezi.
      Már mondtam, hogy az én lelkiismeretem tiszta.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A csendőrök csakugyan máris itt voltak. Először csak úgy nézegettek
      és kérdezősködtek, aztán a házkutatást az én szobámban kezdték.
      Vászolyné a kereveten ült, én a kályha mellett álltam. Az ágyat
      szétszedték, a szekrényt kiforgatták, a tüzelőfát összehányták. A
      mosdó, szól Vászolyné. Az egyik csendőr a mosdót megforgatta. Nincs.
      Vászolyné feláll. Nincs? kérdi. A csendőr most megtalálja a csövet.
      Rázza. Nincs. Vászolyné odamegy. Talán beleakadt. Hajtűt vesz elő,
      és piszkálja. Nincs, mondja a csendőr. Vászolyné rám néz. Nincs,
      mondom én bambán. Nincs, mondja ő reszketve. De hiszen. Megáll. Még
      mindig rám néz. Nincs, mondom én egészen egyszerűen. A csendőrök
      kimennek.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Csendes otthon. Tavasszal néhány vendég jött. Mikor a hó fogyni
      kezdett, a borókabokrot napjában többször is megnéztem. A hó az
      aranyláncról leolvadt, és a tűleveleken feküdt. Egy délután már nem
      láttam. Ki találta meg? Mindegy, mondom.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Cher Iván, az ön elbeszélése a valószínűséget nélkülözi, mondom én.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vatta úr sima és elutasító mozdulatot tett.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Miért? kérdezte Iván.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem tartom valószínűnek, hogy ön a láncot a bokor tövében hagyta.
      Még ha lopta volna. De önnek a lánc a nyakába hullott. Ilyesmitől,
      különösen ha ennyire értékes, megválni rendkívül nehéz. A tárgyak
      hatalma nagy. Ezt éppen az ön elbeszélése igazolja. N'est-ce pas?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön meg van győződve arról, szólt Iván, hogy a lánc ma is az én
      birtokomban van?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Finoman disztingvál, mondom erre én. Nem azt mondja, hogy az én
      tulajdonom, mert ugye, ez vita tárgya lehetne. Az ön birtokában van
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Iván mélyen és előkelően meghajolt. Uram, önnel élvezet beszélgetni.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Egyébként, mondom, igaza van. A dolog így, ahogy elbeszélte,
      érdekesebb. Csaknem irodalmi. C'est tout dire. Az ön személyét is
      kedvezőbb színben tünteti fel. Ezt nem vehetem rossz néven –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Maradjunk abban, szólt ő, hogy a lánc eltűnt, és e pillanatban
      ismeretlen helyen van –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Schumann megszólalt. Legyőzhetetlen ösztönöm volt, hogy a hang hív,
      éspedig engem hív, éspedig vonz és kapaszkodik és húz, kihívóan,
      csaknem leplezetlenül, annyira, hogy Vatta úr maga elé nézett, aztán
      rám, és azt monda: hm.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Gondol valamit? kérdem.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Amit ön. Lassan felállt, a fűszálakat nadrágjáról leszedte. Menjen,
      mondta, ha már ennyire hívják. Menjen és vigyázzon. Ceci doit &amp;#234;tre
      dit, en aparté –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ó, igen, megengedem, szólt Lala, csak hallgassa. B-moll, mondta
      Angelának. Fejével int, és játszani kezd.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nagyon szép, mondom.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Valamennyi között a legszebb, szólt Lala. Hallom, hogy ön megkérte
      Angela kezét –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Sokk. A zene a léhaság művészete. Nem kell megijedni. Fél attól,
      amiért rajong. Legyen Salak. Legyen Valag. Megy a gőzös Kanizsára.
      Az onanisták erotikus férfiak lettek. Ledér nő.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Angelára nézek. Ő kicsit elfordul, hogy arcát ne lássam.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hibát követett el, folytatta Lala, és a lornyont föltette. A
      házasság nem olyan dolog, amit ilyen éretlen leányka el tudna
      határozni. Erre azok viselnek gondot, akit őt fölnevelik –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Meg kell menteni. Réputation de vierge. Ágyon kívül tilos.
      Braquilleux-idegfájdalom ellen olvassa a Lemur legújabb számát.
      Garmelán panatell.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Belátom, mondom.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      El is várom öntől. Mikorra gondolja az esküvőt?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Faridondaine. A bűn gyermeke. Lala néni engem nem szeret. A
      szerelem és a szemöldökfesték. Madame, amikor Greco az onanista nem
      ob(men)struál százharminckilenc illatos levélke legyen Gittáé.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Talán, mondom.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szóval nem szeretne sokáig várakozni, szólt Lala és Angela –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Amíg, mondom reménytelenül.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ezt itt nem tudjuk megbeszélni. Jövő héten hazautazunk –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Értem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az eljegyzés vasárnaphoz két hétre –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (A kíntól megnyúlt arcok hátborzongató komikuma. Züllött gyermek.
      Legyen Zöldségleves. Legyen Borjúpörkölt. Legyen Csendes otthon.
      Szenvedő arccal a forrásba köp.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Köszönöm –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ne köszönje. Angelát én neveltem, és én vagyok az egyetlen, aki reá
      gondot visel. Apja nem az az ember. Én tudom, mi az ő java, és én
      kívánom, hogy ő boldog legyen. Angela, nyújtsa kezét vőlegényének,
      ön, uram, csókolja meg menyasszonya kezét. Az ég áldását kérem
      önökre –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Lala feláll, keresztet vet, és kezét áldásra emeli. Angela eszelősen
      néz rám.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én éreztem, nekem vannak előérzeteim, néha egészen telepátiám van,
      mintha valaki súgná. Mikor elutaztunk, valaki azt súgta, hogy Angela
      jövendőbelijét meg fogja találni, és íme –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Úgy érzem, szólt Angela.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az erdőben sétáltunk, és a tisztáson őszi kikericset szedtünk.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Sajnos szárat nem veszek cseresznye nélkül. Legyen Califourchon.
      Sok pénzt kerestem hallgatással. Málnabefőtt és két mokkáskanál.
      Chevelu. Hallom, hogy ön megkérte Abihail kezét.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ő engem, mondja Angela, mindig le akart rázni.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (A bűn gyermeke. Züllött ágyban fogant ledér szülőktől, és romlott
      környezetben nevelkedett. Minden forrásba beleköp.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Különös, válaszolom, amikor ő bennünket összeadott, mind a ketten le
      voltunk forrázva. Arcát néztem, és éreztem a magamét. Elképesztően
      ostoba lehettem.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Angela hallgat. Kecskerágóágat tör.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Legyen Köpés a forrásba. Madame, ez sokk. Amingela. Meg kell
      menteni. Misike, a sálat el ne felejtsd. A házasságok ötven
      százaléka b-moll. Vasárnaphoz két hétre gyorsvonat, ígérje meg
      senkinek, legyen hű férje.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azt gondoltam, azért volt, mert –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Miért nem mondja? kérdi, és egyenesen reám néz.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ezt nekünk kettőnknek kellett volna eldönteni. Miért avatkozott
      bele? Ez nem megengedett –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hogyan?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Indiszkrét –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szemét lesüti.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Várhatott volna, szól suttggva.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Odalépek, kezét megfogom. Rám néz. Szemében könny. Lassan
      megcsókolom. Kezéből a virágokat kiejti és megszédül.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem lett volna szabad –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Angela –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szemét eltakarja. Szégyenlem magam, szól. Ha látna –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Ön túl korán leleplezi önmagát. Bűnös származás. Angela züllött
      gyermek. Fenékig romlott. Ha kell, én őérte feláldozom magam.
      Keveset olvasott, ezt rosszallom. Sokk. Anyám pólyában vitt, és
      egyszerre elejtett és rólam megfeledkezett és elment és soha sem
      tért vissza többé. Nem kell. Mi kell?)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Letérdelek, és a virágokat összeszedem. Ő ott áll mozdulatlanul.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Megmondjam neki? kérdezi.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mit?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hogy megcsókolt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Meg is mondhatja. Ha esze van, úgyis tudja. A jegyesek
      megcsókolhatják egymást –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szabad?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Felállok és megcsókolom.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Elég, szól, és a sírással küzd.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A virágok megint lehullanak. Ismét összeszedem.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Ha megházasodunk, délig alszunk, elmegyünk a cukrászdába
      tejszínhabot ebédelni, aztán a parkban minden forrásba beleköpünk,
      és a virágot leejtjük, és sohase térünk vissza többé.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Menjünk, mondja, és előresiet.
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Vatta úr a kerten át a ház felé rohant.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Meneküljünk, kiáltotta, csomagolok, és a délutáni vonattal utazom
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mi történt? kérdem.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Itt vannak a Csajtorjánok –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Úgy, mondom, nem értem. Mi az? Kik azok a –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A Csajtorjánokat nem ismeri? Hol él ön?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Válaszra nem volt időm. Az úton a menet megjelent. Legelöl
      kolosszális hátizsákkal, evezőkkel, hóna alatt papírcsomaggal az
      öreg, szandálban és úszónadrágban, Csajtorján Dániel, a házat
      meglátta, karját kitárta és felkiáltott: a boldogság talán ott
      messze van – e házban, amely íme parttalan –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A többi éljenzésbe fog. Csajtorján a kapun bekanyarodik, mögötte
      halad fia, Csajtorján Badacsony, kezében zászló, és énekel. Aztán
      Csajtorján Amalthea és férje, kiskocsival, a kocsin csomag és három
      apró kölyök, kettő üvölt, a harmadik sír. A férj nyakában
      vadászpuska, kezében hegedű, azt pengeti. A kocsi után Csajtorjánné,
      a matróna, jobbján Csajtorján Jakabbal és feleségével, balján
      idegen, hirtelenszőke és szeplős fiatalember. Utoljára ismét
      kiskocsival Csajtorján Hunor, szintén szandálban és úszónadrágban,
      hatalmas szakállal és hosszú hajjal.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A menet megáll. Csajtorján Dániel előrelép, szónoki állásba
      helyezkedik és felkiált: Jaj, de magas ez a vendégfogadó –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A család éljenzésbe fog. Badacsony a zászlót lengeti, és énekelni
      kezd, jaj, de magas, jaj, de magas. A gyerekek sírnak. Éhesek
      vagyunk, kiált Jakab. Felesége a gyepre akar ülni. Vigyázz, szól az
      öreg.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Most az ajtóban megjelenik Vászolyné. Rémülten megáll. Csajtorján
      szaval: a fáradt vándor végre megpihen, a szív egybeforr, s nem
      űzheti el semmi sem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Csajtorjánné a hirtelenszőke ifjút meglöki. Menjen, ez a tulajdonos
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Dániel harsogni kezd: Előre, előre! (Jakab belebődül: Előre!
      Badacsony a zászlót lengeti.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mi történik itt? kérdi Vászolyné.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A szeplős odalép, és magyarázni kezd. Ők tulajdonképpen nyaralni
      jöttek. –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mind? kérdezte Vászolyné.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen, mind, kiált Badacsony. A többiek kórusban kiáltanak: a
      természet a szabad lélek hona – csend, csend, templom, amelybe
      lépsz –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Templom, amelybe lépsz, ordít leghátul Hunor. Amalthea férje a
      hegedűvel tust húz.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A Csajtorjánok természetrajongók, nyáron mindig sikerült valakit
      találniok, akit nyaralni vittek, s az ezért hálából az egész család
      kiadásait fedezte. A hirtelenszőke ifjú Hunor évtársa a
      zeneiskolában, dilettáns zeneszerző és zongoraművész –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mi, szól Csajtorján Dániel, önmagára mutat, aztán a csoport felé
      int, mi sátorban fogunk lakni, mert a természet –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Badacsony a zászlót lengeti.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Csend, szól Csajtorján. Az égen felhők úsznak át, és a magány hangja
      hallgatott –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hunor üvölt: Az erdők árnya zaklatott –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szóval önök, mondja Vászolyné tanácstalanul.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Úgy van, szól Csajtorján, mélyen bókol, és az evezővel tiszteleg. Ez
      az úr itt (a szeplősre mutat) velünk lakik, de leányom, három
      gyermeke és feleségem (Csajtorjánné kezét felnyújtja és kiált: itt
      vagyok!) a házban óhajt elhelyezést találni, ez összesen öt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hunor a legvégén énekelni kezd, Amalthea férje hegedül.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Öt személy, szól Vászolyné, bizalmát végképp elvesztve.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Csajtorján ujjain mutatja. Öt. Quinque. Fünf. Five. Cinq. Chamisá.
      – Hirtelen felkiált: Mi a sátorban lakunk, a patak mellett –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Sátorban lakik a te néped, szavalja Badacsony, sátorban él –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Zongora van, szól Hunor leghátul.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vadászni lehet, kiált Amalthea férje. Puskáját hirtelen előveszi,
      megtölti és elsüti.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem, szól Vászolyné, itt nem, nem szabad lövöldözni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tüzet szüntess, kiált Badacsony, és a zászlót lengeti.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szóval öt személy, mondja Csajtorján teljes hangon.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ellátással?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hogyne, persze, mármint –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Öt személy két szobában?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Lehet egy szobában is. Étkezés napjában egyszer, mert mi keveset
      eszünk –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Zeneestély, kiált Hunor.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Most a gyermekek sírni kezdenek. Amalthea férje a hegedűt előveszi.
      Jakab és felesége duót énekel.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mi szabad lelkek vagyunk, kiált az öreg, szabadon élünk a nagy
      természet – gondom tehát eldobom, sóhajt az ég, és szárnyam
      összetört –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az evezővel tiszteleg és meghajlik.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Itt nem lehet evezni, szól Vászolyné.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Csak bízza ránk. Mi ezt a patakot kiássuk, és szabályozni fogjuk, és
      hajózhatóvá tesszük. Három nap múlva itt már gőzhajók közlekednek
      (az evezőkkel tiszteleg). Asszonyom, ön a Csajtorján családot még
      nem ismeri, vadászni fogunk, evezünk, úszunk, kirándulást,
      zeneestélyt rendezünk, lampionos felvonulást, éjjelizenét, mi az
      egészség papjai vagyunk, nyers koszt, a szabadban alszunk, a nagy
      természet –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ölében, kiált Badacsony.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hunor énekelni kezd, Amalthea férje hegedül.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      De kérem, szól Vászolyné, itt nem lehet ricsajt csinálni, a vendégek
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az egészség szabad hangja, kiált Csajtorján, mi szabadok vagyunk,
      mint az ég madarai – Bocsásd szabadon rab madarad, meglásd,
      holtodig hű marad –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az este eltelt, a Csajtorjánok a sátrat verték, amott a patak
      mellett, tüzet gyújtottak, és a kondérban lecsót főztek, a tűz
      mellett kórusban énekeltek. Amalthea férje hegedült, Hunor
      harmonikázott. Hajnalban, negyed hat sem volt, a család énekelve
      fürödni vonult, elöl Badacsony a zászlóval, az öreg Dániel
      harsogott: kel már a nap – kel már a nap – most nyisd meg lelked
      szent imára –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A három kisgyerek sírt. A pulykatojásra Csajtorjánné vigyázott. A
      vízbe, kiáltotta. A patakban egymást lucskolták. Jakab és felesége
      duót énekelt, aztán tüzet raktak, és krumplit főztek, Hunor
      harmonikázott, Amalthea férje puskájával célba lőtt. Este
      hangversenyre készültek, utána tánc és lampionos díszfelvonulás,
      Amalthea férje vadászni ment, és két varjút lőtt, levest főztek
      belőle, Csajtorján rivalgott: Ó, miért, hogy e szép hazában, ó,
      miért, hogy szívedben –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Kilenc évnek kellett eltelnie, írja Olachaj ben Shybreeth főművében,
      a &lt;i&gt;Rakoncátlan masamódok&lt;/i&gt;-ban, hogy a házirend Kanavász
      ezredeséknél kialakulhasson. Ilyen módon, persze, mint Lala
      tartotta, a tökéletestől még messze állt, Gitta fejéhez kapott,
      megint görcsök, csak engem hagyjanak békében, a kerevetre roskadt,
      csináljanak, amit akarnak, ezeket a görcsöket nem bírom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kilenc évvel ezelőtt, amikor Kanavász Antal, akkor még őrnagy, és
      Gitta egybekeltek –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az én erkölcsiségemet, szólt Lala, ez a kifejezés mélyen sérti –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Így szokták mondani, válaszolt Gitta, vagy nem?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ha mondják, rosszul mondják, elaljasodott emberek, akiknek a
      házasságban csak az egybekelés a fontos –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Már megint kezdi, szólt Gitta. Tenyerével halántékát fogta. Ez a
      görcs –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A házasság megkötése erkölcsi, kiáltott Lala. Legalábbis az igazi
      házasság, mondta fájdalmasan, felsóhajtott, és fejét lehorgasztotta.
      Manapság oly ritka. Ha nekem leányom lenne, én sohasem engedném őt
      egybekelni. Én őt arra nevelném, hogy a házasságban erkölcsi legyen
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Gitta nyög.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Még mindig nem tanulta meg, szólt Lala. Emlékezzen csak arra, hogy
      kilenc évvel ezelőtt milyen szégyent hozott reánk a házasságról való
      léha felfogásával. Egybekelés. Persze. Egyetlen éjszakán ötször.
      Egybekelés –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Lala szemét kezével eltakarta.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ötször, suttogta borzadállyal. Kanavásztól én ezt nem tudom rossz
      néven venni. Ó, Kanavász csak férfi. Bűnös és kéjsóvár és aljas, és
      az állattól alig különbözik, de ön, Gitta, ön az én húgom, önnek azt
      a gyengeséget sohasem fogom megbocsátani –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Lala lesújtva ül.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Egyetlen éjszakán. Nő létére önnek figyelmeztetnie kellett volna
      Kanavászt, hogy bűnös ösztöneinek szabjon mértéket, nő létére,
      hiszen ön nő, Gitta, ne felejtse el. Most fejéhez kapkod és beteg,
      és görcsei vannak, és úgy él, mint az őrült, és porokat szed, és még
      csodálkozik. A bűnös életmód, szegény húgom. A mi házunkat ön a
      bűnök házává tette. Kanavász nem tehet róla. A mi házunk elátkozott
      ház lett, szenny és piszok mindenfelé, erkölcstelenség, és ezért a
      felelősség önt terheli, ne csodálkozzon, hogy önt már évek óta
      fejgörcsök gyötrik, ez a bűnhődés, én az ön helyében gyászolnék.
      Hogyan indult el ön a házasságában? Feltette ön már ezt a kérdést?
      Egybekeléssel. Mondja, lehet a házasságban azzal elindulni, hogy
      egybekelnek? Szegény húgom, és akkor ön csodálkozik. Ön Kanavász
      bűnös ösztöneinek mindig engedett (felkiált). Gyenge volt! Mondta ön
      valaha, hogy nem? Ö, gyengeség! (kezét fölemeli.) Mondta valaha?
      (Lesújtva.) Ugye nem mondta? Vallja be. (Komoran.) Még csodálkozom
      azon, hogy ennyire vagyunk. Ó, az ég hozzánk könyörületes
      (fenyegetően), de én érzem az átkot, ha a küszöböt átlépem.
      (Hevesen.) Nem követelheti tőlem, hogy ezt önnek elfelejtsem. Olyan
      seb (kezét szívére teszi), amely sohase fog behegedni. Én
      elviseltem, bár arcom a szégyentől még most is ég, de ön
      gondolhatott volna nénjére, a szegény félkegyelmű Fannyra, aki
      félkegyelmű (felkiált), de szíve tiszta! (Élesen.) Fanny szíve
      tiszta! Én megmondtam neki (rekedten), Fanny, a mi házunkat
      meggyalázták. (Lendülettel.) Nem Kanavász, mert ő nem tehet róla,
      szegény Gitta volt, a mi kis húgunk, aki női voltáról
      megfeledkezett. Ötször? kérdezte Fanny, mi az, hogy ötször? Mit
      csinált Gitta ötször? Azt ön nem érti, mondom Fannynak, és
      imádkozzon, nehogy valaha is megértse. Maradjon ön ártatlan és
      tiszta szívű. De ne felejtse el, ha házunkat átok éri, ezért Gitta a
      felelős. És ezt a szót ötször. Gondoljon rá mindennap. Fanny akkor
      megijedt, és keresztet vetett. Valami baj van? kérdezte. Nagy baj
      van, mondom én. Mi történt? Ön azt nem érti, de gondoljon rá, ne
      felejtse el, és Gittának ne bocsássa meg soha. –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kilenc év múlva (írja Olachaj ben Shybreeth) Lala a házat, már
      amennyire a körülmények engedték, rendbe hozta. Az étrendet
      megszabta, a kávét a házból kitiltotta, bort egy évben kétszer
      ittak, húsvétkor és karácsonykor, mindenki egy fél pohárral.
      Hetenkint háromszor ettek húst, a takarítást Gitta és Fanny végezte,
      hetenkint kétszer bejárónő segített. Lala fehér kesztyűvel a lakáson
      végigment, a bútorokat megtapogatta, még a kályha mögött is. Ez a
      piszok minálunk elviselhetetlen, szólt, ó, más házban! Az
      előszobában a cipőt mindenkinek le kellett vetni, és házipapucsban
      kellett járni. Lala Kanavászt megtanította arra, hogy az asztalnál
      miképpen üljön, a kanalat hogyan fogja, a villát, a kést, a poharat.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mondja, Kanavász őrnagy, rendesen mosakszik ön? Kanavász fejét
      felkapta, és meghökkenve nézett. Úgy gondolom, válaszolta. Néha,
      szólt Lala, oly különös szagot érzek. Én a szagokra rendkívül
      érzékeny vagyok. Én igen szegény, de igen tiszta házban nevelkedtem.
      Én nem tudom elviselni, ha valaki nem mosakszik. Én a rossz szagtól
      fejfájást kapok. Ön, ha nem mosakszik, akkor az ön rossz kipárolgása
      a bútorokba szívódik, és az egész lakás, érti ön? Önnek meg kell
      tanulni minálunk lelkiismeretesen tisztálkodni. Ha azt akarja, hogy
      én itt lakjak önnel, az ön házában, akkor önnek ezt meg kell
      tanulnia. Én már mondtam Fannynak, ha Kanavász őrnagy nem fog
      rendesen mosdani, akkor mi kénytelenek leszünk innen elmenni. És ezt
      Gittának is megmondtam, Gitta, az ön helyében én nem tudnék olyan
      férfival együtt élni, aki tisztátalan, és izzadságszaga van.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ezentúl, szólt Kanavász, még jobban fogok vigyázni. Helyes,
      válaszolt Lala, én majd ellenőrzöm. Nézze, most este van, lefeküdni
      készül, ma tettünk fel tiszta ágyneműt, nem mosdana meg? Szívesen,
      felelte Kanavász. Lala erre Fannynak parancsot adott, hogy a nagy
      lavórt hozza be, a meleg vizet, szappant, kefét, törülközőt, leült,
      és lornyonját föltette. Itt? kérdezte Kanavász. Igen, itt, szólt
      Lala, majd én megmutatom, hogyan kell mosdani, ha nevelése ezt
      elmulasztotta. Gitta megszólalt, kérem, tegye meg, Lala kedvéért, a
      béke kedvéért, tegye meg. Kezét összetette. Kanavász a lavórt
      mereven nézte. Fanny a meleg vizet kiöntötte.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Először derékon felül, mondta Lala. Szappanozza be magát, nem kell
      olyan sokat, a szappan drága, a vízzel habot csinálni. Fanny, tett a
      vízbe szódát? Egy marokkal tettem, felelt Fanny. A hónalját mossa.
      Lala előrehajolt és nézte. Most vállát végig, felső karját, a
      könyökét ne hagyja ki. Lornyonjával intett. Fanny, menjen, nézze
      meg, van-e izzadságszaga. Fanny odament, és Kanavászt megszagolta.
      Nincs, szólt, szappanszaga van. Úgy, most itt a sósborszesz, ezzel
      dörzsölje be magát. Mellén a szőrt. A szőrzetre sok szenny ragad, és
      a sósborszesz feloldja. A nyakáról ne feledkezzen meg. Látja, így
      kell ezt csinálni, így kell civilizált embernek tisztálkodni. Most
      vegyen lábvizet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Gitta kezét összekulcsolta. A béke kedvéért tegye meg, ha nem teszi,
      akkor. Kanavász cipőjét, harisnyáját, nadrágját levetette, s ott
      állt gatyában. Lábát a vízbe tette. Kefével, szólt Lala. Most
      szappannal. Fanny, nézze meg, van-e a lábujja között még valami?
      Most vegyen ollót, és körmét tisztítsa meg, Fanny, nézze meg,
      helyesen vágta-e le körmeit. Most pedig menjen szobájába, mossa meg
      combjait és főképpen nemi szervét. A férfiak nemi szervének átható
      szaga van, és ez tisztátalan szag, amit nem bírok. Mossa meg először
      meleggel, aztán hideggel, nem árt, ha egy kicsit lehűti magát, és
      állati gerjedelmeit mérsékeli. Látja, Kanavász őrnagy, önt most kell
      tanítani arra, amit nevelői elmulasztottak. Szerencséje van, hogy én
      ilyen türelemmel foglalkozom önnel, és önből civilizált embert
      akarok csinálni. Talán sikerül, ha ön is úgy akarja, akarja ön,
      Kanavász őrnagy?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kanavász gatyában állt. Gitta kezét összetette. Meg fogom kísérelni,
      szólt Kanavász, és homlokát ráncolta. Majd meglátom, szólt Lala,
      mennyire halad. Önnek minden reggel és este így kell mosdania. Én
      önt ellenőrizni fogom.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pedagógiai géniusz volt (írja Olachaj ben Shybreeth), és módszerét
      csak a legnagyobbakéhoz lehet hasonlítani. Utolérhetetlen
      pszichológiai érzéke volt, és megingathatatlan moralitása. Ez a
      képessége a zenepedagógia területén kevésbé érvényesült, bár itt is
      példátlan eredményeket ért el, különösen Hoppy Rezedával, aki még
      Lala életének a gyakorlatában is messze a legamuzikálisabb lény volt
      (nő létére), és még Fanny is azt mondta, ma hétfő van, Rezeda jön,
      akkor én átmegyek Markazin kisasszonyhoz. De Lala igazi nagysága a
      vele való közvetlen érintkezésben nyilatkozott meg. Pedagógiájának
      tulajdonképpeni győzelme tavaly a fekete tábla bevezetése volt. Az
      előszobába függesztette ki, hogy a belépő azonnal meglássa, s annak
      a nevét és vétkét írta ki, aki aznap az erkölcs és a házirend és a
      tisztaság és az illem ellen vétett. A legelső időben a táblán
      csaknem állandóan ez volt: Angela énekleckéjét nem tanulta meg –
      Angela körmét nem tisztította meg. Angela ebéd után száját nem mosta
      ki. Angela harisnyáját nem varrta meg. Ritkábban: Kanavász Antal az
      ebédről elkésett. Az ebédnél mosdatlan kézzel jelent meg. Vagy:
      Fanny feleselt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A feketé táblára Kanavász ínyét felhúzta. Gitta kezét
      összekulcsolta. Ne, kérem, ne. A béke kedvéért. Mindig a béke, szólt
      Kanavász, és fújt. Nyelni. Pojácát csinálnak belőlem. Nem, ne,
      suttogta Gitta, ön elmegy reggel, önnek jó, de én itt maradok, és
      akkor jön és beszél és beszél, ön nem hallja. Görcsöket kapok. Gitta
      sír. Kanavász az ablakhoz megy, kezét zsebre dugja és kinéz.
      Mindennap, jön és beszél, nem bírom. Nem fogom tűrni, szól Kanavász.
      Kilenc éve, szól Gitta, és zokog. Elég volt, kiált Kanavász. Most
      meg Angelát vette célba. Neve mindennap ott van a fekete táblán.
      Félelmében már a tányérokat a kezéből kiejti, és folyton reszket.
      Kérem, ne, szól Gitta, ne, nem bírnám ki, jön és beszél és beszél.
      Kanavász az ablaknál áll.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ezt a légkört, írja Olachaj ben Shybreeth, általában úgy hívják,
      hogy család. Van úgy, hogy a súly kevésbé az erkölcsön és a higiénén
      és az illemen és a tiszta körmökön és a szájmosáson nyugszik, de a
      légkör kivétel nélkül minden esetben megismételhetetlenül sajátos,
      és ezt minden esetben láthatatlan akarati tényezők teremtik meg. A
      család szignatúráját a legerősebb akarat adja. A legerősebb nem
      mindig a legjobb, gyakran a legrosszabb. A legerősebb az, akitől a
      többi a legtöbbet szenved. Ilyen család például Vászolyék a Csendes
      otthonban (elvégre minden család többé-kevésbé Csendes otthon).
      Vászolyék szignatúrája az egymás elől elrejtett, összelopott
      lelkiismeret. Aki a családdal érintkezésbe jut, annak alkalmazkodni
      kell. Így kellett alkalmazkodni Ivánnak is, akár akart, akár nem, és
      amikor a családi akarattal szembehelyezkedett, csaknem ráfizetett.
      Ilyen család a Csajtorjánok, a Kanavász családnak sok tekintetben
      ellenpontja és ellentéte. De ilyen család a Papuli és a Mamuli és a
      kis Misike a sállal. Ilyen család Jávorka is a kecskével. Nem
      ritkaság, hogy a családban a legerősebb akarat (akitől a többi a
      leginkább szenved) női akarat, ez az eset kirívó alakban
      Kanavászéknál.
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Lala nem rossz nő, szólt Vatta úr, de abnormisan fejlett
      paplanalatti énje van. A paplanfölötti és paplanalatti én
      megkülönböztetése saját fölfedezésem, és a mostanában divatossá vált
      tudatfölötti és tudatalatti én megkülönböztetését nem mindenben
      fedi. Általában Freudnak csak egyetlen vívmányát látom komolynak, s
      ez az, hogy a trágárságokat, ha latin nyelven is, de ismét bevezette
      a szalonokba. Meg vagyok győződve róla, hogy az én elméletem nemcsak
      szellemesebb. Hogyan járnak az emberek, különösen a nők. A
      legnagyobb ritkaság, ha a nő a fejét hordja. Én ilyen nőt csak egyet
      ismerek, ez Marianne. Nem ritka nő, aki keblét hordja, sokan
      feneküket hordják. A többség azonban hasát. Férfiak inkább vállukat
      és karjukat, de szép számmal, akik szintén a hasukat. Abban az
      emberben, aki hasát hordja, a paplanalatti én dominál. Mi a
      különbség a két én között? A paplanfölötti: aktív és egyszerű. A
      paplanalatti: agresszív és ünnepélyes.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Íme, folytatta Vatta úr konferanszát, most már Lala úrhölgyet is
      világosabban látja. Semmi sincs olyan távol tőle, mint az aktivitás
      és az egyszerűség. Ő, kérem, agresszív és ünnepélyes. Éppen ezért az
      ő tehetsége a morálpedagógia és az indiszkréció területén
      nyilatkozik meg. Lala csak azt látja, ami a paplan alatt van. Aki
      hozzálép, annak paplanát fölemeli, és alája kukucskál. Ez persze
      szemtelenség. De ő, kérem, ezt a morál nevében teszi. Hogy ennek a
      morálnak mi köze a morálhoz, azt remélem, tudja. La vraie morale se
      moque de morale, ahogy Pascal mondja, vagy nem? Lala nagy pillanata,
      amikor valakinek paplanát fölemeli. Lala, mint tudjuk, határtalanul
      szégyentelen és szemérmetlen teremtés. De, amint tudjuk, a szemérem
      kizárólag férfitulajdonság, nők legfeljebb szégyenlősek, de inkább
      csak úgy tesznek, mert még itt is kacérak. Lala indiszkrét és
      agresszív. Morálpedagógiája teszi őt oly módfelett ünnepélyessé.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Említettem már, hogy defetista vagyok, és dezilluzionált. Ezek
      szerint az én métiém a pszichológia, főként a diszciplína
      leghálásabb területe, a nők pszichológiája. Ez most időszerű, mert
      ismét a nőuralom korába lépünk. Csak nézzen körül. A canaille mindig
      matriarchátusban él. Titkom, ha tudni óhajtja, a túlérzékeny
      semlegesség. Alig van valami, amitől a nők jobban félnek. Olyan
      érzékeny, mintha költői lenne, de olyan semleges, mint a manométer.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön nemsokára megnősül. Kérem, hallgasson meg. Nem fogok házasságáról
      véleményt nyilvánítani. Ezt már megtettem. Ha ön közömbösnek érzi
      magát, feleségét verje meg. Mert a nő a verést egész jól tűri. De a
      semlegességet semmiképpen. Ha ön szexuális bessz idején Angela
      őnagyságát alaposan elfenekeli, aztán hossz idején ismét szerelmet
      vall, ideális házassága lesz. A nő azt fogja érezni, hogy
      gondoskodnak róla, és foglalkoznak vele. Ha ön semlegesség idején
      szótlan és közömbös, akkor mindennapos lesz a perpatvar, mert
      őnagysága önt kénytelen provokálni. Nem tudja elviselni, hogy vele
      ne foglalkozzanak. Agresszív lesz. Paplanalatti énje uralomra jut,
      indiszkrét lesz, zsebeit kikutatja, leveleit felbontja,
      féltékenykedik, veszekszik. Csak két gyógyszert ismerek, a szexust
      és a tettlegességet. Hogyan lehet Angelát, ezt a gyengéd és bűbájos
      lényt megverni? Majd ha önnél baj lesz, gondoljon rám.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vatta úr most felállt, és szónoki helyzetet vett.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ó, kiáltotta, mi mindent nevezünk mi szerelemnek, ami nem az. A
      szerelem igen ritka virág, erről már többször beszéltem. És a
      nőuralom idején mindig ritkább lesz. A legtöbb esetben magnetikus és
      elektromos erők vagy kémiai és biológiai, legfeljebb szociológiai
      tényezők kiegyenlítődése. Ostobaság azt hinni, hogy mi vagyunk, akik
      ezeket az erőket irányítjuk. Azok uralkodnak rajtunk. Olvasta
      Weiningert? Egyetlen komoly modern könyvet sem olvasott. Jegyezze
      fel sürgősen, Otto Weininger &lt;i&gt;Nem és jellem&lt;/i&gt;. Amit mi
      szerelemnek nevezünk, a legtöbb esetben pszichológiai zűrzavarok
      levezetése. Vagy szociológiai bankrott. A közösségben nem tud
      elhelyezkedni, és bosszúból valakibe beleszeret. Sok esetben nem
      egyéb, mint kísérlet a valódi szerelem elkerülésére. Elkent és
      bukott és csődbe került egzisztenciák végső menedéke. És, ami a
      legkülönösebb, a nők idegenkedése. Nekik ez túl veszélyes. A
      leggyakoribb eset, inkább testüket dobják oda, nehogy szerelmeseknek
      kelljen lenniök. És hogy kibújjanak. A dolog egyszerűen testi
      kielégülésre megy. Még az erotika is lassan kivész. Angela őnagysága
      se kivétel. Neki a szerelem sok. Ő, kérem, ebbe a kockázatba nem
      hajlandó belemenni. A szexus vegetatív langymelegére van szüksége. A
      nők általában a kotlóshőfokon szeretnek élni. A szerelem pedig a
      létezés forrpontja, mint a hit vagy a műalkotás, szóval mint a
      szenvedély. Ezt legközelebb meg fogom írni. Már előre örülök, hogy
      mennyi színes és illatos levélkét fogok kapni. Mert a hölgyek az én
      értekezéseimből egy hangot sem szoktak érteni, csak azt, hogy az ő
      paplanalattijukról van szó, és ez rendkívül izgalmas. Kötelező
      félreértés. Minden siker fundamentuma. Különösen ma, mint mondom,
      amikor a logika egyetlen ponton maradt érvényben, s ez a
      következetes önámítás –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Ambrus hajadonfőtt és irattáskával siet. Kornélt félrehívja, aztán
      Manassét, kabátszárnya lobog, rengeteg dolga van, ezt egészen szűk
      körben kell megbeszélni, már a legközelebb, titokban Vatta úrnak
      int, hogy jöjjön csak, nem mintha aggódna, sőt ellenkezőleg, sohasem
      volt optimistább, rendkívül kedvező helyzet, kezét dörzsöli,
      cédulákat szed elő, amit keres, ugyan nem találja, de itt van, ez
      még érdekesebb, újságcikk, pirossal meghúzva és széljegyzetekkel,
      Demonaxnak megmutatja, hunyorgat és int, hogy íme, bekövetkezett, ő
      ezt már egy évvel ezelőtt látta, mind tarthatatlanabb lesz, a
      cselekvés ideje küszöbön áll, és fel kell készülni, persze a
      szervezés kérdései, be kell kapcsolódni, szóval bekapcsolódni, Vatta
      úr néz, mit szól hozzá, végre a cédulát megtalálja, de ez nem is az,
      zsebében keres, áz irattáskát az asztalra borítja, közben kopog, egy
      kis csendet kérek.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kornél boxbajnok, díjat is nyert, negyedéves jogász, és a papoknál
      nevelkedett. A klerikális nevelés fáradalmait most az ateizmusban
      piheni ki. Társadalomkritikai művön is dolgozik, két részlete a
      &lt;i&gt;Jelenkor&lt;/i&gt;-ban meg is jelent. Hogy miért éppen a forradalmárok
      lapjában? kérdezte Marianne. Inkább az antiszemitáknál, esetleg a
      cionistáknál vagy a szerzeteseknél vagy a kormányhű lapban vagy a
      baptistáknál, esetleg a liberálisoknál, olyan higgadt, Kornél olyan
      higgadt. Az ilyen cikkeknek, szólt Vatta úr, tömegesen kellene
      megjelenniök. Ezek azok, amelyek higgadtságukkal még a számvevőket
      is a barikádokra tudják űzni, és ha ezt a plébános úr elolvassa,
      tüstént merényletet készül elkövetni a főispán vagy a püspök ellen.
      A higgadtság a legjobb módszer arra, hogy az ember a társadalmi rend
      ellen való bőszült izgatás maximumát elérje. Ha Kornél, az ő
      higgadtságával kormányra jutna, a forradalom olyan véresen törne ki,
      hogy a rövidárusok a börtönöket megrohannák, mint a Bastille-t.
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      A pályaudvaron túl még nem jártam. Eleinte bérházak, aztán a piac s
      ezen túl homok, régi ládákból kerítések, konzervdoboz, lyukas
      lavórok, üvegcserép, salak, gyom, sár, kóbor kutya és kóbor kutya.
      Itt valószínűleg nem gazdag emberek laknak. De szegények sem. Kik
      laknak itt? Aki idejött. Ide tartozik? Az ajtóban nagy hasú némber.
      Kóbor kutya. Hulladék. A sarkon korcsma, szatócsbolt, a kirakatban
      rózsaszínű selyemcukorka. Vakolatlan ház. Minden harmadik telek
      üres, szemétdombok, kutyák és kutyák. Földbe épített kalyiba,
      oldalán füstölgő kályhacső, előtte hat leprára érett kölyök,
      mezítláb, és kutya.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A saroknál fiatal nő jön. Csaknem fekete haj, födetlen fő. Amerre
      én. Talán? A homoktól aszott levegő, időnkint kút. Félig kész ház,
      amit sohasem fognak befejezni. Hulladék. Újságpapír. Ürülék. Megint
      fűszeres a rózsaszín cukorkával és korcsma. Ez a fiatal nő Marianne.
      Csakugyan. Még egy utca, negyedik ház, hetvenkilenc, bejárat hátul.
      A nő előttem.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Közben Hertha is megérkezett. Régebben, vagy öt évvel ezelőtt
      gyógyszerész kérője volt, karcsú, kölnivizes és simára kefélt
      fiatalember, aki esténkint Herthát a gyógyszerészetre oktatta. Akkor
      ő e tudomány iránt rendkívül érdeklődni kezdett, a könyvtárba is
      beiratkozott, és mindenféle gyógyszervegyészeti könyvet olvasott, és
      úgy látszott, hogy kitűnő élettárs lesz, de a karcsú fiú elutazott
      és nem írt, és akkor vasúti mérnökkel ismerkedett meg, aki sokat
      beszélt a vasúti sínek hajlításáról, a pályaépítésről, a mozdonyok
      súlyáról és szénterheléséről, és akkor Hertha érezte, hogy a dolog
      őt mindig rendkívül érdekelte. Később a bálban kefegyáros
      tisztviselővel ismerkedett meg, és ez nemcsak a különböző kefék
      (cipőkefe, hajkefe, körömkefe, fogkefe, sárkefe, súrolókefe,
      kalapkefe, drótkefe, ruhakefe, üvegmosó kefe) gyártásának titkait
      fedte fel, hanem az irodáról is sokat beszélt, a könyvelésről, a
      belégekről, a pénztárkönyvről, a mérlegről, és úgy látszott, ha
      Hertha ismeretségeit folytatja, akkor szakértője lesz a
      cukrászatnak, a klasszika-filológiának, a sebészetnek, a
      sörgyártásnak, a mázascserépedény-készítésnek, az órásmesterségnek,
      a köszörűsségnek, a vasúti jegykezelésnek, az egyiptológiának, a
      búvárságnak, az élelmiszer-kémiának, a könyvkötészetnek, a
      néprajznak, a zeneelméletnek, a fogtechnikának, a kárpitosságnak.
      Legutóbb azonban Hertha Kornéllal ismerkedett meg, és abban a
      pillanatban érezte, hogy ő tulajdonképpen mindig forradalmi érzelmű
      volt, s azóta minden héten eljön, de Kornélt máskor is fölkeresi,
      Kornél is őt, és a szabad szerelem témája fölött rendkívül sokat
      vitatkoznak.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Aznap ott volt Simor is, díjnok a vármegyeházán, már úgy harmincöt
      felé, Simor még John Ruskinnál is alaposabban ismerte Velence minden
      kövét. Tizennégy éve azzal a gondolattal foglalkozik, hogy Velencébe
      utazik, és mindazt, amit eddig a városról a történelemben, a
      művészeti könyvekben olvasott, a helyszínen megnézi. A díjnoki
      fizetés persze nem nagy. Igen nehezen él belőle. Simor azonban
      havonkint, nagy áldozattal, de igen keveset félre tud tenni, s ha
      majd az összeg együtt lesz, szabadságát Velencében tölti. Tizenegy
      éve gyűjt; de a költség több mint felét sikerült félretennie. Még
      négy év. A dolog igazán költséges, de meg fogja érni. Elmegy a Szent
      Márk-templomba és a Doge-palotába, gondolázik a Canale Grandén,
      kimegy a Lidóra is, a múzeumokat megnézi, ó, igen, jegyzeteket is
      készített, és programja úgyszólván félórára beosztva már évek óta
      kész, persze itt-ott javít rajta, az utat négy hétre tervezi, sok
      pénz, új ruhát is kell vennie, olaszul tanul, az árkádok alatt
      valami emléket is vesz. Sok mindenről le kell mondania?
      Kétségtelenül, de enélkül nem megy. Éppen negyvenéves lesz akkor. A
      vonatra felül, Trieszten keresztül utazik, gyorsvonat harmadik
      osztályon, a vonat pont nyolckor indul, és másnap délben tizenkét
      órakor van Velencében.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hedry Lőrinc ott ült, és Simort hallgatta. Egy idő múlva nyugtalan
      lett, zsebét tapogatta, felállt, az ablakhoz ment, mintha orrát
      akarta volna kifújni, zsebéből pénzt vett elő, és megszámolta.
      Lassan számolta, nehogy tévedjen. Tizenkilenc. Pontosan számolt? Még
      egyszer. Tizenkilenc. Szóval. A pénzt visszatette, és az ablakon
      kinézett. Hogyan is volt? Ott állt és visszajött, leült és
      hallgatott.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Most rendkívüli higgadtsággal éppen Kornél kezdett el beszélni –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Kanavász Antal ezredes és Gitta vacsora után szobájába ment, és –
      Fanny, szólt halkan Lala.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen, válaszolt Fanny. Az asztalt éppen leszedte, a plüsstakarót
      föltette, a középre a vázát és a csipkét.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Menjen, szólt Lala halkan, és Gitta szobája felé intett. Menjen és
      hallgassa meg, mit beszélnek. A lelkiség, tudja, én csupa lelkiség
      vagyok. Megérzem, amit gondolnak. Tibold atya is mondta, hogy én
      csupa lelkiség vagyok. Kanavász Gittát ellenem. Igen. (Suttog.)
      Ellenem. (Ujjával magára mutat.) Ellenem. Érti?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Fanny bólint.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Angela lefeküdt?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szobájába ment.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem akarom, hogy ő tudja. Gyermek, bár bűnös, de apja romlottságát
      még nem ismeri. Ne ismerje meg soha. (Int.) Fanny –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Fanny odamegy.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én Gittát már kioktattam. Már akkor, amikor, emlékszik?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Fanny figyel.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A dorbézoláson rajtakaptam –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A tábornok volt itt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nagy vacsora volt, a tábornok volt itt, jó ürügy, Kanavász
      tökrészegen jött haza, a lakás tele volt borgőzzel –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mértékletesen ivott, Gitta mondta –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Gittát rászedte. Dorbézolt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Fanny keresztet vet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hajlam. Züllés –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Lala suttog. Akkor én szükségesnek találtam, hogy este vacsora után
      a bibliaolvasást bevezessem, Tibold atya is helyeselte.
      Ellensúlyozásképpen, mert ő dorbézolt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én akkor Gittának meg is mondtam, Kanavászt nem szabad ellenőrzés
      nélkül hagyni. Elzüllik –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Fanny bólint.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Minden este, ha elalszik, Gitta nekem az ő ruháit kihozza, és akkor
      mi ketten, ő, a feleség és én, a család feje, zsebeit kikutatjuk,
      és. a pénz megszámoljuk, és leveleit elolvassuk, nehogy, tudja,
      nehogy –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Gitta azt mondta nekem, szólt Fanny. Azt mondta, hogy ez őt sérti,
      és fejgörcsöket kapott és sírt, hogy ez szégyen (elhallgat) –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Lala megmerevedik. (Szárazon.) Miért hallgat el? Fanny! Miért
      hallgat el? (Vár.) Csak mondja. (Vár.) Csak mondja. Én hallgatom,
      alázatosan és türelmesen hallgatom, amit olyan okosan mond. Ön
      okosabb, csak mondja. Reám nincs is szükség. Majd ön vezeti a házat.
      Jó? Ön úgyis olyan okos –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bocsánat, suttogja Fanny.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Fejét lehajtja. Lala feláll. Elmehet, szól recsegve.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Fanny kis ideig áll, aztán letérdel, és karját mellén összefonja.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Álljon fel –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Fanny feláll.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Boldogtalan teremtés. Én feláldozom magam, és rövid eszével mindig
      belekotyog. Hogy egy kicsit értelmesebb legyen, beszélek és tanítom
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Fanny hallgat.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Még mindig nem ismeri? Nem látta ma este is? Morzsázik. A
      paradicsomot kiönti, úgy eszik, mint az állat, csámcsog. Hiába
      tanítom. Nehéz. (Sóhajt.) Nehéz nekem itt ilyen környezetben, még
      enni sem tudnak. És ez a por. Más házban! A piszok megesz bennünket.
      Gitta azért tudja, mi a helyes, ő engedelmeskedett. Azóta mi az ő
      ruháit átvizsgáljuk. Szégyen? De kire szégyen? Ránk? Dorbézolt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Fanny keresztet vet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kicsapongás. (Suttog.) Ilyen férj. Én Gittának mondtam. De Kanavász
      őt tőlem el akarja idegeníteni. (Szenvedélyesen.) Gittát, az én
      húgomat tőlem el akarja venni. Saját húgomat. (Halkan.) Érti ön ezt
      félkegyelmű eszével? Mondja –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Fanny bólint és felsóhajt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én akkor mondtam is neki, Gitta, válasszon, Fanny és én bármely
      pillanatban készen állunk, hogy ezt a házat elhagyjuk. Ha úgy érzi,
      hogy mi idegenek vagyunk, akkor mi. Talán helyes is lenne, ha mi
      eltávoznánk, és önöket sorsukra hagynánk. De én áldozatot hoztam.
      (Mély hangon.) Ez a bűnök háza. Én áldozatból vagyok itt. Nekem ez a
      kötelességem. (Fenyegető hangon.) Nekem fel kell áldoznom magam
      húgomért! (Szemét behunyja.) Én. (Szenvedő hangon.) Én. (Félig
      önkívületben.) Én. Mi elmegyünk. Holnap? Akár ma. Átadom önt annak,
      aki éjszakáit dorbézolással tölti, tökrészegen tér haza, és (suttog)
      züllik –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Lala feláll, járkál. Megáll.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Még mindig itt van? Miért nem megy? Ó, Gitta gyenge, nagyon gyenge.
      (Sopánkodik.) Kanavász megrontja őt. Menjen, nekünk ébereknek kell
      lennünk, vigyáznunk kell Gittára, hiszen ő a mi testvérünk, mi érte
      felelősséggel tartozunk (karját kitárja), nekünk érte áldozatot kell
      hoznunk –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Fanny indul.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Fanny, szól halkan Lala, minden szót jól jegyezzen meg, és ha valami
      fontosat beszélnek, azonnal jöjjön, és mondja el nekem. Még ma este
      (felsóhajt). Esetleg titokban csomagolunk és elmegyünk. Hová? Az
      éjszakát az utcán töltjük. Kanavász szégyene lesz. Íme,
      dorbézolásait már nem tudtuk tovább elviselni. (Reszketve.) Én már
      régen őrzöm azt a levelet (suttog), búcsúlevél, hogy mi ketten innen
      kénytelenek vagyunk elmenni, mert nekünk saját üdvünkre is
      gondolnunk kell, és ebben a fertőben nem tudunk élni tovább, menjen
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Fanny görnyedten áll.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mit vár? Miért nem megy? (Fanny indul.) Minden szót. Érti? És ha
      valami fontos, azonnal jöjjön be hozzám. Ó, micsoda élet ez itt
      ebben a házban, a piszok megesz, de a lelkiség még irtózatosabb, már
      nem bírom sokáig (suttog) ezt a (száját befogja, int), majdnem
      kimondtam, csend, csend, nem mondom, szegény Gittám, ő itt marad, ez
      az örökös reszketés, mi lesz holnap, mit forral ellenünk ez a
      szörnyeteg, menjen –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Fanny megy.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Lala vár. Lassan feláll, az asztalterítőt megigazítja, a vázát
      elfordítja, aztán igen kimért lépésekkel, folyton fülelve szobájába
      indul. Lassan vetkőzik, közben folyton figyel. Fanny? Nem. A
      szekrényt kinyitja, a gyomorpálinkát kiveszi, tölt, iszik. Szünet.
      Gondolkozik. Újra tölt és iszik. Még? Nem, nem. A szekrényt hirtelen
      bezárja.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Köhög. Vár. Fanny? Nem. Még mindig nem jön. Talán? Ki tudja? Szünet.
      Úgy látszik, semmi. Lefekszik. Keresztet vet, a lámpát eloltja.
      Fülel. Fanny. Nem. Fanny? Nem. Vár. Úgy látszik –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Az almaszedésről és az almaszedőkről.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Arcod verejtékével. A gépeket azért találták fel. A gépek célja, és
      a technikáé, hogy az ember üdvösségén munkálkodjék. Amióta a
      gyárakban a gépek dübörögnek, a földre kevesebb verejtékcsepp hull.
      A gép célja, hogy az ember helyett minden munkát elvégezzen. Ma még
      nem értük el a technikának azt a fokát, hogy a gépek a munkát
      elvégezzék. Ilyen munka az almaszedés is. Szeptemberben a gazda két
      hétig is reggeltől estig kénytelen az almát szedni, amit a célszerű
      gép talán egy félóra alatt elvégezhetne. A kérdés természetesen,
      hogy lehetséges-e olyan gépet szerkeszteni, amely az almát leszedi,
      kosárba rakja, nagyság és érettség szerint. Ma a gazdának az almát
      még kézzel kell szedni, ez igen fáradságos és verejtékes munka.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Amikor az ember az első almát leszedi, azt mondja, ebben az évben ez
      az első alma, amit leszedtem. Különlegesen nevezetes alma ez. Amikor
      a másodikat szedi, azt mondja, nini, milyen féloldalas és varos, ez
      egyike lesz a legcsúnyábbaknak, és akkor ez is különösen nevezetes
      lesz. Ez a harmadik, íme, színben egyike a legszebbeknek, ez a
      negyedik arányokban a tökéleteshez áll közel, ha nem is nagy. Amott
      van egy, az színben is, alakban is szép. Amaz pedig nagyságban
      minden bizonnyal az első között lesz. Ez most nehéz szedés lesz, az
      ágra kell hasalni, messze kinyúlni. Kettő van együtt, ó, még a
      harmadik is, a levél mögött volt. Mindhárom megvan, egy se pottyant
      le. Az egyik hatalmas és gömbölyű, hibátlan, a másik apró, a
      harmadik féloldalas, magházába a féreg beleharapott, de azért
      megérett. Éljen az almaszedő! Már kilenc almát szedett le, és még
      egy sem esett a földre.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az almaszedés érdekfeszítő foglalkozás. Egy kosár már tele van, a
      másik félig. Az almának, ha ki akar tűnni, egyre szebbnek és
      nagyobbnak kell lennie. Minden almából csak egy van, mint ahogy
      minden emberből is csak egy.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az almákat nemcsak dicsérni, hanem megfelelő szavakkal dorgálni is
      kell. Ha az almaszedő olyan gyümölcsöt szed le, amelyen barna folt
      van, akkor szelíden meg kell feddeni, azt kell mondani, ezt igazán
      nem tartom helyesnek. Az almát általában nem lehet magázni, ahogy
      Istent, az állatot és a gyermeket sem lehet. Az almaszedő az almával
      tréfálhat is, mert vannak igazán furcsa alakú almák, például a
      segges alma, pontosan olyan, mint valakinek a gömbölyű feneke, néha
      egyik orcája pufókabb, mint a másik. Erre az almaszedő az almát
      kineveti, össze is szidja, de aztán megsimogatja, nem baj, de aztán
      jó édesre érjél, úgyis én eszlek meg, ilyen almát nem lehet eladni.
      Az almák általában, amíg nem egészen érettek, befelé fordulnak, és
      az ember csak hátukat látja. Minél érettebb az alma, annál inkább
      kifelé fordul, végül a teljesen kész alma olyan, mint az arc vagy a
      virág, éspedig a legtöbb alma mosolyog, ízének, illatának teltsége
      nyilatkozik meg így. Az ember csak olyan almába harapjon, amelyik
      nevet, mert az kínálkozik.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mikor az ember az almát leszedte, és a kosárból a szalmára szép
      sorjába rakja, úgy, hogy az almák egymást ne érintsék, de egymástól
      nagyon távol se legyenek, mert az almák is szeretik, ha egymáshoz
      közel vannak, mint az állatok vagy az emberek. A legjobb olyan
      aránylagosan elhelyezni, ahogy a házastársak az ágyban egymás
      mellett feküsznek, ha karjukat kinyújtják, egymást elérik. Akkor az
      almaszedő sorra felismeri az almákat. Ez volt az a varos alma, ez
      volt a pufók, ez volt az arányos, ez az óriás, még egyszer
      megdicséri őket, vagy vicceket mond nekik, mert az almák értik és
      szeretik is, ha hozzájuk beszélnek, és ha valaki velük tréfál. Ha az
      ember megszidja őket, szégyenlik magukat. Vigyázni fogok rátok,
      minden héten megnézlek benneteket. Túl gyorsan ne érjetek, jobb, ha
      csak február végén, megértettétek? Az almák hallgatnak, és az
      utasításhoz alkalmazkodnak, mert az almák nagyon szelídek és
      engedelmesek.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Amint látja, szól Vatta úr, Jávorka, mint író a legmagasabb,
      csaknem baudelaire-i értelemben dilettáns, mint a preraffaelita, s
      éppen ezért, ha az írásmű élvezhetetlen is, tulajdonképpen az egész
      folyóiratban, par cela m&amp;#234;me, a legjobb. Ahogy ő a technikát
      felfogja. Une b&amp;#234;tise du fort calibre. A technika arra való, hogy az
      ember helyett a munkát elvégezze. Nem édes? Sejtelme sincs róla,
      hogy a technika az életirtó hatalmi ösztön démoni aktivitása. A gép
      az emberi kéztől elsősorban nem a munkát veszi át, hanem az
      emberölést. Persze itt aztán baj van, mert ha a gép öl, akkor az
      ember a gyilkosság gyönyörétől elesik. Más úton kell magát
      kárpótolnia, de kárpótolja is, az embert ön ne féltse. A gép arra
      való, hogy a verejték kevesebb legyen. Igen, kevesebb verejték, de
      annál több vér. Jávorka ehhez ártatlan. Preraffaelita, mondom, szent
      és kiskorú középkor. Az ember, aki az intellektuális ártatlanságát
      még nem vesztette el, és azt hiszem, sohasem is fogja elveszteni,
      sejtelme sincs arról, mi az a valeur des termes, és mégsem az a
      megszokott és kibírhatatlan dévotion aisée –)
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Hallom, szólt Lala, hogy fűzőt akar csináltatni.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mértéket vétettem, válaszolt Gitta. Lehet, hogy szombaton kész is
      lesz.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az én tanácsom megkerülésével. És hol csináltatja?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A Dorothea szalonban, ahol szoktam.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Lala a kávéscsészét lassan leteszi. Felnéz. A Dorotheában? Tudja,
      hogy a Dorothea nekem már két fűzőmet tönkretette? Mit mondtam önnek
      múltkor is, Fanny, emlékszik?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mondta, igen, válaszolt Fanny, hogy ez a fűző viselhetetlen –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Így mondtam?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Úgy mondta. Viselhetetlen.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Lala most Gittára néz. Nos, ha ön viselhetetlen fűzőt akar, csak
      menjen a Dorotheába –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Angela ijedten Kanavászra pillant. Kanavász int és feláll. Az
      uzsonna ma igazán jó volt, szólt, a hölgyek egészségére. Jöjjön,
      Angelám, beszélni szeretnék önnel –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Visszarendelem, szólt Gitta, hol csináltassam?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A híd mellett, szólt Lala. Ott lakik. Nagyon ügyes fűzősnő.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Fanny tudja, nevét elfelejtettem, a híd mellett. Fanny, tudja, hol
      lakik?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tudom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Megint bonyodalom, kiáltott Lala, mindig bonyodalom. Nem kérdeznek
      meg. Mindenre gondolnom kell, pedig (tomporát fogja) a
      Braquilleux-idegem. (Feláll.) Kanavász megint szépen faképnél
      hagyott bennünket, Angelájával, az uzsonna közepén. Illetlenség. Nem
      bírom a neveletlenséget. (A kályhához megy, leül.) Fanny, gyújtson
      lámpát. Aztán (halkan) Fanny? Érti? (Suttog.) Menjen és hallgassa
      meg, mit beszélnek. Mire tanítja Kanavász az ő Angeláját. A
      fűzőügyet ma el kell intézni. Adott előleget?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem adtam. A Dorotheában ismernek –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Még ma, szól Lala. Legjobb, ha azonnal öltözik. Ah, Gitta, milyen
      gyermek ön, ilyen szelíden mondom, mert én szelíd vagyok. Nem
      mondom, hogy éretlen, méltóságos asszony létére, ezredes felesége.
      Még a Dorotheában is ismerik. Szégyenkeznem kellene, hogy nem vagyok
      méltóságos asszony? Nem, ha címem lenne is, nem használnám, a
      cselédnek megtiltanám, hogy engem méltóságos asszonynak szólítson.
      Kanavász ma sértően illetlen volt. Angelát is elrontja. Feláldozom
      magam, hogy ezt a szerencsétlen leányt, az elrontott nevelés. Ó.
      Anyja helyett anyja voltam, és Kanavász vele titokban összejátszik.
      Ellenem. Fanny, itt van? Majd este elmondja. Most öltözzön, és
      menjen Gittával a fűzősnőhöz, a híd mellett, érti? a híd mellett –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem, a fűzőügy, igazán, mert amikor Gitta és Fanny a Dorotheába
      ment, ott már munkába vették, szombatra kész. Mit tegyünk? Azt
      fogjuk tenni, szólt Gitta, hogy a híd mellett is rendelek egyet. De
      Lalának ne szóljon. Nem, válaszolt Fanny, nem szólok –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mértéket vett? kérdezte Lala.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen, felelt Gitta.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Lala az asztalfőn ült, és a vacsoratálból először vett, aztán
      Angelának és Fannynak osztott, következett Gitta és Platon, végül
      Kanavász.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Eszembe jutott, szól hirtelen Lala, hogy régebben egyszer fűzőt
      csináltattam, igen jó fűző volt, az utca a sétányból nyilt, kis
      utca, a negyedik vagy ötödik ház, olyan zöldre pingált kapuja volt,
      Fanny, emlékszik?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem emlékszem, szólt Fanny.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Holnap reggel mindjárt menjen el és keresse meg. Önnek emlékeznie
      kell, együtt voltunk –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Sose voltam –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Együtt voltunk, szólt Lala nyomatékkal. Nagyon jó fűzőt csinált.
      Holnap reggel mindjárt. Azt ott a híd mellett rendelje le. Nem ott
      fogjuk csináltatni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Fanny csak délben tért vissza. Nem találom, szólt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Lala felkiált. Hol csavargott? Lehetetlen –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Felállt, és öltözni kezdett. Magam megyek, mindent magamnak kell. A
      fűzőt lerendelte?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem? Miért nem?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mert –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Lala felsóhajt. Szörnyű, suttogta. Azonnal menjen és rendelje le.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Csak négy után tért vissza. Nagyon jó fűzősnőt találtam, a kórháztól
      a harmadik vagy negyedik utca balra, a hatodik ház, nem tudom,
      második vagy harmadik emelet, olyan barna ajtó, majd megtalálják,
      azonnal menjenek, vár önökre, igen kitűnő, művelt asszony, valaha
      jobb napokat látott –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hogy hívják?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Valami Tizilla vagy –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Gitta és Fanny a fűzősnőt csaknem estig kereste, aztán visszament a
      híd mellé, hogy lerendelje, de ott már munkába vették, holnap estére
      kész. Három fűzőm lesz, mondta Gitta –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Lala másnap korán reggel felöltözött és elment, de tizenegykor már
      otthon volt. A legjobb lesz mégis, szólt, ha a fűzőt a Dorog és
      Társánál rendeljük. Az üzlet most nyilt meg, mutatták a fűzőket,
      kizárólag egészségügyi fűzőket csinálnak, nem baj, egyszer
      egészségügyi fűzője lesz, délután rendeljék le, és menjenek oda –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Dorog és Társa? Hol van?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön nem tudja, hol van Dorog és Társa? kiáltott Lala. Menjen és
      keresse meg. Szép nagy üzlet, az ég áldja meg, még azt se tudja, hol
      van a Dorog és Társa –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Négy fűzőm lesz, szólt Gitta.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Fanny, mondta Lala, az ember igazán nem ér rá a fontos dolgokkal
      foglalkozni, mindig az ilyen fűzőügyek. Mondja, Kanavász és Angela
      tegnap miről beszélt?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Angela házasságáról beszéltek. Kanavász érdeklődött a Bormester
      család iránt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      És?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen jó család, az anyja tanárnő, művelt emberek, elég jómódúak –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      És?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kanavász azt mondta, hogy három évig minden hónapban száz koronát ad
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      És nekem nem szólt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kis kertet vesz nekik, és építtet –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nekem nem mondta. Tudtam. Titokban ellenem összejátszanak. Hálátlan
      leány. Ó, anyja helyett anyja voltam. Megcsalt (fejét lehorgasztja).
      Most menjenek, Dorog és Társa, de várjon, lehet, hogy nem is Dorog,
      hanem Dörge vagy Horog, nem tudom, majd megtalálják, szép nagy
      üzlet, aztán Fanny még elmondja, miről beszéltek –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A fűzőügyön sokat gondolkoztam, szól Lala másnap az ebédnél. (Öt
      fűzöm lesz, gondolta Gitta.) (Angela gyorsan Kanavászra néz.)
      (Kanavász bajuszát simogatja), (Fanny tányérja fölé hajlik.)
      (Platonka, ne bámészkodj, egyél.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ez a Dorog és Társa nagyon drága cég, folytatta Lala. Legjobb lesz,
      ha mégis a híd mellé mennek. Ott már úgyis mértéket vettek. Fanny
      elmegy a Dorog és Társához –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem Dorognak hívják, szól Fanny, Ürge, Ürge és Társa –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem bánom, legyen Ürge. Fanny elmegy és lerendeli. Gitta elmegy a
      híd mellé, hogy hívják azt a fűzősnőt?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem tudom, szól Gitta.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem tudja? Micsoda gondatlanság! Még nevét sem tudja! Fűzőt rendel
      nála, és még nevét se tudja. Hallom, Kanavász ezredes, hogy ön
      leányának apanázst készül adni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A fiataloknak, szól Kanavász, az első időben segíteni kell, és végül
      is, azt hiszem, ne kelljen a kenyérre gondolni, gyönyörködjenek
      egymásban, én így tartom helyesnek, az apa részéről –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen, szól Lala, és felsóhajt, ön valóban példás apa. Azt hiszem, ha
      én nem vagyok, ön az apaságával nem sokra ment volna,
      nevelőintézetbe akarta adni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hálás vagyok önnek, szólt Kanavász, és Angela se fogja elfelejteni
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem számítok az ön hálájára, nekem kötelességem volt, anyja helyett
      anyja voltam (könnyezik).
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Megyek, szól Fanny.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Megy? Hová –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A fűzőshöz, Ürgéhez, lerendelni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem fogja lerendelni, érti? Legyen végre egyszer Gittának rendes
      egészségügyi fűzője, nem baj, ha drága –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Akkor nekem sem kell a híd mellé menni, szól Gitta.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hiszen a nevét se tudja, kiált Lala. Az ég áldja meg, mikor lesz már
      felnőtt asszony –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Lala délután elment, és csak este tért vissza.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Gitta, szólt, ön nekem hazudott –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Gitta fejét fogta. Görcsöm van, szólt és nyögött.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ilyesmivel most ne térjen ki. Ön két fűzőt rendelt, egyet Dorognál
      és egyet a híd mellett –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ürge, szólt Fanny, Ürgének hívják –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Legyen Ürge, nem bánom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Gitta a kerevetre roskad. Nem, kiált, nem két fűzőt, én négy fűzőt
      rendeltem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Lala dermedten néz Fannyra és Kanavászra és Angelára. Négy fűzőt?
      kérdi riadtan. Négy fűzőt?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Négy fűző, kiált Lala. Szörnyű –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Angela Kanavászra néz.) (Kanavász int, feláll.) (Gitta a kereveten
      nyög.) (Platonka, a tálba nem szabad kézzel nyúlni.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kanavász Gittához megy és fölsegíti. Nem baj, szól halkan, nem baj,
      négy fűzője lesz, jöjjön, feküdjön le, kimerült –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      A szemétdombok között, jobbról Marianne közeledik. Alkonyat. Itt
      lakik? kérdem. Messze, válaszol. Pillanatra a szemembe néz.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Az erotikus nők elmentek apácának. Az ön első házassága bűnös
      viszony. Cukrászdában ebédelni. A lelkiismeret tartalmáról pontos
      leltár, ágytakaró, két leveseskanál, négy kóbor kutya és a Lemur
      című folyóirat legújabb száma.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Örülök, hogy van öt percünk, amíg Kornélhoz érünk. Érti? Azt hiszem.
      Vatta úr nagyra becsüli. Tudom, szól ő, és komolyan bólint.
      Szeretnék tanulni. Nem tud? kérdem. Gyárba járok, szól. Milyen?
      Szövőgyár, nem nehéz, de sok idő. Otthon, anyám, elég idős, főzni,
      néha.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Lenvászon lepedő a kormos tégla alatt. Csendes otthon.
      Tonhalkonzerv. Aranyóra, zöldborsó. Az egybekelés a fontos.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nyelveket tud? Magam tanultam, Vatta úr segített a franciánál. Most
      latint tanulok. Caesart olvasom. Zenét tanulni. Kevés idő –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Hónalját rendesen mossa meg. Schumann. Részlet a Kefegyár legújabb
      számából.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hogyan jutott ezekhez a Kornélékhoz? Vatta úr a gyárban volt
      főkönyvelő, ő hozott. Eleinte azt hittem, hogy közönségnek
      konferanszaihoz. De aztán. Aztán? Azért ő mégis több. Néha megható.
      Hogy érti? Úgy, hogy.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Marianne megáll. Itt vagyunk, szól. Sétáljunk még öt percet, szólok.
      Jó. Csaknem sötét van. Apám a vasútnál volt, korán meghalt, anyám
      kicsiny nyugdíja, tudja, olyan elszegényedett kisnemesek, a munkát
      szégyenlik, rokonainak letagadja, hogy gyárba járok –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      De ő nem dolgozik, szólok. Nincs hozzá morálja, válaszol. Férjhez
      akarna adni. Szerinte az egyetlen női egzisztencia. Miért nem megy?
      kérdem. Nincs, aki elvenne. De. De? kérdem. Olyan férfit nem
      ismerek. Kivéve egyet. Menjen ahhoz.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Hoppy Demonax a piacon cseresznyét árul. Jávorka odajön, és azt
      mondja: Tud ön az almákkal beszélni? Déguisement. Bormester Mihály
      Párizsba utazott.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Visszafordul. Újra Kornél háza elé megyünk. Szünet. Egyébként, szól,
      az a férfi Jávorka. Megállok. Jávorka? Miért csodálkozik? Azon,
      válaszolok, ha nő lennék, én is csak hozzá akarnék menni. Jávorka
      nem akarja elvenni?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Az almák általában feneküket mutatják, azért olyan gömbölyűek. La
      dévotion aisée. Fanny szíve tiszta.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Marianne megáll és Kornél háza felé int. Itt vagyunk. Még sétáljunk
      egy kicsit, mondom. Miért nem akarja elvenni? Arra ő nem is gondol.
      Megakad. Mondja ki, szólok. Jávorkának, mondja, nincsen szüksége
      senkire. Úgy tudom, válaszolom, ennek az ellenkezője az igaz. Nem
      magányos.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Marianne kicsit hallgat. Közlékeny, szól aztán, de magányos. Sokszor
      meglátogatom. Fölmegyek a hegyre, viszek neki ócskavasat, szögeket,
      bádogot, amit az utcán találok, régi edényt, azt megfoltozza,
      főképpen zsineget és madzagot, azt nagyon kedveli. Takarítok nála,
      főzök, mosok, vasalok, ő tűri, meg is dicsér, megajándékoz almával
      és dióval és szilvalekvárral, de –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Ilyesmire nagyon kényes vagyok. Én a bélgázok szagát nem kedvelem,
      a villát nem úgy fogja, mint az úriember.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Marianne visszafordul, és Kornél felé megy. Önben van valami egészen
      különös, szólok. Nekem, amikor először megláttam, azonnal feltűnt.
      Ugyanott, ahol ma találkoztunk, még október elején, szólt ő. Ön
      nagyon vonzó nő, azt hiszem, olyan élettárs, tudja. Nem ismerek
      senkit, aki. És? kérdi ő.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Éljen az almaszedő!)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kornél házához érünk, és gépiesen megfordulunk, ismét kifelé. Én
      ezen gondolkoztam, mondom, és azt hiszem, rájöttem. Önben nincsenek
      démonok. Marianne rám néz. (Itt nem lehet evezni. Ó, Kanavász csak
      férfi. A nők nem tudják, kit szeretnek.) Hogy érti ezt? Úgy,
      válaszolom, hogy önben nincs semmi boszorkány. Semmi sötét. Vagy.
      Érti? Talán. Szóval nincsenek démonai. És éppen ezért ön teljesen
      veszélytelen, és mivel nincsen mérge, amire mi, férfiak olyan
      érzékenyek vagyunk, és ami bennünket delejez, nem, nem a nőiesség,
      nem a szépség, nem a kedély, a méreg. Önből ez hiányzik. Ezért önnek
      a férfiakra alig van hatása. Szégyenletes, de így van –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (On vous a trompé. Csak nászéjszaka után. Ebéd a cukrászdában.
      Amazongelahail.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Marianne megáll, és zavartan reám néz. Erre én már gondoltam, szól.
      Akkor, mondom, érti, hogy mit akarok mondani. Tudja, szólok, de
      hirtelen megállok. Miért nem folytatja?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Sohasem tudja meg senki, hogy a bogarakat utálja, és bűnös
      viszonyból született.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Továbbindulunk. A házakat és a kutyákat elhagyjuk. A rét. November.
      Pára. Itt-ott lámpa, félig felhős ég, enyhe holdfény. Miért nem
      folytatja? kérdezi.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tudja, hogy nemsokára megnősülök? Hallottam, felel. Menyasszonyát
      látásból ismerem. Azt mondják, a városban a legszebb leány. Én is
      azt hiszem, mondom én. De. De? Megállok. (Nem kell. Mi kell?) Ha nem
      akarja, ne mondja, szól ő. Igen, mondom. Én ezt senkinek se tudtam
      elmondani. Marianne hallgat. Ott állunk a mezőn. Indulok tovább. (Jó
      lenne egy egész napig a forrásba köpni. Ön korán leleplezte
      önmagát.) Én Angelától félek, mondom. Őbenne sok a démon. Csupa
      mézes boszorkányság. Önnek éppen az ellenkezője –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Hallom, hogy ön Angelinahail kezét megkérte. Figyelmeztetem, ha
      fejét levágja, nem szabad ránéznie. Züllött gyermek. Mindent elejt.
      Angerianne.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Marianne visszafordul. Mikor én önt először megláttam ott a sarkon,
      azt gondoltam, ez Marianne, akiről Vatta úr beszélt, az egyetlen nő,
      aki nem a hasát hordja, hanem a fejét. Akkor gondoltam valamit.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mit gondolt?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Sajnáltam, hogy nem önbe szerettem. De tudtam, hogy önbe sohasem
      tudtam volna beleszeretni.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Dorbézolt. Ezt nem lett volna szabad. Szégyenlem magam. Ki kell
      írni a fekete táblára.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Inkább semleges vagyok, szól ő. Vatta úr egyszer azt mondta,
      Marianne, ön a női Hamlet. Én Hamletet még akkor nem olvastam. Azt
      hiszem, Vatta úr csaknem igazat mondott. Én mindig a kettő között
      vagyok. Sem ez, sem az. Talán nem is vagyok nő. Még igazán
      boldogtalan sem vagyok –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Jönnek a Csajtorjánok. Tizenkilenc. Nem különös? Ledér nő.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kornél házához érünk. Még öt perc, mondom. Marianne megfordul, és
      ismét megyünk kifelé. Nekem azt, amit mondtam, meg kellett mondanom.
      Most jó, világosabbnak érzem magam. Nekem az ön barátságát meg
      kellett szereznem. Csak egyre kérem, azt ne nézze árulásnak –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azt hiszem, értem, válaszol. Ön.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hirtelen elhallgat.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Folytassa, szólok.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem. Ezt most nem lehet –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Sohasem csalt meg. Dezillúzió ágyából származott. A természet a
      szabad lélek hona. Amalthea férje tust húz.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kérem, mondja, amit Jávorkáról mondtam, azt vele ne éreztesse. Nem
      akarom. Talán így jól van, elmegyek hozzá, segítek neki,
      beszélgetünk. Lehet, nem is vagyok szerelmes természet. Ön azt
      mondja, nincsenek démonaim és nem tudok szenvedélyt ébreszteni. Ez
      talán jó. Az élet látszólag nyugodtabb –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Látszólag?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Tout mépriser. Fél tubus fogpaszta. Schumann. Sokk. Legyen
      Kökörcsin. Nő létére. Paplanalatti én. A bűnös aktivitás minden
      siker fundamentuma.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mondja, szólok.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én nagyon égek, szól igen halkan.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      De már Kornél kapujához értünk.
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Lala szerdán délután fél öt után se zongora-, se énekórát nem
      vállal, ezt az időt, szólt, talán jogom, sőt kötelességem is a magam
      számára fenntartani, mert –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Fanny kedden este bedagasztott, hogy a kalács szerdára friss legyen,
      babkávét főzött, mert Tibold atya csak azt ivott, tejszínt hozott,
      és a vegyes befőttet a tálra tette. Fél ötkor Lala kijött. A sárga
      damasztot tegye fel, és a biedermeier készletet az antik
      ezüstkanalakkal. Gyümölcsről gondoskodott? Körtét vettem, szólt
      Fanny, mert az esperes úr –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Öt órakor Tibold atya csengetett, és már az előszobában a legújabb
      csintalan viccet elmondta, bömbölve nevetett, Lala selyemblúzát
      megdicsérte, a halványlila önnek pazarul áll, arcának nemes vonásait
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mindig bókol, szól Lala, és neheztel.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pszt, szólt Tibold atya, nem hallja senki? Tudja, ez nem Fannynak
      való –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nevet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Foglaljon helyet –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tibold atya a fotőjbe veti magát, és harsog.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Lala el van ragadtatva. Az ön kedélye –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azt mondják, kiált az esperes. Tibold a pokolban is Tibold, mondják
      híveim, különösen a nők, tudják, hogy a pokolban számomra külön
      helyet tartanak fenn, valószínűleg nekik is –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az ön gyengéje –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tibold suttogni kezd, Fanny nem hallja? Neki nem való –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Lala székét közelebb húzza, és Tibold atya penetráns szivarszagát
      szívja.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Múltkor éppen, suttogja az esperes, éppen vacsora után volt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mondanom sem kell, szól Lala.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Úgy van. De férje is ott volt. Ó, a mennyországba vezető út
      férjekkel van kikövezve –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      El fog kárhozni, mondja Lala.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Biztos. A hölgy elég telt (mutatja), és én anekdotákat mesélek,
      persze a kolostori életből –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Lala székét még közelebb húzza.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nevetünk és nevetünk, mondja Tibold, egyszerre a hölgy arca
      elváltozik. Felugrik, és mit gondol?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Lala fejét rázza.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A szék alatt kis tócsa volt, nem, nem a víz ömlött ki –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Lala szemét eltakarja.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A hölgyecske ijedten körülnéz, felkiált: Au! Majd lenéz, a vízre
      mutat, és azt mondja: Tó.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Autó? kérdem én.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tibold térdét veri és hahotázik. Lala megkövülten néz.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem érti? kiált az esperes. Autó! A hölgy ijedtében azt mondta: au,
      aztán a vízre mutat, és így szól: tó. A kettő együtt autó.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Lala erőlködik.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Autónak hívják az automobilt, a gépkocsit, még mindig nem érti?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Autó? szól Lala dadogva.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Autó! Tibold harsog. Autó! A hölgy azt kiáltja, au! Aztán a tócsára
      mutat, és így szól: tó! Autó!
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Automobil? kérdi Lala hitetlenül.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen, gépkocsi, automobil. Au! Tó!
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Gépkocsi, mondja Lala révetegen, és egy pontra bámul. Milyen
      gépkocsi, amilyen az utcákon –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen, olyan automobil –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ott a szék alatt? kérdi Lala komolyan. A szék alatt gépkocsi? Hogyan
      fért el? Hiszen –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Várjon, kiált az esperes, újra megmagyarázom. A kis hölgy
      összepipilte magát –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ezt értem, szólt Lala.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Aztán felugrik, és azt kiáltja: Au!
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Au, igen helyes.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Eddig érti?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Értem. Mintha valakit tűvel megszúrnak, és felkiált.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pont úgy. Szóval au –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Lala nevet. Azt mondta, hogy au? Hallatlan!
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Aztán a hölgy feleszmél, a földre mutat, és így szól: tó –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tó? Úgy, mint halastó?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Úgy, mint Kaspi-tó –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tó, kiált Lala.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Au és tó együtt autó. Most már érti?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Gépkocsi? kérdezi Lala.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Automobil, szól az esperes.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      De hogyan kerül a szék alá olyan nagy kocsi? El se fér –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem is volt ott gépkocsi –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hát akkor a nő miért mondta, hogy autó?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hiszen éppen ez a vicc, kiált Tibold atya.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az, hogy nem volt ott, mégis mondta?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hirtelen fölnevet. Milyen ostoba nő lehetett. Nem is volt ott
      semmiféle automobil, mégis azt mondta, hogy gépkocsi –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Autó! kiált Tibold –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      És tényleg nem volt ott? kérdezte Lala.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Dehogynem, a tó bizony ott volt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Milyen tó? A Kaspi-tó?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem, a kis tavacska, a szőnyegen, ott volt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szóval akkor ott nem volt semmiféle gépkocsi? Nem volt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Lala hirtelen fölnevet. Ügyefogyott nőszemély, nincs ott, és mégis
      azt mondja –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Most Fanny bejön, megterít, és az asztalhoz ülnek. Gitta megjelenik,
      éppen nincs fejgörcse, és vallásos tanácsokat kér. Tibold atya
      tiltakozik. Vallással nem foglalkozom, szól, mire a többiek
      illendően nevetnek.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Micsoda kedély, kiált Lala.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tibold atya a kávéra még egy kis habot kér, és egyszerre két
      kalácsot vesz –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      (Kanavász Platon gimnáziumi második osztályú tanuló dolgozata.)
      Muffy émen csétányi. Belábán kálvabu, jekezén etvesi, zöpekén
      sorbola, fejefén mindula. Már fél van. Tétső.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Arramán Tuffy, maródi tevén Angelmus Juniphrast Pen Dazrael Mc
      Caroni Isteván. Láttya a setétbe Ruffy termeté. Ti kudja? Puffy?
      Cuffy? berregi, Juffy tán? Tétső s etét, csétányi, zöpekén, Kipöcse?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Buffy!
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Durry, maróni kezén Jeniszej Arbola Sir Margata Szalvia, bepöcse.
      Pszt. Csendelem. Kinakotheka.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Lefekén, szólala, nem berek, arramén, lepöcse? Guff? Hors Goncourt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Isteván, Isteván, kiki you gallonba.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tandalom. Brazileus. (argentió) psychotencia Kata falka.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Egy őn tetű.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Galifa (horrmon)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pöcse ki, pöcse be, lefekén sorbola. Berregi Zuffy, as etétbe ufárez
      nem ekel.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Chuffy tán. A zegér a zégre. Kenefén mocsoda ponagra véd apahalad
      barra ta faranta. Áll. Mc Caroni Boldézsár futta mondána. Margata
      eküle. Tezegény, tezegény Margata. Csarkulon a csarka, vén ternisz,
      a ter psychose de la seine de moque. Oda rouge qui. Ovál?
      Asamochera.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Micsonka ba hérez tarita hun farlekin. I kant. Ha riku majász, ha
      buca vaun, ety-kety, ety-kety, némeleg fodorlin, mázoskelécs
      harmak-afarma. Essze. Nimele, nimele:
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nyával nyeli le a pél.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nyával nyeli le a pél...
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mostana Hargata (faróni telén Juffy Zőke Luffytán) kína gén, mo
      szafta, ubarlát, neszte. A fi megyene szakába, jetene, liába tétső
      vana, liába, Hargita kszeme von hugyás zucca zekén.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bepöcse, jabála Guffy.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nepöcse, sitana Mormota, hegedi réfen gényka vanó Suffy.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mipöcse? didé Isteván Boldézsár hargata mondér.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mostara (mostafa – mustána – hántora) kezdebő neküle, fondézsár
      habrita no teke val jászkata (falka feli pe a nyél), séze Porgota
      mén csarkula. Bulya, bulya pislaga nepöcse. Huffy zén csarka.
      Hordézsán röhöge, biszkate, Nyuffy, raszaszafadra. Kuffy még megyene
      arralát (arrabát) ó Hernada Horgota! Sikamén Szargata, uss futána.
      Bostéván vén ternisz a zégre kszemevanó didié mondér a majász ha véd
      szakába gén hugyás zucca zekén.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ustana géve semének. Szuffy pellére kefteti Dorgata, bepöcse,
      kipöcse, nepöcse, repöcse, Jordészán csovála, holdana némeleg, liába
      kén, eküle, pellére, kefteti, tezegény Zargata, sikamán tétső már
      fél van, de Huffy tán hörgöde.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Csida noncs. De ha csoda nincs, acsada micsada?
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Még öt perc, Viola kibírja, ha eddig kibírta, tegnap a tyúkoknak nem
      adtam vizet, a fejszét kint felejtettem, Jávorka napról napra halad,
      öt perc az ágyban, reggel fél hét, nem sok, üst van, fűteni,
      favágás, megfejni, a tyúkoknak, árpa még van, két módszer, általában
      mindenből kettő, biztosan két Jávorka is, az egyik, maradj az
      ágyban, derék ember, és heverj, a másik fölkelni, nyomorult, az
      egyik a szelídség, a másik a szigor, itt mind a kettő a bukás
      szélén, Jávorka hever akkor is, ha szelíd vagyok, akkor is, ha
      szigorú, mindegy, és így legjobb, ha mindegy, még öt perc,
      szerencse, hogy órám nincs, s azt, hogy öt perc meddig tart, én
      határozom meg.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Jávorka, szólt Vatta úr. Marianne hirtelen beleszólt: Biztosan
      olyasmit fog mondani. Vatta úr nevet. Eltalálta. Mivel iránta
      táplált rokonszenvét ismerem, el is mondhatom. Ne mondja, kérem,
      szól Marianne. Helyes, válaszol Vatta úr, akkor elmondom.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Csodálom, hogy nem iszákos, nem ópiumszívó, nem morfinista és nem
      tolvaj. Jávorka csodálatom tárgya. Csak azért nem csibész, mert ez
      rossz üzlet. Bűnt elkövetni nem érdemes. Az ember csak ráfizet,
      nyugalmat, békét, kedélyt, de még időt is és munkát és egészséget.
      Jávorka jó üzletember, merő számításból magasrendűen erkölcsi életet
      él, nem jó, de okos, főként reggel az ágyban, még öt perc, a
      kecskének nincs takarmánya, a tyúkoknak nincs vizük, a fejszét
      ellopják, igazán nem sok, Jávorka még öt perc –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (mondom, akkor nála maradtam éjszakára. Mikor lefekszünk,
      csodálkozva látom, hogy kabáttal, nadrággal, cipővel, harisnyával
      együtt az ágyba bújik és betakarózik. Ezt mindig így csinálja?
      kérdem tőle. Mindig, szól ő. A takaró alatt elkezd izgeledni,
      mozgolódni, forog jobbra-balra, oldalt, egyszerre csak a kis résen
      megjelenik és kipotyog a kabát, a nadrág, az egyik, a másik cipő,
      harisnya, alsónadrág, aztán a nyílás bezárul, Jávorka befordul és
      alszik. Reggel kiugrom, és öltözni kezdek. Ő nem. A takaró oldalán a
      nyíláson kinyúl, behúzza az alsónadrágot, a harisnyát, cipőt,
      fészkelődik, mozgolódik, forog, egyszerre csak a takarót felhajtja,
      és tökéletesen felöltözve kilép. Így öltözni és vetkőzni elég nehéz
      lehet, mondom neki. Tényleg, szól ő, elég nehéz, de megtanultam. És
      mi előnye van? kérdem. Semmi előnye sincs, válaszol. De az ember a
      dolgokat nem azért csinálja, mert azok előnyösek. Esetleg, mondom,
      télen a meleg ágyból nem kell kibújni. Nem, felel Jávorka, a
      nyíláson a hideg behúz, és a ruha is elég hideg. És ezt a módszert
      ön saját maga találta ki? Mindenesetre, felelt, sose hallottam, hogy
      valaki már fölfedezte.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az ötször öt percek sorozata elmúlt. Ideje a fölkelést komoly
      mérlegelés tárgyává tenni. Bizottság hívatik össze, amely hivatva
      van eldönteni, hogy Jávorka a következő öt percek valamelyikének
      elején, inkább végén, a fölkelés alapműveletére döntő
      előkészületeket megtegye-e vagy sem, más szóval a fölkelés tényét
      önmagában mint szilárd és eltökélt szándékot elhatározza-e, vagy
      pedig az elhatározásra való erő-összpontosítást alkalmasabb időkre
      napolja el –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Marianne Vatta úrra néz. Tréfa, szól. Esprit-met sokra tartom, szól
      Vatta úr, de bevallom, ilyet nem tudtam volna kieszelni. Az emberi
      természet fundamentálisan eltorzult voltát a szellem a legtöbb
      esetben nem tudja követni. Csak azért mondtam el, ha esetleg
      Jávorkával mégis magát elvétetné, a nászéjszaka szenzációjára
      előkészítsem. Köszönöm, felel Marianne.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vatta úr igazat mondott, szólt Jávorka.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A ház előtt ültünk.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ez itt a kecske, neve Viola.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A kunyhóba megyünk. Ládára ülök. Ócskavas van benne, szól,
      mindenféle szög, patkó, drót, amit találok, azt fölszedem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szép itt, mondom.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Ha nő lennék, én is Jávorkához akarnék menni.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Feláll, tejet tölt. Igyon, szól, jó tej.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Iszom.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vatta úr leleplezett. De –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Jávorkának nincsen szüksége senkire. Ócskavasat és madzagot. Én
      takarítok nála.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Jávorka vigyázva rám néz. Azt mondom, szól és elhallgat.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Nem vesz feleségül, mert közlékeny.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Sokszor elhatároztam, hogy le fogok szokni. Én éjszaka a sajtárba
      szoktam vizelni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A tejessajtárba? kérdem.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hallgat.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Különösen télen, szól, ha rest vagyok kimenni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Preraffaelita. Az egyedüli férfi Jávorka.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Miért nem használ erre a célra külön edényt?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hallgat.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Szent és kiskorú. Ha nő lennék, csak hozzá akarnék menni.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Reggel a sajtárt kiöblítem, szól, mert –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Ártatlanságát sohasem fogja elveszteni. Megajándékoz almával és
      dióval és szilvalekvárral, de a sajtárt reggel kiöblíti. Éljen az
      almaszedő!)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nekem, szólok, ez az egyszerűség túl erős –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Jávorka nem felel.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azelőtt nem voltam földműves, és ha lehetne, most se lennék. Nézze,
      az a gyümölcsös ott Tatamoté, ott Viktorián lakik, ez a szőlő
      Kolifanté –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Sajátságos nevek –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem én adtam nekik. Tatamot köpköd, elégedetlen, nem szeretem, ha
      idejön, mert a kunyhót teleköpködi. Feleségét úgy hívják, hogy
      Lószar Boris. Mindig főz, és azt mondja, nincs semmi, amiből ételt
      ne lehetne csinálni. Mire azt kérdezték: Lószarból is? Abból is.
      Azóta hívják Lószar Borisnak. Az ott Viktorián háza, kicsiny, cingár
      emberke, sokat dolgozik, szorgalmas, keveset beszél. Felesége nagy
      tehén asszony, át szokott jönni, hogy férje őt megveri. A szőlő
      Kolifanté, hárman vannak, egy öreg, az asszony és az unokája,
      huszonkét éves fiú, a kancsal Kolifant. Egyszer majd nézze meg,
      hogyan szednek gyümölcsöt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet. A tej tényleg jó.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (A sajtárt reggel kiöblíti. Szilvalekvár.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ha lehetne, nem lennék földműves. Az egészen más. Azt hiszi, a
      földet művelni lehet? A fákat gondozni lehet? Kizsákmányolni.
      Egyébként az ember éhen vész. Virágzás után, gyümölcskötéskor jöjjön
      el, majd látja, hogy Kolifant a szőlőbe megy, minden tőkét megnéz, s
      amelyiken fürtöt nem talál, a karót kirántja és átkozódik, és
      dühében a tőkét összeveri. Az embernek a növénnyel nem lehet tiszta
      viszonya. Ki kell zsákmányolni. A borsót és a babot és a
      cseresznyefát és diófát és a szőlőt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kénytelen? kérdem.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Másként nem tud megélni. Megélni! Az első évben a munkába bele is
      betegedtem. Sok széna, sok fa, sok krumpli, sok répa, sok dió,
      eltenni, télre gyűjteni, eladni, ezt venni, azt venni, egész nap
      izzadtam –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      És most?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem. Amikor télire felhalmozott dolgaimra néztem, azt mondtam, ez
      nem jó. Az esztelen öngondoskodásnak mértéket kell szabni. Ne félj,
      bolond, ha nem mentenek meg, akkor magad –? Én ezen sokat
      gondolkoztam. Szerettem volna valamit róla olvasni, de nem találtam.
      Végül is, azt hiszem, a magamról való gondoskodás tilos. Csak a
      másikról szabad –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vallásos ember ön? kérdem.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem hiszem, szólt, legalábbis én azt, amit gondolok, nem tartom
      vallásnak –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mit gondol?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vizsgáztat? nem bánom, vizsgáztasson, de aztán mondja meg, hányast
      adott –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bántja, hogy faggatom? Ne bántsa. Ön nekem rokonszenves, de az
      egészben itt számomra valami furcsa –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Jávorka rám néz és bólint. Ez igaz, szól. Azt hiszem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mit hisz?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az emberiséget megváltották. Mi most mindnyájan már a megváltás
      világában élünk, és úgy is kell élnünk, hogy megváltottak vagyunk,
      egész csendesen és nyugodtan és várakozni, hogy most mi lesz. Érti?
      Elvégre nem nehéz követni. Azt hiszem, nagyon is egyszerű.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (A legegyszerűbb, ha az ember ruhástul az ágyba fekszik, és a
      sajtárba vizel. Reggel kiöblítem.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én az emberek loholását hibásnak tartom. Ami a legfontosabb volt, az
      megtörtént. Most még valami lesz, nem tudom mi, azt ki kell várni
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön saját magát megváltottnak érzi? kérdem.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Annak érzem magam, és egész tisztának és nyugodtnak érzem magam, és
      nincs gondom, és én bűnt, még ha akarnék, se tudnék elkövetni, mert
      bűn már nincs is –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mégis –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nincs. Bolondok vannak, akik nem tudnak hinni abban, hogy meg vannak
      váltva.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Most szünetet tart. Feláll. Hosszasan rám néz.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Miért nem folytatja? kérdem.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Olyan egyszerű, szól, mint a kakaskukorékolás. Ha erre gondolok,
      akkor engem mindig valamilyen borzongató öröm fog el. Én nem vagyok
      vallásos. Soha nem imádkozom, csak ülök a fűben és gondolkozom. Néha
      énekelek, magam csináltam kis dalt, hogy már nincsen semmi baj –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Meg vagyunk váltva. Örömdal. Angela a sajtárba vizel. Jávorka
      beleköp. Reggel kiöblíti. A bűn gyermeke. Nem kell. Mi kell?)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tényleg, mondom, egészen egyszerű –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem tudom, lehet. Jöjjön, nézze meg a kertet –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A fák alá megyünk.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ott lenn van tizenkét almafa, azon túl nyolc dió, a fák között
      termőföld, kis ágy szamóca, aztán a zöldséges és a krumpli, az ott
      jobbra a kukoricás, balra meg a szilvafák, a szilvafát különösképpen
      szeretem, már gondolkoztam is, miért, de nem tudom. Itt a szőlő. Nem
      nagy darab. Közepes termésből meg tudom venni télire a zsírt, ott
      fenn meg az erdő, aztán a cseresznyés, járjuk körül –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Fanny, mindjárt reggel a fehérneműshöz megy, érti?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen, szól Fanny a kávéscsésze mögül.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Úgy határoztam, folytatta Lala, hogy nála csak az ingeket fogjuk
      csináltatni, csak az ingeket, tizenkét ing, hat hálóing, a
      megbeszélt méretben és minőségben, a többit rendelje le –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Értem, a többit lerendelem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A nadrágokat és az alsószoknyákat abban az üzletben csináltatjuk,
      ott, tudja már –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem tudom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      De ostoba, a téren, a sarkon –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Majd megtalálom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem, kiált Lala, ezt nem bízhatom másra, majd magam megyek. Gitta,
      ön a cipészhez megy, mégis azt a vöröses bőrt. Ugyanannyiba kerül.
      Angela, ön elmegy az edényeshez, az alumínium edényt, érti,
      modernebb, és hallom, bevált. Érti, gyermekem? Látja, az ön esküvője
      már itt van, az egész ház önt szolgálja, fog ön reánk hálával
      gondolni? Reám nem, mert amit én teszek, az áldozat, de Fanny és
      Gitta –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Sohasem felejtem el, hogy hozzám milyen jók –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Esküdjön meg –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Angela a vajas kenyeret letette. Esküszöm, szólt aztán bizonytalan
      hangon.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Még tizenegy nap. Olaszországba utaznak. Az idős Bormesterék igazán
      úriemberek. A férfi olyan különös vizeskék szemével. Fia nem
      hasonlít rá. Az anyjára sem. Tanárnő, igazán. Fanny, igyekezzen,
      Gitta, ha már a cipészhez megy, ejtse útba a kesztyűst, fehér bőr,
      könyökig érjen, úgy illő, én majd a nadrágokat rendelem meg. A
      bútort mikor szállítják? Hétfőn? Miért nem pénteken? Úgy volt. Le
      fogunk késni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      És az ékszerész, szólt Fanny.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Persze, jó, hogy mondja, oda is be kell mennem, az a zafír nekem nem
      tetszik, ametisztet fogok keresni, tudja Angela, ez az én
      nászajándékom, ametiszt köves gyűrű, varázsereje van, megvédi a
      kicsapongásoktól, önnek szüksége van rá, a származása, menjünk,
      délután mást kell, persze a szőnyegek, Angela, ön igazán bemehetne,
      az a rózsaszín nem kell, inkább a lilásat, ez Fanny nászajándéka, a
      szalonba, ön sohasem fogja tudni meghálálni, most mindenki induljon,
      megértették?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen, mindenki értette. Gitta feláll, de a szék megakad, az asztalon
      a pohár víz feldől, és a padlóra csurog.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ügyetlen, szól Lala. Törölje fel –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Fanny a vízre mutat, és így szól: Autó –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Lala kővé mered. Mit mondott? kérdi reszketve.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Fanny fölnevet, és a vízre mutat. Autó, szól újra, és vihog.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Fanny, szól Lala, hol hallotta ezt az ocsmányságot?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Fanny hirtelen megáll.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hol hallotta? Feleljen –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Fanny megnémul.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Feleljen azonnal, hol hallotta?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Fanny magába roskad.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Autó? szól Angela, hiszen az automobil, gépkocsi –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pfuj, kiált Lala, hát ön is? Egy szót se! Trágár –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Körülnéz. Dermedt csend. Szörnyű. Mit kell megérnem. Jóságos ég!
      Saját házamban, saját húgom! Szerencséje, hogy most el kell
      sietnünk, de számolni fogunk! Ilyen szavakat ebben a házban
      kiejteni, és még Angela is –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az ebédhez utoljára Lala érkezett. Üljünk le, és együnk gyorsan. Az
      ékszerésznél Bormesternével találkoztam, Angelának ő is gyűrűt akart
      venni, de aztán mégis karkötőt vett, antik, óarany, de azt hiszem,
      hamis, becsapták, nem vette észre. Fanny, a nadrágokat elintézte?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Fanny köhögni kezdett. Nem, szólt, nekem az ingeket kellett, és
      lerendelni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem mondtam? Menjen –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azt mondta –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azt mondtam, csak rövid eszével, ó, egész délelőtt futkosok, semmit
      sem lehet önre bízni. Persze trágár szavakat megtanul, de –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Megyek, szól Fanny.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ne menjen, majd én. Gitta, mit végzett? A sárgásabb bőrt
      választotta?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Gitta elsápadt. Azt mondta, hogy a vöröset –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én? A vöröset? Hol jár az esze? Vörös bőr. Ízléstelen! Angela, a
      porcelánt megnézte?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Angela a villát elejtette. Bocsánat, szólt, de reggel porcelánról
      szó sem volt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Teremtőm, egész reggel másról sem beszéltünk, mint a porcelánról.
      Fannytól nem veszem rossz néven, konfúzus, igen, Fannym, ön
      konfúzus, de Angela, ilyen fiatalon, még tizenkilenc sincs, méreg,
      méreg (a villát lecsapja). Az ember enni sem tud, hová teszik az
      eszüket, nem hallgatják meg, mit mondok, és a bútor?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hétfőn szállítják –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Úgy volt, hogy csütörtökön –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Úgy volt, hogy pénteken, de nem készült el –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Csütörtökön –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pénteken –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ha én azt mondom, akkor csütörtökön. Érti? Nem tűrök ellentmondást.
      Majd tizenegy nap múlva, ha ezt a házat elhagyja, tehet, amit akar,
      ó, szegény férje, igazán nem irigylem, még tizenkilenc sincs, már
      ilyen konfúzus, mondja, Angela, nem konfúzus ön? Tudja, hogy mi az a
      konfúzus?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem elég, hogy származásánál fogva bűnös, még ezenfelül, szegény
      Bormester –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Megyek, szól Fanny, és feláll.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Lala felnéz. Megy? Hová megy?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A nadrágok –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Micsoda nadrágok? Nem mondtam, hogy a fehérneműsnél csak a
      nadrágokat készíttesse, az ingeket másutt varratjuk?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Fordítva mondta –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Lala az asztalra csap. Meg vannak önök itt mind habarodva? Hol jár
      az eszük? Világosan mondtam –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hogy menjek be, tizenkét ing és hat hálóing, és a nadrágokat
      rendeljem le –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ez az őrültekháza! Azonnal menjen a fehérneműshöz, csak a nadrágok,
      érti? A többi nem kell. Gitta, menjen a cipészhez, a sárga bőr. Hol
      volt még? A kesztyűsnél? Fehér könyökig érő? Teremtő, ki visel ma
      könyökig érő kesztyűt? Kinevetnének! Angela, menjen, és nézze meg a
      porcelánt, Fanny, ne felejtse el, a hálóingekre a monogramot, K és A
      betű, Kanavász Angela –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Fanny zavartan topog. Most mondta, hogy a nadrágokat –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Lala levegő után kapkod. Most mondtam éppen, hogy a nadrágokat
      rendelje le –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Már reggel lerendeltem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      És az ingek?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azt mondta, elintézi –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Lala fejét fogja. Kibírhatatlan, szól suttogva. És a
      befőttesszerviz? És a monogram az ezüstbe? És az ólomkristály? És a
      drapp függöny? És a párnahuzatok? És a dunyha? Elintézték?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Fanny, Gitta és Angela egymásra néz. Úgy, szól Lala, önök még
      egymásra néznek? Önök még konsternálva vannak? Gitta, mondja, miért
      van ön konsternálva? Micsoda gondatlanság, hol csavarogtak? És még
      konsternálva vannak –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Lala néni, szól Angela ijedten.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mi az, mit akar? Jóllaktam önnel, saját esküvőjével annyit sem
      törődik, hogyan fog majd gondot viselni férjére és gyermekeire –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mindent Lala néni intéz, mondta Angela, nekünk semmi beleszólásunk,
      mi semmit sem tehetünk magunktól, nem is szabad, ezért mi nem
      mehetünk el –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hová nem mehettek el?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A függönyért és a huzatokért és a dunyháért és a menyasszonyi
      ruháért –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Persze, a menyasszonyi ruha –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mi magunktól nem mehettünk el, mert Lala néni dirigál –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Lala hirtelen feláll. (Körülnéz. Szünet.) Dirigál? kérdi dermedten.
      Lala néni dirigál? (Komoran.) Mondja, Fanny, ön Angelával egy
      véleményen van? Gitta, ön is azt hiszi, amit Angela, hogy én
      dirigálok? (Fenyegetően.) Mondják, azonnal valljanak szint (kiabál),
      önök is azt hiszik, amit ez a kis tacskó, magukban azt hiszik, hogy
      (metsző hangon) Lala néni dirigál? (Harsogva.) Ideje már, hogy ez a
      viperafiók innen kikerüljön! (Suttog.) Lala néni dirigál. (A
      szalvétát lecsapja.) Semmit sem lehet elintézni, és maguktól nem
      mehettek el, mert mindent Lala néni intéz, és ő dirigál (felsikolt).
      Hát ki az, aki ebben a házban valamit elintéz? Fanny? Ez a
      félkegyelmű? Gitta? Fejgörcseivel? Vagy ez a kukac? Ez az álnok
      szajha, aki rám apjának mindig árulkodik, akinek anyja helyett anyja
      voltam (két karját az égre emeli), feláldoztam magam neki (tombol),
      és akkor még én dirigálok. (Csuklik.) Jól van. (Fejét fogja, járkál,
      hirtelen megáll.) Jól van. Hát nem dirigálok többé. (Sziszegve.)
      Dirigáljon ön, fattyú, csak dirigáljon, majd engedelmeskedni fogok.
      (Sikolt.) Majd otthon dirigáljon, ha innen elmegy, igazán ideje már
      (öklével hadonászik), itt igenis én dirigálok, mert én vagyok az
      egyetlen épeszű, és vegye tudomásul, amíg itt van, addig nekem
      engedelmeskedi mars ki (bőszülten), vegye tudomásul, hogy Lala néni
      dirigál (ünnepélyesen), apja lánya. Érte áldoztam fel magam. Anyja
      helyett anyja voltam. (Angelához lép, felsikolt.) Takarodjon, nem
      akarom látni, pusztuljon (siránkozik), és én még nászajándékot
      veszek neki, reggeltől estig loholok (teljes hanggal), pusztuljon,
      szobaáristom, holnap estig, vőlegényét se láthatja (diadalmasan),
      még én dirigálok (az ajtóra mutat), távozzon szemem elől, hálátlan,
      csak reggel esküdött meg, és íme a hála (fenséggel), íme Kanavász
      Angela hálája (recsegve), azonnal, ne lássam –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;    &lt;center&gt;      &lt;font size=&quot;+3&quot;&gt;GONG&lt;/font&gt;    &lt;/center&gt;    &lt;br&gt;&lt;br&gt;
&lt;p&gt;&lt;i&gt;Nézze, én elég tisztességesen hazudok.&lt;/i&gt;&lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Mit ért ön tisztességes hazugság alatt?&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Először is a magatartás tudatos szerénységét, amely szeret abból
      az előfeltételből kiindulni, hogy létezésünk olyan feladat, amelynek
      megoldása képességeinket meghaladja.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Azt hiszi, életünket magunk nem tudjuk megoldani? Segítség nélkül
      életünket nem tudjuk&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Milyen segítségre gondol? Istenre?&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Istent hagyjuk békében. A másik emberre gondolok. Aki egyedül
      szintén erőtlen. Nézze meg ezt a fiatal Bormester Mihályt, aki én
      voltam, ezzel az idióta házasságával. Mit gondol, miért nősült
      meg?&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Emlékszem, hogy megmondta. Angelát meg akarta menteni&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Helyes. Szerelmi házasság volt?&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Egyáltalán nem. Azt, amit Vatta úr a házasságok természetéről
      egyik konferanszában mondott, aláírom. A szerelmi házasság fölöttébb
      ritka&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Remek. Ön a leckét jelesre megtanulta. Nos, hát akkor, kérem
      szépen, milyen házasság volt?&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Angela kétségkívül elviselhetetlen környezetéből menekülni akart,
      és elhatározta, mindegy kihez, de legelső kérőjéhez hozzámegy. Ha
      aztán a házasság neki nem felel meg, tovább tájékozódik, de Lalától
      el, el, Lalától és Gittától és Fannytól és a kis Platontól és a
      gyáva és férfiatlan Kanavásztól. Az első kérő Bormester Mihály,
      ráadásul jól nevelt és csinos fiú, egészen gusztusos&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Ön, kérem, Angeláról beszél, nem Bormesterről. Én azt
      kérdeztem&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Erre a kérdésre csak azt mondhatom, amit L&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ala szokott.
      Bormester csak férfi. Ő az ilyesmit nem is tudhatja&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Ezt a házasságot tehát&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Angela provokálta. Ez biztos. Angela Bormestert a megmentő lovag
      szerepébe beugratta. Ősrégi női ötlet, de mindig kitűnő marad. Ez az
      a szerep, amely ellen a férfiak nem ritkán, de sohasem tudnak
      védekezni. A megmentő lovag, Theseus, Perseus, a királyfi és a többi
      boldogtalan, a férfi becsvágyát oly mélyen érinti&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;A többit tudjuk&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Biztosan emlékszik, Ariadné, a barom Minos király leánya,
      Theseust beugratta, hogy&lt;/i&gt; &lt;i&gt;őt megszöktesse. Az egész labirintus
      és fonálkomédia ezért volt. Mindegy, kicsoda, csak a csendes
      otthonból el, el. Theseus pont olyan mamlasz volt, mint a többi.
      Csak férfi, mondaná Lala, és nem lenne igaza? Persze, amikor aztán
      Ariadné Krétából elhajózo&lt;/i&gt;&lt;i&gt;tt, köpött Theseusra, és
      Dionysosszal tüstént odébbállt, ön azonban a hazugságból indult
      ki&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Folytatom. Amint mondtam, elég tisztességesen hazudok. Életemet
      magam megoldani nem tudom, a másik segítségére feltétlen szükségem
      van. Ariadnénak Theseusra van&lt;/i&gt; &lt;i&gt;szüksége, hogy a csendes
      otthonból megszöktesse, Theseusnak Ariadnéra, aki őt a Hattyúlovag
      szerepébe beugratja. Mind a ketten hazudnak, de szerénytelenül,
      tisztességtelenül és szemtelenül, és egymást becsapják. Pimasz
      hazugságnak nevezem azt, amikor az ember a másik gyanútlanságával
      visszaél. Mert kérem, a hazugság ellen védekezni nem lehet. Aki
      engem be akar csapni, az be is csap. Itt következik a második pont.
      Segítség nélkül életemet megoldani nem tudom, ehhez én erőtlen
      vagyok. De a másik segítségév&lt;/i&gt;&lt;i&gt;el megoldani éppoly kevéssé
      tudom, ert a másik viszont hazudik. Persze ez nem jelenti azt, hogy
      a másiknak én nem hazudok. De igen, kérem, én is hazudok, bár amint
      monldtam, igyekszem tisztességesen hazudni. Amit úgy érek el, hogy a
      hazugság állandó lehe&lt;/i&gt;&lt;i&gt;tőségéből indulok ki. Nemcsak én vagyok
      erőtlen, és nemcsak te vagy erőtlen, hanem ketten együtt is
      erőtlenek vagyunk, és ez a kettős erőtlenség a hazugság, tudja&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Mit akar mondani?&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Valaki azt mondta, hogy az eggyel szemben a sok nem az erő, hanem
      az erőtlenség jele, és minél több, annál erőtlenebb. A kettő éppen
      megfelezett erő, vagyis megkétszerezett erőtlenség&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Remélem, hogy értem. Ha az ember valamit egyedül gondol,
      bölcsesség. Ha ketten gondoljuk, delírium. A két ember tanúsága,
      mint az őrület kezd&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ete&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Elég lesújtó arra nézve, amit közösségnek nevezünk&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Helyes. Maradjunk a paradoxonoknál&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Abból indultam ki, hogy tisztességesen hazudok, vagyis igyekszem
      minél kevesebb embert (magamat is beleértve) becsapni azzal az
      ürüggyel, hogy magamat megmentem. A másikat a víz alá nyomni&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Politesse, mondaná Vatta úr.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;A gyengédség legmagasabb foka, amit elértem. Ezzel persze
      átkozott látszat jár együtt. Különösen az olyan emberek részéről,
      akik csak azért, hogy saját maguk üdvéhez jussanak, az összes többit
      képesek a kárhozatba taszítani. Nézze meg őket, amikor tolakszanak.
      Csak nézze meg őket, hogyan gyúrják egymást, könyökölnek, és egymást
      letiporják. Én a magam részéről elég korán és talán nem is egészen
      erőtlenségből kényszerítettem magamat, ha nincs sürgős dolgom,
      félreálljak, ha meg dolgom van, kellő alázattal rúgjak bele abba,
      aki előttem áll&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Értem&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Az ilyen emberekkel nem tudok mit kezdeni. Alázat? Rendben van.
      Rúgás? Rendben van. De a kettő együtt. Ez olyan komplikáció, amit
      senki sem ért. Egyszer szofizmát faragtam, hogy minden embert meg
      lehet váltani, de minden ember megváltására teljes másik emberre van
      szükség. Ebből a szofizmából újabban egész filozófiai iskola
      fejlődött ki, nagyon szép, csaknem meggyőző&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;És aztán?&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Minden embernek teljes másik emberre van szüksége. De kitűnt,
      hogy erre senki sem alkalmas, és nem is vállalkozik. Miért? Azért,
      kérem, mert az ember önmagától egyszerűen nem ér rá. Erre az
      áldozatra senki sem képes. Az egyetlen áldozat az, hogy belerúgok,
      alázatosan és bűntudattal, de&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Ön tehát azt hiszi, hogy a házasság alapja ilyen kölcsönös
      megváltás? Vagy legalábbis annak kellene&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Ha a félek erre ráérnének. Sajnos&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Nagyon is el vannak foglalva önmagukkal&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Pontosan. És mivel saját üdvükért folytat&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ott harccal oly
      szenvedélyesen el vannak telve, észre se veszik, azzal, hogy
      önmagukért küzdenek, a másikat összetörik. Ezt én elég korán
      észrevettem, már házasságom legelső idejében, és elhatároztam, hogy
      nem fogok tolakodni. Félreálltam. Ezzel a félreál&lt;/i&gt;&lt;i&gt;lással az az
      átkozott látszat jár együtt, hogy én magamat a játszmából kivonom. A
      többit a vízben hagyom. Ironikus. Szívtelen. Holott mindössze
      bevallottam, nem vagyok képes arra, hogy a másik ember megváltója
      legyek. A magam életét teljes egészében a más&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ik megváltására
      fordítani nem tudom. Szóval nem tudom megtenni azt, amit senki se
      tud megtenni, csak szájuk jár rettenetesen, és hazudnak. Mondom, én
      igyekszem tisztességesen hazudni. Én, mondom, lehetőleg, saját
      üdvömért loholva a másikat nem szívesen r&lt;/i&gt;&lt;i&gt;úgom fel, csak ha
      sietek, akkor is, mondom, alázattal, és a dolog egy kicsikét mindig
      fáj, nem nagyon, de mégis. Politesse? Azt mondta? Szóval gyengédség.
      Mondjuk szociális charme. Igyekszem tudomásul venni, hogy a másik
      ember léte, jelen körülmények közö&lt;/i&gt;&lt;i&gt;tt testisége, számomra
      szakrális tény. Gyermekkoromtól fogva idegent nem szívesen
      érintettem. Csak azt, akit szerettem. Ez az én privát kódexem első
      paragrafusa: csak annak testét érintsd, akit szeretsz. Az érintés
      számomra mindig borzadály volt. A megszólítás is. Sokáig azt hittem,
      hogy félek. Így is van, de szent félelem ez. Tapintat. Egészen
      különös szó. Több, mint érintés. Megtapintás, tapogatás. Érinteni
      lehet hanggal, sőt szemmel is, tapintani csak kézzel. A tapintat
      elképzelhetetlen jelentősége a szerelemben. A nőt tapintattal
      megérinteni. A tapintatlan emberek szörnyetegszerűsége. Akik
      tolakszanak. Az indiszkrétek. Lala. Valakinek a zsebébe nyúlni.
      Paplana alá nyúlni. Borzalom ilyen emberrel, főként nővel együtt
      élni. Azt hiszem, Isten szocialitása a tapintat. Oly gyengéden
      érint, hogy észre sem veszed. Az ember, hogy itt él ebben a zárt
      testi tömbben, mint a begubózott hernyó, nekem mindig a szentség
      valamiféle megnyilatkozása volt, különösen a nők, akiknél ez a
      szentség éppen a lényeg, ez az, ami testük maga. Persze ebből
      skandalum lett. Az egész vonalon. Az ember rég leszokott arról, hogy
      önmagát szakrálisan értse meg. A test irtózat lett, bűn, sőt dolog.
      Legfeljebb ha megrúgják, vagy ha kivégzésre viszik. Én ezzel a
      tapintatommal eléggé egyedül voltam, és éppen a nők nem értették.
      Nem különös?&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Angela&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Ó, Angela igazán nem ért rá velem törődni. Eszébe se jutottam.
      Saját üdvével volt elfoglalva, olyan fanatikusan, mint egy bankár
      vagy aszkéta&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Ön meg akarta őt menteni&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Ahhoz a Bormester Mihályhoz nekem igen kevés közöm van&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Bormester Mihály&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Igen, meg akarta váltani. Én azt hiszem, az a fiatalember
      ténylegesen egész életét arra szánta, hogy Angelát megmentse. Csak
      arra nem számított, hogy a dolog először is nem szenvedélyes
      szerelemből történt, hanem merő megváltásmániából, vagyis őrületből,
      mert Bormester Angelát nem szerette, hanem saját Lohengrin voltától
      lerészegedve őt meg akarta menteni. Így tehát a dolog máris
      érvénytelen. Először, mondom. Másodszor pedig a szörnyűséges
      meglepetés, hogy Angela magát nem is engedte megmenteni. Ő csak azt
      akarta, hogy Minos király házából elvigyék. Nem, Ariadnénak eszébe
      se jutott, hogy Theseus őt meg fogja váltani. Miért? kérdi ön.
      Azért, mondom, mert Ariadné éppoly kevéssé szerette Bormestert,
      mint&lt;/i&gt; &lt;i&gt;Theseus nem szerette Angelát. Duplán érvénytelen.
      Egyezik?&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Azt hiszem.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;És aztán itt a Kanavász család, Vattáék, Csajtorjánék, szóval az
      egész krematórium&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Már megint mosakszik. Először bemázolja őket, aztán könnyezik&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Aki Lalát bemázolta, az nem én vagy&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ok, hanem saját maga.
      És a többi is. Ezt, ha nem tudná, csak az igazság kedvéért közlöm.
      És a mosakodás? Nézze, be vagyok mázoáva, és tudtommal ebből nem
      csinálok titkot, sőt, abból sem, hogy&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Szeretne végül&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Azt hiszem, reménytelen. De látja, én beszélt&lt;/i&gt;&lt;i&gt;em önnek
      emberszenvedélyemről&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Emlékszem&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Arról is, hogy én önmagam iránt kénytelen vagyok szüntelenül
      valami gyanút táplálni. Ez a gyanú lehet, nem biztos, talán,
      esetleg, ki tudja. Én az embereket, úgy, ahogy vannak, szeretem, nem
      tudok velük mást tenni. Ez az egyetlen és egyetlen lehetséges.
      Érzelgek&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Remélem, hamar észre tér.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Én is. Kénytelen vagyok, mondom, magam iránt ezt a gyanút
      táplálni, különben miért érdekelnének annyira, sőt miért ismerem
      őket annyira, meg se tudnám magyarázni. Vagy lehetsége&lt;/i&gt;&lt;i&gt;snek
      tartja&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Azt ismered, akit szeretsz&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Ismét jeles. De ha nincs így, akkor is fenntartom azt, hogy
      tisztességesen hazudok.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Már elhittem. Ne mondja még egyszer, mert akkor kételkedni kezdek
      benne&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Az a benyomásom, hogy mi ketten kezdjük egymást érteni&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Bormester hosszasan maga elé néz – ami, természetesen, szól aztán,
      nem jelenti azt, hogy az embert egyedül lehet hagyni. Senkit. Vegye
      tudomásul, hogy ilyen ember nincs &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Miért kiabál?&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Mert jólesik. Ebben a percben fedeztem fel, és örülö&lt;/i&gt;&lt;i&gt;k
      neki. Milyen pompás komplikáció! Gondolja végig, egyedül nem bírom,
      a másik viszont hazudik, de sem őt, sem engem nem lehet egyedül
      hagyni. Én ezt így elragadónak tartom&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Most már könnyű&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Gondolja? Az ördögbe. Lehet az embert egyedül hagyni?
      Megengedi,&lt;/i&gt; &lt;i&gt;hogy válaszoljak? Sőt kérem&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Előbbi elmetetemből indulok ki. Biztosan emlékszik rá, ez a
      feltevés a kései polgári társadalom szerkezetéről, azokról a
      bizonyos párhuzamos egzisztenciákról, amelyek még a végtelenben sem
      találkoznak, vagy esetleg csak ott,&lt;/i&gt; &lt;i&gt;nem tudom. Minden ember
      monomániájába zárva fut, és a másikkal nem találkozik. A monománia
      az egymástól való légmentes elzárás. Calfeutrage, ahogy Vatta úr
      mondaná. Így indult el a kezdetek kezdetén Bormester Virgil, a
      vöröshajú segédfogalmazó, a többi&lt;/i&gt; &lt;i&gt;párhuzamos közé került,
      amelyeket ugyan több helyen metszett, de épp ez volt benne a
      komikum, hogy hiába metszett, a dologból találkozás sose lett, még
      Améline esetében sem, sőt a legkevésbé. Érti?&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Eddig értem.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Ez volt az apák nemzedéke. A fiak, Vatta úr,&lt;/i&gt; &lt;i&gt;Jávorka,
      Marianne ezt az abszurd helyzetet észrevették, sőt azt hiszem,
      életszenvedésük (komikumuk) legfőbb oka éppen az volt, hogy
      magányosak voltak. A megoldások különbözőek. Vatta úr konferál.
      Jávorka az idillikus Húsvét-kereszténységben él. Marianne a kettő
      között van, mindig a kettő között. Bormester Mihály a
      legtisztességesebb. Megnősül. Komoly lépés. A dolgot élére állítja.
      Ezek az emberek a párhuzamosan egymás mellett futó sorsvonalakat át
      akarják törni. De, amit elérnek, csak az, hogy monomán&lt;/i&gt;&lt;i&gt;iájukra
      rákapcsolják szenvedélyüket is. Ez a fiak nemzedékében a tökéletesen
      új. Miután a múlt században az emberek egymást egyedül hagyták
      (lárvák lettek), ez a társadalom abból indul ki, hogy: vajon lehet-e
      az embert egyedül hagyni.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Vajon lehet-e?&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;A vál&lt;/i&gt;&lt;i&gt;asz, amit Kornél és társasága erre a kérdésre ad,
      hogy mi pedig egymást nem hagyjuk egyedül. A hallatlan komikus ebben
      persze az, hogy pont olyan magányosak, mint az apák voltak, de, aki
      ezt megmondta nekik, azt megverték. Most az emberek őrültségükkel
      öl&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ni kezdtek. A légmentesen elzárt magány monomániás
      delíriuma teremti meg a közösség monomániájának delíriumát.
      Bormester Mihály ennek a nemzedéknek az archetípusa, aki az ablakon
      át meghallja Angela panaszos magányhangját, abban a pillanatban
      felugrik,&lt;/i&gt; &lt;i&gt;odarohan, kezét megkéri, és a nőt a magánytól meg
      akarja menteni, önmagát áldozatul odadobja, közben nem veszi észre,
      nemcsak hogy saját magával nem számolt, hanem éppen
      megváltásőrületével Angelát önmagától el is zárta, és Angelát is a
      magányba taszította. Ezt teszik egymással Kornélék is, de kevesebb
      szenvedéllyel. A helyzetet egyedül Marianne ismeri fel, és azt
      hiszem, ő szenved a legtöbbet, de éppen ezért ő a legkomikusabb,
      Vatta úr igen helyes érzékkel nevezte el őt női Hamletnek, vagyis
      olyasvalaki&lt;/i&gt;&lt;i&gt;nek, aki tulajdonképpen nincs&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Ah, kiáltott Bormester, önt fel fogom kérni, hogy elbeszélésemet
      kommentálja&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Szívesen, válaszolom. De még nem vagyok a végén&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Szóval, kérdi Bormester, lehet-e az embert egyedül hagyni?&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Az elhagyatottság a bűnbe esett emb&lt;/i&gt;&lt;i&gt;er közérzete&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Bravó, kiált Bormester, és tapsol. Kivágta magát&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Az egész azonban, folytatom, engem nem elégít ki. Sőt. Ön ismét
      régi módszerét követi, az embereket jól-rosszul odakeni, aztán
      semmi&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Úgy van, szól Bormester. Megmondom, hogy ki kicsoda, és pont.
      Mindenki tegyen, amit akar&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Ki kicsoda. Who's who&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Világméretekben. Sohase csináltam titkot abból, hogy
      bogárgyűjtemény, képeskönyv&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Nem regény&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Ha van kedve hozzá, csináljon belőle&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;S ön ezt a módszert folytatja?&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Nézze, én elsősorban katal&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ogizálok, a többi nem érdekel,
      én, hogy úgy mondjam, démonaim nevét keresem, természetesen minden
      remény nélkül arra, hogy az enciklopédia teljes legyen&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Ismét menazséria, semmi dráma&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Mit nevez ön drámának?&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Drámának nevezem különböző létszínvonalak össz&lt;/i&gt;&lt;i&gt;eütközését a
      nyelvszínvonalon&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Ön ma elemében van. A definíció káprázatos&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;A definíció definíciója: precíz nonsens&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Bormester hahotázik. Egészen kinövi magát&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Azt óhajtanám, mondom, hogy ezúttal, kivételesen&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;A drámába menjek bele?&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Lássa be, hogy&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Mit kíván? Házasságom történetét? Kornélék, Fanny, Lala, Kanavász
      tündöklését és nyomorúságát?&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Legalább&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Helyes. Tudja, sokféle drámai forma van, ilyen, ha valaki
      sorsvonalából kitör, ilyen, ha ki akar törni, de nem tud és
      összetörik, ilyen, ha nem akar kitörni, de benne forog és
      megtörik&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Mondja el azt, ami a házasság ideje alatt&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Ha ragaszkodik hozzá&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Ragaszkodom&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Bormester Mihály alapszava, azt hiszem, az eddigiekből már tudja,
      a vita nuova&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Szentjelölt&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Ebben ő eszelős komolysággal hisz. Ugyanakkor, kérem, ő az egész
      pereputtyban a legvilágiasabb ember, még Tibold atyánál, sőt Lalánál
      is sokkal világiasabb&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Tudom&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;A fiatal Bormester lényében ez a vita nuova-igény és világiasság
      egymás mellett fut. Én a benne levő szent és bolond történetét
      akartam elmondani, de jó, ha ön kívánságára ezt későbőre halasztom.
      Előbb az úgynevezett drámát fogom elbeszélni, közben azonban bátor
      vagyok saját drámafelfogásomat érvényesíteni, amely szerint a lényeg
      a horribilis fatalitás&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Ezt is elfogadom. Minden úgy történik, ahogy történik, akármilyen
      irtózatos (komikus), de így van. De mit ért ön vita nuova alatt?&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Vita nuova problémája van mindenkinek, aki vadonatúj létet akar
      alapítani&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Eszerint kizárólag őrültek problémája&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Nevezheti őket tizenötszörös bolondoknak is. Ön az imént az
      eddigi eseményeket elbűvölően magyarázta. Kitűnt, hogy Bormester
      Mihály saját hazugságaitól megvakulva Angelára vetette magát, Angela
      az alkalmat felhasználta, kinevezte őt Lohengrinnek, hogy valaki a
      családnak nevezett csürhéből vé&lt;/i&gt;&lt;i&gt;gre-valahára megszabadítsa, és
      azt, amit otthon látott, és annyira megkívánt, önhatalmúan csinálja
      végig&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Amint látom, a vita nuova számára pocsék előjelek&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Tökéletesen új lét. Érti? Vadonatúj létezés. Minden egészen
      más&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;A fiatal Bormester Mihály igen tehetséges&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Csak dicsérje. Fel fog vele sülni, de&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;És a vita nuova?&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;A házasság. Vajon igazság az, amit mindenki egyöntetűen
      hazudik?&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;    &lt;center&gt;      &lt;font size=&quot;+3&quot;&gt;GONG&lt;/font&gt;    &lt;/center&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;Az elutazás csaknem incidens nélkül zajlott le. Mindössze
    Lala volt az, aki Angelától megkérdezte, hogy az albumot
    becsomagolta-e. Az albumot, amit az utolsó pillanatban, igen, Lala
    megvásárolt, bőrkötésben, nehogy bárki is azt mondhassa, ahol Angela
    utazik, ott a legszebb levelezőlapokat megveszi, és az albumba rakja.
    Egész életében szép emléke lesz, gyermekem, nászútját mindig újra és
    újra végigéli (könnyezik), ha majd –&lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Csakugyan, Angela az albumot elfelejtette becsomagolni. Mit tegyünk?
      Bormester Virgil és Kanavász a peronon sétáltak, hogyan, kérdezte az
      ezredes, nem baj, a levelezőlapokat itthon is beteheti. Úgy van,
      szólt Bormester. Gitta és Améline egymásra néz. Fanny Platonka kezét
      fogja.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ha az albumot ön vásárolta volna, szólt Lala, talán bántaná, hogy
      leánya itthon hagyja –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kanavász felelni akart.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Nem hozhatta el, mert Lala néni dirigál.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hazamegyek, mondom én hirtelen, húsz perc alatt megfordulok.
      Angelám, hová tette?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Dorog és Társa. Öt fűzőm lesz.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Angela némán néz rám. Nem tudom, szól.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Fanny, szól Lala, ön az albumot nem látta?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Autó.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem láttam –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ez a nálunk szokásos rend, kiáltott Lala.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én is megyek, szól Angela, megkeressük.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Gépkocsi, automobil. Ezt az obszcén szót hol tanulta?)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kocsival gyorsan itt vagyunk, szólok.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kanavász az órára néz. Sok idő nincs, mondja.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Menjen Fanny is, szól Lala.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Platonka kiabálni kezd. Hudzsigányi, netesi hudzsigányi –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Platon itt marad, mondja Gitta.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Miért ne mehetne? kérdezi Kanavász.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Itt marad, válaszolja Lala.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Platon sírni kezd. Zsámáná dále –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Pellére kefteti Luffytán kipöcse –)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az órára nézek. Mégis, mondom, talán –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Angela és Fanny indul. Platon előreszalad.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Platon, kiált Lala, itt maradsz –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kanavász utánaered, elkapja. Platon kisiklik. Megállok.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Az eljegyzés vasárnaphoz két hétre. Amazohail.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Úgy rémlik, szól Gitta, hogy a komódon láttam.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nincs, kiált vissza Fanny, a komódon nincs –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Talán leesett –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Leesett? kérdi Lala. Hová? A földre?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A parkettára, szól Gitta. Fanny visszajön.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hol van? kérdezte.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Fanny szíve tiszta.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kanavász most Platonnal visszatér. Platon hangosan sír.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Eressze el azt a gyereket, szól Lala.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bormester és Améline Platont csitítják. Én Angelára nézek, aztán az
      órára.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mi lesz? kérdezte Angela.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Még van időnk, mondom, nem sok –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Bűnös ágyban fogant, züllött szülőktől, a sajtárba vizel, de reggel
      kiöblíti. Áldozat vagyok. Mindnyájan meg vagyunk váltva.
      Indiszkréten: ön túl korán leleplezte önmagát, láttam, hogy
      megsimogatta, tiltott helyen. Paplanalatti én. Nemi szervét is mossa
      meg. Fejgörcs.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Menj kocsikázni, szól Kanavász.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Platon bömböl. Hemmegyű –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hol van? kérdezi Fanny.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Micsoda? kérdezi Lala.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az album, szól Fanny.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Talán leesett, mondja Gitta.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Fanny Gittára néz. Leesett? Hová?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A parkettára –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Angela odamegy. Talán, szól, menjünk, mert –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kanavász az órára néz. Kevés az idő, ne menjenek –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem érdemes kockáztatni, szól Bormester, a vonatot –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Lala néni dirigál. Fanny szíve tiszta. Kanavász csak férfi.
      Tépelődések a börtönben. Amelingelzonahail.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Uram, mondja Lala (lornyonját fölteszi), ha az album az ön ajándéka
      lenne, biztosan nem egyezne olyan könnyen bele, hogy azt itthon
      hagyják, mikor én egyenesen azzal a szándékkal –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bormester Améline-re néz.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Induljunk, szólok. Angela megfordul. Fanny hátraszól, Platonka, te
      nem jössz?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én tudom, szól Lala, Angela az albumot szándékosan felejtette itt
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szándékosan? kérdezte Bormester. Nem értem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azért, szólt Lala, mert én vettem neki, hálátlanságból, mert én
      vettem neki (suttog), én –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ezt én lehetetlennek tartom, mondja Kanavász, Angela nem hálátlan
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Leánya vétkeit védelmezi –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (A bűn gyermeke. Minden sajtárba belevizel. Reggel nem öblíti ki.
      Ledér nő. Én feláldoztam magam.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Angela odamegy, könnyezik. Bocsásson meg, igazán nem szándékosan –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Lekésünk, mondom én.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ne menjenek, szól Bormester, már nem fordulhatnak meg –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Még elérik, szól Kanavász. Hol van Platon?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Platonka eltűnt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Fanny, kiált Lala. Platont nem látta?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mire az albummal visszatértünk, a vonat éppen befutott. Üres
      szakaszba szálltunk, és máris indultunk. Angela az ablaknál
      integetett, a pályaudvart régen elhagytuk, még mindig kinézett,
      kezében zsebkendőjével, aztán könnyezni kezdett.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (A városban a legszebb leány. Démonai nincsenek. Lady Macbeth. Még
      igazán boldogtalan se vagyok. Nem vagyok szerelmes természet. Sohase
      tudtam volna beleszeretni.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Valami baj van? kérdem.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Rám néz, nem felel, sír.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Sajnálom, hogy nem önbe szerettem.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Történt valami? Az izgalmak, talán –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Angela leül, zokog. Hagyjon, szól.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Melléje ülök, és haját simogatom.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Semleges. Meg kell verni. Hálás lesz érte. Szexuális bessz.
      Amizongela.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Adjon egy port, szól, táskámban van.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Felállok, a táskát leveszem.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ne adjon, szól, nem kell. Ha olyan bosszús, nem kell, ha nem
      szívesen teszi, nem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A táskát leveszem és kinyitom. (Meg kell menteni.) Dehogynem
      szívesen, az egész, izgalmak, értem, az utazás, aztán meg az album
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ha nem akarja, ne adjon. Zokog. Igazán nem kíméletes –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hogyan? kérdem és ránézek.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (A házasságok ötven százaléka hiúság. Egy százalék különös
      őrületekre.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kezét fogom.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kíméletlen, szól sóhajtva. Még a port is megtagadja. Fáj a fejem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Keresse meg a port, nem tudom, hol van –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Víz? kérdi.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Felállok. Azonnal hozok az étkezőkocsiból –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem kell, mondja halkan. Ne fáradjon. Miattam –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Indulok.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem kell, kiált.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mi baj történt? kérdem ijedten.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Angela sír.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az ajtóban állok. Mit tegyek? Gyorsan az étkezőkocsiba, ásványvíz,
      hozom.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Jaj, a fejem. A legszebb leány. Démonaim nincsenek. Amazon. Bosszút
      áll, mert szüzességét elvették. Nem kell. Mi kell? Megverni. A másik
      ember az én gondolataimmal szemben védtelen. Gondolattámadás. Angela
      az én gondolataim ellen védekezik.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A port beveszi. Az ülésen fekvőhelyet készítek, betakarom. Pihenjen,
      mondom.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Meg kell menteni. Én érte még fel is áldozom magam. Albumot a
      komódon felejtette. Hálátlanságból. Hudzsigányi. Fanny szíve tiszta.
      Kanavász csak férfi.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szemét behunyja, de könnyei csurognak. Egy ideig ott ülök. Elalszik.
      Óvatosan a folyosóra megyek, rágyújtok és kinézek. Nem gondolok
      semmit. Dél van. A pincér ebédre hív. Angela alszik. A határon éppen
      átmegyünk –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Fáj a fogam –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tanácstalanul állok.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Sajnálom, hogy nem önbe szerettem. Nászút a szemétdombok között.
      Kutyák. Anyám nem dolgozik. Nincs hozzá morálja. Sohase tudtam volna
      beleszeretni. Fejgörcs és egybekelés.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Gyorsan a főpincérhez megyek. Van valami gyógyszere? Négy pasztillát
      ad. Kétóránkint egyet, szól. Mi ez? kérdem. A pincér mélyen
      meghajol.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Magam gyártom, mondja, és újra meghajol, túlnyomórészt
      szódabikarbóna, timsó és liszt. Ön azt hiszi? kérdem. A pincér
      bólint. Hölgyeknél holtbiztos. Tizenhat évi gyakorlatom van –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Angela fogfájása délutánra elmúlt. Van kedve megfürödni? kérdem. Az
      ablakhoz megyünk. A tenger, mondom, nézze, egy kicsit úszkálunk –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A fürdőruhát összecsomagolja, és lemegyünk. Útközben eszébe jut,
      hogy a fürdőcipőt fent hagyta. (Album. Elejti. Nem kell.)
      Visszamegyek, de már szembe jön. A fürdősapkám is fent van még a
      szállószobában. (Nem kell. Mi kell?) Ismét megyünk. A krémet nem
      hoztam el, szól. Menjen, ott van a fekete táskában, a törülközőbe
      csavarva, vigyázzon, üveg is van benne. (Nem lehet elhozni, mert
      Lala néni dirigál. Nem kell.) Megyek és hozom. Minden megvan? Rám
      néz. Miért kérdezi? Mintha feledékeny lennék. Nem, mondom
      ártatlanul. Elfordul. (Ön túl korán leleplezte magát. Sokk. A
      paplanalatti én bűnös gyermeke. Autó. Fanny szíve tiszta.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mohón vetkőzöm, aztán a vízbe vetem magam, jó mélyre bukom. Bőrömön
      pezseg a langyos víz. Tenger, tenger. Körös-körül kicsiny halacskák.
      Angela, kiáltok a vízből, a fürdő ragyogó, halacskák is vannak –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Angela a lépcsőn ül, és a vizet nézi. Halak, mondja. Nem szeretem a
      halakat.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Nálunk otthon tisztaság van, a kádban nincsenek halak.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ugorjon, mondom, szép fejest, a víz mély.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Angela ül. A víz nem tiszta, szól.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Bogarak. Beleköp.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tenger, mondom én.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Lebukom, és a víz alatt feléje úszom.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem tiszta, mondja.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nézze, szólok, a fenék négy méter, minden kavicsot lát.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Halak vannak benne, szól borzadva.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nevetek, hát persze, azért tenger, vagy nem? Locsolni kezdem.
      Sikolt, felugrik. Mit csinál? Piszkos víz, most mehetek mosdani.
      Angela, kiáltom. A kabinba siet és felöltözik.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vacsorára langusztát hoztak. (Utálom a bogarakat. Fáj a fejem. Fáj a
      fogam.) Szemem felcsillan, rögtön belefogok, és iszom a vörös bort.
      Pompás, mondom a pincérnek. A mi langusztánk híres, szól ő. Angela
      nem eszik. Rák, mondom, a világ egyik legjobb étele. Tüneményesen
      van elkészítve. A vegyes saláta remek. Nem kell, mondja. (Bogarak.
      Beleköp? A sajtárt reggel kiöblíti.) Rossz a gyomra? kérdem. Az én
      gyomrom egészen jó, szól ő, de ilyen tisztátalan ételeket nem eszem.
      (Nálunk otthon fekete tábla van. Bűnös viszonyból származott.)
      Salátával, mondom. Nem kell, válaszol, az olajnak rossz szaga van.
      Oliva, mondom. Vagy eszik valami mást? Hússzeletet? Nem kell, szól.
      (Legyen Borjúpörkölt. Legyen Marhagulyás. Legyen Rizses Lecsó. Nem
      kell. Mi kell?) A tányért eltolja. Fáj a hátam, szól, nem tudom,
      mitől. Lábam is fáj. Vállam is fáj. Meghűltem. A vonaton huzat volt.
      Szobánk se jó. Befúj a szél. Tengerre néző szoba, mondom én, vagy
      menjünk más szobába?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Másnap a hegyre néző szobába költöztünk, de Angelának nem tetszett.
      Más szállóba menjünk? Be a városba? Jó. Azt gondoltam, ez itt szebb,
      park, és a tengerre néz.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A városba költöztünk, de ott a szűk utcák között a levegő állt. A
      harmadik szálló nem közvetlen a parton. A negyedik a vasút mellett,
      a vonatok zörögtek. Az ötödik. Hálóingemet valahol elhagytam, szól.
      Lehet, hogy a vasúti szállóban maradt, megyek és elhozom. A délutánt
      azzal töltöttem, hogy a hálóinget az összes szállókban kerestem,
      végül a boltba mentem, és újat vásároltam.. (Négy fűzőm lesz. Az
      albumot a komódon felejtettem. A fürdőruhát. A krémet. Csak úgy
      elejtette és meghalt. Nem kell. Mi kell? Hat hálóingem lesz.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mit csinál? kérdi. Szép ingecske, mondom, az elveszett helyébe
      hoztam. Amelyik elveszett, szól, szebb volt. Biztos elveszett?
      Ellopták. (Elejtette. Nem kell.) Az a szobaleány ott a vasúti
      szállóban. Persze ez a folytonos költözködés. Mindennap másutt, még
      csoda, hogy csak ez veszett el. Hátha más is, megyek és megnézem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vacsora után holmiját szétrakta és végigvizsgálta. Miért nem szedi
      rendbe dolgait? kérdezi. Hogyan? mondom. Igen, szól, hátha ellopták
      valamijét. Nagyon is gondatlan. Ugyan, mondom, egykét zsebkendő.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Miért mondja ilyen megvetően? Megvet, amiért dolgaimra vigyázok?
      Kikérem magamnak, hogy megvessen –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Amit gondolok, az ellen ő nem tud védekezni.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Sőt nagyon örülök, hogy ilyen gondos –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mit mond? kérdi, és fejét felkapja.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Amit ő gondol, az ellen én nem tudok védekezni.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Odalépek, és meg akarom ölelni.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hagyjon, kiált. Miért nevet? Egyik szállóból a másikba, holmim felét
      ellopják –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Persze –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Lekicsinyli? Hálóing! Erről az oldaláról nem ismertem. Úgy kínoz.
      Fáj a fejem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Jaj, a fogam, jaj, a fejem, jaj, a hajam, jaj, a szemem.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hozzak valami port?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem kell semmi –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Nem kell. Mi kell?)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A kofferek tartalma szanaszét. A kerevetre fekszik, homlokára
      borogatást rak.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Végigcsinálja azt, amit odahaza annyira megkívánt.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A gyomrom, szól, ez a sok olaj. Nem bírom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Jaj, a gyomrom. Jaj, a fejem. A Braquilleux-idegem. Nem sokáig
      bírom.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem kell. (Mi kell?) Rendes étel. Mind kifordul a számból. Mindig
      hal. Egyik szállóból a másikba. Tengervíz, csupa bogár és rák,
      piszkos víz, nem kell. Beteg vagyok, hagyjon egyedül. Mindent
      felforgattam, dolgaim fele hiányzik –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mije hiányzik?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Még nem tudom, de sok minden. Hagyjon. Menjen sétálni, menjen
      fürödni a tengerébe, de utána mosakodjon meg, mert a szagát nem
      bírom, piszkos víz –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hozzak valami port?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem kell, majd hozok, ha akarok, mindig olyan szolgálatkész, nem
      bírom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Angela –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Menjen, kiált.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hová?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Menjen –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Késő van. Fél tizenegy –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Angela sír. A fejem, a fejem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Nem is egy ember. Anyja, Lala, Gitta, Fanny. Biztos még több.
      Rongyokból vagyunk. Angela, hol van? Jaj, a hasam, jaj, a kezem.
      Gitta fejgörcseit megirigyelte. Aztán Lala, aztán Fanny, aztán
      anyja. Jaj, a gyomrom. Nem eszem. Nem bírom. Nem megyek. Nem
      kívánom. Nem akarom. Nem kell? Mi kell? Az ablaknál. Tizenegy. A
      kikötő csendes. Holmim felét ellopták. Erről az oldalról nem
      ismertem. Ön túl korán leleplezte önmagát. A tenger sötét, messze
      kint halászbárkák világítanak. Languszta. Angela alszik? Olaj.
      Tengervíz. Nem kell, nem bírom, nem akarom. Jaj, a fejem. Timsó,
      liszt, szódabikarbóna. Hatás biztos. Fürdőcipő, krém, album. Elejti.
      Meghűltem. Éjszaka. Szálló. A szomszéd szobában beszélnek. Csendben
      állok. Angela alszik. Állok. Először férfi, aztán nő beszél. Nem
      értem. Idegen nyelv? A férfi szaporán, a nő nyugodtan. Csend. A
      tenger csupa hal és bogár, beteg vagyok, hagyjon egyedül, egy kis
      timsó és szódabikarbóna. Nem bírom. A másik szobában vagyok? Vagy
      inkább. Igen. Hogyan is? Se hálóing, se halak, se olaj. A kereveten
      nem Angela, hanem valaki. Kicsoda? A nő a szomszéd szobából. Az a
      valaki. A városban a legszebb leány. Démonai nincsenek. Sohasem
      tudtam volna beleszeretni. Sajnálom, hogy önbe szerettem. Hang a
      szomszéd szobából. Angela van ott, és az van itt. Én vagyok ott, és
      az a férfi van itt. Helycsere. Tévedés történt. Véletlen. Átmegyek?
      Uram, bennünket tévedésből kicseréltek. A nő rám néz. Persze.
      Tévedés volt. A férfi átjön ide. Angela? Igen. Tévedés volt. Most
      mindenki a helyén. Rossz vicc. Megvan, megvan. Elég hamar
      észrevettük. Hallatlan szerencse, hogy véletlenül egy szállóba,
      szomszéd szobába kerültünk, és elég korán észrevettük. Valaki be
      akart csapni. Hangok a szomszéd szobából. Férfi és nő. Ugyanaz, mint
      itt. Nászút. A kikötő csendes, a tenger sötét. Jaj, a fejem, jaj, a
      fogam. Sajnálom, hogy nem önbe szerettem. Fél tizenkettő. Nem bírom.
      A városban a legszebb leány.)
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Lala, mint rendesen, most is hirtelen, ó, már késő –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Fanny! Mit csinál? Mit dugott el?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Fanny a babát elővette és megmutatta. Ő, szólt. Ő. Ödön. Babával
      játszik? kérdezte Lala.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem baba, szól Fanny. Ödön. Fejét láttam a bazárban, és spóroltam és
      megvettem, aztán csináltam neki törzset és tagokat, és varrtam neki
      ruhát és cipőt és sapkát, most kész. Nézze. Ugye szép? Bajusza van
      neki, Ödönnek hívom, ugye szép név?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Lala ott állt, és ajkát összeszorította. Úgy, szól, babával játszik
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem baba, válaszolt Fanny. Ödön –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azt hiszem, az ilyen gyerekségekkel felhagyhatna –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Fanny Ödönt az asztalra állította. Nézze, szólt, kockás nadrágja
      van, felhajtós nadrág, jól áll neki?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Lala leül és megnézi. Ön varrta?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én varrtam. Ugye jó? Ki lehet gombolni.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kigombolja.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mit csinál, kiált Lala.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kigombolom. Gatyát is csináltam neki –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az én jelenlétemben ilyen pórias szavaktól tartózkodjék. Nem gatya,
      alsónadrág –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Fanny a nadrágot levette. Gatya, szólt és megmutatta. Madzaggal,
      derekán is, alul is, ahogy férfiaknak kell –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem madzag, zsinór –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Fanny hirtelen fölnevet. Ödön, szól halkan. Ödönke. Ugye szereted a
      Fannykát? Én is szeretem az Ödönkét –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az ég bocsássa, szólt Lala, és kezét tiltakozóan fölemelte.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Fanny nevetett. Mutatok valamit, szólt. Mije van Ödönkének.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én csináltam. Nem tudom, jó vagy nem jó, majd megmondja –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az alsónadrágot kigombolta. Nézze, mondta, én csináltam neki –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mi ez? kérdi Lala dermedten.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bögyörő, szólt Fanny.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bögyörő, szól Fanny elragadtatással.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szörnyű, szólt Lala. Lornyonját föltette, és közelebb hajolt.
      Szörnyű, mondta, és Fannyra nézett. A lornyont elejtette. Én itt mit
      sem tudva élek ebben a házban, abban a hiszemben, én nem is tudom,
      én, mialatt a ház tiszta erkölcsét védem, titokban ilyesmi, Fanny,
      ön rosszabb, mint Angela, ön rosszabb, mint Kanavász –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Fanny elszomorodva nézett. Én, mondta, még sohasem láttam igazi
      bögyörőt. Csak úgy csináltam, ahogy a képeken és a szobrokon van, én
      nem láttam –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mit gondolt?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hogy megmutatom és megkérdezem, jó? Nem túl kicsi? Nem nagy? Tényleg
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Lala a lornyont ismét föltette, és közel hajolt. Aztán felsóhajtott.
      Ezt kellett megérnem. Saját házamban, ezt (lehelve), bordély –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nézze, Ödön férfi, kell, hogy legyen nadrágja és gatyája és benne
      bögyörője, lássam, hogy férfi –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A nadrágot le szokta vetni? kérdi Lala fenyegetően.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen, ha mosdatom és fürdetem, és lefektetem aludni, de máskor is,
      ha meg akarok győződni róla, hogy férfi. Én csináltam neki viaszból,
      eleinte mindig leesett, de most jól tart. Én még sose láttam –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Lala a lornyont föltette.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Elég élethű, csak –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Csak? Kicsi?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Inkább kicsi, szólt Lala. Életben nagyobb –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen, nagyobb, felnőtt férfiaknál kell, hogy nagyobb legyen, de
      Ödönke is kicsi. Mondják, hogy néha meg szokott nőni, egészen
      nagyra, és akkor a nők meghódolnak neki, és egyetlen nő sem tud neki
      ellenállni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Megtiltom, kiált Lala, hogy ilyesmiről beszéljen. Ha tudni akarja,
      igenis vannak nők, akik ellenállnak neki, én ismerek olyan nőt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön ellenállt? Igen? Kár.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Lala reszketett. Láttam ilyesmit, de ellenálltam neki. Talán többet
      is láttam, sokat is, de ellenálltam. Vetkőztesse le.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Fanny Ödönke alsónadrágját levetette.. Lala egészen közel hajolt, és
      úgy nézte.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem, szólt, nem rossz az utánzat. Igazán nem látott valódit?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem láttam –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tényleg?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Esküszöm, soha –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kár, mondta Fanny. Kár, hogy nem hódolt meg neki, és így nem tudja
      megmondani, hogy az milyen. Azt hiszem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Elég, szólt Lala. A lornyont leejtette, és mereven ült. Megtiltom,
      hogy abban, amit mondtam, kételkedjen. Nekem igenis vannak
      tapasztalataim, de én sohasem hódoltam meg senkinek –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Akkor hogyan tudhatja?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nincs több bűnös beszéd. Menjen lefeküdni. És jegyezze meg jól, ha
      még egyszer, egyetlenegyszer meglátom, akkor –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ne bántsa –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A tűzbe hajítom gatyájával és bögyörőjével –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Arcát eltakarta. Menjen, szólt. A szégyentől az arcom ég –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Kár, hogy nem tegnap jött, szólt Jávorka.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A kunyhó előtt ült, előtte több kosár, alma, szilva, szőlő, dió.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Csomagomat odaadom. Mi ez? Nézze meg.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kibontja. Szög, patkó, zsineg, drót, kapcsok, csavarok, bádog.
      Jávorka melléje ül, mindegyik darabot megnézi, forgatja, kőhöz veri,
      egymáshoz vakarja. Egészen elmélyed. Dörmög. Jó, szól az egyik ócska
      konyhakéspengére. Ó, zsineg. Drót. Nagyon jó. Rám néz. Ha van régi
      ládája vagy doboza, mindegy, gyűjtöm a dobozokat, vagy deszka,
      akármilyen. Van? Biztosan van, szólok. Bemegyek érte. Kár, hogy nem
      tegnap jött –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mulasztottam valamit?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tessék, mondta, friss szedés. Holnap a piacra viszem. Szilva. Úgy
      szedem, hogy hamva rajta maradjon, négy fillérrel többet kapok érte,
      de nem azért. A szilva csak így, vagy nem? Ugye jó? Teljesen érett.
      A jövő héten lekvárt főzök, az idén sok a szilva, egyen szőlőt, azt
      a fehér fürtöt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mi történt tegnap?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kolifanték szilvát szedtek. Azt a fát ott, látja? Szép, nagy fa.
      Reggel jönnek, mint a tolvajok, kampókkal, botokkal, létrával,
      halkan és alattomosan, mind a hárman, elöl az öreg, aztán az
      asszony, végül a kancsal. Nyakukat behúzzák, és a fa alatt
      megállnak, felnéznek. Nincs egy mázsa, szól az öreg komoran. Nincs,
      válaszol az asszony. Fejét csóválja. Cseresznyéből kétszázötven
      koronát vettek be, a többi gyümölcsből ugyanannyit, szőlőjük
      legalább ezer korona, diójuk szintén. Hová teszik a pénzt? A kancsal
      a fát körüljárja. Azért kancsal, mert amit más nem lát, azt ő
      meglátja. A létrát felállítják, most mindhárman neki. Nem lesz egy
      mázsa, szól az öreg. A kancsal fogát összeszorítja és szed, gyorsan,
      gyorsan. Ez az ág már üres, szól az asszony sötéten. Kancsal
      odamegy, és még huszonegy szemet szed le. Alulról felnéz, a fára
      mászik, aztán két szemet még bottal leüt. Öt és fél kosár. Hetven
      kiló? Az öreg létráról szed köténybe, leszáll, a kancsal fölmegy, és
      még tizenhat szemet szed le. Hetven kiló, de a szemek aprók, nincs
      ára. Tegnap nyolc fillér volt, ma biztosan már csak hét. A boltban
      pedig tizenkettő. Miért adhatja a boltos tizenkettőért?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tudja, szól Jávorka, ilyesmit nem mulasztanék el végignézni. Mikor
      elmentek, a fán egyetlen szem se maradt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hogyan? Ön hagy a fán gyümölcsöt?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mindig. Az isteneknek és a madaraknak. Kell. Mikor Kolifanték
      elmentek, a fa ott állt megszégyenülten, szomorúan, a fák nagyon
      érzékeny lények –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Különös –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Törjön diót. Várjon, itt ezen a kövön szoktam. Az idén a dió igen
      édes. Szőlővel –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Megeszem, amit el akar adni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Majd megfizeti. Húsz fillér –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Helyes, mondom. Harminc.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Legyen harminc. Két héttel ezelőtt vendégem volt, délután jött,
      valami Pataj –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pataj? kérdem hirtelen.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ismeri?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Talán. Gyermekkoromból. Hány éves lehet?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Úgy harmincöt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ő az. Szóval Pataj –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen. Sajátságos ember, a hegyről jött, beszól hozzám, leül, sokat
      beszél. Az egész tetszik neki. Adjon egy darab kenyeret, szól
      hangosan, vittem magammal, de odafent a kutyáknak elosztogattam.
      Tömjénszaggal nem lehet palacsintát tölteni. Derűs ember. Minden
      szót érthetően mond ki. Nem siet. Nyílt szeme van. Pénzhez jutottam,
      meséli, váratlan pénz, nem sorsjegy, nem, azt gondoltam, földet
      veszek valahol, elég sok pénz, kétezer korona, akarja látni? Itt van
      nálam. Ez a hely itt szép. Tudja mit, a kertet megveszem. Nem eladó,
      mondom én. Pedig nem ér kétezret. Ezret se. Mindegy, mondom, nem
      eladó. Jó, akkor betársulok. Házat építünk, és közösen gazdálkodunk.
      A pénz fele az öné, a föld fele az enyém. Vesz ruhát, bútort, ne
      éljen ilyen rongyosan. Nincs igényem többre, válaszolom. Helyes,
      kiált akkor Pataj, pénzét kiveszi, és az asztalra csapja. Itt van.
      Önnek adom ajándékba. Nekem nem kell, csak viszket a zsebemben. Nem
      szeretem a pénzt. Egyszer nagyon megégettem magam vele. Magányos
      ember vagyok, feleségem régen meghalt. A serpenyő panasza. Fiam van,
      de sunyi kölyök, nem szívelem, rokonoknál nevelkedik, egyedül állok.
      Nem kell, mondom erre én. Nem bolond ön? kérdi. Miért? Hogy kétezer
      koronát nem fogad el. Miért lennék bolond? Hátha ön az, aki csak úgy
      a nyakamba akarja sózni. Pataj hahotázik. Remek ember! Hadra kelt
      pakfonkanál. Azt hiszem, jól megférnénk. Szeretek itt lenni.
      Munkabíró vagyok. Belefér az ember élete a hétdecis palackba? Mire
      én azt válaszolom, hogy egyedül is jól megvagyok. Felsültem, kiált
      Pataj. Megkínálom tejjel, megissza, beszél feleségéről és arról,
      hogy valamibe fog, nem tudja, mibe, esetleg elmegy katonának, talán
      szakaszvezető lesz, vagy őrmester. Mit tegyen? A felhőknek, barátom,
      hiába fütyülsz. Azt is mondja, hogy itt még körülnéz, de másnap
      visszajön, biztosan jön, úgy estefelé. Nem jött. Annak már két hete
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Jávorka elhallgat. Az úton éppen asszony halad el, és odaköszön.
      Jávorka válaszol.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tatamotné, szólt halkan, ismét bevásárolni volt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Lószar Boris? kérdem.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Jávorka bólint. Minden boltba bemegy, még ezt a kis kolbászt, ezt a
      kis halat, még négy tojást, szalonnát, tepertőt, vajat, tejfölt, ezt
      a darab májat, darált húst, kávét, zsemlyét, siet haza, nekilát és
      főz és főz, az asztalt telerakja tányérral és tállal, egy kis
      rántott hús, ott a másik hagymával, főtt bab, szilvás gombóc,
      almakompót, füstölt nyelv, borsóleves. Tatamot hazajön, leül,
      köpköd, morog, elégedetlenkedik, nincs eső, minek ez a sok étel,
      Tatamotné most még nem ér rá, csak egyen, még a húslevest főzi,
      buktát süt mákkal. Hát az? kérdi Tatamot, és köp. Palacsinta, szól
      az asszony, ha kávét akar, csak szóljon, van készen, Tatamot köp. A
      tej is húsz fillérre drágult. Megyek már, szól Tatamotné, csak ezt a
      kis hagymás gombát megsütöm. Libát vett? kérdi Tatamot. Igen, felel
      az asszony, vasárnapra megvettem ezt a kis libát meg a két kacsát,
      de holnap nyulat vágok –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Fáj a torkom.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Napok óta bekötött nyakkal jár. Reggel szemét kinyitja, rekedt. Ne
      felejtse el. (Suttog, köhög, mellét fogja.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen, mondom.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Írja fel. Hónapok óta kérem. Az orvoshoz, nyálkaoldót, köhögés
      ellen. Megjegyzi? Gyomrom sincs rendben –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Felírom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Apámhoz menjen el, de ne haza, hanem a laktanyába, és mondja meg –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mit?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Már elfelejtette? Legalább ötször mondtam –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bocsásson –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Gyerek lesz, a negyedik hónapban vagyok, magas cipő kell betéttel
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Miért kell ezt az édesapjának bejelenteni? A cipőt majd megvesszük
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem, csak menjen el, és tegye, amit mondok. Aztán elmegy, nem
      emlékszik? (krákog). Három dolog volt. A torkom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem említette –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Említettem, de elfelejtette. Nem írta fel. Mi volt a harmadik?
      Mindig elfelejti. Nem győzöm dolgaimat számon tartani (köhög). A
      mellem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Indulok.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Megy? Anélkül hogy tudná, mi a harmadik?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Leülök és várok. Köhög.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A mellem nehéz. Más talán nem lenne ilyen figyelmetlen –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Esetleg a harmadikat délután is –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Sírni kezd. Csak menjen, szól. Barátok. Neveletlen és mosdatlan.
      Micsoda emberekkel. (Köhécsel.) Jávorka paraszt. Vatta. Micsoda
      társaság –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Felállok.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Megint megy, szól. Mindig megy. Ha valamit mondok, fölkel és megy
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Miért van ez? Nem értem. Hangok a szomszéd szobából. Férfi és nő.
      Csere. Angela az ő felesége, az ő felesége az enyém. Abizelingela.
      Holmim felét ellopták. Mije hiányzik? Még nem tudom, de sok
      mindenféle. A tengerben halak vannak. Leesett valahová, és meghalt.
      Azt csinálja, amit otthon látott. Gitta, Lala, Fanny, anyja. Ezt
      csak úgy lehet érteni, hogy. Őrült? Semmi okot nem szolgáltatok.
      Csak. Hideg vagyok. Lehet az ember nem hideg? Fáj a fejem, fáj a
      hasam. Minden reggel beteg. Csak éppen. Szeretet nélkül. Nem
      szeretni? Szeretet nélkül őrjöngeni kell. Részeg? Bolond? Megverni.
      Előzékeny vagyok. Vagyok. Vagyok. Nyugodt vagyok. Vagyok. Udvarias,
      békés, türelmes. Őrültet vettem el? Türelem. Nem szeret? Miért élünk
      együtt? Nem szeretem? Gelanabizonahail. Piszkos víz. Csupa bogár.
      Mije hiányzik? Még nem tudom, de sok mindenféle.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Délben hazajövök, az ablak tárva, a lakás fűtetlen, az ágynemű
      kirakva, a szőnyegek fölszedve, a konyha hideg. Most kezd
      takarítani. Majd segítek, mondom.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem kell, kiált. Menjen el valahová, miért jött olyan korán?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Fél három –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem igaz, tizenkét óra. Miért siet haza? Nincs hová mennie? Hozott
      teát?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem mondta –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Reggel mondtam, kétszer is, mindent elfelejt, ma nem főztem, csak
      teázunk –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Megyek, szólok és indulok.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hová megy? Mindig megy –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Teáért –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem kell a teája, majd magam megyek, mindent elfelejt. (Sír.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Ezt csak úgy lehet érteni, hogy őrült. Azt csinálja, amit otthon
      látott. Semmi okot nem szolgáltatok. Nem tudom szeretni? Őrült.
      Türelem. Vagyok, vagyok. Leesett valahová, és meghalt. Tévedés.
      Helycsere.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Készülök, hogy befűtsek. Mégis, mondom, talán a téli időre
      fogadhatna valakit a legdurvább munkára. Kímélje magát, nincs
      értelme –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A szoba közepén áll. Mit akar? kiált, talán restelli, hogy egyszer
      befűt? Egyszer –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szívesen, mondom, de ha a torka fáj –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem fáj, és ha fáj, mit törődik vele, egyszerre milyen –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Vagyok. Udvarias. Türelmes. Könnyű türelmesnek lenni, ha az ember
      nem szeret. Szeretet nélkül. Az előzékenység a szeretetet nem
      pótolja. Szeretet nélkül meg kell őrülni. Tévedés. Csupa bogár. Jaj,
      a fejem.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Fát hozok, a kályhát megrakom és begyújtok. A szőnyegeket kirázom,
      fölteszem, az ágyat megvetem, aztán port kezdek törülni. Fél négy.
      Angela a konyhába megy és csapkod. Hallom, hogy valamit leejt és
      összetörik. (Nem kell. Mi kell?) Sikolt. Nem bírom, kiáltja.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kimegyek. Mi történt?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Két tányér –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem baj –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Türelem. Előzékeny, békés. Vagyok. Vagyok. Könnyű türelmesnek lenni
      annak, aki nem szeret. Ezt csak úgy lehet érteni, ha őrült vagyok.
      Miért? Szeretet nélkül őrjöngenem kell.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Lehajolok, és a cserepeket összeszedem, kis seprűvel a szilánkokat
      összeseprem. Angela ott áll, nézi. Egyszerre odalép, és oldalamba
      rúg. (Minden forrásba beleköp. Miért van ez?)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Felállok. Szótlanul ránézek. (Türelem. Béke. Vagyok.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Felsikolt. Azt hiszi, hogy ezt lehet?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mi történt?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Boldogtalan vagyok –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kezemben a seprű és a szemétlapát. Én is, mondom.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Szeretet nélkül meg kell őrülni. Csak úgy lehet érteni, hogy
      bolond. Azt csinálja, amit otthon látott. Megverni. Semmi okot nem
      szolgáltattam. Leesett valahová, és meghalt.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A szobába rohan, leveti magát, zokog. Én a konyhában begyújtok, a
      teavizet fölteszem, rántottát, vajas kenyeret, befőttet tálcára
      teszem, beviszem, megterítek.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Jöjjön, szólok, egyen valamit –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Feláll, kisírt szemmel, leül. Csak egyen, szól halkan, nekem nem
      kell. Mindig az evés –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Méregméregméregméreg. Ezt csak úgy lehet érteni, hogy méreg. Meg
      kell őrülnie. Semmi okot. Udvarias. Vagyok. Jó. Vagyok.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Reggel óta nem ettem, most fél öt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tudom, hanyag asszony, férjét nem várja ebéddel. Ezt akarja mondani?
      Csak mondja –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Nem értem, miért van ez? Milyen hibát követek el? Őrült? Leesett
      valahová. Piszkos víz. Mije hiányzik? Tévedés.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A rántottából veszek, a kenyeret megvágom, és teát töltök, neki és
      magamnak.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Egy csészét, mondom. Angela a csészét, felkapja, és a földhöz vágja.
      Feláll, a hálószobába megy, és az ajtót bevágja.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az asztalnál ülök. A terhességtől? Azt csinálja, amit otthon látott.
      November. Majd az orvos. Boldogtalan vagyok. Én is. Jaj, a fejem,
      jaj, a torkom, jaj, a hasam. Más férfi kíméletesebb. Más nő? Mindig
      elmegy. Micsoda társaság. Jaj, a fejem, jaj, a lábam. Negyedik
      hónap. December, január, február, március, április. Fiú? Hideg
      rántotta. Befőtt. Tea. Rágyújtok. Sötét. November. Lámpa. Könyvet
      veszek elő. Április végén fiú születik. Jaj, a torkom, jaj, a
      szemem. Tíz éve mondom, mindennap. Más férfi. Más házban. A könyvet
      leteszem. Boldogtalan vagyok. Én is. Egyetlen boldog pillanat.
      Egyetlen. Nincs. Kályhához megyek. Más férfi. Jaj, a lábam. Szeretet
      nélkül meg kell őrülnie. Nekem is. Ezt csak úgy lehet érteni.
      Tévedés volt. Miért van ez? Piszkos víz. Türelem. Jól vagyok.
      Bolond. Amit otthon látott. Megverni. Hangok a szomszéd szobából.
      Béke. Boldogtalan. Én is. Volt egyetlen boldog pillanat? Egyetlen?
      Pillanat? Nincs.
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Azért Findzsa Szilárd nem volt olyan őrült, mint azt a legtöbben
      gondolták. Mert amikor ő Kesző Domonkoshoz vagy Hoppy Lőrinchez vagy
      Bormester Virgilhez berontott, és botrányt csinált, nemcsak úgy
      vaktában ment ahhoz, akinek neve eszébe jutott. Dolores, Findzsa
      Szilárd felesége kétségkívül különös teremtés, azt mondták, hogy a
      városban messze a legocsmányabb nőszemély, majdnem törpe,
      tökéletesen elgörbült lábakkal, orvosi könyvbe való alacsony és
      benőtt homlokkal és pislogó szemekkel. Findzsa Szilárd eredetileg
      valamilyen feltűnően csinos nőbe volt szerelmes, aki azóta férjhez
      ment, és más városba költözött, de Findzsa a leányt amúgy se vette
      volna el, és meg se merte volna közelíteni. A nő feltűnően szép és
      vonzó, bizonyosan igen sok férfinak tetszik, és el fogják csábítani.
      Nem, ő ilyen kalandos házasságot nem kívánt, és azt gondolta, inkább
      olyan nőt vesz feleségül, akinek hűségében aztán biztos lehet. Nem
      baj, ha nem is olyan szép, sőt az se baj, ha nem szerelmes, a
      fontos, hogy ne csalja meg.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Persze a házasság nem volt zavartalan. Dolores, akiről Findzsa még
      azt is tudta, hogy nem épelméjű, de nem baj, legalább a hűtlenség
      eszébe se jut, igen, Dolores mindjárt a legelső időkben valahonnan
      címtárt szerzett, különböző férfiak nevét kijegyezte, és azoknak
      leveleket írt, persze nem küldte el, csak megírta, megcímezte, a
      borítékot leragasztotta, és a szekrény tetején a befőttesüvegek mögé
      rejtette. Findzsa a leveleket megtalálta, valóban mindegyik levél
      Hoppy Lőrinchez szólt, kicsit bőbeszédű, talán érzelgős levelek
      voltak. Findzsa a dolgot komolyra vette, és Hoppy Lőrincet
      felelősségre vonta. Egy idő múlva a levelek KeszőDomonkoshoz kezdtek
      szólni, aztán Bormester Virgilhez. Amikor Findzsa a mindig újabb és
      újabb leveleket megtalálta, a méregtől reszketett, íme, biztosítani
      akarta magát, és a szép nő helyett ilyen ronda állatot vett el, de
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Aztán itt van Markazin kisasszony. Kanavászéktól nem messze lakott,
      egyedül élt, szülei halála után, már több mint húsz éve. Fanny
      hetenként kétszer, amikor Hoppy Rezeda énekórára jött, meglátogatta,
      és meghallgatta, hogy a kisasszonynak szülei sírjával kapcsolatban
      milyen újabb terve van. Igen, apja huszonegy, anyja húsz évvel
      ezelőtt halt meg, és őket a régi temetőben temették el, egészen fent
      a hegyoldalon, a fák alatt, mert másutt nem volt hely. Markazin
      kisasszony nem volt megelégedve, és szüleinek hamvait még a
      következő évben a második sorba vitette át, valósággal új temetést
      rendezett, pappal és beszenteléssel és énekkarral. Két év múlva,
      mikor az új temetőt megnyitották, a kisasszony szüleit áthozatta, de
      a következő évben visszavitette, mivel a temető egyáltalán nem
      tetszett neki. Azóta minden évben legalább egyszer a sírt újra
      kibontatta, és a csontokat hol ide, hol oda vitette, végül három
      évvel ezelőtt jutányos áron kriptát vásárolt, és szüleinek porát itt
      helyezte el. A kripta négyszemélyes volt, a szülők csak ketten, ő, a
      kisasszony a harmadik, de ki legyen a negyedik? Markazin kisasszony
      Fannyt rá akarta beszélni arra, hogy a negyedik helyet vásárolja
      meg. Elvégre mégis kripta, nem közönséges sír, egészen más, vagy
      nem? Az ember külön van. Fanny azt mondta, hogy ő még nem gondol a
      halálra. Persze, de azért nem jó ezt az utolsó pillanatra hagyni.
      Bennünket ne tekintsen idegeneknek, apámat és anyámat ugyan nem
      ismerte, de azok nagyon derék és jóságos emberek voltak, meg fogja
      látni, mellettük jól meg fog férni. Markazin kisasszony arra is
      gondolt, hogy a kriptát kibővítteti, hogy levegősebb és tágasabb
      legyen, mert elvégre –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Archibald éppen azokban a napokban érkezett. Először több előadást
      tartott olyan címeken, hogy a jövő könyvében olvasni mindenki
      megtanulhat. A jegyek elkeltek, főként hölgyek gyűltek össze, és
      Archibald százkilencven centiméteres alakja, simára kefélt hosszú
      haja és piros-kék indiai selyemsálja igen mély benyomást tett. A
      maga részéről, mondta, nem jósol senkinek, egyes ritka kivételektől
      eltekintve, de, aki nála tanfolyamra jelentkezik, azt a jóslásra
      megtanítja. Erachtheomenos poteron alle aión, alle tribedétis,
      mondta, és karját mellén összefonta, később még szanszkritül is
      beszélt, és azt mondta, anana-taranaha-sharba-dalata. Végül pedig
      héberül is (aszara poalim ovdim bvéth-charoshet), és felkérték, hogy
      előadásait ismételje meg, írja le, sokszorosíttassa, mindjárt
      kétszáznál több előfizető jelentkezett, és három tízszemélyes
      tanfolyam indult meg. Nem, Lala, bár az előadáson részt vett,
      bármilyen kedve lett volna, egyelőre nem jelentkezett, rendkívüli
      elfoglaltságára hivatkozott, de másnap alkonyatkor Archibaldot
      meglátogatta, és a jóslással meg volt elégedve. Sokat hallott már
      ilyen emberekről, mesélte Fannynak és Gittának, de nem hitt bennük.
      Archibald minden várakozást felülmúlt, de, szólt suttogva, nehogy
      erről Tibold atyának említést tegyenek, Isten őrizzen,
      megneheztelne, pedig nem, nem.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Archibald szolgájával érkezett, púpos és dülledt szemű fiú volt,
      nagy sárga szemfogakkal, különös ismertetőjele, hogy álla
      egyáltalában nem volt, és alsó ajka egyenesen nyakába futott. Dux,
      szokta mondani Archibald, de Caesarnak is, Imperátornak is hívta,
      sőt Szultánnak, Padisahnak és Augustusnak, mélyen bókolt előtte, és
      azt mondta, ő a khaddosh, és az én mágikus erőm benne van. Régebbi
      életében császár volt, de vérengzései miatt most bűnhődnie kell. (Ez
      a kijelentés igen nagy hatást tett. Ha mégis éltünk már egyszer,
      talán többször is!) Dux most szolga, s amilyen szép férfi volt, most
      éppen olyan ocsmány, de képességei most is megvannak, csak azokat én
      használom.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Excelsior, add a púpodat. Archibald kezét Kohinoor púpjára tette,
      szemét behunyta, és úgy jósolt. Mehetsz, nagyherceg, mondta aztán.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Dux állt. Aztán elkezdett röfögni.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Megint dühöngsz? kérdezte Archibald.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Imperátor fogait csikorgatta. Csunda, szólt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Archibald intette. Jól van, szólt, majd kapsz húst. Pompeius a nyers
      húst szereti.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Csunda, kiált Dux, és csámcsogott, aztán egy helyben kezdett
      ugrálni. De rögtön Archibald háta mögé ugrott, és öklével ütni
      kezdte. Archibald hahotázott. Üss csak, üss –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      V. Károly botot kapott elő és Archibaldot azzal verte. Dögevő,
      kiáltotta, patkány, átokleves, varjúszar, kígyófogú –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Archibaldot a bottal püföli, Archibald hahotázik.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Rühes disznó, a mérgek lángja emésszen el álmaidban –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ilyenkor, szól Archibald, a gyilkos belőle kitör, és meg is ölne, ha
      fölöttem hatalma lenne –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Caesar elugrik, lehajlik, és fejével egyenesen Archibald gyomrának
      rohan.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mire Archibald Dux fülét elkapja, fejét fölemeli, és hatalmas pofont
      ken le. Dux erre a földre veti magát, és Archibald lábszárába harap.
      Archibald belerúg. Eredj, jövő életedben veszett kutya leszel –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Éjjel nem kellemes, mert ha rohamot kap, meg is fojtana, vagy
      torkomat álmomban átharapná. Megtörtént, arra ébredtem, hogy
      mellemen térdel, gégémet szorítja, még kés is volt nála. Éjszakára
      többnyire a kamrába kell zárni, néha még meg is bilincselem, és
      altatót adok be neki, egyébként hajnalig vonítana –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Csunda, kiált Augustus, és nyakát behúzza. Lassan közeledik, és
      támadni akar. Hrüszk –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ezek ősi nyelvek szavai, magyarázza Archibald, hogy mit jelentenek,
      már senki se tudja, nyilván átkozódás vagy káromlás, mert Napóleon
      tulajdonképpen infernális szellem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Caesar újra Archibaldra akarja vetni magát, de az korbáccsal arcába
      csap. Elég volt, kotródj a kuckóba –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Hasonló eseteket, szólt Vatta úr, a psychopathia sexualis
      tucatjával ír le. Mi az a pszichopátia szekszuálisz? kérdezte
      Jávorka. Olyan lelki zavar, felel Marianne, amelynek oka nemi
      eltévelyedés. Archibald és Imperátor, magyarázza Vatta úr,
      tulajdonképpen férj és feleség, Augustus minden bizonyára a férfi,
      már csak tündöklő maszkulin neveiből ítélve is, Archibald a nő.
      Ölelkezés, verés, verekedés, harapás, gyilkosság, mindegy. Milyen
      gazdagság abban a valamiben, amit mi erotikának hívunk! Archibald
      gyönyöre, ha Kohinoor őt alaposan elagyabugyálja. Annak, hogy
      egymást így gyalázzák, szintén sötét charme-ja van. Az ilyen
      embereket azelőtt a szent inkvizíció megégette. Intenciója, nem
      tudom, nem volt-e helyes. Ma, e feminin korszakban, amikor minden
      olyan édes, ami a szexusra csak távolról is utal, ilyesmi különös
      kíváncsiság és borzongató csodálat tárgya. Ah, álmodozza Lala
      őnagysága elalvás előtt, milyen félelmetes lehet, amikor ez az
      óriás, parfümös, szakálltalan, kappanhangú és vastag combú Archibald
      ezzel a koszos és ronda állattal, ezzel a púpos és dülledt szemű
      Kalibannal, óh, milyen izgalmas lehet. Undorítónak tartom, szólt
      Jávorka. Vatta úr nevetett, és Marianne-ra kacsintott. Nem
      undorítóbb, mintha valakinek felesége a tehén vagy a ló vagy a kutya
      vagy egyéb állat? Én ebben a házasságban a kapcsolatok sokszerűségét
      csodálom, milyen pozitívummá lesz itt a pofon meg a rúgás és a
      harapás és a szidalom, csaknem, hogy is mondjam, csaknem polgári
      –)
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      (Lala elment, most lehet, csak ilyenkor, Lala szigorú, de ő tudja,
      ha ő elmegy, akkor én azt csinálom, ami nem szabad, és megszid, és
      szigorúan néz, én akkor mindig azt csinálom, ami nem szabad, de ha
      itthon van, akkor félek, nem lehet, és mondta, Ödönkét a tűzbe
      dobja, Ödönke ölembe, pedig ha itthon van és szigorú, akkor nekem
      más jut eszembe, nem amit ő mond, mindenféle rossz, ez attól van,
      hogy ő szigorú, és akkor nekem muszáj rossznak lenni, és rossz jut
      eszembe, Ödönke, neked megmondom, mert nem vagy szigorú,
      megtiltotta, de most kimondom, három titkos szó, amit csak neked
      mondok, megsúgom neked, a három titkos szó, rossz és nem szabad, ha
      tudná, nem, ne mondd meg neki, majd súgom neked, csak neked súgom,
      három titkos szó, szar, segg, kurva, titkos szavak, nem szabad
      kimondani, Lala azt mondaná, csúnya szavak, és tényleg csúnya
      szavak, Lala igazat mond, és Lala mindig igazat mond, és ez az ő
      baja, és ha kimondom, akkor lelkem el fog kárhozni, mert halálos bűn
      és erkölcstelenség, de neked tudni kell, mert te vagy az én férjem,
      és neked mindent el kell mondani, és tényleg olyan rossz, ha én azt
      mondom, csúnya szavak, tudod, mi az a kurva, a kurva a rossz nő, az
      erkölcstelen nő, akinek nincs férje, el fog kárhozni, még nevét sem
      szabad kimondani, de nekem van férjem, és nem vagyok kurva, mondd,
      súgd meg nekem, Ödönkém, Lala ugye kurva, mert neki nincs férje, én
      nem tudom, mi az, de szeretném tudni, azt mondják, hogy ketten az
      ágyban feküsznek, és az ágyban alusznak, mondd, mi rossz van abban,
      én is ki foglak venni a skatulyából, és veled fogok aludni, és akkor
      férjem leszel, és nem leszek kurva, most nincs itthon, most szabad
      mondani és mondom, de csak neked, hogy szar, szar, szar, segg, segg,
      segg, kurvakurvakurva, folyton mondom neked a titkos szavakat, ne
      mondd meg neki, mert akkor ő engem a fekete táblára kiír, Fanny azt
      mondta, szar, segg, kurva, és akkor mindenki tudná, és van még három
      szó, de ezt neked se mondom, csak ha férjem leszel, éjszaka az
      ágyban, füledbe súgom, a kocsisoktól hallottam, a legtitkosabb
      szavak, nagyon titkos, majd megmondom, hogy te is megtanuld, én nem
      vagyok erkölcstelen, én nem vagyok, Ödönkém, én ezt nem is mondanám
      sohasem, de ha Lala rám néz és szigorú és szid és rendreutasít és
      dorgál és fenyeget, akkor nekem a titkos szavak mindjárt eszembe
      jutnak, és akkor magamban mindig azt mondom, és nem tehetek róla,
      mindjárt ez jut eszembe, pedig én nem vagyok erkölcstelen, hiszen
      nem vagyok kurva, van nekem férjem, a kis Ödönke, és együtt fogunk
      aludni, és akkor megmondom neked még a nagyon titkos szavakat, de te
      sem vagy kurva, mert van feleséged, és Lala azt mondta nekem
      Gittáról, hogy ötször, én nem értem, hogy mi az az ötször, és azt
      mondta, hogy Gitta nagy bűnt követett el, és imádkozzak érte, mert
      Gitta és Kanavász ötször, sokat gondolkoztam rajta, de nem értem, és
      hogy az borzasztó, de én azt hiszem, hogy az nem is borzasztó, de
      Lala nem mondta meg, én nem merem megkérdezni, mert akkor a fekete
      táblára kiír, hogy erkölcstelen vagyok, ha majd a mi házunkat átok
      éri, ne felejtse el, sohase felejtse el, és keresztet vetettem, de
      Gitta nem kurva, neki van férje, Kanavász se kurva, neki van
      felesége, csak Lalának nincs férje, de nem vagyok erkölcstelen, csak
      ha ő olyan szigorú, akkor mindig eszembe jut, és én tudom, hogy az
      rossz, és nem akarom, és nem is jó, ha a titkos szavak eszembe
      jutnak, és amiket a kocsisok mondanak a lovaknak, az baj, és akkor
      ördög leszek, és én attól félek, de ha Lala hazajön, és az ajtóban
      szigorúan rám néz, és fenyegetően kérdezi, mit csinált már megint,
      vallja meg, Ödönkével játszott, akkor nekem mindig harisnyát kell
      stoppolni, hogy mondhassam, nem játszottam Ödönkével, te majd ölembe
      ülsz, és stoppolok, és beszélgetünk –)
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      A városba jön, különösen estefelé vagy télen, a kirakatok előtt
      ácsorog, és az embereket megszólítja, néha nőket is, mélyen köszön,
      engedje meg, kisasszony, hogy köszönjek, ön nagyon szép. Mélyen
      meghajlik, és hajadonfőtt áll, a nő végigméri, és gyorsan elsiet,
      mire Jávorka elszomorodik, annak, aki éppen ott van, elkezdi
      magyarázni, semmit sem akartam tőle, csak hódolatomat megmutatni,
      higgye el, uram, nem támadó szándék volt, még meg is gyanúsított.
      Mire az szemöldökét felhúzza, és szótlanul otthagyja. Jávorka
      elárvultan utánanéz, az arra menőt megszólítja, tegyen igazságot;
      álljon meg, de az nem is hallgat rá.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A korcsmába beül, és annak, aki vele szóba áll, igen megörül és
      hálás, és azonnal meghívja, neki ott fenn a hegyen almája és diója
      és szilvalekvárja van, jöjjön el, szilvás gombócot fog főzni,
      Jávorka nagyon szereti, húszat is megeszik.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az utcasarkon megáll és néz, néha tényleg, sőt még tovább, elámult
      arccal, szemmel láthatólag valami másra gondol, aztán hirtelen
      fölrezzen, zavarba jön és elkullog.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A gyógyszertárba megy, egyes növények gyógyerejére nézve
      felvilágosítást kér, igen hosszas, a gyógyszerész szerint
      fölöslegesen részletező magyarázatba kezd, fejtegetni kezdi a
      kakukkfű, a menta, a szeder és a szamóca, a diólevél és a friss dió
      héjának gyógyítóképességét, amikor jön valaki, udvariasan hallgat,
      aztán újra belekezd, hiába mondják neki, erre a tárgyra vonatkozólag
      valami könyvet olvasson el, csak int, ő a könyvekben nem nagyon
      bízik, ő például az almamagot is megszárítja és megtöri és.
      Bocsásson meg, szól a gyógyszerész, most más dolgom van.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az utcán Tibold esperest megszólította, és igen nagy tisztelettel
      megkérdezte, miképpen értelmezi az Evangéliumnak azt a részét, ahol
      a Megváltó a gabona terméséről és a gyümölcsfáról beszél. Az
      Evangélium, szól Jávorka, azt mondja, hogy amelyik fa nem terem, azt
      tűzre kell vetni. Az ő nézete, hogy ez a tanítás hibás. A fát
      önmagáért kell gondozni, nem pedig gyümölcshozamáért, mert aki a fát
      hasznáért gondozza, az kizsákmányol. Tibold atya feszengve hallgat,
      órájára néz, mert az idő vacsorára érkezett, a pulyka kihűl. Majd
      keressen fel, hívem, szól, és menni akar. Jávorka elkíséri, közben
      az Evangélium téves gyümölcstermelési eszméiről beszél. Amit az
      Evangélium mond, szól Tibold atya, nem lehet hibás. Nagyokat lép,
      mellette Jávorka csaknem fut, és azt fejtegeti, hogy ez a megváltás
      szellemével nem egyezik. A fákat nem szabad kizsákmányolni.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vasárnap a nagymisén és szentbeszéden a kanonok urat is
      megszakította, és a prédikációba belebeszélt. Egészen a szószékig
      tolakodott, kezét felnyújtotta. A kanonok úr Pál apostol levelének
      azt a részét magyarázta, ahol az apostol a híveket a világi hatalom
      tiszteletére inti. Jávorka szót kért, és igen tisztelettudóan
      felhívta a figyelmet arra, hogy itt valami tévedésnek kell lenni.
      Talán a fordítás nem elég gondos, de itt semmi esetre sincs szó a
      világi elöljárókról. Még tovább is beszélt volna, mialatt a kanonok
      úr kezét összekulcsolta, és mereven hallgatott, de a sekrestyés a
      harangozóval kijött, és Jávorkát a templomból kivezette.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Marianne-nal is úgy ismerkedett meg, hogy karácsony előtt éppen a hó
      esett, a kirakat előtt állt, és azt mondta, kisasszony, ugye kegyed
      szegény? Igen, szól Marianne, elég szegény vagyok. Szeretne valamit
      venni valakinek karácsonyra? Anyámnak azt a meleg kesztyűt, szól
      Marianne, és megmutatja. Barna kesztyű, egy korona nyolcvan. Drága.
      Drága, szól Jávorka, de gyapjú és megéri. Megengedi, hogy mi közösen
      édesanyjának a kesztyűt megvegyük? Ön ad kilencven fillért és én is,
      mert én is szegény vagyok. Marianne mosolyog. Komolyan gondolja?
      Menjünk be, szól Jávorka, és vegyük meg azonnal. Az én kezem nem
      fázik, szól Marianne, de anyám már idős. Jávorka két pár kesztyűt
      vett, aztán hirtelen elköszönt, neki ma még sok dolga van, a kecskét
      se fejte meg, és messze is lakik, bemutatkozik, az utat
      megmagyarázza, csak jöjjön el bármikor, neki van almája és diója és
      lekvárja, szereti a kecsketejet? Azzal kalapját mélyen megemeli és
      elsiet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Reggel fölkel, kinéz, ó, az átkozott renyhe zsák, a munkát
      elalussza, Jávorka, mikor lesz belőled ember? Fejét csóválja. Vizet
      hozni tegnap rest voltál. Reggeli? Nincs aprófa. Mondom. Violának
      szénát nem adtál. Most kimegy a ház elé, eszik. Aztán fogja a kapát,
      sóhajt. Csak sóhajts, Jávorka, páratlan földműves és a szorgalom
      királya, tizenöt sort kapált. Hallgass rám, barátom, javadat akarom.
      Fölnevet. Tudom, ha valaki úgy kezdi, hogy javadat akarom, az be fog
      csapni. Ismét nevet.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mi az, Jávorka úr, magában beszél, mint a bolondok? Viktoriánné a
      szomszédból. Jávorka felkiált. Szomszédasszony, mi újság?
      Viktoriánné könnyezik. Átjöttem, mert már nem bírom. Ugyan! Férjem
      éjjel-nappal szid, zsörtölődik, káromkodik, meg is vert ma reggel.
      Jávorka a kapát leteszi. Esküszöm, kiált az asszony. Az a cingár
      ember? Ha verekedni kell, akkor nem cingár, én pedig gyenge asszony
      vagyok. Azt mondják, szól Jávorka, hogy az urát maga veri. Én?
      kérdezi az asszony. Ki mondja? Többen. Ki is szedem a belét, akárki
      legyen. Azt beszélik, hogy az ura szorgalmas és békés ember, maga
      házsártos, és folyton szidja, és meg is veri. Dögvész a nyelvére,
      kiált Viktoriánné. Szomszéd úr is azt hiszi? Nem, szól Jávorka, én
      ilyesmit nem hiszek. De azt mondom, legyen türelmes, dolgát végezze
      el rendesen, ha az ember zsémbes, fogadja alázattal, vagy nem? Ha
      megveri, hát megveri, mondja neki, drága jó uram, miért versz meg,
      mikor semmi rosszat nem tettem? Meglátja, megbékül. Viktoriánné
      bámul. A rosszat, szól Jávorka, csak jóval lehet megfékezni, higgye
      el –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Az első roham hajnalban érte. Orvosért és a bábához megyek. A
      gyermek este született meg, vézna kisleányka, nem marad meg, szól az
      orvos. A bába megfürdette. Nincs kihordva, mondta. A kisgyermek nem
      evett. Kilencedik nap meghalt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az ágy szélén ülök. Angela fekszik és sír. Már mind elmentek,
      Bormester és Améline, Kanavász, Gitta, Lala, Fanny, Archibald és
      Jávorka is. Holnapután temetünk.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Angela most odajön, és a gyermeket nézi. Kezét fogja. Azt hittem,
      szól halkan.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mit hitt?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hogy él –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mit lehet erre mondani? Mozdulatlanul ülök, és a sárga, ráncos, öreg
      kezet nézem.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Él, szól Angela. Leül és ráhajlik. Egyszerre fölegyenesedik, és rám
      néz. Megölte, mondja.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Nem értem, miért van ez? Méreg. Őrült? Leesett valahová. Ki ez? Mit
      akar? Mit akarok? Csupa bogár. Piszkos víz. Szeretet nélkül
      megőrülök. Én is.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szememből önkéntelenül könny csurog.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Sír? kérdezi.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Arcomat megtörlöm.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kis angyalkám, szól. Lehetetlen –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az orvos, válaszolom halkan. Mondta, nem marad meg –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Korán született –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én szültem korán?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Angela feláll, hosszú ideig áll, hangtalanul és mozdulatlanul.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hirtelen felsikolt, és az ágyra zuhan. Én. Én –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Odamegyek. Keljen fel, nem vigasztalom, nem tudom vigasztalni, nem
      is lehet –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Megölte, suttogja. Zokog.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Elejtette. Nem kell. Mi kell? Őrült vagyok? Ezt csak úgy lehet
      érteni. Szeretet nélkül őrjöng. Boldogtalan vagyok. Én is.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ne bántson, szólok. Ugye nem bánt? Hallgasson meg, kérem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Azt hittem, hogy él. Mit akarok? Ezt nem lehet érteni.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Angela hangtalanul, arcra borulva fekszik.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Meghallgat? kérdem.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Boldogtalan? Én is boldogtalan vagyok. Miért? Miért van ez?
      Gondolkozott? Amióta megesküdtünk, mindig ezen gondolkoztam, hogyan
      van az, hogy mi ketten olyan boldogtalanok vagyunk? Mindig ezen
      gondolkozom. Nem értem, miért van ez így? Ezt csak úgy lehet érteni.
      Azt hiszem, őrült vagyok. Én? Nem tudom. Hogyan van az, hogy
      boldogtalanok vagyunk? Gyűlöl engem? Miért gyűlöl? Én várok és várok
      valamire, nem tudom, mire. Másutt is így van? Ez a házasság?
      Szüntelen gyűlölködés. Tegyünk most egymásnak fogadalmat, itt,
      megteszi? Igérjük meg, hogy békések. Nem gyűlölködni. Látja,
      szeretnék valamit. Kérem, értse meg. Nem vagyok hibátlan. Sőt.
      Kérem, néha gondoljon arra, hogy nem vagyok hibátlan. Néha gondoljon
      arra, hogy követhetek el hibát. Igen? Én igyekszem. Viselni. Ha
      haragszik, mindjárt azt gondolom, méltán haragszik. Igaza van. Ez
      nekem erőt ad arra, hogy elviseljem. Angelám, néha gondolja. Most
      itt. Nagyon szomorú. Ígérje meg. Igen?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Angela hirtelen felül, és rám mered.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mit akar? kérdi mély hangon. Milyen ünnepélyes. Mire akar megint
      rávenni?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szeretném, ha –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Úgy beszél, mint a csuklyás –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Elhallgatok. Csuklyás? kérdem.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mielőtt megszületett, azt álmodtam, karjaimban volt és szoptattam,
      és bejött a csuklyás, arcát nem láttam, és sokat beszélt, és
      rábeszélt, hogy a gyereket neki adjam, ő majd ringatja egy kicsit,
      csak egy kicsit elringatja, szelíden beszélt és hízelgett és
      dicsért, és én féltem, és nem akartam neki adni, de rábeszélt, nem
      lesz semmi baj, szelíden mondta, jó, jó lesz, béke és csend és
      nyugalom és örök boldogság, behízelgően beszélt, hogy a gyereket
      neki adjam, majd ő elringatja, és olyan szépen kért, hogy odaadtam
      neki, és akkor a csuhát ráborította, és a gyerekkel együtt eltűnt
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hállgatok. Odaadta neki? kérdem reszketve.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Csak egy percre, hogy elringassa. Éppen úgy beszél, olyan szelíden,
      és hízeleg, és valamire rá akar venni. Mindjárt gondoltam, hogy ön a
      csuklyás. A csuhába burkolta és elvitte. Beszél? Ne beszéljen. Nem
      hallgatom. Csuklyás –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Miért adta neki?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Angela nyög. Elvitte. Kicsalta tőlem, és azt mondta, hogy
      elringatja. A csuhát ráborította, és aztán már nem láttam –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Miért adta neki?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön volt a csuklyás. Arcát hiába rejtette el. Megismertem. Ugyanezen
      a hangon beszélt. Most megint rá akar venni valamire. Menjen. Menjen
      innen, elvitte őt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Miért adta neki?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Angela zokog. Megölte. Békéről beszél? Ki a békétlen? Ki tesz engem
      boldogtalanná? Azt mondja, hogy én. A kis angyalkát megölte. Nem
      hallgatom meg. Olyan édeskésen beszél, valamit ki akar csalni. Nem
      hagyom magam megcsalni. Mit akar? Nekem nincs ígérnivalóm. Én nem
      vagyok hibás. Én nem gyűlölködöm. Én semmit sem ígérek meg –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kérem, hallgasson meg –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Semmit sem ígérek –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Ki tesz engem boldogtalanná? Nem hallgatom meg. Ezt csak úgy lehet
      érteni, hogy őrült. Miért van ez? Boldogtalan vagyok. Én is. Őrültet
      vettem el? Nem szeret. Én szeretem? Méreg. Azt csinálja, amit otthon
      látott. Semmi okot nem szolgáltatok. Szeretet nélkül meg kell
      őrülnie...)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az ágyon átnyúlok, és haját simogatom. Hallgasson meg, kérem, látja,
      én most –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ne nyúljon hozzám, a kis angyalkát megölte, ön –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kezemet eltaszítja, szikrázó szemekkel néz rám. Menjen, kiált,
      menjen innen –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Boldogtalan. Csuklyás. Odaadta neki. Csak egy percre, hogy
      elringassa. Hízelgett. Csak egy percre. Letette valahová, és
      meghalt. Nem kell. A kis angyalkát megölte.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szeméből a könny csurog.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Angela felkiált. Nem, nem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az égre kérem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Gyilkos! Öklével az arcomba csap.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Felállok. Istenem. Csak ezt tudom mondani.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Csak hívja Istent, csak mossa meg gyilkos kezét, egész életében
      gyűlölködik, és most hibáit rám akarja kenni, értem, nagyon is
      értem, itt meggyón nekem, és megalázza magát. Ha haragszik, méltán
      haragszik. Értem. Ó, igen, ez azt jelenti, hogy én vagyok a hibás.
      Én, én, én, én. Fogadalom a megölt gyermek holtteste fölött, hogy
      elismerjem. Mit ismerjek el? Hogy én öltem meg? Gyilkos. Béke?
      Először megöli, aztán béke –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az éjjeliszekrényről a lámpát fölkapja, és hozzám vágja, aztán az
      ágyra ugrik, át a holttesten, rám veti magát, és körmével arcomba
      vág.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hátralépek, és karját lefogom, de kezembe harap. Sikolt. Gyilkos!
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Most hirtelen eleresztem, egyensúlyát veszti, hanyatt esik, le az
      ágy mellé, de a takarót lerántja, és a holttest a padlóra gurul.
      Angela sikolt, megölte, megölte!
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem bírom tovább, leroskadok a gyermek mellé, és bömbölve zokogok.
      Angela feltápászkodik, nézi, odalép, a gyermeket el akarja venni.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem adom. Viszi, kiált, viszi a csuklyás –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Rugdal, de elhárítom. Viszi, sikolt. Én a gyermeket bal kézzel
      fogom, jobbal a támadást elhárítom, Angela a gyertyatartót
      homlokomhoz vágja, elönt a vér. Gyilkos! Viszi!
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Végre a másik szobába érek, a gyermeket leteszem, Angelával
      szembefordulok, megfogom, összevissza verem, aztán felkapom, a
      fürdőszobába hurcolom, és a kád hideg vízbe teszem, fejét
      belenyomom.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Angela feláll a kádban, prüszköl, csapkod, ruhájáról csurog a víz,
      eszelősen rám néz, szája nyitva, liheg.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Otthagyom. Visszamegyek. A holttestet letakarom, és melléje ülök. Az
      óra éppen üt. Tizenegy. Járkálok, megint leülök. Kint motoszkálás.
      Az óra megint üt. Éjfél. Kopogás. Angela bejön, pongyolában, feje
      bekötve. Megáll. A gyermekhez megy, letérdel, sír –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Ambrus Kornéllal végképp összekapott. Demonax és Manassé Vatta urat
      szidalmazta. Hedry a zűrzavart felhasználta. Zsebét kezdte
      tapogatni, az ablakhoz ment, és pénzét megszámolta. Tizenkilenc.
      Igen hosszasan az utcára nézett. Vajon mindig ugyanaz a tizenkilenc?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ezt a zsibvásárt eléggé unom, szólt Marianne.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Eljön egy kicsit a rétre ? kérdem.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (A kis angyalkát megölte. Én is. Milyen ünnepélyes. A csuklyásnak
      adta. Nem kell. Mi kell? Békéről beszél. Gyilkos. Itt gyónik.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Marianne feláll, Jávorkának azt mondja, hogy visszajön, várja meg,
      aztán indul.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Miért adta oda neki? A csuhát ráborította és eltűnt. Ezt nem lehet
      érteni. Szeretet nélkül őrjöngeni kell. Boldogtalan vagyok. Ki tesz
      engem őrültté? A csuklyás elvitte. Azt hittem, hogy él. Milyen
      ünnepélyes. Béke és csend és örök boldogság. Először megöli, aztán
      béke. Viszi.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet. Szünet. A kutyákat régen elhagyjuk, még mindig szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nehéz, mondom végül.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen, szól ő, nehéz.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Megállok, ránézek. Égő barna szeme néha sötétvöröset villan.
      Szenved? kérdezi.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azt hiszem.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Újra megindulunk.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ne adja fel, mondja. Ahogy látásból ismerem, Angela el van rontva
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azt szeretném, mondom, ha önök ketten barátnők lennének. Angelára jó
      hatással lenne. Végre látna valakit, aki. Tilos dolgok jutnak
      eszembe. Olyasmi, hogy aki a kanálisban tanult meg lélegezni, annak
      a szabad levegő büdös. Sokat tudnék erről. Nem szabad. (Forrásba
      beleköp. A tengerben halak vannak. Piszkos víz. Jaj, a fejem.)
      Jávorkán kívül ön az egyetlen, aki a csatorna és a szabad levegő
      között különbséget tud tenni.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Marianne hallgat.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Megbánta, hogy megnősült?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem engedem, mondom, hogy megbánjam. Nem adok fel semmit.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azt hiszem, szól, ez a helyes. Ne hagyja őt cserben –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem mondok el semmit. Nem is lehet. De ha lehetne is, nem szabad.
      Mégis. Olyan dolgok. Milyenek? Nem tudom. Arra gondolok. Ki tudna
      nekem válaszolni? Hol van válasz azokra, amiket kérdezek? Ha baj
      van, az ember egyedül marad –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Köszönöm, hogy legalább meghallgat. Nekem ez nagyon sok. Senki
      sincs, aki pedig –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Választ vár?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hallgatok. Amit kérdez, arra van válasz –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hol?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én már abban is kételkedni kezdek, hogy őt szeretem. (Szeretet
      nélkül meg kell őrülnie. Boldogtalan. Az előzékenység a szeretetet
      nem pótolja. Hideg. Őrült.) Talán tévedés volt. (Szomszéd szobában.
      Helycsere. Abingelaniline.) Nem tudom. (Ráborította a csuhát, aztán
      már nem láttam.) Mintha beugrattak volna, és valami becsületből vagy
      mi, kitartanék. Őrültség? Ezt csak úgy lehet érteni, hogy őrült. Én
      is őrült vagyok? Ön is őrült, Marianne, Vatta úr is, Jávorka is,
      Lala is. Igaz? Ezt csak úgy lehet érteni. Élni annyi, mint
      őrjöngeni? Ebben a tudásban tönkre kell menni. Vagy nevetni.
      Szeretet nélkül meg kell őrülni. Miért? Miért nem szeret? Miért nem
      szeretem, pedig akarom? Nem tudom. Erőtlen vagyok? Őrült vagyok?
      Boldogtalan. Én is. Miért van ez így? Tönkremenni vagy nevetni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Angela és én, szól Marianne, barátnők nem lehetünk. Ő engem nem
      szeretne. Tudná, hogy én önben olyasvalakit látok, akit ő nem ismer.
      Féltékenység. Gyűlölne is. Azt hiszem, még így is. Érzi, hogy
      barátja vagyok. Az ön barátait mind gyűlöli –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Azt hittem, hogy él. Én szültem korán. Megölte. Milyen ünnepélyes.
      A csuhát ráborította. Ki a békétlen? Ne nyúljon hozzám. Fogadalom a
      megölt gyermek holtteste fölött. Viszi, viszi! Prüszköl. Letérdel,
      sír.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Lehetséges, kérdem, hogy én őt megrontom? Úgy értem, azzal, hogy nem
      szeretem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Marianne megáll, és rám néz.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ha nincs is így, fel kell tételezni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én őt megvertem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Marianne még mindig áll. Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az nem baj, válaszol csendesen. A baj, folytatja, hogy rosszul verte
      meg –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem értem, mondom.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem a gonosz lelket verte ki –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hirtelen elfulladok.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Szeretet nélkül őrjöngeni kell. Boldogtalan vagyok. Én is. Csak
      hívja az Istent, egész életében gyűlölködik, és itt gyónik nekem.
      Milyen ünnepélyes.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Marianne a földre néz.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (A kis angyalkát megölte.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Most, szólok, most kezd világosodni. Köszönöm. Értem. Angelának
      igaza van. Istenem. (Csak hívja az Istent.) Ő nagyon jól tudja, hogy
      szeretet nélkül van, de az engem nem ment fel. Igenigenigenigenigen.
      Ő mást nem is tud, de ezt az egyet biztosan tudja, és más nem is
      érdekli, csak hogy én szeretet nélkül vagyok. (Boldogtalan vagyok.
      Én is.) De ő, szegény kis egyszerű lélek, ezt a szeretetlenséget úgy
      érti, hogy én gyűlölködök és megcsalom, és boldogtalanná teszem, és
      kénytelen úgy érteni, és kénytelen azt hinni, hogy a kis angyalkát
      megöltem, és őt elárulom, és boldogtalanná teszem. Először megöli,
      aztán béke. Ő érzi, hogy én hazudok. Szeretet nélkül. Csak ezt
      tudja. Semmi mást, csak ezt. De ezt biztosan. Szeretet nélkül
      őrjöng. Így van. Így van. Van. Van. Van. És engem az nem ment fel,
      hogy ő sem szeret. Engem nem ment fel semmi. Nem ment fel, hogy a
      kanálisban tanult meg lélegzeni, és neki a szabad levegő büdös. Nem
      ment fel, hogy indulatos és gyűlölködik és alacsony és aljas és
      rövid eszű és hiú és. – A szeretetet nem pótolja sem udvariasság,
      sem előzékenység, sem béke, sem türelem. Hideg. Szeretet nélkül. Ő
      is. Én is. Miért? Erőtlenség. Nem ment fel. Nem ment. Őrült vagyok.
      Én is. (Prüszköl. Ne nyúljon hozzám. A csuhát ráborította. Ki a
      békétlen? Csak hívja az Istent. Megölte.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Egy évvel ezelőtt, szól Marianne, valamit mondani akartam, de
      elhallgattam –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Emlékszem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön nem ilyenféle boldogságra született. Az ön helyében azt a
      szándékot, hogy boldog legyek, fel is adnám. Valamit csinálnék,
      valami nagyot –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mit? kérdem. Tehetségem nincs. Próbálkoztam zenével, rajzzal,
      írással –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem így. Több –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azt se tudom, vallásos vagyok-e –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Megfordulunk.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Jávorka –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Jávorka vallásos –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Komikusan vallásos, de úgy látszik. Mintha egy mókus vallásos lenne.
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vatta úr Yoricknak hívja –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ki az?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hamlet apjának bohóca volt, de Vatta úr Sterne Yorickjára gondol,
      félkegyelmű angyal, Jávorka néha tényleg néha. Még mindig szereti?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szerelem? Nem. Nyár végén sokszor voltam kint, együtt szüreteltünk,
      két hétre felfogadott napszámba, egy korona ötvenet kaptam, diót
      vertünk, almát szedtünk, a városba lecipeltük, eladtuk, megtanultam
      a kecskét fejni, túrót készíteni, akkor ő többször rám nézett, és
      valamit kérdezni akart. De elszégyellte magát –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Miért nem segített neki?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem értem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azt hiszem, kecskéjével összetévesztett –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Reggel az öltözködéssel éppen elkészülök, amikor valaki csenget.
      Idegen férfi siet be. Ön Bormester Mihály?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az vagyok –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Csomó levelet vesz elő. Ismeri ön ezeket a leveleket?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Odalépek és megnézem. Ismeretlen írás, az én címemre. Nem, mondom,
      nem ismerem.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szóval ön letagadja –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem is tudom, mit kellene tagadni. A leveleket nem ismerem. Az írást
      sohase láttam. És egyébként is, kihez van szerencsém –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Findzsa Szilárd vagyok –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hátralépek. Úgy, mondom, az egészen más –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön, szól Findzsa, feleségemmel levelezésben áll, sőt ön többször,
      távollétemben meg is látogatja –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kérem, mondom erre, önt a városban általában ismerik, és tudják,
      hogy időnkint ismeretlenekhez behatol, botrányt csinál –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Távollétemben meglátogatta –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Erről szó sincs, mondom. Énnekem neje őnagyságát nincs szerencsém
      ismerni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Elégtételt követelek, bömbölte.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én pedig arra kérem, hogy házamat szíveskedjék azonnal elhagyni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Elégtételt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mire én gallérjánál fogva megragadom és kilököm.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Úgy, mondom aztán, szóval a Findzsa-féle tűzkeresztségen mi is
      átestünk.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Este a vacsoránál ülünk. Angela a kis Gergelyt lefektette, Mátét
      megszoptatta.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A látogatásnak hamar híre terjed, és mindenki mulat –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kinevetnek? kérdi Angela.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mi köze önnek –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hogy ön Doloresszel megcsal. Azzal a nyomorékkal. Nevetnek.
      Nevetséges is vagyok. Itthon két gyerek, a harmadik útban, és ön
      ahhoz a korcshoz jár. Nevetséges, még nekem is –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Mindig. Egyszer. Soha. Nincs. Boldog pillanat. Nincs. Nincs. Tudja.
      Csak ezt az egyet tudja, és mással nem is törődik. Szeretet nélkül.
      Egyszer. Nincs.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Angela, mondom, ön az egyetlen a városban, aki Findzsát komolyan
      veszi –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én önt ismerem. Vegyen az ételből. Én nem eszem. Ez a szégyen –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Mondom. Persze, mondom. Mondani. Ön nem boldogságra született.
      Valami. Több.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Eszem. Angela mereven ül. Ezt is megértem, mondja. Nemrégen
      beszélték, hogy az ön apja is járt ahhoz a Doloreshez. Apa és fia
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Apám, mondom, szelíd, zárkózott ember, soha hűtlenség eszébe se
      jutott –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Annál inkább a fiának –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Próbálok nevetni. (Szegény kis egyszerű lélek.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Lala néni dirigál. Ez a viperafiók. Ideje, hogy a házból
      kikerüljön. Esküdjön meg. Hálátlan. Én őérte még fel is áldozom
      magam. Szándékosan felejtette itt. Angela ebéd előtt kezét nem mosta
      meg. A lornyont fölteszi. Nem rossz utánzat. Valódit tényleg nem
      látott? Nincs több bűnös beszéd. Bordély.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Lalához jár tanácsokért? kérdem.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Segítségért, amit öntől nem kapok meg. Nekem senkim nincs. El vagyok
      hagyatva. Két gyermek. Kihez forduljak? Apám? Ó, az apám, nem is
      férfi –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az ön apja nagyon derék és jóságos ember –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Angela a szalvétát lecsapja. Az én apámat ne szidja! Ennyire
      jutottunk? Szemembe meri szidni őt? Minden hónapban száz koronát ad,
      nem az ön fizetéséből élünk, és háta mögött szidja, talán kevesli a
      pénzt? Ki támogat engem? Mialatt kalandokra megy Doloreséhez. Voltam
      Lalával Archibaldnál, és az megjósolta nekem, barna alacsony nőhöz
      jár, megcsal. Lala, szegény, könnyezett. Szegény Angelám, szólt és
      vigasztalt. Milyen boldogtalan lehet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az evőeszközt leteszem és figyelek. Ez nekem mind új, mondom. Ön
      Archibaldhoz jár és jósoltat? Mit akar azzal a csepűrágóval –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Lalának is jósolt és Gittának is, és megmondta, hogy testvérek,
      pedig nem ismerte őket, megmondta, szüleik korán meghaltak, hárman
      vannak, egy van férjnél, Gittának fia van, és magas rangú katona
      felesége, tenyérből is jósolt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      És önnek mit mondott?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Megmondta, hogy szüleim elváltak, anyám korán meghalt, három
      gyermek, az egyik korán született és –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      És?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Férjem körül alacsony barna nő leselkedik. Lala mindjárt mondta, ó,
      szegény Angelám, boldogtalan gyermekem, a szenvedésből önnek is
      kijut, jöjjön hozzám, én önért még fel is áldozom magam, milyen
      egyedül lehet ön, szegény gyermekem. Lalának van szíve –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Sír.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Úgy, mondom.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet. És, kérdem, Lala önt már szokásos dolgaira is megtanította?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Miféle?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Például arra, hogy leveleimet felbontsa és éjszaka zsebeimet
      kikutassa –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Angela reszket. Hazudik –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Felállok és odalépek.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Angela elfut. Sír.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Boldogtalan vagyok. Én is. Nem hagyja magát boldoggá tenni? Azt
      csinálja, amit otthon látott. Én őérte még fel is áldozom magam.
      Bűnök háza. Fekete tábla. Lala néni dirigál. Állhatatosan tiltakozik
      a béke ellen. Nem hagyja magát boldoggá tenni. Nem szeret. Az engem
      nem ment fel. Nem szeretem. Szeretet nélkül. Őrült vagyok? Ebbe a
      tudásba bele kell őrülni. Ez az őrület a nevetés. Hogyan mondjam meg
      neki? Hogyan mondjam meg magamnak? Béke? Nyugalom? Rend? Türelem? A
      szeretetet nem pótolja. Könnyű békéről beszélni annak, aki nem
      szeret. Hideg. Hideg vagyok. Angela hideg. De hogy Angela hideg, az
      engem nem ment fel. Nem hagyja magát boldoggá tenni. Nem hagyja,
      hogy béke legyen szeretet nélkül. Nincs béke szeretet nélkül.
      Őrület. Nem kell. Mi kell? Szeretet. Minden más ellen tiltakozik.
      Szeretet nélkül őrjöng. Ő nem szeret. Az engem nem ment fel. Miért
      nem szeretek? Rossz vagyok? Gonoszságból? Nemnemnemnemnem. Nem
      vagyok rossz. Erőtlen vagyok. Szeretet nélkül három gyermek és
      szeretet nélkül, csak ezt tudja, semmi mást. Boldogtalan. Én is.
      Megmondani? Nem érti. Szegény egyszerű kis lélek, de azt tudja, hogy
      szeretet nélkül van és boldogtalan. Az engem nem ment fel. Őt sem
      menti fel. Ha megmondom. Hideg vagyok. Hiába mondom. Marianne arra
      jó, hogy megmondani. Megért. Megvertem. A baj, hogy rosszul verte
      meg. A kis angyalkát megölte. A baj, hogy rosszul ölte meg. Tudom,
      hogy hazudik, de az engem nem ment fel. Most ezt mindjárt meg kell
      mondani, úgyhogy megmondom, mert én tudom, hogy ő nem szeret, és
      szeretet nélkül őrjöngeni kell, és ő nem is tud mást, és
      boldogtalan, és én is, és boldogtalanságában a kis angyalkát
      megölte, de azt tudja, azt az egyet, hogy szeretet nélkül vagyok, és
      az engem nem ment fel. Ha mondani akarok, elmegyek és mondok.
      Marianne. Vatta úr. Jávorka. Mondani. Itt nem lehet mondani. Itt
      szeretni kell. Semmi mást. Megverte. A kis angyalkát megölte. Engem
      semmi sem ment fel. Semmisemmisemmisemmisemmi. El vagyok hagyatva.
      Igaz. Segítséget nem kapok. Igaz. Senkim sincs. Igaz. Kihez
      forduljak? Igaz. Bevallani. Az engem nem ment fel. Az, hogy mondani,
      a szeretetet nem pótolja. Szeretet nélkül őrjöngeni kell. Ez az
      őrjöngés a nevetés. Három gyermek. Megcsalt. Igaz. Megcsaltam. Aki
      szeretet nélkül van, az csal. Őrült. Lala őrült. Angela őrült.
      Marianne őrült. De az engem nem ment fel. Semmi, semmi. Nincs.
      Egyetlen pillanat. Egyetlen. Nincs –)
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Kornél még nem volt odahaza. Simor a Doge-palotában vezetett
      bennünket körül, különösen a nagy Tintorettót magyarázta, az Ezer
      fejet, Vatta úr kiabálni kezdett, és Tintorettót lepiszkolta.
      Svihák, szólt. Simor tiltakozott. Az Ezer fejet, szólt Vatta úr, a
      Tintoretto-szalon segédei festették a mester manírjában, mialatt az
      öreg az előkelőknél fecskepástétomot evett. Egyetlen képen ezer fej,
      persze, nézze meg Brueghel fejeit, Velazquezt, Michelangelót, a
      szibillákat, a prófétákat, Tintoretto nem fejeket csinált, ez
      fodrászkirakat, szépen fésülve vagy rendkívüli ízléssel felborzolva.
      Legközelebb cikket írok róla, Wagner és Tintoretto vagy a blöff,
      piha, fis sont &amp;#224; empailler. Áruház –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Simor beszámolt arról, hogy még negyvenöt koronája hiányzik, jövő év
      július vagy augusztus, akkor utazik. Hatheti szabadságot kér, tíz
      éve nem volt szabadságon. Mostanában új velencei bedekker jelent
      meg, ő már el is olvasta, tudja, hol fog lakni, olaszul folyékonyan
      beszél, igen, a Frari mellett, a Csatornán túl, a Szent Márk térre a
      Rialtón fog átsétálni, ott reggelizik, és a galambokat eteti. Szóval
      jövő július. Igen, még nyolc hónap –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hedry most felállt, az ablakhoz ment és kinézett. Zsebét tapogatta,
      aztán a sarokba állt, pénzét kivette és megszámolta. Tizenkilenc.
      Valamin sokáig gondolkozott.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Demonax időnkint felugrált és belebeszélt. Tintorettót védte, és
      kikérte magának, hogy Wagnert támadják. Nem érti, kiált. A baj,
      szólt Vatta úr, hogy nagyon is értem, túl jól, vagy, ahogy Nietzsche
      mondja, óvakodok őt megérteni. Mi kifogása van ellene? Egyszerű, nem
      zene. Vásár, vagy, mondjuk meg nyíltan, opera. Szalmiák és pirított
      vaj. Wildenak igaza van, egyetlen előnye, hogy az előadás alatt a
      páholy mélyén a zajtól nyugodtan lehet diskurálni. Caché, blotti au
      fond de la loge. Lemurok zenéje. Futballmeccsek, víkend, nemzetközi
      vásár, világkiállítás, társasutazás, rikkancsok, zakatolni,
      berregni, bömbölni, alkalmas időpontban a kivégzést jelző
      lélekharang, sortüzek és megzenésített spiritiszta szeánsz.
      Batellerie. Siegfried, a rikkancs. Ezért értik olyan mélyen.
      Nemsokára a Siegfriedek, nem utolsósorban a Walkürök uralomra
      jutnak, akkor ön majd a fogát szívja, de gondolja meg, ezt reánk
      Wagner szabadította. A színpad az utcára mindig kimegy. A színház
      hatalma nagyobb, mint a képviselőházé. Je suis fatigué de répéter la
      m&amp;#234;me chose. Majd, ha bennünket nibelungizálnak. Ezt a cikket meg
      kell írnom, Siegfried, vagy a ripacs diadala. Marianne, önnek erről
      mi a véleménye?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Marianne a lassú alkonyatban Jávorkával suttogott valamit arról,
      hogy az ősznek milyen különös diószaga van, a lehullott lomb és a
      gyümölcsök –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az ön véleményét, szólt Marianne, általában helyeslem. Úgy érzem,
      amit Wagnerről és Tintorettóról, mondott, jó, de –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      De –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Minden helyes, de önben bántóan kevés a bölcsesség –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vatta úr felkiált. Úgy ismer, mintha a férje lennék –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Önnek bennünket vezetni kellene, ezt már többször is mondani
      akartam. Jó feje van, művelt, olvasott, szellemes is, de látja, ön
      nem is tudna vezetni, ön mindig outsider –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mi az az autszaider ? kérdezte Jávorka.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Aki a játékon kívül van, válaszol Marianne. Látja, ez a kis Kornél
      igazán ostoba és tehetségtelen emberke, de önnél sokkal bölcsebb. Az
      embereket nem lelet vezetni azzal –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Defetista kritikával? szól Vatta úr. Ez, kérem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Csak mondja –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azt hiszem, tudja, hogy konferál. Mindig konferál. Még nem lenne
      baj. A baj, hogy nem létező közönségnek konferál. Azt az embert,
      akivel beszél, észre sem veszi. Ez sértő. És amit mond, az a
      levegőben sül el –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vatta úr felugrik. Árulás! Ön ezt eddig elhallgatta! Hogyan
      merészelte –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Éppen olyan süket, mint a többi –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Süket –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem hallja, amit más mond, csak darál és darál, saját, nem is
      szenvedélyét, hanem rögeszméjét –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ah, verbiageur, szószátyár –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Minden elmélete ebből a süketségből bújik ki, mind kukacok, mind
      hullaférgek, sokat beszél onániáról, azt hiszem, ez az önmagáért
      való, nem létező közönségnek tartott konferansz onánia –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pokoli, kiált Vatta úr.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Állandóan túl akarja kiabálni önmagát, saját süketségét és
      rögeszméit, de sohasem sikerül. Mi önt nem ismerjük, csak
      rögeszméit, csak a kukacokat –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ó –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én azt hiszem, szól Marianne, a szenvedélytől egészen elhalkulva és
      fulladozva, én azt hiszem, ezzel az iróniájával ön egyszer
      nevetségessé fog válni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bravó, kiált Vatta úr. Fel-alá járkál, tapsol. Bravó! Ez aztán a
      kritika! A torkomat elkapta, igaz, az utolsó betűig, amit mond, mind
      igaz. Csaknem fáj. De nem sért. Vádolnom kell magam? Önvád? Igaz,
      igaz. Fel fogok sülni. Végül is iróniámmal nevetségessé fogok válni.
      Bölcsesség hiánya. Onanista. Süket. Szószátyár. Köszönöm, hogy
      megmondta. Önelégült vagyok? Nulla. De plus profond du coeur. Ah,
      Marianne, önnek feleségül kellene jönnie hozzám. Ezennel
      ünnepélyesen kezét megkérem. Tegye meg. Reggelenkint így meg kellene
      szidnia. Lenne belőlem valaki. Mondja, nem jönne hozzám? Hű férje
      lennék, soha más nőt nem kívánnék, amíg csak így dorgálni tudna,
      imádnám önt –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      A &lt;i&gt;Rakoncátlan masamódok&lt;/i&gt; erre vonatkozó fejezete a következő:
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Közvetlenül karácsony előtt, pontosan december huszonegyedikén éjjel
      Kanavász Antal ezredes kapuján dörömbölés hallatszott, néhány nem
      érthető, de igen hangos szó, ismét dörömbölés, aztán a kaput
      ismételten megrúgták és kiabáltak. Lala tüstént felriadt, és a falon
      átkopogott. Fanny, szólt, nyissa ki. Hallom, igen, megyek. Lala
      kendőt vett fel és alsószoknyát. Ezalatt az illető már a
      fogadószobába rontott. Fél egy, szólt Lala, szörnyű, hogy az
      embernek ebben a házban miket kell megérnie.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kanavász ezredest keresem, szólt Findzsa sötéten. Uram, válaszolta
      Lala, Kanavász ezredessel önnek bármi dolga legyen is, azt hiszem,
      az elintézésre ez nem alkalmas idő. Lornyonját fel akarta tenni.
      Fanny, szólt, a lornyonomat.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ebben a percben Kanavász is belépett hálókabátban és papucsban,
      mögötte Gitta és fél perc múlva a kis Platon. Mit óhajt, kérdezte az
      ezredes az alvástól rekedten. Fanny a lornyonnal visszatért, Lala
      azonnal föltette, és az ezredesre nézett.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Findzsa Szilárd támadóállást vett fel. Ön, szólt igen hangosan,
      feleségemet már hónapok óta titokban látogatja, családi békémet
      feldúlta, derék és hűséges feleségemet elcsábította, és önnek ezért
      felelni kell –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kanavász egyet lépett hátra, és azt válaszolta: Uram, nekem erre az
      a mondanivalóm, hogy holnap reggel én ön ellen a hatóságnál
      rágalmazásért, becsületsértésért, éjjeli csendháborításért és
      magánlaksértésért följelentést teszek, most pedig takarodjék –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Karját fölemelte, és az ajtóra mutatott.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Findzsa öklével az asztalra vágott. Ön felelni fog, üvöltötte.
      Családi békémet –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azonnal távozzék –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Felelni fog –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Rendőr!
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kanavász az ablakhoz lép, kitépi és kiált. Merénylet!
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Findzsa újra üvölt, aztán kirohan, és a kaput bevágja.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kanavász még egy pillanatig áll, Lalára néz, Gittára, Fannyra, és
      megint áll. Bosszantó incidens, szólt végül. Menjünk és feküdjünk le
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Lala a lornyont ismét föltette. Persze, szólt és bólintott. Persze,
      feküdjünk le. Aludjunk. Aki tud. Ezek után. Bosszantó incidens. Ön
      biztosan tud, Kanavász ezredes, ön biztosan tud aludni (élesen), az
      ön lelkiismerete nyugodt. (Még élesebben.) Nyugodt az ön
      lelkiismerete? Olyan nyugodt, ahogyan azt mutatja? Bosszantó
      incidens, mondja ön. (Szónokian.) Nézze itt szegény feleségét, akit
      ön olyan ocsmányul megcsalt. Nézze ártatlan gyermekét, nézze Fannyt,
      a tiszta lelkű leányt, és nézzen engem (felkiált), azt hiszi, hogy
      mi ezek után csak úgy elmegyünk lefeküdni? (Hevesen.) Miért tesz ön
      úgy, Kanavász ezredes, mintha mi sem történt volna, mintha (mély
      hangon) az egész bosszantó incidens lett volna –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kanavász kezét fölemelte. Kedves Lala, ön ismeri ezt az őrült
      Findzsát, ahogy a városban mindenki jól ismeri, és tudja, hogy
      bolond, közveszélyes, és már régen az elmegyógyintézetbe kellett
      volna zárni. Ön éppen olyan jól tudja, mint én, hogy ezeknek az ő
      rohamainak semmiféle reális alapjuk nincs. Ha ön ennek a
      futóbolondnak felül, csak magát teszi nevetségessé. Ez az ember
      időnkint még Bormesterékhez is el szokott rohanni, sőt Kesző
      Domonkost, ezt a száznyolc éves aggastyánt is felelősségre szokta
      vonni, s amint hallom, a legutóbb vőmnél, Bormester Mihálynál is
      botrányt csinált, aki, nagyon helyesen, őt tettleg kidobta –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Most nem Bormesterről és Keszőről van szó, kiáltott Lala.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      De kérem, mondta az ezredes, miért lenne Findzsának, ha a többi száz
      esetben őrültnek bizonyult, ebben az esetben igaza?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Könnyű elintézés! (Emelt hangon.) Én ezt a választ nem fogadom el,
      és azt hiszem, Gitta, az ön hites felesége sem fogadja el. Ön ezt az
      embert futóbolondnak nevezi? Engem nevetségesnek mond? Kikérem
      magamnak –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kanavász ásított és nyújtózott. Háromnegyed egy, szólt, úgy
      gondolom, ilyen vitákra ez nem alkalmas idő. Majd holnap reggel,
      addig kedélye is megnyugszik –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön az én kedélyemmel ne törődjék, és ha az én kedélyem nem nyugodt,
      nem magamért nem nyugodt, hanem az én húgomért, akinek életét ön
      megrontotta. Ön a felelősség alól ki akar bújni. Ezt én nem tűröm.
      Ha Gitta, az ön tizenhárom éve megcsalt és meggyötört felesége, akit
      ön lépten-nyomon elárult, erre erőtlen, akkor én vonom önt
      felelősségre –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az égre kérem, kedves Lala, nyugodjék meg, lássa be, Findzsa őrült,
      semmi oka –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön a mi Gittánk életét összetörte, évek óta csalja őt azzal a
      hitvány személlyel, hitvány személy –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Fannynak hirtelen az összes titkos szavak eszébe jutottak.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nézze, kérem, erről szó sincs. Ezt a feltevést ejtsük el. Findzsa
      őrült, és ezt ön is tudja, Gitta is tudja, itt most éjszaka van, a
      szoba kihűlt, itt állunk félig pucéran, még meg fogunk hűlni az
      ünnepek előtt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az ünnepek, kiáltott Lala, szép karácsonyi meglepetésben részesített
      ön bennünket, ezredes, tizenhárom évi házasság után kiderült, hogy
      ön bennünket az egész idő alatt álnokul megcsalt, és cudarul
      megcsalta szegény feleségét, aki ön mellett szenvedett. Nézze meg őt
      (pátosszal). Roncs! (Szünet.) Hol van a mi régi bájos Gittánk?
      (Panasszal.) Hol van? (Jajgatva.) Hová tette ön, ezredes, a mi drága
      szemünk fényét, azt a virágzó leányt, erre feleljen itt nekünk most
      karácsony előtt (jajveszékel), ó, karácsony, így kell ünnepelni?
      Gonosz ember ön, ezredes –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Kurva, suttogta Fanny.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mit mondott, Fanny? kérdezte Lala.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Imádkozom, felelt Fanny.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Úgy, úgy, csak imádkozzék, gyermekem, ez az egyetlen ebben a házban,
      amit még tenni lehet –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Kurva, suttogta Fanny, Kanavász kurva.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kanavász tanácstalanul néz. Platon, mondja, eredj az ágyba, semmi
      keresnivalód –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Megtiltom, kiált Lala, és mindkét kezét fölemelte. Maradj itt,
      kisfiam, és légy tanúja apád szégyenének, jó lecke lesz neked, hogy
      megtanuld, apád milyen ember volt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kanavász Gittára néz. Önnek, szól, ehhez az eszeveszettséghez semmi
      mondanivalója nincs? Gitta, válaszoljon –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Gitta fejéhez kap, és a kerevetre roskad. Nem, ne, engemet hagyjanak
      ki, már éjszaka is, folyton, folyton, a görcs, a fejem, csináljanak,
      amit akarnak –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ne várjon ön semmit ettől az asszonytól, szólt Lala ünnepélyesen,
      akit ön tizenhárom évig csalt. Roncs. (Szenvedő hangon.) Nézze meg,
      hervadt arc, véres szemek, zilált vonások, ön dúlta fel, ez az ön
      műve, Kanavász, ne várjon tőle támogatást, mikor ön őt már régen
      elárulta –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Utoljára mondom, szólt Kanavász maradék erejével, menjünk és
      feküdjünk le, az izgalmat ne fokozzuk, holnap a dolgot a hatóság
      kezébe teszem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen, feküdjünk le, ön képes lenne rá, azt hiszi, hogy Gitta csak
      úgy le tud feküdni és aludni és Fanny és én az egészet elfelejteni
      (szenvedélyesen), de elvetemült ember ön, igazán nem tételeztem
      volna fel, gonosztevő, mondja, nem gonosztevő ön? (Fenséggel.) Nem
      született hazug ön? Nem hipokrita ön? Mondja, nem gyilkos ön? Ördög
      (felsikolt), ördög (szemét eltakarja) –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Kurva, suttogja Fanny, Kanavász kurva.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Imádkozzék csak, Fannykám, ez az egyetlen, ami még ebben a házban
      használ. Pokol ez, pokol. Hiába (lelkendezve), hiába áldoztam fel
      magam! (Panaszosan.) De sejthette volna valaki, hogy már tizenhárom
      éve ilyen fertőben élünk, ilyen ember mellett (zokogva), mindig
      mondtam, ezen az emberen átok van, és mi életünket megmérgeztük
      (kezét tördeli), az ég irgalmazzon nekünk, boldogtalanoknak –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Térjen észre, szólt Kanavász árnyalattal hangosabban, és
      gondolkozzon, hiszen amit ön mond, az teljes képtelenség és
      igazságtalan. Gitta, kérem, szóljon –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Gitta sikoltozni kezd. Engem hagyjanak ki, nem akarok róla tudni, a
      fejem, a görcs –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A kereveten fetreng, és fejét nyomkodja.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Egyetlen szót, kérleli Kanavász, odalép, és kezét meg akarja fogni.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Gitta felsikolt. Ne nyúljon hozzám szennyes kezével –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ingét a mellén tépdesni kezdte, amíg elszakadt. Hirtelen az egészet
      lerántotta és kiáltozott. A kereveten feküdt meztelenül, zokogott,
      csupasz combjával rugdalózott, aztán arcra borult.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Segg, suttogta Fanny.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kanavász a kerevet terítőjét hirtelen ráborította. Platon, szólt
      fojtottan, azonnal takarodj –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Itt marad, sikoltotta Lala.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Platon, az ágyadba –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Lala odaugrott, és a fiú vállát megragadta. Itt marad, kiáltotta
      diadalmasan, legyen tanúja, sohase felejtse el, hogy apja milyen
      ember volt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Szar, suttogja Fanny, és keresztet vet.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ártatlanul kerültünk ebbe a fertőbe, kiált Lala, ehhez a
      gonosztevőhöz, mondja, ezredes, nem moral insanity ön? Van az emberi
      érzésnek önben még kicsiny szikrája? Tud még válaszolni kérdésemre?
      Azt hitte, hogy bűncselekménye sohasem fog kiderülni?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Gitta, kiált Kanavász, és a kerevet mellé térdelt, kedves Gitta, egy
      szót –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Gitta hanyatt vetette magát, a takarót ledobta, rugdalt, kezét az
      égnek feszítette. Menjen, ne nyúljon hozzám, pipogya, gyáva –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Még ez is, suttogja Lala, ezredes létére gyáva, milyen szégyen
      (komoran), nemcsak gonosztevő, még gyáva is, teremtő Isten, mikor
      fog ennek az embernek bűnlajstroma kimerülni? A sok szenny (karját
      kitárja) feneketlen –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kanavász a takarót Gittára borítja, Gitta újra letépi, és pucéran
      rugdalózik.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Kurva, segg, suttogja Fanny.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az égre kérem, szól Kanavász, fia előtt, meztelenül –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Csak legyen meztelenül, üvölt Lala, hadd lássa anyja szégyenét, aki
      tizenhárom évig ilyen hármasságban tudott élni, a bűnben, a
      gonosztevővel –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Elég, szólt Kanavász, és felállt. Most aztán elég legyen –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Fanny keresztet vet.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Elég? kiált Lala. Ön mondja ezt? Miért nem mondta ezt tizenhárom
      évvel ezelőtt?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Elég, szólt Kanavász fenyegető hangon.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Fanny keresztet vet.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Gitta felsikolt. A fejem, a fejem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Takarózzon be, szól Kanavász.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Gitta hasra veti magát, karjára borul és zokog.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kanavász betakarja.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Most már értem, szól Lala, az ön titkát, értem első házasságát is
      azzal a ledér nővel, de azt is, hogy miután azt tönkretette és
      elhasználta és eldobta, és bűnével összetörte, szemét a mi kis
      Gittánkra vetette. Ennek a karácsonynak kellett eljönnie, hogy ön
      lelepleződjék, mondja meg nekünk, most itt a felesége és fia előtt
      és Fanny előtt és előttem (felindulva), akik ártatlanok vagyunk, és
      az ön áldozatai (csuklik), mondja meg, (egyre élesebben), keresztény
      ember ön? Ezredes, hány asszonyt tett tönkre? Mondja (harsogva),
      istenfélő ember ön? Első feleségét és Gittát és azt a boldogtalan
      korcsot, a Dolorest tönkretette, mondja (öklét rázza), hányszor
      vétkezett ön a paráznaságban, hányszor taposta meg a szeretet
      törvényét, hányszor, mondja –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Ötször, suttogta Fanny, és keresztet vetett.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Csak imádkozzék, Fannykám, és kezét összekulcsolta, de ha mi
      ártatlanul is kerültünk ebbe a fertőbe, felelősek vagyunk, igen –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Elég, üvöltötte Kanavász.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Ödönke, segíts, suttogta Fanny.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Elég, bömbölte még egyszer. A szoba közepén állt. Azonnal távozzanak
      szobájukba –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ez nem elintézés, sikoltotta Lala, üvöltözéssel –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kanavász a vázát felkapta, és az asztal közepére csapta.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Ödönke, segíts, suttogta Fanny.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Poklot csinálnak ebből a házból, ordította Kanavász. A széket
      megragadta, és az asztalra sújtott, hogy az szilánkokra hullott.
      Poklot csinálnak itt, igen, gyáva voltam, és pipogya voltam, a
      számat mindig befogtam. Gitta mindig könyörgött, ne, ne, a béke, a
      nyugalom, tizenhárom évig nyeltem, az ég megmondhatja, hányszor
      akartam véget vetni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Úgy, szólt Lala, igazi arcát megmutatta. Ördög (keresztet vet).
      Fanny, azonnal csomagolunk és elmegyünk. Még ezen az éjszakán. Hová?
      Mindegy. A fagyos utcán is jobb, mint itt, Gitta, öltözzön fel –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Gitta itt marad, szólt Kanavász.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Sátán, kiált Lala, karácsony ünnepén saját családját az utcára dobja
      ki –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Valótlant állít, ordított Kanavász őrjöngve, azt mondtam, hogy
      szobájába menjen –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Valótlant, sikoltott Lala, és fejéhez kap. Nekem! Nekem ezt mondta?
      Soha valótlan szó számat el nem hagyta! Hallotta, Fanny?
      Becsületemben gázol, ez a hitvány, ez az aljas –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Távozzék, kiáltott Kanavász tombolva.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Fanny, szól Lala erőtlenül, és a székre roskad. Fanny, nem bírom
      már, vezessen ki, vezessen –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Fanny fölsegítette.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Jó gyermek, suttogta Lala, és Fanny fejét simogatta. Csuklik, zokog.
      Megmaradt nekem, egyedül maradt, ketten maradtunk, szegény
      gyermekem, Isten irgalmazzon nekünk –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Ödönke, suttogta Fanny, Ödönke is.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen, Ödönke, rebegte Lala, ó, a Braquilleux-idegem (tomporát
      fogja), Fanny, készítsen meleg borogatást, micsoda karácsony, a
      szeretet ünnepe –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      A &lt;i&gt;Rakoncátlan masamódok&lt;/i&gt; következő fejezete szerint Kanavász
      Antal ezredes még karácsony előtt lakást bérelt, azt hirtelenében be
      is bútoroztatta, ruháit és használati cikkeit becsomagolta, Gittával
      és Platonnal a házból elköltözött. Nehogy azt mondják rólam, az
      utcára tettem őket, a házat használják, sőt legyen az övék, nekik
      adom, de lábukat az én lakásomba ne tegyék, érti, drága Gittám, itt
      majd fejgörcsei elmúlnak, pihenjen, a laktanyában tisztiszolgát
      vettem, ha akarja, tartson cselédet, pihenjen, nézze, tudja, mit
      hoztam? Kávét! Tizenhárom éve nem ittam kávét. Nem nagyon szeretem,
      de most mégis vettem, mert már tizenhárom éve nem ittam, és bort
      hoztam, azt fogunk inni szabadulásunk örömére, ittam is egy kicsit
      (fel-alá járkál), egészen részeg vagyok, a lakást majd kicsinosítja,
      ehhez én nem értek (leül, lábát felrakja), végre itthon érzem magam
      (köp), és nem kell a számra vigyázni, és azt mondom, amit akarok, a
      hétszentséges anyja valagát (köp), haha, nem óriási? Mondja!
      (Felugrik, sarkantyúját pengeti.) Drága Gittám (Gittát felkapja),
      huhh (fenekére üt), jól a seggire vertem az én drága Gittámnak
      (felkapja, lóbálja), tudja, ittam, végre ittam, egészen leszoktam
      róla, és a fejembe ment, nem baj (járkál), óriási –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mondja, szól Gitta, ön tényleg részeg?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem, egyáltalán nem, a fejembe szállt, nem is annyíra a bor, mint
      az, hogy szabadnak érzem magam. Tizenhárom évig rossz
      lelkiismerettel éltem, nem mintha valamit elkövettem volna, hühh, a
      vén fosos, a húgyszagával, igazán nem követtem el semmit, de mindig
      bűnösnek éreztem magam, most pedig egyszerre olyan lettem, mint a
      többi ember –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mégis részeg, mondja Gitta.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem vagyok részeg. Ugye nincs fejgörcse?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nincs –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nemsokára magához tér, idejét a kis Platon nevelésének szentelheti.
      Semmit se dolgozzon, a tisztiszolga majd takarít, ügyes ember,
      Patajnak hívják, jó modora van, reggel hétre itt van, este kilencig
      rendelkezésére áll.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Részeg, mondja Gitta, és feláll.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem vagyok részeg (köp). Csak nem bírok magammal. (Fel-alá járkál,
      sarkantyúját pengeti.) Az anyja keserves vén banya, elég volt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Most megyek, szól Gitta reszketve, megyek és lefekszem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Helyes, fáradt, lefekszik. Aludjon jól, majd meglátja, holnap még
      jobban lesz, ebédre bort fogunk inni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hogy megint berúgjon?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kanavász nevet. Nem vagyok berúgva! Elég volt a fegyházból, kínomban
      sokszor petróleumot pisáltam (hahotázik), hallja?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Megyek, szól Gitta ijedten. Jó éjszakát –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem, Gittának másnapra sem volt fejgörcse, étvágya is volt, húst
      evett, és fél pohár bort ivott meg Szalvátor vízzel, és jól aludt,
      de nagyon csendes volt, és amikor Kanavász fel-alá járkált, ijedten
      nézett, nem ittam semmit, szólt az ezredes, igazán nem (rálehel),
      úgye érzi, hogy cseppet sem, csak jól érzem magam –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Valami hiányzik, szól Gitta halkan.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Másnap se volt fejgörcse, egész újévig.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Angyalkám. Patajt küldje el a levéllel nénjeihez, kívánjon nekik
      boldog új évet. Itt a kártya, már megvettem, nézze, Boldog új évet,
      1914. Már aláírtam, írjon néhány kedves sort, semmi értelme, hogy
      haragot tartsunk –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Gitta szótlanul ül.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kanavász fel-alá járkál, megáll, nyújtózik. Az a vén csoroszlya,
      szól harsogva. Én nem haragszom. (Nevet.) Most még ne menjen el
      hozzájuk. Később. Én is elmegyek. Néha nekem is hiányzik az a
      pállott húgyszaga –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vízkereszt is elmúlt, a kártya elment, válasz nem jött. Haragusznak?
      Majd megbékülnek, nem baj. Ugye nincs fejgörcse? Sokkal jobb színben
      van, arca kisimult, csak nagyon csendes. Valamije hiányzik? Akar
      színházba menni? Társaságba?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem, nem. Olyan furcsa. Olyan üres –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Persze, egész életében velük együtt volt, azokkal a pisisekkel. Nem
      önnek valók. Hervadt vén szüzek, menjünk színházba –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Lefekszem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Jó, pihenjen –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kanavász sarkantyúját pengeti és fütyül.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Amikor másnap Kanavász hazajött, Gitta nem volt otthon. Platont is
      magával vitte.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kofferrel ment, jelentette Pataj, az idős hölgyekhez.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Úgy, szólt Kanavász.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A kályha mellett állt. Kofferrel ment. Platonnal. Az idős
      hölgyekhez.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Fejgörcseiről nem tudott lemondani.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pataj ! Hozzon egy üveg bort –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bort –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Erőset, badacsonyit, somlait –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az idős hölgyekhez ment. Kofferrel. Platon. Az idős. Kofferrel. Nem
      tudott. Koffer. Platon ment, fejgörcs. Hölgyekhez. Lemondani. Az
      idős hölgyekről nem tudott lemondani. Fejgörccsel ment. Az idős
      Platon kofferrel. Platonról nem tudott lemondani. A hölgyekkel ment.
      Az idős koffer. A kofferről nem tudott lemondani. Platon, fejgörcs.
      Az idős hölgyek. Lemondani. Lemondani. Lemondani.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kanavász a kályha mellett állt. Lemondani. Arca rángatózni kezdett.
      Lemondani. Szemét behunyta. Lemondani. Sírok? Úgy látszik.
      Lemondani. Fejgörcseiről nem tudott lemondani.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Parancsoljon, ezredes úr.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Köszönöm, elmehet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Lemondani. Kofferrel ment az idős hölgyekhez.
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Az egész társaság együtt volt, két idegen is, leányosan puha albínó,
      nyirkos tenyerével, Kornél szedte fel az egyetemen, a másik foltos
      nadrágú munkásfiú a szomszédból, Jókai után most Zolát olvasott, és
      napszámba járt. Valaki a forradalmi kormányzat módszerének kérdését
      vetette fel, mire Ambrus azonnal felugrott, és kiabálni kezdett,
      hogy az igazság. Kornél ismét mértéken felül higgadt volt, és azt
      mondta, bizonyos kormányzati vívmányokat nem lehet figyelmen kívül
      hagyni. Mit ért ön vívmányok alatt? kérdezte Demonax, talán a
      machiavellizmust? Manassé felugrott és tiltakozott. Ambrus a szoba
      közepén megállt. Úgy látszik, szólt, a forradalmat a
      machiavellizmusba akarja vinni. Mi a machiavellizmus? kérdezte
      Jávorka. Machiavelli, szólt Marianne, politikai író volt, aki a
      fejedelemről szóló könyvében a burkolt erőszak elvét hirdette.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Most Ambrus és Demonax és Manassé Kornélnak rohant, és
      felszólította, hogy kijelentését magyarázza meg. Machiavellizmus
      nélkül, szólt Kornél, még soha semmiféle kormányzat nem tudott
      fennmaradni. De mondja, szólt Jávorka, most nem éppen arról van szó,
      hogy azt a világot építsük fel, amely –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szót kérek, szólt Vatta úr, és kezét felemelte.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tessék, válaszolt Kornél. Most is elnökölt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ezt a morális korrupciót nem tűröm, kiált Ambrus. Így egy mozgalom
      nem indulhat, már az első pillanatban. –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igaza van, szólt Vatta úr. Ma ezen már régen túl vagyunk. Cela ne se
      porte plus –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igazam van, kiált Ambrus.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Foglaljon helyet, és ne ugráljon. Vif, comme la poudre. De nem úgy
      vagyunk túl, ahogy Ambrus úr hiszi, vagy Jávorka úr, az ő angyali
      eszményeivel. Mint tudják, a megváltás ezerkilencszáztizennegyedik
      évében vagyunk, és remélem, m&amp;#234;me aujourd'hui él egy bizonyos Georges
      Sorel nevezetű francia mérnök, bájos és galambszelíd úr, negyvenéves
      korában nyugdíjba vonult, hogy idejét nagy művének megírására
      szentelje. Ez a nagy mű mintegy hat évvel ezelőtt meg is jelent,
      címe &lt;i&gt;Réflexions sur la violence&lt;/i&gt;, vagyis &lt;i&gt;Elmélkedés az
      erőszakról&lt;/i&gt;. Korszakalkotó könyv, a jövő műve, Nietzsche után a
      legelső önálló lépés. Én ezt a művet lapunk legközelebbi számában
      ismertetni fogom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Beszéljen róla, szólt Jávorka.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Néhány szót. Monsieur Sorel, az ő galambszelídségével kijelenti,
      hogy Machiavelli végképp elavult, és ma már az összes időszerű
      kormányzatoknak a nyílt erőszak módszerét kell követni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hogyan érti ezt? kérdi Ambrus tátott szájjal.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ahogy mondom. Nyílt erőszak. Une vague idée. Nem burkolt, hanem
      nyílt. Nagy lépés. Végre is, mondja Sorel, minden kormányzat abba
      bukik bele, hogy a korlátlan hatalom gyakorlatát trükkökkel leplezi.
      Ennek a tracasserie-nek legyen vége. A trükköket el kell hagyni. A
      kormányzat kijelenti, hogy aki neki ellentmond, azt láb alól
      elteszi, éspedig nem, mondjuk, elnyomja vagy agyonhallgatja, hanem
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      De hiszen, kiált Ambrus.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Úgy van, szólt Vatta úr. Ezek után vadonatúj és gyökeres kormányzati
      módszerek egész seregének kifejlődésére lehet számítani. Galiani,
      nekem, mint tudják, legfőbb mesterem, már ezelőtt százötven évvel
      megjósolta, hogy az idő nemsokára elkövetkezik, amikor minden
      önállóan gondolkozó embert a leghatékonyabb eszközökkel ki fognak
      irtani. Ez az idő elkövetkezett, éspedig nyíltan. Raisonnement bien
      suivi –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hogyan?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Börtön, fegyház, kényszermunka, száműzetés, kivégzés, mégpedig, azt
      hiszem nemcsak egyéni, hanem egész fajok, egész osztályok, sőt népek
      nyílt üldözése, minden különösebb indokolás, vagyis minden leplezés
      nélkül. Ön itt comme un possedé, hiú örömökben él (vains plaisirs).
      Igazság! Jamais de la vie! Amit mond, az fadaise. Sületlenség. A
      hatalom gyakorlata napról napra őszintébb lesz, barbárabb és
      becsületesebb, gonoszabb és bestiálisabb, és hazugságokra többé
      nincs szükség, sok időt és energiát emészt fel –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az ön Sorelje őrült, kiált Demonax.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kétségtelen, mint minden valamirevaló ember, válaszol Vatta úr. De
      ez nem ok arra, hogy Sorel úrnak nemsokára egész sereg tanítványa ne
      akadjon, akik néhány év múlva a népek fölött a hatalmat átveszik, és
      az ő elméletét a gyakorlatba átviszik. Sőt kérem, az őrültség éppen
      biztosíték arra, hogy eszméi diadalmaskodni fognak. Mert ez a
      helyzet így tarthatatlan. Ebben megegyezünk. Ki a bűnös? Az emberek
      hibája. Hogyan lehet ezeket a hibákat kiküszöbölni? Újabb hibákkal,
      amelyek a helyzetet még tarthatatlanabbá teszik. –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nihilizmus, kiált Ambrus.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Monsieur Sorel hatását, folytatja Vatta úr, én mesterem, Galiani egy
      hasonlatával tudom jellemezni. Ez a hatás olyan, mintha Európa
      térképére egy üveg tintát öntenének ki. Az egész elmázolódik és
      fekete lesz, és többé nem látni semmit –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ambrus már nem bírja tovább. Felugrik és járkál. A forradalom, szól
      hadonászva. A forradalom, mint par excellence humánus elv a
      leplezetlen és nyílt erőszak módszerével fog megvalósulni. Vagyis
      pont az ellenkezője lesz annak, aminek indult. Ez az, amit mi a
      világtörténet értelmének mondunk. Szerkezetileg ez a két dolog
      összetartozik. Mert nézze csak, mi az, ami most történik? Vegyük a
      mi lovag Herstal Raimundunkat (de glorieuse mémoire), aki már
      harmincadik éve kancellár, mint Barr&amp;#232;re, Bertrand vagy Talleyrand
      vagy Fouché vagy Metternich vagy Richelieu vagy Mazarin vagy
      Bismarck, cinikus és korrupt, csupa mensonge officiel csupa
      restriction mentale, un home &amp;#224; double face, minimum &amp;#224; double, azt
      hiszem, &amp;#224; merville, óránkint más, elegáns és szívtelen, nyugodt, és
      könnyű keze van, mindig mosolyog és kegyetlen és elvetemült és aljas
      és hitvány, ragyogó kedélye, biztos fellépése, elbűvölő modora,
      remek causeur, szellemes és ügyes, pimasz és hipokrita és szívós, és
      hallatlan lélekjelenléte van –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mit akar Herstallal, lógni fog –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ágyban fog meghalni végelgyengülésben. Az ilyen ember sérthetetlen.
      De, amint látom, ön is Sorel mester tanítványa. Herstalt fel akarja
      kötni? Remek tour de force lenne. Ez a nyílt erőszak –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A forradalom, kiált Ambrus.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A forradalom, mint minden modern gondolat, hatalmi elv, amelynek
      módszere, hogy mindenkit felköt, aki neki nem tetszik –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Humánum, üvölt Ambrus, és toporzékol.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Erre a trükkre többé nincs szükség. Ez éppen az újítás. C'est toute
      autre chose. Nietzsche és Sorel óta már tudjuk, hogy egyetlen
      dologról van szó, s ez a hatalom, ez az idée m&amp;#232;re, la volonté de
      puissance-ról van szó –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Félek, szól Marianne, hogy ez, amennyire félelmetes, éppen annyira
      valószerű –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tizennégyet írunk. Herstal harminc éve kancellár. Harminc év múlva,
      negyvennégyben Sorel mester eszméi egész Európában diadalmaskodni
      fognak. Remélhetőleg élni fogunk, és a nyílt erőszak korlátlan
      gyakorlatában gyönyörködhetünk. Azt hiszem, ebben a pillanatban nem
      tudunk olyan borzalmat elképzelni, ami harminc év múlva ne lenne
      természetes. Ez a courant du monde. Túl elpuhultak vagyunk,
      polgárok, a sok cukrászsüteménytől és a vezércikkektől és a
      vasárnapi templomba járástól és a Herstal-kormányzat édesded
      hazugságaitól, de számításom szerint néhány háború és főként
      forradalom az emberiséget bestiálisabbá fogja tenni, mert Nietzsche
      nemhiába élt, az embert a morál mély megvetésére megtanította –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az igazság, kiált Ambrus.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az igazsággal baj van. Herstal nagy erénye és jóvátehetetlen hibája,
      ha már az igazságot ténylegesen nem tudja fenntartani, legalább,
      avec la mention tr&amp;#232;s honorable, a látszatot akarja megmenteni. Az
      igazság ma már nem kormányzati elv, hanem báli ruha. Az eszme csak
      bizonyos hátsó gondolattal érvényes. Arri&amp;#232;re sens. Az igazsággal baj
      van. Attól a kormányzattól, amely az igazságról sokat beszél, nagyon
      félek. Persze attól is, amely ezt a kérdést nem óhajtja felvetni. Az
      igazság sujet de guerre. Figyeljék meg, minden háborút az igazság
      nevében üzennek meg. Az új században az igazság lassan eltűnik. Mi
      jön? A csürhe. Éljen a canaille. Ez a csőcselék, ami mi vagyunk. Jár
      a szánk, s ezalatt Herstal zsebünket kiforgatja. Gonosztevő, az
      összes formák betartásával. De a formák már elavultak. Nyíltan
      ragadozók lettünk, s ennek a bestialitásnak kulcsszava, amit
      forradalomnak neveznek. Ha valami ennyire eszményi, annak gyökere
      csak infernális lehet. Tudjuk. Finies les âneries –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet. Jávorka Marianne-ra néz. Aztán mindketten reám. Ambrus
      hápog. Kornél zavarban van, és az asztalon kopog. Ön, szól, megint
      bolondozik.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Faites-moi grâce de vos observations, monsieur Kornél, j'aurai
      bientôt fini. Nem bírom ezt a glapissement-t. Forradalom,
      humanizmus, a jövő embere, ez az egész mal venu társaság, amelynek
      alapja az embernek önmagával való tehetetlensége. A másik ember nem
      társ, nem öröm, nem dicsőség, nem csoda, nem üdv, nem szenvedély, a
      másik ember, mint az önmagamból való vészkijárat. Egyetlen
      alapkondíció az egész vonalon: a problémaidiotizmus. A másik ember,
      mint kényszermegoldás. Kompenzáció. Azért akar kormányozni, mert
      saját életével nem bír. Új közösséget hirdet, mert saját életével
      megbukott. Eszméket hirdet, mert csődben van. Uralkodni akar egész
      népen, mert önmagán nem tud uralkodni. Bírálja a társadalmat, mert
      önkritikája nincs. Canaille. Azért Herstal még többet ér,
      korrupciójával és kegyetlenségével és cinizmusával és édeskés
      szónoklataival, és tisztább és emberibb, romlottságával és
      szentségtörő hazugságaival. Legalább hazudik! Előkelőbb, és
      tiltakozik az ellen a hecc ellen, amit mi csinálunk itt, vagy
      csinálni szeretnénk, mert ez nem mozgalom, nem, hecc, forradalom?
      Hecc, háború? Hecc, a gondolkozásban, a szerelemben, a
      társadalomban, hecc és hecc. Action d'abimer. Azt hiszik, hogy
      mélyponton vagyunk. Nous touchons maintenant le fond. Majd harminc
      év múlva beszéljenek. Nem termelés, nem munka, nem művészet, nem
      vallás, nem család, nem zene. Menaces d'orage. Hecc és hecc és hecc
      és hecc. Mindenki. Le monde renversé. Egyetlen ember van közöttünk,
      aki ezen a heccen tudatosan kívül áll, és óvakodik belekeverődni,
      ez, mint tudják, Jávorka úr. De ő, kérem, egy szót se tud szólni, és
      sejtelme sincs arról, mit kellene tenni. Ez éppen a komikus. Rám ne
      hallgassanak, én is fel vagyok heccelve, la vie toute enti&amp;#232;re –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Jávorka Marianne-ra néz.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Íme, szól Vatta úr, hallgat. Tudja, de nem tudja. Pas un mot de plus
      –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Gitta Platonnal a kapuhoz ért, írja Olachaj ben Shybreeth,
      becsengetett, és Patajnak azt mondta, köszönöm, önre már nincs
      szükségem. Az ajtót Fanny nyitotta ki, és azt mondta, pszt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mi történt? Lala beteg?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pszt. Csendesen. A koffert lábujjhegyen vitte be, de többször
      hátrafordult és intett. Csendesen.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Gitta a székre roskadt. Platon az asztalnál állt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szobájába viszem, suttogta Fanny. Tudtuk, hogy hazajön. Majd
      kicsomagolok. Feküdjön le. Van fejgörcse?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Még nincs, szól Gitta, de már közeledik –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az ágyat majd megvetem. Feküdjön. Pszt. (Int.) Menjünk át. (A szalon
      felé mutat.) Pszt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Gitta szobájába mennek. Fanny a koffert kinyitja. Feküdjön le.
      Lábujjhegyen jár, és ujjával időnkint int, hogy csendesen.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Lala hol van?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A szalonban. Pszt. Hirtelen Gittához oson, és fülébe leheli:
      Mennybemenetel.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Gitta felugrik.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Üljön le, szól Fanny. Nincs baj –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Beteg? Meghalt?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Fanny fejét rázza. Ismét súgja: Megdicsőülés. Ő azt mondta. Apo –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Apotheozis.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen. Én nem tudom kimondani. Mást is mondott, de nem értettem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pszt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hol van?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Fanny int. A szalonban. Apo-thó-zis? Jól mondom? Ott van már egy
      hete, még több, igen, kilencedik napja. Elhívatta Tibold atyát, és
      vele bezárkózott, és valamit írtak, egész délután és este, fél
      tizenkettőig írtak, akkor Tibold atya elment, Lala letérdelt, Tibold
      atya megáldotta őt, és sírt, én is sírtam, Lala mellén kezét
      összetette és imádkozott. Nagyon szép volt. Aztán azt mondta nekem,
      Fanny, most végrendeletemet megírtam, minden vagyonomat, nem sok az
      egész, az egyházra hagyom, csak önre hagyom ruháimat és emlékül
      dupla fedelű aranyórámat. Meg akar halni? kérdem. Lala kezét
      fölemelte. Az olyan lelkek, mint én, szólt, nem halnak meg, hanem
      egyenesen a mennybe szállnak. Akkor Lala a szalonból minden bútort
      kihordott, és én segítettem neki, egész éjjel takarítottunk, és
      másnap jött a szobafestő, és a szobát fehérre festette, és akkor a
      szobát felmostam, és a padlót lepedővel letakartuk, és ő fehér
      függönyöket tett fel, és a falra fehér kendőket és a középre a nagy
      asztalt, azt a nagy, huszonnégy személyes fehér damasztterítővel
      letakarta, és a tetejére állította a nagy fotőjt, és azt is fehérrel
      leborította, és az asztalra fehér krizantémumot tett, és a kilencágú
      gyertyatartóba fehér gyertyákat és a fehér kristály-tálba tömjént
      tett, és fehér selyemruháját fölvette, és fehér szattyánbőr cipőjét,
      és az asztalra fölment, és a fotőjbe ült. Mit csinál? kérdeztem.
      Mennybemenetelemre készülök, szólt. Ez az én megdicsőülésem. Még
      soha a földön nem élt senki, aki ártatlanul annyit szenvedett, mint
      én, és önmagát másokért föláldozta, s ezért bére csak hálátlanság
      volt és árulás és megalázás és bántalom. Mártírok jutalma, akik
      tiszta lelküket másokért feláldozták, de őket a gonoszok csak
      megtaposták. Ez az po. Apo. Apotheozis. Jól mondom? Mártír voltam,
      és az én jutalmam a megdicsőülés. Lala könnyezett, és keresztet
      vetett. Elhagy, Lala? kérdeztem én, és meg voltam ijedve attól a sok
      fehértől és a virágoktól és a gyertyáktól és a tömjéntől, olyan
      volt, mint a ravatal. Elhagyom, gyermekem, szólt ő, és karját
      kitárta. Ott ült az asztal tetején a fotőjben, mint az oltáron,
      fehér selyemruhájában és szattyáncipőjében, tényleg olyan volt, mint
      az angyal, és én akkor sírni kezdtem, de Lala azt mondta, ne sírjon,
      sőt örüljön, olyat láthat, amit élő ember még alig látott, egy
      tiszta lélek megdicsőülését. Tényleg fel fog szállni az égbe? Fel
      fogok szállni, gyermekem. De ha majd fent leszek, gondoljon rám. A
      jó úton vezetni fogom, szólt ő, hogy élete végén ön is
      megdicsőüljön. Mi ketten sokat szenvedtünk itt a földön, mártírok
      voltunk, de az ég azt, aki szenved, megjutalmazza. A házba senkit se
      eresszen be, kivéve Gittát, ő vissza fog térni mihozzánk, mert bűnét
      megbánja. Itt nincs kályha, mondom én, nem lehet fűteni, most január
      van, nem fog itt ilyen könnyű ruhában meghűlni? Velem ne törődjön,
      szólt Lala, eredjen, és tegye, amit mondtam. A szobát zárja be
      kulccsal, és engem ne zavarjon. Megyek, mondom én. Ebédre mit
      főzzek? Tegnapról maradt egy kis borsó és karaj. Csinálok hozzá
      krumplit és palacsintát, jó lesz? Tiszta szívű gyermek ön, szólt
      Lala, nem is érti, mi történik. Én ebben az életben már nem eszem
      többet. Én tényleg nem értettem, és most sem értem, és akkor azt
      kérdeztem, este mindig szokott inni egy kis gyomorpálinkát, az
      üveget talán behozzam? Jó lesz, mert itt hideg van. Eredjen, szólt
      ő, tegye, amit mondtam. De én nem akartam őt otthagyni, mert a szoba
      tényleg hideg volt. Nem ebédel? Hiszen akkor éhes lesz. Még pálinka
      sem kell. A bilit, mondom akkor, mégis behozom, nehogy arról a magas
      asztalról mindig le kelljen szállni, majd odateszem a fotőj alá,
      hogy az angyalok, ha jönnek, ne lássák. Most Lala kezét újra
      fölemelte, és szigorúan rám szólt. Mondtam, hogy menjen és ne
      zavarjon. Egyáltalán ne is jöjjek be? Ne jöjjön, az ajtót kulccsal
      zárja be. És hogyan tudom, hogy mikor szállt az égbe? Majd csengetni
      fog? Mint a Jézuska karácsonykor. Lala hangosan azt mondta: most
      pedig menjen már. Én akkor kimentem, és az ajtót kulccsal bezártam,
      de úgy, hogy a lyukon benézhessek, és őt láthassam, amint ott ül az
      asztal tetején, mozdulatlanul, csak a melle mozgott, imára kulcsolt
      kézzel, másnap is, már kilencedik napja. Jöjjön, Gitta, nézze meg,
      csendesen, a parketta ropog, nézze, látja őt? Ugye szép? Ez a
      megdicsőülés? De mondja csak, hogyan van, hogy az angyalok még
      mindig nem jöttek érte? Már kilenc napja vár. Én azt hiszem, ha
      eddig nem jöttek, ezután se fognak jönni. Látja őt? Nagyon
      lefogyott, és rossz színben van, persze, ott a hidegben, már
      kilencedik napja nem evett semmit, klozettre se jön ki, nem fog
      megdicsőülni, beteg lesz, kórházba kerül, még meg is halhat, mit
      gondol? Most menjünk vissza, jöjjön –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Gitta leroskadt, és fejéhez kapott.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Görcse van? Megint görcs –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Gitta az ágyra vetette magát, és zokogott. Boldogságos Szűz Máriám,
      teremtő Istenem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mi baja? Hol a por? Vegye be –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Gitta zokog. Átok, átok, itt se, ott se –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vissza akar menni Kanavászhoz?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem, nem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ne is menjen. Itt van otthon minálunk, Lala is mondta, ha bűnét
      megbánta, vissza fog térni, sokat szenvedett. Fanny, bánjon vele jól
      –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Délben hazamegyek, a lakás csendes. Óvatosan benyitok. Úgy látszik,
      alusznak. A konyhában a kihűlt tűzhelyen babfőzelék, mellette két
      szelet mákos patkó. Ebéd? Begyújtok, a főzeléket megmelegítem és
      megeszem, aztán a szobában, lábujjhegyen, a kereveten ledőlök.
      Sötétedik. Január vége. Csend. Nem alszom, nem alszom. Egyszerre
      alszom. Hirtelen dörrenés.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Baj, hogy rosszul verte meg. A kis angyalkát megölte.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Angela kiment, és az ajtót bevágta. Mi történt? Ezt a kérdést,
      bármilyen időszerűtlen, még fölteszem. Ugyanaz. Felülök. Angela
      bejön, és az ajtót ismét becsapja.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Felébredt? kérdi.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Fel, mondom.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szép. Ha máskor jön, legalább kíméletesebb lesz. Úgy jön haza, mint
      a részeg, csapkod, az ajtót vagdossa, a konyhában csörömpöl, az
      egész házat felriasztja, igazán megtanulhatná –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bocsásson meg, mondom.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Nem ilyesféle boldogságra született. Vallásos vagyok? Én is.
      Tévedés volt. Apámat szidja, azt a drága jó embert.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Dühöngött, mert csak babot csináltam –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A bab jó volt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Én őt megrontom azzal, hogy nem szeretem. Ő megront engem azzal,
      hogy nem szeret. Mi megrontjuk gyermekeinket azzal, hogy egymást nem
      szeretjük. Ezt hívják családnak. Az a drága jó ember. Jól megverni.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kenetteljes. Vegye tudomásul. Kikérem magamnak. Agyondolgozom magam,
      fáradt vagyok, tíz percre lefekszem, akkor hazajön és őrjöng, mert
      csak babot főztem, ezt én otthon másképpen láttam, apámtól, persze
      apámat gyűlöli –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Az a drága jó ember. Megölte.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Édesapját nagyon tisztelem és –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mindig szidja őt, és célzásokat tesz, és tudom, és Lalát is szidja,
      és családomtól el akar idegeníteni, életemet megmérgezi, ó, az apám,
      az a drága jó ember, csak ilyen ember gyűlölheti –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A többit nem hallom. Kabátot veszek és megyek. Hová? Jávorka? Nem. A
      hegyre? Nem. Marianne? Nem. Olvadó idő. Tócsák. Utca. Korcsma.
      Benézek. Bor. Sör. Férfiak ülnek és isznak. Miért nincsenek otthon?
      Borárak. Sörárak. Tócsák. Kávéház. Férfiak ülnek. Miért nincsenek
      otthon? Ismerd meg tenmagadat. Verkenne dich selbst. Mozi. Fej
      nélküli lovas, tizenkét felvonás. Állok. Várok. Bevezetés a moziba.
      Beülnek, és hagyják magukat izgatni. Zugevő. Babfőzelék. Éhes.
      Csokoládé? Negyven fillér. Bevezetés a moziba. Folytatólagos. Az
      engem nem ment fel. Szeretet nélkül őrjöngeni kell. A fej nélküli
      lovas nyargal a mezőkön, a házból nő lép ki, és sikolt. Zene a
      &lt;i&gt;Norma&lt;/i&gt; fináléja. Sikolt. Viszi, viszi. A csuklyás. Aztán már
      nem láttam. Azt csinálja, amit otthon látott. Meggyón nekem. Milyen
      ünnepélyes. Hiába mártom be magam, azzal őt nem húzom ki. Hiába
      mártom be őt, azzal magamat nem húzom ki. A fej nélküli lovas
      berohan, lövöldözés, a zongora még mindig &lt;i&gt;Norma&lt;/i&gt;. Most a
      &lt;i&gt;Carmen&lt;/i&gt;. Alig észlelhetően fals úrileányhang. A zene a léhaság
      és a megdicsőülés művészete. Ezért a zene nő. A szeretetet nem
      pótolja sem béke, sem türelem, sem jóság. Jónak lenni
      kényszerhelyzet azok számára, akik nem szeretnek, de mégsem akarnak
      ölni. Megölte. Szegény egyszerű kis lélek, de ezt az egyet tudja. A
      kis angyalkát megölte. Angela, ön nem jó. Améline, ön jó.
      Gelanazonabiline. Fej nélkül. Szeretet nélküli lovas. Angela őrült.
      Szeretet nélkül. A szeretet követelését nem hagyja elévülni. Ha
      szemet hunyt volna, meghízott volna. Egyetlen pillanatra sem. Inkább
      boldogtalan. Inkább őrült. Nem kell béke. Nem kell türelem. A
      szeretet követelését nem hagyja elévülni. Őrült. Viszály.
      Boldogtalan. De ha béke lenne, még nagyobb baj lenne. A
      szeretetlenség természetes alakja a viszály. Szeretet nélkül. Én is.
      A férfiak kirohannak, és lóra kapnak. Nyargalás. Fej nélküli lovas
      menekül. Zsebemben a csokoládét négy darabra töröm, és egyet számba
      veszek. Bevezetés a moziba. Zugevő. Valaki a sötétben bejön, és
      mellém ül. Szuszog. Motoszkál. Zsebéből valamit kivesz, és szájába
      teszi. Zugevő. Kicsoda? Oldalt pillantok. A drága jó ember! Jónak
      lenni. Havonta száz korona apanázs. Fej nélkül. Szeretet nélkül.
      Kanavász? Kanavász Antal ezredes. Engem nem vett észre. A vásznat
      bámulja és szopogat. Miért nincs otthon? Megkínzott arc. Polgári
      ruhában. Szuszog. Szipog. Köhécsel. Zsebkendő. Mi az? Sír? A drága
      jó ember sír? A szeretetet nem pótolja sem a mozi, sem a csokoládé,
      sem a fej nélküli lovas, sem az, hogy sír. Őrjöngeni kell. Szegény
      egyszerű kis lemur. Gitta otthon sír, Kanavász itt sír, Angela
      otthon sír, én itt sírok. Milyen ünnepélyes. Megölte. Negyven
      fillér. Zugevő. Kanavász a vásznat nézi és szopogat és szuszog, és
      arcán folynak a könnyek. A szeretetet nem pótolja semmi. Miért nincs
      otthon? Sokk. Nem, ezt nem lehet. Felállok és kimegyek. Tócsák.
      Kanavász Antal a moziban sír, nyolc felvonás, csokoládé, após és vő
      egymás mellett a moziban csokoládét szopogatnak és sírnak, az én
      apám, az a drága jó ember, miért nincs otthon?
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Jávorka a babot kapálja.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kolifanttal baj van.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mi történt?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azt hiszem, az esze elment. Megőrült –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Marianne Kolifant szőlője felé néz. Ott, mondja, ott van. Ő az –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen, már a harmadik napja. Nézze, ott bujkál a tőkék között.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A kunyhó elé mennek, Jávorka tejet és kenyeret hoz ki, leülnek és
      esznek. Jó idő van, szól Jávorka, a cseresznye érik, eljön szedni?
      Egy hétre –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Jövök –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ahogy ősszel, napszám –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Esznek.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Három nappal ezelőtt Kolifant a szőlőbe ment. A szőlő az idén
      rosszul virágzott, nálam jobb volt, de nála tényleg rossz, lehet,
      rosszul metszették. Mindjárt az első silány tőkénél a karót
      kirántja, és a tőkét csapkodja és ordít és átkozódik, megy a
      másikhoz, letérdel, nézi, az is rossz, a harmadik, az is, megáll,
      öklét az égnek emeli és ordít. Azóta ott járkál a szőlőben, lehasal,
      nézi, van-e rajta, átkozódik, sír, szeme vérés, felesége messziről
      nézi, a kancsal a kőrakáson ül. Megháborodott? kérdi. Az asszony
      int, hogy meg. A kancsal ott ül, a föld az övé lesz, a fákat
      számolja, ennyi dió, ennyi cseresznye, a szőlő, a krumpliföld és a
      kukorica. Várja, hogy az öreg dühöngjön. Az asszony nézi, vállat
      von. Úgy látszik, megháborodott. Az öreg ott bujkál a tőkék között,
      éjjel leül és bóbiskol, hajnalban ismét fenn van, megint keres, a
      karót kitépi, és a tőkéket csapkodja. Aztán leroskad, sírdogál,
      ismét rohamot kap és szitkozódik –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Marianne hallgat. Megőrült? kérdi.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Jávorka bólint. Nézze, a kancsal ott ül a kőrakáson, és az öreget
      figyeli –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem megy hozzá?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem. Az asszony sem. Várják, hogy mikor esik össze –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem kellene rajta segíteni?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Próbáltam. A kancsal rám kiáltott, hogy más dolgával ne törődjek. Az
      öreg meg karóval nekem jött, és fel akart nyársalni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Megőrült. –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nézze, most térdre borul. Arcát sárral bekeni, a leveleket
      szagolgatja és panaszkodik. Már harmadik napja.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Lehet, hogy Vatta úr is kijön, szól Marianne.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Jávorka bólint. Paprikás krumplit főzök újkrumpliból, azt Vatta úr
      is szereti. –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Most érkezem én. Marianne mindjárt tejet hoz, a kunyhó előtt ülünk,
      és Kolifantról beszélünk. Az öreg ott bujkál a tőkék között.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vatta úr is kijön –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Legalább megtudjuk, mi újság Párizsban. Csak francia lapokat olvas.
      Azt mondja, ez az egyetlen, ami bennünket megmenthet, Párizs, a
      franciák, az irodalom, a művészet –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Talán, szól Marianne.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem hisz benne? kérdem.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem ismerem. Csak azt tudom, hogy Vatta úr és az ő finesszei –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mi az a finessz? kérdi Jávorka.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az önmagáért való értelem eltévelyedése, olyan tűzijáték –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vatta úr éppen jön.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Önt szidjuk, mondom.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Jobban szeretem, mint ha dicsérnek, szól és leül. Az idő ragyogó, és
      nekem igen rossz előérzetem van. A trónörököst Szarajevóban
      meggyilkolták.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mit jelent ez?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Voici la guerre –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igyon tejet –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az egyetlen, amit e pillanatban még tenni lehet –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      A harmadik fiú is megszületett, Angela fölkelt, Jusztinnak
      kereszteltük. Apámtól igazán nem szép, mondta, hogy legalább a
      kelengyét nem veszi meg, mindig tudtam –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mit tudott?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ismeri, milyen fösvény, saját unokáját sem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Az a drága jó ember a moziban sír.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Édesapja nem fösvény, sőt, aztán pedig a kelengye, hiszen ez csaknem
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Csupa rongy. Apámat ne védje. Családját elhagyta azért az ocsmány
      állatért, Doloresért, Gittát évekig csalta –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Egy szó sem igaz –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Védi, mert ön éppen olyan. Lala megmondta. Azt mondta, hogy ön
      bűnös. Szegény Lala, csaknem belebetegedett. Az ő jó szíve.
      Szobájába zárkózott és nem evett és nem fűtött, és apám bűneiért
      vezekelt tíz napig, akkor Fanny és Gitta az ajtót betörték, és ott
      találták ájultan, gyorsan forró fürdőbe tették, feldörzsölték, forró
      bort öntöttek a szájába, szerencse, hogy szervezete olyan erős,
      náthát se kapott, csak nagyon lefogyott, gyenge lett, de Archibald
      azt mondta, hogy nem lesz semmi baj, tenyerét megnézte, és kártyából
      is jósolt neki –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Másképpen tudom, válaszoltam.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hogyan?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Gitta volt az, aki édesapját elhagyta, és Laláékhoz visszament. A
      házat az ön édesapja Laláknak adta. Gitta se tudta elviselni, hogy
      boldoggá tegyék, nem kellett neki a béke és a nyugalom, és a
      kínokról nem tudott lemondani, a fejgörcsökről –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Azzal, hogy bemártom, magamat nem húzom ki. Én őt megrontom azzal,
      hogy nem szeretem. Az a drága jó ember. Jónak lenni kényszerhelyzet,
      mindössze annyi, hogy nem ölni, ha nem muszáj. A kis angyalkát
      megölte. Amihail, ön jó. Angeline, ön nem jó.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ő sem tudta elviselni, hogy boldoggá tegyék? Hát még ki? Én? Nekem
      nem kell béke? Melyik béke? Ez? Ez a hazug béke? Négy év alatt négy
      gyereket csinál, aztán azt mondja, nyugalom és béke. Igazán nem kell
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Tudom. Én tudom. Az, hogy tudom, nem ment meg. Tudni. Mondani. De
      ha már nem szeret, legalább maradjon csendben.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azért boldogtalan, mondom, és azért tesz engem boldogtalanná –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ördög, kiált Angela. Az én angyalkámat is megölte –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Felállok.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Persze most megy. Kellemetlen, hát megy. Mindig megy. Menjen az
      orvoshoz. A patikából hozzon port, a gyerekeknek kamillát, de a
      drogériából, ott olcsóbb. Menjen a varrónőhöz, és mondja, hogy
      szombaton reggel jöjjön, és a foltozott pelenkákat hozza el. Apám
      pénzét kurvákra költi, nekem a gyereket foltozott pelenkába kell
      tennem. Mindennap részeg. Vegyen bejelentő lapot, és a cselédet
      jelentse be –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azonnal. Felírom.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ne írja fel, úgyis elfelejti –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Leülök, előveszem a papírt, és írom. Orvos. Kamilla –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A drogériából, kiált, már elfelejtette?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Drogériából. A varrónő és a pelenka. Aztán?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem mondom, szól fuldokolva. Jaj, a fejem. Korán reggel látom, hogy
      fanyalog. Rosszul fogja csinálni. Ne menjen sehová, nem kell –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Felállok. Szóval, mondom, akkor ne menjek sehová. A papírt
      összegyűröm, a kályha mellé dobom és kimegyek.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Szeretet. Forró szó. Fej nélküli lovas. Az a drága jó ember. Pénzét
      kurvákra szórja, és mindennap részeg. Négy év alatt négy gyereket
      csinál. Őrült. Szeretet nélkül megőrült. Én is. Semmit se tud, de
      ezt az egyet biztosan. Szegény, egyszerű kis lemur. Nem lehet
      megcsalni. Hazug béke nem kell. A szeretet iránt való igényét
      fenntartja. Követeli. Az orvostól kamilla, mert olcsóbb. Már
      elfelejtette. Leejtette és meghalt. Ön nem boldogságra született. Ha
      nincs szeretet, legalább béke legyen. Nem fogom be a számat.
      Őrjöngök és követelem. Hogy ő nem szeret, az engem nem ment fel.
      Mondani. Ez nem az a hely. Nem kell a nyugalom. Az ördögtől pelenka,
      mert az olcsóbb.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Délben hazamegyek, a kapuból éppen Dux lép elő. Meglát, röhögni
      kezd, nyelvét kiölti. Ennek is pokol a neve, kiált, és ujjal mutat
      rám. Hugyor a neve, pircsók a neve.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Egy helyben ugrálni kezd és vinnyog.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pipircsók.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nálunk voltál? kérdem.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Egész a falig hátrál, ott lekushad, és kezét védelemre nyújtja.
      Levelet vittél? Milyen levelet?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nyakát behúzza, és alulról néz fel. Pokol a neve, szól. Pokolban ég,
      ég a pokolban, boszorkány, ég a kárhozatban –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ijedten elhallgat.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Közelebb lépek.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Milyen levelet hoztál? Jóslatot? A kisfiúnak, aki most született?
      Gazdád volt itt?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Dux összegörnyedt, a fal tövében egészen összegörnyedt, fejét két
      térde közé húzta, aztán lábomat hirtelen elkapta és beleharapott.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ököllel fejbe vágom.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem engedem meg, szólok, hogy Archibald a kis Jusztinnak jósoljon és
      ráolvasson. Drága Angelám, értse meg, tiltakozom ellene. Azt a
      levelet, amit most küldött, azonnal adja ide, el fogom égetni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Semmiféle –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Duxszal beszéltem a kapuban.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Jóslatot hozott –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem igaz –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kérem, adja ide –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem hozott –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem engedem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Adja ide –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem adom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A levelet keresni kezdem, végül Angela éjjeliszekrény-fiókjában
      megtalálom. Horoszkóp, tenyérjóslat, kártyajóslat. Páratlan
      tehetség, politikai lángész, vezetésre hivatott, kiváló szónok,
      karrier, magas rang, szerencse a nők körül –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mit fizet az ilyen viccekért?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A magaméból fizetem, szól, és a levelet kezemből ki akarja tépni.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Legalább húsz korona.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Harminc, kiáltja.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A levelet összetépem és meggyújtom. Nekem ugrik, és pofon üt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Negyven korona, kiált.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Angelám, szólok, nem helyes, ha ilyen apróságra ráolvasnak, amit ez
      a zsivány írt, csupa fellengzés, de mégis, nem akarom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Még nem is olvastam, kiáltja. Sír.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Semmit sem vesztett vele –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az anyának joga van tudni, hogy milyen fia van –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön azt úgyis tudja, Jusztin ép és egészséges kis emberke, akit
      szeret –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ezt a szót ne merje a szájára venni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Szeretet. Forró szó. Ne merje a szájára venni. Nem szeret. Ő
      megront engem azzal, hogy nem szeret. Én azáltal, hogy őt nem
      szeretem, nem mentem meg. De ha már nem szeret, legyen béke és
      türelem és nyugalom. Nem kell hazug béke. Meg kell őrülni. Egyszerű
      kis lélek. Semmivel sem pótolható. Angela, ön nem jó. Nem vagyok jó,
      és ez az egyetlen, ami engem megment. Semmi más nem kell. Ne merje a
      szájára venni. Megölte. Fej nélküli lovas. Az a drága jó ember.
      Pelenka. Pénzét kurvákra költi, és a moziban sír. Gitta otthon sír.
      Kanavász Antal ezredes és veje a moziban csokoládét szopnak és
      sírnak. Hugyor a neve. Páratlan politikai lángész és a nők bálványa
      és a gátfutás világbajnoka.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Másnap, mikor hazajövök, azonnal tudom, hogy a jóslatért volt, és a
      másolatot elhozta. Pillantásomat kerüli, elfordul, szórakozott.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Miért nem megy el? kérdi. Máskor mindig siet –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Könyvet veszek elő, és olvasok. Angela nyugtalanul járkál és
      csapkod. Tűnődöm, hová tehette. Nála nincs. Hálószobában? Ebédlő?
      Gyermekszoba? Előszoba? Dolgozó?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Felállok, és azt mondom: Vatta úr könyvét ide tettem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Milyen könyv?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Francia. Chamfort, bőrkötés, olyan zöld –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Keresem. Először az íróasztalon, a polcon, az ebédlőben. Mit keres?
      kérdi gyanakodva.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azt a Chamfort-t, bőrkötés, zöld fedéllel –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Majd megkerül –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szeretném visszavinni, kérte –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tovább keresem a hálóban, a fürdőszobában. Angela hirtelen felpattan
      és kiabál. Hagyja már azt a könyvet –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tudom, hogy tűz, tűz.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A fürdőszobában a toalettszekrényben van a levél. Ördög, szól, és
      szeme félelmetesen villog.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nagyon kérem, mondom nyugodtan (a nyugalom a szeretetet nem
      pótolja), tudja, hogy kértem, nem akarom, hogy a kicsikére
      ráolvassanak, én ehhez nem értek, de tudom, hogy boszorkányság –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Boszorkány? Boszorkány vagyok?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem. Ez a dolog boszorkányság. Nem értek hozzá, de tartok tőle, nem
      tiszta dolog, nem szabad, és nem is engedem, és határozottan
      megtiltom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Adja ide –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A levelet meggyújtom.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Gyűlöletes, szól önkívületben. A könyvet keresi, alattomos –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Angelám, mondom, lássa be, ez így nem megy, az égre kérem, három
      apró fiacskánkra kérem, nézze, milyen kedves család, ön fiatal és
      szép, milyen nyugodtan élhetnénk, szegények sem vagyunk –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ezt ön kérdi? szól lihegve, merészel ilyesmit kérdezni, alattomos és
      hitvány, megcsalt azzal a nyomorékkal, és gyilkos, az én angyalkámat
      megölte –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Miért gyűlöl? kérdem. Valami baj van. Tudom. Nem szeretjük egymást
      úgy, hogy. De legalább tűrhető élet. Nem kell. Tiltakozik. Tudom. A
      szeretet kell, a forró szó. Nekem is. Elégedjen meg. Kérem.
      Szenvedélyesen feldúlja a békét, és őrjöng és követel. Igaza van,
      tudom, de lássa be, tudom, igaza van, soká tartott, amíg rájöttem, a
      szeretet forró levegője innen hiányzik, főként talán belőlem, nem
      szeretem úgy, ahogy, igen, tudom. De kérem, ne szaggassa szét az
      egész családot. Én tudom, hogy szeretet nélkül őrjöngeni kell.
      Bocsásson meg nekem. Nem szeretem úgy, ahogy, de lássa, én ezt nem
      tudom csak úgy előszedni. Nem rajtam múlik. Erőtlen vagyok hozzá. A
      szeretetet nem pótolja semmi. Tudom, a béke, a nyugalom pótlék, de
      azért ne tegyen itt bennünket szerencsétlenekké, főként önmagát, és
      tudom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ördög, szól reszketve. Lala is mondta. Az én apám és ön ördögök. Ön
      merészel szeretetről beszélni? Amióta itt élek, egyetlen pillanat
      sem, egyetlen pillanat, egyetlen (zokog), folyton kínoz és gyötör
      hátsó gondolataival, mindig figyel, szid, rossz háziasszony, lusta,
      rám fogja, hogy megöltem, én (fejét fogja), én, én –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Angelám, emlékszik, a kis holttest mellett hogyan kérleltem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A kis holttest mellett ön engem pofon ütött, szól sikoltva, és
      megrugdalt és megvert.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az égre kérem, én ezt nem bírom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Persze, három gyereket csinál, aztán elmegy a kurvájához –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A kicsik milyen légkörben nőnek fel, perpatvar, viszály,
      gyűlölködés, béküljön meg, mondja meg, miért haragszik.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Most teljes erejével kiált: Gyűlölöm, mert hitvány, mert aljas, mert
      hazudik, mert megcsalt, és most is csal, mert elcsábított, és
      életemet tönkretette, gyűlölködik, engem családom ellen izgat,
      apámat, azt a drága jó embert szidja, és zsarolni akarja őt, és mert
      ördög és gyilkos, és rám fogja –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Felsikolt, a padlóra veti magát, a szőnyeget karmolja és harapja és
      vinnyog –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Kalap nélkül azonnal Kanavász ezredeshez rohanok, a forró utcákon,
      délután fél öt, uram, ezt nem vagyok képes tovább, nem, kérem, nem,
      értse meg, én haza többé nem megyek –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Megvert. Ördög. Átkozott. Jaj, a fejem. Boldogtalan vagyok. Én is.
      Gyilkos.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Csillapodjék, üljön le.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kanavász csengetett. Pataj, bort és hideg szódát.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A bort megittam. Kanavász fel-alá járkált. Mit tegyünk? kérdi.
      Látja, szólt, nem különös? Szóval el van szánva –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kezével körös-körül mutat.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Gyűlöletes. Lala mondta. Megcsal. Jaj, a szemem. Jaj, a lábam.
      Megcsalt azzal a nyomorékkal. Már egy félórája kérem. Apámat
      gyűlöli. Apámat ne védje, Doloreshez járt, és Gittát megcsalta. Lala
      jó.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én, mondom, Angelát nem akarom elárulni. Nem vádolom. Nem beszélek
      el semmit, de higgye el –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Hugyor a neve. Pircsók. Három gyereket csinál, aztán elmegy a
      kurvájához. Zene. Schumann b-moll.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Fejemet kezembe fogom és nyögök.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Jaj, a fejem. Jaj, a lábam. Jaj, a hajam. Jaj, a szemem. Aki sokat
      szenved, meg fog dicsőülni.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      És a három gyermek? kérdezte Kanavász.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Fej nélküli lovas. Zugevő. Csokoládé. Izgul és sír. Miért nincs
      otthon? Kanavász Antal lemur.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Most Pataj kopogott, belépett és jelentett: lovag Herstal Raimund
      kancellár úr van itt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kanavász megáll. Hogyan? Szünet. Hogyan? Szünet. Mit mondott?
      (Gyorsan.) Persze, kéretem, a kegyelmes urat vezesse be –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Herstal belép. Meg van lepve, szól. Excellenciád –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ó, nem. Semmi cikornya. A régi barátság, drága barátom, amikor még
      az iskolapadban, mióta nem láttuk egymást? Ó, remélem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kanavász kezét hosszasan rázza. Rám néz. Vőm, szól Kanavász, vőm,
      Bormester Mihály –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Talleyrand, Bismarck, Metternich. Mazarin. Un homme &amp;#224; double face.
      Cinikus és korrupt és szívtelen és elegáns és kegyetlen és gonosz,
      és ragyogó kedélye van, és elbűvölő modora, és pimasz és &amp;#224;
      merveille, ágyban fog meghalni végelgyengülésben.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Herstal kezet nyújt. Az ön veje? Kanavászra néz. Rám. Erősen néz. Az
      ön veje?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Pircsók. Gyökeres kormányzati reformok. Fegyház, kényszermunka,
      száműzetés. Hugyor a neve.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ismeri ?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem, szól Herstal. Hallgat. Valamin gondolkozik. Legalábbis.
      Találkoztunk? Nem emlékszem. Ismerős. Déj&amp;#224; vu, ahogy mondják. Nevet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Talán, szólt az ezredes, és a székre mutat.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Elpuhul a sok cukrászsüteménytől és a kormányzat édesded
      hazugságaitól. Az igazsággal baj van.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én állva maradok.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Maradjon, szól Herstal. Maradjon, szól újra, megint rám néz,
      homlokát ráncolja. Különös. Jövetelem célja nem titok –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nevet. Hirtelen vállamra üt. Ügyes fickó. Hány éves?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Huszonnégy? Az én fiam is annyi. Furcsa fiú. Családunkból egészen
      kiütött, senkire sem hasonlít, feleségem nagyapja volt állítólag
      ilyen hosszú, vörös hajú, vizeskék szemekkel, nem Herstal,
      egyáltalán –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nevet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Megvert. A kis angyalkát megölte. Cinikus és elegáns. Fej nélküli
      lovas. Zene. Schumann b-moll. Jaj, a fejem. Elbűvölő modora van.
      Lemur. Az a drága jó ember. Pircsók. Zugevő. Ágyban fog meghalni.
      Boldogtalan vagyok. Én is.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pataj, szólt Kanavász, készítsen feketét, vagy bort?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Maradjunk a bornál, az már itt van. Herstal mereven rám nézett. Déj&amp;#224;
      vu, szólt. Biztosan láttam, az én arcmemóriám –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pataj töltött, ittunk.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Az igazsággal baj van. Sujet de guerre. Gonosztevő az összes formák
      betartásával.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tulajdonképpen fiam ügyében jöttem. A vezérkari iskolát elvégezte,
      jó eredménnyel, nem katonatermészet, de erre jó, és szorgalmas, mint
      aki nem tehetséges. Sok gondot szerzett. Cseppet sem katonás. Esze
      nem sok, de jó emlékezete. A vezérkarnál bevált. Gyermekkorában
      mindenfélét gyűjtött, sokat olvasott, nyelveket tud, a régi
      könyveket szereti, egész kis könyvtára van, nem Herstal –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nevet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Az igazsággal baj van. Jaj, a felem. Apámat gyűlöli.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pataj kiment.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Herstal most székét közelebbre húzza, és hozzám halkan így szól: Azt
      hiszem, az urak tudják (még halkabban), diszkréciót kérek. (Szünet.)
      A háború küszöbön áll –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Az igazság sujet de guerre. Nem forradalom, nem háború, hecc és
      hecc.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kanavász bólint. Értem, szól.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mozgósítás talán már holnap. Arra gondoltam, hogy fiam, ifjabb lovag
      Herstal Raimund főhadnagy, érti?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Természetesen, szól Kanavász.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Fia. Metternich. Az igazság háborús ok. Tényleg fel fog szállni az
      égbe? A kis angyalkát megölte.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A kancellár iszik. Jó bor. Somlai? Köszönöm, fél pohár elég, egy kis
      szódát. Ön, ezredes úr, dandárt kap, beleegyezik?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kanavász szeme kitágul.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mondom, dandárt kap, azt hiszem, vezérőrnagyi kinevezése sem fog
      soká késni. Meg van elégedve? Ön dandárjánál fiam vezérkari
      képzettségét használni tudja, és –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Ágyban fog meghalni, édesded hazugságokban. Herstal Raimund
      főhadnagy.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ennek a bizalomnak én meg fogok felelni, szólt Kanavász. Nincs
      értelme, hogy tisztjeink javát az első vonalba dobjuk. Biztos hely,
      ahol tevékenységüket –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én is értem, szól Herstal, és egyenesen rám néz. Az ön dandárja szép
      feladatokat fog kapni, remélem, a kitüntetések nem maradnak el,
      önnek és szűkebb vezérkarának –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Nous touchons maintenant le fond. Európa térképére egy üveg tintát
      öntenek ki. Többé nem látni semmit. Azért akar kormányozni, mert
      saját létével nem bír. Az én életem jutalma a megdicsőülés. Az
      igazsággal baj van.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Herstal iszik. Egyébként, azt hiszem, a háború nem tart sokáig. Fél
      és háromnegyed év. (Csettint.) Jó bor. Ezalatt összes ellenfeleinket
      két vállra fektetjük. (Mereven rám néz.) Különös. (Homlokát
      fogdossa.) De milyen különös. (Nevet, vállamra üt.) (Tényleg fel fog
      szállni az égbe? Sületlenség.) Eszembe jut valami, pont harminc
      évvel ezelőtt történt, ezernyolcszáznyolcvannégy, lakott itt valaki,
      Kankalin volt? igen, távoli rokonom. (A hatalom gyakorlata
      becsületesebb. Fegyház.) Ünnepük volt, keresztelő vagy mi,
      meghívtak. (Sületlenség.) Kis pohárköszöntőt tartottam, és azt
      mondtam, ezerkilencszáztizennégyre itt a világbéke. Puff. És itt a
      világháború. (Nevet.) A jóslat bevált. Mi?
      Ezerkilencszáznegyvennégyre már nem is merek jósolni. (Gyökeres
      kormányzati reformok. Kényszermunka.) Ki tudja? Nem! Én hiszek a
      világbékében. Ez az utolsó háború. Nagy háború lesz, de az utolsó.
      (La vie toute enti&amp;#232;re. Jaj, a fejem. Herstal Raimund főhadnagy.)
      Higgyék el, uraim (rám nevet, iszik), van unokája már, ezredes úr?
      Három? Kolosszális. (Három gyereket csinál, aztán elmegy a
      kurvájához.) Nekem még nincs. Raimund négy évvel ezelőtt nősült, még
      csak húszéves volt, ellene is lettem volna, de jól nősült, dúsgazdag
      leány, grófi család. Komtesz. A házasság igen jónak látszik. (Rám
      néz.) Remélem, az ön házassága is jó. (A kis angyalkát megölte.
      Megvert. Gyűlöletes. Megcsalt azzal a nyomorékkal.) Bormester? Igen?
      Bormester Mihály. Ha három gyermek van, biztosan remek házasság.
      (Hugyor a neve. Pircsók. Háborús ok.) Nem különös? (Megakad.) Nem
      tudom (homlokát fogja), ma nagyon meleg van, több szódát, kevesebb
      bort (koccint, iszik). Gratulálok vejéhez. (Nem Herstal Raimund
      főhadnagy. Háborús ok. Jaj, a szemem. Édesded hazugság. Az
      igazsággal baj van.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Herstal rám nevet. Remek, szól kezében a pohárral, igazán, Kanavász
      ezredes úr, önnek remek veje van.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Koccint.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Zene. Schumann b-moll. Az én létem jutalma a megdicsőülés.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A bor nagyszerű, mondom én nevetve.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ugye? kérdi Herstal. Nagyszerű bor, a hőmérséklete is ebben a
      hőségben –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Talán kabátját levehetné, szól Kanavász.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Herstal hahotázik. Levegyem? Feláll, és kabátját ledobja. Vegye le,
      fiatal barátom, vegye le, öcsém –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Ágyban fog meghalni.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ha szabad, mondom. Kabátomat levetem, és a székre dobom. Hirtelen
      fölnevetek.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Jaj, a fejem.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Óriási, ez a bor milyen hangulatot csinált! Néhány csepp és –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Az igazsággal baj van.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kanavász csenget, és Patajnak int. Pataj szó nélkül bólint, és öt
      perc múlva friss üveggel belép.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Herstal felugrik. Le akar itatni? Nem bánom. Nem emlékszem, hogy
      valaha is ilyen nevető kedvem volt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Metternich.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nevetve töltök. Engedje meg, excellenciád –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Háborús ok. Nem háború, hecc.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Egészségedre, kedves öcsém, ezredes úr, remek veje van, vagy már
      mondtam? Ragyogó kedélye van, úgy megnevettetett, hallatlan –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Apámat gyűlöli.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Iszik.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Lemur.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A haláltánc holnap úgyis megkezdődik, kiált hahotázva. Hátamra üt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Gyökeres kormányzati reformok.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mit szól hozzá, ezredes úr, hogy vejével mennyire megbarátkoztunk
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Fej nélküli lovas.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Annyira nevetek, hogy szemem könnyes.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Gyűlöletes. Lala jó.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mi lesz harminc év múlva? Herstal feláll, kezében a pohár, és
      hahotázik. Én már akkor nem leszek, úgyhogy nem magamnak jósolok,
      öcsém, neked jósolok, szervusz, kedves öcsém (koccint, iszik), most
      is jósolok, minden harminc évben, vagy nem? A régi jóslattal
      felsültem (harsogva hahotázik) –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (A kis angyalkát megölte.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nevetek.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Édesded hazugság. Az igazsággal baj van.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Herstal torkát köszörüli. Igen tisztelt hölgyeim és uraim! (Nevet.)
      Ezerkilencszáztizennégy. (Ágyban fog meghalni.) Kedves fiam,
      ezerkilencszáznegyvennégyben gondolj reám, hogy az öreg Herstal
      kancellár boros jókedvében, esküszöm, soha még ilyen nevető kedvem
      nem volt, vesztemet érzem? (zugevő), egészségére, ezredes úr, önnek
      kolosszális veje van, a legderűsebb kedély, akit valaha láttam
      (koccint), éljen! (Megvert.) Szóval harminc év múlva mi lesz?
      Gondolj rám, fiam, az ördög vigyen el, ha az igazságot nem találom
      el, akkor te még aránylag fiatal ember leszel. Ötvennégy? (Jaj, a
      fejem, jaj, a hajam.) Akkor tejben-vajban fogtok fürödni, egy nap
      nem dolgoztok többet, mint két órát (gyökeres kormányzati reform), a
      városok megszűnnek, az egész ország kertté alakul át (az igazsággal
      baj van), mindenütt kertek és virágok és zöldségesek, ligetek és
      gyümölcsösök, és nagy gépkocsik, az embereket fillérekért és
      pillanatok alatt munkába viszik és visszahozzák (Európa térképére
      egy üveg tintát öntenek ki, már nem látni semmit). Minden családnak
      villája lesz, vízparton, lombos fák alatt, nincs por, nincs füst,
      nincs zaj, nincs rohanás (gyökeres kormányzati reform), minden ember
      úgy nevet, ahogy mi most nevetünk (koccint, iszik). Ha valakinek
      eszébe jut, hogy víkendjét Haitiben töltse (fegyház, kényszermunka,
      száműzetés), a gyors repülőgép két és fél óra alatt elviszi (édesded
      hazugság), és a Csendes-óceánban fürdik (a hatalom gyakorlata
      becsületesebb), egy délután Londonba repülhet, megnézi a legújabb
      kiállítást a Luxembourgban vagy a Pradóban a Velazquezeket, elmegy
      korcsolyázni Moszkvába, vagy napfürdőt vesz Egyiptomban
      (cukrászsütemény, csokoládé, zugevő, lemur, a kis angyalkát
      megölte), vagy szabadságát a Kongó mellett tölti (nem háború, hecc),
      mert az egész emberiség egy lesz, nincs többé határ, mert nincs
      ellenség többé (tényleg fel fog szállni az égbe?), a börtönök
      megszűnnek (fej nélküli lovas), mert minden ember meleg családi
      környezetben és a morális szabadság légkörében nevelkedik (az én
      életem jutalma a megdicsőülés), a bűn nevetséges lesz és ostoba vagy
      oly hiba, amelyet az orvostudomány fog gyógyítani (Hugyor a neve),
      mert az egyetértés, a béke közös akarata, éljen! (Gonosztevő az
      összes formák betartásával. Zene. Schumann b-moll.)
      Ezerkilencszáznegyvennégy! (Leül.) Gondolj rám, fiam, akkor már
      gyermekeid is felnőttek lesznek (három gyermeket csinál, aztán
      elmegy a kurvájához), te éppen őszülni kezdesz, feleséged a
      matrónakorba lép, de még bájos, unokáid is lesznek, gondolj az öreg
      Herstal kancellárra (Hugyor a neve), hogy mindezt a világháború
      kitörésekor megmondta (nevet) –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Megcsalt azzal a nyomorékkal. Ragyogó kedélye van. Az igazsággal
      baj van.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Éljen ezerkilencszáznegyvennégy! kiáltom nevetve. Koccintunk és
      iszunk.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Talleyrand.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ördöngös kedvem van, kiált Herstal (vállamra üt), ön nem is tudja,
      ezredes úr, hogy milyen remek veje van –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kanavász újra tölt, poharát fölemeli. Éljen, szól.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Éljen, kiált Herstal (szónokol), unokáid már nem fogják tudni, mi a
      háború, éljen –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Másnap tényleg mozgósítás.Bevonulok. Kanavász tíz nap múlva
      dandárjával a harctérre megy, engem őrnagyára bíz, ha majd
      kiképzésem befejeződik, hozzá küldjön. A kaszárnyában lakom, és a
      kicsiket megnézni ritkán megyek haza. Még a legelső időben délután a
      laktanya előtt éneklés, hegedűszó, harmonika, sőt trombita,
      kiáltozás. Hallom, többen be akarnak jönni, hogy őket is
      beöltöztessék, és azonnal a csatatérre vonuljanak, így, együtt
      éltek, és együtt akarnak a hazáért hősi halált halni. Csajtorjánok.
      Legelöl az öreg, csákóval, árvalányhajjal és kokárdákkal díszítve,
      mögötte Badacsony a zászlóval, szintén hosszú nemzetiszínű szalagok
      és virágok, Jakab feleségével, Amalthea és férje, maga Csajtorjánné,
      végül Hunor, ezúttal trombitával. A szolgálatban levő tiszt azt
      válaszolta, hogy ők ide be nem jöhetnek, menjenek a sorozó
      bizottsághoz. De ők azonnal be akarnak öltözni és holnap máris a
      csatába menni. Azt nem lehet, szólt a tiszt, önöket először ki kell
      képezni. Csajtorján Dániel hátralépett, és karját kitárta. Hazám,
      hazám, áldozatunkat, hő szívvel, így fogadod – ó, reng a föld és
      dől a vér – ágyú, rohamra! Éljen, ordította Badacsony. Amalthea
      férje tust húz, Hunor trombitál. Nem lehet, szólt a tiszt. Jakab
      előrelép. Mi, szólt, ezt a laktanyát rohammal elfoglaljuk. A család
      ismét éljenzésben tör ki. Badacsony a zászlót lengeti. Csajtorján
      Dániel a tiszthez utolsó felszólítását intézi, ők, hat férfi és
      három nő. De kérem, a hadseregben nők nem is szolgálhatnak,
      jelentkezzenek ápolónőnek. Vérüket akarják ontani, kiált Jakab.
      Csajtorján szavalni kezd: Hazám földje, vérrel áztatott – ne higgy
      az ellen szavának – előre! Előre! kiált Badacsony, mindnyájan
      éljeneznek, Hunor trombitál. A tiszt most int, távozzanak innen, itt
      nem lehet cirkuszt csinálni. Hadüzenet, kiált az öreg. Támadás, szól
      Jakab. Amalthea férje a hegedűt felkapja, vállához emeli, és a
      tisztre céloz. Hunor trombitál. Dániel vezényel. Század, utánam,
      indulj! A laktanyába akar lépni. A tiszt felkiált: Állj! Őrség! A
      katonai őrség kivonul. A Csajtorjánok megállnak. Vissza, kiált a
      tiszt. Visszavonulás. Hálás szívünk oltárodon, így fogadsz, ó,
      Hazám, kiált az öreg. El innen, kotródjanak. Csajtorján erre
      feszesen tiszteleg. Megyünk máshová, szól harsányan. Hunor
      trombitál, Badacsony a zászlót lengeti, a menet katonás léptekkel
      megindul.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kanavász, már mint vezérőrnagy, harctérre való indulása előtt
      elment, hogy Gittától és Platontól elbúcsúzzék. Lala keresztet
      vetett rá, megáldotta, és Mária-érmet ajándékozott neki. Pataj, a
      vezérőrnagy lovásza az utcán állt, és a lovakat tartotta, mikor
      Jávorka éppen arra ment. A harctérre megy? kérdezte Jávorka. Az útra
      hullott gyümölcs a vándoré, kiált Pataj vidáman, és elbúcsúztak.
      Kanavász a kapun máris kilépett, s lóra ült. Az ablakból integettek.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hat hét múlva tiszti iskolába kerültem. Kornélt és társait a
      rendőrség letartóztatta. (Az igazsággal baj van. A
      Herstal-kormányzat édesded hazugságai. Gonosztevő az összes formák
      betartásával. Hecc és hecc. Mélyponton vagyunk. Íme. Pas un mot de
      plus.) A folyóiratot betiltották, a meglevő példányokat elkobozták.
      Kornélnál, Demonaxnál, Ambrusnál, Manassénál, Vatta úrnál,
      Jávorkánál házkutatást tartottak.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kornél azt vallotta, hogy a lapot ő csak névleg szerkesztette, a
      vezető tulajdonképpen Ambrus volt, a szerkesztő Vatta úr. Hát ő mit
      csinált? Kényszerítették arra, hogy lakásán találkozhassanak. Hogyan
      kényszerítették? Kornél szegény fiú, pénzt adtak neki. Úgy.
      Visszaéltek azzal, hogy ő szegény. És a lapba miért írt?
      Kényszerűségből, pénzért.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Manassé? Nem, a pénzt nem ő adta. Hát kicsoda? Ő nem tudja.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ambrus búskomor lett, a kérdésekre nem válaszolt. Aztán dühöngött és
      ordítozott, hogy a háború gyilkosság, és az igazság, az igazság!
      Mire magánzárkába csukták.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Demonax azt mondta, hogy őt beugratták, hogy ez irodalmi és
      tudományos kör. Nem tudta, hogy ezek forradalmárok és összeesküvők?
      Nem, igazán nem tudta.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vatta úr mindjárt az első kihallgatásnál reszketni kezdett és
      összeroskadt. Ő jóhiszemű volt. Olvassák el cikkeit. Ő forradalomról
      soha egy szót sem szólt. Kérdezzék meg a többieket, ő a
      forradalmárokkal ellentétben állt. Hajlandó megesküdni rá. A
      vizsgálóbíró leültette és megitatta. On vous a trompé. (Defetista
      vagyok és dezilluzionált. Az igazsággal baj van. Gyökeres
      kormányzati módszerek. Finessz. Legfőbb mesterem Galiani. Fegyház,
      kényszermunka. Nyílt erőszak. Une vague idée. Cukrászsütemények és
      vasárnapi prédikációk. Tracasserie. Mesquinek vagyunk.) Vatta úr
      idegrohamot kapott. A vizsgálóbíró csitította. Ne féljen, különösen,
      ha, mint mondja, ártatlan. Oly rossz idegei vannak? Szóval ön
      semmiről se tudott. De társai azt vallották, hogy az egyik
      szerkesztő ön volt. Vatta úr reszketett. Csak irodalmi és lélektani
      cikkeket írt, szerkesztő nem volt, Ambrus és Kornél. A vizsgálóbíró
      azt kérdezte: Miért tologatják a felelősséget egymásra? Nem férfias.
      Vatta úr megint sírt. Nem, neki semmi szerepe nem volt. Fel fognak
      akasztani? kérdezte a védőügyvédtől. Nem hiszem, szólt az ügyvéd,
      néhány évet kap.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Aztán Jávorkát vezették elő. Igen, kérem, szólt. Én nem voltam és
      nem is vagyok forradalmár, de velük rokonszenvezek. Úgy. A
      mozgalomban volt valami szerepe? Elég sok, felelte Jávorka. Milyen
      szerepe volt? Én az egész emberiség közösségében hiszek, és a háború
      ellen vagyok, és harcolok a vagyoni igazságtalanságok ellen, és
      tudom, hogy az emberiség csak akkor lesz boldog, ha. Ebből elég,
      szólt a vizsgálóbíró. Ön ezeket az eszméket honnan vette? Forradalmi
      röpiratokból, de máshonnan is. Mégis. Ibsenből, Tolsztojból,
      Zolából. Minden társa tagad, hogy van az, hogy ön, aki nem volt
      szervező és szerkesztő és vezető, és aki csak egyetlen kis cikket
      írt az almaszedésről, forradalmárnak vallja magát? Jávorka hallgat.
      Nem kíván felelni? kérdi a vizsgálóbíró. Nem, felel Jávorka.
      Vallomását fenntartja? Fenntartom.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kornélt, Ambrust és Vatta urat két évre ítélték, Jávorkát másfél
      évre, Manassét és Demonaxot egy évre. Simort és Hedryt felmentették.
      Herthát és Mariann-t kihallgatták és hazabocsátották, a
      Herstal-kormányzat gáláns, pedig –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;    &lt;center&gt;      &lt;font size=&quot;+3&quot;&gt;GONG&lt;/font&gt;    &lt;/center&gt;    &lt;br&gt;&lt;br&gt;
&lt;p&gt;&lt;i&gt;Azért, amit ön csinál, az bántó&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;&lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Mire gondol? kérdi Bormester.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;A házasságra természetesen. Ön saját magát olyan tisztára
      mossa&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Összeszid?&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Angela komisz, Angela gonosztevő, Angela elviselhetetlen, Angela
      aljas, ugyanakkor Bormester Mihály nemes és komoly és férfias és
      bölcs és türelmes és jó, főként jó&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Bormester fejét lehorgasztja és hallgat. Aztán hunyorgatni kezd
      és vigyorog. Kár, mondja, hogy ön ezt most így&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Nem hagyok hátamon dohányt vágni&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Részemről nem volt egészen véletlen. Úgy értem, hogy én ezt a
      férjek számára vigasztalásként, akik pont ugyanabban a dögvészben
      szenvednek, mint akkor ez a Mihály arkangyal szenvedett, én ezt a
      Bayardok számára beszéltem el, a nemesek és a türelmesek és a
      nagylelkűek számára, akik a házasságban ártatlanul, de annyit
      szenvednek&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Felmentést ad nekik?&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Íme, látjátok, férjtestvéreim, mondom én könnyek között, mi,
      derék és becsületes férjek, csupa szív vagyunk, mi a házasságban
      mind így szenvedünk, mi csak a jót akarjuk, feleségeink javáért
      küzdünk, családunk békéjét óvjuk, s a mi szándékunk a gonosz
      asszonyon mindig megtörik&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Be akarta őket ugratni&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Az asszonyokat meg akartam tanítani arra, hogy erényeiket ne
      adják fel&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Erények? mondom elbámulva. Asszonyi erények? Angela erényei. Nem
      értem.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Bormester rám néz. Hogyan, szól, ön Angela erényeit nem vette
      észre?&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Gondolkoznom kell&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Akkor ön a dologból egy szót sem értett&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Nem magyarázná meg?&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Nem volt nehéz észrevenni, s ön azonnal észre is vette, hogy ez a
      Bormester Mihály arkangyal nagyon is jó&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Majdnem olyan jó, mint Améline&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Sok tekintetben még jobb. Ha valaki ennyire jó, sőt&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Értem, ebből indultam ki&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Mármost, kérem, az a bárgyú önelégültség, amiben az én
      arkangyalom úszkált&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Bormester Mihály, tehát ön szerint&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Nézze, kérem, Mihály arkangyal Angelától rossz néven vette, hogy
      őt az önmaga iránt táplált egészen páratlanul kedvezővéleményében
      megzavarta, sőt állandóan piszkálta&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Sejtem. Az asszonyi erény&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Nyomon van. Angela erénye, hogy ezt az arkangyalságot semmibe se
      vette, mert ha ő Bormestert egyrészt a megmentő lovag szerepébe be
      is ugratta, másrészt nagyon jól tudta, se lovagról, se megmentésről
      szó sincs. Angela így szólt: Kedves Misike arkangyal, én önt
      felhasználtam arra, hogy engem a Minotaurustól megszabadítson, és
      úgy tüntettem fel, ön a remek és nagyszerű hérosz, és én önt
      hódolattal csodálom, de most már, hogy ön engem megszabadított,
      mondhatom, ön pont olyan férfi, mire más, legfeljebb csinosabb, és
      jobb nevelése van, és magunk között megvallhatjuk, ön igazán nem
      nagyszerű és nem Hattyúlovag, sőt bevallom, nekem ilyen különleges
      urakra nincs is szükségem és igényem&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Őrületes, mondom erre én. Ezt ön elhallgatta&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Mihály arkangyalt, folytatta Bormester, ez a magatartás
      természetesen módfölött feszélyezte. Arkangyalságában ő megtámadva
      érezte magát, sőt ő magát megszégyenítve érezte. Mihály az ő
      arkangyalságához ragaszkodott, mert, kérem, őrült volt, megváltás
      monomániában szenvedett, Angelát meg akarta menteni, és ezért Angela
      viselkedését tűrhetetlennek érezte, és szemére is vetette, hogy nem
      hagyja magát boldoggá tenni, mert Angela a lovagot szüntelenül
      taposta. Azt hiszem, valódi lényünkben minden bántalmat e&lt;/i&gt;&lt;i&gt;l
      tudunk viselni, de ha önmagunkról táplált rögeszméinket
      bántalmazzák, rögtön óbégatni kezdünk&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Egyezik, mondom én.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Angela erénye, folytatta Bormester, hogy Lohengrin úrról nemcsak
      hogy nem vett tudomást, hanem őt szüntelenül fricskázta. Mihály
      arkangyal ezt hallatlanul bántónak érezte. Őt. A lovagot. Parsifalt.
      Theseust. Minél jobban piszkálták, a dolgot annál komolyabban vette.
      Ő, kérem, Angelát saját Hattyúlovagságának érdekében és
      természetesen Angela boldogsága érdekében kénytelen volt meg is
      vern&lt;/i&gt;&lt;i&gt;i. Angela volt az egyetlen ember, aki Misike
      arkangyalságáról tudta, hogy az lárva&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Értem. Persze ezen a ponton aztán a dolog meg is fordul. Mert ha
      Angela őnagyságában egy kis komolyság, vagyis humor lett volna, az
      egészet kinevette volna, s ez a módszer, nézetem szerint, hatásosabb
      is lett volna. Tudvalevőleg a Lohengrinek semmitől sem félnek úgy,
      mint a nevetéstől. Az esküvő után a vonatban nem kezdett volna el
      pityeregni, és nem szedett volna timsót, hanem azt mondta volna,
      Misikém, a vicceket most&lt;/i&gt; &lt;i&gt;hagyjuk abba, nekem itt ne
      komédiázzon, hiszen már meg vagyok mentve, nekem csak ez kellett&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Úgy van, kiáltott Bormester, ehhez a belátáshoz azonban valami
      hiányzott. A szerelem hiányzott. Ha Angela szeretett volna, akkor a
      vonatban nagyot nevetett volna&lt;/i&gt;&lt;i&gt;, a cirkuszon túl vagyunk,
      beszéljünk értelmesen. De, mint tudja, ez az eset nem állott fenn,
      Angela nem szerette Misikét, Misike se szerette az ő szép Angeláját.
      Így lett az egészből hajmeresztő komédia&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Ezen a ponton, mondom, lényeges hiányra óhajtom figyelmét felhívni.
      Elbeszélésében nem akartam megszakítani, de most szóvá teszem. A
      házasságról eszeveszetten sok botorságot írtak össze, és egyetlen
      valamirevaló könyvünk van, Balzacé, de tökéletesen elavult. Az új
      házasságkoncepció csíráját önnél megtaláltam, de &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;De?&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Hiányolom azt a fejezetet, amelynek címe: Hol, kinek, mikor,
      hogyan, miért lehet, sőt kell az asszonyt megverni?&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Ez tényleg fontos, szól Bormester.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;A fejezetnek igen egzaktnak kell lenni. Erről a témáról utoljára
      Heinrich Feder írt, még 1651-ben megjelent művében, sajnos
      használhatatlan pietista fércmű. A modern könyv bedekker kell
      legyen. Receptekkel. Szakácskönyvszerűen. Minden férj számára
      nélkülözhetetlen. Állandóan zsebében legyen. Pontosan megszabni,
      milyen alkalommal pofon, mikor ke&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ll fenékbe rúgni, mikor
      kézzel, mikor bottal, mikor korbáccsal, hány ütést, szoknyájára vagy
      meztelen fenekére, mikor kell leütni, mikor fejbe vágni, hajánál
      fogva a szobán végighurcolni, mikor és hányszor megrúgni. A verést a
      házasságban rehabilitálni kell. Elvégre a huszadik században élünk.
      Ön Misike házasságának ezt a nagy jelenetet igen helyesen
      ellenpontozta, ahol az asszony veri a férjét.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Ön tehát ezt a fejezetet követeli&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Nézetem szerint a házasságról szóló irodalomban korszakalkotó
      lenne. Kiegész&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ítése, magától értetődően, hogy az asszonynak
      mikor, hol, hogyan lehet, sőt kell tettlegességhez fordulnia, mikor
      szabad köpnie, mikor rúgni, harapni, karmolni, milyen tárgyat vághat
      férje fejéhez, hány lépésről, mikor támadhat hátulról&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Köszönöm&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Jótétemény lenne&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Biztos. Ezen a téren az anarchia nagy. Senki se tudja, mi a
      helyes&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      További kifogásom, szólok, a nászúton a szállóbeli jelenet
      &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Bormester felkiált. Hallgasson&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Csodálkozva nézek rá. Miért?&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Ezt a poént nem engedem lelőni&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Bormester hadonászott. Egy szót se&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Olyan lényegesnek tartja?&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Látom, szólt Bormester, hogy ön a viccet észrevette, de kérem,
      száját fogja be. Ön biztosan tudja, hogy a másik szobában ki
      volt&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;A huszonhármasban? Hát persze hogy tudom&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Ne beszéljen róla&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Ha nem akarja. Hiszen a végén úgyis megmondja&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Nézze, mondta Bormester vigyorogva, ott a szállóban&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Persze, a helyzetet valamiféleképpen meg kellett menteni,
      legalább önmaga előtt, nagyon is értem&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Az imént ön nekem azt az ajánlatot tette, hogy a modern&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;házassághoz adalékokat szolgáltassak. Én ezt az ajánlatot
      komolyan veszem, és a következő fejezettel fogom kezdeni:
      Nászéjszaka előtt és nászéjszaka után. Ebben a részben&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Tudom. A nő nászéjszaka előtt&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Pontosan leírtam őt&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Emlékszem rá. Hertha ez a nő, a nászéjszaka előtt, aki a
      gyógyszerész számára gyógyszerész, sőt a kefegyáros számára
      kefegyáros, ő az, aki szelíd és engedékeny és alkalmazkodik és
      rajong és csodál és lágy és merő ígéret és remény&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Gitta pedig a nő a nászéjszaka után, aki fejgörcseiről nem tud
      lemondani&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Úgy van. Ez a fejezet&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Biztosra veszem. Ami a nászéjszaka előtt volt, az utána az utolsó
      ponton nullifikálódik. A nő tökéletesen megváltozik. Herthából Gitta
      lesz. Nos, kérem, képzelje el Misike arkangyalt, amikor Angela
      színeváltozását meglátta, képzelje el, hogy ezt a fantasztát ez a,
      valljuk be, végtelenül kellemetlen, de törvényszerű átlényegülés
      mennyire meglepte. Hogyan! Ez a nő itt Angela? Lehetetlen! Egészen
      másnak mutatkozott. Becsapott. Misike le volt sújtva. S ebben a
      zavarban ő, természetesen, mint minden fantaszta&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Ahelyett hogy a dolgot értelmesen megnézte volna, még jobban
      összezavarta. Ez a kényszerképzet, hogy az ő valódi felesége a
      szomszéd szobában van, a huszonhármasban levő férfi pedig Angela
      igazi férje. A dolog nem volt veszélytelen, és az is lett,
      veszélyes, Misikét rendkívül magabiztossá tette. Azt azonban nem
      tudta, attól a pillanattól kezdve, hogy ezt a fantazmát
      végiggondolta, a valóságban Angela férje lenni megszűnt. Ilyen
      körülmények között igazán n&lt;/i&gt;&lt;i&gt;em lehetett csodálkozni azon,
      hogy&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Talán tudja, hogy ez a hallucináció hová kapcsolódik&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Tudom. Angela álmához a csuklyásról&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Remek.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Én a csuklyásról szóló álmot a szállóbeli fantazma közvetlen
      következményének tartom&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Azt hiszem, úgy is van. Misike a&lt;/i&gt; &lt;i&gt;szállóban Angeláról
      lemondott. Ő, kérem, Angelát a szomszéd huszonhármasban levő
      férfinak ezennel átadta. Ezzel ő a csuklyást a házba eresztette, és
      Angelának bizonyos tekintetben igaza is volt, hogy a csuklyás
      Misike, a baj csak az, hogy ő mindjárt (te&lt;/i&gt;&lt;i&gt;rmészetesen
      bosszúból) a csuklyásnak a gyereket is odaadta, és ezzel
      gyilkosságot követett el, amit sohasem tudott kiheverni&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Bosszúról beszél?&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Lehet, hogy a viccet nem vette észre. Angela ugyanis egészen
      rendkívüli módon szerette volna, ha férjéből Ödö&lt;/i&gt;&lt;i&gt;nke lett
      volna&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Ödönke a bögyörővel?&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Szóról szóra. Ez egyébként minden nő legmélyebb óhaja, a férj,
      mint játék baba. És amiért Misike tovább arkangyalkodott, és sehogy
      se akart Ödönke lenni, akit skatulyába lehet tenni, Angela őnagysága
      bosszút állt, és&lt;/i&gt; &lt;i&gt;a gyereket a csuklyásnak adta. Most már
      érti?&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Pontosan. Még valamit. Angela tudott Lala megdicsőüléséről?&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Hogy gondolja! Tudott ő Archibald révén, Tibold atya révén, Fanny
      és Gitta révén, részletekbe menően, minden mozzanatról&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Jó. Így most már világosan&lt;/i&gt; &lt;i&gt;látok. Ez volt az, ami őt
      végképp engesztelhetetlenné tette. Ő ugyanis attól a pillanattól
      fogva a szenvedők megdicsőülésében vakon hitt, s azt remélte, mert ő
      olyan képtelenül szenved, ő is meg fog dicsőülni. Ilyen körülmények
      között ő Misikével szakít&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ott, és Misike tényleg nem tehetett
      mást, mint hogy Kanavászhoz rohant&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Egyébként, szólt Bormester, ön az én házasságteóriámmal tisztában
      van és tudja &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Igen, mondom én, a törvényt ezek szerint meg is lehet fogalmazni.
      A visszahárítás, mint a házassá&lt;/i&gt;&lt;i&gt;g alapművelete&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Visszahárításnak nevezi?&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Az egyszerűség kedvéért, mondom, mert ha csupán arról lenne szó,
      hogy a férj a nőre, a nő a férjre csak olyan saját hibáját vetítené
      át, amely hibában a másik fél teljesen ártatlan (nem éppen erényből,
      hanem erőtlenségből, mert én azt hiszem, mi a bűnök többségét nem
      azért nem követjük el, mert jók, hanem mert elkövetésükhöz gyengék
      vagyunk), mondom, ha a férj a nőre, a nő a férjére csak a hibát
      vetítené át, amelyikben a másik tökéletesen ártatlan, akkor az egész
      műveletet áthárításnak is lehetne hívni. A képletet, azt hiszem,
      világosan látja. Misike szeszélyes, tehát állandóan abban a
      hiszemben van, hogy Angela szeszélyes. Angela lelkiismerete rossz,
      mert férjét Lalának elárulta, tehát Angela holtbiztos meggyőződése,
      hogy Misike lelkiismerete rossz, mert Misike őt (Kanavásznak,
      Vattának, Jávorkának stb.) elárulta. Saját hibáját a másikra
      hárítja. Ez a házastársak érintkezésének alapformulája. Ő az, aki az
      én hibámban vétkes. Obligát szólam: ő az oka. Fáj a fejem, ő az oka.
      Rosszat álmodtam, ő az oka. S a pokoli ebben az, hogy ez, bár nem
      igaz, de így van. A házasságban az a vicces, hogy az én hibám nem
      látszik, csak a másiké, de az aztán annál jobban. Valójában azonban
      a dolog, mint mont tam, nem ilyen bonyolult, hanem határtalanul
      egyszerűbb. Abban a hibában, amit a nő a férjre és a férj a nőre
      áthárít, természetesen a másik is hibás, s így nem át-, hanem
      visszahárításról van szó. Angela lelkiismeret furdalását Misikére
      vetíti. Misike nem érti és bámul. Pedig a dolgot másképpen észre sem
      vehetné, csak úgy, hogy neki is lelkiismeret furdalása van, de ezt
      Angelára hárítja, az viszont vissza. Az egész olyan, mint a tenisz.
      A hibákat egymáshoz vagdossák, de mindig csak olyan hibákat,
      amelyekben aktuálisan ők maguk, egyéni mérték szerint ugyan, de
      éppen olyan vétkesek. Ezért mondtam, hogy a házasság alapművelete a
      visszahárítás.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;A házastárs, szólt Bormester, saját hibáim hű tükre, összes
      vétkeim és bűneim számtartója és vádló és ítélet és&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Azért helyes, hogy hősének Misikét választotta, ezt az
      elkényeztetett, de rendkívül okos fiút. A hiperintelligencia minden
      belátásra képes, csak egyre nem, az őrület normális voltát
      belátni&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Paranoiának is hívják&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Legyen paranoia.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Az intelligencia egyébként éppen olyan tükörhelyzet, mint a
      többi. Ez az, amikor az ember szemébe világít saját hülyesége&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Így is jó. Ezek szerint a végső következtetést le lehet vonni.
      Aki a dolgot a másikra tolja (hárítja), annak máris nem lehet igaza.
      Ezért a keresztény (megváltás) pszichológia (morál) azzal kezdi,
      hogy az egészet, úgy, ahogy van, magára veszi. Ami ezenkívül van,
      mesterkedés és rossz. Kibújás. Mindig csak kísérlet maradhat.
      Kibújni nem lehet. Vállalni nemcsak kell, hanem okos is. Az ember
      hallatlan sok időt és erőt takarít meg, és a dolgokat
      leegyszerűsíti, sőt ezzel lehetőséget biztosít a derűnek, és belső
      háztartását ökonomikussá teszi. Mindig saját bűnös voltából kell
      kiindulni. Ez a humor. Ha másképpen tesz, visszahárít. Ez téves, és
      hatásában végzetes. Ezért az egyetlen helyes magatartás a
      humorisztika, amely minden kritikát (nevetést) önmagán kezd, anélkül
      természetesen, hogy ezzel magát felelőssé nevezné ki (abban a
      pillanatban tüstént nevetségessé válik), és azt mondaná, én, kérem,
      olyan jelentékeny személy vagyok, hogy még a hibákról és a bűnökről
      sem vagyok hajlandó lemondani más számára, még ez is az enyém, az
      egészre jogot formálok, és igényemet ezennel bejelentem! éljen!&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Házasságról szóló művében, mondom, remélem, ezt a részt igen
      részletesen kifogja fejteni&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Biztos, válaszol Bormester, csak azt hiszem, ezért a könyvemért
      jutalmul egyáltalában nem fogok annyi rózsaszín és lila és
      világoskék illatos levélkét kapni, mint Vatta úr&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Mit szólna hozzá, kérdem, ha ezek alapján a dologba egy kicsit
      mélyebben belemennénk? &lt;i&gt;Ez az aperszű-stílus nem elégít ki, és,
      amint tudja. Egyetlen feltételem van, szólt Bormester. Hogy nem tart
      sokáig, válaszolom. Úgy van. Helyes, a lehető legrövidebben akkor
      csak annyit óhajtanék elmondani, hogy világirodalmi távlatban én ezt
      a házasság&lt;/i&gt;&lt;i&gt;i részt a maga teljes egészében moralizmusnak fogom
      fel, éspedig a theophrastosi vagy plutarchosi vagy vauvenargues-i
      vagy labruy&amp;#232;re-i vagy moli&amp;#232;re-i vonalon. Megtisztel, s&lt;/i&gt;&lt;i&gt;őt azt
      hiszem, túlértékel, válaszol Bormester. Vatta úr nemhiába hivatkozik
      oly sok&lt;/i&gt;&lt;i&gt;at Galianira, és az ifjú Misike nemhiába mélyed el
      Chamfort (azt hiszem, Rivarol és Pascal és Montaigne és Joubert)
      olvasásába, és e rész uralkodó nyelve nemhiába a francia, amely par
      excellence a moralizmus nyelve. Most hirtelen, azt hiszem, éppen
      Galiani&lt;/i&gt; &lt;i&gt;egyik aforizmusára kezdek emlékezni. Azt mondja, hogy
      életünk (a franciáké) annyira bonyolult és összetett, és annyi benne
      az ellentmondás és az ellentét, hogy az írónak dolga igazán könnyű,
      nem kell tennie mást, mint pontosan leírnia azt, ami van, és akkor
      máris a lehető legszellemesebb ember. Ezt tette minden igazi
      francia&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Egyre jobban el vagyok ragadtatva, szól Bormester. Szóval ön ezt
      a részt moralista komédiának tartja. Még, folytatom, nem vagyok a
      végén. A házasság története a hozzátartozó epizód&lt;/i&gt;&lt;i&gt;figurákkal
      tulajdonképpen obligát giccs (Strindberg, aki azonban a házasság
      komédiaszerűségét nem vette észre, és rémdrámát csinált belőle).
      Ezen jóindulattal még nevetni is lehet. Bár úgy látszik, hogy a
      végén mindenki csődben van, Misike is, Angela is, Kanavász is, Lala
      is, Gitta is, Jávorka is, Vatta is, Marianne is, sőt Herstal Raimund
      is és még szegény Simor is Velencéjével és Hedry is tizenkilenc
      fillérjével, dráma itt még sincs. A vicc az, hogy mindenki elérte,
      amit akart. Persze nem azt, amiről tele szájjal szónokolt, hanem
      amit, hogy úgy mondjam, szíve legmélyén kívánt. Akartad? Itt van,
      bolond. Misike megmentette Angelát. Ám lássa. Lala megdicsőült. Ám
      lássa. Fanny férjhez ment Ödönkéhez. Gitta fejgörcseiről nem mondott
      le. Marianne a kettő között maradt, Vatta úr szószátyársága
      lelepleződött és így tovább, még a szegény kecske is özvegy maradt.
      Óriási, szólt Bormester, nem is tudtam, hogy ilyen jó művet
      csináltam&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Most következik a humor, folytatom. Obligát giccs, vagyis
      moralizmus, amin, mondom, még nevetni se lehet. Dráma azonban itt
      sincs. Tudja, hol van a dráma? (Komédia.) El se tudom képzelni,
      válaszolt Bormester. A zárójelekben, válaszolom. Bormester maga elé
      nézett. Hogyan? kérdezte. A komédia, mondom én, hogy ezek az emberek
      egymásról mindenféléket gondolnak, például hogy a kis angyalkát
      megölte, hogy a forrásba köp, hogy az igazsággal baj van, hogy azt
      csinálja, amit otthon látott. Persze ön csak Misike gondolatait
      közli, mert közvetlenül csak azokat ismeri. Ezt hibának tartom.
      Önnek&lt;/i&gt; &lt;i&gt;Lala és Kanavász és Jávorka és Marianne, főként azonban
      Angela gondolatait is közölnie kellett volna. Ebben a zagyvalékban,
      kiáltott Bormester, maga a teremtő Isten se ismerte volna ki magát.
      Azzal önnek nem lett volna szabad törődnie, folytatom. Azt állítom,
      hogy zárójelek nélkül az egész obligát giccs. A komédia a
      zárójelekben van. Ez a moralizmus. De, kérem, mi a zárójel? A
      zárójel az, hogy ezek az emberek őrjöngésük hevében egymásról (mivel
      egymás valódi lényegéről sejtelmük sincs) mindenféle őrültséget
      összevissza gondolnak, és főként, kérem szépen, feltételeznek. Érti?
      Ezt a szót jegyezze meg jól. Ezek az emberek egymást nem ismerik,
      mert egymással nem találkoztak. Tudjuk, miért. Azért, mert saját
      személyes üdvükért való küzdelemben erre nem értek&lt;/i&gt; &lt;i&gt;rá. A
      dolog nem maradhat annyiban, mivel egymásról semmit sem tudnak,
      tehát kénytelenek egymásról mindenfélét feltételezni. Mit?
      Nagyobbára tücsköt és bogarat. Ezt én ilyen szigorúan mondom, mert
      így van. Képzelje csak el, ha ilyen obligát házassági dialógus mögé
      odatenném a valódit, vagyis zárójelekben azt, amit Misike Angeláról
      és Angela Misikéról gondol és feltételez, amit Jávorka Marianne-ról
      és Marianne Jávorkárót. Az ön Misikéje néhány helyen egészen helyes
      irányba tapogatózik. Emlékszem rá, több h&lt;/i&gt;&lt;i&gt;elyütt azt gondolja,
      hogy az én gondolataim ellen ő (Angela) nem tud védekezni, és az ő
      (Gelanazonangiline) gondolata ellen én nem tudok védekezni. Ez a
      helyzet. Ezek egymásról mindenféléket gondolnak, és az ellen, amit
      egymás ellen gondolnak, nem tudnak védekezni. Egymást állandóan a
      víz alá nyomják. (Bűnös gyermek, ledér nő leánya, csatornában tanult
      meg lélegezni, ő a csuklyás, megcsalt, három gyermeket csinál, aztán
      elmegy a kurvájához.) Kétségbeesetten igyekeznek egymás gondolatát
      kitalálni, mert tudják, hogy a veszély nem a kimondott, hanem az
      elhallgatottban van. Az igazi veszély abban van, amit feltételeznek.
      Ez ellen nem lehet védekezni. Aki a másak gondolatát kitalálta,
      nyert. Ez a hátsólépcső-dráma. Ezt hívják pszichológiának. Ez az
      aljasság. Hátsó gondolatokban élni. Arra építeni, amit a másik nem
      mond ki. Persze nem tehetünk róla, hogy így van. Ez a dolgok
      immanens (transzcendens) irrealitása, hogy így van, és ugyanakkor
      nincs így, sőt még ígyebben van, és még sokkal ígyebben nincs&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Ez a Misike&lt;/i&gt; &lt;i&gt;bármilyen svihák legyen is, egyetlen dolgot
      javára kell írnom, s ez az, hogy ő ezt a zárójelekben való permanens
      hátbatámadást nem óhajtotta megtűrni. Mondjuk úgy, hogy az
      úgynevezett társas érintkezésben a hátsó gondolatok szüntelen
      árulása ellen semmit sem tehet. Ha az ember saját zárójelét a
      nyilvánosság előtt fölfedi, legtöbbnyire kínosan komikussá válik.
      Abba, hogy az emberek többségével szemben kénytelen vagyok tökéletes
      irreális színvonalon látszatérintkezést folytatni, nem szívesen, de
      bele kell&lt;/i&gt; &lt;i&gt;nyugodnom. Próbálja meg, hogy Lalával nem így
      érintkezik. Lala tüstént feláll, és azt mondja, ön szemtelen és
      neveletlen strici, akit otthon és az iskolában még tisztességesen
      hazudni se tanítottak meg, faképnél hagyja, és önnel szóba sem áll.
      Lalával és&lt;/i&gt; &lt;i&gt;Kanavásszal és Gittával, sőt bizonyos tekintetben
      Jávorkával és Vatta úrral is ezen a társadalmi szinten (definícióm:
      a közös félreértések területén) kell érintkeznem. Az úgynevezett
      barátokkal való érintkezés különös varázsa, hogy a beszélgetésben a
      zárójelek felbontásának lehetőségét egymás számára kivételes
      esetekben biztosítjuk ugyan, de a dolog ennyiben marad, és
      alkalmazásra többnyire nem kerül. De ez már önmagában
      megkönnyebbülés. Misike és Marianne egymás zárójeleinek felbontását
      néha megígérik, és ezért ragaszkodnak egymáshoz annyira. Vatta úr
      konferanszainak charme-ja éppen az, hogy állandóan a (főként
      erotikus) zárójelek jelenlétét konstatálja (ezt ő paplanalatti énnek
      hívja), de a zárójelek felbontásáig már nem jut el. Misike
      elhatározta, hogy házasságából a zárójelet kitiltja. Ebből láthatja,
      hogy milyen bolond volt, vagyis azt, hogy távolról sem olyan svihák,
      mint amilyennek látszott. Jó, mondta ő arkangyalian, Kanavász, Lala,
      Gitta, a család, az iskola, a hivatal, ez mind a közös
      félre&lt;/i&gt;&lt;i&gt;értések területén mozog, és itt mi zárójelekben és
      ellenzárójelekben élünk. Ezek itt mind másod- és harmad- és
      negyedfokú egyenletek, két, három, öt, huszonhat, ötszázhatvan
      ismeretlennel. Vatta úr, Jávorka, Marianne esetében opportunusnak
      kell lenni, igyekszem, hogy annyi zárójelet bontsak fel, amennyit
      csak tudok. A házasság más. Ez nem közös félreértések, hanem a közös
      megértés területén mozog. Itt, kérem, valamennyi zárójelet fel kell
      bontani. A valódi házasság csakis a teljes leplezetlenség
      színvonalá&lt;/i&gt;&lt;i&gt;n lehetséges. A zárójeleket nem tűröm. Ugye, milyen
      hetyke fiú? Kimondani. Nincs irtózatosabb, mint folyton hátba
      támadni és hátbatámadások ellen előzetes intézkedéseket tenni.
      Árulás. Éspedig a legmagasabb fokú, mert én őt állandóan önmagamnak
      árulom el.&lt;/i&gt; &lt;i&gt;Még csak vissza sem vonhatom. Bukáshoz vezet. A
      házasság minden egyéb emberi viszonylattól abban különbözik, hogy ez
      a teljes kimondhatóság helye. Végre van valakim (mondja a férj és
      talán a feleség is, de nem biztos), akinek minden gondolatomat
      kimondhat&lt;/i&gt;&lt;i&gt;om. Nem kell folyton a számra vigyázni. Ő mindig
      tudja, hogy mit miért mondok. Nincs szégyen, nincs félreértés,
      főként nincs takarózás, elrejtőzés, nincs becsapás, nem kell folyton
      számolni, ez, kérem szépen, nem a taktika területe. Ez a teljes
      értékű életmegnyilatkozás területe. Kérem szépen, folytatja az
      arkangyal, az éjszakák az ágyban, a zárójelek tökéletes
      megsemmisülése idején a közvetlenség diadala lenne, és éppen ezért
      az egyesülés, sőt az üdv ideje, ha. Igen. Ha. Tudomásul kell venni,
      az egész emberi létezésben egyáltalán el sem képzelhető olyan
      helyzet, amelyben a zárójeleknek áttörhetetlensége nyilvánvalóbb
      lenne, mint éppen az ágyban éjszaka. Igen, kérem. A taktika diadala.
      Az ágyban éjszaka a nő egész lénye zárójelbe kerül, és a férfi
      egés&lt;/i&gt;&lt;i&gt;z lénye reménytelenül kívül marad. Ez, kérem, nem
      potencia kérdése. Itt hiába potens valaki, mint például Kanavász
      ezredes, aki egyetlen éjszaka ötször kísérelte meg a zárójelet
      áttörni, láttuk, milyen eredménnyel. Ez, kérem, egészen más. Ez a
      szerelmi a&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ktus komédiája. Az egyesülés merőben káprázat és
      üresség és a csalódás és a megrendülés és a fáradtság és a
      kiábrándulás, és az émelygés és az utálat és az undor és a többi
      (folytassa, ha tetszik), ezért tör elő olyan elemi erővel, mert ha
      van alkalom és hely, amikor a zárójelek felbontása lehetetlen, akkor
      ez éppen az ágy éjszaka. Ez a nászéjszaka nagy élménye. Ezért a nő,
      mint az őrült (a boldogtalan azt hiszi, hogy ez csak vele történt
      meg), elkezd ettől a helyzettől menekülni. A férfi még őrültebb, és
      önmagát okolja, egyetlen éjszaka ötször, nemde? De a vicc az, hogy a
      zárójelek hatalma nem gyengül, hanem egyre erősödik. A nappali és
      ágyon kívüli életben is egyre több kerül zárójelbe. Mind a ketten
      őrjöngenek, és a zárójelekben állandóan azt üvöltik, hogy
      boldogtalan vagyok, én is, ő az oka. Ő az oka. A kis angyalkát
      megölte. Fejgörcseiről nem tudott lemondani. A nő a szülei házába
      visszafut, és fejét a mama ölébe dugja. Ez a zárójel még mindig
      elviselhetőbb, mert nem nyúzza le róla az idegeket. Legalábbis
      egyelőre. A férfi tökhülyén áll. Teljes kimondhatóság? A taktika
      felszámolása? Minden gondolatomat kimondom, és ővele közvetlenül
      eggyé válok. Az ágyban éjszaka suttog, és érzéki részegségben ölel.
      Közben az egyre irtózatosabb tapasztalat, hogy a csőd&lt;/i&gt; &lt;i&gt;itt
      teljes. Éppen itt, ahol azt hitte, az összes zárójelek felbomlanak.
      A testi egyesülés tragikomédiája. Szép kis csávába csalt itt engem
      valaki (ez a valaki, az a gyanúm, én magam vagyok, a fene egye
      meg).&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Önnek, szólt erre Bormester, az a véleménye, hogy ez dupla komédia,
      és mi legalább két tudattal élünk? Legalább, válaszolom. Dupla tudat
      és dupla komédia. Kívül is, belül is. Ez a zárójel értelme. A
      moralisták tisztességesen és nyílt kártyákkal játszanak. A komédia a
      színpadon játszódik le, és a dol&lt;i&gt;gok lefolyása nyilvános. A
      komédiát mindenki úgy érti félre, ahogy akarja. Önnél a komédia
      párhuzamosan folyik a színpadon, a színfalak mögött és a nézőtéren.
      Ezt nevezem aljasságnak. Ez a pszichológia tisztátalansága.
      Szüntelenül azt a gyanút kelti, hogy valódi életünk zárójelekbe van
      elrejtve. Mert a moralistáknál úgynevezett karakterekről és
      szignatúrákról van szó. Komoly emberismeret. Önnél ez szégyentelen.
      indiszkréció, amely mindig a ki nem mondott szó mögé nyúl, és azt
      keresi, hogy a szó (mivel ez&lt;/i&gt; &lt;i&gt;maszk, és ezt csak hazugságnak
      tudja értelmezni) valójában mit jelent, mi az, amit szándékosan és
      aljasságból az ember mögé elrejt. Persze Misikének igaza van. Az
      ellen, amit az ember a másikról feltételez, nem lehet védekezni.
      Minden ember a másik hátsó&lt;/i&gt; &lt;i&gt;gondolatainak menthetetlen
      martaléka. Ezt tette velünk a pszichológia, amit egymás ellen
      találtunk ki. Én tudom, hogy itt miről van szó. Mint Fannynak,
      mindenkinek megvannak a maga titkos szavai. Fanny titkos szavaiban a
      humor, hogy bár a legrondábbak kö&lt;/i&gt;&lt;i&gt;zül valók, tökéletesen
      ártatlanok. Hasonlítsa csak össze, amikor Lala azt mondja, hogy
      szent vagy erkölcs vagy lélek vagy kedves szava, lelkület, ezek
      mennyivel mocskosabbak és ragadósabbak és rosszabb szagú szavak,
      mintha Fanny azt mondja, hogy szar. Azt hiszem, Fanny titkos szavai
      az egész történetben a legtisztább szavak, még Jávorka szavainál is
      sokkal tisztábbak. És például, amikor Jávorka a sajtárba vizel, az
      sokkalta tisztább, mint amikor Lala oly pedánsan mosakszik, vagy
      amikor Angela a tengerben&lt;/i&gt; &lt;i&gt;nem mer megfürödni, mert a vízben
      halak vannak. Az egész történet zárójelekben zajlik le, és nézetem
      szerint egyetlen ember él itt zárójelek nélkül, ez Dux, a Kaliban.
      Persze jelentősége ennek nulla, mert Dux nem is ember, hanem szörny.
      Ide jutottunk. Szörnyetegnek kell lenni, hogy az ember hazugság
      nélkül tudjon élni. Én a magam részéről sajnálom, hogy ön, Jávorka
      vagy Marianne vagy Lala, de főként Angela titkos szavait nem
      közölte. Egyet mindenesetre tudunk. Angela titkos szava: a kis
      angyalkát megölte. Ebből következtethetünk, sajnos nem sok jót, a
      többire is. A titkos szavak közlése a komédiához bennünket sokkal
      közelebb vezetett volna. Úgy tűnik, mintha az egész csürhében dupla
      tudattal csak Misike rendelkezett volna, pedig tudjuk, hogy
      mindegyik azz&lt;/i&gt;&lt;i&gt;al élt, mindegyik tele volt a másik számára
      beugratásokkal, csapdákkal, tisztátalan csalétkekkel, s az egész
      néha csakis arra ment ki, hogy egymást leleplezzék és hátba
      támadják. Csinos kis társadalom. Amit gondol, az ellen nem tudok
      védekezni. Magamat a másik hátsó gondolataitól állandóan támadva
      érzem. Ez az aljasság.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Most pedig a házasság komédiájának végső következménye. Bormester
      elszomorodott. Kérem, szól, amit ön elbeszél, bármilyen érdekes, de.
      Mindjárt befejezem, mondom. A végső következmény az, hogy a
      humorisztikai alapállás tisztázódik. A zárójelekből, vagyis Misike
      parole intérieure-jeiből indulok ki. El tudja gondolni, hogy mi
      derül ki? Megmondom. Egyek az emberek itt nem is dupla, hanem tripla
      őrültek. Hogyhogy? kérdi Bormester. Misike, mikor már sehogy se
      talál kiutat, ilyen hátsó gondolatában az egész dolgot önmagára
      fordítja vissza, és így szól (természetesen nem Angelához, akihez
      címezve van, hanem Marianne-hoz, mert ez így veszélytelenebb és
      főképp hazugabb, s ez így semmi egyéb, mint konfesszionális szólam,
      vagyis szemenszedett irodalom), mondom, így szól: én őt (Angelát)
      azzal, hogy nem szeretem, megrontom. A megállapítás magában véve
      kolosszális. Itt, kérem, nem lehet aludni többé. Akit az ember nem
      szeret, azt megrontja. Tisztában van ön ennek a ténynek
      jelentőségével? E pillanatban nem óhajtok erre kitérni, később
      azonban ennek a legszélesebb alapokon való magyarázatáról nem vagyok
      hajlandó lemondani. Ezen a ponton válik az egész történet
      tragédiából komédiává. Ettől a ponttól kezdve az egész olyan
      nevetségessé válik, hogy csak a karzat kedvéért kell folytatni.
      Ebben a mondatban van meg a mérték, amely. Érti? Misike azzal, hogy
      Angelát nem szereti, megrontja. Angela azzal, hogy Misikét nem
      szereti, megrontja. Mi következik ebből? Misike ezt is tudja. Ebből,
      kérem, az következik, hogy Angela őrületének oka és felidézője
      Misike. Vagyis tényleg micsoda? Tényleg ő az oka. Ő az oka. És még
      egyszer, ő az oka. Mikor a dolog az esztelen hazudozásban
      (zárójelezésben) már nem megy tovább, Misike ezt igen szépen
      megfogalmazott konfesszióban, persze zárójelben, megteszi. Mit tesz?
      Mondja. Persze ő tudja, hogy mondani nem elég. Valami mást kellene.
      Ön erre azt mondhatná, hogy Misike huszonnégy éves, és tőle ez
      igazán szép. Szeretet nélkül meg kell őrülni. Abban, hogy Angela
      megőrült, nincs semmi csoda. Misike nem szereti, tehát meg kell
      őrülnie. Kanavász nem szereti Gittát, Gitta nem szereti Kanavászt.
      Mi történik? Mind a ketten megőrülnek. Marianne nem szereti
      Jávorkát, Jávorka nem szereti Marianne-t. Mi történik? Mind a ketten
      megőrülnek. Szeretet nélkül meg kell őrülni. A dolog lényegét
      engedelmével hat pontban összefoglalom. Íme:&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Első: szeretet nélkül meg kell őrülni. Igaz?&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Második: mindenki őrült. (Senki sem szeret.) Igaz?&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Harmadik: őrült vagyok. Igaz? (Teremtő Isten, ez aztán igaz!)&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Negyedik: Tudom. Ebbe a tudásba bele kell őrülni. Igaz? (Ez a
      másodfokú őrület.)&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Ötödik: szeretet nélkül őrjöngeni kell. Igaz? (Csak nézzen
      körül.)&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Hatodik: Ez az őrjöngés a nevetés. Igaz? (Ez a harmadfokú
      őrüle&lt;/i&gt;&lt;i&gt;t.)&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Ezt a hat pontot nevezem humorisztikai alapállásnak. Nézzük meg
      egészen közelről. Misike jó. (Améline, ön jó. Angela, ön nem jó.)
      Mit jelent jónak lenni? Definícióm: jónak lenni annyi, mint nem
      ölni, ha nem muszáj. Jónak lenni nem erény, nem különösebb&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;kvalitás, inkább opportunizmus, megalkuvás és korrupció,
      sajnálatos kényszerhelyzet, szomorú, nevetséges és fals. Misike, ön
      jó. Angela, ön nem jó. Mire én azt mondom önnek, számomra Angela
      nemjósága sokkal többet ér, mint Misike jósága, mert Angela
      sze&lt;/i&gt;&lt;i&gt;retet nélkül becsületesen őrjöng, és még öl is, a kis
      angyalkát megölte, de Angela nem korrupt és nem alkuszik meg, és
      szenvedélyesen követeli a szeretetet, és neki az, hogy ő csak jó
      legyen, szart sem ér. Angela igenis nem jó. Angela sokkal több.
      Angela a szeretetet szenvedélyesen követeli és őrjöng. Persze
      hamisan követeli, mert ő maga nem szeret, s ebbe ő bele is bukik, és
      kész a komédia. És nem kell béke. Nem kell nyugalom. Nem kell álmos
      polgáriság, kétszobás ház, gyerekek, délben fél kettőkor ebéd,
      éjszaka a szokásos egybekelés. Nem, inkább kell a perpatvar és a
      gyűlölködés és a marakodás és a verekedés és a gyilkosság. Nem kell
      az, hogy jó. Neki egyszerűen a szeretet kell. Angela végül is
      sokkalta jobb, mint Misike, mert ő a szeretet szenvedélyének a jóság
      által való korrupcióját visszautasítja. Misike ezt tudja. A
      szeretetet a béke és a nyugalom nem pótolja. A szeretetet nem
      pótolja semmi. Szeretet nélkül őrjöngeni kell. És ő becsületesen
      őrjöng, de esze ágába sem jut félúton megállni és jónak lenni.
      Angela tisztességes nő. Persze az a baj, mondom, hogy éppoly kevéssé
      szeret, mint Misike. Erről azonban sejtelme sincs, hiszen ostoba
      libácska, szegény egyszerű kis lélek, ahogy Misike a zárójelben
      mondja. Misike intelligens fiú. Ő tudja, és ebbe másodfokon is
      beleőrül. De Misike még többet is tud. Ő még azt is tudja, hogy ez
      az őrjöngés a nevetés, vagyis a komédia bázisa. Ezért ő harmadfokon
      is megőrül. Ez a tripla őrület, amit én humorisztikai alapállásnak
      nevezek:&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;első: nevetek, mert őrjöngök,&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;má&lt;/i&gt;&lt;i&gt;sodik: nevetek, mert őrjöngök, és ezt tudom,&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;harmadik: nevetek, mert őrjöngök, mert tudom, hogy szeretet
      nélkül vagyok, és ebbe bele kell őrülni, és szeretet nélkül
      őrjöngeni kell, és ez az őrjöngés a nevetés.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;A humorisztikai nevetés a tulajdonképpeni és&lt;/i&gt; &lt;i&gt;a valódi
      nevetés, a szeretet nélkül való élet őrületének tudásába való
      beleőrülésből fakadó nevetés, a tulajdonképpeni komédia alapállása,
      mondom, a&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Éljen, kiáltott Bormester. Igazán ragyogó volt. De most engem is
      szóhoz juttathatna&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;A magam részéről, mondom, a házassági részeket háttérbe tolnám.
      Az egész vonalon azt tapasztaltam, hogy ön fordított rendet követ
      itt, mint egyebütt. A valódi hősöket a második helyre teszi, a
      jelentéktelenebb embereket előtérben hagyja. Ezt a módszert&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Kit ért ön valód&lt;/i&gt;&lt;i&gt;i hős alatt?&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;A ténylegesen jelentékeny embereket. Elsősorban Hedry Lőrincet,
      aztán Platonkát, Dolorest, Herthát, Vászoly leányát, Kanavász első
      feleségét&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Ön, szól erre Bormester, ezzel a véleményével teljesen magára fog
      maradni. Azt hiszem, senki a világon nincs, aki ezeket különösen
      jelentékeny embereknek tartja.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Mindjárt megmagyarázom, mondom. Mindegy, hogy melyik embert
      veszem elő, Dolorest vagy a kancsal Kolifantot. Hedryről most nem
      beszélek, mert feltevésem szerint ő az elbeszélés tulajdonképpeni
      hőse&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Hedry a tizenkilenc fillérrel?&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Semmit őróla nem tudni, csak hogy zsebében tizenkilenc fillér van
      (még az se biztos, hogy mindig ugyanaz a tizenkilenc.) Miért vonul a
      sarokba? Miért kell, hogy körülbelül félóránkint a pénzt elővegye és
      mindig újra és&lt;/i&gt; &lt;i&gt;újra megszámolja? Megmondom. Mert Hedry
      körülbelül félóra alatt minden esetben és ténylegesen azt, hogy
      mennyi pénze van, elfelejti. De miért felejti el? Azért, mert neki
      csak tizenkilencfillérje van. Ha neki akár kétezer koronája lenne,
      mint Patajnak, akár egy fillérje sem, mint Marianne-nak, akkor
      tudná, hogy ennyije van, vagy hogy nincs semmije. De tizenkilenc
      fillérje van, s ez az az összeg, amit az ember egy félóra alatt
      mindig elfelejt. Újból meg kell számolni. Amikor megszámolja, és
      megállapítja, hogy tizenkilenc, akkor elgondolkozik. Nem akar venni
      semmit. Nem is akarja félretenni. Csak úgy elgondolkozik, egy szót
      se szól, csak olyan homályos lesz és nehéz, talán nyög, pénzét
      zsebre dugja, helyére megy, de egy félóra múlva azt, hogy mennyi
      pénze&lt;/i&gt; &lt;i&gt;van, ismét elfelejti. Hedry, mondom, az egész
      elbeszélésben az egyetlen önmagában lezárt emberalak, a többitől
      független és önálló létezéssel, s ezért a főhősnek őt tartom&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Hedry Lőrinc nevében köszönöm, szólt Bormester, és tapsolt.
      Igazán pompás volt&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;A többi&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Elengedem&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Rendben. Ha nem kíváncsi rá, nem mondom. De valamit szóvá kell
      tennem, és egyúttal önt inhumánus kegyetlensége miatt felelősségre
      kell vonnom&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Ugyan&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Simor díjnok&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Kíváncsivá tesz&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Simor Hedry ellenpontja. Mindig fillérre tudja,&lt;/i&gt; &lt;i&gt;hogy
      mennyi pénze van. Ezt a pénzt ő tizenegy évig gyűjtötte, hogy
      életében egyszer, egyetlenegyszer elutazzék, és hat hetet abban a
      Velencében töltsön, amelynek minden kövét ő már sok száz könyvből
      ismeri. A hat hét programját ő már évekkel ezelőtt félórára beosztva
      el is készítette, ő, kérem, ezerkilencszázháromban ezt a tervet
      elhatározta, és kiszámította, hogy csaknem emberfölötti lemondás
      árán, mert ne felejtse el, hogy Simor vármegyeházi díjnok, havi
      negyvenöt korona fizetéssel, a velencei út pedig körülbelül
      háromszáz korona, mondom, elképzelhetetlen szívóssággal a pénzt
      gyűjtötte, és ő ezerkilencszáztizennégy augusztus elsején akart
      utazni, vagyis pont azon a napon, amelyen a háború kitört, sőt ami
      az egészet betetőzi, Simort, Kornél bandájával együtt, a rendőrség
      letartóztatta, és Velence helyett a börtönbe kerül&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;A gyanútlanság, amelyben a háború előtti emberek éltek, a
      hülyeség felső foka volt&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Nem vonom kétségbe. De nekem önhöz felszólításom van. Önnek ezt a
      részt meg kell változtatnia&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Hogyan gondolja?&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Ön Simornak megengedi, hogy pénze már két hónappal előbb együtt
      legyen, a hat hetet Velencében eltöltse, és a háború kitörése előtt
      még vissza tudjon térni. Erre már csak azért is szükség van, mert
      egyébként Simor díjnokból tragikus hős lesz. Tizenegy évi
      nélkülözés, tanulás, készülődés, remény, Velence, Velence, a
      galambok és a Frari és a Rialto és a gondolák és a Lido és Murano és
      akkor bumm, egyszerre csak hol van? A fegyházban&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Bormester hosszasan és kutatóan arcomba néz. Én, szólt végül, önt
      sokkal értelmesebbnek tartottam&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Nem értem, válaszolom kétségtelenül megzavarodva.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Mindjárt megmondom. Simor a többi embertől egyáltalában nem
      különbözik. Ugyanazt csinálja, amit Angela vagy Misike vagy Tibold
      atya. Mit csinál? Saját üdvéért kü&lt;/i&gt;&lt;i&gt;zd olyan süketnémán, hogy
      ezen a világon semmi egyebet nem vesz észre. Így van?&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Így&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Más embernél ez az üdv nem annyira fix és látható. Simornál:
      Velence. Az egész élet ezen a kártyán van. Velencén áll vagy bukik.
      Belátom, drasztikus és kihívó példa, de h&lt;/i&gt;&lt;i&gt;a így van. Mármost,
      kérem, ha én megengedem neki, hogy pénzét két hónappal ezelőtt
      összegyűjtse és elutazzék, mit gondol, mi történne?&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Üdvét elérné, egész életében erről beszélne&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Ördögöt. Simor Velencéből összetörve érkezne vissza. Nem azért,
      mert látná, hogy Velence távolról sem az, amiról ő álmodott. Hanem
      főként azért, mert ha már ott volt, most aztán mi a keserves fenét
      csináljon? Élete megszűnik értelmes lenni. Ön azt mondja, hogy miért
      nem eresztem el, sőt amiért Velence helyett a börtönbe zárom,
      kegyetlen vagyok. Nem, kérem, én akkor lennék kegyetlen, ha őt
      elereszteném. Így, hogy őt letartóztattatom, irányában az
      elképzelhető legnagyobb jótéteményt gyakorlom&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Ön azt hiszi, hogy az üdv nem a valóságban, hanem a rögeszmékben
      van?&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Eddig egyetlen emberrel se találkoztam, aki üdvét nem
      rögeszmékben kereste volna. És, mint Angela vagy Misike esetében, az
      ember nem rögeszméjét áldozza fel életének, hanem életét
      rögeszméjének. Ez törvény. Már akkor tizennégyben így volt. Azóta,
      persze, a helyzet mé&lt;/i&gt;&lt;i&gt;g súlyosabb lett, mert azóta az életet a
      rögeszmének feláldozni kötelező. Az üdvöt a valóságban keresni
      halálbüntetés terhe alatt tilos&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Ön tehát azt állítja, hogy Simor iránt nagylelkű volt, amikor
      megengedte neki, nehogy Velencébe elutazhassék, s így Velence-üdvét
      az ő számára egész életére megmentette&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Amit, ha elutazik, holtbiztos, hogy elveszít, élete
      tartalmatlanná válik, és boldogtalan&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Szóval az üdvöt elérni nem szabad&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Már csak a boldogság érdekében sem&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Lehet. Ha így van&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Nyugodjon meg benne&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Nem vagyok az az ember, aki a bizonyosságot a kétségnél többre
      tartja. A bizonytalanságban valófüggés rendkívül termékeny&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Szkeptománia&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Ahogy tetszik. Mindenesetre, ha így van, megértem a nagy papa
      jelenetet is a végén, amikor apa és fiú életében&lt;/i&gt; &lt;i&gt;először
      (talán utoljára) találkozik, és a találkozást mind a ketten
      átröhögik. Action gratuite&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Bormester hunyorgatni kezd. Mondja, szól, mit tegyenek? Egy
      biztos&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Egymást azonnal felismerték&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Papuli azt gondolta, hogy az ördög vigyen el, ha ez a fickó&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;itt nem az én fiam. Sejtelmem sincs róla, hogyan és miért és így
      tovább, de az én fiam, és az a vörős hajú, vizeskék szemű puha
      kölyök nem az enyém, amit egyébként úgyis mindig tudtam. Huszonnégy
      év múlik el, egyszerre csak belépek egy szobába, ahol ott
      v&lt;/i&gt;&lt;i&gt;an, és én tüstént tudom, ez a fiatalember itt ifjabb Herstal
      Raimund, az én fiam, viszont ez a fiatalember Bormester Mihály,
      Kanavász ezredes veje. Mit tegyek? A helyzet abszurd. Raimundot
      dobjam ki? Ön nem az én fiam. Hogyan történt? Nem tudom. Az
      áldójá&lt;/i&gt;&lt;i&gt;t! Az egészet fel kell forgatni. Kínos. Kancellár.
      Magas személy. Botrány. Feltűnés. Sajtó. Kedves Raimund, ön nem az
      én fiam, tévedtem. Hogyan? Huszonnégy évig tévedett? És Raimund
      felesége? A komtesz? Mit szól a gróf és a grófnő? Ők leányukat a
      kancellár fiának adták. Mit szól Bormester Mihály felesége? Mit szól
      Kanavász? A kancellár meghőbörödött, találkozik valami
      fiatalemberrel, nyakába borul, sírva fakad, és így szól: Ön az én
      fiam, akiben én örömömet lelem! Huszonnégy évig hiába kerestem, most
      megvan! Mind röhögnek. Mindenki röhög. Herstal megbolondult. Igen,
      ez így van, sőt ennél is több, ez ugyanis így van. Még ennél is
      több, mert ez, kérem, így van. Egyszerre az egész fejére áll.
      Szemben állok azzal, hogy így van, és mégse lehet így, vagyis, akár
      nincs, akár van, ez mindenképpen így van. A számat befogom és
      kussolok. Herstal bolond. Mindenki röhög. A fiú is felismerte?
      Azonnal. Te vagy az én fiam, akit elvesztettem. Te vagy az én apám,
      akit én megtaláltam. A gróf és a grófnő szájukat tátják. Skandalum.
      Lehet? Nem szabad? Elvesztettem őt, és ő megtalált engem. Ezért az
      egyetlen dologért, hogy ő az én fiam, és én őt magamhoz veszem,
      lehet-e az egészet felforgatni, és feleségem mit szól, ha a fiút
      hazaviszem, és azt mondom, Madame, ez az ön fia, itt hozom az ön
      elveszett fiát. És Raimund? A főhadnagy és az antikvárius fia,
      menjen a fenébe komteszével és a gróffal, ez pedig jöjjön Kanavász
      leányával, három unokám van, három apró kis Herstal. Feleségem néz,
      nem, ő nem az én fiam, mert Raimund. De hisze&lt;/i&gt;&lt;i&gt;n ez az igazi
      Raimund. Ön megbolondult. A pokolba is, szabad ezt csinálni? Vagy
      mindent hagyjak úgy, ahogy van, ilyen pillanat, amikor egyszerre
      látom azt, ami van, és hogy így van, és itt van, és nem lehet, és
      nem is szabad, és nem merem megcsinálni, és az egész felfordul, ez
      az igaz, az igazság, és hiába, így van, és mégse lehet, és erre
      lovag Herstal Raimund kancellár az egészet gyorsan elejti a sötétbe,
      hogy még csak emlékeznie se kelljen reá, elkezd hahotázni, és
      hahotázik. Nem engedi, hogy rajta röhög&lt;/i&gt;&lt;i&gt;jenek, inkább ő röhög.
      Bolond. Iszik és jósol, és Bormester Mihály vállára csapkod és
      hahotázik&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Herstal ezek szerint óvakodott attól, hogy fiát felismerje&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Nézze, itt mi mindnyájan különös életet élünk. Herstal sem
      kivétel. Elképesztő felfordulásban,&lt;/i&gt; &lt;i&gt;káprázat közepette. Semmi
      sincs úgy, mint ahogy lenni látszik. S amikor az ember egyetlen
      pillanatban, talán ténylegesen egyetlen pillanatban egész életében
      (amikor az angyal megjelenik) látja, hogy mi az igaz és azt, amit
      lát, az úgy van, mit gondol, mit csinál? Nem néz oda. Megrémül. Mi
      lesz, ha? Az igazság. Végre egyszer ami van, az van. Elkezd
      reszketni, és még csak el se hiszi. Odáig sem engedi magát jutni,
      hogy megnézze. Óvatosság? Még csak az sem. Gyávaság? Még csak az
      sem. Egész életében egyebet&lt;/i&gt; &lt;i&gt;sem tett, mint másokat
      megfélemlített, és mások őt félemlítették meg. Még csak nem is
      hitványság. Nem is hazugság. Elképzelhetetlen erőtlenség. Herstal
      azt, hogy ő fiával találkozott, egyszerűen átröhögte. Pipogyaságból?
      Gyarlóságból? Aljasságból? Mit tudom én? Röhögött. A barom. Pont úgy
      viselkedett, ahogy az ő helyében ön is viselkedett volna. S ahogy én
      viselkedtem. Senkiben sem lett volna az az elszántság, hogy íme, ez
      így van, akkor ez így van, lesz, ami lesz, a többi mind mellékes és
      nem számít. Herstal is, mint mindenki, azt, hogy ez így van, még
      csak magához sem eresztette, nehogy aztán erre emlékeznie kelljen,
      és ebből probléma legyen, és feladat és kényszer és lelkiismeret&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;És Bormester Mihály?&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Miért lett volna ő kivétel? Az ő felismerésének persze távolról
      se lett volna olyan következménye. Ami van, ő sem látta, csak
      később, hét teljes évvel később&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Mégis?&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Igen, de akkor Herstal Raimund már halott volt&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Amint látom, teratologiáját ön elvakultan folytatja &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Teratologia? új kifejezés&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Torzszülöttekről szóló tudomány. Semmi engedményt nem tesz, sőt
      amint látom, egyre szigorúbb.&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Milyen engedmény kellene&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Itt van például Mihály arkangyal. Az előbbi részekben ön, ha nem
      is minden esetben, de alakjainak állását, foglalkozását, társadalmi
      helyzetét körülbelül jelezte, hol és hogyan laknak, milyen
      életszínvonalon. Én ezt a hős esetében különösen nélkülözöm.
      Húszéves fiatalember megnősül. Egyszer arról hallok, hogy európai
      utazást tett, három nyelvet beszél, jól öltözik, máskor futólag
      említ&lt;/i&gt;&lt;i&gt;i, hogy reggel elmegy, nyilván munkába, de hová?&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Várjon, szól Bormester, abból a korból való bejelentő lapomat meg
      fogom keresni, és oda fogom adni, ott minden fontos adatot
      megtalál&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Hiába sértődik meg. Ha a statisztikának nem is vagyok híve,
      de&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Ön azt, hogy én a létért való küzdelemben milyen tevékenységet
      szimulálok, tudni akarja, és kiállhatatlannak tartja&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Provokálónak. Önnek társadalmi helyzetét jeleznie kell, mert ez a
      magatartás az ember gondolkozását meghatározza&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Mit akar? Mihály arkangyal ép&lt;/i&gt;&lt;i&gt;pen olyan polgár, mint Vatta
      úr vagy Marianne vagy Ambrus vagy maga Herstal Raimund. Erről külön
      beszélni fölösleges, véleményemet egyébként kifejeztem&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Nem emlékszem rá&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Vatta úr szájába adtam&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Ön egyetért Vatta úrral abban, hogy a forradalom nem egyéb, mint
      privát delíriumok kompenzációja&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Tételem, mondja Bormester, hogy akkori életemben csak
      monomániással találkoztam volna, ha egyáltalában valakivel
      találkozhattam volna, vagyis ha saját őrületem szolgálatától erre
      ráértem volna. Erről már volt szó, v&lt;/i&gt;&lt;i&gt;agy azt hiszi&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Ön igen hetyke hangot használ, mondom erre én. Ön arrogáns. Több
      alkalommal didaktikus és moralista hangot vesz fel, persze, tudom,
      hogy Vatta úr befolyására akkoriban francia moralistákat olvasott,
      Galianit, Vauvenargues-t és Chamfort zö&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ld födeles kötete
      parázs házi perpatvar középpontja is lett, ön az öreg Goethe
      magatartását vette fel, ihr sollt was lernen, de éppen ezért ön
      lényeges hibákba téved. A legelső az, hogy a moralizmus legfőbb
      szava a tudás, márpedig önnek szemléletesnek ke&lt;/i&gt;&lt;i&gt;llett volna
      lennie&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Csak szidjon, mondta Bormester komolyan.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Az egész elbeszélés az oktatás irányába tolódik el. Ezen
      változtatni kell. Mindjárt a természet bántó hiánya. A Csendes
      otthon kilenc fenyőkórója, Jávorka kertje és a nagyvárosi periféria
      nove&lt;/i&gt;&lt;i&gt;mberi estje, ez az egész&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Pótoljam? kérdezte Bormester aggódó arckifejezéssel.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Megkövetelem&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Akkor idézni fogom Olachaj ben Shybreethet&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Jó, hogy említi. Ki ez az Olachaj ben Shybreeth? Micsoda mű az
      a&lt;/i&gt; Rakoncátlan masamódok&lt;i&gt;?&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Olachaj imaginárius szerző. Úgy tudom, minden valamirevaló
      regényben legalább egy imaginárius szerzőnek szerepelnie kell&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Ön a regényírói hagyományt ilyen komolyan veszi? Elbeszélésemben
      magas példák nyomán járok, és önkényes eljárásoktól kifejezetten
      tartózkodni kívánok&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Szóval Olachaj álnév&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;A nevekről egyszer úgyis beszélni akartam. Később. Most csak a
      legfontosabbat. Mint tudja, a névnek mágikus hatalma van. Csak egyre
      óhajtom figyelmeztetni. Mihály arkangyala kerti heverőben a parole
      intérieure-ben életében döntő szerepet játszó nők nevéből anagrammát
      kezd gyártani. Améline, Abihail, Angela (Ariadné, Amazon). Feltűnt
      önnek, hogy mindegyik A betűvel kezdődik? Nekem feltűnt, de rögtön
      tudtam, hogy ez kapcsolatban áll az arkangyallal és az apával. Ezzel
      szemben áll Mihály és Mar&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ianne, vagyis az M, ami viszont a
      mamát jelenti.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Értem&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Ön persze azt hiszi, hogyha én bizonyos részletekben Olachaj
      mesterre hivatkozom, akkor névmegtagadást követek el, sőt
      elrejtőzöm, és a felelősség alól ki akarok bújni, mint általában a
      szatírikusok (szatíra és álnév összefügg), mert a szatírához
      tartozik, hogy az író ostoba képet vág, és úgy tesz, mintha semmiről
      se tudna. A név felelősség. Mert a név megszólítás, és ha nevemen
      szólítanak, válaszolnom kell. Ezért az írói név a szemfényvesztés
      egy ne&lt;/i&gt;&lt;i&gt;me, immorális. Több. Sorsmegtagadás. Majd még beszélek
      róla, mit jelent anonymnak lenni, vagyis az egész sorsot megtagadni,
      mit jelent, ha valakinek egy neve van (Pataj), mint a kutyának, mit
      jelent a gúnynév, a dísznév, a keresztnév. Mihály az a név,
      am&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ely az egész elbeszélés középpontjában van. Ebben a részben
      ugyan Misike, de tisztán csakis azért, mert a szereplő ténylegesen
      Misike, vagy nem? De aztán gondoljon ön arra is, ha a középkorban
      valaki a baccalaureusi címet elnyerte, latin nevet választott. Mint
      a szerzetes. Új ember lett, tehát más nevet vett fel. Az
      alchimisták. Azt hiszem, ebben az esetben elrejtőzésről nincs szó.
      Egyéb. Az új névben a vita nuova körvonala bontakozik ki&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;És mi köze ennek Olachajhoz?&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Olachaj ben Shybreeth középkori hébe&lt;/i&gt;&lt;i&gt;r szerző&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Most mondtam, hogy képzeletbeli&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Képzeletbeli középkori héber szerző&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;És hogyan írhatott Kanavászékről, ha&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Az elbeszélés mély hatást tett önre. Kezd Lalához hasonlítani&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Hogyan?&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Emlékszik az autóra?&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;A legízetlenebb dolog, amit életemben hallottam&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Ahogy Lala nem értette az autót, ön pontosan úgy nem érti
      Olachajt&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Nevetni kezdek. Jó. Szóval ön nem ugrott be&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;A&lt;/i&gt; Rakoncátlan masamódok &lt;i&gt;egyik nevezetes fejezete a Hold
      című, amelyben a szerző a szereplő nőket sorolja fel, éspedig
      Vászolyné leányát, a szakácsnőt, Linát, Csajtorjánnét, Amaitheát,
      Jakab feleségét, Tatamotnét, Viktoriánnét, Kolifantnét, Bellát,
      Keszőnét, Améline-t, Herthát, Hoppy Rezedát, Dolorest, Markazin
      kisasszonyt, végül pedig Lalát, Gittát és Fannyt és Angelát,
      összesen huszonegy nőt, íme&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;pletyka, zavar, önvád, nagyzási hóbort, hiúság, hencegés,
      üldözési mánia, kisebbségi ösztön, agresszivitás, hatalmi ösztön,
      megalázkodás, féltékenység, hipochondria, kapkodás, babonák,
      gyengédtelenség, kíváncsiság, indiszkré&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ció, szájaskodás,
      sértődöttség, felfuvalkodottság, veszekedés, önkínzás, panasz,
      vádaskodás, kegyetlenség, burkoltság, gyász, önhittség, melankólia,
      feledékenység, pöffeszkedés, illogika, siránkozás, ingerültség&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;A Hold&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Írja Olachaj ben Shybreeth.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Ez&lt;/i&gt;&lt;i&gt;üstszürkén derengő fátyolos félhomály, minden
      valószínűség szerint valahol a víz fölött, de bizonytalan, hogy tó,
      folyó vagy tenger, csak a Hold csillog valahol, talán a mocsárban, a
      parton mohos kövek, sok folyondárral, iszalaggal, nem is fény, hanem
      vis&lt;/i&gt;&lt;i&gt;szfény.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Hogyan lép ön ebbe a világba? Vatta úr szavaival: on vous a
      trompé&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt; &lt;i&gt;ön be van csapva. Mindvégig mindenki be van
      csapva. Nincs fény. Visszfény. Bormester az üdülőbe utazik, a
      vonatban Greco-albumot nézeget. Íme a Hold festője. A kíntól
      megnyúlt arcok hátborzongató komikuma. Megszólal Schumann, a Hold
      zenéje, ezüstösfehér zene, zavaros, mint a levegő a holdvilágban.
      Táj: erdő éjfélkor. Boszorkányok táncolnak. Védőszent: Lady Macbeth.
      Az esemény lunáris. Trágár szavak bugyborékolnak fel. Csupa
      csalód&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ás. Mindenki azt hiszi, de mindenki csalódik.
      Rousseau&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt; &lt;i&gt;Strindberg&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt; &lt;i&gt;Tolsztoj&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;–&lt;/i&gt; &lt;i&gt;Proust. Lunáris írók, mint Weininger és Freud. Hangnem
      b-moll. Vatta úr a lemurokról beszél, és Bachofent idézi a
      matriarchátussál. Midnight's madness, mondaná Shakespeare.
      É&lt;/i&gt;&lt;i&gt;pület: labirintus. Zenei műfaj: a dal. Derengés, csökkent
      érzékenységű tudatok, álmok, a csuklyás megjelenik, a fej nélküli
      lovas, Lala, Angela, Fanny, Gitta, Marianne és a többi. Feminin
      férfiak (Misike, Vatta, Kanavász stb.) és maszkulin nők (Lala,
      Vikt&lt;/i&gt;&lt;i&gt;oriánné, Angela, Marianne)&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Mit akar ezzel mondani?&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Ebben az elbeszélésben a természet kelleténél nagyobb arányokban
      szerepel. Tehát nem hiányzik. Csupa mítosz&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Élén a Lala-Fanny-Gitta triásszal, Kanavász ezredes párkáival&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;A díszfelvonulást pedig, a&lt;/i&gt;&lt;i&gt;mely csaknem olyan rémületes,
      mint a Csajtorjánok, a női Hamlet zárja be, mindig a kettő között,
      to be or not to be, valódi kierkegaard-i alak, szerencsére Vatta úr
      akkor Kierkegaard-t még nem olvasta, mert akkor már ki se lehetett
      volna bírni&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Marianne-t ne bántsa. Az ön elbeszélésében a legkomikusabb
      jelenetnek azt tartom, amikor a kóbor kutyák között Mihály és
      Marianne, a két M, egymásnak kölcsönösen szerelmet vall, de egyik
      sem veszi észre, mit mondott&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Egyébként, mondom, hogy ön értékelésében ford&lt;i&gt;ított rendet követ,
      kénytelen vagyok fenntartani. A főalakok a háttérben, a
      jelentéktelenek az első vonalban. Ez így paradox. Persze az ön
      indirekt statusának ez így fekszik, és a humor műfajában csaknem
      kötelező. Én azonban főként Lala esetében nem fogadom el. Lala
      jelentéktelen. Lala az átlagnő&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Azt hiszem, szólt erre Bormester, a nők önt ezért a kifejezésért
      meg fogják gyilkolni&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Ami csak engem fog igazolni. Lala lényének meghatározása ez: énje
      rövid. Hosszú haj, rövid én. A dolog, mondjuk, normális&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;keretek között nem is feltűnő. Csak amikor tovább nyújtózik, mint
      ameddig az ember énje ér&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Ne felejtse el, hogy Lala az egész elbeszélésben az egyetlen
      ténylegesen cselekvő személy, az egészet ő csinálja&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Azért áll a végén minden a feje tetején. Azért&lt;/i&gt; &lt;i&gt;helyes az
      ön Greco meghatározása: a kíntól megnyúlt arcok hátborzongató
      komikuma. Még csak nem is szomorú. Bosszantóan röhögnivaló. S
      amennyiben ön a matriarchátus kezdeteit óhajtotta leírni, a dolog
      egyezik. A nőuralomnak feltétlenül ilyennek kell lenni. Ahogy Vatta
      úr mondta, ünnepélyes és agresszív, de sem aktív, sem egyszerű. Lala
      ünnepélyessége és agresszivitása persze a megdicsőülés jelenetében
      kulminál, amikor ő határtalan mohóságával&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt; &lt;i&gt;énje
      eszeveszett módon már a végtelenbe akar nyújtózni&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;élve a mennybe akar szállni. Ennél nagyobb szemtelenséget még nem
      láttam. Én az ön helyében Olachaj ben Shybreethnek azt a fejezetét
      is idéztem volna&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Ohó, kiált Bormester, tehát ön is Olachaj mesterre
      hivatkozik?&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Azt a fejezetet is, amikor Gitta é&lt;/i&gt;&lt;i&gt;s Fanny Lalát ájultan az
      oltárról leszedi, félig megfagyva, az éhségtől eszméletlenül, fehér
      selyemruhája, szattyáncipője összepisálva és összekakálva, szájából
      rossz szagú sárga lé folyik, az oltáron az abrosz az ürüléktől
      bűzölög, Lala okádik és hörög és nyivákol, Fanny és Gitta a ruhát
      gyorsan leszedik, nedves törülközővel megtörlik, főképpen az ülepét,
      miközben Fannynak természetesen az összes titkos szavak ismételten
      eszébe jutnak, és úgy forró fürdőbe teszik, szájába bort töltenek,
      feldörzsölik, d&lt;/i&gt;&lt;i&gt;unyhát melegítenek&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Mennybemenetel, szól Bormester.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Agresszivitásban, mondom én, a nő, ha kellő férfias szemérem nem
      fékezi, feltétlenül oda jut, hogy a szellemvilágba úgy lépne be,
      mintha az is piszoár lenne. Ezért kell megverni, ahogy azt Marianne
      elismerte, csak helyesen megverni. Ó, ha Lalát legalább egyszer
      életében seggbe rúgták volna! Lala iskolapéldája, hogy a nő, mint
      kezdeményező akarat, abszurd. Ezért a nőnek nincs zenéje&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Mondom, szól Bormester, hogy önt a nők meg fogják gyilkolni&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Lala főkérdése minden esetben, hogy tekintélyét (női voltát)
      miképpen tartsa fenn, másodsorban más ember (Kanavász, a titkos
      férj), elsősorban azonban önmaga előtt. Úgy látszik, önmagát
      mindvégig nem tudta meggyőzni. A tekintély számára mégiscsak a férfi
      maradt. Önmagát nem tudta meggyőzni arról, hogy a legmagasabb rendű
      lény a nő. Ez a bukás. Fontos kitérés: Lala és a lornyon. A lornyon
      a távlat pátosza, mint Nietzsche mondaná, amelyen keresztül a
      dolgokat leméri. Lala lornyon nélkül éppen olyan tehetetlen, mint a
      mágus formula nélkül. Lala önmaga komolyan vevését mindenekfölött
      komolyan veszi. Ezért ő humorisztikailag példaszerűen komikus, mert
      hiszen a humorisztika a nevetésen, illetve önmagam kinevetésén
      kezdődik. Lala humortalanul idióta. Semmiféle kritikát nem visel el.
      Ezért vallástalan. A legkevésbé természetesen az önkritikát. S hogy
      a kritikát mellőzze, az utat önmagához igyekszik meghosszabbítani,
      mint egy uralkodó. Legjobban szeretné, ha a megközelítést teljesen
      elvághatná. Ceremónia. Illem. Erkölcs. Tisztálkodás. A közvetlenség
      számára borzalom. Ezért borzalom számára a házasság, a közös ágy
      főképpen, amit csak azért óhajt, mert a nőt önmagában sohasem tudta
      legyőzni. Lala önmagát mint nagyon magas és távoli személyt tünteti
      fel (főként önmaga előtt), ezért ő szent, áldozat, anya helyett
      anya, családfő stb., éspedig minden különösebb rangmegjelölés
      nélkül, nem császárnő, nem királynő, nem apácafejedelem asszony, nem
      fűszeresné, nem igazgatónő, nem tanárnő, nem méltóságos asszony, nem
      szolgabíróné, nem ápolónő, nem divatárusnő, nem cselédszerző, de még
      kantinosné sem, kofa sem, mert ő e különlegesen magas és hatalmi
      helyzet megjelölését bizonytalanságban hagyja, betöltetlenül és
      megnevezetlenül, sőt megnevezhetetlenül, s ezt védelmezi hetykén és
      arrogánsan és állhatatosan és szigorúan és moráljával és elveivel és
      pedagógiájával és lornyonjával, de főként nyelvével és&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Nőiességével&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Úgy van. Nő, mondom én. Adandó alkalommal ezt mindig kiemeli.
      Gitta, ne felejtse el, hogy ön nő, szól. Hallja a ha&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ngját? Én
      hallom. Ez a szó az, amivel a játszmát meg lehet nyerni. Lala arc
      kifejezése ünnepélyes, szigorú, éles, fejét hátraszegi, ajkát
      összeszorítja, s az állandó feszült szorítástól szája körül sok-sok
      apró ránc keletkezett, amely ráncokat Fanny és Git&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ta
      különösképpen figyelte, és a ráncok lazább vagy feszesebb
      helyzetéból Lala kedélyállapotára bizonyos következtetéseket vont
      le, sőt e ráncokból, mint a dodonai nők a szent tölgyek
      suttogásából, még jósoltak is, persze nem sok jót, se maguk, se más
      számá&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ra&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Honnan ismeri ön Lalát?&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Mondtam, hogy ehhez nem kell nagy ismeret, mert Lala az átlagnő.
      Milliószámra futkos. Ez az eszelős komolyság, ez a megrendítő
      derűtlenség. Ez a könnyezni való szemtelenség. A hangja, igen, ez az
      egzisztenciálisan fals hang. Lala nem hazudik. Nem, Lala alaphangja
      hamis. Így az őrültek intonálnak, de nem azok, a kisebbek, akiket
      bezárnak, mint Findzsa Szilárd, hanem akik monomániás
      agresszivitásukban az emberiség ügyeit intézik. Nézze meg, ahogy
      mozog, mintha palástban járna, kimondhatatlan méltósággal,
      eszeveszett kimértséggel, ahogy kezeit, mint Mózes a pusztában,
      mikor a kőből vizet fakaszt, fölemeli. Mágikus mozgás, újfent&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Nevetséges.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Teljes mértékben. Nevetséges, mert önmagát a többi embertől
      elhatárolja. Amit művel, az tilos, ezért groteszk. És Lala vallása?
      A klerikális ateizmus. Hitetlen az összes ceremóniák betartásával.
      Ez a szerénytelen rögeszme, Isten azért van, hogy őt kiszolgálja.
      Hogy apotheozisban részesüljön. Mitológiája szigorú és kedélytelen.
      A házirend, a világ leglaposabb irrealitása, a rántást csak balról
      jobbra szabad keverni, és a krumplit a vízben nem szabad megsózni.
      Titkos szenvedélye a gyomorpálinka lefekvés előtt két pohárral. Ez
      számára a bűn, amit önmagának engedélyez. Természetesen műfogsora
      van, éjszaka pohárba teszi, de erről csak Fanny tud, ő pedig nem mer
      róla beszélni. Gitta csak akkor tudta meg, amikor a
      mennybemenetelkor az oltárról leszedték, a fogsor szájából kiesett.
      Platonka fölvette, és ezt kérdezte: Ji ezs? Bunya hugyok! Tedd le,
      sz&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ólt Gitta. Bunya hugyok, kiált Platon, pfuj? Azzal a
      földhöz vágta, és a fogsor darabokra tört&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Honnan tudja ezt?&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;A&lt;/i&gt; Rakoncátlan masamódok &lt;i&gt;száznyolcvanegyedik lapján ön is
      megtalálja&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;A magam részéről, szól Bormester, ezek után még néhány magyarázó
      szó&lt;/i&gt;&lt;i&gt;t nélkülözhetetlennek tartok&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Lalát óhajtja mentegetni?&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Én, válaszolt Bormester, a nőolvasóhoz szeretnék fordulni&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Fölöslegesnek tartom&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Komolyan gondolom. Elvégre az előbb azt ígértem, hogy a női
      nemmel szemben elkövetett hibámat jóvá fogom tenni, s most íme,
      huszonegy nőről van szó, akiknek szerepeltetése e hibát nemhogy nem
      tette jóvá, sőt. Bármelyik hölgy erre azt mondhatná, én ezt a magam
      és az összes nők nevében kikérem magamnak. Én ezt az ön kísérletét,
      hogy az összes nőket ilyen megalázó alakban tüntesse fel,
      visszautasítom. Főalaknak ön ezt a Lala nevű szörnyet tette meg, ez
      az alak valótlan. Ilyen nő nincs. Fanny? Szerencséje, hogy
      félkegyelműnek mondja, különben obszcén monológjáért még meg is
      haragudnék. Gitta? Bevallom, Gittát nem értem. Hiszen ő Kanavász
      ezredes felesége, gondja nincs, fia van, ha ez a fiú idióta is, de
      mit akar? Angela? Ó, ön Angelát félreérti. Igen derék asszonyka, főz
      és takarít, talán nem egészen helyesen és elkésve, de négy év alatt
      négy gyermeket szül, és magát a családnak feláldozza. Amit azonban a
      leghatározottabban visszautasítok, az Hertha jellemzése. Ön Herthát
      rosszhiszeműen félremagyarázza. Nála ez a sokirányú érdeklődés a
      vonzalom jele, és mi, nők ezt nagyon jól értjük. Aztán Kolifantné, a
      kapzsi állat, Tatamotné a főzőcskéjével, a házsártos Viktoridnné,
      ezek a förtelmes Csajtorjánok, végül ez a nőietlen Marianne. Ön azt
      mondta, hogy a valóságnak megfelelő rajzot nyújt. Ez önnek a
      valóság? Szégyellje magát. Ön hazudik. A vicc kedvéért? Tartson
      mértéket. Ezt&lt;/i&gt; &lt;i&gt;az egész részt ön azonnal vonja vissza.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Természetesen én az illető hölgynek kénytelen lennék ilyesféle
      választ adni, hogy Madame (Mademoiselle), ön egy pillanatig se
      legyen abban a tévedésben, hogy ezt a hajmeresztő komédiát azért
      mondtam el. Miért? Mert életemben a legtöbbet, bevallom, Istentől
      szenvedtem. De Isten után közvetlenül és azonnal a legtöbbet a
      nőktől szenvedtem. Ön ebben a hiszemben van, de csalódik. Ön talán
      azt hinné, hogy Uram, Teremtőm, mennyit szenvedhet ez az ember, hogy
      kénytelen volt ilyen fogcsikorgatva hahotázni, éppen a nőkön! Ez nem
      igaz. Madame (Mademoiselle), ön abból az előfeltételből indul ki,
      hogy önöket, nőket csak imádni lehet (sőt kell), s amennyiben valaki
      a nőket ilyen komikus őrülteknek tünteti fel, ezt csak a keserves és
      szenvedésteljes csalódás idézhette. Ó, miért nem fordult ön
      valamilyen igazi nőhöz? Ön talán azt is kérdezhetné, miért nem
      fordult ön hozzám? Ah! Ez igazán eszembe se jutott. Persze, meg
      vagyok győződve arról, ha önhöz fordultam volna, mindazt, amit most
      elbeszéltem, elkerülhettem volna! Milyen ostoba is voltam! Én tudom,
      Madame, hogy ön angyallelkű és nemes és melegszívű és áldozatkész és
      türelmes és belátó és szorgalmas és megértő, és kedélye tiszta és
      derült és békés és nem szájas, és önfegyelme határtalan és nem
      kicsinyes és nem féltékeny és nem komisz és nem babonás és nem
      pletykás és nem veszekszik, végül is Olachaj ben Shybreeth által oly
      egzaktul felsorolt bűnlajstrom egyetlen pontjában sem vétkes, és
      önre a rakoncátlan masamód meghatározása egyáltalában nem is illik,
      ellenkezőleg, ön példás feleség, gondos anya, forró szerető,
      eszményi élettárs, bűbájos tündér, igen, angyal, maradjunk ennél a
      kifejezésnél, ön angyal. Én tudom, hogy a legnagyobb hibát akkor
      követtem el, amikor nem önhöz for&lt;/i&gt;&lt;i&gt;dultam. Akkor persze minden
      egészen másképpen lett volna, mint ahogy az ön életében, Madame,
      tényleg minden egészen más, hiszen önférjével valóságos édenkerti
      életet él, ön mellett férje is, fia is, bátyja is az üdvösség egy
      nemében részesül&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Látja, Mad&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ame, én házasságomat a következőképpen
      fogalmaztam meg: összes bűneim vezeklésére adatott mellém és
      küldetett a bosszú angyalának helyetteseként a feleség. Amíg én az
      angyal (Angela) tüzes korbácsának csapásai alól magamat kivonni
      igyekeztem, addig én sz&lt;/i&gt;&lt;i&gt;envedtem, olyan eszeveszetten, ahogy
      csak férfiak szenvedni szoktak (lásd kávéház, korcsma, kártya,
      mozi). Fogcsikorgatva és tehetetlenül, mint ez a hülye Misike és
      Kanavász ezredes, akik a moziban ülnek, és könnyeik csurognak, mert
      minden perc nyereség&lt;/i&gt;&lt;i&gt;, amit házon kívül tudnak tölteni, a
      házsártos, zsémbes, veszekedő, ingerült, aljas, követelő,
      szeszélyes, komisz, hitvány, közönséges, irigy, bosszúálló,
      megmérgezett, gyengédtelen, nyelves, kicsinyes, értelmetlen,
      hóbortos asszony közvetlen körén kívül, mondom, amíg én a bosszú
      angyalának korbácsa alól meg akartam szökni, addig nyöszörögtem.
      Igaz, aránylag későn, de felismertem, hogy engem, kérem, nem
      ártatlanul püfölnek. Semmi méltatlanság velem nem történik. Ezt én
      Lalától és Gittától és Herthától és Mariannetól tanultam, és ezért
      én őnekik határtalanul hálás vagyok. Éppen ezért Madame
      (Mademoiselle), ismételten kérem, ne higgye, hogy amiért én ezt a
      huszonegy nőt így szerepeltettem, szenvedésemért bosszút akartam
      állni&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Fejezze már be, az ég áldja&lt;/i&gt; &lt;i&gt;meg, kiáltok Bormesterre. Azt
      hiszem, most már nem következik egyéb, mint ima a nőhöz&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Méltó befejezés lenne, szólt ő.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Ez a Yorick nekem nagyon Giotto-szerű, mondom, édeskés&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Ne felejtse el, válaszolt Bormester, hogy a végén az egész banda
      megbukik, egyedül Jávorka&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Azt én már az elején tudtam. Csak azt nem, hogy Jávorka miképpen
      fog megdicsőülni. Mikor aztán Marianne Vatta úrra ráolvasta, hogy
      ezzel az ő iróniájával egy szép napon nevetségessé fog válni&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;A megjegyzést fölöslegesnek tartja?&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Úgy fogom fel, hogy a gyengébbek kedvéért történik. Az ön
      Yorickja olyan rózsaszín és világoskék, mint a hellenisztikus
      szentek, mondja, nem volt ez a Jávorka tetves?&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Nem tudok róla. Lehet. De ha volt is, Marianne biztosan
      tisztogatta, és erről a tárgyról&lt;/i&gt; &lt;i&gt;nem beszéltek&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Az ő sajátságos öltözködési és vetkőzési módjának az egyenes
      következménye kellett legyen, és így a Kanavász-ház rigorista
      tisztálkodás-hisztériájának ellenpontja. Nem túl rokonszenves. A
      megváltottság állapotában édeleg, s ezen az ablakon minden problémát
      kihajít. Jávorka olyan félkegyelmű, mint Fanny, csak nem Ödönkéje
      van, hanem kecskéje&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Mindez nem titok, sőt&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Miért nem engedi, hogy Marianne Jávorkához menjen feleségül?
      Ugyanazért, amiért Simort nem ereszti Velencébe?&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Nem. Kornél társ&lt;/i&gt;&lt;i&gt;aságában mindenki forradalmárnak vallja
      magát, még Vatta úr is, bár, saját paradox módján, a távlatot
      egyedül Jávorka tartja azzal a véleményével, hogy nem valami
      magasrendű, de igen jóravaló gondolat. Mikor aztán a helyzet meleg
      lesz, hogy bőrét mentse,&lt;/i&gt; &lt;i&gt;mindenki tagad, egyedül Jávorka&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Így van helyesen. Szóval Jávorka az egyetlen forradalmár. És
      Marianne-nal mi történik?&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Miért kérdezi?&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Mert hibának tartom, hogy elejti. Nézetem szerint Marianne
      Jávorkának a fogházba kosztot visz, főképpen gyümölcsöt és
      t&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ejet&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Szamárság, felel Bormester. Ön nagyon jól tudja, hogy Marianne
      nem Jávorkába szerelmes, hanem részint Vatta úrba, részint Misikébe,
      de kettő között marad, mindig kettő között&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Igen, Marianne azért visz kosztot, mert nem szerelmes. Ön
      Marianneját ennyire nem ismeri? Mindenesetre Yorick lemaradt&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Yoricknak a Marianne-nal való házasság komolyan eszébe sem jut,
      részint mert kecskéjével meg van elégedve, részint pedig
      Marianne-tól fél&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Ez a félelem a megváltásban való derűs bizonyosság ellentéte és
      ellensúlya. Jávorka elfogatása azonban természetes és törvényszerű.
      Biztosan észrevette, hogy az egész elbeszélésben Jávorka a leginkább
      politikus, Herstal Raimund a leginkább apolitikus&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Igen. A publikált élet ugyanis a valódi élet megfordítása&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Ennek a&lt;/i&gt; &lt;i&gt;két embernek össze kellett ugrania. Herstal volt
      az erősebb. Herstalból egyelőre még csak igen kis darabka látszik.
      Nem baj, majd megnő. Hiszen még csak tizennégyben vagyunk. Még
      sápadt. Még nem szagolt vért. Sőt még nem ivott&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;És a jóslatok?&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Ítélje me&lt;/i&gt;&lt;i&gt;g önmaga. Mint az előbbi részletekben, itt is
      egész sereg jóslat, amelyek közül a legvalószínűtlenebb teljesül&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Amely a történet módfölött értelmes voltát igazolja&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Főként azt, hogy a legostobább ember&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;A legreálisabb&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Ön a fantasztákkal rokonszenvez?&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Még mindig a legjobb. Az élet őrületéből büntetlenül kijózanodni
      nem lehet. Tudomásul veszem&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Kivéve&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Persze, kivéve. De ezt tudjuk&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;A főviccet, szólt ő, mégsem értette el&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Én, mondom, négy főviccet látok. Az első: aki nem szerelmes, ne
      házasodjék (Misike, Kanavász, Gitta, Angela, Findzsa, Dolores stb.).
      A második: akinek nincs meggyőződése, annak szája ne járjon (Vatta
      úr, Ambrus, Kornél srb.). A harmadik: aki esténként gyomorpálinkát
      iszik (zugivó), az ne akarjon élve a mennybe szállni (Lala).&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Látszik, hogy Olachaj mester könyvét figyelmesen olvasta.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Bevallom&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;A fővicc, kérem, Ödönke, vagyis a&lt;/i&gt; Rakoncátlan masamódok
      &lt;i&gt;utolsó fejezete, amelynek címe: Báb és álarc.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Régi elméletére tér vissza&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Mondjuk, monomániámra. Mert hát nekem is van, hiszen én is&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;kukacos vagyok. Ön hősnek még Hedryt is kinevezte, közben nem
      vette észre, hogy a tulajdonképpeni hős&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Ödön&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Úgy van. Emlékszik Iván elbeszélésére a Csendes otthonról?&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Nagy vonalakban&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Főként arra, hogy Iván az egymástól összelopkodott holmit hogyan
      nevezte el? Lelkiismeretének nevezte. Nézetem szerint igen egzaktul.
      A lelkiismeret az a valami, amit mi a másik ember elől oly gondosan
      elrejtünk. Lelkiismeretünk, hogy engedelmével mondjam, csak a
      zárójelben jut szóhoz. Miért? Mert ott nem lehet hazudni.&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;Viszont a dolgokra lényeges befolyása nincs, hiszen nem hallható.
      Még csak le se kell tagadni. Ugyanakkor a lelkiismeret az a
      valamicske, ahol az ember mindig és kivétel nélkül valóságosan él.
      Muszáj. Ezért valódi életünk a zárójelben, a titkos
      szavakba&lt;/i&gt;&lt;i&gt;n, az elhallgatásban játszódik le. Valódi lényünk a
      parole intérieure. Ezért vagyunk maszkok, illetve lárvák. Az egyes
      emberek lelkiismerete között levő különbség óriási lehet. Lináé elég
      silány, néhány kanál, harisnyakötő, szappan, zsebkendő, ami az ő
      lelkiismeretét terheli. Vászolyné lelkiismerete pazar. A leltárt
      hallotta. Első pillanatra a lelkiismeret és Ödönke ugyanannak a
      valamicskének látszik&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Fünklein, ahogy Meister Eckehart mondja&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;A léleklángocska. Ha az emberből ez hiányzik, akkor mi lesz?
      M&lt;/i&gt;&lt;i&gt;egmondom. Akkor az a valami lesz, ami Ödönke. Báb lesz.
      Fétis.&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Puff&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Meg van lepve?&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Kellemesen. Az ön Olachaj mestere mélyebb, mint gondoltam&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Én őt kezdettől fogva tiszteltem. Miért? Mert látszólag olyan
      bárgyú realista? Én az ő realizmusának valódi jelentőségét értettem.
      Ő, ha szabad így mondanom, az Alles ist ein Gleichnis alapján áll,
      neki az, ami történik, csak a magra visszazárva válik értelmessé. Mi
      az a fétis? Az imént az öreg Cimucka bácsiról beszéltem, aki
      egyébként abban a házban lakott, aho&lt;/i&gt;&lt;i&gt;l Kornél, most nem
      tartottam szükségesnek újra megemlíteni. Cimucka, ez a vén tolvaj és
      csibész, egész életét elpocsékolta, de az életszentség utolsó
      szikráját (Ödönkét? mondja ön?) azzal, hogy ládájában búzát vet,
      megmentette. Nos, kérem szépen, a dolo&lt;/i&gt;&lt;i&gt;g nem így van. Bár
      mindenkinek megvan a maga búzaládája, de mindenkinek megvan a maga
      Ödönkéje is. A kettő, bár összetévesztésig hasonlít. egymásra, nem
      ugyanaz. Éppen ez a humor. A búzaláda éppen Ödönke ellentéte. Érti?
      Ön ezt akkor fanyalogva hallgatta, mondjuk, csak illedelemből, de
      unta. Lássa, mi lett a búzaládából? Kiderült, hogy Cimucka bácsi az
      egyetlen igaz ember. A többi mind fétisimádó. Misike? Saját külön
      fétisével, az ő Hattyúlovagságával. Lala? Mit gondol, hol van Lala
      fétise? Kanavászban? Nem. Tibold esperesben? Nem. A lornyonban? Nem.
      Archibaldban? Nem. A gyomorpálinkában? Nem. Lala fétise a fekete
      tábla. Ez az ő léleklángocskája. Hopp! A lángocska Lala szívéből
      kiugrott, és mi lett belőle? Fekete tábla. Ez az ő lelkiismerete.
      Angeláról tudjuk. Vatta úrról is. Az ő Ödönkéje Párizs, a
      kultúrfétis. Marianne? Ő itt is a kettő között van, igen is meg nem
      is. Tibold atya fétise a spékelt pulykacomb. Archibaldé
      természetesen Princeps Sol. Az egész pereputty bálványimádó, és
      Jávorka azért oly megható, mert ő legalább a kecskét imádja. Olachaj
      mester távolról sem olyan realista, mint hiszi. Nála nem az esemény
      a fontos, hanem annak pneumatikus valőrje. Helyesen mondom?&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Pillanatnyilag alkalmasabb kifejezést nem találok&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Akkor maradjunk ebben. P&lt;/i&gt;&lt;i&gt;neumatikus valőr. Tudja, én egy
      időben sokat jártam színházba, sok színművet is olvastam, és akkor
      azon tűnődtem, hogy a mi polgári világunknak miért nincs drámája.
      Mert senki a polgári életből a pneumatikus valőrt a realitásbot
      kiolvasztani nem tudja. A létezés ma is pont olyan, mint egyébkor.
      De az események merő leírásánál maradnak. Mint a festők a merő
      dokumentációnál. Azt hiszik, a realitás önmagában értelmes. Az előbb
      azt merészeltem mondani, a hülyék csak azt hiszik el, ami valóban
      megtörtént. Kez&lt;/i&gt;&lt;i&gt;d világosodni?&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Értem, mondom, ön szerint Olachaj ben Shybreeth érdeme&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Szóról szóra. A&lt;/i&gt; Rakoncátlan masamódok &lt;i&gt;egyszerű polgári
      realista elbeszélésnek látszik, az utolsó, vagyis a Báb és álarc
      fejezete nélkül. Ebben a fejezetben kiderül, hogy a mi korunk&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;a másiktól csak szimbolikában különbözik&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Az események egymásutánját készpénznek venni és annál megállni
      nem szabad&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Úgy. A dolgokat az értelemre vissza kell zárni, sőt vissza kell
      nyitni (talán előrenyitni, rányitni). Most már érti&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Remélem&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;S ha az&lt;/i&gt; &lt;i&gt;értelemre rányitotta, mi történik? Dráma. Nézze
      Gittát. Tökéletes dráma. Kanavászt. Dráma. Jávorkat. Dráma. Vatta
      urat. Dráma. Lalát. Dráma. Findzsát. Dráma. Simort. Dráma. Csupa
      dráma, amelyen csak a végső instanciából tudok nevetni, mert kérem,
      Ödönkén c&lt;/i&gt;&lt;i&gt;sak akkor tudok nevetni, ha búzaládám megvan&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Azt a részt, amelyik most következik, én párhuzamos életrajzaim
      korszakának hívom, éspedig nem egészen ok nélkül. Amiért én
      kénytelen is voltam így elnevezni, azért történt, mert amint
      bizonyára jól tudja, &lt;i&gt;igen sok embernek valamely ponton élete
      kettéválik. Ismerek olyan esetet is, amikor az ember élete három
      ágra szakad. Biztosan tudja, mire gondolok. Az ember az egyik életét
      éli, de ugyanakkor a másikat ugyanolyan könnyen, sőt egészen
      természetesen nemcsak élhetné, hanem ténylegesen éli, pont olyan,
      hogy is mondjam csak, fölösleges magyarázni. Sajnos itt a könnyen
      érthetőségre nem lehetek tekintettel. Ha ön azt kérdezné, melyik
      történt meg valójában, mondjuk a hivatalos curriculum szerint, akkor
      ön, engedelmével, merő ostobaságot kérdezne, mert mind a kettő
      egyenlő valóságeséllyel történt. Ha pedig más, valamilyen objektív
      tanút akarna megkérdezni, erre azt mondanám, semmiféle tanú nem
      tudhatja, hogy az ember, szóval, nem igaz?&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Amikor huszonöt éves korom&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ban katonának bevonultam, a
      tiszti iskolát elvégeztem, és mint őrmestert a csapathoz
      beosztottak, parancsnokom (apósom, Kanavász vezérőrnagy) azt mondta:
      Tessék, választhat, melyik harctérre megy, az északira vagy a
      délire. Igazán lekötelez, mondom erre é&lt;/i&gt;&lt;i&gt;n, hogy választást
      enged.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Attól a pillanattól fogva én a déli harctérre mentem, pont úgy
      éltem, mintha az északira mentem volna, de az északira mentem, és
      pont úgy éltem, mintha a délin lettem volna. Igenis én tudtam, hol
      vagyok. Én tudtam, hogy mind a ke&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ttőn ott vagyok. Persze ma
      sem tudom megmondani, hol voltam, északon vagy délen. Ezért vagyok
      kénytelen ezt a periódust párhuzamos életrajzaim korszakának
      elnevezni. A legelső időben, mikor a frontra kimentem, alig tudtam
      föleszmélni. Homályosan is emlékszem. Arra is gondoltam, ha én ezt
      az időt megkísérelném leírni, ezt kéthasábosan kellene írnom, de a
      két hasábot az olvasónak egyszerre kellene olvasnia. Ne nevessen. Az
      élet többszólamúságát akkor fedeztem fel, éspedig nem úgy, hogy a
      külső élethez belsőt&lt;/i&gt;&lt;i&gt;, valóságoshoz valamilyen képzeltet
      gondoltam ki, ami elég gyakori, hanem egyszerre két helyen
      voltam.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Mondom, ebben a részben, a legnagyobb sajnálatomra, a
      közérthetőségre nem lehetek tekintettel. Mivel egyszerre csak egy
      szám van, előbb az egyiket mondom, aztán a másikat, de
      tulajdonképpen egyszerre kellene mind a kettőt. Úgy történik ez,
      mint amikor a színpad ketté van osztva, a néző mind a két színt
      egyszerre látja, mi az, ami az egyik helyen, mi az, ami a másik
      helyen történik. A dolgot bonyolítja, hogy mindkét színen egyszerre
      én játszom, és a két szín állandóan távolodik egymástól.
      Elgondolhatja, hogy eleinte mennyire szédelegtem. Az angyalát,
      mondtam, hogyan lehet? Ilyesmiről sohasem hallottam. Az orvosok azt
      mondanák, hogy ez szkizofrénia, de az orvosok mondtak már nagyobb
      hülyeséget is, na mindegy, ezt a paralel életet csak nehezen szoktam
      meg, néha arra is gondoltam, mi az ördögöt csinálok délen, ha
      északon agyonlőnek? Később megszoktam, ha nem is egészen, mert az
      ilyesmi végeredményben nem természetes. Így, mondom, kétfelé éltem,
      eleinte aránylag érdektelen külsőségek közepette. A dolog akkor vált
      izgalmassá, amikor az ország határát átléptem, északon és délen
      egyszerre. Északon az oroszok elfogtak, nagy sereg fogollyal együtt
      bevagonoztak. A vonat megindult északnak. Ugyanakkor a határon és a
      vonalakon átszöktem, polgári ruhát szereztem, és tehervonatba
      rejtőzve dél felé utaztam. Egyszerre. Északon mentem, ötvenöt
      emberrel bezárva a vagonba, délfelé a tehervonat hordói&lt;/i&gt; &lt;i&gt;közé
      bújva, ez, mondom, az én párhuzamos életrajzaim korszaka&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;

{{lapozó|előző=2|köv=4|cím=Karnevál}}
[[Kategória:Karnevál]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Karnevál/1</title>
    <id>346</id>
    <revision>
      <id>3823</id>
      <timestamp>2006-07-15T09:53:48Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>-fölösleges kat</comment>
      <text xml:space="preserve">{{lapozó első fejezet|köv=2|cím=Karnevál}}

    &lt;center&gt;      &lt;font size=&quot;+4&quot;&gt;I&lt;/font&gt;&lt;font size=&quot;+4&quot;&gt;.&lt;/font&gt;    &lt;/center&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;&lt;i&gt;de, amit most mindjárt az elején hangsúlyozni szeretnék,
    hogy az ő, mármint Bormester Mihály részéről (life and opinions of
    Michael Winemaster), semmiféle bizalomról szó sem volt. Lehet, sőt
    valószínű, hogy valamilyen generálgyónást csinált, az ok most nem
    érdekel, és talán egyáltalában nem is érdekes és, mint agent
    spirituel, mondjuk, éppen én voltam ott, éppen én, ami nem volt
    véletlen, de akár az ő részéről, akár az én részemről nem is volt
    szándékos, hanem véletlen is, végzetesen értelmes is, amint ez már
    lenni szokott, volt benne olyan furcsa, egészen furcsa logika, majdnem
    illogikus logika, nem mondom, hogy magasabb, hanem olyan másféle,
    olyan, de ezt most hagyjuk, talán később majd lesz rá alkalom,
    beszélni fogok róla&lt;/i&gt;&lt;i&gt;, bár maga a dolog mellett elég érdektelen.
    Mondom, eleinte fejemet ezen elég sokat törtem, és néha már-már
    hajlottam olyan felfogásra, hogy én az egészben szükségképpen olyan
    agent spirituel-féle ember vagyok, persze ez alkalommal meg kell
    vallanom, hogy&lt;/i&gt; &lt;i&gt;ezt a kifejezést én csináltam, nem tudom, helyes
    vagy helytelen, szóval olyan ember, aki sokkal inkább ügyvivő, mint
    bármi más, és ez részemről talán a helyes, sőt a korrekt magatartás
    volt, a dologba nem szólok bele, ha az eseményre kénytelen vagyok is
    kritikai megjegyzést tenni, nagyobbára egész erőmet a dolgok
    szenvedélyesen egzakt megfogalmazására fordítom. Nekem ebből a
    szempontból helyzetem egyáltalában nem volt nehéz. Bormester Mihály a
    megfogalmazásokban kedvét lelte, a helyzetet élvezte is, elbeszélését
    csaknem végigjátszotta, gesztikulált, és nagyokat nevetett, mintha az
    egészet ő találta volna ki, hunyorgatott, velem összenézett, száját
    rángatta, szóval önmagát egyáltalán nem türtőztette, és ebből nem is
    csinált titkot. Valószínűnek tartom, ő azt, hogy én ezt a történetet
    leírom, nem is sejtette, merő ostobaságnak tartotta volna, talán
    vigyorgott volna, és azt mondta volna, ön az én menazsériámba pontosan
    beleillik, pokoli dolog ez, még csak erre volt szükség, nem elég, hogy
    megtörtént, és olyan bolond vagyok, hogy elbeszélem, még olyan
    bolondra is akadok, sőt arra, pont arra a bolondra akadok, aki ezt le
    is írja. Esküszöm, ez az egész teteje. Harsogva fölnevetett volna,
    háromszoros őrültség, az első, hogy megtörténik, a második, hogy
    elbesz&lt;/i&gt;&lt;i&gt;élem, a harmadik, hogy valaki még le is írja, hogy el ne
    kallódjon, ismerje el, ön a legbolondabb háromszoros bolond, bolondus
    termaximus. Persze én akkor erre nem gondoltam, legalábbis az elején
    nem, mert tényleg, az ördögbe is, ha már megtörtént, az e&lt;/i&gt;&lt;i&gt;mber
    száját befogja, és mélyen-mélyen hallgat, sőt restelkedik, de róla
    semmiképpen nem beszél. Ehelyett még kibeszéli, aztán jön valaki, aki
    csak úgy belecseppent, olyan agent spirituel, szóval ügynök,
    meghallja, fülét kezdi hegyezni, az egészet jól megjegyzi és leírja.
    Bormester Mihály rajtam hallatlanul mulatna és hahotázna, és neki
    ebben talán igaza is lenne. Két bolond, aki elbeszéli és aki leírja!
    Összeillik. Ciánoztassa inkább ki magát, mondta volna tele szájjal
    nevetve, ne restelkedjék, és főképp&lt;/i&gt; &lt;i&gt;ne ijedjen meg, csak
    nyugodtan, szégyenkezés nélkül, az ember nem lehet eléggé óvatos, az
    ilyen élet, mint az enyém, a fantasztikus szemét olyan kolosszális
    tömegével van tele, hogy aki nem vigyáz eléggé, azt okvetlenül
    inficiálja, a baktériumokat az egés&lt;/i&gt;&lt;i&gt;z világba széthordja, egy
    ilyen élet és ilyen lény, mint az enyém, kiválóan hatásos mérgek
    excelláns tenyészhelye. A mérgek között számban és rendben a legelső
    az, amelyik bennem a kényszer, amit úgy hívnak, az ember életében
    legalább egyszer alaposan kibeszéli magát. A többi diszkréten hallgat,
    sőt titkolózik is, elrejtőzik, minden oka megvan rá, mert szégyenének
    teljes tudatában van. Én ezeket a hallgatag és tapintatos halakat
    nagyon tisztelem. De bennem a kibeszélés ördögi ösztöne mindig erős
    volt. Fecsegő vagyok, és rajongok mások fecsegéséért, esetleg csakis
    azért, hogy a magamét igazoljam, de a nagy kísértés számomra mindig ez
    a mámor volt, most aztán végre kibeszélem magam, és persze mi az a
    kifogyhatatlan téma, amiről az ember kilenc örökkévalóságot át tudna
    beszélni, természetesen önmaga. Puff. Ezt a végeláthatatlan fecsegést
    igen szép néven vallomásnak is hívják, jó, mi? csodálatos elnevezés,
    egyenesen csábító, mit szól hozzá? vallomás! engem egyenesen elbűvöl.
    Tudja, ez az egész história, később majd ön is meg fogja ítélni, a
    többi között nagyobb szabású sorskatalógus is, egyike, nézetem szerint
    a világ egyik leginkább kimerítő sorskatalógusának, az emberi
    tulajdonságoknak ez a Noé bárkája, minden özönvízen átmentett leltár,
    szóval képeskönyv, karakterológia, végeredményben szótár és inventár,
    de én magamat ebből a vásárból nem veszem ki, én vagyok&lt;/i&gt; &lt;i&gt;a
    bárka, amelyben az egész állatkert a vizek tetején úszik, én
    vagyok&lt;/i&gt; &lt;i&gt;a fecsegés, és mind az egész ebben va&lt;/i&gt;&lt;i&gt;n feloldva,
    a kibeszélés lebírha&lt;/i&gt;&lt;i&gt;tatlan kén&lt;/i&gt;&lt;i&gt;yszerében, mondom, sok
    bolond és mániákus és őrült és&lt;/i&gt; &lt;i&gt;nyomorék és hülye és ripacs és
    pojáca, szóval az egész ripityára&lt;/i&gt; &lt;i&gt;ment ember, és én
    igazságtalanna&lt;/i&gt;&lt;i&gt;k, méltatlannak, sőt a magam részéről egyszerűen
    szemtelensé&lt;/i&gt;&lt;i&gt;gnek tartanám, ha magamat ebből az&lt;/i&gt; &lt;i&gt;infernális
    katalógusból arcátlan módon kiemelném, azzal a hátsó&lt;/i&gt;
    &lt;i&gt;gondolattal, hogy én, kérem, külön állok, és nem tartozom
    közéjük.&lt;/i&gt; &lt;i&gt;Látja, milyen szemtelen vagyok! Pimaszságomból még
    morált is&lt;/i&gt; &lt;i&gt;csinálok. Pont olyan vagyok, mint a&lt;/i&gt; &lt;i&gt;többi. Én
    vagyok közöttük a fe&lt;/i&gt;&lt;i&gt;csegő, a&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ki egész életében legalább
    egyszer alaposan ki akarja magát&lt;/i&gt; &lt;i&gt;beszélni. Kellemetlen
    tulajdonság,&lt;/i&gt; &lt;i&gt;elismerem, azt hiszem, kellemet&lt;/i&gt;&lt;i&gt;lenebb,
    főként arrogánsabb és talán tolakodóbb, mint akármilyen&lt;/i&gt; &lt;i&gt;másik,
    én legalább annak tartom. Szóval Bormester Mihály önmagát a
    kat&lt;/i&gt;&lt;i&gt;alógusból nem vette ki, és én tőle ezt a magatartást
    megta&lt;/i&gt;&lt;i&gt;nultam, mivel korrektnek találtam, ez a fokozhatatlan
    ripőkség morálja, és átvettem és tudom, hogy a komédia csak akkor
    teljes, ha nemcsak az elbeszélő van benne, hanem még az is, aki az
    egészet leírja, szóval én is benne vagyok, mint bolondus termaximus,
    mint agent spirituel, szóval, mint ügyvivő, aki valamennyi között a
    legnagyobb bolond. Az alaptétel az, hogy a pácban mindenki benne van.
    Ennek következménye az a felháborító paradoxon, hogy valaki magát
    minél inkább kintlevőnek tünteti fel, annál mélyebben benne van, s
    ezért valaki minél kevélyebb, és minél jobban henceg és minél
    pökhendibb, és orrát minél jobban felhúzza, annál kom&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ikusabb,
    végül is minél emberfö&lt;/i&gt;&lt;i&gt;löttibbnek akar feltűnni, annál
    nevetségesebb. Éppen ezért nincs mulatságosabb magatartás, mint a
    pátosz. Ez, mondom, az első alaptétel. Az együttesből természetesen
    még hiányzik a harmadik. Ha a fecsegő és az ügyvivő találkozik, abból
    mindig ilyesvalami derül ki, szóval mindig indiszkréció. De a fecsegő
    és az ügyvivő mellé feltétlenül oda kell számítani a hallgatót,
    illetve az olvasót is, és a játékba, illetve a pácba bele kell vonni,
    különben a&lt;/i&gt; &lt;i&gt;vicc igazán nem teljes. Bormester Mihály erre homéri
    hahotában tört volna ki, ön mégiscsak világraszóló csibész, de igaza
    van, erre sose gondoltam volna! Micsoda együttes! Képzelje csak el,
    megtörténik, s ez már önmagában hallatlan. Erre jövök én, a
    gyógyíthatatlan&lt;/i&gt; &lt;i&gt;fecsegő. Az ember erre megáll, de még valahogy
    érti, vállat von, és tovább akar menni. Most azonban jön az ügyvivő,
    és szépen leírja. Na de most aztán a bolondságo&lt;/i&gt;&lt;i&gt;kból elég. Nem,
    kérem, még ezen&lt;/i&gt;&lt;i&gt;felül is van valaki, aki a könyvet komoly képpel
    kinyitja, és olvasni kezdi. Engedje meg, hogy véleményemet
    elhallgassam. Könnyen el tudja képzelni, hogy miért. Vagy óhajtja
    hallani? Nem, inkább csak találja ki maga, önre bízom, és kérem, hogy
    a dolgot ne fokozza tovább, és ne ingereljen. Ebben a komédiában úgy
    látszik tényleg nincs érdektelen, intakt és kívülálló fél, nincs
    páholy, vagyis&lt;/i&gt; &lt;i&gt;a játékban igenis mindenki benne van, és az
    ember minél tovább megy, annál nevetségesebb figurával találkozik. Az
    elbeszélő maga igazán gyerekes az ügyvivőhöz képest, de ez az agent
    spirituel is tökéletesen ártatlan ahhoz képest, aki elképesztő
    komolysággal a fotőjben kényelmesen elhelyezkedik, még rá is gyújt, a
    könyvet kinyitja, és olvasni kezd, ez az ember, mondom, már olyan
    bonyolultan bolond, hogy itt minden meghatározási kísérletnek csődöt
    kell mondania, és nekem,&lt;/i&gt; &lt;i&gt;amint mondom, hogy&lt;/i&gt; &lt;/p&gt;
    &lt;br&gt;&lt;br&gt;    &lt;center&gt;      &lt;font size=&quot;+3&quot;&gt;GONG&lt;/font&gt;    &lt;/center&gt;    &lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;nemcsak otthon, levéltárakban is, akik ismerték, mind azt
    mondták, persze most, amikor már eltemették, úgyhogy ez az egész a
    számításból kiesett. Boromeus, vagyis Doktor Boromeus igazgatónak
    titka nem volt, hiszeni mindenki tudta, s amíg a dolgok kiszámítható
    irányban haladtak, nem is volt semmi baj. Csak persze, amikor váratlan
    valami történt. Ha reggel hazulról elment, afelől, hogy ebédre mit
    főznek, felvilágosítást kért. Húsleves, főtt marhahús tormával és
    palacsinta. Boromeus a szavakat jól emlékezetébe véste, aztán azt
    kérdezte: a húshoz krumpli lesz, vagy rizs. Krumpli. Az igazgató
    köszönt és elment. Délben az ebédhez csendesen leült, senki se
    tételezte volna fel róla, hogy a menü megváltoztatása kínos helyzetbe
    hozza. Ha krumpli helyett valamely okból mégis rizst vagy pláne
    pörkölt darát készítettek, az ételt megrökönyödve nézte, zavartan
    felállt. Azt mondta, hogy krumpli lesz, szólt. Ó nem, mégse azt
    főztünk. Boromeus akkor szobájába ment, percekig járkált, le is ült,
    valamit olvasott, és csak akkor tért vissza, mikor azt a gondolatot,
    hogy krumpli helyett rizst vagy darát kell ennie, már megszokta. &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ez volt az egész. A levéltárban is, mondjuk úgy, hogy az előre
      látható események rendjében soha semmiféle zavar nem volt. Persze ha
      valamilyen rendelkezés váratlanul érte, minden alkalommal rövidebb
      vagy hosszabb időre volt szüksége. Főként ha hozzá újabb
      tisztviselőt osztottak be, vagy megszokott emberét áthelyezték. Ha
      minden előkészület nélkül régi telekkönyvet, százéves számlát,
      tervet vagy térképet kértek. Doktor Boromeus ilyenkor elzárkózott,
      szivarra gyújtott, leült vagy járkált, néha olvasott, esetleg csak
      úgy az ablakon kinézett, és az udvaron a vadgesztenyefákat bámulta,
      vagy a tetőn a kéményeket és a tornyot.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Doktor Boromeus, ezt a temetésen olyan emberek beszélték, akik őt
      csaknem ötven éve igen közelről ismerték, igen, Doktor Boromeus nem
      volt képes a boltba hirtelen elhatározással belépni és szappant
      venni. Mikor tintája fogytán volt, több utcát lassan végigjárt, a
      papírkereskedések kirakatait megnézte, egynéhány ablak előtt igen
      hosszú időt töltött, a tintásüvegeket többször és igen behatóan
      megvizsgálta, a boltot kívülről megszemlélte, az utca túlsó oldalára
      ment, visszafordult, a sarokra is elsietett, visszanézett, a
      kövezetet nézte, és azokat a lehetőségeket mérlegelte, hogyha
      esetleg mégis ebben az üzletben azt a bizonyos üveget veszi meg
      (balról a második, hátulról a negyedik sorban), mi lenne, ha ezen a
      sarkon fordulna be, nyugodtan a házak mellett haladna, a bolt előtt
      merőlegesen átmenne, és az üzletbe így lépne be. Az eljárást
      egyszer-kétszer ki is próbálta, s mikor a dolog már egészen jól
      ment, az üzlet ajtaján benézett. Idősebb asszony a pult mögött ült,
      és zöldborsót fejtett. Boromeus egy pillanatig a tinta és a
      zöldborsó összefüggésén gondolkozott, aztán egy kicsit
      elkedvetlenedett, és azon kezdett tűnődni, hogy mi lenne, ha mégis a
      másik üzletbe menne, és azt az üveget venné meg (a jobb oldali
      polcon alul az első). Doktor Boromeus abból indult ki, hogy az
      életet megszokni teljesen lehetetlen. Amíg az izgalmak sorozata a
      régebbiekhez képest hasonló, a dramatikus feszültségeket aránylag
      jól bírta. Néha még az újságot is különösebb felindulás nélkül el
      tudta olvasni, csak megrázóbb események címein hökkent meg, és
      közben egy korty kávét ivott.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Meghitt barátai azt beszélték, Boromeusnak ahhoz, hogy menyasszonyát
      megszokja, tizenöt évre volt szüksége. Úgy látszik, azt mondták, ez
      volt az, amit legnehezebben szokott meg. Amikor a leányt megismerte,
      ez tizenhét éves volt, Boromeus attól kezdve mindennap este pontosan
      fél hatkor meglátogatta, vele a házasságról beszélgetett, és a
      bútorokat megtervezték, és az edényt és a szobák festését és a
      szőnyegeket és a képeket, az életrendet a kicsiny részletekig, hány
      gyermekük lesz, a hamutartókat hova helyezik, a faliórákat, milyen
      lámpa lesz, hol, a szekrényekbe tesznek-e varrottast, a fiókos
      ládában mit tartanak, milyen ruhaakasztót vesznek férfi- és milyet a
      női ruháknak, a nászúton hová utaznak, nehogy később őt meglepetés
      érje, mert, mint Boromeus mondta, neki az élet már maga olyan
      szakadatlan meglepetés, hogy ezenfelül még külön váratlan
      eseményeket nem képes elviselni. A leány szülei, különösen az apa,
      főállatorvos és a vizslatenyésztők egyesületének alelnöke, Boromeust
      néhányszor kérdőre is vonta, Boromeus minden alkalommal azt
      válaszolta, hogy neki a nősülés gondolatát nem sikerült még
      megszoknia. Az alelnök urat biztosította arról, hogy ő a maga
      részéről mindent elkövet, és ő maga is szeretné, ha a dolog
      gyorsabban menne. De mit tegyen, ha erre képtelen? Két évvel később
      a főállatorvos a témát egyszer ismét felvetette. Olyan különös
      valami az a házasság, hogy ilyen nehezen szokja meg? Úgy látszik,
      felelt Boromeus. És ha, tegyük fel, ön a házasság gondolatát
      egyáltalán nem lesz képes megszokni? Eddig, szólt Boromeus, rövidebb
      vagy hosszabb idő alatt, de mindent megszoktam, kivéve magát az
      életet. Ezt, úgy érzem, teljesen sohasem fogom tudni megszokni.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A főállatorvos időközben meghalt, a leány harminckét éves lett,
      meghízott, és a szeme sarkában szarkalábak jelentkeztek. De Boromeus
      megszokta, és amikor az esküvőt megtartották, minden simán ment, a
      pap és a nyoszolyólányok, a lakoma menüje és a ruha és a kocsikázás
      a pályaudvarra és az utazás és másfél év múlva az első gyermek és
      igen hamar megszokta, csak, amikor egyszer megbetegedett, volt
      nagyobb zavar, erre nem készült fel eléggé, hetekre volt szüksége,
      de akkorra a baj szerencsére elmúlt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A halált nehezen szokta meg, mondta gyászoló özvegye. Betegágyán
      sokat és hosszan tépelődött, olvasgatott, szórakozottan beszélt, és
      látszott rajta, hogy a halálra gondol. Álmait beszélte el, különös
      álmok voltak ezek, mindenféle ködös utakról, fasorokról,
      alagutakról, hidakról és kapukról, angyali és démoni lényekről,
      amelyek el akarták ragadni, de Boromeus nem engedett, azt mondta,
      még nem lehet, még nem szokta meg a gondolatot. Úgy látszik, nem is
      szenvedett sokat, legalábbis nem panaszkodott, csak néha ijedt arca
      volt, és tanácstalanul nézett, és kávét kért, mert a kávé volt az,
      amit a legjobban megszokott. Lassan mégiscsak megszokta, szólt az
      özvegy, és mondta is, úgy látszik, ezt is meg fogom szokni, egész
      életem csupa izgalom és meglepetés volt, másnap meg is halt,
      nyugodtan elaludt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Persze a levéltár új igazgatója reggel a tisztviselőket magához
      kérette, velük néhány szót váltott, ahogy illik, egyszerűen és
      udvariasan, de a legtöbben a szobából különösen megütközött arccal
      léptek ki, össze is súgtak, néhányan csodálkoztak, és azt mondták,
      lehetetlen. A vöröshajú segédfogalmazó is bement, nevét megmondta,
      és tisztelettudóan meghajolt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ursinus vagyok, szólt az igazgató. Kérem, üljön le, dohányzik?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A vöröshajú arcán lehetett valamilyen meghökkenés, mert az igazgató
      azonnal nevetni kezdett.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Meg van lepve, képzelem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Sokkal több, mint meglepetés, mondta erre a vöröshajú
      segédfogalmazó. El tudom képzelni, hogy arcom nem túl intelligens
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem kevésbé bamba, mint a többieké volt, szólt az igazgató, de nem
      is inkább az. Persze ön jól emlékszik arra, hogy nekem akkoriban
      Damasusszal milyen viszályom volt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A részleteket sajnos elfelejtettem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem baj. Az én ügyemben a történelem sok embert félrevezetett, de
      annyit mondhatok önnek, hogy –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Zavarba ejt, mondta a vöröshajú, mert Ursinus, hiszen ön nyilván az
      ellenpápát gondolja –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ellenpápa! Nem! A törvényes pápa én voltam, Damasus csibész,
      bitorló, csak ügyes, nagyon ügyes.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A segédfogalmazó még mindig nem tudott engedni.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mindez, szólt, a hetedik század első felében történt, ma, uram, a
      tizenkilencedik század vége felé tartunk, azóta ezerkétszáz év telt
      el, ne felejtse el, ezerkétszáz év –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az igazgató vállat vont. Csodálkozom azon, hogy ön csodálkozik.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A vöröshajú rögtön felelt. Én még sohasem hallottam, hogy valaki
      ezerkétszáz évet éljen, egészen rendkívüli lenne –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szóval, mondta erre az igazgató, a történelem mendemondáinak ön is
      felült. Higgye el, Ursinus vagyok, az az Ursinus, aki a történelem
      szerint a hetedik században Damasusszal a pápaságért harcolt, s
      később száműzetett. Egészen jól emlékszem rá, az öreg pápa már régen
      betegeskedett, ágya mellett mindennap megjelentünk mi, szűkebb és
      bensőbb püspökei, barátai, titkárai és bizalmasai, és az én ügyem
      igen jól állt. Az öreg többször mondta, hogy szeretné, ha az ügyeket
      tőle én venném át. A pápaságot biztosra vettem. Damasusnak azonban a
      püspökök egy részét sikerült megnyernie. Az az ötlete támadt, hogy a
      temetkezést községesítse. Jó? Mi? Az egyház helyzetére a hetedik
      században az ilyesminek még igen nagy hatása volt. A nyereségből
      aztán másoknak is jócskán adott. Mindenki tudta, hogy Damasus a
      koporsó, a sírhely, a szemfedő, a szertartás, az énekkar és egyéb
      költségeken meg nem engedett módon sokat keres. De hallgattak azok,
      akiknek ebből jövedelmük volt. Első osztályú temetés a mai pénz
      szerint százhúsz arany! Képzelje!
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az igazgató bosszúsan intett, aztán ezt mondta:
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Most már érti, hogy a hetedik században a hallatlanul mérges
      pápaviszály háttere mi volt. Én a konzervatív, kétségkívül egy
      kicsit mafla, ő az opportunista, aki a helyzetet mindig valamely,
      legtöbbnyire üzleti puccsal nyerte meg. Majd egyszer elmesélem,
      mondhatom önnek –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A vöröshajú felállt, meghajolt és kiment. A kézikönyvtárba sietett,
      néhány lexikont és világ- és egyház- és Európa-történetet lapozott
      fel, és mindegyikben egybevágóan azt találta, hogy Ursinus ellenpápa
      a hetedik század első felében élt, és száműzetésben, talán
      Ravennában, a század közepe táján meghalt. Az eltérés körülbelül
      tehát ezerkétszázharminc esztendő. Most vagy a történelem forrása
      nem volt hiteles, vagy az igazgató tévedett.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kezében néhány könyvvel azonnal az igazgatóhoz ment, és mindjárt
      azzal kezdte, hogy ebben az Ursinus-ügyben ő egyáltalán nem lát
      tisztán, mivel a lexikonban, sőt néhány egészen megbízható könyvben
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ursinus? kérdezte az igazgató. Micsoda Ursinusról beszél? Az
      ellenpápáról?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen, Ursinus püspök, ellenpápa, Damasus ellenfele a hetedik
      században –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mit akar ön Ursinussal?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az imént ön azt mondta, hogy ön Ursinus ellenpápa. Rögtön láttam,
      hogy itt csak valamilyen félreértésről lehet szó.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az igazgató csodálkozott. Furcsa. Úgy tudom, az ellenpápa a hetedik
      század közepén meghalt. Nekem Ursinushoz semmi közöm, én, kérem,
      Shakespeare vagyok.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A segédfogalmazó most megzavarodott.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Uram, szólt, ez a feltevés az előbbinél csak árnyalattal jobb.
      Shakespeare Stratfordban halt meg, Cervantesszel egy napon, ezelőtt
      több mint háromszáz évvel –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A feljegyzés hibás, szólt az igazgató, láttam és helytelenítem.
      Egyébként is felőlem sok ostobaságot beszélnek és írnak. Ideje lesz
      már ezeket a dolgokat eloszlatni. A drámák, persze, a drámák,
      sejtelme sincs arról, hogyan készülnek, ha elmondanám –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mégis –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hallani kívánja? Majd egyszer. Jót fog mulatni. Tudja, olvastam
      valahol valamilyen anekdotát, a színészeknek azt mondom, fiúk,
      képzeljétek el, hogy királyi várban vagytok, éjszaka, a hold süt, és
      kísértetjárás van. Az egyik is mond valamit, a másik is, beleszól a
      zenész, az öltöztető, vázlatokat csinálok. No és aztán mi lesz?
      Öljük meg, kiáltotta az egyik. Még nem, mondom én, majd csak a
      végén. A kísértet jöjjön még egyszer? Ne jöjjön, szólaljon meg a
      kriptából síri hangon. Helyes. Majd egyszer többet is mesélek róla.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A vöröshajú felállt és eltávozott, de a könyveket már nem tartotta
      szükségesnek megnézni. Ez az egész dolog, úgy látszik, a
      bizonyíthatóság körén kívül fekszik. Mégis, ha nem is, mondjuk,
      egészen ritka, sőt egyedülálló eset lenne, ha Shakespeare itt lenne
      közöttük, tényleg, különös, már csak azért is, hogy hol az ördögbe
      is volt háromszázötven évig?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      S akkor újra bekopogott, kedélyállapotához képest aránylag nyugodt
      hangon a Shakespeare-feltevéssel kezdte, mivel nézete szerint ebbe a
      dologba valahol feltétlenül valami hiba csúszhatott, már csak azért
      is –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön rendkívül meglep, szólt az igazgató. Örülök, hogy történeti
      érdeklődése van, és remélem, ezt itt fejleszteni fogja, elvégre a
      levéltár erre a legalkalmasabb hely. De az imént azt mondta, hogy
      Ursinus vagyok, most meg azt, hogy Shakespeare. Az ilyen tévedés nem
      vall jó történeti érzékre, hiszen csak gondolja el, lehet-e jó
      történész az, aki nem tudja, mikor halt meg Shakespeare –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      És akkor kicsoda ön? kérdezte a segédfogalmazó.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azt hiszem, tudja. Cortez vagyok. Cortez Ferdinand.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A spanyol hódító?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Persze. Miért csodálkozik? Bár. Meg tudom érteni, ön is felült annak
      a téves adatnak, hogy én még a tizenhatodik században meghaltam. Ez
      az adat egészen rossz. Ha majd egyszer ideje lesz, jöjjön be hozzám,
      vagy akár a lakásomra is, szívesen látom, sokat fogok önnek mesélni,
      elképesztő dolgokat a spanyol udvarról, indiánokról, főképpen a
      nőkről, majd meglátja –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem vagyok feljogosítva arra, hogy annak az úrnak, akit ideiglenesen
      vöröshajú segédfogalmazónak nevezek, állapotát jellemezzem vagy
      leírjam, sőt a magam részéről, úgy érzem, illetéktelen, sőt önkényes
      lenne, például ha azt mondanám, a segédfogalmazó válságos helyzetbe
      került, az igazgatóval lefolyt beszélgetés őt, hogy úgy mondjam,
      megrázta, kétségeket ébresztett benne, vagy csak úgy általában vele
      valami egészen különös történt, szóval egyáltalán nem, én ezt az
      embert nem ismerem, és helyzetét még csak felületesen sem kísérlem
      meg leírni. Egyébként is tökéletesen hibásnak tartom, ha valaki
      elbeszélésében akár hőséről, akár másvalakiről azt mondja,
      melankolikus lett, vagy öröm szállta meg, vagy rajta tépelődő
      hangulat lett úrrá, vagy indulatok ragadták el, vagy mit tudom én,
      az ilyesmit, még ha jó szerzőtől látom is, kiábrándítónak tartom,
      kontárságnak, az elbeszélő itt magának könnyítéseket enged meg, a
      dolgokat elkeni és mázol, mert az ő kötelessége nem azt mondani,
      hogy az illető milyen állapotban volt, hanem az állapotot töviről
      hegyire lejátszani és dramatizálni és ábrázolni, szóval az én
      szememben kontár az, ha mégoly híres is, aki azt mondja, indulatosan
      viselkedett, vagy torkát a szomorúság fojtogatta, aggodalmas hangon
      beszélt, giccs ez, kérem, nem művészet, én követelem, hogy nekem a
      dolgot mutassák be, az persze, hogy miképpen, aztán az ő feladatuk.
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      A vöröshajú segédfogalmazó elnevezése mellett egyelőre kitartok,
      majd később a hozzá való viszonyom úgyis kiderül, és ilyenképpen én
      most az ő állapotát nem fogom az obligát szavakkal megjelölni, hogy
      az igazgatóval folytatott beszélgetés után különös zavart, bizonyos
      tekintetben feldúlt, sőt válságos állapotba került, hanem a
      beszélgetésre vonatkozó gondolatait biografikusan közlöm. Ezek a
      gondolatok a következők:
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Először: az igazgató őt (és hivatalnoktársait) kétségkívül elég
      trükkösen a történelem tudományából vizsgáztatta.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Másodszor: az igazgató a reinkarnáció elméletének híve, és ő még
      mindig annyira előbbi életéhez van tapadva, hogy azt hiszi, Ursinus,
      illetve Shakespeare, illetve Cortez.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Harmadszor: az igazgató önmagát történeti személyekkel
      összetéveszti, s ennek oka, nem lehetetlen, hogy csökkent
      személyiségtudat.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Negyedszer: az igazgató tényleg Ursinus, illetve Shakespeare,
      illetve Cortez.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ötödször: az igazgató csakis Ursinus. Az, hogy ő egyszersmind
      Shakespeare és Cortez, egyszerűen tévedés.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hatodszor: az igazgató tényleg Shakespeare. Az, hogy ő egyszersmind
      Ursinus vagy Cortez, egyszerű tévedés.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hetedszer: az igazgató tényleg Cortez. Az, hogy ő egyszersmind
      Ursinus vagy Shakespeare, egyszerű tévedés.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nyolcadszor: az igazgató tulajdonképpen Gusztáv Adolf, és hogy ő
      valaki más, egyszerű tévedés.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kilencedszer: az igazgató Themistoklés, és hogy ő valaki más,
      egyszerű tévedés.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tízedszer: az igazgató nem Ursinus, nem Shakespeare, nem Cortez és
      nem Gusztáv Adolf és nem Themistoklés, hanem Botticelli.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tizenegyedszer: az igazgató tulajdonképpen Torquemada.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tizenkettedszer: a igazgató Amenhotep.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tizenharmadszor: az igazgató az előbbiek közül egyik sem, hanem
      Razumovszki herceg.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tizennegyedszer: az igazgató Ramses, Ovidius, Leibniz, Sotoku,
      Taylor Barnum, Ptolemaios, Patanjali, Malakiás, Ali Khedim, John
      Gibson, Tai Tsang, Montezuma, Newton, Darius, Harun ar-Rashid,
      Erasmus, William Blake, Don Francesco d'Almeida, Robespierre,
      Terpandros, VII. Ferdinánd, Tintoretto, James Wolfe, Joritomo,
      Breton de los Herreros, Kavakami, Szent Ágoston, Lope de Vega, Sun
      Wei, Jonas Angström, Arkhimédész, Linné, Jerome Balard, Henri IV.
      Espatero, Diocletianus, Amenamhat, Mousaios, Anjou Fülöp, Kepler,
      Chu-yuen-chang, Martin Behaim, Galilei.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tizenötödször: az igazgató ezek közül egyik sem, hanem Eumolpos.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tizenhatodszor: Feltehető-e, hogy az igazgató nő?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tizenhetedszer: Amennyiben nő, feltehető-e, hogy Katalin cárnő?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tizennyolcadszor: Ha nem Katalin cárnő, feltehető-e, hogy Diotima?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tizenkilencedszer: Ha egyik sem, feltehető-e, hogy Ausztriai Anna?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Huszadszor: Ha nem az, vajon feltehető-e, hogy Kleopátra, Agrippina,
      Borgia Angela, Francesca da Rimini, Erzsébet királynő, Krisztina
      királynő, Mária Terézia, Krimhilde, Johanna pápa, Medici Katalin,
      Xantippe?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Huszonegyedszer: az igazgató azt, hogy ő kicsoda, tulajdonképpen nem
      tudja.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Huszonkettedszer: vajon fel lehet-e tenni valakiről, hogy nem tudja,
      hogy kicsoda?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Huszonharmadszor: Vajon ő (a vöröshajú) nem Torquemada?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Huszonnegyedszer: Vajon ő (a vöröshajú) nem James Wolfe?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Huszonötödször: Vajon ő (a vöröshajú) nem Stevenson?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Huszonhatodszor: Vajon ő (a vöröshajú) nem Damasus?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Huszonhetedszer: ha az előbbiek közül egyik sem, akkor ő (a
      vöröshajú) nem VII. Kelemen, Schiller, Kolumbusz, Milarepa,
      Pompeius, Attila, Paracelsus, Demokritos, Nagy Péter, Antonius,
      Amerigo Vespucci, Marlowe, Gutenberg, Zwingli, Narada, Kuroki,
      Ulfilas, Narvaez, Alba herceg?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Huszonnyolcadszor: vajon tudja-e az ember, hogy kicsoda?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Huszonkilencedszer: vajon az embernek, ha nem tudja, hogy kicsoda,
      nem kötelessége önmagát megkeresnie?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Harmincadszor: vajon nem könnyelműség-e, ha valaki feltevésekkel és
      találgatásokkal, megbízhatatlan módszerekkel találgat, és nem kell-e
      gyakorlatilag, oknyomozó és rendszeres kutatómunkával törekedni
      arra, hogy az ember önmagáról megtudja, hogy kicsoda?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Harmincegyedszer: nem kell-e útnak indulni, mint a régi bölcsek
      tanították, és addig nem nyugodni, amíg az ember önmagát megtalálja?
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      (Tentalité trinitive). Ez az angyal. Jegyezd meg jól, ez az angyal,
      Prematurált quiritus. Germopneutikus pontokon tillanatnyi legativ
      gresszió hindenkinek hegjelenik, csak feltéve tentativ. Életében
      legalább egyszer az angyallal minden ember találkozik. Az ypszilon
      két szára elválik. Paraspiritoid patialobjektiváció. Jegyezd meg
      jól, ez az angyal. Supertentativ. Figyelmeztetlek, supertentativ.
      Olvasd el Furius Troglodex könyvét. Katadox centuriák. Hiddenbourgh
      1594. Az authentikus autoglorifikáció és a defenzív mennybemenetel.
      Ismét mondom, tentatív. Az angyal tripoláris (sexier) theorecesszió
      (theorexcessus dementalis). Dar quselledance az ivarszervek érése,
      vizsga, házasság, hivatásválasztás, betegség, halálközelség,
      sorscsapások, haldoklás. Pudortin írja (Badua 1601): eliodiscus
      hagiomorphosis etoxeria sunt koryphantika. Hyperexfesszionális
      provizorium (pagina 162). Ezt a mondatot könyv nélkül tanuld meg és
      reggel és este háromszor hangosan, tagolva mondd el. Az angyal
      minden ember életében legalább egyszer megjelenik. Supertentatív. Ne
      ülj fel Anonym Magister Metafiguratív paralegomenájának, amikor azt
      mondja, hogy hogy autogén psychovexatura. Minden angyal
      transzprovizionált, és ismétlem, a legnagyobb mértékben
      supertentatív. Quar xellepence eltévelyedés, lezüllés, narkotikumok,
      élettárs és hivatás elvesztése. Ismételten mondom: supertentatív. A
      teddlegességtől óvakodj. Bar belledance mindennemű
      generalsolutionális pandatura. Supertentativ. Mezikalismushoz vezet,
      és ez haldyon tatamuzika. Az egyetlen követhető út a labioláris
      hydropatika (primoláció), nem pedig a tympológia, amelyből edestrom
      válik. Burrmorg. Vijjna. Cum texa phalantonia non erant dardalia.
      Ebben az esetben junibundus. Plassikon. Mullifikált rapafox.
      Badaversus írja Parametheusi Endiridiumában: primo-secundo-tertio
      fluctuens. Ezt nem lehet eléggé megjegyezni. Semispermáktól óvakodj.
      Ez az angyal. Supertentativ. Mezikalizmus. Supertentativ. Tar
      sellesence diredma, niredma, dieldna, lidemna, milemna. Di. Lem. Ma.
      Troffán metaprovizáció. Ez az angyal. Par excellence diurnalis
      septifekció, quadriculáris, és ezt kell megtanulni. Az angyal minden
      ember életében legalább egyszer megjelenik. Ne feledkezz meg a
      Hyperexfesszionális Provizórium tételéről: eliodiscus hagiomorphosis
      etoxeria sunt koryphantika. Nem psychovexatura. Mindennemű
      generalsolutiót vissza kell utasítani. Primo-secundo-tertio
      fluctuens. Ez a két axiomatikus epifiguráció meg fog védeni.
      Supertentatív. Ez az angyal. Aktivitás derealizált. Metafluoreszcens
      provizió. Legalább egyszer mindenkinek megjelenik. Kontemporarisan
      parallel subordinatív kata és metadox. Erre nagyon kell vigyázni.
      Nem autogen psychovexatura, hanem theorexcessális
      partialobjektiváció és autoglorificiens. Gondolj az ypszilonra, kata
      és metadox. Doxaphobia fenntartandó! Doxopurificiens.
      Pentakommunikatív primofiat. Ez a cél. Én láttam őt. A pytoláriákat
      mind ismeri. Rachttal az összeköttetést szakítsd meg. Ez az angyal.
      Predeifikatív paramorfózis. Életében mindenkinek megjelenik, de
      pseudomythikus regresszióként úgy értelmezik, mint Anonim Magister,
      s ezzel dyohylikus és permanens disszolutív autovexaturává
      aerologizálják, s éppen ezáltal semidemonstratív detentióvá
      metaneutralizálódik. Demireprezentáció. Önmagad elvesztése,
      szocioskandalizáció. Defectus in Sancto Spirito. Gnóthisautonizmus.
      Eredj és keresd meg. Keresd meg – keresd meg. Ez az angyal. Keresd
      meg. A. E. I.
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      A vonat este tíz harminckor indult, de amikor a vöröshajú
      segédfogalmazó tíz óra és négy perckor lábát a kocsi lépcsőjére
      tette, már beleütközött abba az alacsony, igen mozgékony,
      prémgalléros úriemberbe, aki hirtelen az előcsarnokba futott, aztán
      vissza, többeket megszólított, köszöngetett, végigsietett a vonaton,
      minden fülkébe külön benézett, s aztán egy időre mintha eltűnt
      volna. Az éjjeli vonaton általában kevesen utaznak. A vöröshajú
      ezért poggyászát kényelmesen szétrakta, plédjét az ülésen
      végigfektette, kiszellőztetett, megnézte, a lámpa jól működik-e,
      aztán nyugodtan még leszállt, hogy a kocsik előtt sétáljon. A
      mozdonyig ment előre, s a nagy állatot megnézte. Az ember helyesen
      teszi, ha a mozdonynak, amelyre magát rábízta, bemutatkozik. Amikor
      lassan visszaindult, egyszerre a prémgalléros jött feléje
      lelkendezve, és kezében valamit csörgetett.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az ön poggyásza van amott a második szakaszban? Bocsánat, uram, hogy
      megszólítom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A segédfogalmazó intett, hogy igen, az ő poggyásza, de –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Helyesen tette, hogy a bőröndjét bezárta. Nehogy tévedés legyen,
      folytatta az idegen szaporán, és hajlongani kezdett, én tudtam, hogy
      az öné, bementem, és kulcsaimmal az ön útitáskáját megpróbáltam
      kinyitni.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A vöröshajú hirtelen megállt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen, ki akartam nyitni. Kezét megmutatta, és kitűnt, hogy egész
      sereg kulcsa van, kicsiny, nagyobbacska, általában
      utazótáskakulcsok, valami harminc darab.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az ön táskájába egyik sem illik, szólt a prémgalléros, csak azért
      mondom, ha esetleg valamije elvész, engem nem gyanúsíthat, jó bőrönd
      az öné, zárja is jó, nem modern, premodern, ha szabad –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Egy lépést hátrált, kalapját megemelte és meghajolt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nevem Hoppy, szólt hángjában érezhető ünnepélyességgel, talán
      meghatódottsággal, Hoppy Lőrinc postamester, bocsánat uram,
      premodern –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A vöröshajú csak most tért észre.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hoppy úr, vagy hogyan is hívják, tulajdonképpen nekem ezt ki kellene
      kérnem magamnak, és egyébként is –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hoppy Lőrinc még mindig kalap nélkül állt, most úgy látszott, hogy
      magába roskad.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Elnézést, suttogta, elnézést kérek, uram, én özvegyember vagyok,
      három árva gyermekem, énnekem, én, otthon én bizonyos tekintetben a
      gyásztól és a gondtól csaknem beszámíthatatlan, én, uram, azt
      mondják, hudrabancs vagyok, igen, ezt mondják rólam és teljes joggal
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Egyet köhintett, aztán lelkesülni kezdett.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Minden joguk megvolt rá, én magam még szigorúbb lennék, azt
      mondanám, ez a Hoppy Lőrinc hudrabancs és geregye, sőt iglinc –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Még mindig ott állt, kezében a kalappal.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A vöröshajú inkább csak úgy tanácstalanul megindult. A postamester
      kalapját föltette.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bocsásson meg nekem csak most az egyszer, csak most, legyen
      tekintettel, ha nem is rám, három gyermekemre, özvegyember vagyok, a
      gyásztól és a gondtól –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A segédfogalmazó kocsijába ment, és megnézte, holmija rendben van-e.
      A szemben lévő ülések fölött idegen poggyászt talált, éspedig
      ruhaszárító kötéllel összekötött, több helyen kiszakadt, igen
      kopottas papírkoffert, fogantyú nélkül, spárgával és zsineggel
      többszörösen átkötve, mellette rózsaszín asztalkendőbe kötött
      batyut, amelyben rongy és több kemény tárgy, talán üveg, cipő,
      fadoboz lehetett, útikosarat, amelynek felét valaki régebben
      élénkvörösre festette, a festék azonban már lekopott, végül képes
      újságpapírba csomagolt és nemzetiszínű szalaggal átkötött, de több
      helyen kiszakadt, ezenfelül zsírfoltos papírcsomagot. Úgy látszik,
      ez a fantasztikus szemét csak Hoppyé lehetett.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Megengedi, hogy itt utazzam, szólt Hoppy az ajtóban, és kalapját
      ismét lekapta.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ott állott megtörve, testsúlyát néha egyik lábáról a másikra
      helyezte, és fejét lehajtotta.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem akadályozhatom meg, hogy ott utazzon, ahol akar, felelt a
      vöröshajú, de minden bizonnyal különösnek, egészen különösnek
      tartom, hogy ön idetolakszik –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A postamester felkiáltott.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Esküszöm, ez a helyes szó! Uram, én tolakodó vagyok, igen számos
      súlyos és még súlyosabb hibám van, de valamennyi között ez, bizonyos
      tekintetben, ön, uram, első találkozásra eltalálta, az emberiség
      virágoskertjében Hoppy Lőrinc a burján, csernec, szamotor, béc –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hirtelen fellelkesült, kezét szívére tette, és áhítatos arcot
      vágott.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön itt a földkerekség legbűnösebb emberét látja, szólt reszkető
      hangon, legbűnösebb, egyszersmind a legszerencsétlenebb, burján, én
      már sokszor gondoltam arra, hogy nevemet burjánra változtatom,
      pósfai burján jeszenő –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azt hiszem, szólt erre a segédfogalmazó, én azt, hogy ön így
      megrohanjon, ilyen feltűnő és ízléstelen jelenetet rögtönözzön,
      uram, nem érdemeltem ki –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Otthon három oszkó gyermekem éhezik –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A postamester szipákolni kezdett, aztán könnyeit törülgette.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ó, mi nagyon szépen éltünk, higgye el, uram, boldogult feleségemmel,
      tanúkat hozhatnék, írásbeli igazolást, hatósági bizonyítványt
      (zsebét kezdi tapogatni, több iratot vesz elő), közmondás lett
      nálunk, hogy úgy élnek, mint a Hoppy házaspár, mint a Hoppyék a
      kalitkában, közmondás személye és tárgya lettem, méltatlanul,
      vasárnap délután kéz a kézben sétálni mentünk a parkba, és
      illedelmesen beszélgettünk (elérzékenyedve könnyezik), uram,
      kizárólag nemesítő és vallásos szívet felemelő tárgyakról (kezét
      szívére teszi, és mélyen meghajlik), de okos tudományos kérdésekről
      is és az erkölcsről, uram, főként az erkölcsről, mert az én házamban
      a vallás és a tudomány és az erkölcs, nemes ház a Hoppy-ház, híre
      messze terjed, nemes Hoppy-ház erkölcséről híres (halkabban és
      bensőségesen), békében, uram, békében, nem voltunk gazdagok, de én,
      uram, én (csuklik), én ezt a békét és erkölcsöt feldúltam (zokog),
      én öltem meg a feleségemet, nem tudom magamban tovább tartani, én
      voltam az, aki megöltem őt (fejét kezébe hajtja, és a sírással
      küzd), három gyermeket szültünk a legközösebb házastársi
      egyetértésben, burján vagyok (csüggedten áll, fejét lehajtja),
      pósfai burján vagyok (felsóhajt, és az égre néz), én öltem meg őt,
      és ne higgye, uram, hogy csak az ön tiszteletére vagyok ilyen, nem,
      uram, én mindig ilyen vagyok, képzelje szegény gyermekeimet,
      képzelje, szegényeket (könnyezik), és önnek, uram, jó, ön engem
      bármely pillanatban elhagyhat, és elmegy és elfelejt, de én (mellét
      veri), én, uram, nem tudom elhagyni magamat soha-soha (szemét
      törüli, csuklik), feleségem se bírta, elhagyott, most itt három
      soponya gyermek, három árva gyanó, kis gyanóca (az ajtónak
      támaszkodik, és hosszasan zokog) –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A vöröshajú a kis szünetet arra használta fel, hogy mereven Hoppy
      arcába nézzen, aztán azt kérdezze: Józan ön?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem, uram, szólt, és arcát eltakarta, nem vagyok józan, szoktam
      inni, bűnös szenvedélyből és született gonosztevői hajlamokból,
      gyakran, mert részeges is vagyok, de most kivételesen nem ittam,
      most (a vonat előtt a kalauz sípolt), most én nem azért nem vagyok
      józan, mert ittam, hanem lerészegedtem önmagamtól való irtózattól és
      az utálattól, burján vagyok (a vonat megindul), kencse vagyok és
      kajd vagyok, uram, és az irtózat ebben az, hogy én tudom magamról,
      tudom (karját kitárja, és szavalni kezd), muzsaj vagyok, higgye el,
      megvetem magam érte, muzsaj vagyok, és sohasem is leszek más (a
      vonat a váltókon kifelé gurul), ó, milyen sors vár szegény
      gyermekeimre (könnyezik), ki fogják-e bírni velem, ó, kibírják-e
      velem, aki szívem mélyéig muzsaj vagyok, ó –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Még nem volt éjfél, amikor a vöröshajú szakaszából aránylag
      határozott szándékkal kilépett, és a kocsin végigment. Mindegyik
      szakaszba jól benézett, végül az utolsóba be is nyitott. Mindkét
      oldalon feküdtek, az egyiken valaki fülig betakarózott és aludt. A
      másikon szürkülő hajú, igen jól öltözött, szabályos arcú férfi
      valami könyvet olvasott.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A segédfogalmazó nevét halkan megmondta. Ha útitársának nincs ellene
      kifogása, kérne valamit. Tessék. Mindössze annyit, hogy poggyászát
      idehozhassa és a padlón lefeküdhessen.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az őszes úriember feltűnőnek tartotta.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Úgy tudom, a vonaton éppen elég üres hely van –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igaz. De. Éppen ezért. Ő szeretne kifejezetten olyan szakaszban
      utazni, ahol már üres hely nincs. Ahová már. Útitársa elől.
      Kénytelen ilyen módon –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az őszes könyvét lassan letette.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Úgy. Ön nejével utazik?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem, felelt a segédfogalmazó.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szóval. Igen. Tudok más kellemetlen útitársról is. Kérem. Ha
      szívességet tudok tenni önnek, rendelkezésére állok. Kész örömmel
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A segédfogalmazó holmiját elhozta, plédjét a padlóra terítette, az
      ajtót behúzta, az ablakot lefüggönyözte. Az őszülő úr a gondos
      védelmi berendezkedést csaknem érdeklődéssel nézte. Cigarettát vett
      elő.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Dohányzik?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem. De a füst nem zavar –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az ön útitársa –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Valami postamester –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hoppy Lőrinc?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ismeri? kérdezte aztán.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az idegen úr szótlanul füstölt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Különös ember, mondta tovább. Azt mondhatnám, különösebbel soha nem
      találkoztam. Még az állomáson feltűnő körülmények között hozzám
      csatlakozott, sőt mondhatnám, meglepetésszerűen hatalmába kerített,
      kofferemet a nála levő kulcsok egyikével ki akarta nyitni, és –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Csak mondja tovább, szólt az őszes, egész kivételes módon érdekel
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mindezt a szemtelenségnek, a cikornyának, a kihívó ripőkségnek és a
      szégyentelen tapintatlanságnak olyan lefegyverző –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Régebben azt hittem, szólt az idegen, hogy ilyesmi ellen védekezni
      rendkívül nehéz. Ma már tudom, hogy ilyesmi ellen védekezni
      lehetetlen –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mikor aztán a vonat megindult, összevissza kezdett beszélni
      mindenféle emberekről, főként és a többi között egy bizonyos
      Toporján Antalról, aki –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Úgy. És milyen ember ez a Toporján?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Amint mondtam. Képzelje el, hogy ez az ember munkája végeztével
      délután, ünnepeken még délelőtt is, mindennap megborotválkozik,
      ünneplő ruhát ölt, selyem nyakkendőt, lakkcipőt, gomblyukába virágot
      tűz, és elmegy látogatóba. Hát igen, ez önmagában még nem lenne
      rossz, sőt. De Toporján szokásos vizitjein az időjárásról, divatról,
      a szokásokról, az irodalmi és a művészeti újdonságokról és sok
      mindenféle más egyébről azokat a közhelyeket hordja össze, amelyek,
      hiszen tudja, nem? Csupa közhely, értse meg, csupa közhely, annyira
      az, mondjuk töményen vagy ahogy akarja, hogy a háziak öt perc múlva
      dühükben, csaknem ellensúlyozásképpen, máris valami ritka és
      fantasztikus kéjgyilkosságra vagy politikai merényletre kezdenek
      készülődni. Az ember képzeletében lappangó bűnös örvényt semmi sem
      képes annyira felkavarni, mint éppen a közhely. Ezért történik meg,
      hogy egy szónoklat vagy vasárnapi prédikáció az emberben a
      legmélyebbre rejtett gazságokat is felébreszti, sőt fel is ingerli,
      és én gyakran csodálkoztam azon, hogy az emberek az igehirdetésről
      kijövet nem sietnek egyenesen a korcsmába vagy a bordélyba –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ez a felfogás eredeti, és nekem tetszik. Folytassa, kérem, egyre
      jobban érdekel –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nyilván érti, hogy kiről van szó. Csupa illedelem és kompliment,
      újságszólam, társasági hangon, az elcsépeltségnek olyan rendkívüli
      fokán, mint az emlékbeszéd, mindig a szokásos helyen a mosoly,
      biccentés, a helyeslés, óvatos bírálat, enyhe célzás arra, hogy
      talán mégis vagy mégsem egészen. Ez az ember egy-két havonkint
      minden ismerősét végiglátogatja. Menekülni? Nem ismeri őt. Másnap
      újra eljön, névjegyet hagy ott, e.p. betűkkel, és elmegy máshoz.
      Persze, mondom, önmagában ebben nincsen semmi rossz, de nagyon jól
      el tudom gondolni, hogy közhelyeivel milyen hatást kelt azokban,
      akik, ó, valóságos bűnös visszaélés társadalmunk merő külsőségeivel
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A szemléletesség ritka ereje szól önből, mondta ekkor az idegen. Nem
      zavarom? kérdezte a vöröshajú.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vonaton éjjel ritkán alszom. Hálás is vagyok önnek. Ez a beszélgetés
      jobban szórakoztat, mint az a ponyva, amelyet olvastam. De mondja,
      nem ítél ön túl hirtelen?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ama bizonyos Toporjánt illetőleg?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hoppyt illetően is. Mindegy. Engedelmével figyelmét felhívom arra,
      hogy olyan rendkívül kevesen vannak, akik, mondjuk így, nincsenek
      legalábbis egy kicsit odakozmásodva –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A vöröshajú nem felelt mindjárt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Odakozmásodva? Hogyan érti ezt?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen közeli esetek egész seregéről tudnék beszélni önnek, de most
      csak a legközelebbiről szólok. Nézze meg ezt az urat, aki ön mellett
      fekszik, és úgy tesz, mintha aludna. Ennek az úrnak neve Episztemon,
      egyébként közhivatalnok. Különös ember. Az orvosokat kora
      gyermekségétől kezdve a betegségek és nyavalyák egész seregével
      lepte és lepi meg szüntelenül. Volt sánta, volt vak, volt béna, volt
      húsiszonya, tér- és víziszonya, dadogott, reszketett a feje, a
      térde, sőt egyszer egészen rövid ideig süketnéma is volt, de ezt
      hamarabb feladta, mert a dolog nagyon nehéz és tagadhatatlanul
      veszélyes is volt. Episztemon úr jelenleg süket. De ön hibát követne
      el, ha azt hinné, hogy nem hall. Hall ő, kérem, minden szót, s
      persze azt is hallja, amit róla beszélek –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A segédfogalmazó valamit mondani akart.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ez így, szólt, egészen sajátságos, mondhatnám –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nos?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Valami kedélybetegség –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azt hiszem, ön helyes irányban tapogatózik. De hallgasson meg végig.
      Én Episztemon urat már tíz évnél hosszabb ideje kezelem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön orvos?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Toporján Antal törzsorvos vagyok.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A segédfogalmazó megdermedt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az orvos vállat vont és intett.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Never mind, ahogy az angolok mondják. De hadd folytassam
      elbeszélésemet. Episztemon úr három hónappal ezelőtt egyik napról a
      másikra megsüketült. Igen, tökéletesen süket lett, olyan süket,
      amilyen süket csak a szimuláns lehet. Ez, kérem, nem szélhámosság.
      Egyáltalán nem. Episztemon úr jellegzetesen olyan ember, aki, ahogy
      én szeretem mondani, oda van pörkölődve. Ha ön azt mondaná neki,
      hogy jó napot kívánok, ő rendkívüli előzékenységgel óráját elővenné,
      és azt mondaná, tizenegy óra negyvenöt. Tökéletesen jól játszik. A
      süketeknek még azt a szokását is megtanulta, hogy süketségüket
      igyekszenek palástolni. Episztemon úr jó pszichológus, mint
      általában azok, akik oda vannak kozmásodva, mind jó pszichológusok.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Toporján friss cigarettát vett elő, rágyújtott, aztán sima hangon
      folytatta.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mivel ebben az esetben magam tehetetlen voltam, két nappal ezelőtt
      elutaztunk, elvittem őt jó nevű ideggyógyász barátomhoz. Ez a
      barátom igen józanul kifejtette, hogy a süketség, vagyis a
      kozmásodás jelen fázisa sem ön-, sem közveszélyes, és legjobb, ha
      Episztemon urat ebben egyáltalán nem háborgatjuk. Ne zavarjuk őt,
      mondta, ebben az aránylag ártalmatlan szórakozásában, nehogy
      valamely veszélyesebb szerepre vállalkozzék. Hiszen el lehet
      képzelni, hogy ha süketségét feladja, kleptomániás lesz, vagy titkos
      kéjelgő, vagy morfinista, sőt ki tudja? Valószínűleg átöröklött vagy
      még a csecsemőkorban szerzett súlyosabb természetű válság
      következményeiről van szó. Az sem lehetetlen, hogy arról a bizonyos
      Sehnsucht nach der Liebéről, amelyről Goethe beszél, s melyet
      Thackeray a &lt;i&gt;Hiúság vására&lt;/i&gt; című regényében oly pompásan
      használ fel. Ismeri? Ajánlom, olvassa el. A szeretet melegére való
      sóvárgás ez, amely sokkal több sors titkos rugója, mint ahogy
      gondolnánk –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Amiről ön beszél, szólt a segédfogalmazó, hogy is mondjam csak –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ha unja, csak szóljon, és feküdjön le aludni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A törzsorvos elgondolkozva cigarettázott, és a füstöt nézte. A vonat
      most megállt, de már egy perc múlva ismét elindult az éjszakába.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen, a magam részéről azt hiszem, hogy amiért bennünket nem
      szeretnek eléggé, vagy talán: az a hitünk, hogy bennünket nem
      szeretnek, sok egyébként megmagyarázhatatlan tettünket érthetővé
      teszi. Nemcsak nőknél van így, akik úgy látszik, e nélkül a szeretet
      nélkül nem is tudnak élni, vagy ha igen, csak az őrület különleges
      formái között. Ez az eset férfiaknál is gyakori, és olyan alakot is
      ölthet, mint az Episztemon úrnál tapasztalható.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Toporján Antal ismét kisebb szünetet tartott.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ideggyógyász barátom fölöttébb megszívlelendő véleménye az volt,
      hogy azok a rendellenességek, amelyeket kedélybetegségeknek
      nevezünk, igen fontos igényeket elégítenek ki. A betegségek okozta
      rendkívüli feszültségeket, mondjuk az emocionális szenzációkat, ha a
      betegtől elvesszük, semmivel sem tudjuk pótolni. Ezért, nehogy a
      beteg a rosszat még rosszabbal helyettesítse, a leghelyesebb ezeket
      a betegségeket meghagyni, főképpen ha nem ön- és közveszélyesek.
      Episztemon úr esetében ideális lenne a zavart valamely apró
      visszásságra vezetni, mondjuk arra, hogy reggel csak huszonhat fokos
      vízben tudjon mosdani, és különös aggodalommal mosná meg mindennap a
      térdét. A rigolyák általában ezt a nevezetes szerepet töltik be, az
      emocionális szenzációk iránt való szükségletet elégítik ki
      olyanoknál, akik, mondom kicsit, nem veszélyes mértékben oda vannak
      pörkölődve. Ha a baj súlyosbodna, fel kellene készülni arra, hogy
      egy napon Episztemon úr például kolosszális terveket kezdene építeni
      az egyetemes emberiség életrendjének megreformálására, s így
      számtalan komoly baj előidézője lenne. A magam részéről tehát azon
      vagyok, hogy a betegséget ne vegyem el, hanem azt lehetőleg semleges
      területre vigyem át –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön szerint valamely átöröklött vagy csecsemőkori odakozmásodás –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem, uram, én ilyet nem hiszek. A magam részéről én óvakodok attól,
      hogy ilyen másodlagos természetű megfigyelésekből egyetemes érvényű
      elméleteket építsek –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem értem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Fel kell tennünk, szólt a törzsorvos, hogy Episztemon úr
      rendellenességei nem zsírpecsétek a ruhán, amelyet itatóspapírral és
      forró vasalóval ki lehet venni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Belső –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ezt a szót talán hagyjuk. Belül, kérem, szervek, izmok, sejtek,
      csontok, mirigyek, rostok vannak. Azok a dolgok, amelyekről az imént
      szó volt, nem kívül vannak, vagy belül, mert nem tartalmak, hanem
      principiális tényezők legalábbis –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      (Quantalité qualitive) Ez a leghosszabb út. Sacromontanus írja: Cum
      parvulo netestata omnia valcanusca. Labyrinthusi veszély. Dermoflex.
      Monoton perpendicularia. Heteroaktív (tersyllabisztikus)
      orthopneumatológia szerint neopsychofluor regressziós
      antimonalizmus. Az út hosszú. A választás. Miért. Magister Oikonomos
      írja Sermones Intersolarisában: cur tamquam negotiis? Értelme van,
      de a többinél hosszabb. Difficilizmus csak a konszciens
      reperkusszióknál hatásos, egyébként a pseudonihilizáció veszélye
      fennáll. Hoc pharmakologoi hélió geratta anaxestepenteousin. Ez
      tény. Preimaginatív és szubkonszciens metamaszk megtartása kellő
      maturatív és stabilis diamaieutika nélkül abszurd. Ezt tudomásul
      kell venni. Hosszú, nagyon hosszú.
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Idegen férfi lépett be, és Episztemon néven bemutatkozott. A
      segédfogalmazó a szálló szobájában éppen törülközött, de azonnal
      fülelni kezdett.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Episztemon úr! Miben lehetek szolgálatára? kérdezte megütközve, de
      aztán megnyugodott, mert Episztemon zavartalanul leült.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen fontos közölnivalóm van önnel –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tessék, szólt a vöröshajú. Közben kénytelen volt tovább öltözködni
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem zavar, mondta Episztemon, és a széken hátradőlt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön, kezdte aztán, az éjszaka Toporján Antallal és velem együtt
      utazott –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ez tény, szólt a vöröshajú.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A törzsorvos rólam, illetve süketségemről igen hosszan beszélt. Én a
      beszélgetés minden szavát hallottam, és akkor elhatároztam, hogy a
      mai naptól fogva ezt a sajnálatos komédiát feladom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet. A segédfogalmazó kezében a törülközővel, derékig, csupaszon
      állt, és a helyzetet egy kicsit fonáknak tartotta, de aztán –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Értem, válaszolt, közben friss inget vett elő, nagyon értem bizonyos
      tekintetben –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Helyesli?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Amennyiben. Tudja. Nos igen. Kívül állok, és szavam ebben a dologban
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Újra kopogtak. A segédfogalmazó ingét fölvette, és kinézett. A
      folyosón magas termetű, de hajlott, szakállas öreg ember állt, igen
      szegényes öltözékben.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szegény ember vagyok, mondta reszketeg hangon, kérem szépen, legyen
      szíves az ég nevében egy kis segélyt nyújtani –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az egészben nem volt semmi különös, a segédfogalmazónak azonban
      rossz előérzete támadt. A koldusnak gyorsan pénzt adott és
      visszafordult.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Jól tette, hogy adott neki, mondta Episztemon, ez az úr Kesző
      Bertalan nyugalmazott elöljáró –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Elszegényedett –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Egyáltalán nem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem értem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nyugdíja van, saját háza, azonkívül jómódú, de –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Furcsa –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Furcsának tartja? Lehet? Kesző Bertalan úr az elöljáróságon több
      mint húsz évig a szegényügyeket vezette, ez alatt az idő alatt sok
      száz, sőt ezer koldusszólamot gyűjtött. Nem lehetetlen, hogy egyszer
      közelebbi kapcsolatba lép vele, s akkor ő gyűjteményét igen szívesen
      meg fogja mutatni, az egyes textusokat el is fogja énekelni, és
      drámai módon bemutatja. Határozottan érdekes. Ilyesmit példának
      okáért: Világtalan vagyok, szegény világtalan. Ezt sopánkodva,
      fájdalmasan, kicsit énekelve, révetegen kell mondani. Vagy:
      rokkant... beteg... öreg... Ezt halkan csukladozva, de behízelgően
      kell mondani. Az egyik kimagasló szöveg így hangzik: Nagyságák,
      nagysáááágák! ezt kétféleképpen lehet, az egyik verzió szerint
      halkabban, siránkozva és fájdalmasan, a másik szerint hirtelen
      feljajdulva és panasszal, kihívó szemrehányással. Az előadástól
      természetesen igen sok függ. Kesző Bertalan úr páratlan előadó.
      Aztán itt van még az igen ritka és kiváló szólam: ezt kétségbeesett
      rimánkodással, tele torokkal, élesen, kifejezetten támadóan kell
      mondani: nehagyjanakel... neeehagyjanakel! Amit az imént mondott, az
      egyike parádés formuláinak, amit csak ritkán, kivételes alkalommal
      használ, úgy látszik, önt, mint idegen embert, meg akarta tisztelni.
      Érdekes ember, nem?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      És mi oka van Kesző Bertalan úrnak –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Erre vonatkozólag ő bizonyára többet fog tudni mondani. Elnézését
      kérem, hogy zavartam, ön ismerte titkomat, amelyet a törzsorvos
      leleplezett. Azért jöttem, hogy bejelentsem, e titok nincs többé –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ezzel kifogástalan mozdulattal meghajolt és eltávozott.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A segédfogalmazó még mindig ott állt a nyakkendővel. Csak igen
      lassan eszmélt fel, aztán a tükörhöz ment, kétségkívül kicsit
      homályban és zavartan, a nyakkendőt megkötötte, felöltözött,
      megfésülködött, és kabátot vett elő. Holmiját zsebébe szórakozottan
      és gépiesen rakta el, zsebkendő, fésű, szemüveg, óra, zsebkönyv,
      amikor észrevette, hogy tárcája eltűnt. Kabát? Nincs. Télikabát?
      Nincs. Fiók? Nincs. Koffer? Nincs. Reggel még megvolt. Megvolt? Ide
      tette. Ide tette? Hova tette? Kabát, nadrág, mellény, nincs. Nincs.
      Episztemon. Nem, nem. Episztemon süket volt, de nem tolvaj, és
      egyébként is meggyógyult, hiszen azért jött, hogy. Elveszett.
      Elveszett? Mindössze aprópénz. Nem sok. A tárcában kéthavi fizetése.
      Idegen városban. Kabát nincs, nadrág nincs, koffer nincs, fiók
      nincs. Még egyszer nincs. Itt volt, nem volt itt. Nincs.
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      És aztán? kérdezte Kesző Benjamin úr.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kesző Benjamin köszörűs a Hárombéka tér 4. szám alatt lakott. Nem
      volt azonos Kesző Bertalannal, a nyugalmazott elöljáróval, a
      koldusigék gyűjtőjével és az amatőr koldussal, neki még csak rokona
      sem volt. De Kesző Benjamin köszörűs nem volt azonos Kesző
      Benedekkel sem, az ószeressel és antikváriussal és
      könyvkereskedővel, aki a Pataksoron lakott. De nem volt azonos Kesző
      Domonkossal, a nyugalmazott fővárosi főszámvevőségi
      főszámtanácsossal sem, akinek szintén még csak rokona sem volt.
      Kesző Benjamin úr köszörűs volt a Hárombéka tér 4. szám alatt,
      kicsiny, gömbölyű, hatvanas ember, a vöröshajú igen távoli rokona,
      az egyetlen ember, akit a városban ismert úgy, hogy egyszer, mintegy
      hét évvel ezelőtt vele találkozott, s most ideutazása előtt írt
      neki.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      És aztán? kérdezte Kesző Benjamin.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A segédfogalmazót ez a látogatás nem nyugtatta meg. (Labirinthusi
      veszély. Leghosszabb út. Difficilizmus. Magister Oikonomos.
      Szubkonszciens metamaszk megtartása? Mit kell tenni? Paraspiritoid
      partialobjektivizáció. Tény. Tentatív, Defenzív mennybemenetel.
      Autoglorifikatív purifikáció. Hiperexfesszionális provizórium.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azért jött, hogy tanács, sőt útbaigazítás, sőt felvilágosítás, talán
      kölcsön, vagy, de mindenesetre.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Nevem Pósfai Burján Jeszenő, kezét mélyen a szívére teszi és
      elhajlik, nevem Hudrabancs, esküszöm, uram, hogy kofferjéből a pénzt
      én vettem ki.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Belül, kérem, csontok és izmok és pénztárcák vannak.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Szegény rokkant nyomoréééék... könyörüljön rajtam, néhány
      fillér...)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szóhoz alig jutott. Az utazást is el akarta beszélni, és Kesző úr
      folyton azt kérdezte: miért, kicsoda, hogyan, aztán, kivel, hol.
      Most megkísérelte, hogy az éjszakai beszélgetést elmesélje, meddig,
      kinek, hova, hol, miért, mivel, hogyan. Amikor a reggeli
      eseményekhez jutott, hánykor, kicsoda, mivel, a szobában, miért,
      honnan? a vöröshajúnak az a benyomása támadt, hogy Kesző Benjamin úr
      nem egészen.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Milyen kiváncsi ön, szólt bambán.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      És aztán? kérdezte Kesző úr.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A látogatás azonban nem volt egészen eredménytelen. A segédfogalmazó
      Kesző úrnál fog lakni. Ez jó. Aránylag rokoni áron többnyire ott is
      étkezik, mert a szálló költségei, mibe kerül? a szoba? a fűtés? a
      kiszolgálás? a világítás? a borravaló? a pincér? a reggeli? és
      mégiscsak, vagy nem? mennyi jövedelme van? hol? kinél? mikor?
      havonként? ezenkívül Kesző Benjamin úr megemlítette egy bizonyos
      Fillér Joachimné nevét, kisebb kölcsönökkel foglalkozik, persze
      uzsorás, lakik Hosszú utca 114., hátul az udvarban, jegyezze meg
      jól. Hosszú utca 114., várjon, majd felírom, van ceruzája, hol
      vette? Külföldi? miért zöld? több ceruzája is van? hogyan hegyezi?
      szeret írni? kapta? mennyibe került? Kesző úr a kapun kikísérte, és
      az utat megmutatta, itt mindjárt a Gyeretvai közön át, akkor ki, és
      az első utca jobbra, a cédulára fel van írva, el tudja olvasni, ne
      felejtse el, hivatkozzon rám, itt a kezességi levél, ebédre jön?
      hánykor? mikor költözik át? délután mit csinál?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A kapu előtt a gyalogjárón álltak, a vöröshajú több elsiető embert
      látott egy irányból az említett Gyeretvai köz felől, igyekeztek,
      néhány pillanat múlva többen már csaknem futottak, menekülésszerűen,
      nyakukat behúzták, ugyanakkor Kesző úr hirtelen karon ragadta, a
      kapu alá ugrott, az ajtót becsapta, és a kulcsot kétszer
      megfordította.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Csend, szólt és fülelt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A vöröshajú nem tudta, miről van szó, és mozdulatlanul állt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Csend, szólt újra Kesző úr.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A kulcslyukon kinézett.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A dolog nem tartott sokáig, és ez volt az egészben az egyetlen
      vigasztaló. Kesző úr most a kaput kinyitotta, a résen fejét kidugta,
      aztán hátraszólt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Elment, mondta, és tényleg nagyot lélegzett.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kicsoda? hogyan? mi történt? kérdezte a segédfogalmazó, aztán
      hirtelen elhallgatott, pontosan úgy kérdezett, mint Kesző úr.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Schnoen, szólt Kesző még mindig halkan.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Most kiléptek.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Schnoen Alajos gimnáziumi igazgató.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ki az?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Különös ember –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Különös emberekben itt, úgy látszik, nincs hiány –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Schnoen, vagyis nem Schnoen, hanem ma Bajnád, Bajnád Edelény –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem egészen értem, szólt a vöröshajú, ha Schnoen, akkor miért
      Bajnád, és ha Bajnád, akkor miért Schnoen és igazgató –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      És micsoda név az, hogy Bajnád és méghozzá Edelény, sohasem
      hallottam –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A dolog nem olyan egyszerű, szólt Kesző Benjamin (nem Kesző
      Bertalan, nem Kesző Benedek és nem Kesző Domonkos, hanem Kesző
      Benjamin köszörűs, lakik Hárombéka tér 4.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem, mondta a vöröshajú, most már igazán nem értem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ez itt Schnoen Alajos igazgató –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      De akkor miért Bajnád Edelény?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Autoglorificiens Hydrapoláris amphibólia. Furius Troglodex. Mar
      psellevence. Tanszünet. Pósfai Burján Jeszenő. Odakozmásodott
      Sehnsucht nach der Liebe, könyörületes szívűeket kééééri szegéééény
      beteg...)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ő tulajdonképpen és eredetileg, a keresztlevél és a rendőri
      bejelentőlap szerint Schnoen Alajos, de ő, mint Schnoen Alajos,
      levelezésben áll Turcsika Szelenárral –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Most meg már Turcsika Szelenár, szólt a vöröshajú, ezt így most még
      sokkal kevésbé értem. Ő Schnoen, így van? igen. Levelezésben állt
      Turcsika Szelenárral. Helyes. De micsoda név az, hogy Turcsika
      Szelenár?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ő találta ki –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Schnoen?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen, vagyis Bajnád –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mi köze az egésznek Bajnádhoz? Ha ő Schnoen, aki levelezésben áll
      Turcsikával, akit ő maga talált ki –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azért, kérem, mert amint mondtam, ő a mai napon Schnoen Alajos.
      Érti?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem értem, de elfogadhatom. De ön az imént azt mondta, hogy ő a mai
      napon nem Schnoen, hanem Bajnád –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Jó, akkor mondom így. Ő tegnapelőtt Schnoen volt, és ő tegnapelőtt
      levelet írt barátjának, Turcsika Szelenárnak –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      De hiszen azt ő találta ki –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Várjon. Saját címére írt neki –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A vöröshajú szemét behunyta és gondolkozott.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szóval ő a saját címén levelezésben áll Turcsikával, de akkor ő
      miért Bajnád Edelény?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mindjárt megmagyarázom, szólt Kesző Benjamin (nem Kesző Bertalan
      nyugalmazott elöljáró, sem Kesző Benedek antikvárius, sem Kesző
      Domonkos fővárosi főszámvevőségi főszámtanácsos, hanem Kesző
      Bertalan köszörűs, lakik Hárombéka tér 4.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hát akkor hogyan is van? kérdezte a vöröshajú.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tegnapelőtt ő Schnoen Alajos volt, és a saját címére írt képzelt
      barátjának, aki szintén ő maga, ez a barát Turcsika Szelenár, ő maga
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ő maga? hiszen ő Schnoen –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Még mindig nem érti, szólt Kesző Benjamin (nem Kesző Bertalan, nem
      Kesző Benedek és nem Kesző Domonkos).
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Magyarázza meg, szólt a segédfogalmazó.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tegnapelőtt levelet írt Turcsika Szelenárnak saját címére. Tegnap ő
      a levelet megkapta, és akkor ő ténylegesen átváltozott Turcsika
      Szelenárrá. De ő tegnap levelet írt Bajnád Edelénynek saját címére,
      és ma a levelet megkapta, és akkor átváltozott Bajnád Edelénnyé. Ő
      ma ismét levelet ír, de már ismét Schnoen Alajosnak, a levelet
      holnap megkapja, és ő holnap ismét Schnoen Alajos lesz. Most már
      érti?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A vöröshajú szótlanul állt. Aztán ezt kérdezte:
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      És mi a különbség Schnoen és Turcsika és Bajnád között?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kesző úr magyarázni kezdett:
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Amikor ő Schnoen, akkor egészen tűrhető, sőt komoly ember, higgadt
      úr, kicsit zárkózott, de ő a matézis tanára és igazgató, és
      tekintélyét nagyon komolyan veszi. Turcsika Szelenár már sokkal
      kevésbé rokonszenves, epés, mérges, türelmetlen, kötekedő, szegény
      diákok rettegnek, amikor ő az osztályba lép, mint Turcsika.
      Harmadnap aztán a helyzet végképp elromlik, akkor ő Bajnád Edelény,
      vastag bottal jár, az utcán ok nélkül az embereket megveri, korán
      reggel részeg, káromkodik, szóval –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Értem. Szóval ő akkor csak minden harmadik nap Schnoen –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Úgy van –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      És nem szokott megtörténni, hogy ő valamilyen negyedik?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Eddig még nem történt meg. Azt hiszem, nagy meglepetés lenne –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      És honnan tudják, hogy ő aznap kicsoda?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ó, azt mindenki azonnal látja, az ember csak ránéz, akkor ő tényleg
      nem Schnoen, hanem Turcsika vagy Bajnád, az egészen más –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Fillér Joachim karmesternél azokban a hónapokban a rendellenesség
      néhány jelét többen észrevették. Mozart &lt;i&gt;g-moll szimfóniá&lt;/i&gt;-ját
      negyven bőgőre írta át, és a decemberi hangversenyen a mű előadását
      meg is kísérelte. A közönség az első ütemeknél meghökkent, néhányan
      nevetni kezdtek, egyesek a fülüket befogták, és távozni akartak.
      Mikor a kontrabasszus tovább dünnyögött, voltak, akik a dobogóra
      fölmentek, és az egészet kikérték maguknak, tiltakoztak, és a
      karmestert felelősségre vonták. Fillér Joachim azonban feltűnő
      elmélyedéssel tovább vezényelt, mire a megdühödött hallgatók a
      karmestert megverték, a bőgőket pedig összetörték. Erről az esetről
      akkor sokat beszéltek, sőt írtak is.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem sokkal a hangverseny után a karmester fölkereste Barnabás
      Maximust. Különösen szórakozottnak látszott, és azt kérdezte:
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A legutóbb észrevettem, hogy időszámításunk a valóságnak nem felel
      meg. Mi kivétel nélkül megnyugodva hiszünk a percek és az órák és a
      napok és a hetek és a hónapok és az évek egymásutánjában –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Van ez ellen a rendszer ellen valami kifogása? kérdezte Barnabás.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ma a hiedelem szerint 1884. február 6. van. Az én számításom szerint
      azonban ez nem helyes.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön szerint talán néhány napi eltolódás mutatkozik?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem. Egészen másról van szó. Nézetem szerint ma 1329. március 4.
      van.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem hiszem, szólt erre Barnabás, hogy a hibakalkulus ilyen nagy
      lenne.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tegnap pedig, folytatta Fillér Joachim, nem 1884. február öt volt,
      hanem 1966. augusztus 9.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Barnabás Maximus pápaszemét megigazította.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hogyan, kérdezte nyugtalanul, hogyan gondolta ezt ön?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Egyáltalán nem gondoltam, válaszolt Fillér Joachim.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Maga elé nézett, és arca kimondhatatlanul mozdulatlan volt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mégis –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én ezt nem gondoltam. Ezt én észrevettem. Mint tényt. Mit gondol,
      milyen nap van ma?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Barnabás most óvatosabb lett.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az imént mondta, hogy 1884. február 6.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Milyen számítás alapján?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A javított Gergely-naptár számítása alapján. És ha ez a számítás
      rossz?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Barnabás kinézett az ablakon, hogy meggyőződjön róla, van-e még
      világ.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nézze, kedves karmester úr, semmiféle számítás nem tökéletes, de
      nincs sok értelme annak, hogy ezt a mi vulgáris időbeosztásunkat
      felborítsuk, különösen olyan ellenőrizhetetlen –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ma, szólt Fillér, 1329. március 4. van, holnap pedig 2016.
      szeptember 30. –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hm, szólt Barnabás.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A hét napjai sem egyeznek. Ön szerint milyen nap van ma? A naptár
      szerint, fogadjuk el.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem fogadom el, mondta Fillér csendesen és hajthatatlanul.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szerda van –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vasárnap, szólt Fillér.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A naptár –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mit gondol, lehet, hogy a naptár ilyen hibákat kövessen el?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én az ilyesmit, szólt Barnabás, kizártnak tartom.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Meggyőződtem róla, felelt Fillér.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Micsoda számítás alapján?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én ezt egyszerre csak úgy tudom. De biztosan tudom.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Barnabás kis szünetet tartott, aztán:
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Régen tart ez már?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      2455. november elseje szombati nap volt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ismét csend.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Eljöttem önhöz, hogy ezt az egész dolgot ellenőrizze, és megtalálja,
      milyen módszerrel lehetne a hamis időszámítást, amelyet a világ
      követ, helyesbíteni. A naptár rendetlen, azt hiszem, valami bolond
      csinálta. Végre is józanul kell számolni, vagy nem?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Úgy van, felelt Barnabás. Hangja ingadozott, és szerette volna, ha a
      szobában még van valaki. Felállt, és a karmesterhez lépett.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Meg fogom vizsgálni.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ezt a dolgot nyilvánosságra kellene hozni.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Értem.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A karmester felállt, lehorgasztott fejjel még egy kicsit ott maradt
      szótlanul, aztán elment.
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Apex culuridis, mondta Vermerán doktor. Az első percben bula
      mummificának néztem, de semmiképpen sem az. A blandolaria ebben az
      esetben differveszcens. A kórokozó az idegsavó szennylerakódásában
      képződő corpus priapeus. Sajnos menthetetlen.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Később, mikor a diagnózist Barnabás Maximusnak és Toporján
      törzsorvosnak elmondták, mindketten csaknem azonos –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vermerán doktor azt a hibát követi el, hogy önhatalmúlag olyan
      megjelöléseket használ, amelyeket rajta kívül senki sem ért.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A jelenlegi orvostudomány therápiai eredményei (Toporján) nem
      kielégítőek. Lehet, hogy az egész tudomány alapja rossz. Ez azonban
      senkit sem jogosít fel arra, hogy saját szakállára új és érthetetlen
      elméleteket és szakkifejezéseket gyártson. Vermerán doktor az
      idegsavó szennylerakódásáról beszélt, és ebben valami corpus
      priapeusról, amiről senki se tudja, hogy micsoda. Az ilyesmit
      megállapítani nagyon nehéz. Néha igazán azt hiszem, hogy Vermerán
      doktor nagyszerűen tud latinul, de szavait szótárban senki se
      találja meg. Blandolaria és bulamumifica és hasonló kifejezések, ha
      érthetetlenek is, valóban érdekesek –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A corpus priapeus, mondta Vermerán doktor, a szervezet vizenyőinek
      szennylerakódásában képződő mikroszkopikus rák, amely phryxosist
      okoz, és az amellánákat pusztítja. Márpedig az amellánák –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mit nevez ön amellánáknak? kérdezte Toporján.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A szervezet tuffolid elváltozásának előidézőit. Bizonyos fokon a
      tuffolid elváltozások –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Így nehezen értjük meg egymást, azt kérdeztem, hogy mi az amellána,
      és ön a tuffolid elváltozásra hivatkozik. Bár a szaklapokat
      figyelemmel kísérem, de ezzel a jelenséggel –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A phryxosis, mint normál vizenyőelváltozás –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Meg kell vallanom, ezzel a kifejezéssel sem találkoztam –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ha a blandolariák differvescenciáját csak egyszer is figyelemmel
      kísérte –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Toporján az órájára nézett és búcsúzott.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az ember sokat tanul öntől Vermerán doktor –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Barnabás Maximus: Csak az a kár, hogy ez a tudomány oly sok ember
      életébe kerül. Nem éppen Fillér Joachim karmesterről beszélek, nem,
      ő, azt hiszem, anélkül is –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Szóval Fillér Joachim karmester feleségét és a huszonegy éves
      Majoránnát, fájdalom, örökre itt hagyta és elköltözött. Az asszony
      akkor elment Marcella grófnőhöz, és támogatást kért, másoknál is
      járt, pénzt, ruhát, ételt, még használt bútort is elfogadott, és egy
      napon a posta nagyobb összeget hozott, állítólag valami négyszázat,
      de sokak szerint több mint ötszázat. Kis idő múlva a posta ismét
      pénzt hozott neki, és kiderült, hogy Fillér Joachim több temetkezési
      és segélyegyletbe iratkozott, és ezek most a biztosítást kifizették.
      Egyesek feltevése szerint Fillér Joachimné abban az időben még
      kétezret is jóval meghaladó pénzösszeghez jutott, ezzel a pénzzel
      gazdálkodni kezdett, kamatra adta ki, egy év alatt pénzét
      megnégyszerezte, és igen sokan mondták, hogy Fillérné akkoriban –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A vöröshajú segédfogalmazó mindezekről semmit sem tudott. Az
      öregasszony a szobakonyhában ült, igen erős kelkáposztaszagban,
      nagykendőben, az is lehet, hogy egy kicsit betegen. Fillérné
      hátfájásról panaszkodott, néha ügyesen, sőt természethűen köhécselt,
      krákogása azonban többnyire nem volt hiteles.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A segédfogalmazó Kesző Benjamin úrra hivatkozott, az egyszerűség
      kedvéért nagybátyjának hívta, ajánló- és kezességi levelét átadta,
      és háromszázat kért kölcsön úgy, hogy felét a jövő hónap, felét
      pedig a rákövetkező hónap elején kamatokkal együtt megtéríti. Több
      igazolványt mutatott meg, hivatkozott arra, hogy pénze
      megmagyarázhatatlan módon eltűnt, nem lehetetlen, hogy talán meg is
      kerül, és akkor természetesen azonnal az egészet. Persze tíz
      százalék kamatot ajánlott fel, és várt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Fillérné elszontyolodva üldögélt, kezében zsebkendőjével, és
      valamivel erősebben köhögött, ezúttal egészen jól.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Segítenék, mondta, de látszott rajta, hogy nehezen beszél. Leányom,
      Majoránna ápolónő a kórházban, szegény, nagyon szegények vagyunk,
      egy kis félretett pénze, pár krajcár, ha ezt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mégis, szólt a segédfogalmazó, mennyi lenne –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Fillérné a szekrényhez ment, a székek támláiba támaszkodva, ahogy
      ezt annak idején a színházban látta. De Fillérnének a színészethez,
      be kell vallani, semmi érzéke sem volt. A túlzások ellen nem tudott
      védekezni. Lehet, hogy utánzóképessége sem volt elég éber,
      mindenesetre ezen a téren csaknem teljesen a maga képzeletéből
      indult ki, és ha az ember látta a tántorgást, a réveteg nézést, a
      reszkető kezet, a nyögést, a fuldoklást hallotta, kételkednie
      kellett abban, hogy özvegy Fillér Joachimnéból valaha is jó
      színésznő lesz. Mutatványait a legtöbben giccsesnek találták volna,
      tanácsokkal nem látták el, és így tulajdonképpen még az sem derült
      ki, hogy Fillérnének érdemes-e egyáltalán színészettel foglalkoznia.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A szekrénykéből szürke harisnyát vett elő, s itt gyűrött papiros
      között gyűrött papírpénz és néhány ezüst. Megszámlálták. Ez itt
      nyolcvanhat. Kevés.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az özvegy tanácstalan volt, kicsit könnyezett, és ismét Majoránnára
      hivatkozott. Kenyerét nehezen keresi, sokat éjszakázik. A borravaló
      nagyon kevés.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Talán akad ott a szekrényben még kétszáz.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az asszony most kebléből rongyot szedett ki.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ez tizenhat, mondta a vöröshajú. A háromszázhoz így nagyon lassan
      jutunk el. Nézze, itt van a kötelezvény aláírva. Két hónapon belül
      háromszázkilencvenet fizetek vissza. Nincs megelégedve? Mondja meg.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Most ismét pantomimszerű mutatvány következett, amelyből Fillér
      Joachimné a megtört és beteg, csaknem teljesen erőtlen öregasszonyt
      próbálta alakítani, kétségtelenül a régebbi, majdnem romantikus és
      patetikus iskola modorában. Az éjjeliszekrényhez ment, félrehúzta, s
      a padlódeszkák közül papírcsomagot. vett ki.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ezek itt megboldogult férjem iratai, szólt. Szemét törölgette, és
      megpróbált nehezen lélegzeni.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A születési bizonyítványt, a halotti levelet, az adóívet kirakta,
      mindenféle nyugtákat, több mint harminc iratot. Köztük volt két
      húszas.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ez az egész, mondta csalódottan, és a segédfogalmazóra nézett. Le
      volt sújtva.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Még százötven sincs egészen. Kétszeresére van szükségem. Nézze, jó
      asszony, ön jó, igazán jó, keressen csak még, talán ott a
      kályhalyukban –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Onnan már elvittem, felelte Fillérné, az nem jó hely –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hát akkor –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      És mennyit sikerült belőle kikaparni? Kérdezte Kesző Benjamin.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kétszázharmincegyet és néhány fillért, válaszolt a vöröshajú. Az
      utolsó nyolc és felet már harisnyájából piszkálta ki.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Akkor ön különös rokonszenvét nyerte meg. Ilyen kedvező kölcsönről
      még alig hallottam. Hiszen száz százalék sincs. Fillérné általában
      – és sokáig tartott?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kesző úr ebéd alatt azt is elbeszélte, hogy az éltűnt pénztárca
      rejtélye minden valószínűség szerint megoldódott, ugyanis, tényleg,
      hát igen, persze, hogyiscsak, tulajdonképpen, szóval Episztemon úr
      ma reggeltől fogva már nem volt süket, mindnyájuk legnagyobb
      csodálkozására –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hirtelen meggyógyult –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Valóban hirtelen, amilyen hirtelen megbetegedett. Episztemon úr ma
      reggel többekhez is elment, és ezt az örömhírt bejelentette, de
      távozása után néhány perccel mindenütt értékesebb vagy kevésbé
      értékes tárgyak eltűnését vették észre. Kankalinéknál két ezüst
      kávéskanál és egy sótartó tűnt el, Barnabás Maximusnál igen szép és
      értékes tanagraszobrocska, Flóriánnál egy drága schaffhauseni óra,
      Féllábúnál egy kristályváza és több pohár, Pergelinnél egy pár
      félcipő és több pár harisnya, Amelinnél egy kulcscsomó és egy kisebb
      meisseni porcelán tál, Bellánál egy feketekávés csésze tányérral,
      Toporjánnál egy kézilámpa és egy szattyánbőrbe kötött Philón-kötet,
      végül nála magánál (Kesző Benjaminnál, tehát nem Kesző Bertalannál,
      nem Kesző Benedeknél és nem Kesző Domonkosnál) két igazán szép acél
      zsebkés, néhány olló és egy borot válkozókészlet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Micsoda eredmény egyetlen délelőtt!
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Valóban, szólt Kesző úr, mindössze néhány óra alatt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ha így folytatni tudná, egészen jól megélhetne belőle –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen, válaszolta Kesző úr, de ezt az eredményt a meglepetésnek
      köszönheti. Huzamosabban ezt nem lehetne folytatni, hiszen mi most
      már felkészülnénk –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A segédfogalmazónak most hirtelen megszégyenítő gondolata támadt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Csak mondja, szólt Kesző, vagy nem? Miért? Talán tud valamit?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A vonaton az éjszaka Toporján Antal, mikor Episztemon úr
      betegségéről előadást tartott, a többi közt arról beszélt, hogy mi
      lenne, ha Episztemon úr például morfinista lenne, vagy –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vagy? Kleptomániás –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ó, kiáltott Kesző Benjamin, micsoda szerencse!
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Miért? Miért szerencse?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Képzelje el, ha arról beszélt volna, hogy hittérítő is lehetne –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igaz, mondta erre a segédfogalmazó. Még lehet. Ezek szerint
      valószínű, hogy a tárcámat ő vitte el. Nem lehetne tőle visszakérni?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azt hiszem, hogy nem. Legalábbis a magam részéről, úgy érzem, sértő
      lenne –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Sértő?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen, gondolja csak el. Episztemon úr nem tolvaj, nála ez nem
      bűntény, és ő arra, hogy lopjon, nincsen rászorulva. Rendkívül
      bántaná, ha valaki őt bűnözőnek tartaná. De ezenkívül is, neki nem
      is szabad sejteni, hogy mi az ő titkát ismerjük –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      A segédfogalmazóra azonban ennél fontosabb hír is várt. Kesző úrnak
      sikerült megnyernie Flórián urat. Flórián úr ügyész. Valamelyik nap
      délután el fog jönni, és mindazt, amit a vördishajú származásáról
      tud, el fogja mondani, márpedig –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Flórián, ügyész –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen, Flórián a Mandula-ügyek kiváló szakértője. A Mandula-ügyre én,
      szólt Kesző úr, igen jól emlékszem gyermekkoromból, akkor erről
      sokat beszéltek –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mandula Mózes mintegy negyven évvel ezelőtt, úgy mondták, tábornok
      volt és nagybirtokos és rengeteg gazdag ember. Birtokát a forradalom
      után, vagyis negyvennyolcban állítólag eladta és kivándorolt, de
      ékszereinek és egyéb kincseinek nagy részét valahol elásta. Mikor
      körülbelül húsz év múlva meghalt, többek szerint a kincs rejtekének
      térképét rokonának, Ambrus úrnak elküldte. Ambrus úr itt lakik a
      Hosszú utcában, a húszas szám alatt, emeletes házában. A kincset
      sokan keresték. Egész sereg térkép is volt forgalomban. Ezek alapján
      egyesek ásatásokat végeztek, többnyire éjszaka és titokban, de soha
      senki nem talált semmit, legalábbis, ha talált, eltitkolta.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Flórián ügyész úr, aki a Mandula-ügy szakértője, azon a véleményen
      van, hogy pontosan huszonnyolc és fél évvel ezelőtt, amikor a
      segédfogalmazó a napvilágot meglátta, Mandula titokban visszatért.
      Felesége teherben volt, de Guatemalából magával hozta. Igen, a
      tábornok Guatemalában telepedett le, ott igen szép kávé- és
      cukornádültetvényei voltak, és kastélya, számos rabszolgával. Az
      asszony fiút szült, de gyermekágyban meghalt. Mandula Mózes
      feleségét éjszaka a kiásott kincs helyére eltemette, a holttestet,
      amint beszélik, később megtalálták, sötétszürke télikabáttal volt
      letakarva. A kincs ugyanakkor eltűnt, de a gyermek itt maradt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Flórián úr a dolog iránt rendkívül érdeklődik, szólt Kesző úr, és
      minden bizonnyal már a legközelebbi napokban eljön. Nagyon szeret
      elbeszélgetni, valóságos regényíró. Majd meglátja. Féllábú is itt
      lesz. Féllábú-Halbfuss, tudja, ügyvéd, Flórián barátja, mindig ott
      van, ahol Flórián szerepel, ő az, aki ellentmond és tiltakozik és
      cáfol és vitatkozik. Rendkívül érdekes dolog lesz, majd meglátja,
      ilyet nem hall mindennap –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Amiben Kesző úrnak igaza is volt. Flórián úr kis termetű, komoly,
      csaknem szigorú arctú férfi, csillogó aranykeretes pápaszemmel,
      kicsiny alakjához képest rendkívüli méltósággal, csakugyan eljött,
      és egy perc múlva Féllábú is megérkezett. Az ügyvéd nyers, de nem
      nagyon kellemetlen hangján még az előszobában bejelentette, hogy
      Flórián feltevése hibás.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Már csak azért is, szólt, mialatt leültek, és a feketekávéhoz
      nyúltak, már csak azért is, mert a dolgok évszámban egyáltalán nem
      egyeznek. Mandula Mózes tábornok, mondja Flórián, ha ilyen nevű
      ember egyáltalán élt, de tegyük fel, és a forradalom után emigrált,
      ezt így, ahogy van, fogadjuk el ténynek. Mandula tábornok volt
      1848-ban, és egy évvel később, 49-ben külföldre távozott. Világos?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Valóban az, szólt Kesző úr, és az urakat szivarral kínálta.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ha tehát, mondta Féllábú, Mandula Mózes 48-ban tábornok volt, akkor
      abban az időben negyven és ötven között lévő ember lehetett. Helyes?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Helyes, szólt Kesző úr.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tegyük fel, hogy negyvenöt volt. Flórián egyik verziójában azt
      állítja, hogy a tábornok emigrációban, anélkül hogy hazatért volna,
      húsz évvel később meghalt. Ekkor ő hatvanöt éves lehetett. Igaz?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tökéletesen igaz, mondta Kesző úr.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ugyanekkor 1868-at írtak. Jól számítok?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bámulatosan jól, szólt Kesző úr.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Féllábú most felkiáltott:
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ámde! Ámde! Most következik a Flórián-féle csuszam. Ha Mandula Mózes
      hatvanöt éves korában emigrációban, anélkül hogy hazatért volna,
      meghalt, akkor a második verzió, amely szerint ő ezelőtt huszonnyolc
      évvel, vagyis 1856-ban itt volt, hamis –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ragyogó, mondta Kesző úr. Kérem, parancsoljanak a pogácsából,
      egészen friss, még langyos.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Flórián erre megevett két pogácsát, és azt mondta:
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Miért ne lehetett volna itt Mandula 1856-ban? Titokban történt, mert
      üldözték, álnévre kiállított útlevéllel jött, egy-két napra, csak a
      kincset ásta ki, felesége gyermeket szült, meghalt, eltemette, és
      ismét eltávozott Guatemalába.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Zsúfolt programja volt, szólt Féllábú, szegény Mandula Mózes, ah,
      hazatér, kincsét kiássa, de felesége gyermekszülés közben meghal,
      eltemeti, az újszülöttet kiteszi a kapuba, és újra szökni kénytelen,
      mert a hatóságok körözik –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Féllábú fejét csóválta, és a hatodik pogácsába harapott (tényleg még
      langyos, igazán kitűnő).
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ugye? kérdezte Kesző úr, és a borpárlatból töltött.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A második aggályom, szólt Féllábú, az, hogy most a második számú
      verzióról beszélek, amelyet az ügyész úr nézetem szerint az elsőtől
      nem választott el elég pontosan, igen, 1856-ban, ötvenhárom éves
      korában ő a feleségével gyermeket nemzett. Kérdem én, van-e
      valószínűsége, hogy ilyen aránylag előrehaladott korban valaki,
      akinek felesége már szintén az ötven felé közeledett, gyermeket
      hozzon a világra? De ha mégis, van-e valószínűsége annak, hogy
      közvetlenül a szülés előtt az idős hölgyet ilyen rendkívüli
      strapának tegye ki, éjszaka a határon szökdössön, hamis útlevéllel,
      a hatóságok által körözve kincseket ássanak? Azt hiszem, Flórián úr,
      amikor ezt a történetet megalkotta, ezeket az igen lényeges
      körülményeket nem vette figyelembe, és –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bravó, kiáltott Kesző úr, és friss feketét töltött.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A vöröshajú megkísérelte, hogy a Mandula-hipotézist megvédje.
      Féllábú hirtelen tűzbe jött.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ne tegye, kiáltotta, ne védje meg! A felépítés hibás. Kényszerítse
      Flórián urat, hogy kifogástalan történetet mondjon el.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Amikor erre Kesző úr is helyeselt, a segédfogalmazó elhallgatott.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Phantalité phallitive. Tévút.
      Samsara-Chakra-vara-mandalama-vyasta-hara-amyamana. Tévút.
      Prana-hadara-nyama-dartavayanatta. Tévút. Vedd elő a nagy Magistert.
      Nagy Magister. Marius Antiplex. Pyropais myriodermatikos. A
      tízezerbőrű tűz gyermeke. Nagy Magister. Tévút.
      Pseudoenthuziasztikus pneumodinamika. Tévút. Meg kell állni. Nem jó.
      Tévút. A tízezerbőrű tűz gyermeke. Megállni. Meg. Meg. Megáll. Ni.
      Tévút. Heterophan oinomandrita. Ebben az irányban az
      amphikephalonoétikus morpholysis felé stabil ascendens szferikus
      heterologika és polypsychotikus plektobiotika. Tévút.
      Lamanadatta-karamanabrahata-anahalayama. Kryptohieratikus
      perisztaltika. Non erant dardalia. Furius Troglodex. Magister
      Anonymus. Generalsolutio veszélye. Pudortin. Hyperexfesszionális
      provizórium. Tévút. A tízezerbőrű tűz gyermeke. Tévút.
      Harca-kama-ohama-shahadattabramyanasta.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Flórián most elbeszélésébe fogott. A figyelmet mindenekelőtt arra a
      csaknem közismert eseményre hívta fel, hogy pontosan huszonnyolc és
      fél évvel ezelőtt, amikor a vöröshajú segédfogalmazó született, kora
      tavaszi reggelen a város egyik kapujában barna gyapjúkendőbe burkolt
      újszülött csecsemőt találtak. Ő maga, Flórián, kétségkívül
      jóhiszeműen, feltételezte, hogy ez a gyermek Mandula Mózes
      tábornoké, akinek elásott kincse, körülbelül éppen abban az időben
      tűnt el. De ő más lehetőségről is tud. Az urak engedelmével ő az
      egész esetet mindazokkal a hozzáfűzött találgatásokkal együtt,
      amelyeket hallott, el fogja mondani.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Halljuk, szólt Féllábú.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Flórián ügyvéd pedig azt mondta –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Kankalin Mátyásné törvényszéki bíró felesége aznap is, mint
      egyébkor, már hat óra előtt felkelt, a konyhába ment, és a reggeli
      elkészítésébe fogott. Kankalin is felébredt, mint egyébkor, arra
      gondolt, hogy amikor megnősült, a dolgot nem így képzelte. Laura,
      akármilyen kívánatos volt is, ma már semmiképpen sem tudná őt,
      persze, Laura, ma ez a házasság, vagy legalábbis, milyen különös. Az
      első reggelen, a legelső reggelen, ezelőtt csaknem huszonöt évvel,
      már hatkor kelt, házasságuk legelső napján, mindjárt az esküvő után
      az ágy szélén ült és öltözött, majdnem sietve. Mit csinál, kedves
      Laura? kérdezte. Megyek a konyhába, és a reggelit elkészítem.
      Fölösleges annyira sietni, hiszen szabadságon vagyok. Az asszony
      mégis felöltözött és elment. Később, reggelizés közben elmagyarázta,
      hogy nem akar cselédlányt tartani. Abból a pénzből, amit szolgálóra
      költene, inkább vásárolni fog. És mit? Ó, sok mindenfélét. Gondolni
      kell arra, hogy ha ezüstlakodalmukat megtartják, ezüstjük legyen
      rendben, bútoraik kifogástalanok legyenek, a sok asztalkendő,
      szalvéta, függönyök, szőnyegek, az ételekről nem is szólva. Hiszen
      olyan sok mindenféle kell, szendvics, torta, sütemény, a sok bor,
      pálinkaféle, talán pezsgő is, hiszen az illik, vagy nem? Kankalin
      Mátyás egészen elcsodálkozott. E gondosság láttán szóhoz sem jutok,
      mondta.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kankalinné azóta is minden reggel hat előtt kel. Férje fizetését
      elteszi. Húst ritkán esznek. Bort sohasem isznak. Nyaralás? nem. Ha
      azt akarja, hogy minden rendben legyen, ilyesmit maguknak nem
      engedhetnek meg. Látogatóba nemigen mentek, hogy azt ne kelljen
      viszonozni. Sokba kerül. Az idő múlik, észre se veszik, a huszonöt
      év eltelik, s akkor itt állnak felkészületlenül. Micsoda szégyen! Ó,
      ezt Laura nem élné túl, nem. Laura könnyezett, néha sírt. Mátyás,
      kedves Mátyás, ne követeljen tőlem ilyesmit, nem tudom megtenni. Ne
      legyen könnyelmű, gondoljon a jövőre. Látja, már sok mindenfélét
      szereztem be, függönycsipkét, a bútorra új huzatot, egy feketekávés
      szervizt, új borospoharakat. De mennyi minden kell még. Ha azt
      akarjuk, hogy szép legyen, le kell mondanunk. Szeretném azt a japán
      teáskannát is megvenni, hiszen tudja. Milyen jó lesz, ha majd minden
      együtt lesz, és a várva várt nap elkövetkezik. Higgye el, Mátyás, én
      csak annak a napnak élek.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kankalin eleinte nem tudta, hogy mi történik. Néha még reménykedett
      is, hogy Laura talán engedményeket tesz, nem hosszú időre, csak egy
      napra, csak egyetlen estére. A dohányzásról is le kell mondania. Túl
      sokat hallotta, hogy egy szivar tizennégy fillér. Télen este korán
      feküdtek, hogy a világítás kevesebbe kerüljön. Meg fogja érni,
      higgye el, Mátyás, majd meglátja, olyan szép lesz. Végül is nem
      tudta, miképpen, egy nap csak úgy eszébe jutott, hogy valami
      feljegyzést tesz. Régi akták üresen maradt szélére, aztán a papirost
      levagdosta, és kisebb eseményekről emlékezett meg, amelyek éppen
      foglalkoztatták. Észrevette, hogy az egyik tollat a másiknál jobban
      kedveli. Miért? Miért szeret a piros tollal inkább írni, mint a
      barnával? Gondolatait leírta, és másnap elolvasta. Mit csinál?
      kérdezte Laura. A periratokat nézem át, szólt Kankalin. És ekkor a
      periratokhoz egyre több és több jegyzetet készített. Nyáron könnyebb
      volt, szobájába mehetett, télen csak egy szobát fűtöttek, azt is
      elég gyengén. A kályhához közel, a keveset fogyasztó lámpa mellett
      ültek, Laura foltozott, Kankalin Mátyás írt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Házasságuk harmadik évében Kankalin a naplót már csaknem tudatosan
      vezette. Voltak nagy témái, ezekkel hosszan foglalkozott, ilyen volt
      például a borotválkozás módszere. Hogyan kell szappanozni. Hogyan
      kell a habot elkészíteni, milyen különbség van a között, ha arcát
      először szappannal keni be, vagy ha először beszappanozza, és milyen
      az, ha a habot az arcon készíti el. Külön figyelmet szentelt annak a
      kérdésnek, hogy a víz hőfoka milyen legyen. A borotvafenéssel egy
      egész hétig foglalkozott. Aztán járását figyelte meg, bal cipőjét
      másképpen taposta ki, mint a jobbat, az egyik sarok aránylag
      gyorsabban kopott. A testsúly hogyan oszlik meg, milyen nyomás,
      milyen súrlódás az, amit a talp első részének és a hátsó részének el
      kell viselni. Milyen lenne az eszményi cipő. Az eszményi cipővel
      csaknem egy hónapig foglalkozott, és úgy tűnt, a külső világban csak
      ideiglenesen és átmenetileg tartózkodik, a valódi világ a napló
      világa volt. A törvényszéket nem unta meg ugyan, de a pereket is
      elég közömbösen csinálta, azt mondták róla, Kankalin a részvétlen
      bíró, a tárgyalásra nem is figyel. Laura gyakran csodálkozott azon,
      hogy egész délutánokat és estéket a periratokkal tölt. Mintha nem is
      lenne férj és házasember, szólt megbántva. Kankalin egy pillanatig
      csodálkozott. Hogyan? Házasság? Hát házasság ez? A következő percben
      már ismét munkába mélyedt. Mostanában a zsebekkel foglalkozott.
      Abból a tapasztalati tényből indult ki, hogy ő empirikusan melyik
      zsebében mit hordott. Kabát belső bal a ceruza, a pápaszem, belső
      jobb a notesz. Mellényzsebekben az óra, a zsebkés, kis csonttokban a
      fogpiszkáló. Nadrágzsebben hátul a pénztárca, bal zsebben a kulcsok,
      jobb zsebben a zsebkendő. Vajon a helyzet megfelel-e az eszményi
      célszerűségnek? Hová kellene még zsebeket készíteni? Régebben
      frakkzsebet varrtak, vajon ez helyes volt-e? Ismét hetekre való
      munka. Naplóját nem hagyta otthon, nem mintha attól tartott volna,
      hogy Laura elolvassa, de úgy érezte, hogy Laurának ebből egyetlen
      sort sem szabad elolvasnia. Hivatali asztalának fiókjában tartotta,
      s mikor ezen gondolkozott, azonnal felfedezte a fiókok témáját.
      Milyen legyen az eszményi fiók? Aztán itt vannak az ételek. Kankalin
      közlékeny ember volt, sok volt benne a kedély, csaknem idilli
      hajlamokkal, szerette az otthonosan berendezett szobákat, a
      barátságosan terített asztalt, az egyszerű és meleg beszélgetéseket.
      Az ételek után az italokkal is foglalkozott, aztán a fehérneművel és
      az ággyal és az evőeszközökkel.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kankalin Mátyásné aznap reggel ismét hat óra előtt kelt, ruháját
      magára kapta, és a konyhába sietett, a tüzet megrakta, aztán az
      előszobán át keresztülment, hogy a kapuból a tejet behozza. A tej
      mellett ott feküdt a barna kendőbe burkolt csecsemő. Kankalinné a
      csecsemőt fölvette, és gondolkozás nélkül tíz lépéssel odább, a
      szomszéd kapuba letette, aztán a tejjel a konyhába ment, nehogy a fa
      leégjen. A tüzelő drága volt, takarékoskodni kellett, hiszen az
      uzsonnaterítőt akarta megvenni.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az imént a kapuban egy kitett csecsemőt találtam, szólt. Kankalin az
      első szóra nem értette. Hogyan? Hol? Kicsoda? Miért? Minek?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem tudom, felelte Laura, tény, hogy ott volt a kapuban a tej
      mellett. A tej mellett?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Miért éppen a tej mellett? És kitette oda?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kedves Mátyás, maga öregszik, már olyan kérdései vannak, mint Kesző
      Benjaminnak. Ez a szellemi képességek hanyatlására mutat.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kankalin erre azt mondta:
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ez a kávé ma még a szokottnál is rosszabb.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Más kávépótlékból készült, mondta Laura. Négy fillérrel olcsóbb.
      Takarékoskodni kell. Nézze, az ezüstlakodalomtól bennünket néhány
      hét választ el. Összesen két hónap és tíz nap. Gondolt rá? Én
      úgyszólván mindig arra gondolok. Ugye milyen gyorsan elkövetkezett.
      Emlékszik, huszonöt évvel ezelőtt nem hitt nekem. Könnyelműségekre
      akart csábítani. Nem engedtem. És nekem lett igazam. Észre sem
      vettük, az idő elmúlt, és most itt vagyunk. Igaz, hogy csaknem
      minden készen van. Nem kell a szomszédokhoz és a rokonokhoz futkosni
      készletért, nem kell szalvétát kölcsönkérni. A csemegésnél sem
      csinálunk adósságot. Szép meghívókat fogunk nyomatni, merített
      papírra. Maga majd megszövegezi, gondoljon rá, hiszen talán már
      esedékes is.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      És a csecsemő? kérdezte Kankalin.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Egy kapuval odább vittem, szólt Laura. Ambrushoz. Egyedül élő ember,
      talán befogadja és fölneveli. Mi, különösen most, nem, ezt nem
      tudnánk vállalni. A költség. Az ilyen kisgyermekkel nagyon sok a
      kiadás.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mégis, mondta Kankalin.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem, nem, lehetetlen. Talán később.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      De később a gyermeket nem hozzák vissza.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Annál jobb.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Laura felállt. A piacra kellett sietnie. Múltkor kedvére való edényt
      látott. Igen alkalmasakat arra, hogy a puncsot benne meg lehessen
      főzni. Csakugyan iparkodnia kellett, hiszen az ezüstlakodalom a
      küszöbön állt. Huszonöt év, ugye, milyen gyorsan eltelt?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem sok huszonöt év van, mondta Kankalin.
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Ambrus a város egyik legkülönösebb alakja volt. Még öt vagy hat
      évvel ezelőtt, körülbelül huszonkét-huszonhárom éves korában
      elzárkózott, nem járt se látogatóba, se kocsmába, csak otthon
      tartózkodott, nem úgy, mint Barnabás Maximus, hogy olvasott és
      tanult, hanem csak úgy ült, sokszor a díványon feküdt és álmodozott.
      Emeletes háza volt négy lakással, hármat kiadott, és azonkívül is
      volt valami jövedelme, talán azokból a földekből, amelyeket felesbe
      kiadott, úgyhogy nem tartozott a szegény emberek közé. Testi
      fogyatkozása nem volt, sőt sokan csinosnak is tartották, hullámos
      szőke hajával és karcsú termetével. Aztán rákapott arra, hogy délig
      az ágyban maradt, de már újra korán feküdt, és vagy aludt, vagy
      megint álmodozott. Később meg egyáltalán fel se kelt, és így volt ez
      már körülbelül két éve.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ettől az időtől kezdve Auguszta Kornélia járt hozzá másodnaponként
      vagy néha naponként is, főzött neki valami egyszerű ételt, főzeléket
      vagy tésztát, az edényt elmosta, kisepert, aztán elsietett, mert
      Auguszta Kornéliának igen sok dolga volt, hol itt, hol ott, de
      mindég sietett, és a rongyszatyorban kisebb csomagokat cipelt.
      Ambrus, ha már nagyon éhes volt, kedvetlenül, mert a szükség őt
      álmodozásában zavarta, fölkelt, a konyhában a lencsét, kedvezőbb
      esetben a darás tésztát megmelegítette és evett, aztán újra
      visszafeküdt. Szobájában elég nagy rendetlenség és szenny volt, de
      Ambrus a takarítást roppantul unta, és nem engedte, hogy ott
      seperjenek, az ablakot meg a világért sem engedte kinyitni. Majd
      nyáron. Most hideg van. Auguszta Kornélia befűtött, és a kályhát
      megrakta, de Ambrusnak nem volt kedve a tüzet ápolni. A kályha
      kihűlt. Az ágyba bújt, betakarózott és álmodozott. Az ágyneműt
      ötödik hónapja nem váltották, pedig a szekrényben ott volt a tiszta
      lepedő és a paplanhuzat. Auguszta Kornélia kimosta, kivasalta, igaz,
      hogy volt valami tíz vagy tizenkét lepedő, és csak három maradt, de
      Auguszta Kornélia igazán nem tudta, a többivel mi lett. Mindegy.
      Ambrus ilyesmiről hallani sem akart, a lepedőkkel hagyják békében.
      Egy perc nyugalma sincs ezektől a lepedőktől. A fekvéstől oldalán és
      combján először pállott foltok keletkeztek, aztán bőre elkezdett
      kisebesedni. Ambrus régebben egy héten többször is mosdott,
      mostanában azonban ilyesmitől irtózott, és a vizet nem szenvedhette.
      A fekélyek aztán kifakadtak, és az ágyban szétfolytak, és a genny
      szaga igazán nem volt kellemes. De Ambrus azt gondolta, ez így még
      mindig jobb, mint ágyneműt cserélni és megfürödni és az orvoshoz
      kezelésre járni, nem, egyáltalán nem, hagyják őt nyugodtan ágyában
      feküdni, és ne törődjenek vele.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Régebben Ambrust elég sokan látogatták, Toporján Antal törzsorvos is
      eljött, átlag kéthavonként, minden alkalommal rendkívül örvendezett,
      hogy kedves barátját ilyen kitűnő egészségben találta, szokásos
      harmincöt-negyven percét átbeszélte, csevegett a divatról, a
      szociális helyzetről, a technikáról, az egészséges életrendről,
      miközben a vegetariánus életmódra is kitért, és a nyers koszt
      hallatlan előnyeit kiemelte, majd közös ismerőseiket dicsérte,
      különösen Kankalin bírót és feleségét, Laurát, aki a város
      legelőrelátóbb és legtakarékosabb háziasszonya, de aztán Barnabást
      is, Ágoston atyát, Pergelin Tódort, a bárót, még Herstalról is
      beszélt, az igen kitűnő és magas állású lovag Herstal Raimundról, a
      város előkelőségéről, aki, mint mondják, nemsokára kancellár lesz,
      Marcella grófnőről, az áldozatkészség és a jótékonyság e csodájáról,
      aztán Toporján felállt, ismételten örömét fejezte ki és eltávozott.
      Ambrust az ilyen látogatás szörnyen fárasztotta, és elhatározta,
      hogy az érintkezést az ilyen emberekkel meg fogja szakítani. Azóta
      senkit sem eresztett be, és ez így sokkal jobb volt, saját
      gondolataival nyugodtabban tudott foglalkozni.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ambrust rendszeresen csakis Kesző Benedek látogatta. Kesző Benedeket
      nem szabad összetéveszteni sem Kesző Benjaminnal, a köszörűssel, aki
      a Hárombéka tér 4. szám alatt lakott, sem Kesző Bertalannal, a
      nyugalmazott elöljáróval és amatőr koldussal, sem pedig nem szabad
      összetéveszteni Kesző Domonkossal, a fővárosi főszámvevőségi
      főszámtanácsossal. Kesző Benedeknek régiségüzlete és antikváriuma
      volt a Pataksoron. Nem volt éppen szegény ember, de az idő már félig
      elmúlt fölötte, úgy ötvenen messze túl járt, nem volt alkalma
      megnősülni, és egyedül élt. Kesző Benedek úgy érezte, hogy benne
      valami nem éppen kínzó, de sokszor sajgó üresség van, és ezért járt
      Ambrushoz, mert úgy érezte, hogy ez ott ideiglenesen elmúlik. Ambrus
      neki leginkább álmairól beszélt. Lehet, éppen ez volt az, ami
      Keszőnek hiányzott. Ő maga sohasem álmodott. Amikor Ambrus álmait
      mesélte, érezte, hogy a sajgó üresség benne hirtelen kellemes
      meleggé változik. Az álmok nem voltak olyan igazi álmok. Ambrus
      ezeket a legnagyobb valószínűség szerint nem álmodta, hanem éberen
      gondolta ki, de ez nem volt baj. Például amikor arról beszélt, hogy
      az utcán fekete gyászruhába öltözött és lefátyolozott, igen karcsú
      női alakot látott. Magas, szigorú ember kísérte. Ambrus a nőt
      titokban követte, mert szépségét a fátyol alatt is megsejtette.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hogyan mondta, kérdezte Kesző Benedek (antikvárius a Pataksoron),
      hogyan mondta?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azt hiszem, szólt Ambrus, szépséget mondtam.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szépség? kérdezte Kesző.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szépség, válaszolta Ambrus.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ó, igen, mondta erre Kesző, értem. Szóval szépség. Beszélje el, mi
      történt aztán.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azok ketten kocsiba szállnak. Ambrus gyorsan a kocsi tengelyére
      kapaszkodott.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ó, kiáltott Kesző Benedek (nem Kesző Benjamin, sem Kesző Bertalan,
      sem pedig Kesző Domonkos), a kocsi tengelyére?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen, mondta Ambrus természetes hangon, a kocsi tengelyére. Akkor
      késő este volt, a négylovas kocsi az éjszakában vágtatott az erdőkön
      át, hegyeken át, le a völgybe, sziklák között, folyókon át, mezőkön,
      végül a hegy tetején csapóhídon át a várkastélyba érkezett. A hidat
      azonnal felhúzták, és a vaskaput bezárták. Ambrusnak el kellett
      rejtőzködnie. Mit tegyen? Ha észreveszik, vége van. A szigorú várúr
      kegyelmet nem ismer. A szénaboglyába bújt, de az elfátyolozott nővel
      aznap éjjel nem sikerült beszélnie. Tényleg úgy volt, mint gondolta,
      csodálatosan szép szőke leány volt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szőke, mondta Kesző Benedek.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szőke, mondta Ambrus tettetett közönnyel.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kesző Benedek hosszasan tűnődött. Szóval szőke volt, mondta később.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Magam láttam, válaszolta Ambrus. Aztán elbeszélését folytatta: A
      szőke leány megvallotta, hogy a gonosz várúr őt elrabolta, és itt
      fogva tartja.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kesző reszketett. Ambrus és a szép szőke leány minden éjszaka a
      rácson keresztül beszélgettek.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      És mit evett? kérdezte Kisző Benedek.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A szőke leány dajkája az ablakon adott ki nekem kenyeret és húst.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Milyen húst? Marhát?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Néha marhát, néha disznót, volt úgy, hogy csirkét.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Sült csirkét vagy rántott csirkét?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Többnyire rántott csirkét.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Salátát nem adott?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Néha azt is adott.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      És tésztát?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azt ritkábban.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kesző Benedek elgondolkozott.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Végül aztán Ambrus az ablakrácsot elfűrészelte, kötélhágcsót font, a
      földalatti folyosón, amelyet ő fedezett fel, a leányt megszöktette.
      A kegyetlen várúr persze pribékjeivel üldözte, és már-már el is
      fogta. De az utolsó pillanatban Ambrus a lőszerraktárt megtalálta, a
      gyújtózsinórt meggyújtotta, elmenekült, és a vár kegyetlen urával és
      a porkolábokkal együtt a levegőbe röpült. Ugyanakkor a rejtett
      kincset is megtalálták, és a szőke leánnyal megesküdtek –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Auguszta Kornéliának, annak a fürge öregasszonynak, akit a nap
      minden szakában hol itt, hol ott lehetett látni, rongyszatyorjával
      éppen a grófnőtől jött, Ambrushoz vagy Barnabáshoz, esetleg a
      báróhoz, akinél néha segített, ablakot mosott, a konyhát felsúrolta,
      a báró nadrágját vasalta, csekély díjazásért, igen, Auguszta
      Kornéliának akkor még nem volt saját háza, az Üszök utcában lakott,
      egészen kicsiny kamrában, de úgysem volt otthon sohasem, azokat az
      ajándékokat, amelyeket jószívű emberektől kapott, főként Marcella
      grófnőtől, azonnal Kesző Benedekhez vitte, ritkábban Zorge
      Salamonnak adta el, és ő maga csak a pénzt tette félre.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A grófnő nagyon jó hozzám, de a báró úr is és Barnabás úr is, mindig
      adnak nekem valamit, Barnabás úr a múltkor könyvet adott nekem, de
      én elvittem és eladtam Keszőnek, minek nekem könyv, öreg vagyok már,
      nekem már nem kell tanulni, este, ha megjövök, csak fekszem, és még
      lámpát is alig gyújtok, pápaszemem is eltört, mondtam is Barnabás
      úrnak, ha van neki régi pápaszeme, adja nekem, adott is, de azt is
      eladtam, nem kell az nekem, és nem igaz, hogy a pápaszemet én az
      asztalról elloptam és a könyvet is, elég nagy könyv volt, képekkel,
      Kesző azt mondta, szép és drága könyv, hogyan jutott hozzá, ilyen
      könyveket nem szokás elajándékozni, angol könyv volt, el se tudtam
      olvasni, mondtam is Barnabás úrnak, minek az nekem, én nem tudok
      angolul, nem baj, mondta Barnabás úr, vigye csak el, jóasszony, mert
      én igazán jó vagyok, és a báró úr zsebkendőjét se vittem el, pedig
      Zorge azt mondta, finom svájci batiszt, mindig mondják rólam, hogy
      ez a vén szarka, Barnabás úr azt mondta, nem baj, csak legalább ne
      beszélne annyit, és mindig ad nekem valamit, hogy már hallgassak és
      menjek, egy forintot, az ég áldja meg, hogyan tud annyit beszélni
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Korán reggel Ambrushoz sietett, és a babot föltette, közben
      leszaladt a fűszereshez, és akkor a csecsemőt a kapuban megtalálta.
      Rögtön fölkapta és visszafutott, és bevitte Ambrushoz. Ambrus a
      mennyezetet nézte, aztán a szemét fáradtan lehunyta. Menjen, szólt,
      menjen azzal a gyerekkel, hagyjon békén, vigye el valahová, mindegy,
      csak már menjen, egyetlen nyugodt percem sincs. Auguszta Kornélia
      erre a gyermeket, hogy meg ne fázzon, még jobban beburkolta, és
      Barnabás Maximus kapujában letette. Mikor visszatért, a bab már
      forrt.
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Mindazok, akik az eseményeket figyelemmel kísérték, egyhangúlag azon
      a véleményen voltak, hogy még egyáltalában nem volt idő, amikor
      Hoppy Lőrinc annyit és oly kitartóan és feltűnően, sőt bizonyos
      tekintetben oly szenvedéllyel mászolygott volna, mint éppen akkor,
      és amikor Hoppy ezt a szót, amely nem tudni pontosan, kitől
      származott, meghallotta, tüstént szíven találva érezte magát, karját
      kitárta, majd magába roskadt, végül esküdözni kezdett, hogy soha
      senki még (átalag) őt így nem alázta meg, de teljes joggal, sőt
      igazsággal, mert –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ez az, kiáltotta, ez és semmi több! és semmi más! Mászoly!
      Mászolyog. Mászolygás. Hoppy, sok tekintetben aladár, de végül a
      mászolygó Hoppy –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Abban az időben a postamester gyerekei mellé állítólag svájci
      francia bonne-t fogadott, aki, mint mondták, valamely okból
      hazájából eljött, de még egyelőre nem akart visszatérni.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az ő módszere, szólt Hoppy, valódi kultúrmódszer, nem az elemeken
      kezdi, hanem ellenkezőleg, sőt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Barnabás Maximusnak a nevelés e módszeréről sokat beszélt, és
      igyekezett őt annak helyességéről meggyőzni, különösen, amikor a
      bonne a gyermekeket a Port Royal elméleteire oktatta, és dolgozatot
      akart velük íratni John Donne-ról és az angol metafizikus költőkről.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Barnabás Maximus a dolgot nem helyeselte, és ezt nemcsak hibásnak,
      hanem minden pontjában elvetendőnek tartotta.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hogyan képzeli ön, szólt a lelkendező postamesterhez, hogyan
      képzeli, hogy egy három és fél éves, egy ötéves és egy hétéves
      gyermek a Port Royalt, akár John Donne-t megérti, arról nem is
      szólva, hogy dolgozatírás, ugyan, hiszen még nem is tudnak írni, és
      a legidősebb is örül, ha a betű neki sikerül –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hoppy nem volt hajlandó engedni.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A csúcsmagaslaton, az izé, a, a, igen, ott kell kezdeni, ó, mit
      adnék én azért, ha engem így neveltek volna, és most nem kellene
      szégyenkeznem amiatt, hogy Donne nevét sohasem hallottam, és a
      gnosztikusok, uram, ön megfeledkezik a gnosztikusokról, uram,
      mondja, el tud ön képzelni igazi műveltséget, amelynek a
      gnosztikusokról tudomása nincs?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az ön nevelőnője, nézetem szerint, gyermekeire kiválóan kedvezőtlen
      hatást fog tenni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Lárifári, magam is Barnabás úr véleményén vagyok, szólt Ágoston
      atya, és nem helyeslem, hogy cseperedő gyermekeknek a
      gnosztikusokról beszéljenek –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      És az athosi kolostorok misztikája? kiáltott Hoppy, önöknek talán az
      is semmi? az is fölösleges, az is lárifári?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Barnabás vállat vont, Ágoston atya pedig azt mondta:
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Gyermekei értelmi képességének érdekében helyesnek tartanám, ha azt
      a nevelőnőt elbocsátaná –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A postamester még megpróbált, mint mondta, mászolyogni, de Barnabás
      és Ágoston atya találkozójukat aznap este azért beszélték meg, hogy
      a héber apokaliptikusok kérdését végre dűlőre vigyék. Barnabás
      Maximus azt a csaknem klasszikus álláspontot képviselte, hogy az
      apokaliptikus irodalom fészkét valahol a Kaukázustól délre, talán
      éppen Iránban kell keresni, utalt Puckerly &lt;i&gt;Divinatory
      civilisations&lt;/i&gt; című könyvének második kötetére és az etnográfiai
      leletek alapján, mire Ágoston atya a keletkezési helyet sokkal
      délebbre tette, a vita pedig megindult. Barnabás G. O. N. Orrhea,
      majd Furzfanger kutatásaira hivatkozott, e könyvből néhány sort fel
      is olvasott, és kijelentette, hogy megírandó művének ebből a
      szempontból sarkköve lesz. Ágoston atya ezt így, ahogy Barnabás
      beállította, kénytelen volt elismerni, de szerinte a valódi kérdést
      Wagram Hurenlatz teszi fel, aki azt mondja, hogy –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Barnabás Maximus az őskortudomány egyetemi magántanára volt, de a
      tanítástól visszavonult, és erejét kizárólag kutatásainak szentelte.
      Régebben az egyetemen több féléven át a pneumatológiai históriából
      panszofisztikus alapon parafilológiai prekollégiumot tartott, és ez
      a felolvasássorozat akkoriban &quot;A nagy &lt;i&gt;Ri&lt;/i&gt;&quot; címmel meg is
      jelent. Barnabás abból indult ki, hogy az ősvallás, amely a történet
      előtt az egész földön, még Ame&lt;i&gt;ri&lt;/i&gt;-kában is elterjedt &lt;i&gt;Ri&lt;/i&gt;
      főisten tisztelete, amint a név mutatja. A kultusz valószínű
      központja Af&lt;i&gt;ri&lt;/i&gt;-kában volt, éspedig a szent hegy, a
      Ruvenzo&lt;i&gt;ri&lt;/i&gt; tetején. A vallás papjainak külön kasztja volt, az
      úgynevezett elő-kelők (a görög a&lt;i&gt;ri&lt;/i&gt;-sztosz, amiből a mai
      a&lt;i&gt;ri&lt;/i&gt;-sztokrata), az ő feladatuk volt, hogy a szellemlényt
      (spi&lt;i&gt;ri&lt;/i&gt;tus) hódolatban és tiszteletben részesítsék. Erről a
      helyről vándoroltak aztán ki például Ba&lt;i&gt;ri&lt;/i&gt;-ba,
      Ag&lt;i&gt;ri&lt;/i&gt;-gentunba, Antivá&lt;i&gt;ri&lt;/i&gt;-ba, Ko&lt;i&gt;ri&lt;/i&gt;-ntoszba,
      Pá&lt;i&gt;ri&lt;/i&gt;-zsba, Mad&lt;i&gt;ri&lt;/i&gt;-dba, Alexand&lt;i&gt;ri&lt;/i&gt;-ába. Az
      istenség nevét igen sok mai név még őrzi, mint például Sá&lt;i&gt;ri&lt;/i&gt;,
      Bi&lt;i&gt;ri&lt;/i&gt;, Ma&lt;i&gt;ri&lt;/i&gt;, Te&lt;i&gt;ri&lt;/i&gt;, Ka&lt;i&gt;ri&lt;/i&gt;, Pi&lt;i&gt;ri&lt;/i&gt;,
      Fe&lt;i&gt;ri&lt;/i&gt;, Gyu&lt;i&gt;ri&lt;/i&gt;. A római császárok részben még a nagy
      istenségtől való leszármazásban hittek, így Tibe&lt;i&gt;ri&lt;/i&gt;us és
      Had&lt;i&gt;ri&lt;/i&gt;anus. Az istenség színe vörös volt, mint azt a
      pi&lt;i&gt;rí&lt;/i&gt;-t, vi&lt;i&gt;rí&lt;/i&gt;-t szavak mutatják, és általában neki
      szenteltek mindent, ami hangos és erőteljes volt, példa erre:
      &lt;i&gt;ri&lt;/i&gt;-kolt, &lt;i&gt;ri&lt;/i&gt;-vall, &lt;i&gt;ri&lt;/i&gt;-ad,
      &lt;i&gt;ri&lt;/i&gt;&lt;i&gt;-&lt;/i&gt;pakodik. Templomában a neki szentelt hetérák
      (&lt;i&gt;ri&lt;/i&gt;-banc, &lt;i&gt;ri&lt;/i&gt;-ma, latinul: meret&lt;i&gt;ri&lt;/i&gt;-x, törökül:
      hu&lt;i&gt;ri&lt;/i&gt;) éltek egészen különös módon; úgy, hogy a folyó fölött
      hidat építettek és házakat, ennek emlékét őrzi a velencei
      &lt;i&gt;Ri&lt;/i&gt;-altó. Hadserege is volt, amelyben a fő rangot a
      centu&lt;i&gt;ri&lt;/i&gt;-ók és a condottie&lt;i&gt;ri&lt;/i&gt;-k viselték. Az ősi
      tisztelet egyik távolabbi pontja Zü&lt;i&gt;ri&lt;/i&gt;-chben, később pedig
      B&lt;i&gt;ri&lt;/i&gt;-stoliban volt. Angliában a kultusz, mint a b&lt;i&gt;ri&lt;/i&gt;-tek
      neve mutatja, a &lt;i&gt;Ri&lt;/i&gt;-chárdok és a Hen&lt;i&gt;ri&lt;/i&gt;kek alatt még
      élt. Az istenséget Indiában az a&lt;i&gt;ri&lt;/i&gt;-ák tisztelték, és a
      ksat&lt;i&gt;ri&lt;/i&gt;-ja kaszt volt nekik szentelve. Később a tisztelet már
      a pá&lt;i&gt;ri&lt;/i&gt;ák közé süllyedt. Perzsiában a tisztelet jeleit a
      Tig&lt;i&gt;ri&lt;/i&gt;-s folyó és Dá&lt;i&gt;ri&lt;/i&gt;-us király neve őrzi. A tisztelet
      elég korán meghonosodott T&lt;i&gt;ri&lt;/i&gt;est-ben és &lt;i&gt;Ri&lt;/i&gt;-o de
      Janeiróban is, északon pedig a Missou&lt;i&gt;ri&lt;/i&gt; folyóig és az
      Onta&lt;i&gt;ri&lt;/i&gt;-ó-tóig terjedt, Norvégiában K&lt;i&gt;ri&lt;/i&gt;-sztiániáig. A
      múltban egész Szibé&lt;i&gt;ri&lt;/i&gt;-a ezt az istenséget tisztelte, nálunk a
      Saba&lt;i&gt;ri&lt;/i&gt;-a szó jelzi, hogy a vallás magas fokon állt. Az
      istenség tisztelete igen hangos volt, ünnepein a piros színt
      viselték, és szimbóluma általában nem az egyenes, hanem a
      parabolikus volt (homo&lt;i&gt;ri&lt;/i&gt;-t, dombo&lt;i&gt;ri&lt;/i&gt;-t). Szent madara a
      &lt;i&gt;ri&lt;/i&gt;-gó volt, szent állata a kutya, amit a mai Bod&lt;i&gt;ri&lt;/i&gt; szó
      őriz. Szent hala a he&lt;i&gt;ri&lt;/i&gt;-ng, szent gyümölcse a
      &lt;i&gt;ri&lt;/i&gt;-biszke volt. Egyik legnagyobb szentélye a
      Földközi-tengeren, Santo&lt;i&gt;ri&lt;/i&gt;-n szigetén volt, a kultusz innen
      származott át Algé&lt;i&gt;ri&lt;/i&gt;-ába, Etru&lt;i&gt;ri&lt;/i&gt;&lt;i&gt;-&lt;/i&gt;ába,
      Bavá&lt;i&gt;ri&lt;/i&gt;-ába, Auszt&lt;i&gt;ri&lt;/i&gt;-ába és Hungá&lt;i&gt;ri&lt;/i&gt;-ába. A szent
      hegy belsejében az út titkos folyosókon át halad, ez volt a
      labi&lt;i&gt;ri&lt;/i&gt;-ntus, itt lakott a szent kakas, amely éjfélkor
      kuko&lt;i&gt;ri&lt;/i&gt;-kolt. A nagy istenség egyik későbbi formája a
      Merku&lt;i&gt;ri&lt;/i&gt;-us volt. A szentek közül Ci&lt;i&gt;ri&lt;/i&gt;-ll,
      Vikto&lt;i&gt;ri&lt;/i&gt;-án és Fló&lt;i&gt;ri&lt;/i&gt;-án még tudtak róla. A középkorban
      a lovagok közül T&lt;i&gt;ri&lt;/i&gt;-sztán. A játékok közül a k&lt;i&gt;ri&lt;/i&gt;-kelt
      és a má&lt;i&gt;ri&lt;/i&gt;-ás volt neki szentelve. Nevét némely közmondás
      őrzi, mint például: ökö&lt;i&gt;ri&lt;/i&gt;-szik magában. Az istenségnek
      szentelt betegség a be&lt;i&gt;r&lt;/i&gt;&lt;i&gt;i&lt;/i&gt;-be&lt;i&gt;r&lt;/i&gt;&lt;i&gt;i&lt;/i&gt; volt.
      Ünnepeken nagy mulatságokat rendeztek (mu&lt;i&gt;ri&lt;/i&gt;, dá&lt;i&gt;ri&lt;/i&gt;-dó).
      A szent ételt, a &lt;i&gt;r&lt;/i&gt;i-zst ették, és
      kuko&lt;i&gt;ri&lt;/i&gt;-ca-(tenge&lt;i&gt;ri&lt;/i&gt;-) leveleket lobogtattak, az ünnepen
      humoros jeleneteket is adtak elő, innen a ka&lt;i&gt;ri&lt;/i&gt;-katúra és a
      g&lt;i&gt;ri&lt;/i&gt;-masz szó eredete. Ezeknek az ünnepeknek a nyomait egész a
      Beh&lt;i&gt;ri&lt;/i&gt;-ng szorosig követni lehet. A kultusz centruma akkor
      Canterbury volt. Az istenség szent köve a nef&lt;i&gt;ri&lt;/i&gt;-t, drága-köve
      pedig a be&lt;i&gt;ri&lt;/i&gt;-ll volt. Indiában az isten nevét a
      K&lt;i&gt;ri&lt;/i&gt;-sna szó őrzi, de a &lt;i&gt;ri&lt;/i&gt;-shi éppen úgy, mint a mai
      napig használatos sh&lt;i&gt;ri&lt;/i&gt; szó is. Az istenséghez fűződő egyik
      mítosz azt beszéli, hogy fején pap&lt;i&gt;ri&lt;/i&gt;-kakoszorúval született.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Barnabás Maximus mostanában rendkívül nagyszabású mű előkészítésén
      dolgozott, amely mű, mint mondani szerette, bizonyos tekintetben az
      egyetlen és első valóban tudományos könyv, az öszszes
      természettudományokat, történelmet, matematikát, logikát, lélektant,
      sőt a gyakorlati tudományokat is magába öleli, az erkölcsre, a
      szokásokra, a divatra, az öltözködésre, a játékokra, a sportra is
      kitér, s így Barnabás szerint az emberiségnek tízezer év óta függő
      kérdéseit rendezi, és végre megoldja. Megszámlálhatatlan ezer
      kötetből álló könyvtára az egész emeletet elfoglalta, itt élt
      hajnaltól éjszakáig szüntelen munkába merülten, házát csak
      &lt;i&gt;ri&lt;/i&gt;-tkán hagyta el, inkább csak ha meghívták, mert társadalmi
      kötelezettségei alól magát nem óhajtotta kivonni. Sokáig azzal a
      gondolattal foglalkozott, hogy a világot körülutazza, legalább
      egyszer, hogy az embe&lt;i&gt;ri&lt;/i&gt;-séggel szemtől szembe találkozzék, és
      a népek életébe alkalma legyen a helyszínen betekinteni. Barnabás
      ezeket az értesüléseket elsőrendűen fontosaknak tartotta, s ezért
      kétezer-négyszázhatvanhat útleírást szerzett be, hogy a valóságról
      első kézből minél több adat birtokába jusson. Az utazás terve
      egyelőre nem valósulhatott meg, mert a prehisztória problémáinak
      végleges megoldása nélkül ebbe a vállalkozásba fogni esztelenségnek
      látszott. Mit lát az olyan ember, aki a múlttal nincs tisztában?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hoppy, szólt Ágoston atya, tényleg nem jár el helyesen, amikor
      gyermekeit ilyen hóbortos nőszeméllyel nevelteti, micsoda bolondság!
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ne tegyünk úgy, felelt Barnabás, mintha ennél nagyobb bolondságot
      még nem láttunk volna.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igaz, mondta erre Ágoston atya, de most el kell ismernie, hogy –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ágoston atya szerzetes és a dogmatika tanára, gyakran eljött, hogy
      fontos kérdésekről beszélgessen, bár ő a maga részéről a tudományt
      csak a vallás segédeszközének tekintette, sok esetben vadhajtásnak,
      amely a vallás gyökeréből fakadt, és az eredeti anyafán túl akar
      nőni. Az értékek ilyen megzavarása ellen többször igen erélyesen
      tiltakozott. Régebben azt a tervet szándékozott megvalósítani, hogy
      Keletre megy hittérítőnek. Angolul és franciául meg is tanult, és
      egész sereg kínai jelet ismert, sőt a tibeti írást is tanulmányozta,
      igen, Tibetet akarta megtéríteni. Ágoston, Tibet megtérítője, talán
      szent lenne valamikor, szent Ágoston, a hippói püspök és szent
      Ágoston, Tibet megtérítője. Elég hosszú ideig fejében forgott, de
      aztán azt gondolta, hogy előbb a modern kornak megfelelő és időszerű
      szerzetesrendet alapít. A szerzet egyenruháját úgy gondolta el, hogy
      a csuha alatt csalánt hordanának –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Helyes, szólt Barnabás, elismerem, hogy az ilyesmi az embert
      rendkívül megkínozza. De honnan vesz ön télen csalánt?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A téli évszakban, válaszolta Ágoston atya, a csalánt valami mással
      lehetne pótolni.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mire gondolt?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Apróra tört üvegre.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kellemetlen, szólt Barnabás.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Valóban az, felelt Ágoston, de a modern emberben élő élvszomjúságot
      megfelelően ellensúlyozni kell, szerzetesrendem éppen ezen a
      gondolaton épülne fel –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A magam részéről, szólt Barnabás, nem kívánnék az ön szerzetébe
      belépni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én, válaszolta Ágoston atya, nem is tartanám önt erre érettnek –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Sőt, folytatta Barnabás, egyáltalán nem ismerek embert, aki
      darócruhája alatt üvegcserepeket kívánna viselni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Barnabás azt ajánlotta, hogy az üvegcserepet esetleg a vezeklés
      ideje alatt hordanák, ritkán, évenkint egyszer, legfeljebb egy-két
      napig –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ágoston erre azt felelte, hogy az üvegcserepet illetően nem tesz
      enyhítést, ő ebben a kérdésben –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mikor Barnabás az üvegcserepek egészségtani hátrányairól beszélt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ágoston atya így szólt: helyes, nem ragaszkodom az üvegcseréphez,
      lehet vasreszelék vagy szög vagy más valamilyen éles ésszúró tárgy,
      de ha például szög lenne, akkor a szögeket időnként meg kellene
      tüzesíteni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bűnbánat idején? kérdezte Barnabás.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Többnyire, válaszolta Ágoston atya, de higgye el, hogy a mai
      korszakban, amilyen nagy a kéjsóvárság az emberiségben, ugyanolyan
      mély a szenvedés vágya is, az embereknek igényük van a szenvedésre,
      és ezt ki kell elégíteni. A modern kor a végromlás küszöbén áll,
      kicsapongásai –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A modern kor kicsapongásai, szólt erre Barnabás, nem lépték túl sem
      Athénét, sem Rómáét, sem Alexandriáét, sem Bagdadét, sem Bizáncét,
      sem Aztlanét, sem Pekingét, sem Allahabadét, sem Lhassáét sem -
      higgye el, ezt a kérdést én alaposan megvizsgáltam. Az emberiség
      tízezer éve már –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Helyes, szólt Ágoston atya, az üvegcseréptől elállok. A tüzes szög
      megfelel önnek?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én, válaszolta Barnabás, nem óhajtok sem ebbe, sem más szerzetbe
      belépni. Én a vallás ilyen jelenségeit a tudomány által
      meghaladottnak tekintem. Az imént Wagram Hurenlatz művéről volt szó
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hurenlatz álláspontját egyház- és vallásellenesnek tartom, felelte
      Ágoston atya, különösen ebben a kérdésben –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hurenlatz kétségkívül túloz, amikor a tizennegyik fejezetben –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én, szólt Ágoston, főként a kilencedikre és a huszonegyedikre
      gondolok.
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      A szomszéd házban Böllér Leo őrmester lakott feleségével, a kövér
      Mollyval, és, amint beszélték, egészen különös házaséletet élt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Amikor ezt a nevet, hogy Böllér Leo őrmester, meghallottam, mondta
      Barnabás Maximus, a név önkéntelen kétméteres tagbaszakadt
      monstrumot idézett elém, sörényes és bömbölő hangú barmot, Kalibánt,
      olyan tenyerekkel, mint a lapu, valóságos hentest és mészárost.
      Igazán meg voltam lepve, amikor egyszer azt mondták, ez itt Böllér
      Leo, és akkor láttam, hogy selymes, fehér bőrű, csaknem szakálltalan
      arcú, kicsinyke, vékony ember, tagjaiban csirkecsontokkal,
      hangocskája is magas, egyenesen a természet csodájának tartottam,
      hogy ilyen lény egyáltalában életben maradt, és már vagy huszonöt
      évet megért.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Böllér Leo azt a tévedést követte el, hogy női fodrászság helyett
      életpályának a katonaságot választotta. Böllér nem volt jó katona.
      Azt is beszélték, erre a foglalkozásra majdnem csenevész alakja és
      igen erőtlen megjelenése miatt tökéletesen alkalmatlan volt. De ha
      már ehhez annyira ragaszkodott, irodába tették. Gyakran itt is
      katonához nem illő módon viselkedett, mert ha az ajtót erősen
      becsapták, Böllér sokszor rohamokat kapott, sőt nemegyszer az
      ijedelemtől el is ájult.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Böllér Leóné, a kövér Molly, mondják, fiatalabb korában még
      csinosabb volt, a város rossz hírű utcájában lakott, nem fogadott
      férfiakat, főként pénzért nem, legalábbis ezt senki sem tudta
      bizonyítani, de Auguszta Kornélia mesélte, hogy egy ideig még abban
      a házban is lakott, már tudja, hogy melyikben, ő nem is meri
      kimondani, annyira szégyenli magát, és borzad is, de hát neki ezt
      úgy mondták, és Molly már akkor nagyon szeretett volna férjhez menni
      valami rendes emberhez, pörköltet főzni galuskával, szatyorral
      bevásárolni menni, a boltosnál a legújabb híreket hallani, a
      szomszédba menni és megnézni, hogy mit főznek, a ruhát az udvarban
      kiteregetni, közben egy kis beszélgetésre megállani, szóval úgy
      élni, ahogy más asszony él. Akkor megismerkedett Böllérrel, akit a
      katonák a bordélyba magukkal hoztak, és amikor Böllér a meztelen nők
      láttán elpirult, és arcát eltakarta, nagyokat nevettek, és akkor
      Böllér el is akart futni, de Molly mindjárt tudta, hogy Böllér őt el
      fogja venni feleségül, és csakugyan néhány hét múlva az esküvőt meg
      is tartották.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A házasság legelső ideje Böllér számára igen nehéz volt. Molly meg
      akarta tanítani valamire, ami ellen Böllér tiltakozott, és arcát
      elrejtette, és a másik szobába szaladt, és fülét is bedugta.
      Akkoriban erről sokan beszéltek, nagyobbára hiteles értesülések
      alapján, mert Molly maga beszélte el Majoránnának, Majoránna
      Bellának, Bella Timur kisasszonynak, Timur kisasszony Kankalinnénak,
      Kankalinné Marcella grófnőnek, Marcella grófnő végül Auguszta
      Kornéliának, aki végül gondoskodott arról, hogy az eseményekről
      általában mindenki legalább a legszükségesebbek tudásának birtokában
      legyen. Molly, mint beszélte, Böllér Leót bizonyos elemi művelet
      megtanulására és gyakorlására puszta szóval nem tudta rávenni.
      Szegény Leo nagyon meg volt ijedve, mesélte Molly a fűszeresnek és a
      szomszédnak is, azt hitte, hogy abból valami nagy baj lesz. Ne
      mondja. De igen, szólt Molly, és akkor elbeszélte, hogy kénytelen
      volt hatékonyabb eszközökhöz folyamodni, mert hát Leo az ő férje,
      hát nem? Úgy van, ez igaz. Böllér azonban akkor meg akart szökni,
      mert szerinte férfinak és nőnek egy szobában aludni nem szabad, sőt
      ez illetlenség. Molly akkor valamit tettleg kísérelt meg, mire
      Böllér elszaladt, Molly utána, és a lakásban kergetőztek, a székeket
      feldöntötték, Molly szitkozódott, Böllér sírt, a szekrényről az
      edényt leverték, több képet összetörtek, még a nagy tükröt is, végül
      Böllér állítólag az árnyékszékre menekült, a kulcsot magára
      fordította, és onnan nem volt hajlandó kijönni, csak harmadnap,
      amikor az éhségtől elgyengült, és Molly megesküdött, hogy férjétől
      soha többé semmiféle illetlenséget nem fog kívánni.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Molly akkor cselhez folyamodott. Estére, mondta a
      szomszédasszonynak, jó fűszeres tokányt főzött, édes bort hozatott,
      Böllért jól megetette és megitatta, és aztán azt mondta, hogy most
      pedig menjenek fürödni. Böllért a kádba állította a meleg vízbe, és
      alaposan megmasszírozta. Böllér, mivel mértéken felül csiklandós
      volt, visított és ugrált, és a vizet a kádból kilucskolta, de
      Mollynak sikerült őt csaknem az ájultsággal határos állapotba
      ejteni, aztán az ágyba dugta. Böllér azonnal elaludt, másnap még
      törődött volt, de már nem riadozott annyira, és néhány hét alatt,
      mint beszélik, az egészet csaknem meg is szokta. Szervezete azonban
      az erős igényeket nem tudta kielégíteni, és már akkor sorvadásnak
      indult és –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Pergelin Tódor ősei kétszáz évre visszamenőleg a városban laktak,
      éspedig mint vaskereskedők. Tódor nagyapja sokáig volt külföldön, de
      apja, mint komolyan mondta, a várost egész életében egyszer sem
      hagyta el, akár a kínai mester, aki az ablakon se nézett ki, s mégis
      az egész világot bejárta. Tódor még egészen kicsiny fiú volt, máris
      lemezekből és szögekből és drótokból igen érdekes gépeket
      szerkesztett, amelyekbe vizet is lehetett önteni, a kazán alá tüzet
      is lehetett gyújtani, és a gőz különböző munkákat végzett, a kerék
      forgott, a masina pöfögött, és a város csodájára járt. Később mindig
      bátrabb lett, feltalálta a gőzhabverőt, és csinált gőzkorcsolyát is,
      amely géppel a sima jégen óránként négy kilométeres sebességgel is
      lehetett haladni, csak az volt a baja, hogy a gépet az embernek a
      hátára kellett vennie, s mivel az száznegyven kiló volt, senki azt
      még csak fel se tudta emelni. Pergelin egyszer, tökéletesített
      alakban, mindössze hatvankét kilós formában, működését be is
      mutatta, de az egészen nem sikerült, mert a kazán alá gyújtott tűz a
      hátát összeégette, s akkor napokig hason kellett feküdnie.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mikor aztán apja nyugalomba vonult, és Tódor a vaskereskedést
      átvette, a faaprítót találta fel. Ez a gép a tartóvasak közé
      helyezett fahasábokat igen szellemesen, önműködő, beállítható
      fejszével csaknem gyufaszál-vékonyságúra tudta aprítani.
      Alkalmazásra aránylag magas üzemköltsége miatt nem került, mert a
      gép körülbelül négyszer annyi fát fogyasztott, mint amennyit
      felaprított.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pergelin Tódor becsvágya az volt, hogy az univerzális gépet
      feltalálja, olyan gépet, mint mondta, amely az összes emberi
      munkákat elvégzi, s amely azonkívül kerekes lábakon automatikusan
      mozog, igen könnyen kezelhető, még utazni is lehet rajta, mert egy
      vagy két ülésen többen is elférnek, s alulról kellemes meleget
      fejleszt, amely télen igen jó, nyáron az egész hűtőberendezéssel
      függene össze, és még jeget is gyártana, nem sokat, de éppen eleget
      ahhoz, hogyha valaki megszomjazna, az automata limonádétartályból
      ügyes, csappal kiereszthető italba egy kis darab jeget lehessen
      tenni.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az elvégzendő feladatokat Pergelin a következőkben foglalta össze: a
      gép tudjon ceruzát hegyezni, tudjon ésszerűen elhelyezett
      pisztolyból tizenkét lövést egymás után leadni, tudjon cigarettát
      tölteni, legyen rajta óra, amely a közép-európai időt mutatja,
      legyen rajta húsdaráló (gyümölcsdaráló, mákdaráló, zsemlyedaráló,
      kávédaráló, kukoricadaráló), legyen reszelője, aprítója,
      dohányvágója (amely rendkívül ötletesen összefüggésben áll a
      töltővel, úgy, hogy a dohánylevelet felül beadják, alul a kész
      cigaretta potyog), de viszont legyen rajta szappankeverő és
      habfejlesztő, amelyet borotválkozás alkalmával kitűnően fel lehet
      használni, legyen rajta egy kis gramofon, amely, mialatt a gép jár,
      a kezelőt zenével szórakoztatja, legyen fonó- és szövőkarja,
      amellyel mindenki saját szükségletére gyapjúból vagy pamutból
      szövetét el tudja készíteni. A gép hiányai közé tartozott Pergelin
      szerint főként az, hogy nem volt alkalmas sem radírozásra, sem
      meszelésre, sem krumplihámozásra, sem pedig tollfosztásra, és
      bélyegragasztó sem volt rajta, de még jegylyukasztó sem. Ezeket a
      hiányosságokat később mind pótolni kívánta, egyelőre azonban
      megelégedett azzal, hogy négy keréken, forgó lábakkal, hajlítható
      könyökkel fölszerelt gépet szerkesztett, amely a központi kazánban
      fejlesztett gőzzel egész sereg munkát végzett. Pergelin a gépet
      szabadalmazott Pergelin-féle chimendexnek (ejtsd csájmendex) nevezte
      el.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tíz évig tartott körülbelül, amíg a chimendex első példányát el
      tudta készíteni. Különösen az elégítette ki, hogy a ceruzahegyezőt
      is bele tudta kombinálni, sőt még vészjelző csengőt is szerelt fel,
      amely a legkisebb érintésre, működésbe lépett. Akkor aztán a
      szükséges nyersanyagot, a dohányt, a cigarettapapírt, a pisztolyhoz
      való töltényeket, a gyümölcsöt, a krumplit, a mákot, a kukoricát, a
      kávét a darálóba, a reszelőbe, az aprítóba, a szappant a
      habfejlesztőbe, a ceruzát a hegyezőbe, a lemezt a gramofonba
      beszerezte, a gépet ezzel az anyaggal jól megtöltötte, és befűtött.
      A gőz tényleg kifogástalanul fejlődött, és a feszmérő szerint a
      kívánt feszültséget csakhamar el is érte. A kerekeket bekapcsolta,
      és a chimendex elég nehézkesen ugyan, de megindult. A könyökökkel
      volt csak egy kis baj, mert a gép mozgás közben rogyadozott, és
      többször előre akart esni, annyira, hogy Pergelin csak oldalról
      merte megközelíteni. A gép konstrukciójába egyébként is valami hiba
      csúszhatott, mert amikor Pergelin a gőzt kinyitotta, a chimendex a
      krumplit és a gyümölcsöt felkapta, és igyekezett abból valamiféle
      szövetet szőni, a szappant elkezdte reszelni, az órát
      megpasszírozta, a gyapjúfonalat megdarálta, a dohányt először nagy
      erővel a présbe nyomta, aztán a ceruzahegyezővel meghegyezte, a
      kukoricát a kávéval összekeverte, és a cigarettapapírba töltötte, és
      a pisztoly mind a tizenkét lövését belelőtte a gramofonba. Pergelin
      fejét nem vesztette el, a gépet szétszedte, és újra összerakta, az
      előbbieken okulva, de éppen akkor –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      házában egészen különös dolgok történtek. A kamrából úgyszólván
      mindennap valami eltűnt. A házban senki sem járt, a kamra ablaka az
      udvarra nyilt, rajta vasrács, mégis hol egy darab szalonna, hol egy
      üveg befőtt, hol a sajt vagy a zsír vagy a kolbász. Elhatározta,
      hogy éjszaka fennmarad, úgy is tett, de semmit se hallott. A
      következő éjjel a zárt kamrából egy darab főtt füstölt hús tűnt el.
      Pergelin akkor azt gondolta, hogy az átdolgozott chimendex
      kipróbálására soha kedvezőbb alkalom nem kínálkozott. Egész
      délutánját arra szentelte, hogy az összes kerekeket, csapágyakat,
      karokat, forgókat megolajozza, aztán a gépet a kamra ajtajába
      állította, és este befűtött. Amikor a gőzképződés megindult, a
      vészjelzőt beigazította, és nyugodtan lefeküdt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Éjfélig semmi sem történt, Pergelin akkor a kazán alá még néhány
      lapát szenet tett, aztán tovább aludt. Már egy óra is elmúlt, amikor
      sajátságos hangra ébredt. Nem ismerte fel azonnal, a chimendex
      gramofonja szólt elég tisztán és élvezhetően. A következő
      másodpercben a vészjelző csengő megszólalt, két nagy detonáció és
      egymás után vagy nyolc lövés hangzott el. Pergelin még elég jókor
      érkezett ahhoz, hogy egy embert a chimendex karjai közül
      kiszabadítson. A gép a szövőkarokkal kapta el, az aprítóba akarta
      emelni, és, mint Pergelin később mesélte, ha ő akkor nincs ott,
      akkor a gép, mialatt nyolc tölténnyel a kamra egész
      paradicsomkészletét tönkrelőtte, az illetőt menthetetlenül
      megreszeli, és belőle cigarettát tölt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A helyzet világos volt. A tolvaj a padlás felől bújt be úgy, hogy a
      kamra oldalában levő lépcső két fokát kiemelte, a résen becsúszott,
      és azt vitt el, amire éppen kedve volt. A padláson rejtőzött!
      Pergelin a félájult emberre nézett, de abban a pillanatban
      felkiáltott:
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az ördög vigye el, hiszen ez Episztemon úr! Hogy a keserves fenébe
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Episztemon félig feltápászkodott, a rémülettől rekedten mondott
      valamit, amit Pergelin nem értett.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hogyan! érthetetlen! Hallotta, hogy süketségéből meggyógyult, és
      igazán örült neki, azt is hallotta, hogy kleptomániás lett, hiszen
      tőle is vitt el apróságokat, úgy emlékszik, egy pár cipőt és
      harisnyákat, de az egész szót sem érdemel. Most meg már betörő lett!
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Episztemon nyögött. A chimendex a bordáit megnyomta.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Látja, szólt aztán. Hirtelen elhallgatott, és újra nyögött.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pergelin fölemelte, a szobába támogatta, és teát főzött neki.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön téved, szólt Episztemon –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tévedek? kérdezte Pergelin.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem vagyok betörő, mondta újra Episztemon.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem? Nem betörő? Hát akkor micsoda? ne vegye rossz néven, nekem az
      ilyen úgynevezett, hogyismondjam, iránt nem sok érzékem van,
      egyszerű ember vagyok –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Episztemon elszomorodva nézett.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az én életem, úgy látszik, teljesen fölösleges, mondta. Teljesen. Én
      két héttel ezelőtt ide az ön padlására bújtam –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Úgy. Ön már két hete itt lakik! De miért? Hiszen van rendes lakása,
      vagy –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ó, nem, szólt Episztemon. Én most nagy lépésre határoztam el magam.
      Én az emberiséget próbára akartam tenni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az egész emberiséget? Érdekes. Ne mondja, ez igazán érdekes. És
      hogyan akarta ön az egész emberiséget próbára tenni?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Episztemon még jobban elszomorodott.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Meg akartam tudni, lesz-e valaki, egyetlen ember, egyetlen ember,
      aki észreveszi, hogy eltűntem.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Milyen különös ember! És talált ilyen embert?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem találtam, szólt Episztemon igen lassan.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen, igen, szólt Episztemon hirtelen, próbára akartam tenni, vajon
      lesz-e valaki, aki keresni fog. Aki sajnálni fog. Akinek hiányozni
      fogok. Elbújtam ide –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      No és –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mit no és? Tudott ön az én eltűnésemről? Hallott rólam valamit? Ugye
      nem?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igaz, tényleg nem hallottam.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Senki se vette észre, senki. Az égvilágon senki. Eltűnésemet még a
      hivatalomban sem vették észre. Senki és semmi.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Milyen fájdalmas, mondta Pergelin. Később hozzátette: Van önnek
      háza?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Van, mondta Episztemon.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ó, akkor eltűnését biztosan észrevették volna előbb vagy utóbb –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kicsoda?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az adóhivatal, mondta Pergelin, de, persze, lehet, hogy csak egy év
      múlva, amikor az adót be kell vallani. Milyen szomorú.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Episztemon egyre jobban elborult.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ennyit érek, mondta, itt bujkáltam, és az ön kamráján élősködtem,
      éjjel mentem csak ki, és azt lestem, hogy beszélnek-e rólam. Senki.
      Senki se vette észre –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pergelin erre azt mondta: a chimendex majdnem felaprította,
      szerencse, hogy semmi baja nem történt. Képzelje el, ha a paradicsom
      helyett a nyolc golyót a hasába lövi. Most pihenjen.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Episztemon nem felelt, csak fejét lógatta. Pergelin ágyat vetett
      neki, és betakarta. Aludjon, szólt, majd holnap, holnap.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hát igen, másnap reggel történt, hogy Pergelin Tódor a gyermeket a
      kapuban megtalálta. Hirtelenjében valami összefüggést keresett
      Episztemon és a csecsemő között, de aztán látta, hogy a két esemény
      nem tartozik össze, és így a barna kendőt a gyermekkel együtt
      egészen nyugodtan a szomszédba, Hoppy Lőrinc kapujában helyezte el,
      a csengőt meghúzta, gyorsan visszament, és a kaput bezárta.
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Azokban a napokban Hoppy Lőrinc postamester még az eddigieknél is
      sokkal nagyobb tevékenységet fejtett ki, nem volt ház, hova ne ment
      volna el, sokat pusmogott és titkolódzott, és szavai közé ilyeneket
      kevert, mint, rettenet és borzanat és hökkenet. Amikor a báró
      megkérdezte, hogy ezt megint már honnan veszi, Hoppy hirtelen magába
      roskadt, és azt mondta: régi könyvekből szedtem elő, csakis azért,
      hogy műveltségem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az ilyesmi, szólt a báró, nem műveltségre, hanem ízléstelenségre
      vall, ezek mind régi, rossz és elavult szavak –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Amilyen rossz és elavult én magam vagyok, folytatta Hoppy alázatosan
      és szemtelenül vigyorogva –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Negyedíves, cseppet sem tiszta, sőt gyűrött és zsírfoltos
      papírdarabkákat osztogatott, amelyekre görbe gyerekírással, minden
      bizonnyal Hoppy fia, Hoppy Mithridates a következőket írta:
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hoppy Lőrinc és családja tisztelettel meghívja önt és nb. családját
      f. hó 16-án tartandó műsorral egybekötött estélyre
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;    &lt;center&gt;      Sic itur ad gloria mundi.    &lt;/center&gt;&lt;br&gt;
&lt;p&gt;De Hoppy úr, kiáltott Barnabás, ön itt két híres latin
    mondást összekavar, az egyik Sic itur ad astra, a másik Sic transit
    gloria mundi.&lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hiányos műveltségem, szólt Hoppy halkan, és kezét szívére tette.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Aztán hirtelen lelkesülni kezdett.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igaz, tökéletesen igaz, sokszor már meg is fenyítettem magam azért,
      ó igen, most mindjárt megyek haza, és meg fogom magamat verni, mert
      én, uram, le fogom szoktatni magamat teljes monorral és szigorral
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A meghívókat általában mindenki, mint a postamester mesélte,
      rettenettel és hökkenettel olvasta, és eleinte sokan szabadkoztak,
      elfoglaltságukra hivatkoztak, mások rendkívül sajnálták, hogy éppen
      aznap el kell utazniuk, de Hoppy délután ismét eljött, sőt este is,
      másnap kora reggel, s így a legtöbben részvételüket kénytelenek
      voltak megígérni.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Belépti díj nem lesz, szólt Hoppy halkan, és hunyorított, bár
      szegény vagyok, és három mámóc gyermeket kell nevelnem, ó, három
      nyürge és fikány gyermeket, ha ezt egyáltalában nevelésnek lehet
      mondani. De ha valaki a nyújtott kultúrélvezetért bármilyen kevés
      összeget is, mert kultúra, ezt tűztem ki házam gyászlobogójára,
      szent szó, kultúra, köszönettel fogadom, gyermekeim nevében –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nemcsak arra kényszerít, hogy elmenjek, szólt Féllábú, hanem még meg
      is vág.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Majd meglátja, válaszolta Hoppy, hogy rászorultunk, és pénzét nem
      méltatlanokra vesztegelte –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vesztegette, mondta Féllábú, és egy tízest adott neki.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az estély előtt való napon az összes meghívottakhoz még egyszer
      elment, mert, mint mondta, a dátumra őket figyelmeztette, és a
      műsorra való tekintettel pontos megjelenést kért, mert ha már magát
      az estély miatt költségbe, sőt adósságba verte, annyi mindent
      szerzett be, még uborkát is, majd meglátják, akkor már igazán
      elvárhatja, hogy a mélyen tisztelt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hajlongott, és jobbra-balra pislogott, mintha a hatást leste volna,
      sőt Jonathánt rögtön el is akarta vinni magával, hogy az
      előkészületekben neki segítsen.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Főképpen, mondta suttogó hangon.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Körülnézett, és egészen Jonathán füléhez hajolt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A csüggedelem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Miféle csüggedelem? kérdezte Jonathán elképedve.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Özvegyember vagyok, tudja, már több mint egy éve nálam senki se
      takarít, rendetlenség, piszok, baralintos –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A fiatalember egyre kedvetlenebb lett. Hoppy most már egészen halkan
      azt lehelte:
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A. A. A Férgek (arcát eltakarta), a poloskák –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ne higgye, hogy csak úgy elvétve talán egy vagy kettő vagy, nem,
      nem, tele van, tele van (szavalni kezd), a szekrény tele van, az ágy
      tele van, a képek tele vannak, a padló tele van (harsog), az
      asztalon másznak, ha eszünk a tányérban, pfuj, pfuj (zokog), ha
      eszünk, ha van mit enni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hoppy hosszasan szipákolt, és szeme sarkából a hatást leste.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Jöjjön, szólt halkan, jöjjön segíteni (hangja hirtelen megtörik). A
      plafonról levetik magukat, csüggedelem, baralintos csüggedelem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem tartom helyesnek, szólt erre Jonathán, hogy ilyen körülmények
      között vendégeket hív meg, hiszen igen kellemetlen lehet, ha –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Gyermekeim érdekében, kiáltott Hoppy hevülten, és karját kitárta, és
      a gyász (hirtelen összeroskad, és fejét lehajtja). Én ezt
      gyászünnepélynek szántam, megboldogult feleségem emlékezetére és a
      kultúra, tudja, a kultúra –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Most gyorsan felállt, és kalapja felé nyúlt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Egész éjszaka dolgozni fogok, megyek, megyek –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Jonathán gyorsan kikísérte.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Délelőtt még lement a fűszereshez, uborkát vett, és azt mondta, hogy
      ez a büfé szenzációja lesz, uborka, de miért, kérdezte a fűszeres,
      hiszen az uborka egyáltalán nem ritkaság. Nálunk az, kiáltott Hoppy,
      egy éve nem ettünk uborkát. Aztán vett rizst és lisztet és élesztőt
      és darát és sót és köménymagot és rovarirtót, de aztán visszaszaladt
      és fontos arccal két gyertyát is kért, az estély után megfizeti,
      mert a vendégek, magas felülfizetések, mélyen tisztelt hölgyek és
      urak –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A vendégek közül elsőnek Pergelin Tódor érkezett és –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön már fizetett? kérdezte Hoppy.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Egy ötöst adtam, felelt Pergelin meglepve.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A postamester erre papirost vett elő, és keresgélt, aztán azt
      mondta:
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem látom, szólt, igazán nem találom, pedig ha fizetett volna –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pergelin zsebébe nyúlt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én pontos vagyok, kiáltott Hoppy, az ilyen tekintetben pedáns,
      igazán pedáns.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A dolog igazán megérte, szólt később a báró, persze akkor és abban a
      percben cseppet sem volt mulatságos. Hoppy két szobában lakott. A
      nagyobbik teljesen üres volt, a fal mellett az ebédlőasztal és két
      konyhapolc, a sarokban pedig az ócska harmónium. Egyéb semmi. A
      másik szobába vezető ajtó zárva, de fekete selyempapírral
      feldíszítve és krétával felirat: Idegeneknek szigorúan tilos a
      bemenet. A postamester mindenkinek hosszasan megmagyarázta, hogy ez
      az ünnepély tulajdonképpen gyászünnep, árva és elhagyatott család
      epedékeny siralma –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az asztalra Hoppy az éléskamrát rakta ki, volt ott tányérokon, de
      papírban is, főként csak újságra kiszórva rizs és cukor és liszt és
      dara és sárgarépa és krumpli és káposzta és hagyma és paprika, és a
      közepén színes papirossal feldíszítve az a bizonyos üveg uborka, még
      nyers hús is és egy elmosatlan tányéron lerágott csirkecsont, Hoppy
      szerint azért, mert éhező családja kénytelen volt a vendégeknek
      szánt csirkét még tegnap megenni, bűnbánattal ott állt, kezét
      szívére tette és könnyezett, a csontokat csak azért tette ki, hogy
      mélyen tisztelt vendégek lássák, ő a maga részéről mindent
      elkövetett, és bebizonyította, hogy áldozattól sem riad vissza, de a
      szükedelem miatt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Főképpen két dolog volt, ami meglepetést keltett. Az egyik az, hogy
      sehol sem volt szék vagy pad, ahová le lehetett volna ülni, Hoppy
      később azt mondta, hogy a férgek miatt a székeket kénytelen volt
      mind kivinni. A vendégek ott ácsorogtak a szobában, egyesek a falhoz
      támaszkodtak. A báró a padlóra akart ülni, de azt minden bizonnyal
      már hónapok óta nem seperték, tele volt dugókkal, szögekkel,
      csontokkal, magokkal és összegyűrt papírral, és úgy tűnt, mintha
      Hoppy még idegen szemetet is hozott volna, és azt igen hatásosan
      szétszórta. A másik meglepetés a maró rovarirtószag volt, annyira
      erős, hogy különösen a hölgyek állandóan köhécseltek, és orrukat
      fújták.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Jonathán úr tudja, szólt Hoppy lelkendezve, és vendégei között
      sürgölődött, hogy kénytelen voltam, ő bizonyos tekintetben a
      bizalmasom, megvallom, másfél év óta itt senki sem takarított, és a
      férgek miatt, de mélyen tisztelt, ne tartsanak, a féregirtó drága
      volt, mégis megvettem, itt a számla (zsebéből papirosokat vesz elő,
      és keresgél), bemutatom (a cédulát lobogtatja), lássák, Hoppy Lőrinc
      költséget nem kímél, igaz, hogy hitelbe vettem, de az előadás után
      gyermekeim tányérozni fognak, és akkor úgyis megtérül, sokba került,
      erőmön felüli költség –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hoppy a szoba közepén állt, a többiek körülötte sajátságos
      meghökkent arccal (hökkenet), mint később Barnabás mesélte. Aztán az
      asztalhoz lépett, és így szólt:
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hölgyeim és uraim, ez íme a Hoppy család hagyományos
      vendégszeretetének jele. Sajnálatunkra (remegékeny sajnadalom)
      nincsen sem módunk, sem tehetségünk arra, hogy a büfét elkészített
      ételekkel rendeztük be légyen, illetve légyen be, vagyis rendeztük
      be lehet légyen, berendezdelem. Hiszen anyátlan árva család az,
      mélyen tisztelt hölgyeim és uraim (könnyezik), amelyet most
      legmagasabb jelenlétükkel itt megtiszteltek, de a büfé mégis itt van
      (szaval), a Hoppy család diadala! Éljen a Hoppy család! (Szomorúan.)
      Bor nincs, három deci volt, többet nem adtak hitelbe, azt én tegnap
      éjjel féregirtás közben (mellét bűnbánóan veri) megittam, mert én,
      hölgyeim és uraim, kénytelen voltam meginni (hörpedelem), és
      lelkiismeret-furdalom következtében, bár (fejét lehajtja) önök nem
      ismernek engem még. (Hirtelen felkiált.) Éljen a Hoppy család! Itt a
      rizs, a liszt, a só, a cukor, az élesztő, a répa, mindenki vigyen
      haza, amennyit csak akar, otthon készítse el, s közben gondoljon a
      nemes Hoppy családra, a nemes Hoppy család (felsóhajt könnyesen),
      mert a jó szív, a jó szív –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hoppy csuklani kezdett, és zokogásra fakadt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A szobában tizenkilenc nő és férfi állt, és tanácstalanul nézett a
      büfére és egymásra és Hoppyra, míg végül mindnyájuk
      megkönnyebbülésére Barnabás Maximus előlépett, és azt mondta
      (tiltakozat és förmedelem).
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kedves postamester úr, mi mindnyájan itt kötelességünknek eleget
      tettünk azzal, hogy eljöttünk. Előzőleg fizettünk, ön még itt is
      többeket megvágott, és ha csak fejenként egy tízest számítok is, ön
      közel kétszázat vett be, ami elég szép pénz, különösen ha figyelembe
      vesszük, hogy ez a büfé itt igazán nem kerülhetett többe, mint
      legfeljebb tizenöt forintba, beleszámítva a rovarirtót is és a
      lerágott csirkét. Megette? Váljék egészségére. Nem kérdezem, hogy a
      többi pénzt hová tette, ez az ön magánügye. Nézze, itt a hölgyek és
      urak már egy félórája ténferegnek anélkül, hogy le tudnának ülni, és
      a falhoz sem mernek támaszkodni, mert az tele van szétkent
      féregnyomokkal. A szag valóban elviselhetetlen, és csak az ön
      cikornyás epedékenysége az, ami még ennél is kevésbé elviselhető. Mi
      elismerjük, hogy ön a mi érdekünkben sokat tett. Ön kedves óhajtott
      lenni, és ez a legtöbb. Valljuk azonban be, hogy ez egyáltalán nem
      sikerült. Mi most az ön szíves vendéglátását megköszönjük és
      eltávozunk.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Éljen Barnabás, kiáltott Féllábú. A többiek is éljenezni kezdtek, és
      az ajtó felé tódultak.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hoppy hirtelen kitárt karokkal az ajtóba állt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Várjon, várjanak, nem, nem, várjanak, gyermekeim, nem engedek ki
      senkit, az előadás, mindent meg fognak érteni, kis idő, az előadás,
      az előadás után tányérozás –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A vendégek megzavarodtak.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ne bántsuk meg, szólt Barnabás, nézzük meg azt az előadást. Azt
      hiszem, ilyent még nem láttunk, és valószínűleg soha többé nem is
      fogunk látni. Már csak azért is érdemes –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hoppy a fekete papírral díszített ajtóba állt, krákogott, és
      beszélni kezdett:
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hölgyeim és uraim, önök most itt három árva gyereket fognak látni,
      legidősebb fiam, Mithridates 7 éves, Melinda lányom 5 és fél,
      Horatió fiam 3 és egynegyed. Kimondhatatlan az, hogy ez a három
      szegény árva mit szenved anya nélkül ilyen emberrel, mint amilyen én
      vagyok, mert én, tisztelt közönség, tudom, hogy mit jelent velem
      élni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hoppy mellén a kabátot rángatni kezdte, és önmagát többször
      megütötte, aztán felkiáltott:
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nyomorult ember! Nyomorult –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mégis jobb lett volna elmenni, szólt Féllábú Barnabáshoz. Flórián
      bólintott, és Marcella grófnőre nézett. Ez tényleg sok, mondta
      Jonathán. Kankalin az asztalon szalonnahéjat fedezett fel, és azt
      nézte.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Gyermekeim, folytatta Hoppy hirtelen lelkesedéssel, azt, amit most
      be fognak mutatni, csodával határos, hogy ezek az elhanyagolt
      szegény gyermekek e szenny közepette mégis a kultúra, igen a kultúra
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kezdjük az előadást, szólt Pergelin, és tapsolt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A többiek is tapsoltak. Hoppy mélyen meghajolt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az első számban Hoppy Melinda kisasszony, mint a hoppydalom első
      száma, táncszám gyertyatánc, fekete gyászruhában gyertyatánc, a régi
      népek mintájára, tűztánc, bár Melinda kisasszony igazi tudása nem a
      táncban illetve, hanem az ének, tisztelt közönség, önök Melinda
      hangjáról még sokat fognak hallani, a második Mithridates
      erőmutatványai, csodával határos, a harmadik, a műsor csúcspontja,
      Hoppy Horatio úr hazafias kultúrszavalata, címe az Árva gyermek
      imája a Hazához és a kultúrához, írta Hoppy Lőrinc postamester, a
      negyedik szám élőkép, címe a Három árva, a gyermekek triója,
      harmóniumon kíséri Hoppy Lőrinc postamester –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Halljuk, kiáltotta a báró.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A közönség tapsolt, Hoppy ismét mélyen mghajolt, és az ajtó mögött
      eltűnt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A szomszéd szobából motoszkálás, suttogás, aztán dobbantás szűrődött
      át. Az ajtó egyszerre kitárult. Szemben a szekrény háta feketére
      mázolva, a szekrény tetején limlom, rongyok, kiszakadt párnák, ócska
      cipők, üvegek, régi paplan, edények, törött vázák, egy lámpa,
      művirág. A szekrény és az ajtó között a padlón két égő gyertya.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Jobb lett volna elmenni, szólt Féllábú. A többiek helyeseltek, de a
      báró intett, hogy csend legyen. Végül senki se mozdult a bűvedelem
      miatt, mint később Hoppy mondta. A postamester oldalt állt, kezét
      szájához tette, és brummogó hangon valami kürtöt vagy mit akart
      utánozni, a toppanásra egyszerre csak előlépett Melinda fekete
      selyempapír ruhában, és a két gyertya közé állt, de még meg sem
      mozdult, mikor az egyik gyertya lángja ruháját elkapta, és máris
      fellobbant. Ez volt, mint Hoppy mesélte aztán, a borzanat és a
      dermenet. A közönség első sorában négy nő állt, Bella, Marcella
      grófnő, Majoránna és Améline. Mind a négyen azonnal odaugrottak, és
      a tüzet eloltották. A többiek kiáltozni kezdtek. Féllábú az ajtót
      feltépte és kirohant. Pergelin követte.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Két tízesembe került, szólt a báró, és most ruhámat küldhetem a
      fertőtlenítőbe, vigyázzon, Ágoston atya, csuhájával még felszed
      valamit.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bent az asszonyok sopánkodása hallatszott. Hoppy kiszaladt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ez még csak az első szám, várjanak, a műsor a végén a tányérozás.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Senki se hallgatott rá –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      A kérdés, amit sokan föltettek, s amit, mivel nem halaszthatom
      tovább, nekem is föl kellett tennem, hogy a kitett gyermek és Zorge
      Salamon között milyen kapcsolat és viszony állott fenn, más szóval
      azon a bizonyos kora tavaszi reggelen abba a barna gyapjúkendőbe
      burkolt csecsemő volt-e Zorge Salamon kapujában, és ha igen, mikor,
      ki vitte oda, milyen napszakban, milyen célzattal? egyedül?
      másokkal? józanul? részegen? milyen indítékkal és indulattal?
      ismerte-e Zorge? hallott-e a gyermek származásáról? milyen
      körülmények között?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A legtöbben, akik a gyermek történetét egyébként pontosan ismerik,
      ezt az eseményt nem érintik, talán azért, mert Zorge a város
      újdonsült lakója volt, zárkózott életet élt, senkivel sem
      érintkezett, a Hosszú utca legvégén lakott, még Filléréken is túl, a
      122-es szám alatt, a majorság épületében hátul, a cselédlakásban
      feleségével és hat gyermekével, öt fiú, egy lány, igen szűkös
      életviszonyok között. Korán reggel, télen úgyszólván még sötétben
      taligájával a városba indult, különösen idegenszerű hangján azt
      kiáltozta, hogy ócska ruhát, bútort, cipőt, vasat, rezet vesz, néha
      csak késő délután tért vissza megrakott taligával, izzadva. Otthon,
      mint mondják, általában csak hagymát és főtt krumplit evett, csak
      egyszer-kétszer egy évben vettek libát. Gyermekei a majorság udvarán
      játszottak a többi gyerektől külön, sőt amikor más fiú és lány
      odajött, hirtelen a házba szaladtak és elbújtak. Az asszonyt sohasem
      lehetett látni, egyesek azt mondták, hogy már őszülő fekete asszony,
      aki egész nap főz, mos, takarít, foltoz, vizet hord, fát aprít, és
      olyan ügyes, hogy lyukas edényeit is maga forrasztja azzal az ónnal,
      amit férje a taligán hoz. Persze hogy azzal a sok limlommal,
      haszontalan és értéktelen ócskasággal, amit Zorge minden áldott nap
      összegyűjt, mi történik, azt senki sem tudta. Hogyan élhet
      ilyesmiből nyolc ember? De való tény, hogy élt, sőt Zorge Simon és
      Manassé már iskolába is járt foltos, de tiszta ruhában, igen jól
      tanult, Manassé különösen remekül számolt, és ezért sokkal kevésbé
      verték meg, mint Simont, aki egy kicsit mamlasz volt, sohasem mert
      visszaütni, s a tanítónak folyton árulkodott.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Voltak olyanok is, akik azt mondták, hogy a gyermeket először az a
      bizonyos valaki, aki kitette, Zorge kapujában helyezte el. Ha itt
      már amúgy is hat gyerek van, miért ne legyen hét? vagy nem? Ha így
      volt, akkor a csecsemőt az asszony vette észre, és azt mondta, hogy
      fel fogja nevelni. Zorge tiltakozott, nem éppen az ellen, hogy
      eggyel többen legyenek. Igaz, hogy körülményeik nem valami rózsásak.
      De ő már tud arról az eladó házról ott a Pataksoron, amely házat
      úgyszólván a magáénak tekint, mert akár így, akár úgy, pénze már meg
      is van hozzá. Nyár folyamán talán már át is költöznek, és ott ő
      üzletet fog nyitni. Zorge általában kevés szavú ember volt, abban a
      percben azonban bőbeszédű lett. Nem, igazán nem a szükség miatt.
      Valamit mondott, éspedig olyan sötét tiltakozással, sőt bizonyos
      tekintetben haraggal, hogy az asszony hirtelen elhallgatott. Zorge a
      csecsemőt régi rongyokkal betakarta, és a taligára tette. Alkalmas
      helyen majd leteszi. A gyermek állítólag így került Kankalin Mátyás
      kapujába.
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      A másik kérdés, amit szintén fel kell vetni, szintén jelentékeny, és
      ez az, hogy volt-e a gyermek Schnoen Alajos kapujában. Egyesek tudni
      véltek valami levélről, amelyet Turcsika Szelenár írt Bajnád
      Edelénynek éppen azon a napon. Föltehető, hogyha ő aznap reggel
      éppen Schnoen Alajos, a korrekt úr és a matézis tanára, egzakt
      fekete redingote-jában, haját csillogóra fésülte, már a basszusba
      hajló baritonjával, akkor ő a gyermeket be is fogadja és fölneveli.
      De ő aznap éppen Turcsika Szelenár volt, zöld kalapban járt,
      zergetollal, és türelmetlenül beszélt, pattogott, és délután levelet
      írt barátjának, Bajnád Edelénynek, triplgengerének, háborgó levelet
      és olyan haraggal, hogy a tollal a papirost többször mérgében
      átdöfte. Hallatlan pimaszság, írta, hogy valaki őt célba vette, és
      merényletet követett el ellene, miért fizeti ő az adót, hogy a
      rendőrséget fenntartsák, ha még ilyesmi ellen sem tudják megvédeni.
      Azt a gyanút akarják kelteni, hogy neki talán valami titkos viszonya
      volt, és meggondolatlanságának gyümölcsét a kapuba rakják,
      gondolván, ő csinálta, legyen az övé. Turcsika egész nap a dühtől
      fuldokolva járt, és elhatározta, hogy a rendőrséget, amely őt
      ilyesmi ellen nem tudja megvédeni, felelősségre fogja vonni. A
      kölyket persze a szomszéd kapuba hajította, amely éppen a báróé
      volt, az íróé, vagyis aki –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      A báró nem tartozott a város őslakói közé. Régebben állítólag
      külföldön lakott, inkább csavargott, és, mint mondta, mindenféle
      ponyvaregényeket írt, amellyel önmagát a legkisebb fáradsággal fenn
      tudta tartani. Nem valami remek megélhetés, but it is easy for me,
      és nagyon szeretett angol és francia szavakat használni, nem
      annyira, mert affektált, hanem a nemes nyelvek csengésében
      gyönyörködött, ó, les langues nobles, o, les grecs! Az egyik
      regénye, mint mesélte, Hollandiában jelent meg. I don't like
      Netherlanders because they are all thick. Ez a mű A hörgő sikoly,
      vagy a singapoore-i tök alsó, több kiadást ért meg, és Amerikában is
      megvették, és akkor a báró Párizsba ment, sőt Svájcba, de a
      németeket nem kedvelte. Közben számításai nem váltak be, és
      kénytelen volt itt letelepedni, ahol nagybátyja kis házat hagyott
      rá, berendezéssel és igen szerény életjáradékot, amellyel a báró még
      szivarszükségletét sem tudta fedezni, egyebekről nem is szólva, mert
      ő nyugaton egészen más életszínvonalhoz szokott. Kedves étkezése a
      second breakfest volt, amikor az ember már nem állatian éhes, és az
      ételek magasabb rendű ízét is élvezni tudja. Tojást ilyenkor egészen
      ritkán, csak szükségből evett, legtöbbször halat, és amint mondta,
      életében a legjobb halalat Hamburgban ette, a Hotel Altonában, ahol
      a hallban a vendégek számára fenntartott gratis buffé legalább
      százféle elkészítésben nyújtotta az óceánok kincseit, the cook was
      an Irish man, a friend of me. A fűszerestől leginkább a Philippe
      Canaud-féle szardíniákat vásárolta, sans arétes, de az itt kapható
      teák sehogyan sem elégítették ki. Folyton panaszkodott, hogy a
      megszokott darjeeling-csingwo-ceylonkeverékét nem tudja elkészíteni,
      amely sötét, keserű, mégis illatos, mint a muskotály, ah,
      muscatella, mert reggeli után szeretett malagát rágcsálni, s itt
      ehhez alig jutott, kénytelen volt megelégedni néhány datolyával.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A báró akkoriban már két új regényt írt, az egyiket a kelet indiai
      idegenlégiókról, és itt a középpontban a kígyók és a tigrisek ellen
      folytatott ádáz harc áll, a háttérben az ópiumszenvedély. A másik
      regény hőse valami mexikói Casanova, ez a mű inkább pornográfia
      volt, an overwhelming erotical subject, ahogy beszélte, és többeknek
      részleteket is olvasott fel belőle. A regényekkel azonban egyelőre
      nem volt szerencséje. A külföldi kiadók igen tartózkodó hangon
      írtak, s így a báró kénytelen volt adósságokra berendezkedni. A
      házat nem akarta eladni. Talán a másik megoldás jobb. Itt van
      Améline, a tanárnő, igaz, feminista, kiábrándítóan rövidlátó
      szemüvegével, de még csak huszonnyolc-harminc, elég jómódú, és
      minden jel arra mutat, hogy a báróért különös örömmel feláldozná
      magát. Aztán itt van Bella. A cukrászda az övé, s ha nem is lenne
      gazdag, tökéletesen gondtalanul élhetne. A város legjobb cukrászdája
      két embert csak igazán el tud tartani, és akkor nem kell ezt az
      olcsó és büdös szivart szívni, nadrágját is rendesen
      kivasaltathatná. Persze nem végleg. Provisoirement. La nécéssité.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A báró időnként Améline-t is, Bellát is meglátogatta. Jó uzsonnát
      vagy ebédet, esetenkint vasárnapi ebédet evett. Ó, ez a provinciális
      ízlés! Tyúkleves, örökös tyúkleves, az örökös sárgarépával és a
      hosszútésztával, soha egy kis vad, soha egy angolos marhaszelet.
      Már-már úgy volt, hogy a tanárnőt veszi el. Améline sokat beszélt
      róla, és úgy tett, mintha küzdene a házasság gondolata ellen. Aztán
      hirtelen Bella felé fordult. Az engagement itt kisebb, szólt, és
      tűnődésbe merült. Persze a fűszeres, a borbély, a szabó, a cipész,
      az órás, a divatárus, a hentes, az üveges, a vendéglős, a kárpitos,
      a fakereskedő. A báró elhatározta, hogy most már dönteni fog.
      Améline vagy Bella. A vagy Bé. Zsebébe nyúlt. Néhány aprópénzdarab.
      A legyen páratlan, Bé legyen páros. Kitette az asztalra. Hat
      krajcárja volt. Páros. Tehát Bella –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      A cukrászdában Améline, Bella és Molly ültek együtt, és délutáni
      kávéjukat itták, mint a báró mondta, abban a légkörben, amely oly
      jellemző, ha nők vannak együtt, férfiak nélkül, s amikor tömény
      feminin atmoszféra alakul ki, nehéz és kábító, sokszor émelyítő,
      mint a lágy ingovány fölött a nyári napon, délben a tehenek hasukat
      a langyos mocsárban tartják, és egyhangúan kérődznek, farkukkal
      ütemesen a legyeket hajtják, csodálatos ez az üres bambaság,
      beszélte a báró, ahogy, mintha nem létező irányba néznének, mintha
      nem is látnának mást, mint a világban levő nagy lyukat, ahol nincs
      semmi, s ezért az a látvány az egyetlen megnyugtató. A matriarchális
      tenyészetnek ez az ősláp-légköre, ez a párás és édeskés tejszagú
      meleg volt az, ami a bárót fogadta. A hölgyek az asztalnál azonnal
      helyet szorítottak neki, Bella kiment, hogy a csokoládét
      megrendelje, sűrűn, sötéten, forrón és keserűen, ahogy a báró
      szerette. Aztán kalácsot is hozott, a báró két csésze csokoládét
      ivott, és kilenc kalácsot evett meg. Améline-t ez az étvágy eszétől
      csaknem egészen megfosztotta. Molly a dologban nem volt érdekelt
      fél, s így felállt, hogy menjen. Panaszkodott, hogy Böllér sorvadása
      mindig nagyobb méreteket ölt, sokszor feküdnie kell, és nehezen jár.
      Bella mosolygott, és még süteményt kínált. Thank you, I have enough.
      Mégis, legalább valami befőttet. Ó, teremtőm! Őszibarackot, nem? A
      báró eddig türtőztette magát. Micsoda ízlés, csokoládé, kalács,
      utána őszibarack! Nem, nem, igazán nem bírná lenyelni. A beszélgetés
      annyira Bella és a báró között folyt le, hogy Améline is távozott.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Már megy? kérdezte a báró, és meghajolt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mégis valami befőttet, diót, a mi diónk nagyon jó, szegfűszeggel,
      azt hiszem, a báró úr biztosan –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bűbájos Bella, nem tüntetne ki azzal, hogy engem egyszerűen Tamásnak
      szólítson?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen kedves, szóval Tamás –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bella el volt ragadtatva, és a báró kénytelen volt kezét azonnal
      megcsókolni.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bűbájos, szólt ismét, bűbájos, ez az ön szava –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mégis olyan ritkán jön hozzám –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ó, ha kívánja, akár mindennap. Tudja, sokat dolgozom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A regényen?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen, az én rezsim nagy. Nem tudom lefokozni. Talán nem is óhajtom
      őszintén. Elvégre nem igaz?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      De igen, persze –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az én életem különös nehézsége, azt hiszem, el vagyok kényeztetve.
      Azt hiszem, én önmagamat elkényeztetem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bella nevetni kezdett.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ó.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Úgy van. Ez a gyanúm. Már régen.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bella még mindig nevetett.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szeretném, ha találnék valakit, aki ezt a szerepet tőlem átvenné.
      Kevesebbet kellene magammal törődnöm –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      És az kényeztetné –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ó, Bella, ön elragadóan szellemes –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bella annyira nevetett, hogy egy percre ki is kellett futnia,
      megnézni, vajon a tortarendelést elküldték-e már –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Améline a cukrászdából egyenesen hazasietett, és elhatározta, hogy a
      cikkírást is befejezi, aláírásokat gyűjt, azt a bizonyos egyesületet
      megalapítja, sőt gyűlést hív össze, és a közvéleményhez emlékirattal
      fordul, mert a visszásságokat végre is meg kell szüntetni. Améline a
      korabeli hasonló emlékiratoktól több lényeges pontban eltért. A nők
      felszabadítását nem a férfitársadalmon belül gondolta el, hanem
      többek szerint kétségtelenül merészen ő a nők részére a lakott föld
      felét követelte, éspedig Amerikát teljes egészében, Ausztráliát és
      Ázsiából Kínát, Japánt, Elő- és Hátsó-Indiát a Szunda-szigetekkel
      együtt, szóval a kellemesebb részeket. A férfiaknak Ázsia többi
      részével, Afrikával és Európával kellene megelégedniök, telepedjenek
      le Szibériában és a Szaharában. A nők saját földrészükön belül a
      férfinyelvtől teljesen különálló női nyelvet fognak meghonosítani,
      külön gazdasági és termelési rendszert építenek ki, külön
      államformát, társadalmat, hadsereget, pénzt, külügyet, és a férfiak
      állama a nőállammal csak külügyminisztériumon, vagyis a követségen
      keresztül érintkezhet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      E tervre vonatkozólag Améline már régebben tamulmányokat folytatott.
      A föld egyes részeinek termékenységét, a női szervezet számára
      alkalmas voltát, a klímát megvizsgálta, és kijelentette, hogy a
      felsorolt földrészekre a női nemnek igényt kell tartania. A nőállam
      rendszerét később nagyobb műben akarta ismertetni, most egyelőre
      csak annyit mondott, hogy ő a maga részéről a magántulajdont
      eltörölné, a nőket tízes munkacsoportokba osztaná, s ezek a
      csoportok külön háztartást vezetnének. Ha, szólt Améline kétségkívül
      megszívlelendő érveléssel, ha a nők életéből a férfiakat sikerülne
      kikapcsolni, akkor szorgalmukkal, találékonyságukkal, erélyükkel,
      igénytelenségükkel a férfiak államát nemcsak a földművelésben, hanem
      a kereskedelemben, a tudományban és a művészetben is rövid idő alatt
      messze túlszárnyalnák.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Egyelőre, természetesen azt kívánta keresztülvinni, hogy a két nemet
      egymástól elválassza. Az elválasztás nem lenne végleges. Nem,
      Améline nem volt olyan ostoba, hogy ilyesmit komolyan higgyen. A
      közlekedést és az érintkezést azonban szabályozni akarta, éspedig
      úgy, hogy diplomáciai úton minden évben a férfiakkal
      megállapodnának, milyen számú férfi óhajt milyen számú nővel
      találkozni. E célra valamely szigetet jelölnének ki, ahol a két nem
      egymással, rendőri felügyelet mellett, az év egy bizonyos napján
      találkozhatna. Férfinak a női államba lépni és viszont,
      halálbüntetés terhe mellett tilos. A szigetre, talán éppen Szent
      Ilonára, mert a sziget fekvése erre kiválóan alkalmas, az év
      valamely napján legfeljebb háromszáz férfi és háromszáz nő léphetne,
      a férfiak és a nők a napot együtt töltenék, és este a hajók a
      kikötőt ismét elhagyják. Az éjszaka folyamán már minden nőnek és
      férfinak útban kellene lenni, mert a nők jó hírét elvégre meg kell
      védeni, és nem szabad megengedni, hogy az éjszakai találkozás
      gyanújával a nők tisztességét kétségbe lehessen vonni. Améline úgy
      képzelte el, hogy a szigeten drótkerítéssel körülvett üres és fátlan
      területen a két nem találkozhat, mialatt több magas tornyon
      elhelyezett őrség az eseményeket állandó figyelemmel kísérné, s ha
      valaki, akár férfi, akár nő a szabályok ellen vétene, azt fegyveres
      hatalommal azonnal eltávolítaná. E szigorúságot Améline indokoltnak
      találta, mivel, úgymond, a nemek érzéki hatalma igen nagy, és
      elképzelhető, hogy ha évek hosszú során át nő nélkül élő férfiak és
      férfiak nélkül élő nők egymást megpillantanák, eszüket vesztve
      rohannának egymáshoz, és ki tudja, még valamilyen illetlenséget is
      követnének el.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Améline otthon íróasztalában e tervezetet már régebben őrizte, és
      most ismét elővette, mindenekelőtt az emlékiratot fogalmazta meg,
      aztán –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Bella körülbelül fél óra alatt bevallotta, hogy ő a maga részéről
      már régen gondolt a báró, illetve Tamás –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Imádni való angyal!
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen, Bella egészen belepirult, de, amikor a báró biztatta –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ez rám nézve inkább szomorú, szólt a báró, és felsóhajtott.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Boldogtalanság a boldogságban. Sorow in happiness –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      De miért?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön tudja, darling. Én szegény vagyok. A poor man. Almost a beggar,
      rendkívül szegény. Remélem, csak ideiglenesen, provisoirement.
      Regényeim jók, ez biztos. És máris dolgozom újra. Majd olvasok fel
      belőle részleteket. Kaland, csupa kaland, thrilling –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szegény, ugyan! Majd megosztjuk. A cukrászda jól jövedelmez, addig
      is, amíg regényeit eladja –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bűvös, Bella –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ó.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bella úgy érezte, hogy megint ki kell szaladnia és megnézni, hogy a
      tortarendelést elküldték-e már.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Fogadja el, szólt, aztán halkan megszorította a báró (Tamás) kezét.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Adjon gondolkozási időt. A lelkiismeretem. Tudja. És adósságaim is
      vannak –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Van félretett pénzem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A báró akkor Bella füléhez hajolt, és azt mondta:
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Jó lenne, ha holnap estefelé eljönne hozzám. Ott ezekről a kényes
      kérdésekről nyugodtan beszélgethetnénk. Én gondolkozom, hogy
      elfogadhatom-e. Kölcsönképpen. Visszafizetem. Ehhez ragaszkodom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bella az ajánlatot visszautasította –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Megsért, szólt bosszúsan.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bocsásson meg, de ilyen dolgokban én nagyon finnyás vagyok. Nem
      tehetek róla. Szóval eljön –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bella újra megszorította Tamás (báró) kezét, es azt mondta: Hétkor.
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      A választás nehéz, szólt a báró Barnabásnak, amikor hazafelé ment,
      és a sarkon találkoztak.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én nem lennék képes megnősülni, válaszolta Barnabás.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bella igazi cukrászlány. Tejszínhab. Karja, lába, keze, nyaka,
      szeme, háta, mind cukros tejszínhab –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Sok, szólt Barnabás. És Améline?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Juta, válaszolt a báró, úgy értem, juta, amiből a zsákokat
      csinálják. Evett ön már jutát?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem, mondta Barnabás, ön evett?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem, felelt a báró, de el tudom képzelni. A szagából és
      tapintásából. Olyan megrághatatlan –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Értem, szólt Barnabás. Tejszín és juta.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A sarkon elváltak, és a báró hazament. Most még visszaléphetett
      volna. Mégis inkább cukor. Több pénz. Szóval Bellánál maradunk.
      Provisoirement. Úgy látszik, ez most jeligém lett.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Estére kis teát készített, Canaud-szardíniát, vajat, kenyeret,
      konyakot, narancsot –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Csak éppen a forma kedvéért, szólt, amikor Bella zavartan és egy
      kicsit reszketve a szobába lépett.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ugyanabban a pillanatban csengettek.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ostobaságot követtem el, szólt a báró, az ablakot nem függönyöztem
      el, a világosság, persze, tudják, hogy itthon vagyok. Kénytelen
      vagyok ajtót nyitni, kínos, nem lenne oly kedves, darling, addig a
      másik szobába menni?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A báró kiment.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az ajtó előtt magas, de hajlott idősebb ember állt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Áldás, békesség, szólt mély és reszketeg hangon, szegény beteg –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kesző Bertalan nyugalmazott elöljáró (nem Kesző Benjamin köszörűs,
      lakik Hárombéka tér 4., nem Kesző Benedek antikvárius a Pataksoron,
      nem Kesző Domonkos fővárosi főszámvevőségi főszámtanácsos, hanem
      Kesző Bertalan nyugalmazott elöljáró, a koldusszólamok gyűjtője és
      amatőr koldus).
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A báró az ajtót be akarta csapni, de aztán zsebéből a hat krajcárt
      elővette és odaadta. A koldus elment, de a szobába még nem tért
      vissza, mikor újra csengettek.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Toporján Antal törzsorvos lépett be.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kedves barátom, szólt lekötelező melegséggel, már oly régen
      készülődök önhöz egy kis baráti beszélgetésre –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A báró számításokat végzett. A Toporján-féle látogatás
      harmincöt-negyven perc, a legutóbb, mikor itt volt, csakugyan
      negyvenöt perc múlva már fel is állt, az előszobában még négy és fél
      perc, összesen ötven. A másik szobában Bella. Thousand devils.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Parancsoljon befáradni, szólt a törzsorvoshoz mosolyogva.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Köszönöm, ah, elragadó, igen kellemesen lakik, persze arisztokrácia
      és művészet együtt, ritka vegyület –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Leültek és rágyújtottak.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Amint mondtam, kezdte Toporján, igen régen készülök önhöz. Regényét
      elolvastam, és a különleges élvezetet kívánom megköszönni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kedves igazán –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön valóban valami egészen újat alkotott. A Hörgő sikolyra gondolok,
      ön biztosan sokáig élt Singapoore-ban –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Sohasem voltam ott –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hihetetlen. A miliőrajz. Mint aki egész életét a trópusokon
      töltötte. A kikötő hangulata. A lebujok. Az ópium. A kalandorok és
      gonosztevők. A szegény ártatlan hindu leányka. Ó, rendkívüli
      jelenítő erő. Én az ön művét rendkívül sokra becsülöm –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igazán –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Dolgozik most is?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen, állandóan –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Biztos meg akar lepni bennünket valamivel. Higgye el, olyan kevesen
      vagyunk, akik az igazi művészet iránt fogékonysággal bírunk, nagyon
      kevesen, hiszen csak nézzen körül ismerőseink között. Barnabás úr, ő
      igen hatalmas tudós, magas ízlés, műveltség és Ágoston atya is –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A báró intett, hogy igen.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Művelődésünk sajnos elég alacsony fokon áll, de az utóbbi időben
      örvendetes fejlődést tapasztalhatunk. Én a magam részéről igyekszem
      mindent legalább felületesen megismerni, amiről a lapok írnak,
      lépést kell tartani.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Toporján Antal a fotőjben kényelmesen elhelyezkedett, hogy szabadon
      gesztikulálhasson. A báró számol. Nyolc és fél perc letelt. Még
      mondjuk harminc.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Blenorrhes. Syntaxis. Homopathoforikus algonkin. Zorge Salamon a
      taligán a barna kendőbe burkolja Hoppy Lőrincet, és Pergelin
      kapujába leteszi. Megjelenik a chimendex. Pergelin rajta ül, és
      limonádét iszik. A chimendex Hoppyt meghegyezi. Mire Barnabás
      palástban feláll, és így szól: Lő&lt;i&gt;ri&lt;/i&gt;-nc, a Nagy &lt;i&gt;Ri&lt;/i&gt; fia.
      &lt;i&gt;Ri&lt;/i&gt;pitya. &lt;i&gt;Ri&lt;/i&gt;cordo di &lt;i&gt;Ri&lt;/i&gt;mini. &lt;i&gt;Ri&lt;/i&gt;chelieu.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A törzsorvos a művelődés kérdéséről ügyesen a kultúrára siklott át.
      Arról beszélt, hogy napról napra mennyit haladunk. Már csak
      technikában is. Ki gondolta volna száz évvel ezelőtt, hogy ilyen
      kényelemben élhetünk. A közlekedés tényleg pompás. Mondják, vannak
      vonatok, amelyek óránként már hatvan kilométeres sebességgel
      száguldanak. Aztán az egészségügyre tért át, és megemlítette, hogy
      az orvostudományt már nem kell félteni. Vannak ugyan még megoldandó
      kérdések, igen, a feladatok még nagyok, de az eredmény
      kézzelfogható. Rohamléptekkel haladunk, szólt a törzsorvos, majd a
      sportra vetett oldalpillantást, és örömét fejezte ki a fölött a
      fellendülés fölött, amit ezen a téren is tapasztalni kénytelen.
      Aztán a divatról kezdett csevegni, és néhány cikkre hivatkozott,
      amit éppen a napokban olvasott.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Még tizenkét és fél perc.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Heteroflektáns almoravida. Köönyörgöööörgöm, könyööörgöm. Megejtő
      és szelíd őszi teséggel kell mondani. A szürke harisnyát kibontja,
      kiveszi Mozart &lt;i&gt;g-moll szimfóniá&lt;/i&gt;-ját negyven bőgőre átírva, a
      közönség tapsol. Hoppy a függöny előtt megjelenik, kezében két égő
      gyertyával, és tányéroz. Számításom szerint ma Kr. e. 626. van,
      május 17., délután tizenegy, szombat. A nevelőnő azt mondja, hogy a
      gyermekek oktatását az anomáliákon kell kezdeni. Üvegcserép.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Persze a divat. Nagy kérdés. Toporján hosszasan elmélkedett főként a
      női divat káros, sok tekintetben észellenes kinövéseiről. Még tíz
      perc. De minden a legjobb úton van ahhoz, hogy ha az új századba
      lépünk, ez a kérdés is megoldódjon. Nyolc perc. Ebben az új
      kultúrában a művészetre nagy feladat vár, az írókra, különösen az
      olyanokra, mint ön, báró úr. Hat perc. A művészetről az erkölcsre,
      az erkölcsről a kriminalisztikára tért át, négy perc, aztán a jogi
      kérdésekről beszélt, két perc, majd pedig a nemzetközi helyzetet
      méltatta.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Letelt. De a törzsorvos tovább csevegett. A báró szemét lehunyta.
      Késsel vagy pisztollyal? vagy egyszerűen felkapja a bronzvázát, és
      fejbe vágja.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Németország rendkívül megerősödött, és némelyek ettől az új
      helyzettől sokat várnak, természetesen a béke érdekében –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Megfojtani, ez a legjobb, nehogy több szó jöhessen ki belőle, most a
      németekkel jön. A báró nem szerette a németeket. Megfojtani. Cipője
      orrát nézte. Toporján a látogatási időt tizennyolc perccel lépte át.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      De Anglia még mindig hatalmas tényező, folytatta a törzsorvos
      kellemes hanghordozással, és azt hiszem, hogy Amerikával, mint új
      világhatalmi tényezővel is számolnunk kell. Huszonkét perc. Az új
      gondolatok tömege árad onnan a tengerentúlról. Új életstilus ez.
      Huszonnyolc perc.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ki hitte volna, hogy amikor Kolumbusz ezt a földrészt fölfedezte,
      valaha a gazdagság és a civilizáció ilyen vára lesz! Harminckét
      perc. De most már ideje lesz fölkelnem. Igazán örömömre szolgált,
      hogy ilyen kellemes kettesben beszélgetésben ezt az estét önnel
      eltölthettem, kérem, látogasson meg mielőbb, egy óra és negyvenkét
      perc.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az előszobába mentek. A báró a törzsorvos kezét melegen megrázta,
      igen, feltétlenül eljön, már a napokban, ez az este igazán rendkívül
      kellemes volt, sokat fog rá gondolni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A törzsorvos a lépcső aljára sem érhetett, amikor ismét csengetés.
      Hoppy volt, Hoppy Lőrinc postamester.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Engedett bocsánalom, ó, illetve, bocsánat, engedelem, uram, meg
      vagyok zavarva, önhöz fordulok, hiszen tudja, özvegy vagyok, három
      árva, otthon várakozik, éheznek, alistál –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hoppy levett kalappal állt, és fejét lógatta.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A báró azt kérdezte: Mivel lehetek szolgálatára?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Otthon, uram, higgye el, nem merek hazamenni, nyomor, amelynek
      tanúja vagyok, sőt okozója, sőt szerzője –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kérem, ne tegyen nekem itt az előszobaajtóban bűnvallomásokat,
      mondja meg, mit akart –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ha én azt tudnám, uram, higgye el, esküszöm –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hoppy zokogni kezdett, és az ajtófélfához dőlt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Dormály, suttogta, csörömp –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mit mond? Dormály? Csörömp? Mit akar ezekkel a nyakatekert
      szavakkal?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Saját nyakatekert voltomat jellemzem, uram, esküszöm, kiáltotta a
      postamester, és kalapját lobogtatta –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tudja mit, postamester úr, én most nem érek rá, ön pedig –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az ajtót be akarta zárni, de hirtelen valaki besurrant.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Milyen jó, hogy itthon találom, láttam a világosságot az utcáról,
      egy percre futottam csak fel, hogy magamat kiszuszogjam, aztán már
      megyek is –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Auguszta Kornélia volt. A szobába sietett és leült.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ez a pokol.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Csak szuszogjon gyorsan, mert dolgom van.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Most jövök éppen Ambrustól, de útközben hallottam, hogy már megint
      pletykát csináltak, az, az, tudja, kicsoda, múltkor elmondtam, én a
      nevét se veszem a számra, piha, pfuj, micsoda személy –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bella pont hétkor jött, most kilenc óra és öt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Epinoésis cum viridu tuo. Toga virilis, a Nagy &lt;i&gt;Ri&lt;/i&gt; emlékére.
      &lt;i&gt;Ri&lt;/i&gt;maszombat. Megjelenik Mandula Mózes tábornoki egyenruhában,
      hátán felesége és újszülött gyermeke barna gyapjúkendőben, az egyik
      kezében ásó, a másikban az elrejtett kincs, a titkos alagúton át, a
      fekete gyászruhás lánnyal, Ambrus a gyújtózsinórt meggyújtja, apex
      culuridis, a szennylerakódással és paraphryxosis.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Micsoda népek vannak a világon, én már nem is tudom, ez régen nem
      így volt, a grófnőnél voltam reggel, Marcella grófnőnél, maga báró,
      ő gróf, de ő gazdag, oda megyek néha segíteni, mosás és vasalás,
      kapok kosztot és napszámot, pedig valaha nem kellett dolgoznom,
      férjem fogházőr volt, de elcsapták, pedig nem is volt igaz, nem ő
      lopta el, férjem tisztességes ember volt, és a grófnőnél dolgozok
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mondja, mit akar, kérdezte a báró, kipihente már magát, itt ül
      negyedórája –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Még egy perc, itt olyan jó. Be van fűtve. Terített asztal, Toporján
      úr volt itt? Láttam az utcán. A grófnő ma reggel is azt mondta
      nekem, Auguszta Kornélia, nem számolom át a ruhát, magában megbízok,
      bennem meg is lehet bízni, pletykáztak megint reám, és mondták, hogy
      a hálóinget én vittem el és a konyharuhákat, jöjjenek és nézzék meg,
      nálam nincs, kinyitom a szekrényt, csak nézzék, nézzék, nincs nálam,
      az a nőszemély mondta, de mondtam a grófnőnek, jöjjön és nézze meg,
      a grófnő azt mondta, én megbízok magában, nekem hiába pletykáznak
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kilenc harmincöt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Már biztosan kipihente magát.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mondtam, nekem holnap nagyon sok dolgom van, ma még levelet kell
      írnom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (A drótkerítéssel elkerített udvarban, Szent Ilona szigetén
      találkozik Bellával, kezében csésze kakaó és őszibarackbefőtt.
      Améline az őrtoronyban áll és csenget. Anatropikos amphiokésis.
      Éhező gyermekem, éhezőőőő gyermekem. Ezt siralmasan kell mondani.
      Boromeus és Bajnád Edelény. Dátum 1144. október 9., hétfő este,
      három óra.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Egy perc az egész, csak azt mondom el, hogy a múltkor, amikor a
      lepedő eltűnt, akkor én nem is voltam ott, csak éppen egy pillanatra
      fölszaladtam megnézni, a kivasalt ruha ott volt az előszobában, és
      én hozzá se nyúltam, az a másik volt, ismerem jól, mindig lop,
      eladja és iszik, pfuj, milyen népek vannak, régebben ez nem volt, én
      már a hatvanhetedikben vagyok, de ő folyton pletykázik és –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kilenc negyvenöt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A báró az ablakhoz ment, lefüggönyözte, aztán a szobában sétált
      fel-alá, zsebre dugott kézzel, és az órára nézett. Auguszta Kornélia
      rongyszatyorját ölében tartotta és beszélt. Tíz óra. Tíz óra tíz.
      Hogyan tegye ki? a falról képet vett le, nem is volt különös kép,
      csendélet, németalföldi modorban, fácán, egy üveg bor, gyümölcs,
      ezüsttálon.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Magának adom, amiért olyan kedves, szólt a báró. Most menjen.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szép kép. Fácán, bor, körte, dió, alma. Ez itt árnyék? milyen jó, ha
      valaki gazdag, és szép képei vannak.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen, de most már menjen.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Auguszta Kornélia meg volt bántva.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Majd máskor megint eljön.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen, eljövök, de most ezt el akarom mondani –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Legközelebb –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Auguszta Kornélia felállt. Végképp megneheztelt. A képet hóna alá
      vette és kiment. Éppen csak hogy azt mondta, jóccakát. Tíz óra
      tizenöt.
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Bizonyos változat szerint a báró a gyermeket nem egyenesen Marcella
      grófnő kapujába vitte, hanem a hozzá legközelebb lakó Timur
      kisasszonyhoz. A kisasszony mindössze két házzal lakott odább a
      Szalmiák utcában, abban a földszintes, kicsit elhanyagolt,
      kétablakos házban, amelyet a már idősödő leány szüleitől örökölt.
      Timur kisasszony két szobáját szerette volna valami rendes lakónak
      bérbe adni, és a bérösszegből szeretett volna élni, de a dolgok úgy
      adódtak, hogy már csaknem húsz év óta egyetlenegy rendes lakót sem
      talált, aki a kifüggesztett tábla feliratát, amely szerint kétszobás
      lakás kiadó, ne vette volna komolyan, és ne szólt volna be, hogy a
      bérlet felől érdeklődjék. Csakhamar azonban kiderült, hogy a
      kisasszonynak a bérlő származása ellen kifogása volt, főként ha az
      illető iparos vagy kalauz, a vasút, a posta vagy a rendőrség
      alkalmazottja. Katonát meg éppen nem kívánt házába fogadni, mert
      szerinte a katonák mind laza erkölcsű emberek, és ő nem tűri, hogy
      mindenféle idegen személyek házába jöjjenek, és ki tudja, esetleg
      ott, az embernek mindenre gondolnia kell, talán, de erről nem is jó
      beszélni, nem, ő a lakást iparosnak vagy altisztnek egyáltalán nem
      adja ki, nem, dehogy, tűzoltónak? Timur kisasszony irtózott a
      tűzoltóktól. Akadt volna péksegéd, műszerész, cipész, szobafestő,
      sőt egy alkalommal fiatal cukrász is, de a kisasszony az embereknek
      származását túl alacsonynak találta. Valami rendes embert keresett,
      tanárt vagy jegyzőt vagy századost, de a foglalkozáshoz nem is
      ragaszkodott annyira, a fontos az volt, hogy mégis, vagy ki tudja,
      ezek az emberek se jobbak, mindenféle nőket cipelnek majd ide, és az
      ágyat tönkreteszik, mert az ő ágyai két embert nem bírnak el, még ha
      kíméletesek lennének, de olyankor az ilyesmi az embernek eszébe se
      jut. Házastársak? Nem, ezeket eleve kizárta. Neki ne jöjjenek oda,
      hogy aztán gyermekeik legyenek, és a padlót beszennyezzék. Timur
      kisasszony, ha az eső a táblát lemosta, újat írt, szombatonként
      eljött Kuruc, a kisasszony régesrégi vőlegénye, többnyire ittasan
      bezörgetett, támolygott, és a kisasszony kezét megkérte. Timur
      kisasszony zavarban volt ilyenkor, Kuruc egyébként fuvaros,
      napszámos, kihordó, vasúti málházó, sírásó, éjjeliőr és egyéb
      mindenféle volt, régebben elég szép szál férfi, de már akkor
      mértéktelenül ivott. A kisasszony vonakodott hozzámenni, majd
      később, ha már nem iszik annyit. A leánykérés szombatonként elég
      rövid volt. A férfi bezörgetett, és azt mondta, hogy most aztán
      eljött, és a kisasszonyt magával viszi. Hová visz? kérdezte Timur
      kisasszony, szívdobogva és felháborodással. Takarodjon innen, Kuruc
      erre botját és kalapját az udvarba dobta, és előkészületeket tett
      ahhoz, hogy a kerítésen bemásszon, de visszaroskadt és elesett. A
      kisasszony az ablakból nézte, nem tud bejönni, szólt borzadva és
      eltűnődve. Kuruc káromkodott, aztán elment. A sapkát, a botot, a
      kalapot vagy egyebet aztán a kisasszony behozta, a szekrény tetején
      már igen sok ilyen darabja volt. A változat szerint a gyermek akkor
      reggel Timur kisasszony kapujában is volt, és csak a kisasszony volt
      az, aki a grófnő kapujában elhelyezte. Nem, egyáltalán semmi kedve
      sem volt, hogy most nekiálljon és gyermeket neveljen, szobáját
      feldúlja, és piszkot csináljon. Ha esetleg jön a lakó, akkor baj
      lenne vele, nem, itt a grófnő, éppen ilyesmivel foglalkozik –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Azt az egyébként valószínűtlen változatot, amely szerint a gyermek,
      vándorlásának nem tudni, melyik mozzanatában, Kesző Domonkos
      kapujában is volt, szintén meg kell említeni. Kesző Domonkost nem
      szabad összetéveszteni sem Kesző Benjaminnal, aki köszörűs, és lakik
      a Hárombéka tér 4. szám alatt, sem Kesző Bertalannal, a nyugalmazott
      elöljáróval és az amatőr koldussal, sem pedig Kesző Benedekkel, az
      antikváriussal, aki a Pataksoron lakott, és Ambrushoz járt. Kesző
      Domonkos nyugalmazott fővárosi főszámvevőségi főszámtanácsos a Piac
      téren lakott, Timur kisasszonnyal csaknem szemben, emeletes házának
      földszinti lakásában, feleségével egyedül, mivel gyermekei már mind
      felnőttek, és más városokban laktak, az egyik vasúti hivatalnok
      volt, a másik a paszománygyár cégvezetője, a leány pedig Felvidékre
      ment férjhez egy vincellérhez, akinek lekvárüzeme is volt, és igazán
      jómódban élt. Kesző Domonkos már hetvenen felül szoros barátságot
      tartott fenn az asztalossal és temetkezési vállalkozóval, akinek
      háza és műhelye Timur kisasszonyé mellett volt. Esténként ott állott
      a műhely ajtajában, és hosszasan beszélgetett. A sírhelyet már régen
      megvette, a temetést is kifizette, a koporsót, rézveretű barna
      tölgyfa koporsót megrendelte, a pappal is beszélt, szóval úgy
      intézkedett, hogy minden simán menjen, még a koszorút is kifizette,
      nehogy arról valaki a gyász napjaiban esetleg megfeledkezzék. Olyan
      temetést, mondta a vallalkozónak, ahol elöl viszik a zászlót. Halkan
      és bizonytalanul beszélt, és hangjában volt is valami elfogódottság,
      mert, ha saját temetésére gondolt, meghatódásán alig tudott erőt
      venni. A vállalkozó biztosította arról, hogy a zászló nem fog
      elmaradni. A díjat beszedte, és neki kötelessége, hogy Kesző
      Domonkos (nem Kesző Benjamin, nem Kesző Bertalan és nem Kesző
      Benedek) kívánságát és rendelését teljesítse. Kesző úr akkor arra
      kérte, hogy az egész szertartást neki részletesen beszélje el. A
      vállalkozó már elmondta, többször is, sőt úgyszólván alig volt nap,
      hogy ne mondta volna el, de Kesző úr az egészet kifizette, és így
      joga volt saját temetéséről előre hallani, ha ő maga azt már nem
      láthatja. Akkor megszólal az énekkar, és elénekli a
      circumdederuntot. Kesző úr tudta, hogy most ez fog kövtkezni, és
      bólogatott. Aztán megindul a menet, elöl a zászló, a pap, a
      ministráns, a sír felé. Kesző úr ilyenkor gyakran könnyezett, aztán
      elbúcsúzott és hazament.
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Marcella grófnő a fákkal és virágágyakkal szegélyezett Eleonóra
      királynő fasorban lakott, saját emeletes palotácskájában az egész
      első emeleten, hat szobában, illetve ő maga számára a hátsó kis
      kamrát rendezte be, a többi nagy helyiséget védencei számára
      tartotta fenn. A grófnő a Borbála misszió elnöknője. Már több mint
      tíz esztendeje szegények támogatásával, hajléktalanok
      elhelyezésével, gyermekek ápolásával, nevelésével, betegek és
      szerencsétlenül jártak gondozásával és gyógyításával, állatok
      védelmezésével, éhezők táplálásával foglalkozott, és szobáit,
      idejét, erejét, vagyonát jótékonysági művének szentelte. Ő maga,
      mint arról mindenki meggyőződhetett, igen elhanyagoltan, rendetlen,
      gyakran fésületlen hajjal, félretaposott cipőben, pecsétes ruhában
      járkált, amit hónapokig talán ki sem kefélt, ki nem vasalt,
      szoknyája több helyen fölfeslett, kabátja gallérján zsír fénylett,
      körme sem volt tiszta, többek szerint lompos, vállára hajkorpa
      hullott, így gyűjtött pénzt, élelmet, ruhát, szerzett állást,
      gyermekeket helyezett el, a betegeket kórházba szállíttatta, a
      papokhoz fordult, hogy menedékhelyén a reá szorulókat vigasztalásban
      és imában részesítsék.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A szélső nagy szobában, amely a grófék nagy szalonja volt, most a
      hajléktalanok laktak, főként szegény és öreg férfiak és nők,
      ritkábban egy-két suhanc vagy állástalan cselédlány. Az utóbbiak
      azonban egy-két nap alatt kénytelenek voltak elmenni, a menedékhely
      őslakói, főként Pipi néni és az öreg Saroglya miatt. Pipi néni
      nyolcvankilenc éves volt, de még bot nélkül, ha kellett, igen
      gyorsan futott. Az idegent a házirendre ő oktatta ki. Legelőször is
      a jövevény csomagját bontotta ki, és a talált holmi fölött beható
      szemlét tartott. Ezt a műveletet a menedékhelyen batyuvizitnek
      hívták. Ha akadt valamilyen jobb ing vagy kendő, harisnya, szoknya
      vagy kesztyű, azt Pipi néni azonnal lefoglalta. Az idegen nem
      tiltakozhatott, csak nem gondolja, hogy itt ingyen alhat és ehet,
      örüljön, hogy a grófnő semmit se kér.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A férfiak csomagját az öreg Saroglya vette vizsgálat alá. Az elv az
      volt, hogy az ellátást és a lakást meg kell fizetni, ha nem a
      grófnőnek, nekik annál inkább. Saroglyának mély és reszelő hangja
      volt, és igen erősen tudott kiabálni, bár már ő is nyolcvan körül
      járt. Nagyon ügyes volt abban, hogy a jövevény batyuját az asztal
      alá tette, és éjszaka onnan cipőt vagy nadrágot vagy legalább egy
      pipát emelt ki. Reggel, mikor a lopást észrevették, ő maga volt az,
      aki dörgő hangon az ajtót bezáratta, és ez alkalommal a többiek
      holmija fölött mindig újabb szemlét tartott, és a koszt és kvártély
      nevében hol ezt, hol meg amazt lefoglaltatta.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A szomszéd szobában a grófnő a lelenceket helyezte el. Pipi néni a
      reggeli kiosztása után mindjárt átsurrant, és csakhamar több üveg
      tejjel tért vissza, amit a csecsemők ágyából szedett ki, a tejet
      edényébe töltötte, s aztán az üres üvegeket visszavitte, később
      átment a nagyobbacska gyermekek szobájába is, onnan zsemlyét,
      lekvárt, vajat hozott, sőt még az állatok szobájába is elment, a
      macskák és kutyák tányérjából a tejet kitöltötte, ezt aztán másoknak
      olcsón eladta. Pipi néni azt, amit szerzett, az öreg Saroglyával
      megosztotta, mert Saroglyát, bár az nála vagy tíz évvel fiatalabb
      volt, mégis férjének tekintette. A tejet a kályhán megmelegítették,
      a zsemlét beleaprították, és a fazékból kettesben kanalazták egészen
      délig, mikor aztán a sor az ebédre került.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mintegy két hónappal ezelőtt a nagyobbacska gyermekek közé egy
      bizonyos Pataj nevű fiú került, karcsú és villogó szemű kölyök, nem
      tudni, honnan, mert Marcella grófnő az iránt, hogy ki honnan jött,
      nemigen szokott érdeklődni. Pataj inkább állatbarát volt, és a
      gyermekek között sem tartózkodott szívesen, hanem felkelés, mosdás
      és reggeli után tüstént az állatok szobájába ment. A madarak és
      fehér egerek és kutyák és macskák egy tálból ettek, a kis félszárnyú
      széncinke, a grófnő a télen az utcáról szedte fel, a kandúr fejére
      ült, és a tengerimalacokat onnan nézte, és szemmel láthatólag igen
      mulatott, amikor a foxterrier a sündisznót összegöngyölítette, és a
      szobán orrával végiggurította. Pataj a rühes macska sebeit
      meggyógyította, és a cinke törött szárnyát is fapálcikákkal sínbe
      tette, jól megkötözte, és úgy látszik, a madár, ha nem is fog tudni
      repülni, de meggyógyul. A papagájt is beszélni tanította, és a foxit
      arra oktatta, hogy a pálcát ugorja át, és az eldobott botot szájában
      hozza vissza, álljon két lábra, és azt úgy nyújtsa át Patajnak.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pataj azzal, hogy Pipi néni az ő reggeli zsemléjét elviszi, nem
      sokat törődött, azt azonban, hogy a kutyák és macskák tejét elvitte,
      nem tűrte. Reggel, amikor a vén karaszló besurrant, kijelentette,
      hogy a tejet nem adja oda. Pipi néni megharagudott, és fenyegetőzni
      kezdett. Pataj nem ijedt meg. Saroglya nemsokára bottal jelent meg;
      de akkor Pataj a foxinak azt mondta, fogd meg, mire a kutya az
      öregnek ugrott, és nadrágjába harapott.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A botrány kitört. Pipi néni a grófnőhöz panaszra ment, és
      kijelentette, ha ezt a fattyút azonnal nem dobják ki, akkor ő
      kénytelen lesz elmenni, mert, mert nem tűrheti, hogy itt rokkant
      öregekre vérebeket uszítsanak. A grófnő intézkedett, hogy Patajt
      hívják oda. A fiúcska azt, hogy a vénasszony a tejet el akarta
      lopni, elhallgatta, de jelezte, hogy, és intett, hogy ő is tud
      beszélni, ha akar. Mire Pipi néni hajlandó volt kibékülni. Attól a
      naptól fogva már a gyermekek zsemléjét sem vitte el. Patajt
      nemsokára az iskolába is beíratták, és a kolostorba át kellett
      járnia, hogy a konyhán segítsen és a folyosót seperje és
      ministráljon, de amikor szabad ideje volt, az állatokhoz ment, és a
      papagáj már messziről üdvözölte, jónapot, jónapot, jónapot, hogy
      van, az egerek is megismerték, és a kis cinke kezéből evett.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azon a bizonyos kora tavaszi reggelen éppen Pataj volt az, aki a
      barna gyapjúkendőbe burkolt csecsemőt a kapuban megtalálta. A
      templomba, a reggeli misére készült, amikor az ajtót kinyitotta, és
      a gyerek a lépcsőn ott feküdt. Mindjárt fölvette, és a grófnőhöz
      vitte. A pólyát a konyhában kibontották, és megállapították, hogy a
      gyerek fiú, megfürdették, a tejesüvegből megszoptatták, és a
      csecsemők szobájában az egyik ágyban elhelyezték. A grófnő Patajnak
      még egy forintot is adott.
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Az egész városban a gyermek származását csak két ember ismerte.
      Jonathán azonban nem tartozott e két ember közé, gondtalanul járkált
      aznap is, talán éppen a grófnő konyháján volt, mert az ingyenebédet
      gyakran igénybe vette. A sárgaborsót a darab kenyérrel megette,
      kicsit megmelegedett, a szakácsnénak néhány viccet mondott, fenekét
      megveregette, és mikor az ezért járó darab húst megkapta, elment.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Jonathán szülei a városban laktak, és nem is voltak szegény emberek,
      de már régen, tizenöt évvel ezelőtt meghaltak. A fiú felnőtt, egy
      napon a városból eltűnt, állítólag tengerésznek ment Brémába, tíz
      évnél hosszabb ideig volt távol, újra megjelent. A fiú tényleg
      járhatott a tengeren, azt nem éppen matrózruhájáról gondolták, hanem
      akkor éppen valami angol missziós lelkész érkezett, név szerint
      Edward Howligree (ejtsd: hauligri), és akkor ezzel az angollal az
      egész városban a grófnőn és Barnabáson és a bárón kívül csak
      Jonathán tudott diskurálni. A báró ugyan azt mondta, hogy Jonathán a
      szörnyű londoni dokknyelvet beszéli, amit valamirevaló ember szájára
      se vesz, de tény, hogy mister Hawligree-vel folyékonyan csevegtek,
      és a missziós atya azon, amit Jonathán mondott, gyakran nagyokat
      nevetett.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Állítólag Amerikában is volt, és ha be volt rúgva, a kocsmában a
      négerekről beszélt és valami New Orleansről, amiről senki sem
      hallott. New Orleans fene nagy város a Mexikói-öbölben, olyan meleg,
      hogy az emberek ott még télen is egy szál vászonruhában járnak és
      izzadnak. Ha Jonathán ilyeneket beszélt, néhányan a kocsmában bort
      rendeltek neki, és hallgatták. Az indiánokról is mesélt, nem azokról
      a tollas vadakról, az mese, olyan csak a képeskönyvben van, vörös
      bőrű emberek azok, fehér vászonruhában járnak, és angolul vagy
      spanyolul beszélnek, az ő hajójukon is volt egy, éppen olyan ember
      volt, mint itt akárki. Jonathán a bort megitta és berúgott, az utcán
      támolygott, az árokba fordult, és arcáról a bőrt lenyúzta. A
      kórházban Vermerán doktor bekötözte, és azt mondta, mehet haza,
      ilyesmivel nem tartanak bent senkit. Jonathán ittas és derengő
      állapotában a folyosón ment, de aztán gondolt egyet, az első ajtót
      kinyitotta, ágyat talált, lefeküdt, érezte, hogy jó meleg van, és
      azonnal elaludt, később valami kellemes álma is volt, de erre már
      nem emlékezett.
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Amikor Majoránna nővér kórházi ápolónő reggel felébredt, érezte,
      hogy valaki mellette fekszik, és ez a valaki férfi, és ez a férfi
      Jonathán, és ránézett, és hirtelen kiugrott. Majoránna nővér szavait
      és gondolatait leírni nehéz. Nem azért, mert azok nehezen
      követhetőek, hanem, mert azok a közfelfogás által szigorúan őrzött
      illendőségre semmiféle tekintettel nem voltak. Majoránna igen
      szemrevaló, bár sokak szerint túl izmos fiatal nő volt, de akik az
      ilyesmit kedvelték, azok hatalmas lábszáraiban és mellében
      gyönyörködni tudtak. Beszédmódjához azonban senki sem tudott
      hozzászokni, kivéve Pergelin Tódort, aki mikor Majoránna csípőinek
      arányait meglátta, azzal, amit az ápolónő mondott, nem is tudott
      többé törődni. Aki Majoránna szavait le kívánja írni, kénytelen a
      szavaknak csak kezdőbetűjét jelezni és a többit kipontozni, vagy ami
      még jobb, még a kezdőbetűket is elhagyni.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Amikor Majoránna az ágyból Jonathán mellől kiugrott, azonnal azt
      mondta:
    &lt;/p&gt;
    
      &lt;p&gt;......................................................................................................................................................
...........................................................................................................................................................
........................................ &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A következő pillanatban azon kezdett gondolkozni, hogyan
      történhetett, semmit se vett észre, igaz, éppen olyan mély álma
      volt, mint amilyen nagydarab termete, aludt. Aludt. Ez biztos. Erre
      azt gondolta:
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      ................................................................................................................
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Aztán pedig:
    &lt;/p&gt;
      &lt;p&gt;.......................................................................................................................................................
...............................................................................
&lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Most igen, most rémlik valami, úgy éjfél felé vagy mikor, az éjszaka
      közepén, igen kellemes álma volt, mintha valaki, de hogyan is
      történt, hogy nem ébredt fel rá.
    &lt;/p&gt;
      &lt;p&gt;........................................................................................................................................................
.............................................................................................................................................................
......................................... &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      És éppen Jonathán. Nem mintha Jonathán nem lett volna csinos fiú, de
      csak úgy...................... .....................ez igazán
      .......................................................................................................................
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Majoránna felöltözött és kiment, de néhány hét múlva tapasztalta,
      hogy akkor hiába mosdott meg olyan forró vízben, nem használt
      semmit.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      ................................................................................................................
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az utolsó hónapban persze már Fillérné is észrevette, hiába volt
      Majoránnának olyan csípője, nem lehetett letagadni. Az öregasszony
      sírt. Alig van mit enniök, és még gyereket hoz ide, ebbe a nyomorba,
      nincs betevő falatjuk. Mire Majoránna azt mondta:
    &lt;/p&gt;
      &lt;p&gt;........................................................................................................................................................
.............................................................................................................................................................
.............................................................................................................................................................
.......................... &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A gyermek megszületett, kisfiú volt, senki se tudott róla, csak
      Majoránna és Fillérné. Majoránna igen örült neki, és azt mondta,
      hogy Pergelin majd megérti, ha nem, akkor
      pedig..............................................
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az öregasszonyazonban nem nyugodott bele. A grófnőhöz viszik. Ott
      majd fölnevelik. Majoránna elmehet, és meg is látogathatja. Senki se
      fogja tudni, hogy az övé. Mire Majoránna az felelte,
      hogy.........................
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azon a kora tavaszi reggelen Majoránna a kórházban ügyeletes volt,
      Fillérné a gyermeket barna gyapjúkendőbe burkolta, a lakásból
      kisurrant, de nemsokára visszajött, a gyermek azonban már nem volt
      nála.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Íme, Flórián ügyész elbeszélése a kitett csecsemőről itt végződik.
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;    &lt;center&gt;      &lt;font size=&quot;+3&quot;&gt;GONG&lt;/font&gt;    &lt;/center&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;&lt;i&gt;Ha Bormester Mihály megkérdezte volna, hogy ez az egész
    história így reám milyen benyomást tesz, kénytelen lettem volna neki
    azt mondani, sajnos igen mérsékelten elégít ki, éspedig nem a
    nyolcvanas évek kései barokk atmoszférája, amelynek leírását eléggé
    sikerültnek tartom, az a kispolgáriság, amely lényegében, értsük meg,
    akkoriban még Londonban és Párizsb&lt;/i&gt;&lt;i&gt;an sem volt más, nem, még, az
    ő szavaival élve, a sorskatalógus sem, amely sokban emlékeztet az
    Ezeregyéjszakára, csak éppen modern kategóriákban, arculatokban,
    pszichológiai, csaknem patholog karakterekben, de emlékeztet Dantéra
    is, és az egész sokszor olyan, mint az Inferno vagy a Purgatórium, de
    az a Dante, aki itt a bűnösöket és a szenvedőket látja, nem egészen
    józan, maga is bűnös és szenved, azt hiszem, részegebb&lt;/i&gt;&lt;i&gt;, mint a
    többi, nem tudom, mitől&lt;/i&gt;&lt;i&gt;, szóval komolytalan. Ami engem ebben a
    történetben ne&lt;/i&gt;&lt;i&gt;m elégít ki, az a valamiképpen nem egészen
    tisztességes játék, mert elvégre és a többi között, ki a hős? Melyik
    emberrel azonosítja magát? Úgy vettem észre, hogy egyikkel sem, a
    legkevésbé természetesen a vöröshájú segédfogalmazóval, akinek bolond
    alakja csaknem ürügy, hogy minél több mellékfigurát léptethessen fel.
    Persze én tudom, hogy vannak ilyen történetek hős nélkül, vagy
    mondjuk, olyan történetek, amelyeknek középpontjában a nemhős hős áll,
    és kedvem lett volna ennek a nemhős hősnek karakterológiájáról egy
    kicsit részletesebben beszélni. Egyébként, úgy vettem észre, hogy az
    egész elbeszélésben egyetlen mozdulatlan pont sincs. Bormester már jó
    előre még arról is gondoskodott, hogy ilyen fix arkhimédészi pont még
    a történeten kívül se legyen, és a dologba az elbeszélőt, sőt az
    ügyvivőt, az írót, sőt még az olvasót és a hallgatót is belevonta. Az
    egész nekem így marioneszk, az embereket bolháknak nézi, és azt hiszi,
    mert neki saját magáról olyan kedvezőtlen véleménye van, ez
    feljogosítja arra, hogy má&lt;/i&gt;&lt;i&gt;sról is éppen olyan legyen, és ez
    neki szabad. Kérdés: lehet-e az embereket mint bolhákat nézni? De
    jó&lt;/i&gt;&lt;i&gt;l&lt;/i&gt; &lt;i&gt;van, még ezt is elnézem, elvégre, ha ellene bármi
    kifogásom van, jogom van más történetet kitalálni. Ami azonban nemhogy
    nem elégített ki,&lt;/i&gt; &lt;i&gt;hanem csaknem bántott, az, hogy. Kérem, szólt
    erre Bormes&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ter Mihály olyan hangon, amelyet már ismertem, és
    tudtam, hogy valamire rájött. Kérem, szólt, amint látom, ön mint
    kritikus lép fel. Meggondolta, hogy mit tesz? Miért? kérdeztem én
    csodálkozva, de gyanakodom, mert már csaknem tudom, hogy mi
    következik.&lt;/i&gt; &lt;i&gt;J&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ól emlékszik, folytatta ő higgadtan és
    leglogikusabb hangján, hogy miből indultunk ki. Van az elbeszélő, aki,
    mint mondtam, a monomániás elbeszélő és fecsegő, s ezért az
    elbeszélésében szereplők körén nem áll kívül, éppen, mert fecsegő,
    pont olyan, mint a többi, megbélyegzett ember, és éppen olyan&lt;/i&gt;
    &lt;i&gt;figura. Emlékszik rá? Igen. Nos, aztán van az ügyvivő, aki az
    egészet leírja, amint ön nevezte, az agent spirituel, aki szintén
    megbélyegzett ember, és a pácban pontosan úgy benne van, mint a másik.
    Igaz? Igaz. Harmadszor van az olvasó vagy a hallgató, aki az egészet
    komolyra veszi, s ezért a játéknak éppen olyan szereplője, mint ön
    vagy én. Helyes? Helyes. Most ön, mint kritikus lép fel, mit gondol,
    azt hiszi, mert ön&lt;/i&gt; &lt;i&gt;mindenféle igényeket támaszt, és kifogást
    emel és elégedetlen, azt hiszi, hogy ön, mint kritikus, kisebb bolond,
    vagy talán még azt is, hogy egyáltalában nem bolond? Bormester Mihály
    természetesen ismét hahotában tört ki, hiszen ön a bolondságnak
    negyedik, csaknem fokozhatatlan kategóriáját teremtette meg, azt a
    bolondot, aki még az olvasón is túltesz, mert nekiállt, és mindenféle
    elvek alapján ítéleteket konstruál. Nem, higgye el, a kritikus a
    legkevésbé fix pont valamennyi között, benne van a pácban, é&lt;/i&gt;&lt;i&gt;s
    minél jobban ki akar mászni, annál jobban és minél szigorúbban és
    minél inkább, a látszat szerint, kívülről ítél, annál mélyebben benne
    van, és minél komolyabb képet vág hozzá, annál komikusabb. Pokoli
    dolog ez, kérem, nem vagyunk mi Danték, akik c&lt;/i&gt;&lt;i&gt;sak&lt;/i&gt; &lt;i&gt;úgy
    sétálgatunk, és felülről&lt;/i&gt; &lt;i&gt;nézzük az egészet, mert mialatt mi
    mások szégyenét látjuk, mások is látják ám a mi szégyenünket, és nem
    nézhetünk olyan érdektelenül, mintha az utcán andalognánk,&lt;/i&gt; &lt;i&gt;és a
    kirakatokat néznénk, hogy ugyan melyik sonkát vesszük meg,&lt;/i&gt; &lt;i&gt;mert
    azalatt a többiek is néznek bennünket, és azt mondják, piha, ez&lt;/i&gt;
    &lt;i&gt;igazán nem szép sonka, igazán nem tudom, ki a kutyának kell ez a
    ronda mócsing. Nem, kérem, mi nem t&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ehetünk úgy, mintha az
    egészből&lt;/i&gt; &lt;i&gt;bármely pillanatban magunkat szépen kivonhatnánk,
    és&lt;/i&gt; &lt;i&gt;arra, hogy a többi mit csinál, egyszerűen fütyülhetünk. Azt
    hiszem, ön, mint kritikus, hiába csinál úgy, mintha panoptikumban
    lenne, mert ha ön bírál, máris a pácban benne van, éspedig, mint
    mondtam, önnek, komolyságánál fogva, éppen egészen különlegesen
    nevetséges szerep jut. Mire én természetesen kénytelen lennék
    megjegyezni, hogy az ön magatartása, nézetem szerint, humorisztika.
    Bormester Mihály rám néz, és szemét mereszti. Hogyan? Hogyan mondta?
    Humorisztika, szólok újra. Tudom, hogy ő a szavak iránt mennyire
    érzékeny, és csakugyan azonnal a fejét vakarja, hümmög, és magában
    valamit morog. Értem, szólt aztán, sőt ha ön ebből nem akar valami
    rendszert építeni, akkor el is fogadom. Rendszert, mondom én, erre a
    szóra már csak azért sem lehet építeni, mert a humorisztika első
    tétele: az ember azzal kezdi, hogy önmagát kineveti. Helyes, szólt ő
    megkönnyebbülten és hunyorgatott, akkor nem lenne szíves például arról
    bes&lt;/i&gt;&lt;i&gt;zélni, hogy mi a melankólia, a f&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ogvacogás, a
    szenvedés, az összetörés, a félelem, a reszke&lt;/i&gt;&lt;i&gt;tés, a csőd, a
    zátony, a bukás, a kudarc, a kényszer, az irtózat, a fuldoklás, a
    borzalom, a butaság, a nyomor, a penész, a piszok, az aljasság, a
    hazugság, a rémület. Elég, mondom én. Legyen elég, és válaszoljon.
    Mindaz, szólok, amiről ön beszélt, az humorisztikai valőr. Helyben
    vagyunk, válaszolta, és élénken hadonászott, a definíció csaknem
    pontos. Én ugyanis, mialatt beszéltem, és ön na&lt;/i&gt;&lt;i&gt;gyokat nevetett,
    akár a vörösha&lt;/i&gt;&lt;i&gt;jún, akár Hoppyn, akár Kankalinon, akár
    Toporjánon, bizonyos tekintetben kárörömmel és&lt;/i&gt; &lt;i&gt;megkönnyebbülve
    nevetett, úgy vettem észre, azért, mert az ő bolondságukban oly kevés
    része van, mondom, mialatt ön nevetett, én gyakran meg voltam ijedve,
    mert azt&lt;/i&gt; &lt;i&gt;hittem, hogy az egészet viccnek vesz&lt;/i&gt;&lt;i&gt;i. Holott.
    Holott tényleg az, vá&lt;/i&gt;&lt;i&gt;laszoltam én. Pontosa&lt;/i&gt;&lt;i&gt;n így, szólt ő
    elégedetten, és hunyorgatott, de&lt;/i&gt; &lt;i&gt;nem abban az értelemben, hogy
    egymás levesébe beleköpünk. A humorisztika morálja, hogy mindenkinek
    kizárólag csakis saját levesébe szabad, sőt illik beleköpni, aki nem
    így tesz, az humorisztikailag&lt;/i&gt; &lt;i&gt;inkorrekt.&lt;/i&gt; &lt;i&gt;Úgy van, és én
    külön erre való tekintettel voltam kénytelen ezt a fogalmat bevezetni.
    Mert kérem, én a humor konvencionális fogalmának birtokában
    mindazokkal a fontos létezési értékekkel, amelyekről ön az imént
    beszélt, egyszerűen semmit sem tudok kezdeni, hiszen a melankólia és a
    fogvacogás és a rémület és a penész és a piszok és a csőd és a kudarc
    az e&lt;/i&gt;&lt;i&gt;gyszerű humor szempontjából stíl&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ustalanság, sőt
    neveletlenség, de ha, kérem, én a humor szónak örvénylő távlatát
    megadom, akkor. Szívességet tenne, szólt erre ő, ha a dolgot, amely
    ebben az alakjában kitűnő, nem magyarázná agyon. Örömmel lemondok
    róla. Elégedjünk meg azzal, hogy a szavak sem fix pontok, és minden
    végleges megfogalmazás és így a definíció is komikus. Rendben van,
    ilyen körülmények között most már nyugodtabban mehetek tovább, és nem
    is fogom rossz néven venni, ha időnként alaposan kineveti magát, mert
    elvégre is, van min nevetni, főként, ha meghallja, hogy&lt;/i&gt; &lt;/p&gt;
    &lt;br&gt;&lt;br&gt;    &lt;center&gt;      &lt;font size=&quot;+3&quot;&gt;GONG&lt;/font&gt;    &lt;/center&gt;    &lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;a vöröshajú segédfogalmazó ügye, valljuk be, nem állt valami
    jól. Féllábú a Mandula-hipotézist megdöntötte, kimutatta, hogy Flórián
    Mandula Mózes tábornok távozását, visszatérését, feleségének halálát
    évszámokban hibásan építette fel. Flórián fantazmái általában valamely
    ponton mindig gyengék voltak. Sokan azt mondták, azért, mert Flórián
    nem volt eléggé költő, és képzeletében a dolgokat nem tudta
    véghezvinni. Az emigráció, a visszatérés, az asszony halála, majd a
    tábornok állítólagos végrendelete és Ambrusnak küldött levele ilyen
    rosszul felépített elbeszélés volt, Féllábú ezen keresztüllátott, és
    azt le is leplezte. &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      De aztán az egész elásott kincs története, bármilyen tetszetős volt
      is, a segédfogalmazót mégsem elégítette ki. Az ellen talán nem lett
      volna kifogása, hogy olyan menekült tábornok fia, akinek
      Guatemalában hatalmas rizs- és cukornádültetvényei voltak. A
      márványkastély ellen sem tiltakozott, elvégre alig van szebb
      látvány, mint a sötétzöld trópusi erdő hátterével ilyen pálmákkal
      körülvett ragyogó fehér kastély a tikkasztó forró égöv alatt, néger
      szolgáival, fojtott álmosságában, igen, de hirtelen önmaga és a
      kastély között nem volt képes valódi kapcsolatot teremteni. Lehet,
      ha Flórián képzelete nem volt elég egzakt és látomásos, a
      segédfogalmazó viszont nem volt elég bátor. Nem merte önmagát ilyen
      tündöklő származással megajándékozni. Az időrendben lévő zavart is
      túlozta. Valószínű, hogy egyoldalúan történeti tájékozottsága ebben
      erősen befolyásolta. Az évszámokat komolyan vette. Pedig, ha a
      vöröshajú, mint később sokan mondták, akkor az egynéhány, szóval
      csaknem jelentéktelen évnyi eltérés fölött eltekint, és elhatározza,
      nem tudni, hogyan, de mégis és mindennek ellenére a dolog így volt,
      akkor egész élete más irányt vehetett volna, ki tudja, talán
      véglegesen is révbe jutott volna. Esetleg a levéltárba visszatér,
      esetleg azonnal ír Guatemalába, és örökségét reklamálja, lehet, hogy
      pénzt gyűjt, elutazik, hogy a birtokot átvegye, lehet, hogy Mandula
      Mózes sorsát kutatja, hiszen az ilyesminek oly sok beláthatatlan
      következménye van, és az embert egész életére elfoglalja, sőt
      életének tartalmat is tud adni.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Flórián nem jött zavarba. Amikor a Mandula-feltevés összedőlt, a
      másikkal azonnal készen állt. Ez a kitett gyermek története volt,
      aki a város igen sok lakosának kapuját bejárta, és végül kiderült,
      hogy Jonathán, a csinos és könnyelmű fiatalember és Fillér Majoránna
      ápolónő fia. Majoranna anyja, ez a kapzsi és fösvény öreg szatyor a
      gyermeket kitette, és az, nevezetes viszontagságok után Marcella
      grófnőhöz került, ott aztán fölnevelkedett. Ez a feltevés a
      vöröshajút már sokkal kevésbé nyerte meg. Volt már alkalma, hogy
      Majoránnát megismerje, és Jonathánt is többször látta, és ahhoz a
      gondolathoz, hogy ő ennek a két embernek a gyermeke, véletlenül
      fogamzott, részeges éjszakán, kórházi ágyon, úgy, hogy végül is sem
      a férfi, sem a nő nem is vette észre, nem, ehhez a gondolathoz nem
      tudott hozzászokni. Az események rajzának reális volta előtt
      kénytelen volt meghajolni. Flórián ezt a történetet külső látszatra
      mesteri megtévesztéssel építette fel, a segédfogalmazó azonban ettől
      a megoldástól mégis határozottan idegenkedett.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ugyanakkor Féllábú is megszólalt, és a következőket mondta:
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Flórián ügyész úr ez alkalommal ismét hibát követett el.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Este volt már, Kesző szendvicset és teát hozatott. A vendégek
      hozzáláttak. Féllábú közben tovább beszélt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az a bizonyos Flórián-féle csuszam ebben a történetben is azonnal,
      vagy nem? Kérem, nézzék csak meg jól. Az ügyész úr elbeszélésében a
      helyzetet igen jól jellemezte. Ebből a szempontból kifogásom
      nincsen.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Féllábú megevett két szardíniás szendvicset, és egy korty teát
      ivott.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Induljunk ki Ambrus úrból. Ambrus most 28-29 éves, a segédfogalmazó
      úrral egyidős körülbelül, azt hiszem, talán fiatalabb is. Flórián
      ügyész úr szerint ezelőtt huszonnyolc és fél évvel Ambrus úr
      pontosan ilyen volt, mint ma. Helyesnek tartják ezt önök? Vajon
      van-e valószínűsége annak, hogy Ambrus immár huszonnyolc és fél éve
      ágyában fekszik és álmodozik, és Kesző Benedek (nem Kesző Benjamin,
      nem Kesző Bertalan és nem Kesző Domonkos, akinek még csak nem is
      rokona) hozzá eljön, hogy silány ponyvaképzeletének termékeiben
      gyönyörködjék. Részemről ezt a helyzetet így nem tudom elfogadni,
      mert nézetem szerint Ambrus úr huszonnyolc és fél évvel ezelőtt még
      a világon sem volt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Féllábú most sonkás szendvicset evett, és még egy csésze teát kért.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      De aztán itt van Marcella grófnő, aki ma negyvenöt körül lehet.
      Huszonnyolc évvel ezelőtt ő még egészen kis leányka volt. Itt van
      aztán a Kankalin házaspár. Éppen most készülnek ezüstlakodalmukra, s
      így huszonnyolc évvel ezelőtt ők egymást még minden valószínűség
      szerint nem ismerték, vagy legfeljebb jegyben jártak. Flórián ügyész
      úr a dolgokat úgy tünteti fel, mintha Kankalinék már akkor
      közvetlenül ezüstlakodalmuk előtt állnának. Ez téves. Itt van Hoppy
      Lőrinc, aki ma 45-46 éves lehet, akkoriban tehát még nem volt
      özvegyember. Gyermekei pedig? Ha Mithridates akkor hétéves volt,
      akkor ma már harmincöt éves embernek kellene lennie. Barnabás
      Maximus Hoppyval körülbelül egyidős, és akkor biztosan ötödikes
      gimnazista lehetett, Ágoston atyával együtt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Így tehát, mondta Féllábú, ebben az alakjában ezt a feltevést
      kénytelen vagyok elvetni. Flórián úr a jelent önkényesen a múltba
      helyezte át. A hiba nyilvánvaló. Én azt hiszem, Flórián ügyész urat
      senki és semmi nem akadályozta meg abban, hogy ezeket a szereplőket
      ugyanúgy, ahogy ma élnek, esetleg más névvel látta volna el. A dolog
      akkor talán egy kicsit gyanús lett volna, de Isten neki, legyen
      kedve szerint. Azt is elfogadtam volna, ha Hoppy vagy Toporján vagy
      Barnabás néven más embereket szerepeltetett volna. Ilyen módon
      azonban, bármennyire sajnálom is, e feltevés ellen tiltakoznom kell,
      és ki kell jelentenem, hogy ez így nemcsak valószínűtlen, hanem
      ebből egyszerűen egyetlen szó sem igaz.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A vöröshajúra az érvelés rendkívül mély benyomást tett. Még Kesző úr
      is (Kesző Benjamin, tehát nem Kesző Bertalan és nem Kesző Domonkos)
      bólogatott, sőt tapsolt, és kijelentette, hogy Féllábú ma kitűnő.
      Vagy nem? Mit szól hozzá? Más véleménye van? Ugye érdekes? Nem
      tartja remeknek? Előre megmondtam? Hallott már ilyet?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A jelentéktelennek látszó kisebb vagy nagyobb tévedések egész
      seregéről, mondta Féllábú, most nem akarok beszélni. Talán egyszer
      lesz rá alkalom, s akkor ezekre mind rá fogok mutatni. Ezúttal csak
      az Episztemon-incidenst veszem elemzés alá, és azt mondom önöknek:
      tekintsenek el most attól, hogy Episztemon úr a mi
      segédfogalmazónkkal körülbelül egyidős, legfeljebb egy-két évvel
      idősebb, mondom, ettől tekintsenek el, marad azonban itt elég
      rágnivaló. A kitett gyermekről szóló elbeszélés, amely állítólag
      huszonnyolc és fél évvel ezelőtt történt, egyik megkapó részletében
      Pergelin Tódorról beszél, és az ő chimendexét említi meg. Azt
      mondja, hogy ez a gép az emberek elől rejtőző Episztemont megfogta,
      és belőle csaknem cigarettát töltött. Uraim, ezt a képet nem lehet
      elég komolyan venni. Mindnyájan tudjuk, hogy Episztemon volt vak és
      sánta és néma és reszketett, és csak mintegy háromnégy hónappal
      ezelőtt süketült meg. Tudjuk azt is, hogy alig néhány hete ebből a
      betegségből hirtelen meggyógyult. A gyógyulás a segédfogalmazó úr
      megérkezésével pontosan egybeesik. Azóta Episztemon a kleptomániával
      kísérletezik, és azzal igyekszik mások figyelmét, sőt szeretetét
      magára vonni, hogy értékes vagy kevésbé értékes tárgyakat elemel,
      annyira, hogyha ő például ma valahol megjelenik, sietve minden
      könnyen zsebre dugható tárgyat a szekrénybe zárnak. Episztemon urat
      egy fél percre sem hagyják a szobában egyedül, és ha távozik,
      azonnal szemlét tartanak, nem kallódott-e el valami véletlenül. Ez a
      helyzet ma. De a barna kendőbe burkolt csecsemőről szóló történet
      Episztemonnak már esetleg a következő fejlődési fokozatát mutatja be
      és előlegezi, azt, hogy ő Pergelin padlására rejtőzött, csak éjjel
      járt ki, és az után szimatolt, vajon keresik-e őt, eltűnését
      észrevették-e, s mikor azt tapasztalja, hogy erre senki még csak
      füle botját se mozgatja, sőt kimaradását még hivatalában sem vették
      észre, desperát hangon panaszkodik. Véleményemet nyíltan kimondom:
      én az Episztemon-incidenst nem hiszem el. Episztemon lehet, hogy a
      jövőben egyszer majd eljut oda, hogy túl érzékeny
      szeretetvágyakozásában elrejtőzik, mert önmaga iránt óhajt figyelmet
      kelteni, mind ez ideig azonban ez az esemény nem következett el, nem
      következett el a legkevésbé huszonnyolc évvel ezelőtt, amikor
      Episztemon úr legfeljebb hároméves lehetett. Az elbeszélés tehát
      nemcsak a múltat hamisította meg, hanem kísérletet tett arra is,
      hogy a jövőt is meghamisítsa. Ilyesmit én megengedhetetlennek
      tartok.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Legyen szabad ezen a helyen személyes ügyben is megszólalnom.
      Flórián ügyész úr elbeszélésének egyik kimagaslóan realisztikus
      részletében Hoppy Lőrinc soirée-ját mondja el, úgy tünteti fel,
      mintha a postamesternek abban minden ismerősét sikerült volna
      beugratnia, vagyis bolondját járatnia és kínos helyzetbe hoznia. A
      többi között engem is, éspedig két alkalommal is megszólaltat, mint
      aki a meghívottak között voltam, és a soirée-n részt vettem. Ki kell
      jelentenem, hogy ez az egész dolog merő koholmány. Úgy tudom, Hoppy
      soha soirée-t nem rendezett (de ha az ügyész úr ötletéről tudomást
      szerez, sajnos biztos, hogy rendezni fog), és én ilyen estélyen nem
      vettem részt. Meg vagyok győződve arról, hogy a többi szereplő,
      Barnabás, Marcella grófnő, Pergelin, Améline, a báró és a többiek
      azt a gyanúsítást, hogy ő az estélyen részt vett, szintén
      visszautasítaná. Én, kérem, Hoppy Lőrincnél soha nem voltam, a nekem
      tulajdonított szavakat nem mondtam el, ismétlem, a legkevésbé
      huszonnyolc és fél évvel ezelőtt, amikor mindössze csak hétéves
      voltam, és az egész dologra vonatkozólag, sajnálattal bár, de
      kénytelen vagyok kijelenteni, hogy szemenszedett fantazma.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem tudom végül magamban tartani a következőt sem: a kitett gyermek
      története nem új. Nem vagyok bizonyos benne, hogy a segédfogalmazó
      úr ismeri-e Fieldingnek, a kitűnő angol regényírónak &lt;i&gt;Tom
      Jones&lt;/i&gt; című regényét. Nos. Itt, kérem, ugyanolyan dologról van
      szó. Van azonban a tizennyolcadik században még egy regény, s ez
      Greynek a Ginx's babyről szóló története, amely Flórián úr
      eszméjével csaknem azonos. Én ezt nem tartom hibának. Bizonyos
      tekintetben ezt Flórián ügyész úr javára merem írni. Elvégre nagy
      dolog, ha valaki történetét Fielding és Grey nyomán építi fel.
      Ismétlem, én ezt nem tartom hibának, ellenben Flórián ügyész úrnak,
      ha az angol regényirodalom iránt ennyire érdeklődik, azt ajánlom,
      sajátítsa el a kitűnő angolok egzakt kompozícióját, tárgyát gondolja
      végig alaposan, építse fel valószerűen, és ne kövessen el olyan
      dilettánsra valló hibákat, amelyek a hallgatót sértik, és az egész
      elbeszélést végül is elfogadhatatlanná s így csaknem élvezhetetlenné
      teszik.
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      A vöröshajú segédfogalmazó ebben a helyzetben a leghelyesebbnek úgy
      vélte, ha néhány napot még vár, aztán, ha semmi sem történik, azt,
      akinek véleményét különös módon tisztelte, meglátogatja. Barnabás
      Maximus tudományosan képzett ember, aki őt nem fogja félrevezetni, s
      aki még a tetszetős feltevéseknek is ellenáll, nem úgy, mint
      Flórián, aki úgyszólván teljesen alaptalan feltevéseket vetett fel.
      Amikor néhány nap eltelt, de, amit várni lehetett, egyáltalán semmi
      sem történt, a segédfogalmazó Kesző Benjamin (tehát nem Kesző
      Bertalan, nem Kesző Benedek, nem Kesző Domonkos, hanem Kesző
      Benjamin köszörűs, lakik Hárombéka tér 4.) úrra hivatkozva
      Barnabásnak levelet írt. A válasz rendkívül kedvező volt. Barnabás
      Maximus a vöröshajút csütörtök délután négyre meghívta, és jelezte,
      hogy ideérkezésének céljáról már hallott, a dolog rendkívül érdekli,
      és ha véleményét kimondhatja, szerencséjének fogja tartani.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ez a vélemény, mondta Barnabás a dolgozószoba könyvtömege közepette,
      azt hiszem, önre nem kedvező.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A vöröshajú előtt kisebb torony állott, Tertullianus harmadik
      kötete, néhány archeológiai könyv az Eufrátesz városairól, Domitián
      Bramble The early civilisations of the world, Blessebois műve
      Lettres &amp;#224; Madame Chamauflois, Orbadonov hatkötetes könyve, az
      Ozbornyikov Lyumalyocsoszkij, a Skagerrak és a Kattegat földrajza,
      Irenaeus, egy Ranke-kötet, a mykénei ásatásokról szóló mű, egy maori
      nyelvtan, a csendes tengeri faunáról és a Himalája geológiájáról
      szóló nagyobb és néhány kisebb könyv a keltákról, a népvándorlás
      társadalmáról, a lapp művészetről, a világbíró Sendadores
      Haparandas, közben a Camouflage folyóirat néhány kötete, két kötet a
      Beiträge zur Kunst, Religion, Philosophie und Linguistik der
      archaischen Völker in Europa, Asien und Süd-Australien, több kötet
      Migne patrisztikájából, a kanadai kutatóintézet tűzföldi
      expedíciójának néhány illusztrált füzete.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az én célom, szólt Barnabás, mikor látta, hogy a segédfogalmazó a
      könyvek címeit nézegeti, amint talán tudja is, az emberiség tízezer
      éves kérdéseinek végleges tisztázása. Huszonöt éve dolgozom, és (az
      egyik kétemeletes szekrényre mutatott) jegyzeteimmel nemsokára
      készen leszek. Akkor majd a művet felépítem, és tíz év alatt, lehet,
      a leírással is elkészülök. Ön foglalkozott tudománnyal és –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hatalmas apparátus, szólt a vöröshajú, hangjában megilletődéssel.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nyolcvannégyezer-ötszázhatvanhat könyvet néztem át eddig, csak a
      nagyobb monográfiákat számítva, még körülbelül negyvenezret kell
      átnéznem. Tíz év, mondom, aztán tíz év a rendezés és tíz év a
      megírás. Harminc. Hetvenöt éves koromban készen leszek. Most 1884-et
      írunk, akkor 1914 lesz. A tudomány addigra az egész földön végleges
      diadalát fogja ünnepelni. Az összes kérdések a tudósok kezébe
      kerülnek. A társadalom rendje, a gazdaság, a világnyelvet életbe
      léptetik, a technika, a találmányok. A lélektan minden problémáját
      megoldják. A háború eltűnik, fegyverkezés nem lesz. A népek életét
      nem a hatalom fogja irányítani, hanem a művelődés és a jólét. Az
      egyiptomi fáraók vágya teljesül, a fegyverekből ekét fognak
      készíteni. Ön akkor még aránylag fiatal ember lesz, és élvezni
      fogja. Én az új aranykor építéséhez munkámmal akarok hozzájárulni.
      Barnabás minden pátosz nélkül beszélt. Jóslata meggyőző volt, és a
      vöröshajú magát egyszerre biztosnak érezte, annyira, hogy még
      mosolygott is, és azt mondta:
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az ön légköre igen jó hatást tesz rám.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ez a légkör nem az enyém, hanem a tudományé, válaszolta Barnabás,
      aztán így folytatta:
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Helyesnek tartanám, ha ön saját helyzetét ebben a légkörben tudná
      megítélni.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mire a segédfogalmazó elbeszélésébe kezdett, először azt mondta el,
      hogy igazgatójával miképpen találkozott, és ez miképpen nevezte
      magát először Ursinusnak, aztán Shakespeare-nek, végül Cortez
      Ferdinándnak, elmondta, hogy e beszélgetés nyomán benne kétségek
      támadtak saját kiléte felől, és elindult –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Látom, felelte Barnabás, de mondja, miért jött ön pont ide?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A vöröshajú elhallgatott.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Önnek szabad választása volt Mamanguape, New Jersey, Odrau,
      Pati-pati, Heluan, Kiu-kiang, Tatakoto, Astrilabe, Entroiamiento,
      Cseljabinszk, Beni Suaf, Ishkari, Kadungular, Torwsville, Winnipeg,
      Bilaspur, Aeroskjöbing, Cavalese, Fagaloa, Kongsöng, Verhojanszk,
      Christobal, Deadwood, Liebehovitz, Daraguarado között és Eckernföde,
      Latisana, Mahar, Mürzzuschlag, Rogoznica, Takamatsu, Northumberland,
      Quelimante, Sarungani, Wellington és Zermatt között. De ha ez önnek
      valamilyen okból nem felelt volna meg, itt sokkal közelebb és
      elérhető távolságban Förgepatony, Cégénydányád, Hagyárosbőrönd,
      Cservelházadamonya, Szalaszend, Görcsénydoboka, Cinderibogád,
      Csáfordoroszló, Lékérd és Cselegörcsény. Elvégre ezeken a helyeken
      célja érdekében pontosan olyan emberekkel találkozhatott volna, mint
      itt találkozott és találkozni fog. Miért jött ön pont ide?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Erre nem tudok válaszolni.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mindjárt gondoltam. A kiindulás mindjárt rossz módszerérzékre vall.
      De beszéljen tovább.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A vöröshajú akkor igen részletesen elbeszélte, miképpen találkozott
      Hoppy Lőrinccel, aztán a vasúti beszélgetést Toporján Antallal,
      reggel az Episztemon-incidenst, Kesző Bertalant (nem Kesző
      Benjamint, nem Kesző Benedeket és nem Kesző Domonkost), aztán
      kalandját Fillér Joachimnéval, végül elérkezett Flórián
      Mandula-feltevéséhez és a kitett gyermek történetéhez, és elmondta
      Féllábú megsemmisítő bírálatát is.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      [Ó, Boromeus, mennyi időre lenne szükséged ahhoz, hogy ezt
      megszokjad, Boromeus, és Boromeus voltál-e, vagy Mantegna, ó, vagy
      Franklin Benjamin (nem Kesző Benjamin), később majd elmondom,
      Carcilasso vagyok, a történelemtudomány adata hibás, látogasson meg
      és (hajlongva) én, uram, én, gyermekeim bűnét, vessen meg érte
      (zokog), mert ha nyomorult is vagyok (szaval), hidropathosis, mondta
      Vermerán, részemről a szerencse, foglaljon helyet, szegééééény,
      rokkant beteg, szegéééény, tüzelőre tettük el, szegények vagyunk
      (köhög), I am a peaceful man, a sárga damaszt uzsonnakészletet már
      megvette, mire a tolltartók berendezéséről írt, mi az ideális
      tolltartó, de félévenként csak egyszer, szigorú felügyelet mellett,
      nehogy a nők erkölcse, gyorsan kiszaladt megnézni, hogy a
      tortarendelést elintézték-e, de a szöges csuháról nem mond le, és az
      énekkar megszólal, és a zászló elöl megindul, mire a földalatti
      alagútban a bérencekkel harcba szállt, és tizennégyet levágott, és a
      grófnő lepedőjét nem ő lopta el, menjenek és nézzék meg.-]
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Introitus ad abyssum. Periculosus. Periculosus. Periculosus.
      Badaversus. Amphilegomena. Megállni és visszafordulni. Orthothymia.
      Veszély. Vissza. Priculosus. Autoanthropotropikus genofiguráció.
      Heterognózis. Dardal. Ne tovább. Periculosus. Anapythonizált
      philobasis. Hra tova, menne, menne, ideotaxis, el, el, periculum.
      Kryptoemphatikus pseudopeutika. Mondtam, mondtam. Kezdete tentatív.
      Supertentatív. Mondtam. Priculosus. Mikrolaria. Tilos.
      Oinodramatikus hypolysis. Semiterminatív myroiteros. Periculosus.
      Abyssus. Abysseus. Tilos. Meditatív autotropos és
      hyperkonfesszionális genologemena. Periculosus. Metametheus.
      Abyssus. Abyssus. Tilos.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Barnabás Maximus a beszámolót nem csökkenő érdeklődéssel hallgatta.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az egész dologban, szólt a vöröshajú, benyomásomat a következőkben
      tudnám összefoglalni. Mindjárt az első este, amikor Hoppy úrral az
      állomáson találkoztam, de később is, amikor bárkivel is beszéltem,
      valahogyan, kérem, értsen meg jól, akkor ezekben az emberekben
      kénytelen voltam valami fonák, hogy is mondjam, talán visszás, egy
      kicsit kiábrándító, nem óhajtok erős szavakat használni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ezt, szólt akkor Barnabás, igazán nem vártam –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A segédfogalmazó elhallgatott.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nézze, uram, én ismerem Hoppy és Episztemon urakat, mind a három,
      sőt mind a négy Keszőt, vagyis Benjamint, Bertalant, Benedeket és
      Domonkost és a többieket is, akikről az előbb szó volt. Ismerem
      Toporján Antalt, akit képzett orvosnak és kimagaslóan jó modorú
      férfinak tartok. Be kell vallanom, hogy hibáikat, sőt gyengeségeiket
      is van szerencsém ismerni. Visszás, mondja ön. Kiábrándító. Sőt a
      fonák szót is. Rendben van. Bizonyos tekintetben tényleg így is van.
      De, kérdem öntől, van-e joga önnek, éppen önnek ilyesmit állítani,
      aki, mikor igazgatójától valami, az ön szavaival élve fonák és
      visszás dolgot hallott, hogy ez az ember önmagát ellenpápának és
      drámaírónak és condottierinek képzelte, s erre ön felbátorodva
      tüstént nekiáll önmaga kiléte fölött kételkedni, éppen ön, akinek az
      ön által felidézett fonákságokban oly sok része van, bírálatot kezd
      gyakorolni olyanok fölött, akik, de nem tartja ön ezt egy kicsit
      erősnek?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Csak gondolja meg, folytatta Barnabás méltatlankodó hangon, mert én
      ebben a bizalmas dialógusban egyetlen gondolatomat sem óhajtom
      elhallgatni, csak gondolja meg, milyen emberek azok, akikkel ön
      beszélt? Hoppy? Rendben van. Hóbortos, aki azonfelül képtelenül
      arcátlan és koszfészek és ripők. Toporján törzsorvos szakismeretével
      ámulatba ejt, bár el kell ismernem, hogy obligát látogatásaival
      engem is jó néhányszor a végletekig megkínzott. Episztemon? Kesző?
      Mind a négy! Ezek az emberek önhöz képest mégiscsak, hiszen ön
      tudománnyal foglalkozik, és olyan ismeretek fölött rendelkezik,
      amelyeket nem lehet megkívánni ezektől az emberektől, vagy nem? S ha
      önt ez az izé, az az igazgató rászedte, akkor a legjobb, ha a többi
      felől mélyen hallgat. Ön bizalmatlan Hoppy és Flórián és Toporján és
      Kankalin és a többi iránt. Helyes. Legyen is. De ön ezt a
      bizalmatlanságot későn kezdi. Ezt önnek még az igazgatójával szemben
      kellett volna kezdenie, sőt azt mondom, önnek legelső sorban önmaga
      iránt kellett volna bizalmatlannak lennie. Akkor a legelső
      futóbolondnak nem ült volna fel, és nem került volna ebbe a fonák
      helyzetbe, amelyben jelenleg van.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A segédfogalmazó most már látta, hogy Barnabás ellene frontális
      támadást intézett.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön megindult, hogy önmagát megkeresse. A legelső induló vonatra
      felszállt, ide megérkezett, és ettől valamilyen eredményt vár.
      Először is, mi az ördögöt keres önmagán? De tegyük fel, ha valamiről
      valami sejtelme támadt, tegyük fel, mert én még ezt a lehetőséget is
      számításba akarom venni, és kellőképpen tisztelem is, akkor helyesen
      indult el ön? Milyen terv alapján? Mondja! Micsoda meggondolatlan
      ügybe sodorta önmagát? Végül pedig ismét az első esetre térek
      vissza. Ön, minden valószínűség szerint furcsa, az ön szavaival élve
      fonák elme. Önnek, uram, semmi, de semmi joga sincs önhöz pontosan
      hasonló elmék fölött ítélkezni. Érti? Semmi joga sincs.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A többi dolog aztán, folytatta Barnabás, mind ennek az egyetlen,
      mondjuk principiális kizökkenésnek magától értetődő következménye.
      Ön említést tett arról, hogy Toporján a vonaton az ő
      odakozmásodásáról szóló elméletét fejtette ki. Toporján ezt az
      elméletet, én tudom is, hogy honnan vette, általában mindenkinek el
      szokta mondani, akit el akar kápráztatni. Fölösleges külön
      hangsúlyozni, hogy én ezt az elméletet, a többi újabb keletű
      elmélettel együtt, novellisztikusnak tartom. De még az
      odakozmásodás-teória szerint is ön, uram, éppen olyan kozmás, mint a
      többi, és önnek is, mint a többinek, élete kizárólag az
      odakozmásodás körül forog.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ah, nézzen meg egy ilyen arcot. Nekem igazán mindegy, hogy melyiket,
      Hoppyét vagy Auguszta Kornéliáét vagy Vermeránét. Nevezze meg
      valamelyiket. Laura? Legyen Laura, Kankalin Mátyásné, a város
      legelőrelátóbb és leggondosabb háziasszonya. Legyen ő. Én ismertem
      őt, mikor férjhez ment huszonöt évvel ezelőtt, egy kicsit szerelmes
      is voltam beléje, kihívóan szép és hiú nő volt, termete magas,
      csodálatosan szép szája volt, puha és húsos ajka, amikor nevetett,
      fogait feltárta, nagy és erős fogai voltak, kellemesen, sőt büszkén
      hajlott orra, nemes arc volt, és nézze meg most, milyen fakó és
      viaszos, milyen csaknem visszataszító és elzüllött arc ez. Nem
      mondhatja, hogy ezt az arcot talán Kankalin tette így tönkre, vagy
      más, esetleg gond, csapások, szegénység, a környezet, csalódás,
      betegség, nem, ezt még ő maga se merné mondani. Rajta kívül ezért az
      arcért senki se felelős, egyedül ő, igen, ő saját maga. Nézze meg
      szemében azt az alattomos rémületet, mi lett ebből az arcból, nézze
      meg orra alatt azt a megkeseredett fájdalmat, ajkának azt a fáradt
      és kedvetlen hajlatát, állának azt a bántóan éles, makacs és konok
      szögletességét. Régebben, emlékszem, állgödrének bájosan érzéki
      hullámos vonaláért rajongtam, és gyakran álmodtam arról, hogy ezt a
      minden bizonnyal illatos gödröt meg kellene csókolnom. A gödröcske
      eltűnt, az alsó ajak és az áll között most szigorú és merev vonal,
      mint az olyan nők arcán, akik megbuktak. Miért? Azt kérdem, hogy
      miért? És ismét azt, hogy miért? Ó, nem Kankalin és nem a szegénység
      és a gond és a betegség. Arcot az úgynevezett körülmények sohasem
      tudnak így eltorzítani és feldúlni, soha, önmaga húzta magát karóba.
      Nézze csak, itt a második hozzá hasonló arc, Améline tanárnőé,
      érzékileg talán kevésbé vonzó, de igen értelmes és világos arc.
      Abban az időben van éppen, amikor a szépség, az értelem, a
      világosság elkezd róla lefoszlani, és szeme, az okosan csillogó üde,
      sőt kíváncsi és nem szellemtelen szeme kezd olyan alattomosan rémült
      lenni, mint Lauráé, ajka elfárad, elkezd megkeseredni, arcán
      leülepszik a bosszú, az irigység, a méreg, a titkolt indulat, a
      féltékenység, a buta rigolya. Persze ön azt mondja, hogy Améline
      túllépte a kort, amelyben valakinek eszét elvehette volna, és ahhoz
      férjhez mehetett volna. Ó, nem. Nem ment férjhez, bár mehetett
      volna. Ez tény. De Améline ebből a tényből önmaga számára egész
      életére szóló kínzókamrát épített, és önmagát ennek a ténynek inkább
      képes feláldozni, semhogy lényének eredeti üdeségét megtartsa. Arcát
      ellepi az elrejtett fogcsikorgatás, amelyben önmagát részesíti, és
      mert vágya nem teljesült, önmagán áll bosszút. Ah, barátom, az olyan
      arc, mint Lauráé vagy Améline-é, engem minden alkalommal, ha látom,
      igen mély fájdalommal tölt el, és mondhatom önnek, én ilyenkor igen
      kevéssé vagyok olyan hangulatban, hogy ezeken a torz és
      elgonoszodott, kipuffadt és meghülyült, végeredményben tényleg
      hallatlanul komikus arcokon nevetni tudjak. Én, kérem, nem vagyok
      azon a véleményen, hogy az öregedés okvetlenül eltorzulással és
      elcsúfulással jár együtt, mert el tudom képzelni, hogy az arc
      megérik, fiatal báját ugyan elveszti, de ráncai éppen olyan szépek
      és vonzóak lesznek, mint gödrei és színei voltak, és szemében nem ég
      az az anonim borzalom, és nem keserű, és nem válik mohóvá, sem pedig
      egészen idióta módon bosszúállóvá és az őrülettel határosan
      kegyetlenné. Az olyan arcra, mint Lauráé, én önmagamat már nem
      merném rábízni. Hitvány és aljas arc. Gonosztevő arc, amelynek
      felháborító gyönyöre, hogy önmagát és mást szenvedni lásson. És
      Améline-é is előbb-utóbb ilyen lesz, mint Auguszta Kornéliáé és az
      öreg Fillérnéé már ilyen. Mi történik ezekkel az arcokkal, kérdi ön?
      Ah, uram, olyasvalami történik, ami cseppet sem nevetséges, bár a mi
      konvencionális életünkben ezt rendesen nevetéssel szoktuk elintézni,
      és azt mondjuk, hogy szegény bolond. Igen, bolond Kesző Benjamin is
      kérdezősködéseivel, Kesző Bertalan is koldusszólamaival, Kesző
      Domonkos is a temetéssel és a zászlóval, Toporján is látogatásaival,
      Hoppy Lőrinc is mászolygásával, Episztemon is kleptomániájával,
      bolond vagyok én is harminc- vagy hány ezer kötet könyvemmel és ön
      is, hogy önmagát keresi, és Flóriánnak, ennek a notórius
      fantasztának felül, és azt, hogy ön Fillér Majoránna és Jonathán
      vagy Mandula Mózes tábornok fia, elhiszi. Bolondok vagyunk
      mindnyájan, és ez a bolondság lassan, igen lassan, de annál
      biztosabban arcunkról lenyúzza mindazt, ami nyugodt és arányos és
      vonzó és tiszta és világos és értelmes és ami kortól teljesen
      független, és arcunkat sötétté és szögletessé és eltorzulttá és
      megkínzottá és kegyetlenné teszi, s az arc itt megkeményedik, ott
      feldagad, az orr obszcén lesz, a száj olyan, mint a bélcsatorna
      nyilása, az orcák szeméremsértően kipuffadnak, a szem sunyi és mohó,
      a homlok fényét elveszti, az áll olyan lesz, mint a kés, a vonások
      között a lemoshatatlanul piszkos fájdalom, reménytelenség,
      hitetlenség, bamba önzés, baromi sóvárgás és hátsó gondolatok és
      harag és méreg és nyúlós melankólia. Nevetséges? Egy pillanatig sem
      tagadom. Jaj annak, aki ezen nem nevet. De jaj annak, aki nevet
      rajta. Képes lenne ön ezeken a szánalomraméltóan megriadt lényeken
      nevetni? De képes lenne ezeken a pojácákon nem nevetni? Akár hiszi,
      akár nem, számomra a dolog néha nonszensz. Nem valóság. Kísértetek.
      Persze magamat is beleszámítva, mert ha én magamat ebből a
      kísértetjárásból kivonnám, az egész dolog nem lenne korrekt. És én
      most, kétségtelenül didaktikus pátosszal, de ez az egyetlen, amit az
      ön érdekében tenni tudok, azt mondom, kérem önt, abból az egyetemes
      akár értelmes, akár értelmetlen felfordulásból, ami emberi élet és
      történet, önmagát ne vegye ki, és ne higgye, hogy önnek talán
      különleges elbánásban lesz vagy van része, és kivétel, és ön az
      egyetlen ember, akire az, ami a többire vonatkozik, nem érvényes.
      Ez, kérem, inhumánus magatartás, és nézetem szerint minden arc
      összetöretésének és eltorzulásának és feldúlásának és elcsúfulásának
      és tragikomikus maszkká való változásának egyik legelső és legfőbb
      oka. Nem kivétel. Ó, Laura azt hitte, hogy ő kivétel. Améline is azt
      hitte. Nézze meg őket. Mivé tette őket az a hit, hogy ők kivételek.
      Nézze meg arcukon azt a sértődöttséget. Nézze, hogy meg vannak
      bántva. Milyen rosszul palástolt méltatlankodással járnak itt
      közöttünk, és mennyire zokon veszik tőlünk, hogy őket nem részesítik
      abban a különleges elbánásban, amely őket, nézetük szerint,
      megilletné. Én, kérem, minden csepp véremmel tiltakozom az ellen az
      életberendezkedés ellen, amely abból áll, hogy az ember önmagát,
      mint a külső világ és a másik ember által ejtett sebet hordozza, és
      tele van panasszal és váddal és siralommal, és érzékenykedik és
      finnyás, és kéreti magát és sóhajtozik és gyanakszik és duzzog, és
      ajkát kihívóan öszszeszorítja és elhallgat és vállat von és nem szól
      és dünnyög, és a sarokba vonul pityeregni, és reszkető szájjal
      hebereg, aljas komédia ez, kérem, mert mondja, mi az ördögtől van
      ennyire megsértve, mit panaszkodik és vádaskodik és gyanakszik és
      szipákol és érzékenykedik, és miért duzzog a boldogtalan! Mindegyik
      azt hiszi magáról, hogy félreismerik, azt hiszi, hogy a többi hülye
      vagy zsivány, mert őbenne nem látja meg azt a páratlant és azt a
      nagyszerűt, amilyen még soha nem volt és nem is lesz, ahelyett hogy
      abba, ami előtte fekszik, belemarkolna, hogy élvezné a szépségnek és
      az egészségnek járó hódolatot, a művészeteket, a szenvedélyek
      melegét, a nemesedett szokásokat, a civilizáció rendezett
      életmódját, az ételeket, az öltözködés örömét, a barátságos
      közösségeket, a természetet, képességeinek adományait, a véletlent,
      az ünnepet, munkájának eredményeit, az emberek tulajdonságainak
      sokszerűségét, ahelyett, igen, elzárkózik és félrevonul, és orrát
      felhúzza, környezetének szemrehányásokat tesz, és indulatos és
      makacs és kényeskedik és rigolyás, és elkezdi azt nem enni, és ó,
      nem, ő kék ruhát igazán nem visel, azt az embert nem kedveli,
      titokban elégtételeket kohol és ingerült és goromba, közömbös és
      monomániás, ettől persze megbutul, és már nem tud semmi másról, csak
      hogy őt állandó bántalom éri, és jönnek a mély és keserű ráncok, jön
      az étvágytalanság, a rossz emésztés, a haj hullani kezd, az áll
      megkeményedik, az orr felpuffad, a szeme megriad, az ajka komisz,
      hiába mázolja festékkel, egyre gonoszabb és szenvedőbb, és egyre
      inkább pojáca és halotti maszk és chiméra és embertelen és csúf és
      tragikus és hallatlanul nevetséges.
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Barnabás Maximus kis szünetet tartott, aztán a kétemeletes szekrény
      felé intett.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Persze ha most mindjárt kezébe tudnám adni azt a művet, amelynek
      megjelenésétől sajnos még harminc esztendő választ el, persze,
      mondom, akkor más lenne, akkor azt mondanám, hogy olvassa el, és
      ehhez tartsa magát. Az emberiség tízezer éves kérdéseinek végleges
      rendezése és megoldása. Ma még nem vagyok abban a helyzetben, hogy a
      könyvet odaadhatnám. Bármennyire sajnálom is, de véglegeset önnek
      most mondani nem tudok. Egyet azonban máris merészelek. Principiális
      kizökkenésének némely következményét ön már tapasztalta. Ha a
      kizökkenés mellett kitart, a nehézségek súlyosbodni fognak. Ez
      biztos. Azt tanácsolom, hogy ön azonnal üljön vonatra, menjen haza,
      levéltári hivatalát foglalja el, megkezdett pályáját folytassa, és
      fogjon tanulásba. Nem sok idő múlva kérdéseit sokkal világosabban
      fogja látni. Én még azt is szívesen felajánlom, hogy mivel ön nem
      ismer olyasvalakit, akivel kérdéseit meg tudja beszélni, lépjen
      velem levelezésbe, remélem, néhány pontra vonatkozólag
      felvilágosítást fogok tudni adni. Ez különösen az olvasmányok
      természetére vonatkozik. Sokat persze tőlem ne várjon, legalábbis
      egyelőre ne. Munkám pillanatnyilag teljes erjedésben áll, és
      problémáim kivétel nélkül mind nyíltak. Erre én önt jó előre
      figyelmeztetem. De tudásom és főként olvasottságom rendelkezésére
      áll.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kérdésem lenne önhöz, szólt ekkor a vöröshajú hirtelen, ismer ön egy
      bizonyos Furius Troglodex nevű szerzőt és művét, amelynek címe
      Hyperexfesszionális Provizórium?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Így fejből, szólt Barnabás, nem vagyok benne biztos. Címéből ítélve
      korai tizenhetedik század, alchimia. Mindjárt megnézem.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Felállt, és mivel közben bealkonyult, lámpát gyújtott, de még egy
      lépést sem tett, amikor csengettek. Az ajtó előtt két polgári ruhás
      és két egyenruhás rendőr állt. A vöröshajú segédfogalmazót keresték.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Milyen ügyben, kérdezte Barnabás.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Gyilkosság és rablás bűntényében letartóztatására kaptunk parancsot.
      Barnabás erre gyorsan és ösztönszerűen azt mondta:
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Lehetetlen.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az elfogatási parancs itt van.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Semmi kétség, csakugyan ott volt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A vöröshajú kénytelen volt felállni, kabátját felvette, és a
      rendőrökkel elment.
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Hic est periculum. Hic est periculum. Hic est periculum. Peril,
      Gefahr, Danger. Nézze meg ezt az arcot, amely annyira hasonlít
      Cromwellre, de nem az, Kesző Boromeus ő (lakik Hárombéka tér 32.),
      három árva gyermek apja, orra egyenes, és régebben szerettem volna
      ezt az orrot parafermentális (kontaxativ) apotropizmus, mint madame
      Chamauflois és Skagerrak illusztrált hypologikus sendador 1884 és
      harminc az 1914, a diadal esztendeje, és Oszbornyikov, Förgepatony
      és Csáfordoroszló, miért pont ide, e mellé az orr mellé? amely szép
      volt és keskeny és illatos, és most nézze meg, milyen ótvaros és
      taknyos, iiiiirgalom, iiiirgalom, nehagyjanakel, abyssus, abyssum, ő
      maga volt az oka, azért az orrért ő maga felelős, nem pedig Loyola,
      sem Bernadette, sem Lunacsarszkij, sem Lincoln, sem Boccaccio, sem
      Szép Fülöp, sem Hippokrates, sem Dionysios Areopagita, csikasz
      rettenet sugárzik belőle, minden fény eltűnt, ó, nem Kesző Domonkos
      volt az oka, elöl a zászló, circumdederunt, sem pedig Fillér
      Joachimné, és New Orleansbe kellett volna menni, vagy Pekingbe,
      Karthágóba vagy Santiagóba vagy Brisbane-be vagy Sidneybe vagy
      Alahabadba vagy Lhaszszába, ott tudták volna, ki vagyok, és I don't
      like jams after cocoa és a másik orr, még roggyantabb és feketébb,
      mint az inkvizíció, és a féltékeny gödröcske, a gonosztevő foglaljon
      helyet, és nézzen körül, a legújabb világesemények megerősítettek
      abban, hogy a sport eseményei a közegészségügy szolgálatában és az
      angol porcelánkészletet már megvettem, vessen meg érte, megérdemlem
      (zokog), és jaj annak, aki nevet, és jaj annak, aki nem nevet,
      obszcén orr, amely meredten az arcból kiáll, és paratropikus
      genotosis ho tés ta kryptolysis oinoplaktousin, danger, hic est
      periculum, Furius Troglodex megmondta primo, secundo és tertio
      fluctuens, és szívesen oktatom önt levélben tovább a Nagy Ri
      tiszteletére, &lt;i&gt;ri&lt;/i&gt;-tmus, Bu&lt;i&gt;ri&lt;/i&gt;-dán, ka&lt;i&gt;ri&lt;/i&gt;-ka,
      pa&lt;i&gt;ri&lt;/i&gt;-pa, pe&lt;i&gt;ri&lt;/i&gt;-patetikus, Centu&lt;i&gt;ri&lt;/i&gt;-o, bari-um,
      t&lt;i&gt;ri&lt;/i&gt;-pper, G&lt;i&gt;ri&lt;/i&gt;-bojedov, álmomban megjelent Episztemon,
      kezében a pénztárcával, mint süketnéma. Toporjánnak öltözve,
      gomblyukában cédulával, tisztelt közönség, meghívom folyó hó 16-ára,
      mély tisztelettel a Hoppy család, éljen a hoppydalom, Kesző Bertalan
      szakállával, mint az öreg Saroglya, a chimendexen ült, fején Mandula
      Mózes csákója, egyik kezében a Camouflage legújabb száma, a másikkal
      őszibarackbefőttet eszik, hóna alatt Kesző Domonkos koporsója;
      mögötte ünnepélyesen Fillér Jonathánné (és Majoránna) és Améline
      tanárnő, kézen fogva vezetik Hoppy gyermekeit, és oktatják őket a
      Hyperexfesszionális Provizórium tételére eliodiscus hagiomorphosis
      etoxeria sunt koriphantika, egész hátul három alakban Schnoen
      Alajos, Turcsika Szelenár és Bajnád Edelény, tripoláris triplgänger,
      lassú lépésekkel, Hoppy orrán keresztül a gyászindulót fújja, és két
      gyertya között fekete papírruhában Auguszta Kornélia táncol,
      Barnabás Maximus messziről integetett, miért nem mennek inkább
      Sziámba? Sziámba? Ágoston atya tüzesített szöges ostorral veri
      Böllér Leót, Molly pedig Timur kisasszonnyal karonfogva
      Canaud-szardíniát eszik, és a chimendex a répát megreszelte, és az
      órát meghegyezte, és tizenkét lövést adott le Kesző Domonkos
      koporsójába és a zászlóra, Bajnád Edelény erre odament a báróhoz, és
      az Pergelinné változott, és kalapját nyújtotta: jó emberek,
      segítséééég, segítséééég, segítséééég, panaszos hangon és csendes
      megtörtséggel kell mondani, Flórián a könyvből felolvasta, hogy a
      szőke leány az alagútban eltévedt, és az éhhalál már-már elérte,
      akkor Ambrus megjelent két lágy tojással, teával és pirított
      zsemlyével, és a gonosz várurat megölte, hic est abyssus, hic est
      abyssus, hic est abyssus, semmit, amit mondtam, nem tartottál meg,
      supertentativ és tripoláris (sexier) theorecessio és paraspiritoid
      partialobjektivácio. Elhagyott, most elhagyott, abyssus, autogén
      psychovexatura, meozikalizmus, tatamuzika, edestrom, semisperma,
      abyssus, hic est abyssus, pseudomythikus regresszió, permanens
      disszolutív autovexatura, homofiat, abyssus, abyssus, az angyal
      elszállt.
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Lehetetlen, mondta Barnabás Ágoston atyának este, mikor a
      dolgozószobában egy kis megbeszélésre leültek, ismétlem, lehetetlen,
      hogy ez a fiatalember valaha is bármiféle gyilkosságot követett el,
      én tudom, hogy –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Flórián csinálta, szólt Ágoston atya.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kitűnt, hogy Flórián a vöröshajút följelentette, mert az egy
      bizonyos Licsipancs nevű községben a pástétomsütőt megölte és
      kirabolta.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      És a gyilkosság tényleg megtörtént? kérdezte Barnabás.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Valószínűtlen, felelt Ágoston atya, legalábbis Féllábú, aki az
      egésznek rögtön neszét vette, azt mondja, hogy ilyen gyilkosság
      sohasem történt meg, annál kevésbé, mert Licsipancs nevű község
      egyáltalán nincs.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szóval az úgynevezett Flórián-féle csuszam máris megvan.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      De a dolog nem olyan egyszerű. A pert Kankalin Mátyás fogja
      tárgyalni.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Barnabás Maximus egyáltalán nem türtőztette magát, olyan mozdulatot
      tett, amely gátlástalan nemtetszését fejezte ki.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A vádlott elmeállapotát Vermerán doktor fogja megvizsgálni, egy
      sereg tanút fognak kihallgatni, a többi között Hoppyt és Auguszta
      Kornéliát. Barnabás erre azt mondta:
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Reménytelen. Én figyelmeztettem őt, hogy milyen veszélyes útra
      lépett. Azt mondtam, hogy azonnal utazzék haza –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Már késő volt, felelte Ágoston atya. Egyébként a perre mindenki
      készülődik, és azt hiszik, példátlan Féllábú–Flórián párbaj tanúi
      leszünk. Az esélyek elég egyformák. Flórián fantáziája ugyan mindig
      kihagy, de bizonytalan, hogy Féllábúnak milyen napja lesz, és milyen
      érveket talál.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Könnyen halálra is ítélhetik, szólt Barnabás.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az egész dolgot így, ahogy van, mondta erre Ágoston atya, én csaknem
      természetesnek találom, és amin csodálkozom, hogy ma nincsen több
      ilyen eset. Nemsokára a justizmordok mindennaposak lesznek, semmi
      sem lesz különlegesebb, mint valamely ésszerű és igazságos ítélet és
      per. Az idők jele. Ez az, amelyről az írás beszél. Minden jel a
      közeli végre utal. Ön ismeri véleményemet. Meggyőződésem, hogy a
      romlás egyre rohamosabb lesz, irtózatos háborúk fognak kitörni, az
      emberiség sok milliója pusztul el fogságban, éhségben, kínzásoktól,
      járványokban. Titkos betegségek. A családok szétzüllenek, a
      gyermekek elárulják szüleiket, a szülők eladják gyermekeiket, a
      művészet romlik, az erkölcs egyszerűen eltűnik, az államokban a
      hatalom a gonosztevők kezébe kerül. A börtönök megtelnek, és vér és
      vér és mindenütt vér és könny és vér és verejték és vér. Soha meg
      nem volt olyan szolgaság, mint amilyen most következik. Ma 1884-et
      írunk, meglátja, nem telik bele harminc év, a világ alapjaiban
      megrendül. A pusztulás küszöbén állunk. Még meg fogjuk érni, hogy a
      föld, mint a lázadó angyalok idején, a vízözön előtt, nyögve az égre
      kiált. De a világot most nem a víz fogja elönteni, hanem a tűz –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Barnabás Maximus elmélyedten hallgatott, aztán:
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kivételes képessége van önnek, szólt, hogy az apokaliptikus
      lidércnyomásról beszéljen. De én az ilyesmit nem vagyok képes
      méltányolni. Tudja, az apokaliptikus idő is, amely a vízözönt
      megelőzte, a források szerint –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A művek többsége, szólt Ágoston atya, a vízözönt mint történeti
      tényt említi meg, Ernest Moore geológiájában –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A feltevést ismerem, szólt Barnabás, de csak részben fogadhatom el.
      Egyébként Moore is, Florence Gaillard is másokra támaszkodva a
      Perzsa-öböl vidékét –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Viszont Peruban –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Barnabás most Trimorque, Valabrade, Kummersthal, Jaegerer, Brummard,
      Simpkiavicz, Golobroszov és Torrieri könyveire hivatkozva utalt
      álláspontjának alaposságára, mire Ágoston atya Molovin, Janauschek,
      de Vlagas, Björnorsk, Thamagiver, Jallannarskian, Daenno, Braganzi,
      Fanfaro, Zürr és Pitallakanausemovitz művei alapján –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Kankalin Mátyás törvényszéki bíró szórakozott volt, nem éppen az
      ezüstlakodalom miatt, az annyira Laura ügye, hogy, hanem a napló,
      Kankalin az emésztés folyamatát fölfedezte, és a lehető
      legpontosabban le akarta írni, meg kívánta figyelni, követni,
      ellenőrizni, felbontani, részletezni, megérteni, átvilágítani. Hetek
      óta már csak a fogakat figyelte meg, és tegnap például a
      marhahúsfoszlány, amely fogai közé szorult, milyen sajátságos,
      bizonyos tekintetben egész kedélyállapotára döntő szerepet nyert,
      amikor bennszorult, nyelvével nem tudta kinyomni, ki se tudta
      szívni, sem elölről, sem hátulról, Kankalin a zsebében levő
      fogpiszkálót nem vette elő, mert elhatározta, hogy a húsfoszlányt
      külső és mesterséges beavatkozás nélkül szedi ki. A küzdelem, a
      foszlány rendkívüli makacssága miatt, sokáig tartott. A szájban
      lejátszódó dráma. Laurának minderről sejtelme sincsen. Ó, Laura nem
      tudja, hogy Kankalinban már több mint huszonhárom éve mi történik.
      Laura már egy hónapja ideges. Alig van otthon. A lakást feldúlták;
      festették, tatarozták, a bútorokat elcipelték és visszahozták,
      gyalultak és súroltak és fényeztek és mázoltak. Kankalin
      csodálkozott, hogy az ezüstlakodalomért oly sok ember lelkesedik. A
      marhahúsfoszlánnyal való konfliktust ma nem tudja megírni. Bárhová
      néz, mindenütt lakodalom. Délben biztosan nem is esznek, mert nem
      lesz rá idő. A parancs úgy szólt, hogy a tárgyalásról hazasiet, de
      közben a fodrásznál a haját rendbe hozatja, és megborotválkozik.
      Aztán otthon megfürdik, erre az alkalomra csináltatott ruháját
      fölveszi, addigra már az első vendégek biztosan megérkeznek, és
      fogadja őket, ó, igen kedves, hogy eljött, nagyon örülök,
      jókívánságait köszönöm, huszonöt év, higgye el, oly hamar elmúlt,
      persze, jó házasságban hamar elmúlik, mint egyetlen bolondos nap,
      Laura kitűnő asszony, az egész városban híre van, gondos, takarékos
      és előrelátó, mosolyog, közben a húsfoszlányra gondol, a vendéget
      bevezeti és leülteti, tényleg nagyon kedves itt minden, Laura érdeme
      –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      A vádirat szerint 1884. január 14-én reggel Licsipancs községben, a
      Szeptember 2. utca 4. szám alatt lakó pástétomsütő-mester a szokásos
      időben nem jelent meg az udvarban, holott előtte való reggel két fél
      sertést vett, és azt pástétomnak fel kellett volna dolgoznia.
      Szomszédai körülbelül kilenc óráig várták, és akkor néhányan,
      éspedig név szerint K. Kavics András, K. Kavics Andrásné, Hupp Antal
      és Hupp Rozália az ajtón zörgetni kezdtek, majd azt benyomták, és a
      pástétomsütőt a konyhában vértócsa közepén fekve találták. A
      kihívott orvos megállapítása szerint a pástétomsütő már tizenkét
      órája halott volt, s a gyilkosság még este történhetett. A
      csendőrség nyomozója a következő tényeket szegezte le: a konyhában
      dulakodás nyomai látszottak, a pad feldőlt, néhány edény földön
      hevert, egy köcsög összetörten a sarokban volt, az ajtó fölött levő
      szentkép a kemence mellett, megrepedt üveggel és sérült kerettel. A
      gyilkosságot a pástétomsütő húshasogató bárdjával követték el. A
      meggyilkolt fején a bárddal nyolc mély sebet ejtettek. Az
      orvosszakértő véleménye szerint mind a nyolc seb halálos volt. A
      szobában a tettes valamit kereshetett, minden valószínűség szerint
      pénzt, mert a pástétomsütő felesége rokonainak látogatására
      elutazott, és nem volt odahaza. A szalmazsák feltépve és a szalma
      szétszórva, a szekrény tárva-nyitva, a fehérnemű nagyrészt a földön
      hevert, a kályha feldöntve, a kályhacső kiszedve, és a szobát a
      korom ellepte. Az asztalfiók feltörve, tartalma a padlón, a képek a
      falakról leszaggatva, az üveg elhasadva. A pástétomsütő több ezerre
      menő készpénzének nyoma veszett. A gyilkosság és rablás körülményei
      felől a csendőrség megállapította, hogy a megelőző napon a
      pástétomsütő szomszédjának, Hupp Antal földműves, licsipancsi
      lakosnak elmondta, hogy a városból rokona érkezik, egy bizonyos
      levéltári segédfogalmazó, aki züllött életet él, adósságai vannak,
      és biztosan pénzt akar tőle. Ő azonban ilyen embernek nem ad, ha
      százszor rokona is. Hupp Antal és Hupp Rozália a segédfogalmazót
      azóta látták is, a tízes vonattal érkezett, különösen vörös haja
      tűnt fel nekik. A segédfogalmazó másnap reggel eltűnt. A vasúti
      jegypénztáros vallomása szerint éjjel a tizenegy harminchármas
      vonattal a városba váltott jegyet, és elutazott. Kézitáska volt
      nála, és rendkívül idegesen viselkedett. A szomszédok este semmit
      sem hallottak. K. Kavics Mária, K. Kavics András tizenöt éves lánya
      emlékszik, hogy háromnegyed kilenckor a pástétomsütő ablakában még
      világosság volt. Lepence Sándor harangozó kilenc óra után idegen
      férfit látott a vasút felé sietni. Táska is volt nála. Özvegy Babos
      Domonkosné a váróteremben a vöröshajú férfit határozottan látta, még
      beszélt is vele. A csendőrség a gyilkossággal és rablással alaposan
      gyanúsítható segédfogalmazó körözését elrendelte, és folyamatba
      tette.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A segédfogalmazó f. évi március hó 26-án a rendőrség intézkedésére
      letartóztatásba helyeztetett. A gyanúsított első kihallgatása
      alkalmával tagadta, hogy a pástétomsütőt ismerte, Licsipancs
      községben sohasem járt, semmiféle levelet nem írt, neki ilyen rokona
      nem volt, s azt a vádat, hogy züllött életet élt, visszautasította.
      Második kihallgatása alkalmával első vallomása mellett kitartott. Az
      eléje tárt bizonyítékokra önkívületben kiáltozni kezdett, majd
      dühöngött, cellájában éjszaka kiáltozott és átkozódott.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Amikor a segédfogalmazót az ügyészség fogházába kísérték, és a
      vizsgálóbíró kihallgatta, igen csendesen viselkedett, csak a fejét
      rázta, révetegen nézett, és szemmel láthatóan nem volt beszámítható
      állapotban. A letartóztatottat Vermerán doktor többször
      megvizsgálta. A beidézett tanúk vallomása szerint a csendőrség
      eredeti feltevését beigazoltnak látták. Hoppy Lőrinc postamester a
      vádlott ellen vallott. Auguszta Kornélia, a vádlott szállásadónője
      azt vallotta, hogy a segédfogalmazó éjszaka álmában beszélt, a
      pástétomsütőt emlegette, és egyébként züllött életmódját itt is
      folytatta. Özvegy Fillér Joachimné azt vallotta, hogy a vádlott tőle
      nagyobb összeget csalt ki, hamis adatokkal megtévesztette, sőt
      erőszakoskodott, és meg is fenyegette. A tanúvallomások hallatára a
      vádlott ismét dühöngeni kezdett, és több napig nem evett.
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Következik a vádlott elmeállapotáról szóló jelentés. Doktor
      Vermerán.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Carpadentiocitis scotomressivitate, szólt Vermerán.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      És mit jelent ez értelmes emberi nyelven? kérdezte a bíró.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vermerán tíz másodperces hatásszünetet tartott, és aztán beszélt. A
      harmadik mondatnál Toporján törzsorvos helyén fészkelődni kezdett,
      homlokát ráncolta, orrát kifújta, és nyugtalanul körülnézett.
      Pillantása találkozgtt Barnabás Maximuséval, aki ugyanekkor szemmel
      látható idegességgel szakállát fogdosta, majd felállt, és kifelé
      indult. Alig telt egy perc, Toporján követte.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az emberi lény alkotórészei, kezdte beszédét Vermerán, tudvalevőleg
      pszichofizikai faktorok, amelyeket a tudomány trazmáknak nevez.
      Aszerint hogy e trazmák tevékenységüket a pszichofizikai limesen
      inkább innen vagy azon túl fejtik ki, az ember alaptermészete
      monolithikus vagy dialimphatikus. A monolithikust gaioidnak,
      földeredőnek, a dialimphatikust thalattoidnak (étheroidnak),
      tengerszerűnek (levegőszerűnek) is nevezik. A gaioid ember
      alaptermészete és anyagcseréje szorulásos, a thalattoid viszont
      hasmenéses –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Barnabás Maximus fölkel és távozik.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      – mivel a trazmák az előbbi emberben a limesen inkább innen fejtik
      ki tevékenységüket, munkájukban monolithikusak, az utóbbi emberben a
      limesen túl, tehát dialymphatikusak –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Toporján Antal törzsorvos távozik.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A legutóbbi kutatások igazolták, hogy a monolithikus gaioid ember
      száz közül kilencvenhat egész öt tized százalékban savtúltengésben
      szenved, folytatta Vermerán, többször valamely gyűjtőszenvedélye
      van, hajlamos a fösvénységre, emlékezete mechanikusan jó, pedáns,
      puritán, egoista, patholog aszociális. Ez a tipikus struktúra
      szexuálisan a hideg kéj osztályába tartozik, vagyis narcisztikus, és
      hajlik az onániára. Ez a szorulásos típus. A hasmenéses viszont száz
      közül nyolcvannégy egész hat tized százalékban savhiányban szenved,
      ez az ember nem gyűjt, hanem tékozol, könnyelmű, rendetlen, hanyag,
      emlékezete rossz, inkább pietista, fecsegő, társasági ember patholog
      hyperszociális. Szexuálisan a meleg kéj osztályába tartozik, szélső
      esetben buja, kicsapongó.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Az ön véleményét, szólt Barnabás Maximus a folyosón, mialatt
      Toporján fel és alá járkált, ismerem. Én ezt a bűntény egy nemének
      tartom, felelte Toporján. Gyújtson rá, szólt Barnabás, és cigarettát
      vett elő. Rágyújtottak. Ez az ember igazán tehetetlen, mondta
      Toporján. Igaza van, szól Barnabás, ez a bűntény egy neme.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A vádlott, folytatta Vermerán, és hangját poco ritenuto a felső
      kvintre helyezte át, a monolithikus gaioid elmezavar paradigmatikus
      esete. Narcizmusa szembetűnő. Savtúltengése kimutatható. Trazmáinak
      limesen innen való tevékenysége fokozott.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Elhatároztam, szólt újra Toporján, hogy cikket írok az ilyenek
      ellen, hiszen a tudományt szégyenteljesen vulgarizálják.
      Romantizálják, kiáltott Barnabás. Ponyvásítják, morgott a
      törzsorvos. Parodizálják, súgta Barnabás. Szekularizálják, mondta
      Toporján. Karikírozzák, szólt Barnabás. Kompromittálják, sóhajtott
      Toporján.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Beszámíthatósága igen mérsékelt. Szexuális viszonylatokban nem volt
      alkalmam megvizsgálni, de trazmáinak irányából feltétlenül a hideg
      kéj, a narcizmus következik. Arctípusa oneoid. Tény, hogy idült
      szorulásban szenved. A gaioid trazmák jelenléte kétségbevonhatatlan.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Köszönöm, elég, szólt Kankalin Mátyás, ebből ennyi elég.
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Auguszta Kornélia, a vádlott szállásadónője. Mondja el, hogyan
      került önhöz a vádlott, és hogyan élt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Auguszta Kornélia erre az alkalomra sötétlila ruháját vette fel a
      hosszú fátyollal, táskájába kesztyűt tett, tegnap este hajat is
      mosott, és arcát bepúderezte.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Marcella grófnő nekem barátnőm, kezdte, bár sokan irigyelnek miatta,
      és tudom, hogy pletykáznak, mert akkor megyek hozzá, amikor akarok,
      és gyakran még főzök is neki, amikor a szakácsnő elmegy, és
      állatainak és lelenceinek is adok enni, és soha nem fogadok el
      semmit, a grófnő mindig mondja, fogadja már el, az égre kérem, nem
      kívánhatom ingyen, hiszen maga szegény, ami igaz is, szegény vagyok,
      mert a grófnő jótékony célú, és most nem mondom meg, hogy ki
      irigykedik, pedig ha megmondanám a bíróság előtt, akkor nagyon
      megijedne, és eljönne hozzám, és könyörögne, hogy nem egészen úgy
      volt, de ezt már tudjuk, tavaly is fel akartam jelenteni
      becsületsértés miatt, mert rágalmazott, az ügyvédnél is voltam, és
      az is azt mondtá, hogy csak pereljem be –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A vádlott önnél lakott? kérdezte a bíró.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen, ha bepereltem volna, akkor be is zárták volna, és nem mondom
      meg, ki az, de ha még egyszer pletykát csinál, és azt mondja, hogy
      Marcella grófnő ingeit és harisnyáit elhordom, és még az
      ezüstkanalakat is elloptam, és a monogramot a kanálon még mindig
      látni, hiába smirgliztem, ő mondta rólam, és mindig pletykát
      csinált, és mondtam az ügyvédnek, hogy ő miket mondott, és azt
      mondta, hogy pereljem be, mert mégis az a személy, aki rám mondta
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A vádlott gyanúsan viselkedett?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen, pedig egyszer a grófnő kérdezte, hová lett a kanál, de az a
      sok gyerek és állat a grófnőnél, biztosan elkallódott, és annyian
      járnak oda, mindenféle koldusok és szegények, miért éppen rajtam
      keresik, ezt a fátyolt is a grófnőtől kaptam, és a kesztyűt is, a
      grófnő nagyon jó, de én dolgozok nála sokat, és őtőle kaptam, én nem
      lopok, és az a személy mindig azt mondta, hogy én –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A lakbérrel adós maradt?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen, az egy piszkos személy, aki rám ilyeneket mond, és én nagyon
      jól tudom, hogy kicsoda, és ha még egyszer meghallom, akkor az
      ügyvéd is mondta, hogy pereljem be, mert az rágalmazás, és én soha
      életemben, mindig tisztességesen, a púdert sem én vittem el,
      egyetlen zsebkendőt sem, amikor én vasalok, mindig beszámolom,
      mondom is a grófnőnek, hogy ennyi volt, ha eltűnnek, ne keresse
      rajtam, az rágalmazás, és fel fogom jelenteni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Részeges volt?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen, az egy züllött személy, aki rám ilyeneket mond, és hiába
      tagadja is, nekem vannak rá tanúim, és soha a grófnőtől semmit sem
      kértem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Feslett életet élt?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      De még mennyire, az egész város tudja, én még csak rá sem nézek, nem
      is köszönök neki, és a fűszeresnél, ha látja, hogy krumplit akarok
      venni, gyorsan a szépeket kiszedi magának –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Voltak titokzatos látogatói?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Minden este, néha még az utcára is kiáll, az ilyet nem lenne szabad
      megtűrni tisztességes emberek között, és még az mer rám
      mindenféléket mondani, és az ügyvéd is megmondta, az rágalmazás, és
      csak jelentse fel, és én fel is fogom jelenteni, mert a grófnőnél
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Durva és erőszakos volt?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mindig, amint ez az ilyeneknél, mindig, szemben mindig édes így,
      édes úgy, de ha elfordulok, azt mondja, hogy ez a vén szarka, aki a
      grófnő kanalait ellopja, és a monogramot kismirglizi éjjel, amikor
      senki se látja, pedig én soha azokat a kanalakat nem is láttam, de
      ott a menhelyen mindenféle állatok –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Állítólag álmában beszélt, és elárulta magát. Igaz ez?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Meg mernék esküdni rá, hogyha följelentem, rögtön hozzám jönne, és
      könyörögne, és mindent ígérne –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Említette a pástétomsütő nevét is?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen, de most az egyszer még megkegyelmezek neki, és nem jelentem
      fel –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ez döntő bizonyíték. Elég. Elmehet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Auguszta Kornélia tulajdonképpen mondanivalójába még csak most akart
      volna belekezdeni. A bíró újra intett, hogy elég. Egy kicsit meg
      volt sértve.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Elég, szólt újra Kankalin.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mire Auguszta Kornélia méltatlankodva helyére ment és leült.
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Fillér Joachimné, karmester özvegye. Igaz az, hogy a vádlott
      ideérkezése után mindjárt önnél kölcsönt vett fel?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Fillérné tanácstalanul állt, és alig hallhatóan beszélt. Kicsit
      könnyezett, és kezét is megpróbálta tördelni, köhögött és
      roskadozott. Ábrázolótehetségének sok fogyatékossága így nagyobb
      nyilvánosság előtt még sokkal szembetűnőbb volt, mint odahaza,
      meghitt környezetében. Lámpaláza talán nem volt, de látszott rajta,
      hogy a mozdulatok értékeit egyáltalában nem ismerte. Tényleg, így, a
      nagyközönség szeme láttára produkcióinak alapvető hibái különös
      erővel emelkedtek ki. A nézők közül többen azon a véleményen voltak,
      hogy Fillérné játéka tökéletesen hamis.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én szegény öregasszony vagyok, mondta –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kicsit hallhatóbban beszéljen. Nem kell semmitől sem félnie. Ön
      szegény öregasszony, de azért a kérdésre válaszolhat. Vett fel önnél
      kölcsönt?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pár krajcárom volt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Egészen bizonytalanul beszélt. Most megpróbált egy kicsit
      támolyogni, és könnyeit törülgette. Néhány nézőnek az a benyomása
      támad, hogy Fillér Joachimné erre a mutatványra talán nem is készült
      fel eléggé, és a dolgot nem vette lelkiismeretesen. A tántorgás
      rossz volt, sértően ügyetlen. A helyes tántorgás, gondolták sokan,
      egészen más.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az sem az enyém, rebegte Fillérné, leányom, szegény, dolgozik,
      Majoránna a kórházban, tüzelőre tettük el, de szívem megesett rajta,
      kérte tőlem, és én jószívű vagyok, és én –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Milyen összeget adott neki? A kötelezvény háromszázról szól –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ó, többet adtam neki, sokkal többet, a többit ajándékba, vagy ha
      lesz pénze, majd úgyis fizet, sokkal többet, jó ember, szegény –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (A marhahúsfoszlány. Délután semmiképpen nem írhatja le. Sok vendég.
      Ezüstlakodalom. Este fáradt. Meg kell írni. Ez az egész üres
      komédia. Mit akarnak ezek? jönnek és beszélnek, a vádlott kap néhány
      évet. Úgyis mindegyik hazudik. A bíróság előtt mindenki hazudik.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      No és, szólt, a vádlott mit mondott?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ha pénzét megkapja, akkor visszafizeti, mert mondta, hogy megfizeti,
      és voltak igazolványai, és elhittem neki, és mondta, hogy most a
      pénz elveszett, és nincs tüzelőnk, és a pár krajcáromat mind
      odaadtam –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szóval a pénzt öntől kicsalta, és visszaélt az ön jó szívével, és
      nem fizette meg?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mindig jószívű voltam, és a férjem tavaly meghalt, és nyomorban
      hagyott, szegény karmester volt, és szegények voltunk – Fillérné
      hosszasan zokogott.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kártérítés, suttogta könnyei között.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kártérítési igényével a polgári bírósághoz kell fordulnia, szólt
      Kankalin.
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Hoppy Lőrinc postamester. Ön a vádlottat közelről ismerte? Hoppy
      ide-oda topogott, egyet tüsszentett, aztán hirtelen egymás után
      ötször bólintott, és karját felnyújtotta.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Rendkívüli közelségből, mondhatnám, általag közelségből, tudniillik
      ő, mármint, igenis –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ismét topogott, a közönség felé fordult, intett is valakinek, nem
      tudni, kinek, figyelmeztetően köhécselt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nekem tudniillik feleségem tavaly meghalt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Van ennek az önmagában sajnálatos ténynek a perrel valami
      kapcsolata?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Sajnálatos, kiáltotta Hoppy, ez a helyes szó –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Átkozott menazséria. Az időt itt kell pocsékolni. Az irritáció
      maximuma, ha az ember szájában idegen anyag akad fenn. Húsfoszlány.
      Kankalin a papírra leírja: Irritációmaximum. Felnéz.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hoppy karját csüggedten lógatta, és elérzékenyüléssel látszott
      küzdeni.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Beszélje el, hogy a vádlottal hol és mikor ismerkedtek meg.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Voltam bátor, bocsánat, mélyen tisztelt hölgyek és urak, bizonyosan
      emlékeznek önök a Hoppy család mélységes szomorúságára és gyászára,
      nemes törekvés, szívbeli nemesség jellemzi a Hoppy családot, igen
      tisztelt bíró úr és nagyérdemű hallgatóság, de ha én, Hoppy Lőrinc
      személyazonosság szerint, de társadalmilag, sajnos, pinke és görbő
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön nagyon is távol kezdi. Beszéljen a vádlottról.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ó, bíró úr, nagyérdemű törvényszék és kedves barátaim, hölgyek és
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ez mind fölösleges, a tárgyra térjen –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pinke és görbő, mint bátorkodtam mondani, de –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Elég a pinkéből, szólt Kankalin, nyögje már ki, hogy a vádlottal hol
      találkozott –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Özvegy vagyok, szólt Hoppy.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Most ócska és gyűrött rózsaszín, fehér virágos szalvétát vett elő,
      azzal szemét törülgette, orrát belefújta, aztán kinyitotta, és a
      bírónak megmutatta.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kénytelen vagyok, szólt, zsebkendőnek használni, mert nálunk –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hoppy Lőrinc, itt most ne szórakoztasson bennünket háztartásának
      ügyeivel –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hoppy felsóhajtott, a szalvétát gondosan összehajtogatta, és zsebébe
      dugta.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Beszéljen már, szólt Kankalin türelmetlenül.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A kis Horatio, szólt Hoppy, nevezetesen Hoppy Horatio, legkisebb
      gyermekem (szipákol) hároméves négyhónapos és ötnapos, tudniillik
      belezna (könnyezik), vagyis növési hibája van, gerincének,
      tudniillik, a tudomány szerint beleznikus és bolygatag – Térjen a
      tárgyra – Hallottam, hogy vannak olyan izé, gyógyintézetek,
      beleznatórium, ahol tudósok, a bolygatagológusok alitatlan
      eredmények –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A tárgyra –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Elutaztam oda, és a pályaudvaron este találkoztam –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Végre, mondja tovább –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Igen, kérem, szólt Barnabás, ha az ön higgadt arcát nem látom,
      akkor felállok, és ott a nyilvánosság előtt kikérem magamnak, hogy a
      tudományt nevetségessé tegyék. Toporján Antal erre így szólt: És mi
      a véleménye a perről ?)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Az ítélet még legalább másfél óra. A fodrász, a fürdő és az
      ezüstlakodalom. A naplóírásból ma nincs semmi. A szóra rámered:
      irritációmaximum.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az egész szamotor és cserpely, szólt Hoppy félig sírva, de a
      legnagyobb, a legnagyobb, Melinda leányom, ötéves, ő a jövő
      gyermeke, a jövő, a haladás –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hirtelen száját befogta.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem baladáj, hanem dalabáj, dalabáj –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      És mi legyen az? kérdezte a bíró.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A dalabáj, az, kérem, a csattogány –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szóval olyan madár.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Énekesmadár, a busadalom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Elég volt a madarakból, szólt Kankalin, elég volt a bolygatagból és
      a busadalomból, figyelmeztetem arra, hogy ez itt a törvényszék, és
      ha itt pojácáskodik, meg fogom fenyíteni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Leányomnak, Melindának hangja, ő a jövő gyermeke, éneke meg fogja
      hódítani a jövőt, a jövőt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ebben a pillanatban a terem hátsó sarkából előbb halkabb, aztán
      hangosabb nyivákolás, majd gyereksírás, végül sikoltás hallatszott.
      A bíró felnézett.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ki hozott ide gyermeket?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az én gyermekeim, szólt Hoppy ijedten, és kezét imára kulcsolva a
      bíró felé nyújtotta, ők azok, mindhárman, Mithridates és Melinda és
      Horatio –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A gyermeksírás most visítássá változott (a közönség között élénk
      mozgás).
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Gyermekeit vigye ki, szólt Kankalin, az ülést öt percre
      felfüggesztem.
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Kitűnt, hogy Mithridates zsebében csomag paprikát hozott, és amikor
      apját elszólították, a kis Horatio száját a paprikával tele akarta
      tömni. Melinda eleinte tiltakozott, de aztán ő is segített, és
      Horatio karját lefogta, száját kifeszítette, és a paprikát
      begyömöszölte. Horatio üvölteni kezdett. A három gyermek körül
      csődület támadt. Pergelin Mithridatest nyakon ütötte, mire kezéből
      még fekete borsot és pudingport ejtett ki. Majoránna Hoppyt kezdte
      szidalmazni, és azt mondta:
    &lt;/p&gt;
      &lt;p&gt;........................................................................................................................................................
......................................................................................
&lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Marcella szó nélkül a kis Horatiót felkapta, és kifelé indult. Hoppy
      utána.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Gyermekrablás! Kiáltozta.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Többen Hoppynak estek, és meg is ütötték. Örüljön, hogy a gyermek jó
      kezekbe kerül, ahol nem tömik meg paprikával és borssal. Melinda
      megijedt és sírt. Mithridates sápadtan állt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Irritációmaximum.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Az én véleményem, ismétlem, hogy ez az egész per teljes egészében
      Flórián ügyész és Féllábú-Halbfuss ügyvéd magánügye. Toporján
      elgondolkozott. Lehet, hogy önnek igaza van.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hoppy hirtelen a padra ugrott, karját kitárta, és szónokolni
      kezdett.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tanúnak hívom a közönséget, hogy szegény gyermekemet elrabolták –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Fogja be a száját, paprikajancsi, kiáltozták.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hoppy erre Melindát felkapta, Mithridatest kézen fogva kihurcolta a
      teremből. A riadalom nem csökkent. Verjék meg, dalabáj, miket
      mondott, külön erre az alkalomra kereste ki, hogy hatást keltsen,
      pojáca –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Higgye el, hogy az eszem néha megáll, ha ilyeneket látok, szólt
      Barnabás.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hoppy a gyermekeket hurcolva éppen Barnabás mellett rohant el, és
      azt kiáltozta, bolygatag, szegény bolygatag gyermekem, elrabolták
      özvegy apjától, szegény árva, elrabolták –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hát ez mi? kérdezte Toporján.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hoppy a lépcsőn lerohant.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nyilván, szólt Barnabás, az obligát Hoppy-féle skandalum.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Marhahúsfoszlány. Irritációmaximum.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A tárgyalás újból megkezdődött.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Féllábú azonnal szólásra jelentkezett.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tekintetes Törvényszék. Elérkezettnek látom az időt arra, hogy a vád
      némely pontjának alapvető hibáira rámutassak. A vádirat azt mondja,
      hogy védencem egy bizonyos Licsipancs nevű község pástétomsütőjét
      megölte és kirabolta. Mindenekelőtt köztudomású, hogy községeinkben
      a pástétomsütői foglalkozás teljesen ismeretlen. A második az, hogy
      védencem soha ilyen nevű községben nem volt, de nem is járhatott,
      mert kezemben lévő hivatalos helységnévtár szerint ilyen nevű község
      egyáltalában nincs. Kérem a bizonyítás elrendelését.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Ez a Féllábú ügyesen érvel, szólt Barnabás Maximus.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Flórián ügyész erre azonnal válaszolni kívánt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tekintetes Törvényszék, a védő úrnak teljesen igaza van, amikor azt
      állítja, hogy a helységnévtár a Licsipancs nevű községet nem ismeri.
      A község nevét csak néhány héttel ezelőtt változtatták Licsipancsra,
      éspedig belügyminiszteri engedéllyel, azelőtt Tekerőcsomolyád volt.
      Tekintélyes, négyezer-százötvenhét lelket számoló község azonban nem
      válhatott nevetségessé, mert ilyen neve volt. Tekerőcsomolyád! A
      kormányzat a visszás helyzetet méltányolta, és a községnek
      Licsipancsra való változtatását engedélyezte.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Féllábú ismét felállt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tekintetes Törvényszék, az imént Auguszta Kornélia nevű tanút
      hallgatták ki, mint védencem szállásadóját. Mindnyájan hallhattuk,
      hogy az idős asszony hosszas lotyogással miként leplezte le magát,
      mint Marcella grófnő és mások házitolvaja. Lopott el ingeket,
      zsebkendőket, harisnyákat, sőt ezüstkanalakat is. Rendben van, ez
      most nem tartozik ide. Nekem csak az a megjegyzésem lenne, hogy
      védencem nem Auguszta Kornéliánál lakott, hanem Kesző Benjamin
      köszörűsnél, nem Kesző Bertalan elöljárónál, nem Kesző Benedek
      antikváriusnál és nem Kesző Domonkos fővárosi főszámvevőségi
      főszámtanácsosnál, hanem Kesző Bertalan köszörűsnél, akinek háza
      Hárombéka tér 4. szám alatt van. Kérem a bizonyítást elrendelni.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Igen, Féllábú ügyes, szólt Barnabás.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Flórián állott fel, és így szólt:
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tekintetes Törvényszék, a védő úr hiába próbál apró lyukakon
      kibújni, a vád olyan bizonyítékok fölött rendelkezik, amelyek a
      vádat kétségbevonhatatlanná teszik, van szerencsém a licsipancsi
      hites hajszakértő leletét bemutatni. A nyomozás alatt a vádlott
      ruháján, tárgyai közt hajszálakat találtak, ezeket összegyűjtötték,
      elküldték Licsipancsra, hogy a meggyilkolt pástétomsütő hajával
      összehasonlítsák, a hajszakértő a két haj azonosságát
      megállapította, amely tényről bizonyítványt állított ki, és ezt
      ezennel benyújtom.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Flórián csakugyan Kankalin Mátyásnak két ív papirost és egy
      zsineggel átkötött hajcsomót nyújtott át.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Flórián ma remek, szólt Barnabás. Valóban, mondta a törzsorvos, ezt
      senki sem várta.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A vöröshajú segédfogalmazó most hirtelen felállt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szót kérek, mondta, és levegő után kapkodott, szót kérek,
      hallgassanak meg, kérem, kérem, mindenki, még a védő is, nem tudom
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Aztán egyszerre csak kitört:
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tiltakozom, tiltakozom, lássák be, nem voltam Licsipancson, nem
      voltam, mit akarnak ezzel a, nem, nem voltam, én nem ismertem a
      pástétomsütőt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Előretámolygott és felüvöltött:
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Még a védőm is, nem, nem, ó, ez a sok, sok, sok, sok –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A vöröshajú most sírva fakadt, és a bíróhoz fordult.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én ezeket jól ismerem, a védőt és az ügyészt, és tudom, hogy ők,
      bíró úr, kérem, mondja meg, mit akarnak tőlem, miért akarnak engem
      itt bezárni vagy felakasztani –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kankalin Mátyás azt mondta:
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kérem Vermerán doktor urat, hogy a vádlottat vizsgálja meg –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Barnabás gyorsan felállt, és Toporjánnak odasúgta: marad? Mire
      Toporján fejét gyorsan hatszor megrázta, felállt, és Barnabással
      együtt kiment. Szégyen, mondta Toporján, a haragtól reszketve.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vermerán doktor előlépett.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A bíróság előtt volt szerencsém a vádlott súlyos idegállapotát
      kifejteni. Az események nekem adtak igazat. A diagnózist megerősítve
      látom. Kérem a vádlott betegségét enyhítő körülménynek betudni.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A bíró bólintott. A bizonyítási eljárást lezárta, és intett az
      ügyésznek, hogy vádbeszédét tartsa meg.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Ez a szerencsétlen segédfogalmazó, szólt Barnabás a folyosón
      cigarettázva. Éppen én is ezt akartam mondani, válaszolt a
      törzsorvos. Tudja, én egészen jól megértem őt. Az ő szempontjából ez
      mind tényleg az idegekre megy. Hogyan gondolja? Csak az ő
      szempontjából? Már úgy értem –)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Holnap korán reggel ismét tárgyalás délig. Egyetlen percem sincs,
      de délután, ha kipihentem magamat, azt fogom mondani, hogy a
      periratokat nézem át, és akkor a marhahúsfoszlány. Incidensmaximum.
      Aberráció. Irritáció aberrationis. Monolithikus thalattoid trazma.
      Onanoid savtúltengés. Dialymphatikus dalabáj. Hyperszociális
      beleznatorium. Bolygatagológus. Hideg kéj. Paradigmatikus
      busadalom.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Most ne tekintse azt, hogy ez az ember bolond. Mert kétségtelenül
      az. Képzelje csak el, hogy valaki nekiáll, és önmagát keresi. A
      világirodalomban ez gyakori eset, válaszolta Barnabás. De nem úgy,
      felelt a törzsorvos, hogy vonatra felültek és elutaztak. Az igaz. Ha
      most ezzel a bolonddal bolondságok történnek, nem lehet csodálkozni.
      Helyes, szólt Barnabás, de gondolja csak el, hogy valaki ilyen
      helyzetbe pottyanjon. Meggyilkolta a licsipancsi pástétomsütőt,
      holott mindenki tudja, hogy se pástétomsütő, se Licsipancs nincs, és
      nem is volt. Hihetetlen, mondta erre Toporján, hogy a valóság,
      amelyben élünk, milyen labilis.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az ügyész a vádlott fejére, az enyhítő körülmények
      figyelembevételével, életfogytiglani fegyházat kért.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mire felállt Féllábú, és a védőbeszédbe fogott.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (A marhahús természete. Az úgynevezett rostos és nem rostos húsok. A
      főtt húsok között levő különbség. A hús és a fogak viszonya.
      Ördöngös Licsipancs. Hoppy Horatio. Holnap délután befűttetek,
      bezárkózom és megírom. Ez a nagyszájú Féllábú milyen sokat fecseg.
      Négy évet adok ennek az idiótának, remélem, az ügyész meg lesz
      elégedve. Baladáj. Külön azért vadászta ki, hogy hatást keltsen.
      Remélem, Laura Hoppyt nem hívta meg.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Századunk nagy kérdése a valóság, szólt Barnabás. Az őrültek
      századának nagy kérdése a valóság, mondta Toporján.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A bíróság ítélethozatal előtt tanácskozásra vonult vissza.
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön, barátom, a dolgot tökéletesen elrontotta, szólt Féllábú a
      segédfogalmazóhoz.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A vöröshajú még nem tért egészen magához. Eszelősen előrehátra
      hajlongott, kezét tördelte, és száját mozgatta.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tényleg nem volt helyes ezt az ügyet, amely éppen annyira, elvégre
      Féllábúé volt, mint az övé, ilyen módon egyszerűen felborítani.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szerencsétlen ember, látta, hogy érdekében mit tettem, a vádat
      sikerült volna meglazítani, még voltak érveim. De most már késő. A
      hajszakértő! A hajszakértő!
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A vöröshajú nyögött.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mondja, szólt aztán, van a világon hajszakértő?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Féllábú erre a cigarettatárcáját a földhöz vágta.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hát azt hiszi ön, kiáltotta, hogy ez itt most fontos? Azt hiszi,
      törődnek itt azzal, hogy van-e Licsipancs, amely éppen úgy nincs,
      mint a pástétomsütő! De a hajszakértő!
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mi történt a hajszakértővel, kérdezte a vöröshajú rekedten, ha az
      nincs?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem érti? A gondolat! Az eszme! A szó! Bevallom, Flórián ma
      legyőzött. Micsoda szó! Látta a hatást? mindenki meg volt győzve.
      Bevallom, egy pillanatra még én is –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A szakvélemény? A hajcsomó?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Flórián írta, mindenki tudja, a bíró is, a fogházőr is –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A segédfogalmazó most hirtelen összeroskadt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Semmit sem értek –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Még hápogott valamit, de Féllábú leintette. Az ön értelméből, úgy
      látszik, az őrültség kategóriája hiányzik. Otthagyta és elment, hogy
      Flóriánnak gratuláljon.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Barnabás és Toporján a fordulatról beszélgettek.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azt hiszem, szólt Barnabás, az emberi sors a legnagyobb
      értelmetlenség irányába mozog.
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Kankalin Mátyás jól sejtette, hogy Flórián meg lesz elégedve. Amikor
      az enyhítő körülmények figyelembevételével a négyévi fegyházról
      szóló ítéletet kihirdette, azt lehetne mondani, mindenki meg volt
      hatva. Flórián diadalmasan mosolygott, Féllábú megkönnyebbült,
      Barnabás és Toporján összenéztek, na, ezt ez a szerencsétlen
      aránylag olcsón megúszta, még ki is végezhették volna, amilyen
      bolond. A vöröshajú nem tért észre. Vermerán doktor azt javasolta,
      hogy szállítsák a rabkórházba, ő a beteget majd figyelemmel fogja
      kísérni, és ha most nem is, de az esetet az orvosi szaklapokban
      ismertetni fogja.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kankalin Mátyás örült, hogy az ezüstlakodalom napja végül is
      elérkezett, a nagy meghívás, büfé, pezsgő, konyak, szendvicsek,
      sütemények, ezüst és porcelán, frissen vasalt függönyök és mindaz,
      amire Laura már huszonöt esztendeje készült. Itt van. Tényleg
      megvolt minden, és igen, Kankalin ennek örült, hogy végre túl
      lesznek rajta, és fellélegzenek. Talán még jó is lesz, ki tudja. Öt
      óra után az első vendégek is megérkeztek, Marcella grófnő, akit
      Edward Howligree missziós lelkész kísért el, Auguszta Kornéliával,
      aki a konyhába ment segíteni, és a maradékok számára a kis szatyrot
      magával hozta. Nemsokára aztán a báró is jött, Flórián, Féllábú,
      Barnabás és mindnyájuk nagy megelégedésére és örömére lovag Herstal
      Raimund államkancelláriai főtanácsos, Kankalin Mátyásné igen távoli,
      de mégis rokona, mondják, hogy nemsokára kancellár lesz.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Már este volt, amikor megkésve, de mégis, Ágostorn atya is
      megérkezett. A rabkórházban volt, és a vöröshajú segédfogalmazóról
      hozott hírt. Valószínűleg tényleg beteg, legalábbis úgy látszott,
      mert víziója volt, és önkívületben beszélt. Azt mondogatta, hogy
      önmagát már megtalálta.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ugyan, szólt Barnabás, ez meglep.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön még jobban meg lesz lepve, ha meghallja, hogy a segédfogalmazó
      kinek tartja magát.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Csak nem a licsipancsi pástétomsütőnek?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A társaságból kitört a nevelés.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem, szólt Ágoston atya, egyáltalában nem. Ő Mihály arkangyalnak
      tartja magát.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pillanatnyi csend. Mintha a szobán tényleg angyal szállt volna át.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hypertrazma, mondta Vermerán doktor.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Barnabás Toporjánnal összenézett, aztán így szólt:
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az az ember, úgy látszik, okosabb, mint hittük. Ki tudja, talán már
      elég okos ahhoz, hogy társadalmunkba felvehessük.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Négy év múlva, szólt Kankalin, ha büntetését kitölti, talán –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Lovag Herstal Raimund egész órát töltött közöttük, és kis
      szónoklatfélét is mondott, nem a nyilvánosság, hanem a kedves és
      meghitt baráti kör számára, egyszerű szavakkal, a tőle megszokott
      charme-mal, kezében a borospohárral, amikor az ünneplőket
      felköszöntötte.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ez elmúlt huszonöt év nehéz és küzdelmes volt, de a következő
      negyedszázad mindnyájunk reményét be fogja váltani. Mire a
      köztiszteletben és közszeretetben levő Kankalin házaspár
      aranylakodalmát fogja megülni, az emberiség az örök békét meg fogja
      valósítani. Én ezt hiszem és tudom. Egy nemzedék még. Egy generáció
      harminc év, és az örök béke megvalósul. Most 1884-et írunk, 1914,
      harminc év múlva az államok annyira meg fognak erősödni, hogy a béke
      megbontására irányuló kísérleteket meg fogják tudni akadályozni. Az
      állam középponti hatalma egyre növekszik. A polgárok jólétének és
      biztonságának alapja a központi államhatalom, ma már ott tartunk,
      hogy a polgárok életét és vagyonát meg tudjuk védeni. Az erős
      hadsereg, a hivatalnoki kar, az állam és az egyház szövetsége
      őrködik a rend és a béke fölött. Harminc évet mondtam. Nagy idő. Ez
      a világbéke megvalósulásának legtávolabbi dátuma. Titokban remélem,
      hogy a nagy békekorszak már előbb bekövetkezik, talán már az új, a
      huszadik századdal. Poharamat ürítem a Kankalin házaspár
      aranylakodalmára, és tudom, hogy azt majd mindnyájan az új
      aranykorban fogjuk megünnepelni.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A kis beszéd minden jelenlevőre igen mély benyomást tett, egyedül
      Ágoston atya tiltakozott, aki Barnabással heves vitába keveredett,
      és azt kiáltotta: Mi lesz akkor az apokalipszissel? Mi lesz a
      végítélettel? Tűzhalál –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tüstént fel is akart szólalni, de Barnabás leintette.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ne legyen ünneprontó, mondta, és e jámbor embereket az ön
      vérfagyasztó képeivel ne rémítse meg –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ágoston atya megpróbált ellenkezni, és ragaszkodott ahhoz, hogy
      poharát a végítéletre üríti. De időközben a társaság zajongani
      kezdett, és követelte, hogy Kankalinné valamit zongorázzon és
      énekeljen.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Lovag Herstal Raimund észrevétlenül távozott. A többiek csak akkor
      kezdtek felhevülni, Barnabás Maximus és Ágoston félrevonultak, hogy
      a korai patrisztika kérdéseit megvitassák, a báró kártyapartit
      javasolt, néhányan Kankalinnét csakugyan körülvették, hogy valamit
      zongorázzon. Közben a szendvicseket és a süteményt szüntelenül ették
      és ittak. Éjfél is elmúlt, amikor a báró, utolsónak, elment.
      Kankalin azonnal lefeküdt. Laura még intézkedett, hogy az edényekhez
      ne nyúljanak. Majd csak holnap reggel. Ő is fáradt volt, ágya
      szélére ült, és azt mondta:
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mátyás, alszik már?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Látja, még nem régen múlt, azt mondtuk, huszonöt év. És
      elkövetkezett. Emlékezzen csak, Mátyás, hányszor mondtam, észre se
      vesszük, és elkövetkezik. El akart téríteni, költségekbe akart
      verni. Tiltakoztam. Most már látja, hogy érdemes volt, ugye? Ó igen,
      másképp nem lehet, kedves Mátyás.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Előre kell gondolni. Holnap már megkezdem az előkészületeket az
      aranylakodalomra.
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;    &lt;center&gt;      &lt;font size=&quot;+3&quot;&gt;GONG&lt;/font&gt;    &lt;/center&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;

{{lapozó első fejezet|köv=2|cím=Karnevál}}
[[Kategória:Karnevál]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Karnevál/2</title>
    <id>347</id>
    <revision>
      <id>3848</id>
      <timestamp>2006-07-15T20:09:09Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>kat, lapozó</comment>
      <text xml:space="preserve">{{lapozó|előző=1|köv=3|cím=Karnevál}}


    &lt;center&gt;      &lt;font size=&quot;+4&quot;&gt;I&lt;/font&gt;&lt;font size=&quot;+4&quot;&gt;I.&lt;/font&gt;    &lt;/center&gt;    &lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;&lt;i&gt;Azt hiszem, észrevette, szólt Bormester Mihály, nem mintha
    valami&lt;/i&gt; &lt;i&gt;nehéz lett volna észrevenni, hogy&lt;/i&gt; &lt;i&gt;a vöröshajú
    segédfogalmazó, Bor&lt;/i&gt;&lt;i&gt;mester Virgil az én apám, és az
    utol&lt;/i&gt;&lt;i&gt;sópillanatban talán azt is sike&lt;/i&gt;&lt;i&gt;rült megértenie,
    miért mondtam el&lt;/i&gt; &lt;i&gt;a történetet az utolsó pillanat&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ban,
    igen, Kankalinék ezüstlakodalmán, amikor Ágoston atya hírül&lt;/i&gt;
    &lt;i&gt;hozta, hogy a segédfogalmazó önkívületbe esett, és végre
    önmagát,&lt;/i&gt; &lt;i&gt;mint Mihály arkangyalt megtalálta. Persze azt is
    kénytelen vol&lt;/i&gt;&lt;i&gt;t&lt;/i&gt; &lt;i&gt;megállapítani, h&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ogy az esemény
    szereplői a dolgot távolról se vették olyan komolyan, mint ahogy ezt
    tőlük el lehetett volna várni. A maga kajlasága, ezt ilyen finoman
    mondom, mindegyiknek megvolt, és mindenkit teljesen lefoglalt és
    eltöltött és ki is elégített annyira, ho&lt;/i&gt;&lt;i&gt;gy valamely más,
    mondjuk szokatlanabb mozzanatot nem is voltak képesek másként
    értelmezni, csak mint más ember kajlaságát. A feladat itt az lenne,
    hogy el kellene dönteni, Barnabás és Ágoston,&lt;/i&gt; &lt;i&gt;Toporján és
    Flórián, Marcella és Kankalin, Bella és Améline és&lt;/i&gt; &lt;i&gt;a többi mind
    valóban kajla volt-e, és ha igen, vajon Bormester Virgil
    segédfogalmazónak ennek alapján azt a fölfedezését, hogy ő Mihály
    arkangyal, lehet-e ugyanolyan, esetleg kisebb vagy nagyobb, de szintén
    kajlaságnak minősíteni, vagy pedig sem. Látom, h&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ogy ön ezt
    viccnek tartja. Én nem. Én ezt, kérem, kénytelen&lt;/i&gt; &lt;i&gt;vagyok egészen
    ko&lt;/i&gt;&lt;i&gt;molyan venni, éspedig nem azért, mert Bormester Virgil az
    apám. Honnan tudja ön, hogy Bormester Virgil nem volt Mihály
    arkangyal? Vagy talán tudja? Beszéljen. Ugye hallgat? Azt
    h&lt;/i&gt;&lt;i&gt;iszi, mert a többi mind, Boromeustól kezdve egész Ambrusig,
    Pergelinig és Auguszta Kornéliáig bezárólag mind bolond, ez elég ok
    arra, hogy Bormester Virgil is bolond legyen? Hátha ő nem volt az?
    Hátha ő az egyetlen kivétel! Nem, uram, ez ellen az
    általáno&lt;/i&gt;&lt;i&gt;sítás ellen tiltakoznom kell egyébként is.&lt;/i&gt; &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Ha szabad ebben az ügyben véleményt nyilvánítanom, mondom erre
      én. Tessék, szólt ő, feltéve, ha nem mint kritikus teszi. A
      kritikusokat, folytatom én, az imént sikerült kompromittálni, vagyis
      a pácba belevonni,&lt;/i&gt; &lt;i&gt;s ezek szerint mindegy, hogy akár mint
      kritikus, akár mint privát beszélek, mert kérem, én nem vagyok
      kevésbé kompromittált, mint Kankalin Mátyás vagy akár Bormester
      Virgil.&lt;/i&gt; &lt;i&gt;Helyes, mondja ő, ez becsületes álláspont, nem mintha
      a becsületet nem tartanám éppen olyan kompromittálónak, mint a
      kleptomániát. Úgy van, szólok erre én, de az egész dologról hadd
      fejezzem ki a véleményemet most, amíg még meleg. Tessék. Én, mondom
      erre, az egész elbeszélésnek nagy előnyét abban látom, hogy
      experimentum. Sejtem, hogy mire gondol, szól ő vigyorogva és
      elégedetten. Idézetet mondok, folytatom én, hallgassa meg. Még
      régebben olvastam, de kénytelen vagyok igen sokszor újragondolni. Ha
      Hegel, hangzik az idézet, logikájának elő- vagy utószavában azt írta
      volna, hogy ez az egé&lt;/i&gt;&lt;i&gt;sz a gondolat kísérletezése és egyszeri
      rögtönzés, a legnagyobb gondolkodó lett volna, aki valaha élt, így
      azonban, hogy ezt a logikát egyszersmindenkorinak és abszolútnak
      tünteti fel, így legfeljebb komikus. Éljen, kiáltott fel Bormester
      Mihály, és tapso&lt;/i&gt;&lt;i&gt;lt. Kierkegaard írta? Úgy van, mondom. Szívem
      szerint való gondolat, szólt, és kezét dörzsölte. Nos, kérem,
      folytatom én, experimentumnak nevezem azt a műformát, amely az
      összes ajtókat nyitva hagyja, és az embert nem kényszeríti valamely
      kuckóba, és nem terrorizálja, és nem ijeszt rá, hogy márpedig ebben
      a kuckóban élni és halni kell. Az experimentum ellentéte, szólt ő, a
      skandalum. Ez az én véleményem is, mondom én. Az ön elbeszélését is
      ilyen experimentumnak tartom, amely az összes ajtókat állandóan
      nyitva hagyja, sőt amint észrevettem, ön titokban még eddig zárt
      ajtókat is kinyitogat, végül az embert, mikor már nyakig benne van a
      pácban, otthagyja, nem eg&lt;/i&gt;&lt;i&gt;észen kárörömmel, hanem
      mondjuk&lt;/i&gt;&lt;i&gt;... Hagyja el, szólt ő, jobb, ha nem fejezi be.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Szóval, mondta Bor&lt;/i&gt;&lt;i&gt;mester Mihály, ez itt apámnak, Bormester
      Virgilnek, levéltári segédfogalmazónak nagyon is változatos
      története és rövidre vett, futólagos pillantás azokra az okokra,
      amelyeknek következménye lett, hogy engem Mihály névre kereszteltek.
      A név előbb volt, mint a gyermek, és apám, azt hiszem, sőt ebben
      bizonyos vagyok, erről majd később még beszélek, ennél az epizódnál
      sokkal terjedelmesebb részben, apám, mondom, nem is gondolt, de nem
      is gondolhatott arra, hogy amikor ez a név életében ilyen alakban
      megjel&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ent, fiát majd erre a névre fogja keresztelni, de
      viszont&lt;/i&gt; &lt;i&gt;holtbiztos, hogy amikor én megszülettem, akkor neki
      más név eszébe se juthatott. Ezt majd szintén el fogom beszélni,
      mert enélkül az egésznek semmi értelme sem lenne. Így, ahogy ezt
      most elmondtam,&lt;/i&gt; &lt;i&gt;tekintse a valódi történetben való első
      tájékozódásnak. Miért keresztelték Bormester Mihályt pont Mihálynak,
      prolegomena a Mihály névnek Bormester Mihályra való alkalmazásához,
      az okok sokkal mélyebbek, semhogy itt csak jelezni is tudtam, maga a
      tárgy nagyobb elmélyedést követel, ez a felületesebb okok közé való
      legelső hev&lt;/i&gt;&lt;i&gt;enyészett betekintés, amelynek c&lt;/i&gt;&lt;i&gt;supán
      ideiglenes jellege van, számomra és részemre improvizált, ki nem
      elégítő, szóval és végül, ilyen alakban csak laikusoknak való, az
      eredetinek bizonyos tekintetben csak népszerű formája, kellő
      elmélyítés nélkül, és csak azért mondtam el, mert populáris
      természeténél&lt;/i&gt; &lt;i&gt;fogva, mindenesetre az első lé&lt;/i&gt;&lt;i&gt;pés kell
      hogy legyen.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;    &lt;center&gt;      &lt;font size=&quot;+3&quot;&gt;GONG&lt;/font&gt;    &lt;/center&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;Ezernyolcszáznyolcvanhét november huszonhét, borús és szürke
    reggel, nyolc óra harmincöt perc, enyhe délnyugati légáramlás, pára,
    köd, szitáló eső, hőmérséklet öt fok Celsius, további felhősödés,
    hőcsökkenés, havas eső, Bormester Virgil volt levéltári segédfogalmazó
    az állami fegyház kapuján, elbocsátólevele szerint jó magaviselet
    miatt négyévi fegyházbüntetését négy hónappal megrövidítve,
    szabályszerűen szabadlábra helyeztetett, ruháját a raktárból átvette,
    huszonnégy forint negyven krajcár készpénzzel, amit dobozragasztással
    a fegyházban keresett. Az ajtó jobbra nyílt, tehát balra fordult és
    elindult, két kisebb mellékutcán át a kövesútra, lefelé a dombtörésen
    a völgybe, a Horpály, a szegénynegyed a gödörben, földszintes házak,
    fölötte köd. Az út felén visszafordult, itt még sohasem járt, Horpály,
    Horpály, itt lakott Kuruc, a favágó, Timur kisasszony vőlegénye,
    megint fel a dombra, mégis az Eleonora királyné sétány, út, a téren
    át, Marcella grófnő néhány napra, rántott leves, káposzta, kenyér,
    szalmazsák, amíg valamibe fog. Fog. Köd. Becsenget. A házat frissen
    festették, az ablakok fényesek, a kilincs és a csengő. Csenget.&lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Suhanc zöld libériában, ezüst sujtással. Pataj. Három év és nyolc
      hónappal idősebb, megnőtt, gyermekszemek, csinos szőke fej, átmenet
      a fiú és a leány között.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ó nem. Marcella grófnő a menhelyet feloszlatta, és mister Edward
      Howligree-hez férjhez ment. Négy éve mint skót missziós lelkész
      jött, a lelkészséget otthagyta, mert ő sokkal inkább vállalkozónak
      született. Ha csak egy vállalkozása sikerül, milliomosok lesznek.
      Howligree minden vágya az volt, hogy milliomos legyen. Marcella
      grófnőnek nem volt ellene kifogása és a pénz iránt különösebb érzéke
      sem, ő Howligree-t csodálta, de úgy érezte, hogy elhanyagolja, és a
      pénzt rendelkezésére bocsátotta.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen, a menhely megszűnt, Pipi nénit és Saroglyát a papokhoz
      telepítették, Marcella grófnő fizetett értük. Ő maga, mármint Pataj?
      Inc, konc, lolonc. Iskolába járt, de most inas. Hogy az állatokkal
      mi történt? Azokat Pataj kivitte a birtokra, és időnkint meg is
      látogatja őket. Howligree úr itt a házban semmiféle állatot nem tűr,
      még a papagáj ellen is kifogást emelt, pedig az már angolul is
      beszélt, haudujudu és gud morrrning. A grófi kastélyt kifestették,
      és újból bebútorozták, és itt állat igazán nem élhet, azt Marcella
      is beláthatja. Be is látta, bár a foxit kedvelte, és a fehér
      egereket is. Csint, csont, pont. Pataj füttyentett, nem nyegle, nem,
      akinek jó a dolga, semmi panasza nincs.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mister Howligree-nek vállalkozásaival eddigelé nemigen volt
      szerencséje. Hogy, hogy nem, a dolgot úgy látszik nem helyes oldalán
      fogta meg, papírredőnyöket gyártatott, különösen a trópusok és Kelet
      számára. Színes redőnyök voltak ezek, virágokkal és állatokkal, de
      csakhamar kiderült, hogy az ilyesmi iránt semmiféle kereslet nem
      mutatkozik. A trópusokon az esőzések miatt használhatatlan, aztán a
      termeszek, a hangyák és a rovarok, és szétrágták. Kelet pedig? Nem,
      Keleten sem vásárolták. A több száz tonna papírredőny a raktáron
      hevert. Howligree, hogy legalább az anyagot megmentse, a redőnyökből
      bábjátékhoz alkalmas figurákat készíttetett, és valóságos kis
      Hamleteket, Tell Vilmosokat, Scapineket és Falstaffokat, amelyeket
      felülről zsineggel lehetett mozgatni. Howligree úr igen ügyes
      bábszínház-előadásokat is tartott, amelyre a város közönségét
      meghívták. A Harmadik Richard-ot is előadta, és elég szép sikere
      volt. A figurákat azonban nem vették. Annak ellenére, hogy Howligree
      úr szerint az egész készletet hetek alatt fel kellett volna
      vásárolniok, és máris üzemről, sőt gyárról kezdett gondolkozni,
      amelyet a grófnő birtokán óhajtott felállítani, egyelőre csak
      háromszáz munkással, persze később sokkal nagyobb arányokban. Így a
      papírvállalkozást elejtette.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Példátlan népünnepélyt fog tartani. Ennek sikerülnie kell. Egyetlen
      napon talán egymilliót is nyerhetnek. A népünnepélyt nemcsak az
      országban, hanem egész Európában hirdetni kívánja, óriáskerekek és
      ringlispilek és céllövöldék és cirkuszok, lepényevés, zsákfutás,
      barlangvasút. Ó, Howligree úrnak egészen új gondolatai voltak, mint
      például a varázsbarlang.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Aki a varázsbarlangba lép, azt igen tágas, kivilágított, arannyal és
      vörössel gazdagon díszített és tükrös csarnok fogadja, pompás
      büfével, szendvicsekkel, süteménnyel, italokkal, szivarral, és zene
      is játszik, és az ételeknek mindenki feltétlenül beugrik, mert ha
      valaki a szendvicset vagy a süteményt kezébe veszi, az elpukkan,
      vagy a plafonra ugrik, füstölögni kezd, a bor, a pálinka
      tűzszikrákat szór, és ha valaki a fotőjbe ül, hogy ijedelmét
      kipihenje, a fotőj elkezd vele vágtatni, kifordítja, közben a fal
      mögül a gép ijesztő hangokat ad, és a muzsika macskazenévé változik.
      Igen díszes függöny mögött a látogatót ez a felirat invitálja:
      utazás a csodák országában. A csodák országába a kíváncsit lift
      viszi, aki beszáll, azt először lefelé szállítja, de csakhamar
      megáll, elkezd himbálni, feje tetejére áll, ugrál, és mikor a
      rémülettől félájult ember kiabálni kezd, vaksötét tóba dobja ki. Ott
      aztán mesterséges és hatalmas hullámok fogadják, végül is nagy
      küzdelem árán partra vetik, itt viszont fehér lepedőbe öltözött
      kísértetek elől kell menekülnie, de viszont a talaj süppedő és
      agyagos és ragadós, a kísértetek elérik, korbáccsal elkezdik verni,
      végül az ember köves helyre ér, eszeveszetten futni kezd a
      világosság felé, persze farkasverembe zuhan, ahol kígyók és
      oroszlánok leskelődnek, felülről pedig párolgó, forró zápor esik, a
      talaj lába alatt inog, a kísértetek pedig hegyes szerszámokkal
      piszkálják, végül fölfedezi a kötélhágcsót, kimászik, újra a
      világosság felé igyekszik, akkor azonban alatta aknák robbannak fel,
      jobbról és balról fegyverek sülnek el, golyók fütyülnek, az út
      elkezd csúszós lenni, és alig halad előre, felülről most a
      változatosság kedvéért jeges zápor hull, majd kén és aszfalt, és
      ammóniákfelhőbe ér, fuldoklik, aztán a talaj lába alól hirtelen
      eltűnik, zuhanni kezd, zuhan, zuhan, a levegő egyre forróbb lesz,
      alatta máglya ég, de utolsó pillanatban elalszik, mert rejtett
      csatornából víz ömlik ki, és párolgó tüzes gőzben kell
      továbbvándorolnia éles és szúrós köveken, amíg vörös ruhás és
      fáklyás szörnyekkel találkozik, bikafejjel, bömbölve, kardokkal
      kezdik szurkálni, végül pedig a csontvázemberek közé kerül, akik
      vijjogva táncolnak körülötte, és elhurcolják, hogy lenyakazzák. –
      Igen, Howligree úr hasonló ötletekkel a népünnepély fő attrakcióját
      már elég részletesen kidolgozta, de ezt ilyen alakban még nem érezte
      elég késznek. A csodák barlangját mindig újabb és újabb ötletekkel
      gazdagította, és elhatározta, hogy helyenkint pihenőállomásokat is
      fog létesíteni, például kedves kertecskében levő házikókat, ahol
      világosság és meleg van, az asztalon különböző csábító ételek. –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mit gondol ön, szólt Marcella grófnő, hogy a boldogtalannak, aki ezt
      az infernót eddig kibírta, lesz még bizalma, és ezekhez a
      frissítőkhöz hozzá mer nyúlni?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem is ajánlom, kiáltotta Howligree, mert azok elektromos
      kapcsolatban állnak az ágyukkal –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tudtam, szólt erre Marcella grófnő, és én a magam részéről –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mit tenne ön, ha erre a pihenőhelyre érne?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Megállnék, szólt Marcella, és meg se mernék moccanni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Howligree harsányan nevetni kezdett.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az nem mentené meg önt! Esküszöm, hogy nem! Mert a ház pontosan
      hatvan másodperc múlva szétcsapódna, a talaj fölemelkedne, szélvész,
      villámlás, mennydörgés, zápor és jégeső –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szörnyű ember ön, kiáltotta Marcella grófnő iszonyodva.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az ilyen pihenők néha egészen pompásak lennének, lóverseny és
      panoptikum, szelídített tigrisek, nyakukban óriáskígyókkal, még
      gyerekeket is rájuk lehetne ültetni, pávák és fókák, zsiráfok és
      fehér elefántok, krokodilusok és majmok, négerek és eszkimók és
      japánok. –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tim, tam, tajam. Marcella grófnő pedig régi cipőjét és kabátját és
      ruháját Auguszta Kornéliának ajándékozta, mert most már divatlapot
      járat, fodrásznő, santung hálóingek – angol reggeli. Este hétkor
      ebéd; Howligree úr szmokingban, a grófnő dekoltázsban, a szobalány,
      két inas, a társalkodónő Lisztet játszik, a Rossignolt, ah, darling,
      enchanting music, Howligree úr bólint, a grófnő almazöldben ül, és
      Howligree úr tányérjába még egy szeletet tesz az őzfiléből.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön oly keveset eszik, egészen elemészti magát azzal a népünnepéllyel
      és a csodák barlangjával, ön elhanyagol, ön rossz férj, are you not.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Párizsból illatszerek, púderek, Londonból szabásminták, Stockholmból
      szarvasbőr kesztyűk, Brüsszelből cipők, Frankfurtból hajbodorítók,
      Lausanne-ból zsebkendők –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Bormester Virgil volt levéltári segédfogalmazó visszafordul, a
      sétányon végig. Hárombéka tér. Kis pad. Pid, pod, pad. Útközben
      találkozott Mollyval. Molly meghízott, nagy has, vékony láb. Kocsit
      tolt, a kocsiban Böllér Leo, egészen kis fiúcska lett, alig tizenkét
      éves. Kocsin tolják. Böllér Leo őrmester.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Borotválkozni? Igen. A borbély. Ó, Jonathán. Bormester úr
      kiszabadult. Jonathán fodrász lett. Gondolta, visszamegy New
      Orleansbe, de aztán mégis fodrász lett. Emlékszik? Hogyne.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hárombéka tér. Pad. Szemben a vendéglő. Dél. Fél egy. Köd. Valaki
      jön. Bukdácsol. Sár. Fog. Ismerős? Prémgallér. Az állomáson a
      prémgalléros úr, kezében a bőröndkulcsokkal, nem én nyitottam ki, ha
      valamije esetleg eltűnik. Elmegy. Megáll, visszafordul, néz. Odajön.
      Köszön.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bocsánat.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hoppy leül.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Már nem a régi. Nem a régi. Emlékszik? Hoppy vagyok, Hoppy Lőrinc
      postamester. Már nem a régi.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Sóhaj. Szünet. Kalapját leveszi, aztán lassan vissza.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Megváltozott, az egész város megváltozott, mindenki, milyen különös.
      Higgye el.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hoppy. Park. Köd. Fog.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Emlékszik? Az a vendéglő, akkor úgy hívták, hogy Holdvilág. Most
      Dalai Láma. Tudja, miért? Ó, itt már semmi sem a régi. Emlékszik
      Ágoston atyára? A dogmatika tanára volt, és Tibet apostolának
      készült, és szerzetet akart alapítani. Tudja, mi lett Tibetből? A
      Dalai Láma. Ágoston atya kilépett a szerzetből, és kilépett a
      dogmatikából, és a vendéglőt megvette, és csapos lett, és az inget a
      karján felgyűri, és méri a bort. Ez lett Tibetből, vendéglő a Dalai
      Lámához. Már nem a régi. Akkor Barnabás Maximus sem halasztotta
      tovább utazását, és elment Kelet-Ázsiába, és Ágoston atya kilépett a
      dogmatikából, és megvette a Holdvilágot, és és a cégtáblára mongol
      pofát festetett, ez a Dalai Láma, nagy süveggel, és folyton benéz a
      Gyeretvai közbe. Ez a mongol a Dalai Láma. Ágoston atya bent van, és
      méri a bort. Itt már semmi sem a régi.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hoppy kalapját levette, és ismét visszatette.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bocsánat, engedje meg, uram, engedje meg, Hoppy még a régi, benne
      még van egy csepp a régiből, engedje meg, hogy egy pohár borra
      meghívjam. Lássa Ágoston atyát, amint a bort méri. Mihez fog?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Köd. Fog. Hoppy felugrik, és Bormestert karon fogja. Jöjjön, engedje
      meg. Hoppy barátsága. Itt már semmi sem a régi, csak Hoppy
      barátsága.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bormester feláll. Dalai Láma. Ágoston atya kék kötényben és felgyűrt
      ingujjban, nem változott, de már nem a régi.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Beljebb, beljebb, nem itt az ivóban, bent –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bormester leült, Hoppy szemben. Tölt. Isznak.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ugye már nem a régi? Ki gondolta volna? Tibet apostola! Ugye?
      Mindenki megváltozott, mindenki –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hoppy Lőrinc poharát ide-oda tologatta, csengetett, de amikor a
      pincér odajött, intett, köszönöm, bocsánat, majd később, most
      pillanatnyilag nem, aztán áthajolt az asztal fölött, és halkan azt
      mondta:
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én is megváltoztam, higgye el, én is, úgy, ahogy itt három év és
      nyolc hónap alatt megváltozott embereket és viszonyokat, igen, Hoppy
      Lőrinc is megváltozott, előnyére változott meg, esküszöm önnek, ön
      engem megváltozott állapotban talál –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mellét kezdte tapogatni, aztán belső zsebéből nagyobb paksamétát
      vett elő.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Senki se tudja, titok, senki, csak önnek –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szakadozott szürke papírt kotort ki.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tudja, mi ez? (Dermedten néz. Hosszú hatásszünet.) Ez az a levél,
      amely engem, szívemben, Hoppy szíve, ó, megváltoztatott, igen, két
      évvel ezelőtt a báró, aki Bellát feleségül vette, és a cukrászda
      jövedelméből szerény főúri életet élt az ő Canaud-szardíniáival,
      Havanna szivarjaival, és Napoleon konyakjával, és naponkint
      nadrágját kivasaltatta, és kakaó után világért sem tudott befőttet
      enni, még őszibarackot sem, a báró –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hoppy hirtelen felugrott, az asztal túlsó oldalára ment, egészen
      Bormester mellé, hogy hangját halkabbra vehesse.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Két évvel ezelőtt a báró regényét mégis eladta, azt, amelyiknek címe
      a &lt;i&gt;Szüzek és vámpírok&lt;/i&gt; volt (a wonderful erotical subject), én
      nem olvastam, de Bella a regényen sokat sírt, és Hollandiában a
      regényt mégis megvették, és akkor a báró egy reggel becsomagolt és
      elment, bár azt mondta, I don't like Netherlanders, elment
      Rotterdamba, és onnan három hét múlva Bellának levelet írt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ez az a levél. Én. Én: Tudja, postamester vagyok, vesztemre, mert
      így módom van a büntető törvénykönyvbe ütköző bűncselekmények egyik
      legnagyobbikát elkövetni, én a levéltitkot állandóan sértegetem, és
      ismerőseim leveleit felbontogatom és elolvasom és leírom és
      elfecsegem, és pletykákat csinálok –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hoppy hajába markolt, és még halkabban beszélt, a szavakat csak
      lehelte.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vessen meg érte, vessen meg, úgy, ahogy én magamat megvetem,
      szennyes lelkű ember, aljas, piszkos, piszkos, pfuj, köpjön le –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hoppy leköpte magát, az asztalra borult és csuklott.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bormester Virgil várt. Az egész dolog így egyszerre számára
      bonyolult. Mit mondjon? Semmit. Legjobb. Hoppy egyszerre felnézett,
      és székét egészen odahúzta.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én a levelet felbontottam, itt van, leírtam, nem az egészet, a többi
      nem érdekelt, de ez, ez, hallgassa meg –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A postamester a papírt kibontotta, és halkan és hadarva olvasni
      kezdte:
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      My darling, Bella, ezek azok az okok, amelyek miatt én, legalább
      egyelőre, visszatérni képtelen vagyok. Tudja, írótársam, az amerikai
      Thoreau egyik regényében, a &lt;i&gt;Walden&lt;/i&gt;-ben azt írja: ha
      embertársait nézi, úgy érzi, hogy vezeklők közé jutott, keleti
      vezeklők közé, akik fél lábon, magas oszlopon állanak harminc évig,
      lábukkal magukat a fára felkötözik, és fejjel lefelé lógnak, négy
      oldalukra négy tüzet raknak, és önmagukat lassú tűzön megpirítják,
      vagy negyven esztendőn át a napba bámulnak vakulásig, ilyen vezeklők
      közé, igen. Csak nézze meg ön, dear Bella, nézze meg ezt a Barnabás
      Maximust, amint a tudomány chimérájával viaskodik, nézze meg Ágoston
      atyát, üvegcseréppel töltött csuhájával, a többit, Pergelint, a
      feltaláló-bolondot, o what a fool ! –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Most jövök én, suttogta Hoppy, és keresztet vetett.)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      – Nézze meg ezt az ízléstelen s piszkos Hoppyt, nyekergő hangjával
      és felháborító cikornyáival és a többit, mind, mind, nem vezeklők
      ezek, nincsen igaza Thoreau barátomnak, mondja, darling? Persze itt,
      Rotterdamban sem sokkal jobb. Vezeklők ezek is. Adenbe készülök, az
      arábiai félsziget kikötővárosába, ott akarok élni, nem tudom, miért,
      de oda vágyom szenvedélyesen, és jegyemet már megvettem. Ön azt
      mondaná nekem, hogy igen, hogy vezeklők ezek mind, de mondja, Tamás,
      ön nem az? You are right. Nem vagyok kivétel. Nem követem el azt a
      hibát, amit a vezeklők mind, főképpen – (most következik ön,
      suttogta Hoppy, és újra keresztet vetett) az a vöröshajú
      segédfogalmazó, aki önmagát kereste, és hajlandó volt mindenkit
      bolondnak tartani, kivéve önmagát, és nem vette észre, hogy nála
      maszatosabb féreg nincs, vezeklők ezek, itt is, Adenben is, én is az
      vagyok, oh bless me, bless me, én is az vagyok, és teherrel élek
      vállamon és szívemben, my dear Bella –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hoppy a papírt sürgősen összehajtotta, a paksamétával együtt zsebébe
      visszatette.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ez, suttogta. Ez a levél. Azóta tudom, hogy vezeklő vagyok, aki
      minden más vezeklőt bolondnak tart, kivéve önmagát, ó, uram, ezt a
      levelet le kellett írnom, én ezt mindennap elolvasom, többször is,
      és azt mondom, Hoppy Lőrinc vezeklő –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ismét az asztalra borul és zokog. Aztán hirtelen felnéz, bort tölt
      és iszik.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igyon, szólt, igyon ön is. Ezt másképpen úgyse lehet kibírni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bormester is ivott.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bella, szegény, azóta szótlan és búskomor lett, bárója Rotterdamban,
      esetleg már útban Aden felé. Mikor annyira ápolta őt, és oly büszke
      volt, amikor a báró angolul és franciául beszélt. Mostanában regényt
      olvas, a kölcsönkönyvtárban több regényre fizetett elő, és mint
      beszélik, még éjjel is folyton olvas, és azt mondja, hogy egy regény
      sem olyan szép, mint Tamásé –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hogyan változtam meg? Igen, hogyan változott meg Hoppy Lőrinc
      egyetlen levél néhány sorának hatására, amely levelet nem is neki
      írták. Ó, ha ön ilyesmit kérdez, akkor az egészből nem sokat értett.
      Én megváltoztam. Én tudom, hogy vezeklő vagyok, én szenvedek, uram,
      nagyon szenvedek, mert látszólag én még mindig ugyanaz az ízléstelen
      és piszkos Hoppy vagyok, mint a báró írta, nyekergő hangjával és
      felháborító cikornyáival, az vagyok, de én ezt most már tudom, és
      nem tudok más lenni, és szenvedek, és ettől a szenvedéstől én már
      egészen más vagyok, megváltoztam –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A postamester poharát gyorsan lehajtotta, és nyöszörögni kezdett.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön most itt hallgat engem, közben azt gondolja magában, mit akar ez
      tőlem, kicsoda ez itt, ez a Hoppy, ez a, mint a báró mondja, piszkos
      és ízléstelen Hoppy, nyekergő hangjával és felháborító cikornyáival,
      azt gondolja, hogy ez a három év és nyolc hónap alatt semmidelen
      semmit sem változott, pont olyan pojáca, mint volt, pont olyan
      piszkos és ízléstelen, ezt gondolja ön, de rosszul gondolja, mert én
      megváltoztam, uram, én bizonyos tekintetben már akkor sem voltam
      pojáca, vezeklésből, mint a báró mondja, de akkor azt hittem, hogy
      csak nekem van igazam, mert fél lábon az oszlop tetején álltam húsz
      évig, akkor még azt hittem, hogy mindenki bolond, kivéve én, én
      vagyok egyedül józan, mert az oszlop tetején állok fél lábon, de
      most már tudom, hogy éppen ez a bolondság, az oszlop tetején állni,
      az, mindenkit bolondnak tartani, kivéve önmagamat, persze ez nem
      elég belátás ahhoz, hogy megváltozzak és más legyek, de éppen elég
      ahhoz, hogy mégis megváltozzak, érti? ugye érti? mit magyaráztat?
      Megváltoztam anélkül, hogy megváltoztam volna, tudja. Belülről? Nem,
      hagyjuk ezt a szót, Toporján azt szokta mondani, hogy belül izmok és
      csontok és sejtek vannak, hagyjuk ezeket a szavakat, amelyek csak
      megtévesztenek, higgye el, megváltoztam, egészen más lettem, mégis
      ugyanaz a pojáca vagyok, és kénytelen vagyok az lenni, piszkos és
      ízléstelen, nyekergő hangjával és felháborító cikornyáival –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hoppy megint ivott.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igyon, szólt, és a poharát Bormesterhez tolta, igyon, ne hagyjon
      egyedül, nem szoktam inni, az én vezeklésem egészen más természetű,
      és én az ivással egyáltalán nem tudnám ellensúlyozni, ez nekem túl
      gyenge, hatástalan, és ezért nem iszom, csak most, igyon, ne hagyjon
      egyedül –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bormester borát megitta, és hagyta, hogy a postamester újra töltsön.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hallgasson meg, mondta Hoppy nyugtalanul, csaknem reszkető hangon,
      ez még három évvel ezelőtt történt, elmondom, hogy lássa, mennyire
      megváltoztam. Akkor, már több mint három évvel ezelőtt hazajött
      Mirabel, elhunyt feleségem nénje, magas, szikár és csontos nő, férje
      hajóskapitány volt, saját hajójával kereskedett valahol a déli
      tengereken, egyszer láttam őt, csak úgy Robin Joenak hívták, azt
      hiszem, két méternél magasabb volt, százhúsz kiló, barom, elefánt,
      egyszer régen, részegen belefeküdt, részegen a puskaporba, azt
      felrobbantotta, s akkor testéről minden szőr lepörkölődött és
      összeégett, azóta vérvörös volt, szempillátlan, félig vak, és azzal
      foglalkozott, hogy amikor a vadak a fűszereket szüretelték,
      kalózaival megjelent, a bennszülöttektől a fűszert elvette, és azt a
      kikötőben eladta. Mirabel vele utazott, és itta a rumot, és
      bagózott, és nadrágban járt, és övében pisztoly. Mondom, akkor
      Mirabel hazajött, mert férje a bennszülötteket megrohanta, és a
      fűszert el akarta venni, de a vadak elfogták és leszúrták, és nagy
      kondérban gulyást főztek belőle, és Mirabelnek is adtak, hogy
      kóstolja meg. Mirabel mesélte, hogy meg volt kötözve, és férje
      húsából evett, és azt mondta, az ég bocsássa meg neki, szegény Robin
      Joe húsa teljesen élvezhetetlen volt, rágós és inas, nem is
      gondoltam volna, mert jó kövér volt, mégis alig bírtam megrágni, és
      kanszaga volt, alig tudtam lenyelni. Ezt mesélte Mirabel, mikor
      hazajött, mert férjét megették, és a kalózok elszéledtek, a hajót
      eladta, eljött hozzám, és azt mondta, hogy ez így nem megy tovább,
      lepiszkolt, és azzal fenyegetőzött, hogy csontjaimat összetöri. Rám
      parancsolt, hogy vegyem feleségül, mert ő ezt nem tűri, gyermekeimet
      fel akarja nevelni, lakásomat, ezt a trágyadombot meg fogja
      tisztítani, és nem engedi, hogy a gyermekek elzülljenek. Az ön
      férfiúi szolgálataira nem tartok igényt, mondta, de ha gyengéd akar
      lenni, azt se bánom, a férjekből igazán elegem volt. Fizetését én
      kezelem, érti. Kap zsebpénzt, a többihez semmi köze. A férges bútort
      mind kidobálta és elégette. A falat ő maga, inasával, róla majd még
      beszélek, lekaparta, átmeszelte, a poloskákat kiirtotta. A földön
      aludtunk, de ő azt mondta, hogy ennek így kell lenni, majd veszünk
      új bútort, és vett is, először a gyermekeknek, és szalmazsákot és
      edényeket, és rendesen főzött és mosott, és a ruhákat megfoltozta,
      és még arra is ráért, hogy egy évvel azután fiút szüljön. A fiút én
      Demonaxnak kereszteltem, de Mirabel akkor dühös lett, és azt mondta,
      mit akar ilyen nevekkel? János vagy Károly legyen, rendes neve
      legyen, hallja. Lássa be, uram, nem engedhettem. Hát önt hogyan
      hívják? Mirabel? Micsoda név az, hogy Mirabel? Miért nem hívják
      Júliának? Demonax lesz. Akkor ő mérgében megvert, és nem adott enni,
      és a gyermeket Naxinak hívta, és azt mondta, ha a következő
      gyermeket megint valami cirkuszi névre keresztelem, akkor ő belőlem
      gulyást főz, ő ezt megtanulta a vadaknál. –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mirabellel én többször beszéltem arról, hogy az ember miképpen
      változik meg, bár Mirabelnek ilyesmi iránt kevés érzéke van, a
      gyerekeket neveli és bagózik, mert ez neki a vezeklést
      ellensúlyozza, nekem egy kicsit büdös, mikor éjszaka odafekszem
      hozzá, de ő azt mondja, menjek a fenébe, de én mégis ott maradok, és
      akkor a kis Naxi elkezd sírni, Mirabel felugrik és elringatja. Igen,
      Mithridates már tizenegy éves, gimnáziumba jár, Melinda kilencéves,
      Horatio hétéves, már ő is iskolás, minden reggel szépen elmennek, és
      elég jól tanulnak, én is hivatalba megyek, és amikor hazajövök, kész
      az ebéd, nem különös ez? Nem változtam én meg, hogy ebben a házban
      már egészen jól kezdem érezni magam? és ha elkezdek mászolyogni,
      Mirabel fejét tüstént felkapja, és villámló szemekkel néz rám, és én
      a sarokba vonulok, vagy elmegyek másokhoz, vagy a kertbe, mert
      Mirabel még kertet is vett, hogy a gyerekeknek legyen valamijük,
      Melinda hozománya lesz, és én a kertet Hoppylandnek hívom,
      Hoppyland, ahogy a báró mondaná –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A postamester ivott.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igyék, szólt, ne hagyjon egyedül. Azt akarom mondani, hogy persze az
      inas, akit a kalózhajóról hozott, igaz nevét senki se tudja, Mirabel
      csak úgy hívja, hogy strucc, és mindenki úgy hívja, mert tényleg
      hosszú lába van, és még hosszabb nyaka, kicsiny madárfeje, ritka,
      hirtelenszőke haja, úgy húszéves suhanc, nagyon szolgálatkész,
      csendes egy kicsit, tudja, nem egészen, szóval vezeklő ő is, bár nem
      tudja, hogy az, és azt hiszi, mindenki bolond, csak ő nem az.
      Egyszer azt mondom neki, strucc, gyújtsd meg a tüzet. Akkor ő rám
      néz. Igen, mondom, gyújts tüzet, hűvös van, nem érted? A konyhába
      megy, fát aprít, és egyszerre csak a lakásban füst támad. Mirabel
      nem volt otthon, kimegyek, a konyhaasztalon hatalmas tűz ég, a
      strucc ott áll és a hasábokat rakja. A kályhába rakj tüzet, te tinó,
      ne a konyhaasztalra. Szóval a struccnak mindent pontosan meg kell
      magyarázni, mert ha saját feje szerint csinálja, az merő, tiszta
      vezeklés. –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mirabel egyszer elutazott, és az ebédet a strucc főzte meg.
      Hazajövök, és mindjárt érzem, olyan észvesztő büdösség volt, hogy,
      mondom, te strucc, mit csináltál. Ebédet, mondta, és a lábasra
      mutatott. Megnézem, a bűz csakugyan onnan párolog. Asztalhoz ülünk,
      mert mi a Mirabel-korszakban már az asztalnál eszünk, késsel és
      villával, nem úgy, mint régen, csak papírból, és a csontot eldobtuk,
      és a magot a padlóra köpködtük, láthatja, tökéletesen megváltoztam,
      ott ülünk, és az ételt kiveszem, de azt hittem, pacal vagy mi, s
      akkor látom, hogy a sötétvörös mártásban mindenféle kemény tárgy
      úszkál, megnézem, hát egy ébresztőóra csengője, egy darab elhunyt
      feleségem prémjéből, egy váza cserepe, egy fadoboz darabja, vatta,
      pipaszurkáló, törött kanál, hőmérő darabja, rozsdás sarkantyú,
      pápaszem törött üvegje, egy darab kvarc, biztosítótű, konzervnyitó,
      radírgumi, zsineg, drót, mi ez, mondom a struccnak, mondd, mégis? A
      strucc ott áll, és az ételt mereven nézi. Mégis, szólok, hogyan
      gondolod ezt? Pörkölt, mondja. Helyes, mondom én, pörkölt, de mégis,
      hogyan gondoltad, hogy ilyen csengőt és kanalat és kvarcot meg lehet
      enni? És mondd, miből csináltad ezt az izét, ezt a mártást? Ilyen
      ronda szagot még nem éreztem, amióta élek, valami dög ez, patkány? A
      strucc ott állt, és az ételt nézte. Büdös, mondta. Csak hogy te is
      elismered, de miből csináltad, erre felelj. Hogyan jutott eszedbe,
      hogy ezt a prémet itt összevagdald, és mi ez itt, pezsgősüveg
      dugója? Mi ez? Zsebkendőfoszlány? A strucc még közelebb hajolt, és
      tanácstalanul az ételt nézte, aztán engem. Te birka, mondom, mit
      csináltál? Ez a strucc ott él nálunk, és mindent pontosan meg kell
      neki mondani, mert másként vezekel, higgye el, uram, vezekel.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      De aztán biztosan emlékszik arra a bíróra, Kankalin Mátyásra, ugye?
      Akkor ő úgy vezekelt, hogy naplót írt, mert felesége, Laura, a város
      leggondosabb háziasszonya az ezüstlakodalomra készült, s ezért még
      húst is alig ettek, bort sem ittak, télen fáztak, cselédet nem
      tartottak, mindezt az ezüstlakodalomért, s amikor az megvolt, Laura
      tüstént elkezdett készülni az aranylakodalomra, mire Kankalin Mátyás
      kedélyében valami különös változás történt, mert csip-csup dolgokat
      kezdett vásárolni, bádogkakasokat és sípokat és zsineggel rángatható
      majmot, és vett mindenféle olcsó füzeteket és röpiratokat és imákat,
      később aztán tűkészletet és üveggolyókat és bádogkanalakat, sőt
      krampuszálarcot és papírkatonát és lehúzósképeket, és alig múlt el
      nap, hogy a bazárba ne ment volna el jegylyukasztóért vagy
      medvecukorból készült pipáért, és képzelje, micsoda változás! És
      Laura csodálkozva látta, hogy férje, aki huszonöt évig olyan
      türelmes volt, most hirtelen krumplicukrot és színes szemüveget kezd
      vásárolni, holott ilyesmire semmi szükség sincsen, és mikor férjét
      megpirongatta, Kankalin fejét lógatta, és valamit rebegett, hogy ő
      ezt. És egy délután, amikor többen is ott voltak, Kankalin
      ünnepélyesen azt mondta, hogy görögtüzet vettem, valódi görög,
      Athénből hozták, és a lakást most ő ki fogja világítani. Laura
      feszengeni kezdett, hogy Kankalin már megint tékozolt, és ki
      hallotta, hogy lakást görögtűzzel világítsanak ki, de agykorra
      Kankalin már négy darabot a szoba négy sarkában el is helyezett és
      meggyújtotta, aztán a szoba közepébe állt, hogy a látványban
      gyönyörködjék. A görögtüzek nehezen gyulladtak meg, sisteregtek, és
      aztán hirtelen egymás után felrobbantak, durrogni kezdtek,
      tűzcsóvákkal a szobán átrepültek, hol itt, hol ott dörrentek, az
      ottlévők rémületére pufogtak, tűzesőt szórtak, a függönyt
      felgyújtották, a díványt kiégették, s végül mind a négy görögtűz a
      csillárra vetette magát, és azt fülsiketítő robbanásokkal pozdorjává
      zúzta.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A tűzijáték alkalmával többen súlyosabb égési sebeket is szenvedtek,
      Laura is, és akkor az ő kedélyében is bizonyos változás volt
      észlelhető, keresztet kezdett hordani, és reggel mindig kinézett,
      vajon lát-e fehér lovat, és ha fekete lovat látott, semmi pénzért
      sem volt hajlandó kilépni, mert az rossz előjel, és nem engedte,
      hogy valaki az ő jelenlétében lábát keresztbe rakja, és zsebébe
      görbe szögeket rejtett, mert ezek a szellemeket befolyásolják, és
      védelmet nyújtanak, reggelenkint, ha fekete ló nem mutatkozott, már
      hatkor a templomban volt, szenteltvizet hozott, azt a lakásban
      permetezte, és az edényekhez mindig először bal kézzel nyúlt, és a
      rántást soha jobbról balra nem keverte, és a gyufaszálakat mindig
      félretette, mert a gyufaszál a jó szellemeket hívja.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön teljesen új városba érkezett, szólt Hoppy, mert itt már senki sem
      a régi, senki sem az, aki négy évvel ezelőtt volt, még Hoppy Lőrinc
      postamester sem, hiszen emlékszik rá, akkor ez az ember piszkos volt
      és ízléstelen, nyekergő hangjával és felháborító cikornyáival, de
      nézzen meg most, mindennap mosdik, és asztalnál eszik és nem
      mászolyog, csak amikor Mirabel nem hallja. Látja, ugye, hol van már
      a régi Hoppy, hol van az, aki mászolygásával az embereket
      elképesztette, biztosan emlékszik rá, hogy a báró hogy
      méltatlankodott, még ön is, a vasúti kocsiban, még meg is szökött
      előlem, de jó helyre szökött, éppen Toporján karjai közé, és
      Kankalint meg sem ismerné már, öltöztetőbabákat vesz, és Laura
      reszket, mert reggel pókot látott. Kankalin arca megpuhult, és
      sandán pislog és egészen petyhüdt, valami bántja, de ha ön azt
      mondja, hogy Hoppy Lőrinc postamester kaján, aki a szerencsétlenül
      jártak fölött kajánkodik, ez a kaján Hoppy, akkor ön téved, ne
      higgye, mondja, uram, mondja meg nekem, bizalmasan, mondja, ön
      tényleg Mihály arkangyal?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hirtelen hátrahajolt, Bormestert jó távlatból mereven, sőt
      kíváncsian, majdnem szigorúan nézte, csaknem felelősségre vonta,
      hogy valljon színt, és tovább ne komédiázzon.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bormester Virgilt a kérdés váratlanul és kínosan érintette, és egy
      pillanatig azt is gondolta, Hoppy ezt az egészet csak azért beszélte
      el, hogy lesből lecsaphasson és megrohanhassa. Nem felelt, csak
      tiltakozó mozdulatot tett.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Persze, persze, igaz, szólt a postamester a lehető leghalkabban,
      igaz, csak. Tudja. Ha ön Mihály arkangyal, akkor én egészen
      másképpen viselkednék, mint például akkor, ha ön nem Mihály
      arkangyal. Gondolja csak el, az arkangyalok nem gyakoriak, sőt
      inkább ritkák, sőt alig volt még példa arra, hogy az arkangyal a
      börtönből kijön, a korcsmába megy, és bort iszik, pláne Hoppy Lőrinc
      postamesterrel, aki ugyan már nem a régi, nem az ízléstelen és
      piszkos Hoppy, de talán annál rosszabb, mert kaján, én esetleg
      egészen másképpen viselkednék önnel szemben, ha, sokkal
      tisztelettudóbban, ahogy az arkangyalt megilleti, nemcsak részemről,
      aki csak kaján vagyok, hanem minden ember, sőt Mirabel részéről is
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hoppy a bort hirtelen felhörpintette, és egészen Bormesterhez
      hajolt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Akár így, akár úgy, én önnel szemben mindenesetre úgy fogok
      viselkedni, hogy ön Mihály arkangyal, valamely titkos megbízatással
      itt jár közöttünk, a jókat és a rosszakat följegyzi, hogy ki kerül
      majd ítéletre és ki mennyországba és a kárhozatba, nézze, én nem
      kérek öntől protekciót, nem, nem, az én érdekemben ön úgyis hiába
      beszélne, az én dolgom voltaképp el van rontva, piszkos és
      ízléstelen vagyok, aki még ezenfelül kaján, még talán arra sem merem
      megkérni, hogy a kis Naxi érdekében szót emeljen illetékes helyen,
      sőt Mirabel érdekében sem, ha szegény rá is szorult,
      legszentségesebb és legkegyelmesebb Mihály, ne gondolja, hogy kaján
      vagyok –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hoppy kezét szívére tette, és mélyen meghajolt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ízléstelen vagyok megint, ugye, ízléstelen és azonfelül kaján. De én
      önnek a változásról akartam beszélni, milyen különös, ön nem ismerte
      a rektort, az ön idejében még nem volt itt, ötven év körül levő
      ember, kis termetű, bagaria-arca van, határtalan és lebírhatatlan
      rosszkedve ellen küzd, állandóan és szüntelenül, olyan rosszkedv
      ellen, aminek még én sem láttam párját. Ön emlékszik arra, hogy
      régebben Toporján bizonyos látogatásokat tett, és városunknak egyik
      legnagyobb veszélye volt, hogy a törzsorvos látogatásaival bármikor
      mindenkit meglephetett, és senki se tudott ellene védekezni. Ön
      tapasztalni fogja, hogy itt mennyire megváltozott minden, Toporján
      most már senkit sem látogat. Húsz évnél hosszabb ideig olyan
      illedelmes volt, hogy ezt ő maga sem bírta ki, és inni kezdett, és
      botrányokat rendezett, és végül állásából is elbocsátották. Meg se
      ismerné, ez a disztingvált és kifogástalan úr most foltos ruhában
      jár, sárga vászonnadrágban, ülepén piros folt, koszos ing, fityegő
      kabát, hétszámra nem borotválkozik, senki se tudja, miből él, de ha
      valahol pénzt szerez, azonnal a korcsmába megy és iszik, és
      mindenkibe beleköt, úgyhogy a rendőrség mint munkakerülőt és
      iszákost tartja nyilván, különösen Tóbiás rendőrfelügyelő, aki már
      régebben is itt volt, de akkor még nem játszott nagyobb szerepet.
      Hát igen, a Toporján-féle látogatásoktól elestünk, nem mondom, hogy
      megszabadultunk, mert akkor ön azt mondaná, hogy ez a Hoppy megint
      kaján, de a rektor, mondom, ideköltözött, és vékonyka ember. De ön
      emlékszik Kesző Bertalanra is. Kesző Bertalan volt az elöljáró, aki
      koldusszólamokat gyűjtött, és azokat előadta. Ez a Kesző most már
      nem koldul. Láthatja, hogy ez a város mennyire megváltozott. Kesző a
      mi új Toporjánunk, mert ő az, aki szabályos időközökben
      látogatásokat tesz, szépen kiöltözik, és a divatról és az
      irodalomról és a sportról és a külpolitikáról negyven percig cseveg,
      aztán illedelmesen feláll és távozik. Sokan azon a véleményen
      vannak, hogy Toporján sokkal, de sokkal jobb volt. Kesző távolról
      sem olyan sima és nem olyan előkelő, és csevegésébe gyakran bele is
      zavarodik, mert nem tudja, hol folytassa, a közerkölcsök javulásán
      vagy a technika bámulatra méltó eredményein. Én magam is többször
      tapasztaltam, hogy Kesző Bertalan Toporjánt csak egészen
      tökéletlenül helyettesíti. Az idők romlanak, rossz utánzat, higgye
      el, nem gesztenye, hanem csak cukros bab, mások is mondják, nemcsak
      én, Hoppy, aki talán csak kajánságból mondhatnám. De a rektor is
      szokott látogatni, nem illendőségből ugyan, de szokott, nem, amint
      Vermerán doktor mondaná, patholog hypersocialitásból, mondjuk
      társulástúltengésből, vagyis az illem szabályait nem is veszi
      komolyan, hanem csak úgy eljön, még késő este is, és fanyarul leül,
      és rosszkedve ellen küzd és panaszkodik, és az orrát lógatja, és
      annyi lemondás van benne, sőt annyi szomorúság, hogy az ember alig
      győzi vigasztalni, de hiába, a rektor csak rosszkedvű marad, és még
      nem találkoztam emberrel, aki őt valaha is megenyhültnek látta volna
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hoppy poharát újra megtöltötte, és mind a ketten ittak.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      De ne higgye, szólt, aztán közelebb húzódott, körülnézett, hogy
      hallják-e, ne higgye, hogy a legnagyobb esemény a rektor megjelenése
      volt. Nem, az sem volt a legnagyobb, hogy Toporján olyan
      szívettépően lezüllött, és Kesző Bertalan elkezdett látogatni, ha én
      még a régi Hoppy lennék, azt mondanám, ez merő puszta eszelősség,
      nem, ma ilyesmit már nem mernék mondani. Ki az eszelős? Kankalin?
      Laura? Toporján? Vagy talán maga Hoppy Lőrinc? Vagy talán a
      legszentségesebb Mihály arkangyal? nem, erről szó sincs. Ábel rögtön
      azután jött, hogy önt elítélték, talán pont aznap, nem tudom,
      nincs-e valami titkos összefüggés a között, hogy önt elítélték, és
      Ábel egyszerre csak megjelent. Ábel vallásalapító. Ő ezt a bűn által
      való megtérés vallásának nevezte el, sokak szerint rokonságot tart
      Karpokratesszel, a gnosztikussal, én ennek nevét sem hallottam, de
      az semmit sem jelent, mert én, sajnos, műveletlen ember vagyok, s
      amikor egyszer azt kérdeztem Barnabástól, kik azok a gnosztikusok, ő
      azt mondta, lárifári, mert lárifári, azt se tudom, ki volt
      Karpokrates, nem eszelős, semmiképpen sem az, ilyesmit én nem mernék
      mondani. Mindenesetre Ábel azt tanítja, hogy bűn által kell
      üdvözülnünk, és anélkül senki sem érheti el a megváltást, ami pedig
      egy emberre nézve a legnagyobb baj. Vagy tud ön nagyobb bajról is?
      Én, bár műveletlen vagyok, ha nem is éppen eszelős, de nem tudok, és
      Ábel azt tanítja, hogy vétkezni kell, mert a vétekben tisztul meg az
      ember. Nagy prédikációkat tart, hogy kicsoda hogyan vétkezhet, és
      hogyan nem tisztelheti apját és anyját, és paráználkodhat, és
      kívánhatja felebarátja ökrét, szamarát és feleségét, és ő maga jó
      példával jár elöl, mert a bordélyban mindennap ott van, és
      mindenféléket összelopkod. Régebben, biztosan emlékszik rá,
      Episztemon volt az nálunk, aki lopott, de Episztemon lopásai
      egyáltalában nem vallásos cselekedetek, nem, az ő lopásainak nem
      volt metafizikai háttere és igazolása, és így Ábel mellett szóba sem
      jöhet. Ez nem eszelősség, ismétlem, régebben talán mertem volna
      ilyet mondani, de ma már megváltoztam, higgye el, megváltoztam. Ábel
      igen nagy hatást tett, nem éppen Toporjánra, nem, ő Ábel hatásától
      függetlenül züllött el, ő korrekt volt és illedelmes, de benne
      valami felrobbant, és Toporján ezt a robbanást nem bírta el. Ábel
      sokakat megtérített a bűn útján való megtérés vallásának, a többi
      között Pergelin Tódort is, aki a híres chimendexet feltalálta.
      Szóval Pergelin Tódor is megtért, pedig Majoránnát elvette
      feleségül, és kellemes házaséletet éltek, Pergelin azóta lop és
      káromkodik, és a nyilt utcán szeméremsértő dolgokat művel, szóval
      igen komolyan vétkezik, Majoránna pedig, ez sem eszelősség, higgye
      el, Majoránna, aki régebben oly trágárul beszélt, egyik napról a
      másikra erről tökéletesen leszokott, Pergelintől külön él, a
      kórházba visszatért ápolónőnek, s ott anélkül, hogy bárki is
      észrevenné, az orvosságokat összecseréli, és a betegeket kínozza, és
      gyakran titokban őket megszúrja és megvágja valami éles szerszámmal,
      és a láztáblákat összecseréli, hogy a kórház betegei rettegnek, ha
      Majoránna a szobában megjelenik.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Persze Fillérné, igen, Fillér Joachimné, amikor ön még nem volt
      Mihály arkangyal, hanem csak levéltári segédfogalmazó, akkor ő
      uzsorás volt, de megváltozott ő is, meg sem ismerné. Fillérné pénzét
      lassankint mind elajándékozta. Egy reggel Zorge ószeres ajtajában
      egy százast találtak. Hol itt, hol ott kisebb és nagyobb összegeket
      nyíltan vagy titokban elajándékozott, aztán később már ruháit és
      edényeit kezdte osztogatni, és hozzám is egy este eljött, és az
      ajtót félig kinyitotta, és becsúsztatott egy edényben
      káposztafőzeléket, Mirabel persze rögtön tudta, hogy ez Fillérné, és
      a struccal azonnal vissza is küldte, de a strucc akkor párnával
      jött, és azt mondta, Fillérné azt üzeni, itt sok a gyermek, és ő ezt
      a párnát a gyermekeknek küldi. Amint látja, Fillérné nem hisz
      Ábelnek, és nem jár a bűn által való megtérés vallásának útján,
      hanem ellenkezőleg, mindenét elajándékozza, nem éppen eszelősségből,
      nem, ilyet nem mernék mondani.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hoppy koccintott és ivott.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igyon, szólt, igyon, és ne hagyjon egyedül. Hát mondja, nem változás
      ez? Nem olyan ez, mintha a régire semmiben sem hasonlítana, kivéve
      azt, hogy ez is éppen olyan, nem eszelős, nem, ezt nem mondom,
      hiszen akkor eszelős vagyok én is, én, Hoppy Lőrinc postamester.
      Régebben, ahogy a báró írta, piszkos és ízléstelen voltam, de az az
      idő elmúlt, megváltoztam, az a Hoppy nincs többé. De eszelős! Ez egy
      kicsit sok lenne. És mondja, ön talán eszelős, amiért Mihály
      arkangyal? Itt, kérem, egészen más dologról van szó, amit ilyen
      szóval, hogy eszelős, nem lehet elintézni. De tény, hogy itt minden
      megváltozott, akárhogyan is, de megváltozott, különös módon,
      képzelje csak el, mi történt Ambrussal, az álmodozóval. Hosszú
      évekig az ágyban feküdt, és csak álmodozott, és csak Kesző Benedek
      járt hozzá, hogy álmait hallgassa. Egy napon hirtelen csak úgy
      fölkelt, előbb egy kicsit támolygott, és a fekvéstől kipállott
      tagjait nehezen mozgatta, de aztán rendesen kezdett mosdani, és azt
      mondta, hogy ő anarchista. Hogy honnan vette, igazán nem tudom.
      Anarchista? Képzelje a meglepetést. Szegény Kesző Benedek egészen
      elszomorodott, mert már az álmokat nem hallhatta tovább, és
      bánatában az antikváriumot el is adta Zorge Salamonnak, és elment,
      senki sem tudja, hová. Ambrus pedig beszédeket tartott, és
      követelte, hogy a hatalmasokat és a gazdagokat mind öljék meg, és
      fenyegetőzött, hogy ezt a romlott társadalmat az utolsó szálig ki
      fogja irtani, és különösen haragszik lovag Herstal Raimundra, aki
      már azóta régen kancellár lett. Ugye csodálkozik? Nem hitte nekem,
      hogy itt minden megváltozott, még Ambrus is, aki röpiratokat firkál,
      és merényletekre készülődik. Kesző Benjamin is, az öreg köszörűs, az
      ön nagybátyja, úgy látszik, egy kicsit mégis eszelős, mert már az
      embereket összetéveszti, nem csoda ebben a világban, ahol minden
      annyira megváltozott. Amikor Vermeránnal beszél, azt hiszi, hogy az
      Toporján, amikor Pergelinnel, azt hiszi, az Hoppy, és Ágoston atyát
      összetéveszti Kankalinnal. Nem furcsa? Barnabás már több mint két
      éve Kelet-Ázsiába utazott, hogy nagy művéhez ott helyszíni
      tanulmányokat végezzen. Igen, szegény Kesző Benjamin mindenkit
      összetéveszt, de nem következetesen, egyik napon én Kankalin vagyok
      neki, a másik napon Pergelin, a harmadikon Ambrus, és nem tudok
      rájönni arra, miképpen csinálja ezt –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Ugyanebben a pillanatban a szomszéd ivóhelyiségben valaki énekelni
      kezdett.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Sóóó-bor, ugye jóóó-gor, Jóóó-gor, ugye sóóó-bor,
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ez Toporján, suttogta Hoppy.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Már régen tiszteletem óhajtottam tenni önnél, igen tisztelt
      barátom, a külpolitikai helyzet sohasem volt kedvezőbb ahhoz, hogy a
      világbékét meg lehessen teremteni, és a sport eredményei napról
      napra fejlődnek –)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Jógor, ugye sóbor, sóbor, ugye jóógor –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Most Ágoston atya hangja hallatszott:
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Rosszul énekli, hallja, hé, azt úgy kell énekelni, hogy sógor, ugye
      jó bor –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az én nótám, úgy éneklem, ahogy akarom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Sóóbor, ugye jóóóóó-gor –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Így nincs jól, szólt Ágoston, még ezt a nótát se tudja?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Toporján most még bensőségesebben: Jóóóógor, ugye sóóóóóbor –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hallja, hé, itt nekem ne énekeljen rosszul nótákat, menjen máshová
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Sóóóó-bor, ugye jóóóóóóóó-gor –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ne énekeljen, menjen máshová –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Toporján az asztalra csap.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az én nótám, úgy éneklem, ahogy akarom. Sóóó-bor, ugye jóóó-gor –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Fizessen és pakoljon –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Jóóó-gor, ugye sóóó-bor –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mars ki –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Toporján felüvölt: Jóógor, ugye sóóbor, sóóbor, ugye jóóógor –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ugyanakkor a poharat a falhoz csapja.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ágoston atya széket ragadott.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hoppy és Bormester az ajtóból nézte, de rögtön visszahúzódott.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Gondolta volna valaha, hogy Tibet apostola és a korrekt törzsorvos
      valaha is –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az ütközet egyre hevesebb lett. Ágoston Toporjánt borosüvegekkel
      bombázta. A törzsorvos azonban a felborított asztal mögé bújt, és
      onnan az összetört székek lábait dobálta. Öt perc alatt az ivó
      romokban hevert.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Már nem a régi, suttogta Hoppy, ugye nem kételkedik benne?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Egyelőre nem távozhattak. Az ivóban most a harc válságosra fordult.
      A fiaskók ott dörrentek a falon, a székek Ágoston feje fölött az
      üvegszekrényt összetörték. Toporján most a másik asztalt behúzta, és
      igen leleményesen úgy helyezte el, hogy a lövedékek felülről nem
      érhették. A helyzet hátránya kétségtelenül az volt, hogy olyan
      harckocsihoz hasonlított, amelynek nem volt periszkópja. Ez volt a
      törzsorvos stratégiájának a hibája, s ezért kellett hogy az
      ütközetet végül is elveszítse. Mert amikor az asztalt, feje fölött a
      másik asztallal lassan maga előtt tolta, és Ágoston megerősített
      állása felé előnyomult, nem vette észre, hogy Ágoston a pultra
      feláll, söröshordót emel fel, megvárja, míg Toporján alkalmas
      távolságra érkezik. Mikor Toporján a pultot két méterre
      megközelítette, markában a széklábbal éppen kitörni készült. Ágoston
      atya a söröshordót egyszerűen az asztalra hajította. Az asztal
      recsegve beszakadt, és Toporjánt csaknem agyonlapította. Ágoston
      most leugrott, a törzsorvost elkapta, és olyat rúgott rajta, hogy az
      ajtón keresztül messze az utcára repült. Ágoston atya ugrásra készen
      még egy percig várt, de a törzsorvos, úgy látszik, megelégelte, és
      többé nem mutatkozott. Az ütközet Ágoston atya teljes győzelmével
      ért véget.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az egészben, szólt Hoppy, az a különös, hogy ez a csapos
      tulajdonképpen a dogmatika tanára, de nem éppen olyan különös volt
      régebben, hogy a dogmatika tanára tulajdonképpen csapos volt? Ki
      tudja? Ki tudja? És melyik az igazi, a csapos vagy Tibet apostola?
      Melyik az igazi Hoppy, a régi, az ízléstelen és piszkos Hoppy vagy
      ez az új, aki megváltozott? Ki tudja? Melyik az igazi Bormester, a
      segédfogalmazó, aki önmagát keresi, vagy pedig Mihály arkangyal? Ki
      tudja?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hoppy most az órára nézett, sürgősen fizetett, és elmentek.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mennem kell, tudja, Mirabel, pontos, pontos, a leghelyesebb, ha ön
      néhány napra, amíg alkalmasabbat nem tud, Auguszta Kornéliánál
      húzódik meg, itt van neki háza, ágyat ad ki, a házat megmutatom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A postamester a házra mutatott, aztán gyorsan elsietett.
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Nincs idehaza, szólt az öreg szakállas ember. Aztán hozzátette: Ki
      későn jár, korán ébred.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A kis kamrában savanykás nyúlpörköltszag volt, valahol rongy is
      odaéghetett, kihűlt pipafüst és lábszagú cipők. Bormester később a
      kifutott tej szagát is határozottan érezte. Az erősen összetett szag
      a lámpa petróleumgőzében úszott. Egyébként a kis kamra csaknem
      sötét. A fal mellett két ágy, szekrény, kis asztal és szék,
      egyébként nem is lehetett lépni, olyan sűrűn, egymás mellett.
      Monopol ott üldögélt. Most éppen nem pipázott, de a pipa szájában
      volt, szakállára lógott, fején sapka, vállán valami kaftánféle.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Miért keresi?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Régebben ismertem, szólt Bormester. Néhány napra szállás –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pénze van? Mert a pénz, az pénz, mint ahogy a jármai javasaszszony
      mondta. Kikapón járva, balul bukik –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ez nem jó hely?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Jó. Az az ágy ott üres. A másikban én alszom. Ez az én szobám, de az
      ágy ott az övé, olyan, mint a dongói bíró –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Egy-két napra –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ezzel is úgy van, mint a kálnarosztokai pásztor a koplalással, ha
      kibírja –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Miért? Auguszta Kornélia –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nekem nincs vele semmi bajom, nekem nyugdíjam van, negyvenhat évig
      voltam sekrestyés, és nyugdíjat kapok, én meg is mondom neki,
      odamondok neki, és tőlem fél, én nem félek tőle –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Monopol előkészületet tett arra, hogy rágyújtson. A kaftán zsebéből
      dohányzacskót vett elő, és a dohányt morzsolni kezdte.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szűzdohány, szólt, ha van házad, leéghet, ha nincs, magad égsz –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Itt a házban sokan laknak, szegénység lakik itt. Selesztó, a suszter
      nyolc gyerekkel, a másik szobában –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pipáját megtömte, papírt vett elő, megsodorta, és a lámpa fölé
      tartotta. A papír füstölni kezdett. Bormester köhögött.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Korán köhög, mondta Monopol, azt mondta a bolyoki bába is a
      gyereknek, amikor a világra húzta –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A papír fellobbant, és a pipadohány égett.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Munkások laknak itt, de nem a jobbfajta, csak olyan napszámosok, sok
      asszony, gyerek. Auguszta Kornélia ezeket fogadja be, a fizetséggel
      nem is nagyon törődik, csak hogy kiabálhasson, az kell neki,
      lármázni és szidni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pipafüst.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ezt a házat úgy lopkodta össze, most háza van neki, és ő a
      császárnő. Kis Makárból lesz a nagy Makár.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Monopol köhögött.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pfiha, vén csaszja. Velem nem mer, én megmondom neki, nekem
      nyugdíjam van, az ágy és a szekrény az enyém, ebédet és vacsorát
      kapok a plébánián, én megmondom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Köpött.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mint a szabatini bolond. Aki teheti, el is megy innen, inkább a
      Horpályon lakik, ott olcsóbb is. De Auguszta Kornélia mindig azt
      mondja, nem kell, ne fizessen, úgyis szegény, én majd várok. És
      akkor a szegény adósságban van, és nem mehet el, és akkor jön ő, és
      akkor szidja és nyúzza és kiabál, reggel az udvaron rikácsol, hogy
      ez a sok élősdi mind az ő vérét szívja, és senki se fizet, és
      fenyegetőzik, hogy kidobja őket, de nem dobja ki, sőt fél is, hogy
      elmennek, és akkor ő nem lehet császárnő. Selesztó suszter is itt
      lakik már két éve, és nem tud szabadulni, a lakbért sohasem fogadja
      el. Nem, nem kell, csak tartsa meg, sok gyereke van, másra kell, de
      aztán reggel dörömböl az ajtón, ez a sok redves féreg itt mind
      rajtam élősködik és nem fizet, és akkor ő a császárnő, mint
      Takcsányban mondják, ha nincs véka, nincs páka –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pipafüst.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szóval ez az ágy, mondta Bormester, és a homályba nézett.
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Egész szoba kell? Sokba kerül. Valami úr?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem, úr nem vagyok, csak néhány napra –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Aludjon itt, majd megleszünk valahogy, én éjjel is pipázok, mert már
      nemigen tudok aludni. De itt Auguszta Kornélia nem lármázik. Harminc
      krajcár, sok, nagyon sok, szalmazsák húsz, takaró nélkül tizenhat,
      sokan úgy alusznak, mint az ugornyai komondor –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Harminc krajcár. És a külön szoba?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Egy forint. Én itt huszonnégy krajcárt fizetek, de az ágy és a
      szekrény az enyém, negyvenhat évig voltam sekrestyés, velem nem mer
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Auguszta Kornélia éppen akkor jött. Még mindig a régi, a kis
      rongyszatyorral, de ő már nem volt a régi, Bormestert azonnal
      megismerte, ó, igen, itt alhat Monopollal, egy éjszakára harmincöt
      krajcár –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem harminc?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem, nem harminc, drága a zsír meg a liszt, és a petróleum is
      megdrágult, igazán nem lehet –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Úgy, úgy, szólt Monopol, harmincöt, mindig is annyi volt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Megint bebüdösítette a szobát, szólt Auguszta Kornélia, mindig
      bagózik, a pipát egyszer csak össze fogom törni, nem tűröm, hogy itt
      az én házamban büdösítsenek –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Monopol a sarokba ment, és a pipát kiverte.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ha kibírja ezzel az emberrel, itt alhat, vén disznó, köpköd, és még
      éjszaka is bagózik, csak kiáltson rá, ne tűrje, én könyörületes
      vagyok, itt él a nyakamon, és befogadtam, nem hagytam kint az utcán,
      most meg itt, meddig akar maradni? Csak egy-két napig? Van pénze?
      Nálam csak rendes emberek laknak, nem mindenféle fegyenc, Monopol,
      ez rosszabb, mint a gyilkos –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Monopol a hátsó sarokban ült.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem sokáig fogom tűrni, nem engedem, hogy az én házamban
      büdösítsenek, és fegyencek és gyilkosok itt lakjanak, aztán ha
      elmegy, megnézem ám a batyuját, nehogy elvigyen innen valamit, ez az
      én házam –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Bormester Virgil mégis megkísérelte, hogy Kesző Benjaminnal
      beszéljen. Az öreg köszörűs, úgy szemre, nem sokat változott, csak
      tekintete zavaros és –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Jó reggelt, főorvos úr, szólt, foglaljon helyet, örülök, hogy látom,
      igazán –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bormester szólni akart.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Már jobban vagyok. A por, amit adott, használt, aludni tudok, de a
      gyomromban görcsöket –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kesző Benjamin, kedves bátyám, nem ismer meg?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kesző közelebbről nézte.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hogyne ismerném, Vermerán doktor úr –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem vagyok Vermerán, Bormester vagyok, Bormester Virgil, az ön
      rokona, aki négy évvel ezelőtt itt laktam önnél, emlékszik?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kesző mereven nézte.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ó, most látom csak, Howligree úr, persze, persze, lássa, az öregség,
      már meg sem ismerem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem, nem Howligree –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hallottam legújabb vállalkozásairól és terveiről –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem vagyok Howligree, Bormester vagyok –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kesző szeme most egészen elhomályosodott. Nem? Hát ennyire?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Most hirtelen felderült.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Toporján törzsorvos! De régen láttam. Rossz híreket hallottam önről,
      igazán örülök, hogy nem bizonyultak igazaknak, milyen jó színben
      van, meg is fiatalodott –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Benjamin bátyám, szólt Bormester, és egészen közel ment, hogy arcát
      megmutassa, nézzen rám, Bormester vagyok, én vagyok, én vagyok az,
      aki itt laktam, és elfogtak –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Elfogták? Hihetetlen. Hát mit csinált? Talán magát is abban a
      pástétomsütőügyben? Hiszen abból semmi sem volt igaz, Flórián
      találta ki, mint a Mandula Mózest, akkor nálam lakott a rokonom, és
      majdnem felakasztották –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Emkékszik ön a rokonára?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hogyne –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én vagyok az, kiszabadultam –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hogyan, hát be volt zárva? Mégis bezárták? Miért? Hát ön ölte meg a
      pástétomsütőt?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem, értse meg, nézzen rám –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Folyton nézem, persze, bocsásson meg, Toporján ön? Vagy mégiscsak
      Howligree?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bormester tanácstalan lett.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Van önnek valami oka, hogy engem ne akarjon megismerni? Főorvos úr!
      Persze mégis, tudja, én –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kesző arca ismét elborult.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A porok igen jók, mondta, de görcsök, a gyomromban –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Este inkább az utcán. Köd. Fog. Horpály. Hárombéka tér. Monopol, ha
      Auguszta Kornélia nem volt otthon, pipázott. Kinek a szénája, kinek
      a babája. Már semmi sem a régi. Húsz krajcár az ebéd. Éhes. Köd.
      Pad.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Négy Kesző van, ez biztos. Az első Kesző Benjamin köszörűs. A
      második Kesző Bertalan elöljáró, mint Hoppy mondta, már nem a régi,
      és megváltozott ő, uram, megváltozott, nem a koldusszólamokat
      gyűjti, már nem mondja, hogy szegény rokkant vagyok, szíveskedjék
      nekem az ég nevében egy kis segélyt nyújtani (lassan, tagoltan, kis
      önérzettel és megindultan kell mondani). Kesző Bertalan már nem jár
      ajtóról ajtóra, hanem fekete kabátban, selyem nyakkendővel
      bekopogtat és mosolyog, oly régen készülök önhöz, kedves barátom,
      elragadóan lakik, kitűnő színben van, és a divat most igen ízléses,
      bár a külpolitikai helyzet napról napra javul, és pontosan úgy, mint
      Toporján. Kesző Bertalan Toporján lett, de Toporján nem lett Kesző.
      Sóóó-bor, ugye jóóó-gor. Valami hiba történt, pedig ha a dolgokban
      csak egy szemernyi logika lenne, Kesző így szólt volna Toporjánhoz:
      Uram, fogadja tőlem koldusszólamaim gyűjteményét, és én átveszem
      öntől a látogatásokat. Látogassatok, gyermekeim, hogy benneteket is
      látogassanak. Boldogok, akik látogatnak, mert őket is meglátogatják.
      Mire Kesző Bertalan és Toporján tragikomikus maszkjait kicserélik és
      távoznak, és ettől a naptól fogva Toporján lett Kesző, és Kesző lett
      Toporján. Most pedig Kesző Toporján lett, de Toporján nem lett
      Kesző, hanem a korcsmában énekel. Jóóó-gor, ugye sóóó-bor. A
      közerkölcsök haladása napról napra tapasztalható, mert kitűnő
      rendőrségünk a polgárok személyi és vagyonbiztonságát. Ki fog most
      ajtóról ajtóra járni? Ki csenget be? Senki se mondja többé, hogy
      éhező, családos, rokkant, beteg, öreg (rimánkodva, csuklandozva kell
      mondani). Senki nem koldul többé, s a világ egy koldussal szegényebb
      lett, Kesző Bertalan szerepe üres, és senki sem tudja őt
      helyettesíteni, Toporján nem halt meg, hanem éljen Toporján, az
      asztal mögött a széklábbal támadja Ágoston atyát, Kesző tovább él,
      mint Toporján, de Toporján nem látogat, hogy őt látogassák, a
      teremtésben üres hely maradt, Kesző Bertalan meghalt és nincs többé,
      gyászfátyollal takarva.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kesző Benjamin és Kesző Bertalan után pedig szám- és sorrendben a
      harmadik, Kesző Benedek, foglalkozása antikvárius, akit száraznak és
      képzeletszegénynek neveztek, és aki saját szárazságába beleszáradt,
      és elment Ambrushoz, hogy álmait hallgassa a szőke leányról, akit a
      kegyetlen várúr a toronyban őriz pribékjeivel, és Ambrus a rácsot
      elreszeli, és a földalatti alagúton elmenekül. Ambrus már nem a
      régi. Nem álmodik többé, hanem anarchista, és röpiratokat ír és
      megváltozott, ő, uram, megváltozott, már nem a régi, Kesző Benedeket
      cserbenhagyta, s akkor ez szárazságába beleszáradt, és a boltot
      eladta, és Zorge Salamon megvette, és eltávozott. Biztosan él még
      valahol, de élet az, ha már Ambrus álmait nem hallgathatja? Hát
      élet? Élet az, képzelet nélkül, lefátyolozott leányok nélkül és
      alagutak nélkül és pribékek nélkül? Nem élet, nem élet, ó,
      megváltozott, megváltozott, szegény, szenvedő Kesző Benedek.
      Benedek, hol vagy? Az ő helye üres marad, és helyét nem töltötte be
      senki. Mindenki, az élők közül mindenki méltatlan arra, hogy az ő
      helyét betöltse, az álmodó helye is üres lett, és nincs, aki
      álmodjon a tornyokról és az alagutakról és a kötélhágcsókról, ó,
      Kesző Benedek, szegény Benedek –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A negyedik Kesző, a fővárosi főszámvevőségi főszámtanácsos négy
      évvel ezelőtt hetvennégy éves volt, most tehát hetvennyolc, és
      csaknem mindennap átmegy a vállalkozóhoz, és lelkére köti, hogy
      zászlós temetést, ahol elöl viszik a zászlót, Kesző Domonkosnak joga
      van hallani, ha ő már nem láthatja, az összes díjakat kifizette, még
      a koszorút is, és a menet megindul, és elöl a zászló, és Kesző
      Domonkos könnyezik. Nem, Hoppynak nincs igaza, hogy minden
      megváltozott, és semmi sem a régi. Kesző Domonkos a régi, mert mi is
      lenne, ha ő már nem lenne a régi, ha felöltözne, és elmenne
      látogatóba, hogy őt is látogassák, és a korcsmába menne, vagy Kesző
      Domonkos Hoppy lenne, és Hoppy Toporján lenne, és Flórián lenne, és
      felbontaná a leveleket, és azokat leírná, és mindenkinek felolvasná.
      Tulajdonképpen, ha a dolgokban csak egy egészen kicsiny logika
      lenne, a maszkokat csak a négy Kesző között lett volna szabad
      kicserélni, és a csere Kesző-csere lett volna, Benjamin lett volna
      Benedek, és Benedek lett volna Bertalan, és Bertalan lett volna
      Domonkos. A változás csak Keszőn belüli változás lenne, de a
      dolgokban nincs logika, Bertalan eltűnt, helye üres, senki sem
      koldul többé, egy koldussal a világ szegényebb. Benedek eltűnt, és
      senki sem tudja, hol él, és Benjamin nem ismer meg többé senkit,
      csak Domonkos jár mindennap a vállalkozóhoz, és hallgatja, hogy elöl
      viszik a zászlót, és a menet megindul, és akkor könnyezik.
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Bormester feláll. Hárombéka tér. Köd. Vissza. Pipafüst,
      petróleumszag.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Reggel valaki, világos hang, egészen világoskék, egy kicsit
      színehagyott, világoskék hang azt mondta:
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Itt lakik Bormester Virgil úr?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Itt lakik, szólt Auguszta Kornélia, itt, kérem, tessék befáradni,
      azonnal –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hölgy keresi, hölgy, Améline tanárnő –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Améline –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bormester úr, önt keresem. Kérem, jöjjön velem, igen, elkísér? Itt
      nem, ez a környezet szörnyű, ugye elkísér? kérem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Améline már nem a régi. Hol van a férfiak és a nők elválasztásának
      eszméje, a női állam megalapítása, hol van már a matriarchátus
      morális szigora, az amazon, hol van már Améline, a régi? Améline jó
      lett, nagyon jó, a kislányoknak az iskolában türelemmel magyarázza,
      hogy merre folyik a Jangce-kiang és a Huang-ho. Még jótékonysággal
      is foglalkozik, gyakran ad koldusoknak, sajnos nem Kesző
      Bertalannak, mert Kesző most látogatóba jár, gyakran látni őt a
      templomban is. Améline jó, és mindenki tudja róla, hogy jó, de
      Améline rossz, gonosz és bosszúálló, és gyakran a koldusokat leköpi,
      és a kislányokat pálcával megveri, és embereket az utcán feldönt,
      néha köveket szed fel, és ha senki se látja, ablakokat tör be, és
      néha még gyújtogat is, csak úgy gonoszságból és engesztelhetetlen
      haragból és gyűlöletből és –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Améline nem úgy jó és nem úgy rossz, mint ahogy például Schnoen
      Alajos akkoriban, három év és nyolc hónappal ezelőtt, egyik nap
      Schnoen Alajos volt, a másik nap Turcsika Szelenár, a harmadik nap
      Bajnád Edelény. Nem. Améline egyidejűleg jó és rossz, a mérleg benne
      hol jó oldalra billen, hol rossz oldalra, és ő e szerint vagy jó,
      vagy rossz, és ha ő valami jót tesz, akkor a mérleg jó oldalra
      billen, és akkor neki gyorsan valami rosszat kell csinálni, gyorsan
      valami gonoszat, és akkor neki a mérleg egyensúlyát helyre kell
      állítani, mert másképpen egyáltalában nem bírja ki. Amikor aztán a
      mérleg egyensúlyban áll, akkor úgy érzi, hogy fejébén szél fúj, és
      akkor megnyugszik, és nincsen semmi baj. De, ha Améline valami
      rosszat tesz, akkor neki gyorsan valami jót kell tennie, a koldusnak
      egy forintot adni vagy a templomba menni és imádkozni, mert ha nem
      teszi, akkor a szél fejében megáll, és azt Améline nem bírja ki.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem tudni pontosan, hogy akkor éppen Améline milyen rosszat tett, de
      bizonyosan valami különösen nagy rosszat, mert el kellett jönnie
      Auguszta Kornélia házába, és Bormester Virgilt onnan el kellett
      hoznia. El is hozta és hazavitte, és otthon reggelivel kínálta meg.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem, nem, igazán nem tűrhetem, hogy olyan ember, mint ön, akivel
      olyan igazságtalanság történt, emiatt még szenvedjen is, itt fog
      lakni nálam, amíg majd, ne tiltakozzon, így akarom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nézze, kedves Améline, én, bevallom, itt már nem ismerem ki magam. A
      börtönben igen sokszor azon tépelődtem, hogy ez miért van így. Érti,
      mire gondolok? Ugye érti? Erre, mondjuk, az egészre. Külön-külön
      talán Kankalinra és Laurára és Ágoston atyára és Auguszta
      Kornéliára. Persze csak úgy, a többi között. Tulajdonképpen
      mindegyikre. Úgy látszik, hogy itt olyan különbségek vannak,
      amelyeket sohasem lehet kiegyenlíteni. De én nem arra gondolok, hogy
      ők valamennyien külön-külön ilyenek, hanem arra, hogy az egész
      ilyen. És nem tudom, vajon előbb mindenki külön-külön ilyen volt, és
      az egész emiatt lett ilyen, vagy pedig fordítva, először az egész
      volt ilyen, és ezek, szegények, itt nem tehetnek róla, amiért
      ilyenek, mert az egész ilyen, és talán kezdettől fogva ilyen is
      volt, s ezért ők se lehetnek mások, és ilyeneknek kell lenniök.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ért engem? Amit most mondok, nem nagyon világos. Belátom,
      egyáltalán, nem világos. Mondom, én a börtönben ezen tépelődtem. De,
      amikor a börtönből kijöttem, azóta még jobban meg vagyok zavarodva.
      Mert már kezdtem belenyugodni, hogy Kankalin ilyen és Barnabás ilyen
      és Schnoen ilyen. Mindenki külön ilyen, és az egész is ilyen. Ők
      már, hogy úgy mondjam, az én megismerésem számára kezdtek valami
      biztos támpontot nyújtani. Én ezt a támpontot, ezt a részükről
      nyújtott bizonyosságot nem helyeseltem, de kénytelen voltam
      elfogadni. Érti? Ugye, érti, kedves Améline? Mégis valami
      bizonyosság. Valami. Vagy nem? Most pedig, amikor a börtönből
      kijöttem, láttam, hogy ez a bizonyosság nincs. Hoppyval találkoztam,
      és ő azt mondta, hogy itt már semmi sem a régi. Ez igaz. Itt már
      semmi sem a régi. A bizonyosság eltűnt. Úgy látszik, hogy ők mind és
      az egész együtt, már más bizonyosságban élnek. Nem olyanban, mint az
      előbbi volt. Itt minden megváltozott. Ön is, kedves Améline. De most
      aztán végképp nem ismerem ki magam. Így, ahogy ez van, úgy érzem,
      szintén igen hamar eltűnik, és ismét valami más jön. Mondjuk, ha én
      innen néhány évre elmennék és visszatérnék, nem azt találnám, ami
      most itt van, hanem Hoppy ismét azt mondhatná, hogy itt már semmi
      sem a régi. Ugye érti? Ne csodálkozzon azon, hogy én itt magam a
      legnagyobb bizonytalanságban érzem, sőt azt merném mondani, hogy én
      ettől a bizonytalanságtól magamat valósággal fenyegetve, sőt
      megtámadva érzem. Hovatovább oda fogok jutni, hogy én ezeknek az
      embereknek semmit sem fogok tudni elhinni. Miért? Azért, mert mindig
      kénytelen leszek arra gondolni, ha én innen elmennék, és négy év
      múlva visszatérnék, itt már senki se lenne a régi. Én igen jól
      megértem nagybátyámat, Kesző Benjamint, aki, mikor hozzá elmentem,
      először úgy beszélt velem, mintha Vermerán lennék, aztán mintha
      Howligree, aztán mintha Toporján. Ő, kérem, szintén oda jutott már,
      hogy teljesen megzavarodott, és az embereket nem tudja
      megkülönböztetni. Én még nem tartok itt. De gondolja csak el, vagy
      nem? Gondolja csak el, kedves Améline –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én, kérem, minden reggel azzal a nyugtalansággal ébrednék, és talán
      részemről könnyelműség is, hogy nem így ébredek, de igen, tegyük
      fel, átmegyek rokonomhoz, Kesző Benjaminhoz, és akkor ő már nem a
      régi, esetleg átváltozott a struccá vagy pedig Monopollá. Vagy
      például megbetegszem, és elhívatom Vermerán doktort, de ő már nem a
      régi, már egyáltalán nem foglalkozik orvostudománnyal, hanem pék
      lett, esetleg beiratkozott a vezérkari iskolába. De még azt se
      tudhatom, hogy ön, kedves Améline, ön, egyik napról a másikra
      megváltozik ön, így, ahogy van, elragadó teremtés, példátlanul jó
      szíve van, erről alkalmam volt meggyőződni. De hátha ön holnap
      ugyanolyan boszorkánnyá lesz? Ki biztosít engem arról, hogy ez az
      eset lehetetlen –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én, kiáltott Améline, én biztosítom önt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ma és ebben a percben, válaszolt Bormester szenvedélyes hangon, a
      legjobb hiszeműen ön tényleg ezt mondja, elhiszem, de én
      továbbmegyek, mert én szeretem a dolgokat végiggondolni, csak nem ad
      absurdum vinni, legalábbis ebben a pillanatban így van. Mondom,
      továbbmegyek, és felteszem azt a lehetőséget, hogy egy reggel én már
      nem mint Bormester Virgil ébredek, hanem tegyük fel mint Flórián,
      vagy a legrosszabbat is fel kell tenni, mint Hoppy Lőrinc –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ó, kiáltott fel Améline megborzadva, ne beszéljen ilyen
      szörnyűségeket, én esküszöm önnek, ez önkínzás –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ne higgye. Ez a valóság, amelyben mi élünk, hogy is mondjam, olyan
      tünékeny, olyan ideiglenes –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kezével bizonytalan, parabolikus mozdulatot tett –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azt hiszem, érti, olyan, csaknem okkultnak nevezném, azt hiszem,
      érti, bocsánat a kifejezésért –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Egészen jól értem, válaszolt Améline.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      S én tudom, hogy én sem vagyok kivétel, ezt a börtönben megtanultam,
      én is ott forgok a többi között az örvényben, védtelenül, teljesen
      védtelenül, kiszolgáltatva nálam határtalanul erősebb hatalmaknak,
      amelyek belőlem azt csinálnak, amit akarnak. Én, kedves Améline, a
      bizalmatlanságot magam iránt állandóan fenntartom, sőt nekem az a
      gyanúm, hogy nekem illik is magam iránt fokozott mértékben
      bizalmatlannak lennem, és megvallom, én ettől rendkívüli módon
      félek, én valósággal irtózom és szenvedek attól a gondolattól, hogy
      egyik nap csak úgy szétbomoljak, másnap aztán mint egy egészen
      idegen lény éljek tovább, mondjuk mint valami pszeudomorfózis,
      álarcban, álruhában, mintha egyik nap mint Bormester kimúlnék, és a
      következő nap mint Kesző Domonkos élnék tovább, aztán ismét más,
      ismét más, esetleg állat, elefánt vagy tengerinyúl vagy kenguru vagy
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Améline Bormester Virgilt azonnal megértette.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A bizonytalanságnak azt az érzését, amelyről ön beszél, kedves
      Virgil, nagyon jól értem. Ne, igazán ne mondja ön, hogy amiről
      beszélt, az nem világos. Egészen világos az, legalábbis számomra. De
      nemcsak világos. Közös helyzetünket ön oly találóan, sőt oly szépen
      jellemezte, ahogyan csak igazán költő tudta volna. Ó, különösen
      amikor azt mondta, hogy e bizonytalanságtól magát fenyegetve, sőt
      megtámadva érzi. Én ezt már nagyon régen szintén érzem.
      Bizonyosságot. Igen. Nos, mit gondol, kedves Virgil, nem csak
      rajtunk múlik az, hogy ezt a bizonyosságot megszerezzük?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hogyan érti ezt? – kérdezte Bormester.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nézze, rendezkedjék itt be. Próbáljon nem arra gondolni, hogy ez a
      lakás, ez a ház, a bútor és a többi nem az öné. Tekintse magáénak.
      Én önnek ajándékozom, sőt kérem, fogadja el. Megteszi nekem ezt az
      örömet? Nem válaszol? Miért? Bizonyosságot kívánt. Én adok önnek
      bizonyosságot. Ön ezt a meghívást részemről talán ideiglenesnek
      tartotta, amíg valami állást keres, és saját keresményéből megél.
      Tekintse ezt a meghívást állandónak. Maradjon itt. Kérem, ne
      tiltakozzék. Ön bizonyosságot kívánt. Én bizonyosságot adok önnek.
      Én ezennel házam felét önnek adom, sőt kérem, hogy fogadja el, és
      szerezze meg nekem ezt az örömet, de nem, kérem, szégyenlem magam,
      én egész házamat önnek adom, csak arra kérem, hogy engem tűrjön meg
      itt, és engedje meg, hogy itt lakjak önnél, e pillanatban nem ön az
      én vendégem, hanem én vagyok az ön vendége. Igen?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kérem, Améline, ne űzzön belőlem gúnyt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kérem, ne sértsen meg azzal, hogy ezt gúnynak nézi. Ön bizonyosságot
      akart. Nézze, kedves Virgil, én már voltam Zorge Salamonnál. Ő volt
      az, aki Kesző Benedek antikváriumát megvette. A bolt igen jó helyen
      fekszik, az iskola mellett, és a diákokból megél. Zorge azonban a
      könyvekhez nem ért, és a bolttal nem is akar foglalkozni. Én már
      előleget is adtam. Önnek ez kitűnő foglalkozás lesz. Jó jövedelem. A
      hátralékot Zorgénak törleszteni fogja, az előleget pedig nekem
      visszafizeti. Nem azért mondtam, mert én arra a pénzre számítok,
      tudom, hogy ön érzékeny ember, és ingyen nem fogadná el, még tőlem
      sem. Ha kívánja, szerződést fogunk kötni. Akarja? Beszéljen már.
      Mondja, hogy igen vagy nem. Válaszoljon. Mondjon igent –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Látja, kedves Améline, ez az, amitől féltem. Ismét bizonytalanság.
      Én önt másnak ismertem. Megint nem tudom, hol állok. Améline, ön
      nagyon jó. Bocsásson meg, hogy ezt eddig nem tudtam –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön már megint fenyegetve érzi magát. Ne tegye. Ne védekezzék. Én nem
      támadom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem vagyok képes észre térni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Válaszoljon, Virgil, csupa nemet mond, mondjon végre igent –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem fogadhatom el –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Virgil, ne kínozzon –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kínozom? Én? Önt? Kedves Améline –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hát nem érzi?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem tudom, igazán nem tudom, hogy mit érzek, és mit kellene éreznem.
      Csak azt tudom, hogy ön jó, nagyon jó, drága Améline –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Végre, végre elfogadta, igazán nehezen ment, sejtelme sincs róla,
      hogy milyen boldoggá tett, ó, egyedül én nagyon bizonytalan voltam,
      ön erről oly szépen beszélt, a fenyegető bizonytalanságról, én is
      vágyódtam arra a bizonyosságra, nagyon boldoggá tett, drága Virgil
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Améline felugrott, és Bormester nyakába vetette magát.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ez az egyetlen bizonyosság, higgye el, Virgil, az egyetlen –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bormester, nem tudta, miért, de egyszerre érezte, hogy elkezd
      reszketni. A reszketést figyelte, valahol a köldök és a rekeszizom
      táján keletkezett, és lassan az egész testére végigterjedt, annyira,
      hogy végül ujjai is reszkettek. Améline ölében feküdt, és arcát
      simogatta. Bormester ebből a helyzetből semmit sem értett. Hogyan
      kerül ide ez az idegen nő, ilyen, majdnem veszélyes és kihívó testi
      közelségbe, és mit akar tulajdonképpen, hiszen ez azt hiszi, hogy
      szerelmes beléje, és Améline jó, igen jó, szíve jó, neki adja a
      házát, még boltot is vesz neki, és íme most még önmagát is odaadja
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Milyen félszeg ember ön, Virgil, szólt Améline halkan, milyen fiús
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bormester ijedten nézte.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Miért nem csókol meg már?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bormester sietve Améline haját megcsókolta, és aztán még jobban
      kezdett reszketni.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem a hajamat, a számat, Virgil –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Améline száját nyújtotta. Bormester hosszasan nézte ezt a szájat,
      egészen apró, távolról láthatatlan kis szőke pihéivel és
      állgödrével, és úgy érezte, hogy ez a száj nem szép, de valamiért
      mégis vonzza őt, különös kipárolgása van, csaknem kábító. Améline
      nem várt, Bormestert gyorsan megcsókolta.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem, szólt, igazán nem várunk sokáig, nem járunk jegyben hónapokig,
      az esküvőt minél hamarabb megtartjuk, hiszen oly sokat vártunk
      egymásra –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bormester még mindig reszketett és a szőke pihéket nézte, az ajka
      szögletén volt egy szál, hosszabb, mint a többi, legalább háromszor
      olyan hosszú.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Látja, Virgil, most megszerezte a bizonyosságot, és nincs többé
      mitől tartania –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Bormesternek még nem volt ideje válaszolni, amikor az előszobában
      valaki csengetett. A szakácsnő ajtót nyitott, és a rektort vezette
      be. A rektor pontosan olyan volt, mint amilyennek Hoppy leírta,
      bagariaszínű arcbőrrel, kicsiny termetű, hegyes orral és csupa
      vertikális vonással.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Améline bosszús, az ördögbe is, éppen most, ilyen kényes
      pillanatban, micsoda tapintatlanság –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ó, foglaljon helyet, rektor úr, még nem ismeri vőlegényemet, de
      talán –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A rektor leült és bólintott.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Esetére emlékszem, elmondták nekem. Önnek is kijutott e világ
      gyönyöreiből, mint másnak –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mindig olyan rosszkedvű, szólt Améline.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Semmi okom sincs arra, hogy más legyek –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Gyújtson rá –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kábítószerekkel nem élek, illúzió, egy-két percre elfelejteti, mint
      a bor vagy a szerelem, aztán elviselni még nehezebb –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ó, a szerelmet is kábítószernek tartja? Ebben nincs igaza, talán
      sohasem volt alkalma megismerni, hogy mi az igazi –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A lét eredeti keserűsége, szólt a rektor, keserűbb, mint a kinin –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön azt hiszi, mondta Bormester, és figyelmesen előrehajolt, hogy a
      lét eredetileg keserű?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én ezt tapasztaltam, válaszolt a rektor lassan. Csak különös
      fájdalmat tudok érezni, ha látom, hogy az emberek miket eszelnek ki
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hogy a keserűséget megenyhítsék?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Úgy van. Én nem régen vagyok itt. Régebben másutt laktam, és azt
      hittem, hogy csak ott van úgy. Azt hittem, jobb lesz –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szóval ön –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen. Nehéz volt elviselni. Ott is olyan volt. Az emberek. Senki se
      tudja, mi történt, csak olyan furcsa az egész, végül is, ha lenne
      kedvem nevetni, még nevetnék is, micsoda emberek! Azt hittem, itt
      jobb lesz –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ott is ugyanolyan emberek?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mások, mégis ugyanolyanok. Narkotizálják magukat, nehogy észre
      kelljen venniök –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Meg kellett volna házasodnia, szólt Améline, ha lettek volna
      gyermekei –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kábítószer. Csak megakadályozza az embert abban, hogy a valóságot
      lássa –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Améline felállt, és süteményt hozott.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ha már nem dohányzik és nem iszik, legalább –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Csak a legegyszerűbb ételeket, válaszolta a rektor, babot, krumplit,
      káposztát –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      De az étkezés egyhangúsága növeli a melankóliát –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A rektor vállat vont.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Minek. Csak elhiteti, hogy jó, pedig –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bormester tanácstalanul nézett Améline-re. Améline szemével intett.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Keserűbb, mint a kinin –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én mégis azt merném tanácsolni, hogy nősüljön meg, elvégre még nincs
      túl a koron, fiatal ember, a nő, akinek derültebb a kedélye –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A rektor fejét rázta.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én nem vagyok szentimentalista. S ez az egyetlen, ami engem a
      többitől elválaszt, nem vagyok szentimentalista, és nekem nincsen
      szükségem mindenféle mellékutakra, hogy a fanyarságnak ebből az
      óceánjából, ami a létezés, kiutat keressek. Szenvedés, szenvedés. Ha
      az, hát legyen az. Én nem akarom meghamisítani. Én nem szeretek
      szenvedni. Ha szenvedek, akkor szenvedek. Bolondok, akik isznak és
      dohányoznak és szerelmeskednek, és bolondság ez a sok vallás és
      költészet és zene és cirkusz és kapkodás és loholás. Az angolok azt
      mondják, hogy minden föld alatt víz folyik, és minden élet alatt
      szomorúság. Én ezt az ugrándozást a kenyérért és a hatalomért és a
      vagyonért és az örömekért és a békéért és a háborúért mind nagyon
      szomorúnak találom, és tudom, hogy sokan nevetnek is rajta, mert
      elvégre nevetséges is, csak nézze meg őket sorjában, akármelyiket,
      miben komikus, de szegény bolond azért ugrándozik, mert szenved. Én
      nem vagyok szentimentalista. Ha keserű, hát legyen keserű. Én nem
      akarok csalni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Gondolja csak el, mondta Bormester Améline-nek, amikor a rektor
      eltávozott.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szörnyű ember, kiáltott Améline, keserűbb, mint a kinin –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      De gondolja csak el, mondta Bormester, ha ez az ember egy napon arra
      ébredne, hogy a létezés eredetileg nem keserű, hanem édes, és elkezd
      majd dohányozni és udvarolni és inni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön ezt valószínűnek tartja?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én ezt csaknem várom. Emlékezzen csak Toporjánra, milyen illedelmes
      volt, és most a korcsmákban verekszik, én láttam őt, amikor Ágoston
      atyával verekedett, Ágoston atya pedig a dogmatika tanára volt.
      Mindegyik ment valamilyen határozott irányba, és akkor egyszerre
      csak megtorpantak, és egészen más irányba kezdtek menni, és nem
      törődtek azzal, ki mit szól hozzá –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      De Virgil, hiszen ezeknek a furcsa, majdnem rendkívüli változásoknak
      betege lett, önnek, úgy látszik, önmagában nincsen szilárd pontja
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én attól félek, szólt Bormester, hogy egy napon én is így
      megváltozom, kedves Améline, és esetleg talán még gyilkos is leszek,
      és talán ön is megváltozik, és akkor nem lesz ilyen jó –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ebben a pillanatban újra csengettek, és a szakácsnő Kesző Bertalant
      vezette be. Már hatvanon messze túl volt, de még egyenes és szép
      szál, különösen kifogástalanul szabott ruhájában.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ó, kedves Améline, kedves Bormester úr, már régen készülök ide –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bormester úr a vőlegényem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ezt igazán vártam, végre –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Foglaljon helyet, egy kis ital, cigaretta –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Elragadó háziasszony, mainapság igazán egyre ritkábbak lesznek, bár
      én nem tartozom azok közé, akik az idők miatt sopánkodnak –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bormester Améline-hez hajolt, és halkan kérdezett. Améline fejét
      rázta.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem, nem Toporján volt, mondta, mikor Kesző Bertalan harmincöt perc
      múlva távozott.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hangja, modora, közhelyei –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Sokan azt mondják, távolról sem olyan jó, mint valaha Toporján volt
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Semmi különbség –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Néha belezavarodik. Nem tudja, hol folytassa, a divatnál vagy a
      közerkölcsöknél –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Akkor ma jó napja volt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ó, ne beszéljünk most erről az unalmas Keszőről, ó, Virgil, olyan
      boldog vagyok –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Améline Bormesterhez simult, de most ismét csengetés hallatszott, és
      a szakácsnő Flórián urat jelentette be. Améline szeme haragosan
      villogott és –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kedves Flórián úr, milyen kellemes, ó, foglaljon helyet –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Örvendek, hogy látom, szólt Flórián Bormesterhez, hallottam, hogy
      kiszabadult –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mit akart ez itt? kérdezte, mikor Flórián egy óra múlva távozott.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ő most Don Juant játszik, mondta Améline, udvarolgat Laurának és
      Bellának és Mollynak, és hozzám is eljött próbálkozni, és meg volt
      lepve, mikor hallotta, hogy menyasszony vagyok –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Látja, drága Améline, hát ne legyek bizalmatlan? Itt volt ez a
      keserű ember, itt volt Kesző Toporján alakjában, aztán Flórián, aki
      most már nem fantazmákat eszel ki, hanem Don Juan, és gazdátlan
      nőknél próbálkozik –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      De Virgil, az égre kérem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mondja, ne legyek bizonytalan, és ne szálljon meg a rettegés, hogy
      egy reggel – én Flórián vagyok, vagy Kesző, vagy keserűbb, mint a
      kinin –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Virgil, ön kétségbe ejt, önnek semmi oka így szédelegni, hiszen én
      adtam önnek bizonyosságot –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      És ha ez sem más, mint egyetlen napig tartó –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Virgil, ne bántson meg, az én szerelmem nem egy napig tart –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem, nem, drága Amélinéx –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tudom, hogy ön aggódik, de ez a szerelem bizonytalansága, az ember
      nem tudja elhinni, én sem tudom, higgye el, de mégis boldog vagyok
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Gondolja, hogy –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én ezt biztosan tudom. Ön még mindig az ítélet és a börtön hatása
      alatt áll. Pihenjen, én ápolni fogom, kedves Virgil, és az esküvőt,
      amilyen gyorsan csak lehet, megtartjuk –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Améline látta, hogy a mérleg katasztrofálisan a jó oldalára hajlik,
      rémülettel látta, mindig erősebben és erősebben a jó oldalára, és
      akkor megzavarodott, és gondolkozni kezdett, és fejében hirtelen
      szélcsend lett, és valami sűrűség lett. Hirtelen a másik szobába
      ment és felöltözött, és a városba indult. Keresett valamit, amivel
      az egyensúlyt helyre tudja állítani, és a jónak legalább
      megközelítőleg rossz oldala, többeket titokban megrúgott, és egy
      gyerekkocsit feldöntött, amikor az asszony a boltban volt egy negyed
      kiló sóért, és gyorsan elszaladt. De ez nem volt egyenértékű rossz,
      és köveket szedett fel, hogy ablakot verjen be, de az sem volt
      egyenértékű rossz. Milyen nagy jót tett ő most Bormesterrel, igaz,
      hogy férjet szerzett, éppen ideje már, hogy ő is férjhez menjen, és
      Bormester éppen jó, nem is olyan csúnya, és egyébként is majd
      megszokja, de nem, most valami nagyobb rosszat kellene tenni, mert
      ezt nem bírja ki, és akkor a boltban gyufát vett. A Horpályra ment,
      és ott a kis pajtában elbújt, ott sok kis szalmafödeles házikó volt,
      és a pajtában az égő gyufát eldobta és elszaladt. És szaladt fölfelé
      a kövesúton a városba, és mikor felülről visszanézett, látta, hogy
      legalább tíz ház már lángokban áll, és az emberek fejveszetten
      szaladgálnak, és vizesvödrökkel és csákánnyal és ásóval, és a tüzet
      el akarják oltani, és az asszonyok gyermekeiket mentették, a férfiak
      a bútorokat és az állatokat, és az égő gerendák közül ruhákat
      cipeltek ki és ágyneműt, és a tűz csak egyre terjedt kelet felé,
      ahol mindig kisebb és szegényesebb viskók álltak, és a kecskék és a
      disznók zajongtak, és Améline megállt, és diadalmasan a tüzet nézte,
      és akkor a mérleg helyrebillent, és fejében a szél elkezdett fújni.
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Bormester már nem a régi, megváltozott, uram, meg se ismerné, titkát
      szívébe zárja, senkinek ő valódi lényéről nem beszél, nem mondja,
      hogy ő Mihály arkangyal, inkognitóban van miközöttünk.
      Legszentségesebb Mihály, aki feleségül vette Améline-t, aki már nem
      a régi, ó, régi jó idők, amikor Bormester még segédfogalmazó volt,
      és önmagát kereste –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Lőrinc, ön megint mászolyog, én ezt megtiltom önnek, szigorúan
      megtiltottam, és –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mirabel, Bormester feleségül vette Améline-t, és antikvárius lett
      Kesző Benedek helyén, aki eltávozott, mert Ambrus nem álmodik többé,
      hanem anarchista –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      És nálam lakott ő, amikor a börtönből kijött, és mindjárt láttam és
      mondtam is Selesztó suszternek, ez az az úr, akit bezártak, pedig
      nem is volt gyilkos, csak úgy kitalálták, én is ott voltam a tanú,
      és mondtam –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szapora penko ne hidege rontom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      És akkor szűk folyosó következett, mert mögötte vörösbe öltözött
      fegyveresek üldözték, és a folyosó mindig szűkebb lett, és már csak
      négykézláb és hason tudott csúszni, és akkor egyszerre átható
      büdösség veszi körül, a csatorna recsegni kezd –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      You are a devilish man, kiáltotta Marcella grófnő.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mi lenne, ha holnap felébrednék, és Kesző Domonkos lennék, és
      elmennék, hogy meghallgassam, megindul a menet, és elöl a zászló –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Sóóóbor, ugye jóóógor, jóóógor, ugye sóóóbor –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Már nem a régi –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Császárnő lett, és a suszter gyermekeit szidja és reggel –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A csapos lett a dogmatika tanára, vagy a dogmatika tanára lett a
      csapos?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Elefántcsontszínű svájci selyem hálóing –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Már nem a régi –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Feleségül vette, és antikvárius lett –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mihály arkangyal –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Vermerán doktor, a kórház főorvosa a legutóbbi hónapokban egyre
      súlyosbodó betegséggel küzdött, és gyakran azt mondta, legfeljebb
      még egy fél éve van, gyógyíthatatlan. Vermerán doktor az adamaszok
      és a hyrophlogistikonok élettanát egész orvosi gyakorlata alatt
      figyelte, ennek a témának szakembere, sőt erről a tárgyról több
      jelentékeny szakcikket is írt. Az adamasz a hímsejt, ismertetőjele,
      hogy színe fehér, kicsiny, szőrös lingamja van, amellyel hadakozik
      és verekszik, és mindenféle munkára is képes, ezen mozog, olyan
      csápszerű, kéz és láb és fej és lingam együtt, rendkívül mozgékony,
      indulatos, de olyan érzékeny, könnyen sebezhető és törékeny. A
      hyrophlogistikon a nősejt, amely arról ismerhető fel, hogy vérvörös,
      nem mozog, csak sodortatja magát, csápja nincs, ellenállóképessége
      rendkívül nagy, külső szerve nincs, időnkint rajta egy bizonyos
      lyukasodás figyelhető meg, és az adamasz ebbe tolakszik.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az adamasz és a hyrophlogistikon élettani szerepe az emberi
      szervezetben az, hogy a hím- és nősejtek bioszexuális coitológiája
      tartja fenn a fizikai épséget. Ha egyik vagy másik sejt
      elszaporodik, coitoleszcens lesz, Vermerán kutatása szerint beáll a
      paraspermatoid vagy a diafossziliformis állapot. Az emberen a La
      Sadariana-féle betegség tünetei jelentkeznek. Népszerűen ezt chilei
      náthának is nevezik, és első jele a hólyaglob és a fogvizenyő,
      később buborrá fejlődik (lebenysorvadás, lastica turcica), és a
      fluxilitás teljesen megszűnik.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vermerán doktor önmagán a paraspermatoid állapot egyes tüneteit már
      hónapok óta tapasztalta, és megkísérelte, hogy ezt a kezdődő
      coitoleszcens állapotot a rendszeres Borodonoszov-féle kúrával
      kiküszöbölje. Borodonoszov tulajdonképpen a hylex rhodopiensisnek,
      az úgynevezett rhodopei betegségnek világhírű specialistája volt, s
      e baj gyógyítása terén kimagasló eredményeket ért el. Módszere az
      volt, hogy a beteget szorosan két deszka közé kötözte, a levegőbe
      lógatta, vízzel locsolta, és a végbélen át sótalan korpás savóval
      vagy árpakávéval táplálta. A betegek nagy része, hogy e kúrától
      megszabaduljon, inkább meggyógyult, vagy ha nem is, a szanatóriumból
      mindenesetre eltávozott. Vermerán doktor a gyógyeljárást két hónapon
      keresztül folytatta, és határozott javulást tapasztalt, de
      időközben, sajnos, észrevette, hogy diagnózisa téves volt. Ebben az
      időben ő már önmagát ragaszkór ellen kezelte. A ragaszkór
      csipásodással kezdődik, reggelenkint a szem sarkában rizs, majd
      borsó nagyságú csipaképződés figyelhető meg. Később vizelési és
      székelési zavarok lépnek fel, aranyér, köhögés, fejfájás, az
      emlékezet kihagyása és álmatlanság. A betegség ebben a stádiumában
      már gyógyíthátatlan. A bubor (lebenysorvadás, lastica turcica)
      gyorsan kifejlődik, és a fluxilitás beáll. Amióta Vermerán ezt a
      betegséget önmagán megállapította, kénytelen volt önmagáról
      lemondani, és, mint sok embernek elmesélte, már csak azért él, hogy
      a betegséget önmagán megfigyelje, és ezzel a tudománynak szolgálatot
      tegyen. Állását egyelőre még nem hagyta el, sőt igen szorgalmasan
      dolgozott, étvágya is volt, jól aludt, és a betegségnek külső jele
      nem volt, de persze mindez csak látszat, semmi egyéb –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Amikor Améline-t a kórházba szállították, Vermerán azonnal
      megvizsgálta. Nem fluxilis, mondta, s ez a szerencse. Nehéz eset, de
      nem veszélyes. Diafossziliformis alkat, ha a szülés fájdalmas lesz
      is, közvetlen veszély nincs. Améline csaknem eszméletlenül feküdt,
      Bormester Virgil a folyosón járkált fel-alá, és az asszony
      nyöszörgését hallgatta. Lehet, hogy majd délfelé, mondta Majoránna,
      mert éppen ő volt szolgálatban. Améline-t a lehető
      legkényelmetlenebbül helyezte el. Nem fog belehalni, bár hármas
      iker, és keresztben feküsznek, szólt Bormesterhez, és figyelte,
      amint az elsápad, és reszketni kezd: Améline sikoltozni kezdett.
      Ugyanakkor az utcáról kiabálás, dübörgés, dobogás hallatszott.
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Ezt az eseményt a leghelyesebb a hivatalos jelentés alapján közölni.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A jelentést maga Tóbiás rendőrfelügyelő vette fel a merénylet után
      körülbelül egy hónappal, amikor a nyomozás lezárult.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Lovag Herstal Raimund kancellár felesége gyermeket várt, és három
      héttel ezelőtt ideutazott. A kancellár és felesége azt óhajtották,
      hogy a gyermek az ősi kastélyban szülessen meg. Az emeletes palota a
      Délvirág utcában állt, Herstal Raimundné itt lakott, naponta innen
      tett sétát, vagy ha gyengébben érezte magát, befogatott, és a friss
      levegőt a kocsiról élvezte. A kancellár hetenkint legalább egyszer
      hazatért, és egy-két napot itthon töltött. A gyermek megszületését a
      hónap utolsó hetére várták.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Aznap, vagyis 16-án reggel a kancellár váratlanul megérkezett, és
      mivel felesége gyalogsétára magát nem érezte elég erősnek, a kocsiba
      befogattak, hogy együtt a szabad levegőre menjenek. A kancellár
      felesége már igen nehezen mozgott. A kocsiban lovag Herstal
      Raimundnénak, mivel derült, hűvösebb idő volt, puha ülőhelyet
      készítettek, térdét is betakarták, aztán a kancellár is beszállt, és
      a kocsi a Délvirág utcából a térre kanyarodott ki. A terv az volt,
      hogy a Kiserdőig mennek ki, ahol Herstalék birtoka kezdődött, és
      onnan visszafordulnak. Ez az út éppen egy óra lett volna. A tér
      sarkán azonban, amikor a kocsi kikanyarodott, hirtelen erős
      detonáció hallatszott. A kocsis látta, hogy valaki valamilyen
      fekete, emberfej nagyságú tárgyat a kocsira akar hajítani, de nem
      talál. A tárgy a lovak elé esett, és ott felrobbant. Az ember az
      utcában eltűnt. A téren egyébként csak igen kevesen jártak. A lovak
      megvadultak, és vágtatni kezdtek a városon át, a kocsis hiába
      kísérelte meg azokat megfékezni. A lovakat végül a Hosszú utca 22.
      szám alatt megállították. Szerencsére a 18. szám alatt volt a
      kórház. Herstal Raimund feleségét azonnal ölbe kapta, és a kórházban
      a legelső szobában a legelső ágyra letette. Ebben a szobában
      vajúdott Bormester Virgilné. A főorvos intézkedett, hogy a kancellár
      nejét az ápolónő, Majoránna nővér azonnal vetkőztesse le, és
      fektesse ágyba. Mialatt az ápolónő az asszonyt levetkőztette, a
      gyermek megszületett. Ugyanabban a percben megszületett Bormester
      Virgilné fia is. A főorvos intézkedett, hogy a kancellár feleségét a
      szükséges ápolásban részesítsék. Herstal Raimundné eszméletlen
      állapotban volt. Az ápolást Majoránna nővér végezte, és a két
      újszülöttet ő fürdette meg, és ő volt az, aki a két fiúcsecsemőt a
      bölcsőkben elhelyezte.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A robbanás ügyében az a gyanú merült fel, hogy személyes bosszú műve
      volt, vagy valamely anarchista merénylete. A rendőrség mindkét
      irányban nyomozást indított, de az eredménytelen maradt.
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;    &lt;center&gt;      &lt;font size=&quot;+3&quot;&gt;GONG&lt;/font&gt;    &lt;/center&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;&lt;i&gt;Hogyan van megelégedve szület&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ésem történetével?
    Kérdezte Bor&lt;/i&gt;&lt;i&gt;mester Mihál&lt;/i&gt;&lt;i&gt;y. Mondja meg nyí&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ltan.
    Volt önnek az első részben,&lt;/i&gt; &lt;i&gt;amikor a vöröshajú segédfogalmazó a
    városban megjelent, sejtelme&lt;/i&gt; &lt;i&gt;arról, hogy börtönbe kerüly, de a
    börtönből viszont így fog távozni?&lt;/i&gt; &lt;i&gt;Kesző Benedek helyén
    antikvárius és Amélin&lt;/i&gt;&lt;i&gt;e férje? Ugye nem?&lt;/i&gt; &lt;i&gt;Micsoda
    meglepetés! Valljuk meg, hogy az. Nem éppen kellemes&lt;/i&gt;
    &lt;i&gt;meglepetés, ha nem is kifejezetten kínos, de meglepetés. Másként is
    történhetett volna, talán még mulatságosabb is lehetett volna, még
    ügyefogyottabb, elégedjék meg ezzel, ilye&lt;/i&gt;&lt;i&gt;n alakban, később
    talán kárpótlom valami mással. Ebben a részben egyébként mazsolát
    rejtettem el, mondjuk időzített bombát, ha jól odafülelt, biztosan
    tudja, hol és milyen helyen, később majd ennek hallatlan jelentősége
    lesz, amikor felrobban, döntő, ha szabad így mondanom, bizonyos
    tekintetben nem is egy, hanem egész sereg ember életére, hiszen majd
    meglátja. Apám, Bormester Virgil, az én Vergiliusom, az én
    lélekvezetőm, de később&lt;/i&gt; &lt;i&gt;majd beszélek Vergilius nevéről&lt;/i&gt;&lt;i&gt;,
    Mihály nevéről és a nevek mágiájáról, a&lt;/i&gt;&lt;i&gt;hogy megígértem.&lt;/i&gt; &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Mialatt beszéltem, az én sajátságos emberszenvedélyem bizonyosan
      feltűnt önnek. Ez már nekem is elég régen feltűnt. Azt hittem, hogy
      talán valami regényíró vagyok, olyan, mint Balzac vagy Thackeray
      vagy Dosztojevszkij. Külön ezért ezeket az írókat el is olvastam, de
      őket csalódva tettem le. Semmi közöm hozzájuk, és az én
      emberszenvedélyemre nem tudnak magyarázatot adni. Később aztán úgy
      láttam, hogy ez a szenvedély sokkal inkább festői. Velazquez vagy
      Brueghel vagy Daumier, igen, őket közelebb érzem, különösen
      Velazquezt, neki volt ilyen emberszenvedélye, ilyen patholog
      kíváncsisága. De nemcsak erről van szó. A helyzet az, hogy én
      valamiképpen a velem egyenlő, mondjuk azonos embert keresem, mondjuk
      az adekvát embert. Mondjuk, a tükröt. M&lt;/i&gt;&lt;i&gt;inden egyes emberben
      külön önmagamat keresem, de csak valamilyen eltorzult&lt;/i&gt; &lt;i&gt;alakban
      ismerem fel. Ha már két embert nézek, akkor ez az eltérés, ez a
      tőlem való elhajlás valamivel kevesebb, majdnem elenyésző
      törtszámmal kevesebb, és minél többet nézek, annál kevesebb. Ez az
      én emberszenvedélyem magyarázata. Nem valami kitűnő magyarázat, és
      talán nem is helytálló. Magam is tudnék ellene kifogásokat
      támasztani. Végül is azt hiszem, hogy én&lt;/i&gt; &lt;i&gt;magamat
      tükörképemben, kívülről&lt;/i&gt; &lt;i&gt;csak akkor láthatnám világosan és
      teljesen, ha valamennyi embert egyszerre látnám, történetével,
      arcával, sorsával, minden változásával, következetlenségével,
      életvonalával, töréseivel, együtt, egyben az egészet. Énnekem csak
      az egész emberiség együttfelel meg, mint tükör.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Ön erre azt mondja, hogy megalomániás nárcisz v&lt;/i&gt;&lt;i&gt;agyok, aki
      az egész emberiségből&lt;/i&gt; &lt;i&gt;tükröt csinál, és önmagát ebben a
      tükörben bámulja. Persze a dologban van is valami, nem sok, de van,
      és ön talán csak azért téved, mert én ebben a tükörképben különösebb
      módon&lt;/i&gt; &lt;i&gt;nem gyönyörködöm,&lt;/i&gt; &lt;i&gt;sőt ellenkezől&lt;/i&gt;&lt;i&gt;eg. Én,
      kérem, ebben az egész emberiségarcban nem gyönyörködöm, sőt néha én
      ezen határtalan módon mulatok, különösen ha látok valakit, aki ebből
      valami nagy dolgot akar csinálni. Velazquezt azért kedvelem, mert ő
      nem ilyen ember, ő, kérem,&lt;/i&gt; &lt;i&gt;éppen úgy, mint én, esetleg más
      is, tudja, hogy minden hang visszhang, minden&lt;/i&gt; &lt;i&gt;fény visszfény,
      és minden arc másolata és lenyomata valaminek. Minek? kérdi ön. Az
      eredetinek, mondom én. Hogyhogy, miféle eredetinek? Micso&lt;/i&gt;&lt;i&gt;da
      misztifikáció ez már megint! J&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ól v&lt;/i&gt;&lt;i&gt;an, legyen
      misztifikáció, elvégre igaza is van, és Velazquez is bolond volt,
      mert ő, kérem, nagyon jól tudta, hogy az arcok másolatok, az
      eredetinek elég kevéssé sikerült lenyomatai, és ami őt érdekelte, az
      az eredeti. Éppen úgy, mint engem. De hagyjuk a&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;misztifikációkat. Folytatom ott, hogy kérem, én ebben a dologban
      nem állok egyedül, nem, én tudom, hogy más is van, és minden
      embernek a másik oldalon mondjuk csak az egész emberiség felel meg,
      mondjuk minden ember fele saját maga, és adekvát másik fele az egész
      emberiség, megszámlálhatatlan mi&lt;/i&gt;&lt;i&gt;llióival, a kezdetek
      kezdetétől&lt;/i&gt; &lt;i&gt;született minden ember az idők végezetéig
      születendő minden emberrel együtt. Ha magamat adekv&lt;/i&gt;&lt;i&gt;át
      objektív metaforában ki akar&lt;/i&gt;&lt;i&gt;nám fejezni, és ha én magamat
      reális arcomban látni akarnám,&lt;/i&gt; &lt;i&gt;kénytelen lennék az egész
      emberiséggel egyszerre számolni. Ennek&lt;/i&gt; &lt;i&gt;aztán már a nárciszhoz
      semmi köze sincs. Minden ember adekvá&lt;/i&gt;&lt;i&gt;t&lt;/i&gt; &lt;i&gt;másik fele az
      egész emberiség. Mondom, ez a magyarázat a magam&lt;/i&gt; &lt;i&gt;számára sem
      helytálló, de nem vagyok képes mást kitalálni. Magyarázatra pedig,
      bármilyenre, szükségem van, anélkül még jobban&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;belezavarodnék. Ez az én adek&lt;/i&gt;&lt;i&gt;vációelméletem
      emberszenvedélye&lt;/i&gt;&lt;i&gt;met, ha rosszul is, de meg tudja magyarázni.
      Minden ember együt&lt;/i&gt;&lt;i&gt;t&lt;/i&gt;&lt;i&gt;véve egyenlő velem. De minden ember
      egyenlő az összes többiekkel&lt;/i&gt; &lt;i&gt;együttvéve. Én az emberrel
      szemben csak addig vagyok idegen, és&lt;/i&gt; &lt;i&gt;csak addig érzem magam
      idegennek, amíg erre az elméletre nem&lt;/i&gt; &lt;i&gt;gondolok. Addig ő nekem
      az idegen. Az érthetetlen és a különös.&lt;/i&gt; &lt;i&gt;Amikor aztán arra
      kell gondolnom, hogy én őt a magam számára&lt;/i&gt; &lt;i&gt;nem tudom&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;idegennek érezni, sőt még csak nélkülözni se tudom, mert&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;ha&lt;/i&gt; &lt;i&gt;én róla lemondanék, akkor b&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ennem valami hiány
      támadna (Ben&lt;/i&gt;&lt;i&gt;nem, az egész emberiségben), folt, fehér és
      felderítetlen terület, akkor&lt;/i&gt; &lt;i&gt;tüstént érzem, hogy nem idegen,
      hanem hozzám tartozik, és nem&lt;/i&gt; &lt;i&gt;sza&lt;/i&gt;&lt;i&gt;bad őt sem kihagyni,
      se mellőzni&lt;/i&gt;&lt;i&gt;.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Különösen vagyok a nőkkel, egészen különösen, alig tudom elhinni,
      hogy ők sem idegenek, amikor olyan idegenek, hasuk alatt azzal a
      lyukkal, az ő állati józanságukkal és könnyen hevülő naiv
      szenvedélyességükkel, mintha élősdi férg&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ekből&lt;/i&gt; &lt;i&gt;és
      angyalokból lennének öszszeolvasztva. Ők sem idegenek nekem, őket
      sem tudom kihagyni, nem tudom őket csupán nőknek nézni, mondom,
      hasuk alatt azzal a be nem hegedő sebhellyel, amelyből az egész
      emberiség szivárog, vagy azzal a rózsával, amelynek mindannyian
      illata vagyunk, igen szabadon válogathat ízlésesebb és kevésbé
      ízléses hasonlatok között, a nők is hozzám és belém tartoznak, ó,
      mennyire hozzám tartoznak, és alig van valami, amit jobban értek,
      mint az ő sebhelyüket, valami, ami jobban vonzana, mint ez a seb,
      amely csak testi jele az ő igazi lényükön levő&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;gyógyíthatatlan sebnek, és nélkülük én reménytelenül tört
      maradnék, befejezetlen, felem hiányozna, talán olyan lennék, mint a
      hold, amelyiknek csak&lt;/i&gt; &lt;i&gt;egyik fele világos, a másik
      lát&lt;/i&gt;&lt;i&gt;hatatlan, és örökké sötét.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Mondom, az az én emberszenvedélyem, amelyre kénytelen voltam
      ilyen, csaknem ügyefogyott elméletet gyártani, csak éppen hogy az
      egészet meg tudjam fogni, hogy ne ejtsem el, talán majd egyszer akad
      valaki, aki ezt é&lt;/i&gt;&lt;i&gt;rtelmesebben is el tudja mondani, főképpen
      azt a titkot, ami az egész&lt;/i&gt;&lt;i&gt;et alulról fűti, azt a be nem
      vallo&lt;/i&gt;&lt;i&gt;tt, csaknem szégyenletes tényt, amit restellnek
      kimondani, s ez az, hogy az én emberszenvedélyemet nem a kíváncsiság
      és a felfedezés ösztöne és nem a&lt;/i&gt;&lt;i&gt;z ismeret és a tudás és nem a
      nárcisz irányítja, nem, azt hiszem, restellem, mondom, de azt
      hiszem, hogy én az embereket rendkívül, egész rendkívüli
      szenvedéllyel szeretem, és az én patholog érdeklődésem első oka az,
      hogy én őket eszelősen szeretem, és minden egyéb, még az elmélet is,
      már ebből következik. Nevet? Nevessen. Igaza van. Magam is nevetek
      rajta, néha, mikor eszembe jut, és szégyenkezem miatta. A fene üssön
      beléje. Micsoda hülyeség ez! Nem? Javíthatatlan ájtatos vagyok, még
      ennél is több, kere&lt;/i&gt;&lt;i&gt;sztény vagyok, pfuj. Nevessen rajtam. Az
      imént Thackeray és Balzac és Dosztojevszkij nevét említettem, akik
      szintén talán ebben a patholog embermániában szenvedtek, akiknek
      szenvedélyük volt ez a szemtelen és indiszkrét és tolakodó
      kíváncsiság, és akik azt hitték, mindenkit meg kell ismerni és meg
      kell érteni ahhoz, hogy az ember önmagát megérthesse, mert a világ
      egyik fele én vagyok, a másik fele az egyetemes emberiség
      együttvéve, mondom, igen, de akkor kifelejtettem Shakespeare-t,
      valamennyi között a&lt;/i&gt; &lt;i&gt;legszemtelenebb és legbolondabb kíváncsit
      és tolakodót és a legindiszkrétebb embert, a megalomániának ezt az
      iskolapéldányát, aki tényleg hitt abban, hogy őneki az egész
      emberiség együttvéve felel meg, és ő volt az, akinél soha senki sem
      igyekezett a más&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ikat inkább megérteni és megismerni, és
      akinél jobban, ismét restellem, de ha már ennyire vagyunk, kimondom,
      akinél jobban a mi korunkban senki az embereket nem szerette. Én
      Shakespeare-t a szent könyvek egy nemének tartom, Thackerayvel és
      Dickensszel és a többivel együtt, Velazquez és Brueghel szentképeket
      festett, sokkal inkább, mint a középkoriak.&lt;/i&gt; &lt;i&gt;Shakespeare
      emberszenvedélyébő&lt;/i&gt;&lt;i&gt;l értettem meg az egészet, és az ő
      könyveire készítettem ezt az egyébként sz&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ánalmas elméletet is
      az adekvát emberiségről&lt;/i&gt;&lt;i&gt;, minden embernek az egész emberiség
      felel meg, ostoba, elismerem, hóbortos megalománia&lt;/i&gt;&lt;i&gt;, azonkívül
      nyálasan keresztény&lt;/i&gt;&lt;i&gt;eskedő, és tudja, amit a legkevésbé bírok,
      az egész nekem olyan negédes, olyan kellető, úgy érzeleg, olyan, mit
      mondjak, olyan pathetikus és szentimentális, olyan oktató, majdnem
      blöff és humbug, erőszakolt, olyan komikus, olyan stréber, szóval
      nem és nem.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Pillanatnyilag azonban ezen nem tudok segíteni. Tudom, hogy
      okosabbnak kellene lennem, főképpen nem volna szabad, hogy ilyen
      ízetlenül á&lt;/i&gt;&lt;i&gt;jtatos legyek, de ha már így van. Ön persze azt
      mondhatná, és talán mondja is, hogy ez az emberszenvedély, ez a
      tolakodó és szemtelen kíváncsiság, ez az egész adekvációelmélet,
      szóval ez a shakespeare-izmus és velazquezizmus&lt;/i&gt;&lt;i&gt;, ez
      egyáltalán nem szeretetbő&lt;/i&gt;&lt;i&gt;l&lt;/i&gt;&lt;i&gt;, hanem éppen
      elle&lt;/i&gt;&lt;i&gt;nkezől&lt;/i&gt;&lt;i&gt;eg, a hatalmi ösztönből fakad. Abból a
      hatalmi ösztönből, amely a legelőbb van, és amelynek megfordítása és
      elgyengülése és eltorzulása a szeretet. Mert erre mi most már
      rájöttünk, hogy először volt a hatalmi ösztön, és amikor az&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;ember már szentimentalista lett és ájtatos és hipokrita és
      pathetikus és negédes, akkor ez a hatalmi ösztön eredeti alakját
      elvesztette és kihúlt és meglágyult és degenerálódott. A
      szenvedélyes emberszeretet nem egyéb, mint megromlott hatalmi
      ösztön. Hát&lt;/i&gt; &lt;i&gt;kérem, bevallom, ön elevenemre tapintott, már
      csak azért is, mert én voltam olyan ostoba, hogy mindig az
      ellenkezőjét hittem. Akármilyen buta legyen is, de én azt hittem,
      hogy a szeretet van előbb. Ezért vagyok én ájtatos és érzelgő és
      keresztény. Azt hittem, hogy csak azok hatalmaskodnak, akik nem
      tudnak szeretni, csak a kihűlt szívűek, mert a szeretet az eredeti,
      mondom, megdermededt szív és részvétlenség és komiszság és
      kegyetlenség és közöny és a többi, ameddig akarja. Látja, ennyire el
      vagyok rontva. Ennyire meg vagyok avasodva. A régi iskolához
      tartozom. Tudom, tudom, nem mond vele nekem újat. Tudom, ha ez az
      egész elmélet helytáll, rossz, vigasztalanul rossz elmélet, de abban
      az esetben, ha mégis helytáll, akkor ennek éppen az ellenkezője az
      igaz, vagyis, hogy a hatalmi ösztön van előbb, és a szeretet nem
      egyéb, mint a hatalmi ösztön ellankadása. A hatalmi ösztön az
      eredeti. Semmi egyéb, mint posványos, langyos, felbomló,
      rothadó,&lt;/i&gt; &lt;i&gt;erőtlen hatalmi ösztön. Uralkodni! Ó, igen! Ez az
      ősi ösztön, a legősibb állati ösztön! Uralkodni minden ember fölött.
      Ahogy Platón mondja: minden ember legmélyebb szenvedélye, hogy az
      összes többi fölött uralkodjon. És ha már nem tud, ha már
      lecsúszott, akkor kitalálta a szeretetet. Piha! Jól mondom, mi?
      Micsoda vicc! É&lt;/i&gt;&lt;i&gt;s ha már sem uralkodni, sem szeretni nem tud,
      akkor legalább nekiáll a többi titkait kiszaglászni. Ez az
      emberszenvedély, a hatalmi ösztön legalsó fokozata, tökéletesen
      elromolva és megrothadva. Megismerni, megismerni. Tudni.
      Megalománia. Hatalmi ösztön. A hatalmi ösztön roncsa. Skorbutos
      shakespeare-izmus. Monomániások és az összes többi fölött uralkodni
      akartak, de lecsúsztak, és most legalább indiszkrétek, az
      ízléstelenségig indiszkrétek, és ez az, ami bennük az
      emberszenvedély. Én is ilyen vagyok. Vagy&lt;/i&gt; &lt;i&gt;persze még ilyen se
      vagyok, mert ők legalább nagy művészek voltak. Művészet! Pfuj! De
      mégis bohócok voltak, és a kötélen ügyesen táncoltak, és el tudták
      tüntetni a gyűrűt, és a kalapból a nyulacskát ki tudták ugratni, én
      még ezt se tudom, csak ez a piszkos szenvedélyem maradt meg, csupán
      magánhasználatra és önemésztésre és arra, hogy legyen min
      mérgelődnöm, és legyen okom hülye elméleteket gyártani. Hát igen,
      emberszenvedély, mondom, ez az egész dolog néha egészen
      sajátságos&lt;/i&gt; &lt;i&gt;formát ölt, különös, mint az&lt;/i&gt; &lt;i&gt;üldözési
      mánia, egyetlen embert sem mellőzhetek, sőt számon kell őket
      tartanom, mert ha elvesztem őket, magamból, illetve az egész
      emberiségből vesztem és ejtem ki őket, és akkor, majd elbeszélem,
      hogy&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;    &lt;center&gt;      &lt;font size=&quot;+3&quot;&gt;GONG&lt;/font&gt;    &lt;/center&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;senki se hitte el, hogy Zorge Salamont megölték. Többen azt
    mondták, hogy Flórián régi szerepéhez ismét visszatért. Már megint!
    Nem volt elég! Ő találta ki.&lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Látja, darling, szólt Marcella grófnő, népünnepélyeket akar tartani,
      mindenféle körhintákkal és bohócakkal, sőt japánokkal, közben itt
      mindnyájan állandó népünnepéllyel vagyunk körülvéve –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      You are right, mondta Howligree, Flóriánt szerződtetni fogom, a
      helyszínen gyilkosságokat fog kitalálni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      De Flórián már nem volt a régi, most Mollynak udvarolt, sőt
      Majoránnának is –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hoppy napokig lesújtva járkált, köcsögkalapot és hosszú gyászfátyolt
      vett, Zorge Salamont gyászolta (és a pástétomsütőt is, akit ugyan
      személyesen nem ismert – nem volt szerencsém őt ismerhetni, amit
      életem nagy veszteségének tartok, sőt –), Mirabel azonban, mint
      beszélték, a gyászfátyolt letépte, a köcsögkalapot a földhöz vágta,
      eltaposta, Hoppyt meg is verte, és ezt a hőbölygést neki egyszer s
      mindenkorra megtiltotta, ön hőbölyög, kiáltotta, érti, nem fogom
      tűrni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ábel az imaórán kiprédikálta –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      de a hír forrását megtalálni nem sikerült. Ellenben Zorge felesége
      és gyermekei a városban rémült arccal szaladgáltak, valami faluba
      elutaztak. Tény, hogy az ószeressel azóta többé senki sem
      találkozott. Utóbb még arról is beszéltek, hogy Zorge Salamont,
      amikor valami nagyobb üzletet kötni vidékre utazott, ki is rabolták,
      és az országút szélén otthagyták.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én akkor hatéves voltam, és ez volt az első esemény, amelyre
      pontosan emlékszem.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Még ma is látom, apám asztala mellett ül, különösen este, és
      elmélyedten ír. Később, már tudtam olvasni, láttam, hogy a nagy
      füzet címe &lt;i&gt;Tépelődések a börtönben&lt;/i&gt;, írta Mihály arkangyal.
      Mihály arkangyal! Milyen különös. Anyám, hogy apám asztalánál ült,
      és órák hosszat, néha egész este írt, nem látta szívesen, sokszor
      szóvá is tette, Virgil, mit tud ön annyit írni, az ég áldja meg,
      folyton azok a tépelődések, ön nemsokára olyan lesz, mint Kankalin
      Mátyás volt, nem egészen józan dolog ez. Apám hallgatott, csak fejét
      rázta, ne zavarjon, Améline, ön jó, nagyon jó, megérti, hogy – és
      akkor tovább írt. A szomszéd szobában lefektettek, apám a
      &lt;i&gt;Tépelődések&lt;/i&gt; egyes részeit anyámnak fel is olvasta. A szavakat
      nem értettem, csak azt, hogy az egész sajátságosan tekervényes volt,
      a gondolatmenet örökké egyetlen pont körül forgott, s ez a pont
      mindig újra és újra, talán rögeszmeszerűen felbukkant, és abban volt
      valami furcsa is, bár, mondom, nem értettem, de véleményem az volt,
      hogy ez ilyen formában nem is egészen komoly, csodálkoztam, apám
      milyen súlyt helyez rá, és anyám milyen indulatosan tiltakozik.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Évekkel később, nemegyszer, amikor apám a &lt;i&gt;Tépelődések&lt;/i&gt;-et
      asztalán hagyta, különösen címtábláját néztem. Írta Mihály
      arkangyal. Sehogy se értettem, miért éppen Mihály, amikor engem is
      Mihálynak hívnak, de viszont akkor miért arkangyal, mikor én nem
      vagyok arkangyal. A címlapon sorban ott voltak az évszámok, 1887
      volt az első. A kézirat sűrű, egyenletes írással készült, erősen
      jobbra dűlt, hosszú szálú írással, különösen emlékszem a &lt;i&gt;t&lt;/i&gt;,
      &lt;i&gt;k&lt;/i&gt; és &lt;i&gt;l&lt;/i&gt; hosszúságára.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Arra, hogy apám az asztalnál miképpen ült és írt, jól emlékszem,
      hiszen akkor este, már vacsora után, megint ott ült és írt. Az
      előszobában csengettek, mire anyám az órára nézett, és azt mondta
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ki lehet? Sem Kesző, sem a rektor, az ilyen látogatásokra már késő
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Két idegen férfival Tóbiás rendőrfelügyelő lépett be.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bormester Virgilt keresem, szólt, és nekem szívem dobogni kezdett.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Apám a tollat letette és megfordult. Felügyelő úr? Jó estét –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Anyám azt, ami kezében volt, letette, és fel akart kelni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bormester Virgil, alaposan gyanúsítható azzal, hogy Zorge Salamont
      megölte és kirabolta, s ezért letartóztatom. Vegye kabátját –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      De uram, kiáltott apám, hogyan gondolja –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tóbiás úr, szólt anyám, hiszen ez lehetetlen –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tóbiás erre azt mondta:
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Holnap majd kihallgatjuk. Felszólítom, hogy azonnal jöjjön, le van
      tartóztatva.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Apámat elvitték. Anyám az asztalra roskadt. Valami nagy baj történt,
      sokkal nagyobb, semhogy első pillanatra fel lehessen fogni, valami
      baj, ami csaknem csapás, van benne valami nehezen megkerülhető
      homály és zavar, valami kézzel nem kitapintható és fojtogató
      sötétség, mert hiszen apámnak az egész dologhoz nyilván semmi köze
      sem volt. Reggel a boltba ment, ott is ebédelt, mert a diákok az
      irkákért és a tollakért és a könyvekért rendesen délben jöttek, csak
      estefelé tért haza, s akkor mindjárt az asztalhoz ült és írt.
      Megölte? Nem. Ez biztos. Nem is ez volt a baj. A baj az a nehezen
      megkerülhető homály volt, az a zavar, az a kézzel nem kitapintható
      és fojtogató sötétség, az a leküzdhetetlen valami, amivel akkor
      találkoztam először. Ez a valóság, mondanák persze a hülyék. Így,
      igen, így mondom, hogy hülyék, mert akik ezt mondják, nem érdemelnek
      egyebet. Mert kérem, ez egyáltalában nem a valóság, sőt ha van
      valami, ami a valóságtól a legtávolabb áll, ha van nemvalóság, ha
      van merőben koholt és értelmetlen és erőszakolt és kigondolt és
      alaptalan, akkor éppen ez az, amiből semmidelen semmi sem igaz. Én
      akkor, kérem, nem a valóságtól rémültem meg, hanem ettől az
      önmagából kitekert fantazmától. Én, kérem, gyermekkorom
      paradicsomából ebben a pillanatban ébredtem fel, ennek az alaptalan
      és kigondolt és rémületesen valótlannak érintésére. A hülyék azt
      mondják, hogy ez a valóság. Nem, ez az alaptalan, ez az értelmetlen,
      ez a koholt, ez a kiagyalt. Ez a nem létező.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem, apám nem ölt meg senkit, ez biztos, és tényleg úgy is volt,
      ahogy anyám mondaná, ez lehetetlen, de éppen az, hogy lehetetlen, ez
      volt a baj, ami megrémítő volt és megrettentő, az, hogy teljességgel
      lehetetlen, –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      de Bormester Virgil az éjszakát a rendőrségi fogdában töltötte,
      vitatkozott, lármázott, esküdözött, fenyegetőzött, a fejét fogta,
      fel alá járkált, az ajtón dörömbölt, körülbelül ugyanúgy, ahogy
      tizenkét évvel ezelőtt a nemlétező személytelen hatalma ellen
      eszeveszetten küzdött. És még azt mondták neki, miért dühöng, ha
      ártatlan, holnap úgyis eleresztik, ha ártatlan, mondta Tóbiás
      csaknem kárörömmel, amire ugyan valószínűség nincs, de mégis fel
      kell tenni, ő nem az az ember, aki csak úgy, vaktában mindenkit
      letartóztat, majd holnap kiderül, reggel a kihallgatás megkezdődik.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön Zorge Salamonnal üzleti összeköttetésben állt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Régebben. Az üzletet feleségem vette meg, de azt már kifizettük.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A bolt árát ön személyesen törlesztette.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igaz, de csak az egyszerűség kedvéért.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tudomása volt önnek arról, hogy Zorge Salamon vagyonos?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mindenki tudta.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tudomása volt önnek arról, hogy birtokot akar vásárolni?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Valamit hallottam –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kitől?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Beszélték –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kik?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kesző Bertalan, a rektor, Hoppy –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Fecsegők. Tudomása volt önnek arról, hogy Zorge elutazott, és
      magával nagyobb összeg pénzt vitt?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem volt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tagadja.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ne beszéljen, kérdésemre válaszoljon –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én nem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Önt akkor éjjel a vonaton látták –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Lehetetlen –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön feltűnően hosszú és vastag karóval utazott, amelyet később a
      holttest mellett megtaláltak. A karóba B. V. betűk voltak bevésve.
      Ez az ön neve, Bormester Virgil. Önt megfigyelés alatt tartottuk. Ön
      olyan bankjegyekkel fizetett, amelyeket Zorgétől vett el. A számok
      egyeznek. Ön hiába tagad. Ön levette Zorge felsőkabátját és el
      akarta adni, de ostobán éppen Zorge Salamon fiának, Simonnak, aki a
      kabátot azonnal felismerte. Mikor Simon önt kérdőre vonta, ön igen
      hetykén felelgetett, és azt mondta, mi az, csak egy zsidó volt,
      agyoncsaptam és pont. Ön a gyilkosság elkövetése óta költekező
      életet élt, és gyakran látták önt a Dalai Lámában Hoppy Lőrinccel
      dorbézolni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mindebből egyetlen szó sem igaz, a városból nem utaztam el, nem igaz
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vezessék el, holnap majd többet fog beszélni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Másnapra kiderült az is, hogy Bormester Virgil az üzletet sem
      fizette ki, nagy hátralékban volt, és Zorge emiatt szorongatta, mire
      Bormester megfenyegette, hogy vigyázzon, mert ő már az emberek
      leütésében bizonyos gyakorlatra tett szert, hiszen a pástétomsütő,
      sőt kiderült az is, hogy Zorge pénzét üzletében a padló alatt
      megtalálták, azzal a barna bőrtárcával együtt, amelyet Zorge
      zsebéből vett ki. Akkor éjjel az állomáson véres kezét megmosta, és
      a vasutas odajött. Bormester azt mondta, hogy elesett, és a sarat
      mossa le, de a vasutas látta, hogy nem sár, hanem vér. Ó, semmi,
      szólt erre Bormester, csak egy csirkének nyakát tekertem ki. A
      vasutas erre gyanút fogott, és Bormestert igazolásra szólította fel,
      mire Bormester elszaladt. Végül pedig kiderült az is, hogy egy tanú
      hallotta, amint Bormester feleségének a gyilkosságot elbeszélte, még
      hencegett is, és azt mondta, könnyen ment az egész, egy csapásra
      agyát kiloccsantotta, szeretné, ha mindig ilyen könnyű esetei
      lennének –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bormester tiltakozik, ellenkezik, mire rákiáltanak, ő visszakiabál,
      a méregtől rohamot kap, mire megjelenik doktor Vermerán
      orvosszakértő, és akkor vége. Nemnem. De Vermeránt így sem fogja
      tudni elkerülni. S akkor. S akkor egyszerre csak belépett Améline
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bocsásson meg, felügyelő úr, szólt halkan és megindult hangon.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tóbiás felnézett.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Egyelőre semmi szükség, majd önt is kihallgatom, ha –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Zorge Salamont én öltem meg, szólt Améline.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Úgy.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen. Férjem ártatlan. Ő nem is tudott róla. Én állottam vele üzleti
      összeköttetésben, tartoztam neki, ő szorongatott, és akkor megöltem.
      Azt hittem, hogy –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mit hitt?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Améline az egyik székre roskadt, és a sírással küzdött. Azt hittem
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tóbiás megzavarodott.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hogyan mondta? Ön? Ön ölte meg?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Améline kitűnően játszott. Bormester mereven nézte. Améline
      hintázik. Améline jó. Améline megint jó. Améline hangtalanul,
      patakzó szemmel bólintott, és kezeit tördelte.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tóbiás sokáig nézte. Aztán Bormestert, aztán megint Améline-t.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Önök most menjenek haza, szólt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem, kiáltotta Améline, én itt maradok –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Egyelőre hazamennek, szólt újra Tóbiás.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én, kiáltotta Améline.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ha tudni kívánja, hát nem. Ön nem ölte meg Zorge Salamont. Lehet,
      hogy férje sem ölte meg, de ez már nem olyan biztos.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bormester felállt, Améline-hez ment, a székről fölemelte, és csaknem
      karjába vette.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Améline az utcán felélénkült, és fejéhez kezdett kapkodni. Améline
      hintázik. A szél a fejében megállt, valamit hadart, Bormestert
      sietve a kapuig kísérte, aztán visszafordult, őneki még egy kis
      dolga van, mindjárt jön, csak menjen, a gyerek egyedül maradt,
      mindjárt –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Ha valamilyen kisebb dologról lett volna szó, valami apró
      segítségről, az önkéntelen jóság valamilyen jelentéktelenebb
      megnyilatkozásáról, a hinta kisebb kilengéséről, talán várhatott
      volna holnapig. Holnap, igen, a mérleg egyensúlyát helyre lehetett
      volna hozni, talán az iskolában, ez az ilyesmire kiválóan alkalmas
      hely, itt olyan rossz lehet, amilyen akar, sőt olyan jó is, az
      iskolát a tanárok mérlegének helyreállítására találták ki. Talán
      kihívná Hoppy Melindát felelni, Melinda, kérdezi, mi volt feladva.
      Ki súgott? Améline a pálcához nyúlt. Ki súgott? Melinda, mi volt
      feladva? Ugye Kína folyói voltak feladva? Beszélj nekem Kína
      folyóiról, Melinda némán áll, aztán azt mondja: Kínában sok folyó
      folyik. Igen. Ez tény. Kínában sok folyó folyik. Améline vár, aztán
      a pálcához nyúl. Hogyan mondtad? Kínában sok folyó folyik. Mondanál
      nekem a sok közül legalább egyet? Csak egyet! A pálcát suhogtatja.
      Kínában sok folyó folyik. Hogy hívják azt a folyót, amelyiket úgy
      hívják, hogy. Miért nem mondod, ha olyan sok folyó folyik? Jang. Na
      mondd, Jang. Kínában sok folyó folyik, és az egyiket úgy hívják,
      hogy Jang, igen? Úgy hívják? Jangce? Hogy is hívják? Térdepelj le,
      Melinda, és gondolkozz, hogy hívják azt a folyót, amelyiket úgy
      hívják, hogy Jangce? Améline a pálcát suhogtatja. Hogy hívják azt a
      folyót? Jangce-kiang. Jól van, Melinda. És a másikat hogy hívják?
      Jangce-kiang és a Huang? Úgy hívják, hogy Huang? Huang-ho?
      Jangce-kiang és Huang-ho?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem. Holnapig ezt nem lehet kibírni. Améline a fejéhez kapkod és
      siet. Először a Horpály felé, de a kövesútról visszafordul, és
      amilyen gyorsan csak tud, ismét át a városon, közben fejéhez kapkod.
      Améline jó volt, nagyon jó. Améline, ön jó, mondta Bormester, ön
      nagyon jó. A mérleg. A mérleg. Améline hintázik. Bormester tudja,
      hogy Améline hintázik. Végig az úton, át a téren, a sarkon, ki az
      állomáshoz, igen, mit akar az állomásnál? Améline a váróterembe
      megy, aztán a vendéglőbe megy, aztán a másik oldalon gyorsan elsiet.
      Éppen vonat érkezett, utasok. Améline nagyon siet, a vasút mellett,
      tovább, egyre távolabb. A sínek mentén. Ha nem sietett volna, talán,
      esetleg, nem biztos, ha nem sietett volna, igen, most, most. Mit
      akar? Améline, ön jó, mondta Bormester. Most pedig menjen haza.
      Flórián találta ki? Hoppy gyászfátyolt öltött, és Mirabel megverte,
      Hoppy elbeszélte, könnyezett, ő tiszta szívből, őszintén, gyászolta
      Zorge Salamont és a pástétomsütőt, Hoppy Lőrinc szíve, ó –
      Améline, ön nagyon jó. Ha nem sietett volna, most, igen, most, mikor
      a mérleg ilyen végletesen kilengett, most talán esetleg Améline maga
      is észrevehette volna, hogy mi történik. Améline hintázik. De
      Améline sohasem gondolt arra, hogy hintázik. Ő csak hintázik. Soha
      nem jutott eszébe, soha. Soha nem vette még észre. Most észrevehette
      volna, most még sokkal inkább, mint amikor a Horpályt felgyújtotta.
      Améline nem ért rá, sietett a vasút mellett, csaknem futott, és
      akkor egyszerre csak felszaladt a töltésre, és a váltót megfogta.
      Nehéz. Hatszor visszaesett, de aztán átfordult, és akkor Améline a
      töltésről leszaladt, és ott messze már jött a vonat. A fák mögé
      ment, és a földeken át a városba sietett vissza. Nagyon sietett, nem
      vette észre, hogy a mérleg elbillent, nem vette észre most sem, hogy
      hintázik a jó és a rossz között. Améline, ön jó. Most a fákat
      elhagyta. A személyvonat közeledett, és már a váltóhoz ért, akkor
      egyszerre csak elkanyarodott, vakvágányra futott, fékezett, de már
      nem tudott megállni, a mozdony felborult, a töltésen lehempergett,
      és a kocsik összefutottak. Améline megállt, és hangosan és hosszasan
      nevetett, hallotta saját hangját, és tetszett neki, hogy nevet, s
      erre még tovább nevetett azon, hogy nevet, és egészen beleszédült,
      amint a messze térségben áll, és hangosan nevet és felsikoltott,
      aztán a földeken át a házak közé futott, a város közelében ruháját
      és haját rendbe hozta, sietett haza, ó, Virgil már otthon van, ő
      megmentette Virgilt, igaz, hogy egy személyvonatba került, de
      megmentette, és végig a városon.
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Ábel éppen az imaóráról tért haza. Pergelin is elkísérte, mert Ábel
      beszéde ma –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Elég világos volt, mondta Ábel, mikor szobájában leült, vagy kíván
      még –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pergelin azt mondta, hogy ő a bűnre most már magát végképp elszánta.
      Nem, igazán nem volt könnyű dolog. A rossztól természetétől fogva
      irtózott. Ezt a gyengeségét le kellett győznie.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Gyenge volt és hitetlen, igen, hitetlen. Ámikor Ábel rávette arra,
      hogy káromkodjék, és a bordélyba járjon, nem ízlett neki, egyáltalán
      nem, olyan unottan csinálta, meggyőződés nélkül, a valódi romlottság
      emésztő heve nélkül, nem tudott igazi bűnt elkövetni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ábel jól ismerte Kurucot, aki legújabban a korcsmát is otthagyta, és
      minden imaórán pontosan megjelent, sőt Timur kisasszonyt is, aki nem
      Kuruc kedvéért jött, hiszen Kuruc már nagyon is öregedő ember volt,
      a munkától és a pálinkától korhadt. A többieket is mind ismerte, még
      a város néhány lakójáról is beszélt. Howligree úrról, Hoppyról,
      Toporjánról, Vermeránról, a Kankalin házaspárról, még Bormesterékről
      is –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ezek közül az emberek közül egy sem rossz, mondta, igaz, nem is jó,
      de nem is rossz. Nincsenek erényeik, de bűneik sincsenek. Nem
      jutottak el addig, hogy bűneik lehessenek. Ezek az emberek gyarlók
      (szünet). Bűnök? Nem, nem! (espressivo), hát bűnös ez a szegény
      Kuruc, mert harminc éven át mindennap tökrészeg volt, hetenkint
      egyszer elment megkérni fiatalkori menyasszonyát, de az kidobta?
      Hogy lenne bűnös? Bár az lenne! Az ilyesmi nem érdemli meg a bűn
      elnevezést (allargando). Gyarló emberek, se jók, se rosszak, sem a
      kárhozatra, sem az üdvösségre nem valók, csak nevetségesek
      határtalanul, és szánalomra méltóan nevetségesek –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vétkek? (con brio) Ne beszéljünk ilyen nagy szavakkal. Viccek ezek,
      kérem, nem vétkek. Bohócok ezek, nem bűnösök. Senki közülük nem
      tudott a komolyságnak olyan fokára emelkedni, hogy bűnt kövessen el.
      És senki se gondolja, hogy ez csak itt van így. Ő maga, Ábel
      utazott, éppen eleget ahhoz, hogy azt mondhassa, nagyobb városban
      esetleg nagyobbak a bolondok, faluban esetleg kisebbek (ritardando),
      de nem törvény ez sem, néha falun is akad nagy bolond, városban is
      akad kicsiny –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mi lesz, kiáltotta Ábel (passionato), ha ez a gyarlóság a világot
      elárasztja? Mi lesz, ha a világot a bolondság fogja kormányozni, és
      az emberiséget a paprikajancsik vezetik! A mértéket senki sem üti
      meg. Ilyenek vagyunk itt valamennyien, legalább bűnt szeretnénk
      elkövetni, de ahhoz is gyengék vagyunk, és nem vagyunk méltók még az
      ítéletre sem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ábel kiindulása, szólt Féllábú, nem érdektelen. A világ szerinte sem
      nem jó, sem nem rossz, hanem gyarló, vagyis semleges, és nem
      ítéletre, hanem nevetségre való, mi, emberek nem vagyunk sem
      erényesek, sem bűnösök, hanem pojácák. És ahogy Ábel a morális és a
      formai tényezőket összefoglalja, abban én némely kiváló misztikus
      gondolatait vélem felismerni, persze Ábel ezeket a misztikusokat nem
      olvasta, de ha olvasta is, egészen biztosan nem értette, mert
      benyomásom szerint Ábel mértéken felül korlátolt és műveletlen, sőt
      nem is nagyon tehetséges ember, és valószínűleg a földön még senki
      sem élt, akire különös theoriája jobban illett volna, mint Ábelre.
      Azt hiszem, ő gyarló ember, és éppen ezért nevetséges, és ő sohasem
      fog tudni sem erényt, sem bűnt elkövetni, hanem mindig nevetséges
      fog maradni. Mondom, Ábel abból indul ki, hogy az emberiség
      alapminősége a gyarlóság és a rongáltság és az elrajzoltság. Ez ma a
      komikum esztétikai kategóriájának felel meg. Helyes. Eddig, mondjuk,
      elfogadható, és erről, persze az imént említett misztikusok
      bevonásával érdemes lenne beszélgetni. Persze nem vele, hanem
      valamilyen eszesebb emberrel. De Ábel a gyarlóságot a bűn oldaláról
      akarja áttörni, és azon a nézeten van, hogy az embert a bűn váltja
      meg. Ezen a ponton aztán nemcsak a hagyománnyal fordul szembe, hanem
      vigasztalan ellentmondásokba is keveredik. Ő azt tartja, hogy a
      világot nem a bűnök rontják meg, hanem eredetileg a gyarlóság
      elrontott állapotában áll, és nekünk ebből a csávából a bűnök
      segítségével kell kimásznunk. Nos, ez így, kérem, nézetem és a
      hagyomány által elfogadott minden gondolkozó szerint is tökéletesen
      hibás. Ez így nemcsak iskolázottságunkkal, hanem emberi
      alaptermészetünkkel is ellenkezik. Ez így, kérem, eszelősség. Az
      ellen, hogy a világot a jó és a rossz antagonizmusából kiemeli, és a
      semleges, de nevetséges középrétegbe helyezi (a poklot és
      mennyországot eltörli, és csak a purgatóriumot kívánja fenntartani),
      elvégre senkinek sem lehet kifogása. De az ellen, hogy a világot a
      pokolba akarja taszítani, és az új Jeruzsálem helyett a Bűnök
      Tornyát akarja felépíteni, minden épelméjű embernek tiltakozni kell.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A magam részéről azonban ezt a tiltakozást fölöslegesnek tartom.
      Ábel, mondom, nem tehetséges ember, és így nem is veszélyes. Igazi
      rossz benne nincs, és hatása sem rossz. Az egészben ő maga a
      legkomikusabb, mondom, bolond szektariánus, hóbortos, dilettáns is,
      autodidakta, csak azokat vonzza, akik maguk is bolondok, és soha az
      ő befolyására senki igazán bűnt nem fog elkövetni, még csak csirkét
      sem fog lopni. Ez biztos. Ilyen ez a szegény Pergelin is, aki
      feltalálónak elég rossz volt, de mint vallásos ember még sokkalta
      rosszabb, és az egészből egyetlen hangot sem ért.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön szerint, szólt Bormester Virgil, Ábel ismeretelmélete helytálló,
      de morális konzekvenciái rosszak –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Így is meg lehet fogalmazni, szólt Féllábú.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ellenségeim kikezdenek, kiáltott Ábel, de az idő nekem fog igazat
      adni. Az ilyen hóbortosak, mint amilyen ez a Féllábú is, akinek
      rögeszméje, hogy ellentmondjon és cáfoljon, ő is olyan, mint a
      többi, nem lepne meg, ha egy napon nem cáfolna többé hanem
      fantaziálna, és mint Flórián tette régebben, gyilkosságokat eszelne
      ki, nem lehetetlen, hogy a Zorge-ügy máris az ő találmánya –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mit szólna ön ahhoz, kérdezte Pergelin, ha azt mondanám, hogy Zorge
      Salamont én gyilkoltam meg?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tényleg ön ölte meg? kérdezte Ábel.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Sajnos, nem.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Akkor ezt az ön részéről szemtelenségnek tartanám.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pergelin hallgatott.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bűnös ön? kérdezte Ábel harsányan, ugye nem! Hát akkor mit akar!
      Öljön meg valakit igazán, de ne hencegjen –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pergelin gondolkozott.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bűnt szeretnék elkövetni, szólt aztán, igazi bűnt. Igaz, nem öltem
      meg senkit, de ha nem vagyok gyilkos, akkor legalább hazudni akarok,
      a hazugság is bűn –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön megint bolond. Az igazi bűn beszennyez és megaláz, az igazi bűn
      gonosz, ön tudja, hiszen mennyit beszéltem róla, mind eljönnek és
      hallgatnak, mint a malasztot, képesek lennének megtérni és a
      templomba járni, gyónni, mind, még ön is, igazán többet vártam volna
      öntől –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hát olyan nehéz bűnt elkövetni?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Gondolja csak el! Mindenki elmehetne a rendőrségre, és
      jelentkezhetne, képzelje csak el, ó, micsoda komédia, micsoda
      cirkusz! Ó! Úgy akarna feltűnni, mint igazi bűnös, más tettének
      gyümölcsét vinné el, ön képes lenne magát felakasztatni, az igazi
      bűnös ezalatt hiába várná a megtorlást, ön gyalázatás, Pergelin,
      vegye tudomásul –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen, igen, éppen ezt akarom, gyalázatos akarok lenni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az igazi gyilkosban van annyi tisztesség, hogy elrejtőzik és bűnét
      végig akarja csinálni, és ön –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      De a becsület erény, és éppen ezt nem akarom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Öljön meg valakit, öljön meg, játsszék nyilt kártyákkal, legyen
      tisztességes –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem, igazán nem értem, mindig kevésbé értem, hiszen a tisztesség
      erény –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ábel a Bűnök Tornyát akarta megépíteni. Mindazt, ami a földön gaz és
      nyomorult, aljas és szennyes, rothadt és büdös, gyalázat, káromlás
      és elvetemültség, felháborító és mocsok, azt itt egybe akarta
      foglalni. Minden emeleten, valamely bűnnek szentelt helyen, talán
      belépti díj mellett, bizonyos vétkeket lehetett volna először
      megtanulni, aztán el is követni. Külön teremben, felügyelők
      ellenőrzése mellett káromkodtak volna, felségsértést, káromlást
      követtek volna el, másik emeleten szeméremsértéseket lehetett volna
      elkövetni, a következőn fajtalankodni, nők nőkkel, férfiak
      férfiakkal, esetleg állatokkal is, lehetett volna dorbézolni,
      hazudni, és a szenteket gyalázni. A Bűnök Tornyát szeméremsértő
      képekkel és szobrokkal díszítették volna fel, érzéket ingerlő ledér
      zene, kábítószerek, ingerlő illatok, meztelen nők, külön emeleten az
      íny vétkeinek hódoltak volna, másikon gyermekeket kínoztak volna
      esetleg tüzes vassal, hüvelykszorítóval, persze bizonyos összeg
      előzetes lefizetése mellett még az emberölések különböző fajtáit is
      el lehetett volna követni, tantermekben külön szakképzett oktatók a
      jelentkezőket az egyes bűnökre alaposan kiképezték volna, lettek
      volna külön osztályok olyanok számára, akik felebarátjuk ökrét,
      szamarát, házát és feleségét kívánták volna. Tanfolyamok indultak
      volna meg a merénylők, az árulók, a csalók, a sikkasztók, a
      zsebtolvajok, a betörők számára. Tanszéke lett volna a trágárságnak,
      és tanították volna a mérgezést és a csonkítást és a viszályt és az
      ízléstelenséget, a kegyetlenséget, pornográf felolvasásokat
      tartottak volna nők számára, külön csábító, kacérsági, bujasági,
      tékozlási és kéjelgési kurzusok indultak volna meg –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Do you know the fool there? kérdezte Marcella grófnő.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      O yes, I know him – felelte Howligree.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Micsoda népünnepély, Bűnök Tornya –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      ő az a bűnös, az a személy mindig mondja rám, hogy a lakókat
      kínozom, és ő mit csinál, mi, mit csinál, mi, abban a házban volt a
      szennyes nőszemély, ott fogta férjét is, azt a nyomorékot, és ő a
      bűnös, csak büntessék meg, és zárják be a toronyba –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ha dere bankó, nem ér a félig –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Améline, ön jó, nagyon jó –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az eredeti létezés a kininnél keserűbb –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Lőrinc, ön megint mászolyog, hallottam, hogy panaszkodott, mert nem
      engedem gyászolni, miért akar ön gyászolni, még mindig azt a Zorge
      vagy kicsoda –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mirabel, nem, Mirabel, a vasúti szerencsétlenségnek tizenkét
      áldozata volt, közöttük két gyermek, gondolja csak el, ha Demonax
      lett volna, szívemben gyász gondolata, és azért –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Egészen divatba jött, szólt Kesző Bertalan, mikor leült, mindenki
      róla beszél, és magam is elmentem az imaórára, hogy meghallgassam,
      valóban tanulságos –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Pergelin másnap reggel mindjárt a rendőrségre ment és Tóbiás
      felügyelőt kereste. Csak üljön le, mondták, mert most valakivel
      fontos dologban beszél. Az ószeres gyilkosa önként jelentkezett.
      Pergelin meghökkent. Hogyan? Hogyan mondta, az ószeres gyilkosa?
      Igen, igen, Zorge Salamon gyilkosa, úgy látszik, megkerült,
      feltűnést fog kelteni, mert az illetőt sokan ismerik, és vallásos
      ember hírében áll, és sok híve van. Kicsoda? Ábel? Valóban ő az.
      Mire Pergelin még jobban megzavarodott, és most már a dolgot kezdte
      végképp nem érteni. Ábel? Ábel?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A szobából hangos beszéd hallatszott. Minden jel arra vallott, hogy
      két ember valamiben egyáltalában nem tud megegyezni. Ábel fölényben
      volt, hiszen merőben elvi álláspontot képviselt. Zorge Salamont ő
      gyilkolta meg. Kristálytiszta magatartás volt ez, amellyel szemben
      Tóbiás alig tudott érvelni. Semmiféle ellenbizonyítéka nem volt.
      Ábelt ki akarta utasítani, mire Ábel szemrehányást tett neki, ön
      erőszakhoz fordul, mert érvekkel nem bírja tovább, vegye tudomásul,
      hogy ez az eljárás inkorrekt, követelem, hogy azonnal tartóztasson
      le. Mars ki, üvöltötte Tóbiás a haragtól csaknem eszét vesztve.
      Szégyellje magát, kiáltott Ábel. Tóbiás erre az ajtót kinyitotta, és
      Ábelt kituszkolta.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Most következett azonban az egész ügy kimagasló pontja, mesélte
      később Tóbiás, mert képzelje csak el, kit látok az előszobában
      várakozni? Pergelin Tódort, ezt a bolondot. Pergelin, amikor Ábel
      kilépett, azonnal hozzáment, és reszkető hangon azt mondta: Ábel, ön
      engem megcsalt, ön engem elárult, ez nem volt szép öntől.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Csakhogy észrevette, mondta erre Ábel, örülök, hogy észrevette,
      elárultam önt, igen, bűnt követtem el –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön feljelentette magát, folytatta Pergelin halkan, de a
      felháborodástól dadogva, ezt nem tételeztem volna fel –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ha azt hiszi, hogy jobban csinálta volna, menjen, és jelentse fel
      magát –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én voltam, szólt mindig erősebb hangon Pergelin, én öltem meg, én
      vagyok a gyilkos –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Elképzelhetik, beszélte Tóbiás, hogy nem nagyon türtőztettem magam.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Még egy gyilkos! kiáltottam.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én vagyok, szólt Pergelin, és elém állt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én vagyok! ordította Ábel.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Csaló, áruló, gazember, csibész, fogja be a száját, én mondtam neki
      tegnap este, hogy följelentem magam, és ő előlem a bűnt el akarta
      halászni, meglopott, zsivány, meglopott –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én voltam! üvöltött Ábel.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hallgasson, kiáltott Pergelin, és Ábelt megütötte. Ábel erre
      visszaütött, és egy fél pillanat alatt mind a ketten a földön
      hemperegtek –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mire én természetesen nem tehettem egyebet, mint behívattam az
      őrséget, és mind a kettőt kidobattam –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Hovatovább, mondta Tóbiás, a városban az egyetlen ember kezd lenni,
      akivel komolyan lehet beszélni olyan tárgyról is, tudja, amely nem
      egészen –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Értem, felelte Bormester Virgil.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Amióta Ágoston atya csapos lett, Toporján elzüllött, Barnabás
      elutazott, de mondják, már visszatérőben van, azóta senki sincs itt,
      aki –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Valami fontosat óhajtana?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A valószínűtlenségi mozzanatról szeretnék beszélni.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bormester a kifejezést jól megjegyezte, és azt mondta:
      Valószínűtlenségi mozzanat. És mit ért ön ez alatt?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ez az én kriminálpraxisom ismeretelméletének fundamentuma. Szóval ön
      nyomozási gyakorlata számára ismeretelméletet dolgozott ki?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ez így ebben a formában –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mindenesetre sajátos –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Sajátos? Mondjuk. Mindenesetre –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Csak úgy körülbelül, természetesen –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Inkább. Sokkal inkább –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Végül is –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ez már helyesebbnek látszik. Legalábbis ebben a pillanatban –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen, szóval a valószínűségi mozzanat –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ez az, amiről beszélni szeretnék, éspedig –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kíváncsiságomat egészen felcsigázta, sőt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ha egészen pontos akarnék lenni, szólt újra Tóbiás, azon kellene
      kezdenem, hogy elvégre –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Legyen pontos, válaszolta Bormester, semmi sem akadályozhatja meg
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ebben a pillanatban több akadállyal is kellene számolnom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Éspedig?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A rendszer nem zárt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Értem. Nagyon jól értem, de –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ebben viszont igaza van.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Elvégre, ha –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ez is helyes. De, mondom, a valószínűtlenségi mozzanat –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Amely az ön praxisának fundamentuma –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Úgy van, az én kriminálpraxisomnak úgyszólván középponti gondolata,
      és ezek szerint –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Csak folytassa, egészen jól tudom követni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Abban semmi kétség, hiszen az egész dolog eddig –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem, ebben a dologban talán nem gondolkozik helyesen, mert úgy
      gondolom, hogyha mégis –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Könnyen lehet. Elismerem.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mert tegyük fel –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Persze, belátom. Szóval a valószínűtlenségi mozzanat az ön
      praxisának –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ez már majdnem jó. Csak van bizonyos pont, amely –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ilyen pont mindig akad –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen, ezt helyesen jegyezte meg, ilyen pont mindig akad, de az én
      szándékom, hogy ilyen pont –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ez a törekvés örök. Szóval ön –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen, a valószínűtlenségi mozzanat –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A kiindulást kifogástalannak találom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én is azt hiszem, hogy ezzel nincsen baj. A következő lépés azután
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Logikailag?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mondjuk. De sokkal inkább –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen, mivel ez elsősorban praxis, tehát –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szóval a valószínűtlenségi mozzanat –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ismeretelméletemnek középponti kérdése, amelyet kénytelen voltam így
      elnevezni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem, nem, az elnevezés helyes, sőt korrekt is, a magam részéről –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tényleg! Ha ön mondja –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ebben megnyugodhat. Nem hiszem, hogy bárki –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Magam is azon a véleményen vagyok, hogy senki –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Biztos vagyok benne –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szóval a valószínűtlenségi mozzanat –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Végül is, mondta Tóbiás Flóriánnak, végül is még csak bele sem
      tudtam kezdeni. Ott ültem vagy két óra hosszat, és –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mi is tulajdonképpen az a valószínűtlenségi mozzanat? kérdezte
      Flórián.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én azt hiszem, válaszolta Tóbiás, hogy Zorge Salamont mégiscsak
      Bormester ölte meg.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hogyan, hát tényleg megölték? Én azt hittem, hogy ez is csak olyan
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem, ez nem olyan, mint az ön pástétomsütője volt, ez valódi
      gyilkosság –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Érdekes, hogy mind a két gyilkosságot Bormester követte el, nem?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ott ülök nála két óra hosszat, persze nem egészen rejtett szándék
      nélkül. A valószínűtlenségi mozzanat csak olyan csalétek volt. Azt
      hittem, elárulja magát. De ő ravaszabb volt. A bűnösök mind
      ravaszok. Mindig másról kezdett beszélni. Biztos vagyok abban, hogy
      az ószerest ő ölte meg –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön tehát a valószínűtlenségi mozzanatot csaléteknek szánta. Ezek
      szerint ilyesmi, hogy valószínűtlenségi mozzanat egyáltalán nincs
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      De van, felelte Tóbiás. Ezzel a gondolattal én logikánkat alapjában
      meg fogom változtatni. Egészen új, reális, logisztikai felfogás –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Rendkívül érdekes, folytassa csak, közben ne nehezteljen, ha
      öltözöm, ma igen kedves találkozóm van, tudja, érti –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Flórián fecskefarkú gallérját készítette ki, galambszínű
      mellényével, és nyakkendőt válogatott.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Egészen új logisztikai felfogás, amely –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mint mondta, az eddigieknél reálisabb –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Úgy van. Sőt az összes eddigi irreális felfogásokkal szemben –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Értem.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szóval a valószínűtlenségi mozzanat nemcsak praxis –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hallatlanul érdekes, nemcsak praxis –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hanem ugyanakkor az egész logika kulcsa –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bizonyos tekintetben?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Természetesen bizonyos tekintetben, de sokkal inkább oly módon –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bravó! Szellemes, nagyon szellemes!
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mély. Súlyt helyezek rá, hogy mély legyen. Ért? Mély, ahogy mondom
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igaza van, ez a helyes kifejezés –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az egész dologban pedig lényegesnek azt látom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Úgy van, csak hangot adott véleményemnek –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szóval a gondolatot nemcsak helyesnek találja, hanem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Eddig legalábbis –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mondom, a felfogás új –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      És mély –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Amire külön súlyt helyezek, mert beláthatja, hogy –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Eredeti, szellemes és mély –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Főképpen a legutóbbi. Szóval a valószínűtlenségi mozzanat –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mindig jobban tetszik nekem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen, tökéletesen új és mély logisztikai felfogás, amely ugyanakkor
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ezzel ön sikert fog aratni, engem annyira meglep –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mondjuk talán így –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mert elvégre –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szóval a valószínűtlenségi mozzanat –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Végül is, mondta Tóbiás Féllábúnak, neki sem sikerült elmondanom.
      Bellával találkozója volt, fecskefarkú gallért és galambszínű
      mellényt vett fel, selyem nyakkendőt, és beillatosította magát, és
      zsakettet öltött, aztán eltávozott. Az első szavakon nem jutottam
      túl.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mi is tulajdonképpen az a valószínűtlenségi mozzanat? kérdezte
      Féllábú.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ez az én logisztikai felfogásomnak alapja. Ebből indulok ki –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Majdnem, sőt nem lehetetlen –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ugye tényleg az?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tényleg, Flóriánnak igaza volt. Eredeti, szellemes és mély. Főként
      mély. A logisztika nem egyéb, mint, hiszen érti –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Egészen jól. Ön azt mondja például, hogy semmivel se több –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Se kevesebb, mondta Tóbiás, mert ha az emberek gondolkoznak, akkor
      se több –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Se kevesebb, mondta Féllábú, ön szerint tehát – úgy van. Kivétel
      nincs.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      És a valószínűtlenségi mozzanat?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A valószínűtlenségi mozzanat –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Valóban érdekes, fejtse ki.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ismeretelméletem alapaxiómája azt kívánja megállapítani, éspedig
      egyszer s mindenkorra, hogy a valóság számunkra az elhihetőség
      határán túl fekszik, jenseits der Wahren und Unwahren, beyond the
      truth and false, érti? A valóságnak senki az égvilágon hitelt nem
      ad, de nem is tud adni. Itt van mindjárt a fénykép. Hitele és
      elhihetősége csak annyiban van, amennyiben nem igaz, vagyis
      amennyiben száraz és dermesztő és színtelen fehérfekete, szinte
      nevetségesen lapos, unalmas, szimpla és buta. Ha önnek most valaki a
      valóságot elmondaná, annak kénytelen lenne azt válaszolni, hogy ez a
      tökhülye fantaszta önt be akarja ugratni. Nevetni kezdene és
      kiutasítaná. Ellenben, ha valaki valamilyen bolondságról kezdene
      beszélni, ön azonnal szimatolni kezdene, és azt mondaná, ebben
      mégiscsak van valami. És minél bolondabb lenne, annál nagyobb hitelt
      adna neki. Végül, ha valami abszurdumot mondana, akkor ön
      megesküdne, hogy ez az igazság. Minél nagyobb valamely állításban a
      valószínűtlenségi mozzanat, a dolog számukra annál hihetőbb, és
      minél kisebb, annál hihetetlenebb. Ezt én praxisomban, de azon kívül
      is a gyakorlati életben számtalan esetben tapasztaltam. Én a
      valóságot nem vagyok képes felismerni és elhinni. Nemcsak én. Senkit
      sem ismerek, aki a valóságot fel tudja ismerni és el tudja hinni. Ha
      ön valakinek igazat mond, oda se figyel, füle mellett csak úgy
      elereszti, én is, éppen úgy, mint más. Mintha nem is mondta volna.
      Ellenben, ha az illető füllent, azonnal fülét kezdi hegyezni, hogy
      is, micsoda, miért, elkezd érdeklődni, a részleteket akarja ismerni,
      és máris beugrott. Szóval minél valószínűtlenebb valami, számunkra
      annál hihetőbb, minél valószínűbb, annál hihetetlenebb. Ez, kérem, a
      mi életünk és gondolkozásunk alaptörvénye. Egymásnak csak azt
      hisszük el, amiben a valószínűtlenségnek legalább árnyalatát fel
      tudjuk fedezni. Ha, tegyük fel, a valóságot mondanánk egymásnak, nem
      lennénk képesek elhinni, de talán meg se értenénk. Ez az emberi
      gondolkozás alaptörvénye. A logikai axiomatika legelső pontja.
      Számunkra csak az hihető el, amelyben a valószínűtlenségnek bármely
      kevés, de észrevehető mozzanata megnyilatkozik. Minél
      valószínűtlenebb valami, annál hihetőbb. A teljes valószínűtlenség
      az, amit mi valóságnak nevezünk. Ezzel szemben a valóság számunkra
      elhihetetlen.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Befejezte? kérdezte Féllábú.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nagyobbára. Már amennyire ezt a témát ilyen röviden ki lehet
      meríteni. Miért kérdezi? Talán van valamilyen megjegyzése?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Egész sereg megjegyzésem lenne, válaszolt Féllábú, sőt a
      megjegyzések egész seregét tudnám tenni, de figyelmét most csak két
      dologra kívánom felhívni, ezek pedig a következők: először, ha ön,
      mint mondja, a valóságról tudomást nem szerezhet, és önnek arról
      sejtelme sem lehet, és ön a valóságot csak mint valószínűtlenséget
      fogja fel, akkor, kérdem én, honnan az ördögből tudja ön, hogy mi a
      valóság és mi a valószerű és mi a valószínűtlen? Másodszor pedig: ha
      ön azt mondja, hogy mi hitelt csak a valószínűtlenségnek tudunk
      adni, és csak azt tudjuk elhinni, amiben a valószínűtlenségi
      mozzanat kimutatható, akkor ön, amennyiben ezt az elméletet elhiszi
      és ennek hitelt ad, máris valószínűtlenséget hitt el, és
      valószínűtlenségnek adott hitelt. Énnekem az a gyanús, hogy ez
      tényleg így is van. Ez az elmélet nagy, igen nagy százalékban
      valószínűtlen. Sőt, én még soha nem hallottam elméletet, amelyben a
      valószínűtlenségi mozzanatnak ilyen egészen rendkívüli szerepe lett
      volna.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      De hiszen ön nem hiszi el, kiáltotta Tóbiás, akkor valószerűnek kell
      lennie –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön viszont elhiszi, felelt Féllábú, és amennyiben ön elhiszi,
      valószínűtlennek kell lennie. Érti? Mondom, ebben az elméletben a
      valószínűtlenségi mozzanat szerepe igen jelentékeny, sőt –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Ábel az imaórán ezúttal dorgáló beszédet mondott. Híveinek
      legkiválóbbja is, nevet nem említett, de mindenki tudta, hogy
      Pergelin Tódorról van szó, igen, híveinek legkiválóbbja is
      lelkiismeretileg súlyosan terheltnek bizonyult. Mikor, kiáltott
      Ábel, mikor fogunk már ilyen szavakról leszokni, mint lelkiismeret,
      becsület és tisztesség! Pergelint szakadárnak nevezte, a
      nyilvánosság előtt ünnepélyesen megbélyegezte, és felszólította,
      hogy a bűnt vegye komolyabban, vegye lelkiismeretesebben, és legyen
      végre tisztességes.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az imaórán a hallgatók között ott volt Kuruc és Timur kisaszszony,
      nem éppen Kuruc kedvéért, ott volt Kesző Bertalan, szépen kiöltözve,
      hogy látogatásain majd elbeszélje, milyen érdekes volt, de a hátsó
      padon ott ült Hoppy Lőrinc, sőt ott volt maga Tóbiás is, nem
      felismerhető alakban, álszakállal, egy kicsit bekormozva és foltos
      ruhában, eljött, hogy hátha itt valamilyen nyomra akad –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ábel ma igazán kitűnő volt, felháborodva beszélt, mindnyájukat
      korholta, mire Hoppy a hátsó padon mellét kezdte verni, és zokogott.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ábel akkor a káprázat törvényéről is beszélt. Nevet szintén nem
      említett, de mindenki tudta, hogy Episztemon úrról volt szó. Ez a
      különös ember, mint mondják, magára régebben különböző nyomorékságok
      álarcát öltötte, hol süket volt, hol sánta, hol vak, hol béna,
      csakis azért, hogy az emberek részvétét kicsikarja, később aztán
      kleptomániás lett és lopott. De a boldogtalan itt sem tudott
      megállni. Aki a káprázat örvényébe lép, az józanságát elveszti. Most
      egyszerre csak felcsapott szigorú hivatalnoknak, aktákkal járkál, és
      azokkal, akik hozzá szegénységi bizonyítványért vagy
      lakbizonylatokért jöttek, recsegő hangon beszélt, szobáját
      teleaggatta rendeletekkel, amelyeknek mindegyike azzal kezdődött,
      hogy tilos. Megállt itt? Nem. A káprázat örvényében nem lehet
      megállni. Mi lett belőle? Jelenleg a szabóhoz jár, a divatlapokat
      olvassa, szappant vásárol, és sárga kesztyűt vesz. Meg fog itt
      állni? Nem. Mi lesz belőle? Ki tudja? Egy napon talán inni kezd,
      mint Toporján, vagy korcsmát vásárol, mint Ágoston atya, elutazik
      Ázsiába, mint Barnabás, talán elkezd hőbölyögni és mászolyogni, mint
      Hoppy (Hoppy térdre rogyott, és hangosan zokogott), vagy talán
      nyomozni fog mindenféle meg sem történt gyilkosságok ügyében (mire
      Tóbiás fülelni kezdett), vagy kiöltözik, és látogatóba indul (Kesző
      Bertalan elpirult), vagy elutazik Rotterdamba, vagy ószereseket fog
      agyonütni (Tóbiás máris fel akart állni, hogy Ábelt letartóztassa),
      vagy nekiáll cáfolni, mint ez a Féllábú. Ó, ki tudná a káprázat
      valamennyi változatát felsorolni! Csak egyetlen út van ebből az
      örvényből, és ez a bűn. Mi a bűn? Mit értenek önök ez alatt? Valami
      cukrosat? Mi? Piszok az, büdösség, mocsok, mosdatlanság és rondaság.
      Értsék meg végre-valahára (Hoppy jajveszékelni kezdett, Tóbiás
      elhatározta, hogy Ábelt mégiscsak le kell tartóztatni). Önök azt
      hiszik, hogy én packázom. Hogy én mézeskalácsot árulok? Hát hiába
      beszélek! A bűn, amely bennünket megment, és csak a bűn által tudjuk
      gyarlóságunkat levetni, anélkül csak bolondok vagyunk, vigasztalanul
      bolondok, be kell magunkat mocskolnunk, meg kell rothadnunk, és a
      vétkekben kell égnünk –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen, Ábel ma tényleg kitűnő volt, és a beszéd után Pergelin
      felállt, a gyülekezet előtt mély alázattal Ábelt megkövette, hogy őt
      árulónak nevezte, és meg is verte –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hogyan, szól Ábel elképédve, hát ön ezek után még tőlem bocsánatot
      mer kérni? Hát nem hallotta, mit beszéltem? Ön most még alázatos, ön
      jóvá akar tenni valamit? Ahelyett hogy bűnének örülne, most még jóvá
      akarja tenni? Szerencsétlen!
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pergelin megzavarodva állt. Most már végképp nem értem, szólt maga
      elé, tényleg egyetlen szót sem értek, hát bűn, most bűn –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ábel az asztalt csapkodta.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Köpjön le, kiáltotta, köpjön le, disznó –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem, szólt Pergelin, olyan aljas nem vagyok –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ábel leköpte. Disznó, még idejön és megkövet, disznó, nyomorult –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Barnabás Maximus is visszatért, nem, amint várták, valahonnan
      Kelet-Ázsiából, hanem Közép-Afrikából, ahol már két éve a Kongó
      őserdeiben élt. Először poggyásza érkezett meg, harminchét roppant
      láda, állítólag tele igen ritka és becses etnográfiai anyaggal,
      amelyből Barnabás néprajzi múzeum alapjait kívánta megvetni,
      maszkokkal és fa- és kőbálványokkal, fegyverekkel, pajzsokkal,
      korsókkal, háncs- és tolldíszekkel, egy teljes varázsfelszereléssel,
      és volt a gyűjteményében két, a rendesnél sokkal nagyobb üst is.
      Mikor Mirabel az üstökről hallott, azonnal Barnabáshoz sietett, az
      egyikre rámutatott, és azt mondta, ez volt az az üst, amelyben a
      vadak Robin Joe-t megfőzték, egészen biztosan ez volt az, ő még arra
      a horpadásra az oldalán is emlékszik. Ehhez a kondérhoz neki joga
      van, és Barnabás azonnal adja el neki, ő megfizeti, csak mondja meg,
      mibe kerül.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      De Mirabel, szólt Barnabás, amit mond, az nonsens. Férjét a déli
      tengereken ették meg, valahol új-Guinea körül, én pedig a kondért
      Afrikából hoztam, a vankirakváktól. Törpe néptörzs ez a Kongó
      legészakibb pontja mellett, messze benn az őserdőben –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azt mondja meg nekem, válaszolta Mirabel, hogy ott volt-e ön, amikor
      Robin Joe-t megfőzték és megették?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem voltam ott.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hát akkor mit beszél? Ön azt a kondért nem látta. Én láttam. Egészen
      közel voltam hozzá, olyan közel, mint most, és amikor férjem benne
      főtt, a gőz arcomba csapott, a horpadásra is emlékszem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      De Mirabel, új-Guinea Közép-Afrikától több ezer kilométer, hogyan
      gondolja ön, hogy ez az üst onnan csak úgy az őserdő közepébe –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Énnekem az teljesen mindegy, szólt Mirabel, hogy ön hol találta. Én
      ellenben tudom, hogy ez a kondér –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hiszen lehet, de –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Semmi de. Én ott voltam. Ön nem volt ott. Vagy ott volt? Evett ön
      Robin Joe-ból? Mondja?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem ettem. De kérem, a vankirakvák nem is emberevők. Pigmeus törzs
      ez, mélyen az őserdőben, és nagyobbára qum-qum-gyökerekből él. Ez a
      gyökér gombaízű, egy kicsit fűszeres, édeskés, igen jó, ebben az
      üstben főzik, aztán az egész törzs köréje telepszik és eszik –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Qum-qum-gyökerek? Barnabás úr! Nem emberevők! Ne tegye magát
      nevetségessé. A vadak mind emberevők, akár vankirakváknak hívják
      őket, akár másnak, hiszen ezért vadak, vagy nem? Azt hiszi, hogy nem
      emberevők, mert önt nem ették meg. Ki tudja, mi okuk volt rá. Talán
      nem volt elég kövér, Robin Joe azonban kövér volt, ezt ne felejtse
      el, ő ezzel a kövérséggel a vadakat tévedésbe ejtette, s azt hitték,
      hogy élvezhető. Csalódtak. Ezt én mondom, aki ettem belőle –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kedves Mirabel –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Semmi kedves Mirabel, a kondér az enyém, nekem jogom van hozzá,
      hiszen a férjemet főzték meg benne, ön megtalálta, és kötelessége
      nekem adni. Érti? Megfizetem önnek, mondja meg, mibe került –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nézze, Laurám, mondta Mirabel Kankalin Mátyásnénak, nézze,
      megtaláltam a kondért, és most nem akarja ideadni. Azt mondja, hogy
      ez nem az. A horpadásról mindjárt megismertem. Mondja csak, ha
      férjét, Kankalint a vadak megfőznék egy kondérban, és ön ott lenne,
      és látná, hogyan vagdalják fel, ott lenne a fához kötve, mondja, el
      tudná felejteni, hogy az a kondér milyen volt? Ugye nem? Halála
      percében is meg tudná mondani, hogy ez volt az a kondér. Én is meg
      tudom mondani, és tudom, hogy ez volt az. És nem akarja ideadni,
      mert ő ezt a vankirakváktól vette. Nem is hiszem el neki. Csak azért
      mondja, nehogy ide kelljen adnia. És milyen ostoba ember! Azt
      mondja, hogy a vankirakvák qum-qumgyökereket esznek, és nem is
      emberevők. Én jártam ott, és tudom, hogy a vadak mind emberevők,
      mind, hallja? Talán nem is volt ott, hanem valahol egy kikötőben
      vette, és itt most henceg, hogy a vadaknál volt, azt mondom önnek,
      Laurám, ha ott lett volna, megették volna, Barnabás jó húsban van,
      ha nem is olyan kövér, mint Robin Joe volt, de elég szalonnája van,
      és a vadak azt nagyon kedvelik, nem is mert a vadak közé menni, nem
      is olyan ember –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Akkor, mondom, hatéves voltam, és emlékszem, hogy egy őszi napon,
      verőfényes meleg volt, hátul a kertben pukkancsot szedtem, azt a kis
      fehér bogyót, tenyeremre tettem és rácsaptam. Ott álltam és láttam,
      hogy az úton valaki fölfelé jön. Azelőtt sohasem láttam. Később
      megtudtam, hogy ez Pataj. Lassan jött, s amint megpillantottam,
      különös dolgot éltem át. Akkor, természetesen, sokkal jobban
      értettem. A bokrok közül ránéztem, és egyszerre ijedelem fogott el.
      Ugyanekkor hirtelen kíváncsi lettem. Meg se mertem mozdulni. Azt
      hittem. Mit hittem? Ez az, amikor valaki valakire ránéz, és
      egyszerre mindent tud. Így és nem másképpen. Ő nem látott. Azt
      hitte, hogy egyedül van, és egészen fesztelen volt. Kezét zsebre
      dugta, fejét kicsit előrehajtotta, nagy ingó és sétáló lépésekkel
      jött. Mikor a szemben levő kert sarkához ért, a kutya a kerítéshez
      rohant, és elkezdett ugatni. Pataj ment nyugodtan, ment tovább,
      fejét csak egy perc múlva emelte fel, igen meggondoltan és hosszasan
      a csaholó kutyára nézett. A kutya folyton ugatott, morgott és
      vicsorított. Egészen, amíg Pataj a kert kapujához nem ért. Ott
      megállt, és a kutyával szembefordult.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nagyon helyes, mondta hangosan és tagoltan, nagyon helyes. Igazad
      van.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A kutya tovább ugatott és morgott.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Teljesen igazad van. Helyes. Úgy van.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen lassan és érthetően beszélt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mindenben az én véleményem, folytatta Pataj, a kutyára nézett, és
      többször beleegyezően bólintott. Ebben a dologban kettőnk véleménye
      egymást tökéletesen fedi. Semmi kifogásom ellene. Ha az én nézetemet
      hallanád, neked is csak ezt kellene mondanod –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Zsebébe nyúlt, cigarettát vett elő, és rágyújtott. A kutya ugatott,
      de már nem morgott. Egész magatartásában volt valami bizonytalanság.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem is tudnék mást tenni, mint helyeselni, szólt újra Pataj a
      kutyához zavartalanul, nyugodt hangon. Képzeld magad az én helyembe
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Egy kicsit várt. A kutya hirtelen elhallgatott és leült.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A véleményeknek ez az egyezése engem talán nem is lep meg, mondta
      Pataj csendesen cigarettázva. Úgy látom, nemcsak a lényeges
      pontokban, hanem még az árnyalatokban is egyezünk. Mit szólsz hozzá?
      Nem lep meg? Mi ebben egyek vagyunk. Engem sem lep meg.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A kutya egyet mordult, de rögtön azután a farka hegyét csóválni
      kezdte. Pataj pihenjállást vett fel, és a füstöt fújta.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Elfogulatlan és tiszta hangon szólt, minden hízelgés vagy hátsó
      gondolat nélkül, sőt megtévesztő szándék nélkül, baráti hangon.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mindjárt, amikor meghallottalak, ezt kellett gondolnom. Ezért is
      mondtam, hogy nagyon helyes. Önmagamnak helyeseltem. Igazad van.
      Önmagamnak adtam igazat. Most se tudok mást mondani. Nézeteink
      egymást mindenben fedik. Te persze nem tudhattad, mert egy szót se
      szóltam, csak úgy az úton jöttem, és valamin éppen gondolkoztam. Te
      voltál az, aki nyilatkoztál. Helyesen tetted. Véleményemet
      óhajtottad ismerni? Most ismered.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A kutya most már egész farkát csóválta, felállt, és a kertajtó
      mellett levő résen kibújt. Dé még nem ment oda, hanem leült, aztán
      gyors pillantással visszasandított, hogy ha esetleg menekülnie kell,
      az utat megtalálja.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ezek után én az ilyen bizalmatlanságot fölöslegesnek tartanám,
      mondta Pataj cigarettázva, egyébként azonban mozdulatlanul. Ha már
      véleményünk egyezik, és ennyire egyezik, mi ok van további
      óvatosságra? Persze, tudom, hogy tapasztalataid ebben az irányban
      nem éppen a legkedvezőbbek, de tanulj meg disztingválni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A kutya most lassan és farkcsóválva odajött. Pataj megsimogatta.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Te mégiscsak jó állampolgár vagy, szólt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pataj most megindult, és a kutya mellette ballagott. Mikor a kert
      határához ért, a kutya hazájának határához érkezett és megállt,
      aztán leült.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pataj két lépéssel odább ment, aztán még visszaszólt:
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az ég áldjon meg, barátom, többször fogsz még látni erre, az út
      kellemes, nem is forgalmas, majd akkor még beszélgetünk. Egyelőre
      maradjunk meg abban, hogy te a jó állampolgár vagy, és én nem vagyok
      az. Hidd el, nekem az összes szabályos foglalkozásokból elegem van.
      Azt hiszem, érted.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pataj továbbment, a kutya egy darabig ült és nézte, aztán felállt,
      és a kertbe lassan visszament.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ezt láttam a bokor sarkából, és mindjárt azt gondoltam, mennyire
      szeretném, ha a kutyákkal én is így tudnék beszélni.
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen, igen, Barnabás, elhoztam a struccot, ő is ott volt, amikor
      férjemet megfőzték, és a kondért látta. Egy kicsit távolabb volt, őt
      is a fához kötötték, körülbelül úgy állt, mint most, de ő is látta,
      és elhoztam tanúnak. Nézd meg jól ezt a kondért, strucc, nézd meg,
      ugye ez volt az, amelyikben Robin Joe-t a vadak megfőzték?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A strucc az üsthöz lépett, nyakát kinyújtotta, hosszasan belenézett,
      aztán Mirabelre, Barnabásra és ismét Mirabelre bámult.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kondér, mondta.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ugye, ugye, azonnal megismerte, látja, pedig ő távolabb volt, és ő
      nem is egészen beszámítható, vagyis hülye, de ha ő megismeri, akkor
      biztos. A horpadást ő nem vehette észre. Most már nem kételkedik,
      ugye, az üstöt nekem adja –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én ehhez az üsthöz különösebben nem ragaszkodom, szólt Barnabás,
      hiszen van másik. Egyhez azonban ragaszkodom, és ez az, hogy én ezt
      Közép-Afrikában találtam, és így semmi esetre sem lehet azonos
      azzal, amelyet ön a déli tengereken látott. Ez, kérem, lehetetlen
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hogy mer ilyet mondani! Mikor én is megismertem és a strucc is –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Lehet, hogy –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ugye, strucc, ez volt az?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A strucc ismét az üstbe nézett, aztán fejét lassan fölemelte, és így
      szólt:
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kondér.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ugye, ez volt az, amiben Robin Joe-t megfőzték?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A strucc maga elé meredt és töprengett. Végül arcán valami
      világosság kezdett derengeni.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pörkölt, mondta.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem pörkölt, gulyás, szólt Mirabel. De te ezt nem is tudhatod, mert
      nem ettél belőle. Neked nem adtak.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pörkölt, mondta a strucc.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Gulyás, felelt Mirabel.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pörkölt, szólt újra a strucc.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Gulyás volt, te ökör, érted? Gulyás volt. Ne beszélj róla, hiszen
      nem is ettél belőle.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pörkölt, mondta a strucc biztos hangon, pörkölt, csengettyű,
      radírgumi, vatta, prémszőr, ceruzahegyező, kvarc –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mit beszélsz? Kvarc? Prémszőr? Mit akarsz ezzel?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mirabel odalépett, és a struccot fülön csapta. Nesze pörkölt, te
      tulok.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ó, Molly, ön az, kedvesem, éppen Barnabástól jövök, Molly Böllér Leo
      kocsiját tolta, és sétálni vitte. A kondéromért voltam, azt mondta,
      hogy nem adja, nekem, bár az enyém, de ez nem az a kondér.
      Beláthatja, hogy így nem fogadhatom el. Gondolja csak el. Mit
      kezdenék idegen kondérral, ki tudja, kit főztek meg benne. De ez az,
      higgye el, biztosan az volt, hiszen ha a vadak most jönnének, és
      Böllért feldarabolnák, és belőle gulyást főznének, megismerné ön azt
      a kondért? Ugye? Soha nem felejtené el. Igaz, Böllérből ők nem
      főznének gulyást, soványka is, gyenge húsa van, tejfölös paprikást
      csinálnának belőle, ha tudnának, vagy kirántanák, de a vadak
      ilyesmit nem tudnak, még soha kirántott húst nem ettek –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hoppy aggódó arccal a kórházba sietett, közben találkozott
      Barnabással.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mirabel, szólt reszkető hangon, Mirabel súlyos beteg –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Görcsei vannak, régi betegség, még a trópusokon szerezte, akkor,
      igen, amikor férjét megette –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igazán –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Marioton kondérolábia, súlyos kiújulása, idegláz, rohamok –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Úgy, szól Barnabás, de nem ajánlom, hogy ezzel a betegséggel
      Vermeránhoz forduljon, ő ki fogja önt hajítani, kondérolábia, hiszen
      ilyen betegség –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Aztán beszólt Kesző Benjaminhoz is, panaszkodott –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mit mondott, kérdezte Kesző, Ágoston atya Afrikából visszatér?
      Hiszen nem is ő utazott el, hanem Kankalin –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem, nem, magyarázta Hoppy, nem Kankalin utazott el, hanem Ábel, a
      híres tudós és etnográfus, aki most hazahozta azt az üstöt, amiben
      Molly férjét megfőzték –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ó, hiszen az Bella férje volt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem, dehogy, ön már öreg, elmegyenge, már nem ismeri meg az
      embereket, és összetéveszti őket.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az igaz, múltkor is azt hittem, hogy az öreg Saroglyát ölték meg,
      pedig Kesző Bertalan volt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Sem nem ez, sem nem az, Pergelint ölték meg, éspedig Tóbiás –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ne mondja, hiszen ez rettenetes –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen, mialatt Vermerán a Bűnök Tornyát építette, Howligree úr
      odament és megölte –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      A télen át Patajt keveset láttam, pedig a pukkancsbokorhoz gyakran
      hátramentem és ott ácsorogtam. Már kitavaszodott, amikor az úton
      megint egyszer, ingó, hosszú lépéseivel jött, zsebre dugott kézzel
      és előrehajtott fejjel. Bal oldalán fehér komondor lépegetett. Mikor
      a kert sarkához ért, a szomszéd kutyája csaholni kezdett, a
      kerítésen kibújt és eléje futott. Pataj megállt, szabályszerű
      mozdulattal a két kutya felé –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Uraim, engedjék meg, hogy önöket egymásnak bemutassam. Ez itt nekem
      régi jó barátom, a jó állampolgár, akivel mindenben egy véleményen
      vagyunk. Ez az úr pedig itt, fehér ruhában, az én testőrkapitányom,
      név szerint Göncöl úr. Legyenek jó barátok.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A két kutya egymásra nézett, aztán Patajra, végül Göncöl odament, és
      az udvariassági szaglálódást megkezdte.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Göncöl testőrkapitány. Nézze, uram, a szemét. Az ő szemében pedig a
      hűség vize csillog, és nincsen benne hazugság.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Amikor a komondor nevét meghallotta, két lábra állt, és Pataj arcát
      nyalta.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem sok idővel azután már hárman jöttek. A középen Pataj, jobb
      oldalán egy leány, bal oldalán Göncöl. A leányt azonnal megismertem,
      a cukrászdában volt kiszolgáló, Zorge Salamon leánya, név szerint
      Abihail. Beszélgetésükből csak néhány szót hallottam, amikor
      mellettem elmentek. Ennyi volt: Simon nem engedi – nem lehet –
      ezt Abihail mondta. Valamit mégis csinálni kell – ezt Pataj
      mondta.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Most megint gyakrabban láttam őket. Alkonyatkor szoktak jönni, mind
      a hárman. A szomszédban negyediknek a jó állampolgár csatlakozott
      hozzájuk, de csak országának határáig ment, ott leült, aztán
      visszatért. Igen, többnyire halkan beszéltek. Néha egy szót sem
      szóltak, csak, mikor fejük fölött a pacsirta megszólalt, Pataj
      kalapját levette, felnézett és szólt: tyityityi tyiüüü – tyiüüü
      –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Addig is, szólt mister Howligree, amíg a nagy népünnepély
      előkészületei megindulhatnak –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön annyira elfoglalja magát, szólt Marcella grófnő.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ma estére borsózöld selyemruháját vette fel, és keblére napraforgó
      nagyságú párizsi bikavörös rózsát tűzött. Howligree szmokingjában
      ült, és éppen a vaddisznósültből vett.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ez az elfoglaltság nekem nemcsak szenvedélyem, anyagi fellendülésünk
      is vállalkozásaimnak sikerétől függ –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön tudja, dear Edward, hogy gondokkal nem küzdünk, legalábbis
      egyelőre még, bár az ön vállalkozásai nagy összegeket emésztenek fel
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ez a szükséges befektetés, szólt Howligree, és a tormamártásból
      vett.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Közben engem elhanyagol, végzetesen elhanyagol, you are busy (hogy a
      két inas ne értse), you are busy and I am like a flower –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A népünnepélyt esetleg már a jövő évben sikerül megvalósítani, addig
      is talán kisebb vállalkozások –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mit ért ön kisebb vállalkozások alatt?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Két gondolatom is támadt, mind a kettő reális és életrevaló,
      mondhatnám, elemi igényeket elégít ki –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Valóban –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az egyik az, hogy perselyt rendeltem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Perselyt? Olyant, amilyet a templomban használnak?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen, olyat is, ideiglenesen ötvenezer darabot. De házi perselyt is,
      gyermekeknek, családoknak, fémből, cserépből és préselt papírból,
      mert igen sok papíranyagom van még, a bábok nem keltek úgy, mint
      ahogy a reális számítás szerint –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Minek persely?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kedvelt házi tárgy ez, kis malackák, angyalkák, hátukon kis réssel,
      ahol a pénzt be lehet dobni, sőt majmok és elefántok, pénzt lehet
      benne gyűjteni. Amikor ez a gondolatom támadt, igen megörültem, mert
      ez valóban reális, és ha csak perselyenkint ötven krajcárt nyerünk,
      az is huszonötezer. A másik ötletem ismét kisebb, de holtbiztos.
      Átmenetileg arckrémet is rendeltem, tízezer kilogrammot, amíg
      vevőköröm kiszélesedik, nem sok, hetek alatt végeladás lesz. Delilah
      krém! The best cream of the world! San Franciscótól Sanghajig. A
      költség nagy része dobozokra és tégelyekre kell, mert persze a
      kiállítás, az adjusztálás –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tízezer kilogramm! Nem sok ez?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Cseppet sem. Gondolja csak el, a földön kétezermillió ember lakik,
      ennek több mint a fele nő. Számítsa ki, hetek alatt el kell fogynia
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Edward, you are busy –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem lehet másként, higgye el. A meggazdagodás útja ez. Egy csapásra.
      Persze van aztán másik is, ha az embernek nincs tőkéje, akkor
      kénytelen úgy dolgozni, mint az a szerencsétlen Zorge Salamon,
      fillért fillérre rakni és koplalni, napról napra –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Zorgénak legalább gyermekei voltak, de vannak önnek gyermekei –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azt én nem tudom követni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Howligree a vaddisznóból még egy szeletet vett, a tormamártással
      leöntötte, amikor az ebédlőszekrény mellől, a függöny mögül hirtelen
      valaki előlépett –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Marcella grófnő meglepődve nézett fel.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Who are you?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tóbiás rendőrfelügyelő, mondta Howligree szintén csodálkozva, és a
      villát letette, micsoda kellemes meglepetés –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tóbiás előrelépett, és azt mondta:
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Önök az imént bizonyos vonatkozásban Zorge Salamon nevét említették
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Úgy van, szólt Howligree, de miért olyan haragos? Foglaljon helyet
      (az inasok felé), kérek terítéket Tóbiás úr számára –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Önöket le kellene tartóztatni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ugyan! Amiért Zorge Salamonról beszéltünk?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Önök ketten alaposan gyanúsíthatók azzal –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      De miért bújt a függöny mögé, kiáltotta Marcella grófnő, hiszen ez
      illetlenség, úri háznál hallgatózni, Edward, kérem, oktassa ki
      barátját, hogy ilyesmi nálunk nem szokás –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Dear Marcella, ezt ön nem érti. A rendőrségen ez már így van, tudja,
      mint a detektívregényekben, hiszen olvasta Conan Doyle-t és Edgar
      Poe-t, don't you? Ez a rendőri charme, elbújni és hallgatózni, aztán
      hirtelen előbújni, kezében a pisztollyal –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      De hol a pisztoly? kérdezte Marcella grófnő.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Még nem vette elő, szólt Howligree.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ne is vegye, kikérem magamnak! Mondja meg barátjának, hogy
      pisztolyára nem vagyok kíváncsi –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Marcella szalvétáját indulatosan az asztalra tette, és fel akart
      állni.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A grófnő meg van sértve, mondta Howligree Tóbiásnak, és valóban oka
      is van méltatlankodni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Önök Zorge Salamonról beszéltek –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Your are right, kiáltotta Marcella, és távozni készült, de mi köze
      ennek a rongyos ószeresnek ahhoz, hogy ön a függöny mögé rejtőzik,
      és egy úri család beszélgetéseit kihallgatja –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Marcella egész testében reszketett.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Edward, utasítsa rendre barátját, máskor ilyesmit ne tegyen, van
      nekünk fogadónapunk, ha meg óhajt látogatni, amitől az ég óvjon,
      ilyen embert fogadni, akkor, ám legyen, de így –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kínai selyemből készült, nagy virágos, nyakán strucctollal díszített
      belépőjét vállára vette és eltávozott.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A grófnőnek csaknem igaza van, szólt Howligree.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Önök Zorge Salamonról beszéltek –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ha ön mindenkit le akarna tartóztatni, aki ma Zorgéról beszél, azt
      hiszem, sok dolga lenne, hiszen megölték, a gyilkos még nem került
      meg, és –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Helytelen nyomon indult el, mint Conan Doyle regényeiben is, a
      Scotland Yard rendesen helytelen irányban nyomoz –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Önök igen gyanús körülmények között –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Howligree felállt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ha ön nem óhajt velünk ebédelni, akkor talán menjünk át a dohányzóba
      (az inashoz), a kávét a dohányzóba kérem. Itt jobbra, tessék, please
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tóbiás csaknem zavartan megállt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Minden okom megvan, hogy önöket gyanúsítsam –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ez talán nem is egészen az ön okain múlik. Az ön okai esetleg
      tényleg kifogástalanok lehetnek –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az ön vállalkozásai igen sok pénzt emésztenek fel, honnan veszi –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ez csupán a befektetés, szólt Howligree, mert biztosan hallotta a
      függöny mögül, hogy most reális alapokra helyezkedem, és perselyt és
      szépítőkrémet fogok gyártani, számításom szerint ez ötvenezer tiszta
      jövedelmet hoz, a kiadások is megtérülnek, de miért nem ül le,
      kérem, foglaljon helyet –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tóbiás az ajtó felé indult.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ha most el is megyek, önöket állandó figyelemmel fogom kísérni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Csak ne ilyen módszerekkel, mondta Howligree, mert a grófnőt ez
      rendkívüli módon irritálja, s önnek a hölgyek idegeire tekintettel
      kell lenni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vegyék tudomásul, hogy a legnagyobb mértékben gyanúsak –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Good evening, Tóbiás úr, mondta Howligree.
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Akkor valószínűleg már május volt, azt hiszem, úgy emlékszem, a
      bokor zöld, sűrű és virágos. A fűben ültem, és Patajt vártam.
      Göncölt is kedveltem, és ó, mennyire szerettem volna, ha nekem is
      lett volna ilyen kutyám! Amikor Abihailt néztem, sokszor meg is
      zavarodtam. Abihail nagyon szép volt, fehér bőrével és fekete
      hajával, észbontóan ragyogó szemével. Én akkor már ismertem a
      csillagokat, és tudtam, hogy Abihail szeme olyan, mint az a csillag,
      amelyik október végén a keleti égbolton szikrázik, sötétnarancs és
      rózsaszín és ibolyaszínekben, és néha vörös sugár robban ki belőle.
      A csillag nevét akkor még nem ismertem. A Capella ez a csillag, sok
      év múlva tudtam csak meg, ez a Kleopátra csillag, a királynői
      hetéra, a káprázat vad szenvedélye, a tündöklő csábítás, a
      feneketlen ragyogás örvénye. Abihailban olyan mélyre lehetett látni,
      olyan elképzelhetetlen és szédületes mélybe. Azt hiszem, ő volt az
      első nő, akibe belenéztem és beleszédültem. A szerelemhez ennek
      semmi köze sem volt, ezt azóta többször is volt alkalmam
      tapasztalni. Ez olyan giocondai gyönyör volt, mert Leonardo sem volt
      Giocondába szerelmes, ő csak a nő partján állt, belenézett, és
      megittasodva szédelgett. Amikor az ember nem szerelmes, csak látja a
      nőt, és az ő mélységeinek szélén kóválygó fejjel alig tud egyensúlyt
      tartani, és bele akar esni, mindenáron beleesni és benne elmerülni,
      eszméletlenül. Mondom, semmi köze a szerelemhez, egészen más ez, a
      szerelem nem egyéb, mint védekezés az örvény vonzása ellen, ez már
      az eredeti giocondai gyönyörnek romlott, elég gyatra fokozata; a
      dolog így már kibírható. Így már be lehet vonni mindenféle másba is,
      házasságba és társadalomba és családba és viszályba, és már be lehet
      mocskolni, ki lehet zsákmányolni, már lehet róla énekelni. De
      Abihailban ez az örvény még érintetlen volt, még éppen olyan volt,
      mint a Capella, a csillag, az érthetetlen és értelmetlen és csaknem
      gyűlöletesen elérhetetlen –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azért mégis Patajt vártam, őt vártam, talán ma ismét fog a kutyákkal
      beszélni, talán ismét énekel a rigóknak, és fütyül a pacsirtáknak.
      Ha írni tudtam volna, azt, amit mondott, semmi különös nem volt,
      csak a hang és az egész, igen, az egész, ahogy ott állt, és kezével
      olyan belülről kifelé ívelő mozdulatokat tett, mintha közben azt,
      amit mondott, valami könnyen gyúrható anyagból formálta volna, s
      aztán a megformált szóra csak úgy rálehelt, és az szállni kezdett
      volna a levegőben. Én a kutyákat nagyon is jól megértettem, hogy
      Pataj őket szavaival egészen lebilincselte. A jó állampolgár korán
      délután többször a kert sarkába jött, fejét a kerítésen kidugta, és
      az úton lefelé nézett. Patajt várta, éppen úgy, mint én,
      valószínűleg más okból, hiszen az ő viszonya Patajjal egészen más
      volt. Ő Patajjal beszélő viszonyban volt, komoly barátságban, sőt a
      fontos dolgokban vele egy véleményen. Én az egészen kívül állottam,
      csak néző és hallgató, rólam senki se vett tudomást. Szerettem
      volna, ha egyszer velem is szóba áll. De akkor hirtelen az a legelső
      ijedelem fogott el, talán nem is mertem volna ránézni, kezét
      megérinteni. Valamiért. Valamiért? Igen, és azt gondoltam, így mégis
      jobb a bokor mögött, így nem nyúl hozzám, és még így is félek, de az
      egészen más, a játékban így nem vagyok benne.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hárman jöttek, erősen alkonyodott már, és én a fűben ültem. Előttem,
      éppen előttem megálltak. Pataj halkan azt mondta: Abihail. Mire
      Abihail egyszerre csak odaroskadt Pataj mellére, és nyöszörgött.
      Ebben a nyöszörgésben semmi szép sem volt, és csodálkoztam is, hogy
      ilyen szép nő hogyan tud ilyen furcsa hangon nyögni. Pataj erre a
      leány arcát fölemelte, mutatóujjával Abihail kicsit hajlott orrát
      végigrajzolta, és meg is pöccintette. Pataj mindig megtalálta a
      pillanatot arra, hogy játszani lehessen. Aztán odajöttek a
      kerítéshez, és az alacsony kőfalra leültek. Tőlem kétlépésnyire.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ha csak lehetne, szólt Abihail.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Eljössz velem. Eljössz. Semmivel se törődsz. Érted? Mit kell erről
      olyan sokat beszélni? A galamblevesbe nem való pisztácia. Van
      pénzem, és ebből –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Abból a pénzből mi nem élhetünk, szólt Abihail hirtelen.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem-e? Hát miért? Ez nem olyan pénz, mint a másé?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem, nem, nem. Nemnem.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Abihail fel akart ugrani, de Pataj lefogta.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mondd, honnan veszed azt, hogy az én pénzem nem olyan, mint a másé?
      Mondd! Azt hiszed, nem rendes úton jutottam hozzá? Felelj.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem, nem. Ne kérdezz, tudod –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Abihail tüstént összeomlott. Pataj ölébe vetette magát, és nyögött.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pataj megint beszélt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen, igen, mindig szememre veted. Ne gondolj mással, csak hogy
      szeretsz és szeretlek. Ó, a szerelem, ha elég forró, semmi sem
      érheti, ha a szerelem elég nagy tűz, ami közelébe ér, meggyullad, és
      csak táplálja. Nincs más dolgunk, csak szeretni, ha szeretsz,
      mindent szabad –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Abihail most egyszerre csak tenyerével Pataj száját befogta.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem és nem és nem. Te olyan vagy, igen, te olyan vagy, hogy először
      mindent gyönyörré változtatsz, hogy meg tudjad tenni, te csak
      élvezni akarsz, te –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hogyan mondtad? Patajnak előbb mindent gyönyörré kell változtatni,
      mert csak úgy tudja megtenni. Göncöl, mit szólsz hozzá! Te ismersz
      engem, Göncöl, tényleg így van?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ne bolondozz! Ó, te a legjobban szeretnél engem felhajtani, mint egy
      pohár édes bort s aztán belehalni, és neked ez a szerelem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Fényből gyúrok neked tésztát, Abihail, holdfényből gyúrok tésztát, a
      fülemüle énekében főzöm meg, és a csillagokból szórok rá mákot –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Abihail fölnevetett, és magát Pataj nyakába vetette. A következő
      pillanatban arcát ismét eltakarta és nyögött –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem, nem az a pénz – te –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mit én? Mit az a pénz –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szünet.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mit gondolsz rólam? Mondd. Nem, semmit, tudod –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pataj hallgatott hosszú ideig. Már azt hittem elmentek. De nem, az
      alkonyatban ott ültek a kerítés kőfalán, előttük Göncöl, és szemét
      róluk a világért sem vette volna le.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Abihail –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Megint nagyon hosszú csend. Láttam, hogy Pataj a leány haját
      simogatja. Megint csak ez a szó:
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Abihail –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hirtelen a leány kezdett el beszélni, csak suttogott, de minden szót
      értettem.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Te olyan sötét vagy – olyan sötét –, olyan sötét, mint Simon, a
      bátyám, a férfiak mind olyan sötétek, és én félek tőled – ó, csak
      hallottad volna, mikor apám meghalt, hozták a hírt, megölték és
      kirabolták, és otthagyták az országút szélén véres szakállával és
      feltépett kabátjával, ahonnan a pénzt kivették – akkor Simon
      egyszerre csak olyan sötét lett, olyan nagyon sötét, és elővette a
      szent könyvet, és gyertyát gyújtott, és fölvette a vállkendőt, és
      fejére hamut szórt, és ingét összetépte, és a szent könyvből az
      átkot felolvasta apánk gyilkosára, és előbb csak halkan mormogott és
      zokogott, aztán hangosan és mindig hangosabban, és végül már
      üvöltött, és öklét rázta, és hívta a poklot és a szellemeket és az
      angyalokat és a bosszút és az ínséget és az erőszakot és a
      betegséget és a szenvedést és a kudarcot és a szegénységet és a
      gonoszokat, és megátkozta a gyilkost és anyját és apját és
      testvéreit és barátait és feleségét és menyasszonyát és azt, akit
      szeret és gyermekeit, és megátkozta azt, aki hozzányúl, aki vele
      kezet fog, és aki neki enni ad, aki befogadja, azt, aki reá néz, aki
      reá gondol, aki szereti őt és aki megcsókolja, megátkozta, hogy
      száradjon le a kezük, és vakuljanak meg a sírástól, sántuljanak meg
      a hiábavaló járástól, és hátuk rokkanjon meg a sors csapásaitól, és
      a föld ne adjon nekik egy szem búzát, a forrás ne adjon nekik egy
      csepp vizet, és a nap sugarai forduljanak el tőle –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Abihail, miért mondod ezt nekem?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ismét hosszú csend. Már csaknem sötét volt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem tudom, szólt Abihail a sírástól eltorzult hangon, nem tudom,
      miért mondtam. Csak olyan sötét vagy te nekem, mint az az átok, és
      tudod, hogy szeretlek, és végül el is fogok veled menni, el, igen,
      elmegyek, mert nem bírom ki, hogy ne menjek el, de amíg megyek,
      addig még ezt meg kell mondanom. Ugye rendesen fogsz dolgozni? Ugye
      nem fogsz olyanokat mondani, hogy az összes szabályos
      foglalkozásokból eleged van, és ugye fogsz dolgozni, és házunk lesz
      és gyermekünk –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pataj nem felelt. A bokorból úgy láttam, hogy Abihail fejét Pataj
      ölébe hajtotta, és Pataj a leány haját simogatta egyenletes
      mozdulatokkal, közben valamire gondolt. Göncöl előttük ült, és nézte
      őket, mozdulatlanul, egy kicsit szomorúan, de a helyzetből csak
      egészen keveset értett. Bonyolult volt neki. De azért tisztelte. Én
      magam is csaknem úgy voltam, mint Göncöl, de én akkor már kezdtem
      érezni, hogy akkor miért ijedtem meg, akkor, igen, amikor először
      jött az úton fölfelé.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Abihail egyszerre csak felnézett.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Egészen sötét lesz, mire hazaérek –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az éjszaka jó, felelte Pataj, az éjszaka szép asszony, aki minden
      nap eljön, és elhozza neküni az ő sötét fátylait, hogy
      betakarózzunk, és megszoptat bennünket az ő édes fekete tejével –
      milyen más a csók sötétben, ó, Abihail –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Most Abihailt magához vonta, és sokáig, nagyon sokáig szájára
      tapadt. Göncöl félrefordult, azt hiszem, szeméremből. Én reszkettem.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Eressz, szólt Abihail erőtlenül, különösen mély és a forróságtól
      párolgó hangon.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Még eresztlek, szólt Pataj, de eljön az este, amikor nem eresztlek
      el többé, mint a folyó, folyik, folyik, és arról álmodik, hogy egy
      percben eléri a tengert, és szemét behunyja, és a tengerbe dől és
      elolvad –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Abihail hirtelen fölkelt, Patajt felhúzta, és az úton lefelé húzni
      kezdte.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pataj is felugrott és indult. Göncöl előreszaladt és csaholt –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Barnabás Andrea, a szolgálaton kívüli őrnagy bátyjának éppen akkor
      levelet írt, hogy igen fontos, inkább elvi kérdésben tanácsát kéri,
      s ezért őt hamarosan, talán egy-két napra, meg fogja látogatni.
      Barnabás Maximus azonnal és örömmel válaszolt, nyolc évig volt távol
      a trópusokon, öccsét már régen nem látta. Mire Andrea megírta, hogy
      pénteken, kilencedikén a déli vonattal érkezik, néhány szóval
      családjáról is említést tett, különösen feleségéről, Estrelláról,
      aki az utóbbi hónapokban, sőt már több mint egy éve, különös
      változáson esett át. Az asszony aggódik, egészen rendkívüli módon
      aggódik, és ha megkérdezik tőle, miért, csak még szomorúbb lesz,
      fakó hangon kitérő választ ad, olyasfélét, hogy legjobb, ha ilyesmit
      nem is firtatnak, ugyan minek még erről külön beszélni. Látható ok
      erre, írja Andrea, nincsen, hiszen fiuk, Barnabás Hadrián a
      katonaiskolát mint rangmásodik végezte, és már hadnagy, leányuk,
      Ethelberta pedig menyasszony és boldog. Birtokukkal sincsen baj,
      egészségesek, és a társaság, amelyben élnek, igazán megfelelő.
      Estrella mégis napról napra fogy, nem alszik, arca megnyúlt, orra
      megnőtt, pedig azelőtt sem volt éppen kicsiny, valósággal önmagán
      túlnőtt, és majdnem szájába lóg, és szótlanul, fel-felsóhajtva
      járkál, gondterhelten, sokszor elmereng, annyira, hogy Andrea már
      kénytelen volt az orvoshoz fordulni. Az orvos szervi bajt nem
      talált, inkább az idegekre gyanakodott, és levegőváltozást ajánlott,
      egy kicsit több színházat és társaságot, ami ellen Estrella csak
      bágyadtan tiltakozott.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ez ugyanaz a melankólia lesz, gondolta Barnabás Maximus, ami a
      rektort kínozza, melancholia senilis, quadrupens, mint Vermerán
      doktor mondaná, ez a szerencsétlen sarlatán, tetramuniás zavarokkal
      és stabil gastroleszcenciával. De mindegy. Barnabás emlékezett arra,
      hogy bizonyos törzsek az öregeket különös fűszerekkel szokták
      megenni, ki tudja, talán Robin Joe-t is ilyen fűszerekkel
      készítették el, és Mirabel azért találta oly élvezhetetlennek. A
      törzsek az öregkori melankólia nedveit ellensúlyozzák ezekkel a
      fűszerekkel, hiába, ezek a vadak sokat tudnak –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Estrella, írta Barnabás Andrea szolgálaton kívüli őrnagy, már sehová
      sem jár, pedig mindennap hívják, a társaságban is, ha véletlenül
      hozzájuk látogatóba jönnek, szótlanul, már-már udvariatlanul ül, a
      teát kötelességszerűen kiosztja, némán a süteményre mutat, ami
      kínálást jelent, aztán kezét ölébe teszi, és néha felsóhajt. Ha
      vigasztalják, még rosszabb, mert arca vonaglani kezd, és látszik
      rajta, hogy valamiért mértéken felül szenved.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Barnabás Maximus, különösen, amióta visszatért, az európai
      társadalomnak egyre élesebb kritikusa lett, és követendő példának
      csaknem minden alkalommal a primitíveket tartotta. Mi itt,
      Európában, szólt, bizonyos postnaturalitás állapotában élünk,
      túlérett állapotban, amelyet az jellemez, hogy a teremtőerők eredeti
      formája felbomlott. Az embereket külön-külön és az egész társadalmat
      a demiurgoszi fantazma erői szállották meg, a teremtőerőknek ez a
      csaknem őrülete. Barnabás a példák felsorolásában csaknem
      kifogyhatatlan volt. Kedves témája éppen Hoppy Lőrinc, az erők
      eltorzulásának ez az iskolaesete, de természetesen sokat beszélt
      Bormester Virgilről is, sőt fájdalmas hangon ugyan, de Toporján
      Antal törzsorvosról is; aki oly kitűnő úr volt, s most részeges
      naplopó és verekedő. Ez, kérem, a demiurgoszi fantazma műve. Az
      ember nem tudja, hogy melyik pillanatban lepi meg. A mi társadalmunk
      e fantazmák melegágya és tenyészhelye, s úgyszólván senki sincs, aki
      magát képes lenne elszigetelni.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Néha-néha még magamon is kénytelen vagyok e fantazma némely tünetét
      konstatálni, szólt Barnabás. De nézzen körül, csak nézzen körül,
      uram, mondta Bormester Virgilnek, ne szégyellje magát, az ember, ha
      a valóságot nézi, nem lehet eléggé irreális, mert hiszen ebben a
      valóságban az ésszerű dolgok százaléka meglepően alacsony. Már csak
      úgy statisztikailag is. A szabálytalanságok túlsúlyban vannak. Ez a
      demiurgoszi fantazma műve. Nézze meg ezt a boldogtalan Ágoston
      atyát, aki tudásának és szellemének helyét hirtelen elhagyta,
      csaknem azt mondhatnám, elárulta, és elment csaposnak, a Holdvilágot
      Dalai Lámának nevezte el, a cégtáblára mongol pofát festetett, és a
      bort méri, és a részegeket kidobálja. Miért? Mondja? Nézze meg ezt
      az izét, ezt a Howligree-t, az ő vállalkozásaival! Csak felesége
      különb, Marcella, ez a vén és hiú szajha, aki még szánandóbb, amikor
      férjével édeleg, ötvenhét esztendejével és hervadt orcájával. Aztán
      csak nézze meg a többit is, Tóbiást, aki most a Zorge-ügyben
      közveszélyesen nyomoz, nem is tudom, nincs-e itt a függöny mögött,
      kilép, és egyszerre csak bennünket letartóztat. Mi ez, ha nem a
      demiurgoszi fantazma műve? A személytelen démoni hatalom. Mondja!
      Öcsém a napokban levelet írt nekem, és valamely ügyben meg akar
      látogatni. Felesége, a szerencsétlen Estrella, lehet, hogy
      ugyanabban a fantazmában szenved, mint a mi rektorunk, csak az eset
      még súlyosabb. A rektor melankóliája indokolt, mert ő agglegény, és
      egyébként sem látszik teljesen ép embernek. Estrellának két szép
      gyermeke van, férje, háztartása, cselédje, birtoka, mit akarhat
      azzal, hogy magát a tépelődő fájdalomnak adja? Mit, kérdem én? Van
      erre értelmes válasz? A primitívek ilyenkor különös módszerhez
      fordulnak. A démont kiűzik, rendkívül hatékony ceremóniákkal,
      amelyeket én tőlük meg is tanultam, teljes varázslófelszerelést is
      vettem tőlük, és ezt a varázslatot itt is alkalmazni fogom. Biztos
      vagyok benne, hogy többet ér, mint a Vermerán-féle úgynevezett
      orvostudomány.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A primitívek tudják, hogy ez a demiurgoszi fantazma, őket, kérem, a
      valóság érdekli, nem pedig, hogy mi az a lassotonia. Hiszen érti,
      ugye? Már-már azon a véleményen kezdek lenni, hogy nekünk a
      primitívektől, akiket annyira megvetünk, mert magukat kifestik, és
      qum-qum-gyökereket esznek, igen, sok mindent át kellene vennünk, de
      ki tudja, talán az egészet át kellene vennünk –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ami pedig Andrea látogatását illeti, folytatta Barnabás, nem fűzök
      hozzá örömteljesebb várakozást. Megvallom, énnekem az a gyanúm, hogy
      öcsém szintén valamely fantazmában szenved, és azt hiszi, én ennek
      alkalmazásában segítségére lehetek. Megpróbálok segíteni rajta.
      Levele különösen egzaltáltnak látszik, és az a hang, ahogy
      Estrelláról ír, a legnagyobb mértékben gyanús. A fantazmára
      jellemző, hogy azt a másik emberben mindenki egészen pontosan látja,
      sőt kárhoztatja is, de nem rendelkezik annyi önkritikával, hogy
      önmagán a fantazma egy másik változatát meg tudja állapítani. Igen,
      a változatok! Az alakzatok! A fantazma változatainak kifogyhatatlan
      gazdagsága! És végül a demiurgoszi hatalom, amely ezeket teremti! A
      megőrült teremtőerő! Érti? Ugye érti? Andrea szintén ilyen eltorzult
      alakzat, és hozzám fordult, hogy rajta segítsek. Szerencsére én a
      gyógyítóeljárás birtokában vagyok, és öcsémet meg fogom menteni.
      Efelől nyugodt lehet –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Barnabás Maximus kilencedikén, pénteken a pályaudvarra tényleg
      kiment, nagyobb utazótáskájában teljes varázslófelszerelését magával
      vitte, a váróterem sarkában átöltözött, a medvebőrt magára vette,
      fejére szarvasagancsot, a hosszú szakállú, kék-vörösre festett
      álarcot arcára igazította, bal kezébe vette a kolompot, jobbjába a
      füstölőt és a varázspálcát, aztán a tükör előtt a varázsló nehéz
      lépéseit még kipróbálta, a füstölőben az illatos gyökeret
      meggyújtotta, még torkát is megreszelte, hogy a varázséneket, ha
      majd Andrea megérkezik, kifogásfálanul el tudja énekelni.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A váróteremben és a peronon az álarcos és medvebőrbe öltözött,
      szarvasagancsos varázsló rendkívüli feltűnést keltett. A közönség
      összeszaladt és tökhülyén bámult, egyesek kiabáltak, mások
      megjegyzéseket tettek, néhány gyermek sikoltozva anyjához futott, és
      arcát eltakarta, még a szolgálattevő tisztviselő is megállt, és
      megrökönyödve nézett, de aztán azt gondolta, hogy ez biztos a
      cirkusz reklámja, és továbbment. Barnabás Maximus a csődületet
      semmibe vette, hanem azokkal a medveléptekkel, amelyeket Afrikában
      tanult, a vonat elé ment, a füstölőt ingatta és kolompolt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A vonat máris befutott, Barnabás öccsét az ablakban meglátta, de azt
      gondolta, hogy az utasok bizonyosan álöltözetben vannak, jól
      elmaszkírozva, éppen ezért az az ember, aki magát Andreának
      maszkírozta, semmi esetre sem lehet Andrea. Öccsének arca igen
      jellegzetes, kicsit merev, hátraszegett fejtartása és csinos
      kecskeszakálla. Barnabás azonnal felismerte, és még csodálkozott is,
      hogy az idegen ezt milyen hűséggel ábrázolta. Barnabás továbbment,
      és azt az embert kereste, aki Andreához a legkevésbé hasonlított,
      mert úgy gondolta, Andrea igyekezett magát lehetőleg tökéletesen
      elváltoztatni. Néhány perc múlva ezt az embert meg is pillantotta. A
      rendesnél sokkal magasabb, mértéktelenül meghízott, tokás és kopasz
      ember a kocsiból éppen leszállt, és elefánttagjaival szuszogva
      megindult. Barnabás odalépett a füstölővel, a kolomppal és a
      varázspálcával, háromszor körüljárta, közben a vankirakvák
      varázsdalát énekelte: Cserem bo be be, pi pi pi – Tiu lala, tiu
      lala, tok tok tok.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A rinocérosz megállt, és meghökkenve nézett. Tekintetével Barnabást
      követte, látszott rajta, hogy a támadástól fél. Barnabás azonban
      szembefordult, teljes erővel elkezdett kolompolni, és felkiáltott:
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Csuráj-bolo, csuráj! Csuráj-bolo, csuráj! Csuráj-bolo, csuráj!
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A nagyhasú erre kalapját ijedten lekapta, és azt mondta:
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Jó napot –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Dolgában azonban nem volt biztos, és ezt így nem is tartotta
      elégnek, ezért még gyorsan hozzátette: – kívánok –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Barnabás Maximus feltevése nem bizonyult helyesnek. Az utasok, nem
      tudni, mi okból, nem voltak álöltözetben, és ez a mammut, akit
      Barnabás Andreának tartott, valóban nem volt Andrea.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Barnabás eleinte nem hitte el, és a vízilovat le is szidta.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azt hiszi, hogy nem ismerem fel! Saját öcsémet! Kinek gondol ön
      engem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Gambrinus vagyok, szólt a bálna.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Barnabás álarcát levette.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A tréfából elég, szólt, most vegye le az álarcát ön is.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Gambrinus erre kijelentette, hogy elismeri, álarc, de az anyagi
      természettől születésekor rászabott álarc ez, amelyet csak
      elköltözésekor fog tudni levetni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Barnabást a válasz meglepte. Tüstént látta, hogy akivel szemben áll,
      nem közönséges ember.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön tehát tényleg nem Andrea.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Valóban, válaszolt az idegen, Andrea urat nincs szerencsém ismerni.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Önök akkor tehát nem utaztak álöltözetben.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Semmiféle álöltözetről szó sem volt. Ez így, ahogy mondom, igaz.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Akkor önök engem bizonyos tekintetben megcsaltak.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem tudom, felelte Gambrinus, hogy erre vonatkozólag volt-e
      közöttünk valami megállapodás. Én a magam részéről biztosítom róla,
      erről nem tudtam –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      De kérem, nem tudták önök, ha az ember utazik, a leghelyesebb
      maszkban utazni, mert ezzel a démonokat megtéveszti?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Talán, szólt Gambrinus, talán voltak közöttünk, akiknek erről
      tudomása volt. Én például tudtam róla, de bevallom, nem gondoltam rá
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Elég könnyelműen, elhanyagolta –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bevallom, el. Ha legközelebb utazni fogok, nem leszek ilyen
      gondtalan, már csak azért is, nehogy a jövőben velem hasonló –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én önt exorcizáltam, hálás lehet –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vagyok is, köszönöm, uram, nem tudtam, bocsánat –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Most a peronon megindultak visszafelé, Barnabás ismét átöltözött, és
      a varázslófelszerelést a kofferbe tette. Gambrinus ezalatt néhány
      szóval idejövetelének céljáról beszélt. Barnabást a dolog azonnal
      mértéken felül érdekelni kezdte, és elhatározták, nem fogadnak
      kocsit, hanem gyalog sétálnak haza, Gambrinust ebédre mindjárt meg
      is hívta, és ismeretségüket, mint többször is mondta, nyereségnek
      tartotta –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Gambrinus tulajdonképpen azért jött, hogy körülnézzen, és a városban
      szemlét tartson, vajon alkalmas-e olyan intézet felállítására,
      amelyet ő már évek óta meg kívánt valósítani.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      És milyen intézet lenne ez?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Korcsma, felelte Gambrinus.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Barnabás meg volt lepve.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ne értsen félre, szólt Gambrinus, aki mellette ment szuszogva és
      verejtékezve, százlépésenkint megállt, és levegő után kapkodott.
      Roppant tagjai csak nehezen mozogtak, és tokája minden lépésnél
      rezgett. Ne értsen félre, nem olyan korcsmáról van szó. Vendéglő ez,
      ahogy mondani szoktam és szeretem, un restaurant spirituel, szellemi
      korcsma, ebben a nemben a világon az első, ahol nem levest és
      főzeléket és húst és tésztát szolgálnak ki, hanem szellemi
      táplálékot és italt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ez már egészen másképpen hangzik, szólt Barnabás.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ifjúkoromtól fogva, mondta Gambrinus, ezzel a gondolattal
      foglalkozom. Én tulajdonképpen spirituális lény vagyok. A materiális
      világtól szerintem úgy lehet megszabadulni, ha étkezésünket
      megváltoztatjuk. Érti?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Csak helyeselni tudom, szólt Barnabás, és miképpen kívánja –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Éppen a szellemi korcsma felállításával. Az ételeket mindennap saját
      magam készíteném el. A szakácsmesterséget kitanultam, és –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Roppant érdekes, kiáltotta Barnabás.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Örvendek, hogy tetszését megnyerte. Évekig dolgoztam azon, hogy a
      menüket kellő változatossággal összeállítsam. Most már több száz
      recept fölött rendelkezem, és azt hiszem, ha a nyilvánosságra lépek,
      nem fogok szégyent vallani. –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Gambrinus ismét megállt, és homlokát törölgette.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mégis milyen menükre gondolt ön elsősorban?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A legjobban úgy tudnám megmagyarázni, ha egyszerű ételből indulnék
      ki. Vegyes étel, főzelék is, hús is, leves is, több alkatrésszel.
      Ilyen szellemi táplálék a Toldi-magyarázatok lenne. Általában a
      kommentárok és a kresztomátiák és antológiák –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Helyes, nagyon helyes –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Más étel például a homéroszi költemények, rizs helyett, de
      fűszeresen, például Baudelaire-mártással. Mit szól hozzá?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kitűnő. És a leves? a levest kiváltképpen a skolasztikusokból főzné?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem, ez túl nehéz lenne. A skolasztikusokat tisztán nem is tálalnám,
      csak igényesebbeknek, minden alkalommal csak vékony szeletekben,
      költeményekkel körítve. Néha töltve.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Rendkívül érdekelne, hogy mivel töltené.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Erazmusra gondoltam, aztán Melanchtonra, Kálvinra, Savonarolára –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Erős –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Belátom. Mondjuk, Morus –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Sokkal inkább. Persze attól függ, mivel körítené –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vegyes salátával, bantu néger vagy patagon dalokkal, esetleg
      ausztráliai himnuszokkal, orfikus töredékekkel, Euripides
      fragmentumaival, a Gilgamessel. Érti, hogy mire gondolok.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nagyon is jól.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mózes öt könyve vagy Boswell Johnson élete a borsos tokányt
      helyettesítené. Hideg nyers sonka helyett Rabelais-t szolgálnám fel.
      Angolos marhaszeletnek Miltont, vesepecsenyének Shakespeare-t,
      főképpen a &lt;i&gt;Macbeth&lt;/i&gt;-et vagy a &lt;i&gt;III. Richárd&lt;/i&gt;-ot, mert
      nézetem szerint a Hamlet inkább tészta, sonkával töltött vajaskifli.
      Bort Li Taj-po vagy az Argonauták, esetleg Hölderlin vagy az Énekek
      éneke helyettesítené. Az édesség Sappho, mint apró sütemény,
      Lagerlöf mint mazsolás kalács, George Sand pedig mogyorós tekercs.
      Nem igaz?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Egyelőre kifogástalan.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az étkezőhelyiség ajtajára a menüt minden reggel kifüggeszteném, de
      jelezném, hogy bármilyen rendelést fölveszek, és ételeket külön is
      készítek. Az ebéd és vacsora ebben az esetben nem sokkal, húsz
      százalékkal drágább. Azt hiszem, ha erre a táplálkozásra az
      embereket rá lehetne szoktatni, problémáink nagy része önmagától
      megoldódna.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Erről meg vagyok győződve.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen, ezért jöttem, hogy itt körülnézzek. A hely talán alkalmas.
      Eleinte, persze, nem számítok nagyobb sikerre. Anyagiakra meg éppen
      nem. Elég pénzem van ahhoz, hogy az intézetet akár életem végéig,
      még ráfizetéssel is fenn tudjam tartani –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Különben éppen hazaértek. Andrea már ott volt és várt. Az asztalhoz
      ültek, húsleves volt, Gambrinus tényleg jó étvágyúnak bizonyult,
      négy tányérral evett, a főtt marhahúsból is, ecetes tormával, a
      kacsából is alaposan, bort még hatszor kellett hozatni, a lepényből
      pedig megevett huszonhét darabot. Kellemesen beszélgettek, Andrea
      családi ügyeiről, Barnabás utazási élményeiről, aztán szobájukba
      mentek, hogy egy kicsit pihenjenek –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      – de, ami Andreát illeti, abban Barnabásnak igaza volt, mert
      amikor vacsora után a könyvtárszobában leültek és rágyújtottak –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azért jöttem, szólt az őrnagy, hogy tanácsát kérjem olyan dologban,
      amiben egymagam nem tudok egészen eligazodni, sőt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Miről van szó? kérdezte Maximus, és cigarettájának füstjét különös
      és összpontosított figyelemmel nézte.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az én képességem igen gyatra, mondhatnám, hiszen tudja, nem is volt
      alkalmam arra, hogy magamat képezzem, kivéve az utóbbi éveket,
      amikor már szolgálaton kívül állok –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ne kezdje ön ezzel a hosszú apológiával. Aki értelmében bizonytalan,
      az kerülget és igazol és –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hiszen éppen ez az. Értelmemben bizonytalan vagyok. A legnagyobb
      mértékben –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön biztosan valamely nagyobb elhatározás előtt áll –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Úgy van. Egészen nagy elhatározás előtt állok. Én ugyanis rájöttem
      arra, hogy mi életünket így teljesen elhibázzuk, talán el is
      rontjuk, és elhatároztam, hogy a természethez visszatérek –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Barnabás úgy bólintott, mintha tudta volna, hogy most ez következik.
      A hamut leverte, a karosszékben hátradőlt, és még egy szippantást
      vett.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem lep meg, mondta később a csaknem ünnepélyes csendben. Ezt így
      sohasem tudtam volna kitalálni, de mindenesetre valami hasonló
      gondolatom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szóval ön ezt részemről egészen logikusnak tartja –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem. Én ezt bolondériának tartom. Éspedig nemcsak az ön részéről,
      kedves Andrea, hanem bárki részéről, aki nekem idejönne, és ezt
      elmondaná, s ezenfelül még tanácsot is –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön, szólt Andrea, nem veszi elég komolyan azt a belső kényszert,
      amely engem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A belső kényszerről egyelőre ne beszéljünk. Erről én sokkal többet
      tudnék beszélni, mint a földön bárki más. Senki nálam jobban a
      demiurgoszi fantazma műveit nem ismeri. Ön, kedves Andrea, ennek a
      fantazmának éppen olyan áldozata, mint oly sok más –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A természethez való visszatérés gondolatát ön tehát bolondériának
      tartja –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pontosan így.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      S azt is, ha ez nem gondolat, hanem elhatározás és készség, sőt
      szükség, részemről elemi létfeltétel, ami nélkül, úgy érzem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Akkor még sokkal inkább.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én azt hiszem, hogy egy kis birtokra vonulok vissza, ott a magam
      kezével házat építek, egyszerű faházat, a bútorokat is magam tákolom
      össze, ahogy tudom. Az ilyesmiben, mint mondják, elég ügyes vagyok,
      és azt hiszem, csinos ágyat, asztalt, széket, szekrényt, polcot és
      egyebet tudnék csinálni. Csak a legszükségesebbet, értse meg, csak
      azt, amire minden embernek feltétlenül szüksége van. Erdőt irtanék
      azon a helyen, aztán a földet felszántanám, vetnék, aratnék,
      krumplit, kukoricát és egyebet ültetnék, néhány állatot tartanék,
      egy-két malacot, kecskét, magam fejném, sajtot készítenék –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Csak folytassa, szólt Barnabás.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      – elég hosszú időt töltöttem azzal, hogy a Robinson-t
      tanulmányoztam, kizárólag abból a szempontból. Elővettem azt a
      jegyzéket, amelyet ő a hajóroncsról elhozott tárgyakról készített,
      csodálkoztam azon, hogy az eszközöket milyen helyes ökonómiával
      választotta ki, és mondhatnám, igen sokat tanultam. Csak a
      legszükségesebbet. Mondjuk két láda keksz, tíz zsák cukor, sajt,
      szárított főzelék, füstölt hús, ma már valamivel jobban állunk,
      hiszen konzervjeink is vannak, amelyek évekig elállnak –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      És miért nem telepedett le ön saját birtokán? Ott a természethez
      való visszatérésben senki sem zavarta volna.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Éppen ezért. Ott engem mindenki ismer. Segítségemre lettek volna.
      Reggel odajöttek volna, hogy mire van szükségem, a gyerekek
      köszöntek volna, amit nem veszek zokon, mert az ilyen ostoba
      parasztnép –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön tehát itt óhajtana visszatérni?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Talán. Esetleg alkalmas helyet fogok találni. Olyan, aránylag árnyas
      gyümölcsöst keresek, amely víz partján fekszik, elég szélvédett, a
      lakott helytől elég messze van –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hogy azért mégis, ha valamire szüksége van, az orvost és a patikát
      vagy a cukrászt és a csemegést könnyen elérje –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen. Egészen így gondoltam én is. És itt lenne mégis ön, aki
      tanácsaival támogatna –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem tudom, milyen tanácsot tudnék adni önnek abban, hogy a polcot
      miképpen állítsa össze, és egy deszkát miképpen fűrészeljen el –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem így gondoltam. A visszatérés elsősorban lelki folyamat –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nézze, Andrea, volt egy barátom, sajnos elzüllött szegény, pedig
      derék ember volt, orvos, azt szokta mondani, hogy belül, kérem,
      csontok és sejtek vannak, semmi egyéb –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Andrea hallgatott.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Csak azért mondom, hogy az ilyen kifejezések, mint belső és külső,
      csak zavarra adnak okot. Ha jól értem, ön a visszatérést nemcsak –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Jól érti. Nemcsak. Ez a helyes kifejezés. Én ezt egészen komolyan
      gondolom. Ezért az ön meghatározását, amely szerint ez csak
      bolondéria, vissza kell utasítanom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Andrea most felállt, utazótáskájához ment és kisebb iratköteget vett
      ki, aztán újra leült. Az iratokat lapozta, majd pedig –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ez itt, szólt, az én Robinson-jegyzékem. Hónapokon keresztül csak
      azon dolgoztam, hogy mindazt, amire szükségem lesz, összeírjam.
      Körültekintő, és azt hiszem, kimerítő munka. Nem olvasom fel, mert a
      felsorolás untatná, azonkívül nem a részletekről, hanem az elvről
      van szó –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mégis, szólt Barnabás Maximus, talán néhány pontot ismertethetne.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ha érdekli, nagyon szívesen.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kitűnt, hogy a jegyzék száztizenkét lap, elég sűrűn gépelve. Ebben a
      jegyzékben Andreának sikerült összes elemi szükségleteit
      felsorolnia.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szegényesnek éppen nem mondhatnám, szólt Barnabás. Különösen, ha
      arra gondolok, hogy voltak emberek, akik zsebükben egy késsel, igen
      mostoha körülmények között voltak kénytelenek visszatérni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az az eset egészen más. Azok nem akartak visszatérni, és a
      természetet azonnal el is hagyták, mihelyt lehetett. Én a magam
      részéről ezt végleges és visszavonhatatlan –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Például úgy, hogy előre, harminc évre ellátná magát cukorral és
      befőttel, mustárral, savanyú uborkával, spárgakonzervekkel, ecetes
      halakkal, ananásszal, szárított narancshéjjal –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen. Majdnem így. Közben persze magam is azon lennék, hogy a
      hiányokat pótoljam. De cukorgyárat nem tudnék építeni, beláthatja,
      hogy –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      És ugyanúgy lenne ez a szárított gombával és a feketeborssal, a
      kávéval és a szilvapálinkával –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ugyanúgy. Ön ezt még ilyen módón is bolondériának tartja?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én ezt ilyen módon még sokkalta nagyobb bolondériának tartom. Az ön
      fantazmája súlyosabb, mint az első pillanatra hittem. Ön, kedves
      Andrea, én ezt akkor is megmondom, ha megharagszik, ön rögeszmés.
      Talán nem rögeszmésebb, mint azok, akikre ebben a pillanatban
      gondolok, és akiknek neve eszembe jut, de rögeszmés, legalábbis
      annyira, mint azok. Én az ön helyében nem jegyzékeket készítenék,
      hanem azon igyekeznék, hogy ettől a rögeszmétől megszabaduljak –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bolondnak tart?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nézze, a szavakon ne vitatkozzunk. Ön bolond alatt egészen mást ért,
      mint én. Ön ezt megbecstelenítőnek tartja. Számomra ez diagnosztikai
      fogalom, és a demiurgoszi fantazma hatásának jele, és az ember ezt
      egészen könnyen elkerülheti, ha –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ha?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mondjuk, ha kijózanodik. Ehhez pedig semmi egyéb nem kell, mint hogy
      az ember azt a kritikát, amit más emberre alkalmaz, önmagára is
      alkalmazza.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön tehát a természethez való visszatérés gondolatát bolondériának
      tartja –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Véleményemet aránylag pontosan fejezte ki. Sőt én továbbmegyek. Én
      ezt a kísérletet nem is a természethez való visszatérésnek tartom
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hanem minek?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nyugdíjösztönnek. Nem megvetendő ösztön. Nem szabad lenézni. Meg,
      vagyok győződve arról, hogy önben ez a nyugdíjösztön dolgozik.
      Keleten, amikor valaki családi és társadalmi kötelességeit
      megoldotta, és el óhajt mélyülni, koldusként és remeteként az erdőbe
      vonul. Ön már ezt a kort, amelyben ez az ösztön felébred, elérte. Ön
      katona volt, háborúban is vett részt, gyermekeit felnevelte, kis
      vagyont is gyűjtött, és most azt gondolja, ebből elég. És tényleg
      így is van. Keleten ön családjától elbúcsúzna, zsákruhát öltene és
      az erdőbe vonulna, gyökerekből élne és meditálna. A primitíveknél
      önt meghizlalnák és megennék, mert már a közös vállalkozásokban nem
      akarna részt venni. Ebben semmi rendkívüli nincs. Az ön helyében én
      egy kis házacskát vennék, néhány jó könyvet, zongorát, mert tudom,
      hogy szereti a zenét, cselédet fogadnék, aki nekem főz és mos,
      nyugodtan sétálnék és elmélkednék, szóval nyugdíjas lennék, és talán
      még jól is érezném magam –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön a dolgot elvéti. Ez nekem egyáltalán nem szándékom. Én a
      természethez vissza akarok térni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Persze, szólt erre Barnabás Maximus –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      és mégsem sikerült lebeszélnie, mert mindjárt másnap elindult, hogy
      azt az árnyas gyümölcsöst a vízparton megkeresse, és találkozott is
      egy kis termetű, igen mozgékony, szapora beszédű úriemberrel, aki
      neki kétholdas kertjét felajánlotta –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ez itt Hoppyland, szólt az illető, és termetéhez képest túl nagy
      mozdulattal a kert felé intett, nevem ugyanis Hoppy Lőrinc
      postamester, és én tudtam az ön érkezéséről, Barnabás Maximus
      tisztelője –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (kalapját mélyen megemelte és meghajolt)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      – sőt az egész Barnabás családé, Barnabás Andrea őrnagy, Barnabás
      Hadrián hadnagy, Barnabás Ethelberta menyasszony és boldog. Ön ebben
      a kertben, amit én Hoppylandnek neveztem el, a Remények Kertje,
      mondhatnám, szabadon fordítva, érti ön? A Zöld Remények Kertje,
      kiválóan alkalmas arra, hogy valaki e kertben a természethez
      visszatérjen, én magam is gondoltam már arra, ha egyszer a
      természethez visszatérnék, ezt csakis itt, itt, ebben a kertben, a
      Zöld Remények kertjében, cseresznye, barack, alma, dió, körte, fák
      és zöldséges is, málnabokrok, ribiszke, önnek kisujját sem kellene
      megmozdítania, és minden idejét a visszatérésre fordíthatná –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ó, kiáltotta Hoppy, kezét szívére tette, és mélyen meghajolt, ó,
      uram, ön régi álmomat váltja valóra, sokat tévelyegtem, de most,
      igen, most már életem célját megismertem. Visszatérni. Ó, uram, ha
      ön majd rosszat hall felőlem, ha azt mondják, hogy ez a Hoppy
      hőbölyög, mert rossz az én hírem, méltán rossz, uram, mert én
      tényleg hőbölygök, de csak titokban, mert feleségem, második
      feleségem, Mirabel megtiltotta, és azóta ez nekem tilos, csak mint
      bűnt szabad elkövetnem, higgye el, méltán tartják azt, hogy
      hőbölygök és mászolygok, megérdemlem (most fejét lehajtotta, és
      mellét kezdte verni), ha azt mondják, ez a Hoppy, ez az ízléstelen
      és piszkos Hoppy nyekergő hangjával, kibírhatatlan cikornyáival, ez
      a hudrabancs és tápé Hoppy (most zokogni kezdett), uram, ne higgye
      el, hogy én önt, mint ismeretlent lépre csaltam, én most itt
      hőbölygök önnek, mert ön nem ismer, és itt leleplezem magam, és
      visszaélek azzal, hogy ön nem ismer, esküszöm (hirtelen föllelkesül
      és szaval), én büszkén vallom, hogy tévelyegtem, és szívem mélyén,
      ó, Hoppy szíve nagy szív, ezt az egyet nem engedem, ön nem ismeri,
      nagy szív (könnyeit törli), ön nem ismeri, mert most csak
      mászolygok, de a szív az más, nem! nem! (széles mozdulattal), végre
      kiönthetem nagy szívemet, az én nagy szívem mélyén mindig vissza
      akartam térni. Én tévelyegtem, uram, bevallom, még Ábel imaóráira is
      eljártam, és meg akartam tanulni a bűnt, a bűn által való megváltás
      vallását meg akartam tanulni, és a Bűnök Tornyában a hőbölygés
      tanfolyamát el akartam végezni, de az én nagy szívem nem hagyott
      nyugtot, én bevallom, vessen meg érte (halkan és szomorúan), vessen
      meg érte, de én még Gambrinusnál is voltam, és ebédet rendeltem
      nála, különleges szellemi ebédet, leves a romantikusokból, mert én
      szégyenkezve bár, de bevallom, hogy a romantikusokat nem ismerem, de
      még a janzenistákat, platonistákat sem ismerem, és a
      preraffaelitákat sem, és én Gambrinusnál ezt mind pótolni akartam,
      és főzeléknek én, az ő tanácsára, inkább a pozitivistákat ettem,
      sültnek Bölschét és Ernst Machot és tésztának mákos Démokritost, de
      tévelygés volt, uram, higgye el, demiurgoszi fantazma volt, mert én
      szívem mélyén mindig vissza akartam térni, mindig visszatérni, és
      alig várom már, hogy nyugdíjba vonuljak és visszatérhessek –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen kedves öntől, szólt Andrea csodálkozva, hogy szívét előttem így
      feltárja –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nagy szív, kiáltott Hoppy, nagy szív, Hoppy hőbölyög, de szíve nagy
      szív –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Valóban, mondta Andrea, ha ön mondja, úgy kell lenni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Úgy van, esküszöm, szólt Hoppy és kezét esküre emelte, a nagy szív
      esküszik, hőbölyög, de esküszik, és, uram, én szeretnék egyszer
      Gambrinusnál ebédet rendelni, semmi egyéb, mint a valószínűtlenségi
      mozzanat, uram, szellemi delikatesz, nemes étel, kocsonyásan,
      majonézzel –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem sokat értek abból, amit ön itt ilyen fellengzően elbeszél, szólt
      Andrea kedvetlenül.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hoppy kezét szívére tette, mélyen meghajolt, és kalapját levette.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hoppy Lőrinc szíve nagy szív, műveletlen ember, ízléstelen és
      piszkos ember, de nagy szív, és visszatér, visszatér –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Andrea a kertet még nem bérelte ki, de alkalmasabb helyet később sem
      talált, úgyhogy a napokban a bérleti szerződést már meg is kötötték.
      Andrea egyelőre csak sátorban akart lakni, a nyár úgyis közeledett,
      és hátul a fák alatt vízhatlan ponyvával a raktárt rendezte be.
      Néhány nap múlva már ki is költözött, majd meglátja, szólt
      Maximusnak, hogy nem bolondéria, és igenis nekem sikerülni fog a
      természethez visszatérni. Mire Maximus nem válaszolt, csak annyit,
      ha bármire szüksége lenne, nyugodtan fordulhat hozzá, mert ez a
      vállalkozás igen sok nehézséggel jár, de Andrea csak mosolygott, az
      első éjszakáját lószőrrel töltött ruganyos tábori ágyán igen jól
      töltötte, a szeszfőzőjén teáját megfőzte, tojást és sonkát
      reggelizett, még egy kis mézet is, aztán a pirosló cseresznyéből
      evett, miközben azon gondolkozott, ez a Maximus bolond ember,
      kellemesebb élet ennél igazán nincs –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az egyedüli zavaró mozzanat az volt, hogy mire sátrába visszatért,
      hogy ebédjét elköltse, holmiját a hangyák ellepték. Andrea ezeket a
      kiállhatatlan rovarokat nem szerette, és akkor jegyzeteinek
      fogyatkozását is kénytelen volt tapasztalni. A természethez való
      visszatérés elemi szükségletei közé a rovarirtót elfelejtette
      felírni. Mulasztás, szólt, de szerencsére még elég korán észrevette.
      Ugyanekkor a ponyva alól idegen és barátságtalan arcú férfi lépett
      elő, és felszólította, hogy igazolja magát. Igen, Tóbiás volt, a
      rendőrfelügyelő, aki Andreát már kora reggel óta megfigyelte, és
      most a Zorge-gyilkosság ügyében letartóztatta.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A rendőrségi fogdában már ott volt Gambrinus is, akit a felügyelő
      szintén letartóztatott, mert szerinte Gambrinus és Andrea a
      gyilkosságot közösen követték el. Andrea háborgott, és arra
      hivatkozott, hogy a hangyák holmiját tökéletesen szétrágják, amikor
      pedig Andrea és Gambrinus egyértelműen azt vallották, hogy Zorge
      Salamont nem ismerték, sőt róla egyáltalában nem is hallottak,
      rendkívül komor lett, és szigorúan azt mondta:
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mindegyik így kezdi. Aztán: Melyik vonattal érkeztek önök? Mi okuk
      volt arra, hogy ugyanazon a vonaton utazzanak? Miért ment ki
      Barnabás Maximus a pályaudvarra a varázslóruhájában, és miért
      exorcizálta Gambrinust? Ugye erre a kérdésre nem tudnak felelni!
      Nos, ő tud, Gambrinus ütötte le a házalót, és Barnabás azért űzte ki
      belőle a démont. Andrea volt az, aki Zorge Salamont tartotta.
      Barnabás pedig az egészről tudott, és valószínűleg az értelmi szerző
      is ő volt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tóbiás időközben azonban más nyomon is elindult, mert szerinte a
      helyes nyomozásnak sokszólamúnak kell lennie. Egyre bizonyosabb lett
      abban, hogy az ügy sokkal bonyolultabb, mint első pillanatra
      gondolta. Monopolt tartóztatta le, és Andreát, Gambrinussal együtt
      ugyanolyan gyorsan, mint ahogy őket elfogta, ismét szabadlábra
      helyezte, persze egyelőre csak cselből, hogy őket továbbra is
      megfigyelhesse, és megtudja, a pénzt hová rejtették. Andrea a kertbe
      azonnal visszatért és –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Egyáltalán, mondta Tóbiás, annak ellenére, hogy éppen elég eszelőst
      ismertem és ismerek, alig találkoztam különbbel, mint ezzel a
      Gambrinussal –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Gambrinus nagy műveltségű ember, szólt Barnabás Maximus.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Gambrinus szakács, válaszolta Tóbiás, nézze csak meg, becslésem
      szerint százhatvan kiló körül mozog.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      (Micsoda pecsenye a vadak számára, kiáltotta Mirabel, még a szegény
      Robin Joe-nál is kövérebb –)
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Egyike azoknak, szólt Barnabás, akik a világirodalmat a legjobban
      ismerik.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      És nem tudja elviselni, folytatta Tóbiás, hogy Keats és Wordsworth
      költeményeit, Miltont és Horatiust, Lope de Vegát és Giambattista
      Vicót nem lehet megenni. Gambrinus mindent le akar nyelni, nézze
      csak meg, micsoda hasa van, nézze meg jól, megenné még a szobrokat
      is, a festményeket is, Cimabuet és a pompeji falfestményeket, a
      perzsa miniatűröket, megenné a zenét, Bachot és Mozartot és
      Monteverdit, és lenyelné a filozófiát és a vallásokat és a mathézist
      és a teoretikus fizikát, és még akkor is azon tűnődne, hogy mit
      lehetne enni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A gyilkos megvan, mesélte Hoppy. Váratlan fordulat a Zorgegyilkosság
      ügyében. A rendőrséget névtelen levél vezette nyomra. A névtelen
      levelet idős asszony írta, szegény asszony, aki szegénysorból
      küzdötte fel magát, most háza van és lakókat tart, de névtelen kíván
      maradni, nem Auguszta Kornélia, nem, egyáltalán –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tény, hogy a rendőrség névtelen levelet kapott:
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &quot;gyanussak mert ő mindig rossz volt abban a házban mektanulta a
      rosszat és férjét is kinoza mert ő volt a handlé megölte én tudom
      csak menyenek oda hozá és vigyék a börtönbe őtet még rám is
      pletykázik fojton és mongya hogy roszul bánok a lakókal és ő volt a
      handlé megölte Bölérné a Moli az a szeméj&quot; –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tóbiás rendőrfelügyelő ebben a feltevésben alig bízott, csak éppen,
      hogy utólag vád ne érhesse, parancsot adott, Böllér Leót és nejét
      vezessék elő. Molly meg is jelent, férje kocsiját tolta és leült.
      Persze tudta, miről volt szó, de nyugodt volt, egy kicsit szomorú is
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bár úgy lenne, szólt, bár úgy lenne, hogy szegény Leo, nézze meg őt,
      olyan, mint egy tizenkét éves fiú, mit gondol, hogyan tudna ez
      valakit leütni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nekem kötelességem feltételezni, mondta Tóbiás, hogy ezt a
      kocsihistóriát önök a hatóság megtévesztésére űzik, a figyelmet
      magukról el akarják terelni, már évek óta komédiáznak, és önök
      tulajdonképpen gonosztevők. Böllér talán nem is olyan gyenge, mert
      éjszaka esetleg a kocsiból kiszáll –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bár szállna ki, felelte Molly, de nem száll ki, én ezt jobban tudom,
      senki nálam ezt jobban nem tudja, és nem is szeretné –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szóval ön azt állítja, hogy férje rokkant –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Úgy, úgy –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      És mindennemű gyilkosság elkövetésére alkalmatlan –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Sajnos, bizony szeretném, ha még tudna gyilkolni, nem sokszor, de
      hetenkint legalább egyszer –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      És ön? Ön is rokkant?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem éppen, de én is öregszem már. Este már a fenekem mindig kihűl,
      különösen télen, addig nem is tudok elaludni, párnát kell
      melegíteni, és arra ülök, és azzal melegítem, de már az is kevés,
      sót kell melegíteni a zacskóban, és az nagyon jó, a meleg só –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      De kérem, szólt Tóbiás, azért, mert valakinek a feneke hideg, még
      megölhet valakit –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ha van kedve, válaszolt Molly, de én tudom, hogy annak már nincs
      kedve gyilkolni, biztosan nem tudja, milyen, ha az embernek télen
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A feltevés, mondta később Tóbiás, hibásnak bizonyult. Folyton arról
      panaszkodott, hogy feneke kihűl, és ha neki kihűl, gondoltam, akkor
      jó nagy darab hűl ki belőle. Azt is elmesélte, hogy ágyába már
      téglát kell melegítenie, és meleg fedőket és fűrészport és forró
      homokot, mert hideg seggétől sokat szenved.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tóbiás akkor magát Auguszta Kornéliát vezettette elő.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hát, ha tudni akarja, igen, én voltam, én írtam a levelet, mert én
      tudom, hogy Molly volt. Tudja, hogy Molly ott élt abban a házban, és
      amikor Böllért a katonák odavitték, mindjárt elvétette magát, és a
      férjét kínozta, és még ő mondja rólam –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Elég, mondta Tóbiás. Én önt nem ezért hívattam, hogy levelére
      vonatkozólag felvilágosítást kérjek. Én rögtön tudtam, hogy azt a
      levelet ön írta, és elárulhatom önnek, hogy nemcsak a rendőrségen,
      hanem az egész városban mindenki tudta, kár volt névtelenül küldeni
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Molly volt, ő volt, ő ölte meg –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Molly nem volt. De ez nekem gyanús. Miért kívánja ön, hogy Mollyt
      elfogják? Hátha más volt a tettes? Hátha olyasvalaki volt a tettes,
      aki a gyanút önmagáról el akarja terelni. Erre feleljen.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én azt nem tudom, csak azt, hogy Molly a rossz házban volt, és ő
      rossz, és azt mindenkő tudja –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az egészen más természetű dolog, és annak ehhez semmi köze sincs, de
      ön állítólag –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem igaz, hogy én a lakókkal rosszul bánok, és szidom őket, csak
      mégis kell, ha a szemetet szétszórják, és a gyerekek lármáznak, és
      az udvart piszkolják, és a konyhában fát vágnak, az az én házam, és
      nem engedem, hogy mindenféle piszkos népség, még lopnak is –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ez a feltevés sem bizonyult helyesnek, mondta később Tóbiás.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nyilván a valószínűtlenségi mozzanat miatt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem éppen. Auguszta Kornélia, ez az öreg banya, aki bűnöző ösztönét
      házában éli ki, elég gyilkosságot követ ő el mindennap, nincs
      szüksége arra, hogy valakit az országúton karóval leüssön –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tóbiás kénytelen volt az utolsó feltevést is igénybe venni, mint
      beszélték, mert ebben a valószínűtlenségi mozzanatnak egészen
      rendkívüli szerepe volt. Körülményes megfigyeléseket végeztetett,
      sőt, álruhában ő maga is több ízben kiszállt, hogy helyszíni
      tanulmányokat folytasson, a gyanús körülmények egész seregét
      kénytelen volt megállapítani, és végül is, mikor már elég
      bizonyítéka volt, a struccot letartóztatta.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A strucc inkább kíváncsian nézett körül, nyakát kinyújtotta és
      vihogott.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön ezt mulatságosnak tartja? – kérdezte Tóbiás.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pörkölt, felelte a strucc.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Micsoda pörkölt! kiáltotta Tóbiás.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A strucc erre megijedt, és nyakát behúzta. Gulyás, mondta
      bizonytalanul.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Semmiféle pörkölt és semmiféle gulyás. Ön hülyének tetteti magát.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Radírgumi, ceruzahegyező, csengő –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mit mond? Miféle radírgumiról beszél?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A strucc erre egészen összehúzódott. Kondér, mondta halkan.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Először mindenki ezzel próbálkozik, hülyének tetteti magát,
      félrebeszél, a bolondot játssza, mintha semmiről se tudna. Ismerem.
      Önt én azzal gyanúsítom, hogy Zorge Salamon ószerest megölte, és –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Gulyás, kiáltotta a strucc, gulyás, megölte, feldarabolta, gulyás,
      Robin Joe, gulyás, kondér –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mit beszél! Itt ne komédiázzon!
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Gulyás, mondta a strucc egészen halkan.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem, igazán nem ő volt, bár minden jel ellene szólt, mondta Tóbiás.
      Én azt hiszem, ez a strucc tényleg idióta, úgy értem, hogy valóban,
      valószerűen, ért? –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      A pukkancsbokor alatt ültem, és Patajt vártam. Igen, ott jött is
      már, Göncöllel egyedül. A szomszéd kutyája éppen előrejött, fejét
      kidugta, s mikor észrevette, csaholni kezdett, kibújt, és ugrándozva
      eléje szaladt. Pataj mély kalaplengetéssel üdvözölte.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Már aggódtam, hogy nem találkozunk, pedig ma fontos megbeszélést
      kell tartanunk. A legutóbbi események miatt erre kényszerítve
      vagyok. Mindnyájan lyukas hajón utazunk, és valami elvész, talán az
      értelem. De minek a bolondnak értelem? – paprikás krumpli, hogy
      hasát megtömje, pohár bor, édes bor, nem savanyú –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Arra a helyre ért, ahol a legutóbb Abihaillal megállt. Körülnézett,
      aztán a kerítés falához lépett, háttal nekem a falra leült. Ismét
      oda, kétlépésnyire.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Foglaljanak helyet, uraim, szólt a kutyákhoz.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mindkét kutya leült, és Patajra nézett.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Krr. Hm. Ezennel az ülést megnyitom. Önök, uraim, a szavazóbírák,
      igen fontos ügyben ítélkezniök kell, Pataj ügyében, aki ellen több
      súlyos és még ennél is súlyosabb vád merült fel, kérem, szenteljenek
      nekem figyelmet, Göncöl, ne mozogj, jó állampolgár, maradj csendben,
      ne fészkelődj, figyelem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az első pont szerint fent nevezett Pataj vádlott, hivatalból
      megejtett nyomozás alapján kétségtelenül megállapíttatott és
      bizonyíttatott, miszerint ő, nevezett vádlott nem jó állampolgár,
      vagyis rossz állampolgár, és állampolgári kötelességeit
      elhanyagolja, többrendbeli közöny, részvétlenség és cinizmus vétkét
      ismételten és tartósan, sőt huzamosan követte el, napot lop,
      csavarog, és nevezett a megejtett nyomozás alapján többször,
      felelőssége teljes tudatában kijelentette, hogy neki az összes
      szabályos foglalkozásokból elege van, ezek szerint nevezett állást
      nem vállalt, dolgozni nem óhajtott és nem óhajt és nem kíván,
      miáltal nevezett a munkakerülés vétkének tényét kimeríteni látszik
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ennél azonban a vád nevezett Pataj ellen még súlyosabb tettek
      elkövetését hozza fel. Az önök feladata, uraim, e tettek fölött
      ítélkezni és a vádlottat helyes útra téríteni vagy a törvény teljes
      szigorával megbüntetni, mert a törvény igazsága szerint a savanyú
      borból mindenkinek inni kell –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen szerettem volna, ha e tanácskozáson számosabban vesznek részt,
      mondjuk az én derék és kitűnő barátom, Karmazsin, a kandúr. Önöknek
      a macska ellen kifogásuk van? Ne legyen, uraim. Karmazsin, a kandúr
      más előnyök fölött rendelkezik, az önzés nyugalmában önökön messze
      túltesz, gátlástalanul kéjsóvár és mohó, tisztában van oly hátsó
      gondolatokkal, amelyek az önök hűségének idegenek, Karmazsinban
      oroszlánvér csörgedez, hogy úgy mondjam, királyi vérszomjúság és
      fenséges kegyetlenség, azonkívül szerettem volna, ha itt volna
      közöttünk néhány cinke, rigó, fülemüle és csíz és pacsirta, akikben
      én különösen hiszek, mert költők, és értenek a zenéhez, a zene pedig
      az én gyengém, a zene az igazság, és én nem tudok elképzelni
      igazságot zene nélkül, és azt mondom, hogy süket igazság nekem nem
      kell, még akkor is azt mondom, hogy önök e kijelentéssel az imént
      föltett vádpontot, mely szerint nevezett Pataj rossz állampolgár,
      megerősítve látják. De mindegy. Önök itt az igazságot, a zenei
      igazságot képviselik. Az igazság pedig énekeljen, mint az ég madara,
      és legyen éneklő igazság. Ó, a bolond mindig akkor énekel, ha a
      szomorúság kapuján belép, ha katonának viszik, vagy ha esküvőre megy
      – mondd, bolondom, te most miért énekelsz?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Embert nem hívtam volna meg, nem, a tanácskozás bizalmas jellegű,
      csaknem titkos, még Abihailt is kizártam volna, nem azért, mert nő,
      sőt ha igazán nő lenne, akkor itt lenne, de ő azonkívül más is,
      kénytelen más lenni, bárhogy szenved is emiatt. Abihailt e
      pillanatban a jelenlévő Május képviseli, mert Abihail hatalmas és
      legyőzhetetlen, mint a Május, és én ezennel meghódolok Abihail
      legyőzhetetlen szépsége előtt, és térdre borulok, és imádom őt –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Pataj most a zsebébe nyúlt, cigarettát vett elő, és rágyújtott. A
      kutyák szundikálni kezdtek. Göncöl egyre laposabban nézett, pislogni
      kezdett, aztán a jó állampolgárral együtt egyszerre csak hasra
      feküdt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Helyezkedjetek kényelembe, barátaim, nagyon helyes. Csak semmi
      feszültség, én magam is rágyújtottam. A hivatalos merevségtől való
      határozott tartózkodást ajánlom. De térjünk a tárgyra. Abihailnál
      hagytuk abba. Önök ismerik őt. Ezt persze úgy mondom, hogy önök
      ismerik a halált. Lehet a halált ismerni? A Holdat? És lehet ismerni
      a Májust? És lehet ismerni a muzsikát? Lehet Abihailt ismerni?
      Abihailt csak imádni lehet, ahogy a haláltól csak vacogni lehet, és
      a zenébe csak szédülni lehet. Abihailnak kifogása van ellenem,
      nevezett Pataj vádlott ellen, önök mint elfogulatlan bírák
      döntsenek, íme, kérem, Abihail azt mondja, hogy először is, nevezett
      Pataj, mindent gyönyörré változtat, mert csak így tudja megtenni.
      Nevezett Pataj a savanyú bort nem issza meg. Másodszor nevezett
      Pataj Abihailt egy pohár édes bornak nézi, őt fel akarja hajtani és
      belehalni, ez neki a szerelem. Íme. Súlyos vádak, uraim, egészen
      rendkívüli módon súlyos vádak, amelyek mind valamiképpen
      összefüggnek azzal, hogy nevezett nem jó állampolgár, és neki az
      összes szabályos foglalkozásokból elege van, vagyis távolról sem
      olyan állampolgár, mint a közismert hölgyek és urak között mister
      Howligree vagy akár Marcella grófnő vagy Böllér Leóné, más néven
      Molly, aki egyébként művelt hölgy, és a kurvatóriumot kitüntetéssel
      végezte. Abihail szerint nevezett Pataj sötét, mint Simon, az ő
      bátyja, különösen, amikor Simon apja gyilkosát öklét rázva
      megátkozza, mialatt szeméből a könny csurog, és fejét hamuval szórta
      meg, és ingét foszlányokra tépte, és a sötétség belőle csak úgy dől,
      úgy dől tompa és ólomfekete tömegével, úgy zuhog belőle, mint
      Abihailból a fényesség és a zene és a Május, mondom, nevezett Pataj
      a sötétség bűnében vétkes, nevezett Pataj sötét, mint az éjszaka,
      amelyben Zorge Salamont megölték, sötét, mint Zorge Salamon véres
      szakálla és feltépett kabátja, mint Zorge Salamon összetört
      koponyája és a megaludt vér, sötét, sötét. Ó, sötétséget izzad a
      megaludt éjszaka.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pataj elhallgatott. Mikor a beszéd megszűnt, a két kutya szemét
      kinyitotta és felpislogott.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Csak szundikáljanak, uraim, amíg önök szundikálni tudnak, addig
      nincs baj. Legjobban szeretnék magam is szundikálni az egész fölött;
      Abihail karjai között, fejemet ölébe hajtva, hallgatni az igazság
      zenéjét és Karmazsin királyi dorombolását. Sokszor úgy van, hogy
      nevezett Pataj az egészet unom, nagyon is unom, mert én, uraim,
      tényleg rossz állampolgár vagyok, és az ilyesmi engem cseppet sem
      tud megindítani, sőt egyáltalán nem, sem az, hogy én őt, mint egy
      pohár édes bort felhajtanám és belehalnék, és azt szeretném, hogy
      ilyen legyen a szerelem. Nem. Mert ugyan milyen a szerelem őneki? És
      ha neki az a szerelem, hogy én valami szabályos foglalkozást
      válasszak és dolgozzam és szolgáljak és köszöngessek, hogy
      alászolgája tanácsos úr, ez a szerelem, hogy alászolgája? Mi? ez a
      szerelem? Görnyedni? Ez a szerelem? Ez az, ami nem sötét? Meginni a
      savanyú bort? Mi? Minden véres szakálltól megijedni? Átkozódni? Nos,
      uraim, nevezett Pataj önöket íme a nagy dilemma elé állítja, kellő
      tisztelettel és ünnepélyesen felszólítja önöket, szavazzanak, vajon
      van-e joga nevezett Patajnak Abihailt, mint egy pohár édes bort
      felhajtani és belehalni, vajon lehet-e szerelemnek nevezni és
      mondani és tartani, vagy inkább szerelem az, ha valaki azt mondja,
      hogy alászolgája? És belekoszosodik, és nevezett Pataj bűnös a
      sötétség vétkében, mert azt kívánja, hogy Abihail azt kívánja, hogy
      úgynevezett Patajból koszos Pataj legyen! És nevezett Pataj szarpék
      legyen, és a többivel együtt gyúrja a szart. És a savanyú bort
      megigya, és éjszaka őt álmában véres szakállal korbácsolják, és
      álmában neki Zorge Salamon véres és betört fejével megjelenjen.
      Nyugodj békében, Zorge Salamon, nyugodj békében öröklakásodban. Mi
      jogon meri Abihail azt mondani, hogy az én pénzem nem olyan, mint a
      többi szarpék pénze? Erre feleljenek önök, uraim, nevezett Pataj
      fölött ítéljenek és szavazzanak, nevezett Pataj először mindent
      gyönyörré változtat, és csak aztán hajlandó megtenni, mindent, még a
      gyilkosságot is, még a szerelmeket is, az neki édes pohár bor, huss,
      megiszom és belehalok és vége, egyszóval és röviden önök a vád
      pontjait megértették, a bíróság ítélethozatalra visszavonul, öt perc
      szünet, rá lehet gyújtani –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pataj ismét rágyújtott és felállt. A kutyák fölrebbentek.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Jól kialudtátok magatokat a vádbeszéd alatt. Na mindegy, majd
      meglátjuk, lyukas hajó ez, ha mondom, mindig kipotyog belőle valami
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A szomszéd kutyája szokás szerint az országhatárig kísérte, aztán
      leült. Pataj és Göncöl továbbmentek a rétre, ahol a pacsirta
      énekelt, tyityityi-tyiüüü, tyiüüü –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Jó reggelt, postamester úr, örülök, hogy látom, foglaljon helyet,
      bár engedje meg, hogy csodálkozzam, ugyan mi érhette –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Elmondom, felelte Hoppy halkan, csaknem megtört hangon, elmondom
      önnek –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      El is várom, felelte Tóbiás felügyelő.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tóbiás pálinkát és cigarettát vett elő.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mi érte önt? Kesző szerepét vette át, úgy értem, Kesző Bertalanét,
      eljött, hogy meglátogasson? Értem, sőt megértem, hogy Kesző nem
      kifogástalan látogató, és a mi régi nagyszerű Toporjánunkat távolról
      sem tudja feledtetni. Ön talán elhatározta, hogy a látogatás
      művészetének régi nagyságát helyreállítja? Kedves, hogy éppen rajtam
      kezdi. Parancsoljon egy kis pálinkát, gyújtson rá –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hoppy roskadtan üldögélt, és a pohárhoz nem nyúlt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vagy a rosszkedv szállta meg, mint szegény rektorunkat? Mi? Ejnye.
      Rendkívül bántana, ha így lenne, hiszen, ha ön nem is volt vidám
      ember, de humora volt, mindig volt, még most is, a
      Mirabel-korszakban –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Felügyelő úr, én –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tóbiás érdeklődve nézett fel.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hogyan mondta?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hoppy suttogva válaszolt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én öltem meg Zorge Sebestyént –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Salamont, szólt bele Tóbiás.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen, Salamont, én öltem meg.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tóbiás hirtelen elkomolyodott, és csaknem bosszúsan intett.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ne fáradjon, postamester úr, szólt aztán.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én, én voltam, esküszöm önnek, sokáig titkoltam, gyermekeimre,
      különösen a kis Naxira és újszülött kislányomra való tekintettel,
      tudja, Mirabel leányt szült nekem, mi ketten, közös erővel szültünk,
      házastársi egyetértésben, és őt mi ketten Rezeda Mirjám Kárpátiának
      kereszteltük, igen, az aprócska Rezeda Mirjám Kárpátiára való
      tekintettel, és sokáig bujkáltam, és nem akartam, ha majd felnő, azt
      mondják róla, és ujjal mutogassanak reá, itt megy a gyilkos leánya,
      a gyilkos Hoppyé, akit felakasztottak, mert megölte Zorge Sebestyént
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Salamont, szólt Tóbiás.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Illetve Salamont, mindig Sebestyént kell mondanom, mert én igazi
      nevétől félek, ez már egymagában is súlyos terhelő bizonyíték
      ellenem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen kedves öntől, mondta Tóbiás, hogy ezt nekem így elbeszéli. Jól
      él ön feleségével, Mirabellel?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én voltam, én, sokáig titkoltam –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Értem. Tudnék önnek valamit tanácsolni, ha már mindenáron
      ragaszkodik ahhoz, hogy a csaladi haborúskodást a börtön nyugalmas
      magányában óhajtja kipihenni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én, én –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tudom, szólt Tóbiás, csak bízza rám. Nézze, kövessen el valami
      kisebb dolgot, lopjon, vagy törjön be valahová, szívesen, a
      legnagyobb készséggel letartóztatom, és gondoskodom róla, hogy
      hat-nyolc hónapot kapjon, kipihenheti magát –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      De uram, én gyilkos vagyok, én öltem meg Zorge Sebestyént –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Salamont, mondta Tóbiás. Kérem, ne ragaszkodjék a dologhoz. Én
      nagyon jól tudom, hogy önnek ehhez az ügyhöz semmi köze sincs. Ön
      beteg, tetűt se tudna megölni, nem azért, mert jó ember, hanem önnek
      a gyilkosság egyáltalában nem fekszik. Az ön specialitása egészen
      más. Ön testileg sem nagyon alkalmas arra, hogy valakit karóval
      fejbe vágjon, és koponyáját szilánkokra törje. Egyébként is –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön nem hiszi el, hogy én öltem meg?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem hiszem. Sőt egészen biztosan tudom, hogy nem ön ölte meg. Efelől
      nyugodt lehet, és ön engem ne próbáljon rábeszélni – Én ebben a
      dologban hajthatatlan vagyok. Én azon az alapon, amelyen önt
      letartóztathatnám, egész sereg embert foghattam volna el, de nem
      tettem. Én elhatároztam, hogy nem nyugszom, amíg az igazi gyilkost
      meg nem találom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én, én vagyok az igazi –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ördögöt ön a valódi, felelte Tóbiás, ön, kérem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hoppy térdre vetette magát, és mellét kezdte verni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én öltem meg őt, esküszöm önnek, én Ábel imaóráira mentem, és ott a
      bűnt megtanultam, és hallottam, hogy a bűn váltja meg az embert, és
      akkor arra gondoltam, hogy bűnt fogok elkövetni, és akkor meglestem
      Zorge Sebestyént –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Salamont, szólt Tóbiás.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      és akkor agyonütöttem őt, de akkor félni kezdtem, mert a bűn az nem
      cukor, ahogy Ábel tanította, nem mézeskalács, hanem piszok és
      rondaság, és akkor félni kezdtem, és lelkiismeretfurdalásom volt, és
      akkor elmentem Gambrinushoz, és szellemi ebédet rendeltem, hogy a
      furdalástól megszabaduljak, és elhatároztam, hogy a furdalás elől a
      természethez vissza fogok térni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hoppy zokogni kezdett, és homlokát a padlóhoz verte.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem bírtam tovább, és eljöttem, hogy elfogjon és bezárjon, már nem
      tudok azzal törődni, hogy gyermekeimre ujjal fognak mutatni, és azt
      suttogják, ez itt Hoppy gyermeke, akit felakasztottak, mert megölte
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Zorge Sebestyént, szólt Tóbiás –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Salamont, válaszolta Hoppy. Ó, ez is csak bűnösségemet bizonyítja,
      nem tudom a nevét sem kimondani, kérem, vizsgáltasson meg Vermerán
      doktorral, ő tudja, csak rám néz, és tudja, hogy bűnös alkatú
      delektoleszcens vagyok súlyos aeronéziával –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tudom, igen, tudom, hogy Vermerán, szólt erre Tóbiás.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Barnabás Maximus is mondta, hogy a Kongó törzsei egymást megölik, a
      nyorobembe és a hikkululu –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hagyja abba, kérem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én most már nem bírtam tovább, mert ma éjszaka megjelent nekem az
      ószeres medvebőrben és szarvasaganccsal és a kolomppal, és
      kolompolt, és azt mondta nekem síri hangon: Hoppy Lőrinc, ne rejtőzz
      tovább, eredj, jelentsd fel magad, mert én dercés vagyok,
      dögletesen, dögletesen csongolya, és én visnyék vagyok –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Elég legyen ebből, Hoppy úr, szólt Tóbiás, ön most már hőbölyögni
      kezd, és ezt nem vagyok hajlandó eltűrni. Keljen fel, és azonnal
      távozzék –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Faladár vagyok, kiáltotta Hoppy, faladár, esküszöm –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ebben a pillanatban kint kiabálás hallatszott, és a következő
      másodpercben berohant Mirabel, kezében néhány papírdarabbal –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Lőrinc, itt van! Már itt van! Lőrinc, szerencsétlen, eszét
      elvesztette, ó, följelentette magát –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nyugodjon meg, Mirabel, szólt Tóbiás, vigye haza ezt a bolondot, és
      néhány napig ne eressze ki az utcára –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nézze, Tóbiás úr, tudja, mi ez? Hoppy búcsúlevele hozzám és
      külön-külön minden gyermekéhez, még a strucchoz is búcsúlevelet írt,
      a legképtelenebb mászolygással tele, még Rezeda Mirjám Kárpátiához
      is írt, önmagát ebhendinek nevezi és ártánynak, és azt mondja,
      családja becsületéért dicsőségesen halni indul, és a bűnt magára
      vállalja, mert ha senki sem akad, aki a gyilkosságot magára veszi, ő
      majd megmutatja, végrendelkezik, és kéri, hogy emlékét őrizzük meg,
      mialatt ő a bitófán az igazságért vértanúhalált –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Éppen el akartam távolíttatni, szólt erre Tóbiás, kérem, vigye el
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Később Tóbiást bizonyos mulasztásokért sokan hibáztatták, és
      néhányan nyiltan szemére vetették, hogy nem éppen elfogultságból,
      nem is rövidlátásból vagy fantáziátlanságból, de még csak
      lelkiismeretlenségből sem, de a nyomozásból egész sereg olyan embert
      hagyott ki, akiktől igen érdekes dolgokat tudhatott volna meg, nem
      ugyan a gyilkosságra, hanem egyébre vonatkozólag és –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Például itt van mindjárt Schnoen Alajos, a gimnázium mathézistanára
      és igazgatója, Zorge Salamont ő nem gyilkolta meg, ez biztos, de
      régebben ő levelezésben állt egy bizonyos Turcsika Szelenárral, aki
      tulajdonképpen neki trippelgängere volt, és ez a Turcsika igen
      hetyke legény volt, vastag bottal járt, de levelezésben állt a másik
      trippelgägerével is, Bajnád Edelénnyel, aki nagyon szeretett
      verekedni. Ez már mind a múlté volt, Schnoen is megváltozott, mint
      Hoppy mondaná, ő sem a régi. Nevét még mintegy hat évvel ezelőtt
      Perpetneky Druzsmára változtatta, és hazafias költeményeket írt,
      amelyeket a diákok az ünnepélyeken szavaltak, de sokszor ő maga is
      fellépett. Azok, akik az irodalomhoz értettek, főként Barnabás és
      Bormester, de még Marcella grófnő és Tóbiás is, ha Perpetneky
      hangját meghallották, gyorsan kifogást kerestek és eltávoztak, pedig
      Perpetneky művelt ember volt, ha verseiben volt is valami
      idegenszerű pátosz, és ha mondjuk, nem is volt mindenütt
      egyenletesen őszinte.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tóbiás részéről bizonyos tekintetben mulasztás volt, hogy
      Perpetnekyt nem figyeltette meg, és legalábbis nem hallgatta ki. De
      aztán itt van Ambrus is. Ambrus hivatásos anarchista, és mindenki
      tudta, hogy a merényletet annak idején lovag Herstal Raimund ellen ő
      követte el, igen régi rendszerű bombával, amely csak nagyot szólt,
      egyébként azonban ártalmatlan volt, még Kankalin Mátyás görögtüzénél
      is sokkalta ártalmatlanabb. Annak idején a lovak csak megvadultak,
      egyébként semmi baj nem történt. Ambrust is, ha mást nem is,
      legalább ki kellett volna hallgatni, és véleményét meg kellett volna
      kérdezni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ha komolyan nem gyanúsította is, de Toporjánt mindenesetre meg
      kellett volna kérdezni. Toporján állítólag a Horpály egyik
      kunyhójában lakott, közvetlenül Kuruc mellett, és régebben gyakran
      megesett, hogy kettejüket együtt látták, nem a Dalai Lámában, hanem
      egyéb kisebb korcsmákban. Amióta Kuruc Ábel híve lett, Toporján
      egyedül ivott, és az utcán többeket meg is támadott. Aztán itt van
      Majoránna, akit gyanúsítani éppen elég ok lett volna, hiszen róla
      mindenki tudta, titokban mennyire szeret gonoszkodni. Sehogyan se
      tudták leszoktatni arról, hogy a betegek gyógyszereit ne cserélje
      el. A láztáblákra hamis lázadatot vezetett be, sőt azt, aki rosszul
      lett, máris vetkőztetni kezdte, és a halottvivőket szólította.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Végül pedig lovag Herstal Raimund kancellár. Féllábú többeknek azt
      mondta, hogy Tóbiás legnagyobb mulasztása éppen ez. A
      valószínűtlenségi mozzanat, szólt Féllábú, itt olyan meglepően nagy,
      hogy képzeljék csak el, az állam kancellárja, az uralkodó után az
      országban a legmagasabb rangú ember, gazdag, előkelő, tele igen
      magas gondolatokkal és eszmékkel, művelt, külföldön utazott,
      királyokkal érintkezik, szóval ő maga, lovag Herstal Raimund Zorge
      Salamon ószerest meglesi, és az országúton éjszaka leüti, pénzét
      elveszi, és nyomtalanul eltűnik. Őrá aztán igazán senki sem
      gyanakodhat! Micsoda valószínűtlenség! Ha van egyáltalán
      valószínűtlenség, akkor éppen ez az, és azt mondom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön tehát, szólt akkor Tóbiás, komolyan feltételezi, hogy Herstal
      kancellár –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én a valószínűtlenséget hangsúlyozom, szólt Féllábú, ez valamennyi
      valószínűtlenség között a legnagyobb, és éppen ezért –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tóbiás gondolkozóba merült. Nem hiszem, szólt aztán, hogy Herstal
      kancellár volt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      De ha ön nem hiszi, akkor éppen neki kellett lenni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön engem be akar ugratni?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az ég óvja önt, csak nem gondolja, én csak azt mondom, hogy
      valamennyi eset között ez a legvalószínűtlenebb, vagyis itt a
      legnagyobb a valószínűtlenségi mozzanat –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      De én azt sem hiszem, hogy ön ölte meg, de azt sem, hogy én öltem
      meg, sem azt, hogy Ágoston vagy Barnabás, akkor tehát –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen, szólt Féllábú, az ön elmélete a gondolkozó embert igen nehéz
      helyzetbe hozza, mondhatnám –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Amikor híre terjedt, hogy Tóbiás valakit letartóztatott, apám
      enyhült arccal járkált, sokszor még barátságos is volt. Ha azonban
      kiderült, hogy a nyomozás újra megakadt, nyugtalan lett, íróasztala
      mellett igen hosszú időt töltött, és én tudtam, hogy ilyenkor a
      &lt;i&gt;Tépelődések&lt;/i&gt;&lt;i&gt;-&lt;/i&gt;et írja. Fejét minden kopogtatásra ijedten
      felkapta, mintha máris érte jöttek volna. Tudta ő is, mint mindenki,
      hogy Tóbiás még mindig gyanakszik rá, és kedves gondolata, hogy a
      gyilkos éppen ő volt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Megint aggódik, szólt anyám, pedig az egész város tudja, hogy ez
      lehetetlen –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mi volt lehetetlenebb, felelte apám, mint a pástétomsütő! Az egész
      város tudta, sőt maga Flórián is, mégis elítéltek. Minden okom
      megvan rá, hogy –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Apám az ilyen kezdetű beszélgetésekbe csak vonakodva bocsátkozott.
      Titokban és magában Améline szemére vetette, hogy nem reális. Nem,
      Améline nem reális. Améline jó. Apám persze tudta, hogy ez a jóság
      sem reális. Lehet, hogy sokkal többet tudott, mint amennyit mondott,
      még többet is, mint amennyit a &lt;i&gt;Tépelődések&lt;/i&gt;&lt;i&gt;-&lt;/i&gt;ben leírt.
      Améline ingadozásait a jó és a rossz között már évek óta ismerte,
      félt is, ha Améline feltűnően jó volt, mert erre a rossz
      következett, és bizonyos tekintetben a rossznak jobban örült, mert
      erre a jó következett. Ez a hinta. Améline hintázik. Améline nem
      reális. Nagyon valószínű, hogy a horpályi tűzvészről és a vasúti
      szerencsétlenségről apám éppen úgy nem tudott semmit, mint bárki
      más. A hinta ilyen végletes kilengéseit fel se merte volna
      tételezni. De a hintáról tudott. Améline most megint jó. Améline
      megint hintázik. Améline nem reális.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen, szólt apám vontatottan, inkább fanyalogva, igen, minden okom
      megvan arra, hogy valamilyen kellemetlen fordulattól tartsak. A
      nyomozás végképp megakadt. Ön ismeri Tóbiást, aki sok szempontból
      még Flóriánnál is veszélyesebb –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Üldözési mániába fog esni, szegény Virgilem, szólt anyám.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Akkor üldözési mánia nélkül is elfogtak –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az más volt. Akkor ön viselkedésével minden bizonnyal feltűnést
      keltett, mondjuk nem is egészen indokolatlanul, hiszen önmagát
      kereste –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mindenkinek joga van azt keresni, akit akar, fakadt ki apám.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mindenesetre, de ha ön például menyasszonyt keresett volna –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Menyasszonyt?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen, akkor mi talán már tizenkét évvel ezelőtt találkozhattunk
      volna –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Améline –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Éppen ezért, szólt erre anyám, csak nyugodjon meg –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én gyakran tapasztaltam, felelte apám, hogy ilyen gyanú egy emberből
      képes lelki beteget csinálni, sőt egész életét megjelöli –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ha folyton fél. De ön semmit sem követett el.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Éppen azért. A valószínűség mellettem szól. De vannak, akiknek
      különös elméletük van a valószínűtlenségi mozzanatról –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ilyen embernek tartja ön Tóbiást?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ilyen embernek tartom őt. Vannak sorsok, amelyeknek végzetük, hogy
      balekok legyenek, úgy értem, hogy bűnbakok –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ne képzelődjön –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen, vannak ilyen sorsok, bárhol bármi történik, a bűnös megszökik,
      és a bűnbakot vonják felelősségre. Ha például valahol betörnek, nem
      a tettest keresik, hanem nyílegyenesen elmennek a bűnbakért, és nagy
      diadallal elviszik. És a dolog minél valószínűtlenebb, annál inkább.
      Ha töltéletesen tisztázza magát, azt válaszolják: minden gyanút
      elhárított magáról, de éppen azért annál gyanúsabb. Ha az utcán
      összeverekszenek, a tettesek gyorsan elpárolognak, és a rendőr a
      bűnbakot csípi nyakon. Már megint minden disznóságban benne van,
      rabló, iszákos, verekszik, lop, még gyilkol is. Nemsokára már senki
      sem csodálkozik rajta. Ha baj van, hol is az a bűnbak! Úgy vettem
      észre, hogy a bűnbakok éppen azok lesznek, akik magukat a dolgokból
      kivonják. Akik a nyugalmat kívánják és békeszeretők –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Virgil, ön nem épeszű, kiáltotta anyám, honnan veszi ön azt, hogy
      bűnbak! Mert egyszer véletlenül, sőt tévedésből, vagy már nem is
      tudom –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Barnabás Maximus ezt a jelenséget demiurgoszi fantazmának nevezte el
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Jó, legyen demiurgoszi fantazma, nekem mindegy.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      És tényleg van is benne valami –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szóval önt egyszer ebből a fantazmából elítélték, abból most már nem
      következik, hogy mindig bűnbak legyen, és elvégre ez a dolog sohasem
      történt meg –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Zorgét viszont meggyilkolták –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ki tudja? Én már nemsokára nem fogok hinni benne, szólt anyám. Igaz,
      hogy az öreg Zorgét nem látni. De ő ide is csak úgy jött, és
      egyszerre csak itt volt, hátha most valahová elment –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Gondolja?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Sokan gondolják ugyanezt, már csaknem az egész város –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ebben az esetben a helyzet az eddiginél is komolyabb. Az ilyen merő
      fantazma minden esetben áldozatot követel –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Virgil, ön sokat foglalkozik azzal az írással, az ön tépelődéseivel,
      és magát mindenféle olyan gondolatokba hajszolja. Én azt hiszem,
      hogy ez is fantazma. Ne írjon annyit abba a könyvébe –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Akár írok, akár nem, mégiscsak, úgy látszik, bűnbaknak kell lennem
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ah, szólt erre anyám, én hálás vagyok annak a fantazmának, mert az
      volt, ami bennünket, kettőnket, Virgil –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Apám asztala mellől fölkelt, és anyámhoz lépett.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Améline, ön nagyon jó volt, most is jó –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ígérje meg, hogy tépelődéseivel kevesebbet foglalkozik, és azt az
      egész bűnbakelméletet –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Megígérem, hogy végére járok, felelte apám.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Anyám akkor szintén fölkelt, apámat homlokon csókolta, felöltözött
      és elment. Améline megint hintázik. Homlokát simogatta, és
      bizonytalanul járt. Nem, Améline most sem gondolt arra, hogy vele mi
      történik. Améline nem tudta, hogy hintázik, csak ment és ment. A
      mérleg jó serpenyője lassan lebillent, és el kellett mennie, hogy az
      egyensúlyt helyreállítsa. Kiment az utcára, senki se tudta, merre
      jár, és mit csinál. Néha elég hosszú ideig elmaradt. Ó, Améline nem
      reális. Mikor aztán az egyensúly helyreállott, hazatért. Apám
      rendesen ismét az asztalánál ült és írt.
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Kérem, ne tegyen itt nekem önvallomásokat. Amióta ezt az átkozott
      ószerest megölték, annyi önvallomást hallottam, hogy szóval, kérem,
      az önvallomásoktól szigorúan tartózkodjék. Minden gyanúsított
      valamilyen hosszú és zavaros dolgon kezdi, apján meg a nagyapján,
      meg a lelkiismeretről kezd beszélni, és elméletekkel hozakodik elő,
      higgye el, elméletekkel és lélektani meglepetésekkel egész életemre
      jóllaktam. A meggyilkolt ószeres az országút szélén fekszik.
      Egyszerű tény. És már több mint hat hónapja hiába nyomozok. Pedig
      ennél világosabb tény még egyáltalában nem is volt. Megölték. Ki a
      gyilkos? Én azt hiszem, hogy mégiscsak Bormester –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Alibit igazolt, mondta Pataj.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igaz. De tudja, hogy az ilyen alibi mit ér. Az alibi nyolcvan
      százaléka hamis. Ő Zorge Salamonnal üzleti összeköttetésben állt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      De tartozását kifizette –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Éppen azért. Tudta, hogy sok pénze van. Megleste, kirabolta, és
      gyorsan visszatért, hogy alibit igazoljon. Még felesége is benne
      van. Ő tudott róla. Améline nem tetszik nekem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Aznap többen voltak nála az üzletben, diákok, beszéltek vele –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az engem nem téveszt még. Bormester gyanús. Ne felejtse el, hogy
      egyszer már gyilkosságért négy évet ült –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      A pástétomsütő-ügy! Hiszen abból semmi sem volt igaz! Flórián ügyész
      találta ki.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az igaz. Tudom. De mégis.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tóbiás felügyelő az asztalon idegesen zongorázott.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nagyon is jól tudom, hogy a pástétomsütő sohasem volt. De Zorge
      ószeres viszont van. Ezt ne felejtse el. Egyébként is miért védi
      előttem ezt a Bormestert? Nem gondolja, hogy ez gyanús? Nem bérelte
      ő fel önt, hogy engem megtévesszen, és –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pataj most új irányt vett.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nézze, felügyelő úr, én nem vitatkozni jöttem, hanem azért, hogy
      vallomást tegyek –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mondtam már önnek, hogy én a vallomásokkal egész életemre jóllaktam.
      Nekem semmiféle vallomást ne tegyen. Ha én ezt a szót hallom,
      dührohamot kapok. Én Szent Ágostont és Rousseau-t és Musset-t és
      Strindberget könyvtáramból kénytelen voltam kiselejtezni, mert ha e
      könyvekre néztem, mindig a vallomások jutottak eszembe, és akkor –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Helyes, akkor mondjuk –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ne mondjunk semmit. Önnek ehhez a dologhoz semmi köze, ne ártsa bele
      magát. Jó napot.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Várjon, kérem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nincs időm ilyesmire, én már éppen elég vallomást hallottam, Ábelt
      és Pergelint és Hoppyt, ó, Hoppy, tudja ön, hogy Hoppy milyen
      vallomást tett? Ő a gyilkos, mondta zokogva, ő az, van önnek
      sejtelme arról, hogy mit jelent Hoppy vallomását meghallgatni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Felügyelő úr, Zorge Salamont én öltem meg.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Puff. Menjen. Menjen a pokolba. Nem akarom látni. Ön második Hoppy,
      elég legyen, elég, takarodjon –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Felügyelő úr, esküszöm önnek, hogy Zorge Salamont én öltem meg
      pénzéért, kiraboltam, érti? Én voltam.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tóbiás a csengőhöz nyúlt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ha ön azonnal nem megy el, a rendőröket behívatom, és karhatalommal
      fogom eltávolíttatni.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Felügyelő úr, adjon nekem tíz percet, adjon, be fogom bizonyítani
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Miért olyan fontos önnek? Mi? Megbolondult? Azt hiszi, elhiszem, a
      gyilkos azért könyörög, hogy fogják el? Kikérem magamnak –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Felügyelő úr, hallgasson meg –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pont úgy beszél, mint Hoppy, csak ő cikornyásabb és mulatságosabb és
      hőbölyög, ön nagyon komoly és zilált, ön nem tetszik nekem. Be akar
      csapni. Ez az ön részéről szemtelenség. Ön a hatóságból gúnyt űz,
      hallja? Ki fogom dobatni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Csak tíz percet adjon –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pataj zsebébe nyúlt, barna, igen kopott bőrtárcát vett elő, és az
      asztalra tette.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ez itt Zorge Salamon tárcája. Benne van ószeres igazolványa, benne
      van vasúti jegye, oda-vissza megváltva, néhány kifizetetlen váltó,
      különböző adósok nevére, egy adásvételi szerződés fogalmazványa,
      éppen annak a birtoknak ügyében, amelyet akkor meg akart venni. Volt
      benne tizenkétezer-hatszázötven forint. Ezt most nem tudom odaadni,
      mert abból már vagy négyszázat elköltöttem, a többit pedig innen
      elég messze az erdőben elástam. El fogom önt vezetni oda, és a pénzt
      át fogom adni, kerek tizenkétezret. Most már elhiszi? Elhiszi, hogy
      én öltem meg? Akibe szerelmes vagyok, ő mesélte, hogy apja birtokot
      akar venni, és fiaiból birtokosokat akar nevelni, és azt is
      megmondta, hová megy. Én akkor szintén elutaztam, az országúton
      meglestem, és egy karóval fejbe vágtam. Mindjárt meghalt. Zsebeit
      kiforgattam, és a bőrtárcát kivettem és otthagytam, és mindjárt ide
      visszatértem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szép. Túl szép. Nagyon egyezik itt nekem minden. Mondja, mi oka van
      önnek, hogy ezt nekem így elbeszéli? És miért most? A gyilkosság még
      ősszel történt, most pedig már csaknem nyár van. Miért hallgatott
      eddig?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Felügyelő úr, erről nem szívesen beszélek, de ha óhajtja, megmondom.
      Énnekem az összes szabályos foglalkozásokból elegem van. Én nem
      vagyok jó állampolgár. Én a legjobban szeretnék vagy kutya, vagy
      rigó lenni, és egész nap csavarogni és fütyülni –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Már megint vallomás. Kérem, értse meg, nekem ne tegyen vallomásokat,
      hallja, hivatalosan felszólítom, hogy a vallomásoktól szigorúan
      tartózkodjék –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      De kérem, én beleszerettem Abihailba, és el akartam őt venni
      feleségül. Nekem nem volt pénzem, én csavargó voltam, és nem voltam
      jó állampolgár –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szóval ön Zorge Salamont azért ölte meg, hogy pénzét elrabolja, és
      ebből a pénzből ön feleségül akarta venni Zorge Salamon leányát –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön bolond. Ezzel a mesével menjen, kérem, valaki máshoz. Ön belőlem
      pojácát akar csinálni. Most már igazán elég. Hagyja el a szobát –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Esküszöm önnek, esküszöm a rigókra és a pacsirtákra, esküszöm önnek
      Göncölre, a kutyámra, esküszöm Göncöl szemére, amelyben a hűség vize
      csillog, esküszöm Abihail hajára, Abihail szemére, esküszöm az egész
      Abihailra, esküszöm arra az átokra, amit Zorge Simon apja gyilkosára
      mondott, esküszöm Zorge Salamon véres szakállára és erre a barna
      bőrtárcára és az elásott tizenkétezer forintra –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bolond –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tudom, igen, nem bolond, annál sokkal-sokkal több. Képzelje,
      agyonütöm az apát, és az elrabolt pénzből akarok a leánnyal együtt
      élni. Akkor erre nem gondoltam. Nem is volt lelkiismeretfurdalásom,
      igazán nem volt. Olyan volt, mintha játszanék. Nekem először mindent
      gyönyörré kell változtatnom, csak úgy tudom megtenni, még a
      gyilkosságot is. Ha egy rigó sebes lábát láttam, jobban fájt, mint
      mikor láttam a holt öregembert az út szélén véres szakállával.
      Amikor a tárcát zsebéből kivettem, fütyörésztem, és azt mondtam
      hangosan az éjszakának, borítsd hallgatással e halottat, Éj anyám,
      és fátyollal vond be őt, anyuskám, kisztihand, és sötétséget izzad a
      reszkető éjszaka, azzal kalapot emeltem, és azt mondtam Zorge
      holttestének, az ég áldja meg, uram, köszönöm a pénzt, majd gondolok
      még önre, Abihail szép, ó, Abihail csókja forró –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tóbiás harsány nevetésre fakadt.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pokoli, szólt. Az... Pokoli. Ön még Hoppyn is túltesz. Micsoda
      fantázia. Micsoda vallomás! Emlékiratomban le fogom írni. A
      rendőrség szerencsétlen intézmény, az emberekben felébreszti a
      szunnyadó konfesszionális ösztönt, és idejönnek, és a bűnök
      bevallásában kifogyhatatlanok. Ha én mindenkit, aki vallomást tett,
      letartóztatnék, már nem lenne senki, aki szabadlábon járna.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön nem hisz nekem, szólt Pataj.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Eltalálta. Egy szavát se hiszem el. Ön bolond. Csak nem ülök fel
      bolondnak. Kinek néz engem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szörnyű, suttogta Pataj.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Bizony az. Különösen nekem. Ön elmegy és elfelejti, holnap esetleg
      más jut eszébe. De én itt maradok, és öt perc múlva megint jön
      valaki, és nagy zokogások közepette bevallja, hogy Zorge Salamont ő
      ölte meg, tényleg szörnyű.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Szóval ön nem hiszi el. Még ennek a bőrtárcának sem?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hol szerezte? Mi? Bormester adta önnek? Beszéljen. Találta?
      Abihailtól kapta?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Zorge Salamon zsebéből vettem ki. Véres volt, itt, nézze, itt ez a
      vérfolt. Látja?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hogyne látnám. Ön úgy beszél, mint a rémdráma szereplője. Nem
      szeretem a rémdrámákat.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ismerje el, hogy a hatóság is tévedhet. Itt van az az eset a
      pástétomsütővel. Én akkor ugyan még gyerek voltam, de nagyon jól
      emlékszem rá. Minden részletében kigondolt história volt, Flórián
      ügyész találta ki, hogy ellenfelének, Féllábú ügyvédnek orra alá
      borsot törjön. Olyan volt, mint a középkori vita, ki bírja jobban
      érvekkel, és Bormester Virgilt mégis elítélték négy évre. Látja,
      ebben a dologban semmi sem volt igaz, mégis elítélték. Mondja,
      hogyan lehet az, hogy most viszont minden igaz, és nem hisznek
      nekem! Hogyan lehet az, hogy –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Afölött, hogy mi az igaz és mi nem, én döntök, érti, uram, ez a
      hatóság előjoga, és önnek ehhez semmi köze sincs. De ön megint
      Bormesterről beszél. A dolog mind gyanúsabb. Miért védi ön
      Bormestert? Mi? Már-már azt kezdem hinni, hogy az a pástétomsütő-ügy
      nem is volt légből kapott, ki tudja, talán minden pontosan úgy
      történt, és ez az elszánt gyilkos –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az ég áldja, felügyelő úr –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Csak bízza rám. Én már tudni fogom, hogy mit tegyek. Én már gondolok
      is valamire, amivel a nyulat a bokorból kiugratom. Egy dolog felől
      azonban ön bizonyos lehet, és ez az, hogy ön tökéletesen bolond.
      Eredjen el szépen, vegye feleségül Abihailját, és éljen boldogan –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem lehet, nem lehet, kiáltotta Pataj, érti, én azt hittem, hogy
      lehet, de aztán megcsókoltam Abihailt, és az ő csókja azt mondta
      nekem, hogy mindent lehet, de ezt nem. Nem lehet, hogy a meggyilkolt
      apa pénzével a zsebemben a leányt megcsókoljam. Még ha dolgozni
      tudnék, ha jó állampolgár tudnék lenni, olyan, mint más, akkor Ön
      is, akár még Hoppy vagy, akkor lehetne, de én azt gondolom, ebből a
      tizenkétezer forintból majd házat veszünk, és a lakásokat kiadjuk,
      és abból fogunk szerényen élni, de nem lehet, higgye el, nem lehet,
      hiába fölényeskedtem akkor, és azt hittem, hogy egy rigó lábán az
      apró vérfoltocska jobban meghat, mint az a halott az országút
      mellett, de ez nem megy, talán menne Abihail nélkül, talán ha csak
      Göncöl lenne, és mindig sétálnánk és fütyülnénk, a kor menne, de
      Abihaillal nem megy, hiszen az ő apja volt, és tudja, tudja,
      Abihail, tudja, igen. Nem tudja, és mégis tudja. Nem meri tudni, de
      amikor rám néz, akkor tudja, hogy apját én csaptam agyon az
      országúton, és azt mondja nekem, te olyan sötét vagy, és félek
      tőled. Sőt azt is mondja, hogy nem, mi abból a pénzből nem élhetünk,
      melyik pénzből, kérdem én, hiszen az is olyan pénz, mint a többi.
      Nem, mi abból a pénzből nem élhetünk. Ő tudja, hogy én azt a pénzt
      apja zsebéből vettem ki, abból a véres barna bőrtárcából vettem ki.
      És ő tudja, és azt mondja, mi nem élhetünk együtt, mert Simon az ő
      apja gyilkosát megátkozta, és megátkozta még azt is, aki hozzám
      nyúl, aki nekem ételt ad, aki rám néz, aki szeret, aki megcsókol.
      Még Abihailt is megátkozta, és most már tudom, hogy nem lehet, ezért
      láttam, nincs mit tenni, és eljöttem, most már nincs mit tenni, el
      kell jönni és bevallani, akasszanak fel, úgyse vagyok jó állampolgár
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kibeszélte magát? Nos, ha igen, akkor kérem, hagyjon el, nézze,
      nekem más dolgom is van, mint önöket itt mind sorra gyóntatni és
      bűneiket hallgatni, amelyeket az ördög tudja, honnan szednek elő,
      teremtőm, higgye el, az én foglalkozásom nem könnyű –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igazán nem hisz nekem?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igazán nem hiszek önnek. Ezt kötelességem nyíltan megmondani. Ön
      egzaltált ember, szerelmes is, igazán nem tudom, miért nem tölti
      idejét Abihaillal, szép leány, tüneményesen szép leány, irigylem
      önt, hogy ilyen felesége lesz. Fogadja szerencsekívánataimat,
      viszontlátásra, számítok arra, hogy az esküvőre meghív –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Felügyelő úr, engem öngyilkosságba kerget –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nono, csak nem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Én így nem vagyok hajlandó élni. Én Zorge Salamont megöltem és
      kiraboltam, és így nem vagyok hajlandó élni, és én még Abihailt el
      is csábítottam, és gyereke lesz, és én nem vehetem el, ó, pedig
      talán most már, talán érte jó állampolgár is tudnék lenni. Most már
      késő. Az ő életének is vége. Én ezt nem tudom nézni. Én azt akarom,
      hogy engem megbüntessenek, én vezekelni akarok –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Jó, jó, kedves Pataj, ön derék ember, ön is vezeklő. Tudja, hogy a
      báró Bellának milyen levelet írt, Hoppy felbontotta és leírta, és
      mindenkinek nagy titokban felolvasta, biztosan önnek is felolvasta
      már egynéhányszor. Ott igen érdekes módon fejtegeti, hogy kik is
      azok a vezeklők. Nem baj. Mindannyian vezeklők vagyunk, viselje el
      türelemmel, vegye el Abihailt, ha már elcsábította, akkor ez önnek
      kötelessége is, akár jó állampolgár, akár nem, szépen elveszi
      feleségül, és boldogan élnek, pláne ha ön már elhatározta, hogy
      Abihailért jó állampolgár is tudna lenni. Ezekről a dolgokról pedig
      szokjon le. A Zorge-ügyet felejtse el, nehéz ügy ez, kérem, én már
      fél évnél hosszabb ideig vesződöm vele. Nem olyan egyszerű, mint
      ahogyan ön hiszi, hogy ön csak úgy agyonütötte. Mindenesetre szép
      öntől, hogy eljött, de lássa be, nekem komolyan megalapozott
      tényekre van szükségem, nem pedig vallomásokra. Hiszen ez az egész
      dolog, amit ön előadott, egészen romantikus. A szép leány, a
      fiatalember megöli apját, és a pénzből együtt akarnak élni, de nem
      lehet, mert a leány tulajdonképpen mindent tud, és a testvér szörnyű
      átkot mond. Szép, de romantikus. Nekem igazán tetszik. Kár, hogy
      valószínűtlen. A tények, sajnos, sokkal egyszerűbbek.
      Viszontlátásra, kedves Pataj, még egyszer gratulálok önnek –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tóbiás felállt, és Pataj kezét melegen megszorította.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pataj még nem mozdult.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Menjen, lássa be, hogy hivatalos dolgaim is vannak, nem érek rá
      érdekes beszélgetésekre. Ha kedve van, látogasson meg otthon. Ott
      majd eldiskurálunk tea mellett, kellemesebb, mint itt –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem sok idővel azután az a hír terjedt el, hogy valaki Zorge Simon
      címére nagyobb pénzösszeget, szám szerint tizenkétezer és
      száznegyvenhat forint és ötvenkét krajcárt küldött. Ugyanakkor, nem
      Tóbiás felügyelőnek, hanem egyenesen a rendőrségnek, Pataj
      aláírással valaki, nem lehetetlen, hogy maga Pataj, hosszú levelet
      küldött. A hír forrása minden bizonnyal Hoppy volt, aki akkor ennek
      a levélnek másolatát többeknek a legnagyobb titokban és titoktartás
      mellett fel is olvasta, sőt úgyszólván az egész városban senki sem
      volt, akinek ne olvasta volna fel. Egy napon apám is azzal tért
      haza, hogy Hoppy a park padján a levelet neki is megmutatta, és
      anyámnak az egészet elbeszélte, és erről a tárgyról igen hosszasan,
      napokon át, állandóan beszéltek.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Az a levél, Pataj aláírással, mondom, bár Tóbiás azon az állásponton
      volt, hogy ez valaki részéről, talán éppen a gyilkos, nincs kizárva,
      hogy Bormester Virgil részéről újabb csel, és felháborodva
      tiltakozott. Nem, őt ebben a dologban nem ugratják be, kinek nézik
      őt, ugyan, ne is beszéljünk róla. Hogy az írás tényleg Pataj írása,
      amivel valaki a postautalványt megcímezte, azt a postautalványt,
      amellyel valaki Zorge Simonnak tizenkétezer-egyszáznegyvenhat forint
      és ötvenkét krajcárt küldött? Igen, tényleg ugyanaz az írás. Pataj
      írása? Ez más kérdés. Az ilytő Pataj írását utánozhatta is, és ez
      sokkalta valószínűbb. A dolgok nem olyan egyszerűek. Ő nem olyan
      gyanútlan, hogy mindennek azonnal beugorjon. Pataj neki vallomást
      tett, igen érdekes, bár a legnagyobb mértékben romantikus vallomást,
      de a dolog egészében véve teljesen valószínűtlen volt, mondjuk úgy,
      hogy abban a valószínűtlenségi mozzanat rendkívül csekély volt, és
      ennek elbírálását csak bízzák reá, neki elég gyakorlata van, a
      logikáról pedig nem is szólva, a fiatalember fantaziált, sőt fel is
      vágott, még a báró levelére is hivatkozott, hogy ő vezeklő. Hát nem
      bolond? Ha nem vigyáz magára, még Hoppy lesz belőle, fantáziája
      mindenesetre már van, csak még nem tud úgy hőbölyögni, ezt még neki
      meg kell tanulni, szóval ebből így tökéletesen és egyszer s
      mindenkorra elég.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Pataj a levélben bejelenti, hogy nem fog öngyilkosságot elkövetni. A
      gyilkosság körülményeit a lehető legaprólékosabban leírja, még azt
      is, hogy kikkel utazott együtt, ós a vasúti kocsiban kivel mit
      beszélt, aztán hogy miképpen követte az ószerest, az országúton késő
      este hogyan ütötte le. Visszafelé menet a szomszéd állomáson vett
      jegyet, hogy a gyanút magáról elhárítsa, és nem egészen hazáig, a
      Kiserdőnél leszállt, és csak négyszáz forintot vett magához, a
      többit újságpapírba csomagolta és elásta. Aztán a városba ment, új
      ruhát vásárolt, persze viselteset, éppen Zorge Salamon boltjában, és
      közben figyelte az ószeres feleségét és fiát. Ők még nem tudják. Nem
      is sejtik, hogy a pénz, amivel fizet, honnan való, abból a barna
      bőrtárcából. Még mulatott is rajtuk. Milyen ostobák! A pénzt nem
      ismerik meg. Egy kutya azonnal megismerné. Nem a szagról. A kutya
      egészen más. Ha belépsz a boltba, a kutya rögtön tudja, hogy ez az
      ember itt az éjjel Zorge Salamont leütötte. De nem, nem, Zorge
      felesége tényleg érzett valamit, ijedten nézett rá, mármint Patajra,
      amikor a pénzt elvette, keze reszketett, és a pénzt meg is nézte,
      nem azért, mert azt hitte, hamis, nem, egészen mást nézett rajta,
      hangja egészen elfulladt, és Simonnak azt mondta: adj vissza a
      százasból, én, én, én. Mi baj? kérdezte Simon. Kicsit szédülök, azt
      hiszem a gyomromat elrontottam. Erre Simon kezébe vette a pénzt, és
      akkor hirtelen elsápadt. Nem tudom, mitől. Nem is nézett a pénzre,
      de rám se nézett, írja Pataj, csak a keze neki is reszketni kezdett.
      Százból? kérdezte rekedt hangon. Igen, százból, felelte az asszony.
      A ruha negyvenöt, visszajár ötvenöt. Ötvenöt. Amikor az ötvenötöt
      kifizette, a keze reszketett. Remélem, jó vásárt csináltam, szóltam
      én. Simon nem felelt. Zavarosan nézett valahová, olyan volt, mint a
      kutya, nem tudta, mi történik, de valamit tud és reszket. Én
      fütyörésztem. Jó vásár. Csinos ruha! Mi? Alig viselték, és nekem
      pont jó. Körülnéztem, hogy Abihail nincs-e ott valahol. Nem volt.
      Fogtam a ruhát, elmentem, átöltöztem, és a cukrászdába siettem.
      Nézd, mondom, új ruhám van. Abihail mosolygott, és tetszhettem neki,
      és hozta a krémest, és titokban kezét otthagyta, hogy megsimogassam,
      és lángpiros lett, amikor hozzáértem, és azt mondtam neki, Abihail,
      Abihail. Csak, amikor a pénzt elővettem, hirtelen elsápadt, és
      reszketni kezdett. Mi baj? kérdeztem. Nem tudom, hirtelen
      megszédültem. Nem is tudom. Mi baj? kérdeztem. Ó, hogy szégyenlem
      magam, mennyi is volt, egy forint, igen. A három krémes huszonnégy.
      Mindjárt adok vissza. De a keze csak reszketett, és ő is olyan volt,
      mint a kutya, nem tudott semmit –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ezt Pataj mind pontosan leírta és azt is, hogy Abihailt szerette, de
      rá se mert nézni, mert Simon átkától félt. De nem leszek öngyilkos,
      írta Pataj. Ha felakasztanak, az más, az rendben van, az igazságos.
      De nekem nincs jogom kivégezni magam, ha már nem fogtak el. Ő most
      innen elmegy, de ha a rendőrség körözni fogja, ő azonnal megjelenik,
      nem szökik meg. Elmegy innen, még nem tudja, hová, a pénzt, amije
      maradt, az utolsó fillérig visszaküldte, és majd dolgozni fog, a
      többit letörleszti. Ha el akarják fogni, és felelősségre akarják
      vonni, azonnal itt lesz.
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hát ehhez mit szólnak, mondta Tóbiás, mi? Mit szólnak hozzá? Ez
      aztán a romantika. Mondom, ez az ember valóságos Hoppy, csak nem
      hőbölyög. Más a stílus, de ugyanaz a bolond, vezeklő –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ugyanaznap Abihail is eltűnt. Pataj róla semmit sem írt, sem róla,
      sem Göncölről. Ők hárman eltűntek. Abihail abban a ruhában, csak
      úgy, felöltő nélkül, ahogy a cukrászdába ment. Öngyilkosságot
      követtek el? Nem, nem, Abihailról egy szót sem írt, csak annyit,
      hogy amikor neki bevallotta, Abihail azt mondta, igen, én ezt már
      régen éreztem, mindjárt, amikor az új ruhában megláttalak, éreztem,
      amikor a pénzt elvettem, biztosan tudtam, pedig még akkor azt se
      tudtam, hogy apám meghalt. És akkor Pataj azt írta: Abihail,
      Abihail, eljössz velem, és az én szerelmem az átoknál is nagyobb
      lesz, és az átok tüzénél is nagyobb lesz –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hát nem tiszta romantika? Mondja csak, nem tiszta romantika?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nekem az a benyomásom, válaszolta Barnabás, bármilyen különösnek
      lássék is ebben a pillanatban, hogy tényleg ez a fiatalember volt
      az, aki az ószerest megölte –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ezzel a benyomással ön nevetségessé teszi magát. Vagy bosszantani
      akar? Romantika –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igen, az. De ne felejtse el, hogy ilyen romantikus esetek a történet
      folyamán elég gyakoriak, bizonyos tekintetben gyakoribbak, mint az
      úgynevezett reálisak. Vagy nem? Fel kell tenni, hogy a jelen esetben
      is –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mi tesz ön fel? És ha fel is teszi, ha feltevés is, nem? Pataj ezt a
      szép leányt megszöktette, és ehhez csinált valamilyen látványos és
      színpadias mesét. Mivel ez a rendőrség hatáskörébe nem tartozik,
      csináljon, amit akar, vagy nem?
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Igaza van. Ennek ellenére azt hiszem, ha ön köröztetné, azonnal
      jelentkezne –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Azt elhiszem! Ó, igen, kiáltotta Tóbiás, ebben aztán én is biztos
      vagyok! Ismét megjelenne, és vallomásokat tenne. Nem, nem, ebből a
      Zorge-ügyből elég. Ön engem rá is beszélne. Arra, hogy hirdetést
      tegyek közzé, felszólítom Zorge Salamon gyilkosát, a rendőrségen
      haladéktalanul jelentkezzék. Akkor aztán lenne dolgom a
      vallomástevőkkel, jönnek, az ajtóban sorban állnak, Améline és Ábel
      és Pergelin és Hoppy, mind jönne vallomást tenni, és töredelmesen
      bevallaná, nem, kedves Barnabás, ne beszéljen engem rá ilyesmire, ne
      űzzön velem tréfát, igazán elegem van ebből a Zorge-ügyből –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Talán mégis, talán, súlyos eset, patajoleszcens –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      És igazán? Pataj? az a fiatalember, aki a pástétomsütőt megölte?
      Illetve Flórián, hogy is csak, már elfelejtettem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Komoly baj, komoly, prosulteriolábiás állapotban fellép, a rudex
      mumifica, húgykőfejlődés –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      De hiszen ön úgy beszél, mint Ágoston atya –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Holott Hoppy Lőrinc vagyok, valódi Hoppy Lőrinc, ha szabad így
      mondani, ma már senki se tudhatja, de én valódi vagyok –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem is csoda, hiszen az öreg Saroglyát is meggyilkolták –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Nem, nem Saroglyát, Zorge Sebestyént, de azt is már több mint egy
      fél éve. Pataj elment és jelentkezett, de Tóbiás kidobta. Én azt
      hiszem, ha Tóbiás kidobta, akkor ő volt a gyilkos, uterolábiás
      patajonia –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ön, mégiscsak Barnabás Maximus –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hoppy vagyok, Hoppy Lőrinc, valódi Hoppy –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      Hiszek egy Zorgéban, hiszek egy Zorgéban, és hiszek a
      valószínűtlenségi mozzanatban, mindörökké, mindörökké –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Örvendek, mélyen tisztelt barátom, engedje meg, hogy felesége
      őnagyságának kézcsókomat jelentsem –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tyityityi-tyiüüü, tyiüüü –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ő volt, azt én tudom, aki abban a rossz házban, és rám is mindenféle
      pletykákat mond, pedig ő volt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Egyelőre két tonna arckrém, finom porcelán tubusban –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Dear Bella, dear Bella, you are the last rose of my summer –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Tarlón tapolca, réten pirika –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      És lángot izzad a reszkető hajnal –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Qum-qum gyökerek és a popolele törzs –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Levesnek pedig a leghelyesebb Prescott Mexikó meghódítása, tésztának
      Heine utazása a Harzban, rokfort sajtnak pedig Rimbaud költeményei
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mire a grófnő belépett, és így szólt: Edward, nem látja, hogy
      világoskék selyem hálóingemre flamand csipkét varrattam –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Kondér – kondér –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Vigyázz, Göncöl kapitány, szegény bolond, mit énekelsz –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mégiscsak bűnbak vagyok, és nem tehetek mást, mint –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Jóóó-gor ugye sóóó-bor –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Mire gyorsan eltávozott, és fejét fogta, és az utcasarkon a
      gyermekkocsit fellökte, aztán elszaladt –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hyperagnostikon és paraspermatoid diafossziliformitás –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Hikkululu és Nyorobembe –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      Ötvenezer perselyt is rendeltem már –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      és akkor csend lett, és az emberek és a helyek és a szavak és a
      nevek csendje –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      a Horpály csendje és a Hárombéka tér csendje és az Eleonóra királynő
      fasor csendje és a Hosszú utca csendje és a Pataksor csendje –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      és Bormester csendje és Howligree csendje és Barnabás csendje és
      Gambrinus csendje és Tóbiás csendje és Marcella csendje és Pergelin
      csendje és Monopol csendje és Majoránna csendje és Vermerán csendje
      és Andrea csendje és Auguszta Kornélia csendje és Améline csendje és
      a báró csendje és Episztemon csendje és Kesző Benjamin és Benedek és
      Bertalan és Domonkos csendje és Kuruc csendje és Zorge Salamon
      csendje –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      és akkor csend, a nagy csend, a nagynagy csend, a nagynagynagy csend
      –
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      a Dalai Láma csendje, a Hikkululu és Nyorobembe és Popolele csendje
      és a Baudelaire-mártás csendje és a valószínűtlenségi mozzanat
      csendje és a Tépelődések csendje és a gulyás és a pörkölt csendje és
      a bűnbakok csendje és az áldozatok csendje és a kondérok csendje és
      Göncöl csendje és a jó és rossz állampolgárok csendje és a
      természethez való visszatérés csendje és a reszkető éjszaka csendje
      és az édes és a savanyú bor csendje és a perselyek csendje és a
      lyoni kék selyem hálóing csendje és a mámócok, a nyürgék, a fikányok
      és a talabérok csendje és a strucc csendje és Robin Joe csendje és a
      görögtűz csendje és a pókok és a fehér és a fekete lovak és a görbe
      szögek csendje és a szarpékek csendje és Mihály arkangyal csendje és
      az elcserélt újszülöttek csendje és a fluxilitás és a lebenysorvadás
      (lastica turcica) csendje és a bombák és a kancellárok csendje és az
      eredeti létezés kininnél keserűbb csendje és a jó és a rossz között
      való hintázás csendje és a bádogkakas csendje és Karmazsin csendje
      és a szentimentalista csendje és az adamasz és a hirophlogystikon
      csendje és a felgyújtott házak és a kisiklott vonatok csendje és a
      Jangce-kiang és a Huang-ho csendje és az éneklő igazság csendje és a
      véres szakállak csendje és a tizenkétezer forint csendje és a
      vallomások csendje és az őszibarackbefőtt csendje és a vezeklők
      csendje és Abihail csendje, Abihail, ó, Abihail –
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;    &lt;center&gt;      &lt;font size=&quot;+3&quot;&gt;GONG&lt;/font&gt;    &lt;/center&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;&lt;i&gt;Remélem, szólok, megengedi, hogy&lt;/i&gt; &lt;i&gt;arra, amit most
    elmondott, meg&lt;/i&gt;&lt;i&gt;jegyzést tegyek. Feltéve, s&lt;/i&gt;&lt;i&gt;zólt Bormester
    Mihály, ha nem tart sokáig. Öt percet engedélyezek. Sókratés is
    ötperces felszólalásokat volt csak képes megtűrni, hallgatással
    ugyanis nem bírta tovább. Nekem pedig semmi okom nincs ar&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ra,
    hogy Sókratésnél kisebb stíl&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ű fecsegőnek tartsam magam. Talán,
    szólok erre én, kétszer öt perc alatt el fogom tudni mondani. Én
    pedig, válaszolta ő, igyekszem magam türtőztetni.&lt;/i&gt;&lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Elbeszélésében ön egészen sajátságos módszert követ. Az első rész
      1884-ben történik, a második első fele 1887-ben és 1890-ben, második
      fele pedig 1896-ban, amikor ön hatéves gyermek. Az első részben ez
      az egész dolog nem olyan feltűnő, már úgy értem, az emberi sorsok
      irányának és karakterének ez a különös divergenciája, hanem inkább
      paralel volta, igen. Úgy vettem és&lt;/i&gt;&lt;i&gt;zre, hogy a ra&lt;/i&gt;&lt;i&gt;jz az
      ön részéről&lt;/i&gt; &lt;i&gt;nem tudatos. Ön csak az ön hajmeresztő
      realizmusával az egészet ábrázolja, és a közösség kérdésével
      egyáltalán nem törődik. Az a helyzet, amit ön ábrázol, nem
      társadalom. Így mondom. Nem közösség. Vagyis nem egymással találkozó
      és egymást érintő sorsok szövevénye, ami éppen a közösség, hanem
      absztrakt párhuzamosok egymás mellett, egymásról tudomást nem
      szerezve és nem véve, egymást nem érintve és egymástól tökéletesen
      függetlenül. Ezek közül az emberek közül a másikkal egyik sincs
      valódi&lt;/i&gt; &lt;i&gt;v&lt;/i&gt;&lt;i&gt;iszonyban, mindegyik a többitől&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;függetlenül fut saját irányába. Ezt az absztrakt, egymástól
      független sorsot én szeretném monomániának nevezni, s ez az, amiről
      Hoppy Lőrinc a báró levele alapján (Thoreau-idézet) beszél, minden
      ember olyan, mintha oszlop&lt;/i&gt; &lt;i&gt;tetején állna, harminc éve már,
      fél lábon, annak tudatában, hogy csakis neki van igaza, a többi mind
      bolond. Az emberek ebben az absztrakt monomániájukban
      rugalmasságukat és érzékenységüket elvesztik, és a közös életre
      képtelenekké válnak. A közvetlenség&lt;/i&gt; &lt;i&gt;megszűnik, és az egész
      létezés&lt;/i&gt; &lt;i&gt;reflexívvé lesz. Olyan ez, mondjuk, mint a bábeli
      társadalom, a nyelvzavar, mindenki a másiktól függetlenül él. Az,
      amit ez az ember közösségnek (társadalom) nevez, az tulajdonképpen
      csak látszat. Valójában nincs. Senki sehol senkivel soha nem
      találkozik. Ahol monomániások élnek, ott közösségr&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ől&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;beszélni ostobaság. Mondom, az első részben ez a nem létező
      közösség még nem olyan kirívó. Lehet, hogy a társadalom 1884-ben még
      nem bomlott fel ennyire paralel monomániákká, amelyek még a
      végtelenben sem találkoznak. A második részben, különösen 1896-ban
      ez a tény már olyan bántó, hogy szóvá kell tennem. Itt van például
      Ábel alakja. Ábel ennek a sajátságos nem létező közösségnek kínzó
      tudatában van, ami már abból is kitűnik, hogy szerinte még a bűn is
      jobb, mint ez a monománia (gyarlóság), vagyis még a divergencia és
      az egymástól elrohanó sorsok is jobbak, mint ezek az absztrakt
      párhuzamosok. Kitűnő példa erre a résznek tulajdonképpeni főalakja,
      Pataj. A látszat szerint Pataj, mert Zorge Salamont megölte és
      kirabolta, bűnös. Valójában azonban nem bűnös, mindössze monomániás,
      és ezért nevetséges. Pataj szeretné a gyilkosságot bűnné tenni
      (szeretne közösségbe lépni, már csak azért is, mert szeretne
      Abihaillal közösségbe lépni), Tóbiáshoz el is megy, és a valót
      feltárja, és a kezdeményező lépést a közösség felé megteszi. Tóbiás
      azonban monomániájából nem tud kilépni. Absztrakt marad. Patajt
      ne&lt;/i&gt;&lt;i&gt;m érti, és vissza is utasítj&lt;/i&gt;&lt;i&gt;a. Tóbiás csak
      párhuzamos monomániákat ismer el, a többi szám&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ára nonsens.
      Ezt fejezi ki nála a valószínűtlenségi mozzanat, amely jellegzetes
      monomániás attitűd, a valóságban való tájékozódás teljes
      megzavarodása. Tóbiás valószínűtlenségi mozzanatával párhuzamos
      Andrea őrnagynak a természethez való visszatérése, Gambrinus
      restaurant spirituelje, sőt Barnabás Maximusnak mint varázslónak
      fellépése is.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Az öt perc letelt, szólt Bormester Mihály. Pedig, mondom én,
      megjegyzéseimet még csak most alapoztam meg. Helyes, adok még öt
      percet, gondoljon arra, hogy a hallgatás&lt;/i&gt; &lt;i&gt;milyen
      erőfeszítésembe kerül, de amit mond, nem is olyan rossz. Folytassa,
      kérem.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Az első részben, mondom, a segédfogalmazó perének tárgyalása&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;közben Toporján és Bar&lt;/i&gt;&lt;i&gt;nabás a folyosón beszélgetnek.&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;A&lt;/i&gt;&lt;i&gt;z egyik azt mondja: Hihetetlen, hogy ez a valóság,
      amelybe&lt;/i&gt;&lt;i&gt;n élünk, milyen labilis. Aztán pedig: századunk nagy
      kérdése a valóság. Végül: az őrültek századának nagy kérdése a
      valóság. A dolgot úgy tünteti fel, mintha a valóság kérdése
      kizárólag az őrülteké lenne, és a j&lt;/i&gt;&lt;i&gt;óz&lt;/i&gt;&lt;i&gt;an ember és
      korszak valóságproblémát nem i&lt;/i&gt;&lt;i&gt;smerne. Nos, én ezt tekintem a
      második részhez való átvezető gondolatnak. Mert mialatt az első rész
      az egyszer s mindenkori és végleges és visszavonhatatlan (absztrakt)
      monomániákból és azok gyógyíthatatlanságából indul ki, a másodikban
      ez a vég&lt;/i&gt;&lt;i&gt;legesség felborul, és az emberek&lt;/i&gt; &lt;i&gt;az egyik
      monomániából a másikba bukfenceznek. Hoppy ezt úgy mondja, hogy itt
      már semmi sem a régi, és minden megváltozott. Ágoston csapos lett,
      Toporján elzüllött, a báró elutazott Adenbe, Bella
      regénybol&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ond lett, Kesző Bertalan lát&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ogat,&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;Flórián donhuankodik. Ez Bormester Virgil ketségbeesésének első
      és fő oka, ezért akad bele tüstént Améline-be, aki maga ezt az
      állandó labilitást, a hintát jelképezi. Az alakok és a sorsok itt
      már felcserélhetőkké váltak, itt Kesző Bertalan Toporján lett, de
      Toporján nem lett Kesző, és az öreg Benjamin bácsi tökéletesen
      megzavarodott, és már senkit sem ismer meg. A sorsok
      elcserélhetőségének lehetősége a szülési jelenetben kulminál, amikor
      Majoránna Herstal fiát Bormesterék bölcsőjébe, Bormester fiát
      Herstalék bölcsőjébe teszi. Majoránna azt hiszi, hogy ez igazán
      mindegy. A csecsemők persze hazakerülnek, és elkezdik elcserélt
      életüket élni. Patajt én, ismétlem, a rész főalakjának fogom fel,
      már csak azért is, mert ő a majdnemember, vagyis a nem jó
      állampolgár, aki kutyákkal és rigókkal barátkozik, és a nem létező
      közösséget tudatosan elkerüli, hiszen az lealacsonyító hazugság,
      Patáj az, aki a végső konzekvenciát levonja. Elle&lt;/i&gt;&lt;i&gt;nalakja
      éppen Abihail, aki Pataj&lt;/i&gt; &lt;i&gt;szerint, ha egészen nő lenne, nem
      lenne semmi baj (viszont akkor ő ezek között az e&lt;/i&gt;&lt;i&gt;mberek
      között meg se jelenhetne&lt;/i&gt;&lt;i&gt;), de Abihail sorsát a Zorge család
      atmoszférája dönti el (az átok), és monomániásan mozog még akkor
      is,&lt;/i&gt; &lt;i&gt;amikor Patajjal megszökik, és n&lt;/i&gt;&lt;i&gt;em tragikus, hanem
      (szimpatikus) komikus alak, hiszen nem elhatározásból cselekszik,
      hanem monomániából. Persze ideje föltennem azt a kérdést,&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;ho&lt;/i&gt;&lt;i&gt;gy mi is az a monománia. Valamely szenvedély túlsúlya a
      valóság fölött? Egyáltalán nem. Minden szenvedély személyes. A
      monománia meg éppen személytelen. Sze&lt;/i&gt;&lt;i&gt;mélytelen s így
      szenvedélytelen. Absztrakt. A merő maszk, ami leszedhető és
      felcserélhető. A szerep. Az emberek egymást csak mint a nyilvánosság
      előtt játszott szerepet képesek megérteni. Majoránna ezért tartja
      lehetőnek, hogy a csecsemőket elcserélje. Ez&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ért hiszi Tóbiás,
      hogy a gyilkos helyett Bormester&lt;/i&gt; &lt;i&gt;Virgilt elfoghatja. Hiszi
      Améline, hogy a bűnt magára vállalhatja, de hiszi Pergelin és Ábel
      és Hoppy, hogy a gyilkos szerepében tetszeleghet. Hoppy Lőrinc
      tudása egyébként a többiét messze meghaladja, s ő az, aki a
      közösséghez tulajdonképpen a legközelebb van. Hoppy azonban
      állandóan a tükör előtt áll, saját maszkját és k&lt;/i&gt;&lt;i&gt;omikumát
      nézi, el van kábulva tő&lt;/i&gt;&lt;i&gt;le, önmagának játszik (hőbölyög),
      ezért határjelenség, és minden pillanatban tudja, hogy ez játék
      (hőbölygés), ellentétben a humortalan Andrea őrnaggyal, aki, mikor
      saját maszkját leveszik, és neki megmutatják, akkor sem látja és nem
      ismeri fel és nem tudja, hogy a nyugdíjösztön és a természethez való
      visszatérés nem azonos. Hoppy ellentétben áll Bormester Virgillel
      is, akit a tükör megzavar, ő a maszkot komolyra, sőt vallásosan
      veszi (Mihály arkangyal) és kétségbeesik. Ez a nevetséges
      kétségbeesés az ő&lt;/i&gt; Tépelődései&lt;i&gt;-nek tartalma, és számára Mihály
      arkangyal nem valóság (mint ahogy Schnoen számára Perpetneky
      valóság, és azzá is változik), hanem mindössze hypothetikus fixa
      idea, és egész élete ebben a hypothetikus légkörben mozog, amibe
      kapaszkodna is, nem is. Améline pedig ezt a helyzetet isme&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ri
      fel, azonnal lecsap rá, bizo&lt;/i&gt;&lt;i&gt;nyosságot akar neki adni, de
      persze n&lt;/i&gt;&lt;i&gt;eki csak egyetlen bizonyossága van, az ő nőisége, a
      többi a hintában állandóan elvész. Bormester Virgil ezt nem érti, és
      hideg (absztrakt) marad, és ez az ő hallatlan komikuma, amellyel
      a&lt;/i&gt; Tépelődések&lt;i&gt;-et írja. Améline-t a hintától nem tudja
      megváltani, holo&lt;/i&gt;&lt;i&gt;tt jól tudja, hogy ez lenne az ő feladata (az
      ember csak egészen kicsiny&lt;/i&gt; &lt;i&gt;feladatot kap, és bajunk az, hogy
      túl sokat akarunk megoldani, ahelyett hogy a kicsinyt észrevennénk),
      Améline tovább hintázik, illetve monomániájában megmarad, és
      Bormester Virgil is.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Tíz perc, szólt Bormester Mihály. Nagyon szigorú, mondom én.
      Sokáig tart még? kérdi. Még öt perc, mondom, ezalatt biztosan
      végzek. Belemegyek, szól Bormester Mihály, annál is inkább, mert
      amit mond, az határtalan távlatot nyit, más szóval határtalan
      beszélge&lt;/i&gt;&lt;i&gt;tési lehetőséget. Folytathatom&lt;/i&gt;&lt;i&gt;? kérdem.
      Folytassa, szólt ő.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Amire végül is ki akartam lyukadni, az az egyetlenség fonákja.
      Itt senki sem valódi módon egyetlen, vagyis szubjektív és személy.
      Ez a pseudoegyetlenség. Ez a maszk. Ezért belőle nem a szabadság
      bontakozik ki, hanem az őrület. Ezért tartottam ezt fontosnak, mert
      a történet ezt igazolja. A múlt század végén a társadalomban a mai
      őrület csírája megvolt. Szabadsá&lt;/i&gt;&lt;i&gt;got akartak, de őrület lett
      belő&lt;/i&gt;&lt;i&gt;le, mert nem a személyes egyetlen szubjektumból
      ind&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ultak ki, hanem a maszkból. Az emberek nem saját
      szenvedélyüket élik, hanem démonjuk őrületét. Ismét Patajra
      hivatkozom. Pataj és Abihail között valódi szerelem nincs, mivel
      valódi kapcsolat és valódi találkozás sincs. Ők ketten párhuzamosan
      futnak, remén&lt;/i&gt;&lt;i&gt;y nélkül arra, hogy találkozhassanak és
      egyesülhessenek. Pataj csak látszólag szabad (&lt;/i&gt;&lt;i&gt;nem jó
      állampolgár), valójában ő&lt;/i&gt; &lt;i&gt;is maszk és őrült, s azt hiszem, ez
      az őrület az, ami őt a szerelemben annyira irritálja, ez az igazi
      magja, nem igazi szerelem ez, egyik részről sem az, monománia, s
      ezért nem valódi, hanem komikus. Az egész közösség a monomániák
      párhuzamosságának jegyében áll, a sorsok heterogén elemek, semmi
      egyöntetűség, semmi szolidság, semmi bizonyosság, semmi közösség. A
      befejezésben ez pontosan kiderül, amikor a heterogén alapszavakat (a
      monomániák és fixa ideák jeleit) egymás mellé rakja, kiderül, hogy
      itt semmi összefüggés nincs, ez nem közösség, hanem különnemű elemek
      egymásmellettisége, és itt nem a személyről és a szabadságról van
      szó,&lt;/i&gt; &lt;i&gt;hanem a&lt;/i&gt; &lt;i&gt;maszkról és a véletlenrő&lt;/i&gt;&lt;i&gt;l. Ez a
      véletlen jelenik meg a merényletben (Ambrus), és amikor Herstal
      feleségét pont abba a szobába viszi, ahol Améline fekszik,&lt;/i&gt; &lt;i&gt;s
      ahol Majoránna teljesít szol&lt;/i&gt;&lt;i&gt;gálatot, az a Majoránna, aki Ábel
      hatása alatt Pergelinnel rosszul él,&lt;/i&gt; &lt;i&gt;s ezért a kórházba
      ápolónőnek visszamegy, de bosszúból gazságokat követ el. Látszólag
      ez törvén&lt;/i&gt;&lt;i&gt;yszerű, valóságban azonban a vé&lt;/i&gt;&lt;i&gt;letlenek
      szériája, nincs benne semmi kiszámítható, főként semmi
      é&lt;/i&gt;&lt;i&gt;r&lt;/i&gt;&lt;i&gt;telmes. A komikum ebben a monomániás paralel
      világban mindig ab&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ban csúcsosodik ki, hogy az egyes emberek
      (Bormester Virgil, Ábel, Féllábú, Tóbiás, Howligree, Barnabás) a
      másik megítélésében igen helyesen járnak el, vagyis a másik
      őrültségét jól látják, de a látást magukra alkalmazni nem képesek,
      és kritikájukból sajá&lt;/i&gt;&lt;i&gt;t maguk mindig kicsúsznak. A komikus itt
      az, hogy önkritika nélkül más embert bírálni nem lehet. Ez az
      álláspont tilos, és ezért nevetséges.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Az ön eljárását, szólt Bormester, nem tartom ildomosnak. Csak
      nem, mondom én. Ön, kérek, szólt ő, poénemet lelőtte&lt;/i&gt;&lt;i&gt;.&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;Az elcserélt csecsemőkre gondol?&lt;/i&gt; &lt;i&gt;Természetesen. A dolgot
      úgy rejtettem el, hogy csak gyanakvó s ezek szerint az intelligens
      olvasó vegye észre, de még ez se legyen benne biztos. Amikor aztán
      az egész lelepleződik, akkor. Persze, mondom én erre, megint be
      akart ugratni. Most már az égvilágon nincs az az ügyefogyott, aki ne
      tudná, hogy Majoránna nővér a csecsemőket elcserélte. Bormester és
      Améline fiát Herstalné bölcsőjébe, lovag Herstal Raimund fiát pedig
      Améline bölcsőjébe tette. Én, vagyis név szerint&lt;/i&gt; &lt;i&gt;Bormester
      Mihály tulajdonképpen és ezek szerint lovag Herstal Raimund fia
      vagyok. Érti? Kevesebb szóval is megértettem volna. Én ezt a bombát
      csak az utolsó pillanatban akartam robbantani, az olvasót próbára
      akartam tenni, és meg akartam lepni, s most ezt ön tönkretette.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Haragszik?&lt;/i&gt; &lt;i&gt;kérdem. Bormester hahotázni kezdett. A méreg
      megesz, kiáltott&lt;/i&gt;&lt;i&gt;a, most mi az ördögöt csináljak&lt;/i&gt;&lt;i&gt;? Az
      egész história erre volt felépítve, és most a hatásnak vége, csámpás
      lett, akár ne is mondjam tovább. Legyen nyugodt, mondom én, az
      eddigi történet a valamirevaló hallgatóban máris olyan
      bizalmatlanságot ébresztett, hogy meg mernék esküdni rá, semmit sem
      hisz el. Ezt az ügyet alaposan összezavarták, a földkerekségen senki
      sincs, aki magát ki tudná ismerni. Én ugyan nem vagyok
      olva&lt;/i&gt;&lt;i&gt;só, csak ügyvivő, de biztosíthatom, nem hiszem el önnek,
      hogy ön Herstal Raimund fia, és elcserélték, és az igazi Bormester
      Mihály a Herstal családban nevelkedik. Nem hiszi el? kérdezte
      Bormester vigyorogva. Annak alapján szólok, amit mondott, ön
      nyugodtan lehetne Herstal fia is, de Bormester fia is, sőt lehetne
      valamilyen idegen kölyök is, akár mindkettő&lt;/i&gt; &lt;i&gt;vagy három. Ó,
      kiáltott Bormester, csak meg lehetne kérdezni Majoránnát, vajon
      elcserélt-e bennünket. Nem hiszem, szólok, hogy&lt;/i&gt; &lt;i&gt;Majoránna
      erre a kérdésre, még ha élne is, választ tudna adni.&lt;/i&gt; &lt;i&gt;Biztos
      ön ebben? Biztos vagyo&lt;/i&gt;&lt;i&gt;k benne. Majoránna nővér,
      benyo&lt;/i&gt;&lt;i&gt;másom szerint, legalább ötven csecsemőt cserélt el, de
      ez a szám igen&lt;/i&gt; &lt;i&gt;bizonytalan, lehet, hogy nagyon kicsiny, az is
      lehet, hogy százat&lt;/i&gt; &lt;i&gt;vagy ötszázat vagy&lt;/i&gt; &lt;i&gt;ezret, de az is
      lehet, hogy a csecsemőket össz&lt;/i&gt;&lt;i&gt;e&lt;/i&gt;&lt;i&gt;vissza rakta, és már
      elfelejtette, hogy őket elcserélte, és ismét visszacserélte.
      Majoránnát én nem tartom logikus, épelméjű teremtésnek.&lt;/i&gt; &lt;i&gt;Úgy,
      szólt erre ő, Majoránnát tehát ön ilyen magasra értékeli. De én még
      az előbbieknél is tovább óhajtok menni, és azt mondom, eddigi
      elbeszélése folyamán ön eddig semmiféle biztosítékot nem nyújtott
      arra vonatkozólag, hogy például Toporján valóban Toporján, Barnabás
      valóban Barnabás és így tovább, szóval én, kérem, gyanúma&lt;/i&gt;&lt;i&gt;t az
      egész vonalon fenn kívánom tartani. Hogyan, kérdezte Bormester, és
      fejét felkapta, hogyan mondja? Ön kételkedik abban, hogy Améline
      valóban Améline, és a strucc valóban strucc? Micsoda jogon teszi
      ezt? Nézze, mondom én, ezt bízza rám. Bennem az eddi&lt;/i&gt;&lt;i&gt;giek
      alapján oly nagymérvű bizalmatlanság támadt, hogy ezt fenn óhajtom
      tartani. Én, kérem, el vagyok készülve arra, egyszerre csak valamely
      előre nem látott fordulat következtében kiderül, hogy Mirabel nem is
      Mirabel, hanem vagy Molly, vagy, ki tudja, valamilyen eddig még nem
      szerepelt személy, és ön csak azért nevezte el Mirabelnek, hogy
      engem a falhoz állítson. De ugyanígy van a többi emberrel is, sőt az
      egész eseménnyel. Én most már odáig jutottam, hogy nem csodálkoznék,
      ha az a bizonyos olvasó az egészet a földhöz vágná, és elkezdene
      átkozódni, és kikérné magának, hogy vele itt a bolondját járassák,
      mindenféle csapdába csalogassák, s mikor már benne van, kinevessék.
      Rendes olvasó az ilyesmit nem soká tűri. Bormester Mihály erre
      harsány nevetésben tör&lt;/i&gt;&lt;i&gt;t ki. Szóval, kiáltotta, ön azon a
      véleményen van, hogy a hülyék csak azt hiszik el, ami valóban
      megtörtént? Azon a véleményen vagyok, válaszolom,&lt;/i&gt; &lt;i&gt;hogy a
      valamirevaló olvasó ettő&lt;/i&gt;&lt;i&gt;l a pillanattól kezdve megadással
      tűri, hogy orránál fogva vezessék. Ha a köny&lt;/i&gt;&lt;i&gt;vet még hajlandó
      egyáltalában tovább olvasni. Eddig még volt némi áttekintése, és a
      dologról volt valami feltevése. Most ez összeomlott.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Úgy érti, szólt erre ő, hogy ez a d&lt;/i&gt;&lt;i&gt;olog még a realitásnál
      is bonyolultabb&lt;/i&gt;&lt;i&gt;? Ha fejében ilyesmit forgat, természetesen
      tu&lt;/i&gt;&lt;i&gt;domására kell hoznom a következőket: ami a realitást
      illeti, én egyáltalán nem szorulok arra, amit a valóság világának
      neveznek. Ez a valóságos világ nekem túl szimpla. Szegényes is,
      ostoba is, szellemtelen is, fantáziátlan is, nem is igaz, de főként,
      mon&lt;/i&gt;&lt;i&gt;dom, a realitáshoz ige&lt;/i&gt;&lt;i&gt;n kevés köze van. Azt mondom
      ön&lt;/i&gt;&lt;i&gt;nek, az a bizonyos valóságos világ eljöhetne hozzám
      realitást tanulni. Majd meg fogja látni, az eseményekben minél
      mélyebbre megyek, a valóságos világ fölött tanúsított fölényem annál
      nagyobb lesz. Mo&lt;/i&gt;&lt;i&gt;st mindjárt belefogok a wertheri korszak
      elbeszélésébe, sokat fog belőle tanulni. Hiszen, ami eddig történt,
      az csak a környezet vázlatos rajza volt, a hős maga még egy szót sem
      szólt, csak a pukkancsbokor mögött hallgat&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ózo&lt;/i&gt;&lt;i&gt;tt, ez az
      első világháború előtti&lt;/i&gt; &lt;i&gt;társadalom, amely végeredményében nem
      is közösség, mert hiszen az emberek, de még a szerelmesek is
      egyetlen pontban sem találkoznak. Azt hiszi, hogy az ilyesminek
      nincs következménye? Majd meg fogja látni. Igenis van, az ördögbe
      is, nem lehet érintkezés nélkül, a többire való tekintet nélkül a
      világba csak úgy büntetlenül beleélni. Hiszen a világháború sem volt
      egyéb, mint ennek az absztrakt életnek egyik következménye. Vagy
      nem? Mit gondol? Tételem az, hogy az emberek nem ismerik egymást,
      csak maszkjai&lt;/i&gt;&lt;i&gt;kat, vagyis egymás rögeszméit, és mert egymást
      nem ismerik, magukat sem ismerhetik, s így életük csődbe jut, és az
      egész emberiség csődbe jut, és e csőd az első fokon az első
      világháború. Mindenesetre a gyermekkor után az ifjúkor válik
      aktu&lt;/i&gt;&lt;i&gt;álissá, és a leghelyesebb, ha&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Arra kérném, szólok, még ne kezdje el. Bormester komolyan rám
      néz. Mit akar? kérdi, nem volt elég, hogy poenemet lelőtte? Más
      poént fogok ajánlani. Hallgatom, szólt ő. Meg lesz elégedve, mondom.
      Megvallom, mondja, tanácstalan vagyok.&lt;/i&gt; &lt;i&gt;Olyan szépen
      kigondoltam, és most. Halljuk.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Három, esetleg négy ajánlatom is van. Az első szívemhez
      le&lt;/i&gt;&lt;i&gt;gkö&lt;/i&gt;&lt;i&gt;zelebb álló Episztemonból indulna ki. Nézetem
      szerint Episztemon a&lt;/i&gt; &lt;i&gt;tulajdonképpeni főalak, és rossz néven
      is veszem önt&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ől&lt;/i&gt;&lt;i&gt;, hogy vele oly&lt;/i&gt; &lt;i&gt;keveset
      foglalkozik. Ugyan, szólt Bormester, honnan veszi azt, hogy&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;Episztemon a főalak. Jellegzetesen epizódfigura. Várjon,
      mondom,&lt;/i&gt; &lt;i&gt;hadd fejtsem ki. Episztemon mindjárt&lt;/i&gt; &lt;i&gt;a
      történet legelején, még a vö&lt;/i&gt;&lt;i&gt;röshajú elindulásakor a vasúti
      kocsiban, emlékszik rá? Hogyne, felel&lt;/i&gt; &lt;i&gt;Bormester, minden
      mozzanatra emlékszem, és látom, hogy fekszik a&lt;/i&gt; &lt;i&gt;szakaszban
      piros kockás zöld pléddel fülig betakarva. Helyes. Nos&lt;/i&gt; &lt;i&gt;hát
      Episztemon már ott a kocsiban tulajdonképpen az egész regényt&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;lejátssza. Ő az az ember, akire minden reggel&lt;/i&gt; &lt;i&gt;joggal el
      lehetne mon&lt;/i&gt;&lt;i&gt;dani, amit Hoppy később úgy fogalmaz meg, hogy már
      nem a régi. A&lt;/i&gt; &lt;i&gt;két konkurrens a levéltár új igazgatója és
      Schnoen Alajos. De mind&lt;/i&gt; &lt;i&gt;a kettő elesik, az igazgató azért,
      mert bolond, Schnoen azért, mer&lt;/i&gt;&lt;i&gt;t&lt;/i&gt; &lt;i&gt;az ő
      transzfigurációja periodikus, és így kiszá&lt;/i&gt;&lt;i&gt;mítható. Kérem,
      szólt Bormester, és kezét fölemelte. Látom, hogy ön itt ellenregényt
      csinál, és bele is egyezem. De várjon csak, ön különös szavakat
      használ. Azt állítja, hogy a levéltár új igazgatója bolond. Honnan
      veszi ezt? Feltevés, válaszolom, amelyet&lt;/i&gt; &lt;i&gt;később meg fogok
      alapozni. Addig, szólt ő, ezt az erős kifejezést mellőzze. Én az
      igazgatót rendkívül komoly embernek tartom. Elvégre, ha valaki hol
      Ursinus, hol Shakespeare, az nem lehet akárki. És mondja, mi
      különbség van az igazgató és Episztemon között? Episztemon, feleltem
      én, a regény tulajdonképpeni főalakja, az az ember, mondjuk, aki
      valamennyi között a legkozmásabb, és amiért én őt különösen nagyra
      tartom, hogy tökéletesen tehetségtelen, még Flaubert
      nyárspolgárainál is tehetségtelenebb, az az e&lt;/i&gt;&lt;i&gt;mber,
      akib&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ől&lt;/i&gt; &lt;i&gt;a géniusz oly mértékben&lt;/i&gt; &lt;i&gt;és oly bántóan
      hiányzik, hogy&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt; &lt;i&gt;Egészen meghat, mondja erre
      Bormester. Szóval ön Episztemont a regény főhősének tartja. Úgy van,
      szólok, és ha lehetne, kényszeríteném önt arra, hogy ezt ilyen módon
      kiegészítse. Az új poén ez kell hogy legyen: Episztemon, akinél a
      maszk seb és kényszer és szükség és őrület és tragédia és mágia és
      cirkusz és fátum és. Mondja csak tovább. Jól van, mondom. Szóval
      Episztem&lt;/i&gt;&lt;i&gt;on egy reggel arra ébred, hogy ő&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;tulajdonképpen Bormester&lt;/i&gt; &lt;i&gt;Virgil. A&lt;/i&gt;&lt;i&gt;h, kiált
      Bormester, szóval ő az én apám. A dolog nem olyan egyszerű,
      folytatom. Episztemon Bormester Virgil, de senkinek se vallja be,
      csak Améline-nek. Amikor Bormester Virgil esténkint a&lt;/i&gt;
      Tépelődések&lt;i&gt;-et írja, Améline elhatározza, hogy valami nagyon
      ros&lt;/i&gt;&lt;i&gt;szat fog tenni, elmegy Episztemonhoz, és háromnegyed év
      múlva ön megszületik. Pokoli, szól Bormester. Még nincs vége,
      folytatom. Améline most önt nem barna, hanem lila gyapjúkendőbe
      burkolja és kiteszi, na? Kitalálja? Óriási, kiált Bormester,
      szóval&lt;/i&gt; &lt;i&gt;ő en&lt;/i&gt;&lt;i&gt;gem kitesz. Hadd találjam ki&lt;/i&gt; &lt;i&gt;hová.
      Selesztó suszter ajtajába. Ördögöt, mondom erre én, önt egyenesen
      Eleksze úr kapujába teszi. Erre nem gondoltam, válaszolt ő, sohasem
      találtam volna ki, annál kevésbé, mert Eleksze urat nem ismerem, és
      soha nem is hallot&lt;/i&gt;&lt;i&gt;tam fel&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ől&lt;/i&gt;&lt;i&gt;e. Ez éppen a
      meglepetés, szólok. Várjon, mondja Bormester, az új poén ellen, még
      ha egyébként bele is egyeznék, kifogásom van. Részlet, de mégis.
      Tessék, szólok. Arra kérném, hogy ne lila kendőben tegyenek ki. A
      lila szint nem nagyon kedvelem. Legyen kék. Sötétkék? Mondjuk
      berlini kék. Ultramarin. Jól van, ultramarin. Köszönöm, ez
      megnyugtat. Szóval ultramarin. De kérem, beszéljen nekem Eleksze
      úrról. Nagyon szeretném őt megismerni.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Eleksze úr gyűjtő. Még szopós gyerek volt, amikor a cuclikat
      gyűjtötte, később csinos biligyűjteménye volt, aztán a szülői házban
      az összes kulcsokat összeszedte, és skatulyába rakta és
      katalogizálta, és cédulákkal látta el, és róluk naplót vezetett. Ez
      a kulcsgyűjtemény még ma is megvan, az ő gyűjteménye a
      földkerekségen a legtökéletesebb, szám szerint
      hatszázhuszonhétezer-ötszázhetvenöt kulcsa volt tegnap. Ahol
      valamilyen új alakú vagy rendszerű vagy anyagú kulcsot meglát, azt
      megvásárolja vagy ellopja, de aztán Eleksze úr bogarat is gyűjt,
      üvegszekrényben őrzi, ásványt és kavicsot és kagylót is gyűjt, és
      cigarettahüvelyt és klozettpapirost, különböző színekben és
      anyagokban és nagyságban és vízjellel és anélkül, sőt papírszalvétát
      is gyűjt, és jelvényt is gyűjt, és kaktuszt és gombot és gumisarkot
      és lepkét és gyó&lt;/i&gt;&lt;i&gt;gyszeres üveget és labdát és zsebkést és
      színes ceruzát és plakátot és tollhegyet és fogkefét és porfestéket
      és itatóspapírt és óraszámlapot és kecske- és birkaszarvat és
      nadrágszíjat és puskatöltényt&lt;/i&gt; &lt;i&gt;és harisnyakötőt és
      aktfényképet és parókát és konzerv&lt;/i&gt;&lt;i&gt;dobozt és dugót és
      r&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ől&lt;/i&gt;&lt;i&gt;safüzért és. Köszönöm, elég, szólt Bormester, most
      már Eleksze urat ismerem. És mondja, Eleksze úr csecsemőket is
      gyűjt? Nem, válaszolom én, bár, amikor önt kapujában az ultramarin
      kendőben meglátta, egy pillanatig azon gondolkozott&lt;/i&gt;&lt;i&gt;, nem
      kellene-e. És Eleksze úr engem befogadott? Nem, nem, Eleksze úr&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;önt a kendővel együtt. Szóval Eleksze úr kendőket sem
      gyűjtött.&lt;/i&gt; &lt;i&gt;Ő már többször gondolt arra, hogy kendőket is fog
      gyűjteni, és úgy volt, hogy ezzel az ultramarin kendővel végre
      megkezdi, de aztán. Igen, a kendővel együtt önt átvitte, találja ki.
      Nem, mondja Bormester, nem találom ki. Ön ismét valamilyen
      ismeretlen nevet fog mondani, és akkor elkezd róla beszélni, én meg
      itt állok, és történetemet nem tudom folytatni. Akkor megmondom én.
      Eleksze úr önt Kesző. Bormester kiabálni kezdett. Semmiféle Kesző.
      Hagyjon békét ezekkel a Keszőkkel. Melyik a négy közül? Melyik,
      kérdem én csodálkozva, hát Domonkos a zászlóval. Nem egyezem bele,
      szólt Bormester. Nem kell. Ez a poén nem kell, mondja a&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;másikat.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;A másik poén sokkal egyszerűbb. Már félek t&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ől&lt;/i&gt;&lt;i&gt;e,
      mondta Bormester. Nincs mit. Az új poén az, hogy ön tulajdonképpen
      Mandula M&lt;/i&gt;&lt;i&gt;óz&lt;/i&gt;&lt;i&gt;es tábornok fia, Venezuelában született,
      tévedésből hazahozták, és itt felejtették Ábelnél. A fene egye&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;meg, szól Bormester, egészen el&lt;/i&gt;&lt;i&gt;kedvetlenít. Nem is kérdem,
      hogy milyen tévedés volt, és miért&lt;/i&gt; &lt;i&gt;felejtettek itt és
      miért&lt;/i&gt; &lt;i&gt;pont Ábelnél. Nem, Ábel nekem kimagaslóan ellenszenves,
      nem nyugszom bele, hogy engem ő neveljen. Err&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ől&lt;/i&gt; &lt;i&gt;szó
      sincs, feleltem én, hiszen Pergelin önt el&lt;/i&gt;&lt;i&gt;lopja. És a
      chimendex szoptat? Nem, ön Tóbiáshoz kerül, részt vesz a Zorge féle
      gyilkosság nyomozásában, és Andrea őrnagyhoz is eljut. És aztán?
      Végül, úgyse találja ki. Esküszöm, hogy nem. Boromeus unokájához,
      akiről kiderül, hogy Monopol apja. És, szól&lt;/i&gt;&lt;i&gt;, Auguszta
      Kornélia féltestvére&lt;/i&gt;&lt;i&gt;? Nem bánom, ha önnek így jobban tetszik.
      Nem, szólt Bormester, sehogy se tetszik. Beszéljen a
      harmadikról.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;A harmadik variáns, mondom én, még ennél is sokkal egyszerűbb. Ön
      fiatalkorában sokat utazott. Járt ön Haydeyarban?&lt;/i&gt; &lt;i&gt;Haydeyar?
      kérdezte Bormester, hol van az? Mi az? Város? Ország? Ázsia?&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;Haydeyarba, mondom én, úgy jut el, ha a tengeren Amiyehig megy,
      ott kiszáll, és vasúton Siminilanniig utazik. Ott átszáll a kaarküi
      vonalra, és Valzon át Siluluba megy. Itt a határ. Torqui-haha innen
      már csak negyven kilométer, Moffon, vagyis a rövidebb úton. Az
      angyalát, szólt Bormester, és mi köze ennek az új poénnek Kaarkühöz
      és Valzhoz? Én még azt se hiszem el, hogy ezek valódi&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;földrajzi helyek. Ön ezt ebben a percben találta ki.&lt;/i&gt; &lt;i&gt;Vegye
      tudomásul, mondom én, hogy ön a haydeyari rádzsa fia. Puff, szólt ő,
      ezt aztán jól kigon&lt;/i&gt;&lt;i&gt;dolta. És hogyan kerü&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ltem ide? Vagy
      ne is mondja, nem, nem akarom, ez a poén se kell.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;A negyedik variáns, mondom én. Ne fárassza magát, szólt
      Bormester, segítségét köszönöm, de majd csak boldogulok magam is.
      Inkább mondom tovább. Csak egy dolog van, amiért önre neheztelek.
      Hogyan gondol&lt;/i&gt;&lt;i&gt;hatta, hogy Episztemon a főalak&lt;/i&gt;&lt;i&gt;? Éppen ő.
      Ne bántsa, szólok én, Episztemont rendkívül kedvelem. Egyébként is
      az ön részér&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ől&lt;/i&gt; &lt;i&gt;az&lt;/i&gt;&lt;i&gt;t az eljárást, hogy új korszak
      elbeszélésébe kezd, inkorrektnek tartom. Mi lesz a regénnyel? Ez
      önnek regény? Az alakokat felsorolja, s aztán faképnél hagyja. Új
      alakokat készül előszedni, anélkül hogy ezeket rendesen kidolgozná.
      E módszer ellen kifogása van? kérdezte ő. Ennek így, mondom, semmi
      értelme. Felhatalmazom arra, szólt Bormester, hogy az adott
      alakokból olyan regényt csináljon, amilyet csak óhajt. Esetleg,
      mondom, meg is fogom tenni. Ez azonban nem teszi fölöslegessé, hogy
      nézetem szerint elhibázott értékeléseit ne tegyem szóvá. Helyes. Én
      tudom, hogy a dolog mire megy ki, hiszen ön jó előre meg is mondta,
      burkolt önkritika és személyes elemzés. Mágikus&lt;/i&gt; &lt;i&gt;tükör. De
      kérem, ez önt nem ment&lt;/i&gt;&lt;i&gt;i fel az ember iránt való köteles
      tisztelet alól. Nagyon szigorú, szólt Bormester halkan. Meg nem
      engedett kom&lt;/i&gt;&lt;i&gt;édia, mondom, amely olyan határo&lt;/i&gt;&lt;i&gt;kat sért,
      amelyek, hiszen tudja. Értem, felel Bormester. És hogyan tartja ön
      ezt a részemr&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ől&lt;/i&gt; &lt;i&gt;elkövetett hibát jóvátehetőnek? Ha
      például Zorge Salamont elnevezem Ágoston atyának, vagy mondjuk
      Toporján nem züllik el, hanem felcsap banktisztviselőnek, és
      cégvezetővé&lt;/i&gt; &lt;i&gt;küzdi fel magát? Nem, mondom é&lt;/i&gt;&lt;i&gt;n,
      egyáltalában nem szokott mód&lt;/i&gt;&lt;i&gt;szereire gondoltam. Sőt. Önnek
      helyenkint rendszeres összefoglaló&lt;/i&gt; &lt;i&gt;előadásokat kellene
      tartania, amely&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ekben az egyes embereket gyarlóságaikért meg
      is feddené, és az olvasókat hasonló gyarlóságoktól óva&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;intené. Az ön történetének nincs m&lt;/i&gt;&lt;i&gt;orálja. Bormester
      hahotázni kez&lt;/i&gt;&lt;i&gt;dett. Remek ember ön, szólt. Ezzel sem elégednék
      meg, folytatom.&lt;/i&gt; &lt;i&gt;Önnek ki kellene dolgoznia azt a módszert,
      amelynek segítségével az&lt;/i&gt; &lt;i&gt;ember ezekét a gyarlóságokat
      önmagában, esetleg másban is, le tudja&lt;/i&gt; &lt;i&gt;győzni. Az
      elbeszélőnek a közösségre nézve hasznos tevékenységet&lt;/i&gt; &lt;i&gt;kell
      kifejtenie és. Bormester folyton nevetett. Önt jogos
      szemrehányás&lt;/i&gt; &lt;i&gt;illeti, amiért oly&lt;/i&gt; &lt;i&gt;fontos alakokat, mint
      Monopol vagy Mirabel vagy&lt;/i&gt; &lt;i&gt;Pipi néni vagy a rektor vagy
      strucc, csak úgy odakeni, Robin Joeról nem is beszélve, hiszen annak
      egyetlen hangját sem hallani, csak azt, hogy felesége megette.
      Föltesze&lt;/i&gt;&lt;i&gt;m a kérdést, hátha az egész ese&lt;/i&gt;&lt;i&gt;mény kulcsa
      éppen Pipi néninél van? Bormester még mindig
      hah&lt;/i&gt;&lt;i&gt;o&lt;/i&gt;&lt;i&gt;tázott. Kulcsokról beszél ön, szólt, ezek a
      kulcsok, remélem, Eleksze úr gyűjteményéb&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ől&lt;/i&gt; &lt;i&gt;valók.
      Nem, uram, mondom én tovább, különösen, ahogy aztán a második
      részben az egészen egyet csavar, és a helyzetet még jobban
      felforgatja, nem csodálkozom az ön vöröshajúján, aki fejét
      elvesztette, és az öreg Benjamin bácsin, aki az embereket m&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ár
      meg se tudja különböztetni. Ö&lt;/i&gt;&lt;i&gt;n egy szót se szólt például
      Jonathánról. Miképpen lett Jonathán fodrász? Engem az egész második
      rész elbeszélése alatt ez a kérdés piszkált. Jó, jó, helyes, Tóbiás,
      Howligree (én ezt a nyegle idiótát ki nem állha&lt;/i&gt;&lt;i&gt;tom), Andrea,
      de miképpen lett J&lt;/i&gt;&lt;i&gt;onathánból fodrász? Meg van elégedve?
      Megnősült? Kit vett el? Mennyi jövedelme van?&lt;/i&gt; &lt;i&gt;Hol lakik?
      Rokonaival kibékült? Tud még angolul? Iszik&lt;/i&gt;&lt;i&gt;? Egészsé&lt;/i&gt;&lt;i&gt;gi
      állapota? Van gyermeke&lt;/i&gt;&lt;i&gt;? Aztán itt vannak az állatok, a
      papagáj meg a cinke, Göncöl és Karmazsin, és kérem, Boromeus, mi
      történt az özveg&lt;/i&gt;&lt;i&gt;yével? Gyermeke volt? Ha volt&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Hagyja abba, szólt Bormester. Önnek egyetlen, nem éppen rossz, de
      nézetem szerint pontatlan összefoglalása van, s ez, amikor Barnabás
      Maximusszal az arcokról beszéltet. Pontatlan? kérdi Bormester,
      miért? Mert önnek a dolgot nem az arcoknál kellett volna megfogni,
      hanem mélyebben&lt;/i&gt;&lt;i&gt;. Tudom, hogy ön muzikális. Úgy van, szólt
      Bormester, szeretem Bachot és a madarakat. Mint Pataj, mondom én.
      Önnek a hangokról kellett volna beszélnie. Ami festői, az nézetem
      szerint inkább a felszínen van. Az éjszaka és a mélység&lt;/i&gt; &lt;i&gt;jele
      a hang.&lt;/i&gt; &lt;i&gt;Ezért a fül a félelem szerve. Fül&lt;/i&gt;&lt;i&gt;em mindig
      nyitva van, még akkor is, ha alszom. Mert&lt;/i&gt; &lt;i&gt;még álmomban is
      félek. Borzasztó&lt;/i&gt; &lt;i&gt;lenne, ha egyszer ezt a félelmet
      elveszteném. Gyermekkorom kedves meséje arról a suhancról szólt, aki
      nem tudott félni, és elindult világgá, és folyton azt mondogatta,
      jaj, csak félni tudnék. Micsoda borzalmakat élt át, éjfélkor
      halottakkal kuglizott, mégse tudott félni. Én az én félelmemet
      nagyon féltem. A földi létezés legértékesebb pozitívuma. Ennek a
      félelemnek szerve a fül. Nézze csak meg az ön&lt;/i&gt; &lt;i&gt;vöröshajú
      segédfogalmazóját, milyen elálló, ijedten fülelő fülcimpái vannak,
      mindig arra figyel, mikor kell elbújni és elszaladni. Mindenkinek a
      fülére van írva, hogy mennyire gyáva. A&lt;/i&gt; &lt;i&gt;bátor emberek füle
      kicsiny. Ön&lt;/i&gt;&lt;i&gt;nek ezért az egyes emberek hangját ponto&lt;/i&gt;&lt;i&gt;san
      le kellett volna írni, le kellett volna hallgatnia. Itt van mindjárt
      Toporján Antal törzsorvos. Az ön előadása szerint nyugodt, csaknem
      sima és olajos hangja van, mondjuk galambszürke és egy kicsit
      selymes, könnyen modulál, terjedelme nem nagy, de elég gazdagon
      árnyalt, úgyhogy háromszor oly tágasnak hallatszik. Ugye így van?
      Nos, ahogy én Toporján hangját lehallgattam, a beállítás rossz.
      Lehet, hogy a felületen, mondjuk a demosthenési látszat vonalán ez a
      galambszürke olaj hangja, de a démont kereső vonalban nyugtalan,
      reszelő hang, erőszakolt és kínos, sokszor csikorog, valamit
      mindenáron eltakar, ugyanakkor mesterségesen előtérbe tol, minden
      szilárd bázis, mondjuk hangnem nélkül, csupa rossz összhangzattani
      lépéssel, dobhártyasértő párhuzamos kvinttel. Az első percben
      amilyen kiegyensúlyozottnak látszik, éppen olyan széthangzó,
      reszketeg és bizonytalan. Ez az ember nem azért bolond, mert jó a
      dolga, hanem azért,&lt;/i&gt; &lt;i&gt;mert csődben van. Állandóan ijedezik.
      Lehet, hogy üldözési mániája is van. Ezért leh&lt;/i&gt;&lt;i&gt;et, hogy
      tényleg el is züllik.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Aztán itt van a másik, a báró hangja. Ön szerint kicsit száraz és
      cinikus és fölényes és affektált, különösen ha angolul és franciául
      beszél és tetszeleg. Szerintem ez a hang kicsinyes és önző, hiú,
      zavart, alacsony igényekkel, hunyász, helyét nem találja, és
      tulajdonképpen folyton fülel. Nem arra, hogy hol kap jó uzsonnát
      vagy bókot, nem, ő folyton fülel. Maga se tudja, mire. Valamit vár,
      és folyton vár, és ez a valami nem jön. Elmegy Adenbe? Azt hiszi,
      hogy Adenben ő azt, amit vár, megfogja hallani? Ő ott is fülelni
      fog, ez a gyáva, hencegő és cinikus szélhámos és hiú svihák.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Aztán itt van Auguszta Kornélia. A felszínen ez a fecsegő és
      locsogó gágogás, a rekedt kacsa, pletykás szatyor. Én hallom, hogy
      ez a némber képes lenn&lt;/i&gt;&lt;i&gt;e az egész várost zsákjába gyúrni és
      hazacipelni, olyan ez a hang, mint a nyitott lyuk, mindent bele,
      mindent bele, nekem, nekem.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Pataj fü&lt;/i&gt;&lt;i&gt;työrészésén kívül csak egyetlenegy esetről tudok,
      amikor a hangnak különösebb jelentősége van, s ez az, amikor Kesző
      Bertalan, az amatőr koldus szólamait adja elő. Nem mintha az előadás
      hiteles lenne. Ismeri az athéni malacvisító történetét? Valaki
      Athénben a visító malacot olyan pompásan utánozta, hogy híres ember
      lett. A másik a hírt megirigyelte, és köpenye alá igazi malacot
      rejtett. Most jön a vicc. Az igazi malac senkinek se tetszett,
      megint csak a művészt tapsolták meg. Miért? kérdi ön. Talán mert a
      malac nagyon is igazi volt? Vagy a művész igazibb, mint a valóság?
      Tud rá válaszolni? Az igazi koldus bosszúság. De micsoda gyönyör
      Kesző Bertalan fuldokló krákogását hallani! Ó, igen, ahogy ő szepeg,
      és tuberkulotikusan köhécsel, nyelvével vibrál és dadog, és kihívóan
      szuszog, és merészen elcsuklik és nyöszörög. Micsoda védelem, hogy
      mindebből semmisem igaz! Betegség és öregség és rokkantság és nyomor
      és elhagyatottság és ínség és éhség és szenvedés, panaszkodik, sár,
      óbégat, tántorog, jajgat, köhög és az egész kutyakomédia. Ön
      tulajdonképpen Kesző Bertalan módszereit követi. Legalább nyolcvan
      ilyen nyomorékot mutat&lt;/i&gt; &lt;i&gt;meg, és ug&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ráltatja őket, és mi
      hálásak va&lt;/i&gt;&lt;i&gt;gyunk önnek, mert azt hisszük, hogy az egészből egy
      szó sem&lt;/i&gt; &lt;i&gt;igaz. Ön az athéni malacvisító&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Túlbecsül, mondta erre Bormester, és száját rángatta. Várjon,
      mondom én, még nem vagyok a végén. Most Bormester Virgil,
      v&lt;/i&gt;&lt;i&gt;olt levéltári segédfogalmazó, később antikvárius&lt;/i&gt; &lt;i&gt;és
      Améline férje, a&lt;/i&gt; Tépelődések &lt;i&gt;szerzője, az ön álapja és
      futóbolond kerül sorra. Kíváncsi vagyok, szól Bormester. Az ön
      helyében én a segédfogalmazó hangjának egész nagy fejezetet
      szenteltem volna. Ő az az ember, akinek hangja tulajdonképpen nincs.
      Mert kié a hang? Azé, akihez szólok. Nos, Bormester Virgil soha nem
      szólt senkihez, és így hangja nem is lehet. Ő az abszolút
      monomániás, zeneileg a monológ, vagyis a néma ember, és amikor
      időnkint felüvölt, csak úgy bele az éjszakába, olyankor még
      magányosabb és még monológabb és monomániásabb. Két ilyen esetre
      emlékszem, az egyik, amikor a törvényszéki tárgyaláson rohamot kap,
      a másik, amikor Améline előtt desperál. Egyébként akármit és
      akárkivel beszél, néma&lt;/i&gt;&lt;i&gt;. Amit mond, tulajdonképpen senkihez
      sem szól. Parole intérieure, ahogy ma mondják. Virgil úr, akihez
      beszél, nem is látja. Labilis és tétova és atonális és iránytalan és
      szubsztanciátlan hang.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Ön, szólt Bormester, apámat sértegeti. Kérem, fegyelmezze
      mag&lt;/i&gt;&lt;i&gt;át. Végül pedig, folytatom, az elbeszélő hangja. Eleinte
      azt hittem, hogy&lt;/i&gt; &lt;i&gt;ön, amikor komédiázik, akkor kí&lt;/i&gt;&lt;i&gt;nosan
      egzakt, s amikor a dolog hirtelen veszélyessé válik, akkor elkezd
      viccelni. Különösen a Hoppy-részletekben tűnt ez fel, de akkor is,
      amikor Barnabás Maximus a vöröshajúnak a nagy beszédet mondja,
      csaknem aristophanesi. Később láttam, hogy a magyarázat nem
      kielégítő. Azt hiszem, hogy ön a bolond és a bölcs hangját keveri,
      anélkül azonban, hogy akár az egyik, akár a másik lenne. Önnek
      minden komédia lenne, ha. Ha. Így mondom. Csak éppen ha. És az ön
      hangja éppen ez a ha. Kettő közé szorult. Ön nagyon szeretne
      vérfagyasztóan komikus lenni, vagy burleszk rémregényt elbeszélni.
      Hangját erre a vonalra állította be. De ön nem ez. Ön csak ugrál,
      mialatt a&lt;/i&gt; &lt;i&gt;többib&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ől&lt;/i&gt; &lt;i&gt;igyekszik bolondot csinálni,
      és inkább önmagát neveti ki, nehogy saját maga komikussá váljon.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Értem, szól Bormester, ön tehát azt állítja, hogy hangommal én
      önmagamat bekerítem. Körülbelül, válaszolom. Hálás vagyok, szólt,
      hogy ezt oly sok fölös&lt;/i&gt;&lt;i&gt;leges beszéddel, de mégis megmondta.
      Tudja ön, hogy mi az az egy-, két- és háromszobás őrült? Gondolom,
      felelem. Egyszobás őrült Pergelin vagy Fillér Joachim. A kétszobás,
      vagyis dupla, Ágoston vagy jellegzetesen Améline. Van három- és több
      szobás őrült&lt;/i&gt; &lt;i&gt;is, de van egész őrültekháza. Ö&lt;/i&gt;&lt;i&gt;n, mondom
      erre, önmagát ilyen őrültekházának tartja? Engedelmével, válaszol
      Bormester halkan. A sötétség mindenre emlékszik, minél sötétebb,
      annál inkább. Az éjszaka a rossz lelkiismeret és az álom, emlékezés
      soha el nem követett bűnökre.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Most pedig, mondom én, arról szeretnék beszelni, hogy miért
      tartom Episztemont a regény főalakjának. Bormester öklét mutogatta.
      Már megint Episztemon. Nem engedem el, folytatom, meg kell
      hallgatnia. Jó, mondta Bormester, és sóhajtott,&lt;/i&gt; &lt;i&gt;csak arra
      kérem. Igen, szólok,&lt;/i&gt; &lt;i&gt;röviden. Episztemon a regény főalakja,
      nem pedig, mint hinni l&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ehetne, Schnoen Alajos. Schnoent&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;én, bár a történet háromszerűségében mutatja be (az egész regény
      a sokszerűség gondolatára épült fel), mint tanárt, mint kötekedő
      ficsúrt és mint esztelen verekedőt, tulajdonképpen egyszerűen
      hóbortos bádogosnak tartom. Hogy miért éppen bádogosnak, nem pedig
      kályhásnak, sem tetőfedőnek, sem útkövezőnek, sem kocsikovácsnak,
      sem kárpitosnak, sem órásnak, sem csaposnak, sem könyvkötőnek, sem
      keretezőnek, se szabónak, sem üvegesnek, se szakácsnak, sem
      hajóácsnak, azt majd későbben egészen bőven meg fogom indokolni.
      Beszéljen már Episztemonról, szólt Bormester. Az imént, mondom,
      indulatos volt, amikor beszélni kezdtem róla. Nos, kérem, Schnoen
      Alajost én hóbortos bádogosnak tartom, a történet főala&lt;/i&gt;&lt;i&gt;kja
      tulajdonképpen Episztemon. Ö&lt;/i&gt;&lt;i&gt;n, nézetem szerint, azt az
      eljárást követte, amit néhány képén Brueghel alkalmaz, különösen
      az&lt;/i&gt; Ikarusz &lt;i&gt;című festményén, ahol, kolosszális táj,
      tengeröböl, város, házak, hajók, kikötő, erdő,
      szántóvető&lt;/i&gt;&lt;i&gt;parasz&lt;/i&gt;&lt;i&gt;tok, almaszedés, utak, kocsik és
      gulyák és lovak és katonaság és a&lt;/i&gt; &lt;i&gt;roppant távlatban oldalt a
      tengerben picurka kis löccsenés, mintha&lt;/i&gt; &lt;i&gt;valaki a vízbe köpött
      volna, itt esik a tengerbe a szegény Ikarusz.&lt;/i&gt; &lt;i&gt;Ön is egész
      menazsériát vonultat fel, koholt al&lt;/i&gt;&lt;i&gt;akokat, fene nagy
      his&lt;/i&gt;&lt;i&gt;tóriát és bonyodalmat, csak azért, hogy az embert
      félrevezesse, é&lt;/i&gt;&lt;i&gt;s&lt;/i&gt; &lt;i&gt;ne vegye észre, hogy a főalak
      Episztemon.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Az elmélet jó, szólt Bormester. Az aránytalanul kevés hely,
      ahol&lt;/i&gt; &lt;i&gt;ön vele foglalkozik, az&lt;/i&gt; &lt;i&gt;alak jelentőségét nem
      csökkenti. Az&lt;/i&gt; &lt;i&gt;egész tör&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ténetben Episztemon az egyedüli
      ember, akinél nyomon követhető,&lt;/i&gt; &lt;i&gt;hogy az eszméből miképpen
      les&lt;/i&gt;&lt;i&gt;z rögeszme. Episztemon története az ő pszichológiája. Úgy
      ismerjük meg&lt;/i&gt;&lt;i&gt;, hogy süket. De ugyanakkor meg&lt;/i&gt;&lt;i&gt;tudjuk
      róla, hogy éveken keresztül számos igen sú&lt;/i&gt;&lt;i&gt;lyos és még
      súlyo&lt;/i&gt;&lt;i&gt;sabb nyavalyán esett át, amelyek közül, szerencsére,
      egyetlenegy sem&lt;/i&gt; &lt;i&gt;volt komoly, mindezzel Episztemon csak
      feltűnést óhajtott kelteni, az embertársainak részvétét, mondjuk
      szeretetét óhajtotta provokálni. Később Episztemon lopni kezdett.
      Nem volt szüksége rá. Ha nem is volt gazdag, de gondtalanul élt.
      Ismét csak a feltűnés. Nevetséges? Don Quijote modern változatban,
      sokszerűbben, de éppen olyan alaptalanul, aki saját életét nem tudja
      komolyan venni, és sü&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ketségb&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ől&lt;/i&gt; &lt;i&gt;a kleptomániába
      s onnan az álöngyilkosságba csak úgy magától sodródik. Amit bizonyos
      magas síkon eszmének nevezünk, az benne rögeszmévé lesz. Ez benne a
      Don Quijote-i. Bolyongó és tévelygő, és semmi sem lenne érdekesebb,
      mintha valaki leírná, Ep&lt;/i&gt;&lt;i&gt;isztemon a túlvilágon milyen
      kalandokat él át, a reinkarnációknak milyen kimeríthetetlen
      sorozatába keveredik, csakis azért, mert sehol se tud megállni, és
      mert valóságnak tart valamit, ami nem az. Mi az, amit Episztemon
      valóságnak tart? A maszk. És mi az&lt;/i&gt;&lt;i&gt;, amit Episztemon nem
      ismer, és még csak el se tud gondolni? Valódinak lenni. Ezért ő a
      tévelygő és mélyebben tévelygő, mint Bormester Virgil, a levéltári
      segédfogalmazó&lt;/i&gt;&lt;i&gt;.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Lenyűgözően érdekes, szólt Bormester, és ásított. Valóban unja?
      kérdem. Nem is képz&lt;/i&gt;&lt;i&gt;eli, szólt. Azért, mondom, azt még meg
      kell hallgatnia, amit a hangok elemzésének kiegészítésére, az ön
      mulasztását pótolva, Episztemon járásáról kell mondanom.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Bormester Virgil, mielőtt az igazgatót megismerte, nem járt,
      sokkal inkább somfordált, mindig egy kicsit oldalt, de azt is
      ügyetlenül és gyáván. Ön apámat ismét sértegeti, mondta Bormester.
      Mikor az igazgató ajtaján először kilépett, akkor lett járása
      hebehurgya, és ha az ember jól odanézett, csodálkoznia kellett,
      miért nem botlik el saját sarkában, és miért nem esik orra. Később
      időnkint csaknem előrezuhant, mintha mindkét lábával egyszerre akart
      volna lépni, különösen, mikor fogsága leteltével a fegyház kapuján
      kilépett. Jelleg&lt;/i&gt;&lt;i&gt;zetes volt, amikor Tóbiás
      letartóz&lt;/i&gt;&lt;i&gt;tatta. Mint emlékszik, az asztalnál ült, és a&lt;/i&gt;
      Tépelődések&lt;i&gt;-et írta. Fölkelt, és bár nem akart menni, önmagát a
      rohanástól csaknem vissza kellett tartania. Majdnem ugrott. Mikor
      aztán újra hazatért, sarkát a földön húzta, meg-megállt, egy helyben
      topogott, aztán lomposan továbbvánszorgott. Le volt törve. Miért?
      kérdi. Megmondom. Azt remélte, hogy ismét a börtönbe kerül, éspedig
      ártatlanul, s így egyébként teljesen értelmetlen élete újra értelmet
      nyer. Milyen értelmet? Azt is megmondom. Mártírértelmet, bár ez a
      mártírság&lt;/i&gt; &lt;i&gt;tulajdonképpen csak annyi, hogy bűnbak, vagyis
      komikus mártír. De Virgilben túl sok a pátosz, azt hiszi, hogy egész
      életét az ártatlan bűnhődés jegyében rendezheti be, azért, amikor
      elvitték, ugrott (ugrás a börtönbe), mikor pedig hazatért, le volt
      törve&lt;/i&gt; &lt;i&gt;(vánszorgás vissza a szabadságba).&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Episztemon járása minden metamorf&lt;/i&gt;&lt;i&gt;óz&lt;/i&gt;&lt;i&gt;isával
      megváltozott, amikor süket volt, süketen járt, amikor tolvaj volt,
      úgy járt, mint a tolvaj. Ő, kérem, a maszkot komolyan vette, mint
      hipochonder a betegséget. Járásából azonban sohasem tűnt el az, hogy
      lábfejét befelé fordította. Nem volt csámpás. Lúdtalpa sem volt.
      Ennek a magatartásnak nála védekezés jellege volt, mondjuk így,
      védekezett a valóság betörése ellen. Így aztán járása hintázó lett,
      vállait hangsúlyozottan ringatta, feje előrelógott, és karjait
      himbálta, mint a gorilla. Térdét sohasem feszítette meg, és egész
      talpát nem tette a földre, mindig gyorsan felkapta, aztán azon
      tűnődött, most mit tegyen. Biztosan rossz futó volt. Megállni pedig
      éppen nem tudott. Sok esetben az volt a közérzete, hogyha áll,
      gallérjánál fogva szögön lóg, és lába a levegőben kalimpál. Lába
      fejét il&lt;/i&gt;&lt;i&gt;yenkor még erősebben befelé for&lt;/i&gt;&lt;i&gt;dította. Az
      egészből persze semmit sem értett. Táncolni sohasem tanult meg.
      Lépcsőn cipője orrát mindig beverte, bár soha a karfát el nem
      eresztette, mialatt talpának külső része hihetetlen gyorsan
      elkopott, sarka csaknem érintetlen volt, mintha soh&lt;/i&gt;&lt;i&gt;a sarkára
      nem is lépett volna&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Ne higgye, szólt Bormester, ho&lt;/i&gt;&lt;i&gt;gy én az ön iparkodását nem
      mél&lt;/i&gt;&lt;i&gt;tányolom. Köszönöm, mondom. Valamire az&lt;/i&gt;&lt;i&gt;onban
      szeretném fi&lt;/i&gt;&lt;i&gt;gyelmeztetni és ez az. Még nem fejeztem be,
      szólok, és kezemet t&lt;/i&gt;&lt;i&gt;iltakozva fölemelem. Tudom,
      vá&lt;/i&gt;&lt;i&gt;laszolta ő, és ahogy én önt ismerem, belátható időn belül
      nem is fogja befejezni, sőt azt mondom, hogy ezt így be sem lehet
      fejezni. Nem értem, szólok türelmetlenül. Ha ön ilyen részletekbe
      bocsátkozik, alakjainak hangjáról és járásáról hosszasan beszél, azt
      hiszem, zokon veszi, miért nem említem meg hajuk minőségét,
      testszagukat, emésztésüket, álmaikat és. Úgy van, mondom én, ezt
      mind zokon veszem, és minden valamirevaló olvasó az én véleményemen
      van. Én, szólt Bormester, az olvasóval nem bizalmaskodom. Senkinek
      az arcát nem kémlelem, hogy mit szól ahhoz, amit nekem éppen kedvem
      van mondani. És mit óhajt ebből kihozni? kérdem én. Először is azt,
      hogy ön hangról és járásról beszél, és részletrajzait ha meg is
      hallgatom, rossznak tartom és elvetem. Mondja, ha ön zenét ír, akkor
      mi az, ami legelsősorban fontos? A zene, mondom én. Ha ön
      matematikát csinál, mi a fontos? A szám, ugye? K&lt;/i&gt;&lt;i&gt;étségtelenül.
      Ha ön szobrot farag, akkor igyekszik az egész létezést a márványba
      belefaragni? Igen, mondom erre én, de kérem, ne játsszon nekem itt
      sókratési dialektikát, mondja meg, mit akar. Ha ön regényt ír, mi a
      fontos? Ugye a szó? Belátom, mondom én.&lt;/i&gt; &lt;i&gt;Ön itt elvekről és
      tulajdonságokról és hangokról és járásokról társalog. Ez a módszer
      rossz. Önnek dolga csak a szavakkal van. Szóértékekkel. Az irodalom
      nem egyéb, mint az ember számára forróvá lett szóértékek
      kidolgozása. Itt ne hozakodjunk elő hangokkal és járásokkal. Nekem
      csak a szavakkal van dolgom. A költészet világa nem a kozmosz, nem a
      társadalom, nem a pszichológia, nem a történet, nem a morál. A
      költészet világa a szóval kezdődik, és a szóval végződik. Nincs
      probléma, nincs egyenlet, nincs ít&lt;/i&gt;&lt;i&gt;élet, nincs&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;követ&lt;/i&gt;&lt;i&gt;keztetés. Egyenlet is szó, ítélet is szó,
      következtetés is szó. Nem járás, hanem szó. Nem hang, hanem szó.
      N&lt;/i&gt;&lt;i&gt;em arc, hanem szó. Mindig szó&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;ah, kérem, semmi pénzért nem lennék író. Talán amiért
      Jacobsen&lt;/i&gt; &lt;i&gt;mondta? Az ember a nagy tó partjá&lt;/i&gt;&lt;i&gt;n ül és ül,
      amíg önmagát vala&lt;/i&gt;&lt;i&gt;milyen furcsa alakban kihalássza.&lt;/i&gt; &lt;i&gt;Ezt
      hívják aztán olyan nagy szó&lt;/i&gt;&lt;i&gt;val&lt;/i&gt; &lt;i&gt;statusnak. Én, kérem,
      minden stílusra köpök, sőt minden stíl&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ust&lt;/i&gt; &lt;i&gt;az első tíz
      perc izgalma után kínosan feszélyezőnek tartok, elsősorban nem a
      magam, hanem&lt;/i&gt; &lt;i&gt;a&lt;/i&gt; &lt;i&gt;boldogtalan író részérő&lt;/i&gt;&lt;i&gt;l, akinek
      most, hogy ezt az izét kiókumlálta, végig is kell játszania,
      bárhogyan unja, sőt az író is pont olyan, mint a többi, vagyis,
      kérem szépen, rögeszme nélkül író nincs. Egyetlen író, mint jól
      tudja, Lawrence Sterne kísérelte&lt;/i&gt; &lt;i&gt;meg, hogy rögeszméit
      levakarja, de csak azt érte el, hogy az lett a rögeszméje, hogy
      nincs rögeszméje. Pfuj. Sterne egyébként ragyogó író, nézetem
      szerint már egy kicsit több, határjelenség, már csaknem. De hagyjuk.
      Nem, kérem, én azért nem lettem és nem&lt;/i&gt; &lt;i&gt;is lennék író, semmi
      pénzért, mert én az írás technikai reménytelenségével tisztában
      vagyok. Mialatt az egyiket megírom, a másik hármat, tizenötöt,
      harminckilencet okvetlenül ki kell hagynom, vagy el kell kennem.
      Liebermann, a festő azt mondta, rajzolni&lt;/i&gt; &lt;i&gt;annyi, mint
      kihagyni. Írni is annyi. Ilyesmire semmi kedvem. Inkább az egészet
      kihagyom. Nekem az egész egyszerre kell. Minden egyéb kevés. Piha.
      Egyik élettörténetemet megírom,&lt;/i&gt; &lt;i&gt;és a többi
      tizenhatezer-ötszáz&lt;/i&gt;&lt;i&gt;negyvenkettőt, de azt hiszem, még ennél is
      több&lt;/i&gt;&lt;i&gt;et, kénytelen vagyok elkenni. Hamis, ha mondom.&lt;/i&gt; &lt;i&gt;A
      beszéd még-még, szabatos stíl&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ust nem vagyok köteles
      megtartani, beszéd közben vigyoroghatok és köphetek. Mert remélem,
      ön sohasem volt meggyőződve arról, hogy ez az Ágoston atya és a
      strucc és a többi regé&lt;/i&gt;&lt;i&gt;nyfigura. Ezek az emberek mind szavak.
      Ez itt, ahogy mindjárt is mondtam, az én személyes sorskatalógusom,
      az én létem tulajdonságai, mondjuk énem vegyelemei, amelyeknek
      konglomerátuma az ember, d&lt;/i&gt;&lt;i&gt;e tulajdonképpen szó, szó, szó&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Itt van például az öreg Cimucka bácsi. Cimucka? mondom én&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;gyanakodva, sose hallottam róla&lt;/i&gt;&lt;i&gt;. Annak oka igen egyszerű,
      vála&lt;/i&gt;&lt;i&gt;szolta Bormester, éspedig az, hogy róla eddig még nem
      beszéltem. Ki&lt;/i&gt; &lt;i&gt;ez a Cimucka? szólok türelmetlenül. Ötvenhat
      évvel ezelőtt paraszt&lt;/i&gt; &lt;i&gt;gyerek volt, és a gömbölyű&lt;/i&gt; &lt;i&gt;Teréz
      csak egyenruhához akart feleségü&lt;/i&gt;&lt;i&gt;l&lt;/i&gt; &lt;i&gt;menni. Cimucka erre
      vasutas lett, málházósapkában járt, később e&lt;/i&gt;&lt;i&gt;l&lt;/i&gt;&lt;i&gt;csapták,
      mert a vagonokat lopkodta, és rajtakapták. Most a városba&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;ment, és bankaltiszt lett. Ugye&lt;/i&gt; &lt;i&gt;érdekes? Tűrhető, mondom
      én. Ci&lt;/i&gt;&lt;i&gt;mucka a tisztviselők asztalait felnyitogatta, és egy
      idő múlva itt is&lt;/i&gt; &lt;i&gt;rajtakapták és elcsapták. A fénykorszak
      ekkor következett el. Sírásó&lt;/i&gt; &lt;i&gt;és temetőőr lett, a sírokról
      ellopta a virágokat és a cserepeket, és sok&lt;/i&gt; &lt;i&gt;borravalót
      kapott. Cimuckáék mindennap kétszer ettek húst, Teréz&lt;/i&gt; &lt;i&gt;ötven
      üveg savanyú paprikát és káposztát tett el, Cimucka pedig a&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;temető kapusának azt mondta, sose bántam meg, hogy megnősültem,
      senki olyan savanyúságot nem tud csinálni. Teréz meghalt, és
      Cimuckát a temetőb&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ől&lt;/i&gt; &lt;i&gt;is elcsapták, mert a
      sírkereszteket tüzelőnek eladta. Házmester lett, és hatvanöt centi
      hosszú, harmincöt centi széles és kilenc centi mély ládát készített,
      megtöltötte földdel, októberben búzát vetett. Reggel kinézett az
      égre. Nem lesz eső, mondta. A vetést aggódva vizsgálta. Gyengén
      csírázott. Végül megjött az eső. Tavasszal a búza hirtelen nyúlni
      kezd&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ett, esőt rendesen kapott, júni&lt;/i&gt;&lt;i&gt;usban virágzott,
      aztán megsárgult. Cimucka bácsi a kalászt tapogatta. Tavaly ötnegyed
      kiló búzája termett. A termés az idén kisebb lesz. Ollóval aratott,
      a kalászt ö&lt;/i&gt;&lt;i&gt;sszekötözte, aztán húsverővel kicsépelte. Ötnegyed
      kiló. Elég jó termés. A földet újra fölszántotta, megtrágyázta, és
      októberben, mikor az idő esőre állt, ismét vetett. Jó volt a termés?
      kérdezte a fűszeres. Jobb is lehetett volna, szólt Cimucka, de a
      szárazság miatt a szemek aprók maradtak. Zsebéből tíz szemet vett
      elő, és megmutatt&lt;/i&gt;&lt;i&gt;a. Nem, a vetés nem volt gyomos&lt;/i&gt;&lt;i&gt;. A
      konkolyt és a muhart kiszedte, szép búza volt, az udvaron ott
      lengedezett. Talán jövőre. Cimucka a láda mellé ült és nézte. A mag
      szép sorjában hajtott. Hogy áll a búza? kérdezte a borbély. Cimucka
      néha igazán aggódott, de nagy baj nem lett, sőt az idén egy kiló és
      harmincöt deka termett.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Mit akar ezzel a Cimuckával? kérdem. Kérdését, szólt ő, nem&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;egészen értem. Ez a Cimucka a zsákutcába futott paraszt és
      tolvaj.&lt;/i&gt; &lt;i&gt;Apró piszkos lopások és búzaszentimentalizmus
      keveréke, fals és ríkató. Tisztában van ön azzal, hogy Cimucka
      búzaládája mit jelent?Tudom, szólok én unottan, a maga búzaládája
      mindenkinek megvan, és erre illik meghatódni. Én, mondta Bormester,
      meg is vagyok hatva. Ennek az embernek saját hibájából, így mondom,
      saját hibájából semmije se maradt, csak a búzaláda. A könnyfacsaró
      ebben az, hogy saját hibájából. Én, folytatta Bormester, magamat
      ebben mélyen érintve találom. Elfuserált so&lt;/i&gt;&lt;i&gt;rs. Szétment.
      Eredetileg sem lehetett valami kitűnő anyag, de elmállott. Saját
      hibájából. De a búzaláda megmaradt. Hagyja abba, mondom én, nem fog
      vele megríkatni. Vén tolvaj, sírrabló, asztali tolvaj, komisz és
      alacsony állat, nem tud mást, mint húst zabálni és savanyú paprikát.
      Na igen, szól erre ő, ha érti, akkor úgy is jó. Cimu&lt;/i&gt;&lt;i&gt;cka is én
      vagyok a lopott sírke&lt;/i&gt;&lt;i&gt;resztekkel és a káposztával, a
      vas&lt;/i&gt;&lt;i&gt;utassapkával és a búzával. Az él&lt;/i&gt;&lt;i&gt;etszentség utolsó
      szikráját nem komédiázta el.&lt;/i&gt; &lt;i&gt;A létért való
      hazu&lt;/i&gt;&lt;i&gt;dozásban és bű&lt;/i&gt;&lt;i&gt;nözésben és félelemben és zabálásban
      egyetlen szikrát mégiscsak&lt;/i&gt; &lt;i&gt;sikerült megmenteni. Lehet
      ebbő&lt;/i&gt;&lt;i&gt;l új élet? Mit gondol? Ez az én kérdésem is, lehet
      egyetlen kis megmentett szikrából új tűz? Én, kérem, ha Cimuckára
      gondolok, nagyon félek.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Tudja, az én tízmill&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ió hektó boromból fél korty, érti? De
      mégis. Nos, mialatt az az esemény, amiről az imént beszéltem,
      lefolyt, még elképzelhetetlenül sok százmillió folyt le és folyik
      állandóan az előbbivel szimultán. Hogy tetszik önnek ez a szó, hogy
      szimultán? Olyan, mint a mohamedán uralkodó neve. Hatodik Szimultán,
      a győzhetetlen. Én vagyok Hatodik Szimultán. Mindegy? Persze. Ez az
      írás fals dolog. Ha beszélek, mégis közben az ellenkezőt is
      gondolhatom, és kézmozdulattal jelzem, így mondom ugyan, de kérem,
      vagy nem iga&lt;/i&gt;&lt;i&gt;z? Az átkozott status. A maszkok ellensége
      vagyok. De nem úgy szabadulok meg t&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ől&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ük, mint my dear
      friend and master Lawrence Sterne the Great, aki azokat le akarta
      vetni, hanem úgy, hogy mind magamra veszem, én vagyok Barnabás
      Maximus és Laura és a strucc és Andrea és Gambr&lt;/i&gt;&lt;i&gt;inus és
      nyinyinyi, én vagyok Au&lt;/i&gt;&lt;i&gt;guszta Kornélia, és én vagyok
      a&lt;/i&gt;&lt;i&gt;z öreg Cimucka bácsi a búzaládá&lt;/i&gt;&lt;i&gt;val. Szó, mind szó.
      Érti? Ön majd később csodálkozni fog, de többet&lt;/i&gt; &lt;i&gt;mondok, még
      én is csodálkozni fogok.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Mondom, hiába is próbálkozik, nem fog tudni rávenni arra, hogy
      író legyek. A történetet beszélem, s mialatt beszélem, tovább
      bomlik, a történet megállíthatatlan folyamat, és éppen ezért a
      legnagyobb mértékben démoni. Az ilyesmi nem türelem vagy tehetség
      kérdése. A dolog egészen&lt;/i&gt; &lt;i&gt;másképpen van. Össze is folyik.
      Eggyel több ok arra, hogy démoni legyen. Rejtett ebek fakadnak fel,
      titokzatos tébolyok jelennek meg, de máris sóhaj és röhej, az egész
      eltűnt. Nem j&lt;/i&gt;&lt;i&gt;óz&lt;/i&gt;&lt;i&gt;an dolog ez. Ha azt kérdezi
      t&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ől&lt;/i&gt;&lt;i&gt;em, hogy ez a történet, amit elbeszéltem,&lt;/i&gt; &lt;i&gt;a
      valódi történetnek megfelel-e, sarokba szorítana, azt kellene
      válaszolnom, sajnos nem felel meg. Nem felel meg, éspedig nem azért,
      mert a tényekben nem vagyok elég hű (bevallom, egyáltalában nem
      vagyok az), hanem azért, mert szavak. Mindig a szavak.
      Mi&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ndegy? Legyen mindegy. Tulajdonképpen nem is életem
      történetét mondom el, ennek semmi értelme sem lenne, mert az ember
      életének önmagában nincs is értelme, hanem tükröt csinálok, és ebben
      egész életemet egyszerre kívánnám megnézni, egyszerre, érti, az
      egészet egyszerre. Amit eddig elértem, elég silány. Örülök, hogy
      szintén ezen a véleményen van. Mit tegyek? A tükör. Annyit már eddig
      is tudok bel&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ől&lt;/i&gt;&lt;i&gt;e, hogy ez a Bormester Mihály, ha benne
      így Améline és Laura és Monopol és Hoppy és a többi mind
      összefolyik,&lt;/i&gt; &lt;i&gt;ez, mondom, semmi egyéb, mint egy dézsa moslék.
      Később err&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ől&lt;/i&gt; &lt;i&gt;még majd sokat beszélek. Azt hiszi,
      szégyellem magam? Moslék. Szó sincs róla. Azt hiszem, nem vagyok
      képes magamat szégyellni. Az ilyen szó csepeg a tudatlanságtól és a
      gőgt&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ől&lt;/i&gt;&lt;i&gt;. De azt hiszi, én a többinél különb vagyok? Nem
      vagyok író; és nem is akarok az lenni, és semmi pénzért nem tenném
      magam nevetségessé azzal, hogy tollat fogok és. Hagyjon békében.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Ha már ilyesféle valaki lettem&lt;/i&gt; &lt;i&gt;volna, talán még a
      leginkább épí&lt;/i&gt;&lt;i&gt;tész. Igen, sokáig azzal a g&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ondolattal
      foglalkoztam, hogy házat fogok építeni, a helyet már meg is kerestem
      a folyó mellett, jegenyefák között, elég csinos helyecske volt. A
      kertet magas kőfallal vettem&lt;/i&gt; &lt;i&gt;volna körül, és ezen át csak
      egyetlen bejárás lett volna, s ez a főút széles lépcsőfeljárattal a
      monumentális kapuhoz vezetett volna. A fe&lt;/i&gt;&lt;i&gt;lirat a kapu fölött
      a következő&lt;/i&gt;&lt;i&gt;: Tat tvam asi. Ez vagy te. Arany betűk,
      alabástromba vésve, éjszaka kivilágítva, nemes és egyszerű dísszel,
      alatta barna tölgyfa kapu, rézverettel, mindez komolyan, kicsit
      szigorúan és egzaktul megfogalmazva, semmi fölösleges cikornya,
      semmi dagályos faszád, inkább a Pitti palota modorában és
      félreérthetetlenül. Íme a bejárat. A kapu. Ön a lépcsőn fölmegy,
      kétségtelenül megilletődve, de nyugodtan és elégedetten. A kapu a
      csengő nyomására kitárul, s ön belép. A csarnokban lépcső vezet fel.
      Jobbra-balra sehol ajtó, fel az első, aztán a második emeletre,
      aztán a teraszra, s onnan a túlsó oldalon ismét le a kertbe. Ön
      csodálkozik. Az ördögbe is, itt valami tévedés van. A házat
      megkerüli, ismét belép. Az ajtót keresi. Jobbra és balra tapogat,
      kopog. Nincs. Simafalak. Szép fehér márvány, de ajtó nincs. Megint
      fölmegy a tetőre, és a túlsó oldalon le.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Most már gyanakodni kezd. Balra fordul, és ajtót talál. A
      felirat: Vigyáza&lt;/i&gt;&lt;i&gt;t, magasfeszültség, idegeneknek a belépés
      szigorúan tilos és életveszélyes. Gondolkodik. Ha a főkapu nem
      bejárat, akkor nyilván ez az. Benyit, kis, felső világítású és kör
      alakú terem. A középen emelvényen a knidosi Venus áll, modern
      sötétkék fürdőtrikóban, nyilván, hogy az érzékeny erkölcsűeket ne
      sértse. Ajtó itt is van. A következő ajtóhoz lép. Felirat: konyha,
      benyit, és csakugyan kanálislyukhoz ért. A szag miatt gyorsan kilép,
      és a következő ajtót keresi. Személyzeti bejárat. Szűk lépcső
      kanyarog először a pincébe le, aztán sötétfolyosón az emeletre, ajtó
      sehol. Végül a második emeleten a folyosó nekivezet a csupasz
      falnak. Vissza kell fordulni. Most már ön is, mint bárki,
      megértette, hogy valaki önnel bolondját járatja. Megpróbál jó képet
      vágni, és a következő ajtót is kinyitja. Felirat: Vendégbejárat.
      Orrát csaknem beveri, mert kérem, az ajtóban vakolt fal, semmi
      egyéb. Következő felirat: Pince. Természetesen a padlásra vezet, kis
      toronyba és annak is tetejére. A pince legyen pince, vagy nem? Ismét
      más ajtó. Magánlakás. Benyit. Tágas és nagy ablakos terem, a szemben
      levő falon&lt;/i&gt; &lt;i&gt;freskó, Szent Flóriánt ábrázol&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ja, amint
      éppen tűzvészt olt el, alatta szép betűkkel: a legeredményesebb
      gyújtogatás és tűzoltás. A teremben persze hamar elunja magát, és
      elvégre az a cél, hogy a házba jusson. Ajtófelirat: Istálló. Igen
      szűk folyosó vezet a ház közepébe, végül kis, kápolnaszerű hely
      harangocskával, szentképekkel, és a középen az emelvényen kicsinyke
      angolklozett, egyébként itt kellemes meleg van és tömjénillat. Ismét
      visszafordul, és most már elkezd mérgelődni. Hogyan mennek itt be
      azok az emberek, akik itt laknak? Raktár. Itt vigyázni kell,
      me&lt;/i&gt;&lt;i&gt;rt ha egyet lép, a kútba esik. J&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ól van. Tovább. W.
      C. férfiaknak és nőknek (koedukatív árnyékszék). Kis helyiségbe ér,
      ahol kerti bútor, növény, pálma, az asztalon folyóiratok, mint a
      fogorvos előszobájában. Más aj&lt;/i&gt;&lt;i&gt;tó. Váróterem. Ha ide belép,
      nyí&lt;/i&gt;&lt;i&gt;legyenes folyosó vezet át a házon és a másik oldalon ki a
      kertbe. Nincs bejárat, állapítja meg kimerülten és lehangolva. De
      íme mégi&lt;/i&gt;&lt;i&gt;s van a házon ablak, a kémény fü&lt;/i&gt;&lt;i&gt;stöl, és
      egyébként is látszik, hogy a házat lakják. Most már csak egy ajtó
      van. Biztos ez az. Imaház. Vaksötét van, és igen kellemetlen szag.
      Gyufát gyújt, és látja, hogy trágya, szemét, cserepek, férgek,&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;régi edény, ócskavas, rongyok&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Jól van, mondom én, most már értem. Ha óhajtja, folytatni tudom.
      Abban az esetben, ha a bejáratot valamelyik&lt;/i&gt; &lt;i&gt;fa törzsén
      keresztül vagy a folyó alatt mégis megtalálnám, és a házba jutnék,
      igazán nem sokra mennék. Örülök, szólt Bormester, hogy megértett.
      Mert kérem, folytatom&lt;/i&gt; &lt;i&gt;én, ha a&lt;/i&gt; &lt;i&gt;kilincset lenyomom,
      máris el vagyok készülve arra, hogy az nem az ajtót nyitja meg,
      hanem gramofont indít el, és a Körösi leányt vagy a
      Tannhüuser-zarándokindulót játszsza. Bravó, kiált Bormester, tudom,
      ismeri leküzdhetetlen ellenszenvemet Wagner iránt. A
      villanykapcsolókhoz meg egyáltalán nem mernék nyúlni, mert azok
      biztosan forró vagy jeges tussal vannak&lt;/i&gt; &lt;i&gt;összeköttetésben, ha
      pedig valamelyik szobában, véletlenül, mert ez&lt;/i&gt; &lt;i&gt;is
      megtörténhet, kerevetre találn&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ék, nem mernék leülni, mert
      tud&lt;/i&gt;&lt;i&gt;nám, hogy az süllyesztő, ha pedig&lt;/i&gt; &lt;i&gt;valahol
      bárszekrény lenne, fala&lt;/i&gt;&lt;i&gt;tozóval, a sonka papírmaséból
      len&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ne, a konyakosüveg pedig felrob&lt;/i&gt;&lt;i&gt;banna, és egyébként
      is a konyhatűzhely a rokokó szalonban lenne,&lt;/i&gt; &lt;i&gt;az éléskamra a
      könyvtárban, a&lt;/i&gt; &lt;i&gt;könyvtár viszont a gardrób sarkáb&lt;/i&gt;&lt;i&gt;an, és
      az ebédlő közepén roppant teknő, sajtárokkal és dézsákkal és
      üstökkel, és minden jel arra vall, hogy nagymosásra készülnek, a&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;mosókonyhában viszont világosbí&lt;/i&gt;&lt;i&gt;bor selyemkárpít, de a
      székek helyett nyers fatönkök, és mindegyik tönkön friss macskaszar,
      amelynek szaga kellemetlenül vegyülne a floridai mák illatával, és a
      falon&lt;/i&gt; &lt;i&gt;a felirat: Mene tekel ufarszin&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;A kályhákról megfeledkezett, szólt Bormester. Egyáltalában nem,
      válaszolom. A kályhák egy része jégszekrény&lt;/i&gt;&lt;i&gt;, más része
      süllyesztő vagy lift vagy pénzszekrény vagy gyorsforraló vagy
      szellőztető vagy titkos átjárat a másik szoba padlója alá vagy egy
      szekrényen keresztül az úriszobába, ahol az embert természetesen
      fűtött kemence fogadná, de ebben a kemencében ne&lt;/i&gt;&lt;i&gt;m kenyeret
      sütnének, hanem szarut pörkölnének, és ha valaki a szagokt&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ól
      még eddig nem tébolyult meg&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;De valamit még mindig kifelejtett. Mit? A ház színét. A ház színe
      fontos, magyarázta, mert nézze csak. A festékeshez mentem volna, és
      minden kapható színb&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ől vettem volna, csak úgy találomra, és
      az egészet összekevertem volna. Olyan lilásbarnás-szürkés
      piszokszínt kaptam volna, moslékszínt, amit én titokban és magamban
      a modern ember színének neveztem el. A ház falát ezzel mázoltam
      volna be. Értem, mondom er&lt;/i&gt;&lt;i&gt;re én.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Amint látom, szólt Bormester, ön ezt a mesterséget alaposan
      kitanulta. Semmiféle nehézségem nem volt, válaszolom. Csak azt
      mondja meg, a házat miért nem építette meg? Azért, felelt Bormester
      komolyan, mert ez a ház már amúgy is megvan. S mikor én&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;megrökönyödve nézek rá, könnyű kézmozdulatot tesz, körös-körül,
      szólt, láthatja házamat, már évezredek óta kész állapotban, sőt oly
      tökéletességgel. Ön tehát ezt a világot az őrület kastélyának
      tartja? Tudja, szólt ő, nehéz nem szatírát élni. Tudom,
      vál&lt;/i&gt;&lt;i&gt;aszolom, itt semmit sem arra használnak, amire való. Úgy
      van, felelte, itt mindent a j&lt;/i&gt;&lt;i&gt;óz&lt;/i&gt;&lt;i&gt;an ész szerint
      rendeztek be. Amiről eddig szó volt, az apokaliptikus ábécé. Értem,
      mondom, Platón is a megmentő őrületet kereste. Mindenki, aki a
      j&lt;/i&gt;&lt;i&gt;óz&lt;/i&gt;&lt;i&gt;an ész vigasztalan&lt;/i&gt; &lt;i&gt;bolondságára rájött.
      Talán így van, szólt ő, talán nincs. Én nem tudom. Ön tudja? Nem,
      felelem, és a semmibe nézek.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Ettől a pillantástól megenyhül, és hangja lágyabb lesz. Én az
      okos embert&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ől&lt;/i&gt;&lt;i&gt;, aki a világot ésszerűen akarta
      berendezni, mindig óvakodtam. A common sense a gyengeelméjűség
      leggyakoribb változata. Aki nagyon okos, az nagyon fél. De tagadja.
      Mert attól fél, hogy fél. Én rájöttem arra, a legelső lépés
      megtanulni szabadon félni. Értelmetlenül félni. Érti? Hogyne, mondom
      én, már csak azért is, mert az öreg Goethétől megtanultam. Mit? Azt,
      hogy ami borzong, az benned a legjobb. Jelmondatom lett. Később majd
      elmondom, hogy miképpen jutottam hozzá. Borzasztó, mondom erre én,
      önnél minden mondatnak regénye van. S ön oly elviselhetetlennek
      tartja? I&lt;/i&gt;&lt;i&gt;gaza lehet. Életem alaposan fel van dúlva és
      kutatva. Sohasem értem rá mással foglalkozni. Monomániás
      autoviviszekció. És még csak nem is ismerem magam. Fel vagyok
      boncolva. Hiszen tudja, amit eddig mondtam, önkritika, mondjuk
      átöröklött énem kritikája. Nem is olyan burkolt, mondom én. Azt
      hiszem. Mit hisz? kérdezte.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Akiről eddig beszélt, az egyetlen pontban egymáshoz mind
      hasonlít, nem, egymással azonos. Tudja, folyton eszembe jut valami,
      és inkább idézem. A szavak fontosak, ahogy állítja, és igaza is van.
      Az illető azt írja, hogy a lélek igazi lénye a tűz, és ha a lélek
      saját tűz voltának világos tuda&lt;/i&gt;&lt;i&gt;tában van, vagyis, ha
      imagináció&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ja a tűz&lt;/i&gt; &lt;i&gt;fényének jegyében áll, akkor
      nincsen semmi baj. Még egyszer, hogy&lt;/i&gt; &lt;i&gt;jól megértse: a
      tűzlélek, ha önmagát tűzként éli,&lt;/i&gt; &lt;i&gt;akkor a dolgok rendben
      vannak. Ha azonban az imagináció (a lélek esszenciális élete) nem a
      fény jegyében áll, akkor a sötétség dühe elnyeli, és akkor a lélek
      átváltozik. Amivé pedig átváltozik, az a lárva.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Ön tehát, szól Bormester, azoka&lt;/i&gt;&lt;i&gt;t, akikről eddig
      b&lt;/i&gt;&lt;i&gt;eszéltem, lár&lt;/i&gt;&lt;i&gt;váknak tartja? Ön, válaszolta&lt;/i&gt;&lt;i&gt;m,
      őket maszkoknak nevezte. Szá&lt;/i&gt;&lt;i&gt;momra a maszk szónak esztétikai
      ut&lt;/i&gt;&lt;i&gt;óz&lt;/i&gt;&lt;i&gt;öngéje van, s ezért a kívánt&lt;/i&gt; &lt;i&gt;célra
      alkalmasnak nem találom. A lárva szó jobb. Különösen pedig&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;annak az idézetnek az alapján, amelyet az imént. Honnan
      idézte?kérdezte Bormester, csak nem Böhméb&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ől? Úgy van,
      szólok. Az ima&lt;/i&gt;&lt;i&gt;gináció szóról, mondta erre ő, mindjárt
      megismertem. Ez az a hely,&lt;/i&gt; &lt;i&gt;folytatom, ahol ő a reá jellemző
      világossággal az észr&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ől&lt;/i&gt; &lt;i&gt;is beszél, és&lt;/i&gt; &lt;i&gt;azt írja,
      hogy az ész a léleknek nem&lt;/i&gt; &lt;i&gt;primordiális képessége.
      Mind&lt;/i&gt;&lt;i&gt;össze&lt;/i&gt; siderisches Produkt&lt;i&gt;, vagyis az anyagi
      kozmoszban folytatott létezés mellékterméke. A primordiális képesség
      az imagináció. Az imagináció pedig tulajdonképpen a hit, vagyis az a
      varázslat, amely az akarat szenvedélyéből lobban ki. Cs&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ak
      mondja tovább, szól Bormester. Az ész az anyagi kozmoszban, a
      csillagok mágiájában keletkezett, és ott is marad. A misztériumot
      nem éri el. A dolgok végleges megértése az ész számára reménytelen.
      Az ész, ahogy Böhme írja, véleményeket csinál, és
      akar&lt;/i&gt;&lt;i&gt;a&lt;/i&gt;&lt;i&gt;tát az őrület jegyébe állítja&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Hohó, kiált Bormester, hiszen ez az én gondolatom! Az ördögbe,
      sose hittem volna, hogy szerény gondolkozásomat ilyen nagy tekintély
      igazolja. Kitűnő, kiált újra, és tapsol. Ez nagyon tetszik nekem.
      Szóval hogy is mondta? Véleményeket csinál. Haha, igen, amelyeknek a
      valósághoz semmi közük. Amikor az ember eszére hallgat, az őrületre
      hallgat. Ez az! Pontosan ez az! Óriási. Akaratát az őrület jegyébe
      állítja. Fantazma az egész. Nagyon helyes. Ez az, amit én
      monomániának nevez&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ek. Véleményeket csinál, amelyeknek a
      valósághoz semmi közük. Remek. Hálás vagyok önnek. Micsoda kontroll!
      Dolgomban most már holtbiztos vagyok. Szóval nem maszkok, hanem
      lárvák. Lárvák, igen&lt;/i&gt;&lt;i&gt;, hogy is mondta? Nem az él&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ő tűz,
      vagyis az imagináció tüzében égnek, hanem az észben, az ész pedig az
      anyagi kozmosz mellékterméke, mert kérem, véleményeket csinál, és
      akaratát az őrület jegyébe állítja. Ez aztán egzaktság. Mindig
      tudtam, hogy a végső szót a misztikusok mondják ki. Egzakt emberek.
      Bravó! Bormester ismét tapsolt. Igen, képzelje csak el ezeket itt,
      Andrea őrnagyot vagy nem is szólva Bormester
      Virgilr&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ől&lt;/i&gt;&lt;i&gt;. Monomániás fantaszta, mondanám én, kellő
      misztika nélkül, csak úgy ostobán. Nem is tudom, milyen nagyot
      mondtam. De ott van Kankalin és Mirabel és Laura és Pataj és
      Abihail, ó, Abihail. Akaratukat az őrület&lt;/i&gt; &lt;i&gt;jegyébe állították.
      Okosak akartak lenni, az észre hallgattak, és lárvákká lettek, és
      mindent elvesztettek. Sterne tudta, igen, Sterne sokat tudott. Ő
      ezeket a véleményeket vesszőparipáknak hívta.&lt;/i&gt; &lt;i&gt;Az öreg Shandy
      és Trim tizedes és doktor Slop, kolosszális menazséria. Csupa
      szerencsétlen bolond, a j&lt;/i&gt;&lt;i&gt;óz&lt;/i&gt;&lt;i&gt;anság őrületében élő lárva,
      egy se mer lerészegedni az imaginációtól, vagyis értelmesen élni.
      Bravó!&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Azért, mondom én, az ön elemzéseit egészen helyeseknek
      találom,&lt;/i&gt; &lt;i&gt;amikor az első részben ön Mihály arkangyalt
      Bormester Virgil felső&lt;/i&gt; &lt;i&gt;tu&lt;/i&gt;&lt;i&gt;datán keresztül
      megszólaltatja&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Hogyan? kérdezte Bormester&lt;/i&gt; &lt;i&gt;meghökkenve, hogyan mondta?
      Mi&lt;/i&gt;&lt;i&gt;hály arkangyal? Hogyan mer ön ilyesmit mondani? Vagy nem
      úgy&lt;/i&gt; &lt;i&gt;van? kérdem. Bormester kiabálni kezdett. Nem ismer
      kíméletet,&lt;/i&gt; &lt;i&gt;mondta villámló szemekkel, ezt a poénemet is
      lelövi. Ön elárulta.&lt;/i&gt; &lt;i&gt;Nézze, mondom, ennek előbb vagy utóbb
      úgyis ki kell derülnie, az&lt;/i&gt; &lt;i&gt;osto&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ba olvasó pedig magától
      u&lt;/i&gt;&lt;i&gt;gys&lt;/i&gt;&lt;i&gt;e jönne rá, meg kell neki magya&lt;/i&gt;&lt;i&gt;rázni. A
      fene egye meg az olvasót, kiáltotta Bormester. Nem bánom,&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;mondom én. Azok a zavaros görög-latin-szanszkrit-héber és
      egyéb&lt;/i&gt; &lt;i&gt;zagyvalékok ott az első részben azért olyan
      értelmetlenek, mert a gyarló emberi tudat, amely az őrületr&lt;/i&gt;&lt;i&gt;e
      van beállítva, a tiszta értel&lt;/i&gt;&lt;i&gt;met nem tudja másként felfogni.
      Ezekben a zagyvaságokban Mihály&lt;/i&gt; &lt;i&gt;arkangyal személyesen beszél,
      éspedig a legértelmesebb dolgokat mondja, Bormester Virgil eltorzult
      tudata azonban csak ilyen zűrzavarnak képes felfogni. Érti?
      Szégyellje magát, szólt Bormester. És főképp h&lt;/i&gt;&lt;i&gt;allgasson el,
      ha még tovább beszél, minden titkomat leleplezi. Azt mondta, hogy
      ezekben a félalchimista részekben maga Mihály arkangyal beszélt? Ó,
      persze, ön megértette, hogy az angyal mindenkinek életében legalább
      egysz&lt;/i&gt;&lt;i&gt;er megjelenik. Talán azt is meg&lt;/i&gt;&lt;i&gt;értette. Hogyne,
      válaszoltam, hogyne értettem volna meg, hogy a tárgyaláson az angyal
      elszállt, Mihály arkangyal le akart szállni Bormester Virgil
      lelkébe, de a hülye nem&lt;/i&gt; &lt;i&gt;vette észre, mi történik.&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;Szegény angyal mit tehet? Elszáll. De most már hallgasson, szól
      Bormester.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Haragszik? kérdem. Bormester nevet. És mit akar azzal az
      angyallal? Miért leplezett le? Ígérem, mondom, hogy többi poénját
      nem fogom bántani. De lássa be, hogy ezt normális olvasó magyarázat
      nélkül sohasem értette volna meg. Az angyal többs&lt;/i&gt;&lt;i&gt;zör görögül
      is azt mondja, hogy a Tízezerbőrű Tűz gyermeke. Ez a Tízezerbőrű Tűz
      gyermeke a&lt;/i&gt; &lt;i&gt;lélek. Ön ezt rögtön megértette&lt;/i&gt;&lt;i&gt;? kérdezte
      Bormester. Rögtön nem, válaszolom, de aránylag elég hamar. Azt
      gondoltam, ha a lélek a Tízezerbőrű Tűz gye&lt;/i&gt;&lt;i&gt;rmeke, akkor önnek
      mindegyik em&lt;/i&gt;&lt;i&gt;bere tulajdonképpen egy-egy bőr. Egy-egy maszk.
      Rögeszme vagy lárva. Csupa bírva és vélemény és monománia és ész,
      vagyis az őrület&lt;/i&gt; &lt;i&gt;jegyébe állított akarat. Külön-külön ezeknek
      az embereknek értelmük nem sok van. Rögeszmék. Csak valamennyinek
      együtt. Érti? Ön csodálatraméltóan arcátlan, szólt Bormester, amikor
      így saját történetem értelmére kioktat. Olyan, mint Istennek
      megmagyarázni a teremtést. Nem sok ez egy kicsit? Nevetni kezd,
      aztán, remek, kiáltotta, most pedig fejezze be, mert végr&lt;/i&gt;&lt;i&gt;e a
      wertheri korszak elbeszélésébe akarok fogni. Mondja, hogy is volt
      azzal a Tűz Gyermekével? Mihály arkangyal, mondom erre én, a
      segédfogalmazóval világos szavakban közölte, hogy a lélek a
      Tízezerbőrű Tűz gyermeke. Görögül Pyripais myriodermatikos. Ezzel
      tulajdonképpen azt is közölte, hogy a lélek esszenciális élete a
      tűz, és felszólította, hogy az észt&lt;/i&gt; &lt;i&gt;hagyja el. A
      segédfogalmazó ebbő&lt;/i&gt;&lt;i&gt;l egyetlen kukkot sem értett. Továbbra is
      az ész&lt;/i&gt; &lt;i&gt;jegyében maradt. Mit jelent az ész&lt;/i&gt; &lt;i&gt;jegyében
      lenni? Véleményeket csinál&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ni és akaratát az őrület jegyébe
      állítani. A segédfogalmazó számára a világosság, am&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ikor az
      angyal megjelent, megnyí&lt;/i&gt;&lt;i&gt;lt. Az angyal mindenkinek életében
      legalább egyszer megjelenik. A vöröshajú Bormester Virgil azonban a
      jelenést nem értette. Ezért az őrület jegyében maradt, vagyis
      monomániás, vagyis rögeszméi megmaradtak, vagyis lárva lett. Persze
      ő nagyon jól tudta, hogy valami nincs rendben. Ezért, amikor a
      börtönb&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ől&lt;/i&gt; &lt;i&gt;kiszabadult, azonnal elkezdte írnia&lt;/i&gt;
      Tépelődések&lt;i&gt;-et.&lt;/i&gt; Tépelődések a börtönben&lt;i&gt;, írta Mihály
      arkangyal. Persze hol volt már akkor az angyal! Régen elszállt! A
      vöröshajú valamit sejtett, és egész életében kudarca körül
      forgolódott, és önmagát szüntelenül&lt;/i&gt; &lt;i&gt;bukásával kínozta,
      anélkül ter&lt;/i&gt;&lt;i&gt;mészetesen, hogy sejtelme lett volna arról, mi is
      történt. Ő is olyan lett, mint a többi, nem csinál egyebet, mint
      egész életében, hogy csődjét igazolja, sebeit nyalogatja. De nála ez
      is maszk maradt, vagyis lárva. Bukott ember. Rozoga szent. A Tűz
      gyermeke lehetett volna, ha az angyal szavát megérti. Ezért
      ahelyett,&lt;/i&gt; &lt;i&gt;hogy a világosságot kereste volna, önmaga
      ker&lt;/i&gt;&lt;i&gt;esésére kellett indulnia. És tu&lt;/i&gt;&lt;i&gt;djuk, hogy kit
      talált. Valóban Mihály arkangyalt, de nem mint az élő tüzet, hanem
      mint lárvát. Így lett b&lt;/i&gt;&lt;i&gt;előle őrület. Így lett a
      szentbő&lt;/i&gt;&lt;i&gt;l pojáca. Bormester Virgil hajótörése. Szegény
      bolond.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Amit most ön elmondott, szólt B&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ormester, az csaknem az én
      elbe&lt;/i&gt;&lt;i&gt;szélésemnél is érdekesebb. D&lt;/i&gt;&lt;i&gt;e most már, remélem,
      befejezte&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Már nem sok mondanivaló van, szó&lt;/i&gt;&lt;i&gt;lok, és mivel ön a
      szavakat fon&lt;/i&gt;&lt;i&gt;tosaknak tartja, egyik szaváról szeretnék
      beszélni. Me&lt;/i&gt;&lt;i&gt;lyik szóról, kérdezte ő. Mindjárt megmondom.
      E&lt;/i&gt;&lt;i&gt;z a történet itt a vöröshajú se&lt;/i&gt;&lt;i&gt;gédfogalmazóról,
      Mihály arkangyalról és az elcserélt csecsemőkr&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ől&lt;/i&gt; &lt;i&gt;és
      Patajról&lt;/i&gt;&lt;i&gt;, amint mondta, néha&lt;/i&gt; &lt;i&gt;annyira a tények hű és
      hiteles elbeszélése. Tükör, mondta ő, mágikus tükör, burkolt ön- és
      emberkritika, imagináció. Már mondta néhányszor, válaszolom, és én
      meggyőződtem róla. De kérem, itt következik az ön központi szava.
      Mert minden teremt&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ett dolognak megvan a maga fiat-&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ja.
      Fiat, latinul annyi, mint legyen. Ezzel ön azt a&lt;/i&gt;&lt;i&gt;karja
      mondani, szól Bormester, hogy minden teremtett dolog magában hordja
      a szót, amely teremtette? Ezt akarom mondani. Héberül dabar szót és
      dolgot jelent, ugyanaz a valami, szó és dolog, a kettő egy. Értem,
      mondta Bormester, mehet tovább, kí&lt;/i&gt;&lt;i&gt;váncsi vagyok elbeszélésem
      fiat-já&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ra. Legyen világ, szólt kezdetben a Teremtő, ez a
      világ az ő szava. Érti? Már régen, válaszolta ő.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Ha ez az elbeszélés mágia és önkritika és tükör, szólok én, akkor
      ön, mialatt beszélt, semmi egyebet nem tett, mint önmagát a
      tükörb&lt;/i&gt;&lt;i&gt;en nézte, és grimaszokat vágott, és azt mondta, most
      Laura vagyok, most Flórián, most. Ön a tükör előtt ugrált és
      hadonászott, és fölvette a szarvasagancsot, és vitatkozott a
      valószínűtlenségi moz&lt;/i&gt;&lt;i&gt;zanatról, és ócska bundabélésből és
      villamoscsengőbő&lt;/i&gt;&lt;i&gt;l gyul&lt;/i&gt;&lt;i&gt;yást főzött, és a természethez
      visszatért, ön a tükörben önmagának komédiázott, vagyis ön, kérem
      szépen, hőbölygött. Ez a szó az ön legmélyebb szava. Ez az ön
      L&lt;/i&gt;&lt;i&gt;egyen-&lt;/i&gt;&lt;i&gt;je. Ez az ön elbeszélésének teremtő igéje.
      Az&lt;/i&gt; &lt;i&gt;egész elbeszélés nem egyéb, mint nagy arányokban kiépített
      és még&lt;/i&gt; &lt;i&gt;lélektanilag, sőt metafizikailag is
      m&lt;/i&gt;&lt;i&gt;egalapozott hőbölygés. Ez a feli&lt;/i&gt;&lt;i&gt;smerés bennem már
      kezdett&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ől&lt;/i&gt; &lt;i&gt;fogva lappangott, most azonban,&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;amikor építészi tervér&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ől&lt;/i&gt; &lt;i&gt;beszélt, és házát leírta,
      most, mondom, az&lt;/i&gt; &lt;i&gt;egészet hirtelen megértettem. Ez&lt;/i&gt; &lt;i&gt;a
      ház sem egyéb, mint tükör. Ön&lt;/i&gt;&lt;i&gt;magát nézi benne, pofákat vág,
      és önmagán röhög. Ön, kérem, hőbölyög. Ez volt az első szó, ami
      önben ebből az elbeszélésb&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ől&lt;/i&gt; &lt;i&gt;készen állt. Az első,
      úgyhogy a legfontosabb. Ez a sperma. Ez a logos. A Fiat. Ezzel a
      szóval&lt;/i&gt; &lt;i&gt;teremtette ön a mágikus tükröt&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Bárcsak úgy lenne, szólt Bormester. Miért? kérdem én. Miért
      csinál olyan lehangolt ábrázatot, és tesz úgy, mintha. Bormester
      sóhajtott. Nézze, mondta aztán, bár sokat gondolkoztam rajta, de
      ennek a történetnek kielégítő címet nem találtam. Rengeteg címem
      volt. A szavak fontosak, ugye? Ebben megegyeztünk. Mondom, címet nem
      találtam, de az alcímmel régen tisztában vagyok. Ez az alcím a
      következő: Mi az, amit egymásról tudnunk kell? Más megfogalmazásban
      : Mi az, amit egymá&lt;/i&gt;&lt;i&gt;sról mindannyiunknak tudni kell&lt;/i&gt;&lt;i&gt;? A
      kettő közül még nem választottam. Ön melyiket tartja jobbnak? Az
      elsőt, szóltam, mert rövidebb és ritmikusabb. Helyes, legyen az
      első. Mi az, amit egymásról tudnunk kell? Ezt az alcímet azért kell
      megmagyaráznom, mert úgy látom, nem érti. Amit elmondtam, az nem
      körül van, vagy kívül van, vagy belül van, hanem ez belül is, kívül
      is, körül is, felül is, ötszáz év előtt is, tízezer év múlva is. És
      ez nem csak bennem és kivételesen és én és véletlenül és egyszer.
      Én, kérem, egyetlenségemre egyáltalán nem vagyok büszke. Ez nem hős.
      Nem geniális. Ez a közönséges ember. Mi történik azzal a bárkivel,
      aki csak úgy közönségesen él? Akinek nincsen sem különösebb
      tehetsége, se becsvágya, sem szenvedélye. Ha ön ennek a bárkinek
      életét felboncolja, ezeket az elemeket és szerveket fogja találni,
      ezeket a képeket vagy tulajdonságokat. Voltam bátor azt az alcímet
      ajánlani, hogy ez az, amit egymásról tudnunk kell. Moslék? Hát igen.
      Ez az, amit egymásról tudnunk kell. Az őrültek kastélya. Tizenkét
      ajtaja van, de egyiken sem lehet bejutni, ahol a pinceajtó a
      padlásra vezet, Szent Flórián oltja a tüzet, és azt tanítja, hogy a
      legeredményesebb tűzoltás a gyújtogat&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ás, és ahol a szalonban
      áll a tű&lt;/i&gt;&lt;i&gt;zhely, a kályha titkos alagút bejárata, és az egész
      kívülről&lt;/i&gt; &lt;i&gt;moslékszínre van festve, és a felirat, hogy&lt;/i&gt; Ez
      vagy te&lt;i&gt;. Mert, ha mi ezt egymásról nem tudjuk, akkor mi se
      magunkban, se másban egyszerűen tájékozódni se tudunk. Ez nem én
      vagyok, az egyszeri és egyetlen Bormester Mihály&lt;/i&gt;&lt;i&gt;,&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;bolond és központ és kivétel. Ez&lt;/i&gt; &lt;i&gt;az, amit egymásról
      mindannyiunk&lt;/i&gt;&lt;i&gt;nak tudni kell. Ha ön ezt az én
      magántükrömn&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ek tartja, téved. Nem privát hő&lt;/i&gt;&lt;i&gt;bölygésem
      ellen tiltakozom. Én már olyan régen és olyan mélyen kompromittálva
      vagyok, hogy&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ha azt mondom, ezenfelül még hő&lt;/i&gt;&lt;i&gt;bölygök is,
      ez már igazán rajtam nem segít és nem ront. Azzal én már nem leszek
      moslékabb.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Az imént regényírókról beszéltem, Cervantesr&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ől,
      Dosztojevszkijról&lt;/i&gt; &lt;i&gt;és Balzacról és Dickensr&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ől&lt;/i&gt; &lt;i&gt;és
      Tolsztojról, és az ő módszerük elé&lt;/i&gt;&lt;i&gt;gtelenségét kifogásoltam.
      Most&lt;/i&gt; &lt;i&gt;hozzájuk sorolom még a legújabbakat is, Rolland-t és
      Proustot és Hamsunt és Joyce-ot és Powys-t. Ezeknek az úgynevezett
      regényíróknak sejtelmük sincs arról, hogyan kell az ember életéhez
      hozzányúlni. A tudomány ellen is ez a kifogásom. Mialatt a
      valósággal foglalkozik, az hirtelen és észrevétlenül
      kezéb&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ől&lt;/i&gt; &lt;i&gt;kiugrik, és az ember azon kapja magát rajta,
      hogy már régen nem a valóságról, hanem valami ostoba
      elméletr&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ől&lt;/i&gt; &lt;i&gt;van szó. Az ember nem is tudja, mikor vált
      át. A monomániára, természetesen. A rögeszmére. Akarata már régen
      nem a valóság, h&lt;/i&gt;&lt;i&gt;anem az őrületjegyében áll. Már réges-rég Don
      Quijote. Szánalmas dolog ez. De a regényíróknál a helyzet ugyanez,
      bár a regényírók java ezt önmagáról tudja, Cervantes is, Sterne is,
      Dosztojevszkij és Dickens és Joyce. A regényíró éppen ezért sokkal
      több,&lt;/i&gt; &lt;i&gt;mint a tudós. De amikor az ember életéhez hozzányúl, a
      valóság nála is egy pillanatban észrevétlenül elkallódik, s az ember
      hirtelen ész&lt;/i&gt;&lt;i&gt;reveszi, hogy az egész csak stíl&lt;/i&gt;&lt;i&gt;us. Semmi
      egyéb. Piha. Az ember életéhez egyszerűen hozzá se tudnak nyúlni. A
      statushoz értenek. A festőknél a helyzet ugyanez, még Brueghelnél,
      Velazqueznél vagy Van Goghnál is. A valóság egyszerre csak, azt se
      tudom, hol é&lt;/i&gt;&lt;i&gt;s mikor, eltűnik. És a zenészek&lt;/i&gt;&lt;i&gt;nél?
      Reménytelenül ugyanaz. Hogyan kell az ember életéhez hozzányúlni?
      Nos, én megpróbáltam az egész emberiséget mozgósítani,&lt;/i&gt; &lt;i&gt;hogy
      egyetlen ember életéhez hozzá&lt;/i&gt; &lt;i&gt;tudjanak nyúlni. Az emberi
      léte&lt;/i&gt;&lt;i&gt;zés teljes egészét felhasználom arra, hogy egyetlen
      picurka embert&lt;/i&gt; &lt;i&gt;megértsek. Lehet, hogy még így se
      si&lt;/i&gt;&lt;i&gt;kerül. Ha valaha író lettem vol&lt;/i&gt;&lt;i&gt;na, csak egy könyvet
      írtam volna, s&lt;/i&gt; &lt;i&gt;ez: Egyetlen Pillanat. Az a pil&lt;/i&gt;&lt;i&gt;lanat,
      amikor ülök, elhatározom, h&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ogy felállok, és az ablakhoz
      me&lt;/i&gt;&lt;i&gt;gyek. Egyetlen Pillanat. Ez a mű minden bizonnyal igen sok
      kötet lett volna, talán az egész világirodalom legterjedelmesebb
      műve, s egyetlen&lt;/i&gt; &lt;i&gt;pillanat tartalmát bontotta volna fel. Itt
      tettem volna kísérletet arra, hogy az ember életéhez nem, de
      egyetlen pillanatához hozzányúljak. Nem oly módon, hogy a valóság
      egy óvatlan mozz dulatban egyszerre csak&lt;/i&gt; &lt;i&gt;volt-nincs, és ami
      maradt, a stí&lt;/i&gt;&lt;i&gt;lus. Nem, a vicc éppen az lett volna, hogy az,
      ami van. Csak az, ami van. A regényb&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ől&lt;/i&gt; &lt;i&gt;semmi sem lett,
      örülök is neki, biztosan nem sikerült volna, kinevettem volna magam.
      Így legalább azt&lt;/i&gt; &lt;i&gt;hihetem, ha hozzáfogtam volna&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;A dolgot minél komolyabban vizsgálom, annál világosabbá válik.
      Azt kérdezi, micsoda? Megmondom. A valóság okkult te&lt;/i&gt;&lt;i&gt;rmészete.
      Hogy a paradoxonnál ma&lt;/i&gt;&lt;i&gt;radjak, a valóság egyáltalán nem
      reális. Sőt egyszerűen nincs irreálisabb valami, mint a válóság. Az
      ön Böhméjének tökéletesen igaza van, amikor azt mondja, hogy a
      valóságot eszünkkel mi egyáltalán meg se tudjuk közelíteni, nemhogy
      megérteni. Sőt a valóság talán nem is arra való, hogy az ember
      megértse. És hogy az ön idézetére ellenidézettel válaszoljak,
      elmondom, mit olvastam egyszer valami angol misztikusnál, Coventry
      Patmore-nak hívták, ha jól emlékszem. Ez a mister Coventry Patmore
      azt mondja, hogy the divine is only real. Az egyetlen valóság Isten.
      Ha a kérdést így teszem fel, akkor, ha nem is érthető, de
      világosabb. A valóság megközelítése, a való&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ság transzcendens
      és okkult természete, vagyis az ész képtelensége, hogy a valóságot
      megközelítse, mert az egyetlen valóság Isten. Ön tudja, hogy én
      vallástalan vagyok. Én a vallást önmagamban szisztematikusan
      felszámoltam, mert engem a szabad mozgásban,&lt;/i&gt; &lt;i&gt;vagyis a valóság
      megközelítésében, végül is abban, hogy Istenhez közelebb legyek,
      megakadályozott. A vallás ezekben a dolgokban az első számú gátlás.
      Ezért, ha én Istenről beszélek, ne tekintse vallásnak. A vallás
      Isten és énközém állt. Nekem pedig ne á&lt;/i&gt;&lt;i&gt;lljon közénk
      s&lt;/i&gt;&lt;i&gt;enki. A valóság, mondom, nem és&lt;/i&gt;&lt;i&gt;szerű és nem
      kiszámítható. Ezért&lt;/i&gt; &lt;i&gt;merészeltem mondani, hogy a
      va&lt;/i&gt;&lt;i&gt;lóság okkult. Ezért mondja Böhme, hogy a valósággal mi nem
      érzékszerveink vagy eszünk révén érintkezünk, hanem azzal a
      valamivel, amit ön imaginációnak nevez. S ami éppen olyan okkult,
      mint a valóság. Ön biztosan elálmélkodott, hogy ez a létezés milyen
      hallatlanul összetett és szövevényes, és a dolgok hogyan táncolnak
      egymás orra hegyén vagy sírján, micsoda bolondok és szentek, és
      folytassa, ha akarja. Ezek itt mind&lt;/i&gt; &lt;i&gt;egyszerre nyüzsögnek,
      összevis&lt;/i&gt;&lt;i&gt;sza kiabálnak, és egymást hol dédelgetik, hol
      meggyilkolják,&lt;/i&gt; &lt;i&gt;az egészhez fatálisan komoly arc&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ot
      öltenek, a holnapra holtbiztosan esküsznek, de, amikor holnap
      egészen más történik, itt állanak tátott szájjal,&lt;/i&gt; &lt;i&gt;de mire
      észbe kapnak, az egész már el is tűnt, meghaltak vagy elköltöztek.
      Amit én okkultnak nevezek, az, hogy folyton rejtett arcok jelennek
      meg, és burkolt erők és homályos hatalmak bukkannak fel, és az egész
      ki nem számítható és megfoghatatlan és megh&lt;/i&gt;&lt;i&gt;atározhatatlan. Én
      tulajdonképpen minden reggel elálmélkodok, hogy ez a világ még
      megvan, és nem foszlott szét, holott tegnap este már úgy állt, az
      éjszakában végképp elmúlik, mi pedig itt maradunk hoppon, saját
      rögeszméinken nyargalva a semmiben. Ez a va&lt;/i&gt;&lt;i&gt;lóság cseppet sem
      ésszerű, és nem is stabil, vagy egyáltalán nem reális. Ezért mondták
      a görögök, a gondolkozás azzal kezdődik, amikor az ember ezt
      észreveszi, és elkezd reszketni. Megrendül. Thaumadzein. Ennek az
      okkult valóságnak, en&lt;/i&gt;&lt;i&gt;nek a meghatározhatatlan és
      meg&lt;/i&gt;&lt;i&gt;foghatatlan és kiszámíthatatlan valóságnak, ennek a
      káprázat- és kísértetvilágnak, amiben én is, mint a többi,
      különösképpen és legalábbis egyelőre még benne lebe&lt;/i&gt;&lt;i&gt;günk,
      ennek az okkult világnak&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Ön azt akarja mondani, szólok hirtelen, hogy ennek a szövevényes
      káprázatnak nem megismerését, mert ez képességeinket meghaladja,
      hanem tudomásulvételét, vagyis tükrét még senkinél se találta meg.
      Úgy van, szól Bormester, még senkinél. Mindenütt ez a szánalmas
      szimplifikálás, ez a szegényes és hülye. Értem, mondom. Még
      leginkább a regény. Pontosan így van, de csak leginkább, mert&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;ilyen regény nincs. Regény, mint&lt;/i&gt; &lt;i&gt;az imagináció műfaja.
      Milyen in&lt;/i&gt;&lt;i&gt;telligens, szólt ő, és milyen korrekt&lt;/i&gt;&lt;i&gt;en
      definiál. Nem helyezek rá kü&lt;/i&gt;&lt;i&gt;lönös súlyt, mondom erre én, ha
      óhajtja, vissza is vonom. Hagyja&lt;/i&gt; &lt;i&gt;csak, válaszolt, mondott ön
      már butábbat is, vagy nem? Gondolja&lt;/i&gt; &lt;i&gt;csak el, a létezés mint
      csíny,&lt;/i&gt; &lt;i&gt;mint kaland, mint mű, mint kötelesség, mint áldozat,
      mint gyönyör, mint zarándokút, vezeklés, csoda, munka. Elég. Legyen
      elég. Mics&lt;/i&gt;&lt;i&gt;oda ügyefogyottság. A létezés mint létezés. A
      filozófusok ezt tautológiának mondják. Nem bánom, legyen tautológia.
      A létezés egész vakságával és szenvedélyével és bizalmával és
      mohóságával és rögeszméivel és félelmével és álmaival, az
      e&lt;/i&gt;&lt;i&gt;mber el se fér ben&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ne. Kilóg belő&lt;/i&gt;&lt;i&gt;le. Ezért
      lehetséges, hogy az emberek egymást agyonüthetik. Én már azt a
      gondolatot is fölvetettem, hogy ez a világ itt nem sikerült, sőt a
      generáljavítás, az úgynevezett megváltás szintén nem volt egészen
      jó. Blaszfémia? Tudom. De én ettől a gondolattól magamat, ha jól
      körülnézek, nem tudom visszatartani. A következő pillanatban
      természetesen csaknem sírva fakadok, amikor látom, hogy ezek után mi
      következik. A méreg megesz, hogy esetleg hamarább meghalok, s
      akkor&lt;/i&gt; &lt;i&gt;már nem vehetek benne részt&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Mondja, kérem, szólt Bormester, azt, amit mi ketten így a
      történet közben beszélgetünk, szintén le akarja írni? Miért ne?
      válaszolom. Van talán ellene valami kifogása? Nincs, szól Bormester,
      sőt. Csak. Lebeszélném róla. Formai szempontból. Nem értem, szólok.
      Véleményem az, hogy ez a formát még jobban kiemeli. A forma
      jellegében éppen most állapodtunk meg. Ez meghatározhatatlan. Vagy
      nem? Igen. De ön biztosan olvasott már olyan műveket, amelyek saját
      belügyeikkel is foglalkoznak, és műhelyintimitásokról beszélnek. Nem
      tapasztalta, hogy az ilyen dolgok milyen ízetlenek? Nem ajánlom.
      Ízléstelen. A mű belügyeiből még senki se tudott költészete&lt;/i&gt;&lt;i&gt;t
      csinálni. Ne is próbálja meg&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Bízza rám, mondom erre én. Nézetem szerint, folytatom, ez már nem
      tartozik&lt;/i&gt; &lt;i&gt;az ön hatáskörébe. Tartsa magát ahhoz, amit
      megbeszéltünk, történetét mondja el, a többivel ne törődjön.
      Elvégre, ha ön nem író, és tollat semmi pénzért nem is venne kezébe,
      akkor. Ez igaz, szólt Bormester, ezek szerint nekem abba, hogy ön
      abból, amit&lt;/i&gt; &lt;i&gt;én&lt;/i&gt; &lt;i&gt;elbeszélek, mit csinál, semmi
      beleszólásom nincs? Azt hiszem, hogy nincs. Ó, kiáltott erre ő, el
      vagyok készülve arra, hogy ön mindenféle botorságot összefirkál, és
      az egészet rám keni. Mindenki azt fogja hinni, hogy ez a Bormester
      Mihály, ez ugyan. S önt ez már előre így bántja? Bánt? Sért, szólt
      hahotázva, hiúságomat sérti, elvégre nem akarom, hogy idiótának
      tartsanak. Bormester tovább nevet és hunyorgat. Ön tehát, folytatta,
      semmiképpen sem hajlandó lemondani&lt;/i&gt; &lt;i&gt;arról, hogy ezeket
      a&lt;/i&gt;&lt;i&gt;z intermezzókat is leírja. Még nem tudom, szólok én,
      miképpen fogom megoldani. Példám nincs. Igaza van, azok a
      kísérletek, amelyek a r&lt;/i&gt;&lt;i&gt;egényen belül a regény
      belügyei&lt;/i&gt;&lt;i&gt;vel foglalkoznak, kivétel nélkül mind ízléstelenek.
      Ebből még senkinek sem sikerült költészetet csinálni. Ez mind
      kulisszatitok, émelygős és indiszkrét. Szóval rossz. Valami
      megoldáson kell fejemet törni, mert ezeket a közjátékokat
      feltétlenül meg akarom menteni. Nézetem szeri&lt;/i&gt;&lt;i&gt;nt a dolog csak
      így egész, sőt&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Bormester Mihály ezt a kérdést nem indokolatlanul tet&lt;/i&gt;&lt;i&gt;te
      fel. Én már akkor elhatároztam, hogy a történetet aránylag
      szuverénül, ha nem is hűtlenül és nem önkényesen fogo&lt;/i&gt;&lt;i&gt;m
      leírni. Mindjárt, amikor elbe&lt;/i&gt;&lt;i&gt;szélésének hitelessége fölött
      kételkedni kezdett, azon kezdtem gon&lt;/i&gt;&lt;i&gt;dol&lt;/i&gt;&lt;i&gt;kozni, milyen
      módszerrel tudnám én ezt a&lt;/i&gt; &lt;i&gt;hitelességet helyreállítani. Mikor
      pedig ő maga is bevallotta, hogy ő a tényekhez egyáltalában nem
      ragaszkodik (sőt mint mondta, ez az ő valódi történetének
      egyáltalában nem felel meg), akkor az én szándékom már készen is
      volt.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Bormester Mihály bevallotta, hogy:&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;először: az elbeszélt történet inkább katalógus, vagyis tükör,
      m&lt;/i&gt;&lt;i&gt;int valóban megtörtént esemény&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;máso&lt;/i&gt;&lt;i&gt;dszor: ami a történetet mozgatja, az az
      imagináci&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ó, az egész tehát látomásszerű&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;harmadszor:&lt;/i&gt; &lt;i&gt;elbeszélés közben olyan benyomást keltett,
      hogy benne a dolgok i&lt;/i&gt;&lt;i&gt;lyen módjával szemben még az
      elő&lt;/i&gt;&lt;i&gt;bbieken felül is bizalmatlanság ébredt. Ezt én meg is
      mondtam, és azt állítottam, hogy&lt;/i&gt; &lt;i&gt;olyan olvasót nehezen tudnék
      elképzelni, aki ezt elhiszi. Mikor a kérdést firtatni kezdtem, akkor
      ő mindig tükörelméletével hozakodott elő&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;negyedszer: amikor ő a szavakról beszélt, gyanúm megerősödött.
      Nem tulajdonságok, nem emberek és nem események és nem tények, hanem
      szavak. Az irodalom a szóval kezdődik, és a szóval végződik. Mi az,
      hogy Bormest&lt;/i&gt;&lt;i&gt;er? Szó. Mihály arkangyal? Szó&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;ötödször: mikor végül ő a valóság okkult természetének gondolatát
      fölvetette, már láttam, hogy nem ok nélkül voltam bizalmatlan.
      Könnyen lehet, hogy abból, amit elbeszélt, egyetlen szó sem volt
      igaz.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Önkény. Hogy ezt az önkényt ő miképpen motiválja,&lt;/i&gt; &lt;i&gt;más
      kérdés. Azt mondja: tükör&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt; &lt;i&gt;szó&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;valóság okkult természete&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt; &lt;i&gt;(sőt a valóság,
      min&lt;/i&gt;&lt;i&gt;t a par excellence irrealitás)&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;imagináció. Ilyen módon bennem a bizalmatlanságnak föl kellett
      ébrednie, és elbeszélésének valószerűségét kétségbe kellett
      vonnom.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Termé&lt;/i&gt;&lt;i&gt;szetesen nem vagyok olyan gyanútlan, hogy neki minden
      további nélkül beugorjak. Ahhoz én őt túl jól ismerem. Nagyon is jól
      tudom, hogy ő mindezekkel a dolgokkal bennem kétséget ébresztett, és
      egész tudatosan bizalmatlanságot keltett (nem tudom, lehet), csakis
      azért, hogy elbeszélését elhiggyem. Falhoz akart állítani. Azt
      akarta, hogy az egészből egyetlen szót se higgyek el. Be akart
      csapni, hogy a markába nevessen. Mert igen könnyen és ennek ellenére
      az is meglehet, hogy az egész szóról szóra igaz.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Mondom,&lt;/i&gt; &lt;i&gt;túl jól ismerem őt ahhoz, hogy ilyesminek
      felüljek. Ezt a kérdést azonban, így, ahogy van, előtte nem vethetem
      fel. Miért? Azért, mert akkor ő ismét valamilyen fantasztikus
      elmélettel hozakodott volna elő, és az egészet az ő paradox módján
      annyira kitekerte volna, hogy a dologban még kevésbé ismertem volna
      ki magam. Az is lehet, hogy bűnbánó arcot vágott volna, és
      bevallotta volna, hogy igen, tényleg, egy szó sem igaz, vagy csak a
      fele, vagy mit tudom én, bennem pedig ezek alapján azonnal felébredt
      volna&lt;/i&gt; &lt;i&gt;a gyanú, hogy ez az ember most magában hahotázik, mert
      elbeszélése elejét&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ől&lt;/i&gt; &lt;i&gt;végig színtiszta valóság, és az
      egész így történt.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;A valószerűség pontján nekem őt nem sikerült megfognom. Nem&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;tudtam megállapítani, hogy be akart csapni, vagy pedig minden
      úgy&lt;/i&gt; &lt;i&gt;történt, ahogy elbeszélte.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Éppen ezért én abba a kényszer&lt;/i&gt;&lt;i&gt;helyzetbe kerültem, hogy az
      ese&lt;/i&gt;&lt;i&gt;mények valószerűsége fölött mag&lt;/i&gt;&lt;i&gt;am döntsek. De
      nemcsak az esemé&lt;/i&gt;&lt;i&gt;nyek valószerűsége fölött. Föl kellett tennem
      a&lt;/i&gt;&lt;i&gt;zt is, hogy egyes embe&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ri alakok koholtak. Egyesek el
      van&lt;/i&gt;&lt;i&gt;nak&lt;/i&gt; &lt;i&gt;rajzolva. Azt is, hogy nevüket ő találta ki
      vagy elcserélte.&lt;/i&gt; &lt;i&gt;Föl&lt;/i&gt; &lt;i&gt;kellett tennem, hogy Mirabel neve
      nem is Mirabel&lt;/i&gt; &lt;i&gt;volt, hanem például Krisztina vagy Berta.
      Ha&lt;/i&gt; &lt;i&gt;nevük valódi volt, föl kellett te&lt;/i&gt;&lt;i&gt;nnem, nem azt
      mondták, amit Bor&lt;/i&gt;&lt;i&gt;mester szájukba adott. Föl kellett tennem
      ezenkívül még egy sereg&lt;/i&gt; &lt;i&gt;dolgot, vagyis be kell vallanom, hogy
      a valószerűség szempontjából&lt;/i&gt; &lt;i&gt;én az ő elbeszélését sok helyen,
      éspedig néhol igen lényeges pontokon&lt;/i&gt; &lt;i&gt;kijavítottam, s ezzel
      igyekeztem a történetet valószerűbbé tenni.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Az eredeti történet&lt;/i&gt; &lt;i&gt;és a jelen elbeszélés között levő
      különbségek a következők&lt;/i&gt;&lt;i&gt;:&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Először: Boromeus (Doktor Boromeus) alakját én találtam ki.
      Bormester Mihály elbeszélésében ilyen ember egyáltalán nem
      szerepelt. Bormester a történetet drasztikusan mindjárt a levéltári
      igazgatóval kezdte, én Boromeus történetét eléje iktattam, hogy a
      meglepetésre az olvasót legalább egy keveset előkészítsem.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Másodszor: Bormester elbeszélésében bizonyos Csefke úr, mint
      ahogy nála lenni szokott, foglalkozás, kor megjelölése nélkül
      szerepelt, a&lt;/i&gt;&lt;i&gt;zt hiszem, pincér vagy fűszeres vagy attasé vagy
      fegyházi tisztviselő vagy órás vagy tánctanár vagy esztergályos vagy
      vasúti ellenőr, de semmi esetre sem számvevő, nem szobafestő, nem
      csapos, nem pék, nem szabó (sem foltozó, sem női, sem katonai vagy
      papi&lt;/i&gt; &lt;i&gt;szabó), nem színész, nem optikus&lt;/i&gt;&lt;i&gt;, nem
      vászonkereskedő, nem szíj&lt;/i&gt;&lt;i&gt;jártó, nem könyvkötő és nem
      szépírástanár. Csefke úrról Bormester igen hosszadalmas részekben
      beszélt. Ő ugyanis a preventív ember, ami azt jelenti, egész
      élettevékenysége arra irányult, hogy a dolgokat előre kiszámítsa, és
      a kellemetlenségeket, főként a betegségeket elkerülje. Így például ő
      már gyermekkorában betétes cipőt viselt, nehogy valaha is lúdtalpa
      legyen. Feleségével és a tökéletesített preventívmódszerrel nevelt
      két gyermekével élt, és az eseményekbe aktívan két helyütt
      avatkozott, de szerepe nem volt nélkülözhetetlen, s én őt, mint az
      elbeszélés fölösleges terhét, kihagytam.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Harmadszor: több helyen, de mindig csak úgy odaragasztva és
      értelmetlenül szerepelt egy bizonyos&lt;/i&gt; &lt;i&gt;Hedry Lőrinc. Én ezt az
      embert ebből a második részből kivettem, és a következő, harmadikba
      helyeztem át. Az olvasó annak idején ezzel a mély benyomást keltő
      emberalakkal találkozni fog.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Negyedszer: Bormester Toporján Antal törzsorvosból a második rész
      elején züllött csavargót csinált, aki több kisebb-nagyobb betörést
      is elkövetett. Én a magam részér&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ől&lt;/i&gt; &lt;i&gt;azt, hogy ilyen
      tekintélyes úr bűnözővé váljék, nem tartottam helyesnek, és csak
      mint iszákost szerepeltettem.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Ötödször: igen hosszadalmas, k&lt;/i&gt;&lt;i&gt;imerítő és mé&lt;/i&gt;&lt;i&gt;lyen
      megalázó rész&lt;/i&gt;&lt;i&gt;letekben Bormester Ágoston atyának menthetetlen
      alkoholizmusát leírta, és úgy tüntette fel, hogy a dogmatika volt
      tanára, szerzetes, állandóan a részegségt&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ől&lt;/i&gt; &lt;i&gt;könnyező
      szemekkel járt és dülöngélt. Senki sem csodálkozhat azon, hogy ezt a
      ré&lt;/i&gt;&lt;i&gt;szt is teljesen kihagytam.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Hatodszor: Flórián ügyészt Bormester Findzsának nevezte, de én
      ezt a nevet helytelenítettem. Később majd fog egy bizonyos Findzsa
      Szilárd szerepelni (akit Bormester Flóriánnak nevezett el), és én a
      két ember nevét felcseréltem.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Hetedszer: a Pergelin&lt;/i&gt; &lt;i&gt;és a Vermerán neveket
      fölcserél&lt;/i&gt;&lt;i&gt;tem. Nézetem szerint a Vermerán sokkal inkább orvos,
      Pergelin pedig feltaláló neve.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Nyolcadszor: az elbeszélés elején a vasúti kocsiban Hoppy obszcén
      jelenetet rögtönzött. A reá jellemző alázatos arcátlansággal önmagát
      többször piszkos disznónak nevezte, s amikor a vöröshajúnak ez nem
      tetszett, nadrágját levetette, sőt alsónadrágját is, mint mondta,
      hogy bizonyítékokkal szolgáljon, &quot;ad oculos&quot;, mert ő, &quot;bár tényleges
      sertés, de hazudni nem hazudik, erre ő meg is esküszik&quot;, és
      megmagyarázta, hogy ő alsónadrágját már több mint egy fél éve éjjel
      és nappal viseli, zokogva beismerte, hogy tisztátalan ember, &quot;szó
      szerint sertés&quot;, mert a nadrágot összerondította, &quot;nem is egyszer,
      sőt&lt;/i&gt; &lt;i&gt;folyamatosan&quot;&lt;/i&gt; &lt;i&gt;, és a barna foltokat a vöröshajúnak
      meg is mutatta,&lt;/i&gt; &lt;i&gt;közben sírt és jajveszékelt, mert, mint
      mondta, a foltok nagy része&lt;/i&gt; &lt;i&gt;vér, mert neki aranyere is van,
      de&lt;/i&gt; &lt;i&gt;olyan mocskos, hogy a vért nad&lt;/i&gt;&lt;i&gt;rágjába törli, és ott
      állt egy ingben a vasúti kocsiban, hangosan sírt&lt;/i&gt;&lt;i&gt;,&lt;/i&gt; &lt;i&gt;és a
      nadr&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ágot a vöröshajúnal meg is akarta szagoltatni, nehogy
      később talán szavaiban kételkedjék, a piszok nem friss, mondta
      lelkendezve, és kezét esküre emelte, több hónapos ürülék, és
      vallomást tett, hogy ő saját ürülékének szagát rendkívül kedveli
      (még bélgázainak szagát is), és ez neki, bár tiltott kéj, de mégis,
      esküdözött, hogy ő ebben kivétel, mert egyetlen ember sem hasonlít
      hozzá ebben, ő a másét utálja, de a magáét élvezi, és ez volt a
      pillanat, amikor a vöröshajú felállt, mert ezt tűrhetetlennek
      talál&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ta, kiment, és Toporján Antal törzsorvoshoz költözött
      át. Én ezt az étvágyrontó jelenetet kihagytam, és err&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ől&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;később sehol egyetlen szó említést sem teszek.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Kilencedszer: Bormester a tárgyaláson Hoppyt nem szerepeltette,
      én azonban, természetesen, Hoppy n&lt;/i&gt;&lt;i&gt;élkül azt hiányosnak
      tartottam, és őt is felléptettem.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Tizedszer: a Fillér Joachim karmesterr&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ől&lt;/i&gt; &lt;i&gt;szóló
      epizódban Bormester Weber&lt;/i&gt; Felhívás keringőre &lt;i&gt;című darabját
      említette, én e mű hely&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ett Mozart&lt;/i&gt; g-moll
      szimfóniá&lt;i&gt;-j&lt;/i&gt;&lt;i&gt;át jelölöm meg.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Tizenegyedszer: a Mandula M&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ózesrő&lt;/i&gt;&lt;i&gt;l szóló részben
      Bormester Új-Zélandról beszélt. Én ehelyett Venezuelát említem.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Tizenkettedszer: Barnabás Maximusnak a nagy Ri-r&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ől szóló
      ér&lt;/i&gt;&lt;i&gt;tekezésében Bormester a hurri-kán szót is megemlíti, de én
      ezt már soknak tartottam, kihagytam.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Tizenharmadszor: Böllér Leo nászéjszakáját Bormester sokkal
      részletesebben írta le. De én erről a tárgyról ezen a helyen sem
      óhajtok beszélni.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Tizennegyedszer: kihagytam azt az ízléstelen részletet is,
      amelyben Bormester Pergelin egyik találm&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ányát írja le. A
      találmány az ágyba szerelhető piszoár (férfiak és nők számára
      egyaránt használható, igen szellemes), amelyet Pergelin azért
      szerkesztett, hogy éjszaka a vizeléshez ne kelljen a meleg ágyból
      kiszállni, sőt bélgázok&lt;/i&gt; &lt;i&gt;felfogására is tartályt készített,
      és&lt;/i&gt; &lt;i&gt;Hoppy Lőrinc ilyen tartályt azon&lt;/i&gt;&lt;i&gt;nal rendelt is,
      mint mondta, de ezt a részt is mellőzhetőnek találtam.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Tizenötödször: Hoppydalomban tartott beszédet (tiltakozat és
      förmedelem) Bormester a báró szájába adta, én azonban találóbbnak
      éreztem, ha azt Barnabás mondja el.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Tizenhatodszor: Barnabás Maximus asztalán levő köny&lt;/i&gt;&lt;i&gt;vek
      között Blossebois Lettres &amp;#224;&lt;/i&gt; &lt;i&gt;madame Chamauflois nem szerepelt,
      én azonban szükségesnek tartottam, hogy az is ott legyen.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Tizenhetedszer: a strucc által készített pörköltből
      Bo&lt;/i&gt;&lt;i&gt;rmester a vattát kihagyta, de én a listába fölvettem.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Tizennyolcadszor: Monopol szájába adott &quot;bolyoki bába&quot; nem
      Bormesteré, hanem az enyém.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Tizenkilencedszer: a segédfogal&lt;/i&gt;&lt;i&gt;mazó és Améline
      beszélgetése al&lt;/i&gt;&lt;i&gt;kalmával a parabolikus szót én iktattam
      be.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Huszadszor: ugyancsak e beszélgetés alkalmával az &quot;egyetlen&quot; szó
      után a pontot én tettem.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Huszonegyedszer: a rektor beszédében a szövegbe a &quot;sorjában&quot; szót
      én írtam.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Huszonkettedszer: a valószínűtlenségi mozzanatról szóló részt én
      írtam.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Huszonharmadszor: Ábel beszédéhez a zenei jelzéseket, hogy azok
      pátosza nyilvánvaló legyen, én illesztettem.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Huszonnegyedszer: Barnabás&lt;/i&gt; &lt;i&gt;Maximus és Mirabel között a
      kon&lt;/i&gt;&lt;i&gt;dérincidensben a &quot;neki&quot; szót én írtam.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Huszonötödször: abban a jelenetben, amikor Tóbiás Ma&lt;/i&gt;&lt;i&gt;rcella
      grófnő függönye mögül elő&lt;/i&gt;&lt;i&gt;lép, Bormester azt mondja, hogy
      &quot;kettejüket&quot;, ezt én úgy változtatam meg, hogy azt mondom:
      &quot;önöket.&quot;&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Huszonhatodszor: ugyanebben a jelenetben a &quot;kérem&quot; szó mögé a
      pontot én tettem.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Huszonhetedszer: Gambrinus restaurant spiritueljének menüjén
      a&lt;/i&gt; &lt;i&gt;Paradiso felfújt is szerepel (&amp;#224;&lt;/i&gt; &lt;i&gt;la Dante), de ezt én
      kihagytam.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Huszonnyolcadszor: Tóbiás szájába a Lope de Vega nevet én
      adtam.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Huszonkilencedszer: a strucc kihallgatása alkalmával a
      &quot;végeztetett&quot; szó után a vesszőt én tettem.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Harmincadszor: Pataj és a kutyák jelenetében ezt a szót, hogy
      &quot;más&quot;, én iktattam be.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Harmincegyedszer: Hoppy a rendőrségen jelenetében a &quot;mondta&quot;&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;szó után én tettem kérdőjelet.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Harminckettedszer: Bormester Virgil és Améline
      bes&lt;/i&gt;&lt;i&gt;zél&lt;/i&gt;&lt;i&gt;getésében&lt;/i&gt; &lt;i&gt;&quot;ilyen embernek&lt;/i&gt; &lt;i&gt;tartom
      önt&quot; mondatot én írtam.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Harmincharmadszor: Pataj vallomásában Bormester Mihály&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;eredetileg azt mondta, hogy &quot;én önt elviszem&quot;, ezt én így
      javítottam&lt;/i&gt; &lt;i&gt;ki, &quot;elfogom önt vezetni&quot;.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Harmincnegyedszer: ugyancsak Pataj vallomásában az &quot;az&quot;&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;után pontot tettem.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Harmincötödször: ugyanott &quot;forró&quot; után gondolatjel.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Harminchatodszor: Pataj levelében &quot;hogy&quot; és &quot;nem&quot; között&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;&quot;Ő&quot;&lt;/i&gt; &lt;i&gt;volt, ezt kihagytam.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Harminchetedszer: Pataj levelében &quot;huszonnégy&quot; után pontot&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;tettem.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Harmincnyolcadszor: Tóbiás sz&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ájába a &quot;romantika&quot; szót én
      tet&lt;/i&gt;&lt;i&gt;tem.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Harminckilencedszer: Bormester Mihály szerint Hoppy azt mondta,
      &quot;csaknem&quot;. Én ezt &quot;több&quot;-re javítottam.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Ezek után könnyen azt lehetne hinni, hogy Bormester Mihály
      módszerét alaposan kitanultam, és mindezeket az eltéréseket ilyen
      bosszantó pontossággal csakis azért soroltam fel, hogy az olvasót a
      falhoz állítsam. Erre a gyanúra kénytel&lt;/i&gt;&lt;i&gt;en vagyok azt
      válaszolni, hogy&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Mi az ellenőrizhetetlen?&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;A kérdésre vonatkozól&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ag a következőket tudom
      mondani&lt;/i&gt;&lt;i&gt;: eddig minden regénykoncepcióban maradt labilis pont,
      még Lawrence Sterne Bormester által mindig hódo&lt;/i&gt;&lt;i&gt;lattal
      említett&lt;/i&gt; Tristram Shandy&lt;i&gt;-&lt;/i&gt;&lt;i&gt;jében is. Labilis pont volt
      az író&lt;/i&gt; &lt;i&gt;fix személye, az olvasó&lt;/i&gt; &lt;i&gt;fix személye, sőt a
      kritikus&lt;/i&gt; &lt;i&gt;fix személye is. Ezek azért labilisek (azért fixek),
      mert a regényen kívül állanak, vagyis azért szilárdak, mert az
      eseményekbe nincsenek bevonva. Amíg pedig valaminek szilárd pontja
      van, addig azt éppen ennél a pontnál fogva ki lehet fordítani. Ez
      az&lt;/i&gt; &lt;i&gt;Achilles-sarok. Archimedesi pont. Csak ha valaminek
      szilárd pontját felbontom vagy feloldom vagy leépítem, szóval
      eltüntetem, akkor válik az egész kifordíthatatlanná. Stabil lesz.
      Bormester és én is, mindjárt a legelején gondoskodtunk arról, hogy a
      regényen kívül senki úgynevezett fix bázist ne vehessen fel. Ahogy
      Bormester mondta, az olvasót és az elbe&lt;/i&gt;&lt;i&gt;szélőt és az írót és a
      kritikust a játékba bevonta. Itt, kérem, nincs néző. Itt mindenki
      játszik. A pácban mindenki benne van. Senki sem szólhat hozzá
      színlelt tárgyilagossággal úgy, hogy nekem, kérem szépen, az
      egészhez semmi közöm. Ilyen nincs. A kívülről való ítélet lehetősége
      ezennel megszűnt.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Ugyanakkor azonban megszűnt az ellenőrzés lehetősége is. Vagyis,
      engedelmükkel, az egész dolog, úgy, ahogy van, ellenőrizhetetlenné
      vált. Senki sem formálhat jogot arra, hogy valamilyen mértékkel
      jöjjön, és azt mondja, ez itt nem stimmel. Először is, nem emberek
      és nem események és nem történet és nem társadalom és nem tények.
      Szavak. Másodszor is, nem ész, hanem imagináció. Harmadszor is, a
      valóság természete okkult.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Íme az ellenőrizhetetlen. Bárki jöjjön is bármivel, már jó előre
      a sarokba van szorítva.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Ilyen módon a történet minden mozzanatában ellenőrizhetetlenné
      van téve. Igazán nem fontos, hogy megtörtént vagy sem, és ha nem
      történt meg, annál rosszabb, mert csak a realitás szánalmas voltára
      jellemző.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Senki ezen az égvilágon nem tudja megállapítani s ezek szerint
      ellenőrizni, hogy például Bormester Virgilnek milyen hajszíne volt.
      Mert hátha a vöröshajú elnevezése csak beugratás? Hány éves volt?
      Bizonytalan. Mi volt a foglalkozása? Segédfogalmazó? Alig&lt;/i&gt; &lt;i&gt;van
      ennél kétesebb. És hátha nem is Bormester Virgilnek hívták?
      Bormester Mihály így beszélte el (de még&lt;/i&gt; &lt;i&gt;ez sem biztos, mert
      hátha csak&lt;/i&gt; &lt;i&gt;én tüntetem fel, mintha így mondta volna), de én
      más nevet adtam neki. Ellenőrizhető? Egyáltalán nem. Miért? Azért,
      főként, mert az imént harminckilenc pontot soroltam fel, amelyekben
      az eredeti és a jelen elbeszélés között levő különbségeket jeleztem.
      Mondanom sem kell, hogy e harminckilenc pontból (talán)&lt;/i&gt; &lt;i&gt;a
      legfontosabbakat kihagytam (ki tudja), éppen azokat, amelyek az
      egészet esetleg tökéletesen más színben tüntetik fel. M&lt;/i&gt;&lt;i&gt;i ez,
      ha nem ellenőrizhetetlen&lt;/i&gt;&lt;i&gt;?&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Eszem ágában sincs természetese&lt;/i&gt;&lt;i&gt;n a történet minden egyes
      monda&lt;/i&gt;&lt;i&gt;tára kitérni és az ellenőrizhetőség kérdését minden
      szóval szemben külön felvetni. Az ilyen munka, bár tanulságos lenne,
      de céltalan. Miért? Mert a dolog ezután éppen olyan
      ellenőrizhetetlen maradna, mint azelőtt volt.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Ezzel a módszerrel én Bormester er&lt;/i&gt;&lt;i&gt;edeti elbeszélését úgy
      tökélete&lt;/i&gt;&lt;i&gt;sítettem, hogy azt a valóságot, amit ő egyszerűen
      csak okkultnak nevezett,&lt;/i&gt; &lt;i&gt;meg is valósítsam. Itt aztán minden
      lebeg. Ahogy Shakespeare mondja, our littl&lt;/i&gt;&lt;i&gt;e life is rounded
      with a sleep&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt; &lt;i&gt;picinyke életünket az álom óceánja
      veszi körül. Itt minden labilis, senki sem tudja, ki mondta, mit
      mondott, élt-e egyáltalá&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ban az az ember, ha igen, hogy
      hívták, esetleg nem is abban a városban élt, vagy nem is abban az
      országban. Itt minden kísérteties, vagyis itt minden valóságos. Ez
      az a bizonyos hajmeresztő realitás. Az égbekiáltó realitás. Ez az
      okkult valóság. Az imaginá&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ció. Az álom óceánjában.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Bárki legyen is, aki Bormester Mihálynak, az elbeszélőnek
      létezését kétségbe vonja, és azt állítja, hogy Bormestert én
      találtam ki, és ezek szerint az egész elejétől végig, Bormesterrel
      együtt, imaginációm káprázata, téved. Ellenbizonyítékot a
      következőkben tudok nyújtani: a történet elbeszélőjének és írójának
      külön sorsa van, külön hangja, s az enyém az övének diszharmonikus
      felhangja (groteszk ellenpont), amely Bormesterével néha
      összekeveredik, néha azon áthangzik. Ez kétségtelenül tapasztalható,
      ilyesmit nem lehet kitalálni és mesterségesen csinálni. Ennek a
      dialogikus (ellenpontozott) szerkezetnek rendkívüli előnye van,
      amire már az imént, ha felületesen is, de a figyelmet felhívtam. Ha
      a történetnek fix, úgynevezett írója, vagyis szerzője van, akkor az
      kénytelen dialogikus kapcsolatba lépni az olvasóval (kritikussal),
      és ilyen módon a regényen kívül mindjárt két (három) fix pont is
      keletkezik. Mivel fix pontokról van szó,&lt;/i&gt; &lt;i&gt;ezeknél fogva
      természetesen a történetet sarkából ki&lt;/i&gt; &lt;i&gt;lehet emelni. A
      dialogikusan felépített történetben ilyen fix pont nincs. Sőt
      azáltal, hogy az elbeszélő és a közvetítő egymást állandóan
      ellenpontozza, az olvasó és a kritikus is ellenpontozódik, és a
      történet témája körül négyszólamú fúga alakul ki (vonósnégyes). Az
      egész történet mozgássá alakul át. Statikus és holt terület nincs. A
      statikus történet nagy hibája, hogy a szerző és az olvasó
      tükörviszonyban áll, egyik a másik látszata. Ebben a fugato
      történetben ilyesmi nem történhet meg. A tükör itt mást mutat, mint
      ami van. A tükör megőrült. A valódi történetben mozdulatlan helynek
      lenni nem szabad, mint ahogy a valódi világban sincs mozdulatlan
      hely. Ezt már Archimedes tudta, amikor az mondta: mutass nekem egy
      szilárd pontot, és ennél fogva a világot sarkából kiemelem.
      Archimedes már tudta azt, amit kétezer évvel később Einstein nagy
      hűhóval fölfedezett. A történet (világ) éppen az, hogy szilárd pont
      benne nincs. Mindnyájan benne vagyunk (a pácban), és szüntelenül
      mozgunk. Ezért a világ (történet) re&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ális. Ezért okkult.
      Meghatározhatatlan. Ezért nem lehet sarkából kiemelni. Ezért
      stabil.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Azzal, hogy én, mint Bormester Mihály kontraszubjektuma, más én
      vagyok, és kettőnk között állandó dialogikus, ellenpontozott
      feszültség van, már maga a történet elkészülése is drámává
      fokozódik. Bormesternek abban, hogy a regény belügyeit ne vigyem a
      nyilvánosság elé, nem volt igaza. Igen, ha a regénynek egy szerzője
      lett volna, az ilyesmi menthetetlenül indiszkrét lett volna, és
      ízléstelen. De ha a regénynek külön elbeszélője és ügynöke van, és a
      kettő között állandó személyes és tárgyi nézeteltérések tömege merül
      fel, amely vitára és konfliktusokra ad alkalmat, akkor ezt egyenesen
      a nyilvánosság elé kell vinnem, különben az egész történet bázisa
      rejtve marad, és nem is érthető. Az elbeszélő az író reliefje és az
      író az elbeszélőé, mind a kettő az olvasóé és a kritikusé és
      viszont. Így az egész történet, már készítése alatt belülről elkezd
      forogni. A valóság a feje tetejére áll, a dráma szól, a tükrök
      mindig mást mutatnak, és sorra minden statikus helyzet felborul, és
      mindenki bele van vonva, senki ki nem léphet, a dolgokat
      belülről&lt;/i&gt; &lt;i&gt;fogja látni, mint érdekelt fél&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Bormester Mihály mindjárt az elején kijelentette, hogy amit
      elbeszél,&lt;/i&gt; &lt;i&gt;nem önéletrajz, még sterne-i ér&lt;/i&gt;&lt;i&gt;telemben sem,
      vagyis nem az önéletrajz paródiája, nemcsak azért, mert az
      önéletrajz stabil tükröt tételez fel (nézőt, az emlékmű bámulóját),
      az elbeszélőt és az olvasót szereppé és színésszé és komédiássá és
      maszkká (lárvává) változtatja (ami ugyan elkerülhetetlenül amúgy is
      megtörténik, és ez ellen semmitt se lehet tenni), hanem a történet
      történet. Önmagában a biográfia értelmetlen és így formátlan. Kitűnő
      példa erre Rousseau vagy Goethe. A memo&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ár
      te&lt;/i&gt;&lt;i&gt;rmészeténél fogva alaktalan. Miért? Mert önmagában az
      emberi élet is értelmetlen és alaktalan. Ezért annak, ha az ember
      szép sorjában leírja azt, ami történt, nincsen semmi értelme, és ez,
      nem is fontos. Ahhoz, hogy az ember életének értelme (alakja)
      legyen, valamit bel&lt;/i&gt;&lt;i&gt;e kell tenni, ami az egészet
      ös&lt;/i&gt;&lt;i&gt;szetartja. Bele kell tenni az értelmet. Mit jelent ez? Azt
      jelenti, hogy&lt;/i&gt; &lt;i&gt;be kell ereszteni&lt;/i&gt; &lt;i&gt;a szellemet. Csak
      ha&lt;/i&gt; &lt;i&gt;aztán a szellem az egészet ren&lt;/i&gt;&lt;i&gt;dezi, akkor lehet
      forma. Ha ilyen értelem nincs, az egész széthull. Önmagában (szellem
      nélkül) minden emberélet formátlan. Ezt a fölfedezést Tolsztoj
      tette, aki észrevette, hogy amiko&lt;/i&gt;&lt;i&gt;r adott és természeti életét
      él&lt;/i&gt;&lt;i&gt;i, ennek semmi értelme sincs, az e&lt;/i&gt;&lt;i&gt;gész az űrbe
      olvad, és ennél irtóz&lt;/i&gt;&lt;i&gt;atosabb dolog el sem képzelhető.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Az értelemmel azonban baj van. Értelmes? Igen, de kinek? Ha a&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;világnak értelmes, akkor az életnek úgynevezett általános érdekű
      alapeszmét kell adni. Ezt tette Tolsztoj, amikor saját életének
      evangéliumi értelmet adott. Ebben az esetben az emberélet a másik
      emberre való tekintettel és a másik számára (tehát kifelé)
      é&lt;/i&gt;&lt;i&gt;rtelmes. Úgynevezett világtörténeti szerep keletkezik.
      Tudományosan és történelmileg elismert értelem. Ismét
      Tolsztoj&lt;/i&gt;&lt;i&gt;. Belül azonban egészen üres.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Indítványozom, hogy az alapeszme szót a játékból hagyjuk ki.
      Hagyjuk ki azért, mert mint mondják, ha valaki valamin gondolkozik,
      azt eltorzítja. Gondolkozni valamin annyi&lt;/i&gt;&lt;i&gt;, mint az eredeti
      alakjából (ért&lt;/i&gt;&lt;i&gt;elméb&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ől&lt;/i&gt;&lt;i&gt;) kiforgatni. Az, amit
      alapgondolatnak hívnak, jellegzetesen ilyen elméletben eltorzult
      gondolat. Amiről pedig az egész történetben szó van, az éppen
      sem&lt;/i&gt;&lt;i&gt;miféle elméletben nem&lt;/i&gt; &lt;i&gt;torzul el. Az, ami intakt. Ép
      és teljes. Egész. Vagyis, amiről szó van, a valóság.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Ha azonban az élet nem kifelé, hanem önmagamnak értelmes
      (privát), akkor azt kell mondanom: életem értelme az én
      egyetlenségem és egyszeriségem. Egyetlen vagyok és egyszer (Rilke).
      Pótolhatatlan és megismételhetetlen és utánozhatatlan. Egyszer és
      soha többé. Ez az én tartalmam és értelmem, vagyis az én életem
      alakja.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Itt azonban, egészen természetesen, az egyetlenség és egyszeriség
      kivétellé válik. Ezért lettek az összes&lt;/i&gt; &lt;i&gt;önéletrajzok, amelyek
      az egyet&lt;/i&gt;&lt;i&gt;lenségb&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ől&lt;/i&gt; &lt;i&gt;indultak ki (az egész
      úgy&lt;/i&gt;&lt;i&gt;nevezett genie-irodalom) kivéte&lt;/i&gt;&lt;i&gt;lek. Ami kivétel, az
      nem számít. Érdekes, de különösebb jelentősége nincs. Ritka
      példányokat még lehet gyűjteni. Ami egyetlen, az teljesen
      haszontalan. Ha az előbbinek az volt a baja, hogy a tudományos és
      történeti általánosságban szereppé oldódott fel, ennek az, hogy a
      történeten kívül áll. Absztrakt és atmoszférátlan.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Bormester Mihály ezt a nehézséget úgy oldotta meg, hogy azt
      mondta&lt;/i&gt;&lt;i&gt;:&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;a másikban egyetlen vagyok, (változatlan),&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;önmagamban szüntelenül más vagyok (szüntelen változásban),&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;vagyis Bormester az általánosat és az egyetlent egymásra
      fektette. Minél általánosabb, annál egyetlenebb, és minél
      egyetlenebb, annál általánosabb. Ezért ő ö&lt;/i&gt;&lt;i&gt;nmagát a&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;másikban nézte és a másikat ön&lt;/i&gt;&lt;i&gt;magában. Ezzel ő azt a
      vádat, hogy merő konfessziót tesz, elkerülte. De ugyanakkor
      elkerülte azt a vádat is, hogy merő Noé bárkáját vagy panoptikumot
      ír le, bogárgyűjteményt vagy képeskönyvet csinál, és inventárt
      készít. Ő mással egyetlen p&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ontban sem azonos, és egyszeri&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;–&lt;/i&gt; &lt;i&gt;de a másik emberben. Ő&lt;/i&gt; &lt;i&gt;pedig önmagában
      általános, és pont olyan, mint a többi, és nem kivétel. Bormester a
      két végletes megfogalmazás között a Terminus Mediust megkereste és
      megtalálta.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Ugyanakkor azonban a panoptikum, illetve az illusztráció kérdését
      mégis föl kellett vetni. Miért? Mert elbeszélése forma szerint
      (értelmileg) illusztráció. Minek az illusztrációja? Igen, milyen
      meséskönyvhöz való képeskönyv ez? Bormester azt ismételgette, hogy
      tula&lt;/i&gt;&lt;i&gt;jdonságkatalógus. Önkritika. Persze a dolgot egészen
      közelről kell&lt;/i&gt; &lt;i&gt;megvizsgalna. Önmagát illusztrálja? Nem. A
      társadalmat? Nem.&lt;/i&gt; &lt;i&gt;Azt mondja: ez a világ kívül is meg belül
      is meg alul is megfelül is&lt;/i&gt; &lt;i&gt;és ma is és régen is és
      mindig.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Nézzük meg ezt a szót, önkritik&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ai. Van úgynevezett nullára
      idő&lt;/i&gt;&lt;i&gt;zített önkritika, amelyet nemrégi&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ben Sören
      Kierkegaard hozott di&lt;/i&gt;&lt;i&gt;vatba, és ezt manapság
      egzisztencializmusnak hívják. A módszer&lt;/i&gt; &lt;i&gt;nagyon izgalmas éppen
      azért, mert minden önkritikai mozzanatot a semmiből (Nichts, néant)
      való felmerülés pillanatában ért meg. Ezért mondom, hogy a metódust
      nullára időzítették. Van aztán az az önkritikai módszer, amelyet
      megalomániának lehet nevezni, s tulajdonképpen Shakespeare ezzel
      dolgozott. Bormester err&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ől&lt;/i&gt; &lt;i&gt;akkor beszélt, amikor
      elmondta,&lt;/i&gt; &lt;i&gt;hogy Shakespeare az egész emberiséget használja
      tükörnek. Ez a két metódus egymást feltételezi és kiegészíti. A
      nullára időzített és a végtelen nagyra, az infinitumra beállított
      önkritika együtt adja azt a műfajt, amelyet szatírának vagy
      iróniának vagy&lt;/i&gt; &lt;i&gt;humornak nevezü&lt;/i&gt;&lt;i&gt;nk. Ez Sokrates,
      Csuangce, Moli&amp;#232;&lt;/i&gt;&lt;i&gt;re, Rabelais, a francia moralisták, Sterne,
      Dickens, Thackeray, Joyce módszere.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Bormester Mihály itt is a Terminus Mediust kereste. Azt mondta a
      nullára időzített önkritikám őrülete állandóan vegyül az infinitumra
      időzített önkritikám őrületével. Vagyis bennem a megalománia és a
      mikrobaösztön azonos, végtelen gyáva vagyok és végtelen vérengző,
      szeretnék befalazott cellában a kolostorban élni és az egész világon
      császári pompával uralkodni, nőtlenségben és
      meg&lt;/i&gt;&lt;i&gt;számlálhatatlan háremmel, vagyis egyetlen és egyszeri
      ember vagyok, és pontosan éppen olyan, mint a többi. Végül is ki
      vagyok én? A kérdést megválaszolni csak úgy lehet, hogy valahol a
      nulla és az infinitum között (differenciál és integrál), vagyis a
      kér&lt;/i&gt;&lt;i&gt;dés matematikai, végül is mágikus kérdés. Mindenki
      részéről feltehető, sőt ezt a kérdést mindenkinek fel is kell tenni.
      Az elbeszélőnek is, az írónak is, az olvasónak is, a kritikusnak is.
      De mivel a kérdés mágikus, erre csak az imagináció tud
      válaszolni.&lt;/i&gt; &lt;i&gt;Az imagináció pedig ezzel a panoptikummal
      válaszol, illetve ezzel a Noé bárkájával, és azt mond&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ja, amit
      Bormester Mihály háza: Tat tvam asi&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt; &lt;i&gt;ez vagy te.
      Az&lt;/i&gt; &lt;i&gt;egyes ember annyi, mint minden ember együttvéve. Minden
      emberben az egész emberiség, minden val&lt;/i&gt;&lt;i&gt;aha élt és élő és
      születendő emberrel együtt állandóan jelen van.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Ez eddig pontosan egyezik. Az önkritika (képeskönyv) belső oldala
      (egzisztenciális része) már világos. Most már értem, hogy mit
      jelentenek Velazquez király- és bolondportréi, mit jelentenek
      Brueghel parasztfejei és a Gyermekjátékok és a Közmondások. Most még
      meg kell nézni azt is, hogy a képeskönyvnek milyen általános értelme
      van, és erre vonatkozólag Bormester egyik, a történethez fűzött,
      részben kicsinylő, részben tiltakozó megjegyzéséb&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ól kell
      kiindulni.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Az imént Bormester azt mondta, hogy minden történet démoni. Ezt a
      meghatározást fogadjuk el, annál is inkább, mert ez így a valóságnak
      nagyobbára meg is felel. A történet nem egyéb, mint rejtett (okkult)
      hatalmak szakadatlan megnyilatk&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ozása (apokalipszise), mintha
      az okkult hatalmak sajátos megnyilatkozási területe éppen az idő
      lenne. Ez éppen az idő valósága. Vagyis az idő határtalanul okkult
      (meghatározhatatlan). Bormester az idővel állandóan viaskodik, ami
      már abból is kitűnik, hogy azt mondja: ha író lettem volna, egyetlen
      művet írtam volna, ez&lt;/i&gt;&lt;i&gt;zel a címmel: Egyetlen Pillanat.&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;Egy pillanatot akart felbontani. Mert minden pillanat határtalan,
      vagyis okkult, éppen a benne megnyilatkozó hatalmak erejének
      végtelensége folytán.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Sokan, m&lt;/i&gt;&lt;i&gt;int Hegel is, felültek annak a látszatnak, hogy az
      egyik pillanat a másikat felborítja. Mert valóban minden külső jel
      arra vall, hogy a következő pillanat az előbbit a tábláról
      nyomtalanul letörli. A görögök orfikus mítosza ezt az öreg Kronos
      (Chronos) ké&lt;/i&gt;&lt;i&gt;pében értette meg, Chron&lt;/i&gt;&lt;i&gt;os ugyanis azt
      jelenti, hogy Idő&lt;/i&gt;&lt;i&gt;, mert az öreg gyermekeit állandóan
      felfalja. Ez az idő képe. Ez az örökké éhes zabálás. Ez a mohóság.
      Lenyeli. Eltűnik. Ezek az emberek persze az időt nem értik. Az idő
      csak azt borítja fel, ami a p&lt;/i&gt;&lt;i&gt;illanatban nem valódi. Mondjuk
      annak kilencvenkilenc százalékát, esetleg még többet, esetleg az
      egészet. Azt az egészen picinyke kis részt, ami benne valóság, azt
      meghagyja, mert kény&lt;/i&gt;&lt;i&gt;telen is meghagyni. Ez
      megérint&lt;/i&gt;&lt;i&gt;hetetlen. Ez az idő a következő pillanatot éppen erre
      a picurka kis valóságra építi fel. Az idő valóságtartalma így aztán
      sohasem vész el, hanem mondjuk úgy, hogy tárolódik. Vagyis? Az
      időfölöttibe (időtlenbe) tolódik el, és ott megmarad. Az idő az,
      hogy a következő pillanat az előbbit lenyeli, és az eltűnik, de nem
      maradéktalanul. Abból, ami megmarad, készül az időfölötti.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Az idő alchimista módszerrel do&lt;/i&gt;&lt;i&gt;lgozik. Folytonos
      atombontás kö&lt;/i&gt;&lt;i&gt;zepett&lt;/i&gt;&lt;i&gt;e élünk, és az időben
      vá&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ltozu&lt;/i&gt;&lt;i&gt;nk és átlényegülünk. Az idő
      idő&lt;/i&gt;&lt;i&gt;fölöttib&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ől&lt;/i&gt; &lt;i&gt;készül és az időfölötti időből,
      mint az alchimisták aranya földből és az Apokalipszis Új Jeruzsáleme
      az ember hit-tetteiből. Ezt az alchimiát Bormester a második rész
      elején úgy fejezi&lt;/i&gt; &lt;i&gt;ki, hogy azt mondja: már nem a régi&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;–&lt;/i&gt; &lt;i&gt;megváltozott. Persze, sajnos nem lett arany, sőt
      bizony a legtöbb esetben nagyon is elromlott, de változott és
      változott. Ebben a változásban (a történetben) a logika az, amit
      mondtam: a pillanat nemvalódisága megsemmisül, a valódi pedig
      lassan, de szüntelenül gyúlik, és ezt a tárolt időt hívjuk aztán mi
      Elmúlhatatlannak. Ez a Pneumatika főtörvénye. Ez az üdvtörténet
      logikája.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Bormester Egy Pillanat-ján&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ak témája, mint sejtem, éppen ez
      az erőfeszítés lett volna, hogy a pillanatot teljes egészében
      valódivá tegye, és így az időt, mint intakt egészet az
      Elmúlhatatlanba átemelje. Bormester ebből a szempontból rokonságot
      tart Prousttal (különösen az Elveszett idő utolsó részével, a
      Megtalált idővel), és pontosan száznyolcvan foknyira áll Hegellel
      szemben, aki&lt;/i&gt; Logiká&lt;i&gt;-&lt;/i&gt;&lt;i&gt;jában ilyen kolosszális
      időkonzerváló mechanizmust szerkesztett, de mikor működésbe
      helyezte, kitűnt, hogy az idő rajta keresztülfolyik, és az idő sehol
      se démonikusabb, mint éppen ebben a hegeli időmegállító
      mechanizmusban.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Ennek a démoni történetnek azonban ellenpontja van, amely
      egyensúlyban tartja. Mert ha&lt;/i&gt; &lt;i&gt;a történet csak démonikus lenne,
      az egész történetet felfalná. A démoni történet ellensúlya az
      üdvtörténet. A kettő együtt adja a Terminus Mediust, a pneumatikus
      történetet, amely az emberiség létezését megformálja, vagyis
      értelmet ad. Az egésznek egyszerre és mindenkinek külön. Egyetemesen
      és általánosan és mindenkinek egyetlenegyszer és egyetlenül. Az
      időben a történet démoni hatalmainak tömege mellett szüntelen
      megnyilatkozik az időfölötti Szent Szellem is. Az idő a valóságnak
      éppen olyan gazdag (okkult) területe, mint a tér. A világos látás
      itt is a Terminus Mediuson múlik, azon, hogy a közepet látom-e. Ha
      nem látom, az egész felborul, és a fejemre szakad. Ha látom,
      nyertem. Kezemben van az idő, vagyis az élő tűz logikája. Mert a
      történet logikája nem könyvlogika. Biztosra veszem, hogy a történet
      Aristotelest, de még Hegelt sem olvasta. A történet az időben
      elrejtett hatalmak (dynameis, ahogy Pál írja) megnyilatkozása.
      Reveláció. Apokalipszis. A hatalmak legfelsőbb fokán, az idő
      piramisának a tetején áll az idő értelme. Ez az Örök és Időfeletti.
      Ez az egyetlen pont a világban, amely az időb&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ől&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;kinyúlik. Ez a Szent Szellem, akit a keresztények Pneumának
      hívtak.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Nos, a valódi történet, a reális idő, mint Terminus Medius,
      Bormester történetének, mondjuk, az alapanyaga. Illusztráció? Igen,
      ennek a reális időnek az illusztrációja. Ennek az időnek a
      logikájával. Az élő tűz logikájával. Ezért én Bormester koncepcióját
      csak a&lt;/i&gt; Divina Commediá&lt;i&gt;-éhoz és az&lt;/i&gt; Ezeregyéjszaká&lt;i&gt;-hoz
      tudom hasonlítani. Bormester történet&lt;/i&gt;&lt;i&gt;e képeskönyv a valódi
      történethez, ahol a logika a következő&lt;/i&gt; &lt;i&gt;ami rád van szabva (és
      amit végül is magad szabtál magadra, mert a kettő egy, és a Terminus
      Medius szerint csak az van rád szabva, amit magadra szabtál, persze
      nem eszeddel, hanem imaginációddal), azt az utolsó porszemig végig
      kell csinálnod. A létezést, ahogy a magad számára kiépítetted,
      éberen vállalnod kell. Ha maszkot (lárvát) veszel fel, az időben
      megrekedsz, megdermedsz, és önmagadat a sorstragédia csapdájába
      szorítod. Akkor az idő felfal. Meg akarsz állni, és az időt meg
      akarod állítani, holott az idő éppen az, hogy menni kell, éspedig
      nem külső kényszer alapján, hanem a magad üdvelszántsága folytán,
      menni kell, és csak a piramis csúcsán állhatsz meg. Előbb nem. Ha
      előbb megállsz: lárva le&lt;/i&gt;&lt;i&gt;szel. A lárva a sorstragédia jelképe.
      A görögök ezt jól tudták. Ezért a tragédiát a színészek maszkban
      játszották. Ma, amikor a színházban nincsen&lt;/i&gt; &lt;i&gt;maszk, az utcára
      került, a családba és a szerelembe és a hivatásba és a politikába és
      a vallásba és a művésze&lt;/i&gt;&lt;i&gt;tbe és így tovább, megállás nélkül. Ez
      a tragédia végeredményben, amilyen irt&lt;/i&gt;&lt;i&gt;óz&lt;/i&gt;&lt;i&gt;atos, éppen
      olyan nevetséges. Tragikomédia. A&lt;/i&gt; &lt;i&gt;lárvát le kell venni. Az
      idő ha&lt;/i&gt;&lt;i&gt;talmainak, főként az idő legfőbb hatalmának, a Szent
      Szellemnek ereje nem az, hogy az ember a lárvában megdermedjen
      (tragikomikusan meghaljon), hanem az, hogy üdvözüljön. Ezért az idő
      legmagasabb értelme az, hogy üdv. Ezért a történet valódi értelme
      (&lt;/i&gt;&lt;i&gt;formája) az, hogy üdvtörténet.&lt;/i&gt; &lt;i&gt;Aki nem ebben az
      értelemben&lt;/i&gt; &lt;i&gt;él, az menthetetlenül tragikus-komikus és&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Bormester történetét én igen sok helyütt a magam belátása szerint
      megváltoztattam, éspedig, mint sejteni&lt;/i&gt; &lt;i&gt;lehet, nemcsak azon a
      har&lt;/i&gt;&lt;i&gt;minckilenc ponton, amelyet felsoroltam. Könnyen el tudom
      képzelni, hogy az olvasó ennek a leleplezésnek egyáltalán nem örül,
      mert hiszen, méltán, Bormester történetére is gyanakodott, több
      alkalommal teljesen bizalmatlan volt, de ha tudta is, hogy a falhoz
      á&lt;/i&gt;&lt;i&gt;llítják és kinevetik, kényszerűség&lt;/i&gt;&lt;i&gt;b&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ől&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;elfogadta. A játékba be van vonva, és az egészhez jó képet
      kellett vágnia, különb&lt;/i&gt;&lt;i&gt;en ő is menthetetlenül nevetségessé
      válik. Most még én is megjelenek (az agent spirituel, akinek csak
      közvetítenie és minden önhatalmú megnyilatkozástól
      tart&lt;/i&gt;&lt;i&gt;óz&lt;/i&gt;&lt;i&gt;kodnia kellene), és kiderül, hogy a történetből
      itt egy kicsit elvettem, ott hozzátettem valami&lt;/i&gt;&lt;i&gt;t, amott
      megváltoztattam, egész részeket kihagytam, és ezt azzal tetézem,
      hogy az eltéréseket felsorolom, de rögtön kijelentem, ez a
      felsorolás is éppen olyan megbízhatatlan, mint a többi, mert én más
      korrektúrát is végeztem, de err&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ől&lt;/i&gt; &lt;i&gt;nem vagyok hajlandó
      nyilatkozni.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;A dolog eredetileg is módfelett bonyolult volt, most azonban már
      végképp és teljes egészében olyan átláthatatlan lett pont, mint a
      valóság. Én ezt az új helyzetet Bormesterrel közölni akartam, de
      hogy, hogy nem, erre alkalom nem kínálkozott,&lt;/i&gt; &lt;i&gt;s így közöttünk
      ez a tárgy szóba sem került. Biztos vagyok abban, hogy Bormester az
      egészen rendkívül mulatott volna, sőt azt ajánlotta volna, hogy a
      dologba&lt;/i&gt; &lt;i&gt;vonjunk be még másokat is, szakértőket, sőt
      pszichológusokat és szociológusokat és történészeket és papokat, és
      mindegyik vegyen el belőle valamit, és tegyen hozzá, és teremtsünk
      olyan műfajt, mint a homéroszi énekesek vagy a&lt;/i&gt; Mahábhárata&lt;i&gt;,
      szóval ha farce, akkor legyen farce, mindenki mondja el, ki volt
      életében a legnagyobb bolond, akivel találkozott, mert, mint
      Bormester mondta volna, ebben a játékban úgyis én nyerek, vagyis én
      vagyok, aki tudom, a legnagyobb bolond, akivel életemben
      találkoztam, én magam vagyok.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Az olvasóval én tisztában vagyok, szólt Bormester, vagyis tudom,
      hogy az is olyan ember, mint a többi, a másikkal csak rögeszméinek
      segítségével érintkezik. Éppen ezért, ha a tanár, a pap, a&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;politikus, a korcsmáros, a szociológus, a fuvaros, a rendőr, a
      vincellér, a gyöngyhalász, a beduin, a katona, a
      matr&lt;/i&gt;&lt;i&gt;óz&lt;/i&gt;&lt;i&gt;, a kalauz, a kőfaragó, az asszisztens, a
      fogtechnikus, a mázoló, a vezérkari főnök, a hóhér, a papírkereskedő
      (vagyis a létfenntartás által kompromittáltak egésze) társadalmi
      rokkantságát (kenyérkereső foglalkozását) megnevezi, én azonnal
      elfogom mondani, hogy a regényr&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ől&lt;/i&gt; &lt;i&gt;miképpen vélekedik,
      és azt milyen szempontok a&lt;/i&gt;&lt;i&gt;lapján óhajtja kijavítani.
      Csep&lt;/i&gt;&lt;i&gt;pet sem érdekes emberek. Komolyan kizárólag a naplopót
      tudom venni, éspedig azért, mert ő az egészre fütyül. A rögeszme,
      mint tudja, társadalmi rokkantságot teremt, de viszont a
      társadalomban elfoglalt, úgynevezett foglalkozás feltétlen
      következménye rögeszme kell hogy legyen. Ezek mind született
      irodalmárok. A naplopó az egyetlen, aki ebből a
      csőcselékb&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ől&lt;/i&gt; &lt;i&gt;magát kivonta. Ő azonban, persze, nem
      olvas regényt, vagy ha mégis, a fa alatt egy lapot álmosan
      átböngész, mielőtt fenekét vele kitöröli. Ebben én mélyebb és
      őszintébb kritikát vélek látni, mintha az olvasó a
      kölcsönkönyvtárban visszaadja és szól: Bolond egy dolog, most kérek
      valamilyen hivő könyvet, mert úgy érzem magam, mintha a pokolbeli
      üstben megfőztek volna. A naplopó a fa alatt a fűben, mikor a
      gyomrát szőlővel kellemesen megterhelte, választhatna
      lapulevelet&lt;/i&gt; &lt;i&gt;is, vagy puha árvacsalánt. De ő&lt;/i&gt; &lt;i&gt;pont e
      történet valamelyik kimagaslóan remek részét választja, tegyük fel,
      Pataj és Abihai&lt;/i&gt;&lt;i&gt;l szerelmi kettősét, amely jelenetre különösen
      büszke vagyok.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Persze, szólt Bormester, és felsóhajtott, van még valaki, aki
      engem a naplopónál is jobban érdekel. Az ismeretlen. Akiről semmit
      se tudok. Van valahol, de ez&lt;/i&gt; &lt;i&gt;az egyetlen, amit róla
      tudok.&lt;/i&gt; &lt;i&gt;Ön megint azt fogja mondani, hogy javíthatatlan
      misztikus vagyok, mert végeredményben az Ineffabile-re (En Soph,
      Ungrund) vagyok beállítva. Másnak ez eszébe se jutna. Nekem ez most
      mindegy. Ó, az ismeretlen! Még csak beszélni se tudok róla. Csak
      jelen&lt;/i&gt;&lt;i&gt;létét szenvedélyesen kívánom. Ön azt hiszi, hog&lt;/i&gt;&lt;i&gt;y
      csalódnék benne? Az is olyan őrült, mint akár ön, vagy én vagyok? De
      várjon, van&lt;/i&gt; &lt;i&gt;nekem más kötelezettségem is&lt;/i&gt; &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Madame, ön bizonyára meg van sér&lt;/i&gt;&lt;i&gt;tve, mint mondja, joggal,
      és ne&lt;/i&gt;&lt;i&gt;heztel, amiért nemét oly kedvezőtlen színben tüntettem
      fel, olyan példányokban, amelyek ugyan (kétségtelenül) vannak, de
      (inkább kivételek is) távolról sem jelentik még az átlagos nőt sem,
      az eszményiről nem is beszélve. Madame (Mademoiselle), talán
      szívesen venné, ha ebben a történetben ön is szerepelhetne (nem
      egészen úgy és olyan módon, ahogy önt férje vagy bátyja vagy apja
      vagy barátnője látja, hanem abban az alakban, ahogy ön saját magát
      látni véli, úgynevezett igaz perceiben, a nemesség és a gyengédség
      és a tiszta kedély és más nagy női erények virágzása pillanatában,
      amikor ön nem rigolyás, nem indulatos, nem táplál sem bosszút, sem
      irigységet, nincsenek rohamai, fej- vagy hasgörcse, még csak nem is
      szeszélyes, nem türelmetlen, de még csak nem is követelő, nincs
      megsértve, nem álmod&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ott rosszat, nem bosszús, nem ingerült),
      vagyis mondom, a történetben ön is részt vehetne, és az ön&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;elbájoló&lt;/i&gt; &lt;i&gt;személyében igazi női regényideált lehetne
      teremteni. Ön, Madame (Mademoiselle), rossz néven veszi, hogy&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;eddig kizárólag csakis olyan nő&lt;/i&gt;&lt;i&gt;kr&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ől&lt;/i&gt; &lt;i&gt;volt
      s&lt;/i&gt;&lt;i&gt;zó, mint Marcella grófnő, akár csámpás cipőjével, akár
      később brüsszeli csipkés hálóingével, de komikus&lt;/i&gt; &lt;i&gt;figura. Itt
      van aztán Laura, kétségkívül túlzó háziasszonyi erényeivel, aztán
      beteges babonáival. Itt van Mirabel, aki férjét megette, aztán
      Hoppynak e&lt;/i&gt;&lt;i&gt;gy sereg gyereket szült, és lábait úgy tette a
      földre, mint a törzsőrmester. Itt van a&lt;/i&gt; &lt;i&gt;szörnyeteg Auguszta
      Kornélia, a boldogtalan Fillér Joachimné,&lt;/i&gt; &lt;i&gt;Bella, Améline,
      akinek a női ideált, sajnos, oly kevéssé sikerült megközelíteni, és
      itt van végü&lt;/i&gt;&lt;i&gt;l Abihail, ó, Abihail, aki szenvedélyességében
      kétségtelenül vonzó, de bizonyos társadalmi törvényekr&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ől&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;oly sajnálatosan megfeledkezett, hogy ezért nevének
      kiejtését&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ől&lt;/i&gt; &lt;i&gt;talán inkább tart&lt;/i&gt;&lt;i&gt;óz&lt;/i&gt;&lt;i&gt;kodjunk.
      A női nemr&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ől&lt;/i&gt;&lt;i&gt;, mondja, ön, ezek a marionettek teljesen
      hami&lt;/i&gt;&lt;i&gt;s képet nyújtanak, és bizonyos tekintetben sértő lenne,
      ha valaki az egész nemr&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ől&lt;/i&gt; &lt;i&gt;véleményt ezek
      alap&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ján alkotna. Ön tiltakozik. Ö&lt;/i&gt;&lt;i&gt;n Shakespeare-re és
      Dantéra és Goethére és Keatsre hivatkozik, és azt mondja, hogy ha a
      nők többsége olyan lenne, mint az em&lt;/i&gt;&lt;i&gt;lítettek, soha a földön
      önfeláldozó szerelem és boldog házasság és békés családi élet nem
      valósulhatott volna meg, és a görögök Aphroditéket nem faragtak
      volna, és nem lenne olyan fejünk, mint Nofretete&lt;/i&gt; &lt;i&gt;és Raffael-
      és Velazquez-madonná&lt;/i&gt;&lt;i&gt;nk és Renoir-szemű nőnk. Nem is hiszem
      el, mondja ön, hogy az elbeszélő ezen a téren jóhiszemű. Követelem,
      hogy ön azt a hibát, amit a női nemmel szemben elkövetett, tegye
      jóvá, olyan leányokat és asszonyokat ábrázoljon, akik nemüket nem
      kompromittálják.&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;
    &lt;p&gt;
      &lt;i&gt;Az ön felháborodás&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ának jogos voltát (Madame, Mademoiselle)
      bizonyos tekintetben kénytelen vagyok elismerni. Tudom, hogy az
      eddig szerepelt nők egyáltalán nem nyújtanak biztosítékot arra
      vonatkozólag, hogy a földön valaha is mély szerelem és békés
      házasság megvalósulhatott. Sőt. Aki ezeket a&lt;/i&gt; &lt;i&gt;hölgyeket
      megismeri, nem fog el&lt;/i&gt;&lt;i&gt;lenállhatatlan kényszert érezni, hogy
      azonnal megnősüljön. Az illető talán csodálkozni is fog Dantén és
      Keatsen és a többi költőn és festőn és szobrászon, hogy azok, igen
      okos ember létükre, a nőkr&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ől&lt;/i&gt; &lt;i&gt;arány&lt;/i&gt;&lt;i&gt;lag oly magas
      véleménnyel voltak. Nem, Madame, én most nem Lady Macbethre és
      Gonerilre és Reganra és Jago feleségére és Hamlet anyjára gondolok,
      és nem például Dosztojevszkij és Sterne és Swift és Balzac és
      Tolsztoj és Cervantes nőire, akik egészen alaptalanul beszéltek a
      nők léhaságairól és pénzéhségér&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ől és züllöttségérő&lt;/i&gt;&lt;i&gt;l és
      kéjsóvárgásáról és kapzsiságáról és mohóságáról és komiszságáról és
      aljasságáról és kicsapongásáról és durvaságáról és arcátlanságáról
      és mocskos szájáról és szennyes fa&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ntáziájáról és sötét
      rosszhisze&lt;/i&gt;&lt;i&gt;műségér&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ől&lt;/i&gt; &lt;i&gt;és hatalmi éhségéről és
      összeférhetetlenségér&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ől&lt;/i&gt; &lt;i&gt;és folytonos
      fecsegésér&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ől&lt;/i&gt; &lt;i&gt;és zsémbességér&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ől&lt;/i&gt; &lt;i&gt;és
      zsarnokságáról és. Elég? Ha óhajtja, Madame, legyen elég. El is
      határoztam, hogy én a következő, wertheri részben főképpen nőkkel
      foglalkozom. Előre nem szólok egy szót sem. Majd meglátja. Mint
      ahogy az első rész témája a hős neve volt, a második rész témája a
      hős születése és a valóságba való belépése, ennek a harmadik résznek
      a&lt;/i&gt; &lt;i&gt;témája a hős szerelme és házassá&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ga lesz. Az
      események ebben a részb&lt;/i&gt;&lt;i&gt;en úgy bonyolódnak, hogy a történeti
      kezdemény a nők kezébe&lt;/i&gt;&lt;i&gt;n van. Igyekezni fogok a nőkr&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ől
      kime&lt;/i&gt;&lt;i&gt;rítő információt nyújtani és a nők iránt tanúsított
      hódolatomat széles alapokon kifejteni. Ez számomra annál könnyebben
      lesz lehetséges, mert, mint tudja, Madame, nemcsak saját
      élettörténetemet beszélem el, hanem magamat ebbe a történetbe
      szakszerűen beledolgoztam, és életem egyes részeit igyekeztem a kor
      szempontjából is maradéktalanul megérteni. Ígérem, Madame, hogy ön
      meg lesz lepve. Ön, Madame,&lt;/i&gt; &lt;i&gt;sok helyütt a
      szégyent&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ől&lt;/i&gt; &lt;i&gt;el fog&lt;/i&gt; &lt;i&gt;pirulni (én a piruló nőket
      rend&lt;/i&gt;&lt;i&gt;kívül kedvelem). Én ugyanis azon a véleményen vagyok,
      hogy az a rész, amelynek elbeszélését most mindjárt elkezdem, nem
      egyéb, mint modern korunkban a matriarchátusnak (nőuralomnak) első
      határozott lépése, és mi ma itt a földön azért élünk oly boldogan és
      rendezett körülmények között, mert a történet irányítását egyre
      inkább a nők veszik át, és bennünket mindinkább olyan dolgok
      kezdenek körülvenni, amelyek a nőknek annyira tetszenek. Ez a
      ska&lt;/i&gt;&lt;i&gt;ndal&lt;/i&gt;&lt;i&gt;óz&lt;/i&gt;&lt;i&gt;us korszak, azt hiszem, már a múlt
      században megkezdődött, de az új század elején, amikor én körülbelül
      húszéves, nősülés k&lt;/i&gt;&lt;i&gt;orában levő fiatalember voltam&lt;/i&gt;
      &lt;i&gt;–&lt;/i&gt;
    &lt;/p&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;

{{lapozó|előző=1|köv=3|cím=Karnevál}}
[[Kategória:Karnevál]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Szerző:Hamvas Béla</title>
    <id>348</id>
    <revision>
      <id>4374</id>
      <timestamp>2006-08-08T15:28:16Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>+[[A babérligetkönyv]]</comment>
      <text xml:space="preserve">[[Hamvas Béla/Karnevál1]]
* [[A babérligetkönyv]]

[[Kategória:Szerzők|Hamvas Béla]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Sablon:Új</title>
    <id>350</id>
    <restrictions>edit=autoconfirmed:move=autoconfirmed</restrictions>
    <revision>
      <id>5844</id>
      <timestamp>2007-01-05T17:20:48Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>OsvátA</username>
        <id>12</id>
      </contributor>
      <minor />
      <text xml:space="preserve">:'''''[[Special:Newpages|Új lapok]]'''''

*[[Két úr a Gestapotól]] 
*[[Karácsonyi beszélgetés az Úr Jézussal]] 
*[[Az erjedésről]] [[Kép:50%.png]]
*[[Nyári délután]]
*[[A Mikádó diákjai]] [[Kép:50%.png]]
*[[Levegőt]] [[Kép:50%.png]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Kép:Wikiforrás-02.PNG</title>
    <id>351</id>
    <revision>
      <id>727</id>
      <timestamp>2006-06-13T06:52:18Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>KeFe</username>
        <id>7</id>
      </contributor>
      <comment>Még kissebb logo</comment>
      <text xml:space="preserve">Még kissebb logo</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Piszkos Fred, a kapitány</title>
    <id>352</id>
    <revision>
      <id>5062</id>
      <timestamp>2006-09-15T18:36:13Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>kat jav</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     = Rejtő Jenő
| cím        = Piszkos Fred, a kapitány
| szakasz    =
| előző      =
| következő  =
| megjegyzés =
}}

== ELSŐ FEJEZET ==

1

- Uram! A késemért jöttem!

- Hol hagyta?

- Valami matrózban.

- Milyen kés volt?

- Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta?

- Várjunk... Csak lassan, kérem... Milyen volt a nyele?

- Kagyló.

- Hány részből?

- Egy darabból készült.

- Akkor nincs baj. Megvan a kés!

- Hol?

- A hátamban.

- Köszönöm...

- Kérem... A csapos mesélte, hogy milyen szép kés van bennem. Egy darab húszcentis kagylóritkaság.

- Forduljon meg, kérem, hogy kivegyem...

- Kitartás! A kocsmáros azt mondta, hogy amíg nem hoz orvost, hagyjam bent a kést, mert különben elvérzek. A kocsmáros ért ehhez, mert itt már öltek orvost is. Régi étterem.

- De én sietek, kérem! És mit tudja az ember, hogy mikor jön az orvos? Kés nélkül mégsem mehetek éjjel haza.

- Az orvos itt lakik a közelben, és a kocsmáros triciklin ment érte. Ha szurkált uram, hát viselje a következményeket.

- Hohó! Azért, mert magába szúrnak egy kést, még nincs joga hozzá, hogy megtartsa. Ez önbíráskodás! Hála Istennek, van még jog a világon.

- Nem is jogra hivatkoztam, hanem orvostudományra. A kocsmáros szerint az a recept, hogy bent maradjon a kés. Orvosi rendelet!

- Az orvos rendelkezzék a saját holmijával, a kés az én műszerem!

- Hm... nehéz ügy...

- Tudja mit? Nekem is van szívem, segítek a bajon. Kiveszem magából a késemet, és beteszek helyette egy másikat. Az is megteszi, amíg a mentő jön.

- Jól van. Csak ne legyen kisebb a kés, hogy jól elzárja a sebet, mert az egészség mindennél fontosabb, és recept az recept, hiába...

- Nyugodt lehet. Egy nagy konyhakést nyomok be helyette.

- Akkor rendben van.

- Forduljon... meg... hopp!... Így...

- Most nyomja bele a másikat!... Gyorsan!

- Ez itt a polcon épp jó lesz, habár csak fanyelű.

- Benne van?

- Fenét!... Hiszen alig vérzik a sebe. Itt, a csont mellett állt meg a penge, a porcok között... A mindenségit, kicsorbult a hegye!

- Nyomta volna a húsba, maga kezdő!

- Várjon! Ráteszek egy vizes kendőt... A szvetter egész jól leszorítja...

- Higgye el végre, hogy kés kell bele! A vendéglős tudja. Itt naponta ölnek. Tegye be a kést. Mi az magának?

- Nem értek hozzá. Bicskázásért vállalom a felelősséget, de műtétért nem! Kérje meg erre a szívességre valamelyik matrózt. Majd csak magukhoz térnek.

- Jó, hogy említi! Uram! Maga leütötte tizenkét hajósomat.

- Az egyikre ráesett a likőrösállvány, arról nem tehetek.

- Az volt az első fűtő!

- Mit tudja ezt egy likőrösállvány?

- És ott fekszik a hajópincér. Hol lehet most pincért találni? A Honolulu-Star reggel indul, és se fűtő, se pincér, mert maga leütötte őket!

- Abban igazam volt. Hozzám vágtak egy korsót, és az ilyen magatartás sért.

- Egyik sem vágta magához a korsót. Ezek ártatlanok.

- Hát ki tette?

- Én.

- Szerencséje, hogy haláltusáját vívja, különben most fejbe ütném... Jó napot.

- Várjon!

- Nincs időm. Sietek!

- Nézze meg, hogy nem kell-e kés a sebbe. Az ilyen szúrást nem szabad elhanyagolni. Lehet, hogy befelé vérzik.

- Onnan nem szúrhatták meg. Csak várjon az orvosra, az majd segít magán, ha lehet. Ha nem, akkor nyugodjék békével.

- Ajánlom magamat...

- Sajnálom, hogy ilyen gyenge legénységet toborzott...

- Halló! Fiatalember! Elkísérem. Volna egy ötletem, amivel pénzt kereshet.

- Rendben van.

- Várjon! Hej, csapos! Ha jön a kocsmáros, mondd, hogy elmentem járni egyet ide a közelbe. Ne féljen semmit, ha baj van, kést teszek a sebbe! Vigyázok... No, jöjjön!

2

- Sebesülésem miatt óvatosnak kell lennem. Merre akar menni?

- Nem tudom. Se pénzem, se dolgom.

- Maradjunk a közelben, az orvos miatt. Ejnye, nem kérdeztem a vendéglőst, hogy pipázhatok-e ilyen súlyos állapotban. Megkockáztassam?

- Nyugodtan. Mi lehet belőle?

- Semmi?

- A világon semmi. Legfeljebb meghal. Az meg úgyis előfordulhat.

- Teljesen igaz. Hát ide hallgasson. Én vagyok a Honolulu-Star szállásmestere. Hogy hívják magát?

- Fülig Jimmy...

- Miért van ilyen hülye neve?

- Mert szeretek nevetni, és valaki rám fogta, hogy olyankor fülig húzom a számat.

- Csakugyan tejfölösképű alak. Jókora, csontos emberben ritkaság. Hány éves?

- Huszonnégy...

- Vakarcs.

- A családja.

- Ért a hajóhoz?

- Hülyéket kérdez... Byrd kapitánnyal kétszer voltam expedíción, suhanc koromban.

- Milyen írása van?!

- Folyó. Csak a nagybetűt nem mindet ismerem. Egy szállásmestertől tanultam írni!

- Hülye!

- Az igaz! De a szállásmesterben ritka az okos.

- Miféle okmányai vannak?!

- Ezt kikérem magamnak!

- Szóval semmilyen írása sincs?

- Rendőrségtől van!

- Az jó!

- Nahát akkor nincs semmi baj! Valparaisóban kaptam egy írást a kapitánytól, hogy mindennap jelentkezni kell a felügyelő úrnál, és két óra után nem mehetek az utcára.

- Az nem jó!

- Nekem mondja? Azért jöttem el Valparaisóból.

- Benne van a hajóskönyvben?

- Ezt visszautasítom.

- Törölték?

- És ha igen! Mi közöm hozzájuk?

- Ismer engem könyv nélkül minden hajósa a világnak!

- Én is attól félek. Akar dolgozni?

- Nem.

- Miért?

- Elvesztettem a meggyőződésemet.

- És ez mitől jön?

- Tavaly Nápolyban loptam egy kockás felöltőt, és azóta úgy érzem, hogy úrnak születtem. Elhatároztam, hogy többé nem dolgozom.

- Azelőtt dolgozott?

- Nem. De hiányzott az elhatározás.

- Nézze... nekem hajópincér és fűtő kell, különben kirúgnak, és nincs munkám.

- Nem baj. Azt együtt csinálhatjuk! Én értek hozzá.

- Fogja be a száját... Itt Port Szuezben sem fűtőt, sem pincért nem találok hajnalig. Akkor indul a Honolulu-Star tovább. Az idényben vagyunk. Hát ide hallgasson: itt van nálam a fűtő és a pincér papírja. Álljon be helyettük. Maga ellátná kettőnek a munkáját. Ritkán láttam ilyen erős bivalyt.

- Hízelgéssel nem megy semmire!

- De talán mással. Két ember fizetése innen Tahitiig valóságos kis vagyon. Maga megkeresheti az egészet egyedül... Fél napot fűtene, felet kiszolgálna. Senki sem tudná, hogy a fűtő és a pincér egy személy.

- És mikor aludnék?

- Hát, amikor megérkeztünk Tahitibe. Ha sokat mondok, öt hét az egész. Odáig két ember fizetését kapná. Na jön?... Nézze, már készülődnek.

- Rendben van! Elfogadom!

- Éjjel Wilson Hutchins amerikai fűtő, nappal José Pombio spanyol pincér! Ezt jegyezze meg! Tud spanyolul?

- Néhány előétel nevét, de azzal úgy-ahogy megértetem magamat.

- Hol tanult meg előételnyelven beszélni?

- Barcelonában működtem egy étterem kirakatában mint transzparens, hosszú ideig.

- Az micsoda?

- A kirakatban ültem, hurkák és lepények között, időnként bólogattam, a hasamra mutattam, és végül következett egy vigyor, amitől kigyulladt néhány villanykörte a gyomromon.

- Jó állás.

- Csak ész kell hozzá, és úri megjelenés. Mosolyogni meg remekül tudok! Attól van a nevem: Fülig Jimmy!

- Tehát?

- Beállunk mind a hárman. José Pombio, Wilson Hutchins és Fülig Jimmy!

És máris követte a társát, aki egy haldoklótól igazán meglepő fürgeséggel sietett a dokkok felé.

3

Fülig Jimmy talpig világfi volt. Külsejére, modorára igen sokat adott, szerette a muzsikát, állandóan látogatta a filmszínházakat, és savanyúcukorkákat hordott magánál, mint a jótársaságbeli urak.

Feltűnő ismertetőjele volt, hogy szeretett mosakodni, amit senki sem értett. Szikár, vállas alakjához nem illett a kamaszosan sima arc, amely azonban csontos és széles volt, középen egy jókora szájjal és hatalmas fogakkal. Örökös vigyora nemegyszer tévedésbe ejtette azokat, akik kissé könnyelműen a külsejük után ítélik meg embertársaikat, és ezért a vigyorgó Jimmyt felületesen kezelték vagy kicsúfolták.

Az ilyen emberek, felépülésük után, sokat gondolkodtak a látszat megtévesztő benyomásairól, és elhatározták, hogy a jövőben senkiről sem vonnak le következtetéseket alapos tájékozódás híján.

Különös ismeretsége a szállásmesterrel úgy kezdődött, hogy Fülig Jimmy a port said-i Elintéző nevű vendéglőben a vacsoráját fogyasztotta, és egy kis füzetkét olvasott. Szokása szerint aránylag úri külsővel tette ezt, ami nem vonatkozik gombhíjas, sárga kabátjára, tépett gyapjúingére, valamint harisnyáira sem. Az utóbbiakra már csak azért sem vonatkozhat, mert az egyiket négy év előtt Brüsszelben hagyta. Azonban a felső zsebéből egy selyem zsebkendő csücske kandikált ki, és a nyakából egy kifogástalan, finom mívű kerékpár-áttételen nyeles pápaszem, úgynevezett &quot;lorgnon&quot; függött, amit csak igen előkelő és idős úrhölgyek viselnek. Egyik kezével evett, a másikkal a lorgnont tartotta, és a korsónak támasztott könyvet olvasta, ami figyelemre méltó teljesítmény, ha tekintetbe vesszük, hogy Fülig Jimmynek kitűnő szeme volt, viszont a lorgnon üvege erősen nagyított. De az ember néha kénytelen kisebb-nagyobb áldozatot hozni az úri látszat kedvéért.

Közben az Elintézőben tartózkodó húszegynéhány matróz már jó tíz perce verekedett. De Fülig Jimmy csak akkor figyelt fel, amikor egy korsó a feje mellett tört szét a falon. Ekkor felállt, és erősen nagyító üvegein át körülnézve, hűvös figyelemre méltatta a társaságot.

- A fejemre igen kényes vagyok, uraim - mondta pedáns szigorral -, tehát az ilyen ingerkedést lehetőleg mellőzzük.

Még be sem fejezte korholását, amikor a második korsó repült feléje úgy, hogy a vállát súrolta.

- A verekedésnek ezennel vége! - jelentette ki határozottan.

A többit tudjuk... Fülig Jimmy elkezdte kidobálni a verekedőket. Mire befejezte a nagytakarítást, vagy húsz ember feküdt ájultan szerteszét, és csak a Tahitibe készülő Honolulu-Star nevű luxushajó legényei tizenkét főnyi csoporttal képviseltették magukat aznap a port-szuezi közkórházban. (Közöttük José Pombio spanyol pincér és Wilson Hutchins amerikai fűtő.)

Ezek után kifizette a vacsoráját, leemelte az ájult kormányost a könyvéről, és elment. Csak a kése miatt jött ismét vissza, amikor is találkozott a szállásmesterrel.

És este már munkába állt egy hajón, két ember helyett, de dupla fizetésért. Boldog volt.

Ismét dolgozott!

Így jár, aki verekszik.

4

A Honolulu-Star New York kikötőjéből indult Gibraltáron és a Szuezi-csatornán át San Franciscóba, India és a csendes-óceáni szigetek érintésével. A világ leghosszabb járatú luxushajója volt, szeszélyes milliomosok, világhírű filmsztárok és elkényeztetett hamiskártyások igényeinek megfelelő berendezéssel.

A szalonban előkelő, finom emberek unatkoztak naphosszat, kisebb csoportokban. A vacsorákat csodás estélyi ruhák és ékszerek felvonulása tette ünnepélyessé. Szertartásos vidámság, udvarias barátkozás, megjegyzések időről, tengerészeti szakkérdésekről, a gépekről, a hajózásról és mindenféléről, amihez nem is konyítottak; ez jelentette a társas életet.

A bárban halk, finom dzsessz, pezsgő, hollandi ginevre és angol whisky. Egy-egy durvább egyéniségű milliomos, az indiai ültetvényesek közül, olykor mulat, ami abból áll, hogy dalszövegeket ordít, és egy pezsgősvödörrel a fején vezényli a zenekart.

Ezt a többiek megszólják. És kissé irigylik.

Aztán elérik a Vörös-tengert, ahol a kisebb flörtök és nagyobb szabású tengeribetegségek poetikus időszaka következik.

José, a pincér mindenkihez szolgálatkész, tréfás, és különös kézügyességével szeret tüntetni. Sajnos olykor mérsékelt jó szerencsével. A zsonglőrök rossz szelleme üldözi. Előfordul, hogy valamelyik hölgyre mosolyog, és mintegy oda sem nézve, könnyedén tölti a teát, de közben, hogy, hogy nem, a forró vízsugár egy idős úr kopasz fejére ömlik. Ebből nagy botrány lesz, és néhányan a spanyol pincér azonnali távozását követelik a kapitánytól. De a családapák minden tekintélyüket latba vetve pártfogásukba veszik, mert a gyerekek sokat mulatnak azon, hogy Fülig Jimmy leönti az utasokat. És mi az, amit nem tesz meg egy szülő a gyermekéért?

Ezzel szemben lenn a kazánházban Wilson Hutchins (az amerikai fűtő) olykor állva aludt mint a lovak, és amikor felriadt, meleg húsokat húzott elő a belső zsebéből. Mire elérték a Bab el Mandeb-szorost, már képes volt enni is álmában.

A főgépész félt tőle, mert azt hitte, hogy megszállott. Egy arab fűtő végét akarta vetni ennek az állapotnak, és beledöfött Hutchinsba a lapáttal, de ezt nem fogja tenni többé, mert azóta olyan az orra, mint egy különleges formájú burgonya.

Így álltak a dolgok Adennál. Aden után fenn az étteremben José, a pincér aluszékonysága tűnt fel. A főgépész a kazánház lépcsőfeljárójánál állva hallotta, amikor az első tiszt jelentette a kapitánynak, hogy José pincér folyton álmos.

A gépész erre szerényen megjegyezte, hogy Wilson Hutchins, az egyik fűtő is állandóan alszik, és úgy véli, hogy valahol egy cecelégy lehet a hajón, amely ezeket a szórványos álomkór eseteket okozza.

A kapitány szerint a gépész hülye volt a pálinkaivástól, ami elég kézenfekvő feltevésnek látszott ahhoz, hogy a tiszt is elfogadja.

Mr. Irving, a hajó legkülönösebb utasa őszintén szívébe zárta Josét, a sorsüldözött zsonglőrt és álomkórgyanús pincért. Mr. Irving nem lehetett idősebb húszévesnél, de annyinak sem látszott. Szmokingban úgy hatott, mint valami leány. Szép, gömbölyű szemöldöke, csodálkozó, nagy fekete szeme, szabályos, finom arca meghatóan kisfiús volt. Alig beszélt, olyankor is halkan, udvariasan szólt, és nem érintkezett senkivel, leszámítva az első közös étkezés szokványos bemutatkozását.

Csakis Mr. Gould társaságában mutatkozott a hajón. Ezt a Gouldot szívből gyűlölték az utasok. Kövér, óriási, ősz ember volt, és mindenki úgy érezte, hogy zsarnokoskodik a bájos fiatalember felett. Pedig oly csendes, oly szomorúan előkelő volt ez az ifjú, mint aki papnak készül, vagy mély gyászban van.

Penang előtt furcsa esete volt vele Josénak. A kikötőből egy maláj óriás jött a fedélzetre. Bilincset tört, szöget evett, és izmait játszatta néhány fillérért. Hatalmas izmai voltak. Később a japán dzsiudzsicu birkózás fogásait mutatta be a matrózoknak. José ott szaladgált fel-le a lépcsőkön, frissítővel, tortával, de valamelyik rosszul kiszámított, nagy ívű, kecses mozdulata révén a sétafedélzetről pontosan az erőművész fejére pottyant egy habostorta.

A maláj hörögve kaparta magáról a csokoládés habot, csattogtatta hatalmas fogait, és végül lovagias mosollyal fojtva el dühét, közölte, hogy Josét szétmorzsolná, ha nem lenne tekintettel az előkelő környezetre.

A spanyol pincér igen erélyes hangon többféle előétel nevét kiáltotta oda a bennszülöttnek, amitől az érthetően felbőszült.

- M'Bisung! Glonga! Bon-Bon! - hörögte a maláj.

- Omlette... à la Sevilla! - üvöltötte José.

- Sihungi! Mizonga dzur bsefár!

- Olla potrida! - idézte a pincér transzparens korából, és lerohant. Ott állt lihegve a maláj előtt, és az utasok, boldogan a sok egyhangúság után, mindenfelől összecsődültek.

Fenn a korlátnál állt Mr. Irving, szokott szomorúságával, és lenézett unott, közömbös arccal.

A maláj megvillogtatta fehér fogait. Ismét mosolygott.

- Mit ez akar gyenge fehér... Én megenni őt...

- Hát csak fogj hozzá - mondta José.

- Én nem ütni! Hindu önvédelem... Te üss oda teljes erődből. Én csak kivédeni.

- Az nem lesz jó... - szabadkozott José.

- Te ütni! Fogás biztos, gyors, úgysem találni.

- Hát jó. Mehet?

- Mehet.

Fülig Jimmy kíváncsi volt a fogásra. Biztos dzsiudzsicu.

- Na ütni! - sürgette a maláj. - Lesz meglepetés!

Csakugyan nagy meglepetést okozott. Mert hogy valaki egyetlen pofontól valóságos szaltót csináljon, négy utast és több kisasztal málnaszörpöt felborítson, az igazán meglepő.

A maláj orrán, száján, fülén dőlt a vér, és a jobb szemétől a szája széléig felrepedt a bőre. Így pihegett kissé elterülve, miközben a négy utas állandóan sürgette, hogy keljen fel róluk.

Ezalatt José aludt egy keveset. Állva. Mint egy idős paripa. A maláj ordítva ugrott fel.

- Nem számít! Te lenni balkezes! Én várni ütés jobbról.

José vállat vont.

- Nem lehet minden pofon mellé egy forgalmi rendőrt állítani.

- Ütni agyon... téged!

Nekirohant. José kissé hátrált, mert a maláj ragadt a málnaszörptől, és a pincér féltette a szép, aranygombos ruháját. Gyorsan elhelyezett egy horogütést, hogy az első támadó hevet lefékezze. Aztán kibújt egy balkezes egyenes alatt, és könnyedén felütötte a bennszülött állát.

Ekkor egy rúgás érte.

Szabálytalan, pimasz, sportszerűtlen rúgás. Fülig Jimmyt elöntötte az indulat, és szörnyűt kiáltott:

- Insalade fritte... à la Escorreal!

Ettől mindenkiben meghűlt a vér. Tisztában voltak vele, hogy az ókori mór hódítóktól származó esküvést hallották, amelyet spanyol ifjak csak olyankor hangoztatnak, ha élet-halál küzdelemre szánják magukat.

És ugrott!

Könyökhajlásba kapta a maláj nyakát, és a dereka mellé szorította. A bennszülött bivalyszerű, fekete nyakizmai kidagadtak az erőfeszítéstől, és...

És ekkor Fülig Jimmy véletlenül felpillantott a sétafedélzetre. Amit látott, attól kishíján elengedte a malájt meglepetésében.

Mr. Irving, a korlátra könyökölve, odavágott feléje a szeme sarkából biztatóan, pajtásosan, mintha azt mondaná, hogy: &quot;Rajta! Tanítsd meg!&quot;

José egyet csavart a nyakon, egyet emelt térdével a gyomron, amitől a bennszülött messze repült és akkorát zuhant, roppant testének teljes hosszában, hogy a hajó beleremegett.

Valamennyi szemlélő önkéntelen tapsba tört ki. A malájt, mint ledöfött bikát az arénából, a lábainál fogva kihurcolták a porondról.

José, mint egy fáradt hegedűművész, könnyed mosollyal hajlongott, szorongatta a saját kezét, csókokat hintett, de véletlenül nekihátrált a büfének, amely állványostól felborult, és a társaság felét lefröcskölte jeges italokkal.

...Csengő, vidám, kellemes kacagás hangzott a magasból. Mindenki felnézett. Mr. Irving nevetett a korlátnál. De ekkor megjelent a nevelő roppant alakja, és a tiszta gyerekhang nyomban elhalt. A fiatalember komoran, előkelően távozott.

- Őrült alak ez a pincér, de férfi - jegyezte meg a kapitány. És a körszakállas, vörös képű szállásmester felé fordult. - Tudja maga, hogy milyen kemény kezű fiú ez?

- Én tudom - felelte szomorúan a szállásmester, de erről nem mondott bővebbet.

5

- Uram... három hete nem aludtam...

- Csak két hétig bírja még - suttogta a szállásmester. - Az ilyesmit meg lehet szokni idővel.

...Szép, langyos este volt, de kissé fülledt. A Maláj-félsziget és Szingapur között csillogó, fekete hullámokon rohant a gőzös, és Fülig Jimmy a kazánházból vezető vaslépcső tetején ült, a szállásmester mellett.

- Csak vigyázzon - súgta a szakállas. - Feltűnő, hogy mindig alszik. Senki más nem ácsorog alvajáró módján.

- Mit csináljak, ha olyan élénk utasok vannak itt?

- Ha felfedezik, hogy José pincér és Hutchins fűtő egyazon ember, akkor engem is kidobnak a csalásért.

- Ne féljen, már csak két hét, addig elvirrasztok valahogy.

- Aludjon most egy félórát itt a lépcsőlejárón... Majd felkeltem idejében.

Felelet helyett a pincér már aludt is.

...Később felrezzent, mert valaki megérintette a vállát.

- Hagyjon még... - motyogta - maga hóhér... Csak öt perc...

- Ébredjen, idegen!

Felrezzent. Nagyon elcsodálkozott, amikor meglátta, hogy ki ül mellette a vaslépcsőn... Mr. Irving!

- Pszt... - súgta. - Mr. Gould azt hiszi, hogy alszom. Fogadja legmagasabb elismerésemet, pincér. Maga pompás fiú! Ezt akartam mondani.

A gumiba ágyazott gépek tompán zakatoltak alattuk. Különben csend volt. Mr. Irving ott ült mellette, a vaslépcsőn, de olyan ünnepélyesen, mint aki komoly szertartást végez.

- Jól elbánt azzal a bennszülöttel - mondta elismerően. - Ugye, maga nagyon erős? Megengedi... hogy megtapintsam a karizmát? - kérdezte szinte kenetteljesen.

- Na ne hülyéskedjen!

Az ifjú szeme felragyogott.

- Ugyebár ez sértés?! - kérdezte örömmel.

- Hm... Úgy tesz, Mr. Irving, mintha részeg lenne.

- Engem még sohasem sértettek meg.

- Ne mondja. Olyan erős?

- Nem tudom. Senkit sem ütlegeltem még. Mondja, idegen, hogy történik ez a művelet?

- Na ne ugrasson! Nem tudja, milyen az, amikor odasóznak? Láthatta eleget, ha az utcán járt.

- Én soha életemben nem sétáltam még nyílt utcán.

- Nem sétált?... Hát... kicsoda ön... Mr. Irving? Nem Mr. ... Irving?

- Én inkognitóban vagyok.

- Az miféle viselet?

- Inkognitó az, ha valaki álnéven él...

- Nagyszerű! Akkor én is inkognitóban vagyok! Szintén szélhámos?

- Haha! Igazán kedves alattvaló maga, José pincér, de megyek, mert Mr. Gould még észreveszi a távolmaradásomat.

- Mit fél attól a pasastól? Ha akarja, holnap leöntöm ebédnél egy adag marinírozott hallal, à la tournedot.

- Ne, ne!... Nagyon kérem, kedves goromba úr! Szegény jó atyám teljhatalmú nevelőmmé tette Fernandez bácsit, ő a régens herceg, és ebben meg kell nyugodnunk.

- Kissé homályos előttem, amit mond. Annyi bizonyos, hogy a pofa nem tetszik nekem, és szívesen odaütögetném a fejét bármihez, ami szilárd és dudoros.

- Ó!... Ember! Ne merészelje! Ön derék dolgozó, és kegyeinket élvezi, de ez súlyos büntetést vonna maga után... És most, kedves idegen, mennem kell... Egyszer majd ismét beszélgetünk. Nagyon jól szórakoztam önnel. Ezért megjutalmazom! Akar pénzt?

- Mi?...

- Nem ismerem jól a pénz értékét. Ha ötszáz dollárt adok, az sok? Nem, nem! Az túl kevés, és megbántom vele...

- Hogy... hogy mit?... Mi az, kérem?

- Megvan! Egyszer Isten kegyelméből parancsoló nagybátyám megjutalmazta valamelyik hűséges hívét, és kétezer dollárt adott neki. Ez tehát nem olyan csekélység, hogy szégyenkeznem kelljen miatta!... Tessék, jóember...

...Előhúzta a tárcáját, és átadott kétezer dollárt, azután vállon veregette a pincért, és otthagyta.

Nem hitte, hogy ébren van, vagy ha igen, akkor a fiú őrült, és a hatalmas, ronda ember az ápolója.

Két... ezer... dollár! Ezen az eseten érdemes gondolkozni! De hiába tartotta ilyesmire érdemesnek az esetet, mert rajtaütésszerűen elaludt.

 
== MÁSODIK FEJEZET ==

1

José pincér aludt. Aludt, miközben egy pillanatra megállt a levessel, aludt, amíg a szakács tálcára tette a húst, és aludt, amikor egy svéd magántanár ölébe kitálalta.

Az ordításra felriadt.

Hutchins, a fűtő is aludt. Aludt, amíg a szén begurult a kazánba, aludt, miközben felemelte a lapátot, és aludt, midőn leejtette a főgépész lábára.

Az ordításra felriadt.

Az első tiszt közölte a kapitánnyal, hogy José, a pincér állandó aluszékonysága súlyosbodott.

A gépész közölte a kapitánnyal, hogy Hutchins, az amerikai fűtő már csak percekre ébred fel, ha éppen ver valakit.

Néhány matróz összesúgott. Furcsa tünet harapódzik el a hajón. Már ketten megkapták.

A szállásmester közölte Fülig Jimmyvel, hogy baj lesz, mert ha a gyengélkedőket megfigyelik, kiderül, hogy egyik sincs itt, csak Fülig Jimmy szolgál a hajón mint átváltozóművész.

Fülig Jimmy megint csak azt mondta, hogy nem ő a hibás, hanem az utasok. Túlságosan eleven mindenki a hajón. Azonnal megnyugodnának a kedélyek, ha más is álmos lenne. Azt ígérte a szállásmesternek, hogy majd megkísérli egyensúlyba hozni a dolgot. Másnapra azután gondoskodott róla hogy az utasok élénk hangulata csökkenjen.

És ezt nem kellett volna tennie!

Pontban fél négykor délután (ázsiai időszámítás szerint) a hosszúsági és szélességi fokok bizonyos számadatainak megfelelő helyen, teljes szélcsendben folytatta útját a Honolulu-Star, tizennyolc tengeri csomó sebességgel, a Malakka-szoros felé. A sétafedélzeten egy szalonzenekar muzsikált, és az egyik utas azt mesélte két hölgyismerősének, hogy a hajón valami nincs rendben. Állítólag egy álomkór-gyanús eset fordult elő, de titkolják az utasok előtt.

Négy óra 10 perckor (ázsiai időszámítás szerint!) a hajóorvos a kapitány intézkedésére magához rendelte a szállásmester útján José Pombiót, a pincért, és Wilson Hutchinst, a fűtőt. Egyszerre!

Négy óra 12 perckor (időszámítás fenti világrész szerint) a szállásmester a kabinjába ment, és gyermekkorából visszaidézett imádságokat mormolt. Bizonyos volt benne, hogy törlik a nyilvántartott tengerészek névsorából.

Négy óra húsz perckor José, a pincér megjelent az orvos előtt, aki éppen egy könyvben lapozgatott izgatottan.

    Az álomkór különleges megjelenési formái, amikor szórványos megbetegedések alapján lép fel, és kísérő tünetei elmosódnak.

A leírás egy hajó esetét vette példának, ahol egyetlen cecelégy került a rakománnyal együtt a fenékbe, és még mérsékelt égöv alatt is képes volt a ragályt terjeszteni.

Az orvos felnézett a könyvből. Ott állt előtte José, a pincér, könnyed testtartással, és szerényen hortyogott.

- Halló!

- Ki beszél?! - riadt fel José.

Az orvos nézte. Hm... Gyanús! Szenvedő arc, ernyedt vonások, mélyen ülő szem, bárgyún nyitott száj, szabálytalan légzés.

- A feje fáj?

- Igen.

- Dohányzik?

- Inkább innék valamit.

- Nem kínáltam!

- Elég baj, mert dohányzom.

- Járt Afrikában?

- Két éve.

- Szülei élnek?

- Az anyám.

- Az apja mibe halt meg?

- Búcsúba. Heveny lövöldözés meg minden ilyesmi...

- Iszik?

- Most, hogy meghalt, nem hiszem.

- Ember! Ne tréfáljon! Itt komoly dologról van szó! Fáj valamije?

- Itt a bordánál nyilall...

Az orvos betett valamit a fülébe, amiről lelógott egy gömbölyű hangerősítő. Ezt Fülig Jimmy bordáira helyezte.

- Sóhajtson.

Fülig Jimmy megragadta a bordáin nyugvó fémet, és belekiáltott:

- Csiklandós vagyok!

Az orvos üvöltve ugrott hátra, mert úgy érezte, hogy egy nehézüteget sütöttek el a füle mellett.

- Ostoba alak!... Megsiketít... Mióta érzi ezt a fájdalmat a bordáin?

- Amióta a kormányos a sötétben véletlenül rálépett.

- De most már menjen!

- Kérem szépen... nem kaphatnék valamit fejfájás ellen...? Nagyon fáj a fejem.

Ez hazugság volt. De az orvos elhitte, és azonnal odament a szekrényhez. Fülig Jimmy követte. Messziről látta azt a kis tartályt, amin ez állt felírva egy címkén:

ÓPIUM!

Ez sűrűn alkalmazott gyógyszer errefelé, a megváltozott éghajlat és a szokatlan táplálék miatt gyakorta fellépő emésztési zavarok ellen. Az orvos már kivett egy fejfájás elleni port, amikor csörömpölést hallott. Az ostoba pincér lelökött az asztalról egy poharat.

- Hordja el magát!

José elsietett. De amíg az orvos hátranézett a csörömpölésre, addig gyorsan a zsebébe csúsztatott az ópiumostartály belsejéből vagy hat kisebb doboz gyógyszert, több mint felét az ópiumkészletnek.

Ez 4 óra 44 perckor történt. (Greenwichi időszámítás szerint: 4 óra, 12 perc, 8 másodperc!) Közvetlenül az uzsonnaidő előtt.

Öt óra 15-kor a kapitány felszólította az utasokat, hogy mindenki őrizze meg a nyugalmát, a hajó rendelkezik a járvány lokalizálásához szükséges eszközökkel.

A pánik akkor tört ki, midőn a három úr, akik uzsonna után elaludtak, csak hosszas élesztgetésre tértek magukhoz. Az egyik Mr. Gould volt, a hatalmas nevelő. Ez aludt a legmélyebben. Pedig uzsonnatájt még igen élénk volt.

Most mélyen aludt.

Másnap, reggeli után (9 óra 27 másodperc az északi és déli szélesség megfelelő fokai között) két újabb utas merült mély álomba, és délben a kapitány utasította a rádióst, hogy tudakolja a közelben tartózkodó hajók neveit. Esetleg segítségre szorulnak.

Dráma az óceánjárón!

Az utasok nagy része ekkor már sejtette, hogy azon hátborzongató tengerésztörténetek egyikét élik át, amelyeket oly sokszor kigúnyoltak, mint például a Kísértethajó, vagy nem is szólva a Bounty lázadóiról, akik emberhúst is ettek.

Azzal valamennyien tisztában voltak, hogy még ötven év múlva is megoldatlan lesz a rejtély a hajóról, amely csendesen siklott Szingapur kikötője felé, a gát mellett megállt, de nem szállt ki utas, egy hang sem hallatszott a fedélzetről: mindenki meghalt! A Honolulu-Star tragédiájáról filmet gyártanak, és az emberek beülnek csinos nőismerőseikkel a moziba, hogy megnézzék. Azután azt mondják majd: &quot;marhaság!&quot;

Egy koppenhágai zeneszerző erélyesen követelte, hogy a kapitány bocsássa le a mentőcsónakokat, és ki-ki meneküljön, amerre tud. Miután a kapitány ezt megtagadta, jegyzőkönyvet akart felvenni az esetről, de közben elaludt.

Az emberek bezárkóztak kabinjaikba. A rettegés, a rossz előérzet lett úrrá mindenkin.

És egy utas végre igazán jól érezte magát. Este lenn a bárban még zongorázott is.

Az állítólagos Mr. Irving volt ez az utas.

Ugyanis nevelője minden étkezés után nyomban elaludt. Mélyen és sokáig.

Először csak az ebédlőben üldögélt egy órácskával tovább a fiatalember. De másnap (a járvány tetőfokán dühöngött úgy az ázsiai, mint a greenwichi időszámítás szerint) Mr. Irving bekukkantott a bárba, ahol a zenekar tüzes fox-trottokat játszott félálomban.

Éjfél felé a fiatalember dúdolni kezdett. Az arca kipirult, a szeme csillogott, és titokban bizonyára hőn óhajtotta, hogy bárcsak tartós lenne ez az epidémia.

Már harmadik napja dühöngött az álomkór. Az admiralitás rövid üzenetváltás után azt ajánlotta, hogy a Honolulu-Star közölje állandóan a helyzetét és útirányát, továbbá ajánlatos lenne a hajón található legyeket gyűjteni az előrelátható egészségügyi szemle részére, hogy akad-e cecelégy közöttük.

Egy örmény levélboríték gyáros drámai egyszerűséggel közölte a kapitánnyal, hogy leprája van.

Ilyen eddig csak rémdrámákban volt!

- Ember! - suttogta a szállásmester, aki élősúlyának felére fogyott rövid idő alatt. - Ezt maga tette!

- Igen - felelte őszintén Fülig Jimmy. - Maga mondta, hogy feltűnő a hajón, ha két ember állandóan alszik. Most már csak az különös, ha ébren van valaki.

- Hogy csinálta?!

- Ópiummal. Nem lehet semmi baj. Mindenki csak annyit kap, amennyi az ópiumhoz mellékelt adagolási táblázaton úgy van feltüntetve, hogy &quot;súlyos betegek számára&quot;. Az pedig nem lehet veszélyes adag.

- Ha... kiderül... Én bűntársa vagyok. Tíz évet kapunk...

- Istenem... Érdemrendet nem kínálhatnak ezért. El sem fogadnám.

- Hej! Szállásmester! - kiáltotta feléjük az egyik tiszt. - Menjenek a legénnyel a raktárba! Fogjanak legyet, és vigyék az orvoshoz!

- A legyeket is gyógykezelik? - csodálkozott Fülig Jimmy.

A legénység teljes számban légyvadászaton volt. Ők is elindultak a szállásmesterrel. Pokoli hőség volt az Indiai-óceánon. Különösen itt, a gépház mellett. Fülig Jimmy mint fűtő derékig levetkőzve járt, a hőségen kívül elsősorban azért, mert egyetlen ingét José, a pincér használta.

- Ember! Vessen véget a járványnak! - könyörgött a szállásmester.

- Nem jön rá senki, nyugodt lehet.

Ide-oda jártak a poggyászraktárban. Fülig Jimmy megállt egy hatalmas utazóláda mellett.

- Mi a csoda! Ezt jól megcsinálták! Nézze csak!

A ládán hatalmas tábla függött:

- A mindenségit a sok hülyének - szitkozódott a szállásmester -, jöjjön, fordítsuk meg ezt a poggyászt.

Már éppen hozzáfogtak volna, amikor valaki erélyesen kopogott a láda oldalán, és érdes, borízű hang szólalt meg belülről:

- Most már csak hagyják így, ha Adenig a fejemen álltam benne.

- Mi az, hej?! Ki maga?

- Menjenek a fenébe.

Hát ilyen még nem volt! A világ legpimaszabb potyautasát fedezték fel.

- Hé! - kiabálta a szállásmester. - Tudja, hogy mi vár egy potyautasra, ha karanténba kerülünk?

- Miért kerülne a hajó karanténba?

- Ragály van!

- Valakit megfertőztek hülyeséggel?

- A mindenségit...

Kinyitotta a ládát, és...

Üres volt! A láda, amelyből egy másodperc előtt beszélt valaki!

Bután állt... A szállásmester keresztet vetett.

Varázslat...

- Ilyen alakok fenyegetnek engem - jegyezte meg az iménti hang a hátuk mögött. Megfordultak.

Egy toprongyos öregember állt előttük. Fülig Jimmy ijedten kiáltotta:

- Piszkos Fred!...

2

Különös jelenség volt az öreg. Mellig érő, kissé hegyes formájú ősz szakállát babrálgatta hosszú, keselyűkarmokban végződő kezével. Apró ravaszságait, nagy töprengéseit szakállának néma hangszerén mintegy lezongorázta, ahogy lassan játszadozott a hosszú, szerteálló, piszkosszürke, gyér szőrzettel. Az arcán néhány gömbölyű, nagy szemölcs, jellegzetes, karvalyszerű orr, legörbülő, széles száj és csillogó, okos, nyugtalan, apró szemek, némi vörös nedűvel keretezve. Kócos, szürkésfehér hajszálai a homlokára csüngtek szét, és egy beidegződött mozdulattal időnként tarkójára tolta, vagy a nyakát vakargatva lassan előretolta az orra hegyéig szakadt, szennyes, ellenzős sapkáját, egy igen elnyűtt, piszkos, de mégis kapitányi sapkát.

Mert Piszkos Fred kapitány volt.

Így járt szájról szájra a neve, így ismerték a tengeröblök nagy kikötővárosaiban és kis halászfalukban egyaránt, így említették, ha bűnügyek kapcsán szóba került a neve:

&quot;Piszkos Fred, a kapitány!&quot;

Hogy hol és milyen hajón, mikor és milyen minősítés alapján lett kapitány, ezt még a fegyintézetek és bűnügyi nyilvántartók sem tisztázták, annyi más körülménnyel együtt, amelyek Piszkos Fred személyével összefüggésben időnként felmerültek, de afelől senkinek sem lehetett kétsége, hogy Piszkos Fred valóban kapitány. Ki is lenne kapitány, ha nem ő, aki név szerint ismeri a világ összes révkalauzát, pertuban van az ausztráliai csarungi törzs varázslójával, és olyan ciklonban csak egyszer hajózott eddig, hogy közben kialudt a pipája. (De utóbb kiderült, hogy ez a pipa nem volt Watson gyártmányú manillagyökér.)

Fekete szvetterén a legforróbb időben is felgombolta a magas nyakat. Vastag nadrágját keménnyé és szabályosan gömbölyűvé formálta az idő. Valaha csíkos zsakett lehetett, de ez már csak nyomokban látszott e ruhadarabon. Különös módon, bokában a cipő mellé gyűrte be a szárat, amiből nyilvánvaló, hogy nem őrá szabták eredetileg. Ez különben kitűnik abból is, hogy hosszát a begyűrés művelete sem csökkentette megfelelően, mert még mindig a mellkasáig ért. Állítólag a hosszától még feljebb is húzhatná, de nem teszi, mert a nadrág hónaljban kissé bő.

Időnként zsebre dugta a kezét, megrántotta a nadrágját, és imbolygó felsőtesttel elindult. Volt a lényében valami csodálatos közöny és kihívó megvetés mindenkivel szemben.

De a legszembeötlőbb egyéni jellemvonásként mégiscsak az élt róla a köztudatban, hogy ő a világ legpiszkosabb embere. Ez olyan közvetlen, bizonyításra nem is szoruló benyomás volt, mint a filozófia rendszerének bármelyik, úgynevezett ősténye.

Napbarnított arca mint nagy misztériumot őrizte az utolsó mosdás időpontját. Csak annyi látszott futólag is kétségtelennek, hogy ez az időpont találgatás tárgyát sem képezheti mint közelmúlt dátum. Egyáltalán kétségesnek látszott, hogy ez az ember valaha tisztálkodott-e?

A szállásmester önkéntelenül hátralépett, mint a műértő, ha végre szembekerül egy nagyhírű alkotással.

Fülig Jimmy percekig nem bírt szólni.

- Mit csodálkozol? Talán azt vártad, hogy egy bérmaruhás hajadon bújik elő a ládából?

- Hogy jött ki onnan egyáltalán?

- Hátul. Van a ládán egy &quot;művészbejáró&quot;. Adenig a fejemen álltam. Teljes huszonnégy órát töltöttem el így, mint valami kővé vált erőművész. Az egyik ostoba rakodó fordítva tette le a poggyászt.

- Miért nem nyitotta ki elöl?

- Beletört a kulcs a zárba. Ha az ember a fején áll, megesik az ilyesmi. Huszonnégy óráig tartott, amíg tótágast állva a hátsó deszkát meglazíthattam, hogy kijárjon. Most mindent tudtok, hát menjetek a fenébe.

- Hohó! - mondta a szállásmester. - A hajón járvány van. Ilyenkor főbenjáró bűn eltitkolni a potyautast.

- Hm... talán megvesztegessem?

- Sok pénzt kellene kapni ahhoz! Egy járványra vonatkozó adat eltitkolásáért tíz év jár a gyarmaton!

- Igaz - bólintott mélabúsan Piszkos Fred.

- Nézze - szólt közbe Fülig Jimmy -, ha mi azt mondjuk, hogy maga önként jött elő, akkor a kapitány enyhébben fogja fel az ügyet.

- Csak te ne védj - felelte mélységes megvetéssel Piszkos Fred, azután hátratolta a sapkáját, zsebre csapta a kezét, és ormótlan inga módján elindult a feljáró irányában. - Gyerünk. Igazatok van! A járványra vonatkozó felvilágosításaimat nem titkolhatom tovább, mert bajom lehet belőle. Azonnal szólok a kapitánynak, hogy tartóztassa le azt a disznót, aki ópiummal mérgezi az utasokat.

A szállásmester meghökkent.

- Mi... mi van... Freddy bátyám - hebegte Fülig Jimmy.

- Na csak gyerünk! Legfőbb ideje! Tíz évet ülni az én koromban nem kellemes. Ráérek öreg napjaimra lustálkodni.

Legalább ötvennyolc éves volt.

- No de... honnan veszi ezt az... ópium izét?

- Ne akarj becsapni, Fülig José. A sötét raktárfolyosón hevert az arab fűtő. Gyanúsan hortyogott. Felhúztam a szemhéját, és láttam mindent. Ópiummal akarsz megtéveszteni? Engem?

Most előretolta a sapkáját, és úgy indult a lépcső felé.

- Várjon! - ugrottak feléje egyszerre ketten.

- Nem lehet! Igaza volt a szállásmesternek. Járvány az járvány, és adatok titkolása meg ilyesmi, az kész életveszély.

- De hát beszéljünk...

- Nincs értelme Fülig Hutchins. Mivel vesztegethet engem meg, ilyen főbenjáró ügyben két szegény ördög. Eressz, sietek...

- Ide hallgasson, kapitány - szólt rövid gondolkozás után Fülig Jimmy -, minek cifráznánk a dolgot? A markában vagyunk. Mondja meg, hogy mit akar, és kész! Tudom, hogy irgalmatlanul kiszipolyoz most bennünket, mert kapzsi és kegyetlen. Tessék.

Piszkos Fred gondolkozott, egyik keselyűkarmával a fogát piszkálta, másik kezével egész keskenyre sodorta a szakálla végét.

- No jó! Ne húzzuk az időt. Te adsz kétezer dollárt, és kész.

Fülig Jimmy halottfehér lett.

- Honnan vegyek... ezer dollárt?

- A hátsó zsebedben találsz egy bőrtokot tükörrel, fésűvel és egy Limából való autóversenyző aranyplakettjével. Ott van a kétezer dollár.

Fülig Jimmy elszántan a zsebébe nyúlt, hogy leszúrja ezt az embert.

- A gyöngyházkés nem kell - mondta fáradtan a kapitány, és előhúzott valahonnan egy muzeális jellegű, félméteres forgópisztolyt -, ha mindenáron ráadást akarsz adni, elfogadom az aranyplakettet, de csak amíg háromig számolok. Egy...

Fülig Jimmy fogcsikorgatva átadta a bőrtokot, amely nyomban eltűnt a rengeteg nadrág hátsó zsebében. Ezután Piszkos Fred utálkozó, fáradt, megvető arckifejezése tűnődve irányult a szállásmester felé. Az rettegett.

- Maga fizesse ki nekem előre Hutchins fűtő teljes fizetését Port Saidtól Tahitiig, összesen százhetvenöt dollár nyolcvankét centet - mondta végül.

- Csak... százharminc dollárt kap a fűtő.

- Egy közönséges lapátoló. De Hutchins első osztályúnak minősített, különilletményes, mert a haditengerészet négy év előtt szakképzett kazánkovácsnak igazolta, tehát a biztosítás levonásával százhetvenöt dollár és nyolcvankét cent jár. Nem hagyom kizsákmányolni magamat.

A szállásmester fogai hangosan megcsikordultak. De fizetett. Piszkos Fred gondosan átszámolta a pénzt. Százhetvenhat dollárból visszafizetett tizennyolc centet.

- Nekem nem kell több, mint amennyi a tisztességes munkáért jár. De azt megkövetelem.

A szállásmestert ez a túlzott módja az üzleti tisztességnek nem hatotta meg.

- Szegény Fülig Jimmy munkabérét vágta zsebre!

- Ne féltsd te Fülig Jimmyt - nyugtatta meg a stewardot. - Ez addig ver Tahitiben, amíg kifizeted neki Hutchins munkabérét is, az utolsó centig. Alapos ember.

A szállásmester döbbenten nézett Jimmyre.

- Ez igaz...?

- Sajnos - ismerte be szemérmesen a fiatalember. - Ez a Piszkos Fred a vesékbe lát.

- Most menjetek a fenébe, és minden étkezéskor hozzatok le egy elsőosztályú menüt. Halat csak rántva eszem.

Ezután bement a ládájába, és hozzálátott, hogy megtömje a pipáját.

- Ketten voltunk, és nem tudtunk elbánni vele! - dühöngött a szállásmester, amikor a vaslépcsőn felmentek.

- Ezzel nem lehet. Két év előtt Delhiben kilopta a háromezer éves Buddha rubin szemét, és egy sorompó piros üvegjelzőjével helyettesítette. Nagy botrány lett, mert amikor a Buddha belsejében fellobogott az örömtűz, az Isten szeme azt hunyorogta a hívők felé, hogy:

&quot;Stop!... Stop!... Stop!&quot;

Amikor a fedélzetre értek, a kapitány revolverrel a kezében vitatkozott egy csoport utassal, és néhány matróz éppen kipróbálta a mentőcsónakokat.

3

Másnap Fülig Jimmy beszüntette a ragályt, abban a reményben, hogy ezzel megszűnik az álmosság, tehát helyreáll a rend. Az ópium hatásának megszüntetésétől gyors eredményt várt. Ebben nem is csalódott. A méregkeverés beszüntetése néhány órán belül csakugyan meglepő eredménnyel járt.

Déli tizenkét óra húszkor a Honolulu-Star vészjeleket adott le, orvosokat, gyógyszert és egészségügyi katonaságot kért a hajón pusztító járvány ellen Szingapurból.

Egy óra tízkor a matrózokat felfegyverezték, és életbe léptették a vesztegzár esetére szóló rendkívüli intézkedéseket.

Ugyanis az utasokon jelentkezett az átmenet nélküli kábítószer-elvonás valamennyi ártalmatlan, de heveny tünete. A madzag-nagyiparos hűlni és zsibbadni kezdett, ellepte a hideg verejték, és csak azt kérte, hogy leányának üzenjék meg: utolsó pillanatában is ellenezte házasságát. Valamennyi utas tűrhetetlen főfájásról panaszkodott. Ez az álomkór legpregnánsabb kísérő tünete... Az orvos úgy érezte, hogy hős, akiről könyvet fognak írni, mert a szörnyű kór ott lüktetett a koponyájában, de azért vitézül járt kabinról kabinra betegeihez, és csak akkor ült le kimerülten egy kötélcsomóra, amikor az utolsó injekciós tűt is beletörte a különc svéd hölgy alsókarjába.

Az ilyen orvosokról nemegyszer megemlékezik a szépirodalom. Az utasok már jóval kevesebb heroizmussal viselték el sorsukat.

Sikoltozás, sírás, kiabálás töltötte be a hajót. A bostoni ügyvédnél látási zavarok léptek fel, az argentinai művirággyáros követelte, hogy forduljanak vissza. De a legtöbben valami érthetetlen oknál fogva csökönyösen ragaszkodtak ahhoz, hogy azonnal bocsássák le a mentőcsónakokat.

Közben Mr. Irving egy tizennégy éves fiúcskával kétcentes alapon garambolozott. Ebéd után halkan fütyörészett a társalgó rádiókészüléke mellett, és általában pokolian jól érezte magát.

Fülig Jimmy most már látta, hogy nagy baj lesz, ha leleplezik véletlenül. Elsősorban a nyomokat eltüntetni!

Délután beosont az orvos kabinjába. Az üres ópiumdobozaiba beletöltött szódabikarbónát, és visszatette őket a helyükre. Azután megkönnyebbülten távozott. Most már nem derülhet ki a bűne, akkor sem, ha esetleg keresik az ópiumot.

A szállásmester egész nap útban volt a poggyászraktár felé, Piszkos Fred igényei ügyében. Vacsorához langusztát követelt, és Chateau Irát.

Az Isten tudja, hogy hol szoktatták rá.

Délben Szingapur utasította a Honolulu-Start, hogy nyomban álljon meg, közölje a helyzetét, és igyekezzék fenntartani a rendet az utasok között. Segélyhajó útban van, megfelelő orvosi segítséggel, addig is hirdessék ki a vesztegzárat, és az előírásokat minden tekintet nélkül, a legradikálisabban alkalmazzák...

Estére néhányan jól érezték magukat. Az étteremben egy-két utas kissé nyugodtabb hangulatban vacsorázott, de a pánik ott terpeszkedett felettük, az Indiai-óceán vihar előtti mozdulatlanságában. Az arcok továbbra is sápadtak voltak, most már a félelemtől.

Kivétel: Mr. Irving, aki a rémnapok alatt több mint egy fontot hízott. Mert Mr. Gould továbbra is kitartóan aludt. Délelőtt ugyan felébredt, de ebéd után nyomban elszenderedett.

Délutáni szenzáció: José, a pincér eltűnt. Valószínű, hogy öngyilkosságot követett el. A bostoni ügyvéd szerint nem lehetetlen, hogy ámokfutó lett, ami velük is előfordulhat, mert sűrű kísérő tünete az álomkórnak. A kapitányt megkérte, hogy ebben az esetben őt nyomban lője le, és amikor megnyugtató ígéretet kapott, sírva tördelte a kezét. Voltak, akik fertőtlenítőszerrel füstölték a kabinjukat, ezek állandóan köhögtek.

Mr. Irving délután krikettezni tanult.

Az étkezés szenzációja José volt. A pincér, aki váratlanul megkerült. Tehát mégsem lett ámokfutó, vagy ha igen, úgy elfáradt, és abbahagyta. Úgy látszik, pihent is kissé, mert asztalkendővel a karján, frissen jött az étterembe. Az utasok köréje sereglettek, nézték, tapogatták, kérdésekkel halmozták el.

- Hol volt?!

- Mikor gyógyult meg?

- Beszéljen...

Fülig Jimmy fölényesen mosolygott.

- Hölgyeim és uraim, ha szabad szólanom, valamennyien a hisztéria áldozatai voltunk. A hisztéria éppolyan ragályos, mint a nátha, de nincs semmi értelme, és az ember mindenféle rosszat érez. Ilyenkor a hölgyek hisztérikák lesznek. Hol hallottak már olyan betegséget, amelynek nincs halálos áldozata? Miféle járvány az, amelyikbe nem hal bele senki?

Az utasok összenéztek. Csakugyan lehet ebben valami... Fülig Jimmy még fölényesebb vigyorral folytatta:

- Ha csak egy ember meghalna, akkor én is elismerném, hogy jaj nekünk! Az Egyenlítőn túl lehetséges, hogy néhány óra vagy nap múlva nincs egy élőlény a hajón. De ki halt meg eddig? Kérdem önöket, tisztelt turisták: ki halt meg?

Mr. Irving jött be kissé zavartan:

- Kérem, segítsenek az orvost keresni... Szegény nevelőm, Mr. Gould meghalt...

4

Tíz perccel később egyetlen utas sem tartózkodott a kabinján kívül.

Itt a halál!

A hajó fedélzete, társalgója, lépcsői elhagyatottak és félelmetesen csendesek voltak. A kapitány az orvos társaságában nyomban Mr. Gould fülkéjéhez sietett, kinyitotta az ajtót és megállt a küszöbön. A kabinban világos volt. Kívülről is láthatta a hatalmas tetemet, nyitott szájjal, hátrasüppedt fejjel, szalmaszínű bajusszal.

Az orvos tétován csavargatta a fejét jobbra-balra. Határozottan őszült valamit az utóbbi napokban.

- Halott. Ez nyilvánvaló.

- Meg sem nézi?

- Kérem... a halott közelében... egy szúnyogcsípés elegendő... és a hajó ezekben a súlyos napokban... orvos nélkül marad...

A kapitány szája megvetően lebiggyedt.

- Rendben van.

Odalépett a halotthoz. Elöl, ahol nyitva volt a pizsama, a mellére helyezte a tenyerét, az arca fölé hajolt, és felhúzogatta a szemhéjakat, de ez formaság volt, nem bírt fontossággal. A jéghideg, merev kéz csak halott emberé lehetett.

- Meghalt - mondta, és kijött.

A gyönyörű Honolulu-Star csendes és kihalt volt, mint egy igazi kísértethajó. Csak a személyzet ődöngött ide-oda nyomott hangulatban, hogy a dolgát végezze. A nappali égbolt szürkésfehér lett, a tenger nyugtalan, sárgászöld színűre vált, és a levegő forrón, párásan nehezedett az óceánra.

Az eset után Fülig Jimmy úgy állt ott, magára maradva az étteremben, mint akit főbe ütöttek... Hogyan halt meg a nevelő? Hiszen... nincs járvány... Az ópiumadag még súlyos betegnek sem lehetett halálos.

Vagy... mégis járvány?

- Most már nem tíz év, hanem kötél! - súgta valaki a fülébe.

A szállásmester volt. Roppant orrcimpái fehéren rezegtek rémületében.

- Mit fél úgy? Nem halt meg még senki hajóút közben?

- De... ez az... attól halt meg, amit maga beadott...

- Mitől? Évekig lehet valaki ópiumozó, még többet is szedhet, mint amennyit az ételébe tettem, attól sem hal meg!

A szállásmester hosszan a szemébe nézett, azután zavartan kérdezte:

- Maga... nem adott mást?... Csak ópiumot?

- Bolond.

Közel állt ahhoz, hogy beverje a steward fejét.

- Csak nem hiszi, hogy megmérgeztem?

- Azt nem... de talán mégiscsak járvány ez... Én is furcsán érzem magamat...

- Mert az északkeleti monszun előtt állunk, maga ostoba!

- Ne kiabáljon! Én is tudom, hogy &quot;rossz szélcsend&quot; van, de attól még nincsenek látomásai az embernek! Csak magas láztól jön az ilyen.

- Mit látott?

- Kísértetet, ha éppen tudni akarja!

- Már maga is megbolondult?

- Lehet! De aszondom, hogy ha egy ember meghal és egy másik megbolondul a hajón, az nem lehet ópiumtól.

- Miféle hülyeség ez a kísértettel?

- Majd megmondom. Kicsit fájt a fejem, és a rum sem ízlett már reggel óta. Piszkos Fred, ez a pióca, azt követelte éppen, hogy vigyek neki teasüteményt a grog mellé. Úgy él ott lenn, mint egy unatkozó elsőosztályú utas.

- Tán ő volt a kísértet?

- Nem lehetett, mert beszéltem vele, mielőtt feljöttem a raktárból. És amikor felértem, éppen előttem állt a kísértet.

- Nem ette meg a fene?

- Csak hallgassa meg. Háttal állt felém, az elsőosztályú kabinsor utcája előtt, a kapitány. Szakasztott olyan ember. Akkor még azt hittem, hogy ő. Azután elindulok a kabinok felé, egy-két lépéssel odább kiérek a sétafedélzetre, és jobbra fenn a hídon megint csak ott áll a kapitány!... Az a kapitány, akit az imént láttam, még futva sem lehetett a parancsnoki hídon. Azt mondom a kormányosnak: &quot;Mióta áll ott a kapitány?&quot; Azt feleli: &quot;Már egy jó órája. És meg sem mozdul.&quot; Mit szól ehhez?

- Hogy részeges hülye, aki ilyent mesél.

Hallgattak. Nagy, nyújtott szárnyú, fehér madarak siklottak keringve, alacsonyan, és ferde ívben zuhantak a tengerre, ha zsákmány tűnt fel a szinthez közel.

A szállásmester komor arccal bámult ki a zavaros, háborgó vízre.

Alacsony hullámok gurultak, és nyugtalan habtaréj rezgett a tetejükön.

- Hej, pincér! Jöjjön a húszas kabinhoz! - kiáltotta egy hang.

- A húszas fülke Mr. Gouldé... - mondta a steward falfehéren.

- Na és?...

Az ördög vigye... Még ilyen rossz előérzete sohasem volt. Minek is szállt erre az átkozott gőzösre? Végigment a barátságtalan, néma, elnéptelenedett fedélzeten. Kissé alkonyodott. A kabinok és a szellőztető kürtők összefolyó árnya hosszan dőlt végig a pallón.

Mr. Gould kabinja előtt a kapitány várta. Az orvos már eloldalgott közben.

- Pincér! - parancsolta a hatalmas, hűvös hangú kapitány, aki, úgy látszik, még egy valóságos kísértethajón is idegek nélkül és pontosan teljesítette volna a kötelességét.

- Igenis!

- Hajlandó a halottat lepedőbe varrni és tengerész módra eltemetni?

- Én pincér vagyok...

- A legénység: csupa gyáva, kereskedelmi tengerész, megtagadták ezt a szolgálatot.

- Ötven dollárt kap - folytatta a kapitány.

- Vállalom.

- Egy perc!

Mr. Irving kiáltotta ezt. Épp ekkor ért oda.

- Mr. Irving - mondta a kapitány -, már közöltem önnel, hogy a vesztegzár rendelkezések szigorú büntetés terhe mellett előírják a halottak azonnali eltemetését, tekintet nélkül az áldozat rangjára, társadalmi helyzetére és hozzátartozóira.

- Ezt már említette, kapitány úr.

- Igazán sajnálom. Az érkező orvosi bizottság számára fontos lenne a halott boncolása, és még erre sem lehetünk tekintettel.

- Elismerem. De most sürgönyöztem Szingapurba, az amerikai követségre. Ezt felelték.

Átadott egy sürgönyt.

    A Honolulu-Star kapitányának: Robin segélyhajó órákon belül érkezik. Temetéssel várni. Ha az egészségügyi biztos nem ellenzi, állítólagos Mr. Gouldot, aki Fernandez di St. Antonio régens herceggel azonos, ólmozott koporsóban a hajón tarthatják.

    Millon kapitány,
    U.S.A. tengerészeti attasé

- Akkor rendben van - mondta a kapitány, és zsebre gyűrte a táviratot. - José pincér! Öltöztesse fel a halottat. Puskát küldök magának, és további utasításig őrt áll a kabin előtt.

Futólag köszönt Mr. Irvingnek, és elment. Csendben álltak egy ideig.

- Maga... hiszi, erős kezű idegen, hogy Fernandez régensherceg, a nevelőatyám, járvány áldozata lett?

- Hát... nem vagyok orvos...

- Maga most már sok mindent tud. Bizalmunkba fogadjuk. Megengedem, hogy őszintén közölje gondolatait, jóember...

- Akkor megmondom: szerintem nincs járvány. Hisztérikus mindenki a hajón.

- Szerintem is hisztéria az egész! Gyáva polgárok vaklármája. De íme, a régens, ki Isten kegyelméből nevelőatyám, most meghalt.

Hallgattak. Nagy loccsanással egy madár épp a hajó mellett csapott le a vízre, és egy ezüstös, vergődő halat ragadott fel a magasba. Néhány sirály rikoltozva követte.

- Ön... uralkodó, Mr. Irving?

- Nem helyes, ha kérdést intéz hozzám. Ezt már a múltkor akartam mondani.

- Ha szabad kérdeznem, miért?

- Menjen békével, jóember, és teljesítse a kötelességét. Nem szerettem a nevelőmet, aki Isten kegyelméből régens volt, de megtettem mindent, ami megóvhatja attól, hogy méltóságához nem illő módon temessék.

Közben, trópusi módon, hirtelen este lett.

- Halló! Itt a fegyver - kiáltotta messziről egy matróz, azután letette a puskát és elsietett.

- Maga most öltöztesse fel a halottat. Később még beszélgetünk. Abban a kabinban lakom, a sor vége előtt. Néhai nevelőatyám, Fernandez régens herceg körül teljesített jó szolgálataiért jutalmazni kívánom...

- Kicsoda ön?... - hebegte Jimmy.

- Személyemhez kérdést intézni csúf vétség a szokások és a jó modor ellen. Ezt hát mellőzzük...

És ment. Angyali gyerekarcán semmi gőg, és mégis felette állt mindig azoknak, akikhez szólt. Benyitott távolabb a kabinjába.

Jimmy a kabin mellé támasztotta a fegyverét. A néptelen fedélzeten zizegve futott át az éledő monszun, megrázta a köteleket, és egy nagy újságlapot vonszolt magával lomhán, meg-megpihenve. A tintaszínű éjszakai mennybolt látszólag szokatlanul alacsonyan borult ma a tenger fölé.

Mint gőzfal állt a súlyos, párás levegő. Koromsötét, forró éjszaka volt, és olykor átbúgott a hajón izzó áramlásával a fokonként érkező monszun első ciklusa...

A halott pizsamában feküdt. Csakugyan ott volt mellette a szép, antik művű, dupla fedelű zsebóra. Különös ötvösmunka díszítette, és a hátlapján időálló, égetett zománcból valamilyen címer. Ugyanez a címer látszott a pecsétgyűrűn és a cigarettaszelencén.

A tetem természetes helyzetben feküdt. Az arca nyugodt volt, csak kissé sárga, úgyhogy szinte egybeolvadt a szalmaszínű angol bajusszal. Az ópiumtól halt meg? Kivett a szekrényből egy kabátot, a kazettából a kitüntetéseket.

...Kint erősödött a szél. A szomszédos fürdőszobából tompa zaj hallatszott. Fülig Jimmy felnéz. Mi...? Az ördögbe! Tán gyengék az idegei...? A kabinlámpa csikorogva lengett. Kissé nehéz öltöztetni Mr. Gouldot, mert lassan beállt a hullamerevség állapota. A pillanatnyi szélcsendben jól hallatszik az óra ketyegése...

Zuhanás, robaj!

Fülig Jimmy kiugrik az ajtón. Senki. A kabinfolyosó üres. A világítást fojtottá teszi a kezdődő köd... A sötét fedélzeten nesztelen árnyak mozognak. Jól tudja, hogy a szél lenget mindenfélét... A nyugtalan tenger harsog, és a megújuló monszun néhány hatalmas cseppet vág az arcába... Ott, a forduló mély homályában... mintha valaki járna... De nem... Bizonyára az egyik mentőcsónak elszabadult ponyvája. Az iménti robaj okát is meglátta. A puska a földön feküdt. Eldöntötte a szélroham...

Visszament, és tovább öltöztette a halottat. A nadrág dolgában sokáig habozott, végül úgy emlékezett, hogy nagyurak fekete kabáthoz kockás lovaglónadrágot szoktak hordani. Szerencse, ha az ember látott már egyet s mást életében.

Súlyos, gépfegyverszerű koppanással lezuhant a zápor.

Csörömpölés!

A szél bevágja a kerek szellőztetőablakot, és amíg Jimmy riadtan felnéz, az ágyon fekvő tetem feje lebillen, majd maga után rántja a testet, és egy puffanással a padlóra hullik, különös pózban, mint egy arcon fekvő, élő ember, aki kúszás közben meglapul kissé.

Hogy az a...!

Fülig Jimmy nem ismeri a félelmet, de ez mégis kissé idegesítő. Fel akarja emelni néhai Mr. Gouldot. Közben a halottnak tarkójáig csúszik a pizsama, és...

És hátrahőköl...

A mindenségit! Hát ez...

A halott feltakart hátán, bal oldalon, a lapocka alatt nagy, fekete gomb. Igen...

Egy gomb!

Nézi... megmozdítja. Azután mindent tud.

Mr. Gouldot megölték! Ő ölte meg, tudtán és akaratán kívül. Az ópiummal! Mert csak igen mélyen alvó emberrel lehet megtenni, hogy hátulról a szívébe szúrnak egy tűt. Olyasfélét, amilyennel idősebb hölgyek a kalapjukat tűzik a kontyukhoz. A kalaptű gombját rászorították a sebre, és hátára fektették az áldozatot, nehogy kifolyjon a pici sebből a vér. A tű nem döfte át elöl a mellkast, de a szívbe hatolva azonnal megölte az alvó Mr. Gouldot.

Egy szélroham dobpergésével végigfut a zápor a kajütsoron.

Gyilkosság!

Jelenteni kellene a kapitánynak... De akkor... Vizsgálat. Ki a gyanús elsősorban? Ő, aki hamis írásokkal tartózkodik itt. És ha a szállásmester vall...! Ha csak annyi derül ki, hogy ópiumot adott az utasoknak... Az is tíz év!

Nem. Ússza meg a gyilkos gazember büntetlenül. Neki vaj van a fején, nem sétálhat a napon... Gyerünk, gyerünk.

Csak ez az átkozott szél ne vonítana be azzal a furcsa, mély búgással. És elhordja a papírokat az asztalról.

Kihúzza a halottból a tűt. Most már nem vérzik. Apró, vörös folt maradt utána. Gyorsan felöltöztette. Egy váratlan hullámtól megdőlt a hajó, a tetem lezuhant, elsodorta Jimmy lábát, együtt gurultak a kabin sarkáig. A súlyos, merev testet alig bírta lerázni magáról.

Most csakugyan jár valaki a kabin előtt. Csörömpölés. Az illető belerúgott a földön fekvő puskába!

Jimmy lihegve felállt, megnézte magát a tükörben. Kissé sápadt volt. Az ördögbe is, sohasem tudta, hogy hisztéria is létezik a világon.

Az eső nem enyhítette a forróságot, sőt alacsonyabbra verte a párákat, és a kabinban megszorult levegő még fülledtebb volt.

A folyosóról ismét halk reccsenések hallatszottak. Az ajtóhoz ugrott, és kinézett a folyosóra.

Valóságos zuhannyal fröcskölte szembe a zápor. A szél szinte visszanyomta, és a kilincset vadul kitépte a kezéből, úgyhogy az ajtó csattanva kitárult. A rögtönzött orkán tölcsérben sodorta a papírholmikat a kajütablak felé, lerántotta az asztalterítőt, és néhány tárgy csörömpölve a földre zuhant.

Behúzta maga mögött az ajtót, és kilépett. Sötét, és a szél zúg. A fordulónál, Mr. Irving kabinajtaján kiszűrődő fényben árnyat látott elsuhanni... Ez ott állt a kajüt előtt! Egy másodperc alatt bőrig ázott, amíg a súlyos ködben végigsietett a folyosón. A szél futtában a falhoz vagdosta. Kopogott Irving ajtaján.

- Ki az?

- José.

- Tessék!

Benyitott. A fiú az asztalnál ült, teát főzött, és olvasott.

- Felség, okom van rá, hogy megkérjem: zárja be az ajtót ma éjszaka.

- Ugyan! Ez olyasfajta tréfa, mint a ragály.

- Nagyon helyes. De miután ennek a tréfának már halálos áldozata is van, illik komolyan venni.

- Nem beszélne világosabban?

- Sajnos nem tehetem, de amennyiben csakugyan megkedvelt, és elhiszi, hogy én is szeretem önt, akkor zárja be az ajtaját, és ha bárki kopogtat, tartsa kézben a pisztolyát, mielőtt bebocsátja.

- Nincs pisztolyom.

- Tessék.

Egy jókora önműködő revolvert tett ki az asztalra.

- Ezt a sróffejet tolja el a hüvelykujjával, egész könnyedén, és akkor nyomban lőhet. Az ajtót tartsa zárva.

Mr. Irving csillogó szemmel fogta meg a pisztolyt, mint gyermek, ha régen áhított holmihoz jut, amit csak felnőttek használnak.

Kilépett a fülkéből. Hallotta, amint Mr. Irving ráfordítja a kulcsot. Visszafelé sietett. Mr. Gould kabinajtaja, ezt messziről látta, nyitva volt, és a világosság széles sávban hullott ki a fedélzetre.

...Most kilép a halott ember fülkéjéből a kapitány, és becsukja az ajtót. A másodpercnyi világosságban tisztán látni, ahogy gumiköpenyének magas gallérját elöl összefogja, hogy a szél ne csapkodja az arcába a vizet. Sapkájának ellenzője utolsót csillan a kajüt fényében, és kemény lépteivel elindul. Bizonyára azért járt a kabinban, hogy őt ellenőrizze.

Utánasiet. A fordulónál eltűnik a kapitány a sötétben. Jimmy nem követi, egyenesen továbbmegy a fedélzet irányába. De egy másodperc múlva dermedten megáll.

A kapitány ott pipázik a hídon, mozdulatlanul, köpenye gallérját összefogva.

Most látta az ellenkező irányban eltávolodni!

A kísértet volt! Akit a szállásmester említett...

A gyilkos!

Futva igyekszik vissza. A sötét fedélzet síkos pallóján kétszer is felbukik. Egy kötélcsomón átzuhanva megüti a térdét, de nem törődik vele. A fel-feltámadó szél üvöltve rohan szembe... Recsegés, nyikorgás... Most újra megpillantja a kísértetet... Egy lámpa gőzudvaros világa megcsillan a kapitányi sapka ellenzőjén. Az arcát nem látja az összefogott, magas gallér miatt. Csak itt lenne a revolvere... Minden erejét összeszedve rohan Fülig Jimmy, szél ellen, a kísértet után. Ő is a fordulóhoz ér... Ugrik!

Hatalmas csapással egy léc zuhan az arcára. Kábultan hátrabukik a fedélzeten meggyülemlett tócsák közé.

Percekig tart, amíg tántorogva feláll. A szél szinte feldönti, annyira elgyengült az ütéstől. Langyosan folyik az orra vére. Kénytelen visszatérni Mr. Gould kabinjába, hogy befejezze az öltöztetést. A kísértetet elszalasztotta. Mindegy. Siessünk...

Hohó! Most megvagy!

Ismét meglátta a kísértetet az elsőosztályú folyosón! Éppen kilép a halott Mr. Gould ajtaján, és elindul, arca előtt összefogva a köpeny gallérját, sapkaellenzőjén megcsillan a fény... Egyenesen, nyugodtan halad. Fülig Jimmy utánaveti magát. Beéri... kezében meglendül a rövid vasbot...

A kísértet most visszafordul.

Csak annyi ideje marad, hogy lefékezze a csapást.

A kapitány áll előtte. De az igazi!

Már nem fogja a köpenygallért. Nedves, markáns arca fedetlenül látszik. Nézi a lihegve megtorpanó, vértől mocskos embert.

- Ön elhagyta a szolgálati helyét!

Jimmy nem bírt szólni. Kifulladt.

- Hol volt?! Mi?! Ki verte össze magát? Feleljen!

- Kapi... kapitány úr... egy kísért... egy ember az ön ruhájában... járkál...

- Mit mesél?

- Mialatt... ön a hídon állt... valaki... ugyanolyan ember, mint ön... kapitányi sapkában... itt járkált... futottam... utána, felbuktam... leütött... A szállásmesternek nem hittem... ő... már látta... a kísértetet...!

A kapitány elgondolkozva nézett valahová a sötétbe, a hajó korlátja felett, mintha látna valamit ott a záportól harsogó, koromszínű, büdös, nehéz indiai éjszakában.

Azután kihúzta a kezét a köpenye zsebéből. Pisztoly volt benne. Újabban így hordta, a külső zsebben.

- Nézze, barátom - mondta szelíden. - Előírás szerint, aki magatartásával pánikot kelt a hajón, azt kötelességem nyomban lelőni. Figyelmeztetem, hogy én igen alapos ember vagyok, ha arról van szó, hogy eljárásom szabályszerű legyen. Ezt mondja meg a szállásmesternek is. - Indulni akart, de visszafordult. - A tetemet mégiscsak varrja lepedőbe. Tegyen a lábához egy kockaszenet, kösse valami deszkára, azután hívjon. Fél? A Szingapuri sürgöny ellenére vízbe dobjuk, mert ebben a feszült hangulatban nem vállalhatom a felelősséget azért, hogy az utasok tudtával egy halott legyen a hajón.

A kapitány elment. Léptei nagyokat loccsantak a fedélzet tócsáiban, egyre távolodva. Fülig Jimmy visszatért a halotthoz, és nem sokat teketóriázott. Bevarrta a lepedőbe, ahogy ez már a hajón szokás.

A szél kinyitotta, majd újra becsapta a törött szellőztetőablak keretét. A felső kajütágyból leesett egy párna. Kétágyas kabint bérelt Mr. Gould. Egyedül utazott, de a kétszemélyes fülke tágasabb, kényelmesebb.

A nagy, lusta hullámoktól lassan megdőlő hajó nyikorgott, recsegett... Gyerünk gyorsan! Kissé ideges volt, pedig ilyesmi eddig ritkán történt vele. Tán ez a halott?

Ugyan! Gyerünk azzal a lepedővel! Varrt...

...Úgy feküdt ott a halott, mint bizonyos színjátékokban a sírból megjelenő szellem. A fehér lepedőn keresztül kirajzolódott felpúposodó mellkasa, hátrabukott koponyája, és látszott a lábfej merőleges körvonala.

Csak gyorsan vízbe vele! Itt most egy gyilkossági ügy sok ártatlan ember nyakát törheti. A szállásmester, Piszkos Fred és ő is hosszú időre börtönbe kerülnek; kivételesen ártatlanul.

A vízbe veled, roppant ember, és legyen a fenék titka egy gaztett. Nem az első és nem a százezredik eset az óceánon. Vajon kinek álltál útjában?

És fütyörészett magában, mert alapjában véve kemény fiú volt ez a Fülig Jimmy. A fürdőszobába ment, és felszedte azt a rácsos, hosszú lécet, ami a kád előtt van. A kabinból hangos robaj és csörömpölés veri fel a csendet. Egy pillanatra megdöbben, azután visszarohan...

Semmi!

A halott odábbgurult a padlón egy hullámzás következtében, és elsodorta az asztalt.

- Nyughass, öregem, most már, amíg elintézlek - intette néhai Mr. Gouldot, és közben az ággyal szemben a tükörben megnézte magát.

Na! Lehetne jobb színben is.

Rákötötte a halottat a keskeny favázra. Csúf látvány, az bizonyos.

- Most maradj szép nyugodtan, a bácsi elmegy, és egy kis szenet hoz a lábadhoz. Legalább nem gurigázol ide-oda addig sem, amíg a vízbe dobunk.

De a halott szépen odagurult lécestől együtt a fürdőszobához, azután egy újabb dőléstől nekiszánkózott az ajtónak, mint valami faltörő kos.

- Hé! Nyughass már! Azonnal kapsz nehezéket!

És gyorsan elugrott, mielőtt a visszazúduló halott leüthette volna a lábáról. Mr. Gould teteme a hullámzás szerint változtatta helyzetét. A hajó olyan merőleges síkban dőlt az oldalára, hogy a nyirkos palló csúszdának is beillett.

- Na várj! Még most sem nyughatsz?

Kinyitotta az ajtót, és kezében fogva a kilincset, körülnézett a küszöbről.

Két órára járt. A légáramlás enyhébben fújt, és alig esett. Talán csak a hajó vas alkatrészein meggyülemlett vizet hordta a csökkenő erejű szél. Mr. Irving kabinjából még világosság szüremlett ki, és... Ott állt előtte a kapitány!

Vagy a kísértet!

Elengedte a kilincset, és rohant. De a szél a szabadjára maradt ajtót kivágta, s a zajra a kapitány (vagy a kísértet?), anélkül hogy megfordult volna, elsietett.

Szokása szerint orra alatt összefogta a köpeny gallérját.

Jimmy utána...

Egy sötét fordulónál elérte, és már nyúlt is a belső zsebe felé, hogy főbe kólintsa a szellemet, amikor az megfordult.

- Na mi az?

Ismét az igazi kapitány volt.

- Szé... szénért megyek, hogy nehezék legyen a matróztemetéshez, és láttam, hogy Mr. Irving kabinja előtt...

- Igen. Benéztem. Okom van rá, hogy vigyázzak erre a fiúra. Nem mindennapi utas. Na, hozza a szenet, hogy hajnal előtt végezzünk...

Jimmy sietett. Elérte a szénraktárhoz vezető lépcsőlejárót. Itt véletlenül jobbra nézett.

...Messze, a hajótat felé, a tenger gőzölgő, nyirkos fátylán át látta elsuhanni a kapitányt. A másikat! A kísértetet.

Az igazi kapitány közben az ellenkező irányban haladt tovább a fordulónál, ahol az imént beszélgettek.

Egy másodpercig egyszerre látta a két kapitányt.

A szél sivítva rohant el a hajó mentén. És a tenger morajlott, elvesző, megújuló sustorgással.

Sietett a szénért... Csak gyorsan, gyorsan! Nem törődni semmivel. El a halottal, el erről a hajóról... A fordulónál kétfelé ágazott a lépcső. Hirtelen ötlettől indíttatva bal felé ment le. A poggyászraktárba.

Piszkos Fred, a kapitány!

Ha valaki, akkor ő segíthet a rengeteg eszével. Annak nincsen idege. Vagy ha igen, hát drótból van. Odament a nagy ládához és kopogott.

- Kapitány, ébredjen!

- Mit akarsz? - dörmögte egy bosszús hang. - Tedd le a reggelit, és eredj!

- Jöjjön ki... Baj történt...!

- Nem hoztál rumot? Akkor visszamégy. Ilyen szállásmestert még nem láttam!

- Itt Fülig Jimmy beszél. Jöjjön ki Freddy bátyám.

- Te vagy az?... Mit kódorogsz erre éjszaka? Nem szeretném, ha azalatt eltűnne valami a raktárból, amíg itt vagyok.

Azért kimászott a &quot;művészbejáróján&quot;.

- Na mi van?

- Halott, kísértet, gyilkosság!

- Ezért keltettél fel?

- Hallgasson meg. Azt hiszem, szükségem van magára. Tudja jól, hogy nem sok embernek mondtam még ezt. Most se félek, csak magának ott az a rengeteg esze...

- Sokat locsogsz. Mi van?

- Megölték Mr. Gouldot.

- És ha valakit megölnek, azért mindjárt ilyen hűhót kell csinálni!

- A hajón senki sem tudja, hogy gyilkosság történt. Alig látszik a szúrás. Tűvel történt.

- És persze vízbe dobták a vesztegzár intézkedések szerint.

- Nem. Egy kölyökkel volt, aki úgy beszél, mint valami király. És sürgönyzött Szingapurba, hogy ne temessék azonnal a nevelőjét. Nagy úr lehet, mert haladékot adtak a temetésre, amit még nem értem meg vesztegzárban.

- Mi a neve?

- Mr. Irving. De ez nem az igazi. Híres uralkodó lehet, szerintem. Ő sem élne, azt hiszem, ha nem vagyok ott.

Elmondta, amit látott. A kalaptűszúrást és a két kapitány ügyét is, apróra.

- A szállásmester is látta, de amikor elmondta, azt feleltem neki, hogy részeges hülye, aki ilyent mesél. De mégis... Rejtélyes...

- Igazad van.

- Ugye?

- Feltétlenül! Szerintem is részeges hülye, aki ilyent mesél.

- Nem hiszi...

- Mit akarsz? Rendőr lettél, aki gyilkost üldöz? Ne üsd más dolgába az orrodat, ha nincs semmi közöd hozzá...

Jimmy gondolkozott.

- Mondja, Kapitány, ezt most komolyan kérdezem: vannak kísértetek?

Piszkos Fred két hosszú, gyökérszerű valamit sodort a szakállából.

- Előfordultak olykor - mondta óvatosan.

- Ide hallgasson. Freddy bátyám... Sötét, viharos éjjel van. A monszun hozza a keleti partok felől a ködöt. A kutya sem törődik magával. Jöjjön fel...

- Azt nem. Utas vagyok, minek ártsam magamat a matrózok dolgába...

- De hát... ha ez a kísértet gyilkos...?

- Nem zavarok senkit a gyilkolásban, mert én is megkívánom, hogy ilyenkor békén hagyjanak.

- Van még ötven dollárom. Magának adom.

- Az más. Na eredj.

És elindultak. A keresztfolyosónál Jimmynek eszébe jutott, hogy szénért kell mennie a raktárba.

- Várjon addig itt, kapitány - súgta Frednek, és lement a másik lépcsőn.

Vaksötét volt a fenékben, csak tapogatózva jutott előre. Zajt hallott.

- Van itt valaki?! - kiáltotta.

- Ki az? - kérdezte egy gyerekhang. Peters fűtőmester kisfia lehetett csak.

- Hol az apád? - kérdezte Jimmy.

- A kazánházban.

- Nem ott dolgozik!

- Most igen.

- Miért?

- Hutchins, a fűtő megölte magát.

Tessék? Hogy ő megölte magát? Erről neki is tudni kellene!

- Mit beszélsz?

- A fűtő eltűnt. Mindenfelé keresték. Azt mondják, ámokfutása volt. Ilyenkor szokásos vízbe ugrani. Az apám dolgozik most helyette a kazánnál.

Így már érthető. A fűtő nem jelentkezett, a hajón sem találták, világos, hogy a tengerbe vetette magát.

- Te mit csinálsz itt?

- Várom apámat, és félek a kísértettől, mert az is van nekünk a hajón...

Na, ezt a kapitánynak kéne hallani.

Néhány hatalmas szénkoloncot zsákba rakott, és sietett. Fredet már nem találta a lépcsőfolyosón. Előrement? Vagy csak kicsalta tőle az ötven dollárt, és visszatért a ládájához? Azt csak nem tette, ha van lelke?

De van neki ilyesmi?

Vaksötét volt. Az eső elállt, de fehér, fátyolszerű párák nyújtóztak a levegőben, és a tenger sós moslékszaga vastagon nehezedett a hajóra.

Amikor elhaladt a fiú kajütje előtt, látta, hogy még mindig világos van benn. Az ablak vékony függönyén keresztül benézett. Mr. Irving elaludt a könyv felett kezében a revolvere. Továbbsietett. Néhai Mr. Gould kabinjában is égett a villany. A nyitott ajtón át szép, sárga sáv vegyült az esőtől síkos, fényes fedélzetpallóra.

Fülig Jimmy úgy állt meg a küszöbön, mint akit főbe csaptak!

A halott eltűnt!

Üres a kajüt!

Mi ez... Elvitték Mr. Gould tetemét?... Nem jutott eszébe semmi, nem tudta, hogy mit tegyen... Csak állt.

Kísértethajó...! Ostobaság...

Kissé hideg nyomás feküdt a szívén, megnyalta a szája szélét, de nem futott el, nem rémült meg...

Észnél légy, Jimmy... Itt valami különös, titokzatos ügy bonyolódik az éjszakában. Jelenteni fogja a kapitánynak.

Rövid szélroham búgott át a fedélzet vasszerelvényein, és megzörgette a csigákat. Ijesztő, hatalmas csattanással bevágta a misztikus kabin ajtaját. Jimmy elindult. A lassú hullámverésben állandó ingásokkal mélyült, dőlt a hajó minden irányban. Másodpercenként csúszdává ferdült a jobbra-balra emelkedő, síkos fedélzet.

A kapitány a hídon állt és pipázott. Úgy látszott, hogy ez az ember sohasem alszik.

- Kapitány úr!

- Nos?

- A halott...

- Elkészült vele?

- Eltűnt!

- Hogy az a...!

Lesietett a hajóhídról.

- Amíg szénért mentem, hogy nehezéket hozzak, addig nyoma veszett a tetemnek.

- Vigyázz! - sziszegte a kapitány - itt nem lesz kísértethajó-legenda... Érted?!

- Igazán nem tehetek róla...

- Gyere!

A Honolulu-Star egyre erősebben dőlt a szapora hullámzásban. Ahogy kiértek a fedélközbe, rémülten álltak meg. Vérfagyasztó, rekedt férfisikoly hasított bele az éjszakába.

Egy másodpercre megdermedtek.

Azután a kapitány revolvert rántott, és elindult a sétafedélzet sötét háttere felé.

Egy tántorgó alak bontakozott ki. És lassan közeledett a homályosan pislogó lámpák felé...

- Állj! Ki vagy?!

- Aha... szá... há... lá... hás... mester...

Nem bírta folytatni... Vacogott a foga. Olyan volt, mint aki megtébolyodott. A szeme kimeredt, arca krétafehér és egész testében reszketett.

- Beszéljen! Maga kiáltott?

- Az... a... halott... ott... - motyogta, és a sötét felé mutatott.

A kapitány elszántan indult a jelzett irányba. A hajó lesüllyedt egy újabb hullámtól. Tompa dübörgés hallatszott egyre hangosabban. Valami sebesen gurult, és leütötte a kapitányt a lábáról, hogy hanyatt zuhant. A pisztoly elsült. A kihalt fedélzeten ágyúlövésnek hatott.

Senki sem mozdult. Pedig a szállásmester sikolyát, majd a revolverlövést hallani kellett mindenütt. De az emberek magukra zárták az ajtót, és imádkoztak. A szállásmester még évek múlva is rángatta az egyik vállát, ha ezt az éjszakát említették.

- Barmok! - üvöltötte magánkívül a kapitány, és lerázta a lécre kötött tetemet magáról. Mert Mr. Gould holtteste gurult ide-oda, aszerint, hogy merre lejtősödött a hullámverésben imbolygó óceánjáró tükörsima, csúszós fedélzete. Éppen csúszni kezdett.

- Fogja meg!... Fogja meg, a mindenségit!...

De már késő volt. A lepedőbe varrt tetem elgurult, és hatalmas puffanással nekicsapódott a lépcsőkorlátnak.

A szállásmester mint az őrült meredt utána. De Jimmy már értett mindent. Űzőbe vette néhai Mr. Gouldot, és mielőtt még a fedélköz lejáratába zuhanhatott volna, lefülelte.

- Maga az oka! - sziszegte a kapitány.

- Elismerem - bólintott Fülig Jimmy. - Nyitva hagytam az ajtót, és ahogy a hajó dőlt, Mr. Gould kigurult a kabinból a fedélzetre. Azután összevissza csúszkált.

- És maga miért ordított? - förmedt a szállásmesterre.

A szállásmester kissé feleszmélt.

- Én mentem... valaki után... ugyanis a hajón kísér...

- Nem értem - mondta a kapitány, és elővette a revolverét. Fülig Jimmy gyorsan befejezte a szállásmester megkezdett szavait:

- A hajón kísérni kell minden utast a sötétben...

- Mi?... Igen... Szóval kísértem egy utast akit nem láthattam. Erre dübörgés, valami ledönt a lábamról... zuhanok... És azután egy halott fekszik mellettem...

- Jó, jó!... Elég! A többit tudjuk! José! Hozott szenet?

- Igen.

- Hát gyerünk! Be vele! Gyorsan!

...Az ég fehéredő alján sebesen gomolygó, áttetsző, gőzszerű felhőket világított meg a derengés első, halovány árnyalata. A kapitány levette a sapkáját, és Jimmy a korlátra emelte a deszkára kötött Mr. Gouldot. A szállásmester nem nyúlt volna egy világért sem a halotthoz.

Ő is imádkozott. Közben észrevette, hogy felfeslett a varrás, és majdnem könyökig kilóg a halott keze a lepedő alól. Sárgáskékes, hajlott ujjú kéz volt.

Jimmy visszatolta a lepel mögé, kezében volt egy másodpercig a halott néhány ujja.

Az ima véget ért, a kapitány keresztet vetett.

- Az Úr legyen irgalmas hozzá!... Eressze el!

A léc lesiklott a korlátról. A kéz, mintha a halott intene, ismét kilendült zuhanás közben a lepedő alól, könyékig... Egy csobbanás!

- Jegyezzék meg - fordult feléjük a kapitány -, aki az éjszakai eseményekről beszél, azt lelövöm, mint a kutyát!

A szállásmester még mindig csak makogni tudott. Nagyon megviselte a história.

- Maga jöjjön velem - mondta a kemény, de emberséges kapitány -, kap ópiumot, attól elalszik reggelig.

A szállásmester ijedten nézett Fülig Jimmyre. Ez lesütötte a szemét. A szállásmester válla nyugtalanul megrándult.

- Kéhé... rem... nem kell... ópi... um...

- Csend! Ha kialussza magát, talán elmúlik ez a vénasszonyos idegessége... Előre - kiáltotta a szigorú parancsnok. És az ópiumosdobozból nagy adag szódabikarbónát diktált bele.

A szállásmester reggelig ébren feküdt, és sűrűn csuklott.

5

De Fülig Jimmyt keményebb fából faragták, mint a stewardot. Egyéb hely híján visszatért Mr. Gould kabinjába, hogy aludjon. Piszkos Fred ott ült az asztalnál, és vajas kenyeret evett. Előtte mindenféle írás, amit a szekrényfiókból kotort elő. Amikor Fülig Jimmy belépett, hirtelen zsebre gyűrte az írásokat, egy címeres, sárga szarvasbőr tárcában.

- Feljöttem, és körülnéztem a hajón.

- Látott valamit?

Nem bírt felelni, mert akkora darab vajas kenyeret dugott a szájába, hogy a fél arca kidagadt.

- Ühüm... - mondta végül.

- Beszéljen.

- Láttam a kapitányt.

- Hol?!

- A hídon állt, és pipázott.

- Az az igazi kapitány volt! A kísértetet nem látta?

- Azt is láttam. Veled beszélgetett a fedélzetközben.

- Az is az igazi volt!

- Akkor az ördög ismeri itt ki magát. Ez a Mr. Gould egyáltalán nem ivott? - kérdezte, és körülnézett.

- Figyelmeztetem, kapitány, nagy baja lehet abból, ha itt találják, és észreveszi valaki, hogy Mr. Gould írásai hiányoznak.

- Már megint aggódsz értem. Meghat ez az állandó gondoskodás. Nagyon érdekes írásokat találtam itt.

- Adja ide azt a táskát! Revolvert ne vegyen elő, mert a késem gyorsabb lesz!

Nyitott kés feszült Fred hasának:

- Gyerünk az írásokkal. Ha &quot;üzlet&quot; van bennük, akkor ketten leszünk hozzá.

Piszkos Fred közömbösen nézett a késre és onnan Fülig Jimmyre.

- Nem szoktam társulni. Különben sem neked való ügy. Ész kell hozzá.

- Azt hiszi, nincs? Most például visszaad mindent. A kétezer dollárt, az ötven dollárt, a táskát írásokkal, a tükröt és a plakettet.

- Komolyan akarod ezt?

- Igen. Különben hasba szúrom! Az ópiumos ügyre nincs bizonyíték. Elbánhatok egy gyanús potyautassal. Mindenki jobban van, a megölt Mr. Gouldot vízbe dobtam... Nem árthat nekem a feljelentése... Ez egyszer vesztett, Freddy.

- Ez igaz, most fölényben vagy.

- Fordult a kocka.

- Belátom. Csakugyan fordult a kocka.

- Az írásokat a táskával tegye ki...

- Itt van.

Jimmy zsebre tette az írásokat és a címeres szarvasbőr táskát.

- Itt van a kétezer dollár. Tessék. Itt a bőrtok, a fésű és a plakett.

- És Hutchins fűtő fizetése!

- Az is. Tessék, százhetvenöt dollár.

- És nyolcvankét cent.

- Itt van... Elbántál velem. Fordult a kocka. Belátom.

Mindent odaadott, azután indult.

- Halló! És a szállásmesternek hagyjon békét. Élelmezze magát, ahogy tudja. Van elég sózott hal a hajón.

- Nem szeretem a halat.

- Majd lefogy legfeljebb.

Az öreg hátratolta a sapkáját, és ment. Jimmy kimerülten ült az ágy szélén. Ezen öltöztette nemrég a vízbe dobott halottat. A felső ágyban aludjon? Mert aludni kell...

A szél felsírt, és rázta a köteleket. Fred léptei eltocsogtak az éjszakában. Ismét csend, csak néha csikorgás, recsegés, ha a hajó megdől. A szemközti tükörből látta, hogy mennyire elnyűtt az arca, ahogy ott ül Mr. Gould fekhelyének szélén, az alsó ágyon.

A kísértethajó némán, elhagyottan állt az óceánon, mintha csakugyan nem lenne utasa. Mr. Gould legalább ötszáz méter mélységben pihen az iszapban. A tenger itt nagyon mély...

A szemközti tükörben ismét meglátta magát. Hm... kissé sápadt és megviselt az arca. Aludni! Aludni!

Fülig Jimmy bágyadtan hajtotta le a fejét. Álmos volt. Az írásokat majd nappal olvassa. Most pihenni, pihenni... Hogy itt feküdt a halott?... Marhaság. Azért nem mászik fel a másik ágyba. Fáradt, és ettől van ez a bizonytalan érzése...

Már le is feküdt volna, de a hajó annyira megdőlt, hogy a fiatalember előrehajolt ültében... Most zajt hallott a feje felett, és mielőtt bármit is tehetett volna, a felső ágyból valaki a nyakába zuhant... Lovaglóülésben esett Jimmy tarkójára.

A támadás olyan váratlan volt, hogy nem mozdult. Ha a másik végezni akar vele, akkor úgyis hiába...

Néhány másodpercig ült előrehajolva. A lovagló ellenség iszonyú súllyal nehezedett a tarkójára.

De furcsa... Miért nem tesz semmit a támadó? Mit akar ez itt rajta... Csak ül a nyakán.

Kissé felnézett, anélkül hogy mozdulna. És elzsibbadt a rémülettől.

A szemközti tükörben meglátta magát, amint előrehajolva ül az ágy szélén, és a nyakán lovaglóhelyzetben a halott Mr. Gould!

A rendjelek... a nyitott, fénytelen szem, sárga arc, szalmaszín bajusz!

Egy másodpercig úgy érezte, hogy megőrül! Azután nem törődött semmivel, nagyot kiáltva lerázta a tetemet, kiugrott a kajütből, és rohant.

Már szürke volt az ég, és a néma hajó körül hatalmas fregattmadarak keringtek.

A halott! A kezét fogta, sőt látta is, miközben a tengerbe repült... A hulla sárgás, kékült kezét... És most a nyakába ugrott!

Úgy érezte, hogy jó lenne a tengerbe vetni magát. De hiszen ott is a halott Mr. Gould várja...

Pánik volt a belsejében. Összefüggéstelen szavakat szeretett volna üvölteni, ugrálni, nevetni és hörögni... Minden erejére szükség volt, hogy a megtébolyodás határán visszatartsa magát az innenső parton, mert kiszaladt a lába alól a dolgok közötti okszerű összefüggés bizonyossága, és egy feneketlen mélységű szakadék szélén állt meg tántorogva.

Nincs tér és idő!

Rémülettől rázkódva rohant... felbukott... összeverte magát, de nem pihent. Nincs ahhoz fogható rettegés, mint amikor egy emberben megrendül az érzékeibe vetett hite...

Néhány percig állt. Lihegve, szívére szorított kézzel. Egyforma, tejszínű megvilágítással kifehéredett az ég. Vigyázat, Fülig Jimmy. Mutasd meg, hogy a megőrülésig nem adod fel a harcot. Talán elaludt csak, és álmodta... De nem... Reszkető kézzel egy cigarettára gyújtott.

Lement egyenesen a poggyászraktárba. Kopogtatott a láda &quot;művészbejáróján&quot;.

- Kapitány.

Csend.

- Hej! Kapitány! Bújjon ki!

Csend.

Belerúgott a ládába, hogy csak úgy zengett.

- Ki az? - kérdezte egy hűvös hang.

- Fülig Jimmy. Jöjjön ki.

Nyílt a &quot;művészbejáró&quot; ajtaja, és megjelent a kapitány.

- Mit akarsz itt?

- Segítsen rajtam... Ha maga nem segít, akkor végem.

- Megint fordult a kocka?

- Ide hallgasson... Ha nem segít, akkor magának is baja lehet!

- Megható ez, hogy lépten-nyomon aggódsz értem. Hát miről van szó?

- Mr. Gould, akit holtan a tengerbe dobtam, ismét itt van a hajón.

- Hm... Szívós ember.

- Nem... érti?!... Megőrülök!

- Ezzel inkább orvoshoz menj... Milyen éhes vagyok... Persze ma már nincs reggeli. A kocka... hm...

- Freddy bátyám... lehet az, hogy... halottak visszajárnak?

- Ha kirabolják őket.

Fülig Jimmy elsápadt.

- Csak egy... címeres... óra... és gyűrű... volt... az asztalon...

- Azért jött vissza. Add ide az órát és a gyűrűt.

- Magához nem jön?

- Jön, de én nem félek tőle. Hát tedd csak ki szépen az órát, a gyűrűt meg a cigarettatárcát. Mert azt is ellopták.

Jimmy szomorúan átadta a halott holmiját. Nem bánta. Szüksége van a kapitányra.

- És most mit csinálunk, mert... a halott ott van a kajütben...

- Az a jó benne, hogy ott van. Most szépen tedd ide a kétezer dollárt, a százhetvenöt dollár nyolcvankét centet, a tükröt, a fésűt, a plakettet, mert ha itt a halott, akkor van bizonyíték ellened a boncolásnál. Ópium az látszik olyankor, és feljelenthetlek a kapitánynál. Fordult a kocka.

Jimmy engedelmesen lerakott mindent.

- És most?... Most... mégiscsak tenni kell valamit.

- Úgy van. Most enni fogok. Első osztályú lunchöt olasz vörösborral.

- ...konyha még nincs... nyitva...

- Szép rend. Egy luxusgőzösön.

Az óriási nadrág különböző zsebeiben eltűnt minden: pénz, plakett, valamint a gyűrű és az óra.

- Szóval mit akarsz?

- Menjen fel... és... dobja Mr. Gouldot a vízbe.

- Megteszem, fiam, de úgy látszik, hogy az ilyesmi nem árt neki... Edzett halott.

- Mondja, hogy történhetett?... Meg kell őrülni... A... tenger fenekéről visszajött...

- Szép teljesítmény.

- Könyörgöm, magyarázza meg... Maga nagyon okos... Mit gondol?... Lehetséges az, hogy egy megölt ember visszatérjen?!

- Ha nem én öltem meg, akkor lehetséges... Mert azok közül még egy sem tért vissza...

A sapka a vakarástól előresiklott, hogy ellenzője az orrhegyéig ért.

- Na most gyerünk. Megnézem azt a mászkáló halottat.

...A fedélzeten még minden csendes volt. Négy óra lehetett. Az időjárás enyhült. A vörösödő, világoszöld ég alatt mint egy keskeny tuscsík húzódott a távoli part sötét vonala.

6

Jimmy a kabin közelébe sem mert menni. Félt!

Igen! Ő most fél! Gyáva! Elismeri.

De nem embertől.

Messziről figyelte, amint Fred kizárja azt az ajtót. Egy perc múltán megjelent. Mintha valami óriási csecsemőt hozna a két karján, lepedőbe csavarva. A fehér vászon végig befedte Piszkos Fred terhét. Lábtól és fejtől kissé lecsüngött a halotti lepel. Nem varrta rá, csak letakarta vele.

Azután átemeli a korláton... elereszti... csend...

Tompa, távoli loccsanás...

Ugyanezt a loccsanást ma már hallotta egyszer... Vajon megérti-e valaha a szörnyű rejtélyt?

Fred lépett hozzá. Szőrös állkapcsai ütemesen mozogtak, amint a bagót rágta, és ujjaival fésű módján végigszántott szennyes, ősz szakállán.

- Bedobta?

- Be. Ilyenkor illendő utánahinteni a halottnak valami kegyeleti tárgyat.

- És dobott valamit?

- Egy bőrtokos fésűt és tükröt. De hát ez nem sokat ér.

Jimmy szeme vadul megvillant.

- A tükröm! Nézze, Fred! Most elég volt! Megint csak nincs bizonyíték, fordult a kocka. A halott a tengerben van...

Fred legyintett.

- Ez visszajön... Kisportolt ember!

Roppant nadrágján rántott egyet, és elkacsázott csámpás, tempós lépteivel. Fülig Jimmy nem szólt semmit. Igaz. Hátha visszajön ez a Mr. Gould.

Reggel megérkezett a segélyhajó. Ezek mindenre elkészültek. Egy osztag fegyveres egészségügyi katona, edzett idegzetű emberek, készen arra, hogy félőrültek és betegek között jajveszékelő embereket találnak a hajón. Az orvosok, még mielőtt csónakba szálltak volna, búvárszerű izolálóruhát vettek fel, hasonlóan öltöztek az ápolók. Egy százados is velük jött, de ez nem vett magára semmit. Régi katonaorvos volt.

Az egészségügyi katonák villámgyorsan felsorakoztak a korlát mellett. A néma fedélzet láttán tisztában voltak a helyzet szörnyűségével: itt már alig akad élő ember a hajón. A búvárok vezetője hátratolta fehér gyolcsból készült csuklyáját, és a százados társaságában a kapitányhoz ment.

- Palmerston tanár!

- Mellwill százados, egészségügyi kormánybiztos.

- Wirth kapitány! - mutatkozott be a Honolulu-Star parancsnoka.

- Az orvos meghalt? - kérdezte Palmerston tanár.

- Alszik...

- Menjünk a kajütjébe.

Az orvos egy nyitott könyvre dőlve hortyogott. Pótlólag írta meg a &quot;kórtörténeteket&quot; és a jelentést. Közben elnyomta az álom.

Réveteg pillantással ugrott fel.

A százados szaglászva nézett körül.

Palmerston felemelt néhány gondosan osztályozott legyet a papírból, majd egy üvegcsét tartott a világosság felé, azután az orvosra pillantottak mind a ketten, végül összenéztek.

- Konstatálta már kolléga a megbetegedések okát?

- Azt hiszem... egy különös... fajtája... az álomkórnak... Sajnos magam is beteg vagyok... A fejem...

- A feje fáj?

- Most nem... De még tegnap...

- Legokosabb lesz, ha leül kissé, amíg teljesen felébred. Igyon feketét vagy konyakot.

Ezalatt a százados megnézte a &quot;kórtörténeteket&quot;. A tanár is olvasott a válla felett. Minden beteg mellett ott állt a panasz, a tünet, kezelés és végül az orvos véleménye.

Az orvos szerint a járvány terjedését nem akadályozhatja meg, a betegek állapota (az orvosét is beleértve) reménytelen, a baj - tekintve az idegrendszer gyors összeomlásának szimptómáját - feltétlenül halálos.

Gondosan áttanulmányozták a jegyzetet, azután ismét összenéztek, és bólintottak.

Az orvos hűlő szívvel érezte: ez a vég.

A százados kiment, és lekiáltott a katonáknak:

- Mindenki menjen vissza a cirkálóra. Az ápolók vessék le az izolálóruhát, és valaki hozzon fel nekem öt világos szivart a köpenyemből.

Közben a tanár már le is vette a búvárruháját, és a kerek ablakon át, apró darabokban, egy teljes zsömlét dobált ki a hajó tatján tipegő fregottmadaraknak.

- A jelentésem... - hebegte az orvos.

- Nagyon világos - mondta a százados. - Igazán hálásak vagyunk a nagyszerű munkáért.

- És... - próbálta kizökkenteni az orvostanárt a flegmájából - egy... haláleset is volt.

- Igen? - mondta inkább udvariasságból, mint érdeklődve a százados. - No nézd... csakugyan... Hol az az izé, az a tetem?

- Mivel pániktól tartottam, követségem utasítása ellenére úgy intézkedtem, hogy Mr. Gouldot nyomban eltemessék a tengerészhagyományoknak megfelelően - jelentette a kapitány.

A tanár hátrafordult az ablakból, és elismerően mondta:

- Nagy kár, hogy ön nem lett hajóorvos.

Kínos szünet.

- Miféle ragályt gyanított a hajón, kedves kolléga? - kérdezte Palmerston szelíden.

- Gondolom... az álomkór egy speciális fajtája... vagy más ragály.

- Igen, igen... Érdekes... Na jó. Hát, kérem, reggeli után majd megvizsgáljuk az utasokat.

- És a hajó? - kérdezte a kapitány.

- Az ördögbe is! Azonnal folytassa az útját Szingapur felé!

7

Derült napfényben üldögéltek az utasok reggelinél. A szállásmester helyettesítette a pincért.

Amikor ugyanis José széles vigyorával belépett az étterembe, hogy felvegye a rendeléseket, az utasok egy küldöttsége megjelent a kapitánynál, és erélyesen követelte, hogy a pincért azonnal távolítsák el a környezetükből.

- De miért?

- A pincér dobálta vízbe az összes halottakat.

- De kérem! Hiszen csak egy halott volt.

- Mindegy! A pincér nem szolgálhat fel, ha éjszaka halottakat öltöztet.

Mit tehetett a kapitány?

José fejét követelték az urak, teljesíteni kellett a kívánságot. Később egy újabb küldöttség jelent meg, a személyzet delegátusai:

- Joséval nem hálunk együtt - közölték elszántan.

- Bitangok! Ez lázadás!

- Akkor sem hálunk együtt a spanyollal!

Mit tehetett a kapitány?

José fejét követelte a nép, teljesítette az óhajt.

Végül felkereste Wirth parancsnokot a kétszeresen lefejezett pincér személyesen.

- Kapitány úr! - mondta Fülig Jimmy megrendülten. - Az ön parancsát teljesítettem, és úgy járok most a hajón, mint egy Káin, megbélyegzett homlokkal.

- Ne dolgozzon. Megkapja a teljes fizetését. A kérdés nyugvópontra jutott, ez a fő!

- De nekem is kell egy nyugvópont, ahová a fejemet lehajthatom. Ennyit Káin is elvárt volna a helyemben!

- Van egy üres elsőosztályú kabin...

- Melyik?! - kérdezte felcsillanó szemmel. Eddig leghőbb vágya volt, hogy valaha elsőosztályú utas lehessen.

- Természetesen a szerencsétlen véget ért Mr. Gould kabinja... Mi baja?

- Semmi, csak meglepett kissé.

- Fél?

- Szó sincs róla - felelte hirtelen, mert elszégyellte magát. - Nagyon köszönöm.

Ezzel, úgy-ahogy, a kérdés és Fülig Jimmy pillanatnyilag nyugvóponthoz jutottak. Eleinte úgy látszott, hogy a szállásmester nem pótolja megfelelően Josét, de később a többgyermekes családfők megnyugodva látták, hogy ő is leönti az utasok egy részét különféle mártásokkal.

És a gyerekek újra édesen nevettek.

Talán a vékony, boldog hangok vidám csengésétől, vagy lehet, hogy minden ösztönzés nélkül, magánszorgalomból, a jó öreg napfény felszárította a fedélzetet.

Az ópiumelvonás utolsó visszatérő tüneteit is kiheverték az emberek. A derűs, szép délelőttön a leggyávább utasok sem tudtak pánikszerűen félni. A hajó teljes gőzzel haladt a part felé. Mindenki jó étvággyal evett ezen a napon, hosszú idők óta először.

A mosolyogva köszöngető százados és a nyájas Palmerston beszélgettek a vendégekkel, de csak úgy, mintha ők is utasok lennének.

- Mi a baja, uram? - kérdezték egy borogatásturbánt viselő úrtól.

- Tegnap fejfájásom volt, és gyomorégés kínozott.

- És ma?

- Enyhül... alig... Nem is fáj! Dr. Hillár vagyok Bostonból. De a gyomorégésem most is erős.

- Igazán örvendek. Palmerston tanár. Bostonban lakik egy unokahúgom. Bizonyos Ewering szenátorné.

- Mrs. Ewering? Jól ismerem. A gyomorégés még ma is elővett reggeli után...

- Hát ez nagyszerű. A boldogult Eweringgel milyen viszonyban volt?

- Százados úr - siránkozott a stockholmi nő -, nekem tegnap hasogatott a karom és a lábam.

- Nekem is. Egy bizonyos koron túl nincs másképp.

Azután nem tettek mást, csak mindegyik utasnak megfogták a füle tövét, és végigsimították tarkóig a nyakukat.

A gyerekek jókedvűen visítoztak.

A százados és a tanár végigjárták a hajót, és ha valaki fájdalomról panaszkodott, szomorúan felelték, hogy ők is hasonló tünetekkel szenvednek.

Másnap délben már vidámság volt ismét a Honolulu-Staron. Az utasok maguk is nevettek az ügyön.

- Az ön naplójából - mondta a százados az orvosnak - világosan kitűnt, hogy gyomorrontás vagy vihar előtti indiszpozíció volt a hajón.

- És... a halott?

- Nem az első gyengélkedő, aki meghal tengeri úton.

- Mi a... teendő?

- Estére jó adag ópium, az megnyugtatja a hurutra hajlamos emésztőszerveket, és elalusznak majd tőle az ijedősek.

...Az utasok engedelmesen bevették az ópiumdobozból adagolt gyógyszert, és másnap valamennyien sűrű csuklásról panaszkodtak.

Viszont az ügyvédnek elmúlt a gyomorégése.

8

- Ön mikor lépett a csavargói pályára?

- Családi betegség. Az apám is az volt.

- Megengedem a kivételes hullámverésben, hogy helyet foglaljon a jelenlétemben. Nagy kegy, de nem állandó kiváltságképpen adományozom, hanem mert az egyensúlyhelyzete pillanatnyilag ezt megkívánja.

- Köszönöm, Mr. Irving.

- Ön rendkívüli kegyben áll nálam, nagy öklű idegen, és most meséljen a kikötőkről, az önhöz hasonló erős és szeszélyes egyénekről.

- Nem magyarázná előbb meg, Mr. Irving, hogy kicsoda ön?

- Ezt talán mellőzzük.

- Milyen szép szó, hogy mellőzni. Ezt én még sohasem mondtam. Pedig ismerem az értelmét.

- Az ön környezetében mit mondanak például, ha valaki olyasmit tesz, ami nem tetszik.

- Szó nélkül fejbe ütik az illetőt. Ez határozott rosszallást jelent. A kikötőben minden más... Ott bizonyos külön szabályok vannak, mint a kártyázásnál. De ezeket a szabályokat nem ismerik hátulról a csavargók.

- Szóval ezek olyan izé... vándor egyének? Akik a mezőkön és országúton hálnak?

- Nagy különbség! A kikötői csavargó lenézi az országútit.

- Mi a különbség a kettő között?

- Óriási! A kikötői csavargó hajón jár Batávia, Hamburg és az egész világ között. Az Istennek sem gyalogol.

- És az országúti?

- Nem géperejű csavargó. Az a különbség köztük, mint az úrvezető meg a gyalogjáró között.

- És... Szingapurban hová megy, ha megérkezik?

- Barátaimhoz. Például a Négy Vidám Halottmosó étterembe. Holland konyha, svéd puncs! Angol hidegvér!

Mr. Irving az asztalon ült, a szamovár mellett. A vendége szemben vele egy széken. Fülig Jimmy érezte, hogy ez a fiú megkívánja tőle az ünnepélyes és úri magatartást, tehát nyakába akasztotta a kerékpár-áttételt, és emelt fejjel nézett a lornyonján keresztül.

- Milyen a kikötő? Erről meséljen.

- A kikötő olyan, mint a dzsungel, csak nem terem annyi fa benne. De sokkal veszélyesebb. Tele van hajóval meg verekedéssel.

- Miért ütik ott egymást az emberek?

- Hogy fájjon. Ha valakinek annyira fáj, hogy nem bírja ki, arra azt mondják, hogy agyonverték.

- Szabatos!

- Tessék?

- Azt mondtam, hogy szabatos.

- Hm... az ilyen szavakat talán mellőzzük!

- Haha!

- Úgy látom, ön kinevet, Mr. Irving.

- Nem, nem. Csak mulatságos, amit mond.

- A kikötő alvilágában is megoszlik a társadalmi élet különféle alacsonyrangú és magasrangú egyénekre, mint az úgynevezett &quot;civilizált társadalomban&quot;. Ezt a kifejezést egy ügyvéd kollégám mesélte.

- Maga ügyvéd volt?!

- Nem. Az ügyvéd volt vizsgálati fogoly. Ő mondta, hogy a társadalom olyan izé... különféle iskolaszerű dologból áll.

- Osztályokat mondott, nem?

- Igen. Osztályok vannak a világon az ügyvéd szerint. Egész jó hasonlat, mert néha valamelyik sétatéren az ember csakugyan úgy érzi magát, mintha osztályban lenne: ül egy padon, és nem tanul semmit... kész a tea.

- Töltsön, jóember.

Fülig Jimmy kitöltötte a teát és rosszkedvűen nézegette a citromot. Rumosüveg nincs sehol...

- Felfüggesztem az udvari szokásokat - mondta a fiú kedves gőggel. - Kivételesen ihat velem a magánlakosztályomban egy csésze teát. Ez nagy kitüntetés.

- Uram - felelte Fülig Jimmy szomorúan. - Mit ér a legnagyobb kitüntetés rum nélkül?

- Az én társaságomban nem lehet berúgni.

- Azért én megpróbálnám. Hátha sikerül?

- Az ellentmondást nem tűröm.

Fülig Jimmy nem ismerte a szolgalelkűséget, és bárki más megjárhatta volna, ha ezzel a hanggal próbálkozik nála, de Mr. Irvinget szerette. Nem talált sértőt abban, ahogy a fiú parancsolgatott vele. Az ördög tudja miért, de úgy látszik, ez nagyon rendben van, hogy Mr. Irving parancsoljon az ilyen embereknek, mint amilyen ő.

Teáztak.

- Beszéljen még a kikötőről. Szóval ott külön társadalmi osztályok vannak?

- De mennyire. Van olyan semmitmondó népség, és akad köztük előkelő osztálybeli is. Ezeket tisztelik, mert mindig van pénzük, meg nagyon erősek. Például a &quot;nehéz&quot; csempészek.

- Az mi?

- Olyan csempészés, hogy halál jár érte. Mondjuk, fegyvert szállítanak lázadó bennszülötteknek.

- Ez a legelőkelőbb osztály?

- Szó sincs róla. Van sok egyesület a Szingapuri klubvárosban, ahol szóba sem állnak &quot;nehéz csempésszel&quot;.

Mr. Irving kipirultan, csillogó szemmel hallgatta.

- És... ezeknek &quot;igazi&quot; klubjuk van?

- Azt elhiszem. Szingapurban az a leghíresebb, hogy &quot;klubok&quot; vannak. Kint a Szingapur folyó táján, a kínai negyeden túl következik a klubváros. Ott sok ilyen gomba izé van, a föld alatt...

- Katakomba?

- Igen. Az van ott. A sok föld alatti kijárás előnyös az egyleteknek.

- Melyik a legelőkelőbb &quot;klub&quot;?

- Hát... azt jogerőre emelt években mérik. Ha elosztjuk az összbüntetést a tagok számával, akkor megkapjuk az előkelőség végeredményét. A Játékos Halak, ahogy a hamiskártyásokat hidegvérük és gyerekes foglalkozásuk miatt hívják, összesen negyven évet ha ültek börtönben. Tizen. Darabja négy év. Az alvilág erkölcsi proletárjai. A Kivégző-asztaltársaság tagjai tizenheten százötven évvel már jobb embereknek számítanak arrafelé. Most ha még felsőbb köröket akar megismerni, ott a Kés vagy bevételi társaság. Ezek a középen vannak. Tizenkét tag... összesen hétszáz év börtönnel. Ez úgy jön ki, hogy több mint négyszáz évvel szökésben vannak a hatóságokkal szemben.

- Szóval negyven év börtön a mob, az alacsony társadalmi réteg, hétszáz már a középosztály. Maga, kedves idegen, melyik társadalmi réteg tagja?

- A felső ezerhez tartozom - felelte büszkén Jimmy.

- Mi... micsoda?... - kérdezte ijedten a fiú.

- Az ezerhez. Mert ilyen is létezik!

- És... Hányan... vannak tagtársak az ezer évhez?

- Öten. Több mint kétszáz év jut egyre. Ha az enyhítő körülményeket beszámítjuk, és levonunk a büntetés idejéből egyharmadot, amennyit jó magaviseletű raboknál elengednek, nettó ezer év marad.

- Öt emberre semmiképpen sem juthat ezer év börtön!

- A felsőbb ezrek klubjában tagnak lenni olyan, mint a lordság. A legidősebb fiúgyermekre száll az atya kitöltött összbüntetése. Ezért szövetségünk a Hűséges Almák néven is közismert.

- Miért nevezik a tagokat hűséges almáknak?

- Mert nem estek messze a fájuktól. Az atya büntetése a fiú bűnlajstromát díszíti. Van itt olyan ősi család, hogy kínaiban is ritka.

- És ez a legelőkelőbb klub?

- Nem. Igazán megközelíthetetlen, közrettegésnek örvendő társaskör a Serény Múmiák. Ezek előtt azután kalapot le.

- Ez micsoda?

- Mind a két múmia igen serény. Ha nyomukban van a rendőrség, idejében eltűnnek.

- De miért múmiák?

- Ha valamennyi bűncselekményüket letárgyalnák, és az előre látható halálos ítéleteket átszámítjuk egyenként 15 évi börtönre (a kitöltött vizsgálati fogsággal együtt), akkor a British Museum legrégibb múmiájának életkorát kapjuk végeredménynek.

- És hány tagja van a Serény Múmiák klubjának?

- Kettő. Szép. Nem? Az egyik a Nagy Bivaly. Nem szabad hozzá beszélni, csak akkor, ha ő megszólít valakit. Épp úgy viselkedik, mint ön, Mr. Irving.

- Igen... Hm... No mindegy...

- És ha valaki mégis szól hozzá, akkor esetleg hasba szúrja.

- Ezt nem tapasztalhatta nálam, kedves José.

- Igaz. De ön még olyan fiatal.

- És ki a másik?

Fülig Jimmy arca elborult.

- Piszkos Fred, a kapitány.

- Az milyen ember?

- Rémes.

- Mégis.

- Neki van a világon a legtöbb esze. Fukar, kegyetlen, mogorva, és semmitől sem riad vissza, ha pénzről van szó. Mindenkit becsap, mindenből hasznot húz, senkivel sem barátkozik, egyedül járja a világot, és mint a neve is mutatja, teljesen piszkos.

- És a Nagy Bivaly a barátja?

- Gyűlölik egymást. Tíz év előtt egy osztozkodáson összevesztek, a Nagy Bivaly revolvert rántott, de Piszkos Fred kése gyorsabb volt. A Bivaly két teljes hónapig élet-halál között lebegett. Akkor megfogadta, hogy addig tartózkodik a rum élvezetétől, amíg Piszkos Fredet nem öli meg.

- És... maga szeret így élni?...

- Hát nem lehet másképp...

- Képzelje el, hogy én szerződtetem udvari mesélőnek! Ugyanis St. Antonio de Vicenzo Y. Galapagos főherceg vagyok, a Boldogság Szigetek uralkodója.

- Felség, nem meglepetés számomra, hogy ön uralkodó. Már első találkozásunkkor ösztönösen éreztem, hogy egy jó házból való fiatalemberrel állok szemben.

- Én a Boldogság Szigetek uralkodója vagyok. Székhelyem Almira, a szigetország fővárosa. És irigylem magát. Egyszerűen leszáll majd a hajóról, és elindul zsebre dugott kézzel, fütyörészve az utcán, a kikötőben... Nyugodtan sétál. Nem vagyok nagy birodalom uralkodója... és mégis úgy érzem, hogy helytelen, ha a sors kegyelméből elfoglaljuk a trónt, mielőtt megismernénk közelebbről az embert. Ez oly kézenfekvő...

&quot;Kézenfekvő - gondolta Jimmy. - Húszéves elmúltam, és sohasem mondtam még ki ezt a szót, hogy kézenfekvő...&quot;

- És...? - kérdezte lázasan csillogó szemmel Mr. Irving. - Mi történik, ha új csavargó érkezik a kikötőbe? Hogy juthat el a &quot;klubországba&quot;?

- Hát nem könnyű az érvényesülés. Összeköttetéseket kell keresni... Ajánlásokra hivatkozni...

- Maga tud megfelelő összeköttetést... az alvilág &quot;jobb köreihez&quot;?

- Én? Olyan tekintélyem van Szingapurban, mint egy magántitkárnak.

A magántitkári munkakört Fülig Jimmy mindig rendkívül nagyra értékelte. Nem tudta, hogy miben áll egy ilyen ember ténykedése, de úgy képzelte, hogy jól öltözködő, érdekes arcú úrnak kell lennie, igen nagy fizetéssel.

- És ha én... megkérném... hogy könnyítse meg... a helyzetemet... amennyiben az lenne a tervem, hogy...

- Úgy képzeli, Mr. Irving, hogy elvegyül Szingapurban?

- Figyeljen, jóember, és ne kérdezzen, mert az nem ildomos...

- Ildomos!!! Ezt sem mondtam még soha. Pedig milyen kézenfekvő szó.

- Beszéljünk bizalmasan, ön megérdemli, mert hűséges és tekintélytisztelő alattvaló. Én egyetlen lépést sem tehettem eddig nevelőm és Isten kegyelméből rokonom, néhai Mr. Gould, illetve Fernandez régens herceg nélkül. Saint-Cyrből csak a katonaiskola komor épületét ismerem. Londonban a királyi palotát és a Buckingham-kastélyt. Itt laktam.

- Kézenfekvő - mondta, és belefújt a lornyon üres csöveibe.

- Az utcára csak hintón vagy autón jártam, mindig kísérettel és kizárólag főútvonalakon. Most először hozta úgy Mr. Gould balsorsa, hogy egyedül vagyok. És Szingapurban is egyedül szállok partra. De a kikötőben már vár a Szingapuri udvartartásom. Palotánk van ott. A mindenkori uralkodó a Boldogság Szigetek két legnedvesebb hónapja idején megpihen Szingapurban. A cselédség nem ismer. Kétéves korom óta nem láttak.

- Azóta Felség sokat változhatott.

- Csak hallgasson végig. Itt van most életem egyetlen, talán utolsó alkalma, hogy azt tehessem rövid ideig, amihez kedvem van. Látni akarom az utca népét, a polgárokat és az alvilágot. Elkerülöm a kiszállásnál az udvartartást - vágta ki diadalmasan.

A csavargó elképedt.

- De ha nem érkezik meg, akkor felforgatják önért egész Szingapurt.

- Ez az... Egy teljes hónapig kell Szingapurban maradnom, amíg elfoglalhatom a trónt. Két napot magamnak óhajtok. Az embernek. Érti? És addig, hogy békén hagyjanak, hogy ne kutassanak utánam, és úgy élhessek, ahogy kedvem tartja, maga, idegen, helyettesít engem... Na mi az?

- Csak köhögtem... a tea... és a meglepetés...

- Ön kiszáll a hajóból, és ahol díszes sorfalat lát, zsakettes, egyenruhás urakból, oda megy. Gomperez Hidalgó, akit szintén nem láttam még soha, az udvarmester várja. Elviszik a kastélyba. Ott azután csak mondja, hogy gyengélkedik. Sétálgasson, olvasson...

- Ezt talán mellőzném...

- Szóval ha bármit kérdeznek vagy kívánnak, mondja azt: &quot;most nem aktuális... majd egy-két nap múlva...&quot; Nem csinálhat hibát. Ha hibát csinál, az sem baj. Majd én rendbe hozok mindent.

- De Felség... hogy én... ilyent...

- Nem felelős semmiért. Mint uralkodó úgy látom jónak, hogy fennforgó különleges okok miatt képviseltessem magamat néhány napig.

- Fennforgó... fennforgó... ez... mindenesetre jó szó... De hát ezért becsuknak...

- Én parancsolom, tehát semmi baja sem eshet! Ön segít abban, hogy két napig az alvilág egyszerű egyénei között éljek, és én megkóstoltatom magával, hogy milyen az, ha valaki uralkodó...

- De hát az én külsőm igazán nem fejedelmi... Leszámítva a lornyettet... Ez fennforgó... És ildomos... de hát egyébként esetleg...

- Mr. Gould ruhái közül a hajó szabóműhelyében gyorsan rendbe hoznak vagy két öltözéket. Tehet vagy beszélhet, amit akar. Nem baj, ha azt gondolják majd egy-két napig, hogy az uralkodó ostoba.

- Amíg én helyettesítem, felség, addig ez a hír nem terjedhet el.

- Azt hiszem, ön jobban beválik az udvartartásban, mint én a csapszékben.

- Ott nem is könnyű érvényesülni.

9

Másnap a hajó Parangan-szigetnél kikötött. Már látszott messze Szingapur. Az egyszerű szénrakodónál még egy bizottság jött a hajó elé, hogy felülvizsgálják a segélyhajó jelentését, és engedélyt adjanak a kikötésre.

A hajón mindenki pompásan érezte magát. Csak éjszakai csuklásról panaszkodtak az utasok, pedig esténként, Palmerston tanácsára, ópiumot kapnak. Érthetetlen.

A hajónaplóban benne van a Honolulu-Star helyzete, úgy az északi, mint a déli szélességnek és hosszúságnak megfelelően. Az egyik fűtőnek nyoma veszett, sebesség átlag tizennyolc tengeri csomó. A húszas kabinból eltűnt egy fiókos szekrény.

- Ebben lakott az a bizonyos Mr. Gould, akit tengerész módon temettek?

- Igen.

- Mi lett a szekrénnyel? - firtatta az egészségügyi főtanácsos.

- Nem tudom. Eltűnt. Miért fontos ez?

- Ért ön a könyvvitelhez, Wirth kapitány?

- Keveset.

- Az Angol Bank évi mérlege egyszer két pennyvel hibázott. Teljes három hetet dolgoztak éjjel-nappal, amíg a sok millió font között végre megtalálták a két penny hiányt.

- Na és?

- Kiderült, hogy kétmillió fonttal tévedtek. De csak a két pennyn keresztül jöttek rá.

- Értem. De sajnos a szekrény után hiába kutattam. Megfoghatatlan.

Egy új utas is beszállt a szigeten. Senki sem tudta, hogy mi dolga volt Paranganban. Ő sem. Bonifácnak hívták, és felszállt a Honolulu-Starra. Hallotta, hogy hajópincér kell, és nyomban jelentkezett. Majd gondoskodik róla, hogy Szingapurban kitegyék. Nem akart Tahitiba menni, de ha ezt megmondja, akkor Paranganban marad. Zsebre dugott kézzel sétált a fedélzeten.

Egyszerre... Mit tesz Isten! Hiszen ez Fülig Jimmy!

- Hahó!

Az illető megfordult.

&quot;Bonifác!&quot; - mondta magában rémülten. Ez az aljas patkány, aki állítólag rendőrspicli is volt. Ez leleplezi a parton! Vége a királyságnak! És leleplezve José Pombio!

- Halló! Fülig Jimmy!

Felemelte a lornyont, és végignézett Bonifácon.

- Itt ordítozás esete forog fenn, úgy látom!

- De Jimmy! Mi ütött beléd?

- Ez a hang nem ildomos. Maga marha!

- Nem nyújtod a kezedet?

- Ezt mellőzöm. Ön összetéveszt valakivel. Nevem a sors kegyelméből José Pombio. Mit kíván, hülye idegen?

- Csak nem akarod letagadni, hogy te Fülig Jimmy vagy?

- Nem értem, jóember. Nem vagyok Fülig Jimmy, hanem José Pombio.

- Azt hiszed, hülye vagyok?

- Ez kézenfekvő.

Megfordult, hogy továbbmenjen, de Bonifác eléje Lépett.

- Mire való ez a komédia?

- Eresszen utamra...

Egy pillanatra Bonifácot bizonytalanság fogta el. Lehet, hogy téved? Lehet, hogy ez nem Fülig Jimmy? Megragadta.

- Várjon...

- Nem várok, jóember... - felelte a rejtélyes utas, és pofon ütötte.

Bonifác agya meglódult, a szeme előtt sötét lett, belerezdültek a fogai és elszédült.

Az idegen továbbment.

A másik sűrűn pislogott, azután megtapogatta az arcát, és diadalmasan nézett a távolodó felé...

- Most már beszélhetsz! Ilyen pofon csak egy van a világon! Istenemre, ez Fülig Jimmy!

...Alkonyatkor már tisztán látszott Szingapur, és sorra gyúló lámpái mint sárgás csillagok ragyogtak fel az ég alján.

 
== HARMADIK FEJEZET ==

1

Lassan haladt a Honolulu-Star. Szingapur hatalmas kikötője közelinek látszott a mesebeli roppant burának tűnő porfátyol alatt, amely befedte.

- Most a legsürgősebbeket, mosolygó idegen - mondta Mr. Irving.

- Parancsoljon, felség.

A hajó korlátjának dőlve beszélgettek.

- Ön semmivel sem törődik. Királyok ezt így szokták.

- Akkor én már eddig is király voltam.

- Szilencium!

- Az mi? Szeretném én is mondani.

- Szilencium annyit jelent, hogy csend.

- Megjegyzem. Szaliceum. Ez is jó szó.

- Figyeljen rám, barátom. Százötven éve atyáról fiúra száll a Boldogság Szigetek trónja. Egyik hősünk kiverte onnan az első angol hódítókat, és a spanyol király akaratából azóta családunk a Boldogság Szigeteken uralkodik. Néhai Mr. Gouldról már említettem, hogy Istenben boldogult nagybátyám, Fernandez régensherceg volt. Nem szerettem őt, de fáj, hogy így kellett elmúlnia.

Fülig Jimmy hátán végigfutott a hideg. Eszébe jutott a rejtély, amelyet talán sohasem fog megoldani. Ki volt a halott, akinek kezét visszatolta a lepedő alá? Ki ölte meg Mr. Gouldot? Hová lett a szekrény? És mi volt ez az egész téboly?

- Azt akarom, hogy megjegyezze a legszükségesebbeket - folytatta az uralkodó. - Semmit sem tud a világról abban a pillanatban, amikor engem helyettesít. Ezt jól jegyezze meg. Semmit! Érti ezt, jóember? Nyolcéves koromig Almirában éltem. Almira a Boldogság Szigetek fővárosa. Azután Isten kegyelméből nagybátyám és nevelőm, aki atyám halála után régensherceg lett, Franciaországba vitt. Itt katonaiskolába jártam. Az utolsó két évben mint az angol király vendége főiskolai tanulmányaimat végeztem. Most váratlanul értem jött a régensherceg. Szingapurban bevárom anyám fivérét, Almira grófját, Sir Egmontot. Derék úr. Minden évben meglátogatott, akár Saint-Cyrben voltam, akár őfelségénél, Balmoralban. Szerencsére nincs Szingapurban, különben nem lehetne elvegyülni az emberek között, mert ő jól ismer. Jelenleg azonban Almirában van.

- Ha megengedi felséged, úgy én is felvilágosítom néhány lényeges tudnivaló dolgában.

- Nagyon kíváncsi vagyok.

- Családomról nem akarok beszélni. Felmenőkről vagy jót, vagy semmit. Bár az én őseim is kiverték annak idején ellenfeleiket, de nálunk csapszék esete forgott fenn, és az ilyen helyeken nem ildomos uralkodni.

- Ön impertinens, de mulatságos alattvaló.

- No lám. Viszont a Szingapuri alvilágban igen jó csengésű a nevünk. Keresse fel a barátaimat.

- Például.

- Például ott van a Tüskés Vanek. Az zseni. Tavaly úgy megrúgott egy postást, hogy még ma is tanulmányozzák a klinikán. Ennek mondja meg, hogy a Nehéz Fridolin üdvözli. Jelenleg Martinique-on van. Kérem, írjon fel mindent, ezek igen hasznos tudnivalók.

- Rendben van. Még be is tanulom szó szerint.

- Az lesz a legjobb. A Kopasztók klubjában az alelnökkel szívélyes viszonyban vagyok. Együtt időztünk a szumbavai fegyenctelepen. Pléhszeműnek hívják. Nyers, goromba ember, de engem szeret. Most jól jegyezze meg és írja fel: Batáviában a fogházfolyosón jobbra van egy lépcső, balra a foglár irodája, és a fal végig zöld olaj, sárga szegéllyel.

- Ez miért kell?

- Csak tessék írni, felség. Nagyon fontos. Ezt igazán tanulja be, mint valami versikét.

Mr. Irving mindent feljegyzett egy piros noteszbe, és elhatározta, hogy meg is tanulja.

- A Velőnek mondja, hogy menjen sürgősen hosszú útra, mert Adenben kiszabadult a Hobbó Fischer.

- Ezt sem értem.

- Majd ott helyben meglátja felséged, hogy ez mind okos dolog, csak jegyezze fel... Úgy.

- Köszönöm. Most menjen, és öltözzön néhai nagybátyám átalakított ruhájába. Jön a révkalauz hajója.

- Hoplá! Felség, ezt valaki ellopta Mr. Gould Fernandez kajütjéből. Okmányok.

És átadta a címeres szarvasbőr táskát. Őfelsége a belső zsebébe tette. Ezek Fernandez régensherceg diplomáciai levelezését tartalmazzák. És most nem érdekelte a diplomácia.

- Köszönöm!

- Felség! Használja jól ki az összeköttetéseimet! Szerencse fel!

- Önnek is, barátom.

Őfelsége kezet nyújtott. Fülig Jimmy szeretettel megrázta, és adott még egy utolsó bölcs tanácsot:

- De a legjobb összeköttetés az alvilágban mégis csak egy jól irányzott ökölcsapás. Ez aztán igazán kézenfekvő, felség...

2

Őfelsége, mielőtt a hajó kikötött, Fülig Jimmy tanácsára vásárolt egy elég tiszta, de kopott ruhát, egy pár kitiport cipőt, trikót és sapkát. Jimmy, igen hosszas rábeszélésre, nekiadta az altiszti revolvert és az ólmosbotot. Az utóbbi felől rövid szakoktatást tartott.

- A bal belső zsebbe tegye, felség, úgy, hogy a szíj felül legyen.

- És ez mire való?

- Hogyha baj van, kissé mozgatja a vállát, és akkor a hóna aljával megérzi, hogy helyén-e az ólmos. Ez egy nyugodt érzés. Az ember közvetlenebbül tárgyal a felekkel.

- Azután?

- Hát amikor komolyabb érvekre kerül a sor, az ember úgy tesz, mintha hanyagul vakarózna, a melle közepén kezdi, lassan a válla felé irányul ez a vakaródzás...

- De ez nem szép. Vakarózni!

- A külvárosban még nem zárja ki az általános műveltséget. Szóval ha a kapirgáló ujjak megérzik a szíjat, akkor suhi!...

- Mi az, hogy suhi?

- Nyolc napon túl gyógyuló, mintegy tizenkét centiméteres zúzott seb, véraláfutásos elszíneződéssel, helyenként a koponyacsonton kisebb repedések.

- Köszönöm.

- Szóval ugyanazzal a mozdulattal, amivel rántja, máris lecsapni a bottal! Éspedig úgy, mintha kalapot csapna a zsebéből a másik ember fejére.

- Szörnyű lehet ez az ütés. Esetleg halált is okozhat.

- Ilyen jó eredményre eleinte ne számítson, felség. A fő, hogy csak egy mozdulat legyen az egész. Így van a pisztollyal is. Rántás közben, még combmagasságból lőni.

- Tudja, jóember, hogy a verekedés, úgy látszik, éppolyan rendszeres és célszerű tudomány, mint a harcászat?

- Mindig arra kell vigyázni, hogy maga üsse az elsőt, felség. Ez nagyon fontos.

- A katonaiskola szerint is az a harcoló fél van előnyben, aki magához ragadja a kezdeményezést.

- És egy söröskancsót vagy széklábat. Aztán durr bele!

- Az mi?

- Olyasmi, mint a suhi, csak később gyógyul, és a sértett munkabírását erősen csökkenti... Mindig gyorsnak lenni!

- Napóleon szerint is a gyorsaság fél siker...

- Tüskés Vaneknek is ez a véleménye. Úgy mondja, hogy az nevet utoljára, aki először üt...

- Azt hiszem... ilyesmire nem kerülhet sor... Egy uralkodó mégsem mehet ilyen messzire a tapasztalásban.

- Azért nem árt az ilyent tudni. A karmatlai Radzsa is igen nagy úr, és szintén széttekintett egyszer álruhában Hongkong kikötőjében. Senki sem merte megérinteni, amikor megmondta a rangját. Na de amíg megmondta! ... Ott mi volt! Egy ideges ismeretlen valamilyen okból odament az álruhás Radzsához, és hirtelen negyvenháromszor pofon ütötte, úgyhogy nem is volt idő bemutatkozáshoz. Azóta a Radzsa csak úgy megy végig a kikötőnegyedben, hogy hírnökök járnak előtte, akik szétkürtölik nevét és hatalmát.

Mr. Irving, miután partra lépett, elsősorban zsebre vágta a kezét. Ezt mindig is nagyon szerette volna. De hogy tehetne ilyesmit egy uralkodó? Különösen utcán. Amikor zsebre dugott kézzel elvegyült a Raffles Street áradatában, és nekivágott vaktában Szingapurnak, nyomban megértette, hogy az emberiség zöme miért nem készül az uralkodói pályára. Micsoda öröm! Két lábon járni az utcán, lökdösésben, egyedül!

Zsebre dugott kézzel!

Valaki nekiment, hogy a falnak tántorodott.

- Bocsánat - mondta az illető, és elsietett.

Először életében kutyába sem vették. Valaki rászólt, hogy ne bámészkodjon, a mindenségit, egy rendőr nem durván, de erőteljesen félretolta a kapitányság kapuja elől, mert éppen autó gördült ki az útra. Szemtelen utcai árusok az arca előtt rázogatták holmijaikat, egy bolt előtt valaki megragadta a karját, és százféle áru nevét karattyolta...

Csupa főbenjáró bűn...

De milyen gyönyörűség!

Kiült egy kávéház elé. Egyszerű, kispolgári hely volt, ahol néhány savanyú arcú ügynök, egy-két kiskereskedő és három japán díszműárus képviselte az üzlet esti forgalmát.

Vizes kávét ivott, olcsó süteményt evett hozzá, és úgy érezte, hogy ez volt életének legjobb ízű étkezése. A pincér is ott álldogált mellette, de az utcára bámult.

Később megkérdezte a királytól, hogy hajlandó-e betársulni egy fogadásához a vasárnapi lóversenyre? Kombinált fogadás, és ha öt futamból csak kettőt nyernek, már van min osztozni.

Inkább leereszkedő és pártfogó volt a hang, amelyen a pincér megszólította az ágrólszakadt fiút.

Őfelsége betársult a halmozáshoz, és amikor a pincér megkérdezte, hogy hová juttassa az esetleges nyereséget, azt mondta, hogy majd megírja Tahitiből a címét, de az sem baj, ha elosztja a szegények között.

Jó közérzete szinte mámorossá fokozódott, amikor a pincér tömören marhának nevezte őt. Először életében nevezték marhának! Ez is lehet öröm.

Fütyörészve haladt tovább a főútvonal áradatában.

Eddig nem is sejtette, hogy fütyülni is tud. Mikor fütyörészhet egy uralkodó? És hol? Az utcai automatáknál sorban megállt, és bedobálta minden aprópénzét, húzta a fogantyút, nyomta a gombot, míg végül százötven főnyi csődület kísérte egyik automatától a másikhoz.

Az emberek nem értették, hogy a buzgó fiúnak mi szüksége van negyven cipőfűzőre, húsz csomag gyufára, tizenegy doboz púderre, de ami a legkevésbé világos: miért dobat ki egy mérlegből tizenhét jegyzéket hiteles testsúlyáról?

- Hé! Fusson!

- Jön a rendőr - kiáltották többen is jóakaratúlag, mert a hibbantakat tisztelik Keleten.

- Hej! Mit csinál itt? Mi?! - kérdezte a rendőr.

- Mérem magamat.

- Na és? Talán elromlott a mérleg?

- Nem.

- Akkor mi a fenét rángatja folyton?!

- Hogy kiessen egy cédula.

- Gyűjti a súlyát?

- Szétküldöm az újévi üdvözleteimhez mellékelve ismerőseimnek.

- Hallja! Maga részeg? Hordja el magát!

- Jóember, ön nem olyan hangon beszél...

A tömeg hullámzásba jött, elsodorták a fiút, és a rendőr sehogy sem férkőzhetett közelebb... Jóindulatú ismeretlenek, akik éppen mellette álltak, szinte sorfallal vették körül, és vitték.

- Menjen, fiatalember - mondta jóakarói közül az egyik.

- Ne kezdjen a rendőrökkel - korholta szelíden a másik.

Ez jólesett neki. Szereti a nép.

Újdonsült barátai egy mellékutcába tuszkolták. Négyen voltak. Köztük egy vörös hajú, térdnadrágos, sápadt, vézna külsejű fiatalember.

- Csak menjen, barátom.

- Köszönöm, barátaim... Igazán jólesik, hogy féltetek. Derék emberek vagytok.

- Szóra sem érdemes - mondta egy kis kövér nyájas mosollyal, és otthagyták, miután udvariasan megemelték a kalapjukat.

A legközelebbi sarkon egy rúzs- és egy púderautomatát fedezett fel. Benyúlt a zsebébe...

És elhűlt. A pénztárcája hiányzott! Kétrészes bőrerszény volt. Egyik felén nyílt a bankjegyek rekesze, másikon az aprópénznek való.

Ötezer dollár volt benne!

Most már eszébe jutott, hogy a négy jótevő nem ok nélkül préselte... Az a sovány sörtehajú egy pillanatra mintha hozzáért volna a zsebéhez.

És biztosan kilopta a pénztárcáját. A címeres táska a belső zsebében megvolt. Érezték, úgy látszik, hogy hol a pénz.

Utánuk futott!

Először életében futott, de most nem érzett gyönyörűséget. &quot;Ez hát a nép szeretete&quot; - gondolta futás közben keserűen.

- Megállni! - kiáltott utánuk, amikor meglátta őket a sarkon.

A négy ember visszafordult, nyugodtan, tempósan.

- Mi van? - kérdezte a sörtehajú.

- A pénztárcám... eltűnt...

- Na és? Azt hiszi, hogy tolvajok vagyunk?!

- Maguk lökdöstek jobbra-balra!

- Vigyázzon a szájára...!

- Kérem... ha nem tudnák, hogy ki vagyok...

...Pontosan az történt vele, ami a Radzsával. A cingár, sápadt fiatalember pofon ütötte.

De hogy! Fejedelmi pofon volt! Az első pofon, amit életében kapott. De ennek nem örült.

A vékony kar boszorkányos lendületét nem is látta, csak valami tompa puffanással egyszersmind sok csillogó pont szökellt fel a szeme előtt, hogy fejjel a falnak repült, és fél térdre esett.

Fel akart emelkedni.

- Én egy...

A kis kövér botja végigvágott rajta, hogy őrjítő fájdalmat érzett a hátán, és egy rúgástól lerepült a gyalogjáróról.

- Nesze! Majd adunk neked! Meggyanúsítani a rendes embereket!

- Hálátlan fráter.

A négy ember befordult a sarkon, és...

És röhögve futottak, ahogy csak a lábuk bírta.

...Lassan feltápászkodott. Mindene sajgott. De talán a legjobban az fájt, hogy létezik ilyen mélységes romlottság, amilyenről eddig fogalma sem volt.

Egy rendőr állt mellette.

- Ejha! De ellátták a baját!

Az orrából vér folyt, és a szája sarka is felrepedt.

- Ellopták... a pénztárcámat...

- Mennyi pénz volt benne?

- Ötezer dollár.

- Elmenjen innen! Ha bolondot űz belőlem, hát megjárja. Ötezer dollár nem ilyen ficsúrok pénztárcájában van.

- Nézze, jó ember, most már úgysem csinálom tovább, én St. Antonio uralkodó főherceg vagyok.

- És kicsoda, ha józan? Mi?

- Kérem, vezessen a St. Antonio-palotába. Valahol egy dombon van a városon kívül.

- Ott ni! Láthatja innen, ha az utca végén a kis ház teteje fölé néz... De ezt a hülyeséget hagyja abba. Elég a viccből.

- Nem hiszi, hogy ezt komolyan állítom?

- Lehetséges. Már volt rá eset, hogy hülyére vertek valakit...

- Hagyja abba ezt a modortalan hangot, mert megjárja!

- Másképpen, hé! Mert aztán maga járja meg! Nézd csak! Igazolja magát!

- Ott fenn a palotában majd igazolnak.

- Hát ide hallgasson! Énnekem kötelességem minden bejelentett adatot ellenőrizni. De ha...

- Figyelmeztetem rá, hogy minden tiszteletlen szóért felelni fog!

A rendőr az ajkába harapott. Mit lehet tudni? Az ördög nem alszik.

- Menjünk - mondta csendesen -, de ha becsapott, hát megjárja!

A herceg ment elöl. Az orra vérét szárítgatta egy kendővel. A szívós bot ütésétől felrepedt hátán a kabát.

&quot;No, ha ez herceg... - gondolta a rendőr - akkor én indián főnök vagyok.&quot;

A St. Antonio-kastély dombon épült, és dús, őserdőszerű park fogta körül a krémsárga, csúcsíves épületet. A rendőr csengetésére egy lakáj nyitott kaput.

- A London square-i poszt vagyok. Ez az ember azt állítja, hogy a St. Antonio-kastélyban igazolják - mondta a rendőr, s a sáros szakadt ruhájú hercegre mutatott.

- Ide hallgasson, lakáj - szólt közbe nyugodtan, friss csengésű hangon a fiatalember. - Én St. Antonio uralkodó herceg vagyok. Aki ma megérkezett ide az én nevemben, azt megbíztam, hogy helyettesítsen...

A lakáj vállat vont.

- Nem érkezett ide ma senki.

A herceg idegesen toppantott.

- Eh! Hát akkor bizonyára még mindig a városban időzik az az ember a kíséretemmel!

- Ismétlem: nem értem, amit ön mond, fiatalember.

- Mára várták ide a herceget, és...

- Nem vártak ide mára senkit...

- Tudhattam volna, hogy mesebeszéd - dünnyögte lihegve a rendőr.

- Jól gondolja meg, lakáj, hogy mit mond, mert ezért felelni fog!

- Kérem, én nem ijedek meg az ön fenyegetéseitől, de biztosíthatom, hogy nem vártunk ide senkit. A kastélyban csak a kiszolgáló személyzet tartózkodik, és Mr. Greenwood tanár.

- Ember! Miért nem mondta azonnal! Greenwood! Ő jól ismert... Két hónap előtt az angol királyi udvarban fogadtam.

- Ma érkezett, és alszik éppen.

- Hozza ide! Keltse fel! Rohanni fog!

A lakáj elment. A rendőr habozva nézett St. Antonio hercegre.

- Ez az ember igazolni fogja, hogy ön... Mr. izé... uralkodó?

- Minden kétséget kizáróan.

- Hm... Hogy kerülhet egy uralkodó ilyen helyzetbe? Ilyen ruhában?

- Nem hallotta ön a napkeleti uralkodó, Harun al Rasid történetét, aki álruhában járt az alattvalói között?

- Nem szeretem a rajzfilmeket. Káprázik a szemem - felelte a rendőr kissé bizonytalanul.

- Ne féljen - mondta kacagva a herceg. - Önnek nem eshet bántódása. Kötelességtudó, ha kissé ingerlékeny is. Gyanakvása nem sért, ez a tulajdonság fontos egy rendőrnél. Megjutalmazom, és valami kisebb kitüntetést kap, mert mégiscsak utánajárt az ügynek...

&quot;Kedves fickó - gondolta a rendőr -, akár hülye, akár uralkodó.&quot;

- Mindenesetre jó lenne, ha igazolnák.

- Ne féljen, jóember. Greenwood igazol, és akkor kap az udvaromban egy pohár igazi angol sört.

&quot;Bárcsak uralkodó lenne&quot; - gondolta a rendőr, mert szomjas volt.

De a Gondviselés ezen a napon úgy akarta, hogy a tikkadt rendőr ne igyék a St. Antonio hercegek angol söréből. A lakáj visszatért, és egy ősz hajú, nyájas arcú urat előrebocsátott a kapuszárnyak között.

- Itt van az a bizonyos fiatalember, Mr. Greenwood.

- Halló! My teacher! - kiáltotta boldogan a herceg, és tárt karokkal közeledett a tisztes külsejű tanárhoz. - I am happy, Mr. Greenwood!

De a tanár nem viszonozta az örömkitörést, hátrahökkenten nyújtotta ki a karját.

- Mit óhajt, kérem?!...

- De... Mr. Greenwood... Mit jelentsen ez...

- A... azt állítja, hogy nem ismeri?...

- Honnan ismerném, kérem?... - hebegte a biológus ijedt jóakarattal.

A herceg egy pillanatig úgy érezte, mintha a koponyáját egy roppant, láthatatlan kéz feszítené a közepénél kétfelé, hogy szinte érezte a homlokát recsegni.

- Mr. Greenwood... - hebegte. - Mr. Greenwood...

- Igazán sajnálom fiam, mert kétségbeesettnek látszik, de csakugyan nem ismerem - mondta szomorúan. - Honnan kellene ismernem?

- Balmoral... ön Balmoralban volt két hónapja...

- Ez igaz! Várjunk csak!... És ott találkozott volna velem? St. Antonio főherceg környezetében?

- De hiszen én vagyok St. Antonio főherceg! Mr. Greenwood! Miféle tréfa ez?

A tudós eléje lépett, és hosszan, kutatóan nézte a szemét.

- Szegény fiú... Nem fáj a feje olykor?

- Mr. Greenwood! - kiáltotta sápadtan. - Ez a félreértés eloszlik egyszer, és akkor én önt felköttetem. Mert ön egy gazember! Egy hitvány gazember!

A lakáj és a rendőr egyszerre ragadták meg, de Greenwood rájuk kiáltott.

- Ne merjék bántani...! Szegény... elmebeteg.

Most valami egészen váratlan dolog történt.

A herceg zsebre dugta a kezét, és nevetett. Szívből, jókedvűen. Erre már a rendőr és a lakáj is részvéttel nézték, pedig olyan egészséges, derűs kacagás volt ez, olyan pajzán, tiszta, csengő hangsorozat, mintha felséges tréfát hallott volna.

- Mit nevet? - szólt rá idegesen a rendőr.

- Arra gondoltam, hogy nagyapám örök időkre megszüntette a bennszülöttek testi fenyítését. És én önt, Mr. Greenwood, Almira főterén akasztás előtt rinocéroszbőr korbáccsal addig veretem, amíg nem mondja el százszor, hogy: &quot;Szegény elmebeteg!&quot;

 
== NEGYEDIK FEJEZET ==

Fülig Jimmy naplója

I

Akkoriban lejöttem a hajóról, akkor elhatároztam, hogy naplót írok. Ez akkor úgy volt, hogy előzőleg leereszkedőn csevegtem egy utassal, mert akkor már felvettem a sors akaratából nevelő lett halottnak néhai ruháit...

Mindegy. Szóval. A fő, ahogy mondani szokják, a szépirodalom. Mert naplót írni, ez később kiderül, mint egy tettes: az szépirodalom.

Akkor kisült egy nagy marhaság. Mert a sors kifürkészhetetlensége következtében kifolyó halottnak ruháit megfelelőre átalakíttattam egy szabóval, aki utazott a hajón. De arra kise gondolna, hogy a halottnak inge is van. Azt nem renoválták, úgyhogy szűk volt. Ki hitte volna egy ekkora nagy megboldogultról, hogy kis nyaka van ingben? A kis nyaka van ingben? A kis nyak az ingét, az ingének, ingnyakának. Alighogy megfulladtam tőle. Ebből. Ettől.

És még a cipő. Olyan óriási ember, és nem ment rám. Rá. A cipő rá a lábamra nem ment. Csak aligéppen.

Ezzel szemben állt a nadrág. Azt burnusznak csavarhattam volna magam köré, mint az arabok, miután már benne voltam.

Akkor ezt a szabó átalakította. De már a kalap karimája a vállamig ért. Azt kézbe vittem. Őfelsége a sors kegyelméből pénzt is adott, és mondta, hogy kiszálláskor majd keressem Gomperez hídlakót. Hídalvót... Higadolt... Ez spanyol cím, de nem is kell keresni, mert ők figyelik, hogy hol száll le az Irving, aki én vagyok, a király.

Ez nem könnyű dolog az ilyen naplóírás, de majd belejövök, mint úrifiú a pofozkodásba.

Előzőleg még társalgottunk őfelségével, mert szerett velem társalgani, gozni, logni (ez a jó!)

- Magának érdekes élménye lesz - mondja ő.

- Előre örülök - mondom én. - Szeretem az élményeket. Legutóbb Kairóban volt ilyen, de mind a három sofőr felépült.

Erre jót nevetett, mivel szokása neki ez. Ezneki.

- Vigyázzon - mondja ő -, hogy olyasmiben ne téveggyen, amit tudni köll. Igypéldául főbbenjáró eseteit.

- Tessékcsak kitanítani a tényállásra, vallani aztán tudok - mondom én.

- Elsősorban tudni kell, hogy a szigetet egy Warins nevű kalóz fedezte fel százhetven éve. Ő ott mint kalóz uralkodott a benntszülötteken, akik igen szerették, mert sokat rabolt, gyilkolt ez a Warins, de jó volt velük.

- Mi lett ezzel a Warinssal? - mondom én.

- Dédapám elfoglalta a szigetet, uralkodott, és Warinst elűzte. De az utódai azóta is harcolnak otthon. Azt mondják, nekik dukál, a trón jár nekik.

- Ez marhaság - mondom én.

- Csak lassan. Mert van még trónkövetelő - mondja ő.

- Szóval több is forog fenn - mondom én.

- De mennyire. Nagyapám idején az egyik Warins fellázította a benntszülötteket, mert ezek igen szeretik a Warinst. Warinsokat. Nagyatyám egy száll jogarban menekült a szigetből. Ről. (Nem kívánt törlendő.) Ezt az időt felhasználta egy Alvarez nevű volt ügyvéd és dipol dilpot diplomata. Gyűjtött sok söpredéket Szingapurban. És amerikaji segítséggel megtámadta Warinst. Éjjel. Elfoglalta Almirát. A seprüdéket felfegyverezte, és akkor ezek voltak a katonaság. Alverez köztársaságot csinált Almirában, és ő lett az elnök. Akkor amerikai pénzt kapott, csinált üzleteket, hotelt meg autóbuszt, és bekerült a hajózási vonalba, és csináltak az amerikaiak egy új propres propes prosperityt. (Az egy nagy cég New Yorkban.) Azután lett nagy harc közte és Warins közt, de a papám rájuk tört, mert közben toborzott hajót és legénységet, és mind a kettőt megverte, elfogta. Újra papám lett a trón királya. És a bíróság Alvarezt is Warinst is azonnali kivégzésre kötelezte. Ámde Alvareznek papám kegyelmet adott, mert ő mégsem volt rablógyilkos kalóz. Őt nagyon összeszidták, és száműzték örök időkre, kitiltották a szigetből.

- Ez velem is volt - mondtam közbe neki -, de engem két szigetről tiltottak ki.

- Azok melyek?

- Anglia és Délamerika. De a többi szigeteket látogathatom.

- Igen?

- Igen. Csak nem sűrűn. Korlátoltan partra szállhatok.

- No had folytatom.

- No had.

- Ezeket magának tudni kell. Alvarez volt elnököt száműzték családostál. Tól. A szigetrelépés halálosan tilos volt számára, és az általa kitalált törvényeket felfüggesztették. Mivel Warins nem talált ki törvényeket, ezek helyett őtet, magát függesztették fel személyesen. Rangjához méltójan, egy igen előkelő pálma koronájára. Mer őtet minden egyéb országban is felfűszték volna kalózos bűnök, gyilkolás, haláltokozó emberölés, rablás, gyújtogatás és sok más becsületsértés jutalmául. (Igazán nem könnyű egy ilyen napló írás.)

Ilyeneket mesélt a hercegi király, aki ezenfelül uralkodó volt. Én meg hallgattam, mert ezeket nekem tudni illik. Ildomos...

- És akkormikor Alvarezt számosan űzték, viszont ezzel szemben Warins nevű kalózt felfüggesztették, több tárgy nem lévén trón követelőzőben? - mondom én.

- Egy maradt. A halálrakötelezett kalóznak a fia. Ezt néhány éve elfokták a Hollandiaok, a Hollandusok. Ő még igen picinyke volt a harcok idején. Benntszülöttek rejtegették, és később ő is nagy rabló lett. Amikor elfokták felnőt korában, akkormár neki is sok vaj volt a fején. Bob Warins fiatalember, de máris szép sikert ért el a rablógyilkosi pályán. Úgyhogy tizenöt évre büntették őt. Akkor megesküdött a főtárgyaláson, hogyha kiszabadul, megöli a sziget uralkodóját az összes St. Antoniót és minden Alvarezt, és ő lesz az uralkodó, de erre vajmi alig van ha, aligha van kilátás, mert jól ül a kényszermunkában.

Ennyit mesélt és azt is, hogy Sir Egmont, a sziget miniszterelnöke, aki őt jól ismeri, mert az anyjának a fivére és jó ember. Ez nem jön Szingapurba persze, mert akkor nem lehetne a heccet csinálni. De ha szó van róla, tudjam, hogy ő a sziget örökös miniszterelnöke, apjának tanácsadója, ősz, magas úr, a homlokán egy régi kardvágásból kifolyó forradás képez. Ered. Forradt homlokán egy régivágású kardhely van. Ő nem megy el sohasem Almirából, ha beszélnek, akkor ezt tudjam.

Akkor én ez megértem, és kikötött a hajó, viszont megfulladok a szűk ingben, ez rémes. (Folytatása következik.)

== ÖTÖDIK FEJEZET ==

1

A rendőr szelíden megfogta a fiú karját.

- No jöjjön.

A herceg követte, mint valami alvajáró. Ismét a városban jártak, és egy kocsma előtt vitt el az útjuk. A rendőr megnézte az óráját.

- Húsz perce lejárt a szolgálatom. Mi a véleménye egy pohár sörről?

- Nem ittam még sohasem szeszes italt, és különben sincs pénzem.

- Ne törődjék semmivel! Én megvendégelem.

A herceg szelíden megrázta a fejét.

- Ön nem vendégelhet meg egy uralkodót. Köszönöm, jóember.

&quot;Ki látott még ilyent? Ha igazán király lenne, akkor sem csinálhatná jobban. Szegény...&quot;

- Mióta érzi ezt a furcsa izét a fejében?

- Én király vagyok!

- Jól van, no! Hát jöjjön egy korty sörre... Uralkodó is megteheti. Oroszlánszívű Richard nemegyszer ivott a közlegények borából, amikor keresztes hadjáratba ment.

A fiú nagy bölcsen megfogta az állát, mint aki fontolóra vesz egy figyelmen kívül hagyott érvet.

- Igaz - felelte azután -, egy angol király példája irányadó lehet.

Bementek a csapszékbe, és a söntéspolcnál sört rendeltek.

- Most majd eljön velem barátom valahová, ahol nyugodtan pihenhet kissé.

- Ön megőrült, jóravaló rendőr! Sürgősen igyekeznem kell Almirába jutni, ahol rendbe hozok mindent. Azután következik a vizsgálat, és jaj lesz a bűnösöknek, még akkor is, ha Szingapurba szöktek, mert az angol király igen jó barátom, és könyörtelenül kiszolgáltatja őket.

- De a Boldogság Szigetekre nem lehet csak úgy eljutni. Hiszen az nagyon messze van - igyekezett lelkére beszélni a rendőr. - Hajót bérelni oda igen sokba kerül, és más mód nincs, mert úgy tudom, hogy távol fekszik a rendszeres hajóútvonalaktól.

- Igen. Valamikor rendszeres hajójáratok érintették. De amikor a nagyatyám elűzte a lázadó Alvarezt és kormányát, a sziget ismét visszaszerezte a régi előkelő hírét, és elkerülték a hajók.

- Hm... erről hallottam valamit.

- Hallhatott róla, jószívű közeg. Nagy ügyet csináltak belőle undok üzletemberek, akik a forradalmi kormány elnökétől megvásárolták a sziget minden hasznot hajtó jogát, és ezt ez a Don Barrabas Alvarez nevű lator elnök csinálta.

&quot;Csodálatosan ismer minden adatot a rögeszméjéhez&quot; - gondolta a rendőr, és szelíden szólt:

- Nem juthat el oda, fiam. Higgye el! Most majd elkísérem egy csendes intézetbe, ahol nyugtalan uralkodókat ápolnak.

A herceg döbbenten lépett hátra.

- Maga közeg! Csak nem akar engem beszállíttatni a bolondokházába?

- Ugyan, dehogy... Hopp!

A herceg mint a villám, úgy ugrott ki az utcára. Ez volt a legrémületesebb fenyegetés, amellyel megfoghatatlan élménye során eddig szembekerült.

Úgy futott, mintha tigrisek üldöznék, cikcakkban, összevissza, minden sarkon befordult. Nagyszerű, kisportolt szervezete úgy rázta le a köpcös, ötven év körüli, loholó rendőrt, hogy nyomába sem ért. De hátranézni nem mert, pillanatnyi időveszteséget sem kockáztatott, és így vagy félórát rohant eszeveszetten. Pedig már régen sok-sok utca választotta el a rendőrtől.

Kelet nagyvárosaiban az utcák késő éjszakáig forgalmasak, mert a forróságtól szinte lángoló boulevard-okon csak alkonyatkor kezdődik az élet.

Most mi...? Hogy?... Merre?...

Forgott a világ körülötte a pállott, langyos éjszakában.

A külváros felé járt. Nem messze folyót látott, és azt már tudta Fülig Jimmy utasításaiból, hogy ott kezdődik az alvilág. Mit csináljon? Talán Fülig Jimmy valamelyik &quot;összeköttetése&quot; segít rajta, hogy eljusson Almirába. Hol vannak a klubok? Kóválygott...

Mindegy... Az bizonyos, hogy rövidesen tisztázódni fog minden. Nem valószínű, hogy Fülig Jimmy és ivadékai üljenek ezután a St. Antoniók trónján.

Az orra csúnyán feldagadt, a száját torzan meghosszabbította az, hogy felrepedt a szélén. Ruhája véres, sáros és szakadt volt...

És nincs egy fillérje sem. Elsősorban hát megkeresi az alvilágot. Itt van valahol, az bizonyos... Bennszülöttek igyekeztek csoportokban zajongva a külváros felé, kulik rohantak kétkerekű riksákkal, és az izzó, nagy hold világát elhomályosította a dúsan szállongó por. Ez a por behatolt a gallérja mögé, és szúrta a bőrét, összevegyült a verejtékével, és undok, ragadó érzést okozott. És a szomjúság is kínozta. De hol igyon, és mit? Egy fillérje sem volt.

Benyitott az első csapszékbe. Pipák bűze, alkohol és rongyok párája, lárma, csörgés...

- Kérem... kaphatnék egy pohár vizet?

A vendéglős mogorván nézett rá.

- Azt kaphat. Úgy látszik, kapott ma már mást is.

Felhajtotta a vizet és nagyot sóhajtott. Egy zongoraverkli szólt, kültelki alakok és mindenféle fajú nők szórakoztak itt.

- Mondja, vendéglős úr... Ez itt már az alvilág?

- Mi?... Miféle alvilág?!

- Hát... Ahol Szingapurban klubjuk van bizonyos...

- Elmenjen, amíg jó dolga van! Ide tisztességes emberek járnak! Kerékpárbajnok és állástalan idegenvezetők.

- De kérem...

- Hordja el magát!

...Most már okult. Szó nélkül kisietett. És később még néhány helyről kellett így elsietnie, hirtelen. Mindenki felháborodott a kérdésén. Még hogy alvilág! Csupa zenész, kiskereskedő és iparművész járt erre a külvárosban.

Úgy látszott, hogy Szingapurban nincs is alvilág. De mit írnak a lapok annyit betörésről, rablásról, razziákról?

Már a folyóparton járt, szabálytalanul épített, düledező vályogkunyhók mentén. Bennszülött és kínai szegények maró szaga terjengett. Szinte rosszul lett. Nyílt tűzhelyek körül, a porban ülve halat sütöttek. Csontvázszerű, lerongyolódott ópiumszívók, mezítelen gyerekcsapat, karattyoló, kócos asszonyok és néhol egy piszkos üveg mögött párákba süppedő, esti fény. Hihetetlenül züllött, rongyos európaiak is jártak erre, rossz arcúak, borotválatlanok, részegek.

A folyón is nyüzsgött a keleti fajból özönlő szapora élet. Dzsunkákon laktak itt a part mellett. A raffiakunyhós, hosszú ladikokban főztek, harmonikáztak, szandált készítettek. A folyóba ömlő csatornák dögvészes köde borult erre a zsúfolt kínai nyomornegyedre.

A hercegnek felkavarodott a gyomra.

Egy ablaknál fekete és sárga lányfejek mosolyogtak rá, citera- és harmonikajáték hallatszott, mellette pincekocsma, földbe vágott lépcsőlejárattal. A sarkon, az út keresztezésénél, fáklyák fénye mellett, hindu fakír tartott szabadtéri cirkuszelőadást. Először kígyót táncoltatott sípszó mellett, azután teleszúrta a testét tűkkel. Ebben az állapotban tányérozott, és közben tövig lenyelt egy kardot.

- Hátborzongató mutatvány! - mondta valaki elismerően a herceg mellett. Őfelsége mohón ragadta meg az alkalmat, hogy ismeretségre tegyen szert.

- Nem is olyan különleges. Kardot nyelni mindenki tud.

- Ilyen kardot?

- Nem hiszem, hogy éles.

- De milyen piszkos! Kész gyomormérgezés!

A fiú ránézett a beszélőre. Furcsa figura volt. Sovány, hosszú, horgas orrú, erős állkapcsú egyén. Az orra hegyén csíptető, amelyről fekete zsinór lógott. Hosszú szalonkabátja majdnem a földig ért, de meztelen lábszárából azért jó darab kilátszott. Fatalpú szandált hordott, mint a bennszülöttek, és irdatlan nagy, fekete karimájú művészkalapja alól ősz, rendetlen hajtincsek lógtak mindenfelé. Nadrágot így az idény derekán egyáltalán nem viselt, de hogy mégis megőrizze a nívót, kézelőjét sűrűn előhúzogatta szalonkabátja hosszú ujjából.

A herceg nem állhatta meg nevetés nélkül. Szomszédja vizsgálódva tekintett rá drótcsíptetője felett.

- Úgy látom - szólt szigorúan -, hogy önt megfenyítették.

- Igen! Aljas egyének ellopták a pénzem, és rám támadtak.

- Ilyesmi előfordul errefelé - bólogatott. - Mutatkozzunk be? Nem szokás, de hát mondhat álnevet is.

- Nem szükséges. Nevem St. Antonio főherceg.

- Trebitsch.

A legcsekélyebb meglepetés sem látszott Trebitsch úron. Mintha errefelé már többször találkozott volna főhercegekkel.

- Jön egy pohár sörre, hercegem?

- Sajnos, nincs pénzem. Ötezer dolláromat ellopták.

- Úgy? Ez kínos - felelte udvarias bólogatással. - No, nem baj, majd én megvendégelem.

- Ön elhiszi... hogy én főherceg vagyok?

- Miért ne? Ha ön elhiszi, hogy én Trebitsch vagyok!

- De én az igazi St. Antonio főherceg vagyok!

- Akkor hát tudja meg, hogy én is az igazi Trebitsch vagyok. De kérem, hogy ez maradjon köztünk!

A herceg éhes volt, fáradt, a szemei égtek, és a lerakódott por kesernyés ízzel ült a száraz ínyén.

- Felséged átutazóban van? - kérdezte társalogva az igazi Trebitsch. - Vidéki rokonai élnek a külvárosban?

- Ellopták az országomat.

- Mik történnek?! És jelentette a rendőrségen? A talált tárgyak osztályára kell menni.

A herceg közel állt hozzá, hogy sírva fakadjon.

- Uram! Értse meg, én csakugyan St. Antonio főherceg vagyok.

- Én viszont esküszöm önnek, hogy az igazi Trebitsch vagyok - körülnézett, azután titokzatosan a fülébe súgta. - A Borneói Fahéj Tanya intézője voltam.

Egy pillanatig várt, mint aki elkészült rá, hogy a fiatalember sápadtan hebegi: &quot;Ön... A Fahéj Tanya intézője volt...? Egek!&quot;

- Nagyon kérem - folytatta izgatottan -, hogy ez maradjon kettőnk titka... Most jöjjön...

És tovább vezette.

- Kérem, én az igazi St. Antonio főherceg vagyok, és ha tréfál...

- Nem tréfáltam. Esküszöm, hogy csakugyan az igazi Trebitsch vagyok, és Borneón a Fahéj Tanya intézője voltam...

A herceg végképp elkeseredett. Nagy nehezen találkozik egy jóindulatú emberrel, s az is paralitikus! Mert semmi kétség: az igazi Trebitsch, aki Borneón a Fahéj Tanya intézője volt, agyalágyult.

- Hová készült felséged éppen? - kérdezte udvariasan.

- A... az alvilágot keresem.

- Úgy? - állapította meg örömmel. - Akkor együtt mehetünk. Én is arra tartok.

- ...az alvilágba?

- Hogyne.

- Ahol... a klubok vannak?

- Oda... Minden éjjel ott feketézem.

Kissé nyugtalanul követte az igazi Trebitschet. Már a Szingapur deltája felé jártak, iszapos föld cuppogott a lábuk alatt, és egy külső pályaudvar sínei futottak a magasra töltött parton.

Már csak olykor tűnt fel egy-egy düledező viskó, és néha sötét alakok osontak el valamerre. Ez félelmetes és titokzatos volt a herceg előtt, különösen a töltés felől kanyargó piros és ibolyaszínű jelzőlámpák fénye.

Hová viszi ez az őrült?

Úgy lépeget itt, nagy orrával, csíptetőjével, állandó nyájas mosolyával, mint egy tisztes nyárspolgár. A több ágra szakadó folyótorkolat felé mélyült a talaj, és cuppogott a lépéseik alatt. Már vagy másfél órája gyalogoltak a kihalt vidéken.

- Hová vezet ön engem?

- Hát ahová mondta, fenség... A... a túlvilágba...

- Az alvilágot mondtam!

- Mindegy, mindegy! - bíztatta nyájasan, rikoltó fejhangján. - Csak jöjjön.

Távoli vonatfütty hangzott elnyújtottan az éjszakában. A herceg megtorpant, lihegve, félájultan az elgyötörtségtől.

- Nem megyek tovább!

- Ugyan... Miért ez a hirtelen elhatározás?

- Nem... megyek... És vigyázzon jól. Én az igazi St. Antonio vagyok.

- Uram, mire esküdjem meg önnek, hogy én viszont az igazi Trebitsch vagyok. Fogjunk össze!

Mit tegyen? Zúgott a feje, és szédült.

- Visszafordulok.

- Fenség!... Ott, százlépésnyire, ahol az a sárga fénypont látszik, elérjük a régi Holland-kikötőt. Ott megtalálja a... azt a bizonyos... izé... világot, amit olyan jól ismerek...

Csakugyan látszott valami ködbe mosódó fénypont néhány száz lépésnyire.

Továbbhaladtak. Kabócák ciripeltek kórusban, és jobbra-balra loccsanások kísérték az útjukat, ahogy lábaik előtt szerteugráltak a békák...

- Kissé egyhangú vidék - magyarázta vidáman az igazi Trebitsch - de kellemes, üdítő séta.

...A mocsaras táj záptojásbűze szinte fullasztó volt. És néha bokán felül süppedtek a sárba. De egyre közelebb értek a fényponthoz, amelyről kiderült, hogy egy lámpa. Néhány földhányás látszott jobbra-balra és a levegő szaga jelezte, hogy a tenger közelében vannak.

Több fénypont is látszott már a dombhullámokon, és a folyó partján egy-egy bennszülött is feltűnt. Dúdolva vagy lábukat lóbázva ültek a folyó felett. Valahonnan szájharmonika és bendzsó hallatszott. Az egyik holtág öblében rozsdás hajótest emelkedett ki a vízből feldúcolva, és moszkitók százezrei döngicséltek. Véresre csípték őket a szúnyogok. Az igazi Trebitsch atyai nevetéssel dorgálta a szúnyogokat.

A herceget ájulás környékezte, és kimerülten suttogta:

- Kérem... ismét figyelmeztetem... hogy holnap talán... az egész rendőrség engem keres...

- Nem baj. Itt jól elbújhat, amíg az ügy elalszik.

- De az Istenért! Értse meg, hogy én St. Antonio uralkodó főherceg vagyok. Igazán az vagyok.

A nagyorrú megállt, és méltóságteljes haraggal végigmérte.

- De fenség! Még mindig kételkedik abban, hogy én Trebitsch vagyok! Igazán Trebitsch! Jöjjön! Most már követelem: hogy megbizonyosodjék!

A bódéhoz értek, ahonnan muzsika szűrődött ki, és az ajtaján nagy tábla függött:

HOTEL HALL
A
NÉGY BÖLCS SINTÉRHEZ
ÖT ÓRAI PÁLINKA
TÁNC! ELŐÉTELEK! BEJÁRAT!
HIDEG-MELEG
IDŐBEN NYITVA!

- Csak lépjen be nyugodtan! - bíztatta az igazi Trebitsch. - Úri hely. Igazi szálló hall.

- Hol a szálló?

- Ez csak hall, szálló nélkül. Lakása van mindenkinek, csak hall nincs hozzá. Lépjen be, kérem.

Négy csupasz, meszelt fal. Két hosszú pad, és a háttérben két demizsonnak nevezett hasas, óriási üveg. A vendégek egymás mellett ültek, és combjuk között egy-egy bádogpohár volt a padon, borral vagy pálinkával tele.

A kocsmáros két demizsonja mellett állt, és pipázott. Az ablakpárkányon egy néger kölyök szájharmonikázott, mellette egy cingár, bajuszos, nagyon lerongyolódott európai pengette a bendzsót.

Fel sem néztek az ajtónyílásra. Hihetetlen közöny jellemezte itt az embereket.

- Hé Big, egy barátom, aki különben teljesen főherceg, Tulipánt keresi.

- Hát vezesd hozzá - felelte durván a demizsonok tulajdonosa.

Valaki a herceg szemüveges kísérője felé kiáltott:

- Nézd csak! A Buzgó Mócsing!

- Hol jártál?

- Megint az elhelyezőbe viszel valakit?

A nagyorrú sajnálkozó mosollyal fordult a herceghez.

- Ne hallgasson rájuk. Egynek sem volt gyerekszobája.

Kituszkolta az ivó túlsó felén egy gyékényajtón. Vaksötétben haladtak a folyosón.

- Miért hívják önt... olyan furcsa néven?

Az ismeretlen cvikkeres a karjánál fogva vonszolta, de közben baráti bizalommal suttogta:

- Ezeknek azt hazudtam, hogy Buzgó Mócsingnak hívnak. De maga biztos lehet abban, hogy én az igazi Trebitsch vagyok... Csak ne fecsegjen erről... Hadd maradjak inkognitóban.

Ujját tiltóan a szája elé tartotta. Őfelsége még mondott volna valamit, de az igazi Trebitsch ezt súgta:

- Isten önnel... Szegény fiú... Igazán sajnálom... - rebegte, és belerúgott.

...A herceg csak azt érezte, hogy megnyílik alatta a föld... És zuhan.

 
== HATODIK FEJEZET ==

Fülig Jimmy naplója

II

Mostan elmondom, hogy mitől írom ezt a naplót. Mer nem egyszerű. Én ritkán írtam akkor még. Elvégeztem négy elemit, mer szülejim már egész fiatalon beírattak. Mit tehet ez ellen egy védettelen gyerek, mint én? Negyedik elemiben kétszer is halasztást kaptam, egy évet mindig. De írni mégsem szerettem.

Azonban egy érdekes tényeset mégis erre az elhatározásra juttatott.

Éspedig.

Mijelőtt partra szálltunk, beszélgetést folytattam. Ő mondta, hogy Gomparez, a hídlakó, nem látta sohasem és majd mérges lesz, ha utólag rájön a cserére. Azt is mondta, hogy legyek eccerű és kövezet közvetlen az udvarhoz. És áttatta nekem az első osztályú hajójegyet, a kiszálláshoz. Ő majd a személyzettel. Nekem fájt a lábam, mert a sorskegyelméből szűk halottnak a cipője szorítta totta.

De nagyon. Úgy, hogy a fuldoklás sem zavart akkor már az ing miatt. Miután kiszálltam a hajóból, csak mentem egyenesen és leadtam a jegyemet valakibe. Valakinek. Ott állt mellettem egy nagyon hosszúfejű, vízszemű szigorú úr és akkor-mikor meglátta a leadott jegyet, mert névre volt a finom kiáltva. Kiállativá. Akkormeg elémállt és fekete hosszú kalapját, olyant mint egy gömbölyű koporsó, mélyen leemelte és akkormár erősen látszott rajta, hogy kopaszodik.

De ő nem ezért jött.

- Bocsánat - mondja ő. - Mr. Irving?

- Személyesen - mondom én.

Ettől meghajolt.

- Én Gombperec hidegló vagyok - mondta szigorúan, és én megnyugtattam.

- Jó, jó, az még a kisebb baj. De ha elém áll, akkor az utasok nem tudnak lejönni a keskeny hídon.

Mer így volt.

Erre elállt előlem, és én folytattam az utat tovább, ő meg ment mellettem. Jobb oldalról egy nagybajuszú, igen öreg tűzoltó állt mereven.

Ahhoz odalép, és mutatja nekem:

- Pollinó tábornok, felség hagyütt, hadügymiszerintje. Minisztere.

Tehát nem tűzoltó. Mondom:

- Agyisten, Pollinó. Hogy van? - mondom egyszerűen és közvetetten, ahogy az uralkodó ogtatott. De ez nagyot nézett nekem.

- Köszönöm, felség. Igen kitűnően.

És sok feketeruhás, fényeskalapú komoly ember jött.

- Na - mondom én -, ne csináljunk itt csoportosulást, mert jön a rendőr.

Ebben úgy látszik igazat adtak, mert a sok feketeruhás meg tűzoltókülsejű egyén elindultak. Elöl ment a Hildagó. Hosszú lábakkal, mint a gólya, és még mindig egész kopasz volt. Utána én, és olyan volt a sok feketeruhás komoly egyén, mint egy gyászoló rokonság a temetésen.

Röhögtem az egész viccen, mert mi lehet nekem, velem, bajom? Őfelsége majd mentőtanú lesz, és megesküszik, ha kell.

Pollinó tábornok, őfelsége hadügyminiszerre, mondja:

- Sir Egmont nem jöhetett felséged elé, gyengélkedik.

- Ugyan. Nincs semmi baja annak. Aszt gyerekkorom óta ismerem, anyám bátyja és kardvágást képez a homlokán.

Hallgattak. Eszek úgy hallgatnak itt feketébe, hogy most még inkább egy temetést juttatnak észbe.

- Készült felséged elé, de gyenge még.

- Ugyan. Csak nem jön el a Bolondság Szigetekről ide, hogy nekem, elém legyen.

- No de - mondja ő - felség nem tudja, hogy a terv megváltozott, és ő elgyött ide velünk mégiscsak?

Derült csapás volt ez nekem az égből, mint a menykő!

- Mit mesél? - mondom én.

- Sir Egmont várja.

Most kéne futni, de körülfog a sok gyászoló rokonság, és elől megy a kopasz higdaló, mint az elhunyt lekközelebbi hozzámtartozója.

Ez az Egmont felismer. Esz biztos. Te jó Isten. És akkor kiüt a botrány, és amíg őfelsége kiment, addig talán máris lelőnek.

A parton egy motorcsónakhoz érünk.

- Tessék beszállni, felség.

Tiltakoznék, de húsz rendőr áll ott feszesen, és mind rámnéz. Ilyent csak rossz álomban vagy rossz ébrenlétben láttam eddig. A nagy motorsba mind beülünk.

- Hová megyünk? - kérdezem én, a Fülig Jimmy.

- A Yachtra. Megváltozott az eredeti program. Azonnal indulunk felségeddel Almirába, hogy elfoglalja a trónját.

No most jól nézek ki. Eddiggis nagy baj van. De most (folytatása következik).

 
== HETEDIK FEJEZET ==

1

Őfelsége nem esett keményre. Zizzenés csapott fel körülötte, és ernyedten, kábultan feküdt a szalmán, ahová lezuhant a magasból.

Hűs széláram érintette az arcát, és sustorgó hangokat hallott. A tenger itt van valahol a közelében... Enyhe ringás mozgatta meg...

Hajó! Hogy zuhanhatott egy hajóra a kocsmából?

Valahol, ki tudja, milyen messzeségben, magasan felette az igazi Trebitsch hangja hallatszott le.

- Hej, Tulipán! Új ember érkezett! Három dollárt kapok!

Most a herceg közeléből egy borízű, érdes bariton kiáltott vissza:

- Csak lassan azzal a három dollárral! Előbb megnézem az illetőt! Sok szemrehányást kapok mindenfelől, mert sorra meghal az árud.

- Ez príma minőség! - kiáltott le Buzgó Mócsing, akiről errefelé nem sejtették, hogy voltaképpen az igazi Trebitsch-csel azonos. - Egy középtermetű, jól táplált, kissé hibbant egyén. Nagyon rokonszenves! Ha csak egy gramm ópiumhoz jutok ma, nem adtam volna el. Három dollárért ingyen van!

Kattanás. Éles fényű zseblámpa világa vetül a hercegre. Mintha ökölcsapás érné a két szeme között, elvakultan, összerándult arccal feküdt a szalmán.

- Ezt összeverték! - kiáltotta mellette a reszelős bariton. - Két dollárt adok érte.

- Disznóság! - üvöltötte vissza Buzgó Mócsing. - Te szívtelen kutya! Úgy beszél egy élőlényről, mintha karalábé lenne!

- Az arcán összevissza repedt a bőr!

- Na és? Nem virágváza, hogy repedten kevesebbet fizess érte! Az ilyent előbb kell mondani, nem szállítás után!

- Vedd vissza, ha akarod! Vagy bedobom a tengerbe! Nekem ne mondd, hogy becsaptalak.

- Kettőnyolcvanért megkapod!

- Kettő!

- Soha! Lelketlen uzsorás! Inkább dobd a tengerbe. De gazságba nem megyek bele!

- Kettőharminc, de egy fillérrel sem több.

- Ötven!

- Hát jó, de ezentúl nem veszek át rossz árut. A Veréb majd felviszi a pénzt...

A herceg képtelen volt arra, hogy egyetlen szót szóljon, amíg az alku folyt. A szeme lassanként megszokta a zseblámpa fényét, amelyet az ismeretlen vásárló alkudozás közben egy árbocszerű rúd szögére akasztott.

...És most tekintsük meg őfelsége kissé káprázó szemével az illetőt, aki két dollár ötvenért, tehát aránylag jutányos áron, megvásárolta St. Antonio de Vicenzo Y Galapagos uralkodó főherceget, a Boldogság Szigetek királyát. Ilyen emberhez kéz alatt hozzájutni két és fél dollárért még manapság is alkalmi vétel.

A király tulajdonosa egy matróz volt.

Alacsony termetű és hihetetlenül zömök, nem kövér egyén, akinek rövid, vastag karja széles, szőrös, ormótlan tenyerekben végződött. Törzse oszlopnyi combokon nyugodott. Húsos, gömbölyű, de barázdált arca vörös, tompa orra, sűrű, hosszú borostái és kurta pipája rajzfilmekre emlékeztették az embert. Fehér, tiszta vászonnadrágja, kék blúza és kerek szalagos matrózsapkája feltűntek ebben a környezetben szokatlan tisztaságukkal. Kurta matrózpipát szívott.

- Másszon le a szénáról - mondta csendesen, de igen vontatottan.

Őfelsége nyilalló tagokkal engedelmeskedett. Egy uszály fedélzetén volt. Körül a sötét tenger sustorogott halkan, jobbra, de nagyon távol, lámpák villogtak a ködön át. Ott van Szingapur kikötője, ahol megérkezett a Honolulu-Starral.

- Ki vagy? - kérdezte a kurta ember.

Most átvillant a herceg agyán hogy eddig a csökönyössége miatt szenvedett, mert mindenáron meg akarta győzni ezeket arról, hogy ő St. Antonio herceg. Most változtat a módszerén.

- Nevem Pedró! - mondta.

- Ide hallgass, Pedró! Én legénységet árusítok bizonyos hajóknak. Ezek a hajók nagy útra mennek, az ellátás nem valami rossz, és tán fizetnek is, ha minden jól megy. Ópiumot visznek a távoli szigetekre, meg fegyvert is. Te most aláírod a szerződést, és holnap munkába állsz.

- Engem tőrbe csaltak! Nem szerződtetett sehová!

- Szóval nem írod alá!

- Nem!

- Akkor ütni foglak - mondta sajnálkozva Tulipán.

A tenger állandó sustorgása félelmes aláfestő zenével szolgált a beszélgetéshez. Tulipán, aki megvette a királyt, lassan felkelt, és körülnézett valami verőszerszám után.

- Figyelmeztetem, hogy én Batáviából szabadultam, és a Szingapuri Klubok számára fontos üzenetet hozok - kiáltotta hirtelen őfelsége.

...Gyorsan eszébe idézte, amit Fülig Jimmy diktált, és ő tanulgatta a noteszéből, amíg a Honolulu-Star kikötött.

- Mit mondasz? - kérdezte bambán a matróz.

- Én üzenetet hoztam... Nagy Bivalynak... Velőnek, Tüskés Vaneknek és Piszkos Fred számára...

Az uralkodó tulajdonosa kivette pipáját a fogai közül, és a herceg elé lépett. Végre sikerült őfelségének olyan neveket is említeni, amelyek némi tiszteletet parancsoltak itt.

Az angol királlyal nem sokra ment.

- Te ismered a Nagy Bivalyt?

- Igen! - vágta rá gyorsan. - Jól ismerem. Én az apám révén... tagja vagyok a Hűséges Almák klubjának...

Most végre úgy néztek rá, mint amikor egy St. Antonio főherceg leveti az inkognitóját.

És ehhez elég volt néhány rablóra hivatkozni.

- A fene egye meg ezt a Buzgó Mócsingot - szitkozódott Tulipán. - Ilyen árut hoz két és fél dollárért. Jöjjön velem. De ide figyeljen: ha esetleg most hazudott...

- Nem hazudtam!

- Jobb ha megmondja az igazat, akkor nem történik semmi. Megy a hajóra, és én sem veszítek el két és fél dollárt.

A vételár elvesztése igen fájdalmasan érintette.

- Vezessen kérem, a Nagy Bivalyhoz - felelte határozottan.

Útközben talán elszökhet, gondolta. Különben sem szabad meghátrálni egy uralkodónak.

- Na jöjjön!

Egy mozdulat és a lámpa kialudt. A vastag kéz megfogta St. Antonio főherceg karját. Csavarszorító sem rögzíthette volna keményebben. A sötétben hűvös áramlással özönlött feléje a kesernyés, halszagú levegő. Végigmentek az uszályon. Mind élénkebb lett a tenger moraja, és kis loccsanásokkal érkezett a dagály. Az arcáig pattant néhány felcsapó hullámsziporka hűs érintése. A hajó végében voltak.

- Itt egy palló következik, ami a partra ér. Óvatosan jöjjön utánam, mert ha a hajó bordája és a part között vízbe esik, akkor nem mentheti ki senki.

Ráléptek a rézsút lejtő, keskeny deszkára, és gyorsan, nyugodtan haladtak a partig. Itt Tulipán újra megmarkolta a karját. Vaksötétben voltak.

- Még meggondolhatja!

- Vezessen.

Sebesen haladtak, mert őfelsége tulajdonosa jól ismerte az utat sötétben is. Egy domb mögül lámpa tűnt fel hirtelen. Citeráztak valahol, és énekeltek. Mit tegyen?

- Álljunk meg egy pillanatra... - mondta színlelt, elhaló hangon. - A szívem...

- Na!...

- A szívem...

Tétova mozdulattal a mellkasa bal oldalán kaparászott, amerre a bot van... Hogy is tanította Fülig Jimmy?... A szíj... Most az ujján van... Most a csukott öklére feszül.

Azután minden erejét összeszedve, a tanult előírás szerint ugyanazzal a mozdulattal, amivel kirántotta a botot, előrecsapott vele, fejre!

Reccsenés...

Tulipán úgy állt egy pillanatig, mint aki fel sem veszi az ilyesmit, de bambán nyílt a szája, és a szeme kimeredt.

Őfelsége, bár ezt nem is tanulta, ismét lesújtott. Csak úgy magánszorgalomból.

Tulipán tompa puffanással zuhant a földre... A herceg rohant.

Igaza volt Fülig Jimmynek: nincs nagyobb összeköttetés ezen a tájon, mint egy erőteljes csapás a fejre!

2

Egyszer csak végigvágódott. Valaki elgáncsolta a sötétben. Furcsa árnyak fogták körül.

- Ki vagy?

- Pedró - lihegte.

Négy sötét alakot különböztetett meg.

- Hová?

- A Tüskés Vaneket keresem, és a Nagy Bivalyt! - felelte hirtelen.

- Miért? - kérdezte egy kétméteres, kopasz csavargó.

- Csempésztünk. Tagja vagyok a Hűséges Almák klubjának, és a Velőt is jól ismerem.

- Ez biztos?

- Igen... Vezessetek hozzá.

- Felesleges. Én vagyok a Velő - felelte a kétméteres.

Puff... Ez baj. De nyomban felelt. Hiszen könyv nélkül tudta.

- Azt üzeni egy cimborád Batáviából, hogy hordd el magad gyorsan, mert a Hobbó Fischer kiszabadult!

- Igen?... Azt látom, hogy tudsz a dolgaimról. De miért mondtad, hogy ismersz?

- Azért, hogy az üzenetet átadhassam.

- Gyanús dolog. Ami a Hobbó Fischert illeti, fél a fene tőle.

- Gyössz velünk - mondta egy másik.

...Ment. Négy embert nem üthet le. Elfutni nem lehet. Ez a végzet. Hiába! Egy kis öbölnél csónakba ültek, és addig eveztek, amíg magas partrész mellé értek. Itt egy odú előtt megálltak. Amikor a herceg ide belépett, és körülfogta a nedves talaj átható, fojtó szaga, nem volt biztos benne hogy látja-e még a csillagos eget.

Sokáig vezették zegzugos katakombákon át. Furcsa moraj hallatszott távolból. A zaj egyre közeledett, míg végül az egyik kanyar végén gyenge fényfolt tűnt fel.

Boltozatos üregbe értek, ahol néhány lámpás világított, ormótlan kőkoloncok között.

A hatalmas üregből folyosók és deszkaajtóval fedett melléküregek nyíltak.

Középen jókora asztal, sok-sok deszkából összeróva. Itt néhány alvilági típus üldögélt. Pipáztak, pálinkát ittak, kockáztak. Ez a boltozatos üreg csak a &quot;klubok&quot; előcsarnoka volt. Itt a &quot;vendégek&quot; üldögéltek. Csavargók, akik egyik alvilági klubnak sem tagjai, de elég biztatóan áll a felvételük. Velő nagyot kiáltott:

- Hé! Portás Robb!

Ősz csavargó jött elő valahonnan. Igen rongyos volt, de a fején szép, új sapka, amelyen ez állt:

GRAND ORIENTAL HOTEL

Erre büszke volt. Ruházatával, külső megjelenésével, életével nem sokat törődött, de átlag hetenként új portássapkát lopott, lehetőleg valamelyik finomabb szálló alkalmazottjától.

- Mi van? - kérdezte.

- Ez a fiú üzenettel jött. Börtönben volt Fülig Jimmyvel.

- Hol?

- Batáviában.

Az ősz csavargó feléje fordult. Azért hívták Portás Robbnak, mert ellenőrizte a belépőket. A Világ börtönintézményeinek nagy ismerője volt személyes tapasztalatok alapján.

- Te Batáviában ültél?

- Igen...

- Milyen a belső folyosó falfestése?

A herceg agyán most átvillant, amit tanult!

- Zöld olaj, világos kerettel! - felelte nyomban. - Jobbra van a főfoglár szobája, balra a keresztfolyosó.

Portás Robb bólogatott:

- Onnét lejárat a munkaterembe. Rendes ember a fiú!

Hála Fülig Jimmynek, ezt megúszta. Velő és társai némi bizalommal néztek rá. Hiába! Egy klubban mégiscsak számít, ha valakinek a múltját tisztázzák.

Széles folyosó felé indultak, ahol jobb kézre, egy odúban, a Ruhatáros üldögélt. Csomagokra vigyázott, amiket a tagok adtak át megőrzés végett. Nagy részükben szerszámféle volt. Az odú felett tábla függött:

CSAK
A RUHATÁRBAN ELHELYEZETT
TÁRGYAKÉRT
NEM
VÁLLAL FELELŐSSÉGET
AZ IGAZGATÓSÁG

Még feltűnőbb tábla függött a föld alatti folyosó bejárójának közepén:

FIGYELEM!!
A KLUB HELYISÉGÉBE
LŐFEGYVERT, ÓLMOSBOTOT, KÉST,
BOXERT VAGY BÁRMILYEN
GYILKOLÁSRA ALKALMAS SZERSZÁMOT
BEHOZNI
AJÁNLATOS!!
FEGYVER NÉLKÜL BELÉPNI TILOS
ÉS ÉLETVESZÉLYES!! AZ EBBŐL
EREDŐ BALESETEKÉRT MINDEN
FELELŐSSÉGET ELHÁRÍT
AZ IGAZGATÓSÁG

A folyosón jobbra és balra deszkaajtókkal fedték el a földbe vájt &quot;klub&quot;-üregeket. Minden ajtón egy-egy újabb tábla. Például:

ZSEBESNEK ÁLL A VILÁG
BECSÜLETES MEGTALÁLÓK
TÁRSASKÖRE

És alatta:

TALÁLT TÁRGYAK
OSZTÁLYA!

A herceg szinte elfeledkezett minden bajáról, testi-lelki elcsigázottságáról.

- Az ott mi?

- A régi matrózok egyesülete. Ezek olyanok, akik már részt vettek a &quot;Tengerészlakomán&quot;.

- Micsodán?

- Hát... megesik, hogy egy mentőcsónakban sokáig hányódnak a vízen, és elfogy az élelem... Ilyenkor kisorsolnak valakit, és... hát... esetleg éhségükben...

A szóban forgó társaság ajtaján ez állt kiírva:

DIÉTÁS VÉN FIÚK
TAROKK EGYESÜLETE
HELYISÉGEINKET A KLUB T. TAGJAI
NEM LÁTOGATHATJÁK!

- Ugyanis - magyarázta Velő - kigolyózás útján döntenek a felvételről. Aki ellen erkölcsi kifogás nem merül fel, az rendes tag lesz, és nem járhat a klubba. Akit kigolyóznak, az bejárhat.

Az alvilág gúnyt űzött a társadalom szokásaiból, ahonnan kiközösítették őket. Időnként feltűnt egy-egy klubtag részegen, dülöngélve, egyik-másik odúból kártyacsapás, pénzcsörgés hangzott.

- Hova vezetnek? - kérdezte kissé nyugtalanul. Szomorú tapasztalatai voltak az ilyen sétákkal kapcsolatban.

- A Kegyelmeshez.

- Kegyelmes urak is vannak a klubban?

- Azt hiszem. Összesen négyen élnek még. Csak olyant vesznek fel tagnak, aki kivégzés előtt kegyelmet kapott. Előfordul egy királyi születésnap, karácsony vagy ilyesmi, amikor megkegyelmeznek a halálraítéltnek.

Kegyelmes úrnak lenni errefelé is nagy szerencsét jelentett.

- Ott az ajtójuk!

HALÁL ELLEN VAN ORVOSSÁG!
KEGYELMESEK KÖRE

Velő kopogtatott:

- Tessék! - kiabálta valaki bentről.

Térddel, ököllel nagy nehezen kilökték a helyéből az &quot;ajtó&quot;-deszkát. Meglepő kép tárult a herceg elé.

A helyiség voltaképpen iroda volt. Nagy amerikai íróasztal állt a háttérben, ezenfelül szekrény és két ócska karosszék töltötte ki az odút. A Kegyelmes úr nyújtotta azonban a legmeglepőbb látványt.

Csakugyan diplomatakülsejű, ősz ember volt, bagolyszemüveges, angol bajuszos, magas homlokú úr, ujján gyűrű, mellényzsebében óra, szép selyem nyakkendőjében tű, és hűvös tiszta, kék szemével akár a Népszövetség tanácsülésén is helyet foglalhatott volna. De legcsodálatosabban hatott tiszta, kifogástalan zsakettja és a szürke cilinder egy falba vert kampón.

Éppen írt valamit, és felnézett, amikor belépett Velő a herceggel. A többi kísérő kinn maradt illemtudóan.

- No mi az, kérem? - mondta kellemes, mély hangon.

- Ez az ember azt állítja, hogy a Nagy Bivalyt jól ismeri.

- Neve?

- Pedró.

- Kicsoda maga?

- Fülig Jimmy öccse.

- A Nagy Bivalyt jól ismeri?

- Azonfelül üzenetem van a Tüskés Vanek számára - mondta a herceg.

A kegyelmes úr elgondolkozva nézte.

- Ha ez mind így van - mondta azután csendesen -, akkor miért ütötte le a Tulipánt?

...És a szekrény mögül előlépett bekötött fejjel Tulipán. Csendben körülfogták a herceget.

 
== NYOLCADIK FEJEZET ==

Fülig Jimmy naplója

III

Még mindig nem mondtam el, hogy mi okozta nálam a naplóírás által. Mert nem az én ötletem volt. Az úgy történt, hogy mielőtt a Hono-Lulu-sztár kikötött, még fogalmam sem volt a napló írásról.

Készültem leszálláshoz, és izgatott voltam, és a szállásmestertől búcsúztam a fenékbe. Érzékenyen mondtam neki, mert mégiscsak együtt voltunk a bajban:

- Sajnálom, hogy elválunk, és mostan még össze is töröm a pofáját, ha nem fizeti ki a fűtő bérét nekem.

Barátilag kért, hogy ezt ne tegyem.

- Akkor fizesse ki nekem - mondtam én. - Szingapurig jár nekem. Becsülettel megdolgoztam érte.

Ami igaz is.

Eleinte vonakodott, de végül is belátta, hogy ha tovább ütöm, akkor beteg lesz. Kifizette a bért nekem ő az egészet, és még jól kezet foktunk.

- Örültem - mondtam - a találkozásnak. Sohasem felejtem el.

- Én sem - mondta ő, és ezt el is hittem neki én.

Akkor még egy disznóságot csináltam, de megérdemelte. Az illető, akivel tettem, a Kapitány volt, a Piszkos Fred. Ez egy rémes alak.

Mielőtt kikötöttünk, a fenékbe mentem.

- Kapitány! - mondtam neki kopogva a ládáján, melybe bujt. - Búcsúzok magától.

- Menj a fenébe - mondta ő kitérőleg.

- Csak előbb még egy kicsi elintézés nélküli lovagias ügyünk van.

A ládát a hátára döntöttem, és rátettem egy hatalmas koffert. Most az első fedele a padlón volt, a &quot;művészbejáratot&quot; meg elfedte rajta a koffer, ami lehetett nyolcvan kilogramm is súlya miatt.

- Te pimasz - mondja ő -, ha ezt megteszed, akkor én megöllek téged.

Még egy nagy koffert tettem rá a tetejére neki, válaszul. Még senki sem hallotta ezt a Piszkos Fredet rimánkodni, csak nekem most:

- Jimmy - mondta. - Ötvenkét éves vagyok, és először életemben dolgom van valahol.

- Esz szép magától.

Mi lehet vele? A hangja remeg az izgalomtól, ahogy mondja:

- Ha leveszed a ládát, gazdaggá teszlek. Muszáj nekem partraszállni.

Még senki sem nem hallotta így könyörögni őt. De engem nem 6-ot meg, mert csunya viselet volt velem szemben, hogy totál kirabolt, amit senki sem szeret szivesen. (Azért lassan belegyövök.)

De már alik hallottam a hangját, mert mialatt társalgottunk, még több koffert, ládát, bőröndöt raktam föléje, és csak messziről jött egy vékony, síri hang:

- Jimmy, gondold meg, fijam.

- Jó! Ha meggondoltam, visszajövök, és lehordom magáról a rakományt, de esz távolról sem biztosra vehető.

Minek hitegessem szegény öreget?... Most gugsolhat a kofferben, amíg reggel meg jönnek a rakodók, mert reggel kezdik. És akkor sem a középen felhalmozott ládákon, tehát délután is lesz holnapra, amíg a kapitány kigyön, ami úgy kell neki.

Mer sziftelen kutya ez. Ő talán meg is ölne az én helyembe engem, ha ő volna én, és én ő akkor, vagyis én ötet mint magamat megölném az én helyembe ő. Azért figyelmes olvasó megérti, csak gondolkozni kell rajta.

Én is ezen godolonk goldonkoztam, amíg a csónak vitt, és a gyászoló rokonság ült köröttem, legelől a hídlakó, aki már nem volt kopasz, mert feltette a fekete hosszú kalapot.

Most mi lesz, ha ez a szőr Egmont meglátja, hogy nem a király gyön, hanem én. Ő személyesen is ismeri a királyt, tehát nem téveszti meg modorom.

Kissé druggoltam. Mer itten gyanús lesz, hogy hol a király, és nem bírok elszámolni Mr. Goulddal, akiről aszt mondja a király, hogy régen herceg a sors akaratából. Eszt is keresni fogják, és szép botrány lesz, ha mondom, hogy mekhalt. Kétszer is a tengerbe dobtuk. Tehát abszolute meghalt. Másodszor Piszkos Fred dobta. Sose felejtem el aszt az éjszakát. A kapitánykülsejű kísértet és Mr. Gould-Fernandez, aki miután viszbedobták, a nyakamra esett fentről, ez a régen herceg.

Brr!

Összeborzadtam.

- Felség fázik - mondta a tűzoltó -, pedig a hajó nyílt tengeren veszteget, és ott még hidegebb lesz.

- Én már előre fázom - feleltem.

És ez igaz volt.

Akkor már odaértünk. Fényes, nagy hajó volt, de kisebb, mint a Honolu-Lusztár, és az volt ráírva asz oldalára:

ALMIRA

Trombita recsegett, és matrózok sorba falat álltak a fedélzeten, és lentről látszott elől kösztük pris katonakabátban, aranyos díszekkel, a szír Egmont karddal és homlokán a régi sebből eredő heghely.

Felmentünk a hágcsón, és végig vonult a gyászmenet, velem az élen, vonult a matrózok vonalarca előtt.

És akkor odaértünk, ahol a hajó kapitánya állt az Egmont szírrel.

Tudtam, hogy most lesz a baj.

Ez fog felordítani akkormikor meglát, és azonnal megbilincsekbe vernek. Azonnal vernek megbilincselve.

És odaérünk. Én merészen kilépek, és most őszinte leszek.

- Szőr - mondom -, őszinte leszek. Én nem vagyok hibás.

De erre csoda történik. Azt mondja örömös arccal.

- Felség! Boldog vagyok, hogy fél év múltán ismét viszontláthatom.

És ráborult a nyakamra akkor, ölel és megcsókol és ölel.

Én úgy álltam ott, mint akit főbesújtottak egy gumibottal derült égből. Hiszen ez ismeri az uralkodót.

Ez akkor mit ölel és mondja, hogy felség? Ez mi itten?

- Nem ön a hibás felség - szól, mintha tudná, hogy mit kezdtem mondani el. - Mialatt úton volt, megváltoztattuk a tervet, majd közöljük, hogy miért, és így egyenesen Almirába megyünk, hogy felséged alattvalói között elfoglalja ősei helyét a családi trónon.

Ilyesmit mondott. És a hídlakó megint nagyon kopasz volt, mert kalapját kezében fogta, és állt akkormár mereven mellettünk.

- Jöjjön felség a fülkéjébe, bizonyára pihenni akar.

Mentem felség a fülkémbe, mert csakugyan bizonyára pihenni akartam. Mert akkormár szédült a fejem, pedig az még csak az első marhaság volt. (Folytatása következik.)

IV

Ilyen szép fülkében még nem laktam. És ilyen jól sem. Mer nagyon jóllaktam, akkormikor egy matróz hozta hozott jó ennivalókat. Felfújtakat és szárnyas húsokat, lekvárosdzsemmet és bort. Akkormikor rumot kértem, azt is hoztak, és amikor láttam, hogy mindent hoznak, kértem cigarettát meg valami készpénzt.

Aszt is hosztak.

Akkor jött egy matróz és mondta, hogy Egmont sir és Pollinó tábornok a szomszéd fülkében várakoznak és kérik, hogy kihallgassam őket.

- Jó - mondom -, csak beszélgessenek jó hangosan, majd én kihallgatom innen.

De ők nem ezt akarják, hanem idegyönnének kihallgatódzásra.

- Az se baj, - mondom a sorskegyelméből és begyöttek.

A tűzoltószerű miniszter és Egmont sir sebhelyében a kardforradással.

- Felség - mongya Egmont sir. - Attól vagyunk itt, hogy beszámoljunk.

- Mostan - mondom én -, hagyjuk a pénz dolgokat, én bízok magukba.

A tűzoltókülsejű kissé pislogott ettől. De Egmont csak azt mondta:

- Előterjesztésünk nem pénzügyes.

Erre eszembejutott őfelsége tanácsa:

- Mostan ez aktuális. Majd egy-két nap múlva - mondtam és szemhez emeltem nyeles pápaszememet, aki felső zsebembe csüngött valódi nikkel láncon.

Erre a tűzoltásügyi miniszter olyan nagy tisztelettel nézett rám, hogy teljesen nyitva lett a szája.

De nem szőr Ekmont, akinek szervezete úri dolgokkal ellen állóbb volt.

- Mégis kérem felségedet, ezt hallgassa mostan ki belőlünk, mert fontos.

- Ám legyen - mondtam. - Kegyes akarok lenni a sors akaratából.

- Mialatt úton volt, kaptuk az értesítést, hogy Warins Bob, a kalóz fia megszökött Batáviából, ahol mint kényszermunkást alkalmazta a törvényszék.

- Ez a Warins Bob, akinek trónkövetelés forog fenn?

- Igen. Rab volt a batáviai fegyházba és megszökött.

- Pedig az igen nehéz, mert tízlépésenként őr áll. Szigorú tartózkodási hely.

- Felséged bizonyára tudja, hogy Warins apja Alvarez ellen harcolt, és atyja őfelsége legyőzé mindkettőt.

- Igen, ez nálunk szokás - mondtam.

- A fia, Warins Bob megesküdött ítélet előtt, hogy ha kiszabadul, megöli a sziget uralkodóját és a számüzetésben élő Alvarez köztársasági elnököt.

- Az ember annyi mindenre megesküszik egy főtárgyaláson - szólék leereszkedőn.

- Warins Bob a szigetvilág legügyesebb és legveszélyesebb gonosztevője.

- Csekélység - felelék gúnyosan. - Micsoda akkor a Holdvilág Charley?

Erre köhögött.

- A bennszülöttek között igen sokan Warins pártján vannak, mert szerették az öreg kalózt, Warins bizonyára visszatér a szigetre, talán már ott is van, és felségednek azért kell hazajönni, hogy a nép ne higgye gyávának, és e nehéz órákban ott álljon az élénk.

- És gondolja, Sir Egmont, anyám bátyja, hogy az a Warins Bob majd meg akar ölni?

- Biztos, hogy megkísérli.

- No, majd jól fejbe ütöm - feleltem, és ezzel a kihallgatás végetért.

Most mi lesz? Attól a csirkefogótól nem félek, de csakugyanbaj, hogy a király Szingapurban lekéste a csatlakozást a trónjához.

És már régen ment a hajó a nyílt tengeren. Sétálok.

...Szép este volt. Az ég csillagos, a tenger sima. Tükre.

Enyhe szellő és kellemesség. Pláne mer jóllaktam, ami nálam a természet szépségeihez tartozik.

Már nem is látszott a part se. Csak tenger meg ég, és mert közeledett a nedves idő, nagy köd lett lassan, amibe belehaladt a hajó.

Igen jó motoros volt ez, csudaszép és gyors is. Azután láttam, hogy egy tiszt áll mögöttem az udvarijas távlattal.

- Maga nekem áll itt? - kérdem.

- Igenis felség - mongya ő.

- Hát ezt talán mellőzzük - mondom királyian.

- De felség engedelmével, én itt a segédszárny vagyok.

- Még akkor sem. Szeretek egyedül emlékelkedni, ez forog fenn.

Mondom.

- Parancsára de a felelőségem...

- Semmi felelősége itten nem kézenfekvő, és azonnal távozzon - szóltam királyi haraggal. Mire ő el.

Rögtön jobban éreztem magamat, ahogy a szárnysegéd repült. Odament az egyik fiatal matrószhoz.

Az biztos egy szárnyinas. És elküldte valahová. Most szőr Egmonthoz küldi bisztos.

Attól félek, tehát pucoltam. Különbenis olyan köd lett, hogy az ember az orráig sem látott. Ilyenkor igazán jó csak a fedélzeten csavargani ogni.

Bárha akkor emlékesztetett az éjjel engemet arra az iszonyú félelmetes éjszakára, amikor a kisportolt Mr. Gould, aki Fernandez néven régen herceg, nyakamba hulla miután vízbelökém, halva, majd pedig vízbelöke a Piszkos Fred, kit messziről néztem, amint hoszta fehérrel letakarva és ismét vízbedobá egy loccsanással, Fernandezt, Mr. Gouldot... Rémes éjszaka volt asz ot... Akkor is ilyen ködben halattunk, és előzőleg és láttam a kapitány külsejével aszt a valakit a kísértetett. Aki két alakban járt és...

És megint láttam! Itt! Ezen a helyen. A kapitány kísértetett!

...A köd mint melegvizes rongy feküdt az arcomon... csepegett minden, pedig nemvolt eső sem, csak nagy, nagy gőzös forró köd az egész véktelen Ocejánon és egyszercsak ahogy befordulok az egyik kabinnál, hát éppen beleütközök.

A kísértetbe!

Arc az archoz, a Hono-Lulu sztárkapitánya áll előttem!

- No mi az, José? - kérdezi hidgadt nyugalommal és dohányoz.

Én pedig kövédermedten, mint akit villámsujta. Mer esz a kísértet. Mer mit keres itt a Holono-Lusztár kapitánya.

- Ön... mit csinál? - kérdezem kissé idegesen, mivel kissé ideges voltam. Mer a köd, a nedves monszun előtti szélcsendesség idegességet képez.

- Én is Almirába utazom, José.

- Ne mondja José. Én itt egy király megbízásából környezetét becsapom. Azt hiszik király vagyok.

- Úgy?... No én nem akarom ebben zavarni. Ellenben mondja. Mr. Gould kabinjában volt egy kis fiókos szekrény. Nem sejti, hogy ez hol lehet?

Ennek most nincs más gondja!

- Kapitány úr! Berendezési tárgyakat én nem csenek - feleltem királyhoz illően.

- Nem is erre gondoltam. De talán látta. No mindegy.

- Jó éjszakát kapitány úr.

- Jó éjszakát király úr - felelte, és mosolyogva kezet fogott -, maga legény a talpán. Akar cigarettát?

- Köszönöm, de itt királyi dolgom van.

Odább ment és már elnyelé a szürkeség, ami gomolygott. Én pedig épen ahogy mentem vissza szőr Egmonttal találkozám, és vele volt a segédszárnyas.

- Felség... aggódtam, hogy egyedül sétálgat.

- Nem szeretek máskép.

- Pedig uralkodónak még saját hajóján is ügyelni kell, mert felbérelt merénylők mindenhol lehetnek.

- Azokat én majd jól fejbeütöm, csak azt tessék mondani énfelségemnek, hogy miért utaz velünk a Hollo-Nunulusztár kapitánya, tudtommal.

- Nincs erről tudomásom - felelte.

No ez jó.

- Dehiszen beszéltem vele itten az előbbéppen nincs egy perce se hogy beszéltem vele. Itten az előbb.

- Az ki van zárva. A hajón csakaz Ön környezése utazik és a legényesség valamint.

És úgy nézett rám, mintha én ép nem lennék elméjű.

Nem szóltam. Ezt a históriát már túlonbőven ismertem, semhogy vitatkosszak. Tehát kísértet, aki kapitányos külsejű átszállt a hajóra.

- Kérem felség tartózkodjék a kajütjébe, vagy pedig a segédszárnyassal kísértesse magát. Mondom jó. Azután visszamentem a fülkébe.

De később ez jó az éjjelbe benne lehetett, kisliszoltam óvatosan. A szárnyas nem volt közelben. Azért láttam vagy tíz lépésnyire. A korlátra támaszkodva állt a könyökén. Mit tudja ő, hogy itt olyan uralkodó forog fenn, aki nesztelenül tud járni, mert trónörökös korában ezt az előélete megkívánta?...

Az ajtó sem nyikorgott, hát nem sokára jó messzibe voltam. Csak itt ott járt egy matróz, alig látható a ködben, azután hosszú ideig csakcsend, és cuppantak a cseppek, ahogy leesett a vasról a sok nedvesség...

Azon a helyen nem volt a kapitány formájú kísértet. Ez biztosan valami bűnügy háttere ami mögötte lappang. Kísértet?

Én mindenesetre fejbeütöm. Ha jól bírja akkor csakugyan kísértet. De ebbe nem bízom. Csak olyan nehéz az ember melle, mintha a ködnek sujja lenne, pedig jól tudom, hogy a köd az légüres tér. De nagyon hasogat a fejem, pedig ez a nedves elő-monszun időnek a járása.

Ez a halk duruzsolása a víznek is furcsa... A kezem olyan vizes, mintha nem törülköztem volna. És hideg. Mikor pedig negyvenkétfokot mutat a pluszmérő árnyékban. És fázik a gyomrom... És egyre csak nehezebb lesz ez a gőzfal, ahogy megyünk beléje...

Nagyon rossz járása van itt az időnek. Ilyenkor mindenki veszekedős szokott lenni a kocsmában. Ez az a járása az időnek, amitől trónörökös koromban hamar bicskázott az ember.

Elannyira, hogy kigombolom ingem gallérom, de így is sós nyúlós, vizességgel vagyok teli, és úgy lüktet a torkom, mint egy percmutató...

Ott... Ez a csillanás a ködben egy sapkaellenző visszfénye! Most elő a zseblámpásom, mer azt koronázás előttről megtartottam...

Utánasietek és amikor a közelébe érek gombon nyomom a lámpást. Fény a ködben! És látom.

Ő az!

A kapitány! Mosolyog, int és siet...

De én utána.

Megáljjon.

Azonban előbb ér a kabinok közé, és elnyeli a köd. De hallom a nyikorgást. Ajtónyikorgás volt a közelben valahol! Ez bement egy kajütbe. Csak nem látni hová. Mert köd...

Ha kell én átkutatom az összes kajütöt! De szembenézek a kísértettel!

Az első kabin ablaka sötét. Ez volt? Lenyomom a kilincset és benyitok. Sötét van bent is.

De nemcsak sötét, hanem mozdulattalan minden és a bal szememen át szúr a monszunidő bele, és egy ködből való hegyes tűt az agyamba...

A sötét és a csend valami olyan különös, hogy a nyelvem száraz lesz és mintha a torkom megvastagodna.

Én ott féltem, és a szívem olyan hideg lett, meg a térdem megingott.

Jaj mi ez?

Felnyomom a gombot, hogy a zseblámpa újra világítson.

És azt hiszem, hogy megőrültem!

Ha lett volna bennem hang én sikoltok. De nem volt. Csak becsaptam az ajtót és futottam, de remegve, mintha maláriás roham rázna... futottam és reszkettem.

Mert a zseblámpa fénye megmutatta a kabint és az asztalon egy nyitott koporsóban ott feküdt sárgán, szalmaszínű bajusszal, fekete szemgödörrel Mr. Gould!

A Fernandez... Aki régen herceg, akit eddig kétszer a vízbe dobtak (folytatása következik.)

 
== KILENCEDIK FEJEZET ==

1

Fenyegető alakok közeledtek lassan. Közöttük első sorban a bekötött fejű Tulipán, őfelsége tulajdonosa.

A súlyos, feszült csendben csak a Kegyelmes őrizte meg előkelő nyugalmát.

- Várjatok - mondta csendesen. - Tisztázni kell, hogy mit akar itt ez a kölyök.

- Betolakodni, zöldfülű! - mormogta Velő fenyegetően.

- Az bizonyos, hogy nem kezdő - szólt elismerően Tulipán, és a kötéshez nyúlt. - Az ütés, amit kaptam, mellette szól. Ezt kénytelen vagyok mentségére felhozni.

- De miért ütött le, ha nem volt oka félni? És hová akart futni? - kérdezte Velő.

- Gyanús, azt nem mondom, és semmi esetre sem árt, ha megölitek - felelte a Tulipán, és vállat vont -, de nem kezdő, az bizonyos.

A Kegyelmes hosszan nézte ujjai között a szivarhamut.

- Vezessétek a Nagy Bivalyhoz! Azt mondta, hogy ismeri a Nagy Bivalyt.

Ismét vezették a herceget, kanyargós, földalatti folyosókon. Most már valószínű, hogy innen soha többé nem kerül élve a napvilágra. A nyirkos, penészszagú katakombákban felfelé vezetett az út. Egyre meredekebb lett a kanyargó folyosó, míg végül földbe vájt lépcsőkön haladtak. Azután beléptek egy rosszul világított helyiségbe. Most már látta a herceg, hogy hol vannak.

A Négy bölcs Sintér nevű &quot;hotelhallba&quot; hozták. Tulipán ment elöl. Velő és társai közrefogták a delikvenst.

A kocsmáros még most is ott állt a két demizson nevű üveg mellett, közönyös vendégei a padon ültek bádogpoharaikkal, csakúgy, mint az imént, és az ablaknál az a fiú szájharmonikázott, aki a herceg belépésekor is az ablakpárkányon ült. Egy kövér, kócos, mulatt nővel bővült csak a társaság, aki a pad előtt a földön feküdt és hortyogott.

Ott ült továbbá egy ládán Buzgó Mócsing, akiről a herceg tudta csak, hogy alapjában véve az igazi Trebitsch. A fenyegető csoport, élén a tömzsi Tulipánnal, nem keltett feltűnést.

- Buzgó Mócsing! - kiáltotta Tulipán. - Azonnal add vissza a két és fél dolláromat.

Az igazi Trebitsch felháborodottan lépett eléjük.

- Ezt kikérem magamnak! Én leszállítottam az árut - és a herceg felé fordult -, maga a tanúm.

- A te árud fejbe ütött! És megszökött.

- Erős és ügyes embereket kértél. Hát aki téged leüt, az nem gyenge, és ha elszökik, akkor ügyes is... Nézzék meg ezt a fiút! Csupa erő! Ne hagyja magát szidni, barátom...

A herceg újabban gyanúsan népies tüneteket észlelt magán. Például hirtelen haragú lett, és ilyenkor ütni szeretett volna. Most is szép lassan felforrt.

- Maga piszok rabszolgakereskedő! - kiáltotta dühösen. - Hitvány gazember!

- Most nem erről van szó - felelte idegesen az igazi Trebitsch. - Személyeskedéssel nem megyünk semmire.

- Legszívesebben betörném a fejét.

- Mi hátráltatja ebben? - kérdezte csodálkozva Velő.

Puff!

Őfelsége legmagasabb ökle olyan szabályos balegyenessel csapott bele az igazi Trebitsch arcába, hogy elismerő zúgás honorálta. Viszont Buzgó Mócsing bravúros gyorsasággal, de rendkívül erőteljesen szájon kapta őfelségét, hogy elsodorta a kocsmárost, valamint az egyik demizson nevű óriásüveget.

- Azt hiszem - lihegte Buzgó Mócsing -, üdvösebb, ha nem torzsalkodunk.

A herceg ismét rávetette magát, de egy újabb pofon, megtoldva egy gyors rúgással, a falhoz repítette. Az arca már szinte felismerhetetlen volt a sok veréstől. Az agyában ezer harang csengett-bongott, és iszonyúan fájt a bal füle, amely a cimpa mellett beszakadt kissé.

- Szerintem ne folytassuk - ajánlotta ismét Buzgó Mócsing.

- Adjanak egy pohár vizet! - suttogta a herceg. - Délután ittam utoljára.

Rongy- és pálinkaszagú kazán volt ez a kis bódé, a mocsaras vidék talajgőzöktől súlyos forróságában.

A kocsmáros megvető arckifejezéssel betöltött egy fél pohárka pálinkát, és vízzel hígította. A herceg felhajtotta, és úgy érezte egy pillanatig, hogy nyomban megfullad. Minden erejére szükség volt, hogy ne köhögjön.

Azután forróság öntötte el. És nekiugrott a türelmesen várakozó igazi Trebitschnek. A rúgást elkerülte, a csattanó pofont most nem érezte... Csak lihegett a mohó vágytól...

Megölni!

Propellerszerű sebességgel zuhogtak az ökölcsapásai, és az ördög tudja, honnan származott ez a mozdulata, térddel gyomorba rúgta az ellenfelét, hogy felbukott. Zuhanás közben az igazi Trebitsch magával rántotta. Hörögve, harapva, bokszolva gurultak a földön... A herceg vérében lángra kapott a pálinka. Forrón zúgott az agya, állati, gyilkos, pusztító örömmel verte az ellenfél fejét a padlóhoz.

Amikor újra felugrottak, mint valami tigris vetette magát a harcba. Rúgott és ütött, míg egy horogütéstől Buzgó Mócsing a lebuj sarkába repült, és mielőtt felállhatott volna, őfelsége a legelső keze ügyébe kerülő üres ládát belevágta, és már ugrott volna az alélt emberre, hogy megölje, de visszarántották.

- Hohó!

- Eressz! - hörögte.

- Ha egyszer rongy lett, akkor békén kell hagyni - mondta Velő, miközben fogta a herceget, aki kissé dülöngélt is a rumtól.

Őfelsége arca egyetlen darab nyers hús volt, két szeme alig látszott ki dagadt üregéből, tülök formájúra vert orra, néger módra feldagadt szája, kék és ibolya horzsolások, dudorok a csinos, finom vonású herceget ritka jellegzetes csavargóvá torzították.

Buzgó Mócsing lassan felemelkedett. Pácoltra pofozott arcán alig volt egy ép folt, de azért diadalmasan szólt oda Tulipánnak, miközben a fiúra mutatott:

- És ez neked rossz áru?!

2

- Mit akartok itt ezzel a vad suhanccal? - kérdezte a vendéglős.

Már rajta is maradt az új név. Az alvilágban gyorsan keresztelnek, és mindig találó nevet adnak.

- Gyanús alak. Orvul megtámadta Tulipánt. De azt mondja, hogy a Nagy Bivalynak hozott üzenetet.

Erre csend lett.

- A Nagy Bivallyal akar beszélni - mondta Velő a vendéglősnek. - Szólj neki.

- Én?! Talán megőrültél - felelte rémülten.

- Menjen be ő maga, ha ismeri - ajánlotta egy másik.

Valaki megfogta a herceget a nyakánál, és a kis elfüggönyzött ajtón keresztül belökte egy helyiségbe.

Ott állt a Nagy Bivaly szobájában. Hercegi lakosztálynak felel meg az alvilágban. Négy penészes vályogfal, semmi bútor, a földön egy gyékény, azon feküdt a Nagy Bivaly, az embergyűlölő, és mellette lámpa bűzlött füstölögve.

A Nagy Bivaly mesztic volt. Valószínűtlenül magas és széles. Valóságos hústömeg. Gömbölyű, kopasz feje, nagy, bennszülött szeme és duzzadt néger ajkai félelmetesen idegenszerűvé tették, mert a bőre szinte teljesen fehér volt.

Kifejezéstelenül nézett a fiúra. Fatörzs vastagságú karizmán egy horgony látszott, kék és rózsaszín tetoválással. Kivágott trikója még néhány tetoválás szegélyét szabadon hagyta.

- Öljön meg - mondta a herceg -, azt hazudtam, hogy ismerem magát.

A Nagy Bivaly üres, halott tekintete mozdulatlanul meredt rá.

- Ki vagy?

- Fülig Jimmy... öccse... - megpróbált előkelő rokonságára hivatkozni. Ilyesmi sokszor beválik.

- Hazudsz.

A petróleum és a föld szaga langyos tömbként állt az odúban. A Nagy Bivaly felemelkedett, lomhán, nyugodtan.

- Ki lökött be hozzám?

- Nem... tudom...

A herceg vakargatni kezdte a mellét, szépen befelé, a bot irányába.

Azután lesújtott! De a Nagy Bivaly keze boszorkányos gyorsasággal kapta el, és magához rántotta. Amikor a fiú nekizuhant fejjel a hatalmas mellkasnak, úgy érezte egy másodpercig, hogy ez az ember könnyedén eldobhatná őt, mint valami kis kavicsot. Elkábult.

Rövid mozdulattal kilódította az ivóba.

- Ez az ember le akart ütni ólmosbottal!

Az ivóban tartózkodók (igen sokan elmentek, amikor a herceget belökték a Nagy Bivalyhoz) vigyorogtak.

- Azt akartam, hogy megnézzétek, mielőtt szétlapítom!

- Azt mondta, hogy ismer téged... - jegyezte meg a kocsmáros.

A Nagy Bivaly megfogta a herceg nyakát.

- Majd mondd a halaknak is...

- Én a Piszkos Fredhez jöttem...! - kiáltotta kétségbeesetten, mert érezte, hogy a nagy marok egyetlen szorítására vége lesz.

Nagy Bivaly szomorú, kegyetlen szemei egy pillanatnyi szünetet jeleztek.

- Mi?... Te ismered... Fredet?...

- Csak úgy, ahogy téged - jegyezte meg a vendéglős.

- Ez tévedés - mondta valaki, aki most lépett be a helyiségbe, de nem vették észre. - A kölyök csakugyan jól ismer, és ne merd megölni, Bivaly!

Piszkos Fred állt az ajtóban.

A herceg agyában tótágast állt minden. Gyermekkori barátai letagadják, hogy ismerik. Piszkos Fred, akit sohasem látott, kijelenti, hogy jó ismerősök.

De a Nagy Bivaly keze egy hajszálnyit sem engedett a szorításból. Úgy nézett Piszkos Fredre, hogy néhány gyengébb idegzetű rablógyilkos megborzadt. Zöldesfényű, vérszomjas gyűlölet izzott a tekintetében.

 
== TIZEDIK FEJEZET ==

Őfelségem I-ső Fülig Jimmy naplója

V

Mi Őfelsége első Fülig Jimmy írjuk eztet kelt mint fent saját kezünküleg uralkodásunk első évének sorskegyelméből valamelyik napján.

Mostan el kell sajátítani eszt a kifejező módot, mert ilyen leveleket látok naponta és alájuk írok. De még mindég nem mondtam el, hogy mitől írom a naplót. Asz úgy volt, még a hajón, épen beszéltünk erről a kirájal, amikor még azt hittem, hogy nagy dolog uralkodni.

Rájöttem, hogy uralkodni nem is nehéz, csak trónhoz jusson az ember ebbe a tolongásba.

Mer az egész világ olyan mint egy nagy tolongás: hol elől van az ember, hol hátul.

Uralkodásom első esztendejében érkesztem Almira szigetébe a fővároshoz. A parton ökröt, ágyúkat és rakétákat is sütögettek, fellobogózták meg zene. És egy csomó katona sorvfalt állt és kendővel intettek és mind a pár száz ember így szólt hozzám: Éljen! Éljen!

Több alkalommal bejártam a világot, de ilyen szép fogadásban még nem részesítettek egy kikötőben sem.

A partra úgy szálltunk, hogy elöl ment a hídlakó, aki újra megkopaszódott, mert főt hajon volt. Kezében a kalap. Azután Én és Egmond és Mögöttünk a gyászoló rokonság. És közben zene, de mindenki szalutált, vagy hajadon állt főn és a néptömeg erre ismét megjegyezte, hogy: Éljen a király ami igen helyénvaló közbe szólás ilyenkor.

Egmond szőr, akit régen ismerek, mert tudom, hogy anyám bátyja és homlokán egy régi seb miatt a kardheg. Azonban így szólt:

- Integessen Felség!

És én erre szótfogadva hunyorítottam szemmel és hivogatva integettem a fejemmel, de miszerint Egmont ször, anyám bátyja ettől egészen ideges lett.

- Ne így, Felség, hanem kézzel.

Erre mutatóujjammal tréfásan megfenyegettem népemet és Egmond sóhajtva mondá, hogy inkább eztet most hagyjuk abba egy időre. Ennek az egmondnak semmi se jó. Pedig egész belejöttem.

Akkormikor én is partra léptem megint zeneszó mellett, így szólt mind: &quot;éljen!&quot; és engem elvezettek egy egész bevirágozott hintóhoz.

Most mentünk a főleg várba. Mert itt volt egy hegy, azon egy főlegvár. Erről már beszélt az elkalódott uralkodó, hogy ami tetőn van az főlegvár.

Igazi nagy vár falakkal, ágyúlőrésekkel és felette az éggel. És itt is elsütöttek ágyút és belevágtatánk a várudvarra, ahol a teljes helyőrség (mind a 20 ember) kinn ált gládé gélád glédában. Egy egész sor tüzet adtak, és szerencsésen megérkeztünk és kiszállánk.

Majd pedig elémjött a kapuból, egy magas, mosolygós, szép asszony, de teljesen ősz.

No most az anyakirály gyön, gondolom, ez fog a fijáért sírni.

De esz érthetetlen! Hallottak ilyent?

Kitárta a karját és elém jött:

- Fijam!

Igen. Azt mondta, hogy fija vagyok. És nem mintha tudnám. Mit szólnak? Ha legalább hasonlítanánk őfelségemre. De nem is.

Ebbe meg kell bolondulni!

De olyan kedves volt esz asz asszonyság és úgy átölelt, megcsókolt és bizonyez régen nemvolt velem, hogy én is őt megcsókolám. Mer engem nem csókolt meg anya több mint tíz éve. Most jól esett esz, akkor is ha az anya másé.

Az anyai csók és ölelés mégis asz enyém volt és nem cseréltem volna el egy igazi szépleány csókjáért.

Mer ilyen marhaságok vannak és én koronámra mondom (ami királynál nem csekélység), akkor éppen úgy szerettem ezt az asszonykirályt, mint a magam valódi mamáját.

Pedig azt nagyon szerettem, pedig Davonshireben nyugossza örök álmát szegény amilyen jó volt, a sírban szegény.

Nem szégyelem leírni esztet, mert még egy csavargónak is lehet mamája épp úgy, mint a jobb embereknek...

...Hogy a tárgyra térjek, én már gyerekkoromban is nagyon kíváncsi voltam, mint természetű. Én egyszer feltörtem az iskolába lort Nelszon mellszobrát, hogy lássam, mivan benne.

Semmi sem volt benne, csak légüres tér. De aszt láttam. Így voltam most is, mer nem tuttam, hogy mi ez a játék velem itten? És egyedül maradtam Gombperec higaldóval, aki bizonyára mindent tud belül az agyvelejében erről az ügyről, és szívesen feltörtem volna a fejit, mint ahogy a mellszobrot szokás, hogy lássam, mivan benne.

Lehet, hogy csak légüres tér.

- Felség - mondja a hídlakó -, óhajt pihenni?

Akkor már szobában voltam, aszén királyi lakásomban.

- Én szeretnék beszélni szőr Egmonttal.

- Holnap délelőtt a kihallgatáson szokás szerint.

- Aszonnal - mondom ellentűrést nem ismerő hangon. Erre ő szomorú arccal kiment. Szomorú volt, mert neki fontos az udvari tikett, ahogy mongyák.

Jött a szőr, Ekmont.

- Felsék - mondja -, ön öltözzék a marsal nevü katona uniformisába, mert ez a király ruhája itten.

- Dehát én vagyok itt az új király?

- Úgy van. Fernandez, aki régen herceg elhunyta és új régen herceget nem jelölünk, eszt egy hónap előtt törvényeztük. Így ön tehát gyakorolhatja királyi jogát, amihesz kiskorú volt. De most esz nem baj, mert már nem annyira kiskorú.

- Nésze! - mondám eccerűen. - Maga anyám bátyja, jól ismerem homlokán a sebet. Maga tudja, hogy én nem vagyok én, hanem egy helyettesem, aki király. Asz igazi St. Antonio Szingapurban van. Tehát ezt itt mire véljem miszerint?

Rövid habozás után mondta:

- Halállal bűnhődne, ha elhinném felség, amit mond: hogy ön nem az igazi uralkodó. Törvényeink szerint, aki a királyi méltóságot bitorolja, azt kötéláltali akasztásra mondják ki.

- De engem a király megbízott.

- Eszt nehéz lenne itt most bebizonyitani, valakinek, akit reggelre felakasztás általi ítéletben bűnösnek mondanak ki.

A mindenit. Ez keszd meleg lenni a helyzet. De szőr Egmont nevet.

- Azonban ez csak tréfa. Ugyebár tréfált felség? Ugyebár ön a mi királyunk?

- Asz vagyok, - felelém csendesen és ő rám hagyott engem, magamra, hogy az inas feladja nekem a marsal nevű katonaruhámat, amellyel szép kis pác kezdődik itt. (Folytatása következik.)

 
== TIZENEGYEDIK FEJEZET ==

1

A Nagy Bivaly szorította a herceg nyakát.

- A fiút nem ölheted meg - mondta Fred.

- Úgy. És miért?

- Mert én ölöm meg! És aki ebben megakadályoz, az mehet a fiú után.

A mesztic óriás bambán nézett egy másodpercig.

- Ez a gazember a Honolulu-Staron utazott - kezdte vészjósló arccal a kapitány. - Tudta, hogy egy ládában voltam a hajófenékben, és mielőtt kikötött a hajó, ez a kölyök felfordította a bőröndöt, és rátett egy csomó nehéz poggyászt.

- Kérem ez tévedés... - mondta a herceg - fogalmam sem volt róla, hogy ön is a hajón van, Mr. Piszkos.

- Hazudsz! Te voltál! Éjfélig feküdtem a fedelére borított bőröndben!... Majdnem megfulladtam!...

- Ha-ha-ha...

A Nagy Bivaly felkacagott, és amikor Piszkos Fred nagy léptekkel megindult, hogy jogos áldozatát követelje, eléje állt.

- Ez a fiú mától kezdve a barátom! Értetted?

- A fiút én megölöm!

Feszült várakozás.

- Verekedni akarsz?

- Végezni akarok veled! Ez a suhanc, aki bolondot csinált belőled, tetszik nekem! Jaj annak, aki hozzányúl...

A kapitány lassan át- meg áthúzta csúf kecskekörmeit a szakállán. Arca ezer ráncba vonult egy gúnyos vigyor köré:

- Itt mindenki fél tőled, mert nem tudják, hogy buta vagy. Olyan buta, hogy az erőd sem számít. De én elbánok veled Bivaly! Tudhatod!

A toprongyos, szakállas, kissé öreg Piszkos Fred úgy beszélt Szingapur rémével, mintha egy jámbor kecskegidát szánna, mert ostobán a sínekre tévedt. Mi volt az, ami mégis visszatartotta ezt a kolosszust, hogy szétlapítsa egyetlen csapással a gondozatlan, ősz kapitányt? Talán a szennyes kezek egyike, a bal, amelyet hanyagul a nadrágzsebébe süllyesztett, miközben jobbjával a szakállát cirógatta.

Az a bal kéz egy kést vagy pisztolyt szorongat, és Piszkos Fred nem szokott habozni.

- A fiút nem bántod, vén fecsegő bolond.

- A fiúval végzek, te élő marhakonzerv!

&quot;Csak tudná az ember, hogy mit szorongat ott, ahol az ököl formája kidudorodik a zsebében&quot; - gondolta a Nagy Bivaly, és fújt dühében.

- A fiú sehová nem megy nélkülem.

- Az nagyon okos lesz - vetette közbe Tulipán, és bekötött fejéhez nyúlt. Az igazi Trebitsch is helyeslően bólogatott egy nedves rongy alól, amelyet feldagadt arcára borított.

- A Vadsuhanc megérdemelne egy kis &quot;hideget&quot; - mondta a vendéglős -, leütötte a Tulipánt, összetörte Buzgó Mócsingot, rátámadt a Nagy Bivalyra, és kikezdett veled is, kapitány.

- Csakugyan szorgalmas fiú - jegyezte meg Piszkos Fred összehúzott fél szemmel. - Azért mégis végzek vele.

A Nagy Bivaly szinte rávetette már magát, de Piszkos Fred zsebében még jobban kipúposodott az a kés vagy valami, ahogy megszorította.

A Nagy Bivaly kihúzta magát.

- Nekem ez a fiú tetszik! - mondta végül is határozottan. - Nemcsak azért, mert kicsúfolt egy vén bolondot, hanem azért is, mert nem ijedt meg itt senkitől... Vadsuhanc! A barátom vagy! Menj a szobámba! Ezentúl együtt lakunk, és senki sem fog bántani!

Általános megdöbbenést idézett elő a kijelentés. Az embergyűlölő Nagy Bivaly lakótársat vesz magához? Egy kölyköt?

- Csak fecsegj. Minél többet beszélsz, annál nevetségesebbé teszed magad, mert a fiúval végzek - dörmögte Piszkos Fred, és leült a földre. Miután a Nagy Bivaly elment őfelségével, a kapitány még mindenfélét morgott magában halkan, azután a vendéglőshöz fordult:

- Egy átkozott detektív elkobozta a kikötőben a revolveremet, de ami rosszabb: a késemet is. Kinek van egy bicskája?

És előhúzta bal kezét a zsebéből, a kidudorodó valamivel.

Egy alma volt nála mindössze.

2

A herceg halálos fáradtsággal ült a dohos odúpadlón.

- Éhes vagyok - mondta Nagy Bivalynak, mert nem törődött már semmivel kimerültségében.

Az óriás egy pillanatra zavarba jött. Azután kiment az odúból, és rövidesen visszatért kenyérrel meg hússal. Komoran nézte a fiút, amint eszik. Először életében fordult elő, hogy megtett valamit, amire kérték.

- Honnan jössz?

- Batáviából szöktem.

- Mit akarsz itt?

- Nem tudom... És... most aludni akarok. Kimerült vagyok.

És végigfeküdt a gyékényen. A Nagy Bivaly gyékényén. Több gyékény nem volt a helyiségben. Az óriás ott ült keresztbe font lábain, mozdulatlanul, reggelig. És nézte az alvót. Vigyázott rá...

És másnap már mindenki tudta, hogy a Nagy Bivaly elvesztette az eszét. Egy kölyköt becéz, mintha a dadája lenne, vigyáz rá, és magával cipeli mindenfelé.

Jaj lenne annak, aki belekötne vagy bántaná. A Nagy Bivaly, aki soha életében senkit sem szeretett, tisztára megvadult a szeretettől.

Este valaki bekiáltott:

- A Kegyelmes összehívja a Hidegek Tanácsát! Egy óra múlva vár téged is!

A Nagy Bivaly először a keze ügyébe eső üveget emelte fel, hogy hozzávágja a hírnökhöz. De a herceg egy könnyű mozdulattal elvette tőle.

- Ezt nem szeretem - mondta szemrehányóan, és a mesztic úgy pislogott, mint egy megszégyenített kutya.

- Mondd... hogy ott leszek - motyogta azután a bekukkantó egyénnek. - De várj csak. A Vadsuhancot is viszem, mert Piszkos Fred esetleg kihasználná az alkalmat, hogy megtámadja.

A hírnök szinte támolyogva ment el. Soha ilyen csodát! A Nagy Bivaly meghülyült!

- Mi az a Hidegek Tanácsa? - kérdezte a fiú.

- Minden társaságnak van egy elnöke, és ezek az elnökök is egy klubban vannak. Ez a Hidegek-klubja. Olyanról tanácskoznak, ami itt mindenkinek fontos.

- És miért Hidegek?

- Mert nem melegíti őket belülről semmi. Mindig úgy tesznek, ahogy az érdekük kívánja, és aki másra is hivatkozik, azt kinevetik.

- És ki a Kegyelmes? Ő is bűnöző?

- Nem olyan mint mi. De nagy bűnt követett el, amiért halálra ítélték.

- Hol?

- A Boldogság Szigetek fővárosában. St. Antonio uralkodó főherceg ítélte halálra.

- Mi?... Hogy hívják a Kegyelmest?

- Alvarez néven köztársasági elnök volt... Mi bajod?!

Őfelsége elszédült kissé.

3

- Erről mondj el mindent - kérte a Nagy Bivalyt.

- Nem lehet itt sokat tudni. Alvarez éppen Warinsszal, a kalózzal harcolt, amikor mindkettőjükre lecsapott St. Antonio. Alvarez pénz nélkül érkezett ide. Ez már régen volt. Többen menekültek onnan az ő emberei. Sok nagyvállalat hirtelen megszűnt Almirában, és ezek újra gazdagok lennének, ha St. Antonio elveszítené a trónt, és megint Alvarez köztársasága jönne. Ezek a vállalatok segítik pénzzel, és Alvarez megszervezte itt az állástalan matrózokat meg egyéb népeket a klubokban. Minden klub vezetője, ha kell, egy csomó embert állít a tagjai közül, és Alvarez valami alkalmat vár, hogy ezeket felfegyverezze, és rajtaüssön St. Antonión. Az is így rohanta meg őt. Ha elfoglalná a szigetet, akkor az nagy jutalmat, nyugodt életet hozna a klubok lakóinak. De addig is pénzt és mindenfélét ad nekünk.

- De hát... az angolok védik a St. Antoniókat... - mondta a herceg, aki egészen elképedt mindattól, amit hallott.

- Politikához nem értek... Az biztos, hogy Alvarez nemcsak az alvilággal érintkezik... Vannak magas állású urak, akik tudnak a klubról... Különösen amerikaiak... ezeknek sok pénzük fekszik a megbukott köztársaságban. De ez mind homályos...

Őfelsége csüggedten hallgatott. Mennyi intrika, mennyi alattomos terv lappang a trónja körül...

Mi lenne, ha ezek tudnák, hogy ő, St. Antonio, itt van a fogságukban? Nyomban megölnék.

A herceg elindult, és Nagy Bivaly, mint valami óriási mameluk, követte. Azon az úton ment le, amelyen Velő és társai felhozták. Ez az este még most is élénk színekben virult az arcán. A daganatok kék, zöld és vörös véraláfutásai között egy felismerhető vonása sem maradt meg a csinos, angyalarcú fiatalembernek. Inkább torzképre hasonlított, mint emberre. Két szeme szinte eltűnt egy-egy fekete daganatban.

Vagy tízen üldögéltek a Kegyelmes körül, különlegesen torzonborz, fantasztikus külsejű egyének. Közöttük Tulipán és mellette egy hozzá hasonló alak. Ez az ember éppolyan tömzsi volt, mint őfelsége régebbi tulajdonosa, de teljesen sertésszerű, gömbölyű, borostás fejjel. A tömzsi egyén a Diétás Víg Fiúk sportklubjának elnöke volt, és Kannibál Béby néven közrettegésnek örvendett.

Ott volt még Piszkos Fred, a kapitány. Egy felfordított ládán ült, és késével a körmét piszkálta.

A középen egy zöldruhás, sovány, hihetetlenül hosszú férfi ült, karvalyorrú fejjel. Ez kétezer fontot ért élve vagy halva, és Holdvilág Charley volt itt a neve. Egy részeg, rongyos, ősz nő is részt vett a Hidegek-tanácsában, akit Mimózának hívtak, és kábítószerekben specialista volt. És az amerikai íróasztalnál, káprázatos eleganciával, ott ült a Kegyelmes. Már csak a Nagy Bivalyt várták, de végre megérkezett.

- A Vadsuhanc nem vehet részt a Hidegek Tanácsában - rikácsolta Mimóza.

- Semmi közöd hozzá, boszorkány! Majd éppen te mondod meg... - vicsorított rá a mesztic óriás.

- Kint várok - súgta a fiú -, nem kell veszekedést kezdeni.

Nagy Bivaly nem ellenkezett, és a herceg kiment. A klubhelyiség előcsarnokában pillanatnyilag csak Portás Robb üldögélt elmerülten, aki Buzgó Mócsinggal kockázott. Egy Brussából érkezett méregkeverő meglepte Robbot a kockákkal, amelyek egyik felükön némi ólommal voltak preparálva, azért ügyes dobással úgy játszhatott velük az ember, hogy a nehezebbik lapjukra essenek, és a jó eredmény ne pusztán a szerencsétől függjön. Miután mindketten ismerték a kockának ezt a tulajdonságát, a játék korrekt volt.

Különben csak átsiettek egyes alakok ide vagy oda gyűlésre. Szokatlan izgalom, sürgés-forgás látszott az alvilágban.

Portás Robb mögött az egyik akna ajtó jellegű deszkáján színes tábla függött:

AKI MER, AZ NYER!

Itt a hamiskártyások tömörültek egy önsegélyező és dalár egyesületbe. Egy hatalmas tábla figyelmeztette a tagokat a következőkre:

NE RONGÁLJUK A KÁRTYÁT
KÖRMEINKKEL!
A LAPOK HÁTÁT NEMZETKÖZI JELZÉSSEL
ELLÁTTA
AZ IGAZGATÓSÁG
MINDEN TOVÁBBI KARCOLÁS FELESLEGES!
JELSZAVUNK:
NINCS ÚJ A LAP ALATT!

- Halló! - kiáltotta a Buzgó Mócsing barátságosan, mintha a legjobb cimborák lennének. - Mi újság? Apropó, nem akarom megbántani, de ön tartozik nekem.

- Én... önnek?

- Na nem kell nagyon a szívére venni. Ez a Tulipán visszavette a két és fél dollárt. Én nem tehetek arról, hogy maga nem volt alkalmas eladásra. De nem lényeges... Ne csináljon gondot belőle. Ha lesz miből, megfizeti. Ilyen összeggel nem érdemes tartozni. Igaz?

Ekkora szemtelenségtől őfelsége elképedt.

- Ez igazán furcsa - kezdte dühösen, de az igazi Trebitsch mosolyogva legyintett:

- Sokféle furcsaságot fog még tapasztalni itt, ha Piszkos Fred nem vágja el a nyakát, amire, sajnos, kevés az esélye... Itt csak a Nagy Bivaly és Tüskés Vanek mert eddig ujjat húzni vele.

- Tüskés Vanek! - kiáltotta a herceg. - Halló! Hol találom?! Üzenetem van számára.

- Ott van a Pudingok között, ha érdekli magát. Egy vörös hajú disznó!

És dühösen elment. A Pudingok ajtaját egy folyosóval arrébb az igazi Trebitsch megmutatta.

- Kik ezek a Pudingok? - kérdezte őfelsége, akit nem kínozhatott annyira semmi, hogy mohó érdeklődése csökkenjen.

- Izé... Ezek biztosítással foglalkoznak.

- Mi? Hülyéskedik velem? Mi ellen biztosíthatnak ezek valakit?

- Álmatlanság ellen...

- Ember! Ne csúfolódjon.

- Becsületszavamra. Ha egy kereskedő bizonyos összeget fizet, akkor biztosítják arról, hogy tőlük nyugodtan alhat... És az ilyen helyre nem is törnek be... Tehát kettős biztosítás: Álmatlanság és betörés ellen!

- Szóval... Zsarolók?

- Hát... Ez kissé erős kifejezés, de igaz!... Azért hívják őket Pudingoknak, mert akit kiszemelnek, az addig remeg tőlük, amíg fizet.

- Ahá! És a puding is remeg.

- De nem fizet. Ez az egyetlen hibája ennek a tésztának.

Közben odaértek a Pudingokhoz.

A herceg bekopogott az ajtón, amelyen egy tábla függött:

PUDINGOK NYARALÓJA!
ZSAROLTA-LAK!

KÉRJÜK A T. TAGTÁRSAKAT,
HOGY A KLUB HELYISÉGÉT NE
LÁTOGASSÁK KÖZVETLENÜL
A BÜNTETÉS KITÖLTÉSE UTÁN,
MERT

AZ ELBOCSÁTOTT RABOKAT
FIGYELTETI:

a rendőrség


A kopogásra semmi válasz.

- Rúgjon az ajtóba egy nagyot - tanácsolta az igazi Trebitsch.

A herceg nekifeküdt az ajtónak, és benyitott. Olyasféle helyiségbe ért, amit a harcászatban &quot;rókalyuk&quot; nevű fedezéknek ismernek. Félkör alakú kazamata volt, füst, pálinka és ópium szagától fullasztó légkörrel.

Egy rácsos hajólámpa függött a mennyezetről, az szolgáltatta a világítást, de igen gyengén.

- Ki az? - dörmögte a homályban egy borízű basszus.

- A Tüskés Vaneket keresem.

- Úgy?... Itt vagyok.

Oldalról eléje lépett valaki.

A hercegnek tátva maradt a szája.

Az a tüskés hajú, sovány, vörös egyén volt, aki harmadmagával ellopta a pénztárcáját. Ez nem ismerte meg a homályban a torzképpé kékült és dagadt, piszkos, rongyos suhancban azt a finom külsejű idegent, akit kifosztottak.

- Mit akarsz?

A herceg ismét azt az óriás verekedővágyat érezte, amely az első összecsapás után állandóan küzdésre ingerelte, ha bántották. Máris elfelejtette az üzenetet, mindent...

- A pénzemet akarom!

Tüskés Vanek, aki maga is sápadt, suhancszerű ember volt, és senki sem hitte, hogy mire képes, amíg nem került sor verekedésre, közel hajolt a fiú arcához.

- Hát ez ki?!

- Semmi közöd hozzá! Gyáván és orvul megütöttél, miután elloptad a pénzemet...

A homályos sarkok megelevenedtek. Néhány imbolygó, fenyegető árny közeledett.

- Várjatok!... Hogy kerülsz ide, te kölyök?

- Talán húszan jöttök rám megint? Délelőtt is négyen bántatok el velem... Gyáva sakálok!

- Mindenki menjen innen! - üvöltötte Vanek. - Ez a kölyök emlegesse meg, hogy sakálnak nevezett.

- Helyes - felelte a fiú, és megnyalta az ajkait izgatottan. - De később se lépjenek közbe.

Basszus hang szólalt meg a sötét sarokból.

- Senki sem lép közbe. Tüskés Vanek ügye meg a tied.

A herceg, ravasz csellel, miközben a borízű hang tulajdonosa beszélt, a gyanútlanul várakozó Vaneket teljes erejéből megrúgta, és mint a vadmacska ugrott rá.

A Tüskés Vanek felkiáltott, és hátratántorodott. A herceg, aki valami csodálatos, kifürkészhetetlen harci kedv mániákusa lett, máris két sebesen csapkodó ököllel vetette magát a cingár Vanekre.

De hirtelen egy ismerős, acélkemény csapás zuhant az arcába. Tüskés Vanek vékony karjai hihetetlen erővel tudtak ütni.

A dagadt, eltorzult arc félig gyógyult sebeit iszonyú kínnal szakította fel az ütés. A másik balkezestől hanyatt esett, és nagyot koppant a feje.

- Akarsz még? - lihegte a Tüskés Vanek.

A herceg tántorogva lábra állt. Tüskés nyugodtan, hidegen, újra belevágott az arcába.

Harmadszor már csak nehezen emelkedett fel. De Tüskés Vanek gépies pontossággal lecsapott.

Az eddigi kínok semmiségnek számítottak a harmadik kegyetlen ökölcsapás fájdalmához viszonyítva.

Őfelsége félig agyonverten zuhant a földre, és egyetlen véres, égő húsdarab volt az arca. Elájult.

 
== TIZENKETTEDIK FEJEZET ==

Őfelségem, I-ső Fülig Jimmy naplója

VI

Kelt mint ma uralkodásom esztendejében, fent. Almirafőváros saját kezünküleg idején Mi első Jimmy, uralkodásakor.

Ebbe is belejön az ember mint idővel. Mindig oda kell írni, hogy &quot;kelt&quot;. Mer mostanmár megmagyarászta az Ekmont, hogy fontos a kelet. Én mint néhai tengerész nemcsak a keletet, hanem a szélrózsa más irányait is fontosnak tartom. De itten más a szokás amik vannak, hát mindegy.

Igaz. Még nem montam el mitől írom a naplót. Asz mék a hajón történt ottan. A király iszgatott volt a kiszállás mijat és mondá, csak rendben menjen minden. Reméli, hogy itten őt senki sem nem ismeri majt. Ő nem tuthatta, hogy köszben Warins szökése miatt jön asz Ekmont is érte, aki ismeri. Mert aztat már tudom, hogy senki sem nem tudja a valóságot, csak Ekmont (akit régen ismerek, mer anyám bátyja.)

Eszek ketten Ekmont és Helena királnő tudják hogy én nem vagyok én, hanem magam helyet engem kicserélt az igazi másvalakivel. Ők kiskoromtól fogva ismernek, ezért hát tudják, hogy sose láttak.

De minek esz?

És a többiek a tűzoltó, a hídlakó és az egész gyászoló rokonsák miért nem tudja? Mert nem tudják. Azt láttam, akkormikor a trónusra ültem a marsal nevű uniformis ruhában. Mellemen baloldalt egy csésze allja zöld csillaggal és sok hamis gyémántkő mek arany spárga meg egész vastag aranykötél is és a vállvirág arany. És én akkor pödörtem egy cigarettát.

Erre úgy nésztek rám mint derült égből a lecsapó bomba. Csak a királyné és Egmont, akit régen ismerek, mosolyogtak.

- Azt mondta a felsék - fordult a gyászoló rokonsákhoz - hogy elöl fog járulni a takarékossággal, ahoty asz angol király tanácsolá, mer asz fontos. És ezért királyunk ő maga a trónon sodor cigarettát és ünnepélyesen elszivja.

- Úgy van - mondom és asz öngyújtót is elővettem fennről, a csészealj mögötti zsebből, de csak szikrázott, ahogy nyomogattam és mondám: - A fene eszt a tüzkövet!

És a hidlakó erre úgy rángatta a válát kétszer-háromszor mintha virtustánca lenne. De szőr Egmont mégiscsak adott tüzt gyufából és mondá:

- Most ünnepélyesen kivárjuk a takarékossák jelképére képező szivarkázást.

És mind feszesen álltak.

A fene tud igy dohányozni, ha enyi ember felemelt állal nészi! Ugy hogy néhány slukk után eldoptam a cigarettát és ahogy jól nevelt hejen illik rátapostam, mert a trónus szőnyege nem jól birná a parást.

Erre ketten csuklani kesztek és Egmont szóla:

- Őfelsége eltaposta e szertartással a pazarlást. A szerklinek vége.

Esz ugyanis másnap volt, amikor szerkli van. Mert másnap mindég szerkli van egy uralkodó hászba. Először nem tudtam, hogy milyen hangszer a szerkli, de miszerint már belegyöttem.

Szerkli az sem nem evés sem nem ivás, hanem az uralkodó körülmegy és mekkérdezi sorban mindtől, hogy hogy van és mi ujság, de ez nem érdekli, és azután trónjába ül és sorban jelentenek.

Ez a szerklizés. Szép tánc de semmi értelme és lehet, hogy el fogom törölni.

Szerkli után szőr Ekmont még maratt és mondá, hogy nekem vigyázni kell uralkodói méltóságomra. És hogy trónon ne dohányzak. Mondtam, hogy eszt nem fogom tenni, és akor magamra hagyott engemet ott.

Már csak asz özvegy királynő volt ott, és nézett rám a szemével. De olyan nagyon szomorúan. Én tuttam, hogy itt valmijért úgy kell neki tenni, hogy elhitesse, én vagyok fija a király és ő mert anya mostan azért szeretné tőlem tudni, hogy mivan az igazi fiával neki.

Mert anya asz anya, akár királynő, akár népnő. Esz így igaz. Megéresztem. Mondá:

- Nem találkozott ön egy itteni polgárral a hajón?

Értettem, mert nem vagyok hüje.

- De. Együtt utasztunk azzal az illetővel, akire gondol. Vidám volt egészséges, és szereti nagyon a mamáját, akinek bátyját régen ismeri.

- Látta partraszállni?

- Nem mert akkormikor kikötés előtt voltunk én a fenékbe mentem egy potyautast jól megmérgesíteni.

- Igazán?

- Igen. Volt egy utas ládában és én rátettem mék sok ládát, hogy kikötéskor ideges legyen, mert másnapig nem szabadulhat, amíg lerakodnak, majd róla a munkások.

- Esz kellemetlen - mondja ő.

- De megérdemli az illető - modom én -, aki Piszok Alfréd nevű kapitány.

Ettől elájult. (Folytatása következik.)

VII

Kelt fent, mint ma uralkodásom esztendejében, felségkezüleg fővárosom által, Almirában.

Még mindig nem mondtam el, hogy mitől harapodzott el bennem a naplóirás által. Ezt az igazi St. Antonio idézte okozatul, mer mondta mielőtt ő én lett és én neki helyettesítettem átváltozással, hogy nagyon jó dolgom lesz csak vigyázni kell kicsit a házasállamtartásra. De nem volt igaza. Nem szivesen uralkodok. Esz nem nehéz, de igen unalmas és 1.hangu. Bár a sok szoba nagyon szép. Bejártam néhány országot, de ilyen jó lakásom mék nem volt.

Ma tartották az úgynevezett koronatanácst, amiben résztvettem. A kupola nevü teremben jöttek össze, a tüzoltó, Egmont, a gyászoló rokonság és Gombperec a hídlakó, aki még kopaszabb lett, mert már a kezében sem volt kalap. Mondták, hogy én fogok elnökleni. Ez rossz volt mer kisebesedett a lábam, mert nem gondoltam arra, hogy az udvari cipész a meglévő cipőm után, tehát Mr. Gouldéről csinál sámfát, majd új cipőt.

Mer aki király annak két pár cipője van. Nagyobb ország uralkodójának három is. Mer fényüzés van az udvarnál. És esz a cipő szük és két nap alatt kisebbesedett a lábam és most már irtozatosan fájt, ott ahol feltört és égette is mert ugynevezett lakkból volt a cipő, ahogy a csiszolt bőrt hivják.

És akkor Egmont felállt és mondá, hogy a trónöröklési rend fennmaradásáról intézkedő törvénykezést akar beitatni, hogy ha engem baj ér, akkor örökölhesse a koronát az anyai ág. Ezt a törvényt kell bepikkelyezni.

Mondtam, hogy engem nem szokott baj érni.

De ha mégis, feleli Egmont, a trónöröklés kérdése még nincs törvényesen beitatva.

A lábam úgy fájt, hogy nem birtam már. Külömben sem akartam én itt olyant tenni, amit nem értek. Eszt mondta a király.

Aszt mondtam, &quot;ez most aktuális majd néhány nap múlva. Addig én nem pikkelyezek&quot;

Esz fontos, mondja egy másik, mer éppen most forog veszély az életemben.

- Ez hol forog fenn? - kérdezem.

- Warins Bob nevü kalóz utód, kit a bentszülöttek szeretnek, követeli a trónt.

Mondtam, hogy aszt jól fejbeütöm és kész. Azonban a cipő olyan fájást képezett, hogy káprászott a szemem.

De Egmont igen mérgesen mondá, hogy ezt muszáj bepikkelyezni törvénynek. Mer Warins Bob már lehet, hogy a szigeten van.

- Milyen vendéglőben étkezik? - kérdeztem elszántan.

- Biztos a bentszülöttek kunyhóiban rejtőz valamelyik környékéző szigeten és nagyon ügyes meg kitünő gonosztevő.

- Én sem vagyok kutya - felelém és kijavítám -, ha küzdeni kell.

Demár akkor csillagokat láttam a szememmel, és szinte ájultam a cipőnek, cipőből (cipőtől, Helyesbitek).

- Felség - mondá ezenkívül Egmont. - Ön ma hagyományok értelmében, amidőn trónjába ül, hogy helyet foglaljon az ősei koronáján, csak akkor uralkodó, ha hoz egy törvényt, melyet bepikkelyezünk. Addig nem is lehet a sziget valóságos belső uralkodója.

- Ellenben - mondám -, hogy mégis király legyek, ám hozok törvényt asz államtanácskozások uj módijáról!

Egmont ugy csodálkozott, hogy nagyon. Atöbbi sem érté.

- Tudják, hogy nekem asz angol király, mikor vendége voltam sok tanácst adott, mer asz öreg igen jó kollega. Akkor mondta nekem aszt is, hogy ha elfoklalom a trónt, legyek takarékos a cigarettával. Gondoskodjak arról a két dologról: takarékosság a pödrésben és fesztelenség az államtanácsban.

Egmont figyelt élesen. A többi nézett a szemivel. Én meg folytattam a mondanivalót:

- Asz angol király aszt mondta: - folytattam én - nálunk szokás, hogy a polgármesteri lort major gyapjuzsákon ül ha állásba beiktatják (asz olyasmi mint a pikkelyezés) és esz köszvetlen. Én is elhatároztam, hogy feszesség ne legyen itt és az udvari tikett nélkül beszéljük meg az államügyeket. És ezt fejesszük ki avval (felálltam), hogy mától kezdve az államtanács tagjai cipő nélkül tanácskosznak.

Nagy szünet. Ekmont felukrik. De én nem birtam. Le a cipővel!

Le a mindenségit!

- És én! - folytattam - a király, elöljárkálok a példával harisnyában!

Le vele! Le azzal a hóhérral! Mielőtt mék szóhoz jutottak, a cipő lent volt a lábamról.

Ezután következett uralkodásom legszebb időszaka, két teljes percig. Amik élvezetvolt, hogy nem fáj. A láb.

Eszek nem idegeskedtek ahogy hittem. Sőt! A hidlakó felállt és szertartásosan füzte a cipőit, azután szóla:

- Ez szép és tanulságos törvény lesz. Fesztelenség jelképe az államtanácsban.

És mindenki levette a cipőjét, még Ekmont is, pedig rajta látszott, hogy irtó dühös. Azután elémtették asz irást, én ráütöttem a pecsétet és az államtanács bepikkelyezte, hogy cipő nélkül kell tartani ezeket a megbeszélés tanácskozmányokat. Mától fogvást kezdődően (inditatva. Helyesbitek.).

Lehet, hogy hozok még egy törvényt, ami szerint pálinkát is kell inni közben, de ezt még meghányom magammal, mer uralkodni bölcsen kell. Remélem eddigi cselekedeteim a nép javát szolgázták. Ezután felálltam, kezemben a cipővel, ők is igy álltak meg és én szólék:

- Az államtanács eszennel távozhat. Én elől távozom a jópéldával. Legyen máskor is szerencsém! Ajánlom magam!

És távozák. De sutyomban fülemet az ajtóra szoritám és hallám, amit fecsegnek emberejim. Mer rém kiváncsi vagyok.

Egyik mondta:

- Szőr Egmont! Ő felsége különösen viselkedik magát.

- Én is ugy találom - mondta egy másik, mire Egmond:

- Őfelsége mék gyerek. És sajna lejesett lovaspoló közben Angliában. Most már közölhetem, hogy szomorú jelentéseket kaptam róla akkor. Fejsérülése kihat majd uralkodására. Ezt mondták az orvosok. És ugy látom, helyes volt diagnózisunk (esz egy agybajt jelent külföldi nyelven.)

Hát ilyen ravasz ez asz Egmondt. Persze semmisem igaz abból, hogy a király lezuhant a ló tetejéről és fejreesett, amitől agydiagnózist kapott. Eszt azért mondja Egmont, mert éles megfigyelők valamiből arra kövezhettek, hogy nem vagyok született király.

Csak tudnám, hogy miből vették észre?

Még hallom, ahogy Ekmont aszt mongya:

- Ha rosszabbul a baj, akkor esetlek az államtanács az anyakirálynő felhatalmazásával őfelségének gyámul nevezhet egy régen herceget.

De akkor elsliszoltam onnan kezemben a cipővel és bementem a lakosztályomba. A lakáj éppen tett vett és mondom neki, hogy hányas lába van?

Aszongya 45-ös. Szép szám. Asz enyémmel egyez. Mondom:

- Nem látja, hogy kezemben a cipőm?! Azonnal vegye le a cipőjét! Államtanácskor a cipőviselet szünetel!

Erre röktön leveté nagy hófehér cipőjét és én mondom tegye le és menjen el.

És ahogy mekfordult felkapám cipőit, hófehér cipők jól illettek a meggypiros, arannyal diszitett gyönyörü marsel nevü inofurmisomhoz és a melléglépcsőn lesliszoltam a vár hátsóbejáratához, ahol egy őr járt fel és alá - alá és fel szünös szüntelen.

Esz csak 10-telgett és én lementem sétálni. Ez a gyönyörü inuformus csak ugy ér valamit, ha látják a népek.

Lesétáltam a dombról, de utközben láttam a régiidők nyomát mer valamikor idegenforgalomban ját a főlegvárba. De akkor köz- és részvénytársaság volt itt.

Igen heves nap volt és sok sok moszkitó, és a nedves idő itt nagyon rosszul árt az egészségnek. Seholsem láttam embert, és mindenütt a nagy városi életnek az a nyoma, ami Alvarez köz- és részvénytársasága idejéből maradt, amikor ocejános hajók kötődtek ki itt. Volt ety fülke amint állt Wagonlites (eszt pontosan lemásoltam).

Olyan volt ez mint a mesebeli Csipte Róza koleganőm, aki királyian aludt és körülötte mindent besző hálóval asz idő vasfoga.

Aszután láttam ety bódét, amint állt:

GYORSFÉNYKÉPÉSZ!

De esz nem volt elátkozott. Nem érdekes? A kirakatablakban képek, az ajtó nyitva, pedig a sin melletti kisvasut megálló beomla régen. A nyitott ajtóban egyszőke, kocos, vizszemü ember, lehet vagy negyven éves körüli, barna ruhában, a fogát piszkálja és teljesen szemüveges. Mikor engem meglát, futólag megemeli a kalapját és aszt mondja:

- Jó-napot felség.

És tovább piszkálja a fogát unott, siralmas arccal. Én odamegyek.

- Maga mit csinál itt sors kegyelméből alattvaló?

- Én itten a fogamat piszkálom, felség.

- Eszt látom. De hogy megy a bótja?

- Néha jön valaki felség.

- Kicsoda jön ide?

- Hát tavaly volt egy halász, aki fogott egy nagy halat és lefotografáltatta fénképnek. És két év előtt a részeges révkapitányt kiementettem a vízből, mer beleesik mindig, hálából csinált egy családi képet, ami ő meg a kutyája.

- Hát akor fénképezzen le engem is.

- Nagyon szívesen. Akkor legalább kiirhatom, hogy udvari fényképező.

- Nem bánom - feleltem.

De ben asz üzletben meglepett nagyon, hogy egy öreg hölgy ül, aki olyan, mint a halál. Ősz és fehérarcu és szürkeszemü és nem szól, csak néz.

Esz segitett, amig a fénképész levett, királyi pózban, revolverrel a kézben ahogy ép ráfogom.

- Magát hogy hivják? - kérdem.

- Firmin. Esz a nevem. Henry Firmin. És a hölgy Madam Ponciere.

- Maga itt mindig fényképész volt?

- Nem. Vezérigaszgató. Hajózási és vasuti. De amikor Alvaresz elment asz én részvéneim leestek és én velük.

Ezután siettem. Hadd lássa a ruhát a nép, mer boldoggá tett, a jó, bő cipő. Le a városba!

De volt is látványosság! Körül fogtak és éjjent montak.

Olyan öröm vót, hogy csuda. A részeg révkapitányt kimentették, mer vizbeesett a csodálattól. Esz nem tud uszni.

És a vendéglőkben, mer bementem egy rumra, így szólék uralkodóilag.

- Hej kocsmáros! Az egész birodalom asz én vendégem!

A révkapitány térdrehulla.

- Éljen a király!

És mindenkinek esz volt a véleménye. És akkor emelém poharamat:

- Mától kezdve pertuban vagyok a lakossággal! Szervusz nép! - és ők üvölték &quot;szervusz király!&quot;

És ittunk és összeölelkeztünk.

- Éljen a király! Vesszen Warins! - jegyezték mek állandóan vagy kétszázan.

Erre ittunk és én játszottam a citerán és elénekeltem a &quot;Lulu ha visszatérek Fidzsiről&quot; cimü dalt és mindenki megsimogatta a ruhámat és sirtak és nevettek és mindig igy szóltak, hogy &quot;Éljen a király!&quot;

És akkor jöve vágtatva a katonákkal Sir Ekmont. Ő maga hintóba ült. Lihegve és sápadtan ugrott le. No erre vége volt a mulatságnak és menék vissza. Nem is próbáltam ellenkezni.

De micsoda rivalgás volt, amikor ujra meg ismét igy szólának:

&quot;Éljen a király!&quot;

- Felség - mondá Egmont, amikor ment a hintó -, asz hiba, amit ön teve.

- Asz hiba, ha szeretik a királyt? Nésszen hátra anyám testvére, akit régen ismereg!

És hátramutattam.

Az emberek integettek utánunk és fáklyákat gyujtának és énekeltek, boldogan. Mer pertut ittak asz uralkodóval. Esz erre felé nagy mektiszteltetés. Számbamegy.

Mi pedig már az elátkozott sinek mellett haladunk, messze, És ekkor eldörrent valahol egy lövés ott fütyülve el a golyó köztem és Egmont között.

Merénylövés!

A katonák a bokrok közé nyargaltak, és én is üldözni akartam a gaszt, de Ekmont megfogott és a kocsi sebesen gördült tovább.

- Ezért hiba felség, amit tett - monta Egmont.

És most asz egyszer igaza volt. (Folytatása következik.)

== TIZENHARMADIK FEJEZET ==

1

A sötét folyosón tért magához őfelsége. Ide röpítették ki Vanek és barátai, miután elájult.

Bizonytalan léptekkel elindult, hogy megkeresse a helyiséget, ahol a Hidegek tanácskoztak. Jobbra ment egy folyosón, úgy tudta, hogy ott az ajtó. Azután balra fordult, mert világosságot látott. De csak egy cigánytanyára ért, ahol egy öregasszony halat sütött, és néhány rongyos, bamba arcú bennszülött hevert.

Mintha lépéseket hallana maga mögött messze, a homályból...

Sietett.

Mindenfelé folyosók, ládákkal, szeméttel zsúfolt aknák... Egy hosszú, sötét labirintus végén ismét fényt pillantott meg... Most már világosan hallotta, hogy követi valaki. Meggyorsította lépéseit. Az illető mögötte futni kezdett.

Maga sem tudta, miért, ő is futásnak eredt. Már egész közel csattogtak az idegen léptei... Megfordult, de elkésett...

Megrúgták hátul a bokáját, hogy összeakadt a két lába, és végigesett. Valaki a hátára térdelt, és arccal a földre szorította.

- Figyeljen... - suttogta a hang. - Nem kell tartania tőlem. Jóbarátja vagyok... Maradjon nyugton.

Ki ez a jóbarát, aki elgáncsolta, hogy kishíján betörte a fejét?

- Bármi történjék, de jól jegyezze meg: bármi, maga nem árulja el, hogy kicsoda!

- Maga tudja, hogy ki vagyok?

- Hogyne. St. Antonio herceg!

- Kicsoda ön...

- Az Intelligence Service embere. Ha nem követ el ostobaságot, akkor minden rendben lesz. A legkisebb hiba romlásba dönti magát, a hozzátartozóit és a szigetországot.

- Mit kell tennem?

- Semmit. Csak ne leplezze le magát. Ússzon az árral, és minden jó lesz... Én mindig a közelében vagyok... Úgy, ahogy eddig... Bízzon bennem, fiam...

- Kicsoda maga?

Az árny távolodott.

- Megálljon!

- Nem szabad utánam kutatni... Sok ember romlását idézné elő, ha leleplezne. Ha felismerne valamiről, akkor is letagadom a személyazonosságot. Kár foglalkozni ezzel - súgta az idegen.

- Mióta van a közelemben...?

- Évek óta...

A herceg felugrott, hogy megfogja, de az ismeretlen már eltávolodott.

2

- Az egyik keresztfolyosónál ismét meglátta hűséges őrzőjét.

A Nagy Bivaly jött, és fújtatott, mint valami lokomotív.

- Bántott valaki?

- Senki - felelte a herceg. A Tüskés Vanekkel fennálló ügyét nem akarta másra hárítani. - És ne gyámkodjék felettem, mert akkor nem lakom együtt magával!

A Nagy Bivaly komikus volt, ahogy megrémült.

- Ne bolondozz... - mondta erőltetett vigyorral. - Csak nem hagyod ott öreg barátodat?... Hát jól van no, nem bánom, arra jársz, amerre akarsz...

A fiú megsajnálta a kolosszust, aki olyan bolondul megszerette.

- Nem akarom, hogy maga miatt féljenek tőlem.

- De a Piszkos Fred! Az elvágja a nyakadat.

- Nem félek tőle sem.

Ez ugyan nem volt igaz, mert a furcsa, flegmatikus kapitánytól félt. Maga sem tudta, hogy miért. Tán Fülig Jimmy meséi ijesztették meg.

Valaki futva jött.

- Vadsuhanc! Hol a Vadsuhanc?

- Itt van - mondta Bivaly, és eléje állt.

- Azonnal jöjjön a Vöröskaromhoz.

- Mit akar tőle? - kérdezte kissé ijedten a Nagy Bivaly.

- Nem mondja. De te is gyere. A Hidegek Törvénye elé kerül a fiú.

- Mi?!... És ha azt mondom, hogy nem ülhet senki törvényt a Vadsuhanc felett? - mondta a Nagy Bivaly falfehéren.

- Így mondta a Vöröskarom - felelte a másik.

Ki lehet az, akinek a nevétől a Nagy Bivaly is elsápadt? Akitől a mesztic óriás is fél?

Ki ez a Vöröskarom? És miért hivatja őt? Mi az a Hidegek Törvénye?

- Gyere!

A Nagy Bivaly elszántan útnak indult. Szokatlanul komor volt az arca. Most kifelé mentek, a tengeri bejáró irányába.

- Vigyázz mostan, mert a Hidegek Bíróságához kerülsz, és ott senki sem tehet érted semmit. Engem is elintéznek, ha nem tetszik valami nekik.

- Ki az a Vöröskarom?

- Minden. Ő meg a Kegyelmes döntenek arról, hogy mi legyen. De ő a Kegyelmesnek is parancsol. Ő mindenkinek parancsol, és egy intésére az alvilág minden embere megmozdul.

- Te félsz tőle?

Nagy Bivaly habozott.

- Elpusztít, ha akar. És olyan szeme van, hogy nem lehet bírni. Egészen zöld lesz, és mintha világítana. A tenger változik át úgy, ha hirtelen felhő mögé bújik a nap...

Közben a folyosó végén már nappali világosság látszott. A herceg nem értette, hogy hova mennek. Az alvilág vezére talán nem lakik itt? Csónakba ülnek?... De nem lát ilyesmit a bejáróhoz kötve...

Néhány méternyire a nyílástól a Nagy Bivaly megállt.

- Itt vagyunk.

- Hol?...

Meglepetten felkiáltott. A folyosó oldalában, a falban, kis fafülke látszott, amelyen nem volt ajtó.

- Gyere.

Belépett a kamrába. A mesztic megrántott egy kötelet és néhány másodperc múlva emelkedtek.

Lift!

Egy ház előszobájában szálltak ki a liftből. Útközben tehát nem menekülhetett senki, az akna megszakítás nélkül folytatódott a helyiségig, ahol kiléptek. Fent, a tenger partján állt ez a ház. Tiszta, rendes úrilakás előszobája volt, ahová értek.

Itt a herceg legnagyobb meglepetésére tíz tengerész fogta körül őket, mindegyiknél gumibot, és mielőtt még szólhatott volna, egy csomó fürge kéz végigtapogatta, elvették a fegyverét, ólmosbotját, különben mindent nála hagytak.

- Hohó! Lefegyvereztek?! Ez eddig nem volt itt szokás! - kiáltotta a Nagy Bivaly, és revolvert kapott elő a zsebéből. - El innen - dörögte -, aki közeledik vagy a fiúhoz nyúl, annak vége!

Az egyik matrózt könnyedén ellökte, de ez a futó mozdulata elég volt ahhoz, hogy az illető a helyiség túlsó végébe repüljön. Csak most látta őfelsége, hogy milyen félelmetes ereje lehet a félvérnek.

A matrózok gyűrűjéből egy angol sorhajóhadnagy lépett elő. A herceg elképedt.

Hogy kerülnek a Vöröskarom nevű rabló környezetébe haditengerészek? És egy tiszt?

- Te itt fegyvert mersz húzni? - kérdezte a tiszt.

- Tudni akarom, hogy mit terveztek a kölyökkel!

- Azt Vöröskarom fogja megmondani. Érted?

Hm... Egy angol sorhajóhadnagy tegeződik Nagy Bivallyal?

- Jegyezd meg, Főorvos, hogy a pokolba küldelek téged és a pojácáidat, ha valaki hozzáér a Vadsuhanchoz.

- Tegye le a revolverét - mondta a fiú. - Nincs értelme.

Nyugodtan odalépett a Nagy Bivalyhoz, és elvette a revolverét. A kolosszus morogva tűrte, mint egy oroszlán, ha a szelídítő a torkába nyúl mutatvány közben.

- Hát ha te akarod, nem bánom, de annyit mondok, hogy egy haja szála se görbüljön meg a kölyöknek, mert akkor...

A tengerészek közrefogták őket, és vezették. Az ablakon látszott a tenger és a távoli kikötő. A herceg csodálkozva nézett jobbra-balra a finoman berendezett lakásban. Már vagy a harmadik szobán mentek át.

A tükörben megpillantotta az arcát. Az orra szép, kékesvörös uborkává nőtt. A szája keresztben repedt át, nyúlszerűvé duzzadt, két szeme sötétibolya daganatokba mélyült. Haja kócos volt, ruhája csupa rongy és piszok. Kevés jellegzetesebb fegyháztöltelék bolyongott ez idő tájt a külvárosban, mint őfelsége St. Antonio herceg.

Azután beléptek egy szobába, és szemben az ajtóval ott ült egy asztal körül a Hidegek Törvénye.

A Holdvilág Charley, a Kannibál Béby, Tulipán, Mimóza és a többiek voltak együtt. Piszkos Fred, a kapitány fel és alá járt, a szakállával babrált, és bagót rágott. A Kegyelmes kinézett az ablakon.

&quot;Hol a Vöröskarom?&quot; - gondolta a herceg.

- Mit akartok a Vadsuhanctól? - kérdezte fojtott dühvel a Nagy Bivaly.

- Fogd be a pofádat - szólt rá hivatalos gőggel Holdvilág Charley. - Majd a Vöröskarom megmondja, amit akar.

- A te műved! - fordult Piszkos Fredhez, de a kapitány nem figyelt rá. Az ajtófélfának dőlt, és riszálta magát, mert viszketett a háta.

Egy rádióstiszt jött sietve, szintén az angol haditengerészek uniformisában.

- A Vöröskarom jön!

Nagy Bivaly is az asztalhoz sietett, leült egy üres helyre, és nagyon felindultnak látszott. A herceg kíváncsian nézett a bejárat felé, amelyet a szoba másik végében függöny takart el.

A függöny szétlebbent, és belépett a Vöröskarom. Mire a herceg megkapaszkodott egy haditengerészbe.

A Vöröskarom nő volt.

Szőke, fehér bőrű, fiatal leány. Hátrafésült, sima haján fényábrák táncoltak, miközben besietett. A legelőkelőbb luxusszálló halljába is beillett volna az a kissé frivol, testhez álló angol ruha, amelyet viselt. Gyöngysora, arany karórája és főképpen vörösre lakkozott, hosszú körmei inkább társaságbeli modern nőre vallottak, mint az alvilág rettegett vezérére.

Csak a szemei. A furcsa, tiszta, kékeszöld, nagy szemek jelezték, hogy rendkívüli nő.

Nyugodtan leült a középre, azután csengő, kellemes hangon mondta:

- Hol az a fiú?

A herceg körül félreálltak.

- Magát nevezték el Vadsuhancnak?

- Igen.

- A Hidegek Törvénye ítéletet fog hozni maga felett. Jól vigyázzon minden szavára.

És a herceg tisztában volt vele, amikor ennek a leánynak a szemébe nézett, hogy élet-halálra megy a játék!

 
== TIZENNEGYEDIK FEJEZET ==

Őfelségem, I-ső Fülig Jimmy naplója

VIII

Eszt a naplót aszért kesztem irni, mert egy különös felvilágosítás követkesztében Őfelsége amikor bucsusztam többrendbeli figyelmeztetésre hivta fel a következőkben. Ez akkor volt, amikor átattam ennek aszt a cimeres szarvasbőr táskát, amit Piszkos Fred ellopott Fenantesztől. Esz az Ekmont is olyan szigoru, mint asz volt.

De én elbántam vele éspedig igy. Ámbár:

Kihallgatózásra jött, amikor négy napja már a fölegvárban minden ajtaja le volt zárva osztálylakomnak. A legutóbbi nép közé vegyülés miatt.

Akkor jött a Higdaló, ez a Gombperec. És mondá. Zöld papagály ruhában volt aranyos disszel:

- Itt van a fogadó idő. Kiván valamit felség?

Mondom: Igen, kivánnék valamit.

- Mitpedig felség?

- Vegyen egy parókát, mer káprázik a szemem a kopaszságtól, ha csillog a lámpáknál.

- Parancsára - mondá. - Felséged előírhatja, hogy milyen parókát vegyek.

- Mondom: zöldet, mer az megy a ruhájához.

Azt mondá erre, hogy akkor őtet majd kinevetik. Megnyugtatám, hogy az igy is megtörténik, tehát nem kockáztat semmit.

Erre bejelenté Egmontot, aki jött. Ketten beszélgetünk kétszemközt Ekmonttal, mert Gombperec ki vitte az övét.

- Felség - mondá Ekmont. - Holnapután államtanács. Önnek meg kell hozni az új törvényes pikkelyezést a trónöröklést illetőleg.

- Aszt én nem teszem - mondám. - Maga jól tudja, hogy én nem vagyok a király, mert gyerekkorom óta jól ismer, és homlokán heged a régi sebes kardos nyom. Tehát tudja, hogy nemvagyok király, tehát nem hozhatok új törvényt.

- Ha igy lenne, ezt már mondtam egyszer - felelte igen dühhel -, az halálos kivégzést vonna maga után.

- És én magam után vonnám önt. Mert ismeri a királyt! Miért nem leplezett le azonnal? Miért hagyta, hogy a trónvitorlás történyen? Ha én bünös vagyok maga a palást!

Igy odamondtam! Egyenesen neki!

Erre kissé falfehére halotthalványult. Jól visszavágtam. Mer ha én nem vagyok a király és idáig hagyott engem fajulni, akkor ő is palástbünös és ezért mellém ítélik a szomszéd kötélre bíróilag.

Egész elém állt. De én nem ijedék, mer esz nem családi nekünk.

Igy szóla:

- De... azt könnyű bebizonyítani, hogy ön ép nem elméjü és gyámság jön. Én leszek a régen herceg és önt a főleg várba életfogytig várja a...

Itt valami nőt mondott, aki vár. Bizonyos Ella. Az várja a bolond uralkodót. Bizonyára ápolónő. Tudom már! Aszt mondá:

- Önt várja a Citad Ella!

- Nésze - mondtam -, én nem vagyok egy szivbajos uralkodó és velem nem lehet a sors kegyelméből kitólni. Én nem hoszok törvényt, amig nem vagyok személyesen itt. Mer most csak helyettem vagyok itt. Maj ha visszatér az igaszi. Asz hoz.

- Három nap gondolkozási időt kap. Ha addig... nem szánja el magát, akkor cselekszek! Érti... felség?!

- Nem vagyok hülye - mondám kegyesen.

- És mi a válasza?

- Az, hogy majt pont magától kapok szivrohamot az ijedségből folyólag.

- De...

Kegyesen csengeték a gombon:

- A kihallgatódzás véget nyert!

És nem felelhete mer jött a Hidlakó fehér parókában fekete maslival hátul.

Ekmont remegve dühtől távoza.

- Esz a paróka régi francia aloncs nevezetü... Esz jó? - mondta a Hidlakó.

- Olyan azzal a maslival, mintha egy hibbant ősz nő bakfisnak hinné magát. De jobb, mint saját fénycsiszolt, hajtalan skalpja.

Mondám. Ő fordula és mente. És olyan volt hátulról nézvést copffjában a fekete propellerrel, mint egy különös hitroplán.

Én pedig bementem a könyvtárszobába és kivettem a polcról, a könyvek tára mögül pálinkát. És ivék.

És amikor este lett, akkor jelenté lakájom:

- Az ágy előálla.

Miután átköltöztettek éjszakára, selyembe és már lefeküdtem volna, amikor kopogtatnak.

Egy képen. Mert a falon egy kép ábrázolá atyámat, aki elhunyt, egy öreg St. Antoniot. És ujra kopogás hallatszott, a kép mögül, amiről kiderült, hogy rejtekajtó mint filmben. Mert félrelépett a kép, és mögüle a keretben egy folyosóból megjelent egy hölgy.

A királyné állt ott. Anyám! Akinek nem én vagyok a fia, csak helyettem pótolom magamat.

- Bocsásson meg uram! Nem volt módomban idejönni másképp.

- Más kép nincs is a szobában - mondom én -, de kegyeskedjék elhagyni kereteit felséges királyanya.

És bejött.

- Ezt a járót csak én ismerem és boldogult férjem.

Nagyon szomorúnak látszott a királynő. Sajnáltam. Szivből.

- Mit tehetek felséges anyakirály?

- Uram! Ne írja alá a pikkelyezésről szóló törvényjavaslatot!

Habozott és a hajához nyula.

- Mek kell bíznom magában - mondá majdpedig. - Ugy látom, egyszerű de okos és jó ember.

És most mint valami polgári asszonyság, egyszerűen mekfogta a kezem. Ez nagyon jól esett, mintha csak asz én mamám lenne. Nekem is volt. Mer nem csak királyoknak lehet mamájuk, hanem sokszor a legeccerübb csavargónak is. És mék aszt mondá:

- Hallgasson ide fijjam!

Igy mondá!

- Ekmont, a fivérem, a koronát akarja magának. Saját magának. Ha az a törvény van és magát szerencsétlenség éri Warinstól, hogy a merénylő megöli, akkor vagy én vagy ő lehetne a király, az uj törvény szerint, amit magával akar beleitatni uj törvénynek. A mostani szerint, nem lehet más a király, csak vérbeli St. Antonio.

- Ilyen gaz ez asz Agmont?

- Fél. Nagyon fél.

- Mitől?

- Asz régi történet. Husz év előtt én nem voltam királynő, hanem Wilbour Tehodor fregattkapitány felesége voltam, és született egy gyerekünk. Az elhunyt király, St. Antonio főherceg egyszer látott Tahitiben, ahol laktunk és belém szeretett. Neki is volt akkor egy gyereke és felesége. Én hát nem is álltam vele szóba mint asszony. Hiszen nős, családos volt. Ő akkor éppen trón nélkül élt Tahitiben, mer lázadás miatt menekült. Felesége a királynő sohasem látta Almirát. Azután egy ragályba meghalt felesége és gyereke, és nagyon szerencsétlen volt és sokat járt hozzánk. Kedvelte férjemet, és fivérem, Egmont, bizalmasa lett. Akkor asz én gyermekem volt kétéves. A férjem Wilbour Theorod fregattkapitány akkor úton volt. Ő sohasem volt jóviszonyban Ekmont fivéremmel. És egyszercsak Ekmont aszt jelenté nekem, hogy Theodor betegen jött haza fregattján, és a Szingapuri kórházban van. És engem yachtra ültetett, hogy hoszá menjek. És akkor amikor a yacht nyílt tengeren volt kisült, hogy Ekmont hazudott és elvittek Almirába. Erővel. A gyermekemet előre elvitték tőlem, és miatta én is mentem. Csukott kocsiba vittek a kikötőből a Főlegvárba, de a nép éljenzett. Asztat hitték hogy én vagyok a királyné. Mer a király ezt hirdette ki. Pedig a királyné az igazi trónörökössel még Tahitiben meghalt. De a nép ezt nem tutta, csak látták, hogy jön egy gyerek meg egy nő. De az én voltam. Mit csinálhattam én a főlegvárban? Férjemet nem értesíthettem. Vele elhitették, hogy elhagytam. Belekellett nyugodni lassan, lassan. És a gyerekem igy trónörökös lett. Egmont mindig tudott engem tenorizálni. Most is. A St. Antonio, akit maga ismer, az Wilbour Theodor fija, és ezt senki sem tudja, ő se tudja, csak Egmont, én és most maga. És tutta a meghalálozott, a néhai király bátyja, Fernandez, aki régen herceg volt...

Esz nagyon regényes história.

- És - kérdem - mit tett a fregattkapitány Wilbour Theodor?

- Ő keresett sokáig. Aszután évek mulva megtalált. De a fija miatt hallgatott, hiszen már akkor trónörökös volt és csendben elment. Ekmontnak pedig írt, hogy ha a fia király lesz, megmond neki mindent. Esz lesz a bosszuja. És Ekmont mindég félt ettől, és ha mostan törvény jön, hogy asz én királynői családom is örökölheti a trónt, akkor ő mekkoronásztatja saját magát és a fijamat kisemmizi a trónból.

Mostan értettem.

- De - kérem - miért vagyok itten én? A király a hajón tutta aszt, hogy engem elhosznak ide? Nem igaz, hogy ő vegyülni akart?

- A király nem tudta, mi történt, csak aszt akarta, hogy maga helyette Szingapurban legyen, amig ő sétál kissé. Ám a Titkos szolgaság egy embere ezt kihallgatta, közben mi rádión megtuttuk, hogy Warins Bob megszökött a börtönből, és jön merényletet elkövetni. Ekkor kapóra gyött a Titkos Szolga értesitése, hogy fijjam magával személyt cserélt.

- Aha! És igy nem a királyt merényli, hanem engem öl meg.

- Igen. Egy Greenwood nevü tudós tanárt kellett csak értesiteni, hogy tagadja le a herceget. Ő köszölte azóta, hogy megtette, de nagyon fájt. És maga elé utazott Ekmont. Mivel az érkezésnél átölelte magát, mindenki azt hitte, hogy maga a király. De nekem ez igy nem tetszik, hát megmondtam. És ha nem akar ebben a veszélyben maradni, menjen.

- Ezt nagyon jó tudni, ámde nekem megpuccolni nem szokásom.

- De a pikkelyezést ne engedje, mert Ekmont a fijamat, amire visszatér, kijátssza a kinullázásból, hogy ő legyen a király saját kezüleg.

llyen egy körmösfont ez asz Ekmont homlokán a feltünő ismeretjel dacára.

- De - felelém - hogy hagyhatták őfelségét egyedül Szingapurban, mijután az a Greenwood megtette (de nagyon fájt.)

- Mer a mi titokzatos szolga álatunk embere ott a hajón aszt mondta, talált valakit, aki őfelségét leszállástól kesztve követi és megvéti, és ez olyan ember, aki bisztos meg tudja óvni, mint a testőrsége. És majd őfelségét elvezeti egy hajóra, amellyel Tahitibe viszik.

- És így történt?

- Nem sajnos - és sóhajta szegény. - Asz asz ember nem birt ott lenni a kiszállásnál, és most nem tudom, hogy mi van a fijammal.

- Ki asz asz ember?

- Akit maga bezárt huszonnégy órára. Piszkos Fred, a kapitány, a ládába.

Most már tuttam, hogy milyen igasza volt, amikor elájult.

Kelt mint, ma uralkodásunk annójában, Almira székestrónváros főlegvár által kézzel. Fojatás a következő:

== TIZENÖTÖDIK FEJEZET ==

1

Az egész úgy hatott, mint valami torz álom. A kidülledt szemű, rémült Nagy Bivaly, Holdvilág Charley halálfejével, a bekötött homlokú Tulipán, az a részeges, rongyos, ősz hölgy, a diplomataszerűen elegáns Kegyelmes és Vöröskarom, a nagyvilági szépség, végül Piszkos Fred, a kapitány, amint sárgás szakállát morzsolgatja fekete szegélyű, hosszú karmai között, szinte valószínűtlenné tették az ijesztő képet.

- Kapitány - mondta a nő Frednek -, mit tud a fiúról?

- Semmi jót. Azzal a pimasz Fülig Jimmyvel suttogtál a hajón. - A fiú felé fordult zsebre dugott kézzel. - Egyszer épp akkor jöttem, amikor kétezer dollárt adtál annak az alaknak.

- Ez igaz?

- Igaz - felelte a herceg. Vöröskarom arcán némi undor vibrált át, amikor a mocskos, tépett, torz emberre nézett.

- Hány éves? - szólt közbe a Kegyelmes.

- Huszonegy.

Vöröskarom kutatóan nézett a torz, utálatos arcba.

- Hallottam, hogy egy nap alatt sok mindent tett, ami másnak évekre elegendő. De itt nem segíthet magán a bátorság.

- A bátorság mindig előnyös lelkiállapot. Különösen hölgyek értékelik nagyra - felelte vidáman.

A Nagy Bivaly kétségbeesett kedvencének hihetetlen szemtelensége miatt.

- Álljon ide, egészen elém! - szólt hidegen, élesen a leány.

- Boldogan! - felelte a herceg, és egészen az asztalig ment.

A Hidegek Törvénye fenyegető zúgással vette tudomásul a szemtelenséget.

Vöröskarom felugrott. Most olyan volt a szeme, amilyennek a Nagy Bivaly leírta. Egészen furcsa, arannyal vegyített hidegzöld, mint amikor a tengeren új szín vonul végig, mert a napot egy átsiető felleg elfedi.

Úgy látszott, hogy egyetlen szót fog csak mondani, és a herceget már viszik elveszejteni. De lassan kihunyt a méregzöld szemfény.

- Ne merészeljen ilyen hangon beszélni, mert...

- Felesleges kísérletezés, hogy megijesszen. Nem félek.

- Mondtam nektek, hogy szemtelen a kölyök, és megérett arra, hogy elintézzék - szólt bele Piszkos Fred.

- Mióta ítélkezik a Hidegek Törvényén ez az alak? - szólt fogcsikorgatva a Nagy Bivaly.

Többen nyomban a fiú pártjára keltek csak azért, mert a kapitányt senki sem szerette.

- Rakjál ki mindent a zsebedből - szólt közbe a Kegyelmes. - Megnézzük, mi van nála, ott a kabátjában!

Most eszébe jutott! - a szarvasbőr táska! Fernandez herceg irataival! Ha megtudják itt, hogy kicsoda... Egy percig sem él!

A Főorvos nevű tengerésztiszt elvette az írásokat, és átadta Vöröskaromnak.

A nő alighogy belenézett az iratokba, meglepetten felkiáltott. Azután még ijesztőbb aranyzöld fényt kapott a szeme.

De nevetett.

És ez a nevetés, minden harsogó vidámsága dacára ijesztő volt.

- Ki ez az ember? - kérdezte a Kegyelmes.

- Bob Warins!

Holdvilág Charley és a Kannibál Béby egyszerre rántották ki pisztolyaikat. Mindenki felugrált, összevissza kiabáltak, és a Nagy Bivaly meszticarca sárgás árnyalatra halványodott.

2

- Maradjatok csendben, és senki se merjen revolveréhez nyúlni itt! - süvítette a leány.

Csend lett.

- Maga Bob Warins! - fordult keményen a fiúhoz.

&quot;Mulatságos&quot; - gondolta a herceg.

- Feleljen!

- Mit akarnak tőlem?

- Ne kérdezzen, hanem feleljen!

- Nem felelek! Nekem ne parancsolgasson. Itt van ez a söpredék, ha parancsolni akar. Ezek félnek magától. Én egy cseppet sem.

- Tisztában van azzal, hogy öt perc múlva halott ember? - rikácsolt Holdvilág Charley. - Azt hiszi, hogy az mindegy?

- Ha megölnek, akkor csakugyan mindegy.

- Maga idejött kémkedni, mert tudta, honnan fenyeget a veszély - szólt közbe a Vöröskarom. - Bob Warins, ez a kirándulás halomra döntötte a számítását.

Közben a Kegyelmes elolvasta az írásokat.

- És ha eddig kétséges volt, hogy megöljük-e, most már bizonyos lehet benne.

- De hát mit tett? - nyögte a Nagy Bivaly.

- Ez az ember összejátszott Fernandez régenssel, és megölte St. Antonio herceget!

3

Mint önmagának gyilkosa állt ott. Ez kissé meglepte.

A Vöröskarom feléje fordult.

- Maga azért készült visszatérni, hogy uralkodjék a Boldogság Szigeteken?

- Ezt beismerem.

- Ezt a levelet és az okmányt Fernandez régens, St. Antonio herceg gyámja írta Warinshoz.

&quot;Hm... Mi lehet azokban az írásokban?&quot;

- Tudni akarok mindent! - mondta Vöröskarom, és elvette a Kegyelmestől az írásokat. Gyorsan átfutotta.

- Micsoda aljasság! - kiáltotta, és dühös megvetés villant fel sokszínű szemében. - Szóval összejátszott azzal az alantas régens herceggel, hogy elteszi láb alól a fiatal St. Antoniót.

- Nem igaz! Gyalázatos rágalom!

- Hallgasson! Itt van a régens keze írása, és a magáé is! - Olvasott.

    Ha valaha elfoglalom a St. Antoniók trónját, Fernandez régensherceget illeti meg a köztársaság idejében kiadott összes koncesszió rendelkezési joga.

- A mi tüzünknél akarta megsütni a pecsenyéjét! - kiáltotta gúnyosan a Kegyelmes. - Még szerencse, hogy Bonifác klubtag feljelentette Fülig Jimmyt.

A herceg szinte fuldoklott a fájdalomtól, amikor belenézett az írásokba, és felismerte a régens keze vonását. Milyen szörnyűség! Tehát Fernandez bácsi összejátszott egy trónbitorlóval, egy kalóz fiával, aki szökött fegyenc!

- Világos! - mondta a Vöröskarom. - Megölték a herceget, és Fülig Jimmy a régens segítségével átvette az uralkodó szerepét.

- Te most menj... - mondta a Kegyelmes a leánynak. - Jelentsd be egy bizonyos úrnak, hogy beszélni akarunk vele.

Miután a lány kiment, egy ideig csend volt.

- Hát ez rejtélyes - szólt a Kegyelmes -, hogy akarja Fülig Jimmy a családdal elhitetni az azonosságot... Mi a véleménye, Fred?

- Piszkos Fred, mit szól az ügyhöz? - kérdezte Tulipán.

A kapitány bóbiskolt.

- Magát nem érdekli a dolog?

- Miféle dolog?

- Nem hallotta, mit mesélt Bonifác, akit Fülig Jimmy felpofozott?

- Bonifác egy részeges gazember.

- Bonifác azt állítja, hogy Fülig Jimmy mint király érkezett meg a Honolulu-Staron. Miután sokat suttogott ezzel a kölyökkel. Bonifác szerint Fülig Jimmyt magas rangú urak egy Almira nevű yachton a Boldogság Szigetekre vitték.

- És mi köze ennek a suhancnak az ügyhöz?

- Letagadta, hogy ismeri Bonifácot.

- Ezt meg tudom érteni. Én sem dicsekszem vele.

- Mi a véleménye?

- Nem árt ezt a kölyköt elintézni... - Utálattal látták, hogy Piszkos Fred most is csak a fiú elleni bosszújával törődik.

- És... az Almirába siető angol cirkálók Fülig Jimmy királyságát védik - szólt közbe Holdvilág Charley. - Mert két cirkáló van állandóan a közelben.

- Nem valószínű, hogy Fülig Jimmy trónjáért az angolok közbelépjenek.

Ez csakugyan valószínűtlennek látszott, és őfelsége kezdte rosszul érezni magát. Veszélyes lehet, ha az angolok védelmére szorulnak... és Fülig Jimmy ül a trónon.

- Itt a perc - mondta a Kegyelmes -, amelyre évek óta várunk! Elmegyünk Almirába! Leleplezzük Fülig Jimmyt, és a zűrzavarban visszaállítjuk a köztársaságot. Akkor ti valamennyien nagy jutalmat kaptok az embereitekkel együtt.

- És ez a kalózkölyök?

- Végezzetek vele!

 
== TIZENHATODIK FEJEZET ==

Őfelségem, I-ső Fülig Jimmy naplója

IX

Almira főlegvár szobámban. Kelt mint bent.

Most mégiscsak lejírom, hogy a napló mitől jön rá az emberre; mer nekem magamtól sohasem jutott volna az eszembe.

Asz úgy kezdődik, hogy őfelsége mégis akormikor a hajón álltunk, mondá:

- Majd vigyázzon azért mindenre, nehogy galibát csináljon.

- Felsék bíszhat - mondám higgadtan -, én megállom a helyét a trónon, illetve megülöm, mivel álldogállni nem szokásom.

Akkormég úgy hitte, hogy ő jön helyettem királynak. Pedig én mentem helyette, mert Greenwood őt letagatta (pedig fájt neki) Egmont meg engem felismert és az nem fájt senkinek, hogy a gyilkos Warins és az összes bentszülöttek egy csavargót öltek meg a király helyett. Csak aszt sajnálom, hogy egy napra ládába zártam Piszkos Fredet, és így nem bírta elszöktetni Tahitibe a királyt.

No mintegy. Reméljük a legjobbat. Én csupa jobbhelyre attam ajánlást őfelségének ezért, ha nem lesz baja, akkor örülhet, hogy megúszta.

Mostanában a könyvtárban pálinka helyett könyvet is néztem több alkalommal. Nagy uralkodók volt a címe, és tanultam ebből a szakmát.

Itten van asz, hogy minden uralkodónak családi fája van, de amint látom, aszon nevek nőnek. Aszután áll, hogy egy uralkodó, bizonyos Bonepárti aszt monta, hoty kenyérrel és vassal Kínáig is eljut Franciaországból. Asz nem kunszt. Próbálja meg egy vas nélkül, ahogy én szoktam. Továbbá uralkodók kegyesek, leereszkedők és fent ségesek és nem tetsző egyéneket a vár fogán lelövetnek. Vagy pedig lefejezték a nyakukat.

Meg eszt modják: &quot;Uralkodása alatt népe felvirágzott és a főtéren egy szoborba megőregítették mását. Népe célját tűszte ki boldogulásul...&quot;

Van itt egy 8-adik Hendrik, asz mindég a hóhérnál tartott válópert. Igazán elvesztették érte fejüket a nők.

Hát esz nem érdekes. Sokkal izgatóbb, hogy a főlegvár erkélyén át látok jönni egy ismerős alakot.

És megrémültem... Szentatyám...

Miféle csoda?

Ez Bonifác!

Semmi 2-ség. Ez a szélhámos megismert a hajón és megsejtette asz üzenetet! Ide jön zsarolni! Na megállj! Sajátkezüleg csengeték, és amikor jött a lakáj, kinek cipőjét még mindig hordám (saját lábulag), a hídlakót kértem.

Na jött. Copffján a propeller, ruhája zöld és mintha holta után márványba megöregítették volna.

- Gombperec úr! Egy ember jön a főlegvár felé! Fogassa el.

- Miért felség?

- Ez az én dolgom. Azonnal fogassa el, vessék börtönbe és hajnalban a vár fogán...

- Felség! - rebegé.

- Csend! Kora hajnalban a vár fogán felpofozni és kitoloncolni a szigetről. Többé nem látogathatja.

- De... ez nem törvényes eljárás! Én itten egy miniszter rangjában a törvény őre vagyok.

- Kollegám egy bizonyos 8-adik Hendrik, aki szintén szigeti király volt, még Mórhus Tamás nevű miniszterét is lefejezé.

- Felség... ez nagyon régi volt.

- Majt én visszahozom ezeket a régi szép időket. Menjen s tegye amit parancsolni kegyem vala. Aszt az embert hajnalban a vár fogán egy balegyenessel kitoloncolni.

Rezgett a feje szegénykének, amíg ment. De parancs az parancs, jól tudám.

Amikor kinésztem asz ablakon, éppen elfogták eszt a sakál Bonifácot. És ha nem nésztem volna királyi tekintélyemet, enenkezüleg kenek le neki, mert ilyesmit nem jó másra bízni.

Eszután jelentené a lakáj, hogy a fürdő tálalva van. Mer királyoknál ez úgyszólván mexokott művelés. Majd utána ismét jött Gombperec a hídlakó, de a feje még mindék reszgett. Egyik kezében hoszta a cipőit és harisnyában volt.

Igen kevéssé elbűvölő látvány fiatal hölgyeknek. És már esteledett. Mondá:

- Felsék, asz államtanács várja.

Meghajolt és távozott, mer harisnyában volt. Én is készültem a cipőt lehúszni, és jött a lakáj.

- Szőr Ekmont!

- Jöhet - mondom én.

És jőtt: Egy másodpercig farkasszemet néztünk. Azutág szóla:

- Kész van az államtanácshoz?

- Igen. Csak... megfürödtem éppen.

- Röviden: ha a mai államtanács nem pikkelyezi a trónöröklési törvényt, akkor gyámság alá jön, és a Citag Ella várja magát.

Bisztos egy öreg nő, hogy így ijeszt vele. Mostan baj volt aszonban a gyámság miatt.

- Nézze Egmont... eszt... úgy áll a dolog, hogy adjon időt még... mondjuk...

- Hiába 5-öl 6-ol. Esz fiksz! Esz hadüzenet. Áll Timátum!

Ez valami bentszülött átok lehet. De mingyár elment.

Én meg ott álltam megfürödve.

Most mi legyen? A királynő kért, hogy ne írjam alá. A király sem akarhattya, hogy én a képébe törvényt hosszak.

Kinésztem.

Sok, sok csillag volt és nehéz nedves esti levegő... Mindenfelé a pálmák és a szapad természet jó szagai, meg arra messze a sima fekete Indiai Oceján.

Eh! Fülig Jimmy! Mire vársz? Vigyél el néhány ékszeres kitüntetést orgaszda barátaidnak és gyerünk! Nem teneked való az uralkodói ipar!

Már most vaty két napig nem jól alszom asz ágyban és nincs étvágyam. Toulonban egy vizes bálán jobban hálnék és fejedelmi lenne utaszni egy hajófenékbe.

Esz nekem elég volt! Mire elmúlik a monszun, jó lenne valami lármás kikötőbe lenni...

Hát gyerünk. És eszennel kiváltó tisztelettel ajánlom magamat! Néhány kisebb fém emléktárgyat, aranyt meg ilyent azért viszek. Asz ember ingyen nem uralkodik! Ahogy a királynő mutatta, elfordítok a kép mellett egy fát és a keret odébmegy. Én besliszolok és visszatolom.

Jó napot. Csak várjon a tisztelt államtanács harisnyába, amíg náthát kap. Végigmegyek a folyosón. Mert a zseblámpámat megőrzém uralkodásom idején. Keszdetétől napjainkig.

Néhány szép nagy patkány riadtan szétfutkál. Helyes kis állatok eszek. És végül gyövök egy nagy kapuhoz. Eszt kinyitom és ottan vatyok a hetyoldalnál.

Szabad ég alatt!

Teleszívom magamat a friss levegővel! De nagy öröm, ha az ember tetronidzálhatja magát... Ott van a vasúti sín fűvel benőve... Istenem! Hogy is van a csavargók nagy mondása?

&quot;Mindenütt jó, de a legjobb sehol!&quot;

Hohó!

És már indulnék, amikor egyszerre egy csendes hang mondja:

- Jó estét José.

Ott állt előttem a kísértetkapitány, és egy pisztolyt tart az arcom elé, de nyugodt és közömbös, mint mindig, és sapkaernyőjén, meg a gummiköpenyén folydogáló párák vízcsöppjein megcsillan a holdfény.

- Maga...? - mondom kissé rekedten, mert furcsa volt.

- Igen.

- Ki maga?

- Mindegy José. Így nem hagynak ott egy trónt, battyúval, éjszaka!

- Mi köze?

- Csend... Még szükség van magára José. Maradnia kell, érti?...

- És ha nem?

- Akkor lelövöm.

De ezt szinte szelíden mondta. És cigarettázik.

- Mondja José, igazán nem tudja, mi lett avval a szekrénnyel, ami Fernandez szobájában volt, aki régen herceg?

Mit akar ez evvel? Valami kígyó zörren a bokorban.

- Feleljen, de őszintén, mert nagyon fontos lehet.

- Felelek. Nem tudok a szekrényről... Dehát esz miért fontos?

- Mer... lehet, hogy amikor én magával vízbedobattam Fernandezt, akkor a halott helyett ez a szekrény volt a lepedő alatt.

- Aszt nem lehet! Láttam a halott kezét kilógni. Szürke, nagy kéz...

Valósággal felderült az arca:

- Esz biztos?!

- Bisztos... Dehát...

- Menjen vissza, José.

Könnyű szél jött erre át a dagállyal a tenger felől és sós szag volt... Láttam is messze, ahoty egy repülő hal felugrott a viszből és tükrözve fitszánkolt...

De jó lenne menni.

- Vissza José - mondta ismét csendben és nekem vissza kellett meni, pedig olyan csuda ködök jöttek befelé a tengerről...

- Hm... - jegyeztem neki mentében. - Félek az államtanácstól...

- Nem lesz államtanács! - kiáltá utánam és becsapta a kaput.

Hallottam, ahogy egy nagy sziklát dübörgőn rágurít.

Fogva voltam, most már. Erre nincs többé kijárás. De miért mondá, hogy nem lesz államtanács?

Pedig nem, volt. Jól tudta.

Engem már mindenfelé kerestek és mind cipőben. És rémülten.

- ltt van Warins - mondta rekedten a hídlakó.

- Mi történt?

- Ször Egmontot megölték. Ő volt a bosszú első áldozata. (Folytatása következik.)

 
== TIZENHETEDIK FEJEZET ==

1

A herceget összekötözték. Nyugodtan tűrte. Jól tudta, hogy meg kell halnia. Akár Warins, akár St. Antonio, itt nem számíthat irgalomra.

- Engedjék meg - szólt a Hidegekhez mosolyogva, csengő hangon -, hogy elbúcsúzzam a barátomtól.

Odalépett a Nagy Bivalyhoz, és kezet nyújtott.

- Köszönöm, hogy segíteni akart rajtam, és sajnálom, hogy nem jutalmazhatom meg ezért.

A Nagy Bivaly arcán valami bornírt megilletődés látszott. Úgy fogta a fiú kezét, mintha nem tudná, mi az. Nézte a finom kis mocskos ujjakat, forgatta, tapogatta.

- Te kölyök... te voltál az első ember... akivel... szívesen voltam... és...

Körülnézett sötéten, de annyi revolvermarkolatot fogtak körülötte mindenre elszánt emberek, hogy tehetetlen kínjában megcsikordult a foga, hangosan, bántón.

- Gyerünk - mondta Holdvilág Charley -, vigyétek ezt a férget a Vészkijárathoz.

Két haditengerészet elvezette, és ezzel befejeződött St. Antonio uralkodó herceg őfelsége rövid találkozása a szabadsággal...

Most nem vitték a lifthez. A ház belsejéből néhány lépcső vezetett le valahová. Azután föld alatti folyosókon át haladtak sokáig vaksötétben.

- Menj előre! - mondta az egyik kísérő.

Engedelmeskedett.

Egyszerre megcsúszott, és gurult... gurult. Nem sokat. Néhány métert mindössze egy sáros, meredek lejtőn.

Mi ez neki? Fel sem kiáltott. Az egyik haditengerész hangja zúgott végig a boltozatok között:

- Ördög Will!

Fénypont közeledett imbolyogva, majd megjelent egy ember, csakugyan olyan, mint az ördög. Szénfekete néger volt, egy lámpással és egy revolverrel felszerelve.

- Valaki távozni fog a vészkijáraton - mondta az egyik tengerész, és elmentek. A kis lámpa fényét megsokszorozta a szűk folyosó.

A herceg egy aknában ült, sima agyagfalak között. Szemben vele egy ajtó látszott. Olyasféle, mint modern bárok bejárata. Lent rövidebb a földnél, középen kétfelé osztva. Kilincs nélkül. Az ajtó mögött sötétség, sustorgás és rossz, sós tengerszag.

Ott a halál?

Az ajtón hatalmas tábla függött:

VÉSZKIJÁRAT!

Alatta másik:

ADJA RUHÁJÁT ÖRDÖG WILLNEK!
Támogassuk a nincsteleneket!
A TÚLVILÁGON MINDEN JÓTETT SZÁMÍT!

Az ördög leszólt fentről.

- Akarsz enni valamit? Van itt egy hering.

- Nem kell.

- Pálinka sem?

- Az sem. Mi lesz itt velem?

- Hát... bizonyára meghalsz. Nem a legrosszabb. Volt egy nagybátyám, az leprát kapott.

Jó fiú ez. Vigasztalni akarja. A herceg a síkos lejtő alján ült, és nézte a meredek falakat, ahogy a szeme megszokta a félhomályt.

- Másfelől is le lehet ide jutni? - kérdezte az ördögöt.

- Nem hiszem.

- Hogy megy fel az ember innen?

- Nem tudom - felelte tanácstalanul. - Onnan, ahol te most vagy, még senki sem jött fel.

Csendben voltak. Loccsanás hallatszott. Cseppek hullottak.

- Mondd! Ördög!

- Na!

- Hogy halnak itt meg?

- A dagály feljön majdnem idáig, ahol én vagyok. Addig rég véged van.

- Miért nem ölik meg egyszerre az embert?

- Mert amikor derékig ér a víz, sokan elmondják, hogy hová dugták a rablott pénzt, és azt kinek adjuk. Ha egyszerűen lepuffantanák az illetőt, úgy sok értéktárgy veszendőbe menne.

- Kegyetlen, de bölcs szokás.

A csobbanások közelebbről hallatszottak! Jön a dagály!

- Azért a ruhádat nekem adhatod, meg ha van valamid. Ámbár nem úgy nézel ki, mint akinek valamije lehet - tette hozzá mélységes emberismerettel.

- És... ez az ajtó minek?

- Azon jön be a víz. Ostobaság az egész. Valamikor ott lakóhely volt, amíg a tenger nem mosta alá a partot. Azóta még nem rothadt ki egészen az ajtó.

A kis csapóajtó megbillent. Némi víz szüremlett már az aknáig, és mozgatta a laza szárnyat. Jó, hogy mint Warins hal meg. Nem méltó vég egy St. Antonióhoz.

- Nem jó mesterség az enyém - mondta az Ördög. - Mert némelyik ordít, átkozódik. Volt, amelyik követ dobott rám. Pedig hát mit tehetek én az egészről?... Ha nem lenne egy-egy jó ruha néha, hát semmiért sem vállalnám. - És még hozzátette nyomatékkal. - Mert a ruhát, azt nekem lehet adni. Minek elvinni a halakhoz nem?

Ezt a herceg is belátta. A szabadon lengő ajtószárnyak sűrűn nyikordultak a befelé szüremlő víztől. Az akna alját már néhány centiméter víz borította el.

- Kapd el! - kiáltotta a herceg, és feldobta a mocskos, szakadt blúzát. Azután a nadrágot.

- Köszönöm... - vigyorgott boldogan az Ördög. - Csakugyan nem akarsz heringet?

- Nem kérek.

Ott állt mezítelenül, bokáig vízben, és a dagály egyre erősebben áramlott. De még térdig sem ért a víz, amikor néhányan érte jöttek.

Közeledett a Főorvos nevű haditengerész.

- Halló, Warins! - kiáltotta.

- Mit akar?

- Ledobok egy kötelet. Fogja meg. Visszajön a Hidegekhez. Siessen.

A víz már térdig ért. A herceg elkapta a kötelet. Felrántották.

Ő volt az első ember, aki visszatért innen.

- Ördög! Add oda a ruháját! - parancsolta a Főorvos.

- Az már az enyém! - hördült fel a néger.

- Add oda, mert beverem a fejedet.

Siralmas arccal nyújtotta át a holmikat.

- Szép eljárás... - siránkozott az Ördög. - Elveszik, ami jogosan az enyém!

Ismét felmentek. A herceg nem sok reménnyel tért vissza. Mit reméljen?

Abba a szobába vitték, ahol az imént állt a Hidegek előtt. Amikor végignézett a bíráin, szinte sajnálta, hogy nincs még vége az egésznek.

- Warins - mondta a Vöröskarom. - A halálítéletét megváltoztattuk.

- Úgy. És mi fog velem történni?

- Feleségül vesz engem...

2

Csodálkozva állt.

- Nem értem, kérem... - szólt azután.

- Megmenekült a haláltól - magyarázta türelmetlenül Vöröskarom. - El fog venni engem feleségül.

- Sajnos - felelte a herceg - akkor mégiscsak végem.

- Miért? - kérdezte ámultan Vöröskarom.

- Ön csinos, kedves hölgy, de nem az én ízlésem. Ne haragudjon. - És a matrózokhoz fordult. - Fiúk, mehetünk vissza.

A Nagy Bivaly hápogott, mert kimaradt a lélegzete, a Kannibál Béby disznóarca hosszú lett, és a rongyos, ősz hölgynek torkán akadt egy fél szivar a meglepetéstől.

Vöröskarom félelmetesen ragyogó szemmel nézett a fiúra. Felállt, és lassan odament. A herceg elé állt olyan közel, hogy csaknem összeért a testük.

Az aranyfényű, hideg zöld szemek félelmetesen ragyogtak. A szép kis száj félkörré görbült, az apró orrcimpák megrezdültek, és parfümös lehelet csapott őfelsége arcába.

Most igazán ijesztő volt a leány.

- Maga söpredék! Maga csúfolódni merészel?

- Nem csúfolódom, és tisztelem önt, sőt kissé félek is e pillanatban, de a fenyegetés nem megfelelő mód arra, hogy tetszésemet megnyerje.

- Maga... maga mit gondol - mondta, és utálattal nézett a kék-lila hurkákkal lepett daganatokra a herceg arca helyén -, miért akarom, hogy feleségül vegyen?

- Bizonyára megfelelő élettársnak képzel. De ebben téved. Én szeretem az italt és a szabad életet.

- Bolond.

- Az igaz, de nem annyira, hogy elvegyem. Ön igen csinos, azonban nekem nem tetszik. Telt idomú, fekete hölgyeket szeretek. - És újra a matrózok felé fordult. - Gyerünk, fiúk, mert elmúlik a dagály, és akkor ülhetek hat órát abban a gödörben...

A herceg jól tudta, hogy álnéven kötött házasságok éppolyan érvényesek, mintha St. Antonio főherceg néven esküdne meg a leánnyal.

- Hát akkor... Majd megtanítom, hogy másképp kell beszélni velem... Itt elbánnak az ilyen pökhendi kölyökkel.

- Tulipán - mondta Holdvilág Charley -, ezt az alakot egy guanótelepre add el.

A herceg egykedvűen vállat vont:

- Tehetnek velem, amit akarnak. Nem nősülök. Ölessen meg, tépjenek szét, süssenek meg lassú tűzön: én élek-halok a fekete hajú, telt idomú nőkért.

És ehhez egy szutykos torzkép vigyorgott Vöröskaromra.

- Ide hallgasson, Vadsuhanc - mondta a Kegyelmes. - Maga olyan szörnyű alak, hogy a leányom abba a szobába sem ereszti be, ahol napközben tartózkodik. Nekünk bizonyos célok eléréséhez szükségünk van magára. Ha felhasználhatjuk, akkor megkímélnénk az életét.

- De honnan tudom, hogy ez így van? Hátha utólag belém szeret tisztelt leánya, és ragaszkodni fog ahhoz, hogy vele maradjak? Olyan karhatalom áll a rendelkezésére, hogy kényszeríthet erre.

A nő most már nevetett, és szó nélkül kiment, de nagyon bevágta az ajtót. A Kegyelmes utánasietett.

- Mit teketóriázunk! - kiáltotta Holdvilág Charley.

- Igen vagy nem? Feleljen!

- Ne feleljen - mondta Kannibál Béby. - Adjatok neki öt perc gondolkodási időt. Vigyétek a Szárítóba.

- Kérem...

Újra vitték.

A Szárító egy gömbölyű üreg volt. Olyasféle, mint valami ókori sírbolt, sima kemény fallal körülvéve. Pedig nem emberi kéz formálta ezt az üreget. Kínai díszműkészítők laktak a kültelken, és itt hevítették a formált agyagot, földbe vájt kemencékben. Éjjel-nappal izzó, betapasztott gödrök fogták körül ezt a Szárítónak nevezett kavernát. Az amúgy is pokoli forróság itt elviselhetetlen volt.

Sok mindent elmondtak már a Szárítóban, amit nem szántak közlésre. Őfelsége először azt hitte, hogy nyomban megfullad, amikor betaszították és a nyílást elzárták egy kővel.

Azután elvesztette az eszméletét.

 
== TIZENNYOLCADIK FEJEZET ==

Őfelségem I-ső Fülig Jimmy naplója


Én egy marha vagyok saját eszüleg! Ez a gyanú kelt mint bent asz agyamban, és ahogy a kirájok írják asz időt: ambó dominó mai dátum.

Mer ott volt a gyilkos velem, beszéltem vele és nem sejtém. És egész idő alatt nem sejtettem, hogy a kísértet kapitány kicsoda, ami pedig kézfekvően világos volt.

Mer nem volt kísértet. Esz a kapitány, a hajón még úgy gondolom valami cinkosát járatta kapitányi ruhában, hogy asz ő gasztetteit másra tolhassa. De ő maga aki nyugodtan pipászott a kapitányi hídon, ő maga volt a gyilkos. Mer most jut eszembe, hogy éjjel a Sztáron-Nonolu hajó 1.lső osztályú folyosóján láttam, amikor meghalt Fernantesz, aki régen herceg.

Erre is magamtól jöttem rá.

És kicsoda esz a kapitán? Warins! Ez a Warins Bob Szumbafáról nemoda szökött ahol várták. Hanem St. Antonio hajója elé Por-Cueszbe.

Erre is magamtól jöttem rá.

Tuthattam volna előbb is. Hiszen esz a Wirth nevű kapitán, amint hallottam csak Por-Cueszbe jött a hajóra. Gondolhattam volna előbb is, hogy ő Warins Bob. De én egy marha vagyok.

Erre is magamtól gyöttem rá.

A rentőrség Jáváról mostan ír: Aszongya. Elnyerte a megállapítást, hogy a fegyenc nem a Bolondság Sziget felé vette útját, amint aszt elejinte hittük, hogy bosszút álljon, hanem zseniális módon a kiráj elé szökött Por-Cueszbe. És ő is a Holo-Nununsztáron gyött, mert Szingaporban kishijján elfoktuk a nyomát. Tugyuk egy Bonifác nevűnek a bejelentéséről (esz a spicli mék kihússza tőlem a legmagasabb lutrit) hogy a Nono-Holasztárlulu fedelezén gyött, Warins Szingapurba. Megnyerte továbbá az állapítást: A hajó kapitánya Porc-Tueznél megbeteg lett és itt egy kitűnő írásokkal ellátott amerikai kapitán vette át a veszetését a Hollo-Sztárnulunak, de most már tugyuk, esz hamis írás volt mind. Így főt ételezhető, hogy Warins mekmérgeszte a kapitánt és hamis iratokkal elutazott hejette a Holono-Luszátoron Szingapurba.

Hát enyi elég volt, hogy rágyöjjek: Warins volt a kapitán! Eszért akarta, hogy engedéj dacára a hajóról viszbedobgyam Fernánteszt, aki régen hercek. És Szingapurba átslisszolt az Almira yachtra.

Asz viszont bisztos, hogy eszt a szegény Egmontott ő ölte meg. És ebből az alkalomból távozott a titkos ajtón. Ahol később nekem szembeállt revolverrel. Eszért monta, hogy &quot;nem lesz államtanács&quot;. Mer tudta, hogy Ekmont pillanatnyi elhalálozása mijat elhalasztják...

...A szigeten igen erős a nyugtalansák. Félnek a bentszülöttektől, akik szeretik Warinst. És látom asz ablakból a kikötőt, hogy minden felé kis csoportok tárgyalnak iszgatottan.

Itt a palotában is igen begyulladt udvari előkelőségek járkálnak. Eszt a szőr Ekmontot ott ölték meg kés általi halálra, a tanácsterem előtti szobában, ahogy éntőlem kiment. Orvul és esz igen csúf szokás. Én akkor szökni akartam a képen át, de előbb átmentem máshová néhány ingóságos emlékért, eszalatt Warins megölte Ekmontot és épen előttem kilógott a képkereten. Aszután enkem visszakergetett a szabadból.

És én mostan itt jól nézek ki.

A királynő gyött hozzám át a képen eképen:

- Maga... maga volt? - kérdezi izgatottan és a szeme ki van sírva és olyan sok szenvedés látszik szegényen.

- Mit tetszik?

- Maka ölte?

- De kirájné kérem! - kijáltom. - Én nem vagyok ajjas gyilkos! Én szemtől szembe esetlek odaszúrok, de nem hátulról. A Fülig Jimmynek mindenki nyugodtan hátat fordít.

- Nem... Bocsásson meg... Maga nem lehetett...

- Warins volt!

- De... miért Egmontot?

- Mer engem ismer a hajóról, hogy nem vagyok király. Hiszen együtt gyöttünk. Ezért nem akar megölni, nem tehetek róla, igazán sajnálom.

A királyné az ujjait töredezte.

- Idefigyeljen. Az angol katonai ataséf írt. Hogy Szingapurban álhírek vannak a király személyéről. És szeretné megcáflani.

Esz baj! Egy katonai adatséf asz nagy úr.

- Mi lesz? - kérdezte tőlem.

- Én eltűnök - mondom. - És asz kisebb baj, mintha a svingli kiderül.

- De... akkor nincs király...

- Asz igaz, hogy valakinek kell asz államügyek folyását irányba képeszni, dehát én méksem...

- Istenem... istenem...

- Hát mitől kegyeskedik így ijedezni? - kérdém.

- Ha az angolok leszedik rólunk a kezüket, akkor Alvarez itten terem hajókkal... Szingapurban vár mindenféle söpredék élén egy alkalmat...

- Dehát a főherceg és Piszkos Fret hol vannak?

- Semmi hír... Menjen legalább maga. - Sóhajtott - meneküljön innen. Maga jószívű, de rég fiú... Itt most összeomlás lesz, harc, halál.

- Én nem hagyom cserben... Itt maradok.

Odagyött és személyesen mekfokta a kezemet. Egy könny jött ki szegénynek.

- Várjunk - mondám -, talán történni fog valami.

És történt.

Délután megölték Gombperec hídlakót kopasz fejével.

Az olaj tisztviselők csomagoltak, és a sziget lakóji fegyvereket tisztogattak és Gombperecet is hátva szúrták. A rentőrség ismét volt pontra jutott.

Én mek felvettem a szekrénből az én eccerű csavargói öltözékemet és mondám a királynőnek.

- Mostan kisliszolok.

- Mégis... megy?

- Igen. Vadászni. Megkereseni ezt a Warinst és ütögetni fogom, amíg nem éli túl. Akkor rend lesz.

- A bentszülöttek...

- Én nem vagyok egy begyulladós uralkodó. Eszt kell csinálni. Nagy vadászás lesz asz éjjel. És ha nem térek vissza, asz nem jelenti, hogy mexöktem innen, hanem hogy állandó tartózkodási helyem van Almirában uralkodásom végétől, feltámadásig.

És ismét mekfogta önhatalmúlag a keszemet.

- Nem sokat számít most már az sem ha Warinstól megszabadult.

- Miért nem sokat?

- Mer eszért...

Írást mutatott, amit a katonai ataséf küldött:

Hogy értesíti az udvart: a kósza hírekre való tekintés miat Parker tengernagy holnapra kihallgatódzást kér őfelségétől...

Hm... Esz baj.

- Kihallgassam? - kérdém.

- Parkert? Úgy ismeri a fiamat, mint én! Az idén nyáron két hétig hajóján látta vendégül a királyt.

Puff neki.

- Hát... ne fogadja... Én most gyengéskedem...

- Parker Admirálist... nem fogadni?... Vége... Az angolok ilyesmiben nem ismernek tréfát.

Itt nagy baj van. Aszt láttam. De mindegy. A kiskapun gyorsan kisurrantam, és vadászatra indultam az éjszakában... Semmit sem bánok, most csak meglássam valahol a tengerészruhás Warinst! Csak mekfoghassam a nyakát és akkor... (Megfojtása következik. )


== TIZENKILENCEDIK FEJEZET ==

1

Hogyan változott meg rövid idő alatt annyira a helyzet: halálos ítélet helyett házasság?

Amikor őfelségét elvezették a Vészkijárathoz, a Nagy Bivaly fogai ismét hangosan csikorogtak. De mit tehetett ennyi ember ellen? Piszkos Fred most néhány egyenletes térdhajlással lecsúszott, és felemelkedett az ajtófélfa élénél, mert úgy látszott, hogy teljes hosszában viszket.

- Azt hiszem - mondta Holdvilág Charley -, hogy ez a fiú megérdemelte a halált.

- Igen - dörmögte Piszkos Fred -, Charley meg én így látjuk, és így helyes.

Ez a közbeszólás kínos volt Holdvilág Charley-nak, mert mint említettem, Piszkos Fred nem volt errefelé túlságosan népszerű. Fitymálva, megvetően nézett végig rajtuk. Bozontos, ősz szemöldöke közül a jobboldali bosszantóan éles szögben vonult fel a homlokára.

- Miért nem sírtok? Talán már sajnáljátok, hogy szegény Warins kalózt elteszitek a láb alól?

Volt valami dühítően pökhendi a hangjában.

- És ha igen?! Mi közöd hozzá? - horkant rá Tulipán. - Engem fejbe ütött, és mégsem innám a vérét dühömben, mint te.

- Most már sajnálom a fiút - szólt Holdvilág Charley -, legszívesebben visszahozatnám.

Piszkos Fred végigmérte.

- Miért? Ki vagy te?

Valamennyien méla utálattal nézték a kielégült bosszújával hetvenkedő, gonosz, pimasz kapitányt.

- Úgy csinálsz, Fred, mintha te lennél itt az első személy - röfögte a Kannibál Béby.

- Én köpök rátok - felelte vállat vonva, és újra csend lett. Azért kikezdeni valahogy mégsem mertek vele, ki tudja, miért.

- Hallgassanak, ennek nincs semmi értelme - mondta a Kegyelmes, de látszott, hogy neki sem tetszik a kapitány modora. - Inkább arról beszéljünk, mi a tennivaló.

Piszkos Fred az asztalon heverő szarvasbőr táska tartalmában turkált, és egy cirádákkal barázdált bőrdarabot vett fel:

- Totem - mondta.

- Na és?

- Ez a bennszülöttek szerződése az öreg Warinsszal, akit a St. Antoniók felkötöttek. Ez a fiú tizenkét éves volt, amikor apját, a kalóz Warinst felkötötték. Azóta Bob Warinst nem látták a szigeteken. A bennszülöttek nem ismerik személyesen, csak a totem igazolja, hogy ő Warins Bob.

És nézte az ábrákkal teleírt bőrdarabot. Lassan kezdték sejteni, de csak homályosan. Az bizonyos, hogy már keveri a kártyát.

- Beszéljen már, az Istenért! - dühöngött a Kegyelmes.

- Egyszerű - mondta Piszkos Fred. - Szerzünk egy suhancot, aki ezzel a totemmel a bennszülöttek előtt mint Warins jelenik meg, és kezünkre játssza a törzsek segítségét... Ezt az egyént később megölnénk.

- És addig?

- Addig feleségül venné a Vöröskarmot.

Az említett Vöröskarom éppen akkor lépett a szobába, és csodálkozva állt meg.

- Mit mond?

- Hogy szerzünk jó pénzért egy fiatalembert az alvilágból, és ez a Warins Bob néven feleségül veszi Vöröskarmot.

- Részeg? - kérdezte a Kegyelmes.

- Igen, de az nem tartozik a tárgyra. Az illető feleségül veszi, vagy legalábbis azt mondjuk, hogy elvette az ön leányát, és akkor a miénk minden. A bennszülöttek szeretik Warinst, a polgárság szereti Alvarezt, az angolok nem állhatnak Fülig Jimmy uralkodó mellé, és az amerikaiak mellettünk vannak. Egy merész expedíció kell, amely Warins Bobot és nejét, Alvarez elnök leányát hozza.

- Megőrült!

Nagy zaj volt.

Fred úgy állt ott, mint aki nem érti, mit találnak a tervén kivetnivalót.

- Ne beszéljen erről kapitány! - szólt a Kegyelmes. - A leányomat nem adom össze valami csirkefogóval semmiféle politikai előny kedvéért.

- De hiszen - magyarázta a kapitány - ezt az illetőt később megölnénk!

Vöröskarom elgondolkozva nézte az apját. Sokat szenvedett Alvarez. És mindezt egyetlen célért.

- Elfogadom a tervet, kapitány! Ha Ferenc császár leánya férjhez mehetett egy korzikai ügyvéd fiához, akkor én sem tiltakozhatom Warins Bob ellen!

- És nem is Warins Bobhoz megy nőül, mert az rövidesen meghal - szólt közbe a kapitány. - Csak valakihez, aki a totemmel és az írásokkal a kalózfiú helyett szerepel.

Most felugrott a Nagy Bivaly ordítva:

- De miért ne az igazi Warins vegye el a leányt? Miért csaljunk?!

Piszkos Fred paprikavörösen rikácsolta:

- Mert azt mondtam, hogy annak meg kell halni! Kimondtuk, és kész! És senki se merészelje...

- Tán fenyegetsz! - ugrott fel Holdvilág Charley. - Azt hiszed, te parancsolsz nekünk? Tudd meg, hogy a véleményem most már ugyanaz, ami a Nagy Bivalyé! A fiúra szükség van!

Örült, hogy oka volt elhagyni a Piszkos Freddel közös tábort. És a többi is dühödt kéjjel pártolta Warinst.

- Azért sem öljük meg!

- Átkozott sátán! - üvöltötte a Nagy Bivaly.

Úgy látszott, hogy nyomban meglincselik.

- Csendet kérek! - szólt a Kegyelmes. - Úgy határoztam, hogy ebben az ügyben a leányom döntsön.

- A fiút kiszabadítjuk - mondta határozottan Vöröskarom -, mert hozzá megyek feleségül. Hívjátok a Prófétát!

...Piszkos Fred egy sötét oldalfolyosón megelégedetten sodorgatta a szakállát. Az volt a kötelessége, hogy a herceget védje, és pillanatnyilag éppen az életét mentette meg. Mert Piszkos Fred még abból is hasznot tudott húzni, hogy mindenki gyűlöli. Megszerezte a Nagy Bivalyt a herceg testőrének, önmaga ellen, de mellékesen mindenki ellen. Azután kirántotta a halálítéletből azzal, hogy vadul követelte a halálát. A herceg élvezte Piszkos Fred népszerűtlenségének minden előnyét.

2

Mindenki kereste az alvilág misszionáriusát, Burtont, akinek Próféta volt a gúnyneve, de sehol sem találták. Később feleslegessé is vált a keresése, mert a herceg a telt idomú, fekete nőkre való hivatkozással visszautasította Anna Alvarez kezét.

Buzgó Mócsing, aki különös átmenetet képezett itt a magántitkár, a gyorsküldönc és a hóhér között, szokott helyén bóbiskolt a ruhatári fülke mellett. A közelében Portás Robb, a börtönrendszerek ellenőrző szakértője hideg mártást evett csirkével. A Főorvos felrázta az igazi Trebitschet.

- Hé! Mócsing! Gyere a Szárítóhoz vigyázni. Ott a Vadsuhanc, üsd fejbe, ha felmászik.

Az igazi Trebitsch megigazította állandóan lehulló, sötét madzagú drótcsíptetőjét, és elindult.

- Valami nagy dolgot tudhat ez a kölyök, hogy ennyit unszolják - mondta Portás Robb, azután elcsoszogott. Egy másik folyosóról nyíló ajtóhoz ment, amelyen ez állt:

RAKTÁR
MINDENKINEK TILOS A BEMENET!

Portás Robb kinyitotta az ajtót, és megkezdődött a raktárban őrzött kézigránátok, revolverek, puskák és tengerész egyenruhák kihordása.

A Kegyelmes kiadta a &quot;riadót&quot;. Mennek Almira ellen. Akár Warins nélkül is.

- Amit jobbra hordatok, azt a Radzeerre viszitek - mondta a Főorvos -, a többi a Papete nevű óriás gőzösre kerül.

- Két hajóval megyünk? - kérdezte Tulipán.

- Igen, Holdvilág Charley vezeti a Papetet.

Közben Buzgó Mócsing, az igazi Trebitsch elaludt ültében. Hortyogott, és a szemüvege rezgett az orrán. Végül odaesett a Szárító nyílását elzáró kő peremére.

Az alvó nem veszi észre, hogy valaki macskaléptekkel odaoson, elhúzza a követ, és ledob valamit a Szárítóba, azután elsiet.

...Őfelsége közben már kissé meghalt. Levetett minden ruhadarabot, nedvességtől patakzó teste égett és viszketett, az ajka felhasadozott, a gégéje fájt, és hörögve lélegzett...

Egyszer csak leesett a magasból egy összegyűrt írás. És leesett a kő pereméről Buzgó Mócsing drótszemüvege, hosszú, fekete zsinórral, amíg ő gyanútlanul hortyogott. A herceg kibontotta az írást. Kézzel írt, hevenyészett levél volt. Káprázó szemmel olvasta az öngyújtója fényénél:

    Felség!

    Burton nevű lelkész néhány év előtt meghalt. Aki itt Próféta gúnynéven az ő irataival szélhámoskodik, nem pap. Egyezzen bele a házasságba. (Mivel nem pap esketi, tehát érvénytelen.) Egyezzen bele mindenbe, akkor Almirába viszik, és ez a fő. Ott úgyis vége a kalandnak, és simán tisztázódik az ügye. A Titkos Szolgálatban vakon bízhat!

    Ne kutasson utánam. Nem fedhetem fel magamat.

    Leghűségesebb embere

Az írást eltette. Sokkal jobban érdekelte a szemüveg. Ezt leejtette az illető, amikor az üreg fölé hajolt. Szinte lángolt a teste, de mégis megkísérelte, hogy gondolkozzék. Hol látta ezt a zsinóros üveget?... Ki hord ilyen kispolgári drótcsíptetőt az alvilágban?

Buzgó Mócsing! Az igazi Trebitsch! Ő A Titkos Szolgálat embere! Kétségtelen! Buzgó Mócsing megszólította, amikor az első nap ott ácsorgott a kardnyelő körül!

Igaz, hogy eladta a Tulipánnak (két és fél dollárért), de talán később kiszabadította volna... Zseniális tettető ez az ember...

Most... meg kell tudni biztosan, hogy a szemüveg az övé-e. Akkor kétségtelen, hogy az igazi Trebitsch az Intelligence Service embere!

...A szemhéjai forrón szúrtak, és a nyelve hasadozott... A levelet apró darabokra tépte, és falat kapart rá... Azután újra elájult.

3

Közben Alvarez kétlaki életének úribb felét élte az Orientál Szálló teraszán. Innen látszik a tenger és a sok-sok pálma. Egy amerikai úrral beszélgetnek. A roppant selyemernyő árnya alatt is éget a forróság.

- Nagyon érdekes - mondja az ősz amerikai. - Bennünket, amerikaiakat a legcsekélyebb sziget sorsa is érint az Indiai-óceánon.

- Nem is szólva az amerikai tőkéről, amelynek az én köztársaságom lehetőséget ad, hogy terjeszkedjék a civilizáció előnyére. Ehhez kérek támogatást.

- Támogatást kér?

- Csak akkor, ha bebizonyosodik, hogy a sziget jelenlegi királya bitorolja a St. Antoniók trónját.

- Én megígérem önnek - mondta az amerikai admirális habozva és minden szótagot fontolgatva, mint amikor a gyógyszerész halálos mérget adagol kanalas orvossághoz -, hogy beszélek illetékes körökkel. És ha kedve van... ellátogathat mint vendégem a Boston cirkálón Almirába.

- És számíthatok amerikai segítségre?

Az admirális felállt.

- Mi a St. Antoniók angol védnökségét tiszteljük, de ha - ismét adagolt - nincsenek ott az uralkodó hercegek... akkor hát... - Gondolkozott. - És Warins? - kérdezte hirtelen.

- Warins a vőlegényem - szólt közbe a leány -, és ezzel, azt hiszem, hosszú időre megoldottuk a kormányzat kérdését.

Az admirális tágra nyílt szemmel meredt a gyönyörű leányra, azután megértéssel bólintott.

- Ön nagyon okos... És... azt hiszem... (egy kávéskanálnyi adag) számíthatnak ránk. Illetve... rám... (Végül határozottan.) Illetve Amerika pártfogására.

4

...Őfelsége arra tért magához, hogy bár pokoli meleg van, az arcán hűs simítás vonult át. Vizes ruhát borított rá valaki.

Vöröskarom térdelt mellette, selyemruhában, az agyagverem földjén.

- Micsoda gazság ilyent tenni! Jobban van?...

- Igen... feleli elhalóan - de az ízlésem sajnos nem változott.

- Ostobaság. Nem tudtam arról, ami magával történt. Fel tud már jönni ebből az undok veremből?

- Nem vihetnének mindjárt oda, ahol legközelebb kínoznak?

- Senki sem fogja kínozni többé!

Egy tengerész segítségével felvezették az odúból. Ott ül a kő mellett, a földön Buzgó Mócsing, de már nem alszik. Igen szomorú.

- Maga miatt mennyi bajom van - mondja dühösen a hercegnek. - Oda a szemüvegem.

Hohó! Hiszen ez jeladás!

- Nem ez volt? - kérdezi nyomatékkal és mohón, miközben átnyújtja a verembe hullott szemüveget.

- De... Ó! Köszönöm!

A herceg sokatmondóan rákacsintott. Az igazi Trebitsch bámulva kérdi.

- Mi az?... A szemébe esett valami?

- Jó, jó - feleli őfelsége és újra hunyorít. Az igazi Trebitsch már nem is csodálja. Amit ezzel a fiúval itt csinálnak, attól nem csoda, ha hibbant lett... Azonnal elsiet.

- Jól érzi magát teljesen? - kérdez a leány diplomatikus nyájassággal, mert kiismerte az elvetemedett, konok ifjú természetrajzát.

- Jól... De most már nagyon szeretném tudni, hogy mi lesz velem?

- Választhat Warins: a rendőrségre akar inkább menni, vagy elvesz feleségül...

- Semhogy bezárjanak, inkább elveszem önt. De miért kívánja ezt tőlem?

- Elfoglaljuk a St. Antoniók trónját a klubok népével.

- Azt hiszi, hogy ott kő kövön maradhat, ahol ennyi csirkefogó segít a honfoglalásban?

- Én nem félek tőlük!

- Mert nem tudja, mi az, uralkodni! - kiáltotta hevesen a herceg.

- Magát talán kiskorától kezdve egyébre sem tanították?

- Tessék?... Hm... Hát a kalóz Warinsok jól uralkodtak állítólag... És hogy képzeli kérem ott a szigeten... Postafordultával éljünk majd családi életet?

- Azt hiszi, hogy van annyi esztendő és van olyan puszta sziget, ahol a közelembe jöhet?

- Olyan csúnya vagyok? - kérdezte lehangoltan őfelsége, és megnézte magát egy zsebtükörben.

A torzult képű csavargó vonásait még rútabbá tette a hőség. Kék és bíborszínű daganatain felpattogzott a bőre.

- Most menjünk a Hidegek elé - szólt Alvarez leánya, és elindult.

Őfelsége minden baja dacára látásra alkalmas fél szemével nagyon is megnézte a finom vonalú csípőket, a határozottan lépegető, formás lábakat, mert fejedelmi tragédiája és testi fájdalma nem marták keresztül egészséggel impregnált, összesen húsz életévét.

- Tehát jobb elhatározásra jutott? - kérdezte Alvarez, amikor a herceg újra a Hidegek előtt állt.

- Rosszabbra. Hajlandó vagyok az erőszaknak engedve feleségül venni senorita Alvarezt, de kérem jegyzőkönyvbe foglalni, hogy mindvégig hangoztattam, mennyire érdekelnek a telt idomú, fekete hajú hölgyek.

- Nem fontos az ön felfogása - mondta Alvarez. - De ha a pap előtt is kényszerre fog hivatkozni, úgy rövid úton végzünk magával Warins.

- All right! - bólintott a herceg.

Valaki megjelent a misszionáriussal, aki eddig künn várakozott. Magas, fekete ember volt, és azzal a kenetteljes gőggel nézett körül, ami a legszigorúbb felfogású lelkészeket jellemzi, ha világi hely küszöbét lépik át.

- Ez a fiatalember itt Bob Warins, aki szeretné nőül venni a leányomat, Anna Alvarezt.

Őfelsége és Vöröskarom a pap előtt álltak.

- Bob Warins - szólt a templomhoz szokott, messze hangzó, csengő tenorban a misszionárius. - Akarod feleségül venni Anna Alvarezt?

Lelkesültnek alig nevezhető &quot;igen&quot; hangzott el. Azért a herceg elismeréssel adózott magában a Prófétának. Micsoda színész lett volna ebből az álhittérítőből!

- És te Anna Alvarez, akarod férjedül Bob Warinst?

- Igen...

Ekkor a pap összetette a kezüket, és úgy fogta, miközben a házastársi kötelességekre figyelmeztette őket. Majd így szólt.

- Bob Warins! Anna Alvarez! Isten és ember előtt házastársak vagytok, immár egy test, egy lélek!

Valamennyi rabló fedetlen fővel állt, és nagyon komolyak voltak. A misszionárius elővette az imakönyvét... Vöröskarom valami egészen furcsát érzett. Dacára, hogy aki mellette áll, az egy torz képű, piszkos alvilági szörny... De Anna Alvarez mégiscsak polgárnő volt, aki életében először esküdött meg arra, hogy holtáig szeretni fog egy embert...

- Az isten áldása kísérjen utatokon, gyermekeim - mondta végül a misszionárius, és elment.

Senki sem sietett szerencsekívánatait kifejezni az ifjú párnak.

- Jól csinálta - mondta kissé idegesen őfelsége. - Még jó, hogy ez a Próféta a mennyország helyett itt a pokolban tartózkodik.

- Ez a pap - mondta a Kegyelmes - nem a Próféta volt. Az az alak elmászkált valamerre, és kénytelenek voltunk egy jezsuita atyáért küldeni a maláji misszióhoz.

Őfelsége körül egyet fordult a világ. Ezek szerint neki most törvényes felesége a Vöröskarom!

- És most elég volt ebből az utálatos játékból - mondta megvetően Anna Alvarez, és fogalma sem volt róla, hogy e pillanatban már a Boldogság Szigetek királynője.


== HUSZADIK FEJEZET ==

1

A herceg kiszédelgett a nagy teremből. Uram, Atyám! Mit tett?!! Elvette a lázadó elnök polgári származású leányát... mert ha Warins Bob néven is eskették, jól tudta, hogy az álnéven kötött házasság érvényes.

Összevissza bolyongott a katakombák folyosóin, amelyek ezen a napon szokatlanul élénkek voltak. Végre megpillantotta az igazi Trebitschet. Őt kereste!

- Ember! Ez mi volt, ami odabent történt ma a pappal? - kérdezte lihegve.

- Hogyhogy? - érdeklődött riadtan az igazi Trebitsch. - Esküvő lehetett. Nem?

- Nem a Próféta esketett!

- Nem hát! Hiába kerestük! A Próféta a kikötőbe járt, és elárulta a rakodóknak, hogy a kínaiak lopják a pálinkát.

- Na de mi lesz ebből?

- A rakodók megverik a kínaiakat.

- Azt mondja meg, hogy velem mi lesz?!

- Maga is lopott a pálinkából?

- Ne tettesse hülyének magát.

- Esküszöm, hogy nem tettetem magam - hátrált ijedten az igazi Trebitsch.

- Az én házasságom érvényes?

- Természetesen.

- Miért nem értesített, hogy a Próféta nincs itt?

- Én is csak most hallottam, hogy a kínaiak elől bujkál. Fél, hogy este agyonverik.

- Micsoda szörnyűség... Te jó Isten! - Megragadta Buzgó Mócsingot: - Mondja, ember. Legalább van valami terve?

- Igen. Este kimegyünk huszan dorongokkal a Próféta elé.

- Jól van... Látom, hogy hiába keresek közvetlen érintkezést magával. Nem kérdezek semmit. De egyre figyelmeztetem: ha tőrbe csalt, akkor megölöm!

És otthagyta. Buzgó Mócsing elhűlt ámulattal nézett utána és kétségbeesett tájékozatlanságában felvonta a két vállát:

- Csak tudnám, hogy mit akar tőlem?

2

Huszonnégy órával később kifutott a Radzeer!

Az indulást néhány szenvedélyes jelenet előzte meg. Mindenekelőtt Freddel volt a baj.

- A Radzeer útját természetesen a kapitány irányítja - mondta a Kegyelmes.

- Én ugyan nem - felelte Piszkos Fred, azután felállt, és hónaljáig húzta a nadrágját.

A Radzeer cirkálót annak idején pillanatnyi szorultságában Piszkos Fred lopta az Angol Királyság hajólétszámából. Végül úgy adódott, hogy kitüntették magukat, és így nemcsak bűnbocsánatban részesültek, hanem a Radzeer cirkálót is odaajándékozta az állam Piszkos Frednek és cimboráinak. Egy ideig békében járták a tengert, de Piszkos Fred zsarnok volt, azonfelül a hajó üzemköltségére szánt fedezetből állandóan sikkasztott, míg végül a cirkálón zendülés tört ki, és a kapitányt egy viharos éjszakán, a Jóreménység foka magasságában drámai előzmények után felpofozták. Azóta szakított a Radzeerrel.

Hogy történt? Érthetetlen, de tény, hogy Piszkos Fred nélkül a Radzeer nem soká járt az óceánon. Ki tudja, miben állt a vén bűnös tudománya. Sehol sem szerették, mindenütt lármázott, követelt fenyegetőzött, de volt olaj, szén, ennivaló, jövedelem, és vihar előtt, hogy hogy nem, mindig kikötő közelében voltak.

Miután lerakták a cirkálóról, megakadt minden, azután üzemanyag híján Szingapurban vesztegelt a hajó. Végül a Kegyelmes bérbe vette matrózostul.

Amikor Fred váratlanul megjelent Szingapur alvilágában, és keverni kezdte rejtélyes módon a kártyákat, szóba sem állt egykori cimboráival.

- Csak maga vezetheti a Radzeert - mondta Vöröskarom is.

- Eszembe sincs. Megmondtam, mi a teendő, most már egy hülye is megcsinálja. A Főorvos vezesse a társaságot.

- Nézd, Fred - szólt a Főorvos, és nagyot nyelt -, én hajlandó vagyok elégtételt adni neked. Te nagyon csúnyán viselkedtél, sokat lopsz, szívtelen, gonosz kutya vagy, de elismerem, hogy nélküled megbuktunk. Te az ördöggel cimborálsz, és mindenkit becsapsz. Ezért megbántuk, hogy aljasságaidért teljes joggal kirúgtunk a cirkálóról. Még szebb elégtételt akarsz?

- Nézze, Fred - mondta a Kegyelmes, elfojtva egy mosolyt -, ez férfias beszéd volt a Főorvostól.

- Hát ide hallgass, Főorvos! - szólt a kapitány.

- A Kegyelmes kedvéért visszatérek a hajóra. Feltételeim: annyit iszom, amennyit akarok, annyit lopok, amennyit nem vesznek észre.

- Jól van - felelte a Főorvos. - De azt kikötöm, hogy az üzemanyag elszámolásban nem fordulhatnak elő szivarok.

- Jó, ezt is elfogadom - hagyta rá a kapitány keserű megvetéssel, mint egy csalódott mártír.

- Hát akkor - fejezte be a Kegyelmes - fogjanak kezet.

- Az nem volt kikötve - mondta erre Piszkos Fred, és kiment.

3

Amikor néhány napja úton voltak, és messze elhagyták a partot, a herceget felhozták a fülkéjéből. Különben a fedélközben tartották elzárva.

- Sétálhatsz kissé - mondta a Főorvos.

A herceg szédelgett, amikor a napvilágra ért. A hajót kísérő cápák uszonyai megcsillantak a napfényben.

- Nagy Bivaly hol van? - kérdezte a kísérőjétől.

- Nem lehetett őket Piszkos Freddel egy hajóra engedni.

- És Vöröskarom, illetve nejem őnagysága?

- Ő a parancsnok. Mindenki szereti, és mégis félnek tőle... Igazi férfi!...

- Úgy? Akkor minek megy férjhez?

Jó forró nap ragyogott a fedélzeten. Őfelsége kimondhatatlanul élvezte a sétát. Piszkos Fred hangja süvöltött rá:

- Hej! Főorvos! Hogy merted felhozni a Vadsuhancot? Aki fogoly, az fogoly! Ezt nem tűröm!

- Fütyülök arra, hogy te mit tűrsz!

- Te kutya! - recsegte lihegve Petters, aki érthetetlen meggyőződése szerint az egyik Szingapuri mozgóképszínház portási egyenruhájában intézkedett a fedélzeten. - Megölnéd ezt a fiút! Talán haljon meg unalmában egy sötét odúban?

- Igenis pusztulni fog! Gyilkos, szélhámos, rabló!

- És te mi vagy, mi?!

- Ne tereljük az ügyet mellékvágányokra. Most nem rólam van szó!

- Hát vedd tudomásul - sípolta harsogó suttogással Petters -, hogy fütyülünk rád.

- A fedélköz fülkéjében kell maradnia!

- Gyere, Vadsuhanc! Azért is!

Bevitték a Főorvos kabinjába.

- Ezentúl itt laksz, hogy az az ördög megpukkadjon mérgében.

A kapitány iránti ellenszenv Warins felé irányította a szimpátiát. Nemcsak ennivalót kapott, hanem még fürdőt is készítettek számára, és egy uniformist is szereztek a fiúnak. Mintha ráöntötték volna. A Radzeer egykori kadétjának az egyenruhája volt ez.

A herceg arra már visszanyerte régi, szelíd angyalszerű kifejezését. Miután tisztálkodott, borotválkozott és végül megjelent a kadétruhában: szinte megtapsolták.

- Majd meglátjátok, hogy mit szól a Vöröskarom! - üvöltötte Piszkos Fred. - Mi őt szolgáljuk!

- Ugathatsz, vén cápa! Mi nem szolgálunk senkit! A magunk ügyét szolgáljuk!

- Hogy fáj neki egyszerre a Vöröskarom!

Tulipán bizalmatlankodva mondta a kormányosnak:

- Biztosan főz valamit a Vöröskarommal.

- Lehet, hogy főznek valamit - dünnyögte a Főorvos is tűnődve.

...Amikor Vöröskarom este kisétált a fedélzetre, néhány sötét pillantással találkozott a tekintete. Csak Piszkos Fred tisztelgett széles, nyájas mosollyal, és most kiderült, hogy mennyivel kellemesebb az arca, ha mogorva.

- Nagyszerű utunk van, parancsnok! - jelentette gavalléros alázattal, és a rekedt Petters, aki távolabb állt, megvetően köpött.

Ki hitte volna! Piszkos Fred mint stréber! Víziószerű! A parancsnok sem lehetett elragadtatva tőle, mert rövidesen a kabinjába ment.

Reggelre feltűnt a távolban Tahiti. Vöröskarom kisétált a fedélzetre. A korlátnál egy ismeretlen egyént látott, jóképű, vidám, kadétruhás fiatalembert, nagy fekete szemekkel, aki néhány dió meg egy pakli kártya segítségével bűvészmutatványokkal szórakoztatta a legénységet. Nagyszerűen mulattak az emberek, és amikor Vöröskarom kijött, elhalt a mosoly. Csak Piszkos Fred köszönt harsányan a hídról.

- Főorvos! Ki ez az ember? - kérdezte Anna Alvarez.

- Az ön férje, parancsnok, Bob Warins.

Miféle változáson ment át, amióta utoljára látta? Ez az értelmes, csinos arc ugyanaz lenne, amire felnyögött, ha elé jött álmában?

Most a fiatalember feléje nézett, csúfondáros vigyorral szalutált, valamit mondott a matrózoknak, és ezek röhögtek. Vöröskarom a kajütjébe ment, és úgy vágta be az ajtót, hogy csak úgy csattant.

Sokáig idegesen járkált, azután csengetett:

- Bob Warins jöjjön ide!

4

- Foglaljon helyet, Mr. Warins.

- Köszönöm, szenyorita.

- Miért szólít szenyoritának? Én asszony vagyok.

- De ennek nincs gyakorlati jelentősége. Diplomáciai állapot.

- Miért került olyan szörnyű külsővel elém?

- Néhány emberrel verekednem kellett előzőleg. Szökött fegyenccel előfordul...

- Maga... gyilkolta meg St. Antonio herceget?

A fiú kedves mosollyal bólintott.

- Természetesen.

- És... Fernandez régenst is?

- Hogyne. Kérek még egy kis teát.

- Hány... embert ölt meg életében?

Őfelsége tűnődött, mint aki utánaszámol, mert nem szeretne hozzávetőlegesen sem tévedni.

- Na... hát Istenem... pontosan nem is tudnám megmondani... Ha leszámítom a bennszülötteket, mintegy negyvenre tehető áldozataim száma.

Anna Alvarez nyitott szájjal, rémülten nézte.

- És tudott aludni?

Őfelsége sóhajtva legyintett.

- Amíg az ember nőtlen.

Mennyi könnyed, kedves előkelőség, diákos báj... És gyilkos! Egy kalóz fia! A totem és az írások kétségtelenné teszik, hogy Bob Warins ül itt.

- Ön úgy beszél, mintha gúnyolódna! Nem tudom, mennyi az igaz abból, amit mond.

- Megmondjam? - Őfelsége felállt, és odament Anna Alvarezhez. - Egyszer hazudtam önnek.

- Miben hazudott?

- Abban - felelte St. Antonio herceg lesütött szemmel -, hogy a telt idomú, fekete nőket kedvelem. Ebből egy szó sem igaz... Sajnos pontosan az olyan szőke, karcsú hölgyekért szokásom meghalni, mint amilyen ön...

...És mielőtt még Vöröskarom felelhetett volna, gyorsan átkarolta, és megcsókolta.

De alaposan.

Anna Alvarez vagy két másodpercig tűrte, tehetetlenségből vagy másért, ki tudja? Azután teljes erejével eltaszította a herceget.

- Kalóz! Briganti!... Ez példátlan, amit merészelt! Példátlan!

- A házastársak közötti gyengédség megnyilvánulása korunkban elég ritka eset, de mégsem példátlan.

És vigyorgott. És borzasztó kedves volt a kadétruhában.

Azután tisztelgett:

- Jó éjszakát... Anna Alvarez.

A nő arcán különös kín vonaglott át... &quot;Gyilkos...&quot; - mondta magában. &quot;Kalóz... rabló...&quot;

Rémülten vette észre, hogy mindezek dacára képtelen arra, hogy utálja!

 
== HUSZONEGYEDIK FEJEZET ==

1

Buzgó Mócsing már napok óta nem hagyta el a kajütjét. Félt a hercegtől. Ez a fiú ott kínozza, ahol éri. Különben mint írni és számolni tudó egyént az anyagraktárnál használták, irodavezetőnek. Ő könyvelte el, amit Piszkos Fred sikkasztott.

Tizenkét óra tájban valami zajt hallott a szomszéd helyiségből. Elővette a revolverét, és lassan kinyitotta az ajtót.

- Csendesen Mócsing, mert összenyomlak.

A Nagy Bivaly állt mellette.

- Mit akarsz? - hebegte az igazi Trebitsch.

- A Vadsuhanccal kell beszélnem.

- Hogy kerülsz ide?...

- Még Szingapurban elbújtam...

- Ebből baj lesz! Minek keversz engem bele?

- Benned bízom. Egyszer megmentettelek, amikor négy kínai agyon akart verni. Nem fogsz elárulni.

- Gondolod?

- Tudom, mert nemcsak hálás vagy, hanem gyáva is... Hívd a Vadsuhancot.

- Azt nem! Ölj meg, vagy akármit...

- Ne is folytasd, maradunk az ölésnél...

- Na! Na!... Hátraugrott a készségesen mozduló óriás kezek elől. - Hívom már...

Szomorúan elindult. Egész biztos, hogy megint nekirohan ez a bolond. Amint felért, megpillantotta a herceget. A korláton ült, és ukulelén játszott. Azonfelül énekelt, és a matrózok zöme körülfogta.

Mit tagadjuk, őfelsége alaposan megváltozott, amióta Fülig Jimmyvel elcserélte legmagasabb személyét. Olyan csodálatos népi tüneteket produkált, amelyek távol állhattak az ősi St. Antoniók vérétől. Ilyen volt például a dal és a pofon. Őfelsége úgy pofozkodott és énekelt, hogy vén matrózok első látásra a szívükbe fogadták.

Vöröskarom megjelent a parancsnoki szoba ajtajában. Piszkos Fred, aki eddig mindenkinek hátat fordított, gáláns meghajlással szalutált, és olyan volt, mint egykor ünnepelt, vidéki színészek, amikor elhatalmasodik rajtuk az aggkori elmegyengeség.

- Jó estét Vöröskarom... - mondta és megvetően a szórakozókra mutatott. - Nem nekünk való társaság.

Vöröskarmot kellemetlenül érintette Piszkos Fred hűséges ragaszkodása. De mit tegyen?

- Warins, kérem!

- Parancs!

Odasietett. Beszélgetve sétáltak Vöröskarommal a korlát mentén. A leány beszél, a fiú mosolyogva bólogat, ő is mond valamit, azután...

Azután egy kecses ugrással a tengerbe veti magát!

Mindenki dermedten áll! Itt is, ott is sötét uszonyok csillannak meg a holdfényben. Cápák!

Zaj, futkosás... lárma...

- A csónakot... Hiába!... Vége!....

- Eresszenek le egy csónakot! - sikoltja halálfehéren Vöröskarom.

Csak Piszkos Fred nyugodt. Bekiált a szócsőbe:

- Lassíts!... Vissza! Állj!

Feltűnik a fiú feje, amint küzd a viharos habokkal. Gyakorlatlan úszó ehhez! Mielőtt a cápák valamelyike elkapja, talán megfullad. Sivítva nyikordul egy csónak kötele, amint fut a csigán. A küzdő kis ponttól nem messze roppant uszonyok villognak...

Vége...! Vöröskarom remegő kézzel megkapaszkodik. A döbbent emberek feje felett valami átsuhan... Egy loccsanás.

A kapitányi híd üres... És egy szakállas fej bukkan ki a vízből, távol a hajótól.

- Piszkos Fred beugrott a hídról!

Összevissza kiabálnak.

Ni!... Ott úszik! Elérte a fiút!... Tempózó jobb karja hatalmas ívben átcsap egy hullámon, és elkapja! De körül uszonyok villognak, itt is, ott is... Miféle külön istene van ennek, hogy elérte a fiúval a csónakot?

Már itt is vannak... A látszólag vén, keshedt kapitány úgy hozza fel karján a fiút, mintha pehely lenne.

- Vigye a kajütömbe! - súgja remegve Vöröskarom, de a fiú magához tér, hiszen csak sokat ivott a sós vízből. Talpra áll, és megrázkódik.

- Hé! Őrült úr! - sivítja Petters. - Kevesen mondhatják el magukról errefelé, hogy kint vannak a vízből!

- Amit... értem tett... kezdi a herceg Piszkos Fred felé.

- Mit fecsegsz? - mordul rá a vén medve. - Fütyülök rád. Ha annyit bajlódtam egy üzlettel, azt nem adom a cápáknak. Érted?

Dünnyögve a kabinjába ment, és kiivott egy üveg rumot. Hiába! Ez ilyen ember. A cápák szájából kilopja az ennivalót, ha üzletről van szó, de szíve nincs a kutyának egy csepp sem. Az biztos. Valaki azt mondja, hogy két cápa úszott már a fiú felé, de amikor meglátták a kapitányt, csüggedten visszafordultak...

Ezt a történetet az óvatos cápákról még évek múlva is mesélték a kikötőkben, és mindenki elhitte...

2

Mi volt az ugrás előzménye? Ennyi:

- Beszéljünk okosan - mondta Vöröskarom. - Rövidesen megérkezünk. - Aranyzöld szemei egészen szomorú fényben ragyogtak. És fogyott valamit az utolsó napokban. - Mit tenne, ha megszabadulna?

- Eláruljam ellenségem őnagyságának a haditervemet?

- Én elárulom. Talán elkerülhetjük a harcot. Az angolok nem léphetnek közbe a maga oldalán, Warins. Az amerikaiak viszont segítenek nekünk megszállni Almirát, és a köztársaságot támogatják. Mit tehet ez ellen?

- Nem tudom.

- Ha feladja a sanszát, akkor kap húszezer dollárt. Telepedjen le valahol Dél-Amerikában. Még fiatal, megjavulhat.

- Igen. Ez csakugyan lehetséges - felelte elgondolkozva őfelsége -, de azt hiszem, fiatal vagyok még a tisztességhez. Aztán meg kell akadályoznom, hogy ezt a sok bűnözőt odahozza a szigetre.

- Ön nem keresztezheti a terveimet! Csak szolgálhatja azokat, akkor is, ha kifogása van ellene!

- Ebben téved!

- Úgy? Hát bizonyítsa majd be, Warins Bob, hogy mivel húzhatja át a számításaimat?

- Például ezzel.

Hopp! Szép ívben átröpült a korláton, és csak egy loccsanás hangzott.

A többit tudjuk...

Őfelsége talán szívesen meghalt volna. Végre is itt egy szörnyű komplikáció van. Megnősült. Elvett egy polgári nőt.

És ráadásul csúnyán beleszeretett. Mi lesz ebből? De amikor száraz ruhában ismét kilépett a fedélzetre, mégis örült a megkerült életnek.

- Vadsuhanc - súgta eleve ijedten a Buzgó Mócsing mellette. - Gyöjjön a fülkémbe... Na! Mit akar?!

A herceg megragadta:

- Miféle terve van?

- Aljas hazug volt az illető, aki bebeszélte önnek, hogy én egy mérnök vagyok, vagy hadvezér, csupa tervvel.

- És miért hiszi, hogy jóra fordul minden?

- Van Isten... - próbált felelni kínban. - Jöjjön, kérem.

- Fog valamit tenni vagy nem?!

- Letelepszem Hawaiiban, ott él egy unokanővérem - mondta őszintén és kissé ijedten, mert a herceg egy fenyegető mozdulatot tett, de azután követte.

A fülkébe érve két iszonyú kar úgy ölelte át, hogy nem kapott percekig levegőt.

- Te... Kölyök... Hát élsz?

Őfelsége meghatva látta a Nagy Bivalyt. Megint olyan furcsán fogta a fiú ujjait, és nézte, mint valami idegen holmit. Alacsony, széles homloka elborult.

- Rosszul bántak veled?

- Egyáltalán nem. Remek fiúk, és nagyszerűen mulattunk.

Megelégedetten nézte a védencét. Micsoda finom, szép külső. Ha neki ilyen fia lehetett volna valaha...

- Ide hallgass: azt tudod, hogy a Vöröskarom fel akar használni a terveihez...

- Tudom. Maga mondja meg, mit tegyünk? - kérdezte a herceg Buzgó Mócsingot.

- Együnk valamit - ajánlotta ez jó szívvel. - Abból nem jöhet ki bonyodalom.

- Ide hallgass - mondta a Nagy Bivaly. - Két nap múlva a Boldogság Szigetek magasságban leszünk. Akkor te csónakba ülsz velem, és elszökünk. Ha elérjük a Boldogság Szigeteket, hát nyert ügyed van.

- Rendben van, szökünk! - bólintott őfelsége.

- Nem kell szökni! A Radzeer elviszi magukat a sziget közelébe, és mehetnek, ahová tetszik! - szólalt meg egy hang mögöttük.

Vöröskarom állt ott! Az utolsó szavaknál nyitott be a fülkébe.

3

Az ügy előzményéhez tartozik, hogy Mrs. Warins, illetve St. Antonio hercegnő érintetlenül küldte vissza a vacsoráját. Azután kisétált a fedélzetre. Itt kisebb csoportokban izgatottan vitatkoztak az emberek. És... hát nem valami barátságos módon néztek feléje.

- Főorvos! - szólt Vöröskarom.

- Parancsol?

- Nem szeretem a kétszínűséget. Valami bajuk van velem?

- Nézze... mi mindig szerettük magát - mondta a Főorvos. - De hát ami a Vadsuhanccal történik...

- Talán átpártoltak? - kérdi gúnyosan, és maga sem tudja, hogy miért fáj úgy a szíve.

- Ha egyszer hozzáment feleségül, miért akarja megölni?! Mi nem vagyunk tisztességes emberek, sok itt a tolvaj, a rabló és más szakmunkás, de az a véleményünk, akiket a pap összeadott, azok ne gyilkolják egymást!

Vöröskarom egészen sápadt volt, és a száját rágta.

- Minek bántja a Vadsuhancot?! - kiáltották többen is.

- Ez nem a ti dolgotok! - ordította közbe a hídról Piszkos Fred. - Vöröskarom meg én irányítunk itt!

- Marhaság! - sivította Petters. - Tudni akarjuk, hogy mit főztök.

Vöröskarom döbbenten látta, hogy a lázadás a levegőben lóg. Vad zúgással közeledtek. Piszkos Fred mintha elvesztette volna az eszét, ordít:

- Mi azért álltunk össze, hogy üzletet csináljunk! Nem akarok kölyköt dajkálni!

- Warinsszal is van üzlet, ha melléje állunk!

- Emberek! - kiáltott Vöröskarom. - Én azt hittem, hogy ti bíztok bennem és szerettek.

- Megmondom nyíltan! Amióta Piszkos Freddel vagy szövetségben, nem szeretünk - sivított Petters.

Vöröskarom erre szó nélkül elsietett. Mögötte zúgott, morajlott a fedélzet.

Piszkos Fred hátratolta sapkáját a tarkójára.

- Elég volt belőled, kőszívű gazember! - kiáltották többen.

- Hiába ordítoztok, engem ez nem érdekel - felelte hidegen, és elővette a pisztolyát. De hátulról valaki egy kötelet dobott rá, és lerántotta. A lövés valahová félrement, és egy perc alatt megkötözték.

- Dögöljön meg!

- Üssük agyon.

Ha a Főorvos és Petters nem védik tigris módra a vén rókát, akkor alaposan megjárja.

Mire a leány visszatért a herceggel és a Nagy Bivallyal, Piszkos Fred megtépve, bevert orral állt egy szellőztető kürtőhöz kötve.

- Bob Warins! - mondta a Főorvos. - Elhatároztuk, hogy átpártolunk hozzád. És maga a foglyunk, Vöröskarom!

4

A fordulat kissé meglepte őfelségét.

- Nos? - fordult feléje Vöröskarom. - Mit fog tenni? Megölet? Bezárat?

- Egyik sem sürgős - mondta a herceg, és az emberekhez fordult. - Kedves barátaim, elsősorban oldozzátok fel a kapitányt, ha csakugyan én parancsolok.

Némi habozás után a Főorvos elvágta Piszkos Fred kötelét. Ez leporolta magát, és durván ráförmedt.

- Hol a sapkám?... - felszedte valahonnan, zsebre vágta a kezét, és a fülkéjébe ment megvető módján. És attól fogva nem látták. Ismét szakított a Radzeerrel.

- Most pedig figyeljetek rám - szólt őfelsége. - Én nem köthetek veletek üzletet. Mert lázadók vagytok. A lázadókat én nem szeretem. Azonfelül becsapni sem akarlak benneteket: ha a Szigetre érek, és uralomra jutok, valamennyieteket deportálnálak.

Döbbent csend lett.

- A mindenségit!.. - jegyezte meg valaki. Azután egy ideig tanakodtak.

- Vöröskarom! - mondta a Főorvos. - Mi ezt nem tudtuk. Vedd át újra a parancsnokságot.

- Nos? - kérdezte őfelsége mosolyogva. - Mit fog tenni? Megölet? Bezárat?...

- Emberek! - kezdte Vöröskarom. - Nem törődöm azzal, ami történt. A cél szentesít minden eszközt. De csak akkor szövetkezünk újra, ha Bob Warinst szabadon bocsátjátok.

Ez bomba volt! Tátott szájjal álltak! Mi van itt?!

- Mindegy.

- Legyen becsületes a játék. A Vadsuhanc mehet. Holnap este a Boldogság Szigetek magasságában élelemmel és amire szüksége van, csónakba szállhat.

- Köszönöm... És ha nincs kifogása ellene, úgy magammal vinném a Nagy Bivalyt.

Súlyos köd nehezedett a hajóra, ami csak fokozta az idegességet. A herceg párától fényes gumikabátjában, tiszti sapkájában szinte egykedvűen állt ott, a lázadók között, az óceánon. Most látszott, hogy ez az angyalarcú fiú igazi férfi.

A lázadók zavartan álltak, ugyanazt a kínos témát érintették gondolatban. Végül Petters kimondta:

- Jó lenne megkérdezni Piszkos Fredet...

Mert az ördög látott ilyent. Ahogy kihúzza a lábát közülük az a vén, szívtelen kutya, hát megáll minden.

5

Leeresztették a csónakot. Néhány ládát, hordót, ponyvát és egyéb holmit helyeztek el benne.

- Nagy Bivaly - mondta a herceg. - Hozd magaddal Buzgó Mócsingot.

- Azt a szélhámost? Minek?

- Ne törődj semmivel, csak hozd, ha kell, erőszakkal.

Ezután bement Vöröskaromhoz búcsúzni, és a Nagy Bivaly, mint hűséges mameluk, hozta az igazi Trebitschet. A nyakánál fogva.

- De kérem... - hápogta ijedten. - Ez a fiú őrült... Összetéveszt egy jósnővel!

- Beszállsz, vagy ledoblak?

Buzgó Mócsing az előbbi mellett döntött.

Őfelsége kissé búskomoran állt gyönyörű, szőke felesége mellett, akivel mindezideig csak diplomáciai viszonya volt.

- Anna... Nem győzöm hangsúlyozni, hogy a telt idomú, fekete nők iránt mennyire közömbös voltam mindig...

- Maga tréfára vesz sok mindent...

Eh! Hát mi van vele? Hogy áll itt égő arccal, könnyes szemmel egy gyilkos előtt?

- Ha győzök, akkor is van még megoldás. Mondjuk, ossza meg velem a trónt mint igazi élettárs.

- Magával?! Soha! - kiáltotta.

- Kérem - felelte csüggedten az uralkodó. - Ha nem, hát nem.

- Kalózivadék felesége legyek?!

- Nincs igaza, ha lenézi a felmenő ági rokonaimat, de hát... bele kell nyugodnom.

Nehéz szívvel fogta a nő kezét. Istenem... Ő itt szép csendben beleszeretett a feleségébe. De hát ki gondol manapság ilyesmire? És megcsókolta a leányt, szokott alaposságával.

...Vöröskarom iszonyúan szégyenkezve, de némán tűrte. Azután ott állt egyedül a szobában, és a ködös fedélzet homályából még feléje villant az elmaradó alak nedves gumikabátja, tiszti sapkája...

Keservesen sírt.

 
== HUSZONKETTEDIK FEJEZET ==

Őfelségem I-ső Fülig Jimmy naplója

XI

Itt olyan jó nyugodt csönt van, ha az ember a szabadbaért, és lefelé ment a hegyoldalban. Valami madár nevet a fák között három egyforma hangon állandóan.

Nem is tudom, mitől leszek szomorú. Itten valami romlás, valami végzet lóg le a levegőből és fáj a szivem. Eszek itten dolgosznak békében, és egyszercsak lecsap derült égből a veszély, mintha a földből nőtt volna ki!

...És ottan van a kikötőben két darab angol torpedó leromboló és nem szól semmit.

Eszt a Warinst most mekkeresem, és a vasbottal kipuhatolom a fejit, hogy légüres tér van-e ott? Ezzel tartozom népemnek, és őseimnek, akik bizonyára letekingetnek néha rám a menyei toloncházból.

Megyek az elátkozott sínek után... Meglátom a gyorsfényképészt. Kinn áll és a fogát piszkálja.

- Jóestét felsék - mongya. - Szép időnk van.

- Jóestét alattvalóm - felelem.

- Felséged fényképét kitettem transzparensnek.

- Az minek, hiszen maga nem étterem.

Megnézem. Ott álltam élő nagyságban az üveg alatt revolverrel. Egy uralkodó, talpig önvédelemben.

- Eszt megveszem!

- Felsék! Ön nem eladó, Ekmont szőr már mindenfélét ígért, hogy vegyem be a képét. De a törvények szerint nem kényszeríthet erre.

- Nem is kell. A kép nagyon jó megöregítése a királynak.

Aszt hiszem, hogy mielőtt elutazok, eszt a képet sajnálatomra ellopom innét, kénytelen. De miféle csoda tűnt elém a kirakatban! Ott van kint Pollino tűzoltó! A hídlakó és Ekmont, aki megszűnt. Az udvar utánzott! Esz tetszett.

- No jóéjszakát Firmin alattvaló.

Én megyek. Kinn a tengeren valahol nagy vihar lehetett, mer jó sok köd gurul a sziget belseje felé lassanként. Tuttam, hogy keressem a szellem-kapitánt, aki most már senki mint Warins Bob. Ahol erdő van és benne a szülöttek. Ott lesz!

Ázott fák csaptak az arcomba, pedig nem is esett. És tszuppogott a föld a lábom alatt. És mindég több sűrű köd jött, és muszáj volt köhögni... mer itt az erdőben még fullasztóbb, mivel a sok trópusi fa lélekzik. Ezt egy nagy tudós magyarászta, aki az adeni fegyházban lelkész volt. Azonban léptek neszelnek oldalt felé. Semmit sem láték jóformán... De valami mozog!... Megvan!

Egy tengerészeti sapka fogója csillog a fehér holdas ködben. A kapitány-kísértet lehet csak, azaz Warins Bob! A fák köszt a ködben éppen errejön az árny. Megint csillog valami! Nedves sapka ellenező! Kapitányi!

Egy alaposat ütök a vasbottal, éppen az árnyalak tetejére. Azt sem mondja, hogy &quot;pardon&quot; és elájula. Eszt csinálja utánam bármelyik nagy Péter vagy Lajos!

Vállamra doptam az ájult alakot és vittem...

Egyenesen a főlegvár titkos kisbejáratához sietek, ott fel a lépcsőn, végig a folyosón, be a lakosztályomba és odavágom a dögöt a padlóra, hogy csak úgy döng...

Szent Isten!

Esz akit én leütöttem, őfelségem az igazi St. Antonio herceg Szingapurból. És úgy vágtam fejbe, hogy alig van élet benne. (Vége következik.)

 
== HUSZONHARMADIK FEJEZET ==

1

Őfelsége csónakja a fülledt, ködös óceánon a sziget felé igyekezett.

Nehéz húzni a jókora ladikot, és Buzgó Mócsing nagyokat nyög.

- Mit teszünk, ha elérjük a partot? - kérdi tőle őfelsége.

- Egy hálaimát rebegünk - feleli Buzgó Mócsing.

- Ide figyeljen, Trebitsch! Ha kiderül, hogy megtévesztett, akkor jaj magának!

Buzgó Mócsing siránkozva fordult a Nagy Bivalyhoz. - Ha én mondom neked, hogy nem normális...

Őfelsége a távolba nézett, amerről lassan kibontakozott az egzotikus sziget partjának bizonytalan körvonala.

- Csak azt sajnálom - dörmögte a Nagy Bivaly -, hogy azzal a gyalázatos Freddel nem tudtam leszámolni...

- Azt nem szalasztottad el - mondta egy gazdátlan hang, és a csónak orrában felhalmozott depó mögül előbújt Piszkos Fred, a kapitány!

...Egy ideig némán bámultak rá. A Nagy Bivalynak tátva maradt a szája meglepetésében.

- No mit csodáltok?

- Most végzünk egymással, Fred - kiáltja végül Nagy Bivaly.

- Én köpök rád. - És megtette. - Az üzletem végett jöttem veletek.

- Miféle piszkos üzletet akarsz Warins Bobbal?

Piszkos Fred a sapkája alá nyúlt, és a fejét vakarta.

- Mondd csak, Nagy Bivaly, miféle rakomány lehet a te koponyádban agyvelő helyett? Te azt hiszed, hogy ez a fiú itt Warins?

- Ha nem az, akkor kicsoda?

- St. Antonio uralkodó herceg!... Hé! Nézd a hülye, hát nem kiejti az evezőt?

2

- Te... maga... - hebegte a Nagy Bivaly - St. Antonio...?

- Igen barátom - felelte őfelsége. - Kétszeres jutalmat érdemel a hűsége, miután ezt nem tudta.

- És kétszer kell lefejeztetni ezt a gazembert, aki meg akarta ölni! - kiáltotta Fredre, aki egy kurta pipát piszkálgatott nagy gonddal.

- Mit szól ehhez, kapitány? - kérdezte a herceg.

- Mármint én?... Semmit. Tudom, hogy felség kiutal tízezer dollárt, és esetleg kinevez valami herceggé, mert a rablógyilkos Nagy Bivaly kezeiből kiszabadítottam... Nincs valakinek egy hosszú tűje?

- Mikor szabadítottad meg az én kezeimből a Vadsu... őfelségét?!

- Amikor meg akartad fojtani. Éppen akkor érkeztem a Négy Bölcs Sintérhez. Azt mondtam, hogy őfelsége nevetségessé tett és gyűlölöm, erre azonnal védelmedbe vetted, és ezt akartam... Azért ne fejeztesse le kétszer, felség. Elég lesz egyszer is. Nekem van szívem.

- Azt akarja mondani... - kérdezte a herceg - hogy az én érdekemben tette?

- Ezt a politikát űztem végig. Amikor elvitték önt megölni, én addig örültem, amíg visszahozatták, csak azért, hogy én megpukkadjak a méregtől. Azután elkezdtem a Vöröskarmot szeretni, és addig szerettem, amíg elhidegült tőle mindenki, és fellázadtak ellene. Mert az én szeretetem öl, butít és nyomorba dönt.

- Gratulálok - kiáltotta nevetve a király. - Zseniális munka volt. De miért állt az én oldalamra?

- Mert tudtam, hogy Bob Warins meghalt.

- Mit mond?!... Mikor halt meg?

- Amikor leszúrtam.

3

Késő éjszaka volt, mire elérték a szigetet. A parton tüzet raktak, és megpihentek kissé.

- Most mondjon el mindent, kapitány. Hol ölte meg Warins Bobot?

- A Honolulu-Staron. Wirth kapitány, az angol haditengerészet Titkos Szolgálatának egy tagja leváltotta Port Szuezben a Honolulu-Star kapitányát. Engem régen ismer... ugyanis valamikor tengerésztiszt voltam...

- Te?... - motyogta a Nagy Bivaly. - Tengerésztiszt voltál?

- Igen. Onnan küzdöttem le magam idáig. Wirth kapitány felfedezett a fenékben, de azt mondta, maradhatok, csak tartsam én is nyitva a szememet. Később Fülig Jimmy üzleti ügyei úgy kívánták, hogy időnként megmérgezze a hajó utasait, és vesztegzár alá került a Honolulu-Star. Ez kapóra jött valakinek, aki végezni akart Fernandez régens herceggel, mert a gyilkos tudta, hogy vesztegzár-eljárás esetén nincs vizsgálatra és boncolásra mód, hiszen a tetemet azonnal el kell temetni.

- De én sürgönyileg kivételesen haladékot kaptam Szingapurból - szólt közbe a herceg.

- Igen... Ez kissé kínos lehetett a gyilkosnak. Bob Warins is fellopakodott a hajóra. Nem Almira felé szökött a fegyházból, hanem Északnak, egyenesen Port Szuezbe, és bevárta Felséged hajóját. A hajón olyan köpenyben és sapkában járt éjszaka a ködös sötét fedélzeten hogy futólag Wirth kapitánynak hitték, majd pedig kísértetnek. Amikor Fülig Jimmy segítségül hívott, én is találkoztam a kapitánysapkás Warinsszal a fedélzeten, és szembenéztem vele. Ő pisztolyt rántott én kést. Azután meghalt.

- És biztos, hogy ő volt?

- Nála volt a saját körözvénye a fényképével. A fedélzeten egy elszabadult tetem gurult arra. Fernandez régensherceg. Pillanatok alatt odakötöztem a helyére Warins Bobot. Ezt dobták a vízbe a régensherceg helyett, Fernandezt visszavittem a kajütjébe, ahol később Fülig Jimmy nyakára zuhant. Fülig Jimmyt ez az eset legalábbis gondolkodóba ejthette. Lejött hozzám, és kért, hogy dobjam újra vízbe a halottat. Kint várt rám a kajüt előtt. Én bementem, de érthetetlen módon Fernandez teteme eltűnt!

- Én vittem el - mondta a herceg -, véletlenül benyitottam, és megláttam a halottat. Elrejtettem az én kabinomban, és a másnap érkező Palmerston tanárt megkértem, hogy vigye Fernandez tetemét Szingapurba, ahol majd gondoskodnak az elszállításáról. Az egészségügyi hajó elvitte a halottat. Bizonyára az Almira yachtra került, ahol bebalzsamozták és hazavitték.

Hallgattak. A fülledt éjszakában egy kakadu rikoltott élesen.

- Szép életet élt Fernandez herceg - szólt a kapitány -, de igen hányatott halála volt...

- És hová lett az a Wirth kapitány?

- Átadta Szingapurban a kapitányi szolgálatot, és követte Fülig Jimmyt, hogy ne csináljon valami ostobaságot mint király. Wirth nem hitte el nekem, hogy Warins meghalt. Azt gondolta, hogy egy eltűnt kajütszekrényt kötöztem Fernandez teteme helyére. Pedig a szekrényt Fülig Jimmy megnyugtatására dobtam a tengerbe lepedőben, a halott régens helyett. Ha ez a csavargó nem zár el a ládában, akkor felségedet Tahitibe viszem. Így késtem egy napot, és ez csinálta a zavart.

- De hát - kiáltott Buzgó Mócsing - azt is mondják meg végre, hogy mi voltam én ebben az ügyben?

- Egy nagy ló - felelte Piszkos Fred rövid megfontolás után.

...És később őfelsége kíséret nélkül elindult, hogy visszatérjen ősei trónjára, a fellegvárba. Ám ebből az alkalomból Fülig Jimmy jól fejbe vágta.

 
== HUSZONNEGYEDIK FEJEZET ==

1

A Kegyelmes az amerikai cirkálóval érkezett Almira kikötőjébe, és bevárta a Radzeert. Délután az admirális, Vöröskarom és a Kegyelmes látogatást tettek az angol hajón, és szívélyes tanácskozásra ültek össze Parker admirálissal.

Az admirális figyelmesen végighallgatta a történetet.

- Önök szerint St. Antonio herceg meghalt?

- Igen - felelte a Kegyelmes.

- Borzasztóan sajnálom. Nagyon szerettem ezt a rokonszenves fiatalembert. Warins mindenesetre véres fejjel megy el a szigetről!

- Tengernagy úr... Bob Warins a férjem... Kérem, erre mindenesetre legyen tekintettel, ha... elfogja... - szólt közbe Anna Alvarez.

- Szenyorita - mondta tiszteletteljes hangon a tengernagy -, Bob Warins sorsáról nem döntenek az ön hozzászólása nélkül...

- És ami a továbbiakat illeti? - kérdezi az amerikai.

- Ha csakugyan egy csavargó bitorolja a trónt, úgy a Home Fleet egyetlen rombolója sem mozdul az uralmáért - felelte az angol.

- Hogyan lehetne a kérdést dűlőre vinni?

- Kihallgatást kértem őfelségétől - mondta Parker, - akit igen jól ismerek. Azt hiszem, elfogadják tőlem a személyazonosság igazolását?

- Feltétlenül - felelte az amerikai.

Délután egy tiszt érkezett a hajóra, és közölte, hogy őfelsége szívesen látja este Parker admirálist és amerikai kollégáját, továbbá Alvarez volt elnököt a leányával a királyi várban.

2

A királyi vár nagytermében valamennyi csillár teljes fényben ragyogott. A díszruhás udvari emberek olyan zárkózottak voltak, mint egy-egy igen közeli gyászoló rokon.

- Hiszed, hogy az a csavargó megjelenik itt? - kérdezte Alvarez a leányát. De Anna alig figyelt. Valahova a semmibe nézett, szomorú volt.

Most minden tekintet az ajtóra tapadt. Egy küldöttség érkezik, hófehér szakállú kapitány vezeti, vadonatúj egyenruhában: Piszkos Fred!

De nemcsak ő jött el. Mögötte ott áll Holdvilág Charley, a Főorvos, a Kannibál Béby és a Nagy Bivaly. Ilyent még nem látott a St. Antoniók ősi várkastélya! Kínos eleganciájuk tudatában félszegen topognak. Pollino miniszter odalép a kapitányhoz:

- Örülök, uram... Önről sokat hallottam... Hol kapta a kitüntetéseit?

- A Simon Arzt áruházban...

...Az arcokon várakozás, izgalom, ünnepélyesség. Azután nagy csend.

- Őfelsége a király! - jelenti Gomperez hidalgó utóda.

Két tiszt toppan be feszesen. Azután gyors, de határozott, kemény lépések hallatszottak, és megjelenik mosolyogva az uralkodó! A világ legfiatalabb marsallja! A nagy csendben egy izgatott röffenés hallatszik.

- A Vadsuhanc!...

De ezt mintha nem is hallanák. Mindenki Parker admirálist nézi, aki a királyhoz lép.

- Felség! - mondja őszinte örömmel. - Igazán boldog vagyok, hogy üdvözölhetem a birodalmában.

De most nagy zűrzavar támad, mert Anna Alvarez elájul...

3

Amikor magához tér, fáradt feje egy arany vállrózsán pihen. Senki sincs körülöttük. Csendes kis szalonban vannak.

- Anna - mondta az uralkodó -, remélem, most már nem lesz kifogása a családom ellen...

- Ó... maga... kicsúfolt - feleli dühösen, de a fejét ott felejti a vállrózsán.

- Ha válni akar, mindenesetre kitűnő oka van rá. Esküvő előtt többszörös gyilkosnak mondtam magamat, és utóbb kiderült, hogy megtévesztettem... Nos? Elválik...

Alvarez leánya nem felelt. Úgy látszott, gondolkodik. De a fejét végképp ottfelejtette a vállrózsán, és amíg a döntést mérlegelte, addig őfelsége megcsókolta.

Természetesen szokott alaposságával tette ezt.

4

Piszkos Fred kihallgatáson volt az özvegy királyné magánlakosztályában.

- Ne sírj, Helena. Ez a fiú mindenért kárpótolhat téged is.

- Mennyit szenvedtem... Hiszen a te fiad. Azt hittem, hogy kiütközött belőle az apja vére.

- Hát vízzé nem vált - mondta öntelt mosollyal Piszkos Fred, a kapitány. - Neki sohasem kell megtudni, hogy nem vérbeli St. Antonio. Minek?

- Mondd... Theodor... Fernandezt te... ölted meg?

- Nem. Az amerikai Titkos Szolgálat egy kapitánya tette. Fernandez megállapodott Warinsszal. Fernandez gyűlölte az idegen vérből befogadott St. Antoniót. Inkább Warinsszal szövetkezett, aki megengedte volna, hogy japánpárti kínaiak számára fegyvert szállítsanak innen. Tehát az amerikai végzett Fernandezzel.

Hallgatnak.

- Isten áldjon, Helena.

- Hová mész, Theodor?...

- A tengerre...

Az asszony lehajtott fejjel a szőnyeget nézi...

- Megbocsátottál nekem... Theodor?

Csend... A királyné lassan felemeli a fejét, és egyedül van a szobában. Piszkos Fred, a kapitány, szép csendben elment, és nem látta többé soha.

 
== HUSZONÖTÖDIK FEJEZET ==

Fülig Jimmy levele az uralkodóhoz

XII

Kelt mint itt Szanfranciszkóban uralkodásunk elmúltával magamkezűleg.

Igen tisztelt kiráj úr, kedves mamája és T. neje őfelsége! Mai nappal keltfent levelét vettem és kibontám.

Ezennel felelek tisztelettel értesíteni!

Szíves mekhívására, hogy udvarára telepeggyek nyugodt életre, amit Felség gondtalanít, van szerencsém őszinte sajnálattal. Mer ott nekem nagy strapa a tétlenség. Én városi lakós vagyok, ha nem is bejelentett, ami csak egy üres formalinság. De városi lakos nehezen szokja a vidéket. És egy sziget, akármilyen kicsiny, mégiscsak királyi udvar, tehát nem a nagyvilág. Pedig szívesen emlékszem vissza uralkodásom naccerű idejére, amej felvirágzásba hoszta a országot... És asz sem lepne meg, ha Almirában megöregítenék fénykoromat és a főt téren szobrommal találkoznék sétálva. Mer a nép bezárt engem a szívébe, és jó, hogy mégsem kell zacskót ragasztani, amint egyéb bezárás esetén ez fentforog.

Voltam Szingapurban is a klubbokban. Már nem az, ami volt. Vanek lebukott egy lopásból kifolyó rajtaérésből. Azt hiszem jól esne neki, ha felséged írna egy pár sort. Hadd lássa a Vanek, hogy felséged nem felejti el barátait, ha aszok bajba jutnak. Buszkó Mocsink mondta, irjam mek; hogy felséged, ha van miből, megadhatná neki a két és fél dollárt, amit felsékedért Tulipánt nevű közös barátunknak visszafizetett. Mert egy uralkodó nem csinálhat adósságot. Eszt ő monja. Mi uralkodók tudjuk, hogy ez nem igaz. De mikor ült ez a Mócsink egy trónon?

Itt már minden nem a réki. Unalmas és csendes lett. Szegény Velő kétoldali pisztolylövésben mekhalt, pedig üzentem neki, hogy a Hobo Fischer kiszabadult. Mondom: unalmas itt minden és csendes, úgyhogy azonnal Honkongba mentem, mert ott sincs semmi dolgom. És az ilyesmit én elintézem.

Jelenleg ugyanebben az ügyben tartózkodom Szanfranciszkóba.

Ha mektenné felsék, én egy Firmin nevű úrban felejtettem a késem. Ott van elásva a gyorsfényképezőgép mellett. Ha egyszer arra sétál és nincs más államügye fojóba, ássa föl a pasast és vegye ki belőle a késem. Nem éri meg ez a Firmin. Egy darab kagyló a nyele. Könnyű megismerni. De csak úgy kérem eszt, ha igazán nincs dolga és szívesen csinálja.

Úgy történt esz a haláleset, hogy amikor felségedet ledoptam a földre és rémülten láttam, mit tevék. De időm se volt rája éleszteni, amikor megjelent a kisértő kapitány. A Wirth. Aki veszette a Nono-Holasztárlulu hajót.

És revolvert foga:

- Itt az idő José - mondá. - Elmehet. De most nagyon gyorsan.

- Ki maga? - kérdem hüjén.

- Én Wirth kapitány vagyok. A Titkos Szolgáktól. A kikötőben egy motoros várja és elviszi Tahitibe... És ő adott nekem pénct is. (Aszért köszönöm, hogy felséked is küldött. A pénc az egyetlen jó, amiből nem árt a sok.)

Amikor elmentem, az útban aszt gondolám, elhozom a fényképemet ettől a Firmintől. Ahoty odaértem, belestem asz ablakon és mekrémültem.

Ott feküdt a halottarcú öreg nő, de jól fejbeütve. Aszonban volt neki élete még, mert vizzel öntöztem.

- Uram... - mondta - megölt. Firmin... A részvények...

...Hát kiderülne, hogy asz a Firmin meg az asszony részvényesek voltak Alvarec elnök uralmában. Amikor asz elnököt elkergették a részvények folyama árbaesett. De mekvoltak nekik kettőjüknek értéktelenül. És múltkor jött Ekmont meg Gombperec fényképezni és közben mondták, hogy az értéktelen részvényt mekveszik tőlük. Firmin eladta potomért. De az asszony mondá, hogy ő nem adja. Esz emlék. Így hát csak Firminét vitték el. Mire gyött a Pollino fényképeszni, neki nem juta részvén. Eszért él ma is, csak tudná minek?

Az történt előzőleg, hogy Ekmont és a többi gyászoló rokon megtudták Bonifác fogolytól, hogy gyön Alvarez csapatokkal és győz. Nekik majd menekülni kell. Iken ám, de akkor a részvének régi, jó folyamára lesz érvényes megint! És itt megvették a régi részvéneket.

Amikor már Firmin is mektutta, hogy visszajön Alva Rez, akkor maj megőrült, hoty potomér atta a papirokat. De Ekmont kirugatá. Gombperec dettó. Erre ő megölte őket, mer tutta, hogy Warinst fogják gyanúsitani a tényállással. Vékül leüté és kirablá részvényeiből a halálfejű úrinőt.

Amikor felálltam a sebesült asszony mellől, ez éppen jókor volt. Mer lesujtott rám hátulról esz a Firmin, aki valamiért visszagyött. De már ép felálltam, nem talált.

No asztán következett egy rövid testgyakorlás miután elástam (S.K.) Ámde benne felejtettem a műszert a fényképészbe.

Ezzel zárom soraimat alanti tisztelettel felségednek régi barátja, ma is és a kedves mama őfelségének és az uralkodó őnacsságának kézcsókkal. KeIt most lent: Néhai kollégája:

az eksz Fülig Jimmy, sajátulag.


Almirában ma is szívesen emlékeznek vissza Fülig Jimmyre, az első uralkodójára a világnak, aki népével pertut ivott. És ma is érvényben ban a &quot;LEX FÜLIG 193... 1. T.c.: A KÜLSŐ MEGJELENÉS KÖTELEZŐ EGYSZERŰSÉGÉRŐL, A KORONATANÁCSBAN&quot;, amely szerint harisnyában kell a koronatanácsban részt venni. A Nagy Bivaly ott maradt Almirában mint őfelsége testőre, és igen jó dolga volt.

*

És Piszkos Fred?

Valaki mesélte, hogy nemrég Alaszkában látták, ahol játékbarlangot nyitott az örök hó birodalmában, és állítólag az aranyásók komoly formában foglalkoznak a gondolattal, hogy meglincselik. De mire kivitelre kerül a sor, a kapitány már bizonyára messze jár, mert olyan éles az esze, mint a borotva.

Egyszer híre járt, hogy meghalt, de utóbb kiderült, hogy ő a kapitánya annak az ócska kis gőzösnek, amely dühöngő viharban segítségére sietett a zátonyra futó Tokio-Maru luxusgőzösnek, és ötven utast megmentett. Ezek később észrevették, hogy minden értéktárgyuk eltűnt.

Azóta is feltűnik időnként Kantonban, Triesztben vagy Rio de Janeiróban; mogorván, egyedül, mint a kikötők vándorlásra ítélt Bolygó Hollandija, és csak kevesen tudják, hogy valahol az ócska ruha és a szakadt ing mögött mégiscsak olyan szív dobog, amelyik tudott szeretni, fájni és aggódni is valamikor.

[[Kategória:Regények]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>A szőke ciklon</title>
    <id>353</id>
    <revision>
      <id>4685</id>
      <timestamp>2006-08-29T13:43:45Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>[[Rejtő Jenő/A szőke ciklon]] átmozgatva [[A szőke ciklon]] névre: -szerző neve</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     = Rejtő Jenő
| cím        = A szőke ciklon
| szakasz    =
| előző      =
| következő  =
| megjegyzés =
}}
ELŐSZÓ

Az író töredelmesen, de röviden beismeri, hogy regényének előzményei vannak.

A regény úgynevezett előzményein olvasó és író egyaránt szeret hamar túlesni. Az ilyesmi részint unalmas, részint sablonos, különösen ma, mikor a regényírás bizonyos fajtáit már nem is iparszerűen, hanem a konyhaművészet szabályai szerint, kész receptek alapján főzik ki. Például: &quot;Végy két ifjú szerető szívet, törd meg, forrald fel a szenvedélyeket, hintsél a tetejébe egy kis édes egyházi áldást, és jól megfőzve vagy félig sületlenül bármikor feltálalhatod az olvasónak.&quot;

Azt hiszem, okosabb, ha egyszerűen beismerem, hogy regényemhez szükséges néhány előzményt közölni az olvasóval. Essünk túl ezen; mennél hamarabb, annál jobb.

Mi kell tehát a regényemhez?

Vegyünk egy szegény fiatal leányt, aki balladák műfordításából él, nem valami fényesen, miután a világ nagytőkései között igen elenyésző számban szerepelnek azok, akik vagyonukat ballada-műfordítással szerezték. Azután vegyünk elő egy öreg fegyencet, tisztítsuk meg a szívét gondosan minden bűntől, míg rábukkanunk valahol a belsejében az igaz emberi jóság drágakövére. A drágakő értéke legalább egymillió font sterling. Az öreg fegyenc, Jim Hogan, valamikor az említett fiatal leány apjának, Mr. Westonnak iskolatársa volt. Mr. Weston olykor meglátogatta fegyenc barátját, néha csomagot küldött neki, szóval igyekezett Jim Hogan szerencsétlen sorsán enyhíteni. Miután Mr. Weston meghalt, családja mint hagyományt vette át a vén bűnös pártfogolását, továbbra is küldték számára a csomagokat, és az elhunyt Weston helyett leánya, Evelyn látogatta meg olykor Hogant. Szükségünk van még egy könnyelmű fiatalemberre, akit Eddy Rancingnak hívnak, álmodozó és inkorrekt úr. A miss Westonék lakásával szomszédos manzárdszobát bérli, foglalkozására nézve egy találmányon dolgozik, amelyet motorkerékpárra kell szerelni, és milliókat jövedelmez. A találmánynak még csak a lényege hiányzik. Az ifjú körülbelül két félév jogtudományt hallgatott az egyetemen, gyámja és nagybátyja, Mr. Arthur Rancing jóvoltából. Most már hosszabb ideje, elsejétől negyedikéig, gondosan elkártyázza Mr. Arthur Rancing gyám és nagybácsi pénzküldeményeit. Üres óráiban miss Evelyn Westonba szerelmes, történetünk kezdetéig reménytelenül. Eddy Rancingon kívül még be kell mutatnunk Mr. Charles Gordont, aki hatéves büntetése elteltével most fogja elhagyni a fegyházat. Öt évet és háromszázhatvankét napot egészen jól kibírt, de most már kezd az idegeire mászni ez a dolog a fegyházzal, és úgy érzi, hogy a hátralevő három nap elviselhetetlen. Van így néha az ember. Egy turista barátom, aki már több ízben mászott fel a Mont Blanc-ra, múlt héten megpofozta a házmestert, mert nem járt a lift, és gyalog kellett közlekednie az ötödik emeletre. Gordon, három nappal szabadulása előtt, heves migrénekről és szívdobogásról panaszkodott, mire a megértő fegyházorvos kórházba utalta.

 
ELSŐ FEJEZET

Egy milliomos örökre leteszi a csirizesvödröt. Végrendelkezik vagyonáról, amelyet könnyű megtalálni. Itt kell lennie valahol a Földön. Az igazgató beszámol egy fegyencről, aki 190 cm magas, régi sebhely rútítja el az orrát, és feltételezhető, hogy nem aludt. Ez baj. A falnak is fülei vannak, Eddy Rancing személyében. Terve a következő: kirabolja a lányt, hogy gazdaggá tegye. Elrohan.

1

A milliomos, kezében a vödörrel, egy másodpercre megállt.

Ezt nyomban nagyon megbánta, miután egy erőteljes lökés figyelmeztette, hogy siessen, mert a műhelyben már várják. A műhelyben csakugyan várták lakótársai a milliomost, a vödörrel. A lakótársak ugyanis üres idejüket papírzacskó-készítéssel ütötték agyon, és ehhez az időtöltéshez állandóan csirizre volt szükségük, amelyhez a fent inzultált milliomos útján jutottak.

E gazdag úr társadalmi osztályához nem illő közönnyel vette tudomásul azt a tényt, hogy oldalba lökték. A milliomos ugyanis, bármilyen hihetetlenül hangzik ez, a Dartmoor nevű helységben fennálló angol fegyház lakója volt. Már nyolc esztendeje élt pillanatnyilag ebben a környezetben. Azt, hogy milliomos, senki sem tudta róla. Általában nem tudtak róla mást, csak annyit, hogy zárkózott, hallgatag, kissé nehézkes öregúr, akit elég tiszteletre méltó korban, a bűnözés terén betöltött harminc teljes szolgálati év után helyeztek jól megérdemelt nyugalomba, életfogytiglani teljes ellátással Dartmoorba.

Itt már a nyugalmazott bűnöző egyszerű, békés életét éli: cellatakarítás, séta, zacskóragasztás, néha élelmiszercsomag és olykor látogató. Jimmy Hogannak csak egy látogatója volt: miss Evelyn Weston. Mióta egykori iskolatársa meghalt, a leány látogatta meg kéthónaponként, ilyenkor néhány szót beszélt az öreg fegyenccel, aki csak barátságtalanul, komoran dörmögött rá valamit.

Miss Weston bölcsészetet tanult az egyetemen, ami nem a legkedvezőbb fényt veti egy fiatal hölgy gyakorlati érzékére. Különös, de így van: akik a legnagyobb mesterektől tanulnak bölcsen gondolkozni, azoknak általában a legritkább esetben jut az eszükbe olyasvalami, aminek hasznát vehetik. Evelyn Weston például abból próbált megélni, hogy régi francia balladákat fordított angolra. Ha tekintetbe vesszük, hogy történetünk idején Angliában pánikszerűen csökkent a kereslet francia nyelvből átültetett balladákban, nem csodálkozhatunk azon, hogy miss Weston és édesanyja nagy szegénységben éltek a Kings Road egy bérházának manzárdjában. Az elhunyt Weston nyugdíjából alig futotta megélhetésre. Szerencsére Mrs. Weston fivére, ha nem is volt vagyonos ember, arra tellett a jövedelméből, hogy időnként kisebb-nagyobb összegekkel segítségére legyen húgának. Ez a fivér, Mr. Bradford: úri szabó volt. Elég jómódú, mert iparán kívül tőzsdei spekulációkkal is foglalkozott, általában sikeresen.

Az elmondottakat csak annyiból tartom fontosnak, hogy az olvasó érzékelni tudja Evelyn Weston áldozatkészségét, amellyel szerény körülményei dacára sem hagyta sorsára a vén bűnös Jim Hogant, és időnként egy-egy csomag élelmiszert vitt el hozzá Dartmoorba.

2

Miután Jim Hogan már tizenöt évet ült, ügye a legfelsőbb fórum elé került, és ezen a végső fokon csak felmentő ítéleteket hoznak. Az öreg Hogan a rabkórházban várta, hogy szabadlábra helyezzék földi testéből, és miután olyan hatóság előtt állott, ahol a legnagyobb bűn is eltörpül a legkisebb jó mellett, bizonyos lehetett benne, hogy néhány órán belül elhagyja Dartmoort.

Este nyolckor meglepő dolog történt. Az öreg Hogan kijelentette, hogy végrendelkezni akar. Az orvos először a láznak tudta be az egészet. Ugyan miről végrendelkezhetne egy vén fegyenc? Teste a földé, lelke a pokolé, ruhája az államé. Miután azonban a rab kötötte magát furcsa ötletéhez, és mivel egy haldokló utolsó kívánságát még fegyházigazgatók is ritkán tagadják meg, tehát jegyzőkönyvbe vették az öregúr végső intézkedését, kívánsága szerint kizárólag a pap és az igazgató jelenlétében...

...Másnap a vén Hogan már a Saturnus peremén ülve vidáman lóbázta lábait, és több ezer fényév távlatából visszanézve hasfájós bolygónkra, megelégedetten dörzsölte a kezét:

Körülbelül egymillió fontot hagyott miss Evelyn Westonra.

3

Nem szeretek senkit sem a gyöngéje után megítélni. A kíváncsiságot sem tartom bűnnek. Lehet, hogy hamar megöregszik általa az ember, legalábbis emellett szól az a körülmény, hogy igen sok hölgy aránylag fiatalon állandóan kozmetikushoz jár, de semmi esetre sem bűn. A kíváncsiságnak azonban van egy torzszülött ikertestvére, csúnya fattyúhajtása: a hallgatózás. A hallgatózó embert megvetem. Valahányszor hallgatóztam, lelki konfliktusom volt utána. Higgyék el, hogy van abban valami, ami orgyilkosságra emlékeztet, midőn hallószervünkkel hátulról ledöfjük egy másik ember titkát. Eddy Rancingnak sem bocsáthatjuk meg ezt az alattomosságot, pedig a fiatalember szerelmes volt, és jól tudjuk, hogy ez a lelkiállapot milyen nagymértékben oxidálja olykor a legacélosabb férfijellemet is. Eddy Rancing hallgatózott. A manzárdszobák oly vékony fallal vannak elválasztva, hogy e művelethez elegendő volt fülét erősen a tapétára szorítani, és nyomban minden szót áthallott, amit a szomszédban lakó Evelyn Weston édesanyjával beszélt. Később egyre szorosabban tapadt a falhoz, és legszívesebben a másik fülét is odaszorította volna, ha a természet, a hallgatózó emberek nagy bosszúságára, nem osztja be olyképpen füleinket, hogy azok két párhuzamos sík irányában nőjenek ki arcunkból. Szerencsére így is jól hallott mindent.

Evelyn egy levelet olvasott föl. Az öreg Jim Hogan végrendelete volt ez a levél. A délutáni postával érkezett.

&quot;...Jim Hogan fegyenc kívánságára készséggel tanúsítjuk, hogy nevezett személyes tapasztalatunk, de az intézeti orvos véleménye alapján is, ép elmével és betegsége dacára teljes öntudatánál, az alábbi rendelkezést mondotta tollba, és saját aláírásával hitelesítette.

G. H. Gladstone lelkész és M. Crickley igazgató.&quot;

&quot;Egymillió font sterling értékű vagyonomat Samuel Weston leányára, Evelyn Weston, Kings Road 4. sz. alatti londoni lakosra hagyom. Az egymillió font sterling értékű vagyon diónagyságú gyémánt, amelyet ajándékba kaptam. Ez elég valószínűtlenül és csodálatosan hangzik, de valószínűtlen és csodálatos események ideje volt, mikor hozzájutottam. A háború végén, néhány angol katonával együtt, én is beálltam Kolcsak ellenforradalmi hadseregébe. Miután Szibériában véget ért a hadjárat, hihetetlen szenvedések árán sikerült visszatérnem európai Oroszországba. Egy halott osztrák fogoly írásaival feljutottam az egyik fogolyszállító vonatra, és elértem Moszkvát. Ott néhány hozzám hasonló emberrel vállalatot alapítottunk, amelynek fő jövedelmi forrása a rémülten menekülni akaró vagyonos emberek kifosztása volt. Az ilyen embereket kinyomoztuk és ajánlkoztunk, hogy átszöktetjük őket Lengyelországba. Erre a célra szereztünk egy katonai teherautót. Valami elhagyatott helyen azután egyszerűen elvettük mindenüket, és otthagytuk őket az úton. Így akadt horogra az az öregúr is, alacsony, ősz hajú, szakállas, halk szavú ember, utolsó szökevényünk. Mesebeli összeget ígért, ha átcsempésszük Lengyelországba. Kerek ötvenezer dollárt! Ezen a napon nem is vittünk más utast. Felraktuk az öreget ládáival, csomagjaival, és elvittük vagy kétszáz versztnyire, ahol egy behavazott erdőn haladt át az országút. Itt kifosztottuk. Illetve kifosztottuk volna, de nem lehetett. Ruhanemű, könyv és egyéb értéktelen holmi töltötte ki utasunk poggyászát. Hiába vágtuk szét a kabátja bélését, hiába törtük darabokra a ládáját; ez az ember nem hozott magával semmit sem. Három társam ráförmedt, hogy miből akart ötvenezer dollárt fizetni? »Még annál is többet adok - felelte az utas -, ha átvisznek a határon. A vagyonom ugyanis már nincs Oroszországban.« Az egyik társam előrántotta a kését, és nyomban ledöfi az öreget, ha nem lököm félre. Most már nincs okom rá, hogy mentegessem magam; hitvány bűnöző voltam, és ha megleptek olykor munka közben, nem néztem, hová szúrok, de azt igenis állítom: az emberi érzés sohasem veszett ki teljesen belőlem. Nem hagytam lemészárolni az öreget. Veszekedés, majd verekedés lett belőle, végül engem is letaszítottak az autóról és elrobogtak. Nem mondom el részletesen, hogyan jutottunk el a lengyel határig, kisvárosokon, tanyákon keresztül, mondanivalóm szempontjából csak az a tény fontos, hogy elértük utunknak azt a kritikus szakaszát, amely a két országot néhány kilométeres sávon elválasztotta egymástól a béketárgyalások idejére, és »semleges zónának« nevezték. Kemény tél volt. Rossz felszereléssel, sérült karral és egy fáradt, öreg aggastyánnal bolyongtam a hóban. »Uram, meglátja - ismételgette az öreg, abban a hitben, hogy lelket önt belém -, ha innen élve kijutunk, gazdaggá teszem magát.« Majd hogy meg nem vertem. »Hagyja már ezeket a meséket! Nincs magának egyebe a nadrágjánál!« Most is magam előtt látom, ahogy rám nézett: »Téved, uram. Milliókat érő ékszereim már régen Párizsban vannak. A fiamnak sikerült még idejében elmenekülni. Ez az igazság. Nem kérhet annyit, hogy szerénytelen legyen.« Egyre dühösebb lettem. »Tudja mit - förmedtem rá -, beszéljük talán meg itt a hófúvásban, hogy alkalmilag elhozza nekem Londonba családi ékszerei közül a legértékesebbet. Bizonyos vagyok benne, hogy megéri.« Nyugodtan bólintott: »Ha élni fogunk, uram, akkor elhozom önnek Londonba a legértékesebb családi ékszerünket. Bár éppen ettől nem szívesen válok meg, mert a régi cári korona legszebb gyémántja.« Képzelhetik, mit feleltem. Körülöttünk sűrű oszlopokban rohant a tölcsérbe kavargó hó, a szél kis híján levert a lábunkról, és mindezt távoli farkasüvöltés tette felejthetetlenül ijesztővé. Közben eltévedtünk. Szörnyű vándorlás következett. Utolsó erőink megfeszítésével, rogyadozva bolyongtunk, míg ismét szekérnyom tűnt fel a hóban. Az utolsó útszakaszon az öreget már beteg karommal kellett vinnem, miközben magamat is alig bírtam továbbvonszolni. Mégsem lettem volna képes rá, hogy otthagyjam fekve a hideg, fehér sivatagban. Fogcsikorgatva, dühösen, de cipeltem. Végül ránk találtak a lengyel határőrök. Útitársamat súlyos állapotban szállították be a legközelebbi kórházba, és engem is annyira megviselt az út, hogy egy egész üveg pálinkát kellett kiinnom, amíg rendbe jöttem. Menekülők között, tehervagonba gyömöszölve érkeztem Danzigba, ahonnan egy angol cirkáló hazavitt. Tökéletesen elfeledkeztem az öregről. Londonban ismét megtaláltam régi cimboráimat, és nyomban »munkához« láttunk. Néhány sikeres betörés után rajtavesztettünk, bezártak. Büntetett előéletű voltam, ezért két évre ítéltek, pedig csak egy betörést sikerült rám bizonyítani. Az ügyvédem figyelmeztetett, hogy ha kiszabadulok, gondoljam meg, mielőtt bármilyen ügybe is belekeverednék, mert ha ismét törvény elé kerülök, a maximumot fogják kiszabni rám. De mit tehet az ember túl a negyvenen, ha addig mást sem próbált, csak rabolni és lopni? Kiszabadulásom után négy nappal már betörtem a Manhattan Áruházba. Csak egy napot vártam volna még! Huszonnégy órán múlott, hogy nem mint gazdag, szabad úr fejezem be az életemet, hanem így halok meg, életfogytiglani büntetésemet az utolsó másodpercig kitöltve. Betörés közben meglepett az éjjeliőr. Dulakodtunk. Végül leszúrtam és elmenekültem. Azt hittem, meghalt. Elhatároztam, hogy összeszedem a holmimat, és elhagyom Angliát. Bizonyos voltam benne, hogy reggel, ha felfedezik a gyilkosságot, engem is gyanúba vesznek. Arra nem gondoltam, hogy még az éjszaka folyamán a nyomomban lehetnek. Pedig így történt. Az őr nem halt meg. Súlyos sebével elvonszolta magát a riasztócsengőig. Perceken belül megérkezett a rendőrség. A sebesült felületes személyleírása is elegendő volt ahhoz, hogy a detektívek rám ismerjenek. Én azonban nem tudtam erről. Azt hittem, hogy az őr meghalt, és az áruház nyitásáig bőven van időm a menekülésre. A Knightbridge 8. sz. alatt laktam. Lakásom mellett, a földszinten, nagy díszműáru-kereskedés volt, ahol kerámiákat és szobrokat árultak főként. A cég neve Longson &amp; North. Ezt a címet tessék jól megjegyezni...&quot;

Eddy Rancing egy másodpercre sem hagyta abba a hallgatózást, de közben előrántotta a ceruzáját, és gyorsan odaírta füle mellé a falra a címet.

- Csodálatos történet - mondta Evelyn.

- Folytasd - suttogta izgatottan Mrs. Weston. Evelyn folytatta az olvasást, és Eddy Rancing a hallgatózást.

&quot;...Siettem haza. Az első meglepetés a kapuban ért, ahol a késő éjszakai órában hatalmas, gyönyörű autó állt. Benyitottam a szobába. Ott ült szemben velem az asztalnál az a bizonyos öregúr, akit áthoztam a határon. De milyen változáson ment át ez az ember! Szemei derűsen csillogtak, az arcán nyájasság, nyugalom és fölény váltotta fel azt a fakó szomorúságot, amellyel legutóbb rám nézett. Nagyon finoman volt öltözve, előtte az asztalon feküdt a botja és kalapja. Mosolyogva jött elém.

- Egy kis számadásunk van még, uram, ha jól emlékszem. Engedje meg, hogy végre bemutatkozzam: Radzovill herceg vagyok. Már régen jelentkeztem volna, de sokáig feküdtem súlyos betegen, később pedig hihetetlenül nehéz volt kinyomoztatnom a tartózkodási helyét.

Már nem is tudom, mit hebegtem. Vállamra tette a kezét, és vidáman, mint aki egy jó tréfára készül, folytatta:

- Elhoztam a viteldíjat, bár amit értem tett, azt gyémánttal nem lehet megfizetni, ha jól emlékszem, legértékesebb családi ékszeremet kívánta?

Kis fekete tokban egy gyémántot nyújtott át. Ilyen hatalmas, tiszta drágakövet még soha életemben nem láttam. Nem is hiszem, hogy sok hasonló kő lenne a világon. A látvány káprázatában, megfeledkezve mindenről, gyilkosságról, menekülésről, csak álltam ott, a sziporkázó gyémántra meredve...

- Már akkor megmondtam önnek, hogy nem szívesen válok meg ettől az ékszertől, mert a régi cári korona gyémántja. De ez természetesen nem lehet ok arra, hogy ígéretemet megszegjem. A Radzovill hercegi család mindig készséggel igazolja majd, hogy ez a gyémánt Jim Hogan tulajdona, amelyhez tisztességes úton jutott hozzá.

- Kö... köszönöm... - hebegtem bután.

- Nincs mit - felelte. - Szolgálatáért jelentéktelen ellenérték ez a gyémánt. Éljen boldogan, uram.

Kezet szorított velem, és elment. Lent búgott a motor. Utánanéztem az ablakon át. Éppen jókor. A herceg kocsija mögött egy másik, sokkal nagyobb autó állt meg a kapuban. Rendőrök és detektívek ugráltak le róla. Tragikomikus helyzet! Ott álltam - kezemben a felbecsülhetetlen értékű gyémánttal - mint üldözött rablógyilkos. Egyetlen másodperc gondolkodási időm volt. A gyémánt akkor is az enyém, ha elfognak. De hány károsult (akitől raboltam, loptam) jelentkezik majd nyomban igényével, ha meghallja, hogy Jim Hogan vagyont érő gyémánt tulajdonosa? El kell rejtenem! De hová?... A rendőrök már a lépcsőn lehettek. Körülnéztem. Ebben a pillanatban megszólalt a csengő. A fürdőszoba ablakán át kiugrottam a világítóudvarra... Szemben bemásztam egy nyitott ablakon. Tágas helyiségbe értem. Ládák, forgács, csomagolópapír és szemét mindenfelé. A fürdőszobám ablakából lövés dördült utánam. Futottam tovább. A szomszéd szobában, az utcai ablakon át beszüremlett a hajnali világosság, úgyhogy tájékozódni tudtam. A díszműáruüzlethez tartozó műhelyben voltam. A szoba sarkában betapasztott, hatalmas kemence állt. Innen már nem juthattam tovább. A kirakatablakon túl, az utcán, a riadóautó állt, és öt-hat figyelő rendőrtisztviselő leste körülötte, hogy felbukkanok-e valahonnan. Az asztalon félig kész szobrokat vettem észre... Az egyik kisebb szobor Buddhát ábrázolta, egy kis zománcozott doboz tetején. Véletlenül hozzáértem. Éreztem, hogy az anyaga még puha. A gyémántot belenyomtam a Buddha-szobor lágy masszájába, és gyorsan áthúztam felette a formázófát, eltörölve a nyomot. Sorsára kellett hagynom a gyémántot, bízva leleményességemben, hogy rátalálok a zománcos dobozt díszítő kerámiaszoborra, ha valaha kiszabadulok. Az is lehet, hogy addig eltörik a szobor, és így másé lesz a gyémánt, de legalább reményem van arra, hogy az enyém is lehet még. Az ilyen nagy üzletekben talán csak készítenek feljegyzést az eladásokról, valószínűleg lesz egy szál, amin elindulhatok, hogy megtaláljam a szobrot. Ha ötven embert kell kinyomoznom tíz év múlva, az sem lehetetlen feladat. Nemsokára a rendőri autón robogtam a Scotland Yard felé. Az őr nem halt meg, de mégis életfogytiglani fegyházra ítéltek. Évekig reméltem, hogy talán megszökhetek, talán kegyelmet kapok, és akkor megkeresem a zománcozott kazettán ülő Buddha-szobrot. Most már nincs mit remélnem, és nem akarom a titkot magammal vinni a sírba. A gyémántot miss Evelyn Westonra hagyom, és hiszem, hogy meg fogja találni a Buddhát, benne az ékszert, amelyről a Radzovill család tanúsítja, ha szükség lenne rá, hogy becsületes úton jutottam hozzá. Régi bűnügyeim közben elévültek, úgyhogy a gyémánt értékéből senki sem követelhet kártérítést. Miss Evelyn tudja meg, 1922. május 9-től kinek vagy kiknek adtak el egy vagy több kazettát, Buddha-szobor dísszel, amely ezen a napon készült. A szobrocska igen furcsán ábrázolta Buddhát. Nem egyenesen ülő helyzetben, hanem hajlott derékkal és mélyen lehajtott fejjel. Tudom, hogy a Longson &amp; North cég még ma is fennáll. Ez megkönnyíti az első lépést. Köszönöm Westonéknak, hogy jók voltak egy emberhez, aki ezt nem érdemelte meg. Az Isten áldja meg őket, és legyen irgalmas hozzám.

Jim Hogan.&quot;

Eddy Rancing eleget hallott. Fejére csapta a kalapját, és rohant! Milyen szerencse! A nagybátyja éppen Londonban van! Pénzt kér tőle! Kapni fog! Megszerzi a gyémántot Evelyn elől, azután megajándékozza vele! Gyermekjáték megelőzni a leányt! Eddy Rancing zsenijével! És ha gazdag lesz, akkor Evelyn sem fog makacskodni tovább! Hozzámegy! Két gyémántot egy csapásra!

Rohant!

 
MÁSODIK FEJEZET

Elsősorban Marius bácsihoz mennek. Szerencsére Mr. North nem hanyagolta el az epekövét, és így az irattáros arra gondolhat, hogy öreg napjaira csinos nőkkel víkendezzen a kontinensen. Terveket sző régi üzleti könyvek kiárusítására. Később megverik. Mr. Bradford szerint a sors olyan, mint egy részeges szabász. Ezek után mindenki elutazik, és Evelyn is hajóra száll, egy pocsolyából.

1

Pedig nem ártott volna, ha Eddy Rancing még hallgatózik kissé. A végrendelethez ugyanis a fegyházigazgató egy magánlevelet is mellékelt:

&quot;Kötelességemnek tartom közölni az örökösökkel, hogy mialatt a végrendeletet tollba mondták, a szomszédos kórteremben egy fegyenc tartózkodott, aki később azt állította, hogy aludt. Erről a kórteremről úgy tudtuk, hogy üres. Fel kell tételeznünk, hogy Charles Gordon (aki, valószínűleg váltóhamisítás miatt, hatéves büntetését tölti) nem aludt, hanem hallgatózott, és így lehetséges, hogy a végrendelet tartalmáról tudomással bír. Ezt azért közöltük sürgősen, mert nevezett a holnapi nappal kitölti büntetését Dartmoorban, és ha szabadlábra kerül, esetleg megkísérli, hogy Jim Hogan hagyatékát erőszakos és jogtalan úton megszerezze. Charles Gordon 1,93 méter magas, teljesen kopasz, hízásra hajlamos egyén, feltűnő ismertetőjele: egy régebbi sérülés következtében hatalmas forradás torzítja el az orrát. Midőn fentieket szíves tudomására hozzuk stb...&quot;

Anya és leánya tanácstalanul ültek egymással szemben. Azt sem tudták, örüljenek-e egyáltalában a hagyatéknak. Egy tizenhat év előtt készített szobor belsejében van a kincs! Ki tudja, hol törött össze, milyen lomtárba került, ha egyáltalán megvan még?

- Elsősorban menjünk el Marius bácsihoz - mondta határozottan Evelyn.

2

Mr. Marius Bradford éppen utolsó vevője után csukta be a próbaterem ajtaját, mikor megérkezett Mrs. Weston a leányával. Bradford szerette a húgát, és talán még a húgánál is jobban Evelynt. Mióta sógora meghalt, azon igyekezett, hogy pótolja őt az elhagyatottaknál. Voltaképpen ő volt a családfő. Ezért valahányszor Evelyn vagy az édesanyja felkeresték, igen nagy fontosságot tulajdonítottak mindannak, amit mond. Most is körülményesen és szigorúan tette maga elé a végrendeletet, gondterhelt mozdulattal húzta elő felső zsebéből a szemüveget, és figyelmesen átolvasta az írást.

- Azt hiszem - mondta hosszas megfontolás után -, hogy ez a Jim Hogan nagy munkakerülő lehetett. Éppen most volt egy segédem, aki nagyszerűen dolgozott, olyan felöltőfazonja volt, hogy minden tiszteletem az övé, de elbocsátottam, mert ivott. Az ilyesmit nem bírom. Éppen ma mondta lord Peavebrook, aki állandó vevőm, hogy &quot;nézze, Mr. Bradford, a mai világban...&quot;

- Marius bácsi - szólt közbe türelmetlenül Evelyn -, tanácsért jöttünk magához! Mit csináljunk? Holnap kiszabadul az a fegyenc! Legokosabb lenne, ha már most hozzáfognánk, hogy megelőzzük...

- Hát nem mondtam még, hogy a Longson &amp; North cég tulajdonosa, az öreg North régi vevőm? Szegény Longson szintén nálam dolgoztatott, de két év előtt meghalt, mert elhanyagolta az epekövét... Jó, jó... felhívom telefonon. Most bizonyára otthon van. Halló! Itt Mr. Bradford. Van szerencsém, Mr. North. Hogy van megelégedve az átmeneti kabáttal?... Tessék? Bocsánat, ez ki van zárva, csak a régi vevőimnek ajánlom ezt a príma anyagot... Dehogy ezért, Mr. North! Azt szeretném megkérdezni, hogy kinek adták el véletlenül tizenhét év előtt azt a szobrot, egy nagy gyémánttal?... De kérem, Mr. North! Soha életemben! Ezért dobtam ki a segédemet... Átadom a kagylót a húgom leányának, mert rángatja...

Evelynnek sikerült megkaparintania a kagylót:

- Bocsánat, hogy zavarjuk, Mr. North. Egy régebben eladott szobor ügyében szeretnék felvilágosítást... Hogyan? Megtudhatnám az alkalmazott címét?

Evelyn feljegyzett valamit az asztalon heverő divatlap szélére. Közben elismételte:

- Austin Knickerbock... Longstreet 4. Köszönöm.

- Na látod - mondta Bradford -, nem kell azonnal megijedni. Továbbra is én akarom intézni az ügyet.

- Azt mondta Mr. North - szólt közbe Evelyn -, hogy van egy öreg irattárosuk, aki körleveleket ír, és a régi vevőket látogatja újabb megrendelésekért. Ezért az eladási naplókat a lakásán tartja. Az összes régi könyveket megtaláljuk ennél az embernél. Austin Knickerbock, Longstreet 4. Azonnal menjünk el hozzá, talán otthon van. A fegyenc is ezen a nyomon kezdi majd a kutatást, ha meg akarja szerezni a gyémántot.

- Nagyon helyes - hagyta rá Bradford. - Aki soká tétovázik, az hamarabb szab el egy ruhát, mint aki bátran vág bele a szövetbe.

Mr. Bradford szerette a véleményeit a szabóipar köréből vett hasonlatokkal alátámasztani. Most is mondott volna még egy maximát a gonosz ember és a készen vett zsakettek között mutatkozó összefüggésekről, de Evelyn, Mrs. Weston segítségével, gyorsan fejébe nyomta a kalapját, és már vitték...

3

Szomorú kis háromemeletes bérház volt a Longstreet 4. számú épület. E háznak az udvar felőli részén, egy sötét folyosó legmélyén bérelt két rossz szagú odút Mr. Knickerbock, aki, mint általában az öreg irattárosok, agglegény volt és idült kedélybeteg. Régi mappák és könyvek között élt bagolyszemüvegével, lüszter kézelőjével, és hanyag vásárlókat buzdított díszműáruk vásárlására, ahogy kiböngészte nevüket régebbi eladási naplókból. Szelíd korholással hívta fel figyelmüket körleveleiben a modern intelligens ember életnívójának ápolására, amelynek előfeltétele a lakáskultúra, művészi szobrok, csinos kerámiák és gyönyörű kínaiváza-utánzatok beszerzése. Az olyan embertől, aki otthonát nem látja el díszműárukkal, ismerősei elhúzódnak, és barátai nem látogatják.

Élő bizonysága volt e tételnek maga Knickerbock úr. Lakásában nem voltak szobrocskák, polcait nem díszítették kerámiák, és egyetlen kínai váza sem álldogált sehol, viszont a régi bőrdíványból, amelyen hált, dús csomókban kandikált ki a töltelék, és egy szemközti kocsmából hozatta a vacsoráját. Csak egy helyen sántított a hasonlat. Őt nem kerülték el a barátai. Egyáltalán nem voltak barátai. Ilyen előzmények után ne csodáljuk, ha kissé gyanakodva fogadta a késő esti órákban érkező vendégeket, Mr. Bradfordot, két nőrokonával. Gyanakvása valóságos szárnyakat kapott, midőn Mr. Bradford váratlanul tíz shillinget vett elő. Az irattáros arca kissé hosszabb lett a mohóságtól, és szemében váratlan fény csillant fel. De nem nyúlt a pénz után. Meghallgatta, miről van szó.

- Sajnálom, kérem - mondta korrekten -, de ilyesmiért sokkal többet kell fizetni. Már más is érdeklődött! - tette hozzá ösztönös ravaszsággal, és nyomban látta, hogy telibe talált.

- Odaadta talán?! - kiáltotta Evelyn.

- Nem! Megmondtam az illetőnek, hogy ötven fonton alul nem tehetem. Az érdeklődő elrohant, és azt mondta, hogy hozza az ötven fontot.

- Tessék! - kiáltott Bradford, és átnyújtott egy ötvenfontos csekket.

Nem merte tovább srófolni az árat. Bevezette őket a másik szobába, amelynek szaga római katakombákra emlékeztetett. Egy mennyezetig érő polcról kereste ki az 1922-es címkéjű kötetet. Igen megviselt állapotban volt a könyv. Címkéje lehullott róla, és földre esett. Knickerbock most már készséges lett, miután zord magatartásától további eredményt nem várhatott, és szolgálatkészen az enyvesüveghez nyúlt.

- Visszaragasszam a címkét?

- Nem, nem... - mondták egyszerre, és izgatottan rohantak el a könyvvel. Az ajtó becsukódott mögöttük.

Knickerbock úr elsősorban leoltotta a villanyt, hogy ne fogyjon hiába, azután leült a bőrdíványra, amely keservesen felnyikordult, és rágyújtott egy fekete kis szivarra. Álmodozva fújta ki a füstöt. Ó, egek! Csakhogy egyszer észrevették már a szegény irattárost is ezen a rohadt világon, ahol általában csak a köztisztviselőket környékezik meg szívesen. Mégiscsak szép dolog a korrupció. Elérzékenyülten szivarozott, ábrándos lett, és boldog melankóliába révült, mint valami fiatal anya. Merengéséből váratlan csengetés zavarta fel.

- Ez ki?

Elsősorban villanyt gyújtott. Különös előérzettel ment ajtót nyitni. Egy heves ifjú nyomult be a lakásába. Szemmel láthatólag izgatott volt, és nyomban rákiáltott Knickerbockra:

- Beszéltem telefonon a főnökével! Mr. North azt mondta, hogy mások is érdeklődtek... Voltak már látogatói?!

Az irattáros szívét kellemes meleg járta át. Mit lehet tudni? Ellenőrizhetetlen híresztelések szerint az ördög nem alszik. Talán ez is vesztegetni jön.

- Mit óhajt, uram? - kérdezte diplomatikusan.

- Eddy Rancing vagyok. Az 1922-es év eladási naplóját akarom megvenni - és kezében egy százfontos bankjegy tűnt fel.

- Uram - jegyezte meg Knickerbock úr bátortalanul és szinte sírva -, miért kell önnek pont az 1922-es? Megvan az összes kötet 1878-tól napjainkig, közöttük az 1914-es, háborús évjárat, két kötet...

- Ne fecsegjen! Azonnal nézzen utána az 1922-esnek! Száz fontot adok, ha előkeríti.

Knickerbocknak szörnyű gyanúja támadt. Azok a nyomorultak becsapták! Visszaéltek a jóhiszeműségével! Ki tudja, mi van abban a könyvben. De nem hagyja annyiban a dolgot! Holnap a rendőrségre megy! Mindenesetre most kipróbálja, mennyit ér:

- Sajnálom, fiatalember. Az előbb itt volt valaki, és kétszáz fontot ígért a könyvért. Azonnal hozza a pénzt. De a többi könyvet olcsóbban is megszámítom. Ha valamennyit megveszi, nagybani árat csinálok.

- Nézze... - lihegte Rancing - kétszázötven fontot adok, és itt nyomban kifizetem...

Az irattáros megdermedt! Egy láthatatlan gombócot kellett lenyelnie, amitől pillanatokig úgy érezte, hogy megfullad. A rendőrségre megy!...

- Uram! - üvöltötte a fiatalember, mert azt hitte, hogy Knickerbock gondolkozik - itt van háromszáz font, és azonnal hozza! - Rancing félt, hogy visszajönnek, ezért nyomban rálicitált önmagára. - Háromszázötven font!

Knickerbock úgy szédelgett a másik szobában, mint az a rémregényekben szereplő úr, aki hazaérve az erdészlakhoz, háza és családja helyén már csak füstölgő romokat talál. Ó, a gazemberek! Bezzeg vitték ötven fontért! Mert nem tudta, hogy mit ad.

És most tudja?

Igen!

Most tudja, hogy háromszázötven fontot adott oda. Odaadta élete utolsó, hatalmas lehetőségét!... Révedező pillantása a földre tévedt. Ott vigyorgott rá a címke:

                            AZ 1922. ÉV
                            ELADÁSI NAPLÓJA

Megvan! Felkapta a földre hullott címkét. Leemelte gyorsan az első keze ügyébe eső naplót, azután az eladott könyvről leesett vignettát gyorsan beenyvezte, és felragasztotta a másik könyvre úgy, hogy az eredeti címkét eltakarta. Így az 1926-os naplón volt az 1922-es jelzés. A piszkos, foltos címke, a régen megfeketedett tinta kétségtelenné teszi az azonosságot. Lehet ugyan, hogy ebben a könyvben nincs benne az a valami, ami az 1922-es naplót olyan értékessé teszi, de ha ez a fiatalember a másik szobában csak holnap veszi észre, akkor egyszerűen letagadja, hogy pénzt kapott tőle. Megvárta, amíg száraz lett az enyv, azután kilépett a könyvvel a kezében, és szomorúan így szólt:

- Itt van ugyan a könyv, de sajnos, szavamat adtam annak, aki ön előtt járt nálam, és egy gentleman becsülete...

- Gondolja meg, háromszázötven font!...

- A becsületem nem vásárolható meg háromszázötven fontért!

- Tehát?

- Négyszáz font. Egy gentleman becsületéért alkalmi ár.

Másodpercek alatt kezében volt a négyszáz font!

Miután a fiatalember elment, már nem volt boldog. Világosan látta, hogy visszaéltek tudatlanságával. Ez a könyv valószínűleg vagyont ér! De be fogja őket perelni!

Aztán valahogy megnyugodott, de már nem feküdt le. Lehet, hogy esetleg jönnek még. Ha az ember jól meggondolja, az 1927-es vignettát némi kézügyességgel át lehetne alakítani kettessé. Mindenesetre jó lesz leáztatni néhányról a címkét, és átírni. Úgy látszik, nem árt, ha ilyesmi van a háznál...

...Később újabb rövid fekete szivarra gyújtott, remegő ujjakkal. Mégiscsak szép dolog a korrupció. A pénz felével tőzsdézni fog, a másik felét kiadja uzsorára, de csak jó fedezet ellenében. Őt nem fogják meglopni. Abbahagyja ezt az egész piszkos körmölést, hiszen alig hatvanéves, még nyitva áll előtte az élet. A kontinensre jár majd víkendezni, és csinos, fiatal nőkkel ismerkedik meg. Reggel hatig várt. Miután újabb látogatót nem remélt, ledőlt kissé, és nyomban mélyen elaludt.

Hat óra öt perckor éles csöngetés riasztotta fel. Éppen azt álmodta, hogy egy hatalmas díszműárutröszt vezérigazgatója, és néhány hanyag irattárost bocsát el. A csöngetésre felriadt, és rohant ajtót nyitni.

A hajnali látogató körülbelül 1,90 méter magas volt, hízásra hajlamos, kopaszodó egyén, és az orrát egy régi sérülés torzította el. Kedélyes, vidám embernek látszott, amire minden oka megvolt, hiszen azon frissiben szabadult Dartmoorból.

- Halló, öreg! - kiáltotta vidáman. - Hogy lehet ilyen elhagyatott vidéken éppen a legfélreesőbb lakást bérelni? Hiszen itt bárki nyugodtan megölheti.

- Mit óhajt? - kérdezte kissé bizonytalan hangon, mert most először figyelmeztették erre a lehetőségre, pedig már tíz éve élt itt a folyosó mélyén.

- Hát nézze, öreg, rövid leszek: az 1922-es eladási naplóra lenne szükségem. Nem sajnálnék érte egy kis pénzt.

- Attól függ, mennyit - felelte Knickerbock, és máris elképzelte, amint a 27-es számot 22-esre alakítja át a másik szobában. - Ezer fontot már kínáltak érte, de nem adtam.

- Elég rosszul tette. Tőlem legfeljebb három shillinget kap. Tudja mit? Készpénzajánlatomat már vissza is vonom. Egy fillért sem adok. Vagy ideadja az írást, vagy egyszerűen fejbe ütöm. Választhat. Fej vagy írás. - És egy hanyag mozdulattal megfogta Knickerbock nyakát. - Most jöttem Dartmoorból, ahol pontosan hat esztendő előtt foglaltam helyet. Én már szórakozottságból is öltem embert. Na, mars! Gyerünk a könyvvel.

Knickerbocknak megrogytak a térdei. Most esetleg saját hazugsága miatt fog meghalni. Cérnavékony hangon nyögte:

- Nem mondtam igazat... a könyv már nincs itt... kettőnek is eladtam...

- Mondjon el mindent. De figyelmeztetem, ha kiáltani mer, meghal. A lépcsőházban egy egész rablóbanda vár.

Az öreg előbb reszkető kézzel szájához emelte az asztalon álló poharat, és ivott. Azután elmondott mindent. Őszintén. Tudta, hogy az életével játszik. Gordon jól látta, hogy az irattáros nem hazudik. Mikor a hamisított naplóra került a sor, a volt fegyenc alig bírta a nevetését elfojtani. Végül vészjósló arccal rákiáltott Knickerbockra:

- Hazudtál, kutya. És most meghalsz!

Térdre rogyott rémületében, és összetette a kezeit:

- Esdeklem, uram... nekem családom van... én tartom el a nagynénémet Birkham of Sussexben... - kétségbeesett argumentum volt, mert ezt a nénjét nyolc éve nem látta, mióta kölcsönösen elátkozták egymást két ezüst gyertyatartó miatt, amelyet nagybátyjuk halála után mindketten el akartak vinni a néhai lakásából. De érezte, hogy ez az érv sem elegendő, tehát elővette a pénzt:

- Fegyenc úr! Nézze... Hogyan kerül egy szegény irattároshoz négyszázötven font, ha mindaz nem igaz, amit elmondtam?...

A fegyenc hatalmas keze gyors rántással elragadta tőle a pénzt, mintha az arcába akarná vágni, de azután egy váratlan mozdulattal zsebre gyűrte, majd a baljával egy szabályos knock outot mutatott be Knickerbock úrnak, amely az irattárost a jobb állkapcsán találta...

...Reggel volt, mikor Knickerbock magához tért. Először az arcát tapogatta meg szomorúan, azután a zsebét, még sokkal szomorúbban. Négyszázötven fontja volt! Átutazóban. Itt pihent a zsebében ez a mesebeli, csodálatos összeg. Később elhűlten konstatálta, hogy a fegyenc alapossága nem ismert határt, mert azt a két fontot is magával vitte, ami Knickerbock úr keserves keresménye volt. Saját pénze! Fizetésének töredéke. Elsejéig kellett volna élnie belőle.

Elveszíteni mesebeli négyszázötven fontot, lehet lehangoló, fájdalmas és szomorú. De két valóságos font elvesztése csapás! Tragédia! Knickerbock aznap nem nyitott ajtót senkinek, felmondó levelet írt a háziúrnak, és elhatározta, hogy víkendjeit a jövőben sem tölti a kontinensen.

Micsoda rothadt, züllött világban élünk! Mégsem szép dolog a korrupció. Hiszen csak jöjjön hozzá még valaki vesztegetni!

De hiába várt. Senki sem jött többé.

4

Hogyan jutott Eddy Rancing a mesebeli summához, amelytől az öreg Knickerbock kábulatba esett? Meggyőzte a nagybácsiját. Mr. Rancing, a szenior, vidéki ember volt, épp ezért gyanakvással viseltetett szegény sorsú fővárosi rokonaival szemben. Gyanakvása unokaöccsével szemben érte el a tetőpontját. Miután meghallgatta ifjabb Rancing fantasztikus meséjét a kihallgatott végrendeletről, sokáig járt fel és alá elgondolkozva, azután felhívta Dartmoort. Mint Jim Hogan rokona jelentkezett. Közölték vele, hogy az öreg fegyenc elhunyt, sőt még azt is megtudta, hogy végrendeletet hagyott hátra, amelyet az intézmény a közjegyző útján eljuttatott az örökösnek. Ez hatott. Egymillió font értékű drágakő végre megmozdította a gazdag, de kicsinyes rokon vállalkozási kedvét. És éppen a kicsinyes emberek viselik a legnagyobb kockázatot, ha egyszer sikerül őket gyanakvó elszigeteltségükből kizökkenteni.

- Nézd, Arthur bácsi - magyarázta a junior -, ez végre nekem való dolog. Ide zseni kell. Az én agyvelőm, ha beleharap a nyomba, elhozza neked a gyémántot, mint vadászkutya a lelőtt fürjet. De ez költséges. Lehet, hogy hónapokig tart, amíg célt érek, talán vesztegetni kell, talán reprezentálni, valószínűleg utazgatni; ehhez kétezer font szükséges, mint egy fillér. Ha finanszírozol, akkor beveszlek ötvenszázalékos társnak.

- És ha kijátszol?

- Arthur bátyám! Hiszen ismersz!

- Azért kérdezem.

- Ide hallgass! Adóslevelet kapsz tőlem ötszázezer fontról. Ha megtalálom a gyémántot, akkor élvezni is akarom a pénzt. Üzletet alapítok, házat vagy birtokokat vásárolok, és te mindenképpen lecsaphatsz rám az adóslevéllel. Ha megtalálom a gyémántot, akkor nem dugom el a föld alá, viszont ha valamire felhasználom az árát, akkor te érvényesíted jogaidat. De erre nem kerül sor. Éppen olyan tisztességes vagyok, mint te, szóval bízhatsz a rablóbecsületemben.

Így történt, hogy Rancingnak végre meghozta sorsa a nagy lehetőséget, és kétezer fonttal a zsebében ment el az irattároshoz, ahonnan boldogan hozta magával a könyvet, nem is sejtve, hogy az tulajdonképpen az 1926-os napló. Csak a vignettája eredeti. A hozzávaló 1922-es könyv Evelynnél van. Véletlenül az 1926-os évben is készítettek egy dobozra alkalmazott &quot;Álmodó Buddhá&quot;-t. Ez volt ugyanis a nagy értékű szobor neve, amit egy Thompson nevű iparművész szállított a cégnek. Aránylag keveset. Évente legfeljebb két-három darab került eladásra az &quot;Álmodó Buddha&quot; modelljéből. Ha eladtak egyet, Thompson újat készített. És Rancing szerencsétlenségére a számára hamisított könyv szerint is eladtak májusban egy példányt a dobozon ülő &quot;Álmodó Buddhá&quot;-ból. A könyv adatai szerint május 27-én az &quot;Arató pár&quot; nevű szoborral együtt elküldték Mügli am Seebe, Wollishoff műszaki tanácsos kastélyába.

Eddy Rancing tehát, hogy mindenkit megelőzzön, repülőgépen igyekezett Zürichbe, hogy onnan a legrövidebb úton érkezzen a festői Mügli am Seebe.

5

Ezalatt Evelyn az eredeti 1922-es naplóból megtudta, hogy a kis zománcos dobozt, az &quot;Álmodó Buddha&quot; nevű kerámiadísszel, május 20-án Harry Brandes sorhajóhadnagynak szállították, megrendelésre, a Westminster Road 4. alatti lakására. Késő éjszakára járt már, de Evelyn ki akarta használni néhány órás előnyét, amíg a fegyenc, aki esetleg mindent tud, szintén akcióba lép.

Éjfél volt, mire anya és leánya az írnok lakásáról a Westminster Roadra értek taxival. Bradford már hazament. Evelyn csöngetésére egy hálóruhás, ősz férfi jelent meg a kapuban, térdig tekintélyes, aranyozott felöltőben, bokáig egyszerű fehérben, csattogó papuccsal.

- Kihez tetszik jönni?

- Brandes hadnagy úrhoz.

A portás úgy bámult rá, mintha a ház lakói között Kolumbus Kristóf után érdeklődne.

- Hogy tetszik ezt gondolni?...

- Miért?... - kérdezte aggódva Evelyn. - A hadnagy úr már elköltözött?

- Tán az élők sorából is. Kisasszony nem olvas újságot soha? Egy éve sincs, hogy naponta írtak róla.

A lány egy shillinget adott a térdig tekintélyes, ősz portásnak.

- Azt hiszem, elkerülte a figyelmemet. Kérem, mondja el néhány szóban, mi történt Brandes sorhajóhadnaggyal.

- Hát a tiszta igazat tulajdonképpen senki sem tudja. Állítólag igen fontos katonai okiratokat lopott. Pedig milyen rendes lakónak látszott. Hogy tisztelte mindenki. Én, aki portás lévén, hivatásos emberismerő vagyok, és nyomban látnom kell belépő idegenről, hogy a harmadik emeleti művésznőt akarja-e meglátogatni, vagy csak jól öltözött besurranó tolvaj, mondom, én személyesen, aki mint egy hatalmas bérház portása, egyetemi tanár vagyok a külső megjelenés alapján elemző tudományban, még én is tévedtem a hadnagy úrban.

A leány örömmel gondolt arra, hogy nem Bradford bácsi beszél a portással, mert akkor eszmecsere közben rájuk virradna.

- Szóval, Mr. Brandes valami bűnügybe keveredett?

- De mennyire. Kérem, én mint portás...

- Ezt már tudom: szintén tévedett benne.

- Úgy van. Egy portással is előfordul. A lónak négy lába van, és mégis téved. Hát még egy portás, mindössze két lábbal. A nagybátyám, aki szintén portás volt...

Evelyn sóhajtott.

- Úgy látom, önöknél ez a mesterség családi hagyomány.

- Nem mondhatnám. A nagyapám például Earl of Derbynél főlovászmester volt, nem is szólva a nőrokonaimról, akik már a nemük miatt sem léphettek erre a szép pályára, miután a feminista mozgalom csak újabban követeli, hogy a portási pályát is nyissák meg a nők számára. De azt hiszem, ez még a távol jövő zenéje. Ide, kérem, férfiak kellenek. Okos, tehetséges férfiak.

- Igen, igen... Most szeretnék Brandes hadnagy úrról megtudni valamit.

- Látszólag a legderekabb ember volt, de egy szép napon katonai okiratokat lopott, azóta eltűnt.

- Feltételezem, hogy hirtelen kellett szöknie, és így a holmiját hátrahagyta?

- Ez így volt. Bútorai és egyéb dolgai még sokáig itt kallódtak a lakásában, míg végül az édesanyja, Mrs. Brandes elvitte.

- Nem tudja véletlenül, hol beszélhetnék azonnal Mrs. Brandesszel?

- Korunkban majdnem kizárt. Amíg a rakétaközlekedés problémája nincs megoldva, nem beszélhet a miss azonnal Mrs. Brandesszel, miután pillanatnyilag Párizsban tartózkodik.

- Szóval - sóhajtott Evelyn -, Párizsba költözött?

- Úgy van - felelte a portás, majd az egyik kapuszárny mögül széket húzott elő, leült és rágyújtott. - A repülőgép feltalálása óta Párizs elég gyorsan megközelíthető. Én emlékszem olyan időkre, amikor ez még komoly utazásnak számított.

- Megtudhatnám öntől Mrs. Brandes párizsi címét?

A portás becsoszogott a házba. Mikor visszatért, drótcsíptető volt a szemén, és egy kockás táblájú noteszban böngészett.

- Megvan!... Erre a címre adtuk fel a bútort. Tetszik írni?... Az ilyesmit jó felírni, már csak azért is, hogy az ember ne mérgelődjék, ha elfelejtette. Tehát: Párizs... Megvan?... rue Mazarin 7...

- Köszönöm. Viszontlátásra, nagyon sietek.

- Én még kissé itt maradok és dohányzom.

- Kellemes üldögélést.

6

...Éjszaka nem hunyták le a szemüket. Nagy probléma Westonéknál: Párizsba utazni! Útiköltség, szálloda, vendéglő... &quot;Istenem, miből?&quot; - sóhajtott az özvegy. Valamikor jelentéktelen összegnek számított volna egy ilyen kirándulás költsége.

Valamikor! Amikor szegény megboldogult Mr. Weston nem ugrott be abba a szerencsétlen telekspekulációba, még autójuk is volt.

- Bizony, megint csak Marius segíthet rajtunk - sóhajtotta Mrs. Weston.

- Én azt hiszem, hogy a bácsira számíthatunk.

És nem csalódtak. Másnap délelőtt Evelyn ott állt a szép próbateremben, ahol frissen vasalt ruhák kellemes szaga adta meg a délelőtti munka hangulatát. Mr. Bradford épp egy próbabábura fércelt kabát előtt állt, és műértő arccal nézegette.

- El fogsz utazni a kontinensre - mondta, és szájában néhány gombostűvel, kissé oldalt hajtva a fejét, mellényzsebéből lapos, kerek krétát vett elő, hogy megjelölje a gombok helyét. - Előteremtjük majd a pénzt. Végére kell járnunk ennek a dolognak, akár lesz belőle valami, akár nem. A sors olyan, mint egy részeges szabász: mikor belevág a szövetbe, még nem lehet tudni: felöltő lesz-e belőle vagy nadrág. Kétszáz font készpénzem van, fiam, ezt odaadom neked az útra. Én azt hiszem, hogy az Isten ujja volt ennek a fegyencnek végrendelete, bár az ilyen emberek szerintem megbízhatatlanok. De én sem tudnék többé nyugodtan aludni, ha nem néznél utána a gyémántnak. És egy szabónál fontos a nyugodt álom, mert a szellemi munka ezt megkívánja.

Evelyn azonban nem figyelt a nagybátyjára.

Véletlenül lenézett az ablakon, és a szemközti járdán megpillantott egy magas, kopasz embert, eltorzult orral...

7

Lord Bannistert, a kitűnő tudóst igen kellemetlen meglepetés fogadta este a kikötőben, mikor gyönyörű, hatalmas Alfa-Romeójával stoppolt és kiszállt. A Calais felé induló hajó körül újságírók és fényképészek szállták meg a terepet. A lord, mint általában a tudósok, szerény és félénk ember volt. Gyűlölte a publicitást, amely bizonyos teljesítmények után még egy természetbúvárt sem kímélt meg. Lord Bannister, bár negyvenéves sem volt, igen szép pályát futott be, és az álomkór gyógyítása körül szerzett érdemeiért, állítólag, Nobel-díjat fog kapni. Legutóbb az angol király személyesen tűzte frakkjára a legnagyobb kitüntetések egyikét, és kutatásainak népszerűsége már eljutott a legkülönb elismeréshez: amikor a tömeg divatot csinál valamelyik tudományos elméletből, amelynek, alapjában véve, egy szavát sem érti. Lord Bannister álomkórelmélete (a predesztinált fajokról) a szellemi sznobizmus diadalmas zászlajával bevonult a kávéházba, zsúrra és feltűnni vágyó banktisztviselők szókincsébe, a pszichoanalitika és a relativitás mellé, ahonnan már csak egy lépés választja el a boldogtalan teóriát valamelyik napilap vasárnapi mellékletétől.

Párizsba készült, a Sorbonne meghívására, felolvasást tartani. Onnan fél évre Marokkóba utazik, ahol kísérleti telepe van, trópusi betegségek tanulmányozására, gyönyörű kastélynak is beillő villája. Az év nagy részét itt szokta tölteni. Már vágyott a trópusi magány után.

Zárkózott, komoly ember volt, amellett szerény és félénk is.

Mellékesen néhány családi tragédia lapult meg valahol az élete mélyén. Azt tartották róla, hogy szerencsétlen ember. Testvérei fiatalon elhaltak, és jelenlegi utazása a rossz házasságok happy endjével állt összefüggésben: aznap mondták ki a bontó ítéletet válóperében. Örült, hogy sikerült titokban tartani ezt a kínos ügyet. Állandó rettegésben élt, hogy valamelyik újságíró, mert ezek valóságos falkában követték, mégiscsak rájön, hogy válik a feleségétől.

Érthető tehát, hogy lord Bannister rémülten torpant meg a fényképezőgépek felől sistergő magnézium salvé előtt, annyira rémülten, hogy hátrahőkölve egy nyomába siető hölgyet véletlenül elgáncsolt, és az illető kalapdobozának, valamint kézitáskájának társaságában, szép hosszában elnyúlt egy pocsolya kellős közepén. Az újságírók, tettük következményétől megrémülve, elmenekültek. A lord nem tudta, mit tegyen. Búvárkodásai közben az adott helyzettel analóg eset nem fordult elő. A jól öltözött hölgy feltápászkodott, és mint valami vértanú nézett a tudósra.

- Bocsánat... - hebegte a lord -, minden kárát megtérítem... Lord Bannister vagyok.

- A tudós! - kiáltott a hölgy lelkesen, megfeledkezve a kéményseprőszerű átalakulásról. - Igazán örülök, hogy megismerhettem, Mylord.

- Részemről... - hebegte a tanár, és némi önuralommal megfogta a lelkes leány sártól csepegő, nyújtott kezét. - Én is örülök, illetve sajnálom...

Rettentő kínban igyekezett kievickélni a csődületből. Pedig eredetileg meg akarta várni, amíg felrakják az autóját. De már ezzel sem törődött. Igazán nagyon mérges volt erre az ügyetlen leányra. Lehet, hogy ezt is megírják a lapok. Ó, uram! Mit írnak meg a lapok?! Szerencsére a válóperét nem szimatolták meg. Csak ne lenne ismerőse a hajón. Ez nem volt valószínűtlen óhaj, miután Bannister a legkisebb dózisokban adagolta ismeretségét. Csak azzal ismerkedett meg, akivel szemben kényszerhelyzetbe került. Ugyanis jó ember volt, tehát kifejezetten barátságtalan nem tudott lenni.

Ez alkalommal nem volt szerencséje a hajón. Mint a komprimált Tíz Csapás, elsősorban Holler szerkesztő tűnt fel, széles arcával, arany csíptetőjével. Egy sajtónagyhatalom, azok közül, akik már többször méltatták a lord működését. És micsoda szerencsétlenség! Szintén Marokkóba utazik, mert mindig Afrikában tölti a szabadságát. Hollerrel legalább tíz percet kell beszélgetni, és miután a szerencsétlenség ritkán jár egyedül, a párizsi polgármester is ezzel a hajóval tér haza londoni látogatásából, szintén ismeri Bannistert, mert jelen volt, midőn a Sorbonne-on díszdoktorrá avatták, és így a tíz percet prolongálni kellett félórára, súlyosbítva egy koktéllal és a párizsi polgármester rendkívül szóbő élettársával. A szóbő élettársakkal szemben a lord különös ellenszenvvel viseltetett.

A polgármester örömmel újságolta, hogy valószínűleg őt is beválasztják abba a bizonyos erkölcsöket védő egyesületbe, amelynek lord Bannister védnöke volt. A lord kijelentette, hogy szerencsésnek érzi magát, ha a polgármester tagtársa lesz. Holler megígérte, hogy Párizsban félbeszakítja az utazását, és írni fog Bannister előadásáról. Legfeljebb repülőgépen utazik Marokkóba.

Néhány undok tolakodó autogramot kért. Ez is micsoda őrület! Ezzel az autogrammal! Közben vigyorognak rá, és szemérmetlenül végignézik, mint aszfaltbetyárok a hetyke bakfist. Neki viszont nyájasan kell visszapillantania. Zúgott a feje, és verejték gyöngyözött homlokán.

- Látott ön már, Mylord, napfelkeltét a Csatorna felett?

Ezt a hülyeséget természetesen Holler kérdezte. És felelni kell rá. Nincs pardon.

- Már a napfelkeltét?... - tűnődött a tudós valami válaszfélén. - Még nem láttam. De azt hiszem, alkalmilag...

- Megbeszéltük Holler szerkesztő úrral - szólt közbe a polgármester -, hogy nem pihenünk le a hátralevő három és fél órára, hanem kora hajnalban megtekintjük a napot, amint ébred a Csatorna felett.

- Ugyanis mi természetbarátok vagyunk - indokolta rögeszméjüket a szóbő élettárs.

- Ennek igazán szívből örülök - sóhajtotta a lord komor arckifejezéssel.

- Lady Bannister nem vesz részt a vacsorán? - kérdezte a szerkesztő, mert közben megütötték a gongot, és a vendégek az ebédlőbe mentek. A tanár elpirult. Még csak ez hiányzott!

- A lady?... Azt hiszem... - tanácstalanul körülnézett. - Nem hiszem, hogy részt vesz a vacsorán...

- Jobb is lesz az út elején a fülkében... - jegyezte meg a polgármester.

&quot;Micsoda hülyeség ez? - gondolta kínban, mint valami hazudozó elemista. - Mondhattam volna azt is, hogy a feleségem otthon maradt. De egyáltalán miért kell hazudoznom?&quot;

...Vacsora közben mindenki igyekezett legalább egy szót váltani a híres tudóssal. Miután kiszédelgett a fedélzetre, a polgármester karolt belé, hogy igen fontos ügyben egy másodpercre a kabinjába kérje. A fordulónál magnézium lobbant; Holler lefényképezi! A lord hagyta cipelni magát, zúgott a feje, karikák táncoltak a szeme előtt, és már attól sem ájult el ebben az érzéketlen, alvajáró állapotában, mikor a szóbő élettárs kigombolta előtte a blúzát, és megmutatta a bőrét, mert nyáron, ha csak a legkisebb mértékben megfogta a nap, tűrhetetlen viszketés kínozza, és utána hetekig nem képes húsételre nézni. Ez a trópusokon bizonyára gyakori tünet, és mit szoktak ott felírni ilyesmi ellen?

...Éjfél volt, mire lord Bannister betámolygott a kabinjába. Végre! Végre!

Kimerülten roskadt egy fotelba, elkészítette a teáját (ezt sohasem bízta másra), rágyújtott egy szivarra, és hogy zsibongó idegeit megnyugtassa, olvasni kezdett. Rövidesen, ott helyben, ülve elaludt, halálosan kimerülten.

...Ekkor kinyílt a fülke ajtaja, lila pizsamában az a bizonyos, kellemetlen körülmények között megismert hölgy lépett be hozzá, jó erősen megrázta a vállát, és így szólt:

- Evelyn Weston vagyok. Kérem, engedje meg, hogy itt töltsem önnél az éjszakát...

 
HARMADIK FEJEZET

A kajüt romokban hever. A tanár tehetetlen, Evelyn alszik. A felkelő nap rossz megvilágításba helyezi őket. A fegyenc kitűnő referenciái dacára kénytelen más elhelyezkedést keresni. Corned-Beef jogos önvédelmet követ el egy sofőrön, és ezzel háziasságát bizonyítja. Gordon a lakásán keresi fel Buddhát. Evelyn lemondja Mr. Wilmington vacsoráját, és megterít.

1

Mikor Evelyn hosszas tisztálkodással megszabadult a rátapadó sártól, besietett a szalonba. Maga sem tudta, miért jön zavarba a tanár jelenlététől. Érezte, hogy milyen kislányosan ostoba dolog ez; lesütni a szemét. Vacsora után azonnal a kabinjába ment. Lefekvéshez készült, de utóbb mégis odaült az ablakhoz, és olvasott.

Először életében ült hajón. A Csatorna, mint általában, most is kissé hullámos volt. Szédülni kezdett. Letette a könyvet, hogy sétáljon néhány lépést a friss levegőn. A fedélzeten senki sem tartózkodott rajta kívül. Nyomasztó, borús éjszaka nehezedett a Csatornára.

Egészen a hajó tatjáig sétált, és miután kissé jobban lett, elindult visszafelé. A hajó, mintha egyedül utazna rajta, kihaltnak látszott. Sehol egy utas vagy matróz. Sietett. De mielőtt a kabinjához érhetett volna, húsz lépés sem választotta el a fülkéjétől, megtorpant.

Egy ember állt az ajtaja előtt! A fegyenc!

Szívére szorította kezét. Mit csináljon? Nevetséges... Hiszen nem fogja megtámadni ez az ember itt a hajón! Hiába igyekezett azonban megnyugtatni magát. A két nap izgalmas eseményei, a szokatlan tengeri út, az egyedüllét hisztérikus állapotba hozták. Egész testében remegett...

A hatalmas, kopasz ember szétterpesztett lábakkal állott, és a cigaretta fénylő parazsánál egy másodpercre eltorzult orrának körvonalai is kirajzolódtak.

Hirtelen elhatározással megindult. De az az ember, pontosan ott az ajtaja előtt, mozdulatlanul szembefordulva áll...

Mit csináljon?... Istenem!

Közvetlen mellette egy kabin kivilágított ablakára figyelt fel. A rettegéstől összekoccant a foga, és már nem remegett a teste, hanem görcsösen rázkódott. Jóformán öntudatlanul, a pánikba jutott ember ösztönösségével benyitott ebbe a fülkébe.

- Evelyn Weston vagyok. Kérem, engedje meg, hogy itt töltsem önnél az éjszakát... Üldöznek!

2

Azt hiszem, a tanárt az sem lepte volna meg jobban, ha a londoni lakásában merengő, kitömött rinocérosz lép be a kabinjába, hogy egy barátságos pókerre invitálja, ha nem alkalmatlan a személye... Ez különben is a jobbik eset lett volna Bannister számára, mert egy kártyás rinocérosszal szemben talán könnyebben találja el a megfelelő hangot, mint ezzel a hölggyel itt, lila pizsamában, akit Evelyn Westonnak hívnak, papucsban van, és üldözik.

Elsősorban úgy vélte, hogy leghelyesebb, ha azonnal felemelkedik, azonban átkozottá tette a helyzetét régi haragosa, a teáscsészék kiterjedt családjának egy tagja, amely megragadva a kellő alkalmat, nyomban a földre zuhant. De az asztalkendő, ez az undok polip, közben a gombjára csavarodott észrevétlenül, rojtjaival, ettől azután elindult a cukortartó, a borszeszfőző, és végül a könyv, mint valami Dugovics Titusz, magával rántott egy rumosüveget a mélybe.

Ilyen még egyszerűen nem volt!

A nő jött, és a helyiség berendezése romokban hevert. Széttörő tárgyak haldokló csörömpölése töltötte be a kabint, és a kiborult porcukor csendesen agonizált egy rumtócsában a szőnyegen.

- Mivel szolgálhatok? - kérdezte lord Bannister csüggedten.

A leány szomorúan meredt a kabin egykori berendezésére.

- Kérem... engedje meg, hogy itt töltsem az út hátralevő részét. Hiszen nemsokára megérkezünk... Üldöznek...

- Talán a kabinjához kísérem...

- Nem, nem! Nem engedem, hogy kilépjen... hogy miattam önt is... bántsák! Gyilkosok lesnek rám! Az egyik hat évet ült most... Bocsánat... máris megyek - és elindult...

A tanár látta, hogy a lány reszket. Nem engedte kilépni a kabinból. Megfogta a kezét. Jéghideg volt.

- Üljön le, kérem. Mindenekelőtt igyon egy korty whiskyt.

Miután leült, és megkóstolta a whiskyt, kissé nyugodtabb lett. Lord Bannister viszont annál nyugtalanabb.

- Nem tartom ezt... egészen elfogadhatónak - mondta.

- Egy gyilkos üldöz... Itt áll kint... nem merek a kabinomig sem menni... - hebegte Evelyn.

- Na de hát az én kabinomban nem maradhat így... reggelig. Ezt úgy az ön jóhíre, mint az én felfogásom tiltja!

- Igaza van, Mylord... - Elindult az ajtó felé, de olyan szánalmas volt félelmében, olyan siralmasan gyáva, hogy a tanár eléje állt.

- Így nem engedem el. - Idegesen járkált, és néhány pennyt csörgetett a zsebében. - Azt hiszem, nincs abban semmi, ha ilyen izgatott állapotban egy orvos társaságában tölt néhány órát. Tessék, foglaljon helyet. Nemsokára hajnal lesz, és Calais-ba érünk. - Nem túl barátságosan mondta ezt, és még hozzátette, hogy: - Ne vegye rossz néven, ha ideges vagyok. De hát, végre is... egy gentleman élete nem átjáróház.

Kissé dühös volt. Egyszerűen leült az asztalhoz, felütötte a könyvét, és olvasni kezdett. Evelyn nagyon szégyellte magát, és szomorúan figyelte Bannistert. Azután letérdelt a szőnyegre, és látogatásának következményeit kezdte szedegetni. A tanár önkéntelenül odapillantott. Hm... úrinőnek látszott. Pedig bizonyára valami kalandor vagy még rosszabb.

- Ne fáradjon - mondta -, reggel a boy eltakarítja.

- Tanár úr... én igazán végtelenül sajnálom...

- Kérem, most már nyugodjunk bele. Ez a pár óra majd elmúlik, és remélem, nem lesz pletyka a dologból, mert azt nem szeretném. Tulajdonképpen mit akarnak magától, miss Weston?

- Egy régi családi ékszer után kutatok. És egy gyilkos, aki véletlenül értesült az ékszer rejtekéről, állandóan a nyomomban van.

- Nagyon sajnálom. Általában sajnálom az embereket, hogy annyi szenvedést és erőfeszítést pazarolnak mulandóságokra. Pénz, családi ékszer... Ha tanult volna filozófiát, kisasszony, akkor tudná, amit Arisztotelész mondott: &quot;Ami nem örök, az nem igaz.&quot;

- Én tanultam filozófiát, Mylord, de sajnos, úgy tudom, hogy ezt nem Arisztotelész mondta, hanem Hermész Triszmegisztosz.

Kínos szünet támadt. Őlordsága mindig tudta, hogy a filozófia gyenge oldala. Éppen ezért jobban fájt balfogása, mintha olyan pontján éri a döfés, ahol védettebbnek érzi magát.

Kimérten felelt:

- Az időpont nem alkalmas tudományos eszmecserére. Különben is úgy tudom, hogy nem ez okból látom magát vendégül nálam.

És újra a könyv fölé hajolt. Egy gentlemannek kötelessége megvédeni állítólagos veszélyben levő hölgyeket, de társalognia nem kell velük. Különösen, ha ezek egy világhírű tanár filozófiai idézetét kijavítják. És még különösebben akkor, ha elég vakmerőek ahhoz, hogy igazuk is legyen. Evelyn ijedten ült le Bannister mögött az egyik karosszékbe. Nem szólt többé.

A tanár a könyvbe nézett, de nem olvasott. Dühös volt erre a nőre. Már másodszor viharzik így át a nyugalmán, hirtelen felfénylő, élénk szőkeségének villámlásával. Mint a ciklon!

A ciklon!

Ez a helyes hasonlat. A tanár már átélte azt a fülledt, trópusi szélcsendet, mikor a falevelek lomhán rezdülnek, forró nyugalom feszíti a levegőt, és egyszer csak jön a forgószél!

Vajon mit csinál most a lány? Azért lassanként belátta, hogy kissé túl ridegen bánik ezzel a bölcsészetben járatos égiháborúval. Bizonyára szomorúan ül itt mögötte, valószínűleg sír, és moccanni sem mer.

Megfordult, hogy egy barátságos szót szóljon vendégéhez.

Evelyn aludt.

Nyitott szájjal, a támla sarka mellett lebillent fejjel, úgy aludt, mint valami hatalmas csecsemő.

A tanárnak el kellett ismerni, hogy ez a lány nagyon szép így.

Errenézve dörmögött valamit, azután tovább olvasott, időnként egy nyugtalan oldalpillantást vetve Evelyn felé. De az rendületlenül aludt. Nagyon fáradt lehetett.

3

Másfél óra múlt el így. A lány szabályosan lélegzett, a tanár szabálytalanul olvasott.

Hajnalodott.

Bannister nyugtalan lett. Nemsokára megérkeznek Calais-ba. Legfőbb ideje, hogy a leány a kabinjába menjen, mielőtt a többi utas felébred, és megélénkül a fedélzet...

- Miss Weston!

A lány ijedten ugrott föl. Egy pillanatig nem tudta, hogy hol van. Azután úgy látszott, nagyon elszégyelli magát. Csak az utóbbi két nap rendkívüli eseményei zaklathatták fel annyira az idegrendszerét, hogy ilyen nagymértékben eltúlozta éjszakai találkozását Gordonnal.

- Kérem, tanár úr, bocsásson meg.

- Tisztában vagyok a mai nők idegrendszerével - felelte legyintve. - Most szépen menjen a kabinjába, nehogy észrevegyék.

Az ajtóig kísérte Evelynt, és a leánnyal együtt kilépett. Ekkor történt a katasztrófa. Az ördög sem tudta volna jobban kiszámítani! Pontosan a kajüttel szemben, a korlátnál állott a polgármester, bőbeszédű hitvesével, Holler szerkesztő társaságában, várakozva a nap felkeltére. Evelynt és a tanárt nyomban meglátták. Meglátta a polgármester, beszédes hitvese, Holler szerkesztő és a nap azon frissen, ahogy felkelt a Csatorna felett.

Evelyn lila kimonóban volt. A tanár egy izgalomban... Néhány pillanatnyi csend támadt, azután a polgármester szólalt meg harsányan.

- Hát mégis megtekinti a napfelkeltét, Mylord? Sőt, amint látom, lady Bannister is tisztelője a természetnek?!

Közben Holler lefotografálta őket, mellén függő Kodakjával, miután a Csatorna felett ébredő nap éppen a bambán néző ifjú párra tűzött. A következő pillanatban már odalépett hozzájuk, hogy bemutatkozzék.

- Örülök, hogy megismertem, lady Bannister. Holler szerkesztő...

A polgármester is bemutatkozott, szóbő élettársával együtt. Egy pillanatig sem gondoltak arra, hogy a tanár kabinjából kilépő hölgy más is lehet, mint a felesége. Evelyn nem mert szólni, és lord Bannister is csak hebegett. Mire magukhoz tértek, a három kellemetlen természetbarát már tapintatosan távozott, miután az ifjú pár zavarát arra magyarázták, hogy lady Bannister hálóruhában volt. Egy úrihölgy nem szeret így mutatkozni. Holler rosszul tette, hogy odament, mondta a bőbeszédű hitves.

- Most valami bajt csináltam... - szólt rémülten Evelyn, mikor kettesben maradtak.

- Kedves kisasszony, ön olyan, mint a ciklon, csak valamivel veszélyesebb. Tudja kérem, hogy mit tett? Én nemrégen váltam el a feleségemtől! A lehető legnagyobb titokban. És ezek most azt hiszik, hogy maga a feleségem. Természetesen meg kell magyarázni nekik nyomban a tévedést...

- De Mylord! Akkor mit gondolnak majd rólam? És mit gondolnak önről! Remélem, gentlemannel van dolgom, aki tudja, mivel tartozik egy hölgy jó hírének.

- Sajnálom, kisasszony, de nem nősülök többször.

- Ilyen radikális megoldásra én sem gondoltam. Azt hiszem, elég lesz, ha Calais-ban együtt szállunk ki a hajóból. Hiszen azonnal megérkezünk. És addig csak higgyék, hogy a felesége vagyok. Így önről sem derül ki, Sir, hogy elvált. A kikötőben azután, ha elmentek az ismerősök, megköszönöm a kedvességét, és ígérem, hogy nem lát többé.

- Kezet rá!

Most már igazán csak a kikötőben következett néhány kínos perc, mialatt a szerkesztő úrtól meg a polgármestertől búcsúzkodtak, és ezek Evelynt állandóan &quot;Mylady&quot;-nek szólították, amitől a tanár másodpercenként elpirult. De végre egyedül maradtak. Bannister várta, hogy partra tegyék az autóját. Néhány nap előtt vásárolta a remek Alfa-Romeót. Evelyn a párizsi gyorsra vitette a poggyászát, azután elbúcsúztak.

- Igazán köszönöm, és nagyon szégyellem magam - mondta Evelyn.

Azután lassan, szomorúan elment.

A tanár utánanézett. Vajon ki lehet ez a lány? Nem mindennapi nő, az bizonyos. És igazán nagyon kedves. Szinte hiányzik... Szép kis felfordulást csinált az életében. Most már Párizsban hazudozhat mindenfélét arról, hogy hol hagyta a feleségét. És Bannister gyűlölte a hazugságot. Elsősorban azért gyűlölte, mert szerinte kényelmetlenné teszi az ember életét, és a tanár szeretett kényelmesen, nyugodtan élni. Azért kedves nő...

És újra maga előtt látta, ahogy ott aludt, mint valami hatalmas csecsemő; nyitott szájjal, félrebillent fejjel.

4

Evelyn szomorúan gubbasztott a pullmankocsi sarkában. Míg a tanár közelében volt, ha csak néhány órán át is, de érezte, hogy milyen az, ha egy férfi áll a szegény üldözött leány mellett. Most megint nem volt senkije.

Kevesen utaztak. Sikerült olyan szakaszt találnia, ahol rajta kívül nem ült senki. Vidám szántóföldek, ritkás facsoportok váltakoztak a vonat mentén, amely gyorsaságának gőgjében megvető füttyel rohant el a kisebb megállóhelyek mellett.

Becsapódott a fülke ajtaja.

- Szabad, kérem?

Egy hatalmas ember lépett be. Kopasz volt, és az orrát régi sebhely nyoma torzította el. Csodálatosképpen Evelyn most nem ijedt meg annyira. A rémület, amely a hajón elfogta, inkább a kimerült idegek játéka volt, mint valóságos gyávaság. Azért félt ettől az embertől most is, de nem olyan nagyon.

Biccentett, mint aki felel a kérdésre, de elutasítja az ismerkedést. Azután ismét kinézett az ablakon.

Néhány kecske harapdálta a töltés szegényes fűcsomóit.

- Helytelenül teszi, miss Weston, ha elzárkózik attól, hogy beszélgessünk. Nem árt megismerni azokat, akik benne vannak a játszmában.

Hűvösen, nyugodtan fordult a beszélőhöz.

- Nem kívánom az ismeretségét, miután ismerem már. Ön Charles Gordon fegyenc, aki nemrégen szabadult Dartmoorból, és most megkísérli, hogy a néhai Jimmy Hogan hagyatékát elrabolja. Ezt nevezi röviden játszmának?

A fegyenc mosolygott.

- Ha el akarnám rabolni a Buddhát, akkor óvakodnék attól, hogy ismeretséget kössek önnel, és így bűntény esetén nyomban gyanúsítottat is tudjon produkálni a rendőrség számára.

Ez logikusan hangzott.

- Mit akar tehát?

A férfi elővette a cigarettatárcáját.

- Megengedi, miss Weston, hogy rágyújtsak?

- Tessék.

- Egyezséget ajánlok. Az én tapasztalatom és leleményességem komolyabb esélyt jelent, mintha egyedül fog hozzá a szobor felkutatásához. Mert ugyebár, bizonyos fokig a bűnözés eszközeivel kell megkeríteni a gyémántot. Az ékszer ugyan jogos tulajdona, és törekvése nem éppen törvényellenes, de hozzá kell jutnia egy szoborhoz, ami másé, még akkor is, ha a belsejében az ön holmija van. Nem hiszem, hogy ezt a tényt közölné a Buddha birtokosával, tehát a célhoz vezető út mégiscsak a megtévesztés, esetleg lopás. Szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy mint bűnöző, kitűnő eredménnyel működtem eddig, és elsőrangú referenciákkal szolgálhat rólam a Scotland Yard. Enyhén szólva gyerekség lenne visszautasítani ajánlatomat, amelyet természetesen ötvenszázalékos alapon képzelek el.

- Ha jól értem, társulni akar velem?

- Úgy van.

- Beszélhetek őszintén?

- Mesterségemmel ritkán jár együtt a túlfinomult lelkiállapot.

- Helyes. Tehát akkor vegye tudomásul, hogy nincs a világon olyan gyönyörű ékszer vagy olyan hatalmas örökség, amiért én egy gazemberrel társulnék.

A fegyenc elmélázva nézett ki az ablakon, és lassú, mély szippantásokkal cigarettázott.

- Nem tudtam, hogy maga ennyit ad az etikettre.

- De most már tudja.

- Az ügynek van még egy szemszöge, amely figyelemre méltó. Én természetesen hozzá akarok jutni a szoborhoz akkor is, ha nem fogadja el az ajánlatomat. Törekvésem közben nem válogathatok az eszközökben. Lehet, hogy kirabolom magát, leütöm, megölöm vagy ilyesmi... Végre is az üzleti tisztesség nem kötelez semmire, ha nem állapodunk meg.

- Könnyen lehet. És miután ezt megbeszéltük, üljön át, kérem, egy másik fülkébe.

- Csak még egyet mondanék...

- De ugye ez biztos?

A fegyenc arca kissé ibolyaszínű lett a dühtől.

- Komolyan azt hiszi, hogy harcolhat ellenem?! - kiáltotta. - Amint látja, anélkül hogy az eladási napló birtokába jutottam volna, magával együtt útban vagyok a cél felé!

- Mert nyomon követett!

- Ezentúl is követni fogom.

Evelyn vállat vont.

- Remélem, hogy sikerül becsapnom előbb-utóbb. De ha nem, akkor legyen magáé a gyémánt... - felemelkedett -, azt akarja, hogy meghúzzam a vészféket?

- Nem. Máris megyek. Csak közlöm, hogy okosabban teszi, ha ideadja a birtokában levő eladási naplót. - Azt már nem mondta, hogy a vámvizsgálatnál megfigyelte, mikor Evelyn poggyászát felnyitották, és látta a kisebbik, sárga bőröndben a könyvet. - Ez esetben ötven százalékot ajánlok fel...

- Hármat számolok, azután meghúzom a vészféket.

A fegyenc, mint önérzetes szereplők az operett fináléjában, összevágta a bokáját:

- A viszontlátásra.

- Egy... kettő...

A fülke ajtaja becsapódott.

A fegyenc egy távoli, harmadosztályú szakaszban megkereste a barátját. Ugyanis két régi cinkosa társult be az ügybe, és vele jöttek Londonból.

- A lány makacs - közölte első számú cinkosával. - Ahogy megbeszéltük, Rainer.

Rainer egy szomorú arcú, cvikkeres, ősz úr, aki kereskedelmi utazónak látszott, holott rablógyilkos volt, siránkozó, kedvetlen hangon felelt:

- Jó, jó... majd elintézzük. Nincs egy mai újság magánál véletlenül?

5

...Evelyn belülről nem fogadta olyan biztonsággal a fegyenc szavait, mint ahogy mutatta. Nagyon valószínűen hangzott, hogy nincs sok esélye sikerrel küzdeni Charles Gordon ellen, aki rablógyilkolás terén elsőrangú referenciákkal rendelkezik.

De mit tegyen? Társuljon jogos örökségének megszerzésére egy rovott múltú egyénnel? Tanácskozzon egy gyilkossal? Mit is szokott mondani Bradford bácsi? &quot;A tisztesség olyan, mint az igazi úriszabó: nem ismer alkut.&quot;

Lesz, ami lesz! Harcolni fog!

Mindenütt van rendőrség, mindenütt akad gentleman, aki adott esetben megvéd egy hölgyet. És ha nem? Jöhet újra a szegénység.

Végre is mit tehetnek ellene?

...Mikor a vonat befutott Párizsba, megkapta a választ erre a kérdésre is. Alacsony, ősz csomaghordó ragadta meg elsőnek kisebbik, sárga bőröndjét, és rohant a kijárat felé. Evelyn a másik poggyász mellett várt rá, hogy ismét jelentkezzék.

De a csomaghordó még jó tíz perc múlva sem tért vissza. Egyáltalán, ez a csomaghordó soha többé nem tért vissza. Elvitte a sárga bőröndöt, amiben az eladási napló volt. Ha Evelyn ismeri történetesen a harmadosztályú utasokat is, akkor tudta volna, hogy a csomaghordó Rainerrel azonos, aki közvetlenül érkezése előtt, egy sapka és egy zubbony segítségével átváltoztatta külső megjelenését, hogy elég megtévesztő legyen a rögtönzött szerephez.

&quot;Még jó - gondolta Evelyn -, hogy az eladási naplóból kitéptem a fontos lapot, és az írómappámba tettem, a nagyobbik bőröndömbe.&quot;

Gordon már nem találta ilyen jónak az esetet, mikor szorgalmasan végiglapozva a naplót, éppen az a lap hiányzott, amelyen a május havi feljegyzésekkel együtt a Buddha eladásának dátuma is szerepelt.

- Nem értem - mondta Rainer, miután néhány percig figyelmesen szemlélte, amint Charles Gordon két öklével a homlokát üti -, miért ilyen ideges? Továbbra is szemmel tartjuk a leányt, és kész. Majd csak kiderül előbb-utóbb, hogy kit keres Párizsban, és annál lesz a gyémánt.

- Ó, maga optimista! Honnan tudja, hogy legközelebb nem fog becsapni bennünket?

- Gondolom. Jelenleg Corned-Beef követi. Talán a legközelebbi lépésnél már nem is lesz a címre szükség, amit nem ismerhettünk meg, mert maga néhány órával később szabadult. Ez az átka a fegyházéletnek: az ember nem távozhat az intézetből akkor, amikor éppen kedve tartja. Hol ebédel?

A fegyencet olykor idegroham környékezte Rainer váratlan és általában hétköznapi kérdéseitől.

- Köszönöm! Én már jóllaktam!

- Akkor ajánlom, hogy igyon kávét a Café Rome-ban, de az emeletre menjen, mert ott egy török nő főzi, és... Na! mit dobálózik?!

Hajszálnyira a feje mellett repült el egy nagy könyv. Ebéd után Rainert felhívták a Café Rome-ban telefonon:

- A hölgy negyvenféle járműre szállt fel - jelentette Corned-Beef -, úgy látszik, sejtette, hogy követik, és így akart lerázni mindenkit a nyomából. Természetesen nem sikerült. Végül a rue Mazarin 7. alá ment, onnan a rue Salpetrière 12-be, a &quot;Columbus&quot; utazási iroda igazgatójához. Most bent tárgyal, én a szemközti fülkéből beszélek, látom, ha közben kijön, és tovább is a nyomában maradok. Mondja meg Gordonnak, hogy a rue Mazarin 7. alatt özvegy Mrs. Brandes iránt érdeklődött a leány, és megtudta, hogy csak Edward Wilmington, a &quot;Columbus&quot; iroda igazgatója lakik ebben a lakásban. Vagy nála van a szobor, vagy általa lehet a nyomára akadni. Jó lenne, ha Gordon felkeresné ezt a Wilmingtont, és egyenesen a szobor felől érdeklődne.

- Jó. Mindent elmondok Gordonnak. Nemsokára itt lesz.

- Megyek! A nő kijött...

- Halló!... Várjon...

- Mit akar?

- Nem tudja véletlenül: lesz ma lóverseny?

Corned-Beef szó nélkül letette a hallgatót.

6

A rue Mazarin 7. számú házban szomorú felvilágosítás várta Evelynt. Brandes hadnagy édesanyját fél esztendeje már, hogy eltemették. Nemsokára a leánya, Mrs. Wilmington is meghalt. Azóta az igazgató egyedül lakik a lakásban. Szerencsétlen embernek tartják. Anyósát és feleségét veszítette el rövid idő alatt...

Evelyn eleinte sokféle járműre szállt át, hogy ha követi a fegyenc, ilyen módon eltűnjön a tolongó utasok között. Néha hátrafordult, de egyszer sem látta Gordont.

Úgy látszik, sikerült lerázni!

Pedig tévedett.

Ugyanis Corned-Beef állandóan a sarkában volt. Ezért Evelyn hiába nézett hátra, a fegyencet sohasem pillantotta meg. Viszont azt a zömök, monoklis, rikító ruhájú embert, aki a túlsó járdán egy kisgyermek labdáját adta át atyai mosollyal, nem ismerte. Pedig ez a nyájas úr volt Corned-Beef, akit azért neveztek el a fagyasztott marhahúsról, mert hideg volt és buta.

A rue Mazarinról Evelyn azonnal a &quot;Columbus&quot; utazási irodába sietett, és rövidesen Wilmington úr előtt ült.

Az igazgató sovány, finom modorú, választékosan öltözött, feltűnően kék szemű, őszes hajú és ehhez képest fiatalos külsejű ember volt. Ez hát a szerencsétlenül járt Brandes hadnagy sógora, és könnyen lehet, hogy az egymillió font értékű szobrocska tulajdonosa is.

- Evelyn Weston vagyok.

- Mivel szolgálhatok, miss Weston?

- Egy régi családi emlék után kutatok. Négyszögű, díszes kis doboz, amelyen egy kerámiából készült, lehajtott fejű Buddha-szobor ül.

- Ismerem ezt a figurát.

- Úgy tudom, Brandes hadnagy úr vásárolta tizenöt év előtt, és később Mrs. Brandeshez került, aki nemrégen elhunyt...

- Már sejtem, miről van szó. Néhai anyósom műtárgyai között lesz ez a kerámia. Szegény, szerette az ilyen díszműveket. Most az én lakásomban van minden holmija.

Evelyn akadozva beszélt, mert szaporán kellett lélegzetet vennie izgalmában.

- Igen, igen... Szeretném megvásárolni a szobrocskát... Egy régi családi...

- Nagyon sajnálom, miss Weston, de a boldogult anyósomtól örökölt emléket nem bocsátom áruba.

- Szóval, megvan önnek ez a Buddha-szobor?

- Anyósom szerette a műtárgyakat, és sok ilyen csecsebecsét hagyott rám. Csupa kedves családi emlék, és egyetlen darabtól sem válok meg semmi áron. Ilyesmi angol úri családoknál nem szokás...

- Úgy tudom, hogy ezek a dolgok Brandes hadnagy úr birtokában...

- Szerencsétlen sógorom emlékét még kevésbé szeretném bolygatni. Sem a Buddha-szobor, sem más holmi nem eladó. - Közben telefonhoz hívták, és valakivel találkát beszélt meg estére, azután utasította a gépírónőjét, hogy rendeljen Félix Potainnél kétszemélyes hideg vacsorát. Azután már kissé ridegen utasította vissza Evelyn kérését. A lány tehát még azt sem tudta meg, hogy valóban birtokában van-e Wilmington a keresett Buddha-szobornak?

Valószínűnek látszott, hogy a szobor, ha még megvan, akkor ott áll valahol Wilmington lakásában.

Csüggedten ért ki az utcára. Tehát itt, a cél előtt torpan meg tehetetlenül. Ebbe nem nyugszik bele! Lehet, hogy az öreg fegyenc szelleme hirtelen segítségére sietett, vagy ami valószínűbb: bölcsész létére véletlenül egy praktikus ötlete támadt! Nem! Ezerszer nem! Megtalálja a módját, hogy bejusson Wilmington lakásába. Betör!

Megborzadt...

A közeli telefonfülkéből felhívta Félix Potaint.

- Itt &quot;Columbus&quot; iroda, Mr. Wilmington titkárnője. Főnököm nevében az imént kétszemélyes vacsorát rendeltem... Igen, igen... rue Mazarin 7... Hát kérem, a megrendelést szíveskedjék törölni... Valószínűleg holnap... Köszönöm...

Letette a hallgatót.

Most a fülke üvegén keresztül egy embert pillantott meg a túloldalon. Alacsony, kövér úr volt, rikító ruhában, monoklival... Már harmadszor látja ma... Az előbb a rue Mazarinon egy kisgyermeknek a labdáját adta át...

Nyomban tisztában volt vele, hogy őt követi. Ó, milyen ostoba volt. Hiszen valószínű, hogy a fegyenc keres majd egy embert, akit ő nem ismer, és így nyugodtan követheti, anélkül, hogy sejtené...

Akár őt követi, akár nem, meg kell szabadulnia ettől az embertől.

Kilépett a fülkéből. Mintha észre sem vette volna Corned-Beefet, sietett tovább. A sarkon taxiba ült, és bemondta a szállója címét. Később kinézett a kocsi hátsó ablakán. Egy autó követte. Valószínűleg a rikítóruhájú ül benne. Előreszólt a sofőrhöz:

- Monsieur... Itt van tíz frank... Egy aszfaltbetyár követ taxin. A legközelebbi sarkon forduljon be, és fékezzen annyira, hogy kiugorhassak. Azután menjen egy ideig cikcakkos úton, csalja maga után az üldözőmet.

A sofőr vigyorogva vette át a pénzt. A legközelebbi saroknál befordult, és nyomban fékezett, de nem állt meg.

Evelyn kiugrott az autóból, és egy kapu alá futott.

A sofőr beletaposott a gázpedálba, és továbbsiklott.

Mindez két másodperc alatt történt. A másik kocsi Corned-Beeffel máris bekanyarodott utánuk. A csel sikerült. Az üldöző gyanútlanul figyelte az előtte haladó autót, amelyből az imént ugrott ki Evelyn. És mert az üres taxi sofőrjének úgyis szüksége volt egy olajcsapra, miután sokszor lazult meg a tartályon a sróf, kikocsikázott, nyomában Corned-Beeffel, egy olcsó műhelyhez, a vincennes-i kapun túl, kis híján a Père-Lachaise nevű világhírű temetőnél.

Corned-Beef itt már sejtette, hogy baj van. Kiszállt, visszaküldte a taxiját, és a másik kocsihoz sietett. Ez csakugyan üres volt.

- Hol a hölgyutasa? - kérdezte a sofőrt.

- Nincs a kocsiban?

- Nincs.

- Nézze meg jobban, talán elbújt az ülés alá.

- Hallja! Maga tréfál velem?!

- Pillanatnyilag még igen - felelte vészjóslóan a sofőr, és úgy emelt fel egy nehéz franciakulcsot, mintha indián csatabárd lenne. Corned-Beef szeretett verekedni, és jelenleg a jogos önvédelem esetét látta fennforogni, de ilyen módon nem sokat tudna meg az emberétől, tehát jó arcot csinált az ügyhöz.

- Nézze, barátom, itt van tíz frank...

A franciakulcs csendesen lehanyatlott, és rézbőrű jellegét ismét elveszítve, közhasznúan függött a vezető kezében.

- Szóval, hol szállt le a hölgy?

- Mikor a partról a Boul' Mich'-re kanyarodtunk, lassítottam, és kiugrott. Azt mondta ugyanis, hogy ön egy aszfaltbetyár. Én elhittem.

- És most, miután megismert?

- Most már biztosan tudom.

Corned-Beef értesült arról, ami fontos volt számára, tehát elhatározta, hogy megveri a sofőrt. Hiába! Jogos önvédelem, az jogos önvédelem, akkor is, ha nem sieti el az ember. Elvette tehát a sofőrtől a franciakulcsot és félredobta, azután néhány percig ütlegelte, miközben nyakánál fogva, nyújtott karral jól a falhoz szorította, hogy rikító ruháját kímélje. Mivel így csak egy kézzel verhetett, hogy pótolja valahogy e fogyatékosságot, néha-néha ötletszerűen térden rúgta a taxi vezetőjét.

A műhely ősz tulajdonosa elhúzta közelükből az olajoskannát, és ráült, hogy mintegy páholyból szemlélje a tanulságos eseményt. Corned-Beef elengedte a vérző sofőrt, és két ujjával lefricskázott egy kis mészfoltot a kabátjáról.

- Komolyan úgy véli, hogy aszfaltbetyár vagyok?

A sofőr vért szipákolt.

- Hm... most, hogy jobban megnézem, mintha háziasabb benyomást tenne az emberre.

- Helyes. Akkor vigyen el a Café Rome-hoz.

A tulajdonos átadta a megfelelő olajcsapot, benzint pumpált a tartályba, a sofőr a helyére ült, becsapta az ajtót, és megindult monoklis, rikító ruhájú vendégével a Belváros felé.

Corned-Beef izgatottan rohant be a kávéházba.

Rainer úr, a rablógyilkos, éppen egy főorvossal sakkozott.

- Bocsánat - mondta, mikor megpillantotta üzletbarátját, és felállt -, én jövök lépésre.

Miután végighallgatta a köpcös szomorú mentegetőzésektől hemzsegő előadását, így szólt:

- Érdekes! Gordon előre érezte, hogy a nő értelmesebb magánál. Szerintem vagy nem kezdő a hölgy, vagy maga öregszik. Úgy látszik, az idő vasfoga a szolid életmódú rablókat sem kíméli meg. Gordon elment abba a &quot;Columbus&quot; irodába, amelyikről maga telefonált. Itt megvárjuk. Ez a napirend.

- Ki hitte volna, hogy ilyen alattomos ez a lány - kesergett Corned-Beef.

- Tapintatlan eljárás volt egy jóhiszemű bűnözővel szemben. Ez igaz. Mondja, mit kér manapság egy taxi a Père-Lachaise-ig?

Gordon jött vissza izgatottan.

- A lány?

- Mr. Gordon - hebegte Corned-Beef - a leány megszökött... kiugrott a kocsiból.

Gordon a fogát csikorgatta.

- Ostoba! Most menjen, keresse meg lord Bannistert, és tartsa szemmel. Valószínűleg találkozik majd miss Westonnal. A tanár a Ritzben lakik, talán az ő révén újra megkapjuk a lány nyomát. Ide várok értesítést. Rainer, maga marad összekötőnek. Én megyek.

- Hová?

- A Buddháért. A rue Mazarin 7. alatt van a lakása.

- Legalább igyon előbb egy feketét - ajánlotta Rainer.

- Hülye.

7

Evelyn, miután megszabadult kísérőjétől, visszafelé ment a Szajna-parton. Egy régiruha-kereskedés előtt megállt. Nézegette a kirakatokat, azután bement.

- Fekete szobalányruhát kérek, és csipkés kötényt adjon hozzá, amilyen a kirakatban van.

Ott helyben átöltözött. Egy közeli kereskedésben kis fekete lakktáskát vásárolt, ebbe tette összehajtogatva saját ruháját. Mikor ezzel elkészült, keresett a közelben egy Félix Potain-féle csemegekereskedést. Ilyen Párizsban minden környéken van. Potainnél kétszemélyes hideg vacsorát csomagolt be, azután a rue Mazarin 7. számú házhoz sietett, és becsöngetett Wilmington lakásába. A takarítónő nyitott ajtót.

- Félix Potaintól vagyok. Vacsorát hoztam.

- Igen, tudom... - dörmögte a gazdasszony. - Tessék csak letenni.

- Ha megengedi, majd én megterítek, és elrendezem a tálakat. Egy Potain-vacsora csak úgy szép, ha szakszerűen szervírozzák...

- Tőlem...

Gyorsan és ügyesen megterített, elhelyezett mindent, közben a gazdasszony az egyik belső szobában piszmogott. Ezt az alkalmat használta fel Evelyn. Kisietett az előszobába, hangosan bevágta az ajtót, de nem ment el, hanem meghúzódott egy sarokban, a szekrény és a fal között. A takarítónő lassan kicsoszogott, megpróbálta a kilincset, hogy jól van-e bezárva az ajtó, és újra visszament. Félóra telt el. Besötétedett. Evelyn még mindig mozdulatlanul állt. Most az egyszer kedvezett a szerencse. A takarítónő kabátban, kalapban jött ki, kezében kis táskát és esernyőt szorongatott. &quot;Úgy látszik, csak bejárónő, és most megy haza&quot; - gondolta boldogan Evelyn. Úgy is volt.

Egyedül maradt a lakásban!

Besietett a szalonba, és meggyújtotta a villanyt. Félelmében és izgalmában lihegve kapkodott levegőért. A szalonban három vitrin állt, mindenféle csecsebecsékkel. Sorra nézte őket. A Buddha nem volt közöttük. Az ebédlő ajtaja nyitva állt, és Evelyn az ebédlőn keresztül belátott a túlsó szobába. Ennek a kisebb szalonnak most lassan kinyílt az egyik ablaka. Először két kéz jelent meg a párkány felett, majd felbukkant egy kopasz fej, eltorzult orral...

A fegyenc volt! Gordon!...

Evelyn megdermedt a rémülettől.

 
NEGYEDIK FEJEZET

Eddy Rancing nyomozni kezd, de csak hullafoltokat és külsérelmi nyomokat talál. Ezek nem érdeklik. Megismerkedik Viktóriával, a főkertész nejével, és bemutatkozik neki Mustár is, ez a bohém kérődző. Nem kell a &quot;karlsbadi emlék&quot;. Megfenyíti a szeszélyes Grétit. Egy gonosz manó tőrbe csalja. Átúszik a szomszédos községbe. Minden rossz, de a vége jó.

1

Mügli am See a Mügli-tó partján terül el, és arról nevezetes Svájcban, hogy a köztársaság legjelentéktelenebb helysége. Nyaralók és idegenek sohasem látogatják. Ide érkezett meg autóbusszal Eddy Rancing, hogy megismerje Wollishoff műszaki tanácsos urat.

Az ismerkedés nem ütközött különösebb nehézségekbe. Mialatt a vendéglőben vacsorázott, az ablaknál fegyelmezett sorokban, türelmesen tolongott a polgárság, mivel látni akarták az érdekes külföldit. Így azután csak rá kellett mosolyogni a legelső belépőre, jóságos, nyílt tekintetű, magas homlokú, ősz hajú úrra, akiről Rancing nyomban megállapította, hogy a helység bírája vagy természettudósa, és máris megismerkedtek. Az illetőről ugyan kiderült, hogy Guggenheimnek hívják, és átutazó halottkém, de ez végre is nem lehet akadálya annak, hogy felvilágosításokat kapjon tőle.

- Ismeri errefelé az embereket, Guggenheim úr?

- Na... Az én körzetem, hát eléggé ismerem. Tavaly, amikor tífuszjárvány volt, hosszabb ideig dolgoztam itt.

- Ismeri Wollishoff urat?

- Mikor halt meg?

- Még él. Legalábbis úgy tudom...

- Akkor nem volt szerencsém hozzá. Általában itt csak halottakkal szoktam összejönni, meg a csemegekereskedővel. A feleségem rokona. De különben nem élek nagyvilági életet. A mesterségem elmélyülést kíván.

Néhány mondattal igyekezett propagandát csinálni a halottkémlelés sokak által félreismert tudományának. Nem volt lélektelen szakmunkás. Hitt a mesterségében. Szerinte sok egyéniséget lehet belevinni, ha az embernek van érzéke hozzá, és nem fogadja el bírálat nélkül az ipar sablonjait. Nézzük például a hullafoltokat...

- Más alkalommal, kedves Guggenheim úr. Ne feledje el a szavát. Most elsősorban szeretnék megismerkedni Wollishoff úrral...

Guggenheim elszomorodott, de nem forszírozta tovább a tudományt.

- Wollishoff házában jártam egyszer. Őt személyesen nem ismerem. A házmestert kezeltem lezajlott élete után. Bizonyos külsérelmi nyomok arra indítottak, hogy konzultáljak a csendőrjárőrrel. Akkor jártam ott utoljára, mikor a páciens feleségét elvitték a külsérelmi nyomok miatt.

- És azóta?

- Azóta ül, mert kiderült a boncolásnál...

- Uram, a halottakat hagyjuk pihenni...

- Nagyon helyes. De előzőleg ne mulasszuk el megtekinteni őket. Mert az én elvem, uram: a boncolásig mindenki gyanús, aki él! Tavaly St. Gallenben...

Eddy Rancing sohasem tudta meg, mi történt Guggenheim úrral előző évben St. Gallenben, holott lehet, hogy ez a történet még érdekesebb volt a külsérelmi nyomokkal ékes házfelügyelő tanulságos eseténél is. Eddy Rancing fizetett és ment.

2

A kocsma előtt gondolkozni kezdett, hogy miképpen állíthatna be az árvaszéki ülnökhöz. Két percet sem tűnődhetett, mikor megjelent egy lidércnyomásszerű szobalány, valószínűtlenül pisze orral, és fájó zápfoga következtében fél arcán hatalmas daganattal, úgyhogy golyvája és daganata között az arcából nem látszott más, mint orrának két roppant sötét ürege. Egyenesen hozzálépett.

- Viktória vagyok, Kratochwil főkertész felesége.

- Mit kíván tőlem?

- Az öreg Johann Wollishoff üzeni, hogy szeretne beszélni az úrral, de tessék majd nagyokat ordítani, mert süket a szerencsétlen egy kicsit. A bal fülére. Az influenza ment rá. Tavaly vágták is.

Ámultan követte a dagadt arcú lányt, aki rendkívül óvatosan járt előtte a sötét úton. Eleinte azt hitte, hogy ez praktikus, de miután ötödször lépett bokáig érő tócsába, már tudta, hogy Kratochwil főkertész felesége, Viktória azért megy előtte ilyen óvatosan, hogy a sötétben ne kerüljenek ki véletlenül egy pocsolyát.

- Nem tudja, hogy miért küldte magát értem a tanácsos úr?

- Mi történt?

- Azt kérdeztem - ordította idegesen -, hogy miért küldte magát értem a gazdája?

- Mert a Helli nem volt otthon. Elment az újságokért Erlenbachba. Jár nekünk Zürichből a lap.

Puff!

Bokán felüli tócsába lépett.

- Tessék vigyázni, mert nedves az út - mondta Viktória, a főkertész felesége. - Jövőre lesz keramit. Már két városi embert zártak be, mert mindig ellopják. Most a Hütrich vállalta. Az biztos nem fogja ellopni, mert sokat volt bezárva.

Rettenetes lökést kapott hátulról... Egy tehén próbálta szabálytalanul előzni őket.

- Mondtam, hogy tessék vigyázni... Mustár, te betyár!!! Ez egy igazi bohém! Este jár haza, és mindig a gyalogjárón...

Hol van itt a gyalogjáró? - tette fel a kérdést magában kétségbeesetten Eddy, és felvette kalapját a sárból, mert a tovavonuló tréfás kérődző egy fidélis farklegyintéssel kiütötte a kezéből, és jót bökött hozzá.

Azért végül mégis megérkeztek a kastélyhoz.

Mikor belépett a gyönyörű, nehéz tölgyfa bútorzatú, régimódi ebédlőbe, elsősorban különböző nagyságú macskákat látott sétálni mindenfelé. Egy hatalmas, örökzöld cserép felett vörös bóbitás papagáj gubbasztott, az egyik karosszékben negyvenöt év körüli, szemérmes pillantású leány hímzett valamit. Egy sasorrú, kopasz úr néhány megdöbbentő hosszú, ősz hajszállal, botra támaszkodva jött eléje, és egyenesen karjaiba zuhant Rancingnak, mert rálépett hálókabátjának földig érő övére. Néhány másodpercig kimerülten pihent a vendég karjaiban.

- Már ezerszer mondtam nekik, hogy vágjanak le belőle... Sajnálják az anyagot... Egyszer a nyakamat fogom kitörni!... Nagyon örülök.

- Részemről a szerencse.

- Ki küldte?

Ordított:

- Eddy Rancing a nevem!

Most odajött a lány.

- Gréte vagyok... - mondta. - Apával hangosan kell beszélni, mert kissé nagyot hall. Foglaljon helyet.

Leült. Wollishoff kisasszonytól megtudta, hogy tíz ember jött lélekszakadva az ivóból, miután meghallották, hogy a halottkémtől tudakozódik utánuk. Erre természetesen nyomban üzent érte a műszaki tanácsos. Később meghívták, hogy maradjon néhány napra a vendégük, sőt azt is megengedték, hogy a szobájába menjen, lemossa magát, és az időközben elhozatott poggyászából tisztát vegyen.

Vacsora után barátságos ordítozással telt az idő. Az öreg két év előtt elvesztette a hangerősítőjét, amivel egészen jól megértette, amit beszéltek vele. De nem volt szíve hozzá, hogy újat vegyen.

Végül tizenegy óra felé Eddy rátért jövetele céljára.

Ekkor már három macska aludt csendesen a lábain.

- Londonból jövök, műgyűjtő vagyok.

- Mit mond?! - kérdezte leányát az asztmás ember mohó lihegésével Wollishoff. Gréte felsikoltott:

- Műgyűjtő!

Az öreg megértően bólogatott:

- Nekem van egy unokaöcsém, az optikus!

Közben megérkezett a patikus, színigazgató és egy színpadi szerző, Maxl úr, aki több éve írta már Tell Vilmos című drámáját, és abból élt, hogy mint világlátott embert, szívesen fogadták mindenütt. A fiatalember ugyanis valamikor Brünnben járt, egy marhakereskedő megbízásából.

3

Később Eddy félrevonult Grétével. Grétének sápadt kis arca bizonyos fokig citromszerű volt. Kék maslit hordott a hajában, és ha mosolygott, úgy nézett ki, mint egy lemondott japán miniszterelnök, mikor a híradóban szerepel. Rendkívül csúnya volt, és fokozta ezt a tulajdonságát két hamis fogsora.

- Kérem, én néhány elhunyt angol keramikus műveit gyűjtöm. Értéktelen holmik alapjában véve, de minden embernek van valami bogara.

- Nekem mondja? Van egy nénikém, aki állandóan kezet mos. De nem tud leszokni róla. Mondja, mi jó van abban, kezet mosni?

- Szóval én műgyűjtő vagyok...

- De mondja, az istenért, mi jó van abban a kézmosásban?

Rancing közel állt hozzá, hogy megüsse a lányt.

- Régi kerámiákat keresek - ismételte bágyadtan -, és egy cég naplójából megállapítottam a rám nézve legfontosabb dísztárgyak egykori vásárlóit. Az ön édesatyja tizenhét év előtt két kerámiát kapott Londonból, a Longson &amp; North cégtől.

- Azokat biztosan ki is fizették!

- Ez magától értetődik. Nem is erről van szó. Többek között érdekelne az &quot;Arató pár&quot; - szándékosan mondta hozzá ezt a kerámiát is, hogy ne legyen feltűnő az érdeklődés -, továbbá egy kis, kazettára dolgozott szobrocska, az úgynevezett &quot;Álmodó Buddha&quot;.

- Jaj, azt elajándékoztam régen.

Rancing körül egyet fordult a szoba! Úgy érezte, hogy le kell ülnie. Ugyanakkor borzasztó fájdalom nyilallt a bokájába. Egy bosszúálló, megtiport macska valamennyi körmével hántolni kezdte a harisnyáját.

- Ejnye, Gürti! - mondta negédesen a lány. - Ez oly szeszélyes!

- Elajándékozta?! Jaj... Igazán szeszélyes...

- Elajándékoztam. Nem szeretem azt az &quot;Arató pár&quot;-t.

Most már az újraéledő remény narkózisában nem is érezte a bokáját pusztító macska szűnni nem akaró szeszélyét.

- És az &quot;Álmodó Buddha&quot;?

- Az egy ócska limlom. A hálószobámban van. Akarja? Kihozom.

- Ha lenne olyan kegyes...

Abban a pillanatban, amikor a leány eltűnt, a szeszélyes Gürti mintegy kétméteres, kecses ívben repült Eddy lábáról a fikuszok és örökzöldek állványa mögé. Egy sikoltó &quot;miau&quot; szakította félbe a kandalló körül üvöltözve fecsegő intelligenciát.

Azután jött vissza a lány!

Kezében a szobor! A Buddha! Egy kis zománcos dobozon ült, furcsán lehajtott fejjel, a köldökét nézve.

Nyúlt érte... A leány közömbösen átadta, és...

És azután ott van a kezében!

Az intelligencia is odajön nézegetni. És az öreg, Isten tudja, miért, süketnek képzelve Eddyt, teli tüdővel ordította a fülkagylójába:

- Ez semmi! A Zürich téren ott áll egy dobogón Pestalozzi márványszobra, a feleségével!

- Az tényleg szebb - mondta a lány.

Eddy kezében ott volt a mesebeli kincset érő szobor a gyémánttal! Ha földhöz vágná, kigurulna cserepei közül a csodálatos ékszer. De akkor mindenki látná. Legszívesebben elszaladt volna vele.

&quot;Nyugalom, Eddy - mondta önmagának -, zsenialitás és hidegvér.&quot;

- Néhányfilléres szobor, de én nagyon szeretem az ilyesmit - magyarázta a lánynak. - Szívesen adok magának érte egy szép karórát, mert nem sértem meg azzal, hogy pénzt ajánljak fel.

- Nem adom oda a szobrot - felelte Gréte. - Ez a varródobozom - és kinyitotta a szobor talapzatát képező, négyszögű kazettát. Pamut, gyűszű, kisolló és tű volt benne. - Ez különben is a mamáé volt. Emlék. Ezt nem adom. De ha vesz egy karórát, odaadom a karlsbadi poharat. Az is nagyon szép, és nem használjuk.

Hiába volt minden ígéret, rábeszélés, nem használt semmi.

Nem juthatott hozzá a Buddhához, amely a kezében volt. A korlátoltságnak és a csökönyösségnek olyan vegyülékével állt szemben, amely kilátástalanná tett minden további kísérletezést arranézve, hogy egyenes úton szerezze meg a kerámiát. Gréte, régi szobrokra emlékeztető vigyorával, amely bármelyik tompasággal járó elmebaj kísérő tünete is lehetett volna, makacsságának gránátmentes betonfedezékében elérhetetlenné tette a kerámiát!

4

Tehát más módot kellett kieszelni.

A dolog igazán egyszerű. A rendőri krónikák ismernek eseteket, midőn páncélszekrényeket raboltak ki, falakat törtek át és vasajtókat feszítettek fel. Milyen egyszerű ehhez képest egy süket műszaki tanácsos félhülye leányának tárva-nyitva álló szobájából elemelni egy hindu istent, aki mellékfoglalkozására nézve varrókészletet tartalmaz.

Legegyszerűbb módnak hitte, ha a lány harmadik emeleti szobájával szemben elbújik abban a lomtárnak használt fülkében, amelyet akkor vett észre, mikor Grétét a szobájáig kísérte.

- Ki lakik ebben a helyiségben? - kérdezte könnyedén.

- Mindenféle vacakok laknak benne - mondta nevetve Gréte. - És a kertészünk itt tartja a jobbik ruháját.

Kinyitotta kissé a lomtár ajtaját. A bejárat mellett függött a kertész jobbik ruhája. A jobbik ruha után ítélve, ez a kertész lehetett a köztársaság legtoprongyosabb polgára.

Ide fog elbújni!

Miután megcsókolta a leány kocsonyaszerű kezét, és becsukódott a hálószoba ajtaja, villámgyorsan besurrant a lomtárba. Nagyon jól tudta ugyanis, hogy Gréte egy óra múlva lemegy a kamrába, mindenféle ételeket hoz magának, és eszik. Előző napon tette ezt a csodálatos megfigyelést. A lány alig evett vacsora közben. Csipegetett az ételekből, mint valami kismadár. Éjjel Eddynek fájt a feje, kisétált a kertbe, és az ablakon át véletlenül megpillantotta Grétét, aki a szalonban ült, szemtől szembe egy fél parízerrel és hihetetlenül sok hideg burgonyasalátával. Olyan nagy falatokat nyelt, hogy minden percben megfulladhatott.

Erre a megfigyelésre alapozta a tervét. Míg a leány este lemegy enni, addig besurran a szobájába, kiviszi a Buddhát, azután mindent itthagy, és szökik a zsákmánnyal. Éppen a szökés felett gondolkozott egy horpadt fürdőkádban, amely néhány kerti asztal és egy háromlábú szék társaságában a lomtár hátterét töltötte ki, mikor megjelent a kertész, hogy felvegye jobbik ruháját. Csendesen öltözködött az öreg bácsi, közben halkan dünnyögött magában valakiről, aki azt hiszi, hogy a kertész Isten, és ha akarja, még az egyfilléres tulipánhagyma is kivirágzik. Az illetőről, aki ezt hiszi, néhány egész súlyos becsületsértés jutott az eszébe, majd rosszabbik ruháját a szögre akasztotta, és távozott.

De az ajtót kívülről bezárta!

Micsoda pimaszság ez?!!

Ki hallott már olyant, hogy egy lomtárat bezárjanak?!!!...

Eddy előtt egy pillanatra fürdőszobává változott a kamra, mert úgy érezte a kádban, mintha forró zuhanyt kapna a nyaka közé. Kimászott. Az ajtó csakugyan zárva. Ablak sehol. Olyan éhes volt, mint egy farkas. Szeretett volna fejjel az ajtónak rohanni.

Később két öklét a padlás felé emelte és rázta, mintha a felette kiteregetett lepedőket okolná az egészért. Hogy járhasson néhány lépést, félreállított az útjából egy majolika törpét.

A cigarettatárcáját a fogaival akarta szétmarcangolni, mikor rájött, hogy elfelejtett gyufát hozni. A hüvelykujjára véletlenül rácsattant egy egérfogó. Azután hallotta, amint a leány kisurran a szobájából, hogy az előző napról rezervált fél parízert további burgonyasalátával egyetemben elfogyassza. Majdnem felkiáltott, mert egy törött gyertyatartóra ült. Az imént félreállított gonosz kerti manó fejéhez vágta.

Végre reggel lett. Kulcs fordult a zárban, és megjelent az öreg kertész, hogy jobbik ruháját ismét kímélni kezdje. Még sötét volt, öt órára járhatott. Az őszies, borús, nyirkos hajnalban nedves föld szaga tódult be a nyitott ajtón át a lomtárba.

A kertész váratlanul meghökkent, és csodálkozva nézett a majolika törpére, amelynek fején frígiai sapkája helyett egy horpadt karos gyertyatartó pihent. Ezt a törpét ő tegnap este nem látta itt! A szakállas manó csak vigyorgott rejtélyesen. Hogy kerül előre a törpe? És miért egyensúlyoz egy gyertyatartót a fején?... Tartózkodik valaki a helyiségben?...

Eddig jutott gondolatban, és bizonyára nyomban kiugrott volna a folyosóra, de az utolsó hiányzó láncszem már nem jutott eszébe, mert teljes bizonyságául annak, hogy a helyiségben valóban tartózkodik valaki, hatalmas ütést kapott a tarkójára, úgyhogy belezuhant egy kanapé csontvázának meztelen rugói közé, és fejével átütötte annak a képnek a vásznát, amely a mai Bern helyén a hajdani, csendesebb körülmények között éldegélő medvét és családját ábrázolta.

Nagyot kiáltott!

Egy inas, kezében a padlófényesítő viasszal, éppen befordult az emeleti folyosóra, meghallotta, és arra sietett. Rancing kiugrott az ajtón, és beleütközött! Az inas hanyatt esett! Vaksötét volt!...

Most már ketten kiáltottak teli tüdővel segítségért.

A lépcső alján megjelent éjszakai vászonneműjében a portás. Ennek Rancing, a nyolcadik fok magasságából, hirtelen szökelléssel a keblére borult. A földre zuhantak, és Eddy máris kint volt. Rohant a sötét kerten át!...

Mögötte az inas, kezében a padlófényesítő viasszal, a kertész rosszabbik ruhájában, és nyakán a Bern helyén tanyázó, kisebb állatsereglet festményével, utánuk a portás, éjszakai vászonneműjében. A szakácsnő, aki babonás volt, megpillantotta őket az ablakon keresztül, és hetekig betege volt a látványnak.

Váratlanul, tragikus módon, a szó szoros értelmében fordulat állt be a három üldöző javára. Egy szénásszekér kanyarodott ki a dűlőútra, elvágva a menekülő útját.

Most mi lesz?

Be a sűrűbe! Mikor orrán-száján kényszerleszállást végzett az árok túlsó partján, az üldözők már csak pár lépésnyire voltak tőle. Cikcakkban rohant a fák között, és egyszer csak kiért a tóhoz. Szép lassan leereszkedett a dermesztő hideg vízbe. Teleszítta a tüdejét levegővel, lebukott, és amíg csak bírta, a víz alatt úszott.

Az üldözők nem hallottak csobbanást, a derengő hajnalban simán terült végig előttük a víztükör.

Hazamentek.

Félóra múlva Eddy Rancing egy lankadt karcsapással megérkezett Schwacht bei Zungli am Seebe. A helység arról nevezetes, hogy már két ipartestületi elnököt adott az országnak.

Reggel volt. A nádasban békák kvartyogtak.

Rancing kékült testtel, csuromvizesen ült egy kövön, Schwacht bei Zungli am Seeben, és csendesen sírdogált...

 
ÖTÖDIK FEJEZET

Evelyn kénytelen indiszkréciót elkövetni. Huzat van, majd lövöldözés lesz, és végül sok embert elvisz a razzia. Mindenkit üldöznek, és mindenki üldöz mindenkit. A rablók kartellba mennek, majd a &quot;Babkirály&quot;-kocsmába. A trópusi vihar elsodor egy bankettet, és az ünnepelt hosszú autótúrára indul, frakkban.

1

Evelyn moccanni sem mert!

Valamelyik szobából tompa, előkelő kondulásokkal megszólalt egy óra. A fegyenc átlépett az ablakpárkányon. Gondosan leporolta nadrágjáról a meszet, amely mászás közben hozzátapadt. A helyzet most ez volt: Gordon nem is sejtette, hogy a leány itt van, míg Evelyn tudott az ő jelenlétéről.

A leány még idejében húzódott vissza az ajtófüggöny mögé. Mi lesz, ha találkoznak? Egyedül van a lakásban a fegyenccel, és még csak segítségért sem kiálthat, hiszen ő is betört!

Hallotta, amint reccsen a padló. A gengszter bizonyára egyik szekrénytől a másikhoz megy, és keresi az &quot;Álmodó Buddhá&quot;-t.

Mi lesz, ha megtalálja? Ha itt, a cél előtt kénytelen meglapulni, mialatt elrabolják jogos tulajdonát?

Meglapulni? Hiszen szívesen menekülne, csak tudná, merre? Legalább segítségért kiálthatna szükség esetén...

Óvatosan elindult az ablak felé. A vastag szőnyeg felfogott minden reccsenést. Elérte az ablakot.

Most attól függ minden, hogy nyikorog-e a kilincs? Hozzáért... Nagyon lassan próbálta elfordítani. Zajtalanul működött.

Az ablak csendesen kinyílt. Csak enyhe légáramlás suhant be, valószínűleg azért, mert Gordon sem csukta be az ablakot a túlsó szobában.

Evelynnek szerencséje volt. Éppen itt, a negyedik emeleti párkánynál vezetett le a tűzilétra. Így talán el is menekülhet.

De most, mikor már nyitva állt előtte a szabadulás útja, bátrabb lett. Ott a falnál azt az üvegszekrényt még nem látta. Hátha éppen abban van a kis zománcos doboz, tetején a Buddhával?

Megindult vissza. Néhány lépéssel ismét eltávolodott az ablaktól.

Már esteledett. A szobában sötét volt. Egészen közel kellett mennie a vitrinhez, hogy jól lássa az üveg mögött a dísztárgyakat, elmosódó körvonalaikkal. A Buddha nem volt közöttük.

Ebben a pillanatban becsapódott az előszobaajtó, hangok hallatszottak, és nyomban utána kattant az előszoba villanykapcsolója.

Wilmington érkezett haza, egy vendéggel!

2

De hiszen csak nyolc órára rendelte a vacsorát! - villant át Evelyn agyán. Most már moccanni sem mert. Bizonyára a fegyenc is így áll megdöbbenten a helyén.

Most mi lesz?

- Érthetetlen előttem a fellépése, Adams! - hallatszott erélyesen a házigazda hangja. - Nem félelemből, csak kíváncsiságból engedtem a kérésének, amikor felhívtam magát a lakásomra.

- Azonnal meg fog mindent érteni - felelte barátságtalanul a másik.

Evelyn a nyitott ajtón keresztül jól láthatott mindent, ami az ebédlőben történik. A vendég alacsony, kövér ember volt, kissé rekedt hangú, lompos, csámpás járású; a szája szegletében cigarettavég füstölgött, bőven hullatva pernyét és hamut a lompos ember kabátjára, amit ez néha egy hessegető, lassú mozdulattal inkább tudomásul vett, mint letisztogatott.

Szinte jelenlétének pillanatában elterjedt a Caporal cigaretta fojtó bűze.

Wilmington sápadt volt és ideges. Keskeny, finom orrán olykor megrezdült a két cimpa, az ajkát rágta és járkált. A kövér nyomban egy karosszékbe vetette magát, és rekedt hangjának legharsányabb, sípoló változatán, mintegy a közepén kezdte mondanivalóját, elbizakodott, durva emberek módján.

- Nézze, Wilmington! Maga nyolc órára várja Fleuryt, tehát még egy teljes óra ideje van arra, hogy meggondolja ajánlatomat, mert én nem fogom bevárni a barátunkat. Figyelmeztetem, hogy a maga játékának vége.

- Ijesztgetni akar, Adams?...

- Nem. Csak figyelmeztetni. Négy hónap előtt, mikor közöltem magával, hogy gyanúm szerint Clayton térképe magánál van, kinevetett. Azt mondta, hogy házassága óta felhagyott a hírszerzéssel, semmi köze a szerencsétlen Brandes tragédiájához, és hagyjam békén, mert feljelent. Tudtam, hogy komédiázik.

- Ne próbáljon blöffölni, Adams - szólt most egy doromboló leopárd szelídségével a házigazda, és két szeme összeszűkült a rosszindulatú nézéstől. - Ismerem már a trükkjeit, hiszen valamikor együtt dolgoztunk...

- Akkor tudhatná, hogy a kabátom külső zsebében pisztolyt hordok, és most rajta tartom az ujjamat. Látta már azt is, hogy zseben keresztül, húsz lépésről lelőttem valakit...

Wilmington tehetetlen dühvel nézte.

A kövér újabb Caporalt vett elő sárga, karvalykörmű ujjaival, és a végigégett cigaretta parázsával gyújtott rá. Ezt a kis cigarettavéget elnyomta a saláta számára odakészített üvegtányéron, és közben olyan arcot vágott, mint akinek a gyomra fáj.

- Maga várt a térképpel, abban a hitben, hogy a gyarmati zavargások után nagyobb áron adhatja el. Ebben igaza volt. De arra nem gondolt, hogy időt adott nekem egy gondos nyomozásra. Ismeri az összeköttetéseket, amelyekkel megbízóim a világ minden táján rendelkeznek, nem szólva saját képességeimről. Így ma abban a helyzetben vagyok, hogy a térképet a szükséges okiratokkal együtt megkapom, mielőtt Fleury jön vagy esetleg a rendőrség. Ugyanis a rendőrség valamennyiünket figyel.

- Ön még mindig hisz a blöff feltétlen hatásában, kedves Adams... Ismerem ezt a módszerét.

- Kívánságára tehát el fogom mondani a leckét, amellyel meggyőzöm. Elmondom sorban a gaztetteit, hogy ne higgye blöffnek vagy találgatásnak, amit közöltem. Tehát: ön, kedves Wilmington, vagy ahogy még hírszerző korában nevezték a körözvényekben, Mr. Stuck, feleségül vette egy év előtt Brandes sorhajóhadnagy húgát. Fellépése, modora, megbízóinak anyagi támogatása lehetővé tette, hogy bekerüljön az igazi jó társaságba. Miután Brandes a tengerészeti minisztériumban beosztott tiszt volt, akit elsőrangú képességei miatt fontos munkakörben használtak a térképészetnél, ez a házasság nagy lehetőségeket nyitott meg működése számára. Nem aprózta el magát, nem lopott kisebb okmányokat, nem fáradozott jelentéktelen hírek szerzésével. Nagy zsákmányra várt, és igyekezett megmelegedni az elsőrangú környezetben. Ez sikerült is sima modorával, ravaszságával és okosságával. Azután megjött a Nagy Ügy! Clayton, az Afrika-kutató halálos betegen tért haza utolsó expedíciójáról. Közép-Afrika dzsungeleit járta, és haldokolva érkezett meg. Hetekig cikkeztek róla, hasábokon át magasztalták érdemeit, de azt csak nagyon kevesen tudták, hogy ez az ember egy naplót, néhány térképet és sok fényképfelvételt adott át a hadügyminiszternek. A dzsungel egy ismeretlen, meghódítatlan vidékén csodálatos gazdagságú petróleumforrásokat talált!

Wilmington vállat vont.

- Hallottam ilyesmit.

- Várjunk csak... Az anyagot áttették a tengerészeti minisztériumhoz, a térképészetre. Az értékes anyag, a hadügyminisztérium narancsszínű borítékjában, öt hatalmas pecséttel ellátva, Brandes hadnagy íróasztalára került. Clayton rövidesen meghalt. Hogy mit jelent manapság Afrikában a petróleum, olyan helyen, amely még egyik nagyhatalom uralma alá sem tartozik, ezt nem kell magának elmagyaráznom. És megközelítően sem tudták kikutatni a többi hatalmak, hogy merre járt Clayton. Csak a narancsszínű boríték a térképpel és egyéb adatokkal jelentette a birtoklást. A nemzetközi hírszolgálatban annyi pénzt még nem adtak okmányért, mint amennyit ez a térkép jelentett annak, aki megszerzi. De ez hozzáférhetetlen volt. Közben kitört a gyarmati háború. Valamennyi nagyhatalom farkasszemet nézett a hódítóval. És akkor maga megszerezte a narancsszínű borítékot az öt pecséttel!

- Mondja, Adams, miért nem ír maga? Ennyi képzelőerővel...

- Nyomban belátja majd, hogy tehetségesebb vagyok régi mesterségemben. Előrebocsátom, hogy a harc most már vérre megy, mert magát, Fleuryt, Hannusent és mindenkit figyel a párizsi rendőrség...

- Megmondja kérem, végre, mit óhajt?

A kövér egy újabb cigarettát vett elő, és a körmére égett véggel meggyújtotta, majd hatalmas füstfelhőt fújt ki, amitől szállongó hamupelyheknek valóságos esője hullott körülötte. Még kényelmesebben hátradőlt, két lábát a fotel karfáján lógatta le, és álmos hangon folytatta, anélkül hogy jobb kezét csak egy másodpercre is elővenné kidudorodó kabátzsebéből.

- Hogy keresztülvigye a tervét, megrontott egy egész családot. Ma már csak a legidősebb Brandes és a szerencsétlen sorhajóhadnagy él, ha ugyan életnek lehet nevezni a Szahara poklában múló, gyötrelmes hónapokat... Ugye elsápadt?... Talán nem is tudja, hogy Brandes a légióban van?

- Ostoba fecsegés - sziszegte, és egy lépést tett.

- Vigyázzon! - harsant fel sípolva Adams rekedt hangja. - Az ujjam a kakason van.

A kabátszárny fenyegetően megemelkedett kissé, és Wilmington, lihegve a dühtől, megtorpant. A másik nevetett.

- Hát kezd kellemetlen lenni a mese? Feleségének, Brandes Izabellának gyermeke született. A gyermek egy napon eltűnt. A kétségbeesett anyának azt mondta, hogy csak akkor látja viszont a kisfiát, ha megszerzi hadnagy fivére hivatali kulcsainak lenyomatát. Maga tanította meg ezt a szerencsétlen, kétségbeesésében félőrült úrinőt arra, hogy kell betörő módra lenyomatot venni. Kétheti szenvedés után az asszony elhozta a lenyomatot. De hogy lehet megszerezni a borítékot anélkül, hogy elveszítené gyönyörű társadalmi pozícióját? Erre kitűnő tervet eszelt ki. Brandes hadnagy nagyon szerette húszéves öccsét, és ez a fiatalember belebolondult egy táncosnőbe. A maga kreatúrája ez a hölgy. Én is jól ismerem, Ethel Ardfern. Ethel könnyűszerrel elcsábította a fiút, akit Brandes hadnagy nevelt, mióta meghalt az apjuk, és úgy szerette, mintha a saját gyermeke lenne. Nos, Ethel teljesen behálózta Holmot. Megbeszélték, hogy elszöknek együtt Kanadába. A fiú, azon a napon, mikor vonatra akartak szállni Southampton felé, egy levelet írt hadnagy fivérének.

Wilmington egy helyben állt, és mereven nézett a vendégére.

- A levélben csak ennyi állt: &quot;Kedves bátyám! Nem tehettem másképp, bocsáss meg eltévelyedett öcsédnek... Holmnak&quot; - és megbeszélték, hogy akkor dobják be, ha már Southamptonban lesznek, a hajónál. Ethelnek szép nagy autója volt. Mielőtt a vasúthoz mentek volna, megkérte a fiút, hogy jöjjön ki vele az édesanyjához, aki London környékén lakik. Egy elhagyatott helyen látszólag motorhiba történt. Kiszálltak. Ethel cinkosa, Dickmann itt végzett a fiúval. Ethel este már a bárban táncolt úgy, mint máskor. De a meggyilkolt Holm zsebéből a búcsúlevél már a maga kezében volt. Másnap történt a zseniális rablás. Ön felment délelőtt a minisztériumba, néhány perccel Brandes hadnagy előtt. Hogy itt ki volt még beavatva, azt nem tudom. Annyi tény, hogy egy másodpercre beosont az előszobából a dolgozóba, a lenyomatok alapján készült kulccsal kinyitotta a szükséges fiókot, magához vette az írást, és ismét leült az előszobában. Mikor Brandes megérkezett, átadta neki meggyilkolt öccse búcsúlevelét és a kezében levő viaszmasszát, amellyel a kulcslenyomatot vették. Elmondta, hogy Holm felhívta telefonon, izgatott hangon mesélt valami bűntényről, amit ő követett el... Nem meri a bátyját felhívni... Nyomasztó adósságok, börtönbe jutott volna... zsarolók kezébe került, akik kényszerítették, hogy lenyomatot szerezzen, és hogy ellopja a narancssárga borítékot. Most örökre kivándorol. Maga persze autóba ült, így mesélte Brandes hadnagynak, és Holm szállására hajtatott. A fiú nem volt ott már, csak ez a levél és mellette a viaszlenyomat. Nem érti, mit jelent mindez, tehát elhozta azonnal ide Brandesnek. A hadnagy sápadtan nézte a lenyomatot és a levelet, amelyben az öccse jól ismert írásával ez állt: &quot;Kedves bátyám! Nem tehettem másképp, bocsáss meg eltévelyedett öcsédnek... Holmnak!&quot;

Ezután bement a dolgozószobába, és látta, hogy eltűnt a narancsszínű boríték az öt pecséttel, benne a Clayton-féle térkép. A szerencsétlen nem is gyanította, hogy a narancsszínű boríték kétrét hajtva a maga felöltőzsebében van, és kint lóg a fogason. Ki gondolna erre? Igazán zseniális volt!...

Wilmington már nem állt olyan kihúzott derékkal. A földet nézte. Adams egy újabb Caporalt gyújtott meg a lucskos, sárga cigarettavéggel, azután betöltött magának az asztalon álló borból, és felhajtott egy pohárral.

- A dolog jobban sikerült, mint ahogy remélte. Ez az őrült Brandes képtelen volt arra, hogy feljelentse az öccsét... Hiszen ő nem tudta, hogy már megölték a szerencsétlent... Szóval, ez a tébolyult hős, ez a Brandes hadnagy azt akarta, hogy az eltévelyedett Holm új életet kezdhessen, és ha megjavul valaha, ne zárják ki a társadalomból gyalázatos vétke miatt... Brandes levelet írt feletteseinek, amelyben bejelentette, hogy a térképet ellopták tőle, és a felelősség elől megszökik, rangjáról lemond. A lopásnak ő az oka, engedély nélkül hazavitte az iratokat, és útközben megtámadták, elvették a táskáját...

A katonai hatóságok nem hitték ezt el. Brandes hadnagyot kémnek minősítették. Elfogni nem tudták, de gyalázata bejárta az egész világot. Így tette tönkre maga ezt a kitűnő ősnemesi családot. Az anyja itt halt meg Párizsban. Az egyik fiút megölték, a másik földönfutó, a legidősebb embergyűlölő lett...

- Elég volt az ostoba locsogásból. Van valami bizonyítéka erre a sok fantazmagóriára?

Adams megelégedetten vigyorgott.

- Elsőrangú bizonyítékaim vannak. De még nem fejeztem be az adatokat: később meghalt a felesége is!

3

Wilmington, ahogy járkált, és éppen háttal volt az utolsó szónál, egy perdüléssel megfordult, és döbbenten meredt a kövér kis emberre.

- Mi? Ez már talált?... Hát vegyük sorra! Ethel Ardfernt kivallattam a maga módján. Ezt magától láttam először. A táncosnőt egy hajóra hurcoltam. Tudja már, miről van szó?... Tetanuszbacilussal mesterséges fertőzést előidézni, és védőoltást csak aláírt, tanúk előtt tett vallomásra adni. Olyan vallomásra, amelynek bizonyított adatai biztosítanak a beismerés visszavonása ellen. Ethel is ismeri ezt a vallatást... Vallott! Tudta, hogy nincs irgalom. Beszélt a védőoltásért... Mert a tetanusz nem szép halál... Sajnos, a vallomással kissé késedelmeskedett, és így az oltás nem járt eredménnyel...

- Gazember!

- Vigyázz! - süvöltött a kövér, és revolvere Wilmington mellének irányult.

Egy pillanatnyi szünet következett. Evelyn a rémülettől megmeredten állt, nyitott szájjal, két kezét az arcához szorítva, mint egy szereplő az elszakadt film utolsó kockájában.

Gordon ámultan hallgatta az idegen drámát, amelybe ilyen villanásszerűen sodródott bele.

Wilmington egy székre ült, cigarettára gyújtott, és nem szólt semmit. Sápadtan, nagy szippantásokkal fújta a füstöt.

- Ethel vallomása alapján megtudtuk Dickmann nevét. Ez az, aki leszúrta Holm Brandest. Dickmann már csak azért is vallott, mint a karikacsapás, hogy futni hagyjuk. Nem hagytuk futni. A touloni kikötőben, egy hajón őriztetem, dacára annak, hogy nálam van a tanúk előtt tett vallomása, amely szerint maga bujtotta fel, maga adott pénzt neki, és magától kapta a pontos utasításokat... Továbbá bizonyítani tudom, hogy hamis tisztiorvosi lelet alapján temették el a feleségét. És azután... bár ezt szigorúan büntetik, egy kis magán exhumálást végeztem a múltkor éjjel a Père-Lachaise-ben, és megfelelő szakemberek vizsgálták meg a felesége tetemét. Ajkain még ma is tisztán látszik a cianózis enyészhetetlen kékje.

- Elég!... Hallgasson, maga... maga...

- Még van további blöfföm is. Például könnyűszerrel előkerítjük Brandes hadnagyot. Kiderítettük, hogy Münster néven szolgál a légió második századánál, és jelenleg Marokkóban mint súlyos sebesültet ápolják. A koronatanú tehát él. Él az az ember, akinek ártatlanul meghurcolt becsülete fedezi a maga összes gaztettét!

- Mondom, hogy elég... - lihegte Wilmington, és másfelé nézett, mint aki kísérteteket lát. - Vigye... vigye a térképet, de gyorsan, mert Fleury minden pillanatban itt lehet... Mondja meg, mit ad a narancsszínű borítékért... Legyen a magáé, átkozott spicli.

- Nem fog rosszul járni. De előbb látnom kell, hogy sértetlen-e a borítékon a pecsét. Ne mondja, hogy a másik szobában van, és ne nyúljon a zsebe felé. Ott a páncélszekrény, nyissa ki.

Evelyn zsibbadtan hallgatta a dialógust. Az bizonyos, hogy megölik, ha itt találják. De még rémületében sem tudta kikapcsolni részvétét a szerencsétlen Brandes családdal szemben. Igen! Ha valaha kiszabadul innen élve, akkor ezt mind, mind nyilvánosságra hozza... De mivel tudja bizonyítani? Közben Wilmington a páncélszekrényhez ment, és az asztalra tett egy hatalmas borítékot, amelyen sértetlenül látszott az öt pecsét. Ó, hogy szerette volna Evelyn felkapni a százados becsületét, és elrohanni vele Marokkóba. Szegény emberek! Vajon a fegyenc is hallotta-e mindezt, vagy megszökött már? Megjegyzi mindenesetre a szerencsétlen százados legionárius nevét. Münster... Münster... ismételgette ezt a szót.

- Különben úgyis jó, ha sietünk - mondta Wilmington. - Ma ketten is érdeklődtek nálam a százados után, mintha egy dobozon álmodozó Buddha-bálványt keresnének a hagyatékából. De azt hiszem, ez csak kifogás volt. Valamelyik ügynökség emberei lehettek.

- Miért? Nincsen ilyen szobor a hagyatékában?

- De. Emlékszem, hogy láttam ilyen dobozt, tetején egy Buddha-szoborral, a Brandes fivérek lakásában, ha jól emlékszem, a fürdőszobában. De ez nem nyugtat meg. Persze hogy olyasmit kérdeznek, aminek némi valószínűsége van. Tudták valahonnan, hogy Brandes hadnagy birtokában volt egy ilyen dísztárgy.

Adams arca elborult.

- De miért kérdezik ketten ugyanazt? Ez inkább arra vall, hogy igenis van valami azzal a szoborral, többen is rájöttek a titkára, magához vezettek a nyomok, és most sietnek megelőzni egymást a szobor felkutatásában. Nem szeretem ezt az ügyet.

Wilmington elsápadt.

- Gondolja? De mi a csodát akarnak egy pipereholmik megőrzésére szolgáló doboztól vagy a kerámiadíszítésétől?

A kövér gondolkozott.

- Magánál van az a szobor?

- Fenét. Hogy elvágjam a további kérdezősködést, úgy tettem, mintha nálam lenne, ha nem is állítottam határozottan. A szobor bizonyára Afrikában van, Brandesnél, ha ugyan nem dobta el az ilyen haszontalanságot, mikor szöknie kellett.

- Sokért nem adnám - morfondírozott Adams -, ha ismerném ezt a Buddha-ügyet.

- Figyelmeztetem, hogy Fleury azonnal itt lehet.

- Igaza van. Gyerünk azzal a borítékkal!

- De nagyon jól kell fizetnie, Adams! Egy nagyra törő ember kétéves hazárdjátékának eredménye ez a szerződés.

- Elég embert áldozott fel az ügyért ahhoz hogy értékelni tudjam...

Csrrr... Egy ablak tört ki. Kis szellő támadt, és a légvonat becsapta az ablakot abban a szobában, ahol Gordon bújt meg. Igazán csak a teljes szélcsendnek köszönhették, hogy ez nem történt meg eddig.

 
4

Adams és Wilmington egyetlen rémült ugrással a másik szobában termettek. Gordon azonban máris résen volt, és a támadók éppen hogy lebújhattak kissé a fegyenc kezéből kirepülő szék elől, amely Adamsot vállán találta. Nyomban utána egy kisasztalt dobott feléjük, majd egy kínai vázát... Adams vaktában a szobába lőtt kétszer, azután berohantak.

Gordon derekánál kapta el Wilmingtont, és a kis kövérhez csapta. Dulakodás, zuhanás, csörömpölés, recsegés zaja hallatszott, bútorok töredeztek, cserepek hullottak, hörgés, átkozódás; mintha vadállatok tombolnának.

Most váratlanul a lépcsőház felől fegyver dörrent, azután csengettek, dörömböltek. Az előszobaajtót baltával döngették. A rendőrség, úgy látszik, csak Fleuryt és társait várta az egérfogóba, hogy lecsapjon az egész társaságra.

Az üresen maradt szobában ott feküdt az asztalon a narancsszínű boríték, az öt pecséttel...

Evelyn beugrott az ebédlőbe, felragadta a borítékot, amelyben egy család becsülete volt, gyorsan a kézitáskájába tette, és a szalonablakon keresztül, négyemeletes magasságban kilépett a vaslétrára. Ha Brandes él, akkor ezért a borítékért szívesen lesz segítségére a Buddha felkutatásában.

Elmegy Marokkóba... Csörömpölés!

A szobában veszett emberek küzdöttek!

Gordon rávetette magát Adamsra. Wilmington revolvert rántott. Most a fegyenc egy rúgással kiszabadította magát, úgyhogy a kis köpcös messzire repült. Ezáltal ő maga mint tiszta célpont állt ott, de Wilmington mégsem lőtt rá. A sok felhalmozódott gyűlölet, a düh, a beképzelt, vérig sértett, hiú ember bosszúszomja kitört belőle, és Adamsot akarta megölni, mint valami veszett kutyát! Két lépésről lőtt az arcába.

A fegyver azonban csütörtököt mondott. Ezzel megmentette Gordon életét. Mert Adams még estében rántott revolvert, és bizonyára lepuffantja a fegyencet, ha nem hallja a füle mellett azt az irtózatos kettyenést, amit halálos lövés szokott követni...

Mielőtt a másik újra lenyomhatta volna a ravaszt, Adams lőtt és a gyomrán találta el Wilmingtont. Ez elejtette a pisztolyt, és görcsös markolással leszakította az ajtó függönyét, mintha szemfedőbe csavarodna, átfordult vele, és a tarka brokáttal borítva zuhant a padlóra.

Az előszoba ajtaján már keresztültörtek a fejszecsapások.

A fegyenc közben eltűnt.

Adams csak most riadt a valóságra: a rendőrség!

Egy ugrással az ebédlőben termett. Nyomban látta, hogy a szemközti szoba ablaka tárva-nyitva.

Az előszobaajtó nagy robajjal beszakadt, és a küszöbön fekvő Fleuryn keresztül benyomultak a detektívek!

Adams éppen akkor ért az íróasztalhoz. De nem a detektívektől ijedt meg, hanem az eléje táruló szörnyű látványtól.

Még volt annyi ideje, hogy lezárja az előszobába vezető ajtót, abban a pillanatban, amikor odaértek a detektívek. Azután átrohant a másik szalonba, ezt az ajtót is bezárta. A nyitott ablak megmutatta az elmenekült fegyenc útját.

Kilépett a vaslétrára.

Felette, az ötödik emelet magasságában, látta, amint a fegyenc lába az utolsó vasfokot elhagyja, és a háztetőre lép. Utánalőtt.

5

Mikor Evelyn kilépett az ablakon és lenézett, önkéntelenül felsikoltott.

Alatta az utcán mintha ütközet folyna. Riadóautók érkeztek, szirénázva... Emberek futottak szanaszét, és a rendőrök nem kímélték a gumibotot. Úgy látszott, hogy a rue Mazarint mindenfelől elzárják. A házból, ahonnan Evelyn menekült, négy embert vittek ki megbilincselve, tépett ruhában, a fogolyszállító kocsihoz. A kapu lámpája alatt, nagy, sötét tócsában, mozdulatlanul feküdt valaki arcra borulva. Egy elegáns asszony szíjbilincsénél fogva vonszoltatta magát, sikoltozva tűnt el a rabszállító kocsiban, és a páncélautó fényszórója fehér izzással sugározta be a pánikszerű mozgalmat.

Evelyn mögött most lövés dörrent a lakásból.

Ettől észbe kapott, és először tétován, majd rémült sietéssel igyekezett fel a létrán. Az utca felé nem menekülhetett. Csak a tetőn át. A szoknyáját megrántotta és végigszakította egy kiálló szög. Minden erejét összeszedve markolta meg az esőcsatorna peremét, és felhúzódzkodott. A haja az arcába lógott. Porosan, sárosan, foszlányokba tépett ruhával, de felért a háztetőre!

Futásnak eredt.

Térdre bukott egy esőtócsában, és szinte eszméletét vesztette a fájdalomtól. Tántorogva felállt. Néhány másodpercig lihegve egy kéménynek támaszkodott és visszanézett.

Ismét a szörnyű látvány!

...A háztető szélén, két kapaszkodó kéz között, kopasz fej jelent meg. Az orr egyetlen vörös forradás, az arcot eltorzítja a gyűlölet és az erőlködés.

A fegyenc!

Szaladt tovább. A háta mögött lövés dörrent, és hallja az üldöző lábdobogását...

Istenem...

Deszkákon bukdácsolt át, egy sötétben kifeszített szárítókötél csap a torkára, mintha le akarná fejezni... Felbukik... Megint tovább!

De most már újra lövés, és ez már a fegyencet vette célba. Az üldözőt is üldözi valaki. Egy másik üldözött. Evelyn lélegzethez jut, mert Gordon egy kémény mögé menekül, és visszalő Adamsra. Így vadásznak egymásra, mialatt Párizs rendőrsége rájuk vadászik.

Evelyn kihasználja az alkalmas pillanatot, és utolsó erejét összeszedve rohan, szorosan fogva kis fekete táskáját, amelyben az értékes boríték van... Váratlanul üvegablakot lát maga alatt...

Műterem. Nem is gondolkozik. Egy eltávolított ablak keretében megkapaszkodik, lelógatja magát, azután behunyt szemmel elereszti az ablakot.

Alacsony szoba lehet, mert könnyedén ér le lábujjhegyre. Vár.

Sötét van. A szomszéd helyiségben beszélnek:

- Tessék választani, ezek itt kilencszer-tizenkettes levelezőlapok... de ha parancsol nagyítást...

Fényképész!

Gyorsan körülnéz. Jobb kéz felé ajtót lát. Benyit! Ismét sötét helyiségen megy át, de hosszúkás, mint az előszobák. A végében újabb ajtó. Kilép.

Friss levegő csapja meg. Folyosón van.

Siet le a lépcsőn. Az utolsó néhány foknál megbotlik. A ruhája újra reccsen valahol. Érzi, hogy a keze, arca, nyaka tapad a sártól. Csak tovább!

Rosszul világított udvarra ér. Egy leány csirkét tisztít, két fehér kötényes fiú nagy sajtárt önt ki a csatorna felett. A nyitott udvari ajtón keresztül hatalmas konyha látszik. Bizonyosan valamelyik előkelő, Szajna-parti étteremhez tartozik... Evelyn a kapu felé akar menni.

Sziréna búg!

Jaj! Hiszen a háztetőn párhuzamosan jött a rue Mazarinnel. Ugyanabban az utcában van, ahol razziáznak! Ha az éttermen keresztüljutna, akkor kiérne a veszélyes zónából a Szajna partjára.

Az egyik gyerek közelebb lép, és kíváncsi pillantással nézegeti.

Evelyn gyorsan elindul! Be a konyhába. Keresztülsiet néhány csodálkozó kukta között, benyit az ajtón, és egy gyönyörű, fényes étteremben áll. A helyiség főbejárata a Szajna-parti forgalmas utcára nyílik! Evelynt többen megcsodálják. Ahogy végignéz magán, látja, hogy milyen piszkos, szakadt a ruhája. A haja csapzottan lóg az arcába. Csak ki innen, mennél gyorsabban.

Siet!

Közben érzi, hogy mindenki rámered. Hála Istennek, ott a kijárat...

Ebben a pillanatban egy harsány hang szólalt meg mellette:

- De hiszen itt a lady! Istenem, mi történt önnel?!

A polgármester volt, aki szólt.

Mellette ült Holler és az asztalfőn lord Bannister, frakkban, igen sok, nagyon előkelő úr társaságában.

6

Azt hiszem, Lót, miután visszatekintett Szodomára, és azon nyomban a teste sóvá és a ruhája sótartóvá változott, valamivel értelmesebb arcot vághatott, mint őlordsága ott az asztalfőn, mikor Evelyn megérkezett. Egy pillanatig igen nagy csend támadt. Evelyn agya e másodperc alatt pattanásig feszült. Érezte, hogy a tanár tekintélye forog kockán, érezte, hogy szörnyű botrányt idézett elő, és a következő percben a pattanásig feszült agy a gyors megoldás egy szikráját dobta ki magából. A leány mosolyogva megszólalt:

- Kérem, Henry - mondta, csodálatos módon kapásból leterítve a tanár keresztnevét -, sajnos, haza kell engem nyomban kísérnie. Egy ügyetlen kerékpáros elütött itt a járda mellett, nézze, mi történt a ruhámmal.

Sikerült!

A friss szakadások és sárnyomok eléggé valószínűsítették, amit mondott. Mindenki sajnálkozva, udvarias vigasztalással fordult &quot;lady Bannister&quot; felé. Az akadémiai tagok, egyetemi tanárok és tábornokok sorban bemutatkoztak, és a &quot;lady&quot;, őszinte sajnálattal, hogy nem maradhat velük ilyen állapotban, belekarolt sir Bannisterbe és elhurcolta.

Mikor beültek a tanár autójába, Evelyn óvatosan körülnézett, hogy felfedezték-e az üldözői. Mert abban biztos volt, hogy amíg a boríték nála van, igen sok, mindenre elszánt ember szegődik a nyomába. Nem látott senkit. A tanár beült az autóba, megvárta, amíg Evelyn elfoglalja mellette a helyét, azután csak ennyit mondott:

- Csapja be jól az ajtót, és mondja meg, hogy hová vigyem.

Elkeseredésében nem is talált szavakat. Felháborodásában túl volt azon, hogy veszekedjék. Tagadhatatlan ugyan, hogy az elmúlt napokban többször is eszébe jutott ez a lány, és az is megfordult a fejében, hogy jó lenne viszontlátni. De a viszontlátás körülményei mégis megrendítették kissé. Most legszívesebben egyszerűen kilökte volna a lányt. Mit csinál ez a nő? Hol mászkál, hogy mindig sáros és szakadt a ruhája? És mi dolga van éjszaka egyedül az utcán? Ezt nem lehet tudni.

Egyszer csak jön. Váratlanul, kócos hajának szőke villámaival, eszeveszetten, mint a ciklon.

- Kérem önt, hogy amilyen gyorsan csak tud, vigyen el valahová, messzire Párizstól, ahol vonatra ülhetek vagy autót bérelhetek - könyörgött lihegve a leány.

- De kérem... frakkban vagyok...

- Üldöznek!

- Mintha ezt már hallottam volna. Hát, kedves miss Weston, én tisztában vagyok egy férfi kötelességeivel, de mégis fel kell hívnom a figyelmét arra, hogy sajnos, csak egy tudós vagyok, és nem kóbor lovag. Érthetetlen, hogy korunk elsőrangú rendőri szervezetei helyett kizárólag hozzám fordul bűnügyekben. Én nagyon tisztelem önt, kisasszony, de legyen szabad ismétlésekbe bocsátkoznom: egy gentleman élete nem átjáróház...

- Igaza van... Azonnal kiszállok - mondta Evelyn. Azután zokogva hajolt a szélvédőre. Félt, hogy Párizsban figyelik a pályaudvarokat, esetleg a garázsokat is. Tudta, hogy az élete forog kockán. Lehet, hogy máris a nyomában vannak! Az egyetlen lehetőség: Párizstól messze autót bérelni... Istenem, milyen egyedül van!

- Hát mondja meg végre, hová vigyem - mondta a tanár fogcsikorgatva, mert érezte, hogy nem tud a kellő ridegséggel beszélni. - Ne sírjon már! Hagyjuk ezt, kérem! Jól van, elviszem Párizsból, ahová akarja!

- Marseille-be - mondta felcsillanó szemmel a leány.

- Frakkban?! - horkant fel lord Bannister.

- Nem, nem... vigyen csak el jó messzire, a legközelebbi községig, ahol autót bérelhetek.

A tanár dühösen taposott a gázpedálra, és a gyönyörű új Alfa-Romeo zajtalanul, puhán indult el a párizs-lyoni országúton.

7

A két férfi a háztetőn egy-egy kémény mögött húzódott meg. Közben elcsendesedett az utca. Veszélyes lett volna további lövéseket leadni.

- Idegen! - kiáltotta Gordon. - Komolyan ragaszkodik ahhoz, hogy felhajtsuk egymást a rendőrségnek? - És miután a másik nem felelt, még hozzátette. - Okosabb lenne, ha megpróbálnánk közösen tenni valamit.

Adams nem felelt.

- Ketten esetleg megtalálhatjuk a leányt az írással. Van néhány adatom, amelyek nélkül maga nem érhet célt. Társuljunk.

- Kicsoda maga?

- Egy angol. Rokon szakmából.

- Mi hasznát vehetem?

- Vegyen be a Clayton-féle térképüzletbe, és én viszonzásul felajánlom magának a &quot;szoborüzletet&quot;.

- Miféle szoborüzletet?

- Egymillió fontot érő szoborról van szó.

- Sejtettem, hogy valami van azzal a Buddhával. Sajnos, én most nem érek rá mással foglalkozni, mint a narancsszínű borítékkal.

- Közös ügy - felelte Gordon. - Mind a kettő a kezünkbe kerül Evelyn Westonnal. Nos? Fele-fele. Ha akarja, kartellba mehetünk. Vagy pedig fordítsunk hátat egymásnak, és jussunk le külön-külön a háztetőről, mert remélem, maga sem akar itt megöregedni?

Szünet következett.

- Rendben van - mondta azután Adams. - Jelenleg úgysem merünk kilépni a kémény mögül, legalábbis én nem bízom magában, tehát legokosabb, ha találkozunk félóra múlva a &quot;Babkirály&quot;- vendéglőben. A Chateau-Rouge mellett van.

- All right! Viszontlátásra...

A kémény fedezete alatt ellenkező irányban elkúsztak.

Miután Gordon az utcára ért, telefonált Rainernek.

- Jöjjön el Corned-Beeffel együtt a &quot;Babkirály&quot;-vendéglőbe.

- Jó konyha van ott? Mert még nem vacsoráztam.

- Maga hülye! Életre-halálra megy a játék. Milliomosok leszünk, ha megtaláljuk Evelyn Westont.

- Kölcsönt vehet fel rá. Most telefonált Corned-Beef, hogy a tanárral megy autón. Előtte tankoltak a lyoni országúton. Tovább követi őket, és minden benzinállomásnál üzenetet hagy nekünk. Messze van ide az a &quot;Babkirály&quot;-vendéglő?

8

Adams két emberével már ott volt a kocsmában, mikor Rainer és Gordon megérkeztek. Az urak bemutatkoztak egymásnak, és bemutatták munkatársaikat.

Adams egyik munkatársa körszakállt viselt, csíkos trikóban volt, és állandóan bagót rágott, amitől időnként köpnie kellett. Jokónak hívták. Több nevet sohasem használt bemutatkozásnál. Valamikor mint gumitestű artista működött cirkuszban, de egy alkalommal néhány embert megölt, és azóta áttért erre a pályára.

A másik munkatárs, dr. Cournier hatalmas, kövér, sápadt, fáradt szemű, ősz ember volt, idült morfinista. Püffedt, szeplős kezeivel lassú gesztusokat tett, ha olykor mély hangon, jóságosan és bölcsen magyarázott valamit.

- Az idő sürget, uraim - kezdte Gordon. - Nem kellene önökkel társulnom, de ebben az esetben valahol összeütköznénk, viszont a zsákmány oly nagy, mindannyiunknak jut így is elég belőle.

- A tárgyra! - mondta a körszakállas, és egy valószínűtlenül hosszú kés hegyével piszkálni kezdte a körmét.

- Nagyon helyes. Legfőbb ideje, hogy a tárgyra térjünk - jelentette ki Rainer, és máris odaszólt a pincérnek: - Kérek egy bécsi szeletet, sok burgonyával, négy deci vörös bort és két kemény tojást.

- Tehát, uraim - magyarázta a fegyenc. - Tudom, hogy hol tartózkodik jelen pillanatban a lány a borítékkal, ezenfelül tudom, hogy hol találjuk meg azt a bizonyos szobrot a kazettával, ami egymillió fontot jelent.

- Ezt most már én is tudom. Münsternél - mondta Adams. - De ha közli, hogy hol van a leány, akkor szívesen társulunk.

- Fele-fele.

- Rendben van.

Gordon mindent elmondott. Gyorsan, de érthetően. A Dartmoornál kezdte, Jimmy Hogannal és Corned-Beef telefonüzenetével fejezte be.

- Szerencsére Corned-Beef eltévesztette a lány nyomát, és én a tanár után küldtem, akivel Evelyn Weston mint feleség utazott együtt a hajón. Gondoltam, hogy a tanár közelében ismét felbukkan majd a leány. És csakugyan találkoztak, nyomban a rue Mazarinen történtek után.

Adams felugrott.

- Akkor megvannak! - Rainer felé fordult. - Mikor beszélt maga a kollégájával telefonon?

- Egy órája sincs. De ilyen kiszolgálást még nem láttam, már félórája várom a mustárt. És tojás mustár nélkül...

A körszakállú kihúzta a körme alól a kést, és Rainer felé irányította a hegyét.

- Indulunk! - recsegte Adams.

Nemsokára vad iramban száguldtak a lyoni országúton. Armentière-nél beértek egy taxit. Corned-Beef szállt ki belőle.

- Nagyon elhagytak - újságolta, miközben átült a Packardba -, remek új autója van a tanárnak, de nem sejti, hogy üldözzük őket.

Eszeveszett iramban rohant az autó...

 
HATODIK FEJEZET

Visszaemlékezések egy világítótoronyra és a morze ábécére. Az újabb terv fennakadást szenved öt emelet magasságban. A Tell Vilmos költője aranyórára tesz szert, és Högrabenhez viszi megbecsültetni. Kivonul a tűzőrség, Eddy Rancing Shakespeare-re hivatkozik, és Löwy, a csővezető tolmácsol. Sürgöny megy.

1

Rancing letörölte a könnyeit, eloldott egy csónakot, és átevezett a tavon. Miután partra szállt, egyenesen a kastélynak tartott. Csak úgy hemzsegtek mindenfelé Mügli am See lakosai.

A fiatalember már messziről integetett feléjük.

- A kezemben volt! - kiáltotta lelkendezve, mikor a lakosok közé ért - Birkózás közben a vízbe zuhantunk, és jobban úszott, mint én.

Tisztelettel és csodálattal tekintettek a vakmerő londoni ifjúra.

- Ó, maga hős! - mondta Gréte, legalább húszcentis mosollyal. - Azért nem féltem, amikor meghallottam a kiáltozást: tudtam, hogy ön itt van.

- Amint látom, külsérelmi nyomokat szenvedett - lépett oda a halottkém, és figyelmesen megnézte Eddy felrepedt ajkát. - Az ilyen szájakból szövettani metszeteket szoktak készíteni a főtárgyalásra.

- Tud valami személyleírást adni, Mr. Rancing? - kérdezte hűvös egyéni hangon a rendőrfogalmazó.

- Hogyne! Magas ember, kis bajusszal, az arca bibircsókos, és a jobb hóna alatt van egy forradás.

- Feltűnő ismertetőjele nincsen?

- Nagyon erős alkoholillatot lehelt rám.

- Sajnos, ez errefelé egyáltalában nem feltűnő - mondta a fogalmazó, és pipára gyújtott. Gyűlölte a pipát, de úgy érezte, hogy ez kötelező egy nyomozó közegnél.

- Közelebbit nem tudna róla? Milyen monogram volt az ingében, hányas cipőt viselt, erős ember vagy gyenge?

- Ritkán láttam izmosabb betörőt - mesélte Eddy -, mondhatom önnek, ez az ember egy Herkules.

- Akkor nyomára akadunk az idegenellenőrzőben - jelentette ki a fogalmazó.

Eddy Rancing ezt nem vonta kétségbe. Sietett a szobájába. Egy teljes napig ágyban maradt. Csúnyán tüsszögött. Kratochwil főkertész neje, Viktória estefelé egy pohár gyógyteát hozott a lázas betegnek, amitől még rosszabbra fordult az állapota.

Eddy nem idegenkedett a kalandoktól, de itt olyan pocsék eseményekbe ütközött lépten nyomon, amitől egy Arsène Lupin is szolid életre kapott volna kedvet. Nem riasztották el mindennapi nehézségek. Két éve sincs, hogy a doveri világítótorony őrének a lányához csak viharos éjszakákon mászhatott fel a villámhárítón, mert ilyenkor az apát helyhez kötötte a hivatala. Harrington, a hatalmas toronyőr, veszélyes ember és zord apa volt. Ezért Eddynek meg kellett tanulnia táviratozni. A leány kioktatta őt a Morse-rendszer szerinti fényjelekre. A torony lakószobájának kisablakában, este nyolc és kilenc között, hosszabb-rövidebb időközökben kialudt a villany. És Eddy, aki a lány révén szakképzett távírdász lett, a partról olvasta a fényjeleket: &quot;apa... nyolcórás... szolgálatban... gyere... koktél... fogytán... te drága...&quot;

Így tanult meg Eddy szerelemből táviratozni és villámhárítón mászni. De ennek volt romantikája. Veszélye, íze. Itt azonban bibircsókos lakájok padlóviaszt vágnak hozzá, lomtárba zárják, pofon ütik, pocsolyákba vezetik.

Valamit azért mégis tenni kell ezzel a Buddhával. Mialatt lábadozott, alaposan átgondolta az ügyet, és új tervet eszelt ki. Igen. Ez jó lesz!

Igazán zseniális ötlete támadt. Délután elment a helység orvosához, doktor Rüdigerhez.

- Á! Boldog vagyok, hogy megismerhetem, mi újság? Hogy érzi magát a kastélyban?

- Nem tudok aludni.

- Nekem mondja? Ki kellene irtani az összes macskát!

- Nem így értettem. Álmatlanságban szenvedek.

- Hm... És miben nyilvánul?

Rancing, akin lassan a sárgaság tünetei kezdtek mutatkozni a sok lenyelt méregtől, megadta magát a sorsának, és udvarias mosollyal elmagyarázta, hogy álmatlanságának két fő tünete az ébrenlét és a nem alvás.

- Mindenesetre súlyos - mondta az orvos. - Valószínűleg vérszegény, ezért ideges, képzelődő és rossz a memóriája.

- Szeretném, ha felírna valami altatót.

- Nagyszerű ötlet!

Az orvos átadott neki egy receptet. Rancing fizetett és ment.

A cukrászdában néhány krémes süteményt vásárolt. Tudta, hogy a falánk leány legjobban az édességeket szereti. Vacsora után, egy megfelelő pillanatban, mikor más nem volt bent, megkínálta Grétét. A leány éppen csak csipegetett belőle, szokása szerint, és a többire nézve kijelentette, hogy felviszi a szobájába a macskáinak.

Rancing tudta, hogy már a lépcsőn megeszi. És ebben nem is tévedett. A süteménybe ötszörös adag altatót kevert a hab közé abból, amit neki írt fel dr. Rüdiger. Egy óra múlva Gréte úgy horkolt, hogy macskái görbe háttal, felborzolódott szőrrel bújtak össze a hálószoba sarkában.

2

Sötét, csúf éjszaka volt.

Elkövetkezett a döntő pillanat, amikor már nem érheti több csalódás. Magával vitt egy összegöngyölt papírt, amit szurokkal kent be. Ez arra szolgált, hogy ha gyémántgyűrűjével Gréte ablakán kiszabja az üveget, akkor majd rátapasztja a lágy, kátrányos papírt, hogy zajtalanul kiemelje. Enélkül csak benyomni lehetne, ami képtelen csörömpöléssel jár. Ezenfelül csak egy hosszú, vastag kötelet vitt magával.

Igazán kedvező időjárás! Az Alpokról a híres főn zúg, és szétszórja a nagyszemű esőt, a sűrű felhők mély gyászba borítják a vidéket. Hősünk egy kanyargó lépcsőn felért a kiszögellő, dísznek épített toronyszobába. Ennek jókora csapóablaka van, ami könnyedén nyílik, és így egyszerűen a tetőre lehet jutni.

Hallihó!

Szeretett volna vadászkiáltással felelni a szélnek, olyan vad, elszánt és kalandos kedve volt.

Hallihó!

Lobogó hajjal, karjára csavart kötéllel, kezében a kátrányos papírtekerccsel úgy nézett ki, mint egy őrült cowboy, aki lasszójával és lírai költeményével rohan a prérin.

Az esőcsatorna egyik könyökénél erős vaskampó szögellt ki a bádog alól. Gréte ablaka felett volt. Ezt a kampót a homlokzat négyszögű, terméskő dísze mellett jól megfigyelte a kertből. Alatta következik egy gömbölyű vakablak és lejjebb a lány erkélye.

Micsoda kényelem egy betörőnek, kábult álomba merült áldozatával szemben.

A kötelet szoros matrózhurokkal megerősítette a kampón, és leeresztette. Himbálózva lengett a szélben. Jóval mélyebbre lógott az erkély szintjénél. Mikor ezzel megvolt, hóna alá vette a ragadós tekercset, és szép lassan lemászott.

Az ördög vigye ezt a kátrányt!

Először a kezéhez ragadt a hosszú, fekete papír, és mialatt el akarta távolítani, a szél odanyomta az arcához az egészet. Most úgy nézett ki, mint egy Ku-Klux-Klan merénylő, övig érő álarccal. Még szerencse, hogy elérte a vakablakot, és leülhetett egy pillanatra a kerek, keskeny bemélyedés szélére. Két emelettel lejjebb volt Gréte erkélye. Elengedte a kötelet, és leszedte arcáról a kátrányos papírt.

Nem messze tőle zúgva hajladozott egy óriásfenyő koronája.

A vakablak, amelyen ült, szabályos kör volt. Egy kis csupasz fal. Olyan mélyedés, mint valami jókora fazék. Miért is csinálják az ilyent? Ezen tűnődött egy-két pillanatig, de azután nagyon elcsodálkozott.

Hol a kötél?

Szent Isten!!!

Elengedte a kötelet, és egy erősebb lendületnél a közeli óriásfenyő gallyai között kissé megakadt. Egész kissé akadt meg, és most bizonytalanul libeg a vékony ágon. Az is lehet, hogy mindjárt visszahullik, de ezen a keskeny peremen, háta mögött a csupasz fallal, öt emelet magasságban, miközben mindössze egy szál kátránypapirosba kapaszkodik, kissé kétségbeejtő helyzet. Ezt lássuk be.

Csak a karját kellene kinyújtani, és elérné a kötelet. De hogy moccanjon itt meg?

Úgy érezte, hogy nyomban leszédül.

Nincs más hátra, meg kell várnia a legközelebbi szélrohamot, hogy visszahulljon a kötél. Ezen az éjszakán a szélrohamokra nem kellett soká várakozni. Máris jött egy, vadul és bőgve!

Hallihó!

A kötél megrándult.

Na most!

Emelkedik és...

És belezuhan két gally közé, mint valami villába. Hogy onnan kijöjjön, ahhoz egy ciklonnak vagy tornádónak, vagy más tengeren túli időváltozásnak kellene jönni.

3

Eddy Rancing helyzete kétségbeejtőbb és sötétebb volt mindazon szánalomra méltó helyzeteknél, amelyek valaha is előfordultak a világon!

Térdeit átkarolta, engedelmeskedve karikára görnyedt testtel a vakablak vonalának, hogy úgy festett messziről, mint valami roppant madzag. Csuromvizes volt, átjárta a hideg, és a hajnal még hosszú órák kérdése.

De mit csinál hajnalban? Hogy magyarázza meg...

Nyikorgott a kavics. Valaki jár lent! Széles kalap tűnt fel a parkban.

Maxl úr! Tell Vilmos költője! Mit keres ez itt?

Az bizonyos, hogy a múltkor látta este a kerítésnél andalogni, Kratochwil főkertész feleségével, Viktóriával. Ja, igaz! A főkertész ma idézést kapott Erlenbachba, és bizonyára ott tölti az éjszakát. Mit lehet tenni? Itt más mentség nincs. Megköszörülte a torkát, és lekiáltott:

- Jó estét... Maxl úr...

A költő felnézett. Azután megemelte a kalapját.

- Van szerencsém, Mr. Rancing! Mit szól ehhez a gyalázatos időjáráshoz?

- Az Alpokból csapódik le. Olvadás lehet - kiáltotta erőltetett mosollyal a vakablakból.

- Ha nem tolakodás a kérdésem: mit csinál ott fent?

- Magam sem tudom...

- No, akkor nem zavarom - szólt megemelve a kalapját, és már indult.

- Maxl úr! Nem segítene rajtam?

- Sajnos, uram, egy fillérem sincs. De a takarékpénztár igazgatója, Ostrau báró...

- Nem anyagilag gondoltam. Szeretnék innen lejönni.

- Nem jó ott?... Mondja, egyáltalán miért tartózkodik maga éjszaka a kastély homlokzatán, mint valami dombormű?

- Nem tudok lejönni...

- Ez még nem ok arra, hogy felmenjen.

- Elvitte a szél a kötelet, és fennakadt azon a fenyőn. Ön segíthetne rajtam, Maxl úr.

- De ez tisztára csak tőlem függ. Hajlandó vagyok előmozdítani, hogy lejöjjön onnan. Ehhez azonban az szükséges, hogy ledobáljon egy apróságot. Önnek igen szép órája és lánca van.

Eddy elszörnyedt.

- Uram! Ez zsarolás!

- Azt bízza a lelkiismeretemre. Na, dobja vagy nem dobja? - Maxl úrnak mindig nagyon tetszett Mr. Rancing órája a rövid, vastag tisztilánccal. Kérdés, hogy valódi aranyból van-e? Zürichben egyszer eladtak neki egy ezüstfejű botot, és utóbb kiderült, hogy a gyönyörű markolat egy vízcsap. Azóta óvatos. Már indult, mintha elmenne.

- Várjon!

Rancing megvetéssel dobta le a zsebóráját, amely tompa zörejjel hullott egy virágágyra, a papírba csavart csemeték közé.

- Szégyellheti magát! - kiáltotta le. - Egy költő ilyen anyagias legyen!

- Téved! Mint költő nem vagyok anyagias! Egyetlen fillért sem kaptam még műveimért... Hol az az átkozott óra?

Most meg nem találta az órát. A szél süvöltött, az eső esett, és Rancing bizonyosra vette a tüdőgyulladást. Végül mégis megkerült az óra.

- Na gyerünk!... - sürgette Rancing.

- Nézze, én már csalódtam egyszer. Ha nem haragszik, előbb megbecsültetem az órát.

Eddy kis híján leszédült a magasból.

- De uram! Minden pillanatban lezuhanhatok...

- Hunyja be a szemét, és imádkozzék. Én csak elszaladok Högrabenhez, tizenöt percnyire sincs innen. Kitűnő órás. Schaffhausenben tanult. A húga férjhez ment egy festőhöz. Megnézetem vele az órát, és ha arany, akkor nyomban segítek magán...

- Maxl úr! Ön egy...

- Ne hálálkodjék! Sietek vissza, hogy segítsek magán, mert kétszer ad, aki gyorsan ad.

Eddy Rancing szeretett volna kétszer és gyorsan adni valamit a költőnek, de ez már rohant.

Hallihó!

A szél kis híján letépte a magasból, és havas esőt verdesett hozzá. A fagyban mint kandírozott cukor töredezett rajta a ruhája...

Högraben úr vagy nem lakott közel, vagy mélyen aludt, mert a költő csak félóra múlva tért vissza.

- Minden rendben van! Ne féljen semmit! Az arannyal nincs baj! Azonnal lent lesz...

- Egy létrát... Egy létrát szerezzen... - hápogta Rancing...

- Felesleges. A tűzoltóság hoz magával.

Távolról kürtszó hallatszott.

- Maga gazember! A tűzoltókat értesítette?

- Hát a gáztársaság nem hozhatja le!

- Ott egy létra... Könyörgöm... Mielőtt ideérnek...

- Szépen! Azután lebüntetnek, mert hiába hívtam őket. Mondja, hány rubinos az óra?

4

...Kivonult a tűzoltóság! Zobelmann tiszthelyettessel az élen! Veszettül robogott a négy és fél fogatú! Ugyanis három ló és egy öszvér vontatta a pumpával és létrával ellátott kocsit.

Zobelmann, amikor értesült a történtekről, először megfújta a kürtöt. Hadd szóljon már az előkészületek alatt, hogy a lakosságnak ideje legyen megjelenni a nagy esemény színhelyén. Gyorsan átöltözött kék-fehér díszegyenruhájába. Ma ki kell tenni magáért! Ritka alkalom! Ezt a nyomorúságos fészket még a tűz is elkerüli.

- Minden készen?

Hajrá, előre! A tűzoltókocsi robogott, és a kürt sírt! Veszettül csattogtak a patkók.

A lakosság már szép számban állta körül a kastélyt. Érdeklődve nézték a vakablakon ülő, szomorú alakot, akinek a nadrágszára, mint valami másodcsatorna, csurgatta le az esőlevet.

De hah, megérkeztek a tűzoltók.

Rövid manőverezés következett a létrával. Előretolták, majd hátra. Végül felkapaszkodott az egyik legény, fél kézzel és fél lábbal rögzítette magát, a másik kezét feltartotta.

Fenomenális volt! Mindenki tapsolt.

- Előre! - zúgta Zobelmann.

A létra most a falhoz ütődött, és Herr Löwy, a csővezető megindult.

Ekkor már Mügli am See lakossága teljes számban állta körül a kastélyt.

Azonban kis híján megelőzte a tűzoltókat a mentési akcióban Wollishoff úr. Javában aludt, mikor a leánya felkeltette. Gréte ugyanis egy óra felé gyomorgörcsökre ébredt fel, mert rosszul lett a sok szódabikarbónától, amit a doktor álmatlanság ellen írt fel Rancingnak. A doktor ugyanis azt hitte, hogy Rancing képzelődik, mert igen vérszegény, ezért áttelefonált a patikusnak, hogy a Veronál receptre szódabikarbónát adjon ki. Gréte felkeltette az apját, és ijedten újságolta, hogy a lakosság jelenlétében a kastély előtt díszszemlét tart a tűzőrség.

Wollishoff hálókabátban rohant ki a parkba, felnézett a magasba, amerre a létrát tolták, azután rohant vissza, és mikor ismét megjelent, egy flóbertpuska volt nála, amivel célba vette a Gréte erkélye felett guggoló Rancingot.

Mindenesetre egyszerűbb módja lett volna a helyzet megoldásának, ha lelövi vendégét a vakablak pereméről. Talán Rancing sem bánta volna már. De az utolsó pillanatban Zobelmann félreütötte a kezét.

- Vegyen magára valamit, mert megfázik! - üvöltötte Wollishoff fülébe.

- Lelövöm!

- Majd ha lehoztuk! Mit gondol, hiába vonultunk ki? - És már vezényelt: - Két ember lefogja a tanácsos urat!

Tovább folyt a mentés. Félórába sem telt, és éljenzés, kalaplengetés közben földet ért a külföldi. Szirénabúgásra emlékeztető, rekedt, artikulátlan üvöltéssel magyarázta meg Eddy a tanácsosnak, akit ketten lefogtak, hogy halálosan szereti a leányt, és meg akarta kérni a kezét.

- Regényes erkélyjelenet közben akartam vallani Grétének.

- Miféle jelenet? - harsogta Wollishoff úr.

- Éjszaka az erkély alatt megjelenik az ifjú szerelmet vallani. Ez így szép! Egy nagy költő meg is írta!

- Én voltam - dünnyögte Maxl úr. - Tell Vilmossal fordult elő.

- Szeretem a lányát, és el akarom venni feleségül - bömbölte Eddy.

- Mit mond? - kérdezte a házigazda Löwy urat, aki kezében a csővel ott állt mellettük.

- A lányát szereti - harsogta a csővezető olyan hangon, hogy a kastély valamennyi ablaka megrezdült.

- Szereti a lányát... - üvöltötte kórusban a tömeg.

- Lámpát?... Lámpát?... - hápogta ámultan az öreg, és felnézett a vakablakra.

De Gréte, aki eddig hátul állt, előrejött, és a keblére vetette magát Eddynek. Ezt végre az öreg is megértette, és bement lefeküdni.

Az Alpok csúcsai rongyos gőzcsomóknak tűnő felhőtömegből rajzolódtak ki a hajnalban...

Eddy Rancing másnap sürgönyzött a nagybátyjának:

&quot;Eljegyeztem Buddhát, azonnal gyere. Eddy.&quot;

 
HETEDIK FEJEZET

A tanárt csodálják. Frissen mosott hálókabátra tesz szert. A frakk irigyelt túraöltözék lesz, de ott marad. Evelyn bravúrosan vezet. Három tehénnel találkoznak. A lord megszelídül az autó belsejében, de megvadítja a neszesszer. A három tehén újra feltűnik. Lyonban népies jelmezt öltenek, elbúcsúznak, és együtt folytatják útjukat. Lord Bannister kis híján megfullad egy vezércikktől.

1

Egymás után elhagytak több kisebb községet. A tanár nem bánta volna azt, hogy frakkban van, de valahányszor előrehajolt, belefúródott a húsába a mellgomb.

A lány bátortalanul megszólalt.

- Hol találunk... legközelebb garázst, ahol autót bérelhetek?

A lord néhány másodpercig azon gondolkozott, hogy egyáltalán feleljen-e. Végül elhatározta, hogy felel. De csak röviden és dörmögve.

- La Rochelle-ben, úgy tudom, van. Elég nagy község. Remélem, én is találok benne alkalmas szállást holnapig.

Ismét hallgattak. Fák rohantak el mellettük, széles, fehér derékszíjjal, mint valami libasorban menetelő, lábatlan hadsereg. Ezzel a csúf mészövvel már az autósok kedvéért torzították el az érintetlen vidék szép, ősi arculatát.

A tanár, mintegy magának, tovább dörmögött, miután a megszállással kapcsolatban egy másik katasztrófa lehetősége jutott eszébe, amit sikerült elkerülnie.

- Még szerencse - dünnyögte -, hogy a neszesszerem mindig a kocsiban van...

Ott volt mellette az ülésen a kis lakktáskája.

- Miért szerencse? - kérdezte kissé idegesen Evelyn.

- Mert különben nem tudnék borotválkozni reggel La Rochelle-ben. És gyűlölöm, ha borotválatlan vagyok.

&quot;Vaskalapos&quot; - gondolta a lány, és majdnem sírva fakadt, ahogy végignézett magán, rongyosan, sárosan, összekarcoltan, halálra űzve, Európa közepén. És ez itt a borotvája miatt aggódik.

Talán csak azért igyekezett önmaga előtt kissé kompromittálni a tanárt, hogy ellensúlyozza gyanúsan növekvő szimpátiáját.

Saját kis táskáját, amely ugyancsak fekete volt, még az autóban is görcsösen szorongatta.

A narancsszínű boríték van benne. Az &quot;Álmodó Buddha&quot; ára.

És azonfelül a szerencsétlen Brandes hadnagy becsülete. Milyen néven is szolgál?

Münster... Münster... Münster...

Ismételgette a nevét, mint valami leckét.

Végre La Rochelle-be értek.

A helység egyetlen fogadója előtt lestoppolt a tanár. A frakkban megjelenő úrvezetőt az iddogáló parasztok általános tetszéssel fogadták. Bannister homlokáig pirult, mikor egy répafejű, lőcslábú kis breton óvatosan körüljárta, és úgy bámulta, mint valami hirdetőoszlopot. Egy vincellér halkan azt ajánlotta a vendéglősnek, hogy jó lenne elhívni a körorvost addig, amíg együtt vannak itt néhányan.

A frakknadrág több helyen olajos volt. A harmonikává ázott gallér vörösre dörzsölte a nyakát, és ahogy előrehajolt vezetés közben, a gallérgomb mély nyomot hagyott a gégéjén.

- Nem tudja, hogy hol találok erre egy garázst? - kérdezte Evelyn a tulajdonost.

- Épp itt van mellettünk! Talán tízlépésnyire. Majd meg tetszik látni azonnal, erre feljebb. Egy nagy hordó áll előtte...

- Köszönöm... Csomagoljon be felvágottat és gyümölcsöt, visszajövök érte, ha már béreltem kocsit.

- Meglesz.

- Én szobát szeretnék - mondta Bannister.

Az éjjeliőr benézett a vendéglő ablakán, és keresztet vetett.

- Van egy kertre nyíló, első emeleti, csendes szoba... - felelte a vendéglős, és bizonytalanul hozzátette. - Uraságod kísérő nélkül van?

- A hölgyet kellett sürgősen elhoznom! Nem volt időm átöltözni... Kérem, szóljon, hogy ne bámészkodjanak. Vagy legalábbis ne tapogassanak!

Mivel az utolsó szónál felhorkant, a parasztok ijedten szétrebbentek mellőle. A vincellér elmondta nekik, hogy tavaly, a corbeille-i színtársulatnál megőrült a nagybőgős, és éjszaka mint özvegy királyné járt a faluban, ezüstkoronával a fején.

- Vacsorát tetszik?

- Nem! Aludni akarok! - Ezt olyan határozott hangon mondta, mintha sokan elleneznék.

Evelyn most nyújtotta csak kezét.

- Az Isten áldja meg, sir, azért, amit értem tett.

- Kérem... most már nincs mit...

Kezet fogott Evelynnel.

Mikor becsukódott a lány mögött az ajtó, még sokáig nézett utána. Milyen szomorú, milyen bizonytalan járással megy el.

Nyelt. Valami kis keserűt érzett most a szájában. Sajnálta Evelynt.

Legalábbis így nevezte el azt a kis nyugtalan, határozatlan érzést, amivel szeretett volna néhány jó szót mondani a leánynak, és elkísérni egy darabon.

Felment a szobájába. A kocsmáros felajánlotta az egyik frissen mosott hálóköntösét.

Minden csontjában érezte az utat. A neszesszer lent van az autóban... Mindegy, majd reggel borotválkozik. Most csak lefeküdni. Ágyba! Ágyba! A kocsmáros frissen mosott hálóköntöse dohos volt. Nem baj... Csak lefeküdni... Aludni!

Nagyon kimerítette a kellemetlen kaland. A sok idegesség és izgalom megviselték, azonfelül szívből gyűlölt minden rendetlenséget, bonyodalmat és kényelmetlenséget.

Végigdőlt az ágyon, és jólesően kinyújtózott.

Azután eloltotta a villanyt. Boldog volt, hogy vége ennek a fárasztó, rettenetes históriának, és jóízűen, mélyen elaludt.

Körülbelül tíz percet alhatott jóízűen, mélyen, mikor felrázták álmából.

Evelyn állt mellette, és ezt súgta a fülébe:

- Azonnal másszon ki az ablakon, a párkányhoz támasztottam egy létrát...

2

Evelyn megegyezett a műhelytulajdonossal az autó bérére nézve, és sietett vissza. Néhány lépésnyire volt csak a fogadótól, mikor váratlanul reflektor villant fel, és egy kocsi fékezett éles csikorgással. Hat ember ugrott ki a kocsiból, és Evelynnek csak annyi ideje maradt, hogy egy közeli fa mögé surranjon, mielőtt meglátják. Nyomban ráismert Adamsre és Gordonra. És az a rikítóan öltözött, monoklis ember is közöttük volt. Úgy látszik tehát, hogy követték Párizsból az autót, csak lemaradtak útközben. Tanakodtak. Evelyn a fa mögött minden szót hallott.

- Úgy látszik, elég ostobák voltak, és megszálltak itt - mondta Adams. - Mind a kettővel végezni kell.

- Várjunk - javasolta Gordon, aki közben benézett az ivó ablakán. - Még három vendég van benn, jobb lesz kivárni, amíg ezek elmennek. Innen úgysem menekülhet a két madárka. Nyugodtan beülhetünk a vendéglőbe. A kezünkben vannak.

Közben megeredt az eső. A hat félelmetes ember bement az ivóba. Evelyn már nem reszketett. Idővel a halálos veszélyt is meg lehet szokni. Inkább attól rémült meg, hogy ezt a kedves, nagyszerű embert, akit minden mogorvasága dacára olyan nagyon szeretett, ezt a jóságos lord Bannistert is meg akarják ölni. Benézett az ivó ablakán. A négy ember egy sarokban ült, és az ajtót figyelték. Gyorsan visszament a hatalmas vörös kocsihoz, amelyen az üldözői jöttek.

Értett az autókhoz. Amíg az apja élt, volt egy szép Fordjuk, és Evelyn maga is vezetett. Ennek most hasznát vette. Az üldözők kocsijának négy kerekén leszedte a szelepekről a sapkát, azután addig rángatta, amíg kitódult a levegő. Még a motorházat is felnyitotta, eltépte a mágneshez vezető drótot, leeresztette a vizet és az olajat, azután megkerülte a vendéglőt. Az udvarra csak egy szoba nyílt, és így nem tévedett. Az első emeleti nyitott ablak mögött alszik a tanár. Szerencsére létrát is talált a padlásajtóhoz támasztva, ezt nagy erőfeszítéssel az ablak párkányához igazította, és reszkető térdekkel felment. Először életében mászott létrára.

3

A tanár fölült az ágyban, és azon a ponton volt, hogy káromkodjék, de torkán akadt a hang; amint a leány arcába nézett.

- Az Istenért, könyörgök... - mondta Evelyn - ne kérdezzen semmit, azonnal jöjjön velem, mert megölik. Gyilkosok vannak az ivóban, minden pillanatban megrohanhatják a szobát. Könyörgök, ne veszítsen egy másodpercet sem! Azt hiszik, hogy maga is benne van a dologban, hallottam, amint mondták, hogy lelövik...

A tanár hátán végigfutott a hideg. Érezte, hogy a leány igazat beszél. Felrántotta a cipőjét...

- Ne öltözzön! Egyetlen másodperc az életünkbe kerülhet. Akárhol vehet ruhát útközben is. Könyörgök, jöjjön, jöjjön...

Bannister csak a pénztárcáját vette magához, és egy törülközőt csavart a nyakára, azután megindult lakkcipőben és a vendéglős hálóköntösében lefelé a létrán, a leány nyomában. Az eső zuhogott...

Szerencsésen elértek a tanár kocsijához.

Néhány másodpercig tartott, amíg a mágnes gyújtott. Órányi másodpercek. Azután megindultak.

Most rohantak csak ki a banditák az ivóból, a motor zajára!

De az autó már iramodott, fröcskölve a sarat, neki az útnak. Bumm! Bumm!

Különös módon a hátsó ablakon csapott be a golyó, azután a tanár és Evelyn között keresztültörte a szélvédőt. Mindketten hallották a rövid, gyors füttyöt a fülük mellett, lord Bannisternek be kellett látnia, hogy helyzetük leírásánál a leány nem adta át magát költői túlzásoknak.

Száz kilométeres tempóval hagyták el a veszélyt és La Rochelle-t. A banditák valószínűleg tehetetlenül topogtak harcképtelen kocsijuk körül. Viszont a fűszeres muzeális értékű Benz-Mercedese körülbelül annyi eséllyel iramodhatott a tanár modern Alfa-Romeója után, mintha egy idősebb fejőstehén űzőbe venne egy jó kondícióban levő kőszáli sast.

A tanár kissé furcsán festett a volán mellett, ázott hálókabátjában, törülközővel a nyakán, szerteálló hajfürtjeivel; éjszaka a párizs-lyoni országúton. E pillanatban igazán örült volna, ha nemrégen megvett estélyi ruhájában vezetheti a túrát.

Evelyn is piszkos, gyűrött és szakadt volt.

- Nem érzi, miss Weston - kérdezte a tanár suttogva, mert időközben teljesen berekedt -, hogy túlságosan megtisztel a bizalmával, amikor ennyire igénybe vesz? Továbbá nem veszi tolakodásnak, ha megkérdezem, hogy milyen ügyben kockáztatja az életemet?

- Egy ember becsületét viszem a táskámban!

- Ennyire megváltozott volna közben a családi ékszer? Ugyanis a hajón, mikor először zavart meg éjszakai pihenésemben, nem szemrehányásképp mondom, mert már hozzászoktam, bizonyos családi ékszer ügyében mozgósított, most viszont egy ismeretlen úr becsületéért vágtatok, mint egy őrült, hálóköntösben, száz kilométeres sebességgel az országúton. Nem vagyok gyáva ember, de azt hiszem, joggal tiltakozhatom az ellen, miss Weston, hogy részint egy világhírű filmszínész, részint egy elsőrangúan kiképzett tűzoltótiszt kötelességeit hárítsa rám. Jelentéktelen életem kockáztatásáról nem is szólva...

Evelyn váratlanul a tanár vállára borult, és ismét keservesen sírt. Bannister valamit dörmögött, de elhallgatott. Kis községeket és városokat hagytak el, változatlanul szédületes tempóban. A lord el volt szánva rá, hogy addig nem csökkenti a sebességet, amíg egy nyitott ruhakereskedést nem talál. Hajnalodott.

- Sir... nem mondhatok el önnek sok mindent - mondta sírva Evelyn -, de higgye el, hogy becsületes nő vagyok. Bocsássa meg, hogy ilyen veszélynek tettem ki, de nem tehetek róla...

- Legalább megborotválkozhatnék - dörmögte a tanár, mert szinte fizikai fájdalmat érzett saját rendetlensége miatt. Különben is kissé zavarban volt. Ugyanis Evelyn most már nem sírt, és így minden alibi nélkül pihent a feje Bannister vállán. &quot;Igazán nevetséges lenne, ha ezek után még megsimogatnám&quot; - gondolta a tanár, és maga sem tudta hogy jutott ez az eszébe. Evelyn azt hitte, hogy ez a szórakozott fejtartás ilyen helyzetben nem fog feltűnni, viszont neki nagyon jólesik. Először a jóleső érzés miatt hunyta le a szemét, később azonban már aludt lord Bannister vállán. A tanár néha oldalt pillantott, és dörmögött valamit.

&quot;Egészen furcsa teremtés - gondolta a tanár. - Eddig még csak háromféle helyzetben láttam. Először menekül, azután sír, végül alszik.&quot;

4

Reggel kissé kellemetlenné vált a helyzet. Szembejövő autósok majdnem az árokba futottak meglepetésükben, midőn megpillantották a kormány mellett kettőjüket, szemmel láthatólag egy tréning közben megőrült atléta, egy koldusasszony társaságában. Az élénkülő autóforgalom egyre nagyobb érdeklődést mutatott irántuk. A tanár kétségbeesetten gondolt a botrányra, ha felismeri valaki személyében lord Bannistert, akinek tudományos előadásáról vezető helyen írnak a reggeli lapok.

- Sir - mondta Evelyn, aki ugyancsak erre gondolt. - Én valamikor tanultam autót vezetni. Engedjen engem a kormányhoz.

- És én? - kérdezte a lord gyanakodva.

- Gondolom... Talán a kocsi belsejében... a... földön... Úgy nem látják... Talán összehúzná magát...

- Igazán kívánja ezt az újabb mutatványt? Nem győzöm hangsúlyozni, hogy az egyetem orvosi fakultásán mennyire elhanyagolják az akrobataoktatást. De ha kívánja... Én nem ellenkezem többé.

- Istenem! Miért csúfol?! Hiszen csak a maga tekintélyét féltem!

- Magam is azt hiszem, hogy tisztelőim nem így képzelnek el... Jó, jó!... Ne sírjon, kérem, mert azt nem bírom! Megyek és karikává görnyedek. Remélem trapézmutatványokra már nem kerül sor.

A tanár átadta a volánt Evelynnek, hátramászott a kocsi belsejébe, és egy keserves nyögéssel, két térdét átkarolva, a padlóra ült. Közben benzint vettek fel.

Most már Evelyn intézett mindent. Sajnos, a benzintöltő állomáson a suhanc észrevette, hogy egy rövid hajú, idősebb hölgy rejtőzik a kocsi mélyében, és kihívta az anyját, a nővérét, három kisöccsét és nagyapját. Valamennyien körülállták a kocsit, és úgy csodálták az üvegen át Bannistert, mint valami cápát az akváriumban. Az egyik fiú elszaladt a faluba, hogy értesítse az ismerőseit. Szerencsére közben megtelt a benzintartály, és az autó továbbmehetett.

A lord már nem tett szemrehányást. Nem szólt semmit. Átkulcsolta a térdét, és lakkcipőjéből kilátszó, sáros bokáira meredve fásultan dohányzott, mint aki már nem reméli sorsa jobbrafordulását.

Később mint egy megszelídült ragadozó, melankolikusan tűrte, hogy Evelyn egy kocsmából szendvicseket hozzon, szépen megetesse, megvárja, amíg kiissza a teáját, és visszavigye az edényt. Ezalatt arra jött a helység lelkésze, és megállt az autó előtt. Miután benézett, részvéttel ajánlotta Evelynnek, hogy néhány frankért bérelhet itt egy erős parasztlegényt, aki majd továbbmegy vele, hogy ne legyen egyedül a beteggel. Bannister döbbenten hallotta, hogy Evelyn megköszöni a tanácsot, és azt mondja, nincs szüksége segítségre, mert szegény bátyja nyugodtan viselkedik.

Igen, Evelyn helyesen világosította fel a nyájas érdeklődőt. Lord Bannister valóban nyugodtan viselkedett ahhoz képest, hogy csodálatos eredményeket ért el az álomkór gyógyítása terén, és komoly jelöltje az idei Nobel-díjnak. Ehhez képest meglepően nyugodtan viselkedett a kocsmáros frissen mosott hálókabátjában, autója belsejében, a földön ülve, nyakában egy szál törülközővel, kócosan és sárosan a párizs-lyoni országúton.

És miután a ciklon ült a volánnál, lassan az autó is kezdett asszimilálódni gazdájához.

Első sárhányói behorpadtak, és lökhárítója kissé elgörbült egy sorompón. Később véletlenül kinyílt az ajtó, mikor egy viadukt alatt haladtak át, és mialatt Evelyn fékezett, az ajtó egy kiugró falrészen harmonikává görbült, szörnyű csörömpöléssel és csikorgással.

- Kissé bele kell jönnöm... - szólt hátra mentegetőzve a leány.

- Azt látom - felelte szomorúan a tanár. És eltávolított a hajából néhány üvegszilánkot. Ebben a pillanatban irtózatos lökés érte őket hátulról. Valaki káromkodott mögöttük az autóban. Evelyn továbbsietett.

- Előbb-utóbb be kell húzni az irányjelzőt - mondta a tanár. - Így ugyanis azt hiszik, hogy maga jobbra megy, tehát balra akarnak előzni, miáltal elütnek bennünket. Leghelyesebb, ha használat után nyomban visszakapcsolja az indexet.

- Hát nem megy vissza! - kiáltotta Evelyn, és kétségbeesetten csavarta a kapcsolót.

- De csak azért, mert az ablaktisztító kapcsolóját forgatja. A mellette levő szól az indexnek. Nem! Nem! Az a hátsó lámpa... Na... csakhogy...

A lány sírva fakadt.

- Könyörgök - mondta Bannister rekedt suttogással, szelíden, szinte imádkozva -, ne sírjon. Azt nem bírom. Inkább aludjon vagy meneküljön, csak ne sírjon! Inkább azt sem bánom, ha előbb-utóbb csak hárman leszünk itt: maga, a volán meg én... Hopp!... Semmi, csak a fejem... Tessék talán, ha kérnem szakad, sebességváltásnál kissé óvatosabban azzal a gázzal... Ne sírjon, kérem! Majd belejön. Nincs itt jód valahol?...

Evelyn szolgálatkészen akart jódot adni, ezért villámgyorsan berántotta a kéziféket, amitől a tanár átvette a kocsi sebességét, és nekirohant fejjel az ajtónak, mint valami faltörő kos. És hogy Bannisternek meglegyen az az illúziója, mintha felrobbanna a feje, ugyanebben a pillanatban a bal hátsó kerék nagyot pukkant. A kocsi kissé tántorogva elfarolt a defekt irányába, majd szörnyű robajjal, de szerencsére lecsökkentett sebességgel egy fához ütődött. A hűtő bánatosan behorpadozott.

5

Kereket cseréltek.

Közben egy kisgyerek jött arra, három tehénnel és mind a négyen őszinte csodálattal szemlélték a hálókabátos, tébolyult vezetőt, amint a porban az autó alatt csúszkált, mert Evelyn, úgy látszik, még nem jött bele eléggé, és sajnos, elmozdította az emelőt, miáltal az autó visszazuhant, a félig kitört ajtó ettől végképp búcsút mondott az Alfa-Romeónak, és kiesett az útra, a kocsiemelő viszont beakadt az alvázba, ezért most a tanárnak a kerekek közé kellett mászni, hogy kiszabadítsa.

Így álltak a dolgok délelőtt tizenegy órakor.

Fél egyre úgy látszott, befejezték a szerelést.

- Mehetünk - mondta Evelyn.

- Szerencse fel! - kiáltotta a tanár, mint a bányászok, és leszállt az autó fenekére.

Közben a parasztgyerek segítségével a kocsi ajtaját betették keresztbe az autó belsejébe, és mivel nem volt lerögzítve, olykor a tanár fejére esett, de ez már kicsire nem nézett.

A lány beült, hogy visszatolasson a megrongált fatörzsről.

A tehenek ifjú főnöke gyorsan elterelte állatait az autó környékéről. A motor, mintha haldokló tenorista igyekezne erőre kapni, olykor furcsa hangon felharsant, és nyomban leállt. A lány erőlködött. Kapcsolt, indított, gázt adott, a motor felbúgott, és megint leállt. A tanár kinézett a karjai között nyugvó ajtó mögül.

- Próbálja most hátrafelé. Kizárt dolog, hogy ledöntsük azt a nagy fát, és úgy menjünk tovább.

Persze! Hiszen ő előre akart menni!

Több sikertelen kísérlet után végre eltalálta a sebességváltón a hátrakapcsolást.

A kocsi lassan visszasiklott a fáról, valami pengve a földre zuhant. A lökhárító volt. Bekerült a kocsiba, az ajtó mellé. Most már sok alkatrész társaságában utazott a tanár.

De ettől eltekintve vígan robogtak az országúton.

- Az előbb a jódot kérte - mondta a leány, és a tanár, fékezésre számítva, kézzel-lábbal igyekezett fixírozni a helyzetét.

- Gondolja, hogy megkockáztassam?

- Tessék, itt a neszesszerje. - A lány hátranyújtotta a kis táskát.

A tanár kinyitotta, de csak egy narancsszínű, hatalmas borítékot látott.

- Bocsánat... ez az enyém - hebegte Evelyn, és gyorsan becsukta.

- Elsősorban nem jódozni, hanem borotválkozni akarok - jelentette ki elszántan a tanár.

Evelyn kétségbeesett.

- Üldöznek! Gondolja meg, ha nincs jó kocsijuk...

- Miss Weston! Önnek sikerült engem több alkalommal meggyőzni, olykor különös nézeteinek helyességéről. Most erre semmi reménye! Kérem, ne vitatkozzék. Lehet, hogy üldöznek, sőt az is lehet, hogy megölnek bennünket: de én borotválkozni fogok. Azután, ha kell, ám legyek a higiénia áldozata.

A leány némi kárörömmel kiáltott most fel:

- Elhagytuk valahol a neszesszert!

A tanár most először rémült meg nagyon az út folyamán.

- Nézze meg jól! Az nem lehet. A szappanom! A szájvizem! A borotvakészletem...

- Ó! - Evelyn most meg tudta volna ölni. Ilyenkor a borotvájára és a szájvizére gondol. Micsoda smokk! Élet vagy halálról van szó, és kétségbeesik a borotvakészletéért!

- Azonnal visszafordulunk!

- Sir!

- Miss Weston, kár minden szóért.

- A halálos veszély torkába autóznánk!

- Eddig sem volt gyerekjáték az út. Ha még élünk, az annyit jelent, hogy a sors személyesen vezeti autónkat, az ön működése dacára. Ebből reményt meríthetünk. Kisasszony! Visszafordulunk a táskámért!

A lány nem ellenkezett. Látta, hiába minden!

Ettől a perctől fogva gyűlölte a neszesszert. Vadul és meggyőződéssel, mert szerette a tanárt, és a neszesszer ennek az érzelemnek illúzióját rontotta el.

Erre gondolt, miközben megfordult.

Először hátrafelé tolatott, hogy kellő szögbe csavarhassa a kormányt, és ebből az alkalomból egy fatörzsnek farolt. Azután előrement, jól megnézve, hogy mi volt az ott hátul, és közben a hűtő egy országúti lámpa oszlopának ütődött. A tanár nem szólt semmit. Tenyerébe támasztott fejjel, búsan guggolt az autó padlóján, emlékeztetve egy képre, amely Mariust ábrázolja Karthágó romjai felett. Mit lehet itt tenni?

Végül, mert az autó, úgy látszik, elpusztíthatatlan volt, megindultak visszafelé az úton. Szerencsére néhány kilométerrel feljebb találkoztak a három tehénnel és a gyermekkel. A gyermek kezében ott volt a táska, és némi készpénzjutalom ellenében boldogan nyújtotta át a két utasnak. A gyereknek különben is jó napja volt, mert az imént talált az országúton egy vadonatúj autódudát, de erről nem tett említést a két toprongyos úrvezetőnek.

- Most siessünk! - mondta izgatottan a leány, és találomra meghúzott valamit a keze ügyében, amitől egy másik valami felhördült, és egy harmadik valami csikorogni kezdett. Erre először megszólaltatta az elektromos Bosch-kürtöt, majd gyorsan fordított egyet a reflektorkapcsolón, és Isten tudja, miért, a zaj ettől elmúlt. A lord megtanulta tisztelni Evelyn egyéni stílusát a volánnál. Mindig más kapcsolóhoz nyúlt, mint ahová kellett volna, és valahogy mégiscsak haladtak.

- Most megállunk! - mondta a tanár keményen, mint egy briganti. - Borotválkozni és fésülködni fogok. Adja ide, kérem, a neszesszeremet.

- Tessék! - Úgy dobta a neszesszert a kocsi belsejébe, hogy az ülésen heverő fényszóróhoz koccant erősen.

És dühösen otthagyta a tanárt. Undok vaskalapos! Bannister pedánsan az ülésre helyezte a sárhányót, hogy fix alapja legyen a tükörnek és a szappanos tálnak, azután hozzáfogott a borotválkozáshoz.

Evelyn ezalatt valamivel távolabb türelmetlenül sétált az országúton.

Pedig jól tette volna, ha több kíváncsiságot tanúsít a tanár tisztasági mániájával szemben.

Mert ebben az esetben látta volna, hogy Bannister a neszesszerből egy kis zománcozott dobozt vesz elő, amelyen egy lehajtott fejű, kerámiából mintázott Buddha-szobrocska ül, és ebből a dobozból rakosgatja ki a zsilettkészletét.

Az &quot;Álmodó Buddha&quot; dobozában tartotta őlordsága az önborotváját, míg az &quot;Álmodó Buddhá&quot;-t a neszesszerben vitte magával. És fogalma sem volt róla, hogy a világ legdrágább borotvakészletének tulajdonosa, mert ez a felszerelés kerek egymillió fontot ér.

6

Csendes eső szemerkélt. Az ablaktisztító pálcikák halk zizegéssel jártak ide-oda a törött szélvédő üvegén.

Néhány gyümölccsel és fával megrakott taliga jött szembe.

Távolról feltűnt Lyon. Most már élénk a szembejövő forgalom, és az elveszett autóduda helyett Evelyn - hogy elkerüljenek minden további bajt - a pokolian bőgő Bosch-kürtöt használta, illetve felváltva alkalmazta sürgős jelzésnél a kürtöt, a betolható hamutartót és a hátsó lámpa kapcsolóját. A fene ezt a sok vacakot egy ilyen autón. Mind egyforma és mindet csavargatni kell. Azért nem történt baj, csak az egyik kanyarban borítottak fel egy fástaligát, de ezt elintézték néhány frankkal. Az út további folyamán elfogyasztottak három csirkét, egy terelőpulit és összesen vagy két biciklit.

- Rohamosan fogy az autó - jegyezte meg lehangoltan a lord.

Evelyn összeszorította a fogát, és vezetett.

De ott van Lyon! Ruhát venni! Megmosakodhatnak. Csak ne növekedne így a forgalom. Evelyn másodpercenként dudált. A városban majd abba kell hagyni, hogy kisebb legyen a feltűnés... Na! Felforrt a víz! Keserves tíz perc, sok szájtátó... mennek tovább... Ott maradt a víztartály fedője. Sebaj! Előttük Lyon! Most már nem lehet baj! Tévedés!

De mennyire lehet!

Már feltűnnek az első házak! Most diszkréten egy ruhakereskedéshez. A Bosch-kürt egyszerűen beragadt! Evelyn kétségbeesetten kapkodott oda-vissza a kürt gombjától a volánhoz, miáltal az autó kissé részegesen támolygott az országúton. És az átkozott kürt csak bőg, a tanár is Evelyn mellé hajol, de csak egy kézzel tud kinyúlni, a másik a sárhányó és a szétszakadt ülés kerete közé szorult. Szembejön egy teherautó, de ők csak vadul kapkodnak, hogy elhallgattassák a kürtöt. A nyomorult gomb nem enged. Puff! Vészes csikorgással próbálja elkerülni a hatalmas teherautó a halálos összeütközést. Evelyn is teljes súlyával nehezedik az olajfékre, és balra csavarja a kormányt, feldönt egy gyümölcsöstargoncát, miközben szinte a feje mellett érzi elzúgni az óriás camiont.

Élnek! Gyerünk tovább!

De ezzel a kürttel tenni kell valamit, mert őrjítő! Egyre szól!

Már bent vannak Lyonban, és a Bosch-kürt üvölt!

- Lője le! - zokogta Evelyn.

Így vonultak be, mint a vármegyei mentők, szüntelen veszett szirénázással. Ijedt polgárok hajolnak ki ablakaikból, csodálkozó emberek állnak meg az utcán, és a hentes fejcsóválva mondja vevőjének, mialatt a mérlegre dobja a húst:

- Újabban mindennap tűz van...

Evelyn mind a két kezét elveszi a kormányról, és a hajába markol.

- Vágja el a vezetéket! - kiabálja kétségbeesetten a tanár.

Evelyn máris vág. Az ablaktisztító nyomban megáll.

- Hagyja! Ne vágja! - könyörög gyorsan a tanár.

Előrehajol, és ő maga vágja el a vezetéket. Szerencsére néptelen mellékutcában voltak, mert egy darabon járdán haladt az autó, csak az utolsó pillanatban kanyarít Evelyn gyorsan a kormányon, mire megkerülve a villanyoszlopot, ismét visszatérnek az úttestre.

- Persze - lihegi diadalmasan a lány -, ilyenkor, ha ügyes vagyok, nem dicsér meg.

Végre egy mellékutcában feltűnt az annyira áhított nőiruha-kereskedés.

- Csak úgy tudok önnek öltönyt venni, Sir, ha előbb magamat látom el a szükséges holmikkal - szólt hátra Evelyn. - Ne tartson ezért önzőnek.

- Ön ügyes és önzetlen - felelte a tanár szárazon. Nagyon idegesítette, hogy úgy megbámulták az autót. Pedig volt rajta mit bámulni. Egy kisebb vándorcirkusz kiselejtezett vontatótraktorára hasonlított, és egyenesen csodálatossá tette, hogy sem ajtaja, sem lépcsője, sem sárhányója nem volt. A karosszéria maradványai csak futólagos viszonyban álltak már az alvázzal.

Mikor Evelyn szokása szerint eréllyel behúzta a kéziféket, a kocsi olyasféle csörömpöléssel állt meg az üzlet előtt, mintha kavicsokkal telt óriási dobozt vágna a földhöz valaki.

Evelyn bement a ruhaüzletbe, és gyorsan bevásárolt néhány holmit saját magának, hogy a tanár érdekében könnyebben mozoghasson. Az üzletben mindjárt meg is mosakodott, autóbalesetére hivatkozva. A készen vett ruhában úgy hatott, mint egy viceházmesterné, ha vasárnap látogatóba megy.

Mire kiért az üzletből, vagy száz főből álló csődület fogta körül az autót, és a tanárt figyelte.

Egy másik utcában Evelyn végre összevásárolt találomra néhány férfiholmit, azután vagy húsz percig száguldozott keresztül-kasul az utcákon, míg a tanár egy újabb, és ez alkalommal legnagyszerűbb mutatványával felöltözött az autó belsejében rendelkezésre álló kis területen. Kígyóembernek is szép feladat lett volna. Hogy Evelyn pont vadászkalapot vett, szokatlanul dús pamacsdísszel, ez még nem idegesítette volna túlságosan a lordot. Sokkal fájdalmasabb volt számára az, hogy a kockás nadrág bokán felül ért, míg a méregzöld színű bársonykabát a térdét verdeste. Minden feltűnés nélkül így sem közlekedhetett az emberek között, de helyzetében mégis határozott enyhülést jelentett, hogy rendesen kiülhetett Evelyn mellé. Mikor megálltak egy hotel előtt, a portás nyomban tudta, hogy messze vidékről jött különc terménykereskedő érkezik a feleségével.

- Mylord - mondta a leány a hallban -, utoljára zaklattam!

- Ezt ezentúl ne mondja, miss Weston. Többé-kevésbé mindnyájan Isten kezében vagyunk. Csak arra kérem, hogyha legközelebb szüksége van rám, ne várja meg, amíg elalszom. Én ezzel szemben megígérem, hogy mától kezdve edzeni fogom magam. - Látta, hogy a leány szeme megint könnyel telik meg. - Nem gondolja, hogy jó lenne, ha őszintén elmondana mindent? Szüksége lehet egy férfi segítségére.

- Nem. Csak veszélyt hoznék önre. Áldja meg az Isten azért, amit eddig tett értem. Én egy szerencsétlen ember becsületét viszem most magammal ebben a táskában, és közben egy kicsit az én boldogságomról is szó van. Nagy vagyont örököltem, de fel kell kutatnom, hogy hol van, és a nyomában vagyok. Marokkóba kell mennem! Ez minden, amit közölhetek önnel, Sir. Igaza volt, ha ismeretségünk óta ezerszer is elátkozott.

- Na, ez túlzás... Néha nélkülöztem az ön társaságában szokott kényelmemet, ennyi az egész. Különben, ha Marokkóba igyekszik, együtt utazhatna holnap velem. Most már nem megyek Párizsba, magam után küldetem a poggyászomat...

- Isten őrizz! Eddig is elég veszélynek tette ki magát értem, és boldog vagyok, hogy nem történt baja. Köszönöm, és viszontlátásra.

A tanár még hallotta, hogy megkérdezi a portást, mikor indul a Párizsból érkező gép Marokkóba. Véletlenül huszonöt perc múlva indult, és a lány máris elrohant.

A tanár, mint már két esetben, most is utánanézett. Mi az ördög?

Úgy látszik, mintha nagyon bántaná valami. Pedig alapjában véve örülni kellene, hogy megszabadult Evelyn Weston kellemetlen társaságától.

Miféle család becsületéről beszél ez a leány? Annyi bizonyos, hogy a történtek után egy bátor férfi odaállna a szegény, üldözött, gyenge nő mellé. Ez a leány most biztosan azt gondolja róla, hogy gyáva. Szárazra tette itt a bőrét, és Evelyn Weston menekül Marokkóba.

Tovább üldözik, tovább sír és tovább alszik.

Olyankor a legkedvesebb, ha alszik.

Felment a szobájába. De most komolyan alszik egy mélyet, hosszút, a hihetetlenül fárasztó túra után.

Micsoda út volt! Ásítva dobta magát egy fotelba, azután csengetett a boynak, és felhozatta a neszesszerét az autóból. Már előre érezte minden csontjában a jó meleg fürdő megnyugtató hatását.

Az ablakon át láthatta egykori autóját, amelyből a boy könnyedén vette ki a táskát. Még az ajtót sem kellett kinyitni hozzá.

Az ajtó, a sárhányók, a lökhárító és a fényszóró társaságában, hátul volt.

Néhány száz főből álló csődület nézte a kis halom horpadt ócskavasat, amely még nem is olyan régen a lord vadonatúj Alfa-Romeója volt.

A meleg víz vidám harsogással zuhogott. Bannister felnyitotta a fekete táskát, hogy sorra kirakjon mindent, törülközőt, szappant, szivacsot...

Csodálatosképpen mindezekből semmit sem talált benne.

Egy hatalmas, ötpecsétes, narancsszínű borítékot talált a táskában!

7

A kis táskákat elcserélték, Evelyn az illető úr becsülete helyett az önborotvát és a szájvizet viszi, mint az őrült, Afrikába!

Mi legyen?! Ez a nő halálos veszélyeket vállalt a borítékért, amely itt van az ő kezében. Nem kétséges, hogy mi a teendő. Mennie kell, mert a forgószél ismét felragadja, tisztességénél fogva, ami minden kényelmet és önzést a háttérbe szorít.

Szent Isten, négy óra! Lekési a gépet! Most már mindegy, intézkedni fog, hogy a holmiját, ha Párizsból Lyonba érkezik, küldjék Marokkóba.

És az autója maradványait vontassák be valahova.

Csak egy búcsúpillantást vetett a csobogó melegvízcsapra... a vetett ágyra. És ment!...

A sofőrnek olyan borravalót ígért, hogy külön gondviselés vigyázott ezen a napon a lyoni polgárok életére, míg a tanár elérte a repülőteret. Már pufog a légcsavar... Csak éppen hogy beugrik az ajtón, és viszik a létrát, azután szökell a repülő...

Kordiális hang szólal meg mellette:

- Üdvözlöm, Sir! A lady már bizonyára aggódott, hogy lekésik. De hol az ördögbe vette ezt a csodálatos kalapot?!

Holler szerkesztő volt, aki ezzel a géppel indult el reggel Párizsból, és rövid vizsgálódás után sikerült a komikus tiroli népdalénekesben felismernie a tanárt. Igazán furcsán öltözik őlordsága utazáshoz.

8

Evelyn szomorú arca úgy derült fel hirtelen, mikor a tanárt megpillantotta, hogy szépségével és ragyogásával szinte betöltötte a fülkét.

- Elcseréltük véletlenül a táskánkat - mondta lihegve a lord, miközben leült melléje. - Nem tarthattam magamnál egy ismeretlen úr becsületét.

Evelyn csak most vette észre a cserét. Rémülten kapott a feléje nyújtott táska után, és megkönnyebbült sóhajjal konstatálta, hogy benne a boríték.

- Ezt sohasem tudom meghálálni önnek, Sir - felelte szinte sírva, és visszaadta a táskáért a neszesszert, amit mostanáig féltve szorongatott.

- Vigyázzon, és szólítson Henrynek. Az a szörnyű szerkesztő ezzel a géppel utazik Marokkóba. Már jön is.

És jött. Kávét hozott termoszban, néhány útipohárral.

- Gyönyörű tempóban jöhetett Párizsból, hogy ilyen hamar Lyonba ért, Sir - kezdte a beszélgetést, miközben kávét töltött.

- Igen. Szép teljesítmény volt.

- Parancsoljanak friss feketét!

Feketekávét ittak.

- Kissé megviseltnek látszik - nézegette a tudóst Holler -, pedig az autója, azt hiszem, elég kényelmes.

- Nem mindig - felelte a tanár szomorúan. Aztán el akarta terelni a beszélgetést erről a kínos témáról. - Mi újság Párizsban?

- Ott mindig van újság. Érdemes elolvasni a reggeli lapokat. Az egész ország lázban van. Egy véletlen folytán hatalmas kémkedési ügyet lepleztek le, Anglia ellen irányult ugyan, de tudja jól, hogy ez éppúgy érinti Franciaországot is. Két halott, öt súlyos sebesült, nyolcvan letartóztatás és százezer frank jutalom annak, aki kézre keríti a kémkedési ügy hősét. Mellesleg honfitársunk a kém. Bizonyos Evelyn Weston. Na!... Cigányútra ment! Tessék egy papírszalvéta!

A tanár köhögött, és a szolgálatkész Holler a kabátfazonját tisztította.

Evelyn dermedten ült.

Bannister arca fakó lett, és sírból jövő hangon szólalt meg:

- Érdekes... Van önnél reggeli lap?

- Parancsoljon!

Holler átnyújtotta az újságot.

Az első oldalon olyan szokatlanul nagy betűtípussal, amilyent különben csak színielőadásokat hirdető falragaszoknál használnak, ez állt:

SZÁZEZER FRANK JUTALOM ANNAK,
AKI ÉLVE, VAGY HALVA
KÉZRE KERÍTI EVELYN WESTONT!

Ezután valamivel szemérmesebb tipográfiával néhány rémdrámai alcím következett, razziáról, gyilkosságról, kémkedésről, rablásról és betörésről, de a felsorolt műveletek kivétel nélkül Evelyn Weston kémnő személyével állottak a legszorosabb összefüggésben, aki mint Franciaország és Anglia első számú ellensége betörést, rablást, árulást szándékozik elkövetni, miután betörés, rablás és feltételezhetően néhány gyilkosság révén életbe vágó katonai titok birtokába jutott. Aki rátalál, óvatosan járjon el a törvényen kívül helyezett gonosztevővel, feltételezhető, hogy revolverrel fog védekezni.

Ennyit a címek.

Ezek után két teljes oldal kizárólag Evelyn Weston személyén keresztül tárgyalta az elmúlt évtizedek jelentősebb bűncselekményeit. A párizsi rendőrség hónapok óta kémgyanús egyének működését kíséri figyelemmel, de nem csapott le rájuk, mert feltételezhető volt, hogy nyomára akadnak egy értékes okiratnak, amely kémek birtokába került. A rendőrség heteken át figyelt egy bizonyos gyanús házat. Közelebbi adatok a nyomozás érdekében még nem közölhetők, kivéve a körözött Evelyn Weston neve. Valóságos főhadiszállása működött - e gyanús házban és környékén - a különböző nemzetközi hírszerzőknek. Elkövetkezett a pillanat, midőn úgy látszik, hogy a tettes értékesíteni akarja az okmányt, és valamennyi veszélyes egyén benne van az egérfogóban. A rendőrség lecsapott. A nagyarányú razzia közben sok sebesülés történt. Egy állítólagos vállalati igazgató lakása volt a razzia végső célpontja. A lakást valósággal meg kellett ostromolni. Egy Fleury és egy Donald nevű egyént lelőttek a lépcsőházban. Lehet, hogy már itt Evelyn Weston kezdte a lövöldözést. A lakásban az állítólagos igazgatót súlyos sérüléssel találták meg. A haldokló később őszinte vallomást mondott jegyzőkönyvbe, és világosságot derített a rejtélyes ügyre. Egy kémtársa lőtte le, akivel alkudozott. Először mindketten azt az ismeretlen embert rohanták meg, aki elbújt a lakásban, de jelenlétét egy váratlanul becsapódó ablak elárulta. Ez az egyén, valamint Adams, ismert hírszerző, megszöktek. De kiderült a vallomásból, hogy egy hölgy is tartózkodott a lakásban. A sebesült dulakodás közben látta, amint berohan a másik szobából ez a nő, és az íróasztalról felragadja az okmányt, azután elmenekül. Ekkor érte őt a lövés. Többre nem emlékszik. A nő délelőtt nála járt, Evelyn Westonnak mutatkozott be, és egy szobor iránt érdeklődött. A nyomozás megállapítja, hogy Evelyn Weston a &quot;Kingsbay&quot;-személyszállítón jött át a Csatornán. Délután (ez a takarítónő vallomásából derült ki) Evelyn Weston mint egy élelmiszerüzlet alkalmazottja jutott be a lakásba, és valószínű, hogy ekkor bújt el.

Evelyn Weston feltűnően csinos, középtermetű, szőke stb...

 
NYOLCADIK FEJEZET

A tanár azt hiszi, hogy mindent ért. Erről szó sincs. Az esküvőt nem lehet megtartani a csatornázás miatt. Sir Arthur még a segédmérnök napidíját is kifizeti. A vendéglőre kitűzik a nemzeti lobogót, de a dalárdára kis híján nem kerül sor. Eddy megtudja, hogy minden elveszett. Erre lemond a nagybátyja javára. Holler ellen nincs orvosság. A szerkesztő rohammal foglalja el Marokkó félelmetes erődjét. Bevásárol Evelyn számára, de nem ölik meg. Összefüggések egy amerikai hangversenyzenekar és a Szahara sivatag között.

1

A tanár felnézett. Most mindent értett. Közben Holler gyorsan előbbre ment két üléssel, mert igénybe kellett vennie a szédülékeny utasok számára szolgáló megfelelő berendezést, és nem szívesen időzött ilyen gyászos alkalommal hölgytársaságban. Úgy látszik, sohasem fogja megszokni a repülőgépet - gondolta a pergamenzacskó fölött merengve -, pedig már elég régen utazik. A repülőgépen alig volt utas. Elöl egy öreg házaspár, mögöttük Holler és néhány üres hely után lord Bannister, Evelyn mellett. Tehát senki sem hallhatta, amit beszéltek.

- Bocsásson meg... - suttogta Evelyn.

- Nem tehetem - mondta a lord.

- Ez így történt, ahogy az újságban áll, és mégis másképpen van. Én nem vagyok kémnő.

- Ne fáradjon, miss. Ön nagyon okos. És én végtelenül ostoba vagyok. Csúnyán viselkedett velem szemben, és mégis bánt, hogy nekem kell önt átadni a rendőrségnek.

Evelyn szája megrándult:

- Át akar adni a rendőrségnek?!

- Azt gondolta, hogy bűntársa leszek?

- Nem követtem el bűnt. Sőt egy idegen ember becsületéért harcolok. Azt sem bánom, ha átad a rendőrségnek. Csak sajnálom, hogy miattam önt is letartóztatják, Lord Bannister!

- Engem?

- Igaz, hogy tisztázni fogja magát, de mégiscsak áthozott a Csatornán, mint a feleségét szerepeltetett a társaságban, és megszöktetett a színhelyről. Nehéz lesz elhitetni, hogy közben nem tudott semmiről, hogy szórakozottságból történt... Nem gondolja, Mylord?

A lord hosszasan hallgatott. Valóban kezdettől fogva partnere volt ennek a nőnek, és ki hiszi majd el, hogy mindez véletlen közjátékok sorozata következtében történt? Ha elhiszik, akkor is iszonyú botrány.

- Yes - mondta a lord. - Igaza van. Szörnyűséges helyzetbe fogok kerülni. De nálam a becsület nem presztízskérdés. Amit eddig tettem, az becsületes volt akkor is, ha bajba kerülök. Ha nem adom át a rendőrségnek, az becstelenség akkor is, ha megjutalmaznak érte.

Hallgattak. Sűrű eső kopogott a gép ablakán.

- Mylord, én kevertem önt bajba, én akarom jóvátenni a hibát. Megtörténhet, amit kíván, anélkül, hogy pellengérre kerüljön. Marseille-ban az ön szeme láttára jelentkezem a repülőtéri kirendeltségnél. Átadom a borítékot, és megmondom, hogy Evelyn Weston vagyok. Akkor letartóztatnak anélkül, hogy ön belekeveredjék az ügybe.

- Ezt az ajánlatát elfogadom. Azonban figyelmeztetem, hogy résen leszek. Ne próbáljon megtéveszteni. A tisztességem függ attól, hogy maga ne szökjön meg.

- Sir, nincs a világon senki, aki az ön tisztességét jobban féltené, mint én - mondta a lány fojtott, remegő hangon, és a lord meglepetten nézett rá. Azután nem beszélgettek.

A marseille-i repülőtéren az utasok sétálgattak kissé a gép körül, tehát senkinek sem tűnt fel, hogy Evelyn és Bannister leszállnak. A leány rá sem nézett a tanárra, ment egyenes irányban, határozott léptekkel egy ajtó felé, amelyen ez áll: &quot;Rendőrség&quot;. A lord vagy tíz lépés távolságról követte, azután csodálkozva látta, hogy a nő előveszi a kézitáskájából azt a nagy borítékot az öt pecséttel, és gyorsított léptekkel folytatja az útját.

Hogy történt? Bannister maga sem tudta, csak mintha meglökték volna hátulról, utánafutott a nőnek, és elkapta a karjánál, éppen a bejárat előtt:

- Várjon! - lihegte. - Nem akarom... Nem törődöm vele, mit csinált. Nem bírom el, hogy bántsák... Tegye el azt a borítékot!

A lány ijedten engedelmeskedett.

- Ide hallgasson - folytatta a tanár. - Repüljön most Marokkóig, és ott meneküljön, menjen, csináljon, amit akar! Én nem akarom tudni, hogy magát elfogták, érti? Nem akarom.

- De hát... miért?

- Ostobaság! De nem akarom! Ennyi az egész!...

...Mikor a gép ismét felszállt, ott ültek egymás mellett szótlanul, szomorúan.

Lord Bannister nagyon halovány volt.

2

- Maguk mind a ketten olyan szeretetre méltóak, hogy magam sem tudom, melyiküket választanám, ha versengenének a kezemért - mondta Gréte, mintegy tizenöt centiméteres mosollyal, és Arthur Rancing e pillanatban mélységesen tisztelte unokaöccsét, hogy rongyos egymillió fontért elveszi ezt a nőt. Nincs megfizetve.

Később a senior Rancing Wollishoffal tárgyalt. Közvetlenül társalogtak, mert a senior hozatott Zürichből egy hallócsövet ajándékba a gazdának. Különben megőrült volna.

- Egy Wollishoff-lánynak annyit kell a férje házához vinni, hogy úri módon rendezkedjenek be - mondta az örömapa.

- Ezt vártam öntől! - felelte a senior. - Igazi helvéciai nemeshez méltó beszéd! Ön nem tagadhatja le, hogy műszaki tanácsos! - kiáltotta elragadtatással. - Nálunk Angliában valóságos népkultusz a műszaki tanácsosok tisztelete.

- Én viszont nem kérek mást, csak azt, hogy Mr. Rancing szeresse a leányomat.

- Uram, én ismerem a fajtámat. Eddy félőrülten imádja az ön gyermekét. Álmatlanul tölti az éjszakáit!

- Tudom... Az orvos említette. Majd elmúlik. Gyomorcsillapítót kell szedni...

- És mikor tarthatnák meg az esküvőt?

Wollishoff elgondolkozott.

- Hát én azt hiszem... ha pünkösd megfelel...

Mindössze három hét volt hátra pünkösdig.

- Miért ne felelne meg? Pünkösd a virágok és a szerető szívek napja - fűzte tovább álmodozva a senior. - Pünkösd nagyon megfelel.

- Én is azt hiszem. Tehát pünkösdhöz két évre megtarthatjuk az esküvőt.

A senior nyitva felejtette a száját.

- Előbb semmi esetre sem - folytatta a műszaki tanácsos. - És ha egy fél évet még eltolódik, az már azt hiszem, nem számít.

- Hogy képzeli ezt?! Lehetetlen, amit mond!

- Miért volna lehetetlen? Már mondtam önnek, hogy az én lányom nem mehet akárhogy a férje házába. Sajnos, műszaki dolgokban néhány téves bejegyzés történt tavaly a csatornázás körül. Ugyanis engem bíztak meg a csatornázással...

- Hiszen errefelé nincs is csatorna!

- Ez a baj, uram. Engem bíztak meg, és nincs. Viszont egy ilyen csatornázásra költségek vannak. Nem tudom, érti-e? Csatorna nincs, költség van... Magam sem tudom, hogy történt. Miután a nagybátyám befolyásos ember, megelégedtek annyival, hogy mindenemet lefoglalták, amíg nem fizetem vissza a vidék fejlesztésének költségeit. És az ilyen fejlesztés nagyon drága. Elhiheti nekem. Sajnos, értek hozzá. Két évig is eltart, amíg az összes járandóságom és jövedelmem feláldozásával letörlesztem... Nem én vagyok az első és nem is az utolsó azok között, akik szülőföldjük fejlődése miatt áldozzák fel mindenüket.

- De hát csak nem akarja, hogy a leánya addig várjon...

- Ha eddig várt?... Az első vőlegényére öt évig várt. Ez a fiatalember önkéntes volt, és fogságba esett.

- Igen, tudom... Néhány svájci harcolt a franciák oldalán...

- A japánok oldalán. Az orosz-japán háborúban volt. De a franciák oldalán is harcolt a vőlegénye.

- Szép tradíció, azonban két év olyan idő...

- Kár minden szóért, uram. Egy Wollishoff leánya nem mehet addig férjhez, amíg atyját bűnvádi eljárás fenyegeti.

Nem használt semmiféle érv, Wollishoff csökönyös volt.

Senior és junior kétségbeesetten járkáltak fel és alá a vendégszobában.

- Átkozott egy história! - dühöngött Mr. Arthur. - Itt van a házban velünk egymillió font értékű gyémánt, és nem tehetünk semmit!

- Voltaképpen mennyit lopott ez a vén süket?

- Futólag megnéztem a könyvelést. Kétezer fontra becsülöm a hiányt.

- Nevetséges vagy! Ki kell nyújtani a kezed egymillió fontért, és ez az aránylag jelentéktelen összeg tart fel. Hát fizesd ki!

Mr. Arthur Rancing meghökkent.

- Mit tépelődsz? - folytatta hevesen Eddy. - Ötszázezer font jut ránk, amiért eddig még csak én dolgoztam, és te mindössze várod, hogy az öledbe pottyanjon. Legalább nyúlj olykor a zsebedbe. De ha nem, úgy is jó. Szervusz.

Vadul felkapta a kalapját. Komolyan el volt szánva rá, hogy megy. Az utóbbi hetek eseményei rendkívül megviselték. Betegesen lesoványodott, halovány arcára lappangó idegbaj ült ki, és az erkélyjelenet óta reuma kínozta. Mióta Mügli am Seeben tartózkodott, megtiporta az élet.

- Várjál! - kiáltotta a nagybátyja. - Hiszen a te ötleted nem is olyan rossz.

Három napon belül az illetékesek legnagyobb meglepetésére Wollishoff az utolsó fillérig visszafizette a csatornák árát, beleértve a sohasem létezett segédmérnök számára felvett napidíjat is.

3

Hűvös, de szép, derült pünkösd köszöntött Mügli am Seere. Ünneplőbe öltözött lakosság nyüzsgött mindenfelé. Wollishoff leányának esküvőjére készültek. A pap már harmadszor hirdette ki, hogy a leányt Mr. Rancing elveszi. A kastély rácsos kapuját valami oknál fogva színes papírral ragasztották tele, az inas és a portás vadonatúj ruhát kaptak Mr. Rancingtól, és Kratochwil főkertész neje, Viktória megfésülködött.

A városháza előtt felsöpörtek.

A vendéglőre kitűzték a nemzeti lobogót.

Így álltak a dolgok délelőtt tíz órakor.

Pontosan ez idő tájt vette elő kávéja mellé a reggeli lapot Eddy Rancing. Azután kiejtette szájából a falatot. Öklömnyi betűkkel ez állt az első oldalon:

SZÁZEZER FRANK JUTALOM ANNAK,
AKI KÉZRE KERÍTI
EVELYN WESTONT!

Gyorsan végigolvasta. Mi ez? Evelyn kémnő? És mit keres Franciaországban? Eddy Rancing szerette Evelynt, és kezdettől fogva az volt a terve, hogy ha pénzhez jut, elveszi a leányt, és ha nem jön hozzá, akkor is illő részt juttat számára a gyémánt árából.

Tovább lapozgatott az újságban. Hátul, a társaságbeli híreknél, ismét kiejtette a falatot a szájából.

LORD BANNISTER FELESÉGE TÁRSASÁGÁBAN

A kép egy hajófülkét ábrázolt, amely előtt ott állt Evelyn kimonóban, mellette egy úr úgy bámészkodott, mint akinek hideg vizet öntöttek hátul a gallérja mögé. Semmi kétség: Evelyn! Ugyanaz a kimonó, amelyben a Kings Roadon szokott megjelenni reggel egy másodpercre, ha beveszi a tejet az ajtó elől.

Hogy lehet ez? A lap elején körözik, és hátul közlik a fényképét? És hogyan lett a világhírű tudós felesége? Szédült...

A kép alatt egy kis hír következett, amely lord Bannister óriási érdeklődés mellett lezajlott párizsi felolvasásáról szólt. Őlordsága feleségét is magával hozta, aki azonban gyengélkedik, és nem jelent meg a felolvasáson. Persze hogy nem jelent meg, hiszen néhány oldallal előbb az áll, hogy betört valahová, ellopott egy világraszóló okiratot, és néhány holttest hátrahagyásával távozott.

Eddy nyugtalankodott. Az ösztöne most először súgta, hogy itt valami nincs rendben. Miféle nyom alapján került a nő a Buddha miatt Franciaországba? Mert hogy a Buddha után ment, az biztos.

Nyugtalanságában újra kikereste bőröndjéből az eladási naplót. Minden tévedés kizárt. Májusban egyetlenegy &quot;Álmodó Buddhá&quot;-t adtak el, az &quot;Arató pár&quot;-ral együtt, és ideküldték ennek a Wollishoffnak.

De hogy került Evelyn Párizsba? És amint a lap írja, valami szobrot keresett...

Tűnődve meredt maga elé. Véletlenül éppen a napló fedelére.

És ekkor valami egészen furcsa dolgot látott, amitől néhány pillanatig hideglelésszerű tünetek fogták el.

Az évszámot jelző címke szélén túl apró papírcsík látszott. De csak a jobb sarkában. Egy milliméternyi kis szegély.

Világos, hogy a címke alól látszik ki ez a csíkocska. A címke tehát nem a fedélre van ragasztva.

Elővette a zsebkését, és vakarni kezdte a címkét.

Harangoztak. A nép tódult a templom felé. A tűzoltókocsi felvirágozott pumpával vonult ki, a bakon Zobelmann tiszthelyettes állt zsakettben és cilinderben, barátságosan integetve a lakosság felé.

A főtéren már gyülekezett a dalárda.

Eddy felborzolt hajjal, révedező szemmel ült a könyv előtt.

Mindent értett. Evelyn tehát a helyes nyomon van. Így sodródott bele a kémkedési ügybe. Neki viszont eladtak egy hamis naplót, felülbélyegezve a jó címkével. Gréte Buddhája tehát nem rejt semmit, csak egy kis ollót, egy motring selyempamutot és néhány gyűszűt.

4

Kopogtak.

Gyorsan elrejtette a könyvet.

- Szabad!

A senior lépett be, szalonkabátban, ünnepélyes arccal.

- Itt a vőfélyed, Eddy.

- Nem érdekel. Arthur, én meggondoltam magam. Nem kell a vagyon. Nem esküszöm meg ezzel a leánnyal. Nem bírom! Mit csináljak?!

- Megőrültél? Este miénk lesz a bálvány!

- És enyém a lány. Nem.

- Mit akarsz tenni?

- Elszököm.

A senior valósággal tajtékzott:

- Jó! Én maradok! Majd egyedül folytatom tovább.

- Feleségül fogod venni Grétét?

- Úgy van! - mondta a senior elszántan.

A junior meghatottan szólalt meg:

- Te sokszor gyanúsítottál engem léhasággal és cinizmussal. Most majd belátod, hogy tévedtél. Legyen. Átengedem neked a gyémántot, és lemondok Grétéről. - Nagyot sóhajtott, és bánatosan nézett az ablakon át a hegycsúcsok felé. - Legyetek boldogok...

- Szóval lemondasz a részesedésedről? - kérdezte mohón Arthur Rancing.

- Le - felelte a junior. - Mindössze a munkámat fizesd meg, amellyel birtokába juttattalak a kincsnek. Kétezer fontot adsz, és itt sem vagyok.

- Egy fillért sem többet!

- Nem erőszakolom. Ennyit Wollishofftól is megkapok a titokért. Lehet, hogy többet is. Isten áldjon.

Felcsapta a kalapját, karjára dobta a felöltőjét, és indult.

- Megállj! Várj, gazember! Te vérszívó!...

- Nagyon hálátlan vagy! Rongyos néhány ezer fontért milliomossá tettelek... Tudd meg, most már nem is kell a hitvány pénzed, megyek Wollishoffhoz!

- Várj... Eddy, mit érzékenykedsz? Szóval kétezer fontért írásban lemondasz minden jogodról?

- Úgy van. Sem a gyémánthoz, sem a lányhoz nincs többé közöm.

Egy óra múlva Eddy Rancing útban volt Zürich felé, ahonnan a legközelebbi repülőgépen Marseille-ba indult. Biztos nyom volt a kezében, amit a rendőrség sem ismert. Neki csak a világhírű tanár tartózkodási helyét kellett kinyomozni, mert tudta, hogy Evelyn mellette van. Százezer frankot máris kereshetett volna, ha elárulja Evelynt, de ez esze ágában sem volt. Különben is a gyémántra vágyott.

Ezalatt a patikus csillagszórókat készített.

Ugyanakkor Arthur Rancing elmondta a műszaki tanácsos úrnak, hogy ő is beleszeretett a leányba, és az éjszaka folyamán megmagyarázta öccsének, milyen tragédia, ha az ilyen élete delén levő embert utolsó nagy szerelmétől megfosztják. Sorsot húztak gyufákkal, sir Arthur húzta a rövidebbet, és Eddy Rancing megtört szívvel távozott Hüttlibergbe. Most ő eljött, hogy megkérje ezen az ünnepi délelőttön a menyasszony kezét.

Gréte rövid habozás után boldogan omlott a keblére. Egy leány, aki két hadjáratot küzdött végig mint menyasszony, nem hátrál meg váratlan mozdulatok elől, ha esküvőről van szó.

- De hiszen már kihirdették a vőlegényt - szólalt meg mellettük a halottkém, aki az egyházjoghoz is értett valamit.

- Nem tesz semmit - felelte fölényesen a senior. - Mr. Rancing nevét hirdették ki, és én is Rancing vagyok.

A lakosság eleinte meghökkent az új pártól, de később belenyugodtak. A színigazgató egy nagyobb csoportnak elmesélte a két rokon között lefolyt véres éjféli párbaj történetét.

Doktor Loebli a vármegyei mentők nevében gyönyörű selyempárnát adott át az ifjú párnak, ezzel a hímzett szöveggel:

Mindnyájunkat érhet baleset

5

...Marokkó felé közeledett a gép. Evelyn és a tanár csak egyes szavakat váltottak. A leány nem mondott semmit a &quot;bűnügyről&quot;. Kinevette saját magát, hogy olyan boldog. Ugyan mitől? Ha megérkeznek, ő jobbra megy, a tanár balra. Kiderül-e egyáltalán valaha Bannister előtt, hogy ő milyen ártatlan az ügyben? Hogy is mondta Bradford bácsi? &quot;A női becsület olyan, mint a jó szabás: annyira sem szabad feltűnni, hogy dicsérjék.&quot;

- Mondja, Mylord - közeledett újra Holler, mert már nem szédült -, mikor tekinthetem meg a laboratóriumát? Erre nézve ígéretét bírom, és nagyon várják a cikket otthon.

- Ó... kérem... igazán csak öntől függ. Tartom szerencsémnek.

- Mennél előbb, mennél előbb. Az ön munkássága hallatlanul érdekli Angliát, pardon...

Sürgősen felkereste újra elárvult pergamenzacskóját, mert széles spirálisban ereszkedtek le, és ez a manőver mindig nagyon megviselte. A gép enyhe döccenéssel gurulni kezdett, a berregés elnémult, rövid ideig sík terepen futottak, azután véget ért a hosszú út.

Megérkeztek Marokkóba.

- Együtt szállunk taxiba - mondta Evelynnek a tanár. - Útközben mondja meg, hol tegyem le. Csak addig tart a komédia, amíg ezt a szörnyű Hollert lerázzuk, és azt hiszem, most már sikerülni fog.

Egy lélekbúvár barátom szerint a legtöbb tudományos kutatót az indokolatlan optimizmus jellemzi. Bannister is ebbe a hibába esett, amikor úgy érezte, hogy nemsokára jólesően nélkülözheti a riporter társaságát. Miután odaintette a taxit és búcsúzni készült a feléje siető Hollertől, ez ahelyett, hogy a kezét nyújtaná Bannisternek, a kofferját nyújtotta a sofőrnek.

- Ha megengedi, élek a nagylelkűségével, és máris önökkel tartok. A jó interjú sohasem indulhat elég hamar a lapnak, és ha már tetszésemre bízta, Sir, a meghívást, tiszteletem tiltja, hogy megvárakoztassam. Vagy zavarok?

Hiába, a sajtó az sajtó. Ezt Bannister is tudta.

Legszívesebben szeletekre vágta volna az újságírót, legszívesebben elátkozta volna magát udvariasságáért, amellyel a repülőgépen Holler tetszésére bízta a látogatást, és ehelyett úgy kellett tennie, mintha örülne.

Sejt talán valamit ez a firkász?

Természetesen most már kénytelen volt Evelynt is elvinni a villájába, a látszat kedvéért. A lány segítségére sietett.

- Én azonnal bemegyek a városba. Fontos elintéznivalóm van.

- Én is hamar végzek, és boldogan fogom kalauzolni, ha megengedi, lady Bannister.

&quot;Miért nem üti el az ilyen embert gyermekkorában egy villamos?&quot; - gondolta a tanár, majd fennhangon így szólt:

- Most előbb villásreggelizünk.

- Az jó lesz - felelte szomorúan Evelyn -, éhes vagyok...

Hiszen a tanár tudta jól, hogy a leány éhes és fáradt. Azért nem akarta csak így letenni valahol az utcán. De miért nem akarja? Legfőbb ideje lenne, hogy meneküljön Evelyn Weston közeléből, akinek a fejére díj van kitűzve. Élve vagy halva!

És ő itt viszi. Élve. Éhesen.

Gueliz előkelő villanegyedében állt a tanár háza. Hatalmas, dús virágágyak, gyönyörű palmyrapálmák szinte láthatatlanná tették a háttérben meghúzódó épületet.

A villásreggeli kissé nyomott hangulatban folyt le, bár Holler sokat evett, és néha jóízűen kacagott saját elbeszélésein. Az ebédlő, mintha nem is Afrikában lennének, igazi londoni szoba volt. Még kandalló is állt a háttérben. Evelyn kissé szomorúan nézegette mindezt, megtapogatta az imaszőnyeget, felemelt egy porcelán pásztorleánykát a kandallóról, és megállapította csendben, hogy nagyon rossz lesz innen nemsokára elmenni.

Észre sem vette, mikor a tanár és az újságíró átmentek az ebédlőből a laboratóriumba. Most érezte csak, hogy huszonnégy órája jóformán alig aludt. Egy mély fotel hívogatta, de erőt vett magán. Feltette a kalapját, és csendben, szomorúan, gyorsan keresztülsietett a parkon. Betette maga mögött a rácsos kaput.

6

Most hol kezdje a kutatást? Felvitette magát taxin a dombra, ahol Gueliz erődje van. A városparancsnokságon udvariasak voltak. Egy beteg légionista? Münster... Hát kérem, milyen ügyben keresi?... Családi... Hm... Légionistáknak ritkán vannak családi ügyeik, de ez a bizonyos Münster lehet kivétel. Talán szíveskedjék a helyőrségi kórházban érdeklődni.

Helyőrségi kórház.

Pillanatnyilag nem tartózkodik a kórházban. Nemrégen ápolták itt. Hogy hol van most? Kérem, mi a városparancsnokság engedélye nélkül katonai ügyekben nem adhatunk felvilágosítást. Hogy onnan jött? Hát szíveskedjék visszafáradni, és egyenesen a második század gazdasági hivatalában a tartalékállományi zászlóalj-irodájának parancsnokságához fordulni.

Vissza Guelizbe.

- Sajnálom, Madame - szól a poszt -, a hivatalos óra elmúlt, de különben is, a legénységi állományban levők beosztásáról a gazdasági hivatal tartalékállományi zászlóalj-parancsnoksága csak akkor ad felvilágosítást, ha Oránból a főhadiszállás központi ezredparancsnoksága erre külön utasítást ad, amihez a kormányzóság ajánlása szükséges. Ennyi az egész, a többi már megy, mint a karikacsapás, ha egy kis szerencséje és összeköttetése van.

Ennyit végzett déli egy óráig. Gondterheltségében észre sem vette, hogy egész idő alatt egy körszakállas ember követi.

Csüggedten állott ismét a Belvárosban. Hová menjen? Kihez forduljon egy gyenge nő, akit mellesleg a rendőrség is keres, élve vagy halva? Váratlanul ismerős hang szólalt meg mögötte:

- Csókolom a kezét, Mylady! Miben lehetek ciceronéja?

Holler szerkesztő volt. Még csak ez hiányzott!

- Jó... jó napot... Az urammal már végzett? - nyomban elpirult. &quot;Az urammal.&quot; Szép kis szélhámos lett.

- Elég hamar végeztünk. A lord mindenáron marasztalt még, de én nem bírom sokáig a szobalevegőt. Milyen megviseltnek látszik. Nem inna, lady Bannister, egy teát velem? Igazán boldog lennék.

- Köszönöm... - Olyan gyenge és fáradt volt, hogy elfogadta az ajánlatot. És tanácsot fog kérni a szerkesztőtől. Hiszen nincs senkije...

- Bámulatos munkát végzett a tanár... - áradozott Holler teázva. - Láttam a bacilustenyészetét, szavamra, úgy fest a nagyító alatt, mint egy gyönyörű merinói juhnyáj a friss alpesi legelőn. Micsoda baciluskarám! Nem értem a tanárt. Szerintem az ő kötelessége az lenne, hogy irtsa ezeket a bestiákat, nemhogy tenyéssze. No, de egy szerkesztőnek nem kell értenie orvosi dolgokhoz. A fő az, hogy őlordsága népszerű, és valahányszor megírom az álomkór elméletét a vasárnapi mellékletben, számos gratuláció érkezik.

- Én ki szoktam vágni ezeket a cikkeket - mondta Evelyn némi ravaszsággal.

Ennek a kijelentésnek bámulatos hatása volt.

- Komolyan?! - felelte kipirultan Holler. - Boldoggá tesz. Lord Bannister olykor elégedetlen cikkeimmel. Minden csekélységen fennakad. A múltkor komolyan korholt, mert szerinte álomkór vagy malária, az nem mindegy. De hát végre is én nem vagyok orvos, hogy ilyen jelentéktelen részletkérdéseit ismerjem a témának. A fő, hogy a vasárnapi cikkről napokig beszéltek, és nyomban megalakult az álomkórellenes kisiparos-szövetség, amelynek alelnöke lettem! Megválasztottuk őlordságát díszelnöknek, és elhatároztuk, hogy nagyobb ébresztőóra-szállítmányt küldünk Indiába, az álomkórban szenvedőknek. Ez a fontos, kérem. Az eredmény az, hogy a társadalom szervezkedik végre az álomkór ellen, a cikkeim nyomán, és itt most mellékes, hogy a tanár úr szerint helytelen, ha azt írom, hogy egy álomkórban szenvedő bermudai ügyvéd az esküvője napján elaludt, és csak az aranylakodalmán ébredt fel. Végre is nem vagyok orvos.

- Henry kissé szigorú tudományos kérdésekben.

- Ez bizonyára családi vonás.

- Igen. Általában a Bannister-család konzervatív.

- Bannister család? De hiszen csak egy Bannister van...

- Úgy értem... már tudniillik, ha nincs is testvére Henrynek...

Holler csodálkozott.

- Eddig úgy tudtam, hogy többen vannak testvérek...

Mit akar ez? Először nincs több Bannister, azután többen vannak... Itt még valami bajt csinál.

- Úgy látom - mondta merészen Evelyn -, hogy szerkesztő úr nem egészen tájékozott a mi családi dolgainkban.

- Én?! Valóságos angol nemesi lexikon vagyok. Például Bannister! Az ön igen tisztelt férjének nagybátyja, hősies magatartásáért a harmadkor melegvérű emlőseinek rendezése terén, legfelsőbb elismerésül lordságot kapott őfelségétől. Ez volt az első lord Bannister. A lord cím és az ezzel együtt járó Bannister név mindig a legidősebb fiúra szállt. A második lord Bannister az ön férjének nagybátyja volt, miután az ön férjének anyja mint leánygyermek jött a világra, és így nem örökölhette a Bannister nevet és címet. Ez a lord Bannister, sir Dealing, a köztiszteletben álló száraztésztagyáros, nyolc év előtt elhunyt, gyermeke nem volt, és ekkor örökölte a lord Bannister nevet és címet közbecsült férje, sir Henry. Amint látja, egy angol szerkesztő ismeri a nemesi családokat. Most, ha az önök frigyét gyermekkel áldja meg a sors... Na!... Érdekes, hogy ma önöknél mindig cigányútra megy valami beszélgetés közben. Csak hagyja megszáradni, nem hagy foltot...

Evelyn nagy nehezen magához tért a köhögésből.

- Igazán jól ismeri családunk történetét.

- Látja, Mylady, ez a szép az angol címadományozásnál. Valaki a világra jön, egyszerű polgári névvel, és elég egy kis szerencse, egy távoli rokon gyermek nélkül elhal, és az egyszerű angol tudós nemcsak gyönyörű címet, hanem a lordsággal együttjáró gyönyörű új nevet is kap.

- De most már fizessünk, Mr. Holler. Még van egy kis elvégeznivalóm. Remélem, sikerrel járok.

- Talán segíthetek? Kitűnően ismerem Marokkót. Évente többször járok itt, és nagy cikkeket írok Afrika borzalmairól.

- Egy beteg légionistát szeretnék megtalálni. Jó barátja volt az unokafivéremnek, és megígértem Londonban a hozzátartozóinak, hogy érdeklődöm a sorsa iránt.

- Hát akkor igazán szerencséje van, lady Bannister, hogy itt vagyok. Légionista dolgokban kissé nehézkesek a hatóságok. Sohasem lehet tudni, hogy miért keresik őket. De én ismerem a dörgést a kormányzóságon. Fizetni!... Garçon!

7

Újra Gueliz felé vitte a taxi. De most a szerkesztő is mellette ült. Rövidesen kiszálltak az erődnél.

Itt azután elemében volt! A kapuban összeveszett a poszttal, aki nem akarta beengedni, mert elmúlt a hivatalos idő. Ezt jól lehordta. Végül egy ezredes jött ki, és Holler rövid előadása után bevezette őket az erődbe.

Mire a második emeleti helyiségbe értek, a szerkesztő már négy magas rangú katona barátságára tett szert, és mozgósította az egész ezredirodát. Itt tíz frank, ott egy nyájas mosoly, emitt egy gorombaság, máshol jó társaságbeli konfidencia. Mindenütt megtalálta a legalkalmasabb módot. Rohammal foglalta el Gueliz félelmetes erődjét.

Délben már tudták, hogy Münster légionista súlyos sebéből gyógyultan, egész közel van, két nap teveút mindössze. Mahrbuk-oázisban lábadozik, a 2. század katonai üdülőjében.

- Sohasem felejtem el önnek...

Holler boldogan vigyorgott, de azért ezt mondta:

- De kérem, semmiség az egész... Tavaly két nap alatt kinyomoztam egy bőrkereskedőt, akit utoljára a búr háborúban láttak. Most mit akar tenni, lady Bannister?

Csak ne szólítaná folyton így! Evelyn állandóan pirult.

- Ellátogatok Mahrbuk-oázisba. Úgysem voltam még ilyen helyen.

- Sir Bannister is megy?

- Ne... em... Most az egyszer szeretnék önálló lenni. Nem akarom zavarni a munkájában. Lehet itt kísérőt kapni?

- Hogyne. Hát még sohasem rándult ki a sivatagba?

- Nem. Ezért is szeretnék...

- De hiszen akkor felszerelése sincs! Ó, kérem, milyen jó, hogy itt vagyok. Én már sokszor jártam a Szaharában. És milyen olcsón. Pedig a kereskedők rablók, ha nem vigyáz rájuk az ember. Megengedi, hogy előkészítsem az útját?

- Nem is tudom, hogy köszönjem...

- Boldoggá tesz, lady Bannister. Hát elsősorban gyerünk a felszereléssel. Mert szoknya meg ilyesmi, ugyebár, nem használható néhány száz méterrel délebbre. De nem vezetem egyik belvárosi bazárba sem. Csak arabnál venni. Arabnál. Ott a fehér faj tekintélye dominál. A Belvárosban rosszat adnak, drágán, de udvariasan. Járjanak oda a turisták... Taxi!

Mellahba vezette. A marchée arabe torlódásában csak centiméterenként jutottak előbbre. Az arab város legpiszkosabb negyedének legszűkebb utcájánál leállította a taxit, és gyalog vágtak neki az olajszagú sikátornak.

Azt a körszakállas fickót, aki időnként nagyot köpött a bagótól, és már a parancsnokságtól követte őket, nem vették észre.

Kis, sötét, legyektől zsongó boltba vezette Evelynt a szerkesztő, és egy kecskeszakállas, horgas orrú arab jött eléjük. Kiválasztottak mindent. Parafakalapot, csizmát, bricseszt, termoszt, élelmiszerdobozt, amit gumiszalag zár légmentesen, és egyebeket.

Azután következett az alku. Ilyent Evelyn még nem látott!

Az arab először kacagott, később a mellét verte, kirohant az utcára, és ökleit rázta a járókelőkre, majd habzó szájjal tépdeste a burnuszát, és összecsapva kezét, kétségbeesetten a plafonra tekintett, hogy nyomban utána zokogva boruljon a bricsesznadrágra, mintha holt gyermekét siratná. Holler ezzel szemben egyik öklével az asztalt verte, majd gúnyosan kacagott, és valamit bizonyítva, felgyűrte a nadrágszárát, hogy az arab meggyőződjön harisnyája minőségéről. Ez mély benyomást gyakorolt a kereskedőre, mert a parafakalapot odatolta, de mikor Holler a nadrág felé nyúlt, ismét megvadult, mint a nőstény eb, ha kölykéhez közelítenek, és hörögve ölelte magához a bricseszt.

Egy óra múlva minden becsomagolva feküdt előttük, fizettek és mentek.

- Nagyszerű üzletet csinált - mondta Holler, és megelégedetten törölgette homlokáról a verejtéket.

- Nem fél, hogy ez az arab megöli egyszer?

- Ez? Állandó vevői közé tartozom. Jó barátom. Ha Londonban vagyok, levelezünk.

8

A vezetőnél már simábban ment a dolog. Ezek sivatagi emberek. És különben is mintaszerű szervezetük van.

Alacsony, sovány berber volt a vezető, sötétbarna bőrrel és göndör hajjal kiborotvált tonzúrája körül. Szerinte, ha másnap hajnalban elindulnak, negyednapra reggel ott lehetnek Mahrbukban.

- Mehetek vele éjszaka a sivatagban? - kérdezte angolul Hollert a leány.

- Nyugodtan, asszonyom - felelt kifogástalan angolsággal a berber. - A sivatagi vezetők igazi gentlemanek.

Elszégyellte magát.

- Ezek ilyen gyerekek - nevetett Holler. - Ismertem egy berber vezetőt, aki a philadelphiai hangversenyzenekarnál működött évekig, és szerelmi csalódása miatt tért ismét vissza a sivataghoz.

Csokoládészínű kisleányka jött ki a házból, és egész közelről csodálta meg a szép rumi hölgyet.

- Jaj de kedves - mondta Evelyn. Felvette a kisgyereket a porból, és letörölte maszatos arcát. Azután odaadta neki a melltűjét. Apró, értéktelen holmi volt, arra szolgált, hogy a sált összefogja a leány nyakán.

- Amulett... amulett... - hebegte a csöppség ámultan, és alig merte megfogni a fényes holmit.

- Ezek most tűzbe mennek magáért - magyarázta Holler, mikor folytatták az útjukat. - Hát szerencsés utat, lady Bannister. Legyen pontosan időre ott a megbeszélt helyen, mert ezek a vezetők képesek egyszerűen hazamenni, ha nem jön időben az utas.

 
KILENCEDIK FEJEZET

Lord Bannister áldozata lesz egy hallucinációnak. Később összetévesztik Medici Katalinnal. Előkészül jövendő fegyházi éveire, majd megállapítja, hogy a Szaharában sokkal kellemesebb az út estélyi ruha nélkül. Rablók jelentkeznek, Eddy Rancing tevehalálában vágtat vissza, és rájön, hogy mi a relativitás.

1

Evelyn pontos volt. Útnak öltözve érkezett a vezető által megjelölt helyre. Mielőtt elindultak volna, néhány sort vetett sebtében papírra, átadta egy küldöncnek, hogy vigye lord Bannisterhez, azután a térdelő teve nyergébe szállt.

Azrim, a berber vezető furcsa, éles torokhangot hallatott, mire a tevék felemelkedtek, és a két ütemes mozdulatra Evelyn először úgy érezte, hogy orra bukik ki a nyeregből, majd azt hitte, hogy hanyatt repül a földre, végül ijesztő magasságban fix helyzetbe került.

- Reg-lakk! Reg-lakk!

A tevék ügetni kezdtek.

2

Fél nappal előbb jóval nagyobb karaván indult el ugyanazon az úton. Harminc arab, Mellah válogatott gyöngyszemei, élükön Adams és Gordon, a két vezér, akik igen jó barátok lettek.

Bérelt repülőgépen érkeztek Lyonból.

Valamennyien a leány keresésére indultak, szektorokra osztva maguk között a várost. Rainert összekötőnek hagyták a Mammunia-szálló halljában, ahol az ősz rablógyilkos később megbarátkozott egy európai gépgyár igazgatójával, és rövidesen sakkoztak.

[[Kategória:Regények]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>A tizennégy karátos autó</title>
    <id>354</id>
    <revision>
      <id>4683</id>
      <timestamp>2006-08-29T13:43:43Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>[[Rejtő Jenő/A tizennégy karátos autó]] átmozgatva [[A tizennégy karátos autó]] névre: -szerző neve</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     = Rejtő Jenő
| cím        = A tizennégy karátos autó
| szakasz    =
| előző      =
| következő  =
| megjegyzés =
}}

 
I. FEJEZET

1

Gorcsev Iván, a Rangoon teherhajó matróza még huszonegy éves sem volt, midőn elnyerte a fizikai Nobel-díjat. Ilyen nagy jelentőségű tudományos jutalmat e poétikusan ifjú korban megszerezni példátlan nagyszerű teljesítmény, még akkor is, ha egyesek előtt talán szépséghibának tűnik majd, hogy Gorcsev Iván a fizikai Nobel-díjat a makao nevű kártyajátékon nyerte el, Noah Bertinus professzortól, akinek ezt a kitüntetést Stockholmban, néhány nappal előbb, a svéd király nyújtotta át, de végre is a kákán csomót keresők nem számítanak; a lényeg a fő: hogy Gorcsev Iván igenis huszonegy éves korában elnyerte a Nobel-díjat.

A Nobel-díjjal kitüntetett Bertinus tanár Göteborgban szállt hajóra, táskájában a Nobel-díjjal, és mielőtt a gőzös elindult, megjelent a fedélzeten a Svéd Franklin Egyesület, hogy átnyújtsa neki az atomrombolás sikeres kutatóinak kijáró nagy aranyérmet. Ezután a hajó elindult, és a nagytekintélyű professzor alig várta már, hogy Bordeaux-ba érjen, ahol néhány hold szőlője volt, mint általában az idősebb francia államhivatalnokoknak, az ítéletvégrehajtó segédjétől kezdve a múzeum igazgatójáig.

Southamptonnál a hajóra szállt Gorcsev Iván, hogy előtte is teljesen ismeretlen okból átkeljen a csatornán. Az igaz, hogy elbocsátották a Rangoon teherhajóról, mert egy négyágú csáklyával megverte a kormányost, de hogy miért kel át a csatornán valaki, ha megverte a kormányost, és elbocsátják egy teherhajóról, ez teljességgel érthetetlen, mint annyi más cselekedete különös regényhősünknek.

Homályos az is, hogy mi módon ismerkedett meg ez a félig még siheder, komolytalan fiatalember a világhírű tudóssal, és főként tisztázásra szorulna, hogy mi módon vette rá a hajlott korú, zárkózott tanárt arra, hogy vele, bár igen kis alapon, de mégis a makao nevű, tiltott szerencsejátékot játssza. E részleteket talán sohasem fogják tisztázni. Állítólag úgy kezdődött az egész, hogy a tanár tengeribetegséget kapott a fedélzeten, és Gorcsev felajánlott egy kellemes ízű, maga keverte citromos, konyakos, szódabikarbónás italt, amitől a tanár jobban lett, és megkérdezte a fiút, kicsoda és honnan jön?

- Gorcsev Iván vagyok, foglalkozásomra nézve huszonegy éves, a Naszja Gorjodin-beli báró Gorcsev cári kamarás testvéröccsének a fia. Atyám kapitány volt a gárdában, és nagybátyám a Jusztveszti Versztkov kormányzóság katonai parancsnokaként védte Ogyesszát a fellázadt hadiflotta ellen.

Mindebből egy szó sem volt igaz. De egészen fiatal lánykák és öreg tudósok hiszékenysége állítólag korlátlan. A tanár feltette csíptetőjét.

- Szóval ön emigráns?

- Bizony, tanárovics bátyuska - felelte sóhajtva. - Atyám jókedvében tízezer rubelt ajándékozott a cári balettnek... Meg aranycímeres trojka röpítette a Carszkoje Szelóba... Hej, kontuszovka! Hej, Volga, ha én még egyszer ott lehetnék...

- De hiszen ön nem emlékezhet Oroszországra, ha huszonegy éves.

- Annál kínosabb, bátyuska professzovszka, mert én egyszer se láttam ezt a csodálatos havas földet, amely olyan felejthetetlenül él emlékezetemben...

- Hová készül most, Gorcsev úr?

- Politikai ügyben járok, matróznak álcázva.

Ha megfigyeltük eddig hősünket, egy különös tulajdonságát ismerhettük fel: sohasem mondott igazat, de nem is hazudott. Csak éppen habozás nélkül kimondott mindent, ami eszébe jutott, és ez sok, elképesztő bonyodalomba sodorta életében. Egyik szavától a másikig, egyik tettétől a következőkig ritkán vezetett valamiféle okszerűség.

- Sajnos kevés pénzzel, mert egy gazember kiforgatott mindenemből.

- Hogyan lehetséges ez?

- Gyanútlan voltam és ostoba. Az ember megismerkedik mindenféle kétes alakokkal, anélkül, hogy a következményekre gondolna. Így történt, hogy Londonban egy csirkefogó megtanított makaózni, és elnyerte a pénzem.

- Ne haragudjon, de ez csakugyan nem valami okos cselekedet. Miféle játék ez a makaó?

Gorcsev ismét sóhajtott. És egy csomó kártyát húzott elő a zsebéből.

- Hát, kérem... A lapok összértékének tízes számait levonjuk, miáltal minden esetben kilenc az elérhető maximum...

A tanár kipróbálta a szerencséjét, öt centime-os alapon, és nyert tíz frankot. Később, amikor már kétezret veszített, felemelték az alapot. Azután még többször is emelték, és Bordeaux-ig Gorcsev Iván elnyerte az utolsó fillérig a tanártól a Nobel-díj teljes összegét, és lehetséges, hogy ha a tanár történetesen Nizzáig utazik a hajón, úgy ez a törekvő ifjú a Svéd Franklin Egyesület nagy aranyérmét is elnyeri, amelyet az atomrombolás terén végzett sikeres kutatásokért kap néhány kiválasztott elismerésül.

Huszonegy éves korban ez példátlan teljesítmény lett volna hősünktől, de sajnos, a professzor Bordeaux-ban kiszállt a Svéd Franklin Egyesület nagy aranyérmével és néhány szomorú meditációval a francia főiskolák felületes pedagógiai rendszerét illetőleg, amely a makao nevű tiltott szerencsejáték oktatását úgyszólván teljesen mellőzi a tantervből. Gorcsev meghatottan állt a hajó korlátjánál, és sokáig integetett utána egy kendővel.

2

Mit csinál egy ember, ha huszonegy éves, a komolyság nyomokban sem fordul elő lelkivilágában, és ilyen hihetetlen pénzösszeg birtokába jut váratlanul? Ezt kérdezte önmagától Gorcsev. És önmaga nyomban felelt rá:

Kiszáll Nizzában. Itt először a kikötőben kódorog, és valami cimbora után néz, mert kutyának való a gazdagság, ha nincs valaki, akivel közösen lehet elverni a pénzt.

Ki legyen azonban a kiválasztott? Körülnézett a kikötőben.

A parton egy csomaghordó külsejű egyén vonta magára a figyelmét.

A csomaghordó külsejű egyén barna zakókabátban és fekete fürdőnadrágban álldogált a kikötőmunkások gyülekezőhelyén, ahol már minden várakozót elvittek valamerre dolgozni, csak őt nem. Az tette különössé, hogy csíptetőt viselt az orrán, és úgy helyettesítette az ingét, hogy egy sárga, úgynevezett frottírtörülközőt hordott a vállára borítva, és rojtos két végét az úszónadrágjába gyűrte. A fürdőruha kissé szokatlanul pongyola viseletét azzal ellensúlyozta, hogy egy aránylag jó állapotban levő szalmakalapot tett a fejére, fél számmal talán kisebbet a kelleténél, de úgyszólván teljesen ép karimájút. Vastag, fekete angol bajusza körül megvető és szomorú ráncok húzódtak össze egy grimaszba. Ez az ember olyan rosszkedvű volt, hogy szinte sírt, és közben a fogát piszkálta. Talán azért, hogy az étkezést legalább ezzel a valószerű illúzióval helyettesítse. Már úgy látszott, hogy nem helyezkedik el aznap, de egy munkavezető később mégis megszólította.

- Halló! Jöjjön az ötös bazenhez, ládákat kell felrakni.

- Nehezek azok a ládák?

A munkavezető szeme megállt, mintha kővé válna. Ilyet még nem kérdezett kikötőmunkás!

- No jó - magyarázta kissé idegesen és türelmetlenül a barna zakós úr -, azt nekem tudni kell, kérem, mert öt év előtt sérvem volt.

A patron azt mondta, hogy &quot;marha&quot;, és továbbment.

- Finom ember, mondhatom... - dünnyögte utána mély megvetéssel Gorcsev, aki közelről hallgatta a társalgást, nyomban megérezte, hogy ez az ő embere, és odalépett:

- Mondja! Maga dolgozni akar?

- Nem is vagyok naplopó!

- Ez baj, de mindegy. Ha tetszik, dolgozzon. Mi szeretne maga lenni a legszívesebben?

A kérdezett végignézett magán, cingár lábain, komikus úszónadrágján és kerek szélű, barna zakóján, azután vállat vont:

- Hogy lehet ilyet kérdezni? Titkár szeretnék lenni.

- Kész szerencséje, hogy erre jöttem. Alkalmazom! Ön nálam titkár. Fizetése havi kétezer frank. Hogy hívják?

- Vanek.

- Jó név. Tessék, itt van egyhavi fizetése, háromezer frank.

- Azt mondta, kettő.

- Javítást adtam, mert rövid idő alatt meglepő előmenetelt tanúsított. Tessék...

- Természetesen - mondta Vanek úr, miközben kissé idegesen, mint akit ostobaságokkal terhelnek, szivarzsebébe gyűrte a pénzt - tudnom kell, hogy mi a dolgom.

- Igen sok dolga lesz. Hogy micsoda, azt nem tudom még. De nem is fontos. Ne féljen semmit, megcsinálta a szerencséjét, öregem...

- Mint említettem, a nevem Vanek - felelte hűvös nyomatékkal, visszautasítva minden konfidenciát.

- Bocsánat, tehát: Vanek úr. Maga kitűnő akvizíció - tette hozzá elégedetten, mert szerette az önérzetes embereket, akik pillanatnyi előnyök kedvéért sem feledkeznek meg arról, hogy mivel tartoznak önmaguknak.

- Ha érdekli, elmondhatom hogy süllyedtem ide...

- Nem érdekel, de elmondhatja. Ha ezt mégsem tenné, lekötelezne.

- Kérem... Nem tolakszom. Most mi a teendőm?

- Még nem tudom, majd kitalálunk valamit. Most körülnézek Nizzában, és ha szükségem lesz önre, értesítem, kedves barátom...

- Nevem Vanek.

- Vanek úr... Bocsánat. Tetszik nekem az, hogy érzékeny lelkű. Különben sem szeretem a normális embereket. Hát akkor itt találkozunk rövidesen!

- Itt álljak?

- Ha akar, menjen el!

- De akkor nem talál meg!

- Nem baj. Jó napot! - És vidáman elsietett.

Nagyon örült, hogy Vanek úrnak sok pénzt adhatott, bár bizonyára elmegy a háromezer frankkal valamerre, mert fél, hogy megjelennek Gorcsev ápolói, és ragaszkodnak majd hozzá, hogy visszaadja az elmebeteg meggondolatlan ajándékát. Gorcsev egyenesen Nizza csodálatos parti sétánya felé tartott, amit úgy hívnak, hogy plage és gyönyörű pálmafái mentén a Riviéra legelőkelőbb hotelei sorakoznak a tengerparton. Itt beül a Méditerranée nevű, megkülönböztetetten főúri szálló éttermébe. Az unottan sütkérező vendégek szinte rémülten nézik a suhancképű fiatalembert, aki vitathatóan fehér vászonnadrágot visel, kék matrózblúzt és valamilyen érthetetlen okból kifolyólag az angol haditengerészet számára készült fehér, kerek sapkát.

Egy piros ruhás leány a szomszédos asztalnál elneveti magát. Az ifjú barátságos mosollyal megemeli az angol haditengerészet számára készült sapkáját, azután néhányszor nagyot üt az asztalra:

- Garcon! Egy sört!

A pincér sápadtan odasiet:

- Hallja! Ez nem matrózkocsma!

- Érdekes... Pedig esküdni mertem volna, hogy ez itt a Fel, Vidám Orvgyilkosok nevű étterem, ahol ötórai bicskázásra jön össze az úri közönség... No de most már mindegy. Jó lesz itt is. Hozzon egy korsó sört.

- Nem szolgálunk fel csapolt sört!

- Hát akkor hozzon egy fél kiló kaviárt, egy üveg francia pezsgőt és száz szál La France rózsát!

A pincér erre elkövette azt a hibát, hogy a távozást sürgetve hozzáért Gorcsev Iván karjához.

És ezt nem kellett volna tennie...

Az érintést követő másodpercben a pincér előtt elsötétedett minden, és csak nagy sokára tért magához arra, hogy többen támogatják, és egy vizes ruhával mossák az arcát. Holott mindössze egy pofont kapott. Az idegen pedig végre megsértődött, felállt, megemelte az angol haditengerészet számára készült sapkáját, azután tudja az ördög, honnan, előszedett egy fekete keretes monoklit, a szemébe csíptette délcegen, amitől tisztára hülyének tűnt, és míg a személyzet a távoli asztalok alatt elgurult pincért keresgélte, távozott. A piros ruhás hölgy ismét elnevette magát, és Gorcsev hökkenten megfordult egy percre. Hű, de szép!...

Egyenesen Vanek úrhoz sietett a kikötőbe, bár nem bízott benne, hogy megtalálja. Azonban legnagyobb meglepetésére titkárja még most is ugyanazon a helyen állt, ugyanabban a pózban, sőt ugyanabban a fürdőnadrágban, csak a fogpiszkáló változott a szájában. Azóta körülbelül az ötödiknél tartott.

- Vanek úr! Örülök, hogy itt találtam! Elérkezett az ön órája is!

- Meg fogja hallgatni, hogy honnan süllyedtem én ilyen mélyre? - kérdezte nyomban és mohón.

- Ennyire még nincs itt az órája. Az eset mindenesetre érdekel, és alkalmilag majd közli velem.

- Uram! Én levelező voltam, az egyik elsőrangú...

- Ezzel első látásra tisztában voltam. Ön most akcióba lép. El kell mennie valahová, hogy egy csomagot hozzon...

- Nem az a kifejezett titkári teendő.

- Napóleon is lent kezdte...

- De nem magánál. Azonban mindegy, de tudnom kell, milyen nehéz a csomag. Azt hiszem, említettem már, hogy annak idején sérvem volt...

- Tudok róla. A csomag nem nehéz.

- És napon nem szabad járnom. Magas vérnyomásom van.

- Erről sem kell leszoknia. Vesz majd egy esernyőt valahol és kifeszíti!

- Uram, háromezer frank fizetésből nem telik esernyőre.

- Az esernyőt fizetem. Továbbá vesz egy nadrágot, arra is a vendégem. Ez a fürdőruha, dacára a frottírtörülközőnek és a szalmakalapnak, nem megfelelő egy önérzetes, komoly titkár külső megjelenése számára. Tehát előre, öregem.

- Vanek a nevem, ha nem veszi rossz néven...

- Tehát akkor, előre, Vanek úr!

3

...A Méditerranée vendégei már régen elfeledték a bolondos matróz ügyét, amikor megjelent egy csomaghordó külsejű egyén, vadonatúj lódennadrágban, amely kápráztatóan zöld volt, mint a háztartásokban használt rovarpor, és térdben végződött, gombolható szárral. A térdnadrág érthetetlen ötlettől áthatott feltalálója bizonyára nem ilyennek álmodta e viselet ideális férfitípusát, mint amilyen Vanek úr volt, vékony lábszárainak látszólag ondolált, lágy hullámaival. Nyomban a főpincérhez sietett és szigorú, rejtélyes arccal, mintha titkos vészhírt közölne, mondta:

- Engem Cservonec herceg őexcellenciája küldött...

- Parancsoljon!

- Megrendelést kell feladnom, élelmiszercikkeket illetően, és azonnal magammal viszem.

- Mit óhajt őexcellenciája?

- Hideg löncsöt, becsomagolva, rákot, pisztrángot, ananászt, két üveg pezsgőt, továbbá szarvasgomba pástétomot és sült csirkét.

- Igenis!

- Gyorsan!

Vanek úr kijött csomagjaival a szállóból, és a terasz előtt, egy padnál megállt. Váratlanul odalépett hozzá valahonnan Gorcsev.

- Köszönöm, öregem.

- Nevem Vanek.

- Köszönöm, Vanek úr.

Kabátja zsebéből elővett egy hihetetlen köteg ezres bankjegyet, a csomaghordó külsejűnek átnyújtott kettőt, néhány megbízást adott még és leült pontosan a Méditerranée szállóval szemben egy padra.

A csomaghordó külsejű elment, és a matróz kirakta maga elé a kaviárt, sült csirkét, pezsgőt, tortát, különböző kocsonyázott halakat és hozzálátott jóízűen. A pezsgőspalack fejét egyszerűen a pad széléhez csapta, hogy a csonka üvegből hosszú, habfehér sugár freccsent szét.

Egyhajtásra kiitta az egészet. A terasz közönsége felé így szólt mosolyogva:

- Egészségükre.

A piros ruhás lány hangosan nevetett. Gorcsev a tetszésnyilvánítást hálásan vette tudomásul, és egy másodpercre ismét megállt a szeme a nőn.

- Hűha! Csinos!...

Később újra megjelent Vanek és valahonnan hetven szál La France rózsát hozott. Ekkor már néhány száz főből álló kíváncsi bámészkodott a Nobel-díj nyertes ifjú körül.

- Nem volt több - mondta lihegve, és átvette az újabb ezer frankot, azután hozzátette -, jól fizet, de dolgozni kell.

Ismét elsietett.

A hotel titkára izgalomtól remegve, fojtott hangon korholta a lábadozó pincért, akinek bal szeme szinte nyom nélkül eltűnt egy violakék daganatban.

- Szerencsétlen fráter! Nem ismeri fel az inkognitóban utazó turistákat. Egy pincérnek legyen szeme!

- Hogy kiüssék? - mondta nyöszörögve. - Tudhattam, hogy a vendég bolond?

- Mikor jön rá végre, hogy épelméjű üdülővendégekre nem lehet világfürdőhelyeket bazírozni!

A rendőrposzt, úgy látszik, tudta ezt, mert igen udvariasan állt meg Gorcsev Iván előtt. Még tisztelgett is.

- Jó napot, uram.

- Van szerencsém. Akar csirkét?

- Köszönöm, nem kérek.

- Gyümölcs, konyak?

- Nem, nem...

- Hát akkor fogadja el legalább ezt a pár szál rózsát!...

- Ó, ön nagyon kedves, de szolgálatban tilos gumibot helyett virággal járni az őrszemnek.

- Ugyan! Vörösbort sem szabad inni, és mégis abból a bisztróból jött, onnan a túlsó oldalról...

- Alázatosan érdeklődöm, hogy miért méltóztatik jóízű villásreggelijét szabadtéri előadás keretében elfogyasztani?

Gorcsev Iván felnézett. Úgy látszik, bizonytalan valamiben.

- Mondja, kérem, ez a város a francia köztársasághoz tartozik?

- Igen.

- Akkor rendben van - mondja, és beleharap a csirkébe. - Mert valahol azt hallottam, hogy itt bizonyos emberi jogokat hirdettek ki egy forradalom alkalmából.

És lenyelt egy fél csirkecombot. A rendőr megvakarta a fejét. Eszébe jutott, hogy két év előtt egy svéd parafa-nagyiparos cowboynak öltözve cukorkát árult a Promenade des Anglaise-en. A rendőrt, aki az őrszobán kissé markáns szemrehányásokkal illette a nagyiparost, később a halászkikötő világítótornyához vezényelték posztolni. Azóta nem is szolgált belterületen.

- Nem lenne kellemesebb odabenn?

- Kidobtak.

Az autók mindenfelé dudáltak, mert közben majdnem ezer főre szaporodott a kíváncsiskodók száma. De a csomaghordó átverekedte magát rajtuk. Egy gomba alakú, sárga kerti ernyővel tért vissza, amit igen ügyesen lerögzített a pad mellé.

- Ez nagyon nehéz volt - mondta lihegve.

- Köszönöm, Vanek úr - felelte az abnormális idegen, és hanyag mozdulattal átnyújtott egy újabb ezerfrankost.

- Higgye el, megérdemlem. Ilyen hőségben cipelni - siránkozott a csomaghordó egyén, és mert hevesen tűzött a nap, kinyitotta az esernyőjét, amitől a látvány komikusból ijesztővé vált.

- Marvieux vagyok... A szálló titkára - susogta mellettük egy bátortalan hang...

- Nem jelentették be nekem - szólt hanyagul Gorcsev és feltette monokliját, amely voltaképpen csak keret volt. - Különben is reggelizem...

A titkár Vanek úrhoz fordult, aki éppen kiköpött egy fogpiszkálót.

- Kérem, jelentsen be.

- Hogy hívják magát és milyen ügyben akar bejutni a padhoz? - kérdezte Vanek úr egy túlságosan igénybe vett titkár rövid módján. Gorcsev közben evett, és másfelé nézett.

- Mondja, hogy Marvieux vagyok, a titkár.

- Téved. A titkár én vagyok. No, mindegy, nincs kihallgatáshoz öltözve, de megkísérlem, bár a vezérigazgató főúr sokat ad az etikettre.

Odament Gorcsevhez és megfogta a vállát.

- Ide hallgasson. Valami Marvieux nevű van itt.

- Hadd jöjjön.

Körülbelül ezer főre szaporodott közben a nézők száma, és a rendőr sorba állította őket, hogy az autók azért közlekedhessenek.

- Mit óhajt, kedves Marvieux?

- Bocsánatot kérek a szálló nevében és tisztelettel felajánlom, hogy kegyeskedjék a vendégek között helyet foglalni...

- Nem bánom - és felállt. - Vanek úr, maga velünk jön.

- Jó - mondta legyintve, mintha súlyos áldozatot hozna, és elindult ruházatának sokféle színében, esernyőjét magasra tartva, mint egy rosszkedvű néger uralkodónő.

A titkár kissé meghökkent ettől.

- Vanek úr a magántitkárom és az unokaöcsém... - szólt Gorcsev -, talán kifogása van ellene?

- Ó, dehogy, dehogy...

És bevonultak a teraszra. Gorcsev a piros ruhás hölgyre mosolygott és üdvözölte, de az elfordult.

Leültek a legnagyobb asztalhoz, és jött a pincér.

- Mi lelte a szemét? - kérdezte Vanek úr, és Gorcsev is részvéttel fordult feléje, de azután büszkén rendelt:

- Nekem sört hozzanak! Maga mit iszik, Vanek úr?

- Inkább ennék valamit ezen a héten, ha már ötezer frankom van.

Gorcsev helyeslően bólintott, és Vanek úr hosszasan rendelt.

Rövidesen behozták a barna sört, ivott, és kezdődött az ételek felvonulása, ijesztően hosszú sorban. Vanek, a rögtönzött titkár és valóságos belső titkos unokaöcs, először családias érzelmű polgárok módján nyakába kötötte az asztalkendőt, hogy tarkója mentén mint hegyes pótfül messze kimeredtek a fehér csücskök, azután szemlét tartott a felvonuló ételek felett, mint egy hadvezér.

- Ön milyen ügyben tartózkodik Nizzában? - kérdezte Gorcsev.

- Nem tudom.

- Úgy látszik, egy dologban járunk. Bevallom, ön tetszik nekem, mert szegénysége dacára megőrzi polgári méltóságát.

- Uram - szólt Vanek úr és búsan körülnézett a nizzai hotelterasz főúri vendégein. - Ön bizonyára nem érti, hogy süllyedhettem én ide.

- Pedig, sajnos, ennél előkelőbb hotelbe nem vihetem...

Vanek úr nem szólt többet. Megevett néhány sültlibát, egy-két tortát, azután elveszítette eszméletét.

- Személyzet! - kiáltotta Gorcsev. Felvonultak a pincérek. Élen a titkár.

- Parancsol?

- Van ebben a szállóban úgynevezett fejedelmi lakosztály?

- Természetesen. Tizenkét szobás appartement.

- Vanek urat helyezzék el nyomban mind a tizenkét szobában. Ha felépül, jöjjön utánam.

- Hol találja Önt?

- Nem tudom.

És távozott.

- Látja - mondta a titkár a sérült szemű pincért oktatva. - Az ilyen vendégekre lehet világfürdőhelyet bazírozni, amíg a nagybácsi közbe nem lép. A legjobb fürdővendégeket a nagybácsik juttatják bolondházba.

Egyenesen a Boulevard Victoire-ra sietett, jókedvűen fütyörészve. A sarkon összeverekedett néhány sofőrrel, azután a borbélyhoz ment, ahol aludt egyet, amíg fésülték és borotválták, de előbb átküldött néhány doboz bonbont a szemközti bisztró pincérnőjének.

Bolond ember volt ez, veszett csikó, a vak is láthatta.

Azután felkereste a Lafayette áruházat, hogy legsürgősebb bevásárlásait elintézze. Elsősorban sok mikiegeret vett, néhány teniszlabdát, több tucat töltőtollat és négy tábla csokoládét. Azután felöltözött tetőtől talpig. Szmoking, kemény ing, ragyogó mellgomb, selyemzsebkendő, fehér krizantém van a gomblyukban, ahogy öreg hírlapírók és operaházi bennfentesek járnak. Ezután még vesz egy üveg parfőmöt, a fejére szalmakalap kerül, és olyan kesztyűt húz fel, amely sárgalázban elhunyt kínai kulik arcszínére emlékeztet. Most már csak egy bambuszbot a hóna alá, szemébe az a remek, rettenetes, fekete keretes monokli, és végül felcsapja hetykén, kissé rézsút a szalmakalapot, azután öntelten néz a tükörbe.

Az áruház teljes személyzete, valamint a vásárlóközönség egy része gyönyörködve körülállja, és amikor az ifjú elkap szájával egy feldobott cigarettát, lelkesen tapsolnak. Ezek után Gorcsev hálás mosollyal töltőtollakat és teniszlabdákat osztogat nagyérdemű közönségének, majd távozik.

Öt perc múlva visszajön, és kedvesen odaszól az egyik altisztnek:

- Minden pénzem a másik ruhámban maradt, amit levetettem az imént.

- Igenis, azonnal!

A visszatérő szolga falfehéren, remegő térdekkel, hatalmas ezerfrankos kötegeket hoz.

- Tudtam, hogy megvan. Jó pénz nem vész el! - kiáltja Gorcsev, és egy ezrest ad a szolgának. A többit begyűri különböző zsebeibe. Az utolsó gumiszalagos ezerfrankos hengert, miután nem fér máshová, a kalapja alá teszi, és most már végleg távozik. Az áruház előtt felugrik egy arra haladó taxi deszkájára.

- Nem kell fékezni. Gyerünk valamelyik bankhoz!

Kinyitja az ajtót, és beül a vezető mellé. Az autó továbbhalad. Előhúz néhány gyűrött ezrest és átadja a sofőrnek.

- Váltsa be, öregem, százasokra. Ez itt körülbelül nyolcezer frank. Az is lehet, hogy több, lehet, hogy kevesebb...

A sofőr ettől kissé cikcakkban vezet, és végül különös fuvarjával fékez egy bank előtt.

Ha Gorcsevnek nem jut eszébe pénzt beváltani, vagy máshová viteti magát, akkor minden másként történik. De Gorcsev ide autózott a bankhoz és ezzel már beszállt a sors rendkívüli expresszvonatába, hogy rakétasebességgel induljon különös, félelmes és valószínűtlen kalandok felé.

- Én itt megvárom a kocsiban. Siessen - mondta a taxisnak.

Az idegen ottmaradt a sofőrülésen. A sofőr bement a pénzintézetbe. A pénztár előtt megolvasta a bankjegyeket.

- Huszonnyolcezer frank!

Részeg a fuvar vagy őrült? Nem lehet tudni. Esetleg mindkettő. Amikor ismét kiér a bank elé, meglepetten látja, hogy az ismeretlen eltűnt a kocsijával.

Tanácstalanul áll, kezében a halom pénzzel.

Annyi történt mindössze, hogy Gorcsev megpillantotta a sportkocsi kormánya mellett azt a piros ruhás hölgyet, aki a szálló teraszán rámosolygott.

Most is mosolyog, amíg elsuhan a közelben, a kikötő irányába, és egy könnyű porfellegen túl eltűnik.

Hahó!

Gorcsev vad harci kiáltást hallatva, beletapos a gázpedálba és eszeveszett tempóban iramodik a sportkocsi után...

 
II. FEJEZET

1

A Monte-Carló felé vezető országúton a sors különös kegye óvta ezen a napon a járműveket egy veszettnek látszó taxitól. Gorcsev Iván vezette ezt a taxit, óránként ötvenezer kilométernek megfelelő halálveszéllyel.

Bizonyos emberek azonban már azzal a sorssal születnek, hogy mindenféle veszélyből ép bőrrel meneküljenek. És ezek közé tartozott regényünk könnyelmű, meggondolatlan hőse is.

Közben a leány megfordul, és észreveszi az ámokfutó taxit, amint zöttyenve, rázódva, billenve, farolva, félőrült sebességgel követi. Nyomban rákapcsol, és a fekete sportkocsi egy ugrással nekirohan az útnak. A kompresszor elefántszerű búgással felbőg, a kocsi hajmeresztő szögben megdől a forduló peremén, és mint egy mesebeli óriás csipkekendője, szürkén tóduló, hatalmas benzinfelleg lengedez csúfondárosan a taxi felé, ott ahol az imént még a piros ruhás leány autója látszott...

Így értek Monacóba. A város utcáin élénk feltűnést keltett a szmokingos taxisofőr, keretes monoklijával és hetyke szalmakalapjával. De Monaco forgalmi rendőrei is jól tudják, hogy világfürdőhelyek forgalmát ritkán bazírozzák épelméjű turisták látogatására, tehát hagyták a taxit bomolni.

Pedig Gorcsev Ivánnál merészebben és rosszabbul kevesen vezettek még autót ezen a világon. És mégis elkerüli a katasztrófa. Ne értsék félre: nem ő kerüli el a katasztrófát. Nem, kérem, ő belehajt mindenáron! A katasztrófa kerüli el őt. Ez a helyzet. Most például átrohan a vörös jelzésű forgalmi lámpa alatt!

Fékek csikorognak mellette.

Sofőrök káromkodnak.

Egy cseléd az ablakpárkányon sikolt, és eltakarja szemeit a törlőronggyal...

És a taxi rohan tovább!

Hahó!

Ez az ember a szerencse fia... Már azon a szerpentinúton robognak, amely a monte-carlói kaszinóhoz vezet, és a fiú nevetve integet a szalmakalappal.

A vörös ruhás hölgy kocsija lestoppol a Hôtel de Paris előtt. A taxi egy ötletszerű fordulat után a tér közepét díszítő, gyönyörű angolkerten keresztül, némi számítási hibával, de hozzávetőlegesen pontos fékezéssel megáll.

...Csak épp a hűtő egy része siet be a szálló kapuja alá, de ez igazán előfordulhat bárkivel.

Az őrült nyugodtan kiszáll, és átad a rémült portásnak egy ezerfrankost. Kisebb címletet, úgy látszik, nem használ. A portás hajlong és nyomban intézkedik, hogy letolassák a taxit a járda mellé.

Gorcsev diadalmas mosollyal a riadtan álló leányhoz siet. De most az egyszer nem kerüli el a karambolt.

Valahonnan előkerül egy széles vállú, szigorú arcú, kitűnően öltözött, szürke óriás. Meglátja Gorcsevet, és végigméri fagyos pillantással.

- Ismeri ezt az urat, Anette? - kérdi a leányt.

- Nem! És éppen e tarthatatlan állapoton akartam változtatni - feleli vidáman a Nobel-díjas matróz.

- Ez tolakodás.

- Uram, ön, úgy látszik, nem ért az úri divathoz. Az ilyen kétsoros, gyönyörű zakóhoz ma már senki sem visel rossz modort.

- Hajlandó ezért a sértésért elégtételt adni?

- Természetesen - biztatja derűsen Gorcsev -, azonban hosszas eljárásra nincs időm. Ha komolyan ragaszkodik harcias ötletéhez, megverekedhetünk, de csak expressz ajánlva.

- Kérem! Báró Lingeström vagyok.

A másik kissé habozott.

- Részemről Cservonec herceg - feleli ezután -, gárdafőhadnagy, cári emigráns és más efféle... Hol legyen az ütközet, bátyuska?

A leány dermedten állt.

- A monacói tisztikaszinóban, azt hiszem, ismeretlenül is rendelkezésünkre állnak az urak. Ott várom önt - mondta Lingeström, és beszállt egy várakozó taxiba.

A legnagyobb megrökönyödésére Cservonec herceg ül a sofőr helyére, és lecsapja a kilométeróra zászlaját.

- A taxi a sajátom, kedves Párbajovics bárócska - szól hátra, aztán begyújtja a motort, és a taxi elzúg félbolond vezetőjével, valamint a megdöbbent Lingeströmmel.

2

Anette Laboux szomorúan állt a szálló előtt. A nevető arcú ugyan tagadhatatlanul szemtelen kissé, de kedves arcú és tréfás ember. Lingeström, ez a kolosszus, aki csak a sportnak él, és bizonyára vívóbajnok is, összeszabdalja a szeles, kelekótya, de aranyos őrültet? Végre is, milyen jogon verekszik érte ez a Lingeström? - kérdezte önmagát utólagos felháborodással. Nem a vőlegénye!

Nem is szereti a bárót. Egyáltalában kicsoda a báró? Fél éve, hogy váratlanul megjelent a házuknál, és sokat tárgyalt az apjával, de mindig csak négyszemközt. Azóta nagy igyekvést fejt ki, hogy a lány rokonszenvesnek találja. Igyekvése idáig nem járt eredménnyel.

Leült a szálló előtti uzsonnázóasztalok egyikéhez. Itt nagy búsan egy málnaszörpöt szivogatott...

Jó másfél óra múltán, szötyökölő zúgással egy autó érkezett. Taxi volt az illető jármű, és kormányánál az őrült idegen ült szalmakalapban. Monoklival!

Az autó most elég ügyesen állt meg, a járda mellett. Csak épp hogy érinti némi csörgéssel az egyik vesztegelő jármű lökhárítóját.

De olyan csekélységekkel, mint egy elgörbült lökhárító, az idegen nem törődik. Summa summárum, egész jó manőverrel stoppolt. Egyenesen a leányhoz siet, és leül.

- Remélem, nem unatkozott?

- Maga... - hebegi Anette... - báró Lingeströmmel együtt ment el. Mi van a báróval?

A fiatalember lesütötte a szemét, és elfogódottan forgatta szalmakalapját.

- Feleljen!

- Levágtam neki az egyik fülét - ismerte be szemérmesen. - Baj?

3

- Lingeström megsebesült??!

- Na... egy kis emléket kapott, de végre is az ilyen füldolog... különösen, ha visszavarrják...

- Szóval... a füle sérült meg?

- És... a fején...

- A fején is?...

Gorcsev bűnbánóan bólintott.

- Nem nagy vágás, az egész tizenkét centiméter, ha sokat mondok... csak kissé mélyen ült. Nem tehetek róla. Amikor az arcát és a mellét megvágtam, az orvos azt ajánlotta, hogy szüntessük be a párbajt. De ez a Ligenström szorgalmas ember, és mindenáron tovább vívott, pedig már hosszában is keresztben teleragasztották tapasszal, és olyan volt, mint egy dühös hirdetőoszlop.

- Magát be kellene csukni a bolondházba! Nem szégyelli herceg létére, amit tett?

- Ki mondta, hogy én herceg vagyok?

- Maga.

- Szó sincs róla! Nevem Gorcsev és nem vagyok herceg.

- Akkor miért mondta?! Ön szokott hazudni?

- Igen ritkán és olyankor is csak életbevágóan fontos ügyekben...

- Miért mondta, hogy herceg?

- Szégyellem, hogy nem vagyok az. Egy orosz emigráns, aki nem herceg, az manapság bújjon el a föld színéről.

- Megint ostobaságokat fecseg.

- Ezt ön nem érti!... Szörnyű tragédia: Gorcsev vagyok, orosz és sem herceg, sem gárdatiszt - sóhajtott. - Európában minden orosz gyanús, ha nem herceg. Szüleim a világháború előtt költöztek Párizsba. Én már ott születtem. Atyám, a könnyelmű atya, ifjúkorában nem keresett kapcsolatokat a gárdával, egyszerűen nyomorgott és kivándorolt.

Ezt olyan siralmas arccal mondta, hogy Anette ismét nevetett.

- Ezen kacag? Tudja, milyen keserves sors, ha az ember nem herceg, és semmi köze nincs a gárdához? - Úgy mondta, mint aki nyomban sírva fakad. - Egy orosz háztulajdonos, cím és rang nélkül, kevesebb Párizsban a halaskofánál, mert csarnoki körben ismernek egy Nazosztyin grófot, aki balalajkázik. Mit szóljanak hozzám, akinek az atyja háztulajdonos volt, de semmi köze a testőrséghez, és még csak Raszputyint sem ölte meg? Kérem, hogy ezt ne terjessze, mert nagyon restellem...

- Maga profán ember! Mindenből tréfát csinál - felelte Anette, de nevetett.

- Igen? Hát akkor tudja meg, hogy oroszul sem tudok! Érti ezt a tragédiát? Szüleim mindig franciául beszéltek, hogy begyakorolják a nyelvet. Az első szerelmem örökre elhagyott, amikor egy varietében megkért, hogy fordítsam le a kozák népdalénekes Volga-dalát, és miután lefordítottam, kiderült, hogy az illető görög filmszínész, aki a Víg özvegy című operettből énekelt betétszámokat... Ne kacagjon a tragédián, amely bosszúért kiált az égre az amerikai filmgyártás és a francia filmirodalom mételye ellen. Oroszul annyit tudok, hogy atyuska, bátyuska és öcsüke. Esetleg nénuska. Ez minden.

Később a leány, maga sem tudta, hogyan, de együtt sétált a fiatalemberrel azon a keskeny, lejtős ösvényen, amely a kaszinótól a pályaudvarhoz vezet, és egy kedves kis bodega is meglapul a fák között. Ebbe a bodegába betértek.

- Uram - mondta Anette -, ha az apám megtudja, hogy botrányt okozott a személyem körül, akkor majd felelősségre vonja.

- Ez esetben nyomban megkérném a kezét!... Nem is rossz ötlet. Akar a feleségem lenni?!

Anette ijedten nézte a fiút. Sajnos nagyon tetszett neki Gorcsev. De hát bolond ez, hiába!...

- Azt gondolta most, hogy bolond vagyok? Téved! Lehet, hogy komolyságom tán némi kívánnivalót hagy maga után, de bolond nem vagyok. Nyugodtan &quot;igent&quot; mondhat!

- De én nem is ismerem magát!

- Épp azért!

- Mondja kérem... Ne vegye kíváncsiskodásnak a kérdést: mit csinált ön eddig?

- Sok mindent. Párizsban születtem, és könnyelmű atyám, akiről már említettem, hogy elmulasztott ifjúkorában kapcsolatokat teremteni a gárdával, vagy legalább megölni Raszputint, e felületesség miatt kénytelen volt kiskereskedést folytatni Párizsban.

- Miféle kiskereskedést?

- Olyan kiskereskedést, hogy gyalog vihette a nyakába akasztva. Édességeket árult az utcán. Én is hamar kenyérkereső lettem. Tizenhatéves koromban már segédoktatónak alkalmaztak egy sportiskolában.

- Innen a vívási tudomány?

- Igen. De én mindenhez értek. Voltam zongorista, matróz, tenisztréner, remekül vezetek autót, és kitűnően tőzsdézek...

Úgy érezte, hogy hívebb képet ad önmagáról, ha közben felteszi a monoklit. Rossznéven vette, hogy a leány ezért kineveti.

...Azután este lett. Sok mindent beszéltek még, és kint sétáltak a nagy teraszon, a kaszinó mögött. Azt hiszem, közben meg is csókolták egymást, de ez nem bizonyos. Annyi mindenesetre kétségtelen, hogy nagy szerelem lett az ügyből.

Ilyesmi előfordul két fiatal lény között. Még tengerparton is.

4

Miután Gorcsev elbúcsúzott a leánytól, a játékkaszinóba sietett. Elhatározta, hogy végez az intézménnyel: felrobbantja a bankot. Érthetetlen oknál fogva ő sem a robbantás sokszor bevált módját választotta: egy ekrazit- vagy dinamitbomba útján, hanem a rulett nevű szerencsejátéknál próbálkozott, a bank képletes értelemben vett felrobbantásával.

Egy órán belül kétszázezer frankot nyert.

Újabb egy órán belül úgy állt ott a kaszinóban, ahogy a Rangoon teherhajón elhagyta az állását: egyetlen fillér nélkül. Halkan fütyörészett.

Most mi lesz? Sajnos Anette-et csakugyan szereti. Hogy vegye el a lányt egy fillér nélkül? Lakberendezés és megfelelő életmód helyett nem ajánlhatja fel a romantika sokszor bevált, pótló hatását...

Kisétált a teraszra, ahol, ki tudja, miért, híres zeneszerzők és klasszikusok mellszobrait helyezték el, mintha ezeknek valami közük lenne a szerencsejátékhoz.

Váratlanul egy kísértetiesen ismerős embert pillantott meg. Régi, bő frakkban közeledett a kísérteties illető, fehér csokornyakkendőt viselt, és a nadrágja alázatos megrogyással borult a cipőjére, ahogy általában egy túl hosszú nadrág teszi az ilyesmit.

A frakk-kabát egészen bő volt, két szárnya hátul a kísértet sarkát verdeste. A film őskorában a vásznon szereplő diplomaták hordtak ilyen estélyi öltözéket.

Uram atyám! Ez Vanek!

- Halló! Mi van magával!

- Jó napot! - mondta a titkár bosszúsan.

- Szép kis dolog. Szerencsét próbáltam.

- És?

- Elúszott minden. Adjon kérem ezer frankot. - Nincs egy vasam sem, öregem.

- Vanek vagyok.

- Akkor hát: leégtünk, Vanek úr.

- De hiszen, ön milliomos.

- Ugyan! Majd épp egy milliomos hagyja, hogy ön jóllakjék. Felmentem a szolgálat alól.

- Hogy képzeli? A havi fizetésemet megkaptam.

- De egy koldus nem tarthat titkárt.

- Ha megfizeti?

Kimentek a térre, a kaszinó elé. Vanek úr heves szemrehányásokkal illeti Gorcsevet.

- Ön könnyelmű ember!

- De Vanek úr!

- Csend! Nem volt joga hozzá, hogy eljátssza a jövő havi fizetésemet. A saját jövőjével könnyelműsködhet uram, más emberével nem!

- Igaza van. Most azt mondja meg, hogy honnan vette ezt a frakkot?

- Ha éppen tudni akarja, egy csónakmestertől kölcsönöztem. Tizennyolc év előtt ebben esküdött és azóta is nagyon kíméli...

- Nem látszik a ruhán...

Odaértek az Hôtel de Paris-hoz, ahol Gorcsev a taxit hagyta. Legnagyobb meglepetésére az autó kormányánál ott ült a sofőr, aki bement egy percre a bankba, hogy pénzt váltson. Most megbékélten, édesdeden szunnyadt a megkerült jármű kormánya mellett.

Valami csodálatos telepátia révén felébredt, amikor Gorcsev a közelébe ért és nagyot kiáltott:

- Uram!

- Mit üvölt?

- Ön a teljes napi bérösszeggel adósom! És ezenfelül tartozik nekem egy sárhányóval.

- Minek kellett magának egy sárhányó? - kérdezte Vanek szemrehányóan.

- A sárhányót nem vettem magamhoz. Behorpadt.

- Ez összesen négyszáz frank - folytatta a sofőr. - Itt van a huszonhétezer-hatszáz, és a jövőre nézve, kikérem magamnak, hogy önhatalmúlag igénybe vegye a taximat.

És dühösen átadott egy csomó ezres meg százas bankjegyet Gorcsevnek. Ez volt az összeg, amit a bankban beváltott délelőtt.

Hallottak ilyet? Úgy álltak ott, mintha főbe sújtották volna őket. Vanek úr csuklani kezdett. Közben a goromba sofőr már begyújtott.

- Itt van ezer frank - mondta végül Gorcsev - Ez a jutalma.

- Köszönöm - felelte a sofőr, és elautózott. Vanek úr felháborodva fordult a fiatalemberhez:

- Még most is dobálódzik az ezresekkel? Szégyellje magát! Okulhatott volna a történtekből!

És csúnyán szidta Gorcsevet...

- De Vanek úr, egy tisztességes megtalálónak csak jár ennyi jutalom?

- A jövőben tartózkodjék az ilyen adományoktól, még indokolt esetben is, amíg megfelelő tartalékkal nem rendelkezik.

- Rendben van. Pedig szerettem volna, ha megengedi, hogy két hónapi fizetését kiadjam, mert biztosítani akartam értékes szolgálatait; de ha azt hiszi, hogy ne dobálóddzak a pénzzel...

- Mi? - Vanek úr idegesen forgatta a fejét, azután engedékenyen legyintett. - Na jó. Hát ezt kivételesen nem bánom.

- Köszönöm - felelte hálásan Gorcsev, és átadott nyolcezer frankot.

- Kérem... - mondta morózusan és zsebrevágta a pénzt. - Remélem, ezután nem lesz oka megbánni, hogy alkalmazott. Most pedig menjünk vacsorázni...

- Már kiheverte a déli menüt?

- Ugyan kérem. Semmi bajom sem volt! - mondta fölényesen, és fehér mellényét lehúzta a torka tájékáról. Az alattomos, kemény ingmell, úgy látszik, csak erre várt, mert nyomban felszökkent és az arcára tapadt, mintha Vanek úr feje egy doboz volna, amelyre visszahelyezték a fedelet. A frakk és tartozékai időnként úgy viselkedtek, mint fékezhetetlen bestiák, ha megrohanják a szelídítőjüket. Rövid, de izgalmas közelharc után azonban Vanek úr rendezte megdühödött ruhadarabjait, kivéve egy rosszindulatú, vérszomjas mellgombot, amely szívósan marcangolta, mivel, úgy látszik, feltette magában, hogy éjfélre eljut a mellcsonttól a lapockáig, ahol majd kiesik szépen a titkár hátából.

Gorcsev egyre jobban örült annak, hogy beszerezte Vanek urat. Nagy élvezettel nézte, ahogy ott állt, szomorú frakkjában, mint egy óbudai nyári vendéglő tulajdonosa, akinél estére asztalt rendelt a walesi herceg és kísérete. Kézelői nagyobb kaliberűek voltak a kelleténél, ezért a kabátujjakat kályhacsőszerűen gömbölyű állapotba rögzítették, és csokornyakkendője lassú vándorútján elérte a fültő tájékát, ahol jelenleg megpihent. Az elszáradt lakkcipők orra félkörben felkunkorodott, deres, ritkult, de hosszú haja zilált volt a sok izgalomtól. Tömpe, széles orra, furcsa bajusza, csíptetője és sanyarú arca tökéletes összhangban alkalmazkodott a ruházatához. Azért, úgy látszott, örül az ünnepi külsőnek, mert megelégedett pillantással nézett végig önmagán:

- Mondaná még valaki, hogy ma reggel még teherhordó voltam?

- Aki így látja, az megesküszik rá, hogy ön egy kikapós panoptikumőr, aki éjszaka Bismarck viaszmásának frakkjában szórakozik, és hajnalban ismét felöltözteti a nagy államférfit.

- A frakk jó - intette le a titkár röviden és határozottan. - Ön nem mérvadó az úridivatot illetően. Menjünk vacsorázni.

- Foglaljon le egy asztalt. Azonnal jövök.

Az étteremben is megkülönböztetett figyelemben részesítették a panoptikumi frakkot, különösen, amikor Vanek úr a szemüvegét is előhúzta a felső zsebéből, hogy az étlapot kellő elmélyüléssel tanulmányozza. Alapos ember volt. Előételtől a tésztáig, bortól az ásványvízig mindent megbeszélt.

- És előzőleg hozzon egy pohár vízben két teljes kifacsart citromot, mert savhiányban szenvedek.

- Rendben van.

- Nincs rendben, de itt nem tudtam gyógykezeltetni magamat.

Mielőtt a vacsorát tálalták, visszatért Gorcsev.

- Nyomban másképp érzem magamat, ha százezer frankom van - mondta. - Az ilyesmi fokozza a jó közérzetet.

- Honnan vett annyi pénzt?

- Gondoltam, amíg ön rendel, bemegyek rulettezni és feldobom a vagyonomat a rouge-ra. Véletlenül nyertem. Az ilyesmit jó jelnek tartom, úgyhogy rajta hagytam az egészet.

- Könnyelmű ember! Hát hiába prédikálok önnek?!

- Belátom, hogy helytelenül cselekedtem és nem teszem többé. De azért jelenleg örülök a pénznek, mert most már biztosítani tudom az ön szolgálatait, kis híján októberig.

- Még ez sem menti könnyelműségét.

Közben megkezdték az ételek felszolgálását, és Vanek úr hosszú időre elnémult.

Gorcsev néhány üveg sört ivott. Szokott jó hangulata, a nyereség dacára, mintha cserbenhagyta volna.

Nagyon tetszett neki Anette Laboux kedves, gyerekes mosolyú arca, a hosszú, szépen ívelt szemöldökkel.

Szerelmes volt. Éspedig alaposan.

Vanek úr viszont evett. Ha ugyan evésnek lehet nevezni, amikor valaki a fogai teljes mellőzésével egészben nyeli le a táplálékot. Most éppen nekilát egy teljes pulykának, elszánt sóhajjal, mint ahogy egykor Dávid vethette magát újra a küzdelembe, egyetlen szamár-állkapoccsal, a megmaradt filiszteusok ellen.

A titkár ugyan saját állkapcsára volt utalva e tusában, de azért keményen állta a sarat.

- Mi a teendő, Vanek úr, ha ön nyomban elájul? - kérdezte Gorcsev óvatosan.

A titkár előbb lenyelte szájából a fél pulykát, azután röviden közölte a legsürgősebb tennivalókat:

- Inget, gallért kigombolni, néhány percig szabad levegőn fektetni, esetleg mesterséges légzés, és tizenhat csepp koffein vagy kámfor.

Gorcsev feljegyezte a használati utasítást és tovább ivott. Amikor Vanek úr az asztal alá esett, csak odanyújtotta a cédulát a pincérnek:

- Ezt végigcsinálni, azután Nizzába vele, Méditerranée-szálló.

Fizetett és ment.

 
III. FEJEZET

1

Hová?... Megkeresi Anette-et! Autót bérelt, és elindult vissza Nizzába. Maga sem tudta, hogy mit akar, miért szaladgál voltaképpen.

Jóval elmúlt éjfél, amikor végre meglátta... Messziről. Az egyik szálló étterméből magas, ősz, sovány ember jött ki, napbarnított arccal, és mellette Anette! Harmadiknak egy tábornok jött velük. Hatalmas, kéken lakkozott Alfa Romeóba szálltak. A kocsit egy néger sofőr vezette.

Még sohasem látott ilyen gyönyörű túrakocsit, mint amilyen ez az Alfa Romeo volt. Nem tartozott a szériagyártmányok közé. Különleges modellje lehetett a gyárnak, a legfényűzőbb nagyurak számára. A hatalmas túraautó, rendkívüli méretei dacára, szinte kecsesen szép volt. A különös fényű, kéken zománcozott karosszéria méltóságteljesen kiszélesedő öblével, makulátlanul sima csillogásával, hatalmas motorházával úgy hatott, mintha az autók királyának gőgjét is belevitte volna a tervező ebbe a korszerű gépszörnyetegbe.

A mesteri rugózás és a tökéletes technikával beépített motor összhangjával szinte nesztelenül, könnyedén elsiklott a dölyfös autó. Ez az indulás arra a határozott, de mégis puha járásra emlékeztetett, amellyel nagyon finom, visszavonultan élő mágnások ódon kastélytermük súlyos szőnyegein lépegetnek magányos éjszakákon.

Megérezte-e Gorcsev ösztönösen, hogy ez az autó, amely annyi ember, sőt egy kis ország életében végzetesen jelentős szerepet játszik, az ő jövőjét is irányítani fogja, ijesztően és kérlelhetetlenül, mintha maga a Gonosz ülne a kormánya mellett?

Lehetséges. Mert kissé hökkenten nézett a távozó, csodás Alfa-Romeóra.

- Ki volt ez a két úr, a hölggyel? - kérdezte a portást, miután az Alfa-Romeo nyomában a szálló elé gördült, és egy csomó pénzt nyomott a Mikulásszakállú, formaruhás Kerberosz kezébe.

- Az ősz, sovány férfi Gustave Laboux meghatalmazott miniszter, a hölgy a leánya, és a tábornok neve Auguste de Bertin.

Gorcsev ismét bankjegyet keresgélt.

- Boulevard Victor Hugo 72. - mondta a Mikulás szakállú kapuőr, és átvette a pénzt. A fiatalember ámultan nézett rá.

- Hallja! Maga igazán nem buta ember.

- Az én mesterségem három fő kelléke az ész, a pszichológia és a jól ápolt szakáll. De kell még ezenfelül...

...Hogy az elmondottakon felül még mi kell a portás hivatásához, ezt Gorcsev sohasem tudta meg. Bár az is lehet, hogy érdekelte volna. De jobban érdekelte Anette, tehát egyszerűen elrobogott, hogy életveszélyesen dilettáns módján a Bd. Victor Hugo felé siessen.

Pedig talán helyesebben cselekszik, ha tovább társalog az ősz portással, és nincs kizárva, hogy ezt tette volna, amennyiben előre látja azt, ami ezen az éjszakán történni fog.

De hol élt már ezen a földön olyan huszonegy éves aranyifjú, aki bármit is előre meglátott a jövőjéből, szerelmes állapotban? Ha a fiatalemberek képesek volnának ilyen előrelátásra, mi lenne a társadalomból? Milyen horribilis számóceánná gyűlne hirtelen a felbontott eljegyzéseknek, benyújtott válópereknek a száma?

Szerencsére, a természet bölcs elrendezése folytán, az ember korlátozott képességei alkalmatlanok a jövőbe látásra, és Gorcsev elindult autóján a végzetes útra, ama látszólag kézenfekvő feltevés alapján, hogy jobb, ha egy szép fiatal leány után siet, mintha meghallgatja egy ősz szakállú, vén portás eszmefuttatásait.

Pedig mennyire nincs így!

2

A fiatalember ott állt a fák árnyékában, és a nyaralót nézte. Miért leskelődik? Minek ácsorog itt? Maga se tudta...

Talán félórát állt ott, igen lehangoltan, idegesen, amikor két férfi közeledett. A sarki lámpa fényénél egy pillanatra láthatta őket, amíg a világosság vetülésében elhaladtak. Az egyik csavargó külsejű, rossz arcú alak volt, a másik egy köpcös, kevésbé elhanyagoltan öltözött férfi.

Gorcsev közelében álltak meg, de nem sejtették, hogy a fa mögött áll valaki.

- Egyszerűen bemegyek, és beszélek Laboux-val.

- Szó sincs róla, akkor elrontod az üzletet.

- Az ördögbe is, vagy megismer, vagy kést kap a bordájába. Nom du nom!

- Pszt!

Nyílt a kertajtó. A tábornok, úgy látszik, csak elkísérte Anette-éket, és most hazatérőben volt.

Az út sűrű fái között nem jutott keresztül a közeli lámpák fénye. A csavargó külsejű hirtelen a tábornok elé állt...

- Ne siessen, de Bertin! Megismer még? Én Portenif vagyok.

- Mit óhajt?

- Tábornok úr - szólt egy érdes hang, nyilván a köpcös -, jelöljön ki egy helyet, ahol hajlandó tárgyalni velünk.

- Nincs magukkal semmi tárgyalnivalóm, és...

Portenif sújtott valamivel. A tábornok hátraugrott, és kardot rántott, de a köpcös megragadta a csuklóját, és Portenif újabb csapása talált.

Ekkor azonban közbevetette magát Gorcsev. A két útonálló nem is sejtette, hogy valaki tartózkodik a közelben. Az ellentámadás váratlan volt.

Portenifet valahonnan egy erőteljes ökölcsapás érte a száján, hogy elöntötte a vér, és kizuhant az útra, a köpcös egy alattomos rúgástól a kerítésnek repült...

- Segítség! - kiáltja egy női hang a villából, bizonyára Anette.

- Rendőr! - kiáltja a tábornok, a villa falához szédelegve...

- Gazember... - hörögte a köpcös, és valamivel ismét a támadó felé suhintott, de az illető részéről akkora pofon előzte meg, hogy elsötétedett előtte minden.

Egy rendőr futó léptei kopogtak az aszfalton. A köpcös és Portenif elsuhantak. Egy másodpercre sem látták Gorcsevet a sötétben.

- Eszméletén van? - kérdezte egy kellemes férfihang a tábornokot.

- Igen... De vér folyik a szememre...

Egy hosszú árny tűnt fel a villa kapujában. Pisztollyal a kezében. Laboux volt.

- Mi történt?

- Megtámadták a tábornok urat, éppen, amikor ideértem.

- De Bertin vagyok. Köszönöm ezt a hatásos közbelépést - szólt a tábornok Gorcsevhez. Azután a rendőrt intézte el, aki szintén odaért közben.

- Mindenesetre hazakísérem a tábornok urat...

Miután de Bertin elment, Laboux Gorcsevhez fordult:

- Ön kitűnő ember! Két támadó ellen segítségére sietett a tábornoknak...

- Két ember? Nem létszám. A sanghaji Vi-Sung téren egyszer tizenkét sofőrt inzultáltam.

- És a saját lábán távozott?

- Kénytelen voltam vele, mert fuvarképes autóvezető nem maradt a környéken.

Laboux jóízűen, harsányan nevetett.

- Maga egy egészen elsőrangú pofa! Meghívnám a házamba, ha nem lenne ilyen késő éjszaka... Remélem, valamelyik nap lesz szerencsém...

- Bizonyára már holnap. Ugyanis az a tervem, hogy megkérem a kedves leánya kezét.

Laboux nagy szemeket meresztett.

- Mi?... Mit mond?...

- A délután folyamán sétálgattunk...

- Tehát ön az, aki Lingeströmöt összevagdalta? - kiáltotta az apa. - Nézze fiatalember, ön néhány perc előtt úgy viselkedett, hogy most nem mondhatok mást: távozzék.

- De...

- Most súlyos leckében lenne része, amiért kompromittálta a leányomat. Sajnos, azonban nem tehetek semmit önnel, mert egy vendégemet megvédte, és ezzel lekötelezett.

Gorcsev rövid tűnődés után szomorúan így szólt:

- Mondja uram... egy kérdésem volna: ha teszem azt, valaki szereti a leányát, és az illető különben jó férje lenne, megtagadná tőlük atyai áldását csak azért, mert a vőlegény önt megverte valamikor? Persze alapos verésre gondolok.

Laboux egészen eléje állt, és harsányan nevetett.

- Úgy érti, hogy maga megverne engem, de azért nem teszi?... Hát ide hallgasson! Maga ugyan sohasem lesz a vejem, mert léha, kétes egyén.

- Erre majd visszatérünk...

- Hogyne - hagyta rá csillogó szemmel Laboux, és különös, lázas öröm kifejezése ült az arcán. - Azt azonban megnyugtatására közlöm, hogy amennyiben mégis vejemmé fogadnám, csak előnyére szolgálna az említett affér!

- Ez esetben verekedjünk. Jó? - ajánlotta az ifjú, és az ő szeme is csillogott.

- Figyelmeztetem - mondta Laboux, és megnyalta az ajkait, mint aki régen nélkülözött ínyencfalathoz jut. - Jobb, ha eltisztul innen!

- Társalogni akar, vagy verekedni?

- Verekedni! - mondta a napbarnított, őszes úr, lelkesen.

- Helyes. Kezdjem?

- Várjon, ne itt... Legyen szerencsém a villámban. Parancsoljon.

Csupa mosoly és udvariasság volt a két ember. Miután beléptek a villa kertjébe, Laboux-nak eszébe jutott valami!

- Bemegyek egy percre a házba, hogy a leányomat megnyugtassam, addig szíveskedjék helyet foglalni itt a kertben.

Igazán csodálatosan szép és jószagú rivériai éjszaka volt. Gorcsev leült a pompás virágok között egy kőpadra, és cigarettázva álmodozott, egyrészt Anette-ről, akibe szerelmes volt, másrészt Labouxról, akit majd megver, ha visszatér.

Nem kellett soká várakozni. Rövidesen jött a házigazda. Egy üveg brandyt hozott két pohárral és töltött.

- Egészségére!

Kiitták, és egymásra mosolyogtak közben, mint régi jó barátok.

- Kezdhetjük?

- Várjon - mondta Gorcsev. Levette a kabátját, és egy fára akasztotta, azután kibontotta a nyakkendőjét és a gallérját.

- Mi az?! - türelmetlenkedett Laboux. - Verekedni jött ide, vagy fürdeni?

- Kora hajnalban nehéz a szakadt ruhadarabokat pótolni - felelte, és Laboux kénytelen volt ezt az érvet elfogadni.

- Ne csodálja, hogy türelmetlen vagyok - mentegetőzött -, de tizenöt éve nem verekedtem - mondta réveteg meghatottsággal, mint egy idősebb hölgy, aki feledhetetlen velencei nászútra emlékezik.

- Nem lenne jó, ha gyakorolna előbb kissé? Tizenöt év nagy idő.

- Ha a cipőjét nem kívánja levetni, fogjunk hozzá! - üvöltötte az atya harciasan.

- Tessék, és...

Gorcsev nem folytathatta, mert Laboux a szavába vágott. De a szó szoros értelmében és olyan erővel, hogy a fiatalember egy festői ívben belerepült a szökőkút medencéjébe. Úgy bukott fel, álmélkodva és szédelegve, mint valami bősz Neptunus az egyik antik tárgyú festményen.

Ez a pofon klasszikus volt a maga nemében. Zúgó aggyal csodálkozott és megrázta néhányszor a fejét.

- No?! - ordított türelmetlenül Laboux. - Maga állandóan fürdeni akar?

Gorcsev kimászott a vízből. Ekkor kapta a második pofont, hogy visszahullott, és elmerült egy időre mint a búvár, ha teleszívott tüdővel az óceán fenekére ereszkedik.

Mielőtt a harmadik pofon elérhette volna, kiugrott a medencéből. A hold előbukkant, és megvilágította a két férfit. Gorcsev vigyorgott.

- Gratulálok. Egész jól üt. De hát ez még nem az igazi.

- És mit szól például ehhez?

...Laboux csodálatosan gyors ütéseinek egyike elindult, de nem ért célt. Gorcsev elkapta a csuklóját és könnyedén megcsavarta, úgyhogy szívélyes házigazdája egy keringőszerű forgást végzett a válltengelye körül, majd egy balegyenes telitalálattól belezuhant a szökőkútba. Innen Gorcsev kiemelte, de csak azért, hogy kétszer pofon üsse, és miután ezzel megvolt, ismét visszanyomta az atyát. E műveletet többször megismételte, fehérneműt paskoló falusi nők módján, átlag két pofon után egy visszanyomással, addig, amíg a lebuktatott Laboux helyett valami bravúros módon egy hosszú láb emelkedett ki talppal a vízből, és a meglepett Gorcsev arcát precíz rúgás érte, hogy feldöntött egy fonott garnitúrát. Rövid kézitusa után birkózva gurultak a földön, néhány kerti bútor romjai között.

André, a lakáj, aki oldalszakállával és modorával úgy hatott, mint egy hírneves színművész kabinetalakítása, felébredt a zajra, és elhatározta, hogy lesiet a kertbe. Gyorsan felöltözött, mert semmiféle esemény nem kényszeríthette arra, hogy hiányos öltözékben mutatkozzék a szobáján kívül.

Odalent, az éjszakai kertben teljes sötétségben tombolt a harc. A hold egy nagy felleg mögé bújt időközben. Mind a két küzdő megállapította, hogy a másikban emberére akadt. Egymás torkát fogva gurultak, és a széttöredező La France rózsák mintha közeli végét sejtenék a verekedőknek, behintették őket szirmaikkal.

Gorcsev egy kézzel a torkát fogta Laboux-nak, a másikkal két ökölcsapást irányított részint az orr és száj közé, az áll irányába, részint a bal szemre. A harmadik ütés fültőre került volna, de Laboux most felrántotta a térdét, és ettől Gorcsev elrepült, egy kis műtó dús lótuszai közé, nyakig a hínárba...

De máris kint volt a medencéből, és a pázsiton feléje siető árnyat pontosan gyomorba rúgta, majd amikor ez felkiáltva előrehajolt, alulról felcsapott az öklével, hogy ellenfele hangtalanul zuhant egy csoport festőien szép harlemi tulipán közé...

- Nem volt helyes eljárás öntől - szólalt meg mellette Laboux -, hogy ártalmatlanná tette a lakájomat.

- Az ördög vigye el!

André, aki alkalmatlan időben érkezett a verekedés színhelyére, most ájultan feküdt a harlemi tulipánok között. Lassan megmozdult, de látszott, hogy nehéz minden tagja.

- Azt hiszem elég volt - mondta Gorcsev.

Lihegve nézték egymást. Virradt. Lassú, nagy cseppekben hullott róluk a víz.

Gorcsev felvette a kabátját, feltette a szalmakalapját és a fekete keretes monoklit. Ezzel most olyan volt, mintha egy pápaszem lenne rajta, mert a másik szemén is volt egy kidudorodó, fekete karika, Laboux öklétől.

- Igazán élvezet magával verekedni.

- Ha a veje lennék, annyit verekedhetnénk, amennyit akar - kérlelte a toprongyossá vert atyát.

- Eszem ágában sincs a leányomat valami elszánt tacskóhoz adni.

- Az én koromban ön sem lehetett öregebb nálam.

- De kijártam az élet akadémiáját... Én a légióban hősködtem, nem a Riviérán.

- Azt hiszi, ez olyan nagy dolog?

- Tudja mit? - mondta gúnyosan Laboux - lépjen be a francia idegenlégióba, és ha leszerelt, nem lesz semmi akadálya annak, hogy elvegye a leányomat.

Gorcsev egy másodpercig némán állt.

- Na, ugye? - mondta gúnyosan Laboux. - Ez kissé erős volt?

- Csodálkoztam - mondta Gorcsev -, hogy csak ezt kívánja. Igazán semmiség, még ma jelentkezem.

- Csak próbálja meg! Maga hencegő.

- Maga nagyképű fráter - mondta Gorcsev, és dühödten elindult a kapu felé.

A fordulónál, a vak sötétségben egy vödör mészbe botlott, ami végképp fölingerelte.

- Hencegő alak! - kiáltotta utána dühösen Laboux.

- Mit mondott?

- Hencegő, ostoba fajankó!

Gorcsev dühödten megragadta a vödörből kiálló meszelőt, és ahogy csak a sötétségben lehetett, rohant a kacskaringós úton visszafelé. Amikor meglátta a másik férfi árnyát, habozás nélkül belenyomta a hatalmas pamacsot az arcába, hogy eltűnt a mészragacsba az egész fej, azután odacsapott az ecset fakorongjával:

- Fajankó vagyok?... Mi?... - Az ecset jobbról-balról csattogva lesújtott, majd egy utolsó, hatalmas ütéssel betaszította ellenfelét a szökőkútba, de még ott is fejbevágta néhányszor, amikor hörögve felbukkant a vízből. - Fajankó vagyok?... Felelj!... Ki vagyok én... mi? Fajankó?

- Ne faggassa tovább - mondta mellette Laboux. - A lakáj nem tudja, hogy ön kicsoda.

André úgy függött aléltan a földre, kétrét hajolva a szökőkút kávájáról, mint egy bábszínházi viaszszereplő az előadás szünetében.

- Ez mindig rosszkor jelenik meg - dünnyögte Gorcsev.

- Most már menjen haza, barátom, mert lassan felébred a háznép.

- Nem megyek haza! A légióba megyek.

- Mit blöfföl? Azt hiszi, ilyesmi hatással van rám? Mehet a légióba is, ha tetszik!

És könnyedén a vállára dobva Andrét, otthagyta a fiatalembert. Gorcsev dühösen és szélvész gyorsasággal kisietett.

Most megy és nyomban belép a légióba!

3

Mint az őrült, rohant autóján a legelső kaszárnyához. A kapu előtt megállt és feldöntött egy faköpenyeget, majd visszafelé farolva, a hátsó sárhányóval elkapta az egyik posztot. Már úgy volt, hogy alarmot fújnak, mert az őrség azt hitte, hogy egy gépesített civil megtámadta a laktanyát, mire nagy nehezen megállt az autó.

Gorcsev csuromvizesen, szmokingban, azonnal jelentkezett a laktanya toborzóirodájában. Egy álmos ügyeletes tiszt elé vezették.

- Neve? - kérdezte az álmos ügyeletes.

- Gorcsev Iván.

- Fel akarja vétetni magát a légióba?

- Igen.

- Vagyona van?

- Valami százezer frank lehet a zsebemben. Kissé elázott ma egy éjjeli testgyakorlás alkalmával.

A hadnagy figyelmesen megnézte az összevert, gyűrött, de még így is jóképű ifjút.

- Mi készteti arra, hogy százezer frank birtokában felvétesse magát a légióhoz?

- Szerelem.

A tiszt jelentősen bólintott. Franciaország hagyományai megóvják e szó pátoszát és tekintélyét a korunkban oly divatos gúnyolódástól.

Amikor aláírta a szerződést, elvették valamennyi okmányát, és a tiszt egy utalványt adott át.

- Ez a vasútjegye és egyben személyazonossági igazolványa, amivel Marseille-ben jelentkezik. Ön most már katona, parancsa úgy szól, hogy az első vonattal Marseille-be utazik, ahol jelentkeznie kell Fort-St.-Jeanban. Országos körözést bocsátanak ki maga ellen, és elfogatása esetén súlyosan megbüntetik, ha a délutáni vonattal nem érkezik Marseille-be. Az indulásnál ellenőrzik, tehát a pályaudvaron ezt az utalványt köteles felmutatni. Megértette?

- Értem, hadnagy úr.

- Ön e szerződés aláírásával a francia gyarmati hadsereg közlegénye lett. Jogilag a hadbíróság vonja felelősségre, amely halálbüntetést is kiszabhat. A dicsőségéről világhírű légionárius zászlót fogja szolgálni. Tegye ezt férfihoz méltóan. Sok szerencsét barátom.

A tiszt kezet nyújtott, és két perc múlva Gorcsev ismét a kapu előtt volt, ahol fordulóhoz manőverezett a kocsival. Oldalra csavarta a kormányt és indított, de elfelejtette levenni a hátrakapcsolást, tehát letarolt egy reklámtáblát. Miután sikerült az előrekapcsolás, sebes fordulattal felszaladt a szemközti járdára, ahonnan végül is elindult, és a tengerpart felé robogott...

 
IV. FEJEZET

1

        Igen tisztelt Uram!

        Horogütései után ítélve, ön gentleman, amiben különben sem kételkedtem. Tegnap éjszakai heves eszmecserénk végeztével megígérte, hogyha belépek a légióba és visszatérek, úgy a leszerelés után nem tagadja meg tőlem leánya kezét.

        Van szerencsém tisztelettel közölni, hogy a mai napon felvétettem magamat a légióba, amit a birtokomban lévő A. 1172/27 1936 iktatószámmal ellátott utalvány bizonyít, és mire e sorokat kézhez veszi, már jelentkeztem katonai beosztásomért a marseille-i Fort-St.-Jeanban.

        Mivel nemcsak a horogütései, hanem a jobbkezes lengőszvingjei is többszörösen meggyőztek arról, hogy ön úriember, szerintem nincs többé abban a helyzetben, hogy leányát máshoz adja nőül mindaddig, amíg obsitommal nem jelentkezem, vagy esetleges elhalálozásom (amire csak igen kis eséllyel biztathatom) nem menti fel ígérete alól.

        Kérem megállapodásunkat Anette leányával közölni, és abban a reményben, hogy André nevű lakája rövidesen felépül, zárom soraimat.

        Igaz tisztelője:

        Gorcsev Iván

A tábornok homlokán még ott volt a fekete kötés. Gondterhelt arccal hallgatta végig Laboux-t, ki hangosan olvasta a levelet. Mindez Laboux nyaralójában történt, az eseménydús éjszakára virradó reggelen.

- Csakugyan azt mondtad neki, hogy hozzáadod Anette-t, ha belép a légióba? - kérdezte a tábornok.

- És ha mondtam? Csak nem képzeled, hogy Anette-t egy ilyen jöttment, szélhámos menyasszonyának tekintem, mert félreértett egy tréfát?!

- Mi a legsúlyosabb kifogásod a fiú ellen? Amit eddig felhoztál, alig terheli.

- Te... véded?

- Egyelőre csak ő védett engem. Két csavargóval szemben.

A tábornok töprengve járkált fel és alá a szobában. Nem szólt semmit. Ez a hallgatás idegesítette Laboux-t.

- Mondd ki őszintén, kérlek, mi a véleményed az ügyről?

- Gustave! Mi húsz éve vagyunk jó barátok... Szeretném, ha nem kívánnád, hogy véleményt mondjak...

- Megkövetelem, hogy nyíltan beszélj.

- Az más. Tehát: egy fiatalember, aki életvidám, egészséges és nem is szegény, jelentkezett ma éjjel légionáriusnak. Miattad.

- Tudhattam, hogy ez az ember őrült?

- Tudhattad, hogy mi a légió!

- Eh - kiáltotta sápadtan, tettetett közönnyel Laboux - te nagyon is érzelmesen fogod fel az ügyet! - csengetett és idegesen szólt a belépő lakájhoz: - André! Hozzon konyakot.

A lakáj szeme alatt ibolyaszínű véraláfutás látszott, és a szája feldagadt. Olyan volt most, mint egy híres színművész sikerült kabinetalakítása a Notre Dame-i toronyőr-ben.

Betöltött, majd az igazi lakájnak azzal a jellegzetes arckifejezésével távozott, amelyben mindig van némi megvetés, bizonyos fokú sértett önérzet és egy kevés drámai gőg a gazdájával szemben.

- Egészségedre - mondta Laboux, de a tábornok nem koccintott.

- Ismernem kell az álláspontodat, Gustave. Félek, hogy ebben az ügyben nagyon eltér a véleményünk az adott szóról.

Laboux felugrott.

- Hé! André! Parker álljon elő a kocsival.

- Mit akarsz?

- Megkeressük azt az embert. Te is velem jössz. Talán még nem késő!

- Egy úr várakozik a hallban - jelentette André.

- Senkit sem fogadok... Nem is vagyok itthon... Gyere! A melléklépcsőn lemegyünk.

És elsiettek a tábornokkal, hogy előkerítsék Gorcsevet. Akár a föld alól is!

André visszatért a hallba, ahol a vendég várakozott.

- Monsieur Laboux nem tartózkodik itthon - jelentette a látogatónak. - Mit mondjak, ha visszatér, ki kereste?

- Gorcsev Iván vagyok.

2

- Monsieur Laboux bizonyára sajnálja majd, hogy nem tartózkodik itthon.

- Kedves André bátyuska - felelte Gorcsev -, az ember saját otthonában nem tartózkodik, hanem lakik.

- Monsieur Laboux-nak nincs kifogása a beszédmódom ellen.

- De. Csak nem mondta magának. Most jelentsen be Laboux kisasszonynak - szólt könnyedén, majd leharapta egy szivar végét, és úgy köpte el André feje mellett, hogy a lakáj összerezzent.

- A mademoiselle ilyenkor nem fogad - felelte konsternáltan.

- Ide hallgass, te André! Én nem szeretek várni, nem ismerek ellentmondást, eredj, atyuska, és tedd, amit mondok, mert ha megharagítasz, felpofozlak.

- Nem vehet rá kötelességmulasztásra!

Erre egyszerűen félretolta a lakájt, és szépen felment a lépcsőn.

Az emeletre érve sorba benyitott a szobákba. Néhány meglepetés is érte. Például a fürdőszobában, ahol a zongoratanárnő tartózkodott pillanatnyilag a kádban, továbbá egy kisebb fülkénél, amelyből egy védőoltástól gyengélkedő kutya rohant ki üvöltve. Ez később megmarta a hisztériásan futkosó zongoratanárnőt, és azt is beoltották veszettség ellen.

De végre az egyik szobánál, ez a huszadik lehetett, Anette hangját hallotta:

- Mondja meg, kérem annak az úrnak, hogy bízhat bennem, ott leszek.

Valakivel beszélgetett a leány.

- Az ön érdeke kisasszony, hogy eljöjjön - felelte egy rekedt, borízű hang. - Megnyugtatom, hogy senki sem akarja bántani.

Gorcsev eléggé el nem ítélhető módon belesett a kulcslyukon. És attól, amit látott, kis híján hanyatt esett.

A szobában Anette-tel szemben ott állt a csavargó, aki megtámadta a tábornokot!

A Portenif nevű.

- Szóval nem felejti el, kisasszony? Toulon, Texas vendéglő. Különben a város első benzinkútjánál amúgyis megvárom, hogy ne kelljen érdeklődnie.

A borízű hang tulajdonosa az ablakhoz ment, és mintha ez a legtermészetesebb módja lenne a távozásnak, köszönt, kilépett a párkányra, és eltűnt.

Kétségtelen, hogy Anette látogatója azonos volt a tábornok egyik támadójával. A verekedés ugyan vaksötétben folyt le, de előzőleg Gorcsev a fa mögül látta a két embert, amikor azok a sarki lámpánál elhaladtak. Annyi előnyt ez most mindenesetre jelent, hogy a két briganti nem ismeri őt fel, ha találkoznak, viszont ő jól megjegyezte az arcvonásaikat. Elhatározta, hogy nem lesz fogadatlan prókátor a leány ügyében és nem említi a hallgatódzást, csak ha Anette a saját elhatározásából beavatja ügyébe.

Valaki megérintette a vállát. André állt mögötte villogó szemekkel.

- Uram! Ez az eljárás...

Gyorsan leütötte a lakájt, és a rekamié alá tolta, azután kopogott.

- Ki az?

- Gorcsev Iván.

A leány csodálkozva nyitotta ki az ajtót.

- Hogy jött idáig?...

- A lépcsőn... Drága.

- Hol van André?

- A kedves öreg lakájhoz látogatóba érkezett egy vidéki rokona, és most megmutatja neki a várost...

- Mit akar?

- Az éjjel megkértem a kezét.

- Tréfál...

- Az egyetlen ügy, amivel sohasem tréfálnék. Megkértem a kezét, és az édesapja beleegyezését adta házasságunkhoz.

- Ez... igaz? - kérdezte Anette, és a szeme felragyogott.

- Annyira, hogy megcsókolom.

Magához rántotta a leányt, és többször is megcsókolta. Anette ellenkezett.

- Ezenkívül búcsúzni jöttem, mert az édesapja ahhoz a feltételhez kötötte a beleegyezését, hogy lépjek be a légióba.

- Micsoda?... Erről szó sem lehet!

- Ugyan! Ilyen csekélységen nem akadhat fenn az ügy! Természetesen azonnal jelentkeztem a kaszárnyában.

- Maga őrült! Nem fog beállni a légióba... - kiáltotta ijedten.

- Már megtörtént...

- Átviszem a kocsimon Ventimigliánál a határon!

- Ne fáradjon, Anette. - Nevetve veregette a leány arcát. - Én vagyok a világ legcsökönyösebb embere. És azt hiszem, igaza volt az apjának. Nem árt, ha megkomolyodom kissé. Az egész história olyan őrült és olyan szép, hogy nem szabad elrontani. Magáért fogok szolgálni, Anette.

- Kérem... Gondolja meg... Ez őrültség!

- Az élet csak úgy szép, ha őrült is egy kissé...

- Ha valami baja lesz, Iván... tudja meg: én nem megyek máshoz feleségül.

- Nagyon kérem, hogy ilyent ne is mondjon. Csak egészen hülye férfiak szeretik, ha hölgyük besavanyítja magát bánatában. Amennyiben elhalálozásom miatt nem térnék vissza, úgy azt kívánom tiszta szívből, hogy találjon másvalakit, akivel jókat nevet, és nagyszerű házaséletet él... Isten áldja, Anette...!

Egy utolsó csók, és elsietett. A délutáni vonattal Marseille-be kell utaznia! A hallban André lépett eléje dölyfös, szigorú, kissé dagadt arccal.

- Egy lépést sem! Rendőrért küldtem, és...

Gorcsev sietve leütötte, és a zongora alá tolta a lakájt. Azután elment.

3

Ezalatt Laboux és a tábornok megkezdték a hajszát Gorcsev kézre kerítésére. Elsősorban a Méditerranée szálló-ban érdeklődtek. Gorcsevet nem ismerték a portán, de egy hibbant oroszról mintha hallottak volna. A fejedelmi lakosztályban hallottak róla utoljára, revolverlövések formájában, mert pontos találatokkal oltotta el hat falikar körtéjét. Ezután Vanek úrral beszéltek, a fejedelmi lakosztály gardróbszekrényében. A titkár ugyanis tériszonyban szenvedett, és nem bírta a sok tágas, előkelő szobát. Az a falba épített, hatalmas szekrény, amelyben mindössze a derék úr tartalék poggyásza, egy keménykalap, egy úszónadrág és az esernyő tartózkodott, még mindig kétszer akkora volt, mint utóbbi szállása, ahonnan néhány hónappal ezelőtt kiköltözött.

A titkár álmából ébredt, tehát kissé morózusan fogadta az érdeklődőket.

- Egy urat keresünk! - mondta Laboux.

- No és? Csak rajta. Vagy zavarom ebben önöket?

- Nem tudja, hol lehet most?

- Kicsoda?

- Gorcsev Iván.

- Az a féleszű orosz? Igazán nem tudom - mondta töprengve. Laboux felsóhajtott, és a tábornokra nézett.

- Szokott Monte-Carlóba járni?

- Tegnap ott voltam.

- Gorcsev felől érdeklődöm, uram!

- Ő bizonyára eljár a kaszinóba - sürgette a választ de Bertin.

- Kedves uraim - felelte Vanek úr eltűnődve. - Ha már megtiszteltek nagybecsű látogatásukkal, mondják meg nekem: ki ez a Gorcsev?

- De hiszen maga a titkára?!

- Ez nem zárja ki, hogy tudjak róla valamit. Őszintén szólva, nekem gyanús ez az ember. Szeretem, de gyanús. Meglátják, itt még kiderül valami, egy külföldi rovancsolás kapcsán.

A tábornok elhúzta ujjait a homloka előtt, hogy népiesen jelezzen egy szomorú elmegyógyászati diagnózist, és azt mondta Laboux-nak:

- Gyere, Gustave.

Laboux kezdte belátni, hogy ostobaságot követett el. Tűvé tették Nizzát, a környékét, hiába: Gorcsev sehol sem volt. Este kilenckor holt fáradtan hazatértek, André fogadta őket a hallban. A lakáj elég megviseltnek látszott. Az egyik szájaszéle például berepedt valamitől időközben.

- André! Egy Gorcsev Iván nevű embert keresek. Menj a rendőrségre...

- Gorcsev úr ügyében már voltam a rendőrségen, de ő sajnos közben elment.

- Hogyan?!... Mikor ment el?

- Nem láttam.

- Hol voltál közben?!

- A zongora alatt...

- Előzőleg hol voltál?!

- A rekamié alatt... Ugyanis Gorcsev úr a reggeli órákban rajtaütéssel megszállta a lakást, azután behatolt a kisasszony szobájába, és engem több alkalommal ártalmatlanná tett. Ilyenkor azt az eljárást alkalmazta, hogy alélt állapotban egy bútor alá helyezett el.

Felrohantak a tábornokkal, négyesével ugrálva a lépcsőkön. Anette-t a szobájában találták. Keservesen sírt.

- Hallom, Anette - kezdte bátortalanul az atya -, hogy Gorcsev itt volt...

- Ehegy... ohórája elutazott - zokogta a leány. - Te küldted a sivatagba! Tudd meg, hogy a menyasszonya vagyok, és ha meghal, én is utána pusztulok.

- Anette... ne beszélj így... Én megbántam már... De hát mit csináljak... Talán csak van esze, és megszökik mégis...

- Neki nincs esze és nem szökik! - sírta Anette.

A két férfi némán állt, és a leány könnyei sűrű, nagy cseppekben hullottak, egyre hullottak... Borzasztóan elkeserítette a fiatalember pályaválasztása.

André jött be és jelentette:

- Azt hiszem, valaki Gorcsev úr felől hoz hírt!

Lingeström lépett a szobába, felkötött karral, bepólyált fejjel és tapaszoktól tarka arccal...

 
V. FEJEZET

1

Rövid, kínos szünet után Laboux bizonytalanul megszólalt:

- Igen szomorú voltam... amikor Anette közölte, hogy az az őrült fiatalember...

- Ezt senki se merje mondani! - kiáltotta villámló szemekkel a leány. - Gorcsev Iván eleget tett egy kihívásnak gentleman módján!

- Mademoiselle Anette védelmében történt az összeütközés - jegyezte meg a báró.

- Nem kértem a védelmét! És tudtommal a kapcsolatunk nem kötelezte ilyesmire!

- Ezért kerestem fel, Anette. Ugyanis... Kérem! Miért nevet?!

- Bocsánat... haha...

És kiszaladt. A tábornok és Laboux összenéztek. Bolond ez a lány. Hát ha még látták volna, hogy a másik szobában leül a szőnyegre, és folytatja a kacagást. Mert eszébe jutott Gorcsev, amint a kalapját forgatta zavartan, és így szólt lesütött szemmel: &quot;Levágtam a fülét... baj?&quot;... Haha!

Azután minden átmenet nélkül bőgött. Most a légióban van már... Ez a kedves... kedves őrült. Már odaért. Hat óra...

Szent Isten! Hat óra!... Neki Toulonban kell lenni!... A benzinkútnál várják!

Sietve magára kapkod köpenyt, kalapot és elrohan...

...Az urakat kissé fagyos hangulatban hagyta hátra a szalonban. Először báró Lingeström szólalt meg:

- Úgy vettem észre Anette magatartásából, hogy reményeimet illetően nincs okom optimizmusra.

- Én is azt hiszem... - felelte őszintén Laboux. - Mit csináljak? Ez a veszett fiatalember felborította a számításainkat.

- Azt tudja - kérdezte Lingeström de Bertint -, hogy Portenif Nizzában van?

- Már találkoztam vele - felelte a tábornok, és megigazította a homlokán a fekete kendőt, mintegy alátámasztva az állítását.

- Ön talán érintkezésbe lépett azzal az alakkal? - kérdezte a házigazda.

A báró habozott.

- Amióta úgy láttam, hogy Anette iránti érzelmeim viszonzatlanok, azóta csak egy szempont maradt számomra ügyemben, hogy az előnyösebb megoldást válasszam.

- Értem. Anette keze lett volna a módja annak, hogy a báró úr habozás nélkül velünk legyen.

- És ha így van?

Laboux egy vizespohár konyakot töltött, kiitta, és nevetve nézett Lingeström báróra.

- Őszinte legyek?

- Kérem...

- Szívből örülök, hogy a leányom nem önt választotta férjéül, báró úr.

- Hogy érti ezt?!

- Én, kérem, úriember voltam mindig, de mielőtt milliomos lettem, leszolgáltam a Szahara poklában néhány esztendőt... Azóta, nom du nom! szeretem az élet komoly pillanataiban a kacskaringós szalonnyelv helyett a légionárius egyszerűséget...

- Tudom, hogy a légióban volt. És azt is említették, hogy nagy híve az egyszerűsített eljárásoknak...

- A pokolba is... Ez valami irodalmi ízű malícia akar lenni?! Hallja, velem ne fölényeskedjék, mert többet tanultam életemben, mint maga. Azonban Shelley versein kívül elsajátítottam a klasszikus horogütést is...

- Gustave - szólt közbe a tábornok.

- Csak hagyja, tábornok úr. Engem érdekelnek a házigazda eredeti provinciális megnyilvánulásai...

- Ön megsebesült és a vendégem is. Ha bocsánatot kérek, csak azért teszem - mondta Laboux, és még egy pohárral ivott az erős szeszből, mintha víz lenne. - Lássa be, hogy furcsa volt, amikor szerelmi vereségét összefüggésbe hozta egy másik üggyel, amely nem tartozik Anette-re!

- Gorcsev úr megjelenése kissé megrendítette a bizalmat a mi összeköttetésünk szilárdságában...

- Ide hallgasson! - förmedt rá durván. - Az én szavamnál szilárdabb alap egy összeköttetéshez nem kell! Ezt tessék megjegyezni... Ami Gorcsev urat illeti, az az ember sültbolond, és le kéne lőni azonnal, mert különben Isten tudja, hogy mit fog még csinálni, de igazi férfi, és olyan lengőütései vannak, hogy kalapot le. Mert különben lerepül. És... hm... Vívni is tud, amint látom - tette hozzá. A bepólyált báró pulykavörös lett.

- Mint időközben megtudtam, ez a Gorcsev agent provocateur! - kiáltotta.

- Ezt bizonyítani is tudja?

- Tizenhat éves korában sporttréner volt, tehát hivatásos vívó!

- Én boxtréner voltam a katonaságnál - szólt közbe Laboux -, és külön zsoldot húztam a tanórákért, azért, remélem, gentlemannek tart!

- Tizenhét éves korában matróz lett - folytatta Lingeström az adatait. - Tokióban egy hónapot ült a börtönben orvhalászatért. A görög kikötőkből kitiltották késelésért, és később harmonikás volt Port-Szuez hírhedt Vitorla Bob nevű kocsmájában...

- De hisz ez remek fickó! - kiáltotta izgatottan Laboux - és én már szégyelltem, hogy eltörte egy fogamat.

- Most már nem csodálkozom azon, hogy bennem nem lát megfelelő családtagot - felelte Lingeström égő arccal, és felemelkedett.

Igen rövid, hűvös biccentésekkel búcsúztak az urak.

- Te azt hiszed, hogy Lingeström ellenünk fordul? - kérdezte Laboux, amikor ketten maradtak.

- Miért, gondolod, hogy eddig velünk volt?... - felelte nyugtalanul de Bertin. - Elárultad neki az autó ügyét?

Laboux zavartan pislogott.

- Beszélj! Mondtál valamit az aranyról?!

- Hát... kifejezetten nem, csak... annyit említettem tréfásan, hogy az én kék Alfa Romeóm most legalább tízmillió fontot ér...

- Őrült!

- Miért félsz úgy. Az autó itt áll a ház előtt, és éjszaka a néger Parker őrzi a garázsban... Belátom, hogy túl korán bíztam ebben a Lingeströmben, de hát az apja olyan rendes ember volt...

- A te apád is rendes ember volt - dühöngött de Bertin.

- Ez igaz - felelte szomorúan Laboux, és csengetett.

Jött André... Az egyik szeme nem volt nagyobb, mint egy mogyoró.

- Küldd be a sofőrt.

- Parker nincs abban a helyzetben, hogy jelentkezzék.

- Hol van?

- A lépcsőházban ül és sír, mert valaki ellopta a monsieur autóját.

2

Amikor Anette otthagyta az összevagdalt Lingeströmöt és az apját, az autó még ott állt a kapu előtt. A leány hiába kereste Parkert. Mit tegyen?... Beült a kocsiba, és elindította... Pedig jól tudta, hogy engedélyt kellett volna kérni az apjától. Laboux sokat ad a jólneveltség kötelező szabályaira.

Eh! Az öreg nagyon kényes a kocsira, de végre is bizonyára megengedné, hogy egy rövid túrára vigye a gyönyörű Alfa Rómeót...

A Riviéra mesés pálmái és virágágyai között nesztelenül siklik a hófehér, sima műúton. Az enyhén halszagú, langyos, dús növényi párák Côte d'Azur-i bódulatában, szerelmesen, boldogtalanul és mégis a fiatalság bánat ellen impregnált, elpusztíthatatlan hitével ül a volánnál: Gorcsev egészen biztosan visszatér!...

A valószínűtlenül sima tenger felületén két keringélő reflektor feje pásztázik forogva a világítótornyok tetejéről. A fehér és vörös nyalábok felváltva végigvágnak vékony szálú fénykorbácsaikkal a víz sötét hátán.

Gorcsev...

Elfutja szemét a könny, és határozottan kontúrokra bomlik előtte ház, országút, pálma, úgyhogy lassítania kell.

Mi ez? A leány autós ösztöne érzi, hogy a különben kitűnő olajfék mintha gyenge lenne az autóhoz... Nem fogja eléggé. Mindegy... Gyerünk! Itt az apjával kapcsolatban egy ügyet akarnak tisztázni... Ez a toprongyos ember valamiféle levelet is mutatott, amely Laboux-t megrágalmazza...

Hatvan kilométer... Hetven... A sebességmutató lüktetve halad a skálán... A széles országúton egy kocavezető is nyugodtan futhat versenytempóban...

Ez meg mi? Nem bírja nyolcvan fölé fokozni a sebességet! Mi a csoda van evvel a kocsival? Azután még hány meglepetés: az olaj és a benzin, amint az óra mutatja, aránytalanul erősebben fogy, mint amennyit a kocsi és a megtett út indokol...

Nem ér rá gondolkozni a túrakocsi furcsaságain. Feltűnik Toulon, és sietni kell, különben elkésik. Beledől egész súllyal a pedálba, és még gázt ad, de nem képes nyolcvannál többet kihozni a kocsiból... Mintha szokványos rossz álom lenne: az ember menekülni akar, és a lábai a beidegzett futás helyett vontatottan nagyokat lépnek. Ezt érzi, amikor gázt ad egyre, de bármit csinál, az autó nem megy sebesebben nyolcvannál. Akármilyen apró Fiat vagy Topolino könnyedén lefőzheti a túrakocsik fejedelmét.

Toulon!!... Ott a benzinkút. Stoppol!

A csodás olajfék parancsa ellenére a kocsi még vagy húsz métert csúszik sikoltva, mint valami rozzant, vén Ford kocsi, amelynek elkopott a fékje... Érthetetlen!

A toprongyos ember kinyitja az ajtót, beugrik melléje, és halkan odaszól:

- Gyorsan előre! A második utcánál jobbra!

A leány ösztönösen szót fogad, indít és rohannak...

- Messzire megyünk?

- Egy perc... Ott, a téren forduljon jobbra. Tudja valaki, hogy eljött?

- Megígértem, tehát nem tudja senki. Kié az a levél, amit mutatott?

- Majd megismeri. Fékezzen a kék-piros lámpák előtt a sarkon.

Citeraszó hallatszott és harmonika. Egy nő énekelt hozzá pálinkától kimart hangon. Kocsma előtt voltak. A helyiség felett egy tábla függött:

TEXAS VENDÉGLŐ

- Az udvar felől megyünk be... - mondta Portenif.

Anette szó nélkül követte. Áthaladtak egy sötét telken. A ház túlsó oldalán a vezetője benyitott valahová, Anette-et előrebocsátotta, de nem ment utána, hanem becsukta mögötte az ajtót.

A leány egy kis szobában állt, és szemben vele két férfi. Az egyik kis köpcös alakú, a másik széles vállú, magas, ősz ember.

- Jöjjön beljebb, kérem - mondta a széles vállú. Ennek értelmes arca volt és magas homloka, de ijesztő nyugalmától és határozottságától Anette megborzongott...

- Azért jöttem ide, mert egy levelet mutattak, amely bizonyára tévedés, vagy tudatos hazugság. Nem hiszek el semmi rosszat az apámról...

- Ha így van, miért jött ide? - kérdezte rekedt, gúnyos hangon a köpcös, aki kültelki eleganciáját rikító nyakkendőjével és hamis ékszerekkel tette teljessé...

- Azért jöttem, mert a gyanúnak még az árnyékát is távol akarom tartani...

Zajt hallott... Mintha egy motor begyújtásával vesződnének valahol!

- Az autómat őrizetlenül hagytam...

Mielőtt az ajtóhoz léphetett volna, az ősz ember eléje állt.

- Itt marad!

Nem vette észre, hogy a köpcös megkerüli. Váratlanul egy patikaszagú kendő csavarodott a fejére, ebbe elfullad a sikoltása... Még érezte, hogy lefogják, azután elkábult...

...Egy őrszobán tért magához. Este volt... Az asztalnál az őrszobaparancsnok nagy bajuszú őrmestere teát ivott. Amikor Anette felült, megfordult:

- Jobban van?

- Igen... Csak a fejem fáj és zúg... Telefonáljon Nizzába...

Az őrmester nagyot nézett:

- Hiszen ott van!

Ezer harang zúgott a lány agyában. Úgy látszik, most érzi a kábítószer utóhatását.

- Kérem... haza akarok menni... - mondta bágyadtan - hozasson egy taxit...

- Nizzában leállították a jármű közlekedést - felelte a rendőr, és amikor látta, hogy a leány értelmetlenül néz rá, még hozzátette: - valami rettenetesen fontos, kék színű, hatalmas Alfa nevű Romeo kocsi eltűnt. A 126-513 DK. rendszámú. Hej! Mi az? Kisasszony?!... Vizet!...

Anette ájultan esett vissza a padlóra.

3

Körülbelül Anette-tel egy időben indult útnak Toulon felé Gorcsev is. A titokzatos autó elkezdte játékát a gyanútlan áldozatokkal. Amikor Andrét elhelyezte a zongora alatt, Gorcsev sietve beült a kölcsönzött kiskocsijába, Laboux villája előtt, hogy sietve Marseille-be érjen az ötórás vonattal, mert parancs, az parancs.

No és körözés, az körözés.

Az autója kissé megviselt állapotban volt. Különösen az egyik ajtó hiánya tűnt fel. Ez bizonyára Monacóban kinyílt, amikor kocsijával a vágóhídnál várakozó ökrök közé futott. A lépcsődeszkát egy villamos horzsolta le a fordulóban, ez rendben van, erre emlékezett. De hol a csudába horpadt így be a motorház, és hol maradt az országúti fényszóró? No, mindegy...

Először is, gyerünk aperitifezni!

Ügyesen és óvatosan stoppolt egy bisztró előtt. Most végre simán ment! Gyönyörűen fékezett, és nem ütközött bele vesztegelő járműbe.

Részint azért, mert Gorcsev kissé belejött a vezetésbe, de részint azért is, mert a bisztró előtt egyetlen jármű sem vesztegelt. Ugyanis itt nem szabad gépjárműnek megállni, kivéve az autóbuszt. Egy póznára erősített táblán látható a nemzetközi jelzés: vörös körben, fehér alapon, áthúzott &quot;P&quot; betű. Parkírozni tilos!

Gorcsev azonban nem foglalkozott soha jelzésekkel, örült, hogy szépen megállt, ha nem is pont a bisztró előtt, hanem kissé feljebb, egy mozinál...

- Abszintet, kedves igazgató bátyuska - rendelt odabenn sietve Gorcsev és ledobott egy pénzdarabot.

De az ital kis híján a torkán akadt.

Egy eldugott páholyban, a bisztró hátterében megpillantotta a tábornok támadóját, a sokféle módon bekötözött Lingeström társaságában.

A két derék férfi elmélyülten tárgyalt. Gorcsev a falhoz húzódott, hogy egyvonalba kerüljön a páholy függönyével. Így Lingeström nem láthatta. A Portenif nevűtől nem tartott, az nem ismeri őt.

- A leányhoz legyenek kedvesek, Portenif. Fő az autó! Mikor beszél a Mesterrel?

- Jó másfél óra, amíg beérek Toulonba. A Texas vendéglő-ben találkozom velük.

- Szóval nem kell megijeszteni a leányt. Fő, hogy az autót ellopják. Cannes mellett, a park felé vezető úton várom, hogy elhozza... Fizetni!

Hohó!... Hát ilyesmiben sántikál! Két hosszú lépés és Gorcsev kint volt a bisztró előtt.

Itt igen nagy csődület fogadta. Az utca járműforgalmát lezárták, mert az autóbuszok csak úgy tudtak közlekedni, hogy az ellenkező menetirányba megkerülték Gorcsev kocsiját.

Több rendőr bement a moziba, hogy az autó tulajdonosát keressék, és félbe kellett szakítani a vetítést. A mellékutcába terelt autóforgalom kilátástalan helyzetben megrekedt. Most legalább száz kocsi tülkölt, dudált egymás hegyén-hátán, és a központból kivonult a riadókészültség, hogy fenntartsa a rendet.

Gorcsev nem tudta, mi történhetett, de sietett, hát nem is érdekelte, hanem beült a kocsijába.

Nyomban vagy húsz rendőr szólította meg:

- Öné a kocsi?

- Nem látta a jelzést?!

- Hogy mert itt megállni?!

Gorcsev a gyújtóval babrált, és gázt adott.

- Csak két szakasz rendőr beszéljen egyszerre - mondta fel sem nézve. - Mi van?

- Ön nem jól állt meg.

- Most? Mit szólt volna, ha délelőtt lát a cukrászdában?

- Ez az áthúzott &quot;P&quot; a jelzőtáblán azt jelenti, hogy itt tilos megállni!

- De uraim, én csak vezetni tudok, a képrejtvényekhez nem értek! Írják ki, hogy mit kívánnak.

A rendőr közölte, hogy kétszáz frankjába kerül az ügy, ha azt szeretné, hogy ne tűzzenek ki rendőrbírói tárgyalást. Miután Gorcsev ezt szerette volna, átnyújtotta a kívánt összeget, és ment. Mindössze a mozi előzetes jelentését döntötte rá egy cukorkaárus polcára, ami összevissza nyolcvan frankjába került.

Alkalmi vétel!

A szállóig gyönyörűen haladt, és végül egy hetvenfrankos tricikli árán szerencsésen fékezett. A kocsiját nyomban körülállták a kíváncsi járókelők, mert mindenki azt hitte, hogy megérkezett autóján a görög versenyző, aki Athénből igyekezett a Monte-Carló-i csillagtúrára, hegyen, völgyön, hóban, sárban, úttalan utakon, megállás nélkül.

De látszik is a kocsin!

Gorcsev azonnal felkereste a fejedelmi lakosztályt, és egyenesen a szekrénybe sietett. Vanek úr éppen befejezte a borotválkozást.

- Jó napot - üdvözölte a gazdáját -, két úr kereste.

- Kik voltak?

- Nem tudom.

- Mit akartak?

- Nem tudom.

- Megmondta, ki vagyok?

- Hát tudom?

- Legalább írja le a külsejüket.

- Az egyik valami magas rangú katona lehetett, a másik sovány, őszülő, barna arcú polgári egyén, kék szemmel.

- Laboux?

- Lehetséges, de ez nem látszott rajta.

- Micsoda balszerencse... Eh, mindegy...

Gorcsev leült egy fotelbe. - Ide hallgasson, öregem...

- Vanek a nevem...

- Vanek úr... most végre bebizonyíthatja, hogy mit tud. Annyira bízom önben, hogy személyesen fog helyettesíteni a közeljövőben!

- Nyugodt lehet, uram...

- Ha elvállalja a helyettesítést egy napra, akkor ezer frankot kap külön jutalmul!

- Parancsoljon velem.

- Beléptem a légióba!

- Értem. Nyugodt lehet, amíg ön katonáskodik, addig én kifogástalanul ellátom a munkakörét.

- Fordítva. Önnek kell ma este jelentkezni a Fort-St.-Jean-ban, hogy helyettesítsen a katonaságnál!

Vanek úr felugrott, és ámult vigyorral mondta:

- Uram! Akkor eldobhatják a légiót.

- Nem akarom én, hogy ön katonáskodjék. Nekem este fontos dolgom van. De nem tudtam előre, amikor beléptem a légióba. Azonban, ha nem jelentkezem, úgy huszonnégy órán belül az egész országban köröznek.

- Mi volna tehát az én teendőm? - kérdezte Vanek úr, és kihúzta a szekrény oldalába elhelyezett nyakkendő fiókot, azután a cipődobozt.

- Mit keres?

- Egy uzsonnát tettem valahová... Ahá!

A süllyesztett öltözőkészlet rekeszéből egyetlen gombnyomásra fésű, ruhakefe, borotválkozótükör és egy csésze tea jelent meg, néhány pirítós kenyér, húsz deka szalámi és két sámfa környezetében. - Tehát?

- Tehát, ön ma este elindul az én névre szóló jegyemmel Marseille-be, jelentkezik az erődben, holnapig helyettesít, hogy ne körözzenek a távollétem miatt, és én délután leváltom önt.

- Mi történik, ha önhibáján kívül nem jöhet?

- Mivel ön a hadsereggel nincs szerződéses viszonyban, tehát nem tarthatják ott.

- De nem is veszik szó nélkül tudomásul, hogy becsaptam őket!

- Ön polgári személy, és illetékes bírája elől senki sem vonható el, tehát a katonai hatóságok nem bánthatják hivatalos úton.

- Kérem, ezt vállalom.

- Itt van a névreszóló jegy és kétezer frank előleg, mert úriembernek ismerem önt.

- Én ugyan egyáltalán nem ismerem önt, ennek ellenére elfogadom a pénzt, mert úgy érzem, hogy nem fogok csalódni.

- Köszönöm a bizalmát. Nem kell félnie attól, hogy szórakozott leszek és ottfelejtem.

- Nagyon elítélem a szórakozottságot, mert minden emberi hibák között a legcsúnyább, legmegvetendőbb - mondta Vanek úr, és elegánsan kavargatta a teáját, történetesen egy cipőgombolóval. Talán ha sejti, hogy mi zúdult rá ezzel a megbízatással, akkor esze nélkül elfut... De még csak nem is sejtette...

4

Ha meg akarjuk érteni de Bertin és Laboux lelkiállapotát, amelyben az autó eltűnése után fel és alá jártak a szobában, akkor előbb tudnunk kell egy titkot:

Laboux úr Alfa Romeója kétharmad részben tizennégy karátos aranyból volt.

A nikkellel befuttatott fényszórók, a sebességváltó, a lökhárító, az alváz abroncsa, a hamutartók és kilincsek színaranyból készültek. A legkitűnőbb motort építették be, de nagy súlya miatt még így is gyengének bizonyult a fék, és csak lecsökkent sebességre volt képes.

Ezt a fantasztikus kincset most ellopták.

Amikor André jelentette az autó eltűnését, a tábornok, mintha ez a hír csillapítólag hatna rá, hirtelen nyugodt lett.

- Mikor láttad utoljára az autót?

- Félórája sincsen, uram.

De Bertin telefonált.

- A központi ügyeletet kérem... De Bertin vagyok. André Laboux 126-513 DK rendszámú, kéken zománcozott, Alfa Romeo gyártmányú túrakocsiját ismeretlen tettes ellopta. A kézrekerítő vagy nyomravezető 50.000 frank jutalomban részesül. A körözést rádión, valamennyi rendőr- és csendőrállomásnak adják ki. Fontos katonai iratok voltak az autóban...

Félóra múlva autón, motorkerékpáron és gyalogosan, Dél-Franciaország minden útvonalán a 126-513 DK rendszámú autót üldözte a rendőrség, és állandó jelentések futottak be a Laboux-nyaralóba.

Este 7 óra: egy kék Alfa Romeót délután láttak Cannes felé az országúton, a rendszám ismeretlen... Este 8. Megállapították, hogy a 126-513 DK jelzésű kocsi Toulon előtt tankolt, pont 7-kor.

Azonnal lezárták a Toulonból elágazó autóutakat, és száz meg száz közeg kutatta a város utcáit és garázsait.

Laboux és a tábornok csak egy-egy szót váltottak. Egymást kerülve, hosszában, keresztben fel és alá jártak szüntelenül.

Este 9 óra. A kék Alfa Romeo, a körözött rendszámmal, már 8 órakor visszafelé robogott Toulonból, Cannes-nál tankolt.

Lezárták a Cannes felől elágazó utakat.

Fél tízkor jött a szenzáció!

Egy poszt jelenti: csak későn tudta meg a körözés hírét, mert a rádióadáskor egy vendéglőben gyanús egyént vélt felfedezni, és a söntéspult előtt álldogált igen sokáig, hogy megfigyelje az illetőt. Látszólag vörös bort ivott, de alapjában szemmel tartotta rendületlenül ezt a kétes alakot. Később megállapította, hogy az egyén nem azonos a betörés gyanúsítottjával, kilépett az utcára és meglátta a keresett rendszámú Alfa Romeót, a Bd. Victoire-on, amint körülbelül hatvan kilométeres sebességgel halad a járdán. Feljebb, az Avenue Magentán felborított egy burgonyasütőt, de megállás nélkül továbbrobogott, és végül a Promenade des Anglaises díszkertjén átvágva, befordult a plage-ra. Feltűnő ismertetőjel: az autó hűtőjén egy nyugágy látható, amelyről selyem női kimonó függ. (Fekete alapon, aranyozott keleti minta.)

De Bertin pillantása lekalandozott a villa kapuja elé. Azután egy másodpercig úgy érezte, hogy megőrült:

A 126-513 DK rendszámú Alfa Romeo ott állt a kapuban! Hűtőjén a nyugágy és a selyemkimonó. (Fekete alapon aranyszínű keleti minták.)

 
VI. FEJEZET

1

Gorcsev teljes sebességgel négy óra negyvenötkor nekivágott Toulonnak. Négy óra negyvenhatkor karambol következtében leállt. Pontosan tizenhat métert tett a nizza-touloni útból. Negyven frankban kiegyezett a gőzmosoda sofőrjével, és szélsebesen továbbrobogott. Négy óra negyvenkilenckor észrevette, hogy nincs benzinje. Gyorsan egy benzinkút elé fordult, de ezt elsodorta a helyéről vagy nyolcméternyire, úgy, hogy tankolásról itt nem lehetett szó. Háromszázhatvan frankot fizetett négyszáz helyett, mert negyvenért beszámították az egyik fényszórót és a kézi dudát.

Miután mégiscsak szerzett benzint, ismét nekivágott, és most aztán simán kiért az országútra. Itt Gorcsev nekivadult. Százas tempóban rohant, pedig a viharos idő nehezebbé tette a kormányzást, mert a szél belekapaszkodott az első kerékbe, majd kiengedte, hogy később ismét a kormánnyal ellenkező irányba nyomja. Az út egyik oldaláról a másikra perdült a kocsi.

Egy utcaseprő keresztet vetett a cikcakkban száguldó autó láttán. De mégsem lett volna baj, ha nem kap jobb első defektet. Egy puskalövésszerű pattanás... a fék élesen csikorog, Gorcsev vadul forgatja a kormányt, de hiába... a kerékabroncsra nehezedő kocsi nekifut egy fának, felborul, kétszer átgördül az oldalán, és rémítő csörgés, csörömpölés, ropogás után az autó és vezetője az árokba zuhannak... Vége!... Nem mozdul többé egyik sem. Kiáltozó emberek futnak össze!

- Telefonáljanak a mentőkért! - rendelkezik egy tőkepénzes.

- Vigyázzanak... Óvatosan emeljék - vezényli Margó, a direktrisz.

- A mentést meg kell szervezni!... - mondta egy körszakállas úr, aki a leánylíceumban kézimunkatanár volt, és mellette egy világhírű író intézkedett pizsamában...

Ekkor az autó sofőrülése mögül megjelent egy láb, azután egy másik. Végül fejjel lefelé, a felborult kocsi ablakából fokozatosan kibújt derékig a szerencsétlenül járt vezető, és ebben az állapotban integetett a lábával, bizonyára azért, hogy kihúzzák.

- Szerintem, nem szabad hozzányúlni, csak ha az orvos jön - mondta a kézimunkatanár. A láb erre dühösen rugdalt... De nemigen merték bolygatni az úrvezetőt, aki mindössze derékig látszott, és felsőteste belógott az autó ablakán a roncs belsejébe.

Amikor ismét rúgott, a nadrágja kissé fesleni kezdett, és félő volt, hogy a szövet további feszülése komoly bonyodalomra vezethet. Egy matróz és világhírű író e célból lementek az árokba, hogy a közelgő katasztrófát elhárítsák. A tőkepénzes azt indítványozta, hogy inkább takarják be az illetőt egy felöltővel, amíg a mentő nem jön, de a saját átmeneti kabátját nem ajánlotta fel a közérdekű célra, tehát a világhírű író és egy matróz kiemelték a derékig látszó úrvezetőt veszélyes helyzetéből.

Szakadtan, véresen, olajosan, piszkosan elősántikált az árokból. Az orvos megnézte és megtapogatta.

- Uram! Önnel csoda történt!

- Az nálam természetes - felelte a rongyos úrvezető. - Most hol kapok egy bérautót?

- Csak nem akar tovább autózni?! Azonnal itt lesznek a mentők! Lehet, hogy belső vérzése van.

- Ha csak ennyire zavar, akkor nem törődöm vele... Van üres kocsija a garázsban? - kiáltotta az egyik közeli benzinkutasnak.

- Ilyen állapotban nem bérelhet autót! Olyan, mint a hulla.

- Vigyázzon a szájára, atyuska! - horkant rá az orosz.

Az idősebb benzinkutas odament.

- Hallja az úr! Tán megijeszt?

És megfogta Gorcsev karját. A katasztrófa áldozata erre nyomban úgy szájon vágta, hogy berepült az árokba, és ájultan zuhant a kocsi roncsai közé.

- Mégsem lehet belső vérzése - mondta az orvos egy háztulajdonosnak.

Ekkor megérkeztek a mentők, rohantak az árokba, és természetesen ápolásra átvették az ájult benzinkutast. Az emberek nem szóltak semmit, mert hiszen az illető állapota mindenképpen indokolta, hogy elsősegélyben részesítsék.

Gorcsev közben egy fa mellett veszteglő, magára hagyott kocsiba ült, és amilyen gyorsan csak tellett tőle, eliramodott az országúton.

A mentők bekötözték ápoltjukat, és éppen a hordágyra tették, amikor egy rémült asszony, a benzinkutas felesége megérkezett a helyszínre.

- A férjem! - kiabálta kétségbeesetten. - Mi történt a férjemmel?

- Legyen erős, asszonyom - felelte a mentőorvos drámai egyszerűséggel -, közvetlen veszélytől nem kell tartani.

A hordágyon fekvő benzinkutast betolták az autóba, és szirénázva elrobogtak...

2

Cannes-ban Gorcsev kiszállt az autóból, és vásárolt egy matrózruhát. Valahogy jobban érezte magát nyomban. Azután, mert szerette a tisztesség útjait járni, egy rozoga Chryslert bérelt, és nekivágott Toulonnak. Tíz perc múlva besült a sebességváltója. A mindenségit! Öt óra 55-kor már egy gyönyörű Mercedesen robogott, és pontban hat órakor a köztisztasági hivatal T. 106/91-es számú öntözőkocsiján befutott a touloni fiúárvaház veteményeskertjébe.

Most már rövid idő alatt elérte a kikötőt, ami könnyű feladat volt, hiszen gyalog ment. Hogy valamelyest megőrizze az úri látszatot, feltette fekete keretes monokliját, amelyről sajnálattal megállapította, hogy egy lencsényi részen lepattogzott róla a celluloid, és a mezítelen drótváz látszik a helyén.

A kikötőnek egy külső rakodójához ért, ahol gyanús alakok tűntek fel sűrűn. Egy árkád mélyén mozgó árnyat pillantott meg. Odalépett:

- Van szerencsém, édes öregem! Nem mondaná meg, hol találom a Texas vendéglőt?

- Nem.

- Micsoda?

- Hallgasson rám, és menjen a Szilvakék Paradicsom-ba. Az is lebuj...

- De...

- Uram, hallgasson rám, és ne szóljon semmit.

- De nekem a Texas vendéglő-be kell mennem!

- Ne beszéljen sokat, a Szilvakék Paradicsom itt van a szénrakodótól jobbra, menjen oda és kész!

Ezzel otthagyta.

- Marha! - kiabálta utána Gorcsev. Az illető visszajött. Alkonyodott. A sötét kikötőben két árny állt szemben egymással, egy magas és egy alacsony.

- Mondott valamit? - kérdezte a magas.

- Mindössze megemlítettem, hogy ön egy marha.

- Szívja vissza.

- Nem tehetem - felelte az alacsony árny. - Rövid beszélgetésünk alatt ez a benyomásom meggyőződéssé vált - és mintegy bocsánatkérően hozzátette: - Marha, bátyuskám, mit csináljak? Nem tehetek róla...

- Most feketére pofozom magát.

- Ne mondja! Ennyire neheztel?

- Igen.... nesze... Au!

Ütésre lendülő karját a monoklis fiú elkapta, megcsavarta, és svungosat rúgott a neheztelő, gyanús járókelőbe. Mire ez belezuhant fejjel egy kis medence olajfestékbe, amellyel aznap mázolták a leggyorsabb touloni motorcsónak kéményére a &quot;helyiérdekű kék szalag&quot;-ot.

Gorcsev továbbsietett, és feljebb, a vámháznál megszólított egy kölyöknyi angol haditengerészt.

- Hallo boy!

- What can I do for you?! - felelte vidáman a szeplős képű suhanc.

- Kisapám, mondd meg nekem, hol van a Texas vendéglő?

- Go in the hell! - felelte mérgesen a fiú, és otthagyta.

...Ez szép. Úgy látszik, hogy a Texas vendéglő valami hírhedt hely lehet errefelé. De mégis oda kell érnie, gyorsan.

Megállított egy különös egyént, aki tökmagot evett a sapkájából, ujjatlan csíkos ruhát viselt, és egy sarki lámpának dőlt. Széles nagy csontjai izmos emberre vallottak. Roppant előreugró kacsaorra furcsán mozgott, miközben a tökmagot rágta, és a héját olyan szép rutinos módon köpte ki, hogy néha egészen távoli járókelőket is eltalált.

- Van szerencsém - üdvözölte Gorcsev, és félrekapta a fejét egy tökmaglöveg elől.

Az ujjatlan trikójú egyáltalán nem köszönt vissza, ehelyett így szólt recsegő bariton hangon.

- Mit akar, maga mamlasz? Nyögje ki, vagy menjen a fenébe.

- Nézze, galambocskám... Hoppla! - Elkerült egy újabb tökmagcsomót. - Ma érkeztem a hajón Izlandból, és rosszul tájékozódom itt. Nem szeretnék a Texas vendéglőbe vetődni, mert valaki óva intett...

- Nem is való ilyen nyeszlettnek a Texas.

- Hoppla! Ez gól volt... Ugyanis, kérem...

Megtörölte a szemét. - Ismerőseim a Szilvakék Paradicsom-ot ajánlották. Ezért szeretném tudni, hol a Texas vendéglő, nehogy odatévedjek véletlenségből. Hopp!

- Szerencséje van. Még véletlenül sem tévedhet arra, mert éppen a Szilvakék Paradicsom-hoz megyek, és elvezetem magát erre a helyre, ha már ilyen gyámoltalan.

A fene egye meg! Máris elindul vele! Ilyen marhaság!

- Merre van az a Texas vendéglő, hogy mégis elkerüljem? - nyögi újra Gorcsev.

- Csak ne féljen semmit és jöjjön. Ott a sarkon a Szilvakék Paradicsom. Szolíd, polgári hely.

Amikor a jelzett helyiséghez értek, némi tisztelet támadt benne a Texas vendéglő iránt, amelyhez viszonyítva ez itt szolíd, sőt &quot;polgári&quot; hely. Mert a Szilvakék Paradicsom előtt a riadókészültség autója vesztegelt, üvegcsörömpölés, robaj és több lövés hallatszott, azután egy félig agyonvert pincér rohant ordítva ki az utcára:

- Mentők! Bigeur meghalt, és a másik kettő...

Hogy mi történt a másik kettővel, ez már nem derült ki, mert egy padot dobtak a pincér után, és fejbe találták, hogy elájult. Közben a rendőrök elhurcoltak egy megbilincselt, feltűnően emberi formájú egyént.

- Maga szereti a hagymásan főtt birkahúst? - kérdezte a kacsaorrú - mert azt jól csinálják itt.

- Nekem mindegy, hogy mit eszem.

- Nono... Nekem nem. Szeretem a hagymás húst.

Ezt felesleges volt közölni, mert Gorcsev beszélgetésük kezdetén tisztában volt az idegen és a hagymás hús között fennálló nagyon meghitt, bensőséges kapcsolattal. A pincér közben magához tért, vállára vette a padot, és visszament a helyiségbe, ahol szerinte Bigeur meghalt, és a másik kettővel is történt valami.

- Na, jöjjön. Ilyenkor már kész a vacsora. És mert ilyen zöldfülű kölyök, hát fizetem a magáét. Ha akarja, alhat is nálam.

- Hol lakik?

- Hajléktalan vagyok.

- Akkor inkább háljon ön nálam. Nekem sincs lakásom.

- Maga marha - kiabált rá a kacsaorrú. - Én Privát Elek vagyok! Ismerem a kikötő legkényelmesebb vagonjait, és elsőrangú titkos ládákat tudok.

Privát Elek, a vagonok és titkos ládák tudója előrement, és Gorcsev követte.

Egy szemüveges, sovány ember jött oda hozzájuk. Vizes, átvérzett kendőt szorított a fejéhez, és mérsékelt lelkesedéssel fogadta vendégeit:

- Csak üljenek le! - szólt rájuk gorombán. És utálattal Gorcsev felé bökött: - Ki ez a pasas?

- Nevem Cservonec.

- Mondja már!... Én Bigeur vagyok. Történt valami?

- Ön az, aki meghalt?!

- Hülyeség! - förmedt rá a fiúra. - A csaposom neuraszténiás, és valahányszor betörik a fejemet, az utcára rohan, hogy a mentőket hívja! Nap mint nap megismétlődik ez a jelenet.

- Küldjön nekünk fokhagymás birkát - szólt Privát Elek, a vagonok és titkos ládák kiváló ismerője. - Főtt babot olajjal, ecettel, és egy üveg vörösbort hozzá!

Bigeur felvette a rendelést:

- Mit meséli el mindig ezt a regényt? Tudják azt már itt, hogy miféle húst esznek az ilyen alakok - felelte Bigeur, és bekiáltott a konyhába. - A Privát Elek-féle birkából két porciót.

- Mondja, maga volt már a Texas vendéglő-ben? - kérdezte a pártfogóját, amikor ismét ketten maradtak.

- Hogy a csudába ne? Elég sűrűn akad ott dolgom. De hát az más! A Privát Elek fogalom itt. Az mehet akárhová nyugodtan.

Közben tálaltak, és Gorcsev türelmetlensége dacára, végre egyszer jóízűen evett babsalátát, kikötői módra: sok borssal és karikára vágott vöröshagymával, azonfelül birkahúst és melléje vörösbort.

- Magát hogy hívják? - kérdezte vacsora közben a szomszédjától, vagonok és titkos ládák fogalommá lett ismerőjétől. - Nem tudom elhinni azt, hogy Privát Elek. Bizonyára van emberi neve is.

- Hát ahhoz mi köze? Bemutatkozni jött vagy vacsorázni?

- Csak épp gondoltam, hogy ha már megbarátkoztunk...

- Barátkozik a fene magával!

Ez az ember egyre jobban tetszett Gorcsevnek. Bár égett a türelmetlenségtől Anette miatt, mégis szeretett volna többet tudni a vagonok és titkos ládák szakemberéről.

- Mi a foglalkozása?

- Rabló - felelte Privát Elek. - Miért nem iszik abból a borból?

- Micsoda?

- Tán süket? Néhány barátommal együtt bizományi útonállás-t folytatok. Egész jó mesterség.

Privát Elek, a bizományi rabló (mellékesen vagonok és titkos ládák nagy ismerője), cuppantott egyet, elővette zsebkését, és az asztalnak könyökölve hozzálátott a vacsora utáni fogpiszkáláshoz, bicskája hegyével.

- A bizományi útonállás mint mesterség, nem veszélyes, de nem is nagyon jövedelmező. Vannak igazi rablók, akik kisebb munkát bizományba adnak. Mondjuk ha kirabolnak egy raktárat, mi elvisszük nekik teherautóval az árut. Én bárkit leütök, és házhoz szállítom, azután mosom kezeimet.

- Hm... Ilyen megbízása régen lehetett - mondta Gorcsev Iván, és Privát Elek kezeire nézett.

- Éppen ma! Elrabolunk egy csirkefogót, és kioltjuk a gyertyáját.

- Valami gazdag örökhagyó? - kérdezte, és bort töltött magának.

- Fenét! Csirkefogó az illető, és úgy hívják, hogy Gorcsev Iván... Na! Megfulladsz egy kis bortól?! Köhögd ki!

3

- Ki ez az izé... Gorcsev, ha jól értettem? - kérdezte, miután szóhoz jutott.

- Egy csirkefogó! Valami néger királynak kémkedik a Riviérán.

- Igen?... - Ez meglepte. - A néger királyok rajtaütésre készülnek Monte-Carlo ellen?

- Egész más ügy van a háttérben. De ez nem fontos. Ujjat húzott néhány elszánt fickóval, ravasz, vakmerő.

- Milyen forma ember?

- Nem olyan, mint te!

- Az biztos.

- De most már elég volt ebből. Inkább azt mondd meg, hogy mit keresel erre?

- Hajósinas vagyok.

- Hogy lettél az?

- Női szabóságot tanultam, de elszabtam egy szép tavaszi kosztümöt, és kidobtak - mondta komoly arccal. Mint említettem, Gorcsevnek csúnya szokása volt, hogy mindenféle bolondságot kimondott habozás nélkül, azonnal, ha valaki kérdést intézett hozzá. - Először pincér akartam lenni - magyarázta könnyedén -, de gyáva vagyok, és nehéz felfogású, hát gondoltam, jobb, ha a kikötőben élek.

- Hülye! - ordította a kacsaorrú, és olyat csapott az asztalra, hogy egy négyfelé vágott húsdarab az ölébe esett. - Tán a kikötő az gyáva és ostoba embernek való?

- Hát... mindenesetre más, mint az étterem, ahol előfordulhat, hogy valami részeg ember megveri a pincért.

- És a kikötőben nincs részeg?

- Van? - kérdezte ijedten. - Akkor jól nézek ki!... Erre nem gondoltam...

- Maga bolond! Hiszen itt elveszett ember, evvel a lányos képével, gyámoltalanságával! Mit csinál maga, ha valaki pofon üti?

- Ne féljen, meg tudom védeni magam.

- Hogyan?! Mi?!

- Nyomban feljelentem az illetőt!

- Azonnal menjen a fenébe - de amikor Gorcsev sietve felugrott, utánakiabált. - Várjon, maga bolond...

De az orosz úgy rohant, ahogy csak bírt, boldogan és idegesen, mert örült a szökési lehetőségnek, és félt, hogy baj éri Anette-et!

Privát Elek nagyon bánta, hogy elriasztotta a tehetetlen, félénk fiút. Egész kedves, nyílt arcú kölyök, és nincs is senki, aki megvédje. Utána is iramodott, de az orosz úgy futott, mint az őrült.

- Álljon meg, maga marha! Nem bántom!... Álljon meg, mert összetöröm...

De hiába csalogatta, Gorcsev futott, ahogy csak a lábától tellett.

4

Most mit tegyen?... Már este volt. Hol a Texas vendéglő? Hoppla!

Elsőrangú idea!

Gyorsan bement a telefonfülkébe, és felcsengette a tűzoltóságot. Majd a sziréna nyomra vezeti, mert hogy itt a közelben van a vendéglő, az biztos.

- Tűzőrség - jelentkezett egy hang.

- Azonnal jöjjenek! Ég a Texas vendéglő!

- Hála Istennek.

- Mi? Megőrült! Itt a tulajdonos beszél!

- Maga az Raoul?... Minek gyújtották fel megint a kocsmát? Úgysem hiszik, hogy a halott a tűz áldozata.

- Pedig most igaz. Felrobbant mellette a gázkályha.

- Hiszen magánál vályogkemence van!

- De... bevezettük és... szóval jönnek?

- Jó, jó... hát jövünk. Hogy van Emánuel?

- Izé... már meggyógyult...

- Hát beteg volt?!

- No... nem egészen... a dohányzás... - hebegte Gorcsev.

- Mi? Emánuel dohányzik?!

- Izé... dehogy... Csak viccből rágyújtott egy csibukra...

- Az öszvér?!

Most dühbe jött.

- Igen! Az öszvér! Pipázik és regényeket olvas, sőt beszél is!

- Halló!! Mit mond?!

- Hogy akassza fel magát!

Lecsapta a kagylót. Hű, de kellemetlen.

- Megvagy, gazember! - Egy rendőr fogta a torkát. - Szóval te szoktál innen telefonálni a tűzoltóknak.

- De kérem.

- Csend! Egy hete figyelek minden fülkét. Te hívtad ki a bábát Lusson tanácsos úr eljegyzésére, sürgősen!

- Kérem, a tűzoltókat bevallom, de a bába nem igaz, és...

- Gyere! Most aztán van bizonyíték!

- De csakugyan ég a Texas vendéglő?

- Majd ellátom a bajod! - üvöltött a rendőr. - Hol ég ez a vendéglő, mi?!

És a szomszédos házra mutatott.

Nagy, kivilágított tábla függött egy helyiség bejárata felett.

TEXAS VENDÉGLŐ
A goromba vendégek kilépti díjat fizetnek

És a vendéglő előtt most megállt egy Alfa Romeo. Anette és Portenif kiszálltak, azután gyorsan eltűntek a ház melletti udvar kapujában, amely az üres telekre nyílt.

 
VII. FEJEZET

1

- Gyerünk! - mondta a rendőr, megragadta Gorcsev karját, és elindultak.

- Esküszöm, a bábaügy méltatlan vád. A tűzoltót beismerem, és...

Motorzúgást hallott... Hátranézett gyorsan. Jön az Alfa Romeo!

A rendőr másnap úgy jelentette az esetet, hogy megcsúszott a pocsolyában, és akkor menekült el a fogoly. A valóság az, hogy Gorcsev ügyesen elgáncsolta, azután felugrott a mellette robogó Alfa Romeo poggyásztartójára.

...Elhagyták Toulont. Portenif jól vezetett... Cannes-ba értek! &quot;Itt lesz valahol az a park&quot; - gondolta Gorcsev. Egy ritkás facsoport közelében fékezett a kocsi... Azután megállt. Csakugyan, egy parknál voltak, de Lingeström báró még nem volt ott. A sofőrkabátos Portenif leszállt, becsapta az ajtót, és körülnézett. Ekkor a sötétből valahonnan szájon vágták, hogy elájult...

Ez természetesen Gorcsev volt.

Nyomban leült a kormányhoz, és elindult az Alfa Romeóval. Sejtelme sem volt arról, hogy már egy félórája az egész ország üldözi, és szokott iramában rohant Nizzába. Olyan gyerekségek, mint figyelmeztető lövés, integetés, nem érdekelték túlságosan, és amikor egy rendőr tárt karral eléje ugrott, ezt mormolta maga elé gúnyosan: &quot;Hja, barátom, ha én ilyen távolságra fékezni tudnék, akkor megnyertem volna a világbajnokságot.&quot;

Az &quot;okosabb enged&quot; elv alapján a rendőr félreugrott a kocsi elől, épp hogy megmentve az életét. Csodálkozva látta, hogy az országosan körözött tolvaj kihajol a kocsi ablakán, és fenyegetően rázza feléje a mutatóujját, súlyos szitkokat kiáltva...

Értik ezt? A körözött egyén fenyegeti a rendőrt.

Nizza előtt az egyik kanyart az Európa szálló strandjának női napozóján keresztül ügyesen &quot;átvágta&quot;, hatalmas robajjal legázolva a kerítést és az elragadó pánikban visítozó hölgyek között magával hurcolta a nyugágyat, amihez később a Perriér-mosoda teregetőjéről szerzett egy fekete selyemkimonót, aranyozott japán mintákkal. És száguldott, mert hiszen ma délután a titkárja beállt a nevében légionáriusnak, mint egy bizonyos előzékeny úr Schiller drámai költeményében, aki helyettesíti néhány napra barátját a siralomházban, amíg az elítélt részt vesz a húga eljegyzésén.

Gorcsev Iván sietett Nizza felé. Hiszen hajnalra Marseille-ban akart lenni, ami gyalog nem nagy út, de Gorcsev sajnos autóval közlekedett...

Csodálatos, de így történt: az autó, amelyet mindenfelé köröztek, elérte célját. Amíg Toulonban kutattak utána, addig az országúton volt. Nizzában akkor kaptak hírt róla, amikor már megérkezett Laboux villája elé. Itt azután nem kereste senki. És ez érthető. Kinek jut eszébe, hogy egy autó tolvaja a károsult villája előtt parkírozzon a kocsival?

Gorcsev elsősorban a Lafayette áruházhoz sietett, bevásárolni.

- Küldjenek a Méditerranée fejedelmi lakosztályába néhány holmit a számomra - mondta az elárusítónak. - Elsősorban, két-három vékony, ujjatlan trikót, mindenfélét, amire egy gyarmati katonának szüksége van, és egy olyan matrózruhát, amilyen ez volt újkorában.

- Bocsánat - vetette közbe a segéd -, de erről a ruháról nem tudom megállapítani, hogy milyen volt újkorában. Néhány év nagy idő.

- Tegnap vettem újonnan! A ruha különben fehér.

- Hm... Talán ez látszik rajta a legkevésbé.

&quot;Halló... Halló!&quot;... - recsegte egy megafon.

- Mi ez? - kérdezte Gorcsev, de máris megszólalt a szpíker, és minden vásárló izgatottan figyelt.

- &quot;A kék színű 126-513 DK rendszámú Alfa Romeo autó országszerte körözött tettesével, Nizza belterületén sikertelen kísérletet tesz, hogy meneküljön... Elfogatása kétségtelen! A kézrekerítő vagy nyomravezető még mindig 50.000 frank jutalomban részesül...&quot;

2

- Mi volt ez? - kérdezte Gorcsev a segédet. - Én aludtam délután, nem tudok semmit.

- Eltűnt egy autó fontos katonai iratokkal. Lázban van az ország, és a rendőrség üldözi a tettest, aki állítólag a lyoni családirtó, egy többszörös rablógyilkos.

- Ne mondja!

- Az egyik vásárlónk látta is, amint kikanyarodott a plage-ra, vörös, nagy szakálla van és valóságos óriás...

- Ezt látta őnagysága? - ámuldozott Gorcsev.

- Úgy van. A legtöbb gonosztevő ilyen megfigyelőnek köszönheti az elfogatását.

- De mennyire köszönheti az ilyennek!

Kifizette a számlát, és ment. Ni... milyen kihalt az utca. Leállították a forgalmat. De hát hülyék ezek? Hiszen megkerült az autó. Vagy éppen ott nem keresik, ahol hagyta?

Egy sarkon nagy csődületet pillantott meg.

- Mi van ott? - kérdezte egy kifutótól.

- Elfogták a tettest, és meglincselik! Ez rabolta el a Lindbergh-babyt is. Álruhás cowboy, aki Al Capone cinkosa volt.

Gorcsev lassan rájött egy általános érvényű axiómára: az emberiség zöme filmírónak született!

A csődület egy 709-846 CsU jelzésű Bugattit tartóztatott fel, amelyben egy Beromünsterből érkezett állatorvos ült a feleségével és a kisfiával.

- Ez az!

- Átfestette az autót! Még nedves!

- Hol rabolta a gyereket?!

A saját gyerekét! Az asszony visított, a gyerek bőgött, az állatorvos rikácsolt, és valaki leverte a kalapját. A fenyegető hangulatnak egy szakasz rendőr vetett véget, akik visszaszorították a tömeget, és közölték az emberekkel, hogy az autó megkerült. Közben gumibottal verték őket.

A beromünsteri állatorvosnak az izgalmak következtében kiújult az arczsábája, és mert egyszer már hazaeresztették, mint véglegesen gyógyultat Lourdes-ból, most Monte-Carlo helyett a csodák városába ment, hogy bírói úton visszakövetelje a pénzét!

Gorcsev elgyalogolt a Méditerranée-hez. Poros, gyűrött ruhájában fütyörészve ment át a fényes hallon.

A szálló portása utánaszólt:

- Hová tetszik?

- Az első emeletre. Vanek úr mikor utazott el?

A portás vállat vont.

- Azt sem tudtam, hogy megérkezett.

- A fejedelmi lakosztályt bérelte.

Megnézte a könyvben, azután ismét vállat vont.

- Ott egyáltalán nem lakik Vanek. Valami Gorcsev nevű bolond portugál bérli.

- Kérem - mondta Gorcsev -, engem ez a portugál úr küldött, hogy rendezzem a számláját, és megengedte, hogy átöltözzem nála.

- Mondja, fiam - kérdezte bizalmasan a portás -, valami gyáros ez a Gorcsev?

- Természetesen. Terepszínű női arcfesték szabadalma van, de főként alpakka díszműtárgyakat készít. Átköltözik innen a Villa D'Aragonba.

- Maga ott fűtő?

- Nem. Konyhakertész vagyok. Az épület Gorcsev úr különváltan élő feleségéé. A gyáros ma kibékült őnagyságával, és visszatérnek együtt Portugáliába, ahol hátralevő éveiket az alpakkagyártásnak szentelik...

Felsietett a lakosztályba, és gyorsan átöltözött a tiszta matrózruhába, amit több holmijával együtt egy sárga bőröndben elküldtek az áruházból. Szerette a tiszta matrózruhát a gömbölyű sapkával, és jól illett neki, mert kedves képe volt és ritmikus könnyed járása, mint bizonyos táncos fiúknak, akik boy névre hallgatnak a színpadon. Ha mégis megszólalnak, akkor legalább öt beszél egyszerre.

Még borotválkozni is akart. Az ember ne álljon be akárhogy a légióba. Törülközőt kötött a nyakába és kinyitotta a mindennel felszerelt, hatalmas gardróbszekrényt.

Ám ekkor legnagyobb csodálkozására az alsó polcról Vanek úr esett ki a padlóra.

 
VIII. FEJEZET

1

- Uram! Miért nem kopog az ajtón, ha benyit valahová!

- Ezt a lakosztályt én bérlem!

- De a szekrény az én magánlakom! My house is my castle!

- Vanek úr! Én a mennyekből hullottam alá.

- Mégis én ütöttem meg magamat!

- Önnek jelentkeznie kellett volna Marseille-ben a légiónál. Felvette az ezer frankot, és ennek dacára itt van. Becsapott!

- Hazudik!

Vanek úrnak rendkívüli erőt adott az igazságában hívő, önérzetes polgár fenséges gőgje.

Gorcsev viszont nem bírt ránézni a nevetés ingere nélkül Vanek úr cvikkeres arcára, tömött, fekete bajuszára.

De az eset súlyos volt, és Gorcsev minden igyekezetét megfeszítve komoly, sőt fenyegető maradt.

- Ugyebár - mondta Vanek úr kitörésére -, tisztában van azzal, hogy én most leütöm önt.

- Ebben egy percig sem kételkedtem... De úgy állok itt, mint Galilei. Üssön meg! Törjön össze! Égessen el!... És mégis mozog a föld!

- Önnek nem áll jogában tisztességes csillagászokhoz hasonlítani magát, miután becsapott.

- Ez alantas rágalom.

- Ha nyomban nem magyarázza meg az esetet, akkor begyömöszölöm önt a sámfák közé, és a szekrényhez tolom a nagy tölgyfa asztalt, hogy bennrekedjen!

- Egy Galilei az ilyen eljárást is emelt fővel viselte volna el.

- Magyarázatot követelek!

- Megkért, hogy helyettesítsem egy napra a légióban, és ezért ezer frankot ad. Így van?

- Így.

- Azért intéztem el más módon a helyettesítést, hogy ön ne maradjon titkár nélkül - és a mellére csapott. - Mert talán szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy úgyszólván nélkülözhetetlenné tettem magam. Odaálltam hát a laktanya elé, és megszólítottam az első szomorú külsejű urat, aki szemmel láthatólag újoncnak akarta felvétetni magát. Könnyen rábírtam, hogy vállalja az ön helyettesítését, és adtam neki 500 frankot. Így körülnézhet veszély nélkül a légióban, és ha meggondolja magát, holnap visszaléphet, amikor ön leváltja őt, Goliczer úr.

Gorcsev nem javította ki.

- Most tehát mi a helyzet, Vanek úr?

- Hogy önnek van a légióban egy helyettese, nem veszítette el a titkárját sem, és nekem maradt ötszáz frankom. Illetve, a titkárját azt elveszítette, mert megsértett, és azonnali hatállyal távozom de - fejezte be emelt fővel - mégis mozog a föld! Ezt jegyezze meg jól, uram!

És kihúzta a szekrényfiókot, hogy magával vigye régi kabátját, fürdőruháját, esernyőjét és egy fényezett borjúszegyet, némi uborkasalátával.

- Szeretném jóvátenni, ha megbántottam - mondta Gorcsev bűnbánóan.

&quot;Talán még nem késő&quot; - tűnődött Vanek úr, és a salátát gyorsan visszatette, mert kiloccsant a cipőjére.

- Én megkövetem önt!

- Hát nem bánom. Még ez egyszer maradok. De jegyezze meg: én még sohasem hazudtam.

- És mégsem mozog a föld - mondta szomorúan Gorcsev -, mert akkor megnyílna most ön alatt.

2

Másnap délelőtt:

- Petrovics úr!

Gorcsev felébredt. Titkára állt az ágya mellett, talpig ágyterítőben.

Ezt pizsama helyett hordta éjszaka a szekrényben, és így, ha átborította jobb derekáról a bal válláig, olyan volt, mint Julius Caesar megszemélyesítője egy amerikai burleszkben.

- Keljen fel - ismételte türelmesen. - Önnek jelentkeznie kell a légióban ama bizonyos Cortot helyett! Felkelni!

- Mondja maga pióca...

- Vanek úr vagyok...

- Mondja, Vanek, maga pióca úr, mit törődik velem?!

- Nem szeretem, ha régi, meghitt barátságunk vége az lenne, hogy csalódom önben, Zwillinger úr!

Gorcsev úgy ugrott fel az ágyból, mintha meggyulladt volna alatta.

- Ember! Mindent megértek, de azonnal magyarázza meg, hogy a Zwillingert honnan vette, mert idegrohamot kapok.

- Nem erről van szó! Én saját személyemben garantáltam önért Cortot úrnak, aki helyettesíti.

- Rendben van. De honnan vette a Zwillingert?

- Tréfa volt, jól tudom, hogy ön alapjában véve Petrovics.

- És ki ez a Cortot? Miért állt a légióba?

- Hazaszeretetből. Örökre kitiltották Franciaországból, bűnözésért. Most titokban visszatért, és beáll a légióba.

- Imponáló!

Gorcsev gyorsan felöltözött. Még elérték a vonatot és a déli harangszó előtt Marseille-ben voltak.

A Fort-St.-Jeanhoz vezető úton Gorcsev kezet nyújtott Vanek úrnak.

- Köszönöm mindazt, amit értem tett.

- Nincs mit. Csak a kötelességemet teljesítettem, Petrovics úr. Ettől függetlenül közölje velem megbízatásait.

- Nem hiszem, hogy a légió szolgálati szabályzata akár csak egy titkárt is engedélyezne a közlegények számára.

- Én azonban polgári személy vagyok, akire a szolgálati szabályzat nem vonatkozik.

- Igazán meghat a ragaszkodása. Most jut eszembe, hogy mégis megkérném valamire, Vanek úr!

- Parancsoljon.

- Hívja fel interurbán Marseille-t.

- Ezt megtehetem - felelte, és elindult.

- Vanek úr! Álljon meg! Hiszen azt sem tudja, hogy mit kell tennie!

- Felhívom interurbán Marseille-t. Nem ezt kérte?

- De miért hívja fel Marseille-t?

- Egy jó titkár nem érdeklődik a gazdája magánügyei után.

- Ön Marseille-ben Laboux lakására telefonál... Könyörgöm, ne induljon el... Megkérdezi, hogy otthon van-e Anette kisasszony, és ha igen, akkor ezt közli velem valahogy. Anette Laboux.

- Mi köze van önnek a hölgyhöz?

- Ez magánügy, Vanek úr.

- Aha! - és hunyorgott. - Biztos egy színésznő! Vigyázni kell a művésznőkkel, mert a szerelem...

- Viszontlátásra!

Gorcsev egyenesen az erődhöz ment. Az őr szó nélkül továbbengedte. Innen csak kijönni nehéz. Végigment az udvaron, a századiroda irányába. Mindenfelé hemzsegtek a katonák. Hol van a helyettes Cortot, aki nem tud élni Franciaország nélkül? Egy óra keresgélés után megtalálta. Alacsony homlokú, rossz arcú, kissé terheltnek látszó egyén. Már egyenruhában volt.

- Maga az az alak, az a Gorcsev? - kérdezte a buta emberek vastag színezetű, vontatott hangján.

- Én vagyok, atyuska. Nagyon köszönöm a szívességedet, és most cseréljünk vissza!

- Nem cserélünk! És ma délután Afrikába utazom.

- Hogy a fenébe? Én vagyok Gorcsev Iván, és adja vissza a személyazonosságomat!

- Kitartás! Én itten találtam egy őrmestert, akivel jobb időkben Párizsban együtt dolgoztunk, a Peugeot-műveknél. Hector Potiou a neve. Véletlenül hozzá kerültem... Ha mostan visszaadom a maga belépését, és újra kell jelentkezni, ki tudja, milyen őrmester osztagába kerülök... Így a cimborám az őrmester. Nagy szó! Nézze!

- De én szolgálni akarok.

- Jelentkezzen maga most újra. Mit törődnek itt avval, hogy hány Gorcsev szolgál egyszerre? - mondta Cortot, a leánykereskedő, aki különben alig állt a lábán, olyan részeg volt.

- Hm... És maga fogja viselni a Gorcsev nevet?

- Ne féljen. Nem használom el.

- Hát jól van, öregem... Akkor én most beállok a légióba, és maga menjen el nyugodtan az őrmesterével.

Újabb egy óra múlva Gorcsev nyugodtan leül a padra, arcát az ég felé fordítja, és amennyire e helyen lehetséges, hevenyészett napkúrát tart. De az események most már nem adtak időt arra, hogy nyugodt dolgokat műveljen.

Később újra látta Cortot-t. Igen részegen támolygott egy őrmester társaságában, akinek vörös bajsza volt. Ez lesz Hector Potiou. Azután sorakozót és névsorolvasást tartottak. Minden újonc Hector Potiou osztagából odaállt a cókmókjával. Cortot egy közepes nagyságú, madzaggal átkötött szivardobozban őrizte a holmiját. A dobozra gyerekes, nagy betűkkel ráírta: Gorcsev Iván. Nem árt, gondolta, ha az ember feljegyzi valahová a nevét, hátha elfelejti.

A dobozt szépen leteszi maga mellé.

Azután trombitaszó hallatszott, a kis csapat elindult az erőd kapuján át, hogy a kikötőben hajóra szálljon. Helyettük egy újabb altiszt jelenik meg az udvar közepén, bizonyos sergeant Verdier, és nagyot kiált:

- Akik ma délelőtt jelentkeztek felvételre, azok sorakozzanak az épület jobb oldali kapuja előtt.

Ez Gorcsevre is vonatkozott. Verdier őrmestert az Oroszlánnak hívták közlegényi körökben, mert a szája és orra körüli ráncok, a szemének furcsa összehúzódása emlékeztettek erre a ragadozóra. De ordításban messze felülmúlta a félelmetes fenevadat. Jobb szemét állandóan összehúzta kissé, ami örök gyanakvást fejezett ki, fogai állítólag két centi hosszúak voltak. Lehet hogy ez túlzás, annyi azonban bizonyos, hogy ekkora négyszögletes fogazat még nem fordult elő emberi állkapocsban.

Pillanatnyilag a jólelkű, nyájas altiszt benyomását szerette volna kelteni. Viszont a pártoló és jóindulatú arckifejezése egy áldozatát megnyugtató hóhér és egy kéjes vízión merengő elmebeteg vonásait egyesítette, valami diabolikus derűben.

- Maguk beléptek a légióba - mondotta az újoncoknak. - Ez nagy szerencse és megtiszteltetés, aminek állandóan tudatában legyenek. Csak ezért rimánkodom magukhoz. Ha így lesz, akkor úri életüket biztosították. Kényelmes, gondtalan helyre jöttek. Én vagyok ugyanis a legjobb ember a világon. Egy időben a legénység atyjának neveztek. Csak azt nem szeretem, ha packáznak velem. Aki ilyesmivel próbálkozik, az később megbánja. Sajnos tanúkkal nem igazolhatom állításomat, mert szóbanforgók közül ma már egy sem él. Maguk csak jegyezzék meg, a többi az én dolgom. Elfelejteni nem fogják. De aki nem packázik, az úgy élhet majd a századnál, mint Alizka meseországban, mert én vagyok a világ legjobb embere. Mars, disznók, látni sem akarom magukat. Banda! Banda!

Ezt úgy mondta el hangsúlytalanul és gyorsan, mint egy hivatalos vőfély a betanult felköszöntőt, azután elcsörgött, kardjának, rendjeleinek és sarokvasának vészjósló zenei aláfestésével. Egy álmos hangú, utálkozó arcú káplár lépett a helyére, bizonyos Gent, aki &quot;civilfóbiában&quot; szenvedett. A betegség nevét egy bohém ezredorvos találta ki itt, az erődben.

A gyógyíthatatlan kór fő tünete: heves émelygés, továbbá kínzó dühroham polgári személyek közelségétől.

Enyhe álmosságnak tűnő, rosszkedvű undorral az arcán odaállott eléjük, két hüvelykujját derékszíjába akasztotta, lábait szétterpesztette és köpött.

Uram atyám! Mennyi civil! Mennyi imbolygó felsőtest és bizonytalan fejtartás! Körmöt rágnak, a cipőjüket nézik, unatkozva ácsorognak itt, és olyan görbe a sor arcvonala, mint valami elhajított spárga.

És ezeknek kell majd úgy állni egy közönséges reggeli sorakozónál a Szaharában, mintha díszszemlén lennének!

- Én caporal Gent vagyok - kezdi dallamosan, szinte lágyan. - Maguk a piszok &quot;bleu&quot;-k. - Ez a név onnan származik, hogy Napóleon idején a rávarrott gallérzsinór szorította az újoncok nyakát, amitől kilógott a nyelvük és elkékültek. Azóta minden hülye csordát &quot;les bleus&quot;-nek mondanak. - Jöjjenek utánam, de álljanak valahogy sorba, nem bánom, akárhogy, mert sírógörcsöt kapok, ha magukra nézek.

Követték a káplárt.

- Húgocskám, ez kissé közvetlen stílusú hely - mondta Gorcsev egy ijedt arcú, bazedovos szemű, óriási hentesnek, aki szórakozottságának áldozata volt. Biztosítási csalást akart elkövetni, és ezért felgyújtotta a házát, miután lezárt gondosan minden ajtót. Csak a tűzvész után jutott eszébe, hogy elfeledkezett a feleségéről, aki benn aludt a hálóban, és elfelejtette figyelmeztetni. Ezért menekült a légióba. A szórakozottság átka nem először okozott bajt.

- Boisson vagyok - felelte Gorcsevnek a hentes. - Önt hogy hívják?

Gorcsev nem szerette az ilyen kérdéseket.

- Nevem Tintoretto - felelte szokás szerint nyomban és ostobán.

- Hm... mintha már hallottam volna magáról.

- Festő vagyok.

- Igen, emlékszem! Honnan is való ön?

- Cinquecentóból.

- Az valahol Savoiában van?

- Kis község. Avignon és Toulon között.

- Tudom... tudom... egy rokonom lakott ott... illetve a közelben... Van ott egy hasonló helység, nem?

- De igen. Quattrocento.

- Igen, olyasmi. Rendezőpályaudvara van. Itt élt egy rokonom, sovány ember, írnok volt.

- Aha! Ismerem!! A Petrarca?

- B-vel kezdődik a neve...

- Botticelli.

- Azt hiszem...

- Persze! Sandro Botticelli! Mit csinál most az öreg?

- Tajtékpipákat...

- Ő az! Jó barátom!

- Pofa be!

Ezt a káplár jegyezte meg mellettük, bágyadtan a &quot;civilofóbiától&quot;. Közben elérték a legénységi termet. Nagy tülekedés, ordítozás, lökdösődés kezdődött a félhomályos helyiségben, polcokért, ágyakért... Gent káplár felvett egy szivardobozt az asztalról, amit az udvaron talált egy újonc. Ezt a részeg Cortot veszítette el.

- Gorcsev Iván - kiáltotta a zajongó, tolongó csoportnak a dobozra írt nevet Gent káplár.

Gorcsev valahonnan hátulról kiáltott:

- Itt vagyok, húgocskám!

- Húgocskája a körösztanyja - felelte a káplár, és a távoli sötét sarokban mozgolódó alakok között szerette volna látni a pimaszt. De csak hallotta:

- Tévedés, caporal Gent! Az egyház szabályai szerint a húgom nem lehet a körösztanyám. De fizikailag sem valószínű, miután rendes családokban a húg az később születik az idősebb fivérnél.

- Ezt majd megbeszéljük alkalmilag, kedves Gorcsev! - kiáltotta vészes biztatással a káplár, és szerette volna látni az illetőt, de ez a csürhe úgy tülekszik itt, hogy elkábul. - Ha befejezték ezt a baromi zsibvásárt, akkor menjenek a törzsépület főkapuja mellett a kettes depóhoz, ott kapnak egyenruhát. Öltözzenek át.

És távozott.

Gorcsev odament az asztalhoz, és megnézte a spárgával bekötött fadobozt. Ez persze Cortot-é. Meg kell tudni, hogy merre vitték a bűnöző honfiút.

Elküldi utána. Az alterego holmiját feltette a polcra. Saját jól felszerelt sárga bőröndje már ott volt. A hentes épp mellette szemelte ki fekvőhelyét.

- Itt jó lesz, kedves Tintoretto úr... közel vagyunk az ablakhoz. Mi a tisztelt keresztneve?

- Kázmér.

- Szép név. Tintoretto Kázmér. És miféle mestersége is van?

- Szimbolista vagyok.

- Igazán? Zenél is? Én sajnos nem játszom semmiféle hangszeren.

- Sajnálhatja. A szimbolizmus igen finom muzsika.

- Magával hozta az izét... a szimbolát?

- Itt van a kis dobozban... Hosszú hangszer. Három darabból rakom össze.

- Miért áll ezen a dobozon, hogy Gorcsev?

- Ez az álnevem... Az ön unokaöccse sem volt született Botticelli.

- Nem. Úgy hiszem, Brazsiknak hívták. Elzászból ment délre.

- Tudom. Erről sokat mesélt. Említette azt is, hogy önök valamikor gyermekek voltak.

- Igen? Érdekes, csakugyan így volt.

Egy vörös bajuszú szakaszvezető kihúzta a rohamkését, és odalépett: - Ha nem hagyják abba ezt a beszélgetést, valamelyiküket leszúrom.

- Gorcsev!! - kiabáltak az ajtóban, miközben a roppant helyiségbe újabb emberek özönlöttek.

A fiatalember kisietett.

A másik ágyról most végre felállhatott Würfli, a tánc- és illemtanár, akit az ötórai teák intézményesítése sok tánciskola-tulajdonossal együtt tönkretett, és a mester bánatában ivásra adta a fejét. Utóbb a neje, aki alacsony volt, köpcös, csúnya és kancsal, elhagyta a szegénységük miatt. Ezt a megalázást egy tánc- és illemtanár hiúsága nem viselhette el. Így került a lejtő végén a légióba. Most a henteshez fordult:

- Mondja, tisztelt uram, én az imént nem szólhattam közbe, mert többen is ültek rajtam. Ki volt ez a... Tintoretto, akivel beszélt?

- Egy Gorcsev álnevű közlegény, zenész és szobafestő. Valami rokonom, akit nem ismerek, jól ismeri... Mit jegyez?

- Naplót írok a légióról. Ebből akarok meggazdagodni. Miféle hangszert őriz ebben a fadobozban?

- Szimbolát. Olyan hangszer, mint a bombardó, csak keskeny és hosszú. Önt, hogy hívják?

- Würfli Egon. Az egykori híres Würfli-Ballhaus tulajdonosa Zürichből.

Würfli úr mindent feljegyzett, ahogy szorgalmas naplóíróhoz illik. A hentes inkább Gorcsev bőröndjével kacérkodott... Azon is cédula fityegett. &quot;Gorcsev&quot;. Milyen jó ennek. Nem úgy állt be a légióba, mint ő, egy szál ing, egy darab szappan és egy fésű nélkül...

Sóhajtva kiment az udvarra. De csodálkozva megállt nyomban.

Nahát! Ez a Tintoretto egy tábornokkal beszélget.

3

Ugyanis de Bertin tábornok várta Gorcsevet, amikor kilépett. És mellette Laboux. Autón jöttek, és útközben hevesen vitatkoztak.

- Gorcsev jelentkezett az erődben, arra mérget vehetsz. Telefonon érdeklődtem - állította de Bertin.

- Én meg azt mondom, hogy ő manipulált az autóval. Ilyen ronda, fekete keretes monoklija nincs másnak...

- Ő tegnap este jelentkezett Marseille-ben, tehát nem lehetett ugyanakkor Toulonban.

A fekete keretes monokli ott volt Laboux kezében. Egyik oldalán kis repedés látszott, ahol lepattogzott a celluloid.

A tábornok egy intéssel elejét vette az érkezését jelentő trombitaszónak, és hivatta Gorcsevet, aki nyomban megjelent.

- Maga bolond! - kiáltotta Laboux azonnal - maga megőrült!

- Nagyon helyes - mondta Gorcsev, és kigombolta a zubbonyát. - A raktár mellett van egy kis üres pincehelyiség, ott verekedhetünk.

Laboux-nak felcsillant a szeme, és már vette a kabátját, de a tábornok visszahúzta.

- Elsősorban, fiatalember, azért kerestem fel, hogy megköszönjem a múltkori férfias, bátor közbelépését.

- Igazán nincs mit. Én szeretek verekedni.

- Akkor miért nem tanul meg? - szólt közbe gúnyosan Laboux.

- Gustave! - mondta a tábornok.

- Igazad van. Hagyjuk a verekedést későbbre. Előbb beszélgetünk.

- Nem lenne jobb fordítva? Miért ne verekedjünk előbb?

De Bertin türelmetlenül mondta az egykori meghatalmazott miniszternek:

- Ugyan, hallgass... Ide figyeljen, Gorcsev: kinn volt ön az erődből tegnap este?

- Én?... Nem is tudtam, hogy szabad. Ma este kimegyek.

- Várjon - vágott közbe Laboux. - Ezt a monoklit hol vesztette el?

- Ezt? Egy autótolvaj külsejű egyén elkérte ajándékba. - És visszavette. - De magának nem adom.

De Bertin kezet nyújtott Gorcsevnek.

- Még egyszer köszönöm magának, barátom, és most megparancsolom, mint közlegénynek a tábornoka, hogy semmiféle afférba ne keveredjék monsieur Laboux-val.

De Bertin elsietett.

Gorcsev vidám biztatással kacsintott Laboux-ra, amikor egyedül maradtak:

- Hála Istennek, még nem vagyok felesküdve. Nem tartozom engedelmességgel. Jöjjön a raktárba!

- Várjon, Gorcsev. Beszélni szeretnék magával... Ma este 9-kor a Vieux Portnál, a Cannabière sarkán autó fogja várni.

- Nem mehetek ki innen.

- Egy altiszt jön majd paranccsal, és a városba viszi magát. Az autó reggel Génuában van.

- Anette vezeti ezt az autót, zsebében a szülői beleegyezéssel?

- Maga bolond!

- Erre csak a raktárban felelek.

- Értse meg...

Sikoltásba átmenő üvöltés hasított a levegőbe.

- Bocsánat, de az őrmester sorakozót suttogott - mondta Gorcsev, és elsietett.

Mindenfelől előrohantak az újoncok. Az Oroszlán megállt a sor előtt.

- Emberek! Aki úgy érzi most már, hogy nem szívesen szolgál, annak még egy lehetősége van arra, hogy meggondolja a dolgot. Lépjenek ki az ilyenek.

Vagy tízen kiálltak. Köztük a hentes is, aki szórakozottságának áldozata volt.

- Szóval ti szívesen hazamennétek? Állj elő, te kövér, és felelj. Huszonnégy órán belül a légióban mindenki meggondolhatja a dolgot.

- Igenis, én szívesen visszacsinálnám - szólt őszintén a hentes.

Az Oroszlán a szakaszvezetőhöz fordult.

- Na!... Hát jelölje meg őket egy csillaggal a névsorban. Ezek megbízhatatlanok. A szaharai Agadirba kerülnek a holnapi transzporttal... A többi ma este indul Oranba!

A hentes levegőért kapkodott.

- Mi az, maga dagadt?! Mit hápog? Tán nincs rendben valami?!

- Azt... mondta, őrmester úr, hogy huszonnégy óráig... mindenki meggondolhatja magát...

- Na és? Tán visszavontam? Tudja mit: még holnap is meggondolhatja magát mindenki. De visszalépni nem lehet. Az biztos! Rompez, banda.

Gorcsev gyorsan írni kezdett valamit egy papírra, odaadta az egyik legénynek, azután visszatért Labouxhoz, aki türelmesen várt rá.

- Én csak tréfáltam, amikor a leányom kezét odaígértem - erélyeskedett az atya.

- Ha ezt meri majd mondani, amikor visszatérek néhány esztendei szolgálat után, lelövöm mint a kutyát, és az esküdtszék igen enyhén fogja elbírálni, ha közlöm az előzményeket. A tisztességes úri társadalom pedig felment, és ön egyetlen túlvilági kaszinóban sem lehet tag!

- Bolond tacskó!

- Nagyon helyes! Gyerünk a raktárba! Velem úgysem megy semmire.

- Gyerünk...

A raktárban sok civil volt, tehát senkinek sem tűnt fel, amikor besurrantak az egyik szomszédos, üres helyiségbe...

...Tíz perc múlva ismét visszatért Gorcsev, karján az alélt Laboux-val, aki közben elhagyta valahol a fél kiskabátját.

- Mi az? - kérdezte az őrvezető.

- Ez az illető hirtelen hanyatt esett.

- Hol ütötte meg magát?

- A fülem mögött. De én pontosan állcsúcson találtam.

A tábornok, úgy látszik, ismerte Labouxt, mert nem szólt semmit, amikor a volt excellenciás kék szemgödörrel és fél zakóban beült melléje az autóba.

- Hajthatatlan - mondta Laboux, miközben Nizza felé robogtak.

- Ide nézz... A kerítésen dobták át az imént egy kővel - mondta de Bertin, és átadott egy levelet.

        Tábornok úr!

        Alázatosan jelentem, hogy egy Laboux nevű veszélyes egyén, aki ezenfelül leendő apósom, a légióból való szökésre csábított. Szerepel terveiben egy altiszt is, aki este paranccsal értem jön. Ebből arra következtetek, hogy más magas rangú katonai személy is részt vesz az összeesküvésben. Kérem bejelentésemet nyomban kivizsgálni, hogy a bűnösöket elérje az igazságszolgáltatás sújtó karja.

        Tábornok úrnak kész híve:

        Gorcsev Iván
        közlegény

- Példátlan szemtelen! - dühösködött a tábornok.

Laboux bedagadt fél szájjal mosolygott.

- Azért... ha előbb ismerem... Az ördög tudja...

- Jobb vőnek tartanád, mint eleinte!

- Azt elhiszem. Mindig verekednénk!

 
IX. FEJEZET

1

Gorcsev Iván éppen elhatározta, hogy a kantinba megy sört inni, amikor a nevét kiáltották.

Egy harcsabajuszú őrmester állt az udvar közepén.

A fiatalember odasietett: - Parancs!

- Nálam egy azonos nevű legény szolgál, aki részegen kivonult ma szakaszával és behajózták.

&quot;Ez Cortot lehet csak&quot; - gondolta Gorcsev.

- Őrmester úr Hector Potiuo?

- Mi?... Hm... igen. Tán beszélt valamit az a fickó?! Biztos hazudott.

- Könnyen lehet.

- Mit mondott?

- Hogy az őrmester úr nagyon okos és nagyon jellemes ember.

- No... olykor azért nem lódít... Úgy tudom, tévedésből átadták magának az ő poggyászát, amit itt felejtett.

- Igenis. Az ágyam felett van. Egy kis fadoboz, átkötve. Hová küldjem?

- Sehová. Én csak holnap reggel utazom, mert nem vagyok kísérő altiszt. És elviszem neki... Csak hagyja az ágya felett.

Hector Potiou elment. Gorcsev meg a kantinba sietett, ahová egy melléképület boltíves, sötét folyosóján keresztül jutott el az ember. A homályban jövő-menő légionáriusok taszigálták egymást és zajongtak.

- Vigyázz az útból - mondta valaki Gorcsevnek, és eltolta kissé.

- Ne lökdöss, hé! - Jól oldalba taszította az illetőt, és tovább akart sietni, de a másik hörögve megragadta.

- Te pimasz fic...

Többet nem mondhatott, mert Gorcsev is nyakon fogta.

- Most megfojtlak, te kabóca!

Hogy miért mondta éppen a kabóca szót, ez egyike a titokzatos megnyilatkozásoknak, amelyek az ember ösztöneiből törnek fel váratlanul. A jövő-menő bakák nagyot röhögtek, mert a szó tetszett, és a kabócának nevezett egyén nem felelhetett, mert ilyesmihez bizonyos mennyiségű levegő szükséges a gégéjében, és ezt pillanatnyilag kiszorította Gorcsev kemény keze. Közvetlenül mielőtt megfulladt volna, az újonc elengedte. A haldokló egyén hirtelen megélénkült: - Ki vagy?

- Újonc vagyok, te kabóca!

- Közlegény! Nevezze meg magát! - süvöltötte a kabócának nevezett, és hangjának öblösségétől rezgett a boltozat, mintha Sámson rázta volna meg valamelyik oszlopát a sötétben...

Mindenkiben meghűlt a vér!

Verdier őrmester, az Oroszlán volt, akit a fiatalember inzultált! Ezt nevezte kabócának a szerencsétlen ifjú... De hát vaksötét volt... Honnan tudja?

- Gorcsev Iván! Szolgálatára!

- Ezért felelni fog!

- Amíg nem vagyok felesküdve, nem követhetek el katonai bűncselekményt. Különben pedig nem tudtam, hogy az őrmester úrral találkoztam a sötétben...

- Nom du nom!... Szóval te katonai büntetőjogász vagy... Na jó!... Majd megtanulod, mi a különbség az Oroszlán és a kabóca között... Ha feleskettek.

És elsietett.

&quot;Hm. Ez jó! kezdődik...&quot; - gondolta Gorcsev. Káplár Gent a &quot;húgocska&quot; és a keresztanya közötti ügyre fog világosságot deríteni, míg az őrmester egy kabóca és egy Oroszlán között mutatkozó eltérésre hívja majd fel a figyelmét...

No, mindegy... Majd csak lesz valahogy. Az udvaron, legnagyobb meglepetésére Vanek urat pillantotta meg, amint egy kifeszített esernyő árnyékában nyitott újságjába mélyedt és aludt.

Gorcsev felrázta.

- Halló! Vanek úr!

- Hol mászkált? Már tíz perce keresem. Sikerült látogatást kieszközölnöm, mert sajnos azon az alapon, hogy titkár vagyok, nem engedtek be. Sőt.

- Most mondja el a telefonálás eredményét.

- Kielégítő.

- Amennyiben?

- Megállapítottam teljes biztonsággal, hogy ön nem tudja jól az illető művésznő nevét. A marseille-i telefon-előfizetők között nincs nyilvántartva egyetlen Anjou Lolette sem!

- Miii?

- Találtam egy Aragones Pauline-t, aki alapítványi hölgy, de ez nem ismeri önt, azonfelül hetvenéves és nem filmszínésznő. Felhívtam továbbá Mimi Albouxrier-t, ez sem ismeri, de azt mondta, hogy hajlandó megismerkedni önnel, este Clichyben van. Ezután mindössze egy név volt valószínű: felhívtam Zwillinger Lolát, mert gondoltam, hogy az Anjou név csak nyelvbotlás volt. De ez a hölgy sem ismeri önt, legalábbis ma már letagadja, és sajnos csak cirkuszban dolgozott trapézen, de ennek nyolc éve. Azt hiszem, alapos munkát végeztem.

- Igen - felelte Gorcsev, és nagyon szomorú volt.

- Az a baj - folytatta Vanek úr, - hogy önnek nem jó az emlékezőtehetsége.

- Biztos abban, hogy nem ön felejtette el, amit mondtam?

- Uram - válaszolt legyintve -, ha én valamit megjegyzek, az holtbiztos! Állandóan úgy marad előttem a név, mintha rányomtatták volna az agyamra, ahogy ezt a nevet itt látja az újság első oldalán: &quot;Anette Laboux.&quot;

...Máris kikapta Vanek úr kezéből a lapot, és elhűlten olvasta a címoldalon:

MA DÉLBEN ELRABOLTÁK EGY NIZZAI VILLÁBÓL ANETTE LABOUX-T

2

Amikor hazaért Marseille-ből a tábornok és Laboux, a ház látszólag olyan volt, mint egyébként. Parker, a néger sofőr, kinyitotta előttük a kertkaput, és Anette kutyája, egy nagy fehér agár, felugrált az érkezőkre.

De vinnyog!

Ezt azonban nem vették észre. A szalonba érve, éppen beszélgetni kezdtek, amikor halk nyögést hallottak a pohárszék felől. Laboux meg sem lepődött, amikor az egyik széles fiókban Andrét pillantotta meg, összekötözve.

- Itt még nem fordultam elő - szólt nyögve a lakáj, amikor megszabadult.

- Mi az?! Mi történt?

- Leütöttek - mondta lihegve.

- Rosszul van?

- Alig. Az ember lassan megszokja...

Néhány perc múlva már mindent tudtak. Egy levél volt Anette szobájában.

        Leányát elraboltuk. Ha este tizenegy órára nincs az autó változatlan állapotban a nizza-cannes-i országúton, ahol egy park mellett északra is elágazik az út, úgy megölöm a leányát. Mindazok nevében, akiket kirabolt, tartozom ezzel a bosszúval. Hiszi-e, vagy sem, mellékes.

        B. L.

Laboux komoran meredt maga elé:

- Most mi lesz?...

- Értesítjük a rendőrséget.

- Azt hiszed, hogy olyan emberek, mint Portenif és társai, nem váltják be fenyegetésüket, ha feljelentést teszünk?

- De hát?... mit akarsz?...

- Az aranyat... odaadjuk...

- Eddig ők csak hiszik, hogy raboltunk, de ha odaadod az aranyat, akkor a vád igaz lesz.

- De Anette - suttogta a mindig nyugodt, szikár, kemény ember, most az egyszer remegő szájjal. - Odaadjuk az aranyat, Auguste.

- Nem a mienk.

- Akkor is. Ami vagyonom van, azzal kártalanítom Ifiriz urát, és még a többit is visszafizetem lassan... Ha kell, életem végéig nyögni fogom...

Amikor a kertbe értek, egy rendőrcsapat ugrott le a riadókocsiról.

- Ki hívta magukat?

- Valaki telefonált, hogy a kisasszonyt elrabolták.

- Nem szükséges tudomásul venni. Kérem - mondta a tábornok -, vezényelje vissza az embereit.

Laboux a házba sietett.

- André! Ki telefonált innen?

- Én... Hallottam, hogy a kisasszonyt...

- Leütlek!

- Rendben van. De ha megkérhetem, sir, ne tegyen semmiféle bútor belsejébe, vagy alája. Érthetetlen eljárás szerintem.

- Ökör.

Laboux elrohant a tábornokkal. A kék Alfa Romeóba ültek, de nem Parker vezetett.

...Este kilenckor Anette otthon volt, és az autó, jóformán színaranyból, Lingeström és társai birtokába került.

3

A leány néhány órát töltött csak a gazemberek fogságában. Nem panaszkodhatott a bánásmódra. Egy Cannes környéki villába hurcolták. Ott Lingeström várta, és még néhány ember. A báró rideg volt, de udvarias.

- Kedves Anette - mondta szokott diplomatikus módján. - Ha viszonozta volna érzelmeimet, akkor nem kerül sor arra, hogy ilyen módon erőszakoljam ki jogos örökrészemet.

- Ugyan kérem - felelte Anette dühösen -, ön zsaroló! Gonosztevő!

- Én jogos tulajdonomat kérem az ön apjától!

- Az én apám soha, senkivel sem követett el jogtalanságot!

- Parancsoljon - mondta Lingeström, és egy levelet tett eléje:

        Alulírottak Ifirizből tízmillió font értékű aranyat viszünk magunkkal. Megállapodtunk abban, hogy amennyiben valamelyikünk meghalna, úgy részét a többi bajtárs örökli.

        192.. Abudir oázisban. Ifiriz.

        Báró Lingeström, Portenif, Laboux, Latourette, Van Diren és Hurine légionáriusok.

Felismerte az apja aláírását. Kétségtelen, hogy valódi!

- Ez nem bizonyít semmit.

- Tessék!

Egy rongyos, sárgult levelet tett a leány elé. Reszketősen írt, primitív írás volt:

        Fiam!

        Rövidesen meghalok... Borzasztóan bánnak itt a foglyokkal, és gyengülök egyre. Elküldöm ezt az okiratot. Gustave Laboux-val együtt harcoltunk mint légionáriusok, Ifirizben. A király elesett, és a légionáriusok a gyermek trónörökössel és néhány bennszülött vezérrel elmenekültek. Velük volt a király vagyona is, az államkincstár. Laboux sebesült volt. Őt hordágyon vittük. Kegyetlen és vad dolog az élet ott lenn. Mit szépítsem? Elhatároztuk, hogy leöljük a bennszülött vezéreket és a pénzt elraboljuk. A dzsungelben voltunk. Terv szerint történt minden. Az aranyat megkaparintottuk. A sebesült Laboux-t magunkkal vittük és szerencsésen elmenekültünk. Ez a Laboux, miután elrejtettük az aranyat és Kufra oázisba értünk, egy de Bertin nevű századossal összejátszott. De Bertin katonái elfogtak bennünket és szemünk láttára, ő meg Laboux, ketten, kiásták a király vagyonát... Laboux tudta, hogy mit csinál. Ugyanis, ha szólunk valakinek az aranyról, akkor felkötnek a legyilkolt bennszülöttekért. Ő aznap elmenekült. Bennünket mint szökevényeket elfogtak és elítéltek... Azóta Laboux és de Bertin karriert csináltak, én meg itt halódom Columb-Bécharban, és azt hiszem, Portenif is él még valahol. Állj bosszút, fiam, próbáld visszaszerezni, ami téged illet...

        Báró Kurt Lingeström
        Columb-Béchar, Compagnie Discipline

Anette dermedten nézte a levelet.

- És ön szerint hol a pénz? - kérdezte a bárótól.

- Az Alfa Romeo kocsi szinte tiszta tizennégy karátos arany...

Most értette... Miért nem fogja eléggé a fék... Miért nem megy gyorsan, miért fogyaszt több üzemanyagot: nehéz a kocsi az arany súlya miatt.

Este Anette Laboux otthon volt. És a tizennégy karátos autó Lingeström és társai birtokában.

4

Végül az apa megszólalt:

- Azt hiszem, öregem, a te katonai becsületed is megkívánja, hogy Anette-nek elmondjak mindent.

- Igen... - bólintott de Bertin. - Anette tudni fogja, hogy hallgatnia kell.

- Nézd, leányom, ezek is okmányok...

A pénzszekrényhez ment, és előkeresett egy régi bőrtárcát. Néhány írást vett ki belőle, és odaadta Anette-nek.

        Gustave Laboux-t a mai napon paranccsal Oranba küldjük, ahol jelentkezik a vezérkar D. osztályánál.

Egy másik parancs:

        Gustave Laboux-t a mai napon paranccsal Oranba küldjük. Mint katonaszökevény jelentkezik Ifiriz uralkodójánál, Mala Padannál, és felajánlja szolgálatait a lázadók ellen. Titkos összeköttetést tart fenn az Abudirban állomásozó vezérkari századossal, de Bertinnel, aki további instrukciókat közvetít. Kelt stb...

Anette örömében sírni kezdett. Azután összecsókolta az édesapját.

- Milyen boldog vagyok... Én... én már azt hittem, hogy te... mégis tettél valamit...

- Engem ezért a lopásért tüntettek ki a meghatalmazott miniszteri megbízatással - mondta Laboux. - Vállalni kellett még a rablás csúf látszatát is, mert Franciaország nem keveredhetett az ügybe.

- Miféle ügybe...

- Mala Padan, Ifiriz franciabarát uralkodója ellen lázadást szított egy Dizard nevű portugál. A gyarmati status quo megsértése lett volna, ha valamelyik nagyhatalom nyíltan közbelép. Viszont Mala Padan franciabarát néger király volt. A rejtélyes ügynek ez a nyitja!

- Mondd el Anette-nek a többit is - szólt közbe de Bertin -, ha már ennyit tud.

Laboux, akit az események kissé megviseltek, felhajtott egy pohár konyakot.

- Hát figyelj, Anette. Mint külügyminiszteri tisztviselőt kineveztek Mala Padan mellé diplomáciai tanácsadónak. Amikor elkezdődtek Ifirizben a zavarok, azt a bizalmas utasítást kaptam, hogy szervezzek a hivatalos francia körök tudomása nélkül önkénteseket Ifiriz hadserege számára. Ekkor beléptem a légióba, és mint közlegény szolgáltam. - Csillogni kezdett a szeme. - Kemény hónapok voltak, de sohasem felejtem el!...

Anette arca elborult. Egy másodpercre megülte őket ugyanaz a gondolat.

Gorcsev már több órája útban van Afrika felé, a tengeren.

- Hosszú ideig - folytatta sóhajtva Laboux - sorra jártam a helyőrségeket, és pénzzel, mesékkel, Abudir oázisába csábítottam a katonaszökevényeket. Abudir a határon van, és a nem túlságosan éber francia határőrségen könnyen átszöktek a katonák. Az utolsó csoporttal magam is átmentem. Ezek között volt a lezüllött Lingeström báró is, ennek az alaknak az apja. Dizard forradalma egy áruló miatt győzedelmeskedett. Mala Padant megölték, de Abe Padan, a tizenötéves trónörökös és néhány hűséges törzsfő egy kis csapat légionáriussal együtt menekült. Elhozták az ország aranykészletét, és velük voltam én is, súlyos sebbel. A többit tudod, Lingeström és társai, közöttük ez a Portenif is, leölték a törzsfőt. Az egyik főnök elmenekült a tizenötéves Abe Padan trónörökössel. Én sebesülten, tehetetlenül, mit tehettem? Látszólag velük tartottam. Abudirban, ahol de Bertin titokban együttműködött velem, valamennyit elfogták. Azután úgy tettünk, mintha de Bertin meg én, ketten ellopnánk az aranyat. Mert ha beszolgáltatjuk, úgy a Francia Köztársaság köteles kiadni az új államfőnek, Dizardnak. Engem visszahelyeztek a diplomáciai szolgálatba, és az ügy elaludt. Az arany és a trónörökös eltűntek. Közben Abe Padan húszéves lett... Elrejtve élt Marokkóban, és igen jó nevelésben részesült. Elérkezett a leszámolás Dizarddal, a bitorlóval. Ehhez elsősorban az arany kellett volna, amit ketten őriztünk...

- És... hogy került az autóba... az arany? - kérdezte Anette.

- Ilyen mennyiségű aranyat titokban szállítani igen komplikált. Átvinni innen Afrikába, a határőrségen keresztül Ifirizbe, nagy feladat. Így adódott az idea: egy autó alkatrészeibe belekovácsolni a kincset. Egy haditechnikai mérnök, Goulain százados személyesen végezte a munkát, két tisztjével.

- Minden kitűnő lett volna - mondta de Bertin -, ha nem jön ez a Lingeström.

- Az ördög küldte! - bólintott rá Laboux dühösen, és felhajtott egy pohár italt. - Az apja megírta azt az átkozott levelet... És egy napon beállított hozzám ez az alak. Jobb embernek látszott. Az igazságot nem mondhattam el, és a botrány, különösen most, rossz lett volna... Hát megígértem neki, hogy a lopott aranyból kárpótolom. Adtam neki valamit a magaméból, és...

- És fecsegtél előtte! - kiáltott de Bertin. Laboux fülig pirult.

- Eh! Hát olyan nehéz egy úriembernek elviselni azt a látszatot, hogy tolvaj!

- És... - mondta Anette - az autót... Odaadtad... Énértem...

Hallgattak.

- Hát - szólalt meg végül Laboux. - Egy baráti néger országgal kevesebb lesz a francia gyarmatok közelében. A tizennégy karátos autó aranya arra kellett volna, hogy Abe Padan felfegyverezze a királyhű törzseket.

Ismét csend volt. Végül Anette bátortalanul megjegyezte:

- És... mi van Gorcsevvel?

De Bertin először Laboux-ra nézett.

- Beszéltem egy kapitánnyal - szólt aztán -, Pierre Boussier-nek hívják, referens a hadügyben...

- Megnézte a törzslapot. - Gorcsev éjjel jelentkezett Nizzában, és még tegnap elindult Oran felé.

Laboux egy szó ellenvetést sem tett... Még mindig csak a szőnyeget nézte. Nem volt oka rá, hogy kifogásolja de Bertin eljárását. Ő ugyanis kétezer frankot adott Dauville tiszthelyettesének, aki Hector Potiou mellett, mint kiképző altiszt utazott Oranba, hogy értesítse időnként Gorcsev sorsáról.

- Istenem - mondta Anette -, most az én lelkiismeretemet terheli, hogy az autó nincs...

De Bertin erőltetett vidámsággal felelt.

- Eh! Majd csak talál valami más módot a magas diplomácia, hogy eljárjon Dizard ellen! Gyerekek! Menjünk ki, mert az idegeink nem bírják!

- Én nem megyek sehová! Gorcsev sem mehet... - mondta csökönyösen.

- Csend! Amíg én itt vagyok, addig nyugodt lehetsz! Pierre Boussier megígérte, hogy afrikai útja során gondol Gorcsevre. Boussier kapitány mint hadügyi referens járja Afrikát, és két hét múlva Oranban lesz. Azt mondhatom Gorcsevről, hogy igen közel áll hozzám. Ha azonnal velünk jössz a Negrescóba, akkor egy lapot is írok neki.

- Jövök, jövök...

Laboux még mindig nem szólt. Gorcsev tragikus ostobasága aránylag nagy súllyal nehezedett a lelkiismeretére.

- Hej, André! - kiáltotta a tábornok, és tapsolt. - Elég volt a búsulásból, gyerekek!

André belépett. Szemén a daganat egy-két opálszínű és lapis-lazuli árnyalattal gazdagodott, viszont maga a szem olyan keskeny lett, mint egy ceruzavonás. Laboux szokása szerint intézkedett:

- Az autó készüljön... - Elharapta a többit. Az autó! Hol van az már. Sóhajtott.

- Telefonáljon - mondta a tábornok -, hogy taxit küldjenek.

- Igenis. - A küszöbről visszafordult. - Parker vigye a garázsba a kocsit?

- Eh! Értse meg - szólt rá Laboux. - Az Alfa Romeót eladtam. Az új gazdájánál van...

- Uram! Sir Gorcsev elég kíméletes vagy szórakozott volt, amikor leütött, mert nem vakított meg teljesen, és így nyugodtan állíthatom, hogy a kocsi itt áll a kapuban. Mind az egy szememmel láttam...

Lerohantak. ..

A tábornok lépett ki elsőnek a kapun, és visszahőkölt. Anette felsikoltott. Laboux kimeresztette a szemét... - Mi??!

Az autó sértetlenül ott állt a gyalogjáró mentén, csak a hűtője horpadt be kissé, és egy elütött kacsa véres tollai tapadtak a motorházra.

...Valahol a gumipadlón fekete monoklikeret hevert. Egy kis részén lepattogzott a celluloid...

 
X. FEJEZET

1

Vanek úr - mondta Gorcsev, és letette az újságot, amely Anette elrablását hozta hírül. - Ön most titkári feladatának magaslatára lép.

- Eddig nem álltam volna ott? - kérdezte hűvös csodálkozással.

- Helytelenül fejeztem ki magamat. Ön eddig felhői magasságokban tevékenykedett. Most azonban a sztratoszférába kell mennie!

- Szívesen megyek, de tudnom kell a közelebbi címet, mert Marseille-ben nem ismertem ki magamat. Azt hiszem, hogy ez az áruház ott van a pályaudvar környékén, nem?

- Eltalálta!

- Mit hozzak?

- Semmit. Magam intézek mindent. Ugyanis én tudom az újsághírben közölt bűnügy megoldását, tudom, hogy hol van Anette Laboux!

- A telefonkönyvben nincs. Az egyetlen filmszínésznő ez a Zwillinger nevű. Nem lehet, hogy mégis ezzel volt kalandja, csak a hölgy most nem akar tudni önről?

- Lehetséges - hagyta rá lelkesen, mert elhatározta, hogy soha többé nem vitatkozik titkárával. - Én tehát most az ön kilépési engedélyével távozom, ön viszont itt megvár. Itt még senki sem ismer, csak egy hentes...

- Hentes?! Azt ismerem! Nem Krompachnak hívják?

- Zagarosky az illető.

Ment már, mint a karikacsapás! Tudta, hogy mit kell tennie, ha gyorsan végezni akar Vanek úrral.

- Ön négyszáz frankot kap, Vanek úr, ha ma éjszaka egy óráig helyettesít engem. A fő, hogy névsorolvasásnál jelentkezzék. Indulás előtt visszatérek, hogy leváltsam.

- Igazán szívesen, mert polgári személyt ezek nem büntethetnek meg. De nincs semmiféle holmim.

- Nekem van az ágyam felett, a polcomon minden, amire a légióban szüksége lehet.

- Arra a rövid időre csak türelemre van szükségem.

Ha jövőbe lát, úgy ezt bizonyára nem mondja. De mint már a regény más helyén említettem: az embert saját jól felfogott érdekében úgy teremtették meg, hogy ne lásson a jövőbe.

...Tíz perc múlva Gorcsev elhagyta a Fort-St.-Jean-t egy olyan polgári ruhában, amely több személy számára is kényelmes tartózkodási hely lett volna.

E ruhát a titkára viselte nemrégen.

Vanek úr egy diákosan rövid katonanadrágban tűnt elő az átöltözés után, a sapka a feje búbján, és a zubbony könyökig ért. A gombok viszont lepattogzottak róla. Elsősorban megszólított egy ezredest, aki éppen áthaladt az udvaron, és a sapkáját udvarias köszönésre emelte.

- Jó napot, Petrovics vagyok. Kérem, főhadnagy úr, merre van itt a legénységi hálóterem?

Az ezredes pillanatokig azt hitte, hogy a helyőrség fellázadt, és nyomban lemészárolnak mindenkit.

- Ugyanis - folytatta Vanek úr vidáman, és az ezredes egyik kitüntetését nézegette, két ujja között - nem ismerem a járást. Pardon... - Ezt azért tette hozzá, mert véletlenül leszakította az I. osztályú Sasrendet.

- Ki maga? - kérdezte még mindig döbbenten az ezredes.

- Új alkalmazott vagyok a véderőnél, kérem. Nevem Van... Nevem van: ez, hogy Petrovics.

Az ezredes egyszerre úgy elkezdett nevetni, hogy Vanek úr ijedten hátralépett.

- Édes fiam - szólt végre az ősz katona igaz részvéttel -, mondja, az Isten szerelmére, hogy mehetett maga katonának?

- Most nem erről van szó kérem...

- Szedje össze minden akaraterejét igen gyorsan, mert különben szörnyű élete lesz. Nagy dolog az itt, feljebbvalóval beszélni. Álljon egy kicsit katonásan.

- Azt én mind tudom a híradóból, de hát most nincs gyakorlatozás, nem igaz? Mi értelme lenne itt gyerekeskedni?... Nincs egy szál gyufája, főhadnagy úr?

Az ezredes újra visszaesett a nevetésbe. Azután szomorúan rázta fejét.

- Uram atyám! - mondta az ezredes. - Hogy jut eszébe egy ilyennek uniformist húzni... Szívből sajnálom magát! Tudja azt, hogy ha két napig katona lesz, akkor ezért kurtavasat kap, és huszonnégy órás szolgálatot lát el?

Szomorúan megcsóválta a fejét, és továbbment. Vanek úr dühösen nézett utána.

- Ebből tudjam én, hogy hol a hálószoba... No, mindegy... Halló! Káplár úr!

Az őrmesterre kiabált. Verdier-re. Az Oroszlán úgy fordult meg, mint a villám.

- Ki vagy?

- Petrovics.

- Hazug pimasz! A P. betűs újoncokat még nem öltöztették be. No, de elég, a számod: 27...

- Kérem, most nem erről van szó - türelmetlenkedett Vanek úr -, minek állandóan ezeket csinálni?!...

Az Oroszlán megtalálta egy lajstromban a 27-es nevét, és ebből az alkalomból élete fényordítását hallatta.

- Segítség! - kiáltotta ijedten Vanek úr.

- Gorcsev! Te Gorcsev vagy!!

- Na és? Nem ezt mondtam?...

Az Oroszlán mosolygott. - Én a kabóca vagyok - szólt jelentős hangsúllyal.

- Örvendek, Vanek. Mondja, Kapocsi úr, hol itt a hálóterem, és hogy gyújthat rá az ember?

Az Oroszlán nem ölte meg. Sőt! Szolgálatkész mosollyal elővette az öngyújtóját és tüzet adott, azután karon fogta Vanekot.

- Magam vezetem a hálóterembe. Parancsoljon. Önnel udvariasan kell bánni! Hiszen még nem tette le az esküt. Ugyebár?

- Ez ráér, ha most nincs idejük... Igazán nem égett a körmömre.

- Én viszont alig várom... Parancsoljon... - mutatott az ajtóra. - Csak ön után.

Egy öreg légionista a közelben elfedte az arcát a félelmetes látvány elől.

- Ön nagyon kedves altiszt - csevegett Vanek. - Tudja, a regényírók annyi hülyeséget terjesztenek a légióról, hogy igazán elmondhatom: kellemesen csalódtam.

A hentes éppen akkor hurcolkodott. Áttették a megbízhatatlanokhoz innen. Nagy sárga bőröndöt cipelt, és beleütközött Vanek úrba. A titkár nem is sejtette, hogy ez a bőrönd Gorcsevé volt.

Vanek úr végigdőlt egy ágyon és aludt. Nagyon ideges lett, amikor egy ragyás képű breton ledobta a földre szó nélkül. Alkonyodott. Kissé szerette volna, ha Gorcsev jön már.

Azután megszólalt a kürt.

Sorakozó!

Az udvarra siettek. Vanek úr velük. Névsorolvasás... .

Gent káplár egy ívről mondta a neveket. Közben odajön Verdier őrmester. Csendben hangzanak a nevek, sorban. Egyszer csak kilép Vanek úr, és megfogja a káplár karját:

- Bocsánat, hogy félbeszakítom, nem kerestek engem itt az imént?

Halálos szünet. De mielőtt Gent megölhette volna, az Oroszlán nyájas mosollyal fordult az újonc felé.

- Nem... kedves Gorcsev, nem keresték. Mi a teendő, ha keresik?

- Gorcsev! - Gent, eddig hiába törte a fejét azon, hogy mi annak a neve, aki a &quot;húgocskáról&quot; és a keresztanyjáról magyarázott: nem jutott eszébe. Ez az!

- Igen! Ő a Gorcsev - mosolygott az Oroszlán -, és beszéljen vele szépen, Gent, mert nem tette le az esküt, tehát katonai törvényeink szerint nem vonatkoztatható rá a szolgálati szabályzat...

A káplár megértően bólintott, azután tovább olvasta a neveket. De Vanek úr még egyszer megfogta a karját:

- Bocsánat, de ha esetleg keresni fognak...

- Csend!

Ezt egy hadnagy mondta, aki éppen odalépett.

- Kérem, szakaszvezető úr...

- Újonc! Maga idióta! Miféle szemtelenség ez? Ha katona nem is volt még, azért gyerekszobája lehetett!

Valamit mormogott, de csendben maradt. Névsorolvasás után azt mondta az őrmester:

- Akik a megbízhatatlanok közé tartoznak, azok menjenek a négyes számú kaszárnya-épületbe. A többi készüljön, tizenegy órakor indulunk. Elmehetnek!

Vanek úr a kapuhoz sietett, és a nyakát nyújtogatta a rácsok közeit kerülgetve.

- Menjen innen - mondta a napos káplár.

- Jó, jó. Nem harapom le a kaput. Itt mindenki ideges állandóan.

- Hordja el magát!

- Hallottam! Nem vagyok süket. Maga itt a portás szolgálatos?... Kérem, ha keresnének, én Petrovics vagyok...

- Pusztuljon, mert vasra veretem!

- Veretni is lehet a katonákat?... Szép kis rend, mondhatom.

És ment a hálóhelyre. A hentes már elhurcolkodott a megbízhatatlanokkal, és hogy ez a beosztása mennyire indokolt volt, azt mi sem bizonyítja jobban, mint Gorcsev gyönyörű és jól felszerelt bőröndje, melyet egyszerűen ellopott. De a fadobozt, amelyre Cortot ráírta, hogy Gorcsev Iván, és átkötötte spárgával, azt otthagyta.

Viszont Vanek úr, aki csak annyit tudott, hogy légionáriusok számára felszerelt poggyásza van az ágya felett, kissé meglepődött, amikor mindössze egy névvel megjelölt szivardobozra bukkant. Ebben lenne minden, ami egy légionáriusnak kell? Nem tévedett megint ez a Petrovics?

Valaki megszólalt mellette.

- Még be sem mutatkozhattam: nevem Würfli Fedor, tánc- és illemtanár.

- Örvendek. Van... van itt valaki, aki szintén Fedor. Nevem Petrovics.

- Nem Gorcsev az álneve?

- Nem. Petrovics az álnevem. Gorcsev az igazi.

- És Tintoretto?

- Mit kér?

- Mondom, Tintoretto.

Vanek úr egy ideig tanácstalanul pislogott.

- Ön olasz?

- Svájci vagyok.

- Sajnos nem tudok svájciul... - Levette a szivardobozt. - Érdekes ez a kis poggyász - mondta.

Würfli úr elnézően mosolygott.

- Ne feszegessük...

- Nem is kell. Csak elvágom a kötelet, az elég, így... hm. Mondja kérem, ez egy komplett légionáriusfelszerelés?

És elővette a doboz tartalmát: két használt kapca, egy darab spárga, néhány álkulcs, valamint egy dugóhúzó és igen sok szivarvég.

- Lehet - mondta Würfli. - Még nem kaptam meg a felszerelést.

- Minek fontos a sivatagban a dugóhúzó? - tűnődött Vanek úr. - És miért látják el a katonákat álkulccsal meg szivarvéggel?

- Talán a dohány levelét gyógyszerül használják. Ugyanis az afrikai katonák mind skorbutot kapnak.

Vanek úr idegesen kirázta a dobozt.

- Én nem kaptam. Vagy ha igen, akkor ellopták a skorbutomat innét.

Würfli úr kíváncsian nyújtogatta a nyakát.

- A szimbola benne van?

- Mit csináljak? - kérdezte Vanek úr hökkenten.

- Állítsa össze a három darabot.

- Miféle darabot...

- Hát, amit a dobozban tart.

- A szivarvégeket?

- Ne tréfálkozzon, kérem. Csavarja össze a hármat, és fújjon valamit.

- Jó - biztatta egy nyájas idegorvos megnyugtató mosolyával Vanek úr - majd összecsavarom a spárgát a kapcával és fújom... Miért nincs itt önborotva? Halló! Felettes!

Gent káplár jött be, annak kiáltott, és az altisztben felforrt a méreg:

- Ide figyeljen, maga ló... Holnap olyan csodát lát!

- Miért? Mi lesz holnap?

- Holnap esketik! - kiabálta a káplár.

- De kérem, én már nős vagyok!

Ekkor felharsant a trombita.

- Sorakozó! - kiáltotta Gent, és kisietett az udvarra. Vanek úr velük, a fadobozzal. Nyugtalanul nézett szét. Gorcsev nincs sehol!

- Érdekes - mondta Würfli. - Minden művész bogaras.

- Lehetséges.

- A zenészek és a festők is.

- A balett-táncosok és a kőfaragók is. Mondja, nincs más gondja?

Idegesen nézelődött mindenfelé... Nincs itt.

Újabb névsorolvasás következett, azután bevezették őket a kikötőbe, egy hajóhoz. Gorcsev még mindig nem jött. Késő éjszaka volt már. A gőzös sípolt. Egy hidat gurítottak eléjük a hajóról.

- Indulunk - mondta a hadnagy Verdier-nek.

- Nem várhatnánk még egypár percig? - kérdezte a titkár.

- Mars, mert a bolondokházába vitetem.

- Érdekes - mondta idegesen, amikor indultak -, mindenből ilyen nagy ügyet csinálnak... Mintha elszaladna a Szahara, ha nem sietnek úgy...

De fenn volt a hajón... Ott állt a korlátnál. És még remélt, pedig virradt már. Nyugtalanul izgett-mozgott. Mi lesz ebből? Talán jön még, de Gorcsev csak nem jött és a hajó elindult. Ekkor Vanek úrhoz lépett egy matróz:

- Ezt küldte valaki egy félóra előtt. Hogy adjam át a 27-esnek!

Gorcsev írta helyettesének:

        Tisztelt Vanek úr!

        Önhibámon kívül, sajnos nem jöhettem vissza. Oranban leváltom, addig napi kétszáz frank a fizetése, amit holnaptól kezdve nevére elhelyezek egy banknál, és átszármaztatom az elismervényt. Egy kis türelmet kérek. Az ön hálás főnöke, Petrovics

...És a gőzös vitte Afrikába Vanek urat.

2

Gorcsev lesietett Vanek úr különös ruházatában az erődből a Vieux Port-ra, habozás nélkül beült az első magára hagyott autóba, és szokása szerint elkezdte azon nagyszerű túráinak egyikét, amelyek ókori barbár hordák invázióira emlékeztettek a hősünk útját jelző nyomokban.

Sietnie kellett, hogy beváltsa ígéretét, és kiváltsa Vanek urat, aki ott maradt helyette, mint Schiller hőskölteményében egy bizonyos úr, mivel a barátja esküvői meghívásnak tett eleget kivégzése előtt. Teljes sebességgel vezetett, és aránylag szerencsével, mert úgyszólván La Ciotáig kitartott a jó kis Citroen, pedig az kis híján tizenhat kilométer Marseille-től. A halászkikötőben azonban nem volt luxuskocsi, csak teherautók a hajnali zsákmánnyal.

Gorcsev rövidesen úton volt Toulon felé egy fuvar hallal. Az erős, nagy kamion még Grenoble-ban is jól tartotta magát, mindössze a hűtője horpadt be egy lámpaoszlop eltörésétől, és telehintette egy leányiskola növendékeit döglött halakkal, de különben az út intermezzo nélkül múlt el Toulonig, ahol Gorcsev megelégedetten behúzta a kéziféket, és kiszállt egy baromfi-kereskedés kirakatában.

De hát ki tudja az ilyesmit hajszálpontosan kiszámítani? És különben is az vesse Gorcsevre az első követ, aki utoléri. Mert azonnal elfutott. Félórai rohanás után a tömeg nagy része elmaradt, csak nyolc-tíz amatőr hosszútávfutó tartott ki, ezeket bevárta, megverte őket, és egy távoli utcában posztoló rendőrhöz sietett:

- Először arra feleljen, hol lopta ezt a ruhát?!

Gorcsev ruhája többeknek is feltűnt, és ezek körülállták őket.

- Jöjjön csak a rendőrségre... Szép kis alak!

- Én a Texas vendéglő-t keresem...

Erre a védekezésre kis híján meglincselték.

A rendőr vezette, és Gorcsev aggódva gondolt Anette-re, nem is szólva Vanek úrról, aki mint Schiller valószínűtlen hőse, túszként várja, és bizonyára marhaságokat követ el.

Szerencsére egy viadukt lépcsőjéhez értek, és innen lelökhette a rendőrt három útburkoló munkásra, úgyhogy tovább nem jutott. Gyönyörű stílusban, nyílsebesen futott, előredőlt felsőtesttel. Ez az egyéni futóstílusa mindig számos követőre talált, de nem érték utol. Gorcsev rövidesen kiért a rakpartra, és elmaradt mögötte valamennyi üldöző.

Istenem, uram! Hát már sohasem fogja megtudni, hol van a Texas vendéglő.

Vagy hat ember beszélgetett egy csoportban. Tán ha ezek között letérdel, vagy revolvert fog rájuk, megtudja végre, hogy hol van a Texas vendéglő.

- Halló! Hisz ez az én fiatal matrózom... Mit keres ebben a ruhában?

Privát Elek volt!

- Jó napot, uram. Örülök, hogy látom - felelte ijedten.

- Ki ez a kölyök? - kérdezte egy feltűnően rabló külsejű egyén.

- Zöldfülű, aki a vesztébe rohan. Védelmembe vettem, mert az ember annyi rosszat tesz, hogy jólesik néha leírni valamit a számadásból. Hová szökött a múltkor, maga taknyos?

- Féltem magától, uram - felelte gyerekes szerénységgel Gorcsev.

Ezen jót nevettek, tetszett nekik a kedves arcú, gyámoltalan fiú, és egy Drugics nevű szófukar útonálló barátságosan vállon veregette, hogy Gorcsevnek kiesett az óra a zsebéből.

Nyomban rokonszenvesnek találták, és ez lett a veszte.

- Most már maradj nyugodtan velem. Én nem bántalak, te kis gyáva - nyugtatta meg Privát Elek.

- Úgy illik, hogy mi is tegyünk valami jót, hogy védjünk és gyámolítsunk egy gyengét, mert ezt mégiscsak betudják nekünk tárgyalás előtt a túlvilági tényállásunkba.

- Mivé lenne magában az ilyen kölyök a kikötőben - mondta jólelkűen egy Jázmin nevű kerékpártolvaj, és a Drugics nevű hallgatag ember vállon veregette a fiút, biztatólag, hogy kiesett a zsebéből egy fél tucat töltőtoll meg néhány autóalkatrész.

- Beléptem a légióba - mondta, hogy megszabaduljon tőlük. - Este jelentkezni kell.

Privát Elek felhördült:

- Mit mesélsz? Megőrültél?!

- Dehogy jelentkezel! Szegény fiú!

- Tisztára bolond!... Hisz az a pokol - kiáltozták mind.

- Engedjenek, drága uraim!... Könyörgöm... Jelentkeznem kell. - Futni akart, de elgáncsolták, és Drugics, a szófukar útonálló fejbe ütötte egy létrával, hogy elájult.

3

Amikor magához tért, egy széken ült, kis, dohos helyiségben, mellette Privát Elek a hallgatag Drugiccsal és Jázminnal iddogált.

Szent Isten, hány óra lehet?

- Na, te taknyos! Felébredtél? - kérdezte Jázmin, a kerékpártolvaj, aki nehezen és raccsolva beszélt, mint a finnyás főurak, de ez attól volt, mert tavaly egy civódásból kifolyólag betörték a fél állkapcsát.

- Hallja, ez nem valami finom eljárás! - fakadt ki Gorcsev.

- Majd épp tőled tanulok eljárni. Mi?! Ezentúl a gondjaimba veszlek... Ha akarod, ha nem, megvédünk! Ilyen egy kis hülye!

- És meddig akarnak itt fogva tartani?

- Amíg megjön az eszed!

Meleg volt a fülledt kis szobában.

Elannyira, hogy a hallgatag Drugics felhajtott egy fél liter bort.

- De én nem akarok elrejtőzni. Hagyjanak...

- Tudod-e, hogyha sokat beszélsz, itt, ebben a szobában egy évig is fogva tarthatunk?

- Miért? Ez itt a rablók börtöne, ahová a tisztességeseket zárják büntetésből?

- Nem! Mert csak egy kijárása van, és azt őrzik.

- Miféle helyiség ez?

- A Texas vendéglő!

Végre! Még most sem tudja, hol van, de az biztos, hogy a célnál.

- Ugye elámulsz?... Itt tanyázik a Mester bandája, szövetkezetünk. Ez a különhelyiség az övé. Ma este még 40.000 frank üti a markunkat, amiből te is kapsz kétezer frankot.

- Feltéve - mondta Jázmin -, ha sikerül azt az alakot megkötözve elhozni ebbe a szobába.

- Nem vitás. A Halacska sohasem téved - felelte Privát Elek. - És ha egyszer itt van, akkor végzünk vele! - fejezte be Privát Elek kezének egy jelentős mozdulatával.

- Kit fognak megölni?... - érdeklődött a fiú.

- Gorcsev Ivánt.

- Hát még él? - kérdezte ámultan az orosz.

- Igen! De ez nem fog vele előfordulni többé! Elég volt! Gyerünk, fiúk.

- Úgy van. Fel kell rakni az autót a Gyanús Cápá-ra!

Drugics, aki hallgatag volt, szorosabbra húzta a kötelet, amit övnek használt, és elmentek. Privát Elek visszaszólt:

- Szökéssel ne próbálkozz, az őrök senkit sem engednek ki a folyosó végén, aki nem valami ismerős egyén kíséretében távozik.

És Anette?! Mi van Anette-tel? Hiszen elrabolták. De kicsoda? Senki más, mint az a kövér alak és a Portenif nevű lompos egyén, továbbá Lingeström, akit agyonüt legközelebb. Nagy Isten! És Vanek!

Ahogy ideért gondolataiban, máris megjelent a Portenif nevű egyén, aki lompos volt, és ez a kifejezés irodalmilag enyhített jelző esetünkben a bandita elhanyagoltságának jellemzésére. Ezenfelül teljesen részeg volt.

Közömbösen nézett Gorcsevre. Ő nem látta az oroszt a sötétben, amikor a tábornok ellen támadást kísérelt meg. Csak azt tudta, amit Privát Elek most röviden közölt vele az ivóban: egy kedves zöldfülűt védelmébe vett a banda, mert belépett a légióba.

- A Mester dühös lesz, hogy idehozták a rejtekhelyre - vélte Portenif, és ettől nem tágított, dacára Privát Elek zavaros elméletének a mennyei tényállásról és egyebekről.

- Ezek hülyeségek - felelte legyintve, de annyira részeg volt, hogy nem vitatkozott, hanem bement a rejtekhelyre.

- Na, elfogták? - kérdezte Gorcsev.

- Kicsodát? - érdeklődött bágyadtan.

- Hát a Gorcsevet.

- Igen! Már hozzák...

Mi?! Őt elfogták?...

- Iszogatott a gazember gondtalanul, és a Halacska négy emberrel rajtaütött...

Csuklott, leroskadt és szemhéjai fáradtan húzódtak. Elfogták volna őt iszogatás közben, és nem tud róla?...

- Mit csinált ez a Gorcsev?

- Pimasz gazember. Valószínűleg egy ellenséges banda embere. De ha így ül majd itt, mint maga, akkor, egyenként szedem ki a szemeit a zsebkésemmel.

- Miért akar bíbelődni minden szemmel külön? Ki velük egyszerre.

- Ne szemtelenkedjék, maga tacskó - mondta, és leült, mert olyan részeg volt, hogy nem bírt a lábán állni. Bort töltött, és felhajtotta. - Ha egyszer... - megfogta lomhán Gorcsev nyakát - így a kezemben lesz a torka, hát akkor... a legszebb napom eljött!

- Kár, hogy a kézenfekvő nyak csak az enyém.

- Kész szerencse, hogy nem sikerült neki áthúzni a terveinket. Mert azóta megszereztük a leányt, és becseréltük... annál a piszok Laboux-nál az autóra, és... az autót... elrejtettük...

- No, akkor... jó... - felelte Gorcsev, és kissé megkönnyebbült. A fő, hogy Anette szabad!

Portenif hirtelen előrehanyatlott, hogy homloka az asztalhoz koccant, és elaludt.

Lassan elbóbiskolt. Gorcsev kétségbeesetten nézte a faliórát. Este lesz lassan! Ez a szegény Vanek hiába vár... Portenif hatalmas puffanással a földre zuhant. Kisebbfajta alkoholmérgezése lehetett. Gorcsev otthagyta a padlón. A disznó!... Érzéketlen gyilkos!...

Egyik negyedóra múlt a másik után, és Portenif hortyogott... Kimenni nem lehet, mert valószínű, hogy őrzik a folyosó végét, ahol az ivóba nyíló kijáró van. Márpedig Privát Elek és társai nem viszik ki innét...

Végre megjelent egy lapos arcú, púpos egyén.

- Na, hozzátok... Megvan a gazember - és vidáman a fiúkhoz fordult. - Negyvenezer frank üti a markunkat! Elfogtuk Gorcsevet.

És hurcolták az ajtón összekötözve, fejbe vert állapotban Cortot-t, a bűnözőt, aki honvágyban szenvedett.

 
XI. FEJEZET

1

Odadobták a sarokba a leütött légionáriust. Azután Portenifet élesztgették, kevés sikerrel.

- Hej! Vén rabló!

Hortyogás.

- Hagyd azt a részeg barmot. A Mester eljön, fizet, és elviheti a Gorcsevjét.

Közben a hallgatag Drugics azzal szórakozott, hogy Portenif fejét időnként egy csöbör vízbe mártotta. Végül ez támolyogva megállt a lábán.

- Mi... mit akartok?! - hebegte.

- Elhoztuk, itt van!...

- Kit?!

- Gorcsev! Ott a pimasz.

És Cortot-ra mutatott. Portenif elővette a zsebkését. Bizonyára azért, hogy ígéretéhez híven kiszedje egyenként a fogoly szemeit. De Privát Elek visszalökte.

- Majd, ha megkapjuk az árát. Addig ne rongáld a foglyot.

Portenif ismét földre esett. És elaludt, vagy elájult. A hallgatag Drugics levette a székről Gorcsev kabátját, és ráterítette.

Most a köpcös lépett be, aki bár kültelki ízléssel, de hódolt a férfidivatnak.

- Azt üzeni a Mester, hogy rakjátok fel az autót a Gyanús Cápá-ra. Azonnal.

- Hohó! A Gyanús Cápá-t előbb ki kell hozni a Quai de Belges-től, a Pharaóig, ahol a kocsi áll, mert az autót nem szabad elindítani.

- Az soká tart! Előbb a pénzt kérjük, Aldous!!

A köpcös, akin most már látszott, hogy félvér, gőgösen felelt:

- A Mester idejön a pénzzel és kifizeti, amikor elviszi Gorcsevet. Akkor is, ha egy megbízottatok van itt! ... - Belerúgott Cortot-ba: - Meghalt ez az alak!

- Fenéket - felelte Jázmin. - Csak nem tesszük tönkre az árut!

- Jázmin, te itt maradsz, és átveszed a pénzt - intézkedett Privát Elek. - Másfél óra alatt behajózzuk az Alfa Romeót. Megbízunk a Mester becsületében. Ha csalódunk, még mindig ott az autó zálognak - vélte Privát Elek.

A hallgatag Drugics eddig azzal foglalkozott, hogy rúgásokkal élesztgette Portenifet, de ez a kísérlet sem járt eredménnyel. Ráterítette hát újra Gorcsev kabátját, vette a sapkáját, és ment.

A többiek követték. Csak Jázmin, Aldous, a két Gorcsev és az ájult Portenif maradtak ott.

- Én beülök a Fekete Csillag-hoz - mondta Aldous. - A Mester úgyis idejön értem.

- Én is jövök - mondta Jázmin. - Kölyök, úgysem mehetsz ki innen, az őrökön át, hát vigyázz a fogolyra. Ha itt hagyják nálad a pénzt, 40.000-nél kevesebbet ne fogadj el.

...Cortot csodálkozott, amikor magához tért. Zúgott a feje, és az igazi Gorcsev mosta az arcát.

- Mi... mi az...? Hol?

- Ember! Hogy kerül ide?

- Potiou Hectorral... mulattam... azután ... egyedül...

- Hiszen maga délután Marseille-ben hajóra szállt!

- Ne...em. - hebegte... - Potiou odavett... legénynek, és ...együtt utaztunk volna... most... Toulonból...

Gorcsev előtt rémlett valami erről az &quot;egyéni&quot; utazásról... Portenif hortyogása félelmetes kísérőzenéje volt a furcsa viszontlátásnak.

- Figyeljen... fel tud állni? - Miután ez sikerült valahogy, gyorsan írt valamit, és átnyújtotta Cortot-nak. - Magát bizonyára kiengedik innen, ha bebizonyítja, hogy nem Gorcsev. Lehet, hogy erre nem kerül sor. A fő, hogy hallgasson.

- És... ez az írás?

- Ha kiszabadul, juttassa el Marseille-be, a Constanz gőzöshöz. Tán eléri még, ha későn indul a hajó. A 27-es közlegénynek szól.

Cortot bambán zsebregyűrte.

Ebben a pillanatban nyílt az ajtó, és lövésre kész pisztollyal belépett Lingeström báró.

Mögötte egy széles vállú, ősz, komor ember.

A Mester!

2

A báró egy futó pillantást vetett Gorcsevre.

- Ez az... rendben van.

- Ez meg itt ki? - kérdezte a Mester Cortot-ra mutatva.

- Most mondta Jázmin az ajtóban, hogy valami tehetetlen alakot is fogva tartanak, aki megszökött a légióból - vetette oda türelmetlenül Lingeström.

- Ezt majd elintézzük! - ordított a Mester. - Ránk uszítják a katonaságot hülyeségekkel. Az én engedélyem nélkül ide nem lehet foglyot hozni!

- Most ez nem fontos - legyintett Lingeström, és merően nézte Gorcsevet. - Előbb ezzel végzünk, ha nem kap észbe. Álljon a kocsival az udvar kapujához. Ha elmentem, akkor megkocsikáztathatják Gorcsevet.

- Ehhez megkeresem Aldoust. Egyedül nem csinálok ilyent.

Az orosz jól tudta hogy mit jelent a kocsikáztatás. Egy golyó és az élettelen utas kirepül a robogó kocsiból a tengerbe... De mi a másik lehetőség? Az is van! Ezek nem tudják, hogy a rablók Cortot-t hiszik Gorcsevnek. Hogy is gondolnának erre?

- És ha nem találja Aldoust? - kérdezte Lingeström a Mestert.

- Dehogynem találja - legyintett Gorcsev. - A Fekete Csillag-hoz ment.

A mester összehúzott szemmel végignézte.

- Szeretem, hogy nem ideges - dörmögte, azután Cortot-hoz fordult. - Maga barom! Most kilököm! De ha még egyszer az én közelemben gyámolítják, akkor lepuffantom, mint a kutyát! Mars!

Megragadta Cortot gallérját, magával ráncigálta, és kilökte a sikátorba. Cortot lélekszakadva rohant a legközelebbi kaszárnyába, de előbb útnak indította Vanek úr levelét.

3

Ketten álltak a szobában egymással szemben: Lingeström töltött revolverrel és Gorcsev vigyorogva.

- Nos, Gorcsev úr? - mondta Lingeström rövid szünet után gúnyosan. - Ehhez például mit szól? Mi?... Azt egyébként jegyezze meg, hogy nem vagyok rabló.

- Ne haragudjék, de honnan tudhattam volna ezt?

- Hagyja a szemtelenkedést. Ön ügyes szélhámos. Eleinte becsapott, magam is azt hittem, hogy valami szeles fiatal bolond!

- És ma?

- Ma már tudom, hogy Abe Padan embere.

- Mit csináltam? - kérdezte ijedten Gorcsev.

- Tagadja, hogy ön Abe Padan embere?

- Nem volna sok értelme - felelte rövid habozás után -, ha egyszer úgyis rájött...

- Maga ismerte Mala Padant is?

- Na... úgy futólag... Én az egész Dalai famíliával jó viszonyban vagyok, és...

- Akar a portugálhoz csatlakozni?

- Hát... - latolgatta Gorcsev -, nem bánnám... különben mégsem. Aki magával szóbaáll, az nem lehet rendes ember. Maradok a réginél.

- Figyelmeztetem, hogy Dizard kemény ember, és Abudir messze van.

- Igen?... Erre nem gondoltam eddig. Azért majd csak odajutok.

- És Ifiriz? Abe Padan érdekében se Abudirig, se Ifirizbe nem jut el, az már biztos...

Gorcsev szótlanul töprengett. Úgy látszik, fontolóra vette a dolgot.

- Nos? - kérdezte Lingeström - mit gondol?

- Megmondom őszintén: ön kísértetiesen emlékeztet egy Vanek nevű titkárra.

- Rendben van. Így is jó...

Portenif mozgolódott. És éppen jött a Mester is.

- Kifizettem Jázminnak a pénzt - mondta. - Aldous kinn vár.

- Jól tette. Ezt az embert intézze el!

- Meglesz... - Eléje állt Gorcsevnek. - Maga nélkül már megkaptuk volna a pénzt a portugáltól.

- Ugyan. Nincs egy vasa se - legyintett Gorcsev. Sehogy sem tudta hinni, hogy meghal. A fene tudja, miért. Rágyújtott.

- Utoljára még viccelhet!

- Szóval megölnek?

- Én leszek a halála - mondta a Mester.

- Csúnya halálom lesz.

- Előre!

- Várjanak! Lingeström... Adjon öt perc gondolkozási időt! Lehet, hogy belépek a portugálhoz...

- Mi a biztosíték?

- Úgy a kezükbe adom magamat, hogy azt tesznek velem, amit akarnak - mondta sóhajtva Gorcsev, és egy székre roskadt. - Kérem... hagyjanak... magamra...

A Mester megvetően nézte. Látta ő már elégszer, hogy az ilyen legény megtörik.

A Mester kiment Lingeströmmel. A hosszú folyosón jobbra kanyarodtak, az ivóhoz. Minden kijárásnál két őr állt. A baloldali vezetett az udvarra.

- Megtört - mondta a Mester.

- Igen. Úgy látszik.

Ittak néhány kortyot... Azután visszatértek a szobába. De csak Portenif hortyogott a földön, Gorcsev eltűnt.

...Megszökött, és ez teljesen megfoghatatlan volt!

 
XII. FEJEZET

1.

A Fort-St.-Thérèse nevű orani erőd udvarán játszódott le az alábbi jelenet egy újonccsapat érkezése után. Félhivatalos annalesekben még ma is megtalálhatják a hitetlenkedők e feljegyzéseket, amelyek egy Gorcsev nevű, fekete bajuszú, szemüveges újonc érkezésével indokolják Furion kapitány századparancsnok ideges gyomorbaját. Egy év múlva tört csak ki annyira, hogy a kapitányt azonnal nyugdíjazták, de állítólag ezen a napon kezdődött.

Pedig a nap derűs volt, és eseménytelenül indult. Egy újonckülönítmény érkezett Marseille-ből, akiket feleskettek, azután kivezényelték valamennyit az erőd udvarára. Az őrmester megnyalta a szája szélét.

- Magának mit mondott ez a Gorcsev? - kérdezte a káplárt.

- Hogy &quot;húgocskám&quot;, és később elmagyarázta, hogy a keresztanyja nem lehet a húga.

- Engem kabócának nevezett. Erről még beszélek vele - bólogatott az Oroszlán, és nyájasan, jó étvággyal nézett az említett közlegényre. Pillanatnyilag még, kiképzés előtt és a tiszti szemle közben, nem tehetett a két altiszt semmit. De hiszen nem sürgős. Öt év nagy idő.

Az őrmester vészesen mosolygott. Vanek úr szerényen visszamosolygott, és kedélyesen bólogatott. Ekkor jött a századparancsnok, és azonnal megakadt a szeme a bólogató újoncon.

- Közlegény!

- Na, mi van? - kérdezte a közlegény kedélyesen, hogy rokonszenvesnek lássék.

A századparancsnok kimeredt szemmel hátralépett.

Gent, a káplár ezt sziszegte Vanek úr mögött:

- Barom! A parancsnok előtt áll! Tisztelegjen!

- Bocsánat - mondta az újonc észbekapva. - Nem ismerem még a rangjelzéseket. - És megemelte a sapkáját. - Alázatos tiszteletem... Nevem Van... Nevem van, de ez nem fontos...

...A századparancsnok úgy nézte, mint aki kísértetet lát. Talán ez volt a világtörténelemben az első eset, hogy egy katona megemelte a sapkáját köszönésképpen.

Verdier őrmester a kapitány mögött halotthalványan mutatta a szalutálást. Mire Vanek úr feléje is megemelte a sapkáját, és csodálkozva mondta:

- Mi már találkoztunk! Hogy van?

- Vigyázz! - kiáltott a kapitány elképedve. - Mi ez?! Hülyék intézete?

- Nem hiszem - felelte Vanek úr bizonytalanul.

- Vigyázz! Miféle vigyázz ez?

- Mi értelme van ennek, kérem!...

- Hogy hívják?!

- Nevem Van... Nevem van: Petrovics.

- Hollandi?

- Én?

- Ne kérdezzen!

- Na jó, így nem lehet tárgyalni...

- Miért mondja, hogy Van Petrovics!

Vanek úr előrelépett, és egy karmesterszerű kézmozdulattal leintette a szólni készülő káplárt.

- Pardon... Én Gorcsev vagyok. Visszavonom a többit...

A parancsnoknak egy másodpercre bágyadtan lehunyódtak a szemei, és mély lélegzetet vett.

- Őrmester! Ezt az embert kihallgatásra! Tíz nap salle de police-ra terjessze fel! És megtörni a fegyelmezetlenségét! - Végigmérte Vanekot.

- Maga az erőd fennállása óta az első újonc, akit az érkezése napján megbüntetnek! Szégyellheti magát! - Azután az altiszthez fordult. - Maguk is! Rompez! Altisztek velem jönnek a beosztásért!

És ment. Mögötte az altisztek. Egy fiatal hadnagy, aki eddig szótlanul nézte a jelenetet, most odajött.

- Ide hallgasson, barátom. Ugye, tudja jól, hogy vannak kitenyésztett vadászebek és gondosan megválasztott ősök után létrehozott különös tehenek. Hát maga, sajnos, egy tiszta tenyészete a nyárspolgárnak!

- Őrnagy úr állattenyésztő?

- Nem. Valamikor pszichológus voltam. Maga, barátom, igen szerencsétlen lelki alkat. Tudja, mi az, hogy antikatona?

- Hogyne. Régi porcelánból készült Napóleon-szobor.

- Maga ízig-vérig civil! - folytatta sóhajtva a tiszt. - Az őscivil, akinek éppúgy nincs érzéke a katonasághoz, mint ahogy egy süket nem értheti meg Mozartot. Én borzasztóan sajnálom. Megértett?

- Nagyjából - felelte Vanek úr - csak az homályos előttem, hogy mi köze a különleges teheneknek a régi porcelán csészékhez?

- Szomorú egy alak - a hadnagy legyintett, és bólintva továbbment. Vanek úr felsietett az emeletre, és belépett az ajtón, amelyen ez állt:

Zászlóalj Iroda
Ribou őrnagy
Engedély nélkül belépni tilos!

Benyitott, és az ott ülő őrnagy előtt megemelte a sapkáját.

- Jó napot, káplár úr. Gorcsev névre nem jött levél? Újonc... II. század...

Az őrnagy felállt és végignézte.

- Közlegény! Ezért vasra veretem!

- Miért olyan idegesek itt? Biztos van már levelem, csak nézze meg: Petrovics.

- Takarodjon innen - mondta csendesen az őrnagy. - Az altisztjét is megbüntetem! Mars!

&quot;Itt mindenki ideges...&quot; - gondolta, miközben lefelé ment a lépcsőn. Amikor az udvarra ért, éppen sorakozó volt ismét. Mire leért, már állt a sor. Vanek úr végiglépett az arcvonal előtt, mint valami tábornok, és nézte a legényeket.

- Közlegény! Mit csinál?! - kiáltotta a kapitány.

- A helyemet keresem... Egy hosszú paraszt és egy vörös bajuszú között... Ahá!... Na, eresszenek!

- Gazember!

- Jó! Jó! Már beálltam! Mit izgatja magát?!

- Holnap nyolckor kihallgatásra megy! Huszonkét nap áristom, kettős őrség! Rövidesen megtanítják itt magát... Ne féljen... - Megviselten lihegett. Ilyen még nem volt!

Az ismerős hadnagy jött arra, és Vanek úr a sorban mosolyogva leemelte a sapkáját: - Jó napot!

- Mit csinál?!

- Köszöntem az állatorvos úrnak.

- Megvasalni!

Nem részletezem tovább. Ezen a napon több altiszt és tiszt orvosságokat szedett Vanek úr katonai magatartása következtében, míg a bűnös a cella kőpadlóján ült, és csuklóját a bal bokájához láncolták. A rab keserű gőggel mondta a távozó káplárnak:

- Nagyon finom eljárás. Mondhatom...

Amikor a század első alkalommal felsorakozott a gyakorlótéren, Verdier őrmester azzal az élvezetes lassú tempóssággal, amellyel egy ínyenc túl aprólékos előkészületekkel halogatja az eléje tálalt étel elfogyasztását, vagy kettőt sodort a bajuszán, és így szólt:

- Nna... Lépjen csak elő, maga ott...

Vanek urat kissé megfélemlítette a környezet, és egy nap alatt tudatára ébredt annak, hogy itt baj van.

Tehát kilépett szerényen, nyájasan.

- Mondja meg nekem - kérdezte nyugodtan az őrmester - hogy ki vagyok én?

Vanek úr megerőltette a memóriáját, és erre visszacsengett a fülébe az altiszt neve, tehát boldogan kivágta:

- Ön a szeretve tisztelt Kabóca nevű altiszt!...

És úgy nézett körül mosolyogva, mint aki némi elismerést remél.

- Barom! - felelte sápadtan Verdier. - Ezért most megfogja azt a könnyű gépfegyvert, és futólépésben a dombra viszi, ahol figyelőállást foglal el!... En avant... marche! Pas de gymnastique!

Most már Vanek úr is belátta, hogy ez nem tréfa...

Kilógott a nyelve, és a negyvenfokos hőségben négyszer is elvágódott, de szaladt. Végül is pihenőállásban agonizált a dombtetőn, keservesen lihegve és ártatlannak érezve magát a megaláztatásban, mint egy vértanú.

A figyelőállomásra szakadatlanul tűzött a nap, és Vanek úr félig eszméletlenül feltette magában, hogy beszerez egy esernyőt.

Vanek úr kiképzése és kálváriája ezzel kezdetét vette.

Később egy jókora fényszóróval felszerelve megjelent Würfli úr, a Zürichi Ballhaus egykori tulajdonosa, lihegve.

Ő is vétett valamit. Most egymás mellett pihegtek. Meleg: 40 fok árnyékban. De árnyék nem volt a figyelőállomáson. Csak meleg.

- Miért haragszik rám az őrmester? - kérdezte később Vanek úr.

- A kabóca miatt. A kabóca egy szöcskefajtájú állat, az őrmester viszont az Oroszlán.

- Mit tudom ezt én? Az ember csak azt látja, hogy valami nagykutya...

- A művészek nehezen bírják a katonaéletet.

- Az biztos - felelte Vanek úr, és vállat vont. Mit akar ez mindig a művészekkel?

- A festők is ilyenek, és a zenészek is.

- Továbbá a kőfaragók és a balett-táncosok...

- Nem írja alá, amit mondok?

- Hogy egy ember valamit aláírjon, ahhoz elsősorban a nevét kellene tudnia. És ezen a ponton kissé kuszált az ügy...

Amikor visszatértek a csapathoz, és néhány alapgyakorlatot tanultak, az őrmester ismét azzal a jóízű, tempós mozdulattal simította kétfelé a bajuszát, mint az említett ínyencek, akik elhúzzák az időt, mielőtt hozzáfognának egy igazi jó falathoz.

- Közlegény! - szólt ismét a titkárhoz. - Most mondja meg, hogy ki vagyok én?

- Izé... Oroszlán!

- Ez már jobb, mint a kabóca. Hogy nevezne engem más szóval?

- Ön az állatok királya!

- Barom! Az állatok királya maga! Érti?!

- Igenis. Én Petrovics vagyok, az Oroszlán.

- Ezért a pimaszságért holnap jelenti a főhadnagy úrnak kihallgatáson, hogy tíz nap áristomot kap!

...Halálosan kimerült állapotban, nyakig sárosan érkezett Vanek úr az erődbe. Alig várta, hogy egyen és lefeküdjék egy kicsit. A szobába érve Gent káplárral állt szemben. Az altiszt már konstatálta, hogy belépett az ő embere. Ez a pimasz! Aki a sötétben &quot;húgocskának&quot; szólította! És a keresztanyjáról magyarázott. Nyelt... Azután bágyadt egykedvűséggel odaszólt:

- Várjon csak, barátom... Mondja csak meg nekem, hogy mi a különbség egy idősebb keresztanya és egy ifjabb húgocska között?

- Pontosan annyi hónap, amennyi a két hölgy születése között eltelt - felelte szabatosan Vanek úr.

- Igen... - bólintott a káplár, és a szeme elkalandozott valamerre, de azért folytatta hűvös dallamossággal: - És mi van a maga húgocskájával?

- Férjhez ment Galacba! Most értesített, hogy bébit vár.

- És mi van a keresztanyjával? Mi?!

Vanek úr nem értette az ügyet, de illemtudóan válaszolt:

- A galaci révkapitány feleségét szemelték ki. Nagyon tekintélyes úrhölgy arrafelé. Azt írja a sógorom...

- Vigyázz! A húgocska és a körösztanya közötti különbség miatt, hogy el ne felejtse, lemegy a raktárba, és segít felhozni a második számú pavilon berendezési tárgyait... Azután még beszélgetünk majd.

Midőn Würtli úr ebből az alkalomból is elhangoztatta érthetetlen megjegyzését a művészekről, Vanek úr lekapta szuronyos puskáját a falról, és könyörög az embereknek, hogy eresszék, mert ő belemegy...

- De Tintoretto úr! - kiáltotta Würfli - a zenész éppolyan, mint a többi pályatársa, például a festők...

- Sőt a kőfaragók és a balett-táncosok is, maga szörnyeteg!

Hogy a sors külön csapással is sújtsa a titkárt, amikor a raktár felé haladt, egy őrnagy jött szembe, és Vanek úr tiszteletteljesen megemelte a sapkáját:

- Alázatos szolgája, főhadnagy úr.

- Őrmester! - süvöltött az őrnagy. - Ezt az idiótát két nap kurtavasra terjessze fel!... Takarodjék!

Vanek úr elsietett. De előbb ijedt tisztelettel megemelte a sapkáját, és azt rebegte:

- Viszontlátásra...

2

Amikor Lingeström és a Mester kimentek a szobából, Gorcsev tétován körülnézett.

Most menekülni! De hogy?... Portenif a fehér matrózkabáttal letakarva ütemesen hortyogott... Kilépett az ajtón. Homályos összekötő folyosó... A folyosó végén őrök állnak, és ezek csak valamelyik rabló társaságában engedik ki.

Ekkor nagy zajjal nyílt egy ajtó, és jött Jázmin. Kissé részegen...

- Ki az? - kérdezte az árny láttán.

- Pszt... - mondta Gorcsev. - Cservonec vagyok, a kölyök.

- Mit mászkálsz itt?

- A Mester a falhoz csapott, és azt mondta, pusztuljak innen, mert ha visszatér, akkor megöl... Az őrök meg nem engednek elmenni.

Jázmin káromkodott.

- Sok baj van veled... Gyere!

- Most mi lesz, ha visszajön a Mester?...

- Gyere...

Végigvitte a folyosón, kinyitotta a kertre vezető ajtót, és az őröknek csak futtában mondta:

- A fiú velem van.

Egy perc múlva az utcán voltak.

Jázmin együtt ment a fiúval az utca végén látszó nagy térre, ahol már forgalmi rendőr és villamosjárat is volt.

- Ide figyelj, Jázmin - mondta Gorcsev, amikor a sűrű forgalmú helyen voltak. - Ülj csak ide mellém, egy titkot mondok.

Leültek. Gorcsev nagyképűen szemébe csíptette a fekete monoklikeretet...

- Röviden, értsd meg: becsaptalak téged! Én Gorcsev vagyok. Épp most akart a Mester megölni!

- Haha. Ez jó kis vicc. A Gorcsevről azt mesélik, hogy minden pofonját tanítani kéne a kültelki akadémián. Majd épp te...

- Figyelj! Azért mondom el neked az igazat, mert nem akarom, hogy megöljenek. Te kiszabadítottál! Ugyanis a Mester már elhozta az autót, hogy megkocsikáztasson. Most már talán halott ember vagyok, ha nem vezetsz ki az őrökön keresztül.

- Mi?!! - Jázmin felugrott. - Ez az egész egy nagy hazugság, és visszajössz velem!

Megfogta a fiú karját, de Gorcsev gyorsan pofon ütötte, hogy tigrisugrással vette a pad karfáját, és leereszkedett fejtetőre egy tócsában. Csak sokára jelent meg ismét, kissé bágyadt mozgással.

- Most már elhiszed, hogy én vagyok az a Gorcsev? - kérdezte az orosz.

- Hát - felelte kissé rekedten. - Valami van benne, az bizonyos...

Gorcsev még keményebbre illesztette szemébe a monoklit, és otthagyta a rablót.

Jázmin megfogadta a jó tanácsot. Még aznap eltűnt, nyomtalanul, a Mester várható bosszúja elől, és soha többé nem tért vissza Toulonba.

Gorcsev viszont, bár minden csontjában Vanek úr előrelátható sorsa fájt, mégis a kikötőhöz sietett előbb. Az Alfa Romeo, amelyért eljön a Gyanús Cápa, ott van a Qui de Belges-nél. Talán még nem késő. Rohant.

Idejében jött. A Gyanús Cápa még nem volt ott. De az autó igen. Ahogy mondták: a ponyva alatt.

Mellette a hallgatag Drugics a földön ült, és a sárhányóra dőlve aludt.

Iszonyúan beverte a fejét, amikor hatvan kilométeres sebességgel távozott alóla a sárhányó...

Gorcsev fele úton sem járt Nizza felé, és éppen kitért egy szemközti autó elől a gyalogjáróra, amikor vad rémület nyilallt a szívébe.

A pénztárcája!

Otthagyta a kabátját a szobában! A nagy meleg miatt levette, és... Legutóbb a hallgatag Drugicsnál volt, aki Portenifet letakarta vele!

Kis híján százezer frank volt benne!

 
XIII. FEJEZET

1

De Bertin, Laboux és a leány csodálkozva álltak a megkerült Alfa Romeo előtt.

- Hogy került ide a kocsi? - kérdezte Laboux a háttérbe húzódó lakájt.

- Talán itt van valahol, akinek eladta, sir...

- Mi?... Ja úgy... Nem hiszem, hogy a vevő jött vele!

- Az én unokafivéremnek - vélte André - volt egy bernáthegyije, és miután eladta a mészárosnak, még két ízben visszaszökött. Megjegyzem, autóban ez a ritka ragaszkodás egészen elképzelhetetlen.

- Igaz - bólintott Laboux -, csodák ma már csak idegbeteg lakájok hasonlataiban léteznek.

- Bocsánat sir, de a többi feltevés éppilyen valószínűtlen. Ha egy autó vezető nélkül közlekedik, akkor mindenre képes. Még hűséges is lehet, mint Snuki, a bernáthegyi.

- Ha befejezte akadémiai székfoglalóját, úgy menjen a konyhába, André - felelte Laboux.

Csodálkozva körülfogták a megkerült járművet.

- Nézd - kiáltott most hirtelen Anette, és az ülésre mutatott.

Egy fekete keretes monokli feküdt a bőrön. Laboux felvette, és ámultan látta, hogy egy helyen lepattogzott a celluloid, és a mezítelen drót látszik.

Tátott szájjal nézték...

- Gorcsev monoklija! - kiáltotta Laboux.

- No, de magad is láttad, hogy beöltözve ült a Fort-St.-Jean-ban... Várj!

A tábornok felsietett a szobába, és telefonált Marseille-be. Maguk sem tudták, hogy miért érdekli őket az ügynek ez a része jobban, mint a tizennégy karátos autó csodálatos megkerülése. A beszélgetés rövid volt, és ismét teljes homályt derített az ügyre.

- Harriot századost kapcsolják... Szervusz! Kérlek, egy Gorcsev nevű légionista, akit 18-án éjjel Nizzában, a tüzérlaktanyában toboroztak, ma délelőtt egy menetkész pelotonban volt. Szerezz nekem olyan értesülést, amely minden kétséget kizár, hogy ez az ember útnak indult-e tegnap délután vagy éjjel Afrika felé... - Kis szünet. - Hallom... Igen... Igen... Köszönöm...

- Nos? - kérdi rekedten Laboux, miután a tábornok letette a kagylót.

- Ez volt a válasz: Gorcsev Iván 27-es számú közlegényt behajózták Oran felé, és több mint fél napja úton van.

- És a monokli? - kérdezte Anette izgatottan.

- Valaki misztifikál vele.

Sokáig hallgattak. Valami fojtott idegesség ült rajtuk.

Most André lépett be, szokott titokzatos és dölyfös arcával.

- Sir, egy rendőr van itt.

- Mi?! - kérdezte riadtan de Bertin. - Megint valami bűntény.

- A mai kivételes napon nem történt rablás, betörés, és más efféle - jelentette André -, azonban még csak délután három óra van, tehát történhet.

- Mit akar a rendőr?

- Szerinte a kapu előtt álló kocsi úgy legázolta a Place Magenta díszkertjét, mintha nem is ült volna vezető a kormánynál. Egy hasonló feltevésért az imént rendreutasított, sir...

- De most már elhiszem - felelte dühösen Laboux -, hogy a hűséges autó hazaszökött! Sőt! Azt is elhiszem, hogy a szerencsétlen kocsin kitört a veszettség, mert úgy látszik, megharapta magát.

André emelt fővel állt, és mélységesen sértett önérzetében olyan volt, mint egy finom pálinkagyár többszínnyomású falragasza...

2

Gorcsev a legelső vonattal visszament Toulonba. Hol lehet a kabátja?

Veszélyes ügy most a helyszínre ellátogatni, de ha muszáj. Vanek úrnak sem adhatja meg a &quot;túlóradíjakat&quot;, csak a kabátban maradt pénzből.

Késő délután volt, amikor a Texas vendéglő-höz ért. Előbb óvatosan bekémlelt... Nicsak! A hallgatag Drugics állt ott bekötözött fejjel, és a vendéglős éppen tölt a poharába. Eh! Megkockáztatja! Mi történhet? Benyitott.

A hallgatag Drugics felkiáltott.

- Halló! Hiszen ez a Cservonec kölyök! Hallom, hogy a Mester kidobott tegnap...

- Ez az, akit Privát Elek felszedett? - kérdi a kocsmáros. - Akkor iszkoljon innen, mert ha jön a Mester, hát lelövi!

- Miért lőne le engem? - kérdezte szokott siránkozó módján az orosz. - Nem elég, hogy kidobott?

- Éktelenül dühös magára - magyarázta a kocsmáros -, mert Jázmin összejátszott ezzel a Gorcsevvel, akit elfogtak tegnap, és kivezette az őrökön keresztül.

Hm, ezek nem is sejtik, hogy akit Gorcsevnek hittek, azt dobta ki a Mester, és ő szökött meg Jázminnal.

- Én máris megyek - rebegte félénken -, csak a kabátomat szeretném, amivel maga Portenifet letakarta.

- Emlékszem - felelte Drugics - de Portenifet elszállítottuk a Gyanús Cápá-ra, mert reggel még holtrészeg volt.

- Mióta részeg ez az ember?

- Legalább húsz éve... Hát gyere velem, mert a Cápá-ra megyek éppen. Afrikába hajózunk egy autólopás ügyében.

- Eddig is azzal volt baj, nem? - kérdezte Gorcsev.

- Igaz! De ezután már nem lesz vele. Olyan zseniális tervet eszelt ki a Mester, amilyen még filmen is ritka...

- De bizonyára vigyáznak arra az autóra...

- Hát ide hallgass: a terv olyan holtbiztos, hogy ha őfelsége, az angol király teljes hajóhada vigyáz az Alfa Romeóra, a vén rozoga Gyanús Cápa akkor is elhozza magával Oranból! Na!

Gorcsev azt remélte, hogy ez túlzás. De tévedett. Drugics szóról szóra igazat mondott. Egy teljes hadiflotta sem számított a Mester zseniális terve ellen. Az Alfa Romeo, annyi baj oka, beteljesedett sorsa elé hajózott az előkelő République hajó mélyén...

3

A csendes Quai de Belges-en egy messzire nyúló kőgát mellett horgonyzott a Gyanús Cápa, ez a kivénült, alattomos óceánjáró. Ki hitte volna, hogy az elhasznált papucs a hősévé válik egy hajókirándulásnak, ami még évek múlva is szóbeszéd tárgya lesz mindenfelé a világon.

A hajó legénysége nem volt több négy embernél, de ezek értek valamit. Egy rutinos bíró végső fokon és első benyomásra tíz évet adna egynek-egynek. Privát Elek a kapitány. Mivel tudja, hogy a pozíció kötelez, ebből az alkalomból cipőt húzott, ami megadja a kellő tekintélyt.

A púpos Halacska a főárboc tövében szájharmonikázik, és a többiek hallgatják.

- Hat óra.

Most megindult a hajóra vezető keskeny pallón a hallgatag Drugics, és mögötte az ifjú, akit, mint hallották, a Mester kilökött az éjjel a Texas vendéglő-ből.

Amikor meglátják Drugicsot a fiúval, nagy a szenzáció. Privát Elek alig tudja leplezni az örömét.

- Hát mégiscsak visszajöttél, te bamba?!

- A kabátját Portenifre terítettem az éjjel - mondja Drugics -, azt keresi.

- Kérem... - szólt félénken Gorcsev... - nem vihetnének engem is magukkal?

...Úgyis Oranban kell leváltani szegény Vaneket, miért ne utazzon a Gyanús Cápá-n, ahol a Mester körmére nézhet?

- Ostobaság - mondta a Halacska Privát Eleknek. - A Mester egyszerűen lelövi a kölyköt.

- Ez mind amiatt a hülyeség miatt van, mert a légióba léptél! - kiáltott a &quot;Kapitány&quot;.

- Nem félek én egy Privát Elek mellett senkitől! - állapította Gorcsev feltörő lelkesedéssel.

- Ebben sok logika van - bólintott a &quot;Kapitány&quot;. - Hát várj, amíg megbeszéljük...

Ami ezután történt, az olyan volt Gorcsev előtt, mint egy rossz álom. Hét órakor Privát Elek közölte vele, hogy magukkal viszik, de csak azon egy feltétellel: ha elfogadja hálófülkének a szerszámraktárban elhelyezett burgonyaládát, és kötelezi magát, hogy nem jön elő, csak ha a Mester alszik.

Kilenc óra előtt néhány perccel a ládában volt, és pajkos százlábúak játszadoztak vele abban a hitben, hogy egyetlen hatalmas burgonyával van dolguk. Kilenc óra tizenötkor Privát Elek egy üveg pálinkával és néhány füstölt hallal otthonosabbá tette Gorcsev sivár hajlékát.

Tíz óra felé megjelent a Mester, aki sasorrával, kék szemével, ősz hajával és barna arcszínével ma olyan volt, mint egy sarkutazó, ha évek múltán visszatér a nagyvárosba. Egy sovány, igen nagy fülű, szerény külsejű fiatalember követte.

- Ez itt monsieur Gafirone - mondta a Mester -, szintén velünk utazik.

- Csak úgy lehet utazni, ha ketten együtt laknak - mondta Privát Elek. - A Gyanús Cápa nincs berendezkedve személyforgalomra.

- Csak egy kabinjuk van?... Az baj.

- Az még nem volna baj, de egy kabinunk sincs, és fáskamra is csak egy van - felelte Privát Elek.

A Mester végigjárta a hajót, és végül a szerszámraktárhoz ért.

- Itt fogok lakni - mondta. - Hozzák a bőröndömet.

És ráült a burgonyaládára.

Senki sem mert szólni.

- Na, mit bámulnak?

- Hol fog aludni?

- Ezen a ládán.

Letette az összegyűrt útiplédet, és máris végigfeküdt. Mit lehet itt csinálni?...

4

Gafirone felkereste a Mestert. Már másnap volt. A Mester félálomban hevert a ládán. Gorcsev félholtan a ládában.

- Foglaljon helyet - mondta és felült. - Még alig beszéltünk egypár szót.

- Köszönöm - felelte a sovány, nagy fülű egyén. - Együtt leszünk a túrán is?

- Nem. Az autó tulajdonosa kíséri majd önt, Gafirone úr.

&quot;Hol hallottam ezt a nevet?&quot; - töprengett a ládában Gorcsev.

- Miért érdeke az illetőnek, hogy kocsija rekordot javítson?

- Fogadott egy barátjával ez az úr - magyarázta a Mester -, hogy a túrakocsi jó idővel fut sivatagi terepen is.

Most valami meglepő dolog történt. Gafirone úr elővett egy kis lakkozott dobozt, és mindenféle apró ollót, csipeszt, körömreszelőt helyezett el maga előtt.

- Nem haragszik, ha a körmeimet ápolom beszélgetés közben? Mint annyi más versenyző, én is motorszereléssel kezdtem - csettentgetett a kisollóval. - Váratlan karrierem abba a helyzetbe hozott, hogy a műhelyben sokat szenvedett körmeim végre megértő ápolásban részesüljenek... Szegények...

És sóhajtott. És reszelt. &quot;Semmi kétség, a pasas bolond...&quot; - gondolta Gorcsev, a pajkos százlábúak mérsékelten kellemes társaságában. Az illető nevéről most már tudta, hogy honnan ismeri: mint autóversenyzőt hallotta, vagy olvasta.

- Ez szép öntől - felelte a Mester.

- De körmeim még ma sem felejtik régi gyászukat. Hiába ápolom őket, meglátszik rajtuk a sötét múlt! Ó, mennyit töredeztek szegények, milyen rövidre kellett vágnom őket. Ha nem hinném, hogy valami úri, rózsaszín körmök lesznek, talán nem is élnék már.

És reszelt, sőt egy kis bőrt a fogaival is leharapott.

Szomorú ember volt, de a körmei jövőjét rózsaszínben látta.

- Ha az én hibámból kifolyólag meghiúsul a start - mondta, és egy apró csáklyával a körömágyat túrta - tizennégyezer frankot visszafizetek, mert nálam első a tisztesség.

- Nálam is - felelte a Mester, és nem sült ki a szeme.

- De húszezer frank mindenképpen jár.

- Ne tekintse ezt versenynek. Önnek egy autót versenytempóban kell eljuttatnia valahová.

- Milyen karban van a kocsi?

- Elsőrangú Alfa Romeo, speciál alvázzal, amely nehéz, mint a terepjáró autóké.

- Nagyszerű - felelte a versenyző, és leterpesztette a kezét, mint valami kacsalábat, azután egy apró ecsettel sorra megérintette az ujjain minden egyes körmét, egy-egy csepp lakkot kenve rájuk. - Sivatagi terephez jó a nehéz kocsi.

- Oranban beköltözik az Imperial szálló-ba. A megbízóval valószínűleg már másnap találkozik.

- Hol találkozom a megbízóval?

- Felkeresi önt a szállóban. Báró Lingeström a neve. A pénzt is ő adja.

- Azt megmondom önnek előre - szólt a szerelőből lett versenyprimadonna -, hogy nem vettek meg engem. Ha valami nem tetszik, fütyülök a pénzre.

- Lingeström báró rendes, finom ember, meg lesz elégedve.

Most porral hintett be egy kis szarvasbőrt, és azzal fényesítette hajdan mostohán kezelt körmeit.

- Tessék - mondta a Mester -, itt a pontos térkép.

Gafirone figyelmesen megnézte a térképet. De azért ráspolyozott is közben.

- Szóval - folytatta a Mester és szemöldöke megrándult, mert a ráspolyozás hiszterizálta - ezen a feketével kirajzolt vonalon haladva eléri Ifiriz néger szabad államot. Ide kell vinnie az autóval Lingeström bárót.

- És ez a másik vonal, a vörös?

- Ha rátéved a vörössel jelzett útra, akkor vége mindennek! A Próféta Papucsá-hoz vezet!

- Miféle veszélyt jelenthet ránk nézve egy házicipő?

- A Próféta Papucsa egy furcsa alakú holtmeder, ahol Lingeström báró legnagyobb ellenfele, egy Abe Padan nevű bennszülött főnök tartózkodik. Erre vezet a másik út, amit a vörös vonal jelez. Itt a térkép, uram, jól tegye el.

- Köszönöm. Nem zavarja, ha átfestem ismét?

- De uram! Miért akarja a térképet átfesteni?

- A körmömről beszéltem!

Kinyitotta a lakktáskáját, és maga elé rakta a holmikat. Gorcsev ezalatt százlábúakat és más, sűrűn előforduló rovarokat gyűjtött egy gyufaskatulyába, mintha valamilyen módszeres, tudományos eljárással a ládában tenyésző állatvilág osztályozására készülne.

- Negyvenezer frankot kap tőlem partraszállás előtt. Az Imperial szálló-ban felkeresi majd Lingeström, és elintézi a többit.

- De figyelmeztetem, ha nem tiszta az ügy, én visszalépek.

- Mondtam, hogy nincs ok aggodalomra, az ügy tiszta. A fő, hogy óvatos legyen, különösen egy bizonyos Gorcsev nevű egyént illetően.

- Az kicsoda?

- Veszélyes kalandor. Csak addig vagyunk biztonságban tőle, amíg ezen a hajón utazunk.

- Érdekes - csodálkozott Gafirone -, mennyi bogár futkároz magán.

A Mester lenézett, és rémülten nagyot kiáltott, majd táncolt, ugrált, dobálta magáról a ruhát, inget, mintha megőrült volna.

Százlábú és egyéb rovarok légiója szaladt fürgén mindenfelé, haján, nadrágján, testén. Már csípték is, pokolian.

...Ugyanis, amíg beszélt, Gorcsev fáradhatatlanul gyűjtötte a bogarakat, és ha megtelt a skatulya, akkor kibocsátotta a dühödt férgeket a láda hasadékán, ott ahol a Mester bokája és nadrágszára látszott.

 
XIV. FEJEZET

1

Már nem voltak messze az afrikai parttól, és mindattól, ami e különös hajóút végén várt rájuk, csupa bolond fordulat, lehetetlen fejlemény, egy démoni autó miatt. A Gyanús Cápa legénysége együtt volt este a szerszámraktárban. A Mester a hajó túlsó végében hált, és erősen bekente magát valamivel. A százlábúak támadását élete legszörnyűbb élményei közé sorolta, és teste még egy hét múlva is hólyagos volt. Tőle tehát nem kellett tartani. Másféle probléma okozott sok gondot a bizományi rablók-nak. A magárahagyatott, tehetetlen fiú ügye foglalkoztatta őket. Megbeszéléseiken a hallgatag Drugics olcsó áron pálinkát adott át nekik állandó készletéből.

- Azt hiszem - mondta például Privát Elek a hallgatag Drugicsnak -, ha ezt a tehetetlen kölyköt nem hagyom elveszni, akkor a túlvilágon leírják a számlámról azt a fűtőt. - És rövid tűnődés után, nagyot szíva a pipájából hozzátette: - Tán a levélhordót is... Bárha pénzespostás volt az illető...

Érdekes, hogy ez a bús arcú fiú régen szunnyadó bűnügyi emlékek lelkiismereti csészealját kavarta fel bennük. Legszívesebben minden elmulasztott jótettüket dühödten kitöltötték volna rajta, sürgősen, hogy ellenszámlát nyissanak maguknak valahol, ahol minden emberi rossznak számadása van, és előbb-utóbb meg kell jelenni a rovancsoláshoz.

Rézláb, a késelő, napokig szomorúan járt-kelt azon töprengve, hogy mit lehetne kezdeni a fiúval. Szívügyük lett ez az istenverte, elhagyott &quot;Cservonec kölyök&quot;, tehetetlenségével, szomorú, ijedt kék szemével.

- Aszondom - ajánlotta Halacska -, hogy tanítsuk ki az orgazdálkodásra. Ahhoz nem kell erő, egyszerű kereskedelem, jól jövedelmez.

- Nem jó, mert becsapják ezt a maflát - vélte Privát Elek. - Legyen hajószakács. Azt nem merik nagyon verni, mert nincs helyettese, és jóba lesznek vele, hogy mélyen merítse meg a kanalat.

- Ez jó - bólintott a hallgatag Drugics, és miután megállapodtak, a Halacska rázendített a szájharmonikájára.

Egy állandó őrszem ezalatt a Mestert figyelte, mert féltek, hogy Gorcsev elleni dühét a fiún tölti ki. Ha a tisztes külsejű rabló közeledett, Gorcsev visszavonult a ládába, meghitt százlábúi közé. Mit szóltak volna, ha váratlanul kiderül, hogy a tehetetlen fiú személyesen Gorcsev?

Ezt a meglepő fordulatot még tartogatta számukra a sors.

Gorcsev sok mindenben használhatónak bizonyult. Esténként a muzikális Halacska harmonikakísérete mellett énekelt. Ugyanis Gorcsev megtanította őket néhány igen szép Volga-dalra. Ő maga fütyülte a tercet, Privát Elek adta hozzá a basszust, Rézláb a tenort, és a hallgatag Drugics a pálinkát.

Csak évek múlva derült ki, hogy a betanult Volga-dalok az eszperantó néven közismert világnyelvre átültetett részletek a finn nép hősi Kalevala-eposzából.

Oran előtt már Gorcsev önállóan készítette az ebédet, és valamennyiüknek nagyon ízlett a szárazbabfőzelék, amelyben két kiló marhahús és egy teljes iránytű főtt. Csak bokszolni nem akart az istennek sem.

...Amikor feltűnt Oran kikötője, Gorcsev a fülke ablakánál ült és kinézett, mellette Privát Elek pipázott. Kabátját közben visszaszerezte az alkoholmérgezésből lábadozó Porteniftől, aki a fenékben lakott. Mindketten nézték a République luxushajót, amely ott kötött ki a Gyanús Cápa mellett. A part messze volt. Ennél a dokknál a nagy óceánjárók vesztegeltek.

- Ezen viszik az autót... - dünnyögte Privát Elek. - Valami tábornok, meg a cimborája.

Tehát de Bertin és Laboux a République-en jöttek át. És bizonyára Anette is.

De miért bérelnek ezek autóversenyzőt, ha az Alfa Romeo Laboux tulajdonában van? Milyen zseniális terv az, amit Drugics említett? És egyáltalán, mi a csoda van az Alfa Romeo körül, hogy ilyen ádáz harc folyik? Ezen töprengett Gorcsev. Közben a République-en megkezdődött a rakodás. A bámészkodó munkások nem sejtették, hogy a mai napjuk milyen rendkívüli eseményeket és meglepetéseket fog hozni. Gorcsev most meglátta Labouxt a République fedélzetén.

Aha! Nézi a rakodást! A hatalmas daru időnként zörögve kiemelkedett a hajó mélyéből, azután elindult, messze oldalra kitérve, mintha a nyílt tenger felé vinné a terhét, és csak jóval feljebb, ahol elérte a derékszögben fekvő vastraverzet, futott az acélházikó a rakpart felé.

Most felkúszott a hajó mélyéből egy hatalmas Alfa Romeo!... Oldalt zörögve fut a daru kis kunyhója és a remek kocsi inogva, libegve utazik a víz felett...

- Te fiú - súgta a fülébe Privát Elek, és meredten nézett az imbolygó autóra, amely most egy pillanatra megállt a levegőben. - Te... kölyök... - hangja rekedt és forró volt, a szeme csillogott -, hallgass ide, és... és azután felejtsd el, amit mondok, mert agyoncsaplak: ez itt a világ legértékesebb autója...! Tizennégy karátos aranyból van!

Gorcsev tátott szájjal bámult a magasba...

Azután ijedten felkiáltott:

- A lánc elszakadt!

Egy másodperc... és a tizennégy karátos Alfa Romeo lehullik a nyílt tengerre, roppant víztölcsér szökik fel, hatalmasat loccsanva, aztán elnyeli az autót nyomban a nyugtalan óceán mélye...

2

Ez az eset éppen azért volt rendkívüli a démoni autóval, mert teljesen kívülálló egyéneket is megragadott, és céltalan szenvedéseken keresztül magával vonszolta őket.

Ilyen vonszoltja volt például e hihetetlen ügynek a jámbor Vanek úr. A legénységi szobában fehérnemű-vasaláshoz használták az ágyát, mert Vanek úr itt sohasem fordult meg, mivel állandóan büntetését töltötte a fogdában. Ezért vasaltak a fekhelyén. A légióban még egy ágy sem heverhetett parlagon. Délelőtt Vanek úr körbefutott a napon, utána kivonult gyakorlatozni, és napközben fegytársa Mehár, egy félszemű török, rendszeresen megverte. Minden étkezés után, mintha a verés kanalas orvosság lenne. Az óriás törökkel valamilyen félreértése volt Vanek úrnak, amit nem lehetett sohasem tisztázni, mert Mehár kizárólag az anyanyelvén beszélt. Amikor Vanek urat először vitték a cellába, a félszemű óriás már ott raboskodott, és hol arcra borult, hol felemelkedett, tárt karral. A titkár érdeklődéssel szemlélte, és később megkérdezte, hogy ezt a szabadgyakorlatot napjában hányszor végzik.

A török néhány mássalhangzót kiáltott feléje.

- Kérem... - mondta Vanek úr - én értek ehhez valamit, mert az unokatestvéremnek testmozgásiskolája volt, és növendékeivel együtt Dalcroze nevű mozdulatokat végzett a szabadban, amíg egy tisztiorvos közbelépése véget nem vetett ennek az állapotnak.

Mehár erre kissé nyugodtabb lett, és később már barátságosan mosolygott is.

Most történt a baj! Vanek úr megjegyezte, hogy szép idő van.

És ez az, amit nem kellett volna tennie!

Mit értett félre a török? Sohasem derült ki.

De az időre vonatkozó megjegyzés leírhatatlan idegállapotba hozta. Két kézzel verte a mellét, ordítozva esküdözött valamire, és igazi könnyeket sírt.

- De kérem... - hebegte Vanek úr. - Ha akarja, visszavonom, és elismerem, hogy az időjárás túlnyomóan száraz, viharos, sőt amennyiben tetszik, talaj menti fagy várható...

- Te... kutya... hitetlen... - üvöltötte, és megragadta a nyakát. - Úgy látszik... nem tudni, hogy ki én vagyok?!

- Kérem... - rebegte Vanek úr. - Mondja meg, milyen állat ön, és én úgy fogom szólítani...

...Az őr, aki a vacsorát hozta, megmentette Vanek úr életét. Sok már nem volt benne, mert Mehár, az óriás török, miközben fél szeméből igazi könnyeket sírt, rabtársa fejét-hátát átkozódva verte a cellaajtóhoz.

Mehár még sokszor megverte a titkárt, mert Vanek úr puszta látásától elkeseredett, és nem tudott uralkodni magán.

De sohasem derült ki, hogy milyen félreértésre adott okot az időjárásra vonatkozó kitétel.

A titkár tisztában volt vele, hogy ha nem sikerül idejében egy tolmácsot szereznie, akkor a török előbb-utóbb végez vele.

És Gorcsev közben értesítette, hogy némi türelemre van szükség, de jön. És mellékelte a befizetési lapokat. Würfli úr, akit az ötórai teák intézménye kergetett a csődbe majd a légióba valamilyen titkos oknál fogva úgy érezte, hogy neki Vanek úrral össze kell tartania, és ezért sűrűn molesztálta a megviselt titkárt.

- Mi jobb emberek vagyunk - súgta titokzatosan a gyakorlótéren egy pocsolyában, ahol éppen feküdtek. Mert ha az őrmester hasra vetést vezényelt, Vanek úr általában egy pocsolya vagy árok előtt volt.

- Itt a pocsolyában, ezt higgye el, rondák vagyunk.

- Kérem, kérem! Csak beszéljen egyes számban.

- Miért? Én sem vagyok sokkal szebb, mint maga.

- Mi rokon lelkek vagyunk, ezt higgye el!

- Úgy érti, hogy maga az én lelki unokafivérem, vagy nagymamám? Mi közöm magához?

- A művészek szeretik a táncot.

- Ez biztos - felelte vállát vonva.

- A muzsikusok is és a festők is.

- Továbbá a kőfaragók és a balett-táncosok. Hogy ezt minek mondja folyton?!

- Ide hallgasson - súgta, és közelebb csúszott Vanekhez a pocsolyában, ahol hasaltak. - Együtt szökhetnénk.

- Uram! Egy levelező meghal, de szerződést nem szeg!

- Ön levelező is volt, Tintoretto úr?

- Ezt a csúnya szót ne alkalmazza többé, ha azt akarja, hogy még más pocsolyában is csevegjünk.

- 27-es, maga bitang! - üvöltötte Verdier, és Vanek szomorúan súgta a táncmesternek:

- Ez megint én vagyok. A fene egye meg magát.

- Hogy mer beszélni gyakorlat közben?!

- Csak súgva...

- Vigyázz! Kihallgatásra megy!! Tíz nap salle de police-t kér!

- Még van két hét a régiből.

- Csend!

- Évekre menő restanciába jövök...

- Ezért ötven guggolást csinálsz, egy... kettő...

És ez így ment állandóan. Nem volt egy perce a kantin számára, alig tartózkodott szabadlábon, és az első kimenőnapján beleütközött a szerencsétlen éppen Marigon marsallba, aki mindig rosszkedvű volt, mert egy golyót hordott a csípőjében, és ez nagy izgalmak vagy időváltozások esetén megmozdult. A marsall egy nyomdánál elhaladva megpillantotta a szemüveges közlegényt, amint visszafelé köszön a tulajdonosnak. És megemeli a sapkáját! Nem állhatta szó nélkül, mert e látványtól megmozdult csípőjében a golyó.

- Közlegény! Maga bolond! Tegye fel a sapkáját!

- Köszönöm, nem fázom. És különben is, a katona legyen edzett - felelte és barátságos mosollyal legyintett.

- Közlegény! Ki vagyok én?

Vanek úr ijedten nézett jobbra-balra.

- Tigris?... Kérem, ha nem az, én... kitalálom...

A marsall csípőjében egyet fordult a golyó. Ott állt előtte egy katona, minden gombja piszkos, mintha őskori lelethez tartozó patinás, régi pénzt varrt volna a zubbonyára, oldalfegyvere a gyomra táján csüng, testének hossztengelyével párhuzamosan, sapkáját a combja mellett fogja, mint valami levélhordó. Nom du nom!

- Közlegény! Azonnal tegye fel a sapkáját! Maga agybeteg.

- Kérem, ezredorvos úr - dadogta és feltette a sapkáját. - Én ugyanis új alkalmazott vagyok a hadseregnél...

- Melyik erődben szolgál? Adja meg az adatait!

Ami ezután történt, azt a marsall még évek múlva is fátyolozott hangon mesélte, és a golyó hosszan rezgett a csípőjében...

A közlegény ugyanis könnyedén a zsebébe nyúlt, elővett egy névjegyet, és átnyújtotta. Az ősz katona úgy meghökkent, hogy mindenről megfeledkezve feltette a pápaszemét. Nem akart hinni a szemének, amikor ezt látta:

VANEK B. EDUARD
közlegény
Idegenlégió ORAN
Fort-St-Thérèse
Telefon: 3736

A marsall szeme kimeredt.

- Mars! Majd ezért intézkedem. Maga hazamegy az erődbe, és jelenti kihallgatáson, hogy találkoztunk.

- Ki kíváncsi ott az én privát ügyeimre? Annyi a dolog...

- Takarodjon! Idióta! Lelépni!

- Honnan?... - kérdezte ártatlan ijedtséggel, és itt végetért a dialógus. A marsall megfenyegette halálsápadtan, és ment. Annyit még látott futtában, hogy a légionárius udvariasan megemeli a sapkáját...

 
XV. FEJEZET

1

Hosszas hallgatásba merülve ültek az orani nyaraló teraszán. De Bertin mindenféle hatóságnál eljárt, hogy az autót sürgősen felemeljék a mélyből. Sajnos hátráltatta az ügyet, hogy ott, ahol az autó elmerült, a tenger több, mint száz méter mély volt. Ahhoz, hogy kiemeljék az Alfa Romeót, a haditengerészetnek egy különleges segédhajót kellett volna igénybevenni, ilyen azonban a helyszínhez legközelebb Brest kikötőjében horgonyzott, és egy teljes napba telt, amíg az admiralitásnál elintézték, hogy a vízbe hullott autó kiemelésére Oranba irányítsák azt a bizonyos aknaszedőt...

- A késés most veszélyes - mondta Laboux -, mert ha Abe Padan felkelői nem jutnak idejében fegyverhez, akkor elfojtják az egész lázadást.

- Hová kellett volna vinni az autót? - kérdezte Anette, aki általában szótlan volt és sápadt.

- A Próféta Papucsá-hoz. Abudir oázis közelében van ez a sziklás hely. Ott táborozik Abe Padan.

- És miért hagyja ezt a portugál?

- Ifiriz felől ez a helység megközelíthetetlen. Francia területen kellene átvonulnia, mert egy semleges zóna elvágja Ifiriz északi részét, és csak fegyvertelen polgárok közlekedhetnek erre.

- És hogy fog Abe Padan támadni...?

- Hm. Neki sikerülne éjszaka átjutni a francia zónán... Dizardnak erre nincs esélye, mert a francia határvadászok csak azt nem látják, amit nem akarnak...

Anette hallgatott. André teát szervírozott, és nem tolakodóan, de mégis bizonyos enyhén drámai arckifejezéssel jelezte, hogy amennyire ezt viszonylatuk engedi, szomorúan értesült az autó elvesztéséről.

- Mit gondolsz? - kérdezte Laboux a leányát.

- Semmit. Illetve... szegény Gorcsevre...

- Jól van ez az ember... Bertin érdeklődött - mondta halkan.

- Oranból az első napon továbbment a század - szólt közbe a tábornok. - Néhány kilométerre innen, Bores-Bouledinben állomásoznak a kiképzőtáborban, és Douville tiszthelyettes ismét kapott kétezer frankot, hogy jól bánjon vele, de elárulom neked, hogy ezt Laboux adta.

- I... igen... Sajnálom, hogy... az az ostoba...

Nem folytathatta. Anette a nyakába borult, és megcsókolta. Közben egy könnye is kihullott.

Douville tiszthelyettes csakugyan jól bánt a 21-essel, és Cortot érthetetlenül állt az altiszt nagylelkűségével szemben, aki nem volt régi cimborája, mint Hector Potiou, de olykor húsz-harminc frankot is adott neki italra. Ha tudta volna, hogy az alkoholizmusát a számára küldött pénz egy töredékéből finanszírozta Douville, hát másképpen fogadja a jóságát.

- És... mi lesz, ha kiképezték? - kérdezte Anette.

- De Bertin mindent megtesz, hogy ne küldjék a sivatagba... Állandó érintkezésben van a századparancsnokkal is. Ez tudja már, hogy Gorcsev valamilyen okból különösen fontos személy.

- Valamilyen okból! - kiáltotta panaszosan a leány. - Abból az okból, hogy szeretem! Hogy sohasem fogok mást szeretni!

Laboux sápadtan hallgatott. Gorcsev elhamarkodott lépése nagy súllyal ülte meg a lelkiismeretét.

- A sors - mondta később - keservesen megbüntetett, hogy szigorú voltam hozzá. De mégis igazam volt! Nem adhatom a leányomat az első ismeretlen jöttment fiatalemberhez!

- Nem jöttment! - kiáltotta Anette. - És szeretem! Vedd tudomásul, hogy hozzámegyek!

- Nem! Gorcsev kalandor! Fenntartom! - kiáltotta az asztalt csapkodva. És André dölyfös arccal tálcára rakta a csészéket, hogy gazdája rossz modorát ne hirdesse fennhangon e porcelánok undok csörgése.

- Szeretem!

- Én elutasítom! Ezt állom. Bármit is hoz a jövő ebben az ügyben! - kiáltotta Laboux kivörösödve.

És a jövő, mintha végszóra jelentkezne egy színpadi jelenetben, máris hozott valamit, amire a legkevésbé számítottak, ami az elveszett autó szerencsétlen eseménye felett érzett szomorúságukat megtízszerezte: André behozta a postát, emelt fővel, ridegen, mintha valamennyi levél régi haragosa lenne.

Az egyikben Bores-Bouledinből a századparancsnok néhány részvétteljes sorban közölte, hogy Gorcsev Iván újonc szívszélhűdésben, váratlanul meghalt...

2

Az alkoholista Cortot halálához kissé hozzájárult a nagylelkűség, amit Douville Laboux pénzéből gyakorolt. Hector Potiou hagyta, hogy szabadon járkáljon, Douville pénzelte, nem csoda hát, ha éjjel-nappal részeg volt. És amit évek óta jósoltak a fegyházi orvosok, bekövetkezett. A szív felmondta egy futólépés gyakorlaton a szolgálatot. De hiszen Cortot maga is sejtette, amikor elhatározta, hogy beáll a légióba. Meghalni tért vissza Franciaországba, és legalább egy régi pajtás, Hector Potiou karjaiban végezte, francia földön, részegen...

...Anette néhány injekció után feleszmélt az ájulásból, és kinyitotta szemét. Holott úgy érezte most, hogy jobb lenne örökre behunyva tartani.

Laboux görnyedt háttal ült egy karosszékben.

Megtörte az ügy. A távozó orvos után, mint mefisztói kénkőfüst: éterszag terjengett a szobában.

- Legalább te légy erős - mondta de Bertin. - Meg kell nyugodnunk a szerencsétlenségben. Ez a fékezhetetlen ember maga kereste a sorsát, amelynél jobbat érdemelt.

Laboux-t gyötörte a lelkiismeret. Milyen kedves, vidám fickó, és egy ostoba tréfa miatt...

- Mikor temetik? - kérdezte de Bertint.

- Ma délután.

Most Anette lépett hozzájuk. Határozottan, egyszerűen és nyugodtan mondta:

- Te nem akartál rosszat... és... - de nem bírta folytatni. Sírt.

Azután elindultak autón a kiképzőtábor felé. Borús, bús nap volt. A langyos levegőben elkeveredett a nyílt tengerből becsapódó köd. Nagy vihar lehetett valahol az öböltől messze, kint, a nyílt óceánon.

A napok óta járó bóra csúf szele párasziporkákat sodort az arcukba, és nedves volt minden. Így érkeztek Bores-Bouledinbe, hogy részt vegyenek a szomorú légionárius-temetésen. Tócsák és ázott pálmák között szabálytalanul elszórt barakkokból állt ez a kiképzőtábor.

A századparancsnok megmutatta a barakkot, ahol &quot;Gorcsev&quot; lakott, a fekvőhelyét, a holmiját. Az ágy mellett, a földön egy tábla bagó hevert. A tábornoknak ez gyanús lett. Nem olyan fiúnak látszott szegény, mint aki bagót rág.

- Mutasd meg, kérlek a holmiját - kérte de Bertin a parancsnoktól.

- Az őrmester a raktárba vitette...

A századparancsnoknak dolga volt. Átadta a látogatókat Hector Potiounak, aki igen megrémült, amikor a tábornok &quot;Gorcsev&quot; poggyászát akarta látni. Most baj lesz... Hiszen ő jól tudta, hogy Cortot nem azonos Gorcsevvel.

Lementek a raktárba, és ott Potiou elébük tett egy nagy sárga bőröndöt. Ott fityegett rajta egy névjegy: Gorcsev Iván. És néhány finom holmi közül előkerült vagy fél tucat fénykép.

Ő volt!

A fiatalember kedves, vidám feje mosolygott rájuk a felvételről, egy kissé illetlenül ferdére feltett szalmakalapban.

Semmi kétség... Aki csak egyszer is látta, felismeri: ez Gorcsev!

Hector Potiou halálsápadtan állt. Ő megmondhatta volna, hogy a fénykép eredetije sohasem szolgált itt, a sárga bőröndöt egy hentes révén kapta Cortot a postán. Ez az alak ellopta még Marseille-ben az igazi Gorcsevtől a bőröndjét, és egy katona bosszúból feljelentette. Az illetékes katonai hatóság megbüntette a hentest, és a bőröndöt Cortot-nak továbbította, miután az Gorcsev név alatt szolgált. Ha Potiou őrmester ezt elmondja, akkor piszkálni kezdik a Cortot-ügyet, és abból baj lehet. Tehát állt rémülten, sápadtan és hallgatott. Laboux a száját rágta. Anette zokogott, és később elmentek a légionárius temetőbe, ahol megkezdődött az egyszerű szertartás... A koporsó készenlétben várta a lebocsátást, és ez állt rajta szép fehér betűkkel:

Gorcsev Iván, közlegény
élt 22 évet

Anette nem vette le a szemét a felírásról, és nagy könnycseppek folytak végig az arcán. Legalább meggyászolta valaki ezt a Cortot is, aki igazán nem szolgált rá ilyesmire. De hát az egyetlen tisztesség, amire ezen a földön senki emberfia nem lehet méltatlan, az hogy elsirassák, amikor már meghalt. És ha nem is személyesen az ő tetemének szólt a hulló könny, bizonyára jólesett volna az öreg apacsnak, ha metafizikailag rangrejtve jelen lehetett volna a koporsón kívül ezen a temetésen, ahol finom emberek ennyire gyászolják. Ebben a valószínűtlen esetben tán sajnálja, hogy Colette, a Víg Párizsi Bodega pincérnője nem láthatja végtisztességét ez úri környezet szomorúságától dekoráltan. Ha ugyan haláluk után is szívesen hencegnek az emberek előkelő ismerőseikkel, ami nem valószínű, de nem is lehetetlen...

3

Laboux szívét nehéz súllyal nyomasztotta az önvád Gorcsevért. Felült az ágyban.

Sirokkó volt. Párás, undok este.

Egy éles vonal indult a szeme sarkából a tarkójáig, lehatárolva koponyája harmadát, mintha görcsből készült sapkát viselne a feje búbján, félrecsapva.

A levegőben úszó gőzös, híg rothadás nyirkossá tette az ágyneműt, és a szoba falai pállott szagot leheltek.

Az ablakhoz ment.

Sirokkó...

Nedves háztetők, fényudvarban bóbiskoló lámpák látszanak a fullasztó éjszakában. A különös, gonosz déli áramlás forrón végigsimítja az arcát, pedig szélcsend van. Kettősen dobban és aritmiás vergődéssel küzd a szív; belülről lüktet a dobhártya egy nyakütőér izgalmától, és összeáll a köd, egyre sűrűbb, pinceszagú burokká.

Sirokkó...

Konyakot iszik... Az ablakkal szemben, a köd mozivásznán egy rezgő képet lát, mintha kezdetleges laterna vetítené:

Gorcsev Iván, közlegény
élt 22 évet

Járni! Menni!... Nem bírja a leánya tekintetét, nem bírja a saját gondolatait... Úgy látszik, kiújul a maláriája... Láza lehet...

Felöltözött, és elment otthonról... Elsietett.

A szél sírt, vékony, átlátszó ködfátylak nyújtózkodtak a rossz szagú, langyos estében... A nyílt óceán vihara kicsapott ide, az afrikai partra... A kikötő táján valahonnan harmonika hallatszott. Néhány szirénabőgés vegyült a muzsikába. A nedves fakoronák itt is, ott is felvillantak, ha ráhullott egy elrohanó autó fénycsóvája valamelyikre.

Bement az egyik kocsmába. Ha valami baja volt, lekívánta magáról az úri életet, elvegyült a matrózok és más, egyszerű emberek világában. Máskor itt jól érezte magát.

- Konyakot!

A kocsmáros gyanakodva nézte jóruhás vendégét.

- Na, mit bámul! Hozza azt a konyakot, maga hülye!

- Igenis! - felelte, és gyanakvása nyomban megszűnt.

A harmonikához egy citera is csatlakozott. A Caporal bűze összevegyült a kimért bor szagával. A nyolcadik konyak után kissé enyhült a belső feszültsége. Élvezettel szívta be a ködpárától gőzölgő zubbonyok és nedves gumikabátok leheletét.

Forró fejjel kilépett a légtelen, homályos estébe. Elmosódott arcok tűntek fel a párán át, fényes rendőrsapka... egy bandukoló, zörgő teherkocsi. A távoli hajószirénák versenyt sírtak a szél zúgásával.

Kissé szédült. Részeg lehet, gondolta... A sarki forgalmi lámpánál már bizonyosan tudta, hogy részeg... Nyirkos karosszériák csillogtak, a zöld jelzést várva... Egy mellékutcából hosszú dudálás, Laboux forró szemei előtt ismét feltűnik a sírfelirat: &quot;élt 22 évet&quot;. Szédült...

És most a sarkon befordul az elmerült kocsi, a nagy, kék Alfa Romeo...

Sikolt a fékje... Ott a kilincse mellett a háromszögletű jel, amit ő kapart le a zománcról... És a kormánynál a halott légionárius, Gorcsev!

Sapkája, tarkóvédője, egyenruhazubbonya is látszik, és egy szomszéd autó fénykévéjében az arca is!...

A halott katona vezeti az elsüllyedt autót! És átsiklik a vörös fény alatt. Mit törődik egy kísértet a forgalmi jelzéssel?... Laboux csak állt, bután, forró fejjel!

Hahó! Gorcsev! Hát bocsáss meg! Én nem akartam!

Hangtalan kiáltás volt ez, amit a fényektől rongyolt ködben úszó látomás felé küldött... Jól tudta, hogy részeg, hogy ha odamenne a bizonytalan körvonalú autóhoz, az Gorcsevvel együtt semmivé válna...

Homályos emberalakok, árnyak, párafoszlányok mögött még látja elsuhanni, és a jól ismert, tompafényű hátsó lámpa furcsa, parázsló ásványa visszaopálzik, bágyadt sugárzással. Azután bekanyarodik a sarkon merész szögben, és eltűnik...

De távoli csörömpölés hallatszik a kanyar felől... Ó, uram, atyám, hát ő megölte ezt a fiút... Van mégiscsak valami megfoghatatlan lényege a testnek, ami több, mint az anyag? Ami kevesebb, mint a semmi?...

Ment az elsuhanó vízió nyomában, kuszált lelkiállapotban, a gőzölgő, kontúroktól megfosztott utcai mozgalmasságban.

Látta a halottat az elmerült autó kormányánál!

Laboux végigsimítja verejtékes homlokát. Beleőrült ebbe?... Megy, kissé részegen, tántorogva a ködben, egyenesen haza... Ez több volt, mint részegség, több volt, mint láz... Ez vízió már. Fix csalódása az érzékeknek...

Befordul a téren, és otthon van...

Mindkét karját védően maga elé taszítja, és fagyos bizsergés fut át a testén!

A villa előtt ott áll a nagy, kék Alfa Romeo, sértetlenül!...

Állt és rámeredt. És kiáltani akart, de nem jött hang a torkán... Isten! Csak ne őrüljön meg!

Lihegve leült a ház vizes lépcsőjére, és nézte az autót, és akarta, hogy eltűnjék a látomás... De hiába. Két tenyerébe hajtotta a fejét, majd ismét felnézett. Hiába...

Az autó ott állt, és vastag esőcseppek kopogtak a csodálatosan kék színű zománcon...

4

Az események most már lélegzetnyi szünet erejéig sem eresztették ki kavargó örvénygyűrűikből a Gorcsev nevű porszemet. A szerszámraktár ablakán leste, hogy elmenjen a Mester és Gafirone. Miután a két utas végre elment, érte jött a kapitány.

- No, most a partra megyünk - mondta Privát Elek. - Remélem, már nem akarsz a légióba lépni?

- Nem, nem - felelte gyorsan, mert Gorcsev ezen a világon csak jótevőitől félt, akik közül a hallgatag Drugics odáig elment részvét dolgában, hogy leütötte egy létrával. - Szeretném meglátogatni egy rokonomat, és visszajövök.

- Gyere délután a Három Főkukac étterem-be. Ott várunk.

- Mire várnak még, ha egyszer az autót elnyelte a tenger?

- Azzal te ne törődj! Különben is mindenképpen várni kell, mert Lingeström, Aldous és Portenif a Magdalena luxushajón érkeznek, és holnap dél lesz, mire beáll.

Gorcsevnek tetszett pártfogóinak bohém könnyedsége, amellyel túltették magukat az Alfa Romeo pusztulásán. Kemény fiúk.

A parton elbúcsúztak. A hallgatag Drugics külön is vállon veregette szeretettel, hogy leesett róla a sapka. De mindegy! A fő dolog az, hogy megszabadult tőlük.

Elsősorban a főpostára ment, hogy jött-e poste restante levele. Természetes, hogy várta már egy levél.

Amikor kibontotta, először kissé elszédült. Mi ez?

        VANEK B. EDUARD                                                Kelt, 193............
        magántitkár
        Idegenlégió (Afrika)
        Csekkszámla: BANQUE DE FRANCE 1701
        Sürgönycím: VANEKLÉGIÓ
        Vezérképviselet: Oran FORT-ST.-THÉRÈSE
        Fiókok: Algír, Marokkó, Fez stb.

        T. Petrovics Leo igazgató úrnak ORAN Poste restante

        F. hó 18-i levelére válaszolva, van szerencsém értesíteni t. Igazgató urat, hogy b. könyveim átvizsgálása alkalmával k. számláján az alábbi esedékességek elmulasztott összegei fungálnak:

        Felemelt fizetésemre f. hó 1-től
        	

        1000 fr

        Helyettesítési illetmény f. hó 2-től
        	

        8000 fr.

        Összesen:
        	

        9000 fr.

        Fennálló hátraléka bizonyára elkerülte sz. figyelmét, tehát tisztelettel kérem, hogy azt nb. cégemnél mielőbb rendezni szíveskedjék.

        Egyben felhívom t. figyelmét, hogy a francia véderővel szembeni függő viszonyom rendezése nem tűr halasztást, és azonnali jelentkezését századomnál annál is inkább elvárom, mert ellenkező esetben legnagyobb sajnálatomra kénytelen lennék továbbszolgálni, ami igen szomorú következményekkel járna a fenti hadseregre nézve, és engem arra kényszerítene, hogy az ügyben haladéktalanul megtegyem a dísz- és futólépéseket. Késedelmétől megrendülten, de szíves megbízásait a jövőben is mindenkor készséggel várom.

        Kiváló tisztelettel:

        VANEK B. EDUARD
        közlegény és magántitkár

XVI. fejezet

1

Az orani régi vár a tengerpartról kiszögellő földnyelven épült, alig néhány száz éve, és a turisták szerint csodás kilátás nyílik a tengerre.

A vár különböző, beomlott teraszai alatt van a Szultána Korridor. Abu ben Masnir mór fővezér itt őriztette láncon egy hűtlen kegyencnőjét, hogy e merőben radikális eljárással óvja a kísértéstől. Sikerült-e megóvni a kegyencnő hűségét, vagy sem! Ki tudhatná ma már?... Sötét korok és hűtlen asszonyok titkait még eddig senkinek sem sikerült pontosan tisztázni. Annyi bizonyos, hogy ezt a földszinti helyiséget nem szívesen látogatják a turisták, mert sok benne a denevér, a pók, a százlábú, és ártalmatlan siklók is megfordulnak itt olykor.

Ezt a helyet szemelte ki Gorcsev, mint olyant, ahol ruhát cserélhet Vanek úrral, akinek a várban adott találkát.

- Ne haragudjék uram, a késésért - mentegetőzött Gorcsev, amikor kezet fogott. - Rajtam kívülálló okok miatt történt, és úgy hiszem, megfizettem érte...

- Azt hitte, hogy az ilyesmit megfizetheti pénzzel?

- Hát, kérem - ismerte be Gorcsev. - Én azt hittem.

Vanek úr búsan bólintott:

- Önnek igaza volt.

- Most felveszem a ruháját, és bemegyek a századához. Magát nem üldözhetik, mert civil, engem nem küldhetnek el, csak kérdőre vonhatnak távolmaradásomért.

- Ezek ott nagyon érdekes dolgokat tudnak, arra figyelmeztetem - mondta búsan, és kirakta a zsebeit... - Van egy tánctanár, aki állandóan a művészekről beszél, de hasznos is néha, mert jól ismeri a fontosabb állatneveket. A káplárnak kifogása van a galaci révkapitány felesége ellen, és az őrmester megöli, ha nem nevezi Kabóca nevű állatok királyának. Nagyjából ezek a fontosabb tudnivalók. Esetleg lesz ott egy Mehár nevű indiai tornatanár, aki meteorológiai okokból kifolyólag megveri időnként önt, ehhez hozzászokik idővel...

Közben levette a ruháit, és Gorcsev beöltözött katonának. A nadrágot hónaljáig húzhatta, és a zubbony felöltőszerűen csüngött és lebegett rajta. De ez nem fontos. Viszont Vanek úr rosszabbul járt. Gorcsev vászonnadrágját úgy ahogy fel akarta erőszakolni, mire az szétrepedt, de teljesen. Két darabra.

- Maga itt megvár - intézkedett nyomban Gorcsev -, amíg az első ócskástól egy ruhát hozok.

Vanek úr aggódva körülnézett.

- Kínos heteim lesznek, amíg majd úgy adódik, hogy ismét felkeres.

- Ne tréfáljon. Csak nem képzel rólam ilyesmit? Egy perc múlva itt vagyok. Ne aggódjék - mondta Gorcsev, és elment.

Egy perc múlva Vanek úr igazán nem aggódott, de úgy két és fél óra elteltével már nyugtalan érzés fogta el, és amikor lassan bealkonyodott, elhatározta, hogy érintkezést keres a külvilággal. Kilépett az ajtón, hogy intsen. Az egyetlen felsőruha Vanek úr közelében a kabát volt.

Azzal intett.

Egy norvég balneológusnő, életének delén, de már a közeli alkonyt sejtető arcvonásokkal, Kodakjával éppen arra jött, és nyomban elájult. Két napig napszúrás ellen kezelték, mert képtelen volt elmondani, hogy mi a baja. Később egy arra járó leányárvaházi növendékcsoport énektanára a fentiekkel egyező előzmények után eltörte rajta az esernyőjét.

Vanek úr ekkor megtörten, kimerülten visszaült a kőpadra, és olyan volt, mint egy búskomor szultána, aki a fogságban hízásnak indult, és elvirágzott bánatában, mert a féltékeny szultán lenyiratta a haját, de a bajuszához nem engedett nyúlni.

...Már beletörődött volna abba, hogy itt marad ezentúl, amíg Gorcsev visszatér valaha, és nyers siklóhússal fog táplálkozni, amikor az énektanár feljelentése alapján eljött érte az őrjárat.

Miközben egy lópokrócba becsavarva, mezítláb, de megvasalva bandukolt a kísérőivel, emlékezett egy őrült festőnek a Tettenért Remete című vásznára, arra gondolt, hogy semmi értelme az őszinte vallomásnak. Ha elárulja Gorcsevet, akkor ezután pénzt sem kap a szenvedéseiért, meg ki tudja, hogy elhiszik-e a történteket?

Eh!... Most már mindegy...

A börtönbe érve megpillantotta Mehárt, aki éppen sűrű arcra borulásokkal foglalkozott. Csendben leült a sarokba, és amikor a török megfordult egy másodpercre, Vanek úr szerény mosollyal mondta:

- Ráér a veréssel, ha befejezte. Nekem nem sürgős. Csak csinálja tovább, őrült úr...

2

Mi történt Gorcsevvel? Miért feledkezett meg hányatott életű titkáráról? A kilátás miatt. Ha az orani régi vár terasza előtt nem olyan tág panorámával kínálja tarka kikötői látványát az öböl, akkor a titkár nem okoz rajtaütésszerűen idegösszeomlást a svéd balneológusnőnél, és az énektanárnak továbbra is megmarad jó karban az esernyője. Ezenfelül másképpen végződik néhány becsületes és becstelen ember törekvése, fordítva alakul Abe Padan király és a portugál Dizard trónviszálya, továbbá megváltozik az ifiriz nép történelme.

Mert Gorcsev lekönyökölt egy percre a teraszon, és nyomban megállapította, hogy a vár alatt nyúlik az a kőgát, ahol a République és közvetlen közelében a Gyanús Cápa vesztegel.

És egyszer csak látja, hogy a République melletti gáton ott van a Mester, megismeri a széles válláról, ősz fejéről, azután a púpos Halacska és az a csámpás... Drugics! Az ott Privát Elek!! Egy tányérsapkás, hivatalos egyén is velük van, és valami fuvarlevelet nézeget, amit a Mestertől kapott...

Gorcsev izgatottan figyelt. Rövidesen megindult az egyik daru... a République felett leereszti a láncát... Várakozás. Nemsokára a hajó mélyéről a magasba emel valamit... Egy ponyvával védett autó... Látszik a négy kereke! Az óceán felől egy ködfal közeleg! Az autó libegve halad a lánccal...

Gorcsev nem érti, csak érzi, hogy mi van itt, és vadul dobog a szíve.

Ez a tizennégy karátos autó! - kiáltja belülről egy hang, pedig nem lehet az, hiszen a vízbe zuhant! - Nem! Itt valami történt! Rohan... Közben elhomályosul a nap, begördül a nyílt tenger felől a köd roppant tankja, és átvonul az utcákon, házakon, embereken... Szegény Vanek úr, mi lesz vele? Eh! Rajta később is segíthet. Az autó ügye pillanatokon múlik...

Gorcsev leér... Messziről látja, hogy a banditák jönnek a partra, végig a mólón. Egy raktárépület kapujából figyeli őket. Homályos fények rezegnek a síkos, feketén csillogó aszfalton, és a pokol katlanjának fullasztó gőze ül mindenen.

Munkások kiáltoznak... csikorgás... És a daru folyamatos zörgéssel görgeti le a láncot... Partra helyezték az autót... Drugics eltávolítja a ponyvát, Gafirone a kormányhoz ül, és bejáratja a motort... Gorcsevnek a motor ütemére lüktetett a torka...

Most egy közelgő taxi fénycsóvája növekszik a ködben... Odavilágít a karosszériára, és az orosz önkéntelenül felkiált!

Egy kéken zománcozott, hatalmas Alfa Romeo elindul, és magasra fröcsköli a sarat...

A tizennégy karátos autó volt!

3

Gafirone, ahogy a Mester meghagyta, az Imperial előtt beült az Alfa Romeóba, és a körmeit ápolta.

Félóráig itt kell ülnie. Akkor indulás. Leterpesztett ujjait lakkozta elmerülten, és halkan fütyült. A versenyző nagy gonddal festi a körmeit, oly precíz, többféle síkból adódó hatásokat figyelve főműve előtt, az utolsó ecsetvonások közben. Az utolsó ecsetvonás után gyorsan egymás felé rázogatta a kezét, mintha tapsolna, de meggondolná, mielőtt összeér a két kéz.

Valaki kinyitja a kocsi ajtaját. Egy fiatal katona áll ott feszes tartásban, de teljesen fesztelen, bő egyenruhában.

- Ön Gafirone autóversenyző?

- Igen.

- Szíveskedjék velem jönni.

- Hová?

- A városparancsnokságra.

- Miért?

- Az Ön kocsija ez a kéken zománcozott Alfa Romeo?

- Ne...em... de ez egy úré, aki...

- Szíveskedjék velem jönni, lehet, hogy csak egyszerű formaságról van szó. Gyalog megyünk. A kocsi itt marad...

A versenyző halottfehéren követi Gorcsevet. Sejthette volna, hogy ez nem tiszta ügy.

Komor épület elé érnek... A katona kinyit egy kiskaput, és Gafirone belép. Függöny választja el a folyosó további részétől.

- Itt várjon, amíg szólok az őrnagy úrnak.

És átmegy a függönynyíláson. Gafirone vár... vár... Húsz perc elmúlik. Végül kijön egy múlt századbeli alabárdos, pápai testőr, és meghökken a versenyzőtől.

- Kit keres?...

- A... az őrnagyot...

- Miféle őrnagyot? Ez itt az orani Klasszikus Színház művészbejárata. Hé!

Gafirone kirohan, mint az őrült, és mindenkinek nekiütközik közben!... De csak fut!!...

Késő!... A hotel előtt a Mester szinte toporzékol... Ott van a kacsaorrú kapitány, meg a többi elhanyagolt külsejű alak. Csak az autó nincs ott...

Gorcsev közben megelőzte a Mestert, taxin visszatért a szállóhoz, egyszerűen beül a kormány mellé... begyújt, és elindul az autóval kísérteties útjára.

A sarkon feldönt egy újságosbódét, de félóra múlva megáll Laboux villája előtt.

4

- Mi történt? - kérdezte Rézláb, amikor Privát Elek értük jött a Három Főkukac nevű étteremhez, hogy együtt menjenek a Főtérre, ahol a Mestert kell vámi.

- Ez a Gorcsev... - felelte fogcsikorgatva -, hogy gebedne meg. Ellopta az autót. Bolonddá tette azt a versenyzőt.

- Az úgyis bolond volt - állapítja meg a hallgatag Drugics, akit csak egészen kivételes tévedések indítottak arra, hogy beszéljen.

- Most már legalább elmondhatod, hogy mi volt ez a história az autóval, ami hol a vízbe esett, hol ellopják.

- Génuában feladott a Mester a République-re egy ugyanolyan kocsit, mint ez a bizonyos tizennégy karátos - magyarázta Privát Elek - Gafirone versenyző kocsijának mondták, és ponyvával volt bevonva. A fenékben odaállították ennek a Laboux-nak az autója mellé. A hajóraktárnok a zsebünkben volt. Kirakodás előtt a mi autónk ponyváját ügyesen Laboux Alfa Romeójára tette át a raktárnok. Az egymás melletti két autó közül természetesen a ponyva nélküli kék Alfa Romeót hitték Laboux kocsijának. Pedig az a mienk volt, és Laboux tizennégy karátos autója ott állt mellette ponyvával fedve. Amikor leszakadt a kocsi, persze, azt hitték, hogy az az övék.

- Honnan tudták, hogy leszakad majd a darulánc?

- Az volt a legegyszerűbb. A kicserélt kocsi ülése alá a raktárnok ötszáz kiló súlyt helyezett el, amíg a hajó útban volt. Éppen háromszázzal több volt, mint amit a csiga lánca az autóval együtt elbír. Persze alighogy emelte, leszakadt.

- Remek terv volt! És erre egy ilyen szélhámos...

- Hát óriás ez a Gorcsev?! - kiáltotta Rézláb.

Közben kiértek a Vár előtti dísztérre. Oranban, ha az ember ösztönösen jár, biztos, hogy erre hozza a lába. A köd valamelyest felszívódott, és az eső is elállt. Drugics, mint általában a zárkózott, nem barátkozó emberek, ínyenc volt, mert az étkezés magányos öröme megfelelt természetének.

- Hol lehet ez a Cservonec kölyök? - kérdezte a Halacska.

- Csak nem veszett meg újra a légióval?

Ebben a pillanatban egy óriási autó állt meg mellettük. Valami bútorszállító, vagy ilyesmi lehetett.

- Figyeljetek! Magyarázatra nincs idő. Egy óra múlva indulunk ezzel a kocsival, csak Lingeströmöt várjuk.

- Szállítmányozással fogunk pénz keresni?

- Fogd be a szád! A tizennégy karátos autó a miénk lesz! Ez a kocsi itt többet ér az előző tervnél! És benne lesz Gorcsev is rövidesen, arra esküszöm!

- De mi ez a kocsi?

- Majd megtudod! Most még egy autó kell, mert megérkezett Lingeström a meszticcel és Porteniffel... Itt várjatok!

És máris leugrott a hatalmas, fedett autóról, beszállt egy arra haladó taxiba, és elrobogott.

- Te érted? - kérdezte Rézláb.

- Rá kell bízni - dünnyögte Privát Elek. - Nagy esze van neki, azt meg kell adni.

Drugics a hatalmas ananászt szagolgatta.

- Miféle autó lehet ez? - bámészkodott a púpos Halacska. De mielőtt rátérhettek volna erre a kérdésre, Rézláb nagyot kiáltott:

- Megvan! Nézd a marhát...

...Gorcsev visszafelé Laboux villája elől sietett a Várba, rendkívül nyugtalanul a lehetőségek miatt, amelyek Vanek úrral kapcsolatban számításba jöhetnek, ha magára marad egy középkori vár kamrájában.

...Egyszer csak ott áll mellette Privát Elek, Rézláb, a púpos Halacska és a hallgatag Drugics, egy ananászt szagolgatva. Körülfogták.

- Hé! Cservonec! Hát ez miféle dolog?!

Gorcsev rémülten hátralépett. Szent isten! Ezek most feltartják, és Vanek úr mélységes neglizsében ül a rab szultána cellájában.

- Megbolondultál, te taknyos?

- Hagyjanak engem, én...

Most el volt szánva rá, hogy Vanek úr érdekében üt...

...Ám a hallgatag Drugics elvette orra alól az ananászt, és minden további vita helyett fejbe csapta Gorcsevet a nemes gyümölccsel, hogy az ifjú elvesztette az eszméletét.

Amikor magához tért, egy hatalmas teherautóban hanyatt feküdt, teljes sebességgel robogtak, és valaki az arcába tüsszentett.

Arra fordult, bágyadtan és csodálkozva látta, hogy egy nyájas oroszlán hunyorog rá közelről. Ez még nem ijesztette volna meg Gorcsevet, de vak rémület járta át, amikor megpillantott az oroszlánketrecen egy táblát fityegni, mint valami névjegyet, és ez állt rajta nyomtatott betűkkel:

WENDRINER ALADÁR
artista és ragadozó

Az Oroszlánt etetni, a ketrecbe nyúlni,
vagy a fenevadat bármi módon ijesztgetni

SZIGORÚAN TILOS

Lehunyta a szemét, mert szeretett volna felébredni, azonban a Wendriner Aladár nevű fenevad ismét az arcába tüsszögött, hogy kénytelen volt felülni. De ez csak egy pillanatig tartott, mert amit most látott, attól hanyatt esett, mintha Drugics, régi szokása szerint, könnyedén fejbe csapta volna valamivel.

5

Vanek úr a szultána cellájában eltöltött rövid tartózkodást megúszta haditörvényszék nélkül, de igen sokat volt bezárva ez ügyből és még más félreértésekből kifolyóan. Restanciája annyira bővült, hogy így szólt egy napon:

- Ha létezik ilyesmiben jogutódlás, akkor a dédunokáimnak is lesz mit ülni helyettem.

Vanek úr, mint általában a nagyon rendes, formaságokat tisztelő kispolgár, életének sablonjai nélkül, megváltozott körülmények között, züllöttebb, piszkosabb és toprongyosabb lett, mint akár a félszemű Mehár nevű török, aki azóta többször is megverte az időjárásra vonatkozó kijelentése miatt, de ezt már Vanek úr megszokta, mint annyi sok mást, amiről nem értette, hogy miért tartozik a gyarmati hadsereg napirendjéhez.

Különben Mehár is állandóan büntetést kapott, mert szeretett inni, és csak akkor hagyta abba, ha elájult.

Jelenleg is együtt raboskodtak, és Vanek úr aludni készült a piszkos, férges kőpadlón.

Vacsora után Mehár megverte, és most nyugovóra tértek.

De váratlanul Würfli úr érkezett látogatóba.

- Ma éjjel jó dolga lesz... - suttogta az ajtóból. - Beszéltem az ezredes legényével. Úgy hiszem, hogy segítettem magán.

- Nézze, bolond úr - felelte elkeseredetten -, úgyis annyi bajom van, minek segít maga rajtam?

...De a titokzatos tánctanár szó nélkül távozott, és Vanek úr egy hosszú sóhajjal lehunyta fáradt, forró szemhéjait.

Istenem! Mennyi szenvedés!

De egy óra múlva felverték álmából. Az őrparancsnok volt.

- Keljen fel! Az ezredes elé megy!

- De kérem... - mentegetőzött ijedten -, mit követtem el álmomban? Én igyekeztem feszes tartásban feküdni, és igen szerényen aludtam...

Hiába volt minden. Menni kellett. Az ezredes magánlakására vezették, ahol vendégek voltak aznap.

Ott állt az úri társasággal szemben, kissé ijedten, és pislogva a lámpák fényétől.

- Ma estére egy ügyes katonára lenne szükségem. A legényemnek azt mondta valaki, hogy maga a mi emberünk - szólt vidáman az ezredes, és Vanek úr hátán végigszaladt a hideg.

- Kérem... - hebegte. - Én... igazán nagyon örülök...

- Nahát, barátom - mondta az ezredes -, akkor rendben van. Maga most muzsikáljon nekünk.

Vanek úr ijedtében megtántorodott, mint akit mellbe csaptak.

- Hallottam, hogy maga művészember. Ha nem tudná, közlegény, magam is művész vagyok. Költő...

- Gratulálok - hebegte Vanek úr, és tétován állt.

- Nos? Akar valamit mondani?

- Kérem... engem annyira megviselt a fegyház és egy török svédtornász, hogy nem tudnám felvenni a vonót...

- Hát hegedül is?

Vanek úr arcán könnyek folytak, sűrű, keserű könnyek és így szólt:

- Igen... én mindenfélét tudok... Hegedülni, festeni, állatneveket... Én nagyon sokoldalú katona vagyok.

A társaság döbbenten nézte a zokogó férfit. Egy ősz katonatiszt nem restellte, és sajátkezűleg széket tolt a sokat szenvedett, megrendítően ápolatlan, síró harcos mellé.

- Üljön le, barátom... Csak üljön le, nyugodtan...

Az ezredes intett a szemével, és a legénye ennivalót tálalt a megtört ember felé. Egy megtört emberhez viszonyítva Vanek úr igen jó étvággyal evett. A társaság csupa régi, gyarmati ember, annyi afrikai tragédia szemtanúja, csendben, komoran nézte a titokzatos légionistát. Laura de Pirelli, az orani operaház olasz származású énekművésznője egy hosszas, szomorú, de igen meleg pillantást vetett Vanek úrra.

A művésznő kissé telt idomú volt, és mint nagy általánosságban a hízásra hajlamos hölgyek, vonzódott a romantikához.

- Mondja, barátom - szólt az érdekes, drámai katonához, aki szenvedő arckifejezéssel ette a rosztbifet. - Mi az, amit leginkább nélkülöz itt?

- Egy kis mustár... vagy egy kovászos uborka - sóhajtotta bánatosan, és az egész arca mosolygott, amikor megkapta...

- Hogy hívják magát? - kérdezte az ezredes.

- Van... Van egy igazi nevem, és van egy álnevem. Egyiket sem tudom pontosan.

Az őrnagy felütött egy könyvet az asztalon, és a kabátjára felvarrt jelzés alapján megállapította a nevet:

- Maga Gorcsev Iván...

Egy hosszú, szőke kapitány most felemelkedett valahonnan a háttérből.

- Gorcsev Iván... Szent Isten! Ön... ön Nizzában érintkezésben volt...

Vanek úr keserűen bólintott.

- Úgy van. Én Nizzában érintkezésben voltam! Ezt eltalálta a törzsorvos úr!

Pierre Boussier, mert ő volt a kapitány, egészen eléje lépett, megnézte, és újra azt mondta:

- Uram atyám... Gorcsev!

Vanek úr sóhajtott. Tisztában volt vele, hogy a kapitányt gondozatlan külseje rendíti meg ennyire.

- Menjen egy pillanatra az előszobába.

Vanek úr kiment az előszobába, és egy tiszti kabátnak dőlve, mélyen elaludt ültében.

A kabát tulajdonosa másnap a lakását, minden hozzátartozóját és önmagát is rémülten fertőtlenítette, de hónapokig eltartott, amíg teljesen kiküszöbölte környezetéből Vanek úr rövid, jóízű álmának szapora következményeit.

A kapitány közben azt mondta halkan odabent a szobában:

- Uraim! Ez az ember Gorcsev Iván, akire de Bertin tábornok nagyon meleg szavakban hívta fel a figyelmet. Valamennyien tudják, hogy kicsoda Gustave Laboux. Ez a Gorcsev Laboux leányának a vőlegénye... A leány titokban írta nekem. Érthetetlen, hogy a tábornok tekintélye dacára ilyen helyzetbe került ez a szerencsétlen, könnyelmű úrifiú.

- Legfőbb ideje... - mondta végül a kapitány -, hogy ez a Verdier őrmester ne veszélyeztesse a gyarmati hadsereg jó hírét alantas brutalitásaival.

Éjfél felé Vanek urat felkeltette a fegyőr.

- Fáradjon vissza, kérem, a fogdába.

Vanek úr, távol mindattól amit életében megszokott, és közel a tébolyhoz, nem vette észre az őr különös hangváltozását, és csendben követte a sötét udvaron keresztül.

- Nagy vizsgálat folyt, amíg aludt. Kihallgatták a tiszt urakat, az őrmestert és a káplárt. Nagyon szidták őket maga miatt.

- Talán elfelejtettek engem agyonlövetni?

- Sőt... De hiszen majd meglátja - biztatta az őr, és kinyitotta a cellaajtót. - Sajnos nem tudtuk előbb magáról, hogy kicsoda.

- És most már tudja, ki vagyok?

- De mennyire tudom.

- Megkérhetem, hogy mondja meg nekem is? Azt hiszem, hogy nem árt, ha szintén tudom.

- Jó, jó - mondta az őr rejtélyesen. - Egy napon majd kiderül az igazság, eljön a tábornok, és maga újra az lesz, aki volt.

- Én is attól félek - motyogta csüggedten Vanek úr, és belépett a cellába.

...Álmában egy operaházi előadást vezényelt, két ecsettel a kezében. A színpadon Laura de Pirelli énekelt, és egy hosszú rúddal félszemű török csirkefogókat idomított bravúrosan. Ekkor a sötét nézőtéren megjelent egy tábornok, és harsány hangon bejelentette, hogy senki se hagyja el a helyiséget, amíg a rendőrség jön, mert a szünetben valaki elvesztett egy nagyon értékes Gorcsevet: Vanek úr erre futni kezdett, de hát Mehár a nyomában volt egy-egy élesre töltött kabócával és az élen mint valami megdühödött fúria, a galaci révkapitány felesége rohant, aki különben is felbújtó volt az ügyben. &quot;Segítség!&quot; - kiáltotta Vanek úr, mert jól tudta, hogy hegedülnie kell, ha elfogják, de ekkor kitettek eléje egy lábat, hogy nagyot zuhant. Természetesen Würfli úr tette ezt, aki egyben roppant sajnálkozással exkuzálta magát, miközben Vanek urat gyorsan darabokra tépték üldözői: &quot;Ne vegye rossz néven, Tintoretto úr, de ön azt állította, hogy kőfaragó és balett-táncos&quot;... Rettenetesen ordított, és felébredt, mielőtt megfulladt volna.

Csak hosszas küszködés árán jutott levegőhöz, mert mint utóbb kiderült, Mehár, a félszemű óriás igen mélyen aludt, és az éjszaka egy részét Vanek úr arcán töltötte.

 
XVII. fejezet

Amikor ismét elindult a tizennégy karátos autó, Parker vezetésével, még két gépkocsi ment velük. Mindegyikben nyolc fegyveres arab, kézigránáttal és egy-egy géppuskával.

&quot;Szabadságolt&quot; szpáhik voltak. Az őrmester közölte reggel a kaszárnyában tizenhat régi emberrel, hogy akinek kedve van vele kirándulni, az két hét szabadságot kap, akinek nincs kedve, az ugyanannyi kaszárnyaáristomot, kétnaponként huszonnégyórás szolgálattal.

Ettől a nyájas invitálástól a tizenhat embernek rendkívüli kedve kerekedett, hogy az őrmester mérsékelten nyájas társaságában kiránduljon, és délután már civil burnuszban kísérték az értékes autót.

De Bertin és Laboux nem oldották meg a víz alól előkerült autó titkát. Vizsgálatot indítani nem lehetett a kényes ügyben, és az idő sürgetett. Az bizonyos volt előttük is, hogy a hajóraktárban elcserélték a kocsit egy ugyanolyan Alfa Romeóval. De hogy került vissza? Beérték annyival, hogy a kocsi egyszerre ott állt a villa előtt, amint ezt a sápadtan és kissé részegen érkező Laboux bejelentette, akinek az állapota elsősorban szükségessé tette, hogy ne firtassák az ügyet. Kissé sárga volt az arca, és sokat ivott. A malária is elővette.

- Azt hiszem, nem lesz sima utunk - mondta rossz előérzettel, amikor két napja úton voltak.

Anette alig szólt. Napokig ült egy helyben, és hallgatva maga elé nézett. Gorcsev szelleme ott volt velük Anette szomorúságában.

- Valamit tenni fognak - kedélyeskedett kissé erőltetetten de Bertin.

És neki lett igaza. A barátságosan kezdődő szaharai túra utasai igazán nem sejthették előre, hogy miféle fantasztikus események várnak rájuk.

A gyönyörű műúton, amely az Atlasz hágója után a sivatagon át vezet, Anette néha leváltotta Parkert. Sápadt volt, és huszonnégy órája alig evett, de biztos kézzel ült a kormány mellett.

De Bertin szivarozott és időnként hol Labouxra nézett, hol az autótükörben látszó Anette-re. Érezte a néma, súlyos konfliktust apa és leánya között. Egyikben a keserűség, a másikban az önvád... Szörnyű!

- Kérlek - kérdezte egyszer csak Laboux. - Te ismertél már személyesen úgynevezett izét... spiritisztát?

- Tessék?... Avignonban valamikor egy neuraszténiás asztaloshoz voltam beszállásolva, az foglalkozott ilyen izékkel...

Laboux töprengve nézett a sivatag nyugtalanul vonuló, sárga homokhullámai fölé.

- Gondoltál te már arra... - folytatta nagyon vontatottan -, hogy a halál után mégiscsak kell... valaminek lenni?...

De Bertin megrökönyödve nézett a barátjára.

- Azt hiszem, kissé rádtelepedett a malária - felelte aggódva.

- Igen... az lehet. Tegnap lázam is volt.

Előszedett valahonnan egy cigarettapapírt, néhány kinindrazsét göngyölt bele, és lenyelte. Légionáriusok veszik így be ezt az orvosságot.

Az évszak, amelyet Abe Padan választott forradalmához, nem kedvezett európai barátainak. A passzáttól felkavart homokviharokat, az Atlaszról lecsapódó párákat még a beduinok sem viselték el egykönnyen.

A legközelebbi oázisnál Laboux-t kirázta a hideg, de nem volt hajlandó arra, hogy két napot pihenjen.

- Abe Padannak idejében kell megkapnia a fegyvereket.

A csökönyös emberrel hiábavaló volt minden vita. Lenyelt egy nagy adag kinint, és beült az Alfa Romeóba.

- Induljanak, sergeant - mondta a szpáhik őrmesterének.

A rekkenő forróságban enyhe áramlás rezgett, de ez is elég volt ahhoz, hogy megtöltse a levegőt táncoló porsziporkákkal és ingereljen tüdőt, szemet...

Délutánra piros lett a két mély árnyék Laboux arccsontjai alatt és félrebeszélt.

- Maguk Abudirban maradnak két szpáhival, mert az apja nem bírja tovább - mondta az altábornagy Anette-nek, aki ecetes vízzel törölgette a beteg arcát.

Anette beleegyezett a beteg nevében is. Jól tudta, hogy akármiféle könnyű baj nem árthat meg ennyire Laboux vasszervezetének.

- Ennek a szerencsétlen fiúnak az ügye nagyon megviselte - mondta de Bertin.

- Pedig jól tudom, hogy apa nem akart rosszat - felelte sóhajtva.

A nagy, tiszta leányszemek fénye két könnyprizmán keresztül hirtelen megtört. Lefelé rándult néhányszor a szája széle, azután kitört belőle a zokogás.

De Bertin idegesen csapkodott egy cigarettát a tárcája fedeléhez. Átkozott egy história.

Hátszéllel haladtak, és az autót, mint valami ráborított ponyva, kitartóan követte a kerekek által felkavart por...

A műutat régen elhagyták, egy karavánösvényen futott kanyarogva az Alfa Romeo, előtte ötven méterrel a katonák kocsija. A Szahara egy sziklás, teknőszerű mélyedésében vezetett az út Abudir felé. Az örökké harcias porszemek, ki tudja, hány korszak óta, szívós gyűlölettel rohannak a szirteknek, és ezek szétmarva, mint elszórt, apró zátonyok kandikálnak elő hajdani csúcsok homokba süppedt csonkjával.

A sivár látványt halálosan rideggé fokozza egy őskori város omladéka; kőkoloncok, ledőlt árkádok és beszakadt boltozatrészek félig eltemetett torzóival.

A mélyedésben eloszlott a portölcsér, és az árnyéktalan, roppant sivatag sugárzása vakította őket. A levegő bizonytalanul inogni látszott, mintha ott messzebb előttük valami finom, füstszerű valami lenne... Most a szpáhik kocsija odaér, és...

Parker nagyot kiált... a fék sivít, de Bertin a revolveréhez kap...

Késő!

A katonák autója, mintha láthatatlan akadályba ütközött volna, felborult hirtelen. De senki nem esik ki, az emberek egy halomban maradnak a homokdombra dőlt kocsin... Ezt látták a tizennégy karátos autó utasai, de az ő sorsuk is azonnal beteljesedett...

Különös kettyenés hallatszik... Azután felborul a lassított iramú kocsi, és az oldalán csúszik, zörögve, csörömpölve... Az elsőrangú acélból készült hálócsapda, amellyel Hagenbeck oroszlánokat és tigriseket fog, nem eresztette őket...

A preparált fémszálak a sivatagi nappal szemben szinte láthatatlanok. Kifeszített acélhálóval fogták el a két kocsit.

Fegyveres arabok nyargaltak elő a dombok mögül. A Mester vezette őket.

- Maradjanak nyugton - kiáltotta -, mert halomra lőhetjük mindnyájukat!!... Egyenként eresszétek ki a hálóból őket, és megkötözni!

Céltalan öngyilkosság lett volna, ha védekeznek. Néhány perc múltán ott feküdtek egymás mellett a homokban, összekötözve és elvakultan a merőlegesen sugárzó naptól...

A támadók elnyargaltak, és a foglyok jól hallották, hogy egy autó is velük robog...

A tizennégy karátos Alfa Romeót mégis elrabolták!

 
XVIII. fejezet

1

Feljegyzett beszélgetés az orani Fort-St.-Thérèse gazdasági hivatalában.

SZEREPLŐK

Verdier őrmester és Balukin közlegény, ezredírnok.

Délután öt óra, az őrmester ilyenkor átnézi a kérelmeket.

VERDIER: (Jön. Megviselt. Kissé lefogyott az utóbbi időben.)

BALUKIN: (Felugrik.)

VERDIER: (Bágyadt jóakarattal.)

Csak üljön le, maga disznó.

(Kinyitja a zubbonyát. Fúj.)

BALUKIN: (Írásokat tesz eléje.)

Gorcsev, a 27-es közlegény, estére kimaradást kér.

VERDIER: (Vészes morgással, amelytől bajuszának szálai rezegnek.)

Rendben...

BALUKIN: Ugyancsak a 27-es közlegény diétás betegkosztot kér.

VERDIER: (Bajusza szálai rezdülnek, szemei enyhén vérbe borulnak, orrcimpái ütemesen tágulnak.)

Aláírva...

BALUKIN: A 27-es két nap gyengélkedőt kér, mert a reuma kínozza.

VERDIER: (Bajusza rezeg, szem, cimpa, stb.)

Aláírva! És most (gyanúsan atyai hangon) kedves jó Balukin maga teljesen lezüllött lelkivilágú, gyanús, pimasz főhóhér... Ha maga még egyszer jelent valamit a 27-es közlegény kérelmeiről, akkor a legnagyobb számú lópatkoló csavarkulccsal pépesre verem a fejit.

(Vérfagyasztó kiáltás, hasonló a grand guignole nevű, kóros színpadi elváltozásokban szereplő őrült halottrablók felvonásvégi sikolyához, amire az egész mű íródott.)

Nem fogsz ugratni, te orgyilkos írnok! A 27-es kérelmét aláírhatja maga is!

(Szünet. Az őrmester egy székre roskad.)

Mi van még?

BALUKIN: (Nyel. Remegő kézzel egy cédulát vesz elő.)

A... 27-es kilépést kér holnap...

VERDIER: (Megtört. Legyint. Görnyedve süpped a székben.)

BALUKIN: (befejezi)

Mert fürdőbe... akar... menni...

VERDIER: (Jóakaratú szomorússággal.)

Ne ugass, mert eltiporlak, te becsület nélküli kétszínű sintéroktató...

(Mereng, a padlót nézve, megviselten. Végül valami elhatározás érlelődött benne.)

Nna!

(Feláll.)

Hát, ide hallgasson. Most még a 27-es közlegény kéri majd, hogy két néger szolga gyaloghintón vigye kivonuláskor, ezt persze aláírom, és ha perceken belül befut a kérése, hogy az őszi nagygyakorlatokra a kincstár költségén elkísérhessék vidám hölgyismerősei, ennek sem lehet akadálya, sőt megelőzzük kérelmében, és parancsot kap még ma az ezredtrombitás, hogy hajnalban hárfázással jelezze az ébresztőt, mert félő, hogy a 27-es közlegény véletlenül felébred és megjelenik a sorakozásnál!... De ha ezzel készen van, akkor akasszon ki egy táblát az erőd kapujában a következő szöveggel: Elaggott, vidéki levélkézbesítők, lóápolók és reumás nyugdíjasok kényelmes otthonra találnak, ha felvétetik magukat újoncnak a francia idegenlégióba. Teljesen hülyék számára kedvezmény, különleges elbánás, altiszti rangban sürgölődő szárazdajkák... Hogy az a mennydörgős...

A további feljegyzések már csak az őrmester különleges szókincsét dokumentálják a francia nyelv erőteljes kifejezései körében.

Lehet, hogy az őrmester eltúlozta kissé a dolgot, ám annyi feltétlenül bizonyos, hogy Vanek úr helyzete, amióta Pierre Boussier kapitány közbelépett de Bertin és Laboux nevében, előnyösen megváltozott. A tisztek annyi, a katonaéletre alkalmatlan egyén drámáját látták beteljesedni az idegenlégió kérlelhetetlen feltételei között, hogy ebben az esetben szívesen kivételt tettek. Oly mindegy, hogy egyetlen gyenge és ki tudja, honnan, miért odatévedt alakot nem sajtol szét az afrikai hadsereg könyörtelen fegyelmi gépezete.

Olyan kitűnő gyarmati tiszt kedvéért, mint de Bertin tábornok, igazán kivételt tehet az ember. Mi kell ehhez? Egy szidás az őrmesternek, egy vállveregetés a közlegénynek, és ma már így fest a helyzet, például a gyakorlótéren:

- Vigyázz! - harsogja az altiszt. - Jobbra... át! - sokkal szelídebb hangon nyomban utána: - Vonatkozik ez természetesen Gorcsev közlegény úrra is, amennyiben nem fáradt...

- Nem, nem... - feleli a közlegény szerény mosollyal -, csak csináljuk. Jobb, ha az ember mindent megtanul.

Délután Vanek úr kimegy a városba. Amikor a kapuban találkoznak, Gent nyel egy keserűt, és teljesen rekedt hangon így szól:

- Lesz szíves, közlegény úr és... hátra arc... vagy ilyesmi... és jöjjön velem, a mindenségit a feje... a fejedelmi dolgának...

Visszamegy Vanek úrral a legénységi szobába. Itt aztán kiereszti a hangját. De úgy, hogy minden ablak beleremeg:

- Gazemberek! Ha ennek az izének itten a cipője, zubbonya, vagy valamije nincs rendben, akkor mindenki elsirathatja négy hétre a kimenőjét. Hogy az ördög vigyen el minden vízfejű gazembert... Ez magára nem vonatkozik, közlegény úr, a fene egye meg!

Vanek úr személyére a legénységi szoba teljes létszáma ügyel, féltő gonddal. Naponta kiválasztanak négy embert, az úgynevezett Gorcsev-különítményt. Egyik a cipőjét tisztítja, a másik a ruháját és a fegyvereit, a harmadik az ágyát hozza rendbe, de ezzel a legritkább esetben volt megelégedve:

- Nézze, Würfli úr - magyarázta atyai türelemmel, de a hangjában azzal a fojtott rezonálással, amely az önmérsékletét nehezen megőrző embert jellemzi -, ezeket az ágy végében úgy kell begyűrni, hogy a pokrócon ne maradjon ránc. Ilyen rondán én is meg tudom csinálni...

Miután ragyogóan felöltözött, és egy kis kefével rendbe hozta a bajuszát is, szokása szerint megemelte szobatársai felé a sapkáját, és elment. Előzőleg benézett a gazdasági hivatalba, és megkérdezte, hogy jött-e levele.

A tisztek rövidesen rájöttek a szerencsétlen ember titkára: valaha bizonyára a jobb körökhöz tartozott, de úgy látszik, kissé meghibbant itt Afrikában. Különösen az ezredesben alakult ki ez a feltevés pregnánsan, amikor Vanek úr egy találkozáskor, a belvárosban, megemelte ellenzőjénél fogva sapkáját, és mosolyogva így üdvözölte:

- Van szerencsém, ezredes úr! Szép időnk van ma!

Mert ez volt egyéniségének gyógyíthatatlan civil csökevénye. A kalapemelgetés örökszép polgári szertartása, mint annyi viszonylatnak, véleménynek és kapcsolatnak spontán kifejezője egyetlen tussal, amely lehet mély, lehet széles ívű, lehet futólagosan könnyed, de mindenesetre benne van a kalapemelgető kapcsolata és véleménye ama személyt illetően, akit e beidegződött mozdulattal üdvözöl.

...Egy este éppen valamelyik vendéglőben ült, és a titokzatos emberek komor arckifejezésével meredt a szivarfüst kék ködébe, mint akinek a koponyájában egy különös, regényes élet örökre eltemetett reminiszcenciái kísértenek. Valójában ezek a reminiszcenciák Gorcsevvel állottak összefüggésben. Gorcsevtől ugyanis a következő levelet kapta:

        T. Vanek B. Eduard alközlegény úrnak
        Oran
        Poste-restante

        F. hó mittudomén hányadikán kelt nb. soraira válaszolva, van szerencsém értesíteni, hogy időközben találkoztam önnel az orani várban kiváló tisztelettel, és ügyünket a legnagyobb elégedetlenségemre, nem sikerült elintézni önnel.

        Legutóbbi nb. találkozásunkkor ön alig felöltözött állapotban az orani vár pincéjében maradt, mivel visszatérésemet annál is inkább kilátásba helyeztem.

        Van szerencsém szíves értesítéssel tudatni b. cégével, hogy időközben elutaztam, mert egy halaszthatatlanul súlyos tárggyal fejbe ütöttek.

        Visszatérve levelére, van szerencsém szíves értesíteni, hogy az ön illetményeiből egy fillér sem maradhat el, sőt minden sérelmét külön felszámíthatja, és én busásan honorálom b. számlám terhére.

        Sajnálom, hogy mint írja, megrendült késedelmem miatt, de higgye el, nem tehetek róla.

        Azon reményben, hogy az összeköttetés végül mindkettőnk számára csak hasznos és kellemes lesz, zárom f. hó soraimat.

        Szíves megrendüléseinek a jövőben is örömmel fogok eleget tenni.

        híve
        Petrovics Iván

A kellemes estén holdfényben ragyogott a vendéglő terasza előtt elterülő orani tengerpart, és Vanek úr azon gondolkozott, hogy mit számítson fel Gorcsevnek a sérelmekért, melyek a légióban érték. Ekkor egy hang szólalt meg a háta mögött, kellemes és csengő, finom női szó:

- Zavarom?

Egy ismeretlen hölgy állt mellette, sápadtan fénylő selyembelépőben. Egy elegánsan öltözött, kétségtelen úrinő.

Vanek úr hátratolta székét, és mély tisztelettel megemelte a sapkáját:

- Hogy is zavarhatna... egy szép hölgy? Nevem...

- Petromszkij, ha jól tudom... Nem emlékszik rám? Laura de Pirelli vagyok.

A hölgy feltűnően szép volt. És mintha már látta volna valahol. Vanek úr nyomban felemelkedett, és újból megemelte a sapkáját.

- Nevem...

- Nem emlékszik rám?... Laura de Pirelli énekesnő vagyok.

- Één már... láttam kegyedet valahol... Igen.

- Az ezredesnél találkoztunk azon az éjszakán, amikor muzsikálni hívták.

- Higgye el, szívesen zenéltem volna, de az egyetlen hangszer, amelyhez értek, a fésűre rögzített selyempapír fúvása, és ilyen nem volt kéznél.

Ezután meghitt beszélgetésbe kezdtek:

- Kedves uram - mondta többek között Laura de Pirelli. - Különös, szomorú érzésem volt azóta, hogy ott láttam. A maga tragédiája mögött egy asszony lappang! És csak egy asszony építheti fel újra, amit egy másik asszony romba döntött!

- Ez igen szép mondás volt... - bólogatott Vanek úr -, ön kitűnő szerzők műveivel foglalkozhat, amikor nem énekel...

- Mi volt ön azelőtt? - kérdezte az énekesnő.

- Levelező egy Nizza melletti szanatóriumnál. Rendkívüli pozícióm volt. A szanatórium Louvier tanár vezetése alatt állott.

- És miért lépett a légióba?...

- Ezt... nem mondhatom meg...

A romantikára hajlamos hölgy merengve nézett Vanek úrra.

- Valami különös vonzás van a tekintetében. Mondták már azt... hogy ön szuggesztív?

- Itt a légióban sok mindent mondtak már nekem. Erre nem emlékszem...

Később pezsgőt is ittak, és a titkár úr kigombolta a zubbonya nyakát, mert két szeme fájdalmasan lüktetett. Vanek úr mégiscsak férfi volt! Nem éppen a javából, de a művésznő sem képviselte korban és súlyban az eszményinek túlozható leánytípust.

- Önnek... meg kellene szökni... - súgta Laura de Pirelli forrón, és e hevületéhez már a megivott pezsgőmennyiség is hozzájárult némi kalóriákkal.

- Művésznő, azt felelem önnek, amit egy Würfli nevű terhelt jóakarómnak, aki illem- és táncoskomikus: egy levelező nem szegi meg a szerződést, amelyet kötött!

- Olaszországba mennénk!...

- Nem lehet... - felelte sóhajtva - pedig szeretem Olaszországot...

- Ugye, maga is szereti Olaszországban a sok virágot... a narancsligeteket?

- Azt is. De elsősorban a makarónit és a paradicsomos spagettit.

Vanek úr kellemesen töltötte az estet a művésznővel, de a szökésről hallani sem akart.

- Gondolja meg... - súgta még néhány pohárnyi kalóriával a művésznő. - Ha elszökik, mindig együtt lennénk, és énekelnék magának.

- Azt még megszoknám idővel, de üzleti megbízhatóságomat tönkretenné egy szerződésszegés. Nem szököm.

Azonban az élet úgy akarta, hogy Vanek úr mégiscsak kockára tegye üzleti megbízhatóságát.

2

A balsors útjai kiszámíthatatlanok.

Vanek úr igazán kellemes idilli életet élt a légióban, amelyről pedig annyi szörnyűséges legenda keringett már szerte a világon. A kiképzés nyolcadik hetében még annyira sem vitte harcászatban, hogy tíz perc alatt menetkészen az udvaron legyen. Sokszor negyedórát is ácsorgott a helyőrség, míg végre megjelent Vanek úr.

- Nem látta valaki a derékszíjamat? - kérdezte, miután megemelte a sapkáját, amitől Gent fogai hallhatóan csikorogtak.

- Álljon kérem a sorba - mondta szelíden az Oroszlán, akit egy idő óta epebántalmak kínoztak, pedig három hadjáratot vitézül végigverekedett a Szaharában, és egy napig sem volt gyengélkedő...

De hát az ezredes meg a tisztek megveregették a vállát, és elnézőek vele.

A díszlépés még mindig olyan formájú volt Vanek úrnál, hogy egy kivonulás alkalmával, a helyi specialitásokat nem ismerő szabadságolt szpáhikapitány több fényképfelvételt készített Vanek úr vonulásáról, és ezeket elküldte a Hadügyminisztériumba, egy memorandum kíséretében, amely a gyarmati hadsereg azonnali reorganizációját sürgette.

Lőgyakorlatoknál, ha Vanek úr célbavette a golyófogót, a század riadtan szétfutott, az őrmester à terre-t vezényelt, és mindenki fedezéket keresett.

Már úgy látszott, hogy Vanek úr szépen meghízik itt a szolgálatban, amikor közbelépett a sors.

Pierre Boussier volt a sors eszköze, az a bizonyos hosszú, szőke kapitány, aki elindította Vanek úr Gorcsev-legendáját, és másnap folytatta szemleútját. Most azonban ismét visszatért Oranba, és már első napon, amikor az erődben járt, értesült mindenről.

- Kérlek - mondta az ezredes -, közölheted de Bertinnel, ha viszontlátod, hogy pártfogásba vettük ezt a jámbor Gorcsevet. Ráfér szegényre, mert gyámoltalan ember, nem katonának való.

- Uram atyám!! - kiáltotta a kapitány, és a homlokához kapott. - Elfelejtettem megírni nektek! Egy katonai ügyben érintkezésben voltam de Bertinnel, és az altábornagy megírta nekem, hogy Gorcsev meghalt, ott volt a temetésén, kétségtelenül az volt az igazi, akivel Nizzában a tüzérkaszárnyában táboroztak! Ez egy másik Gorcsev!

Az ezredes dilemmában volt. Egy kiváló katona kedvéért pártfogolhatnak valami ostoba alakot, de nem lehet pártfogolni valakit pusztán azért, mert ostoba. Különben is, nevetséges blamázs jöhet ki az ügyből. A tisztek tanakodtak. Ez a szerencsétlen fráter nem hibás... mégis véget kell vetni az ügynek. Megbízták hát az egyik hadnagyot, hogy tapintatosan, de katonás gyorsasággal vessen véget a komédiának.

A hadnagy ügyesen fogta meg a dolgot. Átment a legénységi szobákat inspiciálni. Végigjárta a termeket, és végül abba a bizonyos helyiségbe ért, amelyben Gorcsev lakott. Természetesen Verdier őrmester és Gent káplár mindenfelé mögötte járt. A legénység éppen a szíjazatok és fegyverek tisztítását végezte, kivéve Vanek urat, aki vásárolt egy táskagramofont, az ágyán feküdt, szalámit evett, és egy kedves amerikai slágerzenét játszatott magának. Amikor a hadnagy belépett, felállt. De a gramofon vidáman szólt.

- Közlegény!! - kiáltotta a tiszt - mi ez?

- Foxtrott.

- Azonnal hagyja abba!

- Nem szereti őrmester úr a foxot? Van egy tangó is...

- Maga hülye! Őrmester! Mi ez? Miért tűrnek itt kivételt?!

- Kérem... - hebegte Vanek úr -, tegyek fel egy katonaindulót?

- Ide figyeljen, őrmester! Ezért, amit most tapasztaltam, ezt a hülyét nem büntetheti meg. Mert ez az altisztek szégyene. De ha én három nap múlva azt látom, hogy itt valakit egy hajszálra megkülönböztetnek a többitől, akkor maguk repülnek innen a legelső rohamcsapattal, egyenesen a Szaharáig! Megértették?!

- Igenis, mon lieutenant - felelte Verdier őrmester, és a szeme mámoros fényben kezdett ragyogni.

- Oui, mon lieutenant! - rebegte Gent káplár, és a mellkasa boldog izgalomtól emelkedett.

A hadnagy elment. A lehetőségek szerint emberségesen elintézte az ügyet, nehogy ezt a szerencsétlen alakot megbüntessék az eddigiek miatt. Végre is, nem ő volt a hibás. Senki sem volt hibás. Azért a légió már alapjában véve olyan, hogy minden hibának megissza a levét valaki, akkor is, ha senki sem követte el ezt a hibát.

Talán jobb, ha Vanek úr tragédiáját illetően, a gyengébb idegzetű olvasók érdekében, nem részletezem az elkövetkezendő eseményeket. Elég annyi, hogy amikor a hadnagy eltűnt a néptelen folyosón, az ötvenkétéves őrmester és a negyvenhárom éves káplár jobbról-balról átölelte egymást, csókolóztak, azután egy-két dupla tánclépést lejtettek jobbra és balra, amit Würfli úr szerint a szakkörökben sasszénak neveznek.

...Ki az a bágyadtan imbolygó, roggyanó léptű, ismeretlenségig piszkos egyén, aki egy vödörrel huszonötödször teszi meg az utat a mosoda és a szivattyú közötti négyszáz méteres távon, oda-vissza?

Eltalálták: Vanek úr az illető. Vanek úr, akinek ébresztő előtt félórával kell hozzáfognia, hogy a menetkész felszerelések magára öltését kellően gyakorolja. Vanek úr a délutáni pihenő idején egy nyers modorú tizedestől a díszlépésben elhanyagolt nüanszokat korrepetálja.

És Mehar, aki nem tud franciául, de a hatodik érzéke, úgy látszik, megsúgta Vanek úr bukását, régi sérelmét az időjárásra vonatkozó megjegyzés miatt újra érzi, és feleleveníti a rendszeres fenyítés szokását.

Így állt Vanek úr ügye, és így állt ő maga is egy vödörrel a kezében, vigasztalanul, letörten, és már azt sem bánta, hogy Würfli úr megszólítja:

- Látja, kérem, ilyen az élet: egyszer fenn, holnap lenn... A katona sorsa nem irigylésreméltó.

- Elsősorban azért, mert félhülye tánctanárok is előfordulhatnak a környezetében.

- Maga goromba fráter! Kezdettől fogva rokonszenvezem önnel, és nem viszonozza. Mondja, gondolkozott már, miért van az, hogy minden muzsikus és minden festő hálátlan?

- Még nem gondolkoztam ezen, de ha akarja, fogok, bár szerintem a balett-táncosok, továbbá a kőfaragók sem hálásak.

- Én lelepleztem volna magát. Azért fordult rosszra a sorsa, mert megtudták, hogy maga nem Gorcsev.

- És ha az ember nem Gorcsev, akkor már kutya? Maga sem Gorcsev, mégsem kínozzák.

- Maga szerencsétlen, agyalágyult beduin - szólalt meg Verdier őrmester váratlanul. - Ne unatkozzék itt az udvaron! Ténferegjen az istállóba, és csutakolja le a kapitány úr lovát!

Az őrmester elment, és Vanek mélabús megvetéssel nézett utána:

- Ez az egész műveltsége...

- Higgye el - mondta megértően a táncmester -, ilyen altiszt nem fordulna elő a légióban, ha a tánc- és illemleckék látogatása hatóságilag kötelező lenne, mint mondjuk a himlőoltás. Higgye el, ez így van, kedves Tintoretto úr, ha megengedi, hogy így szólítsam.

- Mondjuk inkább, hogy belenyugszom, mert úgy látszik, ez a rögeszméje.

- Furcsa emberek az orosz zenészek.

- Igen... - felelte Vanek úr vállat vonva -, én ismertem egyet, aki harmonikán játszott, és gyűjtötte a cigarettaskatulyákat.

- Ön is gyűjt valamit?

- Tessék?... Nem gyűjtök semmit, de nem is harmonikázom.

- Mit szokott játszani?...

- Dominót. De csak ritkán és...

- Közlegény, maga teljesen lezüllött, bitang gazember! Ha azonnal nem megy az istállóba... vasra veretem. Mit ugattak itt ezzel a pojácával?!

- Én tanácsot kértem, mert sohasem csutakoltam még, és gondoltam, hogy a táncmester jártas a lóápolásban.

- Igen?! Akkor mind a ketten az istállóba mennek! A három lovat lecsutakolják!

Mikor az istállóajtó becsukódott mögöttük, Würfli úr dühösen fordult a titkárhoz.

- Mondja, mit protezsál maga az őrmesternél?! Úgyis eléggé utál!

- Ha a tánc- és illemtanárokat hatóságilag köteleznék, hogy látogassák a saját leckéiket, az jobb lenne, mint a himlő- és a tífuszoltás együttvéve.

Azután már nem beszélgettek, csak dörzsölték két álló óra hosszat a lovakat. Ekkor jött az őrmester, körülnézett és naiv csodálkozással kérdezte, hogy miért nem fogtak még hozzá a munkához? Amikor hallotta, hogy ezek a nedves, felborzolt szőrű lovak már átestek a csutakoláson, nem hitt a fülének.

- Maguk szerint ez csutakolás? Feleljenek őszintén.

Vanek úr műértő szemmel megnézte a szomorú paripákat.

- Kezdetnek elég biztató - mondta tárgyilagos elismeréssel.

Még négy és fél órát csutakoltak. És közben Vanek úr döntött: elszökik a légióból!

- Gyűlölöm a szerződésszegést - mondta Würflinek -, de azok után, hogy így bántak velem, rám ne számítsanak. Én megszököm!

- Lehet, hogy nem is fogják keresni magát - szólt Würfli úr, nyilván helyeselve az elhatározást.

- Olaszországba megyek, dolgozni fogok, és egy hölgy is lesz velem!!

- Zenélni fog?

- Egyelőre csak énekelni akar. De azt sem bánom. A makaróni és a paradicsomos spagetti sok mindenért kárpótolja az embert.

Másnap Vanek úr eltűnt az erődből, és míg a rádió háromóránként közvetítette személyleírását, ő ismét szokott környezetében lakott; Laura de Pirellinél, egy kényelmes ruhásszekrényben, amit a művésznő, a lehetőségekhez képest, otthoniasan berendezett számára.

 
XIX. fejezet

1

Lehet, hogy a tizennégy karátos autó utasai és kísérői valamennyien meghalnak, ha André nem kéri kölcsön Oranból Boudoin szakácsmester koktélreceptjeinek gyűjteményét. Ugyanis a felborulás pillanatában ez a könyv előreesett, és a kis ülésen kuporgó lakáj nyomban utánakapott, mert felelősséget vállalt a féltett, kézzel írott könyvért.

Így történt, hogy a könyv után André is a sofőrülés alá gurult, és ott megbújva, elkerülte a rablók figyelmét. Miután elnyargaltak a banditák, váratlanul megjelent, hóna alatt Boudoin koktélreceptjeinek gyűjteményével, korrekt lakájtartásban, de vérző orral és ruházatának kétharmad részétől megfosztva.

- Ha nincs kifogásuk ellene, messieurs, megszabadítanám önöket kötelékeiktől.

Többen is feleltek neki, és nem szépeket. Késő este lett, mire beért az elcsigázott társaság Azumbárba. A sürgöny vezetéke elvágva, összesen két arab csendőr az oázis hatósága.

Mit lehet itt tenni? Laboux-t magas lázzal ágyba dugják.

- A sors ellenünk van - dörmögi de Bertin.

Anette nem szólt semmit. Ő mást gondol. Az Isten büntetése. A leány is végképp kimerült... Jó éjszakát kíván, elvánszorog a szobájáig. De Bertin is.

Laboux nyitott szemmel fekszik a dohos, vályogfalú szobában, egy légypusztító sikló lenéz rá a mennyezet felől, lüktető torokkal, és az oázis nyomasztó éjszakai csendjében valami madár sikolt néha: Ikivivi!... Csend... Ikivivi...

Káprázik a szeme, és olykor feléje dőlnek a penészes sárga falak... &quot;Gorcsev...&quot; nyögi csendesen, és amikor nyílik az ajtó, tudja jól: ő az. Eljött...

Ikivivi...

2

Csakugyan Gorcsev lépett be. Szakadt, poros egyenruhában, és egy oroszlán jön mellette lomhán, álmos, nagy hunyorításokkal.

- Jó estét - mondja mosolyogva. - Maga maradjon csendben, Wendriner úr.

A beteg káprázó szeme előtt olyan elmosódott a látomás és ez a furcsa, nagy, összevissza lépegető oroszlán. Nem fél.

- Rossz bőrben van, Laboux - mondja a hetyke kísértet -, ma nem verekszünk.

- Miért halt meg? - suttogta a beteg.

- Mi van?... - ámuldozik ijedten a hazajáró lélek.

- Most mindig így fogom látni magát? Ezt a szemet, az arcot...

- Na és? Csúnya vagyok?... Ide hallgasson, Laboux, én visszaszereztem a kocsiját, még ez egyszer.

- Maga volt akkor is... - lihegte Laboux. - Láttam a ködben...

- Igazán?... Érdekes. Pfuj, Wendriner úr!... Ezzel a nyugdíjas vén bestiával nem lehet bírni - mondja, mert az oroszlán a beteg lelógó kezét szimatolja. - Nem bánt senkit. Öreg artista szegény, és azt hiszem vegetáriánus is, mert megevett a kapuban egy fazék zöld festéket.

- Nem... nem!... - hebegte a beteg. - Ez... lehetetlen...

- Én is csodáltam, de lehet, hogy azt hitte, spenót.

Laboux a negyvenfokos láz rémületében szinte elnevette magát a katona és a jámbor oroszlán e furcsa látványán, komikus lázában... De eszébe jutott az a sír... a katonatemető.

- Gorcsev... - mondja - ... mit jelent... a halál? És mi lesz az emberrel elmúlás után?

- Amennyire lehet, eltemetik. Miket kérdez! Mondja, hogy betegedett meg így?

- Malária...

- Ide figyeljen. Én nem adom többé vissza az autót, mert ezek újra ellopják. Magam viszem el annak a Dalai Palának, vagy mi a neve; a Próféta komótcipőjéhez. De nincs térképem...

- Ó... ha így lenne... Nincs messze. Itt egy térkép, a kijelölt úttal, a kabátomban...

- Hol?

Odament a székhez, és kivette Laboux kabátjából a tárcát, abból meg a térképet.

- Hé, Wendriner úr! Ne aludjon... - És dühösen Labouxhoz fordult. - Ilyen egy lusta artistát még nem látott. Ez úgy csinál, mintha a nagyapám lenne.

Belerúgott az oroszlánba, mire Wendriner úr nagy nehezen felállt, és ránézett várakozóan.

- Gorcsev... megbocsát nekem... hogy a leányom kezét megtagadtam...

- Sohasem bocsátom meg. Szégyellje magát.

- A leányom azt mondta... hogy sohasem... megy férjhez.

- Jegyezze meg, hogy azért is elveszem a leányát. Egy szép napon éjszaka érte jövök, és elviszem!

Laboux tágra meredt szemmel felült.

- Nem - hörögte rémülten. - Uram, irgalmazz!

- Mit ordít? Annyira odavan attól, hogy elveszem a leányát? Nem vagyok én leprás! Nézd csak!

- Nem! Mondja, hogy nem veszi el - hörögte Laboux kimeredt szemmel. - Ó... kérem... bocsásson meg, és ... mondja, hogy nem veszi el!

- Azért is elveszem, vén salabakter!

- Nem akarom!!!

- Nézd, hogy üvölt... Jöjjön, Wendriner úr, és köpje ki azt a papucsot. Szép kis oroszlán... salátát eszik, festéket, meg textilt.

- Gorcsev... Bocsásson meg...

- Soha! Eljövök a lányáért, öreg szájhős, és magammal viszem...

A beteg minden erejét összeszedve felordított, hogy eltűnjön a látomás, azután kimerülten, remegve zuhant vissza a párnákra...

De Bertin és a leány egyszerre rohant be.

- Mi az?!

- Apa!

Lauboux lázasan, kicserepesedett szájjal lihegett.

- Itt volt... Beszéltem vele...

- Kicsoda?

- Gorcsev...

Anette összerándult. De Bertin felsóhajtott.

- Végy be kinint... - mondta gondterhelten.

A beteg nagy nehezen megnyugodott.

- Itt járt... egy oroszlánnal... Azt mondta, elviszi az autót... Abe Padannak...

- Igen, igen, csak aludj...

- De ha mondom... láttam... Az oroszlán el is vitte az egyik papucsot...

Anette lassan az ajtóhoz ment, és szomorúan kinézett az éjszakába. Néhány lépést tett a folyosón, az ablakig... A holdfényes sivatagban az oázis szegényes pálmái búslakodtak, poros koronáikkal...

- Légy férfi, öreg fiú - mondta de Bertin. - Bánt a lelkiismeret szegény Gorcsevért. Hol van André? André!

A lakáj helyett Anette jött vissza halotthalványan.

- Furcsa - mondta -, kint az oázisban találtam...

Egy szétharapdált fél papucsot tartott a kezében.

Ikivivi - sikoltotta a madár... Fülledt éjszaka volt.

- Hol van... André! Hej!!

Végül megtalálták a szomszédos szobában, az ágy alatt.

- Kissé elszoktam már ettől, de majd belejövök.

- Mi történt magával? Vérzik a szája széle!

- Kiáltásra ébredtem, és monsieur Laboux-hoz rohantam, beleütköztem valakibe, azután leütöttek...

- Nem látta, ki volt?

- Nem, de az ütés néhai Gorcsev úr fenyítésére emlékeztetett.

De Bertin káromkodni akart, de torkán akadt a hang. A padlón egy fémgombot pillantott meg, közepén a hétlángú gránát. Egy légionárius járt itt!

- Menjünk aludni - mondta rekedten.

De egyikük sem aludt ezen az éjszakán.

3

Amikor Gorcsev magához tért, olyanféle ringatást érzett, mintha hajón lenne, de nem látott, nem hallott semmit, lepel borult rája. Mi ez? Meghalt? Mozgolódni kezdett, hogy kibontakozzék. Valaki jól oldalba döfte.

- Hé! Kölyök!

Levették a leplet róla. Nem, mégsincs temetőben, sőt ellenkezőleg. Egy teherautó belsejében volt, és pártfogói, akik időnként leütik az első kezük ügyébe kerülő holmival, most körülfogták, úgyhogy nem lát semmit. Privát Elek marcona, de rokonszenves ábrázata nézett szembe vele, mellette a hallgatag Drugics egy kerti öntözőkannából pálinkát ivott.

- Ide hallgass - súgta Privát Elek. - Teherautóval megyünk, a Mester nem tudja, hogy itt vagy, mert mindenféle rongyokkal letakartunk, viselkedj hát csendesen. Ő meg Lingeström külön autón mennek. A mesztic Aldous vezeti. De most még egymás mellett mennek az autók... Minden pillanatban itt lehetnek.

- A pokrócon néhány lyukat vágtunk, hogy kilássál rajta. Nemsokára előresietnek a kisautóval, várd ki türelemmel...

Valamit felelni akart, de a hallgatag Drugics, mintha kedves elhunyt hozzátartozója lenne, ismét letakarta, és talpát a fiú mellkasára helyezve, szelíden a falhoz tolta. Gorcsev nem is tudta, hogy miért nem ütötte fejbe a kerti öntözőkannával. Ez a Drugics úgy látszik, öregszik, vagy mi...

A célszerű kivágásokon kívül a terítő szakadásokkal is rendelkezett, és így kényelmesen láthatott mindent a jókora teherautó belsejében.

A szomszédos ketrecben ismét megpillantotta azt a bizonyos Wendriner nevű oroszlánt, bágyadtan, ráncos bőrrel, bölcsen húnyódó szemekkel, amint roppant állkapcsát előrenyújtott talpaira helyezte. A Wendriner nevű bestiának egyetlen foga sem volt már.

Egy szemközti ketrecben újabb és még meglepőbb látvány fogadta.

A rács előtt az alábbi hatalmas tábla fityegett:

WENDRINER PIROSKA
sakál és balerina
hat és féléves

És Wendriner Piroska, sakál és balerina, bárhogyan nézte, Gafirone úr volt, a világhírű autóversenyző, aki a ketrecben ült roppant lehangoltan, és a körmeit ápolta. Ezt nagyon furcsának találta. Volt egy harmadik ketrec is, amelyben acélhálókat tartottak vadfogáshoz. Ezen is felírás volt: Wendriner Hermann, kőszáli sas. A negyedik ketrec volt aránylag a legérdekesebb, mert ezen a következő felirat állt:

WENDRINER TÓDOR EMÁNUEL
királytigris és fejszámoló
(Bengáliai fogás, szelidíthetetlen)

E dúvad a ketrecben sokkal jámborabb volt, mint ahogy a tábla jelezte. Wendriner Tódor Emánuel (királytigris és fejszámoló), akárhogy is nézte Gorcsev, egy közönséges sült malac volt, a szájában citrommal. Furcsa sereglet ez a vérengző Wendrinerek családja. Eddig nem tudott róluk. De hát említést tesz valahol Brehm az Afrikában sűrűn előforduló Wendrinerekről, amelyek bizonyára meleg vérű emlősök, eleveneket szülnek, és citromot viselnek a szájukban?

Azonban mi lesz, ha Gafirone, az autóversenyző, felismeri őt? Kétségtelenül tudja, hogy a titokzatos egyén, aki letartóztatta, azonos Gorcsevvel, és ez esetben barátai egyszerűen széttépik, mint ahogy Wendriner Aladár vagy pláne Tódor Emánuel, ifjabb éveikben testvériesen, több egyforma részre marcangoltak egy kecses gazellát. Ezért örült, hogy pokróc borul rá, és most, miután úgy látszik, a Mester és Lingeström nincsenek a közelben, már szóltak is hozzá.

- Szép kis cukorbaba! Alaposan elájultál!

- Miféle ez a kocsi? - kérdezte a lepel mögül fojtott hangon, mint egy drámában a föld szelleme.

- Hagenbecktől vette a Mester - felelte Privát Elek -, elsőrangú vadfogó felszereléssel.

- Maga tud vadat fogni?

- Én nem - felelte Privát -, de ez a Drugics tanulhatott valahol ilyesmit, mert Amba oázis környékén becserkészett egy teljes sült malacot.

- És ki a Wendriner? - kérdezte.

- Mindenki. Ez a Wendriner a Hagenbeck első szelidítője volt, és kedvenc vadállatait családtagjairól nevezte el. Az oroszlánnak adta a büszke Aladár nevet, amely sajátja volt.

- Az oroszlán?

- Nagyon öreg szegény. Ez egy élő fürdőszobaszőnyeg, vagy ágy elé való.

- Engem hová hurcolnak? - kérdezte egy panaszos hang, nyilván Gafirone-é.

- Maga vezeti majd az Alfa Romeót, én meg ösztökélem. Meglátja, hogy milyen elsőrangú rekordot hozunk ki együtt magából, ha kell, az élete árán is.

- Ez jogtalan eljárás! Önök egy élő embert ketrecbe zárnak!

- Uram! - mondta az udvarias Rézláb - egy szavába kerül és megöljük. Ezen ne múljék a jó közérzete.

- Arra nem gondolnak, hogy elsősorban is unatkozom itt?!

- Majd beteszünk egy mókushintát és egy mandifürdőt... Nyeee!... Csúnya Wendriner Piroska!

- Menjen azzal a vasrúddal!...

Az oroszlán többször nyújtotta orrát a pokróc felé, amely mögött Gorcsev ült, mintha ösztönösen érezné, hogy ennek az embernek van szíve, ez megérti. Kivénült, fáradt, szelíd artista volt Wendriner, és minden zökkenőnél annyira megijedt, hogy nagyot csuklott.

Estefelé az autóversenyző mélyen aludt a ketrecében, és Gorcsev végre felülhetett. A sivatag közepén vesztegelt a kocsi. Kiszálltak sétálni...

- Ők előremennek a kisautóval, és Abudir előtt, a romvárosnál találkozunk.

- És hogy akarják elfogni őket?

- Hálóval fiam. Hiába, a Mester zseniális, na!

Ezt most már Gorcsev is elismerte magában. Nehéz szívvel meredt a sivatagba, ahol a sárga porlapály izzó, halovány sugárzással elkülönült a leborult éj alatt. Megint csak győzni fog a gonosz... Ez az altábornagy vitéz, okos katona, de szélhámosok ellen nem tud harcolni, mert bármit is tesznek majd ellene, ő akkor is gentleman marad. Az pedig ilyenkor baj. Távolról apró, mozgó pontok közeledtek a tábortűz felé... Nyújtott hangokon rikoltoztak a sakálok, hiénák és más Wendrinerek...

- Nem kell az sem, hogy ez a versenyző lásson. Mindig letakarunk majd - mondta Privát Elek.

- Miért nem lehet őt letakarni? - kérdezte a fiú.

- Igaz - bólintott Halacska. Máris bement, és egy ponyvát terített Wendriner Piroska ketrecére.

Gafirone mélyen aludt, és álmában mosolygott is. Bizonyára keskeny, hosszú körmökről álmodott, rózsaszínűekről, előkelőekről.

- Ti tulajdonképpen miért dolgoztok a Mesternek? - kérdezte Rézlábtól.

- Micsoda ostobaságokat kérdezel? Pénzért. Ha sikerül eljuttatni Dizardhoz az aranyat, akkor ötvenezer frank jár fejenként.

- És ha nem?

- Akkor... ötven frank napi tiszteletdíj... Vigyázz.

Egy fényszóró közeledett. De nem a Mester kocsija volt, hanem a szpáhiké. És mögöttük hatalmas fénnyel, olyan halk, sima zúgással, ami inkább zizegés volt, elvágtatott mellettük a tizennégy karátos autó.

...Látta őket... A kormánynál Anette ült, és Gorcsev elérhette volna a leányt kinyújtott kezével... De milyen sápadt, és milyen komoran mered az útra... Talán beteg?

Nem is sejtette, hogy a leány őt gyászolja, nagyon keservesen...

4

A hatalmas autó falta a kilométereket, órákat, napokat: belsejében e különös csoporttal, és a csoporthoz tartozó még különösebben nem illő felszereléssel.

Gorcsev érezte, hogy veszélyes és groteszk kalandozása ezzel a hodály autóval döntő fordulathoz érkezik. A levegőben lóg minden probléma, ellentétes akarás és terv végkimenetele. Az elkeseredett küzdelem utolsó fordulója, amikor nem kér és nem ad kegyelmet egyik fél sem, mert mindent feldobott már a nyerő számra. Gorcsev sejtette, hogy döntő fordulatához, élet-halál összecsapáshoz közeledik a tizennégy karátos autóügy, de azt igazán nem sejtette, amit valójában pergőtűzszerű gyorsasággal eléje tálaltak az események!!

Az első két nap aránylag nyugodtan telt el. Békés túrának tűnt az egész, leszámítva tán Gafirone sirámait, akinek a ketrecét letakarták.

Gorcsev éppen egyedül volt a kocsiban, mert a többiek a közeli oázisban a Mesterrel és Lingeströmmel tanakodtak. Elsősorban vizet adott a ragadozónak, Wendriner viszont megnyalta Gorcsev kezét, és jóindulatú bólintással, szelíd hunyorítással nyugtázta a figyelmet.

Gorcsev is nagyon megbarátkozott az öreg artistával, hiszen szomorú tekintete és széles orra van, amiről Vanek úr jutott az eszébe. Az oroszlánt viszont egy Teplitz-Schönau-i zenebohócra emlékeztette Gorcsev, ifjú vándoréveinek poétikus időszakából, amikor még fogazata és étvágya alkalmas volt a lóhúsevés élvezetére. Ez a zenebohóc jutalomjátéka napján egy teljes paripát vásárolt Wendriner Aladárnak, s ezért híven megőrizte emlékezetében.

Szinte sírva fakadt, amikor a fiatalember friss vizet tett eléje. Milyen figyelmes artista!! Mert Wendriner úr szemléletében a világ élőlényei pontosan két nagy csoportra oszthatók: az artisták és a jegyszedők hatalmas családjára.

- Igyon, Wendriner úr. Azt hiszem, úgysem lesz hosszú az alkalmaztatása ennél a cirkusznál.

Wendriner úr szomorúan lógatta jobbra-balra a fejét, mintha azt felelné: &quot;Nekem mondja?&quot;

Pedig ekkor még egyikük sem tudta, hogy milyen gyorsan és mennyire rideg formák között teljesedik be Wendriner úr sorsa a valószínűtlen események áradatában.

Hét órakor felébredt Gafirone a ponyva alatt, vaksötétben.

- Halló! - kiáltotta - miért csomagolták be a ketrecemet? És adjanak enni!

- A ketrecbe zárt autóversenyzők etetése tilos - felelte mély, elváltoztatott hangon Gorcsev.

- Ki beszél?

- Az oroszlán.

- Ne vicceljen! Hogy hívják?

- Wendriner Aladár. Artista vagyok és ragadozó. Azáltal, hogy ketrecbe került, ön is érti az állatok hangját. Csevegjünk.

- Nem veszi le ezt a ponyvát?

- Ördöge van: eltalálta.

Reszelő zizzenése hallatszott:

- Ön a sötétben is képes a körmeit ápolni?! - szörnyülködött Gorcsev.

- Természetesen. Gyakorlat teszi a mestert. Kicsoda ön, aki beszél?

- Wendriner Tódor, a sült malac. Bengáliai fogás, de ez mindegy: a sült malac bármilyen fogásnak jó.

- Hagyja az ostoba vicceit! Kicsoda ön, és miért hurcolták ide?

- Ezt önnek kell tudni - felelte, és odatolt egy csésze vizet az oroszlánnak. Az állat lomhán átlendítette farkát, és vérkeretben bóbiskoló szemeit hálásan emelte a fiúra. Bizonyára azt gondolta, hogy: &quot;ez egy kedves fiatal Wendriner itt...&quot;

- Szóval nem ad értelmes választ? - kérdezte a versenyző, és serényen csettent az ollója.

- Gafirone úr! - mondta Gorcsev. - Volna egy tanácsom az ön számára: kerülje el valahogy az életfogytiglani fegyházat.

- Mit mond?!

- Legalábbis annyi jár kémkedésért, de könnyen előfordulhat, hogy felakasztják.

- Uram... ez viccnek is....

- Közlöm önnel, hogy az egyik ketrecben a legsúlyosabb hadititkokat rejtették el, amit önnel akarnak külföldre juttatni az Alfa-Romeóban!

- Szent Isten! Kicsoda ön?!

- Wendriner Piroska, a foltos hiéna...

- Kérem... ne tréfáljon!

- Hagyja békében az inkognitómat, és fogadjon szót! Önnel Franciaország gyarmati repülőtámaszpontjainak titkos flottafelvonulási sürgönykulcsát akarják külföldre juttatni az Alfa-Romeóban.

- Uram atyám! Ezt sejthettem volna... De mit tehetek?

- Egy alkalmas pillanatban kiszabadítom önt, és ezzel az autóval északra száguld, motorhalálban.

- Boldogan, ha kiszabadulok!... Uram! Kicsoda ön?! De ha azt feleli, hogy Wendriner Hermann, kőszáli sas, akkor durva szavakkal fogom illetni!

- Miért ne lehetnék én a Hermann keresztnevű büszke szárnyas?

- Mert a kőszáli sas én vagyok! - felelte diadalmasan. - Ma reggel kicserélték kérésemre a megalázó feliratot!

Gorcsev megcsóválta a fejét.

- Nem hiszem, hogy egy ilyen madár egyedül manikűrözné a karmait.

Most közeledő motorberregés hallatszott, és Gorcsev villámgyorsan magára húzta a takarót.

 
XX. fejezet

1

- Most gyorsan utánuk - mondta Lingeström, miután leugráltak Privát Elek és társai is a kiskocsiról. Nemsokára Portenif vezetésével megérkezett a tevés rablócsapat is, néhány arab gazember. Majd bejött Aldous, aki a Mester autóját vezette.

- Ti utánunk jöttök a teherautóval! - mondta a Mester. - Nem lehet bajotok. Most indultak el a szélmarta rész felé, keresztbe elébük vágunk, és kifeszítjük a hálókat!

- És azután?

- Fél nap alatt Abudirban vagyunk, ott meg sem állunk, és egyenesen tovább rohanunk Ifirizig. Vigyázzanak, mert a folyónál balra is vezet egy ösvény, a francia engedményes terület van ott, és egyenesen Abe Padan karjába szaladnak.

Közben előhozták a teherautó mélyéről az acélhálókat.

Azután már gyorsan ment minden. Feltakarták Gafirone-t, aki valóban úgy gubbasztott ketrecében, mint egy óriási kőszáli sas, vagy még inkább, mint valami bagoly, amely a hirtelen fénytől rémülten pislogott, behúzott nyakkal. Rózsaszínű karmai szinte rezegtek, amilyen rémülten a ketrec rácsát szorította.

- Gafirone úr! Ön most készüljön el, hogy rövidesen a kormány mellé kerül és vezet. Hátul hárman ülünk majd revolverrel.

- De kérem... miért vonnak bele!

- Figyelmeztetem, hogy vita nélkül engedelmeskedjék, különben keresztüllövöm... Gyertek utánunk a romvároshoz, lassan. Délre ott lesznek ők is.

A Mester, Lingeström, Portenif, Aldous és az arabok elsiettek. Hajnalodott...

Halacska rákapcsolt, és a teherautó rohant zúgva, zötykölődve, elhasznált rugózatával, tömör pneumatikkal.

- Takarjuk le a kőszáli urat - mondta a hallgatag Drugics.

- Nem!! - ordított Gafirone, de leöntötték egy csöbör vízzel, amitől csendes lett, és szomorúan tűrte az egyiptomi sötétséget. Viszont Gorcsev ledobta a pokrócot, és vidáman felült.

Pedig most minden volt, csak nem vidám.

- Mikor érünk a helyszínre?

- Tán délfelé.

A kocsi úgy dobálódzott, hogy Wendriner oroszlán ismét csuklást kapott. Gorcsev megnyugtatóan vakargatta a tarkóját, ami kimondhatatlanul jólesett az öreg artistának...

Mit tegyen? Gorcsev kétségbeesetten tépelődött. Úgy érezte, hogy őt rendelte ki a gondviselés Labouxék küldetésének őrizetére...

Nem tudott semmi okosat kitalálni. Hanyatt feküdt, és lehunyta a szemét. Wendriner úr ketrecébe lógott a keze, és az állatok megviselt királya csendesen nyalogatni kezdte, oly gyengéden, egyformán és altatódalszerűen, hogy elaludt...

Zavaros álma volt Vanek úrról... Egy lidércnyomásszerű kép ismétlődött: Anette-tel és érettségiző gyerekeikkel megtekintik az orani várat, és a Baedeker egyik oldalán ez áll:

SZULTÁNA KORRIDOR

        Sötét odú, ahol Masnir mór király őrizte rabnőjét. Néhány éve egy hiányosan öltözött idegen úr visszavár ide valakit, és tetszés szerinti belépődíjért megtekinthető. Kétméteres fehér szakálla eredeti!

...Felriad.

A kocsi üres. Állnak. Gyorsan felül. Gafirone ketrece letakarva.

- Halló! - kiáltja Gorcsev. - Kőszáli úr...

- Mit akar?

- Elmentek?

- Igen... Félórája. Most már tudom, hogy maga egy kölyök, aki csergolec!

&quot;Ez egy Vanek úr&quot; - gondolta Gorcsev.

- Kérem, én éhes vagyok - mondta a kőszáli sas.

- Az zavar engem a legkevésbé. Szeretnék kimászni a csávából, mert magukat főbe lövik, vagy ilyesmi.

- Uram! Húzzon ki engem is.

- Majd gondolkozom.

A sült malacot kivette a ketrecből, és odaadta a felét az oroszlánnak. Azt a részt, amelyhez a fej is tartozott, a fél citrommal. Az elaggott vérengző kedvetlenül harapdálta a húst, alig evett. Viszont a citromot hosszan nyalogatta... Öreg artista. Savhiánya van... Lehetséges, hogy ez az élő fürdőszobaszőnyeg azonos lenne Wendrinerrel, az állatok királyával?

Szomorúan ült Gorcsev a padlón. Most talán már az acélhálóban vergődnek Laboux-ék. És sóhajtozott. Lassan múlt az idő. Az agya dolgozott. Wendriner a citromot nyalogatta mellette, tán nincs is savhiánya, csak gourmand lett, mint általában a vénemberek.

...Késő délután volt. Gorcsev először életében érezte, hogy ideges. Fel és alá járkált. Idegessége átragadt az oroszlánra is. Nyugtalanul nézte szeretett gazdáját.

Gafirone fülkéjében sűrűn csettent a körömolló, mintha zsebóra ketyegne...

- Nézze, Wendriner úr, én magát szabadon bocsátom... - mondta az oroszlánnak Gorcsev. - Maga az egyetlen jóbarátom e pillanatban, akin segíteni tudok... Menjen és sétáljon remegő lábaival még egyszer a langyos porban, és fáradt szemét üdvözölje az ibolyaszínű derengés a Szaharában. Nyújtózzon egyet, hogy ropogjanak a vén csontok, és bandukoljon egy utolsót hazájában.

Az ajtóhoz gurította a ketrecet, és kinyitotta. De Wendriner úr nem mozdult. Egyszerűen nem hitte el az esetet. Amikor Gorcsev oldalba döfte enyhén, végre kilépett a ketrecből, kissé támolyogva, szegény Lear királya az állatoknak, öreg és végkimerült a sok bolyongástól, egy csalódott élet estéjén.

Gyanakodva nézett körül a sivatagban.

Véres, nagy szemét macskaszerűen összehúzta, és ingatag talpakkal, búslakodó fővel ment, ment, lassan lépegetve a sivatagban. Azután megállt, visszanézett Gorcsevre, és újra elindult, kissé félénkebben, de mélyen lehajtott fejjel, mintha szégyellné magát valamiért...

Az orosz határozott! Sietve visszatért a kocsiba. Kitárta a teherautó keresztvasakkal elzárható vasajtaját:

- Halló, Gafirone úr! Ütött az óra!

2

Miféle óra ütött?

Azt rövidesen megtudták az ügy szereplői. Estére visszatért a társaság.

- Gyerünk! - kiáltotta a kapitány. - Halacska, indíts! Gafirone maga menjen Porteniffel...

Gafirone engedelmesen kilépett a ketrecből, és ment. A többiek felugráltak a kocsira, és... A púpos Halacska nem is akart beszállni, de megragadják, és repül!

Bumm!

Bevágódott az ajtó, valaki rátette kívülről a nehéz keresztvasakat, amely tigrisek őrzésére volt berendezve, és máris felbúg a motor...

- Hé... Mi ez? Halló?! - ordítanak és dörömbölnek. Hiába...

Portenif feleúton sem volt még Gafirone-nal, amikor melléje ért a hatalmas Hagenbeck-autó, és a sofőrülésről valaki fejbecsapta egy franciakulccsal, hogy elájult. Az autó megáll!!

- Így... És most, ahogy megbeszéltük - mondta Gorcsev -, üljön fel mellém, és gyerünk.

A rablók ütemesen dörömböltek, Gorcsev fütyül, és Gafirone úgy gubbaszt mellette, mint Wendriner Hermann, a kőszáli sas, de sokkal szomorúbb. Távolabb már látszik az Alfa Romeo. Sötét este van... A Hagenbeck-kocsi hűtője zörömböl, és a kerekek nehéz forgása hallatszik, ahogy a porban evickél a kocsi. Azután fékez és megáll.

Közben a várakozó főrablók már türelmetlenkedtek.

- Eredj eléjük, és szólj, hogy mi van Gafirone-nal - mondta a Mester Aldousnak.

A rabló elindult, de néhány perc eltelt, és még mindig nem tért vissza. A Mester és Lingeström türelmetlenek.

- A fenébe marad!

- Épp most késnek, amikor már célnál vagyunk!

- Igen. Határozottan nagyon kínos!! - mondta valaki a sötétben és úgy vágta fejbe a Mestert, hogy leroskadt. - Ne mozduljon, Lingeström, mert lelövöm. Gorcsev van itt!

- Mi?... Mit akar itt?

- Azonnal elmegyünk a legközelebbi tisztikaszinóba...

És öt kemény ujj fogta meg a báró torkát. A tizennégy karátos autó ismét Gorcsevé volt.

3

- Uram - hálálkodott Gafirone. - Köszönöm.

- Most maga a többi rablót elviszi az első oázisig. Ott már megvédik. Rájuk zártam kívülről az ajtót. Tigrisek sem törhetnek ki a kocsiból. Hallja?

...Félelmetes dübörgés hallatszott az éjszakában.

- Tehát?

- Kissé pihenünk előbb. Azután ön az autóval elindul.

- És?

- És jutalomban részesül.

Egy ideig üldögéltek, közben előjött a hold... És az ezüstös fényben kísérteties látvány tárult eléjük!

A teherautó felhágóján, két mellső lábára emelkedve, egy szomorú oroszlán szaglászta az ajtót.

- Wendriner úr!...

Gafirone rettegve ugrott be az autóba. Az oroszlán odavánszorgott a meglepetten kiáltó Gorcsevhez. Szegény... Remegtek a lábai, lihegett, és könyörgően tekintett fel az oroszra. Ez megsimogatta a hajdani büszke sörények kopott helyét.

- Hát visszajött, Wendriner úr?... Nem baj, öregem... Jöjjön szépen.

...És mert Gafirone semmi áron nem jött elő a kocsiból, Gorcsev maga ment az oázisba, hogy élőszóval tudasson mindent az autó tulajdonosával...

De Wendriner úr most már nem tágított mellőle.

4

Reggel Abudir oázis nagy szenzációra ébredt. Egy teherautó volt ott, amelyben emberek dörömböltek. Az autó mellett Gafirone úr reszketett.

Most kiderült, hogy Gorcsev él. Él! Anette nem bírt szólni... A zsebkendőjét gyűrögette. Sápadtan remegett. Laboux lehunyt szemmel feküdt. Tán imádkozott.

- Ön kicsoda? - kérdezte a tábornok Gafirone-t.

- Kőszá... izé. Wendri... Én, kérem, autóversenyző...

Most kissé felmondta az idegrendszere a szolgálatot, és sírni kezdett. Anette is sírt, és Gafirone a nyakába borult, de itt most ezzel sem törődtek.

Laboux csak lehunyt szemmel feküdt, nem lehetett tudni, hogy mit érez, mit gondol...

Az altábornagy nem győzte kivárni az elérzékenyülést. Mégiscsak tudni akarta, hogy mi van még az örömhíren felül, hogy Gorcsev él...

- Kérem, kedves autóversenyző úr - kiáltott végül az altábornagy. - Mondjon el végre mindent.

- Nem... tudom... leírta Gorcsev úr... és tessék...

- No végre... Kérem! Adja már ide!

Átadta a levelet.

:Altábornagy úr!

:        Alázatosan jelentem, hogy magasabb katonai érdekből szökésben vagyok a századomtól, és útban a Próféta Szandálja felé az Alfa Romeóval. Őfelsége, Baba Paladala uralkodónak azt fogom mondani, hogy ön csókoltatja.

:        Az orani Fort-St.-Thérèse-ben távolmaradásom igazi okát természetesen eltitkolom, efelől biztos lehet, altábornagy úr.

:        A két igazi bűnöst átadom őfelsége Padalati Malátada néger uralkodónak, meg a többi jámbor csirkefogót, ha kérhetek ennyi jutalmat velem szembeni jóságukért, kegyeskedjék szabadon bocsátani a mellékelt teherautóról, mert az ő segítségük nélkül már régen a portugál konkurrenciáé lenne az Alfa Romeo.

:        Azon reményben, hogy távollétemet a Fort-St.-Thérèse-bőI, altábornagy úr jóindulata révén, nem veszik majd túl szigorúan, zárom soraimat, igaz nagyrabecsülésem kifejezésével.

:        Altábornagy úr lelkes híve:

:        Gorcsev Iván
:        27-es közlegény

...És most az altábornagy minden rejtélyt megoldott. (Legalábbis ő azt hitte.) A marseillei-i erődből telefonérdeklődésre közölték, hogy két Gorcsev volt ott egy időben. A 27-es a Fort-St.-Thérèse-be került, ahonnan de Bertin azt a felvilágosítást kapta, hogy Gorcsev Iván körülbelül két hete elszökött...

- Mindent értek! - kiáltotta lelkesen a tábornok - magam írok ebben az ügyben a hadügyminiszternek!

- Én is írok! - kiáltotta Laboux, aki úgyszólván meggyógyult időben. - Hiszen a vejemről van szó!

Anette kibontakozott a zokogó autóversenyző öleléséből, és az apja vállán sírt tovább. Gafirone kísérletet tett arra, hogy André nyakába boruljon, de a lakáj hallani sem akart erről.

 
XXI. fejezet

1

Az Alfa-Romeo nevű szörnyeteget ártalmatlanná tették. Arany alkatrészeitől megfosztva nem árthatott többé embertársainak. Lelkét átadta Abe Padan király győztes seregeinek, akik felfegyverkeztek általa.

És Gorcsev?

...A dél-afrikai oázisok népe között még ma is szájról szájra jár a legenda egy kísérteties, lerongyolódott katonáról, aki egy szál oroszlán társaságában kóborolt a sivatagban, és megverte azokat, akik nem támogatták élelmiszerrel titkos vándorútján...

Már lassacskán elérte a Szahara határát, és távolról látszott a Dzsebel-Szagro elmosódott hegylánca is. Gorcsev Iván elégedetten ült a tábortűz mellett, higgadt oroszlánja társaságában.

Ásított.

- Látja, Wendriner úr - mondta, végigdőlve a laza porhalmokon. - Most, hogy lezárult az ügy, igazat adok ennek a Laboux-nak. Nem árt megkomolyodni, mielőtt nősül az ember. Jól tudom, hogy e bölcs korban, amelyet rossz egészségben megért, nem érdekli túlságosan a felvetett téma. Ön óvatos ragadozó, Wendriner úr, és ezért tisztelem, ha nem is csodálom a rezignációját, amellyel inkább a rabságát fogadja el végleges állapotnak, mint a sivatagi kóborlást.

Az oroszlán vállat vont, és rosszkedvűen legyintett:

- Nézze, Gorcsev úr - mondta egy fáradt kiskereskedő metodikus, lemondó hanghordozásával. - Öreg artista vagyok én, és szívesebben ülnék a Ring Caféban, reszkető kézzel zsonglőrök, meg gégesorvadásos kikiáltók társaságában, akikhez lelkileg tartozom. De hát nem bújhatok ki a bőrömből! És ki ül le manapság a kávéházban egy oroszlánnal, &quot;fóros pikét&quot; játszani?...

[[Kategória:Regények]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Törlési irányelvek</title>
    <id>356</id>
    <revision>
      <id>6049</id>
      <timestamp>2007-01-12T15:44:17Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>[[Wikiforrás:Irányelvek/Törlési irányelvek]] átmozgatva [[Wikiforrás:Törlési irányelvek]] névre: Hosszú név</comment>
      <text xml:space="preserve">A Wikiforrás normális életében egyes lapok törlésre kerülnek. Míg bárki üressé (nem töröltté!) tehet egy lapot, annak régi tartalma a lap történetében olvasható, illetve a szócikkre ugorva látszik, hogy a lap létezik. Így azt bármikor bárki vissza tudja állítani.

Csak az [[Wikiforrás:Segítség/Adminisztrátorok|adminisztrátoroknak]] van lehetőségük arra, hogy a rendszerből lapokat töröljenek, vagy azokat visszahozzák. A jelenlegi rendszerben az adminisztrátorok a legjobb ítélőképességüket használják fel ehhez a döntésükhöz. Általában az adminisztrátorok előre lefektetett szabályokat követnek, amikor lapok törléséről döntenek. Néhány speciális esetben az adminisztrátorok azonnal törölhetnek lapokat úgy, hogy azok története is megsemmisül.

A törölt lapok [[Wikiforrás:Szavazás törlésről#Helyreállítás|visszahozhatóak]], de '''csakis akkor''', ha ezt megfelelően széleskörű támogatás előzi meg. Mivel a törlések összevisszasága követhetetlenné tenné a működést, ezért be kell tartani bizonyos kötött eljárási rendet.

== Törlési eljárások ==
=== Konszenzus ===
Ha egy szöveggel szerzői jogi probléma van, írd be erre a lapra: [[Wikiforrás:Szerzői jogok valószínű megsértése]]. Ha azt gondolod, egy cikk nem való a Wikiforrásba, de nem teljesít az azonnali törlés lenti feltételei közül egyet sem, írd be a [[Wikiforrás:Szavazás törlésről]] lapra, és helyezd el rajta a {{[[Sablon:törlés|törlés]]}} sablont. Ha konszenzus van róla, akkor a lapot körülbelül egy hét múlva egy adminisztrátor tölölni fogja.

=== Azonnali törlés ===
Az adminisztrátorok hamarabb is törölhetnek egy lapot, ha teljesít egyet vagy többet a lenti kritériumok közül. Ilyen törlést a [[Wikiforrás:Azonnali törlés]] lapon lehet kérni. Az azonnal törlölt lapokat helyreállítani csak szavazás alapján lehet, lásd: [[Wikiforrás:Szavazás törlésről#Helyreállítás|Törölt lapok helyreállítása]].

==== Általános kritériumok ====
* A tartalom nem értelmes szöveg (pl. „sdhgdf”)
* Tesztoldalak (pl. „Valóban írhatok itt egy oldalt?”)
* Egyértelmű [[Wikiforrás:Vandalizmus|vandalizmus]] 
* Rövid, meghatározhatatlan című vagy tartalmú szövegek (pl. „Rém jópofa pasi, ő találta ki a joghurtos halászlevet; a neje meg különösen cuki.”)
* Előzőleg már törölt szöveg helyreállítása
* Kizárólag egy korábban eltiltott felhasználó által írt oldalak
* Olyan szöveg, melyet egy másik lap már szóról-szóra tartalmaz
* Olyan szöveg, mely ''nyilvánvalóan'' nem való a Wikiforrásba (például reklámok vagy könyvajánlók a könyv szövege nélkül). Nem ide tartoznak az olyan szövegek, melyeket tartalmaz egy másik Wikimedia projekt (lásd a ''Más wikibe áthelyezett szövegek'')
* A szerző kérésére törölhető egy lap, ha ő az egyetlen regisztrált szerkesztő, a kérés nem rosszhiszemű, és a szöveg nem hasznos a Wikiforrásnak
* A szöveg egyértelműen és bizonyítottan sérti a szerzői jogokat, vagy korábban már töröltük ilyen okból
* Olyan szerzők lapjai, akiknek a munkái jogvédettek.

==== Cikkek és képek ====
* Más wikibe áthelyezett szövegek, a Mediawiki Commonsba feltöltött képek
* Olyan szövegek, melyek jelentéktelenek, nem publikálták őket még más jelentős médiumban
* Szövegek a szerzőjükről szóló információk nélkül
==== Egyéb ====
* Helycsinálás átmozgatásnak, ilyenkor egy lap törlésre kerülhet rövid időre
* Fölösleges átiránytások, ha néhány napon belül hozták őket létre (a régebiek megtartandók, mert lehet, hogy más projektből már hivatkoznak rájuk). 
* Fölöslegesek az [[Wikiforrás:Elnevezési irányelvek|elnevezési irányelveknek]] nem megfelelő címekről az átirányítások és az eredetileg hibás című lapok után maradt átirányítások. 
* Marad viszont a gyakran ismételt helyesírási hibás átirányítás, és a korábban helyes, aztán (pl. irányelvváltozás miatt) helytelenné változott című átirányítás, az irányelv bevezetése előtt létrejött lapoknál.
* Bárki kérheti saját felhasználói allapjainak törlését

== Törölt lapok helyreállítása ==
A korábban törölt lapok listáját itt találod: [[Speciális:Deletion log]]

Egy lap helyreállítását is a [[Wikiforrás:Szavazás törlésről]] lapon lehet kérni, a szakaszcímben a ''helyreállítás'' szóval. Például: &lt;tt&gt;&lt;nowiki&gt;=== [[Példa lap]] helyreállítása ===&lt;/nowiki&gt;&lt;/tt&gt;.
A szakaszcím alatt fel kell sorolni, hogy milyen okok, indokok alapján kéred a visszaállítását, majd lehetőséged van a saját szavazatod elhelyezésére is (nem kötelező).
:Például: &lt;tt&gt;&lt;nowiki&gt;=== [[Ennek a lapnak]] a helyreállítása ===&lt;/nowiki&gt;&lt;/tt&gt;.
:Indoklás: (max 4-5 sorban)
&lt;tt&gt;&lt;nowiki&gt;{{támogatom}}&lt;/nowiki&gt;&lt;/tt&gt;. 4 tildével aláírás &lt;tt&gt;&lt;nowiki&gt;~~~~&lt;/nowiki&gt;&lt;/tt&gt;.

A visszaállítás, a közösség szavazatai alapján történik, de lehetnek kivételek, (Pl. egy véletlenül törölt lap - szavazás nélkül is visszaállítható). &lt;!--Tübbször volt már rá példa! --&gt;

== Lásd még ==
* [[Wikiforrás:Azonnali törlés]] az azonnali törlés kritériumait teljesítő lapoknak
* [[Wikiforrás:Szavazás törlésről]] ha a lap nem teljesíti az azonnali törlés egyetlen kritériumát sem
* [[Wikiforrás:Szerzői jogok valószínű megsértése]] a vélhetően szerzői jogot sértő anyagoknak

[[en:Wikisource:Deletion policy]]
[[Kategória:Irányelvek|Törlés]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Wikikett</title>
    <id>357</id>
    <revision>
      <id>6072</id>
      <timestamp>2007-01-12T16:08:53Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>[[Wikiforrás:Irányelvek/Wikietikett]] átmozgatva [[Wikiforrás:Wikikett]] névre</comment>
      <text xml:space="preserve">[[Kategória:Irányelv lapok|{{PAGENAME}}]]

&lt;center&gt;&lt;big&gt;&lt;b&gt; E t i k e t t &lt;/b&gt;&lt;/big&gt;&lt;/center&gt;
A Wikiforrás szerkesztői változatos kulturális környezetből, gyakran számos országból származnak. Eltérő nézeteink, hitvilágunk, nézőpontunk és hátterünk van, gyakran jelentős eltérésekkel. Egy együttműködésen alapuló lexikon elkészítésének kulcsa az, hogy másokat, mások nézeteit is tisztelettel kezeljük.

Ez a lap a '''„Wikietikett”''' – a '''Wikiforrás Etikett''' – számos elvét ismerteti; segítséget és irányelveket arra nézve, hogy hogyan dolgozz együtt a többiekkel a Wikipédián. Ezekről részletesebben, más megfogalmazásokban az [[Wikiforrás:Irányelvek]] lapokon olvashatsz.
== A Wikiforrás etikett alapelvei ==
* [[Wikiforrás:Feltételezz jóindulatot|Feltételezz jóindulatot]]. A Wikiforrás eddig különösen jól működött azon elv alapján, hogy mindenki szinte teljesen szabadon szerkeszthet. Az emberek azért jönnek, hogy részt vegyenek a jó szócikkek megírásában.
* Kerüld el a „visszaállításokat” és törléseket ha ez lehetséges, és tartsd be [[WF:3VSZ|a három visszaállítás szabályát]] (a nyilvánvaló vandalizmustól eltekintve). A visszaállításokat lehetőség szerint mindig magyarázd meg az [[Wikiforrás:Segítség/Összefoglaló|Összefoglalóban]] vagy a vitalapon.
** Tedd jobbá, szerkeszd, beszéld meg a vitalapon.
* Légy udvarias.
** Az emberek nem látnak és nem tudják biztosan, hogy milyen hangulatban vagy. Az irónia nem mindig nyilvánvaló, és a nyers, közvetlen szöveg gyakran durvának olvasható. Légy óvatos a szavaid kiválasztásánál: amit mások kiolvasnak belőle, nem biztos, hogy az lesz, amit mondani akartál!
* [[WF:~|Mindig írd alá és dátumozd]] a vitalapokon írt hozzászólásaidat. (A ''cikkekbe'' ne írj másoknak szóló privát üzeneteket, és ott soha ne írd alá szerkesztéseidet.)
* Dolgozz azon, hogy egyetértés alakuljon ki.
* Ne hagyd a kérdéseket figyelmen kívül.
** Ha valaki nem ért egyet a változtatásaiddal, akkor adj jó indokokat arra nézve, hogy azok miért voltak helyesek.
* Ismerd el azt a véleményt, amire nem tudsz érdemben válaszolni; ismerd el ha az egyet nem értésed csak megérzésen, egyéni hiten vagy ízlésen alapult.
** Ne akard, hogy mások olyan véleményen vitázzanak veled, melyben te sem hiszel igazán. 
* Mindig légy kész bocsánatot kérni.
** A túlfűtött vitákban gyakran mondunk olyan dolgokat, amiket később megbánunk. Mondd ki, hogy megbántad.
* Bocsáss meg és felejts.
* Ismerd meg saját részrehajlásaidat és tartsd észben őket.
* Dicsérj, ha van rá okod. Mindenkinek jólesik, ha elismerik, különösen egy olyan környezetben, ami gyakran kompromisszumokat kíván. Hagyj üzenetet a szerkesztő vitalapján.
* Távolítsd el vagy cseréld le egy összefoglalóra azokat a vitákat, melyeket te indítottál.
* Segíts megoldani a mások közötti vitás kérdéseket.
* Ha az udvarias vita sikertelen, pihenj egy kicsit, vagy javasold a pihenést és gondolkodást a vitázóknak, ha egy vitában segítséget nyújtottál nekik.
** Térj vissza a témára pár nap vagy hét múlva. Ha szükséged van valakire, aki segít a vitában, kérj meg rá valakit (például a [[Wikiforrás:Társalgó|Társalgóban]]).
** Keress egy másik lapot, ami elterelheti a bosszúságodat! A Wikiforrásban {{NUMBEROFARTICLES}} lap van! Segíts a [[Wikiforrás:Segítség/Csonkok|Csonkok]] kibővítésében, vagy írj meg egy [[Wikiforrás:Segítség/Kért cikkek|kért cikket]].
* Mindig tartsd észben, hogy [[Wikiforrás:Mi nem a Wikiforrás|mire nem való a Wikiforrás]].
* Nézd át a [[Wikiforrás:Gyakran elkövetett hibák|Gyakran elkövetett hibák]] listáját. &lt;!-- [[Wikipedia:Faux pas avoidance|faux pas]] --&gt;
* [[Wikiforrás:Irányelvek/Civilizált viselkedés|Légy civilizált]].

== Hogyan kerüld el a vitalapok elfajulását ==
A legtöbb ember büszke a munkájára és a nézőpontjára. Az egó gyakran sérülhet, amikor az írásokat szerkesztik, de a vitalapok nem a visszavágás színhelyei. Jók arra, hogy ''megnyugtass'' valakit, vagy gyógyítsd a sérült egót, de leginkább arra valóak hogy a cikkel kapcsolatos ötleteket ott megalkossuk.

=== Néhány dolog, amit érdemes észben tartani ===
* A Wikiforrás szócikkek lehetőség szerint minden nézőpontot reprezentálnak (lásd még [[Wikiforrás:Semleges nézőpont|a semleges nézőpontot]]). A vitalapok nem arra valóak, hogy ott eldöntsd, hogy melyik nézőpont „helyes” vagy „helytelen”. Ha ezt akarod, arra ott van a [[Usenet]], a nyilvános [[weblog]]ok és más [[wiki]]k.
* Ha valaki nem ért egyet veled, az nem szükségszerűen jelenti azt, hogy
*# gyűlöl téged,
*# azt hiszi, hogy hülye vagy,
*# ő a hülye,
*# gonosz és rosszindulatú, stb.
** Ha valaki olyan véleményt ír a vitalapra, ami gyakorlatban a cikkben nem használható, a legjobb, ha azzal nem vitatkozol, és úgy hagyod.
* A Wikiforrás bátorít arra, hogy [[Wikiforrás:bátran szerkeszd a lapokat|bátran szerkeszd a lapokat]]. Mielőtt elindítasz egy vitát, tedd fel magadnak a kérdést: tényleg szükséges ezt megbeszélni? Nem elég-e az, ha az [[Wikiforrás:Összefoglaló|Összefoglaló]]t jól megírom, és hagyom, hogy a többiek azt megvizsgálják?
* Bármikor átvihetsz egy vitát e-mailbe, vagy az userlapokra, ha az az adott szócikk szempontjából szerinted nem fontos.

=== Még néhány tipp az udvarias vitákhoz ===
* Mindig világosan és egyértelműen fejtsd ki azt, hogy mire gondolsz, különösen a válaszaidban.
** Az idézés jó dolog, de még jobb, ha a saját szavaiddal leírod, hogy azt hogyan értelmezted. Mielőtt nekiállsz és kijelented, hogy valakinek nincs igaza, gondolkodj el: hátha félreértelmezted azt, amit írt.
* Ne aggass ''jelzőket'' vagy írj ''[[Wikiforrás:Kerüld a személyes támadásokat|személyes támadást]]'' szerkesztőkre vagy szerkesztéseikre.
** Az olyan jelzők, mint „rasszista”, „szexista”, „hazug”, „senki által nem támogatott”, vagy akár csak „rosszul megírt” az embereket azonnal védekező pozícióba kényszeríti. Ez nagyon nehézzé teszi a produktív megbeszélést.

=== Régi jótanácsok ===
[[Larry Sanger]], a Wikiforrás egyik alapítójának jótanácsai búcsúzásakor:
* légy nyitott és barátságos, ne kirekesztő,
* eltántoríthatatlanul koncentrálj a lexikon készítésére, és ne a [[Usenet]]–szerű vitákra,
* ismerd fel és dicsérd a kiváló munkát, a részletes, tényszerű, jól informált és hivatkozásokban gazdag cikket,
* dolgozz azon hogy megértsd azt, hogy mi szükséges a semlegességhez és hogy ez miért elengedhetetlen ehhez a projekthez,
* társaid a Wikiforrás alkotó, jóindulatú tagjaiként kezeld, tisztelettel és jószándékkal,
* vonzd és tiszteld azokat a jó embereket akik sokat tudnak és jól tudnak róla írni, és
* mutass ajtót a provokátoroknak, vandáloknak, anarchistáknak, akik – ha megengedjük – az időnket pazarolják és mérgezett légkört teremtenek.

A Wikiforrás rabságában vergődőeknek egy összefoglaló [[:en:User:Kingturtle|Kingturtle]] tollából:
* éreztesd másokkal, hogy szívesen látod őket (a régi motorosokkal is, még azokkal is, akiket nem kifejezetten kedvelsz),
* Hozz létre és tarts fenn barátságos légkört,
* Fordítsd oda másik orcádat is (amibe bele tartozik az, hogy sétálj el a lehetséges szerkesztési háborúból),
* Dicsérj, különösen azokat akiket nem ismersz (a legtöbb ember tudni akarja, hogy szükség van rá és elismerik),
* Bocsáss meg.
 
==Felhasználók== 

===Látogató===
Látogatónak minősülsz, ha a http://hu.wikibooks.org/w/index.php internet címmel bármilyen irányú adatforgalmat bonyolítasz le, (ha tallózol a lapok, könyvek között, ha javítasz, szerkeszted a saját, vagy mások által létrehozott állományokat) Ilyen esetekben az IP címeddel azonosítunk.

===Szerkesztő===
Regisztrált felhasználónak ('''szerkesztőnek''') minősülsz, ha kitöltötted a regisztrációs lapot, megértetted, magadra nézve kötelezőnek tartod a Wikietikett jelen rendelkezéseit. Számodra teljes körűen elérhetők a Wikiforrás szolgáltatásai. A már korábban regisztrált szerkesztőknek ugyan olyan jogaik és kötelezettségeik vannak, mint az újonnan érkezetteknek, de több tapasztalatuk révén kötelességüknek érzik, hogy a látogatókat, új szerkesztőket segítsék a Wikiforrás megismerésében, szabályok elsajátításában, a felmerült gondjaid orvoslásában, stb.

De rendszeresen figyelik a munkádat, vitáidat, és előfordulhat, hogy moderátorként is fellépnek. Kérhetsz tőlük tanácsot, segítséget, ezért érdemes elolvasni a felhasználói lapjaikat, ahol több-kevesebb információt (szakmai érdeklődés, nyelvtudás, hobby, stb.), tudhatsz meg róluk.


==Adminisztrátorok ==
A adminisztrátorok olyan szerkesztők, akiket a Wikiforrás közössége (konszenzus alapján) kértek fel technikai és moderálási feladatra. A adminisztrátorok feladata a vitalapokon folyó beszélgetések kulturáltságának biztosítása, az esetlegesen kialakult viták, ellentétek tompítása. Bármilyen - az oldallal kapcsolatos - kérdéssel fordulhatsz hozzájuk. Az adminisztrátori feladat elvállalása önkéntes jelentkezés alapján, választás útján, a közösség többségének szavazata alapján történik, anyagi vonzata, tiszteletdíja nincs.

Az adminisztrátorok, mint bármelyik másik szerkesztő, törölhetnek, amennyiben az:.
* vulgáris kifejezéseket tartalmaz;
* másokra nézve sértő, megalázó;
* gyűlöletre uszít;
* rasszista, uszító, etnikum- és kisebbségellenes megnyilvánulásokat tartalmaz,
* politikai és vallási ellentétek megvitatása 
* visszamásolt, előzőleg már törölt szöveg; 
* reklám, vagy hirdetés jellegű;
* jogszabályt sértő;
* személyeskedő
* idejét múlt, vagy érdektelen;
* olyan téma, amelyről már létezik egy lap, vagy könyv;
Technikai rombolásnak minősül:
* minden olyan beavatkozás, amely elrontja az adott lap esztétikai megjelenését, illetve akadályozza téma megértését, rendeltetésszerű használatát

====Jelenlegi adminisztrátorok:====
Minden adminjoggal rendelkező szerkesztő listája: [[Special:Listusers/sysop]]

Az elérhetőségüket a [[Wikiforrás:Adminisztrátorok]] lapon találod.

===Jogok és kötelességek===

A adminisztrátoroknak jogukban áll bármely kérdést, hozzászólást áthelyezni, amelyek nem a megfelelő helyen találhatók.

==Regisztráció==
Az '''usernév''', egy általad kitalált felhasználói (nick) név, ez lesz az azonosító neved a többi szerkesztő számára, de ezen a néven található a felhasználói lapod (user:xxxxx), és a vitalapod (user vita:xxxxx) is.

'''A választott usernév azért ne legyen:'''
* sértő másokra nézve;
* trágár kifejezést tartalmazó;
* XX-XXI századi politikus, vagy párt neve,
* gyűlöletre uszító,
* a politika tárgykörébe tartozó;
* reklám;
Amennyiben a választott loginnév már létezik, úgy azt ismét regisztrálni nem lehet, ilyen esetben más nevet kell választanod. Erre a program figyelmeztet. Ha a választott userneved valamilyen oknál fogva nem megfelelő, az adminisztrátorok, mint bármelyik másik szerkesztő felszólíthatnak a névváltoztatásra, amennyiben érdemi válasz nem érkezik a felszólításra, a usernév törlésre kerül.

===Felhasználói lapod===
Felhasználói lapja minden szerkesztőnek van, és azt kizárólag Ő szerkesztheti. Kivételt képez, ha egy új szerkesztőnek segítesz a lap kialakításában, táblázat, hivatkozás, kép, stb. elhelyezésében, vagy a helytelenűl megadott hivatkozás(ok)ban segítesz. A saját felhasználói lapodon bármit leírhatsz, (ami nem sérti az [[Wikiforrás:Etikett|etikett]]ben foglaltakat, és a már meglévő lapodról bármikor, bármit törölhetsz. 

A felhasználói lapod mellet lessz egy un. vitalap, amely a szerkesztőkkel való kommunikációt hivatott megkönnyíteni. Ha ide üzenetet kapsz azt az üzenetet küldő vitalapján válaszold meg.  

Mindkét lapod alatt létrehozhatsz tetszésed szerinti számú munkalapokat, amelyben megtervezheted, létrehozhatod az első könyvedet, és ha már kellő tartalommal feltöltötted, átmozgathatod a Wikiforrás névtérbe.


===Bemutatkozás=== 
A bemutatkozás nem kötelező, de  más szerkesztőkkel a kontaktus felvételét megkönnyítendő lehet, és ajánlott, '''bármit írhatsz magadró''': hobbydról, tanulmányaidról, akár érzéseidről, vágyaidról, stb., de ezért az ne legyen:
* trágár, vagy sértő ;
* nem sértheti más szerkesztők politikai, etnikai, illetve vallási nézeteit);
* nem tartalmazhat reklámot- (Itt nem minősül reklámnak a saját, vagy céged honlapjára való hivatkozás, kép elhelyezése, vagy céged néhány soros ismertetése.)

Nem megfelelő &quot;Bemutatkozás&quot; esetén a adminisztrátorok, de bármelyik szerkesztő is megkérhet. felszólíthatnak a „bemutatkozás” megváltoztatására, amennyiben érdemi válasz nem érkezik a felszólításra, a lap törlésre kerül.

===Bármely vitalapon===
Bármely szerkesztőknek joga és kötelessége figyelmeztetni, a nem megfelelő viselkedés esetén, sőt jogukban áll felszólítani annak azonnali abbahagyására. Ennek megtörténte után, ha az nem vezet eredményre, további felszólítás nélkül joguk van az adminisztrátoroknak, az általad is (leendő link »elolvasható« helye) szabályok alkalmazásáva blokkolni, vagy kitiltani. A blokkolás, kitiltás hosszúságát és milyenségét a helyzet súlyosságára való tekintettel határozzák meg a adminisztrátorok. Így ez lehet: 30 perctől — a végleges kizárásig bármilyen időtartam.

==Mi a nem megfelelő viselkedés==
* sértő, trágár kifejezések használata,
* más szerkesztők sértegetése, becsmérlése; (személyeskedés)
* ami sérti a hatályos jogszabályokat, illetve jogsértésre buzdít,
* politikai, vallási, etnikai kérdések feszegetése;
* zagyvaságok, értelmetlen betűhalmazok, ábrák beírása;
* nagybetűkkel történő írás (ez ugyanis a neten általánosan elfogadott szabályok alapján kiabálásnak számít, továbbá igen zavaró lehet)
* reklám vagy hirdetés jellegű beírások;
* az idegen nyelveken történő beszélgetés, mivel lehetnek akik nem ismerik az adott nyelvet, a Magyar Wikiforrásban illetlenségnek számít. 
: Kivételek lehetnek:
:: ha az a témához szükséges és ahhoz kapcsolódik, magyar fordítása, értelmezése is ugyanott olvasható,
:: Idegen anyanyelvű, magyarúl nem tudó felhasználóhoz szól, (lehetőleg a vitalapján történjen)
:: Ha az idegenanyanyelvű, de magyarul is beszélő, ezt a jobb megértés miatt kéri,
:: Ha bármely idegennyelvű szöveg magyarra fordításának értelmezéséről folyik a vita

===Technikai rombolásnak minősül===
* minden olyan beavatkozás, amely elrontja a könyv, könyvlap, kép, vagy hang fájl esztétikai megjelenését, illetve bármilyen módon akadályozza annak rendeltetésszerű használatát

===Szövegek áthelyezése===
Előzetes egyeztetés nélkül, vagy más szerkesztők eltérő véleménye esetén a lap önkényes áthelyezése helyett érdemesebb a lap vitalapján rendezni a nézeteltéréseket. Különben a ''[[WF:3VSZ|3 visszaállítás szabálya]]'' érvényesül.

===Vandál===

===Kizárás===


'''A Wikietikett-ben foglaltak súlyos megsértése, a Wikiforrás projektből való kizárást eredményezheti.'''
== Lásd még ==
* '''[[Wikiforrás:Irányelvek|Irányelvek]]''' A Wikiforrás irányelvei és útmutatói...
* '''[[Wikiforrás:Segítség|Segítség]]''' Felhasználók munkáját segítő lapok...
* '''[[Wikiforrás:Wikiforrás|Wikiforrás]]''' Mi is a Wikiforrás, hogyan működik, egyéb lehetőségek és szabályok...
-----</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Elnevezési szokások</title>
    <id>358</id>
    <revision>
      <id>6079</id>
      <timestamp>2007-01-12T16:17:59Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>/* Wikiforrás névtér */ más elnevezési rendszer</comment>
      <text xml:space="preserve">[[Kategória:Irányelv lapok|{{PAGENAME}}]]
&lt;!-- Nem erre a lapra tartozik


''Szépen kérünk'', hogy ne kezdj el új cikket szerkeszteni úgy, hogy nem tudsz bele legalább valami '''minimális, formailag is elfogadható cikk-kezdeményt''' írni! Ne készíts ''egy szavas''', vagy '''félmondatos''' cikkeket, mert ezzel csak nekünk okozol kellemetlenséget, hiszen ilyenkor olyan cikket kell ''helyetted'' megírnunk, amire amúgy esetleg nem kellett volna, hogy sor kerüljön. (Példa erre a „Kémiai elemek listája név szerint”, ahova valaki annyit írt, hogy „réz”. Ez egyrészt nem megfelelő tartalom a szócikk témájának, másrészt azt az alapvető kritériumot nem teljesíti, hogy a szócikk önmagában is teljes és értelmes mondatokat tartalmazzon. Nézd meg a [[[[Wikiforrás:Csonkok]] lapon a ''Mi hivatkozik erre'' menüpontot, hogy lásd, hogy néznek ki a ''minimálisan'' elfogadható szócikkek.)


--&gt;Ez a lap arról szól, hogy hogyan szoktuk a lapjainkat elnevezni. Az itt leírtak követése nem kötelező, de sok munkát meg lehet azzal spórolni, ha mindenki követi az itt leírtakat. Eltérés indokát az eltérő nevű lap vitalapjára illik ráírni.Általános elvek az elnevezésekre vonatkozóan, hogy a nevek legyenek kifejezőek, de lehetőleg rövidek.
:''Mielőtt létrehozol egy új lapot, érdemes elolvasnod egy [[Wikiforrás:Az első lépések/Új szöveg|rövid iránymutatást]].''

== Lapok nevei ==
=== Wikiforrás névtér ===
:''A névterekről bővebben  a [[Wikiforrás:Segítség/Névterek]] és a [[Wikiforrás:Irányelvek/Névterek]] lapon olvashatsz.''
A Wikiforrás névtérbe azok a lapok tartoznak, amelyek neve ''Wikiforrás:'' kezdetű.

* ''Segítség lapok''nak nevezzük azokat a lapokat, amik a szerkesztéshez szükséges technikai információt &amp;ndash; például hogyan tudsz kategóriát létrehozni &amp;ndash; tartalmazzák. Ezeknek a nevei [[Wikiforrás:Segítség/Kategóriák]] formában használatosak.
* ''Irányelvek'' azok a lapok, amiken a közösség által hozott szabályok vannak. Ezek egy része a közösség működését segíti &amp;ndash; például hol kell megbeszélni egy új kategória létrehozását &amp;ndash; a többi a lapok egységeségéhez kell &amp;ndash; például hogy milyen kategóriákat lehet létrehozni. Ezek a lapok a [[Wikiforrás:Törlési irányelvek]] formában kapnak nevet.
* ''Közösségi lapok'' azok a lapok, amiket a szerkesztők közti kommunikációra használunk. Az ilyen lapok egy része a minden egyes cikkhez kapcsolódó vitalap, amiknek a névterében a ''vita'' szó van, a másik része a ''Wikiforrás:'' névtérben van. Ezek a névtéren kívül nem követnek más szabályt a nevükben. Ebbe a kategóriába tartozik például a []Wikiforrás:Társalgó]] és a [[Wikiforrás:Szavazás]].

=== Szócikk névtér ===
Ide tartoznak az (alap) névtérben levő lapok, (kivéve a [[Kezdőlap]]).

A lap neve mindig megegyezik a mű címével. [[Wikiforrás:Segítség/Könyv forma|Könyv forma]] esetén ennek az [[Wikiforrás:Segítség/Allapok|allapjaira]] van szétosztva a mű. Például: [[Hamlet]].

====Azonos című művek====
:''Lásd még: [[Wikiforrás:Irányelvek/Egyértelműsítő lapok]]''

*Ha két különböző műnek azonos a címe, akkor a [[w:|Wikipédiában]] az egyértelműsítő lapoknál megszokott módon kell eljárni:
** Ha az egyik mű sokkal ismertebb, mint a másik, akkor az lesz a mű címével megegyező nevű lapon, a másiknál zárójelben a címbe kell írni a szerzőt. (Ha esetleg a szerző is megegyezik, akkor valamilyen más megkülönböztetést.)
** Ha nincs (nagy) különbség ismertségben a művek között, akkor mindkét lapot zárójeles kiegészítéssel kell elnevezni.
** Kettőnél több vagy két egyforma ismertségű műnél egyértlműsítő lapot kell létrehozni. Az egyértelműsítő lap neve [[Műcím]] (ha itt nem ezen a lapon van valamelyik mű) vagy [[Műcím (egyértelműsítő)]] (ha a [[Műcím]] című lapon van az egyik mű).

==== Nagyon hosszú művek ====
:''Lásd még: [[Wikiforrás:Segítség/Allapok]]''

A 32 KB körüli vagy hosszabb szövegeket nem célszerű egy lapra tenni, mert néhány böngészőnek problémája van ezek szerkesztésével. Ezeket a műveket &amp;ndash; ha lehetséges &amp;ndash; fejezethatárok, vagy más, a szerző által megállapított határok mentén feldaraboljuk, és allapokra rakjuk. Erre példa a [[Hamlet]].

Az allapok nevei kövessék a [[Műcím/Fejezetcím]] formát. Általában ha nincs túl sok fejezet, akkor érdemes a fejezeteket a [[Műcím]] lap közvelen allapjaként létrehozni. Például a [[Hamlet]] lap allapjai a [[Hamlet/Első felvonás, 1. szín]] elnevezést követik, nem a [[Hamlet/Első felvonás/1. szín]] elnevezést. Az előbbi előnye, hogy nem hozzuk létre a [[Hamlet/Első felvonás]] lapot. (Ezt az utóbbinál sem szükséges feltétlenül létrehozni, de akkor marad egy lyuk a névrendszerben.) Csak akkor érdemes [[Műcím/Fejezetcím/Alfejezetcím]] néven hozni létre az allapokat, ha különben a [[Műcím]] lapon a tartalomjegyzék nagyon zsúfolt lenne.

=== Szerzők portáljai ===
Ezek azok a lapok, amiken egy-egy szerzőről van néhány adat, hivatkozás a szerzőről szóló [[w:|Wikipédia]] szócikkre és hivatkozások vannak felsorolva a szerző feltöltött műveiről.

Ezeknek a lapoknak a neve mindig ''Szerző:'' előtaggal kezdődik, és nevük a szerző teljes neve. Egyes neveknél lehet [[Wikiforrás:Segítség/Átirányítás|átirányítást]] létrehozni a közismert, de nem teljes névről.

:A virtuális névterekről lásd a [[Wikiforrás:Segítség/Névterek]] lapot.''

== Sablonok nevei ==
:''A sablonok használatáról a [[Wikiforrás:Irányelvek/Sablonok]] és a [[Wikiforrás:Segítség/Sablonok]] lapok szólnak.''

*Az olyan sablonok nevét, amikről feltételezhető, hogy csak egyetlen lapon vagy műben fogjuk használni őket, képződjenek a lap vagy mű nevéből, olyan képzési szabállyal, hogy a sablonnévből kiderüljön, melyik könyvhöz tartozik. Ennek van hátránya: hosszú sablonneveink lesznek, de ezeket a sablonokat úgysem használjuk sokat általában. ''Például:'' [[Sablon:KL Társlapok]] helyett [[Sablon:Kezdőlap/Társlapok]] vagy [[Sablon:KezdőlapTárslapok]]. A kezdőlapon az utóbbit használjuk, a többi lapon az előbbit. (A perjelnek nincs speciális hatása, nem lesznek alsablonok.)
*A több műben használt sablonok nevének nem kell kapcsolódniuk műnévhez. A nevük legyen kifejező, de lehetőleg ne túl hosszú. ''Például:'' [[Sablon:széptáblázat]] egy jó sablonnév. [[Sablon:lapozó első fejezet]] szintén jó. Ha szükséges, lehet átirányítás rövidítésről, de ez csak az igen sokat használt sablonoknál indokolt.
*A karbantartási sablonok nevei, amiket folyton fel-le rakosgatunk a lapokra/lapokról, legyenek rövidek, legfeljebb 8-10 betűsek. Lehetnek ékezetesek, de jó ha van átirányítása más projektekben használt nevekről is, ha itt esetleg nem azt használjuk. Ez régi sablonknál fordulhat elő, ha más projektbena régi ékezet nélküli nevet is használják. ''Például:'' [[Sablon:törlés]] egy jó név, [[:Sablon:Összevon]] szintén.

== Képek nevei ==
:'' Mielőtt képet küldesz fel, ismerd meg a [[Wikiforrás:Irányelvek/Képhasználat|Képhasználati irányelveket]].''

A képeket általában érdemes a [[commons:|Commonsba]] küldeni. Itt is, ott is érvényes az az elv, ami általában a lapokra, hogy a kép neve legyen kifejező, de rövid. A képnévből derüljön ki, hogy mi van a képen. Jó képnév például a [[:Kép:Hungary pecs kisvasut 1.jpg]], rossz képnév lenne például a [[060519.jpg]].

== Kategóriák nevei ==
:''A kategóriákról lásd még: [[Wikiforrás:Irányelvek/Kategóriák]] és [[Wikiforrás:Segítség/Kategóriák]].''

A kategóriáknál meg kell különböztetni egy művön belüli és általános kategóriákat.
* ''Egy művön belüli kategóriák:'' A többlapos művekhez létrehozandó kategória neve rendszerint megegyezik a mű címével. Például: A [[Hamlet]] kategóriája: [[:Kategória:Hamlet]]. Ez az adott mű főkategóriája. Az egyetlen műhőz kapcsolódó további kategóriák ebből a névből képzendők. A képzés módja a következő: [[:Kategória:Műcím/Akármi]] (Itt a perjelnek nincs speciális hatása, nem lesz automatikusan alkategória.) Ez azért jó, mert egyértelműen meg lehet állapítani, hogy a kategória melyik műhöz tartozik.

* ''Általános kategóriák:'' Nevük legyen többes számban, kivéve ha ez értelmetlen. Például: [[:Kategória:Írók, költők]] többes szám, [[:Kategória:Irodalom]] nincs többes számban.

== Lásd még ==
* '''[[Wikiforrás:Formai útmutató]]'''
* '''[[Wikiforrás:Irányelvek|Irányelvek]]''' A Wikiforrás irányelvei és útmutatói...
* '''[[Wikiforrás:Segítség|Segítség]]''' Felhasználók munkáját segítő lapok...
* '''[[Wikiforrás:Wikiforrás|Wikiforrás]]''' Mi is a Wikiforrás, hogyan működik, egyéb lehetőségek és szabályok...</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Blokkolási irányelvek</title>
    <id>359</id>
    <revision>
      <id>6046</id>
      <timestamp>2007-01-12T15:42:33Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>[[Wikiforrás:Irányelvek/Blokkolási irányelvek]] átmozgatva [[Wikiforrás:Blokkolási irányelvek]] névre: Hosszú irányelvnevek rövidítése</comment>
      <text xml:space="preserve">{{Rövidítés|[[WF:BLOKK]]}}

A '''blokk''' egyike azoknak a technikai eszközöknek, amikkel a [[WF:TILT|kitiltások]]nak érvényt lehet szerezni. A blokkokat használjuk a [[Wikiforrás:vandalizmus|vandalizmus]], a [[Wikiforrás:bot|bot]]ok és a helytelen [[Wikiforrás:Felhasználónév|felhasználónevek]] elleni védekezésül is.

A blokkoknak három dologra vonatkozhat:
* azonosítóra,
* [[w:IP cím|IP cím]]re és
* [[w:IP címtartomány|IP címtartomány]]ra.

Az [[Wikiforrás:adminisztrátor|adminisztrátor]]ok képesek ezek bármelyikét bármennyi időre blokkolni, de követniük kell ezt az irányelvet.
== Mikor kell blokkolni ==
A blokkokat a leggyakrabban a vandalizmus elleni védekezésre használjuk, és arra, hogy a kitiltásoknak érvényt szerezzünk. Vannak más, ritkább szituációk is, alább ezeket is felsoroljuk. Hacsak nincs másképp megjelölve, a blokknak (kezdetben) 24 óráig kell tartania.

=== Vandalizmus ===
Az adminisztrátorok, ha úgy ítélik jónak, blokkolhatják azon IP címeket, amiket a Wikiforrás elleni vandalizmusra használnak. Statikus IP esetén az ilyen blokk kezdetben 24 óráig tart, ismételt próbálkozások esetén növelhető legfeljebb egy hónapig. Számos ökölszabály van, ami segíthet az adminoknak a blokk időtartamának eldöntésében; ezek egyike sem hivatalos irányelv. Az alkalmi vandálokat általában egyszer figyelmeztetni kell a blokk előtt, de ez kihagyható, ha a vandalizmus a Wikiforrás lejáratását vagy valamilyen propaganda hirdetését szolgálja. A részleteket a [[Wikiforrás:Vandalizmus#Mi a teendő vandalizmus esetén|Mi a teendő vandalizmus esetén]] cikkben olvashatod.&lt;!-- majd ha le lesz fordítva en:Wikipedia:Dealing with vandalism -ból. --&gt;

Azok a bejelentkezett felhasználók is blokkolhatóak hasonló időtartamra, akik a vandálkodáson kívül semmi mást nem csinálnak. Azokra a felhasználókra azonban, akik vegyesen követnek el vandalizmust és rendes szerkesztéseket, nem vonatkozik ez az eljárás.

A blokkolás csak az ismétlődő vandalizmus esetén alkalmazandó, egyedi esetekre nem.

=== Visszaállítások ===
Az adminok blokkolják azt, aki megsérti [[Wikiforrás:A három visszaállítás szabálya|a három visszaállítás szabályát]], azaz háromnál többször állítja vissza ugyanazt az oldalt 24 órán belül. Ha egyszerre többen sértik meg a szabályt, az adminoknak minden résztvevővel szemben egyformán kell eljárniuk.
Célszerű a blokkolt felhasználót a vitalapján értesíteni a blokkról, mellékelve a difflinkeket, amik bizonyítják a szabálysértést.
Az e szabály alapján blokkolt adminnak, tilos feloldania önmaga blokkolását.

=== Kitiltások ===
Azokat a felhasználókat, akiket [[Wikiforrás:Kitiltási irányelvek|kitiltottak]], rendszerint blokkolják is. 
Ha bebizonyosodik, hogy egy azonosító egy korábban kitiltott felhasználó „reinkarnációja”, az azonosítót blokkolni kell. A részletes magyarázatért lásd a [[Wikiforrás:Zoknibáb|Zoknibáb]] szócikket. Az ilyen blokkok majdnem mindig vitát keltenek.

=== Anonim és nyílt proxyk ===
Az adminisztrátorok belátásuk szerint blokkolhatják az [[anonim proxy]]khoz tartozó IP-ket (és rendszerint meg is teszik, lásd [http://mail.wikipedia.org/pipermail/wikien-l/2004-February/010605.html]). 


=== Bomlasztás ===
Az adminok, ha úgy látják jónak, blokkolhatják azokat az IP címeket, amikről bomlasztják, megzavarják a Wikiforrás rendes működését. A megfelelő irányelvekben egyértelműen meg kell határozni, hogy mi számít bomlasztásnak – ilyen lehet például más felhasználók aláírt szövegének megváltoztatása, vagy szándékosan félrevezető szerkesztések írása. A felhasználókat figyelmeztetni kell, hogy megsértik az irányelvet, mielőtt a blokkolásra sor kerülne. Dinamikus IP-k esetén az ilyen blokkolás 24 óráig tart; statikus IP esetén kezdetben 24 óráig, de ismételt szabálysértések esetén kiterjeszthető legfeljebb egy hónapra.

Az adminok azokat az újonnan bejegyzett azonosítókat is blokkolhatják, belátásuk szerint tetszőlegesen hosszú időre (akár végleg is), amikről sok bomlasztó szerkesztést követnek el. A Wikiforrás irányelvek kijátszására létrehozott [[Wikiforrás:zoknibáb|zoknibáb]]okat permanensen blokkolni kell. Ezek a szabályok csak ismétlődő bomlasztás esetén használhatóak, egyetlen szerkesztés alapján nem szabad blokkolni. Nem blokkolhatóak e szabály alapján azok a felhasználók sem, akiknek vegyesen végeznek bomlasztó és hasznos szerkesztéseket.
A bomlasztásért blokkolt felhasználók reinkarnációit is blokkolni kell, ha továbbra is bomlasztó viselkedést tanúsítanak, vagy a szerkesztéseikből feltételezhető, hogy azt fognak tanúsítani. (Például azt írják, hogy „NEM TILTHATSZ KI!!!!!!!”, vagy hogy „KÜZDJÜNK A CENZÚRA ELLEN!!!!”.)
Az ilyen blokkok általában sok vitát eredményeznek.

=== Felhasználónevek ===
A Wikpédia [[Wikiforrás:Felhasználónév|felhasználónevekre vonatkozó irányelve]] szerint a provokatív, sértő, szándékosan megtévesztő vagy más módon helytelen felhasználónevek nem megengedettek, és szükség esetén az adminok blokkolhatják a hozzájuk tartozó azonosítókat, hogy kikényszerítsék a névváltoztatást. 
A blokk szövegben szerepelnie kell a blokk okának, és egy linknek arra az oldalra, ahol a felhasználónév elfogadhatóságát megvitatták.
Ha az azonosítóhoz már tartozik [[Wikiforrás:felhasználói lap|felhasználói lap]], azon is fel kell tüntetni a blokk tényét és magyarázatát. Ha még nem létezik az oldal, nem érdemes emiatt létrehozni.
Ebben az esetben figyelni kell arra, hogy a felhasználó IP címe ne maradjon blokkolva. Amikor a felhasználó legközelebb szerkeszteni próbál, az IP-je automatikusan blokkolódik (és a [[Speciális:Ipblocklist|blokklistán]] egy ilyen üzenet jelenik meg: ''Autoblocked because you share an IP address with &quot;ProvokatívFelhasználóNév&quot;.''). Ilyenkor a felhasználó IP-jéről el kell távolítani a blokkot, hogy tudjon belépni és szerkeszteni az új nevével.

Ha egy azonosítót vandalizmusért és nem megfelelő usernévért blokkoltak, az automatikus blokkot nem szükséges eltávolítani.

==== Utánzás ====
Azokat a felhasználóneveket, amiknek a segítségével a tulajdonosuk egy másik felhasználónak próbálja kiadni magát, azonnal és végleg blokkolni kell. Ilyen esetekben sem kell eltávolítani az IP autoblokkot. Ha valaki csak az aláírásában használja megtévesztő módon egy másik felhasználó nevét, azt előbb figyelmeztetni kell, és ha nem reagál, blokkolni.

A blokkolás előtt meg kell győződni róla, hogy az utánzó valóban rosszindulatú, és nem csak véletlen hasonlóságról van szó. Ehhez többnyire elég a józan ész használata. Ha a vélt utánzó vandálkodik, megtámad más felhasználókat, vagy egyéb rosszindulatú viselkedést mutat, akkor minden további nélkül blokkolható. Ha értékes szerkesztéseket végez, akkor fel kell hívni a figyelmét a névhasonlóságra, és megkérni, hogy változtasson nevet.

=== „Nyilvános azonosítók” ===
Nyilvános azonosítókat (olyan azonosítókat, amiket több ember, vagy akár bárki használhat) nem használunk a Wikiforrásben. Az azonosító lényege, hogy a reputációt összekapcsolja a személlyel. A nyilvános azonosító használatával az egyik felhasználó a másik által szerzett reputációt „magára véve” cselekedhet. Ezt elkerülendő, és mivel az anonim szerkesztés lehetősége és az új azonosítók létrehozásának egyszerűsége miatt semmi szükség nincs rájuk, a nyilvános azonosítók nem megengedettek. (Régebben az angol Wikipediában használtak nyilvános azonosítókat bizonyos „hivatalos” szerepek elvégzésére, de ezt a módszert később elvetették.)

Ha kiderül, hogy egy azonosító nyilvános (például közzétették valahol a jelszavát), az véglegesen blokkolható, egy figyelmeztető üzenettel, hogy a nyilvános azonosítók használata nem megengedett.

Alternatív megoldásként (amihez még admin se kell) egyszerűen meg is lehet változtatni a jelszót.

=== Botok ===
Mint az a [[Wikiforrás:Bot]] szócikkben le van írva, a botok futtatásához előzetesen engedélyt kell kérni a [[Wikiforrás vita:Bot]] oldalon, és a botnak be kell tartania bizonyos alapvető elveket. Az adminok kitilthatják azokat a botokat, amik nincsenek engedélyezve, vagy nem megfelelően viselkednek. Az ilyen blokk (kezdetben) 24 óráig tart – ez elég idő ahhoz, hogy a bot üzemeltetője válaszolni tudjon.

=== Szerkesztőket veszélyeztető személyes támadások ===
Az adminok blokkolhatják azt, aki szavaival vagy tetteivel veszélyeztet más szerkesztőket, például politikai, vallási vagy más üldözésnek teszi ki őket a kormány, a munkaadójuk vagy bárki más felől. Az ilyen blokkot alkalmazó adminnak (nem feltétlenül nyilvánosan) értesítenie kell az [[Wikipedia:Arbitration Committee|Arbitration Committee]]-t és [[User:Jimbo Wales|Jimbo Wales]]-t, hogy mit tett, és miért. Lásd: [[Wikiforrás:Kerüld a személyes támadásokat|Kerüld a személyes támadásokat]].
Ilyen intézkedésre ritkán kerül sor.

== Nem irányelveken alapuló blokkolások ==
A fenti lista nagyjából kimerítő felsorolása az olyan szituációknak, amikor az irányelvek alapján a egy adminisztrátor blokkolhat.

Bár ritkán fordul elő, mégis lehetnek olyan szituációk, mikor egy felhasználó már olyan mértékben élt vissza a szerkesztői közösség türelmével, hogy egy adminisztrátor úgy blokkolja, hogy erre a meglévő irányelvek szigorúan véve nem adnak lehetőséget.
Azok az adminisztrátorok, akik nem az irányelvekben leírtak szerint blokkolnak, biztosak kell, hogy legyenek abban, hogy a közösség széleskörűen támogatja az adott blokkolást.

== Mikor nem használható a blokkolás ==
A fenti lista általános vélekedés szerint a kimerítő listája azon helyzeteknek, amik blokkolást igényelnek. Semmilyen más helyzetben nem szabad blokkolni, hacsak nem támogatja a közösség az eljárást.
Különösen tilos blokkolás segítségével előnyt szerezni egy lexikoncikk vitájában, vagy önblokkolással kikényszeríteni egy wikivakációt (bár az utóbbi egy időben bevett szokás volt).  Hasonló okból az admin nem blokkolhat olyasvalakit, akivel éppen vitában áll. (ez az adminok alacsony száma miatt egyelőre nem alkalmazható) 
Az adminoknak – hacsak nem biztosak abban, hogy tudják, mit csinálnak – nem szabad saját magukat blokkolniuk (például egy &quot;vakációt&quot; kikényszerítendő), mert az ebből eredő autoblokkok más felhasználókat is érinthetnek (lásd [[#A blokkolás hatásai|a következő fejezetet]]).

== A blokkolás hatásai ==
A blokkolt felhasználók továbbra is látják a Wikiforrás minden oldalát, de a „szerkeszt” linkre kattintva egy [[MediaWiki:Blockedtext|üzenet]] jelenik meg, ami jelzi, hogy a felhasználó blokkolva lett, és elmagyarázza, mi a blokkolás oka, és hogyan lehet a blokk feloldását kérni. Ez az oldal tartalmazza a blokkot aktiváló adminisztrátor indoklását is.

A blokk lejáratának időpontját a blokk aktiválásakor megadott lejárati idő határozza meg, ami lehet „infinite” vagy „indefinite”, azaz végtelen is (ilyenkor a blokk addig érvényes, amíg kézzel le nem veszik).

Amikor egy blokkolt felhasználó szerkeszteni próbál, akkor az az IP amiről próbálkozik „autoblokkolódik” hogy ne szerkeszthessen névtelenül vagy egy másik név alatt. Az autoblokkolás belső lejárata 24 óra, ami azt jelenti, hogy még ha a felhasználó állandóan ki is van tiltva, az autoblokkolás csak a hozzáférési próbálkozása utáni 24 órára vonatkozik.

Vedd figyelembe, hogy a blokkolás a szerkesztésen túl semmi más lehetőségedet nem gátolja: továbbra is tudsz cikkeket olvasni, módosítani a figyelőlistádat és használni a beállításaidat. A [[Wikiforrás:Adminisztrátorok|adminisztrátorok]] és bürokraták továbbra is tudják használni saját lehetőségeiket:
Blokkolhatnak vagy feloldhatják azokat, visszaállíthatják a vandalizmust, adminná tehetnek másokat, stb.  Ha egy adminisztrátort vagy bürokratát tartalmi okok miatt blokkoltak,  (például a [[Wikiforrás:A három visszaállítás szabálya|három visszaállítás]] megsértése miatt),  akkor nagyon kell arra vigyáznia,  hogy ezen lehetőségeket ne használja a kérdéses cikk(ek)ben,  mert ez akár a speciális jogkörének ideiglenes felfüggesztését is maga után vonhatja azért,  hogy biztosítsuk,  hogy ez nem történik meg ismét.

== Véletlen blokkolások ==
Ha dinamikus IP címed van, előfordulhat, hogy nem tudsz szerkeszteni, mert az aktuális IP címedet korábban egy vandál vagy egy kitiltott felhasználó használta, és ezért blokkolták. Ilyenkor a legegyszerűbb megoldás, ha IP-t váltasz. Ha ez nem lehetséges, kérd meg az egyik adminisztrátort, hogy vegye le a blokkot.

Akkor is előfordulhat, hogy tévedésből blokkolnak, ha egy kitiltott felhasználót vagy egy közismert vandált utánzol, vagy úgy csinálsz, mintha vandálkodnál. Ha el akarod kerülni, ne csinálj ilyet. 

== Hogyan kell blokkolni ==
Az adminoknak egy blokk létrehozásához az eszközmenün át elérhető [[Speciális:Specialpages|Speciális lapok]] közül a „Block a user/IP address”-t kell kiválasztania. Ez a [[Speciális:Blockip]] lapra viszi őket, ami tartalmazza a további utasításokat. A [[Speciális:Blockip]] lap a [[Speciális:Recentchanges|friss változtatásoknál]] a be nem jelentkezett felhasználók neve mellett megjelenő [block] linken át is elérhető.

Az indoklás, amit az adminisztrátor beír, meg fog jelenni a blokkolt felhasználónak, amikor az szerkeszteni próbál, és a [[Speciális:Log/block|blokkolási naplóban]] és a [[Speciális:Ipblocklist|blokkok listájában]] is megejelenik. Az indoklásban is ugyanúgy működnek a linkek és a sablonok, mint bárhol máshol.

A büntetések időtartamát GNU standard formátumban kell megadni, ami a [http://www.gnu.org/software/tar/manual/html_chapter/tar_7.html tar kézikönyvben] megtalálható. Az ott leírtak mellett az időtartam lehet „infinite” vagy „indefinite” is, ilyenkor a blokk végleges, csak akkor szűnik meg, ha egy admin kézzel feloldja.

Ha nem adsz meg lejárati időt, hibaüzenetet fogsz kapni.

== Tartományok blokkolása ==
Néha előfordul egy vandál vagy egy „problémás” szerkesztő, akinek már számos IP-jét blokkolták, mindig újabb és újabb IP-ken tér vissza. Erre megoldás lehet az általa használt teljes IP tartomány blokkolása, de nem szabad elfeledkezni arról, hogy az ilyen blokkok valószínűleg más szerkesztőket is érintenek. Ezért tartományokat csak akkor szabad blokkolni, ha a zavaró viselkedés elég súlyos és gyakori ahhoz, hogy a megállítása megérje a rendes szerkesztők átmeneti kizárását is. Ennek megítélése az adminisztrátorra van bízva, aki az érintett felhasználók várható számát figyelembevéve dönt.

A tartományra vonatkozó blokknak, ha sor kerül rá, a lehető legrövidebbnek kell lennie.
A tartomány-blokkolást nehéz helyesen használni, mert érteni kell hozzá a bináris aritmetikát. Az implementációból adódóan be kell tartani bizonyos megkötéseket, például a blokkolt tartomány méretének kettő-hatványnak kell lennie, a tartomány első és utolsó címének pedig a méret többszörösének. A részleteket lásd a [[m:Range blocks|Range blocks]] szócikkben.

== Blokk feloldása ==
A [[Special:Ipblocklist]] oldal tartalmazza az összes pillanatnyilag blokkolt IP-t és felhasználónevet. Az adminoknak mindegyik mellett megjelenik egy [unblock] link. Miután rákattintottál, írd be a blokk feloldásának indoklását, majd kattints az ''Unblock this address'' gombra.

A rendszer nem akadályozza meg, hogy az adminok feloldják saját magukról a blokkot, de ezt tenni ''szigorúan tilos''. Ha egy admin úgy érzi, hogy alaptalanul blokkolták, kérje a feloldást a blokkoló admintól, valamelyik másik admintól, vagy a levelezőlistán.

Az adminok feloldhatnak egy felhasználót a blokk alól, ha:
* Ennek az irányelvnek a megsértéséért lettek blokkolva.
* A blokk okafogyottá vált.
* A blokk tovább tart a kelleténél.
* Ha a blokkolt személy e-mailban felkér egy szerkesztőt, kérésének megindoklásával, és a  felkért szerkesztő javaslatot tesz a feloldásra. Ilyenkor a többségi szavazat alapján a kérelmező blokkolása rövidíthető, feloldható.

A blokkok feloldására nincsenek egyszerű és pontos irányelvek, ezért a „más esetekben” pont. Az adminoknak a józan eszükre és az ítélőképességükre kell támaszkodniuk. Részletekért és további útmutatásért lásd a [[Wikiforrás:Vitatott blokkok]] oldalt.

== Lásd még ==
* [[Wikiforrás:Irányelvek/Kitiltási irányelvek]]
* [[Speciális:Ipblocklist]] (az összes blokk listája)
* [[Speciális:Log/block|Blokkolási-napló]]

* '''[[Wikiforrás:Irányelvek|Irányelvek]]''' A Wikiforrás irányelvei és útmutatói...
* '''[[Wikiforrás:Segítség|Segítség]]''' Felhasználók munkáját segítő lapok...
* '''[[Wikiforrás:Wikiforrás|Wikiforrás]]''' Mi is a Wikiforrás, hogyan működik, egyéb lehetőségek és szabályok...
-----

[[Kategória:Irányelvek|Blokkolás]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Irányelvek/Viselkedési irányelvek</title>
    <id>360</id>
    <revision>
      <id>4233</id>
      <timestamp>2006-08-04T16:30:55Z</timestamp>
      <contributor>
        <ip>80.99.141.166</ip>
      </contributor>
      <comment>/* Felelősség */</comment>
      <text xml:space="preserve">[[Kategória:Irányelv lapok|{{PAGENAME}}]]
{{fejrész}}
&lt;center&gt;&lt;big&gt;'''Wikietikett'''&lt;/big&gt;, nem csak &lt;big&gt;'''adminisztrátoroknak'''&lt;/big&gt;&lt;/center&gt;

Az alábbiakban olyan útmutatások, irányelvek olvashatók, amelyek az adminisztrátorok elvárható tulajdonságait, ajánlott viselkedését fogalmazza meg. Az adminisztrátorok jogait, kötelességeit, feladatát, funkcióit más lapokon találod ([[Wikiforrás:Jelentkezés adminisztrátornak|jelentkezés adminisztrátornak]], [[Wikiforrás:Segítség/Adminisztrátorok|adminisztrátorok]]).  Az adminisztrátor funkciója nem csak jogokat és kötelességeket, hanem felelősséget, a felelősség pedig bizonyos viselkedési követelményeket jelent. 

&lt;b&gt;(''A cím kissé csalóka, mivel ezt a viselkedésformát minden szerkesztőtől elvárhatjuk, csak az adminoktól, mint'' &quot;'''frontemberektől'''&quot; ''egy magasabb kultúrszintet várunk el, mint ahogy a megválasztásuk alkalmával, szavazatainkkal tiszteletünket, bizalmunkat fejeztük ki, és adtuk át nekik az '''adminisztrátor'''i címet és jogokat''.)&lt;/b&gt;&lt;/table&gt;&lt;/div&gt;
{{stíluslap}}
===Korrekt viselkedés===
A szabályokban meghatározott eseteken kívül az adminisztrátornak nincs hatalma, sem a [[Wikiforrás]], sem a látogatók, sem a  szerkesztők felett, ezért tőle minden szabály betartása ugyanúgy, sőt szigorúbban, elvárható, mint más szerkesztőktől. Ennek értelmében az ''admin'' nem várhat el többet másoktól, mint amit kölcsönösség alapján mások elvárhatnak vele szemben.

Az adminisztrátori jogokat kapott szerkesztőnek egyes esetekben speciális jogai vannak, és ilyen esetekben, elvileg, megnő a hatalma is. De ezt a hatalmát az elfogadott szabályok szerint a projekt céljainak megvalósítására, az általánosan elfogadott etikett ellen vétőkkel szemben használhatja fel. Ezeket a jogokat, hatalmi eszközöket, csak akkor gyakorolhatja, ha a renitenskedők cselekedetei ezt szükségessé teszik, de ezzel visszaélni, a hatalmát fitogtatni, fenyegetőznie etikátlan cselekedet lenne. 

Ha az admin egy elmérgesedő vitát vesz észre, vagy felkérik egy ilyen vita kezelésére, mindig vállalja fel a feladat megoldását, maradjon nyugodt, de lépjen fel határozottan, az esetleges sértéseket, trágár, sértő, személyeskedő válaszokat engedje el a füle mellett és határozottan, a szabályok szem előtt tartásával válaszoljon. Nem a fenyegetés a feladata, hanem a tényközlés. Próbáljon higgadt és türelmes maradni, még akkor is, ha számára bosszantó, vagy elfogadhatatlan véleménnyel szembesül.

(Természetesen a sértés, trágárság, stb. miatt, ha másik adminnal vagy szerkesztővel megbeszélte az esetet és a megfelelő &quot;díjazást&quot;, az ügy dokumentálását követően nem maradhat el az elkövető blokkolása. A blokkolás okát, idejét az elkövető vitalapjára fel kell tennie.

===Udvariasság===
Tekintettel arra, hogy egy adminisztrátor viselkedése mintául kell, hogy szolgáljon az egész közösség részére, az általa tanúsított udvariatlan viselkedés visszataszítóbb, mint más felhasználók esetében. Ezért egy adminisztrátortól feltétlen és fokozottabb udvariasság várható el, mint a többi szerkesztőtől.

===Empátia===
Az adminisztrátornak, mint „közéleti személy”-nek, magas empatikus képességgel kell rendelkeznie. A szerkesztők gyakran fordulnak az adminisztrátorhoz problémáikkal, vagy azért, mert jogköre van azok orvoslására, vagy azért, mert úgy gondolják, hogy kiismeri magát a Wikiforrás ügyeiben. Az adminisztrátor kiemelt feladata, hogy ezeket az ügyeket megértéssel kezelje a szerkesztők felé. Így könnyebb a szerkesztőkkel való kommunikáció, a problémák megoldása egyszerűbbé válik. És amikor az ésszerűség már nem akar működni, a megértés egy további eszközt jelent a probléma megoldásában.

===Tisztesség===
Egy adminisztrátor semmiképpen nem hazudhat, nem csaphat be másokat. Egyrészt, mivel speciális jogokkal rendelkezik, ezért esetében az ilyen visszaélésnek különösen súlyos következményei lehetnek. Másrészt, mivel az admin a Wikiforrás arculatát adja, ezért az ilyen esetleges visszaélés különösen rossz fényt vetne az egész projektre. Harmadrészt, az adminnak megbízhatónak kell lennie, hogy megbízhassunk benne.

===Körültekintés===
Az adminisztrátornak a többi felhasználónál körültekintőbben kell végeznie feladatát. Tekintettel arra, hogy másoknak mintául szolgál, és hogy hatalma van, viselkedésében is körültekintőbbnek kell lennie. Egy adminisztrátornál nem engedhetőek meg bizonyos tévedések, mivel felelősségteljesebb tevékenységet is végez. Emiatt különös körültekintéssel kell végeznie a dolgát.

===Visszafogottság=== 
Az adminisztrátor nem használhatja fel szerepét hatalomgyakorlásban. Például ne fenyegetőzzön kitiltásokkal. Az adminisztrátor lehetőleg ne bocsátkozzon közvetlenül szerkesztési háborúkba, hanem kérjen meg valakit arra, hogy az álláspontja szerinti visszaállítást tegye meg. Erre azért lehet szükség, mert az adminisztrátornak lehetősége van visszaélni jogosultságával egy ilyen háborúban. Ugyanígy, egy adminisztrátor lehetőleg ne kezdeményezzen kitiltást. Az esetet jelezze más szerkesztőknek, és együtt döntsenek, lehetőleg nyilt szavazással a kitiltásról, annak időtartamáról. A szavazás eredményét röviden, udvariasan, de határozottan közölje az admin az érintettel annak vitalapján, és haladéktalanul hajtsa végre a szankciót. A végrehajtás ideje alatt az érintettől érkezett minden üzenetet, bármit is tartalmazzon, hagyjon figyelmen kívül.

===Figyelmesség===
Egy adminisztrátor minden hozzá intézett vagy címzés nélküli, de neki szóló hozzászólást, kritikát, kérdést válaszoljon meg. Egy válasz nélkül hagyott hozzászólás azt a benyomást kelti, mintha az adminisztrátor nem volna a helyén, nem foglalkozna a dolgokkal. Mivel pedig ő megtestesíti a Wikiforrást, az ilyen magatartás befolyásolhatja a Wikiforrás projektről kialakuló általános benyomást.

===Ésszerűség===
Az emberek között a viták egyetlen, közösségileg elfogadott rendezési módja a logikus érvelés. Az adminisztrátornak, mint minden szerkesztőnek, ajánlott, hogy így próbáljon részt venni a viták rendezésében. De mivel az adminisztrátor a Wikiforrás hivatalos képviselője, ezért rá különösen érvényes, hogy elfogultság nélkül, logikusan tudjon érvelni, illetve mások logikus érveit megértse.

===Következetesség===
Az adminisztrátor legyen következetes döntéseiben, biztosítson egyenlő jogokat minden látogatónak, szerkesztőnek.

===Segítőkészség===
Különösen a kezdő szerkesztőkkel legyen segítőkész, a szabályok, a tervezés, szerkesztés, a kategóriák, a sablonok, stb. megismertetésében, használatának elsajátításában. Kérdésekre és kérésekre adott válaszaiban felkészültségéhez mérten pontosan adja meg a választ, vagy irányítsa olyan szerkesztőhöz, akiről tudja, hogy jártas a témában. Ha egy adott témában nem ismer ilyet, akkor javasoljon más megoldást. (pl.: Társalgó, könyv, külső hivatkozás(ok)) Ha egy kérdéssel kapcsolatban eltérő nézete van, azt mindig indokolja meg, és javasoljon más, logikusabb megoldás(oka)t.

===Szigorúság===
Moderátorként a renitenskedőkkel szemben tartsa be és tartassa be a közösség által meghatározott szabályokat, szankciókat, tekintet nélkül arra, hogy mely szerkesztőt kell szankcionálnia. Minden esetben legyen udvarias, ne használjon sértő, gúnyos, megalázó, személyeskedő, lealacsonyító, stb. kifejezéseket. Ha mégis előfordulna ilyesmi, bármely látogatónak, szerkesztőnek joga és kötelessége a vétkest a helyes viselkedésre felszólítani, ismételt esetben, az esemény súlyosságának fügvényében, más szerkesztő, vagy admin közbenjárását kérni, szélsőséges esetben az admin szankcionálását kezdeményezni.

=== Felelősség ===
Az adminisztrátor a Wikiforrás &quot;frontembere&quot;, az Ő felelőssége a közösségi élet karbantartása, az itt is leírt elvárások tudatosítása, ahol erre szükség van. Ő alakítja ki a szerkesztők közösségében a megkívánt szintű, kultúrált viselkedésformákat, amely a közösség által elfogadott szabályokon nyugszik és a nyugodt légkörű munkához elengedhetetlenek. Az adminisztrátor is ''csak'' szerkesztő, ha lapokat szerkeszt, vagy vitalapokon, illetve a &quot;Társalgóban&quot;, vagy más fórumokon szót emel valamely közösséget érintő ügyben, vagy a közösség érdekében kéréssel fordul másokhoz, el várhatja, hogy munkájában segítse, támogassa, a szerkesztők közössége.
== Lásd még ==
* '''[[Wikiforrás:Irányelvek|Irányelvek]]''' A Wikiforrás irányelvei és útmutatói...
* '''[[Wikiforrás:Segítség|Segítség]]''' Felhasználók munkáját segítő lapok...
* '''[[Wikiforrás:Wikiforrás|Wikiforrás]]''' Mi is a Wikiforrás, hogyan működik, egyéb lehetőségek és szabályok...
-----</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:A három visszaállítás szabálya</title>
    <id>361</id>
    <revision>
      <id>6063</id>
      <timestamp>2007-01-12T16:04:45Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>[[Wikiforrás:Irányelvek/A három visszaállítás szabálya]] átmozgatva [[Wikiforrás:A három visszaállítás szabálya]] névre: hosszú név</comment>
      <text xml:space="preserve">{{Rövidítés|[[WF:3VSZ]]}}

{| align=&quot;center&quot; style=&quot;background-color: #f0f0ff; border: 1px solid #333; padding: 5px;&quot;
|-
| align=&quot;center&quot; |
'''Ne [[Wikiforrás:Visszaállítás|állítsd vissza]] ugyanazt a lapot 24 órán belül több mint három alkalommal.'''&lt;br&gt;
''(Ez az irányelv nem vonatkozik saját változtatások visszavonására, a nem bejelentkezett felhasználók szerkesztéseinek visszaállítására vagy az  [[Wikiforrás:Vandalizmus|egyszerű vandalizmus]] eltávolítására.)
|}

Ez minden '''személyre''' külön-külön vonatkozik. A szabály szempontjából mellékes milyen verzióra állítod vissza a lapot. Tehát ha 24 órán belül 4-szer állítasz vissza, akár minden alkalommal más módosítást, a szabályt akkor is megszeged.
Az egy személy által birtokolt több felhasználói név nem megengedett módja ezen szabály kijátszásának. A szabály felhasználók csoportjára nem vonatkozik, de a csoportok tagjaira személyenként igen.

A nem bejelentkezett, csupán IP címmel azonosított felhasználók szerkesztései akárhányszor visszaállíthatóak és az ilyen szerkesztések visszaállítása nem számít be a visszaállítások összeszámolásakor.

Amennyiben egy visszaállítás tényleg olyan fontos, majd valaki más úgyis megcsinálja – ezáltal egyben demonstrálva azt is, hogy a tágabb közösség egyetért abban, hogy a két változat közül melyik az elfogadottabb.

Ha gondolod, üzenj más wikipédistáknak, és kérd meg őket, hogy nézzenek rá a szóban forgó szócikkre.
Ha te is, és a neked segítő szerkesztő is már háromszor visszaállította a cikket, akkor valószínűleg eljött az ideje, hogy [[Wikiforrás:irányelvek/Lapvédelmi irányelvek|védett]] legyen és érdemes rátekinteni a [[Wikipédia:Vita feloldása|vita feloldásának]] módozataira.

== Intézkedések a szabályt megsértőkkel szemben ==
:''Ha megsérted a három visszaállítás szabályát, akkor a '''24 órán belüli negyedik visszaállításodat követően egy adminisztrátor 24 óráig terjedő időszakra blokkolhat'''. Azokban az esetekben, amikor több résztvevő fél is megsérti a szabályt, az adminisztrátoroknak mindkét oldalt azonos elbánásban kell részesíteniük.''.

A szabály megsértésére a [[Wikiforrás:Adminisztrátorok üzenőfala]] lapon hívhatod fel a figyelmet.

A többszörös kihágásért további felelősségrevonás járhat. 
&lt;!-- Chronic offenders may be subject to rulings by the [[Wikipedia:Arbitration Committee|Arbitration Committee]]. --&gt;
Azok is felelősségre vonhatóak, akik rendszeresen úgy játszák ki a szabályt, hogy a negyedik visszaállításukat éppen a 24 órás időszak végén teszik meg, vagy célzatosan ''komplex visszaállításokat'' csinálnak, miközben a valódi céljuk az eredeti szöveg visszaállítása.

Ha egy adminisztrátort blokkolnak e szabály alapján, akkor saját blokkolását nem áll jogában feloldani.

Amennyiben a szabályt megsértő szerkesztő megbánást tanúsít, az adminisztrátor visszavonhatja a blokkot.

További eszközök a szabály betartatására a blokkoláson mellett:
* Azon felhasználók felvilágosítása, akik esetleg nem ismerik a hasonló problémák esetén alkalmazott helyes viselkedési módokat és a kialakult gyakorlatot.
* Nyomásgyakorlás a közösség részéről és példamutatás.
* Mikor szerkesztési háborúk miatt levédenek egy lapot, az adminisztrátorok eljárhatnak oly módon, hogy azt a változatot védik le, amelyik a gyakori visszaállításokat végző félnek nem tetszik. &lt;!-- This is believed by some to be a recent change to the [[Wikipedia:Protection policy|protection policy]]. --&gt; Az adminisztrátor ilyenkor a semlegesség jegyében dönthet úgy is, hogy az aktuális változatot védi le.

==Az irányelv háttere==
A három visszaállítás szabálya nem „jogosultság”, hanem inkább „villanypásztor”. A 3VSZ a szerkesztési háborúkat hivatott megállítani.
''Nem'' ad a felhasználóknak jogot arra, hogy minden 24 órában háromszor visszaállítsanak. A folytonos visszaállítások ritkán képezik a más szerkesztőkkel való konstruktív együttműködést és továbbra is erősen ellenjavaltak.

Ha csak egyszer is visszaállítasz egy lapot, az már önmagában valami súlyos problémát jelez és ilyenkor tanulmányozd át a [[Wikiforrás:Vitarendezés|vitarendezés]] módjait és mindenekelőtt használd a szócikk [[Wikiforrás:Vitalap|vitalapját]].

Vannak, akik azt javasolják, ne állíts vissza naponta egynél többször:
*Talán a másik szerkesztő is „meglátja a fényt”.
*Talán te jössz rá, hogy a mégiscsak a másiknak volt igaza.
*Mások is bekapcsolódhatnak és megpróbálhatnak segíteni (lásd [[MeatBall:DefendEachOther]])
*Sokkal könnyebb követni, hogy mikor telik le egy nap, mint 24 óra. Ha csak egy visszaállításra korlátozod magad, elkerülöd annak kockázatát, hogy véletlenül négyszer állítasz vissza 24 órán belül.

==Vandalizmus visszaállítása==
Ha azt veszed észre, hogy egy [[Wikiforrás:Irányelvek/Kitiltási irányelvek|kitiltott szerkesztő]] vagy egy [[Wikiforrás:Vandalizmus|vandál]] szerkesztéseit kell többször visszaállítanod, akkor szükséges lehet a felhasználó, vagy az IP cím blokkolása.
Ha adminisztrátor vagy, akkor a megfelelő [[Wikiforrás:irányelvek/Blokkolási irányelvek|irányelvek]] alapján kell blokkolnod a felhasználót. [[:en:User:Jimbo Wales|Jimbo Wales]] a következőket mondta erről: 
:''Általában a három visszaállítás szabálya nem vonatkozik azokra a felhasználókra, akik egy vandál szerkesztéseit állítják vissza, miközben persze várják, hogy egy adminisztrátor blokkolja az IP címet. Általában az adminisztrátoroknak még kétszer sem kell visszaállítaniuk az egyszerű vandálok szerkesztéseit, mivel addigra már blokkolni kell őket. (Bár néha a sysopok úgy dönthetnek, hogy nem blokkolják az IP címet, attól tartva, hogy azzal esetleg ártatlan felhasználókat is kizárnának.) De néhány esetben megtörténhet, hogy a vandalizmus eljut a három visszaállításig; a szabályt nem úgy kell értelmezni, hogy ilyenkor a már háromszor visszaállító szerkesztő otthagyhatja a vandalizmust. Azonban bánj óvatosan ezzel a kivétellel&amp;ndash;legjobb ilyenkor inkább blokkolni a vandált, amennyiben ez lehetséges. És győződj meg, hogy egyszerű vandalizmusról van szó, a szokásos definíció szerint''.
:''Ez a kivétel nem vonatkozik a már jó ideje regisztrált felhasználók szerkesztéseire &lt;!-- reversions of well-established users --&gt;, csak azért mert te „vandalizmus”-nak tartod azokat. Az egyszerű vandalizmus vitathatatlan, ne keverd össze olyan szerkesztésekkel, amikkel egyszerűen nem értesz egyet.''

==Felhasználói lapok==
A 3VSZ-t általában nem szokták azokkal a szerkesztőkkel szemben alkalmazni, akik saját [[Wikiforrás:Segítség/Felhasználói lap|felhasználói lap]]jukat, vitalapjukat vagy ezek tetszőleges allapját állítják vissza, azon az elven, hogy a felhasználói lap mindenkinek a saját területe (amíg a Wikiforrássalel kapcsolatos célokra használja).

==Blokkoltak a 3VSZ miatt! Mit tegyek?==
Először is, ellenőrizd, hogy tényleg végeztél-e negyedik visszaállítást 24 órán belül, vagy ahhoz nagyon közel.

*Amennyiben nem, küldj egy emailt az adminnak aki blokkolt (vagy egy másik adminnak) és udvariasan hívd fel erre figyelmüket és kérd meg, töröljék a blokkot. (Az [[Wikiforrás:Adminisztrátorok|adminisztrátorok]] elérhetőségét felhasználói lapjukon találod meg.)
*Amennyiben igen, vagy várj 24 órát, vagy küldj emailt a téged blokkoló, vagy egy másik adminnak, ismerd el a hibádat és kérd meg, hogy oldja fel a blokkot. (Lehet persze, hogy ezt nem fogják megtenni.)

Néhány adminisztrátor ellenőrzi a kérdéses változtatások minőségét, míg mások nem.

A történelmi tapasztalat az, hogy blokkoló adminisztrátor nyilvános feljelentése nem váltott ki szimpátiát a közösség részéről.
Ugyanakkor ha a szabállyal példátlan módon visszaélt valaki, akkor jelentheted a [[Wikiforrás:Adminisztrátorok üzenőfala]] lapon.

== Lásd még ==
* '''[[Wikiforrás:Irányelvek|Irányelvek]]''' A Wikiforrás irányelvei és útmutatói...
* '''[[Wikiforrás:Segítség|Segítség]]''' Felhasználók munkáját segítő lapok...
* '''[[Wikiforrás:Wikiforrás|Wikiforrás]]''' Mi is a Wikiforrás, hogyan működik, egyéb lehetőségek és szabályok...

[[Kategória:Irányelvek|Három visszaállítás]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Kitiltási irányelvek</title>
    <id>362</id>
    <revision>
      <id>6043</id>
      <timestamp>2007-01-12T15:40:45Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>[[Wikiforrás:Irányelvek/Kitiltási irányelvek]] átmozgatva [[Wikiforrás:Kitiltási irányelvek]] névre: Hosszú lapnevek megszüntetése</comment>
      <text xml:space="preserve">{{Rövidítés|[[WF:TILT]]}}


==Mi az a kitiltás?==
A Wikiforrásban a kitiltás a szerkesztési jogok megvonása. A kitiltás lehet időleges és megszabott ideig tartó, de akár végleges is. A szokásos „szerkessz te is” felhívás, amit a Wikiforrás a világ több mint hatmilliárd emberéhez intéz, a kitiltott felhasználókra nem vonatkozik.

A kitiltás nem ugyanaz, mint a [[Wikiforrás:Irányelvek/Blokkolási irányelvek|blokkolás]], ami az adminok képessége arra, hogy megmondják a Wikiforrást működtető szoftvernek, hogy bizonyos IP-címekről vagy felhasználónevekről ne engedjen szerkeszteni. A blokkolás a kitiltás egyik lehetséges kivitelezési módja, de nem az egyetlen, és a kitiltás sem az egyedüli oka a blokkolásnak (például blokkolással védekeznek az adminisztrátorok a spammerek vagy a kóbor botok ellen). Sajnos a két fogalmat gyakran összekeverik (néha még adminok is).

Ha ki lettél tiltva, tartsd tiszteletben ezt a döntést, és ne szerkeszd a Wikiforrást, amíg a tiltás érvényben van. Ha ez alatt az idő alatt is hozzá akarsz járulni a projekthez, tegyél közzé [[GFDL]] vagy [[public domain]] szövegeket és képeket a weben, amit a többiek felhasználhatnak, szerkeszd a Wikiforrás valamelyik leágazását vagy testvérprojektjét, esetleg készítsd elő offline a leendő szócikkeidet.

== Döntés a kitiltásról ==
{{átdolgozandó irányelv szakasz}}

Egy felhasználó kitiltásáról öt helyen dönthetnek. Mind az ötféle döntés egyformán legitim.

# A Wikiforrás közössége, a megfelelő, a közösség által kialakított irányelvek által meghatározott módon (vagy – ritkábban – közvetlenül, konszenzus révén). Egy ilyen irányelv például a [[:en:wikipedia:quickpolls]].
# Az [[:en:Wikipedia:Arbitration Committee|Arbitration Committee]] használhatja a kitiltást jogorvoslatként egy eléjük vitt ügyben.
# Az Arbitration Committee kiszabhat egy feltételes büntetést, aminek az értelmében bármelyik adminisztrátor 24 órára blokkolhatja az elítéltet a feltétel megszegéséért, akkor is, ha az önmagában nem lenne blokkolással büntetendő dolog. (Felvetették annak a lehetőségét is, hogy ilyen feltételes büntetést önmagára is kiszabhasson mindenki.)
# [[user:Jimbo Wales|Jimbo Wales]] fenntartja a jogot (és időnként él is vele), hogy kitiltson felhasználókat
# A [[Wikimedia]] [[m:Board of Trustees|Elnökség]] is dönthet felhasználók kitiltásáról.

== Fellebbezés ==
Fellebbezési lehetőség a közösség által kezdeményezett eltiltás esetén lehetséges.

Mivel jelenleg még nincs ''Egyeztető tanácsunk'' ezért a fellebbezés e-mailben történhet, értelemszerűen egy másik [[Wikiforrás:Segítség/Adminisztrátorok|adminisztrátornak]] írva. A fellebbezés alapján az admin megvizsgálja, hogy az eltiltás a Wikiforrás irányelveinek megfelelően történt-e, az eljárási rendet követték-e és hogy az megfelelt-e a Wikiforrás elveinek.

(...)

== Kijátszásért járó büntetés ==
Az eltiltás kijátszása esetén az eltiltási idő automatikusa újraindul (általában további szavazást vagy részletes döntési folyamatot nem igényelve). Például ha user:Fredet 10 napra eltiltották, de a hatodik napon megpróbálja kijátszani az eltiltást, akkor hátra levő 4 nap helyett újabb 10 napra kerül eltiltásra. 

Az önkontroll nélküli eltiltott személyek így akár végtelen időre is eltilthatják magukat.

== Hozzáállás az eltiltott szerkesztőkhöz ==
Helytelen eljárás az eltiltott szerkesztőket „hergelni”, visszaélni az eltiltásuk alatt azzal, hogy gúnyolod őket. Az eltiltás is elég kellemetlen számukra, szükségtelen ezt személyes zaklatással tetézned. Általános elvként fogadd el azt, hogy eltiltott személyeknek semmiféle üzenetet nem hagysz, amire nem tudnak válaszolni anélkül, hogy az eltiltásukat kijátszanák. Az ilyen „hergelést” a közösség nagyon negatívan ítéli meg, és határesetként a hergelőt is megkérheti a Wikiforrás szerkesztéseinek időszakos felfüggesztésére (vagyis a hergelő is eltiltásra kerülhet kellően súlyos esetben).

Természetesen a Wikiforráson kívül felveheted a kapcsolatot velük, akár e-mailben, irc-n vagy bárhol, ahol tudnak válaszolni is.

Mivel mindenképp javasoljuk, hogy kerüld el az eltiltott személyekkel a kapcsolatot ezért ugyanígy helytelen egy eltiltott személy nevében vagy kérésére üzeneteket közvetítened. Amikor az emberek ezen üzenetekre válaszolnak, azzal óhatatlanul az eltiltott szerkesztőről fognak írni, ezzel ismét arra késztetve őt, hogy kijátssza az eltiltását. A célunk az, hogy még a hosszabb időre eltiltott szerkesztő is méltósággal hagyhassa el a Wikiforrást, és ne kelljen a méltatlan megjegyzések miatt „visszasettenkednie” vagy idegeskednie. Ezért helytelen az ilyen „közvetítő” szerep felajánlása is.

== Az eltiltások biztosítása ==
A Wikiforráson belül több, egymásnak részben ellentmondó célt kell figyelembe venni minden eltiltás esetén:
* A lexikon minőségének maximalizálása;
* A tévesen azonosított áldozatok okozta kényelmetlenség elkerülése, vagy csökkentése;
* A Wikiforrást szerkeszteni képes felhasználók maximalizálása;
* Elkerülni a kizárt szerkesztők miatt a közösségen belüli konfliktusokat;
* Távol tartani, vagy megelőzni az eltiltott felhasználókat a Wikiforrás szerkesztésétől.

Ezekkel összefüggésben minden eltiltásnak számos hatása van. Senki nem köteles részt venni egy eltiltás végrehajtásában („kikényszerítés”).

'''Hosszútávú [[Wikiforrás:Irányelvek/Blokkolási irányelvek|blokkolás]]:''' Jellemzően azokban az esetekben, ahol az eltiltott felhasználó statikus IP címmel rendelkezik. A felhasználó IP-címe blokkolásra kerül az eltiltás időtartamára. Extrém esetekben egész IP tartományok blokkolására is sor kerülhet.

'''Azonosító felfüggesztés:''' Az eltiltott felhasználó azonosítójának – vagy azonosítóinak, amennyiben több van neki – blokkolása adott időre. Ha az eltiltott felhasználó „[[Wikiforrás:Zoknibáb|zoknibáb]]” aznosítókat készít az eltiltás kikerülésére, akkor ezeket is blokkolni fogják (és a kijátszás miatt az időtartam jelentősen meghosszabbodhat). De lásd még a [[#Reinkarnációk|reinkarnációk]] részt lejjebb.

'''Rövidtávú IP blokkok:''' Ha az eltiltott felhasználó több különböző IP címről szerkeszt, akkor szokásos rövid távon azon cím blokkolása, ahonnan éppen szerkeszteni próbál. Az eltiltás ideje általában 24 óra, de ez számos tényezőtől függ (pl. az eltiltott hálózat nagyságától, stb).

'''Visszaállítás:''' Minden eltiltott felhasználó által készített szerkesztés – függetlenül annak értékétől vagy tartalmától – bárki által eltávolítható. Mivel az eltiltott felhasználónak nincs joga ezeket a szerkesztéseket elvégezni, ezért ezek eltávolítása sem igényel előzetes megbeszélést (és nem számít bele a [[WK:3VSZ|3 visszaállításba]] sem). Mindenkit arra kérünk, hogy az eltiltott felhasználók eltávolított hozzászólásait ne állítsák vissza alapos indok nélkül.

Ilyen esetekben fontold meg, hogy ha a szóbanforgó szöveget egy szabadon felhasználható tartalmú weboldalon találtad volna, elég magas színvonalúnak tartanád-e ahhoz, hogy átmásold a Wikiforrásba. Ha nem, akkor inkább ne állítsd vissza. Emellett a lehetséges problémákkal is tisztában kell lenni. Ha egy eltiltott felhasználó köztudottan elfogult egy adott témában, különösen gondosan vizsgáld felül az ilyen témájú szerkesztéseit. 

Ha egy felhasználó tudatosan visszaállítja egy eltiltott felhasználó szerkesztését, ezáltal bizonyos értelemben felelősséget vállal érte. A továbbiakban a visszavonás szempontjából úgy kell tekinteni, mintha az ő hozzászólása lenne.

'''Törlés:''' Az újonnan létrehozott cikkek esetén nincs hova visszaállítani, de ezen cikkek az [[WF:AT|azonnali törlés]] hatálya alá esnek.

Ha a lapot más is szerkesztette, és különösen ha a szerkesztés jelentős és értékes, akkor a törlés helytelen. Helyette, ha szükségesnek érzed, próbáld eltávolítani vagy átdolgozni az eltiltott felhasználó által beleírt szöveget. Ha úgy érzed, egy újonnan létrehozott cikk helytelenül lett törölve, jelöld [[Wikiforrás:Szavazás törlésről|visszaállításra]]. Jelölheted például, ha úgy gondolod, hogy a létrehozót tévesen azonosították be, vagy ha eléggé magas színvonalúnak tartod. (Lásd a korábbi megjegyzéseket a visszaállításról.)

== Reinkarnációk ==

Reinkarnációnak azt nevezzük, ha egy eltiltott felhasználó álnéven tér vissza a Wikiforrásba. Ez egy nehezen megítélhető eset, mert a fenti szempontok mindegyikét figyelembe kell venni. A nyilvánvaló reinkarnációkat könnyű kezelni, az azonosító blokkolásával és a szerkesztései visszavonásával.

Többnyire azonban nincsenek egyértelmű jelek, csak néhány felhasználó kezd gyanakodni, hogy egy új azonosító mögött egy eltiltott felhasználó áll. Ilyenkor először mindig kérdezz. Ha tévedtél, a gyanúba keveredett felhasználó általában mindent megtesz, hogy bizonyítsa, hogy nem az a személy, akire gondolsz. Ez többnyire meg is oldja a problémát, mindenki bocsánatot kérhet a másiktól, és együtt folytathatjátok az enciklopédia készítését, a helyreállt bizalom légkörében. Az ehhez szükséges futó kényelmetlenség még mindig sokkal jobb, mint a gyanú árnyékában dolgozni, tehát a feltételezéseket a nyilvánosság elé tárni helyénvaló dolog.

Néha a meggyanúsított felhasználó nem ad egyenes választ, hanem a magánélethez való jogról szónokol, vagy az ártatlanság vélelméről, vagy egyszerűen csak hallgat. Az ilyesmi nem túl nagy segítség, és általában alátámasztja azt a feltételezést, hogy a vélt reinkarnáció valóban az. Ez, a további bizonyítékokkal kiegészítve és a közösség elé tárva, elég lehet az azonosító blokkolásához. Természetesen mindig lesznek határesetek és vitatott döntések.

Legjobb tudomásunk szerint ez a '''kérdezz udvariasan, gyűjts bizonyítékot, gondold át, blokkold''' eljárás még nem okozott kárt. Ha a jövőben okoz, akkor természetesen felül kell vizsgálni a folyamatot. 

== Lásd még ==
* [[Wikiforrás:Eltiltott felhasználók]]

* '''[[Wikiforrás:Irányelvek|Irányelvek]]''' A Wikiforrás irányelvei és útmutatói...
* '''[[Wikiforrás:Segítség|Segítség]]''' Felhasználók munkáját segítő lapok...
* '''[[Wikiforrás:Wikiforrás|Wikiforrás]]''' Mi is a Wikiforrás, hogyan működik, egyéb lehetőségek és szabályok...
-----

[[Kategória:Irányelvek|Kitiltás]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Lapvédelmi irányelvek</title>
    <id>363</id>
    <revision>
      <id>6054</id>
      <timestamp>2007-01-12T15:58:21Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>[[Wikiforrás:Irányelvek/Lapvédelmi irányelvek]] átmozgatva [[Wikiforrás:Lapvédelmi irányelvek]] névre: Túl hosszú lapnév</comment>
      <text xml:space="preserve">A '''lapvédelem''' az [[WF:ADMIN|adminisztrátorok]] képessége arra, hogy egy lapot a szerkesztések elől levédjenek. A ''félig védett'' lapokat a regisztrált felhasználók tudják szerkeszteni, a ''teljes védelem''mel ellátottakat csak az adminisztrátorok. Egy lap védelmének sokféle oka lehet. &lt;!--Page protection is most often used to preserve the integrity of a work once it has been completely proofread and uploaded (see also [[Wikisource:Text integrity|Text integrity]]), but also serves a number of other purposes.--&gt;

== A lapvédelem okai ==
&lt;!--=== Kiemelt szövegek pontosságának megőrzése ===
ez még nincs bevezetve

The vast majority of documents hosted by Wikisource are not meant to evolve or be edited, since Wikisource collects material that has been published in the past. Wikisource hosts these published documents without corrections (including any typographical errors or historical inaccuracies). Once a page has been fully proofread, no further changes are necessary and the page should be protected.

These pages should contain the template {{[[Template:locked|locked]]}}.

Texts which have been selected as [[WS:FT|Featured texts]] are considered fully proofread and should be protected accordingly. However, an additional reason to protect derives from their prominent display on the [[Main Page|main page]]. New editors may decide in good faith to correct a mistake that is present in the original work, being unaware of that fact. Alternately, a malicious user may take the opportunity to edit a heavily viewed page in an undesireable manner. Protection resolves these additional problems as well.

These pages should contain the template {{[[Template:featured|featured]]}}, but '''not''' {{[[Template:locked|locked]]}}. --&gt;

=== Rosszindulatú szerkesztések ===
Ha egy lapot valaki rosszindulatúan szerkeszt, azt a többi szerkesztő rövid időn belül helyreállítja. A lap védelmére csak akkor kerül sor, ha ismételten rossszindulatúan szerkesztik. Egy adminisztrátor a rosszindulatú szerkesztőt is blokkolhatja.

=== Szerkesztési háború ===
Szerkesztési háborúnak nevezzük, ha egy lapon két vagy több szerkesztő ismételten visszaállítja egymás szerkesztéseit. Ez a jelenség káros a közösségre, ezért nemkívánatos. Ha egy lapon szerkesztési háború alakul ki, azt célszerű levédeni, mert a vitarendezésnek nem  ez a megfeleleő módja. A szerkesztési háborúkat hivatott megállítani a [[WF:3VSZ|három visszaállítás szabálya]].

Ilyenkor az, hogy egy lap bizonyos változatát védelemmel látják el, még nem jelenti az adott lapverzió bárminemű támogatását, vagy az azzal való egyetértést. Emiatt nem szabad azt sem kérni, hogy védelem előtt egy adott verziót állítsanak vissza.

=== Népszerű szerzőijog-sértés ===
&lt;!-- ez angolul &quot;Popular copyright violations&quot; volt, nem tudom, hogy lehetne jobban fordítani --&gt;
Olyan lapok, melyeket szerzői jogi problémák miatt már törölni kellett, de – egyébként jóakaratú – szerkesztők újra felküldik őket. Ilyenkor a lapot töröljük, megjelöljük egy sablonnal, és levédjük.

=== Speciális okok ===
* A [[Kezdőlap]], a kezdőlapsablonok és a Wikiforrás logójának védelme vandalizmus ellen
* A [[Special:Allmessages|rendszerüzenetek]] védelme
* A Copyright és a felhasználási feltételeket tartalmazó lapok védelmére.
* A sajtóközlemények védelmére.
* Egyes, rendszeradminisztrációval kapcsolatos lapok védelmére.
* Egy lap megváltoztatásának megakadályozására, miközben egy hiba keresése folyik a [[w:MediaWiki|MediaWiki]] szoftverben.
* Azoknak a felhasználói lapoknak és allapoknak a védelmére, amelyek állandó vandalizmus célpontjai.
* Vitalaparcívumok, melyek már inaktívak, nincs szükség a szerkesztésükre

== Lapok, melyeket nem célszerű levédeni ==
=== Vitalapok ===
A vitalapokat és a felhasználói vitalapokat nem védjük le, csak kivételes helyzetekben. Ez az egyetlen mód a hozzátartozó szócikk változtatásainak megbeszélésére. Ha egy hiba miatt kell levédeni a lapot, üzenetet kell elhelyezni a védelem okáról.
&lt;!--
=== A Wikiforrás névtér lapjai ===
All pages in the Wikisource namespace should be unprotected. These should always be open to collaboration and improvement, and many exist specifically to be edited by all users (such as the [[WS:S|community discussion page]] or [[WS:DEL|Proposed deletions]]). --&gt;

==A lapok levédésének módja==
:''Ez a szakasz nem vonatkozik az állandó védelemmel ellátandó lapokra.''
#Csakis a védett lapot jelző &lt;nowiki&gt;{{&lt;/nowiki&gt;[[:Sablon:védett|védett]]&lt;nowiki&gt;}}&lt;/nowiki&gt;, vagy a lap aktuális tartalmára vonatkozó &lt;nowiki&gt;{{&lt;/nowiki&gt;[[:Sablon:pontatlan|pontatlan]]&lt;nowiki&gt;}}&lt;/nowiki&gt; vagy hasonló figyelmeztető üzenetek elhelyezése céljából szerkessz vagy állíts vissza átmenetileg levédett lapokat. Ez alól kivétel, ha viszonylagos egyetértés van abban, hogy a lapot ezzel az irányelvvel ellentmondásban védték le.
#Ne védj le olyan lapot, amivel kapcsolatos vitában magad is részt vettél.
#Helyezz el rajta egy &lt;nowiki&gt;{{&lt;/nowiki&gt;[[:Sablon:védett|védett]]&lt;nowiki&gt;}}&lt;/nowiki&gt; sablont és tegyél említést a védelemről az [[Wikiforrás:Összefoglaló|összefoglalóban]].
#Készíts bejegyzést a lapról a [[Wikiforrás:Védett lapok]] oldalon.
#Érdemes ilyenkor a vitázó feleket felszólítani, hogy keressenek kompromisszumos megoldást.
#Mikor a lap védelmét újra leveszed, távolítsd el a &lt;nowiki&gt;{{védett}}&lt;/nowiki&gt; sablont és tegyél erről említést az összefoglalóban is.

Amennyiben ez lehetséges, a lapvédelmet olyan adminisztrátornak kell elhelyeznie a lapon, aki azon nem végzett jelentős módosításokat és a vitalapján sem nyilvánított még róla véleményt.
Az adminisztrátorok lehetőségei nem jelentenek szerkesztői privilégiumokat; az adminisztrátoroknak munkájukat a nagyobb közösség szolgálatában kell végezniük.
Amennyiben adminisztrátor vagy és egy [[WF:SZH|szerkesztési háború]] alatt lévő lapot szeretnél levédeni, aminek szövegében vagy vitalapján magad is módosítottál, vagy hozzászóltál, kérj meg inkább egy másik adminisztrátort, hogy védje le ő a lapot.

Ezen kívül a lapok levédésekor az adminisztrátoroknak nem szabad előnyben részesíteniük a lap egyik vagy másik verzióját. Ez alól kivétel, ha az egyik verzió [[Wikiforrás:Vandalizmus|vandalizmus]] eredménye, ebben az esetben az adminisztrátornak lehetősége van a nem-vandalizált változat levédésére.
Továbbá, mikor a védelem egy [[WF:SZH|szerkesztési háború]] miatt szükséges, az adminisztrátor dönthet úgy, hogy annak a szerkesztőnek a változatát részesíti előnyben, aki jobban betartotta a [[WF:3VSZ|visszaállításokra vonatkozó szabályokat]]; vagy levédheti a szerkesztési háború előtti változatot, ha világosan ismert, hogy ez melyik változat.

Általában az átmenetileg védett lapokat nem szabad hosszú időn át védelem alatt hagyni és a hozzájuk tartozó vitalapokat nyitva kell hagyni.

Nem szükséges levédeni a felhasználókhoz tartozó CSS és JS lapokat, mint például user/monobook.css, user/cologneblue.js stb.
Az ilyen lapokat ugyanis csak a hozzájuk tartozó felhasználó tudja szerkeszteni.

== Védett lapok szerkesztése  ==

A védett lapok szerkesztését korlátozó irányelv nem vonatkozik a „közel állandó” védelem alatt álló lapokra.
Ezeknél a lapokon a sysopoknak körültekintően, a közösségi konszenzus és az adott lapra vonatkozó útmutatók figyelembevételével szabad változtatni.
Némely esetben, az ilyen szerkesztések komoly változtatást jelenthetnek egy kiemelten fontos lapon, és könnyen válhatnak ellentmondásossá. Emiatt az adminisztrátoroknak mindig érdemes először egyeztetni a megfelelő vitalapokon.

Az átmeneti védelem alatt álló lapok esetén az adminisztátoroknak '''nem''' szabad szerkeszteniük a védelem alatt álló lapot, mivel más nézőpontú, nem-sysop szerkesztők sem tehetik ezt meg.
Ugyanakkor vannak esetek, mikor az adminisztrátorok számára &amp;ndash; megfelelő körültekintéssel &amp;ndash; megengedett a szerkesztés:

* &lt;nowiki&gt;{{&lt;/nowiki&gt;[[:Sablon:pontatlan|pontatlan]]&lt;nowiki&gt;}}&lt;/nowiki&gt; vagy hasonló figyelmeztető üzenetek elhelyezése a szócikk aktuális verziójához.
* ''Amennyiben'' világosan ismert, hogy melyik volt az aktuális vita kirobbanása előtti utolsó változat (pl. egy héttel korábbról), akkor az adminisztrátor dönthet úgy, hogy visszaállítja a lapot arra a verzióra.
* Előnyben részesíthet egy korábbi változatot és visszaállíthat arra a fenti szakaszokban leírt kivételeknek megfelelően.

== A védett lapok listája ==

Amennyiben levédesz egy lapot, vagy találsz egy levédett lapot, ami nincs felsorolva, légy szíves készíts hozzá egy bejegyzést a [[Wikiforrás:Védett lapok]] oldalon.
Ezen kívül készíts hozzá egy 10 szavas, vagy rövidebb összefoglalót arról, miért védted le.
Ha ennél hosszabb indoklásra van szükséged, használd a levédett lap vitalapját.

==Lásd még==
*[[Wikiforrás:Adminisztrátorok üzenőfala]] (Itt kérheted egy lap levédését egy adminisztrátortól)
*[[Special:Log/protect|Levédési napló]] (A lapok védelmének és a védelmek feloldásának automatikus naplója)
*[[Wikiforrás:Védett lapok|Védett lapok listája]] (A védett lapok kézzel frissített lisája)

* '''[[Wikiforrás:Irányelvek|Irányelvek]]''' A Wikiforrás irányelvei és útmutatói...
* '''[[Wikiforrás:Segítség|Segítség]]''' Felhasználók munkáját segítő lapok...
* '''[[Wikiforrás:Wikiforrás|Wikiforrás]]''' Mi is a Wikiforrás, hogyan működik, egyéb lehetőségek és szabályok...

[[Kategória:Irányelvek|Védett lapok]]
[[en:Wikisource:Protection policy]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Szavazási irányelvek</title>
    <id>366</id>
    <revision>
      <id>6088</id>
      <timestamp>2007-01-13T14:52:57Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>-{{lektor}}</comment>
      <text xml:space="preserve">Ezen az oldalon a [[Wikiforrás:Szavazás]] lap használatával kapcsolatos irányelveket olvashatod.
Az itt található pontok döntő részét a szerkesztők [[Wikipédia:Szavazás/Kiírás pontosítása|szavazáson hagyták jóvá]].

== Mielőtt szavazol ==

=== Szavazásra jogosultak ===
A szavazásokon csak regisztrált és bejelentkezett felhasználók vehetnek részt, akik a szavazás kiírásának napját megelőzően legalább 2 hete regisztráltak és legalább 5 szócikkben jelentősen közreműködtek.

Csak akkor kell külön megvizsgálni a szavazásra való jogosultságot, ha gyanú lépett fel, hogy egy szerkesztő (tévedésből vagy szándékosan) jogosultatlanul szavazott.

Ebben az esetben szavazatát „érvénytelennek” jelöljük meg és az összeszámoláskor nem vesszük figyelembe.

Az időtartamok a szavazás kiírásának napjától számítandók. (Előző nap bármikor = 1 napja, előző hét azonos napján bármikor = 1 hete etc.)
Különleges jog, hogy a szavazás tárgyát képező szócikk '''írójának''', akkor is '''van egy szavazati joga''', ha a fenti feltételeknek nem felel meg.

=== Szavazatok indoklása ===
A szavazat mellé illik pár szóban indoklást, esetleg néhány soros véleményt írni, mert a szavazás elsősorban a vita és a konszenzuskeresés segédeszköze, és csak másodsorban döntési eszköz. (Az indoklás megléte vagy tartalma nem befolyásolja a szavazás eredményét.)

A szavazás során fokozottan [[Wikiforrás:Irányelvek/Kerüld a személyes támadásokat|kerüld a személyeskedést, bántó vagy csípős megjegyzéseket]].

A szavazataidat a szavazás lezárulásáig szabadon változtathatod (de utána már nem).

Próbáld betartani a szavazásoknál szokásos formát mind a feltételnél, mind a válaszoknál, hogy egyértelműek legyenek a szándékaid.

A tartózkodás, megjegyzés nem számít az értékelésnél, olyan, mintha nem szavazott volna az illető.

Amennyiben a szavazásod tárgya egy Wikipédia lap, és azon jelentős változás/bővítés történt szavazás közben, akkor ezt minden esetben jelezd a szavazás kiírásánál.

== Szavazatok összeszámolása ==

A szavazatok összeszámolásakor az érvénytelen és a „tartózkodás” vagy „megjegyzés” szavazatokat figyelmen kívül hagyjuk.

Az irányelvek módosításánál 2/3-os többség, különben egyszerű többség szükséges.

== Mielőtt új szavazást írsz ki ==
Mielőtt új szavazást írsz ki, emlékezz: a Wikipédia elsődleges konfliktuskezelési módszere a konszenzuskeresés, és nem a szavazás. A szavazás nem arra való, hogy a többség „lenyomja a kisebbség torkán” a neki tetsző dolgokat: többet ér egy kompromisszum, amivel senki sem teljesen elégedett, de mindenkinek elfogadható, mint egy olyan döntés, ami 70%-nak tökéletesen megfelel, de 10%-nak elfogadhatatlan.

Mielőtt új szavazást írsz ki, hozz létre egy bejegyzést a [[Wikiforrás:Szavazás/Javaslatok]] lapon, ahol előre megfogalmazod a szavazás szövegét. Hagyj időt más szerkesztőknek, hogy azt kommentálják. Talán még az is kiderülhet, hogy nincs is szükség szavazásra, mert csupán pl. egy félreértésről van szó.

A szavazási szöveg lehetőleg legyen úgy megfogalmazva, hogy világos legyen, hogy a szavazás sikeres lezárulásával annak milyen hatása lesz a Wikipédiában. 

Az igen/nem szavazás nem mindig kivitelezhető, és néha nem is célszerű (pl. ha arról szavazunk, hány nap legyen valaminek a határideje). Viszont mindig szerepeljen a szavazás kiírásában a pontos szavazatszámlálási mechanizmus (amit aztán a kérdés megfogalmazásával együtt meg lehet vitatni). Kettőnél több kimenetel esetén pl. alkalmazható a [[:en:approval voting|jóváhagyásos szavazás]].

A felesleges szavazásokat elkerülendő, a szavazás csak akkor írható ki, ha '''legalább négy ember támogatja''' (ebbe a kezdeményező is beleszámít). A támogatóknak a [[Wikiforrás:Szavazás/Javaslatok]] lapon kell jelezniük, hogy jónak tartják a kezdeményezést.

A szavazás kiírásánál meg kell állapítani egy szavazási minimum küszöböt. Ez azért szükséges, hogy ne lehessen lényeges dolgokról 4 szavazattal dönteni. Ha a kiírás nem tartalmaz ezektől eltérő értéket, akkor az érvényes szavazáshoz minimum '''7 szavazat''' szükséges, '''irányelvekről''' szóló szavazásoknál pedig minimálisan '''10 szavazat''' (ebbe beleszámít minden „mellette” vagy „ellene” szóló szavazat, de a megjegyzések, tartózkodások vagy egyéb nem szavazat-értékű hozzászólások nem). Ezek egyben a javasolt értékek, az ettől való eltérést mindenképp alaposan indokold meg (ha az adott szavazás-típusnak van javaslattételi lapja, akkor már ott).

A szavazásokhoz csak aláírással lehet bármit hozzátenni vagy törölni.

=== Tartalmi kérdések ===
Az oldalak ''tartalmi'' kérdéseiről és az egyes Wikipédia műhelyekhez tartozó dolgokról ''lehetőleg'' helyben (az oldal, illetve műhely vitalapján) kell szavazni, a szokásos megkötések (csak eldöntendő, csak konkrét stb.) ilyenkor nem érvényesek. Az ilyen szavazások vagy „felmérések” semmilyen kényszerítő erővel nem bírnak, de erős hivatkozási alapot jelentenek, és figyelembevehetők a szerkesztési háborúk megítélésénél.

A szavazásnál csak indokolni szabad, nem szabad vitatkozni. A vitákat a szavazásról eltávolítjuk. A szavazás kiírásában szerepelnie kell a vita helyének, ami máshol van.

=== Szavazás irányelvekről ===

Ha valaki új irányelvet vagy valamilyen irányelvmódosítást szeretne, akkor annak teljes szövegét dolgozza ki egy lapon és mielőtt feltenné szavazásra, kérje ki mások véleményét. 

A szavazást csak akkor lehet kiírni, ha már megvan egy vállalhatónak tűnő '''teljes és pontos szöveg''' és az korábban, megvitatásra már legalább 2 hétig elérhető volt.
Ha ilyen szövegváltozatot dolgozol ki, akkor értesítsd arról a többi szerkesztőt például a Kocsmafalon.

Irányelveknél csak eldöntendő (tehát igen/nem típusú) szavazást szabad kiírni.

Irányelvekről való szavazáshoz (és egy ilyen szavazás kiírásához) a feltételek a következők:
Irányelvekre vonatkozó szavazás esetén az a bejelentkezett szerkesztő szavazhat vagy írhat ki új szavazást, aki a szavazás kiírásakor:
*legalább '''100''', szócikk névtér-beli érvényes szerkesztéssel rendelkezik '''és'''
*legalább '''60''' napja regisztrált a magyar Wikipédiában

Az érvényes szerkesztés a nem-törölt szócikkekben végzett, nem [[Wikiforrás:Visszaállítás|visszaállított]], nem [[Wikiforrás:Vandalizmus|vandalizmusnak]] minősített, nem üres (azaz valódi értékes szöveget, módosítást tartalmazó) szerkesztés.
Ennek ellenőrzése akkor történik, ha valaki kifogást jelent be.

== Szavazások időtartama ==
Irányelvszavazásoknál az időtartam 2 hét, kisebb fajsúlyú kérdésekben (ami nem érint irányelvet) lehet 1 hét az időtartam.

A szavazási határidőnek egy konkrét, a kiíráskor meghatározott dátumnak kell lennie, és az utána leadott szavazat és módosítás érvénytelen.

A szavazások időtartamának meghosszabbítását bárki szavazásra jogosult indoklással egyszer kérheti, amit az adminisztrátorok – kivételes, szükséges esetben – jóváhagyhatnak, vagy elutasíthatnak. A hosszabbítás általában egy hét.

== Lásd még ==
* '''[[Wikiforrás:Irányelvek|Irányelvek]]''' A Wikiforrás irányelvei és útmutatói...
* '''[[Wikiforrás:Segítség|Segítség]]''' Felhasználók munkáját segítő lapok...
* '''[[Wikiforrás:Wikiforrás|Wikiforrás]]''' Mi is a Wikiforrás, hogyan működik, egyéb lehetőségek és szabályok...
-----</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Tézisek Feuerbachról</title>
    <id>367</id>
    <revision>
      <id>5094</id>
      <timestamp>2006-09-24T21:39:35Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>Slemi</username>
        <id>24</id>
      </contributor>
      <minor />
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     = Karl Marx
| cím        = Tézisek Feuerbachról
| szakasz    =
| előző      =
| következő  =
| megjegyzés =
}}
==1.==
Minden eddigi materializmusnak (Feuerbach materializmusát is beleszámítva) az a fő fogyatékossága, hogy a tárgyat, a valóságot, érzékiséget csak az ''objektum'' vagy a ''szemlélet'' formájában fogja fel; nem pedig mint ''emberi érzéki tevékenységet, gyakorlatot''; nem szubjektíven. Ezért történt, hogy a ''tevékeny'' oldalt, a materializmussal ellentétben, az idealizmus fejtette ki - de csak elvontan, mivel az idealizmus természetesen nem ismeri a valóságos érzéki tevékenységet mint olyant. Feuerbach érzéki - a gondolati objektumoktól valóban megkülönböztetett - objektumokat akar: de magát az emberi tevékenységet nem fogja fel tárgyi tevékenységnek. Ennélfogva &quot;A kereszténység lényege&quot;-ben csak az elméleti viszonyulást tekinti az igazán emberinek, míg a gyakorlatot csak piszkos-zsidó megjelenési formájában fogja fel és rögzíti. Ennélfogva nem érti meg a &quot;forradalmi&quot;, a &quot;gyakorlati-kritikai&quot; tevékenység jelentőségét.
==2.==
Az a kérdés, hogy az emberi gondolkodást tárgyi igazság illeti-e meg - nem az elmélet kérdése, hanem gyakorlati kérdés. A gyakorlatban kell az embernek gondolkodása igazságát, vagyis valóságát és hatalmát, evilágiságát bebizonyítania. Az olyan gondolkodás valóságáról vagy nemvalóságáról folytatott vita, amely elszigeteli magát a gyakorlattól - tisztára skolasztikus kérdés.
==3.==
Az a materialista tanítás, hogy az emberek a körülményeknek és a nevelésnek termékei, megváltozott emberek tehát más körülményeknek és változott nevelésnek termékei, megfeledkezik arról, hogy a körülményeket éppen az emberek változtatják meg, és hogy a nevelőt magát is nevelni kell. Ennélfogva szükségszerűen oda jut, hogy a társadalmat elkülöníti két részre, melyek egyike fölötte áll a társadalomnak (például Robert Owennál). A körülmények változásának és az emberi tevékenységnek egybeesését csak mint forradalmasító ''gyakorlatot'' lehet felfogni és racionálisan megérteni.
==4.==
Feuerbach a vallási önelidegenülésnek, a világ egy vallási, elképzelt és egy valóságos világra való megkettőződésének tényéből indul ki. Munkája abban áll, hogy a vallási világot feloldja világi alapzatában. Szem elől téveszti, hogy ennek a munkának az elvégzése után a fő dolog meg hátravan. Ama tény ugyanis, hogy a világi alapzat elválik önmagától, és magát a fellegekben, önálló birodalomként rögzíti meg, az éppenséggel csak abból magyarázható, hogy ez a világi alapzat meghasonlott önmagával, és ellentmond önmagának. Ezt a világi alapzatot kell tehát először ellentmondásában megérteni, és azután az ellentmondás kiküszöbölésével gyakorlatilag forradalmasítani. Tehát például miután felfedeztük, hogy a földi család a szent család titka, mármost az előbbit magát kell elméletileg bírálnunk és gyakorlatilag forradalmasítanunk.
==5.==
Feuerbach, nem érve be az ''elvont gondolkodással, az érzéki szemléletre'' apellál; de az érzékiséget nem mint gyakorlati emberi-érzéki tevékenységet fogja fel.
==6.==
Feuerbach a vallási lényeget feloldja az ''emberi'' lényegben. De az emberi lényeg nem valami az egyes egyénben benne lakozó elvontság. Az emberi lényeg a maga valóságában a társadalmi viszonyok ''együttese''&lt;ref&gt;A német eredetiben itt Marx az a francia ''ensamble''-kifejezést használja. A magyar fordítók ezt rendszerint ''&quot;összesség&quot;''-nek fordították.&lt;/ref&gt;. Feuerbach, aki ennek a valóságos lényegnek a kritikájába nem bocsátkozik, ennélfogva kénytelen:
# elvonatkoztatni a történelmi lefolyástól, a vallásos lelkületet magáértvalóan megrögzíteni és egy elvont - ''elszigetelt'' - ember egyént előfeltétetelezni
# ezért az emberi lényeg nála csak mint &quot;emberi nem&quot;, mint belső, néma, a sok egyént pusztán ''természetileg'' összekapcsoló általánosság fogható fel. 
==7.==
Feuerbach ezért nem látja, hogy a &quot;vallásos lelkület&quot; maga is ''társadalmi termék'', és hogy az elvont egyén, melyet elemez, a valóságban egy meghatározott társadalmi formához tartozik.
==8.==
A társadalmi élet lényegileg ''gyakorlati''. Mindazok a misztériumok, amelyek az elméletet miszticizmusra csábítják, az emberi gyakorlatban és e gyakorlat megértésében találják racionális megoldásukat.
==9.==
A legtöbb, mire a ''szemlélődő'' materializmus viszi, vagyis az a materializmus, amely az érzékiséget nem gyakorlati tevékenységnek érti meg, az egyes egyének szemlélete a &quot;polgári társadalomban&quot;.
==10.==
A régi materializmus álláspontja a ''&quot;polgári&quot;'' társadalom; az újnak az álláspontja az emberi társadalom vagy a társadalmasult emberség.
==11.==
A filozófusok a világot csak különbözőképpen ''értelmezték;'' de a feladat az, hogy ''megváltoztassuk.''
==Megjegyzés==
&lt;references /&gt;
[[Kategória:Filozófia]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Szerzői jogok</title>
    <id>368</id>
    <revision>
      <id>5552</id>
      <timestamp>2006-11-08T19:33:27Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>/* Lásd még */ ez irányelv</comment>
      <text xml:space="preserve">{{javaslat}}
A [[Wikiforrás:Mi a Wikiforrás?|Wikiforrás]] célja egy olyan [[Wikiforrás:Mi való a Wikiforrásba|forrásszövegekből]] álló könyvtárat létrehozni, amely szabadon használható. A licenc, amelyet használunk, szabad hozzáférést biztosít tartalmainkhoz ugyanolyan módon, mint ahogy a [[w:szabad szoftver|szabad szoftver]]ek [[w:licenc|licenc]]ei. Ez körülbelül azt jelenti, hogy a Wikiforrás tartalmakat szabadon másolhatod, módosíthatod és újra publikálhatod ''mindaddig'', míg az újabb változat ugyanazokat a jogokat biztosítja másoknak, mint a Wikiforrás, valamint feltünteti a Wikiforrást mint információforrást. Emiatt a Wikiforrás cikkei örökre szabadok maradnak és bárki által felhasználhatóak lesznek az adott korlátozásokon belül, melyek nagy része ezen szabadság megőrzését szolgálja.

Hogy ezeknek a céloknak meg tudjunk felelni, minden Wikiforrás szöveg, kép és egyéb tartalom szerzői jogi szempontból a [[w:GNU Szabad Dokumentációs Licenc|GNU Szabad Dokumentációs Licenc]] (GFDL) alatt kerül publikálásra, ha nincs másképp jelölve.

:'''Engedélyezett minden Wikiforrás anyag szövegének másolása, terjesztése és/vagy módosítása a GNU Szabad Dokumentációs Licenc feltételei szerint, annak 1.2-es vagy bármely későbbi változata alapján, melyet a [[w:Free Software Foundation|Free Software Foundation (Szabad Szoftver Alapítvány, USA)]] publikál; nincs Nem Változtatható Szakasz, nincs Címlap-szöveg, nincs Hátlap-szöveg.'''

Jogilag egyedül a GFDL eredeti, angol szövege a mérvadó; az itt következő részek csupán a mi értelmezésünket, magyarázatainkat és véleményünket tükrözik arról, milyen jogai és kötelességei vannak a közreműködőinknek.

A fentiek egyben azt is jelentik, hogy a Wikiforrásban jogszerűen csak olyan anyag szerepelhet, melynek szerzője vagy hozzájárult ahhoz, hogy művét a fenti feltételek mellett használjuk fel, vagy pedig a mű valamilyen okból nem esik jogi védelem alá (például mert a [[Wikiforrás:Szabad források|védelmi ideje lejárt]], [[w:közkincs|közkincs]], vagy például olyan szervezet vagy kormány készítette, aki hozzájárul anyagainak szabad felhasználásához).

Sajnos minden olyan szöveget és egyéb adatot, ami a fentieknek nem felel meg, vagy megfelelősége nem állapítható meg, törölni vagyunk kénytelenek, hogy az esetleg jogsértően a Wikiforrásba került anyagok ne veszélyeztessék a projektet.

'''''Figyelem!'' Az a tény, hogy valami az internetről szabadon letölthető, nem jelenti egyben azt, hogy az jogszerűen vagy szabadon felhasználható!''' A weblapokról letöltött szövegeket csak akkor tudjuk használni, ha annak felhasználásához szerzője hozzájárult (vagy egyéb okból egyértelműen szabadon felhasználható)! A weblapokról letöltött képekkel és egyéb média-anyagokkal ugyanez a helyzet. Figyelembe kell venni, hogy az interneten ''nagyon sok lap jogsértően közöl szövegeket vagy képeket'', és mivel nem ők a szerzők, ''hiába járulnak hozzá a felhasználáshoz''; a letöltött anyagok forrása és szerzője utáni nyomozás gyakran sok időt és türelmet igényel – ha nincs időd és türelmed, ''soha ne másolj a Wikiforrásba az internetről lehívott anyagokat''!

Lásd: [[Wikiforrás:Felküldési útmutató|Felküldési útmutató]], egy egyszerűsített segítség ahhoz, hogy el tudd dönteni, mi az, ami szabadon felhasználható a Wikiforrásban.

Ha a Wikipedia tartalmát fel kívánod használni, olvasd el a [[#Felhasználói jogok és kötelességek|Felhasználói jogok és kötelességek]] fejezetet.

Majd el kell olvasnod a [[w:Wikipedia:Text_of_the_GNU_Free_Documentation_License|GNU Szabad Dokumentációs Licenc-et(GFDL)]].

== Felhasználói jogok és kötelességek ==

Ha használni akarod a Wikipédia anyagait saját könyvben/cikkben/weboldalon, vagy egyéb publikációban, akkor a GFDL szabályokat követve ezeket kell vállalnod: 
* Az anyagaidat a GFDL licenc alatt kell közzétenned,
* fel kel tüntetned a szerzőt (4B rész), és
* gondoskodnod kell az anyag &quot;forrásnyelvű&quot; elérhetőségéről való közléséről (4J rész). (A Wikiforrás esetén ez a cikkek  wiki szövege.) 

Ha egyszerűen kimásolod a Wikiforrás cikket, akkor az utóbbi két feltételt teljesítheted azzal, hogy egy kellően szembetűnő Wikiforrás linket helyezel el az oldaladra, mely arra a bizonyos cikkre mutat.

Vedd figyelembe, hogy a Wikimedia Alapítvány nem garantálja, hogy rendszereiben megtartja egy cikk szerzői információját vagy a forráskódját. Amennyiben tehát egy cikkről származtatott változatot készítesz, megváltoztatva vagy kiegészítve a tartalmat, folyamatosan vállalnod kell az eredeti szerző feltüntetését, és az új anyag &quot;forrásnyelvű&quot; elérhetőségét.

=== Minta üzenet ===

Ilyen egy példaüzenet, mely pontosan megfelel a GFDL-nek, és a [[Foo]] Wikiforrás cikkre vonatkozik:

: Ez a cikk a [http://www.gnu.org/copyleft/fdl.html GNU Szabad Dokumentációs Licenc] alá tartozik, a [http://www.wikisource.org/wiki/Foo &quot;Foo&quot; Wikiforrás cikk] anyagát tartalmazza. (&quot;Foo&quot; és a Wikiforrás URL természetesen a helyzetnek megfelelően változik.)

''Te is terjesztheted a Foo másolatát, a GFDL licencre utalással (mint ebben a szövegben) és legalább öt (vagy mind, ha ötnél kevesebb) fontosabb szerző feltüntetésével a kezdőlapon, vagy a dokumentum tetején. ''
&lt;!--
=== &quot;Fair use&quot; anyagok és speciális követelmények ===

Minden eredeti Wikipédia szöveg a [[GNU Free Documentation License|GFDL]] szerint jelenik meg. Esetenként egyes Wikipédia cikkek tartalmazhatnak képeket, hangokat, vagy szöveges idézeteket, amelyek az USA Szerző Jogi Törvénye szerinti &quot;[[fair use]]&quot; (fair használat) elve alapján jelennek meg. Mindig a lehető legszabadabb licenc-szel rendelkező objektum felhasználására kell törekedni (úgy, mint a GFDL vagy közkincs). Abban az esetben, ha ilyen képek/hangok egy adott időben nem állnak rendelkezésre, úgy a &quot;fair use&quot; képek használata elfogadott (addig, amíg szabad képek megjelennek felhasználásra). 

Ebben az esetben az anyagot külső forrásból származóként kell megjelölni (értelemszerűen a &quot;Kép leírása&quot; vagy a &quot;Kép története&quot; oldalon). Tekintettel arra, hogy a &quot;fair use&quot; az általad történő felhasználás szerinti specifikus viszony, legjobb, ha a speciális felhasználás indokát a cikkben elhelyezett rejtett szövegben vagy a [[Wikipedia:Image_description_page#Fair_use_rationale|kép leírása oldalon]] közlöd. Ne feledd: ami &quot;fair use&quot;-nak minősül a Wikipédiában, nem biztos, hogy más környezetben is &quot;fair use&quot; lesz a szándékod szerinti felhasználásra.

Például, ha mi &quot;fair use&quot; alapján közlünk cikkünkben egy képet, meg kell győződnöd arról, hogy vajon az egész cikket is felhasználhatod-e &quot;fair use&quot; alapján (ez ugyanis nem mindig lehetséges, például, ha egy Wikipedia cikket a GFDL által engedélyezett üzleti célra kívánsz felhasználni, akkor a &quot;fair use&quot; abban az relációban nem volna lehetséges).

A Wikipédia használ egyes licenc-szövegeket, amely engedélyek összeférnek a GFDL előírásaival, de megkövetelhetnek egyéb feltételeket is, amelyeket mi nem követelünk meg az eredeti Wikipédia szövegekre (mint például Nem Változatható Szakaszok, Címlap vagy Hátlap szövegek hozzáadása). Amikor ezeket az állandó anyagokat használod fel, kiegészítőleg el kell mondani a felhasználás jogosságát.
--&gt;
== Képekre vonatkozó szabályok ==

A képek és fényképek, mint az írott művek, [[w:szerzői jogvédelem|szerzői jogvédelem]] alá tartoznak.  Valakinek a tulajdonát képezik, kivéve, ha kifejezetten [[w:közkincs|közkinccsé]] tették, vagy védelmi idejük már lejárt.  Az interneten található képek felhasználására közvetlenül a szerzői jog tulajdonosától vagy meghatalmazottjától kell engedélyt beszerezni. &lt;!-- Vannak kivételes esetek, amikor a [[fair use]] szabályok megengedik a fénykép felhasználását. --&gt;

=== Jelölés ===

A fényképekhez tartozó leíró oldalakat jelzéssel lehet ellátni, amely a képek jogi helyzetét tisztázza a [[Wikipedia:Image copyright tags|Wikipedia:Képek szerző jogi jelzete]] alapján. Jelenleg nem világos, mi történik akkor, ha ugyanazt a képet több forrásból is feltöltötték, de más-más szerzői jogi jelzettel látták el.

=== USA kormányzati szervek felvételei ===

Azok a felvételek, amelyeket az [[w:Egyesült Államok|Egyesült Államok]] szövetségi kormányzata katonai vagy civil tisztségviselői munkájuk során készítettek, törvény alapján [[w:közkincs|közkincs]]ek. A közhiedelemmel ellentétben azonban az USA Szövetségi Kormányzata rendelkezhet szerzői jogokkal, olyanokkal, amit szerződéses partnerei az általuk készített művek kapcsán rá ruháztak. Ezért kérjük, légy óvatos: az amerikai .gov és .mil honlapokon elérhető fényképek nem mind tartoznak a közkincs kategóriájába. Egyéb okok mellett a honlap kereskedelmi jellegű, a különböző berendezéseket ábrázoló felvételeket használhat, amelynek tulajdonjogát más birtokolja. Hasznos lehet a honlap személyiségi és biztonsági üzenetének megtekintése, de csak a webmaster-nek küldött e-mail-re kapott válasszal lehetsz biztos egyes kérdéses képek tulajdonjogában. Megjegyzendő, hogy más kormányok gyakran tartják fenn a saját tisztviselőik által készített képek fölött szerzői jogaikat, ilyen a [[w:Nagy-Britannia|Nagy-Britannia]] által fenntartott &quot;A Korona jogai&quot;. Kérjük, hogy másolás előtt figyelmesen ellenőrizd a képek tulajdonjogát.

=== Az Egyesült Királyság korona jogai ===
Az Egyesült Királyság Nyilvános Tájékoztatási Hivatala az alábbiakról tájékoztatott:

''A &quot;korona szerzői jog&quot; védelme a szóban forgó anyag első közzétételének éve után ötven évig áll fenn. Ezért minden olyan anyag, ami 51 éve került először kiadásra, és minden &quot;korona jogi&quot; anyag, amely azt megelőzően került kiadásra, mára kikerült a szerzői jog védelme alól és szabadon felhasználható.'' [http://mail.wikipedia.org/pipermail/wikipedia-l/2005-May/039688.html]

=== Régi szépművészeti munkák fotói ===
''Ide írd az iránymutatást.''

példák: [[w:Mona Lisa|Mona Lisa]], [[w:Michelangelo|Michelangelo]] [[w:Dávid szobor|Dávid szobra]]

=== Híres fényképek===
''Ide írd az útmutatást.''

példák: a [[w:Hindenburg|Hindenburg]] katasztrófa, [[w:Charles Lindbergh|Charles Lindbergh]], stb.

=== Hírességek fényképei ===

Ezt a területet az [[w:IMDB|IMDB]]-ben foglaltak szerint kell érteni, így különösen vonatkozik a közszereplők, híres emberek fényképeire, de más fényképekre is vonatkozhat. Általában három forrásból juthatunk legitim felvételekhez '''engedéllyel''':

# A fényképfelvételt eredetileg készítő stúdiótól, producertől, egyes magazinok kiadójától vagy médiától.
# A fényképet készítő fotográfust képviselő ügynökségtől vagy, különösen amatőr felvételek esetén, magától a fotóstól. 
# Személyesen a hírességtől vagy jogi képviselőjétől.

== Hozzájárulók (szerzők, szerkesztők) jogai és kötelezettségei ==

&lt;!--=== Wikipedia szerkesztő eredeti műve ===

Ha anyagot írsz a Wikipédiába, azt egyben szabadon felhasználhatóvá is teszed a GFDL szabályai alapján. Tehát ha fejleszted az enciklopédiát, abban a helyzetben kell lenned, hogy az ilyen jellegű szerzői jog biztosítását megtehesd, ami azt jelenti, hogy vagy 
* birtokában vagy a közzéteendő anyag szerzői jogának, például, mert saját magad készíted/készítetted, vagy
* olyan forrásból jutottál az anyaghoz, amely megengedi a GFDL szerinti közzétételt, vagy azért, mert az anyag [[közkincs]] vagy mert maga is a GFDL szerint került közzétételre. 

Az első esetben megtartod az anyag szerzői jogait. Később akár újra közzéteheted azokat, ahogy csak akarod. De soha nem vonhatod vissza az itt elhelyezett verziók GFDL jogait, ezek az anyagok örökre GFDL alatt fognak maradni. 

A második esetben, amennyiben külső GFDL anyagot építettél be a sajátodba, a GFDL előírásai szerint meg kell jelölnöd az eredeti szerzőt, valamint hivatkozást (link-et) kell biztosítanod az anyag eredeti fellelési helyére. Ha az eredeti változat &quot;Nem-változtatható részeket&quot; ír elő, úgy ezeket meg kell jeleníteni a Wikipédia cikkben. Mindazonáltal, az a célunk, hogy a nem-változtatható részekkel ellátott GFDL szövegek helyett inkább nem-változtatható részeket tartalmazó eredeti szövegeket használjunk, ahol csak lehet. --&gt;

&lt;!--- === Szerzői jogi védelem alatt álló munkák felhasználása ===

Ha a szerzői jogi védelem alatt álló művek egy részét &quot;[[w:fair use|]]&quot; rendelkezése szerint használod fel, vagy ha saját szerzői jogi előírásaink szerint külön engedélyt szerzel a szerzői jog tulajdonosától a mű felhasználására, úgy ezt a tényt (nevekkel és dátumokkal ellátva) meg kell említeni. Célunk, hogy minél több Wikipédiás anyagot terjeszthessünk szabadon, ezért kiemelt preferenciát élvez a közkincsek vagy az eredeti hang- és kép file-ok GFDL szerinti felhasználása a &quot;[[fair use]]&quot; szerint felhasznált, szerzői jogi védelem alatt álló média file-okkal szemben. Lásd a [[Wikipedia:Example requests for permission|Wikipédia:Engedélykérés]] formanyomtatványt, amelyet a szerzői jog tulajdonosától való engedélykérésre lehet felhasználni, hogy engedélyezzék művük GFDL szerinti felhasználását.

Soha ne használj fel olyan anyagot, amely sérti valakinek a szerzői jogát. Ez komoly jogi problémákat okozhat és súlyosan veszélyeztetné a projektet. Ha kétségeid vannak, írd meg magad a szócikket.

Vedd figyelembe, hogy a szerzői jog az ötletek ''kreatív kifejezésére'' vonatkozik, nem pedig magukra az ötletekre vagy információkra. Ezért teljesen legális, ha elolvasod egy enciklopédia vagy kézikönyv szócikkét, vagy más művet, azt saját szavaiddal újrafogalmazod, és feltöltöd a Wikipédiára. (Lásd a [[plágiarizmus]] és a [[fair use]] cikkeket arról, hogy általánosságban milyen mértékű újrafogalmazásra van szükség.) --&gt;

=== Szerzői jogi védelem alatt álló munkára való hivatkozás ===

Az ilyen munkákra való hivatkozás általában nem probléma, amennyiben az elvárható körültekintéssel megpróbáltad kideríteni, hogy az a mű nem sérti-e ''más szerzői jogait''. Amennyiben igen, légy szíves ''ne'' hivatkozz arra az oldalra.

=== Ha a szerzői jog megsértésével találkozol ===

Nem lehet az &quot;egyszerű&quot; Wikiforrás szerkesztők dolga az, hogy ellenőrízzék a honlap tartalmát a szerzői jogok lehetséges megsértése után kutatva, de ha úgy érzed, hogy ilyet találtál, az a legkevesebb, hogy megemlíted ezt a tényt a cikk vitalapján. Mások ellenőrízhetik jelzésed valóságtartalmát és cselekedhetnek, ha ez szükséges. Ilyen esetben a legnagyobb segítség egy URL vagy más referencia csatolása, ami szerinted a szöveg eredeti forrása lehet. 

Lesznek hamis riasztások. Például, ha a szöveg közlője valójában az eredeti szerző, aki a szöveget máshol, más feltételekkel már közzétette, ez a tény nem korlátozza az ő szerzői jogait, vagyis, hogy a Wiki-n közzétegye a szöveget a GFDL szerint. Az is előfordulhat, hogy a szöveget valahol máshol találod meg a hálón, de valójában ezt a Wikiforrásból másolták oda. Mindkét esetben kérünk, hogy jelezd ezeket a tényeket a cikk vitalapján, hogy megelőzzük a hasonló hamis riasztásokat a jövőben.

Ha egy oldal egy bizonyos része valóban jogsértő, úgy az ilyen tartalmat azonnal el kell távolítani, és erről bejegyzést kell tenni a vitaoldalon az eredeti forrás megjelölésével. Ha később sikerül beszerezni a szerző engedélyét, a tartalmat vissza lehet állítani. 

Ha egy oldal ''teljes'' tartalma sérti a szerzői jogot, akkor ezt az oldalt fel kell tüntetni a [[Wikiforrás:Szerzői jog valószínű megsértése]] oldalon, a tartalmat pedig le kell cserélni arra az általános üzenetre, amit azon az oldalon találsz meg. Ha az oldal még egy hét elteltével is sérti a szerzői jogot, akkor törölhető a szavazás oldalon leírt lépések betartásával.

Abban az esetben, ha egy felhasználó többszöri felszólítás után is szerzői jogot sértő módon helyez el tartalmat az oldalon, kizárható a szerkesztésből, a projekt védelme érdekében.

== Ha egy Wikiforrás cikk szerzői jogi tulajdonosa vagy és észreveszed, hogy engedély nélkül használják cikkedet ==

Ebben az esetben kérheted az oldal azonnali eltávolítását a Wikiforrásból; lásd &quot;[[Wikiforrás:Szerzői jogok valószínű megsértése|A szerzői jogsértés azonnali eltávolítása]]&quot; oldalt. Kacsolatba léphetsz továbbá Kijelölt ügynökünkkel, hogy az oldalt azonnal távolítsa el. Ebben az esetben is beletelhet akár egy hétbe is, hogy az oldalt véglegesen töröljük (te is kitörölheted az oldalt de a szöveg továbbra is megmarad a &quot;laptörténet&quot;-ben). Az ilyen döntéshez azonban mindenképpen szükségünk van bizonyítékra, amely tulajdonjogodat alátámasztja.

== Lásd még ==

* [[Wikiforrás:Szerzői jog valószínű megsértése]]
&lt;!--
* [[Wikipédia:Ellenőrizhetőség]]
* [[Wikipedia:Contributing FAQ]] szerzői jogi kérdésekről.
* Wikipedia's [[Wikipedia:designated agent|designated agent]] under [[OCILLA]]
* [[Wikipedia:Sites that use Wikipedia as a source]]
* [[Wikipedia:Standard GFDL violation letter]]
* [[Wikipedia:Spotting possible copyright violations]]

További viták...
* [[Wikipedia:Copyright issues]]
* [[m:Wikipedia and copyright issues]]
* [[m:Avoid Copyright Paranoia]]
* [[m:Permission grant extent]]
* [[Wikipédia:Szabad források]] --&gt;

[[Kategória:Irányelvek|Szerzői jogok]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Irányelvek/Fordítási útmutató</title>
    <id>369</id>
    <revision>
      <id>6014</id>
      <timestamp>2007-01-12T07:49:20Z</timestamp>
      <contributor>
        <ip>80.99.141.51</ip>
      </contributor>
      <comment>Kat.csere</comment>
      <text xml:space="preserve">[[Kategória:Útmutatók|{{PAGENAME}}]]

{{fejrész}}
&lt;center&gt;&lt;big&gt;&lt;b&gt; Mire kell figyelni. &lt;/b&gt;&lt;/big&gt;&lt;/center&gt;&lt;br&gt;
Nagyon sok anyag angol nyelven érhető el (hiszen a Wikipédia legnagyobb 
változata is angol), és ezek [[Wikiforrás:Lefordítandó|fordításánál]] szerencsés, ha ugyanazokat a szavakat egyformán fordítjuk le.

A fordítások módja ízlés és nyelvhelyesség kérdése, és mi - egy közösségként - megegyezhetünk abban, hogy a fordítást milyen elvek alapján végezzük. Ez a lap segítséget ad a fordításban: ide gyűjtjük a fordítási tanácsokat, a szavak javasolt magyar megfelelőit, a gyakori hibákat. 

Ha új szóval találkozol, melyet valószínűleg gyakran kell lefordítani, vagy a fordítása nem egyértelmű, akkor vedd bele a [[#Szavak|„Szavak” listába]], (betűrendhelyesen). Ha egy fordítással nem értesz egyet, akkor azt a vitalapon jelezd, pontos indoklással vagy magyarázattal. 
{{stíluslap}}

== Gyakori hibák ==

* Érdemes arra figyelni, hogy az angol és a magyar nyelv gyakran másképp fogalmaz: a cikkeket '''nem kell szó szerint fordítani''', hiszen nem a fordításnak, hanem a tartalomnak kell hitelesnek lennie (az eredetitől függetlenül). Olvasd el a teljes cikket, és úgy írj róla, ahogy azt természetesen, magyarul fogalmaznád; nem baj, hanem ''helyes'' átfogalmazni a dolgokat úgy, hogy az magyarul értelmes, jól érthető legyen.
* Az egyik jellemző dolog a szenvedő szerkezet, amit nem szerencsés egy az egyben fordítani: „A tea Ceylonban lett elkészítve” helyett szerencsésebb például „A teát Ceylonban készítették”, vagy „A tea Ceylonban készült”. (Általában gyanakodj, ha valamit a létigével akarsz lefordítani: ''volt'', ''lett'', stb.)
** Érdemes azonban óvakodni a fenti elv túlhajtásától. A [[nyelvi babona|nyelvi babonák]] közé tartozik, hogy a „meg van csinálva” szerkezet eleve hibás. Épp ez a forma a helyes ugyanis olyankor, ha ''a cselekvés vagy történés'' '''''eredményéről''''' beszélünk. (Ilyen értelemben a fenti szerkezet az irodalmi nyelvben és a népnyelvben egyaránt az első nyelvemlékektől fogva jelen van.) Példák a mai nyelvből: „Ez a lehetőség *kizárt* (helyesen: '''ki van zárva''').” – „Az ügy *elintézett* (helyesen: '''el van intézve''').” – „A flakon zárszerkezete *megrongált* (helyesen: '''meg van rongálva''').”
* Gyakori probléma (melyre nincs igazán jó megoldás) az, hogy egy ''nem angol szót'' hogy írjunk magyarul, ha annak nem ismert a magyar neve. Ha lehet, próbáld megtalálni a dolog magyar nevét. Ha nem sikerül, de már van olyan cikk, ahol erről a dologról írnak, akkor – persze csak ha egyetértesz a fordítással – használd az ott használt formát.
1. Bevezető 
Sok önkéntes vett és vesz részt a szabad szoftverek és dokumentációk magyarra fordításában. Reméljük, hogy a továbbiakban még több ilyen munka folyik majd. 
A minőség javítását és az egységesítést szem előtt tartva készítettük ezt az útmutatót, amely egyrészt – leszűrve az elmúlt évek gyakori hibáinak tanulságait – összegyűjti az alapvető fordítói ismereteket, másrészt igyekszik írásba foglalni azokat a mindeddig íratlan szabályokat, melyek bár korántsem érvényesek minden fordítási munkára, az egységesség iránti igény miatt itt mégsem nélkülözhetők. 
==Jelölések ebben a dokumentumban== 
A helyes szavakat, mondatokat félkövér dőlt betűtípussal szedjük ebben a dokumentumban. 
Aláhúzást kapnak azok az alakok, melyek nem hibásak ugyan, de használatukat nem javasoljuk. 
Sajnos elkerülhetetlen, hogy hibás alakokat is közöljünk helyenként. Ezeket áthúzva írjuk. 

== Ha valaki nem tud valamit...== 

Senki sem tudhat mindent. Nem csak azért, mert az emberi memória véges; azért sem, mert fordításainknál mind a terminológia, mind az alapelvek időről időre változnak. Minden fordítót arra szeretnénk kérni, hogy – legalábbis a fordítás idejére – találja meg magában a kétkedés csíráját, és néha bizonytalanodjon el akár a helyesírást, akár a kifejezéseket, akár az íratlan szabályokat illetően. 
Mi a teendő, ha ez sikerült? A helyesírási kételyeket eloszlatja a tanácsadó szótár, a terminológiai gondokat többnyire megoldja a szószedet, a szabályok jórészt megtalálhatók ebben az útmutatóban. A többi fordító is készséggel segít, a levelezőlistákon bármikor segítséget lehet kérni. 
Ha valami végképp nem oldódik meg, a kétes részek jelölése legyen egységes: három nagybetűs „X” a szó (kifejezés, mondat) előtt, szóköz nélkül. Példa: „A program leghasznosabb szolgáltatása az Eszközök menü XXXIce Cream parancsára kattintva indítható el.” 

== Helyesírás ==

A magyar helyesírás ismerete, fordítókról lévén szó, egyike a legalapvetőbb követelményeknek. A mindenre kiterjedő útmutatás nem is lehet ennek a rövid ismertetőnek a feladata, a legtöbb gondot okozó témakörökre mégis fel szeretnénk hívni a figyelmet, megemlítve a legfontosabb szabályokat. Bárminemű kétely esetén – és egyébként is – tudjuk ajánlani „A magyar helyesírás szabályai” című könyvet. A jelenleg érvényben lévő szabályzat 1984-ben készült, körülbelül évente jelenik meg új lenyomat belőle, amelyek időnként példaanyagukban frissülnek. 

=== -val, -vel ===

Népbetegség a -val, -vel rag és a teljes hasonulás hibás használata. Pedig nincsen szó másról, mint arról, hogy egy meg egy az kettő, illetve kettőből egy az egy. Ha egyszer azt mondjuk, hogy egy és hogy eggyel, akkor a kettő különbsége az, hogy gyel, tehát a leírt alak 1-gyel. Ha azt mondjuk, hogy necckép és neccképpel, akkor a kettő különbsége pel, tehát a helyes leírt alak Netscape-pel lesz. Ha azt mondjuk, hogy százalék és százalékkal (és egyszer sem mondjuk sem azt, hogy százalékk, sem azt, hogy százalékal), akkor a kettő különbsége kal, vagyis a leírt alak %-kal lesz. A lényeg az, hogy a ragot mindig a szó kiejtett alakjához, és nem a leírthoz kell igazítani, figyelve a szimpla és dupla mássalhangzók kiejtésében is érezhető különbségre. 
A -val, -vel, valamint a -vá, -vé rag v betűje, amennyiben a szótő kiejtése mássalhangzóra végződik, a kiejtett (és nem a leírt) záró mássalhangzóhoz hasonul. Lássunk példákat a helyes használatra: 

* 1-gyel, 2-vel, 3-mal, 4-gyel, 5-tel, 10-zel, 20-szal, 30-cal, 100-zal, 1000-rel, ... 

* Linuxszal, Windowszal, YaST-tal, Netscape-pel, Internet Explorerrel, Oracle-lel, Macintoshsal, X-szel, GNOME-mal, StarOffice-szal, ... 

* %-kal (százalékkal), @-cal (kukaccal), ... 

*  -nel,  -nel (kettő az  -edikennel),  -nal (  a harmadikonnal) vagy  -nel (  a köbönnel) vagy  -bel (  köbbel), esetleg  -mal (  ad hárommal), de mindenképpen az egyik lehetséges kiejtéshez kell a ragot igazítanunk, ... 
Sok esetben nem egyértelmű, hogy milyen hangzóra is végződik az angol szó kiejtése. Az írásban s-re végződ angol szavak kiejtése általában z hanggal végződik (pl. windows), de vannak szavak, melyek kiejtése sz-szel zárul (pl. case). Nem egyértelmű az sem, hogy például az Apple kiejtése l vagy ö hangra, a delay kiejtése é vagy j hangra végződik stb. Ilyenkor törekedjünk a kerülő megfogalmazásra, hogy a kérdéses szó ne kapjon ragot (például delay-jel helyett delay kapcsolóval, Apple-lel helyett Apple számítógéppel, use case-szel helyett use case diagrammal). 

* Nem minden rag -val, -vel rag attól, hogy al vagy el a szó vége. 
sível = síléccel, síbottal (valamivel); síel = sízik (valamit csinál). 
internettel = [ismerkedik a] világhálóval (valamivel); internetel = internetezik, szörfözik, szörföl (valamit csinál). 
Quake-kel = Quake játékkal [játszik] (valamivel); Quake-el = Quake-ezik (valamit csinál). 
selecttel = select() rendszerhívással; selectel = select() rendszerhívást hajt végre. 
greppel = a grep program használatával; grepel = fájlban keres 
licenccel = feltétellel, szerződéssel; licencel = használatot bizonyos feltételek/szerződés szerint engedélyez 
4-gyel = megszorzom néggyel; 4-el = felnégyelni! 
X-szel = X betűvel, X Window-val; X-el = kitölti a szelvényt. 
„X-eljük (ikszeljük) be a helyes választ egy megfelelő helyre tett X-szel (iksszel).” Remélhetőleg mindenki érzi, hogy ebben a mondatban a két helyen különböző hosszúságú sz hangot ejtünk. Ha ezt érzed, akkor innen kezdve a -val, -vel rag problémája nem más, mint hogy írd le azt, amit kiejtesz, és hogy kettőből egy az nem 0, hanem 1. 
Attól, hogy a -val, -vel, -vá, -vé rag megduplázza a szó végi mássalhangzót, még nem fog a többi rag is így viselkedni. Szokásunkkal ellentétben most kénytelenek leszünk leírni a förtelmesen undorító, hibás alakkot (elnézést a dupla k-ért, direkt volt, a hibát hangsúlyozandó), mert másként nem tudunk rávilágítani a hibára: Linuxszot vagy Linux-szot, valamint image-dzset. Ugye hogy szörnyű? Maradjunk inkább annál, hogy Linuxot, image-et.

=== Egybeírás, különírás ===
Az alanyos, minőségjelzős és mennyiségjelzős viszonyban lévő szókapcsolatokat (tehát azokat, amelyekben az összetétel tagjai között alanyi, illetve mennyiség- vagy minőségjelzői kapcsolat van) általában külön írjuk: gondatlanság okozta kár (alanyos), jobb oldal (minőségjelzős), száz forint (mennyiségjelzős). 
* Mindhárom típusú szerkezetet egybeírjuk azonban, ha az összetétel jelentése eltér a tagok jelentésének összegétől: nyakatekert &lt;&gt; kitekert nyakú (alanyos), gyorsvonat &lt;&gt; gyors vonat (minőségjelzős), háromszög &lt;&gt; három szög (mennyiségjelzős). 
* A hagyomány szerint számos ilyen szerkezetet egybe írunk jelentésváltozás nélkül is: napsütötte (táj), szúette (bútor) (alanyos), nagyfokú (udvariatlanság), útitárs (minőségjelzős). 
* A jelzőként szolgáló mennyiségjelzős kapcsolatokat abban az esetben írjuk egybe, ha az összetétel mindkét tagja egyszerű (azaz nem összetett) szó: százéves ember, nyolcbites egység, ötnapos csecsemő. 
* Ha azonban akár az egyik, akár a másik tag összetett szó, a szerkezet külön írandó: százöt éves ember, nyolc megabites egység, öt hónapos gyermek. 
* Nagyjából ugyanez a szabály alkalmazható az anyagnévi jelzős kapcsolatoknál is: bőrtárca, betongerenda, de: bőr pénztárca, vasbeton gerenda. 
A tárgyas, határozós és birtokos jelzős szókapcsolatokat, amennyiben ezt a kapcsolatot külön rag nem jelzi, általában egybeírjuk: munkavállaló (tárgyas, ti. munkát vállaló), munkatárs (határozós, ti. társ a munkában), disznóhús (birtokos, ti. a disznó húsa). Bizonyos esetekben nem is egyértelmű a szókapcsolat típusa, pl. mindentudó, titokőrző (lehet tárgyas, ti. mindent tudó, titkot őrző, vagy birtokos, ti. mindennek a tudója, a titoknak az őrzője). 
*  Ha ugyanezt a fogalmat jelölt kapcsolat fejezi ki, akkor ez külön írandó: munkát vállaló, munkába lép, a disznó húsa. 
* A raggal jelölt szerkezeteket is egybeírjuk azonban, ha az összetétel révén a szerkezet jelentése megváltozik: jótáll, ágrólszakadt, barátfüle. 
Szóösszetétel révén gyakran keletkeznek igen hosszú szerkezetek. Ezek írásmódjára a következő szabály vonatkozik: 
* A két egyszerű szóból keletkezett összetételeket egybeírjuk: paradicsomsaláta, teljesítménynövekedés. 
* A többszörösen összetett, vagyis kettőnél több szóból létrejött szavakat is általában egybeírjuk: cseppkőbarlang, úttörővasút. 
* A hat szótagnál hosszabb többszörös összetételeket azonban kötőjellel tagoljuk a fő összetétel határán: munkaerő-nyilvántartás, csapatzászló-avatás. 
* Ez utóbbi esetben az igekötő csak akkor számít külön összetételi tagnak, ha két vagy több szótagból áll: befogadóképesség, előadó-művészet. 
Az egybeírás–különírás témakörében még egy szabályt, az egyik úgynevezett mozgószabályt érdemes megemlíteni. E szerint ha egy külön vagy kötőjellel írt szókapcsolathoz olyan utótag járul, amely az egészhez tartozik hozzá, akkor az új szerkezetben ezt az előbbi szókapcsolatot egybeírjuk, és ehhez kötőjellel kapcsoljuk az utótagot. Például: hideg víz, de: hidegvíz-csap; hálózati kábel, de: hálózatikábel-csere. 
Itt szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy az angol (és sok más) nyelv szerkezetéből és szóalkotási módszereiből következően az eredeti szöveg tükörfordítása esetén igen könnyen keletkeznek sokszorosan összetett és rendkívül hosszú szörnyetegek. A fényképezőgépállványtoktartóanyacsavarfejalátétgumilapocska-készlet típusú szavak helyesírási szempontból nem számítanak hibásnak, de ha egy mód van rá, tanácsoljuk és kérjük az összes bonyolult, kicsit is döcögő szerkezetet átfogalmazni. 
A betűszókhoz és a tulajdonnévi szóösszevonásokhoz kötőjellel fűzzük az utótagokat: IP-cím, DHCP-kiszolgáló, X-szerver, Mozilla-ablak stb. 
Nem kötőjelesek a következők: XFree86 kiszolgáló, TCP/IP protokoll stb., hiszen itt bizonyos dolgok (kiszolgáló, protokoll) egy adott névvel ellátott típusáról van szó.

=== Írásjelek ===
Az írásjelekkel kapcsolatos szabályok közül is csupán azokat említjük meg, amelyek az eddigiekben viszonylag gyakran okoztak gondot. 
=== A vessző ===
Az egyik leggyakoribb hibaforrás az és, vagy, s és meg kötőszó előtti vessző. A helyesírási szabályzat szerint ha egy ilyen kötőszó két azonos szerepű mondatrész között áll, akkor előtte nem található vessző. Például: A vacsorán levest, húst és desszertet szolgáltak fel. (Ugyanezen ok miatt a felsorolásban lévő stb. elé sem teszünk vesszőt, hiszen ez a s a többi kifejezés rövidítése.) 
Kötelező azonban a vessző kitétele, ha a kötőszó két tagmondat határán található. Például: A pincér az asztalra helyezte a tálat, és szó nélkül eltűnt. 
Bizonyos esetekben nehézséget okozhat annak eldöntése, hogy a kötőszó azonos mondatrészeket vagy külön tagmondatokat határol. A tapasztalat szerint azonban a legtöbb ilyen problémát a mondat pontatlan szerkesztése okozza, és egy másik kötőszó gyakran megoldja a gondot. 
Például: 
A cím kerül a számlálóba és az ehhez tartozó utasítás a regiszterbe. 
Ehelyett sokkal tisztább és gördülékenyebb megoldás a következő: 
A cím kerül a számlálóba, az ehhez tartozó utasítás pedig [/meg] a regiszterbe. 
Az illetve szó előtt mindig van vessző. 
=== Írásjel felszólító mondat végén ===
Az általános iskolában megtanították, hogy felszólító mondat végére felkiáltójelet teszünk. Ez nem mindig van így. Felkiáltó és óhajtó mondat végén valóban általában felkiáltójel található. Felszólító mondat végére is felkiáltójelet teszünk, ha például párbeszédben hangzik el a felszólítás. Dokumentáció jellegű könyvben azonban sohasem. Ahelyett, hogy „Nyissuk meg a fájlt!”, azt kell írni, hogy „Nyissuk meg a fájlt.”. Szakácskönyvben sem írják azt, hogy „Végy két tojást!”, csak azt, hogy „Végy két tojást.”. Természetesen felkiáltó mondat végén a könyvekben is a felkiáltójelet használunk. „Figyelem! Ezzel tönkreteheti monitorát!” 
=== Írásjel összetett mondat végén ===
Összetett mondat végén mindig a főmondathoz igazítjuk az írásjelet. 
Nézzük meg, hogy az xblast csomag telepítve van-e. 
Ez nem kérdő mondat. Nem kérdezzük meg a felhasználót, hogy telepítve van-e az xblast. Megkérjük őt, hogy ezt derítse ki. Ez tehát egy felszólító mondat, és ennek megfelelően pontot vagy felkiáltójelet teszünk a végére. 
A fenti mondat kérdőjellel is értelmes lehet, de nem könyvben vagy program fordításában. Ha ketten arról tanakodnak, hogy vajon egyáltalán megnézzék-e, hogy telepítve van-e a csomag, akkor hangozhat el egyikőjük szájából ez a mondat kérdő hangsúllyal (értsd: a „nézzük meg” tagmondat is kérdő hangsúlyú). Ilyenkor nem megkéri a másikat, hogy adják ki az „rpm -q xblast” vagy „dpkg -s xblast” parancsot, hanem megkérdezi tőle, hogy szerinte egyáltalán van-e értelme bepötyögni ezt a parancsot. (És igen, az előző mondat is egy kijelentő mondat volt.) 
=== Felsorolások helyesírása ===
Ha a felsorolás egyes elemei önálló mondatot alkotnak, minden tagot nagybetűvel kezdünk, és minden tag végére pont kerül. 
Ha be szeretnénk zárni az ablakot, hajtsuk végre a következő műveleteket: 
* Fogjuk meg az egeret. 
* Vigyük a mutatót az OK gomb fölé. 
* Nyomjuk le az egér bal oldali gombját. 
Ha a felsorolást bevezető mondat és a felsorolás elemei együtt alkotnak egy mondatot, akkor a felsorolás elemeit kisbetűvel kezdjük, a tagok végére pontosvessző kerül, a felsorolás utolsó tagját pedig pont zárja. 
Az ablak bezárásához: 
* fogjuk meg az egeret; 
* vigyük a mutatót az OK gomb fölé; 
* nyomjuk le az egér bal oldali gombját. 
Ha az elemek egyáltalán nem alkotnak mondatot, akkor a felsorolás tagjai nagybetűvel kezdődnek, de a végükre nem kerül írásjel. 
Az ablak bezárásának kellékei: 
* Egér 
* Mutató 
* Bal oldali gomb

=== Pont a szám után ===
A számmal írt sorszámnevek után minden esetben pont áll: 3. osztály, XI. kerület. Különösen ügyelni kell erre a szabályra a lépéssorozatok számozásánál, itt ugyanis az angol általában nem teszi ki a pontot. 
Ugyanez érvényes a számmal írt dátum minden elemére is: 1997. XI. 12. A szabály alól az egyetlen kivétel, ha az évszám egy birtokos szerkezet egyik eleme, ilyenkor ugyanis nincs utána pont: 1969 nyara. 

== Idegen szavak helyesírása ==
A programokban előforduló idegen szavak leírásával kapcsolatban, lévén vagy lefordítjuk, vagy eredeti alakjukban vesszük át őket, általában csak a toldalékolás jelent gondot. Erre nézve egy szabályt és egy ajánlást említenénk meg: 
Ha az idegen írásmód szerint írt szó végén néma betű áll, illetve az utolsó kiejtett hangot a magyarban szokatlan betűcsoport jelöli, akkor a toldalékot kötőjellel kapcsoljuk a szóhoz: 
Netscape-et, Netscape-pel, Office-t, joe-ban stb. 
Egyéb esetekben a toldalék általában közvetlenül kötődik a szóhoz: 
Linuxot, Linuxszal, Windowst, Windowszal, Windowsban, Macintoshsal, promptot, prompttal, Explorert, Midnight Commanderben, Emacsben, Emacsszel, floppyt stb. 
Az idegen szavak ragozása időnként kényelmetlen, például mert nem ismert, illetve nem egyértelmű a kiejtésük. Nyugodtan használhatjuk a következő szerkezeteket: Emacs szövegszerkesztőben, Windows operációs rendszerben stb. 
A számítástechnikai szövegekben igen sok angol betűszó (pl. TCP/IP) szerepel, és a tapasztalat szerint ezek ragozása sem mindig mentes a kétségektől. Két általános tanács adható: 
* Lehetőleg próbáljuk elkerülni a betűszavak ragozását – ez a mondat megfelelő szerkesztésével sokszor megoldható. 
* Ha mégis elkerülhetetlen ragozni, lehetőleg a szó magyar kiejtési szabálya szerinti toldalékot válasszuk: WAN-nal, nem pedig WAN-nel. Ettől csak akkor térjünk el, ha az illető szó angol hangalakja már teljesen meggyökeresedett – legalább a szaknyelvben: DOS-szal (nem DOS-sal).

== A cím ==
A címekkel kapcsolatban is megemlítenénk két alapszabályt: 
# Legyen szó akár egy teljes mondat értékével bíró címről, végére semmi esetre sem kerül pont. Ha a cím esetleg több mondatos, akkor az utolsót megelőző mondatokat ponttal zárjuk. 
# Az angoltól eltérően a magyar címben csak az első szó kezdődik nagybetűvel, a többi, ha nincs rá különleges ok, marad kisbetűs.

== Számjegyek tagolása, mértékegységek ==
A programok dokumentációjában helyenként nagyon sok szám van, és sajnos sokan még csak nem is gondolnak arra, hogy ezek helyesírása is eltérhet az angol normáktól. Két lényeges különbség van: 
A négyjegyű számokat (az angollal ellentétben) nem kell megtörni: 
9,600b/s (angol) – 9600 b/s (magyar) 
Az öt és annál többjegyű számokat nem vesszővel, hanem szóközzel (mégpedig – ahol van rá lehetőség – kötött szóközzel [&amp;nbsp;]) kell tagolni: 
14,000b/s (angol) – 14 000 b/s (magyar) 
A mértékegységek legalább ilyen gyakoriak. Az angollal szembeni legfontosabb különbség, hogy a szám és a mértékegységet jelölő rövidítés közé szóközt kell tenni: 100 Mb/s (nem 100Mb/s). 

== Tulajdonnévből képzett melléknév ==
A mellékneveket kisbetűvel írjuk, ily módon az egyszavas tulajdonnévből származó mellékneveket is: linuxos, windowsos, ... 
Ha a tulajdonnév két vagy több szóból áll, akkor viszont minden szavát nagybetűvel írjuk, és kötőjelet teszünk a képző elé: UHU Linux-os, Windows NT-s, ... 
Az imént látott kötőjel csak képzőkre vonatkozik (melyek a szófajt melléknévre változtatják), egyszerű ragokra nem. Tehát UHU Linuxot, UHU Linux-os. 
== Hangzóhosszabbodás ==
Ha rövid magánhangzóra végződik a szó, és rag illesztésekor ez a hangzó hosszúvá válik vagy ékezetet kap, akkor ezt írásban is tükrözni kell. Goethével, Coca-Colát, Oslóban, ... 
Ez nem vonatkozik a csupa nagybetűvel írt betűszókra. BME-n, ELTE-n, MTA-val, ... 

== Balról jobbra ==
Balról jobbra. Hétfőtől péntekig. Egytől egyig. Makótól Jeruzsálemig. Lépésről lépésre. Időről időre. Várva várt. Szebbnél szebb. Szemtől szembe. Fej fej mellett. ... 
Nincsen kötőjel! Semmi nem indokolná, hogy legyen. 
== Anélkül, a nélkül ==
Különírjuk, ha az a vagy e egy (alanyra mutató) mutatószó, például: 
Elvesztette a füzetét, ezért a nélkül ment el az iskolába. 
A nélkül a füzet nélkül... 
E helyett a darab helyett egy másikat játszanak. 
Egybeírjuk, ha határozószó, vagyis ha az a vagy e nem értelmezhető mutatószóként, legfeljebb a másik tagmondat teljes egészére (azaz állítmányára) mutató mutatószóként (de ez már nyakatekert értelmezés). Ilyenkor hogy szokta követni a szót. 
Hazament anélkül, hogy elköszönt volna. 
Már megint játszol, ehelyett igazán csinálhatnál valami értelmesebbet. 

== A leggyakrabban rosszul írt szavak szótára ==
{|
|-
|0-s, 2.4.0-s kernel,
|4.2.0-s X-kiszolgáló,
|1.0-s UHU Linux
|Nincsen benne á betű. 
|-
|0-t, 1-et, 2-t ...
|8 bites, 16 bites
|Külön írandó. 
|-
|addig
|Rövid i. 
|-
|amíg
|Hosszú í. 
|-
|aposztróf
|Hosszú ó. 
|-
|attribútum
|Hosszú ú. 
|-
|audio-
|Rövid o. 
|Lásd video. 
|Például: audio-CD. 
|-
|bal oldal, bal oldali, bal oldalon
|két szó. (A politikai értelemben vett baloldal van egybe írva.) De: 
|-
|baloldalt
|„Bal oldalon” értelemben egy szó. 
|-
|bocsát
|Nincsen benne j betű. 
|-
|címke
|Hosszú í. 
|
|
|-
|egyelőre
|nincs benne n betű, a szónak semmi köze az egyenlő szóhoz. (Ha a tortát szeletelem, akkor azt tíz részre osztom, méghozzá tíz egyenlőre. De én biztos vagyok benne, hogy te nem ezt a szót akarod használni.) 
|-
|elöl
|Valami nem hátul van, hanem elöl. Kezdjük elölről. Elöl ül a masiniszta...De: 
|-
|elől
|Menekül valaki elől. 
|-
|e-mail, e-mailen, e-mailezés
|Az e-mail szótő kötőjelet tartalmaz, a ragokat kötőjel nélkül kapcsoljuk. 
|-
|e-mail cím, e-mail kapcsolat
|Külön. 
|ezenfelül, ezenkívül (és még, továbbá értelemben)
|-
|Egy szó. 
|hajlékonylemez
|-
|Egy szó. 
|internetelérés
|Csak hat szótag, ezért egyben van. 
|-
|internet-hozzáférés
|Kötőjellel. 
|-
|irt (jelen idejű ige)
|rövid i. Vírusirtó 
|-
|jobb oldal és társai
|Lásd bal oldal. 
|-
|jobboldalt
|Lásd baloldalt. 
|-
|kiváló
|Rövid i. 
|-
|kíván, kíváncsi
|Hosszú í. 
|-
|kisbetű
|Ha azt akarod kifejezni, hogy abcde és nem ABCDE, akkor egy szó. Ha esetleg nagyítóval alig olvasható szövegre gondolsz, Mint Ez Itt (ami persze tartalmazhat kis- és és nagybetűket is), akkor ez a szöveg kis betűkkel van írva. 
|-
|kompatibilis, kompatibilitás
|}

:Rövid i. (Régebben az előbbi hosszú í-vel volt, de most már nem.) 

:lásd. Nem ld. és nem is lsd.. Ne használjuk, írjuk ki, hogy lásd. 

:licenc, licence, licencet, licenccel, licencel
Nem licensz és nem is liszensz! (Az angol alak license, tehát például GPL = General Public License, ezt nem fordítjuk le magyarra.) 

:merevlemez Egy szó. 

:minél Egy n. Minél több, annál jobb. 

:mindig, mindaddig Rövid i. 

:muszáj Pontos j, de egyébként se használjuk ezt a szót írott nyelvben. 

:nagybetű Lásd kisbetű. 

:partíció Hosszú í. De: particionál, particionálás Rövid i. 
pl.= például. A végén van pont, hamarabb nincs. Nem pld.. Lehetőleg inkább írd ki, hogy például. 

:projekt  j és k betűkkel. 

:protokoll k, majd két l. 

:robusztus Középen u betűvel. 

:s a többi Három szóban, nem egybe. 


:semmilyen Két m. 

:szimbolikus Rövid o. 

:szintaxis x betűvel. 

:típus Hosszú í. 


:ún. A végén van pont, de a közepén nincs. Hosszú ú. 

:utána Egy n. 

:utolsó, utoljára Rövid o. (a szóvégén természetesen hosszú ó) 

:video- (videokártya, videomód, videomagnó, videokamera, video-CD)
szóösszetételben, illetve jelzőként rövid o. Egyedül az önálló szóként, videomagnó értelemben elterjedt videó szó van hosszú ó-val. 

vö. A végén van pont, de a közepén nincs.

==Tipográfia ==
A szövegek számítógépes leírása miatt feltétlenül tisztában kell lenni néhány olyan szabállyal is, amelyek korábban nem a fordító asztalára tartoztak. Nem minden környezetben van lehetőség a következő szabályok mindegyikének betartására, de a nyomtatásra készülő dokumentumoknál kötelező mindegyik. 
=== Szóközök ===
* A vessző, a pont, a kérdőjel, a pontosvessző stb. előtt nincs szóköz, utánuk azonban van. 
* A mondat végén ugyanakkora szóköz áll, mint bárhol máshol. (Ellentétben például az angollal, ahol másfélszeres vagy kétszeres szóköz áll a mondat végén.) 
Szedés: Sima szöveg esetén egyszerűen mindenhova csak egy szóközt rakunk, akkor is, ha az angol szövegben a mondat végén két szóköz áll. LATEX esetén a fejlécben kiadunk egy  frenchspacing parancsot.

== Idézőjel és aposztróf ==
* Az idézőjel alul kezdődik, 99-es kinézetű, fent zárjuk úgyszintén 99-essel. „Ej, mi a kő! tyúkanyó,...” 
Szedés: Latin-2 kódolású sima szöveg esetén mindkét karaktert a hagyományos idézőjel karakterrel (&quot;) közelítjük. Unicode szövegben a függelékben található kódokat használjuk. LATEX esetén a magyar Babel csomag betöltése után két visszafelé dőlő aposztróf karakterrel nyitjuk (``) és két szimpla aposztróffal csukjuk ('') az idézőjelet. (A t1enc csomag használata esetén két vesszővel is nyitó idézőjelet kapunk.) 
* Az aposztróf karaktert (') használjuk akkor, amikor valamit rövidítünk, ezért nem írjuk ki. Az aposztróf kunkorodása a 9-es számjegyhez hasonló. Mindig oda kerül, ahol lehagytunk valamit a rövidített alakban, tehát például kétbetűs évszám esetén a két számjegy elé. '76-ban, add má' ide ... 
Szedés: Sima szövegben és LaTeX-ben egyaránt a hagyományos aposztróf karakterrel (magyar billentyűzetkiosztás esetén Shift+1, angol kiosztás esetén az L-től kettővel jobbra). 
* A visszafelé dőlő aposztróf karaktert (angol billentyűzeten az 1-estől balra, magyaron AltGr+7) nem használjuk. 
* A magyar billentyűzetkiosztáson AltGr+9-cel előszedhető karaktert sehol nem használjuk. 
=== Kötőjelek, gondolatjel === 
* Rövid, viszonylag tömzsi kötőjelet használunk ragok illesztéséhez, szóösszetételnél (ha szükség van rá). Elválasztáskor is ez jelenik meg. Sem a kötőjel előtt, sem a kötőjel után nincs szóköz. Egy-egy, egy-két, Közép-Európa, aug. 20-án, 12%-kal, merevlemez-meghajtó ... 
Szedés: Sima szöveg és LATEX használatakor is egyszerűen a billentyűzeten lévő mínusz jelet használjuk. 
* A kötőjelnél hosszabb és vékonyabb nagykötőjelet használjuk intervallumok leírására, vagy például ha tulajdonnevek kapcsolatáról van szó. A nagykötőjel előtt és után sincs szóköz. Angol–magyar szótár, 1848–49-ben, Fő u. 5–7., 10–12 GB-ot ... 
Szedés: Latin-2 kódolású sima szövegben egy vagy két mínusz jellel (projektenként egységesen) közelítjük. Unicode szövegben a nagykötőjel kódját használjuk (lásd függelék). LATEX-ben két mínusz jelet írunk. 
* A gondolatjel (amely egyébként külsőre azonos a nagykötőjellel) nagyjából megfelel az angol en dash (–) karakternek. A gondolatjel előtt és után van szóköz. Új találmányát – természetesen – szabadalmaztatta. 
Szedés: mint a nagykötőjel esetén. 
* A nagykötőjelnél és gondolatjelnél szélesebb em dash (—) karaktert az angol használja gondolatjel gyanánt. Magyar nyelvű dokumentumban használni tilos. 

=== Számok ===
* A szám és az azt követő mértékegység közé szóközt (mégpedig – ahol van rá lehetőség – kötött szóközt) teszünk. 80 GB, 16 t, 600 Ft ... 
Szedés: LATEX-ben  mbox{}-ba ágyazás, például  mbox{16 t}, HTML-ben &amp;nbsp; 
* A négyjegyű számokat nem törjük meg. Az öt- és annál többjegyű számokat szóközzel (lehetőség szerint ismét kötött szóközzel) kell tagolni. 9600 b/s, 14 000 b/s 
* A tizedesjegyeket kezdetét vesszővel jelöljük, ilyenkor a vessző után nem áll szóköz. Ha törtszámokat sorolunk fel, az egyes számok elválasztására pontosvesszőt használunk. 3,14; 2,71; 0,618 ... 
=== Egyebek ===
* A magyar szövegben pontosan ugyanazoknak a szavaknak kell félkövér, illetve dőlt szedéssel lenniük, mint az angolban. 
* A billentyűk nevét a magyar szövegben kiskapitálissal kell szedni, nem csupa nagybetűvel (akkor is, ha az angolban nem így szerepel).

== Nyelvhelyesség ==
=== Ami, amely === 
Mindenekelőtt néhány szörnyen gyakori pongyolaságra kell felhívni a figyelmet. Ezek között is az első az ami és az amely névmás hibás használata. Egy magára valamit is adó szövegben a kettőt szigorúan meg kell különböztetni, a következő – szinte mindig alkalmazható – alapszabály szerint: 
Az amely a mellékmondat alanyára utal vissza, így konkrétan meghatározott dolgot kapcsol a főmondathoz: 
Kétszer kell megadni a jelszót, amellyel később azonosítani tudjuk magunkat. 
Itt látható az a gomb, amely az ablak bezárására szolgál. 
Az ami viszont közelebbről meg nem határozott, általában főnévvel meg nem nevezett dolgokat vezet be, vagy a teljes mellékmondatra (illetve annak állítmányára) utal vissza: 
Kétszer kell megadni a jelszót, ami azt a célt szolgálja, hogy elkerüljük a félregépelésből adódó kellemetlenségeket. 
Félkövérré változik minden, ami korábban normál betűtípusú volt. 
A személyre vonatkozó aki névmás élettelen megfelelője tehát az amely, és nem az ami. 

=== Főnévi igenevek ===
Másik hasonlóan általános lazaság a „csupasz” főnévi igenév. 
Egy közgazdásznak nehéz lenne ezt megválaszolni. 
Ebben a példában nem lehet tudni, hogy a választ a közgazdász adja, vagy ő kapja. Szerencsére a magyar főnévi igenév ragozható, és így elkerülhető a félreértés: megválaszolnia / megválaszolnunk. 
A fenti példában a csupasz főnévi igenév értelmi zavart okoz, de a ragozott alak olyan esetekben is elegánsabb, amikor a hiánya sem vezet félreértéshez.

== Mondatkezdés ==
Ahogyan éssel nem kezdünk mondatot, ugyanúgy az azonban, viszont, illetve szavaknak sincs semmi keresnivalójuk mondat elején. 

=== Rövidítések ===
Rövidítéseket, ha csak egy mód van rá, ne használjunk. Inkább írjuk ki a például, illetve, lásd szavakat, mintsem a rövidített pl., ill., l. alakjukat használjuk. Az stb. természetesen mehet, mert erre nincs más lehetőség (illetve elvileg ki lehet írni, hogy „s a többi” (három szó!), de ez nem olyan szerencsés). Az ún., vö., ti. rövidítések is nyugodtan használhatók. 

=== Akar ===
Több helyen megy hosszú bekezdéseken keresztül, hogy „ha ezt akarjuk, csináljuk ezt. Ha azt akarjuk, csináljuk azt. Ha amazt akarjuk...”. Ez nagyon rosszul hangzik. Kéretik változatosan használni az akar, szeretne, kíván, néha esetleg óhajt vagy szándékozik szavakat, illetve egyéb megfogalmazásokat is (pl. ha ez a célunk...). 

=== Igekötők ===
Tendencia, hogy egyre több helyen használunk fölösleges igekötőt. Ezekről le kell szokni. 
: leellenőriz –&gt; ellenőriz 
: feltelepít –&gt; telepít 
: felcsatol –&gt; csatol 
: megtapasztal –&gt; tapasztal 
: legenerál –&gt; generál, de még inkább előállít, elkészít stb. 
: beintegrál –&gt; integrál 
: kiexportál –&gt; exportál 
: elment –&gt; ment

=== Elvész ===
Ha tönkremegy a lemez, minden adatunk elvész. Nem helytelen az elveszik szó sem, de kevésbé szép, és bizonyos esetekben összetéveszthető az elvenni ige T/3 alakjával. Használjuk inkább az elvész alakot. 

=== Műveltetés ===
Vannak számítástechnikában is elterjedt igék, melyeket úgy használunk, mintha mi végeznénk valamit, holott tulajdonképpen a számítógép végzi el ezeket. Például megnyitunk, mentünk, másolunk, átnevezünk, törlünk egy fájlt. Ezekben az esetekben teljesen fölösleges, sőt erőltetett és zavaró a műveltető alakkal hangsúlyozni, hogy mi csak megkérjük a gépet ennek elvégzésére. Kerüljük tehát az olyan kifejezéseket, mint mentetjük a fájlt. Írjuk egyszerűen azt, hogy mentjük a fájlt. 
=== Optimális ===
Vannak jelzők, melyek jelentésük alapján már felsőfokban állnak, habár formailag ez nem látszik rajtuk. Ilyen például az optimális, amely azt jelenti, hogy valamilyen szempont(ok) vagy komplex szempontrendszer szerint a legjobb. Ezt a szót teljesen értelmetlen tovább fokozni, középfokú és felsőfokú alakja nem létezik. Ha valaki aki azt mondja, hogy legoptimálisabb (vagyis leglegjobbabb), az olyan, mint ha verseny első helyezettje, azaz győztese helyett azt mondaná valaki, hogy legelsőbb vagy leggyőztesebb. 
=== Magyar nyelven ===
Nagyon gyakran találkozni a „magyar nyelven”, „angol nyelven” kifejezésekkel. Ezzel alapvetően semmi baj nincs, de amikor egymáshoz közel sok ilyen van, akkor már zavaró. Használjuk az egyszerűbb „magyarul”, „angolul” szavakat is a fentiek szinonimájaként, máris kevésbé lesz zavaró a szóismétlés, és kevésbé lesz fölöslegesen körülményes a megfogalmazás. 
Szerencsésebb azt mondani, hogy egy program „magyarul” szól a felhasználóhoz, mint azt, hogy „magyar nyelven” szól hozzá. 
===Idegen szavak átírása ===
(Felmerült, hogy miután a szótárban szerepel a kapucsínó szó, mint helyes magyar alak, azután ennek a bekezdésnek semmi helye itt. De azért szerintem igenis van...) 
Mindig újabb és újabb idegen szavak jelennek meg, melyeket fonetikusan megpróbál valaki átírni. Óvakodjunk ezektől. Ha csak lehet, irtsuk az imidzs meg ehhez hasonló borzalmakat. Ezek a szavak még messze nem annyira részei nyelvünknek, hogy jogos legyen magyarul írni őket. Lehetőség szerint használjuk a magyar terminológiát (jelen konkrét példánál képmás), de ha nincs jó magyar szó, vagy az adott szövegkörnyezetben az angol terminológiát kell használni, akkor írjuk le az angolt változatlanul (például image). Megjegyzendő, hogy még a bájt alakot sem vette át a magyar helyesírás, a byte a helyes magyar írásmód a szótár szerint. Az imidzs láttán előre rettegek a rútpásszvörd, bútolás, fréjmbáfför, vizárd, profájl, pájp, fléjmelés, szájt, fúbár meg ehhez hasonló torzszülemények megjelenésétől. Véleményem szerint a domén (vagy akkor már miért nem doméjn?) is ebbe a kategóriába tartozik, maradjunk a domain írásmódnál. 

=== Az /etc és társai ===
Könyvtárak, fájlok neve előtt a névelőt úgy tegyük ki, hogy kiejtésben, illetve könyv olvasásakor szinte biztos, hogy az olvasó nem ejti ki képzeletben a „per” szócskát. Tehát: 
* az /etc/lilo.conf (az etécé lilókonf) 
* az /mnt (az ementé) 
* az /opt/gnome2/bin (az opt gnómkettő bin) 
* az /sbin/ifconfig (az esbin íefkonfig) 
Függő kérdés, hogy a(z) /usr milyen névelőt kapjon. A Unix-guruk fele szerint régen itt volt a felhasználók home-ja, így a név a „user” szó rövid alakja, és ezáltal júzer-nek ejtendő, míg másik felük szerint ez egy betűszó, a Unix System Resources rövidítése, vagyis ú-es-er a kiejtés.

=== Ragozott fájlnevek ===
Ne ragozzuk a fájlok, könyvtárak nevét, mert ez egyrészt nagyon csúnyán néz ki, másrészt a kiejtéstől is függhet a rag. Tehát ne szerkesszük meg az /etc/lilo.conf-ot a vi-jal, hanem szerkesszük meg az /etc/lilo.conf fájlt a vi szerkesztővel (vagy programmal). A jelszóellenőrzés beállítása nem az /etc/pam.d-ben, hanem az /etc/pam.d könyvtárban található.

=== További gyakori stílisztikai hibák ===
A következőkben számos olyan konkrét fordulatot sorolunk fel, melyek igen gyakran fordulnak elő, és amelyek fordítása sokszor „hibás”. Az első mondat mutatja be a hibát, a második mondat a javasolt megoldás. Utána elmagyarázzuk, hogy az első mondat miért hibás. 

# Itt látható a hálózati nyomtatók listája. 
# Itt láthatóak a hálózati nyomtatók. 
A lista a legtöbb hasonló helyzetben felesleges: magától értetődik, hogy nem maguk a nyomtatók jelennek meg. 

# Segítségével szöveget lehet másolni a dokumentumok között. 
# Segítségével szöveget lehet másolni az egyik dokumentumból a másikba. 
Ez az angol szerkezet tükörfordítása. 

# Kattintsunk az OK gombra a párbeszédpanel használata közben. 
# Kattintsunk az OK gombra, amikor ez a párbeszédpanel látható a képernyőn. 
Szintén tükörfordítás. 

# A megnyitáshoz kattintsunk erre: 
# A megnyitáshoz kattintsunk ide: 
Megállapodás szerint az első alakot nem használjuk. 

# Helyet biztosít arra, hogy beírjuk a nevet. 
# Ide lehet beírni a nevet. 
Szintén tükörfordítás. 

# A fájl az előző héten lett létrehozva. 
# A fájlt az előző héten hozták létre. – VAGY – A fájl az előző héten jött létre. 
Szenvedő szerkezetet lehetőleg ne használjunk – helyette gyakran használható személytelen fordulat. Ha mégis valami hasonlóra kényszerülünk, a van ige szerencsésebb a lett-nél: meg van határozva. 

# Válasszuk az X menü Y menüparancsát. – VAGY – Adjuk ki az X menüből az Y parancsot. 
# Kattintsunk az X menü Y parancsára. – VAGY – Válasszuk az X menü Y parancsát. 
Megállapodás szerint ezeket az alakokat nem hasznájuk. 

# Írjuk be a fájlok neveit. 
# Írjuk be a fájlok nevét. 
Vegyük a következő példát: „az ablakok sarka”. Ez jelentheti (1) sok ablak egy közös sarkát, de (2) több ablak egy-egy sarkát is. Az első értelmet az angol egyes számmal fejezi ki („windows' corner”), a másodikat többes számmal („windows' corners”). A fordítási hiba abból adódik, hogy ez utóbbi kifejezés magyarul „az ablakok sarkai”-t is jelentheti (jelenthetné, hiszen minden ablaknak valóban több sarka van). Csak a szövegkörnyezet dönti el, hogy a „windows' corners” az ablakok több vagy egy-egy sarkát jelenti. 

# Ha meg szeretnénk tekinteni a csoportokat, akkor kattintsunk az OK gombra. 
# Ha meg szeretnénk tekinteni a csoportokat, kattintsunk az OK gombra. 
Feltételes mondatoknál, hacsak nem zavarja az értelmet, az „akkor”, „úgy” kötőszó nyugodtan elhagyható. 

# Ellenőrizzük, hogy a mező látszik-e. 
# Ügyeljünk arra, hogy a mező feltétlenül látsszék. – VAGY – A mezőnek (feltétlenül) látszania kell. 
Tükörfordítás. 

# Jegyezzük meg, hogy az ablakot be kell zárni, mielőtt kilépnénk a programból. 
# (Ügyeljünk arra, hogy) a programból való kilépés előtt az ablakot be kell zárni. 
A „Note that” kifejezés hibás értelmezése, magyarban akár el is hagyható. 

# A soros portok, ha léteznek,... 
# Az esetleges soros portok... 
Nem túl magyaros. 

# Az(oka)t a nyelv(eke)t sorolja fel, amely(ek)... 
# Azokat a nyelveket sorolja fel, amelyek... 
Felesleges a sok zárójel: a többes szám ugyanúgy jelenthet egyetlen nyelvet is. 

# Ha meg szeretnénk akadályozni valamely fiók használatát, akkor tiltsuk le azt. 
# Ha meg szeretnénk akadályozni valamely fiók használatát, akkor tiltsuk le. 
A magyar tárgyas ragozás feleslegessé teszi a tárgyra való visszautalást. 

# A sebesség mérésére szolgál, amellyel a hálózat a fájlt továbbítja. 
# Annak a sebességnek a mérésére szolgál, amellyel a hálózat a fájlt továbbítja. 
Nem túl magyaros. 

# A fájl nevét írja ki a mérete helyett. 
# A fájl nevét írja ki, és nem a méretét. 
Az angol „instead of” és „rather than” kifejezés tükörfordítása. 

# distributed component object model (DCOM) 
# DCOM (distributed component object model) 
Megállapodás szerint mindig magát a rövidítést, betűszót írjuk előre, és utána tesszük ki zárójelbe a kifejtését. 

# A rendőr intett az autónak, amely fékezett. 
# A rendőr intett az autónak, mire az fékezett. 
Ha már úgyis fékezett, minek intett neki? Az „amely” ugyanis pont az ellenkező időrendet sejteti, mint amit a mondat ki akar fejezni.

== Stílus ==
Az általában használandó stílust nehéz pontosan meghatározni. A cél mindenesetre az, hogy a szöveg hétköznapi, közérthető nyelvezetet használjon pontos és gördülékeny fogalmazásban. 
=== Idegen vagy idegen eredetű szavak ===
A jó stílushoz hozzátartozik, hogy lehetőleg ne vegyünk át és ne is építsünk be idegen szavakat, tehát a magyarban eddig még nem létező fogalmakat próbáljuk meg létrehozni (ez persze általában nem a fordító feladata), és ne terheljük meg a fordítást felesleges idegen kifejezésekkel sem. 

===Példák: ===
Nézd meg a [[#Szavak|Szavak alcím alatt]]

*Ne essünk át azonban a ló túlsó oldalára, a magyarítás soha ne menjen az érthetőség rovására.

=== Az olvasó megszólítása ===
Igen sok módja van annak, hogy az olvasóhoz szóljunk, bizonyos lépések elvégzésére kérjük, vagy elvégezzük vele együtt. Némelyiket elég könnyű, némelyiket viszont körülményes, erőltetett több száz oldalon keresztül vinni. 
* kattints ide (tegeződő) 
* kattintson ide (magázódó) 
* tessék ide kattintani :-) 
* ha ide kattint (személytelen) 
* ide kattintva (személytelen) 
* most ide kattintok (figyelj, én vagyok a nagy bűvész) 
* kattintsunk ide (T/1 felszólító) 
* ide kattintunk (T/1 kijelentő, ez is kicsit bűvész-hangulatú) 
* ... 

Megbeszéltük, és abban maradtunk, hogy a súgók és dokumentációk fordításánál az újságírásban is bevett többes szám első személyű, lehetőség szerint felszólító módú alakot részesítjük előnyben. Tehát se nem tegezzük, se nem magázzuk az olvasót, hanem kezét fogva végigvezetjük a lépéseken, közben persze sugallva, hogy neki kell ténylegesen végrehajtania a műveleteket. (Természetesen ezen felszólító mondatok végére pontot teszünk, véletlenül sem felkiáltójelet.) 
Kattintsunk ide. Ekkor megjelenik egy ablak, mely közli velünk, hogy...Ha ezt meg ezt szeretnénk, kattintsunk ide. Ha ki akarunk lépni, nyomjuk le az Escape billentyűt... 
Az előzővel szorosan összefügg az a szabály, hogy minden esetben a lehető legszemélytelenebb alakot kell választani. Ez nem csak az angolban igen gyakori birtokos szerkezetekre vonatkozik (pl.: your computer = a számítógép), hanem lehetőség szerint az igei szerkezetekben is a teljesen személytelen alakot kell választani (pl.: „Then you can set new options.” = „Ekkor új beállításokat is meg lehet adni.”). Ha ilyen típusú szerkezet nem használható, akkor lép életbe a többes szám első személy törvénye (pl.: „Kattintsunk az OK gombra.”). 
A programok üzeneteinek fordításánál tegezzük vagy magázzuk a felhasználót. A linuxos programok általában tegeződnek. A KDE, a Mozilla és az OpenOffice.org magáz. Fordítás előtt érdeklődjünk az adott környezetben használandó konvencióról.

=== -ás, -és ===
A stílus körébe tartozik az az általános szabály is, mely szerint a nem teljes mondat értékű igei szerkezetek főnevesítve fordítandók. Ezt a szabályt követjük magának a programnak a fordításakor is (például Open = Megnyitás, Save = Mentés, Exit = Kilépés). A súgóban ez elsősorban a témakörök címénél fontos, hiszen az eredeti szöveg itt sokszor használ igét, igenevet, esetleg kérdő formát. Magyarul mindezen esetekben főnévi szerkezetet használunk. Néhány példa: 
Opening/To Open a Document = Dokumentum megnyitása How to Close a Document? = Dokumentum bezárása 
Hagyomány szerint az „Overview of closing a file” típusú címeket a következő formában fordítjuk: „Fájl bezárása – áttekintés”. 
Itt hívjuk fel a figyelmet arra, hogy a műveletek lépéseinél magyarul is teljes mondatokat írunk, bármilyen rövidek legyenek is az utasítások: 
1.	Jelöljük ki a fájlt. 
2.	Kattintsunk az OK gombra. 
=== Pongyola stílus ===
Kerüljük a pongyola, túlzottan laza stílust. Az írott nyelv szókincsét használjuk, az olyan szavak, mint muszáj, persze, kéne stb. nem állják meg a helyüket. A példa fájlokat ne tesztecskémtedrága névre kereszteljük el, hanem mondjuk példafájl névre. Ne próbáljunk meg poénkodni, vagy túlzottan egyéni stílust, túlzottan szubjektív véleményt belevinni a fordításba. 
== Szavak és kifejezések ==
=== Programelemek ===
Mivel az útmutató egyik legfőbb célja, hogy a készülő fordítások a lehető legegységesebbek legyenek, ezért röviden összefoglaljuk a programok elemeivel kapcsolatos alapvető szerkezeteket. 

=== Menük ===
A szinte minden programban meglévő menük: File = Fájl, Edit = Szerkesztés, View = Nézet, Insert = Beszúrás, Window = Ablak, Help = Súgó. Az egyes menükben parancsok vannak (nem utasítások), amelyeket választhatunk, illetve amelyekre kattinthatunk (click, choose). (A „válasszunk egy parancsot” szerencsésebb, mint a „válasszunk ki egy parancsot”.) Példa: Kattintsunk a Fájl menü Megnyitás parancsára. Egy menü valamely eleméhez tartozhat almenü is, ahol további parancsok állhatnak. Bizonyos menüparancsok mellett a kattintáskor egy pipa jelenik meg. Ezt a műveletet kijelölésnek, esetleg megjelölésnek nevezzük. A menüben lévő parancsok általában feketék, de elképzelhető, hogy egy parancs éppen nem áll rendelkezésre (nem érhető el) – ilyenkor halványan jelenik meg. 
=== Párbeszédpanelek (vagy párbeszédablakok) ===
Egy párbeszédpanel (vagy párbeszédablak) (dialog, dialog box) állhat több lapból (tab) is. Ilyenkor az egyes fülekre (angolul ez is tab) kattintva léphetünk át másik lapra (tab). Magán az ablakon számos objektum lehet, és az ezekkel kapcsolatos igék is kavarodást okozhatnak. Kattintani mindenre lehet. Ezen kívül a jelölőnégyzetet (check box) kijelölhetjük, bejelölhetjük, beikszelhetjük vagy kipipálhatjuk, a választógombot (radio button) választhatjuk, kiválaszthatjuk. A listában (list box) különböző elemek vannak (nem tételek). A listát lapozhatjuk, görgethetjük, a listából kiválaszthatunk egy elemet, a kombinált listát (combo box) kinyithatjuk, a gombokat (button) választhatjuk, megnyomhatjuk. 
A programelemek ragozásánál – megállapodás szerint – a következő alakokat használjuk: 
* listából (választunk egy elemet), tehát nem listáról 
* (párbeszéd)panelen, tehát nem panelben 
* jelentésben, tehát nem jelentésen 
* űrlapon, tehát nem űrlapban 
* lekérdezésben, tehát nem lekérdezésen

=== Fontosabb szakkifejezések ===

'''Képernyő és monitor''' 
Monitornak, és nem képernyőnek hívjuk azt a nagy dobozt, ami kézbevehető (jó nehéz), bele lehet rúgni, szét lehet verni kalapáccsal. A monitorban van egy képcső, sok elektronika, gombok, LED-ek stb. 
A '''képernyő''' a monitor megfelelő részén világítva megjelenő kétdimenziós ábra. 

'''Mágneslemez''' 
Ne!!! Valaki szereti ezt a szót használni a hajlékonylemez (floppy) szinonimájaként, csak épp azt felejti el, hogy a több száz megás merevlemezek is mágneses elven működnek, így azok is mágneslemezek. Ezt a szót tehát ne használjuk, mert inkább csak félreértést okozhat. 

'''Winchester''' 
Ne!!! Ez egy magyarban elterjedt szörnyű szó, amit az angolok sem értenek (ők „hard disk”-et mondanak). Ha bemész egy angol boltba, hogy kérsz egy winchestert, nem fogják érteni (már feltéve, hogy számtech boltba mentél be :-). Úgyhogy kéretik a merevlemez vagy (ha a szövegkörnyezetből egyértelmű) a lemez szót használni. 

'''Formázás''' 
A hajlékonylemezt formázni lehet. Nem formatálni vagy formattálni. 

'''Kimenet – kimenetel''' 
Kimenetele eseménynek lehet, sikeres vagy sikertelen. Amit a program a képernyőre kiír, az kimenet (nem kimenetel, és pláne nem kiadás). 

'''Parancs kiadása''' 
Parancsot kiadunk a gépnek, nem beadunk vagy ilyesmi. Esetleg begépelünk, beviszünk, de ezek nem a lényegre utalnak, nem a parancs kiadásának tényére koncentrálnak, hanem a billentyűk ütögetésére, ami csak egy eszköz a cél elérése érdekében. Tehát adjuk ki a top parancsot.

== Szószedetek, szótárak ==
* Microsoft glossary [ftp://ftp.microsoft.com/developr/msdn/newup/glossary/Hungarian.zip Egy letőlthető tömörített állomány]
* OpenOffice.org szoftver [https://office.fsf.hu/trans/] 
* Kiskapu-szótár [http://szotar.kiskapu.hu/] 
* Angol–magyar szótár [http://dict.sztaki.hu/english-hungarian]

== Karakterkészletek ==
=== Latin-2, UTF-8 ===
A számítástechnika őskorában megszületett a 7 bites ASCII karakterkészlet. Ez semmilyen ékezetes betűt nem tartalmazott. 
Később elkészítettek több 8 bites karakterkészletet is, melyek közül az egyikbe belekerült a magyar ábécé összes betűje. Ez az iso-8859-2, másnéven Latin-2 karakterkészlet. Sajnos egyes írásjelek, például az alul kezdődő idézőjel vagy a gondolatjel, hiányoznak ebből a karakterkészletből. 
Létezik egy Windows-1250 nevű készlet is. Ez a magyar ékezetes betűk terén teljesen megegyezik a Latin-2-vel, így ebben készült dokumentum olvasása nem okozhat gondot. Természetesen szabad szoftver fordításait készítjük el, így ha bárhol meg kell neveznünk a használt karakterkészletet, a „Windows-1250” megnevezés használata nem elfogadható. 

Az iso-8859-1 (Latin-1) karakterkészlet a legtöbb helyen megegyezik a Latin-2-vel, viszont hosszú ő és ű helyett hullámvonalas õ és kalapos û található benne. Így ha a képernyőn hullámos õ és kalapos û betűket látsz, akkor könnyen lehet, hogy csak a használt alkalmazásod van hibás karakterkészlet használatára beállítva, de valójában Latin-2 értelmezés szerint helyes betűket helyez el a szövegben. 

Ha valahol kalapos ô betűvel találkozol, az semmiképpen sem jó, mivel a Latin-1 és a Latin-2 azonos pozíción mindketten kalapos ô betűt tartalmaznak, így az semmilyen szabvány szerint nem fog magyar ő betűként megjelenni. 
  
A többnyelvűség iránti egyre nagyobb igénynek köszönhetően tarthatatlannak tűnt a több különféle kódtábla párhuzamos kódolása. Ennek eredménye lett a Unicode karakterkészlet, és annak UTF-8 ábrázolása. UTF-8-ban minden ékezetes magyar betű 2 byte-ot foglal el, míg egyéb speciális karakterek akár ennél hosszabbak is lehetnek. 
  
A kódolások közötti átalakításra két program is használható. Az egyik a glibc részét képző iconv, a másik pedig az önálló recode program. Példa a használatukra, Latin-2-ről UTF-8-ra alakításhoz: 
*iconv -f latin2 -t utf8 
*recode latin2..utf8

=== Ékezetek nélkül? ===
Sajnálattal tapasztaltuk, hogy nagyon sokan a gépelés során nem tesznek különbséget a rövid és hosszú magánhangzók között. Sokan vannak, akik kézzel írva pontosan tudják, hogy egy adott szót rövid vagy hosszú i-vel, ö-vel stb. kell-e írni, de gépelés során tökéletesen megelégednek azzal, ha a másik billentyűt találják meg a billentyűzeten, és lenyomják azt. Természetesen fordítás készítése során ez a hozzáállás nem engedhető meg, tökéletesen meg kell különböztetnünk az i betűt az í betűtől, az ö-t az ő-től stb. 

Nem engedhető meg az sem, hogy ékezetek használata nélkül gépeljen bárki is. Ha esetleg bárhol olyan alkalmazással találkozna valaki, amely nem képes megjeleníteni az ékezetes betűket, és emiatt ékezet nélkül kellene a szöveget írnia, akkor is mindenképpen ékezethelyesen kell elkészíteni a magyar fordítást. Ez az ékezethelyes fordítás utána egyetlen tr paranccsal átalakítható ékezet nélkülivé, ha erre lenne szükség, de mindenképpen tartsuk meg az ékezetes szöveget is, mert a visszaalakítás már nem ilyen egyszerű. Az ékezet nélküli szövegen képtelenség helyesírás-ellenőrzést végezni. És egyébként is, ki tudja, lehet hogy holnap már fejlettebb lesz a program és meg tudja jeleníteni jól az ékezeteket. 

Ékezet nélkül írni még ideiglenes jelleggel sem szabad, mert ékezet nélküli szövegre utólag kirakni az ékezeteket mindenki csak lényegesen rosszabb minőségben képes, mint rögtön ékezetekkel írni. Ha éppen valami miatt nem tudsz ékezeteket írni, tedd félre későbbre a munkát, semmiképpen ne kezdd el ékezetek nélkül írni, mert az meg fog látszódni a végeredményen. Ha „csak” a hosszú í hiányzik a billentyűzetedről (102 gombos kiosztás 101 gombos fizikai billentyűzeten), akkor is pontosan ugyanez áll: ne kezdj el dolgozni addig, amíg nem tudsz hosszú í betűket írni.

== Karakterkódok ==
 	Latin-2	Unicode	UTF-8	CP852
á	225 (0xE1)	0 225 (0x00E1)	195 161 (0xC3A1)	160 (0xA0)
é	233 (0xE9)	0 233 (0x00E9)	195 169 (0xC3A9)	130 (0x82)
í	237 (0xED)	0 237 (0x00ED)	195 173 (0xC3AD)	161 (0xA1)
ó	243 (0xF3)	0 243 (0x00F3)	195 179 (0xC3B3)	162 (0xA2)
ö	246 (0xF6)	0 246 (0x00F6)	195 182 (0xC3B6)	148 (0x94)
ő	245 (0xF5)	1 81 (0x0151)	197 145 (0xC591)	139 (0x8B)
ú	250 (0xFA)	0 250 (0x00FA)	195 186 (0xC3BA)	163 (0xA3)
ü	252 (0xFC)	0 252 (0x00FC)	195 188 (0xC3BC)	129 (0x81)
ű	251 (0xFB)	1 113 (0x0171)	197 177 (0xC5B1)	251 (0xFB)
Á	193 (0xC1)	0 193 (0x00C1)	195 129 (0xC381)	181 (0xB5)
É	201 (0xC9)	0 201 (0x00C9)	195 137 (0xC389)	144 (0x90)
Í	205 (0xCD)	0 205 (0x00CD)	195 141 (0xC38D)	214 (0xD6)
Ó	211 (0xD3)	0 211 (0x00D3)	195 147 (0xC393)	224 (0xE0)
Ö	214 (0xD6)	0 214 (0x00D6)	195 150 (0xC396)	153 (0x99)
Ő	213 (0xD5)	1 80 (0x0150)	197 144 (0xC590)	138 (0x8A)
Ú	218 (0xDA)	0 218 (0x00DA)	195 154 (0xC39A)	233 (0xE9)
Ü	220 (0xDC)	0 220 (0x00DC)	195 156 (0xC39C)	154 (0x9A)
Ű	219 (0xDB)	1 112 (0x0170)	197 176 (0xC5B0)	235 (0xEB)
  
  
 	Unicode	UTF-8	HTML
„ (nyitó idézőjel)	32 30 (0x201E)	226 128 158 (0xE2809E)	&amp;bdquo;
” (záró idézőjel)	32 29 (0x201D)	226 128 157 (0xE2809D)	&amp;rsquo;
– (nagykötőjel, gondolatjel)	32 19 (0x2013)	226 128 147 (0xE28093)	&amp;ndash;


== Szavak ==

{| border=&quot;3&quot; align=center
|+Szófordítási javaslat betűrendben
!Angol szó!!Magyar szó!!Megjegyzések
|-
|adminisztrál||felügyel||
|-
|applikáció||alkalmazás||
|-
|article||szócikk
|-
|dekódolás||visszafejtés||
|-
|drive||meghajtó||ez a hardver
|-
|driver||meghajtó/illesztőprogram||ez a szoftver
|-
|file||fájl, állomány||dokumentum
|-
|floppy||hajlékonylemez, lemez||A szövegkörnyezettől függően
|-
|font||betűkészlet, betű||
|-
|generál||előállít||
|-
|hardware||hardver||
|-
|implementáció||megvalósítás||
|-
|komponens||összetevő, elem||
|-
|link||hivatkozás ||
|-
|metódus||eljárás, módszer||
|-
|opcionális||választható||
|-
|permanens||állandó||
|-
|script||parancsfájl, utasításkészlet||
|-
|Wikibooks||Wikikönyvek||
|-
|Wikipedia||Wikipédia||Általános lexikon 
|-
|Wikipedian||Wikipédista||A wiki alkalmazásokban szerkesztő
|-
|Wikisource||Wikiforrás||forrásmunka, gyüjtemény
|-
|Winchester||Lemez, merevlemez||A szövegkörnyezettől függően
|-
|||||
|-
|||||
|-
|||||
|-
|||||
|}
== Lásd még ==
* '''[[Wikiforrás:Irányelvek|Irányelvek]]''' A Wikiforrás irányelvei és útmutatói...
* '''[[Wikiforrás:Segítség|Segítség]]''' Felhasználók munkáját segítő lapok...
* '''[[Wikiforrás:Wikiforrás|Wikiforrás]]''' Mi is a Wikiforrás, hogyan működik, egyéb lehetőségek és szabályok...
-----</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Irányelvek/Első lapod</title>
    <id>370</id>
    <revision>
      <id>5969</id>
      <timestamp>2007-01-11T16:28:50Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>összevon</comment>
      <text xml:space="preserve">{{összevon|Wikiforrás:Az első lépések/Új szöveg}}

[[Kategória:Irányelv lapok|{{PAGENAME}}]]
{{fejrész}}

&lt;center&gt;&lt;big&gt;&lt;b&gt; Üdvözlünk a Wikiforrásban!&lt;/b&gt;&lt;/big&gt;&lt;/center&gt;&lt;br&gt;
Ez egy rövid útmutató azon dolgokról, melyeket mindenképp fontos tudnod, mielőtt megírod életed első Wikiforrás-lapodat.

* Légy bátor...

* …de kérünk, hogy ne készíts önreklámot, reklámot vagy személyes esszéket.

* …és légy óvatos, amikor máshonnan anyagokat másolsz, ellentmondásos témáról írsz, különösen keveset tudsz vagy akarsz írni, és helyi jelentőségű dologról írsz.
{{stíluslap}}
== Légy bátor ==
*Azt szeretnénk, hogy új látogatóink új Wikiforrás-lapot írjanak, vagy a régieket kijavítsák! Ne aggódj túlságosan amiatt, hogy hibázhatsz: esetleges hibáidat ki lehet javítani. Ha nem tudod, hogy pontosan mit vagy hogyan kellene elkészíteni: tedd úgy, ahogy sikerül. Készülj fel arra, hogy ha más szerkesztők úgy vélik, hogy ez súlyosan megsérti az irányelveinket, akkor a „lapodat” át fogják szerkeszteni, sőt az is lehet, hogy törlésre kerül. De a [[Wikiforrás:wikipédisták| wikipédisták]] szeretik javítani és fejleszteni a lapokat,  igyekeznek minél ritkábban törölni, hát ne légy szégyenlős tudásodat hozzátenni ''A Szabad Wikiforráshoz''!,

==...de kérünk, hogy ne készíts…...==
* '''Önreklámot''' – lapot magadról. Ha ''méltó'' vagy arra, hogy szerepelj a lexikonban, akkor hagyd, hogy mások írjanak rólad (de természetesen ha hibáznának, segíts nekik kijavítani). Barátaidat Wikiforrásban írni kedves meglepetésnek vagy jó tréfának látszik, de ezek a cikkek gyorsan [[Wikiforrás:Azonnali törlés|törlésre kerülnek]], és sajnos csak a szerkesztők idejét pazarolják. Az effajta ügyekből keletkező sértődések kis előrelátással elkerülhetők.
* '''Reklámot.''' Kérünk, hogy ne próbáld termékedet vagy cégedet reklámozni. Kérünk, hogy ne illessz külső hivatkozásokat üzleti vagy személyes weblapodra, hacsak egy, a kérdésben semleges szerkesztő nem véli úgy, hogy az tényleg a ide való. Ha egy termékről vagy cégről szeretnél írni, mindig ügyelj a [[Wikiforrás:Irányelvek/Semleges nézőpont|semlegességre]], ami a Wikiforrás alapelve.
* '''Személyes esszét''' vagy '''saját kutatást'''. A Wikiforrás célja az emberiség ''már meglévő'' ismereteinek összegyűjtése;

===...és légy óvatos,===
* amikor '''lemásolsz''' dolgokat. '''Tartsd tiszteletben a szerzői jogokat.''' Biztos, ami biztos: ne másolj be pár sornál hosszabb szövegeket sehonnan, és minden forrásodat jelezd a cikkben vagy annak [[Wikiforrás:Segítség/Vitalap|vitalapján]]. Lemásolhatsz olyan lapokat, melyekről ''biztosan '''tudod''''', hogy [[közkincs]]ek, de még ebben az esetben is jelezd, hogy mi volt a forrás. Vedd figyelembe hogy a legtöbb weblap '''nem közkincs''', sőt, általában minden szöveg, ami 1935 után készült, vagy a szerzője 1935-ben még életben volt, automatikusan szerzői jogvédelem alá tartozik ''még akkor is, ha nem tartalmaz szerzői jogi korlátozást vagy © jelet''. Ha úgy gondolod, hogy amit felhasználtál, közkincs (vagy szabadon felhasználható anyag), akkor ''mondd el, hogy hol találtad,'' és a vitalapon add meg, hogy milyen alapon gondolod, hogy az anyag felhasználható. Ezzel lehetővé teszed a többi szerkesztőnek, hogy ellenőrizhessék, nem értettél-e félre valamit, vagy épp hogy ne akarják törölni azt az anyagot, amelynek használata csakugyan nem jogsértő. 
* a '''forrásokkal'''. Egy hasból írt szöveg is jobb, mint a semmi, de nehéz [[Wikiforrás:Ellenőrizhetőség|ellenőrizni]], ami fontos eleme egy megbízható könyv készítésének. Ha lehet, használj minél színvonalasabb forrásokat, és [[Wikiforrás:Idézd forrásaidat|idézd őket]].
* amikor valamit '''népszerűsítesz''' vagy '''ellentmondásos témáról írsz'''. Kérünk, hogy ne írj olyan lapot, amelyek bizonyos kiválasztott nézőpontból mutatnak be politikai, vallási vagy más témákat. Ismerkedj meg azzal, hogy mit nevezünk [[Irányelvek/Semleges nézőpont|semleges nézőpont]]nak, mielőtt ilyen témákba vetnéd magad.
A ''jól megírt'', de rövid lapok is hasznosak lehetnek, (ezeket [[Wikiforrás:Csonkok|csonkok]]nak nevezzük), mert azokból akár hamar teljes könyvet készíthetnek szerkesztőtársaid. Ha nincs elég tudásod vagy anyagod egy jó csonk megírásához, akkor valószínűleg nem is szabad belekezdened az új könyvbe.

A szerkesztés során a Wikiforrás készültségi fokát, egy apró képi jelzés nyomon követhetővé teszi. {{Állapotok}}
Tervezés alatt:[[kép:00%.png]] | Elkezdett:[[kép:25%.png]] | Már hasznos tartalommal rendelkezik:[[kép:50%.png]] | Még hiányos:[[kép:75%.png]] | Kész:[[kép:100%.png]]

== Lásd még ==
* '''[[Wikiforrás:Irányelvek|Irányelvek]]''' A Wikiforrás irányelvei és útmutatói...
* '''[[Wikiforrás:Segítség|Segítség]]''' Felhasználók munkáját segítő lapok...
* '''[[Wikiforrás:Wikiforrás|Wikiforrás]]''' Mi is a Wikiforrás, hogyan működik, egyéb lehetőségek és szabályok...
-----</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Wikikönyv változat</title>
    <id>371</id>
    <revision>
      <id>784</id>
      <timestamp>2006-06-14T04:55:02Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>KeFe</username>
        <id>7</id>
      </contributor>
      <minor />
      <text xml:space="preserve">{{javaslat}}
{{fejrész}}
A '''Wikikönyv változat''' kifejezés egy már létező, kiadott könyv [[Wikiforrás]]ba történő átdolgozását jelenti.

Ahhoz, hogy egy létező könyvből '''Wikikönyv verzió''' lehessen, az kell, hogy az '''eredeti könyv is - [[GFDL|szabad licencű]] legyen'''.
Egy szabad licencű könyvet fel lehet vinni a Wikiforrásba, de ilyenkor is figyelemmel kell lenni a szerző/kiadó által az eredeti könyv formázásárra, ilusztrációkra, stb.

Ennek lényege, hogy lehetőleg minél változatlanabb (szerkezeti ill. tartalmi) formában adja vissza az erdeti művet. Mivel minden ilyen esetben - nemzetközi [[w:ISBN|ISBN]] vagy [[w:ISSN|ISSN]] számmal ellátott - létező könyvről van szó, ajánlott hangsúlyozottan figyelni a szerzői ill. szomszédos [[w:jog|jog]]i környezetre, s a felhasználhatóság szabályzott (ill. nem szabályzott) területeire. 

Fontos és ajánlott kikérni a [[w:szerző|szerző]] ([[w:kiadó|kiadó]], könyvkereskedő, stb.) külön engedélyét, de mindenképpen meg kell jelölni a [[w:forrásanyag|forrásanyag]]okat. Természetesen, ha már nem létező kiadóról és/vagy már nem élő szerzőről van szó, a jogutódlás szerinti tényezőkre kell ügyelni. ''(Kétes jogi helyzetben érdemes szakember véleményét kikérni, vagy megfontolni, hogy egyáltalán érdemes-e ezzel témával foglalkozni.)''

[[Wikiforrás:Segítség/Többnyelvű kiadás|Többnyelvű kiadás]] esetén érdemes a saját anyanyelvünkön értő és/vagy más nyelveken is szerkesztők véleményét (segítségét) kérni. Lásd: [[Wikiforrás:Segítség/Bábel|Bábel]], [[:Kategória:Felhasználók nyelvei|Felhasználók nyelvek szerint]]


'''Mindenképpen szükséges'''

* a hivatkozásoknál jelezni, hogy ez egy Wikikönyv változat,
* [[w:ISBN]|] szám megjelölése, 
* a [[w:szerző|szerző]] neve,
* a kiadás éve(i)
* a mű eredeti címe (amennyiben eltér a Wikikönyv változattól)


'''Ajánlott'''
* az eredeti könyv borítójáról kép
* a szerzőről, [[w:szócikk|szócikk]] a [w:|Wikipédiában]]

'''Kívánatos továbbá, hogy''' a tartalom másolása során ügyeljünk a könyv eredeti megjelenési céljára. Egy lexikon, vagy egy szótár valószínűleg más-más [[|Wikiforrás:wiki|]]s szerkesztési irányelveket követ, mint mondjuk egy gyermekeknek szánt - képekkel teli - [[Wikiforrás:A Wikiforrásról| Wikiforrás]].''</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Levelezőlisták</title>
    <id>372</id>
    <revision>
      <id>787</id>
      <timestamp>2006-06-14T05:07:25Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>KeFe</username>
        <id>7</id>
      </contributor>
      <minor />
      <text xml:space="preserve">[[Kategória:Wikiforrás lapok|{{PAGENAME}}]]
{{fejrész}} &lt;p align=&quot;center&quot;&gt;
A magyar [[Wikiforrás|Wikiforrásnak]] jelenleg egy „nem hivatalos” levelezőlistája van, amit [[w:user:Ratonyi]] készített, melyre a rendszeres szerkesztők iratkozhatnak fel. A lista a [[Yahoo!]] szerverén működik, feliratkozni a http://groups.yahoo.com/group/wikipedia-hu/ weblapon, vagy a 	[mailto:wikipedia-hu-subscribe@yahoogroups.com wikipedia-hu-subscribe@yahoogroups.com] e-mailcímen lehet. Az e-mailes feliratkozáshoz nem szükséges külön regisztráció a [[Yahoo]] weblapján, elég egy már létező e-mailcím.
{{stíluslap}}
==Más Wikiforrás listák==

lásd: [[Wikiforrás:Többnyelvű koordináció|Többnyelvű koordináció]]


[[en:Wikipedia:Mailing lists]]
[[bg:&amp;#1059;&amp;#1080;&amp;#1082;&amp;#1080;&amp;#1087;&amp;#1077;&amp;#1076;&amp;#1080;&amp;#1103;:&amp;#1055;&amp;#1086;&amp;#1097;&amp;#1077;&amp;#1085;&amp;#1089;&amp;#1082;&amp;#1080; &amp;#1089;&amp;#1087;&amp;#1080;&amp;#1089;&amp;#1098;&amp;#1082;]]
[[da:Wikipedia:Postlister]]
[[de:Wikipedia:Mailinglisten]]
[[es:Wikipedia:Listas de correo]]
[[fr:Wikipédia:Liste de discussion]]
[[ja:Wikipedia:&amp;#12513;&amp;#12540;&amp;#12522;&amp;#12531;&amp;#12464;&amp;#12522;&amp;#12473;&amp;#12488;]]
[[nl: Wikipedia:Discussielijsten]]
[[simple:Wikipedia:mailing lists]]
[[fi:Wikipedia:Sähköpostilista]]
[[zh:Wikipedia:&amp;#37038;&amp;#20214;&amp;#21015;&amp;#34920;]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Jogi nyilatkozat</title>
    <id>373</id>
    <revision>
      <id>6000</id>
      <timestamp>2007-01-11T20:52:38Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>kategóriaváltoztatás</comment>
      <text xml:space="preserve">[[Kategória:Wikiforrás-adminisztráció|{{PAGENAME}}]]

&lt;center&gt;&lt;big&gt;&lt;b&gt; Jogi nyilatkozat &lt;/b&gt;&lt;/big&gt;&lt;/center&gt;&lt;br&gt;
[[Wikiforrás:Kockázatok kizárása|A Wikiforrást csak saját felelősségedre használhatod!]] - [[Wikiforrás:Orvosi tanács|A Wikiforrás nem ad orvosi tanácsot]] - [[Wikiforrás:Jogi tanács|A Wikiforrás nem ad jogi tanácsokat]]

&lt;center&gt;&lt;font face=&quot;Sans&quot; size=&quot;+2&quot;&gt;&lt;b&gt;
K&lt;small&gt;ÉRJÜK, GONDOSAN OLVASD EL AZ ALÁBBI NYILATKOZATOT, MIELŐTT TOVÁBB LÉPSZ ERRŐL A LAPRÓL&lt;/small&gt;!
&lt;/b&gt;&lt;/font&gt;&lt;/center&gt;

&lt;center&gt;&lt;font face=&quot;Sans&quot; size=&quot;+2&quot;&gt;&lt;b&gt;
A W&lt;small&gt;IKIFORRÁS NEM VÁLLAL FELELŐSSÉGET AZ INFORMÁCIÓK VALÓDISÁGÁÉRT&lt;/small&gt;!
&lt;/b&gt;&lt;/font&gt;&lt;/center&gt;

A '''Wikiforrás''' egy nyílt tartalmú lexikon, vagyis személyek és csoportok szerveződése annak érdekében, hogy az emberi tudás egyetemes gyűjteményét hozzák létre és azt folyamatosan fejlesszék. A felépítése lehetővé teszi bármely internet kapcsolattal és World Wide Web eléréssel rendelkező egyénnek, hogy az itt található tartalmakat tetszőlegesen módosítsa. Ezért mindenképpen vedd figyelembe, hogy semmiféle itt olvasható tartalom nem ment át olyan szaklektoráláson vagy ellenőrzésen, melyet az adott területek szakértői végeztek volna annak érdekében, hogy biztosítsák, hogy az adott szócikkek szakmailag teljes, pontos vagy megbízható információkat tartalmaznak bármilyen, a ''Wikiforrásban'' olvasható témában.

Ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy a ''Wikiforrás'' nem értékes, hasznos és pontos információkat tartalmaz, azonban a '''''Wikiforrás'' semmilyen módon nem tudja ''garantálni'' az itt található információk helyességét.''' Lehetséges, hogy az információt percekkel ezelőtt módosította valaki, akinek a tudása, szándéka vagy véleménye nem esik egybe az adott területen elvárhatóval. Jelenleg is dolgozunk egy olyan megoldáson, ami lehetővé tenné a szócikkek &quot;megbízható változatának&quot; elérését. Az ehhez legközelebb álló lehetőség jelenleg a [[Wikiforrás:Kiemelt szócikkek|Kiemelt szócikkek]] listája, de még ezeket a szócikkeket is szerkeszthette valaki a közelmúltban úgy, hogy a változtatást még senki nem ellenőrizte.

:'''A szerzők, részt vevők, szponzorok, adminisztrátorok, rendszergazdák vagy a ''Wikiforrással'' bármilyen egyéb kapcsolatban levők egyike sem vonható semmilyen módon felelősségre bármilyen pontatlan vagy sértő tartalomért, vagy ezen tartalom olvasása, felhasználása vagy hivatkozása ''(linkelése)'' kapcsán keletkezett károkért, valamint a felsoroltak nem vállalnak semmiféle garanciát vagy kártérítési felelősséget ezen tartalmakért.'''

Tegyük világossá: a ''Wikiforrásban'' elérhető információt ingyen, szabadon és nagylelkűen bocsájtottuk rendelkezésedre, és semmiféle megegyezés vagy szerződés nem jön létre az információ felhasználója (te) és ennek a site-nak a tulajdonosai vagy felhasználói, rendszergazdái, vagy azzal és társ-projektjeivel ''bármilyen kapcsolatban lévők'' között. A ''Wikiforrásban'' elérhető tartalmat egy korlátozott licenc alapján használhatod fel; ennek során azonban nem keletkezik semmiféle szerződéses vagy szerződésen kívüli felelősségvállalás a ''Wikiforrás'' vagy annak ügynökei, tagjai, szervezői vagy felhasználói részéről.

Kérjük, vedd figyelembe, hogy a ''Wikiforrás'' tartalmazhat olyan információkat, melyek megsérthetik azon ország törvényeit, ahonnan ezen oldalakat nézed. A ''Wikiforrás'' nem támogat semmilyen törvénysértő tartalmat, azonban mivel a tartalom az [[Amerikai Egyesült Államok]]ban, [[Kalifornia]] államban található, a ''Wikiforrás'' az [[Egyesült Államok alkotmánya|Egyesült Államok alkotmányának]] [[w:en:First Amendment|Első cikkelye]] és az [[ENSZ]] [[Emberi jogok nyilatkozata]] alapján üzemel. Az országod törvényei nem feltétlenül biztosíthatnak ugyanolyan védelmet a szabad vélemény-nyilvánításnak, mint az Egyesült Államok alkotmánya vagy az ENSZ nyilatkozata, és emiatt a ''Wikiforrás'' nem felelős az országod esetlegesen nem egyező törvényeinek potenciális megsértéséért azzal, hogy a benne található információt bármilyen módon felhasználják vagy arra hivatkoznak.

:'''&lt;big&gt;Ha szaktanácsra van szükséged (például orvosi, jogi, pénzügyi tanácsra) akkor kérünk, hogy vedd fel a kapcsolatot olyan szakemberrel, aki megfelelő képesítéssel rendelkezik a témában.&lt;/big&gt; A témakörökhöz kapcsolódó jogi nyilatkozatokat a [[Wikiforrás:Kockázatok kizárása|kockázatok]], [[Wikiforrás:Orvosi tanács|orvosi tanácsok]] és [[Wikiforrás:Jogi tanács|jogi tanácsok]] oldalakon olvashatod.

:'''&lt;big&gt;A ''Wikiforrás'' nem folyamatosan ellenőrzött kiadvány. Míg bármely résztvevő képes a hibák kijavítására vagy a téves információk eltávolítására, senki nem köteles ezt megtenni, emiatt semmilyen a ''Wikipédiában'' található információval kapcsolatban nem vállalunk garanciát, és nem vállaljuk, hogy az információ bármilyen hasznos célra felhasználható volna.&lt;/big&gt;'''

'''A ''Wikiforrás'' nem vonható felelősségre semmilyen bekövetkezett kárért''', mivel az egy önkéntes tagságú szervezet, amelynek célja egy szabadon elérhető oktatási, kulturális vagy információs erőforrás létrehozása. '''Ezen információt önként használod fel''' és '''nincs semmiféle megegyezés vagy kapcsolat közötted és a ''Wikiforrás'' között''' az információk felhasználását vagy módosítását illetően a [[GFDL|GNU Szabad Dokumentáció Licenc]] feltételein túl; sem a ''Wikiforrással'' kapcsolatban, sem a társprojektekkel kapcsolatban senki nem felelős azért, hogy bárki bármilyen módon megváltoztatja, szerkeszti, módosítja vagy eltávolítja azon tartalmat, melyet a projekten vagy projekteken keresztül te publikáltál.

Köszönjük, hogy végigolvastad ezt a lapot, és kívánjuk, hogy jó és hasznos tartalmakat találj a ''Wikiforrásban''!</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:A szavazás módja</title>
    <id>374</id>
    <revision>
      <id>5992</id>
      <timestamp>2007-01-11T20:03:20Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>{{törlés}}</comment>
      <text xml:space="preserve">{{törlés}}

[[Kategória:Wikiforrás lapok|{{PAGENAME}}]]

&lt;center&gt;&lt;big&gt;&lt;b&gt; A szavazás módja &lt;/b&gt;&lt;/big&gt;&lt;/center&gt;&lt;br&gt;
Kérünk, hogy a szavazások könnyű feldolgozásának és átláthatóságának érdekében az alábbiakat igyekezz betartani:
* amikor indítasz egy szavazást, akkor mindig készíts hivatkozást a törlésre javasolt cikkre, adj rövid indoklást, és írd alá a javaslatot (négy hullámvonallal: &lt;nowiki&gt;~~~~&lt;/nowiki&gt;).
* Szavazz akkor is, ha te indítottad a törlési szavazást.
* Minden szavazat az alábbi módon nézzen ki:
** kezdd egy csillaggal a sort;
** az első szóban, vastagon szedve, foglald össze a szavazatodat (például '''maradjon''', '''törlendő''', '''redirekt'''; ha nem szavazatnak szánod, írd azt, hogy '''megjegyzés''');
** ezután lehetőleg szerepeljen egy rövid (általában maximum 2-3 soros) indoklás (ha ennél hosszabb, ennek a lapnak vagy a szavazásra jelölt szócikknek a vitalapjára írd, és a szavazatodnál csak az oda mutató link szerepeljen);
** a szavazataidat írd alá.

Ha a szavazás eredeti feltételei megváltoztak (pl. valaki teljesen átírta a cikket, átmozgatta, átmásolta a wikiszótárba, stb.) akkor ezt a szavazás végén jól láthatóan (külön sorban, csillag nélküli kezdettel) jelezd, és minél érthetőbben írd le, hogy mi történt. Ezt csak akkor tedd, ha ''teljesen egyértelmű'' az (a legtöbb ember számára), hogy ez szükségtelenné tette a szavazást. Azt, hogy a szavazásnak vége van-e, egy adminisztrátor jelezheti: ezen kérések elbírásálása az ő hatáskörük, feladatuk azt eldönteni, hogy a leírt tény valóban szükségtelenné / érvénytelenné teszi-e a szavazást. Vita vagy nem egyértelműen eldönthető esetben a szavazás folytatódik.&lt;/table&gt;&lt;/center&gt;&lt;/div&gt; &lt;br&gt;

Egyéb törlésről szóló lapok:
* [[Wikiforrás:Irányelvek/Törlési irányelvek]]
* [[Wikiforrás:Valószínű jogsértés]]
* [[Wikiforrás:Azonnali törlés]]
* [[Wikiforrás:Szavazás]]
* [[Wikiforrás:Szavazás törlésről]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Lektorálandó</title>
    <id>375</id>
    <revision>
      <id>4093</id>
      <timestamp>2006-07-27T20:04:33Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>-formázósablonok</comment>
      <text xml:space="preserve">[[Kategória: Wikiforrás lapok|{{PAGENAME}}]]

&lt;center&gt;&lt;big&gt;&lt;b&gt; Lektorálandó &lt;/b&gt;&lt;/big&gt;&lt;/center&gt;&lt;br&gt; 
Az említett cikk szövege olyan forrásból (általában [[közkincs]]nek számító, régi lexikonból) származik, mely helyesírása, fogalmazása vagy tartalma felülvizsgálatra szorul. Ha van időd és kedved, javítsd ki a hibákat, vagy fogalmazd át a helytelen vagy régies mondatokat.

Sok esetben a legegyszerűbb módja a következetesen helytelenül vagy régiesen írt szavak javításának a szöveg átemelése egy szövegszerkesztőbe, ott a hibák ''keres-és-cserél'' módszerű javítása, majd a szöveg visszaillesztése. Ügyelj arra, hogy a másolás során ne változzanak meg olyan betűk vagy formátumozás, ami szándékos.

Más cikkek esetében a cikk szövege sok hasznos dolgot tartalmaz, de a jelenlegi megfogalmazása nem jó, vagy a [[Wikiforrás:Semleges nézőpont|nézőpontja nem semleges]]. Ezen lapokat – ha van időd – átfogalmazhatod, csinosíthatod, hogy ne kelljen miattuk szégyenkeznünk.&lt;/table&gt;&lt;/div&gt;

Az ilyen lapokat a [http://hu.wikisource.org/w/wiki.phtml?title=Speci%C3%A1lis:Whatlinkshere&amp;target=Sablon%3ALektor Mi hivatkozik erre] segítségével lehet megtalálni.

== Lásd még ==
* [[Wikiforrás:Segítség/Értelmező szótár#Lektorálás|Lektorálás a Wikiforrásban]]
* [[:Kategória:Rendezendő lapok|Rendezendő lapok]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Szavazás törlésről</title>
    <id>376</id>
    <revision>
      <id>5993</id>
      <timestamp>2007-01-11T20:06:46Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>/* Szavazás */ [[Wikiforrás:A szavazás módja]]</comment>
      <text xml:space="preserve">__NEWSECTIONLINK__
[[Kategória:Wikiforrás-adminisztráció]]
[[en:Wikisource:Proposed deletion]]
&lt;!--&lt;div style=&quot;color:black; background-color:#f5faff; padding:0.5em; margin-bottom:1.5em; border:1px solid #cedff2; text-align: left;&quot;&gt;
--&gt;
==Információk==
{{Rövidítés|[[WF:T]]}}
Ezen az oldalon kérheted cikkek törlését, melyek szerinted nem a Wikiforrásba valók, és itt szavazhatsz cikkek törléséről.

Ha egy cikk teljesíti az azonnali (szavazás nélküli) törlés valamelyik kritériumát, inkább az [[Wikiforrás:Azonnali törlés]] lapra írd. A szerzői jogi problémák miatt törlendő lapokat nem itt, hanem a [[Wikiforrás:Szerzői jogok valószínű megsértése]] lapon gyűjtjük.

===Szócikk(ek) jelölése törlésre===
* Először helyezd el a törlendő cikk tetjén a &lt;code&gt;&lt;nowiki&gt;{{&lt;/nowiki&gt;[[sablon:törlés|törlés]]}}&lt;/code&gt; sablont.
* Majd az alábbi sablont töltsd ki, és másold be ezen a lapon a [[#Szavazás|Szavazás]] szakasz tetejére, a megfelelő részeket kicserélve:

 ===&lt;nowiki&gt;[[A szócikk címe]]&lt;/nowiki&gt;===
 a törlési javaslat rövid indoklása
 * A csillag mellé a szavazatod és az [[WF:~|aláírásod]] (ami négy hullámvonal: &lt;nowiki&gt;~~~~&lt;/nowiki&gt;)

* ''Mindig írj rövid indoklást'' a jelölt cikk mellé, hogy miért is törlendő. Ez azér fontos, mert lehet, hogy ez az ok megszűnik, és a cikket mégsem kell törölni.
* Ha egy kiírt szavazás nem felel meg a [[Wikiforrás:Irányelvek/Törlési irányelvek|törlési irányelveknek]], jelzés nélkül visszavonásra kerül.

===A szavazás módja===
* Akárhány cikkre szavazhatsz, de egyre csak egyszer; a voksodat/voksaidat viszont a szavazás lezárásáig bármikor megváltoztathatod!
* Kérjük, hogy a szavazások könnyű feldolgozása és átláthatósága érdekében az alábbiakat tartsd be:
*: Minden szavazat az alábbi módon nézzen ki:
** kezdd egy csillaggal (*) a sort,
** az első szöban foglald össze szavazatodat (pl. ''törlendő'', ''maradjon'', ''átirányítandó'' a &lt;nowiki&gt;[[cikk]]&lt;/nowiki&gt; cikkre, ''átmozgatandó'' a [[w:|Wikipédiába]], [[b:|Wikikönyvekbe]], [[q:|Wikidézetekbe]], [[m:|Metára]] stb., ''más'' (más teendő leírása), ''megjegyzés'' (megjegyzés írása, nem szavazat)&lt;!-- ''az első szóban'' foglald össze a szavazatodat a megfelelő [[:Kategória:Szavazatsablonok|szavazatsablon]] használatával (például '''{{sl|maradjon}}''', '''{{sl|törlendő}}''', '''{{sl|redirekt}}'''; ha nem szavazatnak szánod, írd azt, hogy '''{{sl|megjegyzés}}''')--&gt;;
** ez után lehetőleg szerepeljen egy rövid (maximum 2-3 soros) indoklás (hosszabb indoklást ennek a lapnak vagy a szavazásra jelölt szócikknek a vitalapjára írd, és a szavazatodnál csak az oda mutató link szerepeljen);
** a szavazataidat [[WF:~|írd alá]].
* Ha nem különösebben muszáj, akkor, légy szíves, '''ezen a lapon ne vitázz,''' hanem írd megjegyzéseid a vitalapra, és a hosszú viták elkerülése végett ''különösen ügyelj a [[WF:CIV|hangnemre]]''. Köszönjük!
* Ha semmi újabb, a szavazás menetét befolyásoló tényező nem merül fel, minden szavazás '''legalább 5 napig''' tart.
* Ha a szavazás eredeti feltételei megváltoztak (például valaki átmozgatta a cikket, átmásolta a Wikikönyvekbe, stb.) akkor ezt a szavazás végén jól láthatóan (külön sorban, csillag nélküli kezdettel) jelezd, és minél érthetőbben írd le, hogy mi történt. Ezt csak akkor tedd, ha ''teljesen egyértelmű'' (a legtöbb ember számára), hogy ez szükségtelenné tette a szavazást. '''Azt, hogy a szavazásnak vége van-e, egy adminisztrátor jelezheti: ezen kérések elbírálása az ő hatáskörük; feladatuk annak eldöntése, hogy a leírt tény valóban szükségtelenné / érvénytelenné teszi-e a szavazást.''' Vitánál vagy nem egyértelműen eldönthető esetben a szavazás folytatódik.

=== Szavazati jog ===
Annak a felhasználónak a szavazatát vesszük figyelembe, aki:
*  regisztrált felhasználó legalább két hete (a szavazás indításától számítva) '''és'''
*  legalább 5, (apró változtatásnak nem minősülő), valódi, (nem törlésre váró) szerkesztése van.
*  A szavazásra bocsátott lap eredeti szerzőjének – a fentiektől függetlenül – egy szavazata van.

Ha a szavazásban résztvevők '''2/3-os többsége''' támogatja a törlést, akkor a lap törlésre kerül, ha nem, akkor a lap marad. A lap akkor is marad, ha az eredeti törlési okok nem állnak fenn. Ehhez szükséges az eredeti okok pontos ismerete.
&lt;!--{{archívumdoboz|...}}--&gt;
__TOC__
== Szavazás ==
&lt;!-- emlékeztető: szócikkcím (3=), szócikkre link, indoklás, aláírás --&gt;
=== [[Sablon:L'Internationale]] ===
lehet, hogy i9nterwikkel is megoldható [[User:Gubbubu|Gubb]]
=== [[Sablon:Szavazás|Szavazás]] ===
redundáns a [[Sablon:Törlés]]sel, és rossz a címe [[User:FBöbe|FBöbe]][[User vita:FBöbe|☂]] 2006. november 2., 20:14 (CET)
:és sehol nem használják [[User:FBöbe|FBöbe]][[User vita:FBöbe|☂]] 2006. november 2., 20:15 (CET)
* '''törlendő''' [[User:FBöbe|FBöbe]][[User vita:FBöbe|☂]] 2006. november 2., 20:14 (CET)
=== [[Wikiforrás:A szavazás módja]] ===
Fölösleges külön lapra tenni ezeket a tudnivalókat. Kicsit különböznek minden szavazós lapon, ezért nem lehet sablonként beilleszteni sem. Szerintem fölösleges lap.
* '''törlendő''' [[User:FBöbe|FBöbe]][[User vita:FBöbe|☃]] 2007. január 11., 21:06 (CET)

== Lezárt kérések ==</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Administrators</title>
    <id>377</id>
    <revision>
      <id>5637</id>
      <timestamp>2006-11-26T09:52:17Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>kettős redirect jav</comment>
      <text xml:space="preserve">#Redirect [[Wikiforrás:Segítség/Adminisztrátorok]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Tanár úr kérem</title>
    <id>379</id>
    <revision>
      <id>4835</id>
      <timestamp>2006-08-30T05:50:04Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>Gubbubu</username>
        <id>3</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>/* Tartalom */</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     = Karinthy Frigyes
| cím        = Tanár úr kérem
| szakasz    = (Tartalom)
| előző      = 
| következő  =
| megjegyzés = 1916, [[w:Kosztolányi Dezső|Kosztolányi Dezső]] emlékének
}}

[[Kép:Tanarurkerem.jpg|thumb|160px|Vértess Marcell könyvborítója]]

==Tartalom==

*[[/Bevezetés|Bevezetés]]
*[[/Reggel hétkor|Reggel hétkor]]
*[[/Elkéstem|Elkéstem]]
*[[/Eladom a könyvem|Eladom a könyvem]]
*[[/A jó tanuló felel|A jó tanuló felel]]
*[[/A rossz tanuló felel|A rossz tanuló felel]]
*[[/A bukott férfi|A bukott férfi]]
*[[/Magyar dolgozat|Magyar dolgozat]]
*[[/Röhög az egész osztály|Röhög az egész osztály]]
*[[/Kísérletezem|Kísérletezem]]
*[[/Magyarázom a bizonyítványom|Magyarázom a bizonyítványom]]
*[[/A lányok|A lányok]]
*[[/Naplóm|Naplóm]]
*[[/Lógok a szeren|Lógok a szeren]]
*[[/A vésztanács|A vésztanács]]
*[[/Hazudok|Hazudok]]
*[[/Tanítom a kisfiamat|Tanítom a kisfiamat]]
*[[/Elnököltem az osztányvizsgán|Elnököltem az osztányvizsgán]]
*[[/Szeretem az állatot|Szeretem az állatot]]
*[[/A papám|A papám]]

[[Kategória:Tanár úr kérem| ]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Segítség/Helyreállítás</title>
    <id>381</id>
    <revision>
      <id>6011</id>
      <timestamp>2007-01-11T22:26:57Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>kategóriaváltoztatás</comment>
      <text xml:space="preserve">[[Kategória:Segítség|Helyreállítás]]

Bárki szerkeszthet egy [[wiki]]lapot. Nem jelenti-e ez azt, hogy a wikiket folyton tönkretesztik a [[spam]]merek, idióták, fanatikusok és hasonlovak? Nem szükségszerűen, hiszen az eredeti WikiWiki ([http://c2.com/cgi/wiki http://c2.com/cgi/wiki]) esetében ez eddig nem igazán történt meg, és a Wikiforrásban sem túl gyakran.

Hogy lehetséges ez? Egyszerű. Bárki szerkesztheti a lapokat, és minden változtatás mentésre kerül. Így tehát ha egy felelőtlen személy értékes tartalmat ront el, akkor bárki helyreállíthatja azt, aki tudja, hogyan kell. Ezt általában a felelőtlen személyek is tudják, és így nem túl sok hajtóerő veszi rá őket arra, hogy a tartalomba rondítsanak.

=== Hogyan állítsd helyre a lapot ===
A lapok előző, módosítás nélküli változatát az alábbi módon tudod visszaállítani:
* Válaszd ki az adott oldal '''&quot;Laptörténet&quot;''' linkjét
* Válaszd ki azt a változatot, melyet vissza szeretnél állítani (klikkelj a dátum/időpont párosra)
* Válaszd ki a '''&quot;Szerkeszd ezt a lapot&quot;''' linket, amivel megnyílik a kiválasztott változat
* Írj egy rövid magyarázatot az '''&quot;Összefoglaló&quot;''' sorba, hogy miért teszed azt, amit (pl: &quot;vandalizmus helyreállítása&quot; vagy &quot;visszaállítás Akárki előző változatára&quot;)
* '''&quot;Lap mentése&quot;'''

Néha előfordul (elsősorban a [[Wikisource]] oldalain), hogy programhiba következtében egy lap tartalmának nagy része megsemmisül. Ilyenkor kérj segítséget az operátoroktól.</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Valószínű jogsértés</title>
    <id>382</id>
    <revision>
      <id>6009</id>
      <timestamp>2007-01-11T22:20:10Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>redirect</comment>
      <text xml:space="preserve">#redirect[[Wikiforrás:Szerzői jogok valószínű megsértése]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Hamlet/Második felvonás, 1. szín</title>
    <id>383</id>
    <revision>
      <id>820</id>
      <timestamp>2006-06-14T23:04:17Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>lapozó, kat, szakasz külön lapra</comment>
      <text xml:space="preserve">{{lapozó|előző=Első felvonás, 5. szín|köv=Második felvonás, 2. szín|cím=Hamlet}}

{| {{sztdr}}
| width=50% | 
:''Szoba Polonius házában.''
|
:''Scene  1.  A room in Polonius' house.''
|-
|
:''Polonius és Rajnáld jőnek.'' 
| 
:''Enter POLONIUS and REYNALDO''
|-
| valign=top | '''POLONIUS'''
:Add által e pénzt, jó Rajnáld, neki,
:S ez irományokat. 
| valign=top | '''Lord Polonius
:Give him this money and these notes, Reynaldo.
|-
| valign=top | '''RAJNÁLD'''
:Meglesz, uram. 
| valign=top | '''Reynaldo'''
:I will, my lord.
|-
| valign=top | '''POLONIUS'''
:És szörnyü bölcsen téssz, Rajnáld, ha addig
:Felé se mégy, míg a viseletét
:Ki nem nyomoztad. 
| valign=top | '''Lord Polonius
:You shall do marvellous wisely, good Reynaldo,
:Before you visit him, to make inquire
:Of his behavior.
|-
| valign=top | '''RAJNÁLD'''
:Volt is szándokom. 
| valign=top | '''Reynaldo'''
:My lord, I did intend it.
|-
| valign=top | '''POLONIUS'''
:Derék; derék. No lásd, öcsém, elébb is
:Tudd meg, ki van dán Párisban lakó;
:Hogyan, ki és mi módon, hol, mi körben,
:Mi lábon élnek: és ha ily kerűlő,
:Ügyes kérdések által rájövél,
:Hogy ismerik fiam: mehetsz odább,
:Anélkül, hogy sajátlag kérdenéd.
:Tégy úgy, mikéntha ismernéd, de távol;
:»Apját, családját – mondjad – ismerem,
:Kissé magát is« – érted ezt? 
| valign=top | '''Lord Polonius
:Marry, well said; very well said. Look you, sir,
:Inquire me first what Danskers are in Paris;
:And how, and who, what means, and where they keep,
:What company, at what expense; and finding
:By this encompassment and drift of question
:That they do know my son, come you more nearer
:Than your particular demands will touch it
:Take you, as 'twere, some distant knowledge of him;
:As thus, 'I know his father and his friends,
:And in part him: ' do you mark this, Reynaldo?
|-
| valign=top | '''RAJNÁLD'''
:Igen,
:Uram, nagyon jól. 
| valign=top | '''Reynaldo'''
:Ay, very well, my lord.
|-
| valign=top | '''POLONIUS'''
:»Egy kissé magát is«,
:Mondhat'd: »de jól nem; és ha az, kire
:Én célozok: nagyon szilaj legény,
:Ez s ez hibája« – kenj aztán reá
:Csínyt, ami tetszik; ám, érts szót: ne olyast,
:Mi böcstelenség, attul óvakodj;
:De, hé, csak olyan hetyke, vad, szokott
:Kirúgást, ami együtt jár az ifju
:Szabad élettel. 
| valign=top | '''Lord Polonius
:'And in part him; but' you may say 'not well
:But, if't be he I mean, he's very wild;
:Addicted so and so:' and there put on him
:What forgeries you please; marry, none so rank
:As may dishonour him; take heed of that;
:But, sir, such wanton, wild and usual slips
:As are companions noted and most known
:To youth and liberty.
|-
| valign=top | '''RAJNÁLD'''
:Mint a játék, uram, 
| valign=top | '''Reynaldo'''
:As gaming, my lord.
|-
| valign=top | '''POLONIUS'''
:No, vagy ivás, vívás, szitok, civódás,
:Bujálkodás: – eddig bátran mehetsz. 
| valign=top | '''Lord Polonius
:Ay, or drinking, fencing, swearing, quarrelling,
:Drabbing: you may go so far.
|-
| valign=top | '''RAJNÁLD'''
:Ez böcstelenség lenne rá, uram. 
| valign=top | '''Reynaldo'''
:My lord, that would dishonour him.
|-
| valign=top | '''POLONIUS'''
:Nem a bizony! csak ízét jól megadd.
:S nehogy másféle botrányt költs reá,
:Csak, hogy magának nem mindég ura;
:Mást nem akarnék; s oly csinján leheld
:Rá e hibákat, hogy mint a szabadság
:Szeplői, a láng-elme kitörő
:Villámi, s a szilaj vér féktelen
:Rohamja tűnjenek csupán elő,
:Mi mindennel köz. 
| valign=top | '''Lord Polonius
:'Faith, no; as you may season it in the charge
:You must not put another scandal on him,
:That he is open to incontinency;
:That's not my meaning: but breathe his faults so quaintly
:That they may seem the taints of liberty,
:The flash and outbreak of a fiery mind,
:A savageness in unreclaimed blood,
:Of general assault.
|-
| valign=top | '''RAJNÁLD'''
:Úgyde, jó uram – 
| valign=top | '''Reynaldo'''
:But, my good lord,–
|-
| valign=top | '''POLONIUS'''
:Hogy mért csináld ezt? 
| valign=top | '''Lord Polonius
:Wherefore should you do this?
|-
| valign=top | '''RAJNÁLD'''
:Igen, azt szeretném
:Megtudni. 
| valign=top | '''Reynaldo'''
:Ay, my lord,
:I would know that.
|-
| valign=top | '''POLONIUS'''
:Hát, fiú, ez az ''én'' cselem;
:S úgy gondolom, hogy a fortély talál.
:Ha majd fiamra ily apró hibát kensz,
:Mint műre kis szenny, munka közt, ragad,
:Figyelj,
:Az embered, kiből szót lesni célod,
:Ha bármelyikben a mondott bünök
:Közől fiam talált léledzeni,
:Tódítja, meglásd, mint következik
:»Jaj, édes úr« – »barátom« – vagy: »kegyed« –
:Vagy ami cím, vagy szójárás divat
:Nép- s tájszerűleg – 
| valign=top | '''Lord Polonius
:Marry, sir, here's my drift;
:And I believe, it is a fetch of wit
:You laying these slight sullies on my son,
:As 'twere a thing a little soil'd i' the working, Mark you,
:Your party in converse, him you would sound,
:Having ever seen in the prenominate crimes
:The youth you breathe of guilty, be assured
:He closes with you in this consequence;
:'Good sir,' or so, or 'friend,' or 'gentleman,'
:According to the phrase or the addition
:Of man and country.
|-
| valign=top | '''RAJNÁLD'''
:Jó; uram, tudom. 
| valign=top | '''Reynaldo'''
:Very good, my lord.
|-
| valign=top | '''POLONIUS'''
:Aztán, öcsém, elkezdi, hogy – izé –
:Mit akartam mondani? – No lám, biz' Isten.
:Akartam én valamit mondani –
:Hol is hagyám el? 
| valign=top | '''Lord Polonius
:And then, sir, does he this–he does–what was I
:about to say? By the mass, I was about to say
:something: where did I leave?
|-
| valign=top | '''RAJNÁLD'''
:Tódítja majd, amint következik
:»Barátom!« »édes úr« – vagy más ilyen. 
| valign=top | '''Reynaldo'''
:At 'closes in the consequence,' at 'friend or so,'
:and 'gentleman.'
|-
| valign=top | '''POLONIUS'''
:»Amint következik« – igen, tudom
:Tódítja: »ismerem azt az urat;
:Tegnap; vagy a minap, vagy ekkor, akkor,
:Ezzel meg azzal láttam; s akkor éppen
:– Jól mondja – játszott, vagy megittasult;
:Labdán kocódott; vagy tán, e s ama
:Jóféle házba láttam térni be,«
:– Bordélyba, persze, – s így tovább. –
:No, ládd-e most már
:Cseled csalétke a való csukáját
:Megfogja, s így az ildom és az ész
:Mintegy csavarral, rézsut eszközökkel,
:És görbe úton lel ki egyenest
:Igy tapogasd te is ki a fiam,
:Tanácsaim szerint. Érted? nem érted? 
| valign=top | '''Lord Polonius
:At 'closes in the consequence,' ay, marry;
:He closes thus: 'I know the gentleman;
:I saw him yesterday, or t' other day,
:Or then, or then; with such, or such; and, as you say,
:There was a' gaming; there o'ertook in's rouse;
:There falling out at tennis:' or perchance,
:'I saw him enter such a house of sale,'
:Videlicet, a brothel, or so forth.
:See you now;
:Your bait of falsehood takes this carp of truth
:And thus do we of wisdom and of reach,
:With windlasses and with assays of bias,
:By indirections find directions out
:So by my former lecture and advice,
:Shall you my son. You have me, have you not?
|-
| valign=top | '''RAJNÁLD'''
:Igen, uram 
| valign=top | '''Reynaldo'''
:My lord, I have.
|-
| valign=top | '''POLONIUS'''
:Járj békével tehát.
:Isten veled. 
| valign=top | '''Lord Polonius
:God be wi' you; fare you well.
|-
| valign=top | '''RAJNÁLD'''
:Ó, jó uram. 
| valign=top | '''Reynaldo'''
:Good my lord!
|-
| valign=top | '''POLONIUS'''
:Példát magadról véve, lesd ki őt. 
| valign=top | '''Lord Polonius
:Observe his inclination in yourself.
|-
| valign=top | '''RAJNÁLD'''
:Bizonnyal úgy fogom: 
| valign=top | '''Reynaldo'''
:I shall, my lord.
|-
| valign=top | '''POLONIUS'''
:S mondd, a zenét se hanyagolja el. 
| valign=top | '''Lord Polonius
:And let him ply his music.
|-
| valign=top | '''RAJNÁLD'''
:Jól van, uram, jól.
:''El.''
:''Ophelia jő.'' 
| valign=top | '''Reynaldo'''
:Well, my lord.
|-
| valign=top | '''POLONIUS'''
:Hordozzon Isten! – Nos, Ophelia, mi baj? 
| valign=top | '''Lord Polonius
:Farewell!
:''Exit REYNALDO''
:''Enter OPHELIA''
:How now, Ophelia! what's the matter?
|-
| valign=top | '''OPHELIA'''
:Jaj, hogy megijedék, atyám! 
| valign=top | '''Ophelia'''
:O, my lord, my lord, I have been so affrighted!
|-
| valign=top | '''POLONIUS'''
:Mitől, az Istenért! 
| valign=top | '''Lord Polonius
:With what, i' the name of God?
|-
| valign=top | '''OPHELIA'''
:Amint szobámban varrok az elébb,
:Lord Hamlet – a mellénye tárva-nyitva,
:Csupasz fővel, szennyes harisnya lábán,
:Az is kötetlen csüng bokáira,
:Sápadtan mint az ünge, térdvacogva,
:S oly szánalomra méltó egy alak,
:Mintha pokolból futna egyenest
:Szörnyűt beszélni – csak elémbe áll. 
| valign=top | '''Ophelia'''
:My lord, as I was sewing in my closet,
:Lord Hamlet, with his doublet all unbraced;
:No hat upon his head; his stockings foul'd,
:Ungarter'd, and down-gyved to his ancle;
:Pale as his shirt; his knees knocking each other;
:And with a look so piteous in purport
:As if he had been loosed out of hell
:To speak of horrors,–he comes before me.
|-
| valign=top | '''POLONIUS'''
:Őrült, miattad? 
| valign=top | '''Lord Polonius
:Mad for thy love?
|-
| valign=top | '''OPHELIA'''
:Nem tudom, atyám,
:De félek, az lesz. 
| valign=top | '''Ophelia'''
:My lord, I do not know;
:But truly, I do fear it.
|-
| valign=top | '''POLONIUS'''
:Mit szólt? 
| valign=top | '''Lord Polonius
:What said he?
|-
| valign=top | '''OPHELIA'''
:Megfogá
:Csuklón felül kezem, s tartá erősen,
:Majd hátralépve kar-hosszányira
:S másik kezét ''így'' téve homloka
:Fölé, vizsgálni kezdé arcomat,
:Mintha levenné. Igy állott soká;
:Utóbb – megrázva kissé a karom
:S fejét háromszor ''így'' himbálva meg –
:Olyan keservest és nagyot sohajt,
:Hogy összeroskad, úgy tetszett, alakja,
:S ott végzi létét. Ekkor elbocsát,
:S vállán keresztül fordítván fejét;
:Csak mintha szem nélkül is tudna járni;
:Mert most segélyök nélkül ki-talált
:S mindvégig rám süté világukat. 
| valign=top | '''Ophelia'''
:He took me by the wrist and held me hard;
:Then goes he to the length of all his arm;
:And, with his other hand thus o'er his brow,
:He falls to such perusal of my face
:As he would draw it. Long stay'd he so;
:At last, a little shaking of mine arm
:And thrice his head thus waving up and down,
:He raised a sigh so piteous and profound
:As it did seem to shatter all his bulk
:And end his being: that done, he lets me go
:And, with his head over his shoulder turn'd,
:He seem'd to find his way without his eyes;
:For out o' doors he went without their helps,
:And, to the last, bended their light on me.
|-
| valign=top | '''POLONIUS'''
:Jer csak velem, jer: viszlek a királyhoz.
:Valóban, ez szerelmi önkívűllét,
:Amely erővel önvesztébe tör
:S kétségb'esett szándékra ösztönöz,
:Mint bármi szenvedély az ég alatt,
:Mely ostorozza létünk. Bánom is, –
:Illetted-é zokszóval közelebb? Mi? 
| valign=top | '''Lord Polonius
:Come, go with me: I will go seek the king.
:This is the very ecstasy of love,
:Whose violent property fordoes itself
:And leads the will to desperate undertakings
:As oft as any passion under heaven
:That does afflict our natures. I am sorry.
:What, have you given him any hard words of late?
|-
| valign=top | '''OPHELIA'''
:Nem én, atyám, csak, mint parancsolád,
:Elútasítám levelit, s magát
:El nem fogadtam. 
| valign=top | '''Ophelia'''
:No, my good lord, but, as you did command,
:I did repel his fetters and denied
:His access to me.
|-
| valign=top | '''POLONIUS'''
:Ez őritette meg. Bánom, bizony,
:Hogy óvatosb, eszélyesb nem valék
:Iránta. Féltem, csak játékot űz
:S vesztedre munkál. Átkozott gyanúm!
:De, Isten engem! oly saját hibája
:Koromnak, messze vinni a gyanút,
:Amily közös, hogy ildom nincs elég
:Az ifjú népnél. Menjünk a királyhoz
:Hadd tudja meg; takarni több a gond,
:Mint a harag fölfedni e viszonyt
:''Mindketten el.''
:; 
| valign=top | '''Lord Polonius
:That hath made him mad.
:I am sorry that with better heed and judgment
:I had not quoted him: I fear'd he did but trifle,
:And meant to wreck thee; but, beshrew my jealousy!
:By heaven, it is as proper to our age
:To cast beyond ourselves in our opinions
:As it is common for the younger sort
:To lack discretion. Come, go we to the king
:This must be known; which, being kept close, might
:move
:More grief to hide than hate to utter love.
:''Exeunt''
|}

{{lapozó|előző=Első felvonás, 5. szín|köv=Második felvonás, 2. szín|cím=Hamlet}}
[[Kategória:Hamlet]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Hamlet/Második felvonás, 2. szín</title>
    <id>384</id>
    <revision>
      <id>821</id>
      <timestamp>2006-06-14T23:06:35Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>szakaszokra bontás, lapozó, kat</comment>
      <text xml:space="preserve">{{lapozó|előző=Második felvonás, 1. szín|köv=Harmadik felvonás, 1. szín|cím=Hamlet}}

{| {{sztdr}}
| width=50% | 
:''Szoba a kastélyban.''
| 
:''Scene  2.  A room in the castle.''
|-
|
:''Király, Királyné, Rosencrantz, Guildenstern és kíséret jőnek.'' 
| 
:''Enter KING CLAUDIUS, QUEEN GERTRUDE, ROSENCRANTZ, GUILDENSTERN, and Attendants''
|-
| valign=top | '''KIRÁLY'''
:Üdv, Rosencrantz, Guildenstern, édesim!
:Azonfölül, hogy látni vágytalak,
:Szükség okozta gyors hivástokat,
:Rátok szorulván. Hallátok bizony;
:Hamlet hogyan ki van cserélve: ki, –
:Mert nem hasonlít ahhoz, ami volt,
:Se a kül-ember most, se a bel-ember.
:Mi hozta így magán kívül, egyéb
:Mint atyja elvesztése, nem birom
:Álmodni se. Kérlek hát bennetek,
:Hogy véle nővén kis kor óta fel,
:S kedélyre, korra mindig társai,
:Toldjátok udvarunknál múlatástok
:Még egy kevéssel; hogy pajtásilag
:Kéjekbe vonva, s alkalom szerint,
:Lessétek el, mi bántja titkon úgy,
:Mit, tudva, tán megorvosolhatunk. 
| valign=top | '''King Claudius
:Welcome, dear Rosencrantz and Guildenstern!
:Moreover that we much did long to see you,
:The need we have to use you did provoke
:Our hasty sending. Something have you heard
:Of Hamlet's transformation; so call it,
:Sith nor the exterior nor the inward man
:Resembles that it was. What it should be,
:More than his father's death, that thus hath put him
:So much from the understanding of himself,
:I cannot dream of: I entreat you both,
:That, being of so young days brought up with him,
:And sith so neighbour'd to his youth and havior,
:That you vouchsafe your rest here in our court
:Some little time: so by your companies
:To draw him on to pleasures, and to gather,
:So much as from occasion you may glean,
:Whether aught, to us unknown, afflicts him thus,
:That, open'd, lies within our remedy.
|-
| valign=top | '''KIRÁLYNÉ'''
:Jó ifjak, ő gyakorta emleget;
:Nincs ember, élve, kettő, akihez
:Jobban tapadna. Hogyha tetszenék
:Irántunk ennyi jóval lennetek,
:S nálunk időzni egy kissé tovább
:És támogatni lelkünk óhaját
:Oly köszönet vár múlatástokért,
:Minőt királyi hála követel. 
| valign=top | '''Queen Gertrude
:Good gentlemen, he hath much talk'd of you;
:And sure I am two men there are not living
:To whom he more adheres. If it will please you
:To show us so much gentry and good will
:As to expend your time with us awhile,
:For the supply and profit of our hope,
:Your visitation shall receive such thanks
:As fits a king's remembrance.
|-
| valign=top | '''ROSENCRANTZ'''
:Fölségtek, a csekély lényünk felett
:Uralkodó hatalma által, inkább
:Parancsol, ön magas tetszéseként,
:Mint kérve kérjen. 
| valign=top | '''Rosencrantz'''
:Both your majesties
:Might, by the sovereign power you have of us,
:Put your dread pleasures more into command
:Than to entreaty.
|-
| valign=top | '''GUILDENSTERN'''
:És mi tesszük azt;
:Szolgálatunkat, ím, mély bókolattal
:Hajtjuk, magunkkal együtt, lábaikhoz,
:Parancsra készen. 
| valign=top | '''Guildenstern'''
:But we both obey,
:And here give up ourselves, in the full bent
:To lay our service freely at your feet,
:To be commanded.
|-
| valign=top | '''KIRÁLY'''
:Köszönet, Rosencrantz és nemes Guildenstern. 
| valign=top | '''King Claudius
:Thanks, Rosencrantz and gentle Guildenstern.
|-
| valign=top | '''KIRÁLYNÉ'''
:Köszönet, Guildenstern és nemes Rosencrantz.
:Most szóljatok be, kérlek, oly igen
:Elváltozott fiamhoz. Valaki
:Menjen, vezesse Hamletemhez őket. 
| valign=top | '''Queen Gertrude
:Thanks, Guildenstern and gentle Rosencrantz
:And I beseech you instantly to visit
:My too much changed son. Go, some of you,
:And bring these gentlemen where Hamlet is.
|-
| valign=top | '''GUILDENSTERN'''
:Ég adja, hogy jelenlétünk, fogásink,
:Kedvére és hasznára légyenek. 
| valign=top | '''Guildenstern'''
:Heavens make our presence and our practises
:Pleasant and helpful to him!
|-
| valign=top | '''KIRÁLYNÉ'''
:Úgy adja Isten.
:''Rosencrantz, Guildenstern, s néhány kísérő el.''
:''Polonius jő.'' 
| valign=top | '''Queen Gertrude
:Ay, amen!
:''Exeunt ROSENCRANTZ, GUILDENSTERN, and some
Attendants''
:''Enter POLONIUS''
|-
| valign=top | '''POLONIUS'''
:Királyom, a követség jóra járt,
:Norvégiából vígan tért haza. 
| valign=top | '''Lord Polonius
:The ambassadors from Norway, my good lord,
:Are joyfully return'd.
|-
| valign=top | '''KIRÁLY'''
:No lám, te mindig jó hir atyja voltál. 
| valign=top | '''King Claudius
:Thou still hast been the father of good news.
|-
| valign=top | '''POLONIUS'''
:Az, úgye? fölség. Hidd el, jó uram,
:Egy lelkem, egy hitem van, s mindenik
:Az Istené s kegyes királyomé
:De úgy hiszem (vagy hát ez agyvelő
:Nem jár oly bizton a titkok nyomán,
:Mint szokta eddig), hogy kikémlelém,
:Hamlet királyfi mért őrűle meg. 
| valign=top | '''Lord Polonius
:Have I, my lord? I assure my good liege,
:I hold my duty, as I hold my soul,
:Both to my God and to my gracious king
:And I do think, or else this brain of mine
:Hunts not the trail of policy so sure
:As it hath used to do, that I have found
:The very cause of Hamlet's lunacy.
|-
| valign=top | '''KIRÁLY'''
:Ha! szólj tehát; óhajtom hallani. 
| valign=top | '''King Claudius
:O, speak of that; that do I long to hear.
|-
| valign=top | '''POLONIUS'''
:Elébb bocsásd be a követeket;
:Az én hirem legyen majd csemege. 
| valign=top | '''Lord Polonius
:Give first admittance to the ambassadors;
:My news shall be the fruit to that great feast.
|-
| valign=top | '''KIRÁLY'''
:Tégy oly kegyet velök, magad vezesd bé.
:''Polonius el.''
:Azt mondja, édes Gertrud, megtalálta
:Fiad rosszkedve minden kút-''fejét''. 
| valign=top | '''King Claudius
:Thyself do grace to them, and bring them in.
:''Exit POLONIUS''
:He tells me, my dear Gertrude, he hath found
:The head and source of all your son's distemper.
|-
| valign=top | '''KIRÁLYNÉ'''
:Félek, hogy az nem más, mint a ''derék''
:Atyja halála, s gyors nászunk reá.
:''Polonius visszajő, vele Voltimand és Cornelius.'' 
| valign=top | '''Queen Gertrude
:I doubt it is no other but the main;
:His father's death, and our o'erhasty marriage.
|-
| valign=top | '''KIRÁLY'''
:No, majd kilessük. – Jó napot, barátim.
:Nos, Voltimand, mivel bocsáta vissza
:Testvérünk, a norvég király? 
| valign=top | '''King Claudius
:Well, we shall sift him.
:''Re-enter POLONIUS, with VOLTIMAND and CORNELIUS''
:Welcome, my good friends!
:Say, Voltimand, what from our brother Norway?
|-
| valign=top | '''VOLTIMAND'''
:Szépen köszöntet s jót kiván viszont.
:Első szavunkra félben hagyatá
:Az öccse hadszedését; mert elébb
:Azt gondolá, hogy a polákra készül;
:De majd belátta, hogy felséged ellen
:Tör voltaképp: s megbosszankodva rajt'
:– Hogy gyönge karja, kórja és kora
:Igy rászedettek – eltiltó parancsot
:Küld öccse ellen: az jön, szónak áll,
:Pirongatást kap, és elvégre is
:Bátyjának felfogadja, hogy soha
:Fölséged ellen fegyvert nem ragad.
:Ősz bátyja erre megörülve, évpénzt,
:Háromezer tallért rendel neki,
:S megbízza, hogy most már az így szedett
:Hadát vezesse menten a polákra;
:Kérvén – miképp itt bővebben kifejti –
:Fölségedet, hogy birtokin hadát
:Engedje átvonulni békésen,
:Oly óvatosság s rendszabály szerint
:Mint meg van írva. 
| valign=top | '''Voltimand'''
:Most fair return of greetings and desires.
:Upon our first, he sent out to suppress
:His nephew's levies; which to him appear'd
:To be a preparation 'gainst the Polack;
:But, better look'd into, he truly found
:It was against your highness: whereat grieved,
:That so his sickness, age and impotence
:Was falsely borne in hand, sends out arrests
:On Fortinbras; which he, in brief, obeys;
:Receives rebuke from Norway, and in fine
:Makes vow before his uncle never more
:To give the assay of arms against your majesty.
:Whereon old Norway, overcome with joy,
:Gives him three thousand crowns in annual fee,
:And his commission to employ those soldiers,
:So levied as before, against the Polack
:With an entreaty, herein further shown,
:''Giving a paper''
:That it might please you to give quiet pass
:Through your dominions for this enterprise,
:On such regards of safety and allowance
:As therein are set down.
|-
| valign=top | '''KIRÁLY'''
:Tetszik ez nekünk.
:Elolvasandjuk alkalmasb időben,
:S választ írunk, meghányva ez ügyet.
:Köszönjük addig is hű fáradástok.
:De most pihenni; majd estére vígan
:Megünnepeljük az »Isten-hozottat«.
:''Voltimand és Cornelius el.'' 
| valign=top | '''King Claudius
:It likes us well;
:And at our more consider'd time well read,
:Answer, and think upon this business.
:Meantime we thank you for your well-took labour
:Go to your rest; at night we'll feast together
:Most welcome home!
:''Exeunt VOLTIMAND and CORNELIUS''
|-
| valign=top | '''POLONIUS'''
:Igy hát szerencsés véget ért ez ügy.
:Uram! királyném! fejtegetni azt,
:Mi a fölség, mi a jobbágyi tiszt,
:Nap mért nap, s éj az éj, idő idő
:Nap-, éj-, s időpazarlás volna csak.
:Azért, rövidség lévén lelke minden
:Okos beszédnek, a szóár pedig
:Csak teste rajta és kül cifraság
:Rövid leszek. Nemes fiad megőrült
:Azt mondom, őrült; mert »őrült«, mi az?
:Hanemha őrült lenni s nem egyéb.
:De hagyjuk ezt. 
| valign=top | '''Lord Polonius
:This business is well ended.
:My liege, and madam, to expostulate
:What majesty should be, what duty is,
:Why day is day, night night, and time is time,
:Were nothing but to waste night, day and time.
:Therefore, since brevity is the soul of wit,
:And tediousness the limbs and outward flourishes,
:I will be brief: your noble son is mad
:Mad call I it; for, to define true madness,
:What is't but to be nothing else but mad?
:But let that go.
|-
| valign=top | '''KIRÁLYNÉ'''
:Több tartalom! kevésb
:Mesterkedéssel. 
| valign=top | '''Queen Gertrude
:More matter, with less art.
|-
| valign=top | '''POLONIUS'''
:Esküszöm, királyné,
:Egyáltalában nem mesterkedem.
:Hogy őrült, az való; s való, hogy az kár;
:S kár, hogy való: bolondos egy figúra.
:De hagyjuk abba, nem mesterkedem.
:Ő hát bolond, ez áll; most hátra van
:Nyomoznunk e következés okát,
:Vagy inkább e kivetkezés okát.
:Mert e kivetkezett következés
:Okból ered, ez áll; s ebből foly ez
:Figyelmet kérek.
:Van nékem egy lányom; van, mert enyém;
:Ki engedelmes tiszteként, ihol,
:Ezt adta nékem. Most itéljetek.
:– »A mennyeinek, lelkem bálványának, a szépséges Ophéliának« –
:Rút szó, silány szó; »szépséges« silány szó.
:De hallga csak tovább. Ím
:– »gyönyörűséges fehér keblébe ím e sorokat« stb. 
| valign=top | '''Lord Polonius
:Madam, I swear I use no art at all.
:That he is mad, 'tis true: 'tis true 'tis pity;
:And pity 'tis 'tis true: a foolish figure;
:But farewell it, for I will use no art.
:Mad let us grant him, then: and now remains
:That we find out the cause of this effect,
:Or rather say, the cause of this defect,
:For this effect defective comes by cause
:Thus it remains, and the remainder thus. Perpend.
:I have a daughter–have while she is mine–
:Who, in her duty and obedience, mark,
:Hath given me this: now gather, and surmise.
:''Reads''
:'To the celestial and my soul's idol, the most
:beautified Ophelia,'–
:That's an ill phrase, a vile phrase; 'beautified' is
:a vile phrase: but you shall hear. Thus:
:''Reads''
:'In her excellent white bosom, these, &amp;c.'
|-
| valign=top | '''KIRÁLYNÉ'''
:S ezt Hamlet írta néki? 
| valign=top | '''Queen Gertrude
:Came this from Hamlet to her?
|-
| valign=top | '''POLONIUS'''
:Türelem,
:Felséges asszony; én igaz leszek.
:»Kételd, a nap hogy forgandó,
:Kételd, csillagtűz ragyog;
:A valót, hogy igazmondó
:Csak ne azt, hogy hű vagyok.
:Ó, édes Opheliám! rosszul megy nekem ez a verselés; nem tudom
:én mértékre szedni sóhajimat: de hogy téged, ó, legjobb! Legjobban
:szeretlek, azt hidd el. Isten veled.
:Tied örökre, kedves drága hölgy, míg csak e gépezet az övé leend,
:''Hamlet''.«
:Ezt engedelmes lányom megmutatta,
:Mi több – idő, hely, alkalom szerint
:Ahogy történtek – esdeklésit is
:Mind bésugá nekem. 
| valign=top | '''Lord Polonius
:Good madam, stay awhile; I will be faithful.
:''Reads''
:'Doubt thou the stars are fire;
:Doubt that the sun doth move;
:Doubt truth to be a liar;
:But never doubt I love.
:'O dear Ophelia, I am ill at these numbers;
:I have not art to reckon my groans: but that
:I love thee best, O most best, believe it. Adieu.
:'Thine evermore most dear lady, whilst
:this machine is to him, HAMLET.'
:This, in obedience, hath my daughter shown me,
:And more above, hath his solicitings,
:As they fell out by time, by means and place,
:All given to mine ear.
|-
| valign=top | '''KIRÁLY'''
:S hogyan fogadta
:Szerelmét a leány? 
| valign=top | '''King Claudius
:But how hath she
:Received his love?
|-
| valign=top | '''POLONIUS'''
:Fölséges úr,
:Minek tart engem? 
| valign=top | '''Lord Polonius
:What do you think of me?
|-
| valign=top | '''KIRÁLY'''
:Egy becsületes
:Hű emberemnek. 
| valign=top | '''King Claudius
:As of a man faithful and honourable.
|-
| valign=top | '''POLONIUS'''
:Azt óhajtom is
:Megbizonyítni. De mit vélne rólam,
:Ha, látva nőni e forró szerelmet
:(Mert észrevettem, annyit mondhatok,
:Mielőtt leányom szólt) mit vélne rólam,
:Vagy őfelsége itten a királyné,
:Ha tárca lettem volna, vagy fiók;
:Vagy azt mondom: »szivem! ne láss, ne hallj«;
:Vagy bámészkodva nézem e szerelmet
:Mit vélne rólam úgy fölségetek?
:Nem én! dologhoz láttam egyenest,
:S az ifjú hölgyet így fogám elő
:»Hamlet, királyfi: csillagod fölött jár,
:Ez nem szabad«; és meghagyám neki,
:Látogatásit ne fogadja el,
:Se hírnökét, se semmi zálogát.
:És jó tanácsom nála megfogant;
:Hamlet pedig – rövid szóval kimondva –
:Elébb komor lőn, éte elveszett,
:Majd álma is; majd bágyadás fogá el,
:Majd bamba hóbort, s fokról fokra így
:Az őrülése, melyben most dühöng
:És mi siratjuk. 
| valign=top | '''Lord Polonius
:I would fain prove so. But what might you think,
:When I had seen this hot love on the wing–
:As I perceived it, I must tell you that,
:Before my daughter told me–what might you,
:Or my dear majesty your queen here, think,
:If I had play'd the desk or table-book,
:Or given my heart a winking, mute and dumb,
:Or look'd upon this love with idle sight;
:What might you think? No, I went round to work,
:And my young mistress thus I did bespeak
:'Lord Hamlet is a prince, out of thy star;
:This must not be:' and then I precepts gave her,
:That she should lock herself from his resort,
:Admit no messengers, receive no tokens.
:Which done, she took the fruits of my advice;
:And he, repulsed–a short tale to make–
:Fell into a sadness, then into a fast,
:Thence to a watch, thence into a weakness,
:Thence to a lightness, and, by this declension,
:Into the madness wherein now he raves,
:And all we mourn for.
|-
| valign=top | '''KIRÁLY'''
:Mit gondolsz; ez a baj? 
| valign=top | '''King Claudius
:Do you think 'tis this?
|-
| valign=top | '''KIRÁLYNÉ'''
:Az meglehet, nagyon valószinű. 
| valign=top | '''Queen Gertrude
:It may be, very likely.
|-
| valign=top | '''POLONIUS'''
:Szeretném tudni, volt-e oly idő,
:Hogy én azt mondtam: »így van; felelek«
:S másképp ütött ki? 
| valign=top | '''Lord Polonius
:Hath there been such a time–I'd fain know that–
:That I have positively said 'Tis so,'
:When it proved otherwise?
|-
| valign=top | '''KIRÁLY'''
:Nem; tudtomra nem. 
| valign=top | '''King Claudius
:Not that I know.
|-
| valign=top | '''POLONIUS'''
:Vágják el ettül ezt, ha ez nem így van.
:Ha engem a körülmény útasít,
:Én megtalálom a rejtett valót,
:Habár a föld központja rejtené. 
| valign=top | '''Lord Polonius
:''Pointing to his head and shoulder''
:Take this from this, if this be otherwise
:If circumstances lead me, I will find
:Where truth is hid, though it were hid indeed
:Within the centre.
|-
| valign=top | '''KIRÁLY'''
:Hogyan tehetnénk egy kisérletet? 
| valign=top | '''King Claudius
:How may we try it further?
|-
| valign=top | '''POLONIUS'''
:Tudjuk, el-eljár itt a folyosón
:Négy óra hosszat is. 
| valign=top | '''Lord Polonius
:You know, sometimes he walks four hours together
:Here in the lobby.
|-
| valign=top | '''KIRÁLYNÉ'''
:Való, szokása. 
| valign=top | '''Queen Gertrude
:So he does indeed.
|-
| valign=top | '''POLONIUS'''
:Ilyenkor egyszer a leányom én
:Hozzá eresztem; s a kárpit megől
:Bátran kilessük a találkozást.
:Ha nem szerelmes, ha nem amiatt
:Veszté eszét: ne államférfiú
:Legyek, hanem pór és hajtsak lovat. 
| valign=top | '''Lord Polonius
:At such a time I'll loose my daughter to him
:Be you and I behind an arras then;
:Mark the encounter: if he love her not
:And be not from his reason fall'n thereon,
:Let me be no assistant for a state,
:But keep a farm and carters.
|-
| valign=top | '''KIRÁLY'''
:Jó, megkisértjük.
:''Hamlet olvasva jő.'' 
| valign=top | '''King Claudius
:We will try it.
|-
| valign=top | '''KIRÁLYNÉ'''
:Szegény amott jő s olvas komoran. 
| valign=top | '''Queen Gertrude
:But, look, where sadly the poor wretch comes reading.
|-
| valign=top | '''POLONIUS'''
:El hát! könyörgök, mind a ketten el.
:Legott hozzáfogok; – ó, kérem, el!
:''A Király, Királyné és a kíséret távoznak.''
:Hogy van az én fönséges uram, Hamlet? 
| valign=top | '''Lord Polonius
:Away, I do beseech you, both away
:I'll board him presently.
:''Exeunt KING CLAUDIUS, QUEEN GERTRUDE, and
Attendants''
:''Enter HAMLET, reading''
:O, give me leave
:How does my good Lord Hamlet?
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Jól, hál' Isten. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Well, God-a-mercy.
|-
| valign=top | '''POLONIUS'''
:Ismer fönséged engem? 
| valign=top | '''Lord Polonius
:Do you know me, my lord?
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Derekasan: maga halkufár. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Excellent well; you are a fishmonger.
|-
| valign=top | '''POLONIUS'''
:Nem én, uram. 
| valign=top | '''Lord Polonius
:Not I, my lord.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:No, pedig szeretném, ha efféle becsületes ember volna. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Then I would you were so honest a man.
|-
| valign=top | '''POLONIUS'''
:Becsületes, uram? 
| valign=top | '''Lord Polonius
:Honest, my lord!
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Az hát, uram; becsületes lenni, ahogy most jár a világ,
:annyi, mint egynek kétezerből lenni kiszemelve. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Ay, sir; to be honest, as this world goes, is to be
:one man picked out of ten thousand.
|-
| valign=top | '''POLONIUS'''
:Nagyon is igaz, fönséges úr. 
| valign=top | '''Lord Polonius
:That's very true, my lord.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Mert ha a nap kukacot költ ki a döglött kutyában,
:mivel az oly kedves, csókolnivaló dög – Van leánya? 
| valign=top | '''Hamlet'''
:For if the sun breed maggots in a dead dog, being a
:god kissing carrion,–Have you a daughter?
|-
| valign=top | '''POLONIUS'''
:Igenis van, uram. 
| valign=top | '''Lord Polonius
:I have, my lord.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Ne engedje napon járni; a fogékonyság nagy áldás, de 
:nehogy a leánya fogékony találjon lenni. Barátom, vigyázz. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Let her not walk i' the sun: conception is a
:blessing: but not as your daughter may conceive.
:Friend, look to 't.
|-
| valign=top | '''POLONIUS'''
:Hogy értsem ezt?
:''Félre.''
:Mindig a leányomra céloz; de 
:hiszen meg sem ismert először; halkufárnak mondott. Odavan, 
:nagyon oda van már; hanem, igazán, magam is  sok kínt állottam ki 
:fiatal koromban a szerelem miatt; majd így jártam én is. – Mi az, 
:mit olvas, fönséges úr? 
| valign=top | '''Lord Polonius
:''Aside''  How say you by that? Still harping on my
:daughter: yet he knew me not at first; he said I
:was a fishmonger: he is far gone, far gone: and
:truly in my youth I suffered much extremity for
:love; very near this. I'll speak to him again.
:What do you read, my lord?
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Szó, szó, szó. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Words, words, words.
|-
| valign=top | '''POLONIUS'''
:De a veleje? 
| valign=top | '''Lord Polonius
:What is the matter, my lord?
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Kinek a veleje? 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Between who?
|-
| valign=top | '''POLONIUS'''
:No, annak, amit olvas fönséged. 
| valign=top | '''Lord Polonius
:I mean, the matter that you read, my lord.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Rágalom, uram; mert ni, mit mond itt a csúfolódó gaz kópé
:hogy öreg embernek ősz a szakálla, ráncos az orcája;
:szeméből sűrű gyanta szivárog és szilvafa-enyő; amellett
:bőséges észfogyatéka és erősen gyenge ágyéka van; mely
:dolgokat, uram, bár magam is rettentően és roppantul
:meghiszek, mégis úgy tartom, nem becsület így papírra
:tenni: mert lám maga is, uram, akkor lenne olyan öreg,
:mint én, ha visszafelé haladhatna, rák módra. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Slanders, sir: for the satirical rogue says here
:that old men have grey beards, that their faces are
:wrinkled, their eyes purging thick amber and
:plum-tree gum and that they have a plentiful lack of
:wit, together with most weak hams: all which, sir,
:though I most powerfully and potently believe, yet
:I hold it not honesty to have it thus set down, for
:yourself, sir, should be old as I am, if like a crab
:you could go backward.
|-
| valign=top | '''POLONIUS'''
:Őrült beszéd, őrült beszéd: de van benne rendszer.
:– Nem sétálna odább a légvonatból, fönséges úr? 
| valign=top | '''Lord Polonius
:''Aside''  Though this be madness, yet there is method
:in 't. Will you walk out of the air, my lord?
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:A sírba? 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Into my grave.
|-
| valign=top | '''POLONIUS'''
:No, már az csakugyan kívül esik a légvonaton. –
:Mily talpraesettek a feleletei néha! Csudálatos,
:hogy gyakran az őrültség eltalálja, mit az értelem
:s józan ész nem bírna oly szerencsésen megoldani.
:Megyek, itt hagyom, s tüstént módot keresek benne,
:hogy találkozzék leányommal. – Fönséges úr, én
:legalázatosabb búcsút veszek fönségedtől. 
| valign=top | '''Lord Polonius
:Indeed, that is out o' the air.
:''Aside''
:How pregnant sometimes his replies are! a happiness
:that often madness hits on, which reason and sanity
:could not so prosperously be delivered of. I will
:leave him, and suddenly contrive the means of
:meeting between him and my daughter.–My honourable
:lord, I will most humbly take my leave of you.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Semmit se vehet el tőlem, uram, amitől oly örömest 
:megválnék; kivéve az életem, az életem, az életem. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:You cannot, sir, take from me any thing that I will
:more willingly part withal: except my life, except
:my life, except my life.
|-
| valign=top | '''POLONIUS'''
:Isten maradjon fönségeddel. 
| valign=top | '''Lord Polonius
:Fare you well, my lord.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Unalmas vén bolondjai!
:''Rosencrantz és Guildenstern jőnek.'' 
| valign=top | '''Hamlet'''
:These tedious old fools!
:''Enter ROSENCRANTZ and GUILDENSTERN''
|-
| valign=top | '''POLONIUS'''
:Hamlet királyfit keresik? – itt van. 
| valign=top | '''Lord Polonius
:You go to seek the Lord Hamlet; there he is.
|-
| valign=top | '''ROSENCRANTZ'''
:''Poloniushoz.''
:Áldja isten, uram.
:''Polonius el.'' 
| valign=top | '''Rosencrantz'''
:''To POLONIUS''  God save you, sir!
:''Exit POLONIUS''
|-
| valign=top | '''GUILDENSTERN'''
:Fönséges úr! 
| valign=top | '''Guildenstern'''
:My honoured lord!
|-
| valign=top | '''ROSENCRANTZ'''
:Kegyes jó uram! 
| valign=top | '''Rosencrantz'''
:My most dear lord!
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Szerelmes drága barátim! Hogy vagy, Guildenstern?
:Áh, Rosencrantz! Hogy vagytok, pajtás? 
| valign=top | '''Hamlet'''
:My excellent good friends! How dost thou,
:Guildenstern? Ah, Rosencrantz! Good lads, how do ye both?
|-
| valign=top | '''ROSENCRANTZ'''
:Mint földanyánknak sok más köz fia. 
| valign=top | '''Rosencrantz'''
:As the indifferent children of the earth.
|-
| valign=top | '''GUILDENSTERN'''
:És boldogok, hogy nem túl-boldogok;
:Szerencse sipkáján bojt nem vagyunk. 
| valign=top | '''Guildenstern'''
:Happy, in that we are not over-happy;
:On fortune's cap we are not the very button.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Se talpak a cipőin? 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Nor the soles of her shoe?
|-
| valign=top | '''ROSENCRANTZ'''
:Az se, fönség. 
| valign=top | '''Rosencrantz'''
:Neither, my lord.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Úgy hát valahol az öle körül tanyáztok, azaz
:kegyei kellő közepén? 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Then you live about her waist, or in the middle of
:her favours?
|-
| valign=top | '''GUILDENSTERN'''
:Bizony, csak úgy evickélünk mi. 
| valign=top | '''Guildenstern'''
:'Faith, her privates we.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:A szerencse titkos részein? Ó, igaz: hiszen rima.
:Mi újság? 
| valign=top | '''Hamlet'''
:In the secret parts of fortune? O, most true; she
:is a strumpet. What's the news?
|-
| valign=top | '''ROSENCRANTZ'''
:Semmi, uram; csak hogy a világ becsületessé vált. 
| valign=top | '''Rosencrantz'''
:None, my lord, but that the world's grown honest.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Úgy hát közel az ítélet napja; de újságod nem való.
:No, hadd kérdjelek ki apróra, mit vétettetek, jó barátim,
:a sorsnak, hogy ide küld benneteket, börtönbe? 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Then is doomsday near: but your news is not true.
:Let me question more in particular: what have you,
:my good friends, deserved at the hands of fortune,
:that she sends you to prison hither?
|-
| valign=top | '''GUILDENSTERN'''
:Börtönbe, fenséges úr? 
| valign=top | '''Guildenstern'''
:Prison, my lord!
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Dánia börtön. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Denmark's a prison.
|-
| valign=top | '''ROSENCRANTZ'''
:Úgy az egész világ is az. 
| valign=top | '''Rosencrantz'''
:Then is the world one.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:De még milyen! mennyi rekesz, őrhely és dutyi van benne!
:s Dánia egyik legcudarabb. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:A goodly one; in which there are many confines,
:wards and dungeons, Denmark being one o' the worst.
|-
| valign=top | '''ROSENCRANTZ'''
:Mi nem úgy gondolkozunk, fönség. 
| valign=top | '''Rosencrantz'''
:We think not so, my lord.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Nektek hát nem az; mert nincs a világon se jó, se rossz;
:gondolkodás teszi azzá. Nekem börtön. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Why, then, 'tis none to you; for there is nothing
:either good or bad, but thinking makes it so: to me
:it is a prison.
|-
| valign=top | '''ROSENCRANTZ'''
:Úgy fenséged nagyravágyása teszi azzá; szűk a szellemének. 
| valign=top | '''Rosencrantz'''
:Why then, your ambition makes it one; 'tis too
:narrow for your mind.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Ó boldog Isten! Egy csigahéjban ellaknám s végtelen
:birodalom királyának vélném magamat, csak ne volnának
:rossz álmaim. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:O God, I could be bounded in a nut shell and count
:myself a king of infinite space, were it not that I
:have bad dreams.
|-
| valign=top | '''GUILDENSTERN'''
:Ez álmok éppen a nagyravágyás: mert a nagyravágyónak egész
:lénye csupán egy álom árnyéka. 
| valign=top | '''Guildenstern'''
:Which dreams indeed are ambition, for the very
:substance of the ambitious is merely the shadow of a dream.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Hisz az álom maga is puszta árnyék. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:A dream itself is but a shadow.
|-
| valign=top | '''ROSENCRANTZ'''
:Úgy van, de én a nagyravágyást oly könnyű, oly légies
:természetűnek tartom, hogy még az árnyéknak is árnyéka. 
| valign=top | '''Rosencrantz'''
:Truly, and I hold ambition of so airy and light a
:quality that it is but a shadow's shadow.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:E szerint a koldus, test; ellenben a fejedelmek, a mi
:ágaskodó hőseink, csupán a koldus árnyékai. – De nem
:mennénk az udvarhoz? mert engem ugyse, nem tudok
:okoskodni. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Then are our beggars bodies, and our monarchs and
:outstretched heroes the beggars' shadows. Shall we
:to the court? for, by my fay, I cannot reason.
|-
| valign=top | '''ROSENCRANTZ és GUILDENSTERN
:Fenséged szolgálatára leszünk. 
| valign=top | '''Rosencrantz and Guildenstern
:We'll wait upon you.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Világért se! Hagy elegyítnélek többi cselédim közé?
:mert, megvallva becsűlettel az igazat, rettentő gaz
:nép ügyel rám. De, hogy a barátság tört útján maradjunk,
:mi hoz titeket Helsingőrbe? 
| valign=top | '''Hamlet'''
:No such matter: I will not sort you with the rest
:of my servants, for, to speak to you like an honest
:man, I am most dreadfully attended. But, in the
:beaten way of friendship, what make you at Elsinore?
|-
| valign=top | '''ROSENCRANTZ'''
:Hogy fenségedet meglátogassuk; egyéb ok semmi. 
| valign=top | '''Rosencrantz'''
:To visit you, my lord; no other occasion.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Amily koldus vagyok, még köszönet is szűkön
:telik tőlem; de azért köszönöm, noha, édes
:barátim, az én köszönetem nem ér egy poltrát.
:De hát nem hivattak ide? Magatok jószántából
:jöttetek? Önkényti látogatás ez? Na, na, bánjatok
:velem emberségesen; igen, igen, na: mondjátok. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Beggar that I am, I am even poor in thanks; but I
:thank you: and sure, dear friends, my thanks are
:too dear a halfpenny. Were you not sent for? Is it
:your own inclining? Is it a free visitation? Come,
:deal justly with me: come, come; nay, speak.
|-
| valign=top | '''GUILDENSTERN'''
:Mit mondjunk, uram? 
| valign=top | '''Guildenstern'''
:What should we say, my lord?
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Ej na, akármit. Csak egyenesen. Hivattak; szemetekből
:látszik a vallomás, melyet tartózkodástok nem bír
:elleplezni: én tudom, a király s királyné hívatott ide. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Why, any thing, but to the purpose. You were sent
:for; and there is a kind of confession in your looks
:which your modesties have not craft enough to colour
:I know the good king and queen have sent for you.
|-
| valign=top | '''ROSENCRANTZ'''
:Mi célból, uram? 
| valign=top | '''Rosencrantz'''
:To what end, my lord?
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Azt tőletek kell megtudnom. Azért kényszerítlek
:pajtásságunk jogaira, ifjúkorunk összehangzó
:kedvtelésire, mindenkor híven őrzött barátságunkra
:s mind, ami ezeknél drágábbat egy nálamnál jobb
:szónok felhordhatna: legyetek őszinte, egyenes
:irántam: hivattak vagy nem? 
| valign=top | '''Hamlet'''
:That you must teach me. But let me conjure you, by
:the rights of our fellowship, by the consonancy of
:our youth, by the obligation of our ever-preserved
:love, and by what more dear a better proposer could
:charge you withal, be even and direct with me,
:whether you were sent for, or no?
|-
| valign=top | '''ROSENCRANTZ'''
:Mit mondasz te? 
| valign=top | '''Rosencrantz'''
:''Aside to GUILDENSTERN''  What say you?
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Ahá, rajtatok a fél szemem. – Ha szerettek, csak
:ki vele! 
| valign=top | '''Hamlet'''
:''Aside''  Nay, then, I have an eye of you.–If you
:love me, hold not off.
|-
| valign=top | '''GUILDENSTERN'''
:Uram, hivattak. 
| valign=top | '''Guildenstern'''
:My lord, we were sent for.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Megmondom én, miért; így az én hozzávetésem elejét
:veszi a ti vallomástoknak, és titoktartástok a király
:és királyné iránt egy pehely szálát sem vedli. Én egy
:idő óta (bár nem tudom, miért) elvesztettem minden
:kedvemet s felhagytam minden szokott gyakorlatimmal;
:és, igazán, oly nehéz hangulatba estem, hogy ez a
:gyönyörű alkotmány, a föld, nekem csak egy kopár
:hegyfok; ez a dicső mennyezet, a lég, ez a felettem
:függő kiterjedt erősség, ez arany tüzekkel kirakott
:felséges boltozat, no, lássátok, mindez előttem nem
:egyéb, mint undok és dögletes párák összeverődése.
:S mily remekmű az ember! Mily nemes az értelme! Mily
:határtalanok tehetségei! Alakja, mozdulata mily
:kifejező és bámulatos! Működésre mily hasonló
:angyalhoz! belátásra mily hasonló egy istenséghez!
:a világ ékessége! az élő állatok mintaképe! És mégis,
:mi nekem ez a csipetnyi por? Én nem gyönyörködöm az
:emberben, nem – az asszonyban se, hiába mosolygasz. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:I will tell you why; so shall my anticipation
:prevent your discovery, and your secrecy to the king
:and queen moult no feather. I have of late–but
:wherefore I know not–lost all my mirth, forgone all
:custom of exercises; and indeed it goes so heavily
:with my disposition that this goodly frame, the
:earth, seems to me a sterile promontory, this most
:excellent canopy, the air, look you, this brave
:o'erhanging firmament, this majestical roof fretted
:with golden fire, why, it appears no other thing to
:me than a foul and pestilent congregation of vapours.
:What a piece of work is a man! how noble in reason!
:how infinite in faculty! in form and moving how
:express and admirable! in action how like an angel!
:in apprehension how like a god! the beauty of the
:world! the paragon of animals! And yet, to me,
:what is this quintessence of dust? man delights not
:me: no, nor woman neither, though by your smiling
:you seem to say so.
|-
| valign=top | '''ROSENCRANTZ'''
:Eszembe sem jutott, fenséges úr. 
| valign=top | '''Rosencrantz'''
:My lord, there was no such stuff in my thoughts.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Minek nevettél hát, mikor azt mondtam, hogy nem
:gyönyörködöm az emberben? 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Why did you laugh then, when I said 'man delights not me'?
|-
| valign=top | '''ROSENCRANTZ'''
:Elgondolám, fenséges úr, hogy, ha nem gyönyörködik
:az emberben, mily vékony pártolás vár fönségednél
:a színészekre; találkoztunk velök az úton, s ide
:igyekeznek, felajánlani szolgálatukat. 
| valign=top | '''Rosencrantz'''
:To think, my lord, if you delight not in man, what
:lenten entertainment the players shall receive from
:you: we coted them on the way; and hither are they
:coming, to offer you service.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:No, amelyik a királyt játssza, szívesen fogadom
:őfelségének kész adófizetője leszek; a kalandor lovag
:hadd forgassa kardját és pajzsát; a szerelmes nem fog
:ingyen sóhajtozni; a vígszemély lejátszhatja szerepét
:békével; a bohóc hadd nevettesse meg azt is, kinek
:tüdeje viszket a száradástól; s a nőszemély mondja ki
:bátran, ami lelkén fekszik; habár a jámbus megsántul
:is belé. Miféle színészek? 
| valign=top | '''Hamlet'''
:He that plays the king shall be welcome; his majesty
:shall have tribute of me; the adventurous knight
:shall use his foil and target; the lover shall not
:sigh gratis; the humourous man shall end his part
:in peace; the clown shall make those laugh whose
:lungs are tickled o' the sere; and the lady shall
:say her mind freely, or the blank verse shall halt
:for't. What players are they?
|-
| valign=top | '''ROSENCRANTZ'''
:Éppen azok, kiknek játékában fenséged annyira szokott
:gyönyörködni: a városi tragédiajátszók. 
| valign=top | '''Rosencrantz'''
:Even those you were wont to take delight in, the
:tragedians of the city.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Hogy esik tehát, hogy vándorolnak? Állandó telepök jobb
:volt, mind dicsőségre, mind haszonra. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:How chances it they travel? their residence, both
:in reputation and profit, was better both ways.
|-
| valign=top | '''ROSENCRANTZ'''
:Azt hiszem, a minapi újítás okozta elzüllésöket. 
| valign=top | '''Rosencrantz'''
:I think their inhibition comes by the means of the
:late innovation.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Becsülik még őket úgy, mint mikor én a városban laktam?
:Van annyi közönségök? 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Do they hold the same estimation they did when I was
:in the city? are they so followed?
|-
| valign=top | '''ROSENCRANTZ'''
:Dehogy van! 
| valign=top | '''Rosencrantz'''
:No, indeed, are they not.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Mi lehet az oka? Rozsdásodnak? 
| valign=top | '''Hamlet'''
:How comes it? do they grow rusty?
|-
| valign=top | '''ROSENCRANTZ'''
:Nem, iparkodásuk a szokott lépésben halad; de ott
:van, uram, egy kotlóalja gyermek, apró torongy,
:kik túlsikoltják a szavalást, amiért rettenetesen
:megtapsolják őket. Ezek vannak most divatban, s
:a közönséges színházakat (mert így nevezik már)
:úgy lecsepűlik, hogy sokan, kardviselő férfiak,
:félve a lúdtolltól, alig mernek odajárni. 
| valign=top | '''Rosencrantz'''
:Nay, their endeavour keeps in the wonted pace: but
:there is, sir, an aery of children, little eyases,
:that cry out on the top of question, and are most
:tyrannically clapped for't: these are now the
:fashion, and so berattle the common stages–so they
:call them–that many wearing rapiers are afraid of
:goose-quills and dare scarce come thither.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Ugyan! s gyermekek? ki tartja őket? ki fizeti
:számláikat? Nem akarják tovább űzni mesterségöket,
:csak míg énekelni tudnak? Nem mondják-e majd, ha
:közönséges színésszé nőnek (ami pedig valószínű,
:hacsak jobb módjok nincs), hogy íróik kárt tettek
:nekik, midőn saját örökségök ellen kiabáltatták? 
| valign=top | '''Hamlet'''
:What, are they children? who maintains 'em? how are
:they escoted? Will they pursue the quality no
:longer than they can sing? will they not say
:afterwards, if they should grow themselves to common
:players–as it is most like, if their means are no
:better–their writers do them wrong, to make them
:exclaim against their own succession?
|-
| valign=top | '''ROSENCRANTZ'''
:Volt is bizony sok hű-hó mind a két részen; a nemzet
:pedig nem vétkelli egymásra uszítani őket: volt oly
:idő, hogy pénzt sem adtak a darabért hacsak költő
:és színész üstökre nem ment benne az ellenféllel. 
| valign=top | '''Rosencrantz'''
:'Faith, there has been much to do on both sides; and
:the nation holds it no sin to tarre them to
:controversy: there was, for a while, no money bid
:for argument, unless the poet and the player went to
:cuffs in the question.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Lehetséges? 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Is't possible?
|-
| valign=top | '''GUILDENSTERN'''
:Ó, de mennyi fejtörésbe került ez! 
| valign=top | '''Guildenstern'''
:O, there has been much throwing about of brains.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:S a gyermekhad lett a bírósabb? 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Do the boys carry it away?
|-
| valign=top | '''ROSENCRANTZ'''
:Az lett, fönséges úr; elbírnák azok Herculest is,
:földgolyóstul.   
| valign=top | '''Rosencrantz'''
:Ay, that they do, my lord; Hercules and his load too.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Nem csuda; mert ihol, a nagybátyám Dánia királya;
:s most az, ki száját vonogatta rá atyám éltében,
:húsz, negyven, ötven, száz aranyat megád egy-egy
:arcképéért kicsiben. Szentugyse! van ebben valami
:természetes, csak rá bírna jőni a philosophia.
:''Kívülről harsonaszó.'' 
| valign=top | '''Hamlet'''
:It is not very strange; for mine uncle is king of
:Denmark, and those that would make mows at him while
:my father lived, give twenty, forty, fifty, an
:hundred ducats a-piece for his picture in little.
:'Sblood, there is something in this more than
:natural, if philosophy could find it out.
:''Flourish of trumpets within''
|-
| valign=top | '''GUILDENSTERN'''
:Itt vannak a színészek. 
| valign=top | '''Guildenstern'''
:There are the players.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Urak, üdvözlöm Helsingőrben. Fogjunk kezet. Hamar hát;
:az üdvözlésnek e járuléka divat és szertartás: hadd
:teljesítsem ez udvariasságot, nehogy kiereszkedésem a
:színészekkel (ami pedig kívülről szépen fog mutatni,
:mondhatom) inkább hasonlítson társalgáshoz, mint a
:veletek való. Üdvözöllek hát: de az én nagybátya-apám
:és nagynéne-anyám csalatkoznak. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Gentlemen, you are welcome to Elsinore. Your hands,
:come then: the appurtenance of welcome is fashion
:and ceremony: let me comply with you in this garb,
:lest my extent to the players, which, I tell you,
:must show fairly outward, should more appear like
:entertainment than yours. You are welcome: but my
:uncle-father and aunt-mother are deceived.
|-
| valign=top | '''GUILDENSTERN'''
:Miben, kegyelmes úr? 
| valign=top | '''Guildenstern'''
:In what, my dear lord?
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Én csak fölszéllel vagyok bolond; de ha délről fú, én
:is megismerem a sólymot a gémtől.
:''Polonius jő.'' 
| valign=top | '''Hamlet'''
:I am but mad north-north-west: when the wind is
:southerly I know a hawk from a handsaw.
:''Enter POLONIUS''
|-
| valign=top | '''POLONIUS'''
:Minden jót, uraim! 
| valign=top | '''Lord Polonius
:Well be with you, gentlemen!
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:''Lassan.''
:Halld csak, Guildenstern; – meg te is; – így, mindenik
:fülemre egy hallgatódzó: - az a nagy baba, kit amott
:látok, nem nőtt ám még ki a pólyából. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Hark you, Guildenstern; and you too: at each ear a
:hearer: that great baby you see there is not yet
:out of his swaddling-clouts.
|-
| valign=top | '''ROSENCRANTZ'''
:Talán másodszor is belénőtt; mert, úgy mondják, öreg
:ember második gyermek. 
| valign=top | '''Rosencrantz'''
:Happily he's the second time come to them; for they
:say an old man is twice a child.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Megjósolom, azért jő, hogy a színeszekről újságoljon; csak várjatok. –
:''Fenn.''
:Igaza van, uram; hétfőn reggel; akkor volt, csakugyan. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:I will prophesy he comes to tell me of the players;
:mark it. You say right, sir: o' Monday morning;
:'twas so indeed.
|-
| valign=top | '''POLONIUS'''
:Fönséges úr, újságot mondok. 
| valign=top | '''Lord Polonius
:My lord, I have news to tell you.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:De uram, én mondok újságot önnek.
:»Hogy Roscius volt Rómában színész« – 
| valign=top | '''Hamlet'''
:My lord, I have news to tell you.
:When Roscius was an actor in Rome,–
|-
| valign=top | '''POLONIUS'''
:Színészek jöttek, fenséges úr. 
| valign=top | '''Lord Polonius
:The actors are come hither, my lord.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Terefere! 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Buz, buz!
|-
| valign=top | '''POLONIUS'''
:Becsületemre – 
| valign=top | '''Lord Polonius
:Upon mine honour,–
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:»Minden színész szamáron járt« – 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Then came each actor on his ass,–
|-
| valign=top | '''POLONIUS'''
:A legjobb játékosok a világon: mindegy nekik
:tragédia, komédia, történeti, pásztori, víg-pásztori,
:historico-pásztori, tragico-historico, tragico-comico-historico-pásztori
:mű; helyegység vagy korlátlan színváltozás.
:Seneca nem elég nehéz, Plautus nem elég
:könnyű nekik. Szereptudásra vagy rögtönzésre páratlanok. 
| valign=top | '''Lord Polonius
:The best actors in the world, either for tragedy,
:comedy, history, pastoral, pastoral-comical,
:historical-pastoral, tragical-historical, tragical-
:comical-historical-pastoral, scene individable, or
:poem unlimited: Seneca cannot be too heavy, nor
:Plautus too light. For the law of writ and the
:liberty, these are the only men.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:»Ó, Jeftha, Izrael bírája« – minő kincsed vala neked! 
| valign=top | '''Hamlet'''
:O Jephthah, judge of Israel, what a treasure hadst thou!
|-
| valign=top | '''POLONIUS'''
:Miféle kincse volt, fenséges úr? 
| valign=top | '''Lord Polonius
:What a treasure had he, my lord?
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Hát -
:»Egy szép leánya, több se volt
:És azt szerette rendkívül.« 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Why,
:'One fair daughter and no more,
:The which he loved passing well.'
|-
| valign=top | '''POLONIUS'''
:Mindig, a leányomra! 
| valign=top | '''Lord Polonius
:''Aside''  Still on my daughter.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Igaz-e, vén Jeftha? 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Am I not i' the right, old Jephthah?
|-
| valign=top | '''POLONIUS'''
:Ha engem nevez Jefthának fenséged, nekem van egy leányom,
:igaz, szeretem is rendkívül. 
| valign=top | '''Lord Polonius
:If you call me Jephthah, my lord, I have a daughter
:that I love passing well.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:No, nem a következik. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Nay, that follows not.
|-
| valign=top | '''POLONIUS'''
:Mi következik hát, uram? 
| valign=top | '''Lord Polonius
:What follows, then, my lord?
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Nos –
:»Isten amint, sors szerint« –
:aztán, tudja
:»És úgy leve, mint eleve« –
:a kegyes ének első szakasza megmondja a többit, mert
:lássa, itt jőnek az én időtöltéseim.
:''Négy vagy öt színész jő.''
:Hozta Isten, színész uramék; üdvözlöm mindnyájatokat.
:– Örvendek, hogy egészségben látlak. – Isten hozta,
:édes barátim. – Édes öregem, beh megrojtosodott a
:képed, mióta nem láttalak: tán csak nem velem birkózni
:hozod azt a barkót Dániába? – Nini, az én kisasszony
:szeretőm! Asszonyunkra mondom! asszonyságod közelebb
:van az éghez, mint mikor utoljára láttam, egy egész
:cipősarknyival. Kérje az Istent, hogy hangja, mint
:forgalomból kiment arany, meg ne repedjen a karikán
:belül. Uraim, üdvözlöm mindnyájokat. Tegyünk úgy, mint
:francia solymász: amint megpillantjuk, eresszük rá
:most mindjárt szavaljunk egyet. Nosza, egy kis ízelítő
:ügyességtekből: egy indulatos szavalást! Halljuk! 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Why,
:'As by lot, God wot,'
:and then, you know,
:'It came to pass, as most like it was,'–
:the first row of the pious chanson will show you
:more; for look, where my abridgement comes.
:''Enter four or five Players''
:You are welcome, masters; welcome, all. I am glad
:to see thee well. Welcome, good friends. O, my old
:friend! thy face is valenced since I saw thee last
:comest thou to beard me in Denmark? What, my young
:lady and mistress! By'r lady, your ladyship is
:nearer to heaven than when I saw you last, by the
:altitude of a chopine. Pray God, your voice, like
:apiece of uncurrent gold, be not cracked within the
:ring. Masters, you are all welcome. We'll e'en
:to't like French falconers, fly at any thing we see
:we'll have a speech straight: come, give us a taste
:of your quality; come, a passionate speech.
|-
| valign=top | '''ELSŐ SZÍNÉSZ
:Mit szavaljunk, fenséges úr? 
| valign=top | '''First Player
:What speech, my lord?
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Hallottam én valaha tőled egyet, – hanem azt sohase
:adták elő; vagy ha elő, nem többször egyszernél, mert
:a darab, emlékszem, sehogy sem tetszett a tömegnek;
:a nagy közönségnek kaviár volt az; de azért (véleményem
:s azoké szerint, kiknek ítélete ily tárgyakban messzebb
:hallatszott az enyimnél) derék egy darab volt; jól osztva
:be színre s épp annyi szerénységgel, mint művészettel
:víve ki. Jut eszembe, valaki azt mondta rá, hogy nincs
:fűszer az egyes sorokban, ami megadná az ízét, se semmi
:olyas a nyelvben, mi a szerző ékesgetési szándékára
:mutatna: de becsületes modornak nevezte azt, mely éppoly
:egészséges, mint kedves, százszorta inkább szép, mint
:finom. Egy helyet szerettem különösen benne: Aeneas
:mondja Didónak; abból is kivált azt, mikor Priam
:megölését beszéli el. Ha emlékszel rá elevenen, kezdd
:annál a sornál, hogy – hadd lám, hadd lám csak -
:»A durva Pyrrhus, mint hyrcáni vad« –
:nem úgy van; Pyrrhuson kezdődik, tudom.
:»A durva Pyrrhus – ő, kin fekete
:Harcmez, sötét mint célja, volt – hasonló
:Az éjhez, melyet a végzetszerű
:Lóban görnyedve tölte – most a rém-
:Sötét cimerszint ádázabbra fente.
:Tetőtül talpig most merő piros,
:Csíkozva iszonyún atyák, anyák,
:Fiak, leányok vérivel. A vér
:Rásűl s tapad az utcák pörzs-hevétől,
:Amely kegyetlen s átkozott világgal
:Az aljason legyilkoltakra süt.
:Lángtól, haragtól felpörkölve így;
:S a ráaludt vértől így bévakoltan,
:Kárbunkulus szemmel, az ördögi
:Pyrrhus vigyázza Priam déd-apát« –
:Most folytasd te. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:I heard thee speak me a speech once, but it was
:never acted; or, if it was, not above once; for the
:play, I remember, pleased not the million; 'twas
:caviare to the general: but it was–as I received
:it, and others, whose judgments in such matters
:cried in the top of mine–an excellent play, well
:digested in the scenes, set down with as much
:modesty as cunning. I remember, one said there
:were no sallets in the lines to make the matter
:savoury, nor no matter in the phrase that might
:indict the author of affectation; but called it an
:honest method, as wholesome as sweet, and by very
:much more handsome than fine. One speech in it I
:chiefly loved: 'twas Aeneas' tale to Dido; and
:thereabout of it especially, where he speaks of
:Priam's slaughter: if it live in your memory, begin
:at this line: let me see, let me see–
:'The rugged Pyrrhus, like the Hyrcanian beast,'–
:it is not so:–it begins with Pyrrhus:–
:'The rugged Pyrrhus, he whose sable arms,
:Black as his purpose, did the night resemble
:When he lay couched in the ominous horse,
:Hath now this dread and black complexion smear'd
:With heraldry more dismal; head to foot
:Now is he total gules; horridly trick'd
:With blood of fathers, mothers, daughters, sons,
:Baked and impasted with the parching streets,
:That lend a tyrannous and damned light
:To their lord's murder: roasted in wrath and fire,
:And thus o'er-sized with coagulate gore,
:With eyes like carbuncles, the hellish Pyrrhus
:Old grandsire Priam seeks.'
:So, proceed you.
|-
| valign=top | '''POLONIUS'''
:Engem ugyse, fönséges úr, jó szavalás; jó
:hangsúllyal és kellő mérséklettel. 
| valign=top | '''Lord Polonius
:'Fore God, my lord, well spoken, with good accent and
:good discretion.
|-
| valign=top | '''ELSŐ SZÍNÉSZ
:»S ím rátalál, amint üres csapást
:Mér a görög felé; jó régi kardja
:Elpártol és dacot hány a parancsnak
:Hová hull, ott marad. Ily nem-egyenlőn,
:Pyrrhus Priamra tör: sujt mérgesen,
:De már süvöltő kardjának szelére
:Ledűl a gyenge ősz. Akkor, miként-
:Ha érzené holt Ilium e csapást,
:Lángzó tetővel talpához borul,
:S egy szörnyü roppanás rabbá teszi
:Pyrrhus fülét: mert íme kardja, mely
:Tisztes Priamnak éppen száll vala
:Tejszín fejére, a légben akadt,
:És Pyrrhus áll, mint zsarnok-kép a vásznon,
:S mintegy közömbös, cél, szándék iránt,
:Veszteg marad.
:De mint gyakorta vész előtt az ég
:Elcsöndesűl, a felhő meg se mozzan,
:Némák a zord szelek s alant e gömb,
:Mint a halál; egyszerre vad dörej
:Hasít eget: úgy Pyrrhust, e szünetre,
:Felkölt bosszúja tettre fölveri.
:S nem hullt soha csekélyebb irgalommal
:Márs fegyverére, mit öröknek edz,
:Cyclopsi pőröly, mint Pyrrhus vasa
:Lezúg Priamra most. –
:Piha, ringyó Szerencse! Istenek,
:Ti mind, ti mind! vegyétek el hatalmát,
:Törjétek össze talpát, külleit
:S az ég-oromrul a kerék-agyat
:Hömpölygessétek a poklokra le!« 
| valign=top | '''First Player
:'Anon he finds him
:Striking too short at Greeks; his antique sword,
:Rebellious to his arm, lies where it falls,
:Repugnant to command: unequal match'd,
:Pyrrhus at Priam drives; in rage strikes wide;
:But with the whiff and wind of his fell sword
:The unnerved father falls. Then senseless Ilium,
:Seeming to feel this blow, with flaming top
:Stoops to his base, and with a hideous crash
:Takes prisoner Pyrrhus' ear: for, lo! his sword,
:Which was declining on the milky head
:Of reverend Priam, seem'd i' the air to stick
:So, as a painted tyrant, Pyrrhus stood,
:And like a neutral to his will and matter,
:Did nothing.
:But, as we often see, against some storm,
:A silence in the heavens, the rack stand still,
:The bold winds speechless and the orb below
:As hush as death, anon the dreadful thunder
:Doth rend the region, so, after Pyrrhus' pause,
:Aroused vengeance sets him new a-work;
:And never did the Cyclops' hammers fall
:On Mars's armour forged for proof eterne
:With less remorse than Pyrrhus' bleeding sword
:Now falls on Priam.
:Out, out, thou strumpet, Fortune! All you gods,
:In general synod 'take away her power;
:Break all the spokes and fellies from her wheel,
:And bowl the round nave down the hill of heaven,
:As low as to the fiends!'
|-
| valign=top | '''POLONIUS'''
:Nagyon hosszú. 
| valign=top | '''Lord Polonius
:This is too long.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Eredj borbélyhoz a szakálladdal. – Te csak
:folytasd, kérlek; ennek bohózat kell, vagy
:trágár adoma, különben elalszik. – Folytasd;
:térj át Hecubára. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:It shall to the barber's, with your beard. Prithee,
:say on: he's for a jig or a tale of bawdry, or he
:sleeps: say on: come to Hecuba.
|-
| valign=top | '''ELSŐ SZÍNÉSZ
:»De hajh! ki látná a bóbás királynét –« 
| valign=top | '''First Player
:'But who, O, who had seen the mobled queen–'
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Bóbás királynét? 
| valign=top | '''Hamlet'''
:'The mobled queen?'
|-
| valign=top | '''POLONIUS'''
:Az jól van; bóbás királyné jól van. 
| valign=top | '''Lord Polonius
:That's good; 'mobled queen' is good.
|-
| valign=top | '''ELSŐ SZÍNÉSZ
:»Rohanni puszta lábbal fel s alá,
:Ijesztve oltó könnyel a tüzet,
:Rongy a fején, hol másszor diadém;
:Palástul vézna, elszült csípein
:Ijedt zavarban felkapott lepel –
:Ki látta volna, hogy méregbe mártott
:Nyelvvel ne szidná a pártos szerencsét!
:Az istenek ha látták voln' magok,
:Midőn szemébe tűnt Pyrrhus gonosz
:Játéka, férjét hogy aprítja fel
:A jaj-sikoltás, melybe most kitört
:(Ha földi ügy hat rájok legkevésbé),
:Könnyet facsar az ég izzó szeméből
:S az istenekből könyörűletet.« 
| valign=top | '''First Player
:'Run barefoot up and down, threatening the flames
:With bisson rheum; a clout upon that head
:Where late the diadem stood, and for a robe,
:About her lank and all o'er-teemed loins,
:A blanket, in the alarm of fear caught up;
:Who this had seen, with tongue in venom steep'd,
:'Gainst Fortune's state would treason have
:pronounced
:But if the gods themselves did see her then
:When she saw Pyrrhus make malicious sport
:In mincing with his sword her husband's limbs,
:The instant burst of clamour that she made,
:Unless things mortal move them not at all,
:Would have made milch the burning eyes of heaven,
:And passion in the gods.'
|-
| valign=top | '''POLONIUS'''
:Ni, ni! Ha el nem változott a színe; s tele
:nincs a szeme könnyel! – Hagyd el, kérlek. 
| valign=top | '''Lord Polonius
:Look, whether he has not turned his colour and has
:tears in's eyes. Pray you, no more.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Jól van; majd elmondatom veled másszor a többit.
:– Édes úr, nem lenne szíves a színészeknek jó
:szállást adatni? De hallja, jól kell aztán velök
:bánni; mert ők a kor foglalatjai és rövid krónikái;
:s inkább írjanak halála után rosszat a fejfájára,
:mint ők rosszat mondjanak felőle, míg él. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:'Tis well: I'll have thee speak out the rest soon.
:Good my lord, will you see the players well
:bestowed? Do you hear, let them be well used; for
:they are the abstract and brief chronicles of the
:time: after your death you were better have a bad
:epitaph than their ill report while you live.
|-
| valign=top | '''POLONIUS'''
:Érdemök szerint fogok bánni velök, fönséges úr. 
| valign=top | '''Lord Polonius
:My lord, I will use them according to their desert.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Veszetthordtát, ember, sokkal jobban kell! Bánj
:mindenkivel érdeme szerint: melyikünk kerüli el
:a mogyorópálcát? Bánjon velök saját embersége és
:méltósága szerint; minél kisebb az ő érdemök, annál
:nagyobb érdem a szívessége. Hívja be őket. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:God's bodykins, man, much better: use every man
:after his desert, and who should 'scape whipping?
:Use them after your own honour and dignity: the less
:they deserve, the more merit is in your bounty.
:Take them in.
|-
| valign=top | '''POLONIUS'''
:Jerünk hát, urak.
:''Polonius s némely színészek el.'' 
| valign=top | '''Lord Polonius
:Come, sirs.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Utána, barátim; holnap előadásunk lesz. Hallod-e,
:öreg barátom! tudjátok a ''Gonzago megöletését''? 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Follow him, friends: we'll hear a play to-morrow.
:''Exit POLONIUS with all the Players but the First''
:Dost thou hear me, old friend; can you play the
:Murder of Gonzago?
|-
| valign=top | '''ELSŐ SZÍNÉSZ
:Tudjuk, fenséges úr. 
| valign=top | '''First Player
:Ay, my lord.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Holnap este azt játsszuk el. Szükség esetére ugye meg
:tudnál tanulni egy tíz-húsz sorból álló mondókát, amit
:én csinálnék s beleszúrnék? nemde? 
| valign=top | '''Hamlet'''
:We'll ha't to-morrow night. You could, for a need,
:study a speech of some dozen or sixteen lines, which
:I would set down and insert in't, could you not?
|-
| valign=top | '''ELSŐ SZÍNÉSZ
:Meg, fenséges úr. 
| valign=top | '''First Player
:Ay, my lord.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Nagyon jól van. Eredj hát amaz úr után te is; de aztán
:hé, csúfot ne űzzetek ám belőle.
:''Színész el.''
:Édes jó barátim,
:''Guildenstern- és Rosencrantz-hoz.''
:én már estig elhagylak: de csak mint otthon, Helsingőrben! 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Very well. Follow that lord; and look you mock him
:not.
:''Exit First Player''
:My good friends, I'll leave you till night: you are
:welcome to Elsinore.
|-
| valign=top | '''ROSENCRANTZ'''
:Kegyes jó uram!
:''Rosencrantz és Guildenstern el.'' 
| valign=top | '''Rosencrantz'''
:Good my lord!
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Ugy; hordjon Isten: – Most magam vagyok
:Ó, mily gazember s pór rab vagyok én!
:Nem szörnyüség az, hogy lám, e színész,
:Csak költeményben, álom-indulatban
:Egy eszmeképhez úgy hozzátöri
:Lelkét, hogy arca elsápad belé,
:Könny űl szemében, rémület vonásin,
:A hangja megtörik, s egész valója
:Kiséri képzetét? S mind semmiért!
:Egy Hecubáért!
:Mi néki Hecuba, s ő Hecubának;
:Hogy megsirassa? Mit nem tenne még,
:Ha szenvedélyre volna oly oka,
:Mint van nekem? Könnyárba fojtaná
:A színpadot, s irtóztató beszéddel
:Repesztené meg a nézők fülét,
:Hogy a vétkes megőrüljön belé,
:Képedjen az igaz, s a közönyös
:Zavarba essék; elkábítaná
:Magát a szem s fül érzetét. De én,
:Lágyszívü, bárgyu gaz, bujkálok egyre,
:Álomszuszikként, nem lendítve semmit;
:Még szólni sem merek – nem, oly királyért
:Kinek sajátján s drága életén
:Gonosz rablás esett. Hah! gyáva volnék?
:Ki mond pimasznak? zúzza bé agyam?
:Tépi szakállam, s dobja a szemembe?
:Fricskázza orrom? s mondja, hogy hazug
:A májam, a tüdőm? Ki teszi meg? Hah!
:Biz' Isten, elnyelem. Nincs abba' mód,
:Hogy én galambepéjü ne legyek,
:Vagy zsarnokság alatt elkeseredni
:Epém legyen; különben már azóta
:A lég minden keselyűit hízlalom
:E szkláv dögével. Véres, buja gaz!
:Lelketlen, álnok, fajtalan gazember!
:Ó, bosszu!
:Ki állja? Mily szamár vagyok! Hiszen
:Szép az, valóban, és nagy hősiség,
:Hogy én, a drága meggyilkolt fia,
:Kit ég s pokol bosszúra ösztönöz,
:Szavakkal hűtöm a szám, mint lotyó,
:És szitkozódom, mint egy nőcseléd
:Vagy szobasurló.
:Phí, förtelem! fuj! – Törd magad, te agy! –
:Hallottam én, hogy nagy gonosztevőt
:Szinházban a csupán költött darab
:Úgy meghatott lelkéig, hogy legottan
:Önként feladta bűnös tetteit;
:Mert, nyelve nincs bár, a gyilkos merény
:A legcsodásabb szerven tud beszélni.
:Most, e színészek által, az atyám
:Megöléséhez hasonlót játszatok
:Bátyám előtt: lesem minden vonását;
:Lelkébe nyúlok az elevenig;
:S ha rezzen is: tudom, hogy mit tegyek.
:A látott szellem ördög is lehet,
:Mert az is ölthet oly tetszős hüvelyt,
:S tán gyöngeségem, mélakórom által
:– Mert ily kedélyre nagy hatalma van –
:A kárhozatba dönt. Nincs rá bizonyság
:Ennél különb; de tőr lesz e darab,
:Hol a király, ha bűnös, fennakad.
:''El.''
:
| valign=top | '''Hamlet'''
:Ay, so, God be wi' ye;
:''Exeunt ROSENCRANTZ and GUILDENSTERN''
:Now I am alone.
:O, what a rogue and peasant slave am I!
:Is it not monstrous that this player here,
:But in a fiction, in a dream of passion,
:Could force his soul so to his own conceit
:That from her working all his visage wann'd,
:Tears in his eyes, distraction in's aspect,
:A broken voice, and his whole function suiting
:With forms to his conceit? and all for nothing!
:For Hecuba!
:What's Hecuba to him, or he to Hecuba,
:That he should weep for her? What would he do,
:Had he the motive and the cue for passion
:That I have? He would drown the stage with tears
:And cleave the general ear with horrid speech,
:Make mad the guilty and appal the free,
:Confound the ignorant, and amaze indeed
:The very faculties of eyes and ears. Yet I,
:A dull and muddy-mettled rascal, peak,
:Like John-a-dreams, unpregnant of my cause,
:And can say nothing; no, not for a king,
:Upon whose property and most dear life
:A damn'd defeat was made. Am I a coward?
:Who calls me villain? breaks my pate across?
:Plucks off my beard, and blows it in my face?
:Tweaks me by the nose? gives me the lie i' the throat,
:As deep as to the lungs? who does me this?
:Ha!
:'Swounds, I should take it: for it cannot be
:But I am pigeon-liver'd and lack gall
:To make oppression bitter, or ere this
:I should have fatted all the region kites
:With this slave's offal: bloody, bawdy villain!
:Remorseless, treacherous, lecherous, kindless villain!
:O, vengeance!
:Why, what an ass am I! This is most brave,
:That I, the son of a dear father murder'd,
:Prompted to my revenge by heaven and hell,
:Must, like a whore, unpack my heart with words,
:And fall a-cursing, like a very drab,
:A scullion!
:Fie upon't! foh! About, my brain! I have heard
:That guilty creatures sitting at a play
:Have by the very cunning of the scene
:Been struck so to the soul that presently
:They have proclaim'd their malefactions;
:For murder, though it have no tongue, will speak
:With most miraculous organ. I'll have these players
:Play something like the murder of my father
:Before mine uncle: I'll observe his looks;
:I'll tent him to the quick: if he but blench,
:I know my course. The spirit that I have seen
:May be the devil: and the devil hath power
:To assume a pleasing shape; yea, and perhaps
:Out of my weakness and my melancholy,
:As he is very potent with such spirits,
:Abuses me to damn me: I'll have grounds
:More relative than this: the play 's the thing
:Wherein I'll catch the conscience of the king.
:''Exit''
|}


{{lapozó|előző=Második felvonás, 1. szín|köv=Harmadik felvonás, 1. szín|cím=Hamlet}}
[[Kategória:Hamlet]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Hamlet/Harmadik felvonás, 1. szín</title>
    <id>385</id>
    <revision>
      <id>824</id>
      <timestamp>2006-06-14T23:22:31Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>szakaszokra bontás, lapozó, kat</comment>
      <text xml:space="preserve">{{lapozó|köv=Harmadik felvonás, 2. szín|előző=Második felvonás, 2. szín|cím=Hamlet}}

{| {{sztdr}}
| width=50% | 
:''Szoba a kastélyban.''
| 
:''Scene  1.  A room in the castle.''
|-
|
:''Király, Királyné, Polonius, Ophelia,''
:'' Rosencrantz és Guildenstern jőnek.'' 
| 
:''Enter King Claudius, Queen Gertrude, Polonius, Ophelia, Rosencrantz, and Guildenstern''
|-
| valign=top | '''KIRÁLY'''
:Hát semmi úton nem birtok eléje
:Kerülni, mért ölté fel e zavart,
:Roncsolva durván csendes napjait
:Bomlott s veszélyes dőresége által? 
| valign=top | '''King Claudius
:And can you, by no drift of circumstance,
:Get from him why he puts on this confusion,
:Grating so harshly all his days of quiet
:With turbulent and dangerous lunacy?
|-
| valign=top | '''ROSENCRANTZ'''
:Bevallja: érzi ő, hogy háborog;
:De hogy miért, nem mondja semmi áron. 
| valign=top | '''Rosencrantz'''
:He does confess he feels himself distracted;
:But from what cause he will by no means speak.
|-
| valign=top | '''GUILDENSTERN'''
:Nem is találtuk könnyűnek kilesni
:Őrűlt ravaszként résen áll, mihelyt
:Valódi hogyléte felől akarnánk
:Belőle csalni bármi vallomást. 
| valign=top | '''Guildenstern'''
:Nor do we find him forward to be sounded,
:But, with a crafty madness, keeps aloof,
:When we would bring him on to some confession
:Of his true state.
|-
| valign=top | '''KIRÁLYNÉ'''
:Jól fogadott-e? 
| valign=top | '''Queen Gertrude
:Did he receive you well?
|-
| valign=top | '''ROSENCRANTZ'''
:Mint kész udvaronc. 
| valign=top | '''Rosencrantz'''
:Most like a gentleman.
|-
| valign=top | '''GUILDENSTERN'''
:De nagy erőtetéssel hajlamin. 
| valign=top | '''Guildenstern'''
:But with much forcing of his disposition.
|-
| valign=top | '''ROSENCRANTZ'''
:Szóban fukar volt; de ha kérdezénk,
:Felelni bőkezű. 
| valign=top | '''Rosencrantz'''
:Niggard of question; but, of our demands,
:Most free in his reply.
|-
| valign=top | '''KIRÁLYNÉ'''
:Élvekbe nem
:Vonátok egy kicsit? 
| valign=top | '''Queen Gertrude
:Did you assay him?
:To any pastime?
|-
| valign=top | '''ROSENCRANTZ'''
:Fenséges asszony,
:Történt, hogy útban egy csapat szinészt
:Értünk utól, s említők ezt neki;
:Minek hallása némi látható
:Örömre gyújtá. Itt vannak, az udvar
:Körül, s parancsuk is van, gondolom,
:Hogy még ma este játsszanak előtte. 
| valign=top | '''Rosencrantz'''
:Madam, it so fell out, that certain players
:We o'er-raught on the way: of these we told him;
:And there did seem in him a kind of joy
:To hear of it: they are about the court,
:And, as I think, they have already order
:This night to play before him.
|-
| valign=top | '''POLONIUS'''
:Való biz' az; s fölkéri általam
:Fölségteket, nézzék s hallják meg azt
:A nem-tudom-mit. 
| valign=top | '''Lord Polonius
:'Tis most true
:And he beseech'd me to entreat your majesties
:To hear and see the matter.
|-
| valign=top | '''KIRÁLY'''
:Kész szivvel; s nagyon
:Örvendek ily irányán.
:Csak ösztönözni kell őt, jó urak,
:S unszolni kedvét ily gyönyörre folyvást. 
| valign=top | '''King Claudius
:With all my heart; and it doth much content me
:To hear him so inclined.
:Good gentlemen, give him a further edge,
:And drive his purpose on to these delights.
|-
| valign=top | '''ROSENCRANTZ'''
:Tesszük, királyom.
:''Rosencrantz és Guildenstern el.'' 
| valign=top | '''Rosencrantz'''
:We shall, my lord.
:''Exeunt ROSENCRANTZ and GUILDENSTERN''
|-
| valign=top | '''KIRÁLY'''
:Menj, Gertrud, te is;
:Mert titkon érte küldénk Hamletért,
:Hogy itt találja, csak mintegy esetleg,
:Opheliát; az atyja és magam
:Elrejtezünk, s igy látatlan, de látva,
:Bizton bíráljuk e találkozást,
:S magaviseletéből hozzávetünk
:Szerelmi bú-e vagy nem, amitől
:Rájött e szenvedés. 
| valign=top | '''King Claudius
:Sweet Gertrude, leave us too;
:For we have closely sent for Hamlet hither,
:That he, as 'twere by accident, may here
:Affront Ophelia
:Her father and myself, lawful espials,
:Will so bestow ourselves that, seeing, unseen,
:We may of their encounter frankly judge,
:And gather by him, as he is behaved,
:If 't be the affliction of his love or no
:That thus he suffers for.
|-
| valign=top | '''KIRÁLYNÉ'''
:Szót fogadok.
:Ophelia, rád nézve azt óhajtom,
:Szépséged lett legyen a boldog ok,
:Hogy Hamlet ily zavart; remélem, így
:Erényed a jó útba viheti,
:Mindkettőtök becsűletére. 
| valign=top | '''Queen Gertrude
:I shall obey you.
:And for your part, Ophelia, I do wish
:That your good beauties be the happy cause
:Of Hamlet's wildness: so shall I hope your virtues
:Will bring him to his wonted way again,
:To both your honours.
|-
| valign=top | '''OPHELIA'''
:Vajha
:Úgy légyen, asszonyom!
:''Királyné el.'' 
| valign=top | '''Ophelia'''
:Madam, I wish it may.
:''Exit QUEEN GERTRUDE''
|-
| valign=top | '''POLONIUS'''
:Járkálj te, lyányom, itt. – Fölség; ha tetszik,
:Elbúhatunk. –
:''Opheliához.''
:Te meg olvass e könyvből
:Leplezze a szinlett foglalkozás,
:Mért vagy magadban. – Nem hiába mondják
:Sok példa van rá – hogy ájtatos arccal,
:Kegyes gyakorlattal, becúkorozzuk
:Magát az ördögöt. 
| valign=top | '''Lord Polonius
:Ophelia, walk you here. Gracious, so please you,
:We will bestow ourselves.
:''To OPHELIA''
:Read on this book;
:That show of such an exercise may colour
:Your loneliness. We are oft to blame in this,–
:'Tis too much proved–that with devotion's visage
:And pious action we do sugar o'er
:The devil himself.
|-
| valign=top | '''KIRÁLY'''
:''Félre.''
:Nagyon igaz
:Mint sebzi váddal lelkem e beszéd!
:A festett rima-kép nem undokabb
:Ahhoz képest, mivel kenik-fenik,
:Mint szörnyü tettem szépitő szavamhoz.
:Ó, mily nehéz kő! 
| valign=top | '''King Claudius
:''Aside'' 
:      O, 'tis too true!
:How smart a lash that speech doth give my conscience!
:The harlot's cheek, beautied with plastering art,
:Is not more ugly to the thing that helps it
:Than is my deed to my most painted word
:O heavy burthen!
|-
| valign=top | '''POLONIUS'''
:Hallom lépteit
:Vonuljunk hátra, felséges uram.
:''Király és Polonius el. ''
:''Hamlet jő.'' 
| valign=top | '''Lord Polonius
:I hear him coming: let's withdraw, my lord.
:''Exeunt KING CLAUDIUS and POLONIUS''
:''Enter HAMLET''
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Lenni vagy nem lenni: az itt a kérdés.
:Akkor nemesb-e a lélek, ha tűri
:Balsorsa minden nyűgét s nyilait;
:Vagy ha kiszáll tenger fájdalma ellen,
:S fegyvert ragadva véget vet neki?
:Meghalni – elszunnyadni – semmi több;
:S egy álom által elvégezni mind
:A szív keservét, a test eredendő,
:Természetes rázkódtatásait
:Oly cél, minőt óhajthat a kegyes.
:Meghalni – elszunnyadni – és alunni!
:Talán álmodni: ez a bökkenő;
:Mert hogy mi álmok jőnek a halálban,
:Ha majd leráztuk mind e földi bajt,
:Ez visszadöbbent. E meggondolás az,
:Mi a nyomort oly hosszan élteti
:Mert ki viselné a kor gúny-csapásit,
:Zsarnok bosszúját, gőgös ember dölyfét,
:Útált szerelme kínját, pör-halasztást,
:A hivatalnak packázásait,
:S mind a rugást, mellyel méltatlanok
:Bántalmazzák a tűrő érdemet
:Ha nyúgalomba küldhetné magát
:Egy puszta tőrrel? – Ki hordaná e terheket,
:Izzadva, nyögve élte fáradalmin,
:Ha rettegésünk egy halál utáni
:Valamitől – a nem ismert tartomány,
:Melyből nem tér meg utazó – le nem
:Lohasztja kedvünk, inkább tűrni a
:Jelen gonoszt, mint ismeretlenek
:Felé sietni? – Ekképp az öntudat
:Belőlünk mind gyávát csinál,
:S az elszántság természetes szinét
:A gondolat halványra betegíti;
:Ily kétkedés által sok nagyszerű,
:Fontos merény kifordul medriből
:S elveszti »tett« nevét. – De csöndesen!
:A szép Ophelia jő. – Szép hölgy, imádba
:Legyenek foglalva minden bűneim. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:To be, or not to be: that is the question
:Whether 'tis nobler in the mind to suffer
:The slings and arrows of outrageous fortune,
:Or to take arms against a sea of troubles,
:And by opposing end them? To die: to sleep;
:No more; and by a sleep to say we end
:The heart-ache and the thousand natural shocks
:That flesh is heir to, 'tis a consummation
:Devoutly to be wish'd. To die, to sleep;
:To sleep: perchance to dream: ay, there's the rub;
:For in that sleep of death what dreams may come
:When we have shuffled off this mortal coil,
:Must give us pause: there's the respect
:That makes calamity of so long life;
:For who would bear the whips and scorns of time,
:The oppressor's wrong, the proud man's contumely,
:The pangs of despised love, the law's delay,
:The insolence of office and the spurns
:That patient merit of the unworthy takes,
:When he himself might his quietus make
:With a bare bodkin? who would fardels bear,
:To grunt and sweat under a weary life,
:But that the dread of something after death,
:The undiscover'd country from whose bourn
:No traveller returns, puzzles the will
:And makes us rather bear those ills we have
:Than fly to others that we know not of?
:Thus conscience does make cowards of us all;
:And thus the native hue of resolution
:Is sicklied o'er with the pale cast of thought,
:And enterprises of great pith and moment
:With this regard their currents turn awry,
:And lose the name of action.–Soft you now!
:The fair Ophelia! Nymph, in thy orisons
:Be all my sins remember'd.
|-
| valign=top | '''OPHELIA'''
:Kegyelmes úr, hogy van, mióta nem
:Láttam fönségedet? 
| valign=top | '''Ophelia'''
:Good my lord,
:How does your honour for this many a day?
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Köszönöm alássan; jól, jól, jól. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:I humbly thank you; well, well, well.
|-
| valign=top | '''OPHELIA'''
:Uram, nehány emléke itt maradt,
:Már rég óhajtám visszaküldeni,
:Kérem, fogadja el. 
| valign=top | '''Ophelia'''
:My lord, I have remembrances of yours,
:That I have longed long to re-deliver;
:I pray you, now receive them.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Nem, nem. Nem adtam egyet is soha. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:No, not I;
:I never gave you aught.
|-
| valign=top | '''OPHELIA'''
:Fönséges úr, hisz tudja, hogy adott;
:S hozzá illatnak édes szavakat
:Vedd vissza, mert illatjok elapadt;
:Nemes szívnek szegény a dús ajándék,
:Ha az adóban nincs a régi szándék.
:Itt van, fönséges úr. 
| valign=top | '''Ophelia'''
:My honour'd lord, you know right well you did;
:And, with them, words of so sweet breath composed
:As made the things more rich: their perfume lost,
:Take these again; for to the noble mind
:Rich gifts wax poor when givers prove unkind.
:There, my lord.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Ha! ha! becsületes vagy? 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Ha, ha! are you honest?
|-
| valign=top | '''OPHELIA'''
:Uram! 
| valign=top | '''Ophelia'''
:My lord?
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Szép vagy? 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Are you fair?
|-
| valign=top | '''OPHELIA'''
:Hogyan, fenséges úr? 
| valign=top | '''Ophelia'''
:What means your lordship?
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Mert ha becsületes vagy, szép is: nehogy szóba
:álljon becsületed szépségeddel. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:That if you be honest and fair, your honesty should
:admit no discourse to your beauty.
|-
| valign=top | '''OPHELIA'''
:Lehet-e a szépség, uram, jobb társaságban mint a
:becsülettel? 
| valign=top | '''Ophelia'''
:Could beauty, my lord, have better commerce than
:with honesty?
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Lehet bizony; mert a szépség ereje hamarább
:elváltoztatja a becsületet abból ami, kerítővé,
:mintsem a becsület hatalma a szépséget magához
:hasonlóvá tehetné. Ez valaha paradox volt, de a
:mai kor bebizonyítá. Én egykor szerettelek. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Ay, truly; for the power of beauty will sooner
:transform honesty from what it is to a bawd than the
:force of honesty can translate beauty into his
:likeness: this was sometime a paradox, but now the
:time gives it proof. I did love you once.
|-
| valign=top | '''OPHELIA'''
:Valóban, fenség, úgy hitette el velem. 
| valign=top | '''Ophelia'''
:Indeed, my lord, you made me believe so.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Ne hittél volna nekem; mert hiába oltja be az erény
:e mi vén törzsünket, megérzik rajtunk a vad íz. Én
:nem szerettelek. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:You should not have believed me; for virtue cannot
:so inoculate our old stock but we shall relish of
:it: I loved you not.
|-
| valign=top | '''OPHELIA'''
:Annál inkább csalódtam. 
| valign=top | '''Ophelia'''
:I was the more deceived.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Eredj kolostorba; minek szaporítanál bűnősöket! Én
:meglehetős becsületes vagyok: mégis oly dolgokkal
:vádolhatnám magamat, hogy jobb lett volna, ha anyám
:világra sem szül. Igen büszke vagyok, bosszúálló,
:nagyravágyó; egy intésemre több vétek áll készen, mint
:amennyi gondolatom van, hogy beleférjen, képzeletem,
:hogy alakítsa, vagy időm, hogy elkövessem benne. Ily
:fickók, mint én, mit is mászkáljanak ég s föld között!
:Cinkos gazemberek vagyunk mindnyájan: egynek se higgy
:közülünk. Menj Isten hírével, kolostorba. Hol az apád? 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Get thee to a nunnery: why wouldst thou be a
:breeder of sinners? I am myself indifferent honest;
:but yet I could accuse me of such things that it
:were better my mother had not borne me: I am very
:proud, revengeful, ambitious, with more offences at
:my beck than I have thoughts to put them in,
:imagination to give them shape, or time to act them
:in. What should such fellows as I do crawling
:between earth and heaven? We are arrant knaves,
:all; believe none of us. Go thy ways to a nunnery.
:Where's your father?
|-
| valign=top | '''OPHELIA'''
:Otthon, uram. 
| valign=top | '''Ophelia'''
:At home, my lord.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Rá kell csukni az ajtót, hogy ne játssza a bolondot
:máshol, mint saját házában. Isten veled. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Let the doors be shut upon him, that he may play the
:fool no where but in's own house. Farewell.
|-
| valign=top | '''OPHELIA'''
:Ó, könyörülj rajta, mennybéli jóság! 
| valign=top | '''Ophelia'''
:O, help him, you sweet heavens!
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Ha férjhez mégy, ím, ez átkot adom jegyajándékul
:légy bár oly szűz, mint a jég, oly tiszta, mint a hó
:ne menekülhess a rágalom elől. Vonulj kolostorba menj;
:Isten veled. Vagy, ha okvetlen férjhez kell menned,
:menj bolondhoz, mert okos ember úgy is tudja bizony,
:miféle csudát szoktatok csinálni belőle. Zárdába hát;
:eredj, hamar pedig. Isten veled. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:If thou dost marry, I'll give thee this plague for
:thy dowry: be thou as chaste as ice, as pure as
:snow, thou shalt not escape calumny. Get thee to a
:nunnery, go: farewell. Or, if thou wilt needs
:marry, marry a fool; for wise men know well enough
:what monsters you make of them. To a nunnery, go,
:and quickly too. Farewell.
|-
| valign=top | '''OPHELIA'''
:Ó, ég hatalma, állítsd helyre őt! 
| valign=top | '''Ophelia'''
:O heavenly powers, restore him!
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Hallottam hírét, festjük is magunkat, no bizony.
:Isten megáldott egy arccal, csináltok egy másikat;
:lebegtek, tipegtek, selypegtek; Isten teremtéseinek
:gúnyneveket adtok, s kacérságból tudatlannak mutatkoztok.
:Eredj! jóllaktam már vele; az őrített meg. Nem kell több
:házasság, mondom; aki már házas, egy hiján, hadd éljen;
:a többi maradjon úgy, amint van. Zárdába; menj!
:''Hamlet el.'' 
| valign=top | '''Hamlet'''
:I have heard of your paintings too, well enough; God
:has given you one face, and you make yourselves
:another: you jig, you amble, and you lisp, and
:nick-name God's creatures, and make your wantonness
:your ignorance. Go to, I'll no more on't; it hath
:made me mad. I say, we will have no more marriages
:those that are married already, all but one, shall
:live; the rest shall keep as they are. To a
:nunnery, go.
:''Exit''
|-
| valign=top | '''OPHELIA'''
:Ó, mely dicső ész bomla össze itten!
:Udvarfi, hős, tudós, szeme, kardja, nyelve;
:E szép hazánk reménye és virága,
:Az ízlés tükre, minta egy szoborhoz,
:Figyelme tárgya minden figyelőnek,
:Oda van, ím, oda!
:S én legnyomorúbb minden bús hölgy között,
:Ki szívtam zengő vallomási mézét,
:Most e nemes, fölséges észt, miképp
:Szelíd harangot, félreverve látom;
:Nyilt ifjusága páratlan vonásit
:Őrült rajongás által dúlva szét.
:Ó, jaj nekem,
:Hogy amit láttam, láttam; és viszont,
:Hogy amit látok, látom az iszonyt!
:''A Király és Polonius jőnek.'' 
| valign=top | '''Ophelia'''
:O, what a noble mind is here o'erthrown!
:The courtier's, soldier's, scholar's, eye, tongue, sword;
:The expectancy and rose of the fair state,
:The glass of fashion and the mould of form,
:The observed of all observers, quite, quite down!
:And I, of ladies most deject and wretched,
:That suck'd the honey of his music vows,
:Now see that noble and most sovereign reason,
:Like sweet bells jangled, out of tune and harsh;
:That unmatch'd form and feature of blown youth
:Blasted with ecstasy: O, woe is me,
:To have seen what I have seen, see what I see!
:''Re-enter KING CLAUDIUS and POLONIUS''
|-
| valign=top | '''KIRÁLY'''
:Szerelem! nem arra tart e szenvedély!
:Se a beszéd, bár egy kissé laza,
:Nem volt bolondság. Van valami lelkén,
:Amin kotolva űl e mélakór,
:S minek kikölte és felpattanása
:Veszélybe dönthet. Azt, hogy megelőzzem,
:Gyors eltökéléssel így gondolám
:Menjen sietve Angliába Hamlet,
:Megkérni az elmulasztott adót
:Talán a tenger, a kültartományok
:Sokféle tarka tárgya kiveri
:Ezt a szivébe rögzött valamit,
:Melyhez tapadt elméje kiragadja
:Önnönmagából. Mit mondasz reá? 
| valign=top | '''King Claudius
:Love! his affections do not that way tend;
:Nor what he spake, though it lack'd form a little,
:Was not like madness. There's something in his soul,
:O'er which his melancholy sits on brood;
:And I do doubt the hatch and the disclose
:Will be some danger: which for to prevent,
:I have in quick determination
:Thus set it down: he shall with speed to England,
:For the demand of our neglected tribute
:Haply the seas and countries different
:With variable objects shall expel
:This something-settled matter in his heart,
:Whereon his brains still beating puts him thus
:From fashion of himself. What think you on't?
|-
| valign=top | '''POLONIUS'''
:Jó lesz; de mégis azt hiszem, hogy e baj
:Első csirája és eredete
:Szerelmi bánat. – Nos, Ophelia!
:Nem kell, hogy elmondd, Hamlet mit beszélt,
:Hallottuk azt mind. – Felséged magas
:Tetszésitől függ, de én azt javaslom
:Királyné anyja most játék után
:Hivassa bé őt, és négy szem között,
:Szép szóval bírja rá, ha felfödözné
:E bú okát; fogja rövíden őt;
:Én meg, ha tetszik, hallgatózzam ott,
:Hogy mit beszélnek. Ha nem boldogul
:Ám menjen Angliába Hamlet, vagy hová
:Elcsukni jónak látja bölcseséged. 
| valign=top | '''Lord Polonius
:It shall do well: but yet do I believe
:The origin and commencement of his grief
:Sprung from neglected love. How now, Ophelia!
:You need not tell us what Lord Hamlet said;
:We heard it all. My lord, do as you please;
:But, if you hold it fit, after the play
:Let his queen mother all alone entreat him
:To show his grief: let her be round with him;
:And I'll be placed, so please you, in the ear
:Of all their conference. If she find him not,
:To England send him, or confine him where
:Your wisdom best shall think.
|-
| valign=top | '''KIRÁLY'''
:Úgy légyen; én is amellett vagyok
:Őrizve járjanak őrült nagyok.
:''El mind.''
:; 
| valign=top | '''King Claudius
:It shall be so
:Madness in great ones must not unwatch'd go.
:''Exeunt''
|}


{{lapozó|köv=Harmadik felvonás, 2. szín|előző=Második felvonás, 2. szín|cím=Hamlet}}
[[Kategória:Hamlet]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Hamlet/Harmadik felvonás, 2. szín</title>
    <id>386</id>
    <revision>
      <id>825</id>
      <timestamp>2006-06-14T23:28:13Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>szakaszokra bontás, lapozó, kat</comment>
      <text xml:space="preserve">{{lapozó|előző=Harmadik felvonás, 1. szín|köv=Harmadik felvonás, 3. szín|cím=Hamlet}}

{| {{sztdr}}
| width=50% | 
:''Szoba a kastélyban.''
| 
:''Scene  1.  A room in the castle.''
|-
|
:''Király, Királyné, Polonius, Ophelia,''
:'' Rosencrantz és Guildenstern jőnek.'' 
| 
:''Enter King Claudius, Queen Gertrude, Polonius, Ophelia, Rosencrantz, and Guildenstern''
|-
| valign=top | '''KIRÁLY'''
:Hát semmi úton nem birtok eléje
:Kerülni, mért ölté fel e zavart,
:Roncsolva durván csendes napjait
:Bomlott s veszélyes dőresége által? 
| valign=top | '''King Claudius
:And can you, by no drift of circumstance,
:Get from him why he puts on this confusion,
:Grating so harshly all his days of quiet
:With turbulent and dangerous lunacy?
|-
| valign=top | '''ROSENCRANTZ'''
:Bevallja: érzi ő, hogy háborog;
:De hogy miért, nem mondja semmi áron. 
| valign=top | '''Rosencrantz'''
:He does confess he feels himself distracted;
:But from what cause he will by no means speak.
|-
| valign=top | '''GUILDENSTERN'''
:Nem is találtuk könnyűnek kilesni
:Őrűlt ravaszként résen áll, mihelyt
:Valódi hogyléte felől akarnánk
:Belőle csalni bármi vallomást. 
| valign=top | '''Guildenstern'''
:Nor do we find him forward to be sounded,
:But, with a crafty madness, keeps aloof,
:When we would bring him on to some confession
:Of his true state.
|-
| valign=top | '''KIRÁLYNÉ'''
:Jól fogadott-e? 
| valign=top | '''Queen Gertrude
:Did he receive you well?
|-
| valign=top | '''ROSENCRANTZ'''
:Mint kész udvaronc. 
| valign=top | '''Rosencrantz'''
:Most like a gentleman.
|-
| valign=top | '''GUILDENSTERN'''
:De nagy erőtetéssel hajlamin. 
| valign=top | '''Guildenstern'''
:But with much forcing of his disposition.
|-
| valign=top | '''ROSENCRANTZ'''
:Szóban fukar volt; de ha kérdezénk,
:Felelni bőkezű. 
| valign=top | '''Rosencrantz'''
:Niggard of question; but, of our demands,
:Most free in his reply.
|-
| valign=top | '''KIRÁLYNÉ'''
:Élvekbe nem
:Vonátok egy kicsit? 
| valign=top | '''Queen Gertrude
:Did you assay him?
:To any pastime?
|-
| valign=top | '''ROSENCRANTZ'''
:Fenséges asszony,
:Történt, hogy útban egy csapat szinészt
:Értünk utól, s említők ezt neki;
:Minek hallása némi látható
:Örömre gyújtá. Itt vannak, az udvar
:Körül, s parancsuk is van, gondolom,
:Hogy még ma este játsszanak előtte. 
| valign=top | '''Rosencrantz'''
:Madam, it so fell out, that certain players
:We o'er-raught on the way: of these we told him;
:And there did seem in him a kind of joy
:To hear of it: they are about the court,
:And, as I think, they have already order
:This night to play before him.
|-
| valign=top | '''POLONIUS'''
:Való biz' az; s fölkéri általam
:Fölségteket, nézzék s hallják meg azt
:A nem-tudom-mit. 
| valign=top | '''Lord Polonius
:'Tis most true
:And he beseech'd me to entreat your majesties
:To hear and see the matter.
|-
| valign=top | '''KIRÁLY'''
:Kész szivvel; s nagyon
:Örvendek ily irányán.
:Csak ösztönözni kell őt, jó urak,
:S unszolni kedvét ily gyönyörre folyvást. 
| valign=top | '''King Claudius
:With all my heart; and it doth much content me
:To hear him so inclined.
:Good gentlemen, give him a further edge,
:And drive his purpose on to these delights.
|-
| valign=top | '''ROSENCRANTZ'''
:Tesszük, királyom.
:''Rosencrantz és Guildenstern el.'' 
| valign=top | '''Rosencrantz'''
:We shall, my lord.
:''Exeunt ROSENCRANTZ and GUILDENSTERN''
|-
| valign=top | '''KIRÁLY'''
:Menj, Gertrud, te is;
:Mert titkon érte küldénk Hamletért,
:Hogy itt találja, csak mintegy esetleg,
:Opheliát; az atyja és magam
:Elrejtezünk, s igy látatlan, de látva,
:Bizton bíráljuk e találkozást,
:S magaviseletéből hozzávetünk
:Szerelmi bú-e vagy nem, amitől
:Rájött e szenvedés. 
| valign=top | '''King Claudius
:Sweet Gertrude, leave us too;
:For we have closely sent for Hamlet hither,
:That he, as 'twere by accident, may here
:Affront Ophelia
:Her father and myself, lawful espials,
:Will so bestow ourselves that, seeing, unseen,
:We may of their encounter frankly judge,
:And gather by him, as he is behaved,
:If 't be the affliction of his love or no
:That thus he suffers for.
|-
| valign=top | '''KIRÁLYNÉ'''
:Szót fogadok.
:Ophelia, rád nézve azt óhajtom,
:Szépséged lett legyen a boldog ok,
:Hogy Hamlet ily zavart; remélem, így
:Erényed a jó útba viheti,
:Mindkettőtök becsűletére. 
| valign=top | '''Queen Gertrude
:I shall obey you.
:And for your part, Ophelia, I do wish
:That your good beauties be the happy cause
:Of Hamlet's wildness: so shall I hope your virtues
:Will bring him to his wonted way again,
:To both your honours.
|-
| valign=top | '''OPHELIA'''
:Vajha
:Úgy légyen, asszonyom!
:''Királyné el.'' 
| valign=top | '''Ophelia'''
:Madam, I wish it may.
:''Exit QUEEN GERTRUDE''
|-
| valign=top | '''POLONIUS'''
:Járkálj te, lyányom, itt. – Fölség; ha tetszik,
:Elbúhatunk. –
:''Opheliához.''
:Te meg olvass e könyvből
:Leplezze a szinlett foglalkozás,
:Mért vagy magadban. – Nem hiába mondják
:Sok példa van rá – hogy ájtatos arccal,
:Kegyes gyakorlattal, becúkorozzuk
:Magát az ördögöt. 
| valign=top | '''Lord Polonius
:Ophelia, walk you here. Gracious, so please you,
:We will bestow ourselves.
:''To OPHELIA''
:Read on this book;
:That show of such an exercise may colour
:Your loneliness. We are oft to blame in this,–
:'Tis too much proved–that with devotion's visage
:And pious action we do sugar o'er
:The devil himself.
|-
| valign=top | '''KIRÁLY'''
:''Félre.''
:Nagyon igaz
:Mint sebzi váddal lelkem e beszéd!
:A festett rima-kép nem undokabb
:Ahhoz képest, mivel kenik-fenik,
:Mint szörnyü tettem szépitő szavamhoz.
:Ó, mily nehéz kő! 
| valign=top | '''King Claudius
:''Aside'' 
:      O, 'tis too true!
:How smart a lash that speech doth give my conscience!
:The harlot's cheek, beautied with plastering art,
:Is not more ugly to the thing that helps it
:Than is my deed to my most painted word
:O heavy burthen!
|-
| valign=top | '''POLONIUS'''
:Hallom lépteit
:Vonuljunk hátra, felséges uram.
:''Király és Polonius el. ''
:''Hamlet jő.'' 
| valign=top | '''Lord Polonius
:I hear him coming: let's withdraw, my lord.
:''Exeunt KING CLAUDIUS and POLONIUS''
:''Enter HAMLET''
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Lenni vagy nem lenni: az itt a kérdés.
:Akkor nemesb-e a lélek, ha tűri
:Balsorsa minden nyűgét s nyilait;
:Vagy ha kiszáll tenger fájdalma ellen,
:S fegyvert ragadva véget vet neki?
:Meghalni – elszunnyadni – semmi több;
:S egy álom által elvégezni mind
:A szív keservét, a test eredendő,
:Természetes rázkódtatásait
:Oly cél, minőt óhajthat a kegyes.
:Meghalni – elszunnyadni – és alunni!
:Talán álmodni: ez a bökkenő;
:Mert hogy mi álmok jőnek a halálban,
:Ha majd leráztuk mind e földi bajt,
:Ez visszadöbbent. E meggondolás az,
:Mi a nyomort oly hosszan élteti
:Mert ki viselné a kor gúny-csapásit,
:Zsarnok bosszúját, gőgös ember dölyfét,
:Útált szerelme kínját, pör-halasztást,
:A hivatalnak packázásait,
:S mind a rugást, mellyel méltatlanok
:Bántalmazzák a tűrő érdemet
:Ha nyúgalomba küldhetné magát
:Egy puszta tőrrel? – Ki hordaná e terheket,
:Izzadva, nyögve élte fáradalmin,
:Ha rettegésünk egy halál utáni
:Valamitől – a nem ismert tartomány,
:Melyből nem tér meg utazó – le nem
:Lohasztja kedvünk, inkább tűrni a
:Jelen gonoszt, mint ismeretlenek
:Felé sietni? – Ekképp az öntudat
:Belőlünk mind gyávát csinál,
:S az elszántság természetes szinét
:A gondolat halványra betegíti;
:Ily kétkedés által sok nagyszerű,
:Fontos merény kifordul medriből
:S elveszti »tett« nevét. – De csöndesen!
:A szép Ophelia jő. – Szép hölgy, imádba
:Legyenek foglalva minden bűneim. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:To be, or not to be: that is the question
:Whether 'tis nobler in the mind to suffer
:The slings and arrows of outrageous fortune,
:Or to take arms against a sea of troubles,
:And by opposing end them? To die: to sleep;
:No more; and by a sleep to say we end
:The heart-ache and the thousand natural shocks
:That flesh is heir to, 'tis a consummation
:Devoutly to be wish'd. To die, to sleep;
:To sleep: perchance to dream: ay, there's the rub;
:For in that sleep of death what dreams may come
:When we have shuffled off this mortal coil,
:Must give us pause: there's the respect
:That makes calamity of so long life;
:For who would bear the whips and scorns of time,
:The oppressor's wrong, the proud man's contumely,
:The pangs of despised love, the law's delay,
:The insolence of office and the spurns
:That patient merit of the unworthy takes,
:When he himself might his quietus make
:With a bare bodkin? who would fardels bear,
:To grunt and sweat under a weary life,
:But that the dread of something after death,
:The undiscover'd country from whose bourn
:No traveller returns, puzzles the will
:And makes us rather bear those ills we have
:Than fly to others that we know not of?
:Thus conscience does make cowards of us all;
:And thus the native hue of resolution
:Is sicklied o'er with the pale cast of thought,
:And enterprises of great pith and moment
:With this regard their currents turn awry,
:And lose the name of action.–Soft you now!
:The fair Ophelia! Nymph, in thy orisons
:Be all my sins remember'd.
|-
| valign=top | '''OPHELIA'''
:Kegyelmes úr, hogy van, mióta nem
:Láttam fönségedet? 
| valign=top | '''Ophelia'''
:Good my lord,
:How does your honour for this many a day?
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Köszönöm alássan; jól, jól, jól. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:I humbly thank you; well, well, well.
|-
| valign=top | '''OPHELIA'''
:Uram, nehány emléke itt maradt,
:Már rég óhajtám visszaküldeni,
:Kérem, fogadja el. 
| valign=top | '''Ophelia'''
:My lord, I have remembrances of yours,
:That I have longed long to re-deliver;
:I pray you, now receive them.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Nem, nem. Nem adtam egyet is soha. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:No, not I;
:I never gave you aught.
|-
| valign=top | '''OPHELIA'''
:Fönséges úr, hisz tudja, hogy adott;
:S hozzá illatnak édes szavakat
:Vedd vissza, mert illatjok elapadt;
:Nemes szívnek szegény a dús ajándék,
:Ha az adóban nincs a régi szándék.
:Itt van, fönséges úr. 
| valign=top | '''Ophelia'''
:My honour'd lord, you know right well you did;
:And, with them, words of so sweet breath composed
:As made the things more rich: their perfume lost,
:Take these again; for to the noble mind
:Rich gifts wax poor when givers prove unkind.
:There, my lord.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Ha! ha! becsületes vagy? 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Ha, ha! are you honest?
|-
| valign=top | '''OPHELIA'''
:Uram! 
| valign=top | '''Ophelia'''
:My lord?
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Szép vagy? 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Are you fair?
|-
| valign=top | '''OPHELIA'''
:Hogyan, fenséges úr? 
| valign=top | '''Ophelia'''
:What means your lordship?
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Mert ha becsületes vagy, szép is: nehogy szóba
:álljon becsületed szépségeddel. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:That if you be honest and fair, your honesty should
:admit no discourse to your beauty.
|-
| valign=top | '''OPHELIA'''
:Lehet-e a szépség, uram, jobb társaságban mint a
:becsülettel? 
| valign=top | '''Ophelia'''
:Could beauty, my lord, have better commerce than
:with honesty?
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Lehet bizony; mert a szépség ereje hamarább
:elváltoztatja a becsületet abból ami, kerítővé,
:mintsem a becsület hatalma a szépséget magához
:hasonlóvá tehetné. Ez valaha paradox volt, de a
:mai kor bebizonyítá. Én egykor szerettelek. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Ay, truly; for the power of beauty will sooner
:transform honesty from what it is to a bawd than the
:force of honesty can translate beauty into his
:likeness: this was sometime a paradox, but now the
:time gives it proof. I did love you once.
|-
| valign=top | '''OPHELIA'''
:Valóban, fenség, úgy hitette el velem. 
| valign=top | '''Ophelia'''
:Indeed, my lord, you made me believe so.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Ne hittél volna nekem; mert hiába oltja be az erény
:e mi vén törzsünket, megérzik rajtunk a vad íz. Én
:nem szerettelek. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:You should not have believed me; for virtue cannot
:so inoculate our old stock but we shall relish of
:it: I loved you not.
|-
| valign=top | '''OPHELIA'''
:Annál inkább csalódtam. 
| valign=top | '''Ophelia'''
:I was the more deceived.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Eredj kolostorba; minek szaporítanál bűnősöket! Én
:meglehetős becsületes vagyok: mégis oly dolgokkal
:vádolhatnám magamat, hogy jobb lett volna, ha anyám
:világra sem szül. Igen büszke vagyok, bosszúálló,
:nagyravágyó; egy intésemre több vétek áll készen, mint
:amennyi gondolatom van, hogy beleférjen, képzeletem,
:hogy alakítsa, vagy időm, hogy elkövessem benne. Ily
:fickók, mint én, mit is mászkáljanak ég s föld között!
:Cinkos gazemberek vagyunk mindnyájan: egynek se higgy
:közülünk. Menj Isten hírével, kolostorba. Hol az apád? 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Get thee to a nunnery: why wouldst thou be a
:breeder of sinners? I am myself indifferent honest;
:but yet I could accuse me of such things that it
:were better my mother had not borne me: I am very
:proud, revengeful, ambitious, with more offences at
:my beck than I have thoughts to put them in,
:imagination to give them shape, or time to act them
:in. What should such fellows as I do crawling
:between earth and heaven? We are arrant knaves,
:all; believe none of us. Go thy ways to a nunnery.
:Where's your father?
|-
| valign=top | '''OPHELIA'''
:Otthon, uram. 
| valign=top | '''Ophelia'''
:At home, my lord.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Rá kell csukni az ajtót, hogy ne játssza a bolondot
:máshol, mint saját házában. Isten veled. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Let the doors be shut upon him, that he may play the
:fool no where but in's own house. Farewell.
|-
| valign=top | '''OPHELIA'''
:Ó, könyörülj rajta, mennybéli jóság! 
| valign=top | '''Ophelia'''
:O, help him, you sweet heavens!
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Ha férjhez mégy, ím, ez átkot adom jegyajándékul
:légy bár oly szűz, mint a jég, oly tiszta, mint a hó
:ne menekülhess a rágalom elől. Vonulj kolostorba menj;
:Isten veled. Vagy, ha okvetlen férjhez kell menned,
:menj bolondhoz, mert okos ember úgy is tudja bizony,
:miféle csudát szoktatok csinálni belőle. Zárdába hát;
:eredj, hamar pedig. Isten veled. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:If thou dost marry, I'll give thee this plague for
:thy dowry: be thou as chaste as ice, as pure as
:snow, thou shalt not escape calumny. Get thee to a
:nunnery, go: farewell. Or, if thou wilt needs
:marry, marry a fool; for wise men know well enough
:what monsters you make of them. To a nunnery, go,
:and quickly too. Farewell.
|-
| valign=top | '''OPHELIA'''
:Ó, ég hatalma, állítsd helyre őt! 
| valign=top | '''Ophelia'''
:O heavenly powers, restore him!
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Hallottam hírét, festjük is magunkat, no bizony.
:Isten megáldott egy arccal, csináltok egy másikat;
:lebegtek, tipegtek, selypegtek; Isten teremtéseinek
:gúnyneveket adtok, s kacérságból tudatlannak mutatkoztok.
:Eredj! jóllaktam már vele; az őrített meg. Nem kell több
:házasság, mondom; aki már házas, egy hiján, hadd éljen;
:a többi maradjon úgy, amint van. Zárdába; menj!
:''Hamlet el.'' 
| valign=top | '''Hamlet'''
:I have heard of your paintings too, well enough; God
:has given you one face, and you make yourselves
:another: you jig, you amble, and you lisp, and
:nick-name God's creatures, and make your wantonness
:your ignorance. Go to, I'll no more on't; it hath
:made me mad. I say, we will have no more marriages
:those that are married already, all but one, shall
:live; the rest shall keep as they are. To a
:nunnery, go.
:''Exit''
|-
| valign=top | '''OPHELIA'''
:Ó, mely dicső ész bomla össze itten!
:Udvarfi, hős, tudós, szeme, kardja, nyelve;
:E szép hazánk reménye és virága,
:Az ízlés tükre, minta egy szoborhoz,
:Figyelme tárgya minden figyelőnek,
:Oda van, ím, oda!
:S én legnyomorúbb minden bús hölgy között,
:Ki szívtam zengő vallomási mézét,
:Most e nemes, fölséges észt, miképp
:Szelíd harangot, félreverve látom;
:Nyilt ifjusága páratlan vonásit
:Őrült rajongás által dúlva szét.
:Ó, jaj nekem,
:Hogy amit láttam, láttam; és viszont,
:Hogy amit látok, látom az iszonyt!
:''A Király és Polonius jőnek.'' 
| valign=top | '''Ophelia'''
:O, what a noble mind is here o'erthrown!
:The courtier's, soldier's, scholar's, eye, tongue, sword;
:The expectancy and rose of the fair state,
:The glass of fashion and the mould of form,
:The observed of all observers, quite, quite down!
:And I, of ladies most deject and wretched,
:That suck'd the honey of his music vows,
:Now see that noble and most sovereign reason,
:Like sweet bells jangled, out of tune and harsh;
:That unmatch'd form and feature of blown youth
:Blasted with ecstasy: O, woe is me,
:To have seen what I have seen, see what I see!
:''Re-enter KING CLAUDIUS and POLONIUS''
|-
| valign=top | '''KIRÁLY'''
:Szerelem! nem arra tart e szenvedély!
:Se a beszéd, bár egy kissé laza,
:Nem volt bolondság. Van valami lelkén,
:Amin kotolva űl e mélakór,
:S minek kikölte és felpattanása
:Veszélybe dönthet. Azt, hogy megelőzzem,
:Gyors eltökéléssel így gondolám
:Menjen sietve Angliába Hamlet,
:Megkérni az elmulasztott adót
:Talán a tenger, a kültartományok
:Sokféle tarka tárgya kiveri
:Ezt a szivébe rögzött valamit,
:Melyhez tapadt elméje kiragadja
:Önnönmagából. Mit mondasz reá? 
| valign=top | '''King Claudius
:Love! his affections do not that way tend;
:Nor what he spake, though it lack'd form a little,
:Was not like madness. There's something in his soul,
:O'er which his melancholy sits on brood;
:And I do doubt the hatch and the disclose
:Will be some danger: which for to prevent,
:I have in quick determination
:Thus set it down: he shall with speed to England,
:For the demand of our neglected tribute
:Haply the seas and countries different
:With variable objects shall expel
:This something-settled matter in his heart,
:Whereon his brains still beating puts him thus
:From fashion of himself. What think you on't?
|-
| valign=top | '''POLONIUS'''
:Jó lesz; de mégis azt hiszem, hogy e baj
:Első csirája és eredete
:Szerelmi bánat. – Nos, Ophelia!
:Nem kell, hogy elmondd, Hamlet mit beszélt,
:Hallottuk azt mind. – Felséged magas
:Tetszésitől függ, de én azt javaslom
:Királyné anyja most játék után
:Hivassa bé őt, és négy szem között,
:Szép szóval bírja rá, ha felfödözné
:E bú okát; fogja rövíden őt;
:Én meg, ha tetszik, hallgatózzam ott,
:Hogy mit beszélnek. Ha nem boldogul
:Ám menjen Angliába Hamlet, vagy hová
:Elcsukni jónak látja bölcseséged. 
| valign=top | '''Lord Polonius
:It shall do well: but yet do I believe
:The origin and commencement of his grief
:Sprung from neglected love. How now, Ophelia!
:You need not tell us what Lord Hamlet said;
:We heard it all. My lord, do as you please;
:But, if you hold it fit, after the play
:Let his queen mother all alone entreat him
:To show his grief: let her be round with him;
:And I'll be placed, so please you, in the ear
:Of all their conference. If she find him not,
:To England send him, or confine him where
:Your wisdom best shall think.
|-
| valign=top | '''KIRÁLY'''
:Úgy légyen; én is amellett vagyok
:Őrizve járjanak őrült nagyok.
:''El mind.''
:; 
| valign=top | '''King Claudius
:It shall be so
:Madness in great ones must not unwatch'd go.
:''Exeunt''
|}

{{lapozó|előző=Harmadik felvonás, 1. szín|köv=Harmadik felvonás, 3. szín|cím=Hamlet}}
[[Kategória:Hamlet]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Kategória:Hamlet</title>
    <id>387</id>
    <revision>
      <id>4939</id>
      <timestamp>2006-08-31T11:11:07Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>-szerző kategóriája, a szerzők kategóriáit megszünetetem</comment>
      <text xml:space="preserve">A [[Hamlet]] lapjai

[[Kategória:Színdarabok]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Hamlet/Harmadik felvonás, 3. szín</title>
    <id>388</id>
    <revision>
      <id>827</id>
      <timestamp>2006-06-14T23:33:12Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>szakaszokra bontás, lapozó, kat</comment>
      <text xml:space="preserve">{{lapozó|köv=Harmadik felvonás, 4. szín|előző=Harmadik felvonás, 2. szín|cím=Hamlet}}

{| {{sztdr}}
| width=50% | 
:''Terem, ugyanott.''
| 
:''Scene 3.  A room in the castle.''
|-
|
:''Király, Rosencrantz és Guidenstern jőnek.'' 
| 
:''Enter King Claudius, Rosencrantz, and Guildenstern''
|-
| valign=top | '''KIRÁLY'''
:Nem szeretem bolondságát; se oly
:Bizton nem állunk, hogy bitangra hagyjuk.
:Készüljetek hát: mindjár' kiadom
:A megbizót, el, Angliába véle!
:E hon határa nem tür oly veszélyes
:Kockáztatást, minővel fenyeget
:Hóbortja minden órán. 
| valign=top | '''King Claudius
:I like him not, nor stands it safe with us
:To let his madness range. Therefore prepare you;
:I your commission will forthwith dispatch,
:And he to England shall along with you
:The terms of our estate may not endure
:Hazard so dangerous as doth hourly grow
:Out of his lunacies.
|-
| valign=top | '''GUILDENSTERN'''
:Készülünk.
:Szent, istenes gond az, megtartani
:Épségben annyi sok, sok lelket, amely
:Fölséged által él s táplálkozik. 
| valign=top | '''Guildenstern'''
:We will ourselves provide
:Most holy and religious fear it is
:To keep those many many bodies safe
:That live and feed upon your majesty.
|-
| valign=top | '''ROSENCRANTZ'''
:Egyes magánélet is köteles;
:Az ész hatalma- s minden fegyverével,
:Megóvni ártalomtul önmagát;
:De sokkal inkább egy olyan lehellet,
:Melynek javától ezrek élte függ.
:Fölség lehúnyta nem egyes halál
:Mint örvény rántja bé egész körét;
:Hegycsúcson álló roppant nagy kerék az;
:Melynek magas küllőin sok ezer
:Kisebb tárgy bécsapolva s kötve van;
:Ha egyszer indul: minden függelék,
:Apró kiséret, zúgva követi
:A mély bukásba. Ha király sóhajt,
:Mindég az összes nép nyög arra jajt. 
| valign=top | '''Rosencrantz'''
:The single and peculiar life is bound,
:With all the strength and armour of the mind,
:To keep itself from noyance; but much more
:That spirit upon whose weal depend and rest
:The lives of many. The cease of majesty
:Dies not alone; but, like a gulf, doth draw
:What's near it with it: it is a massy wheel,
:Fix'd on the summit of the highest mount,
:To whose huge spokes ten thousand lesser things
:Are mortised and adjoin'd; which, when it falls,
:Each small annexment, petty consequence,
:Attends the boisterous ruin. Never alone
:Did the king sigh, but with a general groan.
|-
| valign=top | '''KIRÁLY'''
:Övedzzetek hát e gyors útra, kérlek;
:Mert láncra verjük ezt a rettegést
:Nagyon szabad lábon jár. 
| valign=top | '''King Claudius
:Arm you, I pray you, to this speedy voyage;
:For we will fetters put upon this fear,
:Which now goes too free-footed.
|-
| valign=top | '''ROSENCRANTZ és GUILDENSTERN
:Sietünk.
:''Rosencrantz és Guildenstern el. Polonius jő.'' 
| valign=top | '''Rosencrantz and Guildenstern
:We will haste us.
:''Exeunt ROSENCRANTZ and GUILDENSTERN''
:''Enter POLONIUS''
|-
| valign=top | '''POLONIUS'''
:Most indul éppen anyjához, uram.
:Én elvonúlok a kárpit mögé
:S kihallgatom. Tudom, megfeddi jól,
:De mint fölséged mondta (s bölcs a mondás),
:Kell más tanú is, az anyán kivűl
:– Mert részrehajlók természet szerint –
:Hogy lesse a szót, így alkalmilag.
:Jó éjt, királyom! bár tisztelkedem még
:Fekvés előtt, s közlöm, ha mit tudok. 
| valign=top | '''Lord Polonius
:My lord, he's going to his mother's closet
:Behind the arras I'll convey myself,
:To hear the process; and warrant she'll tax him home
:And, as you said, and wisely was it said,
:'Tis meet that some more audience than a mother,
:Since nature makes them partial, should o'erhear
:The speech, of vantage. Fare you well, my liege
:I'll call upon you ere you go to bed,
:And tell you what I know.
|-
| valign=top | '''KIRÁLY'''
:Köszönöm, kedves úr.
:''Polonius el.''
:Ó, rút az én bünöm, s az égre bűzlik!
:Az eredendő átok űl azon
:Vérgyilkolás! – Könyörögni nem tudok;
:S bár lenne hozzá kedv, mint akarat van,
:Vétkem legyőzi a hév szándokot;
:És mint kinek két sürgős dolga van,
:Itt állva veszteg, hogy melyikbe fogjak,
:Mindkettőt elhagyom. Mit! volna bár
:Ez átkozott kéz kétszer ennyi vastag
:A bátya-vértől: nincs elég eső
:Az üdv egében, hogy fehérre mossa,
:Mint a fehér hó? Mért van irgalom,
:Ha nem, hogy a bünt rontsa meg csupán?
:S mi az imádság két malasztja, mint
:Felfogni a bukót, és a bukottnak
:Kegyelmet nyerni? Föl tehát, szemem!
:A vétek elmult. Ó! de mily könyörgés
:Szolgál javamra helyzetem szerint?
:»Bocsásd meg undok gyilkosságomat!« –
:Az nem lehet; hisz most is birtokomban
:Mindaz, miért a vétket elkövettem
:Koronám, saját dicsvágyam, és királyném.
:Nyerhet malasztot, ki bünhöz tapad?
:Mert e veszett világban aranyos
:Kezű gonoszság félretol jogot,
:S a vétek árán gyakran megveszi
:Magát a törvényt: de nem úgy van ott fenn
:Ott nincs kibúvó; a tény ott igaz
:Mivoltaként áll, s arra kényszerít,
:Hogy szemtül-szembe állva bűneinkkel,
:Valljuk be nyilván: És most? mi marad?
:Kisértsd meg, a bünbánat mit tehet
:Mit nem tehet az? Ó, de mit tehet
:Annak, ki bűnét bánni képtelen?
:Ó, szörnyű helyzet! Ó, szív, fekete,
:Mint a halál! S te, ó, lépen ragadt
:Lélek, kit a verdés jobban lenyűgöz!
:Ó, égi kar, segélj! Próbát teszek
:Hajolj, merő térd; és te szív, acél
:Idegzeteddel, lágyulj oly puhára,
:Mint a ma-szűlt csecsemő inai.
:Még minden jóra válhat.
:''Letérdel.''
:''Hamlet jő.'' 
| valign=top | '''King Claudius
:Thanks, dear my lord.
:''Exit POLONIUS''
:O, my offence is rank it smells to heaven;
:It hath the primal eldest curse upon't,
:A brother's murder. Pray can I not,
:Though inclination be as sharp as will
:My stronger guilt defeats my strong intent;
:And, like a man to double business bound,
:I stand in pause where I shall first begin,
:And both neglect. What if this cursed hand
:Were thicker than itself with brother's blood,
:Is there not rain enough in the sweet heavens
:To wash it white as snow? Whereto serves mercy
:But to confront the visage of offence?
:And what's in prayer but this two-fold force,
:To be forestalled ere we come to fall,
:Or pardon'd being down? Then I'll look up;
:My fault is past. But, O, what form of prayer
:Can serve my turn? 'Forgive me my foul murder'?
:That cannot be; since I am still possess'd
:Of those effects for which I did the murder,
:My crown, mine own ambition and my queen.
:May one be pardon'd and retain the offence?
:In the corrupted currents of this world
:Offence's gilded hand may shove by justice,
:And oft 'tis seen the wicked prize itself
:Buys out the law: but 'tis not so above;
:There is no shuffling, there the action lies
:In his true nature; and we ourselves compell'd,
:Even to the teeth and forehead of our faults,
:To give in evidence. What then? what rests?
:Try what repentance can: what can it not?
:Yet what can it when one can not repent?
:O wretched state! O bosom black as death!
:O limed soul, that, struggling to be free,
:Art more engaged! Help, angels! Make assay!
:Bow, stubborn knees; and, heart with strings of steel,
:Be soft as sinews of the newborn babe!
:All may be well.
:''Retires and kneels''
:''Enter HAMLET''
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Most megtehetném, top! imádkozik.
:És, most teszem meg: – akkor mennybe mén.
:Igy állok én bosszút? – Megfontolandó.
:Atyámat egy gazember megöli,
:S én, ez apának egyetlen fia,
:Azt a gazembert mennyországba küldöm.
:Hisz ez díj, jutalom, nem bosszúállás.
:Ó az atyámat hízottan, kenyér
:Elégségében ölte meg, midőn
:Virágzott bűne, mint nyiló tavasz;
:S ki tudja, Istennél egyéb, hogy áll
:A számadása most? de emberi
:Körülmények s gondolkozás szerint
:Súlyos lehet. S én bosszút álltam-e
:Ha rajt' ütök, midőn tisztálja lelkét,
:Midőn ama nagy útra kész, megért?
:Nem.
:Be, kard; tanulj te szörnyűbb markolást.
:Majd részegen ha alszik, vagy dühöng,
:Vagy vérparázna ágyán kéjeleg,
:Kockázik, esküdöz, s olyat csinál,
:Min üdvösség zamatja semmi sincs
:Akkor bököm le, hogy két sarka égre
:Kapáljon, s lelke légyen kárhozott,
:S mint a pokol, hová megy, fekete.
:De vár anyám; – te díjad megkapod
:E gyógyszer nyújtja csak beteg napod.
:''El.''
:''A Király fölkel és előbbre jő.'' 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Now might I do it pat, now he is praying;
:And now I'll do't. And so he goes to heaven;
:And so am I revenged. That would be scann'd
:A villain kills my father; and for that,
:I, his sole son, do this same villain send
:To heaven.
:O, this is hire and salary, not revenge.
:He took my father grossly, full of bread;
:With all his crimes broad blown, as flush as May;
:And how his audit stands who knows save heaven?
:But in our circumstance and course of thought,
:'Tis heavy with him: and am I then revenged,
:To take him in the purging of his soul,
:When he is fit and season'd for his passage?
:No!
:Up, sword; and know thou a more horrid hent
:When he is drunk asleep, or in his rage,
:Or in the incestuous pleasure of his bed;
:At gaming, swearing, or about some act
:That has no relish of salvation in't;
:Then trip him, that his heels may kick at heaven,
:And that his soul may be as damn'd and black
:As hell, whereto it goes. My mother stays
:This physic but prolongs thy sickly days.
:''Exit''
|-
| valign=top | '''KIRÁLY'''
:Fölszárnyal a szó, eszme lenn marad
:Szó eszme nélkül mennybe sose hat.
:''El.''
:; 
| valign=top | '''King Claudius
:''Rising''  My words fly up, my thoughts remain below
:Words without thoughts never to heaven go.
:''Exit''
|}


{{lapozó|köv=Harmadik felvonás, 4. szín|előző=Harmadik felvonás, 2. szín|cím=Hamlet}}
[[Kategória:Hamlet]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Hamlet/Harmadik felvonás, 4. szín</title>
    <id>389</id>
    <revision>
      <id>828</id>
      <timestamp>2006-06-14T23:35:37Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>szakaszokra bontás, lapozó, kat</comment>
      <text xml:space="preserve">{{lapozó|köv=Negyedik felvonás, 1. szín|előző=Harmadik felvonás, 3. szín|cím=Hamlet}}

{| {{sztdr}}
| width=50% | 
:''Szoba ugyanott.''
| 
:''Scene 4.  The Queen's closet.''
|-
| 
:''Királyné és Polonius jő.'' 
| 
:''Enter Queen Gertrude and Polonius''
|-
| valign=top | '''POLONIUS'''
:Mindjárt jön. Aztán rakja meg, királyném
:Nincs mód kiállni, mondja, csínjait;
:Most is csupán felséged állt közötte
:S a nagy harag közt. Én itt hallgatódzom;
:Csak kérem, bánjon kereken vele. 
| valign=top | '''Lord Polonius
:He will come straight. Look you lay home to him
:Tell him his pranks have been too broad to bear with,
:And that your grace hath screen'd and stood between
:Much heat and him. I'll sconce me even here.
:Pray you, be round with him.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:''Künn.''
:Anyám, anyám, anyám! 
| valign=top | '''Hamlet'''
:''Within''  Mother, mother, mother!
|-
| valign=top | '''KIRÁLYNÉ'''
:Csak bízza rám: ne féltsen engemet.
:Vonuljon vissza; hallom lépteit.
:''Polonius elrejtezik.''
:''Hamlet jő.'' 
| valign=top | '''Queen Gertrude
:I'll warrant you,
:Fear me not: withdraw, I hear him coming.
:''POLONIUS hides behind the arras''
:''Enter HAMLET''
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Nos hát, anyám, mi tetszik? 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Now, mother, what's the matter?
|-
| valign=top | '''KIRÁLYNÉ'''
:Hamlet, nagyon megsértetted atyádat. 
| valign=top | '''Queen Gertrude
:Hamlet, thou hast thy father much offended.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Anyám, nagyon megsértetted atyámat. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Mother, you have my father much offended.
|-
| valign=top | '''KIRÁLYNÉ'''
:Jer, jer; nyelved hiú szót viszonoz. 
| valign=top | '''Queen Gertrude
:Come, come, you answer with an idle tongue.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Menj, menj; kötözködő nyelved gonosz. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Go, go, you question with a wicked tongue.
|-
| valign=top | '''KIRÁLYNÉ'''
:Mi volt ez, Hamlet? 
| valign=top | '''Queen Gertrude
:Why, how now, Hamlet!
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Mi baj, édesem? 
| valign=top | '''Hamlet'''
:What's the matter now?
|-
| valign=top | '''KIRÁLYNÉ'''
:Feledtél? 
| valign=top | '''Queen Gertrude
:Have you forgot me?
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Nem, a szent keresztre! nem
:Ön a királyné, férje öccse' nője;
:De – bár ne volna az – anyám is ön. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:No, by the rood, not so
:You are the queen, your husband's brother's wife;
:And–would it were not so!–you are my mother.
|-
| valign=top | '''KIRÁLYNÉ'''
:Ha így van, küldöm, aki bír veled. 
| valign=top | '''Queen Gertrude
:Nay, then, I'll set those to you that can speak.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Jer, jer, ne moccanj; ülj le csöndesen
:Tapot se innen, míg tükrömbe nem nézsz,
:Mely megmutatja szíved bensejét. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Come, come, and sit you down; you shall not budge;
:You go not till I set you up a glass
:Where you may see the inmost part of you.
|-
| valign=top | '''KIRÁLYNÉ'''
:Mit akarsz velem? csak nem akarsz megölni?
:Segítség! 
| valign=top | '''Queen Gertrude
:What wilt thou do? thou wilt not murder me?
:Help, help, ho!
|-
| valign=top | '''POLONIUS'''
:''A kárpit megett.''
:Hó! segítség! hej! segítség! 
| valign=top | '''Lord Polonius
:''Behind''  What, ho! help, help, help!
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Hahó! patkány?
:''Kardot ránt.''
:Meghalt; itt egy arany rá!
:Meghalt.
:''Átszúr a kárpiton.'' 
| valign=top | '''Hamlet'''
:''Drawing''  How now! a rat? Dead, for a ducat, dead!
:''Makes a pass through the arras''
|-
| valign=top | '''POLONIUS'''
:''A kárpit megett.''
:Végem van. Ó – 
| valign=top | '''Lord Polonius
:''Behind''  O, I am slain!
:''Falls and dies''
|-
| valign=top | '''KIRÁLYNÉ'''
:Jaj! mit tevél? 
| valign=top | '''Queen Gertrude
:O me, what hast thou done?
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Hát tudom én, mit. A király?...
:''Fölemeli a kárpitot s előhúzza Poloniust.'' 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Nay, I know not
:Is it the king?
|-
| valign=top | '''KIRÁLYNÉ'''
:Ó, mily hebehurgya, véres munka ez! 
| valign=top | '''Queen Gertrude
:O, what a rash and bloody deed is this!
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Véres biz' ez, s majd oly gonosz, anyám, mint
:Megölni egy királyt, s öccsével élni. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:A bloody deed! almost as bad, good mother,
:As kill a king, and marry with his brother.
|-
| valign=top | '''KIRÁLYNÉ'''
:Királyt, megölni? 
| valign=top | '''Queen Gertrude
:As kill a king!
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Azt mondám, igen –
:''Poloniusra.''
:Szegény izgága vén bolond, nyugodj.
:Különbnek véltelek; magad kerested
:Veszélyes, ládd-e, a túl-buzgalom. –
:Ne törd kezed. Pisz! ülj le csöndesen,
:Én hadd töröm a szíved; mert fogom,
:Ha törhető anyagból van csinálva;
:Ha átkos megszokás úgy meg nem edzé,
:Hogy minden érzés ellen bástya lett. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Ay, lady, 'twas my word.
:''Lifts up the array and discovers POLONIUS''
:Thou wretched, rash, intruding fool, farewell!
:I took thee for thy better: take thy fortune;
:Thou find'st to be too busy is some danger.
:Leave wringing of your hands: peace! sit you down,
:And let me wring your heart; for so I shall,
:If it be made of penetrable stuff,
:If damned custom have not brass'd it so
:That it is proof and bulwark against sense.
|-
| valign=top | '''KIRÁLYNÉ'''
:Mit tettem én, hogy nyelved ily gorombán
:Mer rám zajongni? 
| valign=top | '''Queen Gertrude
:What have I done, that thou darest wag thy tongue
:In noise so rude against me?
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Oly tettet, mitől
:Lehámlik a kegy, az illem pirul;
:Képmutató lesz az erény; lehull az
:Ártatlan szerelem szép homlokáról
:A rózsa, és pokolvar váltja föl;
:Mitől olyan lesz a nász-fogadás,
:Mint kockajátszók hazug esküi.
:Oly tettet, ó! mely ama testi frigynek
:Kitépi lelkét, szó-árrá teszi
:A hit malasztját. Az ég arca lángol,
:Sőt e szilárd föld, e vegyes tömeg,
:Bús képpel, mint majd ítélet-napon,
:Belébetegszik. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Such an act
:That blurs the grace and blush of modesty,
:Calls virtue hypocrite, takes off the rose
:From the fair forehead of an innocent love
:And sets a blister there, makes marriage-vows
:As false as dicers' oaths: O, such a deed
:As from the body of contraction plucks
:The very soul, and sweet religion makes
:A rhapsody of words: heaven's face doth glow
:Yea, this solidity and compound mass,
:With tristful visage, as against the doom,
:Is thought-sick at the act.
|-
| valign=top | '''KIRÁLYNÉ'''
:Hajh! miféle tett az,
:Mely már a címlapon igy mennydörög? 
| valign=top | '''Queen Gertrude
:Ay me, what act,
:That roars so loud, and thunders in the index?
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Tekints e képre, s e másikra itt,
:Két férfi-testvér hű ábráira.
:Nézd, mennyi fönség űl e homlokon
:Hypérjon fürtök; homlok Jupiter
:Sajátja; szem Mársé, mely fenyeget
:S parancsol egyben; állás Mercuré.
:Most száll le, egy égcsókoló tetőre;
:Oly összetétel és idom, valóban,
:Hogy minden isten, úgy látszik, pecsétet
:Nyomott reája, biztosítani
:Egy ''férfit'' a világnak. Ez vala
:Férjed; tekintsd már a következőt.
:Im, férjed ez; mint üszögös kalász
:Az ép testvért rohasztva. Van szemed?
:Elhagyhatád e szép hegylegelőt,
:Hogy e mocsáron hízz? Hah! van szemed?
:Szerelmed nem okolhadd; hisz korodban
:A hejjehujja vér szelíd, hunyász,
:S hallgat az észre; de micsoda ész az,
:Mely ettül erre száll! Érzésed, az van,
:Mert hogy mozognál másképp: ámde béna
:Érzék az; ilyet őrült sem hibáz,
:Igy elmehábor sem tevé soha
:Rabbá az érzést, hogy választani
:Épen ne tudjon, ily különbözőkben.
:Mi ördög volt hát a szem-bekötősdi,
:Mely rászedett? Szem érzés nélkül, érzet
:Látás nélkül, vagy fül, szem kéz ne'kül,
:Szaglás minden ne'kül, vagy bármi hű
:Érzéked egy-egy kóros része, így
:El nem tompulhatott.
:Fuj! nem pirulsz el? Pártütő pokol,
:Ha így lázongsz egy tisztes anyanő
:Csontjában, akkor a láng ifjuság
:Erénye, öntüzében olvadó
:Viasz legyen; ne mondják, hogy gyalázat,
:Midőn az ifjú hév ösztön kirúg,
:Ha már a csupa fagy ily lánggal ég
:S az ész a vágynak keritője lesz! 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Look here, upon this picture, and on this,
:The counterfeit presentment of two brothers.
:See, what a grace was seated on this brow;
:Hyperion's curls; the front of Jove himself;
:An eye like Mars, to threaten and command 
:A station like the herald Mercury
:New-lighted on a heaven-kissing hill;
:A combination and a form indeed,
:Where every god did seem to set his seal,
:To give the world assurance of a man
:This was your husband. Look you now, what follows
:Here is your husband  like a mildew'd ear,
:Blasting his wholesome brother. Have you eyes?
:Could you on this fair mountain leave to feed,
:And batten on this moor? Ha! have you eyes?
:You cannot call it love; for at your age
:The hey-day in the blood is tame, it's humble,
:And waits upon the judgment: and what judgment
:Would step from this to this? Sense, sure, you have,
:Else could you not have motion; but sure, that sense
:Is apoplex'd; for madness would not err,
:Nor sense to ecstasy was ne'er so thrall'd
:But it reserved some quantity of choice,
:To serve in such a difference. What devil was't
:That thus hath cozen'd you at hoodman-blind?
:Eyes without feeling, feeling without sight,
:Ears without hands or eyes, smelling sans all,
:Or but a sickly part of one true sense
:Could not so mope.
:O shame! where is thy blush? Rebellious hell,
:If thou canst mutine in a matron's bones,
:To flaming youth let virtue be as wax,
:And melt in her own fire: proclaim no shame
:When the compulsive ardour gives the charge,
:Since frost itself as actively doth burn
:And reason panders will.
|-
| valign=top | '''KIRÁLYNÉ'''
:Ó, Hamlet! ne beszélj.
:Lelkem mélyébe fordítod szemem,
:Hol több olyan folt árnya látszik, amely
:Soha ki nem mén. 
| valign=top | '''Queen Gertrude
:O Hamlet, speak no more
:Thou turn'st mine eyes into my very soul;
:And there I see such black and grained spots
:As will not leave their tinct.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Hah! egy zsíros ágy
:Nehéz szagú verítékében élni;
:Bűzben rohadva mézeskedni ott
:A szurtos almon – 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Nay, but to live
:In the rank sweat of an enseamed bed,
:Stew'd in corruption, honeying and making love
:Over the nasty sty,–
|-
| valign=top | '''KIRÁLYNÉ'''
:Ó, ne mondd tovább!
:Fülembe mint tőr hatnak szavaid;
:Ne többet, édes Hamlet. 
| valign=top | '''Queen Gertrude
:O, speak to me no more;
:These words, like daggers, enter in mine ears;
:No more, sweet Hamlet!
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Egy gyilkos, egy gaz;
:Egy szkláv, ki első férjed tizedének
:Még huszadrésze sincs; egy váz király!
:Ország, uralkodás zsebtolvaja,
:Ki polcról lopta el a koronát,
:Úgy dugta zsebre. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:A murderer and a villain;
:A slave that is not twentieth part the tithe
:Of your precedent lord; a vice of kings;
:A cutpurse of the empire and the rule,
:That from a shelf the precious diadem stole,
:And put it in his pocket!
|-
| valign=top | '''KIRÁLYNÉ'''
:Ó, ne többet.
:''Szellem jő.'' 
| valign=top | '''Queen Gertrude
:No more!
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Egy kapca-, rongykirály. –
:Mennybéli őrzők! lengjetek körül
:Védszárnyatokkal. Mit kívánsz, kegyes alak? 
| valign=top | '''Hamlet'''
:A king of shreds and patches,–
:''Enter Ghost''
:Save me, and hover o'er me with your wings,
:You heavenly guards! What would your gracious figure?
|-
| valign=top | '''KIRÁLYNÉ'''
:Haj! őrült csakugyan. 
| valign=top | '''Queen Gertrude
:Alas, he's mad!
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Dorgálni jössz-e késkedő fiad,
:Ki múlni hágy időt és szenvedélyt
:S nem hajtja végre rettentő parancsod?
:Ó, szólj! 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Do you not come your tardy son to chide,
:That, lapsed in time and passion, lets go by
:The important acting of your dread command? O, say!
|-
| valign=top | '''SZELLEM'''
:Eszedbe jusson. Csak azért
:Jövék, hogy edzzem tompult szándokod.
:De nézd, anyádon mily réműlet űl,
:Ó, lépj közéje s vivó lelke közzé
:Minél gyöngébb a test, a képzelet
:Annál erősben működik.
:Szólj néki, Hamlet. 
| valign=top | '''Ghost'''
:Do not forget: this visitation
:Is but to whet thy almost blunted purpose.
:But, look, amazement on thy mother sits
:O, step between her and her fighting soul
:Conceit in weakest bodies strongest works
:Speak to her, Hamlet.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Hogy van, asszonyom? 
| valign=top | '''Hamlet'''
:How is it with you, lady?
|-
| valign=top | '''KIRÁLYNÉ'''
:Ó, jaj! ''te'' hogy vagy?
:Ki puszta űrbe függeszted szemed,
:S beszédbe állsz a test nélkűli léggel?
:Kiűl szemedben szellemed vadul,
:S mint riadókor alvó katonák,
:Fekvő hajad, bár tengő élte van csak,
:Mind élre szökken. Ó, édes fiam!
:Öntsd lángoló agyrémeid hevére
:Hűs béketűrést. Mit nézsz oly merőn? 
| valign=top | '''Queen Gertrude
:Alas, how is't with you,
:That you do bend your eye on vacancy
:And with the incorporal air do hold discourse?
:Forth at your eyes your spirits wildly peep;
:And, as the sleeping soldiers in the alarm,
:Your bedded hair, like life in excrements,
:Starts up, and stands on end. O gentle son,
:Upon the heat and flame of thy distemper
:Sprinkle cool patience. Whereon do you look?
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Őt, őt! Ni, mily halványan rám-mered!
:Alakja, sorsa együtt, a kövekbe
:Érzést papolna. – ó, ne nézz reám,
:Nehogy siralmas arcod eltereljen
:Ádáz müvemtől; és hogy színtelenné
:Ne váljon tettem: könnyé, vér helyett. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:On him, on him! Look you, how pale he glares!
:His form and cause conjoin'd, preaching to stones,
:Would make them capable. Do not look upon me;
:Lest with this piteous action you convert
:My stern effects: then what I have to do
:Will want true colour; tears perchance for blood.
|-
| valign=top | '''KIRÁLYNÉ'''
:Kinek beszéled ezt? 
| valign=top | '''Queen Gertrude
:To whom do you speak this?
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Nem látsz te semmit? 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Do you see nothing there?
|-
| valign=top | '''KIRÁLYNÉ'''
:Semmit; pedig jól mindent, ami ott van. 
| valign=top | '''Queen Gertrude
:Nothing at all; yet all that is I see.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Nem is hallottál semmit? 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Nor did you nothing hear?
|-
| valign=top | '''KIRÁLYNÉ'''
:Semmit én
:Kettőnk szaván kivűl. 
| valign=top | '''Queen Gertrude
:No, nothing but ourselves.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:No, nézz oda!
:Nézd, hogy lopódzik el! – Atyám az, amint
:E földön élt, járt. Nézd, ahol megyen
:Most, most suhan az ajtón kifelé!
:''Szellem el.'' 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Why, look you there! look, how it steals away!
:My father, in his habit as he lived!
:Look, where he goes, even now, out at the portal!
:''Exit Ghost''
|-
| valign=top | '''KIRÁLYNÉ'''
:Hiú koholmány ez hevült agyadtól,
:Anyagtalan teremtés, aminőben
:Nagy mester a rajongás. 
| valign=top | '''Queen Gertrude
:This the very coinage of your brain
:This bodiless creation ecstasy
:Is very cunning in.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Mit, rajongás!
:Erem, mint a tiéd, ütenyre vér
:S éppoly zenét mond, mint az. Nem bolondság,
:Amit beszéltem: tégy próbát velem,
:S én szórul-szóra elmondom megint,
:Holott az őrült ész ugrálna szerte.
:Anyám, az Isten szent szerelmiért!
:Ne áltasd lelked a csalóka írral,
:Hogy őrültségem – nem bünöd – beszél;
:Csak béhegeszti hámmal a fekélyt,
:Míg láthatatlan terjed a fene,
:S mindent aláás. Gyónj meg Istenednek;
:Bánd meg a múltat; a jövőt kerüld,
:S többé ne trágyázd a gyomot, hogy annál
:Bujábbra nőjön. És bocsásd meg ezt az
:Erényem; mert e szűkkeblű idők
:Zsírjában az erénynek kell magának
:A vétket megkövetni, sőt hajolva
:Esengni, hagyjon tenni jót vele. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Ecstasy!
:My pulse, as yours, doth temperately keep time,
:And makes as healthful music: it is not madness
:That I have utter'd: bring me to the test,
:And I the matter will re-word; which madness
:Would gambol from. Mother, for love of grace,
:Lay not that mattering unction to your soul,
:That not your trespass, but my madness speaks
:It will but skin and film the ulcerous place,
:Whilst rank corruption, mining all within,
:Infects unseen. Confess yourself to heaven;
:Repent what's past; avoid what is to come;
:And do not spread the compost on the weeds,
:To make them ranker. Forgive me this my virtue;
:For in the fatness of these pursy times
:Virtue itself of vice must pardon beg,
:Yea, curb and woo for leave to do him good.
|-
| valign=top | '''KIRÁLYNÉ'''
:Kettéhasítád szívemet, fiam. 
| valign=top | '''Queen Gertrude
:O Hamlet, thou hast cleft my heart in twain.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Ó, hát hajítsd el a rosszabb felét
:S kezdj a maradttal tisztább életet.
:Jó éjt; – de bátyám ágyához ne menj
:Mutass erényt, ha nincs is. A szokás –
:E szörny, ez ördög, mely öntudatát
:Elnyeli tetteinknek – angyal ebben
:Hogy a szép s jó foglalkozásra is
:Oly mezt, ruhát ad, mely tággá viselve
:Ráillik éppen. Türtözzél ma éjjel;
:S a holnap-éji megtartózkodás
:Könnyebb leend; még könnyebb azután;
:Mert képes a természet bélyegét
:Kicserélni mintegy a szokás, lebírni
:Az ördögöt, vagy csuda hatalommal
:Kidobni. Még egyszer, jó éjszakát!
:S ha áldva lenni óhajtasz, anyám,
:Úgy kérlek, áldj meg. – Ezt a jó urat
:''Poloniusra.''
:Sajnálom; de ha így tetszett az égnek
:– Büntetve őt velem, s engem vele –
:Hogy én legyek szolgája, ostora.
:Eltakarítom, és kezem miatti
:Halálaért felelni én fogok.
:Jó éjszakát megint.
:Kegyes szándék kegyetlenségre hajt,
:Rossz kezdetnek rosszabb lesz vége majd.
:Egy szót még, asszonyom. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:O, throw away the worser part of it,
:And live the purer with the other half.
:Good night: but go not to mine uncle's bed;
:Assume a virtue, if you have it not.
:That monster, custom, who all sense doth eat,
:Of habits devil, is angel yet in this,
:That to the use of actions fair and good
:He likewise gives a frock or livery,
:That aptly is put on. Refrain to-night,
:And that shall lend a kind of easiness
:To the next abstinence: the next more easy;
:For use almost can change the stamp of nature,
:And either ... the devil, or throw him out
:With wondrous potency. Once more, good night
:And when you are desirous to be bless'd,
:I'll blessing beg of you. For this same lord,
:''Pointing to POLONIUS''
:I do repent: but heaven hath pleased it so,
:To punish me with this and this with me,
:That I must be their scourge and minister.
:I will bestow him, and will answer well
:The death I gave him. So, again, good night.
:I must be cruel, only to be kind
:Thus bad begins and worse remains behind.
:One word more, good lady.
|-
| valign=top | '''KIRÁLYNÉ'''
:De mit tegyek? 
| valign=top | '''Queen Gertrude
:What shall I do?
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Ezt semmi áron ne, amire kérlek
:Hadd csaljon ágyba a pöffedt király,
:Csipdesse arcod, hívjon mucijának,
:S egy-két büdös csókért, vagy mert fene
:Ujjával ott babirkál nyakadon,
:Tálalj ki mindent: hogy hisz voltaképp
:Én őrült sem vagyok, csak tettetésből.
:Jó lenne ezt tudtára adni; mert
:Hiszen melyik szép, józan, bölcs királyné
:Tagadna ilyen drága titkot el
:Egy béka, egy dög, egy furkó előtt?
:Sőt, bár az ész titoktartást javall,
:A háztetőn függő kosárt akaszd le,
:Röpítsd belőle szét a madarat,
:Próbára bújj belé, az egyszeri
:Majomként, s törd ki onnan a nyakad. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Not this, by no means, that I bid you do
:Let the bloat king tempt you again to bed;
:Pinch wanton on your cheek; call you his mouse;
:And let him, for a pair of reechy kisses,
:Or paddling in your neck with his damn'd fingers,
:Make you to ravel all this matter out,
:That I essentially am not in madness,
:But mad in craft. 'Twere good you let him know;
:For who, that's but a queen, fair, sober, wise,
:Would from a paddock, from a bat, a gib,
:Such dear concernings hide? who would do so?
:No, in despite of sense and secrecy,
:Unpeg the basket on the house's top.
:Let the birds fly, and, like the famous ape,
:To try conclusions, in the basket creep,
:And break your own neck down.
|-
| valign=top | '''KIRÁLYNÉ'''
:Elhidd, ha szó lehelletből leszen,
:S lehellet életből: nincs éltem arra,
:Hogy kilehelljem a mondottakat. 
| valign=top | '''Queen Gertrude
:Be thou assured, if words be made of breath,
:And breath of life, I have no life to breathe
:What thou hast said to me.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Most Angliába kell mennem, tudod. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:I must to England  you know that?
|-
| valign=top | '''KIRÁLYNÉ'''
:Jaj, azt feledtem; úgy határozák. 
| valign=top | '''Queen Gertrude
:Alack,
:I had forgot: 'tis so concluded on.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Kész a pecsétes irat, s két tanuló-
:Társam viendi, kikben úgy bizom,
:Mint viperában; útam ők seperjék;
:Levén vezérim a gazságra. Hagyján!
:Hisz oly derék a tűzmestert saját
:Aknája által vetni föl; s ügyetlen
:Volnék, ha nálok egy öllel alább
:Nem ások és a holdba nem röpítem.
:Ó, oly derék az, ha két oldalon
:Igy összevág két csel, egy vonalon.
:Ez ember itt terhemre van: berántom
:A lusta bendőt a mellékszobába.
:Jó éjt, anyám. – Ez a tanácsos úr –
:Éltében oly gaz, locska, balgatag –
:Lám, most komoly, titkot tart, hallgatag
:Gyerünk, barátom! most már ''végbe'' viszlek,
:Jó éjt, anyám.
:''Külön el. Hamlet bevonszolja Poloniust.''
| valign=top | '''Hamlet'''
:There's letters seal'd: and my two schoolfellows,
:Whom I will trust as I will adders fang'd,
:They bear the mandate; they must sweep my way,
:And marshal me to knavery. Let it work;
:For 'tis the sport to have the engineer
:Hoist with his own petard: and 't shall go hard
:But I will delve one yard below their mines,
:And blow them at the moon: O, 'tis most sweet,
:When in one line two crafts directly meet.
:This man shall set me packing
:I'll lug the guts into the neighbour room.
:Mother, good night. Indeed this counsellor
:Is now most still, most secret and most grave,
:Who was in life a foolish prating knave.
:Come, sir, to draw toward an end with you.
:Good night, mother.
:''Exeunt severally; Hamlet dragging in Polonius''
|}


{{lapozó|köv=Negyedik felvonás, 1. szín|előző=Harmadik felvonás, 3. szín|cím=Hamlet}}
[[Kategória:Hamlet]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Szavazás törlésről/idegen nyelv</title>
    <id>390</id>
    <revision>
      <id>831</id>
      <timestamp>2006-06-15T04:36:28Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>KeFe</username>
        <id>7</id>
      </contributor>
      <minor />
      <text xml:space="preserve">[[Kategória: Wikiforrás lapok|{{PAGENAME}}]]
{{fejrész}}
&lt;p align=&quot;center&quot;&gt;&lt;big&gt;'''Légy szíves olvasd el és értsd meg a [[Wikiforrás:Irányelvek/Törlési irányelvek|Törlési irányelveket]], mielőtt ezt a lapot szerkeszted!'''&lt;/big&gt;

Itt kerülnek azon szócikkek jelzésre, melyek nem magyarul íródtak. Ezeket - lehetőség szerint - vagy át kell másolni a megfelelő nyelvű nemzeti Wikipédiába, vagy keresni kell valakit, aki beszélni a nyelvet, és meg tudja ezt tenni. 

Ha egy cikket átmásoltál, akkor a tartalmát töröld ki, és jelezd a megfelelő helyen, hogy mi történjen vele. Lehet, hogy a szócikkre később szükség lesz, ekkor készíthetsz belőle egy [[Wikiforrás:Csonkok|csonkot]]. Az is lehet, hogy később sem lesz szükség rá, vagy hogy nem tudsz/akarsz belőle csonkot sem készíteni, ekkor [[Wikiforrás:Szavazás törlésről|törölni kell]].&lt;/table&gt;&lt;/div&gt;
{{stíluslap}}
==Törlésre jelölöm==

===Szavazás===

* '''törlendő''' - 
* '''lefordítom''' - 


== Lezárt szavazások ==
'''Ez alá ne írj semmit!'''


=== Egyéb törlésről szóló lapok ===
* [[Wikiforrás:Szerzői jog valószínű megsértése]] 
* [[Wikiforrás:Törlendő képek]]
* [[Wikiforrás:Szavazás törlésről]]
* [[Wikiforrás:Azonnali törlés]] 
----</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Szerzői jogok valószínű megsértése</title>
    <id>391</id>
    <revision>
      <id>5457</id>
      <timestamp>2006-11-02T18:27:40Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>dőlt betűk lezárása</comment>
      <text xml:space="preserve">[[Kategória:Wikiforrás-adminisztráció]]
[[en:Wikisource:Possible copyright violations]]&lt;!--
&lt;big&gt;'''Légy szíves olvasd el és értsd meg a [[Wikipédia:Törlési irányelvek|törlési irányelveket]], mielőtt ezt a lapot szerkeszted!'''&lt;/big&gt;--&gt;&lt;!--

''Törlésről szóló lapok'': [[Wikipédia:Szerzői jogok valószínű megsértése|Szerzői jogok valószínű megsértése]] – [[Wikipédia:Szavazás törlésről|Szavazás törlésről]] – [[Wikipédia:Törlendő képek|Törlendő képek]] – [[Wikipédia:Azonnali törlés|Azonnali törlés]]--&gt;
== Információ ==
{{Rövidítés|[[WF:C]]}}
Ha szerzői jog megsértésére gyanakodsz, akkor a szócikket vagy képet itt kell listáznod. Mindenképp kövesd a lentebb leírt eljárást akkor, amikor valamit ezen listába felveszel. A listázott lapoknak '''legalább 5 napig''' itt kell látszaniuk, mielőtt törlésre kerülhetnek.

=== Cikk jelölése ===
* ''Távolítsd el'' a cikk szövegét és ''helyettesítsd'' az alábbi szöveggel. Cseréld ki a &lt;tt&gt;FORRÁS&lt;/tt&gt;-t a forrás rövid leírásával, webes forrás esetén a &lt;tt&gt;WEBCÍM&lt;/tt&gt;-et azon weblap címével, amely az eredeti szöveget vagy képet tartalmazza, és amely alapján a jogsértés megállapítható. (&lt;tt&gt;WEBCÍM&lt;/tt&gt; megadása esetén a &lt;tt&gt;| FORRÁS&lt;tt&gt; elhagyható, ilyenkor megegyezik a &lt;tt&gt;WEBCÍM&lt;/tt&gt; paraméter értékével.

 &lt;nowiki&gt;{{&lt;/nowiki&gt;[[Sablon:jogsértő|jogsértő]] | FORRÁS | url=WEBCÍM&lt;nowiki&gt;}}&lt;/nowiki&gt;

Példák:

 &lt;nowiki&gt;{{&lt;/nowiki&gt;[[Sablon:jogsértő|jogsértő]] | Ki-kicsoda 2002, p. 256.&lt;nowiki&gt;}}&lt;/nowiki&gt;
 &lt;nowiki&gt;{{&lt;/nowiki&gt;[[Sablon:jogsértő|jogsértő]] | &lt;nowiki&gt;url=http://innen.van.masol.va/engedely/nelkul}}&lt;/nowiki&gt;
 &lt;nowiki&gt;{{&lt;/nowiki&gt;[[Sablon:jogsértő|jogsértő]] | Vatikáni irattár | &lt;nowiki&gt;url=http://innen.van.masol.va/engedely/nelkul}}&lt;/nowiki&gt;

=== Kép jelölése ===
* Helyezd el az alábbi szöveget a ''képleírás elején'', és a WEBCÍM-et cseréld ki a kép interneten található eredetijének címével:
 &lt;nowiki&gt;{{&lt;/nowiki&gt;[[Sablon:jogsértőkép|jogsértőkép]]|WEBCÍM&lt;nowiki&gt;}}&lt;/nowiki&gt;

=== Mit tehetsz még? ===
*'''Írhatsz a szerzői jogok tulajdonosának''': megtudakolhatod, hogy az anyag felhasználható-e (még az is lehet, hogy a szerző küldte a Wikipédiába). Ezen túl '''kérheted is az engedélyt''' a publikálásra, lásd: [[Wikiforrás:engedélykérő szabványlevelek|engedélykérő szabványlevelek]].

=== Közlemény jogtulajdonosoknak ===
Ha úgy gondolod, hogy a Wikipédia a '''Te jogaidat''' sérti valamilyen módon, akkor a legegyszerűbb, ha a fenti elveket követve az adott lapot vagy képet itt listázod, a megfelelő információk megadása mellett. Megteheted azt is, hogy felveszed a kapcsolatot egy [[Segítség:Adminisztrátorok|adminisztrátorral]], és neki jelzed a problémát.

Vedd figyelembe, hogy a Wikipédisták nem tudják a laptörténeteket módosítani. Ha úgy érzed, hogy egy lap történetében található olyan jogsértés, mely számodra nem elfogadható, akkor ezt külön jelezd, mivel ennek eltávolítása csak különleges eszközökkel lehetséges.

&lt;!--{{archívumdoboz|...}}--&gt;
&lt;!--&lt;div style=&quot;float: right; margin-left: 1em&quot;&gt;--&gt;__TOC__&lt;!--&lt;/div&gt;--&gt;

== Jogsértőnek feltételezett anyagok listája ==
&lt;!-- emlékeztető: nap (3=), sor kezdése *, lapra link, indoklás, aláírás
ne felejtsd el a cikk/kép lapján is jelezni a jogsértést --&gt;
''Ide vezesd fel a valószínűleg jogsértő anyagot indoklással, aláírással, dátummal.''

== Lezárt kérések ==</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Törlendő képek</title>
    <id>392</id>
    <revision>
      <id>836</id>
      <timestamp>2006-06-15T05:12:13Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>KeFe</username>
        <id>7</id>
      </contributor>
      <minor />
      <text xml:space="preserve">{{Rövidítés|[[WF:TK]]}}&lt;br&gt;
[[Kategória: Wikiforrás lapok|{{PAGENAME}}]]&lt;br&gt;
__NOTOC__
__NOEDITSECTION__
{{fejrész}}
Légy szíves olvasd el és értsd meg a [[Wikiforrás:Irányelvek/Törlési irányelvek|Törlési irányelveket]], mielőtt ezt a lapot szerkeszted!'''&lt;/big&gt;

Egyéb törlésről szóló lapok:
* [[Wikiforrás:Szerzői jogok valószínű megsértése]] --
* [[Wikiforrás:Szavazás törlésről]] --
* [[Wikiforrás:Szavazás törlésről/idegen nyelv]] --
* [[Wikiforrás:Azonnali törlés]] 

Itt kerülnek felsorolásra azon képek, melyekre nincs szükség, és törölhetőek. Itt szerepelnek azok a képek is, amelyek ismeretlen forrásból és/vagy ismeretlen licenccel kerültek felküldésre, és a küldőjük nem gondoskodott a hiányzó adatok pótlásáról. (Az így megjelölt képek [http://hu.wikibooks.org/w/wiki.phtml?title=Speci%C3%A1lis:Whatlinkshere&amp;target=Sablon%3ANincslicenc ezen a linken] tekinthetőek meg.)

A [[Wikiforrás:Valószínű szerzői jog megsértése|szerzői jogokat sértő képeket]] nem itt kell felsorolni! 

Ezen a lapon '''szavazhatsz''' arról, hogy az adott képet szerinted törölni kell-e.  A törlési kérésedhez, szavazatodhoz lehetőleg írj rövid indoklást is, és ne felejtsd el &lt;nowiki&gt;~~~~&lt;/nowiki&gt; jelekkel a végén aláírni.

&lt;div style=&quot;border: 3px dashed red; margin: 1em; padding: 1em;&quot;&gt;
Minden cikk elejére vagy végére, amit ide javasolsz, '''írd be a ''&lt;nowiki&gt;{{keptorles}}&lt;/nowiki&gt;'' (vagy az egyéb, törlést és annak okát jelző [[WK:TK|sablon]]) jelzést'''!
&lt;/div&gt;
&lt;/table&gt;&lt;/div&gt;
{{stíluslap}}
== Archívum ==
&lt;!-- ide, a majdani archiválások kerülhetnek, sorszámmal, vagy dátummal! --&gt;
 
== Törlendő KÉPEK ==

==Lezárva==
===2006. április 14.===</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Szavazás</title>
    <id>393</id>
    <revision>
      <id>6008</id>
      <timestamp>2007-01-11T22:12:59Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>/* Folyamatban lévő szavazások */ most nincs</comment>
      <text xml:space="preserve">[[Kategória:Wikiforrás-adminisztráció|{{PAGENAME}}]]

Ezen a lapon lehet szavazást kérni bármilyen Wikiforrással kapcsolatos témában, amelyben a közösség véleményére vagy kíváncsi.

Mielőtt szavazol vagy szavazást írsz ki, olvasd el a '''[[Wikiforrás:Irányelvek/Szavazási irányelvek]]et''', ahol részletes információkat találsz a szavazások szabályairól!

Új szavazás kiírása előtt vidd fel a szavazás kiírásának pontos szövegét a [[/Javaslatok|Javaslatok]] lapra megbeszélésre!

Próbáld betartani a szavazásoknál szokásos formát mind a feltételnél, mind a válaszoknál, hogy egyértelműek legyenek a szándékaid.

Egyes speciális szavazásoknál ezek a szabályok sokkal szigorúbbak!

A törlésről szóló szavazásokat a [[Wikiforrás:Szavazás törlésről|Szavazás törlésről]] lapon találod.

== Folyamatban lévő szavazások ==
&lt;!-- {{ürít|Szerver cache kiürítése}} Hát igen, ez a szívás ezzel a beágyazós módszerrel... ny --&gt;
:''Jelenleg nincs szavazás folyamatban.''

== Lezárt szavazások ==</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Irányelvek/Vitarendezés</title>
    <id>394</id>
    <revision>
      <id>6019</id>
      <timestamp>2007-01-12T09:28:57Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>/* Lásd még */ kat jav</comment>
      <text xml:space="preserve">{{Rövidítés|[[WF:VITA]]}}

A Wikiforrás egy közösségi projekt, ami azt jelenti, hogy gyakran együtt fogsz dolgozni másokkal egy lap megírásán. Néha a résztvevők nem értenek egyet abban, mit kellene írni a cikkbe. Ha vita támad, próbálj [[Wikiforrás:fegyverszünet|fegyverszünet]]et kötni, és szüneteltesd a szerkesztést, amíg nem sikerül rendezni az ügyet. Ne kezdj [[Wikiforrás:szerkesztési háború|szerkesztési háború]]ba, mert az csak ront a helyzeten, és hátráltatja a Wikiforrás fejlődését. Helyette inkább az itt leírt módszerek segítségével próbáld feloldani az ellentétet, és elkerülni, hogy a vita komoly viszállyá nőjön.

'''Figyelem:''' ezek a lépések a viták rendezésére szolgálnak. A [[Wikiforrás:vandalizmus|vandalizmus]] és a Wikiforrás [[Wikiforrás:Irányelvek|irányelveinek]] rendszeres és durva megsértése más, gyorsabb eljárásokon keresztül is kezelhető, és az elkövető [[Wikiforrás:Irányelvek/Blokkolási irányelvek|blokkolásához]] vagy [[Wikiforrás:Irányelvek/Kitiltási irányelvek|kitiltásához]] vezethet. Többnyire azonban az itt leírt elvek alkalmasak a felhasználók viselkedése elleni kifogások rendezésére. Ez nem jelenti azt, hogy azok a felhasználók, akik rámutatnak a helytelen viselkedésre, részesei a vitának – egyszerűen csak a Wikiforrás közösségét képviselik.

== Elkerülés ==
''A vita rendezésére a legjobb módszer az, ha el se kezdjük.'' 
Tiszteld a többi szerkesztőt és a nézőpontjukat. Ez elsősorban azt jelenti, hogy '''ne vond vissza szó nélkül mások változtatásait egy vitában'''. Ha egy szerkesztést elfogultnak vagy pontatlannak érzel, ne vond vissza, hanem próbáld meg jobbá tenni. Ha jelentősebb változtatást végzel, írj indoklást a [[Wikiforrás:Segítség/Összefoglaló|szerkesztési összefoglalóba]]. [[WF:3VSZ|Ne állíts vissza ugyanazon a lapon sokszor egymás után]], inkább kezdeményezz párbeszédet. [[Wikiforrás:Kerüld a személyes támadásokat|Kerüld a személyes támadásokat]] – ha udvariatlanul vagy ellenségesen viselkednek veled, ne válaszolj hasonló hangnemben.

Kövesd a [[Wikiforrás:Irányelvek/Wikietikett|Wikietikett]]et, a [[Wikiforrás:A tökéletes cikk|tökéletes cikk útmutatót]] és a [[Wikiforrás:Irányelvek/Semleges nézőpont|semlegésségi irányelvet]], hogy korlátozd a saját elfogultságodat, és ne adj okot a vitára.

== Az első teendő: beszélj a többi résztvevővel ==
Az első teendő mindenféle konfliktus esetén: beszéld meg! Használd a cikk vagy a másik fél vitalapját. Ne hagyd, hogy a vita magában a szócikkben folyjon. [[Wikiforrás:Őrizd meg a hidegvéred|Őrizd meg a hidegvéred]] és [[Wikiforrás:Kerüld a személyes támadásokat|kerüld a személyes támadásokat]]. Próbáld megérteni a másik fél nézőpontját, és próbálj kompromisszumra jutni. [[Wikiforrás:Feltételezz jóindulatot|Feltételezd, hogy a másik is jóhiszeműen cselekszik]], hacsak nincs egyértelmű bizonyítékod az ellenkezőjére.

Mind ebben a lépésben, mind a továbbiakban, a párbeszéd nem csak egy formalitás, amit el kell végezni, mielőtt továbbléphetnél. Ha nem próbálsz őszintén és jó hiszemben szót érteni a veled vitázókkal, az azt jelzi, hogy a vitát nem rendezni, hanem  fokozni próbálod. Ha mások ezt látják, kevésbé fognak rokonszenvezni az álláspontoddal, és akár meg is akadályozhatják, hogy a vitarendezés további lépéseivel élj. Ezzel szemben a folyamatos párbeszéd és az [[Wikiforrás:egyezkedés|egyezkedés]] komolyan vétele, még ha kezdetben eredménytelen is, azt mutatja, hogy valóban szeretnél olyan megoldást találni, ami összhangban van a Wikiforrás irányelveivel.

== További lépések ==
Ha a párbeszéd eredménytelen, próbálkozz az alábbiak valamelyikével. Hogy melyiket (vagy melyeket) érdemes használni, az a vita természetétől és a résztvevők ízlésétől függ.

=== Beszéld meg kívülállókkal ===
A Wikiforrás alapmódszere a [[Wikiforrás:konszenzus|konszenzus]]. Ahhoz, hogy a vitatott kérdésben konszenzus alakuljon ki, szükség lehet arra, hogy szélesebb hallgatóság elé tárd az ügyet. Erre szolgál &lt;!-- a [[Wikiforrás:Harmadik vélemény]], a [[Wikiforrás:Wikietikett riadók]] és --&gt; a [[Wikiforrás:Véleménykérés|véleménykérés]]. (Lásd még: [[Wikiforrás:Vitatott semlegesség|vitatott semlegesség]], [[Wikiforrás:Pontatlan tartalom|pontatlan tartalom]].) Ha a vita egy szócikk tartalmáról szól, és eddig még nem kötöttél [[Wikiforrás:fegyverszünet|fegyverszünet]]et, akkor itt az ideje, hogy megtedd. Ez lehetővé teszi a többieknek, hogy zavartalanul mérlegelhessék a helyzetet – a folyamatos átszerkesztések csak fokoznák, és követhetetlenné tennék a vitát. Ha egy [[Wikiforrás:szerkesztési háború|szerkesztési háború]] tört ki, és a fegyverszünet nem valósítható meg, [[Wikiforrás:Adminisztrátorok üzenőfala|kérd a levédését]], &lt;!-- [[Wikiforrás:Lezárási kérések|kérd a levédését]] --&gt; hogy a vitarendezés továbbhaladhasson.

== Ha már semmi sem segít: kitiltás ==

Ha egy felhasználó sorozatosan megsértette a Wikiforrás irányelveit és útmutatóit és sem a kulturált kérés, sem a közvetítés nem segített, kezdeményezhetsz egy szavazást az adott szerkesztő időleges, vagy végleges kitiltásáról vagy a teljes magyar Wikiforrásról, vagy bizonyos témakörökkel kapcsolatos lapokról. Készülj fel, hogy mind a kifogásolt viselkedést, mind a megbeszélési kísérleteket bizonyítékokkal kell alátámasztanod. Lásd: [[WF:TILT|Kitiltási irányelvek]] és [[WF:FK|A kitiltási eljárás menete]].

== Lásd még ==

* [[Wikiforrás:Irányelvek/Wikietikett]] 
* [[Wikiforrás:Semleges nézőpont]]
* [[Wikiforrás:Szerkesztési háború]]
* [[Wikiforrás:Irányelvek/Civilizált viselkedés]] 
* [[Wikiforrás:Irányelvek/Viselkedési irányelvek]] 


[[Kategória:Irányelvek|Vitarendezés]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Védett lapok</title>
    <id>395</id>
    <revision>
      <id>6010</id>
      <timestamp>2007-01-11T22:24:28Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>-formázósablonok, kategóriaváltoztatás, lásd még</comment>
      <text xml:space="preserve">[[Kategória:Wikiforrás-adminisztráció|{{PAGENAME}}]]

A Wikiforrásban néhány lap állandó védelem alatt áll, ezeket technikai okokból védjük, és itt nem soroljuk fel. 

Ezen a lapon, a szerkesztők kérésére levédett lapokat találod. Ha bármelyik admintól '''indokoltan kéred''' a védelem feloldását, a lap védelme feloldható. 
Kérésedet az [[Wikiforrás:Adminisztrátorok üzenőfala|Adminok üzenőfalán]], vagy a valamelyik admin vitalapján jelezd.

'''Ne kérd olyan lap védelmének feloldását, amely miatt wikiháború zajlik, annak megnyugtató befejezéséig.''' 

Szerkesztői kérésre, vagy adminisztrátori döntés alapján levédett lapok a következők: 
==Védett lapok listája ==
:''Jelenleg nincs ilyen lap.''

==Lásd még==
*[[Speciális:Logs/protect|A lapok levédésének és a védelmek feloldásának naplója]]
*[[Wikiforrás:Irányelvek/Lapvédelmi irányelvek]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Irányelvek/Regisztráció</title>
    <id>396</id>
    <revision>
      <id>1519</id>
      <timestamp>2006-06-29T13:17:35Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>[[Wikiforrás:Regisztráció]] átmozgatva [[Wikiforrás:Irányelvek/Regisztráció]] névre: Ez egy irányelv szerintem</comment>
      <text xml:space="preserve">[[Kategória:Wikiforrás lapok|{{PAGENAME}}]]
{{fejrész}}
&lt;center&gt;&lt;big&gt;&lt;b&gt; Regisztráció  &lt;/b&gt;&lt;/big&gt;&lt;/center&gt;&lt;br&gt; 
Az '''usernév''', lehet a saját neved, vagy egy általad kitalált felhasználói (nick) név, ez lesz az azonosító neved a többi szerkesztő számára, de ezen a néven található a felhasználói lapod (user:xxxxx), és a vitalapod (user vita:xxxxx) is.

'''A választott usernév azért ne legyen:'''
* sértő másokra nézve;
* trágár kifejezést tartalmazó;
* XX-XXI századi politikus, vagy párt neve,
* gyűlöletre uszító,
* a politika tárgykörébe tartozó;
* reklám;
Amennyiben a választott loginnév már létezik, úgy azt ismét regisztrálni nem lehet, ilyen esetben más nevet kell választanod. Erre a program figyelmeztet. Ha a választott userneved valamilyen oknál fogva nem megfelelő, az adminisztrátorok felszólíthatnak a névváltoztatásra, amennyiben érdemi válasz nem érkezik a felszólításra, a usernév törlésre kerül.
{{stíluslap}}
===Felhasználói lapod===
Felhasználói lapja minden szerkesztőnek van, és azt kizárólag Ő szerkesztheti. Kivételt képez, ha egy új szerkesztőnek segítesz a lap kialakításában, táblázat, hivatkozás, kép, stb. elhelyezésében, vagy a helytelenűl megadott hivatkozás(ok)kat segítesz kijavítani. A saját l felhasználói lapodon bármit leírhatsz, (ami nem sérti az [[Wikiforrás:Irányelvek/Wikietikett|etikettben]] foglaltakat, és a már meglévő lapodról bármikor, bármit törölhetsz. 

A felhasználói lapod mellet lesz egy un. vitalap, amely a szerkesztőkkel való kommunikációt hivatott megkönnyíteni. Ha ide üzenetet kapsz azt az üzenetet küldő vitalapján válaszold meg.  

Mindkét lapod alatt létrehozhatsz tetszésed szerinti számú munkalapot, amelyben megtervezheted, létrehozhatod az első könyvedet, és ha már kellő tartalommal feltöltötted, átmozgathatod a Wikiforrás [[Wikiforrás:Segítség/Névtér|névtérbe]].

===Bemutatkozás=== 
A bemutatkozás nem kötelező, de  más szerkesztőkkel a kontaktus felvételét megkönnyítendő lehet, és ajánlott. &lt;b&gt;Bármit írhatsz magadról:&lt;/b&gt; hobydról, tanulmányaidról, lakhelyedről, családodról, akár érzéseidről, vágyaidról, stb., de ezért az ne legyen:
* trágár, vagy sértő ;
* nem sértheti más szerkesztők politikai, etnikai, illetve vallási nézeteit);
* nem tartalmazhat reklámot; (Nem számít reklámnak, a saját honlapodra mutató link)

Nem megfelelő &quot;Bemutatkozás&quot; esetén a adminisztrátorok, de bármelyik szerkesztő is megkérhet. felszólíthatnak a „bemutatkozás” megváltoztatására, amennyiben érdemi válasz nem érkezik a felszólításra, a lap törlésre kerül.

===Bármely vitalapon===
Bármely szerkesztőknek joga és kötelessége figyelmeztetni, a nem megfelelő viselkedés esetén, sőt jogukban áll felszólítani annak azonnali abbahagyására. Ennek megtörténte után, ha az nem vezet eredményre, további felszólítás nélkül joguk van az adminisztrátoroknak, az általad is [[Wikiforrás:Irányelvek|»elolvasható«]] szabályok alkalmazásáva blokkolni, vagy kitiltani. A blokkolás, kitiltás hosszúságát és milyenségét a helyzet súlyosságára való tekintettel határozzák meg a adminisztrátorok. Így ez lehet: 30 perctől — a végleges kizárásig bármilyen időtartam.

==Mi a nem megfelelő viselkedés==
* sértő, trágár kifejezések használata,
* más szerkesztők sértegetése, becsmérlése; (személyeskedés)
* ami sérti a hatályos jogszabályokat, illetve jogsértésre buzdít,
* politikai, vallási, etnikai kérdések feszegetése;
* zagyvaságok, értelmetlen betűhalmazok, ábrák beírása;
* nagybetűkkel történő írás (ez ugyanis a neten általánosan elfogadott szabályok alapján kiabálásnak számít, továbbá igen zavaró lehet)
* reklám vagy hirdetés jellegű beírások;
* az idegen nyelveken történő beszélgetés, mivel lehetnek akik nem ismerik az adott nyelvet, a magyar Wikiforrásban illetlenségnek számít. 
: Kivételek lehetnek:
:: ha az a témához szükséges és ahhoz kapcsolódik, magyar fordítása, értelmezése is ugyanott olvasható,
:: Idegen anyanyelvű, magyarúl nem tudó felhasználóhoz szól, (lehetőleg a vitalapján történjen)
:: Ha az idegen anyanyelvű, de magyarul is beszélő, ezt a jobb megértés miatt kéri,
:: Ha bármely idegennyelvű szöveg magyarra fordításának értelmezéséről folyik a vita

===Technikai rombolásnak minősül===
* minden olyan beavatkozás, amely elrontja a könyv, könyvlap, kép, vagy hangfájl esztétikai megjelenését, illetve bármilyen módon akadályozza annak rendeltetésszerű használatát

===Szövegek áthelyezése===
Előzetes egyeztetés nélkül, vagy más szerkesztők eltérő véleménye esetén a lap önkényes áthelyezése helyett érdemesebb a lap vitalapján rendezni a nézeteltéréseket. Különben a ''[[WF:3VSZ|A három visszaállítás szabálya]]'' érvényesül.

===Vandál===

===Kizárás===


'''A Wikietikett-ben foglaltak súlyos megsértése, a Wikiforrás projektből való kizárást eredményezheti.'''</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Felhasználók kitiltása</title>
    <id>397</id>
    <revision>
      <id>6020</id>
      <timestamp>2007-01-12T09:31:30Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>áthozva a Wikipédiából, Wikiforrásítás</comment>
      <text xml:space="preserve">{{rövidítés|[[WF:FK]]}}

Sajnos előfordul, hogy egy szerkesztő a Wikiforrás [[Kategória:Irányelvek|irányelveit és útmutatásait]] sorozatosan figyelmen kívül hagyja illetve megszegi. 
Ha semmi más nem segít, akkor ezen a lapon kérvényezheted egy '''felhasználó kitiltását''' a Wikiforrásról.

Lásd még: [[Special:Ipblocklist|Blokkolt felhasználók]] és [[Special:Log/block|Blokkolási naplók]]

''Figyelem:'' '''A kitiltás és a blokkolás nem ugyanaz!''' A különbségekről lásd a megfelelő irányelveket:
* [[WF:TILT|Wikiforrás:Kitiltási irányelvek]]
* [[WF:BLOKK|Wikiforrás:Blokkolási irányelvek]]


==Az eljárás menete==
# '''Mielőtt egy új [[#Jelenleg folyamatban lévő szavazások kitiltásról| kitiltási javaslatot viszel fel ezen a lapon]], keress egy közvetítőt.''' Egy tapasztaltabb szerkesztő, aki a szóban forgó vitában nem vett részt esetleg segíteni tud a konfliktus feloldásában. Új javaslatot csak akkor lehet ide felvinni, miután már nyilvánvalóvá vált, hogy sem a felhasználóval való higgadt megbeszélés, sem a közvetítési kísérlet nem segített.
# '''Használd az [[#A kitiltási javaslat struktúrája|alább látható]] sablont'''. Írd le benne röviden és tényszerűen, miért kell szerinted a felhasználót kitiltani, illetve tüntesd fel benne azokat a linkeket (lehetőleg „[[Segítség:Hogyan készíts difflinket|difflinkeket]]”), amik bizonyítják a felhasználó szerinted elfogadhatatlan viselkedését, illetve a vele való, ezzel kapcsolatos megbeszélési valamint közvetítési kísérlet tényét. A kitiltásra jelölt felhasználót neked, vagy valaki másnak értesítenie kell vitalapján, és amennyiben lehetséges e-mailben a kitiltási javaslatról.
# A javaslatot '''48 órán belül legalább három felhasználónak''', akik ugyanazon a vitán belül megpróbáltak beszélni a kitiltásra javasolt szerkesztővel, jogosnak és formailag rendben lévőnek kell nyilvánítania. Ezek egyike lehet maga a kiíró is. Mindhárom felhasználónak a 8. pont alapján szavazóképesnek kell lennie. Amennyiben ezek nem teljesülnek, a javaslatot eltávolítjuk innen. A javaslat elfogadhatónak nyilvánítása, még ''nem'' jelenti magával a kitiltással való egyetértést. 
# A kitiltásra javasolt felhasználónak röviden és tényszerűen be kell írnia '''állásfoglalását''' az erre kijelölt szakaszba.
# A '''szavazás''' akkor kezdődik, mikor a 3. pontban leírtak teljesültek és a kitiltásra javasolt felhasználó megfogalmazta álláspontját. Ez előtt kérjük, ne szavazzatok. A szavazás akkor is megkezdődhet, hogyha a felhasználó '''48 óra elteltével''' nem írja le állásfoglalását, de a kiírón kívül ketten tanúsították, hogy a javaslat rendben van.
# A kitiltási javaslatot akkor fogadjuk el, hogyha '''legalább tíz szerkesztő''' a javaslat mellett szavaz és '''kétharmados''' többségük van. A tartózkodások és az érvénytelen szavazatok nem számítanak a szavazatok összeszámlálásakor.
# A '''szavazás ideje egy hét'''. A szavazás kezdetének és végének pontos idejét az erre szolgáló szakaszban fel kell tüntetni.
# '''Csak tapasztalt felhasználók szavazhatnak'''. Csak olyan bejelentkezett szerkesztők szavazhatnak, akiknek irányelvek módosítására is szavazati joguk van. Röviden: azok szavazhatnak, akik a szavazás kezdete előtt legalább 60 nappal regisztráltak és legalább 100 szócikk névtér-beli szerkesztéssel rendelkeznek. Bővebben lásd [[Wikiforrás:Irányelvek/Szavazási irányelvek#Szavazás irányelvekről|itt]]. 
# A szavazatokhoz megengedett és javasolt '''rövid indoklást''' írni. Hosszabb hozzászólásokhoz kérjük a vitalapot használni.
# A '''névtelen''' (be nem jelentkezett) szavazatokat és hozzászólásokat nem fogadjuk el.
# Amennyiben legalább 5 szavazóképes felhasználó tanúsítja az erre szolgáló szakaszban, hogy a javaslat indokolt, elég csupán a kitiltandó felhasználóval való megbeszélési kísérletre felmutatni a bizonyítékot (nem szükséges külön közvetítési kísérlet). Ebben az esetben ezek a felhasználók azonban nem vehetnek részt a tényleges szavazásban.
# Többek közt az IP-k, a [[WF:3VSZ|három visszaállítás szabályát]] megszegők, a [[Wikiforrás:Vandalizmus|vandálok]] és a szabályok kijátszására használt [[Wikiforrás:Zoknibáb|zoknibábok]] ''blokkolásához'' nem kell külön kitiltási javaslat. Amennyiben nem egyértelműen eldönthető, hogy a [[WF:BLOKK|blokkolási irányelvek]] alapján a szerkesztő (vagy IP cím) blokkolható, ki kell kérni a közösség véleményét. (Ezekről részletesen lásd a [[WF:TILT|kitiltási]] és [[WF:BLOKK|blokkolási irányelveket]].)

== Honnan lehet kitiltani? ==

A problémás felhasználó viselkedéseitől és szerkesztési szokásaitól függően, lehetőség van a Wikiforrásról való teljese kitiltás helyett egy cikktől vagy egy adott témakörtől való eltiltásra is.

Vannak felhasználók, akik különben értékes tagjai a Wikiforrásnak ám egy bizonyos szócikkel vagy témakörrel kapcsolatban olyan erősek az érzelmeik, hogy az adott témával kapcsolatos szerkesztéseikben vagy hozzászólásaikban nem tudják betartani a Wikiforrás irányelveit és útmutatóit.

Más felhasználók témakörtől függetlenül sértik meg a Wikiforrás szabályait és esetükben csak a teljes Wikiforrás szerkesztésétől való időszakos vagy végleges eltiltás segít.

Példák:
* ''Javaslom &lt;font color=red&gt;&lt;u&gt;User:XY&lt;/u&gt;&lt;/font&gt; eltiltását a [[Jó Csönd-herceg előtt]] cikktől és annak vitalapjától''
* ''Javaslom &lt;font color=red&gt;&lt;u&gt;User:XYX&lt;/u&gt;&lt;/font&gt; eltiltását a [[Nyári délután]] cikk szerkesztésétől de annak vitalapján tehet módosító javaslatokat''
* ''Javaslom &lt;font color=red&gt;&lt;u&gt;User:XYZ&lt;/u&gt;&lt;/font&gt; eltiltástát valamennyi József Attilával kapcsolatos cikktől és azok vitalapjától''
* ''Javaslom &lt;font color=red&gt;&lt;u&gt;User:XYY&lt;/u&gt;&lt;/font&gt; kitiltását a Wikiforrásról''

== Kitiltás időtartamának megállapítása ==

A problémás felhasználó viselkedésének súlyosságától függően a kitiltás különböző időtartamokra lehet indokolt. A szokásos időtartamok: 24 óra, 3 nap, 1 hét, 1, 3, 6, 12 hónap illetve örökre.

Minden szavazó szavazásakor egy időtartamot is megad pl:
* támogatom 3 hónapra -- [[User:XY]] 2005. július 8., 21:56 (CEST)
* támogatom 6 hónapra -- [[User:XYY]] 2005. július 8., 21:56 (CEST)
* ellenzem -- [[User:XXY]] 2005. július 8., 21:56 (CEST)
* támogatom örökre -- [[User:XYZ]] 2005. július 8., 21:56 (CEST)

A kitiltást ellenző szavazatokat úgy vesszük, mintha a szavazó 0 időtartamot javasolna.

A kitiltás időtartama az a legnagyobb időtartam lesz, amire, vagy aminél hosszabbra a szavazók 2/3-a, de legalább 10 fő szavazott.

=== Példa ===
Tegyük fel, hogy 15-en szavaznak a kitiltási javaslatról, közülük 5 ellenzi a kitiltást, ketten a 3 hónapot, öten a 6 hónapot támogatják, 3-an pedig örökre el szeretnék tiltani a szerkesztőt.

{|{{széptáblázat}}
! '''Időtartam''' || ellenzi (0) || 3 hónap || 6 hónap || örökre 
|----
|| '''Erre az időtartamra&lt;br /&gt;szavazók száma''' || 5 || 2 || 5 || 3
|----
|| '''Ugyanerre vagy hosszabbra&lt;br /&gt;szavazók száma''' || 3 + 5 + 2 + 5 = 15 || 3 + 5 + 2 = 10 || 3 + 5 = 8 || 3
|}

Ez a többség a 3 hónapnál lesz meg, mivel ez az a leghosszabb időtartam, amire, vagy aminél hosszabbra legalább 10-en (a szavazók kétharmada) szavaztak.

==A kitiltási javaslat struktúrája==
Az új eltiltási javaslatot allapként, '''Wikiforrás:Felhasználók kitiltása/Felhasználónév''' alatt kell elhelyezni és a [[Wikiforrás:Felhasználók kitiltása/Példa felhasználó]] lapon leírt struktúrát kell követnie.

Amennyiben a javaslatot kellő számú felhasználó tanúsította „A kitiltási javaslat megalapozottságát tanúsító felhasználók” szakaszban, az alábbi módon kerülnek bejegyzésre a „Jelenleg folyamatban lévő...” szakaszban:
:&lt;nowiki&gt;* '''[[Wikiforrás:Felhasználók kitiltása/Felhasználónév|Kitiltási javaslat: Felhasználónév]]'''&lt;/nowiki&gt; Szavazás vége: éééé.hh.nn.

== Lásd még ==
* [[Wikiforrás:Irányelvek/Vitarendezés]]
* [[Wikiforrás:Véleménykérés]]
* [[WF:TILT|Wikiforrás:Kitiltási irányelvek]]
* [[WF:BLOKK|Wikiforrás:Blokkolási irányelvek]]

{{/Szavazások}}
{{/Érvényes kitiltások}}

== Achívum ==
* [[/Archívum]]

[[Kategória:Wikiforrás-adminisztráció|Felhasznalok kitiltása]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikimedia</title>
    <id>398</id>
    <revision>
      <id>4635</id>
      <timestamp>2006-08-29T12:13:44Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <text xml:space="preserve">{{összevon|cél=Wikiforrás:Wikimedia Alapítvány}}

[[Image:Wikimedia.png|framed|right|200px|''A Wikimedia Alapítvány logója, tervezte: „Neolux”'']]
&lt;noinclude&gt;[[Kategória:Wikikönyv lapok|{{PAGENAME}}]]&lt;/noinclude&gt;
&lt;div style=&quot;padding:1em; text-align:left; border: 1px solid #eedddd; background:#fffff0;&quot;&gt;
A '''Wikimedia Alapítvány''' az a szervezet, ami a [[Wikipédia|Wikipédiát]], és annak testvér projektjeit ([[Wiktionary]],(Wikiszótár), [[Wikiquote]],(Wikidézet), [[Wikibooks]],(Wikikönyvek), [[Wikisource]],(Wikiforrás), [[Wikimedia Commons]], [http://sep11.wikipedia.org/ In Memoriam 9/11] és [[Nupedia]]) üzemelteti és fejleszti. Az alapítvány egy [[non-profit]] szervezet, mely [[Florida]] ([[USA]]) jogterületén került bejegyzésre. A létrejöttét hivatalosan [[Jimbo Wales]], a [[Bomis]] cég vezetője és a Wikipédia társ-alapítója jelentette be [[2003]]. [[június 20]]-án.

Az alapítvány célja [[nyílt tartalom|nyílt tartalmú]], [[wiki]]-alapú projektek fenntartása és fejlesztése és ezek teljes tartamát [[ingyenes]]en a közösség rendelkezésére bocsájtani. A már kialakult rendszerű, többnyelvű Wikipédia lexikonokon kívül elérhető még a többnyelvű [[szótár]] és rokonértelmű szavak tára (Wiktionary), az [[idézet]]ek gyűjteményét tartalmazó Wikiquote, a több nyelven forrásként használható szövegeket tartalmazó Wikisource és a főként tanulókat megcélzó elektronikus könyveket tartalmazó Wikibooks. Az alapítvány gondozza továbbá a szeptember 11-iki amerikai támadással kapcsolatos „In memoriam sept.11.” wikit valamint a Nupediát, ami egy nem wiki alapú lexikon projekt. A Wikimedia alapítvány bevételeit alternatív forrásokból biztosítja, úgy mint adományokból és állami pályázatokból.

Az alapítvány létrejöttének bejelentésekor Wales átruházta a Wikipedia, Wiktionary és Nupedia [[domain]]ek használati jogait valamint az említett projektekkel kapcsolatos anyagok szerzői jogait, melyeket a Bomis alkalmazottai vagy Wales személyesen készített. A projekteket futattó számítástechnikai rendszereket szintén Wales adományozta az alapítványnak. A [http://wikimedia.org/ wikimedia.org] és [http://wikimediafoundation.org/ wikimediafoundation.org] domaineket Daniel Mayer szerkesztő adományozta az alapítványnak 2004. júniusában, és a rendelkezésre álló [[sávszélesség]]et és áramot szintén a Bomis adományozza.

2004. januárban Jimmy Wales Tim Shellt és Michael Davist jelölte a Wikimedia alapítvány kuratóriumába. 2004. júniusban választás zajlott a két szerkesztőket reprezentáló tagról, melynek eredményeképp Angela Beesley-t és Florence Nibart-Devouard-ot választották be a kuratóriumba.

A „Wikimedia” nevet Sheldon Rampton ötlötte ki 2003. márciusában a Wikipedia egyik levelezőlistáján.


== Külső hivatkozások angolul ==
* [http://wikimediafoundation.org/ Wikimedia Foundation website]
* [http://www.wikimediafoundation.org/bylaws.pdf Wikimedia Foundation bylaws] ([[PDF]] file)
* [http://www.sunbiz.org/COR/2003/0620/90039369.tif Corporate Charter of Wikimedia Foundation Inc.] two page [[Tagged Image File Format|TIFF]] file located on Florida Department of State, Divisions of Corporations web site
* [http://www.sunbiz.org/scripts/cordet.exe?a1=DETFIL&amp;n1=N03000005323&amp;n2=NAMFWD&amp;n3=0000&amp;n4=N&amp;r1=&amp;r2=&amp;r3=&amp;r4=WIKIMEDIA&amp;r5= Public Record for Wikimedia Foundation Inc.] from Florida Department of State web site
* [http://mail.wikipedia.org/pipermail/wikipedia-l/2003-June/010690.html Announcement of Wikimedia's founding]
* [[m:Wikimedia|Wikimedia's meta page]]
* [http://mail.wikipedia.org/pipermail/wikien-l/2003-March/001878.html Sheldon Rampton's WikiEN-l post]


[[en:Wikimedia]] [[ast:Wikimedia]] [[ca:Wikimedia]] [[cs:Wikimedia]] [[da:Wikimedia]] [[de:Wikimedia]] [[eo:Wikimedia]] [[es:Fundación Wikimedia]] [[fi:Wikimedia]] [[fo:Wikimedia]] [[fr:Wikimedia]] [[gl:Wikimedia]] [[he:קרן ויקימדיה]] [[ia:Wikimedia]] [[id:Wikimedia]] [[it:Wikimedia Foundation]] [[ja:ウィキメディア]] [[jv:Wikimedia]] [[lb:Wikimedia]] [[li:Wikimedia Foundation]] [[mk:Викимедија]] [[nl:Wikimedia]] [[nn:Wikimedia]] [[no:Wikimedia]] [[pl:Wikimedia]] [[pt:Wikimedia]] [[ro:Wikimedia]] [[ru:Фонд Викимедиа]] [[simple:Wikimedia Foundation]] [[sq:Wikimedia]] [[sv:Wikimedia]] [[th:วิกิมีเดีย]] [[tt:Wikipedia:Wikimedia Foundation]] [[zh:维基媒体]] [[zh-min-nan:Wikimedia]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Segítség/Felküldési útmutató</title>
    <id>399</id>
    <revision>
      <id>5633</id>
      <timestamp>2006-11-26T09:51:02Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>[[Wikiforrás:Irányelvek/Felküldési útmutató]] átmozgatva [[Wikiforrás:Segítség/Felküldési útmutató]] névre: nem irányelv, hanem segítséglap</comment>
      <text xml:space="preserve">[[Kategória:Irányelv lapok|{{PAGENAME}}]]
{{fejrész}}
&lt;center&gt;&lt;big&gt;&lt;b&gt; Útmutató a Wikimedia Commons kezeléséhez &lt;/b&gt;&lt;/big&gt;&lt;/center&gt;&lt;br&gt;

A [http://commons.wikimedia.org/wiki/Main_Page Commonsban] elhelyezett képek minden wikipédiában használhatók, míg az ide feltöltöttek csak a magyarban. Emiatt ami máshol is kellhet, azt érdemes a Commonsba feltölteni. A Commons nyelve az angol, ezért itt egy rövid összefoglaló, ami az angolul nem értőknek is segít:

Képet a baloldali &lt;b&gt;''Upload file''&lt;/b&gt; linkre kattintva lehet felküldeni, a ''Tallózás'' gombbal kiválasztod (ez, azt hiszem, mindenkinek magyarul jelenik meg), a &lt;b&gt;''Destination filename''&lt;/b&gt; lesz a feltöltött kép neve. A &lt;b&gt;''Summary''&lt;/b&gt; mezőbe be kell másolni a szürke dobozban található szöveget, majd kitölteni, így: &lt;b&gt;''Description:''&lt;/b&gt; a kép leírása, lehet magyarul is, csak legyen ott valami. A többi rubrika már nem olyan fontos, de kitölthető: &lt;b&gt;''Source:''&lt;/b&gt; forrás, ha saját fotód, akkor odaírod, hogy &lt;b&gt;''Own photo''&lt;/b&gt;. &lt;b&gt;''Date:''&lt;/b&gt; kép készültének dátuma, &lt;b&gt;''Author:''&lt;/b&gt; szerző, saját fotónál ide beírhatod a neved vagy userneved; &lt;b&gt;''Permission:''&lt;/b&gt; ez a licensz, ezzel nem kell foglalkozni, mert automatikusan beírja majd.

Vagy a &lt;b&gt;''Summary''&lt;/b&gt;be, vagy később, a kép alá be kell illeszteni azt is, milyen kategóriába illik a kép. Pl. a Debrecenről készült képhez ez kerüljön: &lt;nowiki&gt;[[Category:Debrecen]]&lt;/nowiki&gt;. Itt az se baj, ha még nincs ilyen kategória, majd csinál valaki. Ha nem sikerül kitalálni, milyen kategóriába illene, akkor ezt ki lehet hagyni, de a Magyarországgal kapcsolatos képeknél legalább a Hungary kategóriában legyen benne, majd valaki továbbosztályozza.

Ezután a legördülő menüből (a Licensing mellett) ki kell választani az odaillő licenszet. A &lt;b&gt;''Your own work''&lt;/b&gt; a saját műveidre vonatkozik, a &lt;b&gt;''Free licenses''&lt;/b&gt; olyan képre, amiről megengedte a szerző a feltöltést, a &lt;b&gt;''Public domain''&lt;/b&gt; olyanra, amin nincs szerzői jog, többnyire mert baromi régi kép. Ezekhez én se értek, majd valamelyik hozzáértő elmagyarázza.

Ha feltöltéskor olyasmit ír ki, amiben benne van, hogy &lt;b&gt;„A file with this name exists already”&lt;/b&gt;, akkor ilyen néven már van fent valami, ha nem akarod felülírni, akkor a &lt;b&gt;''Re-upload''&lt;/b&gt; gombbal menj vissza és adj más nevet a képnek.

A Commonsban levő képre ezután ugyanúgy lehet linkelni bármelyik wikiből, mintha ott, az adott wikiben lenne feltöltve.</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Civilizált viselkedés</title>
    <id>400</id>
    <revision>
      <id>6089</id>
      <timestamp>2007-01-13T16:59:56Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>-formázósablonok, gépelési hibák, wikiforrásítás</comment>
      <text xml:space="preserve">{{Rövidítés|[[WF:CIV]]}}
[[Kategória:Irányelvek|{{PAGENAME}}]]
A civilizált viselkedés a Wikiforrás egyik legfontosabb szabálya. Civilizálatlannak számít minden, ami ellenségeskedést, haragot és feszültséget szül.

A Wikiforrás közössége a korai tapasztalatok alapján kialakított egy nemhivatalos rangsort az [[Wikiforrás:Alapelvek|alapelvek]] között. Az első a [[Wikiforrás:Semleges nézőpont|semleges nézőpont]]. A második az, hogy a lehetőségekhez mérten civilizáltan viselkedjünk egymással. A civilizáltságot nehéz pontosan meghatározni, de ez az egyetlen ésszerű módja az elfogadható és az elfogadhatatlan viselkedés megkülönböztetésének. Nem várhatjuk el az emberektől, hogy mindig szeressék, becsüljék, vagy akár csak tiszteljék egymást. De teljes joggal elvárhatjuk, hogy civilizáltan viselkedjenek.

== A probléma ==
A civilizálatlan viselkedés rossz ízt hagy maga után, tönkreteszi a közösségbe tartozás élményét. Ami a közösségnek árt, az közvetve a cikkek minőségének is árt. A civilizálatlan viselkedés ördögi kör, ami önmagát erősíti: a sérelmek újabb sérelmeket szülnek, a szerkesztők közötti összetűzések átterjednek az egyik cikkről a másikra, az elszabaduló indulatok újabb és újabb embereket bántanak meg.

== Példák ==
'''Apróságok''', amik hozzájárulnak a civilizálatlan környezet kialakulásához:

* durva beszéd
* lekezelő stílus a szerkesztésekhez fűzött megjegyzésekben („pocsék helyesírás javítása”, „töröltem az agymenést”)
* szerkesztők leszólása a helyesírásuk, stílusuk vagy szóhasználatuk miatt
* átgondolatlan vádaskodások

'''Komolyabb példák''':

* [[Wikiforrás:Kerüld a személyes támadásokat|személyes támadások]]
** mások becsmérlése politikai, vallási vagy etnikai különbségek miatt
** káromkodás, durva sértegetés
* hazugságok
* mások [[Wikiforrás:Felhasználói lap|felhasználói lap]]jainak átírása
* kitiltással való fenyegetőzés

Civilizálatlanság például az, ha létrehozol egy új lapot, és valaki azt mondja: ''Ha már csináltál egy értelmetlen szócikket, legalább a helyesírási hibáidat javítsd ki''.
A civilizálatlanság továbbterjedése az, ha azt válaszolod neki: ''Törődj a saját dolgoddal''.

Ez a stílus elriasztja a leendő szerkesztőket, elvonja mások figyelmét a fontosabb dolgokról, és az egész közösséget gyengíti.

== Mikor és miért következik ez be? ==
* [[Wikiforrás:Szerkesztési háború|szerkesztési háború]]k közben, amikor az embereknek eltér a véleménye, és mindenki a sajátját szeretné a cikkben látni.
* Amikor a közösség nagyobb lesz. Már nem mindig ismerik egymást a tagok, és nem látják, ahogy a másik is hozzájárul a Wikiforrás fejlődéséhez. A hírnév már nem számít annyit, mint egy kisebb közösségben.
* Néha egy különösen udvariatlan felhasználó csatlakozik a projekthez. Ilyenkor más szerkesztők is átvehetik a stílusát.

Az esetek nagy részében a sértések egy hosszabb vita közepén, a pillanat hevében születnek. Akik írják, a vita egyfajta befejezésének szánja őket, és utólag gyakran megbánják, hogy elragadtatták magukat. Ezt megelőzendő a sértő kifejezéseket a legjobb törölni vagy [[Wikiforrás:Vitalapok átszerkesztése|átfogalmazni]].

Az is előfordul, hogy valaki szándékosan nem viselkedik civilizáltan: ezzel akarja elterelni az „ellenfele(i)” figyelmét, vagy el akarja űzni őket a cikktől vagy akár az egész Wikiforrásból, vagy provokálni akarja őket, hogy válaszul még jobban megsértsék a civilizált viselkedés szabályait, és ezzel kitiltassák magukat. Ezekben az esetekben nem valószínű, hogy az elkövető megbánja, amit tett, és bocsánatot kér.

Lehetnek olyanok is, akik úgy tudnak szabálysértésre provokálni másokat, hogy közben ők maguk éppen a határon belül maradnak.

== Miért rossz? ==
* Mert elveszi az emberek kedvét a Wikiforrástól, és kevesebb időt töltenek vele, vagy akár ott is hagyják.
* Mert feldühíti az embereket, akik maguk is ellenségesen vagy civilizálatlanul reagálnak, és a civilizálatlanság tovább terjed.
* Mert az emberek egyre kevésbé lesznek jóhiszeműek, és egyre kevésbé tudják megoldani az adott konfliktust &amp;ndash; vagy a következőt.

== Általános javaslatok ==
=== Megelőzés ===
* Szerkesztési háborúk és személyes konfliktusok megelőzése (''a közösség által megszabott szerkesztési korlátokkal'')
* A Wikiforráshoz való hozzáférés korlátozása azok számára, akikről alaposan feltételezhető, hogy nem lennének civilizáltak (''a nyíltság korlátozása'')
* A viták sebességének csökkentése, hogy a szerkesztőknek legyen idejük megnyugodni, összeszedhessék magukat, és a konfliktus ne terjedjen tovább (''oldalak zárolása, a konfliktusba keveredett szerkesztők átmeneti eltiltása'')

* Pozitív visszajelzés (''azok megdicsérése, akik nem válaszolnak civilizálatlansággal a civilizálatlanságra'')
* Negatív visszajelzés (''a konfliktusban részt vevő egyik szerkesztő eltanácsolása a Wikiforrásból -- függetlenül attól, hogy ő volt-e az, aki megszegte a szabályokat -- a konfliktus mérséklésére'')
* Közösségi nyomásgyakorlás (''a nemtetszés kifejezésre juttatása minden alkalommal, amikor valaki durvaságot vagy civilizálatlanságot követ el'')
* A konfliktus gyökerének megkeresése és felszámolása, vagy kompromisszum keresése

* Bizonyos felhasználók eltiltása bizonyos oldalaktól, ahol gyakran elragadtatják magukat
* Új szabály létrehozása és betartatása, ami szerint bizonyos szavak, kifejezések használatáért eltiltás jár
* Valódi nevek használatának megkövetelése, hogy a szerkesztők felelősségre vonhatók legyenek a viselkedésükért (''bár ez általában nemkívánatos a Wikiforrásban')
* A szabályszegő leveleinek kiszűrése a Wikiforrás levelezési listájáról, vagy levelek szűrése bizonyos szabályok alapján

* Megállapodás abban, hogy a civilizálatlanság és a durvaság nem elkerülhető egy ilyen projektben, és belenyugvás a létezésükbe.

=== A hatás mérséklése ===

* A civilizálatlan megjegyzéseket ellensúlyozd egy-egy nyugtató vagy konstruktív megjegyzés hozzáfűzésével.
* Ne válaszolj a sértő megjegyzésekre. Egyszerűen felejtsd el őket. Bocsáss meg a szerzőjüknek. Ne szélesítsd ki a konfliktust. (''egy egyéni hozzáállás'')
* Ne vegyél tudomást a civilizálatlanságról. Tégy úgy, mintha az elkövetője nem is létezne. Húzz fel egy &quot;falat&quot; az elkövető és a közösség közé.
* Vond vissza láthatatlanul (&amp;bot=1) a szerkesztéseket, hogy mérsékeld a szerkesztési összefoglalókba írt sértések hatását 
* Dönts úgy, hogy a civilizálatlanság és a durvaság nem elkerülhető egy ilyen projektben, és nyugodj bele a létezésükbe.

=== Civilizálatlan megjegyzések eltávolítása ===
* Kérd meg a problémás megjegyzés íróját, törölje/cserélje enyhébbre a problémás üzenetét.
* Rejtsd el a civilizálatlan kifejezéseket, írj helyettük enyhébbeket, úgy, hogy az eredeti üzenet tartalma ne változzon és maradjon értelmes és nyelvtanilag is helyes. Ez egy vitatott megoldás, mert más szavainak megváltoztatásával jár.
**Ennek szokásos formája a következő: &lt;code&gt;&lt;nowiki&gt;[&lt;!-- a problémás kifejezés&gt; enyhébb kifejezés &lt;small&gt;Sértő kifejezés törölve. [[User:Userneved|Kezdőbetűd]]&lt;/small&gt;]&lt;/nowiki&gt;&lt;/code&gt; A kezdőbetű lehet monogram is, például ''FBöbe'' helyett ''FB''.
**Ez így fog kinézni: [&lt;!-- a problémás kifejezés --&gt; enyhébb kifejezés &lt;small&gt;Sértő kifejezés törölve. [[User:Userneved|Kezdőbetűd]]&lt;/small&gt;].
* Töröld a sértő megjegyzéseket a vitalapokról (''a laptörténetben megmaradnak, ha valamiért később mégis szükség lenne rájuk'')
* Vond vissza láthatatlanul (&amp;bot=1) a szerkesztést, hogy meg se jelenjen a [[Speciális:Recentchanges|Friss változtatások]]ban (''anonim felhasználóval bárki megteheti, bejelentkezettel csak technikai segédlettel'')
* Töröld (végleg és visszavonhatatlanul) a sértő bejegyzést (''csak technikai segédlettel'')
* Töröld (végleg és visszavonhatatlanul) a sértő megjegyzést a levelezőlistán (''csak technikai segédlettel'')
* Cseréld le az összefoglaló megjegyzést egy kevésbé sértőre (''csak technikai segédlettel'')

== Civilizálatlanság kezelése a közvetítés során  ==
A felek néha megpróbálnak úgy egyezségre jutni, hogy az egyik fél még nem kész az egyezkedésre. Például ha a konfliktus forrása egy részletkérdés a cikkben, [[Wikiforrás:Vita feloldása|a vita feloldását]] megnehezíti, ha a párbeszéd még mindig akadozik a felek civilizálatlan viselkedése miatt. Az ilyesmit minél előbb tisztázni kell, hogy a vitatkozó felek szót tudjanak érteni.

=== Civilizálatlanság megmagyarázása ===
Vannak szerkesztők, akiket annyira megráz, ha civilizálatlanul szólnak hozzájuk, hogy nem tudnak a konfliktus forrására koncentrálni. Ilyenkor segíthet, ha valaki elmagyarázza, miért került sor, sértő szavakra &amp;ndash; attól, hogy civilizálatlanul viselkedni mindig rossz dolog, még lehet a civilizálatlanul viselkedőnek igaza.

A megsértett személy beláthatja, hogy a sértő valójában nem azt akarta mondani, amit leírt, és dönthet úgy, hogy elfelejti a dolgot.

Még akkor is segíthet rámutatni a civilizálatlan viselkedés forrására, ha kifejezetten ártó szándékkal követte el valaki, mert segít a vitatkozó feleknek a lényegre koncentrálni (''vitatott'').

=== Megjegyzések átfogalmazása ===
A [[Wikiforrás:közvetítés|közvetítés]]i eljárás során egy harmadik fél segíti a párbeszédet a két vitatkozó fél között. A közvetítő szerepe az, hogy az értelmes, konstruktív párbeszédet segítse a felek között. Ilyenkor segíthet a civilizálatlanság eltávolítása a megjegyzések átfogalmazásával.

:Például, ha A és B e-mailben veszekszenek egy közvetítőn keresztül, a &quot;''Nem engedem, hogy a neonácik megszállják a Wikiforrást''&quot; sort át lehet fogalmazni így: &quot;''A attól tart, hogy túlsúlyba juttatsz egy bizonyos nézőpontot''&quot;.

=== A közvetítési eljárás előtt vagy alatt nyilvánosan elhangzott sértések átfogalmazása ===
A közvetítési eljárás végén a közvetítő javasolhatja, hogy a civilizálatlan megjegyzéseket távolítsák el a felhasználók és a cikkek vitalapjairól. A szerkesztők megegyezhetnek egy kizárólag mások sértegetésére létrehozott oldal törléséről, vagy egy vitában a személyeskedő, semmilyen lényeges információt nem tartalmazó részek törléséről, vagy a vita [[Wikiforrás:átszerkesztés|átszerkesztés]]éről. Így a vitatkozók könnyebben megbocsáthatják és elfelejthetik a sérelmeiket.

Hasonlóan, a vitatkozó felek megegyezhetnek, hogy bocsánatot kérnek egymástól.

=== Bocsánatkérés javaslása ===
Gyakran kerülnek közvetítésre olyan viták, ahol az egyik fél úgy érzi, a másik megsértette. A bocsánatkérés egy olyan lépés, ami nem a probléma megoldásáról vagy az egyezkedésről szól, és nem is arról, kinek van igaza. Inkább egyfajta rituálé a felek között, ami lehetőséget ad a helyzet újragondolására. A bocsánatkérés egymás olyan elismerése, ami megváltoztathatja a kapcsolatot.

Egyesek fontosnak érezhetik, hogy bocsánatkérést kapjanak azoktól, akik megbántották őket. Éppen ezért gyakran az őszinte bocsánatkérés a kulcs a konfliktus feloldásához: a bocsánatkérés a megbocsátás szimbóluma. A bocsánatkérés mindig javasolt, ha az egyik ember megbántva érzi magát a másik civilizálatlansága által.

== Lásd még ==
* '''[[Wikiforrás:Irányelvek|Irányelvek]]''' A Wikiforrás irányelvei és útmutatói...
* '''[[Wikiforrás:Segítség|Segítség]]''' Felhasználók munkáját segítő lapok...
* '''[[Wikiforrás:Wikiforrás|Wikiforrás]]''' Mi is a Wikiforrás, hogyan működik, egyéb lehetőségek és szabályok...
-----</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Sablon:Figyelmeztetés-jogi</title>
    <id>401</id>
    <revision>
      <id>1191</id>
      <timestamp>2006-06-22T20:28:08Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>használat</comment>
      <text xml:space="preserve">==Kedves Szerkesztő!==
{|cellpadding=&quot;4&quot; cellspacing=&quot;0&quot; style=&quot;border:1px solid #4682B4; background-color:#e1d1ff; -moz-border-radius:15px&quot; width=100%&lt;br&gt;
|&lt;br&gt;
{|style=&quot;border:1px solid black; background-color: #f5f5dc; margin-left:.1em; margin-top:2px; -moz-border-radius:15px;&quot; align=&quot;right&quot; width=&quot;200px&quot;&lt;br&gt;
A {{{1}}} lapra általad beírt szöveg egy másik weblapról származik. Az ilyen másolást a [[w:szerzői jog|szerzői jog]]i törvények és a [[Wikiforrás:Szerzői jogok|Wikiforrás szabályai]] nem engedélyezik. (Kivéve, ha rendelkezel a szabad felhasználás jogaival, vagy te vagy a bemásolt szöveg eredeti szerzője – ez esetben kérlek, jelezd ezt a lap [[Vita:{{{1}}}|vitalapján]].) Kérlek, mielőtt újabb tartalmat töltesz fel, olvasd el a [[Wikiforrás:Irányelvek/Felküldési útmutató|felküldési útmutató]]t. Szeretném felhívni a figyelmedet, hogy jogsértő tartalom ismételt bemásolása a szerkesztői jogaid felfüggesztését vonhatja maga után. 

Megértésedet köszönöm. 
~~&lt;noinclude&gt;&lt;/noinclude&gt;~~
|}
|}
&lt;noinclude&gt;
----
[[Kategória:Sablonok|{{PAGENAME}}]]
Javasolt használat: &lt;nowiki&gt;{{subst:Figyelmeztetés-jogi|lapcím}}&lt;/nowiki&gt;
Ez beilleszti a sablon szövegét a lapra, amire beírod.
&lt;/noinclude&gt;</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Sablon:Babel-start</title>
    <id>402</id>
    <revision>
      <id>871</id>
      <timestamp>2006-06-15T13:19:12Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>sablon a WP-ból</comment>
      <text xml:space="preserve">&lt;div class=&quot;babel_box&quot;&gt;
{| style=&quot;float: right; margin-left: 1em; margin-bottom: 0.5em; width: 242px; border: #99B3FF solid 1px&quot;
|-
| style=&quot;text-align: center&quot; | '''[[Wikiforrás:Bábel]]'''</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Sablon:Babel-end</title>
    <id>403</id>
    <revision>
      <id>872</id>
      <timestamp>2006-06-15T13:21:53Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>sablon a WP-ból</comment>
      <text xml:space="preserve">| style=&quot;text-align: center&quot; | [[:Kategória:Felhasználók nyelvei|Felhasználók keresése nyelv szerint]]
|}
&lt;/div&gt;</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Sablon:Userbox</title>
    <id>404</id>
    <revision>
      <id>873</id>
      <timestamp>2006-06-15T13:33:16Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>sablon a Wikipédiából</comment>
      <text xml:space="preserve">&lt;div style=&quot;float: left; border:solid {{{1}}} 1px; margin: 1px;&quot;&gt;
{| cellspacing=&quot;0&quot; style=&quot;width: 238px; background: {{{2}}};&quot;
| style=&quot;width: 45px; height: 45px; background: {{{1}}}; text-align: center; font-size: 14pt;&quot; | '''{{{3}}}'''
| style=&quot;font-size: 8pt; padding: 4pt; line-height: 1.25em;&quot; | {{{4}}}
|}
&lt;/div&gt;
&lt;noinclude&gt;[[Kategória:User sablonok]]&lt;/noinclude&gt;</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Sablon:User nő</title>
    <id>405</id>
    <revision>
      <id>875</id>
      <timestamp>2006-06-15T14:35:04Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>-angol szöveg</comment>
      <text xml:space="preserve">&lt;div style=&quot;float: left; border: solid #E75480 1px; margin: 1px;&quot;&gt;
{| cellspacing=&quot;0&quot; style=&quot;width: 238px; color: #000000; background: #FFD1DC;&quot;
| style=&quot;width: 45px; height: 45px; background: white; text-align: center; font-size: 14pt;&quot; |[[Image:Female.svg|32px]]
| style=&quot;font-size: 8pt; padding: 4pt; line-height: 1.25em;&quot; | Ez a szerkesztő [[w:nő|nő]].'''
|}
&lt;/div&gt;&lt;includeonly&gt;[[Kategória:Női wikipédisták|{{PAGENAME}}]]&lt;/includeonly&gt;

&lt;noinclude&gt;[[Kategória:User sablonok]]&lt;/noinclude&gt;</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Sablon:Archív vitalap</title>
    <id>406</id>
    <revision>
      <id>5508</id>
      <timestamp>2006-11-03T18:17:38Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>KeFe</username>
        <id>7</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>Kérünk és köszönjük</comment>
      <text xml:space="preserve">{| class=&quot;messagebox&quot;
|-
| [[Image:Vista-file-manager.png|50px|Archive]]
| Ez egy korábbi vitákat és beszélgetéseket tartalmazó '''[[Wikiforrás:Segítség/Archiválás|archív vitalap]]'''. Kérünk, ne változtasd meg a lap tartalmát. Ha fel akarsz éleszteni egy itt szereplő vitát, az [[{{TALKSPACE}}:{{BASEPAGENAME}}|aktuális vitalapon]] tedd. Köszönjük.
|}&lt;includeonly&gt;__NOEDITSECTION__[[Kategória:{{TALKSPACE}} archívumok|{{BASEPAGENAME}}]]&lt;/includeonly&gt;&lt;noinclude&gt;

----
== Használat ==
Archivált vitalap legtetején.

== Mellékhatások ==
* A lap bekerül az adott névtér archívumait tartalmazó kategóriába.
* A [szerkesztés] linkek eltűnnek.

== Lásd még ==
* [[Sablon:Archívum]]

[[Kategória:Vitalap sablonok|{{PAGENAME}}]]
&lt;/noinclude&gt;</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Segítség/Bábel</title>
    <id>407</id>
    <revision>
      <id>4020</id>
      <timestamp>2006-07-21T12:14:22Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>/* Meglévő sablonok */ két tábázat, nem fér ki 5 sablon egymás mellé, a nemlétező nembeszél sablonokat kiszedtem, más nembeszél sablonra valószínűleg nem lesz szükség</comment>
      <text xml:space="preserve">[[Kategória:Segítség lapok|{{PAGENAME}}]]
-----
* '''[[Wikiforrás:Irányelvek]]''' A Wikiforrás irányelvei és útmutatói...
* '''[[Wikiforrás:Segítség]]''' Felhasználók munkáját segítő lapok...
* '''[[Wikiforrás:Wikiforrás]]''' Mi is a Wikiforrás, hogyan működik, egyéb lehetőségek és szabályok...
-----
{{fejrész}}
A '''felhasználói nyelvek sablonjai''' segítik a többnyelvű kommunikációt, könnyebbé teszik egy adott nyelvet beszélő felhasználó megtalálását. Az ötlet eredetileg a [[commons:Commons:Babel|Wikimedia Commons]]-ból indult, de később átvette a [[meta:Meta:Babel templates|Meta-Wiki]] és több Wikipedia is. A [[Wikiforrás:Felhasználói lap|felhasználói lap]]odra a következő módon teheted ki a Bábel sablonokat:

* '''&lt;nowiki&gt;{{user xx}}&lt;/nowiki&gt;''' ha az a nyelv, melynek szokásos két/hárombetűs rövidítése ''xx'', az [[w:hu:anyanyelv|anyanyelv]]ed, vagy olyan szinten beszéled, mintha az lenne
* '''&lt;nowiki&gt;{{user xx-3}}&lt;/nowiki&gt;''' ha magas szinten beszéled az ''xx'' rövidítésű nyelvet, tehát nehézségek nélkül írsz cikkeket ezen a nyelven
* '''&lt;nowiki&gt;{{user xx-2}}&lt;/nowiki&gt;''' ha középszinten beszéled az ''xx'' rövidítésű nyelvet, tehát módosítani tudod a cikkeket és részt tudsz venni a vitákban
* '''&lt;nowiki&gt;{{user xx-1}}&lt;/nowiki&gt;''' ha alapszinten beszéled az ''xx'' rövidítésű nyelvet, tehát fel tudod használni a cikkeket forrásként saját nyelven írt cikkekhez, egyszerű kérdéseket tudsz feltenni és megválaszolni

Például az '''&lt;nowiki&gt;{{user hu}}&lt;/nowiki&gt;''' azt jelenti, hogy magyar (röviden ''hu'') az anyanyelved. A '''&lt;nowiki&gt;{{user en-2}}&lt;/nowiki&gt;''' a megfelelő forma, ha középszinten beszélsz angolul (röviden ''en''). A nyelvek sablonjaihoz az [[ISO 639]] szabvány szerinti két vagy három betűs rövidítéseket használjuk, ezen a [[meta:Complete list of language wikis available|listán]] megtalálhatod őket.

A fentieken kívül használható még a '''&lt;nowiki&gt;{{user hu-0}}&lt;/nowiki&gt;''', ha a felhasználó egyáltalán nem érti meg a magyar nyelvet

Ha meg akarsz találni valakit, aki egy bizonyos nyelvet beszél, nézd meg a '''[[:Kategória:Felhasználók nyelvei|Felhasználók nyelvei]]''' kategóriát.
{{stíluslap}}
== Javasolt használat ==

&lt;!-- Ez most nem érvényes, mert nincsen ilyen sablon. Valaki átmásolhatja a Wikipésiából, ha van kedve.

{{Babel-5|fi|en-3|fr-3|sk-1|hu-0}}

--&gt;
A rendezettebb lapkinézet érdekében érdemes a megfelelő nyelvi dobozokat egy közös keretbe helyezni a felhasználói lapod legtetején. Ennek megkönnyítésére létrehoztunk sablonokat is, amelyek az alábbi módon használhatóak:

&lt;!--
* először is írd le a '''&lt;nowiki&gt;{{Babel-&lt;/nowiki&gt;''' karaktersort
* ezután írd le a beszélt nyelveid számát, az anyanyelvedet is beleértve
* sorold fel az általad beszélt nyelvek kódjait egy függőleges vonallal '''|''' kezdve
** érdemes először az anyanyelvet írni, majd nyelvtudás szerinti csökkenő sorrendben a többit, például: '''&lt;nowiki&gt;|hu|en-3|eo-2|el-2|la-1&lt;/nowiki&gt;'''
** beírhatod azt is, hogy egy adott nyelvet egyáltalán nem értesz meg (és magyarul nem tudó külföldi szerkesztőknek javasolhatod a hu-0 használatát)
* végül zárd le így: '''&lt;nowiki&gt;}}&lt;/nowiki&gt;'''

Például ha valakinek finn az anyanyelve, magas szinten beszél angolul és franciául, alapfokon szlovákul, és ki akarja hangsúlyozni, hogy magyarul nem tud, akkor a megfelelő sablon: '''&lt;nowiki&gt;{{Babel-5|fi|en-3|fr-3|sk-1|hu-0}}&lt;/nowiki&gt;'''

--&gt;

{{Babel-start}}
|-
|{{User hu}}
|-
|{{User en-0}}
|-
|{{User de-1}}
|-
{{Babel-end}}

(Bonyolutabb, mint a [[w:|Wikipédiában]], de ez van.)

*Írd be a {{[[Sablon:Babel-start|Babel-start]]}} karaktersort. Ez egy [[Wikiforrás:Segítség/Táblázatok|táblázat]] eleje, amit neked kell folytatni.
*Új sorba írj egy | jelet és egy kötőjelet,
*A következő sorba megint egy | jelet és annak a nyelvnek és szintnek a sablonját, amit meg szeretnél jeleníteni a lapon. A sablonok nevét a lap tetején találod.
*Az előző kettőt ismételgesd, amíg be nem írtál minden nyelvet, amit fel akarsz tüntetni (remélhetőleg nem kerülsz végtelen ciklusba).
*A végét zárd egy &lt;nowiki&gt;|-&lt;/nowiki&gt; sorral és fejezd be a táblázatot a {{[[Sablon:Babel-end|Babel-end]]}} sablonnal.

Itt látható jobbra, hogyan fog mindez kinézni a felhasználói lapodon.

Természetesen nem kötelező ezt a formát használni, de az egységes kinézet miatt ajánlott. A fent felsorolt címkéket külön is alkalmazhatod.

== Meglévő sablonok ==
Itt láthatod, hogy melyik bábel-sablonokat hozta már valaki létre. Ha más sablonra lenne szükséged, azt célszerű a [[w:Wikipédia:Bábel|Wikipédiából]] átmásolnod. 

{| style=&quot;background:transparent;&quot;
! !! anyanyelvi !! nem beszél
|-
| magyar
| {{user hu}}
| {{user hu-0}}
|-
| angol
| {{user en}}
| {{user en-0}}
|-
| cseh
| {{user cs}}
|-
| finn
| {{user fi}}
|-
| francia
| {{user fr}}
|-
| görög
| {{user el}}
|-
| holland
| {{user nl}}
|
|-
| horvát
| {{user hr}}
|-
| interlingua
| {{user ia}}
|-
| japán
| {{user ja}}
|
|-
| kínai
| {{user zh}}
|-
| korai
| {{user ko}}
|-
| lengyel
| {{user pl}}
|-
| német
| {{user de}}
|-
| olasz
| {{user it}}
|-
| orosz
| {{user ru}}
|-
| portugál
| {{user pt}}
|-
| román
| {{user ro}}
|-
| spanyol
| {{user es}}
|-
| svéd
| {{user sv}}
|-
| szerb
| {{user sr}}
|-
| szlovák
| {{user sk}}
|-
| szlovén
| {{user sl}}
|-
| thai
| {{user th}}
|-
| török
| {{user tr}}
|-
| ukrán
| {{user uk}}
|-
| vietnami
| {{user vi}}
|
|-
|style=&quot;border-top:1px solid black; border-bottom:1px solid black; height:3px;&quot; colspan=4|
|-
!    !! alapszint !! középszint !! magas szint
|-
| magyar
| {{user hu-1}}
| {{user hu-2}}
| {{user hu-3}}
|-
| angol
| {{user en-1}}
| {{user en-2}}
| {{user en-3}}
|-
| arab
| {{user ar-1}}
| {{user ar-2}}
| {{user ar-3}}
|-
| cseh
| {{user cs-1}}
| {{user cs-2}}
| {{user cs-3}}
|-
| eszperantó
| {{user eo-1}}
| {{user eo-2}}
| {{user eo-3}}
|-
| finn
| {{user fi-1}}
| {{user fi-2}}
| {{user fi-3}}
|-
| francia
| {{user fr-1}}
| {{user fr-2}}
| {{user fr-3}}
|-
| görög
| {{user el-1}}
| {{user el-2}}
| {{user el-3}}
|-
| héber
| {{user he-1}}
| {{user he-2}}
| {{user he-3}}
|-
| hindi
| {{user hi-1}}
| {{user hi-2}}
| {{user hi-3}}
|-
| holland
| {{user nl-1}}
| {{user nl-2}}
| {{user nl-3}}
|-
| horvát
| {{user hr-1}}
| {{user hr-2}}
| {{user hr-3}}
|-
| interlingua
| {{user ia-1}}
| {{user ia-2}}
| {{user ia-3}}
|-
| japán
| {{user ja-1}}
| {{user ja-2}}
| {{user ja-3}}
|-
| jiddis
| {{user yi-1}}
| {{user yi-2}}
| {{user yi-3}}
|-
| kínai
| {{user zh-1}}
| {{user zh-2}}
| {{user zh-3}}
|-
| koreai
| {{user ko-1}}
| {{user ko-2}}
| {{user ko-3}}
|-
| latin
| {{user la-1}}
| {{user la-2}}
| {{user la-3}}
|-
| lengyel
| {{user pl-1}}
| {{user pl-2}}
| {{user pl-3}}
|-
| német
| {{user de-1}}
| {{user de-2}}
| {{user de-3}}
|-
| olasz
| {{user it-1}}
| {{user it-2}}
| {{user it-3}}
|-
| orosz
| {{user ru-1}}
| {{user ru-2}}
| {{user ru-3}}
|-
| pandzsábi
| {{user pa-1}}
| {{user pa-2}}
| {{user pa-3}}
|-
| portugál
| {{user pt-1}}
| {{user pt-2}}
| {{user pt-3}}
|-
| román
| {{user ro-1}}
| {{user ro-2}}
| {{user ro-3}}
|-
| spanyol
| {{user es-1}}
| {{user es-2}}
| {{user es-3}}
|-
| svéd
| {{user sv-1}}
| {{user sv-2}}
| {{user sv-3}}
|-
| szerb
| {{user sr-1}}
| {{user sr-2}}
| {{user sr-3}}
|-
| szlovák
| {{user sk-1}}
| {{user sk-2}}
| {{user sk-3}}
|-
| szlovén
| {{user sl-1}}
| {{user sl-2}}
| {{user sl-3}}
|-
| thai
| {{user th-1}}
| {{user th-2}}
| {{user th-3}}
|-
| török
| {{user tr-1}}
| {{user tr-2}}
| {{user tr-3}}
|-
| ukrán
| {{user uk-1}}
| {{user uk-2}}
| {{user uk-3}}
|-
| vietnami
| {{user vi-1}}
| {{user vi-2}}
| {{user vi-3}}
|}

[[Kategória:Felhasználók nyelvei|Felhasználók nyelvei]]

[[en:Wikisource:Babel]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Műhely</title>
    <id>408</id>
    <revision>
      <id>1328</id>
      <timestamp>2006-06-27T14:07:55Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>redirect jav.</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Wikiforrás:Műhely]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Műhely/Névtér</title>
    <id>410</id>
    <revision>
      <id>901</id>
      <timestamp>2006-06-16T08:13:04Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>KeFe</username>
        <id>7</id>
      </contributor>
      <comment>[[Műhely/Névtér]] moved to [[Wikiforrás:Műhely/Névtér]]: Helyre mozgatás</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Wikiforrás:Műhely/Névtér]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Sablon:Wikibooks</title>
    <id>413</id>
    <revision>
      <id>4798</id>
      <timestamp>2006-08-29T19:38:04Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>redirect</comment>
      <text xml:space="preserve">#redirect [[Sablon:Wikikönyvek]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Sablon:Wikikönyvek</title>
    <id>414</id>
    <revision>
      <id>1477</id>
      <timestamp>2006-06-29T06:42:10Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>Nemo</username>
        <id>27</id>
      </contributor>
      <minor />
      <text xml:space="preserve">{| width=&quot;35%&quot; align=&quot;right&quot; cellpadding=&quot;5&quot; class=&quot;noprint&quot; style=&quot;float:right; clear:both; border:solid #008 2px; margin:0em 0em 0.5em 0.5em; width:35%;&quot; 
|-
| [[Kép:Wikikönyv-02.png|50px|none|Wikibooks|&lt;nowiki&gt; &lt;/nowiki&gt;]] 
| width=&quot;100%&quot; | 
'''''[[Wikiforrás:{{PAGENAME}}|{{PAGENAME}}]]'' témához kapcsolódó szövegek a''' [[Wikikönyvek|Wikikönyvekben]][[Sablon:Wikikönyvek|.]]
|}
&lt;noinclude&gt;[[Kategória:Sablonok|{{PAGENAME}}]]&lt;/noinclude&gt;</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Sablon:Wikiforrás</title>
    <id>415</id>
    <revision>
      <id>914</id>
      <timestamp>2006-06-16T08:35:25Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>KeFe</username>
        <id>7</id>
      </contributor>
      <minor />
      <text xml:space="preserve">{| width=&quot;35%&quot; align=&quot;right&quot; cellpadding=&quot;5&quot; class=&quot;noprint&quot; style=&quot;float:right; clear:both; border:solid #008 2px; margin:0em 0em 0.5em 0.5em; width:35%;&quot; 
|-
|[[Kép:Wikiforráslogo.PNG|50px|none|Wikiforrás]] 
| width=&quot;100%&quot; | 
'''''[[Wikiforrás:{{PAGENAME}}|{{PAGENAME}}]]'' témához kapcsolódó forrásszövegek a''' [[Wikiforrás|Wikiforrásban]][[Sablon:Wikiforrás|.]]
|}
&lt;noinclude&gt;[[Kategória:Sablonok|{{PAGENAME}}]]&lt;/noinclude&gt;</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Sablon:Wikidézet</title>
    <id>416</id>
    <revision>
      <id>4796</id>
      <timestamp>2006-08-29T19:27:12Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <text xml:space="preserve">{| width=&quot;35%&quot; align=&quot;right&quot; cellpadding=&quot;5&quot; class=&quot;noprint&quot; style=&quot;float:right; clear:both; border:solid #008 2px; margin:0em 0em 0.5em 0.5em; width:35%;&quot; 
|-
|[[Kép:Wikidézet-01.PNG|50px|none|Wikidézet]] 
| width=&quot;100%&quot; | 
A magyar [[Wikidézet|Wikidézetben]] további idézetek találhatóak 
&lt;div style=&quot;margin-left: 10px;&quot;&gt;'''''[[q:hu:{{{1|{{PAGENAME}}}}}|{{{2|{{{1|{{PAGENAME}}}}}}}}]]''''' témában.
|}
&lt;noinclude&gt;[[Kategória:Sablonok|{{PAGENAME}}]]&lt;/noinclude&gt;</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Sablon:Wikipédia</title>
    <id>417</id>
    <revision>
      <id>5414</id>
      <timestamp>2006-11-02T08:42:02Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>linkjav.</comment>
      <text xml:space="preserve">{| width=&quot;35%&quot; align=&quot;right&quot; cellpadding=&quot;5&quot; class=&quot;noprint&quot; style=&quot;float:right; clear:both; border:solid #008 2px; margin:0em 0em 0.5em 0.5em; width:35%;&quot; 
|-
|[[Kép:Wikipédia-01.PNG|50px|none|Wikiforrás]] 
| width=&quot;100%&quot; | 
A magyar [[w:Wikipédia|Wikipédiában]] további szócikkek találhatóak 
'''''[[w:{{{1|{{PAGENAME}}}}}|{{{2|{{{1|{{PAGENAME}}}}}}}}]]''''' témában.
|}
&lt;noinclude&gt;[[Kategória:Sablonok|{{PAGENAME}}]]&lt;/noinclude&gt;</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Sablon:Commons</title>
    <id>418</id>
    <revision>
      <id>1469</id>
      <timestamp>2006-06-29T05:52:38Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>Nemo</username>
        <id>27</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>Helytelen szöveg cseréje</comment>
      <text xml:space="preserve">{| width=&quot;35%&quot; align=&quot;right&quot; cellpadding=&quot;5&quot; class=&quot;noprint&quot; style=&quot;float:right; clear:both; border:solid #008 2px; margin:0em 0em 0.5em 0.5em; width:35%;&quot; 
|-
|[[Image:Commons-logo.svg|50px|none|Commons]] 
| width=&quot;100%&quot; | 
A [[Wikimedia Commons]] tartalmaz '''''[[Commons:{{{1|{{PAGENAME}}}}}|{{{2|{{PAGENAME}}}}}]]''''' témájú médiaállományokat.
|}
&lt;noinclude&gt;[[Kategória:Sablonok|{{PAGENAME}}]]&lt;/noinclude&gt;</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Sablon:User gen</title>
    <id>425</id>
    <revision>
      <id>928</id>
      <timestamp>2006-06-16T11:33:29Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>sablon a Wikipédiából</comment>
      <text xml:space="preserve">{{user gen2|{{{1}}}|{{{2}}}|{{{3}}}|{{{4}}}|{{{5}}}|{{{6}}}|{{{7}}}|{{#switch: {{{2}}}|0=rgb(255,179,179)|1=rgb(192,200,255)|2=rgb(119,224,232)|3=rgb(153,179,255)|4=rgb(204,204,0)|N=rgb(110,247,267)}}|{{#switch: {{{2}}}|0=rgb(255,224,232)|1=rgb(240, 248, 255)|2=rgb(208, 248, 255)|3=rgb(224, 232, 255)|4=rgb(255, 255, 153)|N=rgb(197, 252, 220)}}|{{#switch: {{{2}}}|0=rgb(255, 179, 179)|1=rgb(192, 200, 255)|2=rgb(119, 224, 232)|3=rgb(153, 179, 255)|4=rgb(255, 255, 0)|N=rgb(110, 247, 167)}}|{{#switch: {{{2}}}|0=-0|1=-1|2=-2|3=-3|4=-4|N= }}}}</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Sablon:User gen2</title>
    <id>426</id>
    <revision>
      <id>929</id>
      <timestamp>2006-06-16T11:34:07Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>sablon a Wikipédiából</comment>
      <text xml:space="preserve">&lt;div class=&quot;babel_lang_{{{2}}}&quot; style=&quot;float: left; border: 1px solid {{{8}}}; margin: 1px&quot;&gt;
&lt;table cellspacing=&quot;0&quot; style=&quot;width: 238px; background-color: {{{9}}}&quot;&gt;
&lt;tr&gt;
&lt;td class=&quot;babel_lang_{{{2}}}_code&quot; style=&quot;width: 45px; height: 45px; background-color: {{{10}}}; text-align: center; font-size: 14pt&quot;&gt;'''{{{1}}}{{{11}}}'''&lt;/td&gt;
&lt;td class=&quot;babel_lang_{{{2}}}_desc&quot; style=&quot;font-size: 8pt; padding: 4pt; line-height: 1.25em; text-align: center;&quot;&gt;&lt;!--
--&gt;{{p3|3=&lt;nowiki&gt;&lt;/nowiki&gt;{{{3}}}&lt;nowiki&gt;&lt;/nowiki&gt;|{{{level}}}='''[[:Kategória:User {{{1}}}-{{{2}}}|{{{3}}}]]'''|{{{language}}}='''[[:Kategória:User {{{1}}}|{{{3}}}]]'''}}&lt;!--
--&gt;{{p4|4=&lt;nowiki&gt;&lt;/nowiki&gt;{{{4}}}&lt;nowiki&gt;&lt;/nowiki&gt;|{{{level}}}='''[[:Kategória:User {{{1}}}-{{{2}}}|{{{4}}}]]'''|{{{language}}}='''[[:Kategória:User {{{1}}}|{{{4}}}]]'''}}&lt;!--
--&gt;{{p5|5=&lt;nowiki&gt;&lt;/nowiki&gt;{{{5}}}&lt;nowiki&gt;&lt;/nowiki&gt;|{{{level}}}='''[[:Kategória:User {{{1}}}-{{{2}}}|{{{5}}}]]'''|{{{language}}}='''[[:Kategória:User {{{1}}}|{{{5}}}]]'''}}&lt;!--
--&gt;{{p6|6=&lt;nowiki&gt;&lt;/nowiki&gt;{{{6}}}&lt;nowiki&gt;&lt;/nowiki&gt;|{{{level}}}='''[[:Kategória:User {{{1}}}-{{{2}}}|{{{6}}}]]'''|{{{language}}}='''[[:Kategória:User {{{1}}}|{{{6}}}]]'''}}&lt;!--
--&gt;{{p7|7=&lt;nowiki&gt;&lt;/nowiki&gt;{{{7}}}&lt;nowiki&gt;&lt;/nowiki&gt;|{{{level}}}='''[[:Kategória:User {{{1}}}-{{{2}}}|{{{7}}}]]'''|{{{language}}}='''[[:Kategória:User {{{1}}}|{{{7}}}]]'''}}&lt;/td&gt;
&lt;/tr&gt;
&lt;/table&gt;
&lt;/div&gt;
{{p0|0=[[Kategória:User {{{1}}}|{{PAGENAME}}]]|{{{2}}}=}}
[[Kategória:User {{{1}}}-{{{2}}}|{{PAGENAME}}]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Sablon:P0</title>
    <id>427</id>
    <revision>
      <id>930</id>
      <timestamp>2006-06-16T11:35:03Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>sablon  a Wikipédiából</comment>
      <text xml:space="preserve">{{{0}}}</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Sablon:P3</title>
    <id>428</id>
    <revision>
      <id>931</id>
      <timestamp>2006-06-16T11:35:57Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>sablon a WP-ból</comment>
      <text xml:space="preserve">{{{3}}}</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Sablon:P4</title>
    <id>429</id>
    <revision>
      <id>932</id>
      <timestamp>2006-06-16T11:36:56Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>sablon  a Wikipédiából</comment>
      <text xml:space="preserve">{{{4}}}</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Sablon:P7</title>
    <id>430</id>
    <revision>
      <id>933</id>
      <timestamp>2006-06-16T11:38:16Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>sablon  a Wikipédiából</comment>
      <text xml:space="preserve">{{{7}}}</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Sablon:P6</title>
    <id>431</id>
    <revision>
      <id>934</id>
      <timestamp>2006-06-16T11:38:38Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>sablon a Wikipédiából</comment>
      <text xml:space="preserve">{{{6}}}</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Sablon:P5</title>
    <id>432</id>
    <revision>
      <id>935</id>
      <timestamp>2006-06-16T11:38:55Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>sablon  a Wikipédiából</comment>
      <text xml:space="preserve">{{{5}}}</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Sablon:User de-1</title>
    <id>433</id>
    <revision>
      <id>936</id>
      <timestamp>2006-06-16T11:42:13Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>sablon a Wikipédiából</comment>
      <text xml:space="preserve">{{user gen|de|1|Dieser Benutzer hat |grundlegende| |Deutschkenntnisse|.|language=6|level=4}}</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Sablon:User hu</title>
    <id>434</id>
    <revision>
      <id>937</id>
      <timestamp>2006-06-16T11:43:19Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>sablon a Wikipédiából</comment>
      <text xml:space="preserve">{{user gen|hu|N|Ennek a szerkesztőnek |magyar| az |anyanyelve|.|language=4|level=6}}</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Sablon:Fejrész0</title>
    <id>435</id>
    <restrictions>edit=autoconfirmed:move=autoconfirmed</restrictions>
    <revision>
      <id>5272</id>
      <timestamp>2006-10-22T08:01:09Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>Levédte a(z) [[Sablon:Fejrész0]] lapot: Kezdőlapsablon [edit=autoconfirmed:move=autoconfirmed]</comment>
      <text xml:space="preserve">&lt;noinclude&gt;[[Kategória:Könyvek sablonjai]]&lt;/noinclude&gt;
&lt;noinclude&gt;[[Kategória:Sablonok|{{PAGENAMEE}}]]&lt;/noinclude&gt;
&lt;div style=&quot;padding:1em; text-align:left; border: 1px solid #f5f5dc; background:#;&quot;&gt;</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:GyIK</title>
    <id>437</id>
    <revision>
      <id>5168</id>
      <timestamp>2006-10-05T19:50:01Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>/* Jótanácsok, addig is */ j-&gt;J</comment>
      <text xml:space="preserve">'''Gyakran Ismétlődő Kérdések''' lenne ez a lap, de mivel a magyar [[Wikiforrás:Wikiforrástár/ Wikiforrástár]] [[w:2006|2006]]. [[w:június 4|június 4]]. óta működik, ezért igazán ''gyakori'' kérdésfeltevés nem volt. Jelenleg itt inkább olyan kérdések szerepelnek, melyeket ''érdemes feltenni''; más fogalmazásban jó tanácsok.

Ha van olyan kérdés, melyre választ kaptál, és úgy véled, hogy a kérdés másokban is jogosan felmerülhet, akkor írd be ide a válasszal együtt. Ha rendszeresen jársz a Wikiforrásba, és van olyan kérdés, amire szerinted mindenkinek hasznos tudni a választ, akkor azt is ideírhatod.

__TOC__

== Általános kérdések ==

==== Egyáltalán hogyan kell kezelni ezt az egészet? ====
:Erre az [[Wikiforrás:Üdvözlünk, látogató!|Üdvözlünk, látogató!]] lap, illetve a [[Wikiforrás:Segítség/Hogyan szerkessz egy lapot|Hogyan szerkessz egy lapot]] válaszol.

====Nem látok sem témákat, sem cikkeket. Van egyáltalán valami a gyűjteményben?====
:Valami van, de egyelőre nagyon kevés, hiszen még alig pár hónapja, hogy működik! Nem várhatod el, hogy pár ember néhány nap alatt egy nagy gyűjteményt hozzon létre.

:A legfrissebben keletkezett cikkeket láthatod a [[Kezdőlap]] ''Új lapok'' rovatában és a [[Speciális:Recentchanges|Friss váltostatások]] lapon&lt;!--, az [[Wikiforrás:Érdekes szócikkek|Érdekes szócikkek]] lap pedig az érdekesebb szócikkeket mutatja, amiket a szerkesztők megnézésre érdemesnek gondoltak--&gt;.

==== Hogyan tudok másoknak üzenni? Hol az user lapom? ====
:Ehhez [[Wikiforrás:Segítség/Hogyan jelentkezz be|be kell jelentkezned]]. Ezután a jobb felső sarokban látod a nevedet, amire kattintva a saját [[Wikiforrás:Segítség/Felhasználói lap|Felhasználói lap]]odra jutsz; mellette a &quot;Vita&quot; szóra kattintva pedig a saját [[Wikiforrás:Segítség/Felhasználói lap|Vitalap]]odra juthatsz, ahol a neked szóló üzeneteket olvashatod és válaszolhatsz rájuk.

:Mások lapjait a &lt;nowiki&gt;[[user:azonosító]]&lt;/nowiki&gt; címen láthatod, vagy akkor, ha rákattintasz a nevükre (pl. a &quot;Friss változtatások&quot; menüben, vagy ha az üzenetet aláírták). A felhasználói lapra jutva a fölső menüből tudod kiválasztani a &quot;Vitalap&quot; menüpontot, ami átvezet az adott felhasználó vitalapjára, ahol neki üzenetet tudsz hagyni.

====Mit kell, lehet most tenni?====
:Minden kezdet nehéz, és minden kezdetnél szükség van lelkes emberekre. Amíg nincs elég cikk (kb. 100-200), addig sok ember nem is hajlandó részt venni. Ha nem vesznek részt, sosem lesz ennyi cikk, és így [[w:Magyarország|Magyarország]]nak nem lesz [[w:Wikiforrás|Wikiforrás-a]]. Ezért fontos, hogy ha úgy érzed, hogy van egy kedvenc témád, akkor írj róla szócikket, és ezzel segítsd azt, hogy legyen annyi cikk, amikor már mások is hasznosnak érzik a résztvételt.

:Írtál valamilyen érdekes témáról weblapot? Ha gondolod, publikáld a Wikiforrás (ha [[w:lexikon]] jellegű és minőségű cikkről van szó persze), de előtte [[Wikiforrás:A GNU Szabad Dokumentációs Licenc szövege|győződj meg arról]], hogy nincsenek jogi kifogásaid.

:A legfontosabb jelenleg az, hogy minden alapoldalt [[Lefordítandó|le kell fordítani]] angolról magyarra, ráadásul értelmesen. A környezet fordítása nagyjából kész, most a cikkek szerkesztésével kapcsolatos legfontosabb lapokat fordítjuk (ebben is bárki segíthet), és van csomó lap, ami alapvető (pl. a &quot;hogyan kell kezelni ezt az egészet?&quot; Illetve a &quot;mire jó ez&quot;?) és ezeket is le kell fordítani. 

:Legalább ugyanilyen fontos hasznos alap-szócikkeket írni, olyanokat, amik elég érdekesek ahhoz, hogy attól mások kedvet kapjanak. Ha tanuló vagy, és van kedvenc témád, vagy amit épp tanultál és tudsz, akkor írd meg, ha másokat is érdekelhet.

:Ha tanár vagy, gondold meg: nem tudnál-e olyan feladatot adni a diákoknak, hogy egy témában készítsenek szócikket? Ehhez szükséges anyaggyűjtés, rendszerezés, és fogalmazni is tudni kell. És míg az ember elkészíti, tanul is belőle (saját tapasztalat). A témák száma végtelen...

====Láttam egy új wikipédistát, köszönthetem?====
:&quot;Szokás&quot; az, hogy az újonnan érkezett szerkesztőket (akik regisztrálták magukat, és szerkesztettek már 1-2 cikket) a vitalapjukon üdvözöljük, illetve elmondjuk nekik, hogy mit érdemes leginkább elolvasniuk ahhoz, hogy jó cikkeket írjanak, hasznosan szerkesszenek. Eddig főként [[User:Grin|grin]] írt üdvözleteket (remélhetőleg ''Te'' is kaptál valamikor, amikor regisztráltad magad :)), de semmi akadálya, hogy te is írj másoknak! Mindenki örül annak, ha köszöntik, és pár hasznos oldal segíthet abban, hogy hol induljon el az ember az ismerkedéssel. (Azért is jó, ha mások is köszöntik az újakat, mert úgy nem minden üdvözlet egyforma...)

====Mit tudunk a Wikiforrás serverről?====
:A Wikiforrás server (úgy az angol, mint a magyar) a [[Wikimedia alapítvány]] üzemeltetésében áll, és azt a &quot;MonsterPipes&quot; [[w:florida|florida]]i cég hálózatán kapcsolják az internetre. A &quot;server&quot; valójában ''sok'' server (jelenleg négy), melyek a terhelést egymás között osztják el.
:A Wikiforrásokról (és a többi Wikimedia projektről) a Wikimedia minden nap (02:00 UTC) mentéseket készít. Azonban számos &quot;nem hivatalos&quot; másolat készül a rendszerről, hiszen a http://download.wikimedia.org/ címen bárki lehívhatja magának.

== Lapok szerkesztése ==

==== Hogyan használjak képeket, hangokat, mozgóképet ====
:Kérdés: Hogy tudok a cikkeimbe képeket, hanganyagokat (beszéd, zene), mozgóképet illeszteni?

:Válasz: Először is fontos, hogy '''csak olyan anyagokat küldj, amik szabad publikálását ''nem tiltja a szerzői jogi törvény''!''' Korabeli rádiós hanganyagokat (5-10 évnél régebbi) ''valószínűleg'' fel lehet használni, a filmeknél ''valószínűleg''  a filmhíradókkal (60-as évek előtt) nincs probléma, de bármilyen mostani film- vagy filmrészlet (pl. dokumentumfilm) vélhetően szerzői jogi oltalom alá esik, és így nem szabad felhasználnunk.

:Ha a szerzői jogokkal nincs probléma, akkor a [[Wikiforrás:Irányelvek/Képhasználati irányelvek|Képhasználati irányelvek]] és a [[Wikiforrás:Segítség/Hanganyagok használata|Hanganyagok használata]] lapokon találhatsz részleteket.

====Többen egyszerre ugyanazt az oldalt====
:Kérdés: Mi történik akkor, ha egy nagyobb lélegzetű cikket írok (pl. fordítás), de közben más is belevág ugyanannak az oldalnak a szerkesztésébe, mi lesz a végeredmény, illetve ugye nyilván elvész az egyik szerkesztés?

:Válasz: Amikor ilyen történik, akkor kapsz egy oldalt, hogy &quot;amióta elkezdted, valaki már módosította&quot;. Az oldalon látod az azóta módosult új változatot (fönt), a kettő különbségét (középen), valamint a saját változatodat (lent). Ekkor kézzel átvezetheted az eltéréseket. Ha odafigyelsz, hogy mit csinálsz, nem vész el semmi.

====Nem tudok angolul!====
:Természetesen ez sem kötelező! Ha nem tudsz angolul, vagy nincs kedved fordítani, akkor írhatsz szócikket bármiről, amiről tudsz. (Persze ettől függetlenül tudhatsz [[de:|németül]], [[fr:|franciául]], [[nl:|hollandusul]] &lt;!-- :-) --&gt;, vagy bármely olyan nyelven, amin már létezik [[Wikisource:Multilingual coordination|nemzeti Wikiforrás]], és fordíthatsz onnan cikkeket, vagy meríthetsz belőlük ötleteket.) Az egyetlen fontos dolog az, hogy ha írsz, akkor jól, igazat és hasznosat írj; ha nincs gyakorlatod a Wikipediában, akkor mielőtt új szócikket nyitsz, érdemes az [[Wikiforrás: Irányelvek/Elnevezési irányelvek|elnevezési szokásokról]] tájékozódni.

====Nem tudok az angol Wikipediába nyelvközi linket készíteni magyar cikkekre====
:Ennek oka az, hogy az angol Wikipedia [[iso-8859-1]] (latin1) kódolással működik, míg a magyar (és a legtöbb nemzeti) Wikiforrás [[UTF-8]] kódolást használ, és így sajnos az ékezeteket nem lehet az angol Wikipedia nyelvközi linkjeibe egyszerűen beírni. 

:A legegyszerűbb módszer a magyar szócikk szerkesztése, és ekkor a lap címe (a böngészőnek általában a tetején látható címsorban) a ''%-okkal kódolt'' ékezetes formát tartalmazza, ami onnan egyszerűen átmásolható az angol lap megfelelő helyére.

====Valaki letörölt egy cikket!====
:Ha azt látod, hogy egy amúgy tartalmas cikket egy vandál (vagy egy csökkent értelmű ember) törölt, vagy akár te töröltél valamit véletlenül, akkor sem kell megijedni: semmi nem vész el. A [[Wikiforrás:Helyreállítás|Helyreállítás]] lapon elolvashatod, hogy miként lehet ezt helyrehozni.

====Valaki zagyvaságot írt egy cikkbe! Mit tegyek?====
:[[Wikiforrás:Bátran szerkeszd a lapokat|Bátran szerkeszd a lapokat]], és javítsd ki azt, amit [[Wikiforrás:Vandalizmus|vandálok]] (vagy egyszerűen felelőtlen kísérletezők) elrontanak. 

:Ha azt látod, hogy valaki egy új lapot hozott létre, és abba írt zagyvaságot, akkor az alábbiakat teheted:
:*Megírhatod a cikket rendesen. &lt;tt&gt;:-)&lt;/tt&gt; 
:*Írhatsz egy [[Wikiforrás:Csonkok|csonk]] cikket (pár soros alapcikk, ami röviden elmondja, hogy miről van szó, és ami másoknak is kedvet csinál ahhoz, hogy azt bővítsék)
:*Kitörölheted a zagyvaságot, és csak egy &lt;nowiki&gt;{{csonk}}&lt;/nowiki&gt; üzenetet hagysz a helyén.
:*Ha úgy gondolod, hogy a lapra a közeli jövőben úgysem fog senki értelmes cikket írni, akkor &lt;nowiki&gt;{{törles}}&lt;/nowiki&gt; szövegre cseréld a zagyvaságot, és ezt jelezd a [[Wikiforrás:Szavazás törlésről|szavazás törlésről]] lapon is.

====Valaki hülyeségeket írt egy cikkbe! Ez nem semleges nézőpont!====
:A [[Wikiforrás]] szinte egyetlen szabálya a [[Wikiforrás: Irányelvek/Semleges nézőpont|semleges nézőpont]]. Ha úgy látod, hogy egy cikk ennek nem felel meg, akkor az alábbiakat teheted:
:*Ha a szócikk előző tartalma értelmes volt, akkor [[Wikiforrás:Helyreállítás|állítsd azt helyre]].
:*Átírod a cikket (az eredetiből a lehető legtöbb tartalmat megőrizve) semleges nézőpontúra.
:*Ha nem lehetséges átírni (mert pl. a nézőpontok annyira ütköznek, ellentétesek), akkor beleírod a többi fontos, ismert vagy elfogadott nézőpontot, és átfogalmazod úgy, hogy a cikk egyiket se emelje ki a többi elé.
:*Ha erre nincs időd, akkor helyezz el a végén egy &lt;nowiki&gt;{{lektor}}&lt;/nowiki&gt; szöveget, hogy ezzel jelezd másoknak, hogy a cikken még dolgozni kell.
:*Ha a cikk a jelenlegi formájában nem elfogadható (pl. tartalma törvénybe vagy jó ízlésbe ütközik), akkor mozgasd át a szöveget a vitalapjára, és írj egy rövid [[Wikiforrás:Csonkok|csonk]] cikket, aminek a végén jelzed, hogy a kérdéses cikk a vitalapon olvasható.
:*Egyéb esetekben lásd az előző (&quot;zagyvaságok&quot;) szakaszt.

====Hogyan tudom a szócikkeket kategóriákba rendezni?====
:Erről a [[Wikiforrás: Segítség/Hogyan használd a kategóriákat|Hogyan használd a kategóriákat]] lap mesél.

== Jótanácsok, addig is ==
* [[Wikiforrás:Segítség/Hogyan jelentkezz be|Jelentkezz be]]! Ezzel magadnak is, nekünk is segítesz a kommunikációban. Ha bejelentkezel, tudunk neked üzenni.
* A saját neved alatt &lt;nowiki&gt;[[user:neved/teszt]]&lt;/nowiki&gt; módon tudsz tesztlapokat csinálni, amit meg tudsz másoknak mutatni, hogy jó-e, vagy hogy milyen nevet érdemes neki adni. 
* Készülj fel rá, hogy amit írsz, az nem a tiéd! Bárki beleírhat, ha valamit ki akar javítani; ez nem azért van, mert amit írtál, az nem jó, hanem mert mindenki segíteni akar, hogy ami a Wikiforrásban van, az minél jobb legyen. Ha megsértődsz, mert valaki beleír/átír valamit, akkor nem érdemes nekikezdeni, mert csak magadat idegesíted.
* Mindig írj a szerkesztéseidhez '''&quot;Összefoglalót&quot;''', a szerkesztőablak alatt. 
* Ha kérdezel vagy beszélgetsz, a &quot;&lt;nowiki&gt;~~~&lt;/nowiki&gt;&quot; karakterekkel írhatod be a neved, és a &quot;&lt;nowiki&gt;~~~~&lt;/nowiki&gt;&quot; segítségével a neved és a dátumot. Érdemes a kérdéseidet &quot;aláírni&quot;. (A cikkekbe viszont nem illik beírni a nevedet, hiszen azokat a &quot;közösség&quot; készíti, nem egyes személyek.)

== Lásd még ==
* '''[[Wikiforrás:Irányelvek|Irányelvek]]''' A Wikiforrás irányelvei és útmutatói...
* '''[[Wikiforrás:Segítség|Segítség]]''' Felhasználók munkáját segítő lapok...
* '''[[Wikiforrás:Wikiforrás|Wikiforrás]]''' Mi is a Wikiforrás, hogyan működik, egyéb lehetőségek és szabályok...
-----

[[Kategória:Segítség|{{PAGENAME}}]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Eltiltott felhasználók</title>
    <id>438</id>
    <revision>
      <id>5996</id>
      <timestamp>2007-01-11T20:22:11Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>/* Lásd még */ linkjav</comment>
      <text xml:space="preserve">[[Kép:Stop_hand.png]] Ezen a lapon találhatók a Wikiforrásbólből eltiltott felhasználók, valamint az eltiltás oka, mértéke, és  időtartama.

== Eltiltott felhasználók listája ==
:''Jelenleg nincs eltiltott felhasználó.''

== Lásd még ==
* [[WF:TILT|Kitiltási irányelvek]]
* [[WF:BLOKK|Blokkolási irányelvek]]
* [[Speciális:Logs/block|Blokkolási napló]]

[[Kategória:Wikiforrás-adminisztráció|{{PAGENAME}}]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Segítség/Képletek szerkesztése</title>
    <id>439</id>
    <revision>
      <id>6028</id>
      <timestamp>2007-01-12T09:56:13Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>elütés jav</comment>
      <text xml:space="preserve">[[Kategória:Segítség|{{SUBPAGENAME}}]]
A [[MediaWiki]] '''[[TeX]] jelölést''' használ a matematikai formulák leírásához. A felhasználó akaratától és a kifejezés komplexitásától függően a generált kód lehet [[PNG]] kép vagy egyszerű [[HTML]] szöveg. A jövőben, ha már sokkal okosabbak lesznek a böngészők, sok esetben lehetőség nyílhat akár  [[MathML]] formátum generálására is.

A matematikai kifejezéseket &lt;nowiki&gt;&lt;math&gt; ... &lt;/math&gt;&lt;/nowiki&gt; közé kell tenni. A sortörések kezelése intelligens, nem kerül megjelenítésre. Ez jól jöhet pl. a mátrixoknál (sorok), ahol a kódban is úgy szerkeszthetük a kifejezést, ahogy az majdan megjelenik.

Bővebb információkat kapni, megjegyzéseket tenni, hibákat jelenteni a [[Wikitech-l]] levelezőlistán lehet.

Kérjük, ne kezeljétek ezt a szolgáltatás egyszerű szövegben, mert a formulák nem illeszkednek pontosan a szöveghez, és a betűméretek is különbözőek lehetnek.

Ez egy speciális oldal, ezért más a háttér színe. A normális cikk oldalak fehér hátterűek, akárcsak a formulák hátterei, ne aggódj!

== Speciális karakterek ==
{| border=&quot;1&quot;
|-----
! Mit?
! Hogyan?
! Milyen lesz?
|-----
| Alapegyenletek (jó)
| \sin x + \ln y +\operatorname{sgn} z
| &lt;math&gt;\sin x + \ln y +\operatorname{sgn} z&lt;/math&gt;
|-----
| Alapegyenletek (rossz) || sin x + ln y + sgn z
| &lt;math&gt;sin x + ln y + sgn z\,&lt;/math&gt;
|-----
| Maradékosztályok ||  s_k \equiv 0 \pmod{m}
| &lt;math&gt; s_k \equiv 0 \pmod{m}\,&lt;/math&gt;

&lt;!-- a \, csak azért kell, hogy PNG-ként jelenjen meg; különben kicsi lesz és csúnya --&gt;
|-----
| Deriváltak
| \nabla \ \partial x \ dx \ \dot x\ \ddot y
| &lt;math&gt;\nabla \ \partial x \ dx \ \dot x\ \ddot y&lt;/math&gt;
|-----
| Halmazok
| \forall x\not\in\empty\subseteq (A-B)\cap C\cup \exists \{x,y\} &lt;br&gt;
\times D \bigcup \bigcap
| &lt;math&gt;\forall x \not\in \empty \subseteq (A-B)\cap C\cup \exists
\{x,y\} &lt;/math&gt; &lt;math&gt; \times D \bigcup \bigcap &lt;/math&gt;
|-----
| Logika
| \lnot p \wedge \bar{q} \rightarrow p\vee \bar{q} \Rightarrow \Leftrightarrow \vdash \models
| &lt;math&gt;\lnot p \wedge \bar{q} \rightarrow p\vee \bar{q} \Rightarrow
\Leftrightarrow \ \vdash \ \models &lt;/math&gt;
|-----
| rowspan=&quot;2&quot; | gyök || \sqrt{2}\approx 1.4
| &lt;math&gt;\sqrt{2}\approx 1.4&lt;/math&gt;
|-----
| \sqrt[n]{x} || &lt;math&gt;\sqrt[n]{x}&lt;/math&gt;
|-----
| Relációk
| \sim \simeq \cong \le \ge \equiv \approx \ne
| &lt;math&gt; \sim \ \simeq \ \cong \ \le \ \ge \ \equiv \ \approx \ \ne&lt;/math&gt;
|-----
| Geometria || \angle \perp \| || &lt;math&gt;\angle \perp \|&lt;/math&gt;
|-----
| rowspan=&quot;2&quot; | Nyilak ||
\leftarrow \rightarrow \leftrightarrow&lt;br/&gt;
\longleftarrow \longrightarrow&lt;br/&gt;
\mapsto \longmapsto&lt;br/&gt;
\nearrow \searrow \swarrow \nwarrow&lt;br/&gt;
\uparrow \downarrow \updownarrow&lt;br/&gt;
|
&lt;math&gt;\leftarrow\ \rightarrow\ \leftrightarrow&lt;/math&gt;
&lt;math&gt;\longleftarrow\ \longrightarrow&lt;/math&gt;
&lt;math&gt;\mapsto\ \longmapsto&lt;/math&gt;
&lt;math&gt;\nearrow\ \searrow\ \swarrow\ \nwarrow&lt;/math&gt;
&lt;math&gt;\uparrow\ \downarrow\ \updownarrow&lt;/math&gt;
|-----
|
\Leftarrow \Rightarrow \Leftrightarrow&lt;br/&gt;
\Longleftarrow \Longrightarrow \Longleftrightarrow&lt;br/&gt;
\Uparrow \Downarrow \Updownarrow
|
&lt;math&gt;\Leftarrow\ \Rightarrow\ \Leftrightarrow&lt;/math&gt;
&lt;math&gt;\Longleftarrow\ \Longrightarrow\ \Longleftrightarrow&lt;/math&gt;
&lt;math&gt;\Uparrow\ \Downarrow\ \Updownarrow&lt;/math&gt;
|-----
| Speciális
| \oplus \otimes \pm \mp \hbar \dagger \ddagger \star * \circ \cdot \times \bullet \infty 
| &lt;math&gt;\oplus \otimes \pm \mp \hbar \dagger \ddagger \star *&lt;/math&gt;
&lt;math&gt;\circ \cdot \times \bullet\ \infty&lt;/math&gt;
|-----
| Még spécibb mathcal paranccsal
| \mathcal{0123456789} \mathcal{abcdefghijklmnopqrstuvxyz}
| &lt;math&gt; \mathcal{0123456789} &lt;/math&gt; &lt;math&gt; \mathcal{abcdefghijklmnopqrstuvxyz} &lt;/math&gt;
|}

== Alsó és felsőindexek == 
{| border=&quot;1&quot;
|-----
! Mit?
! Hogyan?
! Milyen lesz?
|-----
| felsőindex || a^2 || &lt;math&gt;a^2&lt;/math&gt;
|-----
| alsóindex || a_2 || &lt;math&gt; a_2 &lt;/math&gt;
|-----
| rowspan=&quot;2&quot; | csoportosítás || a^{2+2}
| &lt;math&gt;a^{2+2}&lt;/math&gt;
|-----
| a_{i,j} || &lt;math&gt;a_{i,j}&lt;/math&gt;
|-----
| felső és alsó kombináció || x_2^3 || &lt;math&gt;x_2^3&lt;/math&gt;
|-----
| balindexek is vannak: || {}_1^2\!X_3^4 || &lt;math&gt; {}_1^2\!X_3^4 &lt;/math&gt;
|-----
| derivált (jó) || x' || &lt;math&gt;x'&lt;/math&gt;
|-----
| derivált (rossz HTML-ben) || x^\prime
| &lt;math&gt;x^\prime&lt;/math&gt;
|-----
| derivált (rossz PNG-ben) || x\prime || &lt;math&gt;x\prime&lt;/math&gt;
|-----
| newtoni időszerinti deriváltak || \dot{x}, \ddot{x} || &lt;math&gt; \dot{x}, \ddot{x} &lt;/math&gt;
|-----
| Szumma || \sum_{k=1}^N k^2 || &lt;math&gt;\sum_{k=1}^N k^2&lt;/math&gt;
|-----
| Szorzat || \prod_{i=1}^N x_i || &lt;math&gt;\prod_{i=1}^N x_i&lt;/math&gt;
|-----
| Határérték || \lim_{n \to \infty}x_n
| &lt;math&gt;\lim_{n \to \infty}x_n&lt;/math&gt;
|-----
| integrál || \int_{-N}^{N} e^x\, dx || &lt;math&gt;\int_{-N}^{N} e^x\, dx&lt;/math&gt;
|-----
| lineáris integrál || \oint_{C} x^3\, dx + 4y^2\, dy
| &lt;math&gt;\oint_{C} x^3\, dx + 4y^2\, dy&lt;/math&gt;
|-----
| halmazrendszer metszete || \bigcap_1^{n} p ||
&lt;math&gt; \bigcap_1^{n} p &lt;/math&gt;
|-----
| halmazrendszer uniója || \bigcup_1^{k} p ||
&lt;math&gt; \bigcup_1^{k} p &lt;/math&gt;
|}

== Törtek, mátrixok, tobbsoros kifejezések == 
'''Figyelem! Programhiba miatt az e szakaszban leírt funkciók némelyike nem működik!'''

{| border=&quot;1&quot;
|-----
! Mit?
! Hogyan?
! Milyen lesz?
|-----
| törtek || \frac{2}{4} or {2 \over 4}
| &lt;math&gt;\frac{2}{4}&lt;/math&gt;
|-----
| binomiális együttható || {n \choose k}
| &lt;math&gt;{n \choose k}&lt;/math&gt;
|-----
| rowspan=&quot;6&quot; | mátrixok
| \begin{pmatrix} x &amp; y \\ z &amp; v \end{pmatrix}
| &lt;math&gt;\begin{pmatrix} x &amp; y \\ z &amp; v
\end{pmatrix}&lt;/math&gt;
|-----
| \begin{bmatrix} 0 &amp; \cdots &amp; 0 \\ \vdots &amp;
\ddots &amp; \vdots \\ 0 &amp; \cdots &amp;
0\end{bmatrix}
| &lt;math&gt;\begin{bmatrix} 0 &amp; \cdots &amp; 0 \\ \vdots
&amp; \ddots &amp; \vdots \\ 0 &amp; \cdots &amp;
0\end{bmatrix} &lt;/math&gt;
|-----
| \begin{Bmatrix} x &amp; y \\ z &amp; v \end{Bmatrix}
| &lt;math&gt;\begin{Bmatrix} x &amp; y \\ z &amp; v
\end{Bmatrix}&lt;/math&gt;
|-----
| \begin{vmatrix} x &amp; y \\ z &amp; v \end{vmatrix}
| &lt;math&gt;\begin{vmatrix} x &amp; y \\ z &amp; v
\end{vmatrix}&lt;/math&gt;
|-----
| \begin{Vmatrix} x &amp; y \\ z &amp; v \end{Vmatrix}
| &lt;math&gt;\begin{Vmatrix} x &amp; y \\ z &amp; v
\end{Vmatrix}&lt;/math&gt;
|-----
| \begin{matrix} x &amp; y \\ z &amp; v \end{matrix}
| &lt;math&gt;\begin{matrix} x &amp; y \\ z &amp; v
\end{matrix}&lt;/math&gt;
|-----
| esetek szétválasztása
| a^{p-1} \equiv \begin{cases} 0, &amp; \mbox{ha }p&lt;nowiki&gt;|&lt;/nowiki&gt;a; \\
1, &amp; \mbox{ha }\left(p,a\right)=1 \end{cases}
|&lt;math&gt;a^{p-1} \equiv \begin{cases} 0, &amp; \mbox{ha }p|a; \\ 1, &amp; \mbox{ha }\left(p,a\right)=1 \end{cases}&lt;/math&gt;
|-----
| többsoros egyenletek
| \begin{matrix}f(n+1)&amp;=&amp; (n+1)^2 \\ \ &amp;
=&amp; n^2 + 2n + 1\end{matrix}
| &lt;math&gt;\begin{matrix}f(n+1)&amp;=&amp; (n+1)^2 \\ \ &amp; =&amp; n^2 + 2n + 1\end{matrix}&lt;/math&gt;
|}

== Betűtípusok == 
{| border=&quot;1&quot;
|-----
! Mit?
! Hogyan?
! Milyen lesz?
|-----
| [[Görög betűk|Görög kisbetűk]]
| \alpha \beta \gamma \rho \xi \phi \psi
| &lt;math&gt; \alpha \beta \gamma \rho \xi \phi \psi &lt;/math&gt;
|-----
| [[Görög betűk|Görög nagybetűk]]
| \Alpha \Phi \Psi \Xi \Omega
| &lt;math&gt; \Alpha \ \Phi \ \Psi \ \Xi \ \Omega &lt;/math&gt;
|-----
| [[Duplaszárú betűk]] || x\in\mathbb{R}\sub\mathbb{C}
| &lt;math&gt;x\in\mathbb{R}\subset\mathbb{C}&lt;/math&gt;
|-----
| [[félkövér]] (vektorok) || \mathbf{x}\cdot\mathbf{y} = 0
| &lt;math&gt;\mathbf{x}\cdot\mathbf{y} = 0&lt;/math&gt;
|-----
| félkövér (görög)
| \boldsymbol{\alpha}+\boldsymbol{\beta}+\boldsymbol{\gamma}
| &lt;math&gt;\boldsymbol{\alpha}+\boldsymbol{\beta}+\boldsymbol{\gamma}&lt;/math&gt;
|-----
| aláhúzott
| \underline{xy}
| &lt;math&gt; \underline{xy} &lt;/math&gt;
|-----
| [[Gót betűk]] ([[fraktúra|fraktúrák]])
| \mathfrak{a} \mathfrak{B}
| &lt;math&gt;\mathfrak{a} \mathfrak{B}&lt;/math&gt;
|-----
| Írott betűk (kalligráfia/ [[szkript]])
| \mathcal{ABC} (csak nagybetűk!) || &lt;math&gt;\mathcal{ABC}&lt;/math&gt;
|-----
| [[Héber ábécé|Héber]] (csak 4 használható)
| \aleph \beth \gimel \daleth 
| &lt;math&gt;\aleph\ \beth\ \gimel\ \daleth &lt;/math&gt;
|-----
| nem-döntött karakterek || \mbox{abc}
| &lt;math&gt;\mbox{abc}&lt;/math&gt;
|}

== Kifejezések zárójelezése == 
{| border=&quot;1&quot;
|-----
! Mit?
! Hogyan?
! Milyen lesz?
|-----
| nem jó || ( \frac{1}{2} ) || &lt;math&gt;( \frac{1}{2} )&lt;/math&gt;
|-----
| jobb || \left( \frac{1}{2} \right)
| &lt;math&gt;\left ( \frac{1}{2} \right )&lt;/math&gt;
|}

Többféle zárójel karakter használható a \left-tel és \right-tal: 
{| border=&quot;1&quot;
|-----
! Mit?
! Hogyan?
! Milyen lesz?
|-----
| zárójel || \left( A \right) || &lt;math&gt;\left( A \right)&lt;/math&gt;
|-----
| szögletes zárójel || \left[ A \right]
| &lt;math&gt;\left[ A \right]&lt;/math&gt;
|-----
| kapcsos zárójel || \left\{ A \right\}
| &lt;math&gt;\left\{ A \right\}&lt;/math&gt;
|-----
| Csúcsos zárójel || \left\langle A \right\rangle
| &lt;math&gt;\left\langle A \right\rangle&lt;/math&gt;
|-----
| vonal || \left| A \right| || &lt;math&gt;\left| A \right|&lt;/math&gt;
|-----
| Használ a \left. és \right. kódokat, ha az adott oldalon nincs szükség zárójelre:
| \left. {A \over B} \right\} \to X
| &lt;math&gt;\left. {A \over B} \right\} \to X&lt;/math&gt;
|}

== Szóközök ==
A TeX automatikusan kezeli a szóközöket, de ha szükség van kézi beállításra, akkor a következőket lehet használni:  
{| border=&quot;1&quot;
|-----
! Mit?
! Hogyan?
! Milyen lesz?
|-----
| nyolcszoros köz || a \qquad b || &lt;math&gt;a \qquad b&lt;/math&gt;
|-----
| négyszeres köz || a \quad b || &lt;math&gt; a \quad b&lt;/math&gt;
|-----
| szövegszerű köz || a\ b || &lt;math&gt;a\ b&lt;/math&gt;
|-----
| nagy köz || a\;b || &lt;math&gt;a\;b&lt;/math&gt;
|-----
| közepes köz || a\&amp;gt;b || [nem alkalmazható]
|-----
| kis köz || a\,b || &lt;math&gt;a\,b&lt;/math&gt;
|-----
| nincs köz || ab || &lt;math&gt;ab\,&lt;/math&gt;
|-----
| negatív köz || a\!b || &lt;math&gt;a\!b&lt;/math&gt;
|}

== PNG kényszerítése ==

Kikényszerítheted, hogy a formula PNG formában jelenjen meg, ha a végére  egy \, jelet teszel. (Olyan helyre kell tenned, ahol a fordító nem tudja az előző szakaszban leírt módon értelmezni. Ha közvetlenül két karakter közé teszed, akkor helyközként viselkedik, és nem változtat a formula megjelenítésén.) Ilyenkor a formula mindenkinek PNG-ként jelenik meg, kivéve azokat, akik a [[Speciális:Preferences|Beállítások]]nál a &quot;Képletek megjelenítése&quot; opciót &quot;HTML ha lehetséges&quot;-re állították. Ha azt akarod, hogy nekik is kép formájában jelenjen meg, akkor a \,&amp;nbsp;\! jelet használd. (Ezt már bárhova elhelyezheted.)

Ezzel a módszerrel elkerülheted, hogy egy formula egyes részei HTML-ként, más részei pedig PNG-ként (azaz más méretben és betűtípussal) jelenjenek meg, ami meglehetősen csúnyán néz ki.

Néhány példa:
{| border=&quot;1&quot;
|-----
! Jelölés
! Így fog kinézni
|-----
| a^{2+2} || &lt;math&gt;a^{2+2}&lt;/math&gt;
|-----
| a^{2+2} \, || &lt;math&gt;a^{2+2} \,&lt;/math&gt;
|-----
| a^{\,\!2+2} || &lt;math&gt;a^{\,\!2+2}&lt;/math&gt;
|-----
| \int_{-N}^{N} e^x\, dx || &lt;math&gt;\int_{-N}^{N} e^x\, dx&lt;/math&gt;
|-----
| \int_{-N}^{N} e^x\, dx \,
| &lt;math&gt;\int_{-N}^{N} e^x\, dx \,&lt;/math&gt;
|-----
| \int_{-N}^{N} e^x\, dx \,\!
| &lt;math&gt;\int_{-N}^{N} e^x\, dx \,\!&lt;/math&gt;
|}

Ilyenkor nem árt elrejteni egy megjegyzést a szövegben, hogy az utánad jövők ne próbálják meg tévedésből &quot;kijavítani&quot; a formulát:

:''&lt;nowiki&gt;&lt;!-- A \,\! azért kell, hogy a formula ne HTML, hanem PNG formában jelenjen meg. Ne töröld ki! --&gt;&lt;/nowiki&gt;''

== Angolul ==
A [[m:Help:Formula|legfrissebb leírás]] angolul olvasható.</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Wikiforrás szerkesztői</title>
    <id>440</id>
    <revision>
      <id>6006</id>
      <timestamp>2007-01-11T21:46:10Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>-formázósablonok, kategóriaváltoztatás</comment>
      <text xml:space="preserve">[[Kategória:Wikiforrás-adminisztráció|{{PAGENAME}}]]

Ha szerkeszted a Wikiforrást, írd be a felhasználói neved, és azt, hogy milyen témákról írsz, vagy mivel foglalkozol szívesen. Így a többi szerkesztő is képet kaphat arról, hogy a felmerült gondokat kivel beszélheti meg, vagy kitől kérhet tanácsot. 
Köszönjük!

==Wikipédisták==
&lt;!-- Lehetőleg vigyázz a betűrendre, mikor ezt a listát szerkeszted --&gt;
* [[User:FBöbe|FBöbe]], [[Wikiforrás:Adminisztrátorok|admin]],  
* [[User:Gubbubu|Gubbubu]], [[matematikai könyvespolc|matematikus]], 
* [[user vita:KeFe| » KeFe « ]] [[Wikiforrás]], [[Wikiforrás:Irányelvek]] és [[Wikiforrás:Segítség|segítő lapok]], amúgy néha kicsit aktív, nyugdíjas látogató.
* [[User:NCurse|NCurse]], reál tudományok, jelenleg inkább technikai teendők
* [[user:Nemo|Nemo]] javítgatok, olvasgatok, nézelődök....</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Adminisztrátorok üzenőfala</title>
    <id>441</id>
    <revision>
      <id>6192</id>
      <timestamp>2007-01-25T16:46:57Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>OsvátA</username>
        <id>12</id>
      </contributor>
      <comment>/* Van itt valaki?*/</comment>
      <text xml:space="preserve">__NEWSECTIONLINK__
{{Rövidítés|[[WF:AÜ]]}}&lt;br /&gt;
[[Kategória:Wikiforrás-adminisztráció|{{PAGENAME}}]]
'''Ez a lap arra való, hogy egy adminisztrátornak üzenj. Az adminisztrátoroknak minimális mennyiségű – noha fontos – feladatuk és lehetőségük van, ezekről részletesen az [[Wikiforrás:Segítség/Adminisztrátorok|Adminisztrátorok]] lapon olvashatsz.'''

* Miben kérhetsz segítséget:
** anon IP vandalizmus, nagyobb mennyiségben
** védett lap módosítása (ezen belül a Wikiforrás felület szövegeinek módosítása)
** lapvédelem vagy annak feloldási javaslatai
** egy szavazás végeredményének sürgős végrehajtása (ha ezt a szerkesztő szükségesnek ítéli)
** egy szerkesztő által elkövetett '''ismétlődő''' vandalizmus vagy a közösségi szabályok '''súlyos''' megsértése. (Ami nem ismétlődő és nem súlyos, azt először próbáld a kérdéses szerkesztővel megbeszélni. A megbeszélési próbálkozást lehetőleg egy hivatkozással mellékeld.)

&lt;div style=&quot;text-align:center; padding:1em; border:solid 2px lightblue; background-color:white; margin:0 100px 2em 100px;-moz-border-radius:15px&quot;&gt;
Ezen az üzenőfalon [{{SERVER}}{{localurl:Wikiforrás:Adminisztrátorok üzenőfala|action=edit&amp;section=new}} itt hagyhatsz üzenetet], illetve az adminisztrátorok itt fogják koordinálni a tevékenységüket, itt pedig megnézheted az [[Wikiforrás:Segítség/Adminisztrátorok|adminisztrátorok]] listáját. 
# Kattints az '''&quot;itt hagyhatsz üzenetet&quot;''' feliratra, 
# a megjelenő szerkesztő lap címsorába írd be a a téma címét, alá a kérésedet...
# '''írd alá''' a &lt;nowiki&gt;~~~~&lt;/nowiki&gt; karaktersorozattal!
&lt;/div&gt;
== Kérések ==

== Anyagmennyiség ==

Ez a holmi jó helyen van-e? Mert elég tekintélyes anyag. [http://wikisource.org/wiki/Category:Magyar_vonatkoz%C3%A1s%C3%BA_sz%C3%B6vegek] [[User:OsvátA|OsvátA]] 2006. június 21., 06:29 (UTC)

Már megkezdtem az áthozatalát (Fridi/Erdős, Ady, Csontváry), de más is segíthet. [[User:Gubbubu|Gubb]] 2006. június 21., 13:03 (UTC)

De ezt miért az adminisztrátoroktól kérdezed? Ha a [[Wikiforrás:Társalgó|Társalgó]]ba írod, ott is észrevesszük. Egyébként persze, át kell hozni. Én azért nem kezdtem el, mert még nem döntöttünk az elnevezési irányelvekről, és nincs kedvem redirecteket törölgetni. Másrészt reménykedem, hogy vki tud majd csinálni egy botot, és kevesebb kézimunkával ide átpakolni a cuccot. Nézzétek meg az [[Wikiforrás:Irányelvek/Elnevezési irányelvek|Elnevezési szokások]] lapot, és fogadjuk el, ha jó. [[User:FBöbe|FBöbe]][[User vita:FBöbe|◗]][[Wikiforrás:Adminisztrátorok üzenőfala|◖]] 2006. június 21., 19:28 (UTC)

== Regisztrációs probléma ==

Tisztelt Adminisztrátorok,

Ha tudnak legyenek segítségemre a regisztrációban, mert az eljárás során nem jelenik meg a kép, amely a beírandó karaktereket tartalmazza, ezért a rendszer nem enged regisztrálni.
Mit tegyek?

tisztelettel
Frank
outis kukac chello.hu

:Hát, nem tudom biztosan. Ezzel a problémával egyszer már én is találkoztam (a [[commons:|Wikicommonsban]]). Most próbálgattam, Linux alatt Firefoxban nincs kép, ha letiltom a sütiket a wikisource.org helyről. Lehet, hogy ez a problémád? Egyébként nem célszerű az email címedet csak így ideírni, mert könnyen megfogják a spammerek. Módosítottam az írásmódján, remélem nem haragszol. [[User:FBöbe|FBöbe]][[User vita:FBöbe|◗]][[Wikiforrás:Adminisztrátorok üzenőfala|◖]] 2006. július 12., 20:17 (CEST)

== Trágár vandál ==

Javaslom a [http://hu.wikisource.org/wiki/Speci%C3%A1lis:Contributions/195.199.189.70]
IP-jű trágárkodó &quot;úriember&quot; blokkolását (szvsz nem éri meg pontos időtartam beállításával vesződni, lehet infinite ...) és szerkesztései visszaállítását. [[User:Gubbubu|Gubb]] 2006. december 31., 12:25 (CET)
:Nézze meg az ember, micsoda adminok... Ketten is vannak, és amikor kéne, egy sincs itt. Utólag nem blokkolom, mivel azóta nem szerkesztett. [[User:FBöbe|FBöbe]][[User vita:FBöbe|☃]] 2007. január 14., 09:24 (CET)

==Van itt valaki?==
Nézzetek rá erre a lapra: [[Tavaszi dal]], mert önradírozás áldozata lett. [[User:OsvátA|OsvátA]] 2007. január 25., 17:46 (CET)</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Üdvözlünk, látogató!</title>
    <id>442</id>
    <revision>
      <id>4182</id>
      <timestamp>2006-07-31T21:15:57Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>WK-s maradék, linkek, pontosítások</comment>
      <text xml:space="preserve">{{rövidítés|[[WF:ÜDV]]}}
&lt;center&gt;Üdvözöllek a Wikiforrásban!&lt;/center&gt;

'''Üdvözlünk''' a [[Wikiforrás:A Wikiforrásról|Wikiforrás]] lapjain! A Wikiforrás egy, a nonprofit [[w:WikiMedia alapítvány|WikiMedia alapítvány]] és önkéntesek által közösen fenntartott és fejlesztett [[Wikiforrás:A Wikiforrásról#Többnyelvűség|többnyelvű]], [[Wikiforrás:A Wikiforrásról#Szabad szerkeszthetőség|szabad szerkesztésű]] [[w:hu:webhely|webhely]], amit olyan emberek írnak, mint amilyen te is vagy. A Wikiforrással három dolgot tehetsz: [[#Olvasás|olvashatod]], [[#Szerkesztés|szerkesztheted]] és [[#Írás|írhatod]].&lt;!-- Elsősorban tankönyveket és kézikönyveket fejlesztünk (ld. [[#Mi az a Wikiforrás egyáltalán és mire jó?|lentebb]]).--&gt;

== Mi az a Wikiforrás egyáltalán és mire jó? ==

Mint minden webhely, alapvetően azért jöttünk létre, hogy olvassanak minket, és használják a nálunk elhelyezett tartalmakat. Azonban más, hagyományos webhelyekkel ellentétben gyakorlatilag '''bárki''' lehet nemcsak olvasónk, hanem szerkesztőnk is, várjuk szeretettel! A következőket kell feltétlenül tudnod, ha csatlakozol hozzánk:

* '''[[Wikiforrás:A Wikiforrásról#Szabad szerkeszthetőség|szabad szerkesztésű]]''', ún. [[w:wiki|wiki]] rendszerű weblap vagyunk. Azaz: gyakorlatilag bármilyen, internetkapcsolattal rendelkező ember által szerkeszthetőek oldalaink.
* '''[[Wikiforrás:A Wikiforrásról#Nonprofit hely|Nonprofit]] alapon''' működünk: A Wikiforrás oldalait '''önkéntes'''ek fejlesztik, szabadidejükben, bérezés nélkül, és az általunk fejlesztett tartalom is ingyenes, ún. [[Wikiforrás:A Wikiforrásról#Közkincs|közkincs]] (ld. lentebb); ismeretterjesztést szolgál, nem kereskedelmi célú (bár engedélyezett a felhasználása kereskedelmi célokból). 
* Az általunk fejlesztett tartalom - a „közkincs” fogalmának pontosításaként - '''[[Wikiforrás:A Wikiforrásról#Nyílt tartalom|nyílt tartalmú]]''' (azaz szabadon terjeszthető, sőt módosítható), és [[Wikiforrás:A Wikiforrásról#Szabad licenc|szabad licencű]] (az ún. [[GFDL]] jogi licenc hatálya alá eső).
* Ez egy irodalmi és kulturális szövegtár. Versek, regények és más szövegek gyűjtésével foglalkozunk. Testvéroldalaink (mint a [[w:hu:Kezdőlap|Wikipédia]], a [[q:hu:Kezdőlap|Wikidézet]], a [[wiktionary:hu:Kezdőlap|Wikiszótár]]) szintén szabad szerkesztésű, nonprofit, nyílt és szabad licencű tartalmakat fejlesztenek, de más műfaji korlátokkal és tematikával (a [[w:|Wikipédia]] pl. lexikon/enciklopédia, míg a [[b:|Wikikönyvek]] könyveket fejleszt, a [[q:|Wikidézet]] idézetgyűjtemény stb.).

Bővebben ezekről a fogalmakról a fenti szövegben látható hivatkozásokra kattinva, illetve a [[Wikiforrás:A Wikiforrásról#Alapvető jellemzők|A Wikiforrásról]] c. oldalon olvashatsz.

== Olvasás-írás-szerkesztés ==

=== Olvasás ===

Olvasni egyszerű.
* Elindulhatsz pl. a [[Kezdőlap#Böngészd könyvtárunk polcait|Kezdőlap]]ról. Keress egy érdekesnek tűnő témát, és kezdd el a felfedezést.
* [[Wikiforrás:Segítség/Keresés|Keresni]] is lehet egy adott szót vagy kifejezést minden lap tetején vagy baloldalt (a keresőléc helyét beállíthatod, ld. [[Wikiforrás:Segítség/Beállítások]]).
* A ''[[Speciális:Randompage|Lap találomra]]'' gomb kiválasztásával elolvashatsz egy [[w:hu:Véletlen#Véletlenszerűség|véletlenszerűen]] kiválasztott cikket.

Ha olvastál valamit és tetszett, miért ne hagynál egy üzenetet a szócikk vitalapján? Keresd a lap tetején található &lt;font color=&quot;blue&quot;&gt;vitalap&lt;/font&gt; linket, a vitalap betöltődése után válaszd a &lt;font color=&quot;blue&quot;&gt;szerkeszt&lt;/font&gt; linket, és írd le, amit szeretnél. Ha általános, az egész Wikiforrást érintő kérdésed vagy megjegyzésed van, azt a [[Wikiforrás:Társalgó|Társalgóban]] is közölheted. Mindig örülünk a visszajelzéseknek, legyenek akár [[Wikiforrás:Miért nagyszerű a Wikiforrás|dicsérőek]], vagy [[Wikiforrás:Miért nem nagyszerű a Wikiforrás|kritikusak]]! 

Ha van valami, amiről nem írtunk semmit, vagy nehezedre esik megtalálni azt, amit keresel, akkor nemcsak a [[Wikiforrás:Társalgó|Társalgóban]] kérdezhetsz erről, de hozzáadhatod a keresett témát a [[Wikiforrás:Kért cikkek|kért cikkek]] listájához.

=== Szerkesztés ===

Majden minden Wikiforrásbeli lap [[Segítség/Hogyan szerkessz egy lapot|bárki által szerkeszthető]]. Ez a lap sem kivétel – csak válaszd ki a '''Szerkeszt''' linket az oldalmenüben, a lap alján vagy tetején, hogyha úgy érzed, hogy a lap fejlesztésre szorul. Nincs szükség semmiféle különleges jogra, még csak [[Wikiforrás:Segítség/Hogyan jelentkezz be|be sem kell jelentkezned]].

A legjobb módszerek egyike arra, hogy segíts, az, hogy használd a Wikiforrást, mint bármely más lexikont, de ha valami problémát veszel észre – elírást talán, vagy egy nehezen érthető mondatot – akkor csak bátran javítsd ki. [[Wikiforrás:Irányelvek/Bátran szerkeszd a lapokat|Legyen bátorságod lapot szerkeszteni]] – ha lehetőséget látsz arra, hogy egy lapot jobbá tegyél, akkor tedd meg.

=== Írás ===
:''Ez a szakasz pontatlan.''
A már létező tudásunk szerkesztése nagyszerű dolog, de szeretnénk, ha a tudást is gyarapítani tudnád. [[Wikiforrás:Segítség/Hogyan írj egy új lapot|Kezdhetsz egy teljesen új lapot]], vagy kereshetsz egy már létező könyvet, és egy teljesen új szakaszt írhatsz hozzá. Nem kell túlságosan aggódnod a lehetséges hibák miatt – ha valamit kicsit elrontanál, te, vagy valaki más később ki tudja javítani.

Van egy pár [[Wikiforrás:Irányelvek|irányelv és útmutató]], amit megnézhetsz – például kérünk, hogy a cikkeket [[Wikiforrás:Irányelvek/Semleges nézőpont|semleges nézőpontból]] írd. Ez azt jelenti, hogy a szócikkeknek – még az ellentmondásos vagy érzelmeket kavaró témákban is – részrehajlás nélkülinek kell lennie. Ezen túl a projekt tankönyveket és kéziköynveket gyárt, tehát vannak dolgok, amik [[Wikiforrás:Mi nem való a Wikiforrásba|nem valók a Wikiforrásba]].

Jó szórakozást!

== Lásd még ==

Itt van még néhány, kicsit részletesebb bemutatkozó információ:

=== Segítség az eligazodáshoz (avagy: kezdőknek) ===
* [[Wikiforrás:A Wikiforrásról|A Wikiforrásról]]
* [[Wikiforrás:GyIK|Gyakran feltett kérdések]] &amp;ndash; a Wikipédiáról vagy a wikiköynvekről gyakran kérdezték, és mi válaszoltunk.
* [[Wikiforrás:Segítség]] &amp;ndash; segítség a szerkesztésben, új cikkek létrehozásában és sok egyéb témakörben
* [[Wikiforrás:Irányelvek]] &amp;ndash; A Wikiforrás irányelvei és útmutatói

=== Segítség szerkesztéshez (avagy: haladóknak) ===
* [[Wikiforrás:Segítség/Értelmező szótár|Szótár]] &amp;ndash; a gyakran használt kifejezések magyarázata, elsősorban azok számára, akik szerkeszteni is szeretnének
* [[Wikiforrás:Leggyakoribb baklövések|Leggyakoribb baklövések]]

=== A Wikiforrás közösség ===
*[[Wikiforrás:Wikiforrás szerkesztői|Wikiforrás szerkesztői]] &amp;ndash; a rendszeres résztvevők saját maguk által karban tartott listája. (Ha gondolod, írd bele magad is.)
*[[Wikiforrás:Irányelvek/Wikietikett|Wikietikett]] &amp;ndash; a Wikiforrás etikett

[[Kategória:Wikiforrás-adminisztráció|{{PAGENAME}}]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Sablon:KezdőlapKönyvespolcok</title>
    <id>443</id>
    <restrictions>edit=autoconfirmed:move=autoconfirmed</restrictions>
    <revision>
      <id>5273</id>
      <timestamp>2006-10-22T08:01:30Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>Levédte a(z) [[Sablon:KezdőlapKönyvespolcok]] lapot [edit=autoconfirmed:move=autoconfirmed]</comment>
      <text xml:space="preserve">&lt;!-- Kategóriahivatkozásnál ne felejtsd le a kettőspontot--&gt;
[[:Kategória:Szerzők|Szerzők]]
* [[:Kategória:Szerzők korszakok szerint|Szerzők korszakok szerint]]
[[:Kategória:Szövegek|Szövegek]]
* [[:Kategória:Szövegek téma szerint|Téma szerint]]
* [[:Kategória:Szövegek korszakok szerint|Korszakok szerint]]
* [[:Kategória:Szövegek típus szerint|Típus szerint]]

''[[Speciális:Allpages|Minden lap]]''
&lt;noinclude&gt;[[Kategória:Sablonok]]&lt;/noinclude&gt;</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>MediaWiki:1movedto2</title>
    <id>445</id>
    <revision>
      <id>970</id>
      <timestamp>2006-06-17T18:39:00Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>magyarítás</comment>
      <text xml:space="preserve">[[$1]] átmozgatva [[$2]] névre</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>MediaWiki:Talk</title>
    <id>446</id>
    <revision>
      <id>971</id>
      <timestamp>2006-06-17T18:45:22Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>magyarítás</comment>
      <text xml:space="preserve">Vitalap</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Kategória:Versek</title>
    <id>448</id>
    <revision>
      <id>981</id>
      <timestamp>2006-06-17T23:24:25Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>kat</comment>
      <text xml:space="preserve">Ide kerülnek a versek.
[[Kategória:Irodalom]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Hamlet/Negyedik felvonás, 1. szín</title>
    <id>449</id>
    <revision>
      <id>984</id>
      <timestamp>2006-06-17T23:34:19Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>szakaszokra bontás, kat, lapozó</comment>
      <text xml:space="preserve">{{lapozó|előző=Harmadik felvonás, 4. szín|köv=Negyedik felvonás, 2. szín|cím=hamlet}}

{| {{sztdr}}
| width=50% |
:
|
:''Scene 1.  A room in the castle.''
|-
|
:''Király, Királyné, Rosencrantz, Guildenstern jőnek.'' 
|
: ''Enter King Claudius, Queen Gertrude, Rosencrantz, and Guildenstern''
|-
| valign=top | '''KIRÁLY'''
:Van e sok mély fohászban tartalom
:Fordítsátok le; meg kell értenünk.
:Hol a fiad? 
| valign=top | '''King Claudius
:There's matter in these sighs, these profound heaves
:You must translate: 'tis fit we understand them.
:Where is your son?
|-
| valign=top | '''KIRÁLYNÉ'''
:Hagyjátok e helyet kissé nekünk.
:''Rosencrantz és Guildenstern el.''
:Ah jó uram, mit láttam én az éjjel! 
| valign=top | '''Queen Gertrude
:Bestow this place on us a little while.
:''Exeunt ROSENCRANTZ and GUILDENSTERN''
:Ah, my good lord, what have I seen to-night!
|-
| valign=top | '''KIRÁLY'''
:Mit, Gertrud? Hogy van Hamlet? 
| valign=top | '''King Claudius
:What, Gertrude? How does Hamlet?
|-
| valign=top | '''KIRÁLYNlÉ'''
:Háborog,
:Mint tenger és szél, ha versengenek,
:Melyik hatalmasb. Amint bősz rohamban
:Hall egy kevés neszt a kárpit mögött,
:Kardot ragad: »Patkány! patkány!« kiált,
:S vad képzetében a jó öreg embert
:Látatlanból leszúrja. 
| valign=top | '''Queen Gertrude
:Mad as the sea and wind, when both contend
:Which is the mightier: in his lawless fit,
:Behind the arras hearing something stir,
:Whips out his rapier, cries, 'A rat, a rat!'
:And, in this brainish apprehension, kills
:The unseen good old man.
|-
| valign=top | '''KIRÁLY'''
:Ó, sulyos tett!
:Velünk is úgy tesz, ha mi ott vagyunk.
:E nagy szabadság folyvást fenyeget,
:Tenmagad, engem, és mindenki mást.
:Haj! hogy felelni ez erőszakért?
:Minket okolnak majd: vigyázatunk
:Mért nem szorítá fékre, láb alól,
:Ez őrjöngő fiút; de úgy szerettük,
:Hogy meg nem értők az ildom szavát,
:Sőt rejtegetve, mint csúf kórt a kóros,
:Hogy meg ne tudják, még tápláltuk azt
:Élet-veszéllyel is. Aztán hová ment? 
| valign=top | '''King Claudius
:O heavy deed!
:It had been so with us, had we been there
:His liberty is full of threats to all;
:To you yourself, to us, to every one.
:Alas, how shall this bloody deed be answer'd?
:It will be laid to us, whose providence
:Should have kept short, restrain'd and out of haunt,
:This mad young man: but so much was our love,
:We would not understand what was most fit;
:But, like the owner of a foul disease,
:To keep it from divulging, let it feed
:Even on the pith of Life. Where is he gone?
|-
| valign=top | '''KIRÁLYNÉ'''
:Rejtekbe vonni a holt tetemet;
:Amely fölött még őrültsége is,
:Mint aljas ércek közt a nemesebb fém,
:Tisztán ragyog: siratja, kit megölt. 
| valign=top | '''Queen Gertrude
:To draw apart the body he hath kill'd
:O'er whom his very madness, like some ore
:Among a mineral of metals base,
:Shows itself pure; he weeps for what is done.
|-
| valign=top | '''KIRÁLY'''
:Ó, Gertrud! Jer velem.
:Mihelyt az ormon tetszik egy sugár,
:Hajóra küldjük. E szilaj merényt,
:Fönség, ügyesség által, már nekünk kell
:Palástolgatni és kimenteni.
:Ha! Guildenstern!
:''Rosencrantz és Guildenstern jőnek.''
:Két jó barát, segéljetek tovább is.
:Őrült fiunk Poloniust megölte
:S anyja szobájából kivonszolá
:Kutassátok fel, s a holt tetemet
:Elcsalva tőle szép szóval, vigyétek
:A kápolnába. Járjatok serényen.
:''Rosencrantz és Guildenstern el.''
:Jer, hívjuk össze legbölcsebb barátink;
:Tudassuk e szilaj tettet velök,
:S hogy mit teendünk; így a rágalom
:– Mely suttogása mérges nyilait
:Világ sarkáig oly bizton lövi,
:Mint célhoz ágyu a golyót – talán
:Nevünk elvétve, a sebezhetetlen
:Léget találja. – Ó, jer hát, jere!
:Lelkem zavarral és búval tele.
:''Elmennek.''
:; 
| valign=top | '''King Claudius
:O Gertrude, come away!
:The sun no sooner shall the mountains touch,
:But we will ship him hence: and this vile deed
:We must, with all our majesty and skill,
:Both countenance and excuse. Ho, Guildenstern!
:''Re-enter ROSENCRANTZ and GUILDENSTERN''
:Friends both, go join you with some further aid
:Hamlet in madness hath Polonius slain,
:And from his mother's closet hath he dragg'd him
:Go seek him out; speak fair, and bring the body
:Into the chapel. I pray you, haste in this.
:''Exeunt ROSENCRANTZ and GUILDENSTERN''
:Come, Gertrude, we'll call up our wisest friends;
:And let them know, both what we mean to do,
:And what's untimely done...
:Whose whisper o'er the world's diameter,
:As level as the cannon to his blank,
:Transports his poison'd shot, may miss our name,
:And hit the woundless air. O, come away!
:My soul is full of discord and dismay.
:''Exeunt''
|}

{{lapozó|előző=Harmadik felvonás, 4. szín|köv=Negyedik felvonás, 2. szín|cím=hamlet}}
[[Kategória:Hamlet]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Hamlet/Negyedik felvonás, 2. szín</title>
    <id>450</id>
    <revision>
      <id>986</id>
      <timestamp>2006-06-17T23:36:42Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>elütés jav</comment>
      <text xml:space="preserve">{{lapozó|köv=Negyedik felvonás, 3. szín|előző=Negyedik felvonás, 1. szín|cím=Hamlet}}

{| {{sztdr}}
| width=50% |
:''Más szoba ugyanott.''
| 
:''Scene  2.  Another room in the castle.''
|-
| 
:''Hamlet jő.'' 
| 
:''Enter Hamlet''
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Eltéve bizton. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Safely stowed.
|-
| valign=top | '''ROSENCRANTZ és GUILDENSTERN
:''Künn.''
:Hamlet! Hamlet úr! 
| valign=top | '''Rosencrantz and Guildenstern
:''Within''  Hamlet! Lord Hamlet!
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:De csitt! – Mi zaj? ki szólít? Íme, jőnek.
:''Rosencrantz és Guildenstern jőnek.'' 
| valign=top | '''Hamlet'''
:What noise? who calls on Hamlet?
:O, here they come.
:''Enter Rosencrantz and Guildenstern''
|-
| valign=top | '''ROSENCRANTZ'''
:Fenséges úr, mit tőn a holttetemmel? 
| valign=top | '''Rosencrantz'''
:What have you done, my lord, with the dead body?
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Porral vegyítém, amellyel rokon. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Compounded it with dust, whereto 'tis kin.
|-
| valign=top | '''ROSENCRANTZ'''
:Hát mondja, hol van; hogy kivéve onnan,
:Vigyük a kápolnába. 
| valign=top | '''Rosencrantz'''
:Tell us where 'tis, that we may take it thence
:And bear it to the chapel.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Ne hidd azt. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Do not believe it.
|-
| valign=top | '''ROSENCRANTZ'''
:Ne higgyem, mit? 
| valign=top | '''Rosencrantz'''
:Believe what?
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Hogy én a te titkod meg tudom őrzeni, s a magamét nem.
:Aztán meg, egy szivacs kérdésére mit is válaszoljon egy
:királyfi? 
| valign=top | '''Hamlet'''
:That I can keep your counsel and not mine own.
:Besides, to be demanded of a sponge! what
:replication should be made by the son of a king?
|-
| valign=top | '''ROSENCRANTZ'''
:Engem szivacsnak néz, fönség? 
| valign=top | '''Rosencrantz'''
:Take you me for a sponge, my lord?
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Annak hát; ki a királytól pártfogást, jutalmakat és
:tekintélyt szí magába. De az efféle tisztek utoljára
:tesznek legjobb szolgálatot a királynak; mint majom,
:tartja őket egy ideig a pofazacskóban; elébb
:nyalja-falja, hogy végre elnyelje; ha rászorul, amit
:összeböngésztetek, fogja, kifacsar, és ti, szivacsok,
:ismét szárazon vagytok. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Ay, sir, that soaks up the king's countenance, his
:rewards, his authorities. But such officers do the
:king best service in the end: he keeps them, like
:an ape, in the corner of his jaw; first mouthed, to
:be last swallowed: when he needs what you have
:gleaned, it is but squeezing you, and, sponge, you
:shall be dry again.
|-
| valign=top | '''ROSENCRANTZ'''
:Nem értem, fönséges úr. 
| valign=top | '''Rosencrantz'''
:I understand you not, my lord.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Örvendek rajta. Fortélyos beszéd alszik a bolondos
:fülben. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:I am glad of it: a knavish speech sleeps in a
:foolish ear.
|-
| valign=top | '''ROSENCRANTZ'''
:Uram, meg kell mondania, hol a test; s jöjjön velünk
:a királyhoz. 
| valign=top | '''Rosencrantz'''
:My lord, you must tell us where the body is, and go
:with us to the king.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:A test a királynál van, de a király nincs a testnél.
:A király afféle izé – 
| valign=top | '''Hamlet'''
:The body is with the king, but the king is not with
:the body. The king is a thing–
|-
| valign=top | '''GUILDENSTERN'''
:Mizé, uram? 
| valign=top | '''Guildenstern'''
:A thing, my lord!
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Semmizé. Vezessetek hozzá. Bújj' be, róka, mind utána!
:; 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Of nothing: bring me to him. Hide fox, and all after.
:''Exeunt''
|}

{{lapozó|köv=Negyedik felvonás, 3. szín|előző=Negyedik felvonás, 1. szín|cím=Hamlet}}
[[Kategória:Hamlet]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Hamlet/Negyedik felvonás, 4. szín</title>
    <id>451</id>
    <revision>
      <id>994</id>
      <timestamp>2006-06-17T23:48:01Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>linkjav</comment>
      <text xml:space="preserve">{{lapozó|köv=Negyedik felvonás, 5. szín|előző=Negyedik felvonás, 3. szín|cím=Hamlet}}

{| {{sztdr}}
| width=50% | 
:''Térség Dániában.''
| 
:''Scene  4.  A plain in Denmark.''
|-
| 
:''Fortinbras jő haddal.'' 
| 
:''Enter FORTINBRAS, a Captain, and Soldiers, marching''
|-
| valign=top | '''FORTINBRAS'''
:Menj, százados, köszöntsd a dán királyt
:Nevemben, és mondd: engedelme folytán,
:Igényli országán az átkelést
:Fortinbras. A gyűlőhelyet tudod.
:Ha őfelsége szólni vágy velünk,
:Személyesen is hódolunk. Tudasd ezt. 
| valign=top | '''Prince Fortinbras
:Go, captain, from me greet the Danish king;
:Tell him that, by his licence, Fortinbras
:Craves the conveyance of a promised march
:Over his kingdom. You know the rendezvous.
:If that his majesty would aught with us,
:We shall express our duty in his eye;
:And let him know so.
|-
| valign=top | '''SZÁZADOS'''
:Fogom, királyfi. 
| valign=top | '''Captain'''
:I will do't, my lord.
|-
| valign=top | '''FORTINBRAS'''
:Most előre, bízvást.
:''Fortinbras és hada el.''
:''Hamlet, Rosencrantz, Guildenstern stb. jőnek.'' 
| valign=top | '''Prince Fortinbras
:Go softly on.
:''Exeunt FORTINBRAS and Soldiers''
:''Enter HAMLET, ROSENCRANTZ, GUILDENSTERN, and others''
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Uram, ki népe ez? 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Good sir, whose powers are these?
|-
| valign=top | '''SZÁZADOS'''
:Norvégiából jőnek, uram. 
| valign=top | '''Captain'''
:They are of Norway, sir.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:S mi céllal, kérem? 
| valign=top | '''Hamlet'''
:How purposed, sir, I pray you?
|-
| valign=top | '''SZÁZADOS'''
:Lengyelország bizonyos része ellen. 
| valign=top | '''Captain'''
:Against some part of Poland.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Ki a vezérök? 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Who commands them, sir?
|-
| valign=top | '''SZÁZADOS'''
:Az ősz norvég király kisöccse, Fortinbras. 
| valign=top | '''Captain'''
:The nephews to old Norway, Fortinbras.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Egész országot megy hódítani,
:Vagy csak határszélt? 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Goes it against the main of Poland, sir,
:Or for some frontier?
|-
| valign=top | '''SZÁZADOS'''
:Nagyítás nélkül s igazán kimondva,
:Mi egy oly talpalat földért megyünk,
:Melynek mi haszna sincs, csak a neve.
:Öt aranyért, ötért nem bérleném ki;
:Többet nem is kap, ha zálogba vetné,
:A lengyel érte, sem Norvégia. 
| valign=top | '''Captain'''
:Truly to speak, and with no addition,
:We go to gain a little patch of ground
:That hath in it no profit but the name.
:To pay five ducats, five, I would not farm it;
:Nor will it yield to Norway or the Pole
:A ranker rate, should it be sold in fee.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Ugy hát a lengyel csak nem ví azért? 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Why, then the Polack never will defend it.
|-
| valign=top | '''SZÁZADOS'''
:Dehogynem; már meg is szállotta haddal. 
| valign=top | '''Captain'''
:Yes, it is already garrison'd.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Kétezer lélek s húszezer arany
:Nem dönti el e szalmaszálnyi kérdést.
:Ez mind a béke s nagy vagyon fekélye
:Belül fakad fel s nem látszik kivűl,
:Mért hal az ember. Köszönöm, uram. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Two thousand souls and twenty thousand ducats
:Will not debate the question of this straw
:This is the imposthume of much wealth and peace,
:That inward breaks, and shows no cause without
:Why the man dies. I humbly thank you, sir.
|-
| valign=top | '''SZÁZADOS'''
:Isten velünk, uram.
:''El.'' 
| valign=top | '''Captain'''
:God be wi' you, sir.
:''Exit''
|-
| valign=top | '''ROSENCRANTZ'''
:Fenséges úr, ha tetszik, mehetünk. 
| valign=top | '''Rosencrantz'''
:Wilt please you go, my lord?
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Mindjárt elérlek, esak haladjatok.
:''Rosencrantz és Guildenstern el.'' 
| valign=top | '''Hamlet'''
:I'll be with you straight go a little before.
:''Exeunt all except HAMLET''
:How all occasions do inform against me,
:And spur my dull revenge! What is a man,
:If his chief good and market of his time
:Be but to sleep and feed? a beast, no more.
:Sure, he that made us with such large discourse,
:Looking before and after, gave us not
:That capability and god-like reason
:To fust in us unused. Now, whether it be
:Bestial oblivion, or some craven scruple
:Of thinking too precisely on the event,
:A thought which, quarter'd, hath but one part wisdom
:And ever three parts coward, I do not know
:Why yet I live to say 'This thing's to do;'
:Sith I have cause and will and strength and means
:To do't. Examples gross as earth exhort me
:Witness this army of such mass and charge
:Led by a delicate and tender prince,
:Whose spirit with divine ambition puff'd
:Makes mouths at the invisible event,
:Exposing what is mortal and unsure
:To all that fortune, death and danger dare,
:Even for an egg-shell. Rightly to be great
:Is not to stir without great argument,
:But greatly to find quarrel in a straw
:When honour's at the stake. How stand I then,
:That have a father kill'd, a mother stain'd,
:Excitements of my reason and my blood,
:And let all sleep? while, to my shame, I see
:The imminent death of twenty thousand men,
:That, for a fantasy and trick of fame,
:Go to their graves like beds, fight for a plot
:Whereon the numbers cannot try the cause,
:Which is not tomb enough and continent
:To hide the slain? O, from this time forth,
:My thoughts be bloody, or be nothing worth!
:''Exit''
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Hogy vádol engem minden alkalom,
:S ösztönzi lusta bosszúm! Mi az ember,
:Ha drága idején vett fő java
:Alvás, evés csak? Nem több, mint barom.
:Bizonnyal, aki ez előre-hátra
:Tekintő okos ésszel alkotott,
:E képességet, ezt az isteni
:Értelmet nem adá, hogy semmi-haszna
:Belénk zápuljon. Már, vagy állati
:Feledség bennem, vagy a szerfölött
:Aggódó gyáva szőrszál-hasgatás
:– Oly gond, miben, ha négyfelé hasítnók,
:Egy rész az ildom, hárma gyávaság –
:Én nem tudom, mért élek mondogatva
:»Ez a teendő!« bár ok, akarat,
:Erő, eszköz, mind kész, hogy megtegyem.
:Példák, nagyok mint a föld, intenek;
:Tanúbizonyság e tengernyi had
:S vezére a gyöngéd, kényes királyfi,
:Kinek becsvágytól duzzadó erélye
:A vak jövőre nyelvet öltöget,
:Kitéve azt, mi nem biztos, halandó,
:Sorsnak, halálnak, vésznek, kárnak, egy
:Üres tojásért. Az valódi nagy,
:Ki fel nem indul, ha nagy oka nincs;
:De szalmaszálért is küzd nagyszerűen,
:Midőn becsűlet, ami fennforog.
:S hogy állok én, kinek atyám megölve,
:Anyám gyalázva; ész, vér egyaránt
:Fölingerelve, s én elaltatom,
:S nézem pirúlva húszezer fiú
:Közel halálát, kik egy ál dicsőség
:Káprázatáért a kész sírba mennek,
:Úgy mint az ágyba; vínak egy rögért,
:Melyen a küzdők száma el se fér,
:Mely sírhalomnak is kevés, befödni
:Az elhullottakat. – Ó, vért kivánj
:Hát, gondolat! vagy értéked silány.
:''El.''
:; 
| 
|}

{{lapozó|köv=Negyedik felvonás, 5. szín|előző=Negyedik felvonás, 3. szín|cím=Hamlet}}
[[Kategória:Hamlet]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Hamlet/Negyedik felvonás, 5. szín</title>
    <id>452</id>
    <revision>
      <id>991</id>
      <timestamp>2006-06-17T23:46:10Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>linkjav</comment>
      <text xml:space="preserve">{{lapozó|cím=Hamlet|köv=Negyedik felvonás, 6. szín|előző=Negyedik felvonás, 4. szín}}

{| {{sztdr}}
| width=50% | 
:''Szoba a kastélyban.''
| 
:''Scene 5.  Elsinore. A room in the castle.''
|-
|
:''Királyné és Horatio jőnek.'' 
| 
:''Enter Queen Gertrude, Horatio, and a Gentleman''
|-
| valign=top | '''KIRÁLYNÉ'''
:Nem akarok beszélni a leánnyal. 
| valign=top | '''Queen Gertrude
:I will not speak with her.
|-
| valign=top | '''HORATIO'''
:Erővel jönne; rendkivűl zavart;
:Nem szánni állapotját nem lehet. 
| valign=top | '''Gentleman'''
:She is importunate, indeed distract
:Her mood will needs be pitied.
|-
| valign=top | '''KIRÁLYNÉ'''
:Mit akar? 
| valign=top | '''Queen Gertrude
:What would she have?
|-
| valign=top | '''HORATIO'''
:Atyjáról beszél sokat;
:Azt hallja, úgymond, hamis a világ;
:És erre hm-get, és mellét veri;
:Egy szalmaszál is bántja, kétesen,
:Csak félig-érthetőn mond valamit;
:Beszéde semmi, de alaktalan
:Fordúlatokkal sejtelmekre készti
:A hallgatókat, hogy hozzávetőleg
:Ön eszméikhez toldják a szavat,
:Mely, a szem-, fő-, tagjártatással egybe,
:Oly gondolatra bír, hogy itt gyanú
:Lehet nagyon rossz, semmi bizonyosság. 
| valign=top | '''Gentleman'''
:She speaks much of her father; says she hears
:There's tricks i' the world; and hems, and beats her heart;
:Spurns enviously at straws; speaks things in doubt,
:That carry but half sense: her speech is nothing,
:Yet the unshaped use of it doth move
:The hearers to collection; they aim at it,
:And botch the words up fit to their own thoughts;
:Which, as her winks, and nods, and gestures
:yield them,
:Indeed would make one think there might be thought,
:Though nothing sure, yet much unhappily.
|-
|  
| valign=top | '''Horatio'''
:'Twere good she were spoken with; for she may strew
:Dangerous conjectures in ill-breeding minds.
|-
| valign=top | '''KIRÁLYNÉ'''
:Jó lenne szólni véle, mert gonosz,
:Találgatást költ a rosszakarókban.
:Jöjjön be.
:''Horatio el.''
:Kór lelkem – ez a bűn sajátja éppen –
:Vész-híradót lát minden semmiségben.
:A vétek oly ügyetlen, ha remeg
:Romlástól félve, magát rontja meg.
:''Horatio visszajő Opheliával.'' 
| valign=top | '''Queen Gertrude
:Let her come in.
:''Exit HORATIO''
:To my sick soul, as sin's true nature is,
:Each toy seems prologue to some great amiss
:So full of artless jealousy is guilt,
:It spills itself in fearing to be spilt.
:''Re-enter HORATIO, with OPHELIA''
|-
| valign=top | '''OPHELIA'''
:Hol a szépséges dán királyi hölgy? 
| valign=top | '''Ophelia'''
:Where is the beauteous majesty of Denmark?
|-
| valign=top | '''KIRÁLYNÉ'''
:Nos, nos, Ophelia? 
| valign=top | '''Queen Gertrude
:How now, Ophelia!
|-
| valign=top | '''OPHELIA'''
:''Dalol.''
:Hogy ismerem én meg
:Hív szerelmed mástól?
:Pörge kalap-, botja-,
:S fűzött sarujáról. 
| valign=top | '''Ophelia'''
:''Sings''
:How should I your true love know
:From another one?
:By his cockle hat and staff,
:And his sandal shoon.
|-
| valign=top | '''KIRÁLYNÉ'''
:Édes kisasszony, mit jelent e dal? 
| valign=top | '''Queen Gertrude
:Alas, sweet lady, what imports this song?
|-
| valign=top | '''OPHELIA'''
:Tessék? Nem; kérem, hallgassa csak.
:''Dalol.''
:Meghalt, kimúlt ő, asszonyom;
:Meghalt, kimúlt bizony!
:Fejtül neki zöld-hant gyepágy.
:Lábtul egy kő vagyon.
:Ó, hó! 
| valign=top | '''Ophelia'''
:Say you? nay, pray you, mark.
:''Sings''
:He is dead and gone, lady,
:He is dead and gone;
:At his head a grass-green turf,
:At his heels a stone.
|-
| valign=top | '''KIRÁLYNÉ'''
:No de, Ophelia – 
| valign=top | '''Queen Gertrude
:Nay, but, Ophelia,–
|-
| valign=top | '''OPHELIA'''
:Kérem, hallja csak.
:''Dalol.''
:Oly hóféhér a szemfedél –
:''Király jő.'' 
| valign=top | '''Ophelia'''
:Pray you, mark.
:''Sings''
:White his shroud as the mountain snow,–
:''Enter KING CLAUDIUS''
|-
| valign=top | '''KIRÁLYNÉ'''
:Ah, nézze, felség! 
| valign=top | '''Queen Gertrude
:Alas, look here, my lord.
|-
| valign=top | '''OPHELIA'''
:Virággal van tele;
:Sírjába őt a szeretet
:Siratva nem tette le. 
| valign=top | '''Ophelia'''
:''Sings''
:Larded with sweet flowers
:Which bewept to the grave did go
:With true-love showers.
|-
| valign=top | '''KIRÁLY'''
:Hogy van, szép kisasszony? 
| valign=top | '''King Claudius
:How do you, pretty lady?
|-
| valign=top | '''OPHELIA'''
:Jól, Isten fizesse meg. Azt mondják, a bagoly egy pék
:leánya volt. Uram Isten! Tudjuk, mik vagyunk, de nem
:tudjuk ám, mivé lehetünk. Isten áldja meg az ebédjöket. 
| valign=top | '''Ophelia'''
:Well, God 'ild you! They say the owl was a baker's
:daughter. Lord, we know what we are, but know not
:what we may be. God be at your table!
|-
| valign=top | '''KIRÁLY'''
:Atyjával tépelődik. 
| valign=top | '''King Claudius
:Conceit upon her father.
|-
| valign=top | '''OPHELIA'''
:Kérem, egy szót se erről, de ha kérdik, mit jelent, csak
:mondja ezt
:Holnap szent Bálint napja lesz,
:Mindjárt reggel korán;
:És ablakodnál, párodul,
:Ott leszek, én leány.
:Kelt a legény, felöltözött,
:Ajtót nyitott neki;
:Bement a lány, de mint leány
:Többé nem jöve ki. 
| valign=top | '''Ophelia'''
:Pray you, let's have no words of this; but when they
:ask you what it means, say you this:
:''Sings''
:To-morrow is Saint Valentine's day,
:All in the morning betime,
:And I a maid at your window,
:To be your Valentine.
:Then up he rose, and donn'd his clothes,
:And dupp'd the chamber-door;
:Let in the maid, that out a maid
:Never departed more.
|-
| valign=top | '''KIRÁLY'''
:Kedves Ophelia! 
| valign=top | '''King Claudius
:Pretty Ophelia!
|-
| valign=top | '''OPHELIA'''
:Biz' úgy, hen! No, de végzem már, esküdözés nélkül
:Irgalmas ugyse! a legény,
:Ó, jaj! szégyen, piha!
:Ha hozzáfér, hát megteszi;
:Bizisten, rút hiba.
:Míg meg nem csaltál, elveszesz,
:Nem azt ígérted-e?
:Úgy is lett volna, esküszöm
:Ne jöttél volna be! 
| valign=top | '''Ophelia'''
:Indeed, la, without an oath, I'll make an end on't:
:''Sings''
:By Gis and by Saint Charity,
:Alack, and fie for shame!
:Young men will do't, if they come to't;
:By cock, they are to blame.
:Quoth she, before you tumbled me,
:You promised me to wed.
:So would I ha' done, by yonder sun,
:An thou hadst not come to my bed.
|-
| valign=top | '''KIRÁLY'''
:Mióta van így? 
| valign=top | '''King Claudius
:How long hath she been thus?
|-
| valign=top | '''OPHELIA'''
:Remélem, minden jóra fordul. Az embernek tűrni kell
:de én nem állhatom meg sírás nélkül, ha rágondolok,
:hogy teszik abba a hideg földbe. Ezt a bátyámnak
:meg kell tudni, most hát köszönöm a jó tanácsukat.
:Álljon elő a kocsim! Jó éjt, hölgyeim; jó éjt, kedves
:asszonyságok; jó éjt, jó éjt!
:''El.'' 
| valign=top | '''Ophelia'''
:I hope all will be well. We must be patient: but I
:cannot choose but weep, to think they should lay him
:i' the cold ground. My brother shall know of it
:and so I thank you for your good counsel. Come, my
:coach! Good night, ladies; good night, sweet ladies;
:good night, good night.
:''Exit''
|-
| valign=top | '''KIRÁLY'''
:Kövesd nyomon; adj mellé biztos őrt.
:''Horatio el.''
:Ó, mindez a mély bánat mérge, mely
:Atyja halálán érte. S ládd-e most,
:Ó, Gertrud, Gertrud!
:A bú ha jő, nem jő mint egyes őrszem
:Egész dandár beront. Először ennek
:Atyját megölték; majd fiad fut el
:- Önbujdosása vérengző oka; –
:A nép zavargó, egészségtelen,
:Lázas gondolkodásu és beszédü
:A jó Polonius miatt, kit oly
:Suttomba eltemetnünk dőreség volt;
:Szegény Ophelia magán kivül,
:Megválva ép eszétől, mely ha nincs,
:Az ember írott kép, avagy barom.
:És végre, ami mindezzel fölér,
:A bátyja titkon hazaérkezett,
:Gyászán evődik, felhőkben borong,
:Sugó se kell, fülét megvesztegetni
:Dögös beszéddel, atyja vesztiről;
:Pedig, ha megszorúl és tárgya nincs,
:A fülbesúgó cseppet sem haboz
:Saját személyünk is belékeverni.
:Ó, Gertrud, ez, mint gyilkoló pokolgép,
:Több helyen üt fölösleges halált.
:''Künn zaj.'' 
| valign=top | '''King Claudius
:Follow her close; give her good watch,
:I pray you.
:''Exit HORATIO''
:O, this is the poison of deep grief; it springs
:All from her father's death. O Gertrude, Gertrude,
:When sorrows come, they come not single spies
:But in battalions. First, her father slain
:Next, your son gone; and he most violent author
:Of his own just remove: the people muddied,
:Thick and unwholesome in their thoughts and whispers,
:For good Polonius' death; and we have done but greenly,
:In hugger-mugger to inter him: poor Ophelia
:Divided from herself and her fair judgment,
:Without the which we are pictures, or mere beasts
:Last, and as much containing as all these,
:Her brother is in secret come from France;
:Feeds on his wonder, keeps himself in clouds,
:And wants not buzzers to infect his ear
:With pestilent speeches of his father's death;
:Wherein necessity, of matter beggar'd,
:Will nothing stick our person to arraign
:In ear and ear. O my dear Gertrude, this,
:Like to a murdering-piece, in many places
:Gives me superfluous death.
:''A noise within''
|-
| valign=top | '''KIRÁLYNÉ'''
:Ó, jaj! miféle lárma ez?
:''Egy Nemes jő.'' 
| valign=top | '''Queen Gertrude
:Alack, what noise is this?
|-
| valign=top | '''KIRÁLY'''
:Megállj.
:Hol a testőreim? Védjék az ajtót.
:Mi baj? 
| valign=top | '''King Claudius
:Where are my Switzers? Let them guard the door.
:''Enter another Gentleman''
:What is the matter?
|-
| valign=top | '''NEMES'''
:Felséges úr, fusson, szaladjon;
:Az óceán, ha korlátin kiront,
:Nem nyeldesi mohóbban a lapályt,
:Mint lázadó csoport élén az ifjú
:Laertes győzi hű szolgáidat.
:A csőcselék urazza – s mintha most
:Kezdődnék a világ, s feledve volna
:A tisztes régiség, bevett szokás,
:Az ily szavak törvényes támaszi –
:Ordít: »Tegyünk királyt! Éljen Laertes!«
:Kéz, föveg és nyelv az égig veri
:»Laertes a király! Éljen Laertes!«
: 
| valign=top | '''Gentleman'''
:Save yourself, my lord
:The ocean, overpeering of his list,
:Eats not the flats with more impetuous haste
:Than young Laertes, in a riotous head,
:O'erbears your officers. The rabble call him lord;
:And, as the world were now but to begin,
:Antiquity forgot, custom not known,
:The ratifiers and props of every word,
:They cry 'Choose we: Laertes shall be king:'
:Caps, hands, and tongues, applaud it to the clouds
:'Laertes shall be king, Laertes king!'
|-
| valign=top | '''KIRÁLYNÉ'''
:Hogy megcsaholnak a hamis nyomon!
:Ó, ál nyom az, ti csalfa dán ebek!
:''Künn zaj.'' 
| valign=top | '''Queen Gertrude
:How cheerfully on the false trail they cry!
:O, this is counter, you false Danish dogs!
|-
| valign=top | '''KIRÁLY'''
:Betört az ajtó.
:''Laertes jő fegyveresen. Dánok követik.'' 
| valign=top | '''King Claudius
:The doors are broke.
:''Noise within''
:''Enter LAERTES, armed; Danes following''
|-
| valign=top | '''LAERTES'''
:Hol a király? – Maradjatok ti künn. 
| valign=top | '''Laertes'''
:Where is this king? Sirs, stand you all without.
|-
| valign=top | '''DÁNOK'''
:Nem, hadd megyünk be. 
| valign=top | '''Danes'''
:No, let's come in.
|-
| valign=top | '''LAERTES'''
:Kérlek, várjatok. 
| valign=top | '''Laertes'''
:I pray you, give me leave.
|-
| valign=top | '''DÁNOK'''
:No hát, no hát.
:''Visszahúzódnak.'' 
| valign=top | '''Danes'''
:We will, we will.
:''They retire without the door''
|-
| valign=top | '''LAERTES'''
:Őrizzétek az ajtót;
:Úgy; köszönöm. – Alávaló király,
:Add vissza atyámat! 
| valign=top | '''Laertes'''
:I thank you: keep the door. O thou vile king,
:Give me my father!
|-
| valign=top | '''KIRÁLYNÉ'''
:Nyugton, jó Laertes. 
| valign=top | '''Queen Gertrude
:Calmly, good Laertes.
|-
| valign=top | '''LAERTES'''
:A vércsepp, mely nyugodt, fattyúnak ordít,
:Atyám' kappannak; és ringyó nevet
:Süt hív anyámnak oly szeplőtelen
:Szűz homlokára. 
| valign=top | '''Laertes'''
:That drop of blood that's calm proclaims me bastard,
:Cries cuckold to my father, brands the harlot
:Even here, between the chaste unsmirched brow
:Of my true mother.
|-
| valign=top | '''KIRÁLY'''
:Mi bajod, Laertes,
:Hogy pártütésed ily órjást mutat?
:Bocsásd, Gertrud, ne féltsd a mi személyünk
:Oly fenség őrzi abban a királyt,
:Hogy, bár felsandalít a pártütés rá,
:Tettleg kevésre megy. Mondd csak, Laertes,
:Miért dühöngsz így? Jó, Gertrud, ereszd. 
| valign=top | '''King Claudius
:What is the cause, Laertes,
:That thy rebellion looks so giant-like?
:Let him go, Gertrude; do not fear our person
:There's such divinity doth hedge a king,
:That treason can but peep to what it would,
:Acts little of his will. Tell me, Laertes,
:Why thou art thus incensed. Let him go, Gertrude.
:Speak, man.
|-
| valign=top | '''LAERTES'''
:Hol az atyám? 
| valign=top | '''Laertes'''
:Where is my father?
|-
| valign=top | '''KIRÁLY'''
:Meghalt. 
| valign=top | '''King Claudius
:Dead.
|-
| valign=top | '''KIRÁLYNÉ'''
:Nem általa. 
| valign=top | '''Queen Gertrude
:But not by him.
|-
| valign=top | '''KIRÁLY'''
:Hadd kérdje ki magát. 
| valign=top | '''King Claudius
:Let him demand his fill.
|-
| valign=top | '''LAERTES'''
:Meghalt, de hogy?
:Szembekötősdit nem játszunk velem!
:Pokolba, hűség! eskü, ördögökhöz!
:Lélek, kegyesség a gyehenna tűzbe!
:A kárhozattal szembeszállok én.
:Odajutottam, hogy föl sem veszem
:Ezt a világot, sem a másikat.
:Hadd jöjjön, ami jő, de az atyámért
:Bosszút állok busásan. 
| valign=top | '''Laertes'''
:How came he dead? I'll not be juggled with
:To hell, allegiance! vows, to the blackest devil!
:Conscience and grace, to the profoundest pit!
:I dare damnation. To this point I stand,
:That both the worlds I give to negligence,
:Let come what comes; only I'll be revenged
:Most thoroughly for my father.
|-
| valign=top | '''KIRÁLY'''
:Nos, mi gátol? 
| valign=top | '''King Claudius
:Who shall stay you?
|-
| valign=top | '''LAERTES'''
:Saját akaratom, nem egy világé;
:És eszközimmel úgy gazdálkodom,
:Hogy sokra érjen a kevés. 
| valign=top | '''Laertes'''
:My will, not all the world
:And for my means, I'll husband them so well,
:They shall go far with little.
|-
| valign=top | '''KIRÁLY'''
:Laertes,
:Ha bizonyost vágysz tudni, az atyád
:Halála hogy lett: úgy van-é mégírva
:Bosszúdban, hogy vesztőt, nyerőt besöpresz,
:Ellent s barátot? 
| valign=top | '''King Claudius
:Good Laertes,
:If you desire to know the certainty
:Of your dear father's death, is't writ in your revenge,
:That, swoopstake, you will draw both friend and foe,
:Winner and loser?
|-
| valign=top | '''LAERTES'''
:Nem, csak eIlenit. 
| valign=top | '''Laertes'''
:None but his enemies.
|-
| valign=top | '''KIRÁLY'''
:Nem akarod hát tudni, kicsodák? 
| valign=top | '''King Claudius
:Will you know them then?
|-
| valign=top | '''LAERTES'''
:Barátit ''ily'' tárt karral ölelem,
:És, mint az élet-osztó pelikán,
:Véremmel szoptatom. 
| valign=top | '''Laertes'''
:To his good friends thus wide I'll ope my arms;
:And like the kind life-rendering pelican,
:Repast them with my blood.
|-
| valign=top | '''KIRÁLY'''
:Most úgy beszélsz
:Mint jó fiú és egy igaz nemes.
:Hogy én e tettben ártatlan vagyok,
:És bánatodban buzgó részt veszek
:Értelmed azt oly tisztán fogja látni,
:Mint a napfényt szemed. 
| valign=top | '''King Claudius
:Why, now you speak
:Like a good child and a true gentleman.
:That I am guiltless of your father's death,
:And am most sensible in grief for it,
:It shall as level to your judgment pierce
:As day does to your eye.
|-
| valign=top | '''DÁNOK'''
:''Künn.''
:Bocsátni kell! 
| valign=top | '''Danes'''
:''Within''
:                Let her come in.
|-
| valign=top | '''LAERTES'''
:Mi az? miféle zaj?
:''Ophelia visszajő.''
:Ó, szídd fel agyvelőm, nap! sós könyű,
:Marj ki szememből minden lát-erőt!
:Istenre! őrültséged súly szerint
:Meg lesz fizetve, hogy süllyed a mérleg.
:Ó, jó hugom, kedves, kedves leány,
:Pünkösdi rózsám, szép Ophelia!
:Ó, ég! hogy egy ifjú leány esze
:Csak oly halandó, mint ősz ember élte!
:Gyöngéd a természet szerelme: mindig
:Küld valamely becses ajándokot
:Ánnak sírjába, kit szeret. 
| valign=top | '''Laertes'''
:How now! what noise is that?
:''Re-enter OPHELIA''
:O heat, dry up my brains! tears seven times salt,
:Burn out the sense and virtue of mine eye!
:By heaven, thy madness shall be paid by weight,
:Till our scale turn the beam. O rose of May!
:Dear maid, kind sister, sweet Ophelia!
:O heavens! is't possible, a young maid's wits
:Should be as moral as an old man's life?
:Nature is fine in love, and where 'tis fine,
:It sends some precious instance of itself
:After the thing it loves.
|-
| valign=top | '''OPHELIA'''
:Vitték födetlen arccal őt,
:S haja-lálom! s haja-nálom!
:Sírjába sírtak könny-esőt –
:Áldj', Isten, galambom! 
| valign=top | '''Ophelia'''
:''Sings''
:They bore him barefaced on the bier;
:Hey non nonny, nonny, hey nonny;
:And in his grave rain'd many a tear:–
:Fare you well, my dove!
|-
| valign=top | '''LAERTES'''
:Ha ép észel bosszúra ösztönöznél,
:Nem hatna így meg. 
| valign=top | '''Laertes'''
:Hadst thou thy wits, and didst persuade revenge,
:It could not move thus.
|-
| valign=top | '''OPHELIA'''
:Te csak azt danold, hogy ''Haj alá-alálom, alá,''
:''halálom!'' Ni lám, mint rámegy a vers. A csalfa
:számtartó az, ki ellopta urasága leányát. 
| valign=top | '''Ophelia'''
:''Sings''
:You must sing a-down a-down,
:An you call him a-down-a.
:O, how the wheel becomes it! It is the false
:steward, that stole his master's daughter.
|-
| valign=top | '''LAERTES'''
:E semmi több, mint a valami. 
| valign=top | '''Laertes'''
:This nothing's more than matter.
|-
| valign=top | '''OPHELIA'''
:Itt egy rozmarinszál, az emlékezetre; kérlek, édes
:rózsám, hogy jussak eszedbe; itt meg háromszín ibolya,
:ez való a gondolatra. 
| valign=top | '''Ophelia'''
:There's rosemary, that's for remembrance; pray,
:love, remember: and there is pansies. that's for thoughts.
|-
| valign=top | '''LAERTES'''
:Értelem, az őrültségben: összeillesztve gondolat és
:emlékezet. 
| valign=top | '''Laertes'''
:A document in madness, thoughts and remembrance fitted.
|-
| valign=top | '''OPHELIA'''
:Nesze, neked ánis meg galambvirág; neked ihol a ruta;
:ebből nekem is egy kicsit; vasárnap úgy hívhatjuk,
:hogy irgalomfű; ön a rutáját egy kis különbséggel
:viselheti. Ne neked százszorszép; adnék violát is,
:de mind elhervadt, mikor az atyám meghalt. Azt mondják,
:istenesen múlt ki –
:''Dalol.''
:Jancsi hívem az én szívem minden öröme – 
| valign=top | '''Ophelia'''
:There's fennel for you, and columbines: there's rue
:for you; and here's some for me: we may call it
:herb-grace o' Sundays: O you must wear your rue with
:a difference. There's a daisy: I would give you
:some violets, but they withered all when my father
:died: they say he made a good end,–
:''Sings''
:For bonny sweet Robin is all my joy.
|-
| valign=top | '''LAERTES'''
:Bánat, levertség, a pokol maga
:Őnála mind kellemre változik. 
| valign=top | '''Laertes'''
:Thought and affliction, passion, hell itself,
:She turns to favour and to prettiness.
|-
| valign=top | '''OPHELIA'''
:''Dalol.''
:Hát már vissza se jő?
:Hát már vissza se jő?
:Nem, nem; a sírba ment
:Vess ágyat odalent.
:Soha nem tér meg ő.
:Szakálla hófejér,
:Len-fürtök a fején;
:Oda van, oda van!
:Siratni hasztalan.
:Ég, könyörülj lelkén!
:És minden keresztyén lelkén, kérem az Istent. Isten velök.
:''El.'' 
| valign=top | '''Ophelia'''
:''Sings''
:And will he not come again?
:And will he not come again?
:No, no, he is dead
:Go to thy death-bed
:He never will come again.
:His beard was as white as snow,
:All flaxen was his poll
:He is gone, he is gone,
:And we cast away moan
:God ha' mercy on his soul!
:And of all Christian souls, I pray God. God be wi' ye.
:''Exit''
|-
| valign=top | '''LAERTES'''
:Látják ezt? Ó, Isten! 
| valign=top | '''Laertes'''
:Do you see this, O God?
|-
| valign=top | '''KIRÁLY'''
:Laertes, szólanom kell bánatoddal,
:Vagy tőlem olyat vonsz el, ami jog.
:Válaszd, eredj, legértelmesb barátid,
:Köztem s közötted hogy itéljenek.
:Akár egyenest, akár mellékesen
:Érintsen a vád: országunkat adjuk,
:Éltünk, koronánk s mindent, mi mienk,
:Elégtétel gyanánt neked; ha nem,
:Akkor türelmed kölcsönözd ide,
:S mi rajta lészünk, ten-lelkeddel együtt,
:Hogy megnyugtassuk azt. 
| valign=top | '''King Claudius
:Laertes, I must commune with your grief,
:Or you deny me right. Go but apart,
:Make choice of whom your wisest friends you will.
:And they shall hear and judge 'twixt you and me
:If by direct or by collateral hand
:They find us touch'd, we will our kingdom give,
:Our crown, our life, and all that we can ours,
:To you in satisfaction; but if not,
:Be you content to lend your patience to us,
:And we shall jointly labour with your soul
:To give it due content.
|-
| valign=top | '''LAERTES'''
:Jól van, legyen.
:Halála módja, titkos temetése,
:Se kard, se címer hamvain, se zászló,
:Főúri pompa, sem nyílt ravatal
:Mindez kiált, égből a földre mintegy,
:Hogy érte számot kell vennem. 
| valign=top | '''Laertes'''
:Let this be so;
:His means of death, his obscure funeral–
:No trophy, sword, nor hatchment o'er his bones,
:No noble rite nor formal ostentation–
:Cry to be heard, as 'twere from heaven to earth,
:That I must call't in question.
|-
| valign=top | '''KIRÁLY'''
:Vegyed.
:S hol bűnt találsz, a bárd essék oda.
:Most, kérlek, jöjj velem.
:''Elmennek.''
:; 
| valign=top | '''King Claudius
:So you shall;
:And where the offence is let the great axe fall.
:I pray you, go with me.
:''Exeunt''
|}

{{lapozó|cím=Hamlet|köv=Negyedik felvonás, 6. szín|előző=Negyedik felvonás, 4. szín}}
[[Kategória:Hamlet]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Hamlet/Negyedik felvonás, 3. szín</title>
    <id>454</id>
    <revision>
      <id>995</id>
      <timestamp>2006-06-17T23:50:56Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>lapozó, kat, szakaszokra bontás</comment>
      <text xml:space="preserve">{{lapozó|előző=Negyedik felvonás, 2. szín|köv=Negyedik felvonás, 4. szín|cím=Hamlet}}

{| {{sztdr}}
| width=50% |
:''Más szoba ugyanott.''
| 
:''Scene  3.  Another room in the castle.''
|-
:''Király jő kísérettel.'' 
| 
:''Enter King Claudius, attended''
|-
| valign=top | '''KIRÁLY'''
:Utána küldtem, s a testet nyomozni.
:Minő veszély, hogy ez ember szabad!
:De szigorú törvényt nem láthatunk rá,
:Mert a zavargó népség kedveli,
:Amely nem ésszel, csak szemmel szeret;
:S ilyenkor a bűn ostorát tekintik,
:Soha nem a bűnt. Ezt, hogy elsimítsuk,
:E rögtön útja régi terv gyanánt
:Legyen kiadva; mert kétségb'esett
:Nyavalyán kétségb'esett gyógyszer segít.
:''Rosencrantz jő.''
:Vagy éppen semmi. – Nos, mi történt? 
| valign=top | '''King Claudius
:I have sent to seek him, and to find the body.
:How dangerous is it that this man goes loose!
:Yet must not we put the strong law on him
:He's loved of the distracted multitude,
:Who like not in their judgment, but their eyes;
:And where tis so, the offender's scourge is weigh'd,
:But never the offence. To bear all smooth and even,
:This sudden sending him away must seem
:Deliberate pause: diseases desperate grown
:By desperate appliance are relieved,
:Or not at all.
:''Enter Rosencrantz''
:How now! what hath befall'n?
|-
| valign=top | '''ROSENCRANTZ'''
:Hová rejté el a hullát, uram;
:Nincs mód kitudni tőle. 
| valign=top | '''Rosencrantz'''
:Where the dead body is bestow'd, my lord,
:We cannot get from him.
|-
| valign=top | '''KIRÁLY'''
:S hol van ő? 
| valign=top | '''King Claudius
:But where is he?
|-
| valign=top | '''ROSENCRANTZ'''
:Künn őrzi társam, és parancsra vár. 
| valign=top | '''Rosencrantz'''
:Without, my lord; guarded, to know your pleasure.
|-
| valign=top | '''KIRÁLY'''
:Hozzák előmbe. 
| valign=top | '''King Claudius
:Bring him before us.
|-
| valign=top | '''ROSENCRANTZ'''
:Ha! Guildenstern! hadd jöjjön a királyfi.
:''Hamlet és Guildenstern jőnek.'' 
| valign=top | '''Rosencrantz'''
:Ho, Guildenstern! bring in my lord.
:''Enter HAMLET and GUILDENSTERN''
|-
| valign=top | '''KIRÁLY'''
:No, Hamlet, hát? hol van Polonius? 
| valign=top | '''King Claudius
:Now, Hamlet, where's Polonius?
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Vacsorán. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:At supper.
|-
| valign=top | '''KIRÁLY'''
:Vacsorán? Hol? 
| valign=top | '''King Claudius
:At supper! where?
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Nem ahol ő eszik, hanem ahol őt eszik: az
:államférgek bizonyos gyülekezete éppen nekiesett.
:Mert hát életrendünk egyedüli hatalmassága a féreg
:mi minden egyéb teremtményt meghizlalunk, hogy
:magunkat hizlalhassuk; magunkat pedig a pondrónak
:hizlaljuk. A kövér király meg a sovány koldus, csak
:más-más fogat étel: két tál egy asztalon; s azzal
:vége. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Not where he eats, but where he is eaten: a certain
:convocation of politic worms are e'en at him. Your
:worm is your only emperor for diet: we fat all
:creatures else to fat us, and we fat ourselves for
:maggots: your fat king and your lean beggar is but
:variable service, two dishes, but to one table
:that's the end.
|-
| valign=top | '''KIRÁLY'''
:Haj, haj! 
| valign=top | '''King Claudius
:Alas, alas!
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Azonegy ember halászhat a féreggel, mely
:egy királyból evett; s ehetik a halból, mely
:ama férgen hízott. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:A man may fish with the worm that hath eat of a
:king, and cat of the fish that hath fed of that worm.
|-
| valign=top | '''KIRÁLY'''
:Mit akarsz ezzel mondani? 
| valign=top | '''King Claudius
:What dost you mean by this?
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Semmit, csak megmutatni, hogyan tehet egy király
:körutat a koldus bendőjén által. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Nothing but to show you how a king may go a
:progress through the guts of a beggar.
|-
| valign=top | '''KIRÁLY'''
:Hol van Polonius? 
| valign=top | '''King Claudius
:Where is Polonius?
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Az égben: akár nézesse meg; ha ott nem lelik,
:keresse önmaga a másik helyen. De, igazán, ha
:ez egy hóban rá nem akad, csak szimatolja, mikor
:a lépcsőn felfelé jő a csarnokba. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:In heaven; send hither to see: if your messenger
:find him not there, seek him i' the other place
:yourself. But indeed, if you find him not within
:this month, you shall nose him as you go up the
:stairs into the lobby.
|-
| valign=top | '''KIRÁLY'''
:''Némely kísérőkhöz.''
:Keressétek ott. 
| valign=top | '''King Claudius
:Go seek him there.
:''To some Attendants''
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Megvár, míg odaértek.
:''Kísérők el.'' 
| valign=top | '''Hamlet'''
:He will stay till ye come.
:''Exeunt Attendants''
|-
| valign=top | '''KIRÁLY'''
:Hamlet, tulajdon biztosságodért –
:Mely drága nékünk, mint fájdalmas az,
:Amit cselekvél – tetted számkiűz
:Hév gyorsasággal: készülj fel tehát.
:A gálya készen, a szél kedvező,
:Kiséreted vár, s minden készülőt
:Ver Angliába! 
| valign=top | '''King Claudius
:Hamlet, this deed, for thine especial safety,–
:Which we do tender, as we dearly grieve
:For that which thou hast done,–must send thee hence
:With fiery quickness: therefore prepare thyself;
:The bark is ready, and the wind at help,
:The associates tend, and every thing is bent
:For England.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Angliába? 
| valign=top | '''Hamlet'''
:For England!
|-
| valign=top | '''KIRÁLY'''
:Úgy van. 
| valign=top | '''King Claudius
:Ay, Hamlet.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Jó. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Good.
|-
| valign=top | '''KIRÁLY'''
:A bizony; ha tudnád céljaim. 
| valign=top | '''King Claudius
:So is it, if thou knew'st our purposes.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Látok egy cherubot, aki látja őket. – No, de
:jerünk Angliába. Isten veled, édes anyám! 
| valign=top | '''Hamlet'''
:I see a cherub that sees them. But, come; for
:England! Farewell, dear mother.
|-
| valign=top | '''KIRÁLY'''
:Hát szerető atyád, Hamlet? 
| valign=top | '''King Claudius
:Thy loving father, Hamlet.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Anyám, mondom. Apa és anya férj és nő; férj és nő
:egy test; és így: anyám. Jerünk Angliába!
:''El.'' 
| valign=top | '''Hamlet'''
:My mother: father and mother is man and wife; man
:and wife is one flesh; and so, my mother. Come, for England!
:''Exit''
|-
| valign=top | '''KIRÁLY'''
:Nyomába rögtön; csaljátok hajóra
:Tüstént; ma éjjel induljon nekem.
:El, a pecsétlés megvan, és egyéb
:Ez ügyre tartozó: siessetek.
:''Rosencrantz és Guildenstern el.''
:Angol király, ha tartasz valamit
:Barátságomra (és tarthatsz pedig,
:Mert most is érzed nagy hatalmomat,
:Mert sebhelyed még most is új, vörös
:A dán fegyvertől, és félelmed önkint
:Adót fizet nekünk), nem langyosan
:Veszed kegyúri meghagyásomat,
:Mely a levélben kérve sürgeti
:Hamlet halálát. Tedd meg, Anglia;
:Mert mint aszúkór dúl véremben az
:Légy orvosom te. Míg az téve nincs,
:Kedvet nekem nem hoz szerencse, kincs.
:''El.''
:; 
| valign=top | '''King Claudius
:Follow him at foot; tempt him with speed aboard;
:Delay it not; I'll have him hence to-night
:Away! for every thing is seal'd and done
:That else leans on the affair: pray you, make haste.
:''Exeunt ROSENCRANTZ and GUILDENSTERN''
:And, England, if my love thou hold'st at aught–
:As my great power thereof may give thee sense,
:Since yet thy cicatrice looks raw and red
:After the Danish sword, and thy free awe
:Pays homage to us–thou mayst not coldly set
:Our sovereign process; which imports at full,
:By letters congruing to that effect,
:The present death of Hamlet. Do it, England 
:For like the hectic in my blood he rages,
:And thou must cure me: till I know 'tis done,
:Howe'er my haps, my joys were ne'er begun.
:''Exit''
|}

{{lapozó|előző=Negyedik felvonás, 2. szín|köv=Negyedik felvonás, 4. szín|cím=Hamlet}}
[[Kategória:Hamlet]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Hamlet/Negyedik felvonás, 6. szín</title>
    <id>455</id>
    <revision>
      <id>996</id>
      <timestamp>2006-06-17T23:53:01Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>szakasz, kat, lapozó</comment>
      <text xml:space="preserve">{{lapozó|köv=Negyedik felvonás, 7. szín|előző=Negyedik felvonás, 5. szín|cím=Hamlet}}

{| {{sztdr}}
| width=50% | 
:''Más szoba, ugyanott.''
| 
:''Scene 6.  Another room in the castle.''
|-
|
:''Horatio és egy Szolga jőnek.'' 
| 
:''Enter Horatio and a Servant''
|-
| valign=top | '''HORATIO'''
:Mik a velem beszélni akarók? 
| valign=top | '''Horatio'''
:What are they that would speak with me?
|-
| valign=top | '''SZOLGA'''
:Hajósok; azt mondják, levelet hoztak. 
| valign=top | '''Servant'''
:Sailors, sir: they say they have letters for you.
|-
| valign=top | '''HORATIO'''
:Hadd jöjjenek be.
:''Szolga el.''
:Nem t'om, ki üdvözölne – a világ
:Mely résziből? hacsak nem Hamlet úr.
:''Hajósok jőnek.'' 
| valign=top | '''Horatio'''
:Let them come in.
:''Exit Servant''
:I do not know from what part of the world
:I should be greeted, if not from Lord Hamlet.
:''Enter Sailors''
|-
| valign=top | '''ELSŐ HAJÓS
:Isten áldja, uram. 
| valign=top | '''First Sailor
:God bless you, sir.
|-
| valign=top | '''HORATIO'''
:Áldjon meg téged is. 
| valign=top | '''Horatio'''
:Let him bless thee too.
|-
| valign=top | '''ELSŐ HAJŐS
:Meg is, uram, ha tetszik ő szent felségének
:Levele van, uram, az a követ küldi, amelyik útban van
:Anglia felé; ha kegyelmed a Horatio, amint hallom. 
| valign=top | '''First Sailor
:He shall, sir, an't please him. There's a letter for
:you, sir; it comes from the ambassador that was
:bound for England  if your name be Horatio, as I am
:let to know it is.
|-
| valign=top | '''HORATIO'''
:''Olvas.''
:»Horatio, ha soraim átfutod, juttasd az embereket a
:királyhoz, levelet visznek oda is. Alig valánk tengeren
:két nap, egy ugyancsak harcias készületű kalózhajó űzőbe
:vett. Látva, hogy vitorlánk lassú, kénytelenségből
:nekibátorodánk; én tusa közben átugrottam hajójokra,
:mely azon percben eltávozott a mienktől, s így én fogva
:maradtam, egyedül. Irgalmas tolvajként bántak velem
:de tudták, mit csinálnak, jó váltságdíjt kell fizetnem.
:Juttasd a királyhoz leveleimet, magad pedig siess hozzám,
:emberhalálból. Oly szót súgok füledbe, hogy megnémulsz
:belé; pedig a szó még nagyon léha, súlyos tartalmához
:képest. E jó emberek ide vezetnek, hol én vagyok.
:Rosencrantz és Guildenstern folytatják útjokat Anglia
:felé; rólok is sok beszélni valóm van. Isten veled.
:Az, ki tudod már, hogy híved,
:''Hamlet''«
:Jertek velem, majd útasítlak én
:E levelekkel, annál sürgetőbben,
:Hogy a küldőjéhez vezessetek.
:''Mind el.''
:; 
| valign=top | '''Horatio'''
:''Reads''  'Horatio, when thou shalt have overlooked
:this, give these fellows some means to the king
:they have letters for him. Ere we were two days old
:at sea, a pirate of very warlike appointment gave us
:chase. Finding ourselves too slow of sail, we put on
:a compelled valour, and in the grapple I boarded
:them: on the instant they got clear of our ship; so
:I alone became their prisoner. They have dealt with
:me like thieves of mercy: but they knew what they
:did; I am to do a good turn for them. Let the king
:have the letters I have sent; and repair thou to me
:with as much speed as thou wouldst fly death. I
:have words to speak in thine ear will make thee
:dumb; yet are they much too light for the bore of
:the matter. These good fellows will bring thee
:where I am. Rosencrantz and Guildenstern hold their
:course for England: of them I have much to tell
:thee. Farewell.
:'He that thou knowest thine, HAMLET.'
:Come, I will make you way for these your letters;
:And do't the speedier, that you may direct me
:To him from whom you brought them.
:''Exeunt''
|}


{{lapozó|köv=Negyedik felvonás, 7. szín|előző=Negyedik felvonás, 5. szín|cím=Hamlet}}
[[Kategória:Hamlet]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Hamlet/Negyedik felvonás, 7. szín</title>
    <id>456</id>
    <revision>
      <id>997</id>
      <timestamp>2006-06-17T23:55:16Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>szakasz, kat, lapozó</comment>
      <text xml:space="preserve">{{lapozó|köv=Ötödik felvonás, 1. szín|előző=Negyedik felvonás, 6. szín|cím=Hamlet}}

{| {{sztdr}}
| width=50% |
:''Más szoba ugyanott.''
| 
:''Scene 7.  Another room in the castle.''
|-
|
:''Király és Laertes jőnek.'' 
| 
:''Enter KING CLAUDIUS and LAERTES''
|-
| valign=top | '''KIRÁLY'''
:Üssön peesétet mentségemre most
:Tenszíved, és fogadjon el barátul,
:Miután meghallád, értelmes fülekkel,
:Hogy az, ki jó atyád megölte, éppen
:Éltemre tört. 
| valign=top | '''King Claudius
:Now must your conscience my acquaintance seal,
:And you must put me in your heart for friend,
:Sith you have heard, and with a knowing ear,
:That he which hath your noble father slain
:Pursued my life.
|-
| valign=top | '''LAERTES'''
:Világos. De miért
:Nem Iáttat ily bünös, ily főbenjáró
:Tettekre törvényt felséged, mikor
:Nagysága, bizton-léte, bölcsesége
:Ösztönzi, s minden? 
| valign=top | '''Laertes'''
:It well appears: but tell me
:Why you proceeded not against these feats,
:So crimeful and so capital in nature,
:As by your safety, wisdom, all things else,
:You mainly were stirr'd up.
|-
| valign=top | '''KIRÁLY'''
:Ó, két fő okért,
:Mik, bár előtted petyhüdtek talán,
:Nálam rugósak. Anyja, a királyné,
:Él-hal fiáért: ez asszony pedig
:(Már üdvöm, átkom – bármelyik legyen)
:Úgy összeforrt lelkemmel, életemmel,
:Hogy, mint a csillag nem, körén kivűl,
:Úgy én, kivűlte, nem foroghatok.
:Más ok, mi gátol a nyílt számvetésben,
:Nagy kedvessége a köznép előtt,
:Mely, szeretetbe mártva csínyeit,
:Mint némely forrás a fából követ,
:Hibáiból is mind erényt csinálna;
:Úgy, hogy nyilam, könnyű ily nagy viharban,
:Mind visszatérne íjához megint,
:Nem ahová irányzottam velök. 
| valign=top | '''King Claudius
:O, for two special reasons;
:Which may to you, perhaps, seem much unsinew'd,
:But yet to me they are strong. The queen his mother
:Lives almost by his looks; and for myself–
:My virtue or my plague, be it either which–
:She's so conjunctive to my life and soul,
:That, as the star moves not but in his sphere,
:I could not but by her. The other motive,
:Why to a public count I might not go,
:Is the great love the general gender bear him;
:Who, dipping all his faults in their affection,
:Would, like the spring that turneth wood to stone,
:Convert his gyves to graces; so that my arrows,
:Too slightly timber'd for so loud a wind,
:Would have reverted to my bow again,
:And not where I had aim'd them.
|-
| valign=top | '''LAERTES'''
:Így hát derék atyám megölve; húgom
:Kétségb'esésig hajtva iszonyún,
:Kinek tökélye – ha visszahatólag
:Szabad dicsérnem – mint versenyre hívó
:Állt a jelenkor csúcsán egyedül.
:De üt bosszúm órája még. 
| valign=top | '''Laertes'''
:And so have I a noble father lost;
:A sister driven into desperate terms,
:Whose worth, if praises may go back again,
:Stood challenger on mount of all the age
:For her perfections: but my revenge will come.
|-
| valign=top | '''KIRÁLY'''
:Ne háborítsa álmod ez; ne véld,
:Hogy mi oly lusta kelméből vagyunk,
:Hogy rázni hagyjuk a vésznek szakállunk
:S tréfára vesszük. Hallj többet rövid nap.
:Atyád szerettem, szeretem magam;
:S ez, úgy hiszem, elég rá, hogy belásd –
:Mi az? mi újság?
:''Hirnök jő.'' 
| valign=top | '''King Claudius
:Break not your sleeps for that: you must not think
:That we are made of stuff so flat and dull
:That we can let our beard be shook with danger
:And think it pastime. You shortly shall hear more
:I loved your father, and we love ourself;
:And that, I hope, will teach you to imagine–
:''Enter a Messenger''
:How now! what news?
|-
| valign=top | '''HIRNÖK'''
:Hamlettől levél
:Ez a felségedé, ez a királyné
:Számára. 
| valign=top | '''Messenger'''
:Letters, my lord, from Hamlet
:This to your majesty; this to the queen.
|-
| valign=top | '''KIRÁLY'''
:Hamlettől? Ki hozta? 
| valign=top | '''King Claudius
:From Hamlet! who brought them?
|-
| valign=top | '''HIRNÖK'''
:Mondják'''
:Hajóslegények; én nem láttam őket;
:Nekem Claudio adá, neki
:Az, ki hozta. 
| valign=top | '''Messenger'''
:Sailors, my lord, they say; I saw them not
:They were given me by Claudio; he received them
:Of him that brought them.
|-
| valign=top | '''KIRÁLY'''
:Hallgasd meg, Laertes.
:Mehetsz.
:''Hirnök el.''
:''Olvas.''
:»Hatalmas felség, adom tudtára, hogy ki vagyok téve
:országába mezítlen. Holnap fogok engedelmet kérni,
:hogy fölséges színe elé járulhassak; midőn is,
:bocsánatkérésem után, elő fogom számlálni hirtelen
:s még inkább különös visszatértem okait.
:''Hamlet''«
:Mi már ez? Visszajött a többi is?
:Vagy csak kötődés, melyben semmi sincs? 
| valign=top | '''King Claudius
:Laertes, you shall hear them. Leave us.
:''Exit Messenger''
:''Reads''
:'High and mighty, You shall know I am set naked on
:your kingdom. To-morrow shall I beg leave to see
:your kingly eyes: when I shall, first asking your
:pardon thereunto, recount the occasion of my sudden
:and more strange return.                  
:'HAMLET.'
:What should this mean? Are all the rest come back?
:Or is it some abuse, and no such thing?
|-
| valign=top | '''LAERTES'''
:Övé az írás? 
| valign=top | '''Laertes'''
:Know you the hand?
|-
| valign=top | '''KIRÁLY'''
:Hamleté. »Mezítlen« –
:S itt egy utóiratban: »Egyedül«
:Mit mondasz erre? 
| valign=top | '''King Claudius
:'Tis Hamlets character. 'Naked!
:And in a postscript here, he says 'alone.'
:Can you advise me?
|-
| valign=top | '''LAERTES'''
:Az eszem megáll,
:Felséges úr. De hadd jöjjön: beteg
:Szivem hevűl, csak rágondolva is,
:Hogy azt megélem és szemébe vágom
:»Te tetted ezt!« 
| valign=top | '''Laertes'''
:I'm lost in it, my lord. But let him come;
:It warms the very sickness in my heart,
:That I shall live and tell him to his teeth,
:'Thus didest thou.'
|-
| valign=top | '''KIRÁLY'''
:Ha ez így van, Laertes
:(S mért volna így? de mért ne volna így?)
:Fogadsz-e szót nekem? 
| valign=top | '''King Claudius
:If it be so, Laertes–
:As how should it be so? how otherwise?–
:Will you be ruled by me?
|-
| valign=top | '''LAERTES'''
:Igen, uram,
:Föltéve, hogy nem békeszót fogadtatsz. 
| valign=top | '''Laertes'''
:Ay, my lord;
:So you will not o'errule me to a peace.
|-
| valign=top | '''KIRÁLY'''
:Békét, magaddal. Ha most visszatér
:(Megbokrosodva, többé rá nem áll,
:Hogy útra menjen), majd feltüzelem
:Egy oly merényre, terve kész agyamban,
:Melyből egyéb út nincs, mint a bukás.
:Halála semmi vádat nem lehell,
:Még anyja is kimenti, vak-esetnek
:Tartván cselünket. 
| valign=top | '''King Claudius
:To thine own peace. If he be now return'd,
:As checking at his voyage, and that he means
:No more to undertake it, I will work him
:To an exploit, now ripe in my device,
:Under the which he shall not choose but fall
:And for his death no wind of blame shall breathe,
:But even his mother shall uncharge the practise
:And call it accident.
|-
| valign=top | '''LAERTES'''
:Én szót fogadok,
:Felség, kivált ha úgy fordul, hogy én
:Lennék az eszköz. 
| valign=top | '''Laertes'''
:My lord, I will be ruled;
:The rather, if you could devise it so
:That I might be the organ.
|-
| valign=top | '''KIRÁLY'''
:Éppen összevág.
:Mióta künn jársz, sokszor emlegettek
:– S Hamlet előtt is – oly erényedért,
:Miben, szerintök, főképpen ragyogsz;
:S meg nem irigylé összes érdemid
:Úgy, mint ez egyet, mely pedig közöttük
:A legméltatlanabb. 
| valign=top | '''King Claudius
:It falls right.
:You have been talk'd of since your travel much,
:And that in Hamlet's hearing, for a quality
:Wherein, they say, you shine: your sum of parts
:Did not together pluck such envy from him
:As did that one, and that, in my regard,
:Of the unworthiest siege.
|-
| valign=top | '''LAERTES'''
:S mi az, uram? 
| valign=top | '''Laertes'''
:What part is that, my lord?
|-
| valign=top | '''KIRÁLY'''
:Bokréta csak, az ifjúság kalapján.
:De kell az is; mert ifjat éppen úgy
:Megillet a könnyelmü viselet,
:Mint élemült kort a coboly perém,
:Mely meleget tart, és kellő tekintélyt.
:Egy normann úr volt itten, pár hava
:– Láttam, csatán is, franciát: derék
:Lóhátasok; – de e norman lovag,
:Egész varázslat, hogy forrt a nyereghez,
:És oly csudákat tétetett lovával,
:Hogy összenőve látszott a nemes
:Barommal s megfelezve testeik;
:S úgy megtetézte a fogalmamat,
:Hogy képzeletben cselfogásait
:Utól nem értem: 
| valign=top | '''King Claudius
:A very riband in the cap of youth,
:Yet needful too; for youth no less becomes
:The light and careless livery that it wears
:Than settled age his sables and his weeds,
:Importing health and graveness. Two months since,
:Here was a gentleman of Normandy:–
:I've seen myself, and served against, the French,
:And they can well on horseback: but this gallant
:Had witchcraft in't; he grew unto his seat;
:And to such wondrous doing brought his horse,
:As he had been incorpsed and demi-natured
:With the brave beast: so far he topp'd my thought,
:That I, in forgery of shapes and tricks,
:Come short of what he did.
|-
| valign=top | '''LAERTES'''
:És norman vala? 
| valign=top | '''Laertes'''
:A Norman was't?
|-
| valign=top | '''KIRÁLY'''
:Norman. 
| valign=top | '''King Claudius
:A Norman.
|-
| valign=top | '''LAERTES'''
:Megesküszöm rá, hogy Lamord. 
| valign=top | '''Laertes'''
:Upon my life, Lamond.
|-
| valign=top | '''KIRÁLY'''
:Az, az. 
| valign=top | '''King Claudius
:The very same.
|-
| valign=top | '''LAERTES'''
:Jól ismerem; valóban ő
:A nemzet éke, gyöngye. 
| valign=top | '''Laertes'''
:I know him well: he is the brooch indeed
:And gem of all the nation.
|-
| valign=top | '''KIRÁLY'''
:Rólad ő
:Szép vallomást tőn: mester-voltodat
:Párbaj-tusákon úgy magasztalá,
:Kivált a vívó-tőrrel mit mivelsz,
:Hogy felkiálta: látni kéne azt!
:Ha lenne, aki mérkőzzék veled;
:De nemzetének, esküvé, legelső
:Vivói egy mozdúlat-, egy fogásnak
:Vagy egy tekintetnek, szemben veled,
:Nem lennének ura. E vallomás
:Fölmérgesíté Hamletet, de úgy,
:Hogy mind könyörgve azt kivánta csak,
:Bár hazajönnél s megvínál vele.
:No, ebből aztán – 
| valign=top | '''King Claudius
:He made confession of you,
:And gave you such a masterly report
:For art and exercise in your defence
:And for your rapier most especially,
:That he cried out, 'twould be a sight indeed,
:If one could match you: the scrimers of their nation,
:He swore, had had neither motion, guard, nor eye,
:If you opposed them. Sir, this report of his
:Did Hamlet so envenom with his envy
:That he could nothing do but wish and beg
:Your sudden coming o'er, to play with him.
:Now, out of this,–
|-
| valign=top | '''LAERTES'''
:Mit aztán, uram? 
| valign=top | '''Laertes'''
:What out of this, my lord?
|-
| valign=top | '''KIRÁLY'''
:Laertes, kedves volt atyád neked?
:Vagy vásznon írott bú az a tiéd
:Arc, melynek szíve nincs? 
| valign=top | '''King Claudius
:Laertes, was your father dear to you?
:Or are you like the painting of a sorrow,
:A face without a heart?
|-
| valign=top | '''LAERTES'''
:Mért kérdi felség? 
| valign=top | '''Laertes'''
:Why ask you this?
|-
| valign=top | '''KIRÁLY'''
:Nem, mintha tán vélném, hogy nem szeretted,
:De mert tudom, hogy minden szeretet
:Amint idővel támad, úgy idő
:Mérsékli lángját és hevét, tudom
:Tapasztalásból. Mert e lángban is
:Él egy lahasztó bél avagy kanóc;
:S mindig egyenlő jó nincs semmi se,
:Mert a nagyon meggyűlt jóság maga
:Saját bővébe fúl. Tegyük tehát,
:Míg hőn akarjuk, amit akarunk;
:Mert változékony ez az »akarás«,
:És annyi gátja, csüggesztője van,
:Amennyi a nyelv, a kéz, vakeset;
:A »kell« meg egy pazar sohaj csupán
:Enyhítve, kárt tesz. De az elevenre!
:Hamlet jő vissza: mit mernél csinálni,
:Hogy tettel inkább légy atyád fia,
:Mint puszta szóval? 
| valign=top | '''King Claudius
:Not that I think you did not love your father;
:But that I know love is begun by time;
:And that I see, in passages of proof,
:Time qualifies the spark and fire of it.
:There lives within the very flame of love
:A kind of wick or snuff that will abate it;
:And nothing is at a like goodness still;
:For goodness, growing to a plurisy,
:Dies in his own too much: that we would do
:We should do when we would; for this 'would' changes
:And hath abatements and delays as many
:As there are tongues, are hands, are accidents;
:And then this 'should' is like a spendthrift sigh,
:That hurts by easing. But, to the quick o' the ulcer:–
:Hamlet comes back: what would you undertake,
:To show yourself your father's son in deed
:More than in words?
|-
| valign=top | '''LAERTES'''
:Hát nyakát szelem
:Oltár előtt is! 
| valign=top | '''Laertes'''
:To cut his throat i' the church.
|-
| valign=top | '''KIRÁLY'''
:A gyilkos merényt
:Nem szentesíti hely; de a boszúnak
:Korlátja nincsen. Ha ezt akarod,
:Maradj szobádban veszteg, jó Laertes;
:Hamlet vegyen hírt megjöttöd felől;
:Mi majd előtte feldicsértetünk;
:Kettős zománcba vonjuk hírneved,
:Mellyel a norman felruháza; szóval
:Egymásra késztünk, és fogadkozunk
:A fejetekre. Ő, amily unott,
:Nagylelkű, nem gyanító semmi cselt,
:A tőrök élét nem vizsgálja meg;
:Egy kis fogással oly kardot cserélsz,
:Mely nem fenetlen, s egy hamis szökéssel
:Atyád halálát megfizetteted. 
| valign=top | '''King Claudius
:No place, indeed, should murder sanctuarize;
:Revenge should have no bounds. But, good Laertes,
:Will you do this, keep close within your chamber.
:Hamlet return'd shall know you are come home
:We'll put on those shall praise your excellence
:And set a double varnish on the fame
:The Frenchman gave you, bring you in fine together
:And wager on your heads: he, being remiss,
:Most generous and free from all contriving,
:Will not peruse the foils; so that, with ease,
:Or with a little shuffling, you may choose
:A sword unbated, and in a pass of practise
:Requite him for your father.
|-
| valign=top | '''LAERTES'''
:Úgy lesz; de a tőrt megmártom elébb.
:Egy házalótól oly írat vevék,
:Olyan halálost, melybe mártva kés,
:Hol vért ereszt, nincs oly varázs tapasz,
:Bár bírja minden fű-fa erejét
:A hold alatt, hogy egy kis karcolásra
:Megmentsen a haláltól valakit.
:E szerbe mártom én szablyám hegyét;
:Hogy gyönge sértés már halál legyen. 
| valign=top | '''Laertes'''
:I will do't
:And, for that purpose, I'll anoint my sword.
:I bought an unction of a mountebank,
:So mortal that, but dip a knife in it,
:Where it draws blood no cataplasm so rare,
:Collected from all simples that have virtue
:Under the moon, can save the thing from death
:That is but scratch'd withal: I'll touch my point
:With this contagion, that, if I gall him slightly,
:It may be death.
|-
| valign=top | '''KIRÁLY'''
:No, majd bővebben megfontoljuk ezt;
:S hogy vág idő, eszköz, célunkra össze.
:Ha elhibáznók, és ha szándokunk
:Kilátszanék a rossz játék alól,
:Jobb el se kezdjük. Kell hát tartalék
:Tervünk mögött, egy, kettő is, mi állja
:Ha ez kipukkan. Várj! hadd lám csak – úgy –
:Ügyességtekre nagyban fogadunk –
:Megvan!
:Majd a tusán ha szomjúság epeszt
:(Hogy már dühösben szúrtok amiatt)
:És ő italt kér: egy pohár leend kész
:Ez alkalomra, melyből egy csipet
:– Kerülje bár el a mérges döfést –
:Tervünket biztosítja. De mi zaj?
:''Királyné jő.'' 
| valign=top | '''King Claudius
:Let's further think of this;
:Weigh what convenience both of time and means
:May fit us to our shape: if this should fail,
:And that our drift look through our bad performance,
:'Twere better not assay'd: therefore this project
:Should have a back or second, that might hold,
:If this should blast in proof. Soft! let me see
:We'll make a solemn wager on your cunnings: I ha't.
:When in your motion you are hot and dry–
:As make your bouts more violent to that end–
:And that he calls for drink, I'll have prepared him
:A chalice for the nonce, whereon but sipping,
:If he by chance escape your venom'd stuck,
:Our purpose may hold there.
:''Enter QUEEN GERTRUDE''
:How now, sweet queen!
|-
| valign=top | '''KIRÁLYNÉ'''
:Egy bú a másik sarkában tapod;
:Oly gyorsan jőnek. – Húgod vízbe fúlt,
:Laertes. 
| valign=top | '''Queen Gertrude
:One woe doth tread upon another's heel,
:So fast they follow; your sister's drown'd, Laertes.
|-
| valign=top | '''LAERTES'''
:Vízbe? Ó, hol? 
| valign=top | '''Laertes'''
:Drown'd! O, where?
|-
| valign=top | '''KIRÁLYNÉ'''
:Egy fűzfa hajlik a patak fölé,
:Mely szürke lombját visszatükrözi.
:Ahhoz vivé ő eszelős füzérit
:Csalán-, kakukfü-, torma-, kosborát
:(Ezt pásztorink durvábban nevezik,
:Holtember-ujjnak szűz leányaink).
:Ott egy behajló ágra koszorúját
:Függesztené, s amint kapaszkodik,
:Egy gonosz ág letört; s ő maga is
:Gyom-ékszerével a siró folyamba
:Zuhant alá. Ruhája szétterűlve
:Mint hableányt tartá fenn egy korig;
:Miközben régi nótákból danolt,
:Mint ki nem is gyanítja önbaját;
:Vagy oly teremtmény, ki a víz-elem
:Szülötte és lakója. Csakhamar
:Azonban ittas és nehéz ruhái
:Dallam köréből levonák szegényt,
:Sáros halálba. 
| valign=top | '''Queen Gertrude
:There is a willow grows aslant a brook,
:That shows his hoar leaves in the glassy stream;
:There with fantastic garlands did she come
:Of crow-flowers, nettles, daisies, and long purples
:That liberal shepherds give a grosser name,
:But our cold maids do dead men's fingers call them
:There, on the pendent boughs her coronet weeds
:Clambering to hang, an envious sliver broke;
:When down her weedy trophies and herself
:Fell in the weeping brook. Her clothes spread wide;
:And, mermaid-like, awhile they bore her up
:Which time she chanted snatches of old tunes;
:As one incapable of her own distress,
:Or like a creature native and indued
:Unto that element: but long it could not be
:Till that her garments, heavy with their drink,
:Pull'd the poor wretch from her melodious lay
:To muddy death.
|-
| valign=top | '''LAERTES'''
:Ó, jaj! hát beléfúlt? 
| valign=top | '''Laertes'''
:Alas, then, she is drown'd?
|-
| valign=top | '''KIRÁLYNÉ'''
:Belé, belé. 
| valign=top | '''Queen Gertrude
:Drown'd, drown'd.
|-
| valign=top | '''LAERTES'''
:Sok is vized, szegény Ophelia!
:Elfojtom hát könyűm. De lám, minő
:Bolond az ember! a természet rátart,
:Mondjon akármit a szégyenkedés
:Ha ez kicsordult, a nő is kiment.
:Élj boldogul, királyom! tűz beszéd
:Lobogna nyelvemen, ha el nem oltja
:Ez a bolondság.
:''El.'' 
| valign=top | '''Laertes'''
:Too much of water hast thou, poor Ophelia,
:And therefore I forbid my tears: but yet
:It is our trick; nature her custom holds,
:Let shame say what it will: when these are gone,
:The woman will be out. Adieu, my lord
:I have a speech of fire, that fain would blaze,
:But that this folly douts it.
:''Exit''
|-
| valign=top | '''KIRÁLY'''
:Jer, Gertrúd, kövessük.
:Mi nagy bajjal csitíthatám dühét!
:Most félek, újra felzaklatja ez.
:Jer hát, kövessük.
:''Elmennek.''
| valign=top | '''King Claudius
:Let's follow, Gertrude
:How much I had to do to calm his rage!
:Now fear I this will give it start again;
:Therefore let's follow.
:''Exeunt''
|}

{{lapozó|köv=Ötödik felvonás, 1. szín|előző=Negyedik felvonás, 6. szín|cím=Hamlet}}
[[Kategória:Hamlet]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Kategória:Irodalom</title>
    <id>457</id>
    <revision>
      <id>999</id>
      <timestamp>2006-06-17T23:58:38Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>kat</comment>
      <text xml:space="preserve">Ide jönnek a versek, színdarabok, szerzők kategóriái.

[[Kategória:Kategóriák]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Kategória:Kategóriák</title>
    <id>458</id>
    <revision>
      <id>1028</id>
      <timestamp>2006-06-18T12:21:24Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>cikkiek ne, csak kategóriák</comment>
      <text xml:space="preserve">Ez a kategória azért van, hogy látsszon, mik a főkategóriák. Ide csak  kategóriákat tegyünk, cikkeket ne.</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Kategória:Írók, költők</title>
    <id>460</id>
    <revision>
      <id>4925</id>
      <timestamp>2006-08-30T22:34:50Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>kat módosítás</comment>
      <text xml:space="preserve">Ide jönnek a szépirodalmi szerzők

[[Kategória:Szerzők szakma szerint]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Kategória:Színdarabok</title>
    <id>461</id>
    <revision>
      <id>1004</id>
      <timestamp>2006-06-18T00:05:13Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>kat</comment>
      <text xml:space="preserve">[[Kategória:Irodalom]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Szentivánéji álom/Személyek</title>
    <id>463</id>
    <revision>
      <id>4487</id>
      <timestamp>2006-08-28T17:53:56Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>linkszépítés</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
|következő=[[../Első felvonás, 1. szín|Első felvonás, 1. szín]] →
|cím=[[../]]
|előző=
|szerző=William Shakespeare
|megjegyzés=
}}

{| {{sztdr}}
| width=50% |
:SZEMÉLYEK
:THESEUS, Athén ura
:EGÉUS, Hermia atyja
:LYSANDER | szerelmesek Hermiába
:DEMETRIUS |
:PHILOSTRAT, ünnepélyrendező Theseusnál
:VACKOR, ács
:GYALU, asztalos
:ZUBOLY, takács
:DUDÁS, fúvó-foldozó
:ORRONDI, üstfoldozó
:ÖSZTÖVÉR, szabó
:&amp;nbsp;
:HIPPOLYTA amazonkirálynő, Theseus menyasszonya
:HERMIA, Egéus leánya, szerelmes Lysanderbe
:HELÉNA, szerelmes Demetriusba
:&amp;nbsp;
:OBERON, tündérkirály
:TITANIA, tündérkirályné
:PUCK, vagy ROBIN-PAJTÁS
:BABVIRÁG tündér
:PÓKHÁLÓ tündér
:MOLY tündér
:MUSTÁRMAG tündér
:&amp;nbsp;
:PYRAMUS, THISBE, FAL, HOLDVILÁG, OROSZLÁN:  a közjáték személyei 
:&amp;nbsp;
:Más tündérek, királyuk és királynéjok kíséretében
:Theseus és Hippolyta kísérői
| 
:DRAMATIS PERSONAE 
:THESEUS, Duke of Athens.
:EGEUS, Father to Hermia.
:LYSANDER, in love with Hermia.
:DEMETRIUS, in love with Hermia.
:PHILOSTRATE, Master of the Revels to Theseus.
:QUINCE, the Carpenter.
:SNUG, the Joiner.
:BOTTOM, the Weaver.
:FLUTE, the Bellows-mender.
:SNOUT, the Tinker.
:STARVELING, the Tailor.
:&amp;nbsp;
:HIPPOLYTA, Queen of the Amazons, bethrothed to Theseus.
:HERMIA, daughter to Egeus, in love with Lysander.
:HELENA, in love with Demetrius.
:&amp;nbsp;
:OBERON, King of the Fairies.
:TITANIA, Queen of the Fairies.
:PUCK, or ROBIN GOODFELLOW, a Fairy.
:PEASBLOSSOM, Fairy.
:COBWEB, Fairy.
:MOTH, Fairy.
:MUSTARDSEED, Fairy.
:&amp;nbsp;
:PYRAMUS, THISBE, WALL, MOONSHINE, LION  Characters in the Interlude performed by the Clowns.
:&amp;nbsp;
:Other Fairies attending their King and Queen.
:Attendants on Theseus and Hippolyta.
|-
|
:''Szín: Athén és egy közeli erdő''
| 
:''SCENE: Athens, and a wood not far from it.''
|}


{{láb
|következő=[[../Első felvonás, 1. szín|Első felvonás, 1. szín]] →
|cím=[[../]]
|előző=
}}
[[Kategória:Szentivánéji álom]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Szentivánéji álom/Első felvonás, 1. szín</title>
    <id>464</id>
    <revision>
      <id>1017</id>
      <timestamp>2006-06-18T11:56:50Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>kat, lapozó, szakasz</comment>
      <text xml:space="preserve">{{lapozó|előző=Személyek|köv=Első felvonás, 2. szín|cím=Szentivánéji álom}}

{| {{sztdr}}
| width=50% |
:''Athén. Terem Theseus palotájában.''
:''Theseus, Hippolyta, Philostrat és kísérők jőnek'' 
| 
:''Athens. A room in the Palace of THESEUS. ''
:''Enter THESEUS, HIPPOLYTA, PHILOSTRATE, and Attendants.''
|-
| THESEUS
:Gyorsan közelget; szép Hippolytám,
:A nászi óra; négy boldog nap új
:Holdat derít föl; ah, de mily soká
:Fogy e vén hold nekem! s epeszti vágyam,
:Mint özvegy asszony, hervadt mostoha,
:Ki egy fiú örökjén teng sokáig. 
| THESEUS
:Now, fair Hippolyta, our nuptial hour
:Draws on apace; four happy days bring in
:Another moon; but, oh, methinks, how slow
:This old moon wanes! she lingers my desires,
:Like to a step-dame or a dowager,
:Long withering out a young man's revenue.
|-
| HIPPOLYTA
:Majd csak leszáll e négy nap éjbe már,
:S elálmodozza négy éj az időt;
:És akkor a hold, mint az égre újan
:Felvont ezüst ív, fogja nézni dús
:Menyegzőnk éjjelét. 
| HIPPOLYTA
:Four days will quickly steep themselves in nights;
:Four nights will quickly dream away the time;
:And then the moon, like to a silver bow
:New bent in heaven, shall behold the night
:Of our solemnities.
|-
| THESEUS
::Eredj, Philostrat,
:Serkentsd örömre Athén ifjait;
:Ébreszd föl a kedv játszi szellemét
:A méla bút űzd a halotti házhoz,
:Sápadt alakja nem közénk való.
:''Philostrat el''
:Kard volt ugyan kérőm, Hippolyta,
:Bántalmakon vevém szerelmedet;
:De a menyegző más hangból megyen
:Az fény, az ünnep, az vigság legyen.
:''Egéus, Hermia, Lysander és Demetrius jőnek'' 
| THESEUS
::Go, Philostrate,
:Stir up the Athenian youth to merriments;
:Awake the pert and nimble spirit of mirth;
:Turn melancholy forth to funerals—
:The pale companion is not for our pomp. —
:''Exit PHILOSTRATE.''
:Hippolyta, I woo'd thee with my sword,
:And won thy love doing thee injuries;
:But I will wed thee in another key,
:With pomp, with triumph, and with revelling.
:''Enter EGEUS, HERMIA, LYSANDER, and DEMETRIUS.''
|-
| EGÉUS
:Üdv és szerencse, nagyhirű vezér! 
| EGEUS
:Happy be Theseus, our renowned duke!
|-
| THESEUS
:Üdv, jó Egéus; nos mi jót hozasz? 
| THESEUS
:Thanks, good Egeus: what's the news with thee?
|-
| EGÉUS
:Panasszal és bosszúsággal teli
:Jövök leányom, Hermiám iránt. -
:Demetrius, állj elő.—Kegyelmes úr,
:Ez az, kinek nejűl igértem őt.
:Lysander, állj elő: s ez itt, uram,
:Ez bűvölé meg gyermekem szivét
:Te, te Lysander, adtál néki verset,
:S váltál szerelmi zálogot vele
:Te zöngted a holdfénynél ablakán
:Álhangon álszerelmed énekit;
:Bokréta, hajlánc, gyűrü, pipere,
:Nyalánkság és tanult fogásid által
:(Mi balga lyánynak mind nyomós követ),
:Képzelme mássát te orroztad el;
:Csellel csenéd ki gyermekem szivét,
:S tetted fanyar-dacossá ellenem
:Az engedelmest.—Én tehát, uram,
:Kegyelmes úr, ha itt, fejedelmi színed
:Előtt se vállalná Demetriust
:Athéne ős jogán követelem,
:Hogy mint enyémmel bánhassak vele,
:S vagy e derék ifjúnak adjam őt,
:Vagy a halálnak, mit törvényeink
:Rögtön fejére szabnak íly esetben. 
| EGEUS
:Full of vexation come I, with complaint
:Against my child, my daughter Hermia.—
:Stand forth, Demetrius.—My noble lord,
:This man hath my consent to marry her:—
:Stand forth, Lysander;—and, my gracious duke,
:This man hath bewitch'd the bosom of my child.
:Thou, thou, Lysander, thou hast given her rhymes,
:And interchang'd love-tokens with my child
:Thou hast by moonlight at her window sung,
:With feigning voice, verses of feigning love;
:And stol'n the impression of her fantasy
:With bracelets of thy hair, rings, gawds, conceits,
:Knacks, trifles, nosegays, sweetmeats,—messengers
:Of strong prevailment in unharden'd youth;—
:With cunning hast thou filch'd my daughter's heart;
:Turned her obedience, which is due to me,
:To stubborn harshness.—And, my gracious duke,
:Be it so she will not here before your grace
:Consent to marry with Demetrius,
:I beg the ancient privilege of Athens,—
:As she is mine I may dispose of her
:Which shall be either to this gentleman
:Or to her death; according to our law
:Immediately provided in that case.
|-
| THESEUS
:És Hermia? Fogadj szót, szép leány.
:Nézd úgy atyádat, mint istent, kitől
:Eredtek összes bájaid; igen,
:Kinek viasznyomása vagy te csak,
:És akitől függ, épen hagyni a
:Nyomott ábrát, vagy eltörölni azt.
:Demetrius jeles, derék fiú. 
| THESEUS
:What say you, Hermia? be advis'd, fair maid
:To you your father should be as a god;
:One that compos'd your beauties: yea, and one
:To whom you are but as a form in wax,
:By him imprinted, and within his power
:To leave the figure, or disfigure it.
:Demetrius is a worthy gentleman.
|-
| HERMIA
:Lysander is. 
| HERMIA
:So is Lysander.
|-
| THESEUS
::Magában ő is az
:De nem birván atyád igéretét,
:A másikat kell tartanod jelesbnek. 
| THESEUS
::In himself he is
:But, in this kind, wanting your father's voice,
:The other must be held the worthier.
|-
| HERMIA
:Ó, bár szememmel nézné őt atyám! 
| HERMIA
:I would my father look'd but with my eyes.
|-
| THESEUS
:Jobb, hogy te nézd atyád eszével őt. 
| THESEUS
:Rather your eyes must with his judgment look.
|-
| HERMIA
:Kérem, bocsásson meg, fenséges úr.
:Én nem tudom, mi tész ily vakmerővé,
:Szemérmem is hogyan engedheti
:Ily körben érzelmimről szólanom;
:De kérem, hadd tudjam, kegyelmes úr,
:Mi az, mi érhet, legrosszabb, ha én
:Demetriushoz nőül nem megyek. 
| HERMIA
:I do entreat your grace to pardon me.
:I know not by what power I am made bold,
:Nor how it may concern my modesty
:In such a presence here to plead my thoughts
:But I beseech your grace that I may know
:The worst that may befall me in this case
:If I refuse to wed Demetrius.
|-
| THESEUS
:Halállal halni meg, vagy mindörökre
:Száműzni férfi-körből tenmagad.
:Vess hát sziveddel számot, Hermia,
:Vizsgáld meg ifju pezsgő véredet
:Lesz-é erőd, ha most szót nem fogadsz,
:Viselni vesztaszűzek öltönyét,
:Sötét zárdába csukva, holtodig
:Sivár apáca lenni s elhaló
:Himnuszt rebegni meddő holdvilágon.
:Háromszor áldott, ki vérét leküzdve
:E szűzi pályát híven futja meg;
:Hanem letörve mégis boldogabb
:A rózsa, mint ha szűz tövissein
:Áldott magányban nő, él és hal el. 
| THESEUS
:Either to die the death, or to abjure
:For ever the society of men.
:Therefore, fair Hermia, question your desires,
:Know of your youth, examine well your blood,
:Whether, if you yield not to your father's choice,
:You can endure the livery of a nun;
:For aye to be shady cloister mew'd,
:To live a barren sister all your life,
:Chanting faint hymns to the cold, fruitless moon.
:Thrice-blessed they that master so their blood
:To undergo such maiden pilgrimage
:But earthlier happy is the rose distill'd
:Than that which, withering on the virgin thorn,
:Grows, lives, and dies, in single blessedness.
|-
| HERMIA
:Úgy nőjek, éljek, haljak én, uram,
:Mintsem lemondjak szűzi szép jogomról
:E férfiért, kinek gyülölt igáját
:Szivem hódolva el nem ösmeri. 
| HERMIA
:So will I grow, so live, so die, my lord,
:Ere I will yield my virgin patent up
:Unto his lordship, whose unwished yoke
:My soul consents not to give sovereignty.
|-
| THESEUS
:Időt adok még a megfontolásra
:S majd a jövő újholdkor—az napon,
:Mely szép arámmal engem összefűz
:Örök frigy által—vagy halálra készülj
:Mint engedetlen ősz atyád iránt,
:Vagy hogy Demetriusnak nője léssz;
:Vagy a Diána oltárán örökre
:Sivár, magános életet fogadni. 
| THESEUS
:Take time to pause; and by the next new moon,—
:The sealing-day betwixt my love and me
:For everlasting bond of fellowship,—
:Upon that day either prepare to die
:For disobedience to your father's will;
:Or else to wed Demetrius, as he would;
:Or on Diana's altar to protest
:For aye austerity and single life.
|-
| DEMETRIUS
:Hajolj, szép Hermia; s te is, Lysander,
:Add fel jogomnak áligényedet. 
| DEMETRIUS
:Relent, sweet Hermia;—and, Lysander, yield
:Thy crazed title to my certain right.
|-
| LYSANDER
:Birod, Demetrius, atyja szerelmét;
:Hagyd nékem a leányét; vedd el apját. 
| LYSANDER
:You have her father's love, Demetrius;
:Let me have Hermia's: do you marry him.
|-
| EGÉUS
:Gúnyos Lysander! jó, ő birja hát
:Szerelmem, és ez néki adni kész,
:Ami enyém! A lány enyém; azért
:Demetriusra átruházom őt. 
| EGEUS
:Scornful Lysander! true, he hath my love;
:And what is mine my love shall render him;
:And she is mine; and all my right of her
:I do estate unto Demetrius.
|-
| LYSANDER
:Uram! vagyonra, vérre nem vagyok
:Alábbvaló; szerelmem gazdagabb;
:Van birtokom, csakoly jól rendezett,
:(Ha nem különben) mint Demetriusnak;
:És ami több, mint mind e kérkedés,
:Engem szeret szépséges Hermia.
:Mért hát feladni gyáván jogomat?
:Demetrius, szemébe mondom ezt,
:Nedár leányát, a bájos Helénát
:Szerelmi csábitással megnyeré;
:S az most eped szegény, híven eped,
:Bálványozásig, e rossz hűtlenért. 
| LYSANDER
:I am, my lord, as well deriv'd as he,
:As well possess'd; my love is more than his;
:My fortunes every way as fairly rank'd,
:If not with vantage, as Demetrius's;
:And, which is more than all these boasts can be,
:I am belov'd of beauteous Hermia
:Why should not I then prosecute my right?
:Demetrius, I'll avouch it to his head,
:Made love to Nedar's daughter, Helena,
:And won her soul; and she, sweet lady, dotes,
:Devoutly dotes, dotes in idolatry,
:Upon this spotted and inconstant man.
|-
| THESEUS
:Hallottam erről, volt is szándokom
:Beszélni, megvallom, Demetriusszal;
:De szorgos ügybajom közt feledém. -
:Azonban, jer velem, Demetrius,
:Egéus, jertek mindketten velem
:Egy kis magános lecke vár reátok. -
:Te meg, szép Hermia, szeszélyidet
:Atyád parancsának rendeld alá,
:Másképp Athéne zord törvénye (melyet
:Nem áll jogomban meglágyítani),
:Halálra, vagy rideg életre szán. -
:Hát te, szerelmem?... Jer, Hippolyta;
:Jerünk, Egéus és Demetrius
:Egy s más dologra majd nászunk körül
:Használni foglak, s holmit közleni,
:Mi bennetek közelről érdekel. 
| THESEUS
:I must confess that I have heard so much,
:And with Demetrius thought to have spoke thereof;
:But, being over-full of self-affairs,
:My mind did lose it.—But, Demetrius, come;
:And come, Egeus; you shall go with me;
:I have some private schooling for you both.—
:For you, fair Hermia, look you arm yourself
:To fit your fancies to your father's will,
:Or else the law of Athens yields you up,—
:Which by no means we may extenuate,—
:To death, or to a vow of single life.—
:Come, my Hippolyta: what cheer, my love?
:Demetrius, and Egeus, go along;
:I must employ you in some business
:Against our nuptial, and confer with you
:Of something nearly that concerns yourselves.
|-
| EGÉUS
:Tisztünk parancsol, vágyunk vonz követni.
:''Theseus, Hippolyta, Egéus, Demetrius és kíséret el'' 
| EGEUS
:With duty and desire we follow you.
:''Exeunt THESEUS, HIPPOLYTA, EGEUS, DEMETRIUS, and Train.''
|-
| LYSANDER
:No édes?... arcod mért ily halovány?
:Rózsái mért hervadnak ily hamar? 
| LYSANDER
:How now, my love! why is your cheek so pale?
:How chance the roses there do fade so fast?
|-
| HERMIA
:Tán mert eső nincs rájok, bár szemem
:Viharja őket váltig öntözi. 
| HERMIA
:Belike for want of rain, which I could well
:Beteem them from the tempest of my eyes.
|-
| LYSANDER
:Ó, jaj! a hű szerelmek folyama,
:Amennyit én olvastam, vagy regében
:Hallottam, kényelmes nem volt soha;
:De majd a vérség volt különböző—
| LYSANDER
:Ah me! for aught that I could ever read,
:Could ever hear by tale or history,
:The course of true love never did run smooth
:But either it was different in blood,—
|-
| HERMIA
:Ó, fájdalom! nagy lenni a kicsinyhez. 
| HERMIA
:O cross! Too high to be enthrall'd to low!
|-
| LYSANDER
:Majd korra nézve állt be akadály—
| LYSANDER
:Or else misgraffed in respect of years;—
|-
| HERMIA
:Ó, bosszuság! vén lenni ifjuhoz. 
| HERMIA
:O spite! Too old to be engag'd to young!
|-
| LYSANDER
:Majd a rokonság választása dönte—
| LYSANDER
:Or else it stood upon the choice of friends
|-
| HERMIA
:Ó, kész pokol! szeretni más szemévei. 
| HERMIA
:O hell! to choose love by another's eye!
|-
| LYSANDER
:Vagy, ha rokonszenv fűzte a frigyet,
:Halál, betegség, harc rohanta meg,
:S percig-valóvá tette, mint a hang,
:Mint árny, tünővé; mint álom, röviddé!
:S mint villám fénye kormos éjszakán,
:Mely pillanatra földet és eget
:Föltár, de míg ezt mondanók: nini!
:Már a sötétség torka nyelte be.
:Ily gyorsan elvész minden, ami fény. 
| LYSANDER
:Or, if there were a sympathy in choice,
:War, death, or sickness, did lay siege to it,
:Making it momentary as a sound,
:Swift as a shadow, short as any dream;
:Brief as the lightning in the collied night
:That, in a spleen, unfolds both heaven and earth,
:And ere a man hath power to say, Behold!
:The jaws of darkness do devour it up
:So quick bright things come to confusion.
|-
| HERMIA
:Ha hát a hű szerelmet akadály
:Gyötörte mindig: úgy sorsvégzet ez;
:Azért tanítson tűrni e kisértet,
:Ha már ez oly szokott szerelmi baj,
:Mint álom, ábránd, vágy, könnyek, sohaj,
:Szegény szerelmünk útitársai. 
| HERMIA
:If then true lovers have ever cross'd,
:It stands as an edict in destiny
:Then let us teach our trial patience,
:Because it is a customary cross;
:As due to love as thoughts, and dreams, and sighs,
:Wishes and tears, poor fancy's followers.
|-
| LYSANDER
:Jó hitben élsz: de halld csak, Hermia.
:Van nékem egy jó néném, aki özvegy,
:Dús jövedelmü, és gyermektelen
:Lakása innen hét mérföld csupán;
:S engem szeret, mint egyetlen fiát.
:Ott elvehetlek, édes Hermiám,
:Athéne zord törvénye ott nem ér.
:Ha hát szeretsz, osonj ki holnap éjjel
:Atyád lakából, és ama ligetben,
:Mely városunkhoz egy mérföldre van,
:(Hol téged egykor s a kedves Helénát
:Találtalak volt május ünnepén)
:Ott várni foglak. 
| LYSANDER
:A good persuasion; therefore, hear me, Hermia.
:I have a widow aunt, a dowager
:Of great revenue, and she hath no child
:From Athens is her house remote seven leagues;
:And she respects me as her only son.
:There, gentle Hermia, may I marry thee;
:And to that place the sharp Athenian law
:Cannot pursue us. If thou lovest me then,
:Steal forth thy father's house tomorrow night;
:And in the wood, a league without the town,
:Where I did meet thee once with Helena,
:To do observance to a morn of May,
:There will I stay for thee.
|-
| HERMIA
::Jó Lysanderem!
:Esküszöm Ámor legfeszesb ivére
:S aranyhegyű nyilára itt neked;
:A hű galambra, mit kedvell Cythére,
:S mindenre, ami forraszt szíveket;
:A tűzre, mely lángolt Didó alatt,
:Midőn a csalfa trójai szaladt;
:Amennyi férfi-hit már szegve lőn,
:Mely számra több, mint nő valaha tőn
:Hogy holnap éjjel a mondott helyen
:Hű kedvesed bizonnyal megjelen. 
| HERMIA
:::My good Lysander!
:I swear to thee by Cupid's strongest bow,
:By his best arrow, with the golden head,
:By the simplicity of Venus' doves,
:By that which knitteth souls and prospers loves,
:And by that fire which burn'd the Carthage queen,
:When the false Trojan under sail was seen,—
:By all the vows that ever men have broke,
:In number more than ever women spoke,—
:In that same place thou hast appointed me,
:Tomorrow truly will I meet with thee.
|-
| LYSANDER
:Úgy legyen, édes. Ím, Heléna jő.
:''Heléna jő'' 
| LYSANDER
:Keep promise, love. Look, here comes Helena.
:''Enter HELENA.''
|-
| HERMIA
:Hová sietsz, Heléna, szép-magad? 
| HERMIA
:God speed fair Helena! Whither away?
|-
| HELÉNA
:Szépnek gunyolsz? Vedd vissza “szép” szavad
:Boldog szép! mert szeret Demetrius,
:Kit szép szemednek sarkcsillagja húz;
:S ajkad zenéje dallamosb neki,
:Mint kis pacsirta zengő éneki
:A pásztornak, midőn zöld bársony a
:Vetés, s rügyedzik a galagonya.
:Ragály ragad: ó, bár ragadna rám
:Arcod, beszéded is, szép Hermiám!
:Fülemre szózatod, szemed szememre,
:Ajkamra nyelved bájos zöngedelme!
:Ha volna egy világom: mind elédbe
:Raknám, az egy Demetriust kivéve.
:Ó, mondd: hogyan nézsz rá? mi a cseled,
:Mellyel szivét úgy megbilincseled? 
| HELENA
:Call you me fair? that fair again unsay.
:Demetrius loves your fair. O happy fair!
:Your eyes are lode-stars; and your tongue's sweet air
:More tuneable than lark to shepherd's ear,
:When wheat is green, when hawthorn buds appear.
:Sickness is catching: O, were favour so,
:Yours would I catch, fair Hermia, ere I go;
:My ear should catch your voice, my eye your eye,
:My tongue should catch your tongue's sweet melody.
:Were the world mine, Demetrius being bated,
:The rest I'd give to be to you translated.
:O, teach me how you look; and with what art
:You sway the motion of Demetrius' heart!
|-
| HERMIA
:Mordan tekintek rá, mégis szeret. 
| HERMIA
:I frown upon him, yet he loves me still.
|-
| HELÉNA
:Ó, hogy mosolyom annyit nem tehet! 
| HELENA
:O that your frowns would teach my smiles such skill!
|-
| HERMIA
:Ha megszidom, szerelme a viszonzás. 
| HERMIA
:I give him curses, yet he gives me love.
|-
| HELÉNA
:Ó, bár imámba volna ennyi vonzás! 
| HELENA
:O that my prayers could such affection move!
|-
| HERMIA
:Utánam jár, ha mégúgy megvetem. 
| HERMIA
:The more I hate, the more he follows me.
|-
| HELÉNA
:S engem kerül, ha mégúgy szeretem! 
| HELENA
:The more I love, the more he hateth me.
|-
| HERMIA
:Nem én hibám, Heléna, hogy imád. 
| HERMIA
:His folly, Helena, is no fault of mine.
|-
| HELÉNA
:Csak bájodé: ó, voln’ enyém hibád! 
| HELENA
:None, but your beauty: would that fault were mine!
|-
| HERMIA
:Légy nyugton: engem ő nem lát soha;
:Lysander és én szökünk innen tova.
:Amíg Lysandert nem láttam, Helén,
:Athént paradicsomnak képzelém
:S ó, lásd, szerelmünk mennyi kéjt adott,
:Hogy üdvem így pokollá válhatott. 
| HERMIA
:Take comfort; he no more shall see my face;
:Lysander and myself will fly this place.—
:Before the time I did Lysander see,
:Seem'd Athens as a paradise to me
:O, then, what graces in my love do dwell,
:That he hath turn'd a heaven unto hell!
|-
| LYSANDER
:Heléna, tőled mért titkoljuk el
:Holnap, ha Phoebe éji útra kel,
:S ezüst arcával habtükörbe néz,
:S hig gyöngye a mezőn elhintve lész -
:Midőn a biztos éj lesz csak tanúnk,
:Athéne kapuin elillanunk. 
| LYSANDER
:Helen, to you our minds we will unfold
:To-morrow night, when Phoebe doth behold
:Her silver visage in the watery glass,
:Decking with liquid pearl the bladed grass,—
:A time that lovers' flights doth still conceal,—
:Through Athens' gates have we devis'd to steal.
|-
| HERMIA
:És a ligetben, hol friss ibolyán
:Szoktunk heverni pázsit nyoszolyán,
:Kiöntve gondtól dadogó szivünk -
:Lysander és én össze ott jövünk;
:S onnan, Athénének fordítva hátot,
:Megyünk keresni új hont, új barátot.
:Isten veled, barátnőm; zárj imádba;
:S Demetrius szeressen még, imádva.
:Légy ott, Lysander; holnap éjfelig
:Szemeink egymás kéjét nem ízlelik. 
:''(El)'' 
| HERMIA
:And in the wood where often you and I
:Upon faint primrose beds were wont to lie,
:Emptying our bosoms of their counsel sweet,
:There my Lysander and myself shall meet
:And thence from Athens turn away our eyes,
:To seek new friends and stranger companies.
:Farewell, sweet playfellow: pray thou for us,
:And good luck grant thee thy Demetrius!—
:Keep word, Lysander: we must starve our sight
:From lovers' food, till morrow deep midnight.
|-
| LYSANDER
:Ott édes, ott. Élj boldogul, Helén,
:Demetrius viszonzó kebelén.  
:''(El)'' 
| LYSANDER
:I will, my Hermia.
:''Exit HERMIA.''
|-
|  
| LYSANDER
::  Helena, adieu
:As you on him, Demetrius dote on you!
:''Exit LYSANDER.''
|-
| HELÉNA
:Mily boldog némely ember! Engem éppen
:Oly szépnek tart mindenki Athenében;
:Mit ér? Demetrius izlése más
:Csak ő nem tudja, mi köztudomás.
:S mint ő csalódik Hermia kecsét
:Nagyítva: túlzom én az ő becsét.
:Naggyá, dicsővé tesz a szerelem;
:Nem szeme lát, csak szíve—s ez okon
:Festik Cupídót szárnnyal, de vakon;
:Elméje van s balúl itél vele
:Szárny, szem nekűl: ez a hóbort jele.
:Gyereknek is jól mondják annyiban,
:Hogy oly könnyelmű választásiban,
:És, mint játszó gyerek szavát szegi,
:Játszik hitével, sosem áll neki
:Demetrius is, míg nem látta őt,
:Hogy’ szórta esküit, mint jégesőt!
:S alig sütött Hermia fénye ki,
:A jég elolvadt: zápor hull neki!
:Most a szökést megyek tudtára adni;
:Majd éjjel a ligetbe fog szaladni
:Utána; s ha ezért hálája vár rám,
:Nagy áron vettem, a féltés nagy árán;
:De látnom azt, ha majd a távozó
:Üresen tér meg—oly jutalmazó!  
:
:''(El)''
:
: 
| HELENA
:How happy some o'er other some can be!
:Through Athens I am thought as fair as she.
:But what of that? Demetrius thinks not so;
:He will not know what all but he do know.
:And as he errs, doting on Hermia's eyes,
:So I, admiring of his qualities.
:Things base and vile, holding no quantity,
:Love can transpose to form and dignity.
:Love looks not with the eyes, but with the mind;
:And therefore is wing'd Cupid painted blind.
:Nor hath love's mind of any judgment taste;
:Wings and no eyes figure unheedy haste
:And therefore is love said to be a child,
:Because in choice he is so oft beguil'd.
:As waggish boys in game themselves forswear,
:So the boy Love is perjur'd everywhere
:For ere Demetrius look'd on Hermia's eyne,
:He hail'd down oaths that he was only mine;
:And when this hail some heat from Hermia felt,
:So he dissolv'd, and showers of oaths did melt.
:I will go tell him of fair Hermia's flight;
:Then to the wood will he to-morrow night
:Pursue her; and for this intelligence
:If I have thanks, it is a dear expense
:But herein mean I to enrich my pain,
:To have his sight thither and back again.
:''Exit HELENA.''
|}

{{lapozó|előző=Személyek|köv=Első felvonás, 2. szín|cím=Szentivánéji álom}}
[[Kategória:Szentivánéji álom]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Szentivánéji álom/Első felvonás, 2. szín</title>
    <id>465</id>
    <revision>
      <id>1019</id>
      <timestamp>2006-06-18T12:02:57Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>kat, lapozó, új allap</comment>
      <text xml:space="preserve">{{lapozó|előző=Első felvonás, 1. szín|köv=Második felvonás, 1. szín|cím=Szentivánéji álom}}

{| {{sztdr}}
| width=50% |
:''Szegényes lak Athénben''
:''Vackor, Gyalu, Zuboly, Dudás, Orrondi és Ösztövér jőnek'' 
| 
:''The Same. A Room in a Cottage. ''
:''Enter SNUG, BOTTOM, FLUTE, SNOUT, QUINCE, and STARVELING.''
|-
| VACKOR
:Itt az egész társaság? 
| QUINCE
:Is all our company here?
|-
| ZUBOLY
:Legjobb lesz, olvasd fel őket névről névre, lista szerint. 
| BOTTOM
:You were best to call them generally, man by man,
:according to the scrip.
|-
| VACKOR
:Itt vagyon a lista mindazon férfiak nevéről, kik egész Athénben képesnek találtattak, hogy e mi komédiánkban, a fejedelem és fejedelemné előtt, menyegzőjük estvéjén föllépjenek. 
| QUINCE
:Here is the scroll of every man's name, which is thought
:fit, through all Athens, to play in our interlude before the
:duke and duchess on his wedding-day at night.
|-
| ZUBOLY
:Először is, Vackor barátom, halljuk, miről traktál a darab; aztán olvasd a játszók neveit, s a többi. 
| BOTTOM
:First, good Peter Quince, say what the play treats on;
:then read the names of the actors; and so grow to a point.
|-
| VACKOR
:No hát, a darab.—Egy igen siralmas komédia, Pyramus és Thisbe borzasztó kegyetlen haláláról. 
| QUINCE
:Marry, our play is—The most lamentable comedy and most
:cruel death of Pyramus and Thisby.
|-
| ZUBOLY
:Mondhatom, igen jó darab és furcsa. No mármost, Vackor barátom, szólítsd a játszókat lista szerént.—Sorba, urak! 
| BOTTOM
:A very good piece of work, I assure you, and a merry.—
:Now, good Peter Quince, call forth your actors by the scroll.—
:Masters, spread yourselves.
|-
| VACKOR
:Feleljen hát ki-ki, amint szólítom. Zuboly Miklós, takács. 
| QUINCE
:Answer, as I call you.—Nick Bottom, the weaver.
|-
| ZUBOLY
:Jelen. Mi a szerepem? s tovább. 
| BOTTOM
:Ready. Name what part I am for, and proceed.
|-
| VACKOR
:Te, Zuboly, Pyramusnak vagy beírva. 
| QUINCE
:You, Nick Bottom, are set down for Pyramus.
|-
| ZUBOLY
:Mi az a Pyramus? szerelmes vagy zsarnok? 
| BOTTOM
:What is Pyramus? a lover, or a tyrant?
|-
| VACKOR
:Szerelmes bizony, ki csupa szerelemből gavallérosan megöli magát. 
| QUINCE
:A lover, that kills himself most gallantly for love.
|-
| ZUBOLY
:No lesz sírás, ha azt amúgy istenigazában eljátssza az ember; ha én azt eljátszom, lesz drága dolog a nézők szemének; vihart indítok, szánakozást gerjesztek, néminemű részben. Halljuk a többit:—azonban legfőbb gusztusom van zsarnokot játszani: Herkulest pompásan játszanám, vagy egy oly szerepet, melyben törni-zúzni kell mindent.
:“A bérc dühöng,
:S a sziklatönk
:Rombolva döng
::  A börtön zárán
:És Fébusch gyors
:Kereke forg, s
:Jó vagy bal sors
::Támad sugárán.”
:Ez egyszer a fellengős!—No, olvasd a többi játszót.—Ez már Herkuleshez illő düh, zsarnoki düh; a szerelmes inkább csak pityereg. 
| BOTTOM
:That will ask some tears in the true performing of it.
:If I do it, let the audience look to their eyes; I will move
:storms; I will condole in some measure. To the rest:—yet my
:chief humour is for a tyrant: I could play Ercles rarely, or a
:part to tear a cat in, to make all split.
:&amp;nbsp;
:The raging rocks
:And shivering shocks
:Shall break the locks
::Of prison gates
:&amp;nbsp;
:And Phibbus' car
:Shall shine from far,
:And make and mar
::The foolish Fates.
:&amp;nbsp;
:This was lofty.—Now name the rest of the players.—This is
:Ercles' vein, a tyrant's vein;—a lover is more condoling.
|-
| VACKOR
:Dudás Ferenc, fúvó-foldozó. 
| QUINCE
:Francis Flute, the bellows-mender.
|-
| DUDÁS
:Itt vagyok, barátom, Vackor. 
| FLUTE
:Here, Peter Quince.
|-
| VACKOR
:Te Thisbével birkózol meg. 
| QUINCE
:Flute, you must take Thisby on you.
|-
| DUDÁS
:Mi az a Thisbe? Kóbor lovag? 
| FLUTE
:What is Thisby? a wandering knight?
|-
| VACKOR
:Dehogy! Kisasszony, akibe Pyramus belészeret. 
| QUINCE
:It is the lady that Pyramus must love.
|-
| DUDÁS
:Menkőbe! ne adj nekem leányszerepet, hisz már ütöget a bajuszom. 
| FLUTE
:Nay, faith, let not me play a woman; I have a beard coming.
|-
| VACKOR
:Az mindegy, játszhatod álarcban, hisz te oly véknyan tudsz beszélni, ahogy akarsz. 
| QUINCE
:That's all one; you shall play it in a mask, and you may speak as
:small as you will.
|-
| ZUBOLY
:Ha el lehet takarni a képem: ide nekem Thisbét is! Rettentő vékony hangon tudok beszélni: “Tisbí! Tisbí!—Ah, Pyramis, ídes kincsem! Tisbéd hív; híved szíve hív!” 
| BOTTOM
:An I may hide my face, let me play Thisby too
:I'll speak in a monstrous little voice;—'Thisne, Thisne!'—
:'Ah, Pyramus, my lover dear; thy Thisby dear! and lady dear!'
|-
| VACKOR
:Nem, nem. Te Pyramust játszod, te pedig, Dudás, Thisbét. 
| QUINCE
:No, no, you must play Pyramus; and, Flute, you Thisby.
|-
| ZUBOLY
:No jó. Tovább. 
| BOTTOM
:Well, proceed.
|-
| VACKOR
:Ösztövér Róbert, szabó. 
| QUINCE
:Robin Starveling, the tailor.
|-
| ÖSZTÖVÉR
:Itt vagyok, barátom, Vackor. 
| STARVELING
:Here, Peter Quince.
|-
| VACKOR
:Ösztövér Róbert, te a Thisbe anyját fogod játszani.—Orrondi Tamás, üstfoltozó. 
| QUINCE
:Robin Starveling, you must play Thisby's mother.—
:Tom Snout, the tinker.
|-
| ORRONDI
:Itt vagyok, barátom, Vackor. 
| SNOUT
:Here, Peter Quince.
|-
| VACKOR
:Te meg a Pyramus apját; én magam a Thisbe apját.—Gyalu asztalos, te az oroszlán szerepét. Most már, úgy hiszem, rendben van az egész komédia. 
| QUINCE
:You, Pyramus' father; myself, Thisby's father;—Snug,
:the joiner, you, the lion's part:—and, I hope, here is a play
:fitted.
|-
| GYALU
:De le van írva az oroszlán szerepe? Ha le van, kérlek, add ide, mert kissé nehéz fejem van. 
| SNUG
:Have you the lion's part written? pray you, if it be, give it
:me, for I am slow of study.
|-
| VACKOR
:Játszhat’d azt ''extempore'', hiszen csak ordítni kell. 
| QUINCE
:You may do it extempore, for it is nothing but roaring.
|-
| ZUBOLY
:Ide nekem az oroszlánt is. Majd ordítok én, hogy még a fejedelem is azt kiáltja rá: “Ordítson még egyszer! Ordítson még egyszer!” 
| BOTTOM
:Let me play the lion too: I will roar that I will do
:any man's heart good to hear me; I will roar that I will make the
:duke say 'Let him roar again, let him roar again.'
|-
| VACKOR
:De már minek ordítnál oly rettenetest; még holtra ijesztenéd a fejedelemnőt s az asszonyságokat, hogy elkezdenének sikoltozni: s akkor nem kéne több, hogy mind felaggassanak bennünket.
: 
| QUINCE
:An you should do it too terribly, you would fright the
:duchess and the ladies, that they would shriek; and that were
:enough to hang us all.
|-
| MIND
:Bizony, fel is aggatnának, egy lábig. 
| ALL
:That would hang us every mother's son.
|-
| ZUBOLY
:Elhiszem azt, barátim; mert ha az ember a nőket eszökből kiriasztja, csupán annyi eszök marad, hogy bennünket felkössenek; de forcírozom a hangomat, oly szendén fogok ordítni, mint a szopós galamb; úgy fogok ordítni, mintha csalogány volnék. 
| BOTTOM
:I grant you, friends, if you should fright the ladies
:out of their wits, they would have no more discretion but to hang
:us: but I will aggravate my voice so, that I will roar you as
:gently as any sucking dove; I will roar you an 'twere any
:nightingale.
|-
| VACKOR
:Te nem játszhatol egyebet Pyramusnál; mert Pyramus kedves arcú legény; nyalka legény, minőt csak nyári napon láthatni; igen szeretetreméltó úrfi; tehát mindenesetre Pyramust kell játszanod. 
| QUINCE
:You can play no part but Pyramus; for Pyramus is a
:sweet-faced man; a proper man, as one shall see in a summer's
:day; a most lovely gentleman-like man; therefore you must
:needs play Pyramus.
|-
| ZUBOLY
:Jó, elvállalom. De milyen szakállal lesz legjobb játszani? 
| BOTTOM
:Well, I will undertake it. What beard were I best to play it in?
|-
| VACKOR
:Hát amilyennel tetszik. 
| QUINCE
:Why, what you will.
|-
| ZUBOLY
:Eszerint, vagy szalmaszín szakállal adom, vagy narancsszín szakállal, vagy tulipiros szakállal, vagy franckoronaszín szakállal, vagy csupa sárgával. 
| BOTTOM
:I will discharge it in either your straw-colour beard,
:your orange-tawny beard, your purple-in-grain beard, or your
:French-crown-colour beard, your perfect yellow.
|-
| VACKOR
:A francok közül némelyiknek már egy szál szőre sincs: akár sima állal játszanád.—De urak! itt a szerep; kérlek, követlek, kényszerítlek, holnap estig jól bemagoljátok, s akkorra gyűljünk össze a várligetben, a várostól egy mérföldnyire; ott, a szép holdvilágon, megtarthatjuk a próbát; mert ha a városban gyűlnénk össze, nyakunkra jönne valaki s az egész dolog kipattanna. Addig én összeírom a darabhoz kellő requisitumokat. Kérlek, el ne maradjatok aztán. 
| QUINCE
:Some of your French crowns have no hair at all, and
:then you will play bare-faced.— But, masters, here are your
:parts: and I am to entreat you, request you, and desire you, to
:con them by to-morrow night; and meet me in the palace wood, a
:mile without the town, by moonlight; there will we rehearse: for
:if we meet in the city, we shall be dogg'd with company, and our
:devices known. In the meantime I will draw a bill of properties,
:such as our play wants. I pray you, fail me not.
|-
| ZUBOLY
:Ott leszünk; mert ott a próbát nagyobb obscoenitással és kurázsival lehet tartani. Minden ember hozzálásson; tanulja be, mint a karikacsapás; adieu. 
| BOTTOM
:We will meet; and there we may rehearse most obscenely
:and courageously. Take pains; be perfect; adieu.
|-
| VACKOR
:A fejedelem cserfájához gyűlünk. 
| QUINCE
:At the duke's oak we meet.
|-
| ZUBOLY
:Jól van, jól! törik-szakad.
:''Mind el''
: 
| BOTTOM
:Enough; hold, or cut bow-strings.
:''Exeunt.''
|}


{{lapozó|előző=Első felvonás, 1. szín|köv=Második felvonás, 1. szín|cím=Szentivánéji álom}}
[[Kategória:Szentivánéji álom]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Hamlet/Ötödik felvonás, 1. szín</title>
    <id>466</id>
    <revision>
      <id>1021</id>
      <timestamp>2006-06-18T12:08:34Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>kat, lapozó, szakasz</comment>
      <text xml:space="preserve">{{lapozó|köv=Ötödik felvonás, 2. szín|előző=Negyedik felvonás, 7. szín|cím=Hamlet}}

{| {{sztdr}}
| width=50% | 
:''Temető.''
| 
:''Scene  1.  A churchyard.''
|-
|
:''Két Sírásó jön, ásóval, kapával.'' 
| 
:''Enter two Clowns, with spades, &amp;c''
|-
| valign=top | '''ELSŐ SÍRÁSÓ
:El szabad temetni keresztyén temetőben egy olyan leányt,
:ki maga jószántából keresi az üdvösséget? 
| valign=top | '''First Clown
:Is she to be buried in Christian burial when 
:she wilfully seeks her own salvation?
|-
| valign=top | '''MÁSODIK SÍRÁSÓ
:Hát el azt, én amondó vagyok; ássuk meg neki szaporán
:a sírt; a halottvizsgálók törvényt tettek rá, s úgy
:találták, hogy megilleti a keresztyén temetés. 
| valign=top | '''Second Clown
:I tell thee she is: and therefore make her grave
:straight: the crowner hath sat on her, and finds it
:Christian burial.
|-
| valign=top | '''ELSŐ SÍRÁSÓ
:Hogy lehet az, hacsak önvédelemből nem fúlt a vízbe? 
| valign=top | '''First Clown
:How can that be, unless she drowned herself in her
:own defence?
|-
| valign=top | '''MÁSODIK SÍRÁSÓ
:Márpedig azt úgy találták. 
| valign=top | '''Second Clown
:Why, 'tis found so.
|-
| valign=top | '''ELSŐ SÍRÁSÓ
:''Se offendendo'' kellett esni; nem lehet különben. Mert
:hát ez a bibéje: ha én készakarva fúlok vízbe: jele,
:hogy az tett; a tettnek pedig három ága van; úgymint
:tenni, cselekedni és elkövetni; ''ergo'', készakarva fúlt
:belé. 
| valign=top | '''First Clown
:It must be 'se offendendo;' it cannot be else. For
:here lies the point:  if I drown myself wittingly,
:it argues an act: and an act hath three branches: it
:is, to act, to do,and to perform. Argal, she drowned
:herself wittingly.
|-
| valign=top | '''MÁSODIK SÍRÁSÓ
:Úgy, de hallja csak, pajtás-uram – 
| valign=top | '''Second Clown
:Nay, but hear you, goodman delver,–
|-
| valign=top | '''ELSŐ SÍRÁSÓ
:Hagyj békét nekem. Itt foly a víz, no jó; itt áll az
:ember, no jó; ha már most az ember megyen a vízhez s
:beléöli magát, az ''nollé-vellé'' annyit tesz, hogy ő
:megy oda, érted? de ha a víz jön őhozzá, s úgy nyeli
:el, akkor nem maga fojtotta belé magát; ''ergo'', ki nem
:vétkes önnön halálában, nem rövidíti meg az életét. 
| valign=top | '''First Clown
:Give me leave. Here lies the water; good: here
:stands the man; good; if the man go to this water,
:and drown himself, it is, will he, nill he, he
:goes,–mark you that; but if the water come to him
:and drown him, he drowns not himself. Argal, he
:that is not guilty of his own death shortens not his own life.
|-
| valign=top | '''MÁSODIK SÍRÁSÓ
:De hát ez a törvény? 
| valign=top | '''Second Clown
:But is this law?
|-
| valign=top | '''ELSŐ SÍRÁSÓ
:E bizony; halottvizsgáló törvény. 
| valign=top | '''First Clown
:Ay, marry, is't; crowner's quest law.
|-
| valign=top | '''MÁSODIK SÍRÁSÓ
:Megmondjam hát az igazat? Ha őkelme nagy kisasszony nem
:lett volna, bizony kívül temetnék ám a keresztyén temetőn. 
| valign=top | '''Second Clown
:Will you ha' the truth on't? If this had not been
:a gentlewoman, she should have been buried out o'
:Christian burial.
|-
| valign=top | '''ELSŐ SÍRÁSÓ
:Hüm! mondasz valamit; sajnos bizony, hogy az úri népnek
:több szabadsága van vízbe fojtani vagy felkötni magát,
:mint a többi keresztyén felebarátjának. Ide veled, ásó.
:Nincs olyan régi nemesember, mint a kertész, az árkoló,
:meg a sírásó; ezek tartják fenn az Ádám mesterségét. 
| valign=top | '''First Clown
:Why, there thou say'st: and the more pity that
:great folk should have countenance in this world to
:drown or hang themselves, more than their even-
:Christian. Come, my spade. There is no ancient
:gentleman but gardeners, ditchers, and grave-makers
:they hold up Adam's profession.
|-
| valign=top | '''MÁSODIK SÍRÁSÓ
:Hát Ádám nemesember volt? 
| valign=top | '''Second Clown
:Was he a gentleman?
|-
| valign=top | '''ELSŐ SÍRÁSÓ
:A bizony, vele kezdődik a nemesi kar. 
| valign=top | '''First Clown
:A' was the first that ever bore arms.
|-
| valign=top | '''MÁSODIK SÍRÁSÓ
:Volt is akkor még olyan kar. 
| valign=top | '''Second Clown
:Why, he had none.
|-
| valign=top | '''ELSŐ SÍRÁSÓ
:Micsoda! pogány vagy? Hát nem érted az Írást? Hiszen az
:Írás mondja: »Ádám pedig ásott« – hogy áshatott volna
:kar nélkül? Várj, teszek még egy kérdést: ha arra meg nem
:felelsz, ismerd el magadat... 
| valign=top | '''First Clown
:What, art a heathen? How dost thou understand the
:Scripture? The Scripture says 'Adam digged:'
:could he dig without arms? I'll put another
:question to thee: if thou answerest me not to the
:purpose, confess thyself–
|-
| valign=top | '''MÁSODIK SÍRÁSÓ
:Halljuk. 
| valign=top | '''Second Clown
:Go to.
|-
| valign=top | '''ELSŐ SÍRÁSÓ
:Ki az, aki tartósabb munkát csinál, mint akár a kőmíves,
:akár az ács, vagy a hajóépítő? 
| valign=top | '''First Clown
:What is he that builds stronger than either the
:mason, the shipwright, or the carpenter?
|-
| valign=top | '''MÁSODIK SÍRÁSÓ
:Hát az akasztófa-csináló; annak a készítménye ezer lakót
:is elnyű. 
| valign=top | '''Second Clown
:The gallows-maker; for that frame outlives a
:thousand tenants.
|-
| valign=top | '''ELSŐ SÍRÁSÓ
:Becsülöm az eszed, bizisten; az akasztófa éppen jó; de
:kinek jó? annak jó, aki rosszat cselekszik; márpedig
:te rosszat cselekszel, ha aszondod, hogy az akasztófa
:tartósabb épület a templomnál: ''ergo'', az akasztófa
:éppen jó neked. No csak találd ki, gyere. 
| valign=top | '''First Clown
:I like thy wit well, in good faith: the gallows
:does well; but how does it well? it does well to
:those that do in: now thou dost ill to say the
:gallows is built stronger than the church: argal,
:the gallows may do well to thee. To't again, come.
|-
| valign=top | '''MÁSODIK SÍRÁSÓ
:Már hogy ki épít tartósabbat, mint a kőmíves az ács,
:vagy a hajómester? 
| valign=top | '''Second Clown
:'Who builds stronger than a mason, a shipwright, or
:a carpenter?'
|-
| valign=top | '''ELSŐ SÍRÁSÓ
:Igen; ezt fejtsd meg, aztán kifoghatsz, pihenni. 
| valign=top | '''First Clown
:Ay, tell me that, and unyoke.
|-
| valign=top | '''MÁSODIK SÍRÁSÓ
:Ahá! tudom már. 
| valign=top | '''Second Clown
:Marry, now I can tell.
|-
| valign=top | '''ELSŐ SÍRÁSÓ
:Ki vele hát! 
| valign=top | '''First Clown
:To't.
|-
| valign=top | '''MÁSODIK SÍRÁSÓ
:Bizistók, már nem tudom.
:''Hamlet és Horatio távol megjelennek.'' 
| valign=top | '''Second Clown
:Mass, I cannot tell.
:''Enter HAMLET and HORATIO, at a distance''
|-
| valign=top | '''ELSŐ SÍRÁSÓ
:Ne törd tovább a csürhejárást; nem üget a te szamarad
:jobban, hiába püfölöd. Ha máskor ezt kérdik tőled, hát
:mondjad: a sírásó; mert az olyan házat csinál, hogy
:ítéletnapig eltart. Eredj csak, lódulj amoda Jáfethez,
:hozz nekem egy itce valamit.
:''Második sírásó el.'' 
| valign=top | '''First Clown
:Cudgel thy brains no more about it, for your dull
:ass will not mend his pace with beating; and, when
:you are asked this question next, say 'a
:grave-maker: 'the houses that he makes last till
:doomsday. Go, get thee to Yaughan: fetch me a
:stoup of liquor.
:''Exit Second Clown''
:''He digs and sings''
:In youth, when I did love, did love,
:Methought it was very sweet,
:To contract, O, the time, for, ah, my behove,
:O, methought, there was nothing meet.
|-
| valign=top | '''ELSŐ SÍRÁSÓ
:''Ásás közben dalol.''
:Hajdanda, míg ifjú valék,
:Tartottam szeretőt;
:Kényemre, hej! kedvemre, húj!
:Tölthettem az időt. 
| 
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Nem érzi e fickó, amit csinál, hogy dalol, midőn
:sírt ás? 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Has this fellow no feeling of his business, that he
:sings at grave-making?
|-
| valign=top | '''HORATIO'''
:A megszokás közönyössé tette iránta. 
| valign=top | '''Horatio'''
:Custom hath made it in him a property of easiness.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Úgy van az: kevés dolgú kéznek annál finomabb az érzése. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:'Tis e'en so: the hand of little employment hath
:the daintier sense.
|-
| valign=top | '''ELSŐ SÍRÁSÓ
:''Dalol.''
:De meglopott öregkorom,
:Öklébe markola;
:S elhányt-vetett, hogy azt se t'om,
:Ki voltam valaha.
:''Feldob egy koponyát.'' 
| valign=top | '''First Clown
:''Sings''
:But age, with his stealing steps,
:Hath claw'd me in his clutch,
:And hath shipped me intil the land,
:As if I had never been such.
:''Throws up a skull''
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:E koponyának egykor nyelve volt, szépen tudott dalolni;
:s hogy vágja földhöz e pimasz, mintha Kain állkapcája
:volna, ki az első gyilkosságot elkövette. Egy államférfi
:agya is lehetett, kinél most e szamár különb cselszövő;
:egy olyané, ki az Úristent is rászedte volna; nem meglehet? 
| valign=top | '''Hamlet'''
:That skull had a tongue in it, and could sing once
:how the knave jowls it to the ground, as if it were
:Cain's jaw-bone, that did the first murder! It
:might be the pate of a politician, which this ass
:now o'er-reaches; one that would circumvent God,
:might it not?
|-
| valign=top | '''HORATIO'''
:Lehet, fönséges úr. 
| valign=top | '''Horatio'''
:It might, my lord.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Vagy udvaroncé, ki oly szépen tudta mondani: »Jó reggelt,
:édes úr! Hogy vagy, jó uram?« Ez-s-ez ő méltósága lehetett,
:ki égig magasztalta ez-s-ez ő méltósága lovát, ha el akarta
:csalni tőle; úgye lehetséges? 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Or of a courtier; which could say 'Good morrow,
:sweet lord! How dost thou, good lord?' This might
:be my lord such-a-one, that praised my lord
:such-a-one's horse, when he meant to beg it; might it not?
|-
| valign=top | '''HORATIO'''
:Igen, fönséges úr. 
| valign=top | '''Horatio'''
:Ay, my lord.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Hát biz' úgy van az; és most Féreg asszonyságé; beesett
:pofával, melynek csontját leüté a sírásó szerszáma. Furcsa
:átalakulás folyt itt; ha belé láthatnánk. Hát csak annyiba
:került táplálni e csontokat, hogy most tekézzenek velök?
:Az enyémbe nyilallás áll, ha erre gondolok. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Why, e'en so: and now my Lady Worm's; chapless, and
:knocked about the mazzard with a sexton's spade
:here's fine revolution, an we had the trick to
:see't. Did these bones cost no more the breeding,
:but to play at loggats with 'em? mine ache to think on't.
|-
| valign=top | '''ELSŐ SÍRÁSÓ
:''Dalol.''
:Ásó, kapa, veremvágó;
:Egy szemfedő lepel;
:Ó! az ily vendégnek egy gödör,
:Egyéb semmi se kell.
:''Másik koponyát dob.'' 
| valign=top | '''First Clown
:''Sings''
:A pick-axe, and a spade, a spade,
:For and a shrouding sheet
:O, a pit of clay for to be made
:For such a guest is meet.
:''Throws up another skull''
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Itt egy másik: mért ne lehetne ügyvéd koponyája? Hol
:vannak most szőrszálhasogatási, ármányai, tényálladéka,
:birtokjoga és fogásai? Mért szenvedi most, hogy e goromba
:ripők fültövön csapja egy piszkos ásóval, anélkül,
:hogy perbe fogná »súlyos testi sérelem« miatt? Hm! –
:Ez az atyafi meg, a maga idejében, nagy birtokszerző
:lehetett; csupa telektörvény, nyugta, százalék, kettős
:tanú, térítvény volt. De hát, annyi nyugta után itt leve
:nyugta? annyi térítvény után ide tért meg? s agya százalék
:helyett ázalékkal van tele? Tanúi az egész véteményből nem
:megyéről, csak egy szűk mesgyéről tanúskodnak? Átruházó
:oklevelei alig férnének e ruhaszekrényben, és most a
:birtokosnak sincs tágabb tere? Mi? 
| valign=top | '''Hamlet'''
:There's another: why may not that be the skull of a
:lawyer? Where be his quiddities now, his quillets,
:his cases, his tenures, and his tricks? why does he
:suffer this rude knave now to knock him about the
:sconce with a dirty shovel, and will not tell him of
:his action of battery? Hum! This fellow might be
:in's time a great buyer of land, with his statutes,
:his recognizances, his fines, his double vouchers,
:his recoveries: is this the fine of his fines, and
:the recovery of his recoveries, to have his fine
:pate full of fine dirt? will his vouchers vouch him
:no more of his purchases, and double ones too, than
:the length and breadth of a pair of indentures? The
:very conveyances of his lands will hardly lie in
:this box; and must the inheritor himself have no more, ha?
|-
| valign=top | '''HORATIO'''
:Hajszállal sincs, uram. 
| valign=top | '''Horatio'''
:Not a jot more, my lord.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Nemde juhbőrből készítik a pergament? 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Is not parchment made of sheepskins?
|-
| valign=top | '''HORATIO'''
:Abból, uram; meg borjúbőrből is. 
| valign=top | '''Horatio'''
:Ay, my lord, and of calf-skins too.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Az is mind juh meg borjú, ki ebben biztosságot keres.
:– Ki sírja ez, hé! 
| valign=top | '''Hamlet'''
:They are sheep and calves which seek out assurance
:in that. I will speak to this fellow. Whose
:grave's this, sirrah?
|-
| valign=top | '''ELSŐ SÍRÁSÓ
:Az enyém, uram. –
:''Dalol.''
:Ó, az ily vendégnek egy gödör,
:Egyéb semmi se kell. 
| valign=top | '''First Clown
:Mine, sir.
:''Sings''
:O, a pit of clay for to be made
:For such a guest is meet.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Gondoltam, hogy tiéd ez a zug, mert benne vagy, ha zúg. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:I think it be thine, indeed; for thou liest in't.
|-
| valign=top | '''ELSŐ SÍRÁSÓ
:Az úr meg kívül zúg, ha zúg; és így nem az úré; én, ha
:zug sem vagyok benne, mégis enyém. 
| valign=top | '''First Clown
:You lie out on't, sir, and therefore it is not
:yours: for my part, I do not lie in't, and yet it is mine.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Abban vagy hazug, hogy benne lévén, magadénak mondod;
:mert halottnak való az, nem elevennek. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:'Thou dost lie in't, to be in't and say it is thine
:'tis for the dead, not for the quick; therefore thou liest.
|-
| valign=top | '''ELSŐ SÍRÁSÓ
:Eleven hazugság ez, uram; visszapattan mindjárt, tőlem az úrra. 
| valign=top | '''First Clown
:'Tis a quick lie, sir; 'twill away gain, from me to
:you.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Miféle embernek ásod ezt? 
| valign=top | '''Hamlet'''
:What man dost thou dig it for?
|-
| valign=top | '''ELSŐ SÍRÁSÓ
:Nem-embernek, uram. 
| valign=top | '''First Clown
:For no man, sir.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Némbernek hát? 
| valign=top | '''Hamlet'''
:What woman, then?
|-
| valign=top | '''ELSŐ SÍRÁSÓ
:Annak se. 
| valign=top | '''First Clown
:For none, neither.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Kit temetnek belé? 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Who is to be buried in't?
|-
| valign=top | '''ELSŐ SÍRÁSÓ
:Aki valaha nő volt, de már, Isten nyugassza lelkét, csak halott. 
| valign=top | '''First Clown
:One that was a woman, sir; but, rest her soul, she's dead.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Mily átalkodott ez a semmirekellő! Az ember kótábul
:beszéljen hozzá, különben megöli a szójátékával.
:Uttartson, Horatio! három év óta, úgy veszem észre;
:oly elménc lett a világ; hogy a paraszt lábujjhegye
:az udvaronc sarkára tapos. – Mióta vagy sírásó? 
| valign=top | '''Hamlet'''
:How absolute the knave is! we must speak by the
:card, or equivocation will undo us. By the Lord,
:Horatio, these three years I have taken a note of
:it; the age is grown so picked that the toe of the
:peasant comes so near the heel of the courtier, he
:gaffs his kibe. How long hast thou been a
:grave-maker?
|-
| valign=top | '''ELSŐ SÍRÁSÓ
:Az esztendő minden napjai közül az napon adtam rá
:magamat, mikor néhai Hamlet királyunk legyőzte
:Fortinbrast. 
| valign=top | '''First Clown
:Of all the days i' the year, I came to't that day
:that our last king Hamlet overcame Fortinbras.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Mennyi ideje annak? 
| valign=top | '''Hamlet'''
:How long is that since?
|-
| valign=top | '''ELSŐ SÍRÁSÓ
:Hát nem tudja? Hisz minden bolond tudja azt. Éppen
:aznap volt, mikor az ifjú Hamlet világra lett, tudja,
:az, aki megbolondult, aztán Angliába küldték. 
| valign=top | '''First Clown
:Cannot you tell that? every fool can tell that: it
:was the very day that young Hamlet was born; he that
:is mad, and sent into England.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Vagy úgy! igen. Aztán mért küldték Angliába? 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Ay, marry, why was he sent into England?
|-
| valign=top | '''ELSŐ SÍRÁSÓ
:Hát, mert bolond volt; ott majd eszire tér, vagy ha nem, ott úgyse baj. 
| valign=top | '''First Clown
:Why, because he was mad: he shall recover his wits
:there; or, if he do not, it's no great matter there.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Miért? 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Why?
|-
| valign=top | '''ELSŐ SÍRÁSÓ
:Mert ott szembe se tűnik; ott minden ember olyan bolond, mint ő. 
| valign=top | '''First Clown
:'Twill, a not be seen in him there; there the men
:are as mad as he.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Aztán, hogy bolondult meg? 
| valign=top | '''Hamlet'''
:How came he mad?
|-
| valign=top | '''ELSŐ SÍRÁSÓ
:Nagyon furcsán, aszondják. 
| valign=top | '''First Clown
:Very strangely, they say.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Furcsán? hogy-hogy? 
| valign=top | '''Hamlet'''
:How strangely?
|-
| valign=top | '''ELSŐ SÍRÁSÓ
:Hát csak úgy biz' a', hogy elment neki az esze. 
| valign=top | '''First Clown
:Faith, e'en with losing his wits.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:A gutába! 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Upon what ground?
|-
| valign=top | '''ELSŐ SÍRÁSÓ
:Nem a gutába, hanem itt Dániába, hol én harminc esztendő
:óta ásom a sírt, összevéve mint gyerek és ember. 
| valign=top | '''First Clown
:Why, here in Denmark: I have been sexton here, man
:and boy, thirty years.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Meddig áll el az ember, rothadás nélkül, a földben? 
| valign=top | '''Hamlet'''
:How long will a man lie i' the earth ere he rot?
|-
| valign=top | '''ELSŐ SÍRÁSÓ
:Hát bizony, ha már halála előtt meg nincs rothadva
:(mert mai napság annyi francu-ette test kerül ide,
:aki a temetést is alig bírja), eláll az nyolc vagy
:kilenc esztendeig; cserzővarga eláll kilencig. 
| valign=top | '''First Clown
:I' faith, if he be not rotten before he die–as we
:have many pocky corses now-a-days, that will scarce
:hold the laying in–he will last you some eight year
:or nine year: a tanner will last you nine year.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Miért tovább az, mint más? 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Why he more than another?
|-
| valign=top | '''ELSŐ SÍRÁSÓ
:Mert hát, uram, annak a bőre úgy kicserződik a
:mesterségivel, hogy soká nem ereszti által a vizet;
:márpedig a víz leggonoszabb pusztítója ennek a mi
:kurafi testünknek, ha meghalt. Látja ezt a kaponyát
:huszonhárom esztendeje fekszik a földben. 
| valign=top | '''First Clown
:Why, sir, his hide is so tanned with his trade, that
:he will keep out water a great while; and your water
:is a sore decayer of your whoreson dead body.
:Here's a skull now; this skull has lain in the earth
:three and twenty years.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Kié volt az? 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Whose was it?
|-
| valign=top | '''ELSŐ SÍRÁSÓ
:Hej, kurafi bolond fickóé volt ez: mit gondol, kié? 
| valign=top | '''First Clown
:A whoreson mad fellow's it was: whose do you think it was?
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Nem tudom. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Nay, I know not.
|-
| valign=top | '''ELSŐ SÍRÁSÓ
:Nyavalya essék a gaz bolondjába! egyszer egész palack
:rajnait a nyakam közé öntött. Ez a tulajdon kaponya,
:uram, ez a tulajdon kaponya Yorick kaponyája volt,
:a király udvari bolondjáé. 
| valign=top | '''First Clown
:A pestilence on him for a mad rogue! a' poured a
:flagon of Rhenish on my head once. This same skull,
:sir, was Yorick's skull, the king's jester.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Ez?
:''Elveszi a koponyát.'' 
| valign=top | '''Hamlet'''
:This?
|-
| valign=top | '''ELSŐ SÍRÁSÓ
:Éppen ez. 
| valign=top | '''First Clown
:E'en that.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Hadd lám. Haj, szegény Yorick! – Ismertem, Horatio;
:végtelen tréfás, szikrázó elmésségű fiú volt; engem
:a hátán hurcolt ezerszer: és most hogy irtózik tőle a
:képzeletem! a gyomrom is émelyedik rá. Itt függött az
:ajk, melyet én összecsókoltam, azt se tudom, hányszor.
:Hová lettek gúnyjaid, bakugrásaid, dalaid? villámló
:élceid, melyek az egész asztalt hahotára fakaszták?
:Egy sincs már belőlük, hogy kimajmolnád saját
:torzképedet? Bezzeg, most esett le az állad! No,
:eredj ő asszonysága öltözőjébe, s mondjad neki
:fesse bár magát ujjnyi vastagon, erre jut az arca;
:eredj, kacagtasd meg vele. – Valamit kérdek tőled,
:Horatio. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Let me see.
:''Takes the skull''
:Alas, poor Yorick! I knew him, Horatio: a fellow
:of infinite jest, of most excellent fancy: he hath
:borne me on his back a thousand times; and now, how
:abhorred in my imagination it is! my gorge rims at
:it. Here hung those lips that I have kissed I know
:not how oft. Where be your gibes now? your
:gambols? your songs? your flashes of merriment,
:that were wont to set the table on a roar? Not one
:now, to mock your own grinning? quite chap-fallen?
:Now get you to my lady's chamber, and tell her, let
:her paint an inch thick, to this favour she must
:come; make her laugh at that. Prithee, Horatio, tell
:me one thing.
|-
| valign=top | '''HORATIO'''
:Mi lesz az, fönség? 
| valign=top | '''Horatio'''
:What's that, my lord?
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Mit gondolsz, Nagy Sándor is ilyenné lett a földben? 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Dost thou think Alexander looked o' this fashion i'
:the earth?
|-
| valign=top | '''HORATIO'''
:Éppen. 
| valign=top | '''Horatio'''
:E'en so.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:S ilyen szaga voIt? phű!
:''Leteszi a koponyát.'' 
| valign=top | '''Hamlet'''
:And smelt so? pah!
:''Puts down the skull''
|-
| valign=top | '''HORATIO'''
:Éppen, fönség. 
| valign=top | '''Horatio'''
:E'en so, my lord.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Minő aljas célokra hasznáIhatnak még bennünket, Horatio!
:Nem nyomozhatja-e képzeletünk a Sándor nemes porát,
:míg végre mint hordóakna tapaszát leli meg? 
| valign=top | '''Hamlet'''
:To what base uses we may return, Horatio! Why may
:not imagination trace the noble dust of Alexander,
:till he find it stopping a bung-hole?
|-
| valign=top | '''HORATIO'''
:Nagyon tűhegyre vennők, ha igy vennők. 
| valign=top | '''Horatio'''
:'Twere to consider too curiously, to consider so.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Bizony nem; egy szikrát sem; csak szerényen elkísérnők
:őt oda, s valószínűség vezérlene; ilyenformán: Sándor
:meghalt; Sándort eltemették; porrá vált; a por föld;
:földből sárt csinálnak: és így azzal a sárral, mely
:őbelőle lett, miért ne dughatnák be a sörös hordót?
:Fejdelmi Caesar, ha föld röge lett,
:Lyukat töm, hogy kizárja a szelet;
:Ó, hogy ki a világ félelme volt,
:E sár, most egy repedt falon a folt!
:De lassan! félre! – Itt jő a király,
:''Király, Királyné, Laertes, Urak és egy Pap,''
:''Ophelia koporsóját kisérve jőnek.''
:Királyné s udvaroncok. Kit temetnek
:Ily csonka szertartással? Ez jele,
:Hogy akit hoznak, öngyilkos kezekkel
:Végezte éltét; bárha rangbeli.
:Vonuljunk hátra, lessük el, mi ez.
:''Hátravonul Horatióval.'' 
| valign=top | '''Hamlet'''
:No, faith, not a jot; but to follow him thither with
:modesty enough, and likelihood to lead it: as
:thus: Alexander died, Alexander was buried,
:Alexander returneth into dust; the dust is earth; of
:earth we make loam; and why of that loam, whereto he
:was converted, might they not stop a beer-barrel?
:Imperious Caesar, dead and turn'd to clay,
:Might stop a hole to keep the wind away
:O, that that earth, which kept the world in awe,
:Should patch a wall to expel the winter flaw!
:But soft! but soft! aside: here comes the king.
:''Enter Priest, &amp;c. in procession; the Corpse of
OPHELIA, LAERTES and Mourners following; KING
CLAUDIUS, QUEEN GERTRUDE, their trains, &amp;c''
:The queen, the courtiers: who is this they follow?
:And with such maimed rites? This doth betoken
:The corse they follow did with desperate hand
:Fordo its own life: 'twas of some estate.
:Couch we awhile, and mark.
:''Retiring with HORATIO''
|-
| valign=top | '''LAERTES'''
:S mi szertartás még? 
| valign=top | '''Laertes'''
:What ceremony else?
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Ez Laertes,
:Igen derék ifjú; figyelj csak. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:That is Laertes,
:A very noble youth: mark.
|-
| valign=top | '''LAERTES'''
:Mi szertartás még? 
| valign=top | '''Laertes'''
:What ceremony else?
|-
| valign=top | '''PAP'''
:A temetésben annyit kedvezénk,
:Amennyi csak szabad: halála kétes,
:S ha egy parancsszó rendet nem zavar,
:Beszenteletlen várná e gödörben
:Ama vég-harsonát: imák helyett
:Cserép, kavics, kő hullna rá; de így,
:Szűz dísze a virághintés, harangszó,
:S köz temető-hely megengedtetett. 
| valign=top | '''First Priest
:Her obsequies have been as far enlarged
:As we have warrantise: her death was doubtful;
:And, but that great command o'ersways the order,
:She should in ground unsanctified have lodged
:Till the last trumpet: for charitable prayers,
:Shards, flints and pebbles should be thrown on her;
:Yet here she is allow'd her virgin crants,
:Her maiden strewments and the bringing home
:Of bell and burial.
|-
| valign=top | '''LAERTES'''
:Ennél több nem szabad? 
| valign=top | '''Laertes'''
:Must there no more be done?
|-
| valign=top | '''PAP'''
:Több nem szabad.
:Fertőzve lenne gyászszolgálatunk
:A ''requiem''mel, mely békében elszállt
:Lelkekre mondatik. 
| valign=top | '''First Priest
:No more be done
:We should profane the service of the dead
:To sing a requiem and such rest to her
:As to peace-parted souls.
|-
| valign=top | '''LAERTES'''
:Tegyék a földbe;
:Szeplőtlen szűz testéből violák
:Fakadjanak! – De tudd meg, durva pap,
:Szolgáló angyal lesz húgom, midőn te
:Ott lenn üvöltesz. 
| valign=top | '''Laertes'''
:Lay her i' the earth
:And from her fair and unpolluted flesh
:May violets spring! I tell thee, churlish priest,
:A ministering angel shall my sister be,
:When thou liest howling.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Mi! Ophelia! 
| valign=top | '''Hamlet'''
:What, the fair Ophelia!
|-
| valign=top | '''KIRÁLYNÉ'''
:''Virágot hintve.''
:Kedvest a kedvesnek: Isten veled.
:Reméltem, Hamletemnek nője léssz;
:Azt gondolám, nászágyadat vetem meg,
:Nem sírodat hintem, kedves leány. 
| valign=top | '''Queen Gertrude
:Sweets to the sweet: farewell!
:''Scattering flowers''
:I hoped thou shouldst have been my Hamlet's wife;
:I thought thy bride-bed to have deck'd, sweet maid,
:And not have strew'd thy grave.
|-
| valign=top | '''LAERTES'''
:Háromszoros jaj, ó! harmincszoros,
:Fejére az átkozottnak, ki gonosz
:Tettével megrabolta dús eszed! –
:Ne még a földet! hadd szorítom újra
:Karomba egyszer. Most halmozzatok
:''A sírba ugrik.''
:Port elevenre, holtra, míg hegyet
:Emeltek e lapályon, mely tetőzze
:Vén Peliont s Olympus kék fejét. 
| valign=top | '''Laertes'''
:O, treble woe
:Fall ten times treble on that cursed head,
:Whose wicked deed thy most ingenious sense
:Deprived thee of! Hold off the earth awhile,
:Till I have caught her once more in mine arms:
:''Leaps into the grave''
:Now pile your dust upon the quick and dead,
:Till of this flat a mountain you have made,
:To o'ertop old Pelion, or the skyish head
:Of blue Olympus.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:''Előlép.''
:Ki az, kinek fájdalma elbir ily
:Tulzó beszédet? kinek jaj-szavára
:Bűvölten áll a vándor csillag is,
:S döbbenve hallgatózik? – Én vagyok,
:Hamlet, a dán.
:''A sírba ugrik.''
:''Birkoznak.'' 
| valign=top | '''Hamlet'''
:''Advancing''     
:What is he whose grief
:Bears such an emphasis? whose phrase of sorrow
:Conjures the wandering stars, and makes them stand
:Like wonder-wounded hearers? This is I,
:Hamlet the Dane.
:''Leaps into the grave''
|-
| valign=top | '''LAERTES'''
:Ördög lelked vigye
:Pokolba hát. 
| valign=top | '''Laertes'''
:The devil take thy soul!
:''Grappling with him''
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Nem jól imádkozol.
:Vedd, kérlek, a torkomról ujjaid;
:Mert bárha nem vagyok tüzes, szilaj,
:Veszélyes is van bennem valami
:Kerüld, tanácslom. Vedd innen kezed. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Thou pray'st not well.
:I prithee, take thy fingers from my throat;
:For, though I am not splenitive and rash,
:Yet have I something in me dangerous,
:Which let thy wiseness fear: hold off thy hand.
|-
| valign=top | '''KIRÁLY'''
:Szét kell cibálni őket. 
| valign=top | '''King Claudius
:Pluck them asunder.
|-
| valign=top | '''KIRÁLYNÉ'''
:Hamlet! Hamlet! 
| valign=top | '''Queen Gertrude
:Hamlet, Hamlet!
|-
| valign=top | '''MIND'''
:Urak – 
| valign=top | '''All'''
:Gentlemen,–
|-
| valign=top | '''HORATIO'''
:Türelmet, édes jó uram!
:''A kísérők elválasztván őket, feljőnek a sírból.'' 
| valign=top | '''Horatio'''
:Good my lord, be quiet.
:''The Attendants part them, and they come out of the grave''
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Hagyján! e pontért harcolok vele,
:Míg a szemem héját mozdíthatom. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Why I will fight with him upon this theme
:Until my eyelids will no longer wag.
|-
| valign=top | '''KIRÁLYNÉ'''
:Fiam, fiam! miféle pontért? 
| valign=top | '''Queen Gertrude
:O my son, what theme?
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Szerettem Opheliát; negyvenezer
:Testvér szerelme, összefogva, nem
:Ér az enyimmel. – Mit tennél te érte? 
| valign=top | '''Hamlet'''
:I loved Ophelia: forty thousand brothers
:Could not, with all their quantity of love,
:Make up my sum. What wilt thou do for her?
|-
| valign=top | '''KIRÁLY'''
:Ó, hisz bolond, Laertes. 
| valign=top | '''King Claudius
:O, he is mad, Laertes.
|-
| valign=top | '''KIRÁLYNÉ'''
:Tűrd néki, az Isten szerelmiért! 
| valign=top | '''Queen Gertrude
:For love of God, forbear him.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Krisztusra! mit tennél meg érte; hadd Iám
:Sírnál? viaskodnál? tépnéd magad?
:Innál-e mérget? ennél krokodilt?
:Én megteszem. Hát ríni jössz ide?
:S hogy sírba ugrálj, engem azzal ölj?
:Jer hát, temetkezz mellé eleven,
:Én kész vagyok; s ha bércekről fecsegsz;
:Hadd hányjanak ránk annyi milljom holdat,
:Míg a tetőhöz, melynek homlokát
:A lángoló napkör megperzseli,
:Az Ossa egy bibircsó lesz. Na ládd,
:Ha szájaskodni tudsz, én is tudok. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:'Swounds, show me what thou'lt do
:Woo't weep? woo't fight? woo't fast? woo't tear thyself?
:Woo't drink up eisel? eat a crocodile?
:I'll do't. Dost thou come here to whine?
:To outface me with leaping in her grave?
:Be buried quick with her, and so will I
:And, if thou prate of mountains, let them throw
:Millions of acres on us, till our ground,
:Singeing his pate against the burning zone,
:Make Ossa like a wart! Nay, an thou'lt mouth,
:I'll rant as well as thou.
|-
| valign=top | '''KIRÁLYNÉ'''
:Őrült beszéd ez: így tart egykorig;
:Ha rájön a láz; majd türelmesen,
:Mint nőgalamb aranyszín pelyhesi
:Fölött, alélva gubbaszt hallgatása. 
| valign=top | '''Queen Gertrude
:This is mere madness
:And thus awhile the fit will work on him;
:Anon, as patient as the female dove,
:When that her golden couplets are disclosed,
:His silence will sit drooping.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Hallod-e, hé! mért bánsz te így velem?
:Mindig szerettelek; de semmi, no;
:Bár Hercules, amit bír, tegye meg
:A macska nyávog, és megvész az eb.
:''El.'' 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Hear you, sir;
:What is the reason that you use me thus?
:I loved you ever: but it is no matter;
:Let Hercules himself do what he may,
:The cat will mew and dog will have his day.
:''Exit''
|-
| valign=top | '''KIRÁLY'''
:Kérlek, vigyázz rá, jó Horatio.
:''Horatio el.''
:''Laerteshez.''
:Türelmed edzze múlt éji beszédünk;
:Most e lökéshez szabjuk az ügyet.
:Édes Gertrud, vigyáztass a fiadra.
:E sírra élő emléket teszünk
:Lesz egy nyugalmas óránk nemsokára
:Addig türelmet a nehéz munkára.
:''Elmennek.''
:; 
| valign=top | '''King Claudius
:I pray you, good Horatio, wait upon him.
:''Exit HORATIO''
:''To LAERTES''
:Strengthen your patience in our last night's speech;
:We'll put the matter to the present push.
:Good Gertrude, set some watch over your son.
:This grave shall have a living monument
:An hour of quiet shortly shall we see;
:Till then, in patience our proceeding be.
:''Exeunt''
|}


{{lapozó|köv=Ötödik felvonás, 2. szín|előző=Negyedik felvonás, 7. szín|cím=Hamlet}}
[[Kategória:Hamlet]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Hamlet/Ötödik felvonás, 2. szín</title>
    <id>467</id>
    <revision>
      <id>1022</id>
      <timestamp>2006-06-18T12:10:06Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>kat, szakasz, lapozó</comment>
      <text xml:space="preserve">{{lapozó utolsó fejezet|előző=Ötödik felvonás, 1. szín|cím=Hamlet}}

{| {{sztdr}}
| width=50% |
:''Terem a kastélyban.''
| 
:''Scene 2.  A hall in the castle.''
|-
| 
:''Hamlet és Horatio jőnek.'' 
| 
:''Enter Hamlet and Horatio''
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Elég is erről: halld a másikat. –
:Jut még eszedbe az egész dolog? 
| valign=top | '''Hamlet'''
:So much for this, sir: now shall you see the other;
:You do remember all the circumstance?
|-
| valign=top | '''HORATIO'''
:Jut-é eszembe, fönség? 
| valign=top | '''Horatio'''
:Remember it, my lord?
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Harc volt, barátom, a szivembe, mely
:Alunni sem hagyott; és helyzetem
:Irtóztatóbb volt egy rablázadásnál.
:Gyorsan – becsülni méltó gyorsaság
:(Mert tudni kell, hogy egy meggondolatlan
:Tett néha jól segít, midőn derék
:Tervünk hanyatlik; s ez tanítson arra
:Van egy istenség, aki céljaink
:Formálja végre, bármiképp nagyoltuk) – 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Sir, in my heart there was a kind of fighting,
:That would not let me sleep: methought I lay
:Worse than the mutines in the bilboes. Rashly,
:And praised be rashness for it, let us know,
:Our indiscretion sometimes serves us well,
:When our deep plots do pall: and that should teach us
:There's a divinity that shapes our ends,
:Rough-hew them how we will,–
|-
| valign=top | '''HORATIO'''
:Kétségkivül: 
| valign=top | '''Horatio'''
:That is most certain.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:– Fel, a hajó-szobámból,
:Nyakamba vetve tengerészruhám,
:Mentem sötétben tapogatva, hogy
:Kimotozzam őket; célom sikerült;
:Vevém csomagjok; egyszóval, siettem
:Szobámba vissza; hol bátor valék
:– Felejtve a félsz minden illemet –
:Feltörni a titkos csomag pecsétjét.
:Mit leltem abban! Ó, királyi gazság!
:Szoros parancsot – megtüzdelve okkal,
:Dán- s Angolország jóllétök felől,
:S mily rém, lidérc, huh! az én életem –
:Hogy megtekintve, haladéktalan,
:Még bárdfenésre sem hagyván időt,
:Vegyék fejem. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Up from my cabin,
:My sea-gown scarf'd about me, in the dark
:Groped I to find out them; had my desire.
:Finger'd their packet, and in fine withdrew
:To mine own room again; making so bold,
:My fears forgetting manners, to unseal
:Their grand commission; where I found, Horatio,–
:O royal knavery!–an exact command,
:Larded with many several sorts of reasons
:Importing Denmark's health and England's too,
:With, ho! such bugs and goblins in my life,
:That, on the supervise, no leisure bated,
:No, not to stay the grinding of the axe,
:My head should be struck off.
|-
| valign=top | '''HORATIO'''
:Hah? lehetséges az? 
| valign=top | '''Horatio'''
:Is't possible?
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Itt a parancs: olvasd, ha érkezel.
:De most szeretnéd tudni, mit tevék? 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Here's the commission: read it at more leisure.
:But wilt thou hear me how I did proceed?
|-
| valign=top | '''HORATIO'''
:Kérem fönségedet. 
| valign=top | '''Horatio'''
:I beseech you.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Igy bé levén hálózva e gazoktul
:– Mert még előszót sem csinált agyam,
:Midőn ők már elkezdtek játszani –
:Leültem, új parancsot koholék;
:Szépen leírtam. Egykor póriasnak
:Tartám, mint sok nagy államférfiú,
:A szép írást, s nagyon törtem magam,
:Hogy elfeledjem e tudásomat;
:De most deáki haszna lőn. Szeretnéd
:Tudni, mit írtam? 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Being thus be-netted round with villanies,–
:Ere I could make a prologue to my brains,
:They had begun the play–I sat me down,
:Devised a new commission, wrote it fair
:I once did hold it, as our statists do,
:A baseness to write fair and labour'd much
:How to forget that learning, but, sir, now
:It did me yeoman's service: wilt thou know
:The effect of what I wrote?
|-
| valign=top | '''HORATIO'''
:Igen, jó uram. 
| valign=top | '''Horatio'''
:Ay, good my lord.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Király nevében szörnyü kénytetést
:Úgy hív adózó néki Anglia,
:Úgy, pálmaként, barátságuk viruljon,
:Úgy hordja béke a kalász-füzért,
:Úgy álljon a frigyök közt csak ,vonás'
:S több ily nehéz »úgy-úgyot«: amiképp
:Meglátva, értve a bennírtakat,
:Minden halasztás nélkül, rögtöni
:Halálnak adja e parancs vivőit,
:Még gyónniok sem engedvén időt. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:An earnest conjuration from the king,
:As England was his faithful tributary,
:As love between them like the palm might flourish,
:As peace should stiff her wheaten garland wear
:And stand a comma 'tween their amities,
:And many such-like 'As'es of great charge,
:That, on the view and knowing of these contents,
:Without debatement further, more or less,
:He should the bearers put to sudden death,
:Not shriving-time allow'd.
|-
| valign=top | '''HORATIO'''
:S hogyan pecsétlé újra be? 
| valign=top | '''Horatio'''
:How was this seal'd?
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Hát ebben is segélt az ég. Atyám
:Gyűrűje, melyről azt a dán pecsétet
:Levették, éppen tarsolyomba' volt.
:Alájegyzém az írást; összehajtám,
:Úgy, mint a másik: bepecsételém,
:S helyére dugtam: rá nem ismer a
:Váltott-gyerekre senki. Másnap aztán
:Hajó-tusánk lett; ami azt követte.
:Immár tudod. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Why, even in that was heaven ordinant.
:I had my father's signet in my purse,
:Which was the model of that Danish seal;
:Folded the writ up in form of the other,
:Subscribed it, gave't the impression, placed it safely,
:The changeling never known. Now, the next day
:Was our sea-fight; and what to this was sequent
:Thou know'st already.
|-
| valign=top | '''HORATIO'''
:Megy hát Guildenstern s Rosencrantz neki? 
| valign=top | '''Horatio'''
:So Guildenstern and Rosencrantz go to't.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:No, hát: úgy kaptak e szolgálaton;
:Egyik se nyomja lelkem; buktijok
:Önnön csuszás-mászásból ered.
:Veszélyes ám, ha két hatalmas ellen
:Bőszült rohamja s vívó-tőre közzé
:Hitvány elem kerűl. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Why, man, they did make love to this employment;
:They are not near my conscience; their defeat
:Does by their own insinuation grow
:'Tis dangerous when the baser nature comes
:Between the pass and fell incensed points
:Of mighty opposites.
|-
| valign=top | '''HORATIO'''
:Minő király ez! 
| valign=top | '''Horatio'''
:Why, what a king is this!
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Nem néz-e most rám, gondold meg – királyom
:Megölte; megszeplősíté anyámat;
:Ide csöppent, trónraléptem és reményim
:Közé; kihányta horgát életemre,
:S minő fogással! – nem lélekbe jár,
:Hogy megfizessek e karral neki?
:S nem kárhozat, hogy az emberiség
:E rákfenéje pusztítson tovább? 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Does it not, think'st thee, stand me now upon–
:He that hath kill'd my king and whored my mother,
:Popp'd in between the election and my hopes,
:Thrown out his angle for my proper life,
:And with such cozenage–is't not perfect conscience,
:To quit him with this arm? and is't not to be damn'd,
:To let this canker of our nature come
:In further evil?
|-
| valign=top | '''HORATIO'''
:Rövid időn megtudja Angliából,
:Mi lett ez ügynek kimenetele. 
| valign=top | '''Horatio'''
:It must be shortly known to him from England
:What is the issue of the business there.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Rövid időn meg: de a ''köz'' enyim;
:S az ember élte annyi, mint ez: »egy!«
:Azt bánom, hogy felejtém magamat,
:Horatio, Laertes ellenében
:Ügyem szakasztott mása az övé
:Kedvébe járok; de bizony, dagályos
:Fájdalma szörnyü szenvedélyemet
:Feltornyosítá. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:It will be short: the interim is mine;
:And a man's life's no more than to say 'One.'
:But I am very sorry, good Horatio,
:That to Laertes I forgot myself;
:For, by the image of my cause, I see
:The portraiture of his: I'll court his favours.
:But, sure, the bravery of his grief did put me
:Into a towering passion.
|-
| valign=top | '''HORATIO'''
:Csendesen! Ki jő itt?
:''Osrick jő.'' 
| valign=top | '''Horatio'''
:Peace! who comes here?
:''Enter OSRIC''
|-
| valign=top | '''OSRICK'''
:Üdvözlöm, fenség, Dániábai vissza alkalmából. 
| valign=top | '''Osric'''
:Your lordship is right welcome back to Denmark.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Köszönöm alásan, uram. – Ismered ezt a pőcsiket? 
| valign=top | '''Hamlet'''
:I humbly thank you, sir. Dost know this water-fly?
|-
| valign=top | '''HORATIO'''
:Nem, jó uram. 
| valign=top | '''Horatio'''
:No, my good lord.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Annál inkább üdvösségedre válik, mert vétek ezt
:ismerni. Sok földje van, termékeny is; így hát
:akármilyen barom legyen a barmok ura, annak jászla
:a király asztala mellett áll. Szajkó ugyan, de
:mondom, terjedelmes birtoka van, sárból. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Thy state is the more gracious; for 'tis a vice to
:know him. He hath much land, and fertile: let a
:beast be lord of beasts, and his crib shall stand at
:the king's mess: 'tis a chough; but, as I say,
:spacious in the possession of dirt.
|-
| valign=top | '''OSRICK'''
:Kedves fenséges úr, ha szívélyes volna ráérni,
:egy dolgot közlendenék, őfelségétől. 
| valign=top | '''Osric'''
:Sweet lord, if your lordship were at leisure, I
:should impart a thing to you from his majesty.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Elfogadom, uram, szellemem összes éberségével.
:Használja fövegét; fejrevaló az. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:I will receive it, sir, with all diligence of
:spirit. Put your bonnet to his right use; 'tis for the head.
|-
| valign=top | '''OSRICK'''
:Köszönöm, fenség: ma nagyon meleg. 
| valign=top | '''Osric'''
:I thank your lordship, it is very hot.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Sőt nagyon hideg van, tessék elhinni: felyülről fú a szél. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:No, believe me, 'tis very cold; the wind is
:northerly.
|-
| valign=top | '''OSRICK'''
:Valóban, uram, meglehetőleges hideg van. 
| valign=top | '''Osric'''
:It is indifferent cold, my lord, indeed.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:De mégis, úgy tetszik, rekkenő a hőség – az én
:mérsékletemhez. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:But yet methinks it is very sultry and hot for my
:complexion.
|-
| valign=top | '''OSRICK'''
:Roppantul, uram; igen rekkenő – mintha – nem is
:tudok mit mondani, hogyan. – De, uram, őfelsége
:jelentenem hagyta önnek, miszerint ő nagy fogadást
:tett önnek fejére. Az ügy, fenség, ez – 
| valign=top | '''Osric'''
:Exceedingly, my lord; it is very sultry,–as
:'twere,–I cannot tell how. But, my lord, his
:majesty bade me signify to you that he has laid a
:great wager on your head: sir, this is the matter,–
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Kérem, ne feledje –
:''Int, hogy tegye fel kalapját.'' 
| valign=top | '''Hamlet'''
:I beseech you, remember–
:''HAMLET moves him to put on his hat''
|-
| valign=top | '''OSRICK'''
:Lelkemre! nem; saját kényelmemért, lelkemre!
:– Uram, itt van, imént jőve udvarhoz, Laertes;
:higgyen nekem, ő egy bevégzett világfi, a
:legjelesb különféleségek-, igen finom modor-,
:és nagy külfénnyel. Valóban, képlegesen beszélve
:róla, ő az udvariasság térképe vagy naptára, mert
:benne mindazon tényezők beltartalma található fel,
:miket egy udvaronc örömest lát. 
| valign=top | '''Osric'''
:Nay, good my lord; for mine ease, in good faith.
:Sir, here is newly come to court Laertes; believe
:me, an absolute gentleman, full of most excellent
:differences, of very soft society and great showing
:indeed, to speak feelingly of him, he is the card or
:calendar of gentry, for you shall find in him the
:continent of what part a gentleman would see.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Uram, leírása nem szenved veszteséget ön ajkán;
:bár tudom, hogy őt leltárilag elemezni, zavarba
:ejtené az emlékezet számtanát, mely még csak
:evickélni sem bírna az ő gyors vitorlája után.
:De, a magasztalás őszinteségével mondva, én őt
:egy nagymérvű szellemnek tartom, s oly drága
:és ritka öntvényűnek, hogy igaz szólamot használva
:felőle, hozzá hasonló csupán a tükre; bárki más
:akarná utánozni, árnyéka, semmi egyéb. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Sir, his definement suffers no perdition in you;
:though, I know, to divide him inventorially would
:dizzy the arithmetic of memory, and yet but yaw
:neither, in respect of his quick sail. But, in the
:verity of extolment, I take him to be a soul of
:great article; and his infusion of such dearth and
:rareness, as, to make true diction of him, his
:semblable is his mirror; and who else would trace
:him, his umbrage, nothing more.
|-
| valign=top | '''OSRICK'''
:Fönséged a legkifogástalánabbul beszél róla. 
| valign=top | '''Osric'''
:Your lordship speaks most infallibly of him.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:S az ügy érdeme, uram? mért burkoljuk e lovagot a
:mi durvább lehelletünkbe? 
| valign=top | '''Hamlet'''
:The concernancy, sir? why do we wrap the gentleman
:in our more rawer breath?
|-
| valign=top | '''OSRICK'''
:Parancsol? 
| valign=top | '''Osric'''
:Sir?
|-
| valign=top | '''HORATIO'''
:Uram, nem volna lehetséges más nyelven megértetni
:magát? Szíveskedik, úgye bizony? 
| valign=top | '''Horatio'''
:Is't not possible to understand in another tongue?
:You will do't, sir, really.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Mit jelentsen e lovag neve említése? 
| valign=top | '''Hamlet'''
:What imports the nomination of this gentleman?
|-
| valign=top | '''OSRICK'''
:Laertesé? 
| valign=top | '''Osric'''
:Of Laertes?
|-
| valign=top | '''HORATIO'''
:Üres már a zsebe; arany szavait mind elköltötte. 
| valign=top | '''Horatio'''
:His purse is empty already; all's golden words are spent.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Az övé, uram. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Of him, sir.
|-
| valign=top | '''OSRICK'''
:Tudom, miszerint fönséged elég bölcs – 
| valign=top | '''Osric'''
:I know you are not ignorant–
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Vajha tudná, barátom; ámbár, bizony, az ön tudása
:még nem nagy becsületemre válna. Tovább, uram. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:I would you did, sir; yet, in faith, if you did,
:it would not much approve me. Well, sir?
|-
| valign=top | '''OSRICK'''
:Fönséged elég bölcs átlátni, hogy mily kitűnő Laertes – 
| valign=top | '''Osric'''
:You are not ignorant of what excellence Laertes is–
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Azt nem merem bevallani, nehogy vele mérkőznöm
:kelljen a kitűnőségben; pedig ismerni jól az
:embert, ez volna a valódi önismeret. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:I dare not confess that, lest I should compare with
:him in excellence; but, to know a man well, were to
:know himself.
|-
| valign=top | '''OSRICK'''
:Fegyverforgatásban értem, fenség; már e szakmában,
:miképp mindenki által lett beismerve, nincs
:hasonlója. 
| valign=top | '''Osric'''
:I mean, sir, for his weapon; but in the imputation
:laid on him by them, in his meed he's unfellowed.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Mi a fegyvere? 
| valign=top | '''Hamlet'''
:What's his weapon?
|-
| valign=top | '''OSRICK'''
:Ví-kard és ''rapier''. 
| valign=top | '''Osric'''
:Rapier and dagger.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Ez hát két fegyvere neki. Nos aztán? 
| valign=top | '''Hamlet'''
:That's two of his weapons: but, well.
|-
| valign=top | '''OSRICK'''
:A király, fönség, fogadott vele hat berber paripában;
:mik ellenében ő föltételezett, úgy hallom, hat francia
:ví-kard- és tőröket, járulványaikkal együtt, mint öv,
:kardkötő és a többi. Az emeltyűk hárma valóban igen
:gyönyörű a szemnek, igen jól áll a markolathoz, nagyon
:finom emeltyűk, igen nemes fogalmazással. 
| valign=top | '''Osric'''
:The king, sir, hath wagered with him six Barbary
:horses: against the which he has imponed, as I take
:it, six French rapiers and poniards, with their
:assigns, as girdle, hangers, and so: three of the
:carriages, in faith, are very dear to fancy, very
:responsive to the hilts, most delicate carriages,
:and of very liberal conceit.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Mit nevez ön emeltyűnek? 
| valign=top | '''Hamlet'''
:What call you the carriages?
|-
| valign=top | '''HORATIO'''
:Tudtam, fenség, hogy nem éri be a szöveggel, hanem
:elébb az oldaljegyzeteken is akar épülni. 
| valign=top | '''Horatio'''
:I knew you must be edified by the margent ere you had done.
|-
| valign=top | '''OSRICK'''
:Emeltyűk, uram, a kardkötők. 
| valign=top | '''Osric'''
:The carriages, sir, are the hangers.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:A kitétel rokonabb lenne tárgyával, ha ágyút szoktunk
:volna hordani oldalunkon; addig a kardkötő, úgy hiszem,
:legyen kardkötő. De tovább: hat berber ló, hat francia
:tőr, ezek járulványi s három nemes fogalmazású emeltyűi
:ellen; igazi francia-dán fogadás. És miért lett mind
:föltételezve, amint mondá? 
| valign=top | '''Hamlet'''
:The phrase would be more german to the matter, if we
:could carry cannon by our sides: I would it might
:be hangers till then. But, on: six Barbary horses
:against six French swords, their assigns, and three
:liberal-conceited carriages; that's the French bet
:against the Danish. Why is this 'imponed,' as you call it?
|-
| valign=top | '''OSRICK'''
:A király, fenség, arra fogadott, fenség, hogy ő és
:fenséged közötti tizenkét vímenetből ő háromnál
:többször nem talál, mint fenséged; ő pedig tizenkettő
:ellen kilencre fogadott; és ez rögtöni kísérlet tárgya
:lenne, ha fenséged méltóztatnék megfelelni – 
| valign=top | '''Osric'''
:The king, sir, hath laid, that in a dozen passes
:between yourself and him, he shall not exceed you
:three hits: he hath laid on twelve for nine; and it
:would come to immediate trial, if your lordship
:would vouchsafe the answer.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Hátha nem felelek semmit? 
| valign=top | '''Hamlet'''
:How if I answer 'no'?
|-
| valign=top | '''OSRICK'''
:Úgy értem, uram, hogy megfelelni a kihívásnak, személye
:kitétele által e kísérleten. 
| valign=top | '''Osric'''
:I mean, my lord, the opposition of your person in trial.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Itt járkálok, uram, e csarnokban; ez a naponkinti
:sétaidőm: ha őfelségének úgy tetszik, ám hozzák ide
:a szablyákat; s ha Laertesnek kedve tartja, és a
:király is marad szándéka mellett, nyerek neki, ha
:bírok; ha nem, úgy nem nyertem egyebet, csak a
:szégyent s a számfeletti ütlegeket magamnak. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Sir, I will walk here in the hall: if it please his
:majesty, 'tis the breathing time of day with me; let
:the foils be brought, the gentleman willing, and the
:king hold his purpose, I will win for him an I can;
:if not, I will gain nothing but my shame and the odd hits.
|-
| valign=top | '''OSRICK'''
:Izenetét ily módon kézbesítsem? 
| valign=top | '''Osric'''
:Shall I re-deliver you e'en so?
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Az értelmét, uram: különben amennyi szóvirággal
:kivánja a természete. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:To this effect, sir; after what flourish your nature will.
|-
| valign=top | '''OSRICK'''
:Ajánlom hódolatomat fenségednek.
:''El.'' 
| valign=top | '''Osric'''
:I commend my duty to your lordship.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Viszont, viszont. – Jó, hogy ajánlja magát;
:különben nincs nyelv a világon, mely azt tenné. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Yours, yours.
:''Exit OSRIC''
:He does well to commend it himself; there are no
:tongues else for's turn.
|-
| valign=top | '''HORATIO'''
:Elszaladt. a libuc, pedig még a tojáshéj is a
:fején van. 
| valign=top | '''Horatio'''
:This lapwing runs away with the shell on his head.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Tán még anyja emlőjével is udvariaskodott ez,
:mielőtt megszopta volna. Igy ő (és sok más
:falkájabeli, kiket tudom, mint becéz e seprőjére
:szállt világ) a kornak puszta hangját, a társalgás
:külmodorát és mintegy tajtékját szedték fel, mely
:őket átsegíti a legdőrébb és legalaposb vélemények
:közt is: de kísértsd. meg csak, fújj rá, s a buborék
:oda.
:''Jő egy Úr.'' 
| valign=top | '''Hamlet'''
:He did comply with his dug, before he sucked it.
:Thus has he–and many more of the same bevy that I
:know the dressy age dotes on–only got the tune of
:the time and outward habit of encounter; a kind of
:yesty collection, which carries them through and
:through the most fond and winnowed opinions; and do
:but blow them to their trial, the bubbles are out.
:''Enter a Lord''
|-
| valign=top | '''ÚR'''
:Fenséges uram, őfelsége tiszteletét küldte vala az
:ifjú Osrick által, ki azt a választ hozá, hogy
:fenséged itt a csarnokban vár; most általam azt
:kérdezteti, van-e még kedve megvíni Laertesszel,
:vagy hosszabb időre halasztja? 
| valign=top | '''Lord'''
:My lord, his majesty commended him to you by young
:Osric, who brings back to him that you attend him in
:the hall: he sends to know if your pleasure hold to
:play with Laertes, or that you will take longer time.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Én állani szoktam feltételeimnek; azok a király
:tetszését követik. Ha kedve parancsolja, az enyim
:kész; most vagy akármikor, föltéve, hogy oly képes
:leszek, mint most. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:I am constant to my purpose; they follow the king's
:pleasure: if his fitness speaks, mine is ready; now
:or whensoever, provided I be so able as now.
|-
| valign=top | '''ÚR'''
:A király, királyné, s mind jőnek már lefelé. 
| valign=top | '''Lord'''
:The king and queen and all are coming down.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Isten neki! 
| valign=top | '''Hamlet'''
:In happy time.
|-
| valign=top | '''ÚR'''
:A királyné kéreti fönségedet, lássa szívesen Laertest,
:mielőtt víváshoz fognának. 
| valign=top | '''Lord'''
:The queen desires you to use some gentle
:entertainment to Laertes before you fall to play.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Jóra oktat.
:''Úr el.'' 
| valign=top | '''Hamlet'''
:She well instructs me.
:''Exit Lord''
|-
| valign=top | '''HORATIO'''
:Elveszti a fogadást, fenség. 
| valign=top | '''Horatio'''
:You will lose this wager, my lord.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Nem gondolnám: mióta külföldön jár, mindig gyakorlom
:magamat; ily egérúttal nyerni fogok. De sose láttál
:olyat, mily nehéz itt a szívem tája; hanem sebaj. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:I do not think so: since he went into France, I
:have been in continual practise: I shall win at the
:odds. But thou wouldst not think how ill all's here
:about my heart: but it is no matter.
|-
| valign=top | '''HORATIO'''
:Úgy hát ne, jó uram – 
| valign=top | '''Horatio'''
:Nay, good my lord,–
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Merő bolondság; de afféle sejtelen mégis, mely talán
:megzavarna egy asszonyt. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:It is but foolery; but it is such a kind of
:gain-giving, as would perhaps trouble a woman.
|-
| valign=top | '''HORATIO'''
:Ha elméje nyugtalan valamiért; fogadjon szót neki;
:én majd eléjök megyek, s megmondom, hogy nincs most
:kedve hozzá. 
| valign=top | '''Horatio'''
:If your mind dislike any thing, obey it: I will
:forestall their repair hither, and say you are not
:fit.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Tapot se; dacolunk e baljóslattal: hisz egy verébfi
:sem eshetik le a gondviselés akaratja nélkül. Ha most
:történik: nem ezután; ha nem ezután, úgy most történik;
:s ha most meg nem történik, eljő máskor: készen kell rá
:lenni; addig van. Miután senkinek sincs olyanja, mit
:itt ne hagyjon: mit árt elébb hagyni el? – Ám legyen!
:''Király, Királyné, Laertes, Urak, Osrick''
:''és kíséret, vívó tőrökkel stb. jőnek.'' 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Not a whit, we defy augury: there's a special
:providence in the fall of a sparrow. If it be now,
:'tis not to come; if it be not to come, it will be
:now; if it be not now, yet it will come: the
:readiness is all: since no man has aught of what he
:leaves, what is't to leave betimes?
:''Enter KING CLAUDIUS, QUEEN GERTRUDE, LAERTES,
Lords, OSRIC, and Attendants with foils, &amp;c''
|-
| valign=top | '''KIRÁLY'''
:Jer, Hamlet, jer: vedd tőlem e kezet.
:''Laertes kezét a Hamletébe teszi.'' 
| valign=top | '''King Claudius
:Come, Hamlet, come, and take this hand from me.
:''KING CLAUDIUS puts LAERTES' hand into HAMLET's''
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Uram, bocsánat: megsértettelek;
:De, mint lovag, bocsásd meg azt nekem.
:Ím, tudják a jelenvalók,
:S kellett bizonnyal hallanod, minő
:Bús elmebaj gyötör. Amit tevék,
:Mi durván verte föl természeted,
:Becsűleted s botránkozásodat
:Kimondom itten: őrültség vala.
:Vagy Hamlet az, ki megbántá Laertest?
:Hamlet soha! mert Hamlet, ha magán-
:Kivűl ragadva, mikor ő nem ő,
:Bántá Laertest: nem Hamlet tevé azt,
:Hamlet tagadja. Hát ki tette más?
:Az őrültsége. Így levén ezek,
:Hamlet a bántott félhez tartozik
:A kór szegény Hamletnek ellene.
:E fültanúk előtt, uram,
:Tagadva minden ártó szándokom,
:Mentsen ki annyiban nemes szived,
:Hogy háztetőn nyilat lövék keresztül,
:S öcsémet érte. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Give me your pardon, sir: I've done you wrong;
:But pardon't, as you are a gentleman.
:This presence knows,
:And you must needs have heard, how I am punish'd
:With sore distraction. What I have done,
:That might your nature, honour and exception
:Roughly awake, I here proclaim was madness.
:Was't Hamlet wrong'd Laertes? Never Hamlet
:If Hamlet from himself be ta'en away,
:And when he's not himself does wrong Laertes,
:Then Hamlet does it not, Hamlet denies it.
:Who does it, then? His madness: if't be so,
:Hamlet is of the faction that is wrong'd;
:His madness is poor Hamlet's enemy.
:Sir, in this audience,
:Let my disclaiming from a purposed evil
:Free me so far in your most generous thoughts,
:That I have shot mine arrow o'er the house,
:And hurt my brother.
|-
| valign=top | '''LAERTES'''
:A vér megbocsát,
:Melynek leginkább szítna gerjedelme
:Bosszúra mostan: ámde a becsűlet
:Még visszatartja béke-jobbomat,
:Míglen korosb és közbecsűletű
:Bajmesterek szavát, itéletét
:Birandom, hogy nincs vérfolt nevemen.
:Addig legyen barátság e barátság,
:Mit felajánlasz; én elfogadom,
:Nem is töröm meg. 
| valign=top | '''Laertes'''
:I am satisfied in nature,
:Whose motive, in this case, should stir me most
:To my revenge: but in my terms of honour
:I stand aloof; and will no reconcilement,
:Till by some elder masters, of known honour,
:I have a voice and precedent of peace,
:To keep my name ungored. But till that time,
:I do receive your offer'd love like love,
:And will not wrong it.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Őszintén veszem;
:S bízvást megvívom e testvéri párbajt. –
:Acélt nekünk! Jer. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:I embrace it freely;
:And will this brother's wager frankly play.
:Give us the foils. Come on.
|-
| valign=top | '''LAERTES'''
:Jer, egyet nekem! 
| valign=top | '''Laertes'''
:Come, one for me.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:A ''célod'' én lesznek, bizony, Laertes;
:Mint legsötétebb éjen csillagok,
:Lövellnek át tudatlanságomon
:Mesterfogásid. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:I'll be your foil, Laertes: in mine ignorance
:Your skill shall, like a star i' the darkest night,
:Stick fiery off indeed.
|-
| valign=top | '''LAERTES'''
:Ej, ne csúfolódj! 
| valign=top | '''Laertes'''
:You mock me, sir.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Nem, Istenemre! 
| valign=top | '''Hamlet'''
:No, by this hand.
|-
| valign=top | '''KIRÁLY'''
:Adj kardokat, kis Osrick. – Hamlet öcs,
:Tudod, miben fogadtunk? 
| valign=top | '''King Claudius
:Give them the foils, young Osric. Cousin Hamlet,
:You know the wager?
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Jól, királyom
:Felséged a gyöngébb oldalra tett. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Very well, my lord
:Your grace hath laid the odds o' the weaker side.
|-
| valign=top | '''KIRÁLY'''
:Nem félek attól: víni láttalak;
:S ha ő haladt: egérutunk van érte. 
| valign=top | '''King Claudius
:I do not fear it; I have seen you both
:But since he is better'd, we have therefore odds.
|-
| valign=top | '''LAERTES'''
:Nagyon nehéz; hadd lám a másikat. 
| valign=top | '''Laertes'''
:This is too heavy, let me see another.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Ez jó nekem. Egyforma hosszú mind?
:''Készülnek a viadalhoz.'' 
| valign=top | '''Hamlet'''
:This likes me well. These foils have all a length?
:''They prepare to play''
|-
| valign=top | '''OSRICK'''
:Egyforma, fenség. 
| valign=top | '''Osric'''
:Ay, my good lord.
|-
| valign=top | '''KIRÁLY'''
:Bort billikomba! ez asztalra itt. –
:S ha majd talál elsőre, másodikra,
:Vagy harmadízben Hamlet jól felel
:Ágyú dörögjön minden várfokon
:Hamlet javáért iszik a király.
:Egy gyöngyszemet dob a kehelybe akkor.
:Drágábbat annál, melyet koronán
:Felváltva már négy dán király viselt.
:Kelyhet nekem! s az üstdob mondja meg
:A harsonának, és a harsona
:Künn a tüzérnek, pattantyú az égnek,
:Az ég a földnek: »Most ürít kehelyt
:Hamletre a király.« – Hajrá, fiúk! –
:Ti meg, birák, jól nyissatok szemet. 
| valign=top | '''King Claudius
:Set me the stoops of wine upon that table.
:If Hamlet give the first or second hit,
:Or quit in answer of the third exchange,
:Let all the battlements their ordnance fire
:The king shall drink to Hamlet's better breath;
:And in the cup an union shall he throw,
:Richer than that which four successive kings
:In Denmark's crown have worn. Give me the cups;
:And let the kettle to the trumpet speak,
:The trumpet to the cannoneer without,
:The cannons to the heavens, the heavens to earth,
:'Now the king dunks to Hamlet.' Come, begin
:And you, the judges, bear a wary eye.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:No rajta! 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Come on, sir.
|-
| valign=top | '''LAERTES'''
:Rajta hát! 
| valign=top | '''Laertes'''
:Come, my lord.
:''They play''
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Egy. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:One.
|-
| valign=top | '''LAERTES'''
:Nem. 
| valign=top | '''Laertes'''
:No.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Bíró! 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Judgment.
|-
| valign=top | '''OSRICK'''
:Találta, szembetűnően találta. 
| valign=top | '''Osric'''
:A hit, a very palpable hit.
|-
| valign=top | '''LAERTES'''
:Jó; újra hát! 
| valign=top | '''Laertes'''
:Well; again.
|-
| valign=top | '''KIRÁLY'''
:Megállj! bort adjatok.
:Hamlet, ez a gyöngy a tiéd; fogadd;
:Egészségedre. – Nyújtsátok oda.
:''Harsonák; künn ágyúdörej.'' 
| valign=top | '''King Claudius
:Stay; give me drink. Hamlet, this pearl is thine;
:Here's to thy health.
:''Trumpets sound, and cannon shot off within''
:Give him the cup.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Hadd végzem e döfést, tedd félre addig.
:Jerünk.
:''Vínak.''
:Találtam ismét; igaz-e? 
| valign=top | '''Hamlet'''
:I'll play this bout first; set it by awhile. Come.
:''They play''
:Another hit; what say you?
|-
| valign=top | '''LAERTES'''
:Ért, ért, bevallom. 
| valign=top | '''Laertes'''
:A touch, a touch, I do confess.
|-
| valign=top | '''KIRÁLY'''
:A mi fiunk győz. 
| valign=top | '''King Claudius
:Our son shall win.
|-
| valign=top | '''KIRÁLYNÉ'''
:Tikkad, mert kövér. –
:Ne, Hamlet, a kendőm; töröld meg arcod;
:Ez a királyné áldomása, Hamlet
:Szerencsédért iszik! 
| valign=top | '''Queen Gertrude
:He's fat, and scant of breath.
:Here, Hamlet, take my napkin, rub thy brows;
:The queen carouses to thy fortune, Hamlet.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Kegyelmes asszony! 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Good madam!
|-
| valign=top | '''KIRÁLY'''
:Gertrud, ne igyál. 
| valign=top | '''King Claudius
:Gertrude, do not drink.
|-
| valign=top | '''KIRÁLYNÉ'''
:Iszom, bocsásson meg, uram király. 
| valign=top | '''Queen Gertrude
:I will, my lord; I pray you, pardon me.
|-
| valign=top | '''KIRÁLY'''
:''Félre.''
:Késő! a mérgezett pohár. 
| valign=top | '''King Claudius
:''Aside''  It is the poison'd cup: it is too late.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Mindjárt, anyám: még inni nem merek. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:I dare not drink yet, madam; by and by.
|-
| valign=top | '''KIRÁLYNÉ'''
:Jer, hadd töröljem meg hát arcodat. 
| valign=top | '''Queen Gertrude
:Come, let me wipe thy face.
|-
| valign=top | '''LAERTES'''
:Most ''én'' találok, felség. 
| valign=top | '''Laertes'''
:My lord, I'll hit him now.
|-
| valign=top | '''KIRÁLY'''
:Nem hiszem. 
| valign=top | '''King Claudius
:I do not think't.
|-
| valign=top | '''LAERTES'''
:''Félre.''
:Mintegy a lelkem is furdal pedig. 
| valign=top | '''Laertes'''
:''Aside''  And yet 'tis almost 'gainst my conscience.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Jer harmadikra. De játszol, Laertes
:Víjj, kérlek, amint Isten tudnod adta
:Félek, bolondot űzsz velem csupán. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Come, for the third, Laertes: you but dally;
:I pray you, pass with your best violence;
:I am afeard you make a wanton of me.
|-
| valign=top | '''LAERTES'''
:Igen? No, jer hát. 
| valign=top | '''Laertes'''
:Say you so? come on.
:''They play''
|-
| valign=top | '''OSRICK'''
:Egyik sem talált. 
| valign=top | '''Osric'''
:Nothing, neither way.
|-
| valign=top | '''LAERTES'''
:Ne most!
:''Laertes megsebzi Hamletet; erre, a birkózás közben,''
:''felcserélik szablyáikat, és Hamlet megsebzi Laertest.'' 
| valign=top | '''Laertes'''
:Have at you now!
:''LAERTES wounds HAMLET; then in scuffling, they
change rapiers, and HAMLET wounds LAERTES''
|-
| valign=top | '''KIRÁLY'''
:Vonják el egymástól! Dühösek. 
| valign=top | '''King Claudius
:Part them; they are incensed.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Nem; rajta ismét!
:''A Királyné összeroskad.'' 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Nay, come, again.
:''QUEEN GERTRUDE falls''
|-
| valign=top | '''OSRICK'''
:Ha! ni, a királyné! 
| valign=top | '''Osric'''
:Look to the queen there, ho!
|-
| valign=top | '''HORATIO'''
:Mindkettő vérzik. – Hogy van, jó uram? 
| valign=top | '''Horatio'''
:They bleed on both sides. How is it, my lord?
|-
| valign=top | '''OSRICK'''
:Hogy vagy, Laertes? 
| valign=top | '''Osric'''
:How is't, Laertes?
|-
| valign=top | '''LAERTES'''
:Hát, mint egy szalonka,
:Saját tőrömben, Osrick.
:En-árulásomért, méltán halok. 
| valign=top | '''Laertes'''
:Why, as a woodcock to mine own springe, Osric;
:I am justly kill'd with mine own treachery.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Mi lelte a királynét? 
| valign=top | '''Hamlet'''
:How does the queen?
|-
| valign=top | '''KIRÁLY'''
:Csak elájult,
:Hogy a vért látta. 
| valign=top | '''King Claudius
:She swounds to see them bleed.
|-
| valign=top | '''KIRÁLYNÉ'''
:Nem, nem: az ital,
:Az ital – ó, édes Hamlet! – az ital,
:Az ital: megmérgeztek.
:''Meghal.'' 
| valign=top | '''Queen Gertrude
:No, no, the drink, the drink,–O my dear Hamlet,–
:The drink, the drink! I am poison'd.
:''Dies''
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Ó, szörnyű gazság!
:Be kell az ajtót zárni. Árulás!
:Ki kell nyomozni.
:''Laertes elesik.'' 
| valign=top | '''Hamlet'''
:O villany! Ho! let the door be lock'd
:Treachery! Seek it out.
|-
| valign=top | '''LAERTES'''
:Itt fekszik, Hamlet. – Hamlet, oda vagy
:Nincs a világon szer, mitől kigyógyulj;
:Nincs benned élet egy félórai.
:Az áruló, kifent, megmérgezett
:Eszköz kezedbe' van. Torkomra forrt
:Az undok ármány: itt fekszem, soha
:Föl nem kelendő. Mérget itt anyád is;
:De hangom elhágy. A király az ok,
:Mindenben a király. 
| valign=top | '''Laertes'''
:It is here, Hamlet: Hamlet, thou art slain;
:No medicine in the world can do thee good;
:In thee there is not half an hour of life;
:The treacherous instrument is in thy hand,
:Unbated and envenom'd: the foul practise
:Hath turn'd itself on me lo, here I lie,
:Never to rise again: thy mother's poison'd
:I can no more: the king, the king's to blame.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:A kardhegy is mérgezve van?
:No, méreg, hass tehát.
:''A Királyt ledöfi.'' 
| valign=top | '''Hamlet'''
:The point!–envenom'd too!
:Then, venom, to thy work.
:''Stabs KING CLAUDIUS''
|-
| valign=top | '''MIND'''
:Árulás! árulás! 
| valign=top | '''All'''
:Treason! treason!
|-
| valign=top | '''KIRÁLY'''
:Ó, védjetek barátim; csak seb ez. 
| valign=top | '''King Claudius
:O, yet defend me, friends; I am but hurt.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Ne hát, te gyilkos, vérparázna dán!
:Ne, idd ki ezt is: – benne gyöngyszemed? –
:Kövesd anyámat.
:''A Király meghal.'' 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Here, thou incestuous, murderous, damned Dane,
:Drink off this potion. Is thy union here?
:Follow my mother.
:''KING CLAUDIUS dies''
|-
| valign=top | '''LAERTES'''
:Méltán bűnhödik;
:Oly méreg ez, mit ő kevert maga. –
:Váltsunk, nemes Hamlet, bocsánatot
:Atyám halála s az enyém ne szálljon
:Fejedre, se az enyimre a tied!
:''Meghal.'' 
| valign=top | '''Laertes'''
:He is justly served;
:It is a poison temper'd by himself.
:Exchange forgiveness with me, noble Hamlet
:Mine and my father's death come not upon thee,
:Nor thine on me.
:''Dies''
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Az ég ne tudja bűnödül! Követlek.
:Halott vagyok, Horatio. –
:Isten veled, boldogtalan királyné! –
:Ti, kik halványan és remegve álltok,
:Néma személyek s nézők e darabnál,
:Ha volna még időm (de a halál
:Kemény poroszló, nem ereszti fogIyát),
:Ó, majd beszélnék – de maradjon az.
:Horatio, halott vagyok; te élsz
:Győzd meg felőlem és igaz ügyemről
:A kétkedőket. 
| valign=top | '''Hamlet'''
:Heaven make thee free of it! I follow thee.
:I am dead, Horatio. Wretched queen, adieu!
:You that look pale and tremble at this chance,
:That are but mutes or audience to this act,
:Had I but time–as this fell sergeant, death,
:Is strict in his arrest–O, I could tell you–
:But let it be. Horatio, I am dead;
:Thou livest; report me and my cause aright
:To the unsatisfied.
|-
| valign=top | '''HORATIO'''
:Azt ne várd soha
:Bennem a dánnál több a római;
:Maradt még e pohárban egy kevés. 
| valign=top | '''Horatio'''
:Never believe it
:I am more an antique Roman than a Dane
:Here's yet some liquor left.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Addsza, ha lelked van! bocsásd a kelyhet.
:Az égre! nem hagyom. – Ó, Istenem!
:Horatio, mily sérelem marad,
:Ha ez homályba vész, a nevemen!
:Ha ápolál szivedben valaha
:Foszd meg az üdvtől egy kissé magad,
:Szídd még e rossz világ kínos lehét,
:Hogy elmondd esetem. –
:''Künn induló és lövés.''
:Mi hadzaj ez? 
| valign=top | '''Hamlet'''
:As thou'rt a man,
:Give me the cup: let go; by heaven, I'll have't.
:O good Horatio, what a wounded name,
:Things standing thus unknown, shall live behind me!
:If thou didst ever hold me in thy heart
:Absent thee from felicity awhile,
:And in this harsh world draw thy breath in pain,
:To tell my story.
:''March afar off, and shot within''
:What warlike noise is this?
|-
| valign=top | '''OSRICK'''
:A győzedelmes ifjú Fortinbras
:Üdvözli, Lengyelországból jövet,
:Ily harcilag Angolhon követit. 
| valign=top | '''Osric'''
:Young Fortinbras, with conquest come from Poland,
:To the ambassadors of England gives
:This warlike volley.
|-
| valign=top | '''HAMLET'''
:Ó! meghalok, Horatio.
:Túlzajg az ádáz méreg lelkemen!
:Nem élhetem meg az új híreket;
:De íme, jóslok: Fortinbrasra szálI
:Az ország; övé haldokló szavam.
:Beszéld el ezt neki, s minden körülményt,
:Mi okozá – A többi, néma csend.
:''Meghal.'' 
| valign=top | '''Hamlet'''
:O, I die, Horatio;
:The potent poison quite o'er-crows my spirit
:I cannot live to hear the news from England 
:But I do prophesy the election lights
:On Fortinbras: he has my dying voice;
:So tell him, with the occurrents, more and less,
:Which have solicited. The rest is silence.
:''Dies''
|-
| valign=top | '''HORATIO'''
:Nemes szív tört meg itt. – Jó éjt, királyfi;
:Nyugosszon angyal éneklő sereg!
:Miért jön a dob?
:''Künn induló.''
:''Fortinbras, az angol követek és mások jőnek.'' 
| valign=top | '''Horatio'''
:Now cracks a noble heart. Good night sweet prince
:And flights of angels sing thee to thy rest!
:Why does the drum come hither?
:''March within''
:''Enter FORTINBRAS, the English Ambassadors,
and others''
|-
| valign=top | '''FORTINBRAS'''
:Hol az a látvány? 
| valign=top | '''Prince Fortinbras
:Where is this sight?
|-
| valign=top | '''HORATIO'''
:Mit akarsz te látni?
:Ha jajt, ha szörnyüt, ne keresd tovább. 
| valign=top | '''Horatio'''
:What is it ye would see?
:If aught of woe or wonder, cease your search.
|-
| valign=top | '''FORTINBRAS'''
:Itt koncolás volt. – Ah, kevély halál!
:Mi dáridó készűl örök honodban,
:Hogy egy lövéssel ennyi fejedelmet
:Ily véresen levertél? 
| valign=top | '''Prince Fortinbras
:This quarry cries on havoc. O proud death,
:What feast is toward in thine eternal cell,
:That thou so many princes at a shot
:So bloodily hast struck?
|-
| valign=top | '''ELSŐ KÖVET
:Szörnyű látvány,
:S mi Angliából hírt későn hozunk
:Nem érez a fül, mely meghallaná
:Beszédünk, hogy parancsa teljesült,
:Hogy Rosencrantz és Guildenstern halott.
:Ki fogja megköszönni már? 
| valign=top | '''First Ambassador
:The sight is dismal;
:And our affairs from England come too late
:The ears are senseless that should give us hearing,
:To tell him his commandment is fulfill'd,
:That Rosencrantz and Guildenstern are dead
:Where should we have our thanks?
|-
| valign=top | '''HORATIO'''
:Ez ajk nem,
:Ha élne és köszönni bírna is.
:De, minthogy éppen toppra jöttetek,
:Ti lengyelekről, és ti Angliából,
:E vér-tusához: rendeljétek el
:Közszemle végett e holttetemek
:Kitételét magas ravatalon;
:S hadd hírlem a még nem-tudó világnak
:Az itt történteket. Majd hallotok
:Vérbűn, erőszak, természettelen
:Dolgok, nem is vélt gyilkolás, kivégzés,
:Ravasz, de kényszerült ölés felől;
:És végre füstbement bal terveket,
:A főre hullva, mely koholta; mindezt
:Híven elmondhatom. 
| valign=top | '''Horatio'''
:Not from his mouth,
:Had it the ability of life to thank you
:He never gave commandment for their death.
:But since, so jump upon this bloody question,
:You from the Polack wars, and you from England,
:Are here arrived give order that these bodies
:High on a stage be placed to the view;
:And let me speak to the yet unknowing world
:How these things came about: so shall you hear
:Of carnal, bloody, and unnatural acts,
:Of accidental judgments, casual slaughters,
:Of deaths put on by cunning and forced cause,
:And, in this upshot, purposes mistook
:Fall'n on the inventors' reads: all this can I
:Truly deliver.
|-
| valign=top | '''FORTINBRAS'''
:Jerünk sietve meghallgatni azt,
:S hívjuk be rá az ország nagyjait.
:Én e szerencsét búsan ölelem;
:E tartományhoz, úgy rémlik, jogom van
:Most alkalom hí föllépnem vele. 
| valign=top | '''Prince Fortinbras
:Let us haste to hear it,
:And call the noblest to the audience.
:For me, with sorrow I embrace my fortune
:I have some rights of memory in this kingdom,
:Which now to claim my vantage doth invite me.
|-
| valign=top | '''HORATIO'''
:Erről magamnak is lesz egy szavam,
:S egy olyan ajké, hogy többet csinál.
:Most ehhez lássunk, míg az emberek
:Elméje bódult; míg több baj nem ér
:Ármány s vétség miatt. 
| valign=top | '''Horatio'''
:Of that I shall have also cause to speak,
:And from his mouth whose voice will draw on more;
:But let this same be presently perform'd,
:Even while men's minds are wild; lest more mischance
:On plots and errors, happen.
|-
| valign=top | '''FORTINBRAS'''
:Négy százados
:Emelje Hamletet, mint katonát,
:A ravatalra: mert belőle, ha
:Megéri, nagy király vált volna még.
:Útján kövesse harci tisztelet.
:Harsogjon a zene. –
:Vegyék föl tetemét. – Ily látomás
:Szép a mezőn, de itt szemlélve más.
:Menj, lőjenek sort!
:''Induló mellett mind el; azután sorlövés hallik.''
| valign=top | '''Prince Fortinbras
:Let four captains
:Bear Hamlet, like a soldier, to the stage;
:For he was likely, had he been put on,
:To have proved most royally: and, for his passage,
:The soldiers' music and the rites of war
:Speak loudly for him.
:Take up the bodies: such a sight as this
:Becomes the field, but here shows much amiss.
:Go, bid the soldiers shoot.
:''A dead march. Exeunt, bearing off the dead bodies; after which a peal of ordnance is shot off''
|}

{{lapozó utolsó fejezet|előző=Ötödik felvonás, 1. szín|cím=Hamlet}}
[[Kategória:Hamlet]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Kategória:Szentivánéji álom</title>
    <id>468</id>
    <revision>
      <id>4940</id>
      <timestamp>2006-08-31T11:11:20Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>-szerző kategóriája, a szerzők kategóriáit megszünetetem</comment>
      <text xml:space="preserve">[[Kategória:Színdarabok]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Szerző:William Shakespeare</title>
    <id>470</id>
    <revision>
      <id>5106</id>
      <timestamp>2006-09-27T19:07:06Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>+kép</comment>
      <text xml:space="preserve">[[Image:Shakespeare.jpg|thumb|William Shakespeare]]

[[w:William Shakespeare|William Shakespeare]] ([[w:1564|1564]]. [[w:április 23|április 23]]. (keresztelve [[w:április 26|április 26]].) – [[w:1616|1616]]. [[w:április 23|április 23]]. ([[w:Julianus-naptár|Julianus-naptár]]) / 1616. [[w:május 3|május 3]]. ([[w:Gergely-naptár|Gergely-naptár]]); angol drámaíró, költő, színész. 

*[[Hamlet]]
*[[Szentivánéji álom]]
*[[Sok hűhó semmiért]]
*[[Romeo és Júlia]]

[[Kategória:Szerzők|Shakespeare]]
[[Kategória:Írók, költők]]
[[Kategória:Reneszánsz szerzők]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>MediaWiki:Recentchangestext</title>
    <id>471</id>
    <revision>
      <id>5598</id>
      <timestamp>2006-11-14T18:48:34Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>-képtörlés.</comment>
      <text xml:space="preserve">'''Újdonságok:''' &lt;small&gt;[[Speciális:Newpages|Új lapok]] – [[speciális:Newimages|Új képek]] – &lt;span class=&quot;nincslinkikon&quot;&gt;[http://hu.wikisource.org/w/index.php?title=Speci%C3%A1lis:Recentchanges&amp;hideminor=0&amp;hideliu=1&amp;hidebots=1&amp;hidepatrolled=0&amp;days=2&amp;limit=500 Anonim lapok]&lt;/span&gt; – [[Speciális:Contributions/newbies|Kezdők lapjai]] – [[Speciális:Log/Newusers|Új felhasználók]] – [[speciális:Log|Naplófájlok]]&lt;/small&gt;&lt;br /&gt;
'''Új szerkesztőknek:''' &lt;small&gt;[[Wikiforrás:Segítség|Segítség]] – [[Wikiforrás:GyIK|Gyakori kérdések]] – [[Wikiforrás:Irányelvek|Irányelvek]] – [[Wikiforrás:Irányelvek/Elnevezési irányelvek|Elnevezési szokások]] – [[Wikiforrás:Leggyakoribb baklövések|Leggyakoribb baklövések]]&lt;/small&gt;&lt;br /&gt;
'''Közösség:''' &lt;small&gt;[[Wikiforrás:Társalgó|Társalgó]] – [[Wikiforrás:Adminisztrátorok üzenőfala|Adminok]] – [[Wikiforrás:Porta|Porta]] – [[Wikiforrás:Véleménykérés|Véleménykérés]] – [[Wikiforrás:Kategóriajavaslatok|Kategóriák]] – [[Wikiforrás:Műhely|Műhelyek]]&lt;/small&gt;&lt;br /&gt;
'''Szavazások:''' &lt;small&gt;[[Wikiforrás:Szavazás|Általános szavazás]] – ''Törlés:'' [[Wikiforrás:Szavazás törlésről|cikk]], [[Wikiforrás:Szerzői jog valószínű megsértése|jogsértő]], [[Wikiforrás:Azonnali törlés|azonnali]].&lt;/small&gt;

[[Wikiforrás:Üdvözlünk_látogató|Üdvözlünk]]! Ezen a lapon követheted a Wikiforrás lapjain történt legutóbbi
változtatásokat[[MediaWiki:Recentchangestext|.]]&lt;!-- ez azért link, hogy szegény adminok könnyebben megtalálják a lapot, ahol változtatni lehet a szövegen. --&gt;

Ha azt szeretnéd hogy a Wikiforrás sikeres legyen akkor nagyon fontos, hogy
soha ne add hozzá mások [[Wikiforrás:Copyright|jogvédett és nem felhasználható]]
anyagait.
A jogi problémák komolyan árthatnak a projektnek ezért kérünk arra, hogy ne tegyél
ilyet.

A Wikiforrásban jelenleg [[Speciális:Statistics|{{NUMBEROFARTICLES}}]] cikk található.</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Kategória:Szerzők</title>
    <id>472</id>
    <revision>
      <id>5078</id>
      <timestamp>2006-09-17T05:47:37Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>iw</comment>
      <text xml:space="preserve">Ide bekerül az összes szerző lapja, és a szerzők lapjait tovább kategorizáló kategóriák.

[[Kategória:Kategóriák]]
[[en:Category:Authors]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Kategória:Wikiforrás-adminisztráció</title>
    <id>473</id>
    <revision>
      <id>4112</id>
      <timestamp>2006-07-28T14:31:23Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>a WF névtér összes lapja</comment>
      <text xml:space="preserve">A Wikiforrás névtér összes lapját [http://hu.wikisource.org/w/index.php?title=Speci%C3%A1lis%3AAllpages&amp;from=&amp;namespace=4 itt] találod.

[[Kategória:Kategóriák]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Szerző:Aiszkhülosz</title>
    <id>476</id>
    <revision>
      <id>4946</id>
      <timestamp>2006-08-31T12:39:39Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>-szerző kategóriája, a szerzők kategóriáit megszünetetem</comment>
      <text xml:space="preserve">*[[Leláncolt Prométheusz]]

[[Kategória:Írók, költők|Aiszkhülosz]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>MediaWiki:Uncategorizedcategories</title>
    <id>478</id>
    <revision>
      <id>1063</id>
      <timestamp>2006-06-18T14:32:44Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>magyarítás</comment>
      <text xml:space="preserve">Kategorizálatlan kategóriák</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>MediaWiki:Uncategorizedpages</title>
    <id>479</id>
    <revision>
      <id>1064</id>
      <timestamp>2006-06-18T14:33:23Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>magyarítás</comment>
      <text xml:space="preserve">Kategorizálatlan lapok</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>MediaWiki:Monobook.css</title>
    <id>481</id>
    <revision>
      <id>4089</id>
      <timestamp>2006-07-27T17:45:53Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>világoskék háttér a Wikiforrás névtér lapjainak</comment>
      <text xml:space="preserve">/* edit this file to customize the monobook skin for the entire site */

/*
Közös (skinfüggetlen) css: [[MediaWiki:Common.css]]
__TOC__
&lt;pre&gt;
*/

@import &quot;/w/index.php?title=MediaWiki:Common.css&amp;action=raw&amp;ctype=text/css&amp;smaxage=2678400&quot;;

/* &lt;/pre&gt; 
== Általános ==
=== Adománygyűjtés linkje ===
&lt;pre&gt; */
#siteNotice {
    margin-top:5px;
    padding-left: 4px;
    font-style: italic;
    text-align: center;
}

/* &lt;/pre&gt;
=== Háttérszín ===
&lt;pre&gt; */
/* Make all non-namespace pages have a light blue content area. This is done by
   setting the background color for all #content areas to light blue and then
   overriding it for any #content enclosed in a .ns-0 (main namespace). I then
   do the same for the &quot;tab&quot; background colors. --Lupo */

#content {
    background: #F8FCFF; /* a light blue */
}

#content div.thumb {
    border-color: #F8FCFF;
}

.ns-0 * #content {
    background: white;
}

#mytabs li {
    background: #F8FCFF;
}

.ns-0 * #mytabs li {
    background: white;
}

#mytabs li a {
    background-color: #F8FCFF;
}

.ns-0 * #mytabs li a {
    background-color: white;
}

#p-cactions li a {
    background-color: #F8FCFF;
}

.ns-0 * #p-cactions li a {
    background-color: white;
}

.ns-0 * #content div.thumb {
    border-color: white;
}

/* A Wikiforrás névtér lapjainak kékesszürke háttere */

.ns-4 * #content {
    background: #f0f8ff
}

.ns-4 * #p-cactions li a {
    background-color: #f0f8ff
}

/* &lt;/pre&gt;
=== Alcím ===
&lt;pre&gt; */
/* &quot;A Wikipédiából, a szabad lexikonból.&quot; szöveg */
#siteSub {
    display: inline;
    font-size: 120%;
    font-weight: normal;
}

#bodyContent #siteSub a {
    color: #000;
    text-decoration: none;
    background-color: transparent;
    background-image: none;
    padding-right: 0;
}

/* &lt;/pre&gt;
=== Egyéb ===
&lt;pre&gt; */

/* Bold 'edit this page' link to encourage newcomers */
#ca-edit a { font-weight: bold !important; }

/* Display &quot;User $1, you are already logged in!&quot;
   ([[MediaWiki:Alreadyloggedin]]) in red and bold */
div.alreadyloggedin { color: red; font-weight: bold; }

@media print {
    /* Do not print edit link in templates using Template:Ed
       Do not print certain classes that shouldn't appear on paper */
    .editlink, .noprint, .metadata, .dablink { display: none }
}

#pt-login {
  font-weight: bold;
  font-size: 110%;
}

form#userlogin {
  float: left;
  padding: 1em 1em .7em 1em;
  background-color: #ffffe6;
  border: 2px solid #fc6;
  color: #000;
  margin-right: 2em;
}

form#userlogin table {
  float: left;
  background-color: #ffffe6;
  color: #000;
}

p.error {
  font-weight: bold;
}

/* &lt;/pre&gt;
== Cikkek tartalma ==
&lt;pre&gt; */

/* &lt;/pre&gt;
=== Főoldal ===
&lt;pre&gt; */

.mainpage td.section {
   vertical-align: top;
   width: 50%;
   border:1px solid #dddddd;
   background-color: #f9f9ff;
}

.mainpage h2.title {
   border:1px solid #aaaaaa; 
   background-color: cornflowerblue; 
   color:white; 
   padding:.1em; 
   text-align:center; 
   font-weight:bold; 
   font-size:100%; 
   margin-bottom:0px; 
   border-bottom: none;
}

.mainpage div.content {
   padding:0.5em; 
   text-align:left
}

/* listák, kísérleti jelleggel */
.mainpage-lang {
    text-align:center;
    font-size: 95%;
}
.mainpage-lang dt {
    text-align:left;
    font-size:smaller;
}
.mainpage-lang dd {
    display:inline;
    padding: 0;
    margin: 0;
    white-space: nowrap;
}
#lang-100000.mainpage-lang dd {
    font-size: larger;
}
#lang-1000.mainpage-lang dd {
    font-size: smaller;
}

/* &lt;/pre&gt;

=== Tartalomjegyzék ===
&lt;pre&gt; */

/* .toccolours added here because version in 
   monobook/main.css wasn't being used by the print style */
.toccolours { 
   border:1px solid #aaaaaa;
   background-color:#f9f9f9;
   padding:5px;
   font-size: 95%;
}

/* &lt;/pre&gt;
=== Képek ===
&lt;pre&gt; */

/* Makes the background of a framed image white instead of gray. */
/* Only visible with transparent images. */
/* See #Framed_image_background_color */
div.thumb div a img {
    background-color:#ffffff;
}

/* &lt;/pre&gt;
=== Beszélő Wikipédia ===
&lt;pre&gt; */
/* To position the spoken article link at the top of page 
Commented out while sitenotice present */

#spoken {
  position: absolute;
  float: right;
  text-align: right;
  font-size: 90%;
  right: 0;
  z-index: 1;
  background: none;
  border-bottom-style: none;
  top: -2.2em;
  display: block !important;
}

/* &lt;/pre&gt;
=== Navigáció (???) ===
&lt;pre&gt; */
/* Standard Navigationsleisten, aka box hiding thingy from .de.*/

div.Boxmerge,
div.NavFrame {
        margin: 0px;
        padding: 2px;
        border: 1px solid #aaaaaa;
        text-align: center;
        border-collapse: collapse;
        font-size: 95%;
}
div.Boxmerge div.NavFrame {
        border-style: none;
        border-style: hidden;
}
div.NavFrame + div.NavFrame {
        border-top-style: none;
        border-top-style: hidden;
}
div.NavPic {
        background-color: #ffffff;
        margin: 0px;
        padding: 2px;
        float: left;
}
div.NavFrame div.NavHead {
        height: 1.6em;
        font-weight: bold;
        font-size: 100%;
        background-color: #efefef;
        position:relative;
}
div.NavFrame p {
        font-size: 100%;
}
div.NavFrame div.NavContent {
        font-size: 100%;
}
div.NavFrame div.NavContent p {
        font-size: 100%;
}
div.NavEnd {
        margin: 0px;
        padding: 0px;
        line-height: 1px;
        clear: both;
}
a.NavToggle {
        position:absolute;
        top:0px;
        right:3px;
        font-weight:normal;
        font-size:smaller;
}

/* &lt;/pre&gt;
=== Keretes szövegek ===
&lt;pre&gt; */

/* keretes szovegek, div class=&quot;keretjobb&quot; ... */
div.keretjobb { 
    float:right; 
    background: #cccccc; 
    width: 33%; 
    border: 5px groove gray; 
    padding: 1em; 
    margin: 1em; 
    font-size: smaller; 
}
div.keretbal { 
    float:left; 
    background: #cccccc; 
    width: 33%; 
    border: 5px groove gray; 
    padding: 1em; 
    margin: 1em; 
    font-size: smaller; 
}

/* &lt;/pre&gt;
=== Külső linkek ===
&lt;pre&gt; */

/* Remove padding from external links displayed without icon */
#bodyContent .plainlinks a {padding: 0 !important}

/* Nyilacska nélküli külső linkek (lásd az en:MediaWiki:Common.css-ben a plainlinksneverexpand osztályt a részletesebb magyarázatért */
.nincslinkikon {
  background: none ! important;
  padding: 0 ! important;
}
.nincslinkikon a {
  background: none ! important;
  padding: 0 ! important;
}
.nincslinkikon .urlexpansion {
  display : none ! important;
}
.nincslinkikon a.external.autonumber:after {
  display: none !important
}

/* try adding here, this had no effect in [[MediaWiki:Common.css]] */
.plainlinksneverexpand a.external.text:after {
 display: none !important
}

/* &lt;/pre&gt;

== Szerkesztőablak ==
&lt;pre&gt; */

/* Special characters list below edit window works better without underlining */
#specialchars a, #editpage-specialchars a { text-decoration: none; }
#specialchars a:hover, #editpage-specialchars a:hover { text-decoration: underline; }

/* If you don't want to see special characters list at all,
   put the following line in your User:You/monobook.css file
  (and remove the slash-asterisk comments) */
/* #editpage-specialchars { display: none; } */

/* &lt;/pre&gt;
== Diff lapok ==
&lt;pre&gt; */

/* diff formázás */
/* normál méretű betűk */
td.diff-addedline, td.diff-deletedline, td.diff-context { 
   font-size: 100%;
}

/* az eltérések kiemelése vastagon, aláhúzva, színesen */
span.diffchange { color: red; font-weight: bold; text-decoration: underline; }

/* Accessibility experiment: make diff changes not just colour-based */ 

.diffchange {
    font-weight: bold;
    background-color: inherit;
}

td.diff-addedline, td.diff-deletedline, td.diff-context {
    font-size: 85%;
    color: inherit;
}

/* &lt;/pre&gt;

== ??? ==
&lt;pre&gt; */

#p-nav h5 {
   display: none;
}

.portlet a {
   text-decoration: none;
}

.portlet a:hover {
   text-decoration: underline;
}

#p-nav .pBody {
   padding-right: 0;
}

#p-nav a {
   display: block;
   width: 100%;
}

/* &lt;/pre&gt;
== Bugfixek ==
&lt;pre&gt; */
/* floatoknak feher kerete van, ettol a transparent szetcsuszik --[[user:grin|2004.11.23.]] */
div.floatright, table.floatright {
    clear: right;
    float: right; 
    margin: 0.5em 0 0.8em 1.4em;
    position: relative;
    border-width: 0;
}
div.floatleft, table.floatleft {
    float: left; 
    margin: 0.3em 0.5em 0.5em 0;
    position: relative;
    border-width: 0;
}

/* RTL usernevek ne zavarják össze az RC és egyéb listákat */
span.changedby {
    unicode-bidi:embed
}

/* Ne folyjon ki a keretből a hosszú sor (helyette vízszintes scrollbar). Gecko-s böngészőkben. */
pre { overflow: auto; }

/* Ne legyen kihagyott hely a Special:Allpages listájában szereplő cikkcímek 
és az elválasztó között (http://bugzilla.wikimedia.org/show_bug.cgi?id=5565) */

table.allpageslist {border-collapse: collapse; border-spacing: 0}
table.allpageslist td {padding: 0}

/*
&lt;/pre&gt;
[[en:MediaWiki:Monobook.css]]
*/</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>MediaWiki:Monobook.js</title>
    <id>482</id>
    <revision>
      <id>1078</id>
      <timestamp>2006-06-18T18:32:55Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>áthozva a Wikipédiából</comment>
      <text xml:space="preserve">/* tooltips and access keys */
/*
&lt;pre&gt;
*/

function addLoadEvent(func) 
{
  if (window.addEventListener) window.addEventListener(&quot;load&quot;, func, false);
  else if (window.attachEvent) window.attachEvent(&quot;onload&quot;, func);
  else{
    window.previousOnload = window.onload;
    window.onload = function(){
        window.previousOnload();
        myLoadFuncs();
    }
  }
}

/*
&lt;/pre&gt;
== Tooltipek és gyorsbillentyűk ==
&lt;pre&gt;
*/
ta = new Object();
ta['pt-userpage'] = new Array('.','A felhasználói lapod');
ta['pt-anonuserpage'] = new Array('.','Az általad használt IP címhez tartozó felhasználói lap');
ta['pt-mytalk'] = new Array('n','A vitalapod');
ta['pt-anontalk'] = new Array('n','Az általad használt IP címről végrehajtott szerkesztések megvitatása');
ta['pt-preferences'] = new Array('','Beállításaid');
ta['pt-watchlist'] = new Array('l','Az általad figyelemmel kísért oldalak legutolsó változtatásai');
ta['pt-mycontris'] = new Array('y','Közreműködéseid listája');
ta['pt-login'] = new Array('o','Bejelentkezni javasolt, de nem kötelező.');
ta['pt-anonlogin'] = new Array('o','Bejelentkezni javasolt, de nem kötelező.');
ta['pt-logout'] = new Array('o','Kijelentkezés');
ta['ca-talk'] = new Array('t','Az oldal tartalmának megvitatása');
ta['ca-edit'] = new Array('e','Te is szerkesztheted ezt az oldalt. Mielőtt elmentenéd, használd az előnézetet.');
ta['ca-addsection'] = new Array('+','Újabb fejezet nyitása a vitában.');
ta['ca-viewsource'] = new Array('e','Ez egy védett lap. Ide kattintva megnézheted a forrását.');
ta['ca-history'] = new Array('h','A lap korábbi változatai');
ta['ca-protect'] = new Array('=','Lap levédése');
ta['ca-delete'] = new Array('d','Lap törlése');
ta['ca-undelete'] = new Array('d','Lap visszaállítása');
ta['ca-move'] = new Array('m','Lap átmozgatása');
ta['ca-watch'] = new Array('w','Lap hozzáadása a figyelőlistádhoz');
ta['ca-unwatch'] = new Array('w','Lap eltávolítása a figyelőlistádról');
ta['search'] = new Array('f','Keresés a Wikipédiában');
ta['p-logo'] = new Array('','Kezdőlap');
ta['n-mainpage'] = new Array('z','Kezdőlap megtekintése');
ta['n-portal'] = new Array('','A közösségről, miben segíthetsz, mit hol találsz meg');
ta['n-currentevents'] = new Array('','A Wikipédiával kapcsolatos események');
ta['n-recentchanges'] = new Array('r','A legutóbbi szerkesztések listája');
ta['n-randompage'] = new Array('x','Egy véletlenszerűen kiválasztott lap betöltése');
ta['n-help'] = new Array('','Ha bármi problémád van...');
ta['n-sitesupport'] = new Array('','Támogass minket!');
ta['t-whatlinkshere'] = new Array('j','Az erre a lapra hivatkozó más szócikkek listája');
ta['t-recentchangeslinked'] = new Array('k','Az erről a lapról hivatkozott szócikkek utolsó változtatásai');
ta['feed-rss'] = new Array('','A lap tartalma RSS feed formájában');
ta['feed-atom'] = new Array('','A lap tartalma Atom feed formájában');
ta['t-contributions'] = new Array('','A felhasználó közreműködéseinek listája');
ta['t-emailuser'] = new Array('','Írj levelet ennek a felhasználónak');
ta['t-upload'] = new Array('u','Képek vagy egyéb fájlok feltöltése');
ta['t-specialpages'] = new Array('q','Az összes speciális lap listája');
ta['ca-nstab-main'] = new Array('c','Szócikk megtekintése');
ta['ca-nstab-user'] = new Array('c','Felhasználói lap megtekintése');
ta['ca-nstab-media'] = new Array('c','Ha ezt a feliratot látod, írd meg, hogy hol találtad');
ta['ca-nstab-special'] = new Array('','Ez egy speciális lap, nem lehet szerkeszteni.');
ta['ca-nstab-wp'] = new Array('a','Szócikk megtekintése');
ta['ca-nstab-image'] = new Array('c','Kép megtekintése');
ta['ca-nstab-mediawiki'] = new Array('c','Rendszerüzenet megtekintése');
ta['ca-nstab-template'] = new Array('c','Sablon megtekintése');
ta['ca-nstab-help'] = new Array('c','Segítő lap megtekintése');
ta['ca-nstab-category'] = new Array('c','Kategória megtekintése');

/* &lt;/pre&gt;
== Csillag a kiemelt cikkek interwikilinkjei elé ==
&lt;pre&gt; */
function LinkFA() 
{
   // iterate over all &lt;span&gt;-elements
   for(var i=0; a = document.getElementsByTagName(&quot;span&quot;)[i]; i++) {
      // if found a FA span
      if(a.className == &quot;FA&quot;) {
         // iterate over all &lt;li&gt;-elements
         for(var j=0; b = document.getElementsByTagName(&quot;li&quot;)[j]; j++) {
            // if found a FA link
            if(b.className == &quot;interwiki-&quot; + a.id) {
               b.style.padding = &quot;0 0 0 16px&quot;;
               b.style.backgroundImage = &quot;url('http://upload.wikimedia.org/wikipedia/en/6/60/LinkFA-star.png')&quot;;
               b.style.backgroundRepeat = &quot;no-repeat&quot;;
               b.title = &quot;Kiemelt cikk&quot;;
            }
         }
      }
   }
}

addLoadEvent(LinkFA);

/*
&lt;/pre&gt;
== Kísérlet: összefoglalóra figyelmeztető prompt anonimoknak ==
&lt;pre&gt;
*/

function IsLoggedIn() {
   // If there is no login button, assume we're logged in
   return document.getElementById('pt-login') == null;
}

// some code to check whether I've added an Edit Summary
// somewhat copied from [[User:ABCD/monobook.js]]

function ForceSummaryInstall(){
    // Check browser capabilities
    if(!document.forms || !document.getElementById) return;
    // User explicitly turned it off
    if (typeof noForceSummary != 'undefined') return;
    // User is logged in
    if(IsLoggedIn()) return;
    if(!/&amp;action=edit/.test(window.location.href) &amp;&amp; !/&amp;action=submit/.test(window.location.href)) return;
    if(/&amp;section=new/.test(window.location.href)) return;
    if(!document.forms.editform) return;
    document.forms.editform.wpSave.onclick = ForceSummary;
};

function ForceSummary(){
    var summary = document.forms.editform.wpSummary;
    if(!summary.value.replace(/^(\/\*.*\*\/)? *(.*) *$/,'$2')){
      var r = prompt('Kérünk, írj egy rövid szerkesztési\n összefoglalót a változtatásaidról:', summary.value);
      if(r == null) return false;
      summary.value = r;
    }
    return true;
};

addLoadEvent(ForceSummaryInstall);

/*
&lt;/pre&gt;
== Legördülő menü az edittools-ba ==
&lt;pre&gt;
*/

if (document.URL.indexOf(&quot;action=edit&quot;) &gt; 0 || document.URL.indexOf(&quot;action=submit&quot;) &gt; 0) {

  function addCharSubsetMenu() {
    var specialchars = document.getElementById('specialchars');
    if (specialchars &amp;&amp; document.getElementById) {
      var menu = document.createElement('select');
      menu.style.display = 'inline';
      menu.onchange = function() {
        chooseCharSubset(menu.selectedIndex);
      }
      var l = document.getElementById('specialchars').getElementsByTagName('p');
      for (var i = 0; i &lt; l.length ; i++) {
        var opt = document.createElement('option');
        opt.appendChild(document.createTextNode(l[i].title));
        menu.appendChild(opt);
      }
      specialchars.insertBefore(menu, specialchars.firstChild);

      chooseCharSubset(0);
    }
  }

  function chooseCharSubset(s) {
    var l = document.getElementById('specialchars').getElementsByTagName('p');
    for (var i = 0; i &lt; l.length ; i++) {
      l[i].style.display = i == s ? 'inline' : 'none';
      // l[i].style.visibility = i == s ? 'visible' : 'hidden';
    }
  }

  addLoadEvent(addCharSubsetMenu);
}

/*
&lt;/pre&gt;
*/</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>MediaWiki:Common.css</title>
    <id>484</id>
    <revision>
      <id>1085</id>
      <timestamp>2006-06-18T20:56:24Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>Grin</username>
        <id>4</id>
      </contributor>
      <comment>wpból</comment>
      <text xml:space="preserve">/* Közös CSS az összes skinnek */
/*
=== Táblázatok ===
&lt;pre&gt; */
/* let's make a class that deals with tables better 
   Any complaints, please message Ta bu shi da yu */

table.prettytable { 
  border-collapse: collapse; 
  background: #f9f9f9; 
  margin-left: 10px; 
  margin-right: 10px; 
  margin-top: 5px; 
  margin-bottom: 5px; 
  padding: 5px;
  vertical-align: top;
  text-align: left;
} 

table.prettytable td,
table.prettytable th { 
  border: 1px solid #ccc; 
}

table.prettytable th {
  background: #efefef;
  font-weight: bold;
  text-align: center;
}

/* Alternate version of pretty table styling class.  We'll remove the extra when we're done deciding all this. */

table.wikitable {
  margin: 1em 1em 1em 0;
  background: #f9f9f9;
  border: 1px #aaaaaa solid;
  border-collapse: collapse;
}
table.wikitable th, table.wikitable td {
  border: 1px #aaaaaa solid;
  padding: 0.2em;
}
table.wikitable th {
  background: #f2f2f2;
  text-align: center;
}
table.wikitable caption {
  margin-left: inherit;
  margin-right: inherit;
}

/* &lt;/pre&gt;

=== Nyilacska nélküli külső linkek ===
&lt;pre&gt; */

/*Add formatting to make sure that &quot;external references&quot; from [[Template:Ref]] do
  not get URL expansion, not even when printed. The mechanism up to MediaWiki 1.4 was
  that the HTML code contained a SPAN following the anchor A; this SPAN had the class
  &quot;urlexpansion&quot;, which was not displayed on screen, but was shown when the medium was
  &quot;print&quot;. The rules below ensure (a) that there is no extra padding to the right of
  the anchor (displayed as &quot;[&lt;number&gt;]&quot;), (b) that there is no &quot;external link arrow&quot; for
  the link, and (c) that this SPAN of class &quot;urlexpansion&quot; is never shown.
  ~~~~
*/

.plainlinksneverexpand {
  background: none ! important;
  padding: 0 ! important;
}

.plainlinksneverexpand .urlexpansion {
  display : none ! important;
}

/* Make sure that ext links displayed within &quot;plainlinksneverexpand&quot; don't get
   the arrow...
*/
.plainlinksneverexpand a {
   background: none !important;
   padding: 0 !important
}

/* With MediaWiki 1.5, the mechanism has changed: instead of a SPAN of class &quot;urlexpansion&quot;
   following the anchor A, the anchor itself now has class &quot;external autonumber&quot; and the
   expansion is inserted when printing (see the common printing style sheet at
   http://en.wikipedia.org/skins-1.5/common/commonPrint.css) using the &quot;:after&quot; pseudo-
   element of CSS. We have to switch this off for links due to Template:Ref!
   ~~~~
*/
.plainlinksneverexpand a.external.text:after {
  display: none !important;
}
.plainlinksneverexpand a.external.autonumber:after {
  display: none !important;
}

/* &lt;/pre&gt;
=== Sablonstílusok ===
&lt;pre&gt; */

/* Merge template style */

.messagebox {
   border: 1px solid #aaaaaa;
   background-color: #f9f9f9;
   width: 85%;
   margin: 0 auto 1em auto;
   padding: .2em;
   text-align: justify;
}
.messagebox.merge {
   border: 1px solid #cf9fff;
   background-color: #f5edf5;
   text-align: center;
}
.messagebox.cleanup {
   border: 1px solid #9f9fff;
   background-color: #efefff;
   text-align: center;
}
.messagebox.standard-talk {
   border: 1px solid #c0c090;
   background-color: #f8eaba;
}

.infobox {
   border: 1px solid #aaaaaa;
   background-color: #f9f9f9;
   margin-bottom: 0.5em;
   margin-left: 1em; 
   padding: .2em;
   float: right;
   clear: right;
}
.infobox tr {
   vertical-align: top;
}
.infobox caption {
   margin-left: inherit;
}
.infobox.bordered {
   border-collapse: collapse;
}
.infobox.bordered td, .infobox.bordered th {
   border: 1px solid #aaaaaa;
}
.infobox.sisterproject {
   width: 22em;
}

/* Style for &quot;notices&quot; */
.notice {
    text-align: justify;
    margin: 1em;
    padding: 0.2em;
}

#disambig {
    border-top: 3px double #cccccc; 
    border-bottom: 3px double #cccccc;
}

#spoiler {
    border-top: 2px solid #ddd;
    border-bottom:2px solid #ddd;
}

/* Standard talk template style */

.Talk-Notice  {
    border: 1px solid #C0C090;
    background-color: #F8EABA;
    margin-bottom: 3px;
    width: 85%;
    border-spacing: 3px;
    margin-left: auto;
    margin-right: auto;
}

/* Make template background appear correctly on all browsers */
.Talk-Notice td {
    background: inherit;
}

/* aktív hivatkozás link kiemelése */
.reference:target a{
    color: #0F0 !important;
}

/* &lt;/pre&gt;

=== IE IPA bugfix ===
&lt;pre&gt; */

.IPA {
        font-family: Chrysanthi Unicode, Doulos SIL, Gentium, GentiumAlt, Code2000, TITUS Cyberbit Basic, DejaVu Sans, Bitstream Vera Sans, Bitstream Cyberbit, Arial Unicode MS, Lucida Sans Unicode, Hiragino Kaku Gothic Pro, Matrix Unicode;
        font-family /**/:inherit;
}

/*&lt;/pre&gt;
[[en:MediaWiki:Common.css]]
*/</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Edittools</title>
    <id>485</id>
    <restrictions>edit=sysop:move=sysop</restrictions>
    <revision>
      <id>5138</id>
      <timestamp>2006-10-01T14:42:33Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>újabb verzió a Wikipédiából, -WP spec. részek</comment>
      <text xml:space="preserve">&lt;div id=&quot;specialchars&quot; style=&quot;margin-top:3px; border-style:solid; border-width:1px; border-color:#aaaaaa; padding:1px; text-align:left; background-color:white;&quot;&gt;

&lt;p id=&quot;Standard&quot; title=&quot;Alap&quot;&gt;
[[Wikiforrás:Különleges karakterek|Karakterek]]: 
&lt;charinsert&gt; á é í ó ö ő ú ü ű Á É Í Ó Ö Ő Ú Ü Ű &lt;/charinsert&gt; |
&lt;charinsert&gt; „+” »+« ’+’ ’ – … &lt;/charinsert&gt; |
&lt;charinsert&gt; ° ‰ × → ² ³  &lt;/charinsert&gt; |
&lt;charinsert&gt; € § † ‡ © ® &lt;/charinsert&gt; |
&lt;charinsert&gt; &amp;nbsp; &lt;/charinsert&gt; |
&lt;charinsert&gt; ~~~~ &lt;/charinsert&gt;
&lt;/p&gt;

&lt;p id=&quot;WikiSyntax&quot; style=&quot;display:none&quot; title=&quot;Wikikód&quot;&gt;
[[Wikiforrás:Hogyan szerkessz lapokat?|Wikikód]]:
&lt;charinsert&gt; [[+]] [[Kategória:+]] [[Kép:+]] {{+}} #REDIRECT&lt;nowiki&gt; &lt;/nowiki&gt;[[+]] &lt;nowiki&gt;&lt;nowiki&gt;&lt;/nowiki&gt;+&lt;nowiki&gt;&lt;/nowiki&gt;&lt;/nowiki&gt; &lt;ref&gt;+&lt;/ref&gt; &lt;ref&lt;nowiki&gt; &lt;/nowiki&gt;name=&quot;+&quot;&lt;nowiki&gt; &lt;/nowiki&gt;/&gt; &lt;references/&gt; &lt;/charinsert&gt;
&lt;/p&gt;

&lt;p style=&quot;display:none&quot; title=&quot;Sablonok&quot;&gt;
[[Wikiforrás:Hogyan használd a sablonokat|Sablonok]]:
&lt;charinsert&gt; {{azonnali}} {{törlés}} {{jogsértő|+}} {{SN}} {{SN-mert|+}} {{lektor}} {{forma}} {{korr}} {{egyért}} {{tataroz}} ··· {{mellette}} {{ellene}} {{tartózkodom}} &lt;/charinsert&gt; {{#ifeq:{{FULLPAGENAME}}|Wikiforrás:Szavazás törlésről|··· '''WP:T''': &lt;charinsert&gt; {{maradjon}} {{törlendő}} {{redirekt}} {{megjegyzés}} &lt;/charinsert&gt;|}}
&lt;/p&gt;

&lt;p style=&quot;display:none&quot; title=&quot;HTML&quot;&gt;
[[w:HTML|HTML]]:
&lt;u&gt;&lt;charinsert&gt;&lt;u&gt;+&lt;/u&gt;&lt;/charinsert&gt;&lt;/u&gt; &lt;s&gt;&lt;charinsert&gt;&lt;s&gt;+&lt;/s&gt;&lt;/charinsert&gt;&lt;/s&gt; | &lt;big&gt;&lt;charinsert&gt;&lt;big&gt;+&lt;/big&gt;&lt;/charinsert&gt;&lt;/big&gt; &lt;small&gt;&lt;charinsert&gt;&lt;small&gt;+&lt;/small&gt;&lt;/charinsert&gt;&lt;/small&gt; | &lt;sup&gt;&lt;charinsert&gt;&lt;sup&gt;+&lt;/sup&gt;&lt;/charinsert&gt;&lt;/sup&gt; &lt;sub&gt;&lt;charinsert&gt;&lt;sub&gt;+&lt;/sub&gt;&lt;/charinsert&gt;&lt;/sub&gt; | &lt;code&gt;&lt;charinsert&gt;&lt;code&gt;+&lt;/code&gt;&lt;/charinsert&gt;&lt;/code&gt; &lt;tt&gt;&lt;charinsert&gt;&lt;tt&gt;+&lt;/tt&gt;&lt;/charinsert&gt;&lt;/tt&gt;
&lt;/p&gt;

&lt;p style=&quot;display:none&quot; title=&quot;Matematika&quot;&gt;
Matematikai HTML entitások:
&lt;charinsert&gt; + − ± · × ÷  √ ⊕ ⊗ ∂ ∏ ∑ ∫ &lt;/charinsert&gt; ···
&lt;charinsert&gt; ¹ ² ³ ½ ¼ ¾ ° ′ ″ † ∞ ∠ ⊥ &lt;/charinsert&gt; ···
&lt;charinsert&gt; ≠ ∼ ≅ ≤ ≥ ≡ ≈ ∝ &lt;/charinsert&gt; ···
&lt;charinsert&gt; ∃ ∀ ∧ ∨ ¬ ∩ ∪ ∈ ∉ ∋ ⊃ ⊂ ⊇ ⊆ ⊄ ∅ → ↔ ⇒ ⇔ &lt;/charinsert&gt; ···
&lt;charinsert&gt; ⌈+⌉ ⌊+⌋ 〈+〉 &lt;/charinsert&gt; ···
&lt;charinsert&gt; ƒ ℘ ℑ ℜ ℵ &lt;/charinsert&gt;
&lt;/p&gt;

&lt;p id=&quot;IPA&quot; style=&quot;display:none&quot; title=&quot;IPA&quot;&gt;
[[w:IPA|IPA]]: 
&lt;charinsert&gt;a ɐ ɑ ɒ ʌ æ ɶ e ɘ ə ɛ ɜ œ ɞ o ɔ ɵ ø i ɨ ɪ u ʉ ʊ ɯ y ʏ ɣ&lt;/charinsert&gt; ··· 
&lt;charinsert&gt;b β ʙ c ç d ɖ ɗ f ɡ ɢ h ɦ ħ j ʝ ɟ k l ɭ ɬ ɮ ʟ m ɱ n ɳ ɲ ŋ ɴ p q r ɾ ɿ ɽ ɻ ʀ ʁ s ʂ ʃ ʅ ʆ t ʈ ð θ ɸ v ʋ ɰ x χ ɣ ɤ ʎ ʏ z ʐ ʑ ʒ ʓ ʕ ʔ ʖ ʘ ǂ ʰ ʷ ʲ ˠ ˤ ⁿ ˡ&lt;/charinsert&gt; ··· 
&lt;charinsert&gt;ʣ ʤ ʥ ʦ ʧ ʨ&lt;/charinsert&gt; ··· 
&lt;charinsert&gt;z̥ s̬ t̬ l̩ m̩ n̩ ŋ̩ ɪ̯ ʊ̯ ɛ̃ ɪ̃ ɔ̃&lt;/charinsert&gt; ··· 
&lt;charinsert&gt; ˈ ˌ ː ˘ ˑ . ‿ | ‖&lt;/charinsert&gt; ··· 
&lt;charinsert&gt; [{{IPA|+}}] /{{IPA|+}}/ &lt;/charinsert&gt;
&lt;/p&gt;

&lt;p style=&quot;display:none&quot; title=&quot;Latin&quot;&gt;
&lt;charinsert&gt;Á á Ć ć É é Í í Ó ó Ś ś Ú ú Ý ý Ǿ ǿ&lt;/charinsert&gt; ···
&lt;charinsert&gt;À à È è Ì ì Ò ò Ù ù&lt;/charinsert&gt; ···
&lt;charinsert&gt;Â â Ĉ ĉ Ê ê Ĝ ĝ Ĥ ĥ Î î Ĵ ĵ Ô ô ŝ Ŝ Û û&lt;/charinsert&gt; ···
&lt;charinsert&gt;Ä ä Ë ë Ï ï Ö ö Ü ü ÿ&lt;/charinsert&gt; ···
&lt;charinsert&gt;Ã ã Ñ ñ Õ õ&lt;/charinsert&gt; ···
&lt;charinsert&gt;Å å&lt;/charinsert&gt; ···
&lt;charinsert&gt;Ç ç&lt;/charinsert&gt; ···
&lt;charinsert&gt;Č č Š š ŭ&lt;/charinsert&gt; ···
&lt;charinsert&gt;Ł ł&lt;/charinsert&gt; ···
&lt;charinsert&gt;Ő ő Ű ű&lt;/charinsert&gt; ···
&lt;charinsert&gt;Ø ø&lt;/charinsert&gt; ···
&lt;charinsert&gt;Ā ā Ē ē Ī ī Ō ō Ū ū Ȳ ȳ&lt;/charinsert&gt; ···
&lt;charinsert&gt;Ă ă Ĕ ĕ Ğ ğ Ĭ ĭ Ŏ ŏ Ŭ ŭ Y̆ y̆&lt;/charinsert&gt; ...
&lt;charinsert&gt;ß&lt;/charinsert&gt; ...
&lt;charinsert&gt;Æ æ Œ œ&lt;/charinsert&gt; ··· 
&lt;charinsert&gt;Ð ð Þ þ |&lt;/charinsert&gt;
&lt;/p&gt;

&lt;p style=&quot;display:none&quot; title=&quot;Arab&quot;&gt;
&lt;charinsert&gt; ؛ ؟ ء آ أ ؤ إ ئ ا ب ة ت ث ج ح خ د ذ ر ز س ش ص ض ط ظ ع غ ف ق ك ل م ن ه و ى ي ، &lt;/charinsert&gt;
&lt;/p&gt;

&lt;p style=&quot;display:none&quot; title=&quot;Cirill&quot;&gt;
&lt;charinsert&gt;А Б В Г Ґ Ѓ Д Ђ Е Є Ё Ж З Ѕ И І Ї Й Ј К Ќ Л Љ М Н Њ О Ө П Р С Т Ћ У Ү Ў Ф Х Ц Ч Џ Ш Щ Ъ Ы Ь Э Ю Я&lt;/charinsert&gt; ··· 
&lt;charinsert&gt;а б в г ґ ѓ д ђ е є ё ж з ѕ и і ї й ј к ќ л љ м н њ о ө п р с т ћ у ү ў ф х ц ч џ ш щ ъ ы ь э ю я&lt;/charinsert&gt;
&lt;/p&gt;

&lt;p style=&quot;display:none&quot; title=&quot;Cseh&quot;&gt;
&lt;charinsert&gt;Á á Č č Ď ď É é Ě ě Í í Ň ň Ó ó Ř ř Š š Ť ť Ú ú Ů ů Ý ý Ž ž&lt;/charinsert&gt;
&lt;/p&gt;

&lt;p style=&quot;display:none&quot; title=&quot;Eszperantó&quot;&gt;
&lt;charinsert&gt;Ĉ ĉ Ĝ ĝ Ĥ ĥ Ĵ ĵ Ŝ ŝ Ŭ ŭ&lt;/charinsert&gt;
&lt;/p&gt;

&lt;p style=&quot;display:none&quot; title=&quot;Észt&quot;&gt;
&lt;charinsert&gt;Č č Š š Ž ž Õ õ Ä ä Ö ö Ü ü&lt;/charinsert&gt;
&lt;/p&gt;

&lt;p style=&quot;display:none&quot; title=&quot;Francia&quot;&gt;
&lt;charinsert&gt;À à Â â Ç ç É é È è Ê ê Ë ë Î î Ï ï Ô ô Œ œ Ù ù Û û Ü ü Ÿ ÿ&lt;/charinsert&gt;
&lt;/p&gt;

&lt;p style=&quot;display:none&quot; title=&quot;Gall&quot;&gt;
&lt;charinsert&gt;Á á À à Â â Ä ä É é È è Ê ê Ë ë Ì ì Î î Ï ï Ó ó Ò ò Ô ô Ö ö Ù ù Û û Ẁ ẁ Ŵ ŵ Ẅ ẅ Ý ý Ỳ ỳ Ŷ ŷ Ÿ ÿ&lt;/charinsert&gt;
&lt;/p&gt;

&lt;p style=&quot;display:none&quot; title=&quot;Görög&quot;&gt;
&lt;charinsert&gt;Α Ά Β Γ Δ Ε Έ Ζ Η Ή Θ Ι Ί Κ Λ Μ Ν Ξ Ο Ό Π Ρ Σ Τ Υ Ύ Φ Χ Ψ Ω Ώ&lt;/charinsert&gt;  ··· 
&lt;charinsert&gt;α ά β γ δ ε έ ζ η ή θ ι ί κ λ μ ν ξ ο ό π ρ σ ς τ υ ύ φ χ ψ ω ώ&lt;/charinsert&gt;
&lt;/p&gt;

&lt;p style=&quot;display:none&quot; title=&quot;Hawaii&quot;&gt;
&lt;charinsert&gt;Ā ā Ē ē Ī ī Ō ō Ū ū ʻ&lt;/charinsert&gt;
&lt;/p&gt;

&lt;p style=&quot;display:none&quot; title=&quot;Horvát&quot;&gt;
Horvát/szerb/bosnyák: 
&lt;charinsert&gt;Č č Ć ć Dž dž Đ đ Š š Ž ž&lt;/charinsert&gt;
&lt;/p&gt;

&lt;p style=&quot;display:none&quot; title=&quot;Izlandi&quot;&gt;
&lt;charinsert&gt;Á á Ð ð É é Í í Ó ó Ú ú Ý ý Þ þ Æ æ Ö ö&lt;/charinsert&gt;
&lt;/p&gt;

&lt;p style=&quot;display:none&quot; title=&quot;Jiddis&quot;&gt;
&lt;charinsert&gt; א אַ אָ ב בֿ ג ד ה ו וּ װ ױ ז זש ח ט י יִ ײ ײַ כ ך כּ ל ל+ מ ם נ ן ס ע ע+ פ פּ פֿ ף צ ץ ק ר ש שׂ תּ ת ׳ ״ ־ &lt;/charinsert&gt;
&lt;/p&gt;

&lt;p style=&quot;display:none&quot; title=&quot;Katalán&quot;&gt;
&lt;charinsert&gt;Á á À à Ç ç É é È è Ë ë Í í Ï ï Ó ó Ò ò Ö ö Ú ú Ù ù&lt;/charinsert&gt;
&lt;/p&gt;

&lt;p style=&quot;display:none&quot; title=&quot;Lengyel&quot;&gt;
&lt;charinsert&gt;ą Ą ć Ć ę Ę ł Ł ń Ń ó Ó ś Ś ź Ź ż Ż&lt;/charinsert&gt;
&lt;/p&gt;

&lt;p style=&quot;display:none&quot; title=&quot;Lett&quot;&gt;
&lt;charinsert&gt;Ā Č Ē Ģ Ī Ķ Ļ Ņ Š Ū Ž &lt;/charinsert&gt; ··· 
&lt;charinsert&gt;ā č ē ģ ī ķ ļ ņ š ū ž &lt;/charinsert&gt;&lt;br /&gt;
&lt;/p&gt;

&lt;p style=&quot;display:none&quot; title=&quot;Máltai&quot;&gt;
&lt;charinsert&gt;Ċ ċ Ġ ġ Ħ ħ Ż ż&lt;/charinsert&gt;
&lt;/p&gt;

&lt;p style=&quot;display:none&quot; title=&quot;Német&quot;&gt;
&lt;charinsert&gt; Ä ä Ö ö ß Ü ü &lt;/charinsert&gt; | 
&lt;charinsert&gt; „+“ ′ ‚+‘ &lt;/charinsert&gt;
&lt;/p&gt;

&lt;p style=&quot;display:none&quot; title=&quot;Olasz&quot;&gt;
&lt;charinsert&gt;Á á À à É é È è Í í Ì ì Ó ó Ò ò Ú ú Ù ù&lt;/charinsert&gt;
&lt;/p&gt;

&lt;p style=&quot;display:none&quot; title=&quot;Óangol&quot;&gt;
&lt;charinsert&gt;Ā ā Æ æ Ǣ ǣ Ǽ ǽ Ċ ċ Ð ð Ē ē Ġ ġ Ī ī Ō ō Ū ū Ƿ ƿ Ȳ ȳ Þ þ Ȝ ȝ&lt;/charinsert&gt;&lt;/font&gt;
&lt;/p&gt;

&lt;p style=&quot;display:none&quot; title=&quot;Pinyin&quot;&gt;
&lt;charinsert&gt;Á á À à Ǎ ǎ Ā ā É é È è Ě ě Ē ē Í í Ì ì Ǐ ǐ Ī ī Ó ó Ò ò Ǒ ǒ Ō ō Ú ú Ù ù Ü ü Ǔ ǔ Ū ū Ǘ ǘ Ǜ ǜ Ǚ ǚ Ǖ ǖ&lt;/charinsert&gt;
&lt;/p&gt;

&lt;p style=&quot;display:none&quot; title=&quot;Portugál&quot;&gt;
&lt;charinsert&gt;Á á À à Â â Ã ã Ç ç É é Ê ê Í í Ó ó Ô ô Õ õ Ú ú Ü ü&lt;/charinsert&gt;
&lt;/p&gt;

&lt;p style=&quot;display:none&quot; title=&quot;Római&quot;&gt;
&lt;charinsert&gt;Ā ā Ē ē Ī ī Ō ō Ū ū&lt;/charinsert&gt;
&lt;/p&gt;

&lt;p style=&quot;display:none&quot; title=&quot;Román&quot;&gt;
&lt;charinsert&gt;Ă ă Â â Î î Ş ş Ţ ţ&lt;/charinsert&gt;
&lt;/p&gt;

&lt;p style=&quot;display:none&quot; title=&quot;Skandináv&quot;&gt;
&lt;charinsert&gt;À à É é Å å Æ æ Ä ä Ø ø Ö ö&lt;/charinsert&gt;
&lt;/p&gt;

&lt;p style=&quot;display:none&quot; title=&quot;Spanyol&quot;&gt;
&lt;charinsert&gt;Á á É é Í í Ñ ñ Ó ó Ú ú Ü ü ¡ ¿&lt;/charinsert&gt;
&lt;/p&gt;

&lt;p style=&quot;display:none&quot; title=&quot;Szerb&quot;&gt;
&lt;charinsert&gt;А а Б б В в Г г Д д Ђ ђ Е е Ж ж З з И и Ј ј К к Л л Љ љ М м Н н Њ њ О о П п Р р С с Т т Ћ ћ У у Ф ф Х х Ц ц Ч ч Џ џ Ш ш&lt;/charinsert&gt;
&lt;/p&gt;

&lt;p style=&quot;display:none&quot; title=&quot;Török&quot;&gt;
&lt;charinsert&gt;Ç ç ğ İ ı Ş ş&lt;/charinsert&gt;
&lt;/p&gt;

&lt;p style=&quot;display:none&quot; title=&quot;Vietnami&quot;&gt;
&lt;charinsert&gt;À à Ả ả Á á Ạ ạ Ã ã Ă ă Ằ ằ Ẳ ẳ Ẵ ẵ Ắ ắ Ặ ặ Â â Ầ ầ Ẩ ẩ Ẫ ẫ Ấ ấ Ậ ậ Đ đ È è Ẻ ẻ Ẽ ẽ É é Ẹ ẹ Ê ê Ề ề Ể ể Ễ ễ Ế ế Ệ ệ Ỉ ỉ Ĩ ĩ Í í Ị ị Ì ì Ỏ ỏ Ó ó Ọ ọ Ò ò Õ õ Ô ô Ồ ồ Ổ ổ Ỗ ỗ Ố ố Ộ ộ Ơ ơ Ờ ờ Ở ở Ỡ ỡ Ớ ớ Ợ ợ Ù ù Ủ ủ Ũ ũ Ú ú Ụ ụ Ư ư Ừ ừ Ử ử Ữ ữ Ứ ứ Ự ự Ỳ ỳ Ỷ ỷ Ỹ ỹ Ỵ ỵ Ý ý&lt;/charinsert&gt;
&lt;/p&gt;
&lt;/div&gt;

* Amit elküldesz, azonnal látható lesz. Ha csak próbálgatni akarsz, használd a [[Wikiforrás:Homokozó|homokozó]]t!
* Csak olyan szöveget küldj be, amit egy [[Wikiforrás:szabad források|szabadon felhasználható]] vagy [[w:közkincs|közkincs]] (''public domain'') forrásból másoltál be. (A weben megtalálható anyagok nagy része nem ilyen, akkor sem, ha nem jelzik külön. Ne küldj be másolt anyagot, ha nem győződtél meg a jogtisztaságáról!)
* Az általad írtakat a [[w:GFDL|GFDL]] licenc feltételei szerint bárki módosíthatja, terjesztheti vagy felhasználhatja (akár üzleti célra is). Ha ez nem felel meg neked, ne küldd be.</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Mérföldkövek</title>
    <id>486</id>
    <revision>
      <id>6002</id>
      <timestamp>2007-01-11T21:30:08Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>kategóriaváltoztatás</comment>
      <text xml:space="preserve">[[Kategória: Wikiforrás-adminisztráció|{{PAGENAME}}]]
{{fejrész}}

&lt;center&gt;&lt;big&gt;&lt;b&gt; Hol tart a magyar Wikiforrás? &lt;/b&gt;&lt;/big&gt;&lt;/center&gt;&lt;br&gt;
Arról, hogy épp hol tartunk, tájékozódhatsz a [[Kezdőlap]]on, vagy a [[Wikiforrás:GyIK|Gyakran Ismételt Kérdések]]-lap; a szerkesztési irányelvekről a [[Wikiforrás:Irányelvek]], a szerkesztésben a [[Wikiforrás:Segítség]] lapok segíthetnek, mig a közösségi szabályokról a [[Wikiforrás]] lapjain olvashatsz.

A már létező szócikkekről némi fogalmat alkothatsz [[Speciális:Allpages|Az Összes Lap]] listájának segítségével, mely nem feltétlenül az aktuális állapotot mutatja. Egy másik módszer az oldalmenüből a [[Speciális:Randompage|Lap találomra]] kiválasztása, ami egy véletlenszerű cikkre ugrik.

A használati statisztikákat [http://en.wikipedia.org/wikistats/EN/TablesWikipediaHU.htm angolul itt], magyarul pedig [http://hu.wikipedia.org/stats/ ezen a lapon] lehet megtekinteni.
{{stíluslap}}
== Cikkek száma ==
''Tipp:'' a cikk beazonosításához az [[Speciális:Newpages|Új lapok]] oldalt használd.

{| {{széptáblázat}} 
| Év || Hónap, nap || Lapok száma || Megjegyzés 
|-
| 2006 || június 10. || [[user:FBöbe|FBöbe]] ||FBöbe [[Wikiforrás:Segítség/Adminisztrátorok|adminisztrátor]]i jogot kapott   
|-
| 2006 || június 4. || indulás ||
|-
|}

==Lásd még==
* [[Speciális:Statisics|Statisztika]]

[[en:Milestones]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Sablon:Archivum</title>
    <id>488</id>
    <revision>
      <id>1103</id>
      <timestamp>2006-06-19T05:36:42Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>KeFe</username>
        <id>7</id>
      </contributor>
      <comment>[[Sablon:Archivum]] átmozgatva [[Sablon:Archívum]] névre: ékezethiba miatt</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Sablon:Archívum]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Rejtő Jenő/Piszkos Fred, a kapitány</title>
    <id>492</id>
    <revision>
      <id>1120</id>
      <timestamp>2006-06-19T21:58:59Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>[[Rejtő Jenő/Piszkos Fred, a kapitány]] átmozgatva [[Piszkos Fred, a kapitány]] névre: Cím szerző neve nélkül</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Piszkos Fred, a kapitány]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Admin-mítosz</title>
    <id>494</id>
    <revision>
      <id>3991</id>
      <timestamp>2006-07-20T12:10:37Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>kat</comment>
      <text xml:space="preserve">A Wikipédia, Wikikönyvek és Wikiforrás népi költészetének visszatérő eleme az '''admin-mítosz''', vagy más formában '''az adminisztrátorok létrejöttének és létének legendakincse'''. (Ennek gyűjteményes formában való megjelenése még várat magára, de esszék formájában számos vitalapon – főképp az eldurvult vitákban – megtalálható.)

E meghatározhatatlan eredetű mese szerint az [[Wikiforrás:Segítség/Adminisztrátorok|adminisztrátorok]] alapvetően isteni hatalommal rendelkező lények, akiket a [[user:grin|Sátán]] ruházott fel ezen hatalommal, és ők élet és halál bírái, minimum. E szerint az adminisztrátorok dönthetnek a szabályokról, ők tehetnek igazságot a pórnép közötti civakodások alkalmával, ők ellenőrzik a szócikkeket, ők üdvözlik az új szerkesztőket, ők javítják ki a he''j''esírási és fogalmazási hibákat, vagy – ne adj' Allah – ők szerkesztenek minden szócikket.

A Wikipédia-mitológusok komoly kutatásai szerint e legenda – mint minden mese – valóság-alapokon nyugszik. Az adminok általában megbecsült tagjai a közösségnek, és mint ilyenek, általában aktívak a fentebb említett esetekben. Azonban – mint minden mese – ez is a túlzás költői eszközeivel él: úgy tünteti fel, mintha ez az ''admin státusszal'' függene össze, nem pedig azok személyével, akik jellemzően a közösség aktív tagjai.

A legendában persze a képzett wikológusok nem hisznek (bár tanulnak belőle), hiszen ők tudják, hogy a mitikus alapelv az, hogy „ha adminisztrátornak érzed magad, akkor viselkedj úgy”, vagyis ha valaki a mitológiai admin szerepére vágyik, akkor semmi mást nem kell tennie, mint úgy viselkednie: legyen megbízható, vegyen részt a fenti tevékenységekben, és ha jól csinálja, a közösség megbecsült tagja lesz, akinek szavára hallgat a nép.

Másrészt ezen képzett wikológusok olvasták az [[Wikiforrás:Segítség/Adminisztrátorok|Adminisztrátorok]] lapot, és így pontosan tudják, hogy az adminisztrátoroknak nagyon kevés olyan lehetőségük van, ami másoknak nincs (és ezek egyike sem a legfelül felsorolt kategóriába tartozik). Persze az adminisztrátorok tudnak védett lapokat szerkeszteni (ebből igen keveset találunk), tudják a felület szövegeit módosítani (ez nem lenne szerencsés bárki számára), és tudnak végleg törölni (de szöveget törölni nyilván bárki tud). Minden ezen túli dolog az adott személyektől, és nem az adminisztrátorságuktól függ.

&lt;small&gt;A Belső Rejtett Kör Titkos Wikiforrás Papjai pedig még azt is tudják, hogy az adminisztrátorok legfontosabb feladata az, hogy a renitens, rosszindulatú vagy támadó kedvű szerkesztők céltáblái legyenek, de ezt senkinek nem árulják el, mert minél több az admin, annál többfelé oszlik az anyázás. &lt;tt&gt;:-)&lt;/tt&gt;&lt;/small&gt;

[[Kategória:Wikiforrás-adminisztráció]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Vitalapok</title>
    <id>496</id>
    <revision>
      <id>6107</id>
      <timestamp>2007-01-14T16:34:34Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>[[Wikiforrás:Irányelvek/Vitalap]] átmozgatva [[Wikiforrás:Vitalapok]] névre: Hosszú cím megszüntatése</comment>
      <text xml:space="preserve">{{útmutató}}

Ez a lap nem csak a ''Vita:'' névterű lapokról szól, hanem a közösségi lapokról is.

== Üzenethagyás ==
Ha új témában üzenetet hagysz egy lapon, azt írd új szakaszba, a lap aljára. Azért kell a lap aljára írni, hogy biztosan észrevegyék, akiknek szól a hozzászólás. Új szakaszt indíthatsz a lap tetején a ''szerkeszt'' fül mellett levő ''+'' jellel, vagy úgy hogy a szakasz címét két egyenlőségjel közé teszed. (Lásd: [[Wikiforrás:Segítség/Hogyan szerkessz egy lapot]].)

Ha új szakaszban válaszolsz valamire, akkor a szakaszcím legyen alacsonyabb szintű (több egyenlőségjelet használó) mint az első hozzászólás szakaszcíme abban a témában. Ennek az a célja, hogy egyben lehessen szerkeszteni az összetartozó hozzászólásokat.

Rövidebb hozzászólást nem célszerű új szakaszba írni. Ha nem új szakaszban válaszolsz valamire, akkor lehetőleg hagyj ki egy sort vagy kezdd egy csillaggal vagy kettősponttal a hozzászólást (ha valakivel beszélgetsz, használhattok különböző számú kettőspontot egymás hozzászólásainak megkülönböztetésére.) (A wiki jelölőnyelvről lásd: [[Wikiforrás:Segítség/Hogyan szerkessz egy lapot]])

Mindig [[WF:~|írd alá]] a hozzászólásodat!

== Nem a lapra illő hozzászólások áthelyezése, vita átvitele más lapra ==
A legfontosabb az, hogy nyomot kell hagyni hozzászólás áthelyezése vagy vita átvitelekor. Ez rendszerint egy hivatkozás az új helyen az eredeti, az eredeti helyen pedig az új helyre. Ha csak egy lapon belül helyeztél át valamit, akkor használd az alcímekre hivatkozást: &lt;code&gt;&lt;nowiki&gt;[[#alcím]]&lt;/nowiki&gt;&lt;/code&gt;. Ez a hivatkozás annak a lapnak, amelyikre beírod az ''alcím'' nevű szakaszcímére mutat. (A hivatkozásokról a [[Wikiforrás:Segítség/Hivatkozások]] lapon olvashatsz.) Mindig [[WF:~|írd alá]], ha áthelyezel egy hozzászólást.

Ezek az utalások általában így formázandók:
:''A hozzászólást áthelyeztem az [[#akármi|akármi]] szakaszba. [[User:FBöbe|FBöbe]][[User vita:FBöbe|◗]][[Wikiforrás:Adminisztrátorok üzenőfala|◖]] 2006. június 24., 13:41 (UTC)
:''A vita elejét a [[Wikiforrás:Társalgó#Irányelv-tervezet]] lapon találod. [[User:FBöbe|FBöbe]][[User vita:FBöbe|◗]][[Wikiforrás:Adminisztrátorok üzenőfala|◖]] 2006. június 24., 13:41 (UTC)''
:''Áthozva a [[User vita:NCurse]] lapról. [[User:FBöbe|FBöbe]][[User vita:FBöbe|◗]][[Wikiforrás:Adminisztrátorok üzenőfala|◖]] 2006. június 24., 13:41 (UTC)''

A közösségi lapokon, amik a ''Wikiforrás:'' [[Wikiforrás:Segítség/Névtér|névtérben]] vannak &amp;ndash; [[Wikiforrás:Társalgó|Társalgó]], [[Wikiforrás:Szavazás|Szavazás]], stb. &amp;ndash; a valamelyik lapra vagy szakaszba nem illő hozzászólások bárki által áthelyezhetők másik lapra vagy másik szakaszba. A hozzászólás az eredeti helyről törölhető, de nyomot kell hagyni. Meg kell jelölni, hogy a hozzászólás hova került. 

Más felhasználói vitalapján levő hozzászólást ritkán kell áthelyezned. Lehetőleg ne törölj semmit más vitalapjáról(, kivéve ha te magad írtad). Ha áthelyezel egy hozzászólást máshová, akkor hagyd meg az eredeti helyén is, és a hozzászólás elejére írd be, hogy hova helyezted át. A saját vitalapodról bármit törölhetsz, de ott is célszerű nyomot hagynod.

Ha egy valahol elkezdődött vitának máshol lenne a helye, át lehet helyezni más lapra. (Ettől még lehet, hogy a vitatkozó felek nem mennek át a másik lapra, ugyanott folytatják.) Itt is meg kell jelölni, hogy hol vannak a vita előzményei és hol folytatódik. Azt is oda kell írni, hogy miért lett a vita áthelyezve. Például:
:''A vitát átvittem a [[Vita:Hamlet#alcím]] lapra, mert annak a lapnak a témájába illik. [[User:FBöbe|FBöbe]][[User vita:FBöbe|◗]][[Wikiforrás:Adminisztrátorok üzenőfala|◖]] 2006. június 24., 13:41 (UTC)''

Előfordul, hogy egy valahol elkezdődött vita magától egy másik lapon folytatódik, vagy két külön lapon folyik. Ilyenkor érdemes oda-vissza hivatkozásokat létrehozni, hogy a vita két fele tudjon egymásról.

== Eljárás a civilizálatlan hozzászólásokkal ==
:''Lásd: [[Wikiforrás:Irányelvek/Civilizált viselkedés#Civilizálatlan megjegyzések eltávolítása]]''

== Archiválás ==
:''Lásd: [[Wikiforrás:Segítség/Archiválás]]''</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Szentivánéji álom/Második felvonás, 1. szín</title>
    <id>497</id>
    <revision>
      <id>1131</id>
      <timestamp>2006-06-20T20:07:54Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>szakasz külön lapra, kat, lapozó</comment>
      <text xml:space="preserve">{{lapozó|előző=Első felvonás, 2. szín|köv=Második felvonás, 2. szín|cím=Szentivánéji álom}}

{| {{sztdr}}
| width=50% |
:1. SZÍN
:''Erdő Athén közelében''
:''Egy tündér és Puck jőnek szembe''
| 
:SCENE I. 
:''A wood near Athens. ''
:''Enter a FAIRY at One door, and PUCK at another.''
|-
| PUCK
:Hohó, szellem! hová mégy? 
| PUCK
:How now, spirit! whither wander you?
|-
| TÜNDÉR
::Hegyen át, völgyön át,
::Tüskön-bokron keresztül,
::Berken át, kerten át,
::Tűzön-vízen keresztül,
::Járok, hol madár se volt,
::Sebesebben mint a hold.
::Tündér királyné az asszonyom,
::Fűre gyöngyét én harmatozom;
::Testőre a sok kankalin,
::Aranyköntöst reájok ád,
::A pettyek rajta: mind rubin,
::Azokba rejti illatát.
:Most itt nehány csöpp harmatot szedek,
:S gyöngyűl akasztom a kikircs fülébe;
:Jó éjt, rüpők szellem: én már megyek,
:Mert jő királyném és tündéri népe.
: 
| FAIRY
::Over hill, over dale,
::Thorough bush, thorough brier,
::Over park, over pale,
::Thorough flood, thorough fire,
::I do wander everywhere,
::Swifter than the moon's sphere;
::And I serve the fairy queen,
::To dew her orbs upon the green.
::The cowslips tall her pensioners be
::In their gold coats spots you see;
::Those be rubies, fairy favours,
::In those freckles live their savours;
:I must go seek some dew-drops here,
:And hang a pearl in every cowslip's ear.
:Farewell, thou lob of spirits; I'll be gone
:Our queen and all her elves come here anon.
|-
| PUCK
:Ma a királynak lesz itt mulatása,
:Vigyázz, hogy a királynét meg ne lássa;
:Mert Oberon dúl-fúl rá amiatt,
:Hogy Indiából egy királyfiat
:Magának apródul elszöktete;
:Sosem volt íly szép váltott gyermeke,
:S nagy a fiúért Oberon haragja,
:Szeretné, hogy legyen vadász-lovagja
:De a királyné csak nem engedi,
:Felkoszorúzza, s úgy szeretgeti.
:S nem jőnek össze rezgő csillagoknál
:Azóta, rónán, berken vagy pataknál
:Civódás nélkül; s ez oly iszonyú,
:Hogy a tündér mind makkopáncsba bú. 
| PUCK
:The king doth keep his revels here to-night;
:Take heed the Queen come not within his sight.
:For Oberon is passing fell and wrath,
:Because that she, as her attendant, hath
:A lovely boy, stol'n from an Indian king;
:She never had so sweet a changeling
:And jealous Oberon would have the child
:Knight of his train, to trace the forests wild
:But she perforce withholds the loved boy,
:Crowns him with flowers, and makes him all her joy
:And now they never meet in grove or green,
:By fountain clear, or spangled starlight sheen,
:But they do square; that all their elves for fear
:Creep into acorn cups, and hide them there.
|-
| TÜNDÉR
:Vagy én csalódom, szemre-főre, vagy
:A csintalan, gonosz manó; te vagy,
:Kit a nép Robin-pajtásnak nevez;
:Ki pórleánynak rémülést szerez;
:Malmot megindít; tejfölt megszedi;
:Nőt lelke-fogytáig köpülteti;
:Higgadni a sört meg nem engedi;
:Tévútra csal vándort, s kineveti.
:De ki Hobgoblin, édes Puck neven
:Szólít, segíted; dolga jól megyen
:Nem az vagy-é?
: 
| FAIRY
:Either I mistake your shape and making quite,
:Or else you are that shrewd and knavish sprite
:Call'd Robin Goodfellow: are not you he
:That frights the maidens of the villagery;
:Skim milk, and sometimes labour in the quern,
:And bootless make the breathless housewife churn;
:And sometime make the drink to bear no barm;
:Mislead night-wanderers, laughing at their harm?
:Those that Hobgoblin call you, and sweet Puck,
:You do their work, and they shall have good luck
:Are not you he?
|-
| PUCK
::Találtad, cimbora.
:Hát én vagyok az éj víg vándora,
:Ki Oberont is megnevettetem,
:Ha a zabszúrta mént rá-rászedem,
:Nyerítve hozzá mint szép kancaló;
:Vagy, ha tütüzget holmi vén anyó,
:Vackor gyanánt rejt a kancsó-fenek,
:Iváskor én ajkához billenek,
:Hogy a sör mind aszú keblére fut.
:Mesél egy néni szörnyü szomorút
:S engem néz háromlábu zsámolyul
:Kibiccenek alóla; felborul,
:Óbégat és majd megful, úgy köhög;
:A többi oldalához kap, röhög,
:Tüszköl, csuklik nevettében, s hitet
:Mond rá, hogy ily jól sose nevetett. -
:De félre, tündér: itt jön Oberon. 
| PUCK
::Thou speak'st aright;
:I am that merry wanderer of the night.
:I jest to Oberon, and make him smile,
:When I a fat and bean-fed horse beguile,
:Neighing in likeness of a filly foal;
:And sometime lurk I in a gossip's bowl,
:In very likeness of a roasted crab;
:And, when she drinks, against her lips I bob,
:And on her withered dewlap pour the ale.
:The wisest aunt, telling the saddest tale,
:Sometime for three-foot stool mistaketh me;
:Then slip I from her bum, down topples she,
:And 'tailor' cries, and falls into a cough;
:And then the whole quire hold their hips and loffe,
:And waxen in their mirth, and neeze, and swear
:A merrier hour was never wasted there.—
:But room, fairy, here comes Oberon.
|-
| TÜNDÉR
:Bár csak ne! mert amott meg asszonyom.
:''Egyfelől Oberon kíséretével, másfelől Titánia a magáéval jőnek'' 
| FAIRY
:And here my mistress.—Would that he were gone!
:''Enter OBERON at one door, with his Train, and TITANIA,
:at another, with hers.''
|-
| OBERON
:Üdvöz ''ne'' légy, gőgös Titánia. 
| OBERON
:Ill met by moonlight, proud Titania.
|-
| TITÁNIA
:Hah! féltő Oberon! Tündérim, el!
:Kerülni esküvém ágyát s körét. 
| TITANIA
:What, jealous Oberon! Fairies, skip hence;
:I have forsworn his bed and company.
|-
| OBERON
:Várj, semmi asszony. Nem vagyok urad? 
| OBERON
:Tarry, rash wanton: am not I thy lord?
|-
| TITÁNIA
:Én akkor asszonyod; de jól tudom még,
:Midőn Tündérhonból elillanál,
:S ültél egész nap mint Corin, dudálva
:Zabszár tilinkón, s a szép Phillidának
:Szerelmet búgva. Mért jössz most ide
:Legtávolabb fokárul Indiának,
:Hanemha, mert a pozsgás amazon,
:Harcos, kemény-övedzős szeretőd
:Kél egybe Theseusszal? és te jössz
:Megáldni sok örömmel ágyokat. 
| TITANIA
:Then I must be thy lady; but I know
:When thou hast stol'n away from fairy-land,
:And in the shape of Corin sat all day,
:Playing on pipes of corn, and versing love
:To amorous Phillida. Why art thou here,
:Come from the farthest steep of India,
:But that, forsooth, the bouncing Amazon,
:Your buskin'd mistress and your warrior love,
:To Theseus must be wedded; and you come
:To give their bed joy and prosperity.
|-
| OBERON
:Hogy tudsz, ha orcád van, Titánia,
:Hippolytával így faggatni, tudván,
:Hogy én tudom szerelmed Theseushoz?
:Nem te család el szürke éjen őt
:Az elrabolt Perigenéia mellől?
:Vagy hitszegővé nem te tetted, Aegle,
:Szép Ariadne s Antiop’ iránt? 
| OBERON
:How canst thou thus, for shame, Titania,
:Glance at my credit with Hippolyta,
:Knowing I know thy love to Theseus?
:Didst not thou lead him through the glimmering night
:From Perigenia, whom he ravish'd?
:And make him with fair Aegle break his faith,
:With Ariadne and Antiopa?
|-
| TITÁNIA
:Mindezt csupán féltésdühöd koholta
:S azon nyárkezdet óta nem jövénk
:Mi össze halmon, völgyön, síkon, erdőn,
:Köves patak, vagy szittyós és körül,
:Vagy szirtszegélyü tengerpartokon
:Szél füttye mellett körben lejteni,
:Hogy zsémbed a vigalmat el ne rontsa.
:Igy a hiába sípoló szelek
:Mintegy bosszúra, dögvészes ködöt
:Szoptak fel a tengerből, mely leesvén
:Úgy feldagaszta minden kis folyót,
:Hogy büszkén múlta feljül partjait
:Hiába vonta jármát az ökör,
:Földműves ingyen izzadt; és a zöld
:Vetés ifjan, szakáll nélkül, rohadt meg.
:Üres az ól a vízbefúlt mezőn,
:A mételyes nyáj hízlal varjakat;
:Iszap borítja a pásztor-tekét,
:S a gyalogösvényt a szép zöld gyepen
:Ki sem vehetni, mert nem járja nyom.
:Nem ér halandó ember víg telet,
:Éjente nem zeng áldott himnusz és dal;
:Miért is a hold, e folyam-királynő,
:Sápadt dühében mossa a leget
:S bőven tenyésznek csúzos nyavalyák
:Igy minden évszak önmérsékletét
:Visszára váltja: zúzos, őszhajú dér
:Hull a friss rózsa karmazsin ölébe;
:S az agg Hyems jeges tar homlokát
:Szép nyári bimbók illatos füzére.
:Övedzi, csúfra mintegy. A tavasz, nyár,
:Termékeny ősz, komor tél megcseréli
:Szokott mezét; s a megdöbbent világ
:Nem tudja, melyik másik, ez vagy az.
:S im, a gonosznak mind e fajzata
:Kettőnk viszályos harcából eredt
:Mi vagyunk azok nemzői, kútfeje. 
| TITANIA
:These are the forgeries of jealousy
:And never, since the middle summer's spring,
:Met we on hill, in dale, forest, or mead,
:By paved fountain, or by rushy brook,
:Or on the beached margent of the sea,
:To dance our ringlets to the whistling wind,
:But with thy brawls thou hast disturb'd our sport.
:Therefore the winds, piping to us in vain,
:As in revenge, have suck'd up from the sea
:Contagious fogs; which, falling in the land,
:Hath every pelting river made so proud
:That they have overborne their continents
:The ox hath therefore stretch'd his yoke in vain,
:The ploughman lost his sweat; and the green corn
:Hath rotted ere his youth attain'd a beard
:The fold stands empty in the drowned field,
:And crows are fatted with the murrion flock;
:The nine men's morris is fill'd up with mud;
:And the quaint mazes in the wanton green,
:For lack of tread, are undistinguishable
:The human mortals want their winter here;
:No night is now with hymn or carol blest:—
:Therefore the moon, the governess of floods,
:Pale in her anger, washes all the air,
:That rheumatic diseases do abound
:And thorough this distemperature we see
:The seasons alter: hoary-headed frosts
:Fall in the fresh lap of the crimson rose;
:And on old Hyem's thin and icy crown
:An odorous chaplet of sweet summer buds
:Is, as in mockery, set: the spring, the summer,
:The childing autumn, angry winter, change
:Their wonted liveries; and the maz'd world,
:By their increase, now knows not which is which
:And this same progeny of evils comes
:From our debate, from our dissension
:We are their parents and original.
|-
| OBERON
:Hozd jóra hát megint; hisz rajtad áll.
:Mért bántsa Oberont Titánia?
:Hisz én csak egy kis váltott gyermeket
:Kérek, hogy apródom legyen. 
| OBERON
:Do you amend it, then: it lies in you
:Why should Titania cross her Oberon?
:I do but beg a little changeling boy
:To be my henchman.
|-
| TITÁNIA
::Ne is szólj
:Országodért sem én azt a fiút.
:Az anyja rendem hölgye volt, kivel
:Gyakran csevegtem éjjel India
:Balzsam-legében és gyakorta űlénk
:Együtt a Neptun sárga fövenyén,
:Kisérve szemmel a kalmár hajót;
:S nevettük, a vitorla hogy dagad,
:Ledér szelektől hogy lesz viselős;
:Mit ő, kis úszó léptekkel haladva,
:(Mert keble már ifjammal dús vala)
:Utánzott a fövényparton, csigáért
:El-elhajózva, meg-megtérve, mintha
:Nagy útról jőne, kinccsel gazdagon.
:De, mert halandó, meghalt e gyerekkel,
:S az ő kedvéért tartom a fiút,
:S az ő kedvéért nem válok meg attól. 
| TITANIA
::Set your heart at rest;
:The fairy-land buys not the child of me.
:His mother was a vot'ress of my order
:And, in the spiced Indian air, by night,
:Full often hath she gossip'd by my side;
:And sat with me on Neptune's yellow sands,
:Marking the embarked traders on the flood;
:When we have laugh'd to see the sails conceive,
:And grow big-bellied with the wanton wind;
:Which she, with pretty and with swimming gait
:Following,—her womb then rich with my young squire,—
:Would imitate; and sail upon the land,
:To fetch me trifles, and return again,
:As from a voyage, rich with merchandise.
:But she, being mortal, of that boy did die;
:And for her sake do I rear up her boy
:And for her sake I will not part with him.
|-
| OBERON
:Meddig kivánsz maradni e ligetben? 
| OBERON
:How long within this wood intend you stay?
|-
| TITÁNIA
:Tán míg a Theseus nászéje tart.
:Ha tetszik holdfényen kört lejteni
:S vigalmainkat nézni, jer velünk;
:Ha nem, kerülj, mint én fogom tanyád. 
| TITANIA
:Perchance till after Theseus' wedding-day.
:If you will patiently dance in our round,
:And see our moonlight revels, go with us;
:If not, shun me, and I will spare your haunts.
|-
| OBERON
:Add nékem a fiút, s megyek veled. 
| OBERON
:Give me that boy and I will go with thee.
|-
| TITÁNIA
:Országodért sem én.—Tündérek el!
:Ha nem megyek, látom, civódni kell.
:''Titánia és kísérete el'' 
| TITANIA
:Not for thy fairy kingdom. Fairies, away
:We shall chide downright if I longer stay.
:''Exit TITANIA with her Train.''
|-
| OBERON
:Jó, hát eredj: nem mész ki e ligetből,
:Míg e dacért meg nem kinoztalak.
:Jer csak jer, édes Puck; jut még eszedbe,
:Midőn leültem egyszer a fokon
:S hallék egy cselle hátán hableányt,
:Ki olyan édes dallamot lehellt,
:Hogy a bősz tenger nyájas lőn dalára,
:S több csillag őrülten rohant le, hogy
:A hableány zenéjét hallja?
: 
| OBERON
:Well, go thy way: thou shalt not from this grove
:Till I torment thee for this injury.—
:My gentle Puck, come hither: thou remember'st
:Since once I sat upon a promontory,
:And heard a mermaid, on a dolphin's back,
:Uttering such dulcet and harmonious breath,
:That the rude sea grew civil at her song,
:And certain stars shot madly from their spheres
:To hear the sea-maid's music.
|-
| PUCK
::Jut. 
| PUCK
::I remember.
|-
| OBERON
:Azon időben láttam én (te nem),
:Repűlni a föld s a hűs hold között
:Tegzes Cupídót: biztos célba vőn
:Egy vesztaszűzet nyúgat trónusán;
:Pattant az ívről a szerelmi vessző,
:Átfúrni képes százezer szivet
:De láttam, a tűz-nyíl hogyan aludt ki
:A vizenyős hold szűz sugáriban,
:S a fejedelmi papnő elhaladt
:Szűz gondolattal, szerelem nekűl.
:Szemmel kisértem az eső nyilat
:Egy kis virágra hullt az nyúgoton,
:Tejszín előbb, most bíbor sebben ég
:Hivják a lányok “égő szerelemnek”,
:Hozz ily virágot, hisz mutattam egyszer
:Alvó szemekre csöppenő leve
:Nőt, férfit őrjöngő szerelemre gyújt
:Az ébren elsőbb látta lény iránt.
:Hozz ily füvet nekem, s légy itt, mire
:A leviathán egy mérföldet úsz.
: 
| OBERON
:That very time I saw,—but thou couldst not,—
:Flying between the cold moon and the earth,
:Cupid, all arm'd: a certain aim he took
:At a fair vestal, throned by the west;
:And loos'd his love-shaft smartly from his bow,
:As it should pierce a hundred thousand hearts;
:But I might see young Cupid's fiery shaft
:Quench'd in the chaste beams of the watery moon;
:And the imperial votaress passed on,
:In maiden meditation, fancy-free.
:Yet mark'd I where the bolt of Cupid fell
:It fell upon a little western flower,—
:Before milk-white, now purple with love's wound,—
:And maidens call it love-in-idleness.
:Fetch me that flower, the herb I showed thee once
:The juice of it on sleeping eyelids laid
:Will make or man or woman madly dote
:Upon the next live creature that it sees.
:Fetch me this herb: and be thou here again
:Ere the leviathan can swim a league.
|-
| PUCK
:Övet kerítnék negyven perc alatt
:A föld körül.  
:''(El)'' 
| PUCK
:I'll put a girdle round about the earth
:In forty minutes.
:''Exit PUCK.''
|-
| OBERON
::Ha nálam e virág,
:Lesem, mig elszunnyad Titánia,
:S akkor szemébe csöppentem levét,
:S az első tárgyat, mit ébredve meglát
:(Oroszlán, medve, farkas vagy bika,
:Majom vagy fürge pávián legyen),
:Szerelme vad hevével üldözi;
:S addig szeméről e bájt nem veszem le
:(Mert más virággal könnyü tennem azt),
:Míg át nem adja nékem a fiút.
:Hanem ki jő itt? Látatlan vagyok,
:S kihallgatom, miről foly a beszéd.
:''Demetrius jő, Heléna követi'' 
| OBERON
::Having once this juice,
:I'll watch Titania when she is asleep,
:And drop the liquor of it in her eyes
:The next thing then she waking looks upon,—
:Be it on lion, bear, or wolf, or bull,
:On meddling monkey, or on busy ape,—
:She shall pursue it with the soul of love.
:And ere I take this charm from off her sight,—
:As I can take it with another herb,
:I'll make her render up her page to me.
:But who comes here? I am invisible;
:And I will overhear their conference.
:''Enter DEMETRIUS, HELENA following him.''
|-
| DEMETRIUS
:Ne fuss utánam, mondom, nem szeretlek.
:Hol van Lysander és szép Hermia?
:Azt én ölöm meg, ez engem megöl.
:Ugy mondtad, e ligetbe szöktenek,
:S ím, itt vagyok, dühös vad e vadonban,
:Mert Hermiámat nem találom itt.
:Lódulj! el innen, és ne űzz tovább. 
| DEMETRIUS
:I love thee not, therefore pursue me not.
:Where is Lysander and fair Hermia?
:The one I'll slay, the other slayeth me.
:Thou told'st me they were stol'n into this wood,
:And here am I, and wode within this wood,
:Because I cannot meet with Hermia.
:Hence, get thee gone, and follow me no more.
|-
| HELÉNA
:Te vonzasz engem, ércszivű delej;
:De nem vasat vonzsz, mert az én szivem
:Hű mint acél: szűnj meg hát vonzani
:S nem lesz erőm követni tégedet. 
| HELENA
:You draw me, you hard-hearted adamant;
:But yet you draw not iron, for my heart
:Is true as steel. Leave you your power to draw,
:And I shall have no power to follow you.
|-
| DEMETRIUS
:Csábítlak én? Szépen szólok veled?
:Nem mondom a legőszintébb valót,
:Hogy nem szeretlek, nem tudlak, soha? 
| DEMETRIUS
:Do I entice you? Do I speak you fair?
:Or, rather, do I not in plainest truth
:Tell you I do not, nor I cannot love you? 
|-
| HELÉNA
:De én azért is még jobban szeretlek.
:Vadászebed vagyok, Demetrius,
:Minél inkább versz, én hizelkedem;
:Bánj mint ebeddel: rúgj, üss engemet,
:Mellőzz, veszíts el; azt engedd csupán,
:Méltatlanúl bár, hogy kövesselek.
:Mit kérjek ennél hitványabb helyet
:Szerelmedben (s ez drága hely nekem!)
:Hogy bánj velem, ne jobban, mint ebeddel? 
| HELENA
:And even for that do I love you the more.
:I am your spaniel; and, Demetrius,
:The more you beat me, I will fawn on you
:Use me but as your spaniel, spurn me, strike me,
:Neglect me, lose me; only give me leave,
:Unworthy as I am, to follow you.
:What worser place can I beg in your love,
:And yet a place of high respect with me,—
:Than to be used as you use your dog?
|-
| DEMETRIUS
:Ne szítsd tovább lelkem gyülöletét
:Ha látlak is, rosszul vagyok belé. 
| DEMETRIUS
:Tempt not too much the hatred of my spirit;
:For I am sick when I do look on thee.
|-
| HELÉNA
:És én, ha nem látlak, vagyok roszúl. 
| HELENA
:And I am sick when I look not on you.
|-
| DEMETRIUS
:Nagyon kitetted nőiségedet
:Elhagyni a várost, s személyed annak
:Kezébe adni, aki nem szeret;
:Az éji alkalomra s egy vadon hely
:Kísértetése bízni könnyeden
:Szép szűziséged gazdag értekét. 
| DEMETRIUS
:You do impeach your modesty too much,
:To leave the city, and commit yourself
:Into the hands of one that loves you not;
:To trust the opportunity of night,
:And the ill counsel of a desert place,
:With the rich worth of your virginity.
|-
| HELÉNA
:Erényed a kezesség efelől.
:Nincs éj nekem, ha látom arcodat.
:Most sincs köröttem éj, úgy gondolom;
:Nem is hiányzik társaság ez erdőn,
:Te vagy szememben az egész világ
:Ki mondaná hát, hogy magam vagyok,
:Midőn egész világ néz itt reám? 
| HELENA
:Your virtue is my privilege for that.
:It is not night when I do see your face,
:Therefore I think I am not in the night;
:Nor doth this wood lack worlds of company;
:For you, in my respect, are all the world
:Then how can it be said I am alone
:When all the world is here to look on me?
|-
| DEMETRIUS
:Én elfutok s elbúvok a csalitba,
:Itt hagylak, a vadak kényére mindjárt. 
| DEMETRIUS
:I'll run from thee, and hide me in the brakes,
:And leave thee to the mercy of wild beasts.
|-
| HELÉNA
:A legvadabbnak sincs oly kő szive.
:Ám fuss, ha tetszik; fordul a mese,
:Apollo elfut s Daphne kergeti,
:Ölyvet galamb űz, s a szelídke gím
:Tigrist vadász. Ó, céltalan sietség!
:Ha gyávaság üldöz s erő szalad. 
| HELENA
:The wildest hath not such a heart as you.
:Run when you will, the story shall be chang'd;
:Apollo flies, and Daphne holds the chase;
:The dove pursues the griffin; the mild hind
:Makes speed to catch the tiger,—bootless speed,
:When cowardice pursues and valour flies.
|-
| DEMETRIUS
:Én nem vitázok itt tovább; eressz;
:S ha még utánam jősz, nem állok érte,
:Hogy e vad erdőn bántatlan maradsz. 
| DEMETRIUS
:I will not stay thy questions; let me go
:Or, if thou follow me, do not believe
:But I shall do thee mischief in the wood.
|-
| HELÉNA
:Ó, jaj! templomba, városon, mezőn
:Bántasz te engem. Píh, Demetrius!
:Sértéseid botrányt hozók nememre
:Szerelmünkért mi nők nem víhatunk,
:Nem kérhetünk, csak kérőt fogadunk;
:De én követlek, s menny lesz a pokol,
:Ha majd kezedtől szívem haldokol.
:''Demetrius és Heléna el'' 
| HELENA
:Ay, in the temple, in the town, the field,
:You do me mischief. Fie, Demetrius!
:Your wrongs do set a scandal on my sex
:We cannot fight for love as men may do
:We should be woo'd, and were not made to woo.
:I'll follow thee, and make a heaven of hell,
:To die upon the hand I love so well.
:''Exeunt DEMETRIUS and HELENA.''
|-
| OBERON
:Menj, nimfa, menj: ő még nem hagyja el
:E berket, hogy te futsz, ő esdekel.
:''Puck visszajő''
:Itt a virág? Légy üdvez, gyors követ.
: 
| OBERON
:Fare thee well, nymph: ere he do leave this grove,
:Thou shalt fly him, and he shall seek thy love.—
:''Re-enter PUCK.''
:Hast thou the flower there? Welcome, wanderer.
|-
| PUCK
:Igen, ihol van. 
| PUCK
:Ay, there it is.
|-
| OBERON
::Kérlek, add ide.
:Van egy kies part, hol kakukfü nő,
:Hol dús virányt rukerc s ibolya sző,
:Fölötte sűrü loncból mennyezet,
:Vadrózsa, gyönge jázmin fog kezet
:Ringatva ott szunnyad tánccal, zenével
:Titánia egy kissé minden éjjel;
:Ott vedli tarka bőrét a kigyó,
:Mely gúnya éppen egy tündérre jó
:Én ott szemére hintem a levet
:S betölti szívét ocsmány képzelet.
:Ne, végy belőle, járd el ezt a berket
:Egy athenéi hölgy szeretve kerget
:Egy gőgös ifjat, ki nem tűrheti
:Kend meg szemét, s vigyázz, ha fölveti,
:A hölgyet lássa. Hisz megösmered
:Athéni öltözetről embered.
:Hajtsd végre gonddal, s a legény a nőt
:Jobban szeresse, jobban mint ez őt.
:S találkozol kakasszóig velem. 
:''(El)''
: 
| OBERON
::I pray thee give it me.
:I know a bank whereon the wild thyme blows,
:Where ox-lips and the nodding violet grows;
:Quite over-canopied with luscious woodbine,
:With sweet musk-roses, and with eglantine
:There sleeps Titania sometime of the night,
:Lulled in these flowers with dances and delight;
:And there the snake throws her enamell'd skin,
:Weed wide enough to wrap a fairy in
:And with the juice of this I'll streak her eyes,
:And make her full of hateful fantasies.
:Take thou some of it, and seek through this grove
:A sweet Athenian lady is in love
:With a disdainful youth: anoint his eyes;
:But do it when the next thing he espies
:May be the lady: thou shalt know the man
:By the Athenian garments he hath on.
:Effect it with some care, that he may prove
:More fond on her than she upon her love
:And look thou meet me ere the first cock crow.
|-
| PUCK
:Ne félj, királyom; szolgád ott terem.  
:''(El)''
:
: 
| PUCK
:Fear not, my lord; your servant shall do so.
:''Exeunt.''
|}

{{lapozó|előző=Első felvonás, 2. szín|köv=Második felvonás, 2. szín|cím=Szentivánéji álom}}
[[Kategória:Szentivánéji álom]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Szentivánéji álom/Második felvonás, 2. szín</title>
    <id>498</id>
    <revision>
      <id>1132</id>
      <timestamp>2006-06-20T20:09:58Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>szakasz, kat, lapozó</comment>
      <text xml:space="preserve">{{lapozó|előző=Második felvonás, 1. szín|köv=Harmadik felvonás, 1. szín|cím=Szentivánéji álom}}

{| {{sztdr}}
| width=50% |
:2. SZÍN
:''A liget más része''
:''Titánia jő, kísérettel'' 
| 
:SCENE II. 
:''Another part of the wood. ''
:''Enter TITANIA, with her Train.''
|-
| TITÁNIA
:No még egy körtánc, egy tündéri dal,
:És akkor, egy perc harmadára, el
:Ki férget ölni pézsmák bimbain
:Ki bőregérrel víni szárnyakért,
:Hogy kis manóim öltönyt kapjanak;
:Ki meg elűzni a lármás bagolyt,
:Mely itt huhogva nagy szemet mereszt
:Vigalmainkra. Most egy altató dalt;
:És dolgotokra mind, hadd nyúgoszom.
:''Tündérek dala''
: 
| TITANIA
:Come, now a roundel and a fairy song;
:Then, for the third part of a minute, hence;
:Some to kill cankers in the musk-rose buds;
:Some war with rere-mice for their leathern wings,
:To make my small elves coats; and some keep back
:The clamorous owl, that nightly hoots and wonders
:At our quaint spirits. Sing me now asleep;
:Then to your offices, and let me rest.
: ''SONG. I.''
|-
| ELSŐ TÜNDÉR
:Kettősnyelvü pettyes kígyók,
:Tüskedisznók, innen el;
:Félre undok poc, vakondok,
:Asszonyunkhoz ne közel!
| FIRST FAIRY
::You spotted snakes, with double tongue,
::Thorny hedgehogs, be not seen;
::Newts and blind-worms do no wrong;
::Come not near our fairy queen:
|-
| KAR
:Philoméla dalabáj
:Zengje lágyan: lullabáj
:Lulla, lulla, lullabáj,
:  Semmi bű
:  Semmi báj
:Asszonyunkra itt ne szállj;
:Jó’tszakát, lullabáj. 
| CHORUS.
::Philomel, with melody,
::Sing in our sweet lullaby
:Lulla, lulla, lullaby; lulla, lulla, lullaby
::Never harm, nor spell, nor charm,
::Come our lovely lady nigh;
::So good-night, with lullaby.
|-
| MÁSODIK TÜNDÉR
:El, szövő pók, itt ne járj,
:Hosszulábu nagy kaszás;
:Félre, dúgó éjbogár,
:Csiga, féreg, minden más.
| SECOND FAIRY
::Weaving spiders, come not here;
::Hence, you long-legg'd spinners, hence;
::Beetles black, approach not near;
::Worm nor snail do no offence. 
|-
| KAR
:Philoméla dalabáj,
:Zengje lágyan: lullabáj,
:Lulla, lulla, lullabáj,
:  Semmi bű
:  Semmi báj
:Asszonyunkra itt ne szállj;
:Jó’tszakát, lullabáj.
| CHORUS
:Philomel with melody, &amp;c. 
|-
| ELSŐ TÜNDÉR
:Minden úgy van, amint kell.
:Álljon őrt egy, és mi el!
:''Tündérek el. Titánia alszik''
:''Oberon jő'' 
|
:FIRST FAIRY
:Hence away; now all is well.
:One, aloof, stand sentinel.
:''Exeunt Fairies. TITANIA sleeps.''
:''Enter OBERON.''
|-
| OBERON
:''(a virágot Titánia szemébe facsarván)''
:Amit e szem ébren lát,
:Annak hasson bűve rád,
:Azt szeresd meg, azt imádd;
:Tigris, medve, macska bár
:S lenne vadkan, leopárd
:Véld, hogy az szerelmi pár.
:Kelj, ha ilyes erre jár. 
:''(El)''
:''Lysander és Hermia jőnek'' 
| OBERON
:What thou seest when thou dost wake,
:''Squeezes the flower on TITANIA'S eyelids.''
:Do it for thy true-love take;
:Love and languish for his sake;
:Be it ounce, or cat, or bear,
:Pard, or boar with bristled hair,
:In thy eye that shall appear
:When thou wak'st, it is thy dear;
:Wake when some vile thing is near.
:''Exit.''
:''Enter LYSANDER and HERMIA.''
|-
| LYSANDER
:Fáradt vagy e bolygásban, angyalom,
:El is tévedtem, azt se titkolom.
:Várjunk, pihenjünk, Hermiám, ha tetszik.
:Míg a nap enyhadó sugára tetszik. 
| LYSANDER
:Fair love, you faint with wandering in the wood;
:  And, to speak troth, I have forgot our way;
:We'll rest us, Hermia, if you think it good,
:  And tarry for the comfort of the day.
|-
| HERMIA
:Legyen, Lysander: nézz más fekhelyet,
:Én e halomra hajtom fejemet. 
| HERMIA
:Be it so, Lysander: find you out a bed,
:For I upon this bank will rest my head.
|-
| LYSANDER
:Egy hant legyen kettőnk párnája itt
:Egy szív, egy ágy, két kebel és egy hit. 
| LYSANDER
:One turf shall serve as pillow for us both;
:One heart, one bed, two bosoms, and one troth.
|-
| HERMIA
:Nem úgy, Lysander: ha szeretsz, galambom,
:Feküdj odább, ne ily közel, ha mondom. 
| HERMIA
:Nay, good Lysander; for my sake, my dear,
:Lie farther off yet, do not lie so near.
|-
| LYSANDER
:Ó, kedvesem, hiszen ne értsd balul,
:Amit szerelmem esd ártatlanul.
:Szivem sziveddel, mondom, olyan egy,
:Hogy már a kettő nem két-számba megy
:Egy eskü lánca fűzi kebelünk
:Két kebel egy hit: összes lételünk.
:Hagyj hát fekünnöm e közelb helyen,
:S bár helyet adsz, nem lészek helytelen. 
| LYSANDER
:O, take the sense, sweet, of my innocence;
:Love takes the meaning in love's conference.
:I mean that my heart unto yours is knit;
:So that but one heart we can make of it
:Two bosoms interchained with an oath;
:So then two bosoms and a single troth.
:Then by your side no bed-room me deny;
:For lying so, Hermia, I do not lie.
|-
| HERMIA
:Lysander szójátékot űz velem.
:De, jó barátom, hogyha engemet
:Szeretsz, odább feküdj, s tarts illemet,
:Amennyi távolt ifju és leány
:Közt a világi tisztesség kiván,
:Azt tartsd meg, édes; most jó éjszakát.
:Tartson szerelmed az életen át. 
| HERMIA
:Lysander riddles very prettily:—
:Now much beshrew my manners and my pride
:If Hermia meant to say Lysander lied!
:But, gentle friend, for love and courtesy
:Lie further off; in human modesty,
:Such separation as may well be said
:Becomes a virtuous bachelor and a maid
:So far be distant; and good night, sweet friend
:Thy love ne'er alter till thy sweet life end!
|-
| LYSANDER
:Ámen imádra; áment rebegek
:Éltem szakadjon, ha törvényt szegek. -
:Most minden enyhét öntse rád az álom. 
| LYSANDER
:Amen, amen, to that fair prayer say I;
:And then end life when I end loyalty!
:Here is my bed: Sleep give thee all his rest!
|-
| HERMIA
:Felét a jókivánónak kivánom.
:''Elalusznak. Puck jő''
: 
| HERMIA
:With half that wish the wisher's eyes be pressed!
:''They sleep.''
:''Enter PUCK.''
|-
| PUCK
:Összejártam a cserét,
:S athenéit nem lelék,
:Hogy szemén a fűlevet
:Megpróbáljam, mit tehet.
:De ni, Éj és Csend! ki ez?
:Rajta athenéi mez
:Uram ifja lesz, ki bánt
:S gúnyol egy athéni lányt;
:S íme, a szüz is ledőlt,
:Ágya nyirkos, durva föld.
:Szende lélek! hogy fekszel
:E pimaszhoz oly közel?
:Hé! kölök! tartsd a szemed
:Hintem rá e báj-levet;
:Majd ha ébred ez a szem,
:Űzze álmát szerelem.
:Ébredj föl, ha távozom,
:Mert reám vár Oberon. 
:''(El)''
:''Demetrius jő és Heléna futva'' 
| PUCK
:  Through the forest have I gone,
:  But Athenian found I none,
:  On whose eyes I might approve
:  This flower's force in stirring love.
:  Night and silence! Who is here?
:  Weeds of Athens he doth wear
:  This is he, my master said,
:  Despised the Athenian maid;
:  And here the maiden, sleeping sound,
:  On the dank and dirty ground.
:  Pretty soul! she durst not lie
:  Near this lack-love, this kill-courtesy.
:  Churl, upon thy eyes I throw
:  All the power this charm doth owe;
:  When thou wak'st let love forbid
:  Sleep his seat on thy eyelid
:  So awake when I am gone;
:  For I must now to Oberon.
:''Exit.''
:''Enter DEMETRIUS and HELENA, running.''
|-
| HELÉNA
:Ölj meg, csak állj meg, jó Demetrius. 
| HELENA
:Stay, though thou kill me, sweet Demetrius.
|-
| DEMETRIUS
:Lódulj, ha mondom, mert vesztedre futsz. 
| DEMETRIUS
:I charge thee, hence, and do not haunt me thus.
|-
| HELÉNA
:Ó, a sötétben hagynál? azt ne tedd. 
| HELENA
:O, wilt thou darkling leave me? do not so.
|-
| DEMETRIUS
:Maradj; ne merj követni engemet.
:''Demetrius el'' 
| DEMETRIUS.
:Stay on thy peril; I alone will go.
:''Exit DEMETRIUS.''
|-
| HELÉNA
:Ó! e futásban már alig lehellek.
:Minél tovább esdem, még úgy se kellek.
:Boldog Hermia, bárhol pihen ő,
:Mert van szemében áldott vonzerő.
:Hol vette tényét? haj! nem sós könyektől.
:Gyakrabban ázott az enyém ezektől.
:Nem, nem, én rút vagyok, mint medve rút,
:Hisz tőlem a vad is rettegve fut;
:Nem csuda hát, ha engem látva szörnyed
:S kerül Demetrius, mint csodaszörnyet.
:Mely gaz tükör vett rá csalóka fénnyel,
:Mérkőznöm Hermia csillagszemével!
:De ki ez itt? Lysander, fekve! holt?
:Vagy alszik?—Sebje nincsen; vér se folyt. -
:Ébredj, Lysander, jó uram, ha élsz. 
| HELENA
:O, I am out of breath in this fond chase!
:The more my prayer, the lesser is my grace.
:Happy is Hermia, wheresoe'er she lies,
:For she hath blessed and attractive eyes.
:How came her eyes so bright? Not with salt tears
:If so, my eyes are oftener wash'd than hers.
:No, no, I am as ugly as a bear;
:For beasts that meet me run away for fear
:Therefore no marvel though Demetrius
:Do, as a monster, fly my presence thus.
:What wicked and dissembling glass of mine
:Made me compare with Hermia's sphery eyne?—
:But who is here?—Lysander! on the ground!
:Dead? or asleep? I see no blood, no wound.
:Lysander, if you live, good sir, awake.
|-
| LYSANDER 
:''(fölserken)''
:A tűzbe érted, angyalom, ha kérsz.
:Heléna! átvilágló tünemény!
:Természet túltesz a mű remekén
:Kebledben ím a szívet látom én.
:Hol van Demetrius? Hah, mint ohajtom,
:Hogy e hitvány nevet kioltsa kardom! 
| LYSANDER
:''Waking.''
:And run through fire I will for thy sweet sake.
:Transparent Helena! Nature shows art,
:That through thy bosom makes me see thy heart.
:Where is Demetrius? O, how fit a word
:Is that vile name to perish on my sword!
|-
| HELÉNA
:Ne mondj, Lysander, ó, ne mondj ilyet.
:Szeresse Hermiát: ó, Istenem!
:Mit bánod azt te? Hermia tied,
:Te érd meg azzal. 
| HELENA
:Do not say so, Lysander; say not so
:What though he love your Hermia? Lord, what though?
:Yet Hermia still loves you: then be content.
|-
| LYSANDER
::Én? ővéle? Nem!
:Sőt bánom útált perceim körében.
:Nem Hermiát, Helénát szeretem.
:Hollót galambért ki nem ad cserében?
:A férfi vágya értelmét uralja,
:S te vagy különb leány, eszem bevallja.
:Idővel érik a gyümölcs, növény
:Éretlen ifju voltam eddig én;
:De most a férfikor teljéhez érve,
:Az értelem lőn vágyaim vezére,
:S hí szép szemedhez, hol a szerelem
:Édes kalandját írva föllelem. 
| LYSANDER.
:Content with Hermia? No: I do repent
:The tedious minutes I with her have spent.
:Not Hermia but Helena I love
:Who will not change a raven for a dove?
:The will of man is by his reason sway'd;
:And reason says you are the worthier maid.
:Things growing are not ripe until their season;
:So I, being young, till now ripe not to reason;
:And touching now the point of human skill,
:Reason becomes the marshal to my will,
:And leads me to your eyes, where I o'erlook
:Love's stories, written in love's richest book.
|-
| HELÉNA
:Ó, mért születtem én ily hetyke gúnyra!
:Tőled kivált, velem így bánni csúnya!
:Nem elég hát, ifjú ember, nem elég,
:Hogy egy édes pillantást sem nyerék,
:Nem is fogok, Demetrius szeméből -
:Hanem te is gúnyt űzsz e gyöngeségből?
:Fáj tőled ezt, nagyon fáj hallani,
:Csúf módra így szerelmet vallani.
:Élj boldogul: ámbár—zokon ne essék -
:Több nálad, úgy hivém, a szívnemesség.
:Ó, hogy a nő, kit ifja megvetett,
:Más férfinál sem nyer kiméletet! 
:''(El)'' 
| HELENA
:Wherefore was I to this keen mockery born?
:When at your hands did I deserve this scorn?
:Is't not enough, is't not enough, young man,
:That I did never, no, nor never can
:Deserve a sweet look from Demetrius' eye,
:But you must flout my insufficiency?
:Good troth, you do me wrong,—good sooth, you do—
:In such disdainful manner me to woo.
:But fare you well: perforce I must confess,
:I thought you lord of more true gentleness.
:O, that a lady of one man refus'd
:Should of another therefore be abus'd!
:''Exit.''
|-
| LYSANDER
:Nem látta ezt.—Aludj csak, Hermia,
:Többé Lysander rád se néz soha;
:Mert mint ha édest élvezénk sokat,
:Annál erősebb undor látogat;
:Vagy mint tévelygés, melyet az eretnek
:Elhágy, legundokabb a rászedettnek
:Úgy te is, én csömöröm, tévhitem,
:Légy meggyülölve—de kivált nekem.
:És te, szerelmem összes indulatja,
:Tiszteld Helénát, légy az ő lovagja. 
:''(El)'' 
| LYSANDER
:She sees not Hermia:—Hermia, sleep thou there;
:And never mayst thou come Lysander near!
:For, as a surfeit of the sweetest things
:The deepest loathing to the stomach brings;
:Or, as the heresies that men do leave
:Are hated most of those they did deceive;
:So thou, my surfeit and my heresy,
:Of all be hated, but the most of me!
:And, all my powers, address your love and might
:To honour Helen, and to be her knight!
:''Exit.''
|-
| HERMIA
:''(felsikolt)''
:Ne hagyj, Lysander! kígyó—istenem;
:Hamar, hamar! ni hol csúsz, keblemen.
:Ó, boldog isten, milyet álmodám!
:Hogy reszketek belé most is; no lám.
:Úgy tetszett, kígyó rágja szívemet,
:És te mosolygva nézted vesztemet.
:Lysander! nincs sehol? Mindenható!
:Nem hallja? itt hagyott? se hang, se szó.
:Lysander, szólj! édes Lysanderem,
:Az égre, szólj! megöl a félelem.
:Nincs válasz?—értem; hűtlen itt hagyál
:De fölkereslek: vagy te, vagy—halál! 
:''(El)''
: 
| HERMIA
:''Starting.''
:Help me, Lysander, help me! do thy best
:To pluck this crawling serpent from my breast!
:Ay me, for pity!—What a dream was here!
:Lysander, look how I do quake with fear!
:Methought a serpent eat my heart away,
:And you sat smiling at his cruel prey.—
:Lysander! what, removed? Lysander! lord!
:What, out of hearing? gone? no sound, no word?
:Alack, where are you? speak, an if you hear;
:Speak, of all loves! I swoon almost with fear.
:No?—then I well perceive you are not nigh
:Either death or you I'll find immediately.
:''Exit.''
|}


{{lapozó|előző=Második felvonás, 1. szín|köv=Harmadik felvonás, 1. szín|cím=Szentivánéji álom}}
[[Kategória:Szentivánéji álom]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Szentivánéji álom/Harmadik felvonás, 1. szín</title>
    <id>499</id>
    <revision>
      <id>1134</id>
      <timestamp>2006-06-20T20:13:47Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>szakasz külön lapra, kat, lapozó</comment>
      <text xml:space="preserve">{{lapozó|előző=Második felvonás, 2. szín|köv=Harmadik felvonás, 2. szín|cím=Szentivánéji álom}}

{| {{sztdr}}
| width=50% |
:1. SZÍN
:''Ugyanott. A tündérkirálynő alva.''
:''Vackor, Gyalu, Zuboly, Dudás, Orrondi, Ösztövér jőnek'' 
| 
:SCENE I.
:''The Wood. The Queen of Fairies lying asleep. ''
:''Enter QUINCE, SNUG, BOTTOM, FLUTE, SNOUT, and STARVELING.''
|-
| ZUBOLY
:Mind itt vagyunk? 
| BOTTOM
:Are we all met?
|-
| VACKOR
:Top, top; és ez itt rettentő jó hely a próbára. Ez a kis zöld gyep a színpad, ott az a galagonyabokor öltözőszoba; s egészen úgy csináljuk, mint majd a fejedelem előtt. 
| QUINCE
:Pat, pat; and here's a marvellous convenient place for our
:rehearsal. This green plot shall be our stage, this hawthorn
:brake our tiring-house; and we will do it in action, as we will
:do it before the duke.
|-
| ZUBOLY
:Hallod-e, Vackor? 
| BOTTOM
:Peter Quince,—
|-
| VACKOR
:No mit akarsz, buksi Zuboly? 
| QUINCE
:What sayest thou, bully Bottom?
|-
| ZUBOLY
:Van ebben a mi Pyramus és Thisbéről szóló komédiánkban egy is, más is, ami sehogy sem fog tetszeni. Egy az, hogy Pyramusnak, mikor magát megöli, kardot kell rántani s ezt az asszonyságok ki nem állják soha. Mit szólatok ehhez? 
| BOTTOM
:There are things in this comedy of 'Pyramus and Thisby' that
:will never please. First, Pyramus must draw a sword to kill
:himself; which the ladies cannot abide. How answer you that?
|-
| ORRONDI
:Istenbi’on! kényes dolog. 
| SNOUT
:By'r lakin, a parlous fear.
|-
| ÖSZTÖVÉR
:Gondolnám, hagyjuk ki végül a gyilkosságot. 
| STARVELING
:I believe we must leave the killing out, when all is done.
|-
| ZUBOLY
:Világért se! van egy ötletem, az helyreüt mindent. Írjatok nekem egy prológust; amely prológusban legyen benne, hogy mi senkiben sem teszünk kárt a karddal; hogy Pyramus nincs is megölve igazán: és nagyobb bátorság okáért hozzátehetjük, hogy én, Pyramus, nem Pyramus vagyok ám, hanem Zuboly takács. E majd kiugratja a félszet belőlük. 
| BOTTOM
:Not a whit: I have a device to make all well. Write me a
:prologue; and let the prologue seem to say we will do no harm
:with our swords, and that Pyramus is not killed indeed; and for
:the more better assurance, tell them that I Pyramus am not
:Pyramus but Bottom the weaver: this will put them out of fear.
|-
| VACKOR
:Jó, a prológus meglesz; nyolc- meg hatlábú versben kell írni. 
| QUINCE
:Well, we will have such a prologue; and it shall be
:written in eight and six.
|-
| ZUBOLY
:Sose azt! toldj hozzá kettőt; legyen nyolc meg nyolc. 
| BOTTOM
:No, make it two more; let it be written in eight and eight.
|-
| ORRONDI
:Hát az oroszlántól nem ijednek meg az asszonyságok? 
| SNOUT
:Will not the ladies be afeard of the lion?
|-
| ÖSZTÖVÉR
:Én tartok tőle, mondhatom. 
| STARVELING
:I fear it, I promise you.
|-
| ZUBOLY
:Uraim, meg kell fontolni a dolgot. Isten őrizz, asszonyok közé oroszlánt vinni; rettentő ám az; mert nincs borzasztóbb féreg, mint az eleven oroszlán; erről tennünk kell. 
| BOTTOM
:Masters, you ought to consider with yourselves: to bring in,
:God shield us! a lion among ladies is a most dreadful thing
:for there is not a more fearful wild-fowl than your lion living;
:and we ought to look to it.
|-
| ORRONDI
:Hát egy másik prológusban ő is mondja meg, hogy ő nem valóságos oroszlán. 
| SNOUT
:Therefore another prologue must tell he is not a lion.
|-
| ZUBOLY
:Nem úgy; meg kell mondani a nevét, és a fél pofája hadd lássék ki az oroszlán tarkója megől; maga is szólaljon meg a nyíláson keresztül, így vagy ilyetén defectussal, mondván: “Asszonyaim, vagy: szép hölgyeim, bátorkodom óhajtani, vagy esedezni, vagy könyörögni: ne féljenek, ne reszkessenek: itt az életem az önökéért. Holtig sajnálnám, ha igazi oroszlánnak néznének: nem, én nem vagyok afféle izé: ember vagyok mint más”; akkor aztán megmondhatja, hogy ő senki egyéb, mint Gyalu asztalos. 
| BOTTOM
:Nay, you must name his name, and half his face must be seen
:through the lion's neck; and he himself must speak through,
:saying thus, or to the same defect,—'Ladies,' or, 'Fair ladies, I
:would wish you, or, I would request you, or, I would entreat you,
:not to fear, not to tremble: my life for yours. If you think I
:come hither as a lion, it were pity of my life. No, I am no such
:thing; I am a man as other men are:'—and there, indeed, let him
:name his name, and tell them plainly he is Snug the joiner. 
|-
| VACKOR
:Jó, legyen úgy. De két bökkenő van még: egy az, hogy viszünk a terembe holdvilágot; mert tudjátok, hogy Pyramus holdvilágon beszélget Thisbével. 
| QUINCE
:Well, it shall be so. But there is two hard things; that
:is, to bring the moonlight into a chamber: for, you know,
:Pyramus and Thisbe meet by moonlight.
|-
| GYALU
:Süt a hold akkor este, mikor játszunk? 
| SNOUT
:Doth the moon shine that night we play our play?
|-
| ZUBOLY
:Naptárt ide, naptárt! keressük ki a naptárban; hadd lám a holdvilágot, hadd lám a holdvilágot. 
| BOTTOM
:A calendar, a calendar! look in the almanack; find out
:moonshine, find out moonshine.
|-
| VACKOR
:Igen, süt akkor. 
| QUINCE
:Yes, it doth shine that night.
|-
| ZUBOLY
:No hát, a nagy játszóterem ablakának egyik szárnyát nyitva kell hagyni, azon besüthet a hold, ha tetszik neki. 
| BOTTOM
:Why, then may you leave a casement of the great chamber-window,
:where we play, open; and the moon may shine in at the casement.
|-
| VACKOR
:Igen; vagy hát valaki fölléphet egy tüskebokorral s lámpával, és mondhatja, hogy ő a hold személyét kifigurázni vagy prezentálni jött. Hanem más bökkenő is van: fal is kell a nagy terembe; mert amint a história tartja, Pyramus meg Thisbe falhasadékon beszélgetnek. 
| QUINCE
:Ay; or else one must come in with a bush of thorns and a
:lantern, and say he comes to disfigure or to present the person
:of moonshine. Then there is another thing: we must have a
:wall in the great chamber; for Pyramus and Thisby, says the
:story, did talk through the chink of a wall.
|-
| GYALU
:Falat pedig sose cipeltek oda be.—Mit mondasz erre, Zuboly? 
| SNOUT
:You can never bring in a wall.—What say you, Bottom?
|-
| ZUBOLY
:Hát valaki prezentáljon falat is; legyen rajta egy kis mész, egy kis sár, egy kis habarcs, amivel jelentse, hogy ő fal; és tartsa ''így'' az ujjait, a nyíláson aztán susoghat Pyramus meg Thisbe. 
| BOTTOM
:Some man or other must present wall: and let him have
:some plaster, or some loam, or some rough-cast about him, to
:signify wall; and let him hold his fingers thus, and through that
:cranny shall Pyramus and Thisby whisper.
|-
| VACKOR
:Ha ez elsűl, minden jól van. No már most üljön le minden ember s nézze a szerepét. Pyramus, kezdd el. Ha vége a mondókádnak, eredj ama bokor mögé; így a többi is, amint végszava következik.
:''Puck jő hátul''
: 
| QUINCE
:If that may be, then all is well. Come, sit down, every
:mother's son, and rehearse your parts. Pyramus, you begin
:when you have spoken your speech, enter into that brake; and so
:every one according to his cue.
:''Enter PUCK behind.''
|-
| PUCK
:Miféle rongyon-gyúlt lármás had ez,
:Királyném nyughelyéhez ily közel? -
:Még színdarab?... No, hallgató leszek,
:S tán működő is, ha lesz rá okom. 
| PUCK
:What hempen homespuns have we swaggering here,
:So near the cradle of the fairy queen?
:What, a play toward! I'll be an auditor;
:An actor too perhaps, if I see cause.
|-
| VACKOR
:Beszélj, Pyramus. Thisbe hátrább álljon. 
| QUINCE
:Speak, Pyramus.—Thisby, stand forth.
|-
| PYRAMUS
:“Mint a virágok háj-illatja, Thisbe:” 
| PYRAMUS
:  'Thisby, the flowers of odious savours sweet,'
|-
| VACKOR
:Báj, báj! 
| QUINCE
:Odours, odours.
|-
| PYRAMUS
:“- báj illatja, Thisbe
:Szép Thisbe, édes párád olyatén.
:De ha! neszt hallok: várj csak engem itt be,
:Egy pillanatban itt leszek megén.” 
:''(El)''
: 
| PYRAMUS
:  '—odours savours sweet
:  So hath thy breath, my dearest Thisby dear.—
:But hark, a voice! stay thou but here awhile,
:  And by and by I will to thee appear.'
:''Exit.''
|-
| PUCK
:Ritkítja párját ez a Pyramus! 
:''(El)'' 
| PUCK
:A stranger Pyramus than e'er played here!
:''Aside.—Exit.''
|-
| THISBE
:Hát én mondjam már? 
| THISBE
:Must I speak now?
|-
| VACKOR
:Hogy a gutába ne! hisz értsd meg, azért megy el csak, mert valami neszt hall s megnézi, de mindjárt visszajő. 
| QUINCE
:Ay, marry, must you: for you must understand he goes
:but to see a noise that he heard, and is to come again.
|-
| THISBE
:“Tündöklő Pyramus, te liliomlevél,
:Szép, mint dicső bokrán a szép piros rúzsa;
:Te fürge, fiatal, te drágakő; juhbél!
:Hű, mint a leghűbb ló, mely nem fárad soha,
:Találkozunk, Pyramus, a Nina sírján -” 
| THISBE
:  'Most radiant Pyramus, most lily white of hue,
:  Of colour like the red rose on triumphant brier,
:Most brisky juvenal, and eke most lovely Jew,
:  As true as truest horse, that would never tire,
:I'll meet thee, Pyramus, at Ninny's tomb.'
|-
| VACKOR
:“Ninus sírján”, hé. De azt még nem kell mondanod, azt Pyramusnak fogod felelni. Hanem te csak fúvod az egész szerepet, végszavastul, mindenestül.—Pyramus, jelenj! végszavad elmondták; ez volt: “nem fárad soha” 
| QUINCE
:Ninus' tomb, man: why, you must not speak that yet
:that you answer to Pyramus. You speak all your part at once,
:cues, and all.—Pyramus enter: your cue is past; it is 'never
:tire.'
:''Re-enter PUCK, and BOTTOM with an ass's head.''
|-
| THISBE
:Ó—“Hű, mint a leghűbb ló, mely nem fárad soha.”
:''Visszajő Puck és Zuboly szamárfővel'' 
| THISBE
:O,'—As true as truest horse, that yet would never tire.'
|-
| PYRAMUS
:“Thisbém, ha szép vagyok, tied vagyok csupán -” 
| PYRAMUS
:'If I were fair, Thisby, I were only thine:—'
|-
| VACKOR
:Ó, szörnyű látvány! kísértet! csoda! Fussunk, urak! gyorsan, urak! segítség!
:''A játszók elfutnak''
: 
| QUINCE
:O monstrous! O strange! we are haunted. Pray, masters!
:fly, masters! Help!
:''Exeunt Clowns.''
|-
| PUCK
:Kergetlek, űzlek, fel s alá vezetve,
:Sáron-vizen, tüskén-bokron, gazon;
:Majd ló leszek, majd kan, majd szörnyü medve
:Majd meg kutyává, tűzzé változom
:S nyerít, ugat, röfög, dörmög, lobog
:Ló, eb, kan, medve, tűz, utánatok. 
:''(El)'' 
| PUCK
:I'll follow you; I'll lead you about a round,
:  Through bog, through bush, through brake, through brier;
:Sometime a horse I'll be, sometime a hound,
:  A hog, a headless bear, sometime a fire;
:And neigh, and bark, and grunt, and roar, and burn,
:Like horse, hound, hog, bear, fire, at every turn.
:''Exit.''
|-
| ZUBOLY
:Hová szaladnak? Ahá! ez csak dévajkodás: meg akarnak ijeszteni.
:''Orrondi visszajő'' 
| BOTTOM
:Why do they run away? This is a knavery of them to make
:me afeard.
:''Re-enter SNOUT.''
|-
| ORRONDI
:Zuboly! téged megbabonáztak: mit látok a fejeden! 
:''(El)'' 
| SNOUT
:O Bottom, thou art changed! What do I see on thee?
|-
| ZUBOLY
:Mit hát! a magad szamárfejét, tudod-e?
:''Vackor visszajő'' 
| BOTTOM
:What do you see? you see an ass-head of your own, do you?
:''Re-enter QUINCE.''
|-
| VACKOR
:Isten legyen irgalmas neked, Zuboly! téged kicseréltek. 
:''(El)'' 
| QUINCE
:Bless thee, Bottom! bless thee! thou art translated.
:''Exit.''
|-
| ZUBOLY
:Értem a kujonságot. Szamárrá akarnak tenni, hogy megijesszenek, ha tudnának; de azért se mozdulok innen, akármit csinálnak. Itt sétálok fel s alá, s danolok, hadd hallják, hogy nem félek. ''(Dalol)''
:  A hím rigó, mely fekete!
::Narancsszinű a szája;
:  Mely szép a húros éneke!
::Ökörszem pici szárnya. 
| BOTTOM
:I see their knavery: this is to make an ass of me; to
:fright me, if they could. But I will not stir from this
:place, do what they can: I will walk up and down here,
:and I will sing, that they shall hear I am not afraid.
:''Sings.''
:&amp;nbsp;
::The ousel cock, so black of hue,
::With orange-tawny bill,
::The throstle with his note so true,
::The wren with little quill.
|-
| TITÁNIA
:Mi angyal ébreszt a virágos ágyból? 
| TITANIA
:''Waking.''
:What angel wakes me from my flowery bed?
|-
| ZUBOLY
:  Pinty és veréb, pacsirtafi,
::S igazmondó kakuk
:  Dalára egy férj sem meri
::Mondani, hogy: “hazug!”
:mert igazán, ki is merne tréfálni egy olyan bolondos madárral? ki merné meghazudtolni, ha mindig kiabálja is: ko-ku? 
| BOTTOM
:''Sings.''
::The finch, the sparrow, and the lark,
::The plain-song cuckoo gray,
::Whose note full many a man doth mark,
::And dares not answer nay;—
:for, indeed, who would set his wit to so foolish a bird?
:Who would give a bird the lie, though he cry 'cuckoo' never so?
|-
| TITÁNIA
:Kérlek, nemes halandó, énekelj
:Fülem szerelmes ígéző dalodba,
:S erőltet szép erényid ereje
:Első látásra már bevallanom,
:Esküdve, hogy szeretlek, angyalom! 
| TITANIA
:I pray thee, gentle mortal, sing again;
:Mine ear is much enamour'd of thy note.
:So is mine eye enthralled to thy shape;
:And thy fair virtue's force perforce doth move me,
:On the first view, to say, to swear, I love thee.
|-
| ZUBOLY
:Pedig úgy tetszik, asszonyom, kevés oka van rá; azonban, igazat szólva, ész és szerelem mai napság ritkán tartanak együtt. Sajnos, hogy valamé’k jó szomszéd össze nem barátkoztatja őket. Lám, tudok én furcsát is mondani, ha kell. 
| BOTTOM
:Methinks, mistress, you should have little reason for
:that: and yet, to say the truth, reason and love keep little
:company together now-a-days: the more the pity that some honest
:neighbours will not make them friends. Nay, I can gleek upon
:occasion.
|-
| TITÁNIA
:Te éppen oly bölcs vagy, mint aminő szép. 
| TITANIA
:Thou art as wise as thou art beautiful.
|-
| ZUBOLY
:Egyik se biz én; de ha annyi eszem volna, hogy kitalálnék ebből az erdőből: úgy éppen elég volna magam szükségére. 
| BOTTOM
:Not so, neither: but if I had wit enough to get out of
:this wood, I have enough to serve mine own turn.
|-
| TITÁNIA
:Ó, e ligetből mért kivánkozol?
:Akarsz, nem: itt maradsz, nem távozol.
:Szellem vagyok, de nem közrendbeli;
:Országomat örök nyár kedveli
:És én szeretlek; jőjj hát, jőjj velem;
:Tündérim oldalodhoz rendelem,
:Hogy hozzanak mélyből számodra gyöngyöt;
:Virágágyon dalok szunnyasszon el;
:S megfinomítom halandó göröngyöd,
:Hogy szállni tudj a lég tündérivel.
:Pókháló! Moly! Mustármag! Babvirág!
: 
| TITANIA
:Out of this wood do not desire to go;
:Thou shalt remain here whether thou wilt or no.
:I am a spirit of no common rate,—
:The summer still doth tend upon my state;
:And I do love thee: therefore, go with me,
:I'll give thee fairies to attend on thee;
:And they shall fetch thee jewels from the deep,
:And sing, while thou on pressed flowers dost sleep
:And I will purge thy mortal grossness so
:That thou shalt like an airy spirit go.—
:Peasblossom! Cobweb! Moth! and Mustardseed!
:''Enter Four Fairies.''
|-
| ELSŐ TÜNDÉR
:Itt vagyok. 
| FIRST FAIRY
:Ready.
|-
| MÁSODIK TÜNDÉR
:Én is. 
| SECOND FAIRY
::And I.
|-
| HARMADIK TÜNDÉR
:Én is. 
| THIRD FAIRY
:
::And I.
|-
| NEGYEDIK TÜNDÉR
:Mit tegyünk? 
| FOURTH FAIRY
:
::Where shall we go?
|-
| TITÁNIA
:Ez úrnak szépen udvarolni kell
:Ugrálni ösvenyén, cikázva menni;
:Szedret, barackot, epret néki szenni,
:Szőlőt, fügét, s bármit kivánjon enni.
:Vadméhe sejtjét odvából kicsenni,
:Viaszkos combjukat mécsül kivenni
:- Egy fénybogár-szem fog gyujtója lenni -
:Azzal kisérni ágyba majd, pihenni;
:Ott egy-egy lepkeszárnnyal megjelenni
:S legyezve, a holdfényt szemére menni
:Nem hagyni. Most egy bók, szépen köszönni.
: 
| TITANIA
:Be kind and courteous to this gentleman;
:Hop in his walks and gambol in his eyes;
:Feed him with apricocks and dewberries,
:With purple grapes, green figs, and mulberries;
:The honey bags steal from the humble-bees,
:And, for night-tapers, crop their waxen thighs,
:And light them at the fiery glow-worm's eyes,
:To have my love to bed and to arise;
:And pluck the wings from painted butterflies,
:To fan the moonbeams from his sleeping eyes
:Nod to him, elves, and do him courtesies.
|-
| ELSŐ TÜNDÉR
:Üdv halandó! 
| FIRST FAIRY
:Hail, mortal!
|-
| MÁSODIK TÜNDÉR
:Üdv! 
| SECOND FAIRY
:Hail!
|-
| HARMADIK TÜNDÉR
:Üdv! 
| THIRD FAIRY
:Hail!
|-
| NEGYEDIK TÜNDÉR
:Üdv! 
| FOURTH FAIRY
:Hail!
|-
| ZUBOLY
:Követem szépen uraságtokat. Kérem, uraságod neve? 
| BOTTOM
:I cry your worships mercy, heartily.—I beseech your
:worship's name.
|-
| PÓKHÁLÓ
:Pókháló. 
| COBWEB
:Cobweb.
|-
| ZUBOLY
:Óhajtom bővebb ismeretségét, édes Pókháló úr. Ha elvágom az ujjamat, leszek oly bátor. Ön neve, tisztelt férfiú? 
| BOTTOM
:I shall desire you of more acquaintance, good Master Cobweb. If I
:cut my finger, I shall make bold with you.—Your name, honest
:gentleman?
|-
| BABVIRÁG
:Babvirág. 
| PEASBLOSSOM
:Peasblossom.
|-
| ZUBOLY
:Ajánljon, kérem, édesanyjának, Babhéj asszonyságnak, s édesatyjának, Babhüvely úrnak. Édes Babvirág úr, önnel is óhajtok közelebbről megismerkedni. S az ön neve, könyörgök, uram? 
| BOTTOM
:I pray you, commend me to Mistress Squash, your mother, and
:to Master Peascod, your father. Good Master Peasblossom, I
:shall desire you of more acquaintance too.—Your name, I beseech
:you, sir?
|-
| MUSTÁRMAG
:Mustármag. 
| MUSTARDSEED
:Mustardseed.
|-
| ZUBOLY
:Édes Mustármag úr, jól ismerem az ön türelmét: az a semmirekellő óriás marhaszelet sok nemes urat fölemészt az ön családjából. Mondhatom, nemegyszer könnyet facsart szememből az ön rokonsága. Óhajtom bővebb ismeretségét, kedves Mustármag úr! 
| BOTTOM
:Good Master Mustardseed, I know your patience well
:That same cowardly giant-like ox-beef hath devoured many a
:gentleman of your house: I promise you your kindred hath made my
:eyes water ere now. I desire you of more acquaintance, good
:Master Mustardseed.
|-
| TITÁNIA
:Jerünk; vigyétek lugosomba le.
:Homályosan néz a hold könny miatt,
:S ha ő sír, sír minden virág: s jele,
:Hogy egy letört szüzességet sirat.
:Nyelvét lekötvén, halkan el vele!
:''Mind el''
:
: 
| TITANIA
:  Come, wait upon him; lead him to my bower.
:  The moon, methinks, looks with a watery eye;
:And when she weeps, weeps every little flower;
:  Lamenting some enforc&amp;egrave;d chastity.
:  Tie up my love's tongue, bring him silently.
:''Exeunt.''
|}

{{lapozó|előző=Második felvonás, 2. szín|köv=Harmadik felvonás, 2. szín|cím=Szentivánéji álom}}
[[Kategória:Szentivánéji álom]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Szentivánéji álom/Harmadik felvonás, 2. szín</title>
    <id>500</id>
    <revision>
      <id>1135</id>
      <timestamp>2006-06-20T20:15:56Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>szakasz külön lapra, kat, lapozó</comment>
      <text xml:space="preserve">{{lapozó|előző=Harmadik felvonás, 1. szín|köv=Negyedik felvonás, 1. szín|cím=Szentivánéji álom}}

{| {{sztdr}}
| width=50% |
:2. SZÍN: ''A liget más része. Oberon jő'' 
| 
:SCENE II. 
:''Another part of the wood. ''
:''Enter OBERON.''
|-
| OBERON
:Ugyan fölébredt-é Titánia;
:S mi tűnt először a szemébe, melyen
:Otromba szenvedéllyel csüggni kelljen?
:''Puck jő''
:Itt jő futárom.—Nos, bohóka szellem,
:Mi újság e varázsliget körül?
: 
| OBERON
:I wonder if Titania be awak'd;
:Then, what it was that next came in her eye,
:Which she must dote on in extremity.
:''Enter PUCK.''
:Here comes my messenger.—How now, mad spirit?
:What night-rule now about this haunted grove?
|-
| PUCK
:Királyném szíve egy szörnyért hevül.
:Mig ő szent lugosába rejtve szunnyad
:Az álom-órán, ím, nem messze onnat
:Egy durva kézmüves ringyrongy sereg,
:Mely kenyerét műhelyben szerzi meg,
:Gyűlt össze, próba végett egy darabra,
:Mit Theseusnak szánt a nászi napra.
:E vastagbőrüekből egy szikár,
:Ki Pyramus szerepét fútta már,
:Jelenet végin a bokorba mén;
:Igy rá büvös hatalmat nyertem én,
:S vállára nyomtam egy szamárfejet
:Most jő Thisbének újra felelet
:S az én játszóm kilép. A többi meg,
:Mint egy vadászt sejtő vadlúd-tömeg,
:Vagy rőtlábú varjak csoportja, mely
:Lövés után károgva röppen el,
:S széledve söpri a híg levegőt
:Úgy futnak el mind, megpillantva őt.
:Én űzöm: bukdosik egymáson ált’,
:Ki tolvajt, ki segítséget kiált.
:Így halva el érzésök, szellemök,
:Az érzéketlen támad ellenök
:Megtépi tüske, gally, s egy-egy darab
:- Itt köntös-ujj, ott föveg—elmarad.
:Mig őket én igy kergetem agyon
:S szép Pyramust változva ott hagyom
:Véletlenül ébred Titánia,
:És egy szamárba kell bódulnia. 
| PUCK
:My mistress with a monster is in love.
:Near to her close and consecrated bower,
:While she was in her dull and sleeping hour,
:A crew of patches, rude mechanicals,
:That work for bread upon Athenian stalls,
:Were met together to rehearse a play
:Intended for great Theseus' nuptial day.
:The shallowest thickskin of that barren sort
:Who Pyramus presented in their sport,
:Forsook his scene and enter'd in a brake;
:When I did him at this advantage take,
:An ass's nowl I fix&amp;egrave;d on his head;
:Anon, his Thisbe must be answered,
:And forth my mimic comes. When they him spy,
:As wild geese that the creeping fowler eye,
:Or russet-pated choughs, many in sort,
:Rising and cawing at the gun's report,
:Sever themselves and madly sweep the sky,
:So at his sight away his fellows fly
:And at our stamp here, o'er and o'er one falls;
:He murder cries, and help from Athens calls.
:Their sense thus weak, lost with their fears, thus strong,
:Made senseless things begin to do them wrong;
:For briers and thorns at their apparel snatch;
:Some sleeves, some hats: from yielders all things catch.
:I led them on in this distracted fear,
:And left sweet Pyramus translated there
:When in that moment,—so it came to pass,—
:Titania wak'd, and straightway lov'd an ass.
|-
| OBERON
:Jobban ütött ki, hogysem gondolám.
:De csöppentél az atheni szemébe
:Szerelmi nedvet, mint parancsolám?
: 
| OBERON
:This falls out better than I could devise.
:But hast thou yet latch'd the Athenian's eyes
:With the love-juice, as I did bid thee do?
|-
| PUCK
:Aludva leltem; és ott közelébe
:Van a leány is (ebben sincs hiba),
:Ha ébred, elsőbb azt kell látnia.
:''Demetrius és Hermia jőnek'' 
| PUCK
:I took him sleeping,—that is finish'd too,—
:And the Athenian woman by his side;
:That, when he wak'd, of force she must be ey'd.
:''Enter DEMETRIUS and HERMIA.''
|-
| OBERON
:Állj félre: itt jön az én emberem.
: 
| OBERON
:Stand close; this is the same Athenian.
|-
| PUCK
:A nőszemély az, de a férfi nem. 
| PUCK
:This is the woman, but not this the man.
|-
| DEMETRIUS
:Ó, mért orcázod, aki úgy szeret!
:Ily szóval öld megölő ellened. 
| DEMETRIUS
:O, why rebuke you him that loves you so?
:Lay breath so bitter on your bitter foe.
|-
| HERMIA
:Köszönd, ha szidlak: mást érdemlenél,
:Mert félek, átkomra méltót tevél.
:Ha meggyilkoltad álmában Lysandert,
:S vérben bokáig vagy: gázold a tengert,
:És ölj meg engem is.
:Fényéhez a nap oly hű nem vala,
:Mint Hermiához ő. S elillana,
:Mig én aludtam?... Inkább elhiszem,
:Hogy a kerek föld átlyukad, s ezen
:Keresztülbúvik az éjféli hold,
:Hogy elbámul délben az ántipód.
:Te gyilkolád meg; úgy van, nincs különben,
:Gyilkos lehet csak ily halotti színben. 
| HERMIA
:Now I but chide, but I should use thee worse;
:For thou, I fear, hast given me cause to curse.
:If thou hast slain Lysander in his sleep,
:Being o'er shoes in blood, plunge in the deep,
:And kill me too.
:The sun was not so true unto the day
:As he to me: would he have stol'n away
:From sleeping Hermia? I'll believe as soon
:This whole earth may be bor'd; and that the moon
:May through the centre creep and so displease
:Her brother's noontide with the antipodes.
:It cannot be but thou hast murder'd him;
:So should a murderer look; so dead, so grim.
|-
| DEMETRIUS
:Nem, a legyilkolt lesz inkább ilyen;
:Kegyetlenséged átveré szivem,
:S te, gyilkosom, te szép vagy, mint maga
:Amott Venus tündöklő csillaga. 
| DEMETRIUS
:So should the murder'd look; and so should I,
:Pierc'd through the heart with your stern cruelty
:Yet you, the murderer, look as bright, as clear,
:As yonder Venus in her glimmering sphere.
|-
| HERMIA
:S hogy illik e beszéd Lysanderemre?
:Add vissza, jó fiú; mondd, hol van? merre? 
| HERMIA
:What's this to my Lysander? where is he?
:Ah, good Demetrius, wilt thou give him me?
|-
| DEMETRIUS
:Kutyáknak adnám inkább tetemét. 
| DEMETRIUS
:I had rather give his carcass to my hounds.
|-
| HERMIA
:Kutya! ne bosszants, hogy szűz illemét
:Áthágja nyelvem. Meggyilkoltad őt?
:Ember se légy hát emberek előtt.
:Ó, mondj valót ez egyszer kedvemér’
:Ébren, ugy-é, ránézni sem merél,
:S álmába mérted rá a hős csapást?
:Egy féreg, egy kigyó se tenne mást!
:Az tette, kígyó: kettősb nyelvvel a’
:Sem szúr, mint a tiéd, te vipera. 
| HERMIA
:Out, dog! out, cur! thou driv'st me past the bounds
:Of maiden's patience. Hast thou slain him, then?
:Henceforth be never number'd among men!
:Oh! once tell true; tell true, even for my sake;
:Durst thou have look'd upon him, being awake,
:And hast thou kill'd him sleeping? O brave touch!
:Could not a worm, an adder, do so much?
:An adder did it; for with doubler tongue
:Than thine, thou serpent, never adder stung.
|-
| DEMETRIUS
:Kár így tüzelni ok nélkül, leány
:Lysander vére nem kiált reám,
:Nem is tudom, hogy meghalt volna már. 
| DEMETRIUS
:You spend your passion on a mispris'd mood
:I am not guilty of Lysander's blood;
:Nor is he dead, for aught that I can tell.
|-
| HERMIA
:Ó, monddsza, kérlek: jól van, ugyebár? 
| HERMIA
:I pray thee, tell me, then, that he is well.
|-
| DEMETRIUS
:S ha megsugom, mi a jutalmazás? 
| DEMETRIUS
:An if I could, what should I get therefore?
|-
| HERMIA
:Felszabadítlak, hogy többé ne láss. -
:Utált körödből most megyek tova;
:Ha él, ha nem: engem ne láss soha. 
:''(El)'' 
| HERMIA
:A privilege never to see me more.—
:And from thy hated presence part I so
:See me no more whether he be dead or no.
:''Exit.''
|-
| DEMETRIUS
:Minek kövessem, míg igy dühödik
:Jobb ittmaradnom egy kis ideig.
:Búm a teherrel súlyosbnak találom,
:Mellyel adós neki a bukott álom;
:Hadd rója most le, vagy csak részbeli
:Kamatját is: hagyom törleszteni. ''(Lefekszik)'' 
| DEMETRIUS
:There is no following her in this fierce vein
:Here, therefore, for a while I will remain.
:So sorrow's heaviness doth heavier grow
:For debt that bankrupt sleep doth sorrow owe;
:Which now in some slight measure it will pay,
:If for his tender here I make some stay.
:''Lies down.''
|-
| OBERON
:Puck, mit miveltél! mily nagy baklövés!
:Most egy igaz szerelmest a nedű
:Varázsa által megront bűvöd, és
:A hű lett csalfa, nem a csalfa hű.
: 
| OBERON
:What hast thou done? thou hast mistaken quite,
:And laid the love-juice on some true-love's sight
:Of thy misprision must perforce ensue
:Some true love turn'd, and not a false turn'd true.
|-
| PUCK
:Rendes dolog: hogy míg hű marad egy,
:Az eskübontó milliókra megy. 
| PUCK
:Then fate o'er-rules, that, one man holding troth,
:A million fail, confounding oath on oath.
|-
| OBERON
:Repülj szélgyorsasággal e cserén át
:Ne nyúgodj, míg föl nem leled Helénát,
:Szerelmi gondban ő beteg, sohajt,
:Halvány szegényke, szenved annyi bajt.
:Te holmi káprázattal csald elő,
:Ha ez fölébred, már itt legyen ő.
: 
| OBERON
:About the wood go, swifter than the wind,
:And Helena of Athens look thou find
:All fancy-sick she is, and pale of cheer,
:With sighs of love, that costs the fresh blood dear.
:By some illusion see thou bring her here;
:I'll charm his eyes against she do appear.
|-
| PUCK
:Futok, repűlök; így ni, la!
:Gyorsabban, mint tatár nyila. 
:''(El)'' 
| PUCK
:I go, I go; look how I go,—
:Swifter than arrow from the Tartar's bow.
:''Exit.''
|-
| OBERON
:Bíborszínü kis virág,
:Melyet Ámor íve lőtt,
:Önts szemére báj-erőt,
:Hogy, ha ébred s látja őt,
:Benne leljen égi nőt,
:Mint ott Vénus, oly dicsőt. -
:No, ha ébredsz s látod őt,
:Tőle kérd a gyógyerőt.
:''Puck visszajő''
: 
| OBERON
:  Flower of this purple dye,
:  Hit with Cupid's archery,
:  Sink in apple of his eye!
:  When his love he doth espy,
:  Let her shine as gloriously
:  As the Venus of the sky.—
:  When thou wak'st, if she be by,
:  Beg of her for remedy.
:''Re-enter PUCK.''
|-
| PUCK
:Tündér táborunk feje!
:Ím Heléna, és vele
:Az elvétett hű legény,
:Ki szerelmet esd szegény.
:Nézzük: úgye? furcsa baj
:Be bolond az ember faj! 
| PUCK
:  Captain of our fairy band,
:  Helena is here at hand,
:  And the youth mistook by me
:  Pleading for a lover's fee;
:  Shall we their fond pageant see?
:  Lord, what fools these mortals be!
|-
| OBERON
:Állj idébb; a neszre majd,
:Melyet ütnek, ébred ez.
: 
| OBERON
:  Stand aside: the noise they make
:  Will cause Demetrius to awake.
|-
| PUCK
:S kettő egy után sohajt;
:E bizony jó tréfa lesz.
:Nincs nekem oly mulatság
:Mint az összevisszaság.
:''Lysander és Heléna jőnek'' 
| PUCK
:  Then will two at once woo one,—
:  That must needs be sport alone;
:  And those things do best please me
:  That befall preposterously.
:''Enter LYSANDER and HELENA.''
|-
| LYSANDER
:Csak azt ne mondd, hogy gúnyból hódolok;
:Gúny és nevetség nem hullajt könyet;
:Nézd, sírva esküszöm, s amely dolog
:Könnyel fogant, gyanúba nem jöhet.
:Hogy volna ez csúfság? hogy nézed annak
:Őszinte zálogit igaz szavamnak? 
| LYSANDER
:Why should you think that I should woo in scorn?
:  Scorn and derision never come in tears.
:Look when I vow, I weep; and vows so born,
:  In their nativity all truth appears.
:How can these things in me seem scorn to you,
:Bearing the badge of faith, to prove them true?
|-
| HELÉNA
:Mind többre-többre mén az álkodás.
:Eskü öl esküt: ó, ördögi szentség!
:Mind Hermiáé volt e fogadás
:Mérj esküt esküvel, nem lesz különbség;
:Tedd serpenyőbe az enyim, s övét,
:Egyforma könnyűk, mint hitvány meséd. 
| HELENA
:You do advance your cunning more and more.
:  When truth kills truth, O devilish-holy fray!
:These vows are Hermia's: will you give her o'er?
:  Weigh oath with oath, and you will nothing weigh
:Your vows to her and me, put in two scales,
:Will even weigh; and both as light as tales.
|-
| LYSANDER
:Nem volt eszem, hogy néki esküvém. 
| LYSANDER
:I had no judgment when to her I swore.
|-
| HELÉNA
:Most sincs, ha megtöröd, azt mondom én. 
| HELENA
:Nor none, in my mind, now you give her o'er.
|-
| LYSANDER
:Demetrius nem érted, érte lángol. 
| LYSANDER
:Demetrius loves her, and he loves not you.
|-
| DEMETRIUS
:''(felserken)''
:Helén, te nimfa, istennő, remek!
:Ó, mert mihez hasonlók e szemek!
:Kristály ehhez sár. Ó, és hogy dagad
:E csókoló cseresznye: ajakad!
:Taurus hegyormán a fehér fagyott hó,
:Mit a fölszél tisztára söpre, holló
:A te kezedhez. Ó, e fejdelem-
:Fehér színt hagyd csókkal pecsétlenem! 
| DEMETRIUS
:''Awaking.''
:O Helen, goddess, nymph, perfect, divine!
:To what, my love, shall I compare thine eyne?
:Crystal is muddy. O, how ripe in show
:Thy lips, those kissing cherries, tempting grow!
:That pure congealed white, high Taurus' snow,
:Fann'd with the eastern wind, turns to a crow
:When thou hold'st up thy hand: O, let me kiss
:This princess of pure white, this seal of bliss!
|-
| HELÉNA
:Szégyen! gyalázat! így rám esni mind;
:Csúfot belőlem űzni terv szerint;
:Ha lovag-érzés volna bennetek,
:Nem hagyna ily bántalmat tennetek.
:Tudom, gyülöltök: hát gyülölni sem
:Birtok, csupán gúnyt űzve kettesen?
:Volnátok férfi, mint így szemre-főre,
:Tekint’nétek bizony a gyenge nőre
:Miért ez eskü, bók, túlzó magaszt,
:Midőn gyűlöltök szívből, tudom azt.
:Vágytársak lévén Hermiát szeretni,
:Vetélkedtek Helénát kinevetni.
:Be hősi tett, be férfias merény,
:Könnyet facsarni gúnnyal egy szegény
:Leány szeméből! Tenné azt nevelt
:Igy sértegetni gyönge szűz kebelt,
:Csak, mert türelmét szegni kedve telt? 
| HELENA
:O spite! O hell! I see you all are bent
:To set against me for your merriment.
:If you were civil, and knew courtesy,
:You would not do me thus much injury.
:Can you not hate me, as I know you do,
:But you must join in souls to mock me too?
:If you were men, as men you are in show,
:You would not use a gentle lady so;
:To vow, and swear, and superpraise my parts,
:When I am sure you hate me with your hearts.
:You both are rivals, and love Hermia;
:And now both rivals, to mock Helena
:A trim exploit, a manly enterprise,
:To conjure tears up in a poor maid's eyes
:With your derision! None of noble sort
:Would so offend a virgin, and extort
:A poor soul's patience, all to make you sport.
|-
| LYSANDER
:Nem szép, Demetrius, ne tégy ilyet;
:Tudom, hogy Hermiáért ég szived,
:S én tiszta szívből önként rád hagyom,
:Szerelméből ami részem vágyon,
:S Helénához te hagyj egész jogot,
:Kit szeretek, halálig is fogok. 
| LYSANDER
:You are unkind, Demetrius; be not so;
:For you love Hermia: this you know I know
:And here, with all good will, with all my heart,
:In Hermia's love I yield you up my part;
:And yours of Helena to me bequeath,
:Whom I do love and will do till my death.
|-
| HELÉNA
:No, ember ennyi gúnyt még nem lehellett. 
| HELENA
:Never did mockers waste more idle breath.
|-
| DEMETRIUS
:Lysander, csak maradj Hermia mellett,
:Ő nem kell, s ha szerettem, vége már.
:Őnála vendég volt szivem, de már
:Helénájához megtért, mint haza,
:Ott is marad. 
| DEMETRIUS
:Lysander, keep thy Hermia; I will none
:If e'er I lov'd her, all that love is gone.
:My heart to her but as guest-wise sojourn'd;
:And now to Helen is it home return'd,
:There to remain.
|-
| LYSANDER
::Helén, nem igaz a! 
| LYSANDER
::Helen, it is not so.
|-
| DEMETRIUS
:Meg ne hazudtold, ha nem ismered
:- Mert meglakolsz—igaz hűségemet. -
:Ott jön a kedves, ki téged szeret.
:''Hermia jő'' 
| DEMETRIUS
:Disparage not the faith thou dost not know,
:Lest, to thy peril, thou aby it dear.—
:Look where thy love comes; yonder is thy dear.
:''Enter HERMIA.''
|-
| HERMIA
:Az éj, ki a szem tisztét elveszi,
:Fülünk hallásra élesbbé teszi,
:S amennyi részben csökkenté a látást,
:A hallószervnek ád megannyi rá’dást.
:Szemem, Lysander, téged nem lele,
:Fülem hangod nyomán vezérele.
:De mér’ hagyál ott oly gyöngédtelen? 
| HERMIA
:Dark night, that from the eye his function takes,
:The ear more quick of apprehension makes;
:Wherein it doth impair the seeing sense,
:It pays the hearing double recompense:—
:Thou art not by mine eye, Lysander, found;
:Mine ear, I thank it, brought me to thy sound.
:But why unkindly didst thou leave me so?
|-
| LYSANDER
:Maradhat-é, kit űz a szerelem? 
| LYSANDER
:Why should he stay whom love doth press to go?
|-
| HERMIA
:Lysandert tőlem szerelem? Miféle? 
| HERMIA
:What love could press Lysander from my side?
|-
| LYSANDER
:Saját szerelmem: a bájos Heléne,
:Ki az éjt dicsőbben aranyozza meg,
:Mint ott ama tüzes O-k, s fényszemek.
:Mit jársz utánam? vagy nem érted el,
:Hogy útálatból szöktem tőled el? 
| LYSANDER
:Lysander's love, that would not let him bide,—
:Fair Helena,—who more engilds the night
:Than all yon fiery oes and eyes of light.
:Why seek'st thou me? could not this make thee know
:The hate I bare thee made me leave thee so?
|-
| HERMIA
:Nem, e szavad nem érzésből jövő. 
| HERMIA
:You speak not as you think; it cannot be.
|-
| HELÉNA
:No lám! ez is egy összeesküvő.
:Ó, értem, hárman összefogtatok,
:Hogy velem ily galádul bánjatok.
:Rossz Hermia, te hálátlan leány!
:Együtt ezekkel fúvod a követ,
:Hogy, mint csalétek, gúny-verembe csalj?
:Hát mind ama közös terv, fogadott
:Testvéri hűség, jól telt kedves órák,
:Midőn szidtuk a gyorslábú időt,
:Ha válni kelle—mind felejtve van?
:El iskolánk? az ártatlan gyerekkor?
:S midőn, két művész istennő gyanánt,
:Együtt teremténk tűvel egy virágot,
:Egy mintaképről, és egy pamlagon,
:Egy dalt csicsergve, egy hangkulcs szerint,
:Mintha kezünk, keblünk, elménk, szavunk
:Csak egy lett volna.—Így növénk együtt,
:Mint összeforradt két cseresznye, mely
:Elválva látszik, válva mégis egy;
:Mint egy kocsányon termett pár bogyó;
:Ránézve két test, benne szív csak egy;
:Vagy mint címerben lévő két paizs,
:Egy úr sajátja, egy sisak födi.
:S te szétszakítnád régi szent frigyünk,
:Hogy sértegetni férfiakhoz állj?
:Ez nem barátság, nem leányhoz illő
:Ezért nemünk is megró, nemcsak én,
:Habár csak én érzem bántalmidat. 
| HELENA
:Lo, she is one of this confederacy!
:Now I perceive they have conjoin'd all three
:To fashion this false sport in spite of me.
:Injurious Hermia! most ungrateful maid!
:Have you conspir'd, have you with these contriv'd,
:To bait me with this foul derision?
:Is all the counsel that we two have shar'd,
:The sisters' vows, the hours that we have spent,
:When we have chid the hasty-footed time
:For parting us,—O, is all forgot?
:All school-days' friendship, childhood innocence?
:We, Hermia, like two artificial gods,
:Have with our needles created both one flower,
:Both on one sampler, sitting on one cushion,
:Both warbling of one song, both in one key;
:As if our hands, our sides, voices, and minds,
:Had been incorporate. So we grew together,
:Like to a double cherry, seeming parted;
:But yet a union in partition,
:Two lovely berries moulded on one stem
:So, with two seeming bodies, but one heart;
:Two of the first, like coats in heraldry,
:Due but to one, and crowned with one crest.
:And will you rent our ancient love asunder,
:To join with men in scorning your poor friend?
:It is not friendly, 'tis not maidenly
:Our sex, as well as I, may chide you for it,
:Though I alone do feel the injury.
|-
| HERMIA
:Bámúlok e tüzes beszédiden;
:Nem én gunyollak: úgy látszik, te engem. 
| HERMIA
:I am amazed at your passionate words
:I scorn you not; it seems that you scorn me.
|-
| HELÉNA
:Hát nem te kiszletéd gúnyból reám
:Lysandert, hogy szemem s arcom dicsérje?
:S Demetriust, a másik kedvesed,
:(Ki az imént még lábbal rugdosa)
:Hogy nimfa, égi, istennő, remek
:Névvel ruházzon? Mért beszél ily’et,
:Ha gyűlöl engem? És mért, hogy Lysander
:Tagadja lángját, mellyel keble dús
:Irántad, és nekem szinlel szerelmet,
:Ha nem te kisztéd, ha tudtodra nincs?
:Bár, mint te, oly kapós én nem vagyok,
:Nincs annyi kedvesem, se oly szerencsém,
:De, hogy viszonzás nélkül kell szeretnem,
:Megszánnod illenék, nem gúnyolódni. 
| HELENA
:Have you not set Lysander, as in scorn,
:To follow me, and praise my eyes and face?
:And made your other love, Demetrius,—
:Who even but now did spurn me with his foot,—
:To call me goddess, nymph, divine, and rare,
:Precious, celestial? Wherefore speaks he this
:To her he hates? and wherefore doth Lysander
:Deny your love, so rich within his soul,
:And tender me, forsooth, affection,
:But by your setting on, by your consent?
:What though I be not so in grace as you,
:So hung upon with love, so fortunate;
:But miserable most, to love unlov'd?
:This you should pity rather than despise.
|-
| HERMIA
:Nem foghatom meg, amiket beszélsz. 
| HERMIA
:I understand not what you mean by this.
|-
| HELÉNA
:Csak rajta hát! úgy! ölts szent képeket
:S vond félre a szád, ha háttal leszek;
:Csak integessetek; szép tréfa ez,
:Jól végrejátszva krónikába méltó.
:Ha volna érzés, illem bennetek,
:Nem tűztök engem ilyen célra ki.
:Jó mulatást; egyrészt magam hibája;
:Enyhíti majd távollét, vagy halál. 
| HELENA
:Ay, do persever, counterfeit sad looks,
:Make mows upon me when I turn my back;
:Wink each at other; hold the sweet jest up
:This sport, well carried, shall be chronicled.
:If you have any pity, grace, or manners,
:You would not make me such an argument.
:But fare ye well: 'tis partly my own fault;
:Which death, or absence, soon shall remedy.
|-
| LYSANDER
:Várj, szép Heléna! halld mentségemet.
:Szerelmem, éltem, lelkem, szép Heléna! 
| LYSANDER
:Stay, gentle Helena; hear my excuse;
:My love, my life, my soul, fair Helena!
|-
| HELÉNA
:Ez már dicső! 
| HELENA
:O excellent!
|-
| HERMIA
::Ne gúnyold, édesem! 
| HERMIA
::Sweet, do not scorn her so.
|-
| DEMETRIUS
:Ha nem fog a kérés: megtiltom ''én''. 
| DEMETRIUS
:If she cannot entreat, I can compel.
|-
| LYSANDER
:Tilalmad annyi, mint kérése volt
:Fenyegetésed nem hatalmasabb,
:Mint az ő léha esdeklései.
:Helén, szeretlek, mondom, életemre!
:S úgy esküszöm rá, hogy feláldozom
:Az ellen, ki tagadná, hogy szeretlek. 
| LYSANDER
:Thou canst compel no more than she entreat;
:Thy threats have no more strength than her weak prayers.—
:Helen, I love thee; by my life I do;
:I swear by that which I will lose for thee
:To prove him false that says I love thee not.
|-
| DEMETRIUS
:No, én azt mondom hogy jobban szeretlek. 
| DEMETRIUS
:I say I love thee more than he can do.
|-
| LYSANDER
:Ha mondod, állj ki, tettel bizonyítsd. 
| LYSANDER
:If thou say so, withdraw, and prove it too.
|-
| DEMETRIUS
:Jer hát—
| DEMETRIUS
:Quick, come,—
|-
| HERMIA
::Lysander, mit jelentsen ez? 
| HERMIA
::Lysander, whereto tends all this?
|-
| LYSANDER
:Odább, te szerecsen! 
| LYSANDER
:Away, you Ethiope!
|-
| DEMETRIUS
::Nem! nem fog ő -
:Csak úgy mutatja; teszed úgye, mintha
:Jönnél, de nem jössz. Gyáva hős, eredj! 
| DEMETRIUS
::No, no, sir:—he will
:Seem to break loose; take on as you would follow
:But yet come not. You are a tame man; go!
|-
| LYSANDER
:Bocsáss, te macska, bojtorján, te, te!
:Mert úgy lerázlak, mint hitvány kigyót. 
| LYSANDER
:Hang off, thou cat, thou burr: vile thing, let loose,
:Or I will shake thee from me like a serpent.
|-
| HERMIA
:Mily durvaság ez? Hogy váltál ilyenné,
:Kedves? 
| HERMIA
:Why are you grown so rude? what change is this,
:Sweet love?
|-
| LYSANDER
:Kedves? odább, cirmos tatár!
:Te undok gyógyszer, te gyülölt ital! 
| LYSANDER
::Thy love! out, tawny Tartar, out!
:Out, loathed medicine! hated potion, hence!
|-
| HERMIA
:Nem tréfa ez? 
| HERMIA
:Do you not jest?
|-
| HELÉNA
::Dehogynem; a tiéd is. 
| HELENA
::Yes, sooth; and so do you.
|-
| LYSANDER
:Demetrius, én állok a szavamnak. 
| LYSANDER
:Demetrius, I will keep my word with thee.
|-
| DEMETRIUS
:''Kötés'' jobb volna; mert lám visszatart
:Gyenge kötés is; nem bízom szavadba. 
| DEMETRIUS
:I would I had your bond; for I perceive
:A weak bond holds you; I'll not trust your word.
|-
| LYSANDER
:Mi! Hát megüssem, megverjem, megöljem?
:Bár gyűlölöm, csak nem bántom talán? 
| LYSANDER
:What! should I hurt her, strike her, kill her dead?
:Although I hate her, I'll not harm her so.
|-
| HERMIA
:Bánthatsz-e jobban, mint gyülöleteddel?
:Gyülölsz! miért? Ó, jaj! mi dolog ez?
:Nem Hermia vagyok? s te nem Lysander?
:Rútabb se volnék tán, mint azelőtt.
:Hisz még szerettél csak ez éjjel is,
:S elhagytál volna, (ó, ne adja Isten!),
:Nem tréfa ez? 
| HERMIA
:What! can you do me greater harm than hate?
:Hate me! wherefore? O me! what news, my love?
:Am not I Hermia? Are not you Lysander?
:I am as fair now as I was erewhile.
:Since night you lov'd me; yet since night you left me
:Why then, you left me,—O, the gods forbid!—
:In earnest, shall I say?
|-
| LYSANDER
::Akár megesküszöm.
:Én többé látni sem óhajtalak.
:Reményt se táplálj, nincs kérdés, se kétség;
:Nem tréfa, szent való, elhidd bizonnyal
:Gyülöllek és Helénát szeretem. 
| LYSANDER
::Ay, by my life;
:And never did desire to see thee more.
:Therefore be out of hope, of question, doubt,
:Be certain, nothing truer; 'tis no jest
:That I do hate thee and love Helena.
|-
| HERMIA
:Ó, jaj!—te szemfényvesztő! te virágmoly!
:Szerelem tolvaja te! Azért jövél,
:Hogy éjjel ellopd kedvesem szivét? 
| HERMIA
:O me! you juggler! you cankerblossom!
:You thief of love! What! have you come by night,
:And stol'n my love's heart from him?
|-
| HELÉNA
:Szép, szép; bizony szép! Hát nincs benned egy csöpp
:Leány-szemérem, vagy tartózkodás?
:Nem nyugszol, amig gyöngéd nyelvem is
:Ki nem tör ellened? Te váz, te báb, te! 
| HELENA
::Fine, i' faith!
:Have you no modesty, no maiden shame,
:No touch of bashfulness? What! will you tear
:Impatient answers from my gentle tongue?
:Fie, fie! you counterfeit, you puppet, you!
|-
| HERMIA
:Még báb? dehogy! Most értem a bibét
:Ő termetünket hasonlíttatá
:Egymással össze: hogy ő lám magas,
:Ő ilyen-olyan szál derék személy,
:Mig végre győzött nyurga termete. -
:Azért növél hát oly nagyot kegyében,
:Mert én ily törpe, ily kicsiny vagyok?
:Milyen kicsiny, te? te festett karó, he?
:Milyen kicsiny, he? csak nem oly kicsiny,
:Hogy fel ne érje körmöm a szemed? 
| HERMIA
:Puppet! why so? Ay, that way goes the game.
:Now I perceive that she hath made compare
:Between our statures; she hath urg'd her height;
:And with her personage, her tall personage,
:Her height, forsooth, she hath prevail'd with him.—
:And are you grown so high in his esteem
:Because I am so dwarfish and so low?
:How low am I, thou painted maypole? speak;
:How low am I? I am not yet so low
:But that my nails can reach unto thine eyes.
|-
| HELÉNA
:Kérlek, ha gúnyolódtok is, urak,
:Ne hagyjatok: sosem voltam hamis
:Civódni, mint ő, semmi hajlamom,
:Igazi lány vagyok a gyávaságban
:Ne hagyjátok rám jőni, hogy megüssön.
:S ne gondoljátok, hogy mivel kisebb,
:Birok vele. 
| HELENA
:I pray you, though you mock me, gentlemen,
:Let her not hurt me. I was never curst;
:I have no gift at all in shrewishness;
:I am a right maid for my cowardice;
:Let her not strike me. You perhaps may think,
:Because she is something lower than myself,
:That I can match her.
|-
| HERMIA
::Kisebb! no lám, megint. 
| HERMIA
::Lower! hark, again.
|-
| HELÉNA
:Ne bosszankodjál, édes Hermiám,
:Hisz jól tudod, mindig szerettelek,
:Sosem vétettem, őrzém titkaid,
:Kivéve most egyszer Demetriusnak
:Sugtam meg éji elszökésteket.
:Ő jött utánad, én meg őutána;
:De elszidott, s ijesztgetett nagyon,
:Hogy megver, megtapos, sőt hogy megöl.
:Most hát, ha békén hagytok, elmegyek,
:Bolondságimmal, vissza Athenébe,
:És nem bolyongok itt. Eresszetek
:Lám, mily bohó és együgyű vagyok. 
| HELENA
:Good Hermia, do not be so bitter with me.
:I evermore did love you, Hermia;
:Did ever keep your counsels; never wrong'd you;
:Save that, in love unto Demetrius,
:I told him of your stealth unto this wood
:He follow'd you; for love I follow'd him;
:But he hath chid me hence, and threaten'd me
:To strike me, spurn me, nay, to kill me too
:And now, so you will let me quiet go,
:To Athens will I bear my folly back,
:And follow you no farther. Let me go
:You see how simple and how fond I am.
|-
| HERMIA
:No hát eredj. Ki gátol, hogy ne menj? 
| HERMIA
:Why, get you gone: who is't that hinders you?
|-
| HELÉNA
:Ez a bohó szív, amely ittmarad. 
| HELENA
:A foolish heart that I leave here behind.
|-
| HERMIA
:Lysandernél, ugy-é? 
| HERMIA
:What! with Lysander?
|-
| HELÉNA
::Demetriusnál. 
| HELENA
::With Demetrius.
|-
| LYSANDER
:Ne félj, Heléna: egy ujjal se bánt. 
| LYSANDER
:Be not afraid; she shall not harm thee, Helena.
|-
| DEMETRIUS
:Nem ám! dacára, hogy ''te'' pártolod. 
| DEMETRIUS
:No, sir, she shall not, though you take her part.
|-
| HELÉNA
:Jaj, ez nagyon gonosz, ha megharagszik,
:Szilaj volt már az oskolában is.
:S nagyon erős tud lenni, bár kicsiny. 
| HELENA
:O, when she's angry, she is keen and shrewd
:She was a vixen when she went to school;
:And, though she be but little, she is fierce.
|-
| HERMIA
:Megint kicsiny? alacsony meg kicsiny?
:Eltűritek, hogy így csúffá teszen?
:Bocsássatok rá. 
| HERMIA
:Little again! nothing but low and little!—
:Why will you suffer her to flout me thus?
:Let me come to her.
|-
| LYSANDER
::Elmenj, törpe jószág!
:Te cseppnyi-csepp, te kis göcs, te parányi,
:Te makkopáncs. 
| LYSANDER
::Get you gone, you dwarf;
:You minimus, of hind'ring knot-grass made;
:You bead, you acorn.
|-
| DEMETRIUS
::Be kész vagy egy olyan
:Mellett, ki megveti szolgálatod.
:Ne törd magad; ne szólj Heléna mellett;
:Pártját se fogd, mert hogyha még iránta
:Csak legkisebb szerelmet is mutatsz,
:Torkodra forr. 
| DEMETRIUS
::You are too officious
:In her behalf that scorns your services.
:Let her alone: speak not of Helena;
:Take not her part; for if thou dost intend
:Never so little show of love to her,
:Thou shalt aby it.
|-
| LYSANDER
::No már nem csüng nyakamban.
:Kövess, ha mersz; lássuk, melyőnk joga
:Helénához különb: enyim? tied? 
| LYSANDER
::Now she holds me not;
:Now follow, if thou dar'st, to try whose right,
:Of thine or mine, is most in Helena.
|-
| DEMETRIUS
:Kövesselek? lépést tartok veled.
:''Lysander és Demetrius el'' 
| DEMETRIUS
:Follow! nay, I'll go with thee, cheek by jole.
:''Exeunt LYSANDER and DEMETRIUS.''
|-
| HERMIA
:No, szép kisasszony! ez mind a te műved.
:Csak ne osonj el. 
| HERMIA
:You, mistress, all this coil is 'long of you
:Nay, go not back.
|-
| HELÉNA
::Nem hiszek neked,
:S gyülölt körödben nem időzhetek.
:Kezed cibálni gyorsabb, mint enyém,
:De lábam hosszabb, így elfutok én. 
:''(El)'' 
| HELENA
::I will not trust you, I;
:Nor longer stay in your curst company.
:Your hands than mine are quicker for a fray;
:My legs are longer though, to run away.
:''Exit.''
|-
| HERMIA
:S mit mondjak erre? Csak bámulok én. 
:''(El)'' 
| HERMIA
:I am amaz'd, and know not what to say.
:''Exit, pursuing HELENA.''
|-
| OBERON
:Ez a te munkád: mindig ily bakot lősz,
:Vagy készakarva is dévajkodol.
: 
| OBERON
:This is thy negligence: still thou mistak'st,
:Or else commit'st thy knaveries willfully.
|-
| PUCK
:Árnyak királya, hidd meg, tévedés.
:Nem azt mondád-e, hogy megismerem
:Athéni öltözetrül emberem?
:És annyiban nem jártam el hibásan,
:Hogy átheni szemére hullt varázsam;
:És annyiban még jó, hogy így esett,
:Mert e kocódás furcsa egy eset. 
| PUCK
:Believe me, king of shadows, I mistook.
:Did not you tell me I should know the man
:By the Athenian garments he had on?
:And so far blameless proves my enterprise
:That I have 'nointed an Athenian's eyes
:And so far am I glad it so did sort,
:As this their jangling I esteem a sport.
|-
| OBERON
:Most viadalra helyet nézni járnak
:Vess hát, Robin; az éjre felleg-árnyat;
:A csillagos menny boltját vastagon
:Fedd barna köddel, mint az Acheron,
:Vezesd tévútra úgy e két konok
:Szerelmest, hogy veszitsenek nyomot.
:S majd a Lysander hangját vedd elő,
:Bosszantsd Demetriust, míg tűzbe jő;
:Majd mint Demetrius, szórj szitkokat,
:Csald messzi egymástól az ifjakat,
:Mig homlokukra, verdő szárnyon, ólom
:Lábbal csúsz a halált utánzó álom
:Akkor Lysandernek facsard szemébe
:Ezt a füvet: van oly erő levébe,
:Hogy róla minden bűbáj tűnni fog
:S a szemgolyó szokott fénnyel forog.
:Ha ébrednek, mind e visszavonás
:Álom legyen csak, meddő látomás.
:És Athenébe visszatérjenek,
:Halálig tartó frigyben éljenek.
:Mig ebbe’ jársz, én elkérem, megyek,
:Királynémtól az indus gyermeket;
:Szemét az ocsmány bű alól feloldom,
:S szent lesz a békesség, a régi módon.
: 
| OBERON
:Thou seest these lovers seek a place to fight;
:Hie therefore, Robin, overcast the night;
:The starry welkin cover thou anon
:With drooping fog, as black as Acheron,
:And lead these testy rivals so astray
:As one come not within another's way.
:Like to Lysander sometime frame thy tongue,
:Then stir Demetrius up with bitter wrong;
:And sometime rail thou like Demetrius;
:And from each other look thou lead them thus,
:Till o'er their brows death-counterfeiting sleep
:With leaden legs and batty wings doth creep
:Then crush this herb into Lysander's eye;
:Whose liquor hath this virtuous property,
:To take from thence all error with his might
:And make his eyeballs roll with wonted sight.
:When they next wake, all this derision
:Shall seem a dream and fruitless vision;
:And back to Athens shall the lovers wend
:With league whose date till death shall never end.
:Whiles I in this affair do thee employ,
:I'll to my queen, and beg her Indian boy;
:And then I will her charmed eye release
:From monster's view, and all things shall be peace.
|-
| PUCK
:Uram, siessünk; ím gyorsan szegik
:Az éj sárkányi a föld fellegit;
:Im Aurora követje már közelget,
:Fényes világa minden kósza lelket
:A cinterembe űz; s a kárhozottak
:Kik átalút- s folyamsírban nyugodtak,
:Mind féregágyba visszamentenek,
:Hogy a napfény ne lássa szégyenek,
:Mely napvilágról önkint számüzé
:S örökre az éj árnyai közé. 
| PUCK
:My fairy lord, this must be done with haste,
:For night's swift dragons cut the clouds full fast;
:And yonder shines Aurora's harbinger,
:At whose approach ghosts, wandering here and there,
:Troop home to churchyards: damned spirits all,
:That in cross-ways and floods have burial,
:Already to their wormy beds are gone;
:For fear lest day should look their shames upon
:They wilfully exile themselves from light,
:And must for aye consort with black-brow'd night.
|-
| OBERON
:De mi nemesebb szellemek vagyunk,
:Mert én a Hajnal kedvesével is
:Gyakran vadászva járom a pagonyt,
:Míg napkelet kapúja lángot ont,
:S tengerre tárva ékes szárnyait,
:Arannyá festi zöld hullámait.
:Te mindazáltal ne időzz, siess,
:Hogy virradatra készen itt lehess. 
:''(El)''
: 
| OBERON
:But we are spirits of another sort
:I with the morning's love have oft made sport;
:And, like a forester, the groves may tread
:Even till the eastern gate, all fiery-red,
:Opening on Neptune with fair blessed beams,
:Turns into yellow gold his salt-green streams.
:But, notwithstanding, haste; make no delay
:We may effect this business yet ere day.
:''Exit OBERON.''
|-
| PUCK
:  Fel s alá, fel s alá,
:  Hordom őket fel s alá;
:  Falu, város fél, ha lát;
:  Goblin, hurcold fel s alá!
:Itt jő egyik.
:''Lysander jő'' 
| PUCK
:  Up and down, up and down;
:  I will lead them up and down
:  I am fear'd in field and town.
:  Goblin, lead them up and down.
:Here comes one.
:''Enter LYSANDER.''
|-
| LYSANDER
:Hol vagy, Demetrius, te büszke? szólj!
: 
| LYSANDER
:Where art thou, proud Demetrius? speak thou now.
|-
| PUCK
:Itt, itt gazember! készen. Hát te hol? 
| PUCK
:Here, villain; drawn and ready. Where art thou?
|-
| LYSANDER
:Megyek, no!
: 
| LYSANDER
:I will be with thee straight.
|-
| PUCK
::Jer hát; víni jobb e hely
:S egyenlőbb.
:''Lysander a hang után el. Demetrius jő'' 
| PUCK
::Follow me, then,
:To plainer ground.
:''Exit LYSANDER as following the voice.''
:''Enter DEMETRIUS.''
|-
| DEMETRIUS
::Hé! Lysander! hát felelj.
:Te nyúl, te gyáva! elszöktél ugye?
:Hová rejtéd a bőröd? Itt vagy-e?
: 
| DEMETRIUS
::Lysander! speak again.
:Thou runaway, thou coward, art thou fled?
:Speak. In some bush? where dost thou hide thy head?
|-
| PUCK
:Te gyáva szájhős! teli kérkeded
:A bokrokat s a csillagos eget
:S nem mersz kiállni? jer, gaz fattyuja!
:Vesszőre várlak: mert hitvány pulya,
:Ki fegyvert vonna rád. 
| PUCK
:Thou coward, art thou bragging to the stars,
:Telling the bushes that thou look'st for wars,
:And wilt not come? Come, recreant; come, thou child;
:I'll whip thee with a rod: he is defiled
:That draws a sword on thee.
|-
| DEMETRIUS
::Ott vagy? megállj!
: 
| DEMETRIUS
::Yea, art thou there?
|-
| PUCK
:Kövesd a hangom: víni jobb e táj.
:''Demetrius és Puck el. Lysander visszajő'' 
| PUCK
:Follow my voice; we'll try no manhood here.
:''Exeunt.''
:''Re-enter LYSANDER.''
|-
| LYSANDER
:Ő fut előlem, mégis ő dacol,
:Amerre hí, megyek, s nincs ott sehol.
:A gazfi gyorsabb lábú, mint magam,
:Váltig futottam, de ő meg rohan;
:El is buktam: sötét van, zord a hely;
:Lenyugszom. Áldott napvilág, jövel. ''(Lefekszik)''
:Csak egyszer lássam szürke fényedet
:Majd megtalálom, hogy megemleget.  
:''(Elalszik)''
:''Puck és Demetrius visszajő''
: 
| LYSANDER
:He goes before me, and still dares me on;
:When I come where he calls, then he is gone.
:The villain is much lighter heeled than I
:I follow'd fast, but faster he did fly;
:That fallen am I in dark uneven way,
:And here will rest me.  Come, thou gentle day!
:''Lies down.''
:For if but once thou show me thy grey light,
:I'll find Demetrius, and revenge this spite.
:''Sleeps.''
:''Re-enter PUCK and DEMETRIUS.''
|-
| PUCK
:Ha! ha! ha! nyúlszivű; lám elmaradsz! 
| PUCK
:Ho, ho, ho, ho! Coward, why com'st thou not?
|-
| DEMETRIUS
:Várj meg, ha mersz, no! de jól tudom azt,
:Csak bújsz előlem, zugról zugra mész,
:S nem mersz megállni, hogy szemembe nézz.
:No, merre vagy hát?
: 
| DEMETRIUS
:Abide me, if thou dar'st; for well I wot
:Thou runn'st before me, shifting every place;
:And dar'st not stand, nor look me in the face.
:Where art thou?
|-
| PUCK
::Itt la: ide gyer! 
| PUCK
::Come hither; I am here.
|-
| DEMETRIUS
:Nem; mert bolonditsz. De nem viszed el
:Csak én szemedbe lássak napvilágon!
:Most menj dolgodra. Szörnyü bágyadtságom
:E gyepre hosszan nyúlni kényszerít.
:Várj el, mihelyt a napfény közelít. ''(Lefekszik s elalszik)''
:''Heléna jő'' 
| DEMETRIUS
:Nay, then, thou mock'st me.
:Thou shalt buy this dear,
:If ever I thy face by daylight see
:Now, go thy way. Faintness constraineth me
:To measure out my length on this cold bed.—
:By day's approach look to be visited.
:''Lies down and sleeps.''
:''Enter HELENA.''
|-
| HELÉNA
:Ó, terhes éj! hosszú, unalmas éj!
:Rövidülj már; s te, reggel, hozz vigaszt,
:Hogy hazatérjek a nap fényinél
:Ezektől, kiket köröm úgy riaszt.
:S te, ki nem mindig futsz a bú szemétől,
:Ó, vonj el, álom, a magam körétől.
:''Elalszik''
: 
| HELENA
:O weary night, O long and tedious night,
:Abate thy hours! Shine comforts from the east,
:That I may back to Athens by daylight,
:From these that my poor company detest:—
:And sleep, that sometimes shuts up sorrow's eye,
:Steal me awhile from mine own company.
:''Sleeps.''
|-
| PUCK
:  Még csak három? Egy híján
:  Kétszer kettő férfi, lány,
:  Jön az is, de halovány.
:  Ámor úrfi nagy zsivány,
:  Tőle ily bolond a lyány.
:''Hermia jő'' 
| PUCK
:  Yet but three? Come one more;
:  Two of both kinds makes up four.
:  Here she comes, curst and sad:—
:  Cupid is a knavish lad,
:  Thus to make poor females mad.
:''Enter HERMIA.''
|-
| HERMIA
:Soha ily aléltság! ennyi leverő!
:Megtépve tüskén, ázva harmaton
:Nem járni, bennem csúszni sincs erő;
:Lábam nem oly gyors, mint kivánatom.
:Virradtig itten egyet pihenek.
:Ég, óvd Lysandert, ha megküzdenek!:''(Lefekszik)''
: 
| HERMIA
:Never so weary, never so in woe,
:  Bedabbled with the dew, and torn with briers;
:I can no further crawl, no further go;
:  My legs can keep no pace with my desires.
:Here will I rest me till the break of day.
:Heavens shield Lysander, if they mean a fray!
:''Lies down.''
|-
| PUCK
::Úgy, úgy,
::Jól aludj
::Hadd kenem
::Szerelem-
::Vert szemedre
::Gyógyszerem.
: ''( A nedvet Lysander szemébe facsarva)''
::Ha ébredsz,
::Érezz
::Nagy gyönyört
::A gyülölt
:  Régi kedves bájain.
:  Édes álom elmultával
:  Teljesüljön a nótával
:  “Kiki a maga párjával”;
:  Jancsi Pannit nyerje meg,
:  Zsák a foltját lelje meg;
:  Hím a nőstényt vigye haza,
:  S ne legyen panasza.
:''Puck el. Lysander, Demetrius stb. alva maradnak''
: 
| PUCK
:  On the ground
:  Sleep sound
:  I'll apply
:  To your eye,
:  Gentle lover, remedy.
:''Squeezing the juice on LYSANDER'S eye.''
:&amp;nbsp;
:  When thou wak'st,
:  Thou tak'st
:  True delight
:  In the sight
:Of thy former lady's eye
:And the country proverb known,
:That every man should take his own,
:In your waking shall be shown
:  Jack shall have Jill;
:  Nought shall go ill;
:The man shall have his mare again, and all shall be well.
:''Exit PUCK.—DEMETRIUS, HELENA &amp;c, sleep.''
|}


{{lapozó|előző=Harmadik felvonás, 1. szín|köv=Negyedik felvonás, 1. szín|cím=Szentivánéji álom}}
[[Kategória:Szentivánéji álom]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Csángó imádságok</title>
    <id>502</id>
    <revision>
      <id>4782</id>
      <timestamp>2006-08-29T18:23:11Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>{{fej}}</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     = |nincsszerző=
| cím        = Csángó imádságok
| szakasz    =
| előző      =
| következő  =
| megjegyzés =
}}

== 1. ==
{{ima|(Paradicsom kőkertjébe)|
Paradicsom kőkertjébe' &lt;br&gt;
Arany szőnyeg leterítve,  &lt;br&gt;
Rengő bőcsű közepibe';  &lt;br&gt;
Az Úrjézus fekszik benne,  &lt;br&gt;
Bal kezibe'arannyalma,  &lt;br&gt;
Jobb kezibe' aranyvessző,  &lt;br&gt;
Mikor azt ő megharsantsa,  &lt;br&gt;
Zug az erdő, cseng a mező, &lt;br&gt;
Sohase láttam szebb termőfát, &lt;br&gt;
Mind az Úrjézus keresztfát, &lt;br&gt;
Vérvel virágozik, &lt;br&gt;
Szentlélekvel gyümölcsözik,  &lt;br&gt;&lt;br&gt;
&lt;center&gt;Ammen.&lt;/center&gt;|(ismeretlen szerző)|}}

== 2. ==

{{ima|(Az angyalok eljövének)|
Az angyalok eljövének, &lt;br&gt;
Mennyországba' csenditének, &lt;br&gt; 
Az arannyos misére készülések,  &lt;br&gt;
Édes, áldott, szen' napjain,  &lt;br&gt;
Akik töllem eltelének, &lt;br&gt;
Gyonásolást nem tehetek, &lt;br&gt;
Igazságot nem keresek, &lt;br&gt;
Nyújcs kezet, Mária,  &lt;br&gt;
Nyiccs kaput, angyal, &lt;br&gt;
Hogy mehessünk a kerek ég &lt;br&gt;
Lobogó csillag fölött az örök életre,  &lt;br&gt;&lt;br&gt;
&lt;center&gt;Ammen.&lt;/center&gt;|(ismeretlen szerző)|}}

== 3. ==

{{ima|(Hiszek egy Istenbe')|
Hiszek egy Istenbe', &lt;br&gt;
Bízom az Istenbe', &lt;br&gt;
Az a bízott Isten, &lt;br&gt;
Lakojzék lelkembe'. &lt;br&gt;
Jőj el, édes Jézus, &lt;br&gt;
Gyontass meg engem, &lt;br&gt;
Hogy én neked legyek gyontatott embered, &lt;br&gt;
Menj el, te gonosz Sátán, &lt;br&gt;
Ne kisérts engemet, &lt;br&gt;
Vagyon nekem fejem, &lt;br&gt;
Jő el az Úrjézus, &lt;br&gt;
Megfelel képibe', &lt;br&gt;
Az én házam Szent Antal, &lt;br&gt;
Négy szegibe' négy angyal, &lt;br&gt;
Közepibe' egy arany karosszék, &lt;br&gt;
Ott sír vala Asszonyom, Szüz Mária; &lt;br&gt;
Feje lehajtva, könyve csordulva, &lt;br&gt;
Odamene Szent Lukács, szent evangélista, &lt;br&gt;
Kérdé: Mért sírsz, Asszonyom, Szüz Máría? &lt;br&gt;
Ηοgyne sírnék, Szent Lukács; szent evangélista, &lt;br&gt;
Mikor három egész teljes napja, &lt;br&gt;
Hogy nem láttam az én áldott Szent Fiamot. &lt;br&gt;
Menj ki, Asszonyom, Szüz Mária, ajtód elejibe, &lt;br&gt;
Térdig vérbe', könyökig könnybe', &lt;br&gt;
Eléjő a te áldott Szent Fiad. &lt;br&gt;
Elmene Asszonyunk, Szüz Mária ajtaja elejibe, &lt;br&gt;
Térdig vérbe', könyökig könnybe' &lt;br&gt;
Eléjöve az ő áldott Szent Fia. &lt;br&gt;
Kérdé: Ηοl valál, én áldott áldott Szent Fiam? &lt;br&gt;
Ηο1 valék, én áldott Szent Anyám? &lt;br&gt;
Harmadnapja a zsidók üldözének; &lt;br&gt;
Kálvária hegyire késérének, &lt;br&gt;
Kötelekvel megkötöztek, &lt;br&gt;
Vaskesztyükvel csapdostak; &lt;br&gt;
Lándzsákval szurkodtak; &lt;br&gt;
Rut nyálukval köpdöstek, &lt;br&gt;
Epével, ecetvel itattak, &lt;br&gt;
Ki ezt elmondja este lefektibe', &lt;br&gt;
Reggel felkeltibe', &lt;br&gt;
Ugy megüdvözülhet, &lt;br&gt;
Mint Jézus Krisztus üdvözült halála óráján. &lt;br&gt;
Beteg a test, kész a lélek, &lt;br&gt;
Vígan várják a mennyei angyalok az ő lelkit,  &lt;br&gt;&lt;br&gt;
&lt;center&gt;Ammen.&lt;/center&gt;|(ismeretlen szerző)|}}

== 4. ==

{{ima|(Péntek ugyanannak a napja)|
Péntek ugyanannak a napja, &lt;br&gt;
Melynek Krisztus Urunk mene kénjára, &lt;br&gt;
Kénján esik esete, &lt;br&gt;
Beteg a test, kész a lélek, &lt;br&gt;
Vígan várja az Uristen, &lt;br&gt;
Kérdi, kérdí angyal Ιsten: &lt;br&gt;
Mi dolog lehessen, Uramisten, &lt;br&gt;
Szent színed szomorodván, &lt;br&gt;
Piros véred kiomolván, &lt;br&gt;
Aranyhajad kiszaggatván? &lt;br&gt;
Ki ezt elmongya pénteken háromszor napjába', &lt;br&gt;
Ugy megüdvözülhet, &lt;br&gt;
Mint Jézus Krisztus üdvözült halála óráján, &lt;br&gt;
Beteg a test, kész a lélek, &lt;br&gt;
Vígan várák a mennyei angyalok az ő lelkit, &lt;br&gt;&lt;br&gt;
&lt;center&gt;Ammen.&lt;/center&gt;|(ismeretlen szerző)|}}

== Hivatkozások ==
=== Forrás ===

* Elsődleges forrás: Dr. Szabó Endre gyűjtése, Takács György lejegyzése ([[w:hu:1935|1935]]); adatközlő: Prezsmer Virág gyimesközéploki csángó asszony
* Másodlagos forrás: ''Térdig vérbe', könyökig könnybe';'' cikk a ''Magyar Nemzet Magazin''ban; 2005. december 24., szombat.

===Lásd még ===
* [http://www.lutheran.hu/ujsagok/hang/h040102.htm]
* [http://w3.externet.hu/~tavlatok/6209papie.htm]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Szentivánéji álom/Negyedik felvonás, 1. szín</title>
    <id>503</id>
    <revision>
      <id>1150</id>
      <timestamp>2006-06-21T19:36:12Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>linkjav</comment>
      <text xml:space="preserve">{{lapozó|köv=Negyedik felvonás, 2. szín|előző=Harmadik felvonás, 2. szín|cím=Szentivánéji álom}}

{| {{sztdr}}
| width=50% |
:1. SZÍN 
:''Ugyanott''
:''Titánia és Zuboly jő, tündér-kísérettel; hátul Oberon láthatatlanul'' 
| 
:SCENE I. 
:''The Wood.'' 
:''Enter TITANIA and BOTTOM; PEASBLOSSOM, COBWEB, MOTH,
:MUSTARDSEED, and other FAIRIES attending; OBERON behind, unseen.''
|-
| TITÁNIA
:Jer, ülj le mellém e virágpadon,
:Én kedves orcád majd simogatom
:És pézsmarózsát tűzdelek hajadba,
:Szép nagy fülednek csókra csókot adva. 
| TITANIA
:Come, sit thee down upon this flowery bed,
:  While I thy amiable cheeks do coy,
:And stick musk-roses in thy sleek smooth head,
:  And kiss thy fair large ears, my gentle joy.
|-
| ZUBOLY
:Hol van Babvirág? 
| BOTTOM
:Where's Peasblossom?
|-
| BABVIRÁG
:Tessék. 
| PEASBLOSSOM
:Ready.
|-
| ZUBOLY
:Vakard a fejem, Babvirág.—Hol van mosziő Pókháló? 
| BOTTOM
:Scratch my head, Peasblossom.—
:Where's Monsieur Cobweb?
|-
| PÓKHÁLÓ
:Tessék. 
| COBWEB
:Ready.
|-
| ZUBOLY
:Mosziő Pókháló; édes mosziő, vegye a fegyverét s öljön le nekem egy vöröscombú poszméhet valami bogáncskóró tetején; aztán, édes mosziő, hozza ide nekem a limpes-lompos mézet. De ne törje magát nagyon, mosziő; és vigyázzon, mosziő, hogy a lépet se törje ám el; sajnálnám, ha bekeverné magát a mézzel, signor.—Hol van mosziő Mustármag? 
| BOTTOM
:Monsieur Cobweb; good monsieur, get you your weapons in
:your hand and kill me a red-hipped humble-bee on the top of a
:thistle; and, good monsieur, bring me the honey-bag. Do not
:fret yourself too much in the action, monsieur; and, good
:monsieur, have a care the honey-bag break not; I would be
:loath to have you overflown with a honey-bag, signior.—
:Where's Monsieur Mustardseed?
|-
| MUSTÁRMAG
:Tessék: 
| MUSTARDSEED
:Ready.
|-
| ZUBOLY
:Adja az öklét; mosziő Mustármag. Kérem, ne cerimóniázzon, édes mosziő. 
| BOTTOM
:Give me your neif, Monsieur Mustardseed.
:Pray you, leave your curtsy, good monsieur.
|-
| MUSTÁRMAG
:Mit tetszik parancsolni? 
| MUSTARDSEED
:What's your will?
|-
| ZUBOLY
:Semmit, édes mosziő, csak hogy segítsen Pókháló úrfinak kaparni. Borbélyhoz kell mennem, mosziő; mert úgy sejtem, rettentő szőrös a pofám, pedig én oly csiklandós szamár vagyok, hogy mihelyt a szakállam viszket, mindjárt vakarnom kell. 
| BOTTOM
:Nothing, good monsieur, but to help Cavalero Cobweb to
:scratch. I must to the barber's, monsieur; for methinks I am
:marvellous hairy about the face; and I am such a tender ass,
:if my hair do but tickle me I must scratch.
|-
| TITÁNIA
:Nem óhajtasz zenét, édes galambom? 
| TITANIA
:What, wilt thou hear some music, my sweet love?
|-
| ZUBOLY
:Nagyon zenére termett fülem van: hadd szóljon hát a doromb! 
| BOTTOM
:I have a reasonable good ear in music; let us have the
:tongs and the bones.
|-
| TITÁNIA
:Vagy, édesem, nem ennél valamit? 
| TITANIA
:Or say, sweet love, what thou desirest to eat.
|-
| ZUBOLY
:De biz igen, egy mérce abrakot; valami jó száraz zabot megropogtatnék. Úgy veszem észre, nagy étvágyam volna egy kötél szénára; csak nincs párja a jó édes szénának. 
| BOTTOM
:Truly, a peck of provender; I could munch your good dry
:oats. Methinks I have a great desire to a bottle of hay: good
:hay, sweet hay, hath no fellow.
|-
| TITÁNIA
:Kalandor szellemim közől egyet
:Elküldök új dióért az evethez. 
| TITANIA
:I have a venturous fairy that shall seek
:The squirrel's hoard, and fetch thee new nuts.
|-
| ZUBOLY
:Jobban esnék egy vagy két marok száraz bükköny. De kérem, hagyja meg a cselédinek, senki se háborgasson: nagy expozíciót érzek az alvásra. 
| BOTTOM
:I had rather have a handful or two of dried peas. But,
:I pray you, let none of your people stir me; I have an
:exposition of sleep come upon me.
|-
| TITÁNIA
:Aludj hát, én meg karjaimba fonlak.
:Tündérim el, el mind! ki merre lát.
:Ekkép szövődik a lonc, a folyondár
:Gyöngéden össze; így gyürűzi a
:Szil kérges ujjait a nő-borostyán.
:Ó, hogy szeretlek! ó, hogy olvadok!
:''Elalusznak. Puck jő'' 
| TITANIA
:Sleep thou, and I will wind thee in my arms.
:Fairies, be gone, and be all ways away.
:So doth the woodbine the sweet honeysuckle
:Gently entwist,—the female ivy so
:Enrings the barky fingers of the elm.
:O, how I love thee! how I dote on thee!
:''They sleep.''
:''OBERON advances. Enter PUCK.''
|-
| OBERON 
:''(kilép)''
:Itt vagy, Robin? Ládd, ládd, be gyönyörű!
:Már szánni kezdem őrült kínjait;
:Imént a sűrüben előtaláltam,
:E csúf bolondnak szedve illatot
:Megtámadám és összekoccanánk,
:Mert éppen akkor tűze friss, szagos
:Virágfüzért bozontos üstökére;
:S mely másszor a bimbókon keleti
:Gyöngyszem gyanánt duzzadva áll, a harmat,
:Az most a gyönge kis virág szemén
:Mint könyü rezge, a szégyen miatt.
:Midőn kedvemre jól lekorholám,
:S ő szép szavakkal engesztelve kért,
:Én sürgetém a váltott gyermeket;
:Id’adta mindjár’ és el is vitette
:Szellemlakomba gyors tündérivel.
:Most, a fiú enyim levén, szeméről
:E csúnya rontást én is elveszem;
:Te meg, fiam, Puck, ez athénei
:Fejéről vond le azt a furcsa bőrt,
:Hogy, ha fölébred, mint a többiek,
:Hadd térjen ő is Athenébe meg,
:S ne jusson e kaland eszébe, csak
:Mint egy rossz álom zaklatásai.
:De már feloldom a tündérkirálynét.
::Légy, minő vagy, kedvesem!
::Láss, mikép látsz rendesen.
::Diána füve Ámor virágát
::Győzze le tüstént, rontsa varázsát.
:Ébredj, királyném, szép Titánia! 
| OBERON
:Welcome, good Robin. Seest thou this sweet sight?
:Her dotage now I do begin to pity.
:For, meeting her of late behind the wood,
:Seeking sweet favours for this hateful fool,
:I did upbraid her and fall out with her
:For she his hairy temples then had rounded
:With coronet of fresh and fragrant flowers;
:And that same dew, which sometime on the buds
:Was wont to swell like round and orient pearls,
:Stood now within the pretty flow'rets' eyes,
:Like tears that did their own disgrace bewail.
:When I had, at my pleasure, taunted her,
:And she, in mild terms, begg'd my patience,
:I then did ask of her her changeling child;
:Which straight she gave me, and her fairy sent
:To bear him to my bower in fairy-land.
:And now I have the boy, I will undo
:This hateful imperfection of her eyes.
:And, gentle Puck, take this transformed scalp
:From off the head of this Athenian swain,
:That he awaking when the other do,
:May all to Athens back again repair,
:And think no more of this night's accidents
:But as the fierce vexation of a dream.
:But first I will release the fairy queen.
:  Be as thou wast wont to be;
:''Touching her eyes with an herb.''
:  See as thou was wont to see.
:  Dian's bud o'er Cupid's flower
:  Hath such force and blessed power.
:Now, my Titania; wake you, my sweet queen.
|-
| TITÁNIA
:Ó, milyen álmok! kedves Oberon
:Mintha szamárba lettem vón’ szerelmes. 
| TITANIA
:My Oberon! what visions have I seen!
:Methought I was enamour'd of an ass.
|-
| OBERON
:Ott fekszik a hű. 
| OBERON
:There lies your love.
|-
| TITÁNIA
::De hogy eshetett ez?
:Mily undorodva néz most rá szemem! 
| TITANIA
::How came these things to pass?
:O, how mine eyes do loathe his visage now!
|-
| OBERON
:Csak csendesen!—Vedd le a főt, Robin.
:Zenét, királyné, mely jobban leverje
:A rendes álomnál érzésöket. 
| OBERON
:Silence awhile.—Robin, take off this head.
:Titania, music call; and strike more dead
:Than common sleep, of all these five, the sense.
|-
| TITÁNIA
:Zenét! Zendüljön altató zeném!
: 
| TITANIA
:Music, ho! music; such as charmeth sleep.
|-
| PUCK
:Ha ébredsz, pislogj a magad szamár szemén. 
| PUCK
:Now when thou wak'st, with thine own fool's eyes peep.
|-
| OBERON
:Zenét!—Királyném, fogd kezem s jövel
:A föld, melyen alusznak, ringjon el.
:Most a szivesség köztünk újra kel,
:S holnap, ha Theseus nászt ünnepel,
:Éjfélkor ott legyünk, s vig táncra fel!
:Áldást, szerencsét rájok adni kell.
:Im e szerelmes két pár hű kebel
:Hős Theseusszal szintén összekel.
: 
| OBERON
:Sound, music. ''Still music.'' Come, my queen, take hands with me,
:And rock the ground whereon these sleepers be.
:Now thou and I are new in amity,
:And will to-morrow midnight solemnly
:Dance in Duke Theseus' house triumphantly,
:And bless it to all fair prosperity
:There shall the pairs of faithful lovers be
:Wedded, with Theseus, all in jollity.
|-
| PUCK
:Szellemek királya! halld
:Hallom a pacsirta-dalt. 
| PUCK
:Fairy king, attend and mark;
:I do hear the morning lark.
|-
| OBERON
:Úgy, királyném, szaporán
:Lebbenünk az éj után,
:Kerüljük a földgolyót,
:Sebesebben, mint a hold. 
| OBERON
:  Then, my queen, in silence sad,
:  Trip we after night's shade.
:  We the globe can compass soon,
:  Swifter than the wand'ring moon.
|-
| TITÁNIA
:Jer, királyom; s szállva majd
:Fejtsd meg ezt az éji bajt
:Alva hogy juték ide,
:E halandók közibe?
:''Mind el''
:''Kürtharsogás''
:''Theseus, Hippolyta, Egéus, kíséret jőnek'' 
| TITANIA
:  Come, my lord; and in our flight,
:  Tell me how it came this night
:  That I sleeping here was found
:  With these mortals on the ground.
:''Exeunt. Horns sound within.''
:''Enter THESEUS, HIPPOLYTA, EGEUS, and Train.''
|-
| THESEUS
:Menjen, az erdészt hívja valaki.
:Bevégezők e hajnal ünnepét
:S minthogy korán van és elég idő,
:Hadd hallja mátkám az ebek zenéjét. -
:Le kell nyaklózni a völgyben nyugotra. -
:Hívjátok, mondom, a vadászt hamar. -
:Mi, szép királyném, a tetőre hágunk
:S hallgatjuk a zenélő zűrzavart,
:Mit a visszhang s kutyáim serge tart. 
| THESEUS
:Go, one of you, find out the forester;—
:For now our observation is perform'd;
:And since we have the vaward of the day,
:My love shall hear the music of my hounds,—
:Uncouple in the western valley; go:—
:Despatch, I say, and find the forester.—
:''Exit an ATTENDANT.''
:
:We will, fair queen, up to the mountain's top,
:And mark the musical confusion
:Of hounds and echo in conjunction.
|-
| HIPPOLYTA
:Ott voltam egyszer Cadmus- s Herculessel,
:Midőn medvét hajtottak spártai
:Ebekkel Creta erdein: sosem
:Hallottam oly szép hősi zajt: az erdők,
:A lég, a forrás, minden ott körül
:Egy lármahang volt. Nem hallék soha
:Oly zengő zűrzavart, oly méla dörgést. 
| HIPPOLYTA
:I was with Hercules and Cadmus once
:When in a wood of Crete they bay'd the bear
:With hounds of Sparta: never did I hear
:Such gallant chiding; for, besides the groves,
:The skies, the fountains, every region near
:Seem'd all one mutual cry: I never heard
:So musical a discord, such sweet thunder.
|-
| THESEUS
:Az én kutyám is mind spártai faj,
:Lefüggő száju, sárga mind; s fülökkel
:Lesöprik a fűről a harmatot;
:Leppentyüik mint a thessal bikáé
:Lassúk futásra, de szájuk harang
:Alább-alább mind. Úgy, hogy összezengőbb
:Vonítást kürtre nem hallott soha
:Se Creta, Sparta, sem Thessalia;
:Itélj, ha hallod.—Ej, miféle nimfák? 
| THESEUS
:My hounds are bred out of the Spartan kind,
:So flew'd, so sanded; and their heads are hung
:With ears that sweep away the morning dew;
:Crook-knee'd and dew-lap'd like Thessalian bulls;
:Slow in pursuit, but match'd in mouth like bells,
:Each under each. A cry more tuneable
:Was never holla'd to, nor cheer'd with horn,
:In Crete, in Sparta, nor in Thessaly.
:Judge when you hear.—But, soft, what nymphs are these?
|-
| EGÉUS
:Uram, ez itt az én leányom, alva,
:E meg Lysander; az Demetrius;
:Amaz Heléna, ősz Nedár leánya
:Csudálkozom, hol járnak itt rakáson. 
| EGEUS
:My lord, this is my daughter here asleep;
:And this Lysander; this Demetrius is;
:This Helena, old Nedar's Helena
:I wonder of their being here together.
|-
| THESEUS
:Úgy lesz, korán fölkeltek, nézni május
:Ez ünnepét, s meghallva szándokom,
:Előre jöttek, itt üdvözleni. -
:De szólj, Egéus, nem ma van kitűzve
:Hogy válaszát kimondja Hermia? 
| THESEUS
:No doubt they rose up early to observe
:The rite of May; and, hearing our intent,
:Came here in grace of our solemnity.—
:But speak, Egeus; is not this the day
:That Hermia should give answer of her choice?
|-
| EGÉUS
:Ma van, kegyelmes úr. 
| EGEUS
:It is, my lord.
|-
| THESEUS
:Jőjjön vadásznép, és kürtölje fel.
:''Kivül kürtszó és zaj''
:''Demetrius, Lysander, Hermia és Heléna felriadnak'' 
| THESEUS
:Go, bid the huntsmen wake them with their horns.
:''Horns, and shout within. DEMETRIUS, LYSANDER,HERMIA, and HELENA awake and start up.''
:
:Good-morrow, friends. Saint Valentine is past;
:Begin these wood-birds but to couple now?
|-
| THESEUS
:No, jó reggelt, fiúk. Bálint-nap elmúlt
:S még csak most párosodnak e rigók? 
| 
|-
| LYSANDER
:Uram, bocsánat!
:''Térdre esnek'' 
| LYSANDER
:Pardon, my lord.
:''He and the rest kneel to THESEUS.''
|-
| THESEUS
::Kérem, álljatok fel.
:Tudom, vetélytársak valátok együtt
:Hogy a csudába hát e szép barátság?
:Hogyan fér össze gyűlölet s vetély,
:Hogy együtt hálnak és egyik se fél? 
| THESEUS
::I pray you all, stand up.
:I know you two are rival enemies;
:How comes this gentle concord in the world,
:That hatred is so far from jealousy
:To sleep by hate, and fear no enmity?
|-
| LYSANDER
:Uram, zavartan, félálomba, fél-
:Imette szólok: egy lelkem hite!
:De nem tudom, hogyan jövék ide;
:Úgy gondolom (hazudni nem szeretnék,
:Úgy van—hogy is van? már emlékezem),
:Én Hermiával szöktem e ligetbe,
:Hogy Athenéből oly vidékre fussunk,
:Hol az athéni törvény szigora—
| LYSANDER
:My lord, I shall reply amazedly,
:Half 'sleep, half waking; but as yet, I swear,
:I cannot truly say how I came here
:But, as I think,—for truly would I speak—
:And now I do bethink me, so it is,—
:I came with Hermia hither: our intent
:Was to be gone from Athens, where we might be,
:Without the peril of the Athenian law.
|-
| EGÉUS
:Elég! elég! Uram, hallottad ezt!
:Törvényt kivánok, törvényt a fejére.
:Szökni akartak, lásd, Demetrius,
:Igy téged, engem is megrablani,
:Téged arádtól és engem szavamtól,
:Adott szavamtól, hogy lányom tiéd. 
| EGEUS
:Enough, enough, my lord; you have enough;
:I beg the law, the law upon his head.—
:They would have stol'n away, they would, Demetrius,
:Thereby to have defeated you and me
:You of your wife, and me of my consent,—
:Of my consent that she should be your wife.
|-
| DEMETRIUS
:Uram, Heléna megmondá nekem
:Szándékukat s hogy e ligetbe szöktek;
:És én követtem őket dühösen,
:Engem pedig szerelmes szép Heléna.
:De jó uram, nem t’om mi csoda által
:(Mert csoda volt); szerelmem Hermiához
:Mint hó elolvadt, s most olyan nekem,
:Mint holmi játékszer emléke, mely
:Kicsiny koromban vágyam célja volt;
:Most minden érzés, hű erély, szivemben,
:Szememnek tárgya s minden gyönyöre
:Csupán Heléna. Ő volt jegyesem,
:Mielőtt csak láttam volna Hermiát
:De megvetém e tápot, mint beteg;
:Gyógyulva megjött a természetes
:Iz; most kivánom, érzem, jól esik,
:S hozzá örökre hű is maradok. 
| DEMETRIUS
:My lord, fair Helen told me of their stealth,
:Of this their purpose hither to this wood;
:And I in fury hither follow'd them,
:Fair Helena in fancy following me.
:But, my good lord, I wot not by what power,—
:But by some power it is,—my love to Hermia,
:Melted as the snow—seems to me now
:As the remembrance of an idle gawd
:Which in my childhood I did dote upon
:And all the faith, the virtue of my heart,
:The object and the pleasure of mine eye,
:Is only Helena. To her, my lord,
:Was I betroth'd ere I saw Hermia
:But, like a sickness, did I loathe this food;
:But, as in health, come to my natural taste,
:Now I do wish it, love it, long for it,
:And will for evermore be true to it.
|-
| THESEUS
:Jó sors hozott így össze, hű szivek,
:De majd beszéltek erről többet is. -
:Egéus, én megmásitom szavad,
:Mert még ma e két pár, együtt velünk,
:Oltár előtt örökre egyesül.
:S minthogy a reggel java elhaladt
:A célbavett vadászat elmarad.
:Jerünk Athénbe vissza, édesem,
:Hármas menyegzőt ülni fényesen. -
:Jer, Hippolyta.
:''Theseus, Hippolyta, Egéus, kíséret el'' 
| THESEUS
:Fair lovers, you are fortunately met
:Of this discourse we more will hear anon.—
:Egeus, I will overbear your will;
:For in the temple, by and by with us,
:These couples shall eternally be knit.
:And, for the morning now is something worn,
:Our purpos'd hunting shall be set aside.—
:Away with us to Athens, three and three,
:We'll hold a feast in great solemnity.—
:Come, Hippolyta.
:''Exeunt THESEUS, HIPPOLYTA, EGEUS, and Train.''
|-
| DEMETRIUS
:Előttem ez mind elfut, összefoly,
:Mint felhővé mosódó messzi helység. 
| DEMETRIUS
:These things seem small and undistinguishable,
:Like far-off mountains turned into clouds.
|-
| HERMIA
:Nekem meg olyan, mintha két szemem
:Kettőzve látna mindent. 
| HERMIA
:Methinks I see these things with parted eye,
:When every thing seems double.
|-
| HELÉNA
::Nékem is
:Meg mintha kincset leltem volna, mely
:Enyém is, mégsem az: Demetriust. 
| HELENA
:
::So methinks
:And I have found Demetrius like a jewel.
:Mine own, and not mine own.
|-
| DEMETRIUS
:De hát ébren vagyunk? tudjátok azt?
:Úgy rémlik, egyre alszunk, álmodunk.
:Vagy itt volt és hivott a fejdelem? 
| DEMETRIUS
:
::It seems to me
:That yet we sleep, we dream.—Do not you think
:The duke was here, and bid us follow him?
|-
| HERMIA
:Itt ám, atyám is. 
| HERMIA
:Yea, and my father.
|-
| HELÉNA
::Meg Hippolyta. 
| HELENA
::And Hippolyta.
|-
| LYSANDER
:S azt hagyta: menjünk oltárhoz velök. 
| LYSANDER
:And he did bid us follow to the temple.
|-
| DEMETRIUS
:Úgy hát nem álmodunk. Jerünk utána;
:Majd elbeszéljük álmunkat menet.
:''El mind. Zuboly fölébred'' 
| DEMETRIUS
:Why, then, we are awake: let's follow him;
:And by the way let us recount our dreams.
:''Exeunt.''
:''As they go out, BOTTOM awakes.''
|-
| ZUBOLY
:Aztán, ha végszavam következik, hívjatok, s jelenek: a legközelebbi így van: “Szépséges Pyramus.”—Hé! ha! hó!—Vackor Péter! Dudás, a fúvó-foldozó! Orrondi, az üstfoldozó! Ösztövér!—Isten engem! most elszöktek, itt hagytak alva. Rettentő különös látásom volt. Azt álmodtam, hogy ész legyen, aki megmondja, micsoda álom volt az: az ember csupa sült szamár, ha azt az álmot meg akarja fejteni. Úgy tetszik, mintha én, izé—nincs élő teremtés, aki megmondhassa, mi voltam én. Úgy tetszik, mintha... mintha nekem, izé—de az ember futóbolond, ha meg akarja mondani, mim volt nekem. Ember szeme nem hallott olyat, ember füle nem látott olyat, ember keze nem képes azt ízlelni, se nyelve felfogni, se szíve kimondani, milyet álmodtam én. Rábeszélem Vackort, csináljon egy nótát erről az álomról; e legyen a címe: ''Zuboly álma'', mert még most is zubog a fülem belé; s eldallom egyik jelenet végén a fejedelem előtt: vagy talán, hogy annál tetszősb legyen, Thisbe halálán fúvom el. 
:''(El)'' 
:
: 
| BOTTOM
:When my cue comes, call me, and I will answer. My next is 'Most
:fair Pyramus.'—Heigh-ho!—Peter Quince! Flute, the
:bellows-mender! Snout, the tinker! Starveling! God's my life,
:stol'n hence, and left me asleep! I have had a most rare
:vision. I have had a dream—past the wit of man to say
:what dream it was.—Man is but an ass if he go about
:to expound this dream. Methought I was—there is no man can tell
:what. Methought I was, and methought I had,—but man is but a
:patched fool, if he will offer to say what methought I had. The
:eye of man hath not heard, the ear of man hath not seen; man's
:hand is not able to taste, his tongue to conceive, nor his heart
:to report, what my dream was. I will get Peter Quince to write a
:ballad of this dream: it shall be called Bottom's Dream, because
:it hath no bottom; and I will sing it in the latter end of a
:play, before the duke: peradventure, to make it the more
:gracious, I shall sing it at her death.
:''Exit.''
|}


{{lapozó|köv=Negyedik felvonás, 2. szín|előző=Harmadik felvonás, 2. szín|cím=Szentivánéji álom}}
[[Kategória:Szentivánéji álom]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Szentivánéji álom/Negyedik felvonás, 2. szín</title>
    <id>504</id>
    <revision>
      <id>1151</id>
      <timestamp>2006-06-21T19:38:17Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>szakasz külön lapra, kategória, lapozó</comment>
      <text xml:space="preserve">{{lapozó|köv=Ötödik felvonás, 1. szín|előző=Negyedik felvonás, 1. szín|cím=Szentivánéji álom}}

{| {{sztdr}}
| width=50% | 
:2. SZÍN
:''Athén. Szoba Vackor lakásán.''
:''Vackor, Dudás, Orrondi, Ösztövér jőnek'' 
| 
:SCENE II. 
:''Athens. A Room in QUINCE'S House. ''
:''Enter QUINCE, FLUTE, SNOUT, and STARVELING.''
|-
| VACKOR
:Küldtetek Zubolyékhoz? Hazakerült már? 
| QUINCE
:Have you sent to Bottom's house? is he come home yet?
|-
| ÖSZTÖVÉR
:Híre-hamva sincs. Kétségkívül transportálták. 
| STARVELING
:He cannot be heard of. Out of doubt, he is transported.
|-
| DUDÁS
:Ha meg nem jő, vége a darabnak. Sose megy el; ugye nem? 
| FLUTE
:If he come not, then the play is marred; it goes not
:forward, doth it?
|-
| VACKOR
:Lehetetlen; egész Athénben nincs ember, ki Pyramust eljátssza, csak ő. 
| QUINCE
:It is not possible: you have not a man in all Athens
:able to discharge Pyramus but he.
|-
| DUDÁS
:Úgy van; egyedül neki van legtöbb esze minden athéni kézműves közt. 
| FLUTE
:No; he hath simply the best wit of any handicraft man in
:Athens.
|-
| VACKOR
:Meg a legderekabb személye is hozzá; kellemes hangra nézve pedig valóságos musta. 
| QUINCE
:Yea, and the best person too: and he is a very paramour
:for a sweet voice.
|-
| DUDÁS
:Akarnád mondani, ''mustra'': hisz a musta, isten akárhova tegye! csizmadia-jószág.
:''Gyalu jő'' 
| FLUTE
:You must say paragon: a paramour is, God bless us, a thing of
:naught.
:''Enter SNUG.''
|-
| GYALU
:Urak, a fejedelem most jő a templomból, s vele együtt még két vagy három úri pár is kelt össze. Ha komédiánk elsül, a fejünk se fáj többé. 
| SNUG
:Masters, the duke is coming from the temple; and there is
:two or three lords and ladies more married: if our sport had gone
:forward, we had all been made men.
|-
| DUDÁS
:Szegény buksi Zuboly! Oda a tíz garas napidíj élethosszant! mert sose kerülte volna el a tíz garas napidíjat; itt a nyakam, hogy a fejedelem megadta volna neki a tíz garas napidíjat Pyramusért, meg is érdemlette volna; tíz garas mindennap egy Pyramusért, vagy semmi.
:''Zuboly jő'' 
| FLUTE
:O sweet bully Bottom! Thus hath he lost sixpence a day
:during his life; he could not have 'scaped sixpence a-day; an
:the duke had not given him sixpence a-day for playing Pyramus,
:I'll be hanged; he would have deserved it: sixpence a-day in
:Pyramus, or nothing.
:''Enter BOTTOM.''
|-
| ZUBOLY
:Hol vannak a pimaszok? hol vannak a nyúlszívűek? 
| BOTTOM
:Where are these lads? where are these hearts?
|-
| VACKOR
:Zuboly!—Ó, szívemelő nap! ó, áldott óra! 
| QUINCE
:Bottom!—O most courageous day! O most happy hour!
|-
| ZUBOLY
:Uraim, csodát beszélek; de ne kérdjétek, mit, mert ne legyek becsületes athéni ember, ha megmondom. Különben előadok mindent, úgy, ahogy történt. 
| BOTTOM
:Masters, I am to discourse wonders: but ask me not
:what; for if I tell you, I am not true Athenian. I will tell you
:everything, right as it fell out.
|-
| VACKOR
:Halljuk hát, kedves Zuboly! 
| QUINCE
:Let us hear, sweet Bottom.
|-
| ZUBOLY
:Tőlem ugyan egy szót se. Csupán annyit akarok mondani, hogy a fejedelem megebédelt. Rajta, szedni-vedni holmitokat! jó madzagot szakállaitokra; új galandot cipőitekre; aztán, egy-kettő! a palotához; ki-ki fussa át a szerepét; mert egy szó mint száz, a darab el van fogadva. Thisbe mindenesetre tisztát vegyen; aki pedig az oroszlánt játssza, le ne találja vágni a körmét, hadd lógjon ki az oroszlán körme gyanánt. No meg aztán, színész barátim, ne egyetek se vöröshagymát, se fokhagymát, hogy kellemes legyen a leheletünk, akkor bizonyára megdicsérnek, hogy kellemes a komédia. De szót se többet: el, el!
:''Mind el''
: 
| BOTTOM
:Not a word of me. All that I will tell you is, that the
:duke hath dined. Get your apparel together; good strings to
:your beards, new ribbons to your pumps; meet presently at the
:palace; every man look over his part; for the short and the long
:is, our play is preferred. In any case, let Thisby have clean
:linen; and let not him that plays the lion pare his nails, for
:they shall hang out for the lion's claws. And, most dear actors,
:eat no onions nor garlick, for we are to utter sweet breath; and
:I do not doubt but to hear them say it is a sweet comedy. No more
:words: away! go; away!
:''Exeunt.''
|}

{{lapozó|köv=Ötödik felvonás, 1. szín|előző=Negyedik felvonás, 1. szín|cím=Szentivánéji álom}}
[[Kategória:Szentivánéji álom]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Szentivánéji álom/Ötödik felvonás, 1. szín</title>
    <id>505</id>
    <revision>
      <id>1154</id>
      <timestamp>2006-06-21T19:42:38Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>elütés jav</comment>
      <text xml:space="preserve">{{lapozó|előző=Negyedik felvonás, 2. szín|köv=Ötödik felvonás, 2. szín|cím=Szentivánéji álom}}

{| {{sztdr}}
| width=50% |
:1. SZÍN
:''Athén. Terem Theseus palotájában.''
:''Theseus, Hippolyta, Philostrat, urak és kísérők jőnek'' 
| 
:SCENE I. 
:''Athens. An Apartment in the Palace of THESEUS.''
:''Enter THESEUS, HIPPOLYTA, PHILOSTRATE, Lords, and Attendants.''
|-
| HIPPOLYTA
:Csodát beszélnek e szerelmesek. 
| HIPPOLYTA
:'Tis strange, my Theseus, that these lovers speak of.
|-
| THESEUS
:Csodát, de nem valót: én nem hiszem
:Ez agg meséket s tündér babonát.
:Bolond s szerelmes oly fövő agyú
:S ábrázó képzetű, hogy olyat is lát,
:Mit józan ész felfogni képtelen.
:Az őrült, a szerelmes, a poéta
:Mind csupa képzelet: az egyike
:Több ördögöt lát, mint pokolba férne;
:Ez a bolond; nem másképp a szerelmes
:Cigánynőből is Helenát csinál;
:Szent őrületben a költő szeme
:Földről az égre, égből földre villan,
:S mig ismeretlen dolgok vázait
:Megtestesíti képzeletje, tolla
:A légi semmit állandó alakkal,
:Lakhellyel és névvel ruházza fel.
:A képzelődés oly játékot űz,
:Hogy, ha örömre gyullad a kebel,
:Megtestesíti ez öröm okát;
:Vagy képzeletben, éjjel megijedve,
:Mily könnyen lesz egy-egy bokorbul medve? 
| THESEUS
:More strange than true. I never may believe
:These antique fables, nor these fairy toys.
:Lovers and madmen have such seething brains,
:Such shaping fantasies, that apprehend
:More than cool reason ever comprehends.
:The lunatic, the lover, and the poet
:Are of imagination all compact
:One sees more devils than vast hell can hold;
:That is the madman: the lover, all as frantic,
:Sees Helen's beauty in a brow of Egypt
:The poet's eye, in a fine frenzy rolling,
:Doth glance from heaven to earth, from earth to heaven;
:And as imagination bodies forth
:The forms of things unknown, the poet's pen
:Turns them to shapes, and gives to airy nothing
:A local habitation and a name.
:Such tricks hath strong imagination,
:That, if it would but apprehend some joy,
:It comprehends some bringer of that joy;
:Or in the night, imagining some fear,
:How easy is a bush supposed a bear?
|-
| HIPPOLYTA
:De amint elbeszélik e kalandot,
:S mily változáson ment érzelmök át,
:Több az, mint puszta játszi képzelet,
:S biztos valóvá nő ki az egész;
:Mindenesetre különös, csodás. 
| HIPPOLYTA
:But all the story of the night told over,
:And all their minds transfigur'd so together,
:More witnesseth than fancy's images,
:And grows to something of great constancy;
:But, howsoever, strange and admirable.
:''Enter LYSANDER, DEMETRIUS, HERMIA, and HELENA.''
|-
| THESEUS
:Itt jőnek éppen víg kedvvel s örömmel.
:''Lysander, Demetrius, Hermia és Heléna jőnek''
:Vígan, barátim! vígság, szerelem
:Környezze szívetek. 
| THESEUS
:Here come the lovers, full of joy and mirth.—
:Joy, gentle friends! joy and fresh days of love
:Accompany your hearts!
|-
| LYSANDER
::Több várja minden
:Fejdelmi lépted, ágyad, asztalod! 
| LYSANDER
::More than to us
:Wait in your royal walks, your board, your bed!
|-
| THESEUS
:Lássuk: mi lesz ma, tánc, vagy álcajáték,
:E három óra évhosszát elölni
:Az estebéd meg a fekvés között?
:Hol a fejdelmi ünnep-rendező?
:Mi van bohóság? Nincsen színdarab,
:Egy óra kínját megenyhíteni?
:Hol van Philostrat? 
| THESEUS
:Come now; what masques, what dances shall we have,
:To wear away this long age of three hours
:Between our after-supper and bed-time?
:Where is our usual manager of mirth?
:What revels are in hand? Is there no play
:To ease the anguish of a torturing hour?
:Call Philostrate.
|-
| PHILOSTRAT
::Im! kegyelmes úr. 
| PHILOSTRATE
::Here, mighty Theseus.
|-
| THESEUS
:No, hát miféle tréfád van ma este?
:Zenéd, vagy álcád? Szólj! Hogy csalni meg
:A lomha estét mulatság nekűl? 
| THESEUS
:Say, what abridgment have you for this evening?
:What masque? what music? How shall we beguile
:The lazy time, if not with some delight?
|-
| PHILOSTRAT
:Im az időtöltések címsora
:Válaszd ki, fönség, mit kivánsz elébb.  ''(Papírt nyújt)'' 
| PHILOSTRATE
:There is a brief how many sports are ripe;
:Make choice of which your highness will see first.
:''Giving a paper.''
|-
| THESEUS
:''(olvas)''
:“A centaurok csatája; hárfa mellett
:Énekli egy athéni eunuch.”
:Nem kell: el is beszéltem már arámnak,
:Dicsőítvén bátyámat, Herculest.
:“A részeg baccháns-asszonyok dühe
:Midőn széttépik a thrák énekest.”
:Ez régi nóta, már akkor dalolták,
:Hogy én először Thébét megvevém.
:“A hármas-három Múzsa, a minap
:Koldulva elhalt Tudományt kesergi.”
:Afféle gúnyvers, csípős, kritikus lesz,
:Nem a mi vidám nászunkhoz való.
:“Unalmas kurta színmű: Pyramus
:És Thisbe; szörnyü víg tragédia.”
:Tragédia s víg! kurta és unalmas!
:Az annyi, mint tüzes jég, barna hó.
:Hogy fér meg együtt e megférhetetlen? 
| THESEUS
:''Reads.''
:  'The battle with the Centaurs, to be sung
:  By an Athenian eunuch to the harp.'
:We'll none of that: that have I told my love,
:In glory of my kinsman Hercules.
:  'The riot of the tipsy Bacchanals,
:  Tearing the Thracian singer in their rage.'
:That is an old device, and it was play'd
:When I from Thebes came last a conqueror.
:  'The thrice three Muses mourning for the death
:  Of learning, late deceas'd in beggary.'
:That is some satire, keen and critical,
:Not sorting with a nuptial ceremony.
:  'A tedious brief scene of young Pyramus
:  And his love Thisbe; very tragical mirth.'
:Merry and tragical! tedious and brief!
:That is hot ice and wondrous strange snow.
:How shall we find the concord of this discord?
|-
| PHILOSTRAT
:Uram, vagy tíz szó az egész darab,
:Rövidnek már rövidebb nem lehet;
:De még tíz szóval is hosszú nagyon,
:Ezért unalmas; mert egész darabban
:Nincs egy helyes szó, egy illő szerep.
:Szomorújáték is, fejdelem, mivel
:Magát leszúrja benne Pyramus.
:Láttam a próbán, s meg kell vallanom,
:Könnyes szemekkel: de vígabb könyűt
:Sosem facsart még jóizű kacaj. 
| PHILOSTRATE
:A play there is, my lord, some ten words long,
:Which is as brief as I have known a play;
:But by ten words, my lord, it is too long,
:Which makes it tedious: for in all the play
:There is not one word apt, one player fitted
:And tragical, my noble lord, it is;
:For Pyramus therein doth kill himself
:Which when I saw rehears'd, I must confess,
:Made mine eyes water; but more merry tears
:The passion of loud laughter never shed.
|-
| THESEUS
:Mik a szereplők? 
| THESEUS
:What are they that do play it?
|-
| PHILOSTRAT
::Kérges tenyerű
:Munkások Athenében, kik előbb
:Észbéli munkát nem tettek soha,
:S rövid elméjök most agyoncsigázák
:E színdarabbal, nászod ünnepére. 
| PHILOSTRATE
:Hard-handed men that work in Athens here,
:Which never labour'd in their minds till now;
:And now have toil'd their unbreath'd memories
:With this same play against your nuptial.
|-
| THESEUS
:De úgy megnézzük. 
| THESEUS
:And we will hear it.
|-
| PHILOSTRAT
::Nem, felséges úr!
:Nem érdemes; én végighallgatám,
:Semmit sem és az, semmit a világon,
:Hacsak kínjokba nem gyönyörködöl,
:Mint eltanúlák s gyötrék magokat
:Szolgálatodra. 
| PHILOSTRATE
::No, my noble lord,
:It is not for you: I have heard it over,
:And it is nothing, nothing in the world;
:Unless you can find sport in their intents,
:Extremely stretch'd and conn'd with cruel pain,
:To do you service.
|-
| THESEUS
::Már meghallgatom
:Mert semmi áldozat nem helytelen,
:Ha együgyű sziv nyújtja s hódolat.
:Menj, hívd be; fogjunk helyet, asszonyim.
:''Philostrat el'' 
| THESEUS
::I will hear that play;
:For never anything can be amiss
:When simpleness and duty tender it.
:Go, bring them in: and take your places, ladies.
:''Exit PHILOSTRATE.''
|-
| HIPPOLYTA
:Én szánva nézem a verdő nyomort
:S szolgálatában megszakadt hüséget. 
| HIPPOLYTA
:I love not to see wretchedness o'er-charged,
:And duty in his service perishing.
|-
| THESEUS
:Olyat nem is fogsz látni, édesem. 
| THESEUS
:Why, gentle sweet, you shall see no such thing.
|-
| HIPPOLYTA
:Azt mondja, semmit nem tudnak, de semmit. 
| HIPPOLYTA
:He says they can do nothing in this kind.
|-
| THESEUS
:Annál nemesb e semmit jól fogadnunk.
:Fölvenni, amit ők elejtenek
:S mi a szegény hűségtől nem telik,
:Kegy-számba tudni azt, nem érdeműl.
:Amerre jártam, sok tudós nagy ember
:Kigondolt üdvözléssel jött elém;
:Sápadni láttam őket és remegni,
:Pontot csinálni mondat közepén,
:Gyakorlott szájjal, félsz miatt, hebegni
:És végre némán abbahagyni—nem
:Köszöntve engem. Hidd el, édesem,
:Hogy mégis üdvözölt e hallgatás,
:Mert a szerényen rettegő alázat
:Jobb szónok énelőttem, mint kereplő
:Nyelvével a tolárd ékesbeszéd.
:A szótlan együgyűség, szeretet,
:Sokat mond nékem, bárha keveset.
:''Philostrat jő'' 
| THESEUS
:The kinder we, to give them thanks for nothing.
:Our sport shall be to take what they mistake
:And what poor duty cannot do,
:Noble respect takes it in might, not merit.
:Where I have come, great clerks have purposed
:To greet me with premeditated welcomes;
:Where I have seen them shiver and look pale,
:Make periods in the midst of sentences,
:Throttle their practis'd accent in their fears,
:And, in conclusion, dumbly have broke off,
:Not paying me a welcome. Trust me, sweet,
:Out of this silence yet I pick'd a welcome;
:And in the modesty of fearful duty
:I read as much as from the rattling tongue
:Of saucy and audacious eloquence.
:Love, therefore, and tongue-tied simplicity
:In least speak most to my capacity.
:''Enter PHILOSTRATE.''
|-
| PHILOSTRAT
:Fönség! ha tetszik, itt van a prológ. 
| PHILOSTRATE
:So please your grace, the prologue is address'd.
|-
| THESEUS
:Jöjjön be.
:''Harsonák''
:''A Prológ jő'' 
| THESEUS
:Let him approach.
:''Flourish of trumpets. Enter PROLOGUE.''
|-
| PROLÓG
:“Ha nem tetszünk, nincs más kívánatunk.
:“Ne véld, uram, hogy jöttünk sérteni,
:“Csak kimutatni. Jó akaratunk
:“Ezen végcéllal fogjuk kezdeni.
:“Tekintse fönség, hogy célunk elérve,
:“Magas tetszése lévén jutalom,
:“Az nem sok. Amit tehetünk kedvére,
:“Nem tesszük. Azért, hogy szállja unalom.
:“Készen a játszók; mindjárt kezdik el,
:“S megtudja minden, amit tudni kell.” 
| PROLOGUE
:'If we offend, it is with our good will.
:  That you should think, we come not to offend,
:But with good will.  To show our simple skill,
:  That is the true beginning of our end.
:Consider then, we come but in despite.
:  We do not come, as minding to content you,
:Our true intent is.  All for your delight
:  We are not here.  That you should here repent you,
:The actors are at hand: and, by their show,
:You shall know all that you are like to know,'
|-
| THESEUS
:Nem ponton áll meg a jámbor sehol. 
| THESEUS
:This fellow doth not stand upon points.
|-
| LYSANDER
:Úgy nyargalá meg prológusát, mint egy szilaj csikót: nem bírta megállítani. Jó tanulság ez, fönséges úr, nem elég csak beszélni, helyesen is kell. 
| LYSANDER
:He hath rid his prologue like a rough colt; he knows
:not the stop. A good moral, my lord: it is not enough to speak,
:but to speak true.
|-
| HIPPOLYTA
:Valóban, úgy játszott prológusán, mint fuvolán a gyermek: hangot bírt adni, de dallamot nem. 
| HIPPOLYTA
:Indeed he hath played on this prologue like a child
:on a recorder; a sound, but not in government.
|-
| THESEUS
:Egy összebomlott lánc volt e beszéd,
:Minden szem összefügg, mégis zavart. -
:Mi lesz most?
:''Pyramus, Thisbe, Fal, Holdvilág, Oroszlán jőnek mint néma csoportozat'' 
| THESEUS
:His speech was like a tangled chain; nothing impaired, but all
:disordered. Who is next?
:''Enter PYRAMUS and THISBE, WALL, MOONSHINE, and LION, as in dumb
:show.''
|-
| PROLÓG
:“Nagysádtok e dolgon csudálkozhat nagyon,
:“Míg kiderül minden, ami rejtve vagyon.
:“Ez ifju Pyramus, bárki megtudhatja
:“És e szép leányzó Thisbe, nem tagadja.
:“Ez a sáros, meszes férfiu fal légyen,
:“Mely a szeretőket választja irégyen,
:“Melynek hasadékán két szerető szája
:“Suttogott örömmel, senki ne csudálja.
:“Ez, akinél lámpás, bokor van és kutya,
:“A holdat jelenti; mert mindenki tudja,
:“Holdvilágon összejőni nem rettegtek;
:“Az Ninus sirjához találkozót tettek.
:“Ez ocsmány bestia, név szerint oroszlán,
:“Az elébb jött Thisbét, ottan kalandozván,
:“Megriasztá, vagyis majd holtra ijeszté;
:“Futtában szegény a kendőjét elveszté;
:“Melyet összetépvén annak véres szája,
:“Imhol jő Pyramus deli szép formája.
:“Hű Thisbe kendőjét ott leli vérében,
:“Mártja kemény kardját kínos kebelében.
:“Egy eperfa alatt szegény Thisbe várta,
:“Tőrt von az is, meghal. Ami vagyon hátra,
:“Azt oroszlán, hold, fal, és a két szeretők
:“Elmondják bővebben, mert ittmaradnak ők.”
:''Prológ, Pyramus, Thisbe, Oroszlán, Holdvilág el'' 
| PROLOGUE
:Gentles, perchance you wonder at this show;
:  But wonder on, till truth make all things plain.
:This man is Pyramus, if you would know;
:  This beauteous lady Thisby is certain.
:This man, with lime and rough-cast, doth present
:  Wall, that vile Wall which did these lovers sunder;
:And through Wall's chink, poor souls, they are content
:  To whisper, at the which let no man wonder.
:This man, with lanthorn, dog, and bush of thorn,
:  Presenteth Moonshine: for, if you will know,
:By moonshine did these lovers think no scorn
:  To meet at Ninus' tomb, there, there to woo.
:This grisly beast, which by name Lion hight,
:The trusty Thisby, coming first by night,
:Did scare away, or rather did affright;
:And as she fled, her mantle she did fall;
:  Which Lion vile with bloody mouth did stain
:Anon comes Pyramus, sweet youth, and tall,
:  And finds his trusty Thisby's mantle slain;
:Whereat with blade, with bloody blameful blade,
:  He bravely broach'd his boiling bloody breast;
:And Thisby, tarrying in mulberry shade,
:  His dagger drew, and died. For all the rest,
:Let Lion, Moonshine, Wall, and lovers twain,
:At large discourse while here they do remain.
:''Exeunt PROLOGUE, THISBE, LION, and MOONSHINE.''
|-
| THESEUS
:Csodák csodája lesz, ha az oroszlán
:Megszólal. 
| THESEUS
:I wonder if the lion be to speak.
|-
| DEMETRIUS
::Ne csodáld, uram: miért ne
:Ez egy oroszlán, míg oly sok szamár?
: 
| DEMETRIUS
:No wonder, my lord: one lion may, when many asses do.
|-
| FAL
:“Ez komédiának úgy kivánja rendi,
:“Hogy én legyek a fal, bizonyos Orrondi;
:“Mégpedig e falat úgy képzelni tessék,
:“Hogy azon egy nyílás, vagy repedés essék,
:“Melyen is keresztül Pyramus meg Thisbe,
:“Az két hív szerető susogának ki s be.
:“E habarcs, e malter, e tégla mutatja,
:“Hogy én vagyok a fal: nyelvem se tagadja,
:“S íme, az hasadék jobb és bal kezemen,
:“Suttoghatnak által szeretők amelyen.” 
| WALL
:In this same interlude it doth befall
:That I, one Snout by name, present a wall
:And such a wall as I would have you think
:That had in it a crannied hole or chink,
:Through which the lovers, Pyramus and Thisby,
:Did whisper often very secretly.
:This loam, this rough-cast, and this stone, doth show
:That I am that same wall; the truth is so
:And this the cranny is, right and sinister,
:Through which the fearful lovers are to whisper.
|-
| THESEUS
:Ki várna többet sártól meg polyvától? 
| THESEUS
:Would you desire lime and hair to speak better?
|-
| DEMETRIUS
:Ez a legelmésb közfal, fenség, melyet valaha beszélni hallottam. 
| DEMETRIUS
:It is the wittiest partition that ever I heard
:discourse, my lord.
|-
| THESEUS
:Pyramus közelít a falhoz: csendesség!
:''Pyramus jő'' 
| THESEUS
:Pyramus draws near the wall; silence.
:''Enter PYRAMUS.''
|-
| PYRAMUS
:“Ó, mogorva gyász éj! hogy feketébb sincsen!
:“Ó, éj, ki mindig vagy, mikor nappal nincsen!
:“Ó, éj! iszonyú éj! Ó, ja-ja-jaj! Héj, be
:“Félek, hogy Thisbének nem jutok eszébe! -
:“És te, ó, fal! ó, fal! drága kedves válasz!
:“Mely az ő telekjök s a mienk közt állasz;
:“Ó, fal! ó, te kedves, mindennél drágább fal!
:“Mutass egy repedést, hogy pislantok által.
:''Fal kiterjeszti az ujjait''
:“Köszönöm! Jupiter áldjon, fal barátom!
:“Hah de ni, mit látok? Thisbémet nem látom!
:“Megcsaltál, gonosz fal! semmi jót nem látok
:“No hát minden köved verje meg az átok!” 
| PYRAMUS
:O grim-look'd night! O night with hue so black!
:  O night, which ever art when day is not!
:O night, O night, alack, alack, alack,
: I fear my Thisby's promise is forgot!—
:And thou, O wall, O sweet, O lovely wall,
: That stand'st between her father's ground and mine;
:Thou wall, O wall, O sweet and lovely wall,
:  Show me thy chink, to blink through with mine eyne.
:''WALL holds up his fingers.''
:Thanks, courteous wall: Jove shield thee well for this!
:  But what see what see I? No Thisby do I see.
:O wicked wall, through whom I see no bliss,
:  Curs'd be thy stones for thus deceiving me!
|-
| THESEUS
:Úgy gondolom, a fal, mint érző lény, visszaszidhatná. 
| THESEUS
:The wall, methinks, being sensible, should curse again.
|-
| PYRAMUS
:Nem ott! uram; nem szabad neki.—“Meg az átok” Thisbe végszava, most mindjárt jelenése lesz, én pedig lesem a falon. No lám! rittig, ahogy mondtam. Ahol jön ni!
:''Thisbe jő'' 
| PYRAMUS
:No, in truth, sir, he should not. 'Deceiving me' is
:Thisby's cue: she is to enter now, and I am to spy her through
:the wall. You shall see it will fall pat as I told you.—Yonder
:she comes.
:''Enter THISBE.''
|-
| THISBE
:“Ó, fal, te ki gyakran hallád panaszomat,
:“Hogy elzárod tőlem szép Pyramusomat
:“Cseresznyeajakam hányszor ért csókolva
:“Kövedhez, amelyet sár fog össze s polyva!” 
| THISBE
:O wall, full often hast thou heard my moans,
:  For parting my fair Pyramus and me
:My cherry lips have often kiss'd thy stones
:  Thy stones with lime and hair knit up in thee.
|-
| PYRAMUS
:“Minő hangot látok! hadd pislogok is be
:“Nem hallom-e ott meg Thisbe arcát.—Thisbe!” 
| PYRAMUS
:I see a voice; now will I to the chink,
:To spy an I can hear my Thisby's face.
:Thisby!
|-
| THISBE
:“Te vagy, édes rózsám? Úgy gondolom innét.” 
| THISBE
::My love! thou art my love, I think.
|-
| PYRAMUS
:“Gondolj, amit akarsz, hozzám van szerencséd;
:“S valamint Limander, szeretlek oly nagyon.” 
| PYRAMUS
:Think what thou wilt, I am thy lover's grace;
:And like Limander am I trusty still.
|-
| THISBE
:“Én is mint Heléna, míg sors nem üt agyon.” 
| THISBE
:And I like Helen, till the fates me kill.
|-
| PYRAMUS
:“Cofalus Procrushoz nem olyan hű, mint én.” 
| PYRAMUS
:Not Shafalus to Procrus was so true.
|-
| THISBE
:“Mint Cofalust Procrus, úgy szeretlek szintén.” 
| THISBE
:As Shafalus to Procrus, I to you.
|-
| PYRAMUS
:“Ó, hát adj egy csókot ezen a rossz falon!” 
| PYRAMUS
:O, kiss me through the hole of this vile wall.
|-
| THISBE
:“De nem éri ajkad, csak a meszet nyalom.” 
| THISBE
:I kiss the wall's hole, not your lips at all.
|-
| PYRAMUS
:“Tudod mit? Gyerünk ki az Nina sírjához.” 
| PYRAMUS
:Wilt thou at Ninny's tomb meet me straightway?
|-
| THISBE
:“Élek, halok! várj el a nagy eperfához.”
: 
| THISBE
:'Tide life, 'tide death, I come without delay.
|-
| FAL
:“Eszerint a falnak nincs több mondókája,
:“S így a fal, mármint én, elmehet dolgára.”
:''Fal, Pyramus és Thisbe el'' 
| WALL
:Thus have I, wall, my part discharged so;
:And, being done, thus Wall away doth go.
:''Exeunt WALL, PYRAMUS and THISBE.''
|-
| THESEUS
:Most hát a két szomszéd közötti válaszfal leomlott. 
| THESEUS
:Now is the mural down between the two neighbours.
|-
| DEMETRIUS
:Mi haszna, fönség, ha a fal még azután is tud hallgatózni? 
| DEMETRIUS
:No remedy, my lord, when walls are so wilful to hear
:without warning.
|-
| HIPPOLYTA
:Sose hallottam ily ostoba silányságot. 
| HIPPOLYTA
:This is the silliest stuff that ever I heard.
|-
| THESEUS
:Az effélének a legjava is csak árnyék, s a legrossza nem rosszabb, ha képzelődés pótolja. 
| THESEUS
:The best in this kind are but shadows; and the worst
:are no worse, if imagination amend them.
|-
| HIPPOLYTA
:Csakhogy a mi képzelődésünk ám, nem az övék. 
| HIPPOLYTA
:It must be your imagination then, and not theirs.
|-
| THESEUS
:Ha mi rosszabbat nem képzelünk róluk, mint ők magukról, úgy ők nagyon jeles férfiak. Itt jön két nemes barom, egy hold és egy oroszlán.
:''Oroszlán, Holdvilág jőnek'' 
| THESEUS
:If we imagine no worse of them than they of
:themselves, they may pass for excellent men.
:Here come two noble beasts in, a moon and a lion.
:''Enter LION and MOONSHINE.''
|-
| OROSZLÁN
:“Asszonyaim, kiknek gyönge szive retteg,
:“Ha egy egér cincog, egy pici szörnyeteg,
:“Gondolom, reszketnek most vacogó foggal,
:“Mert egy vad oroszlán bőg veszett haraggal.
:“De Gyalu vagyok én, az asztalos, íme!
:“Nem vad oroszlánnak nősténye, se híme
:“Mert ha én most élő oroszlánná válnék,
:“Baj volna, mit uccse! magam is sajnálnék.” 
| LION
:You, ladies, you, whose gentle hearts do fear
:  The smallest monstrous mouse that creeps on floor,
:May now, perchance, both quake and tremble here,
:  When lion rough in wildest rage doth roar.
:Then know that I, one Snug the joiner, am
:A lion fell, nor else no lion's dam
:For, if I should as lion come in strife
:Into this place, 'twere pity on my life.
|-
| THESEUS
:Igen nyájas bestia és jó lelkiösmeretű. 
| THESEUS
:A very gentle beast, and of a good conscience.
|-
| DEMETRIUS
:Ily becsületes bestiát még nem láttam, fenség. 
| DEMETRIUS
:The very best at a beast, my lord, that e'er I saw.
|-
| LYSANDER
:Ez az oroszlán, bátorságra nézve, igazi róka. 
| LYSANDER
:This lion is a very fox for his valour.
|-
| THESEUS
:Az ám; szerénységre pedig liba. 
| THESEUS
:True; and a goose for his discretion.
|-
| DEMETRIUS
:Nem áll, fenséges úr; mert bátorsága nem emeli szerénységét, márpedig a róka elemeli a libát. 
| DEMETRIUS
:Not so, my lord; for his valour cannot carry his
:discretion, and the fox carries the goose.
|-
| THESEUS
:De bizony szerénysége sem emeli bátorságát, valamint a liba sem emeli el a rókát. Hagyjuk abba; bízzuk szerénységére, s halljuk a holdat. 
| THESEUS
:His discretion, I am sure, cannot carry his valour;
:for the goose carries not the fox. It is well; leave it to his
:discretion, and let us listen to the moon.
|-
| HOLDVILÁG
:“A kétszarvú holdat e lámpás jelenti;” 
| MOONSHINE
:This lanthorn doth the horned moon present:
|-
| DEMETRIUS
:Úgy hát szarvainak a homlokán kellene lenni. 
| DEMETRIUS
:He should have worn the horns on his head.
|-
| THESEUS
:De nem újhold; szarvai látatlanok ottan körül. 
| THESEUS
:He is no crescent, and his horns are invisible within
:the circumference.
|-
| HOLDVILÁG
:“A kétszarvú holdat e lámpás jelenti;
:“Én holdbeli ember vagyok, egyéb senki.” 
| MOONSHINE
:This lanthorn doth the horned moon present;
:Myself the man i' the moon do seem to be.
|-
| THESEUS
:Ez a legnagyobb hiba valamennyi közt. Az embert a lámpába kellene dugni; különben hogy lehet holdbeli ember? 
| THESEUS
:This is the greatest error of all the rest: the man should be
:put into the lantern. How is it else the man i' the moon?
|-
| DEMETRIUS
:Nem mer belebújni a gyertyától; mert lám, csupa füstölgő kanóc. 
| DEMETRIUS
:He dares not come there for the candle: for, you
:see, it is already in snuff.
|-
| HIPPOLYTA
:Be únom ezt a holdat; bárcsak változnék már! 
| HIPPOLYTA
:I am aweary of this moon: would he would change!
|-
| THESEUS
:Szegény elmevilága mutatja, hogy már fogytán van; de csupa udvariasságból is be kell várnunk, míg elapad. 
| THESEUS
:It appears, by his small light of discretion, that he
:is in the wane: but yet, in courtesy, in all reason, we must
:stay the time.
|-
| LYSANDER
:Tovább, Hold! 
| LYSANDER
:Proceed, moon.
|-
| HOLDVILÁG
:Nincs egyéb mondanivalóm, csak hogy ez a lámpás a hold; én a holdbeli ember vagyok; ez a tüskebokor az én bokrom; ez a kutya az én kutyám. 
| MOON
:All that I have to say, is to tell you that the lantern
:is the moon; I, the man i' the moon; this thorn-bush, my
:thorn-bush; and this dog, my dog.
|-
| DEMETRIUS
:No hát mindennek a lámpásban kellene lenni, mert mindezek a holdban vannak. De csendesség! Ihol jő Thisbe.
:''Thisbe jő'' 
| DEMETRIUS
:Why, all these should be in the lantern; for all
:these are in the moon. But silence; here comes Thisbe.
:''Enter THISBE.''
|-
| THISBE
:“Ez a Nina sírja.—De hol az én rózsám?” 
| THISBE
:This is old Ninny's tomb. Where is my love?
|-
| OROSZLÁN
:“Ó-ó.”
:''Oroszlán ordít, Thisbe elfut'' 
| LION
:Oh!
:''The LION roars.—THISBE runs off.''
|-
| DEMETRIUS
:Helyes a bőgés, Oroszlán! 
| DEMETRIUS
:Well roared, lion.
|-
| THESEUS
:Helyes az elfutás, Thisbe! 
| THESEUS
:Well run, Thisbe.
|-
| HIPPOLYTA
:Helyes a világítás, Hold!—Igazán, a hold igen kedvesen süt.
:''Oroszlán összetépi Thisbe fátyolát s el'' 
| HIPPOLYTA
:Well shone, moon.—Truly, the moon shines with a good grace.
:''The LION tears THISBE'S Mantle, and exit.''
|-
| THESEUS
:Helyes a tépés, Oroszlán! 
| THESEUS
:Well moused, lion.
|-
| DEMETRIUS
:Aztán jöve Pyramus. 
| DEMETRIUS
:And so comes Pyramus.
|-
| LYSANDER
:És elinalt az oroszlán.
:''Pyramus jő'' 
| LYSANDER
:And then the lion vanishes.
:''Enter PYRAMUS.''
|-
| PYRAMUS
:“Köszönöm, kedves hold, napsugáraidat.
:“Köszönöm, hold, tisztán fénylő világodat,
:“Hogy kegyed tündöklő aranyozott árja
:“Hű Thisbe személyét szemem elé tárja.
::“De hó! mi baj!
::“De nézd, mi jaj!
::“Mi szörnyü fájdalom!
::“Szem, látod ezt?
::“Még sem meredsz?
::“Ó, kincsem, angyalom!
::“Kendőd lehullt
::“Hah! vérbe fúlt?
::“Ti fúriák, jövel!
::“Ó, végzet! sors!
::“Ölj, vágj, taposs;
::“Rontsd, zúzd, oltsd éltem el!” 
| PYRAMUS
:Sweet moon, I thank thee for thy sunny beams;
:  I thank thee, moon, for shining now so bright
:For, by thy gracious golden, glittering streams,
:  I trust to take of truest Thisby's sight.
::But stay;—O spite!
::But mark,—poor knight,
::What dreadful dole is here!
::Eyes, do you see?
::How can it be?
::O dainty duck! O dear!
::Thy mantle good,
::What! stained with blood?
::Approach, ye furies fell!
::O fates! come, come;
::Cut thread and thrum;
::Quail, rush, conclude, and quell!
|-
| THESEUS
:E fájdalom, meg egy kedvesünk halála akárkit is szomorúvá tenne. 
| THESEUS
:This passion, and the death of a dear friend, would go
:near to make a man look sad.
|-
| HIPPOLYTA
:Vesszek el, ha nem szánom az istenadtát. 
| HIPPOLYTA
:Beshrew my heart, but I pity the man.
|-
| PYRAMUS
:“Ó, természet! hogy is szültél oroszleánt,
:“Mely így csúffá tegye a legszebb szép leányt,
:“Ki szebb, mint amennyi—azaz már csak vala -
:“Élt, szeretett, bájolt, kacsintott valaha.
::“Hullj könny! szakadj!
::“S te kard, akadj
::“Pyram’ keblébe, így!
::“Itt balra, hol
::“A szív dobol.
::“Meghalok: így, így, így.
::“Már meghalék,
::“Elpatkolék!
::“Lelkem az égbe száll;
::“Aludj ki, nyelv!
::“Hold, fuss, el, el!
::“Hal—ál! hal—ál!—hal—ál!” ''(Meghal)''
:''Holdvilág el'' 
| PYRAMUS
:O wherefore, nature, didst thou lions frame?
:  Since lion vile hath here deflower'd my dear;
:Which is—no, no—which was the fairest dame
:  That liv'd, that lov'd, that lik'd, that look'd with cheer.
::Come, tears, confound;
::Out, sword, and wound
::The pap of Pyramus
::Ay, that left pap,
::Where heart doth hop:—
::Thus die I, thus, thus, thus.
::Now am I dead,
::Now am I fled;
::My soul is in the sky
::Tongue, lose thy light!
::Moon, take thy flight!
::Now die, die, die, die, die.
:''Dies. Exit MOONSHINE.''
|-
| THESEUS
:Nem hal-áll, hanem ember-áll, mert emberül megállá a sarat. 
| DEMETRIUS
:No die, but an ace, for him; for he is but one.
|-
| LYSANDER
:Nem is ember áll, mert meghalt és így eldőlt. 
| LYSANDER
:Less than an ace, man; for he is dead; he is nothing.
|-
| DEMETRIUS
:De egy seborvos még feltámaszthatja, s akkor kisül, hogy szamár áll. 
| THESEUS
:With the help of a surgeon he might yet recover and prove an ass.
|-
| HIPPOLYTA
:De minek megy el a holdvilág, mielőtt Thisbe visszajőne s keresné
:kedvesét? 
| HIPPOLYTA
:How chance moonshine is gone before Thisbe comes
:back and finds her lover?
|-
| THESEUS
:Megtalálhatja csillagfénynél is. Itt jön már; az ő keserve bevégzi
:a darabot.
:''Thisbe jő'' 
| THESEUS
:She will find him by starlight.—Here she comes; and
:her passion ends the play.
:''Enter THISBE.''
|-
| HIPPOLYTA
:Egy ilyen Pyramusért nemigen érdemes soká keseregni, remélem, kurta lesz. 
| HIPPOLYTA
:Methinks she should not use a long one for such a
:Pyramus: I hope she will be brief.
|-
| DEMETRIUS
:Egy porszem is lenyomná a mérleget, ha serpenyőbe vetnők: Pyramus e különb, vagy Thisbe. Amaz férfinak: “Isten ótalmazz!” emez nőnek: “Isten irgalmazz!” 
| DEMETRIUS
:A mote will turn the balance, which Pyramus, which
:Thisbe, is the better.
|-
| LYSANDER
:Már észrevette azokkal a kedves szemeivel. 
| LYSANDER
:She hath spied him already with those sweet eyes.
|-
| DEMETRIUS
:És ekképp nyögdel, ''videlicet''. 
| DEMETRIUS
:And thus she moans, videlicet.—
|-
| THISBE
:“Alszol, tubám?
:“Mit! halva tán?
:  “Pyramus! kelj na fel
:“Hah! néma? holt?...
:“Ah, síri bolt
:  “Fedje szép szemed el?
:“E liljom-ajk,
:“Cseresznye-orr,
:  “Kökörcsin-sárga kép
:“Nincs, nincs sehun!
:“Szemed lehuny
:  “Volt bár, mint zöld hagyma, szép.
:“Ó, három lány!
:“Téj-halovány
:  “Kezű párkák, elé!
:“Mártsátok e
:“Vértóba be,
:  “Ha élte selymét elszelé.
:“Nyelv, szót se, csitt!
:“Hű kard, be itt!
:  “Thisbének halni kő...
:“Isten veled
:“Mind, ki szeret!
:  “Adjő, adjő, adjő!” ''(Meghal)'' 
| THISBE
::Asleep, my love?
::What, dead, my dove?
::O Pyramus, arise,
::Speak, speak. Quite dumb?
::Dead, dead? A tomb
::Must cover thy sweet eyes.
::These lily lips,
::This cherry nose,
::These yellow cowslip cheeks,
::Are gone, are gone
::Lovers, make moan!
::His eyes were green as leeks.
::O Sisters Three,
::Come, come to me,
::With hands as pale as milk;
::Lay them in gore,
::Since you have shore
::With shears his thread of silk.
::Tongue, not a word:—
::Come, trusty sword;
::Come, blade, my breast imbrue;
::And farewell, friends:—
::Thus Thisbe ends;
::Adieu, adieu, adieu.
:''Dies.''
:
|-
| THESEUS
:Már csak az Oroszlán meg a Holdvilág maradt, a holtakat eltakarítani. 
| THESEUS
:Moonshine and lion are left to bury the dead.
|-
| DEMETRIUS
:No meg a Fal. 
| DEMETRIUS
:Ay, and wall too.
|-
| ZUBOLY
:Nem a! kérem alássan. A fal, mely atyjaik telkét választá, le van dönte.—De nem méltóztatik megnézni az epelógust, vagy meghallgatni két emberünk bergomaszka táncát? 
| BOTTOM
:No, I assure you; the wall is down that parted their fathers.
:Will it please you to see the epilogue, or to hear a Bergomask
:dance between two of our company?
|-
| THESEUS
:Csak epilógust ne! kérlek; egy ilyen játék nem szorul mentségre. Semmi mentség! hiszen, ha minden szereplő meghal, egyiket sem illő gáncsolni. De, isten engem! ha az, ki e darabot írta, Pyramust játssza s végül Thisbe harisnyakötőjére felakasztja magát; úgy ez felséges egy tragédia lett volna; de így is nagyon hű és remek volt az előadás. Hanem lássuk a bergomaszkot; az epilóg maradhat.
:''Tánc''
:Tizenkettőt szólt a vasnyelvü éjfél. -
:Alunni, hívek; szellemóra ez.
:Félő, a reggelt akképp túlheverjük,
:Amint időn túl virrasztók ez éjt.
:E kézzelfogható vaskos darab
:Jól megcsalá a lomhalábu estét. -
:Barátim, ágyba.—Két hétig legyen
:Mulatság, dáridó völgyön-hegyen.
:''Mind el''
:
: 
| THESEUS
:No epilogue, I pray you; for your play needs no
:excuse. Never excuse; for when the players are all dead there
:need none to be blamed. Marry, if he that writ it had played
:Pyramus, and hang'd himself in Thisbe's garter, it would have
:been a fine tragedy: and so it is, truly; and very notably
:discharged. But come, your Bergomask; let your epilogue alone.
:''Here a dance of Clowns.''
:
:The iron tongue of midnight hath told twelve:—
:Lovers, to bed; 'tis almost fairy time.
:I fear we shall out-sleep the coming morn,
:As much as we this night have overwatch'd.
:This palpable-gross play hath well beguil'd
:The heavy gait of night.—Sweet friends, to bed.—
:A fortnight hold we this solemnity,
:In nightly revels and new jollity.
:''Exeunt.''
|}

{{lapozó|előző=Negyedik felvonás, 2. szín|köv=Ötödik felvonás, 2. szín|cím=Szentivánéji álom}}
[[Kategória:Szentivánéji álom]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Szentivánéji álom/Ötödik felvonás, 2. szín</title>
    <id>506</id>
    <revision>
      <id>1155</id>
      <timestamp>2006-06-21T19:44:50Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>szakasz külön lapra, kategória, lapozó</comment>
      <text xml:space="preserve">{{lapozó utolsó fejezet|előző=Ötödik felvonás, 1. szín|cím=Szentivánéji álom}}

{| {{sztdr}}
| width=50% |
:2. SZÍN
:''Puck jő''
| 
:SCENE II 
:''Enter PUCK.''
|-
| PUCK
:Már üvölt az oroszlán,
:Holdra ordit éh csikasz;
:Durva szántó horkolván
:Terhes napra nyugszik az.
:Már üszökben ég a tűz;
:Vijjog a harsány kuvik,
:Nyavalyást kétségbe űz
:Szemfedővel álmodik.
:Már az éjnek e szakán
:Nyitva minden sírverem
:Jár a lélek mind ahány,
:Népesűl a cinterem.
:És mi, hármas Hekaté
:Hintajával kik futunk,
:Mint az álom, mint az éj
:Most, tündérek, vígadunk.
:Szent e hajlék, e küszöb -
:Csitt egér! egy hang se több -
:Engem küldtek seprüvel
:Hogy porát söpörjem el.
:''Oberon és Titánia kisérettel jőnek'' 
| PUCK
:  Now the hungry lion roars,
::And the wolf behowls the moon;
:  Whilst the heavy ploughman snores,
::All with weary task fordone.
:  Now the wasted brands do glow,
::Whilst the scritch-owl, scritching loud,
:  Puts the wretch that lies in woe
::In remembrance of a shroud.
:  Now it is the time of night
::That the graves, all gaping wide,
:  Every one lets forth its sprite,
::In the church-way paths to glide
:  And we fairies, that do run
::By the triple Hecate's team
:  From the presence of the sun,
::Following darkness like a dream,
:  Now are frolic; not a mouse
::Shall disturb this hallow'd house
:  I am sent with broom before,
::To sweep the dust behind the door.
:''Enter OBERON and TITANIA, with their Train.''
|-
| OBERON
:Álmos itt tűz, kandalló
:Fény lobogjon, bűv-sugár;
:Lejtsen a tündér s manó,
:Mint bokorrul kismadár.
:És e víg dalt, fel s alá
:Ropja rá mind, s mondja rá. 
| OBERON
:  Through the house give glimmering light,
::By the dead and drowsy fire
:  Every elf and fairy sprite
::Hop as light as bird from brier
:  And this ditty, after me,
:  Sing and dance it trippingly.
|-
| TITÁNIA
:Szak szerint előbb te dalld
:Minden szóra zönge dalt
:Míg tündérid kara lejt
:És megáldjuk ezt a helyt.
:''Ének'' 
| TITANIA
:  First, rehearse your song by rote,
::To each word a warbling note;
:  Hand in hand, with fairy grace,
:  Will we sing, and bless this place.
:''Song and Dance.''
|-
| OBERON
:Most e házban szélt veszünk,
:Napköltéig itt leszünk. -
:A fő-ágyhoz legelébb!
:Hintsen áldást rá e nép
:Hogy a sarj, mi ott terem,
:Legyen boldog, végtelen.
:Mind a három ifju pár
:Hű legyen, míg földön jár;
:Soha tőlük származót
:Ne gyalázzon testi folt
:Anyajegy, nyúlajk, sömör,
:Rácsudállott szem-csömör
:S mi anyákat szégyenít,
:Magzaton ne legyen itt. -
:Fűharmattal szentelünk;
:Minden tündér jő velünk,
:Kiki szentel egy szobát,
:S megáldjuk e palotát
:Lakja mindig béke, csend,
:S legyen áldott ura bent.
:  Most szállj;
:  Meg se állj;
:Reggelig hozzám találj.
:''Oberon, Titánia, kíséret el''
: 
| OBERON
:  Now, until the break of day,
:  Through this house each fairy stray,
:  To the best bride-bed will we,
:  Which by us shall blessed be;
:  And the issue there create
:  Ever shall be fortunate.
:  So shall all the couples three
:  Ever true in loving be;
:  And the blots of Nature's hand
:  Shall not in their issue stand
:  Never mole, hare-lip, nor scar,
:  Nor mark prodigious, such as are
:  Despised in nativity,
:  Shall upon their children be.—
:  With this field-dew consecrate,
:  Every fairy take his gate;
:  And each several chamber bless,
:  Through this palace, with sweet peace;
:  E'er shall it in safety rest,
:  And the owner of it blest.
::Trip away
::Make no stay
:  Meet me all by break of day.
:''Exeunt OBERON, TITANIA, and Train.''
|-
| PUCK
:Ha mi árnyak nem tetszettünk,
:Gondoljátok, s mentve tettünk
:Hogy az álom meglepett,
:S tükrözé e képeket.
:E csekély, meddő mesét,
:Mely csak álom, semmiség,
:Nézze most el úri kegy,
:Másszor aztán jobban megy.
:S amint emberséges Puck
:A nevem: ha megkapjuk,
:Hogy most kímél a fulánk,
:Jóvátesszük e hibánk,
:Máskint a nevem ne Puck
:Legyen inkább egy hazug.
:Most uraim, jó’tszakát. -
:Fel, tapsra hát, ki jó barát,
:S Robin megjavitja magát. 
:''(El)'' 
| PUCK
:  If we shadows have offended,
:  Think but this,—and all is mended,—
:  That you have but slumber'd here
:  While these visions did appear.
:  And this weak and idle theme,
:  No more yielding but a dream,
:  Gentles, do not reprehend;
:  If you pardon, we will mend.
:  And, as I am an honest Puck,
:  If we have unearned luck
:  Now to 'scape the serpent's tongue,
:  We will make amends ere long;
:  Else the Puck a liar call
:  So, good night unto you all.
:  Give me your hands, if we be friends,
:  And Robin shall restore amends.
:''Exit.''
:
|}

{{lapozó utolsó fejezet|előző=Ötödik felvonás, 1. szín|cím=Szentivánéji álom}}
[[Kategória:Szentivánéji álom]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Leggyakoribb baklövések</title>
    <id>507</id>
    <revision>
      <id>1160</id>
      <timestamp>2006-06-21T20:04:22Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>jobb megfogalmazás</comment>
      <text xml:space="preserve">A legnagyobb hiba jelenleg az, hogy [[Wikiforrás:miért nem javítja ki valaki ezt a lapot|nem írsz semmit]].

A második legnagyobb hiba, ha írsz, de nem csinálsz [[Wikiforrás:Segítség/Összefoglaló|összefoglalót]].

A harmadik legnagyobb hiba, ha a rossz lapcímek megválotztatására [[Wikiforrás:Segítség/Átmozgatás|átmozgatás]] helyett bemásolod a szöveget egy új, helyes című lapra.

A negyedik legnagyobb hiba helyére jelenleg nincs pályázó.</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Kategória:User sablonok</title>
    <id>508</id>
    <revision>
      <id>1161</id>
      <timestamp>2006-06-21T22:01:05Z</timestamp>
      <contributor>
        <ip>88.209.196.117</ip>
      </contributor>
      <comment>kat</comment>
      <text xml:space="preserve">[[Kategória:Sablonok]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Sablon:Korr</title>
    <id>513</id>
    <revision>
      <id>1195</id>
      <timestamp>2006-06-22T20:38:35Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>[[Sablon:Korr]] átmozgatva [[Sablon:Korrekció]] névre: A jelenlegi név rövidítés</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Sablon:Korrekció]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Sablon:Könyvespolcok</title>
    <id>514</id>
    <revision>
      <id>5081</id>
      <timestamp>2006-09-17T05:58:27Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>elütés jav</comment>
      <text xml:space="preserve">&lt;!-- Kategóriahivatkozásnál ne felejtsd le a kettőspontot--&gt;
[[:Kategória:Szerzők|Szerzők]]
* [[:Kategória:Szerzők korszakok szerint|Szerzők korszakok szerint]]
[[:Kategória:Szövegek|Szövegek]]
* [[:Kategória:Szövegek téma szerint|Téma szerint]]
* [[:Kategória:Szövegek korszakok szerint|Korszakok szerint]]
* [[:Kategória:Szövegek típus szerint|Típus szerint]]

''[[Speciális:Allpages|Minden lap]]''
&lt;noinclude&gt;[[Kategória:Sablonok]]&lt;/noinclude&gt;</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Sablon:Javaslat</title>
    <id>517</id>
    <revision>
      <id>1563</id>
      <timestamp>2006-06-29T18:19:25Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>Nemo</username>
        <id>27</id>
      </contributor>
      <text xml:space="preserve">&lt;div class=&quot;boilerplate metadata&quot; id=&quot;protected&quot; style=&quot;font-size: 95%; background-color: #FEB; border: 1px solid #CC9; margin: 3px auto; padding: 3px; text-align: center;&quot;&gt;'''Ez az [[Wikiforrás:Irányelvek|irányelv vagy útmutató]] csak javaslat, a kidolgozása folyamatban van.'''&lt;br /&gt;
Amíg a Wikiforrás közössége nem dönt az elfogadásáról, nem tekinthető mérvadónak. Ha változtatsz rajta, azt jelezd és indokold a [[{{NAMESPACE}} vita:{{PAGENAME}}|vitalapján]].&lt;/div&gt;&lt;noinclude&gt;
[[Kategória:Sablonok|{{PAGENAME}}]]
&lt;/noinclude&gt;&lt;includeonly&gt;
[[Kategória:Wikiforrás-javaslatok|{{PAGENAME}}]]
&lt;/includeonly&gt;</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Segítség/Hogyan használd a sablonokat</title>
    <id>518</id>
    <revision>
      <id>1212</id>
      <timestamp>2006-06-22T22:07:58Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>[[Wikiforrás:Segítség/Hogyan használd a sablonokat]] átmozgatva [[Wikiforrás:Segítség/Sablonok]] névre: -&quot;Hogyan használd&quot; (egységesítsés)</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Wikiforrás:Segítség/Sablonok]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Sablon:Allaposít</title>
    <id>519</id>
    <revision>
      <id>1336</id>
      <timestamp>2006-06-27T14:24:40Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>szépítés</comment>
      <text xml:space="preserve">&lt;div style=&quot;clear:both; border:solid; border-color:#A8A8A8; background:white; border-width:3px 0px 3px 0px; text-align: center&quot;&gt;''Ez a lap túl hosszú, allapokra kéne bontani. Lásd: [[Wikiforrás:Segítség/Könyv forma]]''&lt;/div&gt;&lt;includeonly&gt;[[Kategória:Lektorálandó lapok|{{PAGENAME}}]]&lt;/includeonly&gt;

&lt;includeonly&gt;[[Kategória:Könyvesítendő lapok]]&lt;/includeonly&gt;
&lt;noinclude&gt;[[Kategória:Munka sablonok]]&lt;/noinclude&gt;</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Eszmélet</title>
    <id>521</id>
    <revision>
      <id>1255</id>
      <timestamp>2006-06-25T07:40:24Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>két oszlop</comment>
      <text xml:space="preserve">{{vers2|József Attila|Eszmélet|

1&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Földtől eloldja az eget&lt;br /&gt;
a hajnal s tiszta, lágy szavára&lt;br /&gt;
a bogarak, a gyerekek&lt;br /&gt;
kipörögnek a napvilágra;&lt;br /&gt;
a levegőben semmi pára,&lt;br /&gt;
a csilló könnyűség lebeg!&lt;br /&gt;
Az éjjel rászálltak a fákra,&lt;br /&gt;
mint kis lepkék, a levelek.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
2&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Kék, piros, sárga, összekent&lt;br /&gt;
képeket láttam álmaimban&lt;br /&gt;
és úgy éreztem, ez a rend -&lt;br /&gt;
egy szálló porszem el nem hibbant.&lt;br /&gt;
Most homályként száll tagjaimban&lt;br /&gt;
álmom s a vas világ a rend.&lt;br /&gt;
Nappal hold kél bennem s ha kinn van&lt;br /&gt;
az éj - egy nap süt idebent.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
3&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Sovány vagyok, csak kenyeret&lt;br /&gt;
eszem néha, e léha, locska&lt;br /&gt;
lelkek közt ingyen keresek&lt;br /&gt;
bizonyosabbat, mint a kocka.&lt;br /&gt;
Nem dörgölődzik sült lapocka&lt;br /&gt;
számhoz s szívemhez kisgyerek -&lt;br /&gt;
ügyeskedhet, nem fog a macska&lt;br /&gt;
egyszerre kint s bent egeret.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
4&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Akár egy halom hasított fa,&lt;br /&gt;
hever egymáson a világ,&lt;br /&gt; szorítja, nyomja, összefogja&lt;br /&gt; egyik dolog a másikát&lt;br /&gt; s így mindenik determinált.&lt;br /&gt; Csak ami nincs, annak van bokra,&lt;br /&gt; csak ami lesz, az a virág,&lt;br /&gt;
ami van, széthull darabokra.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
5&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
A teherpályaudvaron&lt;br /&gt;
úgy lapultam a fa tövéhez,&lt;br /&gt; mint egy darab csönd; szürke gyom&lt;br /&gt; ért számhoz, nyers, különös-édes.&lt;br /&gt; Holtan lestem az őrt, mit érez,&lt;br /&gt; s a hallgatag vagónokon&lt;br /&gt; árnyát, mely ráugrott a fényes,&lt;br /&gt;
harmatos szénre konokon.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
6&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Im itt a szenvedés belül,&lt;br /&gt;
ám ott kívül a magyarázat.&lt;br /&gt;
Sebed a világ - ég, hevül&lt;br /&gt;
s te lelkedet érzed, a lázat.&lt;br /&gt;
Rab vagy, amíg a szíved lázad -&lt;br /&gt;
úgy szabadulsz, ha kényedül&lt;br /&gt;
nem raksz magadnak olyan házat,&lt;br /&gt;
melybe háziúr települ.&lt;br /&gt;
|
7&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Én fölnéztem az est alól&lt;br /&gt;
az egek fogaskerekére -&lt;br /&gt;
csilló véletlen szálaiból&lt;br /&gt; törvényt szőtt a mult szövőszéke&lt;br /&gt; és megint fölnéztem az égre&lt;br /&gt; álmaim gőzei alól&lt;br /&gt; s láttam, a törvény szövedéke&lt;br /&gt; mindíg fölfeslik valahol.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt; 8&lt;br /&gt;&lt;br /&gt; Fülelt a csend - egyet ütött.&lt;br /&gt; Fölkereshetnéd ifjúságod;&lt;br /&gt; nyirkos cementfalak között&lt;br /&gt; képzelhetsz egy kis szabadságot -&lt;br /&gt; gondoltam. S hát amint fölállok,&lt;br /&gt; a csillagok, a Göncölök&lt;br /&gt; úgy fénylenek fönt, mint a rácsok&lt;br /&gt; a hallgatag cella fölött.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt; 9&lt;br /&gt;&lt;br /&gt; Hallottam sírni a vasat,&lt;br /&gt; hallottam az esőt nevetni.&lt;br /&gt; Láttam, hogy a mult meghasadt&lt;br /&gt; s csak képzetet lehet feledni;&lt;br /&gt; s hogy nem tudok mást, mint szeretni,&lt;br /&gt; görnyedve terheim alatt -&lt;br /&gt; minek is kell fegyvert veretni&lt;br /&gt; belőled, arany öntudat!&lt;br /&gt;&lt;br /&gt; 10&lt;br /&gt;&lt;br /&gt; Az meglett ember, akinek&lt;br /&gt; szívében nincs se anyja, apja,&lt;br /&gt; ki tudja, hogy az életet&lt;br /&gt; halálra ráadásul kapja&lt;br /&gt; s mint talált tárgyat visszaadja&lt;br /&gt; bármikor - ezért őrzi meg,&lt;br /&gt; ki nem istene és nem papja&lt;br /&gt; se magának, sem senkinek.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt; 11&lt;br /&gt;&lt;br /&gt; Láttam a boldogságot én,&lt;br /&gt; lágy volt, szőke és másfél mázsa.&lt;br /&gt; Az udvar szigorú gyöpén&lt;br /&gt; imbolygott göndör mosolygása.&lt;br /&gt; Ledőlt a puha, langy tócsába,&lt;br /&gt; hunyorgott, röffent még felém -&lt;br /&gt; ma is látom, mily tétovázva&lt;br /&gt; babrált pihéi közt a fény.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt; 12&lt;br /&gt;&lt;br /&gt; Vasútnál lakom. Erre sok&lt;br /&gt; vonat jön-megy és el-elnézem,&lt;br /&gt; hogy' szállnak fényes ablakok&lt;br /&gt; a lengedező szösz-sötétben.&lt;br /&gt; Igy iramlanak örök éjben&lt;br /&gt; kivilágított nappalok&lt;br /&gt; s én állok minden fülke-fényben,&lt;br /&gt; én könyöklök és hallgatok.&lt;br /&gt;

|1933|- [[w:1934|1934]]. tele}}</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Szerző:József Attila</title>
    <id>524</id>
    <revision>
      <id>5609</id>
      <timestamp>2006-11-18T07:41:02Z</timestamp>
      <contributor>
        <ip>87.97.60.33</ip>
      </contributor>
      <comment>+mű</comment>
      <text xml:space="preserve">[[w:József Attila|József Attila]] ([[w:1905|1905]]. [[w:április 11|április 11]]. – [[w:1937|1937]]. [[w:december 3|december 3]].) [[w:20. század|huszadik század]]i magyar költő. 

* [[Eszmélet]]
* [[Ha a Hold süt]]
* [[Légy ostoba]]
* [[Hangya]]
* [[Nem én kiáltok]]
* [[Levegőt]]
* [[Tiszta szívvel]]
* [[Nyári délután]]
* [[Szabados dal]]

[[Kategória:Írók, költők|József Attila]]
[[Kategória:Szerzők|József Attila]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Sablon:Vers2</title>
    <id>527</id>
    <revision>
      <id>4536</id>
      <timestamp>2006-08-29T07:02:16Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>nem teszi be</comment>
      <text xml:space="preserve">&lt;div class=&quot;ws_vers&quot;&gt;
{| align=center
|-
||
&lt;p align=&quot;center&quot; class=&quot;ws_vers_szerzo&quot; style=&quot;margin: 0; font-size: 120%; font-weight: bold&quot;&gt;[[Szerző:{{{1}}}|{{{1}}}]]&lt;/p&gt;&lt;br&gt;
&lt;p align=&quot;center&quot; class=&quot;ws_vers_cim&quot; style=&quot;margin: 0; font-size: 150%; font-style: italic&quot;&gt;{{{2}}}&lt;/p&gt;
&lt;div align: left; class=&quot;ws_vers_torzs&quot; style=&quot;margin: 1.25em 0&quot;&gt;
{| style= text-align: left; margin-left: auto; margin-right: auto&quot; cellspacing=&quot;2&quot; cellpadding=&quot;2&quot;
| style=&quot;vertical-align: top; white-space: nowrap&quot; |{{{3}}}
| style=&quot;vertical-align: top&quot; |{{{4}}}
|}
&lt;/div&gt;
&lt;p align=&quot;right&quot; class=&quot;ws_vers_datum&quot; style=&quot;font-size: 86%; font-style: italic&quot;&gt;[[w:hu:{{{5}}}|{{{5}}}]]. {{{6}}}&lt;/p&gt;
&lt;/div&gt;
|}

&lt;includeonly&gt;[[Category:Versek|{{{2}}}]]&lt;/includeonly&gt;
&lt;noinclude&gt;
----
[[Kategória:Sablonok]]

Használat: Ezt a sablont hosszabb egy oldalon levő versek megjelenítéséhez használjuk. Két oszlopba rendezi a verset. Rövidebb versekhez használható a [[Sablon:Vers]]. Ha mindenki ezeket használja, egységesen fognak kinézni a versek.

''Használat:''
&lt;pre&gt;
{{vers2|Szerző Neve|Cím|

A vers sorai&lt;br /&gt;
Külön sorokba tördelve&lt;br /&gt;
Új sor valami szöveggel&lt;br /&gt;
Hejmiakő&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Új versszak első sora&lt;br /&gt;
Stb, stb.&lt;br /&gt;
Hasábvége&lt;br /&gt;
|
Második hasáb eleje&lt;br /&gt;
Második hasáb második sora&lt;br /&gt;
Jaj de hosszú ez a vers&lt;br /&gt;
A vers utolsó sora&lt;br /&gt;
|évszám|egyéb (hónap, megjegyzés, stb.)}}
&lt;/pre&gt;
&lt;/noinclude&gt;</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Katonák éneke</title>
    <id>528</id>
    <revision>
      <id>1264</id>
      <timestamp>2006-06-25T19:04:37Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>OsvátA</username>
        <id>12</id>
      </contributor>
      <minor />
      <text xml:space="preserve">{{vers|Füst Milán|Katonák éneke|

Hát mindennek a levét én igyam meg?&lt;br /&gt;

A fák közt volt egy kecskebak,&lt;br /&gt;
Amiatt volt a nagy harag.&lt;br /&gt;
Berengár király arra ment&lt;br /&gt;
És meglátta a szemtelent.&lt;br /&gt;
Mert megmekegte őt a bak,&lt;br /&gt;
Amiatt volt a nagy harag.&lt;br /&gt;

Hát mindennek a levét én igyam meg?&lt;br /&gt;

A fák közt volt egy kupleráj,&lt;br /&gt;
Oda járt Berengár király.&lt;br /&gt;
Egy vastag szép lány kell neki,&lt;br /&gt;
De feleségét rettegi.&lt;br /&gt;
S most lármát csap a kerge bak,&lt;br /&gt;
Emiatt volt a nagy harag.&lt;br /&gt;

Hát mindennek a levét én igyam meg?&lt;br /&gt;

Egy csillag fénye rásütött,&lt;br /&gt;
Hogy nagy kardjával ráütött.&lt;br /&gt;
Hát felfordult a kerge bak,&lt;br /&gt;
Ömlött a vére, mint patak.&lt;br /&gt;
S a véres karddal benyitott&lt;br /&gt; 
S a benyílón így ordított:&lt;br /&gt;

„Töröld meg véres kardomat,&lt;br /&gt;
Megöltem vetélytársamat,&lt;br /&gt;
Így jár, ki ellenem kiáll,&lt;br /&gt;
A nevem Berengár király!”&lt;br /&gt;

Hát mindennek a levét én igyam meg?&lt;br /&gt;

|1934|(Nyugat, 1934. 6. szám)}}</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Szerző:Füst Milán</title>
    <id>530</id>
    <revision>
      <id>4930</id>
      <timestamp>2006-08-30T22:37:50Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>szerzőknek  nincs saját kategóriája</comment>
      <text xml:space="preserve">[[w:Füst Milán|Füst Milán]] (1888. – 1967.) magyar költő.

* [[Katonák éneke]]
* [[Levél az ifjúságról]]

[[Kategória:Írók, költők|Füst Milán]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Levél az ifjúságról</title>
    <id>538</id>
    <revision>
      <id>1299</id>
      <timestamp>2006-06-26T09:51:28Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>OsvátA</username>
        <id>12</id>
      </contributor>
      <comment>lábjegyzet</comment>
      <text xml:space="preserve">{{vers|Füst Milán|Levél az ifjúságról|

Nagy csöndesség volt és nehéz sötét eső után,&lt;br /&gt;
S egyszerre, mint az átkozottak látomása,&lt;br /&gt;
Úgy került elé az Alpesek mögűl&lt;br /&gt;
S a békességet menten felkavarta s boros lelkünket, mely rég pihent:&lt;br /&gt;
Az órjás hold, -&lt;br /&gt;
Ily félelmes még sose volt.&lt;br /&gt;
Akár a fényes kanca, nyugtalanul s gőzt lehelve&lt;br /&gt;
Vágtatott a völgy fölött s a szíveket&lt;br /&gt;
Vad izgalom futotta tőle rögtön át meg át,&lt;br /&gt;
Egyik se lelte már helyét, - párját kereste mind a hány&lt;br /&gt;
És íme: nem volt párja senkinek...&lt;br /&gt;
És erre most eszméltünk csak e furcsa éjszakán...&lt;br /&gt;
S a futkosás oly nagy lett végül és a zűrzavar:&lt;br /&gt;
Hogy négy vad-erős lovat kellett befogni sebtiben s egy nagy szekéren&lt;br /&gt;
Hajszolva felhőt, csillagot&lt;br /&gt;
Mi máris száguldoztunk élen-völgyön át és nagy kiáltozással felverők&lt;br /&gt;
Az éj kábúltjait. - De mégis oh hová?&lt;br /&gt;
Hová visz mind e tűz? - Az éj határtalan!&lt;br /&gt;
S mint kiket furcsa ihlet szentelt szenvedélye űz:&lt;br /&gt;
Köztünk sok ember sírt, sok már halála napját emlegette&lt;br /&gt;
S némelyik szivéhez tartá már a pisztolyát:&lt;br /&gt;
Oh ifjuság, tennen hangodtól mámoros és társtalan&lt;br /&gt;
S oh kedves, régi polgármesterünk, akár az álmok kék királya, oly szelíd...&lt;br /&gt;
A város elmaradt már, - álmos madarakkal is találkozánk,&lt;br /&gt;
Felverte őket is a holdözön, amely a fészket is süti, - azt hitték, nappal van megint... -&lt;br /&gt;
S e madarak is elmaradtak aztán, el a rév és kontyos őre&lt;br /&gt;
És ott volt már a gát előttünk s lenn a szakadó vizek, a vad folyam&lt;br /&gt;
S hiába szóltam én&lt;br /&gt;
S hiába vágtatott utánunk annyi nép, -&lt;br /&gt;
A messzi kastélyokban ébredő cseléd:&lt;br /&gt;
Megréműlt kukták, katonák gyertyákkal, mint a szentek,&lt;br /&gt;
Mindhiába integettek...&lt;br /&gt;
S utóbb dobszó is hallaték,&lt;br /&gt;
Komor, nyugodt - és fennen hangzó, éber trombita,&lt;br /&gt;
Köröttünk zengett-zúgott már a lég&lt;br /&gt;
S a fák... S hiába esdekeltem én&lt;br /&gt;
S az őr hiába ordita, -&lt;br /&gt;
A többi, mint a beteg, aki testi kínjait&lt;br /&gt;
Nem bírja már tovább s ugorni kész:&lt;br /&gt;
A tajtékos négy állatot mindegyre verte&lt;br /&gt;
S a vad folyó felé terelte énekelve...&lt;br /&gt;
Ám a gátakon épp ott járt polgármesterünk, a gyermekarcu, ősz,&lt;br /&gt;
Hódprémes agg, - szelíd volt, mint az ősz...&lt;br /&gt;
Ismertük őt: amellett bölcs, - nemes és büszke fő, -&lt;br /&gt;
S akár egy réveteg szobor, örök elmélkedő...&lt;br /&gt;
De épp zenitjén állt az éj is s minden, ami benne hánytorog,&lt;br /&gt;
Ilyenkor, tudjuk, elpihen...&lt;br /&gt;
Fölöttünk súlyosodtak már a csillagok&lt;br /&gt;
S a folyón túl feltündökölt tündéri fény: egynéhány sárga lámpa...&lt;br /&gt;
S fenn halványúlt a hold - - -&lt;br /&gt;
S az ének íme elhangzott és vége volt.&lt;br /&gt;
A polgármester! - kiáltottam én, - de már ez nem is kellett,&lt;br /&gt;
Megállt a had magától is az öreg férfi mellett...&lt;br /&gt;
(A nagy ének után fülünkbe' még elébb&lt;br /&gt;
Bezzeg süket, nagy csend következék...)&lt;br /&gt;
Majd köszöntöttük őt, ahogy mint gyermekek apánkat hajdan&lt;br /&gt;
És nevettünk sokat, hogy azt ne higgye tán, hogy baj van...&lt;br /&gt;
Elmondtuk azt, hogy mulattunk kicsit s a bor&lt;br /&gt;
Fejünkbe szállt. - S a bölcs így szólt: &quot;a kor!&quot;&lt;br /&gt;
&quot;Az ifjukor, bizony...&quot; - S mi megöleltük volna ősz fejét&lt;br /&gt;
És sírtunk volna tán, akár a bűnbánó cseléd...&lt;br /&gt;
S a hold eközben ment az útjain tovább - - -&lt;br /&gt;
Oh teli hold borús, nagyszemű, éji báb,&lt;br /&gt;
Tán asszony voltál egykor s visszajársz a tág&lt;br /&gt;
Mezőkön fenn, hol örök csönd honol...&lt;br /&gt;
S bús pillantásodtól az ifjuság&lt;br /&gt;
Borzongni kezd és szinte megbomol...&lt;br /&gt;
Ki tudja, mért is nézel ránk oly szemrehányón?&lt;br /&gt;
S hogy más vidékre némán mért is távozol?&lt;br /&gt;

|Füst Milán|(1888-1967)}}


===Lábjegyzet===
&lt;small&gt;Ne javítsd a helyesírást! Ez a költő egyéni helyesírása. Prozódiailag, ritmikailad tönkretennéd a verset.&lt;/small&gt;</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Lecsuklik minden pilla most...</title>
    <id>539</id>
    <revision>
      <id>1296</id>
      <timestamp>2006-06-26T06:36:50Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>OsvátA</username>
        <id>12</id>
      </contributor>
      <text xml:space="preserve">{{vers2|Kosztolányi Dezső|Lecsuklik minden pilla most...|

Lecsuklik minden pilla most,&lt;br /&gt;
nem is találsz több villamost,&lt;br /&gt;
így járok én is itt, gyalog,&lt;br /&gt;
köröttem olcsó angyalok.&lt;br /&gt;
Kármin, sáfrány, körúti nők,&lt;br /&gt;
selyem harisnyák, rossz cipők&lt;br /&gt;
s ami búsítja bús dalom,&lt;br /&gt;
s fanyar arcon fájdalom.&lt;br /&gt;

Ha a sír szavát hallanád,&lt;br /&gt;
nem hallanál ily balladát.&lt;br /&gt;
Egy árva költő tévelyeg,&lt;br /&gt;
s itt méri a mély éjeket.&lt;br /&gt;
Egy görbe utcán remegőn&lt;br /&gt;
járkálok, mint a temetőn.&lt;br /&gt;
Ó élet! sár! láz! csúnya út!&lt;br /&gt;
A vége és a mélye rút.&lt;br /&gt;

De jó itt, mert ez utca fáj,&lt;br /&gt;
és szép, mert téboly ez a táj,&lt;br /&gt;
s álarc alól mártír-szemek,&lt;br /&gt;
testvér szemei rémlenek.&lt;br /&gt;
Festett az arcom nékem is&lt;br /&gt;
és szenvedés ez ékem is.&lt;br /&gt;
Jaj, a költő gyomrába kóc,&lt;br /&gt;
ő is beteg és torz bohóc.&lt;br /&gt;
|
Álmodtam egy szót: &quot;rőzsebolt&quot;.&lt;br /&gt;
Lement a nap. Tán fönn se volt.&lt;br /&gt;
A nagykörúti böszme ház&lt;br /&gt;
erkélyén állva összeráz&lt;br /&gt;
két cent rumot, kevés likőrt,&lt;br /&gt;
s egy kis kehelybe épp kitölt&lt;br /&gt;
az úr belőle. Szűk adag.&lt;br /&gt;
Számláján számos számadat.&lt;br /&gt;

Kileste mindenik cselét&lt;br /&gt;
a rulettnek egy kis cseléd:&lt;br /&gt;
jó számra tett, s köténybe vont&lt;br /&gt;
vasárnap egy kupac zsetont.&lt;br /&gt;
Beszerzett egypár szép izét,&lt;br /&gt;
megérezte a pénz izét,&lt;br /&gt;
s míg port töröl meg felmos ő,&lt;br /&gt;
fülébe cseng a faites vos jeux.&lt;br /&gt;

Sepréssel végez este kint.&lt;br /&gt;
Futólag egyszer feltekint:&lt;br /&gt;
míg lenn a seprő cirka hull,&lt;br /&gt;
az egyenleg fönn cirka null'.&lt;br /&gt;
&quot;Naccsága, vegyen gallyakat!&quot;&lt;br /&gt;
- hallja, de ajkán jaj fakad:&lt;br /&gt;
oldalba vágja egy kosár&lt;br /&gt;
fával a Tél, a vén clochard.&lt;br /&gt;
|1924|Kosztolányi Dezső: A bús férfi panaszai}}</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Szerző:Kosztolányi Dezső</title>
    <id>541</id>
    <revision>
      <id>6138</id>
      <timestamp>2007-01-17T17:37:41Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>OsvátA</username>
        <id>12</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>1918</comment>
      <text xml:space="preserve">[[w:Kosztolányi Dezső|Kosztolányi Dezső]]

*[[Négy fal között]] (1907)
*[[A szegény kisgyermek panaszai]] (1910)
*[[Őszi koncert]] (1912)
*[[Kártya]] (1912)
*[[Mágia]] (1912)
*[[Lánc, lánc, eszterlánc]] (1914)
*[[Tinta]] (1916)
*[[Mák]] (1916)
*[[Kenyér és bor]] (1920)
*[[A bús férfi panaszai]] (1924)
**[[Lecsuklik minden pilla most...]] (1918)
*[[Meztelenül]] (1928)
*[[Zsivajgó természet]] (1930)
*[[Számadás]] (1935)
*[[Hátrahagyott versek]] (1906-1935)
*[[Zsengék, töredékek, rímjátékok]]


== fordítások: ==
 
[[Danton halála]]


[[Kategória:Írók, költők|Kosztolányi Dezső]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Csontváry Kosztka Tivadar:A Túlvilág</title>
    <id>543</id>
    <revision>
      <id>1312</id>
      <timestamp>2006-06-27T08:49:25Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>Gubbubu</username>
        <id>3</id>
      </contributor>
      <comment>Redirecting to [[A Túlvilág]]</comment>
      <text xml:space="preserve">#Redirect [[A Túlvilág]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Csontváry Kosztka Tivadar:Önéletrajz</title>
    <id>544</id>
    <revision>
      <id>1313</id>
      <timestamp>2006-06-27T08:49:42Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>Gubbubu</username>
        <id>3</id>
      </contributor>
      <comment>Redirecting to [[Önéletrajz]]</comment>
      <text xml:space="preserve">#Redirect [[Önéletrajz]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Csontváry Kosztka Tivadar:A Pozitívum</title>
    <id>545</id>
    <revision>
      <id>1314</id>
      <timestamp>2006-06-27T08:50:46Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>Gubbubu</username>
        <id>3</id>
      </contributor>
      <comment>Redirecting to [[A Pozitívum]]</comment>
      <text xml:space="preserve">#Redirect [[A Pozitívum]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>MediaWiki:Aboutsite</title>
    <id>546</id>
    <revision>
      <id>1321</id>
      <timestamp>2006-06-27T13:57:41Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>magyarítás</comment>
      <text xml:space="preserve">A Wikiforrásról</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>MediaWiki:Acct creation throttle hit</title>
    <id>547</id>
    <revision>
      <id>1322</id>
      <timestamp>2006-06-27T13:59:18Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>magyarítás</comment>
      <text xml:space="preserve">Már létrehoztál $1 felhasználói azonosítót. Sajnáljuk, de többet nem hozhatsz létre.</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>MediaWiki:Anoneditwarning</title>
    <id>548</id>
    <revision>
      <id>1323</id>
      <timestamp>2006-06-27T14:02:08Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>magyarítás</comment>
      <text xml:space="preserve">Nem vagy bejelentkezve. Az IP címed látható lesz a laptörténetben.</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Weöres Sándor/A teljesség felé</title>
    <id>550</id>
    <revision>
      <id>1335</id>
      <timestamp>2006-06-27T14:18:39Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>[[Weöres Sándor/A teljesség felé]] átmozgatva [[A teljesség felé]] névre: Elnevezési irányelvek szerint</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[A teljesség felé]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Szerző:Weöres Sándor</title>
    <id>551</id>
    <revision>
      <id>4938</id>
      <timestamp>2006-08-31T11:09:05Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>-szerző kategóriája, a szerzők kategóriáit megszünetetem</comment>
      <text xml:space="preserve">[[w:Weöres Sándor|Weöres Sándor]]

*[[A teljesség felé]]

[[Kategória:írók, költők|Weöres Sándor]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Schmidt József/Az ind filozófia</title>
    <id>553</id>
    <revision>
      <id>1342</id>
      <timestamp>2006-06-27T14:29:28Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>[[Schmidt József/Az ind filozófia]] átmozgatva [[Az ind filozófia]] névre: Az elnevezési irányelv szerint</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Az ind filozófia]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Szerző:Schmidt József</title>
    <id>554</id>
    <revision>
      <id>4909</id>
      <timestamp>2006-08-30T17:40:07Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>a szerzőknek nincs saját kategóriája</comment>
      <text xml:space="preserve">[[w:Schmidt József|Schmidt József]]

*[[Az ind filozófia]]

[[Kategória:Szerzők|Schmidt József]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Rotterdami Erasmus/Az orvostudomány dicsérete</title>
    <id>556</id>
    <revision>
      <id>1349</id>
      <timestamp>2006-06-27T16:26:12Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>[[Rotterdami Erasmus/Az orvostudomány dicsérete]] átmozgatva [[Az orvostudomány dicsérete]] névre: Az elnevezési irányelvek szerint</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Az orvostudomány dicsérete]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Szerző:Rotterdami Erasmus</title>
    <id>557</id>
    <revision>
      <id>5811</id>
      <timestamp>2006-12-24T21:43:53Z</timestamp>
      <contributor>
        <ip>81.17.197.158</ip>
      </contributor>
      <comment>+fi</comment>
      <text xml:space="preserve">[[w:Rotterdami Erasmus|Rotterdami Erasmus]]

*[[Az orvostudomány dicsérete]]
*[[Beszélgetések]]

[[Kategória:Szerzők|Erasmus]]

[[fi:Erasmus Rotterdamilainen]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Rotterdami Erasmus/Beszélgetések</title>
    <id>558</id>
    <revision>
      <id>1352</id>
      <timestamp>2006-06-27T16:29:30Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>[[Rotterdami Erasmus/Beszélgetések]] átmozgatva [[Beszélgetések]] névre: Az elnevezési irányelvek szerint</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Beszélgetések]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Segítség/Könyv forma</title>
    <id>560</id>
    <revision>
      <id>4144</id>
      <timestamp>2006-07-30T22:00:37Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>kat</comment>
      <text xml:space="preserve">Könyv formának azt nevezzük, mikor egy művet nem egyetlen lap tartalmaz, hanem egy lapon és allapjain van szétosztva. A könyv formát általában a mű hossza (32KB&lt;) indokolja.

==Allapokra osztás==
Allapok határai a mű szerző által meghatározott határpontjai legyenek. Ilyenek például a fejezethatárok. Ha nincsenek a műben ilyen határok, akkor lehetőleg kerüld a könyv formát.

==Elnevezések==
:''A lapok elnevezéseiről részletesen lásd az [[Wikiforrás:Irányelvek/Elnevezési irányelvek|Elnevezési szokásokat]].''

Az egy könyvbe tartozó lapok a könyv címlapjának [[Wikiforrás:Segítség/Allapok|allapjai]], ezért a nevük felépítése ilyen: [[Műcím/Allapcím]], Például: [[Hamlet/Első felvonás, 1. szín]]

==Kategorizálás==
:''A kategorizálásról lásd a [[Wikiforrás:Segítség/Kategóriák]] és a [[Wikiforrás:Irányelvek/Kategóriák]] lapokat.''

A mű összes lapja beletartozik egy kategóriába, aminek a neve megegyezik a mű címlapjának nevével. Ez a mű főkategóriája. A [[Hamlet]] esetén ez a kategória a [[:Kategória:Hamlet]]. A címlapot ki kell emelni a kategória elejére, így kell a címlapra a kategóriát beírni: &lt;nowiki&gt;[[Kategória:Műcím| ]]&lt;/nowiki&gt; A mű allapjait célszerű az allapnevükkel és nem a lapnevükkel illeszteni a kategória betűrendjébe, így: &lt;nowiki&gt;[[Kategória:Műcím|{{SUBPAGENAME}}]]&lt;/nowiki&gt;.

Amikor nem a mű lapjait, hanem a mű egészét kategorizáljuk, elegendő a mű címlapját és kategóriáját kategorizálni.

[[Kategória:Segítség|{{SUBPAGENAME}}]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Segítség/Arhiválás</title>
    <id>561</id>
    <revision>
      <id>1364</id>
      <timestamp>2006-06-27T21:14:07Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>#redirect [[Wikiforrás:Segítség/Archiválás]]</comment>
      <text xml:space="preserve">#redirect [[Wikiforrás:Segítség/Archiválás]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Segítség/Arhíválás</title>
    <id>562</id>
    <revision>
      <id>1365</id>
      <timestamp>2006-06-27T21:14:21Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>#redirect [[Wikiforrás:Segítség/Archiválás]]</comment>
      <text xml:space="preserve">#redirect [[Wikiforrás:Segítség/Archiválás]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Segítség/Archíválás</title>
    <id>563</id>
    <revision>
      <id>1366</id>
      <timestamp>2006-06-27T21:14:28Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>#redirect [[Wikiforrás:Segítség/Archiválás]]</comment>
      <text xml:space="preserve">#redirect [[Wikiforrás:Segítség/Archiválás]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Segítség/Vitalapok archiválása</title>
    <id>564</id>
    <revision>
      <id>1367</id>
      <timestamp>2006-06-27T21:14:35Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>Redirecting to [[Wikiforrás:Segítség/Archiválás]]</comment>
      <text xml:space="preserve">#redirect [[Wikiforrás:Segítség/Archiválás]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Karinthy Frigyes/Tanár úr kérem</title>
    <id>567</id>
    <revision>
      <id>1379</id>
      <timestamp>2006-06-28T07:04:30Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>[[Karinthy Frigyes/Tanár úr kérem]] átmozgatva [[Tanár úr kérem]] névre: Elnevezési irányelvek szerint</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Tanár úr kérem]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Szerző:Karinthy Frigyes</title>
    <id>568</id>
    <revision>
      <id>4928</id>
      <timestamp>2006-08-30T22:37:39Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>szerzőknek  nincs saját kategóriája</comment>
      <text xml:space="preserve">[[w:Karinthy Frigyes|Karinthy Frigyes]]

*[[Tanár úr kérem]]

[[Kategória:Írók, költők|Karinthy]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Kép:Tanarurkerem.jpg</title>
    <id>570</id>
    <revision>
      <id>1384</id>
      <timestamp>2006-06-28T07:49:21Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>OsvátA</username>
        <id>12</id>
      </contributor>
      <comment>Forrás: http://www.ababook.hu/architemdetail.php3?id=1439&amp;katid=92&amp;aukcio=50

Vértes Marcell könyvborítója</comment>
      <text xml:space="preserve">Forrás: http://www.ababook.hu/architemdetail.php3?id=1439&amp;katid=92&amp;aukcio=50

Vértes Marcell könyvborítója</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>William Shakespeare/Romeo és Júlia</title>
    <id>571</id>
    <revision>
      <id>1394</id>
      <timestamp>2006-06-28T10:49:02Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>[[William Shakespeare/Romeo és Júlia]] átmozgatva [[Romeo és Júlia]] névre: Az elnevezési irányelek szerint</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Romeo és Júlia]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Homokozó</title>
    <id>572</id>
    <revision>
      <id>1398</id>
      <timestamp>2006-06-28T10:53:20Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>#redirect [[Wikiforrás:Homokozó]]</comment>
      <text xml:space="preserve">#redirect [[Wikiforrás:Homokozó]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:A Wikiforrásról</title>
    <id>573</id>
    <revision>
      <id>4873</id>
      <timestamp>2006-08-30T14:11:52Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>+en:</comment>
      <text xml:space="preserve">A '''Wikiforrás''' (angolul ''Wikisource'') olyan forrásszövegek – mint például szépirodalmi művek vagy alkotmányok és egyezmények szövegei – szabad könyvtára, amelyek [[:w:közkincs|közkincs]]ek vagy legálisan [[:w:szabad licenc|szabadon terjeszthetőek]]. A '''Wikiforrás''' a [[w:Wikimedia Alapítvány|Wikimedia Alapítvány]] hivatalos projektje és a szabad lexikon, a [[w:Wikipédia|Wikipédia]] testvérprojektje.

== Lásd még ==
*'''[[Wikiforrás:Mi a Wikiforrás?|Mi a Wikiforrás]]''' – általános leírás és alapvető információk az elvekről (linkekkel az irányelvek részletes lapjaira).

== Külső hivatkozások ==
*'''[[:w:Wikiforrás|Wikipédia-szócikk a Wikiforrásról]]''' &amp;ndash; történet és más információk

[[Category:Wikiforrás-adminisztráció|Wikiforrásról]]

[[en:Wikisource:About]]
[[de:Wikisource:Über Wikisource]]
[[es:Wikisource:Sobre Wikisource]]
[[fr:Wikisource:À propos]]
[[he:ויקיטקסט:אודות]]
[[nl:Wikisource:Over Wikisource]]
[[pt:Wikisource:Sobre]]
[[zh:Wikisource:关于]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>A teljesség felé/A forrás</title>
    <id>574</id>
    <revision>
      <id>1404</id>
      <timestamp>2006-06-28T12:00:59Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>kategória abc jav</comment>
      <text xml:space="preserve">{{lapozó első fejezet|köv=A kard|cím=A teljesség felé}}

===Az ős tudás===

Az egyetlen igazi tanulás: a lényünkben szunnyadó tudásnak tevékennyé ébresztése.

Az emberalkatban rejlő ős tudás lényegileg mindenkiben azonos, érvénye teljes. Az ős tudás az

egyetlen alkalmas alap; ami rajta alapszik, ronthatatlan, ami elgondoláson alapszik, szétmálló.

Az ős tudás végtelenül egyszerű, olyannyira, hogy szavakba nem is foglalható. Megegyezik

vele minden, ami szükséges, nyugodt, szilárd; ellentétben van vele minden, ami csábító, izgága,

hemzsegő.

Tíz hadsereg, száz pénzesláda, ezer okirat védettje elpusztul; amit az ős tudás birtokosai

minden segítség nélkül létrehoznak, megmarad.

Aki a lényében rejlő ős tudást önmaga számára meghódította, mindent elért, ami emberileg

elérhető; az élet és halál csak felületesen sebezheti, lényegében sérthetetlen és teljes.


===Tíz lépcső===

Szórd szét kincseid - a gazdagság legyél te magad.

Nyűdd szét díszeid - a szépség legyél te magad.

Feledd el mulatságaid - a vígság legyél te magad.

Égesd el könyveid - a bölcsesség legyél te magad.

Pazarold el izmaid - az erő legyél te magad.

Űzd el szánalmaid - a jóság legyél te magad.

Dúld fel hiedelmeid - a hit legyél te magad.

Törd át gátjaid - a világ legyél te magad.

Vedd egybe életed-halálod - a teljesség legyél te magad.


===Szembe-fordított tükrök===

Örömöm sokszorozódjék a te örömödben.

Hiányosságom váljék jósággá benned.

Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy

mindennek javára legyél.

Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.

Az igazság nem mondatokban rejlik, hanem a torzítatlan létezésben.

Az öröklét nem az időben rejlik, hanem az összhang állapotában.


===A kimondhatatlan===

Teljes bölcsesség a kőé s a meztelen léleké. A semmit-sem-tudás azonos a mindent-tudással.

Menj a fényhez, de ne kérdezz tőle semmit. Akinek nincs szüksége arra, hogy kérdezzen:

közös a felelettel.

Mihelyt okosabb vagy bárkinél: ostobább vagy mindenkinél. Hogy okosabb legyen, ezt jogosan

csak a mester teheti, aki „okosabb”-ságából eredő ostobaságával tisztában van s akinek

részéről a tanítás alázat: a hallgató bölcset alárendeli a beszélő bolondnak.

Az igazság, mihelyt kimondtad: már nem igazság; legjobb esetben is csak gyarló megközelítése

az igazságnak. A bölcs csak addig bölcs, ameddig hallgat; mihelyt megszólal, bolond, mert

tápláló tudásának csak az emészthetetlen héját adhatja át. „Ami ebbe a szerencsétlen héjba úgyahogy

belefér: azt keresd, azt edd” - többet nem tehet.

Ha az igazságot akarod birtokolni, a tanításokat csak segítségül használhatod, önmagad mélyén

kell rátalálnod.


===A mozdulatlan tudás===

Önmagad beutazása: a mindenség beutazása. A térbeli világ úgy viszonylik a mindenséghez,

mint egy ruhazseb az élő-testhez.

Éjjel, a csillagos ég alatt felfohászkodsz: Míly nagy a világ! De ládd: egyetlen gondolatod a

legtávolabbi égitesten is túl-fut pillanat alatt.

Egy gondolattól a másikig végtelenül hosszabb az út, mint csillagtól csillagig.

Az ember a teret végtelennek érzi, de valójában úgy szorong a térben, mint egy börtönkamrában,

melynek sem hossza, sem szélessége nincs egy teljes lépés. Aki lényében a végtelen

áramokig hatol, a kamra falán kis rést ütött; aki személyiségét feloldotta, a kamra falán akkora

rést ütött, melyen már kifér.


===A létezés===

Nézz meg egy kődarabot, egy kalapácsot, egy bokrot, egy paripát, egy embert: mindegyik

keletkezett, pusztuló, határolt, egyéni, külön-lévő. De közös lényegük, a létezés, nem pusztuló,

nem határolt, nem egyéni, nem külön-lévő. A létezés mindenben azonos.

A sokféle keletkező és pusztuló alakzat: ez az élet. Az örök egymásután, melynek minden

alakzat csak egy-egy állomása: ez a létezés.

Az ember az egyetlen, aki a változókban a névvel-rögzíthetőt keresi: értelme van.

Az ember az egyetlen, aki önmagában az egyéni és feltételes dolgok alá, a közös és feltétlen

létezésig ás: lelke van.


===A képzelet===

A Föld a hazugság tisztítótüze; itt minden hazug körülöttünk: a tér ál-végtelenje, a dolgok álvalósága,

önmagunk ál-sokasága. S az ember-agyban még az igazság is táncol: egyszerre

minden igaz és egyszerre semmi sem igaz. A hazugság-áradatból az egyetlen kivezető út éppen

az, amely leghazugabbnak látszik: a képzelet. A sok ál-valóság közt képzeletedre van bízva az

igazi valóság helyreállítása. Nem a hegy és nem a völgy a valódi, hanem a szépség, melyet

képzeleted a hegyek-völgyek formáin élvez; és a jelenség világ ál-végtelenjéből képzeleteden át

vezet az út a benned rejlő igazi végtelenbe.

Más a képzelet és más a képzelődés, ahogy más a beszéd és más a fecsegés. A képzelődés az

élet törvénye szerint működik és az éhen maradt vágyakat köddel eteti; a képzelet a lét

törvénye szerint működik és amit megteremt, műalkotást, tettet, gondolatot: valódi és igaz.

A Földön mindaz, ami keletkezik és elmúlik, valóságnak neveztetik; csak éppen a képzelet

tűnik olyannak, mintha teremtményeit a semmiből húzkodná elő. Az ál-semmi, ahonnét a

képzelet merít: a valóság; s a sok külön-lévő ál-valóságban csak az a valódi, ami bennük

semminek, képzeltnek rémlik: érzékelhetetlen, közös lényegük, a változó megnyilvánulások

mögötti változatlan létezés.


===Az alap-réteg===

Szállj le önmagad mélyére, mint egy kútba; s ahogy a határolt kút mélyén megtalálod a

határtalan talajvizet: változó egyéniséged alatt megtalálod a változatlan létezést.

Legtöbb ember azt hiszi, hogy halálakor megsemmisül, vagy majd testtelenül él tovább a térben

és időben. A halál nem megsemmisülés, nem is tovább-élés; a halállal szétmállik mindaz, ami az

embernek időbeli, változó része: a test, az érzés, az értelem, az egész személyiség; és meztelenül

marad az alap-réteg, melyben változásnak, keletkezésnek, pusztulásnak lehetősége nincsen.

Az embernek nem a léte, hanem a külön-léte szűnik meg. A mai ember alig tud különbséget

tenni önmaga létének és külön-létének megszűnése között: önmaga létét különléte nélkül,

teste, érzései, tudata, időbelisége, változékonysága nélkül csak ájulás-szerű, mélyálom-szerű

állapotnak képzelheti. Pedig a külön-létből a személytelen, valódi létbe átjutás nem lecsökkenés,

sőt végtelen felfokozódás; nem mélyálom, inkább az éberség teljessége, melyhez képest a

legéberebb életbeli állapot is csak káprázó tétovaság.

Aki leszáll saját alap-rétegébe, ilyenkor maga mögött hagy minden életbeli érzést, minden

gondolatot és lehetőséget, s ott van, ahol majd halála után, az időtlenben, változatlanban, ahol

nincs többé „én” és „nem-én”, hanem mindennek mindennel azonossága, tagolatlan végtelenség.

Nem ájult sötétség ez, hanem fényentúli ragyogás, tett nélküli sugárzó működés,

érzéstelen teljes szeretet; örök változatlanság, mégsem megdermedés, hanem változásfelettiség,

melyben minden változó is bennerejlik, akár az ébrenlétben az alvás lehetősége.


===A teljesség===

Van Isten? Nincs Isten? - Abban, ami független a tértől, időtől és minden káprázattól: a Van és

Nincs ugyanaz.

Van öröklétem? Nincs öröklétem? - Túl a téren, időn és minden káprázaton: a lét és nem-lét

ugyanaz.

Minden ismereted csupán arra jó, hogy a változók közt eligazítson, de a változatlanról nem

nyujt semmi bizonyosságot. Ismeret csak a változóban van és csak a változóról, mert benne

külön-külön vizsgálható a Van és Nincs, helyes és helytelen, domború és homorú; de a

teljességben mindez bontatlanul azonos, ezért nincs benne semmi megnevezhető. A teljesség

nem egy és nem több, nem én és nem más, nem valami és nem semmi.

Ha a teljességet ismerni akarod, ne kérdezz semmit, mert rávonatkozólag minden „igen” és

„nem” ugyanazt jelenti; hanem merülj önmagadba, személyed alá, s ahol nincs tovább, ahol

minden mindennel azonos: ez a teljesség.


===Az Isten===

Az ember, akit jönni-menni látsz: zárt, egyéni; s az emberalkat legmélyebb rétege nem zárt,

nem egyéni, mindennel összefüggő, azonos a minden alakzat mélyén rejlő egyetlen létezéssel.

Az időbeli véges személyiség mögül kibontakozó időtlen végtelenség: a lélek. A kibontakozásra

nem szoruló időtlen végtelenség: az Isten.

Külön-külön határok csak a térben és időben vannak; ami tértelen, időtlen: bontatlan. A

személyiség burkából kiemelkedő emberi lélek azonos az Istennel; és mégsem az Isten. Nem

úgy azonos az Istennel, mint a csönd a csönddel, hanem mint a zaj megszűnése a csönddel.

Az ember, mikor zártságából megszabadul, háromféleképpen látja Istent: mint „van”-on túli,

vonatkozás-nélküli lényeget; mint a mindenséget beburkoló és telesugárzó szerelmet: s mint a

véges személyiség leomlása után felragyogó végtelen lelket.

Az Istenbe-olvadó ember számára nincs többé kivánatos és nemkivánatos, nincs többé

semmiféle fokozat; mindent végtelenül és kivánság nélkül szeret. Számára minden ugyanegy:

minden a Teljes-Változatlan, melyből a számtalan változó jelenség árad. Isten tartalmazza a

mindenséget, s a felszabadult lélek Istenben tartalmazza a mindenséget.


===Első hármas-csoport===

A közbeszéd nem tesz különbséget jó és kellemes között: Isten is jó, a viszketeg megvakarása

is jó. Legtöbb ember a mennyről azt hiszi, hogy élvezet, s a pokolról, hogy gyötrelem.

Az öröm, a kín és minden tagoltság, még ha legtisztább is, a testhez tartozik. A boldogságot

csak a testben kíséri öröm, a boldogtalanságot csak a testben kíséri kín. A halállal elmállik az

öröm, a kín és minden tagoltság.

A határtalan az érzelgősnek, mint a fagy; a gyűjteni vágyónak, mint a fosztogatás; az egyéniségnek,

mint a megsemmisülés.


===Második hármas-csoport===

Bontsd le magadban arcod köveit: szirt-talajod rád-világol! A hús és vér hazug és mohó, de

igaz és szelid a csontváz.

Ha lényed mélyén dédelgeted egyéniségedet: akár ha gyomrodban viselnéd a ruhát és fázó

csupasz testeddel melengetnéd.

Ha boldogságot a változótól remélsz, nem a változatlantól; ha öröklétet a változóban remélsz,

nem a változatlanban: akár ha tükörképedet akarnád etetni és öltöztetni, s vézna és pucér

maradna tested is, tükörképed is.


===A halálról===

Az ember kétféleképpen mentesülhet egyéniségétől: vagy alája-sűlyed, vagy föléje-emelkedik.

Vannak emberek, kik úgy belemosódnak a tömeg-lélek alaktalanságába, vagy valamely

züllöttség értelem-alatti áramába, hogy teljesen feloldódnak benne, eltompulnak és külön-létük

csak látszat. És haláluk már csak e látszatnak halála: testük felbomlásával a külön-létük utolsó

jele is megszűnik, végképp beleolvadnak a sötét, ragacsos áradatokba. Ez a kárhozat.

És vannak, akik egyéniségük fölé emelkedve, igazi lényükké a személytelen, örök mértéket

teszik; halálukban úgy omlik le róluk a különlét, mint egy börtönfal és átömlenek időbeli, zárt

életükből az időtlen, határtalan teljességbe. Ez az üdvösség.

Legtöbb ember a haláláig őrzi egyéniségét. Tervei, körülményei, apró kedvtelései jelentik

részére az élet értelmét s a haldoklás perceiben feltáruló időtlen végtelenségtől, az üdvösségtől

éppúgy visszariad, mint az elfoszló tudat alól feltörő homályos vonzástól, a kárhozattól;

egyikben sincs érzés, értelem, változás, tagoltság, melyek az ő kedvteléseihez szükségesek;

szétmálló ösztöne az élet végső roncsába kapaszkodik, s ez már nem nyujt menedéket. Az élet,

változás, idő kicsúszik alóla, a változatlan örökléttől iszonyodva elhúzódik: dermedt állapotba

kerül, melyből az élet tagoltsága és a lét teljessége egyformán hiányzik. Meghalás utáni sorsa

kis-részben attól függ, hogy miképpen emlékeznek rá, imádkoznak-e érte, földi és nem-földi

jószándékok segítik-e; főképpen pedig attól, hogy volt-e az életében valamely egyén-fölötti,

általános erény, mely nem a személyiséghez, hanem az alkat mélyén rejlő örök mértékhez

tartozik, a személyiség elpusztulásával nem pusztul el és őt támogatni bírja. Ez a tisztítótűz.


===Az eszköztelen hatásról===

A jelenkori tudomány ismeri a szuggesztiót: az ember-léleknek eszköz-nélküli, kényszerítő

ráhatását a másik ember-lélekre; mégis, a ráolvasás, kegyelet, ima hatóerejét babonának tekinti.

A ráolvasás, igézés; lelki hatás, mellyel valakit segítenek, vagy rontanak.

A kegyelet, szellem-idézés, szellem-riasztás; lelki hatás, mely az életből kijutott lény felé árad.

Az ima: rákapcsolódás az élet-fölötti erőre; általa saját képességünket sokszorosra növeljük.

Egy társadalmi intézmény, mit pénz, hatalom, tekintély létesít és ápol, ritkán él néhány emberöltőt;

s a szerzetesrendek megmaradnak, pedig csak egy-egy imádkozó koldus teremti őket.


===A vallásosságról===

Ha múló egyéniségeden áttörve, önmagad mélyén az örök lélekbe hatolsz: úgy hódítod meg a

teljességet, mint hadvezér a várat.

Visznek a teljesség felé könnyebb utak is. Nemcsak úgy egyesülhetsz Istennel, ha minden ideigleneset

átszakítva a múlhatatlanba nyomulsz. Az ima és áldozat segítségével érzéseidet megtoldhatod

olymódon, hogy Istenhez elérjenek. A templombajárás, szertartás, áhítat, könyörgés,

bűnbánat, erény, ha teljes szívvel végzed és nem akarsz földi javakat koldulni az égi hatalomtól,

mind Istenhez vezet: általuk Isten hozzád hajol, érzed az ő csókját és mindinkább eggyé válsz

vele.


===Menny, pokol, tisztítótűz===

A menny, pokol, tisztítótűz nem csak halál-utáni állapot: mindenki viseli valamelyiket, akár

holt, akár élő.

Minden, ami sajátos, véges, jellegzetes: a tisztítótűzben szenved. Élvezetek csak a tisztítótűzben

teremnek; s mert minden élvezet határolt s a körülötte lévő élvezettelenség határtalan:

azért a tisztítótűz gyötrelem.

A pokolban nincs gyötrelem, sem élvezet. Akit szenvedélyei úgy eltompítottak, hogy már

semmit sem élvez jobban, mintha rengeteg vizet inna; s kínlódni csak úgy tud, ahogy egy gép

csikorog: életében elérte a poklot.

A mennyben sincsen élvezet, sem gyötrelem. Akinek nincs többé igénye élvezetre, azt nem

kavarhatja fel semmi, egész lénye kitárul, mint az áldás: életében elérte a mennyet.

A tér és idő világa tisztítótűz; ritka ember, aki már életében mennybe, vagy pokolba jut. Egyéniséged

nem egyéb, mint véges igényeid összessége; ezért csak egyéniséged elvesztésével

juthatsz a végtelen állapotba: a mennybe, vagy pokolba.


===A menny, pokol, tisztítótűz körei===

A tisztítótűz: a menny és pokol harca, csupa változó alakzat, csupa múló jellegzetesség. A

menny és pokol végleges, tagolatlan, bontatlan: egyik a végtelen teljesség, túl a „sok”-on,

minden gazdagságon; másik a végtelen hiány, túl a „kevés”-en, minden nyomorúságon.

A mennyben és pokolban nincsenek különbségek, bennük minden azonos; mégis szólhatunk a

menny és pokol köreiről és alköreiről, tagozatairól: mert más és más minden üdvözültnél s

minden elkárhozottnál az a lépcső, mely őt a jelenségvilággal összeköti; hiszen minden lépcső

aszerint alakul, amiképpen gazdája a jelenségvilágban működik. Aki üdvözült, vagy elkárhozott,

már nem egyén, már nem külön-lény; de lépcsője éppúgy egyéni, amiképpen ő is egyén

a jelenségvilághoz való viszonylatában. Nincs két egyforma lépcső, de vannak köztük csoportos

hasonlóságok: ezek a menny és pokol tagozatai.


===Élő és létező===

Tiprás és eltiportatás, falás és fölfalatás: ez az élet. Ruhaként viselni tiprást és eltiportatást,

falást és fölfalatást: ez a lét.

Aki szeszélyét követi, az életbe burkolózik. Aki szükségletét követi, a létbe burkolózik.

Aki viharosan szeret, gyűlöl, sóvárog, undorodik: ez az élő. Aki nyugodtan viseli az összefüggőt:

ez a létező.


===Ki vagy te?===

Ha elvonatkoztatod magadat mindattól, amit lényednek ismersz: tulajdonképpen lényed ott

kezdődik.

Testedet, értelmedet, személyedet ne cseréld össze lényeddel, önmagaddal. Csak segédeszközöd;

csak batyú, mely szükségleteid őrzője is, görnyesztő teher is.

Tested nem te vagy, hiszen csak anyag, mely folyton cserélődik: negyvenéves korodban

húszéveskori testedből egyetlen parány sincsen. De érzelemvilágod és értelmed sem te vagy,

hiszen még nem volt, mikor te már a bölcsőből nézegettél. Ki vagy? a határtalan, mely

fogantatásodkor a határok közt megjelent.

Ha elhatárolt személyedet tekinted önmagadnak, végezz copernicusi fordulatot: a határtalan

teljességet tekintsd önmagadnak, személyedet pedig ideiglenes kötöttségnek, puszta tüneménynek,

„nem-én”-nek.

Ahol megszűnik az érzés, érzéketlenség, gondolat, gondolattalanság, változás, változatlanság;

ahol azt hinnéd, hogy semmi sincsen: tulajdonképpeni lényed ott kezdődik.


===Az egyéniség szétbontása===

Egyenként vizsgáld át egyéniséged minden tartalmát és rendezgesd. Figyeld meg szokásaidat:

honnan erednek, mit művelnek, hova tartanak.

Bontsd szét egyéniségedet és minden tartalma idegenként fog mutatkozni előtted.

Bontsd szét egyéniségedet és ne félj, hogy elszegényedsz: mert helyébe-tódul a határtalan

összefüggés gazdagsága.

Bontsd szét egyéniségedet és ne félj, hogy bármit is elveszítesz: mert ha a mosdatlant kiutasítod,

mosdottan a helyén találod.

Bontsd szét egyéniségedet és szabaddá válnak lelked végtelen áramai, melyek nem benned

vannak és nem kívüled, áthatnak mindenen.

Akin egyénisége uralkodik: ha előrejut, pöffeszkedővé, ha lemarad, ronggyá válik. S aki

egyéniségén uralkodik: valójában nem érinti a szerencse és a balsors.


===A vágyak idomítása===

Ne mondj le semmiről: mert ki amiről lemondott, abban elszáradt. De kivánságaid rabja se

legyél.

Visszafojtott szenvedélyekkel vánszorogni éppoly keserves, mint szabadjára eresztett szenvedélyek

közt morzsolódni.

Ha vágyaidat kényezteted: párzanak és fiadzanak. Ha vágyaidat megölöd: kísértetként visszajárnak.

Ha vágyaidat megszelidíted: igába foghatod őket és sárkányokkal szánthatsz és

vethetsz, mint a tökéletes hatalom maga.

Legtöbb ember, ha véletlenül megpillantja saját mélységének valamely szörnyetegét, irtózattal

visszalöki a homályba; ezentúl a szörny még-nyugtalanabb és lassanként megrepeszti a falat.

Ha meglátod egyik-másik szörnyedet, ne irtózz és ne ijedj és ne hazudj önmagadnak, inkább

örülj, hogy felismerted; gondozd, mert könnyen szelidül és derék háziállat lesz belőle.

Jó és rossz tulajdonságaid alapjában véve nincsenek. Ápolt tulajdonságaid jók; becézett, vagy

elhanyagolt tulajdonságaid rosszak.


===Az élet idomítása===

Az életet úgy tekintsd, mint az óriáskígyót. Ha távol tartod magadtól, gyönyörködhetsz táncos

hajladozásában és bőrének ütemes mintázatában, s gondozhatod és etetheted. Ha magadra

bocsátod, rádtekeredik és nem gyönyörködsz benne többé, s nem te táplálod, hanem a húsod és

véred.

Az életet ne úgy tartsd távol magadtól, hogy elbújsz előle, mert észrevétlenül utánad kúszik,

vagy váratlanul összeroppantja rejtekhelyedet. Nem lehet megszökni tőle, még a halálba sem.

Az életet úgy tartsd távol magadtól, hogy uralkodni tudj fölötte: ahogy a kígyó fölött, sípzenéjével,

a kígyóbűvölő uralkodik.

Míly zene, melytől az élet kígyója megszelidül és engedelmeskedik? amely a véges igényeket

levetkőző, meztelen, határtalan lélekből árad.

Sem a tétlen remeteségben, sem a tevékenységben nem győzheted le az életet; csupán önmagadban,

ha gyarló tulajdonságaidat úgy rendezed, hogy a tökéletes mértékhez igazodjanak.

Ha ezt eléred: tétlenséged is tevékeny, mint a napsugár; tevékenységed is tétlen, mint az

időjárás váltakozása.


===A teljes-ember===

Ha külön-külön felismerted változatlan alaprétegedet: időtlen-határtalan lényedet, melyben az

örök mérték rejlik; s ennek időbeli, véges ruháját: soktagozatú egyéniségedet, melyben az

esetenkénti igények rejlenek: módodban van, hogy az örök lényed s nem a folyton-változó

egyéniséged vezessen.

Ezután felismerheted egyéniséged igazi szerepét: csak jelzőkészülék, mely eligazít a jelenségvilágban.

A vágyak nem lesznek erőszakosak többé, hanem olyanok, mint a jelek a térképen:

belátásodtól függ, hogy miként igazodsz hozzájuk, nem követelőznek. A testi szenvedés nem

érint többé: tested bármekkora kínok közt vonaglik és jajgat, lényed úgy figyeli és úgy

gondozza, mint egy idegen, beteg állatot. Az éhség és szomjúság sem érint ezentúl, sem

érzékiség, sem öröm és bánat, sem tudásvágy: tested, érzésed, értelmed hiányait úgy érzékeled

és úgy javítod, idegenül, mint ruhádon a gyűrődést, foltot, szakadást. Mindaz, ami az életben

kívánatosnak látszik: gazdagság, siker, hatalom, egészség, számodra nem több, mint a

felnőttnek gyermekkori játékszerei; nem sóvárgásod, hanem helyzeted jelöli meg, hogy mit

viselj. Örök lényed nem vágyik semmire, még az üdvösségre sem: csak úgy kivánja, ahogy a

gőz felemelkedni s a kő hullni kiván: nem a személyes vágya, hanem helyzetének törvénye

szerint.

Ha létezésednek fényforrását egyéniségedből kiemelted és örök lényedbe helyezted: sérthetetlen

lettél, kezedbe vetted sorsodat. Többé nem érhet kár, se haszon, jutalom igénye nélkül

működsz, ahogy a folyam homokot görget, halat éltet, hajót cipel.


===Találkozás egy teljes-emberrel===

Vonaton utaztam, harmadosztályon. Felszállt egy apáca, rengeteg csomaggal: holmit vitt egy új

gyermekmenhely berendezésére.

Szemre nem volt rajt semmi figyelemreméltó, de lénye tündökölt: őt már nem érintette a földi

élet, ami nem gátolta abban, hogy jobban tevékenykedjék, mint akik az élettől százfélét

akarnak.

Megszólítottam: Megvan-e minden csomagja? Elgondolkozott és számolni kezdett: „Egy,

kettő, három... nyolc, kilenc”, aztán sajátmagára mutatott: „tíz”. Őneki már csak poggyász volt

a saját teste is.

Ez az együgyű, tehetetlen, szórakozott kis szolgáló nagyobb hatalom, mint a föld minden

fegyvere együttvéve.

{{lapozó első fejezet|köv=A kard|cím=A teljesség felé}}
[[Kategória:A teljesség felé|Forrás]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Kategória:A teljesség felé</title>
    <id>575</id>
    <revision>
      <id>4936</id>
      <timestamp>2006-08-31T11:07:57Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>-szerző kategóriája, a szerzők kategóriáit megszünetetem</comment>
      <text xml:space="preserve">[[A teljesség felé]] lapjai

[[Kategória:Szövegek]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>A teljesség felé/A kard</title>
    <id>576</id>
    <revision>
      <id>1408</id>
      <timestamp>2006-06-28T12:08:56Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>kat abc jav</comment>
      <text xml:space="preserve">{{lapozó|előző=A forrás|köv=A fészek|cím=A teljesség felé}}


===Az élet tanításai===

Mihelyt nincs többé igényed élvezetre: megtudod a szakadatlan élvezet módját és nem élsz

vele.

Mihelyt mindegy, hogy meddig élsz: megtudod a földi örökélet módját és nem élsz vele.

Mihelyt belátod, hogy az emberiséget nem kell boldoggá, békéssé, bölccsé tenni: ennek módját

is megtudod és nem élsz vele.

Mindaz, ami legkivánatosabbnak látszik: a legerősebb méreg: A világot pokolra hajítaná.

„Mihelyt nem kell: mindenem a tied” - ez az élet vásárcsarnokának felirata.


===A szeretetről===

A változatlan létezés a változó életet nem óhajtja, nem is utálja, hanem magába foglalja, mint a

fészek a benne tátogó madárfiókákat, érzés nélkül és mégis végtelen szeretettel.

Éppígy, aki gyökerét az életből a létbe helyezte: a fejlődőn nem ujjong, az elveszőt nem siratja;

senkin sem kiván segíteni; mindent egyformán, érzés nélkül és végtelenül szeret.

Rajongás nélkül dicsér és undor nélkül kifogásol, mert az életnek bármely dolga végső fokon

se-jó se-rossz; semmi sem különb semminél, csak az útnak más-más szakaszai vannak.


===A visszautasító érzelmekről===

Rossz-hajlamaidat ne fojtsd el, hanem csiszold jóvá őket. Bármíly ártalmas, beteg, rosszindulatú

hajlamra bukkansz: ne feledd, hogy akárminek csak az állapota lehet rossz, de nem az

alaptermészete.

A külvilágból se utasíts el semmit; ne gyűlölj, ne irtózz, ne undorodj. Ha valami iránt ellenszenvet

érzel, ez annak jele, hogy nem ismered eléggé. Mindaz, ami a világban szenny, csak

hozzád való vonatkozásában szenny és nem önmagában; húzódj ki belőle és már nem szenny

többé, hanem semleges jelenség.

Ha egy tányérról levest ettél, az üresen maradó tányérra azt mondod: piszkos; pedig nem tapad

rája más, mint annak a levesnek maradéka, melyet előbb mint tisztát ettél. A trágya a szoba

közepén mocsok, a gabonaföldön éltető-erő. Így van mindennel, ami tisztának, vagy mocskosnak

tűnik; semmi sem önmagában jó, vagy rossz, csak a helyzete szerint.

Ami hozzád-vonatkozásában tiszta: fogadd magadhoz; ami hozzád-vonatkozásában szennyes:

ne érintsd; de a rád-tartozót és érinthetetlent egyformán szeresd. Ne gyűlölj, ne irtózz, ne

undorodj. Ha valami iránt ellenszenvet érzel, ez egyrészt megértőképességed csonkaságának

jele, másrészt annak, hogy ellenszenved tárgya valamílyen formában benned is jelen van.

Gyűlölöd a gazdagokat? tisztítsd ki gazdagság iránti vágyadat s majd nem gyűlölködsz. Utálod

a nőhódítókat? tisztítsd ki érzéki vágyadat s majd nem utálkozol. Ilyenkor nem az ellenszenv

tárgyát kell megbélyegezned, vagy javítani próbálnod, hanem önmagadban megkeresned annak

megfelelőjét s azt finomítanod, míg az ellenszenv el nem oszlik benned.

Mások hibáján csak akkor próbálj javítani, ha e hibát jól látod, anélkül, hogy számodra visszataszító

volna; s ha biztosan tudod, hogy beavatkozásod nem tolakodás és nem reménytelen

kísérlet.


===A jóságról===

Ne kivánd senki szeretetét. Ne utasítsd el senki szeretetét.

Úgy áradjon szereteted, mint a tűz fénye-melege: mindenre egyformán. Akik közel jönnek

hozzád, azokra több essék fényedből és melegedből, mint akiknek nincs szükségük terád.

Családtagjaid, mindennapi társaid s a hozzád fordulók olyanok legyenek számodra, mint a

kályhának a szoba, melynek melegítésére rendelik.


===Az érzelgésről===

Szereteted ne olyan legyen, mint az éhség, mely mohón válogat ehető és nem-ehető között;

hanem mint a fény, mely egykedvűen kiárad minden előtte-levőre.

Mikor a szeretet válogatni kezd: már nem szeretet többé, hanem sóvárgásnak és undornak

kettőssége. S ez: az érzelgés, mely manapság mindennél veszedelmesebb; cukros váladéka

bekente az emberiséget.

Minden emberi indulat közt az érzelgősség a legnyomoruságosabb. Egyik irányban szeretni

csak úgy tud, hogy másik irányban gyűlölködik; vonzalma nyállal ken, gyűlölete köpköd.

Állandó mértéke nincs, önmaga kavargó formátlanságához mér mindent; akármerre fordul, jó

nem fakad belőle.

A jelenkor legveszélyesebb ördög-násza: Érzelgősség úrnő és Propaganda úr egybekelése.

Bármi képtelenséget akar a propaganda elfogadtatni, úgy alakítja, hogy a tömeg érzelgősségéből

kiváltsa egyfelé a meghatódást, másfelé a fölháborodást és nyert ügye van.

Az érzelgősség kétfejű nőstény: egyik feje édesen mosolyog és mohón csókolgat, másik feje

könnyeket ont, harap és piszkolódik. Csókolgató fejét immár majdnem mindenki összecseréli a

jósággal, szeretettel, erkölccsel, családiassággal, ízléssel, eszményi lelkülettel, harapós fejét

pedig a joggal, törvénnyel, megtorlással, igazsággal.

Korunk betegsége, a lelki talajtalanság és általános összezavarodás, innen ered: a kétfejű bestia

mosolyából és könnyzacskóiból. Többet ártott, mint akármelyik szenvedély: a józan emberi

mértéket összezavarta.


===Az emberismeretről===

Az érzelgőség legrikítóbb példái azok a regények és filmek, hol a szereplőket szét lehet

válogatni a jók és gonoszok csoportjába. Legangyalabbak a főszereplők, kikkel az olvasó

együtt sír és nevet, szinte egybeolvad velük; de ha jobban megnézzük ezeket a főszereplőket,

nem is olyan angyalok: kicsinyes, kapzsi, édeskés vágyaik vezetik őket. A többi szereplők

aszerint minősülnek jóvá és rokonszenvessé, vagy gonosszá és gyűlöletessé, hogy a főhősöket

támogatják-e, vagy gátolják-e. Legtöbb mai ember az érzelgős regények módjára nézi a világot:

amerre vágyai terelik és akik e vágyakat segítik, azok a jók; vágyainak gátlói a rosszak.

A mai átlagos emberismeret megdöbbentően együgyű. Legtöbb mai ember csak azt a felületet

látja belőled, amelyet az ő kedvtelései és igényei felé mutatsz; nem nézi, hogy bensőd milyen; a

nő aszerint itél rólad, hogy szórakoztatod-e, hevíted-e, a férfi pedig aszerint, hogy miként

illeszkedsz az ő elveibe, terveibe, megrögzöttségeibe. A jót összecseréli a vonzóval, csábítóval;

nem csoda, ha a magánéletben is, közéletben is többnyire kalandorok vezetik. Örökös a

csalódása és kiábrándulása, hibáztat minden égi és földi hatalmat, mások gonoszságát, néha

még saját ostobaságát is; csak éppen arra nem gondol, hogy embertársait ne az ő igényein

keresztül nézze, hanem önmagukban.


===A közösség-gyűlöletről===

A rendezetlen, ködös lelkület leggyakoribb és legjellemzőbb tünete: gyűlölködés valamely

közösség iránt. Minden baj okai a zsidók, vagy: a katholikusok, vagy: a pénzemberek, stb.: a

gyűlölt közösséget tönkre kell tenni és minden rendbejön. Indulatos kifakadások az illető

embercsoport ellen, de lehetőleg olyankor, ha kellemetlenség nem lehet belőle. S a gyűlölet a

gyűlölt közösség egy-egy tagja iránt lényegesen kisebb, mint az egész közösség iránt; a

közelebbi jóismerősök kivételek, csak a többi tűzrevaló.

Efajta gyűlölködés igen könnyen fertőződik, mert a balsikereink okozta keserűséget és

csalódást egyszerűbb és kényelmesebb egy-egy általános indulatrohammal levezetni, mint

önmagunkat ellenőrizni. Valójában nincs olyan embercsoport, melyet gyűlölni indokoltabb

volna, mint például a kövéreket, vagy a magastermetűeket.

Gyakran kérdezd meg önmagadtól: „Van-e olyan közösség, vagy egyén, akit kéjjel bántanék?”

S ha van: kutasd ki bántási-hajlamod okát; észre fogod venni, hogy az igazi ok sosem az

illetőben van, még ha talán csakugyan kellemetlenkedett is neked, hanem önmagadban,

teljesületlen vágyaidban. Bosszúállással, vagy tétlen gyűlölködéssel semmit sem javítasz,

viszont saját lelkületedet megmérgezed vele.


===A közösség-javításról===

Irmagját se tűrd magadban semmiféle társadalomjavító szándéknak. Mert minden elvont

közösség ködkép; és aki a ködben rohangál, előbb-utóbb elevent tipor.

Tiszteld, ápold szűkebb és tágabb otthonodat: a családot, nemzetet, emberiséget. De egyiket se

téveszd össze azokkal, kik e fogalmakra hivatkozva ártalmasat követelnek.

Mi ártalmas? ha Pétert azzal akarod segíteni, hogy Pált visszaszorítod. - Amelyik nemzet ezt

homlokán viseli: nem vész el soha.

„Péterrel azonosítom magam, Pált nem szeretem; Pétert megcsókolom, Pált megverem” - ez az

érzelgősség; ez a közéleti elgondolások közös váza; a jelenkor ettől koldul. Bárkit csak úgy

segíthetsz, hogy más rovására ne essék.

Népedet és az emberiséget csak azáltal javíthatod, ha önmagadat javítod.

Az igazság sosem az emberiséget, mindig csak az egy-embert válthatja meg.


===A vezéremberről===

Négyféle vezetőember lehet az ország élén: Prokrusztész, Napóleon, Samu bácsi és Szolón.

Prokrusztész egy elgondolás híve, melybe nemzetét belekényszeríteni akarja, ha törik, ha

szakad.

Napóleon szenvedélyes játékos és akár nyer, akár veszít, mindenképpen tékozol.

Samu bácsi úgy ül az uralkodói teremben, mint egy fűszeresboltban, dekákkal és garasokkal

ravaszkodik.

Szolón az isteni ihletre figyel, minden tette az örök mértékből ered és országa virul.


===Földi és égi hatalom===

„Amit nekem adsz: mindenkinek adod”, hirdeti a földi hatalom.

„Amit mindenkinek adsz: nekem adod”, hirdeti az égi hatalom.


===Az országhoz===

Amelyik nemzet fölényben akar lenni más nemzetek fölött: hóhérrá, vagy bohóccá válik.

Nemzetük életét elmocsarasítják, kik nemzetük valódi, vagy vélt erényeit hangoztatják s a

kíméletlen bírálatot tűrni nem akarják.

A legnagyobb csapás, ami egy népet érhet, ha egyoldalú irányítással az itélőképességét tönkreteszik.

Az ílyen nép elzüllik és mennél vásáribb kalandor nyúl érte, annál könnyebben odadobja

magát. Nincs az a kívülről jövő veszedelem, végigdúlás, évezredes elnyomás, mely ezzel

fölérne.


===A jelenkorról===

A pénz, vagyon, rang, érvényesülés mindenek felett való becsülése, az ökonomizmus, amit a

mai ember a legteljesebb realizmusnak lát: tulajdonképpen idealizmus, ha negatív és parodisztikus

módon is. A pénz nem étel, nem ital, nem ruha, nem műtárgy, alapjában véve hasznavehetetlen

valami, tulajdonképpen nincs, csak puszta idea és ideál; s ennek a fiktív dolognak

gyűjtögetését tekinti a mai emberteljes józanságnak. A felgyűjtött vagyon, mely a szükségleten

túl-burjánzik, csak nyűg és gond, s előbb-utóbb kicsúszik gazdája alól, úgy, hogy a szükséges

sem marad meg. A rang eltávolít minden elviselhető emberitől, értelmetlen korlátokat emel,

melyek gyűlölséget és irígységet szítanak. Az érvényesülés nem vezet sehova, mert ezen az

úton mindig van tovább és mégtovább, az érvényesülési vágy elviselhetetlen viszketegség, mint

a bőrbaj. Ráadásul a mai ember a legködösebb közösségi elvekből rakásra gyűjti magára a

képtelen bilincseket. A rögeszmék és indulatok zűrzavarában emberevő bálvány lett a közösség,

nemzet, faj, nép, otthon, közbiztonság, kötelesség, határaink megvédése, életszínvonalunk

emelése, kultúránk terjesztése. Ha körülnézel: tilalom, kényszer, jelszó, zsibvásár, mákony,

maszlag, propaganda, haszonlesés, törtetés, rémület, bizonytalanság.

Rendszereink tűrhetetlenségét a mai ember maga legjobban nyögi és valami fellengzős kultúratisztelettel

akarná ellensúlyozni: mindegyik rendszer önmagát nevezi a kultúra megmentőjének

és a többit kultúra-rombolónak. De a mai ember, ez a minden realitásról elrugaszkodott negatív

idealista, hiába akar a kultúráért rajongani, rajongása üres szóhalmaz, intézkedés-garmada,

hadonászás, saját ásításainak folytonos takargatása; és a kultúrát is vásári handabandának nézi,

szakadatlan ember-, nép-, közösség-mentésnek, „zsenik” ízetlen ön-mutogatásának, társadalmi

eseménynek. A kultúra sztatikus, nyugodt, nem intézményesíthető; az izgő-mozgó mai ember

mennél többet ugrál körülötte, annál jobban széttapossa. Mennél inkább „szívén viseli” a

kultúrát, annál inkább látszik, hogy semmi érzéke sincs hozzá; mennél inkább „menti és védi”,

annál inkább látszik, hogy ő szorulna annak védelmére. Pénzt, hadsereget, szándékosan butított

embercsordát mozgat és elpusztul, pedig a kultúrának egyetlen lehelete megmenthetné. Csakhogy

éppen ez az egyetlen lehelet elmarad, s a pénz, hadsereg, embercsorda tovább őrlődik.

Az emberi életnek, emberi érzésvilágnak e kínbarlangjából egyetlen kijutás volna, de ez nem

fog bekövetkezni: ha az emberiség áttérne a józan, ráállható alapra: szükségleteit elégítené ki

és nem az agyrémeit, indulatait. Minthogy erre nincs remény, mindenki csak önmagában,

önmagának teremtheti meg az elviselhető világot, ha elég erős ahhoz, hogy lemondjon minden

előitéletről és saját szemével lásson, mint a gyermek. Mindenki csak magának érheti el a

negatív idealizmust helyett a realizmust, pénz, vagyon, rang, érvényesülés, külső rendezettség

lidérce helyett a belső, törhetetlen biztonságot. S csak az a kevés érheti el még önmaga

számára is, kinek erre érzék adatott.


===A tudomány és művészet pártfogója===

Ha valaki „a tudomány és művészet pártfogója”, ez majdnem oly nevetséges, mintha egy

vallásos emberre azt mondanák: „az Isten pártfogója”. Ahogy Isten nem függ attól, hogy

hisznek-e benne, éppúgy a tudományt és művészetet sem érinti, hogy törődnek-e vele. A

tudomány és művészet hazája nem a lét, az „esse”, hanem a lehetőség, a „posse” s ha a létben

megnyilvánul, attól a lét lesz gazdagabb; a tudomány és művészet részéről végtelen alázat,

hogy a létben magát megnyilatkoztatni engedi, hiszen minden alakot-öltése fogyatékos. És ha a

tudomány és művészet eltűnik az emberi sorsból: nem az ő pusztulása ez, hanem a fogyatékos

megnyilvánulásoké, s e megnyilvánulások gazdájáé, az emberé.


===Fekete trilógia, I.===

Mért van a gyógyszertár bejáratán kígyó? Helyébe-festhetne a mai ember néhány jókedvű

kismalacot, amint majdnem megpukkadnak az egészségtől.

Mért van a bíráskodás széke fölött bekötött-szemű istenasszony? Leszedhetné a mai ember az

istennő szeméről a kendőt: hadd legyen olyan, mint egy elárusítónő, aki a közönség kedvét

keresi.

Mért van az oltáron keresztrefeszített holttest? Tehetne helyébe a mai ember egy zsibárust,

amint portékát kínál.


===Fekete trilógia, II.===

A bűn nem akkor legveszedelmesebb, mikor nyíltan és bártan szembeszegül az erénnyel, hanem

mikor erénynek álcázza magát és megfertőzi a felismerő-érzéket.

A szeretet fő-ellensége nem a gyűlölet, de az érzelgős jóságoskodás; a hazafiságé nem a haza

megtagadása, de a méltóságteljes piócaság és handabandázó honmentés; a szerelmi erkölcsé

nem a szerelmi erkölcstelenség, de a társadalmi tisztesség, mely, míg a leplezetlen bujaságot

üldözi, százféle korcs bujaság-pótlékot kinál.


===Fekete trilógia, III.===

Korunk találmánya a kötelező lelkesedés, a hatóságilag intézményesített forradalom és az

elnyomók lázadása az elnyomottak ellen.

A mai uralmi rendszereket az jellemzi, hogy hazugságaikat nem is akarják feltétlenül elhitetni,

csak feltétlenül elfogadtatni. Minden katonai fegyvernemnek azt kell énekelni magáról, hogy ő

a legkülönb, anélkül hogy bárki elhinné; minden állampolgárnak azt kell vallani az államfőről,

hogy bölcs, hős, jótevő, anélkül, hogy bárki elhinné; és így tovább.

Immár egy hihető hazugság is elérhetetlen magaslat. Gödörben vagyunk, lejjebb a béka

ülepénél.


===Jóslás az egyéniség alá sűlyedésről===

A létezés egyetemes összefüggéséből kiszakadt, egyéniségébe-zsugorodott mai ember

hamarosan el fogja veszíteni egyéniségét, de nem fölfelé, hanem lefelé. Minthogy nem bír

egyéniségéből kiemelkedni, hát alája-rogy. Nemsokára hatóságilag szabják meg, hogy melyik

vezetőembernek képét kell a falra akasztanod, mílyen könyveid és egyéb tárgyaid lehetnek, mit

ehetsz-ihatsz és mikor, s nemcsak a munka, de a szórakozás is kötelező lesz, megszabott

módon és megszabott időben; s az egyéniségük alá süppedt embereknek ez tetszeni fog.

Miután az európai ember ezer évig úgy volt egyéni, hogy személyes szeszélyeit az egyetemes

lehetőségekkel szembe-feszítette: most a szeszélyekből alakult ördögi rend nemcsak az

egyéniségét, de az emberi létét is maga alá temeti.

S a mai ember ezzel elégedett és boldog lenne, ha körötte az ól nem imbolyogna szakadatlan.


===Jóslás az állandó háborúról===

A tehetetlen meghunyászkodást polgári kötelességnek nevezik, a tömeggel együtt-üvöltést

bátorságnak, az érzelgősséget költői lelkületnek, a dióhéjak csörgetését haladó-szellemnek, a

kapzsi, szűkhomlokú élelmességet észnek, a csoportos unatkozást szórakozásnak, a mirigyek

játékát élvezetnek.

A polgári kötelesség, bátorság, költői lelkület, haladó-szellem, ész, szórakozás és élvezet

együttesét társadalmi és gazdasági egyensúlynak nevezik.

A társadalmi és gazdasági egyensúly egyre kényesebbé válik: mind-több a rendelet, megszűkítés,

bűntetés; nemsokára a nép jobban fog irtózni a békétől, mint a háborútól; végül az

egyensúlyt állandó hadiállapottal kell fönntartani. Megkezdődik az a háború, melyben a győzelmi

szándék csak a múlttól örökölt szólam; az igazi, titkos cél a háború tovább-vonszolása:

egyik harcolófél se meri vállalni azt a gazdasági gordiusi-csomót, amit a béke jelentene. Majd

örül, aki katona lehet, mert jobb az ellátása és nagyobb a biztonsága, mint a lakosságé; s

igyekszik a harctérre kerülni, mert ott igérkezik az elérhető legnagyobb szabadság. Nem a béke

lesz a rend, nem a háború lesz a zűrzavar, hanem megfordítva; ez lesz az állandó háború kora.

Nem egy mozzanata a fordított sakkhoz fog hasonlítani, ahol az nyer, akinek minden bábját

kiütötték.

Ez az állapot részben már elérkezett. Most rövid, derűs időszak következik, de ez csak a

hosszú telet megelőző csali napsütés, vénasszonyok nyara. Harminc esztendő sem telik el és

megkezdődik az a korszak, mikor nem az ember vezeti a háborút, hanem a háború az embert.


===Jóslás a trágyaözönről===

Minden megnyilvánulásod, mely szépen, üdén, szabadon kibontakozik: ajándékod; minden

megnyilvánulásod, mely mohóságodtól bűzlik: ürüléked. Bármelyikünkből sokkal több salak

fakad, mint adomány, s ez ellen nincs más segítség, mint hogy salakunkat eltakarítjuk; ehelyett

az európai ember kezdettől fogva és mindinkább, ürülékéből rendszert, törvényt, erkölcsöt

épít, amit fegyverrel, pénzel, hatósági pecséttel, rangos testülettel őriz és mindenkitől megköveteli,

hogy e bélsár-palotákhoz és ünnepélyes ganajszobrokhoz igazodjék. Ezek folyton

repedeznek, omlanak, általános bűzt és viszketegséget terjesztve; s egyre több, frissebb,

puhább ganajjal kell toldani-foldani őket. Lassanként az emberiség egész ürülék-metropoliszt

emelt maga fölé, mely most, a huszadik században ráomlott a gazdáira. Ahogy valamikor az

egetostromló óriássá nőtt emberiségre tűz- és víz-özön zúdult, most a ganajimádóvá törpült

emberiséget utolérte a trágya-özön. Évszázadokig nem lesz egyéb, mint fojtogató bűz,

mocsokban evickélés, háborúzás durrogó, rotyogó, trágyaszagú fegyverekkel a régi fényes

fegyverek helyett, míg a ganaj-kor embere ki nem pusztul. Aki az egész földgolyóból

pöcegödröt csinált, most belefullad.

Mit lehet tenni a trágya-özön ellen? orrunkat befogni, semmi egyebet. Mert aki valamelyik

ganajtornyot le akarja bontani, csak egyik helyről a másikra hordja és közben maga is

szaporítja a rondaságot. A trágya-özön magától fog lefolyni, lassan, míg a trágya-korszak

embere az utolsóig bele nem fullad. Aki bármílyen iránynak, rendszernek, emberi kigondolásnak

szívvel-lélekkel behódolt, azt elborította a trágya-özön; aki a tiszta érzést, szabad látást,

örök mértéket őrzi, bárkában lebeg a trágya-özön felett. S ahogy a vízözön után megjelent az

égen a szivárvány, jeléül, hogy vízözön nem lesz többé: majd megjelenik az égen a tiszta

fehérnemű, jeléül, hogy trágyaözön nem lesz többé.


===Noé bárkája===

A sötétbe-merülés, általános pusztulás, egyetemes kínszenvedés ellen mit tehetsz? semmit és

mindent. Ez a semmi és minden: ha saját érzéseiddel nem veszel részt a sötétségben és megteremted

önmagadban a teljes-emberség állapotát: nem vágyaiddal, hanem az örök mértékkel

vezetteted magadat. Az áradat bármerre sodor: nyomorba, jómódba, kényszermunkára,

harctérre, vezetőhelyre, vesztőhelyre: ne törődj vele; a sötét hatalom nem adhat neked semmit

és nem vehet el tőled semmit, ha az egyedül-érvényes mérték működik benned. Odaveszhet

kényelmed, vagyonod, egészséged, szabadságod, életed: mindezt úgyis elveszíted előbb-utóbb,

a sírba nem viheted magaddal; de a mélyedben rejlő tökéletes mértéket nem sértheti még a

világpusztulás sem, ezért kivánj hozzá-igazodni. Az örök mértékre bízd magad: ez a Noé-bárka

a mindent beborító áradat fölött.

Embertársaidért nem tehetsz többet, mint hogy az egyetlen menekülési módot tudatod velük.

Erőszakkal megmenteni senkit sem lehet, amikor az özön mindent beborít.

Nem igaz, hogy özönvízkor a tömeg a Noé-bárkára akar felkapaszkodni. A Noé-bárka látszik a

leggyöngébb, legegyügyűbb tákolmánynak, melynél egy bokor alja is többet ér.


===A haszonleső vallásosság===

Olyik ember a vallásosságot csereüzletnek nézi: az ember kötelessége, hogy jól viselkedjék,

Isten parancsainak és az előírt szertartásoknak eleget tegyen; Isten dolga, hogy az embert

ugyanoly arányban lássa el földi javakkal, amennyire jól viselkedett, a parancsokat követte, a

szertartásokat elvégezte. Eszerint a legvallásosabb és legjobb embereknek kéne leggazdagabbaknak

lenni, s a vallástalanoknak és törvényszegőknek nyomorogni kellene.

Aki úgy vallásos, hogy cserébe hozzájusson a sóvárgott javakhoz: máris bebizonyította

kapzsiságát és érdemtelenségét. Isten jósága nem hízlalda és nem jótékonysági intézmény. Az

isteni szeretet változatlan sugárzása semmihez nem hasonlít kevésbe, mint a jótékonykodáshoz,

a vágyak kielégítéséhez. Ha vágyaid közül ki tudsz bontakozni, akkor éred el Istent.


===Felekezetiesség===

Sokan vannak lelkes és harcos katholikusok, protestánsok, izraeliták, kik Istent csak féligmeddig

hiszik és vallásuk dogmáiban egyáltalán nem tudnak hinni, mindamellett ökölre mennek

felekezetükért. A mozdonyból csak a kazánt vállalják, mely robbanékony, de a kerekeket nem,

melyekkel járni lehet.


===A kivánság, mint veszély===

Az egyéni-embernek az élvezet, a haszon látszik leg-kellőbbnek; nem különbözteti meg az

élvezetest a jótól, a hasznot a céltól. Még az emberiség sorsának javítását is úgy képzeli, mint

mennél több embernek mennél kellemesebb állapotba helyezését. S az üdvösséget úgy képzeli,

mint örök élvezetet és örök hasznot; holott az üdvösség az élvezetre és haszonra irányuló

kivánság lidércének szétfoszlása.

A kellemességnek és haszonnak kivánása semmi egyéb, mint testi mivoltodból feltörő elemi

igény; ne hagyd, hogy lelked is behódoljon ennek az igénynek. A lélek elemi igénye más:

mindennel összhangba jutni. S az összhangra-törekvést az élvezet és haszon, mihelyt túl-lép a

szükségleten, megzavarja.


===A kivánság, mint veszélytelen===

Az önkínzás többnyire zsákutca; néha nagy kerülő; csak igen ritkán a legrövidebb út.

Legtöbb ember részére az élvezetekről való teljes lemondás éppoly káros, mint az élvezetekben

tobzódás. Ami pedig a kettő közt van, a mértékletesség („élvezek, de kiskanalanként, óvatosan,

takarékosan”): összezsugorító.

Úgy neveld kivánságaidat, hogy ne az élvezetek és hasznok felé irányuljanak: ezzel elkerülöd a

lemondást, tobzódást és mértékletességet egyaránt. Úgy alakítsd kivánságaidat, hogy akár az

élvezeteket és életbeli hasznokat, akár ezeknek hiányát mellékesen fogadhasd, ne kelljen sokat

törődnöd azzal, hogy részesülsz-e bennük, vagy sem. Ha érzésvilágod nem a változóra, hanem

az állandóra irányul, ha a változót kívülről, idegenül szemléled, ha mindennel összhangra

törekszel, ha az örök mértékre figyelsz: ezzel életbeli kivánságaid méregfogát kihúzod és

számodra az élet javai és kárai nem veszedelmesek többé, csak felületesen érintenek.


===A szabály, mint fogság és mint szabadság===

Légy szigorú önmagadhoz, de ne gyötörd természetedet. Bontsd le szeszélyeid, sóvárgásaid,

nem azért, hogy nélkülük nyomorogj, hanem, hogy folyhass, mint a víz, és biztos lehess, mint

az ég.

A szabály nem arra való, hogy beléje börtönözd magad; legyen lakószobád, szabadon ki-be

járhass, dolgod szerint.

A szabály semmit sem ér, ha elhatározás-szerűen viseled, ha komoran és konokul csörömpöl

rajtad; a szabály akkor jó, ha érzéseidbe ivódik és finoman, hajlékonyan támogat.


===Az erkölcs, I.===

Az erkölcs, mit kényszeredetten és kedvetlenül viselsz: nem erény, csak gyöngeség.

Az erény mindig kiterebélyesül. Nincs az a bűn, mely ne volna közelebb az erényhez, mint a

sokféle zsugorgó ál-erény.

Ha erkölcsös vagy, ennek próbája, hogy nem az erényed igáját érzed, hanem tündöklését,

zamatát, erejét.

Ha erkölcsös vagy, ennek próbája, hogy erényt és bűnt egyformán és sóvárgás nélkül szeretsz.


===Az erkölcs, II.===

Hiába óvakodsz a bűntől, ha az ál-erényt magadra bocsátod. Az erény és bűn mennél fejlettebb,

annál tágabb; az ál-erény mennél fejlettebb, annál görcsösebb. A bűnből mindig lehet erény, de

az ál-erényből bajosan.

Az ál-erények mindegyike valamely igazi erényen élősködik, amellyel össze szokták téveszteni.

A vallásosság élősdije a türelmetlen felekezetiség és kenetes ájtatoskodás, a hazafiságé az

erőszakos sovinizmus, az emberszereteté a fontoskodó közéleti buzgalom, a tudományé az áltudományos

kandiság, a művészeté a társadalmi sürgő-forgó művészkedés-műpártolás, a

mindennapi szorgalomé a sárba-ragadó gürcölés, a jóságé a csepegős-szívű jótékonykodás és

tolakodó vigasztalgatás, a szerelmi tisztességé a házastársra horgászó mohóság és mások

szennyesében túrkálás, stb.

Az erény sosem erőszakos; ezzel szemben bármelyik ál-erény jelszava lehetne: „Amit én nem

teszek, másnak sem szabad.”

Az ál-erények fojtogatják a hitet, igazságot, erkölcsöt, tudást, szépséget; mindazt, ami az

emberiség állandó kincse, megmérgezik, azáltal, hogy rájuk hivatkozva kötelezővé teszik saját

töpörödöttségüket.


===Az erkölcs, III.===

Erény mindaz, mely az örök mértékkel megegyezik s a teljesség felé emel; bűn mindaz, mely az

örök mértékkel szembeszegül s a teljességtől távolít.

Aki a teljességet eléri, az örök mértékkel azonosul: nincs erénye és nincs bűne többé; ahogy a

tűznek nem erénye, hanem természete a világosság, éppúgy a teljességgel azonosult lénynek

nem erénye, hanem természete az örök mérték szerinti működés. A teljességben nincs jó és

rossz, nincs érdem és hiba, nincs jutalom és bűntetés.


===Pehely, mely ólomnak látszik===

Az egyéni-ember irtózik a megvénüléstől: úgy fogadja, mint elgyengülést, tehetetlenné-válást,

méltatlan megaláztatást. Az igazi-ember nem irtózik a megvénüléstől, hiszen benne érheti el

zavartalan kibontakozását; az ő évei lépcsők, egyre magasabbra.

Ha nem félsz betegségtől, nyomortól, öregségtől, haláltól, semmiféle csapástól: részedre az

öregség egyre biztosabb kiteljesülés lesz, a szegénység tehertelen szabadság, bármílyen nyomorékság

gyarapodás, a halált pedig még halálod előtt megismered.


===Természetes igények===

A gyermekkor természetes igénye: szabadság. S a mai gyermeket szinte ketrecbe kényszerítik.

A felnőttkor természetes igénye: élet. S a mai felnőtt, vagy alig-él, vagy maga és mások

rovására, rejtek-utakon él.

Az öregkor természetes igénye: nyugalom. S a mai öreg, minthogy korábbi igényei ki nem

elégülhettek, még a sír szélén is szabadságot és életet akar.


===A sors===

Cserélnél-e sorsot valakivel?

Szeretnél gazdag lenni? A milliárdossal elcserélnéd vagyonodat, de nem a sorsodat. Szeretnél

népboldogító lenni? A királlyal, vagy népvezérrel elcserélnéd hatalmadat, de nem a sorsodat.

Szeretnél szent lenni? A szenttel elcserélnéd fejlettségi állapotodat, de nem a sorsodat.

Mindenki csak a saját sorsát bírja elviselni; a másé alatt összeesne.

A sors mindenkinek az egyedül-megfelelő táplálékot nyujtja; de aki nem tud minden zamatot

egyformán kedvelni, az egyik ételt elégedetten csámcsogja, másiktól émelyeg; s egyik ételt

azért emészti nehezen, mert mohón habzsolja, másikat azért, mert kiköpni kívánná.


===Csonka és egész===

A mozgó tárgy sérthető, a mozgás sérthetetlen; az élet dolgai sérthetők, az élet sérthetetlen.

Külön-külön ismerd fel magadban azt, ami mozgó és élet-dolga: mindaz ideiglenes részed; s

azt, ami mozgás és az élet maga: mindaz végleges egészed.

{{lapozó|előző=A forrás|köv=A fészek|cím=A teljesség felé}}
[[Kategória:A teljesség felé|Kard]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>A teljesség felé/A fészek</title>
    <id>577</id>
    <revision>
      <id>5268</id>
      <timestamp>2006-10-16T14:55:13Z</timestamp>
      <contributor>
        <ip>195.70.45.219</ip>
      </contributor>
      <comment>gépelési hiba javítása</comment>
      <text xml:space="preserve">{{lapozó|előző=A kard|köv=A szárny|cím=A teljesség felé}}

===Az élet megértése===

Figyeld a tünemények szakadatlan áramlását: mind más és mindig más és mégis mindig azonos.

Figyeld tested fájásait: a tompán húzódó sajgástól az élesen villámló fájdalomig mennyi

változat! S ezek folyton cserélődnek, egymásra rétegeződnek, akár egy zenemű motívumai,

vagy a fán a lombok, gallyak, virágok csipkézete. Figyeld a történelemben, a jelenkorban és

saját hétköznapjaidban a jószándék, szenvedély, hazugság, erőszak egymásba-mosódó

vonulását: mindaz, amit magában-véve rossznak, csúfnak, aprónak ismersz, oly harmóniává

szövődik, mint a felhők vándorlása, vagy a hegykúpok láncolata.

Az életet úgy kell megérteni, mint egy zeneművet. Ha el tudsz vonatkozni mindattól a

kellemes, vagy kellemetlen hatástól, melyet az élet dolgai, egyenként, egyéniségednek jelentenek:

felismered a közös szépséget a hullámok játékában és tested fájásaiban és az események

váltakozásában és érzéseid, gondolataid áramlásában és mindenben. Mind más és mindig más

és mégis mindig azonos. A dolgoknak ne a szerepét és hatását figyeld, inkább mintázatát és

iramát: csak ezen az úton értheted meg az életet, természetet, embertársaidat és önmagadat.


===Vándorúton===

Ami az úton el nem indult, vagy ami az út elején van - a kő, a csecsemő - még nem szerzett

magának semmi kincset és önmagában-véve szeretetre méltó. S a teljességbe érkezett lény, aki

szerzett kincseit már magába-olvasztotta és éppúgy nincs semmije, mint a kőnek, vagy a

csecsemőnek: szintén önmagában-véve szeretetre méltó. S a még el nem indult, s a már

megérkezett: azonos.

A gyarapodás útján járó embert, aki félig-megszerzett csonka kincsek alatt roskadozik, csak az

idétlen kincsek csábereje okozta tévedésből lehet szeretni, vagy rokonság kapcsán, vagy

részvétből, vagy a végtelen szeretet hőfok-nélküli, tökéletes egykedvűségből.


===Nő és férfi===

A teljesség megbomlásának fő-formája, hogy nő és hím lesz belőle. A nőség vagy hímség felé

még csak közeledő kisgyermek éppúgy teljes, mint az egyéni különlét fölé emelkedő lény, aki a

nőséget és hímséget egyesíti, a változatlanba oldja.

Ahogy a nő-test és férfi-test kiegészítésre szorul, éppígy csonka a nő-lélek és férfi-lélek. A nő

nem ismeri a világosságot, a férfi nem ismeri a meleget. A nőből hiányzik az igazi teremtő erő, a

férfiból az igazi éltető-erő. A nő, ha az emberiség maradandó kincse felé törekszik, csak azt

fogja fel belőle igazán, ami benne mozgalmas, eleven-pezsgésű, esemény-szerű; a teremtés

templomát úgy tekinti, mint egy uzsonnázó-helyet, pletyka sarkot. A férfi, ha az emberi

tenyészés édes játékaiba és meleg meghittségébe helyezkedik, elhomályosul, elgépiesedik; az

élet templomát úgy tekinti, mint alkalmat a kényelemre. A nő oldottan lebeg az élet mozgó,

forró áramában és csak arra figyel, ami szerves összefüggés, tenyészet, enyészet; a férfi zártan,

határoltan evez a mindenségben és érdeklődése tárgyait szigetekként szemléli.

Ha a férfi olykor átlát egy nő lelkébe, vagy a saját férfilénye alatt rejtetten létező nőt figyeli:

látja, hogy vöröses félhomályban az egymásbamosódó, alaktalan dolgok csiraként, forró lüktetésben

élnek; ha a nő előtt feltárul egy férfi-lélek, vagy önmagába rejtett férfilénye: látja, hogy

kékes-szürke fényben dideregnek a dolgok, egymástól elkülönülve, szobor-szerüen.

A nő, ha dolgozik, munkájába örömeit-bánatait, egész világát belesugározza; a férfi, ha

dolgozik, munkája minden mást elfüggönyöz előle. A nő, ha kártyázik, feloldódik a játszócsoportban

és nyerni a játszóktól akar; a férfi, ha kártyázik, ráhurkolódik a játék váltakozására

és nyerni a játékban akar. A nő, ha felbont egy narancsot s abból pár gerezdet jó-szívvel feléd

nyujt, szinte önmagát bontotta fel, saját érzésvilágából nyujtja feléd azt, ami belőle téged illet; a

férfi, ha jó-szívvel étellel kinál, örül, hogy neked is adhat abból, ami az övé. A nő a szeretett

férfi életét egybe akarja olvasztani a saját életével; a férfi a szeretett nőt a saját lényéhez akarja

fűzni mennél szorosabban. A nő a szerelemben életének mámorrá-teljesülését keresi; a férfi a

szerelemben a mámor zárt, folyton-fokozódó egészét keresi.

A nő és férfi igénye nem fedi egymást; éppezért a nő kiegészítője nem a kiváló, teremtő férfi,

hanem az arszlán, aki folyton sürög és a nőt magával-sodorja, újra meg újra elkápráztatja, míg

ez a kettős röpködés végül családi biztonsággá higgad; s a férfi kiegészítője nem a kiváló,

éltető nő, hanem a bűbájos, aki a férfi érzékeit fel tudja pezsdíteni s ezen át egész lényét

lelkesedésbe ragadni, s ráadásul át tudja venni az illető férfi meggyőződéseit, kedvteléseit,

terveit. Minthogy a nő ritkán találja meg egy-személyben az arszlánt és családfőt, s a férfi a

bűbájost és alkalmazkodót, innen a sok csalódás.

A férfi lénye kemény mag, a nő lénye csupa vonatkozás. A családi, vagyoni és egyéb

körülmény a férfinál: életének formálója; a nőnél: maga az élet. Egy férfit akkor ismerhetünk

meg igazán, ha körülményeitől mentesen, magában-véve vizsgáljuk, egy nőt akkor, ha az

emberekhez és körülményekhez való vonatkozásait sorra-vesszük.


Ha egy nő regényében az „ideális férfi” szerepel: nagy nőhódító, tökéletes családfő, bátor és

határozott cselekvő, bármihez kiváló tehetsége van, de nem tudjuk, a sok kiválóság hol fér el

benne, mert lénye nem több, mint egy felöltöztetett férfi-arcú fabáb a ruhaüzlet kirakatában. S

a férfi regényében szereplő „ideális nő” csupa rózsaszín finomság és arany okosság, de egyetlen

igazi vonatkozása, hogy tűzön-vizen át szerelmes a férfi-hősbe, akivel önkénytelenül

azonosítja magát az író is, az olvasó is; oly talajtalanul libeg a világban, mint a karácsonyi

képeslapok édeskés angyalkái.

Melyik ér többet: a nő, vagy a férfi? Mindegy. Bármelyik elérheti a legvégsőt: a teljességet. De

mindegyik más módon: a férfi saját zárt lényét fejleszti egyre nyitottabbá, teljesebbé: a nő, mint

egy puha melegség, száll a végső, puha, meleg fészekbe.


===Kétféle óhaj===

„Gyere velem repülni” - szól a darázs a virágnak.

„Tapadj az ágra mellém” - szól a virág a darázsnak.


===Ifjak és vének szépsége===

Az ifjú arc, váltakozó vidám és szomorú tündéreivel: mozgalmas, szikrázó, örvénylő, csábító

szépség.

Az öreg arc, szilárd formáival, a ráncok egyenletes hálózatával: nem csábító, önmagában-való,

fenséges, nyugodt szépség.

A mai embert az érzékiség rángatja, csak a csábító-szépet ismeri s az öreg arc hatalmas

szépségéhez kevésnek van szeme.

S többnyire el is rútítják ifjú arcukat, nemiségük plakátját formálják belőle; s elrútítják öreg

arcukat is, mert a fiatalság nyomorúságos roncsát őrizgetik rajta.


===A szépség===

A természetben mindig szép formák és szép színcsoportok vannak. Nézz meg egy férget, vagy

egy darab trágyát: annak is szép színe és formája van.

Ha az ember a természettől valamit elvon, hogy saját kivánalma szerint alakítsa: az eredeti

szépséget többé-kevésbé háttérbe szorítja rajta, s néha szépet, többnyire rútat formál belőle.

A természet a végtelen alkotó végtelen szépségét hordja. Az emberi készítmények a véges

alkotók különböző szépségű művei.


===Beszélgetés-foszlányok a szépről===

Illés Árpád festő barátomtól hallottam:

- A természetben nincs semmi ízléstelen. Sőt: még az emberi ízléstelenséget is helyre-javítja.

Nézz meg egy villamoskocsit: sárgára kent, otromba skatulya. De ha a hegyről nézed a várost,

a színek egymáshoz illeszkednek és a mozgó kis sárga villamosok is gazdagítják a látványt.

Vagy vegyél egy ronda csillárt, amílyet a legtöbb polgári lakásban láthatsz: vidd ki az erdőbe,

ásd el a földbe a gyökerek közé, menj érte néhány hónap múlva és meglátod, hogy a természet

megszépíti, amennyire csak lehet.

Tőle és más festőktől hallottam ezt is:

- Érdemes szemlélgetni a nyirkos, romló falakon alakuló foltokat, repedéseket. Szebb rajzok,

szebb színcsoportok nincsenek sehol. A foltok tömör, vagy szétkuszálódó formái, a repedések

vaskos, vagy ezer-szálkájú vonalai oly teljes harmóniájúak, amit az emberi művészet csak a

legtisztább korszakaiban ér utól. S a legtöbb-változatú színnek, a szürkének zöldes, kékes,

sárgás árnyalatai, vörösek, tompa-zöldek, rozsda-színek, mindig egyszerű és hatalmas harmóniában.

De az emberi szem vásári lim-lomhoz szokott és nehezen igazodik az isteni-széphez.


===A remekmű===

Az alkotás lehetősége megvan az emberben és eszközeiben, de a művészi alkotás emberfölötti

csoda.

Azt, ami a szép műveket széppé teszi, a jelenségvilág tényei közt hiába keressük. A remekművek

lehetnek egyszerűek, bonyolultak, rendezettek, szeszélyesek, tökéletesek, kezdetlegesek;

éppígy a kontár-művek is. Csak épp a remekműben megvan az a csodálatos delejesség,

mely a kontárműből hiányzik, s amelyet a jelenségvilág körülményeiből nem lehet levezetni.

A remekműben, az alkotó és műélvező képzelet közvetítésével, az időtlen dereng át az időbeli

világba.


===A versről===

Olvass verseket oly nyelveken is, amelyeket nem értesz. Ne sokat, mindig csak néhány sort, de

többször egymásután. Jelentésükkel ne törődj, de lehetőleg ismerd az eredeti kiejtésmódjukat,

hangzásukat.

Így megismered a nyelvek zenéjét, s az alkotó-lelkek belső zenéjét. S eljuthatsz oda, hogy

anyanyelved szövegeit is olvasni tudod a tartalomtól függetlenül is; a vers belső, igazi

szépségét, testtelen táncát csak így élheted át.


===A teremtő képzelet===

A képzelet köti össze az időbelit az időtlennel, éppezért tartalmai felemásak: időbeli, változó

megjelenési módjuk és időtlen, változatlan lényegük van. A képzelet tartalmainak: egy vallási

fogalomnak, erkölcsi törvénynek, művészi alkotásnak megjelenési módja változik, előbb-utóbb

el is pusztul; lényege nem-keletkezett és nem-múló.

A vallásokat, mítoszokat, jóslási módszereket az emberi képzelet teremti, akár a műalkotásokat.

Ami nem jelenti érvénytelenségüket; sőt: érvényüket jelenti. Mert a képzelet, ellentétben

az érzelemmel és értelemmel, nem az időbeli világ esetlegessége szerint működik, hanem az

időtlennek törvénye szerint.


===A gondolatok visszája és színe===

Vigyázz, hogy világosat gondolsz-e, vagy sötétet; mert amit gondoltál, megteremtetted.

A természet a természeti-világban alkot, a lélek a lelki-világban. Ha egy ruhát, bútort, akármit

készítesz, előbb kigondolod, vagyis a lélek világában megalkotod, s csak aztán készíted el a

természeti világban is, természetbeli eszközeiddel. Igazi alkotásod nem a természetben, de a

lélekben lévő; egyik előbb-utóbb szétromlik, másik belérögződött a keletkezésének perceibe. S

aki nem a jelenben és nem az időben létezik, hanem az idő egészét áthatja: nézi alkotásodat.


===A tárgyak visszája és színe===

A jelenségvilágban Isten csak eszme; Istenben a jelenségvilág csak lidérc.

A dolgok érzékelhető mivoltában nincs jelen az Isten. A dolgok visszájukat fordítják az

érzékelés felé és színüket az Isten felé. Isten jelen van a dolgok közös lényegében, de nincs

jelen a dolgok sokfajta érzékelhető megnyilvánulásában, hol a tünemények serege hullámzik.


===A lét visszája és színe===

Nincsen két világ, csak egy, mely külső érzékelő képességünk felé a változó tünemény-sort,

belső felismerő képességünk felé az állandó lényeget mutatja.

Az időbeliben, változóban az érzékelés igazít el, az időtlenben, változatlanban pedig a képzelet.

Aki elmerül önmaga alap-rétegébe, a változatlanba: ezt akárhányszor is megismétli, a

változatlant akármennyire is megismeri, mégsincs róla semmi érzékelése. Amit ott megismer:

nem tapasztalja, hanem képzeli; csakhogy a változatlan éppúgy vezeti a képzeletet, mint a

változó tünemény-sor az érzékelést.

Érzéki tapasztalat csak a változóról, szilárd tudás csak az állandóról lehetséges. A lényegről

nincs semmi érzéki tapasztalat, csak belső felismerésen alapuló tudás; a tüneményekről nincs

semmi szilárd tudás, csak ideiglenes ismeret.

Ha a változó „van”, az állandó csak eszme; ha az állandó „van”, a változó csak lidérc. „Öröklét

van” és „öröklét nincs”, „Isten van” és „Isten nincs”, egyformán érvényes, aszerint, hogy az

állandóból, vagy a változóból nézed-e.


===Hármas-tükör===

A határok-közti léleknek érzékelhető, ami tagolt; s eszme, ami tagolatlan. A határtalan

léleknek felfogható, ami tagolatlan; s tünemény, ami tagolt. A teljes léleknek csonkaság, ami

tagolt, vagy tagolatlan; s valóság, ami túl van a megnevezhetőn.


===Nevezhetők és nevezhetetlen===

Asztal és nem asztal, hosszú és rövid, jó és rossz, örök és mulandó - A kettős Nevezhetők

tökéletesen vezetik az embert. És aki túllát rajtuk: megpillantja a Nevezhetetlent.

Ahogy a nappal és éjszaka feleződik a földgolyó körül, a nevezhető kettősségek éppúgy

feleződnek a különlévő lélek körül. Az alvásban, halálban és elmélyülésben nincs nappal és

éjszaka, és ahol megszűnik a különlét, ott megszűnnek a nevezhető kettősségek is.


===Fehér trilógia, I.===

„Én vagyok a változó és én vagyok a változatlan.” Aki nem tudja: a teremtést méltán

kegyetlenségnek érezheti.


===Fehér trilógia, II.===

A változó kínja a változatlan belégzése. A változó öröme a változatlan kilégzése.


===Fehér trilógia, III.===

A nyugalom szakadatlanul megvalósul a küzdelemben. A valóság szakadatlanul énekel a

látszaton keresztül. Az ének szakadatlanul elpihen a változatlanban.


===Tér és pont===

Egyetlen pont sem fér el a térben. A tér csak az érzékek részére tűnik határtalannak; tulajdonképpen

szűkebb mint a pont.

Ami határtalan: kiterjedéstelen; ami kiterjedéstelen, abban a végtelen nagyság és végtelen

kicsinység ugyanaz.

Isten nemcsak végtelen nagy, de végtelen kicsiny is: nincs az a parány, melyben teljesmivoltában

benne ne rejlene.

Isten és a mindenség egyetlen ponton belül van.


===Idő===

Tapasztalod a napok és évszakok váltakozását: ez a külső idő, melyet az óra egyenletes

mozgásával mérhetsz.

Tapasztalod személyed testtelen tartalmainak változását: ez a belső idő, melyhez mérőeszközöd

nincsen, a külső időhöz képest hol gyorsan, hol lassan múlik.

Belső idő játszódik le az állatban, növényben, ásványban is, ahogy változó jelenségeik a

változatlan létezésre árnyék-csipkékként rávetődnek.

Az élettelen erők működésének egymásutánja: világfolyamat-idő.

Az emberiség egyetemes áramának hullámzása: történelmi idő.

Ezek mind jelenség-idők, csak a változó és véges tünemények sorozatából alakulnak. Más

természetű a teljes-idő. mely a változatlan, végtelen isteni működést tartalmazza. A világteremtés,

világfolyamat és világvég a teljes-időben rejlik; a jelenség-időben a vég nem fog

elérkezni soha, ahogy a teremtés nem történt benne semmikor és ahogy a létezés sem fér bele,

csak annak számtalan keletkező-pusztuló megnyilvánulása. A jelenség-idő minden percében

egyformán jelen van a keletkezés, folytatódás, pusztulás, mint véges mása a végtelen teremtésnek,

létezésnek, itéletnek; de a teremtés, fönnmaradás, végitélet nincs meg benne. A jelenségidő

nem végtelen, mégsincs kezdete és vége, akár a körnek. A teljes-időben a teremtés a

kezdet, a fönnmaradás a közép s az itélet a vég, s ezek benne éppúgy egybeesnek, ahogy a

pontban egybeesik a plusz- és minusz-végtelen s a kettő közti végtelen távolság. A teljes-idő,

mit minden változatlan-végtelen, pont-szerű; s a számtalan fajta jelenség-idő közelebbi vagy

távolabbi körként övezi.


===Az eszme-idő===

A teljes-idő mása a jelenség-időben: az eszme-idő. Egy ember élete az eszme-időben nem a

születéssel kezdődik és nem a halállal végződik. Homályos, felelőtlen perceid az eszme-időben

mindig „ifjúkoriak”, érett, felelős perceid pedig „öregkoriak”, független attól, hogy húsz, vagy

hetven éves korodra esnek-e.

Az eszme-időben az egy-ember élete mindig a gyarlóbbtól a különb felé halad, az emberiség

élete pedig a különbtől a gyarlóbb felé. Mert mindig csak az egy-ember emelkedik az életbeli

állapot fölé; az emberiség egésze alaktalan tömeg, mely elsötétül.

Az emberiség négy fő-korszaka az eszme-időben:

Első az Aranykor. Az emberekben a változatlan alap-rétegük tiszta, világos és a változó

tényezők minden nehézség nélkül, önkénytelenül köréje-rendeződnek. Az emberélet csöndesderűs,

egyszerű, titok-nélküli, teljes összhangban a testtelen erőkkel és a természettel.

Második az Ezüstkor. Az emberekben különválik a változatlan alap-réteg s a változó

személyiség. Az öröklét háromféleképpen sugárzik át a mulandóba: mint létezés, feltétlen

érvény, igazság; mint az időbelit az időtlen felé vonó jóság; s mint az előbbi kettőnek formai

tényezője, szépség. Az emberéletet a képességek burjánzása jellemzi, a nagyobb nehézség

nélkül elérhető óriás-eredmény. Az égi segítség megsokszorozza az emberi-erőt, s az ember

nem mindig annak szolgálatára fordítja erejét, akitől kapta. Az Ezüstkor lázadó embere oly

hatalmas, hogy a testtelen erők csak súlyos, váltakozó harcokban bírják legyőzni.

Harmadik az Érckor. Az emberekben a változatlan és változó közti kapcsolat meglazul,

folytonos erősítésre szorul. Az igazság, jóság, szépség már nem magától-értetődő, hanem

keresni kell. Az igazság keresése a tudomány, a jóságé a törvény, a szépségé a művészet. Az

Érckor embere szívós, szorgalmas, bátor, szenvedélyes, jussából nem engedő, bosszúálló;

makacs szorgalmával többnyire eléri az eredményt. Ha fellázad: ereje kevés ahhoz, hogy veszedelmessé

válhasson, de oly szívós, hogy a testtelen erők csak tűz-vízáradattal bírják letiporni.

Negyedik a Vaskor. Az emberekben nincs többé kapcsolat a változatlan és a változó között,

legföljebb villanásképpen, álomszerűen. Csak a változót ismerik s a változatlan iránti érzéket

elveszítik. Teljesen a tér és idő bontott jelenségvilágában élnek s azt, ami bontatlan, tér- és időfölötti:

Istent, az öröklétet, a testtelen erőket, mind a térben és időben képzelik el külön-külön,

a mozgalmas jelenségek mintájára: ezzel az emberi ős tudás zűrzavaros mesévé válik.

Némelyek látják ennek a mesének képtelenségét, ezért Istent és a lélek halhatatlanságát s a

túlvilágot tagadják; mások, gyávaságból, mindenáron hinni akarnak a lehetetlen mesében. A

Vaskor tragédiája, hogy a vaskori ember balga, ha hitetlen és mégbalgább, ha hívő. Az igazság,

jóság, szépség felé törekvő jószándék többnyire megvan, de éppoly reménytelen, mint a

szárnyaszegett madár repülése. Az igazságot felváltja százféle nézet, a tudományt az adatbogarászás

és népszerűsítő tömeg-művelés. A jóságot felváltja az érzelgősség, mely, míg

egyfelé könnyekig meghatódik és cukrot-mézet osztogat, másfelé gyűlölködik és könyörtelenül

vetkőztet. A törvényt felváltja mindenféle rendelet, melynek az erkölcshöz semmi közük, a

vezetőség érdekéből fakadnak; ha változik az uralkodó-párt, akkor amiért egy nappal előbb

börtönben ültél, most ugyanazért a húsosfazék mellé kerülsz, és amiért egy nappal előbb

kitüntetést kaptál, most ugyanazért felakasztanak. A Vaskorban csak őrök és rabok vannak, s

minden rendszerváltozáskor e két kaszt megcserélődik. A szépséget felváltja a kivánatosság, a

művészetet a szórakoztatás és lakásberendezési lim-lom. A Vaskor embere amílyen erőszakos,


ugyanolyan tehetetlen; mindent szervez, rendez, irányít, de csak kuszaság lesz belőle; minden,

amiből építeni akar, kátyúból van. Sohasem fordul a felső hatalom ellen, hiszen nem is ismeri;

kipusztításához nem kell vízözön: ha feléli lehetőségeit, tönkremegy.

E négy korszak az eszme-időben létezik, nem a történelmi időben; de a történelmi idő minden

szakasza viseli e négy korszak valamelyikének bélyegét.

Vizsgáld meg, hogy te magad az Arany-, Ezüst-, Érc- vagy Vaskorszakba tartozol-e.


===Kérés===

„Add vissza mértékét az embernek.” Vedd imádba.

{{lapozó|előző=A kard|köv=A szárny|cím=A teljesség felé}}

[[Kategória:A teljesség felé|Fészek]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>A teljesség felé/A szárny</title>
    <id>578</id>
    <revision>
      <id>1410</id>
      <timestamp>2006-06-28T12:12:16Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>kat, lapozó</comment>
      <text xml:space="preserve">{{lapozó|előző=A fészek|köv=A kristály|cím=A teljesség felé}}

===Útravaló===

Ha arra törekszel, hogy az örök mértéket kövesd: ne botránkozz azokon, kik nem erre

igyekeznek, hanem törekvéseik ingadozva ágaznak a sokféle véges és változó mérték között.

Ne azt nézd, hogy mijük nincsen, hanem hogy mijük van; mert még a legnyomorultabbnak is

van olyan lelki kincse, mely belőled hiányzik. Kifogásolni, fölényeskedni bárki tud; tanulj meg

mindenkitől tanulni.


===Ne várj csodát===

Ne várj csodát. Mert a csodás ígéret teljesül, anélkül hogy csoda történne.

Ha az élet-fölötti, különlét-fölötti világba akarsz hatolni, illetve élet-fölötti, különlét-fölötti,

valódi lényedbe (itt az „én” és „más” szét nem választható): vigyázz, hogy a valóság helyett

káprázatokba, „csodákba” ne keveredj. Ez ellen gyakori ima, gyakori önvizsgálat a védelem.

Sehol olyan szükség éberségre és józanságra, mint itt, ahol az életbeli mértékek nem alkalmazhatók.

Ha meg akarod ismerni időtlen alap-rétegedet, előbb meg kell küzdened a rája-rétegződött

időbeli személyeddel, mely az alapot elfedi előled. Bontsd szét személyedet és szemléld, mint

idegent. Ne maradjon benne semmi rejtett, vizsgálatlan, tudatalatti. Ne maradjon benne semmi

olyan, amihez ragaszkodsz, vagy amitől utálkozol, mert a ragaszkodás is, utálat is hamisít.

Az önvizsgálat legegyszerűbb módja az imádság. Ha imádban Istennek gyónod meg hibáidat,

ezzel bejárod személyednek minden zegét-zugát, mert az ember, imájában, őszintére-vetkőzik

Isten előtt; önmagának folyton hazudozik, de Istennek nem mer hazudni. S ha Isten segítségét

kéred, ezzel a személyed alatt ismeretlenül rejlő segítőket sorra működésbe hozod.


===Az elmosódó határok===

Aki elkezdi lebontani egyéniségét, mindjobban elveszti a határt saját és mások lelke között. Ha

embertársa szemébe néz, megérzi annak érzéseit és felismeri: „ez is én vagyok”; ha egy kutyát

megsimogat, megérzi annak egybemosódó világát: „ez is én vagyok”; ha egy bútort hosszabban

érint, átveszi annak tagolatlan csöndjét: „ez is én vagyok”. Saját lelke már nem csak az övé s

mindennek lelke az övé; minden átlátszó, mintha kristályból volna; egyszerre mérhetetlenül

gazdag, teste-lelke felfrissül és egyforma örömmel tölti el a munka, pihenés, társaság, magány.


===A kulcs kettőt fordul a zárban===

Bontsd szét személyedet és beléd tódul a világ.

Bontsd szét a személyeddé vált világot és beléd tódul a teljesség.


===Angyalok===

Ha bensőd tartalmait elrendezed; ha különválasztod magadban személyed változó, múló

elemeit és lényed változatlan, örök világát: a múló elemek úgyszólván tárgyakként, növényekként,

állatokként mutatkoznak előtted, s az örök világ tényezőivel érintkezni tudsz. Egyszercsak

észreveszed magányodban, hogy száj és fül használata nélkül valakitől tanulsz; és eleinte

nem tudod, hogy képzelődsz-e, vagy egy testtelen lény ereszkedett le hozzád. Láthatatlan

tanítód nem káprázat, nem is hozzád-ereszkedett szellem, hanem a személyed alatt rejlő

végtelen áramok valamelyike. A végtelen áramok a személyiség formálói és vezetői, melyek a

személyiség áttörése után hozzáférhetők és kikérdezhetők. Bárki érintkezik velük, csak nem

mindenki tud erről; az intuíció, az előzmény-nélküli hirtelen felismerés, mindig a végtelen

áramok valamelyikének sugallata.

A személyiség-mögötti végtelen áramokat a keresztények angyaloknak, az ógörögök isteneknek,

az indek déváknak nevezik. Kifélék ezek az angyalok, istenek, dévák? Nem személyek;

a mindenséget átható lélek-erők; nem is saját lényünkön kívül levő és hozzánk leereszkedő

szellemek, de nem is saját lényünk alkatrészei, hanem a személyiség burka alól feltáruló

meztelen lélek erői; a léleké, mely nem „az én lelkem” s nem „külön lélek”, hanem a „lélek”,

határtalanul.

Az egyéniségbe-süppedt mai ember elvesztette az angyalokról való tudást; nem hisz a

levegőből leereszkedő láthatatlan szárnyasokban és ebben igaza is van. Csakhogy nem tud

arról, hogy személyisége és lelke nem azonos; arról, hogy időbeli személyisége mögött rejlik a

nem-időbeli lélek, mely nem valakinek a lelke, hanem tagolatlan, határtalan; s a léleknek

különféle megnyilvánulásai az angyalok; úgy rejlenek benne, mint a színek sokasága a színtelen

napsugárban. S aki múló személye alá hatol: érintkezésbe lép az angyalokkal, ahogy a

börtönablakot kitörő rab érintkezésbe kerül a tiszta levegővel.

Vannak másfajta angyalok is: egy táj, egy család, egy nemzet angyala és még sokféle. S vannak

ördögök is. Az angyal, vagy ördög nem személy, de nem is jelkép. Ha bármely megnyilvánulásodban

észreveszed azt, ami benne nem időbeli, nem zárt, nem saját: ez az angyal, vagy az

ördög.

Egy-egy általános-emberi gyarlóság: a kapzsiság, könnyelműség, fösvénység, stb. éppúgy nem

zárt és nem egyéni, akár a lélek. Pazarlótól pazarlóig, fösvénytől fösvényig láthatatlan áram

vezet, nem a térben, mégis szinte kitapinthatóan: ez az áram az ördög.

Angyal és ördög közt éppúgy nem lehet éles határt vonni, mint jó és rossz ember közt. A

személyiséged mögötti végtelen áramok, ha hozzájuk férkőzöl, angyalként, ha az élet salakjait

föléjük halmozod, ördögként viselkednek.


===Tündérek, manók===

Az állat-, növény-, ásvány-fajok angyalai és ördögei: a tündérek, manók. Nem lények; nem az

időben, hanem a változatlanban vannak.

Figyelj meg egy fölrebbenő verébcsoportot: ami a szárny-zizzenésükben nem a természeti

hang, de valami édes együgyüség: ez a verébcsapat tündére. Vagy figyelj meg egy diófát: ha

tépázod, kelletlenül és viszolyogva adja gyümölcsét; s ha szeliden, tisztelettel közeledsz hozzá,

szívesen adakozni kezd és megpillantod a lefosztottnak látszó alsó ágakon a legelérhetőbb és

addig észre nem vett diókat: ez a diófa tündére.


===Az érzékfeletti érzékelés===

Aki a személye mögötti végtelen áramokhoz hatol, lassanként észreveszi, hogy testi érzékszervei

sajátságos módon megtoldódtak. Akire szemeddel, füleddel, vagy bárhogy, erősen

ráfigyelsz, annak alkata és jelen-állapota szinte tükröződik benned, s a futó, vagy tartós

jelenségeké is. Ha valakivel beszélsz, nem csak a szavait fogod fel, hanem azt is, mi lényéből

árad; s azt hiszik, hogy gondolatolvasó vagy. És mindaz, ami benned így tükröződik, mintha

szines volna; nemcsak a szemed lát szineket, de egy belső, rejtett szemed is.

Az élettelen tárgyak lelke sötétlila, a növényeké zöld, az állatoké sötétsárga, barna, vörhenyes.

Az eltompultság barna, a lelki gazdagság a szürkének élénk világos színekbe játszása. A

mozgékony lelkek színe halványabb, tagozottabb, változóbb, a nehézkes lelkeké sötétebb,

egybemosódóbb, állandóbb. A gyermeklélek alapszíne, mint a fénylő gyöngyház; a férfié hideg

szürkéskék, mely többnyire megsötétűl, megfakúl, elbarnul, elvörösödik; a nőé lilás-piros és ez

legtöbbször igen korán elhajlik a hervadt szirom színe felé. Az a kevés ember, aki úgy

öregszik, hogy vénsége nemes kiszáradás, nem pedig kényszerű elfakulás: csupa érces szín,

ezüst, bronz, arany.

A lelki színes-érzékelés tulajdonképpen akárkinél megvan, csak nem mindenki ügyel rá és nem

mindenki fejleszti magában. A fellobbanó haragot az ember vörösnek érzi, a tehetetlen dühöt

méregzöldnek és élénk citromsárgának, az ábrándozást lilának és rózsaszínnek, a széles

jókedvet pirosnak, a csöndes derűt fém-fényűnek, az unatkozást fakószürkének, a bánatot

sötétkéknek, a reménytelenséget feketének.


===Az értelem fokozatai===

Az értelem úgy gondolkozik, hogy a gondolatokat szó-sorozattá öltözteti. Aki értelme mögé, a

végtelen áramok világába hatol, itt más gondolatformához jut, mely „angyali értelem”-nek

nevezhető: a lelki tartalmak nem szavakként, hanem álló és mozgó alakzatokként jelennek meg

egy másvilági térben; itt nem vidám, szomorú, kellemes, kellemetlen gondolatok vannak,

hanem gömbölyded, szögletes, sima, redős, egyszínű, tarka gondolatok. Megnevezhetetlen

élesség és tompaság, ragyogás és homály együttese borít mindent, mely leginkább „hangtalan

zené”-nek nevezhető; ez az angyalokból áradó zene, a szférák zenéje.

S a végtelen áramokon túl, a teljességgel-egyesülésben megint más a gondolatforma: ez az

„isteni értelem”, melyben a gondolkozó, gondolattárgy és gondolat azonos.


===A legfelső élmény===

Valahányszor mentesülni tudsz körülményeidtől: határtalan ragyogásként kibontakozik benned

a végleges állapot, melyben azonos az élet és halál.

A végső ajándék: mozdulatlan tánc, ízen-túli édesség, mely semmivel sem mérhető.


===Az alkalmatlan kísérő===

Aki a teljességet elérni akarja: a legmakacsabb akadék, mely bogáncsként rácsipeszkedik: a

hiúság. A teljességhez tudatosan közeledő ember kiválónak, felsőbbrendűnek érzi magát. S

amíg felsőbbrendűségi érzése megvan, egyénisége nem bír szétoldódni, hiszen felsőbb- vagy

alsóbb-rendű csak az egyén lehet, a teljességben nincsenek különbségek. A teljességhez vivő út

nem a kiválóaké, hanem minden külön-levőé: ezen az úton halad valamennyi, ha nem is tud

róla. S ha különbnek érzed magadat azoknál, akik még az út elején vannak, s magadnál

különbnek azokat, akik már célbajutottak: be hagyod csapni magadat az idő káprázatától;

hiszen hogy valaki az út elején, közepén, vagy végén van-e, csak dátum-különbség.


===A hírvágy===

Ne kivánd azt, amit általában hírnévnek, dicsőségnek neveznek: mert a híres emberek kirakatban

tarkállanak, mint egy halom sütemény s a kiváncsiság légy-felhőként lepi és mocskolja

őket; a hírnév nem dicsőség, hanem nyomoruság és megaláztatás.

Ne kivánd azt, amit általában örök hírnévnek, halhatatlanságnak neveznek: mert semmit sem

érsz vele, ha emléked holtod után is megmarad a jövő nemzedékek emlékezetében, mint

összeszáradt múmia a piramisban. Amit a nagy emberek halhatatlanságának mondanak, nem

örök élet, még csak nem is örök emlékezetesség, hanem pár-száz vagy pár-ezer évvel későbbre

halasztódó feledés. Figyeld e lassúbb feledésre jutottakat: szikkadt, porosodó változatlanságuk

míly félelmetes. Királyi csend az övék, arany és ezüst kripta-csend. Nem az életük, hanem a

haláluk nyúlik évszázadokra, vagy évtízezredekre.

Dicsőségedet és halhatatlanságodat ne embertársaidtól reméld, mert benned van, vagy benned

nincsen. Az európai ember nem akar akkora lenni, hogy létének teljes lehetőségét betöltse,

csak mint egy jókora világítótorony, mely eltűnik az éjszakában. Ne elégedj meg a mérhetővel,

csupán a teljes nagyságra törekedj.


===Haláltánc===

Akinek elvei, vagy tehetségei vannak, általuk kiválónak érzi magát; aki egy szemétdombot

összekapart magának, vagy akit dicsérnek, kiválónak érzi magát. Ismerd fel, hogy a fülemüle

jól énekel, a kutya jól ugat, a bárány jól eszi a füvet, az ember a bárányt és a fű az emberhullát:

minden a helyén van, minden tökéletesen táncolja a maga táncát és kiválóság nincsen.

Az összhang teljes és megzavarhatatlan. A sok külön-levőnek mind önálló igényei vannak,

melyek az összhangot megzavarnák: ezeket a haláltánc körforgása hozza összhangba. Ne

kiválóságra törekedj, hanem igyekezz az összhangot önmagadban megvalósítani, minden önálló

igénytől mentesülni s akkor a haláltáncból kimaradsz.

Aki boldogságot kiván, mindig rohan és rohanása az összhangba simul. Aki összhangot kiván,

boldog.


===Vetkőzés===

Irmagját se tűrd magadban semmiféle érvényesülési szándéknak. Mert ahogy előbbre törtetsz

az életben, úgy csúszol vissza önmagadban.

Ne törekedj kiválóságra. Ez azonban nem jelenti, hogy képességeidet elhanyagold. Önmagadban

akkor jutsz előbbre, ha képességeidet mennél teltebbé s összecsengőbbé teszed; mindegy,

hogy képességeid mekkorák: fő, hogy a tőled telhető legjobbat formáld belőlük és általuk.

Képességeid a paripák, melyek a végső házig visznek; de a házba csak úgy tudsz belépni, ha

fogatod kívülmarad. Minden képességnek mérete van; s a végső kapun csak az fér be, ami

mérhetetlen: a lélek maga.


===Meztelenség===

A teljességet elérni végtelenül könnyű és végtelenül nehéz. Oly könnyű és oly nehéz, mit ezt a

három szót kimondani hazugság és öncsalás nélkül: „Teljesen tiszta vagyok.” De vannak, igen

kevesen, egyszerű szegény emberek, kik anélkül, hogy törekedtek volna rá és anélkül, hogy

tudnának róla, a teljességet birtokolják. Minden érzésük, gondolatuk, szándékuk tiszta, minden

jó nekik úgy, ahogy éppen kinálkozik; ha veszíteniök kell, vagyontárgyat, egészséget, családtagot,

életet: abba is nehézség nélkül belenyugodnak. Életük csöndes-vidám, békéjüket nem

sértheti senki és semmi. Szavaikból nem sokat meríthetsz, de lényükből magát a mindenséget.

Ezek a békés, boldog emberek nem fognak a teljességbe, a mennybe jutni: máris ott vannak,

nincs az a hatalom, mely valamit is adhatna még nekik, vagy elvehetne tőlük. Végtelen magas

hegyen élnek, ahonnan nincs tovább.


===Mindentudó, mindenható, mindenütt-jelenvaló===

Az egyéniségétől megszabaduló ember közös az Istennel. A mindentudóval, mindenhatóval,

mindenütt-jelenvalóval.

Az egyéniségétől megszabaduló ember nem úgy mindentudó, hogy meg bírná mondani, mennyi

pénz van egy csukott pénztárcában, s hogy a holnapi hírlapot már ma ismerné, s hogy

akármílyen kérdésedre biztosan tudna felelni. Ami az embereknek mindentudásként tűnne:

véghetetlen adat-tár; a mindentudás nem halmaz, csak éppen annak tudása, mely az „egy”-nél

is egyszerűbb.

Nem úgy mindenható, hogy a kenyeret kaláccsá bírná változtatni; s talán meg sem emelheti azt

a zsákot, melyet egy zsákhordó könnyen cipel. Ami az embereknek mindenhatóságként tűnne:

az életbeli sikeresség véghetetlenné növelése. Úgy mindenható, hogy amíg hétköznapi

munkáját végzi, lényének mélyén az Isten tett-nélküli, teljes működését viseli.

Nem úgy mindenütt-jelenvaló, hogy ha Nagyfüzesen van, jelen volna Kisfüzesen is. Ami az

embereknek mindenütt jelenvalóságként tűnne: a tér teljes betöltése. Úgy mindenütt-jelenvaló,

hogy elér a létezőig, a kiterjedéstelen pontig, mely mindent magába-foglal.


===Hullámok és tenger===

A hullámokat az számlálja, aki sötétben hallgatja a hullámverést, és nem az, aki látja a tengert.

{{lapozó|előző=A fészek|köv=A kristály|cím=A teljesség felé}}
[[Kategória:A teljesség felé|Szárny]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>A teljesség felé/A kristály</title>
    <id>579</id>
    <revision>
      <id>1411</id>
      <timestamp>2006-06-28T12:17:35Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>kat, lapozó</comment>
      <text xml:space="preserve">{{lapozó utolsó fejezet|előző=A szárny|cím=A teljesség felé}}

===Találkozás egy ifjúval===

Jobb a hegyen lakni, mint a völgyben. De mílyen gazdag a völgy is, lelkem, mílyen gazdag.

Egy alkalommal egy fiatal szekerest figyeltem, nem a szememmel, csak a fülemmel, mert deszkafal

volt köztünk. Régebbről ismertem őt: tizenhat éves legényke, együgyű, tele az érzékek

gabona-szín derengésével, mely valami ronthatatlan vígsággal öntötte el; amit megkívánt,

ellopta, ha tehette, anélkül, hogy cselekedete rákérgesült volna; a szigorú hatalom tőle éppúgy

nem kérdezte, mit honnan és miért vett, mint a madártól. Ezt a suhancot figyeltem én

fülemmel; idősebb szekerestársával beszélgetni akart, soká noszogatta, de az nem felelt, csak

aludt. Erre a legényke dalra zendített: „Iszom, mindig iszom; haragszik érte a feleségem...”

Dehogy volt itala, dehogy volt felesége. Csak vágya volt; a vágy lehúz, mondja a bölcsesség; őt

mégis emelte a vágy, hiszen nem volt honnan lehúzza, hiszen ő mindenestől a földön állt. És

vágya nemcsak az italig röpítette, nemcsak a feleségig, de még azon is messze túl, mikor már

régi veszekedő házasok s az asszony pöröl az italért.

Az angyal sem tud nagyobbat repülni, mint amekkorát ez a hím bogárka repült egyik fűszáltól a

másikig.


===Teljes gyönyörűség===

Hogy míly tökéletes-ragyogású az élet minden dolga, csak az tudja igazán, aki már nem óhajtja

őket. Egy rablógyilkos, mikor irgalmatlanul végez áldozatával: oly közösségben van vele, mint

még az ágyasa sem, soha; anélkül, hogy tudná, nem az áldozatát öli meg, de önmagát; aki ezt

felfogja, nem iszonyodik tőle, hanem megtelik áhítattal. Vagy gondolj a kufárra, ki rakásra

gyűjti a pénzt, mintha a felgyűlő vagyon valahová vezetne, valahol elegendő volna: a

lehetetlennel harcol, egy parány szembeszáll a mindenséggel. S hogy a nők mílyen szépek, csak

az tudja igazán, aki már nem vágyik rájuk: ahogy egy csont szépségét, finom tagozatát nem a

kutya látja, mely rágni kivánja, hanem az ember, aki nem akarja rágni.


===A nagy látvány===

Fényes arc néz az erdő-borította völgyre. A tengerszem asszonyként felel.


===A rossz létjoga===

Mindenki pokollal táplálkozik, még akkor is, ha menny felé növekszik.


===Az értelmét-adó s a lényét-adó===

„Nő vagyok”, sugározza a virág; „virág vagyok”, sugározza a nő. „Férfi vagyok”, sugározza a

termő fa törzse; „termő fa törzse vagyok”, sugározza a férfi.

Ha faggatni akarod: a rózsa eltűnik illata, színe, formája mögött; a gyümölcsfa kitárul. Ha

élvezni akarod: a rózsa kitárul; a gyümölcsfa eltűnik gyümölcsei mögött.


===Három vízszintes, egy függőleges===

Egyetlen érzés mindent elhomályosít. Egyetlen hang mindent elsüketít. Egyetlen szó mindent

eltakar. Mégis: érzésen, halláson, beszéden át vezet az út.


===Párbeszéd===

„A jázmin gyengéd-e, vagy bennem van-e a gyengédség, mit a jázmin felidéz? A kökörcsin

alattomos-e, vagy bennem van-e az alattomosság, mit a kökörcsin felidéz?” „A külső és belső

lényegében ugyanaz.”

„A porszem kicsiny-e, vagy bennem van-e a kicsinység, mit a porszem felidéz? A hegy nagy-e,

vagy bennem van-e a nagyság, mit a hegy felidéz?”

„A külső és belső lényegében ugyanaz.”


===Genesis===

A lámpa nem látja önmaga fényét. A méz nem érzi önmaga édességét.


===Metamorphosis===

A szivárványhíd az egyetlen, ahol angyalok és ördögök úgy járnak-kelnek, hogy alig lehet

szétismerni őket.


===Apocalypsis===

Kiknek nevük a ruhájuk, fejüket szárnyuk alá rejtik, visszabújnak álmaikba.


===Tíz erkély===

A teljes lét: élet-nélküli.

A teljes öröklét: idő-nélküli.

A teljes működés: változás-nélküli.

A teljes hatalom: erő-nélküli.

A teljes tudás: adat-nélküli.

A teljes bölcsesség: gondolat-nélküli.

A teljes szeretet: érzés-nélküli.

A teljes jóság: irány-nélküli.

A teljes boldogság: öröm-nélküli.

A teljes zengés: hang-nélküli.


===Összefoglalás===

Van valami, mely változatlan -

Mindennek lényege ez a változatlan -

Ha minden esetlegestől mentesülök: nem marad belőlem más, csak a változatlan.


===Az igazságról===

A szavak különlévők és gyöngysor-szerüek, a dolgok összefüggők és halom-szerüek. Ezért a

szavak és dolgok csak súrolják egymást.

A gondolat összetett és kimondható, az igazság egyszerű és kimondhatatlan. Igazságot csak

beszéd nélkül tudhatsz meg, tehát csak önmagadtól. Tedd alkalmassá lelkedet arra, hogy az 

igazságot tudhasd benne.

{{lapozó utolsó fejezet|előző=A szárny|cím=A teljesség felé}}
[[Kategória:A teljesség felé|Kristály]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Anonymus/Gesta Hungarorum</title>
    <id>580</id>
    <revision>
      <id>1416</id>
      <timestamp>2006-06-28T13:19:58Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>[[Anonymus/Gesta Hungarorum]] átmozgatva [[Gesta Hungarorum]] névre: Az elnevezési irányelvek szerint</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Gesta Hungarorum]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Arisztotelész/Poétika</title>
    <id>583</id>
    <revision>
      <id>1422</id>
      <timestamp>2006-06-28T14:09:26Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>[[Arisztotelész/Poétika]] átmozgatva [[Poétika]] névre: Az elnevezési irányelvek szerint</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Poétika]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Bot-ok készítése</title>
    <id>586</id>
    <revision>
      <id>1440</id>
      <timestamp>2006-06-28T19:44:37Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>[[Wikiforrás:Bot-ok készítése]] átmozgatva [[Wikiforrás:Segítség/Bot-ok készítése]] névre: Ez segítséglap</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Wikiforrás:Segítség/Bot-ok készítése]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Helyreállítás</title>
    <id>587</id>
    <revision>
      <id>1450</id>
      <timestamp>2006-06-28T21:10:11Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>[[Wikiforrás:Helyreállítás]] átmozgatva [[Wikiforrás:Segítség/Helyreállítás]] névre: segítséglap</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Wikiforrás:Segítség/Helyreállítás]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Irányelvek/A könyved első lapja</title>
    <id>588</id>
    <revision>
      <id>1452</id>
      <timestamp>2006-06-28T21:12:57Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>[[Wikiforrás:Irányelvek/A könyved első lapja]] átmozgatva [[Wikiforrás:Irányelvek/Első lapod]] névre: A Wikiforrásban nemcsak könyvek vannak</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Wikiforrás:Irányelvek/Első lapod]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Képletek szerkesztése</title>
    <id>590</id>
    <revision>
      <id>1457</id>
      <timestamp>2006-06-28T21:41:16Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>[[Wikiforrás:Képletek szerkesztése]] átmozgatva [[Wikiforrás:Segítség/Képletek szerkesztése]] névre: Segítséglap</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Wikiforrás:Segítség/Képletek szerkesztése]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Kép:Gitár.png</title>
    <id>592</id>
    <revision>
      <id>1465</id>
      <timestamp>2006-06-29T04:28:52Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>Nemo</username>
        <id>27</id>
      </contributor>
      <comment>Egy 48x48-as pici kép az userboxba</comment>
      <text xml:space="preserve">Egy 48x48-as pici kép az userboxba</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Kép:Wikikönyv-02.png</title>
    <id>593</id>
    <revision>
      <id>1475</id>
      <timestamp>2006-06-29T06:41:43Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>Nemo</username>
        <id>27</id>
      </contributor>
      <comment>Átalakított (magyar szöveg)</comment>
      <text xml:space="preserve">Átalakított (magyar szöveg)</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Kép:Smile0.png</title>
    <id>595</id>
    <revision>
      <id>1483</id>
      <timestamp>2006-06-29T07:20:57Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>Nemo</username>
        <id>27</id>
      </contributor>
      <comment>Hangulatjelző</comment>
      <text xml:space="preserve">Hangulatjelző</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Segítség/Névtér</title>
    <id>596</id>
    <revision>
      <id>4223</id>
      <timestamp>2006-08-04T16:21:50Z</timestamp>
      <contributor>
        <ip>80.99.141.166</ip>
      </contributor>
      <comment>/* Átlinkelés más projektekbe */</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fejrész}}A '''névterek''' elkülönítik a funkcionálisan eltérő jellegű lapokat a könyvlapoktól. A névterek nevét a lapnevekben a lap címe elé írjuk, kettősponttal elválasztva.

==Valódi névterek==
A szó technikai értelmében csak ezek a névterek, a [[#Virtuális névterek|Virtuális névterek]] nem. Ezekre lehet szűrni a [[Wikiforrás:Segítség/Keresés|keresésnél]], speciális lapokon, megjelennek a statisztikákban, stb. Előre be vannak állítva a Wikimedia szoftverben, változtatásuk körülményes.

A névtereket a hivatkozásokban automatikusan el lehet tüntetni a ''csővarázzsal'': a &lt;nowiki&gt;[[Wikiforrás:Homokozó|]]&lt;/nowiki&gt; formában felírt hivatkozás esetén a szövegben nem fog látszani a névtér.

=== Alap névtér ===
''Nincs külön neve''; ez tartalmazza a projekt által elkészített és készülőben levő könyveket. &lt;!--Alapesetben ezen lapok háttérszíne fehér, a többi laptól eltérően--&gt;.

=== Wikikönyvek névtér ===
Neve ''Wikikönyvek:''; tartalmazza a munka hátterét adó lapokat, például [[Wikiforrás:Szavazás]], és a melléktermékeket, például [[Wikiforrás:Rossz viccek és egyéb törölt zagyvaságok]].

=== Felhasználói névtér ===
Neve ''User:''; itt találhatóak a Wikikönyvek szerkesztők saját magukról szóló, vagy személyes felhasználású lapjai.

=== Kép névtér ===
Neve ''Kép:''; itt találhatóak a képekről és egyéb média file-okról szóló leírások. Háromféleképp használható:
*&lt;nowiki&gt;[[Kép:Akármi.jpg]]&lt;/nowiki&gt;: beilleszti az adott képet a szócikkbe
*&lt;nowiki&gt;[[Média:Akármi.jpg]]&lt;/nowiki&gt;: beilleszt egy szöveges hivatkozást az adott képre vagy hanganyagra
*&lt;nowiki&gt;[[:Kép:Akármi.jpg]]&lt;/nowiki&gt;:  beilleszt egy szöveges hivatkozást az adott kép leírására
:''Bővebben a [[Segítség/Hogyan használd a hivatkozásokat]] lapon.''

=== Sablon névtér ===
Neve ''Sablon:''; itt lehet előregyártott szövegeket létrehozni. Használatáról a [[Wikiforrás:Segítség/Sablonok|Hogyan használd a sablonokat]] lap szól.

=== Kategória névtér ===
Neve ''Kategória:''; ennek segítségével lehet a szócikkeket kategóriákba sorolni. A [[Wikiforrás:Segítség/Kategóriák|Hogyan használd a kategóriákat]] cikk próbál segíteni használatukban.

=== Segítség névtér ===
Ezt a névteret a Wikiforrásban nem használjuk, helyette a ''Wikiforrás:'' névtérben találod a segítő lapokat.

=== Speciális lapok ===
Neve ''Speciális:''; ezeket a MediaWiki program belsőleg használja automatikusan előállított lapokhoz, mint például a [[Speciális:Recentchanges|friss változtatások]] lapja.

=== MediaWiki névtér ===
Neve ''MediaWiki:''; ez tartalmazza a Wikiforrás felületének szövegeit. Ezen lapok teszik lehetővé az angol nyelvű feliratok lefordítását nemzeti nyelvekre. (Ezek nagy részét csak az [[Wikiforrás:Segítség/Adminisztrátorok|adminisztrátorok]] tudják közvetlenül írni, de minden módosítási szándék jelezhető a lapokhoz tartozó vitalapokon.)

=== Vitalapok névtér ===
: Minden névtérhez külön van, neve ''Vita'':, ''Wikikönyvek vita:'', ''User vita:'', ''Kép vita:'', ''MediaWiki vita:'' ...
: Ezen névterek teszik lehetővé az adott lapokhoz kapcsolódó megbeszéléseket, vitákat, illetve a szócikkekbe nem való háttérinformációkat.

===Dokumentáció===
*''[[m:MediaWiki User's Guide: Namespaces|Részletes angol nyelvű dokumentáció]]''


== Virtuális névterek ==
Ezeknek a szó technikai értelmében nincs köze a névterekhez, csak hasonlóan néznek ki.
===WF rövidítés===
Léteznek átírányítóoldalak, melyek címe &quot;WF:&quot;-val kezdődik, így nevük hasonlít a névterekre. Ezek könnyen megjegyezhető linkek gyakran hivatkozott oldalakra a &quot;Wikikönyvek&quot; névtérben. Például a [[WF:T]] átirányít a [[Wikiforrás:Szavazás törlésről]] oldalra. Teljes lista a [[Wikiforrás:WF]] oldalon.
=== Transwiki === 
Más Wikimédia projektből átmásolt vagy más projektekbe átmásolandó oldalak ideiglenes tárolóhelye, a magyar Wikikönyvekben nem használjuk. [[m:Transwiki|Teljes meghatározás]] a MetaWikin

===Átlinkelés más projektekbe===
Ezekben a hivatkozásokban is kettőspont van, de nem névterek. Használatuk a [[Wikiforrás:Segítség/Hivatkozások]] lapon van leírva.


== Lásd még ==
* '''[[Wikiforrás:Irányelvek|Irányelvek]]''' A Wikiforrás irányelvei és útmutatói...
* '''[[Wikiforrás:Segítség|Segítség]]''' Felhasználók munkáját segítő lapok...
* '''[[Wikiforrás:Wikiforrás|Wikiforrás]]''' Mi is a Wikiforrás, hogyan működik, egyéb lehetőségek és szabályok...
-----</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>MediaWiki:Allowemail</title>
    <id>598</id>
    <revision>
      <id>1496</id>
      <timestamp>2006-06-29T11:26:12Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>magyarítás</comment>
      <text xml:space="preserve">E-mail engedélyezése más felhasználóktól</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>MediaWiki:1movedto2 redir</title>
    <id>599</id>
    <revision>
      <id>1497</id>
      <timestamp>2006-06-29T11:27:06Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>magyarítás</comment>
      <text xml:space="preserve">[[$1]] átmozgatva [[$2]] névre (átirányítást felülírva)</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>MediaWiki:Actioncomplete</title>
    <id>600</id>
    <revision>
      <id>1498</id>
      <timestamp>2006-06-29T11:28:05Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>magyarítás</comment>
      <text xml:space="preserve">Művelet végrehajtva</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>MediaWiki:Addedwatchtext</title>
    <id>601</id>
    <revision>
      <id>1499</id>
      <timestamp>2006-06-29T11:29:15Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>áthozva a Wikipédiából</comment>
      <text xml:space="preserve">A „$1” lapot hozzáadtam a [[Special:Watchlist|figyelőlistádhoz]]. Ezután minden a lapon vagy annak vitalapján történő változást ott fogsz látni, és a lap '''vastagon''' fog szerepelni a [[Special:Recentchanges|friss változtatások]] lapon, hogy könnyen észrevehető legyen. Ha később el akarod távolítani a lapot a figyelőlistádról, akkor ezt az oldalmenü „{{MediaWiki:unwatchthispage}}” pontjával (vagy a „{{MediaWiki:unwatch}}” füllel) teheted meg.</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>MediaWiki:Alllogstext</title>
    <id>602</id>
    <revision>
      <id>1500</id>
      <timestamp>2006-06-29T11:30:46Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>magyarítás</comment>
      <text xml:space="preserve">Az átmozgatási, feltöltési, törlési, lapvédelmi, blokkolási, bürökrata és felhasználó-átnevezési naplók közös listája. Szűkítheted a listát a naplótípus, a műveletet végző felhasználó vagy az érintett oldal megadásával.</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>MediaWiki:Autoblocker</title>
    <id>603</id>
    <revision>
      <id>3215</id>
      <timestamp>2006-07-12T20:58:54Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>linkjav</comment>
      <text xml:space="preserve">Az általad használt IP-cím [[Wikiforrás:Segítség/Autoblokk|autoblokkolva]] van, mivel korábban a kitiltott &quot;[[User:$1|$1]]&quot; használta. ($1 blokkolásának indoklása: „'''$2'''”) Ha nem te vagy $1, lépj kapcsolatba valamelyik adminisztrátorral, és kérd az autoblokk feloldását. Ne felejtsd el megírni neki, hogy kinek szóló blokkba ütköztél bele!</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>MediaWiki:Autoredircomment</title>
    <id>604</id>
    <revision>
      <id>1502</id>
      <timestamp>2006-06-29T11:35:34Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>magyarítás</comment>
      <text xml:space="preserve">Átirányítás ide:[[$1]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Wikimedia Commons használata</title>
    <id>606</id>
    <revision>
      <id>1510</id>
      <timestamp>2006-06-29T12:03:25Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>[[Wikiforrás:Wikimedia Commons használata]] átmozgatva [[Wikiforrás:Segítség/Wikimedia Commons használata]] névre: segítséglap</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Wikiforrás:Segítség/Wikimedia Commons használata]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Vitarendezés</title>
    <id>608</id>
    <revision>
      <id>1516</id>
      <timestamp>2006-06-29T12:38:43Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>[[Wikiforrás:Vitarendezés]] átmozgatva [[Wikiforrás:Irányelvek/Vitarendezés]] névre: útmutató</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Wikiforrás:Irányelvek/Vitarendezés]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Regisztráció</title>
    <id>609</id>
    <revision>
      <id>1520</id>
      <timestamp>2006-06-29T13:17:35Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>[[Wikiforrás:Regisztráció]] átmozgatva [[Wikiforrás:Irányelvek/Regisztráció]] névre: Ez egy irányelv szerintem</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Wikiforrás:Irányelvek/Regisztráció]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Vándor móka</title>
    <id>612</id>
    <revision>
      <id>3113</id>
      <timestamp>2006-07-02T19:59:49Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>OsvátA</username>
        <id>12</id>
      </contributor>
      <minor />
      <text xml:space="preserve">{{vers2|Tamkó Sirató Károly|Vándor Móka|

Elindultunk&lt;br /&gt;

:Balátára malátáért,&lt;br /&gt;
:Galántára palántáért,&lt;br /&gt;
:Rabizára paprikáért,&lt;br /&gt;
:Soroksárra salátáért,&lt;br /&gt;
:Macsoládra - kocsonyáért,&lt;br /&gt;
:Kocsonyádra - mazsoláért&lt;br /&gt;
:Cseresznyésre cseresznyéért,&lt;br /&gt;
:Szerencs-Érre szerencséért,&lt;br /&gt;
::Pécelre - mézért&lt;br /&gt;
::Mézeskútra - pénzért.&lt;br /&gt; 

Jöttünk-mentünk&lt;br /&gt;

:Nagylaposon - hegyesen,&lt;br /&gt;
:Homoródon - begyesen,&lt;br /&gt;
:Hétrongyoson - feszesen,&lt;br /&gt;
:Lassú-réten - sebesen.&lt;br /&gt; 

Mit csináltunk?&lt;br /&gt;

:Hévízen - vacogtunk,&lt;br /&gt;
:Szomoródon - kacagtunk,&lt;br /&gt;
:Árnyékoson - napoztunk&lt;br /&gt;
:Koplallón - jóllaktunk,&lt;br /&gt;
:Éberlakon - álmodtunk.&lt;br /&gt; 
:Tolcsván tocsogtunk,&lt;br /&gt;
:Potyondon potyogtunk,&lt;br /&gt;
:Szikszón szikkadtunk,&lt;br /&gt;
:Csuklódon csuklottunk,&lt;br /&gt;
|
:Lepénden lepént ettünk,&lt;br /&gt;
:Legénden legénkedtünk,&lt;br /&gt;
:Nyíratádon - bolondoztunk,&lt;br /&gt;
:Bolondócon - nyiratkoztunk,&lt;br /&gt;
:Szekeresden szekereztünk,&lt;br /&gt;
:Nekeresden nem-kerestünk,&lt;br /&gt;
:Heverdelen elhevertünk,&lt;br /&gt;
:Előréven elrévedtünk.&lt;br /&gt;


:Be is értünk&lt;br /&gt;

::Verebesre - seregestül,&lt;br /&gt;
::Seregesre - verebestül,&lt;br /&gt;
::Fenekesre fenekestül,&lt;br /&gt;
::Csolnakosra csolnakon,&lt;br /&gt;
::Lovas-szirtre jó lovon,&lt;br /&gt;
::Szombathelyre szombaton,&lt;br /&gt;

::Hangosvölgybe - daltalan,&lt;br /&gt;
::Dalos-zugba - hangtalan,&lt;br /&gt;
::Zajgóvárra - zajtalan,&lt;br /&gt;
::Szomjúhelyre szomjasan,&lt;br /&gt;
::Gyopárosra párosan,&lt;br /&gt;
::Boldogkőre, Bársonyosra&lt;br /&gt;
::bársonyban és boldogan!&lt;br /&gt; 
|&amp;nbsp;|Tamkó Sirató Károly: Vándor móka}}</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Szerző:Tamkó Sirató Károly</title>
    <id>613</id>
    <revision>
      <id>4934</id>
      <timestamp>2006-08-30T22:40:50Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>szerzőknek  nincs saját kategóriája</comment>
      <text xml:space="preserve">[[w:Tamkó Sirató Károly|Tamkó Sirató Károly]]

* [[Vándor móka]]

[[Kategória:Írók, költők|Tamkó Sirató Károly]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Segítség/Engedélykérő szabványlevelek</title>
    <id>614</id>
    <revision>
      <id>1537</id>
      <timestamp>2006-06-29T14:59:31Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>[[Wikiforrás:Segítség/Engedélykérő szabványlevelek]] átmozgatva [[Wikiforrás:Engedélykérő szabványlevelek]] névre: Nem segítséglap, hanem minta. Hasonló funkciójú, mint a [[Wikiforrás:Portálminta]]</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Wikiforrás:Engedélykérő szabványlevelek]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>MediaWiki:Yourrealname</title>
    <id>616</id>
    <revision>
      <id>1540</id>
      <timestamp>2006-06-29T16:56:44Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>magyarítás</comment>
      <text xml:space="preserve">Valódi neved*</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>MediaWiki:Yourlanguage</title>
    <id>617</id>
    <revision>
      <id>1541</id>
      <timestamp>2006-06-29T16:57:47Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>magyarítás</comment>
      <text xml:space="preserve">A felület nyelve:</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>MediaWiki:Youhavenewmessages</title>
    <id>618</id>
    <revision>
      <id>3280</id>
      <timestamp>2006-07-13T16:38:18Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>fölösleges pont törlése</comment>
      <text xml:space="preserve">$1 van. ($2)</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>MediaWiki:Wlsaved</title>
    <id>619</id>
    <revision>
      <id>1543</id>
      <timestamp>2006-06-29T16:58:23Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>magyarítás</comment>
      <text xml:space="preserve">Ez a figyelőlistád egy elmentett példánya.</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>MediaWiki:Wlhideshowown</title>
    <id>620</id>
    <revision>
      <id>1544</id>
      <timestamp>2006-06-29T17:01:09Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>magyarítás</comment>
      <text xml:space="preserve">saját szerkesztések $1</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>MediaWiki:Wlhideshowbots</title>
    <id>621</id>
    <revision>
      <id>1545</id>
      <timestamp>2006-06-29T17:01:31Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>magyarítás</comment>
      <text xml:space="preserve">robotok szerkesztéseinek $1</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>MediaWiki:Wlheader-enotif</title>
    <id>622</id>
    <revision>
      <id>1546</id>
      <timestamp>2006-06-29T17:02:05Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>magyarítás</comment>
      <text xml:space="preserve">* Email értesítés engedélyezve.</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>MediaWiki:Wlheader-showupdated</title>
    <id>623</id>
    <revision>
      <id>1547</id>
      <timestamp>2006-06-29T17:02:17Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>magyarítás</comment>
      <text xml:space="preserve">* Azok a lapok, amelyek megváltoztak, mióta utoljára megnézted őket, '''vastagon''' láthatóak.</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>MediaWiki:Watchlistcount</title>
    <id>624</id>
    <revision>
      <id>1548</id>
      <timestamp>2006-06-29T17:04:22Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>magyarítás</comment>
      <text xml:space="preserve">'''$1 lap van a figyelőlistádon, beleértve a vitalapokat is.'''</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>MediaWiki:Watchlistcleartext</title>
    <id>625</id>
    <revision>
      <id>1549</id>
      <timestamp>2006-06-29T17:04:43Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>magyarítás</comment>
      <text xml:space="preserve">Biztosan el akarod őket távolítani?</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>MediaWiki:Watchlistclearbutton</title>
    <id>626</id>
    <revision>
      <id>1550</id>
      <timestamp>2006-06-29T17:05:04Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>magyarítás</comment>
      <text xml:space="preserve">Figyelőlista törlése</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>MediaWiki:Watchlistall1</title>
    <id>627</id>
    <revision>
      <id>1551</id>
      <timestamp>2006-06-29T17:05:38Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>magyarítás</comment>
      <text xml:space="preserve">összes</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>MediaWiki:Watchlistall2</title>
    <id>628</id>
    <revision>
      <id>1552</id>
      <timestamp>2006-06-29T17:05:46Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>magyarítás</comment>
      <text xml:space="preserve">bármikor</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>MediaWiki:Watch</title>
    <id>629</id>
    <revision>
      <id>1553</id>
      <timestamp>2006-06-29T17:07:31Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>magyarítás</comment>
      <text xml:space="preserve">Lap figyelése</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>MediaWiki:Wantedpages</title>
    <id>630</id>
    <revision>
      <id>1554</id>
      <timestamp>2006-06-29T17:07:46Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>magyarítás</comment>
      <text xml:space="preserve">Keresett lapok</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>MediaWiki:Wantedcategories</title>
    <id>631</id>
    <revision>
      <id>1555</id>
      <timestamp>2006-06-29T17:08:05Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>magyarítás</comment>
      <text xml:space="preserve">Keresett kategóriák</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>MediaWiki:Viewsource</title>
    <id>632</id>
    <revision>
      <id>1556</id>
      <timestamp>2006-06-29T17:09:35Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>magyarítás</comment>
      <text xml:space="preserve">lapforrás</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>MediaWiki:Username</title>
    <id>633</id>
    <revision>
      <id>1557</id>
      <timestamp>2006-06-29T17:09:54Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>magyarítás</comment>
      <text xml:space="preserve">Felhasználói név:</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Szerző:Csáti Demeter</title>
    <id>636</id>
    <revision>
      <id>4253</id>
      <timestamp>2006-08-05T19:01:57Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>+[[Kategória:Szerzők|Csáti Demeter]]</comment>
      <text xml:space="preserve">'''Csáti Demeter''' (16. sz.): Magyar Ferenc-rendi szerzetes, költő. Leghíresebb műve az ''Ének Pannónia megvételéről'' (''Emlékezzünk régiekről'' ...) c. krónikás vers, melyet 1526 végén írt a Thuróczy-krónika alapján.

Forrás: ''[http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC02469/02663.htm Magyar Életrajzi Lexikon]''

== Művei ==
* ''[[Ének Pannónia megvételéről]]''

[[Kategória:Szerzők|Csáti Demeter]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Emlékezzünk régiekről</title>
    <id>637</id>
    <revision>
      <id>1575</id>
      <timestamp>2006-06-30T13:21:32Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>Gubbubu</username>
        <id>3</id>
      </contributor>
      <comment>Átirányítás ide:[[Ének Pannónia megvételéről]]</comment>
      <text xml:space="preserve">#Redirect [[Ének Pannónia megvételéről]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Ének Pannónia megvételéről</title>
    <id>638</id>
    <revision>
      <id>1599</id>
      <timestamp>2006-06-30T18:34:59Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>Gubbubu</username>
        <id>3</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>/* Hangos változatok */</comment>
      <text xml:space="preserve">{{vers|Csáti Demeter|Ének Pannónia megvételéről|
Emlékezzenk régiekrel, &lt;br&gt;
Az Szythiából kijüttekrel, &lt;br&gt;
Magyaroknak eleikrel, &lt;br&gt;
És azoknak vitézségekrel. &lt;br&gt;
&lt;br&gt; 
Szythiából kiindulának, &lt;br&gt;
Hogy ez földre kijüvének, &lt;br&gt;
Istentíl is kísziríttetének, &lt;br&gt;
Erdélységben letelepedének. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
Ott jól tének űmagokkal, &lt;br&gt;
Hét sereget nagyot szerzének, &lt;br&gt;
Hét kapitánok emelének, &lt;br&gt;
Mindeniknek várat szerzének. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
Mind eggyessek ű dolgokban, &lt;br&gt;
Hatalmassok viadalokban, &lt;br&gt;
Nincs fílelmek országokban, &lt;br&gt;
Csak lakoznak bátorságokban. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
Nagy erejek mint Sámsonnak, &lt;br&gt;
Bátor szívek mint oroszlánnak, &lt;br&gt;
Mindent rontnak ha indulnak, &lt;br&gt;
Rettenetesek sokaságokkal. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
Az egyek kezettek jelesb vala,&lt;br&gt;
Kinek neve Árpád vala, &lt;br&gt;
Mindeniknél gazdagb vala, &lt;br&gt;
Azért keztek fő kapitán vala. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
Mikor azt hallották volna, &lt;br&gt;
Hogy az Duna jó víz volna, &lt;br&gt;
Lakófölde nagy jó volna, &lt;br&gt;
Hogy annál jobb sohol nem volna; &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
Egy kevetet választának, &lt;br&gt;
Duna látni bocsátának. &lt;br&gt;
Hogy ha bizont mondhatnának, &lt;br&gt;
Ők az földre bészállanának. &lt;br&gt;
&lt;br&gt; 
Kevet juta Duna mellé, &lt;br&gt;
Földet, fivet megszemléle, &lt;br&gt;
Duna vizit es megkímlé, &lt;br&gt;
Őmagának jónak ítélé. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
Herceg akkor az földen lengyel vala, &lt;br&gt;
Ki mind ez országot bírja vala, &lt;br&gt;
Lakóhele Veszprém vala, &lt;br&gt;
Ez föld népe mind német vala. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
Kevet futa bé Veszprémben, &lt;br&gt;
Az hercegnek eleiben, &lt;br&gt;
Magyaroknak ű szovával, &lt;br&gt;
Keszeneti lén nagy tisztességvel. &lt;br&gt;
&lt;br&gt; 
„Engem kildtek téged látnom, &lt;br&gt;
Országodat mind megjárnom, &lt;br&gt;
Lakóheleden megtudakoznom, &lt;br&gt;
Néped tervínit tanálnom.” &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
Herceg azt igen erílé, &lt;br&gt;
Az kevetet megvendíglé, &lt;br&gt;
Űmagának jónak ítélé, &lt;br&gt;
Mert azokat keznépnek viélé. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
Kevet onnyat elsiete, &lt;br&gt;
Egy palackot kerestete, &lt;br&gt;
Duna vizében belé teltse, &lt;br&gt;
Feldet, fivet hamar kerestete; &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
Azt Erdeibe el-bévivé, &lt;br&gt;
Árpád elett mind letevé, &lt;br&gt;
Árpád látá, jó neven vívé, &lt;br&gt;
Kapitánoknak mind hírré tevé. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
Kapitánok odagyűlének, &lt;br&gt;
Duna vizét ők megláták, &lt;br&gt;
Földet fivet es megláták, &lt;br&gt;
Ottan reá tanácsot tartának. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
Egy fejér lovat hozatának, &lt;br&gt;
Féket, nyerget aranyast hozának; &lt;br&gt;
Az herceghez bocsátának, &lt;br&gt;
Hogy ilyen szóval neki szólnának: &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
„Ez szép lóval azok tisztelének, &lt;br&gt;
Kik Szythiábul kijűének, &lt;br&gt;
Nagyságodtul feldet kérének. &lt;br&gt;
Országodban letelepedének.” &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
Herceg azval veszté magát, &lt;br&gt;
Hogy az dolgot meg nem érté, &lt;br&gt;
Az szép lovat megszereté, &lt;br&gt;
Hogy ki miatt földét elveszté. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
Az szép lónak eriltében, &lt;br&gt;
Az szót mondá az kevetnek: &lt;br&gt;
„Annat adok én feldemben &lt;br&gt;
Mint kívánnak ők, nagy bősséggel.” &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
Kivetek vadnak nagy eremben, &lt;br&gt;
Mert járának nagy jó véggel, &lt;br&gt;
Elbúcsúzának nagy tiszteségvel, &lt;br&gt;
Bésietének Erdely feldében. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
Kivetek beszélnek kapitánokkal. &lt;br&gt;
Kapitánok tanácskoznak, &lt;br&gt;
Hogy ha ez földre juthatnának, &lt;br&gt;
Az herceggel megvínának. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
Istent ők ott imádának, &lt;br&gt;
Háromszor Deust kiáltának; &lt;br&gt;
Arról nevezték ott az várast, &lt;br&gt;
Számos mentében az nemes Dézsnek. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
Tűlek maradott nekenk az szokásonk,&lt;br&gt; 
Hogy, ha mikoron árút mi szakasztonk. &lt;br&gt;
„Deus, Deus !” ott kiáltonk, &lt;br&gt;
Bizonságonk, hogy megárultonk. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
Hamar mind felkészilének, &lt;br&gt;
Harmad kevetet választának, &lt;br&gt;
Az herceghez bocsátának, &lt;br&gt;
Hogy ilyen szóval neki szólnának: &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
„Herceg, jól meggondold magad, &lt;br&gt;
Hogy ez feldet hamar elhagyjad, &lt;br&gt;
Mert magyaroknak árún adtad, &lt;br&gt;
Immár őnekik megbocsássad.” &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
Kevetek jutának az herceghez, &lt;br&gt;
Tiszteségvel neki keszenének, &lt;br&gt;
Az Árpádnak ő szavával &lt;br&gt;
Ezt megbeszéllék nagy bátorságval: &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
„Feldedet attad fejér lovan &lt;br&gt;
És fivedet aranyas féken, &lt;br&gt;
Duna vizit aranyas nyergen, &lt;br&gt;
Akkort való nagy szökségedben.” &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
Herceg hallá, mosolyodék, &lt;br&gt;
Azzal semmit nem gondola; &lt;br&gt;
Az kevetnek akkoron szóllala; &lt;br&gt;
Haragjában azt mongya vala: &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
„Ha az szép lovat azért kildték, &lt;br&gt;
Egy sulyokkal majd agyon verjék, &lt;br&gt;
Nyerget vessék az Dunába, &lt;br&gt;
És az féket az fíben elrekentsék.” &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
Kevetek azt mondák az hercegnek: &lt;br&gt;
„Nem kell tenni kegyelmednek; &lt;br&gt;
Azzol az magyarok károsok sem lesznek, &lt;br&gt;
Inkább lesznek nyereségesek. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
Mert ebek lóval mind meghíznak, &lt;br&gt;
Nyerge leszen halászoknak, &lt;br&gt;
Az fékével kaszások osztoznak, &lt;br&gt;
Azért teutánnad ők sok jót mondonak” &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
Kevetek onnyat elbúcsúznak. &lt;br&gt;
Herceg ottan megfélemlék, &lt;br&gt;
Seregekkel gyilekezék. &lt;br&gt;
Az Duna mellen el-békeltezék. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
Árpád juta magyar néppel, &lt;br&gt;
Kelem földén a Dunán elkelének, &lt;br&gt;
Az Csekén ők csekének, &lt;br&gt;
Az Téténben el-feltetének. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
Érden sokat ők értenek. &lt;br&gt;
Százhalomnál megszállának, &lt;br&gt;
Az herceggel megvívának. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
Isten vala magyar néppel: &lt;br&gt;
Ott járának nagy nyereséggel. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
Az herceg ott megvereték, &lt;br&gt;
Csak egyedül futnia essék. &lt;br&gt;
Az Dunára őt keríték, &lt;br&gt;
Semmiképpen meg nem érheték. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
Abban egyeb nem lehete: &lt;br&gt;
Az Dunában bészöktete, &lt;br&gt;
Hogy már magát ott megmentenéje &lt;br&gt;
Inkább magát ott elrekkenté. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
Árpád vala nagy eremben, &lt;br&gt;
Mert az ország lén kezében, &lt;br&gt;
Ő megszálla fenn egy hegyben. &lt;br&gt;
Székesfejérvárhoz lén ű kezeiben. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
Ott ez ország nekiek adaték, &lt;br&gt;
Magyarországnak nevezteték, &lt;br&gt;
Némettől mert megvívék, &lt;br&gt;
Fegyverekkel evékkén tevék. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
Egyiknek neve Buda vala, &lt;br&gt;
Ki ez országot megvette vala; &lt;br&gt;
Hogy az Árpád megholt vala, &lt;br&gt;
Árpád után ő kapitány vala. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
Lakóhelye lőn Duna mentében, &lt;br&gt;
Pest ellenében, fenn egy hegyben, &lt;br&gt;
Arról neveztík ott a várost &lt;br&gt;
Duna mentében kincses Budának. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
Ezt szerzették Szilágyságban &lt;br&gt;
Csáti Demeter nagy gondolatjában, &lt;br&gt;
Mikort nagy bú vala Magyarországban, &lt;br&gt;
Egy némi-nemű múlatságában. &lt;br&gt;
|1526|}}

== Hangzó változatok ==

* A vers egy rövidített (népdallá lett) változata Keresztes Nagy Árpád (ének és kobozkíséret) előadásában hang formában is letölthető az [http://regos.uw.hu/ előadó honlapjáról]: [http://regos.uw.hu/zene/terszinhaz05_01_24-pannonia_megvetele.mp3 Letöltés] (az előadó minden jogot fenntart!).
* Az  [http://upload.wikimedia.org/wikisource/hu/b/b1/Cs%C3%A1ti%C3%89nek1.ogg 1. verszak] és a [http://upload.wikimedia.org/wikisource/hu/e/e6/Cs%C3%A1ti%C3%89nekk%C3%B6vetek.ogg 30.-32. verszak] meghallgatható más előadásban is: a Kobzos Kiss Tamás szerkesztésében és a Fonó Records kiadásában készült &quot;Táltos idők&quot; c. CD-lemez egyik opuszából való rövid részletként (ezen idézetek nem alkotják a kiadvány jelentős részét).</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Kép:CsátiÉnek1.ogg</title>
    <id>639</id>
    <revision>
      <id>1585</id>
      <timestamp>2006-06-30T14:23:08Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>Gubbubu</username>
        <id>3</id>
      </contributor>
      <text xml:space="preserve">Ez a hanganyag a Kobzos Kiss Tamás szerkesztésében és a Fonó Records kiadásában készült &quot;Táltos idők&quot; c. CD-lemez egyik opuszából való rövid részlet (nem alkotja a kiadvány számottevő részét). Kereskedelmi felhasználása nem megengedett.</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Kép:CsátiÉnekkövetek.ogg</title>
    <id>640</id>
    <revision>
      <id>1586</id>
      <timestamp>2006-06-30T14:24:01Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>Gubbubu</username>
        <id>3</id>
      </contributor>
      <comment>Ez a hanganyag a Kobzos Kiss Tamás szerkesztésében és a Fonó Records kiadásában készült &quot;Táltos idők&quot; c. CD-lemez egyik opuszából való rövid részlet (nem alkotja a kiadvány számottevő részét). Kereskedelmi felhasználása nem megenged</comment>
      <text xml:space="preserve">Ez a hanganyag a Kobzos Kiss Tamás szerkesztésében és a Fonó Records kiadásában készült &quot;Táltos idők&quot; c. CD-lemez egyik opuszából való rövid részlet (nem alkotja a kiadvány számottevő részét). Kereskedelmi felhasználása nem megengedett.</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Sablon:Ima</title>
    <id>641</id>
    <revision>
      <id>1592</id>
      <timestamp>2006-06-30T18:22:38Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>Gubbubu</username>
        <id>3</id>
      </contributor>
      <text xml:space="preserve">&lt;div class=&quot;ws_vers&quot;&gt;
{| align=center
|-
||
&lt;p align=&quot;center&quot; class=&quot;ws_vers_cim&quot; style=&quot;margin: 0; font-size: 120%; font-style: bold&quot;&gt;{{{1}}}&lt;/p&gt;
&lt;div align: left; class=&quot;ws_vers_torzs&quot; style=&quot;margin: 1.25em 0&quot;&gt;{{{2}}}&lt;/div&gt;
&lt;p align=&quot;right&quot; class=&quot;ws_vers_szerzo&quot; style=&quot;margin: 0; font-size: 90%;&quot;&gt;[[Szerző:{{{3}}}|{{{3}}}]]&lt;/p&gt;
&lt;p align=&quot;right&quot; class=&quot;ws_vers_datum&quot; style=&quot;font-size: 86%; font-style: italic&quot;&gt;{{{4}}}&lt;/p&gt;
&lt;/div&gt;
|}

[[Category:Imádságok]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Szerző:Tíz-sorosok mestere</title>
    <id>642</id>
    <revision>
      <id>4571</id>
      <timestamp>2006-08-29T09:07:08Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>kat</comment>
      <text xml:space="preserve">Tíz sorosok mestere (15. század) ([[w:hu:Tíz-sorosok mestere|A magyar Wikipédia cikke]])

*[[Asztalnak szent dícsérete]]
*[[Istenes élet regulái]]
*[[Jó és gonosz szerzetesnek dícséreti és szidalma]]
*[[Szent ének, ki dícséri Szíz Máriát és az ő szent fiát]]

[[Category:Szerzők|Tíz-sorosok mestere]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Asztalnak szent dícsérete</title>
    <id>643</id>
    <revision>
      <id>5074</id>
      <timestamp>2006-09-16T19:38:08Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>linkjav</comment>
      <text xml:space="preserve">{{vers|Tíz-sorosok mestere|Asztalnak szent dícsérete|
&amp;nbsp; &lt;br&gt;
Az szent alázatosság &lt;br&gt;
&amp;nbsp;Szerzetes asztalát &lt;br&gt;
&amp;nbsp;Ékesejti, dicséri &lt;br&gt;
&amp;nbsp;És felmagasztattya. &lt;br&gt;
Az szent vesztegség-tartás &lt;br&gt;
&amp;nbsp;Őket igen gyöngyözi &lt;br&gt;
&amp;nbsp;És megverágoztatja. &lt;br&gt;
Az szent aéjtatosság &lt;br&gt;
&amp;nbsp;Őtet megédesejti &lt;br&gt;
&amp;nbsp;És érdemesejti. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
Az alázatos szerzetes &lt;br&gt;
&amp;nbsp;Nagy édesen eszik, &lt;br&gt;
&amp;nbsp;Mert ő méltó reája, &lt;br&gt;
&amp;nbsp;A mit eszik iszik, &lt;br&gt;
És őneki a Krisztus &lt;br&gt;
&amp;nbsp;Nyájaskodó barátja &lt;br&gt;
&amp;nbsp;És ő asztalnoka, &lt;br&gt;
Mert előtte mi vagyon &lt;br&gt;
&amp;nbsp;Mind az Krisztus szerzette &lt;br&gt;
&amp;nbsp;Kiről adjonk nagy hálát. &lt;br&gt;
|&amp;nbsp;|(forrás: ''Három veréb hat szemmel'', szerk. [[szerző:Weöres Sándor|Weöres Sándor]], Budapest, Szépirodalmi, 1977, 59. o.)}}</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Istenes élet regulái</title>
    <id>644</id>
    <revision>
      <id>5075</id>
      <timestamp>2006-09-16T19:38:32Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>linkjav</comment>
      <text xml:space="preserve">{{vers|Tíz-sorosok mestere|Istenes élet regulái|
&lt;br&gt;
Dicséretes az ember&lt;br&gt;
&amp;nbsp;Istennek előtte,&lt;br&gt;
&amp;nbsp;Ki Urának Istenének&lt;br&gt;
&amp;nbsp;Tudja akaratját,&lt;br&gt;
Melyet meg nem tudhatunk&lt;br&gt;
&amp;nbsp;És nem idvezülhetünk,&lt;br&gt;
&amp;nbsp;Ha meg nem tanoljuk&lt;br&gt;
Az tíz parancsolatokat,&lt;br&gt;
&amp;nbsp;Kit kiada Úr Isten&lt;br&gt;
&amp;nbsp;Moises prófétának:
&lt;br&gt;
Egy Istent higgy; hejában&lt;br&gt;
&amp;nbsp;Nevét ne emléhed;&lt;br&gt;
&amp;nbsp;Innepet ülj; atyádat&lt;br&gt;
&amp;nbsp;Anyádat tiszteljed;&lt;br&gt;
Ne ölj; soha ne orozz;&lt;br&gt;
&amp;nbsp;Testi bűnt eltávoztass;&lt;br&gt;
&amp;nbsp;Hamis tanú ne légy;&lt;br&gt;
Más embernek jószágát;&lt;br&gt;
&amp;nbsp;Feleségét, leányát&lt;br&gt;
&amp;nbsp;Bűnre ne kévánjad.
&lt;br&gt;
Akarunk-é bémenni&lt;br&gt;
&amp;nbsp;Fényes menyországba?&lt;br&gt;
&amp;nbsp;Tartsunk parancsolatot&lt;br&gt;
&amp;nbsp;Ez gyarló velágban,&lt;br&gt;
Sirassuk meg bűneinket,&lt;br&gt;
&amp;nbsp;Távoztassuk azokat:&lt;br&gt;
&amp;nbsp;Minden kétség nélkül&lt;br&gt;
Megyünk örök életben,&lt;br&gt;
&amp;nbsp;Megigérte Úr Isten&lt;br&gt;
&amp;nbsp;Jézus Krisztus amen.
&lt;br&gt;
Hét halálos bűnöket&lt;br&gt;
&amp;nbsp;Tudjuk távoztatni,&lt;br&gt;
&amp;nbsp;Ha melyikben vétkezünk,&lt;br&gt;
&amp;nbsp;Tanoljuk meggyónni:&lt;br&gt;
Első gonosz kevélség;&lt;br&gt;
&amp;nbsp;Fesvénség; haragosság;&lt;br&gt;
&amp;nbsp;Testi fajtalanság;&lt;br&gt;
Torkosság; és irigység;&lt;br&gt;
&amp;nbsp;Hetedik és utolsó&lt;br&gt;
&amp;nbsp;Jóra való restség.
&lt;br&gt;
Piros rózsát ha szednek&lt;br&gt;
&amp;nbsp;Pünköst idejében,&lt;br&gt;
&amp;nbsp;Miként annak illatja&lt;br&gt;
&amp;nbsp;Esmeg vigasztalja:&lt;br&gt;
Ígyen Urunk Jézusnak&lt;br&gt;
&amp;nbsp;Öt mély sebét gondolván,&lt;br&gt;
&amp;nbsp;Keresztfán függesztvén,&lt;br&gt;
Vigasztalja szívünket,&lt;br&gt;
&amp;nbsp;Oltalmazja lelkünket&lt;br&gt;
&amp;nbsp;Örök kárhozattól.
&lt;br&gt;
Gyenge rózsa meghervad,&lt;br&gt;
&amp;nbsp;Mikor hévség éri:&lt;br&gt;
&amp;nbsp;Szíz Mária hervada&lt;br&gt;
&amp;nbsp;Szent keresztfa alatt,&lt;br&gt;
Kiről megemlékezzünk,&lt;br&gt;
&amp;nbsp;Róla ne feledkezzünk,&lt;br&gt;
&amp;nbsp;Mert ez leszen nékünk&lt;br&gt;
Halálunknak idején&lt;br&gt;
&amp;nbsp;Szent fiának előtte&lt;br&gt;
&amp;nbsp;Bizon reménségünk.
&lt;br&gt;
Öt érzékenységeket&lt;br&gt;
&amp;nbsp;Retesz alatt tartsunk,&lt;br&gt;
&amp;nbsp;Hogy ezeknek ablakán&lt;br&gt;
&amp;nbsp;Ne hasson mireánk,&lt;br&gt;
Mi lelkünknek halálát,&lt;br&gt;
&amp;nbsp;Miként mongya próféta,&lt;br&gt;
&amp;nbsp;Az szent Jeremiás,&lt;br&gt;
Engesztelvén a népet,&lt;br&gt;
&amp;nbsp;Hogy reájok ment vala&lt;br&gt;
&amp;nbsp;Az öt ablakokról.
&lt;br&gt;
Ez ablakok nem egyebek,&lt;br&gt;
&amp;nbsp;Kiről szól próféta,&lt;br&gt;
&amp;nbsp;Csak az érzékenységek,&lt;br&gt;
&amp;nbsp;Kiket jól őrizzünk:&lt;br&gt;
Első látás; más hallás;&lt;br&gt;
&amp;nbsp;Harmadik illatozás;&lt;br&gt;
&amp;nbsp;Negyedik az ízlés;&lt;br&gt;
Ötödik és utolsó,&lt;br&gt;
&amp;nbsp;Kit mind tellyes testünk tart,&lt;br&gt;
&amp;nbsp;Az gonosz illetés.
&lt;br&gt;
|&amp;nbsp;|}}

== Forrás ==
'' Három veréb hat szemmel'', szerk. [[szerző:Weöres Sándor|Weöres Sándor]], Budapest, Szépirodalmi, 1977, 60-61. o.)&lt;/small&gt;

[[Category:Versek]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Jó és gonosz szerzetesnek dícséreti és szidalma</title>
    <id>645</id>
    <revision>
      <id>1602</id>
      <timestamp>2006-06-30T20:08:15Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>Gubbubu</username>
        <id>3</id>
      </contributor>
      <text xml:space="preserve">{{vers|Tíz-sorosok mestere|Jó és gonosz szerzetesnek &lt;br&gt; dícséreti és szidalma|
&lt;br&gt;
A jó szerzetesnek &lt;br&gt;
&amp;nbsp;Szíve Krisztus kerte, &lt;br&gt;
&amp;nbsp;Mert őbenne plántálta &lt;br&gt;
&amp;nbsp;Verágoknak szépségét, &lt;br&gt;
Mert szent alázatosság &lt;br&gt;
&amp;nbsp;Verágozik őbenne &lt;br&gt;
&amp;nbsp;Mint kék viola, &lt;br&gt;
Szeretetnek rózsája, &lt;br&gt;
&amp;nbsp;Tisztaságnak lilioma, &lt;br&gt;
&amp;nbsp;Benne kevélkednek. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
Szerzetesnek gonosza, &lt;br&gt;
&amp;nbsp;Mit terólad mongyonk? &lt;br&gt;
&amp;nbsp;Teljes szíved méreggel &lt;br&gt;
&amp;nbsp;És nagy álnoksággal, &lt;br&gt;
Mert az engedetlenség &lt;br&gt;
&amp;nbsp;És az gonosz gyűlölség &lt;br&gt;
&amp;nbsp;Téged mind elgyőzött, &lt;br&gt;
Az kevélség meghatott &lt;br&gt;
&amp;nbsp;És ekképpen ördög bír &lt;br&gt;
&amp;nbsp;Ki elviszen nagy kénra. &lt;br&gt;
|&amp;nbsp;|}}


== Forrás ==

''Három veréb hat szemmel'', szerk. Weöres Sándor, Budapest, Szépirodalmi, 1977, 60. o.)&lt;/small&gt;</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Szent ének, ki dícséri Szíz Máriát és az ő szent fiát</title>
    <id>646</id>
    <revision>
      <id>5076</id>
      <timestamp>2006-09-16T19:38:51Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>/* Forrás */ linkjav</comment>
      <text xml:space="preserve">{{vers|Tíz-sorosok mestere|Szent ének, ki dícséri Szíz Máriát és az ő szent fiát|
&lt;br&gt;
/részletek/
&lt;br&gt;
[...]
&lt;br&gt;
(2) Ó kegyességes szíz &lt;br&gt;
&amp;nbsp;És igen nagy szépség, &lt;br&gt;
&amp;nbsp;Téged Isten választa &lt;br&gt;
&amp;nbsp;Még kezdetnek előtte, &lt;br&gt;
Nagyon téged tisztele, &lt;br&gt;
&amp;nbsp;Mert tenéked köszöne &lt;br&gt;
&amp;nbsp;Angyalnak miatta, &lt;br&gt;
Köszönetet ílyetént &lt;br&gt;
&amp;nbsp;Velág somha nem hallott &lt;br&gt;
&amp;nbsp;Mind kezdettől fogva. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
(3) Hozjád mene az angyal &lt;br&gt;
&amp;nbsp;Bérekesztett házba &lt;br&gt;
&amp;nbsp;És előtted megálla &lt;br&gt;
&amp;nbsp;Nagy szép fényességgel, &lt;br&gt;
Köszönetit elkezdé &lt;br&gt;
&amp;nbsp;Igen nagy tisztességgel &lt;br&gt;
&amp;nbsp;És ekképpen monda: &lt;br&gt;
Idvez légy te Mária, &lt;br&gt;
&amp;nbsp;Vagy te malaszttal teljes, &lt;br&gt;
&amp;nbsp;Úr vagyon tevéled! &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
(4) Nagy tisztesség ez néked &lt;br&gt;
&amp;nbsp;Asszonyom Mária &lt;br&gt;
&amp;nbsp;És igen nagy vígasság &lt;br&gt;
&amp;nbsp;Mind örökűl örökké, &lt;br&gt;
Hogy mind az szent háromság &lt;br&gt;
&amp;nbsp;Néked igen köszöne &lt;br&gt;
&amp;nbsp;Angyalnak miatta &lt;br&gt;
És tégedet megálda &lt;br&gt;
&amp;nbsp;Asszonyoknak közötte &lt;br&gt;
&amp;nbsp;És mindennek fölötte. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
[...] &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
(6) Szeretetnek rózsája &lt;br&gt;
&amp;nbsp;Téged ékeséjte, &lt;br&gt;
&amp;nbsp;Szent alázatosságnak &lt;br&gt;
&amp;nbsp;Violája szépéjte, &lt;br&gt;
Tisztaságnak lilioma &lt;br&gt;
&amp;nbsp;Igen téged tisztele, &lt;br&gt;
&amp;nbsp;És minden jóságnak, &lt;br&gt;
Jámborságnak, szentségnek &lt;br&gt;
&amp;nbsp;Édességes illatja &lt;br&gt;
&amp;nbsp;Téged mind elhata. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
[...]&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
(14) Angyal a pásztoroknak, &lt;br&gt;
&amp;nbsp;Csordájok őrizvén, &lt;br&gt;
&amp;nbsp;Nagy örömöt hirdete: &lt;br&gt;
&amp;nbsp;Jézus hogy született, &lt;br&gt;
A jászolba téteték, &lt;br&gt;
&amp;nbsp;Földnek mennynek királya &lt;br&gt;
&amp;nbsp;Posztókba takarván, &lt;br&gt;
Mennyből tejjel tölt emlők &lt;br&gt;
&amp;nbsp;Felnevelék őtet &lt;br&gt;
&amp;nbsp;Ékes nagy szépséggel. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
(15) Mint az üveg nem törik &lt;br&gt;
&amp;nbsp;Napfény általhatván, &lt;br&gt;
&amp;nbsp;Ezenképpen Mária &lt;br&gt;
&amp;nbsp;Szízen megmarada. &lt;br&gt;
Boldog a szülő anya, &lt;br&gt;
&amp;nbsp;Kinek szentséges méhe &lt;br&gt;
&amp;nbsp;Isten fiát szülé, &lt;br&gt;
És boldog az emlők, &lt;br&gt;
&amp;nbsp;Kik ő gyengeségökbe &lt;br&gt;
&amp;nbsp;Úr Krisztust emleték. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
[...] &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
(17) Jézus fekszik jászolba, &lt;br&gt;
&amp;nbsp;Mennyekbe országol,v&lt;br&gt;
&amp;nbsp;A bölcsőbe kövéköl, &lt;br&gt;
&amp;nbsp;Angyalokat vigasztal, &lt;br&gt;
Kezei kötöztetnek &lt;br&gt;
&amp;nbsp;A gyenge szíz anyától, &lt;br&gt;
&amp;nbsp;Hogy meg ne verhessen, &lt;br&gt;
De mi velönk kegyelmezjen &lt;br&gt;
&amp;nbsp;És csak irgalmazjon &lt;br&gt;
&amp;nbsp;És mi velönk légyen. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
[...] &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
(20) Az szentséges szeretet &lt;br&gt;
&amp;nbsp;Ezt gyakorta tette, &lt;br&gt;
&amp;nbsp;Hogy a te szent fejedet &lt;br&gt;
&amp;nbsp;Az Jézusnak fejére &lt;br&gt;
Lehajtottad édesden &lt;br&gt;
&amp;nbsp;És te könnyhullatásod &lt;br&gt;
&amp;nbsp;Őtet megöntözte &lt;br&gt;
És az ő szent orcáján &lt;br&gt;
&amp;nbsp;Alá görgődözött &lt;br&gt;
&amp;nbsp;Igen nagy bévséggel. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
(21) Nincs emberi bölcseség, &lt;br&gt;
&amp;nbsp;Ki azt megmondhassa, &lt;br&gt;
&amp;nbsp;Melly isteni édesség &lt;br&gt;
&amp;nbsp;Szíved lelked megfolyta, &lt;br&gt;
Mikor az édes Jézust &lt;br&gt;
&amp;nbsp;Apolgattad, csókoltad &lt;br&gt;
&amp;nbsp;És őt ölelgetted, &lt;br&gt;
Szent szívedhez szorojtottad &lt;br&gt;
&amp;nbsp;És őtet emletted &lt;br&gt;
&amp;nbsp;Nagy szent édességgel. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
(22) Nyolcad napon kis Krisztus &lt;br&gt;
&amp;nbsp;Környűl metélteték, &lt;br&gt;
&amp;nbsp;Az ő gyenge testéből &lt;br&gt;
&amp;nbsp;Vérét kibocsátá. &lt;br&gt;
Végezetre keresztfán &lt;br&gt;
&amp;nbsp;A többit es kiontá, &lt;br&gt;
&amp;nbsp;Minket így szerete, &lt;br&gt;
Hogy lelkönket megmosá &lt;br&gt;
&amp;nbsp;Az ő szent vérével, &lt;br&gt;
&amp;nbsp;Hogy mind idvözőhön. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
[...] &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
(26) Jézus, hozjád jövének &lt;br&gt;
&amp;nbsp;Három szent királyok, &lt;br&gt;
&amp;nbsp;Hozván ajándékokat, &lt;br&gt;
&amp;nbsp;Még hogy gyermek volnál &lt;br&gt;
Ílyen szíznek ölébe, &lt;br&gt;
&amp;nbsp;Úgy mint kerályi székbe; &lt;br&gt;
&amp;nbsp;Bémenvén a házba, &lt;br&gt;
Leesének előtted &lt;br&gt;
&amp;nbsp;És úgy imádának &lt;br&gt;
&amp;nbsp;Nagy szent tisztességgel. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
(27) Jézus, téged Heródes &lt;br&gt;
&amp;nbsp;Akara megölni, &lt;br&gt;
&amp;nbsp;Kit megmonda az angyal &lt;br&gt;
&amp;nbsp;A te hív szolgádnak, &lt;br&gt;
Hogy felkeljen álmából &lt;br&gt;
&amp;nbsp;És felvegyen tégedet &lt;br&gt;
&amp;nbsp;És te szent szülédet, &lt;br&gt;
El-befusson veletek &lt;br&gt;
&amp;nbsp;Egyiptom országba, &lt;br&gt;
&amp;nbsp;Hogy ideig ott légy. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
[...] &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
(29) És hogy mennél asszonyom &lt;br&gt;
&amp;nbsp;Az szent társasággal, &lt;br&gt;
&amp;nbsp;Szép Jézussal, Józseffel &lt;br&gt;
&amp;nbsp;Mind Egyiptom felé, &lt;br&gt;
Jutál a nagy pusztákra &lt;br&gt;
&amp;nbsp;És kietlen erdőkre &lt;br&gt;
&amp;nbsp;Fene vadak közzé, &lt;br&gt;
Kiket Jézus enyhíte &lt;br&gt;
&amp;nbsp;És megszelídejte, &lt;br&gt;
&amp;nbsp;Lőnek olya mint báránok. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
[...] &lt;br&gt; 
&lt;br&gt;
(31) És immár mi mindnyájan &lt;br&gt;
&amp;nbsp;Ebbe édeskedjünk, &lt;br&gt;
&amp;nbsp;A szeretőt szeressük &lt;br&gt;
&amp;nbsp;És az jót kévánjuk, &lt;br&gt;
Az istentől mi féljünk, &lt;br&gt;
&amp;nbsp;Hogy ellene ne vessünk, &lt;br&gt;
&amp;nbsp;Hogy minket szeressen, &lt;br&gt;
És minékünk adjon jót &lt;br&gt;
&amp;nbsp;Mind fődön mind mennyen &lt;br&gt;
&amp;nbsp;Mind örökűl örökké Amen.&lt;br&gt;
|&amp;nbsp;|}}

== Forrás ==

''Három veréb hat szemmel'', szerk. [[szerző:Weöres Sándor|Weöres Sándor]], Budapest, Szépirodalmi, 1977, 57-59. o.)</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>A Guttenberg-albumba</title>
    <id>647</id>
    <revision>
      <id>4543</id>
      <timestamp>2006-08-29T07:37:58Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>{{fej}}</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     = Vörösmarty Mihály
| cím        = A Guttenberg-albumba
| szakasz    =
| előző      =
| következő  =
| megjegyzés =
}}

{{vers|Vörösmarty Mihály|A Guttenberg-albumba|
&lt;br&gt;
Majd ha kifárad az éj s hazug álmok papjai szűnnek&lt;br&gt;
S a kitörő napfény nem terem áltudományt;&lt;br&gt;
Majd ha kihull a kard az erőszak durva kezéből&lt;br&gt;
S a szent béke korát nem cudarítja gyilok;&lt;br&gt;
Majd ha baromból s ördögből a népzsaroló dús&lt;br&gt;
S a nyomorú pórnép emberiségre javúl;&lt;br&gt;
Majd ha világosság terjed ki keletre nyugatról&lt;br&gt;
És áldozni tudó szív nemesíti az észt;&lt;br&gt;
Majd ha tanácsot tart a föld népsége magával&lt;br&gt;
És eget ostromló hangokon összekiált,&lt;br&gt;
S a zajból egy szó válik ki dörögve: „igazság!”&lt;br&gt;
S e rég várt követét végre leküldi az ég:&lt;br&gt;
Az lesz csak méltó diadal számodra, nevedhez&lt;br&gt;
Méltó emlékjelt akkoron ád a világ.&lt;br&gt;
És én immáron már nem törődök a világ sorsával...
|1839|[[w:hu:szeptember 5|szeptember 5]]. előtt}}</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>A jó testvérek</title>
    <id>648</id>
    <revision>
      <id>1605</id>
      <timestamp>2006-07-01T08:47:41Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>Gubbubu</username>
        <id>3</id>
      </contributor>
      <text xml:space="preserve">{{vers|Heltai Jenő|A jó testvérek|
Uci, nyuci, anyucinak&lt;br /&gt;
Van két kicsi lánya:&lt;br /&gt;
Egyik lánya Ilike,&lt;br /&gt;
Másik lánya Lilike…&lt;br /&gt;
Csípje meg a kánya!

Este, hogy az ebédlőben&lt;br /&gt;
Hatot üt az óra,&lt;br /&gt;
Betekint a két kis lányhoz&lt;br /&gt;
Uci, nyuci, pici, puci,&lt;br /&gt;
Anyuci egy szóra.&lt;br /&gt;
Csak rájuk néz, s mind a kettő&lt;br /&gt;
Tudja, mit jelent ez,&lt;br /&gt;
Mert Ilike és Lilike&lt;br /&gt;
Jó és engedelmes.

Ott, ahol a gyerekszoba&lt;br /&gt;
Legsűrűbb homálya,&lt;br /&gt;
Hat órakor mind a kettőt&lt;br /&gt;
Két kis csipi-csupi csupor,&lt;br /&gt;
Két kicsi trón várja.&lt;br /&gt;
Két kicsi trón porcellánbul,&lt;br /&gt;
Egymás közelében,&lt;br /&gt;
S kéz a kézben, Ili, Lili&lt;br /&gt;
Elfoglalja szépen.

Addig ül ott igyekezve,&lt;br /&gt;
Hévvel mind a kettő,&lt;br /&gt;
Míg nem marad Ili, Lili&lt;br /&gt;
Törekvése meddő:&lt;br /&gt;
Míg a nemes ambíciót&lt;br /&gt;
Siker koronázza,&lt;br /&gt;
S a szorgalom gyümölcsével&lt;br /&gt;
Ékes a két váza.

Hanem addig Ili, Lili&lt;br /&gt;
Megmoccanni sem mer,&lt;br /&gt;
Ellenőrzi az eredményt&lt;br /&gt;
Anyjuk vizsga szemmel.&lt;br /&gt;
Bábujukat csakis akkor&lt;br /&gt;
Adja vissza nékik,&lt;br /&gt;
Amikor az éma, léma,&lt;br /&gt;
Pribli-prubli nagy probléma&lt;br /&gt;
Meg van oldva végig.

Hát egy este – szomorú est! –&lt;br /&gt;
Úgy hat óra tájba&lt;br /&gt;
Ül Ilike, ül Lilike,&lt;br /&gt;
Ül, de mindhiába.&lt;br /&gt;
Nézik egymást szomorúan,&lt;br /&gt;
S nem tehetnek róla:&lt;br /&gt;
Egyiknek sincs semmi, semmi&lt;br /&gt;
Ici-pici, inspirici,&lt;br /&gt;
Inspirációja.

Bárhogy lángolt bennük a szent&lt;br /&gt;
Kötelességérzet,&lt;br /&gt;
Hajh, az estén ellenük volt&lt;br /&gt;
A kegyetlen Végzet.&lt;br /&gt;
Eltelik egy jó félóra,&lt;br /&gt;
Eltelik egy másik,&lt;br /&gt;
S a két kislány vállalata&lt;br /&gt;
Sehogyse virágzik!

Egyszer csak az Ili arcát&lt;br /&gt;
Boldogság önti el:&lt;br /&gt;
„Éka, béka, heüréka!”&lt;br /&gt;
Mondogatja kéjjel.&lt;br /&gt;
Ám Lilike tovább is csak&lt;br /&gt;
Szomorúan, némán,&lt;br /&gt;
Hasztalanul töri szöszke&lt;br /&gt;
Ejecskéjét, fejecskéjét&lt;br /&gt;
A nehéz problémán.

„Jó tenéked!” – szól sóhajtva,&lt;br /&gt;
És a hangja reszket –&lt;br /&gt;
„Azt, amit én el se kezdtem,&lt;br /&gt;
Te már befejezted.&lt;br /&gt;
Te mehetsz már, oh te boldog,&lt;br /&gt;
Két perc múlva játszol,&lt;br /&gt;
Engem sorsom mindörökre&lt;br /&gt;
E sziklához láncol…”

Ekkor Ili kis szívében&lt;br /&gt;
Nagy szánalom ébred:&lt;br /&gt;
„Ne félj, Lili, míg engem látsz,&lt;br /&gt;
Szerető testvéred!&lt;br /&gt;
Míg nekem van, neked is lesz!”&lt;br /&gt;
S könnyel a szemében&lt;br /&gt;
Az eredményt Lilikével&lt;br /&gt;
Megfelezi szépen.

A testvéri szeretetnek&lt;br /&gt;
E példája vonzó.&lt;br /&gt;
Azért tehát, hogyha egyik&lt;br /&gt;
Testvértekről van szó,&lt;br /&gt;
Akármikor, akármiben&lt;br /&gt;
Szüksége van rátok:&lt;br /&gt;
Egymást, kedves olvasóim,&lt;br /&gt;
Csirbe, csorba, csurba, csarba,&lt;br /&gt;
Cserbe ne hagyjátok!
|}}</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Szerző:Vörösmarty Mihály</title>
    <id>649</id>
    <revision>
      <id>4913</id>
      <timestamp>2006-08-30T17:41:07Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>a szerzőknek nincs saját kategóriája</comment>
      <text xml:space="preserve">'''[[w:hu:Vörösmarty Mihály|Vörösmarty Mihály]]''' ([[w:hu:Kápolnásnyék|Kápolnásnyék]], [[w:hu:1800|1800]]. [[w:hu:december 1|december 1]]. - [[w:hu:Pest|Pest]], [[w:hu:1855|1855]]. [[w:hu:november 19|november 19]].) magyar költő, író, a magyar [[w:hu:romantika|romantika]] legnagyobb alakja.

* [[Szózat]]
* [[A Guttenberg-albumba]]
* [[A vén cigány]]

== Külső hivatkozások ==

* [http://mek.oszk.hu/01100/01122/html/ Összes költeményei]

[[Kategória:Szerzők|Vorosmarty Mihaly]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>A Magyar Köztársaság Alkotmánya</title>
    <id>650</id>
    <revision>
      <id>5651</id>
      <timestamp>2006-12-01T15:32:14Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>vandál visszaállítása</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     = |nincsszerző =
| cím        = A Magyar Köztársaság Alkotmánya
| szakasz    =
| előző      =
| következő  =
| megjegyzés =
}}


== A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG ALKOTMÁNYA ==

A többpártrendszert, a parlamenti demokráciát és a szociális piacgazdaságot megvalósító jogállamba való békés politikai átmenet elősegítése érdekében az Országgyűlés - hazánk új Alkotmányának elfogadásáig - Magyarország Alkotmányának szövegét a következők szerint állapítja meg:


=== I. fejezet - Általános rendelkezések ===

1. § Magyarország: köztársaság.

2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.

(2) A Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, amely a népszuverenitást választott képviselői útján, valamint közvetlenül gyakorolja.

(3) Senkinek a tevékenysége sem irányulhat a hatalom erőszakos megszerzésére vagy gyakorlására, illetőleg kizárólagos birtoklására. Az ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton mindenki jogosult és egyben köteles fellépni.

2/A. § (1) A Magyar Köztársaság az Európai Unióban tagállamként való részvétele érdekében nemzetközi szerződés alapján - az Európai Uniót, illetőleg az Európai Közösségeket (a továbbiakban: Európai Unió) alapító szerződésekből fakadó jogok gyakorlásához és kötelezettségek teljesítéséhez szükséges mértékig - egyes, Alkotmányból eredő hatásköreit a többi tagállammal közösen gyakorolhatja; e hatáskörgyakorlás megvalósulhat önállóan, az Európai Unió intézményei útján is.

(2) Az (1) bekezdés szerinti nemzetközi szerződés megerősítéséhez és kihirdetéséhez az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.

3. § (1) A Magyar Köztársaságban a pártok az Alkotmány és az alkotmányos jogszabályok tiszteletben tartása mellett szabadon alakulhatnak és szabadon tevékenykedhetnek.

(2) A pártok közreműködnek a népakarat kialakításában és kinyilvánításában.

(3) A pártok közhatalmat közvetlenül nem gyakorolhatnak. Ennek megfelelően egyetlen párt sem irányíthat semmiféle állami szervet. A pártok és a közhatalom szétválasztása érdekében törvény határozza meg azokat a tisztségeket, közhivatalokat, amelyeket párt tagja vagy tisztségviselője nem tölthet be.

4. § A szakszervezetek és más érdekképviseletek védik és képviselik a munkavállalók, a szövetkezeti tagok és a vállalkozók érdekeit.

5. § A Magyar Köztársaság állama védi a nép szabadságát és hatalmát, az ország függetlenségét és területi épségét, valamint a nemzetközi szerződésekben rögzített határait.

6. § (1) A Magyar Köztársaság elutasítja a háborút, mint a nemzetek közötti viták megoldásának eszközét, és tartózkodik a más államok függetlensége vagy területi épsége ellen irányuló erőszak alkalmazásától, illetőleg az erőszakkal való fenyegetéstől.

(2) A Magyar Köztársaság együttműködésre törekszik a világ valamennyi népével és országával.

(3) A Magyar Köztársaság felelősséget érez a határain kívül élő magyarok sorsáért, és előmozdítja a Magyarországgal való kapcsolatuk ápolását.

(4) A Magyar Köztársaság az európai népek szabadságának, jólétének és biztonságának kiteljesedése érdekében közreműködik az európai egység megteremtésében.

7. § (1) A Magyar Köztársaság jogrendszere elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait, biztosítja továbbá a nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangját.

(2) A jogalkotás rendjét törvény szabályozza, amelynek elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.

8. § (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége.

(2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.

(3)

(4) Rendkívüli állapot, szükségállapot vagy veszélyhelyzet idején az alapvető jogok gyakorlása - az 54-56. §-ban, az 57. § (2)-(4) bekezdésében, a 60. §-ban, a 66-69. §-ban és a 70/E. §-ban megállapított alapvető jogok kivételével - felfüggeszthető vagy korlátozható.

9. § (1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül.

(2) A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát.

10. § (1) A magyar állam tulajdona nemzeti vagyon.

(2) Az állam kizárólagos tulajdonának, valamint kizárólagos gazdasági tevékenységének körét törvény határozza meg.

11. § Az állam tulajdonában álló vállalatok és gazdálkodó szervezetek a törvényben meghatározott módon és felelősséggel önállóan gazdálkodnak.

12. § (1) Az állam támogatja az önkéntes társuláson alapuló szövetkezeteket, elismeri a szövetkezetek önállóságát.

(2) Az állam tiszteletben tartja az önkormányzatok tulajdonát.

13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.

(2) Tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekből, törvényben szabályozott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet.

14. § Az Alkotmány biztosítja az öröklés jogát.

15. § A Magyar Köztársaság védi a házasság és a család intézményét.

16. § A Magyar Köztársaság különös gondot fordít az ifjúság létbiztonságára, oktatására és nevelésére, védelmezi az ifjúság érdekeit.

17. § A Magyar Köztársaság a rászorulókról kiterjedt szociális intézkedésekkel gondoskodik.

18. § A Magyar Köztársaság elismeri és érvényesíti mindenki jogát az egészséges környezethez.

=== II. fejezet - Az Országgyűlés ===

19. § (1) A Magyar Köztársaság legfelsőbb államhatalmi és népképviseleti szerve az Országgyűlés.

(2) Az Országgyűlés a népszuverenitásból eredő jogait gyakorolva biztosítja a társadalom alkotmányos rendjét, meghatározza a kormányzás szervezetét, irányát és feltételeit.

(3) E jogkörében az Országgyűlés

a) megalkotja a Magyar Köztársaság Alkotmányát;

b) törvényeket alkot;

c) meghatározza az ország társadalmi-gazdasági tervét;

d) megállapítja az államháztartás mérlegét, jóváhagyja az állami költségvetést és annak végrehajtását;

e) dönt a Kormány programjáról;

f) megköti a Magyar Köztársaság külkapcsolatai szempontjából kiemelkedő fontosságú nemzetközi szerződéseket;

g) dönt a hadiállapot kinyilvánításáról és a békekötés kérdéséről;

h) hadiállapot vagy idegen hatalom fegyveres támadásának közvetlen veszélye (háborús veszély) esetén kihirdeti a rendkívüli állapotot, és Honvédelmi Tanácsot hoz létre;

i) az alkotmányos rend megdöntésére vagy a hatalom kizárólagos megszerzésére irányuló fegyveres cselekmények, továbbá az élet- és vagyonbiztonságot tömeges méretekben veszélyeztető, fegyveresen vagy felfegyverkezve elkövetett súlyos erőszakos cselekmények, elemi csapás vagy ipari szerencsétlenség esetén (a továbbiakban együtt: szükséghelyzet) szükségállapotot hirdet ki;

j) az Alkotmányban meghatározott esetek kivételével dönt a fegyveres erők országon belüli vagy külföldi alkalmazásáról, külföldi fegyveres erők magyarországi, vagy az ország területéről kiinduló alkalmazásáról, a fegyveres erők békefenntartásban való részvételéről, külföldi hadműveleti területen végzett humanitárius tevékenységéről, valamint a fegyveres erők külföldi, illetve a külföldi fegyveres erők magyarországi állomásozásáról;

k) megválasztja a Köztársaság elnökét, a miniszterelnököt, az Alkotmánybíróság tagjait, az országgyűlési biztosokat, az Állami Számvevőszék elnökét és alelnökeit, a Legfelsőbb Bíróság elnökét és a legfőbb ügyészt;

l) a Kormánynak - az Alkotmánybíróság véleményének kikérése után előterjesztett - javaslatára feloszlatja azt a helyi képviselőtestületet, amelynek működése az Alkotmánnyal ellentétes; dönt a megyék területéről, nevéről, székhelyéről, a megyei jogú várossá nyilvánításról és a fővárosi kerületek kialakításáról;

m) közkegyelmet gyakorol.

(4) A (3) bekezdés g), h) és i) pontjában meghatározott döntéshez az országgyűlési képviselők kétharmadának a szavazata szükséges.

(5)

(6) A (3) bekezdés j) pontja szerinti döntéshez a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának a szavazata szükséges.

19/A. § (1) Ha az Országgyűlés e döntések meghozatalában akadályoztatva van, a köztársasági elnök jogosult a hadiállapot kinyilvánítására, a rendkívüli állapot kihirdetésére és a Honvédelmi Tanács létrehozására, továbbá a szükségállapot kihirdetésére.

(2) Az Országgyűlés e döntések meghozatalában akkor van akadályoztatva, ha nem ülésezik, és összehívása az idő rövidsége, továbbá a hadiállapotot, a rendkívüli állapotot vagy a szükségállapotot kiváltó események miatt elháríthatatlan akadályba ütközik.

(3) Az akadályoztatás tényét, továbbá a hadiállapot kinyilvánításának, a rendkívüli állapot vagy a szükségállapot kihirdetésének indokoltságát az Országgyűlés elnöke, az Alkotmánybíróság elnöke és a miniszterelnök együttesen állapítja meg.

(4) Az Országgyűlés a hadiállapot, a rendkívüli állapot vagy a szükségállapot kihirdetésének az indokoltságát az akadályoztatásának megszűnése utáni első ülésén felülvizsgálja, és dönt az alkalmazott intézkedések jogszerűségéről. E döntéshez az országgyűlési képviselők kétharmadának a szavazata szükséges.

19/B. § (1) Rendkívüli állapot idején a Honvédelmi Tanács dönt

a) a fegyveres erők országon belüli vagy külföldi alkalmazásáról, a fegyveres erők békefenntartásban való részvételéről, külföldi hadműveleti területen végzett humanitárius tevékenységéről, valamint külföldi állomásozásáról,

b) a külföldi fegyveres erők magyarországi vagy az ország területéről kiinduló alkalmazásáról, illetve magyarországi állomásozásáról,

c) a külön törvényben meghatározott rendkívüli intézkedések bevezetéséről.

(2) A Honvédelmi Tanács elnöke a köztársasági elnök, tagjai: az Országgyűlés elnöke, az Országgyűlésben képviselettel rendelkező pártok képviselőcsoportjainak vezetői, a miniszterelnök, a miniszterek és tanácskozási joggal a Honvéd Vezérkar főnöke.

(3) A Honvédelmi Tanács gyakorolja:

a) az Országgyűlés által rá átruházott jogokat,

b) a köztársasági elnök jogait,

c) a Kormány jogait.

(4) A Honvédelmi Tanács rendeletet alkothat, ebben egyes törvények alkalmazását felfüggesztheti, illetőleg törvényi rendelkezésektől eltérhet, továbbá egyéb különleges intézkedéseket hozhat, az Alkotmány alkalmazását azonban nem függesztheti fel.

(5) A Honvédelmi Tanács rendelete a rendkívüli állapot megszűnésével hatályát veszti, kivéve ha az Országgyűlés a rendelet hatályát meghosszabbítja.

(6) Az Alkotmánybíróság működése rendkívüli állapot idején sem korlátozható.

19/C. § (1) A szükségállapot kihirdetésekor az Országgyűlés akadályoztatása esetén a köztársasági elnök dönt a fegyveres erők 40/B. § (2) bekezdése szerinti felhasználásáról.

(2) A szükségállapot idején a külön törvényben megállapított rendkívüli intézkedéseket rendeleti úton a köztársasági elnök vezeti be.

(3) A köztársasági elnök a bevezetett rendkívüli intézkedésekről haladéktalanul tájékoztatja az Országgyűlés elnökét. A szükségállapot idején az Országgyűlés - akadályoztatása estén az Országgyűlés Honvédelmi Bizottsága - folyamatosan ülésezik. Az Országgyűlés, illetőleg az Országgyűlés Honvédelmi Bizottsága a köztársasági elnök által bevezetett rendkívüli intézkedések alkalmazását felfüggesztheti.

(4) A rendeleti úton bevezetett rendkívüli intézkedések harminc napig maradnak hatályban, kivéve ha hatályukat az Országgyűlés - akadályoztatása esetén az Országgyűlés Honvédelmi Bizottsága - meghosszabbítja.

(5) A szükségállapotra egyébként a rendkívüli állapotra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.

19/D. § A rendkívüli állapot és a szükségállapot idején alkalmazandó részletes szabályokról szóló törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.

19/E. § (1) Külső fegyveres csoportoknak Magyarország területére történő váratlan betörése esetén a támadás elhárítására, illetőleg az ország területének a honi és szövetséges légvédelmi és repülő készültségi erőkkel való oltalmazására, az alkotmányos rend, az élet- és vagyonbiztonság, a közrend és a közbiztonság védelme érdekében a Kormány a köztársasági elnök által jóváhagyott védelmi terv szerint - a támadással arányos és erre felkészített erőkkel - a szükségállapot vagy a rendkívüli állapot kihirdetésére vonatkozó döntésig azonnal intézkedni köteles.

(2) A Kormány az (1) bekezdés alapján megtett intézkedéséről haladéktalanul tájékoztatja az Országgyűlést, a köztársasági elnököt a további intézkedések megtétele érdekében.

(3) A Kormány azonnali intézkedésére alkalmazandó szabályokról szóló törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.

20. § (1) Az országgyűlési képviselők általános választását - az Országgyűlés feloszlása vagy feloszlatása miatti választás kivételével - az előző Országgyűlés megválasztását követő negyedik év április vagy május hónapjában kell megtartani.

(2) Az országgyűlési képviselők tevékenységüket a köz érdekében végzik.

(3) Az országgyűlési képviselőt - az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló törvényben szabályozottak szerint - mentelmi jog illeti meg.

(4) Az országgyűlési képviselőt a függetlenségét biztosító tiszteletdíj, továbbá meghatározott kedvezmények és költségeinek fedezésére költségtérítés illetik meg. A tiszteletdíj és a költségtérítés összegéről, valamint a kedvezmények köréről szóló törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.

(5) A képviselő nem lehet köztársasági elnök, az Alkotmánybíróság tagja, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa, az Állami Számvevőszék elnöke, elnökhelyettese és számvevője, bíró, ügyész, államigazgatási szerv dolgozója - a Kormány tagja és a politikai államtitkár kivételével -, továbbá a fegyveres erők, a rendőrség és a rendészeti szervek hivatásos állományú tagja. Törvény az összeférhetetlenség egyéb eseteit is megállapíthatja.

(6) Az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.

20/A. § (1) Az országgyűlési képviselő megbízatása megszűnik:

a) az Országgyűlés működésének befejezésével,

b) a képviselő halálával,

c) az összeférhetetlenség kimondásával,

d) lemondással,

e) a választójog elvesztésével.

(2) Az összeférhetetlenség kimondásáról az Országgyűlés a jelenlévő képviselők kétharmadának szavazatával határoz.

(3) A képviselő az Országgyűléshez intézett nyilatkozatával lemondhat megbízatásáról. A lemondás érvényességéhez az Országgyűlés elfogadó nyilatkozata nem szükséges.

21. § (1) Az Országgyűlés elnököt, alelnököket és jegyzőket választ tagjai sorából.

(2) Az Országgyűlés állandó bizottságokat alakít tagjaiból, és bármely kérdés megvizsgálására bizottságot küldhet ki.

(3) Az országgyűlési bizottságok által kért adatokat mindenki köteles a rendelkezésükre bocsátani, illetőleg köteles előttük vallomást tenni.

22. § (1) Az Országgyűlés évenként két rendes ülésszakot tart: minden év február elsejétől június tizenötödikéig, illetve szeptember elsejétől december tizenötödikéig.

(2) Az Országgyűlés alakuló ülését - a választást követő egy hónapon belüli időpontra - a köztársasági elnök hívja össze; egyébként az Országgyűlés ülésszakának és ezen belül az egyes üléseknek az összehívásáról az Országgyűlés elnöke gondoskodik.

(3) A köztársasági elnök, a Kormány, vagy a képviselők egyötödének írásbeli kérelmére az Országgyűlést rendkívüli ülésszakra vagy rendkívüli ülésre össze kell hívni. A kérelemben az összehívás indokát, továbbá a javasolt időpontot és napirendet meg kell jelölni.

(4) A köztársasági elnök az Országgyűlés ülését egy ülésszak alatt egy alkalommal - legfeljebb harminc napra - elnapolhatja.

(5) Az elnapolás tartama alatt az Országgyűlés elnöke a képviselők egyötödének írásbeli kérelmére - a kérelem kézhezvételétől számított nyolc napnál nem távolabbi időpontra - köteles az Országgyűlést összehívni.

23. § Az Országgyűlés ülései nyilvánosak. A köztársasági elnök, a Kormány, továbbá bármely képviselő kérelmére az Országgyűlés a képviselők kétharmadának a szavazatával zárt ülés tartását is elhatározhatja.

24. § (1) Az Országgyűlés akkor határozatképes, ha a képviselőknek több mint a fele jelen van.

(2) Az Országgyűlés a határozatait a jelenlévő képviselők több mint a felének szavazatával hozza.

(3) Az Alkotmány megváltoztatásához, valamint az Alkotmányban meghatározott egyes döntések meghozatalához az országgyűlési képviselők kétharmadának a szavazata szükséges.

(4) Az Országgyűlés a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott Házszabályban állapítja meg működésének szabályait és tárgyalási rendjét.

(5)

25. § (1) Törvényt a köztársasági elnök, a Kormány, minden országgyűlési bizottság és bármely országgyűlési képviselő kezdeményezhet.

(2) A törvényhozás joga az Országgyűlést illeti meg.

(3) Az Országgyűlés által elfogadott törvényt az Országgyűlés elnöke aláírja, majd megküldi a köztársasági elnöknek.

26. § (1) A törvény kihirdetéséről, annak kézhezvételétől számított tizenöt napon - az Országgyűlés elnökének sürgősségi kérelmére öt napon - belül a köztársasági elnök gondoskodik. A kihirdetésre megküldött törvényt aláírja. A törvényt a hivatalos lapban ki kell hirdetni.

(2) Ha a köztársasági elnök a törvénnyel vagy annak valamelyik rendelkezésével nem ért egyet, azt aláírás előtt az (1) bekezdésben említett határidőn belül megfontolás végett, észrevételeinek közlésével visszaküldheti az Országgyűlésnek.

(3) Az Országgyűlés a törvényt újra megtárgyalja, és elfogadásáról ismét határoz. Az Országgyűlés elnöke által ezt követően megküldött törvényt a köztársasági elnök köteles aláírni és öt napon belül kihirdetni.

(4) A köztársasági elnök a törvényt aláírás előtt az (1) bekezdésben említett határidőn belül véleményezésre megküldi az Alkotmánybíróságnak, ha annak valamelyik rendelkezését alkotmányellenesnek tartja.

(5) Ha az Alkotmánybíróság - soron kívüli eljárásban - az alkotmányellenességet megállapítja, a köztársasági elnök a törvényt az Országgyűlésnek visszaküldi, egyébként köteles a törvényt aláírni és öt napon belül kihirdetni.

(6) A népszavazásra bocsátott törvényt a köztársasági elnök csak akkor írja alá, ha azt a népszavazás megerősítette.

27. § Az Országgyűlés tagjai az állampolgári, valamint a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosaihoz, az Állami Számvevőszék elnökéhez és a Magyar Nemzeti Bank elnökéhez kérdést, a Kormányhoz, a Kormány bármely tagjához és a legfőbb ügyészhez interpellációt és kérdést intézhetnek a feladatkörükbe tartozó minden ügyben.

28. § (1) Az Országgyűlés megbízatása az alakuló ülésével kezdődik.

(2) Az Országgyűlés kimondhatja feloszlását megbízatásának lejárta előtt is.

(3) A köztársasági elnök a választások kitűzésével egyidejűleg feloszlathatja az Országgyűlést, ha

a) az Országgyűlés - ugyanazon Országgyűlés megbízatásának idején - tizenkét hónapon belül legalább négy esetben megvonja a bizalmat a Kormánytól, vagy

b) a Kormány megbízatásának megszűnése esetén a köztársasági elnök által miniszterelnöknek javasolt személyt az első személyi javaslat megtételének napjától számított negyven napon belül nem választja meg.

(4)

(5) Az Országgyűlés feloszlatása előtt a köztársasági elnök köteles kikérni a miniszterelnöknek, az Országgyűlés elnökének és az Országgyűlésben képviselettel rendelkező pártok képviselőcsoportjai vezetőinek véleményét.

(6) Az Országgyűlés feloszlásától vagy feloszlatásától számított három hónapon belül új Országgyűlést kell választani.

(7) Az Országgyűlés működése az új Országgyűlés alakuló üléséig tart.

28/A. § (1) Rendkívüli állapot vagy szükségállapot idején az Országgyűlés nem mondhatja ki a feloszlását és nem oszlatható fel.

(2) Ha az Országgyűlés megbízatása rendkívüli állapot vagy szükségállapot idején jár le, a megbízatás a rendkívüli állapot, illetőleg a szükségállapot megszűnéséig meghosszabbodik.

(3) A feloszlott vagy feloszlatott Országgyűlést a köztársasági elnök hadiállapot, háborús veszély állapota vagy szükséghelyzet esetén ismét összehívhatja. Megbízatásának meghosszabbításáról az Országgyűlés maga határoz.

28/B. § (1) Országos népszavazás és népi kezdeményezés tárgya az Országgyűlés hatáskörébe tartozó kérdés lehet.

(2) Az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.

28/C. § (1) Országos népszavazást döntéshozatal vagy véleménynyilvánítás céljából lehet tartani, a népszavazás elrendelésére kötelezően vagy mérlegelés alapján kerül sor.

(2) Országos népszavazást kell tartani legalább 200 000 választópolgár kezdeményezésére.

(3) Ha az országos népszavazást el kell rendelni, az eredményes népszavazás alapján hozott döntés az Országgyűlésre kötelező.

(4) Mérlegelés alapján országos népszavazást a köztársasági elnök, a Kormány, az országgyűlési képviselők egyharmada vagy 100 000 választópolgár kezdeményezésére az Országgyűlés rendelhet el.

(5) Nem lehet országos népszavazást tartani:

a) a költségvetésről, a költségvetés végrehajtásáról, a központi adónemekről és illetékekről, a vámokról, valamint a helyi adók központi feltételeiről szóló törvények tartalmáról,

b) hatályos nemzetközi szerződésből eredő kötelezettségekről, illetve az e kötelezettségeket tartalmazó törvények tartalmáról,

c) az Alkotmány népszavazásról, népi kezdeményezésről szóló rendelkezéseiről,

d) az Országgyűlés hatáskörébe tartozó személyi és szervezetalakítási (-átalakítási, -megszüntetési) kérdésekről,

e) az Országgyűlés feloszlásáról,

f) a Kormány programjáról,

g) hadiállapot kinyilvánításáról, rendkívüli állapot és szükségállapot kihirdetéséről,

h) a fegyveres erők külföldi vagy országon belüli alkalmazásáról,

i) a helyi önkormányzat képviselő-testületének feloszlatásáról,

j) a közkegyelem gyakorlásáról.

(6) Az ügydöntő országos népszavazás eredményes, ha az érvényesen szavazó választópolgárok több mint fele, de legalább az összes választópolgár több mint egynegyede a megfogalmazott kérdésre azonos választ adott.

28/D. § Országos népi kezdeményezést legalább 50 000 választópolgár nyújthat be. Az országos népi kezdeményezés arra irányulhat, hogy az Országgyűlés hatáskörébe tartozó kérdést az Országgyűlés tűzze a napirendjére. Az országos népi kezdeményezésben megfogalmazott kérdést az Országgyűlés köteles megtárgyalni.

28/E. § Országos népszavazás elrendelésére irányuló állampolgári kezdeményezés esetén négy hónapig, országos népi kezdeményezés esetén két hónapig lehet aláírást gyűjteni.

=== III. fejezet - A köztársasági elnök ===

29. § (1) Magyarország államfője a köztársasági elnök, aki kifejezi a nemzet egységét, és őrködik az államszervezet demokratikus működése felett.

(2) A köztársasági elnök a fegyveres erők főparancsnoka.

29/A. § (1) A köztársasági elnököt az Országgyűlés öt évre választja.

(2) Köztársasági elnökké megválasztható minden választójoggal rendelkező magyar állampolgár, aki a választás napjáig a harmincötödik életévét betöltötte.

(3) A köztársasági elnököt e tisztségre legfeljebb egy alkalommal lehet újraválasztani.

29/B. § (1) A köztársasági elnök választását jelölés előzi meg. A jelölés érvényességéhez az Országgyűlés legalább ötven tagjának írásbeli ajánlása szükséges. A jelölést az Országgyűlés elnökénél a szavazás elrendelése előtt kell benyújtani. Az Országgyűlés minden tagja csak egy jelöltet ajánlhat. Annak, aki több jelöltet ajánl, mindegyik ajánlása érvénytelen.

(2) Az Országgyűlés a köztársasági elnököt titkos szavazással választja. A szükséghez képest többszöri szavazásnak van helye. Az első szavazás alapján megválasztott köztársasági elnök az, aki a képviselők kétharmadának szavazatát elnyeri.

(3) Ha az első szavazás alkalmával ezt a többséget egyik jelölt sem nyeri el, az (1) bekezdésnek megfelelő új ajánlás alapján újból szavazást kell tartani. A második szavazás alapján való megválasztáshoz ugyancsak a képviselők kétharmadának szavazata szükséges.

(4) Ha a második szavazás alkalmával egyik jelölt sem nyerte el a megkívánt többséget, harmadszori szavazást kell tartani. Ez alkalommal csak arra a két jelöltre lehet szavazni, akik a második szavazás alkalmával a legtöbb szavazatot kapták. A harmadik szavazás alapján megválasztott köztársasági elnök az, aki - tekintet nélkül a szavazásban részt vevők számára - a szavazatok többségét elnyerte.

(5) A szavazási eljárást legfeljebb három egymásra következő nap alatt be kell fejezni.

29/C. § (1) A köztársasági elnököt a korábbi elnök megbízatásának lejárta előtt legalább 30 nappal, ha pedig a megbízatás idő előtt szűnt meg, a megszűnéstől számított 30 napon belül kell megválasztani.

(2) Az elnökválasztást az Országgyűlés elnöke tűzi ki.

29/D. § A megválasztott köztársasági elnök a korábbi elnök megbízatásának lejártakor, illetőleg a megbízás idő előtti megszűnése esetén a kiírt választás eredményének kihirdetését követő nyolcadik napon lép hivatalába; hivatalba lépését megelőzően az Országgyűlés előtt esküt tesz.

29/E. § (1) A köztársasági elnök átmeneti akadályoztatása esetén, vagy ha a köztársasági elnök megbízatása valamely okból idő előtt megszűnik, az új köztársasági elnök hivatalba lépéséig a köztársasági elnöki jogkört az Országgyűlés elnöke gyakorolja, azzal a korlátozással, hogy törvényt az Országgyűlésnek megfontolás végett, illetőleg az Alkotmánybíróságnak megvizsgálás céljából nem küldhet meg, az Országgyűlést nem oszlathatja fel, és a kegyelmezés jogával csak a jogerősen elítéltek javára élhet.

(2) A köztársasági elnök helyettesítése idején az Országgyűlés elnöke képviselői jogait nem gyakorolhatja, és helyette az Országgyűlés elnökének feladatát az Országgyűlés által kijelölt alelnök látja el.

30. § (1) A köztársasági elnöki tisztség összeegyeztethetetlen minden más állami, társadalmi és politikai tisztséggel vagy megbízatással. A köztársasági elnök más kereső foglalkozást nem folytathat, és egyéb tevékenységéért - a szerzői jogi védelem alá eső tevékenységet kivéve - díjazást nem fogadhat el.

(2) A köztársasági elnök tiszteletdíjáról, kedvezményeiről és az őt megillető költségtérítés összegéről szóló törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.

30/A. § (1) A köztársasági elnök

a) képviseli a magyar államot,

b) a Magyar Köztársaság nevében nemzetközi szerződéseket köt, ha a szerződés tárgya a törvényhozás hatáskörébe tartozik, a szerződés megkötéséhez az Országgyűlés előzetes hozzájárulása szükséges,

c) megbízza és fogadja a nagyköveteket és a követeket,

d) kitűzi az országgyűlési képviselők, a helyi önkormányzati képviselők és a polgármesterek általános választását, valamint az európai parlamenti választás, továbbá az országos népszavazás időpontját,

e) részt vehet és felszólalhat az Országgyűlés és az országgyűlési bizottságok ülésein,

f) javaslatot tehet az Országgyűlésnek intézkedés megtételére,

g) népszavazást kezdeményezhet,

h) kinevezi és felmenti - külön törvényben meghatározott szabályok szerint - az államtitkárokat,

i) külön törvényben meghatározott személy vagy szervek javaslatára kinevezi és felmenti a Magyar Nemzeti Bank elnökét, alelnökeit és az egyetemi tanárokat; megbízza és felmenti az egyetemek rektorait; kinevezi és előlépteti a tábornokokat; megerősíti tisztségében a Magyar Tudományos Akadémia elnökét,

j) adományozza a törvényben meghatározott címeket, érdemrendeket, kitüntetéseket és engedélyezi viselésüket,

k) gyakorolja az egyéni kegyelmezés jogát,

l) dönt az állampolgársági ügyekben,

m) dönt mindazokban az ügyekben, amelyeket külön törvény a hatáskörébe utal.

(2) A köztársasági elnöknek az (1) bekezdésben meghatározott minden intézkedéséhez és rendelkezéséhez - az a), d), e), f) és g) pontban foglaltak kivételével - a miniszterelnöknek vagy az illetékes miniszternek az ellenjegyzése szükséges.

31. § (1) Az elnöki megbízatás megszűnik:

a) a megbízatás idejének lejártával,

b) az elnök halálával,

c) a feladatkör ellátását kilencven napon túl lehetetlenné tevő állapottal,

d) az összeférhetetlenség kimondásával,

e) lemondással,

f) az elnöki tisztségtől való megfosztással.

(2) Ha a köztársasági elnökkel szemben a tisztsége gyakorlása során összeférhetetlenségi ok [30. § (1) bekezdés] merül fel, bármely képviselő indítványára az Országgyűlés határoz az összeférhetetlenség kimondásáról. A határozat meghozatalához a képviselők kétharmadának a szavazata szükséges. A szavazás titkos.

(3) A köztársasági elnök az Országgyűléshez intézett nyilatkozatával lemondhat megbízatásáról. A lemondás érvényességéhez az Országgyűlés elfogadó nyilatkozata szükséges. Az Országgyűlés tizenöt napon belül kérheti a köztársasági elnököt, hogy elhatározását újból fontolja meg. Ha a köztársasági elnök elhatározását fenntartja, az Országgyűlés a lemondás tudomásulvételét nem tagadhatja meg.

(4) A köztársasági elnök a tisztségétől megfosztható, ha annak gyakorlása során az Alkotmányt vagy valamely más törvényt szándékosan megsérti.

31/A. § (1) A köztársasági elnök személye sérthetetlen; büntetőjogi védelmét külön törvény biztosítja.

(2) A tisztsége gyakorlása során az Alkotmányt vagy valamely más törvényt megsértő köztársasági elnökkel szemben az országgyűlési képviselők egyötöde indítványozhatja a felelősségre vonást.

(3) A felelősségre vonási eljárás megindításához az országgyűlési képviselők kétharmadának a szavazata szükséges. A szavazás titkos.

(4) Az Országgyűlés határozatának meghozatalától kezdődően a felelősségre vonási eljárás befejezéséig az elnök a hatáskörét nem gyakorolhatja.

(5) A cselekmény elbírálása az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik.

(6) Ha az Alkotmánybíróság az eljárás eredményeként a törvénysértés tényét megállapítja, a köztársasági elnököt tisztségétől megfoszthatja.

(7)-(8)

32. § (1) Ha a köztársasági elnök ellen a felelősségre vonási eljárás a hivatali ideje alatt a hivatali tevékenységével összefüggésben elkövetett, büntetőjogilag üldözendő cselekmény miatt indult, az Alkotmánybíróság eljárásában a büntető eljárás alapvető rendelkezéseit is alkalmazni kell. A vádat az Országgyűlés által a saját tagjai közül választott vádbiztos képviseli.

(2) A köztársasági elnök ellen egyéb cselekménye miatt büntetőeljárást csak megbízatásának megszűnése után lehet indítani.

(3) Ha az Alkotmánybíróság a köztársasági elnök bűnösségét szándékos bűncselekmény elkövetésében megállapítja, az elnököt a tisztségétől megfoszthatja, s egyidejűleg a Büntető Törvénykönyvben az adott cselekményre meghatározott bármely büntetést és intézkedést alkalmazhatja.

=== IV. fejezet - Az Alkotmánybíróság ===

32/A. § (1) Az Alkotmánybíróság felülvizsgálja a jogszabályok alkotmányosságát, illetőleg ellátja a törvénnyel hatáskörébe utalt feladatokat.

(2) Az Alkotmánybíróság alkotmányellenesség megállapítása esetén megsemmisíti a törvényeket és más jogszabályokat.

(3) Az Alkotmánybíróság eljárását törvényben meghatározott esetekben bárki kezdeményezheti.

(4) Az Alkotmánybíróság tizenegy tagját az Országgyűlés választja. Az Alkotmánybíróság tagjaira az Országgyűlésben képviselettel rendelkező pártok képviselő csoportjainak egy-egy tagjából álló jelölő bizottság tesz javaslatot. Az Alkotmánybíróság tagjainak megválasztásához az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.

(5) Az Alkotmánybíróság tagjai nem lehetnek tagjai a pártnak, és az Alkotmánybíróság hatásköréből adódó feladatokon kívül politikai tevékenységet nem folytathatnak.

(6) Az Alkotmánybíróság szervezetéről és működéséről szóló törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.

=== V. fejezet - Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa és a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa ===

32/B. § (1) Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának feladata, hogy az alkotmányos jogokkal kapcsolatban tudomására jutott visszásságokat kivizsgálja vagy kivizsgáltassa, és orvoslásuk érdekében általános vagy egyedi intézkedéseket kezdeményezzen.

(2) A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának feladata, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségi jogokkal kapcsolatban tudomására jutott visszásságokat kivizsgálja vagy kivizsgáltassa, és orvoslásuk érdekében általános vagy egyedi intézkedéseket kezdeményezzen.

(3) Az országgyűlési biztos eljárását törvényben meghatározott esetekben bárki kezdeményezheti.

(4) Az állampolgári jogok, illetőleg a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosait a köztársasági elnök javaslatára az Országgyűlés a képviselők kétharmadának szavazatával választja. Az Országgyűlés egyes alkotmányos jogok védelmére külön biztost is választhat.

(5)

(6) Az országgyűlési biztos tevékenységének tapasztalatairól évente beszámol az Országgyűlésnek.

(7) Az országgyűlési biztosokról szóló törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.

=== VI. fejezet - Az Állami Számvevőszék és a Magyar Nemzeti Bank ===

32/C. § (1) Az Állami Számvevőszék az Országgyűlés pénzügyi-gazdasági ellenőrző szerve. Feladatkörében ellenőrzi az államháztartás gazdálkodását, ennek keretében az állami költségvetési javaslat megalapozottságát, a felhasználások szükségességét és célszerűségét, ellenjegyzi a költségvetés hitelfelvételeire vonatkozó szerződéseket; előzetesen felülvizsgálja az állami költségvetés felhasználásának a törvényességét; ellenőrzi az állami költségvetés végrehajtásáról készített zárszámadást; ellenőrzi az állami vagyon kezelését, az állami tulajdonban lévő vállalatok, vállalkozások vagyonérték-megőrző és vagyongyarapító tevékenységét; ellátja a törvénnyel hatáskörébe utalt egyéb feladatokat.

(2) Az Állami Számvevőszék ellenőrzéseit törvényességi, célszerűségi és eredményességi szempontok szerint végzi. Az Állami Számvevőszék az általa végzett ellenőrzésekről jelentésben tájékoztatja az Országgyűlést. A jelentést nyilvánosságra kell hozni. Az Állami Számvevőszék elnöke a zárszámadás ellenőrzéséről készült jelentést a zárszámadással együtt terjeszti az Országgyűlés elé.

(3) Az Állami Számvevőszék elnökének és alelnökeinek megválasztásához az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.

(4) Az Állami Számvevőszék szervezetéről és működésének alapelveiről szóló törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.

32/D. § (1) A Magyar Nemzeti Bank a Magyar Köztársaság központi bankja. A Magyar Nemzeti Bank külön törvényben meghatározott módon felelős a monetáris politikáért.

(2) A Magyar Nemzeti Bank elnökét a köztársasági elnök hat évre nevezi ki.

(3) A Magyar Nemzeti Bank elnöke a bank tevékenységéről évente beszámol az Országgyűlésnek.

(4) A Magyar Nemzeti Bank elnöke külön törvényben meghatározott feladatkörében rendeletet bocsát ki, amely törvénnyel nem lehet ellentétes. A rendeletet a hivatalos lapban ki kell hirdetni.

=== VII. fejezet - A kormány ===

33. § (1) A Kormány

a) miniszterelnökből és

b) miniszterekből áll.

(2) A miniszterelnököt az általa kijelölt miniszter helyettesíti.

(3) A miniszterelnököt a köztársasági elnök javaslatára az Országgyűlés tagjai többségének szavazatával választja. A miniszterelnök megválasztásáról, továbbá a Kormány programjának elfogadásáról az Országgyűlés egyszerre határoz.

(4) A minisztereket a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök nevezi ki és menti fel.

(5) A Kormány a miniszterek kinevezésével alakul meg. A Kormány tagjai a Kormány megalakulása után az Országgyűlés előtt esküt tesznek.

33/A. § A Kormány megbízatása megszűnik:

a) az újonnan megválasztott Országgyűlés megalakulásával,

b) a miniszterelnök, illetőleg a Kormány lemondásával,

c) a miniszterelnök halálával,

d) a miniszterelnök választójogának elvesztésével,

e) a miniszterelnök összeférhetetlenségének megállapításával, illetőleg

f) ha a 39/A. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően az Országgyűlés a miniszterelnöktől a bizalmat megvonja és új miniszterelnököt választ.

33/B. § A miniszter megbízatása megszűnik:

a) a Kormány megbízatásának megszűnésével,

b) lemondásával,

c) felmentésével,

d) halálával,

e) választójogának elvesztésével,

f) összeférhetetlenségének megállapításával.

34. § A Magyar Köztársaság minisztériumainak felsorolását külön törvény tartalmazza.

35. § (1) A Kormány

a) védi az alkotmányos rendet, védi és biztosítja a természetes személyek, a jogi személyek és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek jogait;

b) biztosítja a törvények végrehajtását;

c) irányítja a minisztériumok és a közvetlenül alárendelt egyéb szervek munkáját, összehangolja tevékenységüket;

d) a belügyminiszter közreműködésével biztosítja a helyi önkormányzatok törvényességi ellenőrzését;

e) biztosítja a társadalmi-gazdasági tervek kidolgozását, gondoskodik megvalósulásukról;

f) meghatározza a tudományos és kulturális fejlesztés állami feladatait, és biztosítja az ezek megvalósulásához szükséges feltételeket;

g) meghatározza a szociális és egészségügyi ellátás állami rendszerét, és gondoskodik az ellátás anyagi fedezetéről;

h) irányítja a fegyveres erők, a rendőrség és a rendészeti szervek működését;

i) az élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető elemi csapás, illetőleg következményeinek az elhárítása (a továbbiakban: veszélyhelyzet), valamint a közrend és a közbiztonság védelme érdekében megteszi a szükséges intézkedéseket;

j) közreműködik a külpolitika meghatározásában; a Magyar Köztársaság Kormánya nevében nemzetközi szerződéseket köt;

k) képviseli a Magyar Köztársaságot az Európai Unió kormányzati részvétellel működő intézményeiben;

l) ellátja mindazokat a feladatokat, amelyeket törvény a hatáskörébe utal.

(2) A Kormány a maga feladatkörében rendeleteket bocsát ki, és határozatokat hoz. Ezeket a miniszterelnök írja alá. A Kormány rendelete és határozata törvénnyel nem lehet ellentétes. A Kormány rendeleteit a hivatalos lapban ki kell hirdetni.

(3) Veszélyhelyzetben a Kormány az Országgyűlés felhatalmazása alapján egyes törvények rendelkezéseitől eltérő rendeleteket és intézkedéseket hozhat. A veszélyhelyzetben alkalmazható szabályokról szóló törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.

(4) A Kormány - jogszabály kivételével - az alárendelt szervek által hozott minden olyan határozatot vagy intézkedést megsemmisít, illetőleg megváltoztat, amely törvénybe ütközik.

35/A. § (1) Az európai integrációval összefüggő ügyekben az Országgyűlés vagy bizottságai ellenőrzési jogkörének, az Országgyűlés és a Kormány között folytatott egyeztetésnek, továbbá a Kormány tájékoztatási kötelezettségének részletes szabályairól a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény rendelkezik.

(2) A Kormány az Országgyűlés részére megküldi azokat a javaslatokat, amelyek az Európai Unió kormányzati részvétellel működő intézményeinek döntéshozatali eljárásában napirenden szerepelnek.

36. § Feladatának ellátása során a Kormány együttműködik az érdekelt társadalmi szervezetekkel.

37. § (1) A miniszterelnök vezeti a Kormány üléseit, gondoskodik a Kormány rendeleteinek és határozatainak végrehajtásáról.

(2) A miniszterek a jogszabályok rendelkezéseinek és a Kormány határozatainak megfelelően vezetik az államigazgatásnak feladatkörükbe tartozó ágait, és irányítják az alájuk rendelt szerveket. A tárca nélküli miniszterek ellátják a Kormány által meghatározott feladataikat.

(3) A Kormány tagjai feladatuk ellátása körében rendeleteket adhatnak ki. Ezek azonban törvénnyel vagy a Kormány rendeletével és határozatával nem lehetnek ellentétesek. A rendeleteket a hivatalos lapban ki kell hirdetni.

38. §

39. § (1) Működéséért a Kormány az Országgyűlésnek felelős. Munkájáról az Országgyűlésnek rendszeresen köteles beszámolni.

(2) A Kormány tagjai a Kormánynak és az Országgyűlésnek felelősek, tevékenységükről kötelesek a Kormánynak és az Országgyűlésnek beszámolni. A Kormány tagjai és az államtitkárok jogállását, díjazását, továbbá felelősségre vonásuk módját törvény szabályozza.

(3) A Kormány tagjai részt vehetnek és felszólalhatnak az Országgyűlés ülésein.

39/A. § (1) A képviselők legalább egyötöde a miniszterelnökkel szemben írásban - a miniszterelnöki tisztségre jelölt személy megjelölésével - bizalmatlansági indítványt nyújthat be. A miniszterelnökkel szemben benyújtott bizalmatlansági indítványt a Kormánnyal szemben benyújtott bizalmatlansági indítványnak kell tekinteni. Ha az indítvány alapján az országgyűlési képviselők többsége bizalmatlanságát fejezi ki, az új miniszterelnöknek jelölt személyt megválasztottnak kell tekinteni.

(2) Az indítvány feletti vitát és szavazást legkorábban a beterjesztéstől számított három nap után, legkésőbb a beterjesztéstől számított nyolc napon belül kell megtartani.

(3) A Kormány - a miniszterelnök útján - bizalmi szavazást javasolhat a (2) bekezdésben előírt határidők szerint.

(4) A Kormány - a miniszterelnök útján - azt is javasolhatja, hogy az általa benyújtott előterjesztés feletti szavazás egyben bizalmi szavazás legyen.

(5) Ha az Országgyűlés a (3)-(4) bekezdésben foglalt esetekben nem szavaz bizalmat a Kormánynak, a Kormány köteles lemondani.

39/B. § Ha a Kormány megbízatása megszűnik, az új Kormány megalakulásáig a Kormány hivatalban marad, és gyakorolja mindazokat a jogokat, amelyek a Kormányt megilletik; nemzetközi szerződést azonban nem köthet, és rendeletet csak törvény kifejezett felhatalmazása alapján, halaszthatatlan esetben alkothat.

39/C. § (1) Ha a miniszterelnök megbízatása az újonnan megválasztott Országgyűlés megalakulásával vagy a miniszterelnök, illetőleg a Kormány lemondásával szűnt meg, a miniszterelnök az új miniszterelnök megválasztásáig ügyvezető miniszterelnökként gyakorolja a hatáskörét, de új miniszter kinevezésére, illetőleg miniszter felmentésére javaslatot nem tehet, és rendeletet csak törvény kifejezett felhatalmazása alapján halaszthatatlan esetben alkothat.

(2) Ha a miniszterelnök megbízatása halála, választójogának elvesztése, illetőleg összeférhetetlenségének megállapítása miatt szűnik meg, az új miniszterelnök megválasztásáig az a miniszter gyakorolja - az (1) bekezdésben írt korlátozásokkal - a miniszterelnök hatáskörét, akit a miniszterelnök a helyettesítésére kijelölt; ha pedig több miniszter lett kijelölve, az első helyen kijelölt miniszter.

40. § (1) A Kormány meghatározott feladatkörök ellátására kormánybizottságokat alakíthat.

(2)

(3) A Kormány jogosult az államigazgatás bármely ágát közvetlenül felügyelete alá vonni, és erre külön szerveket létesíteni.

=== VIII. fejezet - A fegyveres erők és a rendőrség ===

40/A. § (1) A fegyveres erők (Magyar Honvédség, Határőrség) alapvető kötelessége a haza katonai védelme, valamint nemzetközi szerződésből eredő kollektív védelmi feladatok ellátása. A Határőrség rendészeti feladatkörében ellátja az államhatár őrzését, a határforgalom ellenőrzését és a határrend fenntartását. A fegyveres erők feladatairól és a rájuk vonatkozó részletes szabályokról szóló törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.

(2) A rendőrség alapvető feladata a közbiztonság és a belső rend védelme. A rendőrségről és a nemzetbiztonsági tevékenységgel összefüggő részletes szabályokról szóló törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.

40/B. § (1)

(2) A fegyveres erőket az alkotmányos rend megdöntésére, vagy a hatalom kizárólagos megszerzésére irányuló fegyveres cselekmények, továbbá az élet- és vagyonbiztonságot tömeges mértékben veszélyeztető, fegyveresen vagy felfegyverkezve elkövetett súlyos erőszakos cselekmények esetén, az Alkotmány rendelkezéseinek megfelelően kihirdetett szükségállapot idején lehet felhasználni, akkor, ha a rendőrség alkalmazása nem elegendő.

(3) A fegyveres erők irányítására - ha nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik - az Alkotmányban meghatározott keretek között kizárólag az Országgyűlés, a köztársasági elnök, a Honvédelmi Tanács, a Kormány és az illetékes miniszter jogosult. A fegyveres erők irányítására és a Magyar Honvédség felső szintű vezetésének rendjére vonatkozó alapvető szabályokat a jelen levő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény állapítja meg, a részletes szabályokat pedig a Kormány határozza meg.

(4) A fegyveres erők, a rendőrség és a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagjai nem lehetnek tagjai pártnak és politikai tevékenységet nem folytathatnak.

(5) A fegyveres erők nem hivatásos katonai állományú tagjának pártban való tevékenységére a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátokat állapíthat meg.

40/C. § (1) A Kormány engedélyezi a magyar, illetve külföldi fegyveres erők 19. § (3) bekezdés j) pontja szerinti,

a) az Észak-atlanti Tanács döntésén alapuló alkalmazását, illetőleg

b) az Észak-atlanti Szerződés Szervezete döntésén alapuló más csapatmozgásait.

(2) A Kormány az (1) bekezdés alapján hozott döntéséről haladéktalanul beszámol az Országgyűlésnek a köztársasági elnök egyidejű tájékoztatása mellett.

=== IX. fejezet - A helyi önkormányzatok ===

41. § (1) A Magyar Köztársaság területe fővárosra, megyékre, városokra és községekre tagozódik.

(2) A főváros kerületekre tagozódik. A városokban kerületek alakíthatók.

42. § A község, a város, a főváros és kerületei, valamint a megye választópolgárainak közösségét megilleti a helyi önkormányzás joga. A helyi önkormányzás a választópolgárok közösségét érintő helyi közügyek önálló, demokratikus intézése, a helyi közhatalomnak a lakosság érdekében való gyakorlása.

43. § (1) A helyi önkormányzatok alapjogai (44/A. §) egyenlőek. Az önkormányzatok kötelezettségei eltérőek lehetnek.

(2) A helyi önkormányzati jogokat és kötelezettségeket törvény határozza meg. Az önkormányzat hatáskörének jogszerű gyakorlása bírósági védelemben részesül, jogai védelmében az önkormányzat az Alkotmánybírósághoz fordulhat.

44. § (1) A választópolgárok a helyi önkormányzást az általuk választott képviselőtestület útján, illetőleg helyi népszavazással gyakorolják.

(2) A képviselő-testület tagjainak és a polgármesternek a választását - az időközi választás kivételével - az előző általános választást követő negyedik év október hónapjában kell megtartani.

(3) A képviselő-testület megbízatása az önkormányzati általános választás napjáig tart. A jelöltek hiányában elmaradt választás esetén a képviselő-testület megbízatása meghosszabbodik az időközi választás napjáig. A polgármester megbízatása az új polgármester megválasztásáig tart.

(4) A képviselő-testület a megbízatásának lejárta előtt - a helyi önkormányzatokról szóló törvényben meghatározott feltételek szerint - kimondhatja a feloszlását. A feloszlás és a feloszlatás [19. § (3) bek. l) pont] a polgármester megbízatását is megszünteti.

44/A. § (1) A helyi képviselőtestület:

a) önkormányzati ügyekben önállóan szabályoz és igazgat, döntése kizárólag törvényességi okból vizsgálható felül,

b) gyakorolja az önkormányzati tulajdon tekintetében a tulajdonost megillető jogokat, az önkormányzat bevételeivel önállóan gazdálkodik, saját felelősségére vállalkozhat,

c) az önkormányzat törvényben meghatározott feladatainak ellátásához megfelelő saját bevételre jogosult, továbbá e feladatokkal arányban álló állami támogatásban részesül,

d) törvény keretei között megállapítja a helyi adók fajtáit és mértékét,

e) törvény keretei között önállóan alakítja ki a szervezetét és működési rendjét,

f) önkormányzati jelképeket alkothat, helyi kitüntetéseket és elismerő címeket alapíthat,

g) a helyi közösséget érintő közügyekben kezdeményezéssel fordulhat a döntésre jogosult szervhez,

h) szabadon társulhat más helyi képviselőtestülettel, érdekeinek képviseletére önkormányzati érdekszövetséget hozhat létre, feladatkörében együttműködhet más országok helyi önkormányzatával, és tagja lehet nemzetközi önkormányzati szervezetnek.

(2) A helyi képviselőtestület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal.

44/B. § (1) A helyi képviselőtestület elnöke a polgármester. A képviselőtestület bizottságot választhat, és hivatalt hoz létre.

(2) A polgármester az önkormányzati feladatain kívül törvény vagy törvényi felhatalmazáson alapuló kormányrendelet alapján kivételesen államigazgatási feladatokat és hatásköröket is elláthat.

(3) Törvény vagy kormányrendelet államigazgatási feladatot, hatósági hatáskört állapíthat meg a jegyzőnek, és kivételesen a képviselőtestület hivatala ügyintézőjének is.

44/C. § A helyi önkormányzatokról szóló törvény elfogadásához a jelenlevő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges. Ugyanilyen szavazataránnyal elfogadott törvényben korlátozhatók az önkormányzatok alapjogai.

=== X. fejezet - A bírói szervezet ===

45. § (1) A Magyar Köztársaságban az igazságszolgáltatást a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága, az ítélőtáblák, a Fővárosi Bíróság és a megyei bíróságok, valamint a helyi és a munkaügyi bíróságok gyakorolják.

(2) A törvény az ügyek meghatározott csoportjaira külön bíróságok létesítését is elrendelheti.

46. § (1) A bíróság - ha a törvény másképpen nem rendelkezik - tanácsban ítélkezik.

(2) A törvény által meghatározott ügyekben és módon nem hivatásos bírák is részt vesznek az ítélkezésben.

(3) Egyesbíróként és a tanács elnökeként csak hivatásos bíró járhat el.

47. § (1) A Legfelsőbb Bíróság a Magyar Köztársaság legfőbb bírósági szerve.

(2) A Legfelsőbb Bíróság biztosítja a bíróságok jogalkalmazásának egységét, jogegységi határozatai a bíróságokra kötelezőek.

48. § (1) A Legfelsőbb Bíróság elnökét a köztársasági elnök javaslatára az Országgyűlés választja, elnökhelyetteseit a Legfelsőbb Bíróság elnökének javaslatára a köztársasági elnök nevezi ki. A Legfelsőbb Bíróság elnökének megválasztásához az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.

(2) A hivatásos bírákat törvényben meghatározott módon a köztársasági elnök nevezi ki.

(3) A bírákat tisztségükből csak törvényben meghatározott okból és eljárás keretében lehet elmozdítani.

49. §

50. § (1) A Magyar Köztársaság bíróságai védik és biztosítják az alkotmányos rendet, a természetes személyek, a jogi személyek és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek jogait és törvényes érdekeit, büntetik a bűncselekmények elkövetőit.

(2) A bíróság ellenőrzi a közigazgatási határozatok törvényességét.

(3) A bírák függetlenek és csak a törvénynek vannak alárendelve. A bírák nem lehetnek tagjai pártnak és politikai tevékenységet nem folytathatnak.

(4) A bíróságok igazgatását az Országos Igazságszolgáltatási Tanács végzi, az igazgatásban bírói önkormányzati szervek is közreműködnek.

(5) A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról, továbbá a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.

=== XI. fejezet - Az ügyészség ===

51. § (1) A Magyar Köztársaság legfőbb ügyésze és az ügyészség gondoskodik a természetes személyek, a jogi személyek és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek jogainak a védelméről, valamint az alkotmányos rendet, az ország biztonságát és függetlenségét sértő vagy veszélyeztető minden cselekmény következetes üldözéséről.

(2) Az ügyészség törvényben meghatározott jogokat gyakorol a nyomozással összefüggésben, képviseli a vádat a bírósági eljárásban, továbbá felügyeletet gyakorol a büntetés-végrehajtás törvényessége felett.

(3) Az ügyészség közreműködik annak biztosításában, hogy mindenki megtartsa a törvényeket. Törvénysértés esetén - törvényben meghatározott esetekben és módon - fellép a törvényesség védelmében.

52. § (1) A Magyar Köztársaság legfőbb ügyészét a köztársasági elnök javaslatára az Országgyűlés választja, a legfőbb ügyész helyetteseit a legfőbb ügyész javaslatára a köztársasági elnök nevezi ki.

(2) A legfőbb ügyész az Országgyűlésnek felelős, és működéséről köteles beszámolni.

53. § (1) Az ügyészeket a Magyar Köztársaság legfőbb ügyésze nevezi ki.

(2) Az ügyészek nem lehetnek tagjai pártnak és politikai tevékenységet nem folytathatnak.

(3) Az ügyészi szervezetet a legfőbb ügyész vezeti és irányítja.

(4) Az ügyészségre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg.

=== XII. fejezet - Alapvető jogok és kötelességek ===

54. § (1) A Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani.

(2) Senkit nem lehet kínzásnak, kegyetlen, embertelen, megalázó elbánásnak vagy büntetésnek alávetni, és különösen tilos emberen a hozzájárulása nélkül orvosi vagy tudományos kísérletet végezni.

55. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabadságra és a személyi biztonságra, senkit sem lehet szabadságától másként, mint a törvényben meghatározott okokból és a törvényben meghatározott eljárás alapján megfosztani.

(2) A bűncselekmény elkövetésével gyanúsított és őrizetbe vett személyt a lehető legrövidebb időn belül vagy szabadon kell bocsátani, vagy bíró elé kell állítani. A bíró köteles az elé állított személyt meghallgatni és írásbeli indokolással ellátott határozatban szabadlábra helyezéséről vagy letartóztatásáról haladéktalanul dönteni.

(3) Az, aki törvénytelen letartóztatás vagy fogvatartás áldozata volt, kártérítésre jogosult.

56. § A Magyar Köztársaságban minden ember jogképes.

57. § (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el.

(2) A Magyar Köztársaságban senki sem tekinthető bűnösnek mindaddig, amíg büntetőjogi felelősségét a bíróság jogerős határozata nem állapította meg.

(3) A büntetőeljárás alá vont személyeket az eljárás minden szakaszában megilleti a védelem joga. A védő nem vonható felelősségre a védelem ellátása során kifejtett véleménye miatt.

(4) Senkit nem lehet bűnösnek nyilvánítani és büntetéssel sújtani olyan cselekmény miatt, amely az elkövetés idején a magyar jog szerint nem volt bűncselekmény.

(5) A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot - a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan - a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja.

58. § (1) Mindenkit, aki törvényesen tartózkodik Magyarország területén - törvényben meghatározott esetek kivételével - megillet a szabad mozgás és a tartózkodási hely szabad megválasztásának joga, beleértve a lakóhely vagy az ország elhagyásához való jogot is.

(2) A Magyarország területén törvényesen tartózkodó külföldit csak a törvénynek megfelelően hozott határozat alapján lehet kiutasítani.

(3) Az utazási és letelepedési szabadságról szóló törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.

59. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkit megillet a jóhírnévhez, a magánlakás sérthetetlenségéhez, valamint a magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog.

(2) A személyes adatok védelméről szóló törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.

60. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságára.

(2) Ez a jog magában foglalja a vallás vagy más lelkiismereti meggyőződés szabad megválasztását vagy elfogadását, és azt a szabadságot, hogy vallását és meggyőződését mindenki vallásos cselekmények, szertartások végzése útján vagy egyéb módon akár egyénileg, akár másokkal együttesen nyilvánosan vagy magánkörben kinyilváníthassa vagy kinyilvánítását mellőzze, gyakorolhassa vagy taníthassa.

(3) A Magyar Köztársaságban az egyház az államtól elválasztva működik.

(4) A lelkiismereti és vallásszabadságról szóló törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.

61. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy a közérdekű adatokat megismerje, illetőleg terjessze.

(2) A Magyar Köztársaság elismeri és védi a sajtó szabadságát.

(3) A közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvény, valamint a sajtószabadságról szóló törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.

(4) A közszolgálati rádió, televízió és hírügynökség felügyeletéről, valamint vezetőinek kinevezéséről, továbbá a kereskedelmi rádió és televízió engedélyezéséről, illetőleg a tájékoztatási monopóliumok megakadályozásáról szóló törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.

62. § (1) A Magyar Köztársaság elismeri a békés gyülekezés jogát és biztosítja annak szabad gyakorlását.

(2) A gyülekezési jogról szóló törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.

63. § (1) A Magyar Köztársaságban az egyesülési jog alapján mindenkinek joga van a törvény által nem tiltott célra szervezeteket létrehozni, illetőleg azokhoz csatlakozni.

(2) Politikai célt szolgáló fegyveres szervezet az egyesülési jog alapján nem hozható létre.

(3) Az egyesülési jogról szóló, valamint a pártok gazdálkodásáról és működéséről szóló törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.

64. § A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van arra, hogy egyedül vagy másokkal együttesen írásban kérelmet vagy panaszt terjesszen az illetékes állami szerv elé.

65. § (1) A Magyar Köztársaság törvényben meghatározott feltételek szerint - ha sem származási országuk, sem más ország a védelmet nem biztosítja - menedékjogot nyújt azoknak a nem magyar állampolgároknak, akiket hazájukban, illetve a szokásos tartózkodási helyük szerinti országban faji, nemzeti hovatartozásuk, meghatározott társadalmi csoporthoz tartozásuk, vallási, illetőleg politikai meggyőződésük miatt üldöznek, vagy üldöztetéstől való félelmük megalapozott.

(2) A menedékjogról szóló törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.

66. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a férfiak és a nők egyenjogúságát minden polgári és politikai, valamint gazdasági, szociális és kulturális jog tekintetében.

(2) A Magyar Köztársaságban az anyáknak a gyermek születése előtt és után külön rendelkezések szerint támogatást és védelmet kell nyújtani.

(3) A munka végzése során a nők és a fiatalok védelmét külön szabályok is biztosítják.

67. § (1) A Magyar Köztársaságban minden gyermeknek joga van a családja, az állam és a társadalom részéről arra a védelemre és gondoskodásra, amely a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges.

(2) A szülőket megilleti az a jog, hogy a gyermeküknek adandó nevelést megválasszák.

(3) A családok és az ifjúság helyzetével és védelmével kapcsolatos állami feladatokat külön rendelkezések tartalmazzák.

68. § (1) A Magyar Köztársaságban élő nemzeti és etnikai kisebbségek részesei a nép hatalmának: államalkotó tényezők.

(2) A Magyar Köztársaság védelemben részesíti a nemzeti és etnikai kisebbségeket. Biztosítja kollektív részvételüket a közéletben, saját kultúrájuk ápolását, anyanyelvük használatát, az anyanyelvű oktatást, a saját nyelven való névhasználat jogát.

(3) A Magyar Köztársaság törvényei az ország területén élő nemzeti és etnikai kisebbségek képviseletét biztosítják.

(4) A nemzeti és etnikai kisebbségek helyi és országos önkormányzatokat hozhatnak létre.

(5) A nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.

69. § (1) A Magyar Köztársaságban senkit nem lehet magyar állampolgárságától önkényesen megfosztani, vagy magyar állampolgárt a Magyar Köztársaság területéről kiutasítani.

(2) Magyar állampolgár külföldről bármikor hazatérhet.

(3) Minden magyar állampolgár jogosult arra, hogy törvényes külföldi tartózkodásának ideje alatt a Magyar Köztársaság védelmét élvezze.

(4) Az állampolgárságról szóló törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.

70. § (1) A Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkező minden nagykorú magyar állampolgárt megillet az a jog, hogy az országgyűlési képviselők választásán választó és választható legyen, valamint országos népszavazásban és népi kezdeményezésben részt vegyen.

(2) A Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkező minden nagykorú magyar állampolgárt és az Európai Unió más tagállamának a Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkező nagykorú állampolgárát megilleti az a jog, hogy a helyi önkormányzati képviselők és a polgármesterek választásán választható és - amennyiben a választás, illetve a népszavazás napján a Magyar Köztársaság területén tartózkodik - választó legyen, valamint helyi népszavazásban és népi kezdeményezésben részt vegyen. Polgármesterré és fővárosi főpolgármesterré magyar állampolgár választható.

(3) A Magyar Köztársaságban minden menekültként, bevándoroltként vagy letelepedettként elismert nagykorú személyt megillet az a jog, hogy a helyi önkormányzati képviselők és a polgármesterek választásán - amennyiben a választás, illetve a népszavazás napján a Magyar Köztársaság területén tartózkodik - választó legyen, valamint a helyi népszavazásban és népi kezdeményezésben részt vegyen.

(4) A Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkező minden nagykorú magyar állampolgárt és az Európai Unió más tagállamának a Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkező nagykorú állampolgárát megillet az a jog, hogy az európai parlamenti választáson választható és választó legyen.

(5) Nincs választójoga annak, aki jogerős ítélet alapján a cselekvőképességet korlátozó vagy kizáró gondnokság, illetőleg a közügyek gyakorlásától eltiltás hatálya alatt áll, szabadságvesztés büntetését vagy büntetőeljárásban elrendelt intézeti kényszergyógykezelését tölti. Az Európai Unió más tagállamának a Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkező nagykorú állampolgára akkor sem választható, ha az állampolgársága szerinti állam jogszabálya, bírósági vagy más hatósági döntése alapján hazájában kizárták e jog gyakorlásából.

(6) Minden magyar állampolgárnak joga van ahhoz, hogy rátermettségének, képzettségének és szakmai tudásának megfelelően közhivatalt viseljen.

70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.

(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.

(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti.

70/B. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a munkához, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához.

(2) Az egyenlő munkáért mindenkinek, bármilyen megkülönböztetés nélkül, egyenlő bérhez van joga.

(3) Minden dolgozónak joga van olyan jövedelemhez, amely megfelel végzett munkája mennyiségének és minőségének.

(4) Mindenkinek joga van a pihenéshez, a szabadidőhöz és a rendszeres fizetett szabadsághoz.

70/C. § (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy gazdasági és társadalmi érdekeinek védelme céljából másokkal együtt szervezetet alakítson vagy ahhoz csatlakozzon.

(2) A sztrájkjogot az ezt szabályozó törvények keretei között lehet gyakorolni.

(3) A sztrájkjogról szóló törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.

70/D. § (1) A Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez.

(2) Ezt a jogot a Magyar Köztársaság a munkavédelem, az egészségügyi intézmények és az orvosi ellátás megszervezésével, a rendszeres testedzés biztosításával, valamint az épített és a természetes környezet védelmével valósítja meg.

70/E. § (1) A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak.

(2) A Magyar Köztársaság az ellátáshoz való jogot a társadalombiztosítás útján és a szociális intézmények rendszerével valósítja meg.

70/F. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja az állampolgárok számára a művelődéshez való jogot.

(2) A Magyar Köztársaság ezt a jogot a közművelődés kiterjesztésével és általánossá tételével, az ingyenes és kötelező általános iskolával, képességei alapján mindenki számára hozzáférhető közép- és felsőfokú oktatással, továbbá az oktatásban részesülők anyagi támogatásával valósítja meg.

70/G. § (1) A Magyar Köztársaság tiszteletben tartja és támogatja a tudományos és művészeti élet szabadságát, a tanszabadságot és a tanítás szabadságát.

(2) Tudományos igazságok kérdésében dönteni, kutatások tudományos értékét megállapítani kizárólag a tudomány művelői jogosultak.

70/H. § (1) A haza védelme a Magyar Köztársaság minden állampolgárának kötelessége.

(2) Az állampolgárok az általános honvédelmi kötelezettség alapján fegyveres vagy fegyver nélküli katonai szolgálatot, illetőleg törvényben meghatározott feltételek szerint polgári szolgálatot teljesítenek.

(3) A honvédelmi kötelezettségről szóló törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.

70/I. § Minden természetes személy, jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni.

70/J. § A Magyar Köztársaságban a szülők, gondviselők kötelesek kiskorú gyermekük taníttatásáról gondoskodni.

70/K. § Az alapvető jogok megsértése miatt keletkezett igények, továbbá a kötelességek teljesítésével kapcsolatban hozott állami döntések elleni kifogások bíróság előtt érvényesíthetők.

=== XIII. fejezet - A választások alapelvei ===

71. § (1) Az országgyűlési képviselőket, az Európai Parlament képviselőit, a helyi önkormányzati képviselőket, valamint a polgármestert és a fővárosi főpolgármestert a választópolgárok általános és egyenlő választójog alapján, közvetlen és titkos szavazással választják.

(2) A megyei közgyűlés elnökét a megyei közgyűlés tagjai titkos szavazással választják. A megyei közgyűlés elnökévé magyar állampolgár választható.

(3) Az országgyűlési képviselők, az Európai Parlament képviselői, továbbá a helyi önkormányzati képviselők és a polgármesterek választásáról külön törvények rendelkeznek, amelyek elfogadásához a jelenlevő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.

(4) A kisebbségi önkormányzati képviselők választásáról külön törvény rendelkezik, amelynek elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.

72-73. §

=== XIV. fejezet - A Magyar Köztársaság fővárosa és nemzeti jelképei ===
74. § A Magyar Köztársaság fővárosa Budapest.

75. § A Magyar Köztársaság himnusza Kölcsey Ferenc Himnusz című költeménye Erkel Ferenc zenéjével.

76. § (1) A Magyar Köztársaság zászlaja három, egyenlő szélességű piros, fehér és zöld színű vízszintes sávból áll.

(2) A Magyar Köztársaság címere hegyes talpú, hasított pajzs. Első mezeje vörössel és ezüsttel hétszer vágott. Második, vörös mezejében zöld hármas halomnak arany koronás kiemelkedő középső részén ezüst kettős kereszt. A pajzson a magyar Szentkorona nyugszik.

(3) A Magyar Köztársaság címeréről, zászlajáról és azok használatáról szóló törvény elfogadásához az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.

=== XV. fejezet - Záró rendelkezések ===

77. § (1) Az Alkotmány a Magyar Köztársaság alaptörvénye.

(2) Az Alkotmány és az alkotmányos jogszabályok mindenkire egyaránt kötelezőek.

(3)

78. § (1) A Magyar Köztársaság Alkotmánya kihirdetése napján lép hatályba; végrehajtásáról a Kormány gondoskodik.

(2) A Kormány köteles az Alkotmány végrehajtásához szükséges törvényjavaslatokat az Országgyűlés elé terjeszteni.

79. §

== Forrás ==
[http://www.parlament.hu/alkotmany/alkotm.htm A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG ALKOTMÁNYA]

[[Category:Alkotmányok]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>BSA vagy FSF</title>
    <id>651</id>
    <revision>
      <id>4583</id>
      <timestamp>2006-08-29T09:42:15Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>hupsz, ezt ottfelejtettem</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     = Nagy András
| cím        = BSA versus FSF
| szakasz    =
| előző      =
| következő  =
| megjegyzés = Az informatikai forradalom két filozófiája&lt;ref&gt; A cikk megírásához sok értékes gondolattal járult hozzá fiam, Nagy Dániel.&lt;/ref&gt;
}}

==Bevezetés==
&lt;div style=&quot;float: right; border: 3px #a0e0ff groove; margin: 1em; padding: 1em; width: 33%;&quot;&gt;
:''Ha az operációs rendszerek légitársaságok lennének.''
A '''Flyer [[w:hu:Microsoft Windows|Windows]]''' utasai egy elegáns irodában szerződést írnának alá, amely szerint minden jog a fuvarozót illeti, és minden felelősség az utasra hárul. Ezután bekötött szemmel egy repülőgép fedélzetére vinnék őket, ahol a csodálatosan berendezett szalonban leülve minden utas az előtte levő ülésre szerelve egy három nyomógombos táblát találna: 
 Akar-e Ön repülni?
 (I)gen, (N)em, (M)égsem
A '''[[w:hu:Linux|Linux]] Air Lines''' lelkes utasai egy fiatal finn fiú ([[w:hu:Linus Torvalds|Linus]]) vezetésével kivonulnának a kifutópálya betonjára és elkezdenének egy repülőgépet építeni.
::''(az Internet folklórból)''
&lt;/div&gt;

A XX. század nyolcvanas éveiben megindult informatikai forradalom hőskorát két jelenség határozta meg. A „Szilícium völgy” sufnijaiban mikroszámítógépeket barkácsoló kamaszok és a Pentagon által használhatatlannak ítélt TCP/IP protokoll felhasználásával kiépülő egyetemközi hálózat, az Internet. Az eltelt mintegy húsz év alatt a sufnikból informatikai óriásvállalatok nőttek ki, az Internet pedig az egész világot behálózó új életformává terebélyesedett.

Az óriás vállalatok profilja a hardverről áttevődött a szoftver felé – a hajdani kék óriás, az IBM lassan eltörpül a keblein nevelgetett Microsoft mellett. Amíg azonban a hardver végső soron csupán egy újfajta áru a hagyományos áruk széles palettáján (közgazdaságtani szempontból nincs lényeges különbség egy gépkocsi, vagy egy TV illetve egy asztali számítógép között), addig a szoftver egy merőben új típusú áru, aminek árujellege erősen kétségbe vonható.

A szoftver sajátos jellege két merőben ellentétes filozófiát hozott létre, amelyek két szervezetben intézményesültek.

Az egyik filozófia kiterjesztette a szerzői jog (copyright) amúgy is vitatható fogalmát a szoftverekre és az így mesterségesen megerősített árujelleget a legkeményebb kereskedelmi, jogi és hatalmi eszközökkel védi, természetesen a szoftverfejlesztő és forgalmazó társaságok profitját maximalizálandó. Ennek a filozófiának a jegyében alakították meg az amúgy egymást felfaló szoftveróriások (Microsoft, Adobe, Borland, Corel, Lotus, IBM stb.) az Üzleti Szoftver Egyesülést (Bussines Software Alliance – BSA), amely egyedülálló módon elérte, hogy több ország – köztük Magyarország – rendőrsége önálló ügyosztályt hozzon létre az ő sajátos érdekeik büntetőjogi védelmére.

A másik filozófia, a nyílt kódú programrendszerek filozófiája, amely a szoftvert egyrészt a hardver-árut valóban értékessé tevő közegnek (a gyümölcsöt érlelő napfényhez hasonlóan), másrészt az új Internet-kultúra legkreatívabb tevékenységei tárgyának tekinti, s mint ilyent, kivonná a „kufárkodás” hatóköréből. Lelkes programozók hozták létre a GNU-projektet (aminek nevéről illik tudni, hogy a „GNU Nem Unix” rekurzív kifejezés rövidítése), a hozzá kiválóan illeszkedő Linux operációs rendszert, és a mindezt támogató Szabad Szoftver Alapítványt (Free Software Foundation – FSF).

A közelmúltban Hannovereben, a CEBIT-en jártam. A „legnépszerűbb operációs rendszer” géplefagyásain kajánul mosolygó Linux-pingvin itt is, ott is feltűnt a kiállító standok között, jelezve, hogy a két filozófia gigászi küzdelme megkezdődött.

Alábbiakban a két filozófiát, a két szervezetet hasonlítom össze, nem titkolva szimpátiám irányát.

==A szellemi termékek szerzői jogainak politikai gazdaságtanáról&lt;ref&gt; Az alábbi fejtegetések nem a szerzői jogok körüli jogszabályok betűjének bírálatát tartalmazzák – lévén a szerző nem jogász. Itt, hogy úgy mondjam, a szerzői jog gyakorlatának szelleme a kritika tárgya. Nem a jogi felépítmény, hanem a gazdasági alap.&lt;/ref&gt;==

:1.) A szellemi termékekhez eredetileg személyiségi jogok tartoznak:
:Ezt a terméket Én alkottam;
:Ezt a terméket Én olyanra alkottam, amilyenre Én akartam;
:Ez a termék tehát az Én személyiségem tükre.
Következésképpen senkinek nincs joga
:azt állítani, hogy a terméket nem Én, hanem Ő alkotta;
:úgy megváltoztatni a terméket, hogy a mindenkori felhasználónak ne legyen tudomása arról, a változtatás nem Éntőlem, hanem Őtőle származik;
:vagyis nincs joga az Én személyiségemet tükröző termékről azt állítani, hogy az az Ő személyiségét tükrözi és ugyancsak nincs joga az Ő általa eltorzított alkotást az Én személyiségem tükreként bemutatni.

:2.) A szellemi termékek piacosítása e személyiségi jogokat 
:a)de facto tulajdonjogokká változtatja (copyright ©); 
:b)ezáltal de facto megszünteti azok személyiségi jogi jellegét. 

Ugyanis a személyiségi és a tulajdonjog között az a döntő különbség, hogy az előző az ember elidegeníthetetlen joga, azt senki, még ő maga sem idegenítheti el tőle, míg az utóbbinak éppen az elidegeníthetőség ad értelmet. 
Gondoljunk csak a föld magántulajdonára! A föld évezredekig nem képezte magántulajdon tárgyát, még akkor sem, amikor segítségével idegen munka felett uralkodtak (ez az uralom – amely a munkavégző személy feletti erőszakos uralom – természeténél fogva különbözik a magántulajdon lényegét jelentő idegen munka feletti uralomtól – amely a személy munkavégző képessége feletti megvásárolt uralom). Viszont a piacgazdaság (kevésbé eufemisztikusan – a kapitalizmus) megerősödésének és uralkodóvá válásának elengedhetetlen előfeltétele volt a föld modern magántulajdonának megteremtése, és ezzel elidegeníthetővé tétele. Ezt a Tudorok korában a Lordok Parlamentje – ösztönösen – ugyanolyan jól érzékelte, mint – tudatosan – Széchenyi. A hűbérurak az ősiség törvénye mellett is sajátjukként kezelték a földet, amíg fő céljuk nem az elidegenítés volt. Csupán és kizárólag az elidegenítés végett kellett formálisan is magántulajdonba venni a földet.
 
Nincs ez másként a szellemi javak esetében sem – annál is inkább, mert a földhöz hasonlóan a szellemi javak sem tekinthetők a szó szoros közgazdaságtani értelmében terméknek.

Amikor valakinek szükséglete támad egy probléma megoldására és ehhez szellemi alkotó tevékenységre van szüksége (verssel szeretné köszönteni valamely szeretett hozzátartozóját, alkalmassá kívánja tenni számítógépét egy konkrét feladat megoldására vagy bármi más), akkor többféle lehetősége van:

:1.megkeresi a probléma megoldását a nyilvános információs bázisokban (könyvtár, Internet, stb.);
:2.megoldja a problémát saját maga (verset ír, programoz stb.)
:3.megbíz egy szakembert (költőt, programozót stb.) a probléma megoldásával.

Tekintsünk el az 1. megoldásban rejtőző 2. vagy 3. típusú mozzanattól (hogy tudniillik a forráskutatás maga is szellemi tevékenység, amelyet magunknak kell elvégezni, vagy mást kell megbízunk vele). Ezzel a megszorítással kimondható, hogy az 1. megoldás természeténél fogva ingyenes, a  2. megoldásnak implicit, a 3. megoldásnak explicit költsége van. Ez a költség azért vállalható, mert létező és valós szükséglet kielégítéséről van szó. De ez a költség semmiféleképpen nem indokolja az 1. megoldás ingyenességének megszüntetését. Ugyanis a 2. és 3. megoldás után a szellemi termék – éppen azért, mert nem termék a szó hagyományos közgazdaságtani értelmében – a szükséglet kielégítésének folyamatában nem semmisül meg, nem fogyasztódik el (akárcsak a föld, mint szűkös erőforrás a termelési folyamatban). Ha a nyilvánosság elé eresztik, akkor azt bárki használhatja – senkinek nem kell újabb erőfeszítést tennie érte, de éppen ezért nem is válhatna újabb jövedelem forrásává sem. 

Azonnal el kell hárítani egy ellenvetést. Abból, hogy e „termékekkel” ismét ki lehet elégíteni a „termék” születését kiváltóhoz hasonló szükségletet, semmiképpen nem következik, hogy fizetni kell érte – mint ahogy az sem következik belőle, hogy már az első esetben is ingyenesnek kellett volna lennie. Szerencsére a legtökéletesebb piacgazdaságban is vannak szükségletek, amelyek kielégítéséért nem kell fizetni (például a lélegzés szükséglete – Isten óvjon minket egy olyan világtól, ahol a lélegzetvételért is fizetni kell – persze éppen egy ilyen világ lehetőségének rémálma veti fel élesen az általunk tárgyalt problémát.). Akár a munkaérték-elmélet, akár a marginalista értékelmélet talaján állunk, a már megtermelt és felhasznált szellemi termék érték jellege ellentmond az érték deklarált tartalmának – nem testesül meg benne többet társadalmilag szükséges munka, és nem szűkösen áll rendelkezésre. Piacosítása tehát csak monopolizálása útján lehetséges (akárcsak a földdé). A monopolizáláshoz vezető út első és legfontosabb lépése a szellemi alkotásokhoz fűződő személyiségi jogok tulajdonjoggá változtatása. Ezzel a fenti jogok helyébe a tulajdonjog ismert elemei lépnek:

*A termék az Enyém és senki másé – a birtoklás joga;
*A termék felhasználásáról kizárólag Én döntök, vagy az, akit erre Én felhatalmazok – a rendelkezés joga;
*A termék által szerezhető hasznok kizárólag Engem illetnek, vagy azt, akinek azokat Én átengedem – a használat joga.
Következésképpen senkinek nincs joga
*a terméket birtokolni Rajtam kívül – aki azt állítja, hogy a termék az övé – jogsértő, esetleg bűnöző;
a termék felhasználásáról az Én engedélyem nélkül rendelkezni – aki az Én engedélyem nélkül dönt arról, mire használhatja és mire nem (például kölcsön adja) a terméket – jogsértő, esetleg bűnöző;
*a termék hasznait az Én engedélyem nélkül használni – aki engedélyem nélkül élvezi a termék bármely hasznát (például, a termékben felhasznált bármilyen ötletet, megoldást egy másik termék előállításához használja fel, egyáltalán tanulmányozni meri a termék belső szerkezetét) – jogsértő, esetleg bűnöző.

Ennek a formaváltozásnak a legfontosabb tartalmi eleme, hogy amíg a személyiségi jogok elidegeníthetetlenek, addig a tulajdonjogok elidegeníthetők. A rendelkezés és a használat joga bérbe adható, átruházható, a birtoklás joga eladható. elajándékozható. Ebből az ellentétből következik, hogy a tulajdonjogokká változtatás szükségszerűen megszünteti a személyiségi jogokat – a kettő egymást kizárja, hiszen egy „termékhez” fűződő jogok nem lehetnek egyszerre elidegeníthetetlenek és elidegeníthetőek. 

Ezt az elméleti tételt természetesen látszólag a tételes jog felülbírálhatja. Például a 1999. évi LXXVI. Törvény a szerzői jogról megkísérli a lehetetlent, hogy e két ellentmondó vonatkozást összeegyeztesse. Az eredmény a törvény személyiségi jogokat védő passzusainak szankcionálatlansága, ami miatt e passzusokat nem veszik komolyan, lépten-nyomon megsértik. A hivatkozott törvényt az MS Word program valódi szerzőinek meg nem nevezése&lt;ref&gt;SZJT 12. § (1) A szerzőt megilleti a jog, hogy művén és a művére vonatkozó közleményen - a közlemény terjedelmétől és jellegétől függően - szerzőként feltüntessék. A szerzőt a mű részletének átvétele, idézése vagy ismertetése esetén is meg kell jelölni. A szerző a neve feltüntetéséhez való jogot a felhasználás jellegétől függően, ahhoz igazodó módon gyakorolhatja. (Az „MS Word” a Microsoft bejegyzett védjegye. A „Microsoft” a Microsoft bejegyzett védjegye. Az „M”, az „S”, a „W”, az „o”, az „r”, a „d”  a latin-angol-magyar abc betűi.)&lt;/ref&gt; ugyanúgy sérti, mint a Gellért-hegyi felszabadulási emlékmű zászlótartó szovjet katona alakjának az eltávolítása&lt;ref&gt;SZJT 13. § A szerző személyhez fűződő jogát sérti művének mindenfajta eltorzítása, megcsonkítása vagy más olyan megváltoztatása vagy megcsorbítása, amely a szerző becsületére vagy hírnevére sérelmes.&lt;/ref&gt;. 

Viszonylag új fejlemény a tulajdonjoggá változtatott szerzői jogok védelmének kiemelése a polgári törvénykönyvből és beemelése a BTK-ba, a szerzői jogok megsértésnek kriminalizálása:

:''BTK 329/A. § (1) Aki az irodalmi, tudományos vagy művészeti alkotás szerzőjének a művén, előadóművésznek az előadóművészi teljesítményén, hangfelvétel előállítójának a hangfelvételén, rádió- vagy televízió-szervezetnek a műsorán, illetőleg film vagy adatbázis előállítójának a teljesítményén fennálló jogát haszonszerzés végett, vagy vagyoni hátrányt okozva megsérti, vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.''
:''(2) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha a szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértését''
:''a) jelentős vagyoni hátrányt okozva,''
:''b) üzletszerűen''
:''követik el.''
:''(3) A büntetés''
:''a) öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértését különösen nagy vagyoni hátrányt,''
:''b) két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértését különösen jelentős vagyoni hátrányt okozva követik el.''
:''(4) Aki a szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértését vagyoni hátrányt okozva gondatlanságból követi el, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.''

Mint látjuk, büntetőjogi szankciókat kizárólag a vagyoni természetű, tehát tulajdonjogokhoz rendeltek.
E törvényi hellyel kapcsolatban meglehetősen érdekes probléma az úgynevezett „szoftver-lopás”, a szoftverek lemásolásának problémája (persze valahol ugyanezek a problémák mindenféle szellemi termék esetén felmerülnek). Ha a lemásolt szoftvert a másoló vagyoni ellenszolgáltatásért árusítja, akkor – legalább is a törvény logikája szerint – nyilvánvalóan elköveti a fenti paragrafusban leírt tényálladékot, ám ha ingyen másolja magának, vagy bárki másnak, akkor a fenti paragrafust a bíróság csak egy semmivel alá nem támasztható fikció tényként való elfogadásával alkalmazhatja. Nevezetesen fel kell tételeznie, hogy a másolat használója a szoftver-licencet a másolat hiányában megvette volna. 

Ezen az alapon bármelyik cukrász bármelyik süteményt sütő háziasszony ellen legalábbis kártérítési pert indíthatna és e pert a fenti logika szerint meg kellene nyernie, mert ha a háziasszony nem sütött volna süteményt, akkor a cukrásznál vásárolt volna süteményt, tehát a süteménysütéssel neki a cukrásznak vagyoni hátrányt okozott. Ad abszurdum a fenti logika következetes alkalmazása a szabad versenyen alapuló piac lehetetlenségét is jelenti, mivel minden konkurens vagyoni hátrányt okoz minden versenytársának, hiszen a vevő, ha nem a konkurenciát választotta volna, akkor nálam vásárolt volna. Ez a fikció tehát nem más, mint a monopólium apológiája.

Már szinte hallom az ellenvetést: azért az nem ugyanaz, mert a háziasszony a maga süteményét süti, a szoftver-tolvaj a más szellemi termékét másolja. Ez ismét egy téves fikció. Először is én fent igyekeztem nagyon pontosan megfogalmazni a jogalkalmazást megalapozó fikciót: „a másolat használója a szoftver-licencet a másolat hiányában megvette volna”. A köztudatban – és félő, hogy ebbe bele kell érteni a jogalkalmazót is – a feltételezés úgy szól: „a másolat használója a szoftvert a másolat hiányában megvette volna”. Éppen ez a bökkenő, hogy nem a szoftvert (a szellemi terméket) adják el, mert az nem eladható. A termék köré épített monopólium realizálásáról van szó a felhasználói licenc formájában. A hasonlatban a szoftver-licenc analógja nem a sütemény, hanem annak „süteménysége” azaz az a képessége, hogy az édesszájúak szükségleteit ki lehet vele elégíteni. Az érdekes módon általánosan elfogadott, hogy a „süteménység” nem a cukrászok (pláne nem egy cukrász) tulajdona, a „házság” nem az építési vállalkozók tulajdona és így tovább. A szellemi termékek esetében ez az elv nem érvényes. Ennek a felszíni oka, hogy a szellemi termék – bár mindig van anyagi hordozója – mégsem dologiasul. A sütemény nem azonos a „süteménységgel”, de a szoftver igenis azonos a „szoftverséggel” – éppen ellenkezőleg, az az adathordozó (floppy, CD stb.) amire másolták, az nem azonos a szoftverrel. Ebből azt az abszurd következtetést vonták le a műszaki kérdésekben nem túl kompetens jogalkotók, hogy már az is bűncselekmény, ha a szoftver „illegálisan” a számítógép operatív memóriájában van (amely memória tartalma a gép kikapcsolásakor automatikusan törlődik). Természetesen az ő logikájuk szerint ez teljesen helyénvaló, a gondolat abszurditása az egész hozzáállás abszurditását tükrözi csupán.

A dolognak az az igazi pikantériája, hogy amennyiben a jogalkalmazó eltekintene ennek a fikciónak a jogalapként való felhasználásától, akkor az egész paragrafus, sőt a szerzői jogokhoz kapcsolt vagyoni jogok egész rendszere értelmét vesztené. Hiszen ha a szellemi terméket bárki ellenszolgáltatás nélkül (de a személyiségi jogok teljes tiszteletben tartásával) birtokba vehetné, akkor a másolatok pénzért, anyagi ellenszolgáltatásért való árusítása&lt;ref&gt; Nem a másolás, mint szolgáltatás díjáról van szó!&lt;/ref&gt; lehetetlenné válna, így a vagyoni hátrányokozás minden formája (az is amit az előbb még nyilvánvalónak tartottunk) elesne. Aki ebben az esetben a szerzői jogdíjakat emlegetné, az ahhoz a viccbeli skóthoz válna hasonlatossá, aki felpofozta a megtakarításával büszkélkedő fiát, mert az pazarló módon nem egy taxi, hanem csak a villamos mellett futott.

Itt most nem mélyednék bele abba az egyébként igen fontos témába, hogy egy ilyen nehezen ellenőrizhető és félremagyarázható tényálladéknak mekkora a társadalmi veszélyessége, amely abban nyilvánul meg, hogy miután elvi képtelenség minden jogsértőt felelősségre vonni, a hatalom tetszése – és főleg érdekei – szerint dönti el, kivel szemben lép fel a törvény teljes szigorával és kivel szemben nem.

Igencsak jellemző, hogy Magyarország (és valószínűleg más országok) jogrendje a szellemi termékekhez kapcsolt szerzői jogoknak csupán a vagyoni természetű megsértését kezeli a büntetőjog eszközével, a kapcsolódó személyiségi jogok ilyen védelemben nem részesülnek. Így nyugodtan megállapíthatjuk, hogy a szerzői jogokról szóló 1999. évi LXXVI. Törvény hibába taglalja hosszan de jure a szerzők személyiségi jogait, de facto a magyar jogrend is csupán tulajdonjogként kezeli a szerzői jogokat ''(lásd [[#Lábjegyzet|a lábjegyzetet]])''.

==Copyright - Copyleft==
A BSA szervezetét alkotó cégek meghatározóan támaszkodnak a szerzői jogokat tulajonjogokként intézményesítő copyrightra (©). Elég egy ilyen cég akármelyik termékének névjegyét szemügyre venni, abban hemzsegnek a ©-utalások – miközben a termék valódi szerzőinek, a programozóknak a nevét nem tüntetik fel. A copyright célja a szerzői jogoknak, mint vagyoni jogoknak az intézményes biztosítása.

Az FSF hosszas jogi mérlegelés eredményeképpen megalkotta a „copyleft”-et, ami formailag egy közönséges copyright, ám a tartalma egy olyan megfogalmazás, amely mindenkinek megadja a termék teljes tulajdonjogát (birtoklás, rendelkezés, használat) azzal az egy kikötéssel, hogy az új tulajdonos bárki másnak szintén köteles ezeket a jogokat megadni. 

Mindennek az a jogi értelme, hogy senki az ellenszolgáltatás nélkül megszerzett vagyoni jogokat ne sajátíthassa ki, sem a termékre, se a termék átalakításával nyert termékre ne alapíthasson valóságos (másokat kizáró) copyrightot.

A copyleft a jogi alapja a „GNU Általános Licenc”-nek, amely megszüntetve a hatálya alá tartozó szoftverek szerzői jogainak tulajdonjogi mivoltát, helyreállítja azok személyiségi jogi mivoltát: előírja, hogy a Licenc hatálya alá eső terméket teljes dokumentációval lássák el, amelybe beletartozik a termék létrehozásában résztvevő valamennyi szerző és módosító nevének feltüntetése. Az Általános Licenc egyik legfontosabb sajátossága, hogy minden olyan programtermék, amely valamely az Általános Licenc hatálya alá eső programtermékből származik, maga is az Általános Licenc hatálya alá esik.

==Dealerek és disztribútorok==

A BSA körébe tartozó vállalatok jogilag szigorúan védett termékeit bizományosaik, a dealerek terjesztik.. A dealer olyan kereskedelmi vállalkozás, amely átveszi a termelőtől a becsomagolt terméket és forgalmazza azt. Maga a dealer gyakorlatilag semmit nem tesz hozzá a termékhez, legfeljebb a helyi törvényi előírásoknak megfelelően átcsomagolja azt (például helyi nyelvű – fordításos – dokumentációt helyeznek el, amely sokszor igencsak silány minőségű). Sokszor a dealer-vállalkozás dolgozói még a legelemibb felhasználói tanácsadásra sem képesek. A vevők kifogásait, kéréseit jól-rosszul továbbítják a gyártó felé, aki általában a termék később megjelenő frissítő csomagjával, új verziójával válaszol – ha ezt válasznak lehet nevezni.

A dealer terjesztés egyik igen tipikus formája az OEM. Az OEM olyan program-verziót jelent, amelyet csak új gépre, vagy új merevlemezre lehet telepíteni, már meglévő korábbi verzió frissítésére nem alkalmas (az alkalmatlanságot sok esetben denaturáló szubrutinok okozzák, amelyeket ügyes crackerek viszonylag könnyen hatástalanítani tudnak). Az OEM, különösen az OEM operációs rendszer erősen sérti a versenyt, ezért például a Német Szövetségi Köztársaságban újabban be van tiltva.

Az FSF szabad szoftvereit bárki letöltheti az Internetről, lemásolhatja barátai példányát. Ilyen körülmények között a dealerkedés teljesen értelmetlen. Viszont a többszázezernyi, az Interneten keringő szoftverek követése lényegében lehetetlen. Ennek a problémának a kezelésére lépnek színre a disztribútorok. A disztribútor kreatív programozó csapat, aki monitoringolja (állandó megfigyelés alatt tartja) az Internet szabad-szoftver lelőhelyeit, koncepciót dolgoz ki és a koncepciójának megfelelő programokat begyűjti, adjusztálja (telepítő csomagokat készít, CD-re, DVD-re viszi stb.) esetenként az Általános Licenc által megkövetelt dokumentációkat egységes szerkezetbe foglalja, nyomtatott vagy elektronikus formában felhasználói illetve rendszergazdai kézikönyvként mellékeli azt. A disztribútor tehát – ellentétben a dealerrel, aki szinte kizárólag a szerzői jogokat birtokló gyártónak nyújt szolgáltatást – a programok felhasználóinak valós és ezért értékes szolgáltatásokat nyújt, amelyekért akár anyagi ellenszolgáltatást is kérhet – ez általában nagyságrendekkel kisebb, mint egy védett szerzői jogú program ára. Maguk az Internetről begyűjtött programok – az Általános Licencnek megfelelően – ingyenesek, azokat a disztribútor köteles nyilvánossá tenni. Ezt minden disztribútor meg is teszi, bár érdekes, hogy a legtöbb disztribútor a disztribúció CD-inek azonnal „égethető” úgynevezett image-it is kiteszi a Netre, viszont van olyan disztribúció is, amelyik csak olyan ömlesztésben helyezi el a disztribúció állományait, hogy azok CD-re írása komoly nehézségekbe ütközik. 

Ez utóbbi disztribútor már bizonyos BSA-szellemiséget csempész a dologba, hiszen eljárása némi monopolhelyzet kialakulásához vezethet. A probléma egyenlőre nem vészes, hiszen a disztribúció vásárlói az Általános Licenc alapján bárkinek jogszerűen engedhetik át CD-iket másolás céljából. Némi veszélyt azonban rejt magában, hiszen a BSA egyik oszlopos tagja (személyiségi és szerzői jogok miatt nem nevezem meg, melyik) is úgy érte el igen kiterjedt pozícióit a szoftver-piacon, hogy a kezdetekben gyakorlatilag semmit nem tett a termékei másolhatatlanná tétele érdekében, az USA-ban megszokott copyright-fenyegetődzésektől eltekintve – amikkel azonban folyamatosan jogi fenyegetést tartott fenn és ezekre csak később kezdett el aktívan hivatkozni. Ennek a de facto megengedő magatartásnak az eredménye az lett, hogy míg a konkurens termékek forgalomban levő példányainak nagy többsége „jogtiszta” volt, az érintett cég termékeinek viszont csak kis töredéke került „jogtisztán” forgalomba, addig ennek a „kis töredéknek” a tömege hamarosan a konkurens termékek „nagy többsége” tömegének a sokszorosa lett – cégünk meghódította a piacot. Amikor azután a cég már úgy érezte, hogy a piac „beetetése” sikeres volt, azaz konstatálta a szinte támadhatatlan majdnem-monopol helyzetét, akkor a BSA alapító tagjaként háborút hirdetett azok ellen a „szoftver-tolvajok” ellen, akiknek sikereit tulajdonképpen köszönhette. Mivel korábban is folyamatosan figyelmeztetett jogai megsértésének következményeire, azért formálisan eljárása etikailag is támadhatatlannak tűnik. Persze a cég ellen lefolytatott többé-kevésbé elmarasztaló, ám lényegében mégis eredménytelen tröszt-ellenes eljárások sokasága a cég etikai alapjait eléggé kétségessé teszi.

==Munkamegosztás és kooperáció==

A BSA vállalatokat igen fejlett technikai és társadalmi munkamegosztás jellemzi. Technikailag a globalizált óriásvállalatok összetett programcsomagjaik egyes komponenseit más és más telephelyeiken, sokszor más és más országban fejlesztik ki. A (részben mesterségesen) rendkívüli méretekben felpörgetett verseny feltételei között ez sok esetben a komponensek kompatibilitásának rovására megy. Igen sajátosan kezelik az úgynevezett „korszerű minőségbiztosítási rendszereket” is: a feltárt hibák és hiányosságok javítását sokszor, mint új verziót dobják piacra. E trükk egyik csúcsteljesítménye volt a 2000. év előtt mesterségesen felkorbácsolt Y2K hisztéria. Elképesztő mennyiségű, az esetek jelentős részében minden alapot nélkülöző közlemény jelent meg a Y2K lehetséges negatív következményeiről. A közleményeket hamarosan követni kezdte a Y2K probléma „kezelését”  ígérő programok tömege – természetesen többnyire borsos áron. Mivel az egész Y2K probléma a szoftver-cégek (elsősorban a COBOL-nyelvet kifejlesztő és piacra dobó cég) felelőtlenségéből származott (úgy gondolták, hogy a XX. század az idők végezetéig fog tartani, ezért elegendő lesz az évek számlálására két digit, számjegy), kézenfekvő lett volna a probléma nyilvános vizsgálata, és a megtalált megoldások ingyenes közzététele, a mégis bekövetkező esetleges anyagi károkért a felelősség kollektív vállalása a nagy szoftvercégek által. Ehelyett e cégek még kerestek is az általuk óriásira felfújt problémán. Az eladott Y2K-kezelő programok valós haszna megítélhetetlen, mivel senki nem tudhatja milyen tényleges jelenségek következtek volna be, ha ezeket a programokat nem használják. A programok ugyanis – természetesen – jogvédett, tehát nem nyilvános kódolású termékek voltak, amelyek hatásmechanizmusát a vásárlók nem ismerhették, s a dolog természetéből következőleg e programokat még csak ki sem próbálhatták.

A technikai munkamegosztásnál lényegesen jelentősebb a társadalmi munkamegosztás. Az elsődleges társadalmi munkamegosztás a program fejlesztője és felhasználója között alakul ki. Mint mindig, itt is a technikai munkamegosztás fejlődött át társadalmivá. A számítástechnikai korszak hajnalán a számítógépet egy természetesnek tekinthető misztikum lengte körül. A számítógép a mindennapi élettől elidegenedett tudomány teljesítménye volt, amellyel a mindennapi élettől elidegenedett feladatokat (atombomba, nemzetgazdasági tervezés stb.) oldottak meg. E gépek fizikai valóságukban is impozáns jelenségek voltak termeket betöltő méretükkel, titokzatosan villogó irányító pultjaikkal, sejtelmesen zúgó háttértárolójukkal és vészjóslóan zakatoló telex-termináljaikkal.
A 70-es évek végén kezdődött szilícium-völgyi sufni-forradalom apró gépei, valamint Sir Clive Sinclair hóbortos szappanos dobozai puha gumibillentyűikkel bevitték e számítástechnikát a háztartásokba, a hivatali asztalokra, a diákszállások szobáiba. Egy pillanatra úgy tűnt, hogy a számítástechnika mitikus aurája megszűnik, a komputer jól érthető, hasznos segítője lesz a mindennapi életnek.

A számításokba azonban hiba csúszott. Amikor a háztartási számítógépek mellé adott vaskos felhasználói és programozói kézikönyveket kellett a felhasználóknak a kezükbe venni, és kiderült, e könyvek áttanulmányozása nélkül a gépek hasznavehetetlenek, akkor a potenciális felhasználók köre kettészakadt. A megszállottságig lelkes rész belevetette magát a programozás rejtelmeibe, hatalmas amatőr mozgalmat indítva el, főleg a legifjabb korosztályok tagjaiból verbuválódva. A másik, kényelmesebb, tunyább rész részben hátat fordított az új technikának, részben a másik csapatnál alig kevésbé lelkesen szoftver-fogyasztóvá vált – egy új, hatalmas iparág alapjait megteremtve ezzel. A kezdeti időkben a két réteg határmezsgyéjén, az úgynevezett számítástechnikai klubokban és kiállításokon (valójában inkább fesztiválokon) egy meglehetősen széles csapat működött, a szinte szenvedélybeteg program-másolók, csereberélők csapata. Ezek nem igen különböztették meg a tehetséges amatőrök munkáit a profi termékektől (valljuk be őszintén – nem is nagyon lehetett), vad mindenevőkként gyűjtöttek be mindent, ami a kezük ügyébe került. A megszerzett programokat azután jó, ha egyszer kipróbálták, és azután elsüllyesztették a kazetta és floppytároló dobozaik tömkelegében.

Mint említettem, egyes szárnyaikat bontogató szoftver-cégek meglehetősen nagy és sokszor kíméletlenül durva (adathordozót, gépet tönkretevő) technikai arzenált vonultattak fel e másoló, csereberélő klubok ellehetetlenítésére – igen gyakran nagyon eredményesen. (A dolog pikantériája, hogy az amatőrök kihívásként fogták fel a védelmek tervezését, illetve feltörését. Értéktelen „demo”-kat láttak el meglepően komoly másolás elleni védelemmel, hogy azután a mások hasonló termékeit élvezettel boncolják fel. Sajnos e folyamat egyik visszataszító mellékterméke lett a számítógépes vírusok „feltalálása”.) Ugyanakkor a fentebb említett BSA alapító jó érzékkel látta meg e klub-mozgalomban az igazi business körvonalait. Megérezte a számítógépes fogyasztói társadalom lehetőségét. Jött, látott és győzött. E cég és társai tevékenysége következtében a számítógépes amatőr mozgalom teret vesztett, a klubokat nem kellett betiltani, azok maguktól megszűntek, a fesztivál jellegű számítógépes találkozók helyét a fogyasztókat elkápráztató, hatalmas üzletkötések színteréül szolgáló monstre kiállítások (CEBIT és társai) foglalták el. 

Az amatőrök minőségi programozással próbálták a tömegtermeléssé silányult szoftver-iparral felvenni a versenyt – ennek a törekvésnek az eredménye lett az FSF, a GNU project és a Linux. 

A másik oldal, miután a romantikus másoló-csereberélő klubokat elsorvasztotta, elérkezettnek látta az időt a szoftver szabadság kriminalizálására – létrehozták a BSA-t. 

A BSA alapelve: mi szállítjuk az újabb és újabb szoftver-verziókat, a fogyasztók dolga ezek licencét (tehát nem a programot!) megvenni, használni. A szoftverek működésének belső titkaihoz semmi közük! 

Míg a hőskor amatőrei az operatív memória és a háttértároló minden bitjéért, a gépidő minden ciklusáért küzdelmet folytattak, addig a mai szoftver- és hardvergyártók filozófiája az, hogy te, szoftver-iparos csinálj olyan programot, ami csak egy erősebb, több erőforrást igénybevevő gépen fut, én, a hardver-iparos majd egy olyan gépet csinálok, amin már csak az új programok tudnak futni, a régiek nem. 

Azaz: te csinálj nekem piacot, én csinálok neked piacot. 

Az eredmény: őrületes pazarlás az erőforrásokkal. A nyolcvanas évek kis ZX Spectrumja néhány ezerszer kevesebbet tudott, mint egy mai átlagos asztali gép, vagy notebook, ám ez utóbbiak milliószor nagyobb erőforrásokat használnak fel. A Spectrum háttértárolója a 700-1400 KB kapacitású floppy, belső memóriája 80-256 KB – a mai gépek háttértárolói a 650-900 MB-os CD-k mellett mindinkább a 4-5 GB-os DVD-k, miközben a gépen belül a 128-514 és több MB kapacitású operatív memóriát 40-500 GB kapacitású merevlemezek egészítik ki. A Spectrum processzorának órajele 4Mhz, az új gépek 1000-2000MHz-en „ketyegnek”. Persze mindezt, mint a technika hatalmas fejlődését adják elő, de a tényleges teljesítménynövekedés nem teljesen igazolja ezt.

A nyílt forráskódú rendszerek lényege nem a munkamegosztás, hanem a kreatív kooperáció, amelynek alapja a világháló. A nyílt forráskódú programok (amatőr és professzionális) alkotói közösségekben jönnek létre, próbaverzióik rendszeresen megjelennek a világhálón, ahol a fejlesztésbe nem csak más fejlesztő közösségek, hanem lelkes és bátor felhasználók is bekapcsolódnak speciális levelező listák segítségével. Jellemző, hogy a verzió-számozás, amely a jogvédett programok esetében meglehetősen esetleges és – mint fentebb utaltam rá – sok esetben csak hibajavítások elkendőzésére szolgál, addig az FSF-szoftverek (különösen a Linux-kernel) verzió-számozásai egy meghatározott logika mentén valós információkkal szolgálnak. Legendák keringenek arról, hogy egy oszlopos BSA-tag (azóta egy tagtársa lenyelte) fő termékének minden javítását új verzióként dobta piacra, és általában a páratlan számú verziók megbízhatóbbak, mint a páros számúak. Ez csupán ellenőrizhetetlen legenda. Ezzel szemben a Linux-kernel verziószámából valóban meg lehet állapítani, hogy az egy tesztelés alatt álló próbaverzió vagy egy stabil változat.

Mindennek következtében a felszínen úgy tűnik, hogy a jogvédett programok általában felhasználó-barátabbak, mint a nyílt forráskódúak7. Valójában ez csak részben igaz. Ha a felhasználó-barátság alatt azt értjük, hogy a felhasználótól nem várják el a gép működési alapjainak ismeretét (valójában éppen az ellenkezőjét várják el, hogy tudniillik a felhasználónak fogalma se legyen arról, hogyan működik a gép és a rajta futó program) és mindenféle kényelmi „cafrangokkal”, „pávafarkakkal” szerelik fel a programot, akkor a BSA-szoftverek kétségtelenül felhasználó-barátabbak – egy jelentős felhasználói csoport szemében (szerző önkritikusan beismeri, hogy gyakran ő is ebbe a táborba csúszik). A nyílt forráskódú programozók általában feladat-orientáltan gondolkodnak – meg kell oldani egy problémát, a többi nem számít. Persze nem hagyható figyelmen kívül e programozók egészséges infantilizmusa sem, ami játékos ötletekkel gazdagítja ezeket a programokat is, valamint művészi késztetésüket a tökéletesre törekvésben. E tulajdonságokat éppen a szabad szoftver filozófiájának valódi szabadság-eszménye szabadítja fel.

Mindamellett a fogyasztói szemléletű felhasználóknak rendelkezésére állnak a disztribútorok, akik igény szerint gondoskodnak a fenti értelmezésű felhasználó-barátságosságról is – ha megfizetik őket ezért. Ne feledjük el, a szoftver szabadsága R. Stallman szerint a kód ingyenességét jelenti és nem a szolgáltatásokét.
Értelmezhető a felhasználó-barátságosság azonban másképpen is. Ha egy felhasználó elégedetlen az általa használt jogvédett (és tételezzük fel – jogtiszta)  szoftver működésével, akkor, ha sejti, mi a megoldás, úgy azt nincs joga kipróbálni – e helyett javaslatot tehet a fejlesztő cégnek, aki, ha érdemesnek tartja, akkor megfogadja a tanácsot – esetleg még honorálja is azt – majd kiterjeszti copyright-ját e megoldásra is. Ha a felhasználónak sejtelme sincs róla, hogyan lehet az általa kifogásolt hibát kijavítani, akkor megírhatja észrevételét a fejlesztőnek, aki – ha úgy látja jónak – a következő verzióban kijavítja a hibát, sőt még az is előfordulhat, hogy javító csomagot tesz közzé – ha elég arcátlan, akkor nem csekély pénzért. Ezzel szemben a nyílt kódú program használója, ha ért hozzá, kijavíthatja a talált hibát. Ha nem ért hozzá, közzéteheti azt egy alkalmas levelező listán, internetes fórumon. Ha felkelti valakinek az érdeklődését, lehet, hogy hamarosan megjelenik a megoldás – természetesen az is az Általános Licenc követelményeinek megfelelő formában. Volt már rá példa, hogy egy közzétett problémára néhány napon belül több megoldás is publikálásra került. Egy ilyen probléma gyors megoldása azért is lehet kifizetődő, mert a programozónak ez szakmai reklámul szolgálhat, akár egy jó álláshoz is juttathatja.

Ha a témával senki sem akar önként foglalkozni, még mindig meg lehet vele bízni (természetesen pénzért!) egy programozót. Hiszen ismétlem – csak a kód ingyenes, a szolgáltatás nem (feltétlenül) az.

----

==Mellékletek==
===„Tíz érv a jogtiszta szoftver használata mellett” ===
:''(BSA)''
:''„1. A jogtiszta szoftverhez széleskörű támogatás jár a program fejlesztőitől. Ez a támogatás kiterjed a hibás programok garanciális cseréjére, a telefonon igénybevehető forródrót szolgálatra, valamint a szoftver hatékony felhasználására vonatkozó széleskörű információra.”''
Mindezek a szolgáltatások, megfelelő ellenszolgáltatásért igénybevehetőek szabad szoftverek esetén is – lásd az FSF Szogáltatási alkönyvtárát. 

:''„2. A jogtiszta szoftver újabb, továbbfejlesztett verzióihoz az eredeti ár töredékéért juthat hozzá.”''
A szabad szoftver estében – akár ingyen.

:''„3. A jogtiszta szoftverrel megkapja a szoftver eredeti és teljes dokumentációját, amely egyre több szoftver esetében magyarra fordított szoftvert és kézikönyveket is jelent. Így a jogtiszta szoftvert sokkal hatékonyabban használhatja.”''
Ez nem igaz. A felhasználó nem kapja meg a „nem publikált tulajdonságok” jegyzékét – ami valójában az ismerté vált, de még ki nem javított hibákat sorolja fel – és főképpen nem kapja meg a forráskódokat. A szoftvercsomagban elhelyezett dokumentáció minősége sokszor erősen vitatható. Ha nem így lenne, akkor nem lenne jó üzlet e szoftverekhez kézikönyv-jellegű könyveket írni és kiadni – márpedig jó üzlet, mint azt a könyvesboltok számítástechnikai részlegei mutatják.

:''„4. A jogtiszta szoftver tulajdonosaként részt vehet a szoftverfejlesztők által felkészített és hivatalosan kinevezett oktatóközpontok tanfolyamain. Ezeken a tanfolyamokon olyan oktatóktól tanulhat, akik az adott szoftver felhasználásának területén a legmagasabb színtű képzettséggel és gyakorlattal rendelkeznek.”''
Lásd az 1.-hez fűzött megjegyzést

:''„5. A jogtiszta szoftver az egyetlen igazi védelem a számítógépet fenyegető vírusok ellen. A számítógép vírusok helyrehozhatatlan kárt okozhatnak a számítógépében és a rajta tárolt, fáradságos munkával előállított adatállományokban.”''
Ez sem igaz. A Microsoft alapprogramjai (Windows, Office, Explorer) szinte szabad utat engednek a dokumentum-állományokkal terjesztett vírusok számára, és ezeknek semmi közük a jogtisztasághoz, annál több a titkolt forráskódokhoz. A forráskód eltitkolása a vírusfejlesztőket segíti (ezen eltorzult lelkű embereknek nem akadály a kód visszafejtésének tiltása) viszont rendkívül megnehezíti a védekezést. A BSA csoport által támogatott operációs rendszerek hozzáférés-jogosultság kezelése nagyon rossz, de hatékony kezelés csak nyílt forráskód mellett lenne lehetséges. A nyílt forráskódú rendszerekben (GNU stb.) a vírusveszély minimális.  

:''„6. A jogtiszta szoftver megvásárlásával elismeri a szoftver fejlesztőinek szerzői jogait. A szerzői jogról szóló törvény, amelyet az Európai Unió mellett Magyarország is elfogadott, egyben az Ön által előállított szellemi termékek szerzői jogait is védi, és megsértőivel szemben egyforma szigorral lép fel.”''
A szerzői jog kiterjesztése a szoftverekre erősen vitatható jogi szempontból. Védelme csak durva rendőrállami eszközökkel lehetséges és alkalmat ad a hatalommal való visszaélésre. Ráadásul e jogok nem is az igazi fejlesztőket illetik meg, hanem szellemi és gazdasági kizsákmányolóikat, a jogtulajdonos cégeket.

:''„7. A jogtiszta szoftverekből származó bevétel lehetővé teszi, hogy a szoftverfejlesztők többet áldozzanak a szoftverek továbbfejlesztésére. Ez az Ön számára a jövőben jobb és olcsóbb szoftvereket jelent.”''
A gyakorlat nem ezt igazolja. Nem a programozók, hanem a BSA csoport high-manager-jei (Bill Gates end Co) gazdagszanak. A programozói munka a perifériákra szorul (India, Közép-Kelet Európa). Összehasonlítva egy Linux-disztribúció és egy vele nagyjából azonos használati értékű BSA-programokból álló csomag árát – a különbség elképesztő, több ezerszeres!

:''„8. A jogtiszta szoftverek megvásárlása egy egészséges szoftverpiacot teremt, amelyen a szoftver fejlesztői és terjesztői versenyeznek Önért, mint vásárlóért. A jogtiszta szoftverek vásárlói számára ez hosszú távon a szoftver árak jelentős csökkenését jelenti.”''
A tények az ellenkezőjét mutatják. Lásd az előző pont kommentárját.

:''„9. A jogtiszta szoftver megvásárlásával annak teljes jogú felhasználójává válik, és nem csak a nyilvánosság elől rejtőzködő másolójává.”''
Ez sem igaz. A szoftver megvásárlásával a vásárló nem válik szabad rendelkezésű tulajdonossá, csupán egy nagyon egyoldalú licenc-szerződés kiszolgáltatottjává.

:''„10. Keressen meg egy szoftverforgalmazót, és vásárolja meg az Ön által használt szoftvereket, mert ezzel elkerülheti a szoftver jogosulatlan másolásából származó súlyos jogi, erkölcsi és anyagi következményeket.”''
Ez persze nem érv, hanem reklámszlogen. Tartalmát illetően vesd össze az előző pontok kommentárjaival.

::''A kommentárokat Dr. Nagy András, Budapest, Hungary készítette. Eredeti szellemi alkotásként ezek a kommentárok szerepelnek, a BSA szövegei csupán kiegészítő idézetek.''

===A GNU kiáltványból===
:''(Richard Stallman)''

1. A GNU, ami azt jelenti, hogy a Gnu Nem Unix, egy olyan teljes szoftverrendszer neve, amit azért írok, hogy bárkinek, aki használni tudja, ingyen odaadhassam. Számos más önkéntes segít nekem. Időbeli, pénzbeli, program és felszerelésbeli hozzájárulásokra is nagy szükség lenne.

2. Végiggondolva, az aranyszabály azt kívánja, hogyha én szeretek egy programot, akkor azt másokkal is meg kell osztanom, akik szintén szeretik. A szoftver eladók meg akarják osztani a felhasználókat, majd „leigázní őket, azt akarják, hogy a felhasználók ne osszák meg a programokat másokkal.  

3. A GNU nem public domain. BÁRKI módosíthatja és terjesztheti a GNU-t, DE SENKI SEM TILTHATJA MEG A TOVÁBBI TERJESZTÉST. Azaz szabadalmaztatott módosítások nem készülhetnek. Biztos akarok lenni abban, hogy a GNU összes verziója ingyenes marad.

4. Sok programozó nem örül rendszerprogramok elüzletiesedésének. Ez lehetővé teszi, hogy több pénzt keressenek, de azt is megkívánja, hogy a más programozókat riválisnak és ne kollégának tekintsenek. A programozók közötti alapvető baráti ténykedés a programok megosztása; a jelenlegi piaci szerződések tipikusan megtiltják a programozóknak, hogy másokat barátnak tekintsenek. Aki szoftvert vesz, választania kell a barátság és törvény betartása között. Természetesen, sokan úgy döntenek, hogy a barátság fontosabb.

De azok, akik hisznek a törvényben, kellemetlen helyzetbe kerülnek, bármit is választanak. Cinikussá válnak, és azt gondolják, hogy a programozás csupán a pénzkeresés egyik módja.

Ha inkább a GNU-n dolgozunk, mintsem szabadalmaztatott programokon, barátságosak lehetünk és a törvényt is tiszteletben tartjuk. Továbbá, a GNU példaként szolgál és inspirál, ez egy zászló, ami arra ösztökél, hogy újra egyesülhessünk és megosztozzunk. A harmónia érzését adja ez meg, ami nem elérhető, ha nem szabad szoftvert használunk. A programozók felének, akikkel beszélek, ez a boldogság fontos és pénzzel nem helyettesíthető.

5. Miért lesz ez minden felhasználónak jó?

Ha a GNU elkészül, mindenki úgy kaphat majd jó rendszer szoftvert, mint levegőt.

Ez sokkal többet jelent annál, hogy mindenki megspórol egy Unix engedélyt. Ez azt jelenti, hogy a sok pazarló rendszerprogramozási erőfeszítés elkerülhető lesz. Ezek az erőfeszítések a művészet fejlesztésére szolgálnak majd.

A teljes rendszerforrások elérhetők lesznek mindenkinek. Ennek eredményeképpen, ha a felhasználónak változtatásokra van szüksége, azt mindig szabadon megteheti saját maga, vagy megfizethet más „ráérő” programozót vagy céget, hogy tegyék meg azokat neki.

A felhasználók nem lesznek kitéve egy programozó vagy cég kényének-kedvének, amely a forrásokat birtokolja, és monopolhelyzetben van a változtatásokat illetően.

Az iskolák egy sokkal inkább nevelő környezetet biztosítanak majd, arra bátorítva a „nebulókat” hogy tanulmányozzák, és FEJLESSZÉK a rendszer kódot.

A Harvard géptermében az az eljárás terjedt el, hogy olyan programot NEM lehetett installálni, aminek a forrásai nem voltak nyilvánosan hozzáférhetők, és megtagadták bizonyos szoftverek installálását. Ez nagy benyomást tett rám.

Végezetül az, hogy ki birtokolja a rendszerszoftvert, és ki mire van, illetve nincs feljogosítva, elfelejthető. Azok a szerződések, ami miatt az emberek fizetnek a programhasználatért, beleértve a másolatok védelmét, hatalmas munkát rónak a társadalomra azáltal, hogy kényelmetlen eljárásokra van szükség ahhoz, hogy megállapítható legyen, mennyit kell az egyénnek fizetni érte. És mindenkit csak rendőrállamok kényszeríthetnek fizetésre. Tegyük fel, hogy egy űrállomáson, ahol a levegőt úgy kell drágán előállítani: ha minden lélegző literre fizetne, az fair lenne, de az, hogy egy mérőórás gázmaszkot kell éjjel-nappal viselni, nem elviselhető, még akkor sem, ha mindenki meg tudja fizetni a levegőt. A TV kamerák meg mindenhol lesnék, hogy leveszed-e a maszkot, ez gyalázatos. Sokkal jobb, ha a levegőgyárat fejenként fizetik és eldobják a maszkokat.

Hasonlóan a lélegzethez, egy programozónak természetes és hasznos, ha a program minden részét lemásolja. Ennek ingyenesnek is kellene lennie.

====Néhány helyből visszautasítható kifogás a GNU céljait illetően====

:''„Senki nem használja majd, ha ingyenes, mert az azt jelenti, hogy nem kaphat segítséget.”''
:''„Pénzt kell kérned a programért, hogy ki tudd fizetni azt, hogy legyen hozzá segítség/támogatás”''
Ha az emberek szívesebben fizetnének a GNU + szolgáltatásért, mint azért, hogy a GNU-t ingyen kapják szolgáltatás nélkül, akkor egy olyan cég, amely csak szolgáltatást nyújtana az ingyen GNU mellé, profitképes lenne.

Meg kell különböztetnük a támogatás két formáját, a valódi programozói munkát, és a puszta kisegítést/kézenfogást. Ez előbbi olyan, ahol nem hagyatkozhatunk a szoftvereladóra. Ha a problémád nem jelentkezik sok embernél, a kereskedő azt fogja mondani, hogy menj a pokolba.

Ha a cégednek szüksége van megbízható támogatásra, az egyetlen út, ha megvan az összes forrásod és eszközöd. Ekkor alkalmazhatsz egy ráérő embert, hogy oldja meg a problémát, így nincs szükséged arra, hogy bárki is megszánjon. A Unix forrásokkal együtti ára ezt a legtöbb üzlet számára nem teszi lehetővé. A GNU-val ez egyszerű lesz. Persze meglehet, hogy nem lesz ráérő megfelelő személy, de ez a probléma már nem hárítható a terjesztői szerződésekre. A GNU nem oldja meg a világ összes gondját, csupán néhányat közüllük.

A felhasználók másik csoportja az, akik nem tudnak semmit a gépekről, és segítő kezekre van szükségük, amelyek olyan dolgokat oldanak meg, amit maguk is könnyen meg tudnának oldani, csak nem tudják hogyan.

Ilyen szolgáltatásokat olyan cégek biztosíthatnak, amelyek csak a „kézen-fogást” és a „javítást” árulnak. Ha az igaz, hogy a felhasználó inkább olyan termékre költi a pénzét, amihez szolgáltatás is jár, akkor olyan szolgáltatásra is költi majd, ahol a termék ingyenes. A szolgáltatók aztán árban és minőségben versenyeznének, és a felhasználó nem volna egy céghez kötve. Miközben a közülünk valók, akiknek nincs szükségük a szolgáltatásra, ingyen használhatnák a programot.

:''„Sok embert nem érhetsz el reklám nélkül, és hogy ezt kifizethesd, pénzt kell kérned a programért.”''
:''„Ingyen programokat hülyeség reklámozni.”''
Sok nagyon olcsó formája van a publikusságnak, ezek használhatók arra, hogy sok felhasználót informáljunk egy olyan dologról, mint a GNU. Persze az is igaz lehet, hogy több minigép használót érhetük el reklámmal. Ha ez valóban így van, egy olyan üzlet, ami azt a szolgáltatást reklámozza, hogy a GNU-t lemásolja egy bizonyos összegért, annak sikeresnek kell lennie annyira, hogy a reklámot és még többet kifizessen. Ezen az úton, csak azon felhasználók fizetnének, akik a reklám előnyeiből részesülnek is.

Másrészről, ha sok ember megkapja a barátaitól a GNU-t, és a fent említett cégek nem sikeresek, ez azt mutatná, hogy a hirdetés nem volt igazán szükséges ahhoz, hogy a GNU terjedjen. Miért van az, hogy a szabad piac szószólói nem akarják, hogy a szabad piac dönthesse ezt el?

:''„A cégemnek egy bejegyzett operációs rendszerre van szüksége, hogy az élvonalba kerüljön.”''
A GNU kiemeli az operációs rendszereket a verseny birodalmából. Nem lesz élvonal ezen a téren, de versenytársaid sem lesznek képesek eléd kerülni. Te és ők más téren fogtok versenyezni, és kölcsönösen jól jártok majd. Ha a te üzleted operációs rendszereket ad el, nem fogod szeretni a GNU-t, de ez neked kellemetlen. Ha mással foglakozol, a GNU megspórolja neked azt, hogy költséges operációs rendszer fejlesztésekbe fogj. Azt szeretném látni, hogy a GNU fejlesztését gyártók és felhasználók ajándékokkal segítik, és így mindenkinek a költségei csökkenének.

:''„A programozók nem érdemelnek jutalmat kreativitásukért?”''
Ha valami jutalmat érdemel, az a társadalmi közreműködés. A kreativitás lehet társadalmi közreműködés, de csak akkor, ha az eredményeket a társadalom ingyen használhatja. Ha a programozókat meg kell dicsérni a kreatív és újító programokért, akkor hasonló okokból, meg kell büntetni őket, ha korlátozzák e programok használatát.

:''„Nem szabad a programozónak jutalmat kérni a kreativitásáért?”''
Semmi rossz nincs abban, hogy azt akarjuk, hogy a munkáért fizessenek, vagy abban, hogy az egyén a maximális jövedelemre törekszik, addig, amíg az egyén nem használ destruktív mértéket. De a mai mértékek destruktívak.
Azáltal pénzt kicsikarni a program felhasználóitól, hogy korlátozzuk a program használatát destruktív, mivel a korlátozások csökkentik a program felhasználásának gyakoriságát és módjait. Ez pedig csökkenti azt a vagyont, amit az emberiség a programtól szerezhet. Ha a korlátozás szándékos, akkor az ártalmas következmények szándékos destrukciónak nevezhetők!

Az ok, hogy a jó polgár nem destruktív annak érdekében, hogy gazdagabb legyen, az az, hogy ha mindenki így tenne, akkor mindannyian szegényebbek lennénk a kölcsönös destruktivitás miatt. Ez a kanti etika, vagy az Arany Szabály. Mivel nem szeretem annak a következményeit, hogy mindenki információt rejteget, azt kell, hogy mondjam, ez rossz az egyén számára. Az az iránti vágy, hogy valaki meg legyen jutalmazva kreativitásáért, nem ok arra, hogy a világot akár csak ennek a kreativitásnak a darabjától is megfossza.

:''„Nem fognak a programozók éhezni?”''
Azt válaszolhatnám, hogy senkinek nem kell programozónak lennie. Sokunk nem tud úgy pénzt keresni, hogy az utcán állva grimaszokat vág. De nem is vagyunk rákényszerítve, hogy ezt tegyük, és éhezzünk. Mi valami mást teszünk.
Ez azonban egy rossz válasz, mert arra enged következtetni, hogy egy program tulajdonjoga nélkül, a programozóknak vsz. egy fillért sem szabad fizetni. Feltehetőleg ez minden vagy semmi.

A valódi ok, hogy a programozók nem fognak éhezni az, hogy lehetőség lesz arra, hogy megfizessék őket programozás okán, de nem ennyire, mint most.

A másolás korlátozása nem az egyedüli üzlet a szoftverben. Ma ez a legáltalánosabb, mert ez hozza a legtöbb pénzt. Ha ezt megtiltanák, vagy a vevők megtagadnák, a szoftver üzlet más forrásokra alapozna, amelyeket ma még kevésbé használnak. Mindig rengeteg módja van egy üzlet megszervezésének.

Valószínűleg a programozás nem lesz annyira jól jövedelmező az új alapokon, mint ma. De ez nem érv a változtatás ellen. Az nem igazságtalanság, hogy az ügynökök annyit keresnek, amennyit. Ha a programozók is így tennének, az sem volna igazságtalanság, (Gyakorlatilag még többet keresnének.)

:''„Az embernek nincs joga, hogy irányíthassa, mire használják a kreativitását?”''
„Az egyén gondolatainak az irányítása” valódi hatalmat ad az ember életének irányítására; és ezt általában arra használják, hogy az életét megnehezítsék. Akik a szellemi tulajdonjogokat alaposan (mint a jogászok) tanulmányozták, azt állítják, hogy nincs valódi jog a szellemi tulajdonra. Azok a feltételezett szellemi tulajdonjogok, amelyeket a kormány elismer, egyedi alkalmakkor lettek létrehozva, speciális célokkal. 

Például, a szabadalmak azért jöttek létre, hogy az újítókat arra ösztönözzék, hogy újításaikról a részleteket is elárulják. Ennek célja a társadalom segítése volt, nem pedig az újítók segítése. Abban az időben, a szabadalom 17 éves élete, rövid volt a fejlődés sebességéhez viszonyítva. Mivel a szabadalom egy gyárosok közötti dolog, amiből a licensz szerződés költsége és ennek megkötésével járó erőfeszítés kisebb, mint a termelés beindítása, a szabadalmak nem ártanak túl sokat. Általában nem gátolják a legtöbb szabadalmaztatott termékeket használót.

A copyright ötlete nem létezett a régi időkben, amikor a szerzők gyakran másolták más szerzők műveit. Ez a gyakorlat hasznos volt, és ez volt az egyetlen módja annak, hogy sok szerző műve akárcsak részben fentmaradt. A copyright rendszer kifejezetten azért jött létre, hogy a szerzőség intézményét támogassa.

Abban a közegben, amire kitalálták (könyvekre), amelyeket gazdaságosan csak nyomdában lehetett másolni, nem tett nagy kárt, és nem akadályozott sokakat a könyvek elolvasásában.

Az összes szellemi tulajdonjog csak engedély, amit a társadalom adott, mert helyesen vagy helytelenül azt gondolta, hogy az egész társadalom jól jár majd, ha ezeket az engedélyeket odaajándékozza. De bármely gyakorlati szituációban, meg kell kérdeznünk, jól járunk-e mi azzal, hogy odaadunk egy ilyen engedélyt.

Milyen tevékenykedést engedünk meg ezáltal az egyénnek?

A programok esete nem hasonlítható a száz év előtti könyvekéhez. Az a tény, hogy a programok másolása a legkönnyebben szomszédról szomszédra másolás, az a tény, hogy a program forrás és tárgy kódja különböző, és az a tény, hogy a programot inkább használják és nem olvassák vagy élvezik, olyan helyzetet eredményez, hogy az a személy, aki „copyrightot” erőlteti, árt a társadalomnak, mind anyagilag, mind pedig szellemileg; amit az egyénnek nem volna szabad megtennie - tekintet nélkül arra, hogy a törvény megengedi ezt neki vagy nem.

:''„A verseny jobbá teszi a dolgokat.”''
A verseny egy mintája a futás: azzal, hogy megjutalmazzuk a győztest, arra bátorítunk mindenkit, hogy gyorsabban fusson. Ha a kapitalizmus valóban így működik, jó munkát végez, de azok, akik felteszik, hogy mindig így működik, tévednek. Ha a futók megfeledkeznek a díjról, és csak a győzelemre törekszenek, mindegy, hogy hogyan, lehet, hogy más stratégiákat találnak majd — mint pl., megtámadják a többi futót. Ha a futók ökölharcba kezdenek, mindannyian későn érnek célba.

A szabadalmaztatott és titkos programok a futók morális megfelelői. Szomorú ezt mondani, de az egyetlen döntőbíró, úgy tűnik, nem ellenzi a harcot; csupán megregulázgatja őket, (&quot;minden tíz méteren maximum egy ütés.&quot;). Valójában ki kellene állítania, és megbüntetni őket, már azért is, hogy egyáltalán harcolni próbálnak.

:''„Nem fog mindenki felhagyni a programozással anyagi ösztönzés nélkül?”''
Valójában sok ember abszolút nem az anyagi ösztönzésért programozik. A programozásnak van egy ellenállhatatlan csodálatossága néhány ember számára, általában azok számára, akik amúgy is a legjobbak. Nincs hiány profi zenészekben sem, akik annak ellenére ezt művelik, hogy reményük sincs ilyen módon megélni.

De annak ellenére, hogy gyakran is kérdezik, ez a kérdés nem illik a szituációra. Az, hogy fizetnek a programozóknak, nem fog eltűnni, csupán kevesebbet kapnak majd. Azaz a helyes kérdés, hogy fognak-e kevesebbért programozni? Tapasztalataim azt mutatják, hogy fognak.

Tíz évvel ezelőtt a világ sok legjobb programozója az AI laborban dolgozott, kevesebb pénzért, mint amit bárhol máshol megkereshettek volna. Sokan nem anyagi elismerést kaptak: hírnevet és megbecsülést például. És a kreativitás amúgy is boldogít, ez önmaga jutalma.

A legtöbbjük elment, amikor kapott egy lehetőséget, hogy ugyanilyen érdekeset dolgozzon egy csomó pénzért.
Amit a tények mutatnak, az az, hogy az emberek más okokból programoznak, mint pusztán gazdagságért; de ha megvan annak az esélye, hogy sok pénzt is keressenek, jönnek és kérik majd a jó fizetést. A rosszul fizető cégek nem szerepelnek jól a versenyben a jól-fizetők mellett, de nem kell, hogy túl rosszul járjanak, ha a jól-fizetőket száműzik.

:''„Nagy szükségünk van a programozókra. Ha azt kérik, hogy ne segítsünk szomszédainkon, fejet kell hajtanunk.”''
Soha sem vagy annyira reménytelen helyzetben, hogy egy ilyen kérést teljesítened kelljen. Emlékezz arra: milliókat a védelemre, de egy fillért se rablásra!

:''„A programozóknak meg kell élni valahogy.”''
Rövidtávon ez igaz. Habár, rengeteg útja van annak, hogy a programozók megéljenek anélkül, hogy a program használatának jogát adnák el. Ez az út most a szokásos, mert a programozónak és az üzletembernek a legtöbb pénzt hozza, és nem azért, mert ez a megélhetés egyetlen útja. Könnyű más utakat találni, ha akarjuk azt. Itt van erre számos példa.

Az új gépet bevezető gyártó fizetni fog azért, hogy az operációs rendszert az új hardverre átvigyék. A tanítási, segítségnyújtási és karbantartási szolgáltatások szintén alkalmazhatnak programozókat. Az új ötletekkel rendelkező emberek terjeszthetnék a programot, mint free-waret, adományokat kérve az elégedett felhasználóktól, vagy segítséget árulnának. Találkoztam már olyan emberekkel, akik sikeresen dolgoznak így.

Hasonló igényű felhasználók csoportokat alakíthatnak, és szerződést köthetnek programozó cégekkel, akik olyan programot írnának, amit a csoport tagjai használni szeretnének.

Mindenfajta fejlesztés megalapozható egy Szoftveradóval:

Tegyük fel, hogy mindenki, aki gépet vásárol, egy adott x százalékát az árnak szoftver adóként kell befizetnie. A kormányzat ezt egy ügynökségnek adná, mint például az NSF (national software foundation), ami azt fejlesztésre költené. De ha a felhasználó adományoz szoftverfejlesztésre, akkor nem kell adót fizetnie, és hitelpontot kap. Így annak a projectnek adományozhat, amit ő választ, nem titkolva, hogy a majdani eredményeket használni tudja.
Egészen addig adakozhat, amíg annyi hitelpontja nincs, hogy nem kell adót fizetnie.

A teljes adó összeget az adófizetők szavazása dönthené el, amit az összes jövedelem arányában súlyoznának. 
A következmények: A géphasználó közösség eltartja a szoftverfejlesztést. Ez a közösség dönti el, mekkora támogatás kell. Azok, akik el akarják dönteni, melyik projectre költsék pénzüket, ezt szabadon megtehetik.
Az a hosszútávú törekvés, hogy a programok ingyenesek legyenek, egy lépést jelent a bőség világa felé, ahol senkinek sem kell majd nagyon keményen dolgozni a megélhetéséért. Az emberek annak szentelhetik magukat, ami örömöt okoz, mint pl. a programozás, miután a szükséges heti tízórás feladatokat, mint pl. a törvényhozás, családi tanács, robotjavítás és aszteroida előrejelzés elvégezték. Nem lesz majd szükség arra, hogy a megélhetéshez programozni kelljen.

Már most is nagyban csökkentettük a munka összes mennyiségét, amit a társadalomnak el kell végeznie az adott produktivitás mellett, de csak kevés vált ezek közül a munkás számára kellemes munkává, mert sok improduktív tevékenység szükséges a produktív tevékenység eléréséhez. Ennek fő oka a bürokrácia és a verseny ellenes harc. A szabad szoftver nagyban csökkenteni fogja az ilyen haszontalan tevékenységeket a szoftvertermelésben. Meg kell ezt tennünk, annak érdekében, hogy a technika eredményeinek és a produktivitás felhasználásával kevesebbet kelljen dolgoznunk.

===Az FSF===

FSF – Free Software Foundation – a Szabad Szoftver Alapítvány, alapította Richard Stallman.

Az FSF a minden tiltástól és korlátozástól szabad szoftverek fejlesztésével és terjesztésével foglalkozik.
Az FSF jelentőssége abban áll, hogy az új információs termékek és eszközök minden fejlesztési munkája kizárólag társadalmi alapon folyik, olyan önkéntesek közreműködésével, akik a legkülönfélébb országokban élnek. Minden szükséges koordináció az Interneten történik. Ezért az FSF munkájába minden jelentkező bekapcsolódhat, bármelyik országban lakik is. 

Az ilyen módon szervezett munka hatékonyságának bizonyítékai az FSF termékeinek kiváló minősége, közülük sok fejhosszal kiemelkedik kereskedelmi hasonmásaik közül és a jövőbeni fejlesztések példájául szolgálhat.  
Ha Ön magasan kvalifikált programozó és úgy gondolja, hogy munkájával hasznot tud hozni az egész emberiség számára, akkor az Ön számára tér nyílik alkotói képességei megvalósítására új szoftvertermékek fejlesztésével az FSF égisze alatt. Ha Ön közre kíván működni az FSF munkájában, akkor vegye fel a kapcsolatot a koordinációs tanáccsal e-mail segítségével. Ime az e-mail cím: gnu@gnu.ai.mit.edu.

Az FSF a jövő szervezeteinek példája. Sikereivel bizonyítja: az egy cégnél, vagy pláne az egy szobában összezárt munkának az ideje visszahozhatatlanul lejárt. A jövőben az emberek ott élhetnek, ahol nekik tetszik, például az erdőben egy tisztavizű hegyi patak partján, vagy valamely óceániai atollon álló kunyhóban és mindeközben kommunikálhatnak egymással – gyakrabban, mint mostanság kommunikálunk barátainkkal. Ön például már régen nem látta szüleit, barátait, volt osztálytársait, évfolyamtársait? Mit nem mond?! Ők mind a város másik végén élnek? Önnek néhány kilométer távolság gondot okoz, ám a jövőben a többtízezer kilométeres távolságok is felejthető apróságoknak fognak számítani. 

És semmilyen túlzsúfolt, poros városok. A városok csak műemlékek gyanánt, történelmi/kulturális központok formájában maradnak fenn. A városokba csak némely esztéták fognak ellátogatni, akiket nem elégít ki a múzeumokban vagy utcákon tett virtuális séták, akik nem csupán látni, hallani és tapintani akarják a kulturális emlékeket, de be akarják szívni porukat is.

 A hallható, látható és tapintható információ minősége ideális lesz. Éppen ezért az emberek ott élhetnek, ahol nekik jólesik, azzal foglalkozhatnak, amivel akarnak, azokkal dolgozhatnak együtt, akikkel tetszik. Tanuljon Ön is új módon élni és dolgozni. Az FSF segíthet ebben Önnek.

:Copyright © 1991 Free Software Foundation, Inc.
:Copyright © перевод на русский язык, Юфа В.М., 1992
:Copyright © Nem hiteles magyar fordítás az orosz fordítás alapján: Dr. Nagy András, 2002
Mindenkinek joga van, megkapva ezt a dokumentumot, szószerinti másolatot készíteni róla és azt terjeszteni, azzal a feltétellel, hogy a másolat megkapóját a terjesztő felruházza a továbbterjesztés jogával az ebben a közleményben kikötött feltételek mellett.

===Mi az a Szabad Szoftver alapítvány?===

A Szabad Szoftver Alapítvány (FSF - Free Software Foundation) a számítógépes programok másolása, továbbterjesztése, analízise és módosítása elé állított korlátok leépítését szolgálja. Ezt a célt szabad szoftverek fejlesztésének és használatának az ösztönzésével valósítjuk meg az számítógép-használat minden területén. Konkrétan szólva, egy teljesen integrált programrendszert gyűjtünk össze GNU (GNU's Not Unix – a GNU nem Unix) elnevezéssel, amely mindinkább kompatibilissé válik majd a Unix-szal. Némely jelentős része e rendszernek már működik és mi most ezt terjesztjük.

A „szabad” kifejezés elnevezésünkben két konkrét szabadságra vonatkozik: először is a programok másolásának és barátaink, munkatársaink számára való átadásának a szabadságára, másfelől a programnak az Ön kívánsága szerinti módosításának szabadságára a teljes forráskódhoz való szabad hozzáférés alapján. Továbbmenve, Ön tanulmányozhatja e forráskódot és ellesheti, hogy hogyan íródnak az ilyen programok. Végül Ön lefordíthatja e forráskódot miután kijavította és a már meglévőkhöz saját változtatásait elhelyezte benne.

Más szervezetek az általuk elérhető bármilyen szabad szoftver terjesztésével foglalkoznak. Ezzel szemben az FSF erőfeszítéseit egy új, a GNU-rendszer irányába mutató szabad szoftver fejlesztésére összpontosítja, hogy feleslegessé tegye eszközök befektetését magába a rendszerbe. 

A GNU fejlesztése mellett az Alapnak van egy másodlagos funkciója is: a GNU-szoftverek számára szalagok (sic! – N.A. – valószínűleg „leiterjakab” az orosz fordításban) és nyomtatott kézikönyvek készítése, terjesztés és az adományok gyűjtése a GNU fejlesztés támogatásához. Adómentességet élvezünk, ezért adományait leírhatja adóalapjából (az USA-ban – N.A.) Fejlesztési erőfeszítéseinket részben az adományokból, részben a terjesztés bevételeiből finanszírozzuk. Vegye észre, a terjesztés bevételei kizárólag a terjesztési szolgáltatásra szorítkoznak. Ön soha nem köteles senkinek fizetni a GNU-szoftverek használati jogáért és bármikor lemásolhatja ingyen barátja gépéről szoftvereinket (feltéve, hogy a barátja is így akarja).

Az Alap ezen kívül fenttartja a Szolgáltatási alkönyvtárt: ez azoknak az embereknek a jegyzéke, akik fizetős szolgáltatásokat nyújtanak a GNU rendszer és programjai felhasználóinak. Az alkönyvtár a GNU-Emacs disztribúció /etc/SERVICE állományában található. E szolgáltatások alatt az új felhasználók kérdéseire adott válaszok, a programok installálása és átvitele egy újabb rendszerbe, vagy ezekhez hasonlóak értendők. Vegye fel velünk a kapcsolatot, ha be szeretné jegyeztetni magát a listára vagy szüksége lenne egy másolatra.

Miután létrehoztuk programjainkat, állandóan megújítjuk és tökéletesítjük azokat. Évente kettőtől húszig terjed programjaink új verzióinak száma. Az új programok kifejlesztésével együtt ez igen sok időt igényel, ezért bármilyen adományt, megfelelő forráskódok, dokumentációk, gépek, munkaráfordítások vagy pénz formájában mindig hálásan üdvözlünk.

Az Alap kuratóriumának tagjai: Richard Stallman, elnök; Robert J. Chessell, pénztáros; Gerald J. Sassman, Harold Aubelson és Leonard H. Tower Jr. – kuratóriumi tagok.

====Mi az a „copyleft”?====

Az előző, “Mi az a Szabad Szoftver Alapítvány” című fejezetben  mi azt hangsúlyoztuk, hogy “Ön soha nem köteles senkinek fizetni a GNU-szoftverek használati jogáért és bármikor lemásolhatja ingyen barátja gépéről szoftvereinket ”. Pontosan mit is értünk ez alatt és mivel garantáljuk, hogy ez az elv érvényben marad?

A programok szabaddá tételének legegyszerűbb útja – köztulajdonná kell azokat tenni. Ekkor azok az egyének, akik megkapják őket egy másik tulajdonostól, vele együtt maguk is birtokolhatják e programokat. Ám ez a rosszhiszemű egyéneknek lehetővé teszi, hogy azt tegyenek, amit csak akarnak: például csak a lefordított programot árusítsák “ne adja át a szomszédjának” típusú licenc-feltétellel. Ezzel, miközben ők élnek a szabad forráskód előnyeivel, ugyanakkor megfosztják attól a felhasználókat. Könnyen előfordulhat, hogy a felhasználók többsége így jutna hozzá a programokhoz és ezzel célunk, hogy a programok minden felhasználó számára szabadak legyenek, alá lenne ásva.

Hogy ez ne történhessen meg, általában a GNU-programokat nem adjuk át köztulajdonba. E helyett azzal védjük meg, amit mi “copyleft”-nek nevezünk. A copyleft – törvényes eszköz, amely mindenkinek lehetővé teszi a program szabad másolását mindaddig, amíg a másolathoz jutó személyek egyben a másolat továbbterjesztésének illetve megváltoztatásának szabadságát is megkapják (ami utóbbi egyet jelent azzal, hogy hozzáférést kell kapniuk a forráskódhoz). A szoftvercégek általában azért élnek a copyright-tal, hogy ezeket a szabadságokat megvonják; mostantól a szoftverek társtulajdonosai azért élnek a copyleft-tel, hogy ezeket a szabadságokat megőrizzék.
A GNU-project által használt copyleft egy copyright-közlés és a “GNU Általános Licence” kombinálásával jön létre. A copyright-közlés szokásos. Az Általános Licenc olyan másolási licenc, amely lényegében garantálja az általunk óhajtott szabadságoknak a meglétét, hogy azokkal bárki élhessen és senki azokat bárkitől megtagadhassa. (Valójában ez a dokumentum egy több oldalas, meglehetősen bonyolult nyelvezetű jogi irat, amely – jogászunk állítása szerint – nélkülözhetetlen számunkra.) A licenc teljes szövegét tartalmazza az összes GNU-forráskód és több kézikönyv. Kérésére bárkinek megküldjük.

Felhívunk mindenkit, hogy programjaikat lássák el copyleft-tel, felhasználva az Általános Licencet; lényegében elegendő a program szövegében néhány mondatban utalni arra, hogy a licenc az adott programra érvényes. A Licenc mellékletében konkrét példák vannak az alkalmazására, ezért minden további részletet illetően e melléklethez utaljuk az érdeklődőket.

:''“Mivel a többi ember találmányai számunkra jelentős előnyökkel járnak, azért örömmel kell valamilyen találmánnyal szolgálnunk embertársainkat”''
:::Benjamin Franklin

== Lábjegyzet ==
Ha figyelmesen átböngésszük a PTK vonatkozó paragrafusait, azok is lényegében csak a vagyoni természetű jogok megsértését veszik komolyan:
&lt;pre&gt;
PTK 84. § (1) Akit személyhez fűződő jogában megsértenek, az eset körülményeihez képest a következő polgári jogi igényeket támaszthatja:
a) követelheti a jogsértés megtörténtének bírósági megállapítását;
b) követelheti a jogsértés abbahagyását és a jogsértő eltiltását a további jogsértéstől;
c) követelheti, hogy a jogsértő nyilatkozattal vagy más megfelelő módon adjon elégtételt, és hogy szükség esetén a jogsértő részéről vagy költségén az elégtételnek megfelelő nyilvánosságot biztosítsanak;
d) követelheti a sérelmes helyzet megszüntetését, a jogsértést megelőző állapot helyreállítását a jogsértő részéről vagy költségén, továbbá a jogsértéssel előállott dolog megsemmisítését, illetőleg jogsértő mivoltától megfosztását;
e) kártérítést követelhet a polgári jogi felelősség szabályai szerint.
(2) Ha a kártérítés címén megítélhető összeg nem áll arányban a felróható magatartás súlyosságával, a bíróság a jogsértőre közérdekű célra fordítható bírságot is kiszabhat.
(3) E szabályok irányadók akkor is, ha a jogsértés tilos reklám közzétételével történt.
PTK 85. § (1) A személyhez fűződő jogokat - a (2) és a (3) bekezdésben foglalt kivételekkel - csak személyesen lehet érvényesíteni. A korlátozottan cselekvőképes személy a személyhez fűződő jogai védelmében maga is felléphet.
(2) A cselekvőképtelen személyhez fűződő jogok védelmében törvényes képviselője, az ismeretlen helyen távollevő személyhez fűződő jogok védelmében pedig hozzátartozója vagy gondnoka léphet fel.
(3) Meghalt személy emlékének megsértése miatt bírósághoz fordulhat a hozzátartozó, továbbá az a személy, akit az elhunyt végrendeleti juttatásban részesített. Ha a meghalt személy (megszűnt jogi személy) jó hírnevét sértő magatartás közérdekbe ütközik, a személyhez fűződő jog érvényesítésére az ügyész is jogosult.
(4) Ha a jogsértést valószínűsítették, és a késedelem jóvá nem tehető kárral járhat, a bíróság ideiglenes intézkedést tehet; ennek során elrendelheti a jogsértés eszközének bírósági zár alá vételét is.
PTK 86. § (1) A szellemi alkotás a törvény védelme alatt áll.
(2) A védelmet - e törvény rendelkezésein kívül - az alkotások meghatározott fajtáira, valamint egyes rokon tevékenységekre a szerzői, az iparjogvédelmi (a szabadalmi, a védjegy-, eredet-megjelölés-, származásjelzés- és mintaoltalom), továbbá az újítói jog, valamint a hangfelvételek előállítóit védő jogszabályok határozzák meg.
(3) A törvény védi azokat a szellemi alkotásokat is, amelyekről a külön jogszabályok nem rendelkeznek, de amelyek társadalmilag széles körben felhasználhatók és még közkinccsé nem váltak.
(4) A személyeket védelem illeti meg a vagyoni értékű gazdasági, műszaki és szervezési ismereteik és tapasztalataik tekintetében is. A védelmi idő kezdetét és tartamát jogszabály határozza meg.
PTK 87. § (1) Akinek szellemi alkotáshoz fűződő jogát megsértik - a külön jogszabályban meghatározott védelmen kívül - a személyhez fűződő jogok megsértése esetén irányadó polgári jogi igényeket támaszthatja.
(2) A külön jogszabályok hatálya alá nem tartozó szellemi alkotásokat és a személyek vagyoni értékű gazdasági, műszaki, szervezési ismereteit és tapasztalatait érintő védelem körében a jogosult azt is követelheti, hogy az eredményeit elsajátító vagy felhasználó személy részeltesse őt az elért vagyoni eredményben.
&lt;/pre&gt;

== Forrás és licenc ==
A mellékletek az internetről kerültek letöltésre, illetve az onnan letöltött anyagok szerző általi fordításai, vagy a szerző által kommentált változatai 

:''© Dr. Nagy András, főiskolai tanár (BGF PSZF Kar, Közgazdaságtan tanszék)''
:''&lt;code&gt;http://www.anteus.hu/pszf-elmgazd/Munka/BSA%20versus%20FSF.doc&lt;/code&gt;''
:''Ezt az írást bárki publikálhatja, vagy más módon felhasználhatja e copyright szöveg, a szerző neve, valamint a felhasználó által esetleg eszközölt változtatások pontos feltüntetésével, valamint azzal a kikötéssel, hogy e jogot a felhasználó is mindenki más számára biztosítja.''

[[category:szövegek]]

= Megjegyzések =
&lt;references/&gt;</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata</title>
    <id>652</id>
    <revision>
      <id>4576</id>
      <timestamp>2006-08-29T09:27:00Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>elütés jav</comment>
      <text xml:space="preserve">__NOTOC__
{{fej
| szerző     = |nincsszerző =
| cím        = Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata
| szakasz    =
| előző      =
| következő  =
| megjegyzés =
}}

==Bevezető==

Tekintettel arra, hogy az emberiség családja minden egyes tagja méltóságának, valamint egyenlő és elidegeníthetetlen jogainak elismerése alkotja a szabadság, az igazság és a béke alapját a világon,

Tekintettel arra, hogy az emberi jogok el nem ismerése és semmibevevése az emberiség lelkiismeretét fellázító barbár cselekményekhez vezetett, és hogy az ember legfőbb vágya egy olyan világ eljövetele, amelyben az elnyomástól, valamint a nyomortól megszabadult emberi lények szava és meggyőződése szabad lesz,

Tekintettel annak fontosságára, hogy az emberi jogokat a jog uralma védelmezze, nehogy az ember végső szükségében a zsarnokság és az elnyomás elleni lázadásra kényszerüljön,

Tekintettel arra, hogy igen lényeges a nemzetek közötti baráti kapcsolatok kifejeződésének előmozdítása,

Tekintettel arra, hogy az Alapokmányban az Egyesült Nemzetek népei újból hitet tettek az alapvető emberi jogok, az emberi személyiség méltósága és értéke, a férfiak és nők egyenjogúsága mellett, valamint kinyilvánították azt az elhatározásukat, hogy elősegítik a szociális haladást és nagyobb szabadság mellett jobb életfeltételeket valósítanak meg,

Tekintettel arra, hogy a tagállamok kötelezték magukat arra, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetével együttműködve biztosítják az emberi jogok és alapvető szabadságok általános és tényleges tiszteletbentartását,

Tekintettel arra, hogy a jogok és szabadságok mibenléte tekintetében közös felfogás kialakításának a legnagyobb jelentősége van az említett kötelezettség maradéktalan teljesítésének szempontjából

a közgyűlés kinyilvánítja
az emberi jogok egyetemleges nyilatkozatát

mint azt a közös eszményt, amelynek elérésére minden népnek és minden nemzetnek törekednie kell abból a célból, hogy minden személy és a társadalom minden szerve, állandóan szem előtt tartva a jelen Nyilatkozatot, oktatás és nevelés útján előmozdítsa e jogok és szabadságok tiszteletbentartásának kifejlesztését, valamint azoknak fokozatosan megvalósuló hazai és nemzetközi jogszabályok útján történő általános és tényleges alkalmazását és elismerését mind a tagállamok népei között, mind pedig a joghatóságuk alatt álló területek népei között.

==1. cikk==

Minden. emberi lény szabadon születik és egyenlő méltósága és joga van. Az emberek, ésszel és lelkiismerettel bírván, egymással szemben testvéri szellemben kell hogy viseltessenek.

==2. cikk==

Mindenki, bármely megkülönböztetésre, nevezetesen fajra, színre, nemre, nyelvre, vallásra, politikai vagy bármely más véleményre, nemzeti vagy társadalmi eredetre, vagyonra, születésre, vagy bármely más körülményre való tekintet nélkül hivatkozhat a jelen Nyilatkozatban kinyilvánított összes jogokra és szabadságokra.

Ezenfelül nem lehet semmiféle megkülönböztetést tenni annak az országnak, vagy területnek politikai, jogi vagy nemzetközi helyzete alapján sem, amelynek a személy állampolgára, aszerint, hogy az illető ország vagy terület független, gyámság alatt áll, nem autonóm vagy szuverenitása bármely vonatkozásban korlátozott.

==3. cikk==

Minden személynek joga van az élethez, a szabadsághoz és a személyi biztonsághoz.

==4. cikk==

Senkit sem lehet rabszolgaságban, vagy szolgaságban tartani, a rabszolgaság és a rabszolgakereskedés minden alakja tilos.

==5. cikk==

Senkit sem lehet kínvallatásnak, avagy kegyetlen, embertelen vagy lealacsonyító büntetésnek vagy bánásmódnak alávetni.

==6. cikk==

Mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogalanyiságát bárhol elismerjék.

==7. cikk==

A törvény előtt mindenki egyenlő és minden megkülönböztetés nélkül joga van a tőrvény egyenlő védelméhez. Mindenkinek joga van egyenlő védelemhez a jelen Nyilatkozatot sértő minden megkülönböztetéssel és minden ilyen megkülönböztetésre irányuló felbujtással szemben.

==8. cikk==

Minden személynek joga van az alkotmányban vagy a törvényben részére biztosított alapvető jogokat sértő eljárások ellen a hazai bíróságokhoz tényleges jogorvoslatért folyamodni.

==9. cikk==

Senkit sem lehet önkényesen letartóztatni, őrizetbe venni vagy száműzni.

==10. cikk==

Minden személynek teljesen egyenlő joga van arra, hogy ügyét független és pártatlan bíróság méltányosan és nyilvánosan tárgyalja, s ez határozzon egyrészt jogai és kőtelezettségei felől, másrészt minden ellene emelt bűnügyi vád megalapozottsága felől.

==11. cikk==

# Minden büntetendő cselekménnyel vádolt személyt ártatlannak kell vélelmezni mindaddig, amíg bűnősségét nyilvánosan lefolytatott perben, a védelméhez szükséges valamennyi biztosíték mellett, törvényesen megállapítják.
# Senkit sem szabad elítélni oly cselekményért vagy mulasztásért, amely elkövetése pillanatában a hazai jog vagy a nemzetközi jog szerint nem volt büntetendő cselekmény. Ugyancsak nem szabad súlyosabb büntetést kiszabni, mint amely a büntetendő cselekmény elkövetése pillanatában volt alkalmazható.

==12. cikk==

Senkinek magánéletébe, családi ügyeibe, lakóhelye megválasztásába vagy levelezésébe nem szabad önkényesen beavatkozni, sem pedig becsületében vagy jó hírnevében megsérteni. Minden személynek joga van az ilyen beavatkozásokkal vagy sértésekkel szemben a törvény védelméhez.

==13. cikk==

# Az államon belül minden személynek joga van szabadon mozogni és lakóhelyét szabadon megválasztani.
# Minden személynek joga van minden országot, ideértve saját hazáját is, elhagyni, valamint saját hazájába visszatérni.

==14. cikk==

# Minden személynek joga van az üldözés elől más országban menedéket keresni és a más ország nyújtotta menedéket élvezni.
# Erre a jogra nem lehet hivatkozni közönséges bűncselekmény miatti. kellőképpen megalapozott üldözés, sem pedig az Egyesült Nemzetek céljaival és elveivel ellentétes tevékenység esetében.

==15. cikk==

# Minden személynek joga van valamely állampolgársághoz.
# Senkit sem lehet sem állampolgárságától, sem állampolgársága megváltoztatásának jogától önkényesen megfosztani.

==16. cikk==

# Mind a férfinak, mind a nőnek a házasságra érett kor elérésétől kezdve joga van fajon, nemzetiségen vagy valláson alapuló korlátozás nélkül házasságot kötni és családot alapítani. A házasság tekintetében a férfinak és a nőnek mind a házasság tartama alatt, mind a házasság felbontása tekintetében egyenlő jogai vannak.
# Házasságot csak a jövendő házastársak szabad és teljes beleegyezésével lehet kötni.
# A család a társadalom természetes és alapvető alkotó eleme és joga van a társadalom, valamint az állam védelmére.

==17. cikk==

# Minden személynek, mind egyénileg, mind másokkal együttesen joga van a tulajdonhoz.
# Senkit sem lehet tulajdonától önkényesen megfosztani.

==18. cikk==

Minden személynek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához, ez a jog magában foglalja a vallás és a meggyőződés megváltoztatásának szabadságát, valamint a vallásnak vagy a meggyőződésnek mind egyénileg, mind együttesen, mind a nyilvánosság előtt, mind a magánéletben oktatás, gyakorlás és szertartások végzése útján való kifejezésre juttatásának jogát.

==19. cikk==

Minden személynek joga van a vélemény és a kifejezés szabadságához, amely magában foglalja azt a jogot, hogy véleménye miatt ne szenvedjen zaklatást és hogy határokra való tekintet nélkül kutathasson, átvihessen és terjeszthessen híreket és eszméket bármilyen kifejezési módon.

==20. cikk==

# Minden személynek joga van békés célú gyülekezési és egyesülési szabadsághoz.
# Senkit sem lehet valamely egyesületbe való belépésre kőtelezni.

==21. cikk==

# Minden személynek joga van a hazája közügyeinek igazgatásában akár közvetlenül, akár szabadon választott képviselői útján való részvételhez.
# Minden személynek egyenlő feltételek mellett joga van saját hazájában közszolgálati állásokra való alkalmazásához.
# A közhatalom tekintélyének alapja a nép akarata; ez az akarat egyenlő szavazati jog és titkos szavazás vagy a szavazás szabadságát ezzel egyenértékűen biztosító eljárás alapján időszakonként tartandó tisztességes választáson kell hogy kifejezésre jusson.

==22. cikk==

Minden személynek mint a társadalom tagjának joga van a szociális biztonsághoz; minden személynek ugyancsak igénye van arra, hogy -az államok erőfeszítései és a nemzetközi együttműködés eredményeképpen és számot vetve az egyes országok szervezetével és gazdasági erőforrásaival- a méltóságához és személyiségének szabadon való kifejlődéséhez szükséges gazdasági, szociális és kulturális jogait kielégíthesse.

==23. cikk==

# Minden személynek joga van a munkához, a munka szabad megválasztásához, a méltányos és kielégítő munkafeltételekhez és a munkanélküliség elleni védelemhez.
# Az egyenlő munkáért mindenkinek, bármilyen megkülönböztetés nélkül egyenlő bérhez van joga.
# Mindenkinek, aki dolgozik, olyan méltányos és kielégítő fizetéshez van joga, amely számára és családja számára az emberi méltóságnak megfelelő létet biztosít és amelyet megfelelő esetben a szociális védelem összes egyéb eszközei egészítenek ki.
# Minden személynek joga van a pihenéshez, a szabad időhöz, nevezetesen a munka időtartamának ésszerű korlátozásához, valamint az időszakonkénti fizetett szabadsághoz.

==24. cikk==

Minden személynek joga van a pihenésre és szabadidőre, beleértve a munkaidő ésszerű korlátozását és az időszakos fizetett szabadságot.

==25. cikk==

# Minden személynek joga van saját maga és családja egészségének és jólétének biztosítására alkalmas életszínvonalhoz, nevezetesen élelemhez, ruházathoz, lakáshoz, orvosi gondozáshoz, valamint a szükséges szociális szolgáltatásokhoz, joga van a munkanélküliség, betegség, rokkantság, özvegység, öregség esetére szóló, valamint mindazon más esetekre szóló biztosításhoz, amikor létfenntartási eszközeit akaratától független körülmények miatt elveszíti.
# Az anyaság és a gyermekkor különleges segítséghez és támogatáshoz adnak jogot. Minden gyermek, akár házasságból, akár házasságon kívül született, ugyanabban a szociális védelemben részesül.

==26. cikk==

# Minden személynek joga van a neveléshez. A nevelésnek, legalábbis az elemi és alapvető oktatást illetően, ingyenesnek kell lennie. Az elemi oktatás kötelező. A technikai és szakoktatást általánossá kell tenni; a felsőbb tanulmányokra való felvételnek mindenki előtt -érdeméhez képest- egyenlő feltételek mellett nyitva kell állnia.
# A nevelésnek az emberi személyiség teljes kibontakoztatására, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságok tiszteletbentartásának megerősítésére kell irányulnia. A nevelésnek elő kell segítenie a nemzetek, valamint az összes faji és vallási csoportok közötti megértést, türelmet és barátságot, valamint az Egyesült Nemzetek által a béke fenntartásának érdekében kifejtett tevékenység kifejlődését.
# A szülőket elsőbbségi jog illeti meg a gyermekeiknek adandó nevelés megválasztásában.

==27. cikk==

# Minden személynek joga van a közösség kulturális életében való szabad részvételhez, a művészetek élvezéséhez, valamint a tudomány haladásában és az abból származó jótéteményekben való részvételhez.
# Mindenkinek joga van minden általa alkotott tudományos, irodalmi és művészeti termékkel kapcsolatos erkölcsi és anyagi érdekeinek védelméhez.

==28. cikk==

Minden személynek joga van ahhoz, hogy mind a társadalmi, mind a nemzetközi viszonyok tekintetében olyan rendszer uralkodjék, amelyben a jelen Nyilatkozatban kinyilvánított jogok és szabadságok teljes hatállyal érvényesülhessenek.

==29. cikk==

# A személynek kőtelességei vannak a közösséggel szemben, amelynek keretében egyedül lehetséges a személyiség szabad és teljes kifejlődése.
# Jogainak gyakorlása és szabadságainak élvezete tekintetében senki sincs alávetve más korlátozásnak, mint amelyet a tőrvény kizárólag mások jogai és szabadságai elismerésének és tiszteletbentartásának biztosítása érdekében, valamint a demokratikus társadalom erkölcse, közrendje és általános jóléte jogos követelményeinek kielégítése érdekében megállapít.
# Ezeket a jogokat és szabadságokat semmi esetre sem lehet az Egyesült Nemzetek céljaival és elveivel ellentétesen gyakorolni.

==30. cikk==

A jelen Nyilatkozat egyetlen rendelkezése sem értelmezhető úgy, hogy az valamely állam, valamely csoport, vagy valamely egyén részére bármilyen jogot adna arra, hogy az itt kinyilvánított jogok és szabadságok megsemmisítésére irányuló tevékenységet fejtsen ki, vagy ilyen cselekményt elkövessen.

[[Kategória:Szövegek]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata</title>
    <id>653</id>
    <revision>
      <id>1617</id>
      <timestamp>2006-07-01T09:02:49Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>Gubbubu</username>
        <id>3</id>
      </contributor>
      <comment>Átirányítás ide:[[Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata]]</comment>
      <text xml:space="preserve">#Redirect [[Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>A magyar helyesírás szabályai</title>
    <id>654</id>
    <revision>
      <id>4490</id>
      <timestamp>2006-08-28T18:02:42Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>{{fej}}</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző = |lapnélküli_szerző = [[w:hu:Magyar Tudományos Akadémia|Magyar Tudományos Akadémia]]
| cím = A magyar helyesírás szabályai
| szakasz =
| előző =
| következő =
| megjegyzés = Tizenegyedik kiadás&lt;br/&gt;
Második (változatlan) lenyomat

Akadémiai Kiadó, Budapest 1985
}}

==Bevezetés==
Az alábbi lapokon [[hu:A magyar helyesírás szabályai|''A magyar helyesírás szabályai''nak]] tartalma található meg. A különálló lapok a fejezeteket alkotják, mindegyik lap neve az „MHSz:” karakterekkel kezdődik. A tartalomban a fejezetek mellett láthatók a benne szereplő pontok tartománya, ezzel segítve adott pontok megtalálását.

===Forrás===
Ez a dokumentum a [http://mek.oszk.hu Magyar Elektronikus Könyvtárból] származik. Elektronikus formában szabadon másolható, terjeszthető, de csak saját célokra, nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz, változtatások nélkül és a forrásra való megfelelő hivatkozással használható. Minden más terjesztési és felhasználási forma esetében a szerző/tulajdonos engedélyét kell kérni.

A dokumentum másolással került ide, de emiatt bizonyos formázások elvesztek. A formázások kézzel lettek helyreállítva.

'''''FIGYELEM!''' A Wikisource és a Wikipédia szerkesztői nem vállalnak felelősséget a kiadott és az itt megjelenő példány közötti esetleges véletlen különbségekért.''

==Tartalom==
*[[A magyar helyesírás szabályai/Előszó|Előszó]]
*Szabályzat
**[[A magyar helyesírás szabályai/Általános tudnivalók|Általános tudnivalók]] ['''1–2.''']
***[[A magyar helyesírás szabályai/Általános tudnivalók#Írás és helyesírás|Írás és helyesírás]]
***[[A magyar helyesírás szabályai/Általános tudnivalók#A magyar helyesírás|A magyar helyesírás]]
**[[A magyar helyesírás szabályai/A betűk|A betűk]] ['''3–16.''']
***[[A magyar helyesírás szabályai/A betűk#A magánhangzók írása|A magánhangzók írása]]
***[[A magyar helyesírás szabályai/A betűk#A mássalhangzók írása|A mássalhangzók írása]]
***[[A magyar helyesírás szabályai/A betűk#Az ábécé|Az ábécé]]
***[[A magyar helyesírás szabályai/A betűk#A betűrendbe sorolás|A betűrendbe sorolás]]
**[[A magyar helyesírás szabályai/A kiejtés szerinti írásmód|A kiejtés szerinti írásmód]] ['''17–48.''']
***[[A magyar helyesírás szabályai/A kiejtés szerinti írásmód#A szótövek írása|A szótövek írása]]
***[[A magyar helyesírás szabályai/A kiejtés szerinti írásmód#A toldalékok írása|A toldalékok írása]]
***[[A magyar helyesírás szabályai/A kiejtés szerinti írásmód#A szóelemek elhomályosulása|A szóelemek elhomályosulása]]
**[[A magyar helyesírás szabályai/A szóelemző írásmód|A szóelemző írásmód]] ['''49–85.''']
***[[A magyar helyesírás szabályai/A szóelemző írásmód#A szóelemek mai alakját tükröztető írásmód|A szóelemek mai alakját tükröztető írásmód]]
***[[A magyar helyesírás szabályai/A szóelemző írásmód#A szóelemek módosult alakjait feltüntető írásmód|A szóelemek módosult alakjait feltüntető írásmód]]
**[[A magyar helyesírás szabályai/A hagyományos írásmód|A hagyományos írásmód]] ['''86–91.''']
**[[A magyar helyesírás szabályai/Az egyszerűsítő írásmód|Az egyszerűsítő írásmód]] ['''92–94.''']
**[[A magyar helyesírás szabályai/A különírás és az egybeírás|A különírás és az egybeírás]] ['''95–142.''']
***[[A magyar helyesírás szabályai/A különírás és az egybeírás#A szóismétlések írása|A szóismétlések írása]]
***[[A magyar helyesírás szabályai/A különírás és az egybeírás#A mellérendelő szókapcsolatok és összetételek, valamint az ikerszók írása|A mellérendelő szókapcsolatok és összetételek, valamint az ikerszók írása]]
***[[A magyar helyesírás szabályai/A különírás és az egybeírás#Az alárendelő szókapcsolatok és összetételek írása|Az alárendelő szókapcsolatok és összetételek írása]]
***[[A magyar helyesírás szabályai/A különírás és az egybeírás#Egyéb típusú szókapcsolatok és összetételek|Egyéb típusú szókapcsolatok és összetételek]]
**[[A magyar helyesírás szabályai/A kis és a nagy kezdőbetűk|A kis és a nagy kezdőbetűk]] ['''143–153.''']
***[[A magyar helyesírás szabályai/A kis és a nagy kezdőbetűk#A kis kezdőbetűk|A kis kezdőbetűk]]
***[[A magyar helyesírás szabályai/A kis és a nagy kezdőbetűk#A nagy kezdőbetűk|A nagy kezdőbetűk]]
***[[A magyar helyesírás szabályai/A kis és a nagy kezdőbetűk#Egyéb esetek|Egyéb esetek]]
**[[A magyar helyesírás szabályai/A tulajdonnevek írása|A tulajdonnevek írása]] ['''154–201.''']
***[[A magyar helyesírás szabályai/A tulajdonnevek írása#A személynevek|A személynevek]]
***[[A magyar helyesírás szabályai/A tulajdonnevek írása#Az állatnevek|Az állatnevek]]
***[[A magyar helyesírás szabályai/A tulajdonnevek írása#A földrajzi nevek|A földrajzi nevek]]
***[[A magyar helyesírás szabályai/A tulajdonnevek írása#A csillagnevek|A csillagnevek]]
***[[A magyar helyesírás szabályai/A tulajdonnevek írása#Az intézménynevek|Az intézménynevek]]
***[[A magyar helyesírás szabályai/A tulajdonnevek írása#A márkanevek|A márkanevek]]
***[[A magyar helyesírás szabályai/A tulajdonnevek írása#A kitüntetések és a díjak neve|A kitüntetések és a díjak neve]]
***[[A magyar helyesírás szabályai/A tulajdonnevek írása#A címek|A címek]]
***[[A magyar helyesírás szabályai/A tulajdonnevek írása#Tulajdonnevek köznevesülése|Tulajdonnevek köznevesülése]]
**[[A magyar helyesírás szabályai/Az idegen közszavak és tulajdonnevek írása|Az idegen közszavak és tulajdonnevek írása]] ['''202–222.''']
***[[A magyar helyesírás szabályai/Az idegen közszavak és tulajdonnevek írása#A magyar írásmód szerinti írás|A magyar írásmód szerinti írás]]
***[[A magyar helyesírás szabályai/Az idegen közszavak és tulajdonnevek írása#Az idegen írásmód szerinti írás|Az idegen írásmód szerinti írás]]
***[[A magyar helyesírás szabályai/Az idegen közszavak és tulajdonnevek írása#Az átírás|Az átírás]]
**[[A magyar helyesírás szabályai/Az elválasztás|Az elválasztás]] ['''223–238.''']
***[[A magyar helyesírás szabályai/Az elválasztás#A szótagolás szerinti elválasztás|A szótagolás szerinti elválasztás]]
***[[A magyar helyesírás szabályai/Az elválasztás#Az összetett szavaknak elemeik szerinti elválasztása|Az összetett szavaknak elemeik szerinti elválasztása]]
**[[A magyar helyesírás szabályai/Az írásjelek|Az írásjelek]] ['''239–275.''']
***[[A magyar helyesírás szabályai/Az írásjelek#A mondatokat záró írásjelek|A mondatokat záró írásjelek]]
***[[A magyar helyesírás szabályai/Az írásjelek#A tagmondatok közötti írásjelek|A tagmondatok közötti írásjelek]]
***[[A magyar helyesírás szabályai/Az írásjelek#A mondatrészek közötti írásjelek|A mondatrészek közötti írásjelek]]
***[[A magyar helyesírás szabályai/Az írásjelek#A szövegbe ékelődést jelző írásjelek|A szövegbe ékelődést jelző írásjelek]]
***[[A magyar helyesírás szabályai/Az írásjelek#Szavak és szórészek közötti írásjelek|Szavak és szórészek közötti írásjelek]]
***[[A magyar helyesírás szabályai/Az írásjelek#Toldalékok kapcsolása|Toldalékok kapcsolása]]
***[[A magyar helyesírás szabályai/Az írásjelek#Egyéb írásjel-használati tudnivalók|Egyéb írásjel-használati tudnivalók]]
**[[A magyar helyesírás szabályai/A rövidítések és a mozaikszók|A rövidítések és a mozaikszók]] ['''276–287.''']
***[[A magyar helyesírás szabályai/A rövidítések és a mozaikszók#A rövidítések|A rövidítések]]
***[[A magyar helyesírás szabályai/A rövidítések és a mozaikszók#A mozaikszók|A mozaikszók]]
**[[A magyar helyesírás szabályai/Egyéb tudnivalók|Egyéb tudnivalók]] ['''288–299.''']

''A szótár és a tárgymutató itt nem található meg.''

[[Kategória:A magyar helyesírás szabályai| ]]
[[Kategória:Nyelvtan]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>A magyar helyesírás szabályai/Előszó</title>
    <id>655</id>
    <revision>
      <id>3750</id>
      <timestamp>2006-07-14T17:26:17Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>[[MHSz:Előszó]] átmozgatva [[A magyar helyesírás szabályai/Előszó]] névre: Elnevezési irányelvek</comment>
      <text xml:space="preserve">{{lapozó első fejezet|köv=Általános tudnivalók|cím=A magyar helyesírás szabályai}}
==Előszó==

Helyesírási szabályzatunk 10., 1954. évi kiadása három évtizeden át szolgálta társadalmunkat. Ez alatt az idő alatt a magyar helyesírásnak azelőtt sohasem tapasztalt egyöntetűsége jött létre, a 10. Kiadásnak az addig szabályozatlan esetekre adott tanácsai és ésszerű újításai is a közgyakorlat szerves részeivé lettek. Hogy helyesírásunk egységesebbé és szabályozottabbá vált, az iskolai oktatás kiterjesztésének, a könyvkiadás és általában a sajtótermék-előállítás ugrásszerű fejlődésének, a nyomdaiparral szemben támasztott szigorú követelményeknek, továbbá egyéb népgazdasági és művelődéspolitikai indítékoknak szükségszerű következménye volt.

A helyesírás azonban csak akkor tudja betölteni társadalmi szerepét, ha szünet nélkül gondozzák. 1954 óta mind beszélt, mind írott nyelvünk – elsősorban szókincsében – sokat változott, a nyelvi tudományban új nézetek, módszerek jelentkeztek, az írással élő emberek igényei megnövekedtek. Az a minden irányú fejlődés, az az életünk alapjaiig ható változás, amely társadalmunkban így is végbement, időszerűvé tette, hogy az Akadémia ismét áttekintse helyesírásunk szabályainak rendszerét, és formájában megújítva – a magyar írással bárhol a világon foglalkozó egyének és közösségek számára – közzétegye.

Az előkészítő munkálatok során az illetékes akadémiai testületek aprólékosan megvizsgálták helyesírásunk minden kérdéskörét. Elemezték a felvetett módosító javaslatok indokoltságát, és felmérték, hogy végrehajtásuk esetén nyer-e velük a magyar helyesírási gyakorlat. Ez a több évig tartó munka azzal az elvi tanulsággal zárult, hogy a helyesírás állandósága, a kikristályosodott írásgyakorlat lényegének fenntartása napjainkban sokkal fontosabb társadalmi érdekké vált, mint bármikor ezelőtt. Írásrendszerünk nagyobb mérvű átalakítása ezért sem látszott ésszerűnek. Nem kíván mélyreható reformot közönségünk sem. A társadalmi s a tudományos érdek egyaránt azt diktálta, hogy a gyakorlatban és a szakmai vitákban megszilárdult hagyomány minden értékét megőrizzük; a szokásosan elsőnek emlegetett helyesírási alapelvről, a kiejtés tükröztetéséről ezért is a hagyományőrzés felé tolódott el a hangsúly.

Hangjelölésünk rendszere például oly mélyen gyökerezik társadalmunk tudatában és rendkívül kiterjedt mindennapi írásgyakorlatában, hogy teljesíthetetleneknek bizonyultak a magyar betűállomány átalakítását célzó javaslatok; helyesírási alapelveink viszonyának és arányainak módosítására komolyan gondolni sem lehetett. Hagyományos különírási-egybeírási rendszerünket is gyakran kifogásolják, mert nehéznek vélik. Mégis célszerűbb volt megtartani, mint a szavak ezreinek írásmódját megváltoztató, tehát az írásgyakorlat teljes összezavarodásával járó ötletekkel próbálkozni.

Hogy vitatható reformokkal ne kísérletezzünk, hanem a már megszokott írásmódok mellett maradjunk: ezt tanácsolta az az ismert tény, hogy a helyesírási módosítások társadalmi feszültségek forrásaivá is válhatnak. Egyes személyek, sőt egész rétegek is hátrányos helyzetbe kerülhetnek amiatt, hogy az újításokról csak késve vagy egyáltalán nem értesülnek, kimaradnak a fejlődés nagy áramából, s ezért elszigetelődnek. Ez a veszély a határainkon élő magyarság körében fokozott mértékben jelentkezett volna. Ezért is beszéltünk meg ottani szakemberekkel is minden felmerült kérdést.

Helyesírásunk hagyományos rendszerét érintő fontos változás a 11. kiadásban csak az, hogy a ''dz'' és a ''dzs'' betű ábécénknek teljes jogú tagjává lépett elő: a 11. kiadás kimondja jegyeik sorvégi szétválaszthatatlanságát. Ezzel hosszú helyesírás-történeti folyamatban léptünk előre.

Annak ellenére, hogy tartózkodni kellett helyesírásunk megbolygatásától, szabályzatunk 11. kiadása több tekintetben jelentősen különbözik a megelőzőtől. A szabályok értelmezésében és megfogalmazásában a nyelvtudomány mai álláspontjának megfelelő szemlélet érvényesül. – A szabályzat fejezetei (a helyesírási részrendszereknek megfelelően) a hagyományosak, de ezek tagolása, az egyes pontok elrendezése szervesebb, áttekinthetőbb, ésszerűbb a 10. kiadásbelinél. Számos esetben lehetőség nyílt arra, hogy a közös lényeget kiemelő rövid bevezető után a részletek alpontokba rendezve következzenek: ezáltal a belső összefüggések jól érzékelhetővé váltak. – Minden eddigi szabályzatnál több figyelem fordul most a helyesírásban rejlő stilisztikai lehetőségekre. – A szabályzat gondozói egyeztették a nyelvészet és más szaktudományok szempontjait, s tiszteletben tartották az akadémiai szinten kidolgozott és jóváhagyott szakmai szabályzatokat és szójegyzékeket. – Bár a 11. kiadás is (minden elődjéhez hasonlóan) a helyesírási egység előmozdítója kíván lenni, a 10. kiadásnál rugalmasabban ítéli meg helyesírásunk több vitatott kérdését (így pl. a betűrendbe sorolást, az alakváltozatokat, az idegen szavak sorvégi elválasztását stb.).

A szabályzat megszövegezői érthetőségre és világosságra, törekedtek; a nem közismert, csak a nyelvészetben használt idegen szakszókat tudatosan kerülték.

A szabályzathoz csatlakozó szótár jelentősen megújult. A helyesírási tekintetben fontos és ezért szerepeltetett szóanyag mellé, főként a 10. kiadás idejére jellemző szavak helyére (mint a szabálypontok példái esetében is) mai társadalmi, gazdasági, politikai és tudományos életünk fontos és gyakran használt szavai kerültek. A szabályokra, amelyek az illető szó írása szempontjából fontosak, utalószámok hívják fel a figyelmet. A címszók után következő, előtag és utótag szerint csoportosított szókapcsolatok és összetételek a különírási-egybeírási kérdések megoldásához segítenek hozzá.

Szavaink helyesírása a szabályzathoz igazodik. Ebből az is következik, hogy az eddigi írásmódok túlnyomórészt változatlanul maradtak; csak kevés szó írása módosult, ezzel többnyire elismerve már egyébként is elterjedt, helyeselhető írásmódokat.

----

A Kossuth Nyomda szedőüzemének dolgozói – tanúsítva a nyomdászok ügyszeretetét – társadalmi munkában vállalták a bizottsági előterjesztések, a szabályzati fejezetek és a szótár sokszorosítását és többszöri korrigálását. Ezzel lehetővé tették, hogy a tervezeteket sokan megismerhessék, és róluk véleményt nyilváníthassanak. Így lehetett a 11. kiadás az eddig legszélesebb körű demokratikus közmegegyezésen nyugvó rendszerezés, a Magyar Tudományos Akadémiának a társadalom véleményét tekintetbe vevő állásfoglalása.

----

A magyar helyesírás szabályainak 11. kiadását az MTA Helyesírási Bizottsága dolgozta ki, a Nyelvtudományi Bizottság egyetértésével terjesztette a Nyelv- és Irodalomtudományok Osztálya elé. Az osztály javaslatára a Magyar Tudományos Akadémia elnöksége a közrebocsátásra a jóváhagyást 1984. április 24-i ülésén megadta.

{{lapozó első fejezet|köv=Általános tudnivalók|cím=A magyar helyesírás szabályai}}
[[Kategória:A magyar helyesírás szabályai|{{SUBPAGENAME}}]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>A magyar helyesírás szabályai/Általános tudnivalók</title>
    <id>656</id>
    <revision>
      <id>4066</id>
      <timestamp>2006-07-25T12:53:24Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>Dhanak</username>
        <id>32</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>Bot: horgonyok hozzáadása</comment>
      <text xml:space="preserve">{{lapozó|előző=Előszó|köv=A betűk|cím=A magyar helyesírás szabályai}}
==Általános tudnivalók==

===Írás és helyesírás===
{{horgony|1.}} Az írás közlendőink rögzítése látható jelekkel. A helyesírás valamely nyelv írásának közmegállapodáson alapuló és közérdekből szabályozott eljárásmódja, illetőleg az ezt tükröző, rögzítő és irányító szabályrendszer.

===A magyar helyesírás===
{{horgony|2.}} Helyesírásunk betűíró, latin betűs, hangjelölő és értelemtükröző írásrendszer.

:{{horgony|a)|2. a)|style=}} Írásunk betűíró rendszerű, mert legkisebb egységei nem szót vagy szótagot rögzítő írásjegyek, hanem hangokat jelölő betűk.

:{{horgony|b)|2. b)|style=}} Helyesírásunk a latin betűs írások közé tartozik, mert a sajátos magyar betűsor a latin betűkészletből alakult ki.

:{{horgony|c)|2. c)|style=}} A magyar írás hangjelölő, mert betűi legtöbbször a szóelemekben valóban kiejtett hangokra utalnak, szemben az olyan írásokkal, amelyekben a leírt forma jelentős mértékben eltérhet a kiejtéstől.

:{{horgony|d)|2. d)|style=}} Írásunk sokat tükröz a magyar nyelv rendszeréből: a szóalakokban általában ragaszkodunk a szóelemek feltüntetéséhez; az írásmóddal érzékeltetjük a tulajdonnevek különféle fajtáit; a különírás és az egybeírás révén megkülönböztetjük egymástól a szókapcsolatokat és az összetételeket; az összetett szavak elválasztásakor tekintettel vagyunk a szóhatárokra; stb. Ez hozzásegít a közölnivalók pontos kifejezéséhez és gyors felfogásához. Helyesírásunkat ezért nevezhetjük értelemtükrözőnek is.

{{lapozó|előző=Előszó|köv=A betűk|cím=A magyar helyesírás szabályai}}
[[Kategória:A magyar helyesírás szabályai]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>A magyar helyesírás szabályai/A betűk</title>
    <id>657</id>
    <revision>
      <id>4067</id>
      <timestamp>2006-07-25T12:56:40Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>Dhanak</username>
        <id>32</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>Bot: horgonyok hozzáadása</comment>
      <text xml:space="preserve">{{lapozó|előző=Általános tudnivalók|köv=A kiejtés szerinti írásmód|cím=A magyar helyesírás szabályai}}
==A betűk==

{{horgony|3.}} Nyelvünk hangjainak (pontosabban hangtípusainak, azaz fonémáinak) írott vagy nyomtatott jeleit betűknek nevezzük. A magyar betű vagy egyjegyű, azaz egyetlen írásjegy: ''e, í, á, ü; b, r, s, v;'' stb.; vagy többjegyű, azaz írásjegyek kapcsolatából áll: ''cs, sz, ty, zs; dzs;'' stb.

Mind kézírásban, mind nyomtatásban vannak kisbetűink: ''a, ő; c, r, gy, zs, dzs;'' és vannak nagybetű­ink: ''A, Ő; C, R, Gy, Zs, Dzs;'' stb. (Vö. '''5., 8., 10.''')

===A magánhangzók írása===

{{horgony|4.}} Magánhangzóinkat egyjegyű betűkkel jelöljük; egy részük ékezet nélküli, más részük ékezetes (vagyis ponttal vagy vonással van ellátva).

:{{horgony|a)|4. a)|style=}} A rövid magánhangzókat jelölő hét betűt pont nélkül, illetőleg egy vagy két ponttal írjuk: ''a, e, o, u; i, ö, ü: ceruza, nyolc, közül, szikes, iparkodik'' stb.

:{{horgony|b)|4. b)|style=}} A hosszú magánhangzókat jelölő hét betűre egy vagy két vonást teszünk: ''á, é, í, ó, ú; ő, ű: játék, lódít, húr, hős, űr'' stb.

{{horgony|5.}} A magánhangzókat jelölő nagybetűkre mind kézírásban, mind nyomtatásban ugyanúgy föl kell tenni az ékezeteket, mint a kisbetűkre: ''Ökrös, Ürményi, Ázsia, Óbuda, Őze'' stb. – Csak a rövid ''i'' nagybetűs alakján nincs pont: ''Ilona, Izland'' stb. A hosszú nagy ''Í''-re azonban ki kell tenni az ékezetet: ''Írország, Új Írás'' stb.

{{horgony|6.}} A magánhangzók időtartamának fontos nyelvi szerepe van; más szó lehet a rövid és más a hosszú magánhangzós:

{| 
| ''akar – akár''
| ''kemény – kémény''
|-
| ''bal – bál''
| ''öt – őt''
|-
| ''oda – óda''
| ''irt – írt''
|-
| ''áru – árú''
| ''tüzért – tűzért''
|-
| ''koros – kóros – kórós'' stb.
| ''Vereb – veréb – véreb'' stb.
|}

:Stilisztikai okból (a szokatlanul hosszú ejtés érzékeltetésére) a magánhangzót jelölő betűket hal­moz­hatjuk is: ''Één? Góóól! Neeem.'' Stb.

===A mássalhangzók írása===

{{horgony|7.}} Mássalhangzóinkat egy- vagy többjegyű, mellékjel nélküli betűkkel jelöljük.

:{{horgony|a)|7. a)|style=}} A mássalhangzókat jelölő betűk közül tizenhét egyjegyű: ''b, c, d, f, g, h, j, k, l, m, n, p, r, s, t, v, z: pálma, fejtegetés, kér'' stb. Nyolc betűnk kétjegyű: ''cs, dz, gy, ly, ny, sz, ty, zs: batyu, csökönyös'' stb.; egy betűnk pedig háromjegyű: ''dzs: lándzsa'' stb.

:{{horgony|b)|7. b)|style=}} A mássalhangzók hosszúságát betűkettőzéssel jelöljük. – Az egyjegyűeket kétszer írjuk le: ''bb, cc, dd, ff, gg, hh, jj, kk, ll, mm, nn, pp, rr, ss, tt, vv, zz: add, aggot, kellett'' stb. – A többjegyűeket csak az összetett szavak határán kettőzzük teljesen: ''jegygyűrű, fénynyaláb, díszszemle'' stb.; egyéb helyzetek­ben egyszerűsítve kettőzzük őket, vagyis csak első jegyüket írjuk kétszer: ''ccs, ddz, ddzs, ggy, lly, nny, ssz, tty, zzs: loccsan, eddzük, asszonnyal'' stb. [De elválasztáskor: ''locs-csan, edz-dzük, asz-szony-nyal'' stb.; vö. '''226.''' f), '''227.''']

{{horgony|8.}} A többjegyű betűknek csak az első jegyét írjuk nagybetűvel: ''Csoma, Dzsingisz, Szolnok, Zsolt'' stb. Ugyanígy: ''Ssz!'' (indulatszó); ''Nyár van.'' (mondat); stb.

A csupa nagybetűkben írt betűszókban a többjegyű betűk minden jegyét naggyal írjuk: ''KISZ, CSKP, GYSEV'' stb. [Vö. '''283.''' a)] – Hasonlóképpen járunk el akkor is, ha bármely szót (vagy akár hosszabb szö­ve­get) végig nagybetűvel írunk: ''CSOMAGMEGŐRZŐ; TILOS A DOHÁNYZÁS;'' stb.

{{horgony|9.}} A mássalhangzók időtartamának fontos nyelvi szerepe van; más szó lehet a rövid és más a hosszú mássalhangzós:

{| 
| ''hal – hall''
| ''hason – hasson''
|-
| ''len – lenn''
| ''feje – fejje''
|-
| ''eset – esett''
| ''orom – orrom''
|-
| ''megy – meggy'' stb.
| ''kasza – kassza'' stb.
|}

:Stilisztikai célból (a szokatlanul hosszú ejtés érzékeltetésére) a mássalhangzót jelölő betűket többszörözhetjük is: ''Nnem! Terringettét! Psszt!'' Stb.

===Az ábécé===

{{horgony|10.}} Az ábécé a betűk meghatározott felsorolási rendje. A magyar magánhangzókat és mással­hang­zó­­kat jelölő 40 kisbetű hagyományos állománya és sora (a magyar ábécé): ''a, á, b, c, cs, d, dz, dzs, e, é, f, g, gy, h, i, í, j, k, l, ly, m, n, ny, o, ó, ö, ő, p, r, s, sz, t, ty, u, ú, ü, ű, v, z, zs.''

A magyar nagybetűk sorrendje ugyanaz, alakjuk a következő: ''A, Á, B, C, Cs, D, Dz, Dzs, E, É, F, G, Gy, H, I, Í, J, K, L, Ly, M, N, Ny, O, Ó, Ö, Ő, P, R, S, Sz, T, Ty, U, Ú, Ü, Ű, V, Z, Zs.'' (Vö. '''3., 5., 8.''')

{{horgony|11.}} A magyar írásgyakorlatban is gyakran előforduló ''q''-t, ''w''-t, ''x''-et és ''y''-t így soroljuk be ábécénkbe: ''… p, q, r … v, w, x, y, z, zs; … P, Q, R … V, W, X, Y, Z, Zs.'' 
Az így kialakult ''44'' betűs magyar ábécé: A, Á, B, C, CS, D, DZ, DZS, E, É, F, G, GY, H, I, Í, J, K, L, LY, M, N, NY, O, Ó, Ö, Ő, P, Q, R, S, SZ, T, TY, U, Ú, Ü, Ű, V, W, X, Y, Z, ZS.

:A ''ch''-t a betűrendbe sorolás szempontjából (bármely hangértékben áll is) ''c'' + ''h'' kapcsolatnak tekintjük. (Vö. '''15.''')

{{horgony|12.}} Régi, ma már egyébként nem használatos magyar betűkkel családneveinkben találkozunk. (Vö. '''87., 157.''') Ezek a többnyire kétjegyű betűk magánhangzókat és mássalhangzókat egyaránt jelölhetnek:

{| 
| ''aa = ''á: ''Gaal ''[e.: gál]
| ''ch = ''cs: ''Madách ''[e.: madács]
|-
| ''eé = ''é: ''Veér ''[e.: vér]
| ''cz = ''c: ''Czuczor ''[e.: cucor]
|-
| ''eő = ''ö: ''Eötvös ''[e.: ötvös]
| s = zs: ''Jósika ''[e.: józsika]
|-
| ''ew = ''ö: ''Thewrewk ''[e.: török]
| ''th = ''t: ''Csáth ''[e.: csát]
|-
| ''oó = ''ó: ''Soós ''[e.: sós]
| ''ts = ''cs: ''Takáts ''[e.: takács]
|-
| ''y = ''i: ''Kölcsey ''[e.: kölcsei] stb.
| ''w = ''v: ''Wesselényi ''[e.: veselényi] stb.
|}

Az ilyen régi betűket tartalmazó nevek betűrendi besorolásának módjáról a '''15.''' pont szól.

{{horgony|13.}} Az idegen tulajdonnevekben és egyéb szavakban más ábécék betűi és betűkapcsolatai is előfor­dul­nak mind magánhangzók, mind mássalhangzók jelölésére:

angol: ''Greenwich'' [e.: grinics], ''joule'' [e.: dzsúl]&lt;br&gt;
cseh: ''Dvořák ''[e.: dvorzsák], ''Škoda ''[e.: skoda]&lt;br&gt;
francia: ''Eugène'' [e.: özsen], ''Nîmes'' [e.: nim]&lt;br&gt;
német: ''Schäfer ''[e.: séfer], ''Werther ''[e.: verter]&lt;br&gt;
olasz: ''Bologna ''[e.: bolonya], ''quattrocento ''[e.: kvatrocsentó]&lt;br&gt;
portugál: ''Guimarães'' [e.: gimarajs], ''piranha ''[e.: piránya]&lt;br&gt;
román: ''Tîrgovişte'' [e.: tirgoviste], ''piaţa'' [e.: piaca]&lt;br&gt;
szerbhorvát: ''Đurić ''[e.: gyúrity], ''Živogošće ''[e.: zsivogostye]

Az idegen betűket és betűkapcsolatokat tartalmazó tulajdonnevek és egyéb szavak betűrendi besoro­lásá­nak elveit a '''15.''' pont tartalmazza.

===A betűrendbe sorolás===

{{horgony|14.}} A betűrendbe sorolás az az eljárás, amellyel a szavakat – általában a magyar ábécé alapján – sor­rendbe szedjük. Az egységes módon való elrendezés teszi lehetővé, hogy a szavak rengetegében tájé­kozódni lehessen. A fontosabb általános szabályok, melyek a szótárakban, lexikonokban, név­sorok­ban stb. való eligazodást segítik, a következők:

:{{horgony|a)|14. a)|style=}} A különböző betűvel kezdődő szavakat – a d) pontban jelzett kivételekkel – az első betűk ábécé­beli helye szerint állítjuk rendbe, illetőleg keressük meg:

{|
| ''acél''
| ''kettő''
| ''remény''
|-
| ''cukor''
| ''Nagy''
| ''sokáig''
|-
| ''csók''
| ''nyúl''
| ''szabad''
|-
| ''gép''
| ''olasz''
| ''Tamás''
|-
| ''hideg''
| ''öröm''
| ''vásárol'' stb.
|}

:A betűrendbe sorolás szempontjából nem teszünk különbséget a kis- és a nagybetűk között.

:Az egyjegyű betűt teljesen elkülönítjük az azonos írásjeggyel kezdődő, de külön mássalhangzót jelölő kétjegyű (ill. háromjegyű) betűtől. Mindig az egyjegyű betű van előbb:

{|
| ''cudar''
| ''dac''
| ''Zoltán''
|-
| ''cukor''
| ''domb''
| ''zongora''
|-
| ''cuppant''
| ''duzzog''
| ''zúdul''
|-
| ''csalit''
| ''dzsem''
| ''zsalu''
|-
| ''csata''
| ''Dzsungária''
| ''zseni''
|-
| ''Csepel'' stb.
| ''Dzsungel'' stb.
| ''Zsigmond ''stb.
|}

:{{horgony|b)|14. b)|style=}} Ha a szavak azonos betűvel vagy betűkkel kezdődnek, a sorrendet az első nem azonos betű ábécé­beli helye határozza meg:

{|
| ''lom''
| ''pirinkó''
| ''tükör''
|-
| ''lomb''
| ''pirinyó''
| ''Tünde''
|-
| ''lombik''
| ''pirít''
| ''tünemény''
|-
| ''Lontay''
| ''pirkad''
| ''tüntet''
|-
| ''lovagol ''stb.
| ''Piroska ''stb.
| ''tüzér ''stb.
|}

:{{horgony|e)|14. e)|style=}} A szavakat a szó belsejében és a szó végén levő betűk tekintetében a következőképpen szedjük betű­rendbe. – Az egyjegyű betűt (miként a szó elején is) teljesen elkülönítjük az azonos elemmel kezdő­dő, de külön mássalhangzót jelölő kétjegyű (ill. háromjegyű) betűtől, tehát az egyjegyű mindig meg­előzi az utóbbiakat. – Az egyjegyű betűk sorrendjében a kettőzött betűk első és második írásjegye külön-külön betűnek számít. (Vagyis: ''bb = b + b; rr = r + r;'' stb.) – A többjegyű betűk kettőzött válto­za­tait sohasem az egyszerűsített alakok szerint soroljuk be a betűrendbe, hanem a megkettőzött betűt mindig két külön betűre bontjuk, s így soroljuk a szót a megfelelő helyre. (Vagyis: ''ccs = cs + cs; ggy = gy + gy; ddzs = dzs + dzs;'' stb.)

{|
| ''kas''
| ''mennek''
| ''nagy''
|-
| ''Kasmír''
| ''mennének''
| ''naggyá''
|-
| ''Kassák''
| ''menü''
| ''nagygyakorlat''
|-
| ''kastély''
| ''menza''
| ''naggyal''
|-
| ''kasza''
| ''meny''
| ''nagyít''
|-
| ''kaszinó''
| ''Menyhért''
| ''nagyobb''
|-
| ''kassza''
| ''mennybolt''
| ''nagyol''
|-
| ''kaszt ''stb.
| ''mennyi ''stb.
| ''nagyoll ''stb.
|}

:{{horgony|d)|14. d)|style=}} A magánhangzók rövid és hosszú változatát jelölő betűk ''(a – á, e – é, i – í, o – ó, ö – ő, u – ú, ü – ű) ''a kialakult szokás szerint mind a szavak elején, mind pedig a szavak belsejében azonos értékűnek számítanak a betűrendbe sorolás szempontjából. A magánhangzó hosszú változatát tartalmazó szó tehát meg is előzheti a rövid változatút:

{|
| ''ír''
| ''Irán''
| ''író''
|-
| ''Irak''
| ''írandó''
| ''iroda''
|-
| ''iram''
| ''iránt''
| ''irónia ''stb.
|}

:A rövid magánhangzós szó kerül viszont előbbre olyankor, ha két szó betűsora csak az azonos magán­hangzók hosszúsága tekintetében különbözik:

{|
| ''égbolt''
| ''kerek''
| ''szel''
|-
| ''Égei-tenger''
| ''kerék''
| ''szél''
|-
| ''Eger''
| ''keres''
| ''szelel''
|-
| ''egér''
| ''kérés''
| ''szeles''
|-
| ''éger''
| ''koros''
| ''szelés''
|-
| ''égés''
| ''kóros''
| ''széles''
|-
| ''egész ''stb.
| ''kórós ''stb.
| ''szelet ''stb.
|}

:{{horgony|e)|14. e)|style=}} A különírt elemekből álló szókapcsolatokat és az egybeírt vagy kötőjellel kapcsolt összetételeket minden tekintetben olyan szabályok szerint soroljuk betűrendbe, mint az egyszerű szavakat. A szó­határo­kat tehát nem vesszük figyelembe. – Ugyanez a szabály érvényes a közszavak közé besorolt tulajdon­nevekre is.

{|
| ''Kis részben''
| ''márvány''
| ''tiszafa''
|-
| ''kissé''
| ''márványkő''
| ''Tiszahát''
|-
| ''Kiss Ernő''
| ''márvány sírkő''
| ''Tisza Kálmán''
|-
| ''kis sorozat''
| ''Márvány-tenger''
| ''Tisza menti''
|-
| ''kissorozat-gyártás''
| ''márványtömb''
| ''Tiszántúl''
|-
| ''kis számban''
| ''Márvány Zsolt''
| ''Tisza-part''
|-
| ''kistányér
| ''másféle''
| ''tiszavirág''
|-
| ''kis virág ''stb.
| ''másol ''stb.
| ''tiszt ''stb.
|}

:{{horgony|f)|14. f)|style=}} Különleges célt szolgáló névsorokban, tárgymutatókban, kartotékokban stb. a több szóból álló egy­sé­geket vagy az egész kapcsolat, vagy csak az első elem alapján szokás besorolni, ahogyan a könnyebben kezelhetőség érdeke vagy egyéb szempont kívánja. – A könyvtárügy és a szakirodalmi tájékoztatás (dokumentáció) területén követendő eljárást szabvány írja elő (MSZ 3401).

{{horgony|15.}} A betűrendbe soroláskor a szokásostól némiképp eltérően kezeljük a régies írású magyar család­nevekben, valamint az idegen szavakban és tulajdonnevekben előforduló régi magyar, illetőleg idegen betűket.

A régies írású magyar családnevekben levő kétjegyű betűket elemeikre bontva soroljuk be (''ew = e + w; ch = c + h; cz = c + z;'' stb.): – Az idegen ábécékben használt kapcsolatokat szintén külön betűk egymásutánjának tekintjük. (''ch = c + h; oe = o + e; sch = s + c + h;'' stb.). – Az idegen betűk közül azok, amelyek valamelyik magyar betűtől csak mellékjelükben különböznek, az ábécébe soroláskor nem tekintendők önálló betűknek. Az idegen mellékjelet csak akkor vesszük figyelembe, ha az idegen mellékjeles betűt tartalmazó szó betűinek sorában nincs más különbség. Ilyenkor az idegen mellékje­les szó kerül hátrább:

{|
| ''cérna''
| ''Gaal''
| ''moshat''
|-
| ''Černý''
| ''galamb''
| ''mosna''
|-
| ''Champagne''
| ''Gärtner''
| ''Mošna''
|-
| ''Cholnoky''
| ''gáz''
| ''mosópor''
|-
| ''címez''
| ''geodézia''
| ''Møsstrand''
|-
| ''cukor''
| ''Georges''
| ''mostan''
|-
| ''Czuczor''
| ''góc''
| ''munka''
|-
| ''csapat ''stb.
| ''Goethe ''stb.
| ''Muñoz ''stb.
|}

{{horgony|16.}} Az olyan sajátos célú munkák (lexikonok, enciklopédiák, atlaszok és térképek névmutatói stb.), amelyekben magyar és idegen nyelvű szóanyag erősen keveredik egymással, rendszerint az úgyneve­zett általános latin betűs ábécét követik: ''a, b, c, d, e, f, g, h, i, j, k, l, m, n, o, p, q, r, s, t, u, v, w, x, y, z. ''Ebben a rendszerben mind a magyar, mind az idegen többjegyű betűknek minden egyes eleme külön, önálló egységnek számít, és a besorolás nincs tekintettel sem a magyar ékezetekre, sem az idegen betűk mellékjeleire.

Az ilyenfajta munkák szavainak betűrendbe sorolása bonyolult feladat. A követendő eljárást a könyv­­tár­ügy és a szakirodalmi tájékoztatás (dokumentáció) területén szabvány (MSZ 3401) írja elő, illetőleg belső szakmai útmutatók szabályozzák. Ezek hatálya azonban nem terjeszthető ki írásbelisé­günk általános gyakorlatára.

{{lapozó|előző=Általános tudnivalók|köv=A kiejtés szerinti írásmód|cím=A magyar helyesírás szabályai}}
[[Kategória:A magyar helyesírás szabályai]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>A magyar helyesírás szabályai/A kiejtés szerinti írásmód</title>
    <id>658</id>
    <revision>
      <id>4068</id>
      <timestamp>2006-07-25T12:57:31Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>Dhanak</username>
        <id>32</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>Bot: horgonyok hozzáadása</comment>
      <text xml:space="preserve">{{lapozó|előző=A betűk|köv=A szóelemző írásmód|cím=A magyar helyesírás szabályai}}
==A kiejtés szerinti írásmód==

{{horgony|17.}} A szóelemek leírásának alapja a történeti hagyományban kialakult, a helyesírás által is őrzött mai köznyelvi kiejtés.

Szavaink legnagyobb részének köznyelvi kiejtése határozottan megállapítható; például a ''kísér, kell, szalma, akác, zöld, négy ''stb. köznyelvi alakok, szemben a nyelvjárási (ill. régies) „késér”, „kő”, „szóma”, „ákác”, „ződ”, „nígy” stb. formákkal. Így van ez a toldalékok esetében is: a ''látni, házból ''stb. köznyelvi alakokkal szemben a „látnyi”, „házbul” stb. formák nyelvjárási (ill. régies) kiejtésűek, ezért az írásban kerülendők. A beszélt nyelvben mutatkozó ingadozásokat (pl. az „erőssen”, „szöllő” stb.), esetleg nyilvánvaló helytelenségeket (pl. a „kőrut”, „köppeny”, „ellemez” stb. ejtésmódot) helyesírásunk nem veszi figyelembe, hanem az írásgyakorlat alapján is kikristályosodott köznyelvi formákat rögzíti, hogy általánossá válásukat segítse.

:Művészi vagy tudományos célból azonban nyelvjárási, régies vagy más nem köznyelvi alakok használatára is szükség lehet.

{{horgony|18.}} A kiejtés szerinti írás elve azt jelenti, hogy a szóelemek (szótövek, képzők, jelek, ragok) írásformáját köznyelvi kiejtésük szerint rögzítjük: ''láz, fény, ír, véd, tíz, húsz; -s, -talan, -telen, -va, -ve; -bb, -t, -j; -n, -tól, -től, -kor; ''stb. Legnagyobb részük ezt az írásformáját tartja meg akkor is, ha több szóelemből álló szóalakokba kerül. Bizonyos típusokban azonban a szóelemek kiejtésbeli módosulását az írás is feltünteti.

===A szótövek írása===

{{horgony|19.}} Szavaink legnagyobb részének csak egyetlen, az általános köznyelvi kiejtést tükröző írott formája van. Néhány szócsoport azonban – a nyelvhasználatbeli váltakozás vagy ingadozás miatt – bizonytalanságokra ad okot.

====Az ''i, u, ü'' és az ''í, ú, ű''====

{{horgony|20.}} Szavaink többségében az ''i, u, ü'' az egész magyar nyelvterületen rövid: ''igaz, fizet; ugat, fut; ürge, füst; ''stb. Bár sok szóban ingadozik a kiejtés, helyesírásunkban már általában kialakult, hogy mely esetekben írunk ''i, u, ü''-t, illetőleg ''í, ú, ű''-t.

{{horgony|21.}} Egyes szavaknak minden alakjában hosszú a szókezdő, illetőleg a szóbelseji í'', ú, ű: íz, ízes, íznek; szín, színes, színez; szív, szíves, szívből; hús, húsok, húsból; súly, súlyos, súlya; új, újság, újra, újabb; gyűjt, gyűjtemény, gyűjtjük; hűs, hűsít, hűsek; tű, tűk, tűvel; ''stb. (Vö. '''27.''')

{{horgony|22.}} A szavak végén legtöbbször rövid ''i ''van: ''kocsi, kifli, bácsi, néni, kicsi, nini; Peti, Mari; ''stb. – Van azonban néhány hosszú ''í''-re végződő szavunk is: ''sí, zrí, nyí, rí, csicsí, gyí, kikirikí ''stb.

{{horgony|23.}} Hosszú ''ú, ű'' van a legtöbb főnév végén: ''ágyú, borjú, faggyú, fiú, gyanú, háború, kátyú, koszorú, szú, tanú, varjú; betű, fésű, gyepű, gyűrű, gyűszű, mű, seprű; ''stb.

Vannak azonban olyan főneveink is, amelyeknek a végén az ''u, ü ''rövid: ''adu, alku, áru, bábu, batyu, daru, falu, gyalu, hamu, hindu, kapu, lapu, saru, satu, szaru, zsalu; bürü, eskü, menü, revü, ürü;'' stb. – Rövid ''u''-val írjuk a becézett alakokat is: ''anyu, apu; Icu; ''stb.

{{horgony|24.}} A melléknevek végén mindig hosszú ''ú, ű ''van: ''domború, homorú, hosszú, savanyú, szomorú; gömbölyű, gyönyörű, könnyű, nagyszerű, szörnyű; ''stb. (Vö. '''34.''')

====Az alakváltozatok====

{{horgony|25.}} Vannak olyan szavaink, amelyek a köznyelvben kétféle alakban használatosak. Ilyenkor az írásban is mindkét alakváltozat használata jogos és helyes.

:{{horgony|a)|25. a)|style=}} Magánhangzók tekintetében váltakoznak többek között a következő szavak:

:''fel – föl, csepeg – csöpög, fedél – födél, seprű – söprű;''

:''csoda – csuda, csorog – csurog;''

:''dől – dűl;''

:''hova – hová;''

:''levő – lévő, tied – tiéd, mienk – miénk, föveny – fövény;''

:''lábas – lábos;''

:''lány – leány, mért – miért, rá – reá; ''stb.

:{{horgony|b)|25. b)|style=}} Mássalhangzók tekintetében váltakoznak többek között a következő szavak:

:''lenn – lent, fenn – fent, kinn – kint;''

:''gyerek – gyermek;''

:''foltoz – foldoz; ''stb.

::Az alakváltozatok legtöbbször nem azonos értékűek. A ''hova'' és a ''hová,'' a ''lenn'' és a ''lent ''stb. korlátozás nélkül egymás helyébe léphet. A ''lány, rá ''stb. általános használatú, a ''leány, reá ''stb. választékos hangulatú. A ''csepp'' és a ''csöpp,'' a ''csend'' és a ''csönd ''stb. önálló szóként egymással váltogatható, de néhány összetett szavunk csak egy változatban szokásos: ''cseppkő, cseppfertőzés, csendháborítás ''stb.

====A tőváltozatok====

{{horgony|26.}} Az igék és a névszók bizonyos csoportjai egyes toldalékok előtt megtartják, más toldalékok előtt megváltoztatják alapformájukat.

{{horgony|27.}} Hosszú ''í, ú, ú'' hangot tartalmazó szavaink két csoportra oszlanak. (Vö. '''21.''')

:{{horgony|a)|27. a)|style=}} Számos szó a toldalékos alakok többségében is megőrzi a tőbeli magánhangzó hosszúságát, s csak néhány származékban váltja rövidre: ''zsír, zsírt, zsíros, ''de: ''zsiradék; – húsz, húszat, húszas, ''de: ''huszadik, huszad, huszon-; – tíz, tízen, tízes, ''de: ''tized, tizen-; ''stb. ''– ír, írok, írás, írat ''(ige); de: ''irat ''(főnév), ''iroda, irodalom; ''stb. – ''bújik, bújjon, bújócska, bújtat; ''de: ''bujkál, bujdosó; ''stb. – ''dűl, dűlt, dűlve, dűlő; ''de: ''düledezik, dülöngél, dülleszt; ''stb.

:{{horgony|b)|27. b)|style=}} Vannak viszont szabályos ''í – i, ú – u, ű – ü ''váltakozást mutató főnevek. Írásukat megkönnyíti a ''nyár – nyarat, kéz – kezet ''típusú szavakkal való összehasonlításuk: általában ugyanazon toldalékok előtt vált rövidre az ''í, ú, ű, ''mint a ''nyár ''vagy a ''kéz ''magánhangzója. Például:

{|
| '' ''
| ''kéz''
| ''víz''
| ''út''
| ''tűz''
|-
| '' ''
| ''kézben''
| ''vízben''
| ''útban''
| ''tűzben''
|-
| '' ''
| ''kézre''
| ''vízre''
| ''útra''
| ''tűzre''
|-
| '' ''
| ''kézi''
| ''vízi''
| ''úti''
| ''tűzi''
|-
| de:
| ''kezet''
| ''vizet''
| ''utat''
| ''tüzet''
|-
| '' ''
| ''kezek''
| ''vizek''
| ''utak''
| ''tüzek''
|-
| '' ''
| ''kezes''
| ''vizes''
| ''utas''
| ''tüzes''
|-
| '' ''
| ''kezünk''
| ''vizünk''
| ''utunk''
| ''tüzünk''
|}

{{horgony|28.}} A közkeletű idegen szavak jelentős részében egyes idegen eredetű képzők előtt a tőbelseji hosszú magánhangzó rövidre változik: ''szláv – szlavista, szlavisztika; szociális – szocialista, szocializmus; hérosz – heroikus, heroizmus; hipnózis – hipnotikus, hipnotizál, hipnotizmus; szuverén – szuverenitás; irónia – ironikus, ironizál; ''stb. Ez a szabályszerűség a továbbképzésben is érvényesül; ''kolléga – kollegiális – kollegialitás ''stb. – De: ''akadémia, ''– ''akadémikus, akadémizmus, akadémista; ''stb. (Vö. '''206.''')

{{horgony|29.}} A szóvégi ''a'' és ''e'' csak néhány toldalék előtt marad rövid, a legtöbb toldalék előtt ''á''-ra, illetőleg ''é''-re változik: ''apa, apai, ''de ''apát, apátlan; ''stb. – ''lencse, lencseféle, ''de: ''lencsét, lencsével, lencsék; ''stb. – Hasonlóképpen: ''Tompa, ''de: ''Tompát, Tompával; Ráckeve, ráckevei, ''de: ''Ráckevén, Ráckevéig; ''stb. – A szabály nem vonatkozik azonban a betűszókra: ''MTA, az MTA-t, az MTA-nak; ELTE, az ELTE-re; ''stb. [Vö. '''286.''' a)]

{{horgony|30.}} A ''borjúk – borjak, borjút – borjat, varjúk – varjak, zászlója – zászlaja, erdője – erdeje ''stb. ma is élő kettős alakok, bár az ''a, e ''váltóhangú változatok jobbára választékosabbak és ritkábbak. Ugyanígy egyes ''v'' tövű névszóknak mind magánhangzós, mind pedig ''v'' hangzós tövéből létrejöhet (főképp összetételekben) azonos toldalékolású forma, például: ''lét – levet, szók – szavak, faluk – falvak, tetűk – tetvek; (halas)tót – (halas)tavat; ''stb.

{{horgony|31.}} ''A ború, bosszú, csepű, derű, fésű, hegedű, köpű, köszörű ''szó végén levő hosszú ''ú''-val, ill. ''ű''-vel szemben az ''-l'' képzős formában rövid ''u, ''ill. ''ü'' van: ''borul, bosszul, csepül, derül, fésül, hegedül, köpül, köszörül.''

{{horgony|32.}} A ''metsz,'' a ''látszik'' és a ''tetszik ''ige felszólító módú alakjait – a kétféle kiejtés miatt – vagy ''tssz, ''vagy ''ss'' betűkapcsolattal írjuk: ''metssze ''és ''messe, látsszék'' és ''lássék, tetsszem'' és ''tessem ''stb. (Vö. '''81.''')

===A toldalékok írása===

{{horgony|33.}} A szavakhoz járuló toldalékoknak – a köznyelvi kiejtésben élő ingadozások ellenére – általában megvan az irodalmi nyelvben kikristályosodott, egyöntetű formájuk. A helyesírás ezeket rögzíti, s csak néhány indokolt esetben ad helyt a toldalékolásbeli kettősségeknek is.

====A magánhangzók a toldalékokban====

{{horgony|34.}} Mindig hosszú a magánhangzója az alábbi szóelemeknek:

az ''-ít,'' a ''-dít'' és a ''-sít ''igeképzőnek: ''épít, építmény, tanít, tanító, buzdít, buzdítás, mozdít, mozdítva, állandósít, állandósítani ''stb.;

az ''-ú, -ű, -jú, -jű ''melléknévképzőnek: ''négylábú, egyenáramú, fehér falú, mérsékelt árú, bőkezű, jószívű, nagy kiterjedésű, tiszta vizű; hosszú szempillájú, erős rugójú, éles elméjű, lapos tetejű; ''stb. (vö. '''24.''');

a főnevek ''-tyú, -tyű'' és ''-ttyú, -ttyű ''képzőféle végződésének: ''fogantyú, sarkantyú, billentyű, töpörtyű, dugattyú, szivattyú, csengettyű, pörgettyű'' stb. (vö. '''23.''');

a ''-ból, -ből,'' a ''-ról, -ről'' és a ''-tól, -től ''határozóragnak: ''szobából, erdőből, házról, tetőről, fától, víztől ''stb.;

a honnan? kérdésre felelő névutók ragszerű ''-ól, -ől ''végződésének: ''alól, elől, felől, mellől ''stb.

{{horgony|35.}} Mindig rövid a magánhangzója az alábbi szóelemeknek:

az ''-ul, -ül'' és a ''-dul, -dül ''igeképzőnek: ''gyógyul, gyógyulás, kerül, kerület, fordul, fordulva, pezsdül, pezsdülő ''stb.;

az ''-ul, -ül'' és a ''-stul, -stül ''határozóragnak: ''magyarul, például, feleségül, végül, ruhástul, családostul, cipőstül, csőstül'' stb.;

a névutók és a határozószók ''-ul, -ül ''végződésének: ''alul, hátul, belül, felül ''és ''fölül, közül, mögül, keresztül, nélkül ''stb. (kivéve: ''túl);''

a ''-szor, -ször ''határozóragnak: ''háromszor, hússzor, ötször, többször ''stb.;

az időhatározó ''-kor ''ragjának: ''éjfélkor, hatkor, szürkületkor, nyolc órakor ''stb.;

az ''-ig'' határozóragnak: ''városig, hazáig, holnapig, négyig, mindig ''stb.;

a toldalékos szóalakok végén levő ''i''-nek: ''esti, kecskeméti, házai, kertjei, kérdi, nézi, dalolni, írni, öklömnyi ''stb.

{{horgony|36.}} Néhány igeképzőnk különbségét az ''o – ó, ö – ő'' közti eltérés mutatja:

''-odik, -ödik: alkonyodik, gömbölyödik; -ódik, -ődik: oldódik, kezdődik;''

''-ozik, -özik: fáradozik, öltözik; -ózik, -őzik: hallgatózik, kergetőzik;''

''-kodik, -ködik: árulkodik, fésülködik; -kódik, -kődik: rázkódik, veszkődik;''

''-kozik, -közik: kínálkozik, törülközik; -kózik, -kőzik: zárkózik, mérkőzik; ''stb.

====A mássalhangzók a toldalékokban====

{{horgony|37.}} A tárgy ragját, a ''t''-t, mindig röviden ejtjük, ezért egy ''t''-vel írjuk: ''hajót, könyvet, sast, sárgát, nyolcat, valakit ''stb.

{{horgony|38.}} A ''-képp, -képpen ''határozóragot két ''p''-vel írjuk: ''ekképp, másképp; tulajdonképpen, voltaképpen; ''stb.

{{horgony|39.}} Több toldalékunk mássalhangzóját magánhangzó után megkettőzzük, mássalhangzó után nem. Az ilyen váltakozást mutató toldalékok a következők:

a -''t, -tt ''időjel: ''folyt, kente, varrtuk; csengetett, dobott, hatott, hallottuk, megrótták; ''stb.;

a ''-t, -tt ''igenévképző: ''bérelt ''(lakás), ''felforrt ''(víz), ''kitalált ''(történet); ''mosott ''(ruha); ''kitűzött (cél), elvégzett ''(munka); stb.;

a ''-t, -tt ''helyhatározórag: ''Vásárhelyt; Győrött, Pécsett, Vácott; Kaposvárt'' v. ''Kaposvárott; ''stb.;

a ''-t, -tt ''a névutók végén: ''iránt, közt, szerint; alatt, fölött, között, mögött ''stb.; kivéve: ''át'' és ''hosszat;''

a ''-b, -bb ''középfokjel: ''idősb, kevésbé, helyesbít; idősebb, kevesebb, helyesebb, jobb, szebb, távolabb; ''stb.;

a ''-d, -dd'' személyrag a felszólító módbeli tárgyas ragozású, egyes szám 2. személyű rövidebb formában: ''írd, nézd; sződd, edd, idd;'' stb.; a hosszabb formában azonban mindig csak egy ''-d'' a személyrag: ''írjad, szőjed ''stb. (vö. '''45.''');

a ’valamilyennek látszik’, ’valamilyennek tart’ jelentésű ''-l, -ll ''képző: ''fehérlik, piroslik, sötétlik; zöldell, barnállik, nagyollom; keveslem'' v. ''kevesellem, kéklett'' v. ''kékellett, kicsinyli'' v. ''kicsinyelli; ''stb. (vö. '''45., 66.'''). De: ''helyesel.''

Hasonlóképpen viselkedik a ''-tyú, -tyű'' és a ''-ttyú, -ttyű ''képzőféle végződés: ''fogantyú, kösöntyű; tolattyú, csengettyű; ''stb.

====Magánhangzós és mássalhangzós kezdetet váltakoztató toldalékok====

{{horgony|40.}} A fosztóképző a ''t'' végű igékhez ''-atlan, -etlen, ''a ''t'' végű névszókhoz pedig ''-talan, -telen ''változatában járul: ''csorbítatlan, osztatlan, fűtetlen; vetetlen; úttalan, parttalan, élettelen; ''stb., de: ''észrevétlen, ''ill. ''hitetlen ''stb.

Az ''-atlan, -etlen ''képző van a ''befejezetlen, éretlen, fedetlen, fegyelmezetlen, képzetlen, sértetlen ''stb. fosztóképzős származékokban is, ezért (bár jelentésük alapján a ''befejezett, érett ''stb. alakokkal állnak ellentétben) ezekben sem kettőzzük a képző ''t''-jét.

{{horgony|41.}} A műveltető képző a ''t'' végű igékhez vagy ''-at, -et, ''vagy -''tat, -tet ''formában járul. Ha a szóvégi ''t''-t mássalhangzó előzi meg (pl. ''bont''), akkor ''-at, -et, ''ha a ''t''-t magánhangzó előzi meg (pl. ''arat''), akkor ''-tat, -tet ''a képző. Tehát (új üveget) ''bontat, ''(vasat) ''gyűjtet, ''(szobát) ''festet, sejteti ''(vele), (erdőt) ''irtat; ''de: (búzát) ''arattat, taníttatja ''(a lányát); (kenyeret) ''süttet, ''(könyvet) ''köttet, ''(ablakot) ''nyittat;'' stb.

Ugyanez a szabálya a ma már ritka ''-atik, -etik, -tatik, -tetik ''szenvedő igeképző írásának is: ''oltatik, gyűjtetik; kinyittatik, kihirdettetik; ''stb. – És természetesen: ''megadatik, kéretik; foglaltatik, viseltetik; ''stb.

====Sajátos viselkedésű toldalékok====

{{horgony|42.}} A ''-val, -vel'' és a ''-vá, -vé ''határozórag magánhangzóra végződő tőhöz alapalakjában kapcsolódik, például: ''babával, kővé; csehvel, pléhvé; ''stb. (A ''h'' végű szavak egy részét – mivel bennük a ''h''-t nem ejtjük ki – magánhangzós tövűnek kell tekintenünk.) Mássalhangzós végű tőhöz járulva a ''-val, -vel ''és a ''-vá, -vé ''rag ''v'' eleme a szótő végső mássalhangzójával azonossá válik; ezekben az alakokban a tő és a toldalék határán hosszú mássalhangzót írunk, például: ''dobbal, szénnel, jósággal, emberré; Allahhal, dohhal; ''stb. (Ez utóbbi szavak alapformájában kiejtjük a h-t, ezért ezek kiejtésük szerint is mássalhangzós tövűek.) (Vö. '''75., 83–84.''')

{{horgony|43.}} A felszólító mód -''j ''jele a szótövek nagyobb részéhez -''j ''(a rendhagyó ragozású ''jön ''ige rövid magánhangzós tőváltozatához pedig -''jj'')'' ''alakban kapcsolódik: ''lépjen, fújjon; szőjön, lőjön; jöjjön; ''stb.: – Más esetekben a tővégi mássalhangzóval azonos hangként jelentkezik: ''ásson, vesszen, öntözzön, lopóddzék ''stb. – A ''t'' végű igékhez sajátos szabályok szerint járul. (Vö. '''77–79.''') – Az ''eszik, iszik, lesz, tesz, vesz, visz ''igék magánhangzós tövéhez ''-gy ''alakban járul: ''egyem, igyál, legyen, tegyek, vegye, vigyed. ''A'' hisz ''ige felszólító alakjaiban ez a ''-gy'' megnyúlt: ''higgyem, higgyen, higgyünk ''stb. (Vö. '''55–58., 68., 82.''')

{{horgony|44.}} A tárgyas ragozás kijelentő módú személyragjainak ''-j'' eleme az ''s, sz, z, dz ''végződésű tövekhez járulva ugyanúgy viselkedik, mint a ''-j'' módjel, azaz a tővégi mássalhangzóval azonos kezdő hanggal jelentkezik: ''mossuk, visszük, nézzük, peddzük ''stb. (Vö. '''43., 80–81.''')

====Toldalékolásbeli kettősségek====

{{horgony|45.}} Mind az igék, mind a névszók toldalékos formái között vannak olyan kettős alakok, amelyek a köznyelvben egyaránt használhatók. Írásban is helyes tehát mindkét forma.

Ilyen toldalékolásbeli kettősségek például a következők:

''hallgatódzik – hallgatózik, lopódzik – lopózik, rugdalódzik – rugdalózik;''

''dobj – dobjál, kérj – kérjél, vágj – vágjál, higgy – higgyél, írj – írjál, moss – mossál, nézz – nézzél, dolgozz – dolgozzál;''

''dobd – dobjad, vágd – vágjad, kérd – kérjed, hidd – higgyed, írd – írjad, mosd – mossad, nézd – nézzed, vájd – vájjad ''(vö. '''39.''');

''állsz – állasz, hullt – hullott, rosszallnám – rosszallanám, szégyellni – szégyelleni;''

''keveslem – kevesellem, kicsinyli – kicsinyelli ''(vö. '''66.''');

''öregedik – öregszik;''

''igyekezik – igyekszik;''

''küldte – küldötte, kezdték – kezdették, mondta – mondotta, toldták – toldották ''(vö. '''39.''');

''értem – érettem, érted – éretted;''

''ezzel – evvel, azzal – avval;''

''látniuk – látniok, várniuk – várniok, tűrniük – tűrniök, szeretniük – szeretniök;''

''rég – régen, most – mostan, épp – éppen, nincs – nincsen, oly – olyan, hogy – hogyan, itt – itten; ''stb.

:Az alakváltozatok nem mindig azonos értékűek. A ''hallgatódzik'' és ''hallgatózik,'' az ''evvel'' és ''ezzel ''stb. között nemigen van különbség. Viszont az ''írj, moss, add, hidd ''stb. nyomatékosabb felszólítás, mint az ''írjál, mossál, adjad, higgyed ''stb. Az ''állsz, keveslem, küldte, érte ''stb. hétköznapi használatú, az ''állasz, kevesellem, küldötte, érette ''stb. kissé ünnepélyesebb, régiesebb. A ''látniok, szeretniök ''stb. elavuló formák.

===A szóelemek elhomályosulása===

{{horgony|46.}} Több szavunk összetett, illetőleg képzett volta annyira elhomályosult, hogy az alkotóelemek eredeti hangalakját nem vesszük figyelembe, hanem a szót a kiejtése szerint írjuk. Így járunk el például a ''kesztyű ''vagy a ''lélegzik ''esetében, bár az első a ''kéz, ''a második a ''lélek ''szóból származik. Nem tartjuk már számon az ''aggat, faggat, szaggat ''összefüggését sem az ''akaszt, akad, fakaszt, fakad, szakít, szakad ''igék tövével.

{{horgony|47.}} Bár a ''benn, fenn ''vagy ''fönn, kinn, lenn ''szavakkal függenek össze, egy ''n''-nel írjuk ezeket a szavakat: ''benső, fenséges; bent, fent ''vagy ''fönt, kint, lent. – ''Ugyanezek a szavak azonban az összetételekben általában a két ''n''-es formájukban szerepelnek: ''bennlakás, bennszülött, fenntart'' vagy ''fönntart, kinnlevőség ''stb. – Ha az összetételnek a ''t'' végű alak az előtagja, természetesen csak egy ''n''-et írunk: ''bentlakó ''stb. (Vö. '''49.''')

{{horgony|48.}} A ''be, fel ''vagy ''föl, ki'' és ''le ''határozószók középfokát részben vagy egészen a kiejtést követve írjuk: ''beljebb, feljebb ''vagy ''följebb; kijjebb, lejjebb.''

{{lapozó|előző=A betűk|köv=A szóelemző írásmód|cím=A magyar helyesírás szabályai}}
[[Kategória:A magyar helyesírás szabályai]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>A magyar helyesírás szabályai/A szóelemző írásmód</title>
    <id>659</id>
    <revision>
      <id>4069</id>
      <timestamp>2006-07-25T12:58:11Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>Dhanak</username>
        <id>32</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>Bot: horgonyok hozzáadása</comment>
      <text xml:space="preserve">{{lapozó|előző=A kiejtés szerinti írásmód|köv=A hagyományos írásmód|cím=A magyar helyesírás szabályai}}
==A szóelemző írásmód==

{{horgony|49.}} Helyesírásunk a szóelemző írásmód elvének érvényesítésével biztosítja azt, hogy a toldalékos szavakban mind a szótő, mind a toldalék, az összetett szavakban pedig minden tag világosan felismerhető legyen. Ezért a toldalékos és az összetett szavak legnagyobb részében a szóelemeket olyan alakjukban sorakoztatjuk egymás mellé, ahogyan külön-külön ejtve hangzanak: ''barátság ''(= ''barát+ság''),'' barátaival ''(= ''barát+ai+val'')'' ''stb.; ''barátfüle ''(= ''barát+fül+e''),'' állatbarát ''(''állat+barát'')'' ''stb.

:Az egynél több szóelemből álló szóalakokat általában a szóelemző írás elve alapján írjuk le. Természetesen ezt gyakran észre sem lehet venni, hiszen pl. a ''házban, kertnek, lóval ''stb. szóalak a kiejtés alapján is így íródnék.

:A szóelemző írásmód elvének érvényesítése akkor válik különösen fontossá, ha a szó egészét másképp mondjuk ki, mint a szóelemeket külön-külön: ''kertje ''(= ''kert+je; ''e.: kertye), ''néztük ''(= ''néz+t+ük; ''e.: nésztük), ''nyolcban ''(= ''nyolc+ban; ''e.: nyoldzban), ''község ''(= ''köz+ség; ''e.: kösség), ''szállnak ''(= ''száll+nak; ''e.: szálnak); stb.

A szóelemző írás fő szabálya nem érvényesül minden toldalékos szó leírásakor. A toldalékos szavak egy részében ugyanis a szóelemeket nem eredeti alakjukban, hanem – a hangtani környezetnek és a szóelemek történeti alakulásának megfelelően – módosult változatukban tüntetjük fel: ''házzal (= ház+zal), fusson (= fus+s+on) ''stb.

:A ''házzal, fusson ''esetében pl. a ''ház ''tőhöz a ''-val ''rag módosult ''-zal ''formában járul, illetőleg a ''fut ''igének ''fus- ''a felszólító módban használatos töve, s ehhez a ''-j'' módjelet ''s'' változatban tesszük hozzá.

A szóalakok szóelemző írásának tárgyalásakor meg kell tehát különböztetnünk egyrészt azt az írásmódot, amely a szóelemek mai állandó alakját tükrözteti, másrészt pedig azt, amely a szóelemek módosult alakváltozatait tünteti föl.

===A szóelemek mai alakját tükröztető írásmód===

{{horgony|50.}} A ragos, a jeles és a képzős szavak, az összetételek, valamint az egymást követő szavak szóelemeinek érintkező hangjai kölcsönösen hatnak egymásra, s a szavak kimondásakor e hangok sokszor megváltoznak. Helyesírásunk azonban nincs tekintettel az alkalmi hangváltozásokra, hanem a szóelemeket eredeti alakjukban íratja le.

====A mássalhangzók minőségi változásainak jelöletlensége====

=====A mássalhangzó-hasonulás=====

{{horgony|51.}} Vannak olyan mássalhangzópárok, amelyeknek tagjait ugyanazon a helyen és módon képezzük, csakhogy az egyiket a hangszalagok rezgése nélkül, tehát zöngétlenül, a másikat a hangszalagok rezgésével, tehát zöngésen. Ilyen párok: ''p–b, t–d, k–g, f–v, sz–z, s–zs, ty–gy, c–dz, cs–dzs. ''Ha a felsorolt hangok közül egy zöngétlen és egy zöngés mássalhangzó kerül egymás mellé, a kiejtésben az első hang zöngésség szempontjából legtöbbnyire hasonul az utána következőhöz. A ''h''-nak nincs zöngés párja, így zöngétlenít ugyan, de maga nem zöngésülhet. A ''v'' – bár van zöngétlen párja – a köznyelvben zöngétlenül, de nem zöngésít. Az írásban a zöngésség szerinti hasonulást általában nem jelöljük:

{|
| alkotó tagok:
| ejtés:
| írás:
|-
| ablak+ban
| ablagban
| ''ablakban''
|-
| tűz+höz
| tűszhöz
| ''tűzhöz''
|-
| ad+hat
| athat
| ''adhat''
|-
| lök+dös
| lögdös
| ''lökdös''
|-
| nép+dal
| nébdal
| ''népdal''
|-
| víz+szint
| víszszint
| ''vízszint''
|-
| eszik + belőle
| eszig belőle
| ''eszik belőle''
|-
| hideg + tél
| hidek tél
| ''hideg tél'' stb.
|}

{{horgony|52.}} A beszédben az ''n'' hangot ''p, b ''és ''m'' előtt ''m''-nek (vagy az ''m''-hez közel álló hangnak); ''gy, ty'' és ''ny'' előtt ''ny''-nek (vagy az ''ny''-hez közel álló hangnak) ejtjük. Ezt a hasonulással bekövetkezett változást egyik esetben sem jelöljük az írásban:

{|
| alkotó tagok:
| ejtés:
| írás:
|-
| szén+por
| szémpor
| ''szénpor''
|-
| azon+ban
| azomban
| ''azonban''
|-
| tan+menet
| tammenet
| ''tanmenet''
|-
| van + még
| vam még
| ''van még''
|-
| ön+gyújtó
| önygyújtó
| ''öngyújtó''
|-
| negyven + tyúk
| negyveny tyúk
| ''negyven tyúk''
|-
| szín+nyomat
| színynyomat
| ''színnyomat ''stb.
|}

{{horgony|53.}} Két mássalhangzó találkozásának gyakran az a következménye, hogy a két hang a kiejtésben teljesen azonossá válik: ''t''+''cs, d''+''cs'' és ''gy''+''cs = ccs; – t+gy'' és ''d+gy = ggy: – t+c, d+c'' és ''gy+c = cc; – sz+s'' és ''z+s = ss; – sz+zs'' és ''z+zs = zzs; – s+sz'' és ''zs+sz = ssz; – s+z ''és ''zs+z'' = ''zz. ''A teljes hasonulás révén előálló kiejtésbeli módosulásokat általában nem tüntetjük föl az írásban, hanem az eredeti szóelemeket jelöljük:

{|
| alkotó tagok:
| ejtés:
| írás:
|-
| át+csap
| áccsap
| ''átcsap''
|-
| jegy+csalás
| jeccsalás&lt;br&gt;(v. jetycsalás)
| ''jegycsalás''&lt;br&gt;'' ''
|-
| át+cipel
| áccipel
| ''átcipel''
|-
| nád+cukor
| náccukor&lt;br&gt;(v. nátcukor)
| ''nádcukor''&lt;br&gt;'' ''
|-
| köz+ség
| kösség
| ''község''
|-
| egész+ség
| egésség
| ''egészség''
|-
| száraz + zsömle
| szárazs zsömle&lt;br&gt;(v. száraz zsömle)
| ''száraz zsömle''&lt;br&gt;'' ''
|-
| kis+szerű
| kisszerű&lt;br&gt;(v. kis-szerű)
| ''kisszerű ''stb.
|}

(De vö. '''80–81., 83–85.''')

{{horgony|54.}} Ha az ''anya, atya ''és ''bátya ''névszók csonka tövéhez, valamint a ''nagy ''névszóhoz ''j''-vel kezdődő birtokos személyrag (-jel), vagyis -''ja, -juk, -jai, -jaik ''járul, a kiejtésben a ''j'' teljes hasonulása következik be. Az írás ezt a szóbelseji teljes hasonulást nem jelöli, hanem megtartja a szavak eredeti ''ny, ty'' és ''gy ''hangjának, illetőleg a toldalék eredeti ''j'' hangjának jelét:

{|
| alkotó tagok:
| ejtés:
| írás:
|-
| any+ja
| annya
| ''anyja''
|-
| any+juk
| annyuk
| ''anyjuk''
|-
| aty+ja
| attya
| ''atyja''
|-
| aty+juk
| attyuk
| ''atyjuk''
|-
| báty+jai
| báttyai
| ''bátyjai''
|-
| báty+juk
| báttyuk
| ''bátyjuk''
|-
| nagy+ja
| naggya
| ''nagyja''
|-
| nagy+jaik
| naggyaik
| ''nagyjaik'' stb.
|}

{{horgony|55.}} Ha a ''gy'' és az ''ny ''végű igékhez ''j''-vel kezdődő tárgyas igerag ''(-ja, -juk, -játok, -ják)'' vagy a felszólító mód -''j ''jele járul, a kiejtésben a ''j'' teljes hasonulása következik be. Az írás ezt a szóbelseji teljes hasonulást nem jelöli, hanem megtartja az igék eredeti ''gy'' és ''ny ''hangjának, illetőleg a toldalékok eredeti ''j'' hangjának jelét:

{|
| alkotó tagok:
| ejtés:
| írás:
|-
| hagy+játok
| haggyátok
| ''hagyjátok''
|-
| hagy+juk
| haggyuk
| ''hagyjuk''
|-
| hány+ja
| hánnya
| ''hányja''
|-
| huny+játok
| hunnyátok
| ''hunyjátok''
|-
| fagy+j+on
| faggyon
| ''fagyjon'' stb.
|}

{{horgony|56.}} Ha az ''l'' és az ''ll ''végű igékhez ''j''-vel kezdődő tárgyas személyrag ''(-ja, -juk, -jük, -játok, -ják) ''vagy pedig a felszólító mód ''-j'' jele járul, a kiejtésben általában teljes hasonulás következik be. Ezt a szóbelseji teljes hasonulást az írás nem jelöli, s így az igék eredeti ''l, ''illetőleg ''ll ''hangjának, valamint a toldalék ''j''-jének jelét változtatás nélkül írjuk egymás mellé:

{|
| alkotó tagok:
| ejtés:
| írás:
|-
| ítél+jük
| ítéjjük
| ''ítéljük''
|-
| kapál+ják
| kapájják
| ''kapálják''
|-
| tanul+ja
| tanujja
| ''tanulja''
|-
| áll+j
| ájj
| ''állj''
|-
| beszél+j+etek
| beszéjjetek
| ''beszéljetek'' stb.
|}

=====A mássalhangzó-összeolvadás=====

{{horgony|57.}} Ha a ''t,'' a ''d'' és az ''n'' végű névszókhoz ''j''-vel kezdődő birtokos személyrag (-jel), vagyis -''ja, -je, -juk, -jük, -jai, -jei, -jaik, -jeik ''járul, a kiejtésben a mássalhangzók összeolvadnak. Helyesírásunk ezt a szóbelseji összeolvadást nem jelöli, hanem mind a névszó végső mássalhangzóját, mind pedig a toldalék ''j''-jét változatlanul hagyja:
{|
| alkotó tagok:
| ejtés:
| írás:
|-
| kert+je
| kertye
| ''kertje''
|-
| kürt+jei
| kürtyei
| ''kürtjei''
|-
| part+jai
| partyai
| ''partjai''
|-
| bot+ja
| bottya
| ''botja''
|-
| híd+jai
| híggyai
| ''hídjai''
|-
| kard+juk
| kargyuk
| ''kardjuk''
|-
| vad+jai
| vaggyai
| ''vadjai''
|-
| kín+juk
| kínnyuk
| ''kínjuk''
|-
| turbán+ja
| turbánnya
| ''turbánja ''stb.
|}

{{horgony|58.}} Ha a ''t,'' a ''d'' és az ''n'' végű igékhez ''j''-vel kezdődő tárgyas személyrag ''(-ja, -juk, -jük, -játok, -ják), ''illetőleg – a ''t'' végű igék kivételével – a felszólító mód ''-j'' jele járul, a kiejtésben a mássalhangzók összeolvadnak. Írásunk ezt a szóbelseji összeolvadást nem jelöli, s így mind az ige végső mássalhangzóját, mind pedig a toldalék ''j''-jét változatlanul hagyva írjuk:

{|
| alkotó tagok:
| ejtés:
| írás:
|-
| tanít+ja
| taníttya
| ''tanítja''
|-
| félt+jük
| féltyük
| ''féltjük''
|-
| lát+ják
| láttyák
| ''látják''
|-
| márt+játok
| mártyátok
| ''mártjátok''
|-
| szeret+jük
| szerettyük
| ''szeretjük''
|-
| ad+j+a
| aggya
| ''adja''
|-
| hord+j+a
| horgya
| ''hordja''
|-
| marad+j+anak
| maraggyanak
| ''maradjanak''
|-
| fon+j+átok
| fonnyátok
| ''fonjátok''
|-
| ken+j+ük
| kennyük
| ''kenjük'' stb.
|}

{{horgony|59.}} A ''t+sz, d+sz, gy+sz ''hangkapcsolat a kiejtésben gyakran rövid vagy hosszú ''c'' hanggá, a'' t+s, d+s, gy+s ''hangkapcsolat pedig rövid vagy hosszú ''cs'' hanggá olvad össze. Az írás ezt a szóbelseji mássalhangzó-összeolvadást nem jelöli, hanem az eredeti ''tsz, dsz, gysz, ts, ds, gys ''betűkapcsolatot használja:

{|
| alkotó tagok:
| ejtés:
| írás:
|-
| met+sz
| mecc
| ''metsz''
|-
| ad+sz
| acc
| ''adsz''
|-
| egy+szer
| eccer (v. etyszer)
| ''egyszer''
|-
| barát+ság
| baráccság
| ''barátság''
|-
| költ+ség
| kölcség
| ''költség''
|-
| bolond+ság
| boloncság
| ''bolondság''
|-
| vad+ság
| vaccság
| ''vadság''
|-
| nagy+ság
| naccság (v. natyság)
| ''nagyság'' stb.
|}

====A mássalhangzók mennyiségi változásainak jelöletlensége====

=====A mássalhangzó-rövidülés=====

{{horgony|60.}} Ha a toldalékos szó belsejében, az összetételi tagok határán vagy az egymást követő szavak érintkezési helyén egy hosszú és egy másfajta rövid mássalhangzó vagy egy rövid és egy másfajta hosszú mássalhangzó kerül egymás mellé, akkor a hosszú mássalhangzó az ejtésben gyakran megrövidül. Helyesírásunk ezt a mássalhangzó-rövidülést nem veszi figyelembe, hanem – hogy a szókép állandóságát megtartsa – feltünteti a hosszú mássalhangzókat:

{|
| alkotó tagok:
| ejtés:
| írás:
|-
| jobb+ra
| jobra
| ''jobbra''
|-
| varr+t
| vart
| ''varrt''
|-
| vidd+be
| vid be
| ''vidd be''
|-
| ott+hon
| othon
| ''otthon''
|-
| vissz+hang
| viszhang
| ''visszhang''
|-
| küld+d
| küld
| ''küldd''
|-
| arc+cal
| arcal
| ''arccal''
|-
| part+talan
| partalan
| ''parttalan''
|-
| ing+gomb
| ingomb
| ''inggomb''
|-
| hozzánk+képest
| hozzán képest
| ''hozzánk képest'' stb.
|}

=====A mássalhangzó-kiesés=====

{{horgony|61.}} Hármas mássalhangzócsoportok középső tagja a kiejtésben – nemegyszer más hangváltozás kíséretében – kieshet. Az ilyen alkalmi hangkivetés írásunkban általában nem tükröződik:

{|
| alkotó tagok:
| ejtés:
| írás:
|-
| azt+hiszem
| asz hiszem&lt;br&gt;(v. aszt hiszem)
| ''azt hiszem''&lt;br&gt;'' ''
|-
| most+sincs
| mos sincs
| ''most sincs''
|-
| mind+nek
| minnek (v. mindnek)
| ''mindnek''
|-
| csukd+be
| csug be
| ''csukd be''
|-
| mind+nyájan
| minnyájan
| ''mindnyájan''
|-
| mondd+meg
| mom meg&lt;br&gt;(v. mond meg)
| ''mondd meg'' stb.
|}

=====Azonos hosszú és rövid mássalhangzó találkozása=====
{{horgony|62.}} Ha egy összetett szó előtagja hosszú mássalhangzóra végződik (pl. ''sakk''),'' ''utótagja pedig ugyanolyan mássalhangzóval kezdődik (pl. ''kör''),'' ''a szóelemző elvet követve megtartjuk az alkotó tagok eredeti írásmódját. Az összetételt ilyenkor kötőjellel tagoljuk: ''sakk-kör, balett-táncos, váll-lövés, össz-szövetségi ''stb. (Vö. '''94.''') – Hasonlóképpen: ''dzsessz-szerű, expressz-szerű, puff-féle ''stb., mert a ''-szerű, ''ill. a ''-féle ''képzőszerű utótagot ''ssz-re, ''ill. ''ff''-re végződő szavakhoz kapcsoltuk. (Vö. '''94.''')

Ha viszont a hosszú mássalhangzóra végződő szóhoz (pl. ''több'')'' ''ugyanolyan mássalhangzóval kezdődő toldalék kapcsolódik (pl. ''-be''),'' ''a szóelemzés szerint három azonos betűt kellene írni egymás után. Az egyszerűsítés elve alapján azonban (a kiejtésnek is megfelelően) csak két azonos betűt írunk egymás mellé: ''többe ''(kerül), (a) ''szebből ''(kérek), ''orra ''(bukott), (megkérdezték a) ''vádlottól, ''(nem jól) ''hallak, fedd meg ''stb. (De vö. '''94.''')

=====A ''d'' végű igék=====

{{horgony|63.}} A ''d'' végű igék felszólító módjában a tárgyas ragozású egyes szám 2. személyű rövidebb alakot magánhangzó után hosszú ''d''-vel, mássalhangzó után rövid ''d''-vel ejtjük. Az írás azonban mindig feltünteti mind a tővégi ''d''-t, mind a ''-d'' személyragot, így tehát két ''d''-t írunk nemcsak az ''add, fedd be, szedd, szidd, tudd, védd ''stb. alakokban, hanem az ''áldd, hordd, kezdd, küldd, mondd, oldd ''stb. formákban is. (Vö. '''49., 60.''')

:A ''kezdd''-féle írásmód is az általános szabályt követi: ''ír+d = írd; hagyd, nyomd, mosd, játszd, nézd, edzd, tépd, hívd, fújd ''stb.; tehát: ''kezd+d = kezdd; ''stb.

=====Az ''l'' és ''ll'' végű igék=====

{{horgony|64.}} Az ''l''-re végződő igék toldalékos alakjaiban általában megtartjuk az egy ''l''-es írást, bár egyes alakok kiejtésekor hosszú ''l'' is hallható: ''szól, szólás; múlik, múló; legel, legelő, legelik; ''stb.

A szabály alól csak néhány származékige kivétel: ''dűl, ''de: ''dülled, dülleszt; fúl, ''de: ''fullad, fullaszt; gyúl, ''de: ''gyullad, gyullaszt.''

{{horgony|65.}} Az ''ll''-re végződő igék legnagyobb részének toldalékos alakjaiban megtartjuk a két ''l''-es írást, noha a rá következő mássalhangzó hatására a hosszú ''l'' mindig megrövidül: ''áll, állomás, állt; mállik, mállottak, málló, málljanak; száll, szálloda, szállna; rosszall, rosszallás, rosszallhatjuk; zöldell'' v.'' zöldellik, zöldellő, zöldellt'' v. ''zöldellett; szégyell, szégyellem, szégyellheti, szégyellni; ''stb. (Vö. '''60.''')

Néhány ''ll''-es ige egy-két származékában azonban – a kiejtésnek megfelelően – rövid ''l''-et írunk: ''torkollik, ''de: ''torkolat; sarkallik, ''de: ''sarkalatos; ''stb.

Egyes szavaknak mind ''ll-es, ''mind pedig ''l''-es származéka él, de a képző eltérése jelentéskülönbséget hordoz: ''torkollik ''(= beleömlik) és ''letorkol ''(= szavába vágva elnémít); ''sarkall ''(= ösztönöz) és ''sarkal ''(= sarokkal lát el, pl. cipőt); ''nagyoll ''(a szükségesnél nagyobbnak tart) és ''nagyol ''(= valamit csak nagyjából csinál meg); stb.

{{horgony|66.}} Néhány ''ll ''végű igének két alakja van, egy magánhangzó utáni ''ll-es, ''hosszabb meg egy mássalhangzó utáni ''l''-es, rövidebb változat: ''kevesell, kevesellte'' v. ''kevesellette, ''de: ''kevesellem'' és ''keveslem, keveselli'' és ''kevesli; kicsinyell, kicsinyellné'' v. ''kicsinyellené, ''de: ''kicsinyelli'' és ''kicsinyli, kicsinyellő'' és ''kicsinylő, kicsinyellés'' és ''kicsinylés; kékellik'' és ''kéklik, kékellő'' és ''kéklő; ''stb. (Vö. '''39., 45.''')

=====A hosszú magánhangzóra végződő igék=====

{{horgony|67.}} A hosszú magánhangzóra végződő igéknek ''-sz ''és ''-tok, -tök ''személyragos alakjait, valamint ''j'' hangzós toldalékú kijelentő és felszólító alakjait – ingadozó kiejtésük ellenére – a ''t,'' az ''sz'' és a ''j ''betű megkettőzése nélkül írjuk: ''ró, rósz, rótok, rója, rójuk; nő, nősz, nőtök, nőj; rí, rísz, rítok, ríjon; ''stb.

Múlt idejű alakjaikban, valamint befejezett melléknévi igenévi származékaikban – a magánhangzó után – két ''t''-t írunk: ''rótt, róttak, nőtt, nőttek; ''(fába) ''rótt ''(betűk), (nagyra) ''nőtt ''(fa); stb. (Vö. '''39.''') – A felszólító módban a tárgyas ragozás egyes szám 2. személyének rövidebb alakja a kiejtést követi: ''ródd, sződd, lődd, nyűdd. ''(Vö. '''39.''') – A hosszú magánhangzó a ''v''-vel bővült tövekben többnyire megrövidül: ''fövetlen, lövő, növendék, rovok ''stb. – De: ''rívok, rívás ''stb.

=====Egyéb esetek=====

{{horgony|68.}} A rendhagyó ragozású ''jön ''ige toldalékos alakjaiban (a ''jődögél'' és a ''jőve ''alak kivételével) a tő magánhangzóját rövid ''ö''-vel írjuk: ''jön, jövök, jöhet, jövedelem ''stb.

A ''jö- ''tőhöz járuló egy mássalhangzós toldalékokat általában kettőzött alakban írjuk: ''jössz, jöttél, jöjj, jöjjön, jöjjenek ''stb. (Vö. '''43.''') – Hosszú az ''n'' is ezekben: ''jönni, jönne ''stb. – De: ''jöszte.''

{{horgony|69.}} A ''lesz ''igealakot magánhangzóval kezdődő szó előtt és mondat végén hosszú ''sz''-szel ejtjük, de más helyzetekben – az ige többi alakjaihoz hasonlóan – röviddel. Ezért a szókép állandósága érdekében az egyszerűbb módon, azaz mindig egy ''sz''-szel írjuk: ''lesz; ''úgy, mint a többiben: ''leszek, leszel, leszünk, lesztek, lesznek.''

{{horgony|70.}} Az ''egy ''számnév mássalhangzóját a szó alapalakjában, valamint magánhangzók között a toldalékos szóalakok és a származékok e''gy ''részében hosszan ejtjük: ''egyet, egyért, egyes, egyezik, együtt ''stb., más részében viszont röviden: ''egyed, egyedül, egyén, egyetem ''stb. Ha mássalhangzó következik a ''gy'' után, akkor is rövid a ''gy: egyben; egynek, egyre ''stb. Írásunk a szókép állandóságára, valamint egyszerűségére törekedve a szó minden alakját egy ''gy''-vel jelöli: ''egy, egyé ''(= egy+é), ''egyek, egyel ''(ige), ''egyik, egyetlen, együvé, együtt; egyéb, egyed, egyenlő; egybe, egyre, egység; ''stb. – De természetesen: ''eggyel'' és ''eggyé; ''ezekben a szóalakokban a kettőzés mutatja a rag ''v''-jének hasonulását. (Vö. '''83.''')

{{horgony|71.}} A ''kis ''szó fokozott alakjait és ezek származékait hosszú ''s''-sel ejtjük, de egy ''s''-sel írjuk: ''kisebb, legkisebbnek, kisebbedik, kisebbít, kisebbség ''stb.

{{horgony|72.}} Az ''-s'' végű melléknevek tárgyragos és ''-n ''határozóragos alakját, továbbá többes számát és középfokát sokan hosszú ''s''-sel ejtik, de csak egy ''s''-sel írjuk őket: ''erőset, magasat; erősen, magasan; erősek, magasak; erősebb, magasabb; ''stb.

{{horgony|73.}} A személyes névmások határozóragos és névutós formáinak megfelelő alakokban, azaz a személyragos határozószókban a gyakran hallható hosszú ejtés ellenére is egy ''l-''et vagy egy ''n''-et írunk: ''belőlem, nálad, róla, tőlünk; előled, utánunk; ''stb. – De: ''benne, bennünket.''

{{horgony|74.}} Az ''új ''melléknév mássalhangzóját – a szó alapalakjában és magánhangzó előtt – sok nyelvjárásunkban hosszan ejtik; írásunkban ennek ellenére csak egy ''j''-t tüntetünk fel: ''új, újat, újabb, újra ''stb. (A testrész nevének írása viszont: ''ujj, ujjak, ujjat, ujjra ''stb.)

{{horgony|75.}} A ''céh, cseh, düh, juh, méh, pléh, rüh ''stb. névszóban a ''h''-t csak akkor ejtjük, ha a toldalék magánhangzóval kezdődik, vagy magánhangzóval járul a tőhöz. A kiejtésben tehát néma a ''h'' ezekben: ''cseh, Csehszlovákia, csehnek, csehvel, csehtől; méh, méhkas, méhnek, méhvel; juh, juhval, juhtúró, juhakol; ''stb. – Hangzik a ''h'' ezekben: ''csehek, csehet, csehül; méhek, méhes; juhok, juhász; ''stb. – Az írásban azonban, mint a példák is mutatják, a szavak minden alakjában jelen van a ''h.''

A ''bolyh, doh, éh, enyh, fellah, keh, moh, padisah, potroh, sah, Allah, Zilah ''stb. szónak minden alakjában ejteni szoktuk a ''h''-t, és mindig írjuk is. – A ''ch ''végű szavak (pl. ''almanach, pech ''stb.) végén is mindig ejtjük a ''h''-t. [Vö. '''42., 83.''' e)]

:A ''h'' végű szavak egy részének kiejtése ingadozik. Így például az ''ah, áh, eh, hah, heh ''indulatszó ejtésében váltakozik a ''h''-s alak a ''h''-tlannal. A ''MÉH ''betűszó inkább ''h''-s ejtésű, mint ''h''-tlan. – Akárhogyan ejtsük is azonban a ''h'' végű névszókat, a ''h'' betűt írásban mindig feltüntetjük.

===A szóelemek módosult alakjait feltüntető írásmód===

{{horgony|76.}} A szóalakok egy részének leírásakor azért nem érvényesülhet a szóelemző írásmódnak az a törekvése, hogy híven tüntessük fel a szóelemek mai alapalakját, mert a szóelemeken a régiségben erős hangváltozások mentek végbe. Ha helyesírásunk ezekben a szóalakokban is a szóelemek alapalakjának a feltüntetésére törekednék, akkor a szó kiejtett alakja és írásképe között szakadék támadna. Ezekben az esetekben helyesírásunk tehát eltekint a szóelemeknek eredeti hangalakjuk szerinti írásától, s hogy a szavak írott alakja ne szakadjon el teljesen a kiejtett formától, a szóelemek módosult változatait tünteti fel.

====A mássalhangzók minőségi változásainak jelöltsége az igealakokban====

=====A ''t'' végű igék=====

{{horgony|77.}} Azoknak a ''t'' végű igéknek a felszólító alakjaiban, amelyekben a tővégi ''t''-t mássalhangzó (de nem ''s, sz'') vagy hosszú magánhangzó előzi meg (vö. '''78.'''), megtartjuk az igető végső ''t''-jét, de a módjel mai leggyakoribb ''j'' alakja helyett annak ''s'' változatát írjuk le: ''ejtse, féltsétek, márts; fűts, szítsa, taníts; ''stb. – Ennek a ''ts''-nek a kiejtésben rövid vagy hosszú ''cs'' hang felel meg.

A felszólító mód tárgyas ragozású, egyes szám 2. személyének rövidebb alakjában ''ts''-et írunk a ''-d'' személyrag előtt: ''ejtsd, mártsd, tanítsd ''stb.

{{horgony|78.}} A rövid magánhangzó + ''t'' kapcsolatra végződő igék, valamint a ''lát'' és a ''bocsát ''ige (továbbá a ''lót-fut ''összetételbeli ''lót'' előtag) felszólító alakjaiban sem az igető véghangját, sem a felszólító mód jelét nem tüntetjük fel eredeti alakjában, hanem mind a tővégi ''t''-nek, mind pedig a -''j'' módjelnek ''s''-sé módosult változatát írjuk le: ''alkoss, hallgassák, kössétek, lássuk, nevesse, nyissátok; lássuk, bocsássa; lósson-fusson; ''stb.

Ezeknek az igéknek felszólító mód tárgyas ragozású, egyes szám 2. személyű rövidebb alakjában a tővégi ''t ''helyén ''s'' van, s a ''-d ''személyrag ehhez kapcsolódik; ezért ezeket az igealakokat csak egy ''s''-sel írjuk: ''bocsásd, hallgasd, kösd, nyisd ''stb.

{{horgony|79.}} Az ''st ''és az ''szt'' végű igék felszólító alakjait a ''t'' nélküli csonka tőből (''fes-, fürösz-, illesz- ''stb.) képezzük, éppen úgy, mint az ''s'' és az ''sz'' végű igék felszólító alakjait. (Vö. '''81.''') Ezekben az igealakokban tehát kettőzött ''s''-et, illetőleg kettőzött ''sz''-et (''ssz''-et) írunk, mert a ''j'' módjelnek a módosult (a csonka tő ''s,'' illetőleg ''sz'' mássalhangzójához hasonult) ''s, sz'' változatát tüntetjük fel: ''fess, fürösszétek, illesszük, rekessze, válassza ''stb.

A felszólító mód tárgyas ragozású, egyes szám 2. személyének rövidebb alakjaiban a személyrag eredeti ''d'' formájában a módjel nélküli csonka tőhöz kapcsolódik, ezért ezeket az alakokat egy ''s''-sel, illetőleg egy ''sz''-szel írjuk: ''fesd, illeszd, füröszd, rekeszd, válaszd ''stb.

=====Az ''s, sz, z'' és ''dz'' végű igék=====

{{horgony|80.}} Az ''s, sz, z'' és ''dz ''végű igék kijelentő módú, tárgyas ragozású alakjaiban megtartjuk az igető eredeti formáját, de a ''j''-vel kezdődő személyragok ''(-ja, -juk, -jük, -játok, -ják) j ''elemének módosult (az igető végső mássalhangzójához teljesen hasonult) ''s, sz, z'' és ''dz'' változatát tüntetjük fel. Ezeket az igealakokat tehát kettőzött ''s''-sel, kettőzött ''sz''-szel (''ssz''-szel), kettőzött ''z''-vel és kettőzött ''dz''-vel (''ddz''-vel) írjuk: ''keressük, mossa, elolvassák; vadásszátok; hozzák, végezzük; eddzük; ''stb. – Természetesen a ''játszik'' és a ''metsz ''típusú igék is ezt a szabályt követik: ''játssza, játsszuk, játsszátok, játsszák, metsszük ''stb. (A többi, ''j''-t nem tartalmazó alakban csak egy ''sz''-et írunk: ''játszom, játszod, metszi ''stb.)

{{horgony|81.}} Az ''s, sz, z ''és ''dz'' végű igék felszólító alakjaiban megtartjuk az igető eredeti formáját, de a -''j'' módjelnek módosult (az igető végső mássalhangzójához teljesen hasonult) ''s, sz, z ''és ''dz ''változatát tüntetjük fel. Ezeket az igealakokat tehát (az eredeti ''s+j, sz+j, z+j, dz+j ''helyett) általában kettőzött ''s''-sel, kettőzött ''sz''-szel (''ssz''-szel), kettőzött ''z''-vel és kettőzött ''dz''-vel (''ddz''-vel) írjuk: ''késsen, mossam; vesszenek, vadásszatok; végezzünk, hozzad; eddzétek, lopóddz(ál); ''stb. – Természetesen a ''hallatszik, játszik, látszik, tetszik'' és ''metsz ''ige is ezt a szabályt követi: ''hallatsszatok, játsszál, látsszam, tetsszél, metssze'' stb.

A felszólító mód tárgyas ragozású, egyes szám 2. személyének rövidebb alakjaiban azonban a módjel nélküli tőhöz kapcsolódik a ''-d ''személyrag: ''nyeld, olvasd; mászd, úszd; végezd, húzd; edzd; ''stb. – Hasonlóképpen: ''játszd, metszd'' (vagy ''mesd'').

:A ''tessem, tessél, tessék, lássék ''stb. alakváltozatok használata is helyes. (Vö. '''32.''')

:A ''hallatszik, játszik, látszik, tetszik, metsz ''ige több kijelentő és felszólító módú formájának azonos a kiejtése; pl. ''játszunk'' és ''játsszunk'' (e.: jáccunk). E formák írásban való pontos megkülönböztetése azonban fontos követelmény: ''Látom, hogy csak játszanak velünk. Kértem őket, hogy játsszanak velünk. – Kilátszanak. Betakarom, nehogy kilátsszanak. – Jó érzés lesz, ha tetszünk neki. Azt akarjuk, hogy tetsszünk neki. ''Stb.

{{horgony|82.}} A ''lesz, tesz, vesz, visz, eszik, iszik ''ige felszólító alakjaiban a módjel ''gy ''alakban járul az igék magánhangzós tövéhez: ''legyek (= le+gy+ek), tegyen, vegyük, vigyétek, egyél, igyanak ''stb. – A ''hisz ''ige felszólító alakjaiban hosszú gy-t ejtünk, és kettőzött ''gy''-t írunk: ''higgy, higgye, higgyük, higgyétek ''stb. (Vö. '''43.''')

A ''tesz, vesz, visz, eszik, iszik, hisz ''ige tárgyas ragozású egyes szám 2. személyének rövidebb felszólító formáiban a ''-d'' személyrag a módjel nélküli magánhangzós tőhöz kettőzött alakban járul: ''tedd (= te+dd), vedd, vidd, edd, idd, hidd. ''(Vö. '''39.''')

====A mássalhangzók minőségi változásainak jelöltsége a névszóalakokban====

=====A -val, ''-vel'' és a -vá, ''-vé'' alakmódosulásai=====

{{horgony|83.}} Megváltozott, a névszó tövének végső mássalhangzójával azonos (teljesen hasonult) formában járul a ''-val, -vel'' és a ''-vá, -vé ''határozórag ''v''-je (bizonyos ''h'' végűek kivételével) minden mássalhangzóra végződő névszóhoz. Ezt a kiejtésbeli módosulást írásunk tudomásul veszi, és betűkettőzéssel jelöli. A többjegyű betűket természetesen a rájuk vonatkozó szabályok szerint kettőzzük meg. [Vö. ''7.'' b)]

:{{horgony|a)|83. a)|style=}} Egy rövid mássalhangzós szóvég + ''-val, -vel, -vá, -vé: bottal, cukorral, kékkel; arannyal, rozzsal, néggyel; tudóssá, szénné, vízzé; királlyá, özveggyé; ''stb.

:{{horgony|b)|83. b)|style=}} Egy hosszú mássalhangzós szóvég + ''-val, -vel, -vá, -vé: jobbal, tollal, tettel; jobbá, tollá, tetté; gallyal, könnyel, meggyel; rosszá, könnyé; ''stb. (Vö. '''94.''')

:{{horgony|c)|83. c)|style=}} Két mássalhangzós szóvég +'' -val, -vel, -vá, -vé: hanggal, komppal, minddel; kulccsal, szárnnyal, gyönggyel; bolonddá, szilánkká, füstté; ronggyá, szárnnyá, bölccsé; ''stb. (Vö. '''60.''')

:{{horgony|d)|83. d)|style=}} Ha a ''-val, -vel'' és a ''-vá, -vé ''rag ''v ''szóvégződéssel találkozik, a két ''v''-t mindig jelöljük az írásban: ''hévvel, szívvel; kedvvel, tervvel; savvá, névvé; könyvvé, nedvvé; ''stb.

::A betűkettőzés elmulasztása nemegyszer eltorzítja a szóalak értelmét. Nem azonos például a'' szívvel ''és a ''szível ''(= szeret, tűr); a ''tervvel'' és a ''tervel ''(= tervez); a ''bölccsé ''(válik) és a ''bölcsé ''(= a bölcs tulajdona); a ''briddzsel ''(= a bridzs kártyajátékkal) és a ''bridzsel ''(= bridzsezik); stb.

:{{horgony|e)|83. e)|style=}} Azokban a névszókban, amelyeknek végső ''h''-ját nem ejtjük ki (vö. '''75.'''), a ''-val, -vel'' és a -''vá, -vé ''rag ''v''-jének hasonulása nem következhet be: ''méhvel; pléhvé, juhvá; ''stb. – A ''doh, potroh, sah, Allah ''stb. szónak azonban minden alakjában ejtjük a ''h''-t, ezért itt az ennek megfelelő ragalakokat találjuk: ''dohhal, potrohhal, sahhá, Allahhal ''stb. (Vö. '''75.''')

A ''-val, -vel'' és a ''-vá, -vé ''ragnak a személynevekhez kapcsolásával a '''163.''', az idegen szavakhoz és tulajdonnevekhez illesztésével pedig a '''211., 216–217., 222.''' pont foglalkozik.

=====Az ''az, ''ez névmás=====

{{horgony|84.}} Az ''az, ez ''mutató névmás ''z''-je teljesen hasonul a mássalhangzóval kezdődő határozórag első hangjához. Ezt a módosulást betűkettőzéssel jelöljük: ''abba, ebbe, ahhoz, ehhez, akképp, ekképp, arra, erre, akkor, ekkor ''stb. – Hasonlóképpen: ''amannak, mindettől, ugyanahhoz ''stb.

:Az ''avval'' és ''azzal,'' az ''evvel'' és ''ezzel ''alakváltozatok egyaránt helyesek. Ám csak: ''azzá, ezzé.''

A mutató névmás ''a, e'' alakjából és valamelyik névutó kapcsolatából keletkezett összetételeket az elő- és utótag határán egy mássalhangzóval írjuk: ''afelé, afölött, amiatt, emellett, eszerint, evégett ''stb. [Vö. '''130.''' c)]

{{horgony|85.}} Mindig hosszú mássalhangzót jelölünk azokban a szavakban, amelyek az ''az, ez ''névmásnak és a '' -beli ''képzőnek, valamint a ''-fajta, -féle, -kora ''képzőszerű utótagoknak a kapcsolatából alakultak: ''abbeli, affajta, afféle, akkora; ebbeli, effajta, efféle, ekkora.''

{{lapozó|előző=A kiejtés szerinti írásmód|köv=A hagyományos írásmód|cím=A magyar helyesírás szabályai}}
[[Kategória:A magyar helyesírás szabályai]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>A magyar helyesírás szabályai/A hagyományos írásmód</title>
    <id>660</id>
    <revision>
      <id>4070</id>
      <timestamp>2006-07-25T12:58:40Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>Dhanak</username>
        <id>32</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>Bot: horgonyok hozzáadása</comment>
      <text xml:space="preserve">{{lapozó|előző=A szóelemző írásmód|köv=Az egyszerűsítő írásmód|cím=A magyar helyesírás szabályai}}
==A hagyományos írásmód==

{{horgony|86.}} Helyesírásunk bizonyos meghatározott esetekben a hagyományt követi a mai hangjelölési rendszer, a mai kiejtés, illetőleg a szóelemzés rovására.

:A hagyomány érvényesülése ennél természetesen jóval szélesebb körű helyesírásunkban. A hagyomány alakította ki és őrzi betűink alakját, külön- és egybeírási szokásainkat, sőt a kiejtés és a szóelemzés elvének érvényesülését is. Hagyományos írásmódról, azaz a hagyomány elvének érvényesüléséről – a szónak szűkebb értelmében – mégis csak akkor beszélünk, ha a máig megőrzött írásmód sem a kiejtés, sem a szóelemzés elvével nem magyarázható.

{{horgony|87.}} A családnevekben általában ugyanazokkal a betűkkel jelöljük a hangokat, mint más szavainkban (pl. ''Csányi, Dózsa, Hunyadi, Kis, Meggyesi, Török ''stb.), de vannak olyan családneveink is, amelyekben megtartjuk a ma már egyébként nem használatos, régies betűket (vö. '''12.,157.'''):

{|
| ''Batthyány'' [e.: battyányi]
| ''Hajnóczy'' [e.: hajnóci]
|-
| ''Cházár'' [e.: császár]
| ''Kossuth'' [e.: kosut]
|-
| ''Czetz'' [e: cec]
| ''Széchenyi'' [e.: szécsényi]
|-
| ''Dessewffy'' [e.: dezsőfi]
| ''Tartsay'' [e.: tarcsai]
|-
| ''Egressy'' [e.: egresi]
| ''Thököly'' [e.: tököli]
|-
| ''Georch'' [e.: görcs]
| ''Zichy'' [e.: zicsi] stb.
|}

{{horgony|88.}} A ''dz''-t és a ''dzs''-t általában akkor sem kettőzzük meg, ha hosszú hangot jelölnek: ''bodza, madzag, edz, edző, pedz, pedzi; ma-haradzsa, bridzs; ''stb. A toldalékok hasonulásából eredő hosszúságot azonban ezekben a szavakban is föltüntetjük: ''eddzük, peddze; briddzsel ''(= a bridzs kártyajátékkal); stb. (Vö. '''80–81., 83.''')

{{horgony|89.}} Köznyelvünk hangrendszerében már nincs meg a régi ''ly ''hang, írásunk azonban megtartotta az ''ly ''[e.: ellipszilon] betűt, ezért számos szóban hagyományosan ''ly'' a ''j ''hang jele.

:Az ''ly ''írására pontos szabályaink nincsenek, mert azok a szavak, amelyek ''ly''-nal írandók, nagyon sokféle eredetűek, különböző jellegűek. Kétség esetén szótárban kell megnézni, mely szavakban írunk ''ly''-t, melyekben ''j''-t. Bizonyos fogódzóink mégis vannak; ezeket tartalmazzák a következő alpontok.

:{{horgony|a)|89. a)|style=}} Szó kezdetén csak a ''lyuk ''szóban és toldalékos alakjaiban írunk ''ly''-t:'' lyuk, lyukban, lyukból, lyukak, lyuggat, lyukad, lyukaszt, lyukas ''stb.

:{{horgony|b)|89. b)|style=}} Ha a ''j'' hang a szó végén fordul elő, a jelölésmód tekintetében különbség mutatkozik az egy szótagú és a több szótagú szavak között.

:Az egy szótagú szavak közül a következők írandók ''ly''-nal: ''boly, foly(ik), hely ''(főnév), ''mély, moly, súly, süly; gally.''

:A névmásokban ''ly''-nal jelöljük a ''j'' hangot: ''ily, ilyen, mely, amely, mily, milyen, oly, olyan, amelyik ''stb.

:A két (vagy ennél több) szótagú szavak legnagyobb részében ''ly''-nal jelöljük a szó végén ejtett ''j''-t: ''bagoly, csekély, fogoly, harkály, kevély, kristály, mosoly, pehely, tavaly, zsindely; akadály, osztály, ragály, tartály; Gergely, Mihály, Ipoly; ''stb. De: ''lakáj, papagáj ''stb. – A szó végén ''j''-vel írandó szavak között többségben vannak az ''aj, ej ''végűek: ''duhaj, karaj ''(és ''karéj''),'' óhaj, olaj, robaj, sóhaj, talaj, tolvaj, zsivaj, dörej, zörej ''stb. De: ''karvaly, tavaly ''stb.

:{{horgony|c)|89. c)|style=}} Jellegzetes szócsoportot alkotnak a ''lya, lye ''végződésű szavak: ''boglya, csigolya, gereblye, hülye, ibolya, korcsolya, nyavalya, pocsolya, pólya, skatulya, zsöllye ''stb. De: ''bója ''(vízi jelzőeszköz), ''cserje, héja ''(madár), ''perje ''(fű) stb.

{{horgony|90.}} Bár több nyelvjárásunkban és a köznyelvben is él az ún. zárt ë hang, ezt helyesírásunk nem jelöli külön betűvel, hanem hagyományosan szintén az ''e''-vel:

{|
| ejtés:
| írás:
|-
| ëgyél
| ''egyél''
|-
| ëgyetëm
| ''egyetem''
|-
| embër
| ''ember''
|-
| lëhet
| ''lehet''
|-
| szerelëm
| ''szerelem''
|-
| gyerëkëket
| ''gyerekeket'' stb.
|}

{{horgony|91.}} Néhány szóban a hagyomány megőrizte a ma már nem érzett eredetet, illetőleg a régebbi írásformát: ''esd, hágcsó, hagyján, kapzsi, játszik, metsz, tetszik, mindjárt, mindnyájan, ósdi, rögtön, pünkösd ''stb.

{{lapozó|előző=A szóelemző írásmód|köv=Az egyszerűsítő írásmód|cím=A magyar helyesírás szabályai}}
[[Kategória:A magyar helyesírás szabályai]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>A magyar helyesírás szabályai/Az egyszerűsítő írásmód</title>
    <id>661</id>
    <revision>
      <id>4028</id>
      <timestamp>2006-07-21T12:43:27Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>Dhanak</username>
        <id>32</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>horgonyok</comment>
      <text xml:space="preserve">{{lapozó|előző=A hagyományos írásmód|köv=A különírás és az egybeírás|cím=A magyar helyesírás szabályai}}
==Az egyszerűsítő írásmód==

{{horgony|92.}} Helyesírásunk néhány esetben ésszerű egyszerűsítést alkalmaz; így a többjegyű betűk kettőzésekor és három azonos mássalhangzót jelölő betű találkozásakor.

{{horgony|93.}} A többjegyű betűk (pl. ''cs, sz, ty, dzs'' stb.) kettőzött alakját a tőszókban és a toldalékos alakokban csonkítottan írjuk, vagyis a betűnek csak az első jegyét ismételjük meg [vö. '''7.''' b)]: ''loccsan, hosszú, meggy, fütty ''stb.; illetőleg: ''jeggyel, mésszel, rosszal, briddzsel, eddzék, eljátsszuk stb. ''(e helyett: jegygyel stb.). – Általában ez a szabály érvényes a tulajdonnevekre is: ''Hosszú, Meggyes; Arannyal, Kodállyal ''stb.

Nem egyszerűsítjük azonban az összetett szavak tagjainak határán találkozó azonos kétjegyű betűket: ''kulcscsomó, jegygyűrű, nagygyűlés, fénynyaláb, díszszázad ''stb.

{{horgony|94.}} A toldalékolás következtében egymás mellé kerülő három azonos, mássalhangzót jelölő betűt kettőzöttre egyszerűsítjük: ''orra (= orr+ra); fedd meg (= fedd+d ''meg), ''tollal (= toll+lal), vádlottól (= vádlott+tól), füttyel (= fütty+tyel), könnyé (= könny+nyé), nagyobban (= nagyobb+ban), hallak (= hall+lak); Bernadettől (Bernadett+től), Mariannal (Mariann+nal); ''stb. [Vö. '''62., 163.''' c)]

:A szabály nem érvényesíthető a magyar családnevekre, az idegen tulajdonnevekre és a szóösszetételekre. Ezekben a hosszú mássalhangzós betűhöz a vele azonos újabbat kötőjellel kapcsoljuk: ''Széll-lel, Tarr-ról, Hermann-nál, Wittmann-né ''stb. [vö. '''163.''' c)]; illetőleg: ''sakk-kör, balett-táncos, hossz-számítás, össz-szövetségi ''stb. [Vö. '''62., 163.''' c)]
A ''-szerű ''utótag ''sz''-ét általában csonkítva (azaz toldalék módjára; vö. ''hússzor) ''kapcsoljuk az ''sz'' végű szavakhoz: ''ésszerű, mésszerű ''stb. – Nem egyszerűsítünk viszont akkor, ha a ''-szerű''-t kettőzött ''sz''-re (''ssz''-re) végződő szavakhoz kapcsoljuk: ''dzsessz-szerű, expressz-szerű ''stb. – Hasonlóképpen: ''puff-féle ''(ülőke) stb. (Vö. '''62.''').

{{lapozó|előző=A hagyományos írásmód|köv=A különírás és az egybeírás|cím=A magyar helyesírás szabályai}}
[[Kategória:A magyar helyesírás szabályai]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>A magyar helyesírás szabályai/A különírás és az egybeírás</title>
    <id>662</id>
    <revision>
      <id>4071</id>
      <timestamp>2006-07-25T12:59:01Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>Dhanak</username>
        <id>32</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>Bot: horgonyok hozzáadása</comment>
      <text xml:space="preserve">{{lapozó|előző=Az egyszerűsítő írásmód|köv=A kis és a nagy kezdőbetűk|cím=A magyar helyesírás szabályai}}
==A különírás és az egybeírás==

{{horgony|95.}} Az összefüggő szövegben egymás után következő szavakat általában egymástól külön írjuk le, hogy az írott szöveg világosan áttekinthető legyen. Ezt az alapszabályt azonban nem alkalmazhatjuk olyankor, ha két vagy több szó összekapcsolódásával keletkezett (azaz összetett) szavakat írunk le. Ezeknek szoros egységét ugyanis egybeírással vagy (ennek egyik megoldási formájaként) olykor kötőjeles kapcsolással fejezzük ki. (A kötőjelnek itt egyszersmind tagoló szerepe is van.)

A különírás és az egybeírás fontos kifejezőeszköze helyesírásunknak.

Mondatainkban a szavak nagy többségükben alkalmi szókapcsolatok tagjaiként kerülnek egymás mellé. Ilyenkor különírjuk őket: ''szilárd jellem, sok lehetőség, nagyon ügyes, rádiót javít ''stb. Különírjuk számos, mindig együtt használt, egységet alkotó szókapcsolat (szólás, szakkifejezés stb.) elemeit is: ''dugába dől, lépre csal; főnévi igenév, villamos gép; ''stb.

Egybeírjuk viszont az összetett szavakat. Ezek többféleképpen keletkezhetnek. – Az egyik gyakori ok az, hogy két szó kapcsolatának jelentése több vagy más, mint a tagok jelentésének összege. Ezt érzékeltetjük az alkotóelemek egybeírásával. Például a ''víziló vízi ''állat ugyan, de nem ''ló;'' a ''tízórai''-t nemcsak ''tíz órakor ''fogyaszthatjuk el; a ''tűzrőlpattant ''menyecske vagy leány nem a ''tűzről pattant. ''A ''szóbeszéd ''is más, mint a ''szó ''és ''beszéd:'' ’alaptalan híresztelés’-t jelent. – Ha egy raggal jelölhető, különírt szókapcsolat elemei (pl. ''kéményt seprő, félig kész, a nap sugara ''stb.) rag nélkül állnak együtt, szintén egybeírt összetett szót alkotnak: ''kéményseprő, félkész, napsugár ''stb. – A meggyökeresedett szokást megtartva, nemegyszer jelentésváltozás nélküli szókapcsolatokat is egybeírunk; ezért például a ''jókedv, egyhavi, márványtábla, vízbefúlás ''stb. szót is összetételnek tekintjük.

A jelentésváltozás miatt egybeírt összetétel alkotó tagjai természetesen alkalmi kapcsolatban is kerülhetnek egymás mellé. Ilyen előfordulásukban külön kell írnunk őket. A kétféle írásmód jól szemlélteti a kétféle alakulat közötti jelentéskülönbséget: ''gyors írás ''(= sebes írás), de: ''gyorsírás ''(= sztenográfia); (veszélyt) ''jelző lámpa, ''de: ''jelzőlámpa ''(pl. a közlekedésben); ''sok szög ''(= számos szög), de: ''sokszög ''(a mértanban); az ''élen járó ''(csapat), de: ''élenjáró ''(= irányító szerepű); stb.

A különírás és az egybeírás szabályai a szavak összekapcsolásának, illetőleg az összetett szavak alkotásának törvényszerűségein alapulnak. Helyesírásunk e területén mégis meglehetősen nagy számban vannak ingadozások, többféleképpen is megítélhető esetek. Ennek legfőbb oka az, hogy a szókapcsolatok és az összetételek között nincs éles határ: sok olyan szókapcsolat van, amely még nem igazi összetétel ugyan, de tagjai már alig tekinthetők egymáshoz képest önálló szavaknak. Ilyenkor ki-ki hajlamos a nyelvérzékére, illetőleg saját írásgyakorlatára hagyatkozni, ami viszont nem biztos alap, sokszor egyénenként eltérő megoldást sugall. Szépirodalmi alkotásokban stilisztikai szándék is indokolttá teheti az általános szabályoktól eltérő különírást vagy egybeírást, illetőleg kötőjel alkalmazását. Ezekből a körülményekből következik az, hogy a különírás és egybeírás szabályainak megfogalmazása más szabálypontokhoz képest olykor határozatlannak látszik, bár valójában csak a hangos nyelv és az írás természetéhez alkalmazkodik.

===A szóismétlések írása===

{{horgony|96.}} Az alkalmilag (általában nyomatékosítás végett) megismételt szavak közé vesszőt teszünk: ''fiam, fiam; várt, várt; gyorsan, gyorsan; ''stb.

{{horgony|97.}} A változatlan formájú tagokból szókettőzéssel keletkezett összetételeket kötőjellel írjuk: ''más-más ''(= mindig más és más), ''egy-egy ''(= néhány), ''sok-sok ''(= nagyon sok, tömérdek), ''ki-ki ''(= mindenki), ''alig-alig ''(= nehezen), ''már-már ''(= majdnem, szinte), ''néha-néha ''(= nagy ritkán), ''messze-messze ''(= nagyon messze) stb. – Eredetük tudatának elhomályosulása miatt egybeírjuk viszont az ''azaz ''kötőszót és a ''nana, nini, nono, hehe, dádá ''típusú indulatszókat.

{{horgony|98.}} Különírjuk egymástól ugyanannak a szónak különböző toldalékokkal ellátott változatait: ''szemtől szembe, háztól házig, napról napra, jobbnál jobb, szebbnél szebb, tudván tudta, kérve kéri, várva várt ''stb.; továbbá a névutós szóismétlések tagjait: ''fej fej mellett, nap nap után ''stb.; hasonlóképpen: ''ember ember hátán ''stb.

Kötőjellel írjuk viszont az olyan módosított alakú szóismétléseket, melyeknek tagjai közül az egyik nem él önállóan: ''örökkön-örökké, réges-régi, körös-körül, unos-untalan, végestelen-végig, nőttön-nő ''stb.

{{horgony|99.}} A túlzófok kifejezésére használt ''leges- ''előtagot egybeírjuk a felsőfokú melléknévvel: ''legeslegjobb, legeslegnagyobb, legeslegszebb ''stb.

===A mellérendelő szókapcsolatok és összetételek, valamint az ikerszók írása===

====A mellérendelő szókapcsolatok és összetételek====

{{horgony|100.}} A mellérendelő szókapcsolatok és összetételek tagjai egyenrangúak. Az ilyen alakulatok írásmódja elsősorban attól függ, hogy mennyire szoros a kapcsolat az alkotóelemek között.

:{{horgony|a)|100. a)|style=}} A csak alkalmilag egymás mellé kerülő egynemű (halmozott) mondatrészeket vesszővel választjuk el egymástól: ''apja, anyja ''(eljött); ''fűrészelt, gyalult ''(egész nap); ''tejet, vajat, kenyeret ''(vásárolt); stb.

:{{horgony|b)|100. b)|style=}} Ha az egymásnak mellérendelt tagok együttese már mást jelent, mint azok külön-külön, de még mind a két tag felveszi a toldalékokat, akkor az összetétel még laza, ezért elemeit kötőjellel kapcsoljuk össze: ''süt-főz, sütnek-főznek, sütött-főzött, sütni-főzni, sütés-főzés; ég-föld, eget-földet; ide-oda, idébb-odább; több-kevesebb, többé-kevésbé; ''stb.

:Kötőjellel kapcsoljuk egymáshoz az egyformán toldalékolt szavakból alakult mellérendelő összetételek tagjait akkor is, ha toldalék nélküli formájuk nem él összetételként: ''apraja-nagyja, apraját-nagyját, keze-lába, kezét-lábát, orrán-száján, testi-lelki, írás-olvasás, oktató-nevelő ''stb.

:Két, azonos szerepű toldalékkal ellátott szó alkalmi egységét újabban gyakran éreztetjük kötőjeles összefűzésükkel: ''kínos-fájdalmas ''(búcsú), ''gazdasági-társadalmi ''(változások), ''nyelvi-stilisztikai ''(elemzés), ''kérő-esdeklő ''(szavakkal), ''sírva-nevetve ''(ölelte át) stb.

::Ezzel a lehetőséggel azonban ne éljünk vissza: nem rokon vagy ellentétes értelmű tagokat, illetőleg kettőnél több szót ne írjunk vessző vagy kötőszó helyett kötőjelesen: ''nyelvtani, stilisztikai és helyesírási ''(gyakorlatok), nem: nyelvtani-stilisztikai-helyesírási (gyakorlatok); stb.

:{{horgony|c)|100. c)|style=}} A már teljesen összeforrott, ezért csak második tagjukon toldalékolt mellérendelő összetett szavakat egybeírjuk: ''rúgkapál, rúgkapálnak, rúgkapáló; búbánat, búbánata, búbánatos; árvíz, árvíztől; hadsereg, hadseregben, hadseregek; hányaveti, hányavetiek; ''stb.

{{horgony|101.}} A lazább (kötőjellel írt) és az összeforrott (egybeírt) mellérendelő összetételek csoportja nem különül el élesen egymástól.

:{{horgony|a)|101. a)|style=}} Számos olyan mellérendelő kapcsolatunk van, amely nem vagy csak kivételesen – és csak az utótagon – látható el toldalékokkal. Az ilyen mellérendelő összetételek tagjait kötőjellel kapcsoljuk egymáshoz: ''édes-bús, sík-domború ''(lencse), ''rabló-pandúr, szoba-konyha, sakk-matt; piros-fehér-zöld; ''stb. A tagok közötti kötőjelet az esetleges toldalékoláskor is megtartjuk: ''édes-búsan, sík-domborúra ''(csiszolt), ''rabló-pandúrt ''(játszottak), ''szoba-konyhás ''(lakás), ''sakk-mattot ''(mondott); ''piros-fehér-zöldet, piros-fehér-zöldre; ''stb.

:{{horgony|b)|101. b)|style=}} Néhány, alapformájában egybeírt mellérendelő összetétel kétféleképpen toldalékolható. Ilyenkor a toldalékos formák írásképe is vagylagos: ''hírnév: hírneve, ''de: ''híre-neve; hírneves, ''de ''híres-neves; ''stb. – A kétféle toldalékolásnak oka lehet a jelentések elkülönülése is: (a határban) ''szántó-vető ''(emberek), de: a ''szántóvetők ''(= földművesek); (a padlón) ''csúszó-mászó ''(kisgyerek), de: a ''csúszómászók ''(= hüllők); stb.

====Az ikerszók====

{{horgony|102.}} Az ikerszók írása a mellérendelő összetett szavakéval azonos szabályokhoz igazodik.

:{{horgony|a)|102. a)|style=}} A mindkét tagjukon külön-külön toldalékolható, illetőleg toldalékolt ikerszók elemeit kötőjellel kapcsoljuk össze: ''irul-pirul, irult-pirult; izeg-mozog, izegnek-mozognak, izgő-mozgó; hébe-hóba, ímmel-ámmal; tyúkom-búkom, dimbes-dombos, fidres-fodros; ''stb.

:{{horgony|b)|102. b)|style=}} A csak a végükön toldalékolható ikerszókat egybeírjuk: ''mendemonda, mendemondák; csigabiga, csigabigák; limlom, limlomot, limlomos; terefere, tereferél; hercehurca, ugribugri; ''stb.

{{horgony|103.}} A lazább (kötőjellel írt) és az összeforrott (egybeírt) ikerszók csoportja nem különül el egymástól élesen.

:{{horgony|a)|103. a)|style=}} Vannak olyan ikerszavaink is, amelyek nem vagy csak kivételesen láthatók el toldalékokkal. Az ilyen ikerszók tagjait kötőjellel kapcsoljuk egymáshoz: ''csihi-puhi, piff-puff, csinn-bumm ''stb. A tagok közötti kötőjelet az esetleges toldalékoláskor is megtartjuk: (nagy) ''csihi-puhit ''(rendezett), (a zenekar) ''csinn-bummja ''stb. – Hasonlóképpen írjuk a tulajdonnévi ikerszókat is: ''Ista-Pista, Ista-Pistát; Anna-Panna, Anna-Pannával; ''stb.

:{{horgony|b)|103. b)|style=}} Az ingadozó toldalékolású ikerszókat alapformájukban egybeírjuk, más esetekben a toldalékolás módjához igazodunk: ''gizgaz, gizgazok, gizgazos, ''de: ''gizes-gazos; icipici, icipicit, ''de: ''icit-picit; ''stb.

===Az alárendelő szókapcsolatok és összetételek írása===

{{horgony|104.}} Az alárendelő összetételek első tagja a másodikkal olyan kapcsolatban van, amely kisebb vagy nagyobb alakítással mondatrészi viszonyú szókapcsolattal is kifejezhető, tehát az utótaggal az előtagra kérdezhetünk. – Így például: ''szavahihető: ''mi hihető? – a ''szava'' hihető (az előtag az utótagnak alanya); ''drágakő: ''milyen kő? – ''drága ''kő (az előtag az utótagnak minőségjelzője); ''háromszög: ''hány szög? – ''három'' szög (az előtag az utótagnak mennyiségjelzője); ''favágó: ''mit vágó? – ''fát ''vágó (az előtag az utótagnak tárgya); ''életképes: ''mire képes? – ''életre ''képes (az előtag az utótagnak határozója); ''hegygerinc: ''minek a gerince? – a ''hegynek ''a gerince (az előtag az utótagnak birtokos jelzője).

====Az alanyos, a minőség- és a mennyiségjelzős kapcsolatok====

{{horgony|105.}} Alanyos, minőségjelzős és mennyiségjelzős viszonyban a szókapcsolatok és az összetételek egyaránt jelöletlenek, mert az alanynak, valamint a minőség- és mennyiségjelzőnek nincs ragja: ''aszály sújtotta ''(vidék) és ''farkasordító ''(tél); ''meleg nyár ''és ''színesfém; tíz forint ''és ''öttusa; ''stb.

{{horgony|106.}} Az alanyos kapcsolatokat a következőképpen írjuk:

:{{horgony|a)|106. a)|style=}} Az alanyos kapcsolatok tagjait általában különírjuk egymástól: ''gondatlanság okozta ''(baleset), ''traktor szántotta ''(föld), (a) ''munkások szervezte ''(gyűlés), ''anyja nevelte ''(gyermek) stb.; különösen olyankor, ha a kapcsolatnak valamelyik vagy mindkét tagja összetett szó: ''árvíz mosta ''(töltés), ''porhó borította ''(lejtő), (a) ''barátom kölcsönadta ''(pénz), (a) ''számítógép ellenőrizte ''(adatok) stb.

:{{horgony|b)|106. b)|style=}} Az alanyos összetételeket egybeírjuk. Ezek tagjainak együttes jelentése más, mint az előtag és az utótag jelentésének összege: ''agyafúrt'' (= ravasz), ''eszeveszett ''(= őrült), ''ügyefogyott'' (= gyámoltalan, félszeg),'' nyakatekert ''(= bonyolult), ''lélekszakadva'' (= nagy sietve) stb.

:{{horgony|c)|106. c)|style=}} A kialakult szokást megtartva jelentésváltozás nélkül is egybeírjuk több alanyos kapcsolat tagjait: ''dércsípte ''(levelek), ''napsütötte'' (táj), ''molyrágta ''(szőnyeg), ''szúette ''(bútor), ''magvaváló ''(szilva) stb.

{{horgony|107.}} A minőségjelzős kapcsolatok írásának fő szabályai a következők:

:{{horgony|a)|107. a)|style=}} A minőségjelzős kapcsolatok tagjait általában különírjuk egymástól: ''jobb kéz, általános iskola, ipari ország, olvasó lány, érett gyümölcs ''stb.; különösen olyankor, ha a kapcsolatnak valamelyik vagy mindkét tagja összetett szó: ''szélsőbal párt, egyetértő mosoly, orvosi titoktartás, baráti kézfogás, mezőgazdasági gépgyár ''stb.

:{{horgony|b)|107. b)|style=}} A minőségjelzős összetételeket egybeírjuk. Ezek tagjainak együttes jelentése más, mint az előtag és az utótag jelentésének összege: ''gyorsvonat ''(vonatfajta), ''hidegvérű ''(= nyugodt), ''melegágy ''(a kertészetben), ''kispárna ''(párnafajta), ''söröspohár ''(= sörnek való pohár), ''forgószél ''(szélfajta), ''holtág ''(folyóé) stb.

:{{horgony|c)|107. c)|style=}} A kialakult szokást megtartva jelentésváltozás nélkül is egybeírjuk számos minőségjelzős kapcsolat tagjait: ''nagyfokú, fiatalkorú, haditerv, légiposta, útitárs, vízinövény, jótett ''stb.

{{horgony|108.}} Ha két különírt szóból álló minőségjelzős kapcsolat második tagjához ''-i, -beli, -s, -ú, -ű, -jú, -jű, -nyi ''képző járul, a különírást általában megtartjuk: ''bal parti, szomszéd falubeli, piros tetős, fehér virágú, apró szemű, erős bordájú, nagy erejű, kis hordónyi ''stb.; különösen olyankor, ha a kapcsolatnak valamelyik vagy mindkét tagja összetett szó: ''halványlila színű, iskolaköteles korú, hosszú szempillájú, szürke télikabátos, öntelt magatartású ''stb.

{{horgony|109.}} A fokozó vagy nyomósító szerepű melléknévi jelzőt nem írjuk egybe a jelzett melléknévvel: ''szép piros, szép kövér, jó nagy, jó erős, borzasztó rossz, szörnyű hideg ''stb. Hasonlóképpen: ''nagy néha, jó néhányszor ''stb.

{{horgony|110.}} A színárnyalatot kifejező melléknévi jelzőt egybeírjuk a színt jelölő melléknevekkel: ''halványlila, sötétzöld, világossárga, zöldeskék; almásszürke, haragoszöld, mélykék, törtfekete, újpiros; ''stb. – Az összetett színnevek árnyalatát jelző mellékneveket azonban különírjuk: ''sötét rózsaszín, világos narancssárga, halvány kékeszöld ''stb.

{{horgony|111.}} Az olyan összetételeket, amelyekben a főnév minőségjelzője az összetett szóban levő alakjában vagy jelentésében önálló szóként nem használatos (''al-, bel-, köz-, kül-, szak- ''stb.), mindig egybeírjuk: ''alelnök, belföld, élüzem, előtag, közérdek, külügy, mellékjövedelem, pótágy, szakember'' stb.

{{horgony|112.}} Az ''-ó, -ő'' képzős igenevet, ha csak alkalmi minőségjelző, általában különírjuk jelzett szavától: ''dolgozó nő, izzó fém, közvetítő javaslat, parancsoló hang, sajgó térd, felszabadító mozgalom, kiváló termék, ''(az újoncokat) ''kiképző tiszt ''stb.; különösen olyankor, ha a kapcsolatnak valamelyik vagy mindkét tagja összetett szó: ''mutató névmás, szélező körfűrész, növényvédő szer, rakétaindító állvány, földrengésjelző műszer, ellenőrző bizottság, összekötő híd, előadó körút ''stb.

Ha viszont az igenévi jelzős kapcsolatok tagjai jelentés tekintetében összeforrtak (az igenév nem folyamatot, hanem valamire való képességet, rendeltetést fejez ki; illetőleg a jelzett szó az igenévben kifejezett cselekvésnek valamilyen határozója), a két egyszerű szót egybeírjuk: ''cséplőgép, izzólámpa, desztillálótorony, védőnő, ivóvíz, költőpénz, eladólány ''(üzletben), ''kiképzőtiszt ''(beosztás), ''felvonóhíd; hálószoba, kutatóintézet, pihenőnap, evezőlapát, átütőpapír, belépőjegy; ''stb. (Vö. '''138.''')

A kialakult szokást megtartva több olyan (részben jelentésváltozást is mutató) kapcsolatot is egybeírunk, amelynek valamelyik tagja összetett szó: ''forgószínpad, javítóműhely, mozgókórház, mérőműszer, előhívótank, vendéglátóipar ''stb.

{{horgony|113.}} A ''-t, -tt ''képzős melléknévi igeneveket legtöbbször különírjuk jelzett szavuktól: ''csapolt sör, dőlt betű, sült hús, zárolt anyag, adott szó, fedett uszoda, vetített kép ''stb. – Csak néhány jelentésváltozáson átment kapcsolatot írunk egybe: ''aludttej, holtpont, nyúltagy, zártszék ''stb.

{{horgony|114.}} Minőségjelzőként nemcsak melléknév állhat, hanem főnév is.

:{{horgony|a)|114. a)|style=}} A foglalkozást, kort, minőséget, csoportot jelölő, esetleg csak nyomatékosító főnévi jelzőket különírjuk jelzett szavuktól: ''mérnök bátyám, belgyógyász barátunk, közgazdász szakértő, gyermek király, ajándék könyv, rongy fráter, vendég néni, tüzér tizedes, huszár főhadnagy, rendőr százados; csuda jó, kutya hideg; ''stb. – Hasonlóképpen különírjuk az ilyen alakulatokat is: ''igazgató elvtárs, tanár úr, tanító néni, mérnök szaktárs ''stb.

:{{horgony|b)|114. b)|style=}} Egybeírjuk viszont az ''akácerdő, csiperkegomba, diáklány, fenyőfa, fiúgyermek, fűszeráru, kölyökkutya, lakatosmester, legényember, rabszolga, vendégművész ''stb. típusú (általában fajtajelölő) főnévi minőségjelzős alakulatokat.

{{horgony|115.}} Anyagnévi jelzős kapcsolatnak azokat az alakulatokat tekintjük, amelyekben az előtag azt jelöli, hogy az utótagként megnevezett tárgy abból az anyagból készült. Az anyagnévi jelzőt, ha egyszerű szó, egybeírjuk a nem összetett főnevekkel: ''aranygyűrű, alumíniumedény, faburkolat, gyapjúsál, kőfal, platinatégely ''stb. – Ha azonban az anyagnévi jelzős kapcsolatnak valamelyik vagy mindkét tagja összetett szó, az anyagnevet különírjuk jelzett szavától: ''acél mérőszalag, bőr pénztárca; nyersselyem ing, vasbeton gerenda; műanyag padlóburkolat; ''stb.

{{horgony|116.}} A hónap vagy nap jelzőként álló nevét különírjuk jelzett szavától: ''január hónapban, hétfő reggel, csütörtök estére; március havi, kedd reggeli, péntek esti, vasárnap déli; ''stb.

{{horgony|117.}} A mennyiségjelzős kapcsolatok írásának fő szabályai a következők:

:{{horgony|a)|117. a)|style=}} A mennyiségjelzős kapcsolatok tagjait általában különírjuk egymástól: ''öt ujj, száz forint, ezer esztendő, sok munka, több energia ''stb.; különösen olyankor, ha a kapcsolat valamelyik vagy mindkét tagja összetett szó: ''negyvenöt perces, két négyzetméternyi, huszonegy köbméteres ''stb. (Vö. '''119.''')

:{{horgony|b)|117. b)|style=}} A mennyiségjelzős összetételeket egybeírjuk. Ezek tagjainak együttes jelentése más, mint az előtag és az utótag jelentésének összege: ''háromszög ''(mértani idom), ''tízperc ''(iskolában), ''öttusa ''(sportban), ''hatökör ''(= buta), ''ezermester ''(= sok mindenhez értő), ''tizenkétszög ''(mértani idom) stb.

:{{horgony|c)|117. c)|style=}} A kialakult szokást megtartva jelentésváltozás nélkül is egybeírjuk számos (főleg képzővel ellátott) mennyiségjelzős kapcsolat tagjait: ''egynapi, nyolcoldalú, kétnyelvű, ötéves, tízpercnyi, húsznaponként ''stb. (Vö. '''119.''')

{{horgony|118.}} Mennyiségjelzőként nemcsak számnév állhat, hanem (mennyiséget, mértéket, nagyságot jelentő) főnév is. Az ilyen főnévi jelzőket különírjuk jelzett szavuktól: ''egy csomó retek, nagy halom kavics, két hordó bor, egy rakás fa, tenger virág, tíz deka vaj, tízezer kilowatt áram, száz hektár föld ''stb.

{{horgony|119.}} Egy egyszerű tőszámnévnek (ill. a ''sok, több, fél ''számnévnek), valamint egy ''-i, -ú, -ű, -jú, -jű, -s, -nyi ''képzős egyszerű melléknévnek a kapcsolatát egybeírjuk: ''harmincnapi, kilenchavi, háromlábú, ötágú, hétfejű, kétzónájú, kétpetéjű, sokmilliós, négyoldalas, húszfőnyi ''stb. De számjegyekkel írva: ''9 havi, 20 főnyi ''stb. – Ha azonban akár a melléknév, akár a számnév, akár mind a kettő összetett szó, a kapcsolat számnévi tagját különírjuk a melléknévi tagtól: ''hat vegyértékű, egy szótagos, negyven négyszögöles, száz hektoliternyi; tizenkét emeletes, huszonnégy tagú, negyvennyolc órás, száztizenhat napi; hetvenöt centiméteres, ötvenhét másodpercnyi; ''stb. számjegyekkel írva is: ''40 köbcentiméteres, 116 napi ''stb. [Vö. '''117.''' a), c)]

Hasonlóképpen írjuk az ilyen ''-nként ''ragos alakulatokat is: ''kéthetenként, háromhavonként, ötévenként; tizenöt naponként, három hónaponként; 5 évenként, 15 naponként; ''stb. [Vö. '''117.''' c)]

{{horgony|120.}} A ''-dik ''képzős sorszámnévi jelzőt nem írjuk egybe sem a jelzett főnévvel, sem a (rendszerint ''-i, -s, -ú, -ű'' képzős) melléknévvel: ''ezredik év, harmadik napon, hetedik alkalommal; harmadik havi, negyedik osztályos, ötödik rendű, tizenkettedik havi; ''stb. – A ''-d'' képzős sorszámnévi jelzőt viszont egybeírjuk mind a főnevekkel, mind a melléknevekkel, mind a számnevekkel: ''ötödévben, hetedízben; ezredévi, ötödéves, másodrendű, tizenötödrangú; harmadfél; ''stb. (Vö. '''291.''')

{{horgony|121.}} A visszaható névmásokkal a számnevekből alkotott ''-d'' sorszámnévképzés jelzőket egybeírjuk: ''másodmagammal, századmagával; tizenhatodmagunkkal, huszonötödmagukkal; ''stb.

====A tárgyas, a határozós és a birtokos jelzős kapcsolatok====

{{horgony|122.}} Tárgyas, határozós, valamint birtokos jelzős viszonyban azok a szókapcsolatok és összetételek a jelöltek, amelyekben a tagok közti viszonyt rag mutatja: ''fát vágó ''és ''egyetért; százszor mond és százszorszép; ''az ''asztal lapja ''és ''vásárfia; ''stb. Ha az alkotóelemek egyike sem ragos, a kapcsolat jelöletlen: ''kincskereső = kincs(et) kereső; színgazdag = szín(ekben) gazdag; iskolaudvar = (az) iskola udvar(a); ''stb.

{{horgony|123.}} A tárgyas kapcsolatokat a következőképpen írjuk:

:{{horgony|a)|123. a)|style=}} A raggal jelölt tárgyas kapcsolatok tagjait (az állandó szókapcsolatokban is) általában különírjuk egymástól: ''eleget tesz, kezet fog, szemet szúr, véget ér, állást foglal, hátat fordít; tévéantennát szerel, főtengelyt esztergál, könyvtárt összerendez; ''stb.

:{{horgony|b)|123. b)|style=}} A jelölt tárgyas kapcsolatokból keletkezett összetételeket egybeírjuk. Ezek tagjainak együttes jelentése más, mint az előtag és az utótag jelentésének összege: ''egyetért ''(= azonos véleményen van), ''helytáll ''(= derekasan viselkedik), ''jótáll ''(= szavatol), ''semmittevő ''(= lusta, dologtalan), ''számottevő ''(= jelentős, tekintélyes) stb.

:{{horgony|c)|123. c)|style=}} A jelöletlen (ragtalan előtagú) tárgyas összetételek tagjait mindig egybeírjuk: ''autómentő, munkavállaló, úttörő, híradó, kárvallott, világlátott, karöltve ''stb. Nem írhatjuk külön a jelöletlen tárgyas összetételeket akkor sem, ha valamelyik vagy mindkét tagjuk maga is összetett szó: ''alvázvédő, gázcsőfektető, szakmunkásképző, létszámnyilvántartó, raktárellenőrző ''stb.; legföljebb a túl hosszúakat a fő tagok határán kötőjellel tagoljuk: ''vízvezeték-szerelő, lélegzet-visszafojtva, baleset-előidéző ''stb. (Vö. '''138.''')

{{horgony|124.}} Ha egy névszó és egy ige egymástól különírt jelölt tárgyas kapcsolatának igei tagjához képző (pl. ''-ó, -ő, -ás, -és ''stb.) járul, a különírást megtartjuk: ''nagyot akaró, keveset érő, urat játszás, mindent megvetés, világot járt, utat tévesztve; albérletet kereső, menedékhelyet nyújtó, menetgyakorlatot tartva; ''stb.

{{horgony|125.}} A határozós kapcsolatok írásának fő szabályai a következők:

:{{horgony|a)|125. a)|style=}} A valamilyen raggal jelölt határozós kapcsolatok tagjait (az állandó szókapcsolatokban is) általában különírjuk egymástól: ''eszébe jut, munkába lép, rosszul jár, földre hull, nyakon csíp, pellengérre állít, ráncba szed, jutalomra érdemes ''stb.; különösen akkor, ha a kapcsolatnak valamelyik vagy mindkét tagja összetett szó: ''készpénzért veszi, külföldre utazik, vizsgára előkészít ''stb.

:{{horgony|b)|125. b)|style=}} A jelölt határozós kapcsolatokból keletkezett összetételeket egybeírjuk. Ezek tagjainak együttes jelentése más, mint az előtag és az utótag jelentésének összege: ''észrevesz ''(= észlel, megfigyel), ''véghezvisz ''(= befejez), ''ágrólszakadt ''(= szegény), ''napraforgó ''(növény), ''semmirekellő ''(= haszontalan), ''tagbaszakadt ''(= jól megtermett), ''tökkelütött ''(= buta) stb.

:{{horgony|c)|125. c)|style=}} A jelöletlen (rag nélküli) határozós összetételek tagjait mindig egybeírjuk: ''energiagazdálkodás, ökölvívás, munkatárs, áldozatkész, iskolaköteles, munkaképes, mélyhűtött, szélvédett ''stb. Nem írhatjuk külön a jelöletlen határozós összetételeket akkor sem, ha előtagjuk maga is összetett szó: ''atombombamentes, nyugdíjjogosult, sújtólégbiztos, tápanyagszegény ''stb.; legföljebb a túl hosszúakat a fő tagok határán kötőjellel tagoljuk: ''adóbevallás-köteles, előítélet-mentes ''stb. (Vö. '''138.''')

:{{horgony|d)|125. d)|style=}} A kialakult szokást megtartva jelentésváltozás nélkül is egybeírjuk több jelölt határozós kapcsolat tagjait: ''partraszállás, kézhezvétel, lényegbevágó, bérbeadás ''stb.

{{horgony|126.}} Ha egy névszó és egy ige egymástól különírt jelölt határozós kapcsolatának igei tagjához képző (pl. ''-ó, -ó, -ás, -és ''stb.) járul, a különírást általában megtartjuk: ''hosszan tartó, gyorsan ölő, könnybe lábadt, papírba csomagolás, pellengérre állítás, próbára tevés; háttérben mozgó, előtérbe kerülő, középpontba állítás, közhírré tétel, külföldre utaztakor; ''stb. [De vö. '''125.''' d)]

{{horgony|127.}} Határozószóknak főnevekkel és melléknevekkel (melléknévi igenevekkel) való kapcsolatából gyakran alakulnak összetett szavak: ''általút, ellenfél, távollét, fennszóval, rögtönbíráskodás, túlérzékenység; bennfentes, közeljövő, utánfutó, bennszülött, régmúlt; ''stb.

{{horgony|128.}} A birtokos jelzős kapcsolatokat a következőképpen írjuk:

:{{horgony|a)|128. a)|style=}} A birtokszón a birtokviszonyra utaló birtokos személyraggal (-jellel) jelölt kapcsolatok tagjait általában különírjuk egymástól: ''a folyó vize, az iskola kapuja, a világ népei, a brigád tagjai; a lakóház pincéje, az írógép billentyűi, a nyomda szedőterme, a park virágágyai, a gépkocsi alváza; ''stb.

:{{horgony|b)|128. b)|style=}} A jelölt birtokos jelzős kapcsolatokból keletkezett összetételeket egybeírjuk. Ezek tagjainak együttes jelentése más, mint az előtag és az utótag jelentésének összege: ''barátfüle'' (tésztaféle), ''bolondokháza ''(= felfordulás, zűrzavar), ''istennyila ''(= villám), ''vásárfia ''(= ajándék) stb.

:{{horgony|c)|128. c)|style=}} A jelöletlen, azaz személyrag (-jel) nélküli birtokos jelzős összetételek tagjait mindig egybeírjuk: ''ablaküveg, disznóhús, földrengés, gerelyhajítás, iskolaorvos, rigófészek; bankjegyforgalom, helységnévtár, csapágyfémgyártás, gépkocsifényszóró; ''stb., legföljebb a túl hosszúakat a fő tagok határán kötőjellel tagoljuk: ''alkatrész-nyilvántartás, fényképezőgép-objektív, tengeralattjáró-támaszpont ''stb. (Vö. '''138.''')

:{{horgony|d)|128. d)|style=}} A kialakult szokást megtartva jelentésváltozás nélkül is egybeírjuk néhány jelölt birtokos jelzős kapcsolat tagjait: ''napkelte, tojásfehérje, tanácsháza, városháza ''stb.

====A jelentéstömörítő összetételek====

{{horgony|129.}} Sok alárendelő összetett szavunknak elő- és utótagja között olyan bonyolult kapcsolat van, hogy az összetétel csak többszavas szerkezettel értelmezhető. Így például: ''vámvizsgálat = ''hol történő, mivel kapcsolatos vizsgálat?: ''vám''nál történő, ''vám''mal kapcsolatos ''vizsgálat; csigalépcső = ''mihez hasonló lépcső?: a ''csiga ''házához hasonló ''lépcső; ''stb.

Az ilyen, úgynevezett jelentéstömörítő összetételek tagjait, köztük a hasonlító összetételeket, mindig egybeírjuk: ''barázdabillegető, emlékkönyv, hamutálca, motorcsónak, szénapadlás, testvérváros, villanyvilágítás; cinóbervörös, hófehér, hollófekete, galambősz, ultramarinkék; ''stb.

===Egyéb típusú szókapcsolatok és összetételek===

{{horgony|130.}} A névutós kapcsolatokat a következőképpen írjuk:

:{{horgony|a)|130. a)|style=}} A névutót az előtte álló névszótól különírjuk: ''idő előtt, bokor mögött, ház mellett, felesége iránt, föld alatt, munka nélkül, szó szerint, többek között ''stb. – Ha a névutóhoz -i képző járul, a különírást megtartjuk: ''idő előtti, bokor mögötti, ház melletti, föld alatti ''(üreg), ''munka nélküli ''(jövedelem), ''szó szerinti ''stb.

:{{horgony|b)|130. b)|style=}} Ha azonban az ilyen kapcsolatok jelentése módosult, s ezért összetett szóvá váltak, egybeírjuk őket: ''délelőtt, délelőtti; délután, délutáni, holnapután, holnaputáni, rendszerint, napközben, földalatti ''(= 1. metró; 2. illegális), ''munkanélküli ''(fn.), ''könyvnélküli'' (= szóról szóra megtanulandó lecke), ''pártonkívüli ''(fn.), ''mindenekelőtt, mindenekfelett, hazafelé, visszafelé ''stb.

:{{horgony|c)|130. c)|style=}} Az ''a, e, az, ez ''mutató névmásból és a különféle névutókból álló kapcsolatokat egybeírjuk, ha egységes határozószót alkotnak, továbbá ha rámutatószói szerepűek, vagy ha kötőszószerű szerkezetek részei: ''Ezelőtt ''másképp hívták. ''Ezután ''mindig jó leszek. Mindent megbeszéltünk, ''eszerint ''cselekedj! Nincs kétségem ''afelől, ''hogy ő tette. ''Azalatt, ''míg nyaraltok, kifestetem a lakást. Elment ''anélkül, ''hogy köszönt volna. Dolgozz, ''ahelyett ''hogy heverészel! Stb. [Vö. '''84., 243.''' d)] Ha ellenben a névmással nyomatékos rámutatást fejezünk ki, akkor csak a különírás a helyes: ''a köré ''a ház köré; ''a szerint ''kell eljárni, nem ''e szerint; a nélkül ''a könyv nélkül; Itt a hiba, ''e miatt ''nem működik a gép. Mindene a zene, csak ''az iránt ''érdeklődik. Stb.

{{horgony|131.}} Az igekötős igék sajátosan viselkedő összetett szavak.

:{{horgony|a)|131. a)|style=}} Ha az igekötő közvetlenül saját igéje (vagy igeneve) előtt áll, egybeírjuk vele: ''átad, benéz, felnyit'' v. ''fölnyit, lebecsül, visszaszerez; kiállítani, megtartó, eldobott, szembeállva; ''stb. Hasonlóképpen: ''megtartás, szembeszállás ''stb. – Igekötők lehetnek a következők: ''abba-, agyon-, alá-, át-, be-, bele-, benn-, egybe-, el-, ellen-, elő-, előre-, fel-'' v. ''föl-, félbe-, félre-, felül-'' v. ''fölül-, fenn-'' v. ''fönn-, hátra-, haza-, helyre-, hozzá-, ide-, keresztül-, ketté-, ki-, körül-, közbe-, közre-, külön-, le-, meg-, mellé-, neki-, oda-, össze-, rá-, rajta-, széjjel-, szembe-, szerte-, szét-, tele-, tova-, tovább-, tönkre-, túl-, újjá-, újra-, utána-, végbe-, végig-, vissza- ''stb.

:{{horgony|b)|131. b)|style=}} Ha az igekötő követi az igét (vagy igenevet), különírjuk tőle: ''pihend ki ''(magad), ''hagyj fel ''(ezzel), ''üljünk bele, menjetek előre, ne sározd össze, nem nézve oda, ''(akkor) ''ültünk le, ''(ti már) ''mehettek vissza ''stb.

:{{horgony|c)|131. c)|style=}} Az igekötő külön szó marad, ha közte és igéje (vagy igeneve) között más szó is van: ''el ne késs, le nem tenné, újjá is építjük, közre kell bocsátani, haza szabad menni, föl sem véve ''stb. Hasonlóképpen: ''be nem avatkozás, meg nem értés ''stb.

:Az igekötők különírása vagy egybeírása gyakran értelmi különbségre is utal: annak jelölője, hogy az igekötő a közvetlenül utána álló igéhez tartozik-e, vagy az ezt követőhöz. Más és más tehát: ''megvan húszéves, ''de: ''meg van töltve; megfogom a lepkét, ''de: ''meg fogom nézni; leszokott a dohányzásról, ''de: ''le szokott utazni vidékre; beleszeretett a lányba, ''de: ''bele szeretett volna szólni; elleszek nélküle, ''de: ''el leszek fáradva; megtudták a hírt; ''de: ''meg tudták javítani; ''stb.

:{{horgony|d)|131. d)|style=}} A megismételt igekötők közé kötőjelet teszünk, és együttesüket egybeírjuk az igével (vagy igenévvel): ''ki-kinéz, le-leereszt, meg-megállt, össze-összevesznek; elő-előtűnő, vissza-visszatérve; ''stb. Hasonlóképpen: ''vissza-visszatérés ''stb.

:Az ellentétes jelentésű igekötőket kötőjellel kapcsoljuk össze, és különírjuk őket az igétől (vagy igenévtől): ''ki-be járkál, le-föl sétál, ide-oda tekinget; oda-vissza utazni, előre-hátra pillantva; ''stb. Hasonlóképpen: ''le-föl sétálás ''stb.

:Különírjuk az igétől (vagy igenévtől) az ''összevissza, szerteszéjjel, szerteszét ''határozószókat is: ''összevissza beszél, szerteszéjjel szórták, szerteszét szórva ''stb. Hasonlóképpen: ''szerteszét szórás ''stb.

:{{horgony|e)|131. e)|style=}} Az igekötőül is használt határozószót különírjuk akkor, ha határozószói szerepét hangsúlyozzuk: ''abba tette ''(amiben eredetileg volt), de: ''abbahagy; fenn'' v. ''fönn maradt ''(a padláson), de: ''fennmarad'' v. ''fönnmarad ''(a neve); (nem) ''félre állt ''(hanem középre), de: (tapintatból) ''félreállt; ide jött ''(nem a szomszédba), de: ''idejött hozzám; ''stb.

:Az igekötővel alakilag azonos határozószót is különírjuk az igétől (vagy igenévtől), ha világosan személyes névmási szerepű: ''hozzá ''(= őhozzá) ''ment feleségül ''(nem hozzád), de: ''hozzájárul ''(valamihez); ''neki ''(= őneki) ''megy a levél, ''de: ''nekimegy ''(a szekrénynek); (csak) ''rá ''(= őrá) ''gondolok, ''de: (rossz) ''rágondolni ''is; stb. Csak különírt (határozószói) formája van a nem egyes szám harmadik személyű alakoknak: ''hozzám adták feleségül, nekünk jött a csomag, mindig rád gondolok ''stb.

{{horgony|132.}} A névmásokat egybeírjuk az előttük álló nyomatékosító elemmel:

''egymagam, egymagad, egymagatok;''

''önmagam, önmagad, önmaguk; önnönmaga, önnönmagunk, önnönmagatok;''

''ugyanez, ugyanolyan, ugyanakkora, ugyanannyi;''

''szintolyan, szintakkora, szintannyi;''

''csakolyan, csakannyi, csakennyi;''

''éppolyan, éppakkora, éppannyi; ''stb.

A névmási határozószókat is egybeírjuk a nyomósításukra szolgáló, eléjük tett személyes névmásokkal: ''énbennem, tenálad, őtőle, mihozzánk, tinektek, ővelük; énmiattam, teáltalad, őutána, mimellettünk, tinélkületek, őközöttük; ''stb.

De: ''én magam megyek oda ''(a hangsúly a ''magam ''szón); ''csak annyi szükséges ''(a hangsúly az ''annyi ''szón); ''épp olyan esetben ''(a hangsúly az ''olyan ''szón); stb.

{{horgony|133.}} Tagadó névmások előtagjaként a ''se, sem, semmi ''szót egybeírjuk az utána következű szóelemmel: ''semekkora, semennyi, semmilyen, semmiféle ''stb. – A határozószókban szintén egybeírjuk a ''se'' és a ''sem ''szót az utótaggal: ''sehol, sehonnan, semeddig, sehogy, semmint, semmikor ''stb.

Különírjuk viszont a ''se'' és a ''sem ''szót, ha névmások és határozószók után állnak: ''semmi se, senki sem, senkinek se, semmitől sem; semmikor se, sehova se, sehol sem, sehogy sem; ''stb. – De: ''sohase, sohasem, sose, sosem.''

{{horgony|134.}} Az ''akár-, bár-, mind-, minden-'' és ''vala- ''előtagú névmásokat és névmási határozószókat egybeírjuk: ''akármekkora, akárhol, bármi, bármikor, mindannyi, mindenki, mindenhonnan, valami, valamerre ''stb.

{{horgony|135.}} Olyan szavak, amelyek beszédünkben gyakran fordulnak elő egymás mellett, nemegyszer új jelentést hordozó összetételekké forrnak össze. Az ilyen kapcsolatokat egybeírjuk: ''kétségkívül ''(= biztosan), ''nemsokára, sohasem; dehogy, hogyne; csakhogy, hanem, ugyanis; ''stb.

A külön- és egybeírás az ilyen szavak esetében is értelmi különbség hordozója lehet: ''úgy tett, mintha szeretné, ''de: ''szebb, ha nevet, mint ha sír; egyrészt ''(kötőszó), de: ''egy részt kapott belőle; dehogyis! ''(= nem), ''de hogy is gondolod? ; ''stb.

{{horgony|136.}} Sok eset mutatja, hogy egybeírandó az olyan összetétel, amely egészét tekintve más szófajú, mint utótagja önállóan volt: ''csúszómászó, járókelő; földalatti, munkanélküli; ennivaló, hártyásszárnyúak ''stb. (melléknévből főnév); ''tegnapelőtt, visszafelé, éjféltájban, elsősorban ''stb. (névutós vagy egyéb kapcsolatból határozószó); ''ennélfogva, mindazonáltal, miután ''stb. (határozószóból kötőszó); ''nefelejcs, fogdmeg(ek), haddelhadd; nemtörődöm ''(ember), ''nemszeretem ''(dolog) stb. (igés kapcsolatokból főnév, ill. melléknév). – De természetesen: ''az utcán járó-kelő emberek, inni való víz, az első sorban ült, ennél fogva húzd ''stb.

{{horgony|137.}} Egyetlen képzőnek különírt szókapcsolatokhoz járulása nagyobbrészt nem teszi a kapcsolatot egybeírandóvá; képzők halmozódása azonban már egybeírást von maga után: ''egymás mellett'' és ''egymás melletti, ''de ''egymásmellettiség; ''hasonlóképpen: ''egymásutániság, egyenlőoldalúság, megnemtámadási ''(szerződés), ''elnemkötelezettség, szeretetreméltóság ''stb.

Alapformájukban különírt kapcsolatok egybeírását eredményezi a felsőfoknak összefoglaló jelezése is az ilyenekben: ''szívhez szóló ''és ''szívhez szólóbb, ''de: ''legszívhezszólóbb; ''hasonlóképpen: ''legharcrakészebb, leghasznothajtóbb ''stb.

:Az ilyen felsőfokú formák helyett általában jobb a szerkezetes megoldás: ''harcra legkészebb, leginkább hasznot hajtó ''stb.

{{horgony|138.}} Szóösszetétel révén gyakran keletkeznek hosszú szavak. Ezeket bizonyos esetekben célszerű kötőjellel tagolni, hogy könnyebben olvashatók legyenek.

A két egyszerű közszóból alakult összetételeket egybeírjuk: ''asztallap, felezőegyenes, matematikatanítás, nitrogénasszimiláció, paradicsomsaláta, televíziókészülék, teljesítménynövekedés ''stb. De: ''sakk-kör ''stb. (Vö. '''62.''')

A kettőnél több szóból alakult (úgynevezett többszörös) összetételeket általában ugyanúgy egybeírjuk, mint a kéttagúakat: ''cseppkőbarlang, gépkocsivezető, ivóvízellátás, készruhaáruház, pénzügyőrlaktanya, rádiószaküzlet, úttörővasút, nyersolajmotor, rendőrjárőr, barnakőszénkoksz, mértékegységrendszer ''stb. – A hat szótagnál hosszabb többszörös összetételeket azonban már többnyire kötőjellel tagoljuk két fő összetételi tag határán: ''csapatzászló-avatás, dokumentumfilm-bemutató, könyvritkaság-gyűjtemény, tornász-csapatbajnokság, munkaerő-nyilvántartás, foszforműtrágya-gyártás ''stb.

:Az egyébként szabályos, de túlzottan hosszú összetett szavak szerkezetes megoldással elkerülhetők: ''tervezőiroda-vezető = a tervezőiroda vezetője, gépkocsivezető-tanfolyam = gépkocsi-vezetői tanfolyam ''stb.

Az úgynevezett szótagszámlálás szempontjai a következők: Szótagszámon az összetett szó jel és rag nélküli alakjának szótagszámát kell érteni: ''cserépedénygyártás, cserépedénygyártásnak, cserépedénygyártásban; honvédemlékmű, honvédemlékműveink; ''stb. – A származékszók képzőeleme azonban beleszámít a szótagszámba: ''kerékpárjavítás, kerékpárjavításokat; élelmiszerkészlet, élelmiszerkészletüknek; ''de ''kerékpár-javítási, ''(bőséges) ''élelmiszer-készletű ''stb. – Gyakorlati megfontolásból az igekötők közül csak a két vagy több szótagúakat tekintjük külön összetételi tagnak: ''előadó-művészet, kölcsön-visszafizetés ''stb.; de: ''befogadóképesség, állománykiegészítés ''stb.

:Az idegen szavaknak csak a magyarban is önállóan használatos elemeit (pl. ''centi-, deci-, deka-, extra-'')'' ''tekintjük külön szónak: ''centiméter-beosztású, extraprofit-elmélet ''stb.

{{horgony|139.}} A külön- és egybeírásban három úgynevezett mozgószabály is érvényesül.

:{{horgony|a)|139. a)|style=}} Ha egy kötőjellel már tagolt szóhoz újabb, szintén kötőjellel kapcsolandó utótag járul, az első kötőjelet (mivel közszói alárendelő összetételekben két kötőjel egy összetett szóban nem lehet) kihagyjuk, vagyis az eredetileg kötőjelezett szórészt az új alakulatokban egybeírjuk: ''anyagcsere-vizsgálat, ''de: ''anyagcserevizsgálat-kérés; békeszerződés-tervezet, ''de: ''békeszerződéstervezet-kidolgozás; kerekasztal-konferencia, ''de: ''kerekasztalkonferencia-rendezés; ''stb.

::Az ilyen túlzottan hosszúra nyúlt szavak helyett azonban jobb a szerkezetes megoldás: ''anyagcsere-vizsgálat kérése, a békeszerződés tervezetének kidolgozása, kerekasztal-konferencia rendezése ''stb.

:{{horgony|b)|139. b)|style=}} Ha egy különírt szókapcsolat (pl. ''hajlított bútor'') olyan utótagot kap (pl. ''gyár''), amely az egészhez járul, az egyébként különírandó előrészt az új alakulatban egybeírjuk, és ehhez az utótagot (a szótagszámtól függetlenül) kötőjellel kapcsoljuk: ''hajlítottbútor-gyár. ''Hasonló esetek: ''hideg víz, ''de: ''hidegvíz-csap; házi feladat, ''de: ''házifeladat-készítés; légi fénykép, ''de: ''légifénykép-montázs; szabad vezeték, ''de: ''szabadvezeték-hálózat; ''stb. – Ritkábban ugyan, de előtag is járulhat szókapcsolathoz: ''házi feladat, ''de: ''számtan-házifeladat; ''stb.

::A szabályt csak akkor alkalmazzuk, ha értelmetlenséget kerülünk el vele. Ha szószaporítás nélkül lehetséges, éljünk inkább szerkezetes megoldással: ''lőtt vadak, lőtt vadak árusítása ''(nem ''lőttvad-árusítás''), ''hőre lágyuló műanyagok feldolgozása ''(nem: ''hőrelágyulóműanyag-feldolgozás'') stb.

:{{horgony|c)|139. c)|style=}} Két azonos utótagú összetétel (pl. ''munkásszövetség, parasztszövetség'') különböző előtagja gyakran lép egymással mellérendelő kapcsolatba ''(munkás-paraszt). ''Az ilyen szerkezetű minőségjelzős előtagot különírjuk az utótagtól: ''munkás-paraszt szövetség. ''Hasonlóképpen: ''szövőipar, fonóipar, ''de: ''szövő-fonó ipar; ajakhang, foghang, ''de: ''ajak-fog hang; fényjáték, árnyjáték, ''de: ''fény-árny játék; rézötvözet, aranyötvözet, ''de: ''réz-arany ötvözet; ''továbbá: ''kutya-macska barátság, föld-levegő rakéta ''stb.

A mozgószabályok alkalmazása révén létrejött írásképek a kiindulási formákat természetesen nem módosítják!

{{horgony|140.}} Főneveket és mellékneveket tulajdonnevekkel a következőképpen kapcsolunk össze:

:{{horgony|a)|140. a)|style=}} Ha egy tulajdonnév egy köznévnek minőségjelzője, a két szót különírjuk egymástól: ''Mariska néni, Dezső bácsi, Fazekas elvtárs; Kovács mérnök; a Nagy család, a Kalmár fiú; Zsiguli gépkocsi, Fabulon arckrém; ''stb. – Hasonló esetek: ''Julianus barát szobor, Kászim pasa bástya ''stb. (Vö. '''167., 170.''')

:{{horgony|b)|140. b)|style=}} Ha egy tulajdonnév egy köznévvel vagy egy (rendszerint ''-i, -s, -ú, -ű, -jú, -jű'' képzős) melléknévvel valamilyen jelöletlen összetételt alkot, kötőjellel kapcsoljuk őket össze: ''Afrika-kutató, Ady-szobor, Kazinczy-verseny, Mátyás-templom; Balassi-strófás, Kossuth-díjas, Mária-arcú, Herkules-erejű; József Attila-díj, Apáczai Csere János-emlékünnepély; ''stb. (Vö. '''168., 169.''')

Az ilyen kapcsolatok közül néhány köznévvé vált. Ezeket kisbetűvel kezdve egybeírjuk: ''ádámcsutka, pálfordulás, röntgensugár ''stb. (Vö. '''201.''')

{{horgony|141.}} A ''-fajta, -féle, -nemű, -rét, -rétű ''és ''-szerű ''képzőszerű utótagot a közszókkal egybeírjuk: ''másfajta, többféle, egynemű, negyedrét, sokrétű, ésszerű'' stb. – A tulajdonnevekhez a ''-féle ''és a ''-szerű ''szóelemeket kötőjellel kapcsoljuk: ''Eötvös-féle, Petőfi-szerű; Jedlik Ányos-féle; ''stb. (Vö.: '''171.''')

Felsorolásban az elmaradó közös, csak az utolsó taghoz hozzáfűzött képzőszerű utótagra kötőjellel utalunk: ''bükk-, mogyoró- ''és ''nyírfafélék; Tömörkény- és Gárdonyi-szerű; ''stb. [Vö. '''262.''' c)]

{{horgony|142.}} Az összetett számneveknek és a számoknak több vonatkozásban sajátos írásmódjával a következő pontok foglalkoznak: a betűírással és a számjegyírással a '''288.,''' az összetett számnevek és a számok tagolásával a '''289.,''' a sorszámnevekkel a '''267.''' a) és a '''290.,''' a törtszámnevekkel a '''291.,''' a tizedes törtekkel a '''274.''' és a '''291.''' pont.

{{lapozó|előző=Az egyszerűsítő írásmód|köv=A kis és a nagy kezdőbetűk|cím=A magyar helyesírás szabályai}}
[[Kategória:A magyar helyesírás szabályai]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>A magyar helyesírás szabályai/A kis és a nagy kezdőbetűk</title>
    <id>663</id>
    <revision>
      <id>4030</id>
      <timestamp>2006-07-21T12:45:05Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>Dhanak</username>
        <id>32</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>horgonyok</comment>
      <text xml:space="preserve">{{lapozó|előző=A különírás és az egybeírás|köv=A tulajdonnevek írása|cím=A magyar helyesírás szabályai}}
==A kis és a nagy kezdőbetűk==

{{horgony|143.}} A magyar közszavakat általában kis kezdőbetűvel írjuk, de egyes meghatározott esetekben naggyal is. Mindig nagybetűvel kezdjük a tulajdonneveket. Mivel azonban a tulajdonnevek saját részrendszert alkotnak helyesírásunkban, külön fejezetben tárgyaljuk őket.

===A kis kezdőbetűk===

{{horgony|144.}} Közszavainkat általában kisbetűvel kezdjük: ''szeret, virágzik; elnök, ország, párt; drága, fenséges; három, kevés; ami, bármennyi; itt, most; ejha, nahát, ugye, és, jóllehet; ''stb.

Erős érzelmi töltésük ellenére általában kisbetűvel írjuk a magasztos tartalmú, kellemes hangulatú és jelentésű szavakat is: ''béke, szabadság, felszabadulás, haza, élet, tavasz, édesanya, család ''stb. (De vö. '''149., 150.''')

{{horgony|145.}} Kis kezdőbetűvel írjuk az ünnepeket, a nevezetes napokat, a rövidebb-hosszabb időszakokat, a történelmi eseményeket jelentő szavakat, szókapcsolatokat (bár olykor nem kicsi az érzelmi töltésük): ''március tizenötödike, a felszabadulás napja, május elseje, az alkotmány ünnepe, karácsony, húsvét, anyák napja, nemzetközi nőnap, pedagógusnap, vasutasnap, ötéves terv; a honfoglalás, a mohácsi vész, a szabadságharc, a debreceni országgyűlés, a francia forradalom; a nagy októberi szocialista forradalom, a nagy honvédő háború; s''tb.

{{horgony|146.}} A rendezvények, rendezvénysorozatok, társadalmi és politikai mozgalmak, programok stb. nevét általában kisbetűvel írjuk: ''jövőkutatási konferencia, nemzetközi orvoskongresszus, légkörkutatási szimpózium, termoanalitikai tudományos ülésszak, erdészeti és faipari tudományos napok, a magyar nyelv hete, fásítási hónap, olvasó népért, a szakma ifjú mestere, országos távlati tudományos kutatási terv, országos középiskolai tanulmányi verseny ''stb. – Az intézményszerűeket azonban az intézménynevek mintájára írjuk: ''Budapesti Nemzetközi Vásár, Szegedi Szabadtéri Játékok'' stb. (Vö. '''191.''')

{{horgony|147.}} Kisbetűvel kezdjük a népek, népelemek, népcsoportok és nyelvcsaládok nevét: ''észt, kínai, magyar, orosz, szlovák, palóc, sváb, szász, székely, indián, néger; finnugor, germán, román, urál-altaji, nyugati szláv; ''stb. Ugyancsak kis kezdőbetűsek a vallásokhoz, felekezetekhez tartozást jelentő szavak: ''buddhista, katolikus, mohamedán, református ''stb.

===A nagy kezdőbetűk===

{{horgony|148.}} Írásunknak világossá és áttekinthetővé tétele végett a közszavakat is nagybetűvel kezdjük minden szöveg, valamint – pont, kérdőjel, felkiáltójel és bizonyos esetekben kettőspont után – minden új mondat élén: ''Háromórai idő volt engedve a kitiltottaknak, hogy motyóikat összeszedjék… Ez a háromórai idő pedig éppen elég volt arra, hogy a város népessége mindent megtudjon… Mi volt a diákok vétsége? Hogyan védelmezték magukat? Milyen nagy dolgokat vágott oda a vaskalaposoknak Jenőy? Hát Barkó hogy replikázott nekik tatárul, törökül, perzsául! Hát még a sánta Biróczy hogy tréfálta meg őket víg ötleteivel! S most ezeket mind kicsapták. Az iskola szeme fényeit!''

Az általános szabályoktól – stilisztikai okokból – csak a szépírók szoktak olykor eltérni.

{{horgony|149.}} Levelekben és hivatalos iratokban a megszólítás első szaván és tulajdonnévi tagján kívül nagybetűvel szokás kezdeni a megszólításban szereplő közneveket is (de a mellékneveket, kötőszókat már nem): ''Drága Ilonka Néni! Osztályvezető Kartárs! Tisztelt Kovács Úr! Mélyen tisztelt Asszonyom és Uram! ''Stb.

Magánlevelekben a megszólítás első szaván és tulajdonnévi tagján kívül a többi szót kezdhetjük kisbetűvel is: ''Kedves barátom! Tisztelt Nagy úr! Édes jó anyám és apám!''

Azokat a közneveket, névmásokat és névmási szerepű határozószókat, amelyek a megszólított személyére vonatkoznak, szöveg belsejében általában kisbetűvel kezdjük: ''Légy szíves, barátom, látogass meg minket! Arra kérem (a) tanácselnök elvtársat, szíveskedjék ügyemet kedvezően elbírálni. Bárcsak itt lehetnél te is! Valószínűleg önöket is érdeklik fejlesztési terveink. Örökké hálás leszek neked a segítségedért. Melegen érdeklődött irántatok. ''Stb. – Fokozott tisztelet kifejezésére azonban az ilyen esetekben nagybetű is alkalmazható: ''Szeretném, Apám, ha nem értene félre. A legfőbb érdem az Önöké. Szeretnék mindig Veled lenni. ''Stb. Két (vagy több) szóból álló megszólításoknak ilyenkor is csak az első szavát kezdjük nagybetűvel: ''Bocsássa meg, Igazgató úr, hogy soraimmal fölkeresem! Tisztelettel emlékeztetem (az) Államtitkár elvtársat arra, hogy…'' stb. Hasonlóképpen: ''Felkérem Horváth kartársat vitaindító előadásának megtartására. Ezt Ferenc bátyám és Erzsi néném is jól tudja. ''Stb. (Vö. '''144., 253.''')

{{horgony|150.}} Közszavaknak nagybetűs kezdése – kivételesen, elsősorban költői művekben – lehet a megszemélyesítés eszköze, erősítheti a szavak hangulatát, felhívhatja a figyelmet fogalmi tartalmukra, sőt egyszerre is szolgálhatja mindegyik célt: ''a Szerelem, a Végzet, a Hatalom; Mi vagyunk: Jövő és Igazság, / Engesztelés és nagy Ítélet; ''stb. (Vö. '''144.''')

===Egyéb esetek===

{{horgony|151.}} Az idézeteket és az idézeten belüli további részeket az eredeti szövegnek megfelelően kezdjük nagy-, illetőleg kisbetűvel: ''„Előttünk egy nemzetnek sorsa áll.”; „Légy fegyelmezett!” ''stb.; illetőleg: ''„a földre sütöttük szemünk. Kinyílt / a földbe zárt titok.” ''(Vagy: „…''a földre sütöttük” ''stb.) [Vö. '''256.''' a), '''264.''']

{{horgony|152.}} Az útbaigazító feliratokat, a táblázatok, grafikonok, ábrák stb. alatti szövegeket nagybetűvel kezdjük: ''Bejárat, Házfelügyelő, Igazgató, Pénztár; Széntermelésünk; ''stb. – Ha egy ilyen szöveg több szóból áll, akkor csak az első szó nagy kezdőbetűs: ''Kettős megállóhely, Nyilvános telefon, B porta; A légfék vázlatos rajza; ''stb. – Ha a szöveg első szava számnév, s ezt számjeggyel írjuk, az utána következő szó kis kezdőbetűs: ''2. metróvonal, 5. ajtó, III. vágány ''stb.

Kisbetűvel kezdjük az ügyiratok, igazolványok, oklevelek stb. végén az aláírás alatti megjelölést: ''elnök, titkár, igazgató, rektor, miniszter; a bizottság titkára, a társtulajdonosok közös képviselője; ''stb.

{{horgony|153.}} A családnevek előtti ''doktor, idősb, ifjabb, özvegy ''stb. szót, illetőleg rövidítésüket csak kiemelt helyzetben (aláírásban, levélcímzésben, oszlopba rendezett névsorban stb.) és mondat elején kezdjük nagybetűvel: ''Dr. Mészáros Mihály, Id. Kelemen László, Ifj. Jakab Imréné; Özvegy Lukács Péterné azzal a kéréssel fordult a tanácshoz, hogy…;'' stb. – Mondat belsejében ugyanezek kisbetűvel írandók: ''Ott volt dr. Mészáros Mihály is. Szép Gergely és ifj. Lukács Péter panaszt tettek özvegy Jakab Imréné ellen. – ''Hasonlóan a történelmi nevek esetében: ''Gróf Széchenyi István; ''de szövegben: ''Miniszteri tárcát vállalt báró Eötvös József ''is.

{{lapozó|előző=A különírás és az egybeírás|köv=A tulajdonnevek írása|cím=A magyar helyesírás szabályai}}
[[Kategória:A magyar helyesírás szabályai]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>A magyar helyesírás szabályai/A tulajdonnevek írása</title>
    <id>664</id>
    <revision>
      <id>4072</id>
      <timestamp>2006-07-25T13:00:31Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>Dhanak</username>
        <id>32</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>Bot: horgonyok hozzáadása</comment>
      <text xml:space="preserve">{{lapozó|előző=Az idegen közszavak és tulajdonnevek írása|köv=Az idegen közszavak és tulajdonnevek írása|cím=A magyar helyesírás szabályai}}
==A tulajdonnevek írása==

{{horgony|154.}} A tulajdonneveknek több típusát különböztethetjük meg: a személyneveket, az állatneveket, a földrajzi neveket, a csillagneveket, az intézményneveket, a márkaneveket, a címeket stb. Bár az egyes típusok írásmódja nem egyetlen elvhez igazodik, három szempontból mégis egyformán viselkednek.

:{{horgony|a)|154. a)|style=}} Mindegyik csoport írásában érvényesül helyesírásunknak az a régi törekvése, hogy a tulajdonneveket megkülönböztesse a köznevektől, ezért minden tulajdonnevet nagybetűvel kezdünk: ''Szőke ''(családnév), de: ''szőke ''(hajszín); ''Fakó ''(tónév), de: ''fakó ''(színnév); ''Mór ''(helységnév, személynév), de: ''mór ''(népnév); ''Hollófészek ''(hegy neve), de: ''hollófészek ''(a holló fészke); ''Rák ''(csillagkép neve), de: ''rák ''(állat neve); ''Patyolat ''(vállalat neve), de: ''patyolat ''(fehér, hófehér); ''Kortárs ''(folyóirat címe), de: ''kortárs ''(valakivel egy időben élő); ''Parázs ''(tűzhelymárka neve), de: ''parázs ''(izzó tüzelőanyag); stb.

:{{horgony|b)|154. b)|style=}} A nagy kezdőbetű mutatja ugyan, hogy tulajdonnévvel van dolgunk, de a több elemből álló nevek esetében érzékeltetni kell a tulajdonnevek terjedelmét is, hogy világosan elhatárolódjanak a környező szövegtől. A többelemű nevek tagjainak összetartozását többféleképpen jelezhetjük.

Egybeírjuk az alkotó tagokat: ''Kispista, Tóthpál, Annamária, Nagykőrös, Hegyalja, Olaszország ''stb.

Kötőjellel kapcsoljuk egymáshoz az alkotó tagokat: ''Nemeskéri-Kiss, Velencei-tó, Észak-Afrika ''stb.

Nagybetűvel kezdjük a tagok mindegyikét: ''Zrínyi Miklós, Kőrösi Csoma Sándor, Budapesti Műszaki Egyetem, Magyar Nyelvőr s''tb.

A név nyelvi felépítése is jelezheti, meddig tart a tulajdonnév. így pl. ''az utca (u.) ''szó a név utolsó eleme, a ''című (c.) ''szó pedig közvetlenül követi a név utolsó elemét: ''Kiss János altábornagy utca, az Ének a pesti ligetről című vers ''stb.

A címek esetében az alakulat sajátos (kiemelt) helyzete teszi világossá a tulajdonnév terjedelmét: ''Egri csillagok, A város peremén, Helyesírási tanácsadó szótár ''stb.

:{{horgony|c)|154. c)|style=}} A tulajdonnevek írásának jellemző vonása az állandóság. Ez egyrészt azt jelenti, hogy a tulajdonnevek egyes típusaiban ragaszkodunk a történelmileg kialakult vagy a mai helyesírási szabályok szerinti formákhoz: ''Thököly, Werbőczy, Központi Fizikai Kutatóintézet; Pepsi-Cola, Rutascorbin; ''stb. Másrészt arra kell törekednünk, hogy a toldalékos alakok leírására olyan megoldást találjunk, amely biztosítja az alapforma visszaállíthatóságát: ''Kiss-sel, Wittmann-né, New York-i ''stb. (Nem pedig: Kissel, Wittmanné, newyorki stb.)

===A személynevek===

{{horgony|155.}} Mind a családneveket (vezetékneveket), mind a keresztneveket (utóneveket) nagy kezdőbetűvel írjuk: ''Bakos, Deli, Körmendi, Szántó; Éva, Zsuzsa, György, Pál; Szerencsés András, Szeremlei-Szabó Zsolt; ''stb.

A családnevek és a keresztnevek írásmódját – helyesírásunk rendszerének figyelembevételével – az anyakönyvezésre és a személyi okmányok kiállítására vonatkozó jogszabályok állapítják meg.

{{horgony|156.}} Családneveink nagyobb részének formája követi a mai magyar hangjelölési rendszert: ''Asztalos, Bíró, Hajdú, Kis, Takács ''stb. – A családnevek írásában érvényesülő hagyomány és egyéb okok (jogi megfontolások stb.) miatt azonban számos élő névben találkozunk a mai írásformáktól kisebb-nagyobb mértékben eltérő jelölésmódokkal: ''Biró, Buday, Eördögh, Gaál, Gombocz, Hajdu, Kiss, Kultsár, Pais ''stb. (Vö. '''12., 87.''') – Hasonlóképpen tiszteletben tartandó a tudatos szépírói névadással alkotott nevek írásmódja is: ''Baradlay, Maszlaczky, Keöcherepy ''stb.

{{horgony|157.}} A történelmi családnevek írásának főbb szempontjai a következők:

:{{horgony|a)|157. a)|style=}} A történelmi nevek védelme érdekében a régi magyar családnevek eredeti alakját általában megőrizzük: ''Beythe, Kemechey, Orczy, Sigray, Thewrewk, Vay ''stb. (Vö. '''12., 87.''')

:{{horgony|b)|157. b)|style=}} A családnevek hagyományőrző helyesírása viszonylag későn alakult ki, ezért az eredeti formák mellett az idők folyamán névváltozatok is keletkeztek (pl. ''Batsányi – Bacsányi''). Ilyenkor az egyöntetű írásgyakorlat biztosítása végett a család vagy a kiemelkedő történelmi személy által rögzített, korunkhoz legközelebb eső formát kell használni, s azt kell következetesen érvényesíteni: ''Apafi, Batsányi, Kazinczy, Lorántffy, Verseghy ''stb.

::Ma élő személyek is viselnek történelmi családneveket. Ezek természetesen az anyakönyvben rögzített alakjukban használandók, ami eltérhet a régi család vagy történelmi személy nevének írásmódjától: ''Dezsőfi, Rákóczy, Teleky ''stb.

:{{horgony|c)|157. c)|style=}} Az olyan névformák, melyek eltérnek ugyan az egykoriaktól, de már hosszú és következetes hagyományuk van írásgyakorlatunkban, ebben a formában használandók: ''Bocskai, Rákóczi, Zrínyi; Apáczai Csere, Tsétsi János; ''stb. – Az ilyen neveket nem szabad sem visszarégiesíteni (pl. Zrini), sem pedig korszerűsíteni (pl. Csécsi).

:{{horgony|d)|157. d)|style=}} Szilárdan kialakult név hiányában olyan formát szokás kialakítani, amely az elolvasását nem zavaró régies írássajátságokat tiszteletben tartja, de egyszersmind lehetővé teszi, hogy a nevet az egykori hangzásnak megfelelően ejthessük ki: ''Komjáthy, Pesthi, Werbőczy, Wathay ''stb. (nem Komjáti, Pesti, Verbőci, Vatai stb.); illetőleg: ''Kakas, Csombor, Csulyak ''stb. (nem Cacas, Czombor, Chuliak stb.).

{{horgony|158.}} Az összetett (két külön névből eggyéforrt) családneveket egybeírjuk: ''Kispéter, Kunszabó, Nagygyörgy, Tóthmátyás, Vörösbaranyi ''stb.

A kettős (két név mellérendelő kapcsolatából alakult) családnevek tagjait az újabb anyakönyvi jogszabályok szerint kötőjellel kell összekapcsolni: ''Bajcsy-Zsilinszky, Endrődy-Somogyi, Kerpel-Fronius, Konkoly-Thege ''stb.

A régi jelzős családnevekben a jelző és a tulajdonképpeni név közé nem teszünk kötőjelet: ''Baróti Szabó, Csokonai Vitéz, Kőrösi Csoma, Tótfalusi Kis ''stb.

A jelzős nevek is szerves egységet alkotnak, ezért a két névelem általában együtt használandó, és sorrendjük nem cserélhető fel. – Stilisztikai okokból vagy rövidség kedvéért azonban a jelzőt magában is használhatjuk a teljes név helyett: ''Csokonai, Tótfalusi ''stb.

{{horgony|159.}} Az asszonynevek formái a jogi előírások szerint a következők: ''Nagy Jánosné, Nagy Jánosné Kovács Anna, Nagyné Kovács Anna, Nagy Anna ''és (ha valaki férjhezmenetele után is lánynevét tartja meg) ''Kovács Anna. – ''Bár nem hivatalos, használatos az ''N. Kovács Anna ''forma is.

A férj nevének ''-né ''képzős származéka és a leánykori név közé nem teszünk vesszőt, s a ''szül. ''rövidítés beiktatása is fölösleges: ''Szabó Lászlóné Nagy Katalin ''vagy ''Szabóné Nagy Katalin ''stb.

{{horgony|160.}} A mitológia és a vallás fogalomkörébe tartozó, személynévként használt nevek általában nagy kezdőbetűsek: ''Allah, Boldogasszony, Hadúr, Isten, Jupiter, Ozirisz, Zeusz ''stb. – Az ''isten ''szót gyakran használjuk köznévi értelemben is, illetőleg olyan szövegösszefüggésben, amelyben kisbetűs kezdése a helyes: ''a görög istenek; Tudja isten, mi lett vele. Az isten szerelmére! Hála istennek! ''Stb.

{{horgony|161.}} Mind régi (eredeti és jövevény), mind pedig más nyelvekből újabban átvett keresztneveinket mai köznyelvi kiejtésüket tükröztetve írjuk: ''Csilla, Piroska, Jolán, Vilma, Árpád, Zsolt, Bálint, László; Betti, Klaudia, Zsanett, Artúr, Márió, Raul; ''stb. – ''A ch''-t és az x-et azonban (a közszókhoz hasonlóan) a keresztnevekben és a becenevekben is megtartjuk: ''Richárd, Alexandra, Félix, Lexi ''stb. (Vö. '''209.''')

{{horgony|162.}} A magyar személynevekhez általában ugyanúgy közvetlenül, azaz kötőjel nélkül illesztjük hozzá a toldalékokat (ragokat, jeleket, képzőket), mint a közszavakhoz: ''Dózsát, Kossuthhoz, Szemeréről, Táncsics Mihálynak, Ilosvai Selymes Péternél, Vörösmartyé, a Hunyadiak; jókais, madáchi, petőfieskedők; ''stb. – De: ''Táncsics Mihály-i, Ilosvai Selymes Péter-es ''stb. (Vö. '''165.''')

{{horgony|163.}} A mássalhangzóra végződő személynevek ''-val, -vel ''(és néha ''-vá, -vé'') ragos formájának írásában a következőképpen járunk el:

:{{horgony|a)|163. a)|style=}} Ha a név rövid mássalhangzót jelölő betűvel végződik, akkor ezt a betűt megkettőzzük: ''Ádámmal, Bálinttal, Kodállyal, Szabolccsal ''stb. (Vö. '''83.''')

:{{horgony|b)|163. b)|style=}} Ha régies betűre végződő családnevekhez kapcsolódnak ezek a ragok, a régies betűt változatlanul hagyjuk, a rag ''v''-je helyett pedig ennek a név végén ejtett hanghoz idomult mai formáját írjuk: ''Kossuthtal, Véghgel, Móriczcal, Rátzcal, Babitscsal, Paiszsal; Madáchcsá; ''stb.

:{{horgony|c)|163. c)|style=}} Ha a családnév mássalhangzót jelölő kettőzött betűvel végződik, a ''-val, -vel ''(és néha a ''-vá, -vé'') rag megfelelő alakját kötőjellel kapcsoljuk hozzá, hogy az alapforma világosan kitűnjön: ''Kiss-sel, Makk-kal, Papp-pal, Széll-lel ''stb. (Vö. '''94.''') – Egyszerűsítve írjuk viszont a keresztneveket: ''Bernadettel, Marcellal'' v. ''Marcellel, Mariannal ''stb. (Vö. '''62., 94.''')

{{horgony|164.}} Az ''-i'' és az ''-s'' melléknévképzővel, az ''-ista ''és az ''-izmus ''főnévképzővel ellátott egyelemű és összetett (egybeírt), illetőleg kettős (kötőjellel összekapcsolt) személyneveket kisbetűvel kezdjük, és a képzőket közvetlenül kapcsoljuk hozzájuk: ''móriczi, mikszáthos, marxista, leninizmus; tóthpáli, kispéteres; erdey-grúzi, rippl-rónais; ''stb. – De ha a személynév két vagy több elemből áll, akkor megtartjuk az eredeti nagy kezdőbetűket, s a név utolsó tagjához kötőjellel kapcsoljuk a képzőt: ''Széchenyi István-i ''(elképzelések), ''Eötvös József-i ''(iskolareform), ''Csokonai Vitéz Mihály-os ''(verselés) stb.

{{horgony|165.}} A ''-k'' többesjelet közvetlenül kapcsoljuk a személyneveknek általában változatlan, nagy kezdőbetűs formájához: ''az Árpádok, a Kisfaludyak; a Kossuthok, Petőfik, Táncsicsok kora; az Ady Endrék és József Attilák küzdelmei ''stb. (Vö. '''162.''')

:A személynevek alkalmi kis kezdőbetűs írása (többnyire ''-k'' többesjeles formában) stilisztikai fogás lehet: a név viselőjével szemben érzett megvetést, haragot stb. érzékeltetheti.

{{horgony|166.}} A személynév elé tett alkalmi minősítő jelzőket kisbetűvel kezdjük: ''a nagy Napóleon, a nyelvújító Kazinczy, az ifjú Ady, a szép Csapóné ''stb. – A történelmi személyek nevének szerves részét alkotó állandó jelzőket azonban nagy kezdőbetűvel írjuk: ''Könyves Kálmán, Nagy Péter, Oroszlánszívű Richárd, Rettegett Iván, Rőtszakállú Frigyes, Szent Erzsébet ''stb.

{{horgony|167.}} Személynév – akár egy-, akár többelemű – állhat köznév minőségjelzőjeként is. Ilyenkor a személynevet és a köznevet különírjuk egymástól: ''István király, Bánk bán, Kovács államtitkár, Dobay szakaszvezető, Polgár doktor, Németh mérnök, Moharos kartársnő, Inotai úr, Zsófi néni, Noszty fiú; Vajda Elemér akadémikus, Somogyi Béláné főelőadó, Sárosi János marós, Erdélyi Ilona tudományos kutató, Szalay Tamás érdemes művész; ''stb. [Vö. '''140.''' a)]

Azoktól a felvett vagy kapott személynevektől (vagy más tulajdonnevektől, sőt fantázianevektől), amelyeket kisebb-nagyobb embercsoportok viselnek, különírjuk a gyűjtőnévi vagy gyűjtőnévi jellegű közszókat: ''Benedek család, Csák nemzetség, Előre brigád, Nyék törzs, Radnóti őrs; Ady Endre úttörőcsapat, Zalka Máté lövészezred; ''stb.

{{horgony|168.}} Egy- vagy többelemű személynevek és köznevek gyakran lépnek egymással valamilyen jelöletlen összetételnek tekinthető kapcsolatba (pl. ''Kossuth-szobor ''= Kossuth szobra, ''Kossuth-nóta = ''Kossuthról szóló nóta stb.). Az ilyen összetételszerű alakulatokban a személynév és a köznév szoros összetartozását kötőjellel érzékeltetjük: ''Balassi-strófa, Ady-vers, Kossuth-díj, Petőfi-kultusz, Kodály-módszer, Celsius-fok, Sabin-cseppek, Bessenyei-kúria, Nádasdy-kastély; Konkoly-Thege-érem; Geiger–Müller-számlálócső, Hadrovics–Gáldi-szótár; Arany János-idézet, Bartók Béla-emlékév; ''stb. [Vö. '''140.''' b), '''169.''']

A kisebb-nagyobb embercsoportokat vezető személyek nevéhez szintén kötőjellel kapcsoljuk a gyűjtőnévi vagy gyűjtőnévi jellegű közszókat: ''Aranyosi-brigád, Deák-párt, Földényi-kórus, Lenkey-század, Marót-csoport, Szemere-kormány; Szent Benedek-rend; ''stb.

Az uralkodóházat jelentő ''ház, család'' és ''dinasztia ''szót is kötőjellel kapcsoljuk a családnévhez: ''Árpád-ház, Anjou-ház, Habsburg-ház, Jagelló-ház; Bourbon-család; Tudor-dinasztia; ''stb.

Ha a személynév és a köznév együtteséből köznév lett, az összetételt kisbetűvel kezdve egybeírjuk: ''katicabogár, krisztustövis, martinkemence ''stb. [Vö. '''140.''' b), '''201.''']

{{horgony|169.}} Az egy- vagy többelemű személynevek és köznevek együtteséből az alapforma megtartásával (többnyire ''-i, -beli, -s, -ú, -ű, -jú, -jű ''képzővel) alakult melléknevek is összetételszerű kapcsolatok. Az ilyenekben a tagokat kötőjellel fűzzük össze: ''Árpád-kori, Mátyás-templomi; Jókai-regénybeli, Kossuth-díjas, Zrínyi-soros, Mária-arcú, Kodály-módszerű, Herkules-erejű; Konkoly-Thege-érmes, József Attila-díjas; Hadrovics–Gáldi-szótárbeli, ''stb. [Vö. '''140.''' b), '''168.''']

{{horgony|170.}} Ha egymástól különírt, személynévből és köznévből álló minőségjelzős szerkezetekhez ''(Julianus barát) egy ''újabb főnév (pl. ''szobor'') kapcsolódik, ez elé nem teszünk kötőjelet: ''Julianus barát szobor, Kászim pasa bástya, Szent István vértanú plébániatemplom, Jeremiás próféta kolostor ''stb. (Vö. '''167.''')

:Az ilyen szerkezetek gyakran erőltetettek. Tanácsos feloldani őket: ''Julianus barát szobra ''stb.

{{horgony|171.}} A ''-féle'' és a ''-szerű ''képzőszerű utótagot kötőjellel kapcsoljuk a személynevekhez: ''Eötvös-féle, Wesselényi-féle, Munkácsy-szerű, Joliot-Curie-féle; Erdey-Grúz–Schay-féle; Paál László-szerű, Szinyei Merse Pál-szerű; ''stb. (Vö. '''141.''')

===Az állatnevek===

{{horgony|172.}} Az állatok tulajdonnevét nagy kezdőbetűvel írjuk: ''Bodri, Cirmos, Csákó, Ráró, Villám, Bagira, Vuk ''stb. – Az esetleges magyarázó utótag kisbetűvel és kötőjel nélkül járul hozzájuk: ''Bodri kutya, Ráró lovam ''stb.

===A földrajzi nevek===

{{horgony|173.}} A földrajzi nevek nyelvi fölépítése rendkívül változatos. Az egyelemű nevek (pl. ''Szeged ''stb.) mellett igen nagy a többelemű nevek száma. Ezeknek az egységét bizonyos típusokban az egybeírás mutatja (pl. ''Tiszántúl, Szombathely ''stb.); más csoportokban a szoros kapcsolatot (a többelemű nevekre leginkább jellemző módon) az alkotó tagok közé tett kötőjellel fejezzük ki (pl. ''Zsivány-patak, Apáthy-szikla, Dél-Amerika ''stb.); a különírt tagokból álló nevek (pl. ''Olasz Köztársaság, Pillányi út ''stb.) esetében pedig a helyesírási forma vagy a nyelvi fölépítés érzékelteti az összetartozást. – Más nyelvi kategóriákhoz hasonlóan a földrajzi nevek írásában is figyelembe kell venni a név jelentését, mert a formailag hasonló (sőt azonos), de más-más dolgot jelölő nevek írásmódja eltérően alakulhat: ''Hűvös-völgy ''(domborzati név), de: ''Hűvösvölgy ''(városrésznév); ''Ferenc-hegy ''(domborzati név), de: ''Ferenc körút ''(utcanév); ''Sáros-patak ''(víznév), de: ''Sárospatak ''(helységnév); stb.

Az itt következő szabályok csak a gyakoribb földrajzinév-típusok írásmódjára nézve adnak eligazítást, mégpedig az ''-i'' (olykor ''-beli'') képzős származékokkal együtt. Ennek a sűrűn előforduló toldaléknak a kapcsolási módja ugyanis nem minden típusban egyforma. A többi toldalék kapcsolása megegyezik a más tulajdonnévtípusokban követett eljárásokkal.

:Magyarország fontosabb hivatalos földrajzi neveinek jelentős részét a hivatalos helységnévtár és a földrajzinévtár tartalmazza.

====Az egyelemű és az egybeírt földrajzi nevek====

{{horgony|174.}} Ha egy földrajzi név egyelemű (azaz egyetlen egyszerű szó), az alapformát természetesen nagybetűvel, az ''-i'' képzős származékot pedig kisbetűvel kezdjük. Az ''-i''-re végződő ilyen szavak ''-i'' képzős származékában (kiejtésüknek megfelelően) csak egy ''i''-t írunk.

{|
| Alapforma:
| ''-i'' képzős forma:
|-
| ''Európa''
| ''európai''
|-
| ''Itália''
| ''itáliai''
|-
| ''Erdély''
| ''erdélyi''
|-
| ''Mátra''
| ''mátrai''
|-
| ''Duna''
| ''dunai''
|-
| ''Debrecen''
| ''debreceni''
|-
| ''Krakkó''
| ''krakkói''
|-
| ''Tamási ''stb.
| ''tamási ''stb.
|}

{{horgony|175.}} Alapformájukban nagy, ''-i'' képzős származékukban kis kezdőbetűvel egybeírjuk:

:{{horgony|a)|175. a)|style=}} a több elemből álló, ''ország, föld, alföld, part ''utótagú országneveket, az országrészneveket, valamint a jelentésükben tömbösödött tájneveket:

{|
| alapforma:
| ''-i'' képzős forma:
|-
| ''Magyarország''
| ''magyarországi''
|-
| ''Franciaország''
| ''franciaországi''
|-
| ''Jakutföld''
| ''jakutföldi''
|-
| ''Németalföld''
| ''németalföldi''
|-
| ''Elefántcsontpart''
| ''elefántcsontparti''
|-
| ''Kisalföld''
| ''kisalföldi''
|-
| ''Hegyalja ''stb.
| ''hegyaljai ''stb.
|}

Az egybeírandó tájneveket a szótári rész tartalmazza.

:{{horgony|b)|175. b)|style=}} a több elemből álló magyar nyelvű helységneveket, valamint általában a helységrészneveket:

{|
| alapforma:
| ''-i'' képzős forma:
|-
| ''Budapest''
| ''budapesti''
|-
| ''Balatonalmádi''
| ''balatonalmádi''
|-
| ''Hódmezővásárhely''
| ''hódmezővásárhelyi''
|-
| ''Törökkanizsa''
| ''törökkanizsai''
|-
| ''Fokváros''
| ''fokvárosi''
|-
| ''Békásmegyer''
| ''békásmegyeri''
|-
| ''Újszeged''
| ''újszegedi''
|-
| ''Alsóbélatelep''
| ''alsóbélatelepi''
|-
| ''Albertmajor''
| ''albertmajori''
|-
| ''Csehipuszta''
| ''csehipusztai''
|-
| ''Rétitanya ''stb.
| ''rétitanyai ''stb.
|}

Az ''i''-re végződő ilyen nevek ''-i'' képzős származékának végén csak egy ''i''-t írunk.

====A kötőjellel összekapcsolt elemekből álló földrajzi nevek====

{{horgony|176.}} Ha egy földrajzi név egy földrajzi köznévből és egy eléje járuló (egyelemű vagy egybeírt többelemű) közszóból vagy tulajdonnévből áll, a nagybetűvel kezdett előtaghoz kötőjellel kapcsoljuk a kisbetűvel kezdett utótagot. – Az ''-i'' képzős származékokban a kötőjelet meghagyjuk. Ha az alapforma előtagja tulajdonnév, ennek nagy kezdőbetűjét megtartjuk, egyébként az alakulatot kisbetűvel kezdjük.

:{{horgony|a)|176. a)|style=}} Közszói előtaggal

{|
| alapforma:
| ''-i'' képzős forma:
|-
| ''Arany-patak''
| ''arany-pataki''
|-
| ''Velencei-tó''
| ''velencei-tói'' v. ''-tavi''
|-
| ''Sólyom-sziget''
| ''sólyom-szigeti''
|-
| ''Szabadság-hegy''
| ''szabadság-hegyi''
|-
| ''Kis-kőszikla''
| ''kis-kősziklai''
|-
| ''Holdvilág-árok''
| ''holdvilág-ároki''
|-
| ''Dunántúli-középhegység ''stb.
| ''dunántúli-középhegységi ''stb.
|}

:{{horgony|b)|176. b)|style=}} Tulajdonnévi előtaggal

{|
| alapforma:
| ''-i'' képzős forma:
|-
| ''János-dűlő''
| ''János-dűlői''
|-
| ''Csepel-sziget''
| ''Csepel-szigeti''
|-
| ''Duna-part''
| ''Duna-parti''
|-
| ''Balaton-felvidék''
| ''Balaton-felvidéki''
|-
| ''Kaszpi-tenger''
| ''Kaszpi-tengeri''
|-
| ''Kab-hegy''
| ''Kab-hegyi''
|-
| ''Huron-tó''
| ''Huron-tói'' v. ''-tavi''
|-
| ''Szandaváralja-patak''
| ''Szandaváralja-pataki''
|-
| ''Dunazug-hegység ''stb.
| ''Dunazug-hegységi ''stb.
|}

A tulajdonnévi (vagy annak tekintett) előtag állhat két (vagy több) különírt elemből is.

{|
| alapforma:
| ''-i'' képzős forma:
|-
| ''Vas Mihály-hegy''
| ''Vas Mihály-hegyi''
|-
| ''József Attila-lakótelep''
| ''József Attila-lakótelepi''
|-
| ''Buen Tiempo-fok ''stb.
| ''Buen Tiempo-foki ''stb.
|}

:Földrajzi köznéven a földrajzi fogalmakat jelölő főneveket értjük. Ezek lehetnek egyszerű szavak is: ''óceán, tó, patak, hegy, völgy, domb, hágó, lapos, dűlő, sivatag ''stb.; összetett szavak is: ''félsziget, öntözőcsatorna, holtág, fennsík, dombvidék, szőlőhegy, halastó ''stb.

:Az olyan nevek, ill. névrészek, amelyekben a mai magyar nyelvérzék nem ismer föl közszói jelentést (akár magyar, akár idegen eredetűek), egyelemű tulajdonneveknek számítanak. Így pl. a '''176.''' b) pontban: ''Huron, Kab, Kaszpi; ''a '''177.''' a) pontban: ''Cselőte, Zéland.''

{{horgony|177.}} Ha egy földrajzi név utótagja (egyelemű vagy egybeírt többelemű) tulajdonnév, előtagja pedig (egyelemű vagy egybeírt többelemű) közszó vagy tulajdonnév, az alkotó tagokat kötőjellel kapcsoljuk össze. – Az ilyen nevek ''-i'' képzős származékában általában mindkét tagot kisbetűvel kezdjük, és a kötőjelet megtartjuk.

:{{horgony|a)|177. a)|style=}} Közszói előtaggal

{|
| alapforma:
| ''-i'' képzős forma:
|-
| ''Holt-Tisza''
| ''holt-tiszai''
|-
| ''Dél-Kína''
| ''dél-kínai''
|-
| ''Öreg-Cselőte''
| ''öreg-cselőtei''
|-
| ''Új-Zéland''
| ''új-zélandi''
|-
| ''Nyugat-Dunántúl''
| ''nyugat-dunántúli''
|-
| ''Délkelet-Magyarország ''stb.
| ''délkelet-magyarországi ''stb.
|}

Ha a tulajdonnévi (vagy annak tekintett) utótag két (vagy több) különírt elemből áll, ezt az írásmódját az új névalakulaton belül is megtartja. – Az ''-i'' képző a változatlan alapformához kötőjellel kapcsolódik.

{|
| alapforma:
| ''-i'' képzős forma:
|-
| ''Keleti-Sierra Madre''
| ''Keleti-Sierra Madre-i''
|-
| ''Nagy-New York ''stb.
| ''Nagy-New York-i ''stb.
|}

:{{horgony|b)|177. b)|style=}} Tulajdonnévi előtaggal

{|
| alapforma:
| ''-i'' képzős forma:
|-
| ''Kál-Kápolna'' (vasútállomás)
| ''kál-kápolnai''
|-
| ''Győr-Sopron'' (megye)
| ''győr-soproni''
|-
| ''Bödd-Bakod'' (terület)
| ''bödd-bakodi''
|-
| ''Csörnöc-Herpenyő'' (vízfolyás) stb.
| ''csörnöc-herpenyői ''stb.
|}

Hasonlóképpen járunk el olyankor is, amikor a hivatalos helységnév után a helységrész vagy kerület nevét is föltüntetjük.

{|
| ''Érd-Ófalu''
| ''érd-ófalui''
|-
| ''Győr-Ménfőcsanak ''stb.
| ''győr-ménfőcsanaki ''stb.
|}

{{horgony|178.}} Háromelemű földrajzi nevek keletkezésének két különösen gyakori módja van.

:{{horgony|a)|178. a)|style=}} Ha egy kételemű, kötőjellel összefűzött földrajzi név [''Arany-patak, ''vö. '''176.''' a); ''Holt-Tisza, ''vö. '''177.''' a); ''János-dűlő, ''vö. '''176.''' b)] elé egy közszói előtag (''rohonci, belső, nagy ''stb.) kerül, az alakulatot nagybetűvel kezdjük, s a tagokat kötőjellel kapcsoljuk össze. – Az ''-i'' képzős származékokban megtartjuk az alapul szolgáló nevek tagjainak kötőjeles kapcsolását, a közszói tagokat kisbetűvel, a tulajdonnévi tagokat nagybetűvel kezdjük.

{|
| alapforma:
| ''-i'' képzős forma:
|-
| ''Rohonci-Arany-patak''
| ''rohonci-arany-pataki''
|-
| ''Nagy-Ausztráliai-öböl''
| ''nagy-ausztráliai-öböli''
|-
| ''Alcsi-Holt-Tisza''
| ''alcsi-holt-tiszai''
|-
| ''Új-Dél-Wales''
| ''új-dél-walesi''
|-
| ''Belső-János-dűlő''
| ''belső-János-dűlői''
|-
| ''Déli-Shetland-szigetek ''stb.
| ''déli-Shetland-szigeteki ''stb.
|}

:{{horgony|b)|178. b)|style=}} Ha egy kételemű, kötőjellel írt földrajzi név [''Arany-patak, ''vö. '''176.''' a); ''Holt-Tisza, ''vö. '''177.''' a); ''János-dűlő, ''vö. '''176.''' b)] egy utána tett földrajzi köznévvel bővül, ezt az utótagot kisbetűvel kezdve kötőjellel kapcsoljuk az alapul szolgáló névhez. – Az ''-i'' képzős származékokban megtartjuk az alapul szolgáló nevek tagjainak kötőjeles kapcsolását, a közszói tagokat kisbetűvel, a tulajdonnévi tagokat nagybetűvel kezdjük.

{|
| alapforma:
| ''-i'' képzős forma:
|-
| ''Arany-patak-völgy''
| ''arany-patak-völgyi''
|-
| ''Két-bükkfa-nyereg''
| ''két-bükkfa-nyeregi''
|-
| ''Dél-kínai-tenger''
| ''dél-kínai-tengeri''
|-
| ''Észak-borsodi-karszt''
| ''észak-borsodi-karszti''
|-
| ''Holt-Tisza-berek''
| ''holt-Tisza-bereki''
|-
| ''Sebes-Körös-dűlő''
| ''sebes-Körös-dűlői''
|-
| ''János-dűlő-oldalas''
| ''János-dűlő-oldalasi''
|-
| ''Misa-réti-patak ''stb.
| ''Misa-réti-pataki ''stb.
|}

{{horgony|179.}} Nagykötőjellel fűzzük egymáshoz a nagybetűvel kezdett földrajzi neveket akkor, ha azok valamitől valameddig viszonyt érzékeltetnek. – Az ilyen alakulatok ''-i'' képzős származékában a nagykötőjeleket megtartjuk, de minden tagot kisbetűvel kezdünk, és az képzőt csak az alakulat utolsó tagjához tesszük hozzá, kötőjel nélkül.

{|
| alapforma:
| ''-i'' képzős forma:
|-
| ''Budapest–Bécs''
| ''budapest–bécsi''
|-
| ''Moszkva–Párizs''
| ''moszkva–párizsi''
|-
| ''Győr–Sopron–Ebenfurt ''stb.
| ''győr–sopron–ebenfurti ''stb.
|}

Az ilyen alakulatokhoz földrajzi köznevet kisbetűvel kezdve és kötőjellel kapcsolunk. – Az ''-i'' képzőt a változatlan alapformához tesszük hozzá.

{|
| alapforma:
| ''-i'' képzős forma:
|-
| ''Volga–Don-csatorna''
| ''Volga–Don-csatornai''
|-
| ''Duna–Majna–Rajna-csatorna stb.''
| ''Duna–Majna–Rajna-csatornai stb.''
|}

Alapformájukban hasonlóképpen, ''-i'' képzős formájukban azonban kis kezdőbetűkkel írjuk az olyan névtársítások tagjait, mint:

{|
| ''Cseh–Morva-dombság''
| ''cseh–morva-dombsági''
|-
| ''Zala–Somogyi-határárok ''stb.
| ''zala–somogyi-határároki stb.''
|}

====A különírt elemekből álló földrajzi nevek====

{{horgony|180.}} Minden tagot külön szóba írunk, és nagybetűvel kezdünk a mai és a történelmi államnevekben (amelyek általában tartalmazzák az államformára utaló szót), továbbá a gazdasági földrajzi körzetnevekben. – Az ilyen nevek ''-i (-beli) ''képzős származékában megtartjuk a különírást, de az alkotó tagokat általában kisbetűvel kezdjük, csak a tulajdonnévi (vagy annak tekintett) elemeket hagyjuk meg nagybetűsnek.

{|
|
| alapforma:
| ''-i (-beli)'' képzős forma:
|-
| 
| ''Magyar Népköztársaság''
| ''magyar népköztársasági''
|-
|
| ''Grúz Szovjet Szocialista Köztársaság''
| ''grúz szovjet szocialista köztársasági''
|-
|
| ''Egyesült Királyság''
| ''egyesült királysági''
|-
|
| ''Ománi Szultánság''
| ''ománi szultánsági''
|-
|
| ''Amerikai Egyesült Államok''
| ''amerikai egyesült államokbeli''
|-
|
| ''Dél-afrikai Köztársaság''
| ''dél-afrikai köztársasági''
|-
|
| ''Római Birodalom''
| ''római birodalomi''
|-
|
| ''Kijevi Nagyfejedelemség''
| ''kijevi nagyfejedelemségi''
|-
|
| ''Központi Iparvidék''
| ''központi iparvidéki''
|-
|
| ''Észak-kaukázusi Gazdasági Körzet''
| ''észak-kaukázusi gazdasági körzeti''
|-
| de:
| ''Zaire Köztársaság''
| ''Zaire köztársasági''
|-
|
| ''San Marino Köztársaság ''stb.
| ''San Marino köztársasági ''stb.
|}

{{horgony|181.}} A mai és a történelmi államrészek nevében a kis kezdőbetűs ''megye, járás, városkörnyék, bánság, grófság, terület ''stb. utótagot különírjuk az előtte álló névrészektől. – Az ilyen nevek ''-i (-beli) ''képzős származékában megtartjuk a különírást, a közszói tagokat kisbetűvel, a tulajdonnévi (vagy annak tekintett) elemeket nagybetűvel kezdjük.

{|
|
| alapforma:
| ''-i'' képzős forma:
|-
|
| ''Budai járás''
| ''budai járási''
|-
|
| ''Veszprémi városkörnyék''
| ''veszprémi városkörnyéki''
|-
|
| ''Letenyei nagyközségkörnyék''
| ''letenyei nagyközségkörnyéki''
|-
|
| ''Voronyezsi terület''
| ''voronyezsi területi''
|-
|
| ''Szörényi bánság''
| ''szörényi bánsági''
|-
| de:
| ''Baranya megye''
| ''Baranya megyei''
|-
|
| ''Szabolcs-Szatmár megye''
| ''Szabolcs-Szatmár megyei''
|-
|
| ''Kent grófság''
| ''Kent grófsági''
|-
|
| ''New York állam ''stb.
| ''New York állami ''v.'' állambeli ''stb.
|}

{{horgony|182.}} A közterületek nevében a kis kezdőbetűs ''utca, út, tér, köz, híd ''stb. szót különírjuk az előtte álló névrészektől. – Az ''-i'' képzőt az ilyen nevek változatlan formájához tesszük hozzá.

{|
| alapforma:
| ''-i'' képzős forma:
|-
| ''Váci utca''
| ''Váci utcai''
|-
| ''Gorkij fasor''
| ''Gorkij fasori''
|-
| ''Szabó Ilonka lépcső''
| ''Szabó Ilonka lépcsői''
|-
| ''Tas vezér utca''
| ''Tas vezér utcai''
|-
| ''Március 15. tér''
| ''Március 15. téri''
|-
| ''Tábor-hegyi út''
| ''Tábor-hegyi úti''
|-
| ''Erzsébet híd'' stb.
| ''Erzsébet hídi'' stb.
|}

:Ha a ''híd ''szó valamely folyó nevével birtokos jelzős viszonyban van, kötőjellel kapcsoljuk: ''Tisza-híd ''(= a Tisza hídja), ''a Duna-hidak ''stb.

{{horgony|183.}} Földrajzi nevekhez magyarázó céllal néha hozzákapcsolunk egy közszót, ez azonban nem válik a név részévé. Ezeket a nevet értelmező szavakat a névtől különírjuk. – Az ilyen kapcsolatok ''-i (-beli) ''képzős származékában megtartjuk a különírást, s a kezdőbetűk változatlanul maradnak.

{|
| alapforma:
| ''-i'' képzős forma:
|-
| ''Gyöngyös város''
| ''Gyöngyös városi''
|-
| ''Mátra hegység''
| ''Mátra hegységi''
|-
| ''Duna folyam''
| ''Duna folyami''
|-
| ''Szahara sivatag ''stb.
| ''Szahara sivatagi ''stb.
|}

(Vö. '''194.''')

Kisbetűvel kezdve különírjuk a névhez nem tartozó alkalmi jelzőket is:

{|
| alapforma:
| ''-i'' képzős forma:
|-
| ''(az) olasz Alpok''
| ''(az) olasz alpokbeli''
|-
| ''(az) erdős Bükk''
| ''(az) erdős bükki''
|-
| ''(a) lengyel Magas-Tátra''
| ''(a) lengyel magas-tátrai''
|-
| ''(a) második Baku ''stb.
| ''(a) második bakui ''stb.
|}

{{horgony|184.}} Különírt szavakból álló jelölt tárgyas, jelölt határozós, jelölt birtokos jelzős, valamint névutós szerkezetek is gyakran szolgálnak földrajzi nevekként. Az ilyen alakulatokban a különírást megtartjuk, de a szerkezetek első tagját természetesen nagybetűvel kezdjük. – Az ilyen nevek ''-i'' képzős származékában megtartjuk az alapformát, s ehhez fűzzük hozzá a képzőt.

{|
| alapforma:
| ''-i'' képzős forma:
|-
| ''Keveset érő''
| ''Keveset érői''
|-
| ''Székre járó''
| ''Székre járói''
|-
| ''Tilos alja''
| ''Tilos aljai ''(v. ''alji'')
|-
| ''Duna mente''
| ''Duna menti''
|-
| ''Szekszárd vidéke''
| ''Szekszárd vidéki''
|-
| ''Vác környéke''
| ''Vác környéki''
|-
| ''Rétek alatt''
| ''Rétek alatti''
|-
| ''Felső-Marcal melléke''
| ''Felső-Marcal melléki''
|-
| ''Kis-kút feletti ''stb.
| ''Kis-kút feletti ''stb.
|}

Hasonlóképpen:

{|
| ''Duna–Tisza köze''
| ''Duna–Tisza közi''
|-
| ''Maros–Körös köze ''stb.
| ''Maros–Körös közi ''stb.
|}

Az ilyen nevek elé járuló köznevet vagy az őket követő földrajzi köznevet különírjuk, az egész alakulatot pedig nagybetűvel kezdjük. – Az ''-i'' képző a változatlan alapformához kötőjel nélkül kapcsolódik.

{|
| alapforma:
| ''-i'' képzős forma:
|-
| ''Hosszú Csobod alja''
| ''Hosszú Csobod aljai'' (v. ''alji'')
|-
| ''Kis Bot foka''
| ''Kis Bot foki''
|-
| ''Alsó Dunára dűlő ''stb.
| ''Alsó Dunára dűlői'' stb.
|}

Hasonlóképpen:

{|
| ''Mária asszony sziget''
| ''Mária asszony szigeti''
|-
| ''Pál varga dűlő''
| ''Pál varga dűlői''
|-
| ''Külső Pesti út''
| ''Külső Pesti úti''
|-
| ''Régi Fóti út ''stb.
| ''Régi Fóti úti ''stb.
|}

===A csillagnevek===

{{horgony|185.}} A csillagok, csillagképek, bolygók, holdak stb. nevét nagy kezdőbetűvel írjuk: ''Ikrek, Fiastyúk, Orion, Tejút, Merkúr, Plútó, Vénusz ''stb.

:Ha a ''föld,'' a ''hold'' és a ''nap ''szót tulajdonnévként használjuk, nagybetűvel kezdjük: ''a Hold távolsága a Földtől ''stb. – A mindennapi írásgyakorlatban azonban az ilyen tulajdonnévi szándékú szóhasználatot fölösleges erőltetni, tehát: ''föld körüli utazás, a hold szépen világít, a nap sugarai ''stb.

===Az intézménynevek===

{{horgony|186.}} Az intézménynevek – néhány esetet nem számítva – több szóból állnak. Ezek összetartozását, a név kezdetét és végét az alkotóelemek nagy kezdőbetűs írása jelzi.

A világos főszabályon kívül – az intézménynevek körében élő nyelvhasználati ingadozások miatt – néhány kiegészítő szabályt is figyelembe kell venni.

{{horgony|187.}} A hivatalok, társadalmi szervezetek, oktatási intézmények, tudományos intézetek, szövetkezetek, vállalatok és hasonlók többelemű hivatalos, cégszerű nevében – az ''és ''kötőszó, valamint a névelők kivételével – minden tagot nagybetűvel kezdünk. Az ''-i'' (néha ''-beli'') képzős származékokban a tulajdonnévi vagy az azzal egyenértékű tag(ok) nagy kezdőbetűjét megtartjuk, a köznévi elem(ek)et pedig kisbetűvel kezdve írjuk.

{|
| alapforma:
| ''-i'' képzős forma:
|-
| ''Egészségügyi Minisztérium''
| ''egészségügyi minisztériumi''
|-
| ''Magyar Tudományos Akadémia''
| ''magyar tudományos akadémiai''
|-
| ''Magyar Szocialista Munkáspárt''
| ''magyar szocialista munkáspárti ''v.'' munkáspártbeli''
|-
| ''Danuvia Központi Szerszám- és Készülékgyár''
| ''Danuvia központi szerszám- és készülékgyári''
|-
| ''Madách Színház''
| ''Madách színházi''
|-
| ''József Attila Gimnázium''
| ''József Attila gimnáziumi''
|-
| ''Vas Megye Tanácsa,'' ill.: ''Vas Megyei Tanács''
| ''Vas megyei tanácsi''
|-
| ''Géza Király Téri Egészségügyi Szakközépiskola''
| ''Géza király téri egészségügyi szakközépiskolai''
|-
| ''Országos Széchényi Könyvtár''
| ''országos Széchényi könyvtári''
|-
| ''Új Egység Cipészipari Szövetkezet''
| ''Új Egység cipészipari szövetkezeti''
|-
| ''Magyar–Szovjet Baráti Társaság''
| ''magyar–szovjet baráti társasági''
|-
| ''Április 4. Gépgyár''
| ''Április 4. gépgyári''
|-
| ''Kelet-bükki Állami Gazdaság''
| ''kelet-bükki állami gazdasági''
|-
| ''43. Sz. Építőipari Vállalat''
| ''43. sz. építőipari vállalati''
|-
| ''Volga Szálló''
| ''Volga szállói'' (v. ''szállóbeli'')
|-
| ''Szabadság Szálló'' stb.
| ''Szabadság szállói'' (v. ''szállóbeli'') stb.
|}

Egyszavas intézménynevek is vannak:

{|
| ''Belügyminisztérium''
| ''belügyminisztériumi''
|-
| ''Pénzügyminisztérium''
| ''pénzügyminisztériumi''
|-
| ''Bélyegmúzeum'' stb.
| ''bélyegmúzeumi'' stb.
|}

{{horgony|188.}} A teljes és cégszerű intézménynevek mellett vagy helyett használt egyéb formák írásában a következők szerint kell eljárni:

:{{horgony|a)|188. a)|style=}} Sok olyan intézménynevünk van, amely megegyezik azzal a formával, ahogyan az intézményt nem hivatalosan is emlegetni szoktuk. Említésben: ''a balatonfenyvesi állami gazdaság, a pécsi nevelőintézet, a tolmácsi általános iskola ''stb.; de intézménynévként: ''Balatonfenyvesi Állami Gazdaság, Pécsi Nevelőintézet, Tolmácsi Általános Iskola ''stb. Nagy kezdőbetűket csak akkor írunk, ha ki akarjuk emelni a megnevezés tulajdonnévi jellegét.

:{{horgony|b)|188. b)|style=}} Teljes és cégszerű intézménynévnek tekintjük az olyan formákat, amelyekben a telephely neve (vesszővel elkülönítve) az alakulat végén áll: ''Egyesült Munkás-Paraszt Tsz, Dusnok; Kisegítő (Foglalkoztató) Iskola és Nevelőotthon, Sopron; Nemzeti Színház, Szeged; ''stb.

:Ha az ilyen szerkezetű alakulatok helységnévi eleme ''-i'' képzős melléknévi jelzőként a név élére kerül, az intézménynév részének tekintjük, s ezért nagybetűvel kezdjük: ''Dusnoki Egyesült Munkás-Paraszt Tsz, Soproni Kisegítő (Foglalkoztató) Iskola és Nevelőotthon, Szegedi Nemzeti Színház ''stb.

:Kisbetűvel kezdjük viszont az intézmények működési helyére utaló ''-i'' képzős melléknévi jelzőket, ha nyilvánvalóan alkalmiak, tehát a névnek nem részei: ''a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem, a szegedi József Attila Tudományegyetem ''stb.

:{{horgony|c)|188. c)|style=}} A teljes intézménynév helyett gyakran annak csak egy vagy több egyesítő elemét használjuk, s a műfajjelölő szót vagy szavakat elhagyjuk. Az ilyen rövidült névben megmarad a részeknek a teljes névbeli írásmódja: ''az Előrében dolgozik ''(ti. ''az Előre Asztalosipari Szövetkezetben''). Hasonlóképpen: ''a Gondolat jelentette meg; a Nemzetiben játsszák; az Eötvösön'' v. ''az Eötvös Lorándon végzett; ''stb.

:{{horgony|d)|188. d)|style=}} Az intézménytípusokat jelentő szavakat (''minisztérium, egyetem, hivatal, intézet, iskola, vállalat, üzem, tanács, rendőrkapitányság ''stb.) olyankor is kisbetűvel írjuk, amikor valamely szövegben egy bizonyos intézményre utalnak: ''Részecske- és Magfizikai Kutatóintézet, ''de: ''a kutatóintézet kidolgozta; Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság, ''de: ''a bizottság véleménye szerint; ''stb. – Hasonlóképpen: ''bement a minisztériumba, segélyt kapott a vállalattól, a tanács intézkedett, a tanárképző főiskolán ''stb. – Csak néhány kivétel van: ''az Akadémia (= Magyar Tudományos Akadémia), az Opera (= Magyar Állami Operaház) ''stb.

{{horgony|189.}} Az intézmények alárendelt egységeinek nevét a következők szerint írjuk:

:{{horgony|a)|189. a)|style=}} Számos intézménynek (mint főhatóságnak) alárendelt intézményei is vannak. Ezek nevét is minden tagjában nagy kezdőbetűvel írjuk: ''Műszaki Kémiai Kutatóintézet (az ''MTA intézete), ''Országos Pedagógiai Intézet ''(a Művelődési Minisztérium intézménye), ''Állam- és Jogtudományi Kar ''(az Eötvös Loránd Tudományegyetemen), ''Fővárosi Földhivatal ''(Budapest Főváros Tanácsánál), ''Magyar Földrajzi Társaság ''(főhatósága az MTA) stb.

:{{horgony|b)|189. b)|style=}} Egy intézményen belüli nagyobb szervezeti egység, testület stb. neve akkor írandó intézménynévszerűen, ha az egyediség érzékeltetésére szükség van: ''a Föld- és Bányászati Tudományok Osztálya ''(az MTA testülete), ''a Medicor Művek Vállalkozási Gyára, a Szakszervezetek Nógrád Megyei Tanácsa, a Hazafias Népfront X. Kerületi Bizottsága ''stb.

:{{horgony|c)|189. c)|style=}} Az intézmények azonos rendeltetésű kisebb egységeinek típusukra utaló megnevezését kis kezdőbetűvel írjuk: ''a Kossuth Nyomda személyzeti osztálya, a Bölcsészettudományi Kar gondnoksága, a XI. Ker. Tanács szakorvosi rendelője ''stb. – Kisbetűsek önmagukban használva is: ''emlékeztető a műszaki osztály részére, feljegyzés a jogi csoportnak, kérelem az üzemi szakszervezeti bizottsághoz ''stb.

:A nem állandó jelleggel működő bizottságokra stb. utaló szavakat, szókapcsolatokat szintén kisbetűvel kell írni: ''a két vállalat koordináló bizottságot alakított; egy karbantartó csoportot szerveztek; ''stb.

:{{horgony|d)|189. d)|style=}} Az alárendelt viszonyú intézményeket jelölő birtokos jelzős szerkezetek névelőjét és a birtokszó személyragját (-jelét) általában ki kell tenni: ''A (a) Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete; A (a) Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Kara; ''stb.

:Cégtáblán, levélpapíron, bélyegzőn stb. (vagyis kiemelt helyzetben) más megoldás is helyes lehet:

{|
|align=center| Magyar Tudományos Akadémia
|align=center| Budapesti Műszaki Egyetem
|-
|align=center| Nyelvtudományi Intézet
|align=center| Építészmérnöki Kar
|}

{{horgony|190.}} A pályaudvarok, megállóhelyek, repülőterek, mozik, vendéglők, eszpresszók, üzletek, fürdők, temetők stb. megnevezésében az intézménynévi jelleg kevésbé érvényesül. Ezekben a csak intézménynévszerű megjelölésekben a tulajdonnévi, illetőleg az azzal egyenértékű tagot (tagokat) nagybetűvel írjuk, az értelmezésre szolgáló köznévi tagot (tagokat) pedig kisbetűvel kezdve különírjuk: ''Keleti pályaudvar, Katonatelep vasúti megállóhely, Ferihegyi repülőtér, Ugocsa mozi, Kis Rabló étterem, Vén Diák eszpresszó, Rómeó férfiruházati bolt, Lukács fürdő, Kerepesi temető ''stb. – Az intézménynévszerű megjelölések értelmezésére szolgáló köznévi tag(ok) elhagyható(k): ''a Keletiből indul, a Lukácsba jár úszni, a Kis Rablóban vacsoráztak ''stb.

Az intézménynévszerű megjelölések ''-i (-beli) ''képzős származékában meghagyjuk a nagy kezdőbetűket is, a különírást is: ''Keleti pályaudvari, Ugocsa mozibeli, Kis Rabló éttermi ''stb.

{{horgony|191.}} Intézményszerű (rendszeresen ismétlődő országos vagy nemzetközi) rendezvények, kiállítások, vásárok stb. nevét az intézményekével azonos módon szokás írni: ''Budapesti Nemzetközi Vásár, Szegedi Szabadtéri Játékok, Vadászati Világkiállítás ''stb. – De: ''jövőkutatási konferencia ''stb. (Vö. '''146.''')

{{horgony|192.}} Nemzetközi vagy külföldi intézményeknek, szervezeteknek stb. magyar vagy magyarra fordított hivatalos nevét úgy írjuk, mint a magyar intézményneveket: ''az Egyesült Nemzetek Szervezete, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa, Nemzetközi Valutaalap, az Észak-atlanti Szerződés Szervezete, a Francia Köztársaság Külügyminisztériuma ''stb.

Nem kell viszont intézményszerűen írni az ilyen (nem hivatalos) megnevezéseket: ''a francia külügyminisztérium jegyzéke, az olasz fémipari szakszervezetek, a lengyel hadsereg, az osztrák légitársaság ''stb.

===A márkanevek===

{{horgony|193.}} Gyártmányoknak, termékeknek, készítményeknek márkanévként használt elnevezését, annak minden tagját nagy kezdőbetűvel írjuk: ''Ultra ''(mosópor), ''Trabant ''(gépkocsi), ''Fabulon ''(arckrém), ''Vegacillin ''(gyógyszer); ''Alfa Romeo ''(gépkocsi), ''Coca-Cola ''(üdítőital); stb.

A nem márkanévként használt, többnyire a termék anyagára vagy származási helyére utaló nevekben a tagokat kis kezdőbetűvel írjuk: ''narancsital, meggylé; kecskeméti barack, tokaji bor; ''stb. – Címkén, hirdetésen stb., alakulatkezdő helyzetben az első tagot természetesen nagybetűvel kezdjük: ''Kecskeméti barack ''stb.

{{horgony|194.}} Ha a márkanév után tájékoztatásképpen odatesszük a típust, a dolgot jelölő szót is, a kettő közé nem teszünk kötőjelet: ''Omnia kávé, Panangin tabletta, Odol fogkrém; Tomi Mat mosópor; ''stb. (Vö. '''183.''')

===A kitüntetések és a díjak neve===

{{horgony|195.}} A kitüntetések és a díjak nevét a következőképpen írjuk:

:{{horgony|a)|195. a)|style=}} A ''díj, érem, emlékérem ''stb. szót tulajdonnévhez (rendszerint személynévhez) kötőjellel kapcsoljuk: ''Kossuth-díj, Nobel-díj, József Attila-díj, Eötvös Loránd-emlékérem ''stb. – Az ilyen nevek ''-s'' képzős származékában az alapformát változatlanul megtartjuk: ''Kossuth-díjas, Nobel-díjas, József Attila-díjas, Eötvös Loránd-emlékérmes ''stb.

:{{horgony|b)|195. b)|style=}} A több különírt közszóból álló kitüntetés- és díjnevekben az alkotó tagokat nagybetűvel kezdjük: ''Állami Díj, Akadémiai Aranyérem, a Munka Vörös Zászló Érdemrendje, a Szocialista Munka Hőse, Kiváló Dolgozó ''stb. – Kis kezdőbetűsek viszont az ilyen nevek esetleges melléknévi származékukban, továbbá ha csupán címként szerepelnek, vagy ha valamilyen rövidebb formában használjuk őket: ''Erős Bálint állami díjas tudós új kötete elfogyott. A tanácskozáson Nagy József, a szocialista munka hőse is megjelent. Az értekezleten Fejes Katalin kiváló dolgozó ismertette munkamódszereit. ''Stb.

:{{horgony|c)|195. c)|style=}} A kitüntetések és díjak fokozatait, illetőleg típusait jelölő szavakat, kifejezéseket kisbetűvel írjuk: ''a Munka Érdemrend arany fokozata, Kiváló Munkáért kitüntető jelvény ''stb.

===A címek===

{{horgony|196.}} A címek két nagy csoportra oszthatók: állandó címekre és egyedi címekre. – Állandó cím az újságoké, hetilapoké, folyóiratoké. Ezeket az jellemzi, hogy több, sőt sok szám címeként használatosak. – Egyedi címük van viszont az irodalmi műveknek, a cikkeknek, a képzőművészeti alkotásoknak, a zeneműveknek stb. A szerző ezeknél szándékosan kerüli az ismétlődést, egyediségre és egyszeriségre törekszik. – A címek írása tükrözi ezt a jellegbeli kettősséget.

{{horgony|197.}} Az állandó címeket, tehát az újságok, hetilapok és folyóiratok címét nagybetűvel kezdjük. A többelemű címekben – a címben levő ''és'' kötőszó kivételével – minden szót nagybetűvel írunk: ''Búvár, Valóság, Nyugat, Kincskereső, Népszabadság; Magyar Nemzet, Az Est, Nők Lapja, Új Tükör, Pest Megyei Hírlap; Élet és Tudomány; ''stb. – Egyes hosszabb állandó címekben csak az első szó nagybetűs: ''A magyar nyelv és irodalom tanítása ''stb.

:A szabályt akkor is követni kell, ha a címlap megtervezői esetleg más írásmódot alkalmaztak.

:A könyvtárügy és a szakirodalmi tájékoztatás (dokumentáció) területén a szabvány (MSZ 3424/2) előírásait követve az állandó címekben is csak az első elemet kezdik nagybetűvel.

{{horgony|198.}} Az egyedi címeket, tehát a költői művek, könyvek, értekezések, cikkek, képek, szobrok, zeneművek, műsorszámok stb. címét a következőképpen írjuk. – Az egyszavas címeket nagybetűvel kezdjük: ''Szózat, Hazám, Pályamunkások, Martinász, Álarcosbál, Zenedélelőtt ''stb. – A többszavas címekben csak az első szót és a tulajdonneveket írjuk nagy kezdőbetűvel: ''Magyar értelmező kéziszótár, Képes politikai és gazdasági világatlasz, Ember az embertelenségben, A kőszívű ember fiai, Tanulmányok Arany János költészetéről, Hajóvontatók a Volgán, Kis éji zene, Örökzöld dallamok, Kék fény ''stb. Továbbá: ''1916 őszén, IX. szimfónia ''stb.

{{horgony|199.}} Ha a címeket szövegbe illesztjük, általában nem szükséges őket idézőjelbe tenni vagy más módon kiemelni. Különösen az egyszavas címek és a többszavas állandó címek szövegbeli megkülönböztetése fölösleges: ''Móricznak egyik híres regénye a Rokonok. – Munkácsy képének, a Siralomháznak a betyár a főalakja. – Az új híd felavatásáról az Esti Hírlap közölte az első tudósítást. – Tanulmányát a Magyar Nyelv jelentette meg. – Ihletetten szavalta el Az eltévedt lovast. – ''Stb.

Elterjedt szokás azonban az egyedi címek idézőjelbe foglalása vagy eltérő betűtípussal való szedése is: ''József Attila utolsó évének versei között van az „Íme, hát megleltem hazámat” is. – ''Hosszan gyönyörködött ''a Majális ''színeiben. – Stb.

{{horgony|200.}} A ragokat és a jeleket a címekkel általában egybeírjuk: ''a Kritikában, a Társadalmi Szemlét, a Népszabadságé; a Számadásnak; a Nemzeti dalt, Arany Toldijában; ''stb. – A valamilyen írásjellel lezárt és a ragra végződő címekhez a ragokat és a jeleket kötőjellel kapcsoljuk: ''Juhász Gyula versének, a Szerelem?-nek…; Jókainak „Az arany ember”-e…; Petőfi a Szülőföldemen-ben…; ''stb.

:Ragos címhez újabb rag függesztését lehetőleg el kell kerülni a mondat átszerkesztésével; pl. így: ''Petőfi a Szülőföldemen című versében…; ''stb.

A ''-beli ''képzőt és a képzőszerű utótagokat a címek változatlan formájához mindig kötőjellel kapcsoljuk: ''Valóság-beli ''(vita), ''Népszava-beli ''(hirdetés), ''Magyar Hírlap-beli ''(közlemény), ''Orvosi Hetilap-beli ''(cikk); ''Odüsszeia-beli'' (világ), ''Éjjeli menedékhely-beli ''(alakok); ''a Kritika-féle folyóiratok, Új Tükör-szerű hetilap; ''stb.

===Tulajdonnevek köznevesülése===

{{horgony|201.}} Tulajdonnevek gyakran válnak köznevekké. Ilyenkor már természetesen kis kezdőbetűvel írjuk őket, s az egykori tulajdonnév írásmódjától esetleg más tekintetben is eltérünk: ''röntgen, pecsovics, havanna; ferencjóska, háryjános; ''stb. Az idegen írásmódot is magyarossal cseréljük fel: ''aszpirin, szendvics, konyak, priznic, termosz ''stb.

A tulajdonnevek és közszók összeforrásából keletkezett összetett szavakat is kisbetűvel kezdjük, és az alkotóelemeket egybeírjuk: ''ádámcsutka, pálfordulás, szentjánoskenyér; pullmankocsi, wertheimkassza; ''stb. Az idegen írásmódot is gyakran magyarossal váltjuk föl: ''pasztőroltás, makadámút, dízelmotor, dízelolaj ''stb. [Vö. '''140.''' b), '''168.''']

:A köznevesülés lassú folyamat. Ennek során az írásformák egy ideig ingadoznak a nagy kezdőbetűs, idegenesen írt tulajdonnévi és a kis kezdőbetűs, magyarosan írt közszói formák között. Az írásmódváltozásra csak akkor kerülhet sor, ha a társadalmi tudatban a köznévvé válás már elég széles körben végbement.

{{lapozó|előző=Az idegen közszavak és tulajdonnevek írása|köv=Az idegen közszavak és tulajdonnevek írása|cím=A magyar helyesírás szabályai}}
[[Kategória:A magyar helyesírás szabályai]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>A magyar helyesírás szabályai/Az idegen közszavak és tulajdonnevek írása</title>
    <id>665</id>
    <revision>
      <id>4073</id>
      <timestamp>2006-07-25T13:02:11Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>Dhanak</username>
        <id>32</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>Bot: horgonyok hozzáadása</comment>
      <text xml:space="preserve">{{lapozó|előző=A tulajdonnevek írása|köv=Az elválasztás|cím=A magyar helyesírás szabályai}}
==Az idegen közszavak és tulajdonnevek írása==

{{horgony|202.}} Az egymással érintkező nyelvek mindig adnak át egymásnak, és vesznek át egymástól közszavakat is, tulajdonneveket is.

:{{horgony|a)|202. a)|style=}} Az idegen eredetű közszavak idő múltával jövevényszavakká válhatnak, azaz olyannyira meghonosodhatnak, hogy más nyelvből való származásuk feledésbe merül. A jövevényszavakat ezért mindig magyarosan írjuk.

:Az olyan szavakat, amelyeknek más nyelvi eredete még többé-kevésbé nyilvánvaló, idegen szavakként tartjuk számon. Ha egy latin betűs írású nyelvből átvett, általános fogalmat jelölő idegen szó közkeletűvé válik, eredeti írásmódját a magyar kiejtést tükröző formával váltjuk fel. Az idegen szavakat tehát aszerint írjuk már magyar vagy még idegen írásmód szerint, hogy mennyire haladtak előre a jövevényszóvá válás útján.

:{{horgony|b)|202. b)|style=}} Az idegen eredetű tulajdonnevek egy részét már teljesen magyarnak tekintjük, szemben azokkal az idegen nevekkel, amelyeknek más nyelvekből való származását még felismerjük.

:A tulajdonneveknek azonosító, egyedet jelölő nyelvi szerepéből következik, hogy a latin betűs írású nyelvekből átkerült idegen neveket általában minden változtatás nélkül, eredeti formájukban használjuk, még akkor is, ha közkeletűek. Csak kisebb részüknek van magyar alakja.

:{{horgony|c)|202. c)|style=}} A nem latin betűs írású nyelvek közszavait és tulajdonneveit általában a magyar ábécé betűivel, lehetőleg a forrásnyelvből írjuk át. Bizonyos meghatározott esetekben azonban más átírási rendszerek is alkalmazhatók.

===A magyar írásmód szerinti írás===
====A közszavak írása====

{{horgony|203.}} A latin betűs írású nyelvekből átvett és közkeletűvé vált köznyelvi és szakmai idegen szavakat általában magyarosan írjuk, azaz szokásos kiejtésüket a magyar hangjelölés szabályai szerint tükröztetjük: ''antracén, hisztamin, izotóp, karbamid, kemping, kóla, kombájn, lézer, magnetofon, menedzser, televízió, digitális, mikroszkopikus, szelektív ''stb. – Az egyébként magyarosan írt alakokban is megőrződött az eredeti írásmódnak a magyar kiejtéstől eltérő egy-egy eleme: ''bonbon, futball, millió ''stb.

{{horgony|204.}} Ha a magyarosan írt közkeletű idegen szavak eredeti idegen írásában ''ch, x ''vagy ''q ''betű van, a következőképpen járunk el:

A ''ch''-t, ha ''h''-nak ejtjük, megtartjuk: ''jacht, mechanika, mechanikus, monarchia, pech, technika, technikus ''stb.

A ''ksz''-nek ejtett ''x''-et általában meghagyjuk: ''expressz, oxigén, szexuális, taxi, textil, fix ''stb., s csak egy-egy kivételes esetben írunk helyette ''ksz''-et: ''bokszol ''stb. – A ''gz'' ejtésű ''x''-et többnyire átírjuk: ''egzakt, egzotikus, egzisztencia ''stb., s csak néha tartjuk meg: ''exegézis, exogámia ''stb. (Vö. '''209.''')

Az eredeti ''qu ''betűegyüttes helyett mindig ''kv ''betűkapcsolatot írunk: ''akvárium, antikvárium ''stb.

{{horgony|205.}} A nem latin betűs írású nyelvekből (gyakran több nyelv közvetítésével) átvett és már meghonosodott szavakat – a forrásnyelvre vonatkozó átírási szabályoktól függetlenül – a magyarban szokásos kiejtésük szerint írjuk: ''szamovár, szovjet, tajga, gésa, pagoda, karate, szamuráj, tájfun, dzsunka, láma, mecset, minaret, számum ''stb.

{{horgony|206.}} A közkeletű idegen szavak túlnyomó többségében egyes idegen eredetű képzők (''-ikus, -ista, -itás, -izál, -izmus ''stb.) előtt a tőbelseji hosszú magánhangzó rövidre változik: ''passzív – passzivitás, periódus – periodikus; reális – realista, realizál, realizmus; típus – tipikus, tipizál; ''stb. (Vö. '''28.''')

A hosszú magánhangzó azonban (nem mindig következetesen) néhány szó származékaiban is megőrződik: ''akadémia – akadémikus, akadémizmus, akadémista; esztéta – esztétika, esztétikum, esztétikus; ''stb.

====A tulajdonnevek írása====

{{horgony|207.}} A latin betűs írású nyelvekből átvett személynevek közül csak néhány nagy történelmi vagy irodalmi múltú és rendszerint közismert nevet használunk hagyományos megmagyarosodott formájában. Ezek közül némelyik teljesen magyaros alakú: ''Brankovics György, Husz János, Kálvin János, Kolumbusz'' v. ''Kolumbus Kristóf ''stb. (Đorđe Branković, Ján Hus, Jean Calvin, Cristoforo Colombo stb. helyett). Más nevekben a sorrend és a keresztnév magyaros, de megmaradt a családnév eredeti írása: ''Engels Frigyes, Luther Márton, Marx Károly, Wagner Richárd ''stb. (Friedrich Engels, Martin Luther, Karl Marx, Richard Wagner stb. helyett).

:Újabban a nyelvhasználat nem törekszik ilyen teljesen vagy részben magyaros névformák kialakítására, de – a régi hagyományt folytatva – a keresztnevekből a viszonylag újabban átvetteket is magyarosan írjuk: ''Kármen, Mercédesz; Krisztián, Oszvald; ''stb. (Vö. '''161.''')

{{horgony|208.}} Latin betűs írásrendszerű országok, külföldi területek, határainkon kívüli hegyek, vizek, helységek stb. megnevezésére gyakran magyar neveket vagy magyaros formájú és írású névváltozatokat használunk: ''Franciaország, Ausztrália, Hispánia, Itália, Svájc; Alsó-Ausztria, Burgundia, Moldva, Szicília; Sziklás-hegység, Alpok, Kordillerák, Vezúv; Csendes-óceán, Szent Lőrinc-folyó, Elba, Odera, Rajna, Temze; Bécs, Eperjes, Nagyvárad, Szabadka, Isztambul, Koppenhága, Krakkó, Nápoly, Párizs; ''stb.

:A földrajztudomány, a könyvtárügy, a szakirodalmi tájékoztatás (dokumentáció), az idegenforgalom, a postai forgalom területén, továbbá a térképeken – főleg a helységnevek esetében – az idegen nyelvbeli név is használható: ''Wien, Prešov, Oradea, Subotica, İstanbul, København, Kraków, Napoli, Paris ''stb.

{{horgony|209.}} A ''ch''-t és az ''x''-et a magyarosan írt idegen eredetű keresztnevekben és földrajzi nevekben is megtartjuk: ''Albrecht, Maximilián, Beatrix; Luxemburg, Mexikó; ''stb. (Vö. '''204.''')

{{horgony|210.}} A nem latin betűs írású nyelvekből (gyakran több nyelv közvetítésével) korábban olyan névformák is bekerültek nyelvünkbe, amelyek a mai átírási szabályoktól eltérnek. Ezeket közkeletű, hagyományossá vált magyar alakjukban írjuk: ''Dárius, Ezópus, Herkules, Krőzus, Anyegin, Lenin; Athén, Babilon, Kairó, Peking; Himalája, Kréta, Néva; ''stb.

:Az ilyen hagyományos nevek közül e formában több csak bizonyos állandósult kifejezésekben él: ''valóságos Krőzus, ''de görögösen: ''Kroiszosz; Potemkin-falvak, ''de: ''Potyomkin; ''stb.

====A toldalékok kapcsolása====

{{horgony|211.}} A magyarosan írt idegen közszavakhoz és tulajdonnevekhez ugyanazon szabályok szerint kapcsoljuk a toldalékokat, mint a magyar szavakhoz és nevekhez: ''frontálisan, hobbija, koktélt, lemberdzsekben, riporttal, Milánóig, Prágában; arabeszkek, Huszé; krómoz, löncsöl, nikotinos, kálvini, nápolyi; ''stb. (Vö. '''163–165., 174–184.''')

===Az idegen írásmód szerinti írás===

====A közszavak írása====

{{horgony|212.}} A latin betűs írású nyelvekből átvett, nem általános használatú közszavakat idegenesen, vagyis a forrásnyelv helyesírásának szabályai szerint írjuk: ''bestseller, couchette, lady, myocarditis, rinascimento, señor, show, tüchtig ''stb. (Vö. '''214.''')

{{horgony|213.}} Eredeti idegen írásmódjuk szerint írjuk a latin betűs írású nyelvekből átvett többszavas kifejezéseket, szólásokat, közmondásokat: ''all right, conditio sine qua non, eppur si muove, park and ride, tête-à-tête ''stb.

:Ha az egyébként már magyarosan írt idegen szó idegen kifejezésben, annak tagjaként fordul elő, eredeti helyesírással írandó: ''bacilus, ''de: ''Bacillus anthracis; dózis, ''de: ''dosis effectiva minima; tuberkulózis, ''de: ''tuberculosis bronchialis; ''stb.

====A tulajdonnevek írása====

{{horgony|214.}} A latin írású nyelvek tulajdonneveiben általában változtatás nélkül követjük az idegen írásmódot: ''Cervantes, Chopin, Eminescu, Horatius, Puccini, Rousseau, Shakespeare, Zweig; Bologna, Buenos Aires, Dubrovnik, Karlovy Vary, Latium, Loire, Rio Grande do Norte, Tallinn, Vaasa, Wuppertal; ''stb.

Így járunk el természetesen akkor is, ha az idegen nevek a magyarban nem használatos mellékjeles betűket tartalmaznak: ''Čapek, François, Krleža, Molière; Châtelet, Gdańsk, Liepāja, Łódź, Mărăşeşti, Marañón, Njegoš, Plzeň; ''stb.

:Nyomtatásban, ha nincs megfelelő betű, és ha a nyomtatási eljárás a mellékjel pótlását nem teszi lehetővé, a mellékjelet elhagyjuk, az alapbetűt megtartjuk: ''Capek, Francois, Moliere; Chatelet, Gdansk, Liepaja, Lódz, Marasesti, Maranón, Plzen; ''stb. – A mellékjelek elhagyása szükségmegoldás, de a mellékjeles betűk helyett az alapbetűktől eltérő más magyar betűk alkalmazása, azaz a névnek fonetikus vagy éppen eltorzított átírása (pl. ''Françoise ''helyett Franszoáz v. Franszoise, ''Karadžić ''helyett Karadzsity v. Karadzsics) teljességgel helytelen.

====A toldalékok kapcsolása====

{{horgony|215.}} Az idegen írásmód szerint írt közszavakhoz és tulajdonnevekhez általában ugyanúgy közvetlenül (tehát kötőjel nélkül) tapasztjuk hozzá a toldalékokat, mint a magyar szavakhoz és tulajdonnevekhez: ''businessből, cowboynak, fairül, schillingért, signorét, Amundsenről, Stockholmnál, Janus Pannoniustól; stewardessek, Habsburgok; barrelnyi, shoppingol, horatiusi, verdis, greenwichi, wrocławi, toulouse-lautreci, karl-marx-stadti; ''stb. (Vö. '''163–165., 174–184.''')

Az ''i''-re végződő idegen helységnevek ''-i'' képzős származékának végén (a magyar ''i'' végű helységnevekhez hasonlóan) csak egy ''i''-t írunk: (a) ''helsinki ''(olimpia), (a) ''pompeji ''(ásatások) stb. [Vö. '''175.''' b)]

Ha az ''i'' képző egyelemű, ''y''-ra végződő idegen helységnévhez járul, az ''-i''-t a névhez közvetlenül kapcsoljuk: ''coventryi, vichyi ''stb.

{{horgony|216.}} Ha idegen írásmód szerint írt közszavakhoz és tulajdonnevekhez közvetlenül kapcsolunk magyar toldalékokat, az alábbi két részletszabály megtartására kell ügyelni:

:{{horgony|a)|216. a)|style=}} Mind a közszavak, mind a tulajdonnevek végső ''a''-ja, ''e''-je, ''o''-ja és ''ö''-je helyett ''á''-t, ''é''-t, ''ó''-t, ill. ''ő''-t írunk az olyan toldalékos alakokban, amelyekben ezek a szóvégi hangok a magyar kiejtésben megnyújtva fordulnak elő: ''signorina, ''de: ''signorinák; – Coca-Cola, Coca-Cola-szerű, ''de: ''Coca-Colát; – Sinaia, sinaiai, ''de: ''Sinaiában; campanile, campanileszerű, ''de: ''campanilén; – Goethe, goethei, ''de: ''Goethének, goethés ''(Vö. '''29.'''); – ''allegro, allegroszerű, ''de: ''allegróban, allegrós; – Oslo, ''de: ''Oslóban, oslói; – Malmö, ''de: ''Malmőből, malmői; ''stb.

:{{horgony|b)|216. b)|style=}} A ''-val, -vel'' és a ''-vá, -vé ''rag a mássalhangzót jelölő nem magyar betűre vagy betűkapcsolatra végződő idegen közszavakhoz és tulajdonnevekhez úgy járul, hogy ''v''-je teljesen hasonul az utolsó kiejtett mássalhangzóhoz: ''Andrićtyal, Balzackal, pechhel, Bachhal, Greenwichcsel, Steinbeckkel, Engelsszel, hertzcel, fixszel, fixszé, ortodoxszá, Félixszel, Marxszal ''stb. [Vö. '''163.''' b)]

{{horgony|217.}} Bizonyos esetekben kötőjellel kapcsoljuk a toldalékokat az idegen közszavakhoz és tulajdonnevekhez.

:{{horgony|a)|217. a)|style=}} Ha az idegen írásmód szerint írt közszó vagy tulajdonnév végén hangérték nélküli (ún. néma) betű van, vagy ha az utolsó kiejtett hangot betűknek bonyolult, írásrendszerünkben szokatlan együttese jelöli, akkor a magyar toldalékot mindig kötőjellel fűzzük a szó testéhez: ''guillotine-t, monsieur-nek; Glasgow-ban, Iaşi-nál, Loire-on, Montesquieu-nek, Montreux-ig, Peugeot-t, Rousseau-val, Voltaire-é; ''stb. – De hagyományosan: ''Anjouk.''

:A ''-val, -vel ''és a ''-vá, -vé ''rag ''v''-je ilyenkor is az utolsóként kiejtett mássalhangzóhoz hasonul: ''guillotine-nal; Iaşi-sal, Molière-rel; ''stb. Az egyelemű vagy kötőjellel összefűzött tagokból álló tulajdonnévnek (a néma betűs végződés miatt kötőjellel odakapcsolt) ''-i (-s, -ista, -izmus) ''képzős származéka természetesen kis kezdőbetűs: ''shakespeare-i, voltaire-es, voltaire-izmus, bordeaux-i, lille-i, ploieşti-i; joliot-curie-s, châlons-sur-marne-i; ''stb.

:{{horgony|b)|217. b)|style=}} Ha az idegen tulajdonnév két vagy több különírt elemből áll, akkor az ''-i (-s, -ista, -izmus) ''képzőt (a többelemű magyar tulajdonnevekhez hasonlóan) mindig kötőjellel kapcsoljuk az utolsó elemhez, s az alapforma szerinti kezdőbetűket megtartjuk: ''Victor Hugó-i, Walter Scott-os, Leonardo da Vinci-s, Anatole France-i; New York-i, Karlovy Vary-i, Frankfurt am Main-i; ''stb. (Vö. '''164.''')

:{{horgony|c)|217. c)|style=}} A mássalhangzót jelölő kettőzött betűre végződő idegen tulajdonnevekhez az azonos betűvel kezdődő magyar toldalékot (s így a ''-val, -vel ''és a ''-vá, -vé ''rag megfelelő alakját is) kötőjellel kapcsoljuk, hogy a név alapformája világosan kitűnjék: ''Mann-nak, Tallinn-nál, Scott-tól, Falstaff-fal, Grimm-mel, Scott-tal ''stb. [Vö. '''94., 163.''' c)]

===Az átírás===

====Az átírás elvei====

{{horgony|218.}} A szépirodalmi művekben, a sajtóban, az általános és középiskolai oktatást szolgáló vagy kiegészítő kiadványokban a nem latin betűs írású nyelvek neveit és szavait a magyar ábécé betűivel (vö. '''10.'''), lehetőleg a forrásnyelvből (tehát más nyelv közvetítése nélkül) írjuk át. Átíráskor az idegen hangsort (pl. a kínai esetében) vagy az idegen betű- és hangsort együttvéve (pl. az orosz, az arab, a görög stb. esetében) nyelvenként szabályozott módon helyettesítjük magyar hangokkal, illetőleg az ezeknek megfelelő magyar betűkkel.

A magyar átírás alkalmazása a forrásnyelvvel kapcsolatban kialakult közgyakorlattól is függ (pl. az orosz vagy a kínai magyar átírása elterjedtebb más átírási módok használatához képest).

Ha egy tulajdonnév vagy közszó nem szabályosan átírt alakban honosodott meg nyelvünkben, hagyományos formájában használjuk. (Vö. '''205., 210.''')

{{horgony|219.}} A magyar átírású neveket és közszavakat a bennük szereplő magyar betűk hangértéke szerint kell olvasni: ''Hérakleitosz, Periklész, Platón, Odüsszeusz, Délosz, Thébai, khitón; Evdokía, Venizélosz, Iráklion, Kavála; Fagyejev, Gogol, Tolsztoj, Irtis, Kijev, Seremetyjevo, szputnyik; Po Csü-ji, Szun Jat-szen, Zsenmin Zsipao, Hupej, Lancsou, Sanghaj, Szecsuan; Hokuszai, Kuroszava, Hirosima, Macujama, Nagoja, ikebana; Ahmed, Dzulfikár, Szaladin, Harun ar-Rasíd, Báb-el-Mandeb, Iszmáilíja, Marrákes, bektási, hidzsra; ''stb.

{{horgony|220.}} Az egyes nem latin betűs nyelvekre vonatkozó magyar átírás szabályait a következő akadémiai kiadványok tartalmazzák:

Keleti nevek magyar helyesírása. Budapest, 1981.

A cirill betűs szláv nyelvek neveinek magyar helyesírása. Az újgörög nevek magyar helyesírása. Budapest, 1984.

{{horgony|221.}} A szaktudományok, az idegenforgalom, a postaforgalom, az egyetemi és főiskolai oktatás, a tudományos ismeretterjesztés területén, továbbá a térképeken olyan átírást szokás alkalmazni, amilyet az adott nyelvet beszélő országban hivatalosan előírnak, vagy elterjedten ismernek, amilyet a szaktudományok a nemzetközi érintkezésben általában alkalmaznak, vagy amilyet valamely nemzetközi testület (amelynek hazánk is tagja) használatra javasol. E helyett vagy e mellett – a munka jellegétől függően – a magyar átírás is alkalmazható.

A könyvtárügy és a szakirodalmi tájékoztatás (dokumentáció) a mindenkor érvényes szabványokat követi.

====A toldalékok kapcsolása====

{{horgony|222.}} A nem latin betűs írású nyelvekből átírt nevekhez és szavakhoz ugyanazon szabályok szerint tapasztjuk a toldalékokat, mint a magyar nevekhez és szavakhoz: ''Csehovtól, Plutarkhosszal, Solohovval, Szöulnál, Tobrukig, száriban, tatamin; Szapphóé, kamikadzék; arisztotelészi, kuvaiti, alma-atai, Hriszto Botev-i, Velikije Luki-i; dzsúdózik; ''stb.

{{lapozó|előző=A tulajdonnevek írása|köv=Az elválasztás|cím=A magyar helyesírás szabályai}}
[[Kategória:A magyar helyesírás szabályai]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>A magyar helyesírás szabályai/Az elválasztás</title>
    <id>666</id>
    <revision>
      <id>4074</id>
      <timestamp>2006-07-25T13:02:51Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>Dhanak</username>
        <id>32</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>Bot: horgonyok hozzáadása</comment>
      <text xml:space="preserve">{{lapozó|előző=Az idegen közszavak és tulajdonnevek írása|köv=Az írásjelek|cím=A magyar helyesírás szabályai}}
==Az elválasztás==

{{horgony|223.}} Elég gyakori, hogy helyszűke miatt (vagy más okokból) a szónak vagy szóalaknak egy részét a sor végéről át kell vinni a következő sorba. Az írásnak ez a megszakítása az elválasztás.

Az elválasztásnak – alapformákban és toldalékos alakokban egyaránt – a szótagolás az alapja. Csak összetett szavak elválasztásakor veendő figyelembe az alkotóelemek (az összetételi tagok) határa.

===A szótagolás szerinti elválasztás===

{{horgony|224.}} Az egyszerű közszavak és tulajdonnevek alapformáját és toldalékos (képzős, ragos, jeles) alakját a szótagolás szerint választjuk el.

A szótagolás szerinti elválasztás fő szempontjai a következők. – Minden szó annyi szótagú, ahány magánhangzó van benne: ''bál, font, György, Pest; asz-tal, há-zig, ka-to-na, ma-gá-nyos, me-ta-fo-ra, te-ker-vé-nyes, Csil-la, De-zső, Be-rety-tyó, Ke-re-csend; ''stb. – A magánhangzó önmagában is alkothat szótagot: ''di-ó-nyi, fi-a-i-é, É-va, Le-ó ''stb. [De vö. '''226.''' a)] – A szótag mindig vagy magánhangzóval kezdődik, vagy (az elsőt kivéve) egyetlen rövid mássalhangzóval: ''le-ány; vá-szon, bugy-gyos, asz-tal, lajst-rom. pró-ba; ''stb. – A több szótagú szavakat és szóalakokat bármelyik szótag határán meg lehet szakítani: ''ren-dületlenül, rendü-letlenül, rendületle-nül; fia-tal, fi-atal; ''stb.

{{horgony|225.}} Azokat a szavakat, amelyek csak egyetlen magánhangzót tartalmaznak, nem választjuk el: ''föld, hajt, nyolc, part, strand, sztrájk; drog, dry, shop; Bánk, Sásd, Zsolt; Brahms, Schmidt, York; ''stb. – Ez a szabály olyankor is érvényes, ha az eredeti helyesírással átvett, de ejtésükben egy szótagú idegen közszavak és tulajdonnevek vagy a régies magyar családnevek írásformájuk alapján megszakíthatók volnának: ''air, blues, street, team; Chartres, Hume, Maugham, Nîmes; Gaal, Soós, Georch; ''stb. [Vö. '''224., 229., 230.''' a)]

{{horgony|226.}} A több szótagú, illetőleg több kiejtett magánhangzót tartalmazó szavak és szóalakok elválasztásának szabályai a következők:

:{{horgony|a)|226. a)|style=}} Az egymagukban szótagot alkotó magánhangzók tetszés szerint hagyhatók az előző sorban, vagy vihetők át a következőbe: ''dia-dal ''vagy ''di-adal, ideá-lis ''vagy ''ide-ális; Leo-nóra ''vagy ''Le-onóra; ''stb. – A toldalékos alakok elválasztásakor is így kell eljárni: ''árui-nak ''vagy ''áru-inak, könyvei-tek ''vagy ''könyve-itek, Annáé-ké ''vagy ''Anná-éké, tolnai-ak ''vagy ''tolna-iak ''stb.

::Az egyetlen magánhangzóból álló szókezdő és szóvégi szótagot – bár önállóságát nyelvi tekintetben el kell ismerni – esztétikai okokból nem szokás egymagában a sor végén hagyni, illetőleg a következő sorba átvinni; tehát az „a-lap”, „e-móció”, „Á-ron”, ill. a „haza-i”, „emóci-ó”, „Le-a” stb. a nyomtatásban nem ajánlott elválasztási formák.

::Az ''au, eu ''betűkapcsolat, mivel tagjai a szótagoláskor szétválhatnak, szükség esetén elválasztható: ''kala-uz, fe-udális ''stb.

:{{horgony|b)|226. b)|style=}} Azokat a magánhangzókat, amelyek szótagot kezdenek, átvisszük a következő sorba: ''fi-ók, vi-asz, kalci-um, moza-ik; Mari-etta, Tri-eszt; ''stb. – A két magánhangzót jelölő azonos betűket is szétválaszthatjuk: ''ko-ordinál, váku-um ''stb. – A toldalékos alakok elválasztásakor is így kell eljárni: ''ablaká-ig, háza-ik; pesti-es, Vajdá-ék; ''stb.

:{{horgony|c)|226. c)|style=}} A két magánhangzó között levő egyetlen mássalhangzót – akár egy-, akár többjegyű a betűje – a következő sorba visszük át: ''be-tű, ko-sár; ba-tyu, ka-sza, ró-zsa; Gyu-la, Me-csek; ''stb. – A toldalékos alakok elválasztásakor is így kell eljárni: ''apá-mé, ki-sebb, maga-san, pa-don, né-gyet; Kecskemé-ten, Mikló-sék, leni-nizmus, tiha-nyi; ''stb.

:{{horgony|d)|226. d)|style=}} A két magánhangzó között levő kétféle mássalhangzót jelölő nem kettőzött betűk közül – akár egy-, akár többjegyűek – az elsőt az előbbi sorban hagyjuk, a másodikat pedig átvisszük a következőbe: ''am-per, ás-vány, fosz-fát, mor-zsa, tarisz-nya, tal-palatnyi; Bar-tók, Bony-hád, Er-zsi; ''stb. – A toldalékos alakok elválasztásakor is így kell eljárni: ''bron-zot, ker-tig, pén-zért, töl-gyes; Ecse-ren, Heren-dig, Szabol-csé, recs-ki; ''stb. – Így járunk el akkor is, ha a két mássalhangzó közül az elsőt kettőzött betű jelöli: ''hall-gat, több-let, bizott-ság, rossz-kor, könny-től, meggy-ből; Kiss-nek, Papp-tól; ''stb.

:{{horgony|e)|226. e)|style=}} Ha a két magánhangzó közötti mássalhangzót kettőzött betű jelöli, ennek egyik jegyét az előző sorban hagyjuk, másik jegyét pedig átvisszük: ''ber-reg, kom-munális, mil-liméter, ton-na, al-lons; Boz-zai, Job-bágy, Car-rara, Maupas-sant; ''stb. – A toldalékos alakok elválasztásakor is így kell eljárni: ''ember-rel, hal-lak, hit-tem, dob-ban, tet-ted, víz-zé; Szél-lért, Tallin-nig; ''stb. De: ''Széll-lel, Tallinn-nak ''stb. [Vö. '''163.''' c)]

:f ) Ha a két magánhangzó közötti hosszú mássalhangzót egyszerűsítetten kettőzött többjegyű betű jelöli, ennek elválasztásakor mind a sor végén, mind a következő sor elején ki kell írni a teljes rövid megfelelőjét: ''meny-nyi, ösz-sze, pogy-gyász, szity-tya; Boty-tyán, Hosz-szú, Ily-lyés; ''stb. – A toldalékos alakokat is így kell elválasztani: ''ágy-gyal, ész-szerű, galy-lyak, húsz-szor, köny-nyes, megy-gyel; arany-nyal, Kodály-lyal, Nagy-gyal; ''stb.

:{{horgony|g)|226. g)|style=}} Ha két magánhangzó között kettőnél több mássalhangzót jelölő betű van, csak az utolsó kerül a következő sorba: ''cent-rum, ost-rom, temp-lom, tink-túra, lajst-rom; Dosztojevsz-kij, Ing-rid, Veszp-rém, Ojszt-rah; ''stb. – A toldalékos alakok elválasztásakor is így kell eljárni: ''batiszt-ból, kilenc-kor; Hamburg-ban, bratsz-ki ''stb. – Ha a toldalékos alakokban a két magánhangzó között álló mássalhangzók közül az utolsót kettőzött betű jelöli, akkor úgy választjuk el a szót, hogy a kettőzött betű egyik tagját meghagyjuk a sor végén, a másikat átvisszük az új sorba: ''bors-sal, vonz-za, karszt-tá, kulcs-csal, rongy-gyá, csoport-tól, tömb-ben; Ford-dal, Gellért-től, Szabolcs-csal; ''stb. Ugyanígy: ''játsz-szál, metsz-szük ''stb.

::A szótagolás szerinti elválasztás szabályai érvényesek természetesen a szóalakokhoz járuló újabb és újabb toldalékokra is: ''adós-ság, adóssá-gok, adósságo-kat; há-zunk, házun-kat; ''stb.

{{horgony|227.}} A ''dz'' és a ''dzs'' többjegyű betű, azaz nem hangkapcsolatot jelöl, hanem egy-egy önálló mássalhangzót; ezért elválasztáskor ugyanúgy kezeljük őket, mint más többjegyű betűinket. A ''dz''-t és a ''dzs''-t tartalmazó szavak ennek megfelelően a leírt szóalak alapul vételével, az elválasztás általános szabályai szerint szakítandók meg: ''bo-dza, gyűrű-dzik; kamika-dzék, lopó-dzott, ma-dzag, pe-dzi; bri-dzset, mahara-dzsa, mene-dzser, tá-dzsik; brin-dza, halan-dzsázik, lán-dzsás, edz-het, ódz-kodik; Fuku-dzava, Fu-dzsi, Ma-dzsar, Kiliman-dzsáró; edz-dze, lopódz-dzanak, bridzs-dzsel ''(ragos fn.); stb [Vö. '''226.''' c), d), f)]

{{horgony|228.}} A ''ch ''kétjegyű ugyan, de egyetlen hangot jelöl, az ''x ''pedig két hang ''(k+sz) ''jele, de egyetlen jegyű, s így mindkettő egy betűnek számít az elválasztáskor. Ezért úgy tekintjük őket, mint a rövid mássalhangzókat jelölő magyar betűket: ''ar-chívum, ma-chináció, or-chidea, pszi-chológia, Ri-chárd, Mün-chen; he-xameter, ma-ximum, pra-xis, Ale-xandra, Me-xikó; ''stb. – Ha a ''ch ''és az ''x ''végű idegen szavak toldalékos formáit a szó és a toldalék érintkezése táján kell elválasztanunk, a ''ch''-t és az ''x''-et a következő sorba visszük át akkor, ha utánuk magánhangzó következik: ''almana-chot, ce-chem, pe-ches, bóra-xos, fi-xet, refle-xek, tele-xezünk; Bibera-chot, züri-chi, Féli-xé, Mar-xot, mar-xizmus; ''stb. – A ''-val, -vel'' és a ''-vá, -vé'' ragos alakulatok elválasztása: ''pech-hel, bórax-szá; Bach-hal, Marx-szal; ''stb. [Vö. '''216.''' b))

{{horgony|229.}} A családneveinkben előforduló többjegyű régies magyar betűk az elválasztásban hangértéküknek megfelelően kezelendők: ''De-seö'' [e.: de-zső], ''Thew-rewk'' [e.: tö-rök], ''Beö-thy ''[e.: bő-ti], ''Ben-czúr ''[e.: ben-cúr], ''Fara-ghó ''[e.: fara-gó], ''Szé-chy'' [e.: szé-csi], ''War-gha ''[e.: var-ga] stb. – A mássalhangzót jelölő kettőzött betűk közül az egyiket az előző sorban hagyjuk, a másikat pedig átvisszük a következő sorba: ''Bes-senyei, Kos-suth ''stb. – A toldalékos alakok elválasztásakor a régies magyar betűk egységét természetesen szintén megőrizzük, kivéve a kettőzött betűkét: ''Deseö-nek, Thewrew-köt; Balo-ghék, Babi-tsé, Cze-tzet, kossu-thi, móri-czos; ''stb., illetőleg: ''Szél-lért, Pap-pot, Kis-sék ''stb. – Kivételes elválasztású név: ''Bat-thyá-ny.''

{{horgony|230.}} A latin betűs írású nyelvekből átvett, idegen írásmód szerint írt közszavakat és tulajdonneveket is a magyar szokásnak megfelelően, azaz a magyar kiejtésükön alapuló szótagolás szerint választjuk el. A fontosabb szempontok a következők.

:{{horgony|a)|230. a)|style=}} Az egy szótagba kerülő, egy magánhangzót jelölő betűcsoportokat nem választjuk el: ''cou-chette, cou-lomb; Baude-laire, Coo-per, Mah-ler, Mon-taigne; ''stb. (Vö. '''224.''')

:{{horgony|b)|230. b)|style=}} Az egy mássalhangzót jelölő betűcsoportokat (a többjegyű magyar betűkhöz hasonlóan) nem választjuk szét: ''bron-chi-tis, ce-pha-lal-gia, com-pa-gnie, ery-the-ma; Bo-lo-gna, Chur-chill, Fi-scher, Gi-gli, Gior-gio, Ka-ra-džić, Ljub-lja-na, Wa-shing-ton; ''stb.

:{{horgony|c)|230. c)|style=}} A különböző hangokat jelölő olyan betűcsoportok, amelyek az idegen nyelvekben elválasztáskor többnyire együtt tartandók, de nem egy hangot jelölnek, magyar szövegben szótagolási szabályainknak megfelelően szétválhatnak: ''cas-co, esp-la-nade, maest-ro; Chris-tie, Fab-ri-zio, Gas-cogne, Ped-ro; ''stb.

::Ha magyar szövegbe idegen (pl. latin, angol, francia, lengyel stb.) nyelvű többszavas kifejezés, mondat, bekezdés stb. van betoldva, elválasztáskor az illető nyelv elválasztási szabályait kell követni.

{{horgony|231.}} Az olyan idegen közszavakat és tulajdonneveket, amelyek a forrásnyelvben két (vagy több), a magyarban nem önálló létű elemből keletkeztek, nem tekintjük összetételeknek, ezért a magyar szótagolás szabályai szerint választjuk el őket: ''abszt-rakt, as-piráns, demok-rata, diszk-rét, fi-lantróp, inf-láció, inst-ruktor, kataszt-rófa, komp-resszor, konk-rét, obst-rukció, parag-rafus, prog-nózis, prog-ram, rek-lám, szind-róma; Belg-rád, Zág-ráb, Miche-langelo, Shakes-peare; ''stb.

Bár az ilyen alakulatoknak eredetileg összetett voltát a mai átlagos magyar nyelvérzék általában nem tartja számon, az ismertebb elő- és utótagok figyelembevételével történő elválasztás, kivált szaktudományi munkákban, szintén elfogadható: ''fotog-ráfia ''vagy ''foto-gráfia, mikrosz-kóp ''vagy ''mikro-szkóp, termosz-tát ''vagy ''termo-sztát ''stb.

:Mivel a szavakat a sor végén természetesen máshol is meg lehet szakítani, nemcsak a problémát okozó helyen, kétség esetén tanácsos ezzel a lehetőséggel élni: ''aspi-ráns, pa-ragrafus ''vagy ''paragra-fus, Mi-chelangelo ''vagy ''Michelan-gelo ''stb.

{{horgony|232.}} A sor végére kerülő mozaikszók elválasztásának a következők a lehetőségei:

:{{horgony|a)|232. a)|style=}} Az olyan betűszó, amelyben csak mássalhangzó vagy legfeljebb egy magánhangzó van, nem választható el: ''BVSC, MLSZ, SZTK; MTESZ, NOB, SZOT; ''stb. – A két vagy több magánhangzót tartalmazó betűszók szükség esetén szótagolás szerint szakíthatók meg: ''MÉ‑MOSZ, NA-TO ''stb. – Elválasztás esetén a toldalékos betűszóknak a kötőjellel kapcsolt toldalékát kell a következő sorba átvinni akkor is, ha a kötőjel nem szótaghatáron áll, de a toldalék tartalmaz magánhangzót: ''ASZSZK-ban, ELTE-re, KISZ-esek, NDK-beli, ENSZ-ért ''stb.

:{{horgony|b)|232. b)|style=}} A szóösszevonásokat, ha elválasztásukra kényszerülünk, mind alap-, mind toldalékos alakjukban a szótagolás alapján szakítjuk meg: ''Ag-ro-co-op, Bu-vá-ti, Int-ransz-mas, Ke-ra-vill, Ofo-tért, Röl-tex; Kö-zér-tig, Ma-va-dé; ''stb.

===Az összetett szavaknak elemeik szerinti elválasztása===

{{horgony|233.}} Az összetett közszavak és tulajdonnevek elválasztásában csak az összetételt alkotó tagok határán lehet különbség az egyszerű szavakéhoz képest. A mai átlagos magyar nyelvérzék számára felismerhető összetételeket ugyanis az alkotó tagok szerint választjuk el akkor is, ha az összetevők határa nem esik egybe a szótaghatárral.

:Az összetett szavakat alkotó tagok (alap- és toldalékos alakjukban egyaránt) a szótagolás szerint választandók el, ha az összetett szót vagy szóalakot nem az összetételi határon szakítjuk meg.

:Az azonos alakú szavak között több olyan van, amelynek elválasztása kétféle, mert az azonos alakú szópár egyik tagja toldalékos alak, a másik összetett szó: ''me-gint ''(= újra), de: ''meg-int ''(= figyelmeztet); ''gépe-lem ''(ige), de: ''gép-elem ''(fn.); stb.

{{horgony|234.}} A két egytagú szóból álló összetett közszavakat és tulajdonneveket úgy választjuk el, hogy az egyik szó az első, a másik szó pedig a következő sorba jusson: ''csak-is, épp-úgy, hol-ott, hón-alj, ing-ujj, kül-ügy, még-is, mind-egy, rend-őr, vagy-is, vas-út; Kis-ar ''(helységnév), ''Pál-ffy; ''stb. Ugyanígy járunk el természetesen az igekötős igék elválasztásában is: ''fel-ad, meg-öl, szét-üt ''stb.

{{horgony|235.}} A kettőnél több szótagból álló összetett közszavakat és tulajdonneveket leginkább az összetétel tagjainak határán szokás elválasztani: ''csal-étek, dél-után, egy-előre, egyszer-egy, elektron-optika, ion-stabilitás, kar-öltve, kis-asszony, külön-élés, leg-alább, leg-erősebb, szak-avatott, tölgy-erdő, ugyan-is, vírus-interferencia, viszont-eladó, zápor-eső; Bornem-issza, Dessew-ffy, Kis-oroszi, Magyar-alád, Nyír-egyháza ''vagy ''Nyíregy-háza; Zala-egerszeg ''vagy ''Zalaeger-szeg; ''stb.

:Ez a szabály azonban nem azt jelenti, hogy összetett szót csak szóhatáron szabad megszakítani. Helyes elválasztások ezek is: ''elekt-ronoptika ''vagy ''elektronop-tika; Za-laegerszeg; ''stb.

{{horgony|236.}} Ha az összetett szó egészéhez járul képző, az így keletkezett származékot az alapszó tagjai szerint választjuk el: ''rend-őri, vas-utas, víg-operai; fel-adat, meg-állás; nagy-atádi; ''stb.

:Nem szabálytalanok természetesen az ilyen megoldások sem: ''rendő-ri, vasu-tas, vígope-rai; fela-dat, megál-lás; nagyatá-di; ''stb.

{{horgony|237.}} Sok olyan idegen szavunk van, amelynek egyik eleme (legtöbbször az utótagja) a magyarban is önálló szó, a másik eleme (legtöbbször az előtagja) viszont csak néhány esetben külön szó értékű. Ha a sor végi elválasztás ezeknek találkozási helyén válik szükségessé, az alakulat összetett voltára általában tekintettel vagyunk, és a szót vagy szóalakot itt szakítjuk meg: ''centi-gramm, deci-liter, extra-kromoszomális, kilo-gramm, milli-gramm, ultra-projektométer; anti-klerikális, inter-akció, infra-struktúra, melo-dráma, mikro-klíma, pre-klasszikus, proto-plazma, transz-urán; Lenin-grád, Tito-grad ''stb. – Hasonlóképpen: ''Jugo-szlávia ''stb.

Ha az ilyen alakulatok összetettsége a mai átlagos magyar nyelvérzék számára kevésbé nyilvánvaló, a szótagolás szerinti elválasztás is helyes: ''de-presszió ''vagy ''dep-resszió, dez-informál ''vagy ''de-zinformál, im-produktív ''vagy ''imp-roduktív, in-tranzitív ''vagy ''int-ranzitív, para-frázis ''vagy ''paraf-rázis, tranz-akció ''vagy ''tran-zakció; Ant-arktisz ''vagy ''An-tarktisz; ''stb.

:Mivel a szavakat sor végén máshol is meg lehet szakítani, nemcsak a problémát okozó helyen, kétség esetén tanácsos ezzel a lehetőséggel élni: ''in-terakció ''vagy ''interak-ció, preklasz-szikus, Antark-tisz ''stb.

{{horgony|238.}} Ha a kötőjellel írt szóösszetételt vagy tulajdonnevet a szóhatáron szakítjuk meg, a kötőjelet csak a sor végén tesszük ki. Ennek a sor elején való megismétlése csak szakmunkákban szokás, kivételesen, a kötőjeles alapformára való figyelmeztetés végett:

{|
| ''…földrajzinév-''&lt;br&gt;''-tár…''
| ''…Nagy-''&lt;br&gt;''-Kevély…''
| ''…nátrium-''&lt;br&gt;''-klorid…''
|-
| (helyesírási szótárban)
| (helyesírási szótárban)
| (kémiai szakkönyvben)
|}

{{lapozó|előző=Az idegen közszavak és tulajdonnevek írása|köv=Az írásjelek|cím=A magyar helyesírás szabályai}}
[[Kategória:A magyar helyesírás szabályai]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>A magyar helyesírás szabályai/Az írásjelek</title>
    <id>667</id>
    <revision>
      <id>5649</id>
      <timestamp>2006-12-01T14:05:57Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>Adam78</username>
        <id>8</id>
      </contributor>
      <comment>/* Egyéb írásjel-használati tudnivalók */ még egy javítás</comment>
      <text xml:space="preserve">{{lapozó|előző=Az elválasztás|köv=A rövidítések és a mozaikszók|cím=A magyar helyesírás szabályai}}
==Az írásjelek==

{{horgony|239.}} Az írásjelek szerepe kettős. Részben a mondatok szerkezetét, tagolódását, részeik-részleteik egymáshoz kapcsolódását tükrözik, részben némiképpen a beszédnek betűkkel ki nem fejezhető sajátságaira, a hanglejtésre és a beszédbeli szünetekre utalnak.

Az írásjelek használatának szabályai általában a nyelvtani viszonyokhoz igazodnak. Ezeknek a keretein belül egyazon esetre sokszor több, egyaránt helyes megoldás kínálkozik. Ilyenkor azt az írásjelet kell választani, amelyikkel mondanivalónkat a lehető legteljesebben tudjuk érzékeltetni. Az írásjelek változatos és kifejező használata fontos eszköze az értelmileg és érzelmileg egyaránt árnyalt közlésmódnak, ezért csak szépíróktól fogadható el – egyes esetekben, tudatos eljárásként – az írásjelek részleges vagy teljes mellőzése.

Az írásgyakorlatban használt sok írásjel közül a legfontosabbak: a pont (vö. '''240–242., 256., 264., 266–267., 271., 278., 290., 293–297., 299.''') a kérdőjel (vö. '''240–242., 250., 256., 266.'''), a felkiáltójel (vö. '''240–242., 250., 253., 256., 266.'''), a vessző (vö. '''96., 100., 243., 247–255., 260–261., 274.'''), a kettőspont (vö. '''245., 248., 256., 268–269.'''), a pontosvessző (vö. '''244., 247.'''), a gondolatjel (vö. '''246., 248., 250–252., 256., 258–259.'''), a zárójel (vö. '''248., 250–252., 271.'''), az idézőjel (vö. '''256–257., 272–273.'''), a kötőjel (vö. '''262., 265., 270., 275., 281., 296–297., 299.'''), a nagykötőjel (vö. '''263.'''). Az egyéb írásjelek közül a gyakoribbakat egy összefoglaló pont tartalmazza (vö. '''275.''').

Az írás tagolásában fontos szerep jut a szóköznek is. Szóközt hagyunk a szavak, valamint az írásjellel lezárt mondatok és tagmondatok között, a zárójelek és az idézőjelek közé foglalt közlési egységek előtt és után, a gondolatjel előtt és után stb. Nincs viszont szóköz a pont, a kérdőjel, a felkiáltójel, a vessző, a kettőspont, a pontosvessző előtt, továbbá a kötőjel és a nagykötőjel két oldalán; a kezdő zárójel és idézőjel hozzátapad az utána következő, a berekesztő zárójel és idézőjel pedig az előtte álló szóhoz stb. (Hogy mikor kell szóközöket hagyni, annak részletkérdéseit gépírási szabványok és tipográfiai előírások tartalmazzák.)

===A mondatokat záró írásjelek===

{{horgony|240.}} Az egyszerű mondatok végére a közlés szándékának megfelelő írásjelet teszünk.

:{{horgony|a)|240. a)|style=}} Az egyszerű kijelentő mondat végén pont van: ''Jóból is megárt a sok. Pipacsot éget a kövér határra / A lángoló magyar nyár tűzvarázsa. ''Stb.

:{{horgony|b)|240. b)|style=}} Az egyszerű kérdő mondat végére kérdőjelet kell tenni: ''Ki látta? Meglátogattok-e holnap? Szereted a zenét? ''Stb.

:{{horgony|c)|240. c)|style=}} Az egyszerű felkiáltó, óhajtó és felszólító mondatot felkiáltójellel zárjuk: ''Ezt aztán megcsináltad! De soká jön a tavasz! Bárcsak sikerülne a tervem! Legalább a szemem lenne jó! Azonnal idejössz! Szeresd a hazát! Légy jó mindhalálig! ''Stb.

::Kérdő alakú felszólítások és felkiáltások végén felkiáltójel is szokott állni: ''Nem viszed el mindjárt! Miért ver engem a sors! ''Stb. – Közvetett felszólítást, utasítást kifejező, bár felszólító alakú mondatokat ponttal is zárhatunk: ''Írjunk egy-egy mondatot ezekkel a főnevekkel: béke, haza, kenyér, család. ''Stb.

::Az érzelmek hullámzását vagy erősebb fokát írásjelek halmozásával érzékeltethetjük: ''Hogy képzeled ezt?! Valóban?? Nem!!! ''Stb.

{{horgony|241.}} A mellérendelő összetett mondatok végére az utolsó tagmondatnak megfelelő írásjelet teszünk: ''Esik a hó, mégis fekete az utca. Ne várjunk rá tovább, hiszen nem jön már. ''(A második tagmondat kijelentő.) ''Az apja is Miska, legyen ő is Miska! Sokat késik, ne várjunk rá tovább! ''(A második tagmondat felszólító.) ''A többieknek egy takaró is elég, minek neked kettő? Induljunk már, miért várnánk rá tovább? ''(A második tagmondat kérdő.)

{{horgony|242.}} Az alárendelő összetett mondatok végére olyan írásjelet kell tenni, amilyent a főmondat kíván: ''Ki mint vet, úgy arat. Szeretném tudni, mi a baja. Kértem, hogy azonnal menjen haza. ''(A főmondat kijelentő.) ''Érzed-e, mennyire szeretlek? Vajon megmondták már neki, hogy máskor jöjjön? Nem felejted el, amire megkértelek? ''(A főmondat kérdő.) ''Folytasd ott, ahol abbahagytad! Mondd meg neki, holnap indulhat! Figyeljétek, ki lesz az első! ''(A főmondat felszólító.)

:A mellékmondatnak megfelelő írásjellel is zárható az olyan mondatszerkezet, amelynek (akár el is hagyható) főmondata csupán mellékes tájékoztatást tartalmaz, vagy csak a figyelem fölkeltésére szolgál: ''Kérdem, olyan nagy hibát követtem el? Javasolom, ne üsse bele az orrát! ''Stb.

:A mondatzáró írásjelet akkor is a mellékmondathoz igazíthatjuk, ha az voltaképpen idézet: ''Hiába mondtam neki, hogy nem szabad bejönni!''

===A tagmondatok közötti írásjelek===

{{horgony|243.}} Az összetett mondatok tagmondatait általában vesszővel választjuk el egymástól.

:{{horgony|a)|243. a)|style=}} A tagmondatok határán a vessző mindig kiteendő, akár van kötőszó, akár nincs: ''Régi igazság, hogy anyanyelvét is jobban tudja, aki még egy nyelven tud. A rakodópart alsó kövén ültem, / néztem, hogy úszik el a dinnyehéj. ''Stb.

:{{horgony|b)|243. b)|style=}} A tagmondatokat bevezető ''és, s, meg, vagy ''kötőszó előtt is ki kell tenni a vesszőt: ''Az ebédre nem kell senkit is megvárnom, / És mindnyájan várnak énrám, hogyha késem. Éj van-e, vagy szemem világa veszett ki? ''Stb.

::Sokszor meglehetősen nehéz eldönteni, hogy az ''és, s, meg, vagy ''kötőszóval kapcsolt rész önálló tagmondat-e: ''Bevágta az ajtót, és dühösen elrohant. ''De: ''Hirtelen fölugrott és elrohant. ''Ilyenkor az írásjelhasználat ingadozhat.

:{{horgony|c)|243. c)|style=}} A ''mint ''kötőszóval bevezetett hasonlítás önálló (bár sokszor hiányos) tagmondatnak számít, ezért kötőszava elé mindig vesszőt kell tenni: ''Tündöklik, mint a gondolat maga, / a téli éjszaka. Fehér lett, mint a fal. ''[De vö. '''249.''' b)]

:A hasonlító ''több, mint ''szerkezetben vessző van a ''mint ''előtt: ''Ez sokkal több, mint a tavalyi. Hat több, mint öt. ''Stb. (Ilyenkor ''a több ''ragozható: ''többet, mint ötöt ''stb.) – Nem kell azonban vesszőt tenni a ''több mint ''alakulatban a ''mint ''elé, ha a ''több mint ''(a ''majdnem ''ellentéteként) a mondanivaló tartalmának erősítésére, nem pedig összehasonlításra szolgál: ''Ez több mint szemtelenség. Több mint öt évig élt külföldön. ''Stb. (Ilyenkor a ''több ''nem ragozható.)

:{{horgony|d)|243. d)|style=}} Az ''anélkül hogy, aszerint hogy, ahelyett hogy ''stb. kötőszószerű szókapcsolatok elé vesszőt teszünk. Ilyenkor a ''hogy ''előtt nincs vessző: ''Felrohant a lépcsőn, anélkül hogy pihent volna. Cselekedj, ahelyett hogy tétovázol! ''Stb. – Ha azonban az ''anélkül, aszerint, ahelyett ''stb. elemek az első tagmondathoz tapadnak, eléjük nem teszünk vesszőt, utánuk (a ''hogy ''elé) azonban igen: ''Felrohant a lépcsőn anélkül, hogy pihent volna. Cselekedj ahelyett, hogy tétovázol! ''Stb.

{{horgony|244.}} A többszörösen összetett mondatokban pontosvesszővel határoljuk el egymástól a szorosabban összetartozó tagmondatok csoportjait: ''Nyugat felől sötét felhőket hozott a szél, a port felkavarta, és az emberek arcába vágta; a büszke jegenyék alázatosan hajlongtak, hogy derekuk ne törjön; s a közeledő viharnak látni lehetett már egy-egy távoli villámlását is. ''Stb.

Kéttagú összetett mondatban is állhat pontosvessző, ha a tagmondatok kapcsolata laza: ''Kabátja szinte a bokájáig ért; nyáron is azt hordta. ''A más-más tartalmi típusú tagmondatok közé szintén tehetünk vessző helyett pontosvesszőt: ''Eddig jól megvoltunk; most váljunk ellenségekké? Ezt többet nem veszem fel; égesd el! Stb.''

{{horgony|245.}} Összetett mondatainkban kettőspontot teszünk, ha egy-egy lényeges gondolatra hívjuk fel a figyelmet, vagy ha jelezni óhajtjuk, hogy a tagmondat fontosabb magyarázatot vagy következtetést tartalmaz: ''Közös a célunk: mindig többet, egyre jobbat akarunk. Vörös jelek a Hadak Útján: / Hunniában valami készül... ''Stb.

Ha kettősponttal lezárt közös figyelemfelhívó mondat után több külön mondat következik, mindegyiket (már az elsőt is) nagy betűvel kezdjük: ''A nyelvújításnak több oka volt: Nem tudtuk a tudományokat anyanyelven művelni. Irodalmunknak új kifejezési formákra volt szüksége. Tiltakozást jelentett az elnémetesítéssel szemben. ''Stb.

{{horgony|246.}} Ha azt akarjuk jelezni, hogy bizonyos mértékig elkülönülő gondolatsor kezdődik, pont, felkiáltójel és kérdőjel után még gondolatjelet is teszünk: ''Rabok legyünk, vagy szabadok? / Ez a kérdés, válasszatok! – / A magyarok istenére / Esküszünk, / Esküszünk, hogy rabok tovább / Nem leszünk! ''Stb.

===A mondatrészek közötti írásjelek===

{{horgony|247.}} A mellérendelt mondatrészek közötti írásjelhasználat fontosabb esetei a következők:

:{{horgony|a)|247. a)|style=}} Az egymásnak mellérendelt, külön-külön hangsúlyozott azonos szerepű mondatrészek (s az ilyenekből alakult felsorolások tagjai) közé vesszőt teszünk, ha kötőszó nélkül következnek egymás után: ''Az Ér nagy, álmos, furcsa árok, / Pocsolyás víz, sás, káka lakják. Szeretett volna valami újat, szépet, nagyot alkotni. ''Stb. [De vö. '''249.''' a)]

:{{horgony|b)|247. b)|style=}} A felsorolásban pontosvesszőt is használunk, ha azonos szerepű, vesszőkkel tagolt mondatrészeket akarunk elkülöníteni másneműekből álló sorozattól: ''Mindenki ismeri az ilyen szavakat: beszél, ír, olvas; ceruza, könyv, tinta; becsületes, lelkes, szorgalmas; stb.''

::Az ilyen jellegű felsorolások végén a ''stb. ''elé is pontosvesszőt kell tenni. [De vö. d) alpont.]

:{{horgony|c)|247. c)|style=}} Ha az azonos szerepű mondatrészek között kötőszó van, ez elé vesszőt teszünk (kivéve az ''és, s, meg, vagy ''kötőszókat): ''Tetszetős, de helytelen elméletet agyalt ki. Kétszer, illetőleg háromszor kezdtük újra. Elhibázott, sőt veszedelmes vállalkozásba fogott. ''Stb.

:{{horgony|d)|247. d)|style=}} Ha azonos mondatrészek között ''és, s, meg, vagy ''kötőszó áll, eléjük nem teszünk vesszőt: ''A tésztára sok mákot és cukrot szórt. Ég és föld között lebegett. A rózsának, a szegfűnek vagy a levendulának az illatát szereted? ''Stb.

::Mivel a felsorolások végére tett ''stb. ''rövidítésben az ''s'' kötőszó rejlik ''(= s a többi), ''a csupa vesszős felsorolás végén nem kell eléje vessző: ''Gyakorító igék például ezek: járkál, kapdos, álldogál, beszélget stb. ''[De vö. b) alpont.]

:{{horgony|e)|247. e)|style=}} Ha az ''és, s, meg, vagy ''kötőszó beszédszünettel elválasztott, hátravetett mondatrészeket vezet be, e kötőszók elé vesszőt teszünk: ''A szüleire gondolt, és szegény nővérére. Aztán elővette a bicskát, meg a kenyeret, meg a szalonnát, meg a zöldpaprikát, majd jóízűen falatozni kezdett. Ernyőt hozzál magaddal a kirándulásra, vagy kabátot! ''Stb.

:{{horgony|f)|247. f)|style=}} A páros kötőszóval alakult mellérendelő szerkezetekben a második kötőszó elé mindig vesszőt teszünk (a páros ''vagy ''második tagja elé is): ''Vagy ezt, vagy azt választhatod. Hol ehhez, hol ahhoz kapott. Se pénz, se posztó. Sem testem, sem lelkem nem kívánja. Lehet jó is, rossz is.'' Stb.

{{horgony|248.}} Az értelmezővel kapcsolatos fontosabb írásjel-használati esetek a következők:

:{{horgony|a)|248. a)|style=}} Az értelmezős szerkezetben rendszerint mind az értelmezettre, mind az értelmezőre külön hangsúly esik, és a beszédben szünet van közöttük. Ezt az írásban vesszővel jelezzük: ''Németh Pétert, a tőszomszédomat kereste. A község tanácselnökének, Komáromi Pálnak a javaslatára betonjárdát építenek. ''Stb.

:A vessző helyére kettőspont is kerülhet, főleg ha az értelmező felsorolást tartalmaz, vagy csattanós befejezője a szerkezetnek: ''S égtek lelkemben kis rőzse-dalok: / Füstösek, furcsák, búsak, bíborak… Fölröppen a komor ég homlokára / Egy nagyszerű mosoly: / A forradalom vörös hajnala.''

:Ha az értelmező távolabb kerül az értelmezettől, a vesszőt közvetlenül eléje tesszük: ''Én őt dicsérem csak, az élet anyját… ''Stb.

:{{horgony|b)|248. b)|style=}} Ha az értelmező után is szünet van a beszédben, mögéje is vesszőt tehetünk: ''Anna, a leány, varrni tanult. Kertjük díszét, egy öreg diófát, az éjszakai vihar kidöntötte. ''Stb. Az ilyen közbevetésszerű értelmezőt olykor nem vesszővel, hanem gondolatjellel (esetleg zárójellel) különítjük el: ''A baleset sérültjét – a motorkerékpárost – kórházba szállították. ''Stb.

:{{horgony|c)|248. c)|style=}} Ha a kitüntetést, fokozatot, minősítést, rangot jelentő, gyakran határozott névelővel kezdődő kifejezés birtokos szerkezet, akkor az előtte álló személynév értelmezőjének számít, és az értelmezős szerkezetnek mindkét fő tagja ragozódik. A személynév után ebben a típusban vesszőt teszünk: ''Nagy Elemér, városunk díszpolgára; Mózes Pált, népköztársaságunk nagykövetét; Dömötör Béla, az irodalomtudomány doktora; Kálmán Etelkát, a Magyar Népköztársaság kiváló művészét; ''stb. – Ugyanígy: ''Balla Erzsébetnek, Kossuth-díjas írónőnknek; ''illetőleg: ''Kovács Tiborral, az állami díjas mérnökkel; ''stb.

:Ha azonban az ilyen kifejezések nem értelmezők, a szerkezetet csak a végén ragozzuk, és a személynév után nincs vessző: ''Mózes Pál nagykövetet, Kállay Imre kandidátusé, Szép Izabella SZOT-díjassal, Zsigmond Elek Kossuth-díjastól ''stb.

:{{horgony|d)|248. d)|style=}} Ha az értelmezett szó vagy az értelmező a ''maga ''vagy a ''mind ''névmás, nincs szükség vesszőre: ''Te magad mondtad. János maga is ott lesz. Maga János is ott lesz. Magát Bartókot hallottuk a hanglemezről. A sok pásztor mind muzsikál. ''Stb.

:{{horgony|e)|248. e)|style=}} A szünettel elkülönülő értelmezőszerű, valamint a mondathoz lazán hozzátoldott határozók elé vesszőt teszünk: ''A könyvet az íróasztalára, a lámpa mellé tette. Nagybátyám szombaton érkezett meg, a feleségével együtt. Egész nap az erdőt járta, felszabadultan, nagyokat lélegezve. ''Stb.

{{horgony|249.}} Az egymásnak alárendelt mondatrészek közé általában nem kell írásjelet tenni.

:{{horgony|a)|249. a)|style=}} Az egymás után kötőszó nélkül következő egynemű jelzők és egynemű határozók közé nem teszünk vesszőt akkor, ha alárendelő viszonyban vannak egymással: ''Fehér bottal a kezében egy fekete szemüveges férfi jött vele szemben. Ma reggel nagy eső esett. Az országban mindenütt jó termés ígérkezik. ''Stb. [De vö. '''247.''' a)]

:{{horgony|b)|249. b)|style=}} Ha a ''mint ''szó állapotot vagy minőséget jelölő szó vagy szókapcsolat előtt áll, nem teszünk eléje vesszőt: ''Bátyámat mint tanút ''(= tanúként) ''hallgatták ki. Petőfi mint ember nem hazudtolta meg a költőt. Kossuth korábban mint meg nem alkuvó újságíró harcolt a magyar nép jogaiért. ''Stb. [De vö. '''243.''' c), '''250.''']

:{{horgony|e)|249. e)|style=}} A ''-va, -ve ''és a ''-ván, -vén ''képzős igeneves szerkezet csak mondatrész, ezért többnyire nem különítjük el vesszővel a mondat egészétől: ''Munkaruhát húzva fogott neki a motor szerelésének. A rádió zenéjét hallgatva is jól tudok tanulni. ''Stb. – Ha azonban az igeneves szerkezet szinte külön mellékmondatnak érződik, vagy hátravetve a mondathoz lazán kapcsolódik, célszerű vesszővel elkülöníteni: ''Gondolván egy merészet, áteveztünk a túlsó partra. Kiszaladt az udvarra, kabátját magára kapva. ''Stb.

===A szövegbe ékelődést jelző írásjelek===

====A közbevetés====

{{horgony|250.}} Az olyan szót vagy szókapcsolatot, amelyet a közbevetés szándékával ékelünk be a mondatba, vesszők, gondolatjelek vagy zárójelek közé tesszük: ''A vonat, persze, megint késett. István, sajnos, nem tud eljönni. Bátyámat, a baleset tanújaként, többször is kihallgatták. Új találmányát – természetesen – azonnal szabadalmaztatta. Bátyámat – a baleset tanújaként – többször is kihallgatták. A kiejtés szerinti (fonetikus) átírás a nyelvjárásgyűjtésben igen fontos. Bátyámat (a baleset tanújaként) többször is kihallgatták. ''Stb.

:Mivel a közbevetés szándékát és írásbeli kifejezésének szükségét valójában csak a közlemény megalkotója érzi, a fenti szabály alkalmazása a fogalmazó egyén megítélésétől függ. Akár le is mondhat a beékelésről: ''A vonat persze megint késett. ''Stb.

:A ''mint ''kötőszó sokszor beszédszünetekkel határolt közbevetést vezet be: ''Ádám barátomat, mint mérnököt, a műszakiakhoz osztották be. Ádám barátomnak – mint kiválóan képzett mérnöknek – az átlagosnál magasabb a fizetése. Ádám barátomtól (mint országszerte jól ismert mérnöktől) gyakran kérnek szakvéleményt. Péter, mint említettem, beteg lett. ''[De vö. '''249.''' b)]

:Érzelem kifejezésére – főleg régies vagy szépirodalmi jellegű szövegekben – a mondatba felkiáltójel vagy kérdőjel is beékelődhet. Az ilyen közbevetett felkiáltójel vagy kérdőjel után a mondat természetesen kisbetűvel folytatódik: ''Meghaltál-e? vagy a kezedet görcs bántja, imádott / Jankóm… Most veszem észre, hohó! mind, amit mondtam, hazugság, / Csúnya hazugság volt. ''Stb.

{{horgony|251.}} Ha az összetett mondat valamelyik tagmondatába beékelődik egy másik tagmondat, ezt a közbevetett mondatot vesszők, gondolatjelek vagy zárójelek közé tesszük: ''Évi, bár még át tudott volna szaladni az úttesten, előbb hagyta elmenni a teherautót. Évi – bár még át tudott volna szaladni az úttesten – előbb hagyta elmenni a teherautót. Évi (bár még át tudott volna szaladni az úttesten) előbb hagyta elmenni a teherautót. ''Stb.

{{horgony|252.}} Ha a közbevetett szó, szókapcsolat vagy tagmondat írásjelnél ékelődik a mondatba, az írásjelet a közbevetés után, vagyis a közbevetett részt körülfogó gondolatjelpár vagy zárójelpór második tagja után ki kell tenni: ''Műszaki egyetemen szerzett diplomát – vegyészmérnökit –, de író lett. Felvették a jelentkezők nagyobb részét (45 fiút és lányt), s csak néhány alkalmatlant kellett elutasítani. Sok megszokott holmiját becsomagolta, hogy minél kényelmesebben érezze magát – ez mindig fontos volt neki –; csak még a magnója hiányzott, amit javíttatni vitt. Egy gondolat bántotta (és nem tudott megszabadulni tőle): hogy ő is felelős a hiányért. ''Stb.

Ha a zárójelbe tett megjegyzés a mondat végére esik, a mondatvégi írásjelet a berekesztő zárójel után tesszük ki: ''Bizonyos szavak igék is, névszók is (pl. fagy, les, nyom). Ne felejts el fölébreszteni holnap reggel (6-kor)! ''Stb. (Vö. '''271.''') – A zárójelbe tett önálló mondat írásjele azonban a zárójelen belülre kerül: ''A jelenlevők mind helyeselték a javaslatot. (Az ellenvéleményen levők el se jöttek a gyűlésre.) ''Stb. (De vö. '''271.''')

====A megszólítás====

{{horgony|253.}} Az olyan önálló, mondat értékű kiemelt megszólítások után, amelyek egy hosszabb szöveget vezetnek be, általában felkiáltójelet teszünk: ''Drága Szüleim! (Drága szüleim!) Tisztelt Közönség! Kedves Barátaim! Igen tisztelt Főorvos úr! Egyetlen Ilonám! ''Stb. (Vö. '''149.''')

Magánlevelekben a kiemelt megszólítások után vesszőt is lehet tenni.

{{horgony|254.}} A mondat elején vagy végén álló megszólítást vesszővel választjuk el a mondat többi részétől: ''Gyerekek, nézzétek csak! Nagyon vártalak már, édes fiam. ''Stb.

{{horgony|255.}} Ha a megszólítás beékelődik a mondatba, eléje is, mögéje is vesszőt teszünk: ''Most pedig, barátaim, rátérünk a dolog lényegére. Tudod-e, Sándor, a kötelességedet? ''Stb.

====Az idézés====

{{horgony|256.}} A szövegbe ékelt szó szerinti idézetet általában idézőjelpár fogja közre. Az idézőjelet (kézírásban és nyomtatásban) az idézet kezdetén alul, az idézet végén pedig fölül tesszük ki: ''„Jót s jól! Ebben áll a nagy titok” – figyelmezteti Kazinczy költőtársait. ''Stb.

Ha az idézőjelbe tett mondaton belül még egy idézőjelre van szükség, hegyével befelé forduló jelpárt használunk: ''Petőfi írta apjáról: „Szemében »mesterségem« / Most is nagy szálka még; / Előítéletét az / Évek nem szünteték.” ''Stb.

Idézés alkalmával az idéző mondat megelőzheti, követheti vagy megszakíthatja az idézetet.

:{{horgony|a)|256. a)|style=}} Az idézetet bevezető mondat után kettőspontot teszünk. Az első idézőjel után az idézet első szavát általában nagybetűvel kezdjük. Az idézet végére, a berekesztő idézőjel elé olyan írásjel kerül, amilyent az idézett mondat tartalma kíván: ''Bessenyei ma is érvényes igazságot fogalmazott meg: „Minden nemzet a maga nyelvén lett tudós, de idegenen sohasem.” Örök kérdést tesz fel Vörösmarty: „Mi dolgunk a világon?” Petőfi így kezdi híres versét: „Ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez!” ''Stb. – A megszakított idéző mondat kisbetűvel folytatódik: ''Madách szavait: „Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál!” ma is gyakran idézzük. ''Stb.

:Kisbetűvel kezdjük az idézetet, ha úgy emeltük ki, hogy az eredeti szövegben is kisbetű van: ''A közeledő őszt ekképp jeleníti meg Babits: „már hullnak a cifra virágok / szirmai, rongyban, mint farsangi plakátok, / ha süvít a böjti szél.” ''Stb.

:{{horgony|b)|256. b)|style=}} Ha az idéző mondat követi az idézetet, gondolatjellel kapcsoljuk, és kisbetűvel kezdjük. Ilyenkor az idézet végén a kérdőjelet és a felkiáltójelet kitesszük, a pontot azonban nem: ''„Ismerni a jót könnyebb, mint követni” – írta unokaöccsének Kölcsey. „Ó, megvan-e még az az otthon?” – sóhajt fel Radnóti. „Még kér a nép, most adjatok neki!” – figyelmeztette Petői az urakat. ''Stb.

:{{horgony|e)|256. e)|style=}} Az idézetbe iktatott idéző mondat közbevetésnek számít, tehát gondolatjelek közé tesszük, és kisbetűvel kezdjük. A második idézőjel a szövegzáró írásjel után következik: ''„A tudományos felfogás szerint – írja Kosztolányi – nincs semmiféle rangkülönbség a nyelvek között.” „Lesz-e gyümölcs a fán – kérdi Petőfi –, melynek nincs virága?” „Az eszmék erősbek / A rossz anyagnál – vallja Madách. – Ezt ledöntheti / Erőszak, az örökre élni fog.” ''Stb.

{{horgony|257.}} Ha a szó szerinti idézetet szervesen beleszőjük saját szövegünkbe, az idézett részt idézőjelek közé foglaljuk, és az idézetet kezdő közszót (az eredeti szöveg ellenére is) kisbetűvel kezdjük: ''A tanterv szerint az iskola egyik célja az, hogy „testileg, szellemileg egészséges, edzett nemzedéket neveljen”, de ez csak a társadalom egészének tevékeny közreműködésével érhető el. A „rendületlenül” később jelszóból magatartásformává érett. ''Stb. – Ha a mondat az idézett résszel végződik, a mondatot befejező írásjelet az idézőjel után tesszük ki: ''Juhász Gyula a munkában azt az erőt látja, amely „a szabadág útjára visz gyász és romok felett”. ''Stb.

Mások szavainak némiképp megváltoztatott, vagyis úgynevezett tartalmi idézésekor nem használunk idézőjeleket: ''Alkotmányunk kimondja, hogy társadalmi rendszerünknek a munka az alapja. ''Stb. Így szokás kezelni az úgynevezett kapcsolt egyenes beszédet is: ''Mondtam neki, hogy nincs az az áldozat, amire ne lennék képes a gyerekeimért. ''Stb.

{{horgony|258.}} Szépirodalmi művekben az író mintegy idézi a szereplők szavait, de ennek jelzésére nem idézőjeleket, hanem gondolatjeleket szokás használni. Az írásjelek és a kezdőbetűk tekintetében egyébként az idézéskor szokásos írásmódot alkalmazzuk. [Vö. '''256.''' a), b), c)]

:{{horgony|a)|258. a)|style=}} Ha az író idéző mondata megelőzi a szereplő szavait, gondolatjel van előttük, utánuk viszont nincs.

:''Határozatlanul mondta:''
:''– Nem is tudom.''
:''Reménykedve kérdezte:''
:''– Ugye, hiszel nekem?''
:''Türelmetlenül szólt rá:''
:''– Add már ide!''
:''– Nem adom!''

:{{horgony|b)|258. b)|style=}} Ha az író idéző mondata követi a szereplő szavait, ezeket gondolatjelpár fogja közre.

:''– Nem is tudom – mondta határozatlanul.''
:''– Ugye, hiszel nekem? – kérdezte reménykedve.''
:''– Add már ide! – szólt rá türelmetlenül.''

c) Ha az író idéző mondata a szereplő szavai közé van iktatva, a megszakítás után újabb gondolatjel következik.

:''– Nagyon vártalak már – fogadta a barátját. – Sok a teendőnk.''
:''– Kik jártak itt? – faggatta tovább. – Maga itt volt, láthatta.''
:''– Ne higgy neki! – támadt rá. – Annyiszor becsapott!''
:''– Gyere ide – kiáltott rá –, és segíts már egy kicsit!''
:''– Sehogy sem tudok belenyugodni abba – folytatta –, hogy kisemmiztek.''

Az idéző mondatok nélkül egymást váltogató párbeszéd megszólításonként külön sorokban kezdődik, és a beszélők első szavai előtt gondolatjel van:

:''– Kapitány uram, vagy kétszázan kimennénk az éjjel.''
:''– Hova a pokolba?''
:''– Maklárra.''
:''– Maklárra?''
:''– Jó estét mondani a töröknek.''

{{horgony|259.}} Ha közmondásokhoz, szállóigékhez, sarkigazságokhoz, jelszókhoz stb. magyarázó, kiegészítő megjegyzést fűzünk, nem használunk idézőjeleket, de az írásjelek és a kezdőbetűk tekintetében az idézéskor szokásos írásmódot követjük: ''Ki korán kel, aranyat lel – tartja a közmondás. Hová merült el szép szemed világa? – szoktuk tréfásan kérdezni. Termeljünk többet és olcsóbban! – ez most a feladat. ''Stb.

===Szavak és szórészek közötti írásjelek===

{{horgony|260.}} Vesszőt szoktunk tenni az indulatszók után, illetőleg elé.

:{{horgony|a)|260. a)|style=}} Az indulatszókat vesszővel különítjük el: ''Hej, csak itt lenne már! Jaj, eszem a lelked! Hova megy, hé? Fiatalságunk évei, haj, messze szálltak! ''Stb.

:{{horgony|b)|260. b)|style=}} Ha valamely indulatszó után a ''be ''vagy a ''de ''nyomósító szócska következik, az indulatszó és a nyomósító szócska közé csak akkor teszünk vesszőt, ha a mondat hangsúly- és szünetviszonyai ezt megkívánják: ''Ejnye be megjártam! ''vagy: ''Ejnye, be megjártam! Jaj de elfáradtam! ''vagy: ''Jaj, de elfáradtam! ''Stb.

{{horgony|261.}} Ha a tagmondat közbeékelődése miatt vagy bármi más okból két kötőszó kerül egymás mellé, csak az első elé teszünk vesszőt: ''A hegymászásban elfáradt, s mikor egy forráshoz ért, rövid pihenőt tartott. Hívták, de mert hideg volt, nem indult útnak. ''Stb.

{{horgony|262.}} Kötőjelet szavak és szórészek között az alábbi esetekben alkalmazunk:

:{{horgony|a)|262. a)|style=}} Az olyan összetett szavakat, illetőleg tulajdonnévi szóalakokat, amelyekben a tagok, illetőleg a szóelemek határán három azonos, mássalhangzót jelölő betű kerül egymás mellé, kötőjellel tagoljuk: ''sakk-kör, ott-tartózkodás, össz-szövetségi; Széll-lel, Mann-né; ''stb. [Vö. '''62., 94., 265.''' a)]

:{{horgony|b)|262. b)|style=}} A szóismétléseknek, a mellérendelő összetételeknek és az ikerszóknak, valamint az alárendelő összetételeknek bizonyos típusaiban az alkotó tagokat kötőjellel kapcsoljuk egymáshoz: ''egy-egy, néha-néha ''(vö. '''97.'''); ''örökkön-örökké, unos-untalan ''(vö. '''98.'''); ''süt-főz, orrán-száján, sírva-nevetve ''[vö. '''100.''' b)]; ''édes-bús, szoba-konyhás ''[vö. '''101.''' a)], ''dimbes-dombos, irul-pirul ''[vö. '''102.''' a)]; ''csihi-puhi, Anna-Panna'' [vö. '''103.''' a)]; ''gizes-gazos ''(vö. '''103.''' b)]; ''meg-megállt, vissza-visszatérés, ki-be ugrál, le-föl sétálás ''[vö. '''131.''' d)]; ''könyvritkaság-gyűjtemény, foszforműtrágya-gyártás ''(vö. '''138.'''); ''anyagcserevizsgálat-kérés ''[vö. '''139.''' a)); ''hidegvíz-csap ''[vö. '''139.''' b)]; ''szövő-fonó ipar ''[vö. '''139.''' c)]; stb.

:Szokatlan, alkalmi szóösszetételeknek kötőjeles írása a költői nyelv kifejezőeszköze: ''rőzse-dalok, gyémánt-hitemet, köd-gubában, bogáncs-szívem, kő-iszonyatját, rokon-őrtüzek ''stb.

:{{horgony|c)|262. c)|style=}} Ha két vagy több egymás után következő összetett szónak azonos az utótagja vagy az előtagja, rendszerint csak az utolsó, illetőleg csak az első összetett szót írjuk ki teljes alakjában. Ilyenkor az elhagyott közös utótagra, illetőleg előtagra kötőjellel utalunk: ''gép- és gyorsíró; bel- és külkereskedelem; tej-, zöldség- és gyümölcsfelhozatal; ''stb., illetőleg: ''bortermelő és -értékesítő szövetkezet; gépgyártó, -szerelő és -javító üzem; ''stb.

:{{horgony|d)|262. d)|style=}} Kétezeren felül – ha az ezres után még más szám is következik – az összetett számnevek írásában kötőjelet használunk: ''ötezer-nyolcszáztíz, tizenegyezer-huszonnyolc ''stb. [Vö. '''289.''' a)]

:{{horgony|e)|262. e)|style=}} Tulajdonnevekhez főneveket és belőlük képzett mellékneveket bizonyos típusokban kötőjellel kapcsolunk: ''Afrika-kutató, Kazinczy-verseny, József Attila-díj; Balassi-strófás, József Attila-díja; ''stb. [Vö. '''140.''' b), '''168–169.''']

:{{horgony|f)|262. f)|style=}} A kettős családnevek elemeinek összetartozását kötőjellel érzékeltetjük: ''Endrődy-Somogyi, Konkoly-Thege ''stb. (Vö. '''158.''')

:{{horgony|g)|262. g)|style=}} A többelemű földrajzi nevek több típusában kötőjellel fejezzük ki az alkotó tagok összetartozását: ''Arany-patak, Csepel-sziget, Vas Mihály-hegy ''(vö. '''176.'''); ''Holt-Tisza, Nagy-New York, Kál-Kápolna, Érd-Ófalu ''(vö. '''177.'''); ''Rohonci-Arany-patak, Arany-patak-völgy ''(vö. '''178.'''); stb.

:{{horgony|h)|262. h)|style=}} Az ''-e'' kérdőszócskát kötőjellel kapcsoljuk az előtte álló szóhoz: ''Tudod-e, merre menjünk? Jobbra-e vagy balra? ''Stb.

:{{horgony|i)|262. i)|style=}} Mind a betűkkel, mind a számjegyekkel írt számkapcsolatokban kötőjelet teszünk, ha a kapcsolat hozzávetőlegességet, vagylagosságot fejez ki: ''egy-két ''(ember), ''nyolc-tíz ''(napra); ''5-6 ''(darab), ''10-12 ''(éves); stb.

{{horgony|263.}} Nagykötőjelet szavak között a következő esetekben szokás használni:

:{{horgony|a)|263. a)|style=}} Két vagy több nép (nyelv) nevének kapcsolatát nagykötőjellel érzékeltetjük: ''angol–magyar ''(szótár), ''francia–spanyol ''(határ), ''olasz–német ''(mérkőzés); ''Cseh–Morva-dombság, Osztrák–Magyar Monarchia, Magyar–Szovjet Baráti Társaság; ''stb. (Vö. '''179.''')

:Az ilyen alakulatok utolsó tagjához kötőjel nélkül kapcsoljuk a toldalékokat: ''(a) magyar–angolban ''(ti. szótárban), (láttam az) ''angol–brazilt ''(ti. mérkőzést), ''német–franciás ''(ti. szakos) stb.

:{{horgony|b)|263. b)|style=}} Két vagy több tulajdonnév kapcsolatát nagykötőjellel érzékeltetjük: ''Marx–Engels–Lenin, Hadrovics–Gáldi: Orosz–magyar szótár, Újpesti Dózsa–Ferencváros ''(rangadó) stb.

:Az ilyen alakulatok utolsó tagjához kötőjel nélkül kapcsoljuk a ragokat: ''(a) Hadrovics–Gáldiban ''(ti. szótárban), ''(a) Videoton–Haladáson ''(ti. mérkőzésen) stb.

:{{horgony|c)|263. c)|style=}} Nagykötőjellel fűzzük egymáshoz az olyan szavakat, amelyek valamitől valameddig viszonyt érzékeltetnek: ''Budapest–Bécs, Duna–Majna–Rajna-csatorna; 1983–1984. évi, a 128–9. lapon, az I–IV. osztályban, Ménesi út 11–13.; az első–negyedik osztályban, kelet–nyugat irányban, a tavasz–nyár folyamán, június–július hónapban; ''stb.

::Bonyolultabb esetekben a nagykötőjel kivételesen szóközökkel illeszkedhet a tagok közé: ''i. e. 753 – i. sz. 456; ''illetőleg: ''a Szojuz–24 – Szaljut–5 űrkomplexum; ''stb.

:Az ilyen alakulatok utolsó (esetleg mindkét) tagjához kötőjel nélkül kapcsoljuk a toldalékokat: ''Budapest–Bécsen át, az első–negyedikben, tavasszal–nyáron; budapest–bécsi, kelet–nyugati, tavaszi–nyári, június–júliusi; ''stb. (Vö. '''179.''') – De: ''a 128–9.-en, az I–IV.-ben, 1848–49-ben; 1981–1985-i, 1914–18-as; ''stb. [Vö. '''265.''' e)]

:{{horgony|d)|263. d)|style=}} Nagykötőjelet használunk géptípusok stb. betű- vagy szó- és számjelzése között: ''T–34, TU–154; Szojuz–14, Apollo–11; ''stb. Az ilyen alakulatokhoz minden toldalékot kötőjellel kapcsolunk: ''T–34-et, TU–154-gyel, T–34-es, Szojuz–14-ben, Apollo–11-es''; stb.

{{horgony|264.}} Három pontot teszünk a gondolat befejezetlenségének jeléül: ''De tart a harc… a kard s az ágyú / Helyett most eszmék küzdenek. Meggondolni háborítlan, / Ami immár közelebb van… ''stb. Három pontot használunk akkor is, ha valamely szövegből kihagyunk egy részt: ''…s rendezni végre közös dolgainkat, / ez a mi munkánk… Respublika, szabadság gyermeke / …Köszöntelek a távolból előre! ''Stb.

===Toldalékok kapcsolása===

{{horgony|265.}} A ragokat, a jeleket, a képzőket és a képzőszerű utótagokat általában közvetlenül kapcsoljuk a szótőhöz. Néhány esetben azonban kötőjelet használunk.

:{{horgony|a)|265. a)|style=}} Kötőjellel hárítjuk el toldalékok kapcsolásakor három azonos, mássalhangzót jelölő betű közvetlen találkozását egyes típusokban, ahol az egyszerűsítés nem alkalmazható: ''Széll-lel, Wittmann-né ''[vö. '''94., 163.''' c)]; ''Bonn-nal, Bonn-nál ''[vö. '''217.''' c)]; ''dzsessz-szerű, puff-féle ''(vö. '''62., 94.'''); stb.

:{{horgony|b)|265. b)|style=}} Kötőjellel kapcsoljuk a több különírt elemből álló személynevekhez és földrajzi nevekhez a képzőket és a képzőszerű utótagokat: ''Arany János-i, Leonardo da Vinci-s; Illyés Gyula-féle; ''stb. (vö. '''141., 164.'''); ''New York-i, Karlovy Vary-i, Frankfurt am Main-i; New York-szerű; ''stb. [Vö. '''164., 217.''' b)] – Hasonlóképpen: ''Magyar Nemzet-beli ''stb. (Vö. '''200.''')

:{{horgony|c)|265. c)|style=}} Kötőjellel kapcsoljuk az egyelemű személynevekhez a képzőszerű utótagokat: ''Eötvös-féle, Petőfi-szerű ''stb. (Vö. '''141., 171.''') – Hasonlóképpen: ''Vág-szerű ''(folyó), ''Omega-féle ''(időmérők), ''Népszabadság-beli ''(cikk) stb.

:{{horgony|d)|265. d)|style=}} Kötőjellel fűzzük hozzá a hangérték nélküli (ún. néma) betűre és a bonyolult, írásrendszerünkben szokatlan betűcsoportokra végződő szavakhoz a toldalékokat: ''guillotine-t, Glasgow-ban, Montreux-ig, Rousseau-nak, voltaire-es, ploieşti-i ''stb. [Vö. '''217.''' a)]

:{{horgony|e)|265. e)|style=}} Kötőjellel kapcsoljuk a számjegyekhez, írásjelekhez, rövidítésekhez, betűszókhoz stb. a toldalékokat: ''4-et, 12-t, 19-szer, 67-es, aug. 20-án, a IV.-be jár, 80%-os, 6%-kal, a 15. §-ban, Bp.-en, az MTA-tól, 100 °C-on, 16.25-kor. ''[Vö. '''280., 286.''' a)]

===Egyéb írásjel-használati tudnivalók===

{{horgony|266.}} A hírlapok, folyóiratok, könyvek, költői művek, értekezések, cikkek, dolgozatok, fejezetek címe, valamint az intézménynevek és útbaigazító feliratok után a mai gyakorlat szerint nem kell pont akkor, ha kiemelt címsorokként vagy önmagukban szerepelnek:

&lt;p align=&quot;center&quot;&gt;''Népszabadság''&lt;/p&gt;

&lt;p align=&quot;center&quot;&gt;''Puszták népe''&lt;/p&gt;

&lt;p align=&quot;center&quot;&gt;''Nemzeti dal''&lt;/p&gt;

&lt;p align=&quot;center&quot;&gt;''Előszó''&lt;/p&gt;

&lt;p align=&quot;center&quot;&gt;''Kettős megállóhely''&lt;/p&gt;

&lt;p align=&quot;center&quot;&gt;''Szerencsi Csokoládégyár ''stb.&lt;/p&gt;

– Ha azonban a cím szövegben van, s utána mondat kezdődik, a végére pontot teszünk: ''&lt;span style='letter-spacing:5.0pt'&gt;A
személyes névmások.&lt;/span&gt; Személyes névmásoknak nevezzük azokat a szavakat… – ''A kérdőjelet és a felkiáltójelet a kiemelt címsorok végén is ki kell tenni:

&lt;p align=&quot;center&quot;&gt;''Minek nevezzelek?''&lt;/p&gt;

&lt;p align=&quot;center&quot;&gt;''Készülj, hazám! ''Stb.&lt;/p&gt;

{{horgony|267.}} Pontot használunk viszont a következő esetekben:

:{{horgony|a)|267. a)|style=}} A sorszámneveket jelölő számok után általában pont van: ''10. versszak, 1983. évi, IX. kerület ''stb. (Vö. '''290.''')

:{{horgony|b)|267. b)|style=}} Pontot teszünk a rövidítések egy része után: ''aug., du., kb., özv.; Bp.; ''stb. (Vö. '''278., 282.''')

:{{horgony|c)|267. c)|style=}} Pontot teszünk a keltezésben az évet, a hónapot és a napot jelölő szám után: ''1848. III. 15. ''(Vö. '''293.''')

{{horgony|268.}} Kettősponttal mutatunk rá a példaként említett szóra, szócsoportra vagy mondatra: ''A felszabadulás óta számos új összetétel keletkezett nyelvünkben: békepolitika, jövőkutatás, munkaverseny, tervhivatal stb. A kijelentő mondatban megállapítunk, közlünk valamit: Magyarország legnagyobb tava a Balaton. ''Stb.

{{horgony|269.}} Kettőspontot teszünk a szerző neve és az írásmű címe közé akkor, ha a nevet és a címet mondattani viszonyítás nélkül említjük egymás mellett (pl. utalásban, felsorolásban, katalógusban stb.): ''Vörösmarty: Csongor és Tünde; Petőfi: János vitéz; Arany: Toldi; ''stb. – Birtokos szerkezetben azonban a név és a cím közé nem teszünk írásjelet: ''Arany János Toldija fellelkesítette Petőfit. Mikszáth „Különös házasság” című regényéből filmet készítettek. ''Stb. (Vö. '''199.''')

{{horgony|270.}} Sor végén, elválasztáskor – a szétválasztott szórészek összetartozásának jelölésére – kötőjelet használunk: ''asz-tal, te-kint ''stb.

Az elválasztás alapja lehet az a körülmény is, hogy a szóalakban már van kötőjel: ''tűzzel- / vassal, Dumas- / nak, a SZOT- / ot ''stb. Ugyanígy nagykötőjelnél: ''egy TU– / 154-esen ''stb.

{{horgony|271.}} Ha a mondat végén levő zárójeles rész szorosabban kapcsolódik a mondathoz, a mondat tartalmának megfelelő mondatvégi írásjelet a berekesztő zárójel után tesszük ki: ''A helyesírás nem egyéb, mint gyakorlati anyanyelvismeret (Az általános iskolai nevelés és oktatás terve). ''Stb. – Ha a zárójelbe tett rész ponttal rövidített szóval végződik, a berekesztő zárójel elé a rövidítést jelző pontot ki kell tennünk, és a zárójel után is használnunk kell a megfelelő mondatvégi írásjelet: ''Szövetkezeteink már saját gépeikkel dolgoznak (traktorokkal, kombájnokkal, tárcsás boronákkal stb.). ''Stb. (De vö. '''252.''')

{{horgony|272.}} Idézőjelek közé teszünk a mondaton belül olyan szavakat, amelyeknek hangulati velejáróját, gúnyos vagy egyéb értelmét ki akarjuk emelni: ''Megkaptam „kedves” soraidat. Ne akarj te engem mindenáron „jobb belátásra bírni”! ''Stb.

:Ezzel a lehetőséggel azonban – a divatnak hódolva – ne éljünk vissza!

{{horgony|273.}} A könyveknek, költői műveknek, értekezéseknek, cikkeknek stb. több szóból álló címét szöveg közben idézőjelbe is tehetjük: ''A haladó magyar költészet remekeit mutatja be a „Hét évszázad magyar versei” című négykötetes antológia. ''Stb. Ilyenkor a toldalékok kötőjellel kapcsolódnak: ''Ez benne van a „Hét évszázad magyar versei”-ben. ''Stb. (Vö. '''199.''')

{{horgony|274.}} A számok írásában a tizedes törtek kezdetét vesszővel jelöljük: ''38,6 ''(harmincnyolc egész hat tized); ''1,23'' (egy egész huszonhárom század); stb. (Vö. '''291.''') – Az öt- és többjegyű számokat általában közzel tagoljuk a hátulról számolt hármas csoportok szerint: ''23 816 stb. ''[Vö. '''289.''' b)]

{{horgony|275.}} Gyakrabban használjuk még a következő írásjeleket is:

{|
| +
| az összeadás jele
| §
| a paragrafus jele
|-
| –
| a kivonás jele
| &lt;sup&gt;'''.'''&lt;/sup&gt;/.
| fordíts!
|-
| ·
| a szorzás jele
| *
| vagy &lt;sup&gt;1&lt;/sup&gt; a jegyzet jele
|-
| :
| az osztás jele
| ”
| az ismétlés jele
|-
| =
| az egyenlőség jele
| ’
| a hiány jele
|-
| %
| a százalék jele
| °
| a fok jele
|-
| /
| a vagylagosság, a tört szám stb. jele
| ~
| az ismétlődés, illetőleg a megfelelés jele
|}

A százalék, a paragrafus és a fok jeléhez kötőjellel kapcsoljuk a toldalékot. Ilyenkor a toldalék mindig olyan alakjában járul az írásjelhez, amilyenben a kimondott formához kapcsolódnék, tehát tekintetbe vesszük az illeszkedés és a hasonulás törvényeit, valamint kiírjuk az esetleges kötőhangzót is: ''10%-os, a 6. §-ban, 3°-kal ''stb. [Vö. '''265.''' e)].

{{lapozó|előző=Az elválasztás|köv=A rövidítések és a mozaikszók|cím=A magyar helyesírás szabályai}}
[[Kategória:A magyar helyesírás szabályai]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>A magyar helyesírás szabályai/A rövidítések és a mozaikszók</title>
    <id>668</id>
    <revision>
      <id>4076</id>
      <timestamp>2006-07-25T13:04:41Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>Dhanak</username>
        <id>32</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>Bot: horgonyok hozzáadása</comment>
      <text xml:space="preserve">{{lapozó|előző=Az írásjelek|köv=Egyéb tudnivalók|cím=A magyar helyesírás szabályai}}
==A rövidítések és a mozaikszók==

{{horgony|276.}} Közszavak és tulajdonnevek teljes alakja helyett gyakran használjuk rövidített formájukat.

A rövidítések (és hozzájuk hasonlóan a rövidítésként használt jelek és kódok is) leginkább csak az írásban élnek, a beszédben teljes alakjukban ejtjük ki őket: ''u. ''kiejtve ''utca; km ''kiejtve ''kilométer; Bp. ''kiejtve ''Budapest; ''stb. – Ennek megfelelően a magánhangzóval kezdődő rövidítések előtt ''az,'' mássalhangzóval kezdődő rövidítések előtt ''a ''határozott névelőt használunk: ''az igh.'' (= az igazgatóhelyettes), ''az i. m. ''(= az idézett mű); ''a szerk. ''(= a szerkesztő), ''a f. k. ''(= a felelős kiadó); stb.

A mozaikszók különféle fajtáit (a betűszókat és a szóösszevonásokat) írásformájuk alapján ejtjük ki. Vagy a betűk nevét mondjuk ki egymás után: ''OTP ''(= Országos Takarékpénztár) kiejtve ''ó-té-pé, szb ''(= szakszervezeti bizottság) kiejtve ''esz-bé ''stb.; vagy összeolvassuk a betűket: ''MÁV'' (= Magyar Államvasutak) kiejtve ''máv, Áfor ''(= Ásványolaj-forgalmi Vállalat) kiejtve ''áfor, Mahart ''(= Magyar Hajózási Részvénytársaság), ''gyes ''(= gyermekgondozási segély) stb. – A mozaikszók előtti határozott névelő a kiejtett alakhoz igazodik: ''a MÁV, a Mahart, a tsz; az OTP, az MTA, az Áfor, az szb; ''stb.

===A rövidítések===

{{horgony|277.}} A rövidítések alakja általában emlékeztet a rövidített szavak teljes formájára.

:{{horgony|a)|277. a)|style=}} Az egyszerű és az összetett szavaknak több betűből álló rövidítése egységes csoportot alkot: ''ált.'' (= általános), ''cm'' (= centiméter), ''gk. ''(= gépkocsi), ''pság.'' (= parancsnokság), ''rkp.'' (= rakpart); ''Szfv.'' (= Székesfehérvár); stb.

:A különírt szavakból álló szókapcsolatok rövidítése általában annyi (ponttal elkülönített) tagot tartalmaz, ahány különírt szóból áll a rövidített szókapcsolat: ''a. m.'' (= annyi mint), ''i. sz.'' ( időszámításunk szerint), ''s. k.'' (= saját kezével), ''B. ú. é. k. ''(= Boldog új évet kíván), ''N. Y.'' (= New York) stb. – Nem ritka azonban a rövidítés elemeinek egybeírása sem: ''stb. ''(= s a többi), ''vö.'' (= vesd össze!), ''NB.'' (= nota bene!) stb.

:{{horgony|b)|277. b)|style=}} A rövidített szónak vagy szavaknak kis vagy nagy kezdőbetűjét általában a rövidítésben is megtartjuk: ''c.'' (= című), ''m.'' (= magyar), ''kb.'' (= körülbelül), ''mfszt. ''(= magasföldszint), ''m. v. ''(= mint vendég), ''r. k. ''(= római katolikus); ''D. ''(= Debrecen), ''Mo.'' (= Magyarország) stb.

:Sok rövidítés azonban a kis- és nagybetűk tekintetében nem követi az alapforma írásmódját: ''Ft ''(= forint), ''ÉNy ''(= északnyugat), ''HTSz. ''(= Helyesírási tanácsadó szótár) stb.

:A mértékegységek jelét kis vagy nagy kezdőbetűvel írjuk aszerint, hogy a jel közszóból vagy személynévből származik: ''m ''(= méter), ''km ''(= kilométer); ''N ''(= newton), ''K'' (= kelvin); stb.

:Mindig nagy kezdőbetűvel írjuk azonban az elemek vegyjelét: ''O'' (= oxigén), ''Na'' (= nátrium) stb.

:Ha egy magában kisbetűs rövidítés mondatkezdő helyzetbe kerül, első betűje természetesen nagyra cserélődik: ''Csüt. délben érkezünk. Kb. húszan leszünk. ''Stb. – Szabványokban előírt formákat csupa nagybetűs szövegben sem szabad megváltoztatni: ''A KÉSZÍTMÉNY ÁRA 15 Ft; ALAPTERÜLET: 100 m2; ''stb.

{{horgony|278.}} A rövidítések többsége után pontot szokás tenni: ''a.'' (= alatt. alsó), ''dec. ''(= december), ''é. n.'' (= év nélkül), ''Salg. ''(= Salgótarján) ''tb.'' (Vö. '''282.''')

Pont nélkül írjuk azonban (szabványainkhoz és a nemzetközi szokáshoz igazodva) a pénzfajták rövidítését: ''f ''(= fillér), ''Rbl ''(= rubel); az égtájak rövidítését: ''D ''(= dél), ''ÉK ''(= északkelet); a gépkocsik országjelzését: ''H ''(= Magyarország), ''NL ''(= Hollandia); az országnevek kódjait: ''HU ''(= Magyarország), ''CS'' (= Csehszlovákia); a vegyjeleket: ''S'' (= kén), ''Cl ''(= klór); a fizikai mennyiségek jelét: ''a ''(= gyorsulás), ''v ''(= sebesség); a mértékegységek jelét: ''g'' (= gramm), ''hl ''(= hektoliter), ''MW ''(= megawatt); a matematikai jelöléseket: ''lg ''(= logaritmus), ''sin ''(= szinusz); stb. (Vö. '''279., 282.''') Egyébként ponttal írt rövidítések (''nm., rég., ol. ''stb.) mellől is elhagyható a pont, ha szótárakban, lexikonokban stb. nagy tömegben fordulnak elő. Ilyenkor célszerű őket külön jegyzékbe foglalni: ''nm ''(= névmás), ''rég ''(= régies forma), ''ol'' (= olasz) stb. – Nincs pont az olyan rövidítések után sem, amelyeknek a vége teljes szó: ''uő ''(= ugyanő), ''uaz ''(= ugyanaz) stb.

{{horgony|279.}} A magyar és a nemzetközi szabványokban rögzített jeleket és kódokat az ott előírt formában kell használni. (Vö. '''278.''') – A nemzetközi mértékegységek (az SI-egységek) írásmódját minisztertanácsi rendelet szabályozza.

A szokásos eljárásokkal alkotott rövidítéseken kívül a szaktudományok különleges rövidítéseket, jeleket és kódokat is alkalmazhatnak.

{{horgony|280.}} A rövidítésekhez, jelekhez stb. a toldalékokat kötőjellel kapcsoljuk. Ilyenkor ezek mindig olyan alakjukban járulnak a rövidítésekhez, jelekhez stb., amilyenben a kiejtett formákhoz kapcsolódnának; tehát tekintetbe vesszük az illeszkedés és a hasonulás törvényeit, valamint kiírjuk az esetleges előhangzót is: ''u.-ban ''(= utcában), ''Ft-ot, Ft-tal ''(= forintot, forinttal), ''ker.-nek ''(= kerületnek), ''ÉK-en ''(= északkeleten), ''K-ot, K-mal ''(= káliumot; káliummal), ''m2-enként, m2-es ''(= négyzetméterenként, négyzetméteres), ''°C-on, °C-kal, °C-os ''(= Celsius-fokon, Celsius-fokkal, Celsius-fokos) stb.

{{horgony|281.}} Ha a rövidítés valamely teljes szóval alkot összetételt, az elő- és az utótagot kötőjellel fűzzük össze: ''mm-beosztás, fszla.-kivonat ''stb.

{{horgony|282.}} A gyakrabban előforduló állandó rövidítések és jelek:

{|
| a.
| alatt, alsó
|-
| A
| amper
|-
| á. é.
| átvitt értelemben
|-
| áll.
| állami
|-
| ált.
| általános
|-
| a. m.
| annyi mint
|-
| ápr.
| április
|-
| aug.
| augusztus
|-
| bar
| bar
|-
| Bp.
| Budapest
|-
| bp.-i
| budapesti
|-
| B. ú. é. k.
| Boldog új évet kíván
|-
| °C
| Celsius-fok
|-
| c.
| című
|-
| cm
| centiméter
|-
| cm&lt;sup&gt;2&lt;/sup&gt;
| négyzetcentiméter
|-
| cm&lt;sup&gt;3&lt;/sup&gt;
| köbcentiméter
|-
| csüt.
| csütörtök
|-
| D
| dél
|-
| db
| darab
|-
| de.
| délelőtt
|-
| dec.
| december
|-
| DK
| délkelet
|-
| dkg ''v.'' dag
| dekagramm
|-
| dl
| deciliter
|-
| dm
| deciméter
|-
| DNy
| délnyugat
|-
| Dr. ''v.'' dr.
| doktor
|-
| du.
| délután
|-
| E Ft
| ezer forint
|-
| É
| észak
|-
| ÉK
| északkelet
|-
| em.
| emelet
|-
| ÉNy
| északnyugat
|-
| érk.
| érkezik
|-
| évf.
| évfolyam
|-
| f
| fillér
|-
| f.
| fent
|-
| f. é.
| folyó évi
|-
| f. év
| folyó év
|-
| febr.
| február
|-
| fej.
| fejezet
|-
| felv.
| felvonás
|-
| f. h.
| folyó havi
|-
| f. hó
| folyó hó
|-
| ford.
| fordította
|-
| fszla.
| folyószámla
|-
| fszt.
| földszint
|-
| Ft
| forint
|-
| g
| gramm
|-
| gimn.
| gimnázium(i)
|-
| h
| óra
|-
| h.
| helyett(es)
|-
| hiv.
| hivatalos
|-
| hl
| hektoliter
|-
| honv.
| honvéd
|-
| Id. ''v.'' id.
| idősb
|-
| i. e. 
| időszámításunk előtt(i)
|-
| Ifj. ''v.'' ifj.
| ifjabb
|-
| ig.
| igazgató
|-
| igh.
| igazgatóhelyettes
|-
| i. h. 
| idézett helyen
|-
| ill.
| illetőleg, illetve
|-
| i. m.
| idézett mű
|-
| ind.
| indul(ás)
|-
| isk.
| iskola(i)
|-
| i. sz.
| időszámításunk szerint(i)
|-
| J
| joule
|-
| jan.
| január
|-
| jegyz.
| jegyzet
|-
| júl.
| július
|-
| jún.
| június
|-
| K
| kelet
|-
| K
| kelvin
|-
| k.
| kötet
|-
| kb.
| körülbelül
|-
| ker.
| kerület
|-
| kg
| kilogramm
|-
| kk.
| következők (lapszám után)
|-
| km
| kilométer
|-
| km&lt;sup&gt;2&lt;/sup&gt;
| négyzetkilométer
|-
| K. m. f.
| Kelt, mint fent
|-
| köv.
| következő
|-
| krt.
| körút
|-
| l
| liter
|-
| l.
| lap
|-
| l.
| lásd!
|-
| m
| méter
|-
| m.
| magyar
|-
| m.
| megye
|-
| M Ft
| millió forint
|-
| m&lt;sup&gt;2&lt;/sup&gt;
| négyzetméter
|-
| m&lt;sup&gt;3&lt;/sup&gt;
| köbméter
|-
| máj.
| május
|-
| márc.
| március
|-
| mb.
| megbízott
|-
| m. é.
| múlt évi
|-
| megh.
| meghalt
|-
| min
| perc
|-
| min.
| miniszteri
|-
| mm
| milliméter
|-
| Mrd Ft
| milliárd forint
|-
| N
| newton
|-
| NB.
| nota bene! (a figyelmeztetés jele)
|-
| N. N.
| az ismeretlen név pótlásául
|-
| nov.
| november
|-
| ny.
| nyugalmazott
|-
| Ny
| nyugat
|-
| o.
| oldal
|-
| okl.
| okleveles
|-
| okt.
| október
|-
| olv.
| olvasd!
|-
| Özv. ''v.'' özv.
| özvegy
|-
| p.
| pont
|-
| Pa
| pascal
|-
| (P. H.)
| pecsét helye
|-
| pl.
| például
|-
| pu.
| pályaudvar
|-
| r.
| rész
|-
| s
| másodperc
|-
| s. k.
| saját kezével
|-
| stb.
| s a többi
|-
| sz.
| szám(ú)
|-
| sz.
| század
|-
| szept.
| szeptember
|-
| szerk.
| szerkesztette, szerkesztő(ség)
|-
| Szt.
| szent
|-
| szül.
| született
|-
| t
| tonna
|-
| t.
| tisztelt
|-
| tc.
| törvénycikk
|-
| ti.
| tudniillik
|-
| tvr.
| törvényerejű rendelet
|-
| u.
| utca
|-
| ua.
| ugyanaz
|-
| ui.
| ugyanis
|-
| Ui.
| utóirat
|-
| úm.
| úgymint
|-
| ún.
| úgynevezett
|-
| uo.
| ugyanott
|-
| v.
| vagy
|-
| V
| volt
|-
| vö.
| vesd össze!
|-
| vsz.
| versszak
|-
| W
| watt
|-
| X. Y.
| az ismeretlen név pótlásául
|}

===A mozaikszók===

{{horgony|283.}} A betűszókat, vagyis azokat a mozaikszókat, amelyek (nyelvünkben, esetleg már az átadó idegen nyelvben) valamely többszavas név elemeinek kezdőbetűiből alakultak, kétféleképpen írjuk.

:{{horgony|a)|283. a)|style=}} A tulajdonnévi (főként többelemű intézményneveket helyettesítő) magyar és idegen betűszóknak minden betűjét (a többjegyűeknek minden jegyét) nagybetűvel írjuk, mivel legtöbbször nagybetűvel kezdett szavakat képviselnek: ''BKV ''(= Budapesti Közlekedési Vállalat), ''KGST ''(= Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa), ''MSZMP'' (= Magyar Szocialista Munkáspárt), ''NDK ''(= Német Demokratikus Köztársaság), ''ELTE ''(= Eötvös Loránd Tudományegyetem), ''KISZ ''(= Kommunista Ifjúsági Szövetség), ''TASZSZ ''(= Tyelegrafnoje Agentsztvo Szovjetszkovo Szojuza), ''UNESCO ''(= United Nations Educational, Scientific and Cultural Organization) stb.

:{{horgony|b)|283. b)|style=}} A közszói betűszók csupa kisbetűből állnak, mivel kis kezdőbetűs szavakat helyettesítenek: ''gmk ''(= gazdasági munkaközösség), ''tbc ''(= tuberkulózis), ''tmk ''(= tervszerű megelőző karbantartás), ''szb ''(= szakszervezeti bizottság), ''tsz'' (= termelőszövetkezet), ''tv ''(= televízió), ''vb ''(= végrehajtó bizottság) stb.

::A szaktudományok körében a többelemű közszói alakulatokat is csupa nagybetűkkel írt betűszókkal szokás helyettesíteni: ''CB ''(= citizen band), ''DNS ''(= dezoxiribonukleinsav), ''EKG'' (= elektrokardiogram), ''NE ''(= nemzetközi egység), ''PVC ''[= poli(vinil-klorid)], ''URH ''(= ultrarövidhullám) stb.

::Nem helytelenek az ilyen köznyelvi, nagybetűkkel írt betűszók sem: ''OTTKT ''(= országos távlati tudományos kutatási terv), ''TDK ''(= tudományos diákkör) stb.

::A közszói betűszót alkotó betűk nevét néhány esetben már teljesen kiírjuk: ''pévécé, tébécé, téesz, tévé ''stb.

{{horgony|284.}} A szóösszevonásokat, vagyis azokat a mozaikszókat, amelyek rövid (vagy rövidített) szavakból, kisebb-nagyobb szórészletekből, esetleg részben kezdőbetűkből alakultak, kétféleképpen írjuk.

:{{horgony|a)|284. a)|style=}} A tulajdonnévi (főként többelemű intézményneveket helyettesítő) magyar és idegen szóösszevonásoknak az első betűjét általában nagy-, a többi betűjét kisbetűvel írjuk, tehát úgy, ahogyan a tulajdonneveket: ''Aluterv ''(= Alumíniumipari Tervező Vállalat), ''Fényszöv ''(= Budapesti Fényképész-szövetkezet), ''Javszer ''(= ''Fő''városi Javító-szerelő Vállalat), ''Kermi ''(= Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet), ''Vegyterv ''(= Vegyiműveket Tervező Vállalat), ''Ofotért ''(= Optikai, Finommechanikai és Fotocikkeket Értékesítő Vállalat), ''Alitalia ''(= ala italiana), ''Komszomol ''(= Kommunyisztyicseszkij Szojuz Mologyozsi) stb.

::Reklámcélokból stb. a nagybetűs írásmód is szokásos: ''VEGYTERV, ALITALIA ''stb.

:{{horgony|b)|284. b)|style=}} A közszói szóösszevonásokat (és az idegenből átvett ilyen alakulatokat) csupa kisbetűvel írjuk, tehát úgy, ahogyan a közszavakat: ''belker ''(= belkereskedelem), ''gyes ''(= gyermekgondozási segély), ''kisker ''(= kiskereskedelem), ''kolhoz ''(= kollektyivnoje hozjajsztvo), ''radar'' (= radio detection and ranging), ''szovhoz ''(= szovjetszkoje hozjajsztvo), ''telex ''(= teletype exchange), ''trafó ''(= transzformátor) stb.

::A tulajdonnévi szóösszevonásból köznevesült ''közért'' (= élelmiszerüzlet) szót kisbetűvel kezdjük.

{{horgony|285.}} A mozaikszóknak sem az alkotóelemei közé, sem a végére nem teszünk pontot: ''HNF ''(= Hazafias Népfront), ''ENSZ ''(= Egyesült Nemzetek Szervezete), ''NATO ''(= North Atlantic Treaty Organization), ''LSD ''(= lizergsav-dietil-amid), ''tmk ''(= tervszerű megelőző karbantartás), ''Agrober ''(= Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Tervező, Beruházási Vállalat), ''Csemadok ''(= Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete), ''Komintern ''(= Kommunista Internacionálé) stb.

{{horgony|286.}} A mozaikszókhoz a toldalékokat olyan formában fűzzük, amilyet kiejtett hangalakjuk kíván; tehát ennek alapján vesszük tekintetbe az illeszkedés és a hasonulás törvényeit, továbbá kiírjuk az esetleges előhangzót.

:{{horgony|a)|286. a)|style=}} A betűszókhoz a toldalékokat kötőjellel kapcsoljuk: ''a BKV-nál, a MÁV-ot, az ENSZ-szel; a tmk-ban, a tsz-szel, tbc-s, tv-zik'' (v. ''tévézik''), ''DNS-sel; ''stb. – A csupa nagybetűvel írt betűszók alapalakjukat melléknévképzős formájukban is megtartják: ''ENSZ-beli, KISZ-es, MAFC-os, TDK-s ''stb. – A csupa nagybetűvel írt tulajdonnévi betűszók végén toldalékoláskor írásban nem nyújtjuk az ''a, e, o''-t: ''az MTA-nak, az ELTE-n, az ETO-hoz ''stb. (Vö. '''29.''')

:{{horgony|b)|286. b)|style=}} A szóösszevonásokhoz a toldalékot kötőjel nélkül kapcsoljuk: ''a Fényszövnél, a Röltexszel, az Alitaliánál; gyesen (van), (a) trafója, kolhozban, telexszel, telexezünk; ''stb. De értelemszerűen: ''a Keravill-lal, az Elzett-től ''stb. (Vö. '''94.''') Hasonlóképpen a betűk nevével kiírt közszói betűszókhoz: ''tébécés, tévézik ''stb. – Ha a tulajdonnévi szóösszevonásokhoz melléknévképzőt kapcsolunk, a létrejött szót kisbetűvel kezdjük: ''aluterves, fényszövbeli, komszomolista ''stb. – A kisbetűs testű szóösszevonásokban megnyújtjuk a toldalékok előtt az ''a, e, o''-t: ''stukák, a Hungexpónál ''stb.

{{horgony|287.}} A mozaikszókhoz az összetételi utótagokat a következőképpen kapcsoljuk:

:{{horgony|a)|287. a)|style=}} A betűszókhoz és a tulajdonnévi szóösszevonásokhoz kötőjellel fűzzük az utótagokat: ''MTI-hír, OTP-kölcsön, SZOT-üdülő, UEFA-torna; szb-titkár, tsz-tag, tv-közvetítés; URH-adás, TDK-dolgozat; Áfor-kút, Fényszöv-laboratórium, Ofotért-üzlet, Alitalia-iroda; ''stb.

:{{horgony|b)|287. b)|style=}} A közszói szóösszevonásokkal az összetételi utótagokat egybeírjuk: ''telexgép, trafótekercselés ''stb. Hasonlóképpen: ''tébécészakorvos, téesztag, tévéközvetítés ''stb.

:A mozaikszók alapformáinak és toldalékos alakjainak elválasztásáról a '''232.''' pont szól.

{{lapozó|előző=Az írásjelek|köv=Egyéb tudnivalók|cím=A magyar helyesírás szabályai}}
[[Kategória:A magyar helyesírás szabályai]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>A magyar helyesírás szabályai/Egyéb tudnivalók</title>
    <id>669</id>
    <revision>
      <id>4036</id>
      <timestamp>2006-07-21T12:49:44Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>Dhanak</username>
        <id>32</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>horgonyok</comment>
      <text xml:space="preserve">{{lapozó utolsó fejezet|előző=A rövidítések és a mozaikszók|cím=A magyar helyesírás szabályai}}
==Egyéb tudnivalók==

===A számok===

{{horgony|288.}} A számokat írhatjuk betűkkel is, számjegyekkel is. Hogy mikor használunk betűírást, mikor számjegyírást, arra nincsenek határozott szabályok. A kialakult gyakorlat szerint inkább betűírást használunk egyrészt a folyamatos, főképpen irodalmi jellegű szövegben a rövid szóval kimondható számok lejegyzésekor: ''öt, húsz, ezer, százezer, tízmillió ''stb.; másrészt akkor, ha a szám toldalékos alakban, névutós szókapcsolatban vagy más szóval összetéve szerepel: ''huszonötöt, ezernek, tízféle, hatvan után, harmadmagával, kéthetenként ''stb. Számjegyírást használunk egyrészt a hosszabb szóval kimondható, nagyobb számok írásában: ''388 személy részére, 65 téglát ''stb.; másrészt az időpont, pénzösszeg, mérték, statisztikai adat és hasonlók lejegyzésében: ''du. 5 órakor, 3 Ft 50 f, 15 méter szövet ''stb.

{{horgony|289.}} A számokat a következőképpen tagoljuk.

a) Ha a tőszámneveket betűvel írjuk, kétezerig minden szám nevét egybeírjuk; ezen felül csak a kerek ezreseket és a milliósokat; ''tizennégy, nyolcszázkilencvenhat, ezerhétszázhetvenkettő, ötvenháromezer, hatvankétmillió ''stb. – Kétezeren felül, ha az ezres után a szám még folytatódik, az összetett számnevet a hátulról számolt szokásos hármas számcsoportok szerint tagoljuk, és a csoportok közé kötőjelet teszünk: ''háromezer-tizenhat, negyvenhétezer-ötszázhatvanhárom, hétmillió-négyszázkilencvenezer-ötszázharminc ''stb.

b) Ha a számokat számjeggyel írjuk, az öt- vagy ennél több jegyű számok írásában a számjegyeket a hátulról számított szokásos hármas számcsoportok szerint tagoljuk, s az egyes csoportokat közzel választjuk el egymástól: ''1552, 5826, 9710; ''de: ''20 611, 353 864, 5 602 164; ''stb.
:Ha öt vagy több számjegyű számokkal együtt négyjegyűeket is írunk egyazon oszlopba, ezeket is közzel tagoljuk:

 21 126
  4 210
 12 305
  9 258

{{horgony|290.}} A sorszámnevek után – ha számjegyekkel írjuk őket – pontot teszünk: ''1. osztály, 3. sor, 1978. évi, a 10–12. ''oldalon stb. A pontot a toldalékokat kapcsoló kötőjel előtt is megtartjuk: ''3.-nak futott be, a 8.-ba jár, a 10.-kel, a Tutaj u. 4.-ben ''stb. (A keltezés e tekintetben kivétel; vö. '''296.''')

{{horgony|291.}} Ha a törtszámnévnek tőszámnévi jelzője van, s a jelzett szó főnévi értékű, a kapcsolat két tagját különírjuk: ''egy negyed, két harmad, harmincnyolc egész egy tized ''stb. Ha azonban a tőszámnévi jelzős törtszámnév egészében jelzői szerepű, a két számnevet egybeírjuk: ''az ország kétharmad része, háromnegyed óra múlva ''stb.
Az órát jelölő kapcsolatokat is ezek szerint írjuk: ''negyed kilenckor, fél tizenkettőig, háromnegyed négyre ''stb.
A számjegyekkel írt tizedes törtek egész és tört értékei közé (köz nélkül) tizedesvesszőt teszünk: ''3,16; 37,5; 20 611,413; ''stb.

{{horgony|292.}} A számjegyeket túlnyomórészt arab számokkal írjuk: ''25 mm, 38 tanuló, 365 nap, 2500 Ft ''stb.

Római számokat következetesen csak néhány hagyományos esetben és csak sorszámnevek jelölésére használunk: ''IV. Béla, II. Rákóczi Ferenc, VII. Gergely, XIX. kerület, NB I., XI. kongresszus ''stb.

:A római számok visszaszorulóban vannak. Mai alkalmazásuk pontos körét nem lehet meghatározni. Használatuk leginkább olyankor tanácsolható, ha az arab számokkal szemben megkülönböztető vagy tagoló szerepük lehet: ''1983. IX. 12.; Petőfi u. 8. III. 2.; IV/3-as körzet; ''stb. A szakmai szokások is tiszteletben tartandók: ''X. agyideg, IV. ágyéki csigolya ''stb. Egyébként egyaránt helyes: ''3. kötet ''v.'' III. kötet; 16. század'' v. ''XVI. század; ''stb. Az általános iskolai osztályokat arab számmal szokás jelölni: ''2. osztály, 4. a'' v. ''4/a osztály; ''a középiskolai osztályokat pedig római számmal: ''II. osztály, IV. A ''v''. IV/A osztály.''

===A keltezés===

{{horgony|293.}} Az évszámot mindig arab számmal írjuk, s utána pontot teszünk; a hónap neve teljesen kiírható vagy rövidíthető, illetőleg jelölhető római számmal is, arab számmal is; a napot mindig arab számmal írjuk, s utána pontot teszünk.

{|
| 1983. november 28.
| 1983. XI. 28.
|-
| 1983. nov. 28.
| 1983. 11. 28.
|}

:Terjedőben van a pontok nélküli, kötőjelekkel tagolt forma is: 1983''-11-28''

{{horgony|294.}} Pontot akkor teszünk az évszám (évszámcsoport) után, ha az utána következő hónapnévvel vagy időt jelölő egyéb szóval nincs birtokviszonyban:

''1848. március 9.''&lt;br&gt;
''1848. márciusban; ''de: ''1848 márciusában ''(vö. '''295.''')&lt;br&gt;
''1848. áprilisi''&lt;br&gt;
''1983. évi''&lt;br&gt;
''1983–1984.'' v. ''1983/1984.'' v. ''1983–84.'' v. ''1983/84. évi&lt;br&gt;
''19–20. század'' v. ''XIX–XX. század''&lt;br&gt;
''1944. őszi; ''de: ''1944 őszén ''(vö. '''295.''')&lt;br&gt;
''1945. március–áprilisban''&lt;br&gt;
''1919. tavaszi–nyári''&lt;br&gt;
''1918. október havában''&lt;br&gt;
''1918. október folyamán; ''de: ''1918 folyamán ''(vö. '''295.''')&lt;br&gt;
''1918. október végén; ''de: ''1918 októberének végén ''(vö. '''295.''') stb.

{{horgony|295.}} Az évszámok után a következő esetekben nincs pont:

a) Ha az évszámot (évszámcsoportot) névutó vagy névutóból képzett melléknév követi, vagy ha az évszám (évszámcsoport) birtokos jelzője egy másik szónak, nem teszünk utána pontot:

{|
| ''1848 előtt''
| ''1526 augusztusában''
| ''1918 késő őszén''
|-
| ''1848 előtti''
| ''1848 hősei''
| ''1848 első felében''
|-
| ''1849 után''
| ''1849 mártírjai''
| ''1849 tavaszi hónapjai''
|-
| ''1867 és 1896 között ''stb.
| ''1918–1919 forradalmai ''stb.
| ''1944/45 nehéz telén'' stb.
|}

b) Nem teszünk pontot az évszám (évszámcsoport) után, ha a mondatban ez az alany: ''1789 fordulópont az emberiség történelmében. 1941–1945 mérhetetlen károkat okozott népünknek.''

:Elhagyható a pont a zárójelbe tett évszámok mellől is: ''Az elmúlt év (1983) rendkívül aszályos volt.''

{{horgony|296.}} Az évet és a napot jelölő számjegyekhez a toldalékok pont nélkül, kötőjellel kapcsolódnak: ''az 1838-i árvíz; Magyarország 1514-ben; 1848. márc. 15-én; április 4-ig vagy 4-éig; 12-től ''vagy ''12-étől; ''stb.

:Az ''elseje, elsején, elsejéig ''stb. szóalakok számjegyes írása: ''1-je, 1-jén, 1-jéig ''stb. Az ''elseji'' v. ''elsejei ''szóalakok számjeggyel írva: ''1-ji'' v. ''1-jei.''

{{horgony|297.}} Ha a napok sorszáma után névutó következik, a számok után a pontot (vagy a birtokos személyragot) ki kell tenni:

''1983. december 20. és 31. között; ''de:&lt;br&gt;
''1983. december 20-a és 31-e között; ''vagy:&lt;br&gt;
''1983. december 10. óta; ''de:&lt;br&gt;
''1983. december 10-e óta ''stb.

===Más esetek===

{{horgony|298.}} Leveleket és más küldeményeket a posta címzésmintái szerint kell megcímezni:

{|
|Mátyás Antal
|Kis János
|-
|Debrecen
|Miskolc
|-
|Csapó u. 6–8. II. 10.
|Pf. 20
|-
|4024
|3500
|}

A folyamatosan, egy sorba írt lakáscímeket, rendeltetési helyeket a következőképpen írjuk:

''Budapest VII. kerület, Rákóczi út 28. II. em.''&lt;br&gt;
''Budapest VII. ker., Rákóczi út 28/A II. em. 10/B''&lt;br&gt;
''Budapest VII., Rákóczi út 28/A II. 10/B 1072''&lt;br&gt;
''Szekszárd, Kadarka u. 4–6. 2700''

{{horgony|299.}} Az ''óra ''és a ''perc ''szót folyó szövegben általában kiírjuk: ''10 óra 25 perckor ''stb. – Ha az időpontot számjegyekkel adjuk meg, az óra és a perc közé (szóköz nélkül) pontot teszünk: 10.35 stb. Ehhez a formához a toldalékokat kötőjellel kapcsoljuk: ''10.35-kor, 10.35-ig, 10.35-ös ''stb.

{{lapozó utolsó fejezet|előző=A rövidítések és a mozaikszók|cím=A magyar helyesírás szabályai}}
[[Kategória:A magyar helyesírás szabályai]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Békén szusszan a mackóhad</title>
    <id>670</id>
    <revision>
      <id>4617</id>
      <timestamp>2006-08-29T11:06:51Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>{{fej}}</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     = |nincsszerző =
| cím        = Békén szusszan a mackóhad
| szakasz    =
| előző      =
| következő  =
| megjegyzés = Altatódal - vagy [[w:hu:mozgalmi dal|mozgalmi dal]]. Szerző (egyelőre) ismeretlen.
}}

 Békén szusszan a mackóhad,
 Puha párnán alszik a tó. 
 Lengő hinta is elszunnyad, 
 Sűrű éj lesz jó takaró. 
 
  ''Refr.:''
 Kicsim álmodj már, 
 Csuda álom száll,
 Ide repül a szemedre 
 Csitt kicsi tente! 
 Álmunk űzte a zord önkény 
 Csak az éhség zengte dalát. 
 
 
 Jött egy vérpiros október, 
 Ragyogott a fénye miránk.
 Munkások hada: tűztenger 
 Csuda jelt írt égre a láng.
 
  ''Refr.:''
 Kicsim álmodj már, 
 Csuda álom száll,
 Ide repül a szemedre 
 Csitt kicsi tente! 
 ...
 Nekünk hoz majd boldog jövőt.
 
 
 Mindig csillogott csillagfény
 Ha az este csendje leszállt.
 Ránk a fénytelen nap végén
 Csak a hűvös éjszaka várt.
 
  ''Refr.:''
 Kicsim álmodj már, 
 Csuda álom száll,
 Ide repül a szemedre 
 Csitt kicsi tente!
Csillaggyermeket elringat 
Odafenn a Hold nagyapó 

 Minden esteli bölcsődal
 Nékük szól, ha eljön az ősz.
 Már nem ébred a hajnallal, 
 Aki álmunk őrzi, a Hős.

 ''Refr.:''
 Kicsim álmodj már, 
 Csuda álom száll,
 Ide repül a szemedre 
 Csitt kicsi tente!
Csillaggyermeket elringat 
Odafenn a Hold nagyapó

[[Kategória:Szövegek]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Internacionálé</title>
    <id>671</id>
    <revision>
      <id>5810</id>
      <timestamp>2006-12-20T17:54:07Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>Zumg</username>
        <id>54</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>robot  Adding: cs, cy, da, de, en, es, fi, fr, gl, he, hr, it, ja, ko, nl, no, pl, pt, ru, sv, tr, zh</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     = | nincsszerző= 
| cím        = Internacionálé
| szakasz    =
| előző      =
| következő  =
| megjegyzés =
}}


Föl, föl, ti rabjai a földnek,&lt;br/&gt;Föl, föl, te éhes proletár!&lt;br/&gt;A győzelem napjai jönnek,&lt;br/&gt;Rabságodnak vége már.&lt;br/&gt;A múltat végképp eltörölni&lt;br/&gt;Rabszolga-had indulj velünk!&lt;br/&gt;A föld fog sarkából kidőlni,&lt;br/&gt;Semmik vagyunk, s minden leszünk!

;
:Ez a harc lesz a végső,&lt;br/&gt;Csak összefogni hát,&lt;br/&gt;És nemzetközivé lesz&lt;br/&gt;Holnapra a világ.

Védelmező nincsen felettünk,&lt;br/&gt;se isten nem véd, sem király:&lt;br/&gt;A közjó alkotói lettünk –&lt;br/&gt;hát vesszen el, ki ellenáll!&lt;br/&gt;Pusztuljon ez a rablóbanda,&lt;br/&gt;a rabságból elég nekünk.&lt;br/&gt;A lángot szítsuk, rajta, rajta!&lt;br/&gt;A vas meleg, hát ráverünk.

A gazdagoknak kedve-kénye&lt;br/&gt;erőnkből szívja ki a vért,&lt;br/&gt;csaló az államok törvénye,&lt;br/&gt;mert minden bajt szegényre mért.&lt;br/&gt;Kínlódás most a munka bére,&lt;br/&gt;de már ebből elég, elég!&lt;br/&gt;Szerszámot hát az úri kézbe&lt;br/&gt;s ide a jognak a felét!

Mi milliók, mi munka népe,&lt;br/&gt;mi alkotunk a földtekén,&lt;br/&gt;mienk lesz még pompája, fénye&lt;br/&gt;s a munka nem lehet szegény.&lt;br/&gt;A tőke még a húsunk marja,&lt;br/&gt;de már a gyáva had remeg –&lt;br/&gt;kelőben már a munka napja&lt;br/&gt;s ragyogni fog a föld felett.

[[Kategória:Szövegek]]

[[cs:Internacionála]]
[[cy:Yr Internationale]]
[[da:Internationale]]
[[de:Die Internationale]]
[[en:The Internationale]]
[[es:La Internacional]]
[[fi:Kansainvälinen]]
[[fr:L’Internationale]]
[[gl:A Internacional]]
[[he:האינטרנציונל]]
[[hr:Internacionala]]
[[it:L'Internazionale]]
[[ja:インターナショナル]]
[[ko:인터내셔널]]
[[nl:De Internationale]]
[[no:Internasjonalen]]
[[pl:Międzynarodówka]]
[[pt:A Internacional]]
[[ru:Интернационал]]
[[sv:Internationalen]]
[[tr:Enternasyonal]]
[[zh:國際歌]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Sablon:L'Internationale</title>
    <id>672</id>
    <revision>
      <id>1647</id>
      <timestamp>2006-07-01T09:25:07Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>Gubbubu</username>
        <id>3</id>
      </contributor>
      <comment>lehet, hogy  ez interwikkel is megoldható</comment>
      <text xml:space="preserve">&lt;p style=&quot;font-size:90%&quot;&gt;'''{{{1}}}''':
&lt;span lang=&quot;br&quot;&gt;[[Kanaouenn etrevroadel al labourerion|Brezhoneg]]&lt;/span&gt; |
&lt;span lang=&quot;ca&quot;&gt;[[La Internacional (ca)|Català]]&lt;/span&gt; |
&lt;span lang=&quot;cs&quot;&gt;[[s:cs:Internacionála|Česky]]&lt;/span&gt; |
&lt;span lang=&quot;cy&quot;&gt;[[Yr Internationale|Cymraeg]]&lt;/span&gt; |
&lt;span lang=&quot;da&quot;&gt;[[s:da:Internationale|Dansk]]&lt;/span&gt; |
&lt;span lang=&quot;de&quot;&gt;[[s:de:Die Internationale|Deutsch]]&lt;/span&gt; |
&lt;span lang=&quot;en&quot;&gt;[[s:en:The Internationale|English]]&lt;/span&gt; |
&lt;span lang=&quot;eo&quot;&gt;[[La Internacio|Esperanto]]&lt;/span&gt; |
&lt;span lang=&quot;es&quot;&gt;[[s:es:La Internacional|Español]]&lt;/span&gt; |
&lt;span lang=&quot;et&quot;&gt;[[Internatsionale|Eesti keel]]&lt;/span&gt; |
&lt;span lang=&quot;eu&quot;&gt;[[Internazionala|Euskara]]&lt;/span&gt; |
&lt;span lang=&quot;fi&quot;&gt;[[Kansainvälinen|Suomi]]&lt;/span&gt; |
&lt;span lang=&quot;fiu&quot;&gt;[[Internacionalah|Karjala]]&lt;/span&gt; |
&lt;span lang=&quot;fr&quot;&gt;[[s:fr:L'Internationale|Français]]&lt;/span&gt; |
&lt;span lang=&quot;gl&quot;&gt;[[s:gl:A Internacional (gl)|Galego]]&lt;/span&gt; |
&lt;span lang=&quot;he&quot;&gt;[[האינטרנציונאל|עברית]]&lt;/span&gt; |
&lt;span lang=&quot;hr&quot;&gt;[[s:hr:Internacionala (hr)|Hrvatski]]&lt;/span&gt; |
&lt;span lang=&quot;hu&quot;&gt;[[Internacionálé|Magyar]]&lt;/span&gt; |
&lt;span lang=&quot;id&quot;&gt;[[Internasionale|Bahasa Indonesia]]&lt;/span&gt; |
&lt;span lang=&quot;it&quot;&gt;[[s:it:L'Internazionale|Italiano]]&lt;/span&gt; |
&lt;span lang=&quot;ja&quot;&gt;[[s:ja:インターナショナル|日本語]]&lt;/span&gt; |
&lt;span lang=&quot;ko&quot;&gt;[[s:ko:인터내셔널가|한국어]]&lt;/span&gt; |
&lt;span lang=&quot;mi&quot;&gt;[[International (mi)|Te Reo Māori]]&lt;/span&gt; |
&lt;span lang=&quot;nl&quot;&gt;[[s:nl:De Internationale|Nederlands]]&lt;/span&gt; |
&lt;span lang=&quot;no&quot;&gt;[[Internasjonalen|Norsk]]&lt;/span&gt; |
&lt;span lang=&quot;pl&quot;&gt;[[s:pl:Międzynarodówka|Polski]]&lt;/span&gt; |
&lt;span lang=&quot;pt&quot;&gt;[[s:pt:A Internacional|Português]]&lt;/span&gt; |
&lt;span lang=&quot;qu&quot;&gt;[[Internasyonaláy|Runa Simi]]&lt;/span&gt; |
&lt;span lang=&quot;ru&quot;&gt;[[s:ru:Интернационал|Русский]]&lt;/span&gt; |
&lt;span lang=&quot;sq&quot;&gt;[[La Internacionale (sq)|Gjuha shqipe]]&lt;/span&gt; |
&lt;span lang=&quot;sv&quot;&gt;[[s:sv:Internationalen|Svenska]]&lt;/span&gt; |
&lt;span lang=&quot;tl&quot;&gt;[[Internasyonal|Tagalog]]&lt;/span&gt; |
&lt;span lang=&quot;tlh&quot;&gt;[[International (tlh)|tlhIngan Hol]]&lt;/span&gt; |
&lt;span lang=&quot;tr&quot;&gt;[[Enternasyonal|Türkçe]]&lt;/span&gt; |
&lt;span lang=&quot;zh&quot;&gt;[[s:zh:国际歌|中文]]&lt;/span&gt; |
&lt;span lang=&quot;zu&quot;&gt;[[I-Internationale|isiZulu]]&lt;/span&gt; |
&lt;span lang=&quot;x-Czornaruski&quot;&gt;[[Intêrnacyjanal|Czornaruski]]&lt;/span&gt; |
&lt;span lang=&quot;x-Groningue&quot;&gt;[[De Internasjonoale|Groningue]]&lt;/span&gt; |
&lt;!--
&lt;span lang=&quot;&quot;&gt;[[international (arab)|Arab]]&lt;/span&gt; |
&lt;span lang=&quot;&quot;&gt;[[international (armenia)|Armenia]]&lt;/span&gt; |
&lt;span lang=&quot;&quot;&gt;[[I Diethnis|Greek]]&lt;/span&gt; |
&lt;span lang=&quot;&quot;&gt;[[Internacionalas|Littuanie]]&lt;/span&gt; |
&lt;span lang=&quot;&quot;&gt;[[International (per)|Persian]]&lt;/span&gt; |
&lt;span lang=&quot;&quot;&gt;[[Internacionala (serb)|Serb]]&lt;/span&gt; |
&lt;span lang=&quot;&quot;&gt;[[International(slovak)|Slovak]]&lt;/span&gt; |
&lt;span lang=&quot;&quot;&gt;[[International(viet)|Vietnam]]&lt;/span&gt; |
&lt;span lang=&quot;&quot;&gt;[[International(yiddish)|Yiddish]]&lt;/span&gt; |
--&gt;
[{{SERVER}}{{localurl:Template:L'Internationale|action=edit}} +/-]&lt;/p&gt;

{{törlés}}</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Példák a magyarban a kötőmód múlt idejű alakokra</title>
    <id>673</id>
    <revision>
      <id>5594</id>
      <timestamp>2006-11-12T20:13:40Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>Adam78</username>
        <id>8</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>[[Példák a magyarban a felszólító mód múlt idejű alakokra]] átmozgatva [[Példák a magyarban a kötőmód múlt idejű alakokra]] névre: Az igekötő nem úgy viselkedik ebben a szerkezetben, mint a felszólító módban, hanem mint a kötőmó</comment>
      <text xml:space="preserve">Az alábbi oldalon a ''kért légyen'' szerkezetre olvashatók példák a magyar irodalomból, illetve fiktív példák a mai köznyelvből. (Az irodalmi idézetek internetes forrásokból valók.)

=Irodalmi példák=

==Károli-féle bibliafordítás==
* És ugyanazon napon csudát tőn, mondván: E lészen jegye, hogy az Úr ''mondotta légyen'' [ezt]: Ímé az oltár meghasad, és kiomol a hamu, mely rajta van.

==Jókai Mór==
* &quot;– Én csak annyit mondok önnek – szólt dr. Grisák –, hogy imádkozzék, nehogy ma ''látott légyen'' utoljára.&quot;
* &quot;Azért, hogy Szent Ilonán meg Helgolandban és a tenger tetején semmi szó sem hangzott Zárkány leendő új méltóságáról, abból nem következett, hogy már az egész vármegye ''ne tudta légyen'' azt.&quot;
* &quot;Az özvegyasszony természetesen maga főzött, és Árpád imádta anyja főztét, s ha valaki rossz szívességet akart neki tenni, csak úri ebédre ''hítta légyen'' magához.&quot;
* &quot;És ha elfogott is a katonaság valakit a dúló martalócok közül, mit ''csinált légyen'' vele?&quot;
* &quot;Akármilyen csillaga ''lett légyen'' is a nemzetnek Wesselényi, a kormány követelte börtönbe záratását.&quot;
* &quot;Boltay mester azonban nem ült mellé, hanem kiült a kocsishoz. Azzal menté magát, hogy ő mindig ott szokott ülni, mert fél, hogy a kocsis elalszik, a lovak elragadják a szekeret s több efféle; pedig voltaképpen úgy állt a dolog, hogy bármily nagy mértékben ''tisztelte, becsülte légyen'' a magát megjavított asszonyságot, de csak mégis szégyellt mellette ülni egész Pozsony városa láttára.&quot; 
* &quot;Egy ilyen tréfás csínytevőnek, ha valami bolond ötlete támadt, az azt elmondatlan vagy végrehajtatlan nem hagyta, ha mindjárt a legjobb barátja, szeretője, felesége, ipa, napa, király őfelsége, vagy maga az Úr Jézus, vagy a saját bevert feje ''szenvedett légyen'' is miatta. Annak meg kellett történni.&quot;
* &quot;Oly eszme, oly indítvány vala ez, mely varázshatalommal egyesíte minden pártot, akár fehér, fekete, veres vagy tarka toll; akár zöld ág vagy szalag volt is azoknak jelvénye, s ''nevezték légyen'' magukat konzervatív, reformer vagy liberálnak (...)&quot;
* &quot;Még csak az kellene, hogy a golyókivevőt is otthon ''felejtette légyen'', amire minden bizonnyal szükség fog lenni.&quot;

==Ady Endre==
* &quot;Hallgassanak meg, urak, és ne ragadtassák magukat esetleges inzultusokra, mielőtt ''meg nem hallgattak légyen.''&quot;
* &quot;Kell, hogy legyenek nagy élő igazságok. Kell, hogy nem törvény nélkül ''mondta légyen ki'' amaz új római imperátor a németek birodalmában, hogy a tekintélyeket sírjaikból trónjaikra kell felhozni újra. Kell, hogy nem törvény nélkül ''változott meg légyen'' a tömegek lelke, mely áhítja a jármot ismét, mivel botorkálni mégiscsak a járomban könnyebb.&quot;
* &quot;Mindegy, ha krákogva, szótagokat nyelve ''beszélt légyen'' is Rakovszky úr, s ha ezt a beszédet nem is értette volna meg a komádi magyar, ez a beszéd mégis kuruc beszéd volt.&quot;
* &quot;Nagyon nem szerencsés ember ez a mai pápa. Világos, hogy ő maga sohse volt szerelmes természetű. ''Ragyogott légyen'' bár a legszebb Hold a lagunákra.&quot;

==Mikszáth Kálmán==
* &quot;A legendák tehát legendák, és a Vatikán szava nagy szó, szent szó, de az agnoszkáláshoz mégiscsak az kell, hogy az agnoszkáló ''látta légyen'' azt a valakit, akinek felismeri a másik valakit.&quot;
* &quot;Bár még sokat nem értett meg ezekből a kis Móric, mégis valószínűtlen, hogy ''ne tettek légyen'' rá nagy benyomást az itt tapasztalt új dolgok.&quot; 

==Karinthy Frigyes==
* &quot;Igen, elég idős vagyok, hogy a látható világból ''megszereztem légyen'' mindent, amire láthatatlan világomban szükségem lehet.&quot; (Utazás a koponyám körül)

==Jékely Zoltán (fordítás)==
* &quot;(...) s már akkor, amikor felfedeztek, kis híja, hogy ízekre nem szaggattak ott. Hogy kívánja, hogy ''visszamentem légyen''?&quot; (Dumas)
* &quot;Valami lelkiismeret-furdalásféle suhant át D’Artagnan lelkén, ''lett légyen'' bármily kérges szívű is.&quot; (Dumas)

=(Fiktív) köznyelvi példák=
* &quot;Nem szereti a főzeléket, legyen az tök-, bab- vagy borsó-.&quot; (jelen idő)
* &quot;Nem szerette a főzeléket, ''lett légyen'' az tök-, bab- vagy borsó-.&quot; (múlt idő)
* &quot;Kell, hogy én levelet ''váltottam légyen'' ezzel az emberrel!&quot;
* &quot;A tisztesség megkívánja, hogy ''ne beszéltél légyen'' másokkal erről.&quot;
* &quot;Aggódtam, nehogy ''elszalasztottam légyen'' a lehetőséget.&quot;
* &quot;A szak felvételéhez szükséges, hogy ''elvégeztél légyen'' már két félévet egy másik szakon.&quot;
* &quot;Ahhoz, hogy reklamáljak, muszáj, hogy pont ebben a boltban ''vásároltam légyen''?&quot;

[[Kategória:Nyelvészet]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Szerző:Móra Ferenc</title>
    <id>674</id>
    <revision>
      <id>4899</id>
      <timestamp>2006-08-30T15:19:09Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>kat</comment>
      <text xml:space="preserve">'''[[w:hu:Móra Ferenc|Móra Ferenc]]''' ([[w:hu:Kiskunfélegyháza|Kiskunfélegyháza]], [[w:hu:1879|1879]]. [[w:hu:július 19|július 19]]. – [[w:hu:Szeged|Szeged]], [[w:hu:1934|1934]]. [[w:hu:február 8|február 8]].) író, újságíró, muzeológus.

* [[Zengő ABC]]
* [[Disztingválás]]

[[Kategória:Szerzők]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Zengő ABC</title>
    <id>675</id>
    <revision>
      <id>1653</id>
      <timestamp>2006-07-01T09:31:59Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>Gubbubu</username>
        <id>3</id>
      </contributor>
      <text xml:space="preserve">{{vers|Móra Ferenc|Zengő ABC|
&lt;br&gt;
'''A'''ranyalma ághegyen. &lt;br&gt;
'''B'''ari bég a zöld gyepen. &lt;br&gt;
'''C'''irmos cica egerész. &lt;br&gt;
'''Cs'''engős csikó heverész. &lt;br&gt;
'''D'''ongó darázs döngicsél. &lt;br&gt;
'''E'''sik eső, fúj a szél. &lt;br&gt;
'''F'''üsti fecske ficsereg. &lt;br&gt;
'''G'''erle, galamb kesereg. &lt;br&gt;
'''Gy'''om között gyors gyík szalad. &lt;br&gt;
'''H'''armatos hajnal hasad. &lt;br&gt;
'''I'''tt van már a zivatar! &lt;br&gt;
'''J'''ó az Isten, jót akar. &lt;br&gt;
'''K'''ivirít a kikelet. &lt;br&gt;
'''L'''eveles lesz a liget. &lt;br&gt;
'''Ly'''ukas fazék fekete. &lt;br&gt;
'''M'''ese, mese, meskete ... &lt;br&gt;
'''N'''ádat a szél legyezi. &lt;br&gt;
'''N'''yúl a fülét hegyezi. &lt;br&gt;
'''O'''rgonafán méhike. &lt;br&gt;
'''Ö'''sszerezzen őzike. &lt;br&gt;
'''P'''atakparton pipitér. &lt;br&gt;
'''R'''óka szava kicsit ér. &lt;br&gt;
'''S'''uhog a sok sasmadár. &lt;br&gt;
'''Sz'''ilvafára szarka száll. &lt;br&gt;
'''T'''ücsök tarlón hegedül.&lt;br&gt;
'''Ty'''úk az árkon átrepül. &lt;br&gt;
'''U'''ccu, csípd meg, hóha, hó! &lt;br&gt;
'''Ü'''rgét fogott a Sajó. &lt;br&gt;
'''V'''ércse víjjog délelőtt. &lt;br&gt;
'''Z'''örgetik a vasfedőt. &lt;br&gt;
'''Zs'''indelyezik a tetőt. &lt;br&gt;
|&amp;nbsp;|&amp;nbsp;}}</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Madách Imre/Az ember tragédiája</title>
    <id>677</id>
    <revision>
      <id>1663</id>
      <timestamp>2006-07-01T09:41:36Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>Gubbubu</username>
        <id>3</id>
      </contributor>
      <comment>[[Madách Imre/Az ember tragédiája]] átmozgatva [[Az ember tragédiája]] névre</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Az ember tragédiája]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Petőfi Sándor/Nemzeti dal</title>
    <id>678</id>
    <revision>
      <id>1680</id>
      <timestamp>2006-07-01T09:55:55Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>Gubbubu</username>
        <id>3</id>
      </contributor>
      <comment>[[Petőfi Sándor/Nemzeti dal]] átmozgatva [[Nemzeti dal]] névre</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Nemzeti dal]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Gárdonyi Géza/Egri csillagok</title>
    <id>679</id>
    <revision>
      <id>1684</id>
      <timestamp>2006-07-01T09:57:31Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>Gubbubu</username>
        <id>3</id>
      </contributor>
      <comment>[[Gárdonyi Géza/Egri csillagok]] átmozgatva [[Egri csillagok]] névre</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Egri csillagok]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>GNU General Public License (magyar)</title>
    <id>680</id>
    <revision>
      <id>4786</id>
      <timestamp>2006-08-29T18:59:20Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>{{fej}}</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     = | nincsszerző =
| cím        = GNU General Public License
| szakasz    =
| előző      =
| következő  =
| megjegyzés =
}}

&lt;div style=&quot;padding: 1em 1em; border: 1px dashed #2f6fab; background-color: #f9f9f9; margin: 1em 3em&quot;&gt;&lt;p&gt;This is an unofficial translation of the GNU General Public License into Hungarian. It was not published by the Free Software Foundation, and does not legally state the distribution terms for software that uses the GNU GPL--only the [http://www.gnu.org/licenses/gpl.html original English text] of the GNU GPL does that. However, we hope that this translation will help Hungarian speakers understand the GNU GPL better.&lt;/p&gt;

Az alábbi szöveg a GNU General Public License magyar nyelvű fordítása. Nem a Free Software Foundation adta ki, és nem jelent hivatalos állásfoglalást a GNU GPL-t használó szoftverek terjesztésének feltételeivel kapcsolatban – ebben csak a GNU GPL [http://www.gnu.org/licenses/gpl.html eredeti angol szövege] mérvadó. Mindazonáltal reméljük, hogy a fordítás a magyar nyelv beszélőinek segítségére lesz a GNU GPL pontosabb értelmezésében.&lt;/div&gt;

'''Copyright (C) 1989, 1991 [[w:hu:Free Software Foundation|hu:Free Software Foundation]], Inc. 59 Temple Place, Suite 330, Boston, MA 02111-1307, USA'''


''Bárki terjesztheti, másolhatja az eredeti angol dokumentumot, de annak módosítása nem megengedett.''

== Előszó ==

A legtöbb szoftverlicenc azért készül, hogy megfossza a felhasználókat a terjesztéshez és a módosításhoz való joguktól. Ezzel ellentétben, a GNU General Public License célja, hogy garantálja a szabad szoftver szabadon terjeszthetőségét és módosíthatóságát – ezáltal biztosítva a szoftver szabad felhasználhatóságát minden felhasználó számára. A General Public License érvényes a Free Software Foundation legtöbb szoftverére, és érvényes lehet bármely más programra, melynek szerzője e licenc alkalmazása mellett dönt. (A Free Software Foundation egyes szoftvereire a GNU Lesser General Public License vonatkozik.) Ön is választhatja ezt a licencelést programjai számára.

Amikor &quot;free software&quot;-ről, azaz szabad szoftverről beszélünk, mindig a szabadságra gondolunk, és nem az árra. A General Public License licenccsalád tervezésekor az volt a fő szempont, hogy megmaradjon a szoftver terjesztésének joga (ezért akár pénzt is kérhet a terjesztő), hogy a felhasználó programmal együtt megkapja a forrást vagy hozzájuthasson a forráskódhoz, hogy megváltoztathassa a szoftvert, vagy felhasználhassa egy darabját egy új szabad szoftver létrehozásához; és hogy tudja, ezeket a dolgokat megteheti.

A jogai védelmének érdekében szükség van bizonyos korlátozásokra, amelyek megtiltják mindenkinek, hogy megtagadják ezeket a jogokat Öntől, vagy hogy azt kérjék Öntől, hogy mondjon le ezekről a jogokról. Ezek a korlátozások feladatokat rónak Önre, ha úgy dönt, hogy szabad szoftvereket terjeszt vagy módosít.

Ha például úgy dönt, hogy szabad szoftvert terjeszt, mindegy, hogy pénzért vagy ingyen, annak aki a szoftvert kapja, meg kell kapnia az összes jogot is, amivel Ön rendelkezik. Meg kell győződnie róla, hogy ő is megkapja – vagy megkaphatja, ha kéri – a forráskódot. És meg kell mutatnia neki ezeket a feltételeket, hogy tisztában legyen a jogaival.

Jogai védelme két lépésben valósul meg: (1) a szoftver szerzői jogvédelem alá esik és (2) rendelkezésére bocsátjuk ezt a licencet, amely által bárkinek törvény adta joga lesz másolatot készíteni a szoftverről, azt terjeszteni vagy módosítani.

Valamint, minden programíró és a saját magunk védelmében, biztosak akarunk lenni abban, hogy mindenki megérti: a szabad szoftverre nincs garanciavállalás. Ha a szoftvert módosítja valaki, és a módosított változatot terjeszti, azt akarjuk, hogy aki azt megkapja, tudja, hogy nem az eredeti változatot használja. Tehát ha a módosított változatba mások hibákat csempésznek, ez ne tehessen kárt az eredeti szerző hírnevében.

Végül, minden szabad programra állandó veszélyt jelent a szoftverek szabadalmaztatása. El szeretnénk kerülni azt, hogy a szabad programok terjesztői önállóan szabadalmaztassák a szoftvereket, és így a program szabadalmi oltalom alá kerüljön. Ennek elkerülése végett egyértelműen lefektettük, hogy minden, a programban felhasznált szabadalom bárki számára szabadon felhasználható legyen, vagy ne is essen szabadalmi védelem alá.

A másolásra, terjesztésre és módosításra vonatkozó pontos feltételek a következők:

== GNU GPL ==

'''A másolásra, terjesztésre és módosításra vonatkozó feltételek és szabályok'''

===0.===
Ezek a jogok vonatkoznak bármely olyan programra vagy munkára, melynek a szerzői jogi megjegyzésében a jog tulajdonosa a következő szöveget helyezte el: Terjeszthető a GNU GPL-ben foglaltak alapján. A következőkben a Program megjelölés vonatkozik bármely programra, vagy munkára, a Programon alapuló munka pedig magát a Programot, vagy a Programot felhasználó szerzői joggal védett munkát jelenti, vagyis olyan munkát, mely tartalmazza a Programot, vagy annak egy részletét, módosítottan vagy módosítatlanul és/vagy más nyelvre fordítva. (Ezentúl a fordítás minden egyéb megkötés nélkül beletartozik a módosítás fogalmába.)

A másoláson, terjesztésen és módosításon kívül más tevékenységgel nem foglalkozik ez a dokumentum, azokat hatályon kívülinek tekinti. A Program futtatása nincs korlátozva, illetve a Program kimenetére is csak abban az esetben vonatkozik ez a szabályozás, ha az tartalmazza a Programon alapuló munka egy részletét (attól függetlenül, hogy ez a Program futtatásával jött-e létre). Ez tehát a Program működésétől függ.

===1.===
A Program forráskódja másolható és terjeszthető módosítás nélkül bármely adathordozón, feltéve, hogy minden egyes példányon pontosan szerepel a megfelelő szerzői jogi megjegyzés, illetve a garanciavállalás elutasítása. Érintetlenül kell hagyni minden erre a szabályozásra és a garancia teljes hiányára utaló szöveget, és ezt a dokumentumot is el kell juttatni mindazokhoz akik a Programot kapják.

Kérhető pénz az adatok fizikai továbbítása fejében, illetve díjazás fejében lehet garanciás támogatást adni a Programhoz.

===2. ===
A Program, vagy egy darabja módosítható, mely így az egy a Programon alapuló munkát alkot, a módosítás ezután tovább terjeszthető az 1. részben adott feltételek szerint, ha az alábbi feltételek is teljesülnek:

:a) A módosított fájlokat el kell látni olyan megjegyzéssel, mely feltünteti a módosítást végző nevét és a módosítások dátumát.

:b) Minden olyan munkát vagy programot, mely részben vagy egészben tartalmazza a Programot vagy a Programon alapul, olyan szabályokkal kell kiadni, hogy annak használati joga harmadik személy részére ingyenesen hozzáférhető legyen, ezen dokumentumban található szabályok alapján.

:c) Ha a módosított Program interaktív bemenetet használ, akkor azt úgy kell elkészíteni, hogy a megszokott módon történő indításkor megjelenítsen egy üzenetet a megfelelő szerzői jogi megjegyzéssel és a garancia hiányára utaló közléssel (vagy éppen azzal az információval, hogy minként juthat valaki garanciához), illetve azzal az információval, hogy bárki terjesztheti a Programot eme feltételek alapján. Ezenkívül utalást kell tenni rá, hogy miként olvashatja el a felhasználó ezt a dokumentumot. (Kivétel: ha a Program interaktív ugyan, de nem jelenít meg hasonló üzenetet, akkor a Programon alapuló munkának sem kell ezt tennie.)

Ezek a feltételek a módosított munkára mint egészre vonatkoznak. Ha a munka egy azonosítható részei nem a Programon alapulnak, függetlenként elkülönülten azonosíthatók, akkor ez a szabályozás nem vonatkozik ezekre a részekre, ha azok külön munkaként vannak terjesztve. Viszont, ha ugyanez a rész az egész részeként kerül terjesztésre, és az egész a Programon alapuló munka, akkor az egész terjesztése csak ezen dokumentum alapján lehetséges, mely ebben az esetben a jogokat minden egyes felhasználó számára kiterjeszti az egészre tekintet nélkül arra, hogy mely részt ki írta.

Ezen szövegrésznek nem az a célja, hogy a mások jogait elvegye vagy korlátozza a kizárólag saját maga által írt munkákra. A cél, hogy a jogok gyakorlása szabályozva legyen a Programon alapuló illetve a gyűjteményes munkák terjesztése esetében is.

Ezenkívül más munkák, melyek nem a Programon alapulnak, a Programmal (vagy a Programon alapuló munkával) közös adathordozón vagy adattárolón szereplése nem jelenti ezen szabályok érvényességét azokra is.

===3.===
A program (vagy a programon alapuló munka a 2. szakasz alapján) másolható és terjeszthető tárgykódú vagy végrehajtható kódú formájában az 1. és 2. szakaszban foglaltak szerint, amennyiben az alábbi feltételek is teljesülnek:

:a) A teljes, gép által értelmezhető forráskód kíséri az anyagot, melynek terjesztése az 1. és 2. szakaszban foglaltak szerint történik, szoftverterjesztésre használt hordozón; vagy

:b) Egy legalább három évre szóló írásos ajánlat kíséri az anyagot, mely szerint bármely külső személynek rendelkezésre áll a teljes gép által értelmezhető forráskód, a fizikai továbbítást fedező összegnél nem nagyobb díjért az 1. és 2. szakaszban foglaltak szerint szoftverterjesztésre használt adathordozón; vagy

:c) Olyan tájékoztatás kíséri az anyagot, mely tartalmazza az írásos ajánlat szövegét a forráskód biztosítására. (Ez az alternatíva csak nem kereskedelmi terjesztés esetén alkalmazható, abban az esetben, ha a terjesztő a Programhoz a tárgykódú vagy forráskódú formájában jutott hozzá az ajánlattal együtt a b. cikkelynek megfelelően.)

Egy munka forráskódja a munkának azt a formáját jelenti, melyben a módosításokat szokás végezni. Egy végrehajtható program esetében a teljes forráskód jelenti a modulok forráskódját, a kapcsolódó felületkezelő definíciós fájlokat, és a fordítást vezérlő parancsfájlokat. Egy speciális kivételként a forráskódnak nem kell tartalmaznia az operációs rendszer főbb részeit (kernel fordítóprogram stb.), melyen a végrehajtható kód fut, hacsak nem tartozik ehhez maga a program is.

Ha a végrehajtható program vagy tárgykód terjesztése a forráskód hozzáférését egy megadott helyen biztosító ajánlattal történik, ez az ajánlat egyenértékű a forráskód terjesztésével, még akkor is, ha másoknak így nem kell a forrást lemásolniuk a tárgykóddal együtt.

===4.===
A Programot csak az ebben a dokumentumban leírtaknak megfelelően lehet lemásolni, terjeszteni, módosítani, rá jogokat bejegyezni. Az egyéb módon való másolás, módosítás, terjesztés, jogok bejegyzése semmissé teszi a dokumentumban közzétett jogosultságokat. Akik azonban jogaikat ennek a szerzői jogi szabályozásnak a keretei között kapták, azok joga mindaddig megmarad, amíg teljesen megfelelnek a leírtaknak.

===5.===
Nem kell elfogadni ezt a szabályozást, mivel aláírni sem kell. Ezenkívül viszont semmi más nem adhat jogokat a Program továbbterjesztésére és módosítására. Ezeket a cselekedeteket a Törvény bünteti, ha nem ennek a szerzői jogi szabályozásnak a keretei között történnek. Mindezek miatt a Program (vagy a Programon alapuló munka) terjesztése vagy módosítása ezen dokumentum szabályainak elfogadását jelenti.

===6.===
Minden alkalommal, amikor a Program (vagy az azon alapuló munka) továbbadása történik, a Program vevője automatikusan hozzájut a Program eredeti tulajdonosának szerzői jogait tartalmazó dokumentumhoz, mely biztosítja a Program másolását és terjesztését eme szabályok szerint. Nem lehet semmi módon további korlátozásokat hozni a vevő számára ezen szabályok betartása céljából. Más szavakkal: a Program továbbadója nem felelős más személyekkel betartatni ezeket a szabályokat.

===7.===
Ha bírósági határozat vagy más szabadalmi kötöttségek miatt olyan feltételek állnak elő, melyek ellentétesek e szabályozással, ezek nem mentik fel a terjesztőt a feltételek figyelembevétele alól. Ha a terjesztés nem lehetséges ezen szabályozás szerint, akkor egyáltalán nem lehetséges. Például, ha egy szabadalmi szerződés nem engedi meg egy program tiszteletdíj nélküli terjesztését, akkor az egyetlen módja, hogy eleget tegyen valaki mindkét szabályozásnak az, hogy eláll a továbbfejlesztett program terjesztésétől.

Ha ennek a szakasznak bármely része nem érvényesül, vagy nem érvényesíthető valamely körülmény folytán, akkor a szakaszt kell mérlegelni, egyéb esetekben a szakasz mint egész alkalmazandó.

Ennek a szakasznak nem az a célja, hogy a szabadalmak vagy egyéb hasonló jogok elutasítására bírjon bárkit is. Mindössze meg szeretné védeni a szabad szoftver terjesztés rendszerének egységét, melyet a szabad közreadást szabályozó feltételrendszerek teremtenek meg. Sok ember nagylelkű közreműködése folytán igen nagyszámú és változatos szoftver terjesztése történik ezen a módon, mely nagyban függ ennek a feltétel rendszernek állandó betartásán. Minden esetben a szerző/adományozó dönti el, hogy művét mely rendszer szerint teszi közzé. Ezt a döntést a jogok felhasználója nem befolyásolhatja.

'''Ez a szakasz pontosan szeretné tisztázni a szabályozás hátralevő részének lehetséges következményeit.'''

===8.===
Ha a Program terjesztése és/vagy használata egyes országokban nem lehetséges szabadalmak vagy szerzői jogokkal védett kapcsolódási felületek miatt, akkor a Program szerzői jogainak eredeti tulajdonosa, aki a Programot ezen szabályozás alapján adja közre, egy földrajzi megkötést adhat a terjesztésre, és egyes országokat kizárhat. Ekkor a terjesztés csak azokban az országokban lehetséges, amelyek nem lettek ilyen módon kizárva. Ebben az esetben ennek a szabályozásnak kell tartalmazni az ilyen megkötéseket is is.

===9.===
A Szabad Szoftver Alapítvány időnként a dokumentum felülvizsgált illetve újabb változatait adja ki. Ezek az újabb dokumentumok az előzőek szellemében készülnek, de részletekben különböznek, hogy új problémákat kezelhessenek.

A dokumentum minden változata egy meghatározott verziószámmal ellátva jelenik meg. Ha a program szerzői jogi megjegyzésében egy bizonyos vagy annál újabb verzió van megjelölve, akkor lehetőség van akár a megjelölt, vagy a Szabad Szoftver Alapítvány által kiadott későbbi verzióban leírt feltételek követésére. Ha nincs ilyen megjelölt verzió, akkor a Szabad Szoftver Alapítvány által valaha kibocsátott bármelyik dokumentum alkalmazására lehetőség van.

===10.===
A Programot más szabad szoftverbe, melynek szerzői jogi szabályozása különbözik a GPL-től, akkor lehet beépíteni, ha a szerzőtől erre engedélyt szereztünk. Abban az esetben, ha a program szerzői jogainak tulajdonosa a Szabad Szoftver Alapítvány, akkor a Szabad Szoftver Alapítvány címére kell írni. Az alapítvány egyes esetekben ezt engedélyezi. A döntés a következő két cél szem előtt tartásával fog megtörténni: a Programon alapuló munkák szabadok maradjanak; valamint segítse elő a szoftver újrafelhasználását és megosztását.

== NINCS GARANCIAVÁLLALÁS==

===11.===
Mivel a program használati joga díjmentes, a programhoz nem jár garancia az ide vonatkozó jogszabálynak megfelelően. Amennyiben a szerzői jogok tulajdonosai írásban másként nem nyilatkoznak, a program úgy ahogy van kerül kiadásra mindenféle garanciavállalás nélkül. A programmal kapcsolatban nincs sem származtatott, sem egyéb garanciavállalás, beleértve de nem kizárólagosan a forgalomba hozhatóságra vagy alkalmazhatóságra vonatkozó garanciákat. A program minőségéből és működéséből fakadó összes kockázat a felhasználót terheli. Ha a program hibásan működik, a felhasználónak magának kell vállalnia a javításhoz szükséges minden költséget.

===12.===
Amennyiben a hatályos jogszabályok, vagy a szerzői jogok tulajdonosai írásos megállapodásban másként nem rendelkeznek, sem a program szerzője sem mások, akik módosították és/vagy terjesztették a programot a fentieknek megfelelően, nem tehetők felelőssé károkért melyek lehetnek véletlenek, vagy meghatározott körülmények miatt történtek (beleértve de nem kizárólagosan az adatvesztést és a helytelen adatfeldolgozást, valamint a más programokkal való hibás együttműködést), akkor sem, ha ezen felek tudatában voltak ilyen károk keletkezésének lehetőségének.}

'''Feltételek és szabályok vége'''

== Hogyan alkalmazhatók ezek a szabályok egy új programra? ==

Ha valaki egy új programot készít és szeretné hogy az a többi ember számára a lehető leginkább hasznos legyen, annak az a legjobb módja, hogy Szabad Szoftverré teszi azt, megengedve bárki számára a szabad másolást és módosítást ezen szabályok alapján.

Ehhez a következő megjegyzést kell csatolni a programhoz. A legbiztosabb ezt minden egyes forrásfájl elejére beírni, így közölve leghatásosabban a garancia visszautasítását. Minden fájl ezenkívül kell, hogy tartalmazzon egy copyright sort és egy utalást arra helyre, ahol a teljes szöveg található.

    Egy sor mely megadja a program nevét, és leírja, hogy mit csinál.
    Copyright (C) 20yy a szerző neve
   
    Ez egy szabad szoftver; terjeszthető illetve módosítható a GNU
    Általános Közreadási Feltételek dokumentumában leírtak szerint -- 2.
    vagy későbbi verzió --, melyet a Szabad Szoftver Alapítvány ad ki.
   
    Ez a program abban a reményben kerül közreadásra, hogy hasznos lesz,
    de minden egyéb GARANCIA NÉLKÜL, az eladhatóságra vagy valamely célra
    való alkalmazhatóságra való származtatott garanciát is beleértve.
    További részletekért lásd a GNU Általános Közreadási Feltételek
    dokumentumát.
   
    A programmal együtt kellett, hogy érkezzen egy példány a GNU    
    Általános Közreadási Feltételek dokumentumából is. Ha mégsem akkor
    ezt a Szabad Szoftver Alapítványnak küldött levélben jelezni kell.
   
    A szabad szoftver alapítvány címe:
    Free Software Foundation, Inc., 
    59 Temple Place, Suite 330, 
    Boston, MA  02111-1307  USA.

A programhoz csatolni kell azt is, hogy miként lehet kapcsolatba lépni a szerzővel, elektronikus vagy hagyományos levél küldésével.

Ha a program interaktív, a következőhöz hasonló üzenettel lehet ezt megtenni a program indulásakor:


    Gnomovision version 69, Copyright (C) 20yy a szerző neve
    A Gnomovision programhoz SEMMIFÉLE GARANCIA NEM JÁR; A részletes
    tájékoztatáshoz ezt kell begépelni: show w.
    Ez egy szabad szoftver; bizonyos feltételek mellett terjeszthető
    illetve módosítható.
    A részletes tájékoztatáshoz ezt kell begépelni: show c.


A show w és show c képzeletbeli parancsok, és a GNU Általános Közreadási Feltételek megfelelő szakaszát kell megjeleníteniük. Természetesen a valódi parancsok lehetnek a show w és a show c-től különbözőek is, lehetnek akár egérkattintások vagy menüpontok is a programnak megfelelően.

Ha szükséges, meg kell szerezni (programozó esetében) a munkáltatótól vagy iskolától a program szerzői jogairól való lemondás igazolását. Erre itt egy példa:

  Az Adócsaló BT ezennel lemond minden szerzői jogi érdekeltségéről
  a Gnomovision programmal kapcsolatban, melyet Hekker Jani írt.
 
  Aláírás: Maffy Jocó, 1989. április 1.
  Maffy Jocó, alelnök

A General Public License általános közreadási feltételek dokumentuma nem engedi meg, hogy Szabad Szoftver része legyen szabadalommal védett programnak. Ha a program egy eljáráskönyvtár, akkor inkább a más programokkal való összefűzését célszerű megengedni. Ha ez a cél, akkor a [[LGPL|GNU Library General Public License]] dokumentumot lehet alkalmazni, mely ilyen eljáráskönyvtárak közreadását szabályozza.

== Lásd még ==
* [[w:hu:GPL|Wikipédia]]

[[Kategória:Licencek]]

&lt;!-- [[Kategória:Szabad licencek]]
[[Kategória:Nyílt forráskódú licencek]]--&gt;</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Julius Evola/A felébredés doktrínája</title>
    <id>681</id>
    <revision>
      <id>1688</id>
      <timestamp>2006-07-01T10:06:13Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>Gubbubu</username>
        <id>3</id>
      </contributor>
      <comment>[[Julius Evola/A felébredés doktrínája]] átmozgatva [[A felébredés doktrínája]] névre</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[A felébredés doktrínája]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Kategória:Filozófia</title>
    <id>682</id>
    <revision>
      <id>4130</id>
      <timestamp>2006-07-30T19:50:41Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>kat módosít</comment>
      <text xml:space="preserve">Filozófiai tárgyú szövegek

[[Kategória:Szövegek téma szerint]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Disztingválás</title>
    <id>683</id>
    <revision>
      <id>4900</id>
      <timestamp>2006-08-30T15:19:25Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>-kat</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     = Móra Ferenc
| cím        = Disztingválás
| szakasz    =
| előző      =
| következő  =
| megjegyzés = (novella)
}}

Három napja ásatom a Basahalmot, a basát ugyan nem találtam, de rátaláltam magamra. Már olyanformán, hogy megtudtam. Ki vagyok. Azaz disztingváljunk, megtudtam, hogy én nem én vagyok.

Börcsöknek hívják a legöregebb napszámosomat, ő mondja, hogy beszélhetek én, amit akarok, ő jobban tudja, hogy ki vagyok én, mint én magam. Persze nem nekem mondja a szemembe, hanem a hátam mögött mondja az egyik szolgámnak. De úgy, hogy én is halljam.
: - Mondja mán no, hány csillagja van a maga gazdájának?
: - Mölyiknek?

Börcsök a válla fölött a gödör felé bök az ujjával, amelyikben vallatom a kutyafejű tatárt.
: - Üneki. A tüsztölt kincskeresködőnek.
: - Láthatja, nincsen annak egy se.
: - Nono! Most. De otthon? Mikor a parádés ruháját folvöszi? Hány azon a csillag? Kapitány-e vagy ezredös?
: - Mög van kend keverödve - mondja bosszúsan a szolgám.

Börcsök megpróbál egy sokatmondó kacsintást, már amennyire a ráncai engedik.
: - Nézze, neköm mögmondhatja, úgyis tudom én azt a röttentő nagy titkos munkát; akit ü végeztet, nem bízzák mezítlábas embörre.

Börcsök az olyan ember fölényével nevet, akit nem tud falhoz állítani a városi úrféle.
: - Tudok én mindönt, kéröm. Maguk azt a kád aranyat keresik, akit akkor ásott el a török császár, mikor a Kossuth apánk kiadta neki a nyargalót.

Más ember azt mondaná erre a történelmi fejtegetésre Börcsöknek, hogy vén szamár. A szolgám azonban tudja, mivel kell éreztetni a tanultságát ezekkel a tudatlan emberekkel. Olyat mond Börcsöknek, amitől egyszerre meg kell állnia benne az ütőnek. Azt mondja neki:
: - Kend nem tud disztingválni, tatám.

Erre csakugyan nem tehetett mást Börcsök, mint hogy elhallgatott, s tartotta a haragot estig. Akkor a többi napszámosok hazaszéledtek, s csak maga maradt ott halompásztornak, ami igen kellemes foglalkozás. Csak annyiból áll, hogy az ember leteríti a subáját a sírok felett, és nézi a csillagokat, amíg el nem alszik. És mivel ezért is nappali napszám jár, Börcsök megengedheti magának azt a tékozlást, hogy kemény tarhonyát pörköl magának vacsorára, mégpedig olyant, amiben szalonnadarabok is vannak.

És mikor leveszi a bográcsot a szolgafáról, odaszól a szolgámnak is: 
: - No, tartson velem maga is.

Hadd lássa ez a városi úrféle, hogy a pusztai ember is tudja ám, mi a becsület.

A városi úrféle köszöni szépen az invitálást, nem is kéreti magát. Egyelőre azonban csak a halhatatlan szaga élvezhető a töpörtyűs tarhonyának, nyelvvel nem tanácsos hozzá közeledni, mert mind leszedné róla a bőrt. A bográcsnak egy darabig a homokon kell tartózkodni hűlés tekintetéből, a puli felügyelet ealatt.

Apuli nem városi kutya, szó se férhet a becsületéhez. Börcsök nyugodtan kerülhet egyet a városi úrfélével a szőlők közt a napszállat pirosságában. Nem a tájképi szépségeket magyarazza neki, hanem egy gazdátlan körtefát keres, mert ha már vendéget adott az Isten, adjon egy kis vendégnekvalót is. Ad is, mert napszállat után minden körtefa gazdátlan. Csak a nagy dongással röpködő cserebogarak zavarják a két összebékült embert a közgazdaságí tevékenységben.

: - No, hagyjunk holnapra is! - mondja Börcsök, mikor megtelik a kalap.

Feleúton kaffogva gurul eléjük a puli. Farka csóválásával jelzi, hogy minden rendben van, várja a bogrács a magas uraságokat.

: - Most mán ügön - kóstol bele Börcsök a tarhonyába, és ülést szerkesztve a subából, megkínálja vele a városi cimborát.
: - No, maga, erre helyezködjön, nekem jó a földön is.

A városi ember nagyon meg van illetődve. Különösen, mikor észreveszi, hogy Börcsök mind elhárítja maga elül a töpörtyűket, és őeléje tologatja a kanalával. Ha látná á vénember mosolygását a bajusz alatt, még jobban meg volna hatva. De a városi ember szeme előtt minden elmosódik már a szürkületben, a városi gyomor azonban vaktában is érzi, hogy ezért a töpörtyűért érdemes volt kijönni, ilyet nem árulnak a hentesboltban.

Már a bogrács feneke felé ütődnek a kanalak, de Börcsök még egyre kedveskedik a cimborának.
: - Ugyan, mit csinál már kend? - szabódik illendőségből a városi ember.
: - Mit csinálok? - mondja kedvetelten Bőrcsök. Nem csinálok én semmit, csak disztingválok.
: - Hogyhogy disztingvál?
: - Hát csak taszigálom énelőlem maga elé a cserebogarakat, akik belehullottak a bográcsba.

Fogadok, hogy őszre már járja a közmondás a határban: disztingvál, mint Börcsök a bográcsban.

----
: Vége

[[Kategória:Irodalom]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Szerző:Végvári József</title>
    <id>684</id>
    <revision>
      <id>5930</id>
      <timestamp>2007-01-11T10:40:45Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>kategória pontosítása</comment>
      <text xml:space="preserve">Dr. Végvári József nyelvész, a Debreceni Egyetem angol érdemes nyelvtanára (professor of University of Debrecen) volt olyan szíves, és engedélyezte alábbi írásai közzétételét:

* [[Ragozó-rügyező magyar nyelvünk]]
* [[És mégsem mozog ...]]
* [[Anyanyelvemről, huszonegy tételben]]


* [[Egy nem-globalizálható magyar polgár véleménye a Magyarország Nemzeti Fejlesztési Terve (NFT) 2004-2006 – Stratégia című előterjesztésről]]

[[Kategória:Nyelvészek|V]]
[[Kategória:Szerzők|V]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Ragozó-rügyező magyar nyelvünk</title>
    <id>685</id>
    <revision>
      <id>5038</id>
      <timestamp>2006-09-08T10:27:23Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>Gubbubu</username>
        <id>3</id>
      </contributor>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     = Végvári József
| cím        = Ragozó-rügyező magyar nyelvünk
| szakasz    =
| előző      =
| következő  =
| megjegyzés =
}}
Ha valamely nyelvet meg akarnak szüntetni, ki akarják iktatni az életből, és a helyzet nem teszi lehetővé a közvetlen módszereket e cél elérésére &amp;ndash; mint pl. beszélőinek kiirtása vagy száműzése, a nyelv betiltása, használatának korlátozása és büntetése &amp;ndash; akkor hogyan járjanak el? Maradnak a közvetett módszerek, melyek lényege, hogy a nyelvet egyre értéktelenebbnek tüntetik föl beszélői előtt, illetve sajátosságait elhallgatják úgy, hogy ezek oktatását egyszerűen kiiktatják a tantervekből. Sőt nemcsak a tantervekből, hanem a tudományos kutatásból, a tömegtájékoztatásból és a mindennapi politikából is. El kell érni, hogy lehetőleg senki se legyen büszke arra, hogy az adott nyelven beszél, vagy ha mégis érezne effélét, rögtön szégyellje el magát érte. Az újságok, televízió stb. munkatársait lehetőleg úgy kell összeválogatni. hogy egyikőjükben se merüljön fel: anyanyelvének vannak bizonyos sajátosságai, melyek megkülönböztetik más nyelvektől, és amelyek külön vizsgálandó, tömegekben tudatosítandó értékeket képviselnek.

A magyar nyelvvel (és valószínűleg még egy jónéhány nyelvvel) kapcsolatban ma ez a helyzet. Tehát amennyiben a magyarul beszélők korábban úgy hitték-tudták, hogy nyelvük képes és alkalmas a világegyetem teljességének képletezésére – márpedig bizonyosak vagyunk abban, hogy népmeséink, népköltészetünk, szokásjátékaink, népdalaink megalkotói így tudták – akkor fokozatosan el kell érni, hogy többé ne higyjenek ebben, s ezzel leszállítsák más, fogyasztói jellegű nyelvek szintjére. Ezt a célt sikerült elérni, és valahol ennek bizonyosan nagyon örülnek. Keserítsük meg kissé örömüket azzal a megjegyzéssel, hogy nyelvünknek ez a képessége valójában nem irtható ki, legföljebb ideig-óráig háttérbe szorítható, lappangásba kényszeríthető. (Az illetők ebbeli nemtelen törekvéseit csak részben menti – de legalább magyarázza – az a körülmény, hogy az általuk beszélt, vagy mintának tekintett nyelvek már nem alkalmasak a teljesség képletezésére, viszont sejtik, hogy a mienk alkalmas rá – még mindig, és egyre inkább).&lt;sup&gt;[[#1|(1)]]&lt;/sup&gt;

Hogy részletezzük és kézzelfoghatóvá, szemmel láthatóvá tegyük erőfeszítéseiket, föl kell ismernünk, hogy ezek a következő négy irányban vagy arcvonalon zajlanak, körülbelül II. József óta elég erőteljesen, de változó mértékben az egyes korokban és irányokban &lt;sup&gt;[[#2|(2)]]&lt;/sup&gt;:
* a) a beszédhangok,
* b) a szókincs,
* c) mondattan,
* d) alaktan.

Csak egy-egy mondattal fogom jellemezni ezek helyzetét, bár mindegyikről külön előadást lehetne tartani. A magyar ''&lt;tt&gt; beszédhangok &lt;/tt&gt;'' elleni „támadás” abban áll, hogy látszólag „tisztán szaktudományos alapon” kimondták a magánhangzók és mássalhangzók egyenértékűségét, azonos jelentőségét az emberi nyelvekben, amivel sikerült elkenni azt, hogy szerves jelrendszerben kitüntetett szerepe van a mássalhangzóknak (ezt később éppen RaG szavunk magyarázatában fogjuk szemléltetni). Legnyilvánvalóbb támadás nyelvünk ellen természetesen a ''&lt;tt&gt; szókincs &lt;/tt&gt;'' területén folyik, melynek veszélyéről megoszlanak a vélemények; a helyzet súlyosságát azért mutatja, hogy köztársasági elnökünk is azt tanácsolja az önkormányzati választások jelöltjeinek: „konkrét programokra koncentráló kampányt folytassanak” (júl. 11-i rádiójelentésből), amely már egy majdnem teljesen globalizált mondat. Saját szempontunkból most csak annyit jegyzünk meg, hogy az idegen szavak, a ma hozzánk beáramló angolszász nyelvi szennyáradat fokozatosan bomlasztja, leépíti a magyar szavak közötti szerves kapcsolatokat. A ''&lt;tt&gt; mondattanban &lt;/tt&gt;'' kevésbé nyilvánvaló a veszély (vagy inkább nehezebb tudatosítani), pedig legalább akkora, mint a szókincs esetében. Már régebben megindultak, de most fölerősödtek a magyar mondat globalizálására irányuló erőfeszítések, amennyiben az eredeti, alapvetően mellérendelő mondatfűzést kezdi kiszorítani a jellegzetes indogermán alárendelő szerkesztés; lépten-nyomon ilyen – teljességgel magyartalan – mondatokat hallunk: „Az, amit ettől az emlékhelytől várunk, az az, hogy ...…” vagy „A legjobb dolog, ami a gyümölccsel történhet”, melyeket sajnos már sokan hiteles, helyes magyar mondatnak fogadnak el. Szerencsére Karácsony Sándor óta tudjuk, hogy a mondatszerkezetünk átrajzolására irányuló erőfeszítés haszontalan, mert a magyar észjárást nem lehet indogermánná tenni, viszont lehet szennyezni, piszkítani a mindennapi nyelvhasználatot.

A négy tényező közül az ''&lt;tt&gt; alaktan &lt;/tt&gt;'' (idetartozik a ragozás és szóképzés) egészen különleges helyzetben van, ugyanis eddig semmiféle törekvés nem figyelhető meg megváltoztatására, lecserélésére, vagyis globalizálására. Egy ilyen törekvés pl. azt jelentené, hogy névszói esetragjainkat megpróbálnák helyettesíteni az indogermán nyelvekben szokásos elöljárókkal, vagyis kert''ben'' helyett ''ben''-kert, violá''mtól'' helyett ''tól''-''m''-viola állna, stb. Iszonyú képtelenségnek tűnik, gondolom másoknak is, és e téren nem nagyon található valamiféle átmeneti vagy köztes megoldás, mint a másik három sajátosság esetében. &lt;sup&gt;[[#3|(3)]]&lt;/sup&gt; Maga az a tény, hogy az alaktannal kapcsolatban mindenki mereven elutasítja a változtatásnak még a lehetőségét is, mutatja az alaktani rendszer rendkívül szívós természetét. Tehát amikor a ''ragozás''sal foglalkozunk, ezt a kérdést is vizsgáljuk. Vizsgálandó, miért tanúsít heves ellenállást az alaktan átértelmezésével szemben még az is, akinek számára haza és magyar nyelv szinte semmit sem jelent, aki halmozza beszédében a gyakran általa sem értett idegen szavakat, s aki folyton alárendelő szerkezeteket alkalmaz. Az Európai Szövetségben &lt;sup&gt;[[#4|(4)]]&lt;/sup&gt; Finnország után mi leszünk a második ragozó nyelvet beszélő nemzet. Megkérdeztük vajon őket, hogyan boldogulnak ragozó nyelvükkel az alárendelő-hajlító indogermán műveltségek rajában? Vajon gond nélkül belesimultak? Tőlünk nyugatra egyetlen ragozó nyelvet beszélő nép van, a baszkok. Hogy ők hogyan boldogulnak, nap mint nap láthatjuk-hallhatjuk ... Vajon mi belesimulunk, vagy esetleg úgy leszünk ezzel mint a baszkok ...?

Miután úgy-ahogy sikerült általánosságban jellemezni a ragozás helyét a magyar nyelv sajátosságai között, egy személyes vonatkozásra kell kitérnem, különben nem érthető az okfejtés. Az egyetemen angol-orosz szakosként hagyományos nyelvészeti képzésben részesültem, és aztán igen hosszú ideig nem csináltam ügyet abból, hogy anyanyelvként úgynevezett ragozó, idegen műszóval agglutinálónak besorolt nyelvet beszélek, míg a két tanított, s ezáltal megélhetésemet biztosító nyelvek ugyanebben a felosztásban a „hajlító nyelvek” címkét kapták. Szakmai pályám nagyobbik részét eltöltöttem úgy, hogy a ragozást nem tekintettem a magyar nyelv különleges sajátosságának, és semmiféle következtetést nem vontam le abból sem, hogy a körülöttünk élő, illetve a világot ma uraló népek kivétel nélkül hajlító nyelveket beszélnek. Ennek a különbségnek az értékbeli, minőségi jellege csak 2-3 éve kezdett bennem igen lassan tudatosulni, és úgy gondolom, most ennek a folyamatnak kb. a felénél tartok, vagyis ma már talán úgy félig tudom, ''mit jelent a ragozás''. Valaki mondhatná, hogy majd akkor tartsak erről előadást, ha a folyamat végére értem, de én azt hiszem, tanulságos lehet mások számára egy időközi beszámoló is.

Az első felismerés akkor ért, amikor harminc évi orosztanítás után egyik órámon megbeszéltük a &lt;big&gt; ''дать'' &lt;/big&gt; ‘adni’ ige ragozását, és életemben először azon kezdtem gondolkodni, miért mondunk az oroszban ragozást, amikor ez egy ''hajlító nyelv'', tehát szigorúan véve nem is tud ragozni. Tudni kell, hogy a rokonság szerinti csoportosítás mellett létezik a nyelvek szerkezete és működése szerinti felosztás, melyet még a XIX. század nagy nyugat-európai nyelvészei gondoltak ki, és nem-hivatalosan ma is érvényben van. Ez egy négyes felosztás, mely szerint vannak elszigetelő (kínai), hajlító (indogermán, sémi), ragozó (finnugor, török, busman, bantu nyelvek, több kaukázusi nyelv mint pl. csecsen és grúz, a kihalt[?] sumér, baszk) és összegző vagy bekebelező (eszkimó, amerikai indián, ausztráliai) nyelvek. A mai angol eredendően hajlító, de vannak elszigetelő vonásai is.

Miben áll a hajlítás? Egyfelől abban, hogy a szó tőmagánhangzója változik meg, méghozzá minőségileg. Angolban legjobb példa erre a rendhagyó igék három alakja: ''drink'' &amp;ndash; ''drank'' &amp;ndash; ''drunk'' stb.; ez az ún. tiszta vagy belső hajlítás, melyre a mi nyelvünkben nincs példa (ugyanakkor mutatja a magánhangzók fontos szerepét is az indogermán nyelvekben). Az ún. külső hajlításban végződések, toldalékok jelennek meg, ezek azonban egészen mások mint a magyar ragok, legföljebb látszatra és messziről hasonlítanak. Összevető példaként tekintsük a magyar ''nép'' főnév ragozását, illetve a latin ''populus'' declinatio-ját, azaz hajlítgatását:

{| border=1 cellpadding=2 align=center
|-
|| &amp;nbsp; || '''LATIN''' || '''MAGYAR'''
|-
||
  {| border=1 cellspacing=0
   |- 
   || &amp;nbsp; 
   |-
   || '''Alanyeset''' 
   |-
   || '''Birtokoseset''' 
   |-
   || '''Részeseset''' 
   |-
   || '''Tárgyeset''' 
   |-
   || '''Távolítóeset''' 
   |-
   ||  '''Megszólítóeset'''
   |}
|| 
  {| border=1 cellspacing=0
   |- 
   || '''Egyes szám''' || '''Többes szám''' 
   |-
   || popul'''us''' || popul'''i'''
   |-
   || popul'''i''' || popul'''ōrum''' 
   |-
   || popul'''i''' || popul'''is'''' 
   |-
   || popul'''um''' || popul'''os''' 
   |-
   || popul'''o''' || popul'''is''' 
   |-
   ||  popul'''e''' || popul'''i'''
  |}
 ||
  {| border=1 cellspacing=0
   |- 
   || '''Egyes szám''' || '''Többes szám''' 
   |-
   || nép || nép'''ek'''
   |-
   || nép'''é''' || nép'''eké''' 
   |-
   || ('''a''') nép'''nek''' || ('''a''') nép'''eknek''' 
   |-
   || nép'''et''' || nép'''eket''' 
   |-
   || nép'''től''' || nép'''ektől''' 
   |-
   ||  Ó nép! || Ó népek!
  |}
|}

: „''A régiek az alanyesetet tartották alapvető és elsődleges alaknak; ezt függőleges vonalhoz hasonlították, s a tőle való eltéréseket – a „függő” vagy „ferde” eseteket – elhajlásoknak, el-esésekenek tekintették (innen magának az esetnek a neve, latinul casus az ‘esni’ igéből), s ezért nevezték declinatio-nak a névszó különféle alakjainak felsorolását, lévén hogy ezek kilengések a névszó „egyenes” (vagy álló) alakjától''.” (WEB 580.old.)

Jól látható, hogy latinban (és minden más hajlító nyelvben!) az egyes esetvégződések az alanyeset –''us'' végződése helyébe kerülnek, tehát ahhoz képest valóban elhajlásokat vagy eltéréseket képeznek. A magyarban viszont a ragnélküli alapszóhoz illeszkednek a ragok, az alapszó változatlan marad, legföljebb mennyiségi változások vannak, pl. nyúlás: ''fa'' – ''fák''. Minthogy eset (casus) és declinatio szorosan összetartozó fogalmak, a mi nyelvünkben az eset szó használata is teljességgel indokolatlan, csak tárgyragról és határozói (vagy név-) ragokról van értelme beszélni. Míg latinban a névszó csak hat eset valamelyikében állhat, a magyarban húsz fölött van a határozói ragok száma, tehát egészen más jellegű, lényegében nyitott rendszerről van szó.

: „ ... ''a ragozás (agglutinatio) abban különbözik a hajlítástól (inflexio), hogy előbbiek természetes módon bonthatók fel összetevőikre, s ezen összetevők a tőtől jól elkülöníthetők. A ragozás igazi próbája tehát az, hogy a toldalékok [rag szavunknak nincs angol vagy latin megfelelője – VJ] rendelkeznek-e helyváltoztató képességgel, illetve jelentésük átvihető-e''.” (uo. 43.old.)

Ugyancsak jól látható, hogy a magyarban szépen megkülönböztethetőek, felbonthatóak a toldalékok, a többesszám elkülöníthető az egyes ragoktól: a ''nép'' - ''ek'' - ''et'' szóalakban pontosan lehet tudni, melyik jelzi a többesszámot és melyik a tárgyat, míg latinban az e.sz. tárgyeset -um végződése nem is hasonlít a többesszámbeli -os végződésre. Vagyis a toldalékok önkényessé, megegyezésszerűvé váltak, amit a nyugati nyelvtudomány jellemző módon fejlődésnek próbál feltüntetni. Nincs válasz arra a kérdésre, miért éppen -''um'' legyen a tárgyeset végződése egyes számban, és miért -os többes számban &lt;sup&gt;[[#6|(6)]]&lt;/sup&gt;. Saussure tétele a nyelvi jel önkényességéről „természetesen” a toldalékelemekre is érvényes. Ettől kezdve már egyenes az út ragozás és hajlítás összemosása felé. 1932-ben a nagy Webster-szótár szerkesztői még pontosan tudják a kettő közötti különbséget, de én az ötvenes-hatvanas években már ragozást tanultam orosz órákon, az osztály másik fele pedig ugyanazt latin órákon. Valamiféle felzárkózási igény, megfelelési kényszer működik a jelek szerint nyelvi téren is: ha a fejlett nyugat-európai nyelvek toldalékjai önkényesek, értelmezhetetlenek, akkor mi se legyünk „alábbvalók”, nosza kiáltsuk ki a mi ragjainkat is értelmetlennek, zűrzavarosnak, hiszen ez a fejlődés útja! Gazdag, ma is élő népművészetünket is inkább letagadjuk, mert a fejlett nyugaton már nincsen efféle. Ezzel magyarázható, hogy nemrég megjelent magyar nyelvtan nyíltan kétségbe vonja nyelvünk ragozó jellegét (É.Kiss 1998), és tudatos kísérletet tesz arra, hogy összemossa a hajlító nyelvekkel. Ennek nyugaton is van párhuzama (Haspelmath 2000). Ha már nem lehet azoktól a fránya ragoktól szabadulni, akkor megpróbálják összemosni valamivel, ami nyugati és legalább messziről hasonlít rájuk, abban reménykedve, hogy közelről úgysem fogja megnézni senki. Hiú remény, mert most ezennel meg fogjuk egészen közelről nézni. És ekkor nemcsak az derül ki, hogy a XIX. század nagy nyelvészeinek teljesen igazuk volt ragozás és hajlítás szigorú megkülönböztetésében, hanem ennél több derül ki, méghozzá az, hogy a ragok nem is önkényesek, hanem jó részük szépen értelmezhető. Nemcsak a mi számunkra, akik &amp;ndash; szerves jelrendszer vizsgálatában &amp;ndash; valljuk a jel teljes körű értelmezhetőségét, hanem még a Sausure tételét elfogadó, sőt hangosan hirdető hivatalos nyelvtudomány is ad ehhez ötleteket. Nevezetesen -''hoz'' ragunk alapszavát egy ‘közel’ jelentésű osztják szóval rokonítja, amiben mi viszont észrevehetjük a HoZ és KöZel mássalhangzóinak rokonságát, továbbá azt, hogy HoZ szavunk valójában egyalakú szópárt alkot, hiszen ige is lehet: ha valamit HoZ-ok, azt a beszélő felé, hozzá KöZ-el fogom vinni vagy elhelyezni. Névszóragjaink jó része ily módon értelmezhető, de kifejteni csak a -''t'' tárgyragot fogjuk, Pap Gábor gondolatai nyomán, mint az átláthatóság és értelmezhetőség egyik nagyon szép példáját. Csupán föl kell tenni a kérdést: szerepel-e -''t'' rag az igék ragozásában, képzésében? Bizony szerepel, méghozzá négy helyen is:
# ige múlt idejében: ''írt'', ''hoztál'', stb., vagyis a múlt az, ami tárgyiasult.
# a műveltető igékben: ''megírat'', ''hozat'', ''fürdet'', stb., melyek természetesen kötelezően tárggyal állnak, nagyon erős tárgyra irányultságot fejeznek ki.
# tárgyatlan igék tárgyassá alakításában: ''épül'' – ''épít'', ''javul'' – ''javít'' stb.
# második melléknévi igenevünkbenben: ''használt'' (ruha), ''lejárt'' (jegy), ''riadt'' (állat), ''talált'' (pénz), stb., melyekben folyamatból állapottá vált, azaz ismét tárgyiasult cselekvést vagy történést fejez ki.

Az orosz nyelvet tanulóként majd tanítóként negyven éven át tévedésben éltem és tartottam másokat is: ragozásról beszéltem egy olyan nyelvben, mely képtelen ragozni, hiszen hajlítónak sorolták be, és ezt a besorolást komolyan kell venni. Tévedésemet nem menti, csak magyarázza, hogy nálam nagyobb tekintélyek is elkövették és folyamatoan elkövetik, így az orosz-magyar nagyszótárak, a latin és görög nyelvtanok írói és még sokan mások. A köztudatba is szinte már beépült, lépten-nyomon hallunk efféléket: „A német könnyebb mint az orosz, mert kevés benne a ragozás” stb. Vajon miért? Felzárkózási–megfelelési kényszerből? Esetleg nagyvonalúságból? Valami ilyen megfontolásból: „Ne legyünk szőrszálhasogatók, mondjuk az egyszerűség kedvéért, hogy ők is – vagy­is az indogermánok is – ragoznak. Csak nem fognak tán megsértődni?” Nos elképzelhető, hogy megsértődnek. A fentebb említett négyes besorolást ugyanis eredetileg ugyanazok a nagy nyelvészek: F. Schlegel (1808), A.W. Schlegel (1818), W. Humboldt (1822), egyúttal a nyelv fejlődési szintjeinek tartották, és bizony a fejlődési láncban legmagasabbra a hajlító (vagyis az indogermán és sémi) nyelveket helyezték. A ragozó nyelvek egy fokkal alacsonyabbra kerültek. Az imént említett összemosás, álszerénykedés, vagy nevezzük bárminek, bizony rosszul sülhet el. Például sikerült a nyugatiak elől olyan alaposan eltitkolni rendkívül magas szintű népművészetünket, páratlanul gazdag népmesekincsünket és néphagyományunk más területeit, hogy ma már mi magunk se vagyunk vele tisztában, mekkora kincset örököltünk apáinktól.

Minthogy ily módon a szaktudomány adós maradt a rag mibenlétének tisztázásával, sőt meg-megújuló erőfeszítéseket tesz a kérdés elkenésére, ragozás és hajlítás összemosására, a továbbiakban lemondunk az úgynevezett „tudományos” megközelítésről &amp;ndash; értve ezalatt a „hivatalos” tudomány vagy „akadémikus” tudomány eljárásait. A rag, illetve ragozás mibenlétét tehát nem „tudományos” módszerekkel, hanem szemlélődés, ráhangolódás, rokonítás és hit révén igyekszünk föltárni. Mindenekelőtt érdemes magát RaG szavunkat alaposan megvizsgálni, egészen biztosan nem véletlenül alkalmazzuk éppen ezt a szót anyanyelvünk alapvető sajátosságának, egész pontosan működésének jellemzésében. E vizsgálatban messze túlmegyünk a hagyományos szófejtésen, hiszen édeskevés számunkra az adat, miszerint elvonás eredménye a régebben használt ragaszték szóból, tehát végső forrásként a ''ragad'' &amp;ndash; ''ragaszt'' igepárból – de hát ezt amúgy is sejtettük. A ''ragad'' igével (és nagyszámú rokonságával) még roszabbul járunk, hiszen a TESZ szerint „bizonytalan eredetű szócsalád. A ''rag''- alapszó talán ősi örökség az ugor korból ...” Más irányban fogunk elindulni, ahol alapföltevésünk lesz a szavak közötti szerves kapcsolódások megléte. Hisszük, hogy egy szerves jelrendszerben, amilyen anyanyelvünk, nincsenek elszigetelt szavak, mindig föl lehet tenni a kérdést: hová épül be ez vagy az a szó? Ez a kérdés egyben saját kutatómunkánk alappillére olyannyira, hogy még egy látszólag alaktani kérdés – a ragozás mibenléte – vizsgálatában is magának a RaG szónak a kapcsolatrendszerét kíséreljük meg föltárni, s ezáltal remélünk választ találni alapkérdésünkre. Egy szó kapcsolatait föltárhatjuk úgy is, hogy vagy a magánhangzóit, vagy egyik mássalhangzóját kezdjük változtatni, rokonhangokat behelyettesítve. Első lépcsőként a következő szóhármast kaptam:

&lt;center&gt; '''RaG''' – '''RuHa''' – '''RüGY''' &lt;/center&gt;

Lehetne kérdezni, miért mentem ilyen messzire az első lépésben, hiszen már igen egyszerű lépéssel: a magánhangzó nyújtásával értelmes szót kapunk (RáG); talán ez is sorra kerül ma. Így első látásra sokan nem látnának kapcsolatot, de amikor fölírtam a táblára kislétszámú egyetemi csoportom számára, pár percnyi gondolkodás után szinte egyszerre két egyetemista lánytól olyan szép megfogalmazásokat hallottam, hogy szó szerint idemásolom mind a kettőt:

# ''A'' RuHa ''úgy öltözteti az embert, ahogyan a'' RaG ''a szót''.
# ''A'' RaG''ok úgy nőnek ki a szóból, ahogyan a'' RüGY''ek az ágból''.

Mindenek előtt vegyük észre, hogy egyikőjük sem adott – szerencsére – „tudományos meghatározást” a ragra, illetve a másik két szóval fönnálló kapcsolatára. Egy-egy közös jegyet emeltek ki, és megfigyelésüket vagy megérzésüket hasonlat képében fogalmazták meg, követve ezzel a magyar nyelvre és műveltségre eredendően jellemző rokonító és mellérendelő észjárást. Ebben az a csodálatos, hogy 14-16 éven át tartó indogermán jellegű-megalapozottságú tanítás-tanulás, fegyelmezés ellenére, ez az észjárás még egyáltalán él az emberekben. Ezek az egyetemista lányok nem vettek részt a magyar hagyománnyal foglalkozó hosszas tanfolyamokon, nem szerveztem be őket a szerves műveltség kutatócsoportjába. Csak annyi történt, hogy lekapartuk a sarat nyelvünkről és hozzá való viszonyunkról, amelyet Horvát István halála óta dobálnak rá oly sokan, hol rosszindulatból, hol jóhiszeműen. A lányok nem mondják meg, mi a ruha, nem „definiálják” az arisztotelészi logika szabályai szerint, mint pl. a MÉKSZ: „Az ember testét takaró, rendsz. textilanyagból való készítmény (a fejfedő és a lábbeli kivételével)”. Ehelyett hasonlatot alkalmaznak, melynek óriási megvilágosító ereje van; nyelvünk mélyrétegeiből merítenek, a rokonítás, mellérendelés, gondolatlánc eszköztárából, amelyet olyan gyönyörűen ír le Karácsony Sándor. 

Jön a türelmetlen kérdés: de hát a ruha nem arra való, hogy takarja a testünket? De igen, csakhogy sokkal többről van szó. Télen azért viseljük, hogy védekezzünk a hideg ellen. Nyáron meleg van, mégis viseljük. Puszta megszokásból? Szégyenérzetből? Illendőségből? Ezzel már egy kulcsszóhoz jutottunk – egyszerűen csak folytatni kell a fenti szép hasonlatot, továbbgondolni. Kulcsszavunk az ''illik'' ige, meg ennek illeszt párja. Mi a rag szerepe? Hogy beillessze a szót a mondatba; a szavakat mondattá éppen a ragok illesztik, ragasztják össze. És a ruháé? Hogy bennünket ''beillesszen'' a társadalomba! A ruhátlanok, a nudisták kénytelenek kivonulni a társadalomból, hogy elveiknek hódolhassanak, elszigetelik magukat a többségtől. A ruha tehát valóban dísze az embernek – mármint az igazi ruha. Lehet gondolni, hogy nem az a jellegtelen tömegáru, amelyet ma az óriási többség viselni kényszerül; természetesen a népviseletre gondolok. Nézzük meg pl. a betyárok ábrázolását népművészetünkben, és akkor megértjük a ruha szerepét az ember és társadalom életében, meg a rag szerepét nyelvünkben. Ha pedig a rag díszít, akkor a legdíszesebb szó az lesz, amelyik a legtöbb ragot tudja magára ölteni. Ideírom az eddig talált két leghosszabb (és teljesen értelmes!) szavunkat: ''legesleg'' - ''megSZENTségtelenít'' - ''hetetlen'' - ''ebbjeiteknek'', és a hasonló szerkezetű ''legesleg'' - ''elNEMZETietlenít'' - ''hetetlen'' - ''ebbjeiteknek'' (17 illetve 18 szótag). Vajon véletlen, hogy éppen a SZeNT illetve NeMZeT szavunkhoz járulhat a legtöbb rag[7], illetve ragszerű elem? Vagy az, hogy kétszeres tagadás fordul elő bennük?

Vajon csak a magyarban kapcsolódik össze RaG-ad és RuHa? Bármilyen megdöbbentő, az angolban &amp;ndash; tehát meghatározás szerinti hajlító nyelvben is megvan ez a kapcsolat. A mai angolban ''ruha'' = ''clothes'' töbesszámú főnév, melynek ''cloth'' alapszaváról azt írják az angol szótárak, hogy „talán” ugyanabból az óangol ''clīδan'' ‘ragad’ igéből származik, mint a ''clay'' ‘agyag’, ''glue'' ‘ragasztó, enyv’, ''cleavers'' ‘ragadós galaj’ (szópárunknak német megfelelője is van: ''Kleid'' – ''kleben''). A bizonytalan megfogalmazásnak alighanem az az oka, hogy ruhájuk ugyan megmaradt az angolszászoknak, de ragjaikat már elvesztették, s ezt ugyanúgy „fejlődésnek” állítják be, mint népművészetük vagy népmesekincsük elvesztését. „Modern társadalmat építünk” &amp;ndash; magyarázta nekem egy angol hölgy néhány évvel ezelőtt, &amp;ndash; „megszabadultunk a múlt kacatjaitól.” És biztatóan nézett rám, hogy netán én is, mi magyarok is követnénk őt ebben a nagy fel- vagy megszabadulásban. Hát nem követjük. Megőriztük ragjainkat és mellérendelő gondolkodásunkat, népviseletünket ugyan levetettük (levétették velünk), de majd szép lassan vissza fogjuk magunkra venni; nekem már van bihari szűröm és széki kalapom, és viselem is alkalomadtán. (Mellesleg ezt a szöveget a múlt kacatjairól én már gyermekkoromban hallottam egy Róth, akarom mondani Rákosi Mátyás nevű illetőtől. Vajon mi lett vele? És ma nem a Soros-féléktől, meg az ún. „TV-s személyiségektől” halljuk ugyanezeket a zagyvaságokat? Ki szabadít meg bennünket ezektől?)

Tehát mitől is tapad a ruha? Természetesen nem a kosztól, hanem attól, hogy illik ránk, és mi is illünk (ha illünk) őhozzá. Ugyanis a magyar népviselet darabjai, csakúgy mint népművészetünk tárgyai, mintáikkal a világegyetem szerkezetét és működésrendjét idézik meg a maga teljességében (a sulyok és mángorló révén a testi fehérneműre is rányomódtak ezek a minták!). Amikor testünkön viseljük ezeket a mintákat, a világegyetem szerkezetére és működésrendjére hangolódunk rá, s ennek megfelelően fogunk tudni viselkedni, hiszen nyilván közben észrevettük, hogy ViSeLet és ViSeLkedés nyelvünkben szorosan összekapcsolódik. Valóban ruha teszi az embert, csak egészen másként, ahogy eddig véltük: a ViSeLet teremt megfelelő, kiegyensúlyozott és alkotó ViSZonyt &lt;sup&gt;[[#8|(8)]]&lt;/sup&gt; ember és ember, ember és közösség, ember és természet, sőt ember és Isten között (Jézus a pólyázással lép be az emberi világba, és szinte ruhátlanul lép ki belőle). A népviselet levetésével megszűnik az értelmes viszonyulás lehetősége is, az egyén vagy tömegember lesz, vagy szélsőséges önző, egyénieskedő megnyilvánulásokba tör ki, természetesen az „önkiteljesítés” ostoba és hazug jelszavával.

Ha pedig egy szerves jelrendszerben (a magyar nyelvben) szoros kapcsolat van RuHa és RaG között, akkor nemcsak az igaz, hogy ruha teszi az embert, hanem ennek kiegészítése is, miszerint RaG teszi a NYeLVet. Egy ragozó nyelvnek, illetve beszélőinek különleges lehetőségei vannak Isten és a természet rendjéhez való illeszkedésben. Ehhez figyelembe kell venni RaG szavunk másik jelentését: a TESZ szerint „1. szarufa… 2. a padlásnak az a része, ahol a tető a falakat éri”, CzF szerint pedig „paraszt hajlékokon szarufa helyett szolgáló fa, ragasztó lécz”. &lt;sup&gt;[[#9|(9)]]&lt;/sup&gt; . A hétköznapi valóság szintjén a szarufa valóban a tetőt tartja, magasabb létszinten viszont a házat, a falakat köti az éghez, tehát a föld anyagaiból készített falakat, vagyis a földet kapcsolja, illeszti az éghez a fagerenda, mely már élőfa korában is ilyen összekötő szerepet töltött be (népmeséink égig érő fája). A régieknél a nászéjszaka a padláson történt meg, ezzel vált teljessé ég és föld násza, lásd MeNNY – MeNYasszony – MeNYegző. Végül vegyük figyelembe, hogy a szarufák elkészítése és elhelyezése – ácsmunka, és ács volt a nevelőapja Jézusnak. Ezek nem véletlenszerű körülmények; az ácsmunka lényege szerint illesztő tevékenység, és aki azért jött közénk, hogy bennünket Istenhez illesszen, pontosabban: helyreállítsa az Isten és ember között megromlott, szétcsúszott illeszkedést, ízesülést, annak ács a nevelőapja. Ugyanakkor érvényesül itt íZ szavunk kétalakúsága is: Jézus testét rendszeresen meg-íZ-leljük vallási szertartás keretében, tehát aki egy új íZt, az istenség ízét hozta el újra számunkra, az egyúttal – és talán éppen ezáltal – gondoskodik arról, hogy illeszkedjünk, íZesüljünk Istenhez. Magyarban a szavaknak is van íze (jóízű beszélgetés stb.), Jézus pedig maga a Logosz, a Szó, az Íge. Ezek után talán nem lesz meglepő, ha megkockáztatjuk a feltevést: Jézus egész küldetése és életműve a maga teljességében magyar nyelven értelmezhető igazán és közvetlenül &lt;sup&gt;[[#10|(10)]]&lt;/sup&gt; . Vagy talán tud valaki még egy nyelvet, melyben szarufa és nyelvtani toldalék ugyanazzal a szóval fejeződik ki? – Nyelvünknek és műveltségünknek ezeket a rejtett(?) képességeit is visszük magunkkal az Európai Szövetségbe, még akkor is, ha nem szerepelnek a csomagszállítón vagy az elvárások jegyzékében, ha az ország jelenlegi vezetői ezekről nem tudnak, vagy tudni sem akarnak. Mi lenne, ha a nyelvek teremtő, világmagyarázó képességeit is mérnék? Akkor is az utolsók között kullognánk, ahogyan ezt – különféle gyanús gazdasági mutatókat idézve – kis senkik folyton az orrunk alá dörgölik?

Ejtsünk néhány szót legalább a másik szép hasonlatról is, mely a RaG és RüGY kapcsolatát világítja meg. Itt is Jézushoz fogunk eljutni, csak rövidebb úton. Csupán a rügyfakadás idejét kell felidéznünk, ez pedig március 25-e, Gyümölcsoltó Boldogasszony napja, egyik szép régi nevén: Testfogadó Boldogasszony, vagyis Jézus fogantatásának, az Íge testesülésének nagy ünnepe. „Napja a fák oltásának és szemzésének szakrális alkalma; a Skolasztika napjától, pincében ászok alatt tartott oltóág berakásának ideje. Az ember ilyenkor Szűz Máriával almát olt… E napon fát ültettek a bánátiak ..., s kukoricát pattogtattak, ettek, hogy a rügyek életre pattanását elősegítsék. A magzat után sóvárgó asszonyok e mágikus napon föltétlenül férjükkel háltak” (Molnár V. 1998:56). Aki oltott vagy szemzett már, tudja, hogy mennyire fontos ebben az illesztés: „Az átültetést szinte sebészi módszerekkel hajtjuk végre oly módon, hogy az azonos funkciójú szövetek találkozzanak és összenőjenek… A '''hasítékoltást''' még nem termő vagy fiatal termőfák átoltására használjuk… Az oltóvesszőn két oldalról ék formájú metszlapot készítünk; a hasítékba két oltóvesszőt helyezünk úgy, hogy az azonos szövetek egymással találkozzanak. Hasítékoltásra kétrügyes oltóvesszőt vágjunk…” (Bálint 1979:212-13). Ha sikerül az illesztés és a szövetek nem csúsznak el egymáson, akkor megfogan az oltás: megtestesül az Íge és közöttünk lakozik. Párhuzamok adódnak itt világrend és a nyelv rendje között, a szót is így testesíti föl a rag: a szellemlétből, amikor még csak mássalhangzói vannak; átlelkesül, azaz magánhangzókkal töltődik  föl, majd a rag adja meg testiségét a mondatban, ahol már foghatóvá válik. Mi magunk is a megtestesült, tehát megFoGant–ragozott szó révén tudunk ráhangolódni a Teremtő rendjére a világban, s ugyanakkor a RaG révén tudjuk meg-RaGad-ni, megérteni szerkezetét és működését.

A ragok illesztésével a világrendet képletezzük, s ha hozzávesszük a föntemlített többi sajátosságot is, láthatóan hatalmas eszköz van kezünkben. De az is látható, hogy ez csak lehetőség, amellyel ma a magyarság (úgy körülbelül Mátyás halála óta) nem él a szükséges és lehetséges mértékben sem. A valóság ilyen mértékű megragadására és a világ rendjéhez való illeszkedésre egész biztosan nincs lehetőségük a hajlító (indogermán &lt;sup&gt;[[#11|(11)]]&lt;/sup&gt;, sémi) és elszigetelő (kínai) nyelveket beszélőknek; ezt valamilyen mértékig ők maguk is tudják, és időnként kárpótlást keresnek (lásd pl. az újabban terjedő FiTness-őrületet; alapjelentésben ''fit'' annyi mint illeszteni, csakhát FiTogtatással nem lehet súlyos illeszkedési zavarokat, hiányokat pótolni). Lehetséges viszont, hogy a bekebelező (vagy összegző, egyesítő) nyelvek beszélői rendelkeznek a mienkhez hasonló, de azt el nem érő lehetőségekkel &lt;sup&gt;[[#12|(12)]]&lt;/sup&gt;. Lehet, hogy ezért kellett kiirtani Amerika és Ausztrália őslakosságának túlnyomó részét? Baljós egybeesés, hogy az irtóhadjárat már két évvel Mátyásunk halála után, még Kolombusz életében elkezdődik. Úgy látszik, a hajlító nyelvek szempontjából nehezen elviselhető a ragozás és egyesítés, meg a nekik megfelelő észjárás.

Most már nincs rá terünk, csak felsoroljuk a RaG szóbokrához vonható többi szót: RáG (együtt a FoG&lt;sup&gt;1-2&lt;/sup&gt;[-an], NYeL(V), NYáL szavakkal), RúG (rugaszkodik), ReGe, RéGi, ReGöl, RöG, RüH, RaK, RáK. Javasoljuk az olvasónak, próbálja meg a fentihez hasonló gondolatmenettel (lehetőleg kiiktatva a „véletlen egybeesést vagy hasonlóságot”) megtalálni a kapcsot e szavak között. Hasznos munka az elmének, és talán magyarságismeretben is előre léphetünk általa.

== Könyvészet: szótárak rövidítései és irodalomjegyzék''' ==

=== A) ===

* '''CzF''' Czuczor György – Fogarasi János: ''A magyar nyelv szótára'' I-VI. Pest, Emich, 1862-74.
* '''MÉKSZ''' ''Magyar értelmező kéziszótár''. Budapest, Akadémiai, 1972.
* '''OED''' ''The Oxford English Dictionary''. Második kiadás ezüstlemezen. Oxford : OUP, 1992.
* '''OL''' Országh László: ''Angol-magyar szótár'' I-II.  Budapest, Akadémiai, 19682
* '''TESZ''' ''A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára'' I-III. Budapest, Akadémiai, 1967-76.
* '''WEB''' ''Webster's New International Dictionary of the English Language'' I-II. London, G. Bell, 1932.

=== B) ===

* Bálint György dr: ''Gyümölcsöskert''. Mezőgazdasági, Budapest, 19793.
* É.Kiss Katalin, Kiefer Ferenc és Siptár Péter: ''Új magyar nyelvtan''. Osiris, Budapest, 1998.
* Haspelmath, Martin: ''The Agglutination Hypothesis: A Belated Empirical Investigation''. (A ragozásról szóló föltevés megkésett tapasztalati vizsgálata.) Előadás a Nemzetközi Alaktani Tanácskozáson, Bécs, 2000. február 25. (Kézirat)
* Karácsony Sándor: ''A magyar észjárás''. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1985 (1939).
* Molnár V. József: ''Kalendárium. Az esztendő körének szokásrendszere''. Örökség Könyvműhely, 1998.
* Végvári József: ''Hit és anyanyelv''. Turán V (2002), 2:63-66.

== Jegyzetek ==

===1===

Az ún. „modern tudomány” nyelvvel kapcsolatos egyik alaptétele így hangzik:: „Nyelv és világkép között nincs és nem is lehet kapcsolat, hiszen a nyelvi jelek önkényesek.” Rejtély és külön vizsgálandó az, hogyan sikerült elfogadtatni tömegekkel ezt a teljességgel tudománytalan, a mindennapi tapasztalatnak és ésszerűségnek is állandóan ellentmondó tévtant.

===2===

Természetesen nemcsak nyelvünk, hanem egész műveltségünk, történelmi tudatunk ellen folyt és folyik támadás. Erről ma már több helyen lehet olvasni, hadd ajánljam a Pap Gáborral „Ami élni segít” címmel közölt beszélgetést, mely ma már a Napút honlapon a Világhálón is olvasható, továbbá Bakay Kornél: ''Kik vagyunk, honnan jöttünk''? címú könyvecskéjét.

===3===

Érdekes, hogy a fordítottjára van példa, nemrég hallottam egyetemista korosztály köréből a következő mondatot: „Lewentünk (angolul ''we went down'' ‘lementünk’) a bícsre (''to the beach'' ‘a vízpartra’) és szvimtünk (''we swam'' ‘úsztunk’) egyet.”

===4===

Ha esetleg valaki nem tudná: az ''unió'' szónak ez volna a magyar megfelelője.

===5===

Míg a latin névszónak valóban csak hat esete lehet, a magyarban húsz fölött van a határozóragok száma. A megszólításnak viszont nincs külön határozóragja nyelvünkben.

===6===

Az igeragozással, illetve ''coniugatio''-val nem foglalkozunk, mert jóval bonyolultabb kérdés.

===7===

Nem teszünk különbséget rag, jel és képző között.

===8===

A kapcsolat megvan angolban (''bear'' ige, OED 4. és 6.b. jelentés) és oroszban (''носить'' &amp;ndash; ''отношение'') is.

===9===

Ha valaki nem tudná, mi a szarufa: „A tetőszerkezet lécezetét 
tartó, fordított '''V''' alakban összeácsolt két(-két) gerenda közül egy. (MÉKSZ)

===10===

Lásd Végvári 2002.

===11===

Beleértve természetesen a szanszkritot is.

===12===

Ezt sajnos nem tudom megítélni, mert egyetlen indián vagy ausztrál nyelvet sem ismerek, még felületesen sem. Akik viszont ismernek, azok sajnos nem fogadják el nyelv és világkép ilyen mértékű egymástól való függését, a szerves műveltség fogalmi rendszerét, vagy akár jelen írás gndolatmenetét (bár tévednék!).

== Hivatkozások ==

* E tanulmány pontos helye az Interneten: http://kitalaltkozepkor.hu/vegvari_jozsef_rugy.html
* A szerző elektronikus címe: [mailto:jvegvari@flc.unideb.hu jvegvari@flc.unideb.hu]

&lt;br&gt;
Kapcsolódó lapok:

* '''Dr. Végvári József''': ''A magyar mondat védelmében'' http://www.kitalaltkozepkor.hu/vegvari_jozsef_mondat.html
* '''Dr. Végvári József''': ''Hit és Anyanyelv'' &amp;nbsp; &amp;nbsp; &amp;nbsp; &amp;nbsp; http://www.kitalaltkozepkor.hu/vegvari_jozsef_lak.html
* '''Marácz László''': ''Nyelvi és képi gyökök - a magyar kultúra megtartói'' http://www.kitalaltkozepkor.hu/maracz_nyelvi_es_kepi_gyokok.pdf
* '''Dr. Timaru-Kast Sándor''': ''Kezdetben vala az ige... - A kelta nyelv (és magyar párhuzamai)'' [3/2.rész] http://www.kitalaltkozepkor.hu/timaru_kezdetben_vala.html
* '''Fórika Éva''': ''A magyar nyelv metafizikája'' http://www.kitalaltkozepkor.hu/forikaeva_amagyarnyelvmetafizikaja.html
* '''Marácz László''' és '''Montvai Attila''' (Amsterdami Egyetem): ''A jelenkori magyar nyelv szókészleti fogalmi és jelentéstani szerkezetének numerikus elemzése'' http://www.kitalaltkozepkor.hu/maraczl_montvaia_magyarnyelv.html
* '''Mag. Art. Lange Irén''' (Németország): ''A magyar nyelv sajátosságai hagyománytörő lingvisztikai szemszögből'' http://www.kitalaltkozepkor.hu/langeiren_amagyarnyelv.html
* '''Varga Csaba''': ''A latin kincsesbánya'' http://www.varga.hu/OSKOR_ELO_NYELVE/A_LATIN_NYELV_KINCSESBANYA_FOLAP.htm
* ''Magyarságismeret mindenkinek &amp;ndash; Nem vagyunk finnugorok''? http://naput.freeweb.hu/tallozo/MolnarL-Nem-vagyunk.html
* '''Kiss Dénes''': ''A „titokzatos” magyar nyelv törvényei és játékai'' http://naput.freeweb.hu/tanulmany/KissD/A-titokzatos-magyar-nyelv.htm
* '''Pap Gábor''' nyelvész-muvészettörténész: ''A magyar nyelv rokonsága más nyelvekkel'' http://www.kitalaltkozepkor.hu/pg_pannonr.html 

[[Kategória:Esszék, tanulmányok]] [[Kategória:Nyelvészet]] [[Kategória:Filozófia]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>És mégsem mozog ...</title>
    <id>686</id>
    <revision>
      <id>5040</id>
      <timestamp>2006-09-08T10:29:27Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>Gubbubu</username>
        <id>3</id>
      </contributor>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     = Végvári József
| cím        = És mégsem mozog ...
| szakasz    =
| előző      =
| következő  =
| megjegyzés =
}}

Jegyzetek anyanyelvről, hitről, tudománytörténetről és nevelésről, világképről, szerves műveltség és hivatalos tudomány viszonyáról &lt;sup&gt;[[És mégsem mozog ...#1.|1.]]&lt;sup&gt; 

:: „''Uram segíts, hogy hittel és hitelesen szólhassak'' ...”


Tisztában vagyok azzal, hogy ezt a dolgozatot nem nekem kellene megírnom, sőt: kevés alkalmatlanabb ember van nálam az írástudók között &amp;ndash; ha egyáltalán hozzájuk tartozom &amp;ndash; efféle dolgozat közreadására. Azért merek ilyen világosan fogalmazni, mert pontosan tudom, kinek &amp;ndash; miféle embernek &amp;ndash; kellene megírnia, és ezt most a legelején, ismertetem is. Mérje föl az Olvasó, hány ilyen ember szaladgál a környezetében, az országban. Olyannak kellene megírnia, aki a) tőlem eltérően mindenek előtt alapos tudománytörténeti képzettséggel, széleskörű műveltséggel és olvasottsággal rendelkezik; b) hozzám hasonlóan szakmáját tudja, műveli és szereti (én egyébként nyelvtanár vagyok), semmi mással föl nem cserélné; c) hozzám hasonlóan életútjának, szakmai pályájának nagyjából a felénél olyan nagyszabású szellemi vonulattal találkozott, amely lelke gyökereiben – magyarságában – ragadta meg, amelynek korábban még a létéről sem tudott, s amely merőben különbözik, sőt szemben áll – még hozzá igen magas erkölcsi-szellemi színvonalon áll szemben – majdnem mindennel, amit korábban megtanult és elhitt, s amely aztán lassanként az alapokig lehatóan megváltoztatta világ- és emberképét, teljesen új kutatási feladatokat, életutat és küldetést nyitva előtte; d) bár korábban megvolt szellemi javainak nagyrészét ezzel elvesztette, hatalmas nyereségként értékeli az előző részlegességhez képest elért teljességet; az ún. szerves vagy természetes műveltségről van szó &lt;sup&gt;[[És mégsem mozog ...#2.|2.]]&lt;sup&gt; ; e) bár az új szemlélet tükrében (mely később a hit kegyelmi ajándékával teljesült ki benne) az ún. „modern tudomány” hazugságok, torzítások és durva csúsztatások halmazává lett számára, az ún. „korszerű oktatás” pedig mindezek nem is mindig jóindulatú terjesztésévé és besulykolásává, illetve lélektelen és felelőtlen idomítássá, megkísérel kényszerzubbonyban táncolni, azaz életének és munkájának korábbi keretei között, de az új meggyőződések szerint dolgozni és élni; f) tőlem eltérően van benne némi tárgyalási készség és megegyezési hajlandóság (mármint a hivatalos tudomány, politika, tömegtájékoztatás és oktatás által terjesztett – mára előttem alapjaiban tévesnek és velejéig hamisnak bizonyult &amp;ndash; felfogás és világkép irányában). 

„És mégsem mozog a Föld”. Kopernikusz (és vele Galilei is) tévedett: mégis csak a Nap járja útját a Föld körül, és a Föld a világegyetem egyetlen biztos (viszonyítási) pontja. – Nagy kockázat manapság ilyet kimondani nyilvánosan, ha az ember szeretne egy bizonyos zárt intézet falain kívül maradni. És nagyjából ugyanekkora kockázat a nyelvről azt állítani: „A nyelvi jel mégsem önkényes ...” &amp;ndash; ahogyan F. de Saussure svájci nyelvész egy évszázada bizonyítás nélkül kinyilatkoztatta, s amin ő többek között azt értette, hogy a szavak tulajdonképpen lecserélhetők, egy francia szó éppen olyan jó valamely fogalom kifejezésére, mint egy német szó. Eltekintve a dolog szakmai képtelenségétől, meg kell kérdeznünk mindenek előtt, vajon hogyan jut el az ember oda (mitől süllyed odáig), hogy kijelentse: készen áll anyanyelve szavainak lecserélésére? Megbeszélte ő ezt a többi francia anyanyelvű személlyel? Ha igen, akkor ők vajon mit szóltak-szólnak hozzá? 

Mégis „jelrendszer”-nek nevezzük a nyelvet, Saussure is így nevezte. Azóta tétele a tudomány megkérdőjelezhetetlen dogmája, axiómája lett. De miféle „rendszer” az, amely önkényes, önmagukban értelmezhetetlen, máshonnan le nem vezethető, lecserélhető elemekből áll &lt;sup&gt;[[És mégsem mozog ...#3.|3.]]&lt;sup&gt;?  Hogy például &amp;ndash; a mi nyelvünkben &amp;ndash; az elképesztően ronda „generáció” szó &lt;sup&gt;[[És mégsem mozog ...#4.|4.]]&lt;sup&gt; ugyanolyan jó lenne, mint a nemzedék? Nem önellentmondás ez? Úgy tűnik, három lehetőséget kell megvizsgálnunk. 1) Őseink, amikor a nyelvet megalkották, ezt úgy vitték végbe, hogy szándékosan mellőztek vagy eleve kiiktattak mindenféle párhuzamot, rokonítási, megfeleltetési lehetőséget nyelvi elemek és a (mitikus vagy mesei, illetve hétköznapi) valóság elemei között. Hogy tehát a nyelv: az emberi szellem csúcsteljesítménye, melyet lehetett volna úgy megalkotni, hogy a maga teljességében és bonyolultságában kifejezze, sőt megidézze a világban meglévő szerves összefüggéseket, akár a világ teljességét, de mégsem így alkották meg. El kell hinnünk, hogy adva volt két lehetőség, és ezekből tudatosan a rosszabbat, a gyengébbet választották? De miért tettek volna így? Merő ostobaságból vagy elvi alapokon? Ha ez utóbbi áll fenn, akkor mi vagy ki ellen irányult a szándék? Valóban el kell hinnünk ezt a szamárságot? Nem ellenkezik ez még a hétköznapi emberi gondolkodással is? 2) Vagy el kell vetnünk teljesen a tudatos nyelvalkotás-alakítás gondolatát, és föltételezni, hogy a szavak teljesen véletlenszerűen, kiszámíthatatlanul és tervezés nélkül kezdték valahogyan a dolgokat „jelölni”, netán „jelképezni” vagy „utalni rájuk”, s ily módon a szavak között tapasztalható hasonlóság vagy egybeesés is teljesen a véletlen műve. Aki mégis valamiféle tudatosságot, értelmes, szerves összefüggéseket keres, szerkezeti és működésbeli párhuzamot tételezve föl valóság és nyelv között, az tudománytalan, veszélyes alak. Hogyan „fejlődhetett” – vagy inkább süllyedhetett – tudományunk és társadalmunk odáig, hogy ma az tekintendő képzetlen műkedvelőnek, délibábosnak, szélhámosnak vagy kezelésre szoruló idegbetegnek (általában ez a cimkézés időbeli sorrendje), aki teremtő rendet, önszerveződési képességet tételez föl, ilyet keres – és talál! – anyanyelvében (és néphagyományában, népművészetében), akárcsak az, aki nem fogadja el a hivatalos köröktől állandóan sulykolt finnugor elméletet &lt;sup&gt;[[És mégsem mozog ...#5.|5.]]&lt;sup&gt;,  és az kapja a tudományos címeket, aki szókincsünk (és műveltségünk) újabb és újabb rétegéről tudja kimutatni az idegen eredetet, a kölcsönzést vagy „átvételt”, az önkényességet, a szétesettséget, az ostoba véletlenek és bugyuta divatok meghatározó szerepét? 3) Az előző két tétel nem igaz, mert a nyelv isteni adomány, hitből eredő kegyelmi ajándék, melyet az ember a teremtéssel gyakorlatilag egyidőben nyert el, s az a teremtéssel, a valósággal egylényegű. „Kezdetben vala az Íge.” E ponton utunk elválik a hitetlenekétől, istentagadókétól, akiket nem érdekel a teremtő ige működése, azt felfogni nem tudják és nem akarják, akik – holmi szedett-vedett „korszerű tudományos világnézetre” hivatkozva – fennsőbbséges gőggel nézik le (mint egykor jómagam) a „vallás mákonyától” elkábított agyú, hozzám hasonlóan divatja múlt szerencsétleneket. Isten megbocsát nekik, tehát én is – nem tehetnek róla; imádkozzunk, hogy ők is részesüljenek egyszer majd a hit kegyelméből, hogy kigyógyulhassanak istenhiányukból. Nem kérünk többé a „vallás magánügy” végtelenül hazug, moszkovita-brüsszelita jelszavából, mert a vallás minden, csak nem magánügy. Csak hit és hiteles hagyomány hozhat létre valódi közösséget és nemzetet, az ateizmus, a fogyasztói életmód, a pénz és a „korszerűség”, a TV és a számítógép, a szocializmus és az ún. demokráciák soha – legföljebb csürhét vagy falkát.

Kergessünk tehát délibábot! Nézzük meg, valóban a véletlen játéka-e anyanyelvünkben például MéH szavunk kétféle értelmezhetősége? Háromkötetes szófejtő szótárunk szerint MéH1 ‘''mézgyűjtő rovar''’ finnugor eredetű, MéH2 ‘''magzat kihordására szolgáló szerv''’ pedig szláv származék. Nyelvünkben meglévő számos egyalakú szó &amp;ndash; idegen szakkifejezéssel: homonima &amp;ndash; egyike. Mit jelent ez a kifejezés? A nyelvész képzettségű szerző hajlamos azt hinni, hogy ezt mindenki tudja; ez nem áll, ráadásul nyelvész körökben sincs pontosan elhatárolva az azonos alakú szó a többjelentésűtől (a poliszémiától). A szóbanforgó fogalom meghatározása: „Egy másikkal azonos alakú, de eltérő jelentésű szó.” Eléggé világos, mi az, hogy „azonos alakú”: amelyek kiejtése-hangalakja azonos. De mit fejez ki pontosan az „eltérő jelentésű”? Ennek tisztázásához érdemes nyelvészeti szakmunkát felütni: „Szavakat, amelyek hangalakra megegyeznek anélkül, hogy jelentésük felismerhető összefüggést mutatna, homonim szavaknak nevezzük.” (Telegdi 1977:58 &lt;sup&gt;[[És mégsem mozog ...#6.|6.]]&lt;sup&gt; ). Tehát „eltérő jelentésről” beszélünk, ha a két jelentés között nincs „felismerhető összefüggés”. Azonnal visszakérdezhetünk: kinek számára van vagy nincs összefüggés? ki fogja ezt eldönteni? Ha személy szerint a szótáríró nem „ismeri fel az összefüggést”, akkor máris joga van egyalakú szavaknak nyilvánítani a MéH1 és MéH2 szavakat és két különálló szócikkben tárgyalni őket azért, mert más az „eredetük”? És kinek a nevében teszi ezt: az egész társadalom vagy csak a szakma nevében? Mi az ismérve vagy mércéje a „felismerhető összefüggésnek”? És mi a korlátja? Ha én „nem ismerek föl egy összefüggést”, de a nyelvközösség más tagjai „fölismerik”, akkor jogom van-e őket butuska műkedvelőnek, szélhámosnak vagy lélekgyógyászati esetnek nyilvánítani, ahogyan a szakma teszi – immár úgy 150 éve? 

MéH szavunk kiválóan alkalmas a szemléltetésre, mert a szakma széleskörű egyetértésével „sikerült” egyalakú szóvá (illetve szavakká, hiszen itt mindig két vagy több elem kozti viszonyról van szó) nyilvánítani, sőt már régi nagy szótárunk, a CzF is így tett. Sajátos kettős viszonyt figyelhetünk meg a szakma részéről e szavakkal szemben: Egyfelől általában zavaró mozzanatnak tekintik a nyelvben (illetve valami okból úgy vélik, a beszélők összessége tekinti annak), erről árulkodnak a következő idézetek: „...jogosnak látszik a feltevés, hogy a beszélők kiküszöbölték a homonimiát a kifejezés világosságának érdekében” (Telegdi 1977:60-61); „... az illető nyelvek milyen módon küszöbölik ki a megértést nehezítő homonimákat” (uo. 162). Szótárban nehéz őket kezelni, sok egyéb baj is van velük, azt gondolnánk, igyekeznek csökkenteni a számukat úgy, hogy legalább egy részüket megpróbálják többjelentésű szóként eladni, illetve föltüntetni (CzF például ezt teszi). Mégsem ezt teszik, mert másfelől nagyon jól jön a nyelvész szakmának a homonimia, ugyanis remekül lehet vele igazolni és szemléltetni a véletlen, „irracionális” erők működését a nyelvben és az emberi tudatban (ez valami rejtélyes oknál fogva különös élvezetet okoz a nyelvtudomány hivatalos köreiben dolgozók egy részének), nevetségessé lehet vele tenni a teremtő rend keresésére irányuló erőfeszítéseket, „primitív” őseinket, s egyáltalán nagyon jól lehet vele ködösíteni, s elhitetni tömegekkel, hogy a hivatalos tudomány „racionalizmusán” kívül &amp;ndash; mely nyugati eredetű, tehát eleve felsőbb rendű &amp;ndash; nincs és nem is lehet a világon egyéb komoly magyarázó tényező. A helyzet nagyon hasonlít arra, ahogyan a hivatalos orvostudomány kezeli a testi tüneteket, illetve ahogyan viszonyul a természetgyógyászathoz. Természetesen nem az orvosokat kívánjuk ezzel elmarasztalni &amp;ndash; Isten áldja őket életmentő beavatkozásaikért &amp;ndash; csupán azt a közös tudományos, tudománytörténeti alapot szeretnénk föltárni és boncolgatni, amelyről ez a viszony kiépült. Ugyanilyen a mai természettudomány és a műszaki emberek viszonya a természethez is: annak jelenségeit és megnyilvánulásait (pl. a Tisza áradása) többnyire zavaróaknak, leküzdendőknek minősíti, (együttműködés helyett) harcot hirdet ellenük stb., és a másféle viszonyulást vagy kezdetlegesnek, elmaradottnak, vagy műkedvelőnek, netán veszedelmes szélhámosságnak igyekszik beállítani. Nyilvánvalóan hatalmi, sőt pénzügyi kérdések is fennforognak mindebben, de ezt nem a mi feladatunk kideríteni.

(Talán sohasem írom le ezeket, vagy kéziratban hagyom, ha nem kerül kezembe 2003 novemberében Magyarország állítólagos „kedvenc napilapjának”, a Népszabadságnak egyik száma, mely ismerteti a Duna Kör állásfoglalását vízügyekben, beleértve a Tisza szabályozását. Ebben a cikkben szerepel az, hogy – nem szó szerint idézve – a Tiszával nem harcolni, hanem együttműködni kell. Egy ilyen mondat akár jelszava lehetne az Élő táj címen Debrecenben megjelenő könyvsorozatnak (a harmadik kötet van előkészületben), és benne az én írásaimnak. De itt az a döntő dolog, hogy ez a mondat éppen a Népszabadságban jelent meg, rést ütve egy falon, s ezen a résen próbálom meg beszuszakolni jelen dolgozatot is. Ha egy ilyen mondat megjelenhet „Az ember legyőzi a természetet” nyugaton kitalált, ostoba és erőszakos jelszavát büszkén fölvállaló és errefelé megvalósító  kommunisták utódpártjának lapjában, akkor talán mégis van remény arra, hogy a dolgok jobbra fordulhatnak.)
MéH szavunkat illetően általánosnak tűnik a szótárírók egyetértése abban, hogy „nincs felismerhető összefüggés” a két jelentés között, tehát egy szócikken belül nem tárgyalhatók; két külön szócikket kapnak a szótárakban, melyekben a leghalványabb utalás is hiányzik a két jelentés közötti esetleges párhuzamra. Ha az okát kérdeznénk, alighanem olyasféle választ kapnánk, hogy „ugyan mi köthetné össze a mézgyűjtő rovart és a nőnek (nősténynek) a magzat kihordására szolgáló szervét? Hát hasonlít egymásra a rovar meg az anyaméh? Hogyan is hasonlíthatna?” Itt nyilván az lenne az alapföltevés, hogy (végtelenül) egyszerű észjárású őseink kizárólag külső hasonlóság alapján tudtak csak összekapcsolni tárgyakat és fogalmakat. Szegényeket olyannyira lefoglalta a létért (és természetesen a Darwin-i értelemben vett kiválasztódásért) folyó harc, hogy talán el is felejtették: a M-É-H hangsort már kiosztották egy fogalomra, és most újra megtették. Bár ezt a tetszetős magyarázatot felboríthatja az a körülmény, hogy a TESZ finnugor eredetűnek nyilvánítja MéH1-et, viszont szláv eredetűnek MéH2-t, ugyanis pl. az oroszban мех nemcsak prémet, hanem tömlőt, kovácsfújtatót is jelent. Hát ha meggondoljuk, a nő méhe csakugyan jobban hasonlít egy kovácsfújtatóhoz – különösen fölfújt állapotban – mint egy hártyásszárnyú, zümmögő rovarhoz. (Vagy mégsem?) Ha pedig MéH1 mint „finnugor örökség” már megvolt nyelvünkben, amikor a környezetünkben élő (és „közismerten” nálunk fejlettebb műveltségű és gazdálkodású) szláv népek úgy döntöttek, hogy kölcsönbe adják nekik (mármint „közismerten” egyszerű észjárású őseinknek) „kovácsfújtató” jelentésben használt мех szavukat (ezt annál könnyebben megtehették, mert az anyaméhre nekik egészen más szavuk volt, pl. oroszban матка), kifejezetten arra a célra, hogy őseink azt „anyaméh” jelentésben használják, az utóbbiak csak észre kellett vegyék, hogy ez a hangsor már le van foglalva! Közben eszünkbe juthat az illetlen kérdés: hogyhogy ezidőtájt őseinknek már volt szavuk a hártyásszárnyú, mézgyűjtő és zümmögő rovarra, az anyaméhre viszont nem volt? Lehet, hogy tényleg nem volt &amp;ndash; annyi mindenre nem terjedhet ki az ember figyelme a „túlélésért folyó harcban,” vagy miközben a gaz besenyők elől többszázezred magával fejvesztetten menekül a Kárpát-medence felé &amp;ndash; hogy „fejlett történettudományunk” másik végtelenül ostoba és sohasem bizonyított közhelyét említsem. Vagy volt rá szavuk, de olyan esetlennek, nem EU-konformnak találták őseink, hogy az első adandó alkalommal lecserélték; talán már sejtették azt, amit Saussure csak száz évvel ezelőtt vetett papírra: a nyelvi jel önkényes, azaz lecserélhető. Egyáltalán: hogyan szokott az ilyen lecserélés végbe menni? Talán úgy, ahogyan ma cseréljük le nehézség, gond, baj stb. szavainkat az alig kimondható (de talán bizonyos szellemi fejlettséget tükröző) „problémára”, műsor, eseménynaptár, elfoglaltság stb. helyett a még nehezebben kimondható „programot” ismételgetjük nyakra-főre, ismeret, adat, tájékoztatás, hír, tudomás stb. szókat felváltjuk a semmitmondó, torz „információval”, szép nemzedék szavunkat az ugyanolyan semmitmondó „generációval”, már nyolcéves gyermekek is szajkózzák  ez utóbbit &lt;sup&gt;[[És mégsem mozog ...#7.|7.]]&lt;sup&gt;. Nem vall torz gondolkodásra ezt „fejlődésnek” beállítani? Kinek és miért fejlődés az, ha angolszász eredetű nyelvi szemét borítja el nyelvünket és műveltségünket?

Tehát különösebb töprengés nélkül szépen elfogadtuk, hogy „nincs fölismerhető összefüggés” a két jelentés között; egyébként emellett szóló érvként használják föl azt a körülményt is, hogy hangsúlyosan két különböző nyelvből eredeztetik. Ezekután igencsak meglepődünk, ha kinyitunk valamilyen tekintélyes néprajzi munkát, mondjuk a Mitológiai enciklopédiát, s elolvassuk benne a „Méh” címszót. Itt ugyanis a következőket találjuk:  „Szent Brigitta azt mondja, Szűz Mária egyszer így szólt: «Én voltaképpen kaptár voltam, amikor a legszentségesebb Méh, az Isten fia, betelepedett méhembe».” (Tokarev 1988:I/185. &amp;ndash;  Az orosz nyelvben két teljesen különböző szó van erre.) &amp;ndash; Ez sem „felismerhető összefüggés”? Úgy látszik, hogy van akinek az, és van akinek nem az. Ha társaságban tesszük föl a kérdést, kis gondolkodás után mondják többen is, hogy nyilvánvaló az összefüggés, hiszen a méh virágról virágra szállva, beporzást végez, azaz megtermékenyít. Az anyaméhben mi történik, kedves nyelvész szaktársak? Nem valami hasonló dolog? Társaságban azt is észre szokták venni, hogy a MéH visszafelé olvasva majdnem azonos HíM szavunkkal; mintha valamikor régen élettan órán azt tanultuk volna,  nemdebár kedves nyelvész szaktársak &amp;ndash; hogy többnyire a HíM feladata a megtermékenyítés (bár ezt talán máshonnan is meg lehet tudni, nemcsak élettan órákról ...) Az is igaz, hogy ezekben a társaságokban feltűnően nagyfokú a nyelvészeti tájékozatlanság, az emberek nem olvassák Saussure-t, de úgy látszik, még anyanyelvünk értelmező szótárát sem nyitják ki, pedig ott világosan látnák, hogy ezek a szavak homonimák, és nem kezdenének csak úgy felelőtlenül és engedély nélkül összefüggéseket keresni, délibábot űzni. Sajnos azt sem tudják, hogy szigorúan tilos visszafelé olvasni szavakat, de legalábbis teljesen tudománytalan (akár van magyarázó ereje, akár nincs). Talán nyelvészeink ilyen rosszul állnának a megtermékenyítéssel? Vagy szótárírásra csak olyanok kaphatnak megbízást, akik „nem látják az összefüggést” egyalakú szavaink között?

De félre a tréfával, természetesen itt nem erről van szó, hanem olyasmiről, amit legszívesebben „könyvből nem megszerezhető tudásnak” neveznék. Ide nemcsak a tapasztalati megfigyelések tartoznak, melyekhez elég az éles szem, a jó megfigyelőképesség, és a meggyőződés, hogy ily módon is lehet tudáshoz jutni. A könyvből nem megszerezhető tudásnak a magasabb fokáról &amp;ndash; és egyúttal egészen más fajtájáról &amp;ndash; viszont alig esik szó napjaink oktatásában és tudományában: ez a hit által szerzett ismeret. Tudom, hogy ez rendkívül kényes pont, a legszelídebb utalás erre képes hatalmas indulatokat kiváltani az akadémikus tudomány képviselőiből (de némely újságíróból és politikusból is), és magyarázatként nem elég a kommunista uralom közismert hit- és erkölcsromboló 45 évére hivatkozni, mert a dolog ennél súlyosabb. Az a legnagyobb baj, hogy a tudomány önmeghatározásában szerepel a vallásos hit kiktatása, tehát éppen attól tudomány, hogy világiasította önmagát &lt;sup&gt;[[És mégsem mozog ...#8.|8.]]&lt;sup&gt;.  Csakhogy az ilyen szakításoknak súlyos következményei vannak: Ha a szellem – lélek – test hármasságból kiiktatom a szellemet – vagy legalábbis tagadom elsőbbségét – a lelket pedig bezárom egyetlen tudományág felségterületére (lélektan- és gyógyászat), akkor azt előbb-utóbb a test, vagyis az anyagi lét szintje is megsínyli. Vagyis leromlik, elfajul az a képességünk is, hogy a mindennapi lét szintjén észrevegyünk dolgokat (méh beporzó-megtermékenyítő tevékenysége), és ezt összekössük nyelvi jelenségekkel, párhuzamokat keresve. Tehát úgy teszünk, mintha kizárólag (és büszkén) az anyagelvűség talaján állnánk és csak a „kézzelfogható” bizonyítékokat fogadnánk el, és erre olyan szörnyen büszkék vagyunk, hogy közben nem vesszük észre: immár ebbeli képességeink is súlyosan sérültek, már nemcsak az erdőt, hanem a fát sem látjuk, kicsúszik kezünkből az, amibe az imént még erősen kapaszkodtunk.
Nagyon komolyan föl kell tennünk a kérdést: ki jogosult fölismerni az efféle összefüggéseket? Vajjon csak a nagyon műveltek, akik például rendszeresen forgatnak mitológiai és néprajzi szakmunkákat? (velem, fájdalom, ritkán esik meg, de úgy tűnik, szótárírókkal is). De lehet, hogy nem is műveltség kérdése az egész. Hanem akkor mitől függ? Éles szemtől? De akkor a szótáríró nyelvésznek hol az éles szeme? Vagy egyszerűen el kellene hinni, hogy nyelvünk a valóságban mai napig meglévő teremtő rendet képletezi? Bizony, ezt nagyon nehéz elhinni. Márpedig a következő egy-két évszázadban ez lesz az egyik fő feladatunk. Hogy soha többé ne jelenhessen meg olyan magyar értelmező szótár, amely „nem ismeri fel az összefüggéseket”. Hogy az ilyen szótárak szerkesztői a jövőben menjenek el inkább vályogvetőnek, fagylaltárusnak vagy bankárnak – de azok is, akik az új magyar lexikonból kihagyják Király Zsigát, mert szerintük a népművészet nem egyéb nyugati polgári minták együgyű másolgatásánál, és akik ugyanott a betyárságról ma is csak a 150 évvel ezelőtt dívó Habsburg-nyelvezeten és Habsburg-szemlélettel képesek írni. Hogy ne írhassanak többé történelemkönyvet olyan huncutok, akik szerint hun és szkíta elődnépeink rablók és fosztogatók voltak, Árpád dicső népe pedig gyülevész hordaként menekült be a Kárpát-medencébe a besenyők elől. Ugyanazt az iskolát jártam ki, mint kedves történészeink, szótárszerkesztő nyelvészeink, s ezért tudom, mivel védekeznek, vagy inkább védekeznének, ha szükségesnek tartanák – de még nem tartják annak, megelégszenek azzal, hogy bizonyítás nélkül kinyilatkoztatnak. Azzal, hogy az orosz kiadású Mitológiai enciklopédia &amp;ndash; úgyszintén rettenetesen művelt &amp;ndash; szerkesztői sem vették észre az összefüggést. De hát hogyan is vehették volna észre szegények, amikor az orosz nyelvben nincs meg az összefüggés! Oroszul ugyanis az anyaméh матка, a méhecske pedig пчела, alakilag teljesen különböző szavak. (A fordító már észrevehette volna, de neki nem ez volt a dolga, meg aztán ő is jól van idomítva.) Az összefüggés a nagyon-nagyon fejlett angolban sincs meg, viszont megvan &amp;ndash; legalábbis részben &amp;ndash; a latinban; de hát ki tud ma már latinul? A latin-magyar szótár szerint: alvārium méhkas; alveus  teknő, csónak, kaptár; alvus has, hajó ürege, anyaméh, méhkas (Györkösy 1986:34). Tehát már latinul sem illik tudni? Természetesen nem erről van szó, s ha újabb mentséget keresünk az itt jellemzett szótárírói gyakorlathoz (gyakorlat, mert az egyalakú szavak óriási többségénél „nem ismerik fel az összefüggéseket”), akkor ez éppen az idegennyelvi párhuzamokat érinti. A TESZ &amp;ndash; nyelvtörténeti szótár, és ezt halál komolyan kell venni. Tehát minden szót nyelvrokonsági alapon tárgyal: vagy levezeti a szót a finnugor (uráli) alapnyelvből, vagy kölcsönszónak minősíti és kideríti a forrást, azaz a kölcsönadó nyelvet (ha egyik sem sikerül, akkor „bizonytalan eredetűnek” minősíti a szót &amp;ndash; meglepően sok és fontos szót). Latin párhuzamot tehát csak akkor említhet meg, ha föltehetően a szót e nyelvből vettük át, ez viszont hangtani okokból teljesen kizárható: magyar MéH, latin aLV- tő áll szemben egymással. Tartalmilag nyilván fennáll a jelentésbeli összefüggés párhuzama a két nyelv között, de ez az észrevétel nyelvtörténetileg nem értékesíthető, tehát tudomást sem kell róla venni. Szóbokraink (vagy szócsaládjaink) belső összefüggései nyelvtörténetileg többnyire nem értékesíthetőek, sőt észre sem vehetőek.

A MéH1 és MéH2 jelentései közötti összefüggés ily módon fölismerhető nemcsak az anyagi lét szintjén, hanem egy olyan szinten, amelyről a kommunizmus ötven éve alatt vallástalanított akadémikus körök hallani sem akarnak. Ez a vallásos hit szintje, méghozzá a keresztény vallás egyik alapkérdését, az Istenfiú születését érinti. A szó két jelentése az ő egyedülállóan különleges, félig isteni, félig emberi személyében is összekapcsolódik, fedésbe kerül egymással, szétválaszthatatlanul: a MéH, aki „Boldogasszony bogaraként” azonosul Jézussal, aki „fogantatik Szentlélektől” Mária MéHében. Tehát nincs MéH1 és MéH2, egyetlen MéH van, melynek van két (lehet, hogy több) megnyilvánulása: az egyik az állatvilágban állapotként, a másik a szellem szintjén, folyamatként. A jézusság folyamatként van jelen világunkban, amelynek bárki részesévé válhat, s amely természetesen időben létező (de nem az egyenesvonalú, hanem a körkörös vagy inkább csigavonalú időben), s az évkörben különös erővel nyilvánul meg Gyümölcsoltó Boldogasszony napján és Karácsonykor. 
Van egy harmadik vonulata is a két jelentés összekapcsolódásának, amely erőteljesen, sőt vaskosan hétköznapi, mégis mintegy összeköti az előző kettőt. Az olyan kifejezések tartoznak ide, mint Bekapta a legyet (terhes), Nem csíp a légy (nincs testi kapcsolata [nőnek férfival]), Úgy megb...ták, hogy zümmögött a méhe. Távol álljon tőlem, hogy más vallásos érzületű embereket megbotránkoztassak, de nyelvi vizsgálódásaink szempontjából nagy hiba lenne az efféléket mellőzni. E szólások értelmezéséhez föltehetjük, hogy a méh (és a rokonító gondolkodásban meg nyelvjárásainkban a légy, illetve a mindkettőt helyettesítő „bogár”) az Állatövben a Skorpió egyik „szelídebb” váltótársa, s ílymódon az emberi test kis állatövében természetesen a férfi nemiszervnek fog megfelelni. Ezek a példák arra utalnak, hogy nemcsak a nyelvész szakma, hanem a közvélemény is felemás módon viszonyul az egyalakú szavakhoz. Egyfelől nagyon mélyre ivódott a nézet, hogy ezek mind a véletlen kósza játékai a nyelvben, nincs köztük összefüggés, különösen nem olyan, amely a mindennapi tapasztalat szintje fölött értelmezhető; ez nyilvánvalóan az ötéves korunktól folyamatosan sulykolt előítéletek és tévképzetek „eredménye”. Másfelől erőteljes az igény, hogy az összefüggést mégis valahogyan „motiválják”, azaz fölismerhetővé, indokolhatóvá tegyék, vagyis éppenséggel nem kiküszöbölni óhajtja a társadalmi tudat az egyalakú szavakat, hanem ellenkezőleg, hasznosítani, kiaknázni ezt a lehetőséget. Lehet, hogy a többértelműség mégsem olyan rettenetesen zavaró tényező, és nem olyan káros, ahogyan azt a mai tudomány beállítja? Sajnos ez a társadalmi igyekezet nem emelődik be a szaktudományba; minthogy többnyire játékos módon, szójátékokként jelenik meg, ami ürügy arra hogy a komoly tudomány félresöpörje az egészet, s így ez a rendkívül fontos kérdés megmarad a kabaré- (vagy még vaskosabb) tréfák szintjén.

Szótárszerkesztőink számára – ha nagyon akarjuk – találunk más mentséget is . A MÉKSZ a nemzetközi színtéren mint szótár megállja a helyét, nem rosszabb mint a többi nyelvhez készült egyéb szótárak (pl. több fokozattal jobb, mint az Ozsegov-féle egykötetes orosz értelmező szótár). Tehát egyfajta „nemzetközi gyakorlatot” tükröz, amikor „nem veszi észre az összefüggéseket”. A további okfejtésben egyfelől föltesszük, hogy a mi nyelvünkben megvannak azok az összefüggések, amelyek más nyelvekből már eltűntek, vagy talán soha sem voltak meg, másfelől kíváncsiak vagyunk arra, hogyan tűntek el más nyelvekből, illetve hogyan jutott oda a (nyelv)tudomány  – nemcsak hazánkban, hanem nemzetközileg is – hogy ezeket az összefüggéseket nem látja, nem is keresi, sőt nem is nagyon örül, ha ezekre fölhívják a figyelmét.
A MéH1,2 kapcsán érdemes még eljátszani a gondolattal: vajon többen vennék-e észre az összefüggést, ha a rovar szótári „meghatározásában” lenne utalás a virágos növények megtermékenyítésében játszott szerepükre; feltűnő, hogy a számomra most elérhető magyar és idegennyelvű szótárak közül egyik sem utal erre, pedig megérdemelnék a méhek, ugyanis: „A virágos növények többé-kevésbé mind idegen beporzásúak, megtermékenyítésükben a rovarok játsszák a legfontosabb szerepet. A rovarok között is legfőképpen a méhek látják el ezt a feladatot a legkitűnőbben” (Uránia 1975:337). Érdekes, hogy az „anyaméh” meghatározásában már egy-két szótárban (no nem mindben) van utalás a megtermékenyítésre: „womb …Organ in woman and other female mammals in which child or young is conceived and nourished till birth” (COD). „MÉH, (2) ... Zacskóforma bőredény a nőstény emlős állat, különösen az asszonyi nem medenczeüregében, melyben a magzat megfoganszik, és megszületéseig benne marad” (CzF). Ha legalább egyetlen magyar szótárban mindkét szó meghatározása tartalmazná a „megtermékenyítés” fogalmát, akkor sem tűnne föl nyelvészeinknek a lehetséges összefüggés a két homonima között? „A magyar mondat védelmében” című írásomban bírálom a szótári „definíciókat”, mint jellegzetes indogermán találmányt, mely lényegileg szemben áll a magyar mellérendelő gondolkodással, s amelyet az oktatás intézményesítése óta, azaz többszáz éve bunkósbottal próbálnak fejünkbe verni – a jelek szerint kevés sikerrel. Föltételezhető, hogy a magyar szavak magyarázatához nincs is szükség indogermán, vagyis alárendelő jellegű „meghatározásokra”, hiszen szavaink „egymást magyarázzák”, ahogyan elfeledett nyelvészünk, Lugossy József írja. Tehát akkor a magyar nyelvre egészen másféle szótárt lehetne kidolgozni, és félre lehetne dobni az indogermán kaptafát.

Meglepő, de van egy olyan feltételezés, hogy nem voltak mindig önkényesek, hogy eredetileg „motiváltak”, azaz értelmezhetők, átláthatók voltak a jelek, de valahogy időközben elvesztették ezt a vonásukat, elszervetlenültek – netán valamiféle „fejlődés” eredményeképpen? Tényleg ez volna a fejlődés? Biztosan fejlődés az, ha már nem vagyok képes nyelvemen képletezni a valóság alapvető összefüggéseit, vagyis nem tudom többé visszaolvasni anyanyelvemből a valóságot? Hogy nyelv és valóság többé már nem egymást értelmezik, amint ez következne a teremtés rendjéből? Ez nem inkább elbutulás? Ha igen, akkor viszont fölmerül a kérdés: vajon hogyan sikerült érdemnek, haladásnak beállítani az elbutulást? Minthogy azonban önmagában nem érthető, hogyan jött létre ez a képzet a nyelvi jel önkényességéről, és valóságtól való elszakadásáról, az egész úgynevezett „modern” tudomány történetéről kell elgondolkodnunk, és ebben a beágyazottságban keresni az okot.
Ez azonban mégsem lesz tudománytörténeti dolgozat. Ezek igen súlyos kérdések, és nem dolgozat, hanem egész könyv, vagy könyvsorozat terjedelmét kívánnák meg, melynek megírásához a fölkészültségem hiányzik (vajon másokban megvan?) Viszont abban a szerencsében van részem, hogy belülről ismerhetem a hivatalos tudomány köreit, ugyanakkor jó ideje a természetes műveltség keretein belül is dolgozom. Mindaz, amit erről mondhatok, szükségképpen elfogult az utóbbi javára.
Dióhéjban összefoglalva (jelen esetben az ilyesmi nagy vakmerőség) arról van szó, hogy hazánkban a szerves (vagy természetes) műveltség kutatása, mely teljességgel a hivatalos tudomány (egyetemek, akadémia) berkein kívül folyt és folyik, némi előzményekre építve az utóbbi 30 évben föltárt egy hatalmas műveltséganyagot, mely teljesen és őseredetileg magyar és máshonnan le nem vezethető. Ez nincs jelen (vagy csak nyomokban) közgondolkodásunkban, de az oktatásban, kutatásban, tömegtájékoztatásban sem, egyfajta lappangó létezésből emelkedett föl. E mennyiségileg is óriási, minőségében, szellemiségében pedig igen magas színvonalú ismeretanyag értelmezéséhez nem az utóbbi háromszáz évben nemzetközi színtéren kialakított tudományos módszereket és megközelítést alkalmazzuk, mégpedig azért nem, mert azok erre a célra teljesen alkalmatlannak bizonyultak, hanem fölélesztünk és sikerrel folytatunk – vagy inkább lappangóból nyilvánvalóvá és működővé teszünk – egy régebbi és ugyancsak magas szintű (de nem akadémiai értelemben vett) tudományosságot, azt alkotó módon kiegészítve, és új fejezetekkel bővítve. A hivatalos tudomány válasza erre agyonhallgatás vagy ingerült kifakadások; a föltárt műveltséganyagnak nemcsak eredetiségét, hanem részben még létét is kétségbe vonja, a maradékot nagyrészt értelmezhetetlennek tartja, a miáltalunk alkalmazott értelmezési kereteket és megközelítést (állatövi rendszer, mesei világkép, rokonító [analogikus] gondolkodás, mellérendelő elv stb.) pedig fölháborodottan, teljességgel és mereven elutasítja, mint tudománytalan szélhámosságot. Ebben a sarkított felállásban sajnos tárgyalásról, békülésről nem lehet szó, a tisztánlátás érdekében azonban fontosnak és lehetségesnek tartom legalább megkísérelni az okok és idevezető folyamatok fölfejtését, ahogyan én látom azokat. Üdvös és kívánatos lenne, ha legalább ennyit a másik oldalról is megkísérelnének, mégpedig lehetőleg úgy, hogy ne minősítsék a szerves műveltség, a rendkívül magas szellemi-erkölcsi szintű magyar néphagyomány tovább éltetésének ügyét „magyarkodásnak” vagy „pszichiátriai kérdésnek”. Ez ugyanis nem viszi előre a dolgot.
Amikor e sorokat írom (2003. december 8-a van) a Kossuth Rádió Tudósfórumot sugároz. Tünetértékű és egyetemes érvényű dolog történik, érdemes kicsit részletesen ismertetni. Az egyik vendég mérési adatot említ, mely szerint Földünk átlaghőmérséklete 0,4 fokkal emelkedett (nem jegyeztem meg, milyen időszakra vetítve, de most nem is fontos). Hallgatói telefon: méréstechnikus szakembernek aggályai vannak az említett adat pontosságával szemben. Kérdezi, honnan lehet ilyen pontosan tudni, hogyan tudták ezt ilyen pontosan megmérni, s hozzáteszi, hogy még egy szoba hőmérsékletét sem lehet ilyen pontosan megmérni az eszköz hibája és egyéb hibalehetőségek miatt. Válasz: egy eszköz lehet hibás, de itt sok mérés történt, és a sok eszköz hibája statisztikailag kiegyenlítődik. A méréstechnikus szakember tovább aggályoskodik, e ponton a beszélgetés érezhetően kellemetlenné válik a műsorvezető (s ezzel az egész tudomány számára), s bár nem jelenti be, de megvonja a szót a betelefonálótól. Jól figyeljük meg, mi történt: egy éghajlati adatot – melynek méréstechnikai szempontból kifogástalannak kellett volna lennie – méréstechnikus szakember kétségbe vont, saját szakmája ismeretében és felelőssége tudatában. A magas tudomány jelen lévő képviselője kijelenti, hogy statisztikai szempontból viszont – azaz most már egy harmadiknak bevont tudományág vagy szakma szempontjából – igazolható az adat helyessége, mert statisztikailag átlagolódnak a mérések. Tehát ha egy rossz hőmérővel mérek, az lehet téves adat, de ha tíz rossz hőmérőt is megnézek, akkor a kapott adatok átlaga egészen biztosan pontos lesz. Ugyan miért lenne az? Mert a magas tudomány képviselője kinyilvánította? Vajon a gyógyszerek hatását is így mérik? Óriási szerencse, hogy nem telefonált be statisztikai szakember, hogy közölje aggályait a statisztika így beállított mindenhatóságát illetően (lehet, hogy megpróbálta? Én is folyton próbálkozok közbeszólni ...) Képzeljük el, hogy hasonló eset fordul elő egy atomreaktorban. Ott emiatt valami föl fog robbanni, mint ahogy Pakson ez be is következett nemrég. És ha kórházban fordul elő? Ahol orvosok válnak anyagilag érdekeltté bizonyos gyógyszerek fölírásában… Ott emiatt valakik – hát mondjuk nem fognak olyan nagyon gyorsan meggyógyulni. És mi történik? Ugyanaz, mint most a rádióban: a soros „műsorvezető” lezárja a vitát, és másfelé tereli a beszélgetést. – Más tudósfórumon meg azt sugallják (tehát egyenesen nem mondják ki), hogy aki nem érti vagy nem élvezi a bennünket nyugatról folyton fertőző „klipkultúra” darabjait, az fejletlen tudatú, elmaradott ember, és ekkor természetesen jön az ostoba blabla a magyar megkésettségről, amit természetesen úgy kell érteni, hogy a begyöpösödött fejű magyar ebben is lemaradt a szárnyaló (sőt „értéksemleges” tudóskáink és médiaszakembereink szerint egyre magasabbra szárnyaló) indogermán „műveltségtől”.

Adalékok a szerves műveltség és a hivatalos tudomány között majdan folytatandó vitához, részben egymást is átfedő pontokban foglalva:
# Talán semmi baj nem lett volna, ha a 70-es években kibontakozó ismerkedés a néphagyománnyal megmarad pontosan azon a szinten, vagyis a gyakorlati ismerkedés szintjén. Továbbra is megkaptuk volna az elnéző vállveregetést, időnként még egy biztató szót és némi anyagi támogatást is (hébe-hóba figyelmeztetést: azért ne vigyétek túlzásba a magyarkodást!) Molnár V. József és Pap Gábor azonban – folytatva Lükő Gábor, Berze Nagy János, Kálmány Lajos és mások munkáját – mindennek a korábban nem vagy csak részlegesen észlelt szellemi (egészen pontosan: szakrális vagyis szentségi) oldalát ragadták meg, illetve fölismerték, hogy van egy szellemi oldala, ami sokkal nagyobb kihívást jelent, mint néptáncolni, korongozni vagy mángorlókat gyűjteni (természetesen ezek is nagyon fontosak). Néphagyomány máshol is van, ilyen vagy olyan szinten ápolgatják is, de másutt nem dobtak kesztyűt a hivatalos tudománynak, csak nálunk. Vajon miért? Valószínűleg azért, mert másutt hiányzik – esetleg csak részlegesen van meg – ez a komolyabb szellemi oldala, vagy pedig nem vették még észre azok, akik ápolgatják (kellemetlen kérdés: mi lesz, ha ők is észreveszik?) A természetes műveltség e két vezető kutatója nemcsak azt ismerte föl, hogy nálunk egy teljesen eredeti, máshonnan le nem vezethető műveltséganyag található lappangó létalakban úgy, hogy ennek a közvélemény alig van tudatában, hanem azt is, hogy ez a szellemi örökség mérhetetlenül – megismétlem: összehasonlíthatatlanul – magasabb rendű bárminél, amivel a nyugat-európai, judeo-keresztény és görög-latin alapozottságú, tehát idegen eredetű, hivatalos tudomány, oktatás, tájékoztatás és politika bennünket – immár úgy 150 éve folyamatosan – kínálgat. De nem azért magasabb rendű, mert a magyar ember önmagában ilyen volna, hanem azért mert nem veszítette el kapcsolatát a természet mozgásaival, alapvetően a kozmoszra, az égre összpontosít, kereteit az Állatöv adja meg, a napról-napra változó fénymennyiség és az időnek emberben, természetben ezzel együtt változó minősége, tulajdonság-együttese. E műveltség minden mozdulásában és megnyilvánulásában az Isten-Mária-Jézus (Nap-Hold-csillag) hármasságra hangolódik akár népdalban, akár hímzett párnavégben, kazettás mennyezeten vagy regölésben fejeződik ki. És ez nem könyvbölcsesség (ma sem lehet könyvből megtanulni), mert ezt a műveltséget maga a nagy természet, maga a nagy Teremtő írta. Itt nem „lesüllyedt kultúrjavakról” van szó, mint a nyugat-európai nemzetek „népművészetében”, már ha egyáltalán van nekik olyan ... Ennek a hagyománynak a szellemi szintje két-három fokozattal magasabban van, mint mondjuk egy Schiller-darab vagy Beethoven-mű szintje – hogy az erkölcsi szintjéről ne is beszéljünk. És nemcsak magaslatai vannak, hanem egyetemes érvénye is, melyre múló divatok a legkevésbé sem hatnak. Mint ahogyan a Szent Korona érvényességén sem csorbít fikarcnyit sem az a körülmény, hogy 75 éve nincs királyunk. Ha a magyarság fölébred jelenlegi kábulatából, hetek-hónapok alatt birtokba fogja venni ezt a hatalmas szellemi örökséget. De nagyot néznek majd azok, akik érdekeltek je.lenlegi kába állapotunk fenntartásában, sőt annak haszonélvezői ...
# Másutt is intéznek kihívásokat a hivatalos tudomány felé, de nem kimondottan a népi műveltség és -művészet, hanem az ún. ezotéria, keleti gyógymódok és eszmerendszerek vagy a parajelenségek felől. Kétségtelen, hogy vannak közös pontok, hiszen e mozgalmak vagy irányzatok általában egy nagyon ősi és értékes, mondhatni nemzetek fölötti hagyományra hivatkoznak (sajnos gyakran csak hivatkoznak). Mégis ritkán fordul elő szorosabb és tartós kapcsolat e csoportosulások és hagyományőrző egyesületek vagy a szerves műveltség kutatói között. Ennek fő oka az, hogy az előbbiek szinte kizárólag nyugat vagy kelet felé tájékozódnak, a magyar néphagyományt ugyanúgy nem ismerik és nem értékelik,  mint a hivatalos tudomány képviselői vagy az átlagember &lt;sup&gt;[[És mégsem mozog ...#9.|9.]]&lt;sup&gt;. A reiki-mester, az asztrológus, a természetgyógyász és -védő többnyire idegenül áll szemben népművészetünkkel vagy népzenénkkel, ha olykor-olykor tábortűz mellett elénekli az „Akácos utat”, ezzel &amp;ndash; úgy véli &amp;ndash; eleget tett a magyaros érzületnek (tisztelet a kevés kivételnek). De hát egyénileg ők ezért ugyanúgy nem hibáztathatók, mint bárki más e hazában. – Nagy általánosságban ugyanez mondható a jobboldali (politikai) csoportosulásokról; a felszínből ítélve van valami közös, hiszen ők is magyarkodnak, mi is magyarkodunk, tehát magyarkodjunk együtt, de úgy látszik, magyarkodni többféleképpen lehet. Azok, akik számára magyarságuk vállalása abban merül ki, hogy félrészeg állapotban horthysta nótákat gajdolnak és szidják a baloldalt meg a liberálisokat, egy idő után rájönnek, hogy itt másról van szó, és szép lassan leválnak rólunk, ezzel mintegy elismerve azt, hogy őket is sikerrel vadították el saját hagyományuktól, a visszatérést pedig túlságosan munkaigényesnek és kockázatosnak ítélik – valóban az. Végül harmadjára: számomra is meglepő módon, de hasonló a helyzet az egyházakkal. A nyolcvanas években a szerves műveltség fent említett vezéralakjait többször vádolták „vallásos propagandával”, s jómagam – akkor még hitetlen emberként – a népművészeti alkotások szakrális üzenetét feltáró előadásaikból értettem meg, hogyan válik jelenvalóvá, hogyan működik világunkban a Teremtő. Újabban azonban egyházi támadások célpontjaivá váltak (elsősorban az állatövi keret mint minden természetes műveltség alapja okán – úgy látszik ez a legfájóbb pont), és tudok vallási közösségekről, akiket emiatt eltiltottak előadásaik látogatásától és könyveik olvasásától. Ugyanúgy, ahogy korábban a KISZ-tagságot óvták tőlük, és ahogyan ma óvják a néprajz meg művészet- és művelődéstörténész szakos hallgatókat – no meg az EU felé menetelőket. Az említett irányok mindegyikével megvannak tehát a közös pontok, de úgy tűnik, ez csak arra jó, hogy a szerves műveltséget össze lehessen mosni valamelyikükkel, a pillanatnyi politikai érdekeknek és céloknak megfelelően. A vallásos emberekkel el lehet hitetni, hogy az említett személyek és a körükbe tartozók mind pogányok, eretnekek és egyházellenesek, az ún. „korszerű tudomány” mindenhatóságában hívőkkel azt, hogy szélhámosok vagy őrültek, és így tovább. Így lehet elodázni az érdemi párbeszédet – vajon meddig &lt;sup&gt;[[És mégsem mozog ...#10.|10.]]&lt;sup&gt; ? Minthogy tudomány és egyház egyaránt egyetemesnek hirdeti magát, mindkettőnek egyformán kellemetlen lehet észrevenni azt, hogy a magyar (nép)hagyomány és nyelv egyedülálló módon őrzött meg egy nagyon magas szintű ősműveltséget, s általa a Teremtővel, világmindenséggel való közvetlen kapcsolatot. Végül mindezt nagyon jól kiegészíti a „Tanuljunk meg kicsik lenni!” végtelenül hamis, hazug és gyáva jelszava, a fennálló hatalom részéről meghirdetve.
# Kikkel nincs közös pont? Elsősorban a hivatalos tudománnyal (meg az általa csaknem kizárólagos érvénnyel meghatározott oktatással), és a továbbiakban csak erről lesz szó. (Nagyon kevés a közös pont a politikai irányítással és a tömegtájékoztatással is, de ezzel külön dolgozatban kellene – és valaki másnak – foglalkozni.) Megkísérlem rangsorolni is az ide vezető okokat, bár ez elég nehéz. Kezdjük azzal, amit nyugati tudománytörténészek is észrevettek &lt;sup&gt;[[És mégsem mozog ...#11.|11.]]&lt;sup&gt; : a tér és idő kérdése, annak idején az én számomra is ez okozta a legnagyobb megrázkódtatást. Szerintük a nagy torzítás a reneszánsz idején történik, amikor „fölfedezik” a látszólagos rövidülést, és elkezdik alkalmazni a festészetben. Ezzel az ábrázolás látványszerűvé válik, vagy inkább látványszerűvé süllyed, a korábbi magasabb szintű, tehát jelszerű ábrázolás helyett; ez a „jelszerűség” nyilvánul meg a föntebb elemzett MéH szó egyalakúságában is, ezért nem képes kezelni azt a mai nyelvtudomány. Ezt a „fölfedezést” sikerül mindjárt „fejlődésnek” beállítani, és innentől kezdik lenézni az elődöket, az ókori magas műveltségeket, és természetesen a népművészetet, amiért nem a látványt ábrázolja (nyilván nem azt, hiszen tudja, hogy a jelszerűség megőrzése a legfontosabb), amiért „nem ismeri” a rövidülés törvényét. Ezzel a „fölfedezéssel” a tér – méghozzá a földi tér – válik meghatározóvá a művészetben az idővel szemben. (Már a görög művészet is befagy és látványszerűvé válik, de a torzítást a reneszánszban teljesítik be, és itt csinálnak hozzá világnézetet.) A korábbi mitikus téridőt kiszorítja a látványszerű tér, ez szervezi a cselekményt a körkörös (még pontosabban: csigavonalú) idő helyett, ami talán legerőteljesebben mint az Állatöv idő- és térbeli kerete jelenik meg népmeséinkben. Természetesen ezzel együtt a világ érzékelésének és ábrázolásának korábbi igen magas szellemi szintje is lesüllyed a jelszerűség és a téridő szintjéről az életképi jelenetek szintjére, s ez a süllyedés ma sem ért véget. Idővel a helyzet tovább romlik: megjelenik a fizika, majd az asztrofizika, melyek az időt egyenes vonalúvá teszik, és még viszonylagosabbá teszik a teret azzal, hogy leváltják a napközpontú világképet (mintha csak úgy le lehetne váltani egy sokezer éves, kipróbált hagyományt). A napkelte és napnyugta fogalmak zárójelbe kerülnek, viszonylagossá válnak, mert ahogy a fejlett tudatú fizikus mondja: „ez kérem szépen mind érzékcsalódás, mert a külső megfigyelő számára a nap nem kél és nem nyugszik, hanem a Föld forog körülötte.” Tisztelettel, de nyomatékkal megkérdezem: az illető fizikus úr milyen gyakran szokta ilyen külső pontból figyelni a Földet? Mert velem még sohasem fordult elő. Ha neki ez olyan őrülten fontos, akkor javasolnám, hogy költözzön ki arra a neki oly kedves „külső megfigyelési pontra”, és lehetőleg maradjon is ott – egy szál öltönyben űrhajó és védőöltözet nélkül. Minket meg hagyjon itt, majd csak elboldogulunk valahogy nélküle, a magunk elmaradott Föld-központú szemléletével. Nevetséges és ostoba dolog többszázmilliónyi embert nemzedékeken át arra idomítani: képzeljék azt, hogy a jeges világűrből szemlélik földünket. Nagyon jellemző és általános jelenség, hogy szűk szaktudományos vagy műszaki szempontot emelnek egyetemes érvényre, teljesen jogtalanul, sőt arcátlanul. Az állatövi rendszert, mely kiteljesítené a földi megfigyelés és vonatkoztatás lehetőségeit, viszont kidobták a tantervből (illetve már be sem vették), amivel az embert gyakorlatilag kihajították a világűrbe, saját bolygóján gyökértelenné, ugyanakkor a végtelenségig irányíthatóvá és befolyásolhatóvá  tették. Csak nem ez volt tán a cél? Elismerem, hogy bizonyos szűkebb érvényességű műszaki vagy kereskedelmi szempontokból célszerű lehet adott esetben egy ilyen külső pontot fölvenni; itt szokás az űrkutatást meg a távközlési műholdakat emlegetni. Csakhogy az előbbi haszontalansága már bebizonyosodott, az utóbbi esetében pedig alighanem csupán az a cél, hogy a szellemileg és erkölcsileg rohamos mértékben leépülő amerikai társadalom szétesett „értékrendje” legyen óriási méretekben közpénzen hirdethető és sulykolható, meg esetleg hogy a Soros György és Bill Gates-féle kártevők mérhetetlen vagyona tovább növekedjen (hogy a mobiltelefon és a világháló közösség- és erkölcsromboló hatásáról ne is szóljunk). De mégha értelmes és hasznos műszaki-tudományos szempontokról van is szó, azok semmiképpen, semmilyen körülmények között sem lehetnek magasabbrendűek, mint a földi megfigyelő szempontjai és érdekei. Egész hagyományos műveltségünk, a nagy ókori műveltségek, a világirodalom nagy elbeszélő költeményei, a szinte beláthatatlanul gazdag magyar népmesekincs mind erre épülnek, ebben a magas szintű téridő-keretben fogalmazódnak; hogy képzeli egy szűkebb szaktudomány, hogy ezt mind joga van kigúnyolni, lesajnálni, kiiktatni vagy akár érvényességét korlátozni? Az embernek elemi joga van ahhoz, hogy saját téridejében, saját bolygóján, saját országában megtanuljon tájékozódni, otthon lenni, úrrá lenni, mégis megtagadják ezt tőle holmi nehezen bizonyítható, a gyakorlatban alig érvényesülő „tudományos” szempontokra hivatkozva (melyek mögött mindig álcázott anyagi és hatalmi érdekek húzódnak meg). Ha a homoszexuálisok jogait, az állatok jogait törvénybe lehet iktatni, akkor ezt a jogot miért nem? Alig akad egyetemista, aki tudná, hogy Karácsonykor mit ünneplünk Jézus születése kapcsán, pedig a FéNY és FeNYő szavak összefüggése még az angolban is megvan: FiR és FiRe (mellesleg az oroszban és kínaiban is). Valójában ugyanaz a helyzet, mint föntebb méh szavunk kapcsán kimutattuk; ha a szellemi vezérlés leépül, a testi (fizikai) valóság szintje is előbb-utóbb súlyosan sérül; hallgatóim a téli napforduló szűkebb értelemben vett asztrofizikai, csillagászati magyarázatát sem ismerik, vagy képtelenek értelmezni, még a csillagászatból vizsgára kötelezett földrajz szakosok sem! Hogyan fogja akkor a megtestesülés, megváltás vagy az ingyen kegyelem jóval magasabb szintű kérdésköreit, ezek szöveges vagy képi ábrázolását népművészetünkben megérteni? Különösen a városi ember vesztette el támpontjait, leszámítva azt a töredéket, akik hagyományőrző egyesületek tagjaiként vagy szentmisék látogatása révén nagyjából el tudják helyezni magukat az időben, akik reggel át tudják gondolni, hogy aznap a téridő melyik minősége fog megnyilvánulni a természetben és az emberekben, az állatövi jegytulajdonságok melyik együttesével kell az adott hónapban vagy héten számolni. Vendégek, idegenek lettünk saját téridőnkben, genetikai véletlenektől függő, hányódó jelenségek tulajdon bolygónkon, saját hazánkban, és ezért súlyos felelősség terheli a természettudományokat, de a mindenkori politikai vezetést is, hiszen gondoljuk meg, micsoda hatalmas erkölcsi-szellemi erőket lehetne mozgósítani egyénekben és közösségekben, ha visszakapnák önbizalmukat, tájékozódó képességüket s ezzel erkölcsi tartásukat! Ha ez bekövetkezne, vajon hány napig maradhatnának meg itt a vérünket szívó multik, áruházláncok, bankok és egyéb gyanús szervezetek? Az eredetükben, módszereikben és céljaikban ma is nemzetidegen tudomány- és oktatásirányító intézmények és csoportok?
# Természetesen nemcsak őket terheli felelősség. A saját otthonos téridőnkből tehát először nem is a fizikusok vetettek ki bennünket, hanem a művészek, vagy inkább – és ezzel picit továbblépünk – bizonyos művészetpártolók a reneszánsz idején. Pap Gábor művészettörténésszel Ami élni segít címen közölt beszélgetésből &lt;sup&gt;[[És mégsem mozog ...#12.|12.]]&lt;sup&gt;, és a már említett Hamlet malmából elég pontosan meg lehet tudni ennek történetét. Tehát még egyszer és rövidre fogva: a látszólagos térbeli rövidülés (aki csak idegen szóval ismeri: perspektíva) „fölfedezésével” váltás megy végbe, ettől fogva már nem a (mitikus) idő, hanem a (földi) tér szervezi a cselekményt, legyen szó akár festményről, akár szöveges műről. Olyan „művészetpártolókról” van szó, akik a mű üzeneteit csak látványszinten, csak életképi képesek fölfogni (ezenkívül és e fölött még két szint van: a téridő és a képírási, lásd Pap 1993). Azóta is, ma is ezek a „művészetpártolók” irányítják a közművelődést, de a tudományt, oktatást és hírközlést is, ráerőltetve tömegekre a maguk látványszintre lesüllyedt világképét, holott az emberek többsége elvben ma is képes volna a két magasabb szinten történő értelmezésre is – ha van mit értelmezni e szinteken, márpedig saját hagyományunkban bőven van. Mai utódaik egy része legalábbis a tömegtájékoztatásban, a hírközlő szerveknél található &lt;sup&gt;[[És mégsem mozog ...#13.|13.]]&lt;sup&gt; meg; ilyen „műpártolónak” tekintem azt a műsorvezetőt vagy szerkesztőt, akinek a magyar közélet kérdéseivel foglalkozó több órás mindennapi műsorában még véletlenül sem hallunk magyar népdalt, de ha hébe-hóba előkerül mondjuk spanyol vagy cigány vonatkozású riport, akkor viszont „természetesen” spanyol vagy cigány népzene következik. De idetartozik az az énektanár is, aki óráján tanítványaival a Hupikék törpikék című rajzfilm dalait énekeltette, Kodály és Bartók országában, a két zenei lángelme nagyobb dicsőségére. A szerencsétlen akadémikusra gondolok, aki magyar népzenét hallva, hangot adott azon félelmének, hogy most menni kell ganét hányni a disznóólból. A magyar népzene és általában a néphagyomány nyílt gúnyolásának nap mint nap ismétlődő eseteivel nem is foglalkozunk; elkövetőik közönséges bűnözők, akik ideiglenesen, megfelelő törvények hiányában megúszhatják a dolgot. Mikor ismerjük föl, hogy a magyar népzene nem egy a műfajok közül, hanem a zenei műfajok teljessége – vagy másként a kozmikus lét megzenésítése; netán úgy véljük, hogy Bartók és Kodály azért mentek el gyűjteni, hogy műfajt váltsanak – talán mert elfogyott a zenei ihletük? Nem; éppen azért mentek el, mert fölfedezték a teljességet – a világegyetem, a Teremtő rendjét egészében képletezni képes teljességet – a magyar zenei hagyományban. És ettől kezdve ez a hagyomány vált meghatározóvá életművükben. Mozart, Beethoven, Verdi stb. ehhez a teljességhez semmit nem tud hozzátenni (ugyan mit llehetne hozzátenni a teljességhez?), legföljebb annak egy-egy részletét másként fejti ki, többnyire túlrészletezve-egyénítve (vagy az ellenkező végletbe esvén: túlabsztrahálva), és eredendő jelszerűségét gyakran látványszintre süllyesztve. A részletek kifejtésében viszont tökélyre juthat az indogermán, olyan tökélyre, melyre mi magyarok sohasem. A „részlegesség tökélyét” kérik rajtunk számon állandóan, és ültetnek minket a szamárpadba, mert nem tudjuk azt megtanulni, nem tudjuk teljességigényünket föladni.
# A következő tétel röviden az esztelenül eltúlzott tapasztalatiságban foglalható össze. Az Újszövetségben erre Tamás apostol alakja figyelmeztet. Jellemzi az igazság semmibe vétele, viszonylagossá tétele sőt kigúnyolása, ezzel szemben a bizonyíthatóság olyan mérvű eltúlzása, mely már önmaga gyúnyképévé fajul (ennek szomorú eseteit láthatjuk nap mint nap pl. birósági tárgyalásokon is). Az itt felsorolt tételek természetesen szorosan összefüggenek, hiszen a téridejéből (s ezzel Isten igazságából) erőszakosan kitaszított ember – érvényes szellemi fogódzók híján – kénytelen a kézzelfogható, testi-anyagi jellegű bizonyítékokkal beérni, ezek szintjére alásüllyedni. Tehát nem önmagában a tapasztalat fogalmával van baj, hanem a tapasztalás, a kézzelfoghatósággal mint fő ismérvvel. A föntebb említett ezoterikus, stb. tanok részben éppen a tapasztalásnak ezt az érzékfeletti szintjét igyekeznek ismertetni és fenntartani, a hivatalos tudomány azonban ellenáll, kockáztatva azt, hogy a jövő túllép rajta. Ezek létező képességek, melyek elvben minden emberben ott lappanganak, hiába akarja a kötelező iskolai oktatás és a tudomány kiirtani belőlünk, illetve nem létezőnek, bizonyíthatatlannak feltüntetni.
# A tyúk vagy a tojás elsőbbségének kérdése merül föl a következő tétel kapcsán: vajjon a fentiek eredményeként fordult el az ember és a tudomány Istentől, vagy fordítva történt a dolog? Nagyot csalódtak, akik azt hitték, hogy e tekintetben különbség van Nyugat- és Kelet-Európa között. A rendszerváltás után derült ki, hogy míg mi kényszer hatására hanyagoltuk el a vallást és lettünk istentagadók, amott ezt önként és büszkén tették meg, és megpróbálják „felszabadulásnak” beállítani (kár, hogy ott nem tapasztalták meg, mit jelent az, ha egy népet az Arany Horda, Savoyai Jenő vagy a Vörös Hadsereg „fölszabadít”.) A tudomány elvilágiasodott, ezt megint csak torz módon valamiféle emelkedésként, korszerűsödésként szeretné megélni, és az még talán a kisebbik baj, hogy a mára nézve nem ismeri el termelési mód, életvitel, művelődés stb. alapvetően szellemi meghatározottságát, hanem a múlt vizsgálatában is rögeszmésen keresi és véli megtalálni – valamiféle levitézlett marxista módjára – az anyag- vagy haszonelvűséget, és nagy diadalt érez, ha föllelni véli valamely szellemi-vallási folyamat mélyén az anyagi érdekeltséget. A nyelvészetben különösen nagy szerencsétlenség, hogy még a (nagyon kevés) hívő nyelvész is elnézően mosolyog, ha János evangéliumának elejét hallja: „Kezdetben vala az ige ...” Nem érzi, hogy ő ebben mint szakember érintett lenne. „Kérem szépen, ezek a régies megfogalmazások képletesen értendők” – magyarázná buzgón. (Nagy meglepetés fogja érni, amikor egy szép napon még az ő számára is kiderül: nem képletesen értendők.) Tehát Istenben hisz (amennyiben még hitnek nevezhető az ilyen megszorításokkal és korlátozásokkal nyomorított, a szakma, a munka világán kívülre parancsolt „hit”), de nyelvészként nem következik számára az, hogy akkor vizsgálja is meg a teremtő ige működését; élesen elválasztja magában (elválasztják benne) a hívőt és a szakembert; csoda-e, ha mindkettő csorbul, méghozzá egyformán súlyosan? Ez inkább szükségszerű. Az, hogy nyelv, hit és valóság eredendően egymást képletezhetik – vagyis a nyelvből visszaolvasható a valóság, méghozzá nemcsak a mindennapi tapasztalás szintjén, hanem az ún. „transzcendens” szinteken is – a világon sehol sem „kutatási téma”, és nem lehet vele pályázni mondjuk a Soros Alapítványhoz vagy bármely akadémiához. Talán csak nem azért van így, mert több nagy, vagy magát nagynak hirdető nyelv és műveltség számára siralmas eredménnyel zárulna egy efféle kutatás, összehasonlító vizsgálat? És minthogy az egyházat meg a nyelv ügyei nem érdeklik (úgy hisszük, nyomós oka van rá), a teremtő ige kérdése kiszorul a peremvidékre, pontosan oda, ahol a szerves műveltség képviselői tanyáznak (nem jószántukból, de alighanem ez &amp;ndash; ma még &amp;ndash; így van jól). Ezen az úton haladva, szükségszerűen jutunk el a mához, amikor a nyugat-európai nemzetek egymással versengve tagadják meg keresztény gyökereiket, amikor az egykor mélyen vallásos Franciaország odáig süllyed, hogy elhatárolja magát Jézustól &amp;ndash; betiltja a kereszt viselését. Iszlám terroristáktól retteg a nyugati „civilizáció” (mert kultúráról már rég nem beszélhetünk), holott ő az igazán veszedelmes terrorista, hiszen tudatosan aláaknázta saját múltját, hitét, hagyományait, és most már gyors egymásutánban robbantja föl aknáit.
# Fentiek következtében a mai ember (vagy inkább az, ami benne az emberből még megmaradt) éles választóvonalat húz Föld és Ég közé, a csillagos égbolt értelmetlen kriksz-kraksszá válik számára, melybe – szerinte – csak nagy (és általában még hozzáteszik: gyermeteg, holott épp a „korszerű” tudomány szenved igen súlyos és talán gyógyíthatatlan infantilizmusban) képzelőerővel és sok ráérő idővel rendelkező, tudatlan őseink láttak bele mindenféle alakzatot, melyek csak együgyű mesékként értelmezendők. Sajnos ezt a felfogást az egyház is átvette, hiába szól a Szentírás „jelekről az égen” &amp;ndash; úgy látszik, „haladni kell a korral”, e ponton elfogadta a „tudományos” nézetet (igaz, megkérte az árát). Miért haladás és fejlődés az, ha értelmetlennek, véletlenszerűnek, zűrzavarosnak nyilvánítunk valamit, ami korábban értelmezhető volt, és egy felsőbb szellemi erő megnyilvánulásának volt tekinthető &lt;sup&gt;[[És mégsem mozog ...#14.|14.]]&lt;sup&gt; ? Aki az égen nem képes fölismerni Isten kezenyomát &amp;ndash; üres díszletnek tartva mindazt, ami ott megjelenik &amp;ndash;  az a földön sem fogja tudni és viszont (mert működnek a párhuzamok és analógiák, lásd alább): kitörli a Teremtő kezenyomát, belerondít a tájba (ennek iskolapéldája az Újvilág „meghódítása”, de sajnos a Tisza „szabályozása” is), gazdasági, ipari érdekekre és egyéb szamárságokra hivatkozva. Denaturalizálja, működésképtelenné teszi a tájat, és amikor ennek szükségszerű következményeként (és nem bosszúból) jönnek a természeti csapások, elkeseredetten okolja a „természet vak erőit”, amelyekkel ő harcban áll, s amelyeket ő „természetesen” (vagy inkább természetellenesen) móresre fog tanítani az ő „korszerű tudományos és műszaki eszközeivel”, és le fog győzni, ahogyan az orvostudomány is „legyőzi a betegségeket”; kár, hogy ezekbe a fényes győzelmekbe szép lassan belepusztulunk. Vagy pedig fölháborodva kérdezi: hogy engedheti meg ezt Isten? (mármint az az Isten, akit előzőleg éppen ő kitiltott-kitörölt a földi és égi tájból; valóban az Ő végtelen szeretetét mutatja, hogy még ekkora arcátlanságon sem háborodik föl – csak távolmarad). Ugyanezt a kérdést teszi föl, amikor összeomlanak – fenyegető ujjakként az égre meredő – pokoli tornyai, melyekből irányítani szerette volna a már amúgy is tévútra vezetett világot – vagy lehet, hogy mégsem sikerül mindenkit tévútra vezetni? 
# Hosszú történelmi korszakokon át tart ez a süllyedés, a kiszakadás Isten igazságából. Már az asszíroknál, sőt suméreknél megkezdődik a látványszintre, az életképiségre való süllyedés, és nemcsak a művészetben. Az ógörög műveltség jelentős állomást képvisel ebben a süllyedésben, vele győz igazából a látványszintű ábrázolás, a jelszerűség helyett a valóság fényképszerű „hitelességgel” történő megörökítése. A XIX. századi „hozzájárulást” ehhez Marx és Darwin képviselték, amennyiben mindketten az emberben valami ténylegesen meglévő dolgot nagyítottak fel, túloztak el határtalanul: Marx a gazdasági-anyagi érdekeltséget, Darwin pedig az állati oldalunkat. Ezért mondják a ''Hamlet malma'' szerzői, hogy Darwinnal a Halak világhónapjából a Vízöntő felé haladó emberiség megtalálta a neki való totemállatot: a majmot, lévén ez az állat a Vízöntő keleti megfelelője az Állatövben (a nagyévben mostanában időszerű átlépésünk a Halak világhónapból a Vízöntőbe). A szintén Vízöntőre jellemző eltömegesedéssel együtt tűnik el az eredetiség is, olyan gyorsan, hogy már egy nemzedék életén belül is jól érzékelhető a minőségi romlás. Szaknyelvet tanítok egyetemen, és a tanításra kiválasztott szövegek összevetése során látom, hogy a hatvanas-hetvenes években még merik vállalni magukat, sajátos, egyéni hangjukat a szerzők, aztán valami elromlik, a nyolcvanas évektől kezdve már alig találok tanítható (azaz nyelvi-stilisztikai szempontból mintának tekinthető) szöveget, mindent elönt a fűrészpor ízű unalom, a szürkeség, az eltömegesedés, a minőségi színvonal egyre gyorsuló zuhanása.
# Eléggé jól ismert ellentét áll fenn a „korszerű tudomány” állítólagos racionalizmusa és a régi nagy műveltségek, néphagyomány látásmódja, világképe között. Éles szemre valló fölismerést hasznosítunk &lt;sup&gt;[[És mégsem mozog ...#15.|15.]]&lt;sup&gt; , amikor e szembenállást az analóg és digitális világkép ellentéteként írjuk le. Az előbbit nevezhetjük még rokonítónak, függőlegesnek, idegen szóval pedig komplementernek, melyben a világmagyarázat hasonlatokra és párhuzamokra épül, illetve ezek fölismerésében áll, az utóbbi pedig az arisztotelészi logikán, a harmadik kizárásának törvényén alapul. Az előbbit – csillagos eget szinte már sohasem látó „tudósaink” – előszeretettel minősítik prelogikusnak, gyermetegnek, konkrétnak, és egyéb számukra kedves jelzőkkel illetik, holott ez a magasabb szintű, csak ez ad teljességet, s mintegy részhalmazként tartalmazza (jó esetben) az utóbbit, s amelyből szemlélve az utóbbi értelmezhető – de fordítva nem. Természetesen a racionalizmus elutasítása részünkről nem a józan ész vagy az értelem elutasítását jelenti; viszont valóban elutasítjuk azt a tételt, hogy a világ pusztán értelem által megismerhető (vagy akár élhető) lenne, azt pedig különösen, hogy az értelmi megismerés azonos lenne az ógörög bölcselőktől kitalált formállogika mint kizárólagos alap vagy keret működtetésével. Nyelvészként pedig a XX. századi nyelvtudomány legnagyobb kudarcának, és végzetes félresiklásnak tartjuk a logikai-matematikai-számítógépes modellek (elsősorban a Chomsky-féle igen erőszakosan terjesztett, velejéig torz generatív-transzformációs nyelvtan) feltalálását és emberi nyelvekre való alkalmazását. Különösen alkalmazhatatlannak tartjuk olyan nyelvre mint a magyar, mely szabad szórendű, alaktanában ragozó, mondatfűzésében alapvetően mellérendelő, szókincsében pedig a (mitikus) valóságot a szavak hasonló mássalhangzó vázával, szócsaládok és hangrendi párok alkotásával képletezni tudó, rokonító szerves jelrendszer. Tehát egyáltalán nem a valóság működik „racionalisztikus” alapokon, hanem az indogermán elme, márpedig ilyen alapon a valóságról csak felszínes (általában „gyakorlatinak” nevezett) ismereteket lehet szerezni. Természetesen ilyen alapokról gyógyítani sem lehet, ezért siklanak ki rendre az ún. környezetvédő mozgalmak, melyek ugyanolyan digitális módon működnek, ugyanazokat a formállogikai, racionalisztikus elveket alkalmazzák, melyekkel sikerült szétrombolni természetes életrendünket és világképünket (itt nem működik a „kutyaharapást szőrével” elv, ez ugyanis rokonító [analóg] elv, a rombolás pedig „digitális” módon történt, s a digitális módon végzett gyógyítás valószínűleg tovább rontja a helyzetet). Nem csoda, hogy itt is átvette már az uralmat a piac, megjelentek a „környezetvédő iparágak” (alighanem a nagy környezetszennyezők uralta piacról kiszorult cégek), melyek – a divatot kihasználva és tovább gerjesztve – igen ügyesen rejtik hangzatos jelszavak mögé nyereségérdekeltségüket; nagyon hasonló a helyzet olyan, szintén gyanúsan hamar divattá vált területeken mint állatvédelem, kisebbségek és fogyatékosok védelme stb. (hogy a gyermekek és nők „jogairól” ne is beszéljünk) – ahol hatalmas nyereségeket söpörnek be egyes cégek az emberekben meglévő részvétre hivatkozva, és azt kihasználva. Ugyanez áll – a szükséges változtatásokkal – az ún. „egészséges táplálkozás” néven, szinte már Göbbels-i vagy Zsdánov-i méretekben és erőszakossággal, de valószínűleg alantas anyagi-hatalmi érdekekből máig folytatott világnézeti hadjáratra, melynek eredményeként sikerült majdnem kiirtani a mangalicát, pedig ez fogja – a szürkemarhával és sok más Kárpát-medencei értékkel együtt – megmenteni Európát az éhhaláltól és a betegségektől (érdemes figyelni arra, mely ételekről akarják egyes körök folyton lebeszélni a magyarságot). Ahol a többség erkölcsi-szellemi és nemzettudata ép, megvan önigazgató-tájékozódó képessége, ott soha nem kellett, és ma sem kellene külön feladatként „védeni” a természetet, az állatokat, a többség egészségét, bármiféle kisebbséget vagy a testi-szellemi fogyatkozással élőket. 
# Miután a természeti környezetet, az igazi (elsőrendű) valóságot gyakorlatilag már tönkretette, megújítani nem kívánja, de nem is tudná (azzal, hogy a Kárpát-medencéből az egész megújulhat, nem számol, de nem is ez a dolga), az indogermán „műveltség” és a „korszerű tudomány” legújabban megkínál bennünket az ún. „virtuális (azaz másodrendű) valósággal”, vagyis a számítógéppel &lt;sup&gt;[[És mégsem mozog ...#16.|16.]]&lt;sup&gt; , mobil telefonnal, és az általuk alkotott hálózattal &lt;sup&gt;[[És mégsem mozog ...#17.|17.]]&lt;sup&gt;. Kevesen érzékelik, mennyire ingatag és sérülékeny ez az egész digitalizált, világhálós rendszer, hogy bármikor összeomolhat – az ugyancsak virtuálissá vált, mesterségesen felduzzasztott pénzvilággal együtt. Addig azonban elképzelhetetlen mértékű anyagi hasznot harácsolnak össze maguknak a Bill Gates-féle kártevők és rablóbandáik, miközben elhitetik velünk (sajnálatos módon a politikusok nagyobb részének és a hírközlő szerveknek a közreműködésével), hogy ezáltal az „állandóan és rohamosan fejlődő tudomány és technika” áldásaiból részesítenek bennünket. Ez a XX. század igazi nagy hazugsága, nem a Rákosi- meg Sztálin-féle ötéves tervek. Ezzel nem állítom a Világháló vagy a számítógép teljes haszontalanságát, hiszen valamiféle haszna természetesen van az efféle műszaki találmányoknak, tehát a távbeszélőnek, képfelvevőnek vagy gépkocsinak is. Azt viszont velem együtt igen kevesen hiszik, hogy ezektől lesz az ember boldog, egészséges, vagy ezek révén állítható vissza ember és természet összhangja, aminél fontosabb dolog viszont aligha van ma Földünkön, akár belátják ezt a George Bush-féle félmajmok, akár nem.
# Hol is tartunk az indogermán nyelvek és műveltségek részben hozzánk is begyűrűző (hiány)betegségeinek felsorolásában? Földhöz ragadt tapasztalatiság és anyagelvűség, (gyengébbek kedvéért, vagyis akik már nem értik, nem akarják érteni a magyar szót: empirizmus és materializmus), mely a szellem-lélek-test hármasság szétesése (illetve a szellem mint vezérlő elv elvesztése) miatt következik be; szélsőséges, gyakran önmaga gúnyképévé fajuló történetiség (azaz historizmus), melyet a jóval összetettebb és magasabb szintű mesei (mitikus) időből való kiesés okoz; a kényszeresen egyenes vonalú (lineáris) gondolkodás, korlátolt időben és lehatárolt térben való tengődés, a harmadik kizárásán alapuló formállogikai (tertium non datur) megközelítés, vagyis az átfedések, átmenetek föl (és el) nem ismerése, a valóságnak csak állapotszerűségét látó, folyamatszerűségét megragadni képtelen gondolkodás, alárendelő, birtokló, elszigetelő-definiáló-befagyasztó viszonyulás mindenhez, ami az én-en kívül esik, a végletessé torzult tapasztalatiság (csupán látszólagos) ellentéteként megjelenő elvont, és az általánostól az egyes felé vezető gondolkodási mód (absztrakció és dedukció), melynek vélt magasából sajnálják le a valóságot közvetlenül megidéző, szemléletes magyar észjárást; már-már beteges lenézése mindannak, ami a néphagyományhoz tartozik, vagy közvetlenül a természethez köt, döntően városi – azaz élősdi-zsaroló-kizsákmányoló-fogyasztó – életmód, a népi műveltség eredetiségének, önállóságának, értékeinek és egyetemes jellegének elutasítása, s beteges ragaszkodás minden művihez és mesterségeshez, melynek szélsőséges példája a televízió és a „virtuális valóság”, melyet szintén a Göbbels-i/Zsdánov-i propagandagépezet módszereivel és hatékonyságával terjesztenek és sulykolnak; a valóság kizárólagos mennyiségi szemlélete és a minőség iránti érzéketlenség; a hit kiiktatása a megismerésből, a természetnek és más észjárású-világnézetű népeknek pusztítása, maga alá gyűrése és denaturalizálása, összpontosítás a haszonra, megtérülésre és teljesítményre s ezek érdekében mások legázolására. (A jegyzék ezzel még nem zárható le.) És mindennek eredményeképpen egy igen magas szintű, rokonító-mellérendelő elven működő tudásnak, világképnek a kiszorítása, folyamatos és rendszeres lejáratása, kigúnyolása. De ezzel az írással nem az a célom, hogy ezt a kiszorítást megbosszulandó, most javasoljam az indogermán műveltség kiszorítását a magyar köztudatból. Minthogy a magyar hagyomány teljességre-szervességre épül, nyilvánvalóan részként (de nem meghatározó részként!) eleve tartalmazza mindazt, amit a szervességről-teljességről lemondó, s abból végérvényesen kiesett indogermán műveltség egyáltalán föl tud kínálni; ebből a szempontból egyszerűen nevetséges arról beszélni, hogy magyar hagyományunk kiszorítja-e a másikat. Arról viszont nagyon komolyan kell beszélni, hogy legalább 150 éve a rész mindent megtesz azért, hogy kiszorítsa az egészet (a héj azért, hogy kiszorítsa a magot &amp;ndash; Pap Gábor); sajnos „öröklött” hajlama van rá, és ezt mi folyton elfelejtjük.
Hogyan nyilvánul meg ez a kiszorítás az oktatásban? Személyes tapasztalataim alapján fogalmazom ilyen élesre a kérdést: hogyan lehetnek valakik olyan arcátlanok, hogy tanulni vágyó emberek elől mindenféle indoklás és magyarázat nélkül, vagy nevetséges indokokkal csakúgy eldugnak igen magas szinvonalú és minőségű, de mennyiségileg is jelentős tudásanyagot, amilyen a magyar népi műveltség? Hogyan engedhetjük ezt meg nekik? Itt nem lehet szó semmiféle feledékenységről vagy hanyagságról, csakis rosszindulatú, egész embercsoportok illetve intézmények &lt;sup&gt;[[És mégsem mozog ...#18.|18.]]&lt;sup&gt; tudatos, hosszú időn át tervezett és gondosan végrehajtott műveletsorozatáról. Az emberi tisztesség megkövetelné, hogy a tanulóként, ifjú korunkban képet kapjunk mindkét tudásféleségről, hogy választhassunk közöttük, de ennek lehetőségét sem kapjuk meg, mert tudatunkat olymértékig torzítják, hogy az általam rokonítónak (s Berényitől analógnak) nevezett tudásféleségről kizárólag sunyi módon leértékelő, gunyoros, nevetségességbe hajló képet kapunk &amp;ndash; vagy semmilyet. Meglehet, attól félnek, hogy ha a két tudásféleség azonos esélyt kap a bemutatkozáshoz, nem lehet kérdéses, melyiket fogja választani a tanulóifjuság, ugyanis akkora köztük a minőségi különbség. A szó szoros értelmében minőségi, hiszen a (ma kizárólagos érvénnyel terjesztett) indogermán-szemita eredetű „digitális” tudásnem csak mennyiségileg, formálisan bővíthető, a valóság (a természet) minőségi jellemzésére alkalmatlan – lásd számítógépek, illetve az ún. „tudástársadalomnak” elnevezett – valójában a tudást tovább digitalizáló, azaz még alacsonyabb szintre süllyesztő – sületlenség. A valóságnak a mindennapi tapasztalatot meghaladó szintjein pedig teljességgel használhatatlan ez a tudásfajta, mivel ott már csak tiszta minőségek vannak. Ezért van, hogy e szintekre még csak utalás sem történik középiskolás tankönyveinkben, pl. a bolygóminőségek hetessége, az állatöv tizenkettese, vagy akár a szellem-lélek-test és még sok egyéb ezzel párhuzamos hármasság, a nappal-éjszaka, férfi-nő stb. kettőssége. Viszont a tudóskáink által prelogikusnak, gyermetegnek, primitívnek minősített „rokonító” tudásféleség (vagyis a természetes műveltség) kimondottan a minőségre van kihegyezve, benne a mennyiségileg elkülöníthető tudáselemek is minőségileg értékelődnek – egyfajta sajátos hologram részeként, ahol is bármely kicsiny szelet vagy morzsa képes az egészet megidézni. Erre példa lehet szinte bármely népművészeti alkotás (pl. a híres szarvasos korondi tányér, de kazettás mennyezeteink képanyagának jó része is), népmeserészlet vagy népdal, régies népi ima, népszokás (betlehemi játék stb.), vagy akár nyelvünk valamelyik szóbokra &lt;sup&gt;[[És mégsem mozog ...#19.|19.]]&lt;sup&gt; . Aki pedig egyszer ízt kapott az egészből, azt többé már nem lehet digitalizált részlettudással (tantárgyaknak meg „információs társadalomnak” nevezett maszlaggal) kábítani &lt;sup&gt;[[És mégsem mozog ...#20.|20.]]&lt;sup&gt; . Ezért kell olyan gondosan ügyelni arra, hogy a fiatalság számára meg se jelenjen választható tudásnemként. Ha megjelenne, akkor bizony meg lennének számlálva akadémiánk napjai ... &amp;ndash; Az ún. tudástársadalom nem pusztán sületlenség, annál sokkal rosszabb. Elsősorban azért, mert az érdemi megoldások keresése helyett ez valójában menekülés előre. Minthogy a természetet elpusztítottuk, vagy legalábbis visszavonhatatlanul elpusztítottnak tételezik a „tudástársadalom” hirdetői, az embernek a természethez, a teremtő rendhez való visszaillesztésével nem is próbálkoznak (erről a rendről kétségbeejtően keveset tudnak, és többet nem is akarnak tudni). Ehelyett nyakonöntenek egy látszatvalósággal (angolul virtual reality), szinte azt mondván, hogy „nem kell, nem érdemes kimenni a természetbe, az erdőbe, hiszen &amp;ndash; ha még egyáltalán van ilyen &amp;ndash; ott csak kullancs van, parlagfű meg szúnyog, pocsolyák meg mindenféle szagok meg bogarak, pfúj!” Inkább üljünk le a számítógép elé, és élvezzük, ahogyan árad fejünkbe a sok vizuális élmény meg a tudás – már amit ők tudásnak neveznek. Másodsorban azért, mert ők is az akadémikus eljárást követik, amikor indogermán mintákat akarnak alkalmazni magyar hagyományra és műveltségi anyagra, legyen szó akár paraszti gazdálkodásról, akár néphagyományról. Olyan kaptafákat kívánnak nálunk alkalmazni, melyeket angolszászok dolgoztak ki pl. hindu vagy középamerikai gazdálkodás (angolul indigenous farming) fenntartására, ami teljes képtelenség. Nálunk minta csak az önellátó, mérget nem alkalmazó és szemetet nem termelő magyar paraszti (és az ártéri) gazdálkodás lehet &amp;ndash; egyszerűen azért, mert nem lesz más minta, amihez visszatérhetünk a globalizált gazdaság szükségszerű összeomlása után &lt;sup&gt;[[És mégsem mozog ...#21.|21.]]&lt;sup&gt; (az EU vezetői éppen ezt a gazdálkodást akarják felszámolni, ami jellegzetesen nyugat-európai öngyilkos viselkedés).
Hogy példát mondjunk a száműzött (mert teljességet nyújtó és ezzel bizonyos körök érdekeit sértő) tudásra: a környezetünkben lépten-nyomon tapasztalható „marsikus” tulajdonságoknak az „asztrofizikai” (vagyis az anyagi valóságban vett) megfelelője a Mars bolygó (népi neve Vérszeműcsillag), melyet a csillagos ég adott pontján meg is figyelhetünk. De ha esetleg „odamegyünk” (pontosabban: valami módon elhihetetjük magunkkal, hogy „el tudunk oda menni,” sőt hogy már „odamentünk”, gépeink segítségével „odajutottunk”, vagyis „leszálltunk ott”), ezekből a tulajdonságokból semmit vagy igen keveset fogunk „megtapasztalni”, azok ugyanis csak a Földről nézve alkotnak rendszert (az ún. hétbolygó rendszert, mely egyébként teljes értelmét csak az Állatöv tizenkettes rendszerével együtt kapja meg), tehát „máshonnan” nem is igen érdemes megfigyelni, sőt szerintem nem is lehet. Természetesen (asztro)fizikailag-műszakilag megvan a lehetőségünk arra, hogy elhitessük magunkkal: „elutaztunk” oda, vagy hogy máshonnan (a Földön kívül eső pontból) is megfigyelhettük a bolygót. Lehetséges olyan gépeket építeni, melyek adott (valakiknek politikailag is nagyon kedvező) pillanatban visszajelzik nekünk, hogy az általunk küldött rakéta vagy űrhajó „oda megérkezett,” sőt azt is, hogy mi oda „leszálltunk” és ott „helyszíni megfigyeléseket végzünk” (nyilván a holdraszállás is így történt). És mi úgy vagyunk idomítva, hogy az efféle visszajelzések láttán tapsviharba törjünk ki, és ódákat zengjünk a „korszerű tudomány” újabb diadaláról (éljen Micsurin és Lepesinszkaja, meg mai angolszász utódaik, magukat tudósoknak nevező génmanipulátorok, az ember öröklési állományába kontár módon belepiszkáló felcserek). &lt;sup&gt;[[És mégsem mozog ...#22.|22.]]&lt;sup&gt; Nyilvánvaló, hogy legjobb esetben is ilyen módszerekkel csak mennyiségi ismeretekhez lehet jutni, melyeket az indogermánok bizonyosan további földi vagy „világűrbeli” gyarmatosításra fognak fölhasználni. 
A föntebb vázlatosan bemutatott egész-tudásban, ennek keretén belül természetes helyet kapnak a rész szerinti ismeretek is. Széles körben elterjedt (pontosabban: rosszindulatúan és tudatosan terjesztett) vélekedés szerint például a régi ember nem tudta, hogy a Föld egy bolygó, hogy gömbalakú és a Nap körül kering. Népmesékből bizonyítható, hogy mindezt nagyon pontosan tudta, csak nem értékelte túl sokra az efféle tudást. Ez eléggé alacsony szintű csillagászati, asztrofizikai tudás, a világ legalsó &amp;ndash; anyagi, testi szintjéhez tartozó ismeret, szűk szakmai kérdés, a külső megfigyelő szempontja, melyre természetesen adott esetben (nem túl gyakran) szükség lehet. Az állatövi keretből jól ismert, a Szűz jegyhez köthető tulajdonságcsoport sötét oldalát képviselő, daraboló-szeletelő (analizáló és digitalizáló) ismeret (népmeséink boszorkánya), mely csak részként &amp;ndash; és még csak nem is meghatározó részként! – lehet csak jelen a teljességben. Az egyes tudományszakok nem a világ rendjét tárják föl, hanem jórészt értéktelen tényanyagot halmoznak fel minden határon túl, kizárólag mennyiségi ismérvek alapján, továbbá szűk szakmai szempontjaikat érvényesítik &amp;ndash; jó indogermán &amp;ndash; lehetőleg egymás (meg az egész emberiség) rovására. Nem az egyes fizikai, földrajzi, orvostudományi, műszaki, nyelvtörténeti stb. tényeket vonjuk kétségbe, csak azt állítjuk, hogy ezeknek csupán szűk szakmai érvényük van, amelyre nem lehet &amp;ndash; nem volna szabad &amp;ndash; világképet építeni. Világképet csak a bennünk élő, magunkkal hozott ősképekre, és a világban érvényesülő teremtő rend felismerésére, vagyis hitre lehet építeni – mégpedig e kettő egységére (és nem szétválasztására), melyet igen magas szinten ötvöz, egyesít a magyar néphagyomány. Ettől ma nagyon messze vagyunk, de a helyzet nem reménytelen. Hazánknak mélyen hívő vezetőkre, ilyen emberekből álló kormányra van szüksége, és nem istentagadókra; pályázatokat kell kiírni a hitélet jelentős növelésére. Bár az egyház is téved abban, hogy kirekeszti a csillagmesei (asztrálmitológiai) keretben nyilvánuló néphagyományt és -művészetet/-költészetet &amp;ndash; holott az nem rekeszti ki őt &amp;ndash; mégis a keresztények nemrégiben javasolt irtása és a kereszt viselésének betiltása helyett inkább számuk nagymértékű növelésére kell törekedni, az iskolákban kötelezővé kell tenni a hittan oktatását, vagy legalábbis az alóla való fölmentést kelljen kérvényezni, nem pedig a részvételt. 

Húsz évvel ezelőtt saját nyelvének értékeit nem ismerő, attól és magasrendű néphagyományától, műveltségétől elvadított &amp;ndash; helyette digitális jellegű indogermán maszlaggal teletömött agyú &amp;ndash; nyelvszakos tanárként, vagyis igen-igen rossz alaphelyzetből indultam el anyanyelvem, szellemi örökségem felé, de nagy szerencsével és kiváló mesterek irányításával. Ma már csodálkozva kérdezem, többek között: miért nincs helye közgondolkodásunkban, közoktatásunkban például Karácsony Sándor lángeszű fölismeréseinek a magyar és indogermán észjárás lényegbe vágó különbségeiről, mely különbségekről a mai tudomány és közélet hallani sem akar, holott sohasem volt időszerűbb a kérdés mint most (lásd alább)? Vajon volt-e már előtte is valaki, aki ezt fölismerte? E ponton szívesen fogadom ezen írás irodalomjegyzékének kiegészítéseit, bár nem hiszem, hogy nagyon hosszú lesz a hiányjegyzék. Elfogadták-e a tudomány és oktatás felelős vezetői Karácsony tételeit vagy nem? Ha igen, miért nem tették meg oktatási-nevelési rendszerünk gerincének, ha valóban azt akarták-akarják, hogy a magyarság „fölzárkózzon” Nyugat-Európához? Hiszen ekkor nyilvánvalóan mindenki számára tudatosítani kell e különbségeket, majd átgondolt lépéseket tenni a kettő közelítésére (illetve megvizsgálni ennek lehetőségét és mértékét). Ha viszont elutasították, miért nem cáfolták meg részletekbe menően és nyilvánosan, beleértve természetesen annak tételes kimutatását, hogy népdalaink, népmesénk, népművészeti tárgyaink és kazettás mennyezeteink lényegileg semmiben sem különböznek mondjuk az angolok és németek néphagyományától és -művészetétől, se mennyiségükben, se minőségükben? Ha ez mégis megtörtént, csak én nem ismerem a cáfolatot, kérem jelöljék meg a forrást, hogy elolvashassam. Ha egyik sem történt meg, akkor rá kell mutatni pontosan, kiknek érdeke a jelen hamis és álságos állapotának fenntartása (vagyis hogy a tanügyi stb. vezetők nem képesek szembenézni ezzel a kérdéssel, a magyar és indogermán észjárás lényegi különbségével). Lehetséges talán, hogy ugyanazokról van szó, akik mindenáron meg akarják hiúsítani az alkotmányozó országgyűlés összehívását, mely véget vetne az ország jelenlegi – 1944 óta tartó – jogon kívüli helyzetének (amit végső soron a Szent Korona hatályának fölfüggesztése okoz – fölfüggesztésről kell beszélnünk, hiszen hatálytalanítani azt semmi módon nem lehet)? Miért vagyunk képtelenek olyan vezetőket választani, akiknek Koronánk és nyelvünk egyaránt fontos, mégpedig azért, mert mindkettőben az Íge nyilvánul meg? (Itt már nem hozhatunk angol, német stb. párhuzamokat, mert nekik, fájdalom, nincs Szent Koronájuk.) Talán ebben is a Ron Werber-félék &lt;sup&gt;[[És mégsem mozog ...#23.|23.]]&lt;sup&gt; és bandájuk akadályoz meg bennünket? Ha igen, akkor hogy-hogy nem lehet tőlük megszabadulni? &lt;sup&gt;[[És mégsem mozog ...#24.|24.]]&lt;sup&gt; Egyáltalán hogy juthat eszébe magyar embernek, hogy ilyen bandát önként behívjon hazájába és szabad kezet adjon nekik? 

Mai közgondolkodásunk meghatározó, gyakran hangoztatott és még  gyakrabban kimondatlanul hagyott eleme az, hogy a mai magyar műveltség, életmód, viselkedés stb. minden tekintetben valamiféle átmenetet, vegyüléket képez a keletinek vélt örökség és a honfoglalás óta folyamatosan átvett, nyugatinak vélt minták között. Valószínűleg társadalmunk nagyobb része osztja ezt a nézetet (mert zsenge gyermekkorától kezdve beleverték), talán abban van különbség, hogy az egyik szélsőség szerint a magunkkal hozott műveltséganyag a nullával egyenlő (ezek dolgoztak fáradhatatlanul hazánk EU-gyarmattá tételén), míg mások elismerik ennek bizonyos részarányát (de legföljebb felét) és esetleges kedvező hatását a keveréken belül. Magyar népballadákat, régies népi imádságokat vizsgáló kiváló tudósaink óriási erőfeszítésekkel mutatják ki ide vágó népi szövegeink nyugati „előképeit” (jóval ritkábban használt kifejezéssel: párhuzamait), és szinte láthatóan kétségbe esnek, amikor egy-egy esetben kudarcot vallanak; ilyenkor éreztetik, hogy bíznunk kell a tudomány rohamos fejlődésében, s így abban, hogy a ma még hiányzó nyugati vagy keleti előképek is előkerülnek, ugyanis eredeti magyar műveltségi anyag nem létezik ő szerintük. Máshol is írtam már arról, hogy a hazai bölcsészképzés legfőbb (kimondatlan) alappillére, hogy eredeti magyar műveltséganyag nem létezik, ilyet keresni sem szabad, még kevésbé találni, ha mégis akad ilyen, gyorsan föl kell kutatni nyugati előképeit. Ez olyan mélyen beépül a bölcsész agyakba, hogy az ellentétes föltételezés azonnal heves indulatokat vagy gúnyos megjegyzéseket vált ki. Talán túlzott derűlátásra vall, de én reménykedem abban, hogy fölkészült tudománytörténészek részletesen fogják egyszer taglalni, hogyan és mikor alakult ki a magyar műveltség keverék voltának eme képtelen és aljas eszméje, kik dolgoztak és dolgoznak rajta a mai napig, és miféle nemtelen módszerekkel. Némi adalékkal szeretnék ehhez hozzájárulni: a mára teljesen elfelejtett Lugossy József nyelvész, és a csak félig elfelejtett, föntebb már említett Karácsony Sándor nevelő példáján bemutatni, mi történik akkor, ha a magyar bölcsész &amp;ndash; szinte kegyelmi ajándékként &amp;ndash; fölfedezi, hogy van saját őseredeti műveltsége, észjárása és világképe, mely máshonnan nem vezethető le, legkevésbé pedig Nyugatról. 

Az 1850-es években működő Lugossy „bűnei” az alábbiakban foglalhatók össze: 1) fölfedezi, hogy a magyar szavaknak nemcsak eredetük van (vagyis időbeli leszármazásuk, változási rendjük), hanem nyelvünk szókincse sajátos belső szerveződést, az idő folyásától függetlenül is vizsgálható összefüggésrendet mutat, mely jószerivel a teljes szóállományra kiterjed: „szavaink egymást magyarázzák” – mondja; 2) ez a szerveződés szócsaládok és hangrendi párok képében jelenik meg, pl. hervad-sorvad, váz-fesz, mez-máz stb., melyek föltárása és magyarázata természetszerűleg a nyelvészet feladata lenne, hiszen nyelvünk a (mesei) valóságot éppen e szócsaládokon és hangrendi párokon át képletezi; 3) minthogy más nyelvek nem, vagy csak részlegesen, nyomokban mutatnak hasonló szerveződést, a magyar nyelvészetnek a szócsaládosítást a szófejtéssel (mely a szavak eredetének kutatása nyelvtörténeti és összehasonlító módszerekkel; idegen szóval etimológia) egyenrangú feladatként kellene kezelnie;  4) erre a feladatra olyanokat hív meg, illetve azokat a kutatókat tartja erre alkalmasnak, akik a magyart – szavai szerint – „az anyatej tisztasága, melegsége és édessége fokáig” bírják (szófejtéshez, nyelvtörténeti kutatáshoz nem feltétlenül kell anyanyelvi tudás, de a szócsaládok fölismeréséhez igen). – Elképzelhető, mekkora dühöt váltott ki ez utóbbi tétel az akadémiát ekkor már (1856-ot írunk – Bach-korszak!) uraló Paul Hunsdorferből és bandájából, hiszen – szepességi szász lévén – ő maga 17 éves koráig egy szót sem tud magyarul (később Hunfalvy Pálra magyarosít, alighanem gúnyból). Miután szakmai berkeken belül nem sikerül Lugossyt megrendszabályozni, a magyarajkú, de teljességgel kozmopolita, merev indogermán formállogikai keretben gondolkodó, a görög-római műveltséget mindenek fölé helyező, egyébként tehetséges és sokoldalú Brassai Sámuelt bízzák meg a piszkos munkával: a nyelvtudományt az „árja nyelvészet” mintái helyett hazai alapokra helyezni kívánó Lugossyt a nagyobb nyilvánosság előtt (Pesti Napló 1857) járassa le és tegye nevetségessé. E feladatot a labanc Brassai kiválóan megoldja. A módszer ismerős, az utóbbi ötven évből is sorolhatnánk hasonló példákat; egyik lényegi vonása az, hogy a megtámadott személy nem kaphat lehetőséget a viszontválaszra. Lugossy nem sokkal ezután súlyos, hosszantartó betegségbe esik, s bár még jó 25 évet él, rendszerét már nem tudja kidolgozni, illetve közzétenni. A Debreceni Egyetem központi épületének díszudvarán aranybetűkbe foglalva a neve, de szellemét senki sem idézi. Műveit sem az akadémia, sem az egyetem nem adta ki, néhány éve magánkiadónál jelent meg a népi magyar csillagnevekről szóló nagyszerű tanulmánya. A Hunsdorfert követő nyelvésznemzedékek ugyan már magyarajkúak, de továbbra is az „árja nyelvészet” bűvkörében élve és dolgozva, a szócsaládosításról azóta sem akarnak hallani ... EDDIG

Nyolcvan ével később Karácsony kedvezőbbb korban és az ő keményebb alkatával többet ér el. Fölismeri, hogy a magyar és az indogermán észjárás (melyet módjában áll alaposan megismerni) lényegileg különböznek, s a különbség alapvetően nyelvi természetű, amennyiben a magyar nyelv jellemző módon mellérendelő, s ennek megfelelően az észjárás, világkép és viselkedés is, szemben a merev alárendelő, a valóságot csak állapotszerűségében, definíciókkal megragadni képes indogermánnal. Rendszerét az 1930-as években teljes egészében közzé teszi A magyar észjárásban, nem hurrogja le senki, bár vitáznak vele. A történelem azonban nem hagy időt arra, hogy meglátásait az iskolai gyakorlat megvalósíthassa: jön a világháború, utána pedig az ismert okok miatt újra nem lehet – és jó hosszú ideig nem lehet – babérokat aratni azzal, hogy valaki a magyar jellem, nyelv és észjárásnak az indogermántól eltérő sajátosságait taglalja (vajon ma lehet?) A  hivatalos tudomány álláspontja is változik, amennyiben már nem a nyílt támadás és lejáratás a fegyvere hasonló magyarkodókkal szemben, hanem az agyonhallgatás. Az agyonhallgatás azóta is tart, s bár egyetlen Karácsony-műként 1985-ben megjelent A magyar észjárás, és a rendszerváltáskor Karácsony képét kitették a Debreceni Egyetem egyik előadótermének falára (a termet is róla nevezték el), meglátásai máig nem épültek be közgondolkodásunkba, munkássága nem tananyag (legföljebb a „futottak még” csoportban), s szakmai körökben sem cseng jól a neve – ha egyáltalán ismerik. Talán fölösleges a kérdés: a ma Brüsszel felé diadalmenetben vonuló kormányzat föl tudná vállalni a Karácsony-i világképet? Nyilván nem, akármennyire is be tudnánk bizonyítani, hogy saját érdekében ezt kellene tennie…
Néha fölteszik a kérdést: visszaállítható-e ez a műveltség, nem tűnt-é el a történelem süllyesztőjében? Erre legföljebb akkor lehetne igennel válaszolni, ha történelmi kérdés lenne, de szerencsére nem az; sokkal fontosabb kérdés annál, hogy a kizárólag egyenes vonalú időben vizsgálódni képes történészek illetékességébe utaljuk (valójában a kérdés közelébe sem volna szabad őket engedni) &amp;ndash; ez a tudás is a csigavonalú vagy mesei időben létezik. Nagy reménységünk, sőt szilárd meggyőződésünk, hogy &amp;ndash; amint ez jól tudható Molnár V. József és mások kutatásaiból &amp;ndash; ez az észjárás (világkép), ennek a műveltségnek az alapjai nem pusztíthatók el, nem szüntethetők meg. Ugyanis minden gyermekkel újraszületnek (természetesen az indogermán, kínai, sémi stb. gyermekkel is), mert minden gyermekkel Jézus születik meg, s ezért igényt tarthat a világ teljességére, nemcsak egy lepusztult-absztrahált, definíciókba kényszerített és digitalizált világképre. E meggyőződésünk hirdetésével talán néhány kellemetlen percet szerzünk az arcukon kába vigyorral Brüsszel felé menetelők csapatának, akik tudatlanságukban és elvakultságukban szinte minden mozdulatukkal irtják világunkból – ahogyan egykor én is tettem – az általuk „idejétmúltnak” kikiáltott szerves műveltséget (s vele a rokonító-hasonlító, mellérendelő észjárást) és az ezzel szorosan egybefonódó istenhitet &amp;ndash; nem törődve azzal, hogy gyermekeik-unokáik jövőjét pusztítják el. A brüsszeli kirándulás már most előre látható kudarca, az EU összeomlása, a multik, világbankárok és egyéb világgyarmatosítók veresége utáni időszakban az emberiség újra fölismeri majd e műveltség jelentőségét a túlélők számára, s ha más források már nem lesznek, gyermekeiktől fogják újra tanulni. Újra fogják tanulni a tudást, amit most még egymással vetélkedve vernek ki gyermekeik fejéből, hogy helyet csináljanak a bugyuta, semmire se jó indogermán definícióknak, oknyomozásnak és pozitivista tényanyagnak. Tehát igazából nem az a kérdés, hogy visszaállítható-e a természetes műveltség és világkép, hanem ez: meg akarjuk-e állítani az emberi minőség fokozódó leépülését, mely jelenleg angolszász-zsidó vezetéssel a „globalizációnak” és „információs társadalomnak” nevezett mélypontjára érkezett? mely azt hiszi, hogy az elpusztított elsődleges valóság helyett most a látszólagossal fogja tudni végleg elhülyíteni az emberiséget? Ha meg akarjuk állítani, akkor vissza kell térnünk a Nap útjára, a Földre mint egyetlen igazi viszonyítási pontra, azaz saját valóságos téridőnkbe…

Fentiek szerint a mai értelemben vett „tanításról” egyáltalán nem beszélhetünk, mivel az teljesen szükségtelen, sőt káros. Igazi tudás helyett semmire sem jó, ún. tárgyi tudást, magyarul trutymót, jórészt indogermán eredetű empirikus-elvont-deduktív maszlagot töltögetnek a fejünkbe. A „tanításnak” egyetlen célja lehet: a magunkkal hozott ősképek megerősítése és kifejtése, az őstudás alapképleteinek mozgósítása (nyelvünkben ez a szócsaládoknak és hangrendi pároknak, illetve a mellérendelő-hasonlító mondatfűzésnek fog megfelelni), mintha Molnár V. József nyomán azt mondanánk a gyermeknek: „Igen, Te valóban abba a világba születtél bele, amelyet Neked még születésed előtt a Teremtő ígért. Köszöntünk, mert megérkeztél. Ismerj rá a teremtő rendre, és részesülj szellemileg a Neked ígért világból. Mi nem tanítani fogunk Téged, csak segítünk azzal, hogy mozdulatainkkal, szavainkkal, mindennapi szertartásainkkal, szökéseinkkel (régi magyar szavunk a táncra), zenénkkel, meséinkkel és hímzéseinkkel a benned élő teremtő rend párhuzamait, rokonait mutatjuk fel.” Ezzel szemben ma az iskolák (óvodai középső csoporttól fel az egyetemig és doktori szigorlatig) minden erőfeszítése arra irányul, hogy ezt az őstudást lefojtva tartsák, és lehetőleg teljesen kiirtsák; nagy szerencsénk, hogy ez véglegesen nem sikerülhet, mint ahogy eddig az ősműveltséget különleges épségben és teljességben őrző magyarság kiirtása sem sikerült. Ebben az írásban nem célom, hogy ötleteket adjak (az érdeklődő nevelők úgyis meg fogják találni a „szakirodalmat” és a megfelelő képzési lehetőségeket), de van néhány iskola, melyekben párhuzamosan tanítják meséink teljességet nyújtó világképét és a szűk szaktudományos szempontokon alapuló „modern fizikát,” az indogermán maszlaggal mérgező lineáris-pozitivista történelmet és krónikáink, mondáink által közvetített igazi, tehát mitikus történelmet &lt;sup&gt;[[És mégsem mozog ...#25.|25.]]&lt;sup&gt; . Sajnos nem írhatom ki a nevüket, mert fönnáll a veszély, hogy némely „fejlett EU-tudattal” rendelkező újságíró vagy egyéb kártékony elem &lt;sup&gt;[[És mégsem mozog ...#26.|26.]]&lt;sup&gt; hadjáratot indít ellenük. A szerves műveltség kutatása földalatti mozgalomként indult a kommunista uralom éveiben, és most valós annak veszélye, hogy 2004 májusától oda kell visszatérnie. Ha kell, vissza fog oda térni, és ott fog tovább dolgozni. Kénytelen így tenni, minthogy kutatóinak mély meggyőződése, hogy a jelenkori tudomány, beleértve a történelmet, nyelvészetet, orvostudományt, fizikát stb., világképe velejéig hamis (mert végletesen egyoldalú), az emberiséget Istentől és természettől eltéríteni, tévútra vezetni igyekszik, az emberi minőséget fokozatosan leépíti és elpusztítja – gyakran művelőinek szándékai ellenére is.

A nyelvész szerzőnek engedje meg az Olvasó, hogy – ha „nyelvészeti” fejtegetéssel kezdte jelen írást – azzal is fejezze be (az idézőjeleket az indokolja, hogy az akadémikus nyelvtudományban nincs olyan irányzat vagy iskola, mely ezt a fajta – a természetes műveltség hazai kutatásából levezetett és azzal összhangban álló – nyelvészkedést föl tudná vállalni; ezt szerző nem is igényli). Megjegyzem, hogy hasonló érveléssel vagy közelítéssel vizsgálható bármely népművészeti ábra, hímzés, népdal stb. Most nem egy „tiszta homonimát” fogunk megvizsgálni, hanem két olyan szót (vagyis szópárt), melyek között pontosan egy hang(rend)nyi vagy betűnyi különbség van: BéKe – BéKa. Az alaki hasonlóság biztosan feltűnt másnak is, de van-e, lehet-e összefüggés tartalmi síkon a két szó között? Hogyan is lehetne? – tiltakozik bennünk a jólneveltség, értsd: a torz indogermán formállogikán és ún. „racionalizmuson” alapuló, bunkóval belénk vert észjárás és viselkedés. Hiszen mennyire más a két fogalom szótári „definíciója”: BéKe: „Viszálykodás nélküli, nyugalmas együttélés, egyetértés.” BéKa: „Csupasz, nyirkos bőrű, dülledt szemű, négylábú kétéltű állat.” Ne csodálkozzunk azon, hogy a két &amp;ndash; magyarul hangzó, de &amp;ndash; bugyuta, indogermán mintára készült „definícióból” nem tudunk kiolvasni semmiféle értelmes öszefüggést. Ezek a „definiíciók” és ezek a szótárak nem azért készültek, hogy a magyar nyelv és népi műveltség területein, a világ teremtő rendjében és téridejében, a Nap útján eligazítsanak bennünket; pontosan az ellenkezőjét akarják elérni. A két szó alaki hasonlóságára pedig lehetséges „magyarázatként” megint nyakon öntenek indogermán blablával holmi véletlen egybeesésekről, kezdetleges észjárású őseinkről meg a nyelvi jel önkényességéről, a néphagyomány „irracionális” természetéről stb. De ha felébred bennünk az elhárító ösztön, ha képesek vagyunk szembeszállni Hunsdorfer papa (meg a szerencsétlen Saussure) örökségével, ha félresöpörjük indogermán kaptafára készült szótárainkat, ha engedjük magunkban megszólalni a belső hangot, akkor lassan, csöndesen valóban jelentkezik a magyar mellérendelő-hasonlító gondolkodásmód: kell lennie összefüggésnek, hiszen akkor nem hasonlítana ennyire egymásra a két szó! Hiszen értelmes, szerves világrendben a külső hasonlóság mindig belső, lényegi rokonságnak felel meg! Csak nem azért találtuk ki nyelvi jeleinket, hogy ezzel is becsapjuk – jó indogermán módra – magunkat és egymást?! Képesnek kell lennünk arra, hogy rábízzuk magunkat anyanyelvünkre, és hinnünk kell, hogy nem csap be bennünket, nem visz tévútra! El tudjuk ezt hinni? De hát hogyan fogjuk „fölismerni” az összefüggést? Lehet ezt egyáltalán tanulni, tanítani? Úgy gondoljuk, igen: lehet tanulni is, tanítani is, de csak ha már elutasítottuk az indogermán maszlagot, kiismervén igazi természetét Lugossy, Karácsony, Pap Gábor, Kocsis István és mások tanítása nyomán! 

Mint föntebb a „megtermékenyítés” fogalma, mely összekapcsolta a MéH két „különbözőnek látszó” jelentését, megint egy harmadik szót kell keresnünk – és meg is fogjuk találni – amely megteremti a „felismerhető összefüggést”, összeköti a két különbözőnek látszó jelentést, s ez a harmadik szó esetünkben éppen a KöTni ige. A kötni ige teremti meg a kapcsolatot, de nem akármilyen szinten és nem akármilyen módon. Életképi szinten (tehát a hétköznapi tapasztalás szintjén) minden magyarajkú személy számára világos, hogy a békét kötik (az angolban csinálják, oroszban lezárják – a kulcs szóból levezetve). Ezért tartoznak ide BéKó (= béklyó) és BoG(oz) szavaink is, amit 130 évvel ezelőtt CzF még észrevesz, újabb szótáraink már nem – nyilván a tudomány „rohamos fejlődése” miatt. Azonban míg a MéH esetében elég volt az életképi szinten megtalálni az összefüggést, most ez nem elég, föl kell emelkedni – bármennyire fárasztó is – a (magyar) népmesék szintjére, ugyanis csak ezen a szinten fogjuk megérteni, hogy békának lenni lekötött (vagy megkötött) állapotot jelent, vagyis azt, hogy az emberi minőség lefokozott, az alsó világhoz kötött állapotba kerül: ez a békává változtatott királyfi vagy királyleány, akit csókkal, vagyis a szeretet tömény, pontszerű megnyilvánulásával lehet ebből a lesüllyedt, lekötött állapotból kiszabadítani. (Szabad észre venni, hogy latinul a béke – pax, pacis – egyfelől szintén hasonlít hangtanilag a magyar szóhoz, másfelől egy „köt, rögzít”  jelentésű igéből szokták levezetni, lásd paktum, lepaktál.)

Itt azért még legalább három mozzanatot figyelembe kell venni. 1) BéKa rendkívül hasonlít BaK szavunkhoz is, márpedig állatövi keretben jól tudjuk (aki nem tudja, érdemes újratanulnia), hogy a BaK (Capricornus) e rendszerben a megkötő, korlátozó erőknek a sűrített megjelenítése; gondoljunk népmeséink fán kuporgó, majd a hőssel együtt tűz mellett békát sütögető boszorkányára, aki előbb a hős kutyáit köti meg varázslatával (hajszálakkal), majd a hőst is (vagy előzőleg bátyjait) kővé változtatja; egész pontosan a Szűz jegy Bak dekanátusáról van itt szó. 2) Az Állatövben azonban sohasem szabad egy jegyet önmagában tekinteni, ez ugyanis rendszer, melyet mindig köralakban kell szemlélni, ahol rögtön látszik, hogy itt egy tengelyről van szó: a Bakkal szemben a Rák található, amelyről pedig tudható (talán még az indogermán műveltségből is), hogy az anyaság, áldott állapot, család jelképe. Ha BéKa kötést jelent, akkor feltételezhető, hogy általában véve összefügg a kötés más fajtáival is, vagyis például jelezni tudja őket, tehát ez egyúttal a rokonító-hasonlító gondolkodásnak vagy eljárási módnak is a próbája. Ismeri-e az Olvasó köt igénk e jelentését: „11. tn Megtermékenyülve termést kezd kifejleszteni. Jól köt a dinnye?” (MÉKSZ) Még nem is olyan régen békákat használtak terhességi próbákhoz: „Hím békák a beadott terhes vizelet hatására spermiumokat ürítenek” (Jellinek 1978:706), tehát képesek jelezni a kötést, a termés kifejlődésének kezdőpontját, a megtermékenyülést (egyik népi nevük „asszonybéka”). Hát nem az áldott állapotban lévő vagy kisgyermekét ringató nő tudja ma is megidézni különös erővel – talán legnagyobb erővel – a béke jelenvalóságát és hangulatát? És erről a különleges, békés, áldott állapotról legkorábban a BéKa tud nekünk hírt adni! (Fiatal koromban a babakocsi egyik neve „béketank” volt.) 3) Végül két indogermán párhuzam, mely azonban csak a magyarból imént föltárt rokonság alapján érthető vagy vehető észre: ha egymás mellé írjuk görögül a béke és latinul a béka szót, így: e„R»Nh – RāNa, feltűnik, hogy ugyanazt a két – itt nagybetűkkel kiemelt – mássalhangzót tartalmazzák, az R és N hangokat. A szerves műveltségben – az akadémikus nyelvészettel szöges ellentétben – a szavaknak elsősorban a mássalhangzó vázát figyeljük, mert nézetünk szerint ez őrzi a szóban kifejeződő szellemi tartalmat (a görög eiréné szónak magyarban az Irén női név felel meg, mindkét szónak pedig – más összefüggésben – alighanem az aRaNY, bár ez további kifejtést igényelne) &lt;sup&gt;[[És mégsem mozog ...#27.|27.]]&lt;sup&gt;. Viszont a latin illetve az ógörög nyelven belül nincs meg az összefüggés, csak a két nyelv között, és csak a magyar felől szemlélve (ugyanis béke latinul pax, béka pedig görögül batrakhos). 4) A másik párhuzamot a germán nyelvek szolgáltatják: német FRoSCH ‘béka’, FRieDe ‘béke’. Itt csak az első két mássalhangzó egyezik, viszont a régebbi angolban megtaláljuk az „átkötő” hangokat: FRouD ‘béka’ (mai angol FRoG), FRiTH ‘béke, biztonság’ (a TH ejtése hasonlít a pöszén ejtett SZ hanghoz). Ekkor eszünkbe juthat magyar FRiGY szavunk (szövetség, szerződés jelentésben, tehát nemcsak házasságkötés), melynek mély hangrendű párjaként bizony VaRaNGY adódik, függetlenül a nyelvtörténeti föltevésektől (a N hang elég gyakran ékelődik be D vagy GY elé). Úgy látszik, a béka-béke összefüggés olyan fontos, hogy még egyszer jelölni kell nyelvünkben. 

Hitetlenkedik az Olvasó? Tudom – kezdetben én is hitetlenkedtem, sőt meg is ijedtem. Mert több száz évnyi indogermán (görög-latin, majd Habsburg, aztán moszkovita, legújabban brüsszeli) vezérlésű idomítás, kábítás-butítás után nehéz elhinni, hogy (szkíta-hun-magyar) őseink észjárása egyáltalán nem volt kezdetleges, hogy nyelv és (mesei) valóság között létező összefüggéseket láttak, és ezeknek számukra meghatározó jellegük volt, hogy számukra nyelv és valóság egymást képletezte, mintegy egymást alkották újra. Lehetséges volna, hogy ezek a párhuzamok nem véletlenek, hogy – páratlan módon, a Hunsdorfer-i és Saussure-i tanokat megcáfolva – a magyar nyelv képes a valóság képletezésére, és nemcsak a mindennapi tapasztalás, vagyis az empíria, a kézzelfoghatóság szintjén? Igen, képes – akár örülnek ennek Brüsszelben (Rómában, Sztambulban, Bécsben, Moszkvában, stb.; a városnevek sora tetszés szerint folytatható), akár nem, akár jelentéktelennek (sznob kifejezéssel: irrelevánsnak) kiáltják ki az egész kérdést, akár nem. Esetleg felajánlhatjuk nekik, hogy saját nagy nyelveikből is próbáljanak hasonló összefüggéseket kimutatni – ha tudnak, ha egyáltalán képesek fölfogni, miről van szó (félő, hogy nem képesek, és az ő nyelveikben is nekünk kell összekeresgélni az egykori szervesség nyomait; lám most is ezt tettük).

Az utóbbi kb. ötszáz év egyik fájdalmas magyar élménye és mai meghasonlottságunk egyik forrása: nyelvünk és műveltségünk szétszakadása, melyet &amp;ndash; a meghasonlás fokozása érdekében? – folyton valamiféle fölzárkózásként igyekszünk megélni, illetve ekként próbálják reánk kényszeríteni, velünk elfogadtatni. Nagyjából a XVI. századig egységben van a kettő: nemcsak nyelvünk mellérendelő-rokonító jellegű (elsősorban a szókincs belső összefüggésrendjében és a mondatfűzésben), hanem egész, büszkén vállalt műveltségünk is ilyen, melyben például eredetünkről ugyanazt mondja a krónikás hagyomány, amit népmondáink és akkortájt születő tudományosságunk, s ez az egység néhány területen egészen a XIX. század közepéig fennmarad. A szakadás fokozatosan következik be. A lassan intézményesülő iskolarendszer azonnal nyugati mintákat követ tanterveiben, a tanítandó anyag tartalmát és módszertanát illetően egyaránt. Iskolai nyelvtanainkon jól szemléltethető, hogyan telepszik rá az indogermán „szellem” szerzőink gondolkodására: 150 éven át a magyarul és latinul megjelenő magyar nyelvtanok a névszóragozásban ugyanúgy négy-hat esetet vesznek föl, mint a latin nyelvtanok. Verseghy Ferenc az első, aki föl mer szólalni (1805): álljunk meg, emberek, a magyarban nem hat, hanem legalább tizenhat névszói esetrag van! A tananyag többi része is ugyanilyen rosszul jár, még legtovább a történelem bírja, de Hunsdorfer tiszteletbeli bécsi ügynök hatásos módszereinek nem tud ellenállni. Még rosszabbul jár a néprajz és népművészet, melyek be sem kerülnek az általános képzés tananyagába, mondván, hogy a fejlett német, angol, francia, holland, stb. oktatásügy sem vette-veszi bele. De hát hogyan is vehetnék bele szegények, amikor nekik nincs népművészetük, népköltészetük, illetve jószerivel csak a „lesüllyedt kultúrjavak” szintjén, mellyel még ők sem szívesen dicsekszenek. Egy lepusztult, illetve teljes egészében művivé, mesterkéltté vált (és ebben a maga módján magas szintre jutott) nyugati műveltségmodellt vettünk át, mai napig ez uralja nemcsak műveltségünket és oktatási rendszerünket, hanem egész közéletünket, idegen testként, rákos daganatként rátelepedve nyelvünkre – s így lefedve azt – mely viszont máig megőrizte eredeti lényegét, szervességét, mellérendelő, rokonító természetét. Ugyanezek a „minták” működnek, amikor ifjúságunkat diszkókba csábítják, ahol szellemi-erkölcsi tartásának maradékát is elveszíti, amikor áruházláncokba taszigálják, kábítószerélvezővé és istentagadóvá teszik. A fél ország nézi tehetetlenül, hogyan tapossák ki gyermekeinkből-ifjainkból az erkölcsi tartás és nemzettudat maradékait is leépült Amerika-tudatú, elmebeteg médiaguruk, megállapíthatatlan nemű, származású és erkölcsiségű „sztárok”, közoktatási főnökök és egyéb divatos személyiségek, hogyan vezetnek mindnyájunkat a szakadék felé kommunista titkosügynök múltú, Werber-csinálta vezetők, hogyan kényszeríti ránk a „fejlett Nyugatra” hivatkozva végtelenül torz, kificamodott ízlését egy fél- (vagy inkább negyed-) művelt fővárosi beltenyészet, akikben csak az a közös, hogy hazájukból-Földjükről való végletes kivetettségüket, fejletlen vagy hiányzó nemzettudatukat és hitetlenségüket akarják az egész országra kiterjeszteni, és talán még az amerikainál is nyomorultabb-gyökértelenebb EU-tudattal helyettesíteni. Mint ahogy azt is tehetetlenül nézi a félvilág, hogyan bombázza porig és szállja meg egyik szegény országot a másik után a világ leggazdagabb és ezzel párhuzamosan legsötétebb erkölcsiségű állama. Ha pedig valaki meri szóvá tenni, nevesíteni a nemcsak nemzetpusztító, hanem emberellenes erőket, azt kedves eurokrata (volt moszkovita?) honfitársaink azonnal bíróságra idézik, rásütik a kommunista rendszerből jól ismert nacionalista, újabban fajgyűlölő címkét, és bírálatát „gyűlöletbeszédnek” minősítik, hogy ezt a végtelenül ostoba „újmagyar” kifejezést használjam.

A nyugatmajmolás sok rossz példája közül csak néhányat emelnék ki: politológusaink talán jószándékú, mégis sajnálatra méltó erőfeszítéseit, amikor a hazai politikai élet eseményeit próbálják meg nyugatról átvett-lopkodott szakkifejezésekkel, besorolásokkal, valamiféle semlegesnek és magas szintűnek vélt, angolszászoktól leutánzott ál-objektivitással jellemezni, holott nyilvánvalóan erről is csak észjárásunk-jellemünk, állatövi besorolásunk (a Nyilas-Ikrek tengelyt képviseljük) műveltségünk és nyelvünk eredeti sajátosságai alapján lehet hiteles képet adni és kapni. A másik: jogrendszerünk erőlködése, hogy szolgai módon másolja a tőlünk teljesen idegen angolszász (vagy brüsszelita) jogot, aminek legutóbbi csúcsteljesítményeként – nyilván a férfitársadalom egyhangú követelésére (?) – lehetővé tették, hogy a férj is fölvehesse felesége nevét, tehát ezután mi is büszkén kitölthetjük a kérdőívek „Leánykori neve” rovatát, micsoda diadal! (Vajon mi lesz a következő lépés? Szülnünk is kell majd? Vagy jogunk lesz szárnyasbetétet hordani? Nem lenne mégis jobb, ha a nők nő voltukban, a férfiak pedig férfi voltukban teljesítenék ki önmagukat? Nem kellene fölmenteni a nőket az alól, hogy egyenjogúság okán nemzetbiztonsági tanácsadókká, traktorosokká, kommandósokká vagy belügyminiszterekké váljanak?) Teszik ezt jogászaink ahelyett, hogy Szent Koronán alapuló alkotmányosságunk, jogfolytonosságunk visszaállításán fáradoznának, hogy egyszer már véget vethessünk az 1944 óta fennálló felfüggesztettség, jogon kívüliség állapotának, és elvethessük jelenlegi, félig porosz, félig sztálinista „alkotmányunkat”. Minden szakmában és területen óriási erőfeszítések történnek, hogy indogermánná mázoljuk magunkat – egyszerre nevetséges és sírnivaló, ugyanakkor teljesen hiábavaló erőfeszítések. „Gúzsba kötni, megnyomorítani, öldösni, kínozni lehet a magyar lelket, indogermánná tenni nem lehet” – mondja Karácsony Sándor 1940-ben, és szívleljük meg gondolatát. 

Menthetetlenül magyarok vagyunk – bármennyire fáj ez egyeseknek – és mindörökre azok is maradunk; jobban tennénk, ha teljes egészében fölvállalnánk saját, sem keletről, sem nyugatról le nem vezethető örökségünket, gondolkodásmódunkat, küldetésünket. Nemcsak mi, hanem a világ is jobban járna vele, sőt a világ talán még jobban járna mint mi. Itt nem ábrándok kergetéséről van szó, és nem is múltba való visszavágyódásról, hanem megkerülhetetlen tényekről, amelyekkel egyszer már szembe kellene nézni. Hiába próbáljuk beleszuszakolni magunkat a szűk indogermán mundérba, nem jön ránk, reped szét, foszlik le rólunk. Vegyük szépen vissza eredeti, ránk szabott ruhánkat, jó szabó varrta azt. Még ha eredeti műveltségünket le is ráznánk magunkról, mellérendelő-rokonító jellegű, a természet rendjével tökéletes összhangban álló nyelvünktől akkor sem szabadulhatnánk, mert azt nem lehet „átdefiniálni”, mint egy számítógépes rendszert. Viszont ameddig nyelvünk és önálló gyökerű műveltségünk értékeit nem ismerjük föl, addig hiánybetegségben szenvedők vagyunk; olyasféle hiánybetegség ez, mint Isten nélkül, erkölcsi, nemzeti tudat nélkül élni. Bár e betegségek tünetei néha fájdalmasak és riasztóak, szerencsére nincsenek súlyos szövődményeik, és mint a hiánybetegségek általában, jól gyógyíthatók – ha a beteg is gyógyulni akar. Reményeim szerint a XXI. század a gyógyulás évszázada lesz, Isten segítségével. Ha néhány ép nemzettudatú katonatisztünk képes volt eljutni odáig, hogy egészen más edzéstervet kell kidolgozni az ázsiai pusztákat végiglovagló ősöktől származó, az indogermántól eltérő alkatú, Nyilas-jellegű magyar katona számára, nem pedig szolgai módon átvenni a puszták végiglovaglására – és még sok egyébre – képtelen nyugateurópaiak, angolszászok testedzési módszereit és elveit, akkor orvosainknak is inkább a magyar faj élettani sajátosságait kellene vizsgálgatniuk, legalább idejük kisebb részében. Ugyanez a gondolatmenet kiterjeszthető mezőgazdaságunkra és így tovább – merő képtelenség és súlyos tévedés például holland mintákat követni mezőgazdaságunkban; ennek egyetlen folytatása az lehetett, hogy hollandok vették át, valószínűleg törvénytelen módon, a magyar tejipar feletti ellenőrzést, és sorolhatnánk a példákat. Tehát nemcsak a politológiában, hanem életünk minden területén abból kellene kiindulni, hogyan érvényesül(het)nek ott a magyar sajátosságok; egyelőre azonban ott tartunk, a magyar jellem és észjárás vonásai szóba sem kerülnek, hogy magyar szakosok nem tudják fölsorolni anyanyelvük sajátosságait sem, úgy mint szabad szórend, szócsaládok, mellérendelés, hangrendi párok léte, birtokos eset illetve birtoklást kifejező ige hiánya stb., vagyis olyan sajátosságokat, melyek őt a környező indogermán nyelvektől élesen megkülönböztetik, és amelyeket értékként lehetne és kellene az egész társadalomban tudatosítani. Nemcsak orvosainkat, pszichológusainkat is föl kellene menteni az alól, hogy gyógyítás ürügyével ránk nem illő nyugati mintákat és eljárásokat próbáljanak ki rajtunk, hogy a leépülő-széteső nyugati társadalom „értékrendjét” kövessék, „asszertív kommunikációt” és egyéb kimondhatatlan nevű ostobaságokat gyakoroljanak és terjesszenek – amilyeneket a magam szakmájában egykor én is terjesztettem, Isten és az olvasó bocsásson meg érte. Helyette olvassák inkább Karácsony Sándort, dolgozzák ki és fejlesszék tovább a magyar hagyományokra épülő testi-lelki gyógyító eljárásokat. 

A magyarság ötszáz éve „füvezik,” szívja magába az indogermán áfiumot, mintegy 150 éve pedig súlyosabb függőséget okozó kábítószerekre tért át; 150 éve kényszeríti föld alá, „szubkulturális” létbe saját teljesen önálló, máshonnan le nem vezethető, teljességet nyújtó, ma és minden időben útmutatást adni képes, szerves és igen magas szellemi-erkölcsi szinten álló örökségét. Hagyta, hogy beléfecskendezzék, sőt ma már ő fecskendezi be saját magának a nyugati műveltségpótlékot &lt;sup&gt;[[És mégsem mozog ...#28.|28.]]&lt;sup&gt; , mely tőle idegen – kezdetlegessége, művi volta, részlegessége, racionalizmusa, merev alárendelő jellege, stb. okán – s melyet kezelni nem tud. Betegségtudata azonban nem alakult ki, sőt mintha egyre megátalkodottabban hinné, hogy a nyugatról kapott „anyag” jót tesz neki, egészségére válik. Nemes hazai borunkhoz nyugati vinkót kevertünk, ezért most rosszabb az italunk, mintha kezdettől fogva vinkót ittunk volna – ez a keverék kimondottan mérgező hatású ránk nézve, testileg-lelkileg tönkre tesz bennünket. Önpusztítóként gyógyulást kívülről nem remélhetünk, nyugatról legföljebb ingyenes tűcserét ajánlanak néha, mert a külső tisztaságra nagyon tudnak ám ügyelni, tehát csak önerőből gyógyulhatunk meg. Föl lehet és föl kell ébredni a kábulatból; és ennek a napja bizonyosan bekövetkezik, talán még én is megérem. Nem kell kitalálnunk nagy múltat, magas szellemi-erkölcsi szintű műveltséget, hiszen mindez megvan, „csupán” annyi kell, hogy tudatosítsuk magunkban, hogy visszaTéRjünk, vagyis megTéRjünk ehhez a korábban már elért szinthez, s ezzel kilépjünk a sekélyes indogermán „kultúra” tocsogó, langyos lábvizéből. Mária segélje a magyart!

Jelen írásban két nyelvi példán mutattuk be – az „árja nyelvészet” módszerei helyett &amp;ndash; a magyar népi műveltség eszköztárát. Észrevehettük tehát, hogy az általuk jelzett összefüggések fölismeréséhez nem az ún. „modern tudomány” eljárásai révén jutottunk, sőt azt teljesen el kellett vetnünk a valódi (de nyilván nem teljes) értelmezéshez. A nyelvünkből kiolvasható bölcsesség nem ellentmond a „tudománynak”, hanem a maga teljességében fölötte áll az utóbbi által képviselt részlegességeknek. Nemcsak e két példa alapján vonjuk le a következtetést: a jelenkori fizika, földtan, orvostudomány stb., tehát az ún. „korszerű tudomány” részleteiben és egészében is teljesen alkalmatlan a világ megismerésére, valóság és nyelv rokonságának vizsgálatára, a teremtő ige működésének felismerésére, de a Föld és az ember – jórészt az ő eddigi „áldásos” működésének eredményeképpen kialakult – betegségeinek kezelésére is. Mint ahogyan áll mindkét nyelvi példánkra az is, hogy az efféle összefüggések nem digitalizálhatók semmi módon. Egy népdal vagy népművészeti ábra jól tárolható és lehívható digitálisan, de megértése, üzenetének kifejtése már nem történhet digitális módon. Szókincsünk belső szerves rendjének összefüggésrendje tiszta minőségi, rokonító (analógiás) ügy, ezért már maguk a szóbokrok vagy szócsaládok sem szemléltethetők vagy ábrázolhatók digitálisan, mint ahogy nem ragadhatók meg az ún. „racionalizmus” alapjáról (ami semmiképpen sem azt jelenti, hogy „irracionálisak” volnának a szó rosszabbik értelmében – egyszerűen fölötte állnak e megkülönböztetésnek, vagy kívül esnek rajta).

Az úgynevezett „korszerű” tudomány tehát mind egészében, mind pedig részleteiben végletesen és elkeserítően korszerűtlen. Visszahozhatatlanul kiesett a téridőből, Isten és a természet rendjéből, művi-mesterkélt hozzáállásával, boncoló-daraboló, analizáló-megmerevítő eljárásaival olyan korlátolt, primitív és hitnélküli – azaz hiteltelen – világképet erőltetett ránk, mely mélyen alatta van néphagyományunk szintjének, melyet a magyar népmesék régóta meghaladtak, illetve meghaladottnak tételeztek. Ezt a „tudományt” nem lehet javítani, sem toldozni-foltozni, teljes egészében el kell vetni. Súlyos tévedés azt hinni, hogy össze lehet vegyíteni a mi ősi szerves műveltségünkkel, hogy ebből a keverékből valami jó sülhet ki; próbáljunk összevegyíteni mondjuk egy rózsatövet egy marék sóval, és nézzük meg három nap múlva mi lesz az „eredmény.” Fentiekből következik, hogy nem is valamiféle újonnan kitalált ellentudományra van szükség, „csupán” arra, hogy visszaállítsuk az emberiség régi nagy műveltségeiben rejlő szerves világképet, melyet páratlan módon és teljességben őrzött meg a magyar néphagyomány és a magyar nyelv. Nem vonjuk kétségbe, hogy az ún. természeti népek, pl. naváhók Észak- vagy a suárok Dél-Amerikában szintén máig megőrizték a szerves hagyományt (hiszen nyomokban a szervesség még az angol nyelvben is föllelhető), de a kidolgozottság (kifejtettség) és tudatosultság fokában elmaradnak a magyartól, mely elvben bármikor felválthatja a jelenlegi, teljesen elembertelenített világképet. Egész eddigi gondolatmenetünkből következik, hogy ebben külföldi segítségre nem számíthatunk; Hunsdorfer ügynök bandája és a nyomukban máig folyó pusztítás jól mutatja, mi történik, ha indogermán (vagy sémi, stb.) manccsal (és észjárással) piszkálnak-piszkolnak bele nyelvünkbe, műveltségünkbe,  hagyományainkba, gazdaságunkba, és veszik át fölötte az irányítást &lt;sup&gt;[[És mégsem mozog ...#29.|29.]]&lt;sup&gt; . Szerintük, és ebből következően mai labanc értelmiségünk szerint is: magyar sajátosságok vagy nem léteznek, vagy ha mégis, sürgősen fölszámolandók. Más oldalról viszont akadhatnak majd külföldi szövetségeseink: egyfelől erőszakos módon, politikai-világnézeti alapon és tudománytalanul indoeurópainak besorolt, vagy rokontalannak nyilvánított, de föltehetően elődeinkkel rokonságban álló népekről van szó az írektől, skótoktól kezdve a baszkokon, szicíliaiakon és bajorokon át a lengyelekig (emlékezzünk Szarmáciára), bolgárokig és indoszkítákig, másfelől pedig keleti irányban természetesen a török népekről. Kezdeni mindenképpen nekünk kell, mert több tekintetben mi állunk a legjobban, még ebben a mai kába állapotunkban is. A szellem-lélek-test hármasság meghatározó elemére összpontosítva, azaz szemünket az égre emelve és hittel eltelve, az űrből és a „korszerű tudományos világkép” rettenetéből, „virtuális valóságából” térjünk vissza a Földre mint egyetlen biztos pontra, azon belül pedig a Kárpát-hazában fennmaradt szkíta-hun műveltséghez; ez lehetne a „tudománynak” is igazi diadala, mert innen újulhat meg minden, ami elromlott – és nagyon sok minden elromlott. „Ne félj, csak higyj,” kedves Olvasó, ha még tudsz hinni és bízni. Remélem, hogy tudsz.

== Jegyzetek ==
=== 1. ===
Adalékok egy majdan megírandó tudománytörténeti műhöz.
=== 2. ===
Jelen írás semmiképpen sem tekinthető bevezetőnek a szerves műveltség tanulmányozásába. Az érdeklődők tegyenek erőfeszítéseket ebben az irányban, áll rendelkezésükre szakirodalom.
=== 3. ===
A rendszer szóval gyakran felelőtlenül dobálózik a nyelvészet, így például beszélnek az „angol magánhangzók rendszeréről”, pedig azok semmiféle rendszert nem alkotnak, sőt mássalhangzóik sem. Hangok rendszerré a magyar nyelvben szerveződnek, méghozzá nagyon szép kozmikus rendszerré. Csak az efféle különbségeket nem illik észrevenni, nehogy megsértődjenek angol barátaink. Nekem viszont nincsenek angol barátaim.
=== 4. ===
Az angolban természetesen nem ronda, mert nekik nincs rá más szavuk. De nekünk van.
=== 5. ===
Lásd például Rédei Károly vezető finnugristának az utóbbi években több helyen, köztük a Népszabadságban is kifejtett nézeteit.
=== 6. ===
De idézhetnék bármilyen mai angol, orosz, stb. nyelvű szakmunkákat is.
=== 7. ===
Nemzedék szavunk valószínűleg azért vált kerülendővé, mert egyfelől a nemzetet idézi meg, melynek gyakori hangoztatása politikailag kellemetlen lehet kisebbségeinknek és a szomszéd népeknek, másfelől a nemzést, amely komoly gondot jelent ma e hazában – visszaszorulása okán (csökken a születések száma, amin viszont szomszédaink nem sokat bánkódnak).
=== 8. ===
Vö. Kellermayer 2002.
=== 9. ===
Sőt némelyik irányzat kifejezetten elutasítja, például az ún. „tradicionális iskola” vagy a rózsakeresztesek. 
=== 10. ===
Így odázták el pl. a debreceni DAB-székházban tartott finnugor „vitafórumon” is, ahol természetesen semmiféle vita nem volt, hiszen nemcsak a keményvonalas ellenfeleket felejtették el meghívni, hanem még a hivatalos tudományon belüli „szelíd” ellenzéket is.
=== 11. ===
Santillana–Dechend: Hamlet malma. Értekezés a mítoszokról és az idő szerkezetéről. Pontifex, Debrecen, 1995.
=== 12. ===
Nemcsak a Zöldövezet című folyóiratban, hanem a Világhálón is olvasható, a Napút honlapon. 
=== 13. ===
Ismerem a média kifejezést, sőt jelentésével is tisztában vagyok, mégsem óhajtom használni ezt az ostoba újmagyar szót.
=== 14. ===
Ez természetesen kiterjesztendő az időjárásra és sok más területre.
=== 15. ===
Berényi 2002.
=== 16. ===
Mellesleg ez is magyar találmány, mégpedig Neumann Jánosé, csak a számítógépes szakemberek erről újabban már nem tanulnak (nálunk sem), csak Neumannál még egyenlő esélyt kap a digitális és az analóg elv a számítógép felépítésében.
=== 17. ===
Ebbe beleértendő az „ügynökhálózat” kifejezés is, hiszen e rendszerek egyik fő célja megfigyelés, lehallgatás. Idetartozik az ún. ügynökkormányok kérdésköre is.
=== 18. ===
Sajnálattal ugyan, de ki kell mondanom: ilyen intézmény a Magyar Tudományos Akadémia. Nem ilyennek indult – Széchenyi talán nem ilyennek szánta, de a Hunsdorfer-féle rablóbanda ilyenné tette, s ebbeli állapotában befagyasztotta.
=== 19. ===
Lásd például Végvári 2002.
=== 20. ===
Ezzel nem az erdélyi templomok mennyezetfestményeinek számítógépen való tárolása ellen tiltakozom, csak arra szeretném fölhívni a figyelmet, hogy a számítógép és a világháló digitalizálja részint a tudást, és teljesen a tudáshoz való viszonyt illetve az ismeretekhez való hozzájutás módját, ahogy annak idején az írás leválása a képírásról, majd a könyvnyomtatás linearizálta és formalizálta a tudást és a hozzá való viszonyt. Amely tudásféleség nem digitalizálható, az a peremvidékra fog szorulni vagy el fog tűnni.
=== 21. ===
Itt Tőkéczki, Csáth és mások érvelésére gondolok.
=== 22. ===
Ugyanekkora tapsviharba kell majd kitörnünk, amikor bemutatják a világnak az első klónozással előállított szerencsétlen emberi korcsokat (egyesek szerint „transzhumán tökélyeket”) – ha egyáltalán bemutatják, hiszen könnyen meglehet, hogy bemutatás nélkül szép csendben bevetik ellenünk a hírközlő szervekben, a politikában és a nemzetközi (állam)terrorizmusban (sőt lehet, hogy már be is vetették ezeket az időtleneket-idétleneket).
=== 23. ===
Származásukat szándékosan nem említem.
=== 24. ===
Azóta egyszer sikerült – részleges győzelem. Viszont bosszúból kitiltották Teleki Pál szobrát a fővárosból – áll a bál. Ráadásul ez a rablóvezér megint itt van.

=== 25. ===
A magyarság őstörténelmét – beleértve eredetmondáinkat, a hun-magyar folytonosság kérdését stb. – ugyanaz a Hunsdorfer minősíti gyermeteg képzelgéseknek, aki anyanyelvünket is „helyére teszi”. 
=== 26. ===
Ugyanarról az emberfajtáról – sok esetben ugyanazon személyekről – van szó, akiknek húsz évvel ezelőtt még a szocialista tudata volt fejlett. Nekik mindegy, hogy Brüsszel vagy Moszkva parancsol – és alighanem igazuk van.
=== 27. ===
Lásd aranykor mint az egyetemes béke időszaka.
=== 28. ===
Ezen mindenütt a görög-római kultúrán, illetve judeo-keresztény szellemiségen alapuló világképet értjük.
=== 29. ===
Segíteni – sajnos – az ún. jóindulatú indogermánok sem tudnának, mert nincs rá képesítésük. De az esetleges erkölcsi támogatást meg fogjuk köszönni.

== Rövidítések és hivatkozások ==

* COD – The Concise Oxford Dictionary of Current English. OUP, Oxford, 19564.
* CzF – Czuczor György–Fogarasi János: A magyar nyelv szótára I–IV: Emich Gusztáv magyar akademiai nyomdásznál, Pest, 1862–67; V-VI: Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R.-társulat,  Pest, illetve Budapest, 1870-74. (Újabban CD-n is, az Arcanum Adatbázis Kft. kiadásában.)
* MÉKSz – Magyar értelmező kéziszótár. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1972.
* TESz – A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára I-III. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1967-1976.


* Berényi László: Megatrendek. Turán, V (2002), 1.szám, 62-71.old.
* Jellinek Harry (szerk.): Egészségügyi ABC. Medicina Könyvkiadó, Budapest, 19784.
* Kellermayer Miklós: Fides et ratio. Turán, V (2002), 2.szám, 34-36.old.
* Pap Gábor: Jó pásztorok hagyatéka. Magyar népművészet. (Varázstükör.) * Pódium Műhely Egyesület – Magányos Kiadó, Debrecen, 1993.
* Telegdi Zsigmond: Bevezetés az általános nyelvészetbe. Tankönyvkiadó, Budapest, 1977.
* Tokarev, A. Sz. (szerk.): Mitológiai enciklopédia III. Gondolat, Budapest, 1988.
* Uránia Állatvilág. Rovarok. Gondolat Kiadó, Budapest, 19752.
* Végvári József: Hit és anyanyelv. Turán, V (2002), 2.szám, 63-66.old.


::: Debrecen, 2003. december 29.

::: Dr Végvári József, nyelvtanár (Debrecen)

[[Kategória:Esszék, tanulmányok]] [[Kategória:Nyelvészet]] [[Kategória:Filozófia]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Anyanyelvemről, huszonegy tételben</title>
    <id>687</id>
    <revision>
      <id>5039</id>
      <timestamp>2006-09-08T10:28:39Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>Gubbubu</username>
        <id>3</id>
      </contributor>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     = Végvári József
| cím        = Anyanyelvemről, huszonegy tételben
| szakasz    =
| előző      =
| következő  =
| megjegyzés =
Debrecen, 2003 november 10.
Dr Végvári József
nyelvtanár  írása
}}

# Az őstörténeti oldal&lt;ref&gt;http://www.origo.hu&lt;/ref&gt;, vagy nyelvünk ősiségének kérdése aránytalanul nagy súllyal szerepel mai vitáinkban, pedig nézetem szerint nem kulcskérdés, több okból sem. Az egyik az, hogy nyelvünk nemcsak az egyenes vonalú (lineáris) időben létezik, hanem (az indogermán eredetű, ún. „fejlett és korszerű tudományos világnézet” által „kezdetlegesnek és gyermetegnek” ítélt, s ezért kiiktatott ) körkörös vagy csigavonalú (idegen szóval: ciklikus vagy spirális) időben. Ez áll (mitikus) történelmünkre, sőt egész népi műveltségünkre, hagyományunkra is. Ez a fajta működésrend a külső szemlélőnek úgy tűnhet föl, mint a búvópatak; gondoljunk az ábrázoló népművészet fölvirágzására a 19. század közepén, vagy a táncházmozgalomra, legújabban a néphagyomány iránti általános és széleskörű érdeklődésre, mely képes a hatalom, az oktatás és a tömegtájékoztatás által akár 50-100-150 éven át folytatott hazudozást-kábítást-porhintést is zárójelbe tenni, hatástalanítani. Így „működnek” nyelvünkben a szócsaládok vagy szóbokrok is. Tehát a „világ-virág”, az „édes”, a „tér”, „húgy” vagy „búttában”, „ízesül” szavaink és családjaik, az olyan hangrendi párok mint „váz-fesz”, elsősorban nem történelmi képződményeknek tekintendők, melyek az egyenesvonalú időben „keletkeztek” és idő múltával „eltűnnek”, hanem sajátos értelemben vett örök érvényű szerkezetek, melyek egy ideig lappanganak, majd kortól és helytől függően más-más arculatukat képesek megmutatni, s ezzel számunkra a valóságot értelmezni, képletezni. Igaz ez templomos mángorlóinkra, népmeséinkre vagy valamely népszokásunkra is. Ezért számomra csekély haszonnal jár annak kimutatása, vajon létezett-e nyelvünk mondjuk 2160 vagy akár 26000 évvel ezelőtt (egyébként a válaszom: igen, biztosan létezett), vagy hogy megelőzte-e legalább 2x2160 évvel a sumér vagy kínai nyelvet? Vagy mióta létezik benne a SzűR szó? Vagy hány ún. etimont őrzött meg mondjuk a franciához képest? Párhuzamként: értelmes kérdés-e az, hogy 26000 évvel ezelőtt élt Nyilas jegyű elődnépeinknek volt-e mángorlójuk, és vajon mit karcoltak bele? Minthogy föltehetően akkor is a szellemi világrenddel összhangban éltek, másféle, de alighanem ugyanolyan magas művészi szintű, világegyetemes (kozmikus) mértékű és alapozottságú ábrákat, mint 19. századi pásztorfaragóink, Király Zsiga vagy Hodó József (akikről a hivatalos művészettörténet és a közoktatás – szigorúan önhibájából – tudni sem akar). Úgy vélem, az „örök érvényű” jelző nemcsak mennyiségileg hosszabb tartamú mint mondjuk az „igen ősi”, hanem mutat a másik irányban is, a jövő felé.
# A nyelvrokonság kérdése a nyelv térbeli oldalát érinti, és – második okként – lényegében ugyanazt gondolom róla, mint az időbeliről: nyelvünk mesei (vagy mitikus) és kozmikus, szentségi (szakrális) térben (is) létezik, szerkezetei a mitikus tér tárgyait, viszonylatait, illetve a benne végbemenő folyamatokat képezik le. És mivel a mesei vagy szentségi valóság lényegileg mindenütt ugyanaz, a magyar és a világ bármely más – szervességét legalább nyomokban őrző – nyelve között fogunk meglepően nagy számú párhuzamot találni (az alább kifejtendő Saussure-i tétel a nyelvi jel önkényességéről éppen ebben akadályoz meg bennünket), és ennek az égvilágon semmi köze a hagyományos értelemben vett genetikai (?) nyelvrokonításnak. A nyelvrokonság eszméje történelmileg korlátozott térben és időben merült föl: Nyugat-Európában a 19. század elején, amikor az indogermán népek hirtelen elkezdenek maguknak rangos ősöket keresni, és mindjárt meg is haragszanak ránk (s elindítják soros hadjáratukat kioktatásunk és „fölzárkóztatásunk” céljából) – azért, mert nekünk nem kellett keresni, hiszen a magyarságban mindig élt a hun-szittya származás tudata. (Párhuzamként: hol volt, illetve hol van Szkítia? Ne a Cartographiai Vállalat térképein keressük; ma is megvan, és onnan ma is ki lehet jönni. Talán most megint jövünk is kifele, az előörs már látszik.) Az efféle rokonkeresési és rokongyártási mozgalmak viszonylag rövidtávú politikai-világnézeti célokat szolgálnak, és önmaguktól eltűnnek, ha ezek a célok elvesztik időszerűségüket. 
# Viszont egy valamire kiválóan alkalmas a nyelvrokonság kérdése (s ez már a harmadik oka ez irányban fennálló érdektelenségemnek): hogy elfedje, homályba burkolja a lényeget, a szókincs belső összefüggésrendjének, szervességének, tehát egészen pontosan: a szócsaládok vizsgálatának kérdését. Nyelvünk (szókincsének) e kétféle megközelítését nagyon pontosan fölvázolja Lugossy József (az akadémiai nyelvtudomány részéről méltatlanul, de nagyon tudatosan) felejtésre ítélt, illetve kiiktatott nyelvészünk 1857-ben megjelent tanulmányában, melyben a „szócsaládosítást” a történeti-összehasonlító vizsgálat elé helyezi sorrendben, de mindkettőt fontosnak tartja. Csakhogy róla pontosan azért kellett elfeledkezni, mert merészelte ezt a két módszert egyenértékűnek, egymást kiegészítőnek tekinteni. Ő maga a szócsaládosítást tartotta fő feladatának, s e tanulmányában példát is mutat erre „fél” szavunk s rokonságának elemzésével. Talán tekinthető a szerves műveltséget megalapozó kutatók egyikének, bizonyos értelemben a „szerves nyelvészet” előfutárának. A következő évben már ezer példából álló magyar hangrendi párhuzamot tesz közé, köztük „apad-eped, árny-ernyő, buzog-pezseg” stb., melyek óriási többségéről tudni sem akar mai nyelvészetünk. Ekkorra ugyanis már Hunfalvy alias Hunsdorfer uralja az akadémiát (éppen véget ér a Bach-korszak), ugyanebben az évben pedig testvéri segítségnyújtás céljából behívja Németországból Josef Budenzet, s aztán ők ketten (a magyarajkú, de kozmopolita gondolkodású Brassai sajnálatos közreműködésével) a szócsaládosítást eltávolítják a küzdőtérről (ennek egyik oka az lehet, hogy előbbiek nyelvében effélék nem nagyon vannak, vagy már nem működnek), s azóta is tudományos szómagyarázatnak kizárólag az (ún. „rokon” nyelvekkel) térben hasonlító, illetve az időben (történetileg) vizsgálódó szófejtés marad: „megmutatták nyelvészetünknek azt a biztos utat, melyet soha többé el nem hagyhat” – Pallas Lexikon. (Merem remélni, hogy el fogja hagyni.) E két németajkú személyt „tiszteljük” (vagyunk kénytelenek tisztelni) mai napig a „tudományos magyar nyelvészet” megalapítóiként; a szepességi szász Paul Hunsdorfer 17, Budenz pedig 22 éves koráig egy szót sem tud magyarul, mégis az általuk lefektetett „alapokon” nyugszanak iskolai anyanyelvi tanterveink a mai napig, azok alkotják nyelvi tudatunk és tudásunk „tudományos alapjait”. Ezekben a tantervekben minden benne van, ami indogermán szempontból a magyar nyelvben észrevehető; ami nem, az természetesen nincs benne – hogyan is lehetne?. És nemcsak anyanyelvünket illetően működtek, hiszen Hunsdorfer-Hunfalvy nagy küldetésének tartja, hogy a szerinte butácska és elmaradott magyarokat megismertesse a „korszerű nyugati tudomány óriási eredményeivel”, elveivel és módszereivel, továbbá fölvilágosítsa őket valódi eredetükről, az addig hitt „mesék” helyett (szkíta-hun-magyar folytonosság, stb.). Nyugodtan mondhatjuk, hogy kettejük működése fölért egy Trianonnal (és mindkettőjük nevét ma középiskolák és utcák viselik!), pontosabban nyelvünk első Trianonjával; a második alighanem „A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára” című háromkötetes mű megjelenése (1967), melyet Szőcs István kolozsvári író joggal nevez a magyar nyelv elleni legförtelmesebb gúnyiratnak (ami természetesen nem azt jelenti, hogy e mű szakmailag teljesen használhatatlan volna). – Nyelvünk (lineáris időben vett) őstörténete helyett tehát jóval tanulságosabb lenne nyelvtudományunk történetét szemlélni, hiszen mai napig általános a vélekedés, hogy csakis nyugati módszerek átvételével, alkalmazásával vizsgálandó (és vizsgálható) anyanyelvünk (erről még lásd alább).
# A szócsaládosítás mint nyelvvizsgálati (illetve szókincsvizsgálati) módszer kiiktatása és Lugossy elfelejtetése nem az egyetlen oka annak, hogy érdemi szónyomozás azóta sem folyik. Ekkortájt születik meg Svájcban F. de Saussure nyelvész, akinek majd feladata lesz 50 év múlva kifejteni (bizonyítás nélkül) a már jóval korábban hallgatólagosan és széles körben elfogadott tételt a nyelvi jel önkényességéről, megegyezésszerű voltáról. Ha pedig a nyelvi jel, a szó önkényes, esetleges, megegyezésszerű, tehát nincs kapcsolatban az általa jelölt valóságszelettel, akkor ugyanúgy lecserélhető, helyettesíthető, mint mondjuk egy KRESZ-tábla. Önkényes, megállapodásszerű elemek között pedig érdemben rendszerszerűségről (azaz egymást motiváló, magyarázó szavak családjáról) sem lehet beszélni (a lexikológia – a szókincs vizsgálata – azóta ki is szorult a nyelvtudomány peremére). És ez megint nemcsak a nyelvi jelre vonatkozik, hanem pl. a népművészet képjeleire is. Amikor Molnár V. József vagy másvalaki népművészeti ábrákat értelmez szentségi-szertartási szempontból egy világegyetemes rend síkján, a „magas tudomány” azt ugyanolyan szélhámosságnak tartja, mint amikor én vizsgálok egy szóbokrot, és nem az a fő kérdésem, hogy honnan származik a szó, hanem az, hogy hová épül be? Hogy a valóság mely darabját képletezi, és milyen összefüggésrend nyilvánul meg közöttük?
# Saját műveltségétől, szellemi örökségétől sokakhoz hasonlóan elvadított, idegennyelv szakos tanárként két mestertől tanultam nagyon sokat, egy-egy mondatukat idézem: „Anyanyelvünk és népművészetünk egylényegű” (Pap Gábor), és „A természetes műveltségben élő, kívül-belül rendezett ember minden mozdulata: szertartás” – és fordítva: azzal rendezi magát, hogy hétköznapi mozdulatait is megszenteli (Molnár V. József). Nyelvre átfogalmazva: elvileg minden egyes szó kimondása (a kötőszavaké is!) – szertartás. Tehát nemcsak önkényességről, véletlen egybeesésekről nem lehet szó hagyományos jelrendszereinkben, hanem éppenséggel bátran feltételezhetünk nagyfokú egybeesést e rendszereink (ábrázoló népművészet, nyelv, néptánc, szokásrend, stb.) és az általuk képletezett (mitikus) valóság szerkezete és működésrendje között. Továbbmehetünk Lugossynál: nemcsak belső motiváltság (azaz megmagyarázhatóság, indokolhatóság vagy átláthatóság) és rendezettség van nyelvünkben (fecsérel-pazarol, hervad-sorvad, fonák-fenék, foszlik-feslik, kasza-kés stb.), hanem általánosságban megfogalmazhatunk egy nagyon kemény tételt: nyelvünk szerkezete és működésrendje – még mai megnyomorított, lappangásba kényszerített állapotában is – képes képletezni, megidézni a Teremtő rendjét, a valóság teljességét, annak nemcsak anyagi, hanem lelki és szellemi szintjein is. Nyelvünk, népművészetünk és a mitikus valóság csodálatos összhangja, rokonsága gyönyörűen mutatkozik meg a híres korondi szarvasos tányéron (Páll Antal műve az 1960-as évekből, tehát nem a távoli, ködös múltból!): SzaRV – SZáRNY – SziRoM – SzeLLeM. 
# Az iskolai anyanyelvi nevelés több okból is torzul: egyik a kizárólagos finnugor rokonítás, amit ugyan nem ismételgetnek folyton az órákon, mégis meghatározó a jelentősége, hiszen ma a szónyomozás szinte kizárólag azt jelenti, hogy választ keresünk a „Honnan származik?” kérdésre, és makacsul elkerüljük a „Hová épül be?” kérdést (mert ezt idejekorán „tudománytalannak” nyilvánították). Nem kevésbé súlyos a következő alaptétel, amit szintén nem hangsúlyoz az oktatás (sőt így talán meg sem említi, „csak” keményen és következetesen érvényesíti), ez pedig nyelvünk alaktanáról és mondattanáról állítja, hogy az csak az indogermán nyelvekre, jelesül a latinra (görögre, angolra stb.) kidolgozott fogalmak, módszerek és eljárások segítségével vizsgálható. Karácsony Sándor a múlt század harmincas éveiben felsóhajt: vajon lesz-e valaha olyan nyelvtanunk, mely a magyar nyelvet nem kívülről behozott szempontok és osztályozások szerint (vagy Lugosy szavaival: „az árja nyelvészet kész törvényeit átírva”), hanem önmagából, saját belső lényegéből, sajátosságaiból kiindulva fogja tudni magyarázni? Mára ennek nemcsak szükségessége, de lehetősége is kezd kirajzolódni; szükségtelen bármiféle nyugati vagy keleti nyelvtudomány (legföljebb mint tanulságos és kerülendő tévutak), rendkívül gazdag néphagyományunk, önálló és máshonnan le nem vezethető szellemi örökségünk és nyelvünk újszerű, teljeskörű nyelvészet kidolgozását teszik lehetővé, sőt: ezt meg is követelik. Ez a nyelvészet körvonalaiban már kezd kirajzolódni, de nagyon sok munka vár ránk.
# Anyanyelve értékeinek fölismeréséhez el sem jut a gyermek, mert az iskolai nyelvtanórák unalmasak és érdektelenek számára (tanár és diák egyaránt sejti, hogy ezek az órák nem anyanyelvükről szólnak). Innen kikerülve a való életben is azt látja, amit ott tanult a nyelv szerepköréről: eszerint a nyelv nem más mint „az emberi kommunikáció eszköze”, vagyis fogyasztói igényeink megfogalmazásának és – jó angolszász módra – lehetőleg mások rovására történő érvényesítésének eszköze (esetleg még arra lehet alkalmas, hogy ostoba vicceket meséljünk egymásnak, és hagyjuk magunkat félretájékoztatni, sandán befolyásolni a mindenkori hatalomtól). Tehát már meg sem fordul fejében, hogy másra is használható, pl. a világ értelmezésére, nagyon ősi és alapvető tudás szerzésére a világ szerkezetéről, a Teremtő rendjéről és működéséről.  
# Így lassan elérkezünk nyelvünk sajátosságainak számbavételéhez, amikor is nem az általános nyelvészet (indogermán nyelvekre alapozott) elvárásaiból indulunk ki, hanem a szerves jelrendszer és (mitikus) valóság közti rokonításból. Hangtani síkon a legsajátosabb dolog az, hogy a fogalmak szellemi tartalma elsősorban mássalhangzók révén fejezódik ki és adódik át, vagyis szavainknak van egy igen szilárd és tartós mássalhangzó váza (amit más szempontból hívhatunk a nyelv szellemi szintjének is). A mássalhangzók hat csoportba szerveződnek már egyes 19. századi nyelvészeinknél (hetedik lehetne a magánhangzók csoportja); az egyes csoportokon belül szabadon váltakozhatnak, de bizonyos szabályok szerint csoportok közötti váltás is lehetséges. Így fenti példáinkban a „FeCSéRel-PaZaRol” páros az ún. befúvó és sziszegő hangok váltakozását szemlélteti (a hangrendi párhuzam mellett), a korondi tányérhoz föntebb említett szavak pedig a „sziszegő-jelíró-nemes” hangcsoportokon belüli váltásokat. Ez gyökeresen szembenáll a hivatalos nyelvészet álláspontjával, mely nem tesz minőségi különbséget a kétféle hang között, sőt az ún. megkülönböztető jegyeken alapuló hangtani elméletek (Trubeckoj, Jakobson, Chomsky–Halle és követőik) mára teljesen összemosták a magánhangzókat a mássalhangzókkal. Ennek egyik oka az, hogy az indogermán nyelvekben a magánhangzóknak is komoly alaktani szerepük van (pl. tőhangzó váltása az angol rendhagyó igék és főnevek sorában), míg nálunk „csak lelkesítenek”, vagyis pl. tájegységi különbségeket, rokonértelmű párokat stb. fejeznek ki.
# Hogy milyen párhuzamok fedhetők fel hasonló mássalhangzó képlettel rendelkező szavak és a valóság mesei vagy szentségi arculata (jelen esetben keresztény vallásunk) között, talán legteljesebben eddig „Hit és anyanyelv” című írásomban sikerült bemutatni, egyrészt a TeST-TiSZT(a)-TéSZTa-oSTYa (és angol TaSTe-ToaST-DuST-HoST), másrészt egyalakú LaK1,2 szavunk, harmadrészt íZ1-5 szavunk rövidített elemzésével. A teljes rendszer csak a magyarban van meg, az angolban már csak a cserepeit találjuk meg – a szó szoros értelmében, hiszen az e nyelvben is föllelhető TeST szó latin előzménye tényleg cserépdarabot jelent; az angolban – lévén jellegzetes mozaiknyelv, szókincsének a norman hódítás okozta 50%-os lecserélése miatt – tényleg van „eredete” (azaz egyenesvonalú időben nyomozható leszármazása) a szavaknak – egyebe már alig van. E tárgykör teljes kifejtése 2-3 előadást igényel, de a Turán 2002/3. számában megkíséreltem néhány oldalon összefoglalni, bár lehet, hogy ez az érthetőség rovására történt. Ebben sikerült igazolni, milyen pontos fedésbe hozhatók szavaink és szertartásaink, sőt keresztény hitünk fontos alaptételei. „Kezdetben volt az Íge” – ez a mondat nem valamiféle szókép, hanem kemény és nap mint nap érvényesülő valóság, amit ideje volna komolyan venni. A Teremtő rendje mindenképpen érvényesül a világban, mai lepusztult világunkban is, s ennek nyelvi kifejeződése lesz még egy olyan sorvadt, elszervetlenült nyelvben is, mint az angol: a World Trade CeNTeR  nevű pokoli ikertorony nevének utolsó tagja magyarul SzeNTéLY-nek, angolul CeMeTeRy-nek , azaz temetőnek olvasható ki. A világuralomra törő, helyi műveltségeket és szokásrendet legázoló pénzhatalomnak emelt szentélyből így vagy úgy, előbb vagy utóbb temető lesz, akár az al-Kaida szabadságharcosai, akár a CIA és a MOSZAD emberei robbantották föl, ahogyan ez utóbbit is sokan hiszik. A mai nyelvészet (és az egész tudomány) tagadja az efféle párhuzamoknak még a lehetőségét is, mint ahogy nyelv és világkép összefüggését is – nyilván alapos oka van rá, hogy jó esetben műkedvelésnek, szélhámosságnak, rosszabb esetben lélekgyógyászati esetnek, netán – a korral haladva – a közeljövőben (szellemi) gerillaharcnak, terrorizmusnak minősítse az enyémhez hasonló búvárlatokat. (Kiemelném azt, hogy efféle okfejtések megértéséhez szükség van Istenben vetett hitre, de ez talán nem túlzó, teljesíthetetlen követelmény. Aki nem hisz, aligha várhatja el, hogy föltárul előtte a teremtő ige működésének rendje, legföljebb öncélú játékokat űzhet nyelvészet címén.) Gondoljuk csak el, hogy anyanyelvünk szókincsének túlnyomó része – ha ugyan nem egésze, beleértve még a legújabb idegen kölcsönszavak egy részét is, ilyen szócsaládokba rendezhető (Lugossy kifejezésével: „szócsaládosítható”), melyeknek jól kitapintható mitikus (a mindennapi tapasztalaton túlmutató) értelmezése is van, sőt elsősorban az van. Hogy Lugossyt emiatt félreállították, és az akadémikus nyelvészet – nyomában pedig az egész anyanyelv-oktatás – erről azóta sem tud, s ezzel nem foglalkozik, enyhe kifejezéssel is súlyos és megbocsáthatatlan szakmai felelőtlenség, nem is beszélve a magyarságtudat részben emiatt bekövetkező torzulásáról és az anyanyelvhez való viszony leromlásáról. Szerencsére nyelvünkből semmi el nem veszett, annyi a dolgunk, hogy lefújjuk róla a kincseit takaró porréteget, letakarítsuk a mocskot, amit rákentek egyfelől a Habsburgoktól támogatott díszes Hunsdorfer-Budenz páros és az őket máig követő, mindenféle rendszerben – kizárólagos és nagymérvű – állami pártfogást élvező nyelvésznemzedékek, másfelől a szerencsétlen Saussure és a nyomdokaiban járó strukturalisták, újabban pedig a generativisták. Új tudományosságot kell létrehozni, melynek alapját nem az Arisztotelészig visszavezethető indogermán  formállogikai-racionalisztikus-empirikus, deduktív-absztrakt” maszlag képezi, hanem a szerves jelrendszerek működésének részben még föltárandó alapelvei, a rokonító gondolkodás és a párhuzamok. A műveltségünknek, nyelvünknek és nemzettudatunknak eddig mérhetetlen károkat okozott árja illetve indogermán nyelvészet (Lugossy és Karácsony szóhasználata) egy napon remélhetőleg ki lesz tiltva a magyar nyelvnek még a közeléből is, képviselői gyakorlatozzanak inkább a német, ógörög, héber vagy egyéb elszervetlenült nyelveken, a miénket pedig hagyják békén. 
# A vizsgálandó egységek különös csoportját képezik az egyalakú szavak vagy homonímák (MéH, LéP, VáR, NyúL, Nő, ToL[L], VaR[R], SzűR, TeReM, stb.), melyek jelentései között – szöges ellentétben az akadémikus nyelvészettel – igen szoros összefüggést tételezünk föl – és bizonyítunk be (természetesen nem formállogikai keretek között, hanem itt is rokonítás, párhuzamok révén). Egy részükben főnévi és igei jelentések párhuzamát látjuk, melyek ily módon a valóság állapotszerű, illetve folyamatszerű oldalát vagy viselkedését idézik meg. Ezt a különbséget régi magyar nyelvészetünk pontosan érzékelte, Horvát István 1805-ben „állatos neveknek” mondja a főneveket (az ige pedig folyamatként = növénynek felel meg). Valószínűleg elmosódik a határ egyalakú szavak, hangrendi párhuzamok és szócsaládok között, de egy szerves rendszerben ez várható is. Folytatni kell az ilyen rendszer vizsgálatának legjobban megfelelő módszerek kidolgozását.
# Sajátos szépségeket tartogat számunkra ragozási rendszerünk is, melyet szintén sokan valamiféle véletlenszerűen létrejött, elhanyagolható fontosságú alaktani jelenségnek tartanak, s kísérlet sem történik világképi vonzatainak megfogalmazására. Itt először azt kell tisztázni, hogy a 19. sz. közepén az indogermán nyelveket szerkezeti sajátosságaik (s nem „rokonságuk”) alapján hajlító (flektáló) nyelveknek, míg a magyart, a török és finnugor nyelveket, a busmant, baszkot, a kaukázusi nyelveket és az indián nyelvek egy részét (majd később a sumért is) a ragozó (idegen szóval agglutináló) nyelvekhez sorolták az akadémikus nyelvészet nagy nevű képviselői, és ez az osztályozás nézetem szerint szilárdabb alapokon nyugszik, mint a nyelvrokonítás. Tehát akkor javítsuk ki a széles körben elterjedt, de teljesen téves szóhasználatot, mely szerint az oroszban, latinban stb. is volna „ragozás”. Ezek a nyelvek nem tudnak ragozni, csak hajlítani vagy hajtogatni (éppen ezért sorolták őket a flektáló nyelvekhez). Egy latin, orosz, szanszkrit igét vagy főnevet semmi módon nem lehet elragozni (csak hajtogatni, illetőleg konjugálni és deklinálni), tehát bármilyen keserves, le kell szokni erről a súlyosan megtévesztő szóhasználatról, akármennyire fog kapálózni ellene a közvélemény vagy a hivatalos nyelvészet (mert bizonyára fog), legalább saját osztályozásaik tiszteletben tartására szorítsuk rá őket. Minthogy – másféle érveléssel, a szócsaládosítás vonalán – RaG1 szavunk a RuHá-hoz köt (s ezáltal a ViSeL-ethez, ViSeL-kedéshez és ViSSZáL-áshoz, azaz viszonyuláshoz), RaG2 pedig a tetőt hordozó (viselő) szarufákat jelenti (ácsmunka), a ragozás valójában illesztési, illeszkedési (vagy ha úgy tetszik: újraszervesítő) művelet. Tehát a valósághoz való viszonyuk egészen más lesz a ragozó (és az ún. bekebelező, pl. az indián nyelvek nagy része) nyelven beszélő népeknek, mint a hajlító (indogermán, sémi) és az ún. elszigetelő vagy analizáló (kínai) nyelveken beszélőknek, akik folyton elhajolnak, eltérnek és elvonatkoztatnak tőle, s így önmaguktól is. Ékezettel pedig a RáG igét kapjuk a ragból: ahogyan a szent áldozásban Jézus testét NyeLV-ünkre vesszük, NyáL-unkkal elkeverjük  és le-NyeL-jük, ugyanúgy meg-FoG-juk és meg-RaG-adjuk, azaz hasonítjuk magunkhoz, tesszük anyanyelvünkkel magunkévá a környező világot, melyet nem akarunk indogermán vagy sémi módon uralmunk alá hajlítani és birtokolni, hanem inkább összeépülni, egybehangolódni vele; a magyarság illik a világnak. Annak, aki – és amíg – Isten tenyerén van, nem kell eltérítenie, megkülönböztetnie magát a világtól, vagy elszigetelnie magát tőle.
# Ezek után igazán különös dolog lenne, ha a mondattan terén nem találnánk sajátos magyar vonásokat. Bizony találunk, és itt nem is nagyon kell törni magunkat, mert Karácsony Sándor, a 20. századi hazai nevelésügy legnagyobb alakja „A magyar észjárás” című könyvében ehhez lerakta az alapokat. Észreveszi, hogy az indogermán észjárás alapjaiban eltér a magyartól, továbbá azt, hogy ennek az eltérésnek nyelvi okai vannak. Három pontban foglalja össze a különbségeket. A) az indogermán mondatfűzés és gondolkodás lényege szerint alárendelő, míg a magyar (és föltehetően a többi pusztai, és mellesleg (?) szintén ragozó nyelveket beszélő népek) jellegzetesen mellérendelő módon fűzik össze mondataikat, így is gondolkodnak és viselkednek. Ennek megint nagyon komoly világképi vonzatai vannak, hiszen történelmünk a bizonyság rá, hogy a többi néppel, a természettel és annak isteni rendjével szintén képesek vagyunk, vagy legalábbis a legutóbbi időkig képesek voltunk, mellérendelő módon együtt élni, ami nemigen mondható el az indiánok millióit lemészárló, rabszolgák tömegeivel kereskedő, gyarmatosító, természetromboló, folyton háborúzó angolszász, spanyol, német stb. nemzetekről. B) a magyar szemléletes (lásd szócsaládok – bár Karácsony ezt nem veszi észre, ő csak mondatszinten vizsgálódik), az indogermán elvont (absztrakt, deduktív), vagyis elvonatkoztat a valóságtól, mert megszakadt vele a közvetlen viszonya. C) Másként kezelik a fogalmakat, amennyiben az indogermán mindig fölöttes fogalomhoz való alárendeltségében tekinti, a magyar viszont mindig egy másik azonos rendű fogalomhoz képest ragadja meg a fogalmat (ikerviszony); tehát az indogermán folyton fölfelé „definiál”, elszigetel és elkülönít, befagyaszt és megmerevít, a magyar viszont párhuzamokban gondolkodik és fejezi ki magát – az idegen mintákat követő oktatás, tudomány, politika stb. ettől próbál meg elidegeníteni, erről próbál meg leszoktatni bennünket (ahogy Lugossy mondja: szavaink egymást magyarázzák). – Keresztény hitünktől is merőben idegenek az alárendeltségi viszonyok (sajnos egyházainktól nem), hiszen Jézus megszületésével valójában Isten mellénk rendelte magát, TeST-VéRei lettünk fiának. A mai magyar ember meghasonlottságának talán legfőbb oka éppen az, hogy legkésőbb hétéves korától nyelvének működésrendjétől, népi hagyományának szellemétől merőben eltérő, sőt azzal homlokegyenest ellenkező észjárást kényszerít rá az iskola, most már több száz éve. Mióta az iskolai oktatás intézményesült, bunkóval verik belénk a merev indogermán észjárást, bugyuta definícóikkal, „szubjektív-komplikált” világképükkel (Karácsony szóhasználata) együtt. És folyton a szamárpadba ültetnek bennünket, mert nem tudjuk átvenni ezt a gondolkodási módot, legföljebb csak a felszínen. „Gúzsba kötni, megnyomorítani, öldösni, kínozni lehet a magyar lelket, indogermánná tenni nem lehet.” (Szívleljük meg ezt a Karácsony-i gondolatot.) Eredendően a magyar párhuzamokban, hasonlatokban, gondolatláncokban fejezi ki magát, melyekre a legszebb példákat népdalaink szolgáltatják. Talán mert tudjuk, hogy a valóság, Isten rendje nem az alárendeltségi elv, nem az indogermán definíciók szerint működik.
# A ragozás esetében nyelv és valóság viszonya kissé áttételesebb, a mondatfűzésben közvetlenebb. Nem véletlen, hogy legújabban nyelvünket éppen ebből az irányból éri a legtöbb támadás. Nemcsak kölcsönszavak képében mérgezi nyelvünket az angolszász szemétáradat, hanem mondatfűzésünkben is pestisként terjed az indogermán alárendelő szerkesztés: „A legjobb dolog, ami a gyümölccsel történhet”, „Amire reflektálni szeretnék, az két dolog”, és a többi mondattani torzszülött. Ennek nyelvészeti megtámogatásaként 5 évvel ezelőtt megjelent, generativista (azaz Noam Avram Chomsky iskoláját követő) szellemben megírt „Új magyar nyelvtan” a mellérendelő összetett mondatokat már nem is tárgyalja – mintha valamiféle torz globalizációs összeesküvés folyna nyelvünk és műveltségünk ellen (ugyanez a nyelvtan kétségbe vonja nyelvünk tisztán ragozó jellegét – vajon mi a tétje ennek a gyanús játéknak?) 
# Ezen a ponton kívánkozik a kérdés: miért olyan rettentően fontos, hogy mi belépjünk az Európai Szövetségbe? (ha jól tudom, ez az „unió” szó magyar megfelelője.) Ha csak azért, hogy nekünk jobb legyen, akkor ők miért sürgetik ezt olyan nagyon? Lehet, hogy szükségük van egy olyan nyelvre, melyben TeST és TiSZTa párhuzamban áll egymással? (az angol BoDy ’test’ görög előzményéből ered a PaTiKa is, ennek pedig BeTeG az egyik magyar olvasata… (Robert Graves kideríti, hogy az Albionnak nevet adó „Fehér Istennő” bőre azért volt krétafehér, mert – leprás volt szegény; ezen Graves meg sem döbben.) Hát ezért kellett betiltani a szócsaládosítást, hogy ezek ki ne derüljenek; mert pusztán a nyelvhasonlításból ezek az összefüggések nem derülnek ki, csak ha összekapcsoljuk a két módszert, ahogy Lugossy eltervezte. Egy olyan nyelvre van talán szükségük, melynek szókincse magasan szervezett, igen összetett, teljes egészében szerves egységet alkot, mint egy óriási tölgy levélzete? Melynek ragozási rendszeréből a valósághoz való újfajta viszonyulási mód tanulható meg: illeszkedés vagy ráhangolódás (égbekiáltó arcátlanság, hogy még ők papolnak nekünk környezetvédelemről, akik a közelmúltban is számokkal szinte kifejezhetetlen mennyiségű olajat ürítettek saját tengerükbe, most pedig fölperzselik erdőségeiket! Akik koldusszegény országokat bombáznak porrá, és „szegényített uránt” vetnek be jó messzire saját országuktól – de hozzánk elég közel). Netán szükségük van egy olyan műveltségre, melynek szerveződése a Teremtő rendjét képletezi, és amelynek észjárása, képalkotási rendje, népzenéje, ősi közigazgatási rendje és gazdálkodási módja egyaránt mellérendelő? A saját kiüresedett, meddővé vált, részben elherdált, részben denaturalizált műveltségük és nyelvük megtermékenyítése, életben tartása – és hatalmuk átmentése – érdekében? Talán nem is az a küldetésünk, hogy „fölzárkózzunk”, magunkat indogermánná mázoljuk, hanem hogy rajtuk segítsünk… Hogy hátha le tudnának egyszer szokni arról, hogy más népeket és a természetet folyton maguk alá gyűrjék, és ezért még ki is tüntessék magukat. EU-tagként meg lehet majd tőlünk tanulni, hogy a valóság elemeit nem csak mennyiségi, hanem minőségi szempontból is lehet kezelni (nyelvünkben a névelő elhagyásával), amire az angol nyelv nem képes. Hogy a magyarban nincs ige a birtoklásra (mint angolban a „to have”), hanem ezt részeshatározóval fejezzük ki („nekem van stb.), vagyis nem birtokolni akarjuk – jó indogermán módra – a valóságot, hanem csupán részesülni belőle. Ezeket és sok egyebet csak tőlünk tudhatják meg – ha akarják, ha egyáltalán képesek fölfogni.
# Nyelvünk szépen sorban föltáruló szerves összefüggései lehetővé teszik, hogy más, elszervetlenült nyelvekben is felkutassuk a valahai szervesség maradványait. Eddig többszáz angol-magyar nyelvi párhuzam gyűlt össze, némelyik nagyon szép. Sőt lehetővé vált pl. magának az aNGoL népnévnek az értelmezése – saját nyelvi kereteiken belül: a Szűz-Halak állatövi tengelyre illeszthető rá, és ekkor kiderül, hogy pontosan azt csinálják ma a világban, amire e tengely alapvető ismérvei képesítik őket, csak sajnálatos módon annak nem a világos, hanem sötét arculatában.
# Mindennapi életünkben nemigen találkozunk az említett szócsaládokkal, de nem azért, mert túlságosan elvontak lennének (éppenhogy nagyon is szemléletesek), hanem azért, mert indogermán mintákat követve ma nyelvünknek csak egy nagyon felszínes rétegét használjuk, s ezen a fogyasztói létszinten úgy tűnhet, hogy a mi nyelvünk sem jobb az övéknél; „teljesen átlagos nyelvünk van”, vélik nyelvészeink). Holott csupán lappangásba kényszerült nyelvünknek lényegi, fontosabb része – csakúgy mint néphagyományunk jelentős része, búvópatakként létezik, de bármikor felszínre törhet. Különös szépségben bukkannak fel azonban népdalaink régi rétegében, ugyanis ezek szövegéhez senki sem nyúlt. „Ki se mengyek, meg sem adom magam” című könyvemben ilyen népdalelemzésre tettem kísérletet a szócsaládok vonalán (korábban pedig egy angol-skót ballada elemzésére, angol nyelven). Nincs szükségünk semmiféle, idegenből behozott-majmolt árja vagy sémita nyelvészetre, se strukturalizmusra, se kognitív grammatikára, a generatív iskolára pedig végképp nincs (lásd alább). Anyanyelvünket sajátmagából kell kifejteni, sajátosságai szerint megmagyarázni. Nem kell arra várni, hogy Bécsből, Moszkvából, Brüsszelből, vagyis az éppen soros külföldi irányító központból rábólintsanak erre a kutatási irányra. Mi kell akkor ehhez az új magyar nyelvészethez? Kell hozzá bátorság, erős nemzeti elkötelezettség, a magyar néphagyomány alapos ismerete, sajátos érzék általában az emberi nyelvek tanulása és különösen az anyanyelv iránt, a nyugati és keleti nyelvtudomány ismerete és hozzá való egészséges bíráló viszony. (Nem találtam ki semmi újat, csupán felsoroltam Karácsony és Lugossy jellemvonásait.) 
# Hiányos maradna ez a felsorolás, ha a magyar néphagyomány keretében működő nyelvészként nem hívnám föl a figyelmet az anyanyelv-oktatást közvetlenül fenyegető igen súlyos veszélyre. A Noam Avram Chomsky zsidó származású amerikai nyelvésztől  kidolgozott, és transzformációs-generatív nyelvtan néven ismertté vált, föntebb már említett iskoláról van szó. Chomsky olyan nyelvtant akart kidolgozni, mely egyaránt alkalmazható mesterséges (gépi) és természetes nyelvekre. Az eredmény: igen elvont, deduktív elmélet, mellyel a – szintén erősen formális (illetve erősen formalizálható) – angol mondattan egyes jelenségei jól leírhatók, de teljességgel alkalmazhatatlan szabad szórendű, alapvetően mellérendelő nyelvekre, mint a magyar. Egyetemen eddig is tanították (Debrecenben immár tanárszakosoknak kötelező jelleggel), de most félő – és nagyon valószínű, hogy „Vegyük át a korszerű nyugati tudomány eredményeit!” jelszóval a középiskolás tanárokra és diákokra is rákényszerítik. Talán éppen ezt akarja előkészíteni a föntemlített „Új magyar nyelvtan” azzal, hogy egyszerűen (és szakmailag teljesen megengedhetetlen módon) kihagyja a mellérendelő mondatokat a tárgyalásból. Igaz, hogy az eddigi helyzet is eléggé torz, hiszen a kizárólagos finnugor rokonság erőltetése és a latin-görög alapozású nyelvtani megközelítés-elemzés sem hagy teret anyanyelvünk lényegi sajátosságainak fölismeréséhez, de a Chomsky-féle nyelvtan uralomra jutásával sokkal rosszabbra fordul a sorunk, mert ez rendkívül erőszakos elmélet, mely gőzhengerként jön és mindent letarol (talán a parlagfűhöz lehetne hasonlítani – az is újabb keletű amerikai veszélyforrás). Nagyon súlyos veszély fenyegeti az egész közoktatást és mindnyájunkat, mert szét fogja rombolni a még megmaradt anyanyelvi tudatot is a fejekben. Valószínűleg vannak jelen írásban tanulságok a föntebb leírt pontokban is, ebben az esetben viszont nem elméleti fontolgatásokra, hanem sürgős cselekvésre van szükség, a gőzhengert meg kell állítani, mert eltaposhat mindnyájunkat.
# Szorosan ehhez kapcsolódó kérdés: Vajon miért nincs párbeszéd a szerves műveltség kutatói és hivatalos tudomány (nyelvészet) között? Ennek több oka van:
## A) korunk „tudománya” teljességgel racionalisztikus (az arisztotelészi ellentmondásmentesség talaján álló), formállogikai megalapozottságú (Berényi László találó kifejezésével: digitálisan viselkedik és vizsgálódik), míg a szerves műveltség kutatásában vissza kellett térnünk az ún. rokonító (analogikus vagy komplementer) gondolkodáshoz és vizsgálódáshoz, mely egyes régi nagy műveltségek (azték, sumér, egyiptomi – de a görög már nem!) és saját népművészetünk alapvető vonása, mert azt gondoljuk, hogy ez az ősibb, tehát a magasabb rendű és teljesebb, és csak ez adhat hű képet a világról, Istenről és emberről, a teremtő ige működéséről, illetve rendkívül gazdag szellemi örökségünk csak így érthető és működtethető. Ezt a gondolkodásmódot a hivatalos tudomány mereven elutasítja, mint egyszer s mindenkorra meghaladottnak vélt, kezdetleges (általuk gúnyosan „prelogikusnak”, gyermetegnek nevezett) eljárást. Tehát mi egy minőségileg eltérő tudásféleséget, lényegileg másféle világképet akarunk működtetni (az ő szóhasználatukkal valójában „szuperlogikusnak”, logika fölöttinek lehetne nevezni).
## B) részben emiatt, részben másért (pl. tekintélyféltés) a jelenkori tudomány – és különösen hazai képviselői – hajlamosak szélhámosnak, műkedvelőnek, sőt lélekgyógyászati esetnek minősíteni mindenkit, akinek nézetei élesen eltérnek az övéiktől meg az általuk bálványozott indogermánokétól (lásd például Rédei Károly, Zsoldos Attila legutóbbi nyilatkozatai). Nem lehetséges – és teljesen fölösleges – párbeszédbe bocsátkozni azzal, aki már a legelején őrültnek nyilvánít bennünket.
## C) élesen elutasítják még a lehetőségét is annak, hogy a magyarság önálló és máshonnan le nem vezethető, sajátos és értékes, igen magas szellemi szinten álló (népi) hagyománnyal rendelkezik (hogy néphagyomány egyáltalán lehet magasrendű, egyetemes, és mához szóló), s hogy ebből eredően sajátos feladata van világunkban, melynek igen nagy részén e műveltség már nyomokban sincs meg. Márpedig hitünk szerint az emberi minőségnek a globalizáció miatt felgyorsult leépülése csak ilyen magasrendű szerves műveltség elsajátításával állítható meg.
# A sajátos magyar értékek, hagyomány és küldetés említésére ifjuságunk egy része is igen élesen és indulatosan szokott visszakérdezni – nem rossz szándékkal, hanem inkább tudatlanságból, nemzettudatának hiányából, torzulásából, vagy valamiféle helytelenül fölfogott (ál)demokratizmusból, gépies egyenjogúsító, vagy inkább egyöntetűsítő törekvésekből fakadóan. Valahogyan föltételezik, hogy ha nekünk van pl. magasrendű népművészetünk, óriási népmese- és népdalkincsünk, akkor az angoloknak, norvégoknak stb. is van ezzel egyenrangú hagyományuk, és azzal is kell foglalkozni. Teljesen jogos a fölvetés, és magam szívesen foglalkoznék angol népművészettel. Csak van egy óriási baj: angol népművészet nincs, nem létezik (vagy soha nem is volt, vagy ha volt, elherdálták, nem voltak képesek megőrizni), s erre ők megpróbálnak valamiképpen büszkék lenni. A népzene kifejezést pl. „folk-music”-nak szokás fordítani, de hát az angolok ezen egészen mást értenek mint mi, s amelynek semmi köze a hiteles népzenéhez. Azzal viszont lehet és kell is foglalkozni, hogy az angolszászok mit értenek hagyományon, vagy mi a küldetésük a világban – csak itt nem túl szívderítő dolgok szoktak napvilágra kerülni.
# Néphagyománnyal, szerves műveltséggel foglalkozni nem valamiféle menekülést jelent a mai világtól, elmerülést egy szubkultúrában (bár nyilván erre is van példa, lásd a Vagabond című filmet) – éppen ellenkezőleg („szuperkultúrába” való fölemelkedés?). Ez a minden tekintetben magasrendű örökség képes ellensúlyozni, javítani és gyógyítani a világ bajait, biztos szellemi-erkölcsi fogódzót kínálva mai világunk legbonyolultabb kérdéseiben és helyzeteiben – éppen azért, mert teljességet ad, a ma elterjedt és hangosan hirdetett részlegesítő törekvésekkel szemben, mint pl. a számítógép erőszakos terjesztése, vagy a „tudástársadalom” néven újabban népszerűsített sületlenség . Éppen ezért próbálják olyan erőszakosan elzárni előlünk – a jelek szerint sikertelenül. Sokféle egyéb előítéletet lehetne még tisztázni, pl. azt, hogy a néphagyomány nem korszerű, elmaradott, hogy „naftalinszagú”, vagy hogy csak az fordul hozzá, akiből hiányzik az „eredetiség”; mintha valamiféle egyenruha lenne, pedig éppen az általa kínált teljességen belül lehetséges az egyéniség legtermékenyebb és legszínesebb kibontakozása.
# Büszke vagyok rá, és szakmai-emberi életutam legnagyobb eseményének – vagy inkább feladatának – tartom azt, hogy nyelvészként másokkal együtt a nagyon magas szellemi-erkölcsi szintű, világegyetemes léptékű, szittya-magyar ősi és soha nem avuló tudás megőrzésén, föltárásán és továbbadásán munkálkodhatom, mely egyfajta műveltségi génbankként az egész emberiség javát szolgálhatja. Hangsúlyozandó, hogy nem felélesztésről van szó, mert hiszen ez a tudás soha nem halt el, de még csak nem is csonkult, lappangva él, gazdagodik és éltet mindnyájunkat a mai napig. Túlélt olyan csapásokat (csak a középkortól számítva), mint államalapítás, egyházak intézményesülése, reneszánsz és „felvilágosodás”, könyvnyomtatás, az ún. „korszerű tudomány” megjelenése, török, osztrák és orosz megszállás, Trianon és egyebek. Túl fogja élni világunknak ma globalizálás és digitalizálás néven terjedő, indogermán-sémi vezérlésű szörnyűséges torzulásait, a TV-korszakot, bugyuta reklámok és erőszakos pénzemberek, gépkocsik, természetrombolás, kábítószer, világméretű butaság, erkölcsi-szellemi süllyedés, istentagadás és erőszak korát, az Európai Uniót, az USÁ-t, és egyéb terrorista (állam)szervezeteket is. Az emberiség úgy fog majd rá járni mint szomjazók a jó kútra. 

[[Kategória:Esszék, tanulmányok]] [[Kategória:Nyelvészet]] [[Kategória:Filozófia]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Egy nem-globalizálható magyar polgár véleménye a Magyarország Nemzeti Fejlesztési Terve (NFT) 2004-2006 – Stratégia című előterjesztésről</title>
    <id>688</id>
    <revision>
      <id>5041</id>
      <timestamp>2006-09-08T10:30:02Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>Gubbubu</username>
        <id>3</id>
      </contributor>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     = Végvári József
| cím        = Egy nem-globalizálható magyar polgár véleménye a ''Magyarország Nemzeti Fejlesztési Terve'' &amp;nbsp; (''NFT'') 2004-2006 – Stratégia című előterjesztésről
| szakasz    =
| előző      =
| következő  =
| megjegyzés =
}}
E bevezető sorokat utólag illesztettem ide, a szöveg legelejére, miután elolvastam a jelenlegi kormányzat által jóváhagyott és december 10-ig társadalmi vitára bocsátott NFT-t, és megírtam éles hangon fogalmazott véleményemet. Az előterjesztés vége felé jártam az olvasással, amikor az a gyanúm támadt, hogy bizonyos – számomra elsőrendűen fontos – fogalmak mintha nem nagyon fordulnának elő benne. Az összeállítók által sokat magasztalt számítógépes eszközöknek hála, igen könnyű volt bizonyságot szerezni a dologról: a „Szerkesztés” étlap „Keresés” pontjára kattintva, a megjelenő ablakba sorban egymásután beírtam a következő szavakat: NEMZET, HAZA, CSALÁD, ERKÖLCS, NEVELÉS, HIT. Mindegyik keresésre a rendszer sorban a következő választ adta: „A KERESETT ELEM NEM TALÁLHATÓ” (illetve melléknévként van meg az első három, de csak szűk gazdasági-területi értelemben). . 

Gyanúm tehát beigazolódott, s ezen a ponton hirtelen kérdésessé vált számomra: érdemes-e egyáltalán elküldeni biráló megjegyzéseimet. Ha így áll a helyzet, mi közöm nekem ehhez az előterjesztéshez? Hiszen ez a hat számomra – és alighanem még jónéhány ember számára e hazában – rendkívüli fontosságú szó kimaradása a kormányzati szintű anyagból aligha lehet a véletlen műve, de hanyagságról, elnézésről sem lehet szó. Kénytelen vagyok elfogadni a szörnyű tényt: a tervezet összeállítóinak és jóváhagyóinak szótárából (anyanyelvi szókincséből) ez a hat alapvető (pártoktól függetlenül alapvető) fogalom hiányzik, vagy talán megegyeztek abban, hogy ez a hat szó nem szerepelhet a 60 oldalas előterjesztésben, mely a nemzet fejlesztéséről szól, azaz fejlődési utakat jelöl ki nemzetünk számára az elkövetkező évekre-évtizedekre. 

Döbbenten nézek szembe ezzel a ténnyel, mely szinte gondolkodásomat is megbénítja; hiszen ha a tervezetet összeállító személyek „kifelejtették” volna a hat szót, az elfogadásáról döntő kormányülésen még észre lehetett volna venni, és pótolni a mulasztást. Csak kapkodó kérdéseket tudok föltenni: Lehetséges, hogy AZ EGÉSZ KORMÁNYBÓL SENKI SEM VETTE ÉSZRE? Az oktatási miniszter sem? A szociális ügyekért felelős miniszter sem? (Miért pont őket említem, nem tudom.) Maga a miniszterelnök sem? Ha ez a hat szó nem fontos a tervezet összeállítóinak, nem fontos a kormánynak, és nem fontos magának a miniszterelnöknek, akkor miről akarnak Önök, a tervezetet társadalmi vitára bocsátók, velem és még sok más nem-globalizált (és talán nem is globalizálható) polgárral „lakossági párbeszédet” folytatni!? Akkor miről kérik a véleményemet? Mert ha Önök úgy vélik, hogy ez a hat fogalom nem fontos, hogy nem kell még utalni sem rájuk egy ilyen tervezetben: a nemzet számára fölvázolt jövőképben, hogy miattuk nem kell aggódni, ezek nem vizsgálandók és nem fejlesztendők az elkövetkező években, akkor én úgy vélem: az Önök tervezete engem egy fikarcnyit sem érdekel, az Önök tervezete az én szememben egy óriási nagy nulla, áthúzva így: Ø. Mert ha ez igaz, akkor nyilvánvalóan mi nem beszélünk egy nyelven, tehát nem élünk egy hazában (bocsánat: országban, hiszen Önök a globalizáció – értsd: újragyarmatosítás – jegyében már törölték a „haza” szót), nem egy erkölcsön vagyunk, családjaink szétestek, és nem hiszünk a nevelésben. Akkor ezt a tervezetet apró darabokra kell tépni, és megetetni Önökkel: összeállítóival, jóváhagyóival és nyilvánosságra hozóival. De azért közben vizsgálandó az is, vajon más EU tagok és tagjelöltek hasonló tervezeteiből szintén kimarad-e a hat fogalom? Ha igen, akkor az EU-ban semmi keresnivalónk, ha nem, akkor csatlakozásunk újra tárgyalandó, e hat fogalom bevételével. 

Ha netalán valakit Önök közül mégis érdekelne, miért fontos számomra ez a törlésre kijelölt hat szó, akkor az olvassa tovább véleményemet. Ha senkit sem érdekel Önök közül a hat szó jelentősége és esetleges újra tanulása, semmiképpen ne olvassák tovább, sőt idáig is kár volt.

&lt;center&gt; X   X   X &lt;/center&gt; 

Ezt a véleményt az előterjesztés összeállítói maguk kérték, ezért ne lepődjenek meg, ha nekik nem tetsző, esetleg számukra képtelennek hangzó dolgokat olvasnak az alábbi írásban. Számomra és a velem kölcsönhatásban álló körökben ezek nem képtelenségek, és igen komolyan gondoltam mindent, amit ide leírtam. Tudom, hogy az előterjesztés összeállításakor egy merev, indogermán alárendelő észjárás szerint fogalmazott, EU-szabályrendszerhez igazodva kellett a hazai helyzetet leírni oly módon, hogy a tervekhez a legtöbb pénzeszközt lehessen támogatásként kicsikarni – ugyanúgy, ahogyan egykor a KB-határozatokban is csak az szerepelhetett, amit a KGST vagy a Varsói Szerződés szabályzatai és előírásai megengedtek. Mindezt tudva sem hallgathatom el megdöbbenésemet, súlyos kételyeimet és hiányérzeteimet a szöveg olvastán. E bíráló megjegyzések célja az, hogy a Nemzeti Fejlesztési Terv átírható legyen Nemzet-Fejlesztési Tervvé – mert most még nem az, legföljebb nyomokban. 

&lt;center&gt; X   X   X &lt;/center&gt; 

Általánosságban egyet lehet érteni az olyan célkitűzésekkel, mint pl. a kis- és középvállalkozások fejlesztése (de természetesen elsősorban nem azért, hogy szedett-vedett, kizsákmányoló jellegű „transznacionális vállalatok beszállítói” legyenek), hogy a leszakadó térségeknek lehetőségük legyen fölzárkózni, hogy javuljon a környezetvédelem és a magyarság rossz egészségi állapota; e két utóbbiért főleg a negyvenöt évi kommunista uralom felelős. Ezeket az üzleti-fogyasztói észjárással vázolt célokat azonban emberi módon át kell fogalmazni, és alá kell rendelni olyan ügyeknek, melyek a NFT-ből teljességgel kimaradtak, tehát amelyek véleményem szerint elsődlegesek a magyarság jelen helyzetében – függetlenül attól, hogy az Európai Szövetség mit vár tőlünk vagy mit nem. Megállapítható, hogy az előterjesztésből teljességgel kimarad, hiányzik még az utalás is ősi gyökerű, rendkívül gazdag, magas erkölcsi-szellemi színvonalú (és ilyen útmutatást ma is nyújtani képes) néphagyományunkra. Bár történik futó említés a „sajátos magyar kulturális örökségről”, ez ilyen általánosságban semmitmondó; föltétlenül ki kell térni a gazdag és máig élő, gyűjthető és átadható néphagyományra, szinte fölmérhetetlenül gazdag népköltészetünkre és -művészetünkre, népzenénkre és néptáncainkra, szót kell ejteni nyelvünknek és műveltségünknek az indoeurópaitól merőben eltérő mellérendelő és rokonító (analogikus) jellegéről, valóságmagyarázó erejéről, továbbá a Szent Koronáról, mint a magyarság jellegzetességeinek legmagasabb szintű, különleges megnyilvánulásáról. Ez a hagyomány ugyanis hatalmas szellemi és erkölcsi tőke, melyhez Nyugaton még csak hasonló sincs. Az előterjesztés készítőit nem menti, hogy ez a hagyomány részben ma is a felszín alatt rejtezik, nincs vagy alig van képviselve az intézményes oktatásban (kevés kivétellel); ugyanis a rendszerváltás óta majdnem szabadon terjedhetett, és megismerhetővé vált. A szerzők vagy semmibe veszik a magyar néphagyományt (ami megbocsáthatatlan), vagy semmit sem tudnak róla (ami ugyanolyan megbocsáthatatlan), s így azt sem, hogy Nyugaton ez a tőke már teljesen elveszett. Vagyis mi az ő számukra ismeretlen, fölbecsülhetetlen szellemi kincseket fogunk bevinni az Európai Szövetségbe (a Word szövegszerkesztő nyelvhelyességi ellenőrzője szerint ez volna az „unió” szó jelentése, ha esetleg nem tudná valaki). De ez még hagyján: a szerzők – és jóváhagyók – a magyarságtudatnak, hazafiságnak és nemzeti elkötelezettségnek még azt a legalacsonyabb, pártoktól független átlagos szintjét sem képesek fölmutatni a nemzetünk jövőjét meghatározó alapvető írásműben, ami joggal lenne elvárható még akkor is, ha tudjuk, mekkora pusztítást végzett a kommunizmus lelki, erkölcsi és szellemi téren, s ami elvárható még egy ötödikes gyerektől is. Őszintén megdöbbenek ekkora tájékozatlanság, tudatlanság, érzéketlenség és erkölcsi vakság láttán, és fölmerül bennem a kérdés: honnan származnak, hol élnek az előterjesztés szerzői? Vajon egy hazában élnek velem? 
 
Részletező bírálat (NEM a Világhálón közzétett véleménykérő űrlap rovatai szerint):

– igen súlyos hiányosság, hogy említés sem történik a családról, mint a nemzet alapsejtjéről. Hogyan lehet megállítani a családok szétesését-szétverését, a gyerekek elhanyagolását és utcára kerülését, az ifjúság erkölcsi tartásának gyengülését? Ez sokkal fontosabb kérdés mint a romák vagy fogyatékosok integrációja, vagy a kis- és középvállalkozások „beszállítóvá” válása. Ezzel szorosan összefügg, hogy a nevelésről sem esik egyetlen szó sem az előterjesztésben, csak az oktatásról, de még az is igen szűken értelmezve (az összeállítók csapatában még egy nevelő sem volt? pedig azt igazán nem nehéz keríteni; ha viszont volt, és mégse tudta bevétetni a nevelést, akkor igen súlyos baj van). Hiába fog érteni a „tudás menedzseléséhez” meg az „információs technológiákhoz” az ifjú nemzedék, ha nem kapott szilárd erkölcsi útravalót a családtól és az iskolától, semmit sem ér a tudása, haszontalan tagja lesz a nemzetnek, és az emberiségnek is. Az Önök által olyannyira kedvelt és agyonkoptatott „kohézió” kifejezést miért nem vonatkoztatják a családokra is? Mindennél fontosabb a magyar család egységének, szentségének és becsületének helyreállítása, erre sürgősen rövid-, közép- és hosszútávú terveket kell kidolgozni. Ugyanilyen terveket kell kidolgozni a (a tervezetben szintén meg sem említett – megint kérdezem: hol élnek Önök?) népességfogyás megállítására is, mely természetesen szorosan összefügg a családok egységének, az idősek megbecsülésének és az anyaság szentségének visszaállításával. Az erkölcsi züllesztést folytató, a család, anyaság és nemzet fogalmát lejárató személyeket és szervezeteket a nyilvánosság előtt kell azonosítani, kipellengérezni, és súlyos büntetéssel sújtani – beleértve természetesen a TV-állomásokat, de még az ilyen írókat is); &lt;br&gt;
– a környezetvédelem, egészségügy, „tudásalapú (értsd: számítógép-függő) társadalom”, romakérdés, lemaradók és fogyatékosok, a homoszexuálisok „jogai”, stb. közhelyízű és reklámszerű, túlzott hangsúlyozása, szünet nélküli szajkózása mögött Nyugaton jórészt ideiglenes érvényű üzleti megfontolások és múló divatjelenségek állnak, ezek csak részben fakadnak az indogermán nyelvek és műveltségek hagyományaiból, szerkezetéből vagy sajátosságaiból. Föl kell készülnünk arra az időszakra, amikor az üzleti haszon és divat elmúltával a Nyugat e fogalmakat újra törli szótárából, és más, hasonló módon kiüresíthető jelszavakat ír zászlajára, vagy esetleg semmit sem (ne felejtsük el, hogy a kommunizmus is elmúlt – ha elmúlt – pedig örökéletűnek hitte és hitette el magát); &lt;br&gt; 
– csak nem az a célja a magyar hagyományok elhallgatásának, hogy az iromány készítői megnyugtassák saját magukat és az EU-tárgyalófelet arról, hogy nálunk minden akadály nélkül bevezethetik ostoba előírásaik és művi, mesterkélt, élettől és természettől teljesen elidegenedett szabályaik tömkelegét (pl. a magyar hagyomány szerves részét képező, szertartásos házi disznóvágás betiltása, kispiacok bezárása és egyéb bődületes szamárságok)? Elhitetni velük és a gyanútlan magyar állampolgárral is, hogy mi „tiszta lap” vagyunk, bármit beveszünk és elfogadunk? Vajon kik reménykednek abban, hogy a globalizáció (melynek igazi magyar jelentése „újragyarmatosítás”) majd kitörli ennek a hagyománynak a nyomait is? A szervesség lényegét nem érti az, aki szerint ezt a hagyományt el lehet törölni, hiszen ez eltörölhetetlen – mert a csontjainkba és vérünkbe ivódott, és mindig velünk van – nem úgy, mint a múlt a Kommunista Internacionáléban. &lt;br&gt;
– a NFT hangvétele erősen emlékeztet a rossz emlékű Központi Bizottsági határozatok nyelvére és megfogalmazásaira, jellemzi  pl. a hurrá-optimizmus (csatlakozzunk az EU-hoz és ha szerencsénk lesz, minden gondunk megoldódik, sőt még a zsebünk is megtelik), a hajbókolás, csak most nem a Szovjetunió, hanem a Nyugat előtt, ezért címlapjára leginkább a „Medgyessy elvtárs bennünket a boldog jövőbe vezet” jelszó kívánkozik, vagy a Huxley-féle „Szép új világ”. A korábbi pártzsargont most fölváltja az eurozsargon, mely ugyanolyan szürke, romboló és csüggesztő, és célja is ugyanaz: butítás és félrevezetés; &lt;br&gt;
– hol szerepel az előterjesztésben, hogy mit jelent számunkra (és a szerzők meg jóváhagyók számára) a magyar haza? Hogy milyen a nemzeti azonosságtudatunk? És ha nem elég magas szintű, fejlesztendő-e és hogyan? Vagy ez csak a romákra és a magyarországi szlovákokra, stb. vonatkoztatható, de a magyarságra nem? Ehhez képest hogyan áll a pl. a finn azonosságtudat az EU-ban? Nem kellene megvizsgálni ezt? Ha az iromány összeállítóiból ennyire hiányzik a hazájuk iránti szeretet és tisztelet, és a képesség ennek kinyilvánítására, akkor hogyan várhatják el másoktól a tiszteletet hazánk iránt? Netán az EU-ban az a szokás, hogy nem tisztelik se a saját hazájukat, se másokét? &lt;br&gt;
– az iromány készítőinek mintha leghőbb vágya az lenne, hogy hazánkat mielőbb nyelje be a nemzetközi (zsidó?) nagytőke, és tűnjön el mindaz, ami sajátosan magyar (ezt már csak azért is. könnyen el tudják képzelni, mert láthatóan fogalmuk sincs arról, hogy mi teszi a sajátosan magyart). Tudatában vannak annak, hogy a magyarságot lényegében a „multinacionális nagyvállalatok beszállitóivá” akarják tenni, amelyek hazai kiskereskedelmünket már el is tiporták? Ilyen alacsony gazdasági szintre talán még a KGST idején sem akartak bennünket leszorítani! &lt;br&gt;
– hemzseg a teljesen fölöslegesen használt – vagy inkább fitogtatott – idegen szavaktól, mint pl. kreatív, innováció, decentralizál, abszorpció, operatív, strukturális, regionális klaszter (ez ráadásul teljesen értelmetlen), közszféra modernizációja (ez is), pólus funkció, regionális centrum, agglomeráció, diverzifikáció, aktivitás, horizontális, specifikus, kohézió, karakteres, transzparenssé (kell tenni); elszomorító, hogy előfordulnak benne ugyanilyen értelmetlen, de magyarosan hangzó szóösszetételek is, mint pl.  tartalomipar, újgazdaság  Az angol kifejezéseket – SWOT, public management, spin-off, stb. – tessék lefordítani, megmagyarázni. Egyelőre Magyarországon élünk, ahol magyar a hivatalos nyelv, és angol szavakra megtanítani a népességet, az nem az Önök dolga, hanem a hozzám hasonló nyelvtanároké. Olyan ez a szöveg, mintha bemutatót tartanának nekünk arról, hogyan fest majd a közeli jövőben a globalizált (értsd: újragyarmatosított) magyar nyelv. &lt;br&gt;
– az egész irományt elszomorító szűklátókörűség és szakbarbárság jellemzi, az üzleti szempontokon kívül csak a környezetről és az egészségügyről van benne szó, a műveltségről csupán közhelyek; hogy nem lehetett a szakbarbár közgazdászokon kívül olyan embereket bevonni, akik képesek túllátni saját szűk szakmai szempontjaikon, mint pl. Andrásfalvy Bertalant vagy Makovecz Imrét? Mert világnézetileg gyanúsak? Ha ők gyanúsak, akkor én is az vagyok, és még honfitársaimnak legalább a fele. Az előterjesztők netán a világnézetileg gyanús elemeket hátrahagyva fogják fölvétetni magukat az Európai Szövetségbe? &lt;br&gt;
– bizonyos kitételekkel nem tudok mit kezdeni. Pl. „A jólét növekedésével az egészség egyre inkább értékké válik.” Hol? A Nyugaton rohamosan növekvő kábítószerfogyasztásra gondolnak vajon? (Most már nálunk is növekszik – ez volna a „fejlődés”?) Vagy: „A környezeti és természeti értékek felértékelődése tapasztalható a fejlett országokban.” Melyikben? Netán arra gondolnak, hogy az USA (nyilván más „fejlett” országok titkolt támogatásával) meghiúsította Johannesburgban az egész világra szóló környezetvédelmi egyezmény elfogadását? Miben „fejlett” egy ilyen ország? Én úgy látom, hogy legföljebb a fegyveres erőszak alkalmazásában, és mások kizsákmányolásában, eltiprásában. – Kiket akar kábítani, kiknek készült ez az előterjesztés? Gondolkodni, tájékozódni képtelen embereknek? Netán svábbogaraknak? &lt;br&gt;
– a lakosság „egészségi állapota és életminősége” nem akkor fog javulni, ha indogermánná mázoljuk át magunkat, és leutánozzuk a leépülő és kiüresedő nyugati életvitelt, hanem akkor, ha kidolgozzuk a sajátunkat, illetve visszatalálunk hozzá, ráismerünk a sajátunkra, gazdag hagyományainkra támaszkodva. Hála a TV-nek, nap mint nap látható, mit csinál „tudásalapú társadalmában” a „fejlett nyugati polgár” az ő „növekvő szabadidejében”; csak nem erre a szintre akarják lerángatni a magyarságot; vagy örökre ezen a szinten megkötni azt a részét, amelyiket már sikerült lesüllyeszteni oda? &lt;br&gt;
– egyetemi oktatóként tanúsíthatom, hogy az egyetemi képzés színvonala az utóbbi években rohamosan csökkent, de az egyetemen kívül sem veszem észre, hogy nőne „az emberek általános műveltsége” (ha csak nem a „Nagy Testvér” című műsor nézettségén mérjük); ha az állami intézményekben folyó oktatás továbbra is így „halad”,  félő, hogy a magyar hagyományt amúgy is csak nyomokban tartalmazó mai „korszerű műveltség” igen alacsony szinten fog kiegyenlítődni, amely rossz esetben akár a mai amerikai átlagos „műveltségi szintre” is lesüllyedhet; &lt;br&gt;
– az irományban föl sem merül a kérdés: vajon az EU képes lesz-e fölhasználni a magyar tagságból fakadó „potenciális lehetőségeket és forrásokat”? Van-e „abszorpciós képessége” magas szintű, ősi szellemi örökségünk, népzenénk (de nem annak világzenévé torzított változata), ragozási rendszere és szókincsének belső összefüggései révén a valóság teljességét megragadni képes nyelvünk, mellérendelő-rokonító észjárásunk irányában? Mert ha nincs, akkor tényleg kérdésessé válik belépésünk sürgetése. Nem fognak-e szegénykék „leszakadni” tőlünk e tekintetben? Hogyan fogjuk őket támogatni a „felzárkózásban”? Egyáltalán, mennyi ott az ezer főre jutó és ma is gyűjthető néphagyomány „százalékosan”? Az ezer főre jutó hiteles, erkölcsileg-szellemileg fölemelő népművészeti tárgyak, népdalok és népmesék száma? – Megegyezésre való hajlandóságomat szemléltetendő, javaslatot teszek egy idevágó új „mérőszámra”: adják meg az EU-tagországok a „magyar minőségi követelményeknek megfelelő néphagyományt ápoló és fenntartó települések, közösségek számát vagy arányát”. &lt;br&gt;
– minthogy az előterjesztés készítői föltehetően jórészt a főváros értelmiségi beltenyészetéből (hivatalnokrétegéből) kerülnek ki, a vidékről ugyan sokat írnak, de csak mint a főváros utánzására törekvő szegény rokonról; olvashatunk ugyan a „vidék felértékelődéséről”, mégis „Budapest fejlődésének gyorsulása” ijedelemmel tölti el a vidéki embert, mert egész biztosan a vidék visszafejlődéséhez fog hozzájárulni, s a város továbbra is élősködik majd a falun, mint tette ezidáig; &lt;br&gt;
– a magyarságot először saját értékeihez kellene fölzárkóztatni, nem pedig egy, szerves hagyományait végérvényesen elvesztett, hitéből kifordult, szellemileg-erkölcsileg rohamosan leépülő, a természeti erőforrásokat pazarló, csak az üzleti-anyagi szempontokkal és a szegény országok kihasználásával törődő Nyugathoz. A saját magas szellemi-erkölcsi szintjéhez visszatalált magyarság tudná e szinthez „fölzárkóztatni” (hogy én is használjam ezt, az iromány szerzőinek annyira kedves kifejezést) az önazonosságukat rohamosan elveszítő nyugati népeket. Miért kellene nekünk „integrálódni” egy süllyedő szinthez, amikor nekünk van egy már korábban elért, igen magas színvonalunk? Amelyre bármikor vissza lehet térni, hiszen ez csak elhatározás, példamutatás és semmiképpen sem pénz kérdése? &lt;br&gt;
– a kis- és középvállalkozások mellett kiemelten kellene támogatni – és erősségeink között fölsorolni – a magyar néphagyományt őrző egyéneket, településeket, közösségeket, csoportokat és polgári szerveződéseket, hiszen ők jelentik a nemzet szellemi-erkölcsi tőkéjét és aranytartalékát, mely örök érvényű, melyből nemcsak hazánk, hanem egész Európa megújulhat. Ez a támogatás elsősorban ne anyagi, hanem erkölcsi és szervezeti legyen, de minden térség és megye első öt feladata között szerepeljen, és előzze meg pontos felmérés az ilyen egyénekről és csoportokról. Ugyanakkor teljes körű felmérést kell készíteni mindazon nevelőkről, oktatókról, akik vállalják az ősi magyar csillagmesei hagyomány szellemében történő oktatást, annak terjesztését és népszerűsítését, illetve megvan ehhez a felkészültségük és elhivatottságuk; a névsor elkészítéséhez fölajánlom segítségemet. (Ezek a felmérések természetesen NEM a belbiztonsági szervek számára készülnének.) Ezzel szemben az EU-nak jól láthatóan nincs semmiféle szellemi-erkölcsi tőkéje, sem jövőképe (ha lenne, tudnánk róla), ilyet kidolgozni sem akar, nem is képes rá, csak rövidtávú anyagi-üzleti megfontolásai vannak, s ennek rendeli alá sajnos a környezet, egészség, fogyatékosok stb. reklámokhoz hasonlóan sulykolt kérdéseit, s ehhez akar bennünket szövetségesként megnyerni. Mit fog tenni, ha ezek az üzleti szempontok csődöt mondanak, befulladnak? &lt;br&gt;
– nagy hangsúllyal kellene szerepeltetni azt, hogy a vármegye-rendszert Magyarország minden körülmények között fenntartja, abba semmiféle Euro-szabályozás nem szólhat bele. Sőt terveket kell kidolgozni, és pályázatokat kiírni az egykor nagyon gazdag és színes vármegyei közélet helyreállítására; &lt;br&gt;
– megdöbbentő és megbocsáthatatlan hiányosságnak tartom a vallásra és Istenben való hitre történő utalások hiányát. Csak nem hiszik Önök, előterjesztők és jóváhagyók, hogy isteni kegyelem nélkül akár egy ilyen terv is végrehajtható lenne? Egyúttal fölhívnám szíves figyelmüket: a vallásszabadság nem azt jelenti, hogy az istentagadók bármiről és bármilyen hosszan fecseghetnek, és kérkedhetnek hitetlenségükkel is, de ha hívő ember megszólal, a „vallás magánügy” felkiáltással belefojtják a szót. A vallás nem magánügy, hanem nemzeti ügy, és ha Önök számára magánügy, akkor bizony ilyen előterjesztés készítését sem lett volna szabad elvállalniuk! Hívő embernek hogy-hogy nem lehet beleszólása egy nemzeti fejlesztési tervbe? A nemzet 56%-a hisz Istenben, a kommunisták múltbeli romboló munkája ellenére is! Az egész előterjesztésben folyton „esélyegyenlőségről” szónokolnak, de hát Önök milyen esélyt adtak Istenben hívő szaktársaiknak ahhoz, hogy beleszóljanak a NFT kidolgozásába, és belevigyék szellemi arculatuknak a hittel kapcsolatos, igen értékes részét? Ez nem „kirekesztés”, hogy egy másik kedves kifejezésüket is használjam? A romákat befogadjuk, de a vallásos ember ki van rekesztve? Hogy lehet Szent István és Szűz Mária országában kihagyni Isten kegyelmét a nemzet jövőképéből, és kufárszellemmel helyettesíteni, mely árad a tervezet minden oldaláról? – Szöges ellentétben az irományból áradó pökhendi istentagadással, nyomatékkal javaslom, hogy induljon több évre kiterjedő, a kormányzat által is támogatandó mozgalom a vallás népszerűsítésére; a vallás ellen uszítók pedig legyenek büntethetők ugyanúgy, mint a fajgyülölők; &lt;br&gt;
– van valami határtalan cinizmus és arcátlanság abban, hogy Önök marasztalják el a lakosságot „környezettudatosságának alacsony foka” miatt. Ha jól tudom, a kormányon lévő párt – utóda egy bűnös kommunista kormányzatnak, amely 45 éven át furkósbottal verte ki az emberekből a környezet, a haza, a család és a szűkebb-tágabb közösség iránti felelősséget. Ennek isszuk ma a levét, és ennek a korszaknak egyik lecsapódása jelen előterjesztés is. Adjuk vissza honfitársainknak hazájuk és szűkebb környezetük iránti felelősségérzetüket, és meglátják, nem is kell külön aggódni a „környezettudatosság alacsony foka” miatt. &lt;br&gt;
– népünknek vissza kell adni önbecsülését, nemzeti azonosságtudatát, a hitet saját erkölcsi-szellemi erejében és hagyományaiban. Ha ez sikerül, kiderülhet, hogy mégsem olyan kevés nálunk a kórházi ágy és az orvosi műszer. Az oktatás minden szintjén be kell vezetni az igen ősi gyökerű, csillagmesei alapozottságú, keresztény magyar hagyomány szellemében történő nevelést, mert hosszú távra szóló hitet és önbecsülést csak ebből meríthetünk. Az ilyen szellemben nevelt és felnövekvő nemzedék magas erkölcsiségű, egyetemleges szellemiségű és imeretanyagú, szilárd nemzeti öntudatú, magyarságában és Istenében mélyen hívő lesz, amilyen 1848 óta nem volt nálunk, és amely tudni fogja, mi történik körülötte a világban, amelyet nem lehet kábítani (se Bush-beszédekkel, de még ilyen irományokkal sem, amelyikről most véleményt mondok – készítőinek bánatára, de nem szándékos bosszantására), mely nemcsak bankszámláján fogja mérni az EU csatlakozás előnyeit és hátrányait. Ez a nemzedék külön „környezeti nevelés” nélkül sem fogja szennyezni felszín alatti vizeit, se közterületeit, de még kormányának sem fogja ezt megengedni, ahogyan az én nemzedékem sajnos megengedte ezt a bűnös kommunista rendszernek, mely kb. ugyanolyan hatékonysággal „győzte le a természetet” és verte ki az emberekből a környezet iránti felelősséget; ahogyan Nyugaton tették más eszközökkel a kapitalista kormányzatok és nagyvállalatok. Ez a szellemi örökségünkre alapuló oktatási beruházás igen hamar sokszorosan megtérülne, sőt semlegesítené az előterjesztésben felsorolt gyengeségeket és veszélyeket is. Ez volna az igazi védelem az „olyan kicsi, nyitott és tőkeszegény” gazdaságnak mint Magyarország. Vajon nem ez jelentené a „tudás alapú társadalmat”, a képernyő elé ültetett, hamburgerrel és kólával táplált, gerincbeteg és rosszul látó billentyűnyomogatókkal szemben? – Kérdéses azonban, hogy szüksége van-e a jelenlegi vagy az elkövetkező kormányzatoknak egy ilyen magas szellemi-erkölcsi szinten álló, szilárd nemzeti tudattal rendelkező, sem Nyugatot, sem Keletet nem majmoló nemzedékre? Amely az EU-társaknak már puszta megjelenésévél szemléltetni tudná, kinek érdemes „integrálódnia” kihez? – Ezzel egyúttal a „társadalom és a környezet regenerálását szolgáló program” egyik lehetőségét is vázoltam. &lt;br&gt; 
– vajon az előterjesztés kiagyalói „fel vannak készülve az elsősorban alulról jövő fejlesztési elképzelések” befogadására és hasznosítására? Tehát pl. az efféle bírálatokra, amit jelen írás tartalmaz? Néhány nappal ezelőtt egy rádióműsorban az illetékes kormányhivatal vezetője „súlyos sértéseknek” minősítette a NFT-t ért bírálatokat, és bírósági eljárással fenyegetőzött. Ilyen lesz az eurokrácia is? &lt;br&gt;
– az „ország tőkevonzó képessége” vajon a szellemi tőkére is vonatkozik? Tisztában vannak az előterjesztés készítői, mekkora szellemi tőke van a Kárpát-hazában fölhalmozva a felszín alatt? Egyáltalán érzékelik, hogy mekkora minőségi különbség lehet szellemi-erkölcsi tőke és anyagi tőke között? Teljesen nyilvánvaló, hogy nem érzékelik, hiszen akkor egészen másféle előterjesztést állítottak volna össze. De azt bizonyára sejtik, ugye, hogy az általuk olyannyira magasztalt „transznacionális vállalatok” ténykedése aligha irányul ennek a mi szellemi-erkölcsi tőkénknek a gyarapítására, sőt inkább ellenkező előjelű? &lt;br&gt; 
– az ”információs szakadék” régen kialakult, hiszen mi olyan kozmikus léptékű tudással rendelkezünk néphagyományunk révén, melyet a Nyugat már elvesztett, és saját erejéből nem is tud visszaállítani, csak a mi segítségünkkel. (Mellesleg ez a tudás nem titkosított, hozzáférhető még jelen előterjesztés készítői számára is); &lt;br&gt;
– Önök Magyarországot „Délkelet-Európa számára üzleti szolgáltató központként” szeretnék működtetni. Nem gondolják, hogy szellemi erőközpontként is működhet? Megdöbbentő, hogy amikor az „életminőség javulásáról” beszélnek, Önök kizárólag Nyugatról szolgai módon átvett, s ott egyébként – az indogermán alárendelő észjárás és individualizmus miatt – már többször csődöt mondott „értékeket” tudnak ismételgetni, saját hazájuk szellemi-erkölcsi értékeiről pedig annyit sem tudnak összeszedni egy 57 oldalas irományban, amennyit egy nyolcadikos gyerek is el tudna mondani könyv nélkül, mondjuk a Kossuth-évforduló kapcsán. &lt;br&gt;
– az előterjesztés második fele újat jóformán nem tartalmaz, egyforma szürke, fűrészpor ízű eurozsargonban ismétlik, csócsálgatják, sajátos módon egyre dagályosabban átfogalmazva, hígítgatva ugyanazokat a gondolatokat. Csak nem volt olyan előírás, hogy kb. 55-60 oldalnyi anyagot mindenképpen össze kell hozni, akár van mondandónk, akár nincs? Valószínűleg angol szövegmintákból dolgoztak (az egész szöveg jellegzetes fordításnyelv), az angol nyelv pedig különösen alkalmas arra, hogy semmit mondjunk hosszú oldalakon keresztül; &lt;br&gt;
– szörnyű sejtésem, hogy amikor tényleges társadalmi-gazdasági bajokról írnak, a tervezet összeállítóit akkor sem a társadalmi érzékenység vagy felelősség vezérli, hanem főleg az a szempont, hogy bevegyék a tervezetbe mindazt, aminek hiányába az EU esetleg beleköthet. Ha nemzetünk visszanyeri önbecsülését, akkor pl. a romló egészségi helyzet vagy a romák kérdése is megoldódik; &lt;br&gt;
– nem értem, miért érdekeltek Önök az „üzleti típusú információk mennyiségének ugrásszerű növekedésében”? Milyen „típusú információt” akarnak ezzel kiszorítani? A magyar néphagyományt? Az erkölcsi értékeket? (Az erkölcs szó előfordul legalább egyszer az előterjesztésben? És összeállítóinak szótárában?) Azért ezek nagyon árulkodó dolgok! Vagy „csak” egyszerűen az értelmet, a szellemet, a hitet kívánják kiszorítani? &lt;br&gt;
– a „tudásalapú társadalom” követelményének állandó szajkózásával mintha azt a benyomást igyekeznének kelteni, hogy Nyugaton a felsőbb szintű döntéseket valamiféle magas szintű, számunkra egyelőre elérhetetlen mértékű értelem és műveltség irányítja. Lesz vajon elég ember idehaza, aki ezt elhiszi? (tudom, nagyon dolgoznak rajta, hogy legyen.) Tehát higgyük el például, hogy a transznacionális vállalatok idetelepítése és a hazai kiskereskedők eltiprása „tudásalapon” történt? Hogy a pökhendi Bush-Blair kettősnek a világbékét súlyosan fenyegető háborús kalandorpolitikáját valamiféle magas szintű értelem vagy ismeretanyag vezérli? Hogy az amerikai elnököt nagy műveltsége és kimagasló értelmi hányadosa vezérelte abban, hogy meghiúsítsa a johannesburgi tanácskozást? Ha így működik a „tudásalapú társadalom”, akkor én nem kérek belőle, nekem elég lesz a saját szkíta-magyar hagyományú műveltségem is. E műveltség birtokosai ugyanis soha nem akartak óriásvállalatokat telepíteni távoli térségekbe puszta haszonszerzés és a helyi ipar vagy kereskedelem eltiprása céljából, továbbá soha nem bombáztak le koldusszegény országokat. 

&lt;center&gt; X   X   X &lt;/center&gt; 

Minderre nem várok személyes választ, de örülök, ha megjegyzéseimből, kérdéseimből bármi beépíthető vagy hasznosítható lesz a tervezetbe (ha ez egyáltalán tervezet, és nem utólag kérnek jóváhagyást a közönségtől egy nélkülünk eldöntött dologhoz – a múltban ez is kedves eljárása volt a mára bankár urakká előléptetett kommunista elvtársaknak). Bár sok mindenről írtam, összefoglalóan én a következő elsődleges céloknak rendelném alá, illetve ezek szerint írnám át a Nemzeti Fejlesztési Tervet, melynek számomra elsősorban és mindenekelőtt a nemzetfejlesztés tervének kell lennie:

1. a magyar család egységének és az anyaság szentségének visszaállítása;
2. a magyarság nemzettudatának, hitének és erkölcsiségének helyreállítása;
3. a magyar néphagyomány visszahelyezése jogaiba.

Tehát minden egyes gazdasági, stb. kérdés tárgyalásakor elsőrendű legyen annak vizsgálata, hogy az mennyiben segíti e célok megvalósulását. Ezeket lépésekre bontva lehet és kell megvalósítani, rövid-, közép- és hosszútávú terveket készítve. Két dologban biztos vagyok: 1. egyik cél megvalósítása sem kerülne százmilliárd forintokba, 2. a jelenlegi kormányzat e célok megvalósítására e pillanatban – ilyen összetételben – alkalmatlannak látszik. De mivel ők kérték véleményemet, íme elküldöm nekik. (Ráadásul még ezt is megnehezítették, mert úgy állították össze a vélemény-nyilvánításhoz kiadott űrlapot, hogy gyakorlatilag csak a NFT-t lényegében és szerkezetében elfogadók közölhetik véleményüket, új vagy hiányzó szempontokat föl sem lehet vetni az űrlap rovatokra bontott, merev szerkezete miatt. Ezért véleményemet nem az űrlapon, hanem a külön megadott villámposta címre továbbítottam.)


Debrecen, 2002. november 20. 


Dr Végvári József
nyelvtanár
H-4002  Debrecen, Vihar u. 20. 
Távbeszélő: (52)718-901. 
Villámlevél: jvegvari@dragon.klte.hu
* [http://www.flc.klte.hu/jvegvari/ Magyar Szerves Műveltség honlapja]


Másolatot kapnak: tömegtájékoztatási eszközök

[[Kategória:Nyelvészet]] [[Kategória:Filozófia]]
[[Kategória:Esszék, tanulmányok]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Az Egyesült Államok függetlenségi nyilatkozata</title>
    <id>689</id>
    <revision>
      <id>4573</id>
      <timestamp>2006-08-29T09:17:12Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>{{fej}}</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     = |nincsszerző=
| cím        = Amerika Tizenhárom Egyesült Államának egységes nyilatkozata
| szakasz    =
| előző      =
| következő  =
| megjegyzés =
}}

Amidőn az emberi események sodrában szükségessé válik egy nép számára, hogy feloldja azokat a kötelékeket, amelyek egy másik néphez fűzték, és elfoglalja a földkerekség Hatalmai között a Természet Törvényei és a Természet Istene által részére kijelölt különálló és egyenrangú helyet, akkor az emberiség ítélete iránt érzett illő tisztelet megkívánja, hogy kinyilatkoztassa azokat az okokat, amelyek a különválásra késztették.

Magától értetődőnek tartjuk azokat az igazságokat, hogy minden ember egyenlőként teremtetett, az embert teremtője olyan elidegeníthetetlen Jogokkal ruházta fel, amelyekről le nem mondhat, s ezek közé a jogok közé tartozik a jog az Élethez és a Szabadsághoz, valamint a jog a Boldogságra való törekvésre. Ezeknek a jogoknak a biztosítására az Emberek Kormányzatokat létesítenek, amelyeknek törvényes hatalma a kormányzottak beleegyezésén nyugszik. Ha bármikor, bármely Kormányforma alkalmatlanná válik e célok megvalósítására, a nép Joga, hogy az ilyen kormányzatot megváltoztassa vagy eltörölje, és új Kormányzatot létesítsen, olyan elvekre alapítva és hatalmát olyan módon szervezve, amely jobban védi Biztonságát, és jobban elősegíti Boldogulását. A józan ész azt kívánja, hogy a jól bevált Kormányzatot ne változtassuk meg jelentéktelen és múló nehézségek miatt; és valóban a tapasztalat azt mutatja, hogy az emberiség inkább szenved mindaddig, amíg a rossz nem válik elviselhetetlenné, mintsem hogy kivívja jogait, és eltörölje a megszokott formákat. Ha azonban a visszaélések és bitorlások hosszú sora mindig ugyanazt a Célt szem előtt tartva azt bizonyítja, hogy a népet teljes zsarnokságba kívánják hajtani, a nép joga és a nép kötelessége, hogy az ilyen Kormányzat igáját levesse, és jövő biztonsága érdekében új Védelmezőkről gondoskodjék. —Ilyenek voltak e Gyarmatok türelemmel elviselt szenvedései, és ilyen immár a szükségesség, amely arra kényszeríti őket, hogy megváltoztassák előbbeni Kormányzati Rendszerüket. Nagybritánnia jelenlegi Királyának a története nem egyéb, mint ismételt jogtalanságok és bitorlások sorozata, amelynek határozott célja a teljes zsarnokság érvényesítése Államaink felett. Mindezeknek a bizonyítására engedtessék meg nekünk, hogy Tényeket terjesszünk a pártatlan világ elé.

Megtagadta a közjó szempontjából legcélszerűbb és legszükségesebb törvények Szentesítését.

Megtiltotta Kormányzóinak, hogy jóváhagyják a legsürgősebb és legfontosabb törvényeket, hacsak fel nem függesztették azok végrehajtását, mindaddig, amíg elnyerik a Szentesítést, amit viszont végletekig halogatott.

Visszautasított olyan nagyobb kerületekre vonatkozó Törvényeket, amely kerületek népessége nem adta fel a törvényhozó testületben való Képviselet jogát, azt a jogát, amely felbecsülhetetlen értékű a népre nézve, és csalt a zsarnokok szeméhen rettenetes.

A törvényhozó testületeket szokatlan, kényelmetlen és Levéltáraiktól távol eső helyekre hívta egybe, avval a nyilvánvaló szándékkal, hogy kifárasztva azokat, saját rendelkezéseivel szemben engedékenységre bírja.

Ismételten feloszlatta a Képviselőházakat, amelyek férfias szilárdsággal szembeszálltak a nép jogai ellen intézett támadásaival.

A feloszlatás után hosszú ideig megakadályozta az új választást, s így a törvényhozó hatalom, amely nem Semmisülhet meg, visszaszállt a Népre, az Állam viszont időközben külső veszélyeknek és belső megrázkódtatásoknak volt kitéve.

Igyekezett megakadályozni Államainknak a benépesülését. Ebből a célból megakadályozta a Külföldiek Honosítására vonatkozó törvények végrehajtását; visszautasította a bevándorlást előmozdító törvényeket, és megnehezítette új Földek Birtokbavételét.

Megakadályozta az Igazságszolgáltatás Működését, megtagadván Hozzájárulását a Bírói Hatalom gyakorlását biztosító törvényektől.

Olyan Bírákat nevezett ki, akiknek hivatali megbízatása, fizetésének összege és kifizetése kizárólag az ő Akaratától függött.

Új Hivatalok tömegét létesítette, és Tisztviselők raját küldötte ide, hogy Népünket zaklassák és vagyonát felemésszék.

Béke idején Állandó Hadseregeket tartott közöttünk törvényhozásunk Beleegyezése nélkül.

Arra törekedett, hogy a Katonaságot a Polgári Hatalom fölé helyezze, és attól függetlenné tegye.

Másokkal szövetkezve olyan jogrendnek vetett alá minket, amely idegen az alkotmányunktól, és amelyet nem ismernek el a törvényeink; Hozzájárulását adta ehhez az állítólagos törvényhozáshoz abból a célból:

Hogy hatalmas fegyveres seregeket szállásolhasson el közöttünk;

Hogy színleges Eljárással megvédelmezhesse ezeket az államaink lakosai ellen elkövetett különböző Gyilkosságaikért járó Büntetés ellen;

Hogy elzárhassa Kereskedelmünket a világ minden népétől;

Hogy Beleegyezésünk nélkül adókkal sújthasson minket;

Hogy sok esetben megfoszthasson minket a Bírósági Eljárás igénybevételétől;

Hogy a Tengereken túlra szállíthasson minket, koholt jogsértésekért való felelősségrevonás végett;

Hogy egy szomszédos Tartományban eltörölhesse az Angol Törvények szabad Rendszerét,

Önkényes kormányzatot létesítve és olyannyira megnövelve Határait, hogy azonnal példaképül és megfelelő eszközül szolgálhasson hasonló önkényes rendszernek, ezekbe a Gyarmatokba való bevezetésére is;

Hogy elvehesse Alapítóleveleinket, eltörölhesse alapvető Törvényeinket, és lényegében megváltoztathassa Kormányzatunk rendszerét;

Hogy felfüggeszthesse Törvényhozásunkat, önmagát nyilvánítván olyan Hatalommá, amely a mi ügyeinkben hivatott törvényt hozni.

Letétette Kormányunkat, védelmén kívül állóknak nyilvánított minket, és Háborút indított ellenünk.

Fosztogatta tengereinket, pusztította Partjainkat, felégette városainkat, és irtotta népünket.

Ebben a pillanatban idegen zsoldosokból álló hatalmas sereget hoz ellenünk, hogy bevégezze a halál, a pusztítás és a zsarnokság már megkezdett és olyan Kegyetlenséggel és arcátlansággal végzett munkáját, amelynek párját a legsötétebb korszakokban sem találjuk, és amely teljességgel méltatlan egy civilizált nemzet Vezetőjéhez.

A nyílt Tengereken Foglyul ejtett Hazánkfiait arra kényszerítette, hogy Fegyvert ragadjanak saját Hazájuk ellen, hogy barátjaik és Testvéreik gyilkosai legyenek, vagy azok Kezei által essenek el.

Lázadást szított soraink között, és rászabadította határaink lakosságára a kegyetlen Indián Vadembereket, akiknek közismert harcmodorához tartozik mindenki kiirtása korra, nemre és körülményekre való tekintet nélkül.

Elnyomatásunk minden újabb állomásánál a legalázatosabban folyamodtunk Orvoslásért; Megismételt Kérelmeinkre, megismételt sértés volt a válasz. Az a fejedelem, akit minden tettében ilyen vonások jellemeznek, Zsarnok, és nem méltó arra, hogy egy szabad Nép uralkodója legyen.

Nem mulasztottuk el Brit testvéreink figyelmét mindezekre a körülményekre felhívni. Időről-időre figyelmeztettük őket azokra a kísérletekre, amelyekkel törvényhozásuk törvényellenes módon kívánta hatalmát fölénk kiterjeszteni. Emlékeztettük őket kivándorlásunk és letelepedésünk körülményeire. Velük született igazságérzetükhöz és nagylelkűségükhöz folyamodtunk, és közös származásunk kötelékeire hivatkozva kértük őket, hogy tagadják meg a jogtalanságokat, amelyek elkerülhetetlenül megszakítják összeköttetéseinket és érintkezésünket. Az igazság és a vérrokonság szava azonban náluk is süket fülekre talált. Így tehát bele kell nyugodnunk a szükségszerűségbe, amely elkerülhetetlenné teszi Szétválásunkat és őket, miként az emberiség többi részét Háborúban Ellenségnek, Békében Barátnak tekintjük.

Mi tehát az Amerikai Egyesült Államok Képviselői, Általános Kongresszusba Összegyűlve a világ Legfelsőbb Bírájának ajánlva szándékaink tisztaságát, e Gyarmatok becsületes Népe Nevében és Felhatalmazása alapján, ünnepélyesen kinyilvánítjuk és kihirdetjük, Hogy ezek az Egyesült Gyarmatok immár természetüknek és joguknál fogva, Szabad és Független Államok; Hogy a Brit Korona iránti Alattvalói Hűség alól Felszabadultak, és hogy minden politikai kötelék, amely e gyarmatokat Nagybritánniához fűzte, megszakadt, illetőleg teljességgel meg kell szakadnia; és hogy mint Szabad és Független Államok, teljes Hatalmuk van Háborút viselni, Békét kötni, Szövetségre lépni, Kereskedelmet űzni és Mindazt tenni, amire Független Államok jogosultak. Az Isteni Gondviselés Védelmébe vetett szilárd hittel, mindnyájan kölcsönösen felajánljuk e nyilatkozat támogatására Életünket, Vagyonunkat és szent Becsületünket.

J o h n H a n c o c k

New Hampshire.

Josiah Bartlett, Wm. Whipple, Matthew Thornton.

Massachusetts Bay.

Saml. Adams, Robt. Treat Paine, John Adams, Elbridge Gerry.

Rhode Island.

Step. Hopkins, Willíam Ellery.

Connecticut.

Roger Sherman, Wm. Williams, Samel Huntington, Oliver Wolcott.

New York.

Wm. Floyd, Frans. Lewis, Phil. Livingston,Lewis Morris.

New Jersey.

Richd. Stockton, Fras. Hopkins, Jno. Witherspoon, John Hart, Abra. Clark.

Pennsylvania.

Robt. Morris, Geo. Clymer, Benjamin Rush, Jas. Smith, Benja. Franklin, Geo. Taylor, John Morton, James Wilson, Geo. Ross.

Delaware.

Caesar Rodney, Geo. Read, Tho. MKean.

Maryland.

Samuel Chase, Thos. Stone, Wm. Paca, Charles Carrol of Carrolton.

Vírginia.

George Wythe, Benj. Harrison, Richard Henry Lee, Ths. Nelson, Jr., Th. Jefferson, Francis Lightfoot Lee, Carter Braxton.

North Carolina.

Wm. Hoopet, Joseph Hewes, John Penn.

South Carolina.

Edward Rutledge, Thomas Lynch, Jr., Thos. Heyward, Jr., Arthur Middleton.

Georgia.

Button Gwinnett, Lyman Hall, Geo. Walton

[[Category:Szövegek]]

[[en:United States Declaration of Independence]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Cyrano de Bergerac</title>
    <id>690</id>
    <revision>
      <id>4781</id>
      <timestamp>2006-08-29T18:21:28Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>{{fej}}</comment>
      <text xml:space="preserve">{{allaposít}}
{{fej
| szerző     = Edmond Rostand
| cím        = Cyrano de Bergerac
| szakasz    =
| előző      =
| következő  =
| megjegyzés = [[:fr:Cyrano_de_Bergerac_(Rostand)|Eredeti franciából]] fordította: ifjabb Ábrányi Emil
}}

__NOTOC__
&lt;div id=&quot;sommaire&quot; style=&quot;clear:right; float:right&quot;&gt;__TOC__&lt;/div&gt;

== Személyek ==

{|cols=&quot;3&quot;|
|colspan=&quot;3&quot;|'''CYRANO DE BERGERAC'''
|-
|colspan=&quot;3&quot;|'''DE NEUVILLETTE CHRISTIAN'''
|-
|colspan=&quot;3&quot;|'''GUICHE GRÓF'''
|-
|colspan=&quot;3&quot;|'''RAGUENEAU'''
|-
|colspan=&quot;3&quot;|'''LE BRET'''
|-
|colspan=&quot;3&quot;|'''CARBON DE CASTEL JALOUX''', kapitány
|-
|colspan=&quot;3&quot;|'''KADÉTOK'''
|-
|colspan=&quot;3&quot;|'''LIGNIÈRE'''
|-
|colspan=&quot;3&quot;|'''VALVERT VICOMTE'''
|-
|colspan=&quot;3&quot;|'''ELSŐ MARQUIS'''
|-
|colspan=&quot;3&quot;|'''MÁSODIK MARQUIS'''
|-
|'''MONTFLEURY'''
|rowspan=&quot;3&quot; colspan=&quot;2&quot;|&lt;math&gt;\Bigg\}&lt;/math&gt; színészek
|-
|'''BELLEROSE'''
|-
|'''JODELET'''
|-
|'''CUIGY'''
|rowspan=&quot;2&quot; colspan=&quot;2&quot;|&lt;math&gt;\bigg\}&lt;/math&gt; lovagok
|-
|'''BRISSAILLE'''
|-
|colspan=&quot;3&quot;|'''EGY FANYAR ÚR'''
|-
|colspan=&quot;3&quot;|'''ELSŐ TESTŐR'''
|-
|colspan=&quot;3&quot;|'''MÁSODIK TESTŐR'''
|-
|colspan=&quot;3&quot;|'''SPANYOL TISZT'''
|-
|colspan=&quot;3&quot;|'''DRAGONYOS'''
|-
|colspan=&quot;3&quot;|'''KAPUS'''
|-
|colspan=&quot;3&quot;|'''POLGÁR'''
|-
|colspan=&quot;3&quot;|'''A FIA'''
|-
|colspan=&quot;3&quot;|'''TOLVAJ'''
|-
|colspan=&quot;3&quot;|'''EGY NÉZŐ'''
|-
|colspan=&quot;3&quot;|'''EGY GÁRDISTA'''
|-
|colspan=&quot;3&quot;|'''BERTRANDOU''', a sípos
|-
|colspan=&quot;3&quot;|'''EGY KAPUCINUS BARÁT'''
|-
|colspan=&quot;3&quot;|'''KÉT ZENÉSZ'''
|-
|colspan=&quot;3&quot;|'''POÉTÁK'''
|-
|colspan=&quot;3&quot;|'''PÁSTÉTOMSÜTŐK'''
|-
|colspan=&quot;3&quot;|'''ROXÁN''', Cyrano unokahúga
|-
|colspan=&quot;3&quot;|'''MARTHA NŐVÉR'''
|-
|colspan=&quot;3&quot;|'''LIZA''', Ragueneau felesége
|-
|colspan=&quot;3&quot;|'''CUKRÁSZLEÁNY'''
|-
|colspan=&quot;3&quot;|'''MATER MARGHERITE''', a Jézus-rendi apácák fejedelemasszonya
|-
|colspan=&quot;3&quot;|'''A DUENNA'''
|-
|colspan=&quot;3&quot;|'''KLÁRA NŐVÉR'''
|-
|colspan=&quot;3&quot;|'''ELSŐ SZÍNÉSZNŐ'''
|-
|colspan=&quot;3&quot;|'''MÁSODIK SZÍNÉSZNŐ'''
|-
|colspan=&quot;3&quot;|'''NEMES APRÓDOK'''
|-
|colspan=&quot;3&quot;|'''VIRÁGÁRUSLEÁNY'''
|}

:Polgárok, marquis-k, zsebmetszők, szakácsok, poéták, gascogne-i kadétok, színészek és színésznők, hegedűsök, nemes apródok, gyermekek, spanyol katonák, nézők, negédes asszonyok, apácák stb.

''Az első négy felvonás 1640-ben, az ötödik 1655-ben játszódik''

== Első felvonás ==

=== Színielőadás a Burgund-palotában ===

''A Burgund-palota terme 1640-ben. Pajtaszerű labdázóhelyiség, színielőadásokra berendezve és kicsinosítva.''

''A terem hosszúkás négyszög. Keresztmetszetben látható, mégpedig úgy, hogy egyik oldala az első jobb színfaltól az utolsó bal színfalig terjed és derékszöget formál a fülke alakú színpaddal.''

''Ezen a színpadon, kétoldalt a színfalak mentén, párnás padok állanak. A függöny két félrevonható szőnyegdarab és a díszítés (az „Harlequin-köpeny”) fölött a királyi címer látható. A színpadot széles lépcsők kötik össze a teremmel. A lépcsőzet két oldalán van a hegedűsök helye. – A színpad peremén egy sor gyertya.''

''Két sor egymás fölött álló oldalkarzat; a felső sor páholyokra oszlik. A földszinten nincs ülőhely, csak hátul (vagyis a valóságos nézőtől jobbra, elöl) van egypár lépcsősen emelkedő pad és ugyanott egy hágcsó alatt, mely a felsőbb helyekre vezet (de csak az eleje látszik) büfészerű emelvény, apró csillárokkal, virágos vázákkal, kristályüvegekkel, süteményes tányérkákkal, szeszes palackokkal stb.''

''A háttér közepén, a páholyos karzat alatt van a főbejárás: hatalmas, szárnyas, kétfelé nyíló kapu. De csak félig tárul föl a nézők belépésekor. A kapuszárnyakon, különböző sarkokban és a büfé fölött piros plakátok ezzel a nagybetűs fölírással: CLORISE.''

''A függöny felgördültekor a terem még üres, félig sötét. A csillárok a földszint közepére vannak lebocsátva és meggyújtásra várnak.''

=== Első jelenet ===

''A közönség (lassan gyülekezve), gavallérok, polgárok, lakájok, apródok, tolvaj, kapus stb.''

''A kapu mögött zajos szóváltás, csakhamar egy gavallér törtet előre''

:'''KAPUS'''
:''(üldözi a belépőt)''
:Pénzt, pénzt, uram!
:
:'''ELSŐ GAVALLÉR'''
:::Ingyen megyek be!
:
:'''KAPUS'''
::::Mért?
:
:'''ELSŐ GAVALLÉR'''
:Testőr vagyok!
:
:'''KAPUS'''
:''(egy másik belépő gavallérhoz)''
:S ön?
:
:'''MÁSODIK GAVALLÉR'''
:Éntőlem se kérd!
:
:'''KAPUS'''
:De hát...
:
:'''MÁSODIK GAVALLÉR'''
:Mikor fizet, gárdista? Csitt!
:
:'''ELSŐ GAVALLÉR'''
:''(a másodikhoz)''
:Két órakor kezdődik el csak. Itt
:Üres még minden. Vívjunk egy kicsit!
:(A magukkal hozott spádékkal vívogatnak)
:
:'''ELSŐ LAKÁJ'''
:''(belépve)''
:Pszt! Pszt!
:
:'''MÁSODIK LAKÁJ'''
:''(már a színpadon)''
::Mi baj, te?
:
:'''ELSŐ LAKÁJ'''
:''(ujjasából játszó-szereket húzogál ki)''
:::Kártya! - Kocka!
:
:'''MÁSODIK LAKÁJ'''
::::Lám!
:
:'''ELSŐ LAKÁJ'''
:''(leül a földre)''
:Játszol velem?
:
:'''MÁSODIK LAKÁJ'''
:''(melléje telepszik)''
:::Nem bánom, pajtikám!
:
:'''ELSŐ LAKÁJ'''
:''(gyertyavéget húz ki a zsebéből, meggyújtja és a padlóhoz erősíti)''
:A gazdámtól egy kis világot csentem!
:
:'''GÁRDISTA'''
:''(az előrejövő virágárusleányhoz)''
:Gyújtás előtt jó idejönni, szentem!
:''(Derékon kapja)''
:
:'''ELSŐ GAVALLÉR'''
:''(vívás közben kapott egyet)''
:Kaptam!
:
:'''ELSŐ LAKÁJ'''
:''(kártyázva)''
::Makk!
:
:'''GÁRDISTA'''
:''(üldözi a leányt)''
:::Csókot!
:
:'''VIRÁGÁRUSLEÁNY'''
:''(védekezve)''
::::Meglátják!
:
:'''GÁRDISTA'''
:''(homályos szögletbe húzza)''
:::::Sebaj!
:
:'''EGY EMBER'''
:''(leül a földre többek társaságában, kik ennivalót hoztak magukkal)''
:Korán kell jönni s falatozhatunk
:Kényelmesen!
:
:'''POLGÁR'''
:''(vezeti a fiát)''
::Fiacskám, itt vagyunk.
:Foglalj helyet!
:
:'''LAKÁJ'''
::Tromf járja!
:
:'''EGY EMBER'''
:''(borospalackot húz ki a köpenye alól és szintén letelepszik)''
:::Haja-haj!
:Egy kis burgundit vígan kortyolok.
:''(Iszik)''
:A Burgund-palotában!
:
:'''POLGÁR'''
:''(a fiához)''
:::Szép dolog!
:Mi ez? Lebúj? S gazokkal állunk szemben?
:''(Botja végével a borozóra mutat)''
:Iszákosok!
:''(Egyik viaskodó gavallér erősen meglöki)''
::Verekedők!
:''(Bebukik a játszók közé)''
:::Silány
:Játékosok!
:
:'''GÁRDISTA'''
:''(a polgár háta mögött még mindig a leánnyal kötekedve)''
::Csókolj meg, kicsi lány!
:
:'''POLGÁR'''
:''(hirtelen elviszi onnan a fiát)''
:Gyalázat!... És itt, ebben a teremben
:Játszották Rotrout!
:
:'''FIÚ'''
:::S Corneille-t!
:
:'''EGY RAJ APRÓD'''
:''(összefogózkodva jön, a farandolt lejti és dalol hozzá)''
::::Trallala!
:
:'''KAPUS'''
:''(szigorú arccal az apródhoz)''
:Apródok, botrány ne legyék, aszondom!
:
:'''ELSŐ APRÓD'''
:''(sértett méltósággal)''
:Gyanúja sért! Csináltunk valaha?
:''(Amint a kapus megfordul, hirtelen a másik apródhoz)''
:Hoztál zsinórt, hé?
:
:'''MÁSODIK APRÓD'''
:Volt rá némi gondom! És horgot is!
:
:'''ELSŐ APRÓD'''
::::Ott a magasba, fenn,
:Halászhatunk parókát frissiben!
:
:'''TOLVAJ'''
:''(gyanús alakokat gyűjt maga köré)''
:Figyeljetek!... Ti még nem loptatok!
:Jó lesz, ha egy kis oktatást adok.
:
:'''MÁSODIK APRÓD'''
:''(fölkiált több apródhoz, akik már elhelyezkedtek a karzatokon)''
:Van nálatok fúvó-cső?
:
:'''HARMADIK APRÓD'''
:''(felülről)''
:::Angyalom!
:Minket ne félts! Borsó is, egy halom!
:''(Fúj, és borsó-záport zúdít az alant állókra)''
:
:'''FIÚ'''
:''(az apjához)''
:Mit játszanak?
:
:'''POLGÁR'''
::Clorise-t.
:
:'''FIÚ'''
:::Szerzője?
:
:'''POLGÁR'''
::::Ó
:Ez már darab! A hírneves Baró
:Remek munkája!
:''(Hátrasétál a fia karján)''
:
:'''TOLVAJ'''
:''(a cinkostársaihoz)''
:::Csipkét, ez a fő!
:Minél több csipkét, hosszúkezű gólyám!
:
:'''EGY NÉZŐ'''
:''(a másikhoz, magasabb sarokülésre mutatva)''
:Ott ültem, né, a Cid bemutatóján!
:
:'''TOLVAJ'''
:''(ujjaival jelzi a gyors elkaparintást)''
:És fontos cikk a finom keszkenő...
:
:'''POLGÁR'''
:''(visszajön a fiával)''
:Sok nagy színészt fogsz látni... ó, sokat!...
:
:'''TOLVAJ'''
:''(gesztikulálva)''
:Meg oszt' az órák zsebbe', viganóba'...
:
:'''POLGÁR'''
:Meglátod Montfleuryt...
:
:'''VALAKI'''
:''(ordít a kakasülőn)''
:::Ej a manóba,
:Gyújtsátok föl már a csillárokat!
:
:'''POLGÁR'''
:Játszik La Beaupré, L'Epy, Jodelet!
:
:'''ELSŐ APRÓD'''
:''(a földszinten)''
:Ah, megjelent az édességek őre!
:
:'''CUKRÁSZLEÁNY'''
:''(állást foglal a büfé mögött)''
:Narancs! Citromvíz! Tejhab!... Málnalé!
:''(Zaj a bejárásnál)''
:
:'''KAPPANHANG'''
:Hátrább, bitang nép! Hadd megyünk előre!
:
:'''ELSŐ LAKÁJ'''
:''(elcsodálkozva)''
:Ej, mi az ördög? A marquis urak
:A földszinten?
:
:'''MÁSODIK LAKÁJ'''
:::Pár pillanatra csak!
:''(Egy csomó gyerkőc-marquis lép a terembe)''
:
:'''ELSŐ MARQUIS'''
:Teringettét, felforr az ember vére!
:Hát úgy jövünk – valóban rémitő
:Mint holmi rongy posztókereskedő?
:Nem hághatunk a mások tyúkszemére?
:Pfuj! Pfuj!
:(Meglát több nemes urat, akik az imént léptek be)
::Cuigy! Brissaille!
:''(Ünnepélyes ölelkezés)''
:
:'''CUIGY'''
::::Üdv, barátom!
:Sötét van még, de hogy siettél, látom!
:
:'''ELSŐ MARQUIS'''
:Ne tréfálj, kérlek, mert forr az epém!
:
:'''MÁSODIK MARQUIS'''
:Vigasztalódjál, marquis! Itt a fény!
:
:'''MIND'''
:''(örömriadás a belépő lámpagyújtogató láttán)''
:Ah!

''(A gyúlni kezdő csillárok körül csoportosulnak. A karzat lassacskán megtelik, Lignière jön, karonfogva vezeti Neuvillette Christian bárót. Lignière öltözéke hanyag; látszik rajta, hogy iszákos ember. Christian öltözéke elegáns, de kissé divatjamúlt. Nagyon elfogódott és fürkészve néz a páholyok felé)''

=== Második jelenet ===

''Előbbiek, Christian, Lignière, majd Ragueneau és Le Bret''

:'''CUIGY'''
:Lignière!
:
:'''BRISSAILLE'''
:''(nevetve)''
::Józan még?
:
:'''LIGNIÈRE'''
:''(halkan Christianhoz)''
:::Bemutassam?
:''(Christian igen-t int a fejével)''
:Neuvillette báró!
:''(Kölcsönös üdvözlés)''
:
:'''MIND'''
:''(az első meggyújtott csillár fölhúzása közben)''
:::Ah!
:
:'''CUIGY'''
::::Szép ember!
:
:'''ELSŐ MARQUIS'''
:''(fitymáló mosollyal)''
:::::Lassan, lassan!
:
:'''LIGNIÈRE'''
:''(bemutatja Christiannak az urakat)''
:Cuigy... Brissaille!
:
:'''CHRISTIAN'''
:''(meghajolva)''
:::Örvendek rendkívül!
:
:'''ELSŐ MARQUIS'''
:''(a másodikhoz)''
:Csinos fiú, de ósdi, rajta ül
:A kisváros még.
:
:'''LIGNIÈRE'''
:''(Cuigyhez)''
:::Csak most jött ide
:Touraine tájáról.
:
:'''CHRISTIAN'''
:::Nincs három hete.
:Holnap beállok a kadét-csapatba.
:
:'''ELSŐ MARQUIS'''
:''(nézegeti azokat, akik a páholyokba lépnek)''
:Lám, Aubry elnök felesége!
:
:'''CUKRÁSZLEÁNY'''
::::Tej...
:Narancs...
:
:'''HEGEDŰSÖK'''
:''(hangolnak)''
::La, la...
:
:'''CUIGY'''
:''(mutatja Christiannak a telni kezdő nézőteret)''
:::Van itt nép, ördögadta!
:
:'''CHRISTIAN'''
:Szép számmal!...
:
:'''ELSŐ MARQUIS'''
:::Ott gyűl a finom világ!

''(Sorra megnevezik az asszonyokat, akik teljes díszben lépnek a páholyokba. Üdvözlik őket. A nők mosollyal viszonozzák)''

:'''MÁSODIK MARQUIS'''
:De Guéméné az, a kecses virág!...
:
:'''CUIGY'''
:S az Le Bois...
:
:'''ELSŐ MARQUIS'''
:::Kit hajdanába, hej,
:Szerettünk forrón...
:
:'''BRISSAILLE'''
:::De Chavigny...
:
:'''MÁSODIK MARQUIS'''
::::Ő!
:A szíveinket játszva széttörő!
:
:'''LIGNIÈRE'''
:Most jött be Corneille!
:
:'''FIÚ'''
:''(az apjához)''
::::Az Akadémia
:Szintén jelen?
:
:'''POLGÁR'''
:::Van itt sok nagy fia...
:Bourdon, Boudu, Porchéres, Colomby, meg
:Cureau, Boissat... mind fényes nevek!
:Ezek közül - míly felséges dolog -
:Nem hal meg senki!
:
:'''ELSŐ MARQUIS'''
:::Csitt! Ott andalog
:A précieusök tündöklő hada!
:Urimédonte, Cassandace... nézz oda...
:Félixerie, Barthénoide... mind!
:
:'''MÁSODIK MARQUIS'''
:Mily édes hangzás! És te név szerint
:Tudod mindnyáját fölsorolni?
:
:'''ELSŐ MARQUIS'''
::::Én?
:Hibátlanul!
:
:'''LIGNIÈRE'''
:''(félrevonja Christiant)''
::Bocsánat, szép legény,
:Bejöttem, hogy szolgálatára álljak,
:De hölgye nem jön. Hát mért álldogáljak
:Hiába itt? Megyek s tovább iszom!
:
:'''CHRISTIAN'''
:Ne hagyjon el! Nevére szomjazom!
:Ön, aki várost, udvart megénekelt, csak ön,
:Vezethet nyomra engem, ha majd e helyre jön!
:
:'''KARMESTER'''
:''(vonójával a pulpitusra üt)''
:Kezdjük!
:''(Fölemeli a vonót)''
:
:'''CUKRÁSZLEÁNY'''
::Narancs... Citromvíz...
:''(A hegedűsök játszani kezdenek)''
:
:'''CHRISTIAN'''
::::Ó, ha tán
:Kacér, túlfinom gúnnyal nézne rám!
:Nem bátorkodnám megszólítni, nem,
:Mert jól tudom, nincs semmi szellemem!
:Ahogy ma írnak és beszélnek, azt
:Meg nem tanulja egy ilyen paraszt!
:– Ott jobb felől... ott ült... de most a páholy
:Üresen áll!
:
:'''LIGNIÈRE'''
:''(indulni akar)''
:::S én búcsuzom magától!
:
:'''CHRISTIAN'''
:''(belékapaszkodik)''
:Maradjon!
:
:'''LIGNIÈRE'''
:''(indulni akar)''
:::Szomjan haljak itt talán?
:A Zöld macská-ban vár valaki rám...
:
:'''CUKRÁSZLEÁNY'''
:''(tálcával elmegy előtte)''
:Narancsvíz?
:
:'''LIGNIÈRE'''
::Pfuj!
:
:'''CUKRÁSZLEÁNY'''
:::Tej?
:
:'''LIGNIÈRE'''
::::Undor!
:
:'''CUKRÁSZLEÁNY'''
:::::Muskotályi?
:
:'''LIGNIÈRE'''
:Topp! Ezzel már lehessen szóba állni!
:''(Christianhoz)''
:Jó, maradok hát!
:''(Leüt a büfé közelében, a cukrászleány önt neki muskotályit)''
:
:'''HANGOK'''
:''(a közönség soraiban egy kicsi, köpcös, elégedetten mosolygó emberke belépésekor)''
:::Éljen Ragueneau!
:
:'''LIGNIÈRE'''
:''(Christianhoz)''
:A nagy sütő, kit frekventálni jó!
:
:'''RAGUENEAU'''
:''(kiöltözve, a pástétomsütők vasárnapi köntösében, Lignière felé siet)''
:Cyrano úr nem volt még itt?
:
:'''LIGNIÈRE'''
:''(bemutatja Ragueneau-t Christiannak)''
::::Ez ő,
:Színészek, költők pástétomsütője!
:
:'''RAGUENEAU'''
:''(zavartan)''
:Túlságosan sok díszt halmoz e főre!
:
:'''LIGNIÈRE'''
:Ne tiltakozzék, ó, előkelő
:Mecénás!
:
:'''RAGUENEAU'''
:Nálam esznek, ez való...
:
:'''LIGNIÈRE'''
:S mindig hitelre, drága Ragueneau!
:Poéta ő is...
:
:'''RAGUENEAU'''
::Valamennyi mondja.
:
:'''LIGNIÈRE'''
:Versnek, ha jól cseng, föltétlen bolondja!
:
:'''RAGUENEAU'''
:Igaz, hogy egy kis ódáért –
:
:'''LIGNIÈRE'''
::::Egész
:Tortát ad...
:
:'''RAGUENEAU'''
::Ó... tortácskát!
:
:'''LIGNIÈRE'''
::::Íme, kész
:Magát szerényen kisebbítni! Hát
:Egy jó szonettért, mondja csak, mit ád?
:
:'''RAGUENEAU'''
:Egy kis kalácsot!
:
:'''LIGNIÈRE'''
:''(zordonan)''
:::Mégpedig tejest!
:– A színházat hűn istápolja... ezt
:Csak nem tagadja?
:
:'''RAGUENEAU'''
:::Ó, nem! Sőt imádom!
:
:'''LIGNIÈRE'''
:Színházjegyét – saját szememmel látom
:Lepénnyel váltja. Mennyit fizetett
:Például ma?
:
:'''RAGUENEAU'''
::Habos fánkot hetet
:És négy pogácsát.
:''(Minden irányba szétnéz)''
:::Ezt csodálom ám:
:Cyrano nincs itt!
:
:'''LIGNIÈRE'''
:::S mondja meg, komám,
:Miért csodálja?
:
:'''RAGUENEAU'''
:::Mert Montfleury lép fel.
:
:'''LIGNIÈRE'''
:Phedont ő játssza hordó-termetével,
:De mit törődik ezzel a derék
:Cyrano pajtás?
:
:'''RAGUENEAU'''
::Hát nem tudja még?
:Egy hónapig nem léphet Montfleury
:Nézők elé, mert így akarja ezt
:Cyrano, aki szívből gyűlöli.
:
:'''LIGNIÈRE'''
:''(aki már a negyedik pohár muskotályit hajtja föl)''
:No és?
:
:'''RAGUENEAU'''
::Montfleury játszik!
:
:'''CUIGY'''
:''(aki visszatért a maga csoportjához)''
::::S Cyrano rajtaveszt,
:Mert ezt nem tudja meggátolni.
:
:'''RAGUENEAU'''
::::Nem?
:No, majd meglássuk!
:
:'''ELSŐ MARQUIS'''
:::Édes istenem.
:Ki ez az úr?
:
:'''CUIGY'''
::Párbajhős. Kevés ember vív szebben.
:
:'''MÁSODIK MARQUIS'''
:Nemes?
:
:'''CUIGY'''
::Eléggé. A testőrseregben
:Kadétkodik.
:''(Rámutat egy nemes úrra, aki ide-oda jár a teremben, mintha valakit keresne)''
::Le Bret, a jó barátja
:Még többet mondhat...
:''(Odakiált neki)''
::::Hej, Le Bret! Tudom
:Hogy kit keres...
:''(Le Bret közeledik)''
:::De még sehol se látja.
:Cyrano nincs itt.
:
:'''LE BRET'''
:::Nyugtalankodom!
:
:'''CUIGY'''
:Barátja, úgy-e, rendkívüli lény?
:
:'''LE BRET'''
:''(nagy szeretettel)''
:Gyémánt! Kiválóbb nincs a föld színén!
:
:'''RAGUENEAU'''
:Költő!
:
:'''CUIGY'''
::Levente!
:
:'''LE BRET'''
:::Muzsikus!
:
:'''BRISSAILLE'''
::::Tudós!
:
:'''LIGNIÈRE'''
:S az ábrázatja míly csodálatos!
:
:'''RAGUENEAU'''
:Az ünnepélyes Champaigne, annyi szent,
:Nem menne hozzá és nem festené le,
:De annál inkább Callot, hogyha élne.
:Méltónak vélné pompás ecsetére
:A vakmerőt, különcöt, féktelent,
:A legmerészebb, leghóbortosabb
:Verekedőt, akit látott a nap!
:Széles kalapján hármas toll lebeg,
:Hasított mellény, ráncos köpenyeg,
:Mely peckes, hosszú, egyenes kardjátul
:Mint a kakas-fark, úgy duzzad ki hátul.
:Büszkébben, mint a híres lovagok,
:Kiket a Gascogne szült és szülni fog,
:Hord Pulcinella-gallérjában egy
:Hatalmas orrot! Ó, szent égi kegy,
:Micsoda orr! Szeretnél, hogyha látod,
:Így szólni hozzá: „Túloz, uraságod!”
:Aztán mosolygasz s azt mondod magadban:
:„Egyszer megunja és szakít vele!”
:De Bergerac úr nem szakítja le,
:Sőt hordja híven, hordja szakadatlan.
:
:'''LE BRET'''
:S ha észrevetted, meghalsz!... Tréfát nem ismer ebben,
:
:'''RAGUENEAU'''
:''(büszkén)''
:A híres Párka-olló sem vagdal élesebben!
:
:'''ELSŐ MARQUIS'''
:''(vállát vonogatva)''
:Ej, nem jön el!
:
:'''RAGUENEAU'''
:::S én fogadok, hogy el!
:Áll egy sült kappan, à la Ragueneau?
:Fogad velem, hogy el fog jönni?
:
:'''ELSŐ MARQUIS'''
:''(nevetve)''
::::Jó!

''(Csodálkozás moraja fut át a termen. Roxán megjelent a páholyában. Az első ülést foglalja el. Duennája hátrább ül. Christian, aki éppen fizet a cukrászleánynak, nem veszi észre)''

:'''MÁSODIK MARQUIS'''
:''(affektált lelkesedéssel)''
:Urak, nézzétek! Ah, ennivaló!
:Minden hajszála édes bájt lehel!
:
:'''ELSŐ MARQUIS'''
:Hamvas barack eper-mosollyal... ó!
:
:'''MÁSODIK MARQUIS'''
:S olyan friss, hogy fuss, menekülj előle,
:Különben szíved náthát kaphat tőle!
:
:'''CHRISTIAN'''
:''(fölnéz, meglátja Roxánt és hevesen Lignière karjába kap)''
:Ő az!
:
:'''LIGNIÈRE'''
:''(odanéz)''
::Ah, ő az?
:
:'''CHRISTIAN'''
:::A nevét hamar!
:
:'''LIGNIÈRE'''
:''(ínyenc módra hörpintgeti apró kortyonként a borát)''
:::::Roxánnak hívják. Igazi neve
:Robin Magdolna. Szerfölött negédes.
:
:'''CHRISTIAN'''
:Jaj!
:
:'''LIGNIÈRE'''
:Árva... és még hajadon az édes.
:Cyranónak unokahúga...

''(Ebben a pillanatban nagyon előkelő, kék rendszalaggal díszített főúr lép a páholyba és néhány másodpercig állva beszélget Roxánnal)''

:'''CHRISTIAN'''
:''(összerázkódik)''
:::De
:Ki az az ember?
:
:'''LIGNIÈRE'''
:''(kissé már ittasan, hunyorgatva)''
:::Dörgős zivatar...
:Guiche gróf... A lányért majd megbomlik ő,
:De nős. Igen. Elvette Richelieu
:Kis húgát. Úgy van. S az a terve most,
:Hogy elvétesse ezt az aranyost
:Valvert vicomttal, aki finom és
:Okos gavallér, szolgálatra kész!
:Roxán, szegényke, még berzenkedik,
:De Guiche hatalmas, egy kislány pedig,
:Kivált polgárlány, gyatrán gyönge jószág!
:Egy nótát írtam a gyalázatosság
:E bajnokáról!... Elevenbe szúr,
:Kivált a vége! A kegyelmes úr
:Dühöngni fog? Víg dal!... Hallgassa meg...
:(Magasra tartott pohárral, tántorogva föláll és énekelni akar)
:
:'''CHRISTIAN'''
:Nem! Jó estét!
:
:'''LIGNIÈRE'''
:::Megy?
:
:'''CHRISTIAN'''
::::Valvert-hez megyek!
:
:'''LIGNIÈRE'''
:Ügyeljen, mert halottá szúrja önt!
:''(Szeme kacsintásával Roxánra figyelmezteti)''
:Maradjon! Roxán éppen ide néz!
:
:'''CHRISTIAN'''
:Igaz!
:''(Megigézve áll. A zsebmetszők, akik észrevették, hogy tátott szájjal a levegőbe bámul, kezdenek közeledni hozzá)''
:
:'''LIGNIÈRE'''
::De engem mindjárt porba dönt
:A szomjuság... Ég önnel, szép vitéz...
:Rég várnak rám a csapszékben!
:''(Dülöngőzve kimegy)''
:
:'''LE BRET'''
:''(A termet körüljárta és most visszajön Ragueneau-hoz. Megnyugtató hangon.)''
::::Sehol!
:Ma nem jön el Cyrano!
:
:'''RAGUENEAU'''
:''(gúnyos kételkedéssel)''
::::Tudja jól?
:
:'''LE BRET'''
:A színlapot nem nézte meg, remélem!
:
:'''TÖBB HANG'''
:Kezdjék! Kezdjék!

=== Harmadik jelenet ===

''Előbbiek, Lignière nélkül. De Guiche, Valvert, azután Montfleury''

:'''ELSŐ MARQUIS'''
:''(látva de Guiche-t, aki lement Roxán páholyából és most áthalad a földszinten, görnyedező uraságoktól környékezve, akik közt ott van Valvert vicomte is)''
:::Micsoda udvar, kérem.
:Guiche gróf körül!
:
:'''MÁSODIK MARQUIS'''
:::Ez is gascogne-i?
:
:'''ELSŐ MARQUIS'''
:::::Az
:A másik fajta: hideg és ravasz.
:Ez sokra megy! Itt hasznos lesz a bók.
:''(Guiche grófhoz tolakodnak)''
:
:'''MÁSODIK MARQUIS'''
:Ah, drága gróf, mily pompás szalagok!
:Miféle szín ez? Csókolj meg, babám
:Vagy Őzderék?
:
:'''GUICHE'''
:::Beteg spanyol.
:
:'''ELSŐ MARQUIS'''
:No lám. Milyen találó! Sápad a spanyol
:Az ön hírétől s nemsokára jól
:Elkenve fut majd.
:
:'''GUICHE'''
:::Megyek a színpadra.
:Jönnek velem?
:''(A színpad felé megy. Valamennyi marquis és lovag a nyomában. Kevés vártatva visszafordul és szól)''
:::Jöjj, Valvert!
:
:'''CHRISTIAN'''
:''(aki nézte és kihallgatta őket, összerázkódik e név hallatára)''
:::::Ördögadta,
:Ez a vicomte! Kihívom a halált,
:S azonnal a szemébe vágom –
:''(Kezével a zsebébe nyúl és megragadja benne a tolvaj kezét, aki éppen ki akarja zsebelni. Meglepetve hátrafordul)''
:
:'''TOLVAJ'''
::::Aj!
:
:'''CHRISTIAN'''
:''(erősen tartja)''
:Kesztyűt kerestem!
:
:'''TOLVAJ'''
:''(szánalmas mosollyal)''
::::És kezet talált!
:''(Más hangon, súgva és gyorsan)''
:Bocsásson el... Megsúgok valamit!
:
:'''CHRISTIAN'''
:Nos?
:
:'''TOLVAJ'''
::Lignière, akivel éppen itt
:Beszélgetett...
:
:'''CHRISTIAN'''
:::Nos?
:
:'''TOLVAJ'''
::::Roppant nagy a baj...
:Meghal ma még!... Nótát írt egy nagy úrra,
:Aki a sértést szörnyen megbosszúlja...
:Száz ember les rá... és mind bátran öl!
:
:'''CHRISTIAN'''
:Száz! És e bandát ki fogadta föl?
:
:'''TOLVAJ'''
:Diszkréció! Nevet nem mondhatok.
:
:'''CHRISTIAN'''
:''(vállat von)''
:Ugyan! Ugyan!
:
:'''TOLVAJ'''
:''(nagy méltósággal)''
:::Hivatalos titok!
:
:'''CHRISTIAN'''
:S a leshely?
:
:'''TOLVAJ'''
:::A nesle-i torony alatt
:Rohannak rá, ha majd ott elhalad.
:Hát értesítse!
:
:'''CHRISTIAN'''
:''(végre kiereszti a markából)''
:::Ah, de hol lelem?
:
:'''TOLVAJ'''
:Minden lebujt járjon be hirtelen
:Ott van a Kék bak, az Arany murok,
:A Rongyos lámpás, Fekete szurok.,
:A Széttört abroncs, a Fenyőtoboz,
:Arany borsajtó – mindenben otthonos.
:Szaladjon s egy-egy intő cédulát
:Hagyjon számára mindenütt.
:
:'''CHRISTIAN'''
::::Galád
:Bitangok! Száz egy ellen! Sietek...
:''(Szerelmesen néz Roxánra)''
:Itt hagyjam Roxánt!
:''(Dühösen néz Valvert-re)''
:::És ezt... De megyek!
:Szegény költőmről gondoskodni kell!

''(Kirohan a színházból. – Guiche, a vicomte, a marquis-k és a nemes urak eltűntek a függöny mögött, hogy párnás üléseiket elfoglalják. A földszint egészen megtelt, szintúgy a karzat és az összes páholyok)''

:'''TÖBB HANG'''
:Mit vártok még! Ugyan kezdjétek el!
:
:'''POLGÁR'''
:''(akinek a parókáját egy apród a kakasülőről hosszú zsinóron magasba röppenti)''
:Jaj a parókám!
:
:'''NAGY KACAGÁS'''
:::Húj, milyen kopasz!
:Bravó, apródok!
:
:'''POLGÁR'''
:''(rázza dühösen az öklét)''
:::No, megállj, te gaz!
:
:'''HANGOK'''
:''(kitörő kacagásból mindig halkabb nevetésbe mennek át)''
:Ha! Ha! Ha!
:''(Teljes csöndesség)''
:
:'''LE BRET'''
:::Miért e néma csend?
:''(Egy néző valamit súg a fülébe)''
:Ah!
:
:'''NÉZŐ'''
:Igenis. Biztos, hogy megjelent!
:
:'''A TÖMEG'''
:''(moraj)''
:A bíboros! – Csitt! – Nem jött el! – De! Csönd!
:Ott ül! A rácsos páholyába, fönt!
:
:'''ELSŐ APRÓD'''
:Ah, átkozott sors! Tartsunk tisztességet!
:''(Három koppanás a színpadon. A közönség mozdulatlanul figyel)''
:
:'''ELSŐ MARQUIS HANGJA'''
:''(bekiált a csöndbe a függöny mögül)''
:Koppantsd meg azt a gyertyát!
:
:'''MÁSODIK MARQUIS'''
:''(kidugja fejét a függöny hasadékán)''
::::Hé, egy széket!
:
:'''EGY NÉZŐ'''
:Csitt! Csöndesség legyen!

''(A három koppanás ismétlődik. A függönyt széthúzzák. Tableau. A marquis-k henye tartással ülnek a színpad két oldalán. A háttér ligetes tájat tüntet föl a pásztorjátékok ízlésében. Négy apró kristálycsillár világítja meg a színpadot. A hegedűk halkan játszanak)''

:'''LE BRET'''
:''(súgva Ragueneau-hoz)''
::::Montfleury jön?
:
:'''RAGUENEAU'''
:''(ugyanígy)''
:Mindjárt elsőnek!
:
:'''LE BRET'''
:::Ó, ég, köszönöm.
:Cyrano nincs itt!
:
:'''RAGUENEAU'''
:::Elveszett a kappan!
:
:'''LE BRET'''
:Istennek hála! Most már biztosabban
:Lélegzem!

''(Dudaszó. Montfleury színpadra lép. Rendkívül korpulens. Antik pásztornak van öltözve. Rózsával övezett kalapját a jobb fülére húzta. Fölszalagozott dudáját fújva lép elő)''

:'''A FÖLDSZINT'''
:''(tapsol)''
::Brávó! Brávó, Montfleury!
:
:'''MONTFLEURY'''
:''(hajlong, azután szavalja Phedon szerepét)''
:Boldog, ki elvonul az udvarok zajától,
:S szelíd magányt keres, az emberektől távol,
:Ahol zefír susog, madár dalol a fán...
:
:'''HANG'''
:''(a földszint közepén)''
:Nem megtiltottam, hogy játsszál, zsivány!
:''(Általános megdöbbenés. Mindenki odafordul. Moraj)''
:
:'''KÜLÖNBÖZŐ HANGOK'''
:Ki az? – Mi az? – Ki szólott közbe? – Mi?
:''(A páholyokban felállanak, hogy lássák a csendháborítót)''
:
:'''CUIGY'''
:Ő az!
:
:'''LE BRET'''
:''(eliszonyodva)''
::Cyrano!
:
:'''A HANG'''
:::Korhelyek királya.
:Le onnan!
:
:'''AZ EGÉSZ TEREM'''
:''(megütközve)''
::Ó!
:
:'''MONTFLEURY'''
:::De...
:
:'''A HANG'''
::::Mit? Még jár a szája?
:
:'''KÜLÖNBÖZŐ HANGOK'''
:Játsszék tovább! – Elég! – Nem járja ez.
:
:'''MONTFLEURY'''
:''(kissé reszketeg hangon)''
:Boldog, ki elvonul az udvarok...
:
:'''A HANG'''
:''(egyre fenyegetőbben)''
::::Mi lesz?
:Azt várod tán, pimasz, hogy a botom
:Végignyújtózzék zsíros hátadon?
:''(A nézők feje fölött egy botot tartó kar nyúlik a magasba.)''
:
:'''MONTFLEURY'''
:''(egyre gyöngébb hangon)''
:Boldog, ki...
:''(A bot táncol a levegőben)''
:
:'''A HANG'''
::Pusztulj!
:
:'''A FÖLDSZINT'''
:::Csitt! Hallgassa meg!
:
:'''MONTFLEURY'''
:''(elfúlva)''
:Boldog, ki elvonul!...
:
:'''CYRANO'''
:''(felbukkan a földszintről. Széken áll, keresztbe font karokkal, félrevágott süveggel, fölborzolt bajusszal, rettenetes orral)''
:::Mindjárt dühös leszek!
:''(Láttára nagy szenzáció.)''

=== Negyedik jelenet ===

''Előbbiek, Cyrano, azután Bellerose, Jodelet''

:'''MONTFLEURY'''
:''(a marquis-khoz)''
:Védelmet kérek! A nagysás urak
:Oltalmát kérem!
:
:'''ELSŐ MARQUIS'''
:''(hányaveti hangon)''
:::Ej, folytassa csak!
:
:'''CYRANO'''
:Pókhas, ha játszol, a képedre mászom!
:
:'''ELSŐ MARQUIS'''
:Elég, elég!
:
:'''CYRANO'''
::A marquis-had vigyázzon,
:Vagy gallérját egy kissé összerázom!
:
:'''VALAMENNYI MARQUIS'''
:''(fölpattan)''
:Ez sok!... Montfleury...
:
:'''CYRANO'''
::::Kotródjék e nyomban.
:Vagy keze, lába itt marad, markomban!
:
:'''EGY HANG'''
:De...
:
:'''CYRANO'''
::Ki vele!
:
:'''MÁS HANG'''
:::Uram!
:
:'''CYRANO'''
::::Hiába várok?
:''(Mutatja, hogy mindjárt nekigyürkőzik)''
:A színpadból legott büfét csinálok,
:És ezt a hurkát szeletekre vágom!
:
:'''MONTFLEURY'''
:''(minden méltóságát összeszedve)''
:Engem gyalázva, sérti Tháliát!
:
:'''CYRANO'''
:''(nagyon udvariasan)''
:Tudná-e hölgy, hogy ön van a világon?
:De hogyha egyszer látná önt e Múzsa,
:És észrevenné, hogy a hája, húsa
:Egy szikra elmét, egy csöpp szellemet
:Sem rejt magában; vágna vad szemet,
:S hátába rúgná a kothurnusát!
:
:'''A FÖLDSZINT'''
:A folytatást! – Játsszék tovább legott.
:
:'''CYRANO'''
:''(kardjára üt s leszól azokhoz, akik kiabálnak körülötte)''
:Kérem, kíméljék e szegény tokot...
:Fickándozik... Még baj lehet belőle!
:''(A kör tágul)''
:
:'''A TÖMEG'''
:''(hátrálva)''
:Hohó!
:
:'''CYRANO'''
:''(Montfleuryhez)''
::Le onnan! Ki a legelőre!
:
:'''A TÖMEG'''
:''(tiltakozva közelebb jön)''
:Ohó!
:
:'''CYRANO'''
:''(hirtelen megfordul)''
::Nem tetszik? Jöjjenek előre!
:''(A tömeg újra hátrál)''
:
:'''EGY HANG'''
:''(énekel a terem végében)''
:Cyrano úr okoskodik,
:Dühös harcvágyban ég,
:De bárhogy zsarnokoskodik,
:Látjuk Clorise-t ma még!
:
:'''AZ EGÉSZ TEREM'''
:''(énekelve)''
:Látjuk Clorise-t ma még!
:
:'''CYRANO'''
:Ha ezt a dalt még egyszer hallom, én
:Agyonverek mindenkit!
:
:'''EGY POLGÁR'''
::::Hős legény.
:Tán Sámson ön?
:
:'''CYRANO'''
:::Ó, nyájas idegen,
:Nem kölcsönözné állkapcsát nekem?
:
:'''EGY HÖLGY'''
:''(a páholyos karzaton)''
:Hallatlan ez!
:
:'''ELSŐ GAVALLÉR'''
:::Botrány!
:
:'''MÁSODIK GAVALLÉR'''
::::Vérlázító!
:
:'''ELSŐ APRÓD'''
:Be pompás!
:
:'''A FÖLDSZINT'''
::Kss! – Cyrano! – Montfleury!
:
:'''CYRANO'''
:Csönd!
:
:'''A FÖLDSZINT'''
:''(lázban)''
::Buh! Bühü! Huhú! Brekeke! Hó!
:
:'''CYRANO'''
:Ha most a csöndet egy hang megtöri...
:Ha...
:
:'''EGY APRÓD'''
::Miau.
:
:'''CYRANO'''
:::Szavam utólszor intett!
:Párbajra hívom az egész földszintet!
:– A neveket majd jegyzem... Rajta csak,
:Szépen, sorjában minden hős lovag!
:Kell szám? Adok! – Ki nyitja meg a listát?
:Ön? Nem! Talán ön? Ön sem?... Nos, melyik hát?
:Az elsőt, aki mostan vitézül vív velem,
:Nagy tisztelettel küldöm az égbe hirtelen!
:Az, aki halni vágyik, emelje föl az ujját!
:''(Csönd)''
:Mi némitotta így el a vídám hejje-hujját?
:Csupasz pengémet látni szégyenlitek talán?
:Se név ? Se ujj? No jól van! Folytassuk!
:''(Visszafordul a színpad felé, a hol Montfleury aggodalmasan
:várakozik.)''
:::::E silány
:Bibircsó bosszant ! Ha nem múlík el
:Magától mindjárt akkor...
:''(Kardjához kap.)''
::::vágni kell!
:
:'''MONTFLEURY'''
:Én...
:
:'''CYRANO'''
:''(Leszáll a székről, helyet foglal a körülötte képződött kör közepén és úgy ül ott nagy-kényelmesen, mintha otthon volna.)''
::Három tapsot hallasz. Hogyha szólt
:A harmadik taps: elfogysz, teli hold!
:
:'''A FÖLDSZINT'''
:''(Mulatozva.)''
:Ah!
:
:'''CYRANO'''
:''(Összeüti a tenyereit.)''
::Egy!
:
:'''MONTFLEURY'''
:::De én...
:
:'''EGY HANG'''
:''(A páholyokból.)''
::::Maradjon!
:
:'''A FÖLDSZINT'''
:::::Nem marad!
:Elmegy! - De nem! Megállja a sarat!
:
:'''MONTFLEURY'''
:Én azt hiszem, ha itt hiába várom...
:
:'''CYRANO'''
:Kettő!
:
:'''MONTFLEURY'''
::Legjobb lesz megfontolni...
:
:'''CYRANO'''
::::Három!
:''(Montfleury elrohan, mintha puskából lőtték volna ki. 
:Viharos kacagás, pisszegés.)''
:
:'''KÜLÖNBÖZŐ HANGOK'''
:Hú! – Gyáva! Rongy! A bosszuság lever!
:Hadd jőjjön vissza! 
:
:'''CYRANO'''
:''(Hátravágja magát a székén és a lábait keresztbe teszi.)''
:::Jőjjön, hogyha mer!
:
:'''EGY POLGÁR'''
:A rendező!
:''(Bellerose kilép és meghajtja magát.)''
:
:'''A PÁHOLYOK'''
::Ah Bellerose!... Szólni fog.
:
:'''BELLEROSE'''
:''(Elegáns tartással.)''
:Nemes urak... vitézlő lovagok!
:
:'''A FÖLDSZINT'''
:Nem! Jodelet beszéljen!
:
:'''JODELET'''
:''(Előlép és komikus orrhangon.)''
::::Borju-csorda!
:
:'''A FÖLDSZINT'''
:Bravó! Remek!
:
:'''JODELET'''
::Az én lelkem mogorva.
:Nem kell bravó! A nagy művész, a kit
:Hasáért bámul minden ember itt,
:Rosszúl lett...
:
:'''A FÖLDSZINT'''
:::Gyáva!
:
:'''JODELET'''
::::S kénytelen volt menni!
:
:'''A FÖLDSZINT'''
:Hadd jőjjön vissza!
:
:'''EGYES HANGOK'''
:::Nem kell tönkre tenni!...
:
:'''MÁS HANGOK'''
:De csak hadd jőjjön! – Nem ! – Igen! –
:
:'''EGY FIATAL EMBER'''
:''(Cyranóhoz)''
:::::De hát
:Szabad tudnom e bősz harag okát?
:Van oka Montfleuryt gyűlölni?
:
:'''CYRANO'''
:''(Udvariasan, még mindig ülve.)''
::::Van,
:Pelyhes libám, kettő is, még pedig
:Nyomós okom. Primó: haszontalan
:Hitvány szinész. Lihegve küzködik
:A könnyü verssel... nem szárnyal vele,
:De vízhordóként cammog s nyög bele.
:Szekundó: ez az én titkom.
:
:'''ÖREG POLGÁR'''
:''(A háta mögött.)''
::::De ön
:Clorise-tól foszt meg minket, - köszönöm!
:
:'''CYRANO'''
:''(Székével együtt a polgár felé fordul, tiszteletteljesen.)''
:Agg öszvér, egy rossz drámát nyomtam el.
:E tettem inkább hálát érdemel!
:
:'''A NEGÉDESEK'''
:''(Fönn a páholyokban.)''
:Barót gyalázza! – Hallod? – Úgy hatott rám,
:Hogy szédülök! – A mi Barónkat! – Botrány!
:
:'''CYRANO'''
:''(Székét a páholyok felé fordítja, gavallérosan)''
:Szép hölgyeim, ragyogjanak fenségben,
:Mint a fehér angyalkák fönn az égben.
:Egy-egy mosollyal, melyben báj fakad,
:Ébresztgessék föl a halottakat.
:Bűvöljék el az élőt!... Inspirálják
:A verseinket – Ó, de ne bírálják!
:
:'''BELLEROSE'''
:S a pénz, amit mindenki visszakér?
:Ki ad kárpótlást?
:
:'''CYRANO'''
:''(székével a színpad felé fordul)''
:::Ez valamit ér,
:Ez már okos szó! Thespis köpenyén
:Lyukat szakítni nem kívánok én!
:''(Föláll és tele zacskót dob föl a színpadra)''
:Fogd el röptében s hallgass, vén gyerek!
:
:'''MIND'''
:''(elámulva)''
:Ah! Oh!
:
:'''JODELET'''
:''(hirtelen elkapja s mérlegeli az erszényt)''
::Ily áron nem bánom, ha ön
:Clorise-t mindennap elhajszolni jön!
:
:'''A FÖLDSZINT'''
:Hu! Hu!
:
:'''JODELET'''
::S eltűröm, hogy fütyöljenek.
:
:'''BELLEROSE'''
:A publikum hadd menjen végre ki!
:
:'''JODELET'''
:Oszlás!

''(Kezdenek indulni, mialatt Cyrano elégedetten néz De a tömeg a következő párbeszéd hallatára megáll és többé nem mozdul. A nők, akik a páholyokban már fölvették a köpenyeiket, állva maradnak, hogy hallhassák, ami következik és megint leülnek a székeikre)''

:'''LE BRET'''
:''(Cyranóhoz)''
::Őrültség!
:
:'''EGY FANYAR ÚR'''
:''(odalép Cyranóhoz)''
:::S így rohan neki,
:Montfleurynek! Hallatlan! Tudja tán,
:Hogy Candal herceg áll az oldalán?
:Hát önnek van protektora?
:
:'''CYRANO'''
::::Nekem!
:Nincs!
:
:'''A FANYAR'''
::Egy sincs?
:
:'''CYRANO'''
:::Egy sincs!
:
:'''A FANYAR'''
::::Édes Istenem,
:Hát sose kérte egy nagy úr kegyét ön?
:
:'''CYRANO'''
:''(bosszúsan)''
:Nem! Hányszor kell még ismételni? Nem!
:Nincs védnököm...
:''(Kardjára teszi a kezét)''
:::De van helyette védőm!
:
:'''A FANYAR'''
:És távozik a városból?
:
:'''CYRANO'''
::::Talán.
:
:'''A FANYAR'''
:A hercegnek hosszú keze van ám!
:
:'''CYRANO'''
:Nem hosszabb az enyémnél...
:''(Kardjára mutat)''
::::hogyha ezzel
:Toldom meg!
:
:'''A FANYAR'''
::Ily hatalmas főnemessel
:Kikötne ön?
:
:'''CYRANO'''
::Ki én!
:
:'''A FANYAR'''
:::De...
:
:'''CYRANO'''
::::Már elég.
:Lóduljon innen!
:
:'''A FANYAR'''
:::Egy szóm volna még...
:
:'''CYRANO'''
:Lóduljon hát! – azaz, hogy... mondja csak:
:Az orromon mit bámul?
:
:'''A FANYAR'''
:''(szepegve)''
:::Hős lovag,
:Én bámulom?...
:
:'''CYRANO'''
:''(közeledik hozzá)''
::Megütközik a formán?
:
:'''A FANYAR'''
:''(hátrál)''
:De...
:
:'''CYRANO'''
::Tán lecsüngő s hosszú, mint az ormány?
:
:'''A FANYAR'''
:''(hátrál)''
:Kérem...
:
:'''CYRANO'''
::Vagy kampós, mint az uhu csőre?
:
:'''A FANYAR'''
:De nagyságod csalódik...
:
:'''CYRANO'''
:::Vagy a bőre
:Rezes-piros? – Szemölcs van a hegyén?
:Avagy talán légy mászkál rajta?
:
:'''A FANYAR'''
::::Én...
:
:'''CYRANO'''
:Szörny-jószág?
:
:'''A FANYAR'''
:::Ó...
:
:'''CYRANO'''
::::Csodának tartja ön?
:
:'''A FANYAR'''
:De rá se mertem nézni, esküszöm!
:
:'''CYRANO'''
:S mért nem, ha kérdenem szabad?
:
:'''A FANYAR'''
::::Uram...
:
:'''CYRANO'''
:Tehát utálja?
:
:'''A FANYAR'''
::Én...
:
:'''CYRANO'''
:::Rút színe van?
:Csömörletes?
:
:'''A FANYAR'''
::De...
:
:'''CYRANO'''
:::Torz, ocsmány idom?
:
:'''A FANYAR'''
:Ellenkezőleg!...
:
:'''CYRANO'''
:::S mégis gyanitom,
:Hogy nagynak tartja! Mért nem vallja be?
:
:'''A FANYAR'''
:''(dadogva)''
:Sőt úgy találom: ici-picike!...
:
:'''CYRANO'''
:Az én orrom nevetség tárgya, mi?
:Ördög-pokol! Az én orrom kicsi?
:
:'''A FANYAR'''
:Irgalmas Isten!
:
:'''CYRANO'''
:::Nagy, nagy, rengeteg!
:Te pisze tök, te hónapos retek,
:Jegyezd meg azt, hogy büszkén hordja képem
:E függeléket, mely nagy orr nemes,
:Nyájas, jólelkű, bátor, szellemes
:Emberre vall, olyanra, mint magam,
:És amilyenné soha semmiképpen
:Te nem lehetsz, hitvány haszontalan,
:Mert bárgyú arcod, melyre most kezem
:Gyönyörrel csap le, pofra éhesen...
:''(Fölpofozza. A fanyar úr jajgat)''
:Úgy meg van fosztva minden lendülettől,
:Nemes vonaltól, színes, könnyű kedvtől,
:Költőiségtől, szikrázó mámortól,
:Hatalmas büszkeségtől, szóval: orrtól,
:''(Vállon ragadván megfordítja és szavait megfelelő taglejtésekkel kíséri)''
:Mint az, amit most hátadnak tövében
:Csizmám megérint!
:
:'''A FANYAR'''
:''(menekülve)''
:::Jaj, a hátam, képem!
:Segítség! Őrök!
:
:'''CYRANO'''
:::Ezt jegyezze meg
:Mindenki, aki engem fölkeres,
:Hogy megtréfáljon! Én így fizetek!
:S az illető úr, hogyha címeres,
:Nem bőrt használok: – meztelen vasam
:Ad egy döfést, előlről, magasan!
:
:'''GUICHE'''
:''(lement a színpadról a marquis-urakkal együtt)''
:Már untat!
:
:'''VALVERT VICOMTE'''
::Henceg!
:
:'''GUICHE'''
:::Senki sincs, aki
:Feleljen?
:
:'''A VICOMTE'''
::Majd lesz! Mondok én neki
:Olyat, de mindjárt, hogy a vére fagy!...
:''(Cyranóhoz lép és hetykén megáll előtte)''
:Önnek az orra... hm... az orra... nagy.
:
:'''CYRANO'''
:''(komolyan)''
:Igen nagy.
:
:'''A VICOMTE'''
:''(nevetve)''
::Ha!
:
:'''CYRANO'''
:''(rendíthetetlen nyugalommal)''
:::Ez az egész?
:
:'''A VICOMTE'''
::::De...
:
:'''CYRANO'''
:::::Lássa,
:Ez szimplán hangzik... Így nincsen hatása!
:Mondhatta volna szebben, kis lovag,
:Más-más hangnemből... Így ni, hallja csak:
:Kihívón: „Én nem járnék ám vele!
:Sebészt hivatnék, hogy metélje le!”
:Barátilag: „Hisz findzsájába ér!
:Igyék vederből, abba belefér!”
:Leírón: „Csúcs, mely veri az eget!
:Hegyfok! Mit hegyfok? Roppant félsziget!”
:Kíváncsian: „Mit rejt e hosszú tok?
:Tollszár van benne, vagy gyaníthatok
:Papírvágó kést, ollót is talán?”
:Kecsteljesen: „Ön nagy barátja, lám,
:A madaraknak! Póznát tart nekik,
:Hol magukat jól kipihenhetik!”
:Kötődve: „Kérem, ha pipázik ön,
:S a füst orrán át gomolyogva jön,
:Kéménytüzet szomszédja nem jelez?”
:Intőn: „Vigyázzon túlsúlyára! Ez
:Lehúzza önt s fejjel bukik előre!”
:Gyöngéden: „Lássa, megfakul a bőre
:Színét a napfény durván szívja ki
:Egy kis napernyőt venne tán neki!”
:Pedánsul: „Hallott az Arisztofánesz
:Nagy állatjáról uraságod? Tán ez:
:A Hippokampelefantokamelosz,
:Hordott ilyen hús-díszt elől... e rossz
:Hangzású lényen volt ily hosszu csont!”
:Gavallér módon: „A manóba, mondd,
:Ez a fogas jött most divatba? Ej,
:Kalap számára pompás kicsi hely!”
:Föllengzően: „Hatalmas, büszke orr,
:Egy teljes náthát csak a bősz, komor
:Mistráltól kapsz! Más szél ott meg sem érzik!”
:Tragikusan: „Vörös tenger, ha vérzik!”
:Bámulva: „Ó, eszembe jut, ha nézlek:
:Micsoda cégér egy illatszerésznek!”
:Lírailag: „Kagyló ez, s ön Triton?”
:Naivul: „Mondja, mert én nem tudom,
:Mikortájt nézik ezt a műemléket?”
:Mély tisztelettel: „Gratulálunk néked
:Tornyos házadhoz, nagyságos barátom!”
:Parasztosan: „Hékás, a számat tátom!
:Orr az? Fenét orr! Ördögadta dolga:
:Kis dinnye jaz, vagy óriás iborka!”
:Hadászilag: „Szuronyszegezve áll!
:Lovas-roham ilyet készen talál!”
:Üzletszerűn: „Tán lutrit rendez? Én
:Sejtem, hogy ez lesz a főnyeremény!”
:Végül, torzítva Pyramus kriáját:
:„Ez dúlta szét az arc harmóniáját,
:E szörnyeteg!... Pirul az áruló!”
:Így ömlött volna szájából a szó,
:Ha volna önben szellem és tudás.
:De szellemet, boldogtalan dudás,
:Ön sose látott s tán azt tudja csak,
:Hogy hülye fráter is lehet lovag!
:De hogyha önben annyi lelemény
:Lett volna mégis, hogy kivágja szépen
:Mindazt, amit most összehordtam én
:E díszes, úri hallgatók körében:
:A kezdő mondat első negyedét
:Éles kardommal vágtam volna szét!
:Mert magamat kigúnyolom, ha kell,
:De hogy más mondja, azt nem tűröm el!
:
:'''GUICHE'''
:''(a megdermedt vicomte-ot magával akarja vinni)''
:Vicomte, jerünk!
:
:'''VALVERT'''
:::Ez henceg! Szép alak!
:Egy bocskoros nemes, aki... aki
:Még kesztyűt sem hord! Rojtja sincs neki!
:Se rojt, se bojt, se értékes szalag!
:
:'''CYRANO'''
:Erkölcsömben van elegánciám!
:Piperkőc járhat szebb ruhában, ám
:A tisztaságra én jobban vigyázok.
:Mert – Istenemre! – sose mennék mások
:Elébe én egy félig lemosott
:Gyalázattal... se összefoltozott
:Rongy becsülettel... sem dagadt, meredt,
:Még félig alvó lelkiismeret
:Piszkos szemével!... Én szabad vagyok
:S a lelkem tiszta! Rajtam ez ragyog!
:A derekamra nem adok sokat,
:Arra igen, hogy derekasan éljek!
:Pótolják rajtam a szalagokat
:A bátor tettek, büszke szenvedélyek!
:És kackiás bajusz gyanánt fenem
:Szúrós hegyesre vidám szellemem,
:S amerre járok szerteszét e honban,
:Igazság peng sarkantyúként nyomomban!
:
:'''A VICOMTE'''
:De ön...
:
:'''CYRANO'''
::Nincs kesztyűm? Volt a mult hét táján!
:Egy ócska párnak megvolt a fele!
:– S mert untam ezt is, azt tettem vele:
:Ott hagytam egy arcátlan úr pofáján.
:
:'''A VICOMTE'''
:Paraszt, fajankó, szemtelen, füles!
:
:'''CYRANO'''
:''(udvariasan megemeli a kalapját, mintha 
:Valvert bemutatta volna magát neki)''
:Ah úgy? És én Cyrano Herkules
:De Bergerac!
:''(Nevetés)''
:
:'''A VICOMTE'''
:''(kétségbeesve)''
:::Bohóc!
:
:'''CYRANO'''
:''(fölkiált, mint akibe hirtelen görcs áll)''
::::Jaj!
:
:'''A VICOMTE'''
:''(már távozóban volt, de most visszafordult)''
:::::Mit beszél?
:
:'''CYRANO'''
:''(fájdalmas grimasszal)''
:Mozgatni kell, mert elzsibbad! Veszély
:A lustaság!... Kissé előveszem!
:Jaj!
:
:'''A VICOMTE'''
:Mi baja?
:
:'''CYRANO'''
::Uracskám, azt hiszem,
:Hangyák bizsergnek kardomban.
:
:'''A VICOMTE'''
:''(kardot húz)''
::::No, jó!
:
:'''CYRANO'''
:Egy kedves kis döfést kap ön ma.
:
:'''A VICOMTE'''
:''(megvető hangon)''
:::::Ó,
:Poéta!...
:
:'''CYRANO'''
::Az!... Makacs versfaragó!
:Olyan makacs, hogy míg tusára szállok,
:Vívás közben egy balladát csinálok.
:
:'''A VICOMTE'''
:Mit? Balladát?
:
:'''CYRANO'''
:::Ne is titkolja – látom,
:Hogy hírét sem hallotta, kis barátom!
:
:'''A VICOMTE'''
:De hát...
:
:'''CYRANO'''
:''(mintha leckét mondana föl)''
::A ballada három strófábul áll,
:Nyolc-nyolc verssorral...
:
:'''A VICOMTE'''
:''(dühében toporzékol)''
::::Ó!
:
:'''CYRANO'''
:::::Ez a szabály.
:Formája szép, de rendkívül szoros,
:Végül jön egy ajánlás -: négysoros.
:
:'''A VICOMTE'''
:Ön...
:
:'''CYRANO'''
::Vívok s balladát csinálok önnek
:Egy füst alatt! S a vers végén döföm meg!
:
:'''A VICOMTE'''
:Meglássuk!
:
:'''CYRANO'''
::Meg!
:''(Szavalva)''
:::Páros viaskodásról
:Kántáló-ballada, amit ma és nem máskor
:Cyrano vívott egy ringy-ronggyal. Íme!
:
:'''A VICOMTE'''
:Mi ez, ha kérdenem szabad?
:
:'''CYRANO'''
::::A címe!
:
:'''A TEREM'''
:''(a legizgatottabb várakozásban)''
:::::Helyet! –
:Csitt! – Pompás! – Csönd legyen! – Verekszik!

''(Csoportozat. Kíváncsiak félköre a földszinten: marquis-k és katonatisztek a polgárok és a nép közé keveredve; az apródok más emberek vállára másztak, hogy jobban lássák a párbajt. A hölgyek mind állanak a páholyokban. Jobb felől Guiche és a kísérete. Bal felől Le Bret, Ragueneau, Cuigy stb.)''

:'''CYRANO'''
:''(szemeit néhány másodpercre lehunyta)''
:Egy rímet még!... Így... Kezdhetjük, ha tetszik!
:''(Sorra megteszi azt, amit mond)''
:Először is tova lebben
:Lenge bájjal kalapom,
:Majd köpenykém, tán még szebben
:És a szablyát megkapom,
:Vígan kelt föl a napom
:S úgy is száll le vígan, békén,
:Mert előre mondhatom:
:Megdöflek a versem végén!

''(Első összecsapás)''

:Kis pulykám, légy biztos ebben:
:Fölnyársal vasdarabom!
:Nemsokára véred cseppen,
:Készen áll már a csapom!
:Melleden vagy hasadon
:Fúrjalak ki? Nem tom' még én,
:Ámde szentül fogadom:
:Megdöflek a versem végén!
:Jaj, hogy állsz ott? Fehérebben
:Mint patyolat a napon!
:A szemecskéd félve rebben...
:No, ne félj! Nem harapom
:Le az orrod, aranyom,
:Sem az arcod ékességén
:Nem esik baj... Csak nagyon
:Megdöflek a versem végén!
:''(Ünnepélyesen kijelenti:)''
::::Ajánlás
:Hívd a gyóntató papom!
:Vár az Isten trónja-székén!
:Egy-kettő...
:''(Odaszúr)''
::Topp! Angyalom!
:''(A vicomte tántorog. Cyrano könnyedén meghajtja magát)''
:Megdöftem a versem végén!

''(Tetszés-zaj. A páholyokban taps. Virágok és zsebkendők hullanak alá. A tisztek körülveszik és üdvözlik Cyranót. Ragueneau lelkesedésében táncol. Le Bret boldog és bánatos egyszerre. A megsebesült vicomte-ot barátjai támogatják és kivezetik)''

:'''A TÖMEG'''
:''(hosszú, erős kiáltással)''
:Ah!
:
:'''EGY DRAGONYOS'''
:Nagyszerű!
:
:'''EGY HÖLGY'''
::Csinos!
:
:'''RAGUENEAU'''
:::Piramidális!
:
:'''ELSŐ MARQUIS'''
:Új!
:
:'''LE BRET'''
:Esztelen!
:
:'''SOKAN'''
:''(Cyrano körül tolongva)''
::Bravó! – Fenomenális!
:
:'''NŐI HANG'''
:Valódi hős!
:
:'''ELSŐ TESTŐR'''
:''(előrenyújtott kézzel Cyranóhoz rohan)''
::Uram, engedje meg!
:Én értek hozzá!... Mondhatom, remek
:Dolgot művelt!... De én tomboltam ám!
:''(Távozik)''
:
:'''CYRANO'''
:''(Cuigyhez)''
:Ugyan ki volt ez, kérlek?
:
:'''CUIGY'''
::::D'Artagnan!
:
:'''LE BRET'''
:''(karonfogja Cyranót)''
:Beszélgessünk!...
:
:'''CYRANO'''
:::Hadd menjen ki a nép!
:''(Bellerose-hoz)''
:Maradhatok?
:
:'''BELLEROSE'''
:''(nagy tisztelettel)''
::Ó, hogyne! Hogyne!
:''(Lárma künn az utcán)''
:
:'''JODELET'''
:''(kinézett s visszajön)''
::::Szép!
:Künn Montfleuryt hurrogják, nevetik!
:
:'''BELLEROSE'''
:Sic transit!
:''(Más hangon a kapushoz s a gyertyagyújtókhoz)''
::Rajta! Zárjátok be hát
:A kapukat!... A gyertyákhoz pedig
:Ne nyúljatok! Otthon, vagy odaát
:Hamar bevágunk egy-két falatot,
:Aztán próbálunk egy új darabot.
:''(Jodelet és Bellerose többször mélyen meghajtják magukat 
:Cyrano előtt, azután kimennek)''
:
:'''KAPUS'''
:''(Cyranóhoz)''
:Ön nem ebédel?
:
:'''CYRANO'''
:::Én?... Nem!
:
:'''LE BRET'''
:''(Cyranóhoz)''
:::::És miért nem?
:
:'''CYRANO'''
:''(büszkén)''
:Azért, mivel...
:''(Látva, hogy a kapus messze van tőle, változott hangon)''
::Nincs pénzem!
:
:'''LE BRET'''
:''(utánozza azt a gesztust, amivel Cyrano a zacskót a színpadra dobta)''
:::És az erszény?
:A sok ezüst?
:
:'''CYRANO'''
:::Apámtól kaptam ezt én
:Egész hónapra!...
:
:'''LE BRET'''
:::Hogyha jól megértem:
:Egy hónapig kell élned...
:
:'''CYRANO'''
::::Semmiből!
:
:'''LE BRET'''
:Hogy is dobhattad a színpadra föl!
:Mily őrültség!
:
:'''CYRANO'''
:::De mily kézmozdulat!
:
:'''CUKRÁSZLEÁNY'''
:''(köhécsel az alacsony állvány mögött)''
:Üm!...
:''(Cyrano és Le Bret odafordul. A leány félénken közeledik)''
::Jó uram... Úgy a szívemre hat!...
:Ön éhezik!... Egy s másom van nekem.
:''(A büfére mutat. Hévvel)''
:Vegyen belőle!
:
:'''CYRANO'''
:''(leveszi a kalapját)''
:::Kedves gyermekem,
:Megtiltja bár gascogne-i büszkeségem,
:Hogy elfogadjam szép ajánlatát:
:Az a tudat még jobban fájna nékem,
:Hogy ön tán sértve érezné magát.
:Elfogadok hát...
:''(A büféhez megy és válogat)''
:::Ó, csak keveset...!
:Egy szem szőlőcskét...
:''(A leány az egész fürtöt oda akarja adni, ő csak egy szemet tép le)''
:::Egy pohár vizet...
:''(A leány bort akar beletölteni – Cyrano megakadályozza)''
:Tisztán... Meg egy kis sütemény – felét!
:''(A másik felét visszaadja)''
:
:'''LE BRET'''
:Jaj, mekkora bolondság!
:
:'''CUKRÁSZLEÁNY'''
::::Már elég?
:Még valamit!
:
:'''CYRANO'''
:::Egy csókot a kezére!
:''(A feléje nyújtott kezet úgy csókolja meg, mintha egy hercegnő keze volna)''
:
:'''CUKRÁSZLEÁNY'''
:Ó, köszönöm!
:''(Kecses meghajlással)''
:::Jó estét!
:''(Kimegy)''

=== Ötödik jelenet ===

''Cyrano, Le Bret, azután a kapus''

:'''CYRANO'''
:''(Le Bret-hez)''
::::S most beszélj te!
:''(Installálja magát a büfé előtt. Odateszi a süteményt)''
:Ebéd!
:''(A pohár vizet)''
::Ital!
:''(A szőlőszemet)''
:::Gyümölcs!
:''(Leül)''
::::Most foglaljunk helyet!
:- Maró éhségem el se képzeled!
:''(Evés közben)''
:Mit mondasz? Nos?
:
:'''LE BRET'''
:::Hogy megrontják fejed
:E harcias, szájhős buták, akik
:Ugratnak, hogy komédiázz nekik!
:Kérdj józan embert, majd megmondja néked,
:Miképp hatott rá mai szörnyűséged!
:
:'''CYRANO'''
:''(elkészül az utolsó falattal)''
:Hatalmasan!
:
:'''LE BRET'''
::A bíboros...
:
:'''CYRANO'''
:''(sugárzó arccal)''
:::Mit! Ő
:Szintén jelen volt?
:
:'''LE BRET'''
::::Úgy van, Richelieu
:Tetted' bizonnyal...
:
:'''CYRANO'''
:::Pompásnak találta!
:
:'''LE BRET'''
:De...
:
:'''CYRANO'''
:Ő is szerző. És ha kollégája
:Művét zavarják, annak ő örül!
:
:'''LE BRET'''
:Mindegyre több ellenség vesz körül!
:
:'''CYRANO'''
:''(szájához emeli a szőlőszemet)''
:Mennyit csinált a mai este, mondd?
:
:'''LE BRET'''
:Vagy ötvenet.
:
:'''CYRANO'''
::Számítsuk!
:
:'''LE BRET'''
:::A vicomte,
:Guiche, Montfleury, Baró... Az Akadémia...
:Aztán még hozzá egy raj úri asszony!
:
:'''CYRANO'''
:Ah, nagyszerű! S az ember ne mulasson!
:
:'''LE BRET'''
:De hogyha így haladsz, uramfia,
:Hová jutsz! Hát mi célt tüztél te ki?
:
:'''CYRANO'''
:Pályám kanyargott. Nem volt még neki
:Határozott iránya. Most utam
:Világos... célom tisztán áll...
:
:'''LE BRET'''
::::S ugyan
:Mi hát a célod?
:
:'''CYRANO'''
:''(öniróniával)''
:::Hogy bámuljanak!
:
:'''LE BRET'''
:''(vállat von)''
:Jó, jó! – De most gyónj nékem!... Mondsza csak,
:Mért gyülölöd te azt a Montfleuryt?
:Mit tett, hogy úgy haragszol rája?
:
:'''CYRANO'''
:''(föláll)''
:Mit? Ez a szilén, aki olyan pohos,
:Hogy köldökét nem éri a kezével:
:A csábitót még most is játssza hévvel,
:S míg bég a színen, mint egy kerge kos,
:A pislogó kidülledt potyka szem
:Asszonyra sandít nagy-szerelmesen!
:És gyülölöm, mert egyszer valakit,
:Vizsgálgatott... egy nőt... egy lányt... akit...
:Pfuj! Láttál már csupasz, enyves csigát,
:Amint rút teste rózsán mászik át?
:
:'''LE BRET'''
:''(elámulva)''
:Mi az? Mit hallok? Hihető-e hát...
:
:'''CYRANO'''
:''(keserű nevetéssel)''
:Hogy én szeressek egy lányt?
:''(Nagyon komolyan)''
::::Szeretek!
:
:'''LE BRET'''
:És hallgattál!... Nem mondhatnád-e meg...
:
:'''CYRANO'''
:A lány nevét? Barátom! Ez az orr
:Megfoszt a hittől, hogy valamikor
:Vászoncseléd szeressen, még ha vén,
:Ha csúnya is! Már most – valóban ez
:Hallatlanul s szörnyen természetes 
:Az a leány, akit imádok én,
:Legszebb leány a földnek kerekén!
:
:'''LE BRET'''
:A legszebb?
:
:'''CYRANO'''
::Az!... Más termet lomha tőke!
:Más arc kopár! Magában ragyog ő!
:Egy sincs ily édes, ily finom...
:''(Leverten)''
::::ily szőke!
:
:'''LE BRET'''
:Az ég nevére, hát ki ez a nő?
:
:'''CYRANO'''
:Gyilkos veszély, mely öntudatlan öl,
:Báj, mely magát sosem kínálja föl.
:Szívek csapdája, csodaszép verem,
:Hol lesben áll a pajkos szerelem!
:Ha rád mosolygott, a tökélyt magát
:Szemlélted akkor! Ó, egy semmivel,
:Egy mozdulattal száz csodát mivel...
:S Vénus, te nem szállsz ugy kagylódba, sem
:Te hűs Diána, erdőd mélyin át
:Nem jársz ugy, mint ő, hogyha könnyű lába
:Sétára megy, vagy fölhág kocsijába!
:
:'''LE BRET'''
:Teringettét! Világos!
:
:'''CYRANO'''
:::Mint a nap!
:
:'''LE BRET'''
:Robin Magdolna, a legbájosabb
:Unokatestvér!
:
:'''CYRANO'''
:::Roxán!... Ő az!
:
:'''LE BRET'''
:::::Ó?!
:Hisz ez rád nézve roppant kedvező.
:Látott, s csodált ma. Hős vagy a szemében.
:Ha szereted, menj hozzá s valld be szépen!
:
:'''CYRANO'''
:Nézz rám, fiam, aztán beszélj őszintén,
:Remélhet-é olyan halandó, mint én,
:Aki elől ilyen dudort visel?
:Nem!... Tisztán látok!... Néha vágy fog el,
:Miért tagadnám? Naplementekor,
:Ha szép az este, mélán bolygom át
:A parkokat s ez a szegény nagy orr
:Kéjjel szagolja ápril illatát...
:Hallom szavát egy-egy szerelmes párnak,
:Amint a hold ezüst fényében járnak,
:S ábrándozom: Mily édes volna most
:Egy asszonyfélét, egy kis takarost
:Vezetni lágyan!... Minden fájdalom
:Mámorba ful... megszűnik minden átok...
:Szívem remél... Egyszerre csak mit látok?
:Árnyékomat – profilban a falon.
:
:'''LE BRET'''
:''(meghatva)''
:Barátom!
:
:'''CYRANO'''
::Ó, rútságom nagy teher!
:Úgy meggyötör, hogy néha...
:
:'''LE BRET'''
:''(megragadja Cyrano kezét)''
::::Könnyezel?
:
:'''CYRANO'''
:Nem! Azt soha! Túlságosan rút volna,
:Ha ilyen orron egy könny végigfolyna!
:Amíg le nem győz lelkem mély tusája!
:Nem engedem, hogy a könny égi bája
:Ilyen csúfsággal lépjen frigyre! Szebb
:Nincs a világon, nincs fönségesebb
:A hulló könnynél. S bár szivem megpattan,
:Nevetség tárgya egy sem lesz miattam!
:
:'''LE BRET'''
:Ne búsulj, kérlek! Vak a szerelem!
:
:'''CYRANO'''
:''(fejét rázza)''
:Ej, hadd el! Cleopatrát szeretem,
:De hát ilyen volt Cézár? Hőn imádom
:Berenicét, de mondd csak, jó barátom:
:Én bennem vajjon Titust lát szemed?
:
:'''LE BRET'''
:És bátorságod? Fényes szellemed?
:Az a leányka, aki néked itt
:Buzgón kínálta édességeit,
:Nem megvetéssel nézett rád!
:
:'''CYRANO'''
:''(hat rá a beszéd)''
::::Igaz!
:
:'''LE BRET'''
:No, lásd, milyen közel van a vigasz!
:És párbajod Roxán is nézte, sőt
:– Láttam – egészen elsápadt bele!
:
:'''CYRANO'''
:Elsápadt?
:
:'''LE BRET'''
::El!... Képeddel van tele!
:Menj s hódítsd meg az érted hevülőt!
:
:'''CYRANO'''
:Hogy kikacagjon gúnnyal? Ó, egek!
:A földön én csak ettől rettegek!
:
:'''KAPUS'''
:''(valakit bevezet Cyranóhoz)''
:Nagyságos úr, egy asszonyság hivatja!
:
:'''CYRANO'''
:''(meglátja a Duennát)''
:A Roxán hölgye! Irgalomnak atyja!

=== Hatodik jelenet ===

''Cyrano, Le Bret, a Duenna''

:'''DUENNA'''
:''(mély, ceremóniás meghajlással)''
:Szeretnék látni titkon s jó helyen
:A hős rokont.
:
:'''CYRANO'''
:''(zavartan)''
::Kit? Engem?
:
:'''DUENNA'''
:Önt, uram. Valakinek sok közlendője van...
:
:'''CYRANO'''
:Sok...
:
:'''DUENNA'''
::Közlendője!
:
:'''CYRANO'''
:''(megtántorodva)''
:::Édes Istenem!
:
:'''DUENNA'''
:Holnap, mikor a hajnal fénye még
:Alig pirul, misét hallgatnak...
:
:'''CYRANO'''
:''(Le Bret-re támaszkodik)''
::::Ég!
:
:'''DUENNA'''
:Óhajtanák, ha templomból kijönnek,
:Hogy volna egy alkalmas pontja önnek.
:
:'''CYRANO'''
:''(eszelős zavarral)''
:Nekem? Hol?... Én... De... Ó, zavart eszem!
:
:'''DUENNA'''
:No, mondja gyorsan.
:
:'''CYRANO'''
:::Mindjárt!... Keresem!
:
:'''DUENNA'''
:Nos?
:
:'''CYRANO'''
::Ragueneau-nál... Igen, ott... a pék
:Boltjában...
:
:'''DUENNA'''
::Utca?
:
:'''CYRANO'''
:::Utca – ó, nagy ég –
:Saint Honoré!
:
:'''DUENNA'''
:::Ott lesznek! – Rendbe van!
:Hét órakor! – Eljöjjön!
:
:'''CYRANO'''
::::Pontosan!
:''(A Duenna távozik)''

=== Hetedik jelenet ===

''Cyrano, Le Bret, azután színészek, színésznők, Cuigy, Brissaille, Lignière, a kapus, hegedűsök''

:'''CYRANO'''
:''(Le Bret nyakába borul)''
:Ó!... Énnekem! Találkát!
:
:'''LE BRET'''
::::Vége már
:A bánatodnak?
:
:'''CYRANO'''
:::Micsoda sugár!
:Ah, észrevette legalább, hogy élek!
:
:'''LE BRET'''
:Nyugodt leszel most már, izgága lélek?
:
:'''CYRANO'''
:''(magánkívül)''
:Most? Mennydörgök, villámokat dobálok!
:Egy hadsereg kell... azzal szóba állok...
:Széjjelverem mind, tönkre zavarom!
:Van tíz szívem és két tucat karom!
:Nem törpéket hasítok ketté... Mások
:Hadd jöjjenek!...
:''(Torkaszakadtából)''
:::Hol vagytok, óriások?

''(A színpad hátterében pár pillanat óta színészek és színésznők járnak-kelnek, susognak: kezdik a próbát. A hegedűsök ülnek a rendes helyükön)''

:'''EGY HANG'''
:''(a színpadról)''
:Pszt! Próba van! Csöndesség legyen ott!
:
:'''CYRANO'''
:''(nevetve)''
:Megyünk!

''(Hátrafelé indul. A nagy főkapun belép Cuigy, Brissaille és több tiszt, akik a teljesen elázott Lignière-t támogatják)''

:'''CUIGY'''
::Cyrano!
:
:'''CYRANO'''
:::Mi?
:
:'''CUIGY'''
::::Egy nagy rigót
:Hozunk neked!
:
:'''CYRANO'''
:''(ráismer)''
:::Hé, Lignière, mi baj?
:
:'''CUIGY'''
:Téged keres!
:
:'''BRISSAILLE'''
:::Örömmel hazamenne,
:De nem mer...
:
:'''CYRANO'''
:::Nem mer!
:
:'''LIGNIÈRE'''
:''(össze-vissza gyűrt papírlapot mutat, nehezen forgó nyelvvel,
:gagyogva)''
::::Pajtáskám... ajaj...
:Ez a levél... az van megírva benne...
:Száz ember les... a nesle-i kapunál!...
:Nótát csináltam... s egy úr bosszút áll!...
:Lehet tenálad szá...szállást találni!...
:
:'''CYRANO'''
:Száz ember, mondod? Otthon fogsz ma hálni!
:
:'''LIGNIÈRE'''
:''(elrémülve)''
:De...
:
:'''CYRANO'''
:''(rettenetes hangon - mutatva neki azt az égő lámpát, amit a kíváncsian hallgatódzó kapus lóbál a kezében)''
::Fogd e lámpát!
:''(Lignière hirtelen megragadja)''
::::És menj!... Esküszöm,
:Átviszlek én ma vízen és tüzön!
:''(A tisztekhez)''
:Követtek hátul, mint tanúk!
:
:'''CUIGY'''
:De száz!
:
:'''CYRANO'''
::Ma éppen ennyi kell nekem!
:''(A jelmezes színészek és színésznők lementek a színpadról és közelednek a beszélgetőkhöz)''
:
:'''LE BRET'''
:''(Cyranóhoz)''
:::::Vigyázz!
:Mért véded ezt a...
:
:'''CYRANO'''
:''(enyelgő hangon)''
:::Nyelved újra vág?
:
:'''LE BRET'''
:E vén iszákot?
:
:'''CYRANO'''
:''(Lignière vállát veregetve)''
:::Mert e vén iszák,
:E törköly-hordó, pálinkás torony,
:Felséges dolgot művelt egykoron!
:A mise végén látta, hogy hőn imádott szépe
:Bemártja ujjacskáját a tartó szent vizébe,
:És ő, ki a vizet mindig utálta, szidta,
:A kagylóhoz rohant s egy csöppig mind kiitta!
:
:'''ELSŐ SZÍNÉSZNŐ'''
:''(szubrettkosztümben.)''
:Lám, ez csinos!
:
:'''CYRANO'''
:''(hozzáfordul)''
:::Ugy-é, van benne szellem,
:Szubrett-kisasszony?
:
:'''ELSŐ SZÍNÉSZNŐ'''
:''(a többiekhez)''
:::Ah, de mért rohan
:Száz ember egy szegény poéta ellen?
:
:'''CYRANO'''
:Menjünk!
:''(A tisztekhez)''
::S mindenkit kérek komolyan:
:Bárhogy támadnak, ne segítsenek!
:
:'''MÁSODIK SZÍNÉSZNŐ'''
:''(leugrik a színpadról)''
:Jaj, ezt megnézném!
:
:'''CYRANO'''
::::Jöjjön!
:
:'''HARMADIK SZÍNÉSZNŐ'''
:''(szintén leugrik s egy vén színészhez)''
:::::Én megyek,
:Te is, Cassander?
:
:'''CYRANO'''
:::Jöjjön mind velem!
:Bájos, bolondos méhraj, zümmögj a harcteren
:A víg kíséretet majd, bohó nép, te adod:
:Spanyol tragédiához olasz bohózatot!
:Amíg ropog a páthosz és puffogása bánt:
:Sapkátok majd csilingel csörgő dobok gyanánt.
:
:'''VALAMENNYI NŐ'''
:''(ugrál örömében)''
:Bravó! – Köpenyt! – Kendőt! – Hamar!
:
:'''JODELET'''
::::Előre!
:
:'''CYRANO'''
:''(a muzsikusokhoz)''
:Nótázzanak a vídám hegedők!

''(A hegedűsök csatlakoznak az alakuló menethez. A színpad peremén égő gyertyákat elszedik és kiosztják, mintha fáklyászenére indulnának)''

:Bravó! A tisztek, karjukon a nők
:Jelmezben... és húsz lépéssel előbbre
:''(Ennek megfelelően áll föl)''
:Büszkén, dicsteljesen Cyrano egymaga,
:Mint egy új Scipió, egy triplán Nasica!
:– Mindenki értse meg: segíteni nem szabad!
:Portás, ki a kaput s induljon a csapat!

''(A kapus a főbejárat mind a két szárnyát kinyitja. Künn a régi Párisnak egy festői, holdfényben úszó részlete látszik)''

:Előttünk Páris!... Félig fátyol takarja már.
:A kéklő háztetőkön tündöklő holdsugár!
:Ah, pompásabbat ennél nem látnak a szemek!
:S ott távolabb a Szajna! Úgy csillog, úgy remeg
:Mint egy bűbájos tükör a fodros, könnyü hab!
:Hatalmas díszlet! S mindjárt kezdődik a darab!
:
:'''MIND'''
:A nesle-i kapuhoz! Előre mind!
:
:'''CYRANO'''
:''(a küszöbön állva)''
::::Előre!
:''(Mielőtt kilépne, visszafordul a szubrettszínésznő felé)''
:Nem azt kérdezte ön: egy árva rímelőre
:Miért rohannak százan?
:''(Kardját kihúzza – nyugodt hangon)''
:::Azért, kisasszony, látja,
:Mert tudják, hogy én vagyok a barátja!

''(Kimegy. – A menet, hegedűszóval, gyertyafénynél utána – Lignière legelöl, dülöngve; azután a színésznők a tisztekkel, karonfogva; végül a színészek, vidám bakugrások közt)''

== Második felvonás ==

=== A poéták lacikonyhája ===

''Ragueneau boltja, tágas műhelye, a Saint-Honoré és az Arbre Sec utca sarkán. Hátul, az üveges ajtó széles ablaktábláin át, ezek az utcák a függöny felgördültekor a hajnal pirkadó fényében láthatók. Balra, elöl, comptoir, kovácsolt vasból készült mennyezettel. Libák, kacsák és fehér pávák vannak itt sorjában fölaggatva. Nagy fajanszvázákban mezei virágokból összeválogatott hosszú bokréták; különösen sok bennük a sárga napraforgó. Ugyanezen az oldalon, a második színfal táján, óriás kandalló. A kandalló előtt, rengeteg rácstartók közepette (valamennyi rácstartón egy-egy húsosfazék) serpenyőkben sülnek, rotyognak a különböző pecsenyefajták.''

''Jobbra, elöl, ajtó. A második színfalnál lépcső. Ez a lépcső padlásszobába vezet. Fönn a csapóajtó nyitva van és látszik a szoba belseje; terített asztal van ott és a kis kör alakú flamand gyertyatartóban ég a világ. A lépcső végén továbbfutó fakarzat még több, ehhez hasonló vendégszobácskát sejtet a nézővel.''

''A tetőzeten, közbül kötéllel le- és felhúzható roppant vaskoszorú (csillár alakjában) vadfélékkel hatalmas darabokban körülaggatva.''

''A lépcső alatt sütőkemencék izzó fénye piroslik a félhomályban. Csillog a sok rézedény. Forog a sok nyárs. Halomban a sok sütemény. Sonkák lógnak mindenfelé. Nagy nyüzsgés. Sürgés forgás. Termetes szakácsok, aprócska kukták szaladnak át a színpadon; sokaknak a süvegét kakastoll vagy gyöngytyúkszárny ékesíti. Bádoglemezeken és vesszőből font cukrászkosarakban hozzák a sok lepényt, kalácsot, apró nyalánkságokat.''

''Több asztalon tálak és sütemények. Más asztalok, székekkel körülrakva, vendégekre várnak. Egy kisebb asztal valamelyik sarokban el van árasztva papirossal. A függöny felgördültekor Ragueneau ennél az asztalnál ül és ír.''

=== Első jelenet ===

''Ragueneau, szakácsok, azután Liza.''

''Ragueneau a kisasztalnál ír és inspirált arccal verseket skandál az ujjain''

:'''ELSŐ SZAKÁCS'''
:''(bádoglemezzel)''
:Diós kalács!
:
:'''MÁSODIK SZAKÁCS'''
:''(széles, lapos tányérral)''
:::Fánk!
:
:'''HARMADIK SZAKÁCS'''
:''(virággal díszített pecsenyét hoz)''
::::Páva!
:
:'''NEGYEDIK SZAKÁCS'''
:''(valami tepsiféle van a kezében)''
:::::Marhasült!
:
:'''RAGUENEAU'''
:''(leteszi a tollat és föltekint)''
:A hajnalpír már a falakra ült.
:Apolló, szállj el! Húnyj ki, szent sugár!
:Órám lejárt... Most a kemence vár!
:''(Fölkel a székéről. – Első szakácshoz)''
:E lé rövid, te! Toldd meg!
:
:'''ELSŐ SZAKÁCS'''
::::Mennyivel?

:'''RAGUENEAU'''
:Vagy három lábbal.
:''(Továbbmegy)''
:
:'''ELSŐ SZAKÁCS'''
:::Mit mond?

:'''RAGUENEAU'''
:''(a kandalló előtt)''
::::El, csak el,
:Fönséges Múzsám, hogy bájos szemed
:E konyhatűz, e füst ne rontsa meg!
:''(Valamelyik sütőhöz, kenyérre mutatva)''
:Ez a kenyér jól van hasadva nálad?
:Rossz! – A cezúra csak középen állhat!
:''(Második szakácshoz, valami félig kész pástétomra mutatva)''
:Tetőzd be ezt a tészta-palotát!
:''(Első inasgyerekhez, aki ül a földön és különböző szárnyasokat húz nyársra)''
:S te jól vigyázz! Ne érjen semmi vád!
:A büszke pulykát s a szerény csibét
:Fölváltva forgasd, azt mondom neked,
:Ahogy Malherbe írt hosszú verseket,
:És közbe-közbe kurta versikét.
:És addig forgasd, túl nagy tűztől óva,
:Helyes ritmussal, míg kisűl a strófa!
:
:'''MÁSODIK INAS'''
:''(szalvétával leborított tállal közeledik)''
:Mester!... hogy önt meglepjem – ni... ezt csináltam én.
:Haragszik?
:''(Fölemeli a szalvétát; a tálon jókora, tésztából készített lant hever)''
:
:'''RAGUENEAU'''
:''(meglepetve)''
::Lant! Ej, ej, te kis legény!
:
:'''ELSŐ INAS'''
:Írós tésztából.
:
:'''RAGUENEAU'''
:''(meghatva)''
:::És befőtt gyümölccsel!
:
:'''INAS'''
:Cukorból van a húrja!
:
:'''RAGUENEAU'''
:''(pénzt ad neki)''
::::Nesze, költsd el!
:''(Észreveszi a belépő Lizát)''
:A nőm... Vágd zsebre és fuss!
:''(Mutatja Lizának a lantot; némi zavarral)''
:::::Úgy-e, szép? Mi?
:
:'''LIZA'''
:Nevetséges!
:''(Nagy rakás papírtölcsért tesz a comptoir asztalára)''
:
:'''RAGUENEAU'''
::Tölcsérek? Köszönöm!
:''(Nézegeti a göngyölésre szánt papírokat)''
:Nagy ég! E látvány szívem összetépi!
:Barátaimnak sok szép költeménye
:Kettéhasítva, rútul tönkretéve,
:Hogy mákospatkót, rétest, csirkehúst
:Takarjanak! Bacchánsnő lett a nőm,
:Széttépi újra dallos Orfeust!
:
:'''LIZA'''
:''(szárazon)''
:Eredj, eredj! Csak fölhasználom azt,
:Amit rád sóznak fizetés fejében!
:Csak volnék én férjemuram helyében,
:Kidobnám ezt a sok kontár pimaszt!
:
:'''RAGUENEAU'''
:Hangya, ne káromolj isteni tücsköket!
:
:'''LIZA'''
:Míg nem jártak ide: nem voltam én neked
:Se hangya, se bacchánsnő. Ó, bár magadba szállnál!
:
:'''RAGUENEAU'''
:''(tragikusan)''
:Ha szép versekkel így bánsz: prózával mit csinálnál?

=== Második jelenet ===

''Előbbiek. – Két kisfiú. Belépnek a boltba.''

:'''RAGUENEAU'''
:Fiúcskák, mit akartok?
:
:'''ELSŐ FIÚ'''
::::Három lepényt.
:
:'''RAGUENEAU'''
:''(odaadja)''
::::::Íme!
:Friss, ropogós, meleg még!
:
:'''MÁSODIK FIÚ'''
::::Kérem, pakolja be.
:
:'''RAGUENEAU'''
:''(félre, ijedten)''
:Ah, drága tölcsérkéim!
:''(A fiúcskákhoz)''
::::Tegyem papírba, mondod?
:''(Elővesz egyet és éppen mikor már rakná belé a tésztát, olvassa:)''
:És akkor Penelópe keserves könnyet ontott.
:Ezt nem!
:''(Félreteszi és másikat vesz elő. Amikor éppen rakná belé a tésztát, olvassa:)''
::A szőke Phoebus... Nem, ezt se!
:''(Ugyanúgy, mint föntebb)''
:
:'''LIZA'''
:''(türelmetlenül)''
::::::Hát mi lesz?
:Mit ácsorogsz?
:
:'''RAGUENEAU'''
:::Azonnal! Azonnal! Itt van ez!
:''(Elővesz egy harmadikat. Keserű lemondással)''
:Szonett Phillishez!... Ó, jaj... szívem tőr járja át!
:
:'''LIZA'''
:No, csakhogy valahára rászánta már magát!
:''(Székre hág és tálakat rendez egy pohárszék tetején)''
:
:'''RAGUENEAU'''
:''(amint Liza háttal fordul, rápisszeg a távozó gyerekekre és visszahívja őket a küszöbről)''
:Adjátok vissza a szonettemet,
:S adok hatot, három lepény helyett!

''(A gyerekek visszaadják a tölcsért, mohón elkapják a süteménydarabokat és künn teremnek az utcán. Ragueneau kibontja, tenyerével végigfésüli a gyűrt papírt és deklamálni kezd)''

:Phillis!... Vaj-folt van bájos neveden!
:Phillis!...
:''(Cyrano hirtelen belép)''

=== Harmadik jelenet ===

''Ragueneau, Liza, Cyrano, azután a testőr''

:'''CYRANO'''
::Hány óra?
:
:'''RAGUENEAU'''
:''(szolgálatkészen meghajtja magát)''
:::Hat!
:
:'''CYRANO'''
:''(izgatottan)''
::::Egy óra múlva hát.
:''(Föl s alá jár a boltban)''
:
:'''RAGUENEAU'''
:''(utána lépeget)''
:Éljen soká!... Láttam...
:
:'''CYRANO'''
::::Mit?
:
:'''RAGUENEAU'''
:::::A tusát!
:
:'''CYRANO'''
:Úgy? Melyiket?
:
:'''RAGUENEAU'''
:::Szerelmes Istenem...
:Amit a Burgund-palotában ön...
:
:'''CYRANO'''
:''(kicsinylő hangon)''
:Ah, azt a párbajt?
:
:'''RAGUENEAU'''
:''(bámulattal)''
::::Versben!
:
:'''LIZA'''
:::::Rémítőn
:Tetszik neki!
:
:'''CYRANO'''
:::Gyerekség! Hagyjuk el!
:
:'''RAGUENEAU'''
:''(fölkap egy nyársat és viaskodik vele)''
:A versem végén megdöföm! De meg!
:A versem végén megdöföm! Remek!
:''(Mindig lelkesebben)''
:A versem végén...
:
:'''CYRANO'''
:::Szót se érdemel...
:Hány óra?
:
:'''RAGUENEAU'''
:''(támadó állásban marad, míg az órára néz)''
::Hat mult öt perccel!... bököm!
:''(Abbahagyja)''
:Ha én e tíz skandáló körmökön
:Egy balladát tudnék kiverni! Haj!
:
:'''LIZA'''
:''(Cyranóhoz, aki - a comptoir előtt elmenőben szórakozottan 
:kezet fogott vele)''
:Mi baja a kezének?
:
:'''CYRANO'''
:::Semmi baj!
:Parányi seb!...
:
:'''RAGUENEAU'''
:::Veszély környezte?
:
:'''CYRANO'''
:::::Nem.
:Egy csöpp veszély se!
:
:'''LIZA'''
:''(fenyegeti az ujjával)''
::::Füllent, azt hiszem!
:
:'''CYRANO'''
:Mozog az orrom és meglátja benne?
:No, akkor ez roppant hazugság lenne!
:''(Más hangon)''
:Ha eljön az, akit ma várok... és
:Ha künn nem folyhat a beszélgetés
:Itt egyedül kívánok lenni!
:
:'''RAGUENEAU'''
::::Itt?
:Ah, nem lehet! Költőim mindjárt jönnek!
:
:'''LIZA'''
:''(gúnyosan)''
:Hogy megfalják az első reggelit!
:
:'''CYRANO'''
:Intek neked majd... s ők szépen köszönnek
:S távoznak. Ezt rád bízom. Hány az óra?
:
:'''RAGUENEAU'''
:Hat óra tíz perc.
:
:'''CYRANO'''
:''(idegesen leül a Ragueneau asztalához és papírt vesz elő)''
:::Tollat!
:
:'''RAGUENEAU'''
:''(a magáét adja oda, amit a füle mellé dugott)''
::::Hattyútoll!
:
:'''EGY TESTŐR'''
:''(hatalmasan felpödört bajusszal belép és erős, öblös 
:hangon kiáltja)''
:Jó nap'!
:''(Liza odasiet hozzá)''
:
:'''CYRANO'''
:''(megfordul)''
::Ki ez?
:
:'''RAGUENEAU'''
:::A nőm ismeri jól...
:Mondják, a város egyik vasgyúrója!
:
:'''CYRANO'''
:''(veszi a tollat és Ragueneau-t egy kézmozdulattal eltávolítja)''
:Csitt!...
:''(Félre)''
::Írok néki... aztán átadom...
:Aztán futok...
:''(Elveti a tollat)''
:::Nagy gyávaság, tudom,
:De itt süllyedjek el mindjárt, ha szám...
:''(Ragueneau-hoz)''
:Hány óra?
:
:'''RAGUENEAU'''
::Fertály hétre!
:
:'''CYRANO'''
:''(magához)''
::::...szólni mer
:Mindarról, amit érzek igazán,
:Ami szívemnek édes, szent teher!
:Amíg ha írok...
:''(Újra fölveszi a tollat)''
:::Úgy van! E levél
:Mindent bevall majd, egy csöppet se fél!
:Minden betűjét ábrándozva hordtam
:A lelkem mélyén s százszor kicsiszoltam.
:Ha e papírt magam elé tolom:
:Mást nem teszek most, csak lemásolom!
:''(Ír. – Az ajtó üvegtáblái mögött vézna, ingatag alakok 
:körvonalai tűnnek fel)''

=== Negyedik jelenet ===

''Ragueneau, Liza, a testőr, Cyrano ír a kis asztalnál, poéták fekete ruhában, sáros, lötyögő harisnyával''

:'''LIZA'''
:''(Ragueneau-hoz)''
:Jön már a rongy had!
:
:'''ELSŐ POÉTA'''
:''(belép, Ragueneau-hoz)''
:::Drága kolléga!
:
:'''MÁSODIK POÉTA'''
:''(megrázza Ragueneau kezét)''
:Poéta-társ!
:
:'''HARMADIK POÉTA'''
::Sütők fénycsillaga!
:''(Szaglálódik)''
:Be nagyszerű a légköröd szaga!
:
:'''NEGYEDIK POÉTA'''
:Szakács-Apolló!
:
:'''ÖTÖDIK POÉTA'''
:::Nagy Phoebus maga
:Mint lacikonyhás!
:
:'''RAGUENEAU'''
:''(körülveszik, ölelgetik, rázzák a kezét)''
:::Szebb világba száll
:Az ember, hogyha vélük diskurál!
:
:'''ELSŐ POÉTA'''
:Késtünk, mivel a nesle-i kapunál
:Nagy csődület van.
:
:'''MÁSODIK POÉTA'''
:::Nyolc lekaszabolt
:Gonosztevő fetreng az út kövén!
:
:'''CYRANO'''
:''(egy pillanatra fölveti a fejét)''
:Nyolc? Azt hittem: hét!
:''(Folytatja a levélírást)''
:
:'''RAGUENEAU'''
:''(Cyranóhoz)''
::::Tudja ön, ki volt
:A küzdelem hatalmas hőse?
:
:'''CYRANO'''
:''(közönyös hangon)''
:Én? Nem!
:
:'''LIZA'''
:''(a testőrhöz)''
::És ön?
:
:'''TESTŐR'''
:''(pödri a bajuszát)''
:::Én? Talántán?
:
:'''CYRANO'''
:''(írás közben egy-egy szót mormol maga elé)''
:::::Szeretem...
:
:'''ELSŐ POÉTA'''
:Kalap, bot, mint harc-síkon a tetem,
:Úgy fekszik ott...
:
:'''MÁSODIK POÉTA'''
:::Egy ember verte szét,
:Mondják, e falka rablót!...
:
:'''CYRANO'''
:''(ír)''
::::...a szemét...
:
:'''HARMADIK POÉTA'''
:Egypár bevert fő gazdátlan sapkáját
:A rakparton lelték meg...
:
:'''CYRANO'''
:''(ír)''
:::...és a száját...
:
:'''ELSŐ POÉTA'''
:Ezt egyhamar meg nem csinálja más!
:
:'''MÁSODIK POÉTA'''
:Oroszlán volt... Valami óriás!
:
:'''CYRANO'''
:''(ír)''
:És aki majd elájul, hogyha látja...
:
:'''HARMADIK POÉTA'''
:''(elcsíp egy süteményt)''
:Mi újat írtál, Ragueneau?
:
:'''CYRANO'''
:''(ír)''
::::...imádja...
:''(Éppen a nevét akarja aláírni, de megáll, fölkel a székről és a levelet az ujjasába dugja)''
:Elég! Nevet nem írok! Hisz magam adom át!
:
:'''RAGUENEAU'''
:''(a harmadik poétához)''
:Receptet írtam versben.
:
:'''NEGYEDIK POÉTA'''
:''(egy sor habos tészta előtt)''
::::Bravó! No rajta hát.
:Olvasd!
:
:'''ÖTÖDIK POÉTA'''
:''(egy kis diós kalácsot tart a kezében)''
::Kis patkó, patkolj bennem el!
:''(Befalja)''
:
:'''ELSŐ POÉTA'''
:Ha rám kacsintasz, a szívem tüzel,
:Imádok minden mandula-szemet!
:''(Fölragad egy mandulás süteményt)''
:
:'''MÁSODIK POÉTA'''
:Hallgatjuk!
:
:'''HARMADIK POÉTA'''
:''(a szájához emel valami habos csemegét)''
::Jer, bekaplak, kis habom!
:
:'''MÁSODIK POÉTA'''
:''(magából a nagy tészta-lantból is leharap egy jókora darabot)''
:A lant először táplál engemet!
:
:'''RAGUENEAU'''
:''(szavalni készül, köhög, sapkáját igazítja, pózba vágja magát)''
:Ha meghallgatják kisded darabom...
:
:'''MÁSODIK POÉTA'''
:''(az elsőhöz, akit könyökével oldalba lök)''
:Pofázol?
:
:'''ELSŐ POÉTA'''
::S még hogy!
:
:'''MÁSODIK POÉTA'''
:::Én is harapom!
:Ma bedugul gyomromnak minden rése!
:
:'''RAGUENEAU'''
:''(szaval)''
:A mandulás tortácska készítése!
:
:Verj tojást, míg a habot
:Megkapod.
:Vágj föl egy citromfejecskét,
:Hadd csöpögjön rá a lé;
:Önts belé
:Mandulából szűrt tejecskét.
:
:Vedd a formácskákat és
:Egy kevés
:Tésztát kenj az oldalukra.
:Kis barack-íz, egy parány,
:Jó arány.
:Azután csöppentsd a lyukra.
:
:Keveréked, a habost.
:Tüzre most!
:Ontsa lángját rőzse, fácska,
:Míg a gyurmánk szőke, szép!
:Im ekép'
:Lesz a mandulás tortácska!
:
:'''POÉTÁK'''
:''(tele szájjal)''
:Pompás! - Dicső!
:
:'''EGY POÉTA'''
:''(majd megfúl, amint habzsolja be a sok süteményt)''
:::Ümm...
:''(Nagyokat falva hátrafelé mennek. – Cyrano, aki mindent jól látott, Ragueneau-hoz lép)''
:
:'''CYRANO'''
::::Habzsolásukat
:Nem látod, míg elkábítod magad
:Saját hangoddal?
:
:'''RAGUENEAU'''
:''(halkan, mosolyogva)''
:::Csak teszem magam,
:Hogy egyenek bátran, zavartalan!
:A verselés így kettős élvezet:
:Táplálja kedvenc gyöngeségemet,
:S a koplalóknak eleséget ád!
:
:'''CYRANO'''
:''(veregeti a vállát)''
:Tetszel nekem!...
:''(Ragueneau a poéta-barátjaihoz megy. Cyrano utánanéz, majd kissé durván)''
:::He, Liza, hé!
:''(Liza, aki bizalmasan súgott-búgott a testőrrel, összerezzen és Cyranohoz siet)''
:::::Magát
:E kapitány úr... ostromolja?
:
:'''LIZA'''
:''(sértődve)''
::::Ó!
:Énnálam felsül minden csábító!
:Aki erényem megtámadni merné,
:Azt büszke pillantásom azonnal visszaverné!
:''(Lesüti a szemeit)''
:
:'''CYRANO'''
:E győzelmes pillantás mért van a porba lenn?
:
:'''LIZA'''
:''(fojtott haraggal)''
:De...
:
:'''CYRANO'''
:''(határozottan)''
::Ragueneau-t én szívből kedvelem.
:Azt, aki szarvat tűz a homlokára,
:Én öklelem föl!
:
:'''LIZA'''
:::De...
:
:'''CYRANO'''
:''(emelt hangon, hogy az udvarló is hallja)''
::::Megértsük ám!
:''(Üdvözli a testőrt, nézi az órát és a háttér üveges ajtójához vonul, ahonnan az utcára tekinget)''
:
:'''LIZA'''
:''(a testőrhöz, aki nyugodtan viszonozta Cyrano köszöntését)''
::::::Na!
:Csodálom önt! Tegyen már észrevételt...
:Az orrára...
:
:'''TESTŐR'''
::Orrára...
:''(Hirtelen távozik. Liza utána)''
:
:'''CYRANO'''
:''(a háttér ajtójánál integet Ragueneau-nak, hogy vigye a költőit)''
:::Pszt!
:
:'''RAGUENEAU'''
:''(a poétákhoz, a jobboldali ajtóra mutatva)''
::::Jerünk!
:Ott jobb lesz!
:
:'''CYRANO'''
:''(türelmetlenül)''
:::Pszt! Pszt!
:
:'''RAGUENEAU'''
::::Ott majd verselünk
:Kedvünk szerint...
:
:'''ELSŐ POÉTA'''
:''(tele szájjal, kétségbeesve)''
:::És itt hagyjuk az ételt?
:
:'''MÁSODIK POÉTA'''
:Vigyük magunkkal!... Jöjjenek velünk!
:''(Processzióban mennek Ragueneau mögött, miután a süteményes padkáról mindent lekaptak, amit hamarjában lehetett)''

=== Ötödik jelenet ===

''Cyrano, Roxán, a Duenna''

:'''CYRANO'''
:Ha van reménység, egy szikrányi csak,
:Kedves levélkém, én átnyujtalak!
:''(Roxán – álarcosan – megjelenik az üvegtábla mögött. A Duenna követi. Cyrano hirtelen ajtót nyit)''
:Tessék!
:''(A Duennához siet)''
::Duenna, csak két szóra!
:
:'''DUENNA'''
:::::Négyre!
:
:'''CYRANO'''
:Nyalánk ön?
:
:'''DUENNA'''
:::Torkig tudnám magam enni!
:
:'''CYRANO'''
:''(papírtölcséreket vesz le gyorsan a comptoirról)''
:Ím, Benserade két bájos költeménye...
:
:'''DUENNA'''
:''(kelletlenül)''
:Ó...
:
:'''CYRANO'''
:...tortácskát fogunk beléje tenni!
:
:'''DUENNA'''
:''(sugárzó arccal)''
:Ah!
:
:'''CYRANO'''
:És a rétest szintén kedveli?
:
:'''DUENNA'''
:Nagyon, kivált, ha krémmel van teli.
:
:'''CYRANO'''
:Ím, hat darab, a legszebb, ami van
:A Saint Amand úr balladáiban!
:Chaplain versében fánkot nyujtok át...
:- És szereti az égett mandulát?
:
:'''DUENNA'''
:Szörnyen!
:
:'''CYRANO'''
:''(egy rakás megrakott tölcsért tesz a karjaira)''
::Tehát menjen ki s egyék – a hárs alatt.
:
:'''DUENNA'''
:De...
:
:'''CYRANO'''
:''(tolja kifelé)''
::S ott maradjon addig, amíg van egy falat.
:''(Beteszi az ajtót, Roxánhoz közeledik és levett kalappal tiszteletteljes távolságban megáll előtte)''

=== Hatodik jelenet ===

''Cyrano, Roxán. A Duenna egy pillanatra''

:'''CYRANO'''
:Ó, áldom ezt a percet, melyben ön
:Emlékezik rám és e helyre jön,
:Hogy mondjon... mondjon...
:
:'''ROXÁN'''
:''(levette az álarcot)''
::::Szép köszönetet
:Először is, – mert azt a figurát,
:Akit tegnap kardja hegyére vett,
:Azt egy nagy úr...
:
:'''CYRANO'''
:::Guiche ?
:
:'''ROXÁN'''
:''(lesüti a szemét)''
::::Férjül szánta nékem.
:
:'''CYRANO'''
:Helyettes férjül?
:''(Meghajtja magát)''
:::A gyönyörűségem
:Így még nagyobb, mert akkor voltaképp
:Nem egy rút orrért, de a maga szép
:Szeméért vívtam.
:
:'''ROXÁN'''
:::Aztán... hallja hát...
:Ám erről szólni csak azért merek,
:Mert félig-meddig ön az én testvérem!...
:Gyakran játszottam önnel, mint gyerek...
:
:'''CYRANO'''
:Nyaranta, nálunk, a mezőn, az éren!
:
:'''ROXÁN'''
:Kardot nyesett, ahol csak nád akadt...
:
:'''CYRANO'''
:Font a babának szőke hajakat,
:Ahol szakállas tengerit talált!
:
:'''ROXÁN'''
:Kacagtunk, kergetőztünk...
:
:'''CYRANO'''
::::S a könnyű óra szállt!
:
:'''ROXÁN'''
:Amit kívántam akkor, ön mind megtette ottan!
:
:'''CYRANO'''
:Rövid szoknyát viselt még. S Magdának szólítottam.
:
:'''ROXÁN'''
:És csinos voltam akkor?
:
:'''CYRANO'''
::::Nem éppen rút.
:
:'''ROXÁN'''
:Ha jött! Véres kezekkel néha, játsztam a zsémbelőt,
:A szigorú mamát és szóltam: „Rossz gyerek,
:Hol mászkáltál megint, ki karmolt újra meg?”
:''(Megfogja Cyrano kezét és ámulva felkiált)''
:Mit látok? Újra egy!
:''(Cyrano el akarja húzni a kezét)''
:::Ne-nem! Mutassa csak!
:Szörnyű! A te korodban! Ah, elfojt a harag!
:Hol kaptad ezt?
:
:'''CYRANO'''
:::Játszottam a nesle-i kapunál!
:
:'''ROXÁN'''
:''(leül egy asztalhoz és zsebkendőjét egy pohár vízbe mártja)''
:Hadd lám!
:
:'''CYRANO'''
:''(mellé ül)''
::Jóságos, édes, gondos mamácska!
:
:'''ROXÁN'''
:::::Fáj?
:Amíg kötöm az ujjad, mindent megmagyarázz!
:Hány volt ön ellen, mondja?
:
:'''CYRANO'''
::::Nem sok - talán ha száz!
:
:'''ROXÁN'''
:Mesélje hát!...
:
:'''CYRANO'''
:::Nem!... Inkább közölje most velem,
:Mi az, amit azonnal nem mert...
:
:'''ROXÁN'''
:''(Cyrano kezét még mindig tartja)''
:::::De most merem!
:A mult illatja, mely felénk lebeg
:Fölbátorít... Kimondom – Szeretek!
:
:'''CYRANO'''
:Ah...
:
:'''ROXÁN'''
::Valakit, ki erről mit se tud.
:
:'''CYRANO'''
:Ah!
:
:'''ROXÁN'''
:Még nem.
:
:'''CYRANO'''
:::Ah!
:
:'''ROXÁN'''
::::De tudja nemsokára!
:
:'''CYRANO'''
:Ah!
:
:'''ROXÁN'''
:Mert sajnálom szegény fiút...
:Régen szeret... félénken, messziről...
:Epedve néz rám a magasba föl...
:
:'''CYRANO'''
:Ah!
:
:'''ROXÁN'''
:Keze forró. Hagyja itt csak szépen!
:De ékesen szól a szeme sugára...
:
:'''CYRANO'''
:Ah!
:
:'''ROXÁN'''
:''(zsebkendőjével kis kötést csinált a kezén s éppen elkészült vele)''
::És képzelje, az ön ezredében
:Szolgál...
:
:'''CYRANO'''
:::Ah!
:
:'''ROXÁN'''
:''(mosolyogva)''
::::Ott! Mert úgy tudom, hogy éppen
:Az ön vitéz csapatjában kadét!
:
:'''CYRANO'''
:Ah!...
:
:'''ROXÁN'''
::Lángész! Lélek árad rajta szét...
:Bátor, nemes, valódi dalia...
:És szép nagyon...
:
:'''CYRANO'''
:''(sápadtan fölugrik)''
:::Szép!
:
:'''ROXÁN'''
::::Mit mond? Mi baja?
:
:'''CYRANO'''
:Ah semmi... semmi...
:''(Keserű mosollyal a kezére mutat)''
:::A kezem csupán!
:
:'''ROXÁN'''
:Egy szóval: szeretem! De még nem láttam ám
:Csak egyszer-kétszer a színházban, este...
:
:'''CYRANO'''
:Még nem beszéltek?
:
:'''ROXÁN'''
:::Szememet kereste,
:S én válaszoltam neki a szememmel.
:
:'''CYRANO'''
:És mégis tudja...
:
:'''ROXÁN'''
:::Mindent tud az ember,
:Ha fecsegők veszik körül... Nekem
:Besugták gyorsan, hogy...
:
:'''CYRANO'''
::::Kadét?
:
:'''ROXÁN'''
:::::Igen.
:A gárdisták közt.
:
:'''CYRANO'''
:::És mi a neve?
:
:'''ROXÁN'''
:Báró Neuvillette Christian.
:
:'''CYRANO'''
:::::Ilyet
:Nem ismerünk. Köztünk nincs.
:
:'''ROXÁN'''
:::::Csak ma lett
:Kadét. – Az ezred ma fogadta be...
:Castel Jaloux a kapitánya.
:
:'''CYRANO'''
:::::Jó...
:De hogyha tán e gyorsan dobogó
:Szivecske később...
:
:'''DUENNA'''
:''(benyitja az üveges ajtót)''
:::Patkó, torta, rétes
:Mind elfogyott!
:
:'''CYRANO'''
:::Hát most olvassa, édes,
:A borítékot... Verssel van teli!
:''(A Duenna eltűnik)''
:Ön a finom beszédet kedveli
:Ha választottja tán barbár, sületlen!
:
:'''ROXÁN'''
:Eszménynek van csak íly fürtös feje!
:
:'''CYRANO'''
:S ha szólásmódja borzas, fésületlen,
:Ha cifra fejnek híg a veleje?
:
:'''ROXÁN'''
:Előre hallom: elmés, hogyha szól!
:
:'''CYRANO'''
:Az ám! A szó mind éles, hogyha jól
:Vág a bajuszka... hisz rendes dolog!... 
:- S ha buta mégis!?
:
:'''ROXÁN'''
:''(dobbant a lábával)''
:::Akkor meghalok!
:
:'''CYRANO'''
:''(szünet múlva)''
:Azért jött hát, hogy ezt tudtomra adja?
:Szeretném tudni: mindez mire jó?
:
:'''ROXÁN'''
:Úgy rámijesztett egypár csacsogó!
:Azt mondták, hogy az ön vitéz csapatja
:Gascogne-i mind...
:
:'''CYRANO'''
:::S a jussát egy se hagyja!
:Párbajra késztet zöld ifjoncokat,
:Akik - mivel jó pártfogó akad
:Közéjük törnek, bár gascogne-i vért e
:Kis urfiakba nem csapolt az ég!
:
:'''ROXÁN'''
:Elgondolhatja, hogy remegek érte!
:
:'''CYRANO'''
:''(a foga közt)''
:Van rá oka!
:
:'''ROXÁN'''
:::De sápadozva még,
:Egy gondolat vigasztal: látom önt,
:A győzhetetlent, a nagyot, amint
:Kiáll azokkal s egyet porba dönt!...
:Az, akitől fél valamennyi mind,
:Így érvelek magamban...
:
:'''CYRANO'''
::::Jó, ne féljen!
:Oltalmazom! A kis bárócska éljen!
:
:'''ROXÁN'''
:Megvédi, úgy-e? A szívéhez szóltam?
:Hisz önnek mindig hű barátja voltam!
:
:'''CYRANO'''
:Az, az!
:
:'''ROXÁN'''
::Barátja lesz hát?
:
:'''CYRANO'''
:::::Az leszek!
:
:'''ROXÁN'''
:És sohasem vív párbajt?
:
:'''CYRANO'''
:::::Esküszöm!
:
:'''ROXÁN'''
:Nagyon szeretem önt!... De most már sietek!
:''(Hirtelen fölveszi az álarcát, csipkét borít a homlokára és szórakozottan)''
:Igaz... kalandját elhallgatta ön...
:Az éjjeli csatával adós maradt nekem...
:– Mondja neki, hogy írjon!
:''(Ujja végével graciózus csókot hint Cyrano felé)''
::::Mennyire szeretem!
:
:'''CYRANO'''
:Jó, jó...
:
:'''ROXÁN'''
::Tehát száz gyilkos!... Ég áldja... menni kell...
:Örök barátság, nemde?
:
:'''CYRANO'''
::::Az!
:
:'''ROXÁN'''
:::::Később mondja el,
:Mi történt?... Százan! Ah, borzad a lelkem!
:Mondja, hogy írjon... Csak rá gondolok!...
:Száz ember! – Száz! – Valóban nagy dolog!
:
:'''CYRANO'''
:''(üdvözli)''
:Azóta még nagyobbat is műveltem!

''(Roxán kimegy. Cyrano földre szegzett szemmel mozdulatlanul áll. Csönd. A jobboldali ajtó kinyílik, Ragueneau benéz)''

=== Hetedik jelenet ===

''Cyrano, Ragueneau, a poéták, Carbon de Castel Jaloux, a kadétok, nép stb., később gróf Guiche''

:'''RAGUENEAU'''
:Beléphetünk?
:
:'''CYRANO'''
:''(meg se moccan)''
:::Be!

''(Ragueneau int a poétáknak, akik egymás után belépnek. Ugyanakkor az üveges ajtó küszöbén megjelenik Carbon de Castel Jaloux, testőrkapitány-egyenruhában – és Cyrano láttára élénken gesztikulál)''

:'''CARBON DE CASTEL-JALOUX'''
::::Itt van!
:
:'''CYRANO'''
:''(fölnéz)''
:::::Kapitány!
:
:'''CARBON'''
:''(zajos örömmel)''
:Mindent tudunk! Hős! Harmincegynehány
:Kadétom vár...
:
:'''CYRANO'''
:''(vonakodva)''
:::De...
:
:'''CARBON'''
:''(magával akarja vinni)''
::::Jöjj! Tedd meg nekik!
:Ott iddogálnak átellenbe'...
:
:'''CYRANO'''
::::Nem!
:
:'''CARBON'''
:''(az üveges ajtó küszöbére lép és mennydörgő hangon átkiabál az utcán)''
:Fiuk, a nagy hős okvetetlenkedik!
:Nem mozdul!
:
:'''EGY HANG'''
:''(kívül)''
:::Adta lelke!
:''(Zaj az utcán. Lábdobogás. Kardcsörgés)''
:
:'''CARBON'''
:''(dörzsöli a kezeit)''
:::::Egy perc s mind itt terem!
:
:'''A KADÉTOK'''
:''(nagy lármával berohannak)''
:Ebadta! – Fékom adta! – Száz ördögadta!
:
:'''RAGUENEAU'''
:''(ijedten hátrál)''
:::::Kérem,
:Az urfiak mind Gascogne-ból valók?
:
:'''A KADÉTOK'''
:Mind!
:
:'''ELSŐ KADÉT'''
:''(Cyranóhoz)''
::Éljen!
:
:'''CYRANO'''
:::Báró!
:
:'''MÁSODIK KADÉT'''
:''(Cyrano nyakába borul)''
::::Többet mond e csók.
:
:'''CYRANO'''
:Báró!
:
:'''HARMADIK KADÉT'''
::Ölellek!
:
:'''CYRANO'''
:::Báró!
:
:'''NEGYEDIK KADÉT'''
::::Ontsd a vérem,
:- Tiéd!
:
:'''CYRANO'''
:''(nem tudja, hogy kinek válaszoljon)''
::De bárók... bárók... irgalom!
:
:'''RAGUENEAU'''
:Mind bárók?
:
:'''A KADÉTOK'''
:::Mind!
:
:'''ELSŐ KADÉT'''
::::Toronymagas halom
:Nyúlhatna fel bárói címerekből.
:
:'''LE BRET'''
:''(belép és Cyranóhoz siet)''
:Egész raj ember ujjongva keres föl,
:Élén azokkal, kik tanúi voltak...
:
:'''CYRANO'''
:''(elrémülve)''
:Hollétemet talán csak eltitkoltad?
:
:'''LE BRET'''
:''(dörzsöli a kezeit)''
:Nem én!
:
:'''EGY POLGÁR'''
:''(berohan, sokan követik)''
::Nagy ember, ide gyűl a város!
:Az érdeklődés, ah, lázzal határos!

''(Künn tömérdek nép tolong. Kocsik és gyaloghintók állanak meg a boltajtó előtt)''

:'''LE BRET'''
:''(halkan, mosolyogva, Cyranóhoz)''
:És Roxán?
:
:'''CYRANO'''
:''(hevesen)''
:::Hallgass!
:
:'''A TÖMEG'''
:''(ordít az utcán)''
::::Éljen!
:''(A sokaság egy része dulakodva beözönlik. Nagy éljenezés)''
:
:'''RAGUENEAU'''
:''(asztalon állva)
:::::A nép őrjöngve tombol,
:Megostromolja boltom és mindent összerombol!
:Ah, nagyszerű!
:
:'''URAK'''
:''(Cyrano körül)''
:::– Barátom, levett kalappal állok!
:– Barátom! – Ó, barátom! – Szívemből gratulálok!
:
:'''CYRANO'''
:Tegnap még nem volt ennyi jó barátom!
:
:'''LE BRET'''
:''(elragadtatva)''
:Hja, a siker!
:
:'''ELSŐ MARQUIS'''
:''(kinyújtott kézzel Cyrano felé rohan)''
:::Te, ember vagy a gáton!
:Te, lelkem, hogyha tudnád...
:
:'''CYRANO'''
::::Te?... Ugyan!
:Őriztünk együtt kecskét már, uram?
:
:'''MÁSODIK MARQUIS'''
:Több úri hölgy kocsimban arra vár,
:Hogy bemutassam... Jöjjön hát velem!...
:
:'''CYRANO'''
:''(fagyosan)''
:S az úr nekem be van mutatva már?
:
:'''LE BRET'''
:''(elhűlve)''
:Mi lelt?
:
:'''CYRANO'''
::Hallgass!
:
:'''EGY ÍRÓ'''
:''(jegyzőkönyvvel, tollal)''
:::Lehetne hirtelen
:Egyet-mást kapnom?...
:
:'''CYRANO'''
::::Nem!
:
:'''LE BRET'''
:''(meglöki)''
:::::Ez Renaudot...
:A hírlapot nemrég találta fel.
:
:'''CYRANO'''
:Mit bánom!
:
:'''LE BRET'''
:::Mondják, hogy az eszme jó...
:Mindent hoz, ami embert érdekel...
:Jövője van!
:
:'''POÉTA'''
:''(Cyranóhoz somfordál)''
:::Vitéz úr!
:
:'''CYRANO'''
::::Újra egy!
:
:'''POÉTA'''
:A Múzsa önhöz udvarolni megy!
:
:'''VALAKI'''
:''(odatolakodik)''
:::::Uram!
:
:'''CYRANO'''
::::::Elég már!

''(Mozgás. Sorfalat állanak. Gróf Guiche belép több katonatiszttel. Utánuk: Cuigy, Brissaille és azok a tisztek, akik az első felvonás végen Cyranót kísérték. Cuigy hirtelen Cyranóhoz megy)''

:'''CUIGY'''
:''(Cyranóhoz)''
:Guiche gróf! Gassion Tábornagy küldi!
:
:'''GUICHE'''
:''(üdvözli Cyranót)''
:Hőstett volt bizony! Elmondták néki a mesés csatát,
:És most hozom igazi csodálatát!
:
:'''A TÖMEG'''
:Éljen!
:
:'''CYRANO'''
:''(meghajtva magát)''
::A marsall jól ért a bravurhoz!
:
:'''GUICHE'''
:Kétkedve szólt e néhány nemes úrhoz,
:De ők szavukra mondták, hogy való.
:
:'''CUIGY'''
:Láttuk!
:
:'''LE BRET'''
:''(súgva Cyranóhoz, aki borongva néz maga elé)''
::Te...
:
:'''CYRANO'''
:::Hallgass!
:
:'''LE BRET'''
::::Te szomorkodol!
:
:'''CYRANO'''
:''(megrezzen s hamar összeszedi magát)''
:Ezek előtt? Én?
:''(Egyet sodor a bajuszán és kidülleszti a mellét)''
:::Ördög és pokol!
:
:'''GUICHE'''
:''(akinek Cuigy valamit súgott a fülébe, Cyranóhoz)''
:A híre máris fennen szárnyaló!...
:Ön a bolond gascogne-iak sorában
:Szolgál, úgy-e, királyunk táborában?
:
:'''CYRANO'''
:Ott, gróf úr, a kadétok közt.
:
:'''EGY KADÉT'''
:''(dörgő hangon)''
:::::Minálunk!
:''(a Cyrano mögött sorakozó legényeket mustrálva)''
:Ah, ah, tehát akikkel szemben állunk,
:Gascogne-iak mind? Lám, lám, hát ezek
:A büszke hősök, ama híresek!
:
:'''CARBON'''
:Cyrano!
:
:'''CYRANO'''
::Kapitányom!
:
:'''CARBON'''
::::Senki sem
:Hiányzik most közülök, azt hiszem.
:Guiche gróf uram kiváncsi rájuk, látom.
:Mutasd be őket, Bergerac barátom!
:''(két lépést tesz a gróf felé és a kadétokra mutat)''
:
:Ezek a gascogne-i legények,
:S Castel Jaloux a kapitány.
:Hazug és hős bennük a lényeg,
:Ezek a gascogne-i legények!
:Nemesek mind, szörnyű szegények,
:De a lelkük büszke, vidám!
:Ezek a gascogne-i legények,
:S Castel Jaloux a kapitány!
:
:Gém-lábu sasok, csodalények
:Amilyen nem volt soha tán...
:Szól róluk a hír, meg az ének!
:Gém-lábu sasok, csodalegények...
:Lyuka van mindjök süvegének,
:De golyó szakította csatán!
:Gém-lábu sasok, csodalények,
:Amilyen nem volt soha tán!
:
:Mint bősz, dobogó hadi mének,
:Úgy járnak a harc piacán,
:S neki vágnak a kard-tömegének,
:Mint bősz, dobogó hadi mének!
:A kalandos nép remekének
:Született ez a víg karaván!
:Mint bősz, dobogó hadi mének,
:
:Úgy járnak a harc piacán!
:Ime a gascogne-i legények!
:Hej, csókhoz is értenek ám!
:Aggódnak a férjek, a vének:
:Ime a gascogne-i legények!
:De kakuk szól a cinegének:
:Uccu a menyecske!... Biz úgy a!... No lám!
:Ime a gascogne-i legények
:Hej, csókhoz is értenek ám!
:
:'''GUICHE'''
:''(hanyagul ül egy karosszékben, amit hamarjában Ragueneau tolt oda neki)''
:A költő, napjainkban, szükséges fényűzés...
:– Nos, nem szegődnék hozzám?
:
:'''CYRANO'''
::::Önhöz, uram? Nem! És
:Másokhoz még kevésbé.
:
:'''GUICHE'''
:::Örömmel mondhatom,
:Hogy Richelieu, nagybátyám, élvezte önt nagyon
:Azért, amit tegnap tett. Majd szólok önről nála.
:
:'''LE BRET'''
:''(nagy örömmel)''
:Hallod?
:
:'''GUICHE'''
::Véletlenül tán van egy tragédiája?
:
:'''LE BRET'''
:''(Cyrano fülébe súg)''
:Agrippine-t színre hozzák!
:
:'''GUICHE'''
::::Nos, vigye hozzá bátran!
:
:'''CYRANO'''
:''(jólesik neki a dolog és kezd kapni rajta)''
:Valóban...
:
:'''GUICHE'''
::Jártas a tragédiákban!...
:Imitt-amott fog változtatni csak...
:
:'''CYRANO'''
:''(megint elkomorodik az arca)''
:Nem! Azt hiszem, megölne a harag,
:Ha egy betűt, egy kommát vetne ki!...
:
:'''GUICHE'''
:De hogyha egy vers megtetszett neki,
:Annál busásabb a jutalma.
:
:'''CYRANO'''
::::Nem!
:Jutalmazóbb az én önérzetem.
:Ha egy-egy versem, egy-egy kis dalom
:Tetszik nekem... s magamnak szavalom!
:
:'''GUICHE'''
:Nagyon kevély!
:
:'''CYRANO'''
:::Valóban? Észrevette!
:
:'''ELSŐ KADÉT'''
:''(belép a nagy üveges ajtón. Egy csomó összevissza vert, átlyuggasztott tollas süveget nyársalt föl a kardjára. Azokat hozza most.)''
:Cyrano, nézd, mit fogtunk! Teringette.
:Csodálatos szárnyas vadak! A parton
:Találtuk és mindjárt felfűzte kardom.
:A szétugrasztott lókötők hagyták ott!
:
:'''CARBON'''
:Nagy zsákmány!
:
:'''KADÉTOK'''
:''(hahotázva kacagnak)''
:
:'''CUIGY'''
:::Képzelem, hogy furcsa képet vágott
:A banditák gazdája!...
:
:'''BRISSAILLE'''
::::Szép legény!
:Vajon ki az, szeretném tudni...
:
:'''GUICHE'''
:::::Én!
:''(A kacagás megszűnik)''
:Elbántak volna egy részeg pimasszal –
:Mert kardomat nem mérem össze gazzal!
:''(Kínos hallgatás)''
:
:'''ELSŐ KADÉT'''
:''(a kalapokra mutatva, halkan Cyranóhoz)''
:Jó zsírosak! Szalámivá metélem!
:
:'''CYRANO'''
:''(elveszi tőle a spádét és a rajta levő kalapokat udvarias
:meghajlással gróf Guiche lábai elé csúsztatja)''
:Barátjainak adja vissza, kérem!
:
:'''GUICHE'''
:''(föláll a székről)''
:Gyaloghintómat!... Távozom!...
:''(Cyranóhoz, hevesen)''
::::Uram!
:
:'''EGY HANG'''
:''(kiabál az utcán)''
:Kegyelmes úr gyaloghintója!
:
:'''GUICHE'''
:''(uralkodik magán. Mosolyogva)''
::::Van
:Néhány szavunk... Olvasta Don Quijote-ot?
:
:'''CYRANO'''
:Olvastam. És e cingár, tódott-fódott,
:Lelkes vitézt fölöttébb becsülöm.
:
:'''GUICHE'''
:Gondolkozzék...
:
:'''EGY GYALOGHINTÓS
:''(jelent a küszöbön)''
::A hintó!
:
:'''GUICHE'''
:::...sokszor ön
:A szélmalomról szóló káputon!
:
:'''CYRANO'''
:Szép fejezet. A számát is tudom.
:
:'''GUICHE'''
:Mert hogyha őrült támadó akad...
:
:'''CYRANO'''
:Mit? Én támadnék olyan urakat,
:Akik forognak minden szélre?
:
:'''GUICHE'''
:::::Hát
:A nagy malom nem hagyja ám magát.
:A szárnyas, óriás kar úgy korbácsolja végig,
:Hogy ön a sárba röppen!...
:
:'''CYRANO'''
:::::Vagy a csillagos égig!

''(Gróf Guiche kimegy. Látszik, ahogy fölszáll a gyaloghintójába. Az urak egymás közt suttogva távoznak. Le Bret az ajtóig kíséri őket. A néptömeg szétoszlik)''

=== Nyolcadik jelenet ===

''Cyrano, Le Bret, a kadétok, akik jobbra-balra helyet foglalnak az asztaloknál és esznek, isznak. Ragueneau cselédsége szolgálja ki őket.''

:'''CYRANO'''
:''(csúfondárosan üdvözli azokat, akik Guiche-től való féltökben
:köszönés nélkül hagyják el a boltot)''
:Uraim... Uraim... Uraim!...
:
:'''LE BRET'''
:''(kétségbeesve, égre nyújtott karokkal tér vissza hozzá)''
::::A mennybolt rámszakad!
:
:'''CYRANO'''
:Megint morogsz?
:
:'''LE BRET'''
:::Be kell, hogy lásd magad:
:Túlságosan vad, őrült egy dolog,
:Hogy a szerencsét így meggyilkolod!
:
:'''CYRANO'''
:Nevezz bolondnak!
:
:'''LE BRET'''
:''(diadalmasan)''
:::Lásd!
:
:'''CYRANO'''
::::De néha éppen
:Ez a bolondság üdvös!... Példaképpen,
:S az elvekért, túlozni néha jó!
:
:'''LE BRET'''
:Csak kissé engedj e marakodó
:Testőr-tempókból: – hír, vagyon, kegyek,
:Fényes szerencse...
:
:'''CYRANO'''
:Nos, hát mit tegyek? Tán pártfogót keressek valahol,
:Hogy kapzsi szájjal rátapadva jól,
:Mint élőfához a kúszó növény:
:Nap-nap után zsírját kiszívjam én,
:S ne ön-erőmből menjek föl, de gazság
:Segítsen és kapaszkodó ravaszság?
:Nem, köszönöm! – Vagy a piacra álljak
:S a bankároknak verset dedikáljak,
:Mint annyi más? Ugrándozzak vigan
:Miniszterek előszobáiban,
:Nevettetvén Ő excellenciáját,
:Amíg fanyar mosolyra vonja száját?
:Talán beteggé dőzsöljem magam?
:Bókoljak, míg megfájdul a nyakam
:És piszkos lesz a térdem? Szép szemet
:Vágván örökké, a gerincemet
:Puhítsam folyvást? Símogassak kecskét
:A jobb kezemmel s káposztafejecskét
:Öntözzek a balommal? – Köszönöm!
:Dicsérjek mást, mert bőven visszajön
:A másra szórt hízelgés? Legyek, gőggel tele,
:Egy ici-pici körnek apró nagy embere?
:Ha nincs elöl hely, surranjak be hátul?
:Hajózzam a ritornell tengerén,
:S kapjon szelet vitorlám, a szerény,
:Ájuldozó agg hölgyek sóhajátul?
:Nem, köszönöm! – A könyvárust fizessem,
:Hogy verskötetkém kinyomatni tessen?
:Nem, köszönöm! – Avagy tán holmi vad
:Korhely buták közt, kik zsinatjukat
:Csapszékben tartják, én legyek a pápa?
:Nem, köszönöm! – Egyetlen gyönge, kába
:Szonettel menjek tányérozni hírt?
:Talentumot ne lássak soha másban,
:Csak a hülyékben? Égjek forró lázban,
:Hogy rólam Iksz vagy Ypszilon mit írt?
:Számítsak, féljek, kunyoráljak, sírjak,
:És ahelyett, hogy egy jó verset írjak,
:Menjek vizitbe mélán, hogy egypár ostoba
:Esetleg rám szavazzon? Nem, nem, nem, nem, soha!
:Más kell nekem?... A hegy-völgy, a vadon,
:Ahol bolyongok vígan, szabadon!
:Édes magány, ahol kedvemre élek,
:Dalolgatok, ábrándozom, remélek...
:Fejembe vágva tollas süvegem
:Kalandozom, ha úgy tetszik nekem...
:Egy semmiségért véres harcra szállok,
:Verekszem érte, vagy – verset csinálok!
:Fantáziám a holdban egyet fordul,
:És könyvet írok róla, semmi másért,
:Csak a bolondos, kedves utazásért!
:Azt írom csak, ami szívemből csordul,
:És így szólok magamhoz: Légy szerény!
:Elégedjél meg a gyümölccsel, fával,
:Magad-ültette rózsa illatával,
:Mely ott lebeg kis kertecskéd terén!
:Ha van nagy ritkán diadalban részem,
:Azt én vívtam ki, az enyém egészen,
:Cézárnak abból mitsem adok át,
:És büszkén hordom tettem tudatát!
:Egy szóval: csúszó inda-szerepet
:Nem vállalok halálomig!... Lehet:
:Tölgy nem vagyok, nincs bükk-természetem,
:De egyedül növök, ha már magasra nem!
:
:'''LE BRET'''
:Jó, egyedül, de nem mindenki ellen!
:Mi bújt beléd, micsoda átkos szellem!
:Miért csinálsz új ellenségeket
:Minden szavaddal?
:
:'''CYRANO'''
:::Megmondom neked:
:Azért, mert látom, hogy miképp csináltok
:Barátokat ti: hogy miképpen álltok
:Egymással szemközt és csúfot miképp
:Űztök belőlük!... Inkább menjen el
:Mellettem némán ez a csürhe nép!
:Vígan kiáltok néha-néha fel:
:Egy ellenséggel újra több!
:
:'''LE BRET'''
::::Beteg
:Tévelygés.
:
:'''CYRANO'''
::Jó! De nem segíthetek.
:Mert ez a gyöngém! Tetszik, hogy ne tessem,
:És szeretem, ha gyűlölnek. Nevessen
:A józan ész bár, nagy gyönyör, barátom,
:Gyilkos szemek közt járni-kelni! Látnom
:Mellényemen az irigyek epéjét,
:Cenk fickók nyálát!... Ó, az élet kéjét
:Csak ez fokozza!... Téged s másokat
:Puhít a langy barátság, mint a széles
:Olasz gallér csipkéje a nyakat.
:Igaz, hogy benne jól érzed magad,
:De férfias tartásod semmivé lesz,
:Mert támasz nélkül áll a törzs felett
:Az ingó homlok. Ám a Gyűlölet
:Gondoskodik, hogy jó kemény legyen
:Az én nyakfodrom s mindig peckesen,
:Rátartian emelkedjék e fő!
:Ahány ellenség, annyi új redő,
:Mely csiklandozva, ingerelve ad
:Feszélyező kínt s hószín sugarat.
:Mert a spanyol fodorhoz hasonló a Gyűlölség:
:Nyakvas, mely csupa kényszer, dicskör, mely csupa fölség!
:
:'''LE BRET'''
:''(szünet múlva karját a Cyrano karja alá tolva)''
:Csak harsogd tele szájjal gőgös keservedet,
:De aztán valld be sugva, hogy Roxán nem szeret!
:
:'''CYRANO'''
:''(hevesen)''
:Hallgass!

''(Jelenet közben Christian belépett és a kadétok közé vegyült; ezek úgy tesznek vele, mintha ott se volna; végre letelepszik egyes-egyedül egy kis asztalhoz, ahol Liza szolgálja ki)''

=== Kilencedik jelenet ===

''Cyrano, Le Bret, a kadétok, Christian de Neuvillette''

:'''ELSŐ KADÉT'''
:''(hátul ül, pohárral a kezében)''
:Cyrano!
:''(Cyrano odafordul)''
::Térjünk a dologra!
:
:'''CYRANO'''
:Mindjárt!
:''(Karonfogva hátrasétál Le Bret-vel és halkan beszélget vele)''
:
:'''ELSŐ KADÉT'''
:''(fölkel, előrejön és megáll annál az asztalnál, ahol Christian ül)''
::Tanulhat majd az inasocska!
:
:'''CHRISTIAN'''
:''(föltekint)''
:Inas?
:
:'''MÁSODIK KADÉT'''
::Biz úgy! Sápadt északi fény!
:
:'''CHRISTIAN'''
:Északi fény?
:
:'''ELSŐ KADÉT'''
:''(hetyke hangon)''
::Figyeljen, szép legény,
:És tudja meg: beszélhet köztünk sokról,
:Csak egyről nem, míg fönn áll e csapat,
:Épp úgy, ahogy beszélni nem szabad
:Akasztott ember házában hurokról!
:
:'''CHRISTIAN'''
:Mi az?
:
:'''MÁSODIK KADÉT'''
:''(dörgő hangon)''
::Nézzen rám!
:''(Mutatóujját háromszor, titokzatosan az orrára teszi)''
:::Értettük?
:
:'''CHRISTIAN'''
::::Áh, a...
:
:'''MÁSODIK KADÉT'''
:Csitt! Ezt a szót nem ejtjük ki soha!
:''(A Le Bret-vel társalgó Cyranóra mutat)''
:Mert dühbe jön s magácskát összevágja!
:
:'''ELSŐ KADÉT'''
:''(aki azalatt, míg Christian a beszélőkhöz fordult, észrevétlenül a
:háta mögött foglal helyet)''
:Minap két embert küldött másvilágra,
:Csupán mivel az orrukból beszéltek!
:
:'''MÁSODIK KADÉT'''
:''(síri hangon, - kibukkanván az asztal alól, ahová négykézláb mászott)''
:Csak egy kis célzás: - zsönge életének
:Azonnal kámpec!
:
:'''ELSŐ KADÉT'''
:''(kezét a Christian vállára teszi)''
:::Egy szó elegendő...
:Egy szó? Mit mondok! Egy kis mozdulat!
:S ha keszkenőt húz, akkor ez a kendő
:A szemfedője lesz... Itt többször nem mulat!
:
:'''CHRISTIAN'''
:Kapitány úr?
:
:'''CARBON'''
:''(odafordul és végignézi)''
::Nos?
:
:'''CHRISTIAN'''
:::Az ember mit csináljon,
:Ha a délfrancia túlságig kérkedő?
:
:'''CARBON'''
:Mutassa meg, no, hogy északi tájon
:A bátorság szintén magasra nő!
:''(Hátat fordít neki)''
:
:'''CHRISTIAN'''
:Köszönöm!
:
:'''ELSŐ KADÉT'''
:''(Cyranóhoz)''
::Beszélj!
:
:'''MIND'''
:::Beszéld el!
:
:'''CYRANO'''
:''(hozzájuk megy)''
::::Elbeszélem...
:''(Mind közelebb nyomulnak a székeikkel és feszült kíváncsisággal figyelnek. Christian lovagolva ül a maga székén)''
:Mentem magam a holdvilágos éjben.
:A hold tündöklött, mint egy kerek óra
:Ám ekkor a szelíden ragyogóra
:Egy aggodalmas órás rávetette
:A tenyerét és felhő-tokba tette.
:Sötétség. Lámpa nincsen. Botolva lép a láb.
:Az ember, ördögadta, alig látott tovább -
:
:'''CHRISTIAN'''
:Az orránál.
:''(Csönd. Mindenki lassan fölemelkedik. Borzadva néznek Cyranóra, aki meghökkenve szünetet tart. Feszült várakozás)''
:
:'''CYRANO'''
::Ki ez az ember?
:
:'''EGY KADÉT'''
:''(félhangosan)''
:::Ez?
:Ma reggel jött...
:
:'''CYRANO'''
:''(egy lépést tesz Christian felé)''
:::Ma reggel?
:
:'''CARBON'''
:''(félhangosan)''
::::A neve
:Báró Neuvil...
:
:'''CYRANO'''
:''(megáll - gyorsan)''
:::Ah, jó!
:''(Sápad és pirul és olyan mozdulatot tesz, mintha még egyszer rá
:akarna rohanni Christianra)''
::::De én...
:''(Legyőzi magát és tompa hangon)''
:::::Helyes...
:Azt mondtam...
:''(Újra kitör belőle a düh)''
::::::Ördög!
:''(Nyugodtan folytatja)''
:::::::...hogy semmit se láttam.
:''(Általános csodálkozás. Mindenki újra leül)''
:Mentem tehát s magamban meditáltam:
:Hová ragad barátságom heve!
:Egy koldusért itt a hátam megett,
:Kihívok tán valami herceget,
:Aki -
:
:'''CHRISTIAN'''
:Megorrol...
:''(Mindenki felemelkedik, Christian himbálja magát a székén)''
:
:'''CYRANO'''
:''(elfúló hangon)''
::Bosszút áll... Igen.
:Mondom, magamban, kár is volt nekem
:Bemártanom -
:
:'''CHRISTIAN'''
::Az orrát...
:
:'''CYRANO'''
:::Ujjamat
:E forró lébe... mert hát könnyen ad
:Ilyen nagy úr az embereknek -
:
:'''CHRISTIAN'''
::::Orrot.
:
:'''CYRANO'''
:''(törli homlokáról a verejtéket)''
:...Titkos döfést. De tessék vagy ne tessék
:Előre most! Első a kötelesség!
:Szóltam magamhoz és a vérem forrott.
:E pillanatban egy kéz a sötétben -
:
:'''CHRISTIAN'''
:Orron teremti.
:
:'''CYRANO'''
:::A csapást kivédem,
:A támadót kardom tüstént levágja,
:S im szemben áll -
:
:'''CHRISTIAN'''
:::Egy orrnyi hosszúságra...
:
:'''CYRANO'''
:''(felordít és rárohan)''
:Az istenfáját!...
:''(Valamennyi kadét előrenyomul, hogy lássa, mi lesz, Christianhoz érve, Cyrano hirtelen legyőzi magát és tovább beszél)''
:::...szemben áll velem
:A száz zsivány. Pálinkás hagymabűzt -
:
:'''CHRISTIAN'''
:Orront.
:
:'''CYRANO'''
:''(sápadtan mosolyogva)''
::Lehel mind. Jönnek hirtelen.
:Szólok magamhoz: Vágjad, verjed, űzd!
:Nekik megyek hatalmas -
:
:'''CHRISTIAN'''
::::Orral...
:
:'''CYRANO'''
:::::tűzzel!...
:Elbánok mindjárt öttel, hattal, tízzel...
:Egypár nem kél föl, azt hiszem, soha!
:Egy rám csap most: paff!... S erre én -
:
:'''CHRISTIAN'''
:''(utánzott tüsszentéssel)''
::::::Psiha!
:
:'''CYRANO'''
:''(kitörve)''
:Mennydörgős mennykű! Menjetek ki mind!
:''(Valamennyi kadét az ajtó felé rohan)''
:
:'''ELSŐ KADÉT'''
:Az éhes tigris ébren van megint!
:
:'''CYRANO'''
:Mind! S ezzel itt most hagyjatok magamra!
:
:'''MÁSODIK KADÉT'''
:Hasét csinál belőle, ördögadta!
:
:'''RAGUENEAU'''
:Hasét?
:
:'''HARMADIK KADÉT'''
::Az ám! S megtölti majd vele
:Írós tésztáit!
:
:'''RAGUENEAU'''
:::Sápadok bele...
:Fehér leszek, mint egy szalvéta, érzem!
:
:'''CARBON'''
:No, hát menjünk ki!
:
:'''NEGYEDIK KADÉT'''
:::Fölfalja egészen,
:Egy morzsát sem hagy!...
:
:'''ÖTÖDIK KADÉT'''
:::Lesz itt szép dolog!
:Szentuccse, fázom, ha rágondolok!
:
:'''HATODIK KADÉT'''
:''(beteszi maga után a jobb oldali ajtót)''
:Irtóztató, hogy itt mi lesz!...

''(Mind szerteszét mentek, egy részük hátul, más részük oldalt, némelyik a lépcsőn menekült. Cyrano és Christian szemközt állanak s egy ideig farkasszemet néznek egymással)''

=== Tizedik jelenet ===

''Cyrano, Christian''

:'''CYRANO'''
::::Ölelj meg!
:
:'''CHRISTIAN'''
:Uram!
:
:'''CYRANO'''
::Brávó!
:
:'''CHRISTIAN'''
:::De.
:
:'''CYRANO'''
::::A szívemre, gyermek!
:Bátor vagy! Így jó!
:
:'''CHRISTIAN'''
:::Mondja, kérem... látja...
:
:'''CYRANO'''
:Ölelj meg, mondom! Én vagyok a bátyja!
:
:'''CHRISTIAN'''
:Kié?
:
:'''CYRANO'''
::Kié? A Roxáné!
:
:'''CHRISTIAN'''
::::Nagy ég!
:''(Hozzáfut)''
:Ön... ön a bátyja!...
:
:'''CYRANO'''
:::Úgy-e, hogy derék?
:Unokahúgom az a szőke lány!
:
:'''CHRISTIAN'''
:És ön tud...
:
:'''CYRANO'''
::Mindent!
:
:'''CHRISTIAN'''
:::Hát szeret?
:
:'''CYRANO'''
::::Talán!
:
:'''CHRISTIAN'''
:''(megragadja a kezét)''
:Mily boldogság, hogy önt megismerem!
:
:'''CYRANO'''
:No lám, hamar kibékültél velem!
:
:'''CHRISTIAN'''
:Bocsásson meg...
:
:'''CYRANO'''
:''(nézi Christiant és kezét a vállára teszi)''
:::No, csinos a betyár,
:Az szent!
:
:'''CHRISTIAN'''
:Ha tudná, mennyire csodálom!
:
:'''CYRANO'''
:S az orrok?...
:
:'''CHRISTIAN'''
::Ah, mind visszavonva már!
:
:'''CYRANO'''
:Írnod kell néki, drága rózsaszálom!
:
:'''CHRISTIAN'''
:Ó, jaj!
:
:'''CYRANO'''
::Mi az?
:
:'''CHRISTIAN'''
:::Szerencsém oda van,
:Ha írnom kell...
:
:'''CYRANO'''
:::Mért?
:
:'''CHRISTIAN'''
::::Ismerem magam...
:Buta vagyok!
:
:'''CYRANO'''
:::Nem butaság jele,
:Ha így bevallod. S élccel volt tele,
:Ahogy szavamba vágtál.
:
:'''CHRISTIAN'''
::::Hát igen,
:Ha támadok, tán sikerül nekem!...
:Van bennem egy kis katonás szóbőség.
:De nővel szemben csak kiver a hőség.
:És hallgatok, mint a csuka!... Pedig,
:Ha elmegyek mellettük, szemeik
:Sokatmondóan néznek rám...
:
:'''CYRANO'''
:::::S ha megállasz,
:Gyöngéd szivükből nem jön semmi válasz?
:
:'''CHRISTIAN'''
:Nem!... Mert azokhoz tartozom, akik
:Szépen beszélni nem tudnak nekik
:A szerelemről...
:
:'''CYRANO'''
:::Kissé szebb idom
:Ha volna rajtam, tenném én, tudom!
:
:'''CHRISTIAN'''
:Ó, hogyha bájjal ejthetném a szót!
:
:'''CYRANO'''
:Ha képemmel játszhatnám hóditót!
:
:'''CHRISTIAN'''
:Roxán negédes... érzem, hogyha szólnék,
:Kiábrándulna!
:
:'''CYRANO'''
:''(mohón nézi Christiant)''
::Bezzeg boldog volnék,
:Ha ilyen arccal szólna szellemem!
:
:'''CHRISTIAN'''
:''(kétségbeesve)''
:Ah, ékesszólást adjatok nekem!
:
:'''CYRANO'''
:''(határozottan)''
:Hát én adok!... Te kölcsönözd nekem
:Győzelmes arcod s kettőnkből – igen
:Kettőnkből egy regényhőst alkotok!
:
:'''CHRISTIAN'''
:Mit?
:
:'''CYRANO'''
::Kérlek, állj rá. Nem kell ide sok!
:Én betanítlak, hogy mit mondj neki,
:S te ismétled...
:
:'''CHRISTIAN'''
::Vagyis, ha jól értettem...
:
:'''CYRANO'''
:Így a leány nem ábrándulna ki!
:Nos, akarod, hogy elcsábítsuk ketten?
:Hogy lelkemet bivalybőr-ujjasomból
:Átfújjam hímzett köntösödbe?
:
:'''CHRISTIAN'''
:Én...
:
:'''CYRANO'''
::Nos, akarod?
:
:'''CHRISTIAN'''
:::Én félek...
:
:'''CYRANO'''
::::Ha tudod jól
:Hogy egymagad nem lész úr a szivén:
:Vedd ajkaidra szavaim tüzét,
:S Roxán fagyát e láng olvasztja szét!
:
:'''CHRISTIAN'''
:Szemed ragyog!
:
:'''CYRANO'''
:::Szólj!
:
:'''CHRISTIAN'''
::::Annyira kívánod?
:
:'''CYRANO'''
:''(mámoros kéjjel)''
:Én?...
:''(Erőt vesz magán)''
::Mint poéta!... Érdekelne, látod!
:Kíváncsi rá a költő-képzelet,
:Ami hiányom, pótolom veled,
:S hiányodat te pótolod velem,
:Árnyékodúl szegődöm. Szűntelen
:Segítek néked és viszont te nékem!
:Én szellemed és te az én szépségem!
:
:'''CHRISTIAN'''
:De azt, amit vár, azt a levelet
:Sosem tudnám megírni...
:
:'''CYRANO'''
:''(kiveszi ujjasából azt a levélkét, amit az imént készített el)''
::::Íme, vedd!
:
:'''CHRISTIAN'''
:Ez a levél...
:
:'''CYRANO'''
:::Cím kell rá, semmi más.
:
:'''CHRISTIAN'''
:De...
:
:'''CYRANO'''
::Küldd el bátran. Csinos alkotás!
:
:'''CHRISTIAN'''
:Egy kész levél?
:
:'''CYRANO'''
:::Ó, mindig van nekünk
:Ilyesfélékből gazdag készletünk!
:Episztolák Chlórishoz... csupa lég,
:Testetlen ábránd... szappanbuborék!
:Vedd!... Önts tartalmat az üres formába,
:Amit sóhajjal töltött meg a kába
:Ábrándozás. Adj célt a céltalannak.
:Meglátod majd: szép részletei vannak,
:Éppen azért, mert nem a szívem írta,
:Csupán a tollam, mely cifrázni bírta.
:No, vedd át!
:
:'''CHRISTIAN'''
:::Nem kell változtatni tán
:Imitt-amott egy s másik mondatán?
:Nincs hozzá írva!... Illik rá?
:
:'''CYRANO'''
:::::Akár
:Egy finom kesztyű.
:
:'''CHRISTIAN'''
:::De...
:
:'''CYRANO'''
::::Hagyd abba már!
:Nagyon hiszékeny az önszeretet!
:Megesküszik rá, én mondom neked,
:Hogy a levél hozzá van írva!
:
:'''CHRISTIAN'''
:Kedves barátom!
:''(Cyrano nyakába borul. Ölelkezve állanak)''

=== Tizenegyedik jelenet ===

''Cyrano, Christian, a kadétok, a testőr, Liza''

:'''ELSŐ KADÉT'''
:''(az ajtót félig kinyitva)''
:::::Nincs már semmi nesz...
:Halotti csönd... No, most irtóztató
:Látvány tanuja lesz szemünk.
:''(Bedugja a fejét)''
:::::Mi ez?
:
:'''A KADÉTOK'''
:''(amint valamennyien belépnek és látják az ölelkező Cyranót és Christiant)''
:Ah!... Ó!...
:
:'''ELSŐ KADÉT'''
:::Na, már ez nagyszerű!
:(Általános elképedés)
:
'''TESTŐR'''
:''(gúnyosan)''
::::::Na, lám!
:
:'''CARBON'''
:Az ördögünk apostol lett talán?
:Ha ráütöttek orrlikára, hát
:Nyujtja hamar – a másik orrlikát?
:
:'''TESTŐR'''
:Orrunkat már nem védjük, hős lovag?
:''(Híva Lizát és diadalmas arccal)''
:Ezt hallgasd, Liza!
:''(Tüntetőleg szimatol)''
:Hm, micsoda szag? Ön szaglásáról régen hírneves...
:Mi bűzlik itt?... Sajt?... Rántás?...
:
:'''CYRANO'''
:''(fölpofozza)''
:::::Nyakleves!

''(Örömrivalgás. A kadétok bukfencet hánynak azon való örömükben, hogy Cyranót megint a réginek látják)''

== Harmadik felvonás ==

=== Roxán csókja ===

''Kis tér a régi Marais negyedben. Ódon házak. Kilátás több sikátorra. Jobb felől a Roxán háza és kertjének a falkerítése; a kerítés külső falára sűrű lombozat nyúlik át. A kapu fölött ablakos erkély. A kapu mellett pad.''

''Repkény kúszik föl a falra, szétomló jázmin veszi körül az erkélyt.''

''A pad és a falból kiálló kövek segítségével az erkély könnyen megmászható.''

''Átellenben régi és hasonló stílben épült ház, kőből és téglából, középen kapuval. Ennek a kapunak a kopogtatója fehér gyolcsba van göngyölve, mint valami fájós hüvelykujj. A függöny felgördülésekor a Duenna ül a padon. Roxán erkélyének az ablaka tárva-nyitva.''

''A Duenna előtt Ragueneau áll libériaszerű öltözékben. Valami elbeszélést fejez be és törülgeti a szemét.''

=== Első jelenet ===

''Ragueneau, a Duenna, később Roxán, Cyrano és két apród''

:'''RAGUENEAU'''
:Egy testőrrel megugrik... odavan
:Minden vagyonkám... felkötöm magam...
:Cyrano úr levág... mint háznagyot
:Ajánl húgának... és most itt vagyok.
:
:'''DUENNA'''
:De hogy jutott így tönkre?
:
:'''RAGUENEAU'''
::::Szerettünk mind a ketten!
:A Liza katonákat, én költőket szerettem!
:Megette Mars, amit Apoll hagyott,
:– S tallér, pogácsa végkép elfogyott!
:
:'''DUENNA'''
:''(fölkél a padról és a nyitott ablak felé kiált)''
:Elkészült, Roxán?
:
:'''ROXÁN HANGJA'''
:''(az ablakon át)''
:::Rögtön!
:
:'''DUENNA'''
:''(Ragueneau-hoz fordul és a szemközt levő kapura mutat)''
::::Odaát
:A „báj-érzés”-ről olvasnak, tehát
:Sietnünk kell! Clorinde-nál gyűlnek össze.
:
:'''RAGUENEAU'''
:A báj-érzésről?
:
:'''DUENNA'''
:''(szenvelgő hangon)''
:::Arról!...
:''(Az ablak felé)''
::::Ej, kötözze
:Gyorsabban a szalagjait! Ha késünk,
:A „báj-érzés”-ben nem lesz semmi részünk!
:
:'''ROXÁN HANGJA'''
:Megyek, megyek!...
:''(Húros hangszerek közeledő zenéje hallatszik)''
:
:'''CYRANO HANGJA'''
:''(énekel a színfalak közt)''
:::La, lalla!
:
:'''DUENNA'''
:''(meglepetve)''
::::Szerenád?
:
:'''CYRANO'''
:''(belép, két kobzos apród kíséri)''
:Dúr, dúr, te durum káput! Az ember megbomol!
:
:'''ELSŐ APRÓD'''
:''(gúnyosan)''
:Ön tudja hát, vitéz úr, hogy mi a dúr, a moll?
:
:'''CYRANO'''
:Gassendinél tanultam muzsikát!
:
:'''APRÓD'''
:''(játszik és dalol)''
:Lala, lala!
:
:'''CYRANO'''
:''(kikapja kezéből a hangszert és tovább énekli a dallamot)''
:::Hadd folytatom!... Lala!
:
:'''ROXÁN'''
:''(kilép az erkélyre)''
:Ön az?
:
:'''CYRANO'''
:''(Roxánhoz intézett szavait a megkezdett dallam szövegéül használja)''
::Megjöttem, szépség angyala.
:Hogy liljomját s rózsáit üdvözöljem!
:
:'''ROXÁN'''
:Megyek le mindjárt!
:''(Távozik az erkélyről)''
:
:'''DUENNA'''
:''(az apródokra mutat)''
::::S ez a két művész?
:Hol vette őket?
:
:'''CYRANO'''
:::Nyertem, drága hölgyem!
:Egy pajtásommal a grammatikán
:Vitatkozom. Mindkettőnk harcrakész.
:Nem engedünk. Egyszer csak pajtikám
:E cincogó fattyúkra rámutat,
:Akik - karmolván öblös lantjukat –
:Kíséretében vannak szüntelen.
:És így szól hozzám: „Jó! Fogadj velem!
:Fogadjunk hát egy napi muzsikába!”
:Elveszti. És most, míg Főbusz sugára
:Föl nem ragyog, lerázhatatlanúl
:Kísér e két szorgalmas kobzos úr,
:Dalos tanúim minden utamon!
:Egy ideig kedves volt... Már unom!
:''(Az apródokhoz)''
:Hé! Csapjatok Montfleurynek zenét
:Az én nevemben!
:''(Az apródok indulnak hátrafelé. – A Duennához)''
:::Megkérdem ma is,
:Mint minden este...
:''(A kisiető apródokhoz)''
:::Hosszú és hamis
:Legyen a koncert!
:''(A Duennához)''
:::...keble istenét
:Vajon még mindig ragyogónak látja?
:
:'''ROXÁN'''
:''(kilép a házból)''
:Ah, szellemes, szép, – és Roxán imádja!
:
:'''CYRANO'''
:''(mosolyog)''
:Hát szellemes? Nagyon?
:
:'''ROXÁN'''
::::Túltesz önön!
:
:'''CYRANO'''
:Megengedem!
:
:'''ROXÁN'''
::Ó, nagy az örömöm!
:Hogy mond el csínos semmiségeket,
:Mily fínoman!... Nincs párja!... Néha fél,
:Hallgatva űl, múzsája szárnyszegett,
:Aztán egyszerre gyönyörűn beszél!
:
:'''CYRANO'''
:''(gúnyosan)''
:De nem!...
:
:'''ROXÁN'''
:''(bosszúsan)''
::A férfi mind irígy, hiú!
:Butának tartják, mert csinos fiú!
:
:'''CYRANO'''
:Szépen beszél a szerelemről?
:
:'''ROXÁN'''
::::Szépen?
:Nem is beszél, de szónokol hevében!
:
:'''CYRANO'''
:Ír is?
:
:'''ROXÁN'''
:Még jobban! Hallja csak – hiven
:Fogok idézni: „Elrablod szivem
:De nékem annál több marad!”
:''(Diadalmasan Cyranóhoz)''
:::::Remek?
:
:'''CYRANO'''
:Az Isten tudja!
:
:'''ROXÁN'''
:::S ezt hallgassa meg:
:„Ha szívemet megtartod, ó, küldd el a tiédet,
:Édes, kegyetlen angyal, hogy szenvedhessek érted!”
:
:'''CYRANO'''
:Egyszer sok szíve van, máskor meg semmi? Ej,
:A soktól semmihez: egy kissé hosszú séta!
:
:'''ROXÁN'''
:Ön féltékeny rá!
:
:'''CYRANO'''
:''(megrezzen)''
:::Mit mond?
:
:'''ROXÁN'''
::::Mint poéta!...
:És hallja csak, mily bájos ez a hely:
:„Szerelmem lángját már tovább nem bírom,
:Ha csókokat küldhetnék e papíron,
:Az ajkaddal olvasnád levelem!”
:
:'''CYRANO'''
:''(akaratlanul diadalmasan mosolyogva)''
:Valóban ez...
:''(Gyorsan észretér és kicsinylő hangon)''
::...nagyon szerénytelen!
:
:'''ROXÁN'''
:És ez...
:
:'''CYRANO'''
:''(boldogan)''
::Betéve tudja?
:
:'''ROXÁN'''
::::Tudom minden sorát!
:
:'''CYRANO'''
:Hizelgő!
:
:'''ROXÁN'''
::Mester!
:
:'''CYRANO'''
:''(szerényen)''
:::Ó, sok!
:
:'''ROXÁN'''
:''(határozottan)''
::::Mester! Nincs párja!
:
:'''CYRANO'''
:::::Hát
:Nem bánom... mester.
:
:'''DUENNA'''
:''(aki a háttérben volt, gyorsan előrejön)''
:Gróf Guiche!
:''(Cyranót a ház felé tuszkolja)''
:::Menjen be szaporán!
:Ha önt most itt találná, nyomára jönne tán...
:
:'''ROXÁN'''
:''(Cyranóhoz)''
:Édes titkomnak... Látja, szegény szivem remeg!
:A gróf szeret... hatalmas! Nem, nem, ne tudja
:meg! Széttépné azt, amit szép álmaimból szőttem!
:
:'''CYRANO'''
:''(a házba lépve)''
:Jó.
:''(Gróf Guiche jön)''

=== Második jelenet ===

''Roxán, Guiche gróf, Duenna hátul''

:'''ROXÁN'''
:''(ceremóniás bókolással, Guiche-hez)''
:Kimenőm van.
:
:'''GUICHE'''
:::S én búcsúzni jöttem.
:
:'''ROXÁN'''
:Ön útra kél?
:
:'''GUICHE'''
:::A háborúba.
:
:'''ROXÁN'''
::::Most?
:
:'''GUICHE'''
:Ma este még.
:
:'''ROXÁN'''
:::Ma?
:
:'''GUICHE'''
::::Arrast lövetik
:A franciák...
:
:'''ROXÁN'''
:::Ah, ostrom?
:
:'''GUICHE'''
:::::Bánatost
:Ön nem mutat...
:
:'''ROXÁN'''
:::De gróf úr...
:
:'''GUICHE'''
:::::Én pedig...
:Ah, öntől válva, mindent itt hagyok!
:– Hallotta már, hogy ezredes vagyok?
:
:'''ROXÁN'''
:''(közönyösen)''
:Fogadja, gróf...
:
:'''GUICHE'''
:::A gárdát vezetem.
:
:'''ROXÁN'''
:''(megdöbbenve)''
:A gárdát?
:
:'''GUICHE'''
::Azt. Ahol a hetyke, vad
:Rokona szolgál. Majd Arras alatt
:Szájhősködését visszafizetem!
:
:'''ROXÁN'''
:''(elfúlva)''
:A gárda megy?
:
:'''GUICHE'''
:''(kacag)''
:::Csak nem gondolja tán,
:Hogy a suton maradnak?
:
:'''ROXÁN'''
:''(a padra roskad, félre)''
::::Christián!
:
:'''GUICHE'''
:Mi lelte?
:
:'''ROXÁN'''
:''(reszketeg hangon)''
::Ez a hír!... Fájdalmas mód felett
:Csatában tudni azt, akit szívünk szeret!
:
:'''GUICHE'''
:''(elbájolva)''
:Ily édes szó... először életében,
:S a búcsú napján!
:
:'''ROXÁN'''
:''(más hangon, legyezve magát)''
:::Az a terve hát,
:Hogy most a vad Cyranón megbosszúlja magát?
:
:'''GUICHE'''
:''(mosolyogva)''
:Tán pártját fogja?
:
:'''ROXÁN'''
:::Pártját? Semmiképpen!
:Ellenkezőleg!
:
:'''GUICHE'''
::Gyakran látja?
:
:'''ROXÁN'''
::::Nem.
:
:'''GUICHE'''
:Egy kis kadéttal jár most szüntelen...
:''(Keresi a nevét)''
:Neu... vil... Neu...
:
:'''ROXÁN'''
::::Nyurga?
:
:'''GUICHE'''
:::::Szőke.
:
:'''ROXÁN'''
::::::Rőt.
:
:'''GUICHE'''
:::::::Csinos.
:
:'''ROXÁN'''
:Bah!
:
:'''GUICHE'''
::De buta!
:
:'''ROXÁN'''
:::Meglátszik rajta!
:''(Más hangon)''
:::::Nos,
:Ha ön Cyranót harcba küldi, tán
:Bosszantja ezzel? Éled a csatán,
:Gyönyörrel harcol!... Terve gyönge fajta.
:Más módon tudnék bosszút állni rajta!
:
:'''GUICHE'''
:Hogy?
:
:'''ROXÁN'''
::Ezredemből a kadétokat
:Párisban hagynám, hogy a nyalka had
:Itt üljön tétlen, míg babért szerez
:A többi mind fényes csatákban! Ez
:Jól megkínozná!... Büntetni akarja?
:Marassza honn! Ne küldje ki a bajba!
:
:'''GUICHE'''
:Asszony!... Csak asszony gondolhat ilyet!
:
:'''ROXÁN'''
:Igen!... Dühöngjön! És a többiek
:A harctól messze hadd nyögjenek itt!
:Ez lenne bosszú!
:
:'''GUICHE'''
:''(Roxánhoz közeledve)''
:::Szeret egy kicsit?
:''(Roxán mosolyog)''
:Abban, hogy így ellenségemre lázad,
:Vonzalmat látok...
:
:'''ROXÁN'''
:::Jó a magyarázat!
:
:'''GUICHE'''
:''(több pecsétes írást mutat neki)''
:Itt a parancs. Megkapja minden század,
:Kivéve a kadétok csapatát...
:''(Egyet kiválaszt és zsebébe csúsztatja)''
:Ez ittmarad, ni! Ezt nem adjuk át!
:''(Kacag)''
:Haha, Cyrano! Harcok csillaga!
:''(Roxánhoz)''
:Az emberekkel sokszor űz maga
:Ilyen kis tréfát?
:
:'''ROXÁN'''
::::Néha.
:
:'''GUICHE'''
:''(egészen közel Roxánhoz)''
:::::És ma, éppen
:Ma kell távoznom, amikor szemében
:Kigyúl az érzés!... Nem hagyhatom el!
:Figyeljen rám... Egy klastrom van közel.
:A kapucinus szerzeté. Ide
:Világi ember nem lép soha be,
:De hogyha én közéjük surranok,
:Szent s bő csuhájuk engem védni fog.
:Mert nagybátyámat, Richelieu-t, e rend
:Szolgálja otthon... s tudják, mit jelent
:Az öcs hatalma... tudják, hogy mit érek!
:Azt véli Páris, már utamra mentem,
:De álruhában este visszatérek!...
:Hadd késsem egy napig még, drága szentem!
:
:'''ROXÁN'''
:S ha megtudják... dicsőséges neve...
:
:'''GUICHE'''
:Eh!
:
:'''ROXÁN'''
:És az ostrom...
:
:'''GUICHE'''
:::Most szívem heve
:A zsarnokom!... Engedje meg...
:
:'''ROXÁN'''
::::De nem!
:
:'''GUICHE'''
:Engedd!...
:
:'''ROXÁN'''
:''(szerelmes lemondással)''
::Erőt kell venni szívemen!
:
:'''GUICHE'''
:Ah!
:
:'''ROXÁN'''
:Távozzék, gróf?
:''(Félre)''
:::Christian marad!
:''(Fenn)''
:Legyen hős – Antal!
:
:'''GUICHE'''
:::Égi sugarat
:Vet rám e név... tehát szereti, látom...
:
:'''ROXÁN'''
:Azt, akiért reszkettem!
:
:'''GUICHE'''
:''(túláradó örömmel)''
::::Ah, megyek!
:''(Kezet csókol Roxánnak)''
:Elégedett már?
:
:'''ROXÁN'''
:::Ó, igen, barátom!
:''(Guiche elsiet)''
:
:'''DUENNA'''
:''(csúfondárosan bókol a háta mögött)''
:Igen, barátom!
:
:'''ROXÁN'''
:''(a Duennához)''
:::Csak ne mondja meg
:A hős rokonnak, hogy kedves csatáját
:Én loptam el!...
:''(Szól a ház felé)''
:::Cyrano!

=== Harmadik jelenet ===

''Roxán, a Duenna, Cyrano''

:'''ROXÁN'''
::::::Átfutunk
:Clorinde-hoz.
:''(A szemközt levő kapura mutat)''
:::Ott a szerelemnek báját
:Fejtegetik: Alcander s Lysimon.
:
:'''DUENNA'''
:''(kisujját a füléhez tartja)''
:Azt súgja a kisujjam, hogy utunk
:Hiába lesz már!
:
:'''CYRANO'''
:''(Roxánhoz)''
::::Szép kisasszonyom!
:A majmok várják!
:''(Roxán és Duenna Clorinde háza előtt)''
:
:'''DUENNA'''
:''(elragadtatva)''
::::Lám a kopogó
:Puhácska gyolcsba van göngyölve.
:''(A kopogóhoz)''
::::::Ó,
:Te durva érc, befontak tégedet,
:Hogy ne zavard a szép beszédeket!
:''(Roppant óvatosan nyúl hozzá és rendkívül gyöngéden kopog vele a kapun)''
:
:'''ROXÁN'''
:''(kapunyitás közben)''
:Lépjünk be!
:''(A küszöbön, Cyranóhoz)''
:::Várjon Christian, ha jön!
:
:'''CYRANO'''
:''(Gyorsan Roxánhoz a belépés pillanatában)''
:És –
:''(Roxán visszafordul)''
::Mondja csak, ma mit szándékszik ön
:Kérdezni tőle?
:
:'''ROXÁN'''
:::Mit?
:
:'''CYRANO'''
::::Nos?
:
:'''ROXÁN'''
:''(ujját az ajkaira teszi)''
:::::Hallgat?
:
:'''CYRANO'''
::::::Én?
:Mint ez a fal!
:
:'''ROXÁN'''
:::Hát semmit!... „Lépj elém”
:Így szólok hozzá –: „Szavadat lesem...
:Szólj... rögtönözz... beszélj most ékesen
:A szerelemről!”
:
:'''CYRANO'''
:''(mosolyogva)''
:
:'''ROXÁN'''
:::Csitt!
:
:'''CYRANO'''
::::Hallgatok!
:
:'''ROXÁN'''
:Egy szót se!
:''(A házba lép és beteszi a kaput)''
:
:'''CYRANO'''
:''(a bezárt kapu felé)''
:::Nem! Csak ennyit: áldjon ég.
:''(A kapu kinyílik, Roxán feje kikandikál)''
:
:'''ROXÁN'''
:Mert ha elárul, hát készülni fog!
:
:'''CYRANO'''
:Legyen nyugodt!... Szép Roxán, már elég.
:
:'''ROXÁN ÉS CYRANO'''
:''(egyszerre)''
:Csitt!
:''(A kapu bezárul)''
:
:'''CYRANO'''
:''(kiált)''
::Christian!

=== Negyedik jelenet ===

''Cyrano, Christian''

:'''CYRANO'''
::::No, már mindent tudok!
:Állj résen, fend ki a memóriád...
:Hamar, hamar, dicsőség vár ma rád!
:Ne nézz ilyen mogorván, mérgesen...
:Hozzád megyünk s be fogsz tanulni...
:
:'''CHRISTIAN'''
:::::Nem!
:
:'''CYRANO'''
:Mit?
:
:'''CHRISTIAN'''
::Nem!... Bevárom itt Roxánt!
:
:'''CYRANO'''
::::::Bolondom
:Mi lelt? Hamar tanuld be...
:
:'''CHRISTIAN'''
::::Nem, ha mondom!
:Nem magolok! Torkig vagyok vele!
:Nem kell a más beszéde, levele!
:Kezdetben jó volt... Most már mitse félek!...
:Érzem: szeret! Most majd magam beszélek!
:
:'''CYRANO'''
:Jujuj!
:
:'''CHRISTIAN'''
::Meglátod, hogy tudom! Van itt
:Egy kicsi ész!... Meg aztán valamit
:Tetőled is tanultam, csoda-lélek,
:S ez most javamra lesz! Igen, beszélek!
:És hogyha nem hódítja meg a szó,
:A két karom vajon mire való?
:''(Meglátja Roxánt, aki a Clorinde házából kilép)''
:– Ő az! – Maradj... Ne hagyj magamra!... Látod,
:Már itt van...
:
:'''CYRANO'''
:''(köszön)''
:::Jó! Beszéljen uraságod!
:''(Eltűnik a kertfala mögött)''

=== Ötödik jelenet ===

''Christian, Roxán, Duenna egy pillanatig stb.''

:'''ROXÁN'''
:''(ceremóniás hajlongások közt búcsúzik a Clorinde házából vele egyidejűleg kijövő társaságtól)''
:Barthenoid! Alkander!
:
:'''DUENNA'''
:''(kétségbeesve)''
:::Elkéstünk! Vége, vége!
:Nekünk nem nyílt a szerelem szépsége!
:''(Roxán házába megy)''
:
:'''ROXÁN'''
:''(még egyre köszönget)''
:Urimédonte! Isten velünk!
:''(Valamennyien üdvözlik Roxánt, azután egymás előtt hajlonganak, szétválnak és különböző utcákba szélednek. Roxán meglátja Christiant)''
::::Ön az?
:''(Hozzámegy)''
:Leszáll az est... balzsamos a tavasz...
:Közel nincs senki... Üljön ide le,
:S beszélje halkan a fülem tele.
:
:'''CHRISTIAN'''
:''(leül mellé a padra. Csönd)''
:Én... szeretem.
:
:'''ROXÁN'''
:::Úgy van... a szerelem!
:Erről beszéljen, míg itt ül velem!
:
:'''CHRISTIAN'''
:Szeretlek!
:
:'''ROXÁN'''
::Ez a téma. Most hímezze.
:
:'''CHRISTIAN'''
:Én önt...
:
:'''ROXÁN'''
::Hímezze!
:
:'''CHRISTIAN'''
::Úgy szeretlek téged!
:
:'''ROXÁN'''
:Ha így halad, bizony nem jut ma messze...
:És aztán?
:
:'''CHRISTIAN'''
::Aztán... Ó, ha én tenéked
:Megtetszeném... ha szívem, a heves...
:
:'''ROXÁN'''
:''(egy kis duzzogással)''
:Tejhabra vágyom... ez rántott leves!
:Azt mondja, hogy miképp szeret!
:
:'''CHRISTIAN'''
:::::Nagyon!
:
:'''ROXÁN'''
:Nem így! Tagolja széjjel!
:
:'''CHRISTIAN'''
:::::Ajkadon
:Szeretnék függni!...
:
:'''ROXÁN'''
:::Christian!
:
:'''CHRISTIAN'''
::::Ha látlak,
:Boldog vagyok!... Szeretlek!
:
:'''ROXÁN'''
:''(föl akar kelni a padról)''
::::Újra!
:
:'''CHRISTIAN'''
:''(hevesen visszatartja)''
:::::Nem!
:Én nem szeretlek!
:
:'''ROXÁN'''
:''(leül)''
:::Ez jó!
:
:'''CHRISTIAN'''
::::Én imádlak!
:
:'''ROXÁN'''
:''(fölkél és távozni készül)''
:Elég!
:
:'''CHRISTIAN'''
::Igaz!... Nincs már egy csöpp eszem!
:
:'''ROXÁN'''
:''(szárazon)''
:És ebben éppúgy nem gyönyörködöm,
:Barátom, mintha rúttá válna ön!
:
:'''CHRISTIAN'''
:De...
:
:'''ROXÁN'''
::Hagyja el! Megugrott szellemét
:Keresse inkább!
:
:'''CHRISTIAN'''
:::Én...
:
:'''ROXÁN'''
::::Tudom... szeret!
:Jó éjszakát!...
:''(Indul a ház felé)''
:
:'''CHRISTIAN'''
:::Csak egy fél percre még!
:Hadd súgjak egy szót...
:
:'''ROXÁN'''
:''(a kaput nyitja)''
::::Százat, ezret
:S mindig csak azt: imádlak! Hagyjuk el.
:
:'''CHRISTIAN'''
:De én...
:''(Roxán a kaput becsapja Christian orra előtt)''
:
:'''CYRANO'''
:''(aki pár pillanattal előbb észrevétlenül megint a színpadra lépett)''
::Bravó! Ez aztán a siker!

=== Hatodik jelenet ===

''Christian, Cyrano és rövid ideig az apródok''

:'''CHRISTIAN'''
:Segíts! Segíts!
:
:'''CYRANO'''
:::Nem!
:
:'''CHRISTIAN'''
::::Meghalok, ha nyomban
:Nem békítem ki!...
:
:'''CYRANO'''
:::Jól van, jól... azonban
:Hogy fog tanulni most mindjárt maga?
:Időnk rövid...
:
:'''CHRISTIAN'''
:''(megragadja Cyrano karját)''
:::Nézd... ott!...
:''(Az erkély ablaka megvilágosodik)''
:
:'''CYRANO'''
:''(hangja reszket)''
:::::Az ablaka!
:
:'''CHRISTIAN'''
:Ah, meghalok...
:
:'''CYRANO'''
:::Lassabban!
:
:'''CHRISTIAN'''
:''(súgva)''
::::Meghalok!
:
:'''CYRANO'''
:Az éj sötét...
:
:'''CHRISTIAN'''
:::Nos?
:
:'''CYRANO'''
::::Rendben a dolog...
:Nem érdemled bár... jól van, állj ide.
:Erkély alá én, és eléje te.
:Majd súgok innen.
:
:'''CHRISTIAN'''
::::És ha...
:
:'''CYRANO'''
:::::Tartsd a szád!
:
:'''APRÓDOK'''
:''(megjelennek hátul, Cyranóhoz)''
:Hopp, hopp!
:
:'''CYRANO'''
:::Csitt, Csitt!
:''(Int nekik, hogy halkan beszéljenek)''
:
:'''ELSŐ APRÓD'''
:''(félig hangosan)''
::::::Megvolt a szerenád
:Montfleurynél!...
:
:'''CYRANO'''
:''(halkan és hirtelen)''
:::Te jobbra állsz, te balra,
:S ha ember jön, rákezdtek holmi dalra.
:A lant majd jelzi a közelgetőt.
:
:'''MÁSODIK APRÓD'''
:S milyen dalt játsszunk?
:
:'''CYRANO'''
::::Vígat, hogyha nőt,
:És szomorút, ha férfit láttok! El!
:''(Apródok különböző irányban tovairamodnak)''
:No, hívd most!
:
:'''CHRISTIAN'''
:::Roxán!
:
:'''CYRANO'''
:''(néhány kavicsot markol föl és az erkély üvegtábláira veti)''
::::Majd mindjárt felel...
:Ez a kavics...
:
:'''ROXÁN'''
:''(az ablakot félig kinyitja)''
:::Ki szólít?
:
:'''CHRISTIAN'''
:::::Én vagyok...
:
:'''ROXÁN'''
:Ki az?
:
:'''CHRISTIAN'''
::Nem ismer? Christian!
:
:'''ROXÁN'''
:''(kicsinylő hangon)''
:::::Ah, ön?
:
:'''CHRISTIAN'''
:Egy szót csupán... aztán békét hagyok!
:
:'''CYRANO'''
:''(az erkély alatt Christianhoz)''
:Suttogva!...
:
:'''ROXÁN'''
::Menjen! Önhöz nincs közöm!
:Rosszul beszél!
:
:'''CHRISTIAN'''
:::Ó, Roxán, kegyelem!
:
:'''ROXÁN'''
:Már nem szeret!
:
:'''CHRISTIAN'''
:''(akinek Cyrano súgja a szavakat)''
:::Már! Szent ég, légy velem,
:Hiszen csak még most kezdem igazán!
:
:'''ROXÁN'''
:''(be akarja csukni az ablakot, de most megáll)''
:Ez jobban hangzik!
:
:'''CHRISTIAN'''
:''(Cyrano súgása után)''
:::Ó, isteni lány,
:Szerelmemet halkan ringatta lelkem,
:S e lágy bölcsőben vad szörnyet neveltem!
:
:'''ROXÁN'''
:''(az erkélyen előbbre lép)''
:Még jobb! – De hogyha kínzó szörnyeteg,
:A bölcsőjében mért nem fojtja meg?
:
:'''CHRISTIAN'''
:''(Cyrano egyre súg)''
:Próbálom, ah de... meddő munka lesz,
:Mert ujszülöttem... egy kis – Herkules.
:
:'''ROXÁN'''
:Még jobb!
:
:'''CHRISTIAN'''
:''(Cyrano súg, de Christian mindjobban akadozik)''
:::Igen! Sőt... két gonosz kígyót...
:Kacsóival... halálra szorított...
:A Kételyt... és... a Büszkeséget.
:
:'''ROXÁN'''
:''(az erkély karfájára könyököl)''
::::::Lássa,
:Mind jobb és jobb!... De mért hogy vallomása
:Döcögve jár az alvó föld felett?
:Köszvényt kapott a szárnyas képzelet?
:
:'''CYRANO'''
:''(az erkély alá húzza Christiant és maga áll a helyére)''
:Így nem megy!... Majd magam...
:
:'''ROXÁN'''
:::::Beszédje ma
:Bizonytalan... megbotlik szava...
:Miért?
:
:'''CYRANO'''
:''(félig hangosan, mint Christian)''
::Sötét van s a homályon át
:Csak tapogatva leng a szó fülébe.
:
:'''ROXÁN'''
:Ha én beszélek, nincsen ennyi gát.
:
:'''CYRANO'''
:Természetes! Mert szívem áll elébe!
:Mert minden szót, amit felém lehel,
:Kitárt szívem hódolva fogja fel
:Aztán az én szívem nagy, az ön füle parányi,
:S édes szavának könnyű felülről ide szállni.
:Beszédem fölfelé megy... ez fáradságosabb!
:
:'''ROXÁN'''
:De fürgesége megjött, nem cammog, mint a rab.
:
:'''CYRANO'''
:E kis gimnasztikától csodás erőre kap!
:
:'''ROXÁN'''
:Valóban nagy magasból beszélek önhöz!
:
:'''CYRANO'''
:Ha ily magasról hullna szívemre durva szó,
:Megölne!
:
:'''ROXÁN'''
:''(mozdulatot tesz)''
::Lemegyek.
:
:'''CYRANO'''
:''(gyorsan)''
:::Nem!
:
:'''ROXÁN'''
:''(az erkély alatt álló padra mutat)''
::::Lépjen e padra hát!
:
:'''CYRANO'''
:''(rémülten visszahátrál)''
:Nem! Nem!
:
:'''ROXÁN'''
:::Hogyan? Folyton kosarat ád?
:
:'''CYRANO'''
:''(az indulat mindjobban elragadja)''
:Engedje, hogy az alkalommal éljünk,
:Kedves szavakkal egymással beszéljünk
:S ne lássuk egymást!
:
:'''ROXÁN'''
::::Mit mond?
:
:'''CYRANO'''
:Isteni! Egymást az éjben vágyva sejteni!
:Ön a homályban egyebet se lát,
:Csak köpenyem hullámzó vonalát,
:S fehér ruhája csillog csak felém:
:Én csupa árnyék és ön csupa fény
:Tudná, e perc mily üdvösség-adó!...
:Ajkamról néha szépen folyt a szó...
:
:'''ROXÁN'''
:Gyakran!
:
:'''CYRANO'''
::Találtam cifra szavakat,
:De a szívemből még egy sem fakadt.
:
:'''ROXÁN'''
:Miért?
:
:'''CYRANO'''
::Mert eddig... más beszélt belőlem...
:
:'''ROXÁN'''
:Más?
:
:'''CYRANO'''
::...A zavar... a gyáva remegés,
:Mely nyűgzi azt, aki szívembe néz!
:De a homály mindezt elűzi tőlem...
:Először önnel most, csak most beszélek!
:
:'''ROXÁN'''
:A hangja is más!
:
:'''CYRANO'''
:''(szenvedélyesen közeledik)''
:::Úgy van, más! A lélek
:Fölszabadul... bilincsemet lerázom...
:És most merem...
:''(Zavartan megáll)''
:::Heves felindulásom
:Bocsássa meg!... Beszélnék hidegen,
:De olyan édes... olyan új nekem...
:
:'''ROXÁN'''
:Új?
:
:'''CYRANO'''
:''(zavartan. Szavait szeretné okosan megválogatni)''
::Igen az, hogy – nyíltan szólhatok!
:Úgy félek attól, hogy gúnyos szemet
:Vágnak rám...
:
:'''ROXÁN'''
:::Miért?
:
:'''CYRANO'''
::::Mivel... lelkes vagyok!
:Szellembe fojtom érző szívemet,
:Tépnék az égről csillagot s beérem
:Néhány útszéli szóvirággal!
:
:'''ROXÁN'''
:::::Kérem,
:A szóvirág szép!
:
:'''CYRANO'''
::::Dobjuk el ma este!
:
:'''ROXÁN'''
:Még nem beszélt így! Tegnap még kereste!
:
:'''CYRANO'''
:El, Ámor tegze, nyíl, festett világ!
:Nyíljon fejünkön harmatos virág!
:Ne szürcsölgessünk langy cukros vizet
:Arany gyűszűből. Hitvány élvezet!
:Ki a szabadba! Ott igyunk, magából
:Az élet friss, habzó zuhatagából!
:
:'''ROXÁN'''
:S a szellem?
:
:'''CYRANO'''
:::Arra használtam csupán,
:Hogy a haragvót itt marasszam. Ám
:Megsérteném a bűvös éjszakát,
:A szent, dicső természetet magát,
:Ha most úgy nyögne számon a remény,
:Mint egy unalmas, cifra költemény,
:Nézzünk a fényes csillagokra fel,
:S röppentyűinket oltogassuk el!
:Ne bízzunk mindent elménk lombikjára.
:Túlfinom érzés illan, mint a pára.
:Ne fékezzen vonzalma bók léha ékessége,
:Mivel a fékek féke gyakran a végek vége!
:
:'''ROXÁN'''
:De hát a szellem...
:
:'''CYRANO'''
:::Gyűlölöm, utálom
:A szerelemben! És bűnnek találom,
:Ha ember, forrón s híven szerető,
:Szavakkal játszik! Eljön az idő,
:– És szánom azt, akit nem ostromol
:E drága perc – mikor a szív komoly
:Szerelmet érez... mélyet és valót,
:Mely bántásnak vesz minden cifra szót!
:
:'''ROXÁN'''
:S e percet hogyha eljöttnek tekintem,
:Mit mond nekem majd?
:
:'''CYRANO'''
::::Minden, minden, minden
:Ajkamra tódul!... Rád dobálom sorba,
:Egész csomóstól és nem kötöm csokorba!
:Megőrülök!... Szeretlek!... Gyönyöröm
:Súlyát nem bírom!... Megfojt az öröm!
:Szívemben mint apró ezüst harang,
:Függ a neved Roxánom... s mert beteg
:Vagyok a vágytól s folyvást reszketek,
:A csöngettyű szól és a tiszta hang
:Roxán nevét csöndín szüntelen!
:A képed ott járt mindenütt velem.
:Emlékbe zártam minden semmiséget.
:Tudom: tavaly május huszadikán,
:Megváltoztattad reggel a hajéked.
:Ó, ez a haj napként ragyog le rám!
:S mint a szem, merőn a napba nézve,
:Káprázva lát piros gömböt sokat!
:Úgy látok én, hajadtól megigézve,
:Aranysugáros szőke foltokat?
:
:'''ROXÁN'''
:''(megindult hangon)''
:A szerelem!...
:
:'''CYRANO'''
::Az!... Féltő, szenvedélyes
:Vad indulat, amit a szívem érez,
:Gyötrő, komor... valódi szerelem!
:De nem kér semmit önző módra! Nem!
:Hogy boldogabb légy, üdvösségemet
:Akármely percben átadnám neked,
:S jó tettemet nem rónám soha föl,
:Hogy meg se tudd... Csak néha, messziről,
:Gyönyörködném sugárzó életedben,
:S örömmel súgnám: Ezt én cselekedtem!
:Ha rám tekintesz, egy-egy új erény
:Sarjad ki bennem s jobbá válok én!
:Kezded-e látni? Ó, érted-e már,
:Hogy e homályban, mint meleg sugár
:Röpül feléd a lelkem? Drága éj,
:Kedves homály, fönséges szenvedély!
:Én, én beszélek és ő hallgat ott!
:Bohó szívem szebbet nem álmodott
:Soha, soha, mint e csodás valóság!
:Küldj rám halált most, ó, isteni jóság!
:Az én szavamtól reszket odafönn
:A kék gallyak közt!... Úgy van, reszket ön,
:Gyöngéd levél a levelek sorában...
:Érzem, hogy reszketsz lelked mámorában!
:Zavart kezecskéd, gyönyörű virágom,
:Hozzám remeg e nyíló jázmin-ágon!
:''(Szenvedélyesen megcsókolja egy lecsüngő ág végét)''
:
:'''ROXÁN'''
:Ah, reszketek, szememben könny ragyog,
:Te megbűvöltél s a tiéd vagyok!
:
:'''CYRANO'''
:Haljak meg akkor! Jöjj lebegve mostan,
:Édes halál! E mámort én okoztam!
:E szent percben nem kérek mást, csupán...
:
:'''CHRISTIAN'''
:''(az erkély alatt)''
:Egy csókot!
:
:'''ROXÁN'''
:''(visszahökken)''
::Mit kér?
:
:'''CYRANO'''
:::Én...
:''(Christianhoz súgva)''
::::Sietsz, babám!
:
:'''CHRISTIAN'''
:Most meg van hatva, most enged, barátom!
:
:'''CYRANO'''
:''(Roxánhoz)''
:Valóban... kértem... ó, de most belátom:
:Merészség volt!
:
:'''ROXÁN'''
:''(kissé csalódva)''
::::Tehát nem kéri!
:
:'''CYRANO'''
::::::Kérem...
:De nem nagyon! Szép arcán a szemérem
:Bizonnyal búsong... Ez szívemre hat!
:Tagadd meg ezt a csókot!
:
:'''CHRISTIAN'''
:''(rángatja Cyrano köpenyét)''
:::::Mit, tagadd? De...
:
:'''CYRANO'''
:Hallgass, Christian!
:
:'''ROXÁN'''
:''(kihajolva)''
:::Mit suttog?
:
:'''CYRANO'''
:::::Magamat
:Szidtam ki vakmerőségem mián!...
:Magamnak mondtam: Hallgass, Christián!
:''(Lantszó a színfalak közt. Az apródok adják a jelt)''
:Csitt, jönnek!
:''(Roxán visszavonul és beteszi az erkély ajtaját, Cyrano figyel a jelre. Egyik apród pajkosan víg, a másik szomorú dallamot intonál)''
:::Víg dal? Bús dal? De ördögadta, hát
:Asszony jön-é vagy férfi? – Ah, egy csuklyás barát!

''(Egy kapucinus lép a színpadra égő lámpással a kezében. Házról házra megy és minden kaput megvizsgál)''

=== Hetedik jelenet ===

''Cyrano, Christian, kapucinus''

:'''CYRANO'''
:''(a kapucinushoz)''
:Ön Diogénest játssza tán?
:
:'''KAPUCINUS'''
:::::Uram,
:Nem mondaná meg...
:
:'''CHRISTIAN'''
::::Ördög hozza ezt!
:
:'''KAPUCINUS'''
:Robin kisasszony háza merre van?
:
:'''CHRISTIAN'''
:''(félre)''
:Mit akar itt?
:
:'''CYRANO'''
:''(a háttér jobb oldalára mutat)''
::::Ott menjen egyenest,
:Mindig előre!
:
:'''KAPUCINUS'''
:::Áldja meg az ég!
:Húsz miatyánkot kap tőlem ma még!
:''(Kimegy)''
:
:'''CYRANO'''
:Kívánom, hogy hallgassák odafenn!
:''(Visszatér Christianhoz)''

=== Nyolcadik jelenet ===

''Cyrano, Christian''

:'''CHRISTIAN'''
:Hamar, hamar, bírd rá e csókra!
:
:'''CYRANO'''
:::::Nem!
:
:'''CHRISTIAN'''
:Előbb-utóbb...
:
:'''CYRANO'''
:::Igaz! Nincs akadály!
:Előbb-utóbb megjő a kéjes óra,
:Hogy szőke bajszod és a rózsa-száj
:Sietnek majd boldog találkozóra!
:''(Félre)''
:Jobb, hogyha most történik, most az én...
:''(Az erkély üvegajtaja kinyílik. Christian gyorsan az erkély alá vonul)''

=== Kilencedik jelenet ===

''Cyrano, Christian, Roxán''

:'''ROXÁN'''
:''(kilép az erkélyre)''
:Ön az? Mit súgott az imént felém?
:Beszéltünk egy... egy...
:
:'''CYRANO'''
::::Csókról. Kicsi szája
:Már ég a szótól. Vegye ajakára
:A lényeget hát... az se éget jobban!
:Nincs semmi szörnyű e bájos dologban.
:Csak az imént – gondolja el – miképpen
:Siklott át lassan, szinte észrevétlen,
:Pajzán mosolyból mélázó sóhajba,
:Sóhajból könnybe... s nem keverte bajba
:E lassú, gyöngéd átmenet! Tovább
:Mehetne még a félénk, pici láb.
:Könnytől a csókig nincs már semmi más,
:Csak egy kis finom, édes borzadás!
:
:'''ROXÁN'''
:Hallgasson!
:
:'''CYRANO'''
::Egy csók! S ettől félni kell?
:Eskű, amit közelről súgok el.
:Szoros ígéret. Rózsás pont az i-n,
:Amit szerelmünk írogat. Kicsiny,
:Kedves titok, amit a fül helyett
:A szájnak gyón alázatos fejed.
:Egy percbe zárt öröklét, mely csodás
:Halk hangot ád, mint méhe-zummogás.
:Szent áldozás, mely rózsaízű. Hő
:Szívünk illatja, szánkon lebegő.
:S míg két tüzes csók egymásnak felelget:
:Az ajkak szélén ízleljük a lelket!
:
:'''ROXÁN'''
:Hallgasson!
:
:'''CYRANO'''
::Ó, a csók olyan nemes,
:Meghallgatásra olyan érdemes,
:Hogy egy királyné, büszke franciák
:Nagy asszonya, e csókot a világ
:Legboldogabb lordjának megszerezte!
:
:'''ROXÁN'''
:S aztán?
:
:'''CYRANO'''
:''(rajongva)''
::Buckingham én vagyok ma este!
:Imádok egy királynőt... szenvedek,
:Sóvárgok, mint ő... hű vagyok s beteg,
:Mint ő...
:
:'''ROXÁN'''
::És szép vagy, mint ő!
:
:'''CYRANO'''
:''(félre, kijózanodva)''
:::::Szép vagyok!
:Igaz! Feledtem!...
:
:'''ROXÁN'''
:::Jöjj hát, itt ragyog
:A rózsás pont...
:''(Christiant taszítja az erkély felé)''
:::Föl!
:
:'''ROXÁN'''
::::Itt a szív csodás
:Illatja...
:
:'''CYRANO'''
::Föl!
:
:'''ROXÁN'''
:::A méhe-zummogás...
:
:'''CYRANO'''
:Föl!
:
:'''CHRISTIAN'''
:''(habozva)''
::Nem tudom... de kezdek félni már!
:
:'''ROXÁN'''
:A percbe zárt öröklét...
:
:'''CYRANO'''
:''(lökdösi)''
::::Föl, szamár!
:''(Christian a pad, a fák és a pillérek segítségével fölkúszik az erkélyre és átlép a korláton)''
:
:'''CHRISTIAN'''
:Roxán!...
:''(Átöleli és az ajkaira tapad)''
:
:'''CYRANO'''
::Ajaj!... Görcs van a szívem táján,
:Lázár vagyok a csókok lakomáján!
:Egy-egy morzsácska hull rám hidegen.
:S valami mégis jólesik nekem:
:Az ajkon, melyre égő csókot ad,
:Csókolja most az én szavaimat!
:''(Lantszó a színfalak közt)''
:Víg dallam? Méla dallam? – A barát!
:''(Úgy tesz, mintha most jönne valahonnan. Erős hangon)''
:Hahó!
:
:'''ROXÁN'''
::Ki szól?
:
:'''CYRANO'''
:::Én!... Erre mentem át...
:Tán itt van még a báró?
:
:'''CHRISTIAN'''
:''(nagyon csodálkozva)''
:::::Nini, hát
:Te vagy, Cyrano?
:
:'''ROXÁN'''
::::Jó estét, rokon!
:
:'''CYRANO'''
:Jó estét!
:
:'''ROXÁN'''
::Mindjárt lemegyek!
:''(Eltűnik a házban. A háttérben jön a kapucinus)''
:
:'''CHRISTIAN'''
:''(észreveszi a kapucinust. Ingerült hangon)''
::::Megint?
:''(Követi Roxánt)''

=== Tizedik jelenet ===

''Cyrano, Christian, Roxán, a kapucinus, Ragueneau''

:'''KAPUCINUS'''
:Ha visszatérek, ne vegyék zokon.
:Szemem csupán a ház felé tekint,
:Mert ez a ház Robin úrhölgy lakása.
:
:'''CYRANO'''
:Ön az imént azt mondta, hogy Rolin.
:
:'''KAPUCINUS'''
:Nem! b, i, n, – ez összetéve: bin!
:
:'''ROXÁN'''
:''(megjelenik a ház küszöbén. Nyomában Ragueneau lámpással a kezében és Christian)''
:Mi az?
:
:'''KAPUCINUS'''
::Levél.
:
:'''CHRISTIAN'''
:::Mi?
:
:'''KAPUCINUS'''
:''(Roxánhoz)''
::::Szép kisasszony lássa,
:Esküdni mernék, hogy nincs benne rossz...
:Küldője úr, de jámbor, ájtatos...
:
:'''ROXÁN'''
:''(Christianhoz)''
:Küldője gróf Guiche!
:
:'''CHRISTIAN'''
::::Ó, a szemtelen!
:
:'''ROXÁN'''
:De nem sokáig packázik velem...
:''(Föltépi a levelet)''
:Szeretlek... és ha...
:''(Gyorsan)''
::::Mit mond a levél?
:''(Ragueneau lámpa-világa mellett kissé félrevonulva olvassa halkan a gróf levelét)''
:„Kisasszony!
:::Már az ezred útra kél;
:Pörög a dob; indúlnak fölszerelten;
:S mind azt hiszik, hogy én is útra keltem.
:Nem fogadok szót! Én el nem hagyom!
:Rejt egy kolostor. Nemsokára lát,
:Heroldom egy vén, együgyű barát,
:Ki mindebből semmit sem ért. Nagyon
:Szépen mosolygott édes ajka rám.
:Látnom kell újra. Mai éjszakám
:Mennyországom lesz. Távolítson el
:Mindenkit, hogy csak én legyek közel,
:S legyen jó ahhoz, akinek - remélem
:Már megbocsátott... És fogadja, kérem...
:Satöbbi...”
:''(A kapucinushoz)''
:::Hallja, szent atyám, mit ír
:A gróf nekem:
:''(Mind közelednek, Roxán fennhangon olvas)''
::::Kisasszony,
::::::Bárha sír
:Bennünk a lélek s a nehéz kereszt
:Félig lenyom: de így akarja ezt
:A bíboros! Nekünk hódolni kell!
:Egy hű barátot küldök önhöz el,
:Titoktartó, okos, szent férfiút...
:Ha e barát majd közelébe jut,
:Az lesz a tiszte – kínom porba dönt
:De meg kell lenni 
:''(fordít a lapon)''
::::hogy titokban önt
:És Christiant azonnal összeadja.
:Tudom, hogy ön szép álmait siratja,
:S gyötrődve hordja e gyűlölt igát,
:De gyász-sorsunknak adja meg magát.
:Majd mindenért kárpótlást nyujt a menny!
:Fogadja most leghőbb üdvözletem,
:Mellyel maradtam... Ésatöbbi...
:
:'''KAPUCINUS'''
:::::Lám,
:A kedves úr! Előre tudtam ám,
:Hogy szent dolog lesz!... Áldja meg az ég!
:
:'''ROXÁN'''
:''(súgva, Christianhoz)''
:Nos, jól olvastam?
:
:'''CHRISTIAN'''
::::Pompás!
:
:'''ROXÁN'''
:''(fönnhangon, kétségbeesve)''
:::::Szörnyűség!
:
:'''KAPUCINUS'''
:''(Cyranóhoz, akire lámpájával rávilágít)''
:Ön az?
:
:'''CHRISTIAN'''
::Nem!... Én!...
:
:'''KAPUCINUS'''
:''(odafordul, rávilágít és a Christian csinos arcát látva meghökken, mintha gyanakodni kezdene)''
:::De...
:
:'''ROXÁN'''
:''(gyorsan)''
::::Csitt! Utóirat:
:Háromszáz tallért a szerzetnek ad!
:
:'''KAPUCINUS'''
:Ó, áldott úr!
:''(Roxánhoz)''
:::Mondjon le!
:
:'''ROXÁN'''
:''(vértanú-arccal)''
:::::Jó!... Ha kell,
:Lemondok hát!...
:''(Mialatt Ragueneau nyitja a kaput a szerzetes előtt, akit Cyrano belépésre invitál, Roxán odasúgja Cyranónak)''
:::Guiche-t tartóztassa fel,
:Amíg mi...
:
:'''CYRANO'''
:::Értem!
:''(A kapucinushoz)''
::::Mondja, szent atyám,
:Meddig tart?
:
:'''KAPUCINUS'''
:::Kell egy fertályóra tán!
:
:'''CYRANO'''
:''(valamennyit a ház felé tuszkolja)''
:El innen mind! Én maradok!
:
:'''ROXÁN'''
:''(Christianhoz)''
::::::Jerünk!
:''(Belépnek)''
:
:'''CYRANO'''
:Hogy' tartsuk itt föl grófi emberünk'?
:''(A padra hág és mászik az erkély felé)''
:Megvan!... Másszunk föl!
:''(A két lant gyászos dallamot játszik)''
:::::Férfi jön! Kakas!
:''(Erős tremoló)''
:De még milyen!
:''(Följutott az erkélyre, kalapját a szemére húzza, kardját félreteszi, köpenyébe burkolózik, azután előrehajol és lenéz)''
::::No, nem nagyon magas!
:''(Átlép a karfán, magához von egy odanyúló hosszú faágat, közvetlen a kertfala mellől, belécsimpaszkodik mind a két kezével, hogy egyszerre lenn teremhessen)''
:Vígan szökellek gróf uram nyakába!

=== Tizenegyedik jelenet ===

''Cyrano, Guiche gróf''

:'''GUICHE'''
:''(álarcosan lép a színpadra és tapogatódzik a homályban)''
:Hol a barát? Hol cammog lomha lába?
:
:'''CYRANO'''
:S a hangom? Hátha rám ismer a gaz?
:''(Az ágat egyik kezével elbocsátja és úgy tesz, mintha valami láthatatlan kulcsot forgatna meg a zárban)''
:Krikk-krak!
:''(Ünnepélyesen)''
:::És most, Gascogne, segíts!
:
:'''GUICHE'''
:''(nézegeti a házat)''
::::Ez az.
:Nem látok jól... Az álarc!...

''(Be akar menni, Cyrano leugrik az erkélyről, az ágba kapaszkodva, mely ív alakban meghajlik és Cyranót a kapu és a gróf Guiche közé helyezi. Cyrano, mintha egész súlyával nagyon magasról esett volna le, mozdulatlanul terül el a földön és ájulást szimulál)''

:::::Hohó... Ki érti ezt?

''(Mikor a szemeit fölveti, az ág már visszapattant. Nem lát egyebet a csillagos égnél és nem érti a dolgot)''

:Honnan jött ez az ember?
:
:'''CYRANO'''
:''(a féltestével fölegyenesedik és vidékies tájszólással)''
:::::A holdbul egyenest!
:
:'''GUICHE'''
:A holdból?
:
:'''CYRANO'''
:''(mintha most ébredne föl)''
::Hány az óra?
:
:'''GUICHE'''
::::Tán eszelős szegény?
:
:'''CYRANO'''
:Hány óra? Ősz, tavasz van? És hol csücsülök én?
:
:'''GUICHE'''
:De...
:
:'''CYRANO'''
::Szédülök!
:
:'''GUICHE'''
:::Uram!...
:'''CYRANO'''
::::A holdbul ebb'a nyomba'
:Zuhantam én alá!
:
:'''GUICHE'''
:''(türelmetlenül)''
::::Ugyan, no!...
:''(egészen föláll, rettentő hangon)''
::::::Mint a bomba!
:
:'''GUICHE'''
:''(hátrál)''
:Jó, jó! – Hát lezuhant! – Nincs ennek ép esze...
:
:'''CYRANO'''
:''(megy a gróf felé)''
:Nem metafórice, de tényleg! Érti?
:
:'''GUICHE'''
:De...
:
:'''CYRANO'''
::Hogy vajon meddig tartott az én lepottyanásom,
:Egy percig vagy száz évig, azt nem t'om, kérem áson,
:De fönn vótam a holdba, e sáfrányszínű gömbbe.
:
:'''GUICHE'''
:''(vállat von)''
:Jó, elhiszem... bocsásson!...
:
:'''CYRANO'''
:''(elébe lép)''
:::::Ha van tisztesség önbe,
:Megmondja, hun vagyok? Mi e'... miféle por?
:Hová robbantam én, mint lángzó meteor?
:
:'''GUICHE'''
:Lánchordtát!...
:
:'''CYRANO'''
:::Nem vót válogatni módom
:Esésem közbe, hogy hová csapódom!?
:Hold ez, avagy föld? Hová húzott, mondja,
:Hátulsó részem tetemes súlypontja?
:
:'''GUICHE'''
:De uram, én...
:
:'''CYRANO'''
:''(rémesen fölkiált, mire gróf Guiche meghátrál)''
::::Huh! Szent angyal-sereg!
:Itt feketék az úri emberek!
:
:'''GUICHE'''
:''(arcához kap a kezével)''
:Mi?
:
:'''CYRANO'''
:''(patetikus borzadással)''
::Akkor ez sötét Algéria?
:És ön talán egy szerecsen fia?
:
:'''GUICHE'''
:''(lárváját érintve)''
:Álarc csupán...
:
:'''CYRANO'''
:''(úgy tesz, mintha kezdene megnyugodni)''
:::No akkor a szerencse
:Itáliába vitt és ez Velence!
:
:'''GUICHE'''
:''(előre akar menni)''
:Egy hölgy vár!...
:
:'''CYRANO'''
:''(teljesen megnyugodva)''
::::Akkor Párisban vagyok.
:
:'''GUICHE'''
:''(akarata ellenére elneveti magát)''
:Tréfás bolond!
:
:'''CYRANO'''
:::Kacag, mi?
:
:'''GUICHE'''
:::::Kacagok...
:De most megyek!
:
:'''CYRANO'''
:''(nagy örömmel)''
::::Tehát Párisba estem!
:''(Hajlong, kacag és veri le magáról a port)''
:– Bocsásson meg... csak az imént érkeztem
:A mindenségből. Szép utacska ám!
:Még most is csupa éther a ruhám
:Van a szememben csillag-por, de sok,
:Sarkantyúmon planéta-cafatok...
:''(A kézelőjéről valamit leszed)''
:S kométa-hajszál a kabátomon!
:''(Ugy tesz, mintha elfújná)''
:
:'''GUICHE'''
:''(dühösen)''
:Uram!
:
:'''CYRANO'''
:''(amint Guiche indulna előre, hamarosan eléje terpeszti a lábát, mintha valamit mutatni akarna)''
::Tessék csak nézni, itt a nyom...
:A bősz Nagy-Medve jól ikrámba vágott.
:Osztég mikor megláttam azt a Rákot,
:Uccú neki, veszett futásra kelve
:A Mérlegbe ugrottam! Hosszi nyelve
:Most súlyomat mutatja odafönn!
:''(Hirtelen Guiche útjába áll, mikor ez továbbindul és megragadja köntösének egyik gombját)''
:S ha orromat jól megszorítja ön,
:Tejet présel belőle.
:
:'''GUICHE'''
::::Micsodát?
:
:'''CYRANO'''
:Tejet! Mert a Tejúton jöttem át!
:
:'''GUICHE'''
:Pokol!
:
:'''CYRANO'''
::Dehogy! Az ég küld engemet!
:''(Keresztbe font karokkal)''
:A Sirius – tudom – farkasszemet
:Néztem vele sokáig – éjszakára
:Nagy hálósipkát nyom a homlokára!
:''(Bizalmasan)''
:A Kis-Medvének a farkára léptem,
:De nem tud még harapni.
:''(Kacagva)''
:::::S összetéptem
:Egy húrt a Lírán, amikor a lábam
:Átgázolt rajta!
:''(Kevélyen)''
:::Mindezt mostanában
:Leírom én, – szép könyvbe foglalom!
:Amit magammal hoztam: egy halom
:Planéta-csillám, csupa színarany
:– A köpenyem ilyennel tele van
:Kis könyvemet kicsillagozza majd!
:
:'''GUICHE'''
:De most, uram...
:
:'''CYRANO'''
:::Meglesz, amit óhajt!
:
:'''GUICHE'''
:De...
:
:'''CYRANO'''
::Azt kívánja tudni, hogy belül
:Milyen a hold s van-é alul, felűl
:E fényes tökben ember vagy barom?
:
:'''GUICHE'''
:''(kiabálva)''
:Teringettét, nem! Én azt akarom –
:
:'''CYRANO'''
:Megtudni, hogy mikép bújtam bele?
:Találmányom lángésszel van tele!
:
:'''GUICHE'''
:''(leverten)''
:Bolond!
:
:'''CYRANO'''
:''(kicsinylően)''
::Nem mentem Architas nyomán,
:Regiomontánt sem követtem ám...
:
:'''GUICHE'''
:Tudós bolond!
:
:'''CYRANO'''
:::Szamárság valamennyi!
:''(Guiche-nek végre sikerült elhaladni Cyrano mellett. Egyenesen a ház kapuja felé tart. Cyrano utánamegy, hogy kellő pillanatban megragadhassa)''
:Hatféleképp tudok az égbe menni!
:
:'''GUICHE'''
:''(visszafordul)''
:Hatféleképpen?
:
:'''CYRANO'''
:''(folyékonyan)''
:::Úgy van! Hallja ön:
:Először is pőrére vetkőzöm,
:S a napra fekszem, ha ragyog a reggel,
:Harmattal töltött sok kristály-üveggel,
:Amit testemre aggatok. A nap,
:Amint járása mindig magasabb,
:A harmatot felszívja s véle megy
:A testem is.
:
:'''GUICHE'''
:''(meglepetve tesz néhány lépést Cyrano félé)''
:::Nem rossz! De még csak egy.
:
:'''CYRANO'''
:''(hátrál, hogy a grófot a színpad másik oldalára vezesse)''
:A levegőt cédrus-ládába zárom.
:Gyujtó-tükörrel fölfogott sugáron
:Addig hevítem, addig ritkítom,
:Míg száll s a holdig meg sem áll, tudom!
:
:'''GUICHE'''
:''(megint egy lépést tesz Cyrano felé)''
:Kettő!
:
:'''CYRANO'''
:''(egyre hátrál)''
::Mint gépész meg rakéta-mester,
:Kemény acélból löveget csinálok...
:Lőport alája – aztán uccu, vesd el.
:Tüzes golyómmal az egekbe szállok!
:
:'''GUICHE'''
:''(követi Cyranót, anélkül, hogy észrevenné és az ujjain számlál)''
:Három!
:
:'''CYRANO'''
::Ha egy gömb füsttel van tele,
:Magasba röppen s én lengek vele.
:
:'''GUICHE'''
:''(követi Cyranót fokozódó ámulattal)''
:Négy!
:
:'''CYRANO'''
::Rám kenek sok lágy ökör-velőt,
:Mert Föbosz ezt gyönyörrel szívja!
:
:'''GUICHE'''
:''(elhűlve)''
:Öt!
:
:'''CYRANO'''
:''(lassanként a színpad másik oldalára vezette, ahol egy pad áll)''
::Végül: felállok egy arasznyi vasra,
:S mágnest dobok föl, mégpedig magasra.
:A mágnes röppen és mint egy bolond:
:A vonzott vas rögtön utánaront.
:S addig vetem föl mágnes-darabom,
:Amíg elérem holdam vagy napom!
:
:'''GUICHE'''
:Hat! – Nagyszerű! – A hat közűl pedig
:Melyik a legjobb?
:
:'''CYRANO'''
::::Mék?... A hetedik!
:
:'''GUICHE'''
:Például! Lássuk!
:
:'''CYRANO'''
:::Nem találja el!...
:
:'''GUICHE'''
:''(félre)''
:Ez a bolond már szinte érdekel!
:
:''(széles, misztikus mozdulatokkal a hullámok mozdulatát utánozva)''
:'''CYRANO'''
:Hu-üh! Hu-üh!
:
:'''GUICHE'''
:::Mi az?
:
:'''CYRANO'''
::::Nem érti?
:
:'''GUICHE'''
:::::Nem!
:
:'''CYRANO'''
:Ez a dagály!... A tündöklő egen
:Fönnjár a hold és vonja, vonja lágyan
:A halk hullámot fénylő magasában.
:Én fürdöm és lefekszem a homokra.
:Egyszer csak húznak a fejemnél fogva,
:- Mert legtöbb víz a hajfürthöz tapad
:És lebegek, mint egy szeráf-csapat,
:Halkan, szelíden, mindig jobban és
:E pillanatban egy szörnyű lökés
:Taszít alá... és akkor...
:
:'''GUICHE'''
:''(feszült várakozással leült a padra)''
:::::Akkor?
:
:'''CYRANO'''
::::::Akkor -
:''(Természetes hangján)''
:Lejárt a fertály és a szép lovag-kor!
:Mehet az úr! Asszonnyá lett a lány!
:
:'''GUICHE'''
:''(egy ugrással felszökik a padról)''
:Hah, ez a hang? Vagy álmodom talán?
:''(A ház kapuja föltárul. Inasok jönnek ki karos gyertyatartókkal. A színpad megvilágosodik. Cyrano leveszi a fövegét)''
:Nem! Ez az orr!... Cyrano?
:
:'''CYRANO'''
:''(meghajtja magát)''
:::::Úgy van! Ő!...
:És odabenn megvolt az esküvő!
:
:'''GUICHE'''
:Kié?

''(Megfordul. – Csoportozat. – A libériás inasok mögött Roxán és Christian, kezüket egymás kezében nyugtatva. A kapucinus mosolyogva megy utánuk. Ragueneau szintén fáklyát tart a kezében. A menetet Duenna zárja be, esti pongyolában, ijedt arccal)''

::Nagy ég!

=== Tizenkettedik jelenet ===

''Előbbiek, Roxán, Christian, a kapucinus, Ragueneau, lakájok, a Duenna''

:'''GUICHE'''
:''(Roxánhoz)''
:::Ön?!
:''(Fölismerve Christiant, kábultan)''
::::Ő?
:''(Roxán előtt mélyen meghajolva)''
:::::Nagyon finom!
:''(Cyranóhoz)''
:Gépmester úr, hálám' hadd adjam át!
:Amit beszélt, az a paradicsom
:Fényes küszöbjén egy szentet magát
:Képes lett volna tartóztatni!... Hát
:Csak írja mind le! Könyve érdekes,
:Kapós könyv lesz majd!
:
:'''CYRANO'''
:''(meghajtja magát)''
::::Ön nagyon kegyes,
:Megfogadom tanácsát. Köszönöm!
:
:'''KAPUCINUS'''
:''(mutatja Guiche-nek a két szerelmest és elégedetten rázza hosszú, fehér szakállát)''
:Fiam, szép párt segített össze ön!
:
:'''GUICHE'''
:''(fagyos pillantást vet rájuk)''
:Igaz!
:''(Roxánhoz)''
::Búcsúzzék férjétől!
:
:'''ROXÁN'''
:::Hogyan?
:
:'''GUICHE'''
:''(Christianhoz)''
:Ezredje indul – Félórája van
:Hogy csatlakozzék!
:
:'''ROXÁN'''
::Christian szabad!
:
:'''GUICHE'''
:Ki mondja?
:
:'''ROXÁN'''
::Nem megy a kadét-csapat,
:Nem megy csatába, gróf úr!
:
:'''GUICHE'''
::::Azt hiszi?
:''(Kihúzza azt az írást, amit a zsebébe dugott volt)''
:Itt a parancs!
:''(Christianhoz)''
:::S a báró úr viszi!
:
:'''ROXÁN'''
:''(Christiant görcsösen átkarolja)''
:Ó, Christian!
:
:'''GUICHE'''
:''(gúnyosan Cyranóhoz)''
:::A nászéj messze még!
:
:'''CYRANO'''
:''(félre)''
:No, ez rám nézve kisebb gyötrelem,
:Mint ön gondolja!
:
:'''CHRISTIAN'''
:''(Roxánhoz)''
:::Ó, csókolj!
:
:'''CYRANO'''
:Elég! Fejezd be gyorsan... aztán jöjj velem!
:
:'''CHRISTIAN'''
:''(egyre csókolja Roxánt)''
:Egy csókot még! Hadd függjek ajkadon!
:''(Cyranóhoz)''
:Te nem tudod mit vesztek én...
:
:'''CYRANO'''
:''(el akarja húzni)''
::::Tudom!
:''(Dobpergés a távolban)''
:
:'''GUICHE'''
:''(aki a háttérbe ment)''
:A dob pörög már.
:
:'''ROXÁN'''
:''(Cyranóhoz, még mindig tartva Christiant, akit Cyrano el akar húzni tőle)''
:Oltalmazza meg! Ígérje, hogy míg harcol a sereg,
:Nem éri baj!
:
:'''CYRANO'''
:::Vigyázok rá, de ha...
:
:'''ROXÁN'''
:''(mint föntebb)''
:Igérje, hogy sebet nem kap soha,
:S mindig okos lesz...
:
:'''CYRANO'''
::::Mégis... hogyha tán...
:
:'''ROXÁN'''
:''(mint föntebb)''
:Igérje, hogy e rettentő csatán
:Nem lesz beteg... nem gyötri durva láz...
:
:'''CYRANO'''
:Az ember sokszor hasztalan vigyáz...
:
:'''ROXÁN'''
:''(mint föntebb)''
:Hogy hű marad!...
:
:'''CYRANO'''
:::Lesz gondom rá... de kérem...
:
:'''ROXÁN'''
:''(mint föntebb)''
:Hogy gyakran ír!...
:
:'''CYRANO'''
:''(határozottan)''
:::No már ezt megigérem!

== Negyedik felvonás ==

=== A gascogne-i kadétok ===

''Az az őr-pont, ahol Arras ostrománál a Carbon de Castel-Jaloux százada táboroz. A színpad egész hátulját lejtős halom foglalja el. Azon túl sík szemhatár-sáncokkal, ostromszekerekkel borított rónaság. – Nagyon messze Arras falai láthatók.''

''A háztetők sziluettjei élesen válnak el a nyílt égboltozattól. – Sátrak; szerte heverő fegyverek; dobok stb. – Virrad. – Sárgáspiros fény keleten. – Kimért távolságokban őrszemek, lobogó tábortűz itt is, ott is. – A kadétok köpenyeikbe burkolózva alusznak. Carbon és Le Bret virrasztanak az alvó legények közt. Mind a kettő nagyon sápadt és sovány. – Christian a többiek sorában, szintén köpenyébe burkolózva, a színpad elején szendereg. – Arcát a ráeső tűzfény megvilágítja. – Mély csönd.''

=== Első jelenet ===

''Christian, Carbon de Castel-Jaloux, Le Bret, kadétok, később Cyrano''

:'''LE BRET'''
:Borzasztó!
:
:'''CARBON'''
::Semmink!
:
:'''LE BRET'''
:::Fékomadta!
:
:'''CARBON'''
:''(int neki, hogy halkabban beszéljen)''
::::Csitt!
:''(A kadétokhoz)''
:Aludjatok!
:''(Le Bret-hez)''
::Ne verd fel őket itt
:Hangos szitokkal, mert a csöndes álom
:Táplálja őket.
:
:'''LE BRET'''
:::Vékonynak találom
:Az álom-kosztot ily szörnyű imetten!
:Ó, ez az éhség!
:''(Távolban puskalövések)''
:
:'''CARBON'''
:::Ébred, összeretten
:Minden fiacskám!... Beste puffogás!...
:''(A kadétokhoz, akik fölemelik a fejüket)''
:Aludjatok!
:''(Megint lenyugosznak. Új lövések, most már közelebbről)''
:
:'''ELSŐ KADÉT'''
:''(izgatottan)''
::Ah, még egy! S újra más!
:
:'''CARBON'''
:Nincs baj, Cyrano jön csak vissza!
:
:'''ŐRSZEM'''
:''(kívül)''
:::::Állj!
:Ki vagy?
:
:'''CYRANO HANGJA'''
::Cyrano! Ej, ne prézsmitálj!
:
:'''ŐRSZEM'''
:''(aki a lejtőn áll)''
:Ki vagy, mordézom!
:
:'''CYRANO'''
:''(megjelent a lejtő gerincén)''
:::Bergerac, füles!
:''(Lemegy a dombról. Le Bret nyugtalanul siet eléje)''
:
:'''LE BRET'''
:Nagy ég!
:
:'''CYRANO'''
:''(int neki, hogy senkit föl ne költsön)''
:::Csitt!
:
:'''LE BRET'''
::::Seb?
:
:'''CYRANO'''
:::::Nem volt és sose lesz,
:Amíg ezek céloznak rám!
:
:'''LE BRET'''
::::Nem... ez
:Hallatlan! Egy silány levél miatt.
:Minden hajnalban hetek óta...
:
:'''CYRANO'''
:''(Christian előtt elhaladva)''
:::::Hadd!
:Ígértem, hogy fog írni!
:''(Nézi Christiant)''
::::Szendereg.
:Halvány!... de most is csinos a gyerek!
:Ha Roxán tudná, hogy koplal szegény!
:
:'''LE BRET'''
:Feküdj le!
:
:'''CYRANO'''
:::Dörmögsz? Hadd el, kérlek! Én
:Ott röpdösök – gyerekség a dolog
:Ahol az őrök részeg spanyolok!
:
:'''LE BRET'''
:Hozhatnál egy kis elemózsiát!
:
:'''CYRANO'''
:Csak könnyű testtel surranhatok át.
:De még ma este, hogyha nem csalódom,
:Vagy meghalunk, vagy fejedelmi módon
:Ebédelünk!
:
:'''LE BRET'''
::Mit láttál, szólj?
:
:'''CYRANO'''
:::::Elég!
:Majd megtudod... Szemem nem látja még
:Világosan.
:
:'''CARBON'''
::Szégyen-gyalázat az,
:Hogy ostromlók koplalnak!
:
:'''LE BRET'''
:::::Szent igaz,
:Hogy furcsa helyzet. Furcsa és komoly!
:Lövetjük Arrast, vívjuk emberűl,
:De a spanyol hátunk mögé kerűl,
:És most az infáns minket ostromol!
:
:'''CYRANO'''
:Remélem hát, hogy valaki akad,
:Aki viszont az infánst ostromolja!
:
:'''LE BRET'''
:Ne tréfálj!
:
:'''CYRANO'''
:::Ó, ó!
:
:'''LE BRET'''
::::Vigyen el a gólya...
:Nem sajnálnád kitörni a nyakad,
:Hogy egy írást... Ördög kacag veled!...
:''(Látva, hogy Cyrano indul egy sátor felé)''
:Hová mész?
:
:'''CYRANO'''
:::Írok egy új levelet!
:''(Szétlibbenti a függönyt és bemegy a sátorba)''

=== Második jelenet ===

''Előbbiek, Cyrano nélkül''

''(Valamivel világosabb lett. – Rózsás hajnali fény. – Arras városa álomba merülve a láthatáron. – Ágyúlövés dörren és rá azonnal dobpergés, bal felől, nagyon messze. Más dobok válaszolnak, valamivel közelebbről. A dobszó távolodik, újra közelebb jön és átdörög a tábor egész vonalán. Csörömpölő, zajos ébredés. Tisztek vezénylőszava hallik a távolban)''

:'''CARBON'''
:''(sóhajt)''
:Tápláló alvás, véget érsz!
:''(A kadétok mozgolódnak és kibontakoznak hosszú köpenyeikből)''
:::::Tudom,
:Az első szó mi lesz vonagló szájukon!
:
:'''ELSŐ KADÉT'''
:''(félig fölemelkedve)''
:Éhes vagyok!
:
:'''MÁSODIK KADÉT'''
:::Kidőlök!
:
:'''KADÉTOK'''
::::Ó, szörnyű!
:
:'''CARBON'''
::::::Keljetek föl!
:
:'''HARMADIK KADÉT'''
:Már nem bír el a lábam.
:
:'''NEGYEDIK KADÉT'''
:::::A kard kihull kezemből!
:
:'''ELSŐ KADÉT'''
:''(sisakját tükörül használva)''
:Fehér nyelvemmel már csak a levegőt nyelem!
:
:'''MÁSODIK KADÉT'''
:Ah, egy darabka sajtért bárói címerem!
:
:'''HARMADIK KADÉT'''
:Gaz éhség, koplalással sokáig már ne illess
:Vagy elvonulok rögtön sátramba - mint Achilles!
:
:'''MÁSODIK KADÉT'''
:Éhen halunk!
:
:'''CARBON'''
:''(odalép ahhoz a sátorhoz, ahol Cyrano bement: félig hangosan)''
:::Cyrano!
:
:'''KADÉTOK'''
::::Hol egy falat kenyér?
:
:'''CARBON'''
:''(a sátor előtt, félig hangosan)''
:Segíts! Vidám szavadtól jókedvük visszatér!
:
:'''MÁSODIK KADÉT'''
:''(odarohan az elsőhöz, aki valamit rágicsál)''
:Mit majszolsz?
:
:'''ELSŐ KADÉT'''
:::Egy kevés szöszt, amit sisakba tett
:Hájjal habarnak össze, hogy kenjen kereket!
:Hja, itt Arras vidékén nincs vadpecsenye sok!
:
:'''ÖTÖDIK KADÉT'''
:''(belépve)''
:Vadásztam!
:
:'''HATODIK KADÉT'''
:''(szintúgy)''
::Én halásztam!
:
:'''KADÉTOK'''
:''(talpra szökkenve megrohanják a belépő kadétokat)''
::::Hahó, mit hoztatok? –
:Fácánt? – Hatalmas potykát? – No, hol a jó falat?
:
:'''ÖTÖDIK KADÉT'''
:Én egy verébkét hoztam.
:
:'''HATODIK KADÉT'''
:::::Én egy cigányhalat!
:
:'''KADÉTOK'''
:''(kétségbeesve)''
:Tovább nem álljuk! – Menjünk! Az éhség kínja mar!
:
:'''CARBON'''
:Cyrano, hej, segítség! Cyrano, jöjj hamar!
:''(A színpadon világos nappal van már)''

=== Harmadik jelenet ===

''Előbbiek, Cyrano''

:'''CYRANO'''
:''(nyugodtan kilép a sátrából, toll a füle mögött, könyv a kezében)''
:Mi az?
:''(Csönd. Az első kadéthoz)''
::Hová? Gyatrán jársz, annyi szent!
:
:'''ELSŐ KADÉT'''
:Valami, pajtás, a lábamba ment!
:
:'''CYRANO'''
:::::Ugyan mi?
:
:'''ELSŐ KADÉT'''
:Hát – a gyomrom!
:
:'''CYRANO'''
:::Ej, szót se érdemel,
:Így jártam én is!
:
:'''ELSŐ KADÉT'''
::::És nem ver le?
:
:'''CYRANO'''
::::::Fölemel!
:
:'''MÁSODIK KADÉT'''
:Kiszáradt kút a torkom!
:
:'''CYRANO'''
:::::Jó! Több vér megy bele!
:
:'''MÁSODIK KADÉT'''
:Szörnyen korog a gyomrom!
:
:'''CYRANO'''
:::::Majd dobolunk vele!
:
:'''HARMADIK KADÉT'''
:Zúg a fülem rettentőn, mint a golyó szele!
:
:'''CYRANO'''
:Üres a gyomrod s mégis füleddel van tele?
:
:'''HARMADIK KADÉT'''
:Adj ennem! Egy kis bélest!
:
:'''CYRANO'''
:''(leveszi a kadét fejéről a sisakot és a kezébe nyomja)''
::::::Csak bélést, soha mást!
:
:'''NEGYEDIK KADÉT'''
:Ah, mit lehetne falnom?!
:
:'''CYRANO'''
:''(a kezében tartott könyvet odahajítja neki)''
:::::Ne, fald az „Ilias”-t!
:
:'''MÁSODIK KADÉT'''
:A bíboros Párisban most zabál!
:
:'''CYRANO'''
:Tán jönne hozzád egy-két teli tál?
:
:'''MÁSODIK KADÉT'''
:Miért ne? És bor! Nem pocsolya-víz!
:
:'''CYRANO'''
:Hé, Richelieu, burgundit, if you please!
:
:'''MÁSODIK KADÉT'''
:Egy kapucinus hozza el nekem!
:
:'''CYRANO'''
:Hogy szent italtól rúgj be, gyermekem?
:
:'''HARMADIK KADÉT'''
:Éhemben falnék szőrös majmokat!
:
:'''CYRANO'''
:Vigyázz, fiam, hogy föl ne fald magad!
:
:'''ELSŐ KADÉT'''
:''(vállat von)''
:Szó, ötlet mindig!
:
:'''CYRANO'''
::::Mindig!... S azt kivánom:
:Úgy haljak én szép nyári éjszakán,
:Hogy egy finom szó reszkessen a számon!
:Méltó ellenség hadd sújtson le rám
:Nemes fegyverrel s ott heverjek én
:A szent dicsőség pázsit-szőnyegen!
:A köszörült kard menjen a szivembe,
:S a köszörült szó ajkamról a mennybe!
:
:'''KADÉTOK'''
:Adj ennünk!
:
:'''CYRANO'''
:''(karjait keresztbe fonja)''
:::Enni? Más nem érdekel?
:– Sípos – vén pásztor, jó Bertrandou, jer!
:Kettős bőrtokból vedd ki sípodat
:S etesd zenével e falánk hadat.
:Fújj régi dalt, mely úgy rezeg tova,
:Mint kicsi húgunk lágy, édes szava,
:És úgy lebeg, mint a szülői ház
:Kanyargó füstje!... Megható, csodás,
:Mint hogyha múltunk bájos hangja lenne,
:És tájszólásunk visszhangozna benne!
:''(a vénember leül és igazítja a furulyáját)''
:Míg ujjaidnak fürge tánca jár
:A hangszeren, mint szökdelő madár:
:Emlékezzék meg ében-furulyád,
:Hogy egykor nád volt, csak egyszerű nád.
:Zokogjon ott a mult idők zenéje,
:Szabad lelkének ifjúsága, kéje!
:''(Az öreg languedoc-nótákat kezd játszani)''
:Halljátok ezt? Nem mint tárogató
:Zendűl felétek, harcra nógató
:Ez már az erdők kedves furulyája,
:Jó kecskepásztor hangos, méla fája...
:Ez már a völgy, a róna, a vadon,
:Vörös sapkás gulyás-nép, szabadon
:Kóborló, míg a Dordogne habja zúg
:Halljátok? Ó, a Gascogne ez, fiúk!

''(Valamennyi fej lehajlik; a szemek méláznak, titkosan, hirtelen egy-egy könnyet törölnek le a köntös kézelőjével, a köpeny csücskével)''

:'''CARBON'''
:''(súgva Cyranóhoz)''
:Megríkatod mindnyájat!
:
:'''CYRANO'''
::::E könnynél van-e szebb?
:Az éhség fájdalmánál a honvágy nemesebb!
:Hadd csak, hogy arcuk' tisztább könny fürössze,
:S gyomruk helyett szívük szoruljon össze!
:
:'''CARBON'''
:– Ha ellágyítod: meggyöngíted őket!
:
:'''CYRANO'''
:''(magához int egy dobost)''
:Hős kapitány, ne féltsd e vakmerőket!
:Nem sok kell s vérünk újra föllobog...
:''(Jelt ad. A dob pereg)''
:
:'''KADÉTOK'''
:''(fölugrálnak és a fegyvereikhez sietnek)''
:Hollá! – Mi az?
:
:'''CYRANO'''
:''(mosolyogva)''
:::No, látod, más se kell,
:Csak egy kis dobszó! Gyorsan tűnik el
:Honvágy, könny, bánat, minden! A dobok
:Ledörgik azt, amit a síp dalol.
:
:'''ELSŐ KADÉT'''
:''(hátul a színfalak közé nézve)''
:Gróf Guiche jön!
:
:'''KADÉTOK'''
:''(mormogva)''
::::Huh!
:
:'''CYRANO'''
:''(nevet)''
:::::Ez aztán a hatás!
:No, mondhatom, szíves fogadtatás!
:
:'''ELSŐ KADÉT'''
:Unalmas fráter! Bosszant, hogyha szól.
:
:'''MÁSODIK KADÉT'''
:Páncélos vértjén finom csipkegallér!
:
:'''HARMADIK KADÉT'''
:Vason fehér gyolcs! Gyönyörű gavallér!
:
:'''ELSŐ KADÉT'''
:Kétségkívül kelés van a nyakán!
:
:'''MÁSODIK KADÉT'''
:Korcs udvaronc!
:
:'''HARMADIK KADÉT'''
:''(Richelieu-re célozva)''
:::Segíts meg, bácsikám!
:
:'''CARBON'''
:Gascogne-i ő is!
:
:'''ELSŐ KADÉT'''
:::Nem igazi faj!
:Mert a valódi mind bolond, szilaj!
:Okos gascogne-i rendkívül veszélyes!
:
:'''LE BRET'''
:Halvány!
:
:'''NEGYEDIK KADÉT'''
::Hát persze, mivel ő is éhes!
:De mert a vértjén sok, sok az arany:
:Gyomorgörcsének úri fénye van!
:
:'''CYRANO'''
:''(élénken)''
:Ne lássa, hogy nekünk az éhség kínja ártott!
:Kártyát, pipát elő!

''(Hamar dobokra, tábori székekre és földre terített köpenyeikre telepednek, hogy kártyázzanak és kockázzanak; rágyújtanak hosszú szárú pipáikra)''

::::S én olvasom Descartes-ot!

''(Föl s alá jár s olvas egy könyvecskét, amit a zsebéből húzott elő. – Szünet. – Gróf Guiche belép. Mindenki foglalatoskodik és elégedett arcot vág. A gróf nagyon halvány. Carbon felé megy)''

=== Negyedik jelenet ===

''Előbbiek, Guiche''

:'''GUICHE'''
:''(Carbonhoz)''
:Ah, jó napot!
:''(Kölcsönösen nézegetik egymást. – Félre, elégedetten)''
:::Fakó arc!
:
:'''CARBON'''
:''(szintúgy)''
::::Csupa csont!
:
:'''GUICHE'''
:''(méregeti a kadétokat)''
:Én, uraim, azt hallom, hogy bolond
:Jókedvvel csípős megjegyzéseket
:Vagdosnak hozzám a hátam megett...
:Igen, önök... hétszilvafás nemeskék,
:Kis, bocskoros bárócskák! Elnevezték
:Mindennek azt, aki föllebbvalójuk,
:Ezredesük!... Jól emlékünkbe rójuk!
:Elmondanak furfangos cselszövőnek,
:Korcs udvaroncnak. Szidnak, dühbe jönnek,
:Mert vértemen hószínű gyolcs ragyog,
:S gascon vagyok bár, koldús nem vagyok.
:''(Csönd. – A kadétok kártyáznak, pipáznak)''
:Fölhívhatnám a kapitányukat,
:Hogy szabja ki a büntetést... De nem!
:
:'''CARBON'''
:Jól is cselekszi, mert kezem szabad,
:S a büntetéssel én rendelkezem!
:
:'''GUICHE'''
:Ah?
:
:'''CARBON'''
::Úgy van. Zsoldot tőlem kapnak. Én
:Nem fogadok szót, csak a harc terén.
:
:'''GUICHE'''
:Bravó!... Elég!
:''(A kadétokhoz)''
:::A vásott gúnyt lenézem.
:Sok harcot vívtam, hős halálra készen.
:Tegnap Bapaume-nál véres, vad csatán
:Vertem meg a spanyolt. Egymás után
:Háromszor szedtem össze a hadat,
:S rájuk zuhantam, mint az áradat!
:
:'''CYRANO'''
:''(föl se néz a könyvéből)''
:– És hófehér, tündöklő vállszalagja?
:
:'''GUICHE'''
:''(kellemesen meglepetve)''
:Tud erről?... Rendetlenül szaladva
:Hátrált a dandár... Egyet kanyarodtam,
:Hogy a futókat csatarendbe fogjam,
:S harmadszor is támadjon a sereg.
:Eközben egy iramló tömkeleg
:Az ellenség tűzvonalába vitt.
:Lelőnek, hogyha foglyul csípnek itt.
:De nem hagyott el a jobbik eszem.
:Vállszalagomhoz nyúlok csöndesen,
:Lecsúsztatom s rangomból mitse lát
:A bősz spanyol. Az ellenségen át
:Így tértem vissza, hogy rohamra szedve
:Minden futót, most győzzünk lelkesedve.
:– Nos, mit szól a fogáshoz?

''(A kadétok teszik magukat, mintha nem figyelnének oda; de a kártyák és a kockavető poharak fönnakadnak a levegőben; a pipafüstöt is visszatartják)''

:'''CYRANO'''
:Negyedik Henrik forgója nem hullt volna le,
:Bármennyi nép tört volna ellene!
:''(Csöndes örvendezés. A kártyák lecsapódnak. A kockák pörögnek. A füstöt kifújják)''
:
:'''GUICHE'''
:De győzött az ügyesség!
:''(Ismétlődik az előbbi várakozás)''
:
:'''CYRANO'''
:::::Én pedig
:Nem mondanék le soha semmiképpen
:A nagy díszről, hogy céltáblául álljak!
:''(Kártya, kocka nagy örömmel lecsapódik, pöfékelve illan a füst)''
:S ha én ott lettem volna közelében,
:Saját mellemre tűztem volna föl,
:Hogy a spanyollal büszkén szembeszálljak.
:
:'''GUICHE'''
:Gascogne-i túlzás!
:
:'''CYRANO'''
::::Túlzás? Adja hát
:A szalagot... e kis kérés elől
:Ne hátráljon meg... s holnap a csatát
:Megkezdem véle, mint első a sorban.
:
:'''GUICHE'''
:Gascogne-i alku! Mert hisz tudja jól,
:Hogy a szalag ott fekszik valahol
:A csatatéren, a spanyol táborban,
:Ezer golyó közt, vérbe ázva!... Csak
:Menjen s keresse!
:
:'''CYRANO'''
:''(kihúzza zsebéből a fehér vállszalagot és átnyújtja neki)''
::::Itt van a szalag!

''(Csönd. – A kadétok a kártyákba és a kockavető poharakba fojtják kitörő nevetésüket. Guiche megfordul és rájuk mered. Azonnal folytatják nagy komolyan a játékot. Egyikük közönyösen fütyörészi azt a nótát, amit az imént fújt az öreg Bertrandou)''

:'''GUICHE'''
:''(átveszi a szalagot)''
:Ó, köszönöm! Éppen kapóra!... Mostan
:Megadhatjuk a jelt. Eddig haboztam.
:''(A lejtőhöz megy, fölkapaszkodik a tetejére és többször int a szalaggal)''
:
:'''MIND'''
:Mi?
:
:'''ŐRSZEM'''
:''(a lejtőn)''
::Ott egy ember ész nélkül rohan!...
:
:'''GUICHE'''
:''(lejön a dombról)''
:Egy ál-spanyol kém. Nagy hasznunkra van.
:Az ellenségnek hírt visz s én adom
:A híreket... tehát én mozgatom
:Kedvem szerint a spanyolok hadát.
:
:'''CYRANO'''
:Gazfickó!
:
:'''GUICHE'''
:''(hanyagul átövezi magát a szalaggal)''
::Hasznos! – De igaz, ni... hát...
:Hadd mondom el! – A tábornagy maga
:Dourlens-be ment, titkon, ma éjszaka,
:Hogy élelmet szerezzen mindenáron.
:A biztosok ott vannak a határon.
:Eléri őket, bár sok lesz a gát.
:De hogy fedezze kellőképp magát,
:Tömérdek embert vitt útjára. Nos,
:Ha a spanyol ma megtámad, gonosz
:Kis játékunk lesz, birkózván vele.
:Távol van tőlünk a sereg fele.
:
:'''CARBON'''
:No, hogyha ezt megtudná a spanyol,
:Rossz dolgunk lenne!
:
:'''GUICHE'''
:::::Eh, már tudja jól.
:Ma megtámadnak.
:
:'''CARBON'''
::::Ah!
:
:'''GUICHE'''
:::::Meg ám. A kém
:E támadás hírével jött elém.
:Így szólt hozzám: „Én rendelkezem.
:Jelölje meg hát, hogy miféle ponton
:Legyen roham. Tüstént megyek s bemondom.
:Hogy ezt a pontot biztosra veszem,
:Mert gyöngén védik!” „Menj! – mondtam neki!
:– Menj sáncainkból a mezőre ki,
:Állj meg, nézz vissza, aztán jól ügyelj:
:Ahonnan intek, az lesz az a hely!”
:
:'''CARBON'''
:''(a kadétokhoz)''
:Készüljetek!
:''(Valamennyi talpra szökken. Csörömpölve felcsatolják a kardjaikat)''
:
:'''GUICHE'''
:::Egy óra múlva. 
:
:'''ELSŐ KADÉT'''
:::::Jó!
:''(Mind újra letelepednek. Folytatják a félbeszakadt játékot)''
:
:'''GUICHE'''
:''(Carbonhoz)''
:Időt kell nyernünk, míg a robogó
:Tábornagy megjön!
:
:'''CARBON'''
::::Ennélfogva hát –
:
:'''GUICHE'''
:Csapatjával levágatja magát!
:
:'''CYRANO'''
:Ah, bosszúállás?
:
:'''GUICHE'''
::::Ha nagyon imádnám:
:Önt s híveit tán szívesebben látnám
:Biztos helyen, hol kevesebb a vész.
:De mert ön nagy hős, páratlan vitéz,
:ég a királyt is szolgálom vele!
:
:'''CYRANO'''
:Gróf úr, szívem hálával van tele!
:
:'''GUICHE'''
:Ön – egy száz ellen – szívesen verekszik.
:No, most mulathat, hogyha nekifekszik.
:''(Carbonnal hátravonul)''
:
:'''CYRANO'''
:''(a kadétokhoz)''
:Gascogne-i pajzsnak hat mezője van,
:Szelíd azúrkék, tündöklő arany.
:Kibővül most a Gascogne címere,
:Mert vérpiros színt ékelünk bele!

''(Guiche halkan beszélget hátul Carbon kapitánnyal. Parancsokat osztogatnak. Készülnek a közeledő támadásra. Cyrano Christianhoz megy, aki összefont karokkal, mozdulatlanul áll)''

:'''CYRANO'''
:''(Christian vállára teszi a kezét)''
:Barátom!
:
:'''CHRISTIAN'''
:''(a fejét rázza)''
::Roxán!
:
:'''CYRANO'''
:::Ah!
:
:'''CHRISTIAN'''
::::Kiönteném
:Egy szép levélben végső búcsumat!...
:
:'''CYRANO'''
:Azt, ami jön, előre láttam én...
:''(Levélkét húz ki az ujjasából)''
:És búcsudat megírtam.
:
:'''CHRISTIAN'''
::::Kérlek, add...
:
:'''CYRANO'''
:Kívánod?
:
:'''CHRISTIAN'''
:''(Elveszi tőle az írást)''
::Add már!
:''(Fölbontja, olvassa, meghökken)''
:::Lám!...
:
:'''CYRANO'''
::::Mi az!
:
:'''CHRISTIAN'''
:::::E folt...
:
:'''CYRANO'''
:''(gyorsan visszaveszi a levelet és látszólag nyugodtan vizsgálja)''
:Folt?...
:
:'''CHRISTIAN'''
::Könnycsepp!
:
:'''CYRANO'''
::::Az!... Szememből ide folyt...
:Költői játék... ábránd... ámde sírtam!
:Úgy átéreztem, amikor leírtam!
:
:'''CHRISTIAN'''
:Sírtál?
:
:'''CYRANO'''
::Igen... mert semmi a halál,
:De tőle válni... ez szíven talál...
:Mert végre én...
:''(Christian rámered)''
:::azaz mi...
:''(gyorsan)''
:::::végre te...
:
:'''CHRISTIAN'''
:''(kiragadja kezéből a papírt)''
:A levelet, Cyrano! Add ide!
:''(Künn messze, zsivaj)''
:
:'''ŐRSZEM'''
:''(hangja távolból)''
:Hé, állj, ki vagy!
:''(Lövések. Kiabálás. Csöngettyűszó)''
:
:'''CARBON'''
::::Mi az, no'
:
:'''ŐRSZEM'''
:''(aki a lejtőn áll)''
::::::Egy szekér!
:''(Mind odarohannak, hogy lássák)''
:
:'''KADÉTOK'''
:''(kiáltoznak)''
:Hah! Ide fordul! – Táborunkba tér
:Az ellenségtől jön vágtatva át!
:Lőj rá! – Ne még! – Hé, a kocsis kaját!
:Mit? – Azt kajátja: A király nevébe'!
:''(Mindenki a halmon áll és a színfalak közé tekint. A csöngettyűzaj közeledik)''
:
:'''GUICHE'''
:Mit? A király...
:''(Visszatérnek, sorakoznak)''
:
:'''CARBON'''
:::Le a kalappal! Szépen
:Fogadjuk!
:''(Bekiált a színfalak mögé)''
::Sorfal, aki lelke van!
:Hadd kanyarodjék méltóságosan!

''(Batár kanyarodik ügetve a színpadra. Kívül csupa por és sár. Az ablakok lefüggönyözve. Két lakáj hátul a bakon. Hirtelen megáll)''

:'''CARBON'''
:''(kiabáló hangon)''
:Hollá! Hamar! Verjétek a dobot!
:''(Dobpergés. Valamennyi kadét hajadonfővel áll)''
:
:'''GUICHE'''
:Hágóvasat le!
:''(Két ember odarohan. A kocsi ajtaja kinyílik)''
:
:'''ROXÁN'''
:''(kiszökell a kocsiból)''
:::Kedves jó napot!

''(A női hang csendülése a nyomott kedélyű kadétokat egyszerre fölvillanyozza. – Nagy álmélkodás)''

=== Ötödik jelenet ===

''Előbbiek, Roxán''

:'''GUICHE'''
:Ön!... A király szolgája?
:
:'''ROXÁN'''
:::::Úgy van, én!
:Ámort szolgálom! A föld kerekén
:Hatalmasabb király nincs!
:
:'''CYRANO'''
:Istenem!
:
:'''CHRISTIAN'''
:''(hozzásiet)''
::Miért jössz?
:
:'''ROXÁN'''
::::Untam ezt az ostromot!
:
:'''CHRISTIAN'''
:Miért jössz!
:
:'''ROXÁN'''
:::Majd elmondom!
:
:'''CYRANO'''
:''(Roxán szavára megállott, mintha odaszögezték volna; áll mozdulatlanul és nem meri rávetni a szemét)''
:::::Ő van ott...
:Ah, nem bírom rávetni a szemem!
:
:'''GUICHE'''
:Itt nem maradhat!
:
:'''ROXÁN'''
:''(vígan)''
::::De! És újra de!
:Egy kis dobocskát nem kapnék ide?
:''(Sietve dobot cipelnek oda. Roxán ráül és mosolyogva mondja)''
:::::::Köszönöm!
:''(Kacagva)''
:Lőttek kocsimra!
:''(Büszkén)''
:::Egy őrjárat! – Szépen
:Fest a batár? Citromhéj... s a bakon
:Egér-inas, akár csak a mesében!
:''(Csókot int Christian felé. Nézi a kadétokat)''
:Nem sok vidámság ül az arcukon!
:– Tudják, hogy Arras szörnyen messze van?
:Nagy út idáig!
:''(Észreveszi Cyranót)''
::::Üdvözlöm, rokon!
:
:'''CYRANO'''
:''(közeledve)''
:Roxán, ön az!... De mondja hát...
:
:'''ROXÁN'''
::::::Hogyan
:Bukkantam rá a hadseregre? Lám,
:Nem volt nehéz! A pusztulás nyomán
:Haladtam mindig – és önökhöz értem!
:Ó rémítő! Ilyesmit látni kell!
:A képzelet nem gondolhatja el.
:Ha így szolgálják a királyukat,
:Az én szolgálatomban több az érdem!
:
:'''CYRANO'''
:Hallatlan! Hol jött? Hol talált utat?
:
:'''ROXÁN'''
:Hol jöttem? Hát a spanyolokon át!
:
:'''ELSŐ KADÉT'''
:Ó, női csel!
:
:'''GUICHE'''
::::Az ellenség sorát
:Át tudta törni?
:
:'''LE BRET'''
::::Súlyos munka volt!
:
:'''ROXÁN'''
:Dehogy! Batárom szépen áthatolt
:Az ellentábor kellős közepén!
:Ha egy hidalgó jött kevélyen, én
:Kinéztem rá a legszebb mosolyommal
:S hintóm előtt megnyílt az út azonnal!
:Ki kell hogy mondjam – és zokon ne essék
:Gálánsabb nincs, mint a spanyol nemesség!
:
:'''CARBON'''
:Ilyen mosoly jó passzus, annyi szent,
:De amikor a táborukba ment,
:Nem faggatták, hogy útja merre lészen,
:Hogy merre tart hát?
:
:'''ROXÁN'''
:::::Ó volt benne részem.
:S azt mondtam én: „Megyek találkozóra!
:A szeretőm vár!...” E varázsos szóra
:Még a vad is kész bármily szörnyű tettre,
:A kocsiajtót komolyan betette,
:S kézmozdulattal, amilyet király
:Megírigyelhet, a rám célozó
:Puskákat mind elhárította... Ó,
:Egész valója fenség, büszke báj!
:Levett kalapján lebegett a toll,
:Amint előttem kissé meghajol,
:S azt mondja rá: Mehet, szenyórita!
:
:'''CHRISTIAN'''
:Roxán...
:
:'''ROXÁN'''
::Bocsáss meg! Azt súgtam oda,
:Hogy szeretőm vagy! De ha férjet mondok,
:Át nem bocsátnak, hidd el, a bolondok!
:
:'''CHRISTIAN'''
:De most...
:
:'''ROXÁN'''
:::Mi az?
:
:'''GUICHE'''
::::Távozzék innen el!
:
:'''ROXÁN'''
:Távozzam, én?
:
:'''CYRANO'''
:::Azonnal!
:
:'''LE BRET'''
::::Menni kell!
:
:'''CHRISTIAN'''
:Igen!
:
:'''ROXÁN'''
::Miért!
:
:'''CHRISTIAN'''
:''(zavartan)''
:::Mert...
:
:'''CYRANO'''
:''(szintúgy)''
::::Nemsokára tán...
:
:'''GUICHE'''
:''(szintúgy)''
:Egy óra múlva...
:
:'''CARBON'''
:''(szintúgy)''
::::Ó, egy óra sok...
:
:'''LE BRET'''
:''(szintúgy)''
:Itt, asszonyom...
:
:'''ROXÁN'''
::::Harcolnak! Maradok!
:
:'''KADÉTOK'''
:Nem! Nem!
:
:'''ROXÁN'''
:''(Christian karjaiba fut)''
:::Hadd haljak férjem oldalán!
:
:'''CHRISTIAN'''
:Szemed hogy lángol!
:
:'''ROXÁN'''
::::Ó, sejted-e, mért?
:
:'''GUICHE'''
:''(kétségbeesve)''
:Rettentő pont ez!
:
:'''ROXÁN'''
:''(odafordul)''
::::Mit mond?
:
:'''CYRANO'''
::::::Épp azért
:Engedje át minékünk ezt a tért!
:
:'''ROXÁN'''
:''(Guiche-hez)''
:Ah, azt akarja, hogy özvegy legyek?
:
:'''GUICHE'''
:Ó, esküszöm!...
:
:'''ROXÁN'''
:::Nem! Most már nem megyek!
:Nem űz el innen semmiféle szó!...
:S különben is... nagyon mulattató!
:
:'''CYRANO'''
:Hősnő lett a negédes? Tapsolok!
:
:'''ROXÁN'''
:Vérünk közös... tehát könnyű dolog!
:
:'''ELSŐ KADÉT'''
:''(Roxánhoz)''
:Megvédjük bátran!
:
:'''ROXÁN'''
:''(mindjobban nekihevül)''
::::Úgy lesz, istenemre!
:
:'''MÁSODIK KADÉT'''
:''(mámorosan)''
:A tábor csupa Irisz illat!
:
:'''ROXÁN'''
:::::Éppen
:Jó kalapot tettem föl a fejemre...
:Pompásan fest majd a csata tüzében!
:''(Guiche felé tekint)''
:De menjen, gróf úr, az idő lejár.
:Jön a spanyol had s vesztegelni kár!
:
:'''GUICHE'''
:Jó, távozom!... Tehát hiába kérek?
:Ágyúimat megnézem s visszatérek.
:Legyen okos! Több ész, mint akarat!... Menjen!
:
:'''ROXÁN'''
:Soha!
:''(Guiche távozik)''

=== Hatodik jelenet ===

''Előbbiek, Guiche nélkül''

:'''CHRISTIAN'''
:''(könyörögve)''
::Roxán!
:
:'''ROXÁN'''
:::Nem!
:
:'''ELSŐ KADÉT'''
:''(a többihez)''
::::Itt marad.
:
:'''KADÉTOK'''
:''(egymást lökve, taszigálva ide-oda szaladnak)''
:Szappant! – Kefét! – Beretvát! – Szalagot!
:A tükrömet!... Ugyan, hová rakod!
:A mellényemnek egy kis lyuka van,
:Cérnát hamar! – Hol a sütővasam!
:
:'''ROXÁN'''
:''(Cyranóhoz, aki szintén könyörög)''
:Tapodtat sem!
:
:'''CARBON'''
:''(miután ő is úgy tett, mint a többiek; termetét övbe szorította, kefélte a köntösét, a kalapját, egyet igazított a kalapja tollán, kézelőit kihúzogálta, – közeledik Roxánhoz és ceremóniásan)''
::::Jó! Hogyha itt marad,
:Be kell mutatnom egynehány urat,
:Vidám, jó arcút és előkelőt,
:Akik büszkék, hogy még ma meghalnak ön előtt!
:''(Roxán meghajtja magát és Christian karjára dőlve vár. Carbon végzi a bemutatást)''
:Peyrescous báró!
:
:'''KADÉT'''
:''(meghajolva)''
:::Asszonyom!
:
:'''CARBON'''
:''(folytatólag)''
::::Nemes
:De Malgouyre Estressac, érdemes
:Többi nevén: Lésbas d'Escarabo!
:Ez itten D'Antignan-Juzet lovag,
:Ez báró Casterac de Cahuzac,
:S ez itt a fényes névvel ragyogó
:De Blagnac-Saléchan de Castel Crabioul...
:
:'''ROXÁN'''
:Ily sok nevet kapott itt minden úr?
:
:'''SALÉCHAN BÁRÓ'''
:Van egy kazalnyi!
:
:'''CARBON'''
::::És most nyissa szét
:Zsebkendőt tartó kis fehér kezét.
:
:'''ROXÁN'''
:''(kezét kinyitja. A zsebkendő leesik)''
:Mi végre?
:''(Az egész csapat mozdulatot tesz, hogy odarohanjon és fölvegye a kendőt)''
:
:'''CARBON'''
:''(hirtelen fölveszi a keszkenőt)''
:::Nem volt lobogónk! De lesz!
:Itt van a legszebb zászló!
:
:'''ROXÁN'''
:''(mosolyogva)''
:::::Zászlónak kicsi ez!
:
:'''CARBON'''
:''(a kapitány dzsidája hegyére tűzi a kendőt)''
:De csipkéből van!
:
:'''ELSŐ KADÉT'''
:''(a többiekhez)''
::::Ilyen asszonyért
:Szívemből vígan ontanám a vért,
:Csak volna bennem egy mákszemnyi főtt!
:
:'''CARBON'''
:''(aki hallotta, mit beszél a kadét fölháborodottan)''
:Pfuj! Ki beszél evésről egy szép asszony előtt!
:
:'''ROXÁN'''
:De kérem, magam is megéheztem nagyon,
:Pástétom, hús, borok –: ime az étlapom.
:Nos, uraim, ki hozza el nekem?
:''(Megdöbbenés)''
:
:'''ELSŐ KADÉT'''
:Ki hozza el!
:
:'''MÁSODIK KADÉT'''
::::És honnan, Istenem!
:
:'''ROXÁN'''
:''(nyugodtan)''
:A hintómból!
:
:'''MIND'''
:::Mit!
:
:'''ROXÁN'''
::::Sőt, lesz, aki tálal,
:Sürög-forog, mindent magára vállal.
:Jól nézzenek a kocsisom szemébe,
:Ez a kocsis egy jeles ember képe.
:Fölmelegít minden szószt, hogyha kell!
:
:'''KADÉTOK'''
:''(rohannak a batár felé)''
:Ez Ragueneau! – Fölséges! – Csípjük el!
:''(Éljenzés, ujjongás)''
:
:'''ROXÁN'''
:''(követi őket a szemével)''
:Szegény fiúk!
:
:'''CYRANO'''
:''(megcsókolja Roxán kezét)''
:::Jó tündér!
:
:'''RAGUENEAU'''
:''(fenn a bakon, mint egy piaci komédiás)''
::::Uraim!
:
:'''KADÉTOK'''
:::::Bravó!
:
:'''RAGUENEAU'''
:Keresztülmentünk hispánok sorain
:Előttük volt a báj s nem látták, hol a háj!
:''(Taps)''
:
:'''CYRANO'''
:''(halkan Christianhoz)''
:Hm, Christian!
:
:'''RAGUENEAU'''
:::Ahol kedves kaland int,
:Ott ők vakok s nem látják...
:''(Tálat húz ki az ülése alól és fölemeli)''
::::::a galantint.
:''(Taps. A tál kézről kézre jár)''
:
:'''CYRANO'''
:''(halkan Christianhoz)''
:Egy szót!
:
:'''RAGUENEAU'''
::Bámulják Vénust s azalatt
:Diána őze – szépen átszalad!
:''(Őzcombot lóbál a levegőben. Nagy lelkesedés. Húsz kinyújtott kar kapdos utána)''
:
:'''CYRANO'''
:''(súgva Christianhoz)''
:Szólnom kell véled!
:
:'''ROXÁN'''
:''(a kadétokhoz, akik élelmiszerekkel megrakottan térnek vissza)''
::::Csak a földre le!
:''(Asztalkendőt terít végig a földön a két nyugodt, méltóságos tartású lakáj segítségével, akik a batár hátulsó részén állottak)''
:
:'''ROXÁN'''
:''(Christianhoz, abban a pillanatban, amikor Cyrano magával akarja vinni)''
:Segíts! Jer!
:''(Christian odamegy. Cyrano nyugtalanul izeg-mozog)''
:
:'''RAGUENEAU'''
:::Páva, gombával tele!
:
:'''ELSŐ KADÉT'''
:''(boldogan jön előre, nagy szelet sonkát vágva magának)''
:Hát éhesen, fiúk, mégsem halunk...
:Előbb pofázunk...
:''(Észreveszi Roxánt, finomabb kifejezést keres)''
:::ah pardon... falunk!
:
:'''RAGUENEAU'''
:''(a batár párnáit féléjük dobálja)''
:Fogollyal bélelt párnák!
:
:'''HARMADIK KADÉT'''
:::::Az áldóját neki!
:''(Csődület. A párnákat kihasítják. Nevetés. Öröm)''
:
:'''RAGUENEAU'''
:''(vörös borral telt palackokat dobál)''
:Rubin!
:''(Fehér borral telt palackokat)''
::Topáz!
:
:'''ROXÁN'''
:''(összehajtott asztalkendőt dob Cyrano arcába)''
:::Hopp! Rajta! Bontsa ki!
:
:'''RAGUENEAU'''
:''(egy kicsavart kocsilámpát emelget)''
:És minden lámpás egy kis éléskamra!
:
:'''CYRANO'''
:''(súgva Christianhoz, miközben az asztalkendőt együtt kiterítik)''
:Velem beszélsz... csak azután vele!
:
:'''RAGUENEAU'''
:''(mindig föllengzőbben)''
:Füstölt kolbász az ostorom nyele!
:
:'''ROXÁN'''
:''(bort tölt és felszolgál)''
:Csak gasconok esznek ma itt, szavamra,
:Ha már megölnek, a teremburáját!
:S ha gróf Guiche jön, hát meg ne invitálják!
:''(Egyiktől a másikhoz megy)''
:Lassabban! – Van idő! – Igyék egy jó nagyot!
:Egyék! – Ön sír? – Miért?
:
:'''ELSŐ KADÉT'''
:::::Mert túl boldog vagyok!
:
:'''ROXÁN'''
:Csitt! – Pirosat, fehéret? Mindent kap, aki kér!
:Tányért parancsol ? – Villát? – Carbon úr, friss kenyér!
:Kinek kell a pulyka melle? – Mindenki jól van, látom!
:Szolgálhatok pezsgővel?
:
:'''CYRANO'''
:''(aki megrakottan, segítve megy utána, félre)''
::::Ó, mennyire, imádom!
:
:'''ROXÁN'''
:''(Christianhoz megy)''
:Te?
:
:'''CHRISTIAN'''
::Semmit!
:
:'''ROXÁN'''
:::De igen! Piskótát, kicsi bort!...
:
:'''CHRISTIAN'''
:''( föl akarja tartani)''
:Mondd, miért jöttél ide?
:
:'''ROXÁN'''
:::::Előbb e nagy nyomort
:Hadd csillapítsam... aztán...
:
:'''LE BRET'''
:''(aki hátrament, hogy a dombon álló őrszemnek lándzsahegyre
:tűzött cipót nyújtson át)''
:::::Gróf Guiche jön!
:
:'''CYRANO'''
:::::::Tűnjön el
:Minden palack, tányér, kés, villa, tál!
:Ha itt körülnéz, semmit sem talál!
:''(Ragueneau-hoz)''
:S te, Ragueneau, egy-kettő! Ugorj a bakra fel!

''(Szempillantás alatt mindent eldugnak a sátrakban – mindent begyömöszölnek a kabátok, a köpenyek alá és a kalapokba. – Gróf Guiche hirtelen belép. – Egyszerre megáll és szaglászni kezd. – Csönd)''

=== Hetedik jelenet ===

''Előbbiek, Guiche''

:'''GUICHE'''
:Jó szag van itt...
:
:'''ELSŐ KADÉT'''
:''(elégedetten dudorász)''
::::Tralalla... lalla...
:
:'''GUICHE'''
:''(megáll és ránéz)
::::::Kérem,
:Mi a baja?... Olyan piros a képe!
:
:'''ELSŐ KADÉT'''
:Nincs semmi baj! Fejembe száll a vérem,
:Mert hát megyünk az ellenség elébe!
:
:'''MÁSODIK KADÉT'''
:Pam, pam...
:
:'''GUICHE'''
:''(odafordul)''
:::Mi az?
:
:'''MÁSODIK KADÉT'''
:''(pityókosan)''
::::Egy kis dalt dúdolok!
:
:'''GUICHE'''
:Barátocskám, maga vidám nagyon!
:
:'''MÁSODIK KADÉT'''
:Hát hogyne volnék, ha csatázhatom!
:
:'''GUICHE'''
:''(hívja Carbont, hogy parancsokat osszon neki)''
:Hej! Kapitány!
:''(Meghökkenve néz rá)''
:::Hah, ördög! Szép dolog,
:Még önnek is rózsás a kedve!
:
:'''CARBON'''
:''(csupa tűz az arca, borospalackot rejt a háta mögé, szabadkozó kézmozdulattal)''
::::::Ó!
:
:'''GUICHE'''
:Maradt egy ágyúm, jól használható...
:''(A színfalak közé mutat)''
:Oda vontattam... Azon a helyen
:Nagy támaszuk lesz!
:
:'''HARMADIK KADÉT'''
:''(himbálja magát)''
::::Kedves figyelem!
:
:'''NEGYEDIK KADÉT'''
:''(nyájasan mosolyog)''
:E gyöngédség kit ne ragadna el!
:
:'''GUICHE'''
:Mind megbolondult!
:''(Szárazon)''
::::Csak vigyázni kell:
:Lövéskor hátrál.
:
:'''ELSŐ KADÉT'''
:::Puff!
:
:'''GUICHE'''
:''(hozzálép, dühösen)''
::::Lánchordta, ha...
:
:'''ELSŐ KADÉT'''
:Gascogne-i ágyú nem hátrál soha!
:
:'''GUICHE'''
:''(karon ragadja és rázza)''
:Részeg?... Mitől?
:
:'''ELSŐ KADÉT'''
:''(kevélyen)''
:::A puskapor szagától!
:
:'''GUICHE'''
:''(vállat von, elereszti a kadétot és gyorsan Roxánhoz megy)''
:Nos, szép hölgy, hallunk egy bölcs szót magától?
:Megy?
:
:'''ROXÁN'''
::Maradok!
:
:'''GUICHE'''
:::El innen, messze!
:
:'''ROXÁN'''
::::::Nem!
:
:'''GUICHE'''
:Ha így van, puskát adjatok nekem!
:
:'''CARBON'''
:Mit mond?
:
:'''GUICHE'''
:::Maradok én is.
:
:'''CYRANO'''
:::::Valahára
:Igaz bátorság!
:
:'''ELSŐ KADÉT'''
:::Gallérja dacára
:Gascogne-i mégis, a' mondó vagyok!
:
:'''GUICHE'''
:Asszonyt veszélyben én el nem hagyok!
:
:'''MÁSODIK KADET'''
:''(az elsőhöz)''
:Tán adnánk egy-két harapást neki!
:''(Minden eleség egyszerre előkerül, mint valami varázsszóra)''
:
:'''GUICHE'''
:''(ragyogó szemmel)''
:Mit látok? Étel?
:
:'''HARMADIK KADÉT'''
::::Bújjék egybe ki!
:''(Mindent előhúz, amit a kabátjába rejtett)''
:Van mindenütt!
:
:'''GUICHE'''
:''(uralkodik magán, kevélyen)''
::::A maradék falat
:Nekem nem ízlik!
:
:'''CYRANO'''
:''(meghajtja magát)''
::::Bravó! Ön halad!
:
:'''GUICHE'''
:''(büszkén, egy kis akcentussal)''
:Éhomra jobb csatázni!
:
:'''ELSŐ KADÉT'''
:''(kitörő örömmel)''
::::Éhomra! Hajahaj
:Megjött a tájszólása!
:
:'''GUICHE'''
:''(nevetve)''
::::Nekem?
:
:'''ELSŐ KADÉT'''
:::::Igazi faj!
:''(Valamennyi táncra kerekedik)''
:
:'''CARBON'''
:''(az imént a domb mögé került és most megjelenik a tetején)''
:Már rendben áll a lándzsások csapatja!
:''(A domb mögül kivillanó lándzsák sorára mutat)''
:
:'''GUICHE'''
:''(Roxánhoz, meghajtva magát)''
:Megnézhetjük, ha karját ide adja!

''(Roxán elfogadja Guiche karját és együtt mennek a lejtő felé. Valamennyi kadét leveszi a kalapját és úgy megy utánuk)''

:'''CHRISTIAN'''
:''(Cyranóhoz siet)''
:Szólj gyorsan!

''(Abban a percben, amikor Roxán a halom tetejére ér, a lándzsák- tisztelgés jeléül földre hajlítva – egy pillanatra eltűnnek. – Éljen-kiáltás. – Roxán meghajtja magát)''

:'''KADÉTOK'''
:''(lándzsával a szín falak közt)''
:::Éljen!
:
:'''CHRISTIAN'''
::::Mi az a titok?
:
:'''CYRANO'''
:Ha Roxán...
:
:'''CHRISTIAN'''
:::Nos? Szólj!
:
:'''CYRANO'''
:::::Emlegetni fog
:Leveleket...
:
:'''CHRISTIAN'''
::Tudom már!
:
:'''CYRANO'''
::::Nem szabad
:Meglepetést mutatnod...
:
:'''CHRISTIAN'''
::::Mit? Nekem?
:
:'''CYRANO'''
:A dolog olyan egyszerű!... Igen!...
:Eszembe jut Roxán láttára!... Hadd
:Közöljem most ó, Christian, veled...
:Te...
:
:'''CHRISTIAN'''
::Szólj hamar!
:
:'''CYRANO'''
::::Sokkal több levelet
:Írtál neki, mint gondolod.
:
:'''CHRISTIAN'''
:::::Mi?
:
:'''CYRANO'''
::::::Látod...
:Tudattam véle: mennyire imádod!
:Írtam sokat s nem mondtam el!...
:
:'''CHRISTIAN'''
:Derék!
:
:'''CYRANO'''
::Természetes!
:
:'''CHRISTIAN'''
::::Adj választ erre még:
:Régen körül vagyunk kerítve... hát
:Hogy tudtál mégis...
:
:'''CYRANO'''
::::Könnyen mentem át
:Éjfél után...
:
:'''CHRISTIAN'''
:''(keresztbe font karokkal)''
:::Ez is természetes?
:S hetenkint vajon hányszor írtam? Ez
:Fölöttébb érdekel!... Kétszer talán?
:Háromszor? Négyszer?
:
:'''CYRANO'''
::::Többször.
:
:'''CHRISTIAN'''
:::::Ej, no lám!
:Mindennap?
:
:'''CYRANO'''
:::Ah, mindennap. – Kétszer.
:
:'''CHRISTIAN'''
:''(hevesen)''
:Úgy boldogított e levelezés,
:Hogy átgázoltál poklon, ördögön,
:Csak hogy mindennap...
:
:'''CYRANO'''
:''(látja, hogy Roxán visszatér)''
::::Hallgass! Visszajön!
:''(Hirtelen bemegy a sátorba)''

=== Nyolcadik jelenet ===

''Roxán, Christian; hátul a föl s alá járó kadétok; Carbon és Guiche parancsokat osztva''

:'''ROXÁN'''
:''(Christianhoz fut)''
:S most, Christian!
:
:'''CHRISTIAN'''
:''(kézen fogja Roxánt)''
:::Ó, valld be most nekem:
:Miért jöttél te hozzám szörnyű ösvényeken.
:Vad harcosok során át, ahol durván riad
:A csatakürt?
:
:'''ROXÁN'''
:::Leveleid miatt!
:
:'''CHRISTIAN'''
:Valóban?
:
:'''ROXÁN'''
::Ah, miattuk mentem én
:Ezer veszélybe!... A szívem szegény,
:Gyönyörbe kábult, mámor rabja lett!
:Egy hónap óta írsz már levelet,
:S egyik szebb, mint a másik!
:
:'''CHRISTIAN'''
::::::És e pár
:Csinos levélért...
:
:'''ROXÁN'''
:::Hallgass! Nem tudod,
:Gyöngéd szerelmem mily pontig jutott!
:Régen tiéd Roxánod lelke már...
:Bűvös szavad rezgése akkor éjjel
:Eltöltött lánggal, égő szenvedéllyel!
:S egy hónap óta minden leveled
:E hangon suttog, esdekel felém,
:Mint hű szerelmünk első éjjelén!
:Magadhoz vonzasz! Itt vagyok veled!
:Nem szőtte volna Penelope sem
:Lágy gyapjúját, ha ilyen édesen
:Írt volna hős Odysseus neki.
:Bús otthonából úgy ment volna ki,
:Mint Szép Heléna, hő vággyal tele,
:Hogy egyesüljön Trójánál vele!
:
:'''CHRISTIAN'''
:De...
:
:'''ROXÁN'''
::Átolvasom százszor, míg a fej
:Mámorba szédült. Minden kis levél
:Lelkednek egy-egy rózsaszirma, mely
:Ölembe hullt. Nagy, tiszta szenvedély
:Minden szava!... Megittasultam tőle!...
:
:'''CHRISTIAN'''
:Nagy szenvedély? Ezt érzed ki belőle?
:
:'''ROXÁN'''
:Gyönyörrel!
:
:'''CHRISTIAN'''
::És azért jössz...
:
:'''ROXÁN'''
::::Hogy a lelkem
:Mély hódolattal lábadhoz térdeljen!
:Azért jövök most, hogy pirúlni láss!
:Azért jövök, hogy nékem megbocsáss!
:– S ó, Christian, hallgatnod kell e szóra,
:Mert meglehet, hogy ez a végső óra!
:Bocsásd meg azt a sértő, balga tettem',
:Hogy csak az arcod szépségét szerettem!
:
:'''CHRISTIAN'''
:''(elrémülve)''
:Roxán!
:
:'''ROXÁN'''
::S hogy később, mint a kis madár,
:Mely szökdécsel, míg végképp tova száll,
:Szépséged és lelked közt ingadoztam,
:Szeretve benned mind a kettőt!...
:
:'''CHRISTIAN'''
::::::S mostan?
:
:'''ROXÁN'''
:Férjem!... Uram!... Győztél magad felett!
:Nem szeretek mást, csak a lelkedet!
:
:'''CHRISTIAN'''
:''(hátrálva)''
:Roxán!...
:
:'''ROXÁN'''
::Örülj!... Mert azt szeretni csak,
:Ami mulandó, szétomló alak,
:Nemes szíveknek kínosan kevés!
:Külsőd a lélek kellemébe vész.
:Az csak csinos volt, ez isteni szép!...
:Szépségedet, amellyel voltakép
:Meghódítottad halhatatlan részem,
:Most tisztán látom... mert eltűnt egészen!
:
:'''CHRISTIAN'''
:Ó...
:
:'''ROXÁN'''
::Nagy győzelmed csaknem megzavar?...
:
:'''CHRISTIAN'''
:''(fájdalmasan)''
:Roxán!
:
:'''ROXÁN'''
::Nincs ennél drágább diadal:
:Ne kétkedjél!... Van íly nagy szerelem!
:
:'''CHRISTIAN'''
:Nem kell! A másik hadd járjon velem,
:Az egyszerű!... Én bennem azt szeresd...
:
:'''ROXÁN'''
:Amit más asszony? Így gondoltad ezt?
:Nem!... Megtanítlak tisztább szerelemre!
:
:'''CHRISTIAN'''
:A régi jobb volt!
:
:'''ROXÁN'''
::::Értsd meg, Christian!
:Csak most szeretlek mélyen, igazán...
:A szívre hallgatok most, nem a szemre!
:
:'''CHRISTIAN'''
:Hallgass.
:
:'''ROXÁN'''
::Szeretlek! S kebleden pihennék
:Még akkor is – nem bánt e gondolat –,
:Ha rút lennél egy röpke perc alatt!
:
:'''CHRISTIAN'''
:Ne mondd ezt!
:
:'''ROXÁN'''
:::Mondom!
:
:'''CHRISTIAN'''
::::Mit!... Ha csúnya lennék?
:
:'''ROXÁN'''
:A rútak rútja... én még azt se bánom!
:
:'''CHRISTIAN'''
:Irgalmas ég!
:
:'''ROXÁN'''
:::Örülsz-e, Christianom?
:
:'''CHRISTIAN'''
:''(tompán)''
:Igen...
:
:'''ROXÁN'''
::Mi lelt?
:
:'''CHRISTIAN'''
:''(gyöngéden eltolja magától)''
:::Ne aggódj... Nincs bajom...
:Mindjárt... Csak egy szót kell még szólanom...
:
:'''ROXÁN'''
:De...
:
:'''CHRISTIAN'''
:''(a hátul álló kadétok egy csoportjára mutat)''
::Nézd, milyen bús arccal állnak ott!
:Add vissza nékik bájos mosolyod...
:– Az én önző szerelmem vonta el
:Hiszen haláluk úgyis már közel!
:
:'''ROXÁN'''
:''(meghatva)''
:Drágám!
:''(A gasconokhoz megy, akik nagy tisztelettel és szolgálatkészen veszik körül)''

=== Kilencedik jelenet ===

''Christian, Cyrano; hátul Roxán, Carbonnal és több kadéttal beszélgetve''

:'''CHRISTIAN'''
:''(Cyrano sátora felé kiabál)''
::Egy percre, kérem!
:Cyrano fontos dolgokat közöl...
:''(Roxán gyorsan Cyranóhoz megy. Christian távozik)''
:Cyrano! Hej hamar... hamar!
:
:'''CYRANO'''
:''(kilép a sátorból harcra készen)''
:Mi a bajod? Fehér vagy, mint a fal.
:
:'''CHRISTIAN'''
:Már nem szeret!
:
:'''CYRANO'''
:::Roxán?
:
:'''CHRISTIAN'''
::::Téged szeret!
:Mert nem szeret mást, csak a lelkemet!
:
:'''CYRANO'''
:Nem!
:
:'''CHRISTIAN'''
::De igen! Csak téged, csak magad...
:S te – Roxánt!
:
:'''CYRANO'''
:::Én?
:
:'''CHRISTIAN'''
::::Tudom, ne is tagadd.
:
:'''CYRANO'''
:Igaz.
:
:'''CHRISTIAN'''
::Őrülten.
:
:'''CYRANO'''
:::Még annál is jobban!
:
:'''CHRISTIAN'''
:Mondd meg neki!
:
:'''CYRANO'''
:Soha!
:
:'''CHRISTIAN'''
::Miért?
:
:'''CYRANO'''
:::Mert csak titokban
:Szerethet ilyen arc!
:
:'''CHRISTIAN'''
::::Ha rúttá válna képem,
:Szeretne akkor is... őrizne a szívében!...
:
:'''CYRANO'''
:Ő mondta?
:
:'''CHRISTIAN'''
::Az imént!
:
:'''CYRANO'''
:::Nekem vigasztalás!
:De nem! Ne higgyj neki!... Őrültség, semmi más!
:Boldog vagyok... a szívem is nevet,
:Hogy így beszél... de komolyan ne vedd!
:Elvesztünk mind a ketten, ha erre sokat adsz:
:Csak addig szeret engem, amíg te szép maradsz.
:
:'''CHRISTIAN'''
:Meglátjuk mindjárt!
:
:'''CYRANO'''
:::Nem!
:
:'''CHRISTIAN'''
::::Válasszon ő!
:Mindent bevallasz!
:
:'''CYRANO'''
::::Nem! Nem... Rémitő!...
:
:'''CHRISTIAN'''
:Mert szép vagyok, megöljem boldogságod?
:Igazság ez?
:
:'''CYRANO'''
:::S tőlem bűn volna, látod,
:Megölnöm a tiédet, csak mivel
:Véletlenül szebben cifrázza fel
:Ügyeskedő elmém azt, amit a szíved érez!
:
:'''CHRISTIAN'''
:Menj, vallj be mindent!
:
:'''CYRANO'''
:Nem, nem! Gyötörsz, ha így kisértesz.
:
:'''CHRISTIAN'''
:Megúntam már, hogy hordjam szüntelen
:A vágytársat magamban!
:
:'''CYRANO'''
:Christian!
:
:'''CHRISTIAN'''
::A házasság, amit kötött velem,
:Titokban történt... nincs tanúja... Ám
:Bomoljon föl, ha élve maradok!
:
:'''CYRANO'''
:Örjöngsz!
:
:'''CHRISTIAN'''
::Szeresse azt, aki vagyok.
:Vagy nem kell a szerelme!... Hagyjon el!...
:Sétát teszek a sáncon, itt közel
:Egy pillantás az ellenségre le,
:S majd visszatérek!... Hát beszélj vele...
:Vagy te, vagy én!
:
:'''CYRANO'''
:::Te!
:
:'''CHRISTIAN'''
::::Magam is remélem!
:''(Kiált)''
:Roxán!
:
:'''CYRANO'''
::Ne még!
:
:'''ROXÁN'''
:''(előrefut)''
:::Mi az?
:
:'''CHRISTIAN'''
::::Egy percre, kérem!
:Cyrano fontos dolgokat közöl...
:''(Roxán gyorsan Cyranóhoz megy. Christian távozik)''

=== Tizedik jelenet ===

''Roxán, Cyrano, később Le Bret, Carbon de Castel Jaloux, kadétok, Ragueneau, Guiche stb.''

:'''ROXÁN'''
:Fontos?
:
:'''CYRANO'''
:''(fejvesztve)''
::De... Itt hágy... Nem, nem!... Semmiség!
:És komolyan csak ő foghatja föl...
:Túloz, hisz tudja...
:
:'''ROXÁN'''
:''(gyorsan)''
::::Most sem hiszi még,
:Amit vallottam az imént neki?
:
:'''CYRANO'''
:''(megfogja Roxán kezét)''
:Tehát igaz?
:
:'''ROXÁN'''
:::Szeretném Christiant
:Még akkor is, ha...
:''(Pillanatig haboz)''
:
:'''CYRANO'''
:''(szomorú mosollyal)''
::::Fél, hogy szava bánt?
:
:'''ROXÁN'''
:De...
:
:'''CYRANO'''
::Én eltűröm!... Bátran ejtse ki!
:Ha csúnya volna?
:
:'''ROXÁN'''
::::Úgy van!
:''(Sortűz a színfalak közt)''
:::::Ah, lövés!
:
:'''CYRANO'''
:''(tüzesen)''
:Torzkép?
:
:'''ROXÁN'''
::Igen!
:
:'''CYRANO'''
:::Ocsmány?
:
:'''ROXÁN'''
::::Mit bánom!
:
:'''CYRANO'''
::::::És
:Groteszk alak?
:
:'''ROXÁN'''
:::Én annak sose látnám!
:
:'''CYRANO'''
:Még akkor is szeretné?
:
:'''ROXÁN'''
:::::Sőt imádnám!
:
:'''CYRANO'''
:''(rajongva, félre)''
:Ragyogj felém, ó, szép remény-sugár!
:''(Roxánhoz)''
:Roxán!
:
:'''LE BRET'''
:''(lelkendezve berohan, halkított hangon)''
::Cyrano!
:
:'''CYRANO'''
:''(odafordul)''
:::Mért jössz ide?
:
:'''LE BRET'''
:::::Csitt!
:''(Valamit súg a fülébe)''
:
:'''CYRANO'''
:''(elbocsátja Roxán kezét és fölkiált)''
:Ah!
:
:'''ROXÁN'''
::Mi a baja?
:
:'''CYRANO'''
:''(félre, tompa iszonyattal)''
::::Mindennek vége már!
:''(Új lövések)''
:Mi az? Mi történt? Folyvást lőnek itt!?
:''(Hátrafelé megy, hogy kinézzen)''
:Nem mondhatom ki többé azt a szót!
:
:'''ROXÁN'''
:''(ki akar rohanni)''
:Mi történt?
:
:'''CYRANO'''
:''(gyorsan odaugrik és föltartja)''
:::Semmi!

''(Kadétok rejtegetve cipelnek valamit és úgy csoportosulnak körülötte, hogy Roxán nem férhet hozzá)''

:'''ROXÁN'''
::::És mit visznek ott?
:
:'''CYRANO'''
:''(eltávolítja)''
:Ne nézze!
:
:'''ROXÁN'''
:::Szóljon, mi az, amit ön
:Közölni óhajt...
:
:'''CYRANO'''
:::Semmi... Esküszöm!
:Csak azt, hogy egy hír szívemig hatolt...
:''(Ünnepélyesen)''
:Hogy Christiannak szép, nagy lelke volt.
:''(Rémülten helyre akarja igazítani)''
:Nagy lelke van...
:
:'''ROXÁN'''
::::Volt?
:''(Élesen fölsikolt)''
:::::Ó, nagy Isten!
:''(Odarohan és mindenkit ellök az útjából)''
:
:'''CYRANO'''
:::::::Vége!
:
:'''ROXÁN'''
:''(látva Christiant, aki földre terített köpenyén fekszik)''
:Ó, Christian!
:
:'''LE BRET'''
:''(Cyranóhoz)''
:::A szíve közepébe
:Csapott az első átkozott golyó!

''(Roxán Christian testére veti magát. Újabb lövések. Fegyverzaj. Hadi lárma. Dobpergés)''

:'''CARBON'''
:''(kivont karddal)''
:A spanyolok támadnak már! No jó!
:Fegyverre!
:''(A kadétok élén átrohan a halmon)''
:
:'''ROXÁN'''
:''(Christianhoz)''
::Szólj!
:
:'''CARBON HANGJA'''
:''(a domb mögött)''
:::Verjétek be a kócot!
:
:'''ROXÁN'''
:''(Christianhoz )''
:Szólj!
:
:'''CARBON'''
::Sorakozz!
:
:'''ROXÁN'''
:::Szívem!
:
:'''CARBON'''
::::Föl a kanócot!
:''(Ragueneau beszalad, vizet hoz valami sisakban)''
:
:'''CHRISTIAN'''
:''(elhaló hangon)''
:Roxán!
:
:'''CYRANO'''
:''(gyorsan hozzáhajol és a fülébe súg, mialatt Roxán a kebléről leszakított gyolcsot kétségbeesetten a vízbe mártja, hogy bekösse vele Christian sebét)''
::Mindent tud s a tiéd egészen!
:''(Christian lehunyja szemeit)''
:
:'''ROXÁN'''
:Mit mondasz, édes?
:
:'''CARBON'''
::::Állj lövésre készen!
:
:'''ROXÁN'''
:''(Cyranóhoz)''
:Nem halt meg, úgy-e? Nem halt meg?
:
:'''CARBON'''
:::::::Vigyázz!
:
:'''ROXÁN'''
:Ó, Christianom, arcom csupa láz,
:De a tied jég!
:
:'''CARBON'''
:::Célozz!
:
:'''ROXÁN'''
::::Egy levél!
:''(Föltépi)''
:Hozzám van írva!
:
:'''CYRANO'''
:''(félre)''
:::Az én levelem!
:
:'''CARBON'''
:Sortűz!
:''(Lövés. Kiabálás. Harci zaj)''
:
:'''CYRANO'''
:''(szabadulni akar Roxántól, aki térdel a földön és kezét erősen tartja)''
::De Roxán, harc van itt... a vér
:Kezd folyni már!
:
:'''ROXÁN'''
:''(nem engedi)''
:::Maradjon még velem!
:Meghalt. Ön tudja, hogy ki volt.
:''(Csöndesen sír)''
:::::Nemes,
:Finom teremtés... Könnyre érdemes!
:Az volt-e?
:
:'''CYRANO'''
:''(állva, levett kalappal)''
:Az!
:
:'''ROXÁN'''
::Nagy költő!
:
:'''CYRANO'''
:::Úgy van!
:
:'''ROXÁN'''
::::Édes,
:Magasztos szellem!
:
:'''CYRANO'''
::::Úgy van!
:
:'''ROXÁN'''
:::::A szivéhez
:Nem férkőzhetett hitvány köznapiság!
:Ilyen szép lelket szült-e a világ?
:
:'''CYRANO'''
:''(szilárdan)''
:Nem, Roxán!
:
:'''ROXÁN'''
:''(Christian holttestére borul)''
:::Meghalt!
:
:'''CYRANO'''
:''(félre, kardot húzva)''
::::S én is vesszek el.
:Mert Christianban öntudatlanul
:Engem sirat!
:''(Messziről trombitaharsogás)''
:
:'''GUICHE'''
:''(fölbukkan a halmon, kuszáltan, megtépve, sebbel a homlokán és dörgő hangon kiáltja)''
:::Halljátok! Búg a jel!
:A franciák érkeznek vissza, túl
:A sáncokon s hozzák az eleséget!
:Hajrá! Csatánk ne érjen addig véget,
:Amíg itt lesz a marsall!
:
:'''ROXÁN'''
::::Levele
:Könnyek nyomával s vérrel van tele!
:
:'''EGY HANG'''
:''(odakünn kiabálva)''
:Add meg magad!
:
:'''KADÉTOK HANGJA'''
::::Nem!
:
:'''RAGUENEAU'''
:''(fölmászott a hintóra és onnan nézi a csatát a dombon keresztül)''
:::::Lucifer nevére,
:Mi rosszul állunk!
:
:'''CYRANO'''
:''(Guiche-hez Roxánra mutatva)''
::::Menjen el vele!...
:Gondjára bízom!...
:
:'''ROXÁN'''
:''(csókolgatja a levelet, elhaló hangon)''
::::Itt a könnye, vére!...
:
:'''RAGUENEAU'''
:Elájul!
:''(Leugrik a bakról és Roxánhoz szalad)''
:
:'''GUICHE'''
:''(a dombon vad hévvel a kadétokhoz)''
::Rajta! Tartsatok ki! Meg kell
:Gátolni őket!
:
:'''EGY HANG'''
:''(kívül)''
:::Le a fegyverekkel!
:
:'''KADÉTOK HANGJA'''
:Nem!
:
:'''CYRANO'''
:''(Guiche-hez)''
::Bátorságát megmutatta...
:''(Roxánra mutat)''
::::Hát
:Most meneküljön s Roxánt mentse meg!
:
:'''GUICHE'''
:''(Roxánhoz siet és fölemeli)''
:Úgy lesz, amint kívánja ön!... Megyek,
:De ha kitart, megnyertük a csatát!
:
:'''CYRANO'''
:Jó!
:''(Utánakiált az ájult Roxánnak, akit gróf Guiche, Ragueneau támogatásával, a karjaiban visz ki a színpadról)''
::Ég veled!

''(Zaj. Kiabálás. Sebesült kadétok jönnek és a színpadon buknak el. Cyranót, aki rohan a csatába, a halom tetején a vérrel borított Carbon tartja föl)''

:'''CARBON'''
::::Hátrálunk nyakra-főre!
:Belém döfött két gaz pikás legény!
:
:'''CYRANO'''
:''(Carbonhoz)''
:Ne félj!
:''(A kadétok felé)''
::Előre, fattyúk, csak előre!
:''(Carbonhoz, akit támogat)''
:Ma két halottat bosszúlok meg én:
:Szép Christiant s a boldogságomat!
:''(Lemegy vele a dombról. Cyrano magasra emeli a lándzsát, 
:aminek a végén Roxán keszkenője lobog)''
:Lobogj, zászlócska!
:''(Beüti a földbe a lándzsát és harsányan a kadétok felé)''
::::Szúrj! Vágj! Rajta!
:''(A síposhoz)''
:::::::Hadd
:Szóljon a síp! Hadd kezdjék rá a táncot!

''(A sípos játszik. Több sebesült újra föláll. Kadétok rohannak le a halomról és Cyrano s a kis zászló körül sereglenek. A batár kívül-belül megtelik hadakozókkal. Puskák, lándzsák merednek alá mindenfelől. Valóságos kis erőddé változik át)''

:'''ELSŐ KADÉT'''
:''(hátrálva jön a halomról s aközben egyre vív)''
:Feljebb nyomulnak! Megmásszák a sáncot!
:''(Halva zuhan le)''
:
:'''CYRANO'''
:Csak másszanak! Egészségükre válik!

''(A halmot egy pillanat alatt az ellenség tömege lepi el ijesztő csatarendben. A császáriak nagy zászlója lobogva emelkedik föl)''

:'''CYRANO'''
:Sortűz!
:''(Puskaropogás)''
:
:'''KIÁLTÓ HANG'''
:''(az ellenség soraiban)''
::Sortűz!
:''(Gyilkos tüzelés. A kadétok mindenfelé hullanak)''
:
:'''SPANYOL TISZT'''
:''(előrerohanva)''
:::Kik halnak itt egy szálig?
:
:'''CYRANO'''
:''(szaval és nekifeszülve áll a golyók záporában)''
:Ezek a gascogne-i legények.
:S Castel-Jaloux a kapitány,
:Gémlábú sasok, csodalegények.
:''(Ráront az ellenségre, – a még megmaradt kadétok követik)''
:Ezek a gascogne-i...
:''(A többi elvész a csatazajban)''

== Ötödik felvonás ==

=== Cyrano újságja ===

''Tizenöt évvel később. 1655-ben.''

''A Keresztrendhez tartozó apácák kolostor-kertje Párisban. Terebélyes fák mindenfelé. Bal felől a ház; széles, nyílt lépcső, melyre több ajtó nyílik. A színpad közepén, egészen magában, hatalmas fa áll, egy kis kerekded tér középpontjául. Jobbról, az első színfalnál, nagy puszpángok közepette, félkör alakú kőpad.''

''A színpad egész hátulján gesztenye-allée húzódik át jobbról balra, egy kápolna kapujáig. A szent épület fala keresztülcsillan a lombos gallyakon.''

''A szabályos, kettős sorban álló fák mögött: pázsitszőnyegek, másfasorok, ligetecskék, a nyílt égboltozat.''

''A kápolnának egy kis mellékajtaja pirosló szőlőlevéllel befuttatott oszlopsorba vezet.''

''Az oszlopsor a puszpángok mögött, a jobb oldal első színfalánál tűnik el. Ősz van. A pázsit friss zöldje fölött minden lomb piros. Imitt-amott puszpángok és tiszafák sötétzöld foltjai. A fák tövében halomban hever a sok hervadt levél; ellepik az egész színpadot, zörögnek a járókelők lépései alatt, félig eltakarják a nyílt lépcsőt és a padokat is. A jobb oldali pad és a fa közt nagy hímzőráma, előtte kis szék. Gombolyagokkal, fonalakkal teli kosárkák. Megkezdett hímzés.''

''A függöny felgördülésekor apácák járnak-kelnek a parkban; többen a padon ülnek egy korosabb apáca körül. Hervadt levelek hullanak.''

=== Első jelenet ===

''Mater Margherite, Martha nővér, Klára nővér, apácák''

:'''MARTHA NŐVÉR'''
:''(Mater Margherite-hez )''
:Tükörbe nézett és úgy rendezgette
:A fejkötőjét Klára nővér.
:
:'''MATER MARGHERITE'''
:''(Klára nővérhez)''
:::::Tette
:Valóban nem szép.
:
:'''KLÁRA NŐVÉR'''
::::Én láttam ma reggel,
:Hogy Martha nővér egy szilvát csipett el
:A torta-díszből.
:
:'''MATER MARGHERITE'''
:''(Martha nővérhez)''
::::Csúf tett, édesem!
:
:'''KLÁRA NŐVÉR'''
:Csak egy kacsintás.
:
:'''MARTHA NŐVÉR'''
::::Egy kis szilva-szem!
:
:'''MATER MARGHERITE'''
:Cyrano úrnak elmondom ma.
:
:'''KLÁRA NŐVÉR'''
:''(megijedve)''
:::::Nem!
:Gúnyolni fog!
:
:'''MARTHA NŐVÉR'''
:::Nevetve fogja ránk:
:Ahány apáca, mind kacér!
:
:'''KLÁRA NŐVÉR'''
::::Falánk!
:
:'''MATER MARGHERITE'''
:''(mosolyogva)''
:S jólelkű!
:
:'''KLÁRA NŐVÉR'''
::Úgy-e, van tíz éve már,
:Hogy szombatonkint szent házunkba jár?
:
:'''MATER MARGHERITE'''
:Több! Attól kezdve, hogy fészkünkbe jött
:– Fehér gerlékhez fekete madár –
:A rokona tizennégy év előtt,
:Gyászos ruhát és fátyolt hozva vászon
:Fejékünk mellé.
:
:'''MARTHA NŐVÉR'''
:::És e hosszú gyászon
:Csupán ő fog ki... ő vidítja fel!
:
:'''APÁCÁK'''
:Szeretjük mind! – Ha szól, kacagni kell!
:– Mulattat minket! – Csípked, ingerel!
:Tortát sütünk számára!
:
:'''MARTHA NŐVÉR'''
::::Ah, de félek,
:Hogy rossz keresztény, hogy hitetlen lélek!
:
:'''KLÁRA NŐVÉR'''
:Majd megtérítjük!
:
:'''APÁCÁK'''
:::Meg!
:
:'''MATER MARGHERITE'''
::::Nem engedem.
:Hogy zaklassátok buzgólkodva!... Nem!
:Ha gyötritek, még elmarad!
:
:'''MARTHA NŐVÉR'''
:::::De hát...
:Az Isten!...
:
:'''MATER MARGHERITE'''
::Hagyjuk! Az szívébe lát,
:S jól ismeri!...
:
:'''MARTHA NŐVÉR'''
:::De minden szombaton
:Azt mondja büszkén, amikor nyitom
:Kapunkat: „Tegnap nem böjtöltem ám!”
:
:'''MATER MARGHERITE'''
:Azt mondja? Ó!... A teljes napon át
:Koplalt a multkor...
:
:'''MARTHA NŐVÉR'''
::::Koplalt... Szent Anyám!
:
:'''MATER MARGHERITE'''
:Nagyon szegény!
:
:'''MARTHA NŐVÉR'''
:::Kitől hallotta ezt?
:
:'''MATER MARGHERITE'''
:Le Bret úr mondta.
:
:'''MARTHA NŐVÉR'''
:::S a derék nemest
:Nem támogatják semmiféle jóval?
:
:'''MATER MARGHERITE'''
:Sértésnek venné!

''(A fasorban feltűnik Roxán alakja. Feketébe van öltözve; fején özvegyi hajék és hosszú fátyol. Guiche nagy díszben és kissé megöregedve oldalán lépked. Lassan haladnak, Mater Margherite fölkel)''

:::Menjünk!... Erre jő
:Magdolna asszony egy látogatóval.
:
:'''MARTHA NŐVÉR'''
:''(súgva Klára nővérhez)''
:Grammont tábornagy?
:
:'''KLÁRA NŐVÉR'''
:''(odanéz)''
:::Azt hiszem, hogy ő.
:
:'''MARTHA NŐVÉR'''
:Több hónap óta nem volt itt a herceg!
:
:'''APÁCÁK'''
:Nagy úr! – Az udvar! – Drágák, ó, a percek!
:A rang! – A tábor! 
:
:'''KLÁRA NŐVÉR'''
::::És a nagy világ!

''(Mind távoznak. Guiche és Roxán hallgatva előre jönnek és megállnak a hímzőráma közelében. Egy ideig csönd)''

=== Második jelenet ===

''Roxán, Grammont herceg (annakelőtte Guiche gróf), később Le Bret és Ragueneau''

:'''A HERCEG'''
:Itt hervad el hát e remek virág?
:Még mindig gyászol?
:
:'''ROXÁN'''
::::Mindig.
:
:'''A HERCEG'''
:::::És hűsége
:Örökké tart?
:
:'''ROXÁN'''
:::Örökké.
:
:'''A HERCEG'''
:''(szünet múlva)''
::::És nekem
:Már megbocsátott?
:
:'''ROXÁN'''
::::E falak közt vége
:Minden haragnak.
:''(Egy ideig újra csend)''
:
:'''A HERCEG'''
:::Messze földeken
:Nem volt hát párja?
:
:'''ROXÁN'''
:::::Ó, ismerni kellett!
:
:'''A HERCEG'''
:Valóban... én a ritka ifjú mellett
:Csak úgy futtában mentem el!... Szivén
:Pihen még most is végső levele?
:
:'''ROXÁN'''
:Ereklyém itt függ... s meghalok vele!
:
:'''A HERCEG'''
:Így lángol a halottért?
:
:'''ROXÁN'''
:::::Néha én
:Nem is hiszem, hogy meghalt... néha látom
:Magamnál... Lelke együtt van velem,
:S körül lebeg, mint élő szerelem.
:
:'''A HERCEG'''
:''(némi szünet múlva)''
:És Bergerac?
:
:'''ROXÁN'''
:::Gyakran jön. Hű barátom.
:Újság se kell, mert minden hírlapot
:Szavával pótol. Pontos mindig. Ott
:A fa tövében áll karszéke, ha
:Derült időnk van. Nem késik soha.
:Hímezve várom. Kong az óra... és
:Még el se hangzott a végső ütés,
:Hallom – mert föl se nézek már – amint
:Pálcája koppan. Jön. Szokás szerint
:Székébe ül s gúnyolja végtelen
:Hímzésemet. Elévődik velem...
:Aztán peregni kezd ajkán a szó...
:Elmondja mind a heti krónikát...
:''(Le Bret megjelenik a nyílt lépcsőn)''
:Le Bret!
:''(Le Bret lemegy)''
::Barátunk hogy van?
:
:'''LE BRET'''
:::::Rosszul.
:
:'''A HERCEG'''
::::::Ó!
:
:'''ROXÁN'''
:''(a herceghez)''
:Túloz.
:
:'''LE BRET'''
::Megmondtam én előre... Hát
:Egészen úgy lett! Ínség és magány
:Szakadt rá! Sértő verseit pogány
:Agyarkodás kiséri mindenütt,
:Piperkőcön, álszenten végigüt,
:Üti a szájhőst, a Parnassz-ra hágott
:Tolvaj-poétát – az egész világot!
:
:'''ROXÁN'''
:De kardja megvan és rettegve fél
:Mindenki attól! Nem bírnak vele.
:
:'''A HERCEG'''
:''(fejét rázva)''
:Ki tudja?
:
:'''LE BRET'''
::Engem más aggaszt... a tél,
:A bús december dermesztő szele.
:Az éhség, mely gonosz farkas gyanánt
:Surran be hozzá... Ez az, ami bánt!
:E gyilkos banda még halálra űzi!
:Övét mindennap keskenyebbre fűzi.
:Mind vékonyabb lesz. S a szegény nagy orr
:Olyan már, mint a megsárgult ivor.
:Kamrája szűk... egy szál kabátja rossz.
:
:'''A HERCEG'''
:Nem vitte sokra, annyi bizonyos!
:S mégis – nagyon ne szánjuk.
:
:'''LE BRET'''
:''(keserű mosollyal)''
:Herceg úr!
:
:'''A HERCEG'''
::Ne szánjuk, mondom – mert korlátlanul
:Gondolkodott, élt; szíve és feje
:Alkut nem ismert.
:
:'''LE BRET'''
:''(mint föntebb)''
::::Herceg úr!
:
:'''A HERCEG'''
:''(kevélyen)''
:::::Tudom:
:Van mindenem... és neki semmije...
:De becsülöm, szavamra mondhatom!
:''(Üdvözli Roxánt)''
:Isten vele!
:
:'''ROXÁN'''
:::Kísérem!
:''(A herceg üdvözli Le Bret-t és Roxánnal a nyílt lépcső felé indul)''
:
:'''A HERCEG'''
:''(megáll, mialatt Roxán megy föl a lépcsőn)''
::::Higgye meg:
:Irigylem ezt az embert. Mert akit
:Kegyelt a végzet és magasra vitt,
:Ha bűne nincs is, ha nem is remeg
:A túlvilágtól –: száz apró csömört
:Érez magában; és ámbár nem ölt
:Bűnbánó arcot, bár nem gyötri vád:
:Sokszor pirúlva vizsgálja magát;
:S a herceg dús palástja, azalatt
:Amíg a nagyság lépcsőin halad,
:Egész sor hervadt ábrándot söpör,
:Éppúgy, ahogy most búsan sepri föl
:Gyászos ruhája itt a kő felett
:A sok kiszáradt, zörgő levelet.
:
:'''ROXÁN'''
:''(gúnyosan)''
:Erőt vesz lelkén a költői bánat?
:
:'''A HERCEG'''
:Igen!
:''(A távozás pillanatában, kurtán)''
::Le Bret úr!
:''(Roxánhoz)''
::::Csak két szót... bocsánat!
:''(Le Bret-hez megy: félhangon)''
:Tudom, hogy nyíltan nem támadja meg
:Barátját senki; de van egy tömeg
:Bősz ellensége. Tegnap mondta éppen
:Egy ismerősöm a király termében:
:Ezt a Cyranót egyszer még halálos
:Baleset éri!
:
:'''LE BRET'''
:::Ah!
:
:'''A HERCEG'''
::::Gonosz e város.
:Ritkán menjen ki és okos legyen!
:
:'''LE BRET'''
:''(égnek emeli a karját)''
:Okos! Cyrano! Édes Istenem!
:Futok elébe... Ide jön, tudom...
:
:'''ROXÁN'''
:''(aki állva maradt a nyílt lépcsőn, egy hozzásiető apácához)''
:Nos?
:
:APÁCA
::Ragueneau úr! Bebocsáthatom?
:
:'''ROXÁN'''
:Hadd jöjjön!
:''(A herceghez és Le Bret-hez)''
:::Folyvást jajgat a szegény.
:Bukott szerzőből lett fodrász legény...
:
:'''LE BRET'''
:Borbély...
:
:'''ROXÁN'''
::Színész...
:
:'''LE BRET'''
:::Pedellus...
:
:'''ROXÁN'''
::::Fürdőszolga.
:
:'''LE BRET'''
:Gitáros...
:
:'''ROXÁN'''
::Vajon, hogy megy most a dolga?
:
:'''RAGUENEAU'''
:''(berohan)''
:Ah, asszonyom!
:''(Meglátja Le Bret-t)''
:::Uram!
:
:'''ROXÁN'''
:''(mosolyogva)''
::::Míg visszatérek,
:Panaszait Le Bret hallgatja majd.
:
:'''RAGUENEAU'''
:De asszonyom...
:''(Roxán, rá se hallgatva, elmegy a herceggel. Ragueneau Le Bret-hez szalad)''

=== Harmadik jelenet ===

''Le Bret, Ragueneau''

:'''RAGUENEAU'''
::::Jobb így! E szörnyű bajt
:Csak önnel közlöm! Ő ne tudja még!
:Épp most Cyrano úrhoz indulék...
:Húsz lépés híján a házhoz érek –
:Ekkor távolról látom, hogy kimén.
:Uccú, kövessük! Ragueneau szalad...
:Az utca sarkán ő befordul... én
:Utána!... És most, ott, ahol halad,
:Ablak kinyílik s egy livrés inas
:– Véletlenül tán – súlyos fahasábot
:Hullajt alá.
:
:'''LE BRET'''
::::A gyávák! Ó, a gaz!
:
:'''RAGUENEAU'''
:Ott termek s látom...
:
:'''LE BRET'''
:::::Verje meg az átok!
:
:'''RAGUENEAU'''
:Barátunk, költőnk – ó, ezt sose hittem!
:Fején tátongó lyukkal... ott hever!
:
:'''LE BRET'''
:Meghalt?
:
:'''RAGUENEAU'''
:::Nem! Ah, de... Rögtön haza vittem
:Kis kamrájába!... Ó, azt látni kell,
:Milyen e fülke!
:
:'''LE BRET'''
::::Szenved?
:
:'''RAGUENEAU'''
:::::Nem, uram...
:Nincsen magánál.
:
:'''LE BRET'''
::::És orvosa van?
:
:'''RAGUENEAU'''
:Egy, irgalomból eljött.
:
:'''LE BRET'''
:::::Ó, szegény.
:Kedves Cyranóm!... Még hallgassuk el
:Roxán előtt! – S a doktor? Mit beszél?
:
:'''RAGUENEAU'''
:Olyasmit mondott, hogy nagy a veszély...
:Agygyulladás... láz... ah, mit tudom én!
:Ha látná most!... Pólyában a feje!...
:Siessünk hozzá!... Nincsen senkije!...
:Ha fölkél, meghal!
:
:'''LE BRET'''
:''(húzza magával jobb felé)''
:::Menjünk erre ki.
:A kápolnán át rövidebb az út!
:
:'''ROXÁN'''
:''(megjelent a nyílt lépcsőn és látja, hogy Le Bret a kápolna mellékbejáratához vezető oszlopsoron át gyorsan távozik)''
:Le Bret úr!
:''(Le Bret és Ragueneau válasz nélkül tovarohannak)''
:::Hívom s mégis tovafut?
:Ej, Ragueneau mit mondhatott neki?
:''(Lejön a lépcsőről)''

=== Negyedik jelenet ===

''Roxán egyedül, azután, rövid időre, két apáca''

:'''ROXÁN'''
:Mily szép nap ez!... Mily édes a varázsa!...
:Mosollyal néz rá lelkem néma gyásza.
:A pajkos Ápril megbánt... de az ősz
:Nyájas derűje szelíden legyőz,
:Ahányszor képét megjelenni látom.
:''(Hímzőrámájához ül. Két apáca jön ki a klastromból. 
:Nagy karosszéket hoznak és odaállítják a fa alá)''
:Ah, a karosszék, régi, hű barátom
:Kedves helye!
:
:'''MARTHA NŐVÉR'''
:::A társalgóteremben
:Nincs jobb karosszék ennél!
:
:'''ROXÁN'''
:::::Köszönöm!
:''(Az apácák távoznak)''
:Azonnal itt lesz. Itt fog ülni szemben.
:''(Rendezi a munkáját. Óraütés)''
:Az óra üt. – Motringom merre van?
:Ütött az óra... és ő mégse' jön?
:Elkésnék, most először? Komolyan
:Csodálkozom! – Tán bűnbánatra inti
:A kulcsos nővér künn a kapunál –
:A gyűszűm? – Megvan!... s ő habozva áll
:A küszöbön...
:''(Szünet)''
::Lám, egy hervadt levél...
:A haldokló fa hímzésemre hinti.
:''(Félretolja ujjával a hímzésre hullott falevelet)''
:Ez lesz az ok, ha késlekedve ér
:Kedves helyére... Ollóm? Hova raktam?...
:Pontos volt mindig!... Itt van a csomagban!...
:
:'''EGY APÁCA'''
:''(megjelenik a nyílt lépcsőn)''
:Cyrano úr!


=== Ötödik jelenet ===

''Roxán, Cyrano és utóbb egy pillanatra Martha nővér''

:'''ROXÁN'''
:''(meg se fordulva)''
:::Megmondtam, úgy-e?

''(Hímez. Cyrano megjelenik. Nagyon sápadt. Süvegét egészen a szeméig nyomta. A zárdaszűz, aki bevezette, eltűnik a kolostorépületben. Cyrano, botjára támaszkodva lassan megy lefelé a lépcsőn és láthatólag erőlködik, hogy egyenesen tartsa magát. Roxán tovább hímez)''

::::::Ó,
:Ez a fonál itt nagyon is fakó!
:''(Cyranóhoz, kedves duzzogással)''
:Tizennégy évig pontos volt s ma késett!
:Először történt!
:
:'''CYRANO'''
:''(elvánszorgott a székig. – Leül. – Víg hangon, ami élénk ellentétben áll sápadt ábrázatával)''
:::Ah, bolond dolog!
:Szörnyen bolond! Dühömben tombolok!
:Föltartóztattak, átok és enyészet!
:
:'''ROXÁN'''
:Ki!
:
:'''CYRANO'''
::Egy cudar, egy kellemetlen fráter!
:
:'''ROXÁN'''
:''(szórakozottan, tovább hímezve)''
:Ah, úgy?
:
:'''CYRANO'''
:::Egy kullancs, aki nem bocsát el,
:Ha egyszer a nyakunkra jött.
:
:'''ROXÁN'''
::::::De ön
:Lerázta mégis?
:
:'''CYRANO'''
:::Azt mondtam neki:
:Bocsásson meg, rossz pillanatba' jön.
:Ma szombat van s engem vár valaki,
:Akit föl kell keresnem! Érti! Kell!
:Mert ezt az útat nem mulasztom el!
:Egy óra múlva nézzen újra fel!
:
:'''ROXÁN'''
:''(könnyedén)''
:No, azt az embert én megváratom,
:Mert estig innen nem megy el, tudom!
:
:'''CYRANO'''
:Korábban kell távoznom, azt hiszem!

''(Szemeit behunyja. Pillanatnyi csönd. Martha nővér jön a kápolnából és a parkon át a nyílt lépcső felé halad. Roxán észreveszi és biccent a fejével, hogy jöjjön közelebb)''

:'''ROXÁN'''
:És Martha nővért meg se látja? Nem
:Tréfál vele?
:
:'''CYRANO'''
:''(hirtelen, nyitott szemmel)''
:::Ó, hogyne!... Szívesen!
:''(Erős, komikus hangon)''
:Hej, Martha nővér, közelebb!...
:''(Martha nővér szemérmesen közeledik)''
::::::Ha, ha!
:Tehát e szép szem nem néz rám soha?
:Mindig lesütve?
:
:'''MARTHA NŐVÉR'''
:''(mosolyogva ránéz)''
:Én...
:''(Észreveszi sápadt képét és megrémül)''
::Ó, Szent Atyám!
:
:'''CYRANO'''
:''(halkan, Roxánra mutatva)''
:::::Csitt... Semmi! –
:''(Fönn, kérkedő, nagy hangon)''
:Tegnap nem böjtöltem ám!
:
:'''MARTHA NŐVÉR'''
:Tudom, tudom!
:''(Félre)''
:::Azért oly halovány.
:''(Gyorsan és súgva)''
:Ha étkezőnkbe most felfárad ön,
:Kap egy tányér meleg levest. No, jön?
:
:'''CYRANO'''
:Jövök, jövök!
:
:'''MARTHA NŐVÉR'''
:::Ma nem olyan fejes!
:
:'''ROXÁN'''
:''(aki hallja suttogni őket)''
:Térítgetik? Húzgálják a helyes,
:A szent ösvényre?
:
:'''MARTHA NŐVÉR'''
::::Nem, hitemre, nem!
:
:'''CYRANO'''
:Igaz, ni! Máskor buzgón, édesen
:Papolgatott s ma nincs egy szava sem?
:Csodálatos!
:''(Bohókás dühvel)''
:::De milliom paizs!
:Csodálkozzék egy kissé maga is!
:Megengedem, hogy...
:''(Mintha keresne valami tréfás gondolatot s azután megtalálná)''
::::A patvarba! Hát
:Megengedem, hogy... mondjon egy imát
:Ma este értem!
:
:'''ROXÁN'''
::::Ó, ó!
:
:'''CYRANO'''
:''(kacag)''
:::::Oda van
:A bámulattól, szent hugom!
:
:'''MARTHA NŐVÉR'''
:''(szelíden)''
::::::Uram,
:Nem kell ahhoz engedély nekem!
:''(Bemegy a zárdába)''
:
:'''CYRANO'''
:''(megint Roxánnal foglalkozik, aki egészen a hímzésre hajol)''
:Ha oly hosszúra nyúlnék életem,
:Mint ez a hímzés!
:
:'''ROXÁN'''
:::::Jó! Gúnyolja csak!
:''(Egy kis szélroham hervadt leveleket fúj le a fákról)''
:
:'''CYRANO'''
:A levelek!
:
:'''ROXÁN'''
:''(föltekint és a fasorba néz)''
:::Mily rendre hullanak...
:És szőkeségük mily velencei!
:
:'''CYRANO'''
:Hullásuk mennyi bájjal van teli!
:A végső utat, míg alá lebeg,
:Minden levél míly szépen teszi meg!
:Ámbár a sárra mind rettegve néz:
:Bukásuk bájos, mint egy röpülés!
:
:'''ROXÁN'''
:Ily mélabús – Ön?
:
:'''CYRANO'''
:''(összeszedi magát)''
:::::Csöppet sem, rokon!
:
:'''ROXÁN'''
:Ne keseregjünk hervadt lombokon...
:Újságra vágyom. Kérek krónikát!
:
:'''CYRANO'''
:Elmondok mindent szép sorjába hát.
:
:'''ROXÁN'''
:Ah!
:
:'''CYRANO'''
:''(egyre sápadtabb lesz, egyre jobban küzd a fájdalom ellen)''
::Szombaton, most éppen egy hete,
:Nyolcszor evett szőlő-ízt a király.
:Gyomrát a lekvár megfeküdte. De
:Rohant az orvos, látta, hogy mi fáj
:S a felségsértő láz nyakára hágott
:Pár érvágással. Szép volt a tusa,
:S most rendben van magasztos pulzusa.
:Vasárnap nyolcszáz tündöklő világot
:– Fehér viaszból – számolhattak össze
:Királynénk bálján. Ugyanakkor, messze,
:Hős Osztrák János hír szerint szaladt
:A franciáktól. Néhány perc alatt
:Négy gaz boszorkányt felkötöttek. És
:Madame d'Athis kutyája, e mesés
:Remek kis jószág, langy klistért kapott.
:
:'''ROXÁN'''
:Elég, Cyrano! Kérek más lapot!
:
:'''CYRANO'''
:Hétfőn: nincs semmi. Szeretőt cserél
:Hű Lygdamire.
:
:'''ROXÁN'''
::::Ó!
:
:'''CYRANO'''
:''(akinek arca mindjobban elváltozik)''
:::::Fontainebleau-ban él
:Kedden az udvar. Szerdán – így beszélik –
:Fiesque grófnak szép Montglat mondja: Nem!
:Csütörtökön Mancini asszony félig
:Már francia királyné!... Pénteken
:Montglat azt mondja grófjának: Igen!
:És szombaton, vagyis ma...
:''(Szemeit behunyja. Feje leroskad. Csönd)''
:
:'''ROXÁN'''
:''(meglepődve Cyrano hallgatásától, odafordul és rémülten föláll)''
::::::Kegyes ég!
:Elájult?
:''(Hozzásiet és fölkiált)''
::Ah, Cyrano!
:
:'''CYRANO'''
:''(fölveti szemeit, tétova hangon)''
::::Mit?... Mi baj?
:''(Látja, hogy Roxán föléje hajol, süvegét gyorsan megigazítja és karosszékében megdöbbenve húzódik vissza Roxán elől)''
:Nem!... Biztosítom!... Hagyjuk!... A sohaj
:Fölösleges...
:
:'''ROXÁN'''
:::De...
:
:'''CYRANO'''
::::Kis seb... régi... még
:Arrasnál kaptam... semmik semmisége!
:
:'''ROXÁN'''
:Szegény barátom!
:
:'''CYRANO'''
:::Elmúlik!
:''(Erőltetve mosolyog)''
::::Már vége.
:
:'''ROXÁN'''
:''(Cyrano előtt áll)''
:Van nekem is fölszakadó sebem...
:Folyvást sajog. Itt hordom keblemen.
:''(Mellére teszi a kezét)''
:Hozzásimul elsárgult levelére,
:Ahol még látszik kedves könnyje, vére.
:''(Alkonyodik. A színpadon növekvő homály)''
:
:'''CYRANO'''
:Azt mondta egyszer, hogy majd ideadja
:E kis levélkét... Így volt? Nem tagadja?
:
:'''ROXÁN'''
:Óhajtja tán?
:
:'''CYRANO'''
:::Igen... ma...
:
:'''ROXÁN'''
:''(a nyakában függő kicsi zacskót leveszi és odanyújtja Cyranónak)''
:::::Íme...
:
:'''CYRANO'''
:''(átveszi)''
::::::Hagyja,
:Hogy kivegyem a drága levelet?
:
:'''ROXÁN'''
:Olvassa el!
:''(Visszamegy a hímzőrámához, rendezget, rakosgat, dolgozókosarába teszi a gombolyagot)''
:
:'''CYRANO'''
:''(olvas)''
:::„Roxán, Isten veled,
:Én meghalok!...”
:
:'''ROXÁN'''
:''(elcsodálkozva néz rá)''
::::Fennhangon?
:
:'''CYRANO'''
:''(olvas)''
::::::„Drága hívem,
:Meg... tán ma még! Ah, tele van a szívem,
:Ki nem mondott, rajongó szerelemmel
:És meghalok! Nem nézem ittas szemmel
:Többé soha...”
:
:'''ROXÁN'''
:::Hát így olvassa le?
:Mindjárt először?!
:
:'''CYRANO'''
:''(olvas)''
::::„...nem csókolja meg
:Sóvár szemem, mely könnyel van tele,
:Mozgásod báját!... Ó, e bús szemek
:Látják a múlt s a távolság ködében:
:Hogy símítottad homlokodra szépen
:Formás kezed... s hah, fölkiáltanék...”
:
:'''ROXÁN'''
:Hát így olvassa?
:''(Észrevétlenül beáll az éj)''
:
:'''CYRANO'''
::::„Fölkiáltok: Ég
:Áldjon, te édes!...”
:
:'''ROXÁN'''
::::Így olvas?...
:
:'''CYRANO'''
::::::„Virágom,
:Kincsem...”
:
:'''ROXÁN'''
:::E hang...
:
:'''CYRANO'''
:::::„Szerelmem, szép világom!&quot;
:
:'''ROXÁN'''
:E hang... E hangot már hallottam én!

''(Lassan a karszék mögé kerül, csöndesen előrehajlik és nézi a levelet. – Cyrano nem veszi észre. – A homály mind sűrűbb)''

:'''CYRANO'''
:„Szívem veled van, szívem rád talál
:Még akkor is, ha eltép a halál!
:A földön és a túlvilág körén
:Tiéd örökké, mert e szenvedély...”
:
:'''ROXÁN'''
:''(vállára teszi a kezét)''
:Hogy olvashat még? Hisz leszállt az éj!
:''(Cyrano összerezzen, visszanéz, látja Roxánt egészen közel, ijedt mozdulatot tesz, lecsüggeszti a fejét. Hosszú csönd. Azután Roxán lassan, összekulcsolt kezekkel, megszólal)''
:Tizennégy évig így játszotta hát
:Víg szerepét a tréfás jó barát!
:
:'''CYRANO'''
:Roxán! Nem!
:
:'''ROXÁN'''
:::Ön volt!
:
:'''CYRANO'''
:::::Nem, nem! Újra nem!
:
:'''ROXÁN'''
:Meg kellett volna rögtön sejtenem,
:Mikor nevem' kimondta!
:
:'''CYRANO'''
:::::Ó, de lássa...
:
:'''ROXÁN'''
:Ön volt!
:
:'''CYRANO'''
:::Nem! Esküszöm!
:
:'''ROXÁN'''
:::::Nemes csalása
:Világos immár. Minden levelet
:Ön írt...
:
:'''CYRANO'''
:::Nem!
:
:'''ROXÁN'''
::::Minden édes, drága szó,
:Mely azt vallotta hévvel, hogy szeret,
:Öné volt...
:
:'''CYRANO'''
:::Nem!
:
:'''ROXÁN'''
::::Az éjben suttogó
:Hang ön volt!
:
:'''CYRANO'''
::::Nem, nem! Roxán, esküszöm!
:
:'''ROXÁN'''
:Ön volt! A lelkét másnak adta ön!
:
:'''CYRANO'''
:Én nem szerettem!
:
:'''ROXÁN'''
:::::Szeretett!
:
:'''CYRANO'''
:::::::Csak ő,
:Csak Christian!
:
:'''ROXÁN'''
::::Ön szeretett!
:
:'''CYRANO'''
:''(halkabban)''
::::::De nem! nem!
:
:'''ROXÁN'''
:A tagadásban nincsen már erő!
:
:'''CYRANO'''
:Nem, nem szerettem, én édes szerelmem!
:
:'''ROXÁN'''
:Egymásba olvad élő és halott!
:– Tizennégy évig mért is hallgatott,
:Ha egyedül öné ez a levél,
:S ön sírta rá e könnyet!
:
:'''CYRANO'''
:''(a levelet odanyújtja)''
:::::::De a vér
:A Christiané!
:
:'''ROXÁN'''
::::Hát akkor miért
:Szakítja meg e szent csöndet ma?
:
:'''CYRANO'''
::::::::Miért?
:''(Le Bret és Ragueneau berohannak)''

=== Hatodik jelenet ===

''Előbbiek, Le Bret, Ragueneau''

:'''LE BRET'''
:Őrült dolog! Tudtam, hogy ide tért!
:Valóban itt van!
:
:'''CYRANO'''
:''(mosolyogva fölegyenesedik)''
::::A patvarba hát!
:
:'''LE BRET'''
:Ím, asszonyom, meggyilkolta magát
:Azzal, hogy fölkelt!
:
:'''ROXÁN'''
::::Ó, irgalmas ég!
:Tehát imént... e szörnyű gyöngeség?...
:
:'''CYRANO'''
:Hadd végezzem a heti krónikát:
:...S ma, szombaton, Cyrano úr kimúlt,
:Mert egy hasáb fa a fejére hullt.
:''(Leveszi a kalapját. Feje, homloka csupa kötés)''
:
:'''ROXÁN'''
:Mit mond? – Cyrano! – Kendő a fején!
:
:'''CYRANO'''
:„Elesni a dicsőség mezején,
:Szívemben méltó ellenfél vasával!”
:Erről beszéltem, ábrándoztam én,
:De hát halálom életemre rávall!
:A sors nagy kópé! Egy lakáj keze
:Orgyilkos módon dönt a sírba le.
:Jó!... A szerencse mindétig került.
:Még a halálom, az sem sikerült.
:
:'''RAGUENEAU'''
:Ó, jó uram!
:
:'''CYRANO'''
:::Ne sírj úgy, cimbora!
:''(Kezet nyújt neki)''
:Mi vagy most? Hogy megy életed sora?
:
:'''RAGUENEAU'''
:''(könnyezve)''
:Mo... Molière-nél lámpagyújtó lettem.
:
:'''CYRANO'''
:Ah, Molière!
:
:'''RAGUENEAU'''
:::De holnap otthagyom.
:Igen, igen! Dühös vagyok nagyon!
:Tegnap „Scapin”-t játszották s észrevettem,
:Hogy öntől vett át egy nagy jelenést.
:
:'''LE BRET'''
:Át, szórul szóra!
:
:'''RAGUENEAU'''
::::Azt a csoda-részt
:A gályáról!...
:
:'''LE BRET'''
:::Ezt Molière kivette
:A darabból!
:
:'''CYRANO'''
:::Csitt!... Jól cselekedte!...
:''(Ragueneau-hoz)''
:És azt hiszem, hogy volt is szép hatás?
:
:'''RAGUENEAU'''
:''(zokogva)''
:De még milyen!... Zúgott a kacagás!
:
:'''CYRANO'''
:A földön én ilyen sorsot találtam:
:Örökké súgtam – s mindig hátul álltam.
:''(Roxánhoz)''
:Emlékszik még, mikor a ház elébe
:Állt Christian és csókot kért magátul
:Szerelmesen? Ím földi pályám képe:
:Míg lenn maradtam a sötétben, hátul,
:Mások kúsztak föl... A gyönyör, az élet
:A hír hő csókja mindig másoké lett!
:De most, hogy vár az éjek-éje rám,
:Megnyugszom benne –: szép volt Christian,
:És lángész Molière!
:''(A kápolna tornyában megcsendül a harang és hátul a fasorban apácák vonulnak istentiszteletre)''
::::Mi cseng amott?
:A kis harang!... Hadd menjenek imára!
:
:'''ROXÁN'''
:''(fölemelkedik, hogy hívja őket)''
:Nővéreim!
:
:'''CYRANO'''
:''(visszatartja)''
:::Nem, nem! Míg odajárna,
:Én elköltözném... s többé nem találna!
:''(Az apácák bemennek a kápolnába. Orgonaszó hangzik)''
:Kívántam végül egy kis dallamot... 
:Megkaptam azt is... Ennyi kellett éppen!...
:
:'''ROXÁN'''
:Szeretlek! Élj!...
:
:'''CYRANO'''
::::Nem! Mert csak a mesében
:Hat e kiáltás... Ott tesz oly csodát,
:Hogy rút királyfit széppé alkot át.
:De látnád: rajtam nem segít e szó!
:
:'''ROXÁN'''
:Én, én okoztam balsorsát!
:
:'''CYRANO'''
:::::Ön? Ó,
:Ellenkezőleg! Gyöngéd nőiség
:Rám nem mosolygott. A saját anyám
:Rútnak talált s nem néztek soha rám
:Szelíd nővérek... nem adott az ég
:Húgot nekem. Majd attól féltem én,
:Hogy lányszemekből gúny villog felém.
:De kárpótlásul a barátság bája
:Vígasztalt hosszan... s ezt ön adta, ön!
:Sivár pályámon egy asszony ruhája
:Suhant át... és ezt önnek köszönöm!
:
:'''LE BRET'''
:''(mutatja neki a faágon áttetsző holdvilágot)''
:Másik barátod ott ragyog ni!
:
:'''CYRANO'''
:''(mosolyog a Holdra)''
:::::Látom!
:
:'''ROXÁN'''
:Egyet szerettem s kétszer vesztem el.
:
:'''CYRANO'''
:Megyek a holdba, jó Le Bret barátom,
:S a fölszálláshoz immár gép se kell!
:
:'''ROXÁN'''
:Mit mond?
:
:'''CYRANO'''
:::Igen! Azonnal szállok, szállok!
:E szép opálban gyógyulást találok,
:S nagy lelkeket!... Tudom, hogy benne lesz
:Galilei s a nyájas Szokratesz!
:
:'''LE BRET'''
:''(kitörve)''
:Nem! Nem! Hallatlan! Türhetetlen! Gazság!
:Így haljon egy nagy költő... egy igaz,
:Csodálatos szív!... Nincs többé igazság!
:S ilyen bánatra nincs többé vigasz!
:
:'''CYRANO'''
:Le Bret, ne dörmögj!
:
:'''LE BRET'''
:''(sírva fakad)''
:::::Én kedves barátom!
:
:'''CYRANO'''
:''(emelkedik a székről, zavaros szemmel)''
:A gascogne-i legények... ott a gáton!
:– Vonzás... erő... ott... az anyag mögött...
:
:'''LE BRET'''
:Tudás... a lázban!
:
:'''CYRANO'''
::::Mi forog e pályán,
:Kopernik?
:
:'''ROXÁN'''
::Ó!
:
:'''CYRANO'''
:::De mi az ördögöt,
:De mi az ördögöt akart hát ott a gályán?...
:
:Filozófus, lantverő,
:Fizikában nagy erő,
:Irt sok rímes holmit ő,
:Hírneves harckeverő,
:Légi útas, vakmerő,
:S ámbátor a szíve kő,
:Balsors-űzött szerető!
:Itt nyugszik most csöndesen
:Cyrano Savinien.
:Minden volt és semmi sem!
:De mennem kell... kérném az urakat!...
:A holdsugár értem jött... visz... ragad!
:''(Visszaroskad a székbe; Roxán könnyeitől megint magához tér; néz, néz rá és simogatja gyöngéden a fátyolát)''
:Sirassa híven, míg könnyezni tud,
:Szép Christiant, a kedves, jó fiút...
:Csak arra kérem... ha szívemhez ér
:A nagy hideg s bennem megáll a vér;
:Két bús halott emlékét ápolja itt e házban,
:És engem is gyászoljon az érte hordott gyászban.
:
:'''ROXÁN'''
:Megesküszöm rá!
:
:'''CYRANO'''
:''(erősen megrázkódik és egyszerre fölpattan a székből)''
::::Nem! Nem itt! Soha!...
:Nem kell e karszék!
:''(Támogatni akarják, hozzárohannak)''
:::::Senki!...
:''(Odadől a fához)''
::::::Csak e fa!
:''(Szünet)''
:A kesztyűm ólom... márványcsizma van
:A lábamon már... Érzem, hogy suhan!
:''(Kiegyenesedik)''
:De hogyha jön, megállok véle szemben,
:Kemény derékkal,
:''(Kardot húz)''
::::karddal a kezemben!
:
:'''LE BRET'''
:Cyrano!
:
:'''ROXÁN'''
:''(ájuláshoz közel)''
::Ó Cyrano!
:''(Mind ijedten hátrálnak)''
:
:'''CYRANO'''
:::Hé, mi az?
:Orromra sandítsz, tömpe orrú gaz?
:''(Fölemeli a kardját)''
:Mit mondotok? – Minden hiába? – Jó!
:Én ezt tudom! – De verekedni kell
:Még akkor is, ha nem bíztat siker!
:Sőt ez dicsőbb, mert hősökhöz való!
:– Kik jönnek ott ni? Há! Egész sereg!
:Sok ős-ellenség, rátok ismerek!
:Te vagy, Hazúgság?
:''(Kardjával csapdos a levegőbe)''
:::::Nesze hát, ha, ha!
:No jertek! Kardom fejetekre vág
:Előitélet, Alkú, Gyávaság!
:''(Újra viaskodik)''
:Csináljak vásárt?... Paktáljak?... Soha!...
:– Ah Butaság, te is jössz, hogy velem
:Utólszor vívj? Tudom, a győzelem
:Tiétek lesz, alávaló jószágok,
:De mindegy! Mindegy!... Vágok! Vágok! Vágok!
:''(Irtózatos köríveket vág a levegőbe, azután lihegve megáll)''
:Kitéptétek kezemből a babért.
:A rózsát, mindent, ami kincset ért!
:Vigyétek hát!... De valamim maradt,
:Amit irígység, csúf rosszakarat
:Nem vehetett el!... Ezt ma este még
:Ha majd előttem föltárul az ég
:S jó Istenemhez felszállok a mennybe:
:Magammal tisztán, tündöklőn viszem be.
:Mert foltja nem volt egy parányi sem...
:''(Magasra emelt karddal egy lépést tesz előre)''
:És ez, gazok...
:''(A kard kihull a kezéből, tántorog. Le Bret és Ragueneau karjaiba roskad)''
:
:'''ROXÁN'''
:''(ráhajol és homlokon csókolja)''
:::Ez?...
:
:'''CYRANO'''
:''(fölveti még egyszer a szemét, megismeri Roxánt és mosolyogva mondja)''
::::A becsületem!

[[Kategória:Színdarabok]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Debian GNU/Linux beállítása</title>
    <id>691</id>
    <revision>
      <id>1707</id>
      <timestamp>2006-07-01T12:08:01Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>Gubbubu</username>
        <id>3</id>
      </contributor>
      <text xml:space="preserve">== Otthoni Debian GNU/Linux Beállítása ==

Eredeti írás : http://people.inf.elte.hu/radicsla/irasok/Debian_config/Debian_config.html
&lt;div style=&quot;text-align: center;&quot;&gt;

&lt;div style=&quot;text-align: left;&quot;&gt;
&lt;h2&gt;1. apt-get&lt;/h2&gt;
&lt;div style=&quot;margin-left: 40px; background-color: rgb(255, 255, 255);&quot;&gt;Szerkesszük
az apt szerverlistánkat az apt-setup
paranccsal &lt;br&gt;
vagy kézzel az
/etc/apt/sources.list-be írjuk be az alábbiakat :&lt;br&gt;
&lt;table cellpadding=&quot;2&quot; cellspacing=&quot;2&quot; border=&quot;1&quot;
style=&quot;text-align: left; width: 100%;&quot;&gt;
&lt;tr&gt;
&lt;td style=&quot;vertical-align: top; background-color: rgb(204, 204, 204);&quot;&gt;
&amp;nbsp;# a http://www.debian.org/mirror/official
oldalon nézheted meg a hivatalos Debian tükröket&lt;br&gt;
&amp;nbsp;#
hivatalos magyar szerverek &lt;br&gt;
&amp;nbsp;# FIGYELEM : a sid kicserélendő az általunk használt disztribucióra
stable/testing/sid&lt;br&gt;
&amp;nbsp;# ha forrásból is akarunk telepíteni akkor a másoljuk le a sorokat csak
deb-src -vel kezdődjenek&lt;br&gt;
&amp;nbsp;# elég egy szervert használnunk, mivel tartalmuk megegyezik, csak a
csomaglistát kell többször letöltenünk ha többet használunk&lt;br&gt;
deb &lt;nowiki&gt;ftp://ftp.hu.debian.org/debian&lt;/nowiki&gt;
sid contrib main non-free &lt;br&gt;
deb &lt;nowiki&gt;ftp://ftp.hu.debian.org/debian-non-US&lt;/nowiki&gt; sid/non-US contrib main
non-free&lt;br&gt;
&lt;nowiki&gt;#deb ftp://ftp.index.hu/debian &lt;/nowiki&gt; sid contrib main non-free&lt;br&gt;
&lt;nowiki&gt;#deb &amp;nbsp;ftp://ftp.kfki.hu/pub/debian &lt;/nowiki&gt;
sid contrib main non-free&lt;br&gt;
&lt;nowiki&gt;#deb &amp;nbsp;ftp://debian.inf.elte.hu/debian &lt;/nowiki&gt; sid
contrib main non-free&lt;br&gt;
&lt;nowiki&gt;#deb &amp;nbsp;ftp://ftp.bme.hu/OS/Linux/dist/debian&lt;/nowiki&gt; sid contrib main non-free&lt;br&gt;
&lt;nowiki&gt;#deb &amp;nbsp;ftp://ftp.externet.hu/debian &lt;/nowiki&gt; sid contrib main non-free&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
&amp;nbsp;# nem hivatalos szerverek listaja megtekintheto a http://www.apt-get.org -on&lt;br&gt;
&amp;nbsp;# magyar openoffice :&lt;br&gt;
deb &lt;nowiki&gt;http://savannah.nongnu.org/download/ooodeb-hu&lt;/nowiki&gt; ./&lt;br&gt;
&amp;nbsp;#deb &lt;nowiki&gt;http://developer.radiolan.hu/openoffice&lt;/nowiki&gt; ./&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
&amp;nbsp;# ltsp :&lt;br&gt;
&amp;nbsp;# deb &lt;nowiki&gt;http://termserv.berlios.de/debian&lt;/nowiki&gt; stable main non-free&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
&amp;nbsp;# K3b kde-s cdiro&lt;br&gt;
&amp;nbsp;# deb &lt;nowiki&gt;http://www.planet-moll.de/debian&lt;/nowiki&gt; sarge main&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
&amp;nbsp;#dcgui qt&lt;br&gt;
&amp;nbsp;#deb &lt;nowiki&gt;http://80.223.193.71/debian/sid&lt;/nowiki&gt; ./&lt;/td&gt;
&lt;/tr&gt;
&lt;/table&gt;

bővebb információ a disztribúciókról itt : http://www.debian.org/releases/&lt;br&gt;
további információ a szekciókról és a csomagokról itt: http://www.debian.org/distrib/packages&lt;br&gt;
áttérés stabilról testing-re vagy sid-re:&lt;br&gt;
irc-vel rá kell lépni a irc.freenode.org szerverre (pl. xchat-tel)&lt;br&gt;
&amp;nbsp;#debian szobába kell belépni, aztán azon kivül (hogy ne terheljük a
szobát):&lt;br&gt;
/msg dpkg woody-&amp;gt;sid&lt;br&gt;
ami meg fogja adni neked a mindenkori hivatalosan is javasolt
disztribúció-váltást (sidre). De ha a sources.listet kitöltjük a
fentihez hasonlóan és aztán &lt;br&gt;
apt-get update&lt;br&gt;
apt-get dist-upgrade&lt;br&gt;
nagy valószínüséggel működni fog.&lt;br&gt;
Egyszerű csomagfrissítés :&lt;br&gt;
1. frissítsük a csomaglistánkat :&lt;br&gt;
apt-get update&lt;br&gt;
2. a csomagjainkat :&lt;br&gt;
apt-get
dist-upgrade&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
legfontosabb APT-s parancsok :&lt;br&gt;
&lt;table style=&quot;text-align: left; width: 50%; height: 1%;&quot; border=&quot;1&quot;
cellspacing=&quot;2&quot; cellpadding=&quot;2&quot;&gt;
&lt;tr&gt;
&lt;td&gt;keresés&lt;/td&gt;
&lt;td&gt;apt-cache search
&amp;lt;csomagnév&amp;gt;&lt;/td&gt;
&lt;/tr&gt;
&lt;tr&gt;
&lt;td&gt;telepítés&lt;/td&gt;
&lt;td&gt;apt-get install &amp;lt;csomagnév&amp;gt;&lt;/td&gt;
&lt;/tr&gt;
&lt;tr&gt;
&lt;td&gt;uninstall&lt;br&gt;
&lt;/td&gt;
&lt;td&gt;apt-get remove &amp;lt;csomagnév&amp;gt;&lt;/td&gt;
&lt;/tr&gt;
&lt;tr&gt;
&lt;td&gt;uninstall + config fájlok törlése&lt;/td&gt;
&lt;td&gt;apt-get remove --purge
&amp;lt;csomagnév&amp;gt;&lt;/td&gt;
&lt;/tr&gt;
&lt;tr&gt;
&lt;td&gt;teljes csomaggyorsítótár
kiürítése&lt;/td&gt;
&lt;td&gt;apt-get clean&lt;/td&gt;
&lt;/tr&gt;
&lt;tr&gt;
&lt;td&gt;csak a felesleges
csomaggyorsítótár űrítése&lt;/td&gt;
&lt;td&gt;apt-get autoclean&lt;/td&gt;
&lt;/tr&gt;
&lt;tr&gt;
&lt;td&gt;egy csomag újrabeállítása&lt;/td&gt;
&lt;td&gt;dpkg-reconfigure
&amp;lt;csomagnév&amp;gt;&lt;/td&gt;
&lt;/tr&gt;
&lt;tr&gt;
&lt;td&gt;csomaginformáció&lt;/td&gt;
&lt;td&gt;apt-cache show&lt;/td&gt;
&lt;/tr&gt;
&lt;tr&gt;
&lt;td&gt;csomagfrissítés&lt;br&gt;
&lt;/td&gt;
&lt;td&gt;apt-get -u dist-upgrade&lt;br&gt;
&lt;/td&gt;
&lt;/tr&gt;
&lt;tr&gt;
&lt;td&gt;CD-rom hozzáadása a sources.list
-hez&lt;br&gt;
&lt;/td&gt;
&lt;td&gt;apt-cdrom add&lt;br&gt;
&lt;/td&gt;
&lt;/tr&gt;
&lt;tr&gt;
&lt;td&gt;csomag újrabeállítása&lt;br&gt;
&lt;/td&gt;
&lt;td&gt;dpkg-reconfigure
&amp;lt;csomagnév&amp;gt;&lt;br&gt;
&lt;/td&gt;
&lt;/tr&gt;
&lt;/table&gt;
&lt;br&gt;
hogy ne kelljen megjegyezni ezeket a neveket írjuk bele a root .bashrc
fájljába az alábbiakat :&lt;br&gt;
&lt;table cellpadding=&quot;2&quot; cellspacing=&quot;2&quot; border=&quot;1&quot;
style=&quot;text-align: left; width: 100%;&quot;&gt;

&lt;tr&gt;
&lt;td
style=&quot;vertical-align: top; background-color: rgb(204, 204, 204);&quot;&gt;alias
+='apt-get install'&lt;br&gt;
alias ++='apt-get update &amp;amp;&amp;amp; apt-get dist-upgrade &amp;amp;&amp;amp;
apt-get autoclean'&lt;br&gt;
alias !='apt-get remove'&lt;br&gt;
alias ?='apt-cache search'&lt;br&gt;
alias :='apt-cache show'&lt;br&gt;
&lt;/td&gt;
&lt;/tr&gt;

&lt;/table&gt;
így elég csak rootként egy ++ beírni a konzolba és rendszerünk perceken
belül
naprakész lesz&lt;br&gt;
dpkg-reconfigure debconf -paranccsal beállíthatjuk hogy csak milyen
fontosságú kérdéseket tegyen fel nekünk csomagkonfigurálás közben ,
illetve hogy grafikusan vagy karakteresen akarjuk-e használni az APT-t.&lt;br&gt;
Alapértelmezésben az apt-get eltárolja a helyi lemezen a letöltött
fájlokat
ezért ha fogy a lemezterület nyugodtan adjuk ki az &quot;apt-get clean&quot;
parancsot.&lt;br&gt;
érdemes, még elolvasni az APT-hogyant: http://people.inf.elte.hu/radicsla/irasok/apt-hogyan/apt_howto.hu.html&lt;br&gt;
&lt;/div&gt;

&lt;h2&gt;2. konzol &lt;/h2&gt;
&lt;div style=&quot;margin-left: 40px;&quot;&gt;
&lt;h3&gt;2.1 billenty&amp;#369;zet&lt;/h3&gt;
&lt;div style=&quot;margin-left: 40px;&quot;&gt;mivel a legtöbb billenty&amp;#369;zeten van
zászló (win) és men&amp;#369; bill. használjuk ki ezeket konzol alatt is&lt;br&gt;
bal win &amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; -&amp;gt; konzol +1&lt;br&gt;
jobb win &amp;nbsp; -&amp;gt; konzol -1&lt;br&gt;
menu &amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; &amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; -&amp;gt; utolsó konzol&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
&lt;table style=&quot;text-align: left; width: 100%;&quot; border=&quot;1&quot; cellspacing=&quot;2&quot;
 cellpadding=&quot;2&quot;&gt;
  
    &lt;tr&gt;
      &lt;td
 style=&quot;vertical-align: top; background-color: rgb(204, 204, 204);&quot;&gt;root#
cd /usr/share/keymaps/i386/qwertz/&lt;br&gt;
root# gunzip hu.kmap.gz&lt;/td&gt;
    &lt;/tr&gt;
  
&lt;/table&gt;
irjuk bel hogy &lt;br&gt;
include &quot;windowkeys&quot;&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
&lt;table style=&quot;text-align: left; width: 100%;&quot; border=&quot;1&quot; cellspacing=&quot;2&quot;
 cellpadding=&quot;2&quot;&gt;
  
    &lt;tr&gt;
      &lt;td
 style=&quot;vertical-align: top; background-color: rgb(204, 204, 204);&quot;&gt;root#
gzip hu.kmap&lt;br&gt;
root# loadkeys hu &lt;/td&gt;
    &lt;/tr&gt;
  
&lt;/table&gt;
&lt;br&gt;
ha tetszik tegyük ezt alapértelmezetté bootoláskor:&lt;br&gt;
&lt;table style=&quot;text-align: left; width: 100%;&quot; border=&quot;1&quot; cellspacing=&quot;2&quot;
 cellpadding=&quot;2&quot;&gt;
  
    &lt;tr&gt;
      &lt;td
 style=&quot;vertical-align: top; background-color: rgb(204, 204, 204);&quot;&gt;root#
cd /etc/console&lt;br&gt;
root# mv boottime.kmap.gz boottime.kmap.old.gz&lt;br&gt;
root# dumpkeys &amp;gt; boottime.kmap&lt;br&gt;
root# gzip boottime.kmap&lt;/td&gt;
    &lt;/tr&gt;
  
&lt;/table&gt;
&lt;br&gt;
ha már itt tartunk itt tudjuk szabályozni hogy m&amp;#369;ködjenek az alábbi
kombinációk (ezek alapértelmezetek):&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
&lt;table style=&quot;text-align: left; width: 100%;&quot; border=&quot;1&quot; cellspacing=&quot;2&quot;
 cellpadding=&quot;2&quot;&gt;
  
    &lt;tr&gt;
      &lt;td&gt;alt+PrintScreen /
altgr+PrintScreen&lt;br&gt;
      &lt;/td&gt;
      &lt;td&gt;utolsó konzol&lt;br&gt;
      &lt;/td&gt;
    &lt;/tr&gt;
    &lt;tr&gt;
      &lt;td&gt; altgr+ScrollLock &lt;/td&gt;
      &lt;td&gt; regiszterek állapota&lt;br&gt;
      &lt;/td&gt;
    &lt;/tr&gt;
    &lt;tr&gt;
      &lt;td&gt;Shift+ScrollLock &lt;/td&gt;
      &lt;td&gt;memória tartalma&lt;br&gt;
      &lt;/td&gt;
    &lt;/tr&gt;
    &lt;tr&gt;
      &lt;td&gt;Ctrl+ScrollLock &lt;/td&gt;
      &lt;td&gt;rendszer állapota&lt;br&gt;
      &lt;/td&gt;
    &lt;/tr&gt;
    &lt;tr&gt;
      &lt;td&gt;alt+jobbra /alt+balra&lt;br&gt;
      &lt;/td&gt;
      &lt;td&gt;konzol +- 1&lt;br&gt;
      &lt;/td&gt;
    &lt;/tr&gt;
    &lt;tr&gt;
      &lt;td&gt;Shift PageUp / Shift PageDown&lt;br&gt;
      &lt;/td&gt;
      &lt;td&gt;fél képerny&amp;#337;vel vissza /el&amp;#337;re
tekerés&lt;br&gt;
      &lt;/td&gt;
    &lt;/tr&gt;
  
&lt;/table&gt;
&lt;br&gt;
&lt;/div&gt;
&lt;/div&gt;
&lt;div style=&quot;margin-left: 40px;&quot;&gt;
&lt;h3&gt;2.2 ékezetek&lt;/h3&gt;
&lt;/div&gt;
&lt;div style=&quot;margin-left: 80px;&quot;&gt;http://www.tar.hu/balihb/gyonyorubetukdebianban.txt&lt;br&gt;
&lt;div style=&quot;margin-left: 40px;&quot;&gt;&lt;br&gt;
&lt;/div&gt;
&lt;div style=&quot;margin-left: 40px;&quot;&gt;
&lt;h3&gt;2.3 bash&lt;/h3&gt;
&lt;/div&gt;
&lt;div style=&quot;margin-left: 80px; background-color: rgb(255, 255, 255);&quot;&gt;színes
prompt (szép és könnyen eldönthet&amp;#337; hogy hol kezd&amp;#337;dik az elöz&amp;#337; parancs) :&lt;br&gt;
~/.bashrc -be&lt;br&gt;
&lt;table cellpadding=&quot;2&quot; cellspacing=&quot;2&quot; border=&quot;1&quot;
 style=&quot;text-align: left; width: 100%;&quot;&gt;
  
    &lt;tr&gt;
      &lt;td
 style=&quot;vertical-align: top; background-color: rgb(204, 204, 204);&quot;&gt;&amp;nbsp;#
szines
prompt :&lt;br&gt;
&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; if [ &quot;$HOSTNAME&quot; != &quot;Debian&quot; ]; then&lt;br&gt;
&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; &amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; hosztnev='\h:'&lt;br&gt;
&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; else&lt;br&gt;
&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; hosztnev=''&lt;br&gt;
&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; fi&lt;br&gt;
      &lt;br&gt;
&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; # 3x = betük színe, 4x = háttér színe, 1 = extra
fényerö&lt;br&gt;
&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; # x = 0:fekete 1:piros 2:zöld 3:sárga/barna
4:sötétkék 5:lila 6:világoskék 7:fehér&lt;br&gt;
&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; hoszt='1;34'&lt;br&gt;
&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; aktkonyv='1;33'&lt;br&gt;
&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; elvalaszto='1;37'&lt;br&gt;
&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; utana='0;37'&lt;br&gt;
&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; # prompt: &lt;br&gt;
&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; # hoszt&amp;nbsp;&amp;nbsp; &amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; &amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; &amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; &amp;nbsp; :
\[ \e[ '$hoszt'm\ ]'$hosztnev'&lt;br&gt;
&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; # aktualis konyvtar&amp;nbsp; : \[ \e[ '$aktkonyv'm\ ]\w&lt;br&gt;
&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; # elválasztás&amp;nbsp; &amp;nbsp;&amp;nbsp; &amp;nbsp;&amp;nbsp;
&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; : \[ \e[ '$elvalaszto'm\ ]#&lt;br&gt;
&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; # utana jöv&amp;#337; szöveg beállitása : \[ \e[ '$utana'm\ ]&lt;br&gt;
&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; export
PS1='\[ \e[ '$hoszt'm\ ]'$hosztnev'\[ \e[ '$aktkonyv'm\ ]\w\[ \e[ '$elvalaszto'm\ ])\[ \e[ '$utana'm\ ]'&lt;br&gt;
&amp;nbsp; &lt;br&gt;
&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; #a bash_history-ban az egymás után ismételten kiadott azonos parancsok csak egyszeresen szerepeljenek&lt;br&gt;
&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; export HISTCONTROL=ignoredups&lt;br&gt;
&amp;nbsp; &lt;br&gt;
&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; # hogy könnyebb legyen a csomagkezelés&lt;br&gt;
&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; alias +='apt-get install'&lt;br&gt;
&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; alias ++='apt-get update &amp;amp;&amp;amp; apt-get upgrade'&lt;br&gt;
&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; alias !='apt-get remove'&lt;br&gt;
&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; alias ?='apt-cache search'&lt;br&gt;
      &lt;/td&gt;
    &lt;/tr&gt;
  
&lt;/table&gt;
&lt;br&gt;
&lt;p&gt;A bash kijelentkezéskor letörölje a konzolt:&lt;br&gt;
 echo clear &gt;&gt; ~/.bash_logout
ez a .bash_logout fájlba ami kijelentkezéskor végrehajtódik beleírja a képernyőtörlés parancsot (clear)
&lt;br&gt;
&lt;p&gt;
Ékezet + parancs kiegészítés + számtalan apróság pl a PgUp -ra a már
beütött parancsfoszlány kiegészitését keresi a korábban beütött
parancsok között :&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
&lt;table cellpadding=&quot;2&quot; cellspacing=&quot;2&quot; border=&quot;1&quot;
 style=&quot;text-align: left; width: 100%;&quot;&gt;
  
    &lt;tr&gt;
      &lt;td
 style=&quot;vertical-align: top; background-color: rgb(204, 204, 204);&quot;&gt;#
/etc/inputrc - global inputrc for libreadline&lt;br&gt;
&amp;nbsp;# See readline(3readline) and `info rluserman' for more information.&lt;br&gt;
      &lt;br&gt;
&amp;nbsp;# Be 8 bit clean.&lt;br&gt;
set input-meta on&lt;br&gt;
set output-meta on&lt;br&gt;
set meta-flag on&lt;br&gt;
&amp;nbsp;# To allow the use of 8bit-characters like the german umlauts, comment
out&lt;br&gt;
&amp;nbsp;# the line below. However this makes the meta key not work as a meta
key,&lt;br&gt;
&amp;nbsp;# which is annoying to those which don't need to type in 8-bit
characters.&lt;br&gt;
      &lt;br&gt;
set convert-meta off&lt;br&gt;
      &lt;br&gt;
&amp;nbsp;# Ne tegyen kulonbseget nagy es kis betu kozott a kiegeszitesben :&lt;br&gt;
set completion-ignore-case on&lt;br&gt;
      &lt;br&gt;
&amp;nbsp;# Ha sok lehetoseg van legyen &quot;more&quot;&lt;br&gt;
set page-completions on&lt;br&gt;
      &lt;br&gt;
&amp;nbsp;# rejtett fajlokra is mukodjon a kiegeszites&lt;br&gt;
set match-hidden-files on&lt;br&gt;
      &lt;br&gt;
&amp;nbsp;# tobb lehetoseg eseten rogton mutassa a lehetosegeket ne sipoljon :&lt;br&gt;
set show-all-if-ambiguous on&lt;br&gt;
      &lt;br&gt;
&amp;nbsp;# kimasolva az UHU-Linuxbol:&lt;br&gt;
      &lt;br&gt;
&amp;nbsp;# Workaround for bug in libreadline&lt;br&gt;
&amp;nbsp;#$if mode=emacs&lt;br&gt;
      &lt;br&gt;
&amp;nbsp;# Keyboard configuration&lt;br&gt;
&quot;\e[ 1~&quot;:&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; beginning-of-line&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; # Home&lt;br&gt;
&quot;\e[ 2~&quot;:&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; yank&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; &amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; # Insert&lt;br&gt;
&quot;\e[ 3~&quot;:&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; delete-char&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; # Delete&lt;br&gt;
&quot;\e[ 4~&quot;:&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; end-of-line&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; # End&lt;br&gt;
&quot;\e[ 5~&quot;:&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; history-search-backward&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; #
Page Up&lt;br&gt;
&quot;\e[ 6~&quot;:&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; history-search-forward&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; #
Page Down&lt;br&gt;
&quot;\e[ 7~&quot;:&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; beginning-of-line&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; # Home
(rxvt)&lt;br&gt;
&quot;\e[ 8~&quot;:&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; end-of-line&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; # End (rxvt)&lt;br&gt;
&quot;\e[ H&quot;:&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; &amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
beginning-of-line&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; # Home (xterm)&lt;br&gt;
&quot;\e[ F&quot;:&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; &amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
end-of-line&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; &amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; # End (xterm)&lt;br&gt;
&quot;\e[ \C-@&quot;:&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; beginning-of-line&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; # Home
(nxterm)&lt;br&gt;
&quot;\e[ e&quot;:&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; &amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
end-of-line&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; &amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; # End (nxterm)&lt;br&gt;
      &lt;br&gt;
$if term=xterm&lt;br&gt;
&amp;nbsp;#&lt;br&gt;
&amp;nbsp;# Application keypad and cursor of xterm&lt;br&gt;
&amp;nbsp;# with NumLock ON&lt;br&gt;
&amp;nbsp;#&lt;br&gt;
&amp;nbsp;# Operators&lt;br&gt;
&quot;\eOo&quot;:&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; &quot;/&quot;&lt;br&gt;
&quot;\eOj&quot;:&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; &quot;*&quot;&lt;br&gt;
&quot;\eOm&quot;:&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; &quot;-&quot;&lt;br&gt;
&quot;\eOk&quot;:&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; &quot;+&quot;&lt;br&gt;
&quot;\eOl&quot;:&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; &quot;+&quot;&lt;br&gt;
&quot;\eOM&quot;:&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; accept-line&lt;br&gt;
      &lt;br&gt;
&amp;nbsp;# Colon and dot&lt;br&gt;
&amp;nbsp;# &quot;\eOl&quot;:&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; &quot;,&quot;&lt;br&gt;
&quot;\eOn&quot;:&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; &amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; &quot;.&quot;&lt;br&gt;
      &lt;br&gt;
&amp;nbsp;# Numbers&lt;br&gt;
&quot;\eOp&quot;:&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; &quot;0&quot;&lt;br&gt;
&quot;\eOq&quot;:&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; &quot;1&quot;&lt;br&gt;
&quot;\eOr&quot;:&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; &quot;2&quot;&lt;br&gt;
&quot;\eOs&quot;:&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; &quot;3&quot;&lt;br&gt;
&quot;\eOt&quot;:&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; &quot;4&quot;&lt;br&gt;
&quot;\eOu&quot;:&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; &quot;5&quot;&lt;br&gt;
&quot;\eOv&quot;:&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; &quot;6&quot;&lt;br&gt;
&quot;\eOw&quot;:&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; &quot;7&quot;&lt;br&gt;
&quot;\eOx&quot;:&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; &quot;8&quot;&lt;br&gt;
&quot;\eOy&quot;:&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; &quot;9&quot;&lt;br&gt;
$endif&lt;br&gt;
      &lt;br&gt;
&amp;nbsp;#&lt;br&gt;
&amp;nbsp;# Application keypad and cursor of xterm&lt;br&gt;
&amp;nbsp;#&lt;br&gt;
&quot;\eOA&quot;:&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; &amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; previous-history&lt;br&gt;
&quot;\eOB&quot;:&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; &amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; next-history&lt;br&gt;
&quot;\eOC&quot;:&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; &amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; forward-char&lt;br&gt;
&quot;\eOD&quot;:&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; &amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; backward-char&lt;br&gt;
&quot;\eOE&quot;:&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; &amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; re-read-init-file&lt;br&gt;
&quot;\eOF&quot;:&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; &amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; end-of-line&lt;br&gt;
&quot;\eOH&quot;:&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; &amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; beginning-of-line&lt;br&gt;
      &lt;br&gt;
&amp;nbsp;# emacs mode&lt;br&gt;
&amp;nbsp;#$endif&lt;br&gt;
      &lt;/td&gt;
    &lt;/tr&gt;
  
&lt;/table&gt;
&lt;/div&gt;
&lt;div style=&quot;margin-left: 40px;&quot;&gt;
&lt;h3&gt;2.4 jogok&lt;/h3&gt;
&lt;div style=&quot;margin-left: 40px;&quot;&gt;a helyi gépr&amp;#337;l jelszó nélkül lehessen
belépni, de máshonnan kérjen jelszót :&lt;br&gt;
GDM -et használunk nézzük át a /etc/gdm/gdm.conf -ot itt megadható hogy
kitől ne kérjen jelszót. Konzolon meg így járjunk el :
/etc/security/access.conf&amp;nbsp; -ban az alábbi sort kivéve minden
megjegyzés maradjon : ([ http://people.inf.elte.hu/radicsla/Debian_config/access.conf teljes
fájl ])&lt;br&gt;
&lt;table style=&quot;text-align: left; width: 100%;&quot; border=&quot;1&quot; cellspacing=&quot;2&quot;
 cellpadding=&quot;2&quot;&gt;
  
    &lt;tr&gt;
      &lt;td
 style=&quot;vertical-align: top; background-color: rgb(204, 204, 204);&quot;&gt;+:ALL:LOCAL&lt;/td&gt;
    &lt;/tr&gt;
  
&lt;/table&gt;
&lt;br&gt;
/etc/pam.d/login -ban az alábbi beállítások legyenek:. ([ http://people.inf.elte.hu/radicsla/Debian_config/login
teljes fájl ])&lt;br&gt;
&lt;table style=&quot;text-align: left; width: 100%;&quot; border=&quot;1&quot; cellspacing=&quot;2&quot;
 cellpadding=&quot;2&quot;&gt;
  
    &lt;tr&gt;
      &lt;td
 style=&quot;vertical-align: top; background-color: rgb(204, 204, 204);&quot;&gt;#auth
required pam_unix.so&lt;br&gt;
account sufficient pam_access.so&lt;br&gt;
&amp;nbsp;#session required pam_unix.so &lt;/td&gt;
    &lt;/tr&gt;
  
&lt;/table&gt;
&lt;br&gt;
további információ : man 7 pam
&lt;/div&gt;
&lt;/div&gt;
&lt;div style=&quot;margin-left: 40px;&quot;&gt;
&lt;h3&gt;2.5. gpm&lt;/h3&gt;
&lt;/div&gt;
&lt;div style=&quot;margin-left: 80px;&quot;&gt;hogy legyen egér a konzolon telepítsük
fel a gpm csomagot&lt;br&gt;
&lt;table style=&quot;text-align: left; width: 100%;&quot; border=&quot;1&quot; cellspacing=&quot;2&quot;
 cellpadding=&quot;2&quot;&gt;
  
    &lt;tr&gt;
      &lt;td
 style=&quot;vertical-align: top; background-color: rgb(204, 204, 204);&quot;&gt;root#
gpmconfig &lt;/td&gt;
    &lt;/tr&gt;
  
&lt;/table&gt;
ha ps/2-s egerünk van akkor az ismétlés raw legyen&lt;br&gt;
ha USB-s akkor nem kell ismétlés&lt;br&gt;
&lt;/div&gt;
&lt;br&gt;
&lt;h2&gt;3. Samba&lt;/h2&gt;
&lt;div style=&quot;margin-left: 40px;&quot;&gt;Ha van a helyi hálózatunkon Windowsos
gép és szeretnénk ha látnának egymásból valamit akkor telepítsük a
samba csomagot&lt;br&gt;
/etc/samba/smb.conf -fájlt szerkesszük igényeink szerint, ebben a
fájlban vannak példák is.&lt;br&gt;
ha csatolni akarunk egy windowsos megosztást, hozzunk létre egy
könyvtárat pl : /mnt/tmp/&amp;nbsp; majd &lt;br&gt;
&lt;/div&gt;
&lt;table style=&quot;text-align: left; width: 100%; margin-left: 40px;&quot;
 border=&quot;1&quot; cellspacing=&quot;2&quot; cellpadding=&quot;2&quot;&gt;
  
    &lt;tr&gt;
      &lt;td
 style=&quot;vertical-align: top; background-color: rgb(204, 204, 204);&quot;&gt;root#
smbmount //munka/c /mnt/tmp&lt;/td&gt;
    &lt;/tr&gt;
  
&lt;/table&gt;
&lt;div style=&quot;margin-left: 40px;&quot;&gt;vagy használjuk a gnomba programot&lt;br&gt;
vagy nautilus / konqueror -cimsorába írjuk a következ&amp;#337;t : smb://munka/c&lt;br&gt;
ha valahol felhasználónevet vagy jelszót kér akkor guest és üres a
jelszó&lt;br&gt;
további információ : http://www.samba.org/&lt;br&gt;
 ]&lt;/div&gt;
&lt;h2&gt;4. Xfree86 &lt;/h2&gt;
&lt;div style=&quot;margin-left: 40px;&quot;&gt;
&lt;h3&gt;4.1 Hogy elinduljon&lt;/h3&gt;
&lt;div style=&quot;margin-left: 40px;&quot;&gt;számos beállító eszköz közül
választhatunk :&lt;br&gt;
menus : dpkg-reconfigure xserver-xfree86&lt;br&gt;
konzolos : xf86config&lt;br&gt;
kézzel : /etc/X11/Xf86Config-4&lt;br&gt;
automatikusan (kivéve a monitor beálliásait) : X -configure&lt;br&gt;
grafikus (ha már működik valamennyire)&amp;nbsp; : xf86cfg&lt;br&gt;
&lt;span style=&quot;font-weight: bold;&quot;&gt;&lt;/span&gt;[ 
 http://www.xfree86.org/current/ további segítség ]&lt;br&gt;
&lt;/div&gt;
&lt;h3&gt;4.2 Egérgörg&amp;#337;&lt;/h3&gt;
&lt;div style=&quot;margin-left: 40px;&quot;&gt;&amp;nbsp;/etc/X11/Xf86Config-4 -t nyissuk
meg és a &quot;mouse&quot; részt állítsuk be valami hasonlóra :&lt;br&gt;
további információ : [ http://www.xfree86.org/current/mouse.html ]&lt;br&gt;
&lt;/div&gt;
&lt;table style=&quot;text-align: left; width: 100%; margin-left: 40px;&quot;
 border=&quot;1&quot; cellspacing=&quot;2&quot; cellpadding=&quot;2&quot;&gt;
  
    &lt;tr&gt;
      &lt;td
 style=&quot;vertical-align: top; background-color: rgb(204, 204, 204);&quot;&gt;Section
&quot;InputDevice&quot;&lt;br&gt;
&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; Identifier&amp;nbsp; &quot;Mouse0&quot;&lt;br&gt;
&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
Driver&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; &quot;mouse&quot;&lt;br&gt;
&amp;nbsp;#&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; Option&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
&quot;Device&quot; &quot;/dev/mouse&quot;&lt;br&gt;
&amp;nbsp;#&amp;nbsp; Ha Ps/2 -es egerünk van&lt;br&gt;
&amp;nbsp;#&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; Option&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
&quot;Device&quot; &quot;/dev/misc/psaux&quot;&lt;br&gt;
&amp;nbsp;# Ha USB-s egerünk van&lt;br&gt;
&amp;nbsp;#&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; Option&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
&quot;Device&quot; &quot;/dev/input/mice&quot;&lt;br&gt;
&amp;nbsp;# Ha használjuk a gpm -et&lt;br&gt;
&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
Option&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; &quot;Device&quot; &quot;/dev/gpmdata&quot;&lt;br&gt;
&amp;nbsp;#&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; Option&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
&quot;Emulate3Buttons&quot; &quot;off&quot;&lt;br&gt;
&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
Option&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; &quot;Protocol&quot; &quot;ExplorerPS/2&quot;&lt;br&gt;
&amp;nbsp;# Ha 2 görgös egerünk van :&lt;br&gt;
&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
Option&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; &quot;Buttons&quot; &quot;7&quot;&lt;br&gt;
&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
Option&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; &quot;ZAxisMapping&quot; &quot;4 5 4 5&quot;&lt;br&gt;
&amp;nbsp;# Ha 1 görgös egerünk van :&lt;br&gt;
&amp;nbsp;#&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
Option&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; &quot;Buttons&quot; &quot;5&quot;&lt;br&gt;
&amp;nbsp;# &amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
Option&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; &quot;ZAxisMapping&quot; &quot;4 5&quot;&lt;br&gt;
EndSection&lt;/td&gt;
    &lt;/tr&gt;
  
&lt;/table&gt;
&lt;div style=&quot;margin-left: 40px;&quot;&gt;&lt;br&gt;
&lt;/div&gt;
&lt;h3&gt;4.3 Internet billenty&amp;#369;zet&lt;/h3&gt;
&lt;div style=&quot;margin-left: 40px;&quot;&gt; /etc/X11/Xf86Config-4 fájl ide
vonatkozó tartalma :&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
&lt;/div&gt;
&lt;table style=&quot;text-align: left; width: 100%; margin-left: 40px;&quot;
 border=&quot;1&quot; cellspacing=&quot;2&quot; cellpadding=&quot;2&quot;&gt;
  
    &lt;tr&gt;
      &lt;td
 style=&quot;vertical-align: top; background-color: rgb(204, 204, 204);&quot;&gt;Section
&quot;InputDevice&quot;&lt;br&gt;
&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
Identifier&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; &quot;Keyboard0&quot;&lt;br&gt;
&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
Driver&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; &quot;keyboard&quot;&lt;br&gt;
&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
Option&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
&quot;XkbLayout&quot;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; &quot;hu&quot;&lt;br&gt;
&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
Option&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
&quot;XkbRules&quot;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; &quot;xfree86&quot;&lt;br&gt;
&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
Option&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
&quot;XkbModel&quot;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; &quot;geniuscomfy2&quot;&lt;br&gt;
&amp;nbsp;#&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; Nem veszi figyelembe :-(&lt;br&gt;
&amp;nbsp;#&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;Option &quot;XkbOption&quot; &quot;altwin:menu,altwin:super_win&quot;&lt;br&gt;
EndSection&lt;/td&gt;
    &lt;/tr&gt;
  
&lt;/table&gt;
&lt;div style=&quot;margin-left: 40px;&quot;&gt;először is nézzük meg a
/etc/X11/xkb/rules/xfree86.lst -t hogy a bilenty&amp;#369;zetünk benne van -e ha
igen akkor egyszerűen cseréljük ki a &quot;XkbRules&quot; opciót a megfelel&amp;#337;re&lt;br&gt;
ha nincs benne a billenty&amp;#369;zetünk akkor a teend&amp;#337; :&lt;br&gt;
1. /etc/X11/xkb/symbols/inet fájlnak a végére irjuk be a
billenty&amp;#369;zetünk paramétereit. pl :&lt;br&gt;
&lt;/div&gt;
&lt;table style=&quot;text-align: left; width: 100%; margin-left: 40px;&quot;
 border=&quot;1&quot; cellspacing=&quot;2&quot; cellpadding=&quot;2&quot;&gt;
  
    &lt;tr&gt;
      &lt;td
 style=&quot;vertical-align: top; background-color: rgb(204, 204, 204);&quot;&gt;partial
alphanumeric_keys&lt;br&gt;
xkb_symbols &quot;dtk2000&quot; {&lt;br&gt;
&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; // From &amp;lt;garaboncias@mailbox.hu&amp;gt;&lt;br&gt;
&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; // Describes the extra keys on a DTK2000 Internet
keyboard.&lt;br&gt;
&amp;nbsp;&lt;br&gt;
&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; name[ Group1 ]= &quot;DTK2000&quot;;&lt;br&gt;
&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; key &amp;lt;I5E&amp;gt;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
{&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; [ 
XF86PowerOff&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
 ]&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; };&lt;br&gt;
&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; key &amp;lt;I5F&amp;gt;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
{&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; [ 
XF86Sleep&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
 ]&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; };&lt;br&gt;
&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; key &amp;lt;I63&amp;gt;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
{&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; [ 
XF86WakeUp&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
 ]&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; };&lt;br&gt;
&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; key &amp;lt;I6C&amp;gt;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
{&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; [ 
XF86Mail&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
 ]&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; };&lt;br&gt;
&amp;nbsp;&lt;br&gt;
&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; key &amp;lt;I66&amp;gt;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
{&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; [ 
XF86Favorites&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
 ]&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; };&lt;br&gt;
&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; key &amp;lt;I19&amp;gt;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
{&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; [ 
XF86AudioNext&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
 ]&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; };&lt;br&gt;
&amp;nbsp;&amp;amp;nbsp;&amp;nbsp; key &amp;lt;I10&amp;gt;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
{&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; [ 
XF86AudioPrev&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
 ]&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; };&lt;br&gt;
&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; key &amp;lt;I20&amp;gt;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
{&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; [ 
XF86AudioMute&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
 ]&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; };&lt;br&gt;
&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; key &amp;lt;I2E&amp;gt;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
{&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; [ XF86AudioLowerVolume&amp;nbsp;
 ]&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; };&lt;br&gt;
&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; key &amp;lt;I21&amp;gt;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
{&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; [ 
XF86Calculator&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
 ]&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; };&lt;br&gt;
&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; key &amp;lt;I22&amp;gt;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
{&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; [ XF86AudioPlay, XF86AudioPause
 ]&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; };&lt;br&gt;
&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; key &amp;lt;I24&amp;gt;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
{&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; [ 
XF86AudioStop&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
 ]&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; };&lt;br&gt;
&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; key &amp;lt;I30&amp;gt;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
{&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; [ XF86AudioRaiseVolume&amp;nbsp;
 ]&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; };&lt;br&gt;
&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; key &amp;lt;I32&amp;gt;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
{&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; [ 
XF86HomePage&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
 ]&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; };&lt;br&gt;
&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; key &amp;lt;I65&amp;gt;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
{&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; [ 
XF86Search&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
 ]&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; };&lt;br&gt;
&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; key &amp;lt;I67&amp;gt;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
{&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; [ 
XF86Refresh&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
 ]&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; };&lt;br&gt;
&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; key &amp;lt;I68&amp;gt;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
{&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; [ 
XF86Stop&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
 ]&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; };&lt;br&gt;
&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; key &amp;lt;I69&amp;gt;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
{&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; [ 
XF86Forward&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
 ]&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; };&lt;br&gt;
&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; key &amp;lt;I6A&amp;gt;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
{&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; [ 
XF86Back&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
 ]&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; };&lt;br&gt;
&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; key &amp;lt;I6B&amp;gt;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
{&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; [ 
XF86MyComputer&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
 ]&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; };&lt;br&gt;
&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; key &amp;lt;I6D&amp;gt;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
{&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; [ 
XF86LaunchA&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
 ]&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; };&lt;br&gt;
};&lt;br&gt;
partial alphanumeric_keys&lt;br&gt;
xkb_symbols &quot;geniuscomfy2&quot; {&lt;br&gt;
&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; // From &amp;lt;garaboncias@mailbox.hu&amp;gt;&lt;br&gt;
&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; // Describes the extra keys on a Genius Comfy
KB-21e-Scroll&lt;br&gt;
&amp;nbsp;&lt;br&gt;
&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; name[ Group1 ]= &quot;GeniusComfy21e&quot;;&lt;br&gt;
&amp;nbsp;&lt;br&gt;
&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; key &amp;lt;I10&amp;gt;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
{&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; [ 
XF86AudioNext&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
 ]&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; };&lt;br&gt;
&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; key &amp;lt;I13&amp;gt;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
{&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; [ 
XF86Launch1&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
 ]&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; };&lt;br&gt;
&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; key &amp;lt;I14&amp;gt;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
{&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; [ 
XF86Launch2&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
 ]&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; };&lt;br&gt;
&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; key &amp;lt;I19&amp;gt;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
{&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; [ 
XF86AudioPrev&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
 ]&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; };&lt;br&gt;
&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; key &amp;lt;I20&amp;gt;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
{&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; [ 
XF86AudioMute&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
 ]&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; };&lt;br&gt;
&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; key &amp;lt;I2E&amp;gt;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
{&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; [ XF86AudioLowerVolume&amp;nbsp;
 ]&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; };&lt;br&gt;
&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; key &amp;lt;I21&amp;gt;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
{&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; [ 
XF86Calculator&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
 ]&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; };&lt;br&gt;
&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; key &amp;lt;I22&amp;gt;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
{&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; [ XF86AudioPlay, XF86AudioPause
 ]&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; };&lt;br&gt;
&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; key &amp;lt;I23&amp;gt;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
{&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; [ 
Return&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
 ]&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; };&lt;br&gt;
&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; key &amp;lt;I24&amp;gt;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
{&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; [ 
XF86AudioStop&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
 ]&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; };&lt;br&gt;
&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; key &amp;lt;I30&amp;gt;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
{&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; [ XF86AudioRaiseVolume&amp;nbsp;
 ]&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; };&lt;br&gt;
&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; key &amp;lt;I32&amp;gt;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
{&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; [ 
XF86HomePage&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
 ]&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; };&lt;br&gt;
&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; key &amp;lt;I5F&amp;gt;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
{&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; [ 
XF86Sleep&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
 ]&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; };&lt;br&gt;
&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; key &amp;lt;I65&amp;gt;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
{&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; [ 
XF86Search&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
 ]&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; };&lt;br&gt;
&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; key &amp;lt;I66&amp;gt;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
{&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; [ 
XF86Favorites&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
 ]&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; };&lt;br&gt;
&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; key &amp;lt;I67&amp;gt;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
{&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; [ 
XF86Refresh&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
 ]&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; };&lt;br&gt;
&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; key &amp;lt;I68&amp;gt;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
{&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; [ 
XF86Stop&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
 ]&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; };&lt;br&gt;
&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; key &amp;lt;I69&amp;gt;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
{&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; [ 
XF86Forward&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
 ]&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; };&lt;br&gt;
&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; key &amp;lt;I6A&amp;gt;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
{&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; [ 
XF86Back&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
 ]&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; };&lt;br&gt;
&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; key &amp;lt;I6B&amp;gt;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
{&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; [ 
XF86MyComputer&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
 ]&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; };&lt;br&gt;
&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; key &amp;lt;I6C&amp;gt;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
{&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; [ 
XF86Mail&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
 ]&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; };&lt;br&gt;
&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; key &amp;lt;I6D&amp;gt;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
{&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; [ 
XF86Launch3&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
 ]&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; };&lt;br&gt;
};&lt;br&gt;
      &lt;br&gt;
      &lt;/td&gt;
    &lt;/tr&gt;
  
&lt;/table&gt;
&lt;div style=&quot;margin-left: 40px;&quot;&gt;ehhez segédeszközök :&lt;br&gt;
xev&amp;nbsp;&amp;nbsp; --&amp;gt;&amp;nbsp; keycode&lt;br&gt;
/usr/X11R6/include/X11/XF86keysym.h --&amp;gt; alapján a név&lt;br&gt;
2. &lt;br&gt;
/etc/X11/xkb/rules/xfree86.lst&lt;br&gt;
/etc/X11/xkb/rules/xfree86 &lt;br&gt;
szerkesztése hogy kiválasztunk egy internetbillenty&amp;#369;zetet és minden
sorát lemásoljuk a mi billenty&amp;#369;zetünk nevével&lt;br&gt;
számít a kis és nagybet&amp;#369; !&lt;br&gt;
3.&lt;br&gt;
átirjuk a /etc/X11/Xf86Config-4 -ot ennek megfelel&amp;#337;en és újraindítjuk
az X-et (pl : CTRL-ALT-BACKSPACE)&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
4. &lt;br&gt;
ha a fenti beállítás (2-3-as lépés) valamiért nem m&amp;#369;ködne vagy nem
akarunk ennyi macerát akkor egy egyszerübb de nem szép megoldás :&lt;br&gt;
&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; /etc/X11/xkb/symbols/hu eleje nézzen valahogy igy ki
:&lt;br&gt;
&lt;/div&gt;
&lt;table style=&quot;text-align: left; width: 100%; margin-left: 40px;&quot;
 border=&quot;1&quot; cellspacing=&quot;2&quot; cellpadding=&quot;2&quot;&gt;
  
    &lt;tr&gt;
      &lt;td
 style=&quot;vertical-align: top; background-color: rgb(204, 204, 204);&quot;&gt;//
Default layout&lt;br&gt;
default partial&lt;br&gt;
xkb_symbols &quot;default&quot; {&lt;br&gt;
&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; include &quot;hu(uni_102_qwertz_comma)&quot;&lt;br&gt;
&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; include &quot;inet(GeniusComfy2)&quot;&lt;br&gt;
//&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; include &quot;altwin(super_win)&quot;&lt;br&gt;
//&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; include &quot;altwin(menu)&quot;&lt;br&gt;
};&lt;br&gt;
      &lt;/td&gt;
    &lt;/tr&gt;
  
&lt;/table&gt;
&lt;div style=&quot;margin-left: 40px;&quot;&gt;&lt;br&gt;
ekkor a /etc/X11/Xf86Config-4 így nézzen ki :&lt;br&gt;
&lt;/div&gt;
&lt;br&gt;
&lt;table style=&quot;text-align: left; width: 100%; margin-left: 40px;&quot;
 border=&quot;1&quot; cellspacing=&quot;2&quot; cellpadding=&quot;2&quot;&gt;
  
    &lt;tr&gt;
      &lt;td
 style=&quot;vertical-align: top; background-color: rgb(204, 204, 204);&quot;&gt;Section
&quot;InputDevice&quot;&lt;br&gt;
&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
Identifier&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; &quot;Keyboard0&quot;&lt;br&gt;
&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
Driver&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; &quot;keyboard&quot;&lt;br&gt;
&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
Option&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
&quot;XkbLayout&quot;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; &quot;hu&quot;&lt;br&gt;
&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
Option&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
&quot;XkbRules&quot;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; &quot;xfree86&quot;&lt;br&gt;
&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
Option&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
&quot;XkbModel&quot;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; &quot;pc104&quot;&lt;br&gt;
EndSection&lt;/td&gt;
    &lt;/tr&gt;
  
&lt;/table&gt;
&lt;div style=&quot;margin-left: 40px;&quot;&gt;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; &amp;nbsp;&amp;nbsp;
&amp;nbsp;&amp;nbsp; &lt;br&gt;
mindez igazából semmit sem ér ha nem használod. A gnomeban van
multimédiabillenty&amp;#369;zet beállító eszköz itt a hanggal goglalkozó
bill.eket érdemes csak beállítani, a többit a sawfish-ban a sawfish-ui
parancs kiadásával. Az alábbiakat érdemes beállítani :&lt;br&gt;
&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; &amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; &amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; &lt;br&gt;
&lt;table style=&quot;text-align: left; width: 100%;&quot; border=&quot;1&quot; cellspacing=&quot;2&quot;
 cellpadding=&quot;2&quot;&gt;
  
    &lt;tr&gt;
      &lt;td&gt;alt-tab&lt;/td&gt;
      &lt;td&gt;cycle-windows&lt;br&gt;
      &lt;/td&gt;
    &lt;/tr&gt;
    &lt;tr&gt;
      &lt;td&gt;XF86Mail&lt;br&gt;
      &lt;/td&gt;
      &lt;td&gt;Héjparancs futtatása (Run shell
command) : evolution&lt;br&gt;
      &lt;/td&gt;
    &lt;/tr&gt;
    &lt;tr&gt;
      &lt;td&gt;XF86AudioNext&lt;br&gt;
      &lt;/td&gt;
      &lt;td&gt;xmms -f&lt;br&gt;
      &lt;/td&gt;
    &lt;/tr&gt;
    &lt;tr&gt;
      &lt;td&gt;XF86AudioPrev&lt;br&gt;
      &lt;/td&gt;
      &lt;td&gt;xmms -r&lt;br&gt;
      &lt;/td&gt;
    &lt;/tr&gt;
    &lt;tr&gt;
      &lt;td&gt;XF86AudioStart&lt;br&gt;
      &lt;/td&gt;
      &lt;td&gt; xmms -s&lt;br&gt;
      &lt;/td&gt;
    &lt;/tr&gt;
    &lt;tr&gt;
      &lt;td&gt;XF86AudioStop&lt;br&gt;
      &lt;/td&gt;
      &lt;td&gt; xmms -p&lt;br&gt;
      &lt;/td&gt;
    &lt;/tr&gt;
    &lt;tr&gt;
      &lt;td&gt;Ctrl-Alt-Esc&lt;br&gt;
      &lt;/td&gt;
      &lt;td&gt;gnome-system-monitor&lt;br&gt;
      &lt;/td&gt;
    &lt;/tr&gt;
    &lt;tr&gt;
      &lt;td&gt;Alt-Return&lt;br&gt;
      &lt;/td&gt;
      &lt;td&gt;Teljes képerny&amp;#337;re az ablakot
(Maximize window fullscreen toggle)&lt;br&gt;
      &lt;/td&gt;
    &lt;/tr&gt;
    &lt;tr&gt;
      &lt;td&gt;Menu&lt;br&gt;
      &lt;/td&gt;
      &lt;td&gt;Alkalmazásmen&amp;#369;(Popup Aps menu)&lt;br&gt;
      &lt;/td&gt;
    &lt;/tr&gt;
    &lt;tr&gt;
      &lt;td&gt;Super f&lt;br&gt;
      &lt;/td&gt;
      &lt;td&gt;gnome-find&lt;br&gt;
      &lt;/td&gt;
    &lt;/tr&gt;
    &lt;tr&gt;
      &lt;td&gt;Super e&lt;br&gt;
      &lt;/td&gt;
      &lt;td&gt;nautilus&lt;br&gt;
      &lt;/td&gt;
    &lt;/tr&gt;
    &lt;tr&gt;
      &lt;td&gt;Ctrl-Alt-jobbra&lt;br&gt;
      &lt;/td&gt;
      &lt;td&gt;Következ&amp;#337; munkaterület&lt;br&gt;
      &lt;/td&gt;
    &lt;/tr&gt;
    &lt;tr&gt;
      &lt;td&gt;Ctrl-Alt-balra&lt;/td&gt;
      &lt;td&gt;Elöz&amp;#337; munkaterület&lt;/td&gt;
    &lt;/tr&gt;
  
&lt;/table&gt;
...
&lt;/div&gt;
&lt;/div&gt;
&lt;br&gt;
&lt;h3 style=&quot;margin-left: 40px;&quot;&gt;4.5 Gnome-hoz
Háttérkép / Inditóképerny&amp;#337; / Sawfish / GDM témák&lt;/h3&gt;
&lt;div style=&quot;margin-left: 80px;&quot;&gt;Minden egy helyen : http://art.gnome.org/ &lt;/div&gt;
&lt;div style=&quot;margin-left: 80px;&quot;&gt;&lt;br&gt;
&lt;/div&gt;
&lt;h2&gt;5. magyar nyelv&amp;#369; programok&lt;/h2&gt;
&lt;div style=&quot;margin-left: 40px;&quot;&gt;# dpkg-reconfigure locales&lt;br&gt;
itt be kell állítani a hu_HU iso-8859-2
és a hu_HU utf8 -at&lt;br&gt;
utána a hu_HU iso-8859-2 -t kell alapértelmezetre állítani ugyanis sok
consolos
program ezzel a kódlappal van lefordítva, kivételt képeznek ez alól
a magyar manpage-ek amik utf8 -osok, így ezeket csak&amp;nbsp; pl. a
gnome
súgójából tudjuk kényelmesen olvasni. (ha lassan is de a j&amp;#337;v&amp;#337; az utf8
felé halad)&lt;br&gt;
[ http://www.tar.hu/balihb/debianmagyarul.txt részletesen ]&lt;br&gt;
ide tartozik még, hogy a localepurge progammal eltávolíthatjuk a nem kivánt fordításokat (svéd, török ...) így 100-200 Mb-t megsporolhatunk
&lt;/div&gt;
&lt;h2&gt;6. óra&lt;/h2&gt;
&lt;div style=&quot;margin-left: 40px;&quot;&gt;
&lt;h3&gt;6.1 beállítás kézzel&lt;br&gt;
&lt;/h3&gt;
&lt;div style=&quot;margin-left: 40px;&quot;&gt;date [ MMDDhhmm[ CC ]YY ][ .ss ]&lt;br&gt;
M - hónap&lt;br&gt;
D - nap&lt;br&gt;
h&amp;nbsp; - óra&lt;br&gt;
m - perc &lt;br&gt;
CCYY - év&lt;br&gt;
.ss&amp;nbsp;&amp;nbsp; - másodperc&lt;br&gt;
&lt;/div&gt;
&lt;br&gt;
&lt;h3&gt;6.2 beállítás internet segítségével&lt;br&gt;
&lt;/h3&gt;
&lt;div style=&quot;margin-left: 40px;&quot;&gt;alkalmankénti használat :&lt;br&gt;
&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; fel kell rakni az ntpdate csomagot&lt;br&gt;
&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; root# ntpdate time.kfki.hu&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
daemonként : &lt;br&gt;
&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; fel kell rakni az ntp csomagot&lt;br&gt;
&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; /etc/ntp.conf -ban alulra : server time.kfki.hu&lt;br&gt;
nyilvános szerverek : [ http://www.ntp.org/&quot;&gt;http://www.ntp.org/ ]&lt;br&gt;
&lt;/div&gt;
&lt;h3&gt;6.3 helyi vs. UTC&lt;/h3&gt;
&lt;div style=&quot;margin-left: 40px;&quot;&gt;/etc/default/rcS -n belül UTC=yes -t át
kell irni NO -ra ha van a linux mellett windows is különben minden
rendszerváltáskor +1 óra változás lesz&lt;br&gt;
&lt;/div&gt;
&lt;/div&gt;
&lt;br&gt;

&lt;h2&gt;7. egyéb&lt;/h2&gt;
&lt;div style=&quot;margin-left: 40px;&quot;&gt;
&lt;h3&gt;7.1 Syslog&lt;/h3&gt;
Ne szemeteljen a konzolokra hanem inkább kapja meg a 12-es konzolt és
arra irjon&lt;br&gt;
/etc/syslog.conf vége felé kommentezzük ki az alábbi sorokat :&lt;br&gt;
&lt;table style=&quot;text-align: left; width: 100%;&quot; border=&quot;1&quot; cellspacing=&quot;2&quot;
 cellpadding=&quot;2&quot;&gt;
  
    &lt;tr&gt;
      &lt;td
 style=&quot;vertical-align: top; background-color: rgb(204, 204, 204);&quot;&gt;#
Emergencies are sent to everybody logged in.&lt;br&gt;
&amp;nbsp;#&lt;br&gt;
&amp;nbsp;#*.emerg *&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
&amp;nbsp;# The named pipe /dev/xconsole is for the `xconsole' utility.&amp;nbsp; To
use it,&lt;br&gt;
&amp;nbsp;# you must invoke `xconsole' with the `-file' option:&lt;br&gt;
&amp;nbsp;#&lt;br&gt;
&amp;nbsp;#&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; $ xconsole -file /dev/xconsole [ ... ]&lt;br&gt;
&amp;nbsp;#&lt;br&gt;
&amp;nbsp;# NOTE: adjust the list below, or you'll go crazy if you have a
reasonably&lt;br&gt;
&amp;nbsp;#&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; busy site..&lt;br&gt;
&amp;nbsp;#&lt;br&gt;
&amp;nbsp;#daemon.*;mail.*;\&lt;br&gt;
&amp;nbsp;#&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; news.crit;news.err;news.notice;\&lt;br&gt;
&amp;nbsp;#&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; *.=debug;*.=info;\&lt;br&gt;
&amp;nbsp;#&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
&amp;nbsp;*.=notice;*.=warn&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; |/dev/xconsole&lt;br&gt;
&amp;nbsp;# a 12-es konzolra is irjon mindent&lt;br&gt;
&amp;nbsp;# CTRL-ALT-F12 -vel megnézhetjük&lt;br&gt;
&amp;nbsp;*.*&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;/dev/tty12&lt;br&gt;
      &lt;/td&gt;
    &lt;/tr&gt;
  
&lt;/table&gt;
&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
&lt;h3&gt;7.2 Indítás&lt;/h3&gt;
/etc/issue -&amp;gt; ennek a tartalmát irja
ki a login elé, egy példa :&lt;br&gt;
&lt;table style=&quot;text-align: left; width: 100%;&quot; border=&quot;1&quot; cellspacing=&quot;2&quot;
 cellpadding=&quot;2&quot;&gt;
  
    &lt;tr&gt;
      &lt;td
 style=&quot;vertical-align: top; background-color: rgb(204, 204, 204);&quot;&gt;--------------------------------------------------------------------------------      &lt;br&gt;&lt;br&gt;
Isten hozott a linux szabad világában&lt;br&gt;
\n:\l&lt;br&gt;&lt;br&gt;--------------------------------------------------------------------------------
      &lt;br&gt;
      &lt;/td&gt;
    &lt;/tr&gt;
  
&lt;/table&gt;
man getty paranccsal megnézheted mit is jelent a \n és a \l
(hostnév,konzolnév)&lt;br&gt;
Boot után az 1-es konzol törlése&lt;br&gt;
/etc/rc2.d könyvtárba hozzunk létre egy futtatható fájlt (pl:
S99zzz_clear lényeg hogy utolsó legyen) az alábbi tartalommal :&lt;br&gt;
&lt;table style=&quot;text-align: left; width: 100%;&quot; border=&quot;1&quot; cellspacing=&quot;2&quot;
 cellpadding=&quot;2&quot;&gt;
  
    &lt;tr&gt;
      &lt;td
 style=&quot;vertical-align: top; background-color: rgb(204, 204, 204);&quot;&gt;#!/bin/sh&lt;br&gt;
clear&lt;br&gt;
      &lt;/td&gt;
    &lt;/tr&gt;
  
&lt;/table&gt;
&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
GRUB telepítése : [ http://www.ibiblio.org/pub/Linux/docs/HOWTO/translations/hu/html_single/Linux+Win9x+Grub-HOWTO-hu.html ]&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
&lt;/div&gt;
&lt;h3 style=&quot;margin-left: 40px;&quot;&gt;7.2 GPG&lt;/h3&gt;
&lt;div style=&quot;margin-left: 40px;&quot;&gt;Például a Seahorse -val kulcsgenerálás&lt;br&gt;
vagy ha van kedved manualokat olvasgatni akkor a gpg paranccsal majd a &lt;br&gt;
~/.gnupg/gpg.conf -ba az alábbi sorok hozzáadása :&lt;br&gt;
&lt;table style=&quot;text-align: left; width: 100%;&quot; border=&quot;1&quot; cellspacing=&quot;2&quot;
 cellpadding=&quot;2&quot;&gt;
  
    &lt;tr&gt;
      &lt;td
 style=&quot;vertical-align: top; background-color: rgb(204, 204, 204);&quot;&gt;#keyserver
x-hkp://pgp.mit.edu&lt;br&gt;
&amp;nbsp;#keyserver mailto:pgp-public-keys@keys.nl.pgp.net&lt;br&gt;
&amp;nbsp;#keyserver ldap://pgp.surfnet.nl:11370&lt;br&gt;
keyserver ldap://keyserver.pgp.com&lt;br&gt;
&amp;nbsp;#keyserver http://search.keyserver.net:11370&lt;br&gt;
&amp;nbsp;#keyserver wwwkeys.pgp.net&lt;br&gt;
&amp;nbsp;#keyserver ldap://europe.keys.pgp.com:11370&lt;br&gt;
      &lt;/td&gt;
    &lt;/tr&gt;
  
&lt;/table&gt;
majd &lt;br&gt;
&lt;table style=&quot;text-align: left; width: 100%;&quot; border=&quot;1&quot; cellspacing=&quot;2&quot;
 cellpadding=&quot;2&quot;&gt;
  
    &lt;tr&gt;
      &lt;td
 style=&quot;vertical-align: top; background-color: rgb(204, 204, 204);&quot;&gt;gpg
--send-keys &amp;lt;kulcs ID&amp;gt;&lt;br&gt;
      &lt;/td&gt;
    &lt;/tr&gt;
  
&lt;/table&gt;
és máris fenn vannak az interneten a publikus kulcsaid&lt;br&gt;
már csak az evolution-t kell beállítanod és bárki tud neked
titkosítva a levelet küldeni illetve alá tudod irni a leveleidet
digitálisan&lt;br&gt;
kulcs kereses : gpg --search-keys &amp;lt;emailcim&amp;gt;&lt;br&gt;
kulcs letoltese : gpg --recv-keys &amp;lt;kulcs ID&amp;gt;&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
&lt;/div&gt;
&lt;h2&gt;8 Internet megosztás&lt;/h2&gt;
&lt;div style=&quot;margin-left: 40px;&quot;&gt;http://people.inf.elte.hu/radicsla/irasok/Internet_megosztas/Internet_megosztas.html itt van egy
készül&amp;#337; irás &lt;br&gt;
&lt;/div&gt;
&lt;h2&gt;9. Linkek&lt;/h2&gt;
&lt;div style=&quot;margin-left: 40px;&quot;&gt;Magyar Debianos Levelez&amp;#337; lista : http://lists.linux.hu/mailman/listinfo/debian &lt;br&gt;
Nem szorosan ide tartozik de a Windows programoknak megfelel&amp;#337; Linuxos
társaik :[ http://linuxshop.ru/linuxbegin/win-lin-soft-en/ ]&lt;br&gt;
és itt is&amp;nbsp; [ http://linuxuser.hu/index.php?module=mitmire&amp;amp;PHPSESSID=4be7db98251845c70f872a21c83ad44b ]&lt;br&gt;
&lt;/div&gt;
&lt;/div&gt;
&lt;/div&gt;

[[Kategória:Szövegek]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Szerző:Friderikusz Sándor</title>
    <id>692</id>
    <revision>
      <id>4897</id>
      <timestamp>2006-08-30T15:13:48Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>-kat</comment>
      <text xml:space="preserve">* [[A száguldó matematikus]]

[[Kategória:Szerzők]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Szerző:Ismeretlen szerző</title>
    <id>693</id>
    <revision>
      <id>1721</id>
      <timestamp>2006-07-01T12:35:07Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>Gubbubu</username>
        <id>3</id>
      </contributor>
      <comment>Átirányítás ide:[[Kategória:Ismeretlen szerző]]</comment>
      <text xml:space="preserve">#Redirect [[:Kategória:Ismeretlen szerző]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Ismeretlen szerző</title>
    <id>694</id>
    <revision>
      <id>1720</id>
      <timestamp>2006-07-01T12:34:49Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>Gubbubu</username>
        <id>3</id>
      </contributor>
      <comment>Átirányítás ide:[[Kategória:Ismeretlen szerző]]</comment>
      <text xml:space="preserve">#Redirect [[:Kategória:Ismeretlen szerző]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Kategória:Ismeretlen szerző</title>
    <id>695</id>
    <revision>
      <id>1713</id>
      <timestamp>2006-07-01T12:27:50Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>Gubbubu</username>
        <id>3</id>
      </contributor>
      <text xml:space="preserve">[[Kategória:Kategóriák]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Szerzők</title>
    <id>696</id>
    <revision>
      <id>1719</id>
      <timestamp>2006-07-01T12:34:00Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>Gubbubu</username>
        <id>3</id>
      </contributor>
      <comment>Átirányítás ide:[[Kategória:Szerzők]]</comment>
      <text xml:space="preserve">#Redirect [[:Kategória:Szerzők]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Adminisztrátorok</title>
    <id>697</id>
    <revision>
      <id>5586</id>
      <timestamp>2006-11-12T12:06:42Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>redirekt, a két lap összefésülve</comment>
      <text xml:space="preserve">#redirect [[Wikiforrás:Segítség/Adminisztrátorok]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>MediaWiki:Accountcreated</title>
    <id>709</id>
    <revision>
      <id>3182</id>
      <timestamp>2006-07-11T20:41:05Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>magyarítás</comment>
      <text xml:space="preserve">Azonosító létrehozva</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>MediaWiki:Accountcreatedtext</title>
    <id>710</id>
    <revision>
      <id>3183</id>
      <timestamp>2006-07-11T20:41:35Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>magyarítás</comment>
      <text xml:space="preserve">$1 felhasználói azonosítója sikeresen létrejött.</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>MediaWiki:Allinnamespace</title>
    <id>715</id>
    <revision>
      <id>3184</id>
      <timestamp>2006-07-11T20:43:37Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>magyarítás</comment>
      <text xml:space="preserve">Az összes lap ($1 névtér)</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>MediaWiki:Allnotinnamespace</title>
    <id>726</id>
    <revision>
      <id>3205</id>
      <timestamp>2006-07-12T20:47:54Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>magyarítás</comment>
      <text xml:space="preserve">Minden olyan lap, ami nem a(z) $1 névtérben van.</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>MediaWiki:Allpagesfrom</title>
    <id>728</id>
    <revision>
      <id>3210</id>
      <timestamp>2006-07-12T20:52:21Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>magyarítás</comment>
      <text xml:space="preserve">Lapok listázása ettől kezdve:</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>MediaWiki:Allpagesnext</title>
    <id>729</id>
    <revision>
      <id>3206</id>
      <timestamp>2006-07-12T20:48:34Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>magyarítás</comment>
      <text xml:space="preserve">Következő</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>MediaWiki:Allpagesprefix</title>
    <id>730</id>
    <revision>
      <id>3207</id>
      <timestamp>2006-07-12T20:48:57Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>magyarítás</comment>
      <text xml:space="preserve">Lapok listázása, amik ezzel az előtaggal kezdődnek:</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>MediaWiki:Allpagesprev</title>
    <id>731</id>
    <revision>
      <id>3208</id>
      <timestamp>2006-07-12T20:49:28Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>magyarítás</comment>
      <text xml:space="preserve">Előző</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>MediaWiki:Allpagessubmit</title>
    <id>732</id>
    <revision>
      <id>3209</id>
      <timestamp>2006-07-12T20:49:49Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>magyarítás</comment>
      <text xml:space="preserve">Menj</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>MediaWiki:Alreadyrolled</title>
    <id>738</id>
    <revision>
      <id>3731</id>
      <timestamp>2006-07-14T10:10:50Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>helyesírás (valakimár-&gt;valaki már)</comment>
      <text xml:space="preserve">[[$1]] utolsó, [[User:$2|$2]] ([[User talk:$2|vita]]) általi szerkesztését nem lehet visszavonni: időközben valaki már visszavonta, vagy szerkesztette a lapot.

Az utolsó szerkesztést [[User:$3|$3]] ([[User talk:$3|vita]]) végezte.</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>MediaWiki:And</title>
    <id>740</id>
    <revision>
      <id>3211</id>
      <timestamp>2006-07-12T20:54:49Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>magyarítás</comment>
      <text xml:space="preserve">és</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>MediaWiki:Anontalk</title>
    <id>742</id>
    <revision>
      <id>3212</id>
      <timestamp>2006-07-12T20:55:15Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>magyarítás</comment>
      <text xml:space="preserve">Vitalap ehhez az IP-hez</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>MediaWiki:Anonymous</title>
    <id>744</id>
    <revision>
      <id>3213</id>
      <timestamp>2006-07-12T20:55:48Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>magyarítás</comment>
      <text xml:space="preserve">Névtelen {{SITENAME}}-felhasználó(k)</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>MediaWiki:Articletitles</title>
    <id>750</id>
    <revision>
      <id>3214</id>
      <timestamp>2006-07-12T20:56:43Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>magyarítás</comment>
      <text xml:space="preserve">''$1'' kezdetű szócikkek</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>MediaWiki:Blocklistline</title>
    <id>775</id>
    <revision>
      <id>3285</id>
      <timestamp>2006-07-13T16:49:42Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>magyarítás</comment>
      <text xml:space="preserve">$1, $2 blokkolta $3 felhasználót (lejárat: $4)</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>MediaWiki:Blocklogentry</title>
    <id>776</id>
    <revision>
      <id>3286</id>
      <timestamp>2006-07-13T16:50:10Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>magyarítás</comment>
      <text xml:space="preserve">&quot;$1&quot; blokkolva $2 lejárattal</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>MediaWiki:Blocklogtext</title>
    <id>778</id>
    <revision>
      <id>3287</id>
      <timestamp>2006-07-13T16:51:15Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>ford.</comment>
      <text xml:space="preserve">Ez a felhasználókra helyezett blokkoknak és azok feloldásának listája. Az IP autoblokkok nem szerepelnek a listában. Lásd még [[Special:Ipblocklist|a jelenleg életben lévő blokkok listáját]].</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>MediaWiki:Brokenredirects</title>
    <id>784</id>
    <revision>
      <id>3288</id>
      <timestamp>2006-07-13T16:52:29Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>ford.</comment>
      <text xml:space="preserve">Nem létező lapra mutató átirányítások</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>MediaWiki:Confirmemail body</title>
    <id>817</id>
    <revision>
      <id>3729</id>
      <timestamp>2006-07-14T08:07:11Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>ragok javítása</comment>
      <text xml:space="preserve">Valaki, valószínűleg te, a $1 IP címről regisztrált a(z) {{SITENAME}}ra a(z) &quot;$2&quot; azonosítóval, ezzel az e-mail címmel. 

Annak érdekében, hogy megerősítsd, ez az azonosító valóban hozzád tartozik, és hogy aktiváld az e-mail címedet a(z) {{SITENAME}}on, nyisd meg az alábbi linket a böngésződben:

$3

Ha ez *nem* te vagy, ne kattints a linkre. Ennek a megerősítésre szánt kódnak a felhasználhatósági ideje lejár: $4.</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>MediaWiki:Copyrightwarning</title>
    <id>841</id>
    <revision>
      <id>5119</id>
      <timestamp>2006-09-29T20:25:25Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>magyar szöveg a Wikipédiából</comment>
      <text xml:space="preserve">A szöveg elküldésével tanúsítod, hogy nem sért [[Wikiforrás:Szerzői jogok|szerzői jogokat]], és hozzájárulsz a [[w:GFDL|GFDL]] alatti közzétételéhez.</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>MediaWiki:Disambiguationspage</title>
    <id>892</id>
    <revision>
      <id>4755</id>
      <timestamp>2006-08-29T17:26:55Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>linkesítés</comment>
      <text xml:space="preserve">[[Template:Egyért]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>MediaWiki:Edittools</title>
    <id>918</id>
    <revision>
      <id>5136</id>
      <timestamp>2006-10-01T14:17:47Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>elütés jav</comment>
      <text xml:space="preserve">{{Wikiforrás:Edittools}}</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>MediaWiki:Loginerror</title>
    <id>1376</id>
    <revision>
      <id>5450</id>
      <timestamp>2006-11-02T17:25:53Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>javítás, nem kell . a végére</comment>
      <text xml:space="preserve">Belépési hiba</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>MediaWiki:Loginprompt</title>
    <id>1381</id>
    <revision>
      <id>3726</id>
      <timestamp>2006-07-14T08:03:43Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>rag jó</comment>
      <text xml:space="preserve">Engedélyezned kell a cookie-kat, hogy bejelentkezhess a {{SITENAME}}ba.</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>MediaWiki:Loginsuccess</title>
    <id>1385</id>
    <revision>
      <id>3727</id>
      <timestamp>2006-07-14T08:04:04Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>rag jó itt is</comment>
      <text xml:space="preserve">Beléptél a {{SITENAME}}ba &quot;$1&quot;-ként.</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>MediaWiki:Redirectpagesub</title>
    <id>1688</id>
    <revision>
      <id>5588</id>
      <timestamp>2006-11-12T12:09:14Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>leford</comment>
      <text xml:space="preserve">Átirányítás lap</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>MediaWiki:Sitestatstext</title>
    <id>1793</id>
    <revision>
      <id>3732</id>
      <timestamp>2006-07-14T10:27:06Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>pontosítás</comment>
      <text xml:space="preserve">Az adatbázisban összesen '''$1''' lap található.
Ebben benne vannak a „vita”-lapok, a {{SITENAME}}ról szóló lapok, a
nagyon rövid („csonk”) lapok, átirányítások, és más olyan lapok, amik vélhetően nem
számítanak igazi cikknek.
Ezeket nem számítva ''$2'' cikkünk van.

'''$8''' fájlt töltöttek fel.

A wiki elindítása óta '''$3''' alkalommal néztek meg
lapot, és '''$4''' alkalommal szerkesztettek.
Ez átlagosan '''$5''' szerkesztés laponként, és
'''$6''' megnézés szerkesztésenként.

$7 [http://meta.wikimedia.org/wiki/Help:Job_queue elvégzetlen feladat] van.</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>MediaWiki:Specialpage</title>
    <id>1820</id>
    <revision>
      <id>3763</id>
      <timestamp>2006-07-14T20:49:41Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>L-&gt;l</comment>
      <text xml:space="preserve">Speciális lap</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>MediaWiki:Tagline</title>
    <id>1836</id>
    <revision>
      <id>3725</id>
      <timestamp>2006-07-14T07:59:03Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>rag jó</comment>
      <text xml:space="preserve">A {{SITENAME}}ból</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>MediaWiki:Undeletehistory</title>
    <id>1927</id>
    <revision>
      <id>3733</id>
      <timestamp>2006-07-14T10:30:00Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>névelő jav</comment>
      <text xml:space="preserve">Ha helyreállítasz egy lapot, azzal visszahozod laptörténet összes változatát.  Ha lap törlése óta azonos néven már létrehoztak egy újabb lapot, a helyreállított változatok a laptörténet elejére kerülnek be, a jelenlegi lapváltozat módosítása nélkül.</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>MediaWiki:Unusedimagestext</title>
    <id>1953</id>
    <revision>
      <id>3284</id>
      <timestamp>2006-07-13T16:46:09Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>többesszám jav</comment>
      <text xml:space="preserve">&lt;p&gt;Vedd figyelembe azt hogy más
lapok - mint például a nemzetközi {{SITENAME}}ok - közvetlenül
hivatkozhatnak egy file URL-jére, ezért szerepelhet itt annak
ellenére hogy aktívan használják.</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>MediaWiki:Uploadcorrupt</title>
    <id>1965</id>
    <revision>
      <id>3283</id>
      <timestamp>2006-07-13T16:44:38Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>magyarítás</comment>
      <text xml:space="preserve">A fájl sérült vagy hibás a kiterjesztése. Légy szíves ellenőrizd a fájlt és próbálkozz újra!</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>MediaWiki:Uploadnewversion-linktext</title>
    <id>1974</id>
    <revision>
      <id>3282</id>
      <timestamp>2006-07-13T16:43:44Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>magyarítás</comment>
      <text xml:space="preserve">A fájl újabb változatának felküldése</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>MediaWiki:Watchnologintext</title>
    <id>2032</id>
    <revision>
      <id>3281</id>
      <timestamp>2006-07-13T16:40:49Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>linkjav, vessző pótlása</comment>
      <text xml:space="preserve">Ahhoz hogy figyelőlistád lehessen, [[Special:Userlogin|be kell lépned]].</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>MediaWiki:Youremail</title>
    <id>2054</id>
    <revision>
      <id>3279</id>
      <timestamp>2006-07-13T16:37:51Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>kettőspont pótlása</comment>
      <text xml:space="preserve">Az emailed*:</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>MediaWiki:Yournick</title>
    <id>2056</id>
    <revision>
      <id>3278</id>
      <timestamp>2006-07-13T16:37:30Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>kettőspont pótlása</comment>
      <text xml:space="preserve">A beceneved (aláírásokhoz):</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Licenszek</title>
    <id>2061</id>
    <revision>
      <id>4744</id>
      <timestamp>2006-08-29T16:27:48Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>{{összevon|cél=Wikiforrás:Licenc}}</comment>
      <text xml:space="preserve">{{összevon|cél=Wikiforrás:Licenc}}

== GNU ==
* [[GNU General Public License (magyar)|GNU General Public License]] ([http://www.gnu.org/licenses/gpl.html eredeti szöveg])
* [[GNU Lesser General Public License (magyar)|GNU Lesser General Public License]] ([http://www.gnu.org/copyleft/lesser.html eredeti szöveg])
* [[GNU Free Documentation License (magyar)|GNU Free Documentation License]] ([http://www.fsf.org/licensing/licenses/fdl.html eredeti szöveg])

[[Category:Kategóriák]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Vandal bölcsesség</title>
    <id>2065</id>
    <revision>
      <id>3114</id>
      <timestamp>2006-07-02T20:00:48Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>OsvátA</username>
        <id>12</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>&quot;s&quot; a címbe</comment>
      <text xml:space="preserve">{{vers|Berzsenyi Dániel|Vandal bölcsesség|
&lt;br&gt;
A vandaloknak ferde bölcsesége &lt;br&gt;
Ismét divatba jő s csudáltatik; &lt;br&gt;
Ezek, hogy a nagy Rómát dőlni látták, &lt;br&gt; 
Vesztének abban lelték fő okát: &lt;br&gt;
Hogy ottan ími és olvasni szoktak; &lt;br&gt;
S ez okra nézve ők a könyveket &lt;br&gt;
Elégeték mint ördögségeket: &lt;br&gt;
S hogy most kiforrta Párizs régi mérgét, &lt;br&gt;
Mi szülte azt más, mint könyvek s tudósok? &lt;br&gt;
Égetni kell hát minden könyveket, &lt;br&gt;
Égetni mindazt, aki gondol és lát! &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
Oh, vandaloknak sanda bölcsesége! &lt;br&gt;
Méltó, királyi fülbe zengeni. &lt;br&gt;
Tenéked a nagy Róma csüggedése &lt;br&gt;
S Párizsnak ádáz harca egy eset? &lt;br&gt;
Tenéked alma s makk egy fán terem? - &lt;br&gt;
Hát vandalok közt nincs-e pártütés? &lt;br&gt;
S nem félt-e Caesar a vad Galliától? &lt;br&gt;
Hát a szeraillok öldöklései &lt;br&gt;
És Ázsiának végtelen zavarja, &lt;br&gt;
A Dózsa, Hóra gyilkos pórhada &lt;br&gt;
Mind a tudósok s könyvek mívei? &lt;br&gt;
Hát Prussziának s Bécsnek trónusát &lt;br&gt;
Csak a vak észnek fékje tartja fent? &lt;br&gt;
S azért nem omlik ott királyi vér? &lt;br&gt;
S tán Angliának népe balgatag, &lt;br&gt;
Azért parancsol a föld tengelyének? &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
Így van! ha szél fúj s fergeteg leend, &lt;br&gt;
Ha a búzában konkoly és vadóc van, &lt;br&gt;
Ha nyájainkat métely szállja meg, &lt;br&gt;
S a szürke kanca vemhét elveti &lt;br&gt;
Azt mind tudósok s könyvek mívelik. &lt;br&gt;
Bölcsen! Dicsően! Ínach és Numa, &lt;br&gt;
Ninus, Zoroaster így okoskodának, &lt;br&gt;
Tehát mi is! - Oh, de nagy hézag ez! &lt;br&gt;
A makkos ember és mi, nagy különbség! &lt;br&gt;
A makkal elmult a szilaj szabadság, &lt;br&gt;
Az ember önként hordja most nyügét, &lt;br&gt;
A békes élet bájit ismeri, &lt;br&gt;
S a marhafékre nincs szüksége többé. &lt;br&gt;
Lám Títus, Aurél s Fridrik nem valának &lt;br&gt;
Sem istenek, sem a Nap öccsei: &lt;br&gt;
Imádtatának mégis a világtól; &lt;br&gt;
De a tyrannok, bár istenfiaknak &lt;br&gt;
Neveztetének, bárd alá jutának. &lt;br&gt;
|&amp;nbsp;|(1814-1815 között)}}</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Szerző:Rudyard Kipling</title>
    <id>2066</id>
    <revision>
      <id>4908</id>
      <timestamp>2006-08-30T17:39:57Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>a szerzőknek nincs saját kategóriája</comment>
      <text xml:space="preserve">'''Rudyard Kipling''' (1865-1936) angol író.

* [[Ha...]]

[[Kategória:Szerzők]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Ha...</title>
    <id>2067</id>
    <revision>
      <id>5812</id>
      <timestamp>2006-12-24T22:34:17Z</timestamp>
      <contributor>
        <ip>84.236.18.188</ip>
      </contributor>
      <comment>valószinűleg elgépelés</comment>
      <text xml:space="preserve">{| {{szt}}
|align=center|'''''Rudyard Kipling - Ha'''''
|align=center|'''''If by Rudyard Kipling''''' 
|-
|
Ha nem veszted fejed, mikor zavar van,

S fejvesztve téged gáncsol vak, süket,

Ha kétkednek benned s bízol magadban,

De érted az ő kétkedésüket,

Ha várni tudsz és várni sose fáradsz

És hazugok közt sem hazug a szád

Ha gyűlölnek a gyűlölségtől nem áradsz

S mégsem papolsz, mint bölcs-kegyes galád,
|

If you can keep your head when all about you

Are losing theirs and blaming it on you,

If you can trust yourself when all men doubt-you,

But make allowance for their doubting too,

If you can wait and not be tired by waiting,

Or being lied about, don't deal in lies.

Or being hated don't give way to hating,

And yet don't look too good, nor talk too wise
|-
|
Ha álmodsz – s nem zsarnokod az álmod 

Gondolkodsz – s becsülöd a valót, 

Ha a Sikert, Kudarcot bátran állod 

S úgy nézed őket mint két rongy csalót, 

Ha elbírod, hogy igazad örökre 

Maszlag gyanánt használják a gazok 

S életműved, mi ott van összetörve, 

Silány anyagból építsék azok,
|
If you can dream – and not make dreams your master 

If you can think – and not make thougts youraim; 

If you can meet with Triumph and Disaster 

And treat those two impostors Just the same, 

If you can bear to hear the truth you've spoken 

Twisted by knaves to make a trap for fools, 

Or watch the things you gave your life to, broken, 

And stoop and build 'em up with worn-out tools
|-
|

Ha mind, amit csak nyertél egy halomban 

Van merszed egy kártyára tenni föl. 

S ha vesztesz és elkezded újra, nyomban 

Nem is beszélsz a veszteség felől 

Ha paskolod izmod, inad a célhoz 

És szived is, mely nem a hajdani 

Mégis kitartasz, bár mi sem acéloz, 

Csak Akaratod int: &quot;Kitartani&quot;.
|
If you can make one heap of all your winnings 

And risk it on one turn of pitch-and- toss, 

And lose, and start again at your beginnings 

And never breathe a word about your loss, 

If you can force your heart and nerve and sinew 

To serve your turn long after they are gone, 

And so hold on when there is nothing in you 

Except the Will which says to them:„Hold on!&quot;

|-
|

Ha szólsz a néphez s tisztesség a vérted, 

Királyokkal jársz s józan az eszed, 

Ha ellenség, de jóbarát se sérthet 

S mindenki számol egy kicsit veled. 

Ha a komor perc hatvan pillanatja 

Egy távfutás neked s te futsz vígan, 

Tiéd a Föld és minden ami rajta 

És ami több – ember leszel fiam.
|
If you can talk with crowds and keep your virtue, 

Or walk with Kings – nor lose the common touch, 

If neither foes nor loving friends can hurt you, 

If all men count with you, but none too much; 

If you can fill the unforgiving minute 

With sixty seconds' worth of distance run,          

Yours is the Earth and everything that's in it    

And – which is more – you will be a Man my son!
|}


{{vers|Rudyard Kipling|Ha…|
&amp;nbsp; &lt;br&gt;
Ha nem veszted fejed, mikor zavar van, &lt;br /&gt;
s fejvesztve téged gáncsol vak, süket, &lt;br /&gt;
ha kétkednek benned, s bízol magadban, &lt;br /&gt;
de érted az ő kétkedésüket, &lt;br /&gt;
ha várni tudsz és várni sose fáradsz, &lt;br /&gt;
és hazugok közt se hazug a szád, &lt;br /&gt;
ha gyűlölnek, s gyűlölségtől nem áradsz, &lt;br /&gt;
s mégsem papolsz, mint bölcs-kegyes galád, &lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
ha álmodol – s nem zsarnokod az álmod, &lt;br /&gt;
gondolkodol – s becsülöd a valót, &lt;br /&gt;
ha a Sikert, Kudarcot bátran állod, &lt;br /&gt;
s úgy nézed őket, mint két rongy csalót, &lt;br /&gt;
ha elbírod, hogy igazad örökre &lt;br /&gt;
maszlag gyanánt használják a gazok, &lt;br /&gt;
s életműved, mi ott van összetörve, &lt;br /&gt;
silány anyagból építsék azok, &lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
ha mind, amit csak nyertél, egy halomban, &lt;br /&gt;
van merszed egy kártyára tenni föl, &lt;br /&gt;
s ha vesztesz és elkezded újra, nyomban, &lt;br /&gt;
nem is beszélsz a veszteség felől, &lt;br /&gt;
ha paskolod izmod, inad a célhoz, &lt;br /&gt;
és szíved is, mely nem a hajdani, &lt;br /&gt;
mégis kitartasz, bár mi sem acéloz, &lt;br /&gt;
csak Akaratod int: „Kitartani”, &lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
ha szólsz a néphez, s tisztesség a vérted, &lt;br /&gt;
királyokkal jársz, s józan az eszed, &lt;br /&gt;
ha ellenség, de jóbarát se sérthet, &lt;br /&gt;
s mindenki számol egy kicsit veled, &lt;br /&gt;
ha a komor perc hatvan pillanatja &lt;br /&gt;
egy távfutás neked s te futsz vígan, &lt;br /&gt;
tiéd a Föld és minden, ami rajta, &lt;br /&gt;
és – ami több – ember leszel, fiam.| |(Kosztolányi Dezső fordítása)}}


{{vers|Rudyard Kipling|Ha…|

Ha józanul tudod megóvni fődet, &lt;br /&gt;
midőn a részegültek vádja mar, &lt;br /&gt;
ha tudsz magadban bízni, s mégis: őket &lt;br /&gt;
hogy kételkednek, megérted hamar; &lt;br /&gt;
ha várni tudsz, türelmed nem veszett el, &lt;br /&gt;
s csalárdok közt sem léssz hazug magad &lt;br /&gt;
s nem csapsz a gyűlöletre gyűlölettel, &lt;br /&gt;
de túl szelíd s túl bölcsszavú sem vagy; &lt;br /&gt;&lt;br /&gt;

ha álmodol – s nem léssz az álmok rabja, &lt;br /&gt;
gondolkodol – s ezt célul nem veszed, &lt;br /&gt;
ha nyugton pillantsz Győzelemre, Bajra, &lt;br /&gt;
s e két garázdát egyként megveted; &lt;br /&gt;
ha elbírod, hogy igaz szódat álnok,&lt;br /&gt;
torz csapdává csavarja a hamis, &lt;br /&gt;
s miért küzdöttél, mind ledőlve látod, &lt;br /&gt;
de fölépíted nyűtt tagokkal is; &lt;br /&gt;&lt;br /&gt;

ha tudod mindazt, amit megszereztél, &lt;br /&gt;
kockára tenni egyetlen napon, &lt;br /&gt;
s veszítve új kezdetbe fogni, egy fél &lt;br /&gt;
sóhajtás nélkül némán és vakon;&lt;br /&gt;
ha tudsz a szívnak, ínnak és idegnek &lt;br /&gt;
parancsot adni, bár a kéz, a láb &lt;br /&gt;
kidőlt, de te kitartasz, mert tebenned &lt;br /&gt;
csak elszánás van, ám az szól: „Tovább!”; &lt;br /&gt;&lt;br /&gt;

ha tudsz tömeggel szólni, s él erényed, &lt;br /&gt;
királlyal is – és nem fog el zavar, &lt;br /&gt;
ha ellenség se, hű barát se sérthet, &lt;br /&gt;
ha szíved mástól sokat nem akar; &lt;br /&gt;
ha bánni tudsz a könyörtelen perccel: &lt;br /&gt;
megtöltöd s mindig méltó sodra van, &lt;br /&gt;
tiéd a föld, a száraz és a tenger, &lt;br /&gt;
és – ami még több – ember léssz, fiam! &lt;br /&gt;

| |(Devecseri Gábor fordítása)|nincsszerző= |nincscím=}}


{{vers|Rudyard Kipling|Ha|

Ha fejedet megőrzöd zavarban,&lt;br&gt;
Bár csak szidás ér jóságodért.&lt;br&gt;
Ha kétkedők közt bízni tudsz magadban,&lt;br&gt;
De megérted a mások kételyét.&lt;br&gt;
Ha várni tudsz, s a várás el nem fáraszt.&lt;br&gt;
Rágalmaznak, s nem ejtesz csalfa szót,&lt;br&gt;
Nem gyűlölködsz, bár a gyűlölség eláraszt,&lt;br&gt;
S mégse játszod a bölcset és a jót.&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
Ha álmodol, de nem úr az álom rajtad,&lt;br&gt;
Gondolkodol, de végcélod nem ez.&lt;br&gt;
Ha balsors sújt is, megmarad nyugalmad,&lt;br&gt;
S nincs oly siker, mely lábadról levesz.&lt;br&gt;
Ha az igazságot, amit kimondtál,&lt;br&gt;
Más aljas eszközül használja fel;&lt;br&gt;
Ha élted munkája tiszta rom már,&lt;br&gt;
S tört szerszámmal elölről kezded el.&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
Ha van szíved, hogy mindazt, mit elértél,&lt;br&gt;
Ha kell, egyetlen kockára rakd,&lt;br&gt;
s túltegyed magad, ha vesztesség ér,&lt;br&gt;
s ne legyen róla többé egy szavad;&lt;br&gt;
Ha tudsz még küzdeni, mikor a lelked,&lt;br&gt;
ideged, izmod régesrég halott,&lt;br&gt;
s helytállnak, mikor nincs más benned,&lt;br&gt;
csak a tudat, hogy ki kell tartanod.&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
Ha tiszta tudsz maradni tömegben,&lt;br&gt;
s király előtt is őszinte, emberi;&lt;br&gt;
Ha nem bánthat meg sem barát, sem ellen,&lt;br&gt;
Ha nem szolgálva, de tudsz segíteni;&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
Ha az egész órát úgy betöltöd,&lt;br&gt;
hogy benne érték hatvan percnyi van,&lt;br&gt;
minden kincsével bírod ezt a földet,&lt;br&gt;
s ami még több, ember vagy, fiam.&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
| |Szabó Lőrinc fordítása|nincsszerző= |nincscím=}}


----
Lásd még: [[:en:If—|angolul]].

[[en:If—]]
[[cs:Když]]
[[fr:Si]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Kategória:Szövegek</title>
    <id>2068</id>
    <revision>
      <id>3127</id>
      <timestamp>2006-07-03T07:16:39Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>Gubbubu</username>
        <id>3</id>
      </contributor>
      <text xml:space="preserve">[[Kategória:Kategóriák]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Kategória:Esszék, tanulmányok</title>
    <id>2069</id>
    <revision>
      <id>4548</id>
      <timestamp>2006-08-29T07:53:31Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>kat módosítás</comment>
      <text xml:space="preserve">[[Kategória:Szövegek műfaj szerint]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Kosztolányi Dezső/A szegény kisgyermek panaszai</title>
    <id>2070</id>
    <revision>
      <id>3153</id>
      <timestamp>2006-07-03T16:31:55Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>Gubbubu</username>
        <id>3</id>
      </contributor>
      <comment>[[Kosztolányi Dezső/A szegény kisgyermek panaszai]] átmozgatva [[A szegény kisgyermek panaszai]] névre</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[A szegény kisgyermek panaszai]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Kategória:Regények</title>
    <id>2071</id>
    <revision>
      <id>4396</id>
      <timestamp>2006-08-09T15:39:44Z</timestamp>
      <contributor>
        <ip>87.97.109.197</ip>
      </contributor>
      <comment>Irodalom kategória</comment>
      <text xml:space="preserve">[[Kategória:Szövegek műfaj szerint]]
[[Kategória:Irodalom]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Kategória:Történelem</title>
    <id>2072</id>
    <revision>
      <id>4132</id>
      <timestamp>2006-07-30T19:51:54Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>kategória módosítása</comment>
      <text xml:space="preserve">[[Kategória:Szövegek téma szerint]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>A Pilis hegyén</title>
    <id>2073</id>
    <revision>
      <id>4547</id>
      <timestamp>2006-08-29T07:52:32Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>{{fej}}</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     = Prohászka Ottokár
| cím        = A Pilis hegyén
| szakasz    =
| előző      =
| következő  =
| megjegyzés = A szerző több mint hetven éve halott, ezért ez a szöveg [[w:hu:közkincs|közkincsnek]] számít, a szerzői jogi törvények alapján szabadon másolható. [[w:hu:1927|1927]]
}}

== A Pilis hegyén ==

Aki Montolivetóban, az olasz bencés apátságban valamikor járt, annak első látszatra úgy tetszik, mintha nem is Montolivetóban, hanem Sienában járna. Minden Sienára emlékezteti; az pedig onnan van, mert azok, kik ezt a monostort, templomot és kampanilét építették, akik ezeket a thujákat s ciprusokat s piniákat ide ültették, azok Sienában tanultak meg nézni és látni, vonalakat húzni s emeleteket rakni s a téglafalak vörös foltjait a mélázó piniáknak haragoszöld keretébe foglalni. Montolivetóban ugyanis Siena lelkének s arculatának tükrözését látni, azt mondanám, hogy a sienai művészet itt, Montolivetóban rándult ki a zöldbe.

Mennyit jártam-keltem, mennyit méláztam én is a Pilis hegyén, akár Szántóról, akár Esztergomból vagy Pomázról jövet, s mikor a hajdan híres pilisi apátságnak forrásánál, ott a diófa alatt megálltam, úgy éreztem, hogy nekem is itt meg kellene valamit látnom: meg kellene látnom Clairvaux-t, s ami vele kapcsolatos, a középkori Párist s a Sorbonne-t, s meg kellene éreznem a filozófia első ébredését s annak harcait Nyugat-Európában; mert ami itt állt s itt élt, az onnan jött. Dehát a Pilisen látni akarni Clairvaux-t, az antidialektikus ellenszenvektől s a misztika hevétől átjárt Clairvaux-t s Párist s a Sorbonne-t, nem vakmerő gondolat-e ez? Nekem nem látszott vakmerőbbnek, mint az, ha valaki Montolivetóban meg akarja látni Sienát. Biztos, hogy mi is látnók a pilisi monostor architektónikus vonalaiban s művészi arculatában, nemkülönben a telep alázatos ridegségében Clairvaux-t, s élveznők a pilisi völgyben, melyet &quot;pilosa vallis&quot;, erdős völgynek neveznek, a &quot;clara vallis&quot; fényeit, ha török-tatár nem járt volna az országban. Azonban az itt járt, s a pilisi apátság elpusztult, s romjait sűrű csalit borítja; arculata földbe temetkezett, s körülötte a néma enyészet ünnepel, s így ez eltűnt szépségéről hétszáz év előtti teremtések s alkotások lelkét le nem olvashatom. De van itt valami, ami megmaradt s ami el nem pusztult, s aminek a csend ellenére is, sőt épen azért, szava van: a genius loci, az szóba áll velünk s kigyujtja a Pilisen s a Pilist környező halmokon a nagy emlékek tüzeit; az megérezteti velünk annak az első európai renaissance-nak itt járt fényeit. S mikor ezt megteszi s szól és lángba borul, akkor hétszáz év előtti gondolatok s ötletek tűzesőjében látjuk meg a hegyet s meghallhatjuk a régi élet idevetődött hullámainak mormolását.

A Pilisnek történeti levegője van, mert telepe volt annak az antidialektikus szellemnek, mely ütközött az aristotelesi előnyomulással, s ugyanakkor szent berke volt a XII. századbeli misztikának, mely a szeretet fölényét hirdette ész és tudás fölött. Ez a testvérpár, vagyis a még meg nem bolygatott realizmusnak s a misztikának szelleme járta itt karonfogva a hegyet s völgyeit, s beszélt franciául s latinul a bükkfákkal s tölgyekkel; vonzotta a hegy barlangjaiba a remete pálosokat, s valamiféle fehér mágiával riasztotta vissza a még pogány erdők haramiáit s pásztorait. Mennyire új, érdekes és csodás világnak színhelye volt akkor a Pilis hegye s az az erdős háromszög, melynek Buda, Esztergom, Visegrád mindmegannyi védvára, s a Duna hónalja kétoldalról a kerítése, a Buda-esztergomi út pedig az átfogója. Ezen az átfogón állt a pilisi cisztercita monostor.

Hogy e régiekről való emlékezés mily magasra emeli szemeimben a 750 m magas Pilist, s mily penombrás mélységekké süllyeszti völgyeit, azt szeretném megéreztetni elsősorban azokkal, kik a hegy erdőit járják, de a genius loci-val szóba nem állnak.

Nekem a Pilis szent hegy, s szívesen merülök el beszédes s megigéző csendjébe. Ha Pomáz felől iparkodom a pilisszentkereszti völgyön fölfelé, egyre mélyebb csendbe és embertelen magányba jutok. Erdőkoszorúzott hegyek sorfala szegélyezi az utat, s kúpjaik, mintha csak szélesen fölépített románstílű gyertyatartók volnának, strázsát állnak jobbra-balra. A kúpokon mintha lángok lobognának, melyeket a történelem, a genius loci gyujtogat, tiszteletére a dachsteini mészkőből természet-építette 750 m magas oltárnak, mely a Pilis hegye. A völgyet s a hegyet a mennynek óriási barokk boltozat íveli, téralkotó s a fehér felhők közt végtelen távlatokat nyitó művészetével.

Itt állt hajdanában a III. Béla kiváló magyar nemzeti királytól alapított pilisi cisztercita monostor. III. Béla Konstantinápolyból jött, s onnan hozta s el nem hagyta, hanem magával vitte föl a trónra az érdeklődést az élet s a szellemi áramlatok iránt; onnan hozta a tudomány szeretetét; de azt párosította azzal az érzékkel, mely őt a bizanci merevségtől s Bizanc megmerevedett gondolatvilágától a nyugati civilizáció felé fordította. A Pilisen érzem meg III. Bélának Nyugat felé való orientálódását. Megérezhetném ugyan azt Budán s Fehérváron is, mert oda hozta II. Fülöp francia király nővérét, Margitot feleségül; de a Pilisen, hová a francia Clairvaux-t telepítette, jobban érzem meg a nyugati szellemet, mely a dialektikusokban fészkelődött s Clairvaux-val ütközött.

Mi is történt hát ott Nyugaton, s miféle szellemi áramlatok mormolását hallom én meg a Pilisen?

Ha a Nyugatnak akkori szellemi arculatára nézek, az a pillanata rögződik meg bennem, mikor ez a nagy alvó gyermek, a frank germánság, épen szemeit nyitogatja, s egy új világ fényei tükröződnek rajta. A gyermek még torzonborz és fésületlen; de az öntudat hajnalrózsái már kivirulnak arcán, s szemében fények villannak meg, melyek nem kívülről, hanem belülről gyúlnak ki rajta; sokáig pihent behúnyt szemmel. Bátran mondhatjuk, hogy a VIII., IX., X. században éjtszaka volt Nyugaton, s abban az éjtszakában csak a hit mécse égett.

Ugyanakkor azonban, mikor a Nyugat így ébredezni kezdett, föltámadt a dialektikusok túlzásával s az akkori intellektuellek szertelenségeivel szemben az egyházi ellenmozgalom, melyet Szent Bernát képviselt. III. Béla pedig úgy tett, hogy mind a két irányzatot áthozta Magyarországba, s Veszprémben a párisi iskolák mintájára főiskolát szervezett, s azzal az akkori szárnyat-bontogató filozofálásnak nyitott hajlékot; a Pilisen pedig Szent Bernát szellemének, a bátor, erős, kemény hitnek épített monostort. A Pilis így szent hegy lett, s rajta emelkedett a magyar ciszterci apátságok anyamonostora.

A hegy geológiailag nem vulkán, sőt nagyon is józan s tengerek mélyében született dachsteini mészkőből való; de 800 év előtt Szent Bernát szelleme még tűz, még forró láva volt, s e tűzben égett a Pilis hegye is. Hiszen csak harminc év, tehát egy emberöltő választotta el Pilist Szent Bernáttól, aki 1154-ben halt meg, s így a Pilis melegében kapta meg hevét a lángoló reformernek, az antidialektikusnak, a filozófiai ébresztgetés ellenzőjének, az élet nagy realistájának, s ugyanakkor a misztika rímek nélkül való énekei énekesének. Lelke még ott vibrált Clairvaux-ban, Arcey-ben, Trois-Fontaine-ben, s onnan került hevenyében a Pilisre is.

Szeretek a régi apátság csalittal benőtt romjai közt járni, mint aki érzi azoknak a régi mozgalmaknak földalatti lökéseit, s szeretek az erdők csendjében úgy járni, mint akit Abaelard, a XII. század Faustja, s a híres magister, Petrus Lombardus, s a magyar párisi diákok, Anonymus és társai kísérnek.

Itt jártak a magyar párisi diákok. Itt járt Anonymus, Béla király névtelen jegyzője. Anonymus is párisi diák volt. Az egri völgyben letelepedett francia vallonok küldhették Párisba, de lehet, hogy odakerült III. Béla francia felesége révén, mikor a két ország barátságos viszonyban élt, s amikor Clairvaux fénye s a kezdődő párisi iskolák, a Notre-Dame, Sainte-Genévičve, Saint-Victor, Saint-Germain, Saint-Martin, Sainte-Dénis hírneve Párisba vonzották a diákokat. A párisi skolárok szerettek vándorolni, s úgy képzelem, hogy a mi párisi diákjaink is, akár jövet, akár menet, ellátogatnak a Pilisre híreket hozni és vinni. Itt bandukolt hát a pilisi erdőkben a híres P. dictus magister, s talán mikor a pilisi apátság forrásához leült, úgy festett, mint ahogy most a Városligetben méláz. Szeretek úgy járni, mint aki az erdő fel-felzúgó nyögéseiben régi szellemi csaták ide vetődött zaját hallom. Az biztos, hogy Pilisen mindarról tudtak, ami a Nyugatot foglalkoztatta; biztos, hogy e mozgalmas élet ingerei itt jártak, s következőleg, hogy az emlékezet szemfedője alatt itt pihennek azok a szellemi áramlatok, azok a harcok és aggodalmak, azok a szenvedélyes megfeszülések, mint alvó, de meg nem halt nagy emlékek, s ha a szemfedőt föllebbentjük, akkor ezek mind fölébrednek. Itt érzem meg azokat a kapcsolatokat is, melyek a magyar, akkor még nagyon zsenge és gyenge kereszténység közt s a Nyugatnak első ébredése, első reneszánsza közt fűződtek.

Első reneszánszt említek, mert tényleg volt Nyugaton kettő; a másodikat, a XV. és XVI. századbelit mindenki ismeri; de az elsőt, a XII. és XIII. századbelit alig valaki. Pedig ezt is a görög szellem, nevezetesen az aristotelesi filozófia indította meg, s ennek is vannak művei, nagy világító emlékei, a gót domok mellett a skolasztikának nagyszerű erőkifejtéssel megteremtett tudományos rendszerei.

Képzeljük el a római kultúra letűnése után azt a csendes korszakot, mikor a nagy hegyek, az Alpok s Pirénék alatt s fölött, föl Irlandig s Izlandig s kelet felé az orosz síkságig a spekulatív gondolat nyugvóra tért, s a hit világán kívül más mécs nem égett. A Keleten lezajlott nagy chrisztológiai viták ideje lejárt. A dogmatikus fogalmazásokat ugyan a Nyugat is átvette, de nem vette át velük a spekuláció ingereit. Az elsők, kik itt Nyugaton filozofálni kezdtek, Scotus Eriugena és Szent Anzelm a becc-i bencés apát, későbbi canterburyi érsek voltak, mindketten inkább a plátói filozófia és Szent Ágoston befolyása alatt álltak. Az egész Nyugatot akkor, mikor még csak kiindulóban volt, hogy &quot;Abendlanddá&quot; fejlődjék, egy nagy öntudatlan realizmus ülte meg, melynek nem volt más igénye, mint &quot;élni&quot;, &quot;hinni&quot;, &quot;szeretni&quot; s &quot;örök boldogság felé törni&quot;, de mely még nem vette föl értékei közé azt, hogy &quot;tudni&quot;.

Igy tartott ez háromszáz évig. Akkor aztán, a X. században, Spanyolország felől villogtak új fények. Különös, de igaz, hogy a görög szellem Afrikán át följutott Herkules oszlopainak tájékára, ott átugorta a gibraltári tengerszorost s Cordován és Granadán át feljutott a Pirénékhez, ahhoz a nagy kerítéshez, melyen túl a frank s germán őserő töretlen földje pihent. A szikrák s a tüzes csóvák átrepültek a Pirénéken s fölriasztották a Clugnyt s a bencés monostorokat. Az új tudományos mozgalom új értéket vetett fel; a &quot;lenni, tenni, élni&quot; mellé azt, hogy &quot;tudni&quot;. Az értelem fészkelődni kezdett, s Cordova vonzott. Gerbert, a későbbi II. Szilveszter pápa is ott tanult. Az aristotelesi filozófia fegyverét a mór-zsidó kultúra forgatta, s szelleme szüremkezett s terjeszkedett fölfelé, úgyhogy nem lehetett útját vágni. Tért foglalt a X., XI., XII. században, s fölért Párisig; s mondhatni, ez a szellem támasztotta föl s kényszerítette ki a párisi iskolákat, s később a Sorbonne-t s emelte fel Párist a keresztény kultúra empóriumává.

Először a dialektika, azután lassanként az egész aristotelesi filozófia elegyedett bele a nyugati lelkiségbe, s természetesen fölébresztette a kezdet vakmerőségével együttjáró hetvenkedő s bizakodó, intellektuel s racionalizáló túlzásokat, s azokkal szemben a keresztény realizmusnak ellenállását is. Akik a kereszténységet nagy, világfölényes valóságnak nézték, s nemcsak nézték, hanem azt élték is, azok idegenkedve szemlélték azt a mór-zsidó mentalitással felfújt aristotelizmust, bresciai Arnoldnak s Abaelardnak fiatal diákos hencegéseit, és természetesen sok kifogásolnivalót találtak rajtuk.

E friss és rohamos áramlatokkal s racionalizáló divattal szemben a jégtörő kos Szent Bernát s híres monostora, Clairvaux volt. S ezt a szellemi kavarodást látom lélekben a Pilis hegye körül is. Azért szeretem a Pilist, mert annak az első nagy hajnalodásnak penombrájában szemlélem a hegyet s völgyeit, s gondolom, hogy azok a hajnali fények erre is jártak, ki-kivilágosodtak a hegyeken s ingerkedve le-leszaladtak a völgyekbe. Az a tavaszi napsugár, mely minden év húsvétja körül odaszegeződik a Pilis hegyére, a hegyoldalakra s az erdőkre, szimbolizálja nekem azt a régi ébresztgetést s azokat a keltegető ingereket, melyek hajdanában a görög-mór filozófiából indultak ki s ébresztgették a román-germán őserőt s jártak természetesen a Pilisen is. Mint ahogy az a tavaszi napsugár beleszúr a hulló lomb alatt pihenő magvakba, a hasadó csírákba s a behéjazott göbökbe, s azok attól repedeznek, nyiladoznak s ébredeznek, s ébredésük mámorában félig lehúnyt szemmel úgy tesznek, mintha várakoznának valakire, aki mondja nekik &quot;gyertek&quot;: úgy volt az akkor, az első reneszánszkor, mikor az aristotelesi filozófia a hit világába s a keresztény élet realizmusába belevitte a dialektikai szétszedést s a tudományos szisztematizálást.

Abaelard volt a XII. század Faustja, akinek lelkét megperzselte a pogány gondolat. Szerinte a görög filozófia oly fölséges mint a kinyilatkoztatás, s alig van köztük különbség. Azért is visszatetszik Abaelardnak Szent Pál kemény kritikája a pogányságról, melyet a rómaiakhoz írt levélben olvasni, s melyet Abaelard félreértésnek tart. Szerinte a dialektikáé az első szó; azután jön a többi. Az első kérdés az, hogy mit mond Aristoteles, azután jön az, hogy mit mond a szentírás. Fiatalos csapongásában Abaelard azt gondolta, hogy a misztériumot fenékig s maradék nélkül az utolsó cseppig ki lehet kanalazni s fogalmakba foglalni, úgy hogy a hit végre is látássá s belátássá lenne, s nekünk a kinyilatkoztatásra nem azért volna szükségünk, hogy belőle vegyük az egyedül biztos felvilágosítást s útmutatást, hanem a kinyilatkoztatás arra volna jó, hogy biztosítson minket, hogy a dolgok tényleg úgy vannak, ahogy azokat fölismerni véljük.

Gondolom, hogy a Pilisen sokat kísértett Abaelard, s csendes, holdvilágos éjjeleken talán Heloďse-t is látták oldalán, s megborzadtak a könnyűvérű skolasztikus szerelmi kalandjaitól is. Abaelardot pedig a Pilis hegyén azért gondolom el magamnak, mert Szent Bernát volt Abaelardnak nagy ellenfele, s a vakmerő dialektikussal szemben ő volt a nagy antidialektikus. Ő vonult fel ellene Sens-ban s másutt nyilvános disputákon, s ő volt a francia racionalizmusnak kora hajnalán az egész Nyugaton a vezető csillagzat, s így a Pilis fölött is ő ragyogott.

Szent Bernátnak nem kellett a dialektikus kereszténység, bár ő is tisztelte a theológiában a fogalmi garniturát, de ő az élet súlypontját a misztériumba, az intuícióba s kontemplációba, a psziché erkölcsi s kedélyi igényeibe s az Istenségnek megtapasztalásaiba helyezte. Neki a szent, tiszta, a diadalmas élet kellett, mely fölött a dialektika fölépítheti ugyan a fogalmak holdvilágából íveit; de azok az ívek csak hidak a folyó, az élet folyama fölött. Szent Bernát úgy tartja, hogy kár a hidakon sátort ütni s rajtuk megtelepedni, hanem le kell ereszkedni az élet törtető árjába, a nagy energiák vágtató hullámaira, s úszni kell bennük s vitetni kell magát hátukon az örök élet révpartja felé.

Ő veszélyt látott abban a theológiai üzemben, mely mindent szétszedni, napnál világosabban bizonyítani s értelmileg felfoghatóvá akart tenni; sajnálta az óriási erőlködéseket; mert szerinte az Istent nem fölfogni, hanem megérinteni s megérezni kell. Ő a szeretet embere volt, s nem volt kedve &quot;inter versutias philosophorum&quot;, a filozófusok tekervényes útjain botorkálni. Ha itt-ott ez utakra is kellett térnie, megtette azt is; de szívesen vonult el oda, hol az Istent élhette. A fogalmakkal, a distinkciókkal és disputákkal szemben valami fölséges pragmatizmus jellemezte, mely mindenek fölött élni és égni akart. &quot;Magis ardere quam scire&quot; mondotta; inkább égni akart s tűznek lenni, mint hidegen világítani a filozófia istálló-lámpáival! A realitást nem akarta fogalmakká, vagy mint a későbbiek tették, szavakká vékonyítani; neki a fogalom csak eszköz volt, hogy azon át a valóságot fogja s megélje, akár a földi, akár a hitbeli valóságról legyen szó.

Ennek a keresztény nagy élet-akarásnak s valóság-átfogásnak építettek a XII. században mindenfelé s hazánkban is ciszterci kolostorokat s benépesítették azokat francia antidialektikusokkal; a bakonyit Clairvaux-ból, a pilisit Arcey-ből, a szentgotthardit Trois-Fontaine-ból. S így akik itt a Pilis erdőiben hétszáz év előtt sétálgattak, azok mind nem a fogalmak akrobatái, hanem a nagy akarásnak s a szentségnek kialakítói akartak lenni.

Lelki világuk olyan volt, mint az erdő, telve valósággal s titokzatossággal. Nekik nem theóriák kellettek, hanem a valóság, még pedig a legszebb kiadásban, mint szép, tiszta élet s mint tüzes szeretet. Az ő szemükben a filozófia csak olyan szürke felhő volt, mely azért van az égen, hogy termékenyítő valóságot, esőt hozzon. Az a felhő is, bármilyen bodros s pompás, s bármily tündérpalástot borítson rá a leáldozó nap, csakis az akcióért, a tettért van. A legnagyobb tett pedig a szeretet; az a léleknek nagy, reális, sőt isteni gesztusa. Nem theológiai szisztémákkal, hanem ezzel a gesztussal akarták az Istent s a valóságot átkarolni. Szomjasak voltak az Istenség csókjára, s a csókot fogadni s viszonozni akarták. De a csókhoz szerintük két ajak kell. A léleknek két ajka van; az egyik az értelem, a másik az érzelem; aki tehát a nagy valóságot s a végtelen Istent bírni, élvezni s megcsókolni akarja, annak azt mindkét ajkkal kell megtennie.

Nekem kimondhatatlanul imponál ez a realizmus, vagy pragmatizmus, vagy minek mondjam; imponál a lélek friss, eleven magvának s ösztönének ez a kitörése a fogalmak merev s hideg szféráján túlra. S akkor úgy szeretem nézni messziről, pl. Pesthidegkútról a Pilis hatalmas tömegét; ezt a sötét kolosszust, ezt a fejetlen szfinxet, amint a tömeg brutális súlyával terpeszkedik szét s karmait az erdők redőibe rejti; ilyenkor megérzem a hegynek, s amit az képvisel, annak a pragmatizmusnak fölényét s az élet valóságának elsőbbségét minden gondolat, fogalom s theória fölött.

A Pilisen tehát ezt a történelmi levegőt szívom, s a Nyugatnak e kultúr-lüktetéseit s ébresztgetéseit érzem. Érzem a szellemi élet hullámának csapkodását s új meglátások izgalmait, s örülök III. Béla Nyugat felé való orientálódásának. Be jó, hogy nem mozaik kődarabkákkal rakta ki a világát, s ugyancsak be jó, hogy nem érte be intellektuel fogalmi merevségekkel, hanem a keresztény pragmatizmus felé fordult. Hogy ez mennyire volt benne belátás és öntudat, azt nem kutatom; én csak ennek a nyugatiságának s abban megint Szent Bernát pragmatista irányának örülök, mely általa hozzánk is eljutott. A mozaik is darabos, s a fogalmak is csiszolt dirib-darab merevségek; de az élet más és több és mélyebb és valóbb.

III. Béla látta Bizancban az aranyos mozaikok mozdulatlanságába s merevségébe fagyott, glóriás Krisztus-arcot, mely sötéten néz le híveire, s mely az állócsillagok mozdulatlanságával s hideg sugárzatával tükrözik az élet folyamán, de azt sem megállítani, mondjuk megfagyasztani, sem megmelegíteni vagy épen felforralni nem képes. Ezzel szemben III. Bélának inkább az az élő, küzdő szellemi élet s annak áhítata kellett, mely francia földön izgatta a kedélyeket.

Ha e gondolatoktól körülrajzolva leülök a pilisi romok mellett a diófa alatt fakadó forráshoz, mely az egyetlen, ami nem változott s úgy bugyborékol most, mint 800 év előtt, s ha tükrébe nézek, úgy látszik nekem, mintha azoknak a fiatalos, harcias kikezdőknek, Berengárnak s Abaelardnak s bresciai Arnoldnak, azután a komoly doktoroknak, először is Guillelmus de Campellis, a Szent Viktorról nevezett párisi apátság s filozófiai iskola megalapítójának, utána Guilbertus Porretanus-, no meg a csontvázzá aszott Clairvaux-i Szent Bernátnak arcát látnám. Látom széles, redős palástjában a Sententiarum Magistert, Petrus Lombardust, akit mint szegény diákot Szent Bernát protegált be a szentviktori apátságba juskulistának, vagyis ingyen-kosztosnak s tányérmosogatónak, akiből azután, modern nyelven szólva, a skolasztika listavezetője lett. Ezeket mind ismerték a Pilisen; az ő ötleteik s nézeteik, théziseik s disputáik járták itt az erdőt s az utakat Esztergom és Buda és Visegrád felé. Az ő gondolataik cikáztak erre felé, mint láthatatlan harcosok kardvillanásai; jártak itt mint eretnek tanok s mint sötét árnyak is. Akit pedig a pilisi franciák leginkább elítéltek, az Abaelard lehetett; őt szerették volna - gondolom legalább - a hegyhátnak hatalmas barlangjába, az &quot;Ördöglyukba&quot;, mely a Buda-esztergomi úton a hegyoldalban tátong, letaszítani.

De fújnak Pilisről hideg, metsző szelek is, ezek az egyházi reform-törekvések.

Megérzem itt azt a reform-szellemet az egyház elvilágiasodása, a nagy s gazdag monostorok jó élete s a feudális grófok, püspökök s apátok világias kénye s uraskodása ellen. Clairvaux ezekkel s elsősorban Clugnyvel is, meg akarta éreztetni az evangéliumot. Nagy gondolat bántotta; át akarta volna tenni a Hegyi Beszéd szólamait a provence-i s burgundi énekek hangnemére. Voltak a Hegyi Beszédnek végig a történelmen mindenféle megzenésítő művészei, s mindegyikén megérzik, hogy hegyekről jön, hogy az Isten Fia lakodalmas házából való, s ezt a friss s a virágzó mezők illatát magával hozó szellemet érezték meg a XII. században azokon, kik Clairvaux-ból s Arcey-ből s nálunk a Pilisről jöttek.

A reform közvetlenül Clugny ellen irányult s a fekete bencések ellen fordult, s azt külsőleg is kimutatta azzal, hogy fehérbe öltözködött. Ezért fehérek a ciszterciek, s fehérek az alighanem igézetük alatt álló, a Pilis hegyén szerzetté alakult magyar pálosok is. Magyarországon Pannonhalma a fekete barátoké, Pilis a fehéreké volt; két szent hegy, de a XII. század végén az érdeklődés s a figyelem s a lüktető reformélet Pilis körül rajzott, s ezek az irányzatok s törekvések mind itt kavarodtak a széles hegyhát körül.

Ki néz föl manapság ily meglátással a Pilis hegyére Pannonhalmával szemben?! Ki nézi azt Krisztus barlangjának, melybe a XII. és XIII. század küzdelmeinek viharjai s szelei vannak befogva? Másrészt azonban mint színesedik s elevenedik meg hegy-völgy a szellemi s történelmi atmoszférában! Elénk dobban a régi magyar élet s teszi jelentőssé s beszédessé a vidéket.

Pedig ha valaha, hát most lenne szükség ezekre a meglelkesített meglátásokra s ezekre a meleg megérzésekre. Egész Magyarországnak, minden hegy-völgynek, minden romnak, várnak és városnak, minden talpalatnyi földnek meg kellene elevenedni és lelkünkben feltámasztó erővé válnia. A lelkekben föltámadt Magyarország támaszhatná csak föl, csak az állíthatná talpra a területi Magyarországot!

Ezzel szemben mennyi még a holt betű s mennyi a rideg, lehadart adat a magyar történelemben! Igy ha tudósaink műveit, pl. a Pilisről olvassuk, azokban se szeri, se száma a pöröknek s veszekedéseknek, malmok, vámok, révek, dézsmák körül; se szeri, se száma legátusok, bírák kiküldetésének, határ-bejárásoknak, ítéleteknek s fellebbezéseknek; de mikor életet s lelket keresünk, alig találunk egy csepp vizet az emlékek kiszáradt árkában, alig egy fénybogárkát a multnak éjtszakájában. Mi más az, ha ilyenkor mi magunk elmenekülünk a pilisi völgybe, s ha látunk megigéző látomásokat, s hallunk hétszáz éves multból felénk csendülő antifónákat! Ha elvonulnak előttünk csontig aszott fehér kámzsás barátok, mint elvonultak II. Ince pápa előtt Clairvaux-ban, szemlesütve, pápáról s bíbornokokról tudomást sem véve, ami a pápát s környezetét könnyekre indította. Mi más az, nem betű s nem statisztaság, ha királyi temetések vonulnak el előttünk; merani Gertrudot ugyanis itt temették; ha látjuk Szent Erzsébetet, ki férjével, Lajos thüringiai gróffal, atyja második házasságára 1222-ben Magyarországba jön, s anyjának sírjához lovagol. Ide jártak a szent királyleányok, boldog Margit, Kinga és Jolánta. Itt időzött szívesen Nagy Lajos király a francia barátok közt. Látni aztán itt magyar sorsot is, pusztulást s enyészetet, melyet a tatár, majd meg a török hozott ránk.

A Pilis hegye azonban nemcsak az első reneszánsz problémáit hozza emlékezetembe, hanem azt is, hogy ez a vidék, ezek az erdők, ez a pilisszentkereszti szakadék más nagy emlékezést is őriznek, azt, hogy valamikor fölöttük jártak a XIII. századbeli misztikának fényei és árnyai. A Pilis ugyanis nemcsak antidialektikus, hanem misztikus hegy is, s az erdők illatába itt a régi misztika kincsei is bele vannak keverve. Csendjükben meg-megszólalnak az Énekek-énekének szólamai, azok a hatványozott dalfélék, mikor a dalt dalos lélek kommentálja. Szent Bernát kommentárjain, melyeket az Énekek-énekéről írt, olyasmi érződik, mintha valaki dalokat dalosítana, s a már magában véve is szép és gyönyörű éneket valahogy megzenésíteni akarná. Ezek a kommentárok a misztikus élet sejtelmeinek szavakba való tolakodásai, vallomásokban való kibontakozásai. A csend tőlük csengővé lesz, a homályok kivilágosodnak s a lélek a világ zajából s önmagának khaoszából menekülni iparkodik; emelkedik fölfelé s magával emeli a világot.

Mikor erre gondolok, nem nézem a Pilist mélázó alkonyban; nem nézem holdvilágos éjben, mikor az energiák pihenőre térnek, hanem inkább akkor mereng rajta szemem, mikor energiák járják; nézem júliusi napsütésben, mikor a tölgyek, a bükkök s kőrisfák sejtjeiben millió rokka perdül, s mikor millió szövőszéken a természet sejtszövetté szövi a napsugárt. Ez a csendes s mégis belső energiáktól átjárt erdő a lelki elmélyedésnek legalkalmasabb képe. Csendes az elmélyedt lélek, s csendes a júliusi erdő is. Madár nem dalol benne, szél se rebben, s mégis feszülnek a belső enrgiák. Ilyen a misztikus lélek is; gondolatainak s érzéseinek aranyos szálait rögökbe s csillagokba akasztja, s ezt az aranyos pókhálót borítja magára, Istenre s a világra. A lélek e hálónak művésze s boldog foglya egyaránt. A júliusi erdőn s a misztikus lelken az élet s az alkotás szelleme üli a maga ünnepét. Ebben a júliusi hévben s tűzben kell járnunk a Pilisen s hallgatóznunk, mint éneklik az erdők, a csend s a titokzatosság az Énekek-énekét, mint élvezik saját elragadtatásukat, a több-élettel való ölelkezésüket s a nap hevének fölcsókolását.

Ez életet élték s ez éneket énekelték Clairvaux-ban, s vezető szólamaikat elhozták ide, hogy a magyar, akkor bizony még pogány erdők is, vegyék át a keresztény rithmust.

A szeretetben fölcsendült keresztény érzés avatta a Pilist, a Bakonyt s a Mátrát szent erdőkké. Itt emelkedtek tűzhelyei annak a hevítő s lelkeket átalakító szeretetnek, mely a XII. század misztikájában ülte újra Európában a maga epifániáját.

Nem volt az kvietizmus, sem mámoros szendergés, mely az embert a valóság kemény világából kiemeli s az élet harcaira s a teremtő munkára képtelenné teszi; hanem reális, gyakorlati irányzat volt, mely tudja, hogy az embernek küzdelmei és kísértései vannak, melyeket megállnia s legyőznie kell. Irányzat volt ez, mely a földön élt s az erdőt irtotta, s az ősi testvériséget a röggel s állattal, fával, fűvel s bokorral vallotta s azt meg nem tagadta; mely a hegyekre járt a csillagok betűvetését olvasni, s az erdőkbe járt imádkozni s a szentírást megérteni. Ez volt az a lelkület, mely a természetet intuíciós szemmel nézte s abból az Isten felénk áradó leheletét megérzni tudta. Nekik is &quot;kinyitott könyv volt a nagy természet&quot;; könyv, melytől

::: Reszket szívem, hogyha belenézek.
::: A jó Isten szerelmének könyve,
::: Az égboltnak kék selymébe kötve.
::: Mint drága csatt tündöklik tábláján
::: Az ég- s földet ölelő szivárvány.
::: Virágai a tarka mezőnek
::: Áldásteli betűkként beszélnek.

Nem volt az passzivitás, mely iga alatt nyög; nem buddhizmus, mely az életet öli s a testet csak kíneszköznek nézi; nem tehetetlen szétomlása s szétfolyása a léleknek; hanem tüzes szárnyakon járó Isten-szeretet s hálás elragadtatás, mely folyton ismétli az alkotó Isten megtapasztalását, azt, hogy sok-sok az a jó, amely környez, csak szem kell hozzá s befogadó s megértő lélek. Az Irás azt így fejezi ki: &quot;és látta Isten a világosságot, hogy jó&quot;, s ezt újra meg újra hajtogatja. Elmondja, hogy a szárazföld is jó s a tenger is jó, s a nap s a csillagok is jók, s a fűszálak s a repkedő s csúszó-mászó és úszó és négylábú állatvilág is jó, s hogy ezért hála és dicsőség jár az Úrnak, s szent öröm és élvezet az embernek. Van ebben is &quot;édes ámulás&quot; és &quot;csendes merengés&quot;; de ez csak futólag megy el fölöttünk; ez csak az a &quot;rara hora, parva mora&quot;, az a bár édes és áldott, de kurta pillanat. Nem állapot, hanem gyorsan tűnő élmény, mikor a megnyugvás s a béke Istene &quot;nyugalomba ringatja a lelket&quot;, hogy aztán megint, nagyon is hamar, fölébredjünk a való életre, s beleálljunk a munka és fegyelem, a törekvések, virrasztások s könyörgések láncolatába. Mindezt pedig azért bírjuk s győzzük, mert elmerülni s megpihenni tudunk.

Hol szóltak erről a gyakorlati, embert elváltoztató s lelket elragadtatásba emelő szellemi világról szebben, mint Clairvaux-ban, hol a középkor legédesebb s legszerelmesebb kommentárja íródott az Énekek-énekéről; hol a &quot;Christi amoris sagitta electa&quot;, a Krisztus szeretetének éles nyila annyi lelket sebzett, s vágta rajtuk a &quot;grande et suave amoris vulnus&quot;-t (Cant. XXIX n. 8), a szeretetnek mély és édesen sajgó sebét, s hol elsősorban Szent Bernát volt e stigmatizáltak elseje s a rímek nélküli énekek első trubadúrja?!

Ez a lelkület természetesen a csendet szerette. Az egész Pilisre az volt ráírva: Silentium. E csendben jártak azok, kik mindig hallgattak, hogy többet halljanak. Itt jártak a tavaszi erdőben a télnek hosszú szilenciuma után, mikor a természetnek megint sok mondanivalója lett. Mikor hozzájuk, szemükbe s lelkükbe kéredzkedtek a még lehúnyt szemű csírák és rügyek és bimbók, s nem féltek attól, hogy ezek a franciák meg nem értik őket. A franciák azonban megértették a misztérium nyelvét, s úgy néztek rájuk, mint akik ismerik őket, s nem idegenek nekik. Itt álltak ők szóba tölgyekkel s kőrisfákkal, s vették tőlük az Irás magyarázatát, mint ahogy azt gyakorolta maga Szent Bernát Clairvaux-ban, aki mondja magáról, hogy őt a tölgyek s a kőrisfák tanították meg igazában az Irás megértésére. &quot;Quercus et fagus docuerunt nos legem tuam, Domine&quot;. Nem zavarta meg ezeket a francia andalgókat az sem, hogy a Pilisen még sok &quot;quercus et fagus&quot; állt, melyek ágai még pogány hadak kurjongatásaitól rezdültek meg, s kereszteletlen derekukon pogány pásztortüzek s áldozati oltárok fényei tükröződtek. Ez áldozati tüzek lassanként kialudtak, s a pusztuló pogányság sóhajait pünkösdi szélvihar váltotta föl, meg az Isten-szeretet gerlicéjének búgása.

Ez erdei csendekben szólaltak meg azok a hódító, lángbaborító, megváltó igék is, melyek keresztes hadakat indítottak s királyokat feddettek s népeket vígasztaltak meg. Voltak, akik e szent szilenciumban megtalálták a koruknak való szót, azt, melyről Reményik ír:

::: A kettőt, az illőt, az odavalót,
::: a pótolhatatlan s páratlan egyet,
::: melyet az Isten csak neki teremtett,
::: melynek gyökere földi szenvedés
::: és földi szenny és földi szerelem;
::: de koronája csillagokig ér
::: és benne zúg a világegyetem.
::::: (Reményik: Megváltó szavak.)

Akarunk megváltó szavakat? Igaz, hogy reájuk akadunk olyankor is, amikor nem keressük; de ha keresni akarjuk, akkor keressük a csendben; ha valahol, hát ott találjuk meg őket. Talán azért, hogy mikor Isten, csodák, világ, kőrisfák, tölgyek beszélnek, mikor tapsolnak a széltől lengetett erdők, s suttognak kankalinok s csipkerózsák, hogy akkor a szilencium e csodás koncertjét nem szabad megzavarnia gyönge emberi szónak. Igen, úgy van: a szebb, a csengőbb s kifejezőbb beszéd és ének, az édesebb igék s az édesebb harmóniák miatt kell szeretni a csendet, a pilisi csendet is.

Igy lett nekem a Pilis szent hegy, hol a misztérium s a szilencium lakik, s hol nagy történelmi emlékek járnak. Szent hegy, hol hajdanában emberek telepedtek meg, kik megilletődve a lét s az élet szent titokzatosságától, ezt a hegyet is szent földnek nézték, s tiszteletből a szent föld iránt szerettek rajta mezítláb járni. Itt laktak régen azok, kik meleg tekintettel s elragadtatással nézték ezt a szép hegyvidéket s élték át a pilisi telet és nyarat, főleg pedig a tavaszt, mikor az színesen s formásan megjelent a rétek virágainak s a mezők liliomainak mezében, s élvezték a természet s a lelkek föltámadását, mikor hosszú fagyoskodás után - mert a cisztercita-monostorokban nem voltak kályhák - a húsvéti napsugárban a megdicsőült Krisztus-arc villanásait szemlélték. Mily nagyot kellene a Pilis hegyén a szellemi világ ez áramlatairól, ez elmélyedésekről s fölmagasztalódásokról gondolnunk! Most is sokan járnak a Pilis hegyén, de fogalmuk sincs azokról a lélekrengésekről, melyek hajdanában Cordova felől Párison és Clairvaux-n át az egész nyugatot megrengették s itt is jártak. Kevesen tudják, hogy e hegyen azoknak a régi szellemi csatáknak rengéseit kellene megérezniök, melyek az első reneszánsz vajúdásaival jártak. Körülöttünk ott ma is minden énekel; az erdők zúgnak, a harangvirágok csendet és szépséget harangoznak, a csipkerózsák ki-kigyúladnak, a mécsvirágok világítanak; csak a lelkünk szürke s az érzésünk fásult. De álljunk bele a Pilis történetébe, multjába, vonuljunk be az erdő beszédes csendjébe, magába az erdőbe, Szent Bernátnak e nagy theológiai iskolájába, melyet többre látszott becsülni a Saint Victor, Saint Jacques des Prčs, Sainte Genévičve párisi iskoláinál: álljunk szóba a nagy magiszterekkel, a &quot;quercus&quot; és &quot;fagus&quot; megteremtett szálfáival, s talán megtapasztaljuk mi is azt, hogy mennyivel jobb égni, mint tudni. Égni s élni... ez volt Szent Bernát pragmatizmusa. S ezt értem meg a Pilis hegyén; megérzem, hogy a mult a jelenben lüktet, s hogy az az igazi s gazdag élet, melyben a mult is, a hagyományok is, az idők s a helyek története is mint bátor, erős s jelenvaló öntudat él.

== Lásd még ==
* Barlay Ö. Szabolcs (kommentárjával, Előszavával): ''[http://www.inditlak.hu/pilis.html A Pilis hegyén]''.

[[Kategória: Esszék, tanulmányok]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Szerző:Prohászka Ottokár</title>
    <id>2074</id>
    <revision>
      <id>5927</id>
      <timestamp>2007-01-11T10:35:05Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>anon mondatának törlése, itt elég az, hogy vitatott, a többi legyen a Wikipédiában leírva</comment>
      <text xml:space="preserve">'''[[w:hu:Prohászka Ottokár|Prohászka Ottokár]]''' ([[w:hu:1858|1858]] - [[w:hu:1927|1927]]): katolikus pap, közíró, a huszadik század egyik legnagyobb magyar katolikus gondolkodója. Gondolatai, személye ma is viták tüzében áll.

== Művei ==
* [[A Pilis hegyén]]

[[Kategória:Szerzők|Prohászka Ottokár]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>René Guénon/A modern világ válsága</title>
    <id>2076</id>
    <revision>
      <id>3172</id>
      <timestamp>2006-07-04T18:21:18Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>Gubbubu</username>
        <id>3</id>
      </contributor>
      <comment>[[René Guénon/A modern világ válsága]] átmozgatva [[A modern világ válsága]] névre</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[A modern világ válsága]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>MediaWiki:Allarticles</title>
    <id>2079</id>
    <revision>
      <id>3730</id>
      <timestamp>2006-07-14T10:08:49Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>pontosítás</comment>
      <text xml:space="preserve">Az összes cikk</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Kosztolányi Dezső/Négy fal között</title>
    <id>2080</id>
    <revision>
      <id>3200</id>
      <timestamp>2006-07-12T16:36:02Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>Gubbubu</username>
        <id>3</id>
      </contributor>
      <comment>[[Kosztolányi Dezső/Négy fal között]] átmozgatva [[Négy fal között]] névre</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Négy fal között]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Műhely/Sablonok műhely</title>
    <id>2084</id>
    <revision>
      <id>3268</id>
      <timestamp>2006-07-13T13:42:08Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>[[Műhely/Sablonok műhely]] átmozgatva [[Wikiforrás:Műhely/Sablonok műhely]] névre: a műhelyek a Wikiforrás névtérbe valók (közösségi lapok)</comment>
      <text xml:space="preserve">[[Kategória:Műhely]]
{{műhely stíl}}*[[Wikiforrás:Segítség/Színek|Színek]]
&lt;h2 style=&quot;padding:3px; background:#d2b48c; color:#000; text-align:center; font-weight:bold; font-size:100%; margin-bottom:5px;margin-top:0;margin-left:-5px;margin-right:-4px;&quot;&gt;Sablon műhely&lt;/h2&gt;
A [[Műhely/Sablonok műhely|Sablonok műhely]] célja, hogy a jelenlegi és a még megalkotandó, a Wikiforrásban alkalmazható sablonokat elkészítse, javítsa, működését elmagyarázza és a [[Wikiforrás:Segítség/Sablonok listája|Sablonok listájába]] sorolja be: 


----

&lt;h2 style=&quot;padding:3px; background:#d2b48c; color:#000; text-align:center; font-weight:bold; font-size:100%; margin-bottom:5px;margin-top:0;margin-left:-5px;margin-right:-4px;&quot;&gt;Elvégzendő feladatok&lt;/h2&gt;

* A Sablon névtér feltöltése sablonokkal, - más projektekből 
* A már meglévő sablonok működésének, kezelésének leírása, ahol ez hiányzik
* a meglévő sablonok megjelenési formáinak javítása 
* Feleslegessé vált sablonok eltávolítása, [[Wikiforrás:Segítség/Sablonok listája|Sablonok listájából]] is...

----

&lt;h2 style=&quot;padding:3px; background:#d2b48c; color:#000; text-align:center; font-weight:bold; font-size:100%; margin-bottom:5px;margin-top:0;margin-left:-5px;margin-right:-4px;&quot;&gt;Résztvevők&lt;/h2&gt;


{|
!Nickneve: !! Min dolgozik
|-
|[[user:KeFe|KeFe]]||Gyakran használt sablonok, a segítő lapok áthozása, javítása besorolása... 
|-
|[[user:FBöbe|FBöbe]]|| 
|-
|[[user:NCurse|NCurse]]||
|}


&lt;/div&gt;
&lt;/div&gt;
&lt;div style=&quot;display:block;float:left;width:100%;&quot;&gt;
{| align=&quot;center&quot; border=&quot;0&quot; cellpadding=&quot;4&quot; cellspacing=&quot;4&quot; style=&quot;border: 1px solid #CCCC99; background-color: #e0ffff&quot;
|-
|'''[http://hu.wikiforrás.org/w/wiki.phtml?title=vita:Műhely/Sablonok_műhely&amp;action=edit&amp;section=new Üzenet hagyásához, kattints ide]'''&lt;/div&gt;&lt;br&gt;
|}
&lt;/div&gt;
&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
&lt;/div&gt;</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Sablonok műhely</title>
    <id>2085</id>
    <revision>
      <id>3270</id>
      <timestamp>2006-07-13T13:43:04Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>kettős átir jav</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Wikiforrás:Műhely/Sablonok műhely]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Műhely/Sablonok műhely</title>
    <id>2086</id>
    <revision>
      <id>3269</id>
      <timestamp>2006-07-13T13:42:08Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>[[Műhely/Sablonok műhely]] átmozgatva [[Wikiforrás:Műhely/Sablonok műhely]] névre: a műhelyek a Wikiforrás névtérbe valók (közösségi lapok)</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Wikiforrás:Műhely/Sablonok műhely]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Mahábhárata/Bhagavad-Gíta/Hare Krishna fordírás</title>
    <id>2107</id>
    <revision>
      <id>4951</id>
      <timestamp>2006-08-31T12:54:54Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>kettős redirect jav.</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Bhagavad-Gíta (Hare Krishna fordítás)]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>MHSz:Előszó</title>
    <id>2108</id>
    <revision>
      <id>3751</id>
      <timestamp>2006-07-14T17:26:17Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>[[MHSz:Előszó]] átmozgatva [[A magyar helyesírás szabályai/Előszó]] névre: Elnevezési irányelvek</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[A magyar helyesírás szabályai/Előszó]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Kategória:A magyar helyesírás szabályai</title>
    <id>2109</id>
    <revision>
      <id>4137</id>
      <timestamp>2006-07-30T19:57:09Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>[[Kategória:Nyelvtan]]</comment>
      <text xml:space="preserve">Itt gyűlnek [[A magyar helyesírás szabályai]] könyv lapjai

[[Kategória:Nyelvtan]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>MHSz:Általános tudnivalók</title>
    <id>2110</id>
    <revision>
      <id>3756</id>
      <timestamp>2006-07-14T18:20:58Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>[[MHSz:Általános tudnivalók]] átmozgatva [[A magyar helyesírás szabályai/Általános tudnivalók]] névre: [[Wikiforrás:Segítség/Könyv forma|Könyv forma]], [[Wikiforrás:Irányelvek/Elnevezési irányelvek|Elnevezési irányelvek]] alapján</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[A magyar helyesírás szabályai/Általános tudnivalók]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Szvámí Vivékánanda/Raja Yoga</title>
    <id>2111</id>
    <revision>
      <id>5439</id>
      <timestamp>2006-11-02T16:56:45Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>törlendő, idegen nyelvű</comment>
      <text xml:space="preserve">{{törlés}}
{{allaposít}}

==INTRODUCTORY ==

All our knowledge is based upon experience. What we call inferential knowledge, in which we go from the less to the more general, or from the general to the particular, has experience as its basis. In what are called the exact sciences, people easily find the truth, because it appeals to the particular experiences of every human being. The scientist does not tell you to believe in anything, but he has certain results, which come from his own experiences, and reasoning on them when he asks us to believe in his conclusions, he appeals to some universal experience of humanity. In every exact science there is a basis which is common to all humanity, so that we can at once see the truth or the fallacy of the conclusions drawn there from. Now, the question is: Has religion any such basis or not? I shall have to answer the question both in the affirmative and in the negative.

Religion, as it is generally taught all over the world, is said to be based upon faith and belief, and, in most cases, consists only of different sets of theories, and that is the reason why we find all religions quarrelling with one another. These theories, again, are based upon belief. One man says there is a great Being sitting above the clouds and governing the whole universe, and he asks me to believe that solely on the authority of his assertion. In the same way, I may have my own ideas, which I am asking others to believe, and if they ask a reason, I cannot give them any. This is why religion and metaphysical philosophy have a bad name nowadays. Every educated man seems to say, &quot;Oh, these religions are only bundles of theories without any standard to judge them by, each man preaching his own pet ideas.&quot; Nevertheless, there is a basis of universal belief in religion, governing all the different theories and all the varying ideas of different sects in different countries. Going to their basis we find that they also are based upon universal experiences.

In the first place, if you analyze all the various religions of the world, you will find that these are divided into two classes, those with a book and those without a book. Those with a book are the strongest, and have the largest number of followers. Those without books have mostly died out, and the few new ones have very small followings. Yet, in all of them we find one consensus of opinion, that the truths they teach are the results of the experiences of particular persons. The Christian asks you to believe in his religion, to believe in Christ and to believe in him as the incarnation of God, to believe in a God, in a soul, and in a better state of that soul. If I ask him for reason, he says he believes in them. But if you go to the fountain-head of Christianity, you will find that it is based upon experience. Christ said he saw God; the disciples said they felt God; and so forth. Similarly, in Buddhism, it is Buddha's experience. He experienced certain truths, saw them, came in contact with them, and preached them to the world. So with the Hindus. In their books the writers, who are called Rishis, or sages, declare they experienced certain truths, and these they preach. Thus it is clear that all the religions of the world have been built upon that one universal and adamantine foundation of all our knowledge--direct experience. The teachers all saw God; they all saw their own souls, they saw their future, they saw their eternity, and what they saw they preached. Only there is this difference that by most of these religions especially in modern times, a peculiar claim is made, namely, that these experiences are impossible at the present day; they were only possible with a few men, who were the first founders of the religions that subsequently bore their names. At the present time these experiences have become obsolete, and, therefore, we have now to take religion on belief. This I entirely deny. If there has been one experience in this world in any particular branch of knowledge, it absolutely follows that that experience has been possible millions of times before, and will be repeated eternally. Uniformity is the rigorous law of nature; what once happened can happen always.

The teachers of the science of Yoga, therefore, declare that religion is not only based upon the experience of ancient times, but that no man can be religious until he has the same perceptions himself. Yoga is the science which teaches us how to get these perceptions. It is not much use to talk about religion until one has felt it. Is there so much disturbance, so much fighting and quarrelling in the name of God? There has been more bloodshed in the name of God than for any other cause, because people never went to the fountain-head; they were content only to give a mental assent to the customs of their forefathers, and wanted others to do the same. What right has a man to say he has a soul if he does not feel it, or that there is a God if he does not see Him? If there is a God we must see Him, if there is a soul we must perceive it; otherwise it is better not to believe. It is better to be an outspoken atheist than a hypocrite. The modern idea, on the one hand, with the &quot;learned&quot; is that religion and metaphysics and all search after a Supreme Being are futile; on the other hand, with the semi-educated, the idea seems to be that these things really have no basis; their only value consists in the fact that they furnish strong motive powers for doing good to the world. If men believe in a God, they may become good, and moral, and so make good citizens. We cannot blame them for holding such ideas, seeing that all the teaching these men get is simply to believe in an eternal rigmarole of words, without any substance behind them. They are asked to live upon words; can they do it? If they could, I should not have the least regard for human nature. Man wants truth, wants to experience truth for himself; when he has grasped it, realised it, felt it within his heart of hearts, then alone, declare the Vedas, would all doubts vanish, all darkness be scattered, and all crookedness be made straight. &quot;Ye children of immortality, even those who live in the highest sphere, the way is found; there is a way out of all this darkness, and that is by perceiving Him who is beyond all darkness; there is no other way.&quot;

The science of Raja-Yoga proposes to put before humanity a practical and scientifically worked out method of reaching this truth. In the first place, every science must have its own method of investigation. If you want to become an astronomer and sit down and cry &quot;Astronomy! Astronomy!&quot; it will never come to you. The same with chemistry. A certain method must be followed. You must go to a laboratory, take different substances, mix them up, compound them, experiment with them, and out of that will come a knowledge of chemistry. If you want to be an astronomer, you must go to an observatory, take a telescope, study the stars and planets, and then you will become an astronomer. Each science must have its own methods. I could preach you thousands of sermons, but they would not make you religious, until you practiced the method. These are the truths of the sages of all countries, of all ages, of men pure and unselfish, who had no motive but to do good to the world. They all declare that they have found some truth higher than what the senses can bring to us, and they invite verification. They ask us to take up the method and practice honestly, and then, if we do not find this higher truth, we will have the right to say there is no truth in the claim, but before we have done that, we are not rational in denying the truth of their assertions. So we must work faithfully, using the prescribed methods, and light will come.

In acquiring knowledge we make use of generalizations, and generalization is based upon observation. We first observe facts, then generalize, and then draw conclusions or principles. The knowledge of the mind, of the internal nature of man, of thought, can never be had until we have first the power of observing the facts that are gong on within. It is comparatively easy to observe facts in the external world, for many instruments have been invented for the purpose, but in the internal world we have no instrument to help us. Yet we know we must observe in order to have a real science. Without a proper analysis, any science will be hopeless--mere theorising. And that is why all the psychologists have bebeen quarrelling among themselves since the beginning of time, except those few who found out the means of observation.

The science of Raja-Yoga, in the first place, proposes to give us such a means of observing the internal states. The instrument is the mind itself. The power of attention, when properly guided, and directed towards the internal world, will analyse the mind, and illumine facts for us. The powers of the mind are like rays of light dissipated; when they are concentrated, they illumine. This is our only means of knowledge. Everyone is using it, both in the external and the internal world; but, for the psychologist, the same minute observation has to be directed to the internal world, which the scientific man directs to the external; and this requires a great deal of practice. From our childhood upwards we have been taught only to pay attention to things external, but never to things internal; hence most of us have nearly lost the faculty of observing the internal mechanism. To turn the mind, as it were, inside, stop it from going outside, and then to concentrate all its powers, and throw them upon the mind itself, in order that it may know its own nature, analyse itself, is very hard work. Yet that is the only way to anything which will be a scientific approach to the subject.

What is the use of such knowledge? In the first place, knowledge itself is the highest reward of knowledge, and secondly, there is also utility in it. It will take away all our misery. When by analysing his own mind, man comes face to face, as it were, with something which is never destroyed, something which is, by its own nature, eternally pure and perfect, he will no more be miserable, no more unhappy. All misery comes from fear, from unsatisfied desire. Man will find that he never dies, and then he will have no more fear of death. When he knows that he is perfect, he will have no more vain desires, and both these causes being absent, there will be no more misery--there will be perfect bliss, even while in this body.

There is only one method by which to attain this knowledge, that which is called concentration. The chemist in his laboratory concentrates all the energies of his mind into one focus, and throws them upon the materials he is analysing, and so finds out their secrets. The astronomer concentrates all the energies of his mind and projects them through his telescope upon the skies; and the stars, the sun, and the moon, give up their secrets to him. The more I can concentrate my thoughts on the matter on which I am talking to you, the more light I can throw upon you. You are listening to me, and the more you concentrate your thoughts, the more clearly you will grasp what I have to say.

How has all the knowledge in the world been gained but by the concentration of the powers of the mind? The world is ready to give up its secrets if we only know how to knock, how to give it the necessary blow. The strength and force of the blow come through concentration. There is no limit to the power of the human mind. The more concentrated it is, the more power is brought to bear on one point; that is the secret.

It is easy to concentrate the mind on external things, the mind naturally goes outwards; but not so in the case of religion, or psychology, or metaphysics, where the subject and the object, are one. The object is internal, the mind itself is the object, and it is necessary to study the mind itself--mind studying mind. We know that there is the power of the mind called reflection. I am talking to you. At the same time I am standing aside, as it were, a second person, and knowing and hearing what I am talking. You work and think at the same time, while a portion of your mind stands by and sees what you are thinking. The powers of the mind should be concentrated and turned back upon itself, and as the darkest places reveal their secrets before the penetrating rays of the sun, so will this concentrated mind penetrate its own innermost secrets. Thus will we come to the basis of belief, the real genuine religion. We will perceive for ourselves whether we have souls, whether life is of five minutes or of eternity, whether there is a God in the universe or none. It will all be revealed to us. This is what Raja-Yoga proposes to teach. The goal of all its teaching is how to concentrate the minds, then, how to discover the innermost recesses of our own minds, then, how to generalise their contents and form our own conclusions from them. It, therefore, never asks the question what our religion is, whether we are Deists or Atheists, whether Christians, Jews, or Buddhists. We are human beings; that is sufficient. Every human being has the right and the power to seek for religion. Every human being has the right to ask the reason, why, and to have his question answered by himself, if he only takes the trouble.

So far, then, we see that in the study of this Raja-Yoga no faith or belief is necessary. Believe nothing until you find it out for yourself; that is what it teaches us. Truth requires no prop to make it stand. Do you mean to say that the facts of our awakened state require any dreams or imaginings to prove them? Certainly not. This study of Raja-Yoga takes a long time and constant practice. A part of this practice is physical, but in the main it is mental. As we proceed we shall find how intimately the mind is connected with the body. If we believe that the mind is simply a finer part of the body, and that mind acts upon the body, then it stands to reason that the body must react upon the mind. If the body is sick, the mind becomes sick also. If the body is healthy, the mind remains healthy and strong. When one is angry, the mind becomes disturbed. Similarly when the mind is disturbed, the body also becomes disturbed. With the majority of mankind the mind is greatly under the control of the body, their mind being very little developed. The vast mass of humanity is very little removed from the animals. Not only so, but in many instances, the power of control in them is little higher than that of the lower animals. We have very little command of our minds. Therefore to bring that command about, to get that control over body and mind, we must take certain physical helps. When the body is sufficiently controlled, we can attempt the manipulation of the mind. By manipulating the mind, we shall be able to bring it under our control, make it work as we like, and compel it to concentrate its powers as we desire.

According to the Raja-Yogi, the external world is but the gross form of the internal, or subtle. The finer is always the cause, the grosser the effect. So the external world is the effect, the internal the cause. In the same way external forces are simply the grosser parts, of which the internal forces are the finer. The man who has discovered and learned how to manipulate the internal forces will get the whole of nature under his control. The Yogi proposes to himself no less a task than to master the whole universe, to control the whole of nature. He wants to arrive at the point where what we call &quot;nature's laws&quot; will have no influence over him, where he will be able to get beyond them all. He will be master of the whole of nature, internal and external. The progress and civilisation of the human race simply mean controlling this nature.
Different races take to different processes of controlling nature. Just as in the same society some individuals want to control the external nature, and others the internal, so, among races, some want to control the external nature, and others the internal. Some say that by controlling internal nature we control everything. Others that by controlling external nature we control everything. Carried to the extreme both are right, because in nature there is no such division as internal or external. These are fictitious limitations that never existed. The externalists and the internalists are destined to meet at the same point, when both reach the extreme of their knowledge. Just as a physicist, when he pushes his knowledge to its limits, finds it melting away into metaphysics, so a metaphysician will find that what he calls mind and matter are but apparent distinctions, the reality being One.

The end and aim of all science is to find the unity, the One out of which the manifold is being manufactured, that One existing as many. Raja-Yoga proposes to start from the internal world, to study internal nature, and through that, control the whole--both internal and external. It is a very old attempt. India has been its special stronghold, but it was also attempted by other nations. In Western countries it was regarded as mysticism and people who wanted to practise it were either burned or killed as witches and sorcerers. In India, for various reasons, it fell into the hands of persons who destroyed ninety per cent of the knowledge, and tried to make a great secret of the remainder. In modern times many so-called teachers have arisen in the West worse than those of India, because the latter knew something, while these modern exponents know nothing.

Anything that is secret and mysterious in these systems of Yoga should be at once rejected. The best guide in life is strength. In religion, as in all other matters, discard everything that weakens you, have nothing to do with it. Mystery-mongering weakens the human brain. It has well-nigh destroyed Yoga--one of the grandest of sciences. From the time it was discovered, more than four thousand years ago, Yoga was perfectly delineated, formulated, and preached in India. It is a striking fact that the more modern the commentator the greater the mistakes he makes, while the more ancient the writer the more rational he is. Most of the modern writers talk of all sorts of mystery. Thus Yoga fell into the hands of a few persons who made it a secret, instead of letting the full blaze of daylight and reason fall upon it. They did so that they might have the powers to themselves.

In the first place, there is no mystery in what I teach. What little I know I will tell you. So far as I can reason it out I will do so, but as to what I do not know I will simply tell you what the books say. It is wrong to believe blindly. You must exercise your own reason and judgment; you must practise, and see whether these things happen or not. Just as you would take up any other science, exactly in the same manner you should take up this science for study. There is neither mystery nor danger in it. So far as it is true, it ought to be preached in the public streets, in broad daylight. Any attempt to mystify these things is productive of great danger.

Before proceeding further, I will tell you a little of the Sankhya philosophy, upon which the whole of Raja-Yoga is based. According to the Sankhya philosophy, the genesis of perception is as follows: the affections of external objects are carried by the outer instruments to their respective brain centres or organs, the organs carry the affections to the mind, the mind to the determinative faculty, from this the Purusha (the soul) receives them, when perception results. Next he gives the order back, as it were, to the motor centres to do the needful. With the exception of the Purusha all of these are material, but the mind is much finer matter than the external instruments. That material of which the mind is composed goes also to form the subtle matter called the Tanmatras. These become gross and make the external matter. That is the psychology of the Sankhya. So that between the intellect and the grosser matter outside there is only a difference in degree. The Purusha is the only thing which is immaterial. The mind is an instrument, as it were, in the hands of the soul, through which the soul catches external objects. The mind is constantly changing and vacillating, and can, when perfected, either attach itself to several organs, to one, or to none. For instance, if I hear the clock with great attention, I will not, perhaps, see anything although my eyes may be open, showing that the mind was not attached to the seeing organ, while it was to the hearing organ. But the perfected mind can be attached to all the organs simultaneously. It has the reflexive power of looking back into its own depths. This reflexive power is what the Yogi wants to attain; by concentrating the powers of the mind, and turning them inward, he seeks to know what is happening inside. There is in this no question of mere belief; it is the analysis arrived at by certain philosophers. Modern physiologists tell us that the eyes are not the organ of vision, but that the organ is in one of the nerve centres of the brain, and so with all the senses; they also tell us that these centres are formed of the same material as the brain itself. The Sankhyas also tell us the same thing. The former is a statement on the physical side, and the latter on the psychological side; yet both are the same. Our field of research lies beyond this.

The Yogi proposed to attain that fine state of perception in which he can perceive all the different mental states. There must be mental perception of all of them. One can perceive how the sensation is traveling, how the mind is receiving it, how it is going to the determinative faculty, and how this gives it to the Purusha. As each science requires certain preparations and has its own method, which must be followed before it could be understood, even so in Raja-Yoga.

Certain regulations as to food are necessary; we must use that food which brings us the purest mind. If you go into a menagerie, you will find this demonstrated at once. You see the elephants, huge animals, but calm and gentle; and if you go towards the cages of the lions and tigers, you find them restless, showing how much difference has been made by food. All the forces that are working in this body have been produced out of food; we see that every day. If you begin to fast, first your body will get weak, the physical forces will suffer; then, after a few days, the mental forces will suffer also. First, memory will fail. Then comes a point, when you are not able to think, much less to pursue any course of reasoning. We have, therefore, to take care what sort of food we eat at the beginning, and when we have got strength enough, when our practice is well advanced, we need not be so careful in this respect. While the plant is growing it must be hedged round, lest it be injured; but when it becomes a tree, the hedges are taken away. It is strong enough to withstand all assaults.

A Yogi must avoid the two extremes of luxury and austerity. He must not fast, nor torture his flesh. He who does so, says the Gita, cannot be a Yogi: He who fasts, he who keeps awake, he who sleeps much, he who works too much, he who does no work, none of these can be a Yogi (Gita, VI, 16).

==THE FIRST STEPS==

Raja-Yoga is divided into eight steps. The first is Yama--non-killing, truthfulness, non-stealing, continence, and non-receiving of any gifts. Next is Niyama--cleanliness, contentment, austerity, study, and self-surrender to God. Then comes Asana, or posture; Pranayama, or control of Prana; Pratyahara, or restraint of the senses from their objects; Dharana, or fixing the mind on a spot; Dhyana, or meditation; and Samadhi, or superconsciousness. The Yama and Niyama, as we see, are moral trainings; without these as the basis no practice of Yoga will succeed. As these two become established, the Yogi will begin to realise the fruits of his practice; without these it will never bear fruit. A Yogi must not think of injuring anyone, by thought, word, or deed. Mercy shall not be for men alone, but shall go beyond, and embrace the whole world.

The next step is Asana, posture. A series of exercises, physical and mental, is to be gone through every day, until certain higher states are reached. Therefore it is quite necessary that we should find a posture in which we can remain long. That posture which is the easiest for one should be the one chosen. For thinking, a certain posture may be very easy for one man, while to another it may be very difficult. We will find later on that during the study of these psychological matters a good deal of activity goes on in the body. Nerve currents will have to be displaced and given a new channel. New sorts of vibrations will begin, the whole constitution will be remodelled, as it were. But the main part of the activity will lie along the spinal column, so that the one thing necessary for the posture is to hold the spinal column free, sitting erect, holding the three parts--the chest, neck, and head--in a straight line. Let the whole weight of the body be supported by the ribs, and then you have an easy natural posture, with the spine straight. You will easily see that you cannot think very high thoughts with the chest in. This portion of the Yoga is a little similar to the Hatha-Yoga which deals entirely with the physical body, its aim being to make the physical body very strong. We have nothing to do with it here, because its practices are very difficult, and cannot be learned in a day, and, after all, do not lead to much spiritual growth. Many of these practices you will find in Delsarte and other teachers, such as placing the body in different postures, but the object in these is physical, not psychological. There is not one muscle in the body over which a man cannot establish a perfect control. The heart can be made to stop or go on at his bidding, and each part of the organism can be similarly controlled.

The result of this branch of Yoga is to make men live long; health is the chief idea, the one goal of the Hatha-Yogi. He is determined not to fall sick, and he never does. He lives long; a hundred years is nothing to him; he is quite young and fresh when he is 150, without one hair turned grey. But that is all. A banyan tree lives sometimes 5000 years, but it is a banyan tree and nothing more. So, if a man lives long, he is only a healthy animal. One or two ordinary lessons of the Hatha-Yogis are very useful. For instance, some of you will find it a good thing for headaches to drink cold water through the nose as soon as you get up in the morning; the whole day your brain will be nice and cool, and you will never catch cold. It is very easy to do; put your nose into the water, draw it up through the nostrils and make a pump action in the throat.

After one has learned to have a firm erect seat, one has to perform, according to certain schools, a practice called the purifying of the nerves. This part has been rejected by some as not belonging to Raja- Yoga, but as so great an authority as the commentator Shankaracharya advises it, I think fit that it should be mentioned, and I will quote his own directions from his commentary on the Shvethashvatara Upanishad: &quot;The mind whose dross has been cleared away by Pranayama, becomes fixed in Brahman; therefore Pranayama is declared. First the nerves are to be purified, then comes the power to practise Pranayama. Stopping the right nostril with the thumb, through the left nostril fill in air, according to capacity; then, without any interval, throw the air out through the right nostril, closing the left one. Again inhaling through the right nostril eject through the left, according to capacity; practising this three or five times at four hours of the day, before dawn, during midday, in the evening, and at midnight, in fifteen days or a month purity of the nerves is attained; then begins Pranayama.&quot;

Practice is absolutely necessary. You may sit down and listen to me by the hour every day, but if you do not practise, you will not get one step further. It all depends on practice. We never understand these things until we experience them. We will have to see and feel them for ourselves. Simply listening to explanations and theories will not do. There are several obstructions to practice. The first obstruction is an unhealthy body: if the body is not in a fit state, the practice will be obstructed. Therefore we have to keep the body in good health; we have to take care of what we eat and drink, and what we do. Always use a mental effort, what is usually called &quot;Christian Science,&quot; to keep the body strong. That is all--nothing further of the body. We must not forget that health is only a means to an end. If health were the end, we would be like animals; animals rarely become unhealthy.

The second obstruction is doubt; we always feel doubtful about things we do not see. Man cannot live upon words, however he may try. So, doubt comes to us as to whether there is any truth in these things or not; even the best of us will doubt sometimes. With practice, within a few days, a little glimpse will come, enough to give one encouragement and hope. As a certain commentator on Yoga philosophy says, &quot;When one proof is obtained, however little that may be, it will give us faith in the whole teaching of Yoga.&quot; For instance, after the first few months of practice, you will begin to find you can read another's thoughts; they will come to you in picture form. Perhaps you will hear something happening at a long distance, when you concentrate your mind with a wish to hear. These glimpses will come, by little bits at first, but enough to give you faith, and strength, and hope. For instance, if you concentrate your thoughts on the tip of your nose, in a few days you will begin to smell most beautiful fragrance, which will be enough to show you that there are certain mental perceptions that can be made obvious without the contact of physical objects. But we must always remember that these are only the means; the aim, the end, the goal, of all this training is liberation of the soul. Absolute control of nature, and nothing short of it, must be the goal. We must be the masters, and not the slaves of nature; neither body nor mind must be our master, nor must we forget that the body is mine, and not I the body's.

A god and a demon went to learn about the Self from a great sage. They studied with him for a long time. At last the sage told them, &quot;You yourselves are the Being you are seeking.&quot; Both of them thought that their bodies were the Self. They went back to their people quite satisfied and said, &quot;We have learned everything that was to be learned; eat, drink,and be merry; we are the Self; there is nothing beyond us.&quot; The nature of the demon was ignorant, clouded; so he never inquired any further, but was perfectly contented with the idea that he was God, that by the Self was meant the body. The god had a purer nature. He at first committed the mistake of thinking: I, this body, am Brahman: so keep it strong and in health, and well dressed, and give it all sorts of enjoyments. But, in a few days, he found out that that could not be the meaning of the sage, their master; there must be something higher. So he came back and said, &quot;Sir, did you teach me that this body was the Self? If so, I see all bodies die; the Self cannot die.&quot; The sage said, &quot;Find it out; thou art That.&quot; Then the god thought that the vital forces which work the body were what the sage meant. But, after a time, he found that if he ate, these vital forces remained strong, but, if he starved, they became weak. The god then went back to the sage and said, &quot;Sir, do you mean that the vital forces are the Self?&quot; The sage said, &quot;Find out for yourself; thou art That.&quot; The god returned home once more, thinking that it was the mind, perhaps, that was the Self. But in a short while he saw that thoughts were so various, now good, again bad; the mind was too changeable to be the Self. He went back to the sage and said, &quot;Sir, I do not think that the mind is the Self; did you mean that?&quot; &quot;No,&quot; replied the sage, &quot;thou art That; find out for yourself.&quot; The god went home, and at last found that he was the Self, beyond all thought, one without birth or death, whom the sword cannot pierce or the fire burn, whom the air cannot dry or the water melt, the beginningless and endless, the immovable, the intangible, the omniscient, the omnipotent Being; that It was neither the body nor the mind, but beyond them all. So he was satisfied; but the poor demon did not get the truth, owing to his fondness for the body.

This world has a good many of these demonic natures, but there are some gods too. If one proposes to teach any science to increase the power of sense-enjoyment, one finds multitudes ready for it. If one undertakes to show the supreme goal, one finds few to listen to him. Very few have the power to grasp the higher, fewer still the patience to attain to it. But there are a few also who know that even if the body can be made to live for a thousand years, the result in the end will be the same. When the forces that hold it together go away, the body must fall. No man was ever born who could stop his body one moment from changing. Body is the name of a series of changes. &quot;As in a river the masses of water are changing before you every moment, and new masses are coming, yet taking similar form, so is it with this body.&quot; Yet the body must be kept strong and healthy. It is the best instrument we have.

This human body is the greatest body in the universe, and a human being the greatest being. Man is higher than all animals, than all angels; none is greater than man. Even the Devas (gods) will have to come down again and attain to salvation through a human body. Man alone attains to perfection, not even the Devas. According to the Jews and Mohammedans, God created man after creating the angels and everything else, and after creating man He asked the angels to come and salute him, and all did so except Iblis; so God cursed him and he became Satan. Behind this allegory is the great truth that this human birth is the greatest birth we can have. The lower creation, the animal, is dull, and manufactured mostly out of Tamas. Animals cannot have any high thoughts; nor can the angels, or Devas, attain to direct freedom without human birth. In human society, in the same way, too much wealth or too much poverty is a great impediment to the higher development of the soul. It is from the middle classes that the great ones of the world come. Here the forces are very equally adjusted and balanced.

Returning to our subject, we come next to Pranayama, controlling the breathing. What has that to do with concentrating the powers of the mind? Breath is like the fly-wheel of this machine, the body. In a big engine you find the fly-wheel first moving, and that motion is conveyed to finer and finer machinery until the most delicate and finest mechanism in the machine is in motion. The breath is that fly-wheel, supplying and regulating the motive power to everything in this body.

There was once a minister to a great king. He fell into disgrace. The king, as a punishment, ordered him to be shut up in the top of a very high tower. This was done, and the minister was left there to perish. He had a faithful wife, however, who came to the tower at night and called to her husband at the top to know what she could do to help him. He told her to return to the tower the following night and bring with her a long rope, some stout twine, pack thread, silken thread, a beetle, and a little honey. Wondering much, the good wife obeyed her husband, and brought him the desired articles. The husband directed her to attach the silken thread firmly to the beetle, then to smear its horns with a drop of honey, and to set it free on the wall of the tower, with its head pointing upwards. She obeyed all these instructions, and the beetle started on its long journey. Smelling the honey ahead it slowly crept onwards, in the hope of reaching the honey, until at last it reached to top of the tower, when the minister grasped the beetle, and got possession of the silken thread. He told his wife to tie the other end to the pack thread, and after he had drawn up the pack thread, he repeated the process with the stout twine, and lastly with the rope. Then the rest was easy. The minister descended from the tower by means of the rope, and made his escape. In this body of ours the breath motion is the &quot;silken thread&quot;; by laying hold of and learning to control it we grasp the pack thread of the nerve currents, and from these the stout twine of our thoughts, and lastly the rope of Prana, controlling which we reach freedom.

We do not know anything about our own bodies; we cannot know. At best we can take a dead body, and cut it in pieces, and there are some who can take a live animal and cut it in pieces in order to see what is inside the body. Still, that has nothing to do with our own bodies. We know very little about them. Why do we not? Because our attention is not discriminating enough to catch the very fine movements that are going on within. We can know of them only when the mind becomes more subtle and enters, as it were, deeper into the body. To get the subtle perception we have to begin with the grosser perceptions. We have to get hold of that which is setting the whole engine in motion. That is the Prana, the most obvious manifestation of which is the breath. Then, along with the breath, we shall slowly enter the body, which will enable us to find out about the subtle forces, the nerve currents that are moving all over the body. As soon as we perceive and learn to feel them, we shall begin to get control over them, and over the body. The mind is also set in motion by these different nerve currents, so at last we shall reach the state of perfect control over the body and the mind, making both our servants. Knowledge is power. We have to get this power. So we must begin at the beginning, with Pranayama, restraining the Prana. This Pranayama is a long subject, and will take several lessons to illustrate it thoroughly. We shall take it part by part.

We shall gradually see the reasons for each exercise and what forces in the body are set in motion. All these things will come to us, but it requires constant practice, and the proof will come by practice. No amount of reasoning which I can give you will be proof to you, until you have demonstrated it for yourselves. As soon as you begin to feel these currents in motion all over you, doubts will vanish, but it requires hard practice every day. You must practise at least twice every day, and the best times are towards the morning and the evening. When night passes into day, and day into night, a state of relative calmness ensues. The early morning and the early evening are the two periods of calmness. Your body will have a like tendency to become calm at those times. We should take advantage of that natural condition and begin then to practise. Make it a rule not to eat until you have practised; if you do this, the sheer force of hunger will break your laziness. In India they teach children never to eat until they have practised or worshipped, and it becomes natural to them after a time; a boy will not feel hungry until he has bathed and practised.

Those of you who can afford it will do better to have a room for this practice alone. Do not sleep in that room, it must be kept holy. You must not enter the room until you have bathed, and are perfectly clean in body and mind. Place flowers in that room always; they are the best surroundings for a Yogi; also pictures that are pleasing. Burn incense morning and evening. Have no quarrelling, nor anger, nor unholy thought in that room. Only allow those persons to enter it who are of the same thought as you. Then gradually there will be an atmosphere of holiness in the room, so that when you are miserable, sorrowful, doubtful, or your mind is disturbed, the very fact of entering that room will make you calm. This was the idea of the temple and the church, and in some temples and churches you will find it even now, but in the majority of them the very idea has been lost. The idea is that by keeping holy vibrations there the place becomes and remains illumined. Those who cannot afford to have a room set apart can practise anywhere they like. Sit in a straight posture, and the first thing to do is to send a current of holy thought to all creation. Mentally repeat, &quot;Let all beings be happy; let all beings be peaceful; let all beings be blissful.&quot; So do to the east, south, north and west. The more you do that the better you will feel yourself. You will find at last that the easiest way to make ourselves healthy is to see that others are healthy, and the easiest way to make ourselves happy is to see that others are happy. After doing that, those who believe in God should pray--not for money, not for health, nor for heaven; pray for knowledge and light; every other prayer is selfish. Then the next thing to do is to think of your own body, and see that it is strong and healthy; it is the best instrument you have. Think of it as being as strong as adamant, and that with the help of this body you will cross the ocean of life. Freedom is never to be reached by the weak. Throw away all weakness. Tell your body that it is strong, tell your mind that it is strong, and have unbounded faith and hope in yourself.

==PRANA==

Pranayama is not, as many think, something about breath; breath indeed has very little to do with it, if anything. Breathing is only one of the many exercises through which we get to the real Pranayama. Pranayama means the control of Prana. According to the philosophers of India, the whole universe is composed of two materials, one of which they call Akasha. It is the omnipresent, all-penetrating existence. Everything that has form, everything that is the result of combination, is evolved out of this Akasha. It is the Akasha that becomes the air, that becomes the liquids, that becomes the solids; it is the Akasha that becomes the sun, the earth, the moon, the stars, the comets; it is the Akasha that becomes the human body, the animal body, the plants, every form that we see, everything that can be sensed, everything that exists. It cannot be perceived; it is so subtle that it is beyond all ordinary perception; it can only be seen when it has become gross, has taken form. At the beginning of creation there is only this Akasha. At the end of the cycle the solids, the liquids, and the gases all melt into the Akasha again, and the next creation similarly proceeds out of this Akasha.

By what power is this Akasha manufactured into this universe? By the power of Prana. Just as Akasha is the infinite, omnipresent material of this universe, so is this Prana the infinite, omnipresent manifesting power of this universe. At the beginning and at the end of a cycle everything becomes Akasha, and all the forces that are in the universe resolve back into the Prana; in the next cycle, out of this Prana is evolved everything that we call energy, everything that we call force. It is the Prana that is manifesting as motion; it is the Prana that is manifesting as gravitation, as magnetism. It is the Prana that is manifesting as the actions of the body, as the nerve currents, as thought force. From thought down to the lowest force, everything is but the manifestation of Prana. The sum total of all forces in the universe, mental or physical, when resolved back to their original state, is called Prana. &quot;When there was neither aught nor naught, when darkness was covering darkness, what existed them? That Akasha existed without motion.&quot; The physical motion of the Prana was stopped, but it existed all the same.

At the end of a cycle the energies now displayed in the universe quiet down and become potential. At the beginning of the next cycle they start up, strike upon the Akasha, and out of the Akasha evolve these various forms, and as the Akasha changes, this Prana changes also into all these manifestations of energy. The knowledge and control of this Prana is really what is meant by Pranayama.

This opens to us the door to almost unlimited power. Suppose, for instance, a man understood the Prana perfectly, and could control it, what power on earth would not be his? He would be able to move the sun and stars out of their places, to control everything in the universe, from the atoms to the biggest suns, because he would control the Prana. This is the end and aim of Pranayama. When the Yogi becomes perfect, there will be nothing in nature not under his control. If he orders the gods or the souls of the departed to come, they will come at his bidding. All the forces of nature will obey him as slaves. When the ignorant see these powers of the Yogi, they call them the miracles. One peculiarity of the Hindu mind is that it always inquires for the last possible generalisation, leaving the details to be worked out afterwards. The question is raised in the Vedas, &quot;What is that, knowing which, we shall know everything?&quot; Thus, all books, and all philosophies that have been written, have been only to prove that by knowing which everything is known. If a man wants to know this universe bit by bit he must know every individual grain of sand, which means infinite time; he cannot know all of them. Then how can knowledge be? How is it possible for a man to be all-knowing through particulars? The Yogis say that behind this particular manifestation there is a generalisation. Behind all particular ideas stands a generalised, an abstract principle; grasp it, and you have grasped everything. Just as this whole universe has been generalised in the Vedas into that One Absolute Existence, and he who has grasped that Existence has grasped the whole universe, so all forces have been generalised into this Prana, and he who has grasped the Prana has grasped all the forces of the universe, mental or physical. He who has controlled the Prana has controlled his own mind, and all the minds that exist. He who has controlled the Prana has controlled his body, and all the bodies that exist, because the Prana is the generalised manifestation of force.

How to control the Prana is the one idea of Pranayama. All the trainings and exercises in this regard are for that one end. Each man must begin where he stands, must learn how to control the things that are nearest to him. This body is very near to us, nearer than anything in the external universe, and this mind is the nearest of all. The Prana which is working this mind and body is the nearest to us of all the Prana in this universe. This little wave of the Prana which represents our own energies, mental and physical, is the nearest to us of all the waves of the infinite ocean of Prana. If we can succeed in controlling that little wave, then alone we can hope to control the whole of Prana. The Yogi who has done this gains perfection; no longer is he under any power. He becomes almost almighty, almost all-knowing. We see sects in every country who have attempted this control of Prana. In this country there are Mind-healers, Faith-healers, Spiritualists, Christian Scientists, Hypnotists, etc., and if we examine these different bodies, we shall find at the back of each this control of the Prana, whether they know it or not. If you boil all their theories down, the residuum will be that. It is the one and the same force they are manipulating, only unknowingly. They have stumbled on the discovery of a force and are using it unconsciously without knowing its nature, but it is the same as the Yogi uses, and which comes from Prana.

The Prana is the vital force in every being. Thought is the finest and highest action of Prana. Thought, again, as we see, is not all. There is also what we call instinct or unconscious thought, the lowest plane of action. If a mosquito stings us, our hand will strike it automatically, instinctively. This is one expression of thought. All reflex actions of the body belong to this plane of thought. There is again the other plane of thought, the conscious. I reason, I judge, I think, I see the pros and cons of certain things, yet that is not all. We know that reason is limited. Reason can go only to a certain extent, beyond that it cannot reach. The circle within which it runs is very very limited indeed. Yet at the same time, we find facts rush into this circle. Like the coming of comets certain things come into this circle; it is certain they come from outside the limit, although our reason cannot go beyond. The causes of the phenomena intruding themselves in this small limit are outside of this limit. The mind can exist on a still higher plane, the superconscious. When the mind has attained to that state, which is called Samadhi--perfect concentration, superconsciousness--it goes beyond the limits of reason, and comes face to face with facts which no instinct or reason can ever know. All manipulations of the subtle forces of the body, the different manifestations of Prana, if trained, give a push to the mind, help it to go up higher, and become superconscious, from where it acts.

In this universe there is one continuous substance on every plane of existence. Physically this universe is one: there is no difference between the sun and you. The scientist will tell you it is only a fiction to say the contrary. There is no real difference between the table and me; the table is one point in the mass of matter, and I another point. Each form represents, as it were, one whirlpool in the infinite ocean of matter, of which not one is constant. Just as in a rushing stream there may be millions of whirlpools, the water in each of which is different every moment, turning round and round for a few seconds, and then passing out, replaced by a fresh quantity, so the whole universe is one constantly changing mass of matter, in which all forms of existence are so many whirlpools. A mass of matter enters into one whirlpool, say a human body, stays there for a period, becomes changed, and goes out into another, say an animal body this time, from which again after a few years, it enters into another whirlpool, called a lump of mineral. It is a constant change. Not one body is constant. There is no such thing as my body, or your body, except in words. Of the one huge mass of matter, one point is called a moon, another a sun, another a man, another the earth, another a plant, another a mineral. Not one is constant, but everything is changing, matter eternally concreting and disintegrating. So it is with the mind. Matter is represented by the ether; when the action of Prana is most subtle, this very ether, in the finer state of vibration, will represent the mind, and there it will be still one unbroken mass. If you can simply get to that subtle vibration, you will see and feel that the whole universe is composed of subtle vibrations. Sometimes certain drugs have the power to take us, while as yet in the senses, to that condition. Many of you may remember the celebrated experiment of Sir Humphrey Davy, when the laughing gas overpowered him--how, during the lecture, he remained motionless, stupefied and, after that, he said that the whole universe was made up of ideas. For the time being, as it were, the gross vibrations had ceased, and only the subtle vibrations which he called ideas, were present to him. He could only see the subtle vibrations round him; everything had become thought; the whole universe was an ocean of thought, he and everyone else had become little thought whirlpools.

Thus, even in the universe of thought we find unity, and at last, when we get to the Self, we know that that Self can only be One. Beyond the vibrations of matter in its gross and subtle aspects, beyond motion there is but One. Even in manifested motion there is only unity. These facts can no more be denied. Modern physics also has demonstrated that the sum total of the energies in the universe is the same throughout. It has also been proved that this sum total of energy exists in two forms. It becomes potential, toned down, and calmed, and next it comes out manifested as all these various forces; again it goes back to the quiet state, and again it manifests. Thus it goes on evolving and involving through eternity. The control of this Prana, as before stated, is what is called Pranayama.

The most obvious manifestation of this Prana in the human body is the motion of the lungs. If that stops, as a rule all the other manifestations of force in the body will immediately stop. But there are persons who can train themselves in such a manner that the body will live on, even when this motion has stopped. There are some persons who can bury themselves for days, and yet live without breathing. To reach the subtle we must take the help of the grosser, and so, slowly travel towards the most subtle until we gain our point. Pranayama really means controlling this motion of the lungs, and this motion is associated with the breath. Not that breath is producing it; on the contrary it  is producing breath. This motion draws in the air by pump action. The Prana is moving the lungs, the movement of the lungs draws in the air. So Pranayama is not breathing, but controlling that muscular power which moves the lungs. That muscular power which goes out through the nerves to the muscles and from them to the lungs, making them move in a certain manner, is the Prana, which we have to control in the practice of Pranayama. When the Prana has become controlled, then we shall immediately find that all the other actions of the Prana in the body will slowly come under control. I myself have seen men who have controlled almost every muscle of the body; and why not? If I have control over certain muscles, why not over every muscle and nerve of the body? What impossibility is there? At present the control is lost, and the motion has become automatic. We cannot move our ears at will, but we know that animals can. We have not that power because we do not exercise it. This is what is called atavism.

Again, we know that motion which has become latent can be brought back to manifestation. By hard work and practice certain motions of the body which are most dormant can be brought back under perfect control. Reasoning thus we find there is no impossibility, but, on the other hand, every probability that each part of the body can be brought under perfect control. This the Yogi does through Pranayama. Perhaps some of you have read that in Pranayama, when drawing in the breath, you must fill your whole body with Prana. In the English translations Prana is given as breath, and you are inclined to ask how that is to be done. The fault is with the translator. Every part of the body can be filled with Prana, this vital force, and when you are able to do that, you can control the whole body. All the sickness and misery felt in the body will be perfectly controlled; not only so, you will be able to control another's body. Everything is infectious in this world, good or bad. If your body be in a certain state of tension, it will have a tendency to produce the same tension in others. If you are strong and healthy, those that live near you will also have the tendency to become strong and healthy, but if you are sick and weak, those around you will have the tendency to become the same. In the case of one man trying to heal another, the first idea is simply transferring his own health to the other. This is the primitive sort of healing. Consciously or unconsciously, health can be transmitted. A very strong man, living with a weak man, will make him a little stronger, whether he knows it or not. When consciously done, it becomes quicker and better in its action. Next come those cases in which a man may not be very healthy himself, yet we know that he can bring health to another. The first man, in such a case, has a little more control over the Prana, and can rouse, for the time being, his Prana, as it were, to a certain state of vibration, and transmit it to another person.

There have been cases where this process has been carried on at a distance, but in reality there is no distance in the sense of a break. Where is the distance that has a break? Is there any break between you and the sun? It is a continuous mass of matter, the sun being one part, and you another. Is there a break between one part of a river and another? Then why cannot any force travel? There is no reason against it. Cases of healing from a distance are perfectly true. The Prana can be transmitted to a very great distance; but to one genuine case, there are hundreds of frauds. This process of healing is not so easy as it is thought to be. In the most ordinary cases of such healing you will find that the healers simply take advantage of the naturally healthy state of the human body. An allopath comes and treats cholera patients, and gives them his medicines. The homoeopath comes and gives his medicines, and cures perhaps more than the allopath does, because the homoeopath does not disturb his patients, but allows nature to deal with them. The Faith-healer cures more still, because he brings the strength of his mind to bear, and rouses, through faith, the dormant Prana of the patient.

There is a mistake constantly made by Faith-healers: they think that faith directly heals a man. But faith alone does not cover all the ground. There are diseases where the worst symptoms are that the patient never thinks that he has that disease. That tremendous faith of the patient is itself one symptom of the disease, and usually indicates that he will die quickly. In such cases the principle that faith cures does not apply. If it were faith alone that cured, these patients also would be cured. It is by the Prana that real curing comes. The pure man, who has controlled the Prana, has the power of bringing it into a certain state of vibration, which can be conveyed to others, arousing in them a similar vibration. You see that in everyday actions. I am talking to you. What am I trying to do? I am, so to say, bringing my mind to a certain state of vibration, and the more I succeed in bringing it to that state, the more you will be affected by what I say. All of you know that the day I am more enthusiastic, the more you enjoy the lecture; and when I am less enthusiastic, you feel lack of interest.

The gigantic will-powers of the world, the world-movers, can bring their Prana into a high state of vibration, and it is so great and powerful that it catches others in a moment, and thousands are drawn towards them, and half the world think as they do. Great prophets of the world had the most wonderful control of the Prana, which gave them tremendous will-power; they had brought their Prana to the highest state of motion, and this is what gave them power to sway the world. All manifestations of power arise from this control. Men may not know the secret, but this is the one explanation. Sometimes in your own body the supply of Prana gravitates more or less to one part; the balance is disturbed, and when the balance of Prana is disturbed, what we call disease is produced.
To take away the superfluous Prana, or to supply the Prana that is wanting, will be curing the disease. That again is Pranayama--to learn when there is more or less Prana in one part of the body than there should be. The feelings will become so subtle that the mind will feel that there is less Prana in the toe or the finger than there should be, and will possess the power to supply it. These are among the various functions of Pranayama. They have to be learned slowly and gradually, and as you see, the whole scope of Raja-Yoga is really to teach the control and direction in different planes of the Prana. When a man has concentrated his energies, he masters the Prana that is in his body. When a man is meditating, he is also concentrating the Prana.

In an ocean there are huge waves, like mountains, then smaller waves, and still smaller, down to little bubbles, but back of all these is the infinite ocean. The bubble is connected with the infinite ocean at one end, and the huge wave at the other end. So, one may be a gigantic man, and another a little bubble, but each is connected with that infinite ocean of energy, which is the common birthright of every animal that exists. Wherever there is life, the storehouse of infinite energy is behind it. Starting as some fungus, some very minute, microscopic bubble, and all the time drawing from that infinite storehouse of energy, a form is changed slowly and steadily until in course of time it becomes a plant, then an animal, then man, ultimately God. This is attained through millions of aeons, but what is time? An increase of speed, an increase of struggle, is able to bridge the gulf of time. That which naturally takes a long time to accomplish can be shortened by the intensity of the action, says the Yogi. A man may go on slowly drawing in this energy from the infinite mass that exists in the universe, and, perhaps, he will require a hundred thousand years to become a Deva, and then, perhaps, five hundred thousand years to become still higher, and, perhaps, five millions of years to become perfect. Given rapid growth, the time will be lessened. Why is it not possible, with sufficient effort, to reach this very perfection in six months or six years? There is no limit. Reason shows that. If an engine, with a certain amount of coal, runs two miles an hour, it will run the distance in less time with a greater supply of coal. Similarly, why shall not the soul, by intensifying its action, attain perfection in this very life? All beings will at last attain to that goal, we know. But who cares to wait all these millions of aeons? Why not reach it immediately, in this body even, in this human form? Why shall I not get that infinite knowledge, infinite power, now?

The ideal of the Yogi, the whole science of Yoga, is directed to the end of teaching men how, by intensifying the power of assimilation, to shorten the time for reaching perfection, instead of slowly advancing from point to point and waiting until the whole human race has become perfect. All the great prophets, saints, and seers of the world--what did they do? In one span of life they lived the whole life of humanity, traversed the whole length of time that it takes ordinary humanity to come to perfection. In one life they perfect themselves; they have no thought for anything else, never live a moment for any other idea, and thus the way is shortened for them. This is what is meant by concentration, intensifying the power of assimilation, thus shortening the time. Raja-Yoga is the science which teaches us how to gain the power of concentration.

What has Pranayama to do with spiritualism? Spiritualism is also a manifestation of Pranayama. If it be true that the departed spirits exist, only we cannot see them, it is quite probable that there may be hundreds and millions of them about us we can neither see, feel, nor touch. We may be continually passing and repassing through their bodies, and they do not see or feel us. It is a circle within a circle, universe within universe. We have five senses, and we represent Prana in a certain state of vibration. All beings in the same state of vibration will see one another, but if there are beings who represent Prana in a higher state of vibration, they will not be seen. We may increase the intensity of a light until we cannot see it at all, but there may be beings with eyes so powerful that they can see such light. Again, if its vibrations are very low, we do not see a light, but there are animals that may see it, as cats and owls. Our range of vision is only one plane of the vibrations of this Prana. Take this atmosphere, for instance; it is piled up layer on layer, but the layers nearer to the earth are denser than those above, and as you go higher the atmosphere become finer and finer. Or take the case of the ocean; as you go deeper and deeper the pressure of the water increases, and animals which live at the bottom of the sea can never come up, or they will be broken into pieces.

Think of the universe as an ocean of ether, consisting of layer after layer of varying degrees of vibration under the action of Prana; away from the centre the vibrations are less, nearer to it they become quicker and quicker; one order of vibration makes one plane. Then suppose these ranges of vibrations are cut into planes, so many millions of miles one set of vibration, and then so many millions of miles another still higher set of vibration, and so on. It is, therefore, probable, that those who live on the plane of a certain state of vibration will have the power of recognising one another, but will not recognise those above them. Yet, just as by the telescope and the microscope we can increase the scope of our vision, similarly we can by Yoga bring ourselves to the state of vibration of another plane, and thus enable ourselves to see what is going on there. Suppose this room is full of beings whom we do not see. They represent Prana in a certain state of vibration while we represent another. Suppose they represent a quick one, and we the opposite.
Prana is the material of which they are composed, as well as we. All are parts of the same ocean of Prana, they differ only in their rate of vibration. If I can bring myself to the quick vibration, this plane will immediately change for me: I shall not see you any more; you vanish and they appear. Some of you, perhaps, know this to be true. All this bringing of the mind into a higher state of vibration is included in one word in Yoga--Samadhi. All these states of higher vibration, superconscious vibrations of the mind, are grouped in that one word, Samadhi, and the lower states of Samadhi give us visions of these beings. The highest grade of Samadhi is when we see the real thing, when we see the material out of which the whole of these grades of beings are composed, and that one lump of clay being known, we know all the clay in the universe.

Thus we see that Pranayama includes all that is true of spiritualism even. Similarly, you will find that wherever any sect or body of people is trying to search out anything occult and mystical, or hidden, what they are doing is really this Yoga, this attempt to control the Prana. You will find that wherever there is any extraordinary display of power, it is the manifestation of this Prana. Even the physical sciences can be included in Pranayama. What moves the steam engine? Prana, acting through the steam. What are all these phenomena of electricity and so forth but Prana? What is physical science? The science of Pranayama, by external means. Prana, manifesting itself as mental power, can only be controlled by mental means. That part of Pranayama which attempts to control the physical manifestations of the Prana by physical means is called physical science, and that part which tries to control the manifestation of the Prana as mental force by mental means is called Raja-Yoga.

==THE PSYCHIC PRANA==

According to the Yogis, there are two nerve currents in the spinal column, called Pingala and Ida, and a hollow canal called Sushumna running through the spinal cord. At the lower end of the hollow canal is what the Yogis call the &quot;Lotus of the Kundalini&quot;. They describe it as triangular in form in which, in the symbolical language of the Yogis, there is a power called the Kundalini, coiled up. When that Kundalini awakes, it tries to force a passage through this hollow canal, and as it rises step by step, as it were, layer after layer of the mind becomes open and all the different visions and wonderful powers come to the Yogi. When it reaches the brain, the Yogi is perfectly detached from the body and mind; the soul finds itself free. We know that the spinal cord is composed in a peculiar manner. If we take the figure eight horizontally, there are two parts which are connected in the middle. Suppose you add eight after eight, piled one on top of the other, that will represent the spinal cord. The left is the Ida, the right Pingala, and that hollow canal which runs through the centre of the spinal cord is the Sushumna. Where the spinal cord ends in some of the lumbar vertebrae, a fine fibre issues downwards, and the canal runs up even within that fibre, only much finer. The canal is closed at the lower end, which is situated near what is called the sacral plexus, which, according to modern physiology, is triangular in form. The different plexuses that have their centres in the spinal canal can very well stand for the different &quot;lotuses&quot; of the Yogi.

The Yogi conceives of several centres, beginning with the Muladhara, the basic, and ending with the Sahasrara, the thousand-petalled lotus in the brain. So, if we take these different plexuses as representing these lotuses, the idea of the Yogi can be understood very easily in the language of modern physiology. We know there are two sorts of actions in these nerve currents, one afferent, the other efferent; one sensory and the other motor; one centripetal, and the other centrifugal. One carries the sensations to the brain, and the other from the brain to the outer body. These vibrations are all connected with the brain in the long run. Several other facts we have to remember, in order to clear the way for the explanation which is to come. This spinal cord, at the brain, ends in a sort of bulb, in the medulla, which is not attached to the brain, but floats in a fluid in the brain, so that if there be a blow on the head the force of that blow will be dissipated in the fluid, and will not hurt the bulb. This is an important fact to remember. Secondly, we have also to know that, of all the centres, we have particularly to remember three, the Muladhara (the basic), the Sahasrara (the thousand-petalled lotus of the brain) and the Manipura (the lotus of the navel).

Next we shall take one fact from physics. We all hear of electricity and various other forces connected with it. What electricity is no one knows, but so far as it is known, it is a sort of motion. There are various other motions in the universe; what is the difference between them and electricity? Suppose this table moves--that the molecules which compose this table are moving in different directions; if they are all made to move in the same direction, it will be through electricity. Electric motion makes the molecules of a body move in the same direction. If all the air molecules in a room are made to move in the same direction, it will make a gigantic battery of electricity of the room. Another point from physiology we must remember, that the centre which regulates the respiratory system, the breathing system, has a sort of controlling action over the system of nerve currents.

Now we shall see why breathing is practised. In the first place, from rhythmical breathing comes a tendency of all the molecules in the body to move in the same direction. When mind changes into will, the nerve currents change into a motion similar to electricity, because the nerves have been proved to show polarity under the action of electric currents. This shows that when the will is transformed into the nerve currents, it is changed into something like electricity. When all the motions of the body have become perfectly rhythmical, the body has, as it were, become a gigantic battery of will. This tremendous will is exactly what the Yogi wants. This is, therefore, a physiological explanation of the breathing exercise. It tends to bring a rhythmic action in the body, and helps us, through the respiratory centre, to control the other centres. The aim of Pranayama here is to rouse the coiled-up power in the Muladhara, called the Kundalini.

Everything that we see, or imagine, or dream, we have to perceive in space. This is the ordinary space, called the Mahakasha, or elemental space. When a Yogi reads the thoughts of other men, or perceives supersensuous objects, he sees them in another sort of space called the Chittakasha, the mental space. When perception has become objectless, and the soul shines in its own nature, it is called the Chidakasha, or knowledge space. When the Kundalini is aroused, and enters the canal of the Sushumna, all the perceptions are in the mental space. When it has reached that end of the canal which opens out into the brain, the objectless perception is in the knowledge space. Taking the analogy of electricity, we find that man can send a current only along a wire 2  but nature requires no wires to send her tremendous currents.This proves that the wire is not really necessary, but that only our inability to dispense with it compels us to use it.

Similarly, all the sensations and motions of the body are being sent into the brain, and sent out of it, through these wires of nerve fibres. The columns of sensory and motor fibres in the spinal cord are the Ida and Pingala of the Yogis. They are the main channels through which the afferent and efferent currents travel. But why should not the mind send news without any wire, or react without any wire? We see this is done in nature. The Yogi says, if you can do that, you have got rid of the bondage of matter. How to do it? If you can make the current pass through the Sushumna, the canal in the middle of the spinal column, you have solved the problem. The mind has made this network of the nervous system, and has to break it, so that no wires will be required to work through. Then alone will all knowledge come to us--no more bondage of body; that is why it is so important that we should get control of that Sushumna. If we can send the mental current through the hollow canal without any nerve fibres to act as wires, the Yogi says, the problem is solved, and he also says it can be done.

This Sushumna is in ordinary persons closed up at the lower extremity; no action comes through it. The Yogi proposes a practice by which it can be opened, and the nerve currents made to travel through. When a sensation is carried to a centre, the centre reacts. This reaction, in the case of automatic centres, is followed by motion; in the case of conscious centres it is followed first by perception, and secondly by motion. All perception is the reaction to action from outside. How, then, do perceptions in dreams arise? There is then no action from outside. The sensory motions, therefore, are coiled up somewhere. For instance, I see a city; the perception of that city is from the reaction to the sensations brought from outside objects comprising that city. That is to say, a certain motion in the brain molecules has been set up by the motion in the incarrying nerves, which again are set in motion by external objects in the city. Now, even after a long time I can remember the city. This memory is exactly the same phenomenon, only it is in a milder form. But whence is the action that sets up even the milder form of similar vibrations in the brain? Not certainly from the primary sensations. Therefore it must be that the sensations are coiled up somewhere, and they, by their acting, bring out the mild reaction which we call dream perception.

Now the centre where all these residual sensations are, as it were, stored up, is called the Muladhara, the root receptacle, and the coiled-up energy of action is Kundalini, &quot;the coiled up&quot;. It is very probable that the residual motor energy is also stored up in the same centre, as, after deep study or meditation on external objects, the part of the body where the Muladhara centre is situated (probably the sacral plexus) gets heated. Now, if this coiled-up energy be roused and made active, and then consciously made to travel up the Sushumna canal, as it acts upon centre after centre, a tremendous reaction will set in. When a minute portion of energy travels along a nerve fibre and causes reaction from centres, the perception is either dream or imagination. But when by the power of long internal meditation the vast mass of energy stored up travels along the Sushumna, and strikes the centres, the reaction is tremendous, immensely superior to the reaction of dream or imagination, immensely more intense that the reaction of sense-perception. It is supersensuous perception. And when it reaches the metropolis of all sensations, the brain, the whole brain, as it were, reacts, and the result is the full blaze of illumination, the perception of the Self. As this Kundalini force travels from centre to centre, layer after layer of the mind, as it were, opens up, and this universe is perceived by the Yogi in its fine, or causal form. Then alone the causes of this universe, both as sensation and reaction, are known as they are, and hence comes all knowledge. The causes being known, the knowledge of the effects is sure to follow.

Thus the rousing of the Kundalini is the one and only way to attaining Divine Wisdom, superconscious perception, realisation of the spirit. The rousing may come in various ways, through love for God, through the mercy of perfected sages, or through the power of the analytic will of the philosopher. Wherever there was any manifestation of what is ordinarily called supernatural power or wisdom, there a little current of Kundalini must have found its way into the Sushumna. Only, in the vast majority of such cases, people had ignorantly stumbled on some practice which set free a minute portion of the coiled-up Kundalini. All worship, consciously or unconsciously, leads to this end. The man who thinks that he is receiving response to his prayers does not know that the fulfillment comes from his own nature, that he has succeeded by the mental attitude of prayer in waking up a bit of this infinite power which is coiled up within himself. What, thus, men ignorantly worship under various names, through fear and tribulation, the Yogi declares to the world to be the real power coiled up in every being, the mother of eternal happiness, if we but know how to approach her. And Raja-Yoga is the science of religion, the rationale of all worship, all prayers, forms, ceremonies, and miracles.

==THE CONTROL OF PSYCHIC PRANA==

We have now to deal with the exercises in Pranayama. We have seen that the first step, according to the Yogis, is to control the motion of the lungs. What we want to do is to feel the finer motions that are going on in the body. Our minds have become externalised, and have lost sight of the fine motions inside. If we can begin to feel them, we can begin to control them. These nerve currents go on all over the body, bringing life and vitality to every muscle, but we do not feel them. The Yogi says we can learn to do so. How? By taking up and controlling the motion of the lungs; when we have done that for a sufficient length of time, we shall be able to control the finer emotions.

We now come to the exercises in Pranayama. Sit upright; the body must be kept straight. The spinal cord, although not attached to the vertebral column, is yet inside of it. If you sit crookedly you disturb this spinal cord, so let it be free. Any time that you sit crookedly and try to meditate you do yourself an injury. The three parts of the body, the chest, the neck, and the head, must be always held straight in one line. You will find that by a little practice this will come to you as easy as breathing. The second thing is to get control of the nerves. We have said that the nerve centre that controls the respiratory organs has a sort of controlling effect on the other nerves, and rhythmical breathing is, therefore, necessary. The breathing that we generally use should not be called breathing at all. It is very irregular. Then there are some natural differences of breathing between men and women.The first lesson is just to breathe in a measured way, in and out. That will harmonise the system. When you have practised this for some time, you will do well to join to it the repetition of some word as &quot;Om,&quot; or any other sacred word. In India we use certain symbolical words instead of counting one, two, three, four. That is why I advise you to join the mental repetition of the &quot;Om,&quot; or some other sacred word to the Pranayama. Let the word flow in and out with the breath, rhythmically, harmoniously, and you will find the whole body is becoming rhythmical. Then you will learn what rest is. Compared with it, sleep is not rest. Once this rest comes the most tired nerves will be calmed down, and you will find that you have never before really rested.

The first effect of this practice is perceived in the change of expression of one's face; harsh lines disappear; with calm thought calmness comes over the face. Next comes beautiful voice. I never saw a Yogi with a croaking voice. These signs come after a few months' practice. After practising the above mentioned breathing for a few days, you should take up a higher one. Slowly fill the lungs with breath through the Ida, the left nostril, and at the same time concentrate the mind on the nerve current. You are, as it were, sending the nerve current down the spinal column, and striking violently on the last plexus, the basic lotus which is triangular in form, the seat of the Kundalini. Then hold the current there for some time. Imagine that you are slowly drawing that nerve current with the breath through the other side, the Pingala, then slowly throw it out through the right nostril. This you will find a little difficult to practise. The easiest way is to stop the right nostril with the thumb, and then slowly draw in the breath through the left; then close both nostrils with thumb and forefinger, and imagine that you are sending that current down, and striking the base of the Sushumna; then take the thumb off, and let the breath out through the right nostril. Next inhale slowly through that nostril, keeping the other closed by the forefinger, then close both, as before. The way the Hindus practise this would be very difficult for this country, because they do it from their childhood, and their lungs are prepared for it. Here it is well to begin with four seconds, and slowly increase. Draw in four seconds, hold in sixteen seconds, then throw out in eight seconds. This makes one Pranayama. At the same time think of the basic lotus, triangular in form; concentrate the mind on that centre. The imagination can help you a great deal. The next breathing is slowly drawing the breath in, and then immediately throwing it out slowly, and then stopping the breath out, using the same numbers. The only difference is that in the first case the breath was held in, and in the second, held out. This last is the easier one. The breathing in which you hold the breath in the lungs must not be practised too much. Do it only four times in the morning, and four times in the evening. Then you can slowly increase the time and number. You will find that you have the power to do so, and that you take pleasure in it. So very carefully and cautiously increase as you feel that you have the power, to six instead of four. It may injure you if you practise it irregularly.

Of the three processes for the purification of the nerves, described above, the first and the last are neither difficult nor dangerous. The more you practise the first one the calmer you will be. Just think of &quot;Om,&quot; and you can practise even while you are sitting at your work. You will be all the better for it. Some day, if you practise hard, the Kundalini will be aroused. For those who practise once or twice a day, just a little calmness of the body and mind will come, and beautiful voice; only for those who can go on further with it will Kundalini be aroused, and the whole of nature will begin to change, and the book of knowledge will open. No more will you need to go to books for knowledge; your own mind will have become your book, containing infinite knowledge. I have already spoken of the Ida and Pingala currents, flowing through either side of the spinal column, and also of the Sushumna, the passage through the centre of the spinal cord. These three are present in every animal; whatever being has a spinal column has these three lines of action. But the Yogis claim that in an ordinary man the Sushumna is closed; its action is not evident while that of the other two is carrying power to different parts of the body.

The Yogi alone has the Sushumna open. When this Sushumna current opens, and begins to rise, we get beyond the senses, our minds become supersensuous, superconscious--we get beyond even the intellect, where reasoning cannot reach. To open that Sushumna is the prime object of the Yogi. According to him, along this Sushumna are ranged these centres, or, in more figurative language, these lotuses, as they are called. The lowest one is at the lower end of the spinal cord, and is called Muladhara, the next higher is called Svadhishthana, the third Manipura, the fourth Anahata, the fifth Vishuddha, the sixth Ajna and the last, which is in the brain, is the Sahasrara, or &quot;the thousand-petalled&quot;. Of these we have to take cognition just now of two centres only, the lowest, the Muladhara, and the highest, the Sahasrara. All energy has to be taken up from its seat in the Muladhara and brought to the Sahasrara. The Yogis claim that of all the energies that are in the human body the highest is what they call &quot;Ojas&quot;. Now this Ojas is stored up in the brain, and the more Ojas is in a man's head, the more powerful he is, the more intellectual, the more spiritually strong. One man may speak beautiful language and beautiful thoughts, but they do not impress people; another man speaks neither beautiful language nor beautiful thoughts, yet his words charm. Every movement of his is powerful. That is the power of Ojas.

Now in every man there is more or less of this Ojas stored up. All the forces that are working in the body in their highest become Ojas. You must remember that it is only a question of transformation. The same force which is working outside as electricity or magnetism will become changed into inner force; the same forces that are working as muscular energy will be changed into Ojas. The Yogis say that that part of the human energy which is expressed as sex energy, in sexual thought, when checked and controlled, easily becomes changed into Ojas, and as the Muladhara guides these, the Yogi pays particular attention to that centre. He tries to take up all his sexual energy and convert it into Ojas. It is only the chaste man or woman who can make the Ojas rise and store it in the brain; that is why chastity has always been considered the highest virtue. A man feels that if he is unchaste, spirituality goes away, he loses mental vigour and moral stamina. That is why in all the religious orders in the world which have produced spiritual giants you will always find absolute chastity insisted upon. That is why the monks came into existence, giving up marriage. There must be perfect chastity in thought, word, and deed; without it the practice of Raja-Yoga is dangerous, and may lead to insanity. If people practise Raja-Yoga and at the same time lead an impure life, how can they expect to become Yogis?

==PRATYAHARA AND DHARANA==

The next step is called Pratyahara. What is this? You know how perceptions come. First of all there are the external instruments, then the internal organs acting in the body through the brain centres, and there is the mind. When these come together and attach themselves to some external object, then we perceive it. At the same time it is a very difficult thing to concentrate the mind and attach it to one organ only; the mind is a slave.

We hear &quot;Be good,&quot; and &quot;Be good,&quot; and &quot;Be good,&quot; taught all over the world. There is hardly a child, born in any country in the world, who has not been told, &quot;Do not steal,&quot; &quot;Do not tell a lie,&quot; but nobody tells the child how he can help doing them. Talking will not help him. Why should he not become a thief? We do not teach him how not to steal; we simply tell him, &quot;Do not steal.&quot; Only when we teach him to control his mind do we really help him. All actions, internal and external, occur when the mind joins itself to certain centres, called the organs. Willingly or unwillingly it is drawn to join itself to the centres, and that is why people do foolish deeds and feel miserable, which, if the mind were under control, they would not do. What would be the result of controlling the mind? It then would not join itself to the centres of perception, and, naturally, feeling and willing would be under control. It is clear so far. Is it possible? It is perfectly possible. You see it in modern times; the faith-healers teach people to deny misery and pain and evil. Their philosophy is rather roundabout, but it is a part of Yoga upon which they have somehow stumbled. Where they succeed in making a person throw off suffering by denying it, they really use a part of Pratyahara, as they make the mind of the person strong enough to ignore the senses. The hypnotists in a similar manner, by their suggestion, excite in the patient a sort of morbid Pratyahara for the time being. The so-called hypnotic suggestion can only act upon a weak mind. And until the operator, by means of fixed gaze or otherwise, has succeeded in putting the mind of the subject in a sort of passive, morbid condition, his suggestions never work.

Now the control of the centres which is established in a hypnotic patient or the patient of faith-healing, by the operator, for a time, is reprehensible, because it leads to ultimate ruin. It is not really controlling the brain centres by the power of one's own will, but is, as it were, stunning the patient's mind for a time by sudden blows which another's will delivers to it. It is not checking by means of reins and muscular strength the mad career of a fiery team, but rather by asking another to deliver heavy blows on the heads of the horses, to stun them for a time into gentleness. At each one of these processes the man operated upon loses a part of his mental energies, till at last, the mind, instead of gaining the power of perfect control, becomes a shapeless, powerless mass, and the only goal of the patient is the lunatic asylum.

Every attempt at control which is not voluntary, not with the controller's own mind, is not only disastrous, but it defeats the end. The goal of each soul is freedom, mastery--freedom from the slavery of matter and thought, mastery of external and internal nature. Instead of leading towards that, every will-current from another, in whatever form it comes, either as direct control of organs, or as forcing to control them while under a morbid condition, only rivets one link more to the already existing heavy chain of bondage of past thoughts, past superstitions. Therefore, beware how you allow yourselves to be acted upon by others. Beware how you unknowingly bring another to ruin. True, some succeed in doing good to many for a time, by giving a new trend to their propensities, but at the same time, they bring ruin to millions by the unconscious suggestions they throw around, rousing in men and women that morbid, passive, hypnotic condition which makes them almost soulless at last. Whosoever, therefore, asks any one to believe blindly, or drags people behind him by the controlling power of his superior will, does an injury to humanity, though he may not intend it.

Therefore use your own minds, control body and mind yourselves, remember that until you are a diseased person, no extraneous will can work upon you; avoid everyone, however great and good he may be, who asks you to believe blindly. All over the world there have been dancing and jumping and howling sects, who spread like infection when they begin to sing and dance and preach; they also are a sort of hypnotists. They exercise a singular control for the time being over sensitive persons, alas! often, in the long run, to degenerate whole races. Ay, it is healthier for the individual or the race to remain wicked than be made apparently good by such morbid extraneous control. One's heart sinks to think of the amount of injury done to humanity by such irresponsible yet well-meaning religious fanatics. They little know that the minds which attain to sudden spiritual upheaval under their suggestions, with music and prayers, are simply making themselves passive, morbid, and powerless, and opening themselves to any other suggestion, be it ever so evil. Little do these ignorant, deluded persons dream that whilst they are congratulating themselves upon their miraculous power to transform human hearts, which power they think was poured upon them by some Being above the clouds, they are sowing the seeds of future decay, of crime, of lunacy, and of death. Therefore, beware of everything that take away your freedom. Know that it is dangerous, and avoid it by all the means in your power.

He who has succeeded in attaching or detaching his mind to or from the centres at will has succeeded in Pratyahara, which means, &quot;gathering towards,&quot; checking the outgoing powers of the mind, freeing it from the thraldom of the senses. When we can do this, we shall really possess character; then alone we shall have taken a long step towards freedom; before that we are mere machines.

How hard it is to control the mind! Well has it been compared to the maddened monkey. There was a monkey, restless by his own nature, as all monkeys are. As if that were not enough some one made him drink freely of wine, so that he became still more restless. Then a scorpion stung him. When a man is stung by a scorpion, he jumps about for a whole day; so the poor monkey found his condition worse than ever. To complete his misery a demon entered into him. What language can describe the uncontrollable restlessness of that monkey? The human mind is like that monkey, incessantly active by its own nature; then it becomes drunk with the wine of desire, thus increasing its turbulence. After desire takes possession comes the sting of the scorpion of jealousy at the success of others, and last of all the demon of pride enters the mind, making it think itself of all importance. How hard to control such a mind!

The first lesson, then, is to sit for some time and let the mind run on. The mind is bubbling up all the time. It is like that monkey jumping about. Let the monkey jump as much as he can; you simply wait and watch. Knowledge is power, says the proverb, and that is true. Until you know what the mind is doing you cannot control it. Give it the rein; many hideous thoughts may come into it; you will be astonished that it was possible for you to think such thoughts. But you will find that each day the mind's vagaries are becoming less and less violent, that each day it is becoming calmer. In the first few months you will find that the mind will have a great many thoughts, later you will find that they have somewhat decreased, and in a few more months they will be fewer and fewer, until at last the mind will be under perfect control; but we must patiently practise every day. As soon as the steam is turned on, the engine must run; as soon as things are before us we must perceive; so a man, to prove that he is not a machine, must demonstrate that he is under the control of nothing. This controlling of the mind, and not allowing it to join itself to the centres, is Pratyahara. How is this practised? It is a tremendous work, not to be done in a day. Only after a patient, continuous struggle for years can we succeed.

After you have practised Pratyahara for a time, take the next step, the Dharana, holding the mind to certain points. What is meant by holding the mind to certain points? Forcing the mind to feel certain parts of the body to the exclusion of others. For instance, try to feel only the hand, to the exclusion of other parts of the body. When the Chitta, or mind-stuff, is confined and limited to a certain place it is Dharana. This Dharana is of various sorts, and along with it, it is better to have a little play of the imagination. For instance, the mind should be made to think of one point in the heart. That is very difficult; an easier way is to imagine a lotus there. That lotus is full of light, effulgent light. Put the mind there. Or think of the lotus in the brain as full of light, or of the different centres in the Sushumna mentioned before.

The Yogi must always practise. He should try to live alone; the companionship of different sorts of people distracts the mind; he should not speak much, because to speak distracts the mind; not work much, because too much work distracts the mind; the mind cannot be controlled after a whole day's hard work. One observing the above rules becomes a Yogi. Such is the power of Yoga that even the least of it will bring a great amount of benefit. It will not hurt anyone, but will benefit everyone.

First of all, it will tone down nervous excitement, bring calmness, enable us to see things more clearly. The temperament will be better, and the health will be better. Sound health will be one of the first signs, and a beautiful voice. Defects in the voice will be changed. This will be among the first of the many effects that will come. Those who practise hard will get many other signs. Sometimes there will be sounds, as a peal of bells heard at a distance, commingling, and falling on the ear as one continuous sound. Sometimes things will be seen, little specks of light floating and becoming bigger and bigger; and when these things come, know that you are progressing fast.

Those who want to be Yogis, and practise hard, must take care of their diet at first. But for those who want only a little practice for everyday business sort of life, let them not eat too much; otherwise they may eat whatever they please. For those who want to make rapid progress, and to practise hard, a strict diet is absolutely necessary. They will find it advantageous to live only on milk and cereals for some months. As the organisation becomes finer and finer, it will be found in the beginning that the least irregularity throws one out of balance. One bit of food more or less will disturb the whole system, until one gets perfect control, and then one will be able to eat whatever one likes.

When one begins to concentrate, the dropping of a pin will seem like a thunderbolt going through the brain. As the organs get finer, the perceptions get finer. These are the stages through which we have to pass, and all those who persevere will succeed. Give up all argumentation and other distractions. Is there anything in dry intellectual jargon? It only throws the mind off its balance and disturbs it. Things of subtler planes have to be realised. Will talking do that? So give up all vain talk. Read only those books which have been written by persons who have had realisation.

Be like the pearl oyster. There is a pretty Indian fable to the effect that if it rains when the star Svati is in the ascendant, and a drop of rain falls into an oyster, that drop becomes a pearl. The oysters know this, so they come to the surface when that star shines, and wait to catch the precious raindrop. When a drop falls into them, quickly the oysters close their shells and dive down to the bottom of the sea, there to patiently develop the drop into the pearl. We should be like that. First hear, then understand, and then, leaving all distractions, shut your minds to outside influences, and devote yourselves to developing the truth within you. There is the danger of frittering away your energies by taking up an idea only for its novelty, and then giving it up for another that is newer. Take one thing up and do it, and see the end of it, and before you have seen the end, do not give it up. He who can become mad with an idea, he alone sees light. Those that only take a nibble here and a nibble there will never attain anything. They may titillate their nerves for a moment, but there it will end. They will be slaves in the hands of nature, and will never get beyond the senses.

Those who really want to be Yogis must give up, once for all, this nibbling at things. Take up one idea. Make that one idea your life--think of it, dream of it, live on that idea. Let the brain, muscles, nerves, every part of your body, be full of that idea, and just leave every other idea alone. This is the way to success, and this is the way great spiritual giants are produced. Others are mere talking machines. If we really want to be blessed, and make others blessed, we must go deeper. The first step is not to disturb the mind, not to associate with persons whose ideas are disturbing. All of you know that certain persons, certain places, certain foods, repel you. Avoid them; and those who want to go to the highest, must avoid all company, good or bad. Practise hard; whether you live or die does not matter. You have to plunge in and work, without thinking of the result. If you are brave enough, in six months you will be a perfect Yogi. But those who take up just a bit of it and a little of everything else make no progress. It is of no use simply to take a course of lessons. To those who are full of Tamas, ignorant and dull--those whose minds never get fixed on any idea, who only crave for something to amuse them--religion and philosophy are simply objects of entertainment. These are the unpersevering. They hear a talk, think it very nice, and then go home and forget all about it. To succeed, you must have tremendous perseverance, tremendous will. &quot;I will drink the ocean,&quot; says the persevering soul, &quot;at my will mountains will crumble up.&quot; Have that sort of energy, that sort of will, work hard, and you will reach the goal.

==DHYANA AND SAMADHI==

We have taken a cursory view of the different steps in Raja-Yoga, except the finer ones, the training in concentration, which is the goal, to which Raja-Yoga will lead us. We see, as human beings, that all our knowledge which is called rational is referred to consciousness. My consciousness of this table, and of your presence, makes me know that the table and you are here. At the same time, there is a very great part of my existence of which I am not conscious. All the different organs inside the body, the different parts of the brain--nobody is conscious of these.

When I eat food, I do it consciously; when I assimilate it, I do it unconsciously. When the food is manufactured into blood, it is done unconsciously. When out of the blood all the different parts of my body are strengthened, it is done unconsciously. And yet it is I who am doing all this; there cannot be twenty people in this one body. How do I know that I do it, and nobody else? It may be urged that my business is only in eating and assimilating the food, and that strengthening the body by the food is done for me by somebody else. That cannot be, because it can be demonstrated that almost every action of which we are now unconscious can be brought up to the plane of consciousness. The heart is beating apparently without our control. None of us here can control the heart; it goes on its own way. But by practice men can bring even the heart under control, until it will just beat at will, slowly, or quickly, or almost stop. Nearly every part of the body can be brought under control. What does this show? That the functions which are beneath consciousness are also performed by us, only we are doing it unconsciously. We have, then, two planes in which the human mind works. First is the conscious plane, in which all work is always accompanied with the feeling of egoism. Next comes the unconscious plane, where all work is unaccompanied by the feeling of egoism. That part of mind-work which is unaccompanied with the feeling of egoism is unconscious work, and that part which is accompanied with the feeling of egoism is conscious work. In the lower animals this unconscious work is called instinct. In higher animals, and in the highest of all animals, man, what is called conscious work prevails.

But it does not end here. There is a still higher plane upon which the mind can work. It can go beyond consciousness. Just as unconscious work is beneath consciousness, so there is another work which is above consciousness, and which also is not accompanied with the feeling of egoism. The feeling of egoism is only on the middle plane. When the mind is above or below that line, there is no feeling of &quot;I&quot;, and yet the mind works. When the mind goes beyond this line of self-consciousness, it is called Samadhi or superconsciousness. How, for instance, do we know that a man in Samadhi has not gone below consciousness, has not degenerated instead of going higher? In both cases the works are unaccompanied with egoism. The answer is, by the effects, by the results of the work, we know that which is below, and that which is above. When a man goes into deep sleep, he enters a plane beneath consciousness. He works the body all the time, he breathes, he moves the body, perhaps, in his sleep, without any accompanying feeling of ego; he is unconscious, and when he returns from his sleep, he is the same man who went into it. The sum total of the knowledge which he had before he went into the sleep remains the same; it does not increase at all. No enlightenment comes. But when a man goes into Samadhi, if he goes into it a fool, he comes out a sage.

What makes the difference? From one state a man comes out the very same man that he went in, and from another state the man comes out enlightened, a sage, a prophet, a saint, his whole character changed, his life changed, illumined. These are the two effects. Now the effects being different, the causes must be different. As this illumination with which a man comes back from Samadhi is much higher than can be got from unconsciousness, or much higher than can be got by reasoning in a conscious state, it must, therefore, be superconsciousness, and Samadhi is called the superconscious state.

This, in short, is the idea of Samadhi. What is its application? The application is here. The field of reason, or of the conscious workings of the mind, is narrow and limited. There is a little circle within which human reason must move. It cannot go beyond. Every attempt to go beyond is impossible, yet it is beyond this circle of reason that there lies all that humanity holds most dear. All these questions, whether there is an immortal soul, whether there is a God, whether there is any supreme intelligence guiding this universe or not, are beyond the field of reason. Reason can never answer these questions. What does reason say? It says, &quot;I am agnostic; I do not know either yea or nay.&quot; Yet these questions are so important to us. Without a proper answer to them, human life will be purposeless. All our ethical theories, all our moral attitudes, all that is good and great in human nature, have been moulded upon answers that have come from beyond the circle. It is very important, therefore, that we should have answers to these questions. If life is only a short play, if the universe is only a &quot;fortuitous combination of atoms,&quot; then why should I do good to another? Why should there be mercy, justice, or fellow-feeling? The best thing for this world would be to make hay while the sun shines, each man for himself. If there is no hope, why should I love my brother, and not cut his throat? If there is nothing beyond, if there is no freedom, but only rigorous dead laws, I should only try to make myself happy here. You will find people saying nowadays that they have utilitarian grounds as the basis of morality. What is this basis? Procuring the greatest amount of happiness to the greatest number. Why should I do this? Why should I not produce the greatest unhappiness to the greatest number, if that serves my purpose? How will utilitarians answer this question? How do you know what is right, or what is wrong? I am impelled by my desire for happiness, and I fulfil it, and it is in my nature; I know nothing beyond. I have these desires, and must fulfil them; why should you complain? Whence come all these truths about human life, about morality, about the immortal soul, about God, about love and sympathy, about being good, and, above all, about being unselfish?

All ethics, all human action and all human thought, hang upon this one idea of unselfishness. The whole idea of human life can be put into that one word, unselfishness. Why should we be unselfish? Where is the necessity, the force, the power, of my being unselfish? You call yourself a rational man, a utilitarian; but if you do not show me a reason for utility, I say you are irrational. Show me the reason why I should not be selfish. To ask one to be unselfish may be good as poetry, but poetry is not reason. Show me a reason. Why shall I be unselfish, and why be good? Because Mr. and Mrs. So-and-so say so does not weigh with me. Where is the utility of my being unselfish? My utility is to be selfish if utility means the greatest amount of happiness. What is the answer? The utilitarian can never give it. The answer is that this world is only one drop in an infinite ocean, one link in an infinite chain. Where did those that preached unselfishness, and taught it to the human race, get this idea? We know it is not instinctive; the animals, which have instinct, do not know it. Neither is it reason; reason does not know anything about these ideas. Whence then did they come?

We find, in studying history, one fact held in common by all the great teachers of religion the world ever had. They all claim to have got their truths from beyond, only many of them did not know where they got them from. For instance, one would say that an angel came down in the form of a human being, with wings, and said to him, &quot;Hear, O man, this is the message.&quot; Another says that a Deva, a bright being, appeared to him. A third says he dreamed that his ancestor came and told him certain things. He did not know anything beyond that. But this is common that all claim that this knowledge has come to them from beyond, not through their reasoning power. What does the science of Yoga teach? It teaches that they were right in claiming that all this knowledge came to them from beyond reasoning, but that it came from within themselves.

The Yogi teaches that the mind itself has a higher state of existence, beyond reason, a superconscious state, and when the mind gets to that higher state, then this knowledge, beyond reasoning, comes to man. Metaphysical and transcendental knowledge comes to that man. This state of going beyond reason, transcending ordinary human nature, may sometimes come by chance to a man who does not understand its science; he, as it were, stumbles upon it. When he stumbles upon it, he generally interprets it as coming from outside. So this explains why an inspiration, or transcendental knowledge, may be the same in different countries, but in one country it will seem to come through an angel, and in another through a Deva, and in a third through God. What does it mean? It means that the mind brought the knowledge by its own nature, and that the finding of the knowledge was interpreted according to the belief and education of the person through whom it came. The real fact is that these various men, as it were, stumbled upon this superconscious state.

The Yogi says there is a great danger in stumbling upon this state. In a good many cases there is the danger of the brain being deranged, and, as a rule, you will find that all those men, however great they were, who had stumbled upon this superconscious state without understanding it, groped in the dark, and generally had, along with their knowledge, some quaint superstition. They opened themselves to hallucinations. Mohammed claimed that the Angel Gabriel came to him in a cave one day and took him on the heavenly horse, Harak, and he visited the heavens. But with all that, Mohammed spoke some wonderful truths. If you read the Koran, you find the most wonderful truths mixed with superstitions. How will you explain it? That man was inspired, no doubt, but that inspiration was, as it were, stumbled upon. He was not a trained Yogi, and did not know the reason of what he was doing. Think of the good Mohammed did to the world, and think of the great evil that has been done through his fanaticism! Think of the millions massacred through his teachings, mothers bereft of their children, children made orphans, whole countries destroyed, millions upon millions of people killed!

So we see this danger by studying the lives of great teachers like Mohammed and others. Yet we find, at the same time, that they were all inspired. Whenever a prophet got into the superconscious state by heightening his emotional nature, he brought away from it not only some truths, but some fanaticism also, some superstition which injured the world as much as the greatness of the teaching helped. To get any reason out of the mass incongruity we call human life, we have to transcend our reason, but we must do it scientifically, slowly, by regular practice, and we must cast off all superstition. We must take up the study of the superconscious state just as any other science. On reason we must have to lay our foundation, we must follow reason as far as it leads, and when reason fails, reason itself will show us the way to the highest plane. When you hear a man say, &quot;I am inspired,&quot; and then talk irrationally, reject it. Why? Because these three states--instinct, reason, and superconsciousness, or the unconscious, conscious, and superconscious states--belong to one and the same mind. There are not three minds in one man, but one state of it develops into the others. Instinct develops into reason, and reason into the transcendental consciousness; therefore, not one of the states contradicts the others. Real inspiration never contradicts reason, but fulfills it. Just as you find the great prophets saying, &quot;I come not to destroy but to fulfil,&quot; so inspiration always comes to fulfil reason, and is in harmony with it. 

All the different steps in Yoga are intended to bring us scientifically to the superconscious state, or Samadhi. Furthermore, this is a most vital point to understand, that inspiration is as much in every man's nature as it was in that of the ancient prophets. These prophets were not unique; they were men as you or I. They were great Yogis. They had gained this superconsciousness, and you and I can get the same. They were not peculiar people. The very fact that one man ever reached that state, proves that it is possible for every man to do so. Not only is it possible, but every man must, eventually, get to that state, and that is religion. Experience is the only teacher we have. We may talk and reason all our lives, but we shall not understand a word of truth, until we experience it ourselves. You cannot hope to make a man a surgeon by simply giving him a few books. You cannot satisfy my curiosity to see a country by showing me a map; I must have actual experience. Maps can only create curiosity in us to get more perfect knowledge. Beyond that, they have no value whatever. Clinging to books only degenerates the human mind. Was there ever a more horrible blasphemy than the statement that all the knowledge of God is confined to this or that book? How dare men call God infinite, and yet try to compress Him within the covers of a little book! Millions of people have been killed because they did not believe what the books said, because they would not see all the knowledge of God within the covers of a book. Of course this killing and murdering has gone by, but the world is still tremendously bound up in a belief in books.

In order to reach the superconscious state in a scientific manner it is necessary to pass through the various steps of Raja-Yoga I have been teaching. After Pratyahara and Dharana, we come to Dhyana, meditation. When the mind has been trained to remain fixed on a certain internal or external location, there comes to it the power of flowing in an unbroken current, as it were, towards that point. This state is called Dhyana. When one has so intensified the power of Dhyana as to be able to reject the external part of perception and remain meditating only on the internal part, the meaning, that state is called Samadhi. The three--Dharana, Dhyana, and Samadhi--together, are called Samyama. That is, if the mind can first concentrate upon an object, and then is able to continue in that concentration for a length of time, and then, by continued concentration, to dwell only on the internal part of the perception of which the object was the effect, everything comes under the control of such a mind.

This meditative state is the highest state of existence. So long as there is desire, no real happiness can come. It is only the contemplative, witness-like study of objects that brings to us real enjoyment and happiness. The animal has its happiness in the senses, the man in his intellect, and the god in spiritual contemplation. It is only to the soul that has attained to this contemplative state that the world really becomes beautiful. To him who desires nothing, and does not mix himself up with them, the manifold changes of nature are one panorama of beauty and sublimity.

These ideas have to be understood in Dhyana, or meditation. We hear a sound. First, there is the external vibration; second, the nerve motion that carries it to the mind; third, the reaction from the mind, along with which flashes the knowledge of the object which was the external cause of these different changes from the ethereal vibrations to the mental reactions. These three are called in Yoga, Shabda (sound), Artha (meaning), and Jnana (knowledge). In the language of physics and physiology they are called the ethereal vibration, the motion in the nerve and brain, and the mental reaction. Now these, though distinct processes, have become mixed up in such a fashion as to become quite indistinct. In fact, we cannot now perceive any of these, we only perceive their combined effect, what we call the external object. Every act of perception includes these three, and there is no reason why we should not be able to distinguish them.

When, by the previous preparations, it becomes strong and controlled, and has the power of finer perception, the mind should be employed in meditation. This meditation must begin with gross objects and slowly rise to finer and finer, until it becomes objectless. The mind should first be employed in perceiving the external causes of sensations, then the internal motions, and then its own reaction. When it has succeeded in perceiving the external causes of sensations by themselves, the mind will acquire the power of perceiving all fine material existences, all fine bodies and forms. When it can succeed in perceiving the motions inside by themselves, it will gain the control of all mental waves, in itself or in others, even before they have translated themselves into physical energy; and when he will be able to perceive the mental reaction by itself, the Yogi will acquire the knowledge of everything, as every sensible object, and every thought is the result of this reaction. Then will he have seen the very foundations of his mind, and it will be under his perfect control. Different powers will come to the Yogi, and if he yields to the temptations of any one of these, the road to his further progress will be barred. Such is the evil of running after enjoyments. But if he is strong enough to reject even these miraculous powers, he will attain to the goal of Yoga, the complete suppression of the waves in the ocean of the mind. Then the glory of the soul, undisturbed by the distractions of the mind, or motions of the body, will shine in its full effulgence; and the Yogi will find himself as he is and as he always was, the essence of knowledge, the immortal, the all-pervading.

Samadhi is the property of every human being--nay, every animal. From the lowest animal to the highest angel, some time or other, each one will have to come to that state, and then, and then alone, will real religion begin for him. Until then we only struggle towards that stage. There is no difference now between us and those who have no religion, because we have no experience. What is concentration good for, save to bring us to this experience? Each one of the steps to attain Samadhi has been reasoned out, properly adjusted, scientifically organised, and, when faithfully practised, will surely lead us to the desired end. Then will all sorrows cease, all miseries vanish; the seeds for actions will be burnt, and the soul will be free for ever.

==RAJA-YOGA IN BRIEF==

The following is a summary of Raja-Yoga freely translated from the Kurma-Purana.
The fire of Yoga burns the cage of sin that is around a man. Knowledge becomes purified and Nirvana is directly obtained. From Yoga comes knowledge; knowledge again helps the Yogi. He who combines in himself both Yoga and knowledge, with him the Lord is pleased. Those that practise Mahayoga, either once a day, or twice a day, or thrice, or always, know them to be gods. Yoga is divided into two parts. One is called Abhava, and the other, Mahayoga. Where one's self is meditated upon as zero, and bereft of quality, that is called Abhava. That in which one sees the self as full of bliss and bereft of all impurities, and one with God, is called Mahayoga. The Yogi, by each one, realises his Self. The other Yogas that we read and hear of, do not deserve to be ranked with the excellent Mahayoga in which the Yogi finds himself and the whole universe as God. This is the highest of all Yogas.

Yama, Niyama, Asana, Pranayama, Pratyahara, Dharana, Dhyana, and Samadhi are the steps in Raja-Yoga, of which non-injury, truthfulness, non-covetousness, chastity, not receiving anything from another are called Yama. This purifies the mind, the Chitta. Never producing pain by thought, word, and deed, in any living being, is what is called Ahimsa, non-injury. There is no virtue higher than non-injury. There is no happiness higher than what a man obtains by this attitude of non-offensiveness, to all creation. By truth we attain fruits of work. Through truth everything is attained. In truth everything is established. Relating facts as they are--this is truth. Not taking others' goods by stealth or by force, is called Astya, non-covetousness. Chastity in thought, word, and deed, always, and in all conditions, is what is called Brahmacharya. Not receiving any present from anybody, even when one is suffering terribly, is what is called Aparigraha. The idea is, when a man receives a gift from another, his heart becomes impure, he becomes low, he loses his independence, he becomes bound and attached.

The following are helps to success in Yoga and are called Niyama or regular habits and observances; Tapas, austerity; Svadhyaya, study; Santosha, contentment; Shaucha, purity; Ishvara-pranidhana, worshipping God. Fasting, or in other ways controlling the body, is called physical Tapas. Repeating the Vedas and other Mantras, by which the Sattva material in the body is purified, is called study, Svadhyaya. There are three sorts of repetitions of these Mantras. One is called the verbal, another semi-verbal, and the third mental. The verbal or audible is the lowest, and the inaudible is the highest of all. The repetition which is loud is the verbal; the next one is where only the lips move, but no sound is heard. The inaudible repetition of the Mantra, accompanied with the thinking of its meaning, is called the &quot;mental repetition,&quot; and is the highest. The sages have said that there are two sorts of purification, external and internal. The purification of the body by water, earth, or other materials is the external purification, as bathing etc. Purification of the mind by truth, and by all the other virtues, is what is called internal purification. Both are necessary. It is not sufficient that a man should be internally pure and externally dirty. When both are not attainable the internal purity is the better, but no one will be a Yogi until he has both. Worship of God is by praise, by thought, by devotion.

We have spoken about Yama and Niyama. The next is Asana (posture). The only thing to understand about it is leaving the body free, holding the chest, shoulders, and head straight. Then comes Pranayama. Prana means the vital forces in one's own body, Ayama means controlling them. There are three sorts of Pranayama, the very simple, the middle, and the very high. Pranayama is divided into three parts: filling, restraining, and emptying. When you begin with twelve seconds it is the lowest Pranayama; when you begin with twenty-four seconds it is the middle Pranayama; that Pranayama is the best which begins with thirty-six seconds. In the lowest kind of Pranayama there is perspiration, in the medium kind, quivering of the body, and in the highest Pranayama levitation of the body and influx of great bliss. There is a Mantra called the Gayatri. It is a very holy verse of the Vedas. &quot;We meditate on the glory of that Being who has produced this universe; may He enlighten our minds.&quot; Om is joined to it at the beginning and the end. In one Pranayama repeat three Gayatris. In all books they speak of Pranayama being divided into Rechaka (rejecting or exhaling), Puraka (inhaling), and Kumbhaka (restraining, stationary). The Indriyas, the organs of the senses, are acting outwards and coming in contact with external objects. Bringing them under the control of the will is what is called Pratyahara or gathering towards oneself. Fixing the mind on the lotus of the heart, or on the centre of the head, is what is called Dharana. Limited to one spot, making that spot the base, a particular kind of mental waves rises; these are not swallowed up by other kinds of waves, but by degrees become prominent, while all the others recede and finally disappear. Next the multiplicity of these waves gives place to unity and one wave only is left in the mind. This is Dhyana, meditation. When no basis is necessary, when the whole of the mind has become one wave, one-formedness, it is called Samadhi. Bereft of all help from places and centres, only the meaning of the thought is present. If the mind can be fixed on the centre for twelve seconds it will be a Dharana, twelve such Dharanas will be a Dhyana, and twelve such Dhyanas will be a Samadhi.

Where there is fire, or in water or on ground which is strewn with dry leaves, where there are many ant-hills, where there are wild animals, or danger, where four streets meet, where there is too much noise, where there are many wicked persons, Yoga must not be practised. This applies more particularly to India. Do not practise when the body feels very lazy or ill, or when the mind is very miserable and sorrowful. Go to a place which is well hidden, and where people do not come to disturb you. Do not choose dirty places. Rather choose beautiful scenery, or a room in your own house which is beautiful. When you practise, first salute all the ancient Yogis, and your own Guru, and God, and then begin.

Dhyana is spoken of, and a few examples are given of what to meditate upon. Sit straight, and look at the tip of your nose. Later on we shall come to know how that concentrates the mind, how by controlling the two optic nerves one advances a long way towards the control of the arc of reaction, and so to the control of the will. Here are a few specimens of meditation. Imagine a lotus upon the top of the head, several inches up, with virtue as its centre, and knowledge as its stalk. The eight petals of the lotus are the eight powers of the Yogi. Inside, the stamens and pistils are renunciation. If the Yogi refuses the external powers he will come to salvation. So the eight petals of the lotus are the eight powers, but the internal stamens and pistils are extreme renunciation, the renunciation of all these powers. Inside of that lotus think of the Golden One, the Almighty, the Intangible, He whose name is Om, the Inexpressible, surrounded with effulgent light. Meditate on that. Another meditation is given. Think of a space in your heart, and in the midst of that space think that a flame is burning. Think of that flame as your own soul and inside the flame is another effulgent light, and that is the Soul of your soul, God. Meditate upon that in the heart. Chastity, non-injury, forgiving even the greatest enemy, truth, faith in the Lord, these are all different Vrittis. Be not afraid if you are not perfect in all of these; work, they will come. He who has given up all attachment, all fear, and all anger, he whose whole soul has gone unto the Lord, he who has taken refuge in the Lord, whose heart has become purified, with whatsoever desire he comes to the Lord, He will grant that to him. Therefore worship Him through knowledge, love, or renunciation.

&quot;He who hates none, who is the friend of all, who is merciful to all, who has nothing of his own, who is free from egoism, who is even-minded in pain and pleasure, who is forbearing, who is always satisfied, who works always in Yoga, whose self has become controlled, whose will is firm, whose mind and intellect are given up unto Me, such a one is My beloved Bhakta. From whom comes no disturbance, who cannot be disturbed by others, who is free from joy, anger, fear, and anxiety, such a one is My beloved. He who does not depend on anything, who is pure and active, who does not care whether good comes or evil, and never becomes miserable, who has given up all efforts for himself; who is the same in praise or in blame, with a silent, thoughtful mind, blessed with what little comes in his way, homeless, for the whole world is his home, and who is steady in his ideas, such a one is My beloved Bhakta.&quot; Such alone become Yogis.

There was a great god-sage called Narada. Just as there are sages among mankind, great Yogis, so there are great Yogis among the gods. Narada was a good Yogi, and very great. He travelled everywhere. One day he was passing through a forest, and saw a man who had been meditating until the white ants had built a huge mound round his body--so long had he been sitting in that position. He said to Narada, &quot;Where are you going?&quot; Narada replied, &quot;I am going to heaven.&quot; &quot;Then ask God when He will be merciful to me; when I shall attain freedom.&quot; Further on Narada saw another man. He was jumping about, singing, dancing, and said, &quot;Oh, Narada, where are you going?&quot; His voice and his gestures were wild. Narada said, &quot;I am going to heaven.&quot; &quot;Then, ask when I shall be free.&quot; Narada went on. In the course of time he came again by the same road, and there was the man who had been meditating with the ant-hill round him. He said, &quot;Oh, Narada, did you ask the Lord about me?&quot; &quot;Oh, yes.&quot; &quot;What did He say?&quot; &quot;The Lord told me that you would attain freedom in four more births.&quot; Then the man began to weep and wail, and said, &quot;I have meditated until an ant-hill has grown around me, and I have four more births yet!&quot; Narada went to the other man. &quot;Did you ask my question?&quot; &quot;Oh, yes. Do you see this tamarind tree? I have to tell you that as many leaves as there are on that tree, so many times, you shall be born, and then you shall attain freedom.&quot; The man began to dance for joy, and said, &quot;I shall have freedom after such a short time!&quot; A voice came, &quot;My child, you will have freedom this minute.&quot; That was the reward for his perseverance. He was ready to work through all those births, nothing discouraged him. But the first man felt that even four more births were too long. Only perseverance, like that of the man who was willing to wait aeons brings about the highest result.

{{lektor}}

[[Kategória:Szövegek]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>MHSz:A betűk</title>
    <id>2113</id>
    <revision>
      <id>3766</id>
      <timestamp>2006-07-14T21:04:57Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>[[MHSz:A betűk]] átmozgatva [[A magyar helyesírás szabályai/A betűk]] névre: Könyv forma, Elnevezési irányelvek alapján</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[A magyar helyesírás szabályai/A betűk]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>MHSz:A kis és a nagy kezdőbetűk</title>
    <id>2114</id>
    <revision>
      <id>3768</id>
      <timestamp>2006-07-14T21:06:13Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>[[MHSz:A kis és a nagy kezdőbetűk]] átmozgatva [[A magyar helyesírás szabályai/A kis és a nagy kezdőbetűk]] névre: A könyv címlapjának allapja legyen</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[A magyar helyesírás szabályai/A kis és a nagy kezdőbetűk]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>MHSz:A kiejtés szerinti írásmód</title>
    <id>2115</id>
    <revision>
      <id>3770</id>
      <timestamp>2006-07-14T21:06:27Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>[[MHSz:A kiejtés szerinti írásmód]] átmozgatva [[A magyar helyesírás szabályai/A kiejtés szerinti írásmód]] névre: A könyv címlapjának allapja legyen</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[A magyar helyesírás szabályai/A kiejtés szerinti írásmód]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>MHSz:A szóelemző írásmód</title>
    <id>2116</id>
    <revision>
      <id>3772</id>
      <timestamp>2006-07-14T21:06:32Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>[[MHSz:A szóelemző írásmód]] átmozgatva [[A magyar helyesírás szabályai/A szóelemző írásmód]] névre: A könyv címlapjának allapja legyen</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[A magyar helyesírás szabályai/A szóelemző írásmód]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>MHSz:A hagyományos írásmód</title>
    <id>2117</id>
    <revision>
      <id>3774</id>
      <timestamp>2006-07-14T21:07:12Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>[[MHSz:A hagyományos írásmód]] átmozgatva [[A magyar helyesírás szabályai/A hagyományos írásmód]] névre: A könyv címlapjának allapja legyen</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[A magyar helyesírás szabályai/A hagyományos írásmód]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>MHSz:Az egyszerűsítő írásmód</title>
    <id>2118</id>
    <revision>
      <id>3776</id>
      <timestamp>2006-07-14T21:07:14Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>[[MHSz:Az egyszerűsítő írásmód]] átmozgatva [[A magyar helyesírás szabályai/Az egyszerűsítő írásmód]] névre: A könyv címlapjának allapja legyen</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[A magyar helyesírás szabályai/Az egyszerűsítő írásmód]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>MHSz:A különírás és az egybeírás</title>
    <id>2119</id>
    <revision>
      <id>3778</id>
      <timestamp>2006-07-14T21:07:17Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>[[MHSz:A különírás és az egybeírás]] átmozgatva [[A magyar helyesírás szabályai/A különírás és az egybeírás]] névre: A könyv címlapjának allapja legyen</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[A magyar helyesírás szabályai/A különírás és az egybeírás]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>MHSz:A tulajdonnevek írása</title>
    <id>2120</id>
    <revision>
      <id>3780</id>
      <timestamp>2006-07-14T21:09:03Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>[[MHSz:A tulajdonnevek írása]] átmozgatva [[A magyar helyesírás szabályai/A tulajdonnevek írása]] névre: ''A magyar helyesírás szabályai'' lap allapja</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[A magyar helyesírás szabályai/A tulajdonnevek írása]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>MHSz:Az idegen közszavak és tulajdonnevek írása</title>
    <id>2121</id>
    <revision>
      <id>3782</id>
      <timestamp>2006-07-14T21:09:06Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>[[MHSz:Az idegen közszavak és tulajdonnevek írása]] átmozgatva [[A magyar helyesírás szabályai/Az idegen közszavak és tulajdonnevek írása]] névre: ''A magyar helyesírás szabályai'' lap allapja</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[A magyar helyesírás szabályai/Az idegen közszavak és tulajdonnevek írása]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>MHSz:Az elválasztás</title>
    <id>2122</id>
    <revision>
      <id>3784</id>
      <timestamp>2006-07-14T21:09:10Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>[[MHSz:Az elválasztás]] átmozgatva [[A magyar helyesírás szabályai/Az elválasztás]] névre: ''A magyar helyesírás szabályai'' lap allapja</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[A magyar helyesírás szabályai/Az elválasztás]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>MHSz:Az írásjelek</title>
    <id>2123</id>
    <revision>
      <id>3786</id>
      <timestamp>2006-07-14T21:09:14Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>[[MHSz:Az írásjelek]] átmozgatva [[A magyar helyesírás szabályai/Az írásjelek]] névre: ''A magyar helyesírás szabályai'' lap allapja</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[A magyar helyesírás szabályai/Az írásjelek]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>MHSz:A rövidítések és a mozaikszók</title>
    <id>2124</id>
    <revision>
      <id>3788</id>
      <timestamp>2006-07-14T21:09:17Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>[[MHSz:A rövidítések és a mozaikszók]] átmozgatva [[A magyar helyesírás szabályai/A rövidítések és a mozaikszók]] névre: ''A magyar helyesírás szabályai'' lap allapja</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[A magyar helyesírás szabályai/A rövidítések és a mozaikszók]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>MHSz:Egyéb tudnivalók</title>
    <id>2125</id>
    <revision>
      <id>3790</id>
      <timestamp>2006-07-14T21:09:22Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>[[MHSz:Egyéb tudnivalók]] átmozgatva [[A magyar helyesírás szabályai/Egyéb tudnivalók]] névre: ''A magyar helyesírás szabályai'' lap allapja</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[A magyar helyesírás szabályai/Egyéb tudnivalók]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>MediaWiki:Cite</title>
    <id>2126</id>
    <revision>
      <id>3812</id>
      <timestamp>2006-07-15T08:07:12Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>ford</comment>
      <text xml:space="preserve">Irodalomjegyzék-bejegyzés készítése</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>MediaWiki:Cite article link</title>
    <id>2127</id>
    <revision>
      <id>3813</id>
      <timestamp>2006-07-15T08:07:44Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>ford</comment>
      <text xml:space="preserve">Irodalomjegyzékbe</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>MediaWiki:Cite page</title>
    <id>2128</id>
    <revision>
      <id>3814</id>
      <timestamp>2006-07-15T08:08:17Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>ford.</comment>
      <text xml:space="preserve">Idézendő lap:</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>MediaWiki:Cite submit</title>
    <id>2129</id>
    <revision>
      <id>3815</id>
      <timestamp>2006-07-15T08:09:16Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>leford.</comment>
      <text xml:space="preserve">Bejegyzés elkészítése</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Hamvas Béla</title>
    <id>2130</id>
    <revision>
      <id>3818</id>
      <timestamp>2006-07-15T09:43:16Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>[[Hamvas Béla]] átmozgatva [[Szerző:Hamvas Béla]] névre: Szerző lap</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Szerző:Hamvas Béla]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Hamvas Béla/Karnevál1</title>
    <id>2131</id>
    <revision>
      <id>3820</id>
      <timestamp>2006-07-15T09:44:28Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>[[Hamvas Béla/Karnevál1]] átmozgatva [[Karnevál/1]] névre: szerző neve nem kell a címbe</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Karnevál/1]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Karnevál</title>
    <id>2132</id>
    <revision>
      <id>5087</id>
      <timestamp>2006-09-17T10:21:12Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>[[Kategória:Regények]]</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző = Hamvas Béla
| cím = Karnevál
| szakasz =
| előző =
| következő =
| megjegyzés =
|}}

==Tartalom==
*[[Karnevál/1]]
*[[Karnevál/2]]
*[[Karnevál/3]]
*[[Karnevál/4]]
*[[Karnevál/5]]
*[[Karnevál/6]]
*[[Karnevál/7]]
*[[Karnevál/A karnevál szereplői]]

[[Kategória:Karnevál]]
[[Kategória:Regények]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Kategória:Karnevál</title>
    <id>2134</id>
    <revision>
      <id>5088</id>
      <timestamp>2006-09-17T10:21:28Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>[[Kategória:Regények]]</comment>
      <text xml:space="preserve">[[Kategória:Regények]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Hamvas Béla/Karnevál2</title>
    <id>2135</id>
    <revision>
      <id>3827</id>
      <timestamp>2006-07-15T11:48:00Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>[[Hamvas Béla/Karnevál2]] átmozgatva [[Karnevál/2]] névre: a szerző neve nem kell a címbe</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Karnevál/2]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Hamvas Béla/Karnevál3</title>
    <id>2136</id>
    <revision>
      <id>3829</id>
      <timestamp>2006-07-15T11:50:34Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>[[Hamvas Béla/Karnevál3]] átmozgatva [[Karnevál/3]] névre: a szerző neve nem kell a címbe</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Karnevál/3]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Hamvas Béla/Karnevál4</title>
    <id>2137</id>
    <revision>
      <id>3831</id>
      <timestamp>2006-07-15T11:52:59Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>[[Hamvas Béla/Karnevál4]] átmozgatva [[Karnevál/4]] névre: a szerző neve nem kell a címbe</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Karnevál/4]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Hamvas Béla/Karnevál5</title>
    <id>2138</id>
    <revision>
      <id>3833</id>
      <timestamp>2006-07-15T11:54:47Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>[[Hamvas Béla/Karnevál5]] átmozgatva [[Karnevál/5]] névre: a szerző neve nem kell a címbe</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Karnevál/5]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Hamvas Béla/Karnevál6</title>
    <id>2139</id>
    <revision>
      <id>3835</id>
      <timestamp>2006-07-15T11:56:47Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>[[Hamvas Béla/Karnevál6]] átmozgatva [[Karnevál/6]] névre: a szerző neve nem kell a címbe</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Karnevál/6]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Hamvas Béla/Karnevál7</title>
    <id>2140</id>
    <revision>
      <id>3837</id>
      <timestamp>2006-07-15T11:59:29Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>[[Hamvas Béla/Karnevál7]] átmozgatva [[Karnevál/7]] névre: a szerző neve nem kell a címbe</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Karnevál/7]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Hamvas Béla/Karnevál8</title>
    <id>2141</id>
    <revision>
      <id>3839</id>
      <timestamp>2006-07-15T12:02:37Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>[[Hamvas Béla/Karnevál8]] átmozgatva [[Karnevál/A karnevál szereplői]] névre: a szerző neve nem kell a címbe, pontosabb cím</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Karnevál/A karnevál szereplői]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Szavazás/Javaslatok</title>
    <id>2145</id>
    <revision>
      <id>6087</id>
      <timestamp>2007-01-13T14:46:38Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>újszakaszlink a fülekhez</comment>
      <text xml:space="preserve">__NEWSECTIONLINK__
Itt ne szavazzatok! Mielőtt szavazást írsz ki valamiről, írd fel ide a tervezett szavazás pontos szövegét, időtartamát és az értékelés metódusát.

== A Wikiforrás névtér lapjainak formátumozása ==
Többen zavarónak tartják a Wikiforrás névterű lapok színes hátterét és keretjeit. [http://hu.wikisource.org/w/index.php?title=User_vita%3ANemo&amp;diff=3810&amp;oldid=3759]
[http://hu.wikisource.org/w/index.php?title=Wikiforr%C3%A1s:T%C3%A1rsalg%C3%B3&amp;diff=3722&amp;oldid=3276]

A kérdés: Legyenek-e a Wikiforrás névterű lapokon keretek és hátterek?
* ''Maradjanak:'' Maradjanak a színes hátterek és a keretek.
* ''Törlendők:'' Töröljük a színes háttereket és a kereteket.

A szavazás időtartama 1 hét, de ha a jogosultak több mint fele egyformán szavazott, akkor is lezárom, mert ez már eldönti a végeredményt.

A szavazás kezdete: &lt;nowiki&gt;~~~~~&lt;/nowiki&gt;

=== Szavazatok===
&lt;!-- Most még ne szavazzatok, csak ha már elindult a szavazás.--&gt;


===Megjegyzések===
Így szerintem még nem alkalmas arra, hogy kiírjuk, mert van egy rakás köztes álláspont (színesítsük meg a hátteret, de ne legyenek keretek vagy maradjanak a keretek a lényeg kiemelésére, stb.) [[User:FBöbe|FBöbe]][[User vita:FBöbe|◗]][[Wikiforrás:Adminisztrátorok üzenőfala|◖]] 2006. július 15., 21:00 (CEST)

Ha biztosak vagyunk benne, hogy a ''ne legyen semmi csicsa'' abszolút többségben van minden más fölött, akkor ki lehet így írni sima igen-nem szavazást avval a kérdéssel, hogy töröljünk-e minden csicsát ezekről a lapokról. Viszont ha ez elbukik, akkor lehet elölről kezdeni az egészet. Az előnye az, hogy (amennyiben sikerül eredményt elérni) gyors és nem kell sokat dolgozni a kiíráson. Lehet azt is, hogy most megszavazzuk a csicsátlanságot, és később visszaszavazzuk, amit akarunk. [[User:FBöbe|FBöbe]][[User vita:FBöbe|◗]][[Wikiforrás:Adminisztrátorok üzenőfala|◖]] 2006. július 16., 00:17 (CEST)
:: Én a kereteket törölném, de a wikiforrás lapok színét egységesen meghagynám. Vagyis térjenek el a Segítség, Irányelvek és Wikiforrás lapok színei a könyvek, versek. és egyéb írások színétől. Ezzel kevésbé lenne &quot;csicsás&quot;, és mégis megkülönböztetnénk a wikiforrás lapokat. A szabályok sem tiltják az ilyen színezést. Viszont az angol, vagy bármely más nyelvű szöveget, a lefordításáig, commentbe kellene tenni. Még a vitalapokon is. Itt ne legyen idegennyelvű szöveg, mert ez a &quot;magyar&quot; Wikiforrás. '''[[user:Nemo|&lt;font color=&quot;Blue&quot;&gt;Nemo&lt;/font&gt;]]''' - [[user_vita:Nemo|&lt;font color=&quot;Green&quot;&gt;&lt;small&gt;vita&lt;/small&gt;&lt;/font&gt;]]  [[user:Nemo/Közreműködéseim|&lt;font color=&quot;Red&quot;&gt;&lt;big&gt;☺&lt;/big&gt;&lt;/font&gt;]] 2006. július 18., 08:58 (CEST)

Én azt csinálnám, mint a wikiboosban, hogy valami rövid (akár szöveg nélküli) fejlécben esetleg jelezhető legyen a lap speciális volta (bár tkp. ez is fölösleges, hiszen a címből kiderül), de nem szeretném, ha a spec. lapok háttere mind színes lenne. [[User:Gubbubu|Gubb]] 2006. július 18., 10:24 (CEST)

Nekem a keretek nélküli háttérszín egy elfogadható megoldás. A szabályokat most hozzuk:). Az idegen nyelvű szöveg nem ennek a vitának a kérdése, egyébként szerintem nem praktikus a javaslatod. Ha szeretnéd, felvetheted például a Társalgóban a kérdést. A fejléc jó. Mi van rajta, ha szöveg nélküli? Kivitelezhető az, hogy a bejelentkezetleneknek színes a háttér, a bejelentkezettek pedig valahogy meg tudják szüntetni? Ha igen, akkor én ezt támogatom a leginkább. Mégjobb lenne ''először'' leszavazzni minden csicsát, ''aztán'' aki ért hozzá, megcsinálhatja a finomításokat. [[User:FBöbe|FBöbe]][[User vita:FBöbe|◗]][[Wikiforrás:Adminisztrátorok üzenőfala|◖]] 2006. július 19., 17:36 (CEST)

Új fejlemények: Nemo kiszedte a kereteket a Wikiforrás lapjainak formázósablonjából. Gubb azt
[http://hu.wikisource.org/w/index.php?title=User_vita:Gubbubu&amp;diff=3981&amp;oldid=3944 írta], hogy így szerinte szép.

Gubb azt is [http://hu.wikisource.org/w/index.php?title=User_vita:Gubbubu&amp;diff=3992&amp;oldid=3987 írta], hogy valószínűleg be lehetne állítani központilag világoskék hátteret a [[MediaWiki:Monobook.css]] lapon. Ez azért lenne jó, mert nem a lapok szövegében szerepelne a formátumozás és nem lenne fehér szegélye az egésznek. Nézelődöm a metán a lehetőségekről, aztán ha nem találom meg, megkérdezem Grint. [[User:FBöbe|FBöbe]][[User vita:FBöbe|◗]][[Wikiforrás:Adminisztrátorok üzenőfala|◖]] 2006. július 20., 21:20 (CEST)

:Nem igazán értem, hogy hogyan lehetne megvalósítani, hogy a Wikiforrás, Segítség, és az irányelvek lapjai más színt kapjanak, miközben az egyéb lapok, könyvek színezetlenek maradnának. Ha jól értem erről van most szó. Azt sem értem, hogy kit és miért zavar egy sablonban elhelyezett szín, amelyet bármely lapra belehet rakni, illetve könnyű eltávolítani???? Mi itt egyáltalán a probléma? Valaki magyarázza meg, mert bután fogok meghalni. :-))) '''[[user:Nemo|&lt;font color=&quot;Blue&quot;&gt;Nemo&lt;/font&gt;]]''' - [[user_vita:Nemo|&lt;font color=&quot;Green&quot;&gt;&lt;small&gt;vita&lt;/small&gt;&lt;/font&gt;]]  [[user:Nemo/Közreműködéseim|&lt;font color=&quot;Red&quot;&gt;&lt;big&gt;☺&lt;/big&gt;&lt;/font&gt;]] 2006. július 20., 21:32 (CEST)

A szoftver megkülönbözteti a Wikiforrás névteret a többi laptól. (A Wikiforrás névtér itt azon lapok halmaza, amik ''Wikiforrás:'' szöveggel kezdődnek.) Valószínűleg lehet a többi névtértől külön formázni a közös formázólapon (ez a lap a [[MediaWiki:Monobook.css]], van ennél is közösebb, ha érdekel ezt is elmesélem, kár hogy nem tudsz angolul, a [[m:Help:User style|metán]] szépen le van írva). Azért jobb ott csinálni a formázást, mert úgy külön-külön az egyes felhasználók ezt felül tudják írni a saját css lapjukkal, például ha fekete alapon fehér betűket szeretnének. Másrészt most van egy keskeny fehér szegély a kék doboz körül, ami nekem nem tetszik. Így már érted? [[User:FBöbe|FBöbe]][[User vita:FBöbe|◗]][[Wikiforrás:Adminisztrátorok üzenőfala|◖]] 2006. július 20., 22:14 (CEST)

Itt van a css: [[User:FBöbe/monobook.css]]. Aki látni szeretné a hatását, másolja be a saját css fájljába. Ha valaki kéri, csinálok egy screenshotot is róla. Ha mindenkinek elfogadható, akkor beírom a közös [[MediaWiki:monobook.css]]-be. Elvileg ott is működik, de még nem teszteltem. [[User:FBöbe|FBöbe]][[User vita:FBöbe|◗]][[Wikiforrás:Adminisztrátorok üzenőfala|◖]] 2006. július 21., 23:38 (CEST)

Senkinek semmi kifogása? Beírtam a közösbe, és leszedegetem a [[Sablon:Fejrész|Fejrész]] és a [[Sablon:Stíluslap|Stíluslap]] sablonokat. (Most a [[Sablon:Fejrész|Fejrész]] sablon nem látszik a lapokon, mert beleolvad a háttérbe.) Egy böngésző-cache frissítés nem árthat, aki nem tudja hogy kell, kérdezzen vagy nézze meg pl. itt: [http://hu.wikisource.org/w/index.php?title=User:FB%C3%B6be/monobook.css&amp;oldid=4052].

Aki ki szeretné kapcsolni a kékítést, másolja le az én user css lapomat: [[User:FBöbe/monobook.css]]. [[User:FBöbe|FBöbe]][[User vita:FBöbe|◗]][[Wikiforrás:Adminisztrátorok üzenőfala|◖]] 2006. július 27., 20:35 (CEST)

===Jóváhagyások===</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Felküldési útmutató</title>
    <id>2148</id>
    <revision>
      <id>3871</id>
      <timestamp>2006-07-17T05:27:20Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>Nemo</username>
        <id>27</id>
      </contributor>
      <comment>Redirect, mert az Irányelvek/lapja</comment>
      <text xml:space="preserve"># REDIRECT [[Wikiforrás:Irányelvek/Felküldési útmutató]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Portálminta</title>
    <id>2149</id>
    <revision>
      <id>3874</id>
      <timestamp>2006-07-17T05:31:00Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>Nemo</username>
        <id>27</id>
      </contributor>
      <comment>[[Wikiforrás:Portálminta]] átmozgatva [[Wikiforrás:Címlapminta]] névre</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Wikiforrás:Címlapminta]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Szent Margit legendája</title>
    <id>2151</id>
    <revision>
      <id>4812</id>
      <timestamp>2006-08-29T20:19:59Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     = |nincsszerző=
| cím        = Szent Margit legendája
| szakasz    =
| előző      =
| következő  =
| megjegyzés = Kurucz Ágnes fordítása
}}
== Tartalom ==
{{wikipédia}}
*[[Szent Margit legendája/I.|I. Rész]]
*[[Szent Margit legendája/II.|II. Rész]]
*[[Szent Margit legendája/III.|III. Rész]]
*[[Szent Margit legendája/IV.|IV. Rész]]
*[[Szent Margit legendája/V.|V. Rész]]
*[[Szent Margit legendája/VI.|VI. Rész]]
*[[Szent Margit legendája/VII.|VII. Rész]]

==Forrás==
*[http://mek.oszk.hu Magyar Elektronikus Könyvtár]

[[Kategória:Legendák]]
[[Kategória:Szent Margit legendája| ]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Sablon:SztMargit</title>
    <id>2153</id>
    <revision>
      <id>3882</id>
      <timestamp>2006-07-17T13:39:05Z</timestamp>
      <contributor>
        <ip>84.2.150.213</ip>
      </contributor>
      <comment>új</comment>
      <text xml:space="preserve">{| cellpadding=&quot;4&quot; style=&quot;float:right; text-align: center; background: limegreen; border: 0;&quot; 
|- 
| RÉSZEK: &lt;big&gt;[[Szent Margit legendája/I.|I.]] &amp;mdash; [[Szent Margit legendája/II.|II.]] &amp;mdash; [[Szent Margit legendája/III.|III.]] &amp;mdash; [[Szent Margit legendája/IV.|IV.]] &amp;mdash; [[Szent Margit legendája/V.|V.]] &amp;mdash; [[Szent Margit legendája/VI.|VI.]] &amp;mdash; [[Szent Margit legendája/VII.|VII.]]&lt;/big&gt;
|}</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Szent Margit legendája/I.</title>
    <id>2155</id>
    <revision>
      <id>4804</id>
      <timestamp>2006-08-29T20:14:25Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>kat</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     = |nincsszerző=
| cím        = [[../]]
| szakasz    = (I.)
| előző      =
| következő  = [[../II.|II.]] →
| megjegyzés =
}}


Boldogságos szűz Szent Margit királyi nemes nemzetből származott. Kinek test szerint való atyja a magyaroknak negyedik Béla nevű király[a] vala. Ő [nagyatyja] is vala harmadik András király, Szent Erzsébet asszonynak atyja. Őneki egy méhben feküdt atyjafia vala ötödik István király. Az ő anyjának neve vala Mária, görög császárnak leánya.

Midőn szűz Szent Margitot az ő anyja még méhében viselné, a tatárok kemény üldözésének idejében, szűz Szent Margitnak anyja az ő férjével, úgy mint a királlyal, fogadást tőnek néminemű áldozatképpen magoknak és az országoknak megszabadításáért. Fogadást tőnek, hogy az Úristen őnekik leány magzatot adna, a szent apáca szüzek kezére adnák azt, mivel e szent szűzön kívül soha a magyar királyok nemzetéből senki apáca nem lett vala.

Születvén pedig Szent Margit és illendőképpen mint a királyi magzatot felnevelék. Legottan még gyermekségében kezde szolgálni nagy ájtatossággal a mi Urunk Jézus Krisztusnak és az ő dicsőséges szent anyjának, Máriának. A szülei adák őtet az Istennek és asszonyunk, Szűz Máriának örökké való szolgálatára, Sámuel próféta hasonlatossága szerint. Mert miképpen Sámuel ő gyermekségében adaték templomba, az Istennek szolgálatára, azonképpen Szent Margit gyermekségében adatott a klastromba Istennek szolgálatára.

E szent szűz még kétesztendős lévén, az ő anyja kérdésére megfelelvén jövendölt az ő atyja felől, Béla király felől, hogy az ausztriai herceg ellen lévő hadban el nem vész, sőt egészségben megtér, de az ő hadának egy része eloszlik és megöletik, és hogy a királynak ő ellensége és a herceg elesik a harcon. Valamint jövendölt Szent Margit szűz, mindenek beteltek.

Háromesztendős avagy egy kevéssé idősebb lévén Szent Margit, az ő anyja, Béla királyné hozzá hívatván némely nemes özvegyasszonyt Zichnek tartományában, holott apáturak lakoznak vala, ada és ajánlá az említett Olimpiádisz nevű nemes özvegyasszonynak, hogy az ő leányát, Szent Margitot őrizné-e, nevelné-e. Melyet Olimpiádisz vőn nagy tisztességgel és hálaadással és őrizé, nevelé mint tulajdon maga leányát. Ezek után kevés napok elmúlván, a királyné vivé leányát, Szent Margitot és Olimpiádisz asszonyt és helyezteté a veszprémi Szent Katalin asszonynak klastromába, holott az időben prédikátor szerzetbeli szororok lakoznak vala. Ott hagyá a királyné Szent Margitot, hogy apáca lenne, és ismét ajánlá Olimpiádisz asszonynak.

Ezenképpen hagyá őket a királyné asszony a klastromban és ő maga elméne. Ezeknek utána negyednapon Olimpiádisz asszony felvevé a szent szerzetnek ruháját.

Ez időben Szent Margit asszony még jól nem szólhat vala. Ezen időben kezde Szent Margit tanulni ábct, Ave Mariá-t és kevés időnek utána igen jól kezde tanulni és énekelni az egyéb kisded leányokkal.

E leánygyermek, Szent Margit asszony vőn egy keresztfát kezébe és kezdé kérdezni az ő társitól, hogy mi volna a keresztfa. Az ő társi pedig úgy mondnak vala neki, hogy Urunk Jézus ekképpen öletett meg emberi nemzetért. Ezeket hallván sír vala e szent gyermek.

Ezen időben e szentséges gyermek, Szent Margit asszony felvevé a szent szerzetnek ruháját, az ő ideje szerint nagy ájtatossággal, hogy az ő gyenge gyermekségétől fogva éltetnék szerzetes regulák szokásival.

Mikoron e szent szűz volna ötesztendős, látá, hogy a szororok közül némelyek ciliciumban járnak. Kéré az Olimpiádisz asszonyt, kit mindenkoron anyjának hí vala, hogy őnéki ciliciumot adna: kit őneki megada Olimpiádisz asszony, de Szent Margit asszony el nem viselheté. Kevés időnek utána növekedvén, keményebb ruhákat és némikoron cilicium foltocskákat mezítelen húsán lassan-lassan szokott vala viselni.

Oh, ki nagy csoda ez, hogy ily nagy felséges királyi magzat, ilyen gyenge gyermekségének idejében ezenképpen gyötörje magát!

Mikoron Szent Margit asszonynak adnak vala köntöst, kápát jobb posztóból a társinál, tehát szégyenli vala megviselni. Ha mikoron pedig kényszeríttetik vala a priorisszától elviselni a ruhát atyjának, anyjának tisztességéért, tehát Szent Margit asszony elmegyen vala a konyhára, és a konyhán való fazekaknak és egyéb edényeknek mosásával és sepréseknek porával sieti vala megfeketíteni. Mikoron őneki új ruhát adnak vala, csak alighogy valamikoron az ő ruháját elváltoztatta, mígnem mindenestől fogva megavult, szakadozott. Örül vala Szent Margit asszony immár az ennyi alázatosságnak jegyéről és a boldog szegénységről.

Mikoron Szent Margit asszonyt valaki király leányának mondja vala, tehát elmegyen vala Olimpiádisz asszonyhoz és sírva úgy mond vala: &quot;Én édes anyám, nagy tiszteletlenséget mondnak énnekem. Azt mondják, hogy én király leánya vagyok.&quot;

Azért mikoron e szent szűz, Szent Margit asszony immár volna tízesztendős, az ő szüleinek és prédikátor szerzetbeli frátereknek nagy tisztes társaságival és ővele megmaradó jó szororoknak társaságával, Veszprémből, Szent Katerina asszonynak klastromából változtaték, hozattaték a klastromba, melyet az ő szülei a Dunának szigetében - mely sziget az időtől fogva nevezteték Szűz Máriának szigetének, avagy Boldogasszony szigetének, mert annak előtte mondatik vala Nyulaknak szigetének -, a mindenható Istennek tisztességére és Istennek anyjának, szeplőtelen Szűz Máriának neve és oltalma alá első fundamentomától fogva építének, rakának és mindvégig elvégezék, királyi nemes ajándékokkal megajándékozák, miképpen illik királyi felségeknek.

Mikoron e szent szűz, Szent Margit asszony volna immár Boldogasszonynak klastromában, professziót tőn az ő szororival együtt [a] szerzet mesterének, fráter Umbertusnak kezébe. Berekeszteték a klastromban, miképpen szokás prédikátor szerzetbeli test nélkül lakozó szororoknak klastromában.

Szent Margit asszony kezde oly igen nyilván és erősen használni jóságos mívelkedetekben, hogy nemcsak az ő szorori, társi, avagy e szerzetnek fráteri, de még ennek felette nagy nemes özvegyasszonyok és uraknak, fejedelmeknek feleségi ez országban, kik őket nagy szeretettel szeretik vala, és ez országnak különb-különb részéből jőnek vala egyetemben őhozzá, őtet látni, és mind megépültetnek vala az ő nagy tisztes erkölcsében és ajánlják vala őmagukat nagy ájtatossággal az ő imádságába, megtérnek vala ő hazájukba. Mert eloszlott vala néminemű malaszt az ő orcájában és néminemű malasztos megért erkölcs az ő tekintetében, úgyhogy sem kemény beszédekkel, sem lágy beszédekkel nem láttatnék megváltoztatni.

E szent szűz kevés beszéddel elégedik vala meg. Ő vala veszteségnek szeretője és soha ő magát nem adja vala magas nevetésre, fel való nevetésre. Semmiképpen ő magát dicsérni nem hagyja vala: magahányást és hívságos szót mindenestül fogva megutál vala. Gerjedez vala e nemes, szent szűz az isteni szerelemnek tüzével és meggyulladván imádkozik vala szüntelen, majdnem minden közbevetés nélkül; úgyhogy napnak első idejétől fogva a konventnek ebédének ideiglen szünetlen imádságban marad vala meg. És tehát Urunk Jézus Krisztusnak feszületének öt sebeinek helyeit gyakorta nagy bőven ő könnyhullatásával megöntözvén, ő szájával megcsókolgatja vala. Azonképpen tészen vala az ő szent szülőjének képének is, akit e szűz nagy kívánattal tisztel vala. Az eleven szent keresztfát mindenkoron őnála vagy őmellette tartja vala, úgyhogy nemcsak vigyázván, de még alván is tisztelné a szent keresztfát. Mikoron a refektóriumba bemegyen vala, a szenteknek képeket letérdepelvén alázatost imádja vala. Azonképpen egyebütt is, valahol Urunk Jézusnak, asszonyunk, Máriának és egyéb szenteknek képeket látja vala, letérdepelvén tiszteli vala. Akármely hamar kellett is elmenni, soha el nem hagyta.

A községnek étkével mindenkoron megelégszik vala: a községen kívül soha nem eszik vala, hanem csak mikoron az ő anyja és nénjei, hercegeknek feleségi jőnek vala e klastromba. De ezt is csak alig teszi vala a fejedelemnek kénytelenítése miatt, de ritkán.

Az éjeknek sokát, sok éjeket nagyobb részre imádságban múlat vala el álom nélkül, egy szororral avagy kettővel, kik ővele nagy örömmel társalkodnak vala, de maga távol. Kéri vala Szent Margit asszony az ő társit alázatos kéréssel, hogy ha valamely a szororok közül őreá menne, meg ne hagynák bántani az ő imádságában. Mert gyakorta az ő imádságában az ő szívének keserű nyögése, fohászkodása és csuklása között, miképpen nyilván megismerték, szinte némiképpen őmagának kívüle ragadtatott és csodálatos, siralmas szózatokat mond vala

Soha Szent Margit asszony kiváltképpen avagy egyedül dormitóriumnak kívüle nem akart lenni, hanem csak irgalmasságért és ekkoron az ő imádságit, az ő ágyának előtte teljesíti vala meg.

Ebédnek utána kézi dolgot teszen vala, jelesül szentegyházhoz való dolgot, mívet és szenteknek ereklyéjükhöz való ékességeket. De maga az ő kézi míviért a szilenciumot, a veszteségtartást hátra nem veti vala, de igen erősen megtartja vala.

Ha mikoron e szent szűz a szokott imádságit be nem teljesítheti vala, jelesül az ő szüleinek jelenvoltukért, tehát igen bánkódik vala, mintha valami nagy kárt vallott volna, mindaddig, mígnem beteljesítette, hogy az egy napnak része lelki gyümölcs nélkül el ne múlnék.

E szűznek vala nagy kívánatja, szerelme böjtölésre és nagy szerelemmel majdnem ő erejének felette a szerzetnek regula szerint való keménységét, szenvedetességét, böjtjét, erőlködik vala megtartani. Kinek okáért gyakorta jut vala ő testének nagy fogyatkozására.

Vala e szent szűznek nagy ájtatossága imádságra, mert áll vala a karban siralmakkal, nagy imádságokban. Némikoron imádkozik a Szent Kereszt oltára előtt a karban, némikoron az ő titkos imádkozó helyén a karban; némikoron pedig áll vala az ablaknál, kiről nézik Krisztusnak szent testét nagy ájtatossággal és nagy siralmakkal.

Az első misét meghallgatja vala magának, de a nagy misén és egyéb zsolozsmákon mindenkoron egyéb szororokkal állott és éneklett. Ha [csak] nem mikoron beteg volt; minden időben ezenképpen áll vala mind ebédig. Szent Kereszt naptól fogva pedig húsvétig ebéd után egy kevéssé megmarad vala a szororokkal és azután elmegyen vala a karba és áll vala imádságokban nagy siralommal mind kollációig. Azonképpen teszen vala kompléta után is mindaddig, mígnem beteszik vala a kart, és azután elmegyen vala az ő cellájába, az ő ágya előtt beteljesíti vala az ő imádságit és imádkozik vala mind előtikszóig. Azután lefekszik vala az ágy előtt a padimentomon egy gyékényre.

Ismét e szentséges szűz Iudica vasárnaptól fogva nagyszombatig mindennapon megolvastatja vala a passiót, Krisztusnak kínját és hallgatja vala nagy ájtatossággal és siralommal lábon állva. Annyira gyötri vala őmagát húsvét előtt a két hétben és oly igen alázza vala őmagát és foglalja vala önmagát imádságokban, siralmakban, mintha mindenkoron látná az Úristent a feszületnek ő képében.

Nagycsütörtökre jutván pedig, megmossa vala a szororok lábait nagy alázatossággal, akik valának az időben e klastromban számmal hetvenen. És nemcsak a szororok lábait mossa vala meg, de még a szolgálóknak is lábukat megmossa vala nagy alázatossággal és ájtatossággal és nagy siralommal. Térden állván megyen vala egy szoror lábától a más szoror lábához, és úgy mossa vala és megtörli vala ő fejének fedelével és megcsókolja vala; és azután ugyanazon fedelet avagy ruhát azonképpen fején viseli vala. Ezt pedig Szent Margit asszony, hogy megmoshassa lábukat, megkéri vala a priorisszától engedelmességért minden esztendőben, mindattól fogva, hogy Szent Margit asszonynak jó okossága volt. A priorissza pedig örömest neki hagyja vala.

Az Úr vacsoráján, a mandátum után e szent szűz be nem megyen vala ő ágyába, de imádkozik vala nagy ájtatossággal és olvas vala zsoltárt, állván ő lábain a karban. De a veternyén és egyéb zsolozsmákon áll vala az egyéb szororokkal és ezt teszi vala nagyszombatnak vecsernyéjeiglen.

Nagypénteken pedig mindenestől fogva semmit nem eszik vala, sem iszik vala, sem aluszik vala, sem szól vala valamely embernek, viselvén mind a teljes napot nagy ájtatos, siralmas imádságban, siratván Jézusnak ártatlan, szent halálát. Mikoron pedig nagypénteken a pap felemeli a keresztfát és azt mondja: &quot;Ecce lignum&quot;, azaz &quot;Íme hol vagyon a Szent Keresztfa&quot;, akkoron e szentséges szűz, Szent Margit asszony leterjeszti vala őmagát a földre nagy siralmakkal, úgyhogy az ő nagy sirámát még el ki is meghallhatták a szentegyházban. Ezenképpen marad vala mind napestig nagy siralmakban.

Egyéb időkben pedig az éjnek vesztegségét múlatja vala el az ő szokott imádságiban. Gyakorta [az] ő imádsági után a nagy fáradtságnak miatta az ő ágya előtt a gyékényen leletik vala meg a szororoktól aludnia. Veternyének előtte ismét felkel vala, kiről bizonyságot tettek vala a szororok: jelesül szoror Jolent, aki vala sekrestyés szoror, úgymond, hogy ő nyolc esztendeig volt sekrestyés és mindenkoron gyakorta lelte őtet imádságban veternyének előtte, mikoron e szoror megyen vala az óra meglátni, hogyha ideje veternyét harangoznia. Ismét karácsony estjén, mikoron hirdettetik Krisztusnak születése a veternye után a kapitulumban, miképpen szokás e szent szerzetben.

Azonképpen teszen vala asszonyunk, Mária születésének estjén is, és Nagyboldogasszony estjén és Gyümölcsoltó Boldogasszony estjén. Mikoron pedig hallja vala Szent Margit asszony a Boldogasszony napját felhirdetni a veternyén, tehát e szent szűz leterjeszkedik vala a földre, nagy siralommal és teljes ájtatossággal imádkozik vala és hálaadásokat teszen vala.

Minden karácsony estjén mond vala ezer Pater noster-t és teszen vala ezer veniát és böjtöl vala vízzel. Azonképpen minden Boldogasszony estjén mond vala ezer Ave Mariá-t és teszen vala ezer veniát és böjtöl vala vízzel, még ha elég erőtlen volt is. Pünkösd estjén mond vala ezer Veni Sancté-t ezer veniával és böjtöl vala vízzel. Azonképpen böjtöl vala egyéb szenteknek is és szent apostoloknak estjén vízzel.

Oly igen nagy édes ájtatossággal imádkozik, hogy a szororok hallották imádságának idején mintha valakivel szólt volna. A szót hallják vala, de nem érthetik vala, mi az szó volna. Oly igen nagy édességgel és nagy siralmakkal imádkozik vala e szent szűz, hogy mikoron ő imádkozik vala, oly igen nagy sírást teszen vala, hogy az ő véloma avagy keszkenője, kivel az ő könnyét, siralmát eltörli vala, annyira vizesül vala meg, hogy annak utána e szent szűz a vélomot, avagy keszkenőt megfacsarja vala, és a siralomnak vize kijő vala belőle a vélomból. Mely nagy siralmaknak okáért e szent szűznek a feje meghidegült vala és visel vala az ő fején mindenkoron sok ruhát.

Ezen ájtatosságra tanítja vala az egyéb szororokat is, jelesül egy szorort, ki vala kantrix, szoror Katerina. Váradi András úrnak leánya. Kéri vala gyakorta e szoror e szent szűzet, hogy őtet tanítaná, miképpen kellene Istent imádni, szolgálni, kérni. Monda e szent szűz, Szent Margit asszony e szoror Katerinának: &quot;Ajánljad a te testedet és te lelkedet az Úristennek, és legyen a te szíved mindenkoron az Úristennél avagy az Úristenhez, úgyhogy sem halál, sem egyéb ok tégedet meg ne vonjon az Istennek szerelmétől.&quot;

Oly igen édesen imádkozik vala e szent szűz minden időben, hogy akármely igen hideg idő volt, mikoron egyéb szororok isteni szolgálat után mentenek magukat megmelegíteni szobába, e Szent Margit asszony megmarad vala a karban, csak egy köntösben avagy kápában a nagy hidegségben, úgyhogy mindenestül fogva megkékül vala, miképen holt.

Ezenképpen leletik vala meg gyakorta a szororoktól a Szent Kereszt oltára előtt a karban. Mert Szent Margit asszony igen szeret vala imádkozni a Szent Kereszt oltára előtt, mert az időben a szakramentum, Krisztusnak szent teste fenn függ vala a Szent Kereszt oltára előtt. Ismét e szent szűz, Szent Margit asszony hallgatja vala nagy kívánsággal, szeretettel, alkalmas időn Istennek igéjét, prédikációt; szent atyáknak életüket és egyéb szenteknek legendájukat, életüket és példákat, jelesül asszonyunk, Mária példáit, csodatételét, kihez e szent szűz kiváltképpen ragaszkodik vala, annyira, hogy valamikoron ő asszonyunk, Máriát nevezte, avagy egyébtől hallotta nevezni, asszonyunk, Mária tisztességéért az ő fejét igen mélyen aláhajtja vala mindenkoron. Sem egyébképpen e szent szűz nem nevezi, hívja vala, hanem Istennek szülőjének és ő boldog reménységének.

Azért e szent szűz felül megmondott prédikációt hallgatja vala a vasablakon valamely szororral, némikoron pedig a kapitulumházban fráter Desideriustól, avagy egyéb frátertől. Annak utána elmegyen vala e szent szűz a szororokhoz a mívelőházba és megmondja vala nekik a szenteknek életüket avagy a napi evangéliumot és inti vala őket, hogy ők is azonképpen élnének.

Egy időben mikoron Szent Margit asszony hallgatná Szent Jakab mártírnak kínját, miképpen e szent mártírt ízenként elmetélték, vagdalták volna el a pogányok Krisztusunk hitéért, meggyullada a mennyei jegyesnek szerelmében, és monda az ő társának, szoror Alinkának, Ajkai Péter úrnak leányának: &quot;Szerető atyámfia, kellemetesek-e ezek teneked, kiket hallasz?&quot; Felele a szoror: &quot;Kellemetesek asszonyom, de mit használ énnekem, ha én ilyen nagy kínokat nem szenvedhetek, miképpen e szent mártír szenvedett.&quot; Monda Szent Margit asszony: &quot;Akarta volna az Úristen, hogy én voltam volna az időben e világon és metéltettem volna ízenként, foltonként az én Uram Jézusnak szerelméért, úgyhogy az én kínom sok ideig lett volna, és hogy az én kínom végezetén elvágták volna az én fejemet!&quot;

Ezeket mikoron mondja vala e szent szűz, igen vigad vala, mert igen kívánja vala az ő vérét kiönteni Jézusnak, az ő jegyesének vére kiöntéséért.

E dolgok pedig valának azon esztendőben, kiben e szent szűz meghala.

Soha e szent szűz Urunk Jézusnak és ő szülőjének, Szűz Máriának képeket el nem múlta, kik írattanak a kapitulumházban avagy egyebütt, hanem letérdepelvén üdvözölvén őket úgy megyen vala el. Annak okáért a sok térdeplésekért és a gyakorta való ő térdének meghajtásáért az ő térdének kalácsi megdagadtanak és megkeményültenek vala, miképpen az ő mestere, nemes özvegyasszony, Olimpiádisz és egyéb szororok titkon éltében, holta után is nagy szeretettel megnézték és nagy erős bizonyítással megmondották.

Megfürödni pedig vagy az ő lábait megmosni bokáinak fölötte az ő szemérmetességének, tiszta szüzességének miatta, ez őneki mindenestől idegen vala. Tizennyolc esztendeig, miképpen mind a teljes konvent bizonyságot tett róla, soha az ő testét meg [nem] fürösztötte akármely nehéz kórságok után is, kiket gyakorta szenvedett vala.

Ezeknek okáért és ezekhez hasonlókért e szentséges szűz mindeneknek vala igen kedves és mindenektől, kik őket látják vala minden tisztességre méltónak ítéltetik vala. Mert vala az ő testének és szívének nagy jeles alázatossága őnála, úgyhogy az ő gyengeséges életétől fogva, ifjúságától fogva ő életének minden napiban örül vala ő magát foglalnia a klastromnak mentől alábbvaló szolgálatiban és a berekesztetteknek, azaz a szororoknak minden szolgálatában. A szolgáló leányoknak és egyéb szororoknak szolgáló társuk vala e szent szűz ő erejének felette és ő méltóságának felette. És mennyivel fölülmúl vala mindeneket nemességgel, annyival inkább erőlködik vala magát megalázni.

E nemességes szent szűz magyari királynak nemes leánya hetet tart vala a konyhán, főz vala a szororoknak, fazekat mos vala, tálakat mos vala, a halakat megfaragja vala nagy hidegségnek idején, úgyhogy a nagy jeges víznek hidegségétől e gyenge szűznek az ő kezének bőre meghasadoz vala és vér kijő vala az ő kezéből, és némikoron bekötik vala az ő kezét a nagy fájdalomért. A konyhát megsöpri vala, fát hord vala hátán, vizet merít vala és ő maga a konyhára viszi vala.

Egy időben mikoron szoror Szabina, Donát úrnak leánya főzne a szororoknak vacsorára rákot, íme a fazék meggyullada mindenestül, kiben valának a rákok. És mikoron e szoror Szabina nem merné kivenni a fazekat a szénből, Szent Margit asszony azon időbe juta a konyhára. Mikoron ezt látná, hogy e szoror nem merné kivenni a fazekat, legottan Szent Margit asszony az ő kezét veté a lángnak közepébe és kivoná a szénnek közepéből. De Szent Margit asszonynak sem kezét, sem ruhájának szőrét sem égeté meg.

Ezeknek felette e szent szűz a refektóriumba is hetet tartott vala, megsöpri vala a refektóriumot, asztalhoz szolgál vala mindeneknek nagy szerelemmel, alázatossággal: sem eszik vala addig, míg az egyéb szororok fel nem kelnek vala az asztaltól. Mikoron pedig nem vala mit szolgálni a szororoknak ebédkoron, tehát elmegyen vala a kapitulumházba és imádkozik vala, míg a szororok felkelnek vala az asztaltól. Szent Margit asszony pedig eszik vala másodasztalnál a szolgálókkal, miképpen szolgálóleány. Némikoron e szent szűz a szororoknak kezüknek mosadékjuknak vizét, moslékját kihordja vala.

Ó szerető atyámfiai, bizonyában csoda, hogy a mi kemény szívünk ketté nem reped e szent szűznek ő alázatosságát hallván, mikoron mi meggondoljuk, hogy mi semmik vagyunk őhozzá képest; de mégsem tudjuk magunkat megalázni, miképpen e szent szűz!

Azért mikoron Szent Margit asszony egy napon szokása szerint a mosdóvíznek moslékát akarná kivinni a refektóriumból, de nem viheté el a víznek sokaságáért, híva egy szorort, hogy segéllene neki, szoror Csengét, Bodoldi ispánnak leányát. Tehát e szororok elmének és mikoron jutottak volna a moslékkal a refektóriumnak kívüle, e megmondott szoror kezdé Szent Margit asszonyt arcul verni a moslékvízzel. De e szent szűz mind békességgel elszenvedé és csak mosolyogván mondá: &quot;szerető atyámfia, mit mívelsz?&quot;

Ismét e nemes szent szűz megsepri vala a kart és a kerülőt, avagy ámbitust és a dormitóriumot. Azonképpen a kerteket is megtisztítja vala, megsepri vala. Mikoron pedig efféle alázatos dolgot nem lel vala e szent szűz, tehát elmegyen vala és gyapjat mos vala, némikoron pedig gyapjat fon vala. Mikoron pedig e szent szűz a dormitóriumot megsöpri, a szororoknak még ágyuknak alját [is] megsöpri, tisztítja vala.

De ó, szerető atyámfia, nemcsak ezeket teszi vala e szent szűz! De még ennek felette a szükségnek helyét, kit Dunának hívunk, nagy gyakorta megtisztítja vala, annyira, hogy mikoron ez alázatos szűz kijő vala a szükségszékből, az ő ruhái megfertőztetvén a nagy rútságokkal, ganéval, a szororok közül némelyek látván őtet ilyen szörnyen megfertőztetvén, elfutnak vala őelőle. De e szentséges szűz mindezeket nagy szeretettel és alázatossággal teszi vala, úgyhogy mindenek csudálkoznak vala őrajta, és nem láttatik vala ő lenni királynak leánya, de láttatik vala lenni valamely utálatos személynek.

Íme, szerető atyámfia, magyari királynak leányának gyönyörűséges élete! Kérlek, gondoljad meg, ha te őtet ott láttad volna, hagytad volna-e vajon őneki ezt mívelni? Csak te magad lássad!

Mikoron mindezek és ezekhez hasonlók mívelkedtetnének e szent szűzben az isteni irgalmasság miatt, látá az agg ellenség, pokolbeli ördög e szent szűznek ő jó mívelkedeteit és megirigylé az ő szokott álnokságival a szent szűznek ellene hadat indíta. Mert mikoron Béla király és ő fia István és cseh király sok háborúságoknak utána Erdélynek határiban, holott vala a tatároknak nagy háborgatása, megbékéltenek volna és békességnek jegyére és barátságnak jegyére cseh király megajándékozá Béla királyt, miképpen szokás tenni jó barátoknak; Béla király pedig, királyné asszonnyal együtt, vivék a cseh királyt és a Dunának szigetén elhozák mind a szigetig, hol e megmondott Boldogasszonynak klastroma vagyon rakatván, mely klastromban akarák Szent Margit asszonyt meglátni, miképpen ő közelüket.

Mikoron a cseh király látta volna Szent Margit asszonyt, legottan a cseh király megfogattaték Szent Margit asszonynak szépségében, mert vala igen szép szűz testtel, jóllehet condrás hitvány öltözettel, de szebb vala hittel és ájtatossággal. Annyira ragadtaték el a cseh király Szent Margit asszonynak szépségében, hogy ő magát és országát és minden ő tehetségét országával együtt Béla királynak akaratja és szerzése alá hagyá, csakhogy Szent Margit asszonyt őneki feleségül adja.

Ez időben Szent Margit asszony vala tizennyolc esztendős. Mikoron Béla király mondaná a cseh királynak, hogy ez lehetetlen volna, hogy ő Szent Margit asszonyt őneki feleségül adná, mert gyermekségétől fogva szent szerzetben Úristennek szenteltetett, és immár prédikátor szerzetnek professziót tett, beesküdt, monda a cseh király: &quot;Ennek előtte is, mely feleségem volt, a prédikátor szerzetbeli szoror apáca volt, annak okáért én ezzel semmit nem gondolok.&quot; De maga Szent Margit asszonynak atyja, Béla király gondolván a békességnek javát, jószágát és háborúságoknak veszedelmének leenyhítését - jelesül pedig a tatárok ellen való segítségért, mely tatároknak újonnan való megtérése az időben igen félelmes vala és a sok ígéretekkel meggyőzetvén -, monda Béla király a cseh királynak: &quot;Ha az én leányom Margit engedend e házasságra és pápának áldomása megnyervén, megteszem, amit kérsz.&quot;

Ez időben Szent Margit asszony még meg nem vélomoztatott vala szent vélommal, azaz még nem vala feketéje. Tehát Béla király az ő szűz leányához mene Szent Margit asszonyhoz, királyné asszonynak jelen voltára, avagy előtte - jóllehet, hogy királyné asszony kevéssé enged vala e menyegző szerzése - kezdé dicsérni Béla király a menyegzőnek használatosságát és kezdé mondani, jelenteni pápának engedelmét, hogy Szent Margit asszony akaratját adná a házasságra. De e szentséges szűz, Szent Margit asszony a mennyei jegyesnek szerelméért a földi jegyest immár másodszor utálá meg. Mert először, mikoron Szent Margit asszony alig volna hét- avagy nyolcesztendős, néminemű lengyel hercegnek akarják vala adni házasságra Szent Margit asszonynak akaratja nélkül. De az Úristen e szent szüzet megoltalmazá, kinek ő irgalmasságát e szent szűz kéri vala, hogy őtet megoltalmazná, könyörögvén nagy könnyhullatással. És semmiképpen ezt nem teheték; mert az ő gyermekségének első idejétől fogva mindenkoron választott vala: tisztaságnak megmaradásának jószágával megválasztás nélkül az Úristennek szolgálni.

Mikoron Béla király Szent Margit asszonyt e menyegzőért igen gyakorta látogatná vala és sok beszédeket tett volna azért, hogy az ő szűz leányát e házasságra hozhatná, Szent Margit asszony nagy tisztességgel és állhatatossággal, miképpen szüleinek [illett], de magát e dolgot megutálván, ezenképpen felele: &quot;Mit fárasztjátok magatokat e gyűlölséges dolognak miatta ez ennyi időtől fogva? Állhatatossággal akarom, hogy megtudjátok, hogy az én professziómat, az én fogadásomat, hitemet, melyet én tettem, és az én szüzességemnek tisztaságát, melyet én az én Uram Jézus Krisztusnak még kisded koromban - miképpen ti magatok jól tudjátok - szívemből, lelkemből Úristennek megszenteltem, és az én szerzetemnek tisztaságát nemcsak e világnak dicsőségéért, de még ennek felette sem életemért, sem halálomért, avagy csak egy kevésben sem szegném meg, avagy meg nem szeplősíteném.&quot; Tehát Béla király akarván megtudni az ő leányának állhatatosságát monda: &quot;Nemde szerető leányom, te szüleid vagyunk-e? És az isteni parancsolatból tartozol, hogy engedelmes légy minekünk.&quot; Monda Szent Margit asszony: &quot;Én tégedet királyt, atyámat és én uramat és tégedet királyné asszonyt, anyámat és én asszonyomat azokban, azaz oly dolgokban, melyek Isten szerint és Istennel vagynak, azokban ismerlek: azokban pedig, kik Istennek ellene vagynak, sem tégedet király, atyámnak nem mondlak, sem tégedet királyné asszony, anyámnak nem mondlak. Mert meg vagyon írván: Ki el nem hagyandja énérettem atyját, anyját, nem méltó énreám! Nem lehet én tanítványom!&quot; Látván Béla király ő leányának állhatatosságát, elméne őtőle.

Egy időben, mikoron cseh király küldött volna nagy tisztes követeket magyari királyhoz, Béla királyhoz, hogy őneki adná az ő leányát, Szent Margit asszonyt házasul, és hogy ő is megbékélnék vele, tehát királyné asszony hívatá hozzá az időbeli provinciálist, fráter Marcellust és monda neki: &quot;Menj el, én jó atyám az én leányomhoz, Margithoz, mert íme király el akarja őtet adni házasságra, tudjad meg őneki akaratját.&quot; Tehát a provinciális királyné asszonynak parancsolatja szerint jöve Szent Margit asszonyhoz és hívatá hozzá Szent Margit asszonyt és megmondá az ő anyjának izenetét neki, a priorisszának, Olimpiádisznak és Szent Margit asszonynak egy öccse előtt, és jól megtudakozék az ő akaratjáról. Tehát boldogságos szűz, Szent Margit asszony általában megfelele és monda a provinciálisnak: &quot;Tudjad azt, atyám, bizonnyal, hogy inkább szenvedem, hogy engemet megátkozzanak, hogynem én ebben engednék az én szüleimnek és semminémű okért nem teszek az én professziómnak ellene.&quot;

Egy időben ismét úgymond vala e szent szűz a szororoknak, jelesül Olimpiádisznak mondván: &quot;Annyira bánthatnak engemet az én szüleim e házassággal, hogy elmetszem én magamnak az én orromat ajakammal együtt.&quot; Az ő anyjának meg úgymond vala királyné asszonynak e szent szűz: &quot;Azt akarom, hogy minekelőtte engemet adnátok házasságra, hogy annak előtte az én testemet elmetéljétek foltonként, hogynem mint én az én hitemet megszegném, melyet én fogadtam Krisztusnak, és annak előtte inkább szenvedek minden átkot, hogynem az én fogadásomat megszegném.&quot;

Mikoron mindezenképpen bántatnék e szent szűz sok időktől fogva - mert mint a legenda veti, kiről bizonyságot teszen Olimpiádisz, Szent Margit asszonynak dajkája és mestere, hogy minekutána e szent szüzet hozák ide Boldogasszonynak klastromába e szigetben, azután két esztendővel akará az ő atyja e szent szüzet adni a cseh királynak, és ez időtől fogva mindaddig, míg e szent szűz lőn tizennyolc esztendős, mindenkoron bántaték az ő atyjától e megmondott házasságért -, de [a] szent szűz mindenkoron ellene álla és megutálá. Kinek okáért hívatá hozzá az időbeli provinciálist, fráter Marcellust. Akará és kéré Szent Margit asszony, hogy a szent vélommal megvélomoztatnék, megfeketéztetnék, ez ilyen hívságos és ártó okoknak eltávoztatásáért. Azért elhívattatának a tisztelendő atyák és nagyságos urak: esztergomi érsek és váci püspök, nyitrai püspök, Szent Margit asszonynak feketézésére. E szent szüzet, Szent Margit asszonyt három szororokkal, ő atyafiaival, öccsével, nagy tisztességgel és nagy ünnepléssel befeketézék, beszentelék nagy sok szerzeteseknek és egyházi személyeknek jelen voltára, pünkösd harmadnapján, Szent Erzsébet asszonynak oltára előtt.

Ezenképpen eloszla pokolbeli ördögnek hada és minden álnokságnak szorgalmatossága, kiket szerzett vala ördög e szent tiszta szűznek ellene, úgyhogy továbbá nem lőn bántalma Szent Margit asszonynak az ilyenféle dolgokról.

De maga immár, mikoron e szent szűz beszenteltetett volna, ugyan azon alázatosságban marada meg, mert csak mentől kisebb dologban is sem hagyja, vala ő magát feljebbvalónak, méltóbbnak tartani.

Soha e szent szűz senkit meg nem bántott az ő étkéért, avagy az ő italáért, avagy valami szép edényért az asztalnál, miképpen szokásuk a gyarló elméknek, az asszonyállatoknak. De közedényekkel megelégedik vala, és némikoron még hitványabb elvetett edényekkel, tálakkal, tányérokkal, poharakkal elégedik vala meg egyebeknek példájára.

Ismét e szentséges szűz oly igen engedelmes vala, hogy valamikoron valamit a priorissza közönséggel parancsol vala, mindenkoron e szent szűz előbb teljesíti vala meg mindennél, egyébnél.

Igen szereti vala a szororokat közönséggel, mind nagyokat, mind kisdedeket. Ha a szororok közül valamelyiknek atyja, anyja vagy rokonsága meghal vala, tehát e szent szűz vele együtt siratja vala és vigasztalja vala őket mondván: &quot;Akarta volna az Úristen, szerető atyámfia, hogy inkább énnekem történt volna ez, hogynem teneked!&quot; Ha pedig valamely szoror megbetegült és zsolozsmáját meg nem mondhatja vala, tehát ő elmegyen vala a beteghez és megmondja vala a zsolozsmát a beteg előtt. Éjjel felkel vala és úgy hallgatja vala, ha valamely szoror nyög vala és hozzá megyen vala, megkérdezi vala. Némelyeknek bort hevít vala, némelyeknek ruhát melegít vala és odateszi vala, hol a betegnek fájdalma vala. Ha pedig valamely a szororok közül meghal vala, tehát e szent szűz mindaddig el nem megyen vala a meghalt szorornak testétől, mígnem eltemettetik vala, hanem ott a holttestnél imádkozik vala és oly igen siratja vala, nagyobban hogynem mintha őneki testi atyjafia volt volna.

Ismét e szentséges szűz vala mindenben szegénységnek szeretője és megtartója és igen szeret vala élni szegénységben. Őnéki ruhája, kápája igen ó és megszakadozott és foltos vala, és némikoron e szent szűz a sárból veszen vala ki posztófoltokat és azzal foldozza vala meg köntösét, kápáját.

Egy néminemű napon jöve Béla király az ő leányához. Mikoron elébe hívatta volna az ő leányát, de Szent Margit asszony nem mere menni ő atyjának eleibe, az ő atyjától való féltében, hanem elfuta e szent szűz szoror Kandidához és kéré e szorort, hogy foltot vessen az ő köntösének ujjára. E szoror megfoldozá, mert mind elszakadozott vala az ő köntösének ujja és kilátszik vala az ő karjának húsa. Ennek utána elméne [az] ő atyjához. E szent szűznek palástja vala hitvány, szakadozott; és mikoron látja vala a szoror, ki a községnek ruháját tartja és osztja vala, úgy mond vala neki: &quot;Asszonyom, én teneked jobb palástot adok.&quot; Úgymond vala Szent Margit asszony: &quot;Nem úgy tégy szerető atyámfia, hanem két hitvány palástot varrj össze és megfoltozzad énnekem, azt adjad énnekem, és azt viselem én.&quot; Őneki véloma, feketéje megavult, ó, és ha neki adnak jó és gyenge vélomot, nem viseli vala meg, hanem goromba vélomot kér vala és azt viseli vala. A szolgálóleányoknak goromba főfedelüket kéri vala el és azt viseli vala és az övét a szolgálóknak adja vala. Őnéki sarui a nagy hidegségnek idején mindenkoron valának megszakadozottak, hitványok. Ezeket látván a priorissza úgymond vala e szent szűznek: &quot;Te ezeket nem jól teszed, mert ha ezeket a te atyád és anyád tudnák, mirajtunk nagy szemérmet tennének.&quot; Úgymond vala Szent Margit asszony: &quot;Kérlek tégedet, szerető anyám, a Jézusnak szerelméért, hagyjad, hogy én ígyen tegyek.&quot;

E szent szűznek ő ágya vala egy gyékény, egy hitvány lazsnok és egy kis vánkos, némikoron pedig egy gyékény csak. Némikoron egy bőrt teszen vala csak feje alá az ő imádkozó helyén. Ezen nyugoszik vala magyari királynak leánya.

Ezeknek felette e szent szűz ciliciumot visel vala. Egyik ciliciumának fél része csináltatott lószőrből és fél része gyapjúból. E ciliciumot gyakorta viseli vala. Más ciliciuma vala, kit kért vala a provinciálistól, hogy őneki csináltasson lófarkból és tehénfarkból. Efféle ciliciumot visele karácsony estjén, nagypénteken, Boldogasszonynak minden vigiliáján és minden szent apostoloknak estjén, minden ádventben, mind karácsonyig. Azonképen a negyven napokban hamvazószerdától mind húsvétig ciliciumot visel vala, sem az ő ruháját meg nem változtatja vala, akármely igen megnehezült is féregnek, tetűnek miatta: sem fejét meg nem mosta nagyszombatig. Ennek felette minden hétben, csütörtöktől fogva vasárnapig mindenkoron ciliciumot visel vala, és e ciliciumnak alóla viseli vala mindenkoron vasból csinált övet, kivel övezi, szorítja vala magát nagy keménységgel: mely vasöv még ma is e klastromban vagyon.

De maga az örök kegyelmes Úristen, az ő szerelmes jegyesét az ő ciliciumának és a férgeknek kemény gyötrelméről ezenképpen vigasztalá meg: Mert vala egy fráter Szent Ferenc szerzetéből, amely fráter igen nagyhírű vala az ő fráteri előtt és királynak, királyné asszony előtt. Mondá e fráter e nagyhírű atya [a] királynak, királyné asszonynak és ő szerzetbeli frátereknek és prédikátor szerzetbeli frátereknek és egyéb sok uraknak előtte, hogy Úristentől volt őneki megmutatván, hogy Szent Margit asszonynak ő férgei, tetűi az ő ruhájában láttatnak vala fordultatni mind fejérséges gyöngyé.

Ismét megvigasztaltaték e szent szűz, mikoron Szent Tamás mártírról, kantuáriai érsekről igen sok csodákat hallott volna: miképpen e Szent Tamás nyakától fogva bokáig keménységes ciliciumot viselt volna, és miképpen asszonyunk, Mária varrotta volna meg neki ciliciumát; miképpen meg vagyon írván Szent Tamásnak életében. Azért Szent Margit asszony ezeket hallván igen megerősíttetik vala, és vígan szenvedi vala a ciliciumnak gyötrelmét, mert e szent szűz viselte a ciliciumot tizenkét esztendős korától fogva mind holtig e felül megmondottképpen. Halálának előtte csak harmadnappal veté le róla e szent szűz a ciliciumot, kiről bizonyságot tettenek az idejebeli szororok.

Mikoron egy időben Szent Margit asszony némely fráterektől és szororoktól, kik kevés bizonyságot vettek volt a kemény életről, erre hozattatnék, avagy kérettetnék könyörületképpen, hogy e nagy kemény életben ő magának leszállítana, azaz hogy ily kemény életet ne viselne és hogy hosszabb ideig többet érdemelhetne, avagy több érdemet gyűjthetne, ha ő magával könyörületesbben mívelkednék és hogy önnönmagának méltóságos voltáért ennyire magát meg nem utálná, felele ezeknek Szent Margit asszony: &quot;Valaki tudja magát sokáig élni, leszállítson magának és halogassa, holnapozza azt, amit mívelkedhetnék. Én pedig nem tudom, míg élek. És ha kevés időnek utána engemet elvesszen a Teremtőm e világból? Mert tisztességeket avagy gyönyörűségeket és felette való hívságos nyugodalmakat szörnyű rút keresni klastromban. Mert a klastrom nem azoknak helyek és lakodalmok, kik e jelen való jókat, e világi jókat keresik, hanem azoké, kik a jövendő mennyei jókat keresik.&quot; Ezenképpen e szent szűz az őneki szólókat ilyen jókra, kiket ő teszen vala, avagy jobbakra hozza vala őket.

Vala egy fráter, prédikátor szerzetbeli, ki ez időben provinciális vala. E provinciális gyakorta gondolkodik vala és az Úristent nagy ájtatossággal kéri vala, hogy méltóztatnék neki megmutatni, megjelentetni, hogy mi volt a régi szent atyáknak tökéletességük, kinek miatta mentenek ilyen igen fel a jóságos mívelkedeteknek tetejére és az Úristennek ilyen nagy édességes ismeretére miképpen őróluk a Szentírás tartja, mondja. Tehát e provinciálisnak hozattaték és mutattaték egy könyv, aranybetűkkel íratott, és mondaték e provinciálisnak: &quot;Kelj fel, fráter, és olvassad ezt!&quot; Mely fráter legottan megolvasá és ezek valának írván a könyvben: &quot;Ez a régi szent atyáknak, tökéletességük: Istent szeretni; önnönmagát megutálni; senkit meg nem utálni; senkit meg nem ítélni.&quot; Ezenképpen e látás elenyészék és e fráter felserkene ő álmából; kezdé e leckét gyakorta mondani, hogy el ne feledné.

Mikoron e fráter egy időben Szent Margit asszonynak lelki épülésnek okáért ez isteni jelenetet megmondaná, e szentséges szűz oly igen hozzá voná e tanulságot, hogy ez időtől fogva az Úristennek szerelmében, mennyire teheti vala, gerjedetesbb vala, hogynem azelőtt és az Úristennek félelmében annyira használa, hogy lőn önnönmagának jeles, nagy megutálója csodálatosképpen. Minden ember avagy szoror ellen felkél vala tisztes és víg tisztességgel. Senkinek életét e szent szűz avagy életének érdemét tudakozván meg nem ítéli vala, de önnönmagát alázatosságban vaslalván, foglalván, mély alázatosságot tud vala tenni minden jóságos mívelkedeteknek anyjának és őrizőjének.

Eszében forgatja vala gyakorta és néha egyebekkel is beszéli vala az ő nemzetének eleinek életüket és életüknek szentségét, azaz Szent István királynak életét, ki vala magyaroknak első királya és apostola, kinek hitét és keresztény hitnek prédikációját, kivel az ő nemzetét a pogány magyarokat megfordítja a bálványoknak imádásától; miképpen anyaszentegyház hirdeti, jelenti. És meggondolja vala Szent Imre hercegnek is ő életét és ő szentséges szüzességét, kinek mikoron volna nemességes jegyese, görög császárnak leánya, Istentől neki megjelenteték, és az ő jegyesével szeplőtelen megtarták a tisztaságnak szüzességét ő életüknek mindennapiban. Miképpen az ő jegyese Szent Imrének halála után megbizonyítá. Ismét e szent szűz meggondolja vala Szent László királynak életét, aki Magyarországnak dicsőséges birodalmat és oltalmazást szolgáltatván a pusztítóknak ellene, jelesül pogányoknak ellene, de maga azért e szent király gyakorta alamizsna adásokban, királyi igazságokban és imádságokban és egyéb jóságos mívelkedetekben magát foglalván, még ennek felette a testnek nyugodalmát elvévén, az éjet viseli vala álom nélkül; kinek ő szentségéről bizonyságot tesznek mind e mai napig a gyógyulásoknak gyakorta való jótételi. Ismét meggondolja vala Szent Margit asszony Szent Erzsébet asszonynak, az ő barátjának és szerelmes nénjének szentséges életét, kinek szentséges érdemével mind teljes [az] anyaszentegyház, nagy örömmel tiszteli.

Ilyenféle gondolatokban és szólásokban foglalja vala magát e szent szűz, és nagy magas fohászkodásokat von vala az ő szívének belső részéből. Kéri vala e szenteknek esedezésüket, hogy ő érdemüknek miatta és isteni ajándéknak, malasztnak miatta érdemlene lenni ő nyomuknak és érdemüknek követője.

E szentséges szűznek, Szent Margit asszonynak vala nagy könyörülete a beteg szororokhoz, mely betegek gyakorta sokan valának a szororoknak sok voltukért, úgyhogy a nagy könyörület miatt és a nagy alázatosság miatt nem láttatik vala lenni királyi szűznek és gyengeséges szűznek lenni, de mindeneknek anyjának és dajkájának bizonyíttatnék lenni. Mert az ő szerének szolgálatja felett gyakorta meglátogatja vala a betegeket, megmossa vala fejüket és lábukat a betegeknek, és mikoron szükséges vala, az ő hajukat ő fejükről tulajdon kezével elnyírja vala; csak egyszer egy délben hét betegnek nyírá el hajukat. Megtisztítja vala a betegeknek ő ruhájukat és megveti vala ágyukat. Ha mikoron valamely beteg vét, okád vala és e szent szűz hamar valami edényt nem lelhet vala, tehát Szent Margit asszony markát tartja vala a beteg eleiben és [az] abba vét vala. Ígyen örömest és nagy szerelemmel szolgál vala a betegeknek és megkéri vala a priorisszától engedelmességben, hogy ő szolgálhatna akkoron a betegeknek, mikoron vagyon szörnyebb idő, nagy hidegség, nagy sár, nagy eső és nagy hó.

Gyakorta e szent szűz önnönmaga vizet merít vala ki a kútból és a konyhára hordja vala, meghevíti vala és azután még önmaga általhordja vala az udvaron a betegek házába, az infirmáriába, és megfüröszti vala önnön kezével a betegeket.

Egy időben a szolgáló leányok közül egyik megbetegüle halálra, mely betegnek minden teste igen varas és igen veres vala, úgyhogy egyebek utálnak vala ővele bánni, de Szent Margit asszony elméne és e szegény beteget megfüröszté önnön kezével, és megmosá fejét és megnyírá fejét. Ezenképpen nagy szeretettel szolgála neki.

Ismét vala egy szoror, kinek ő torkát kell vala bekötni tehénganéval. Kit a szororok utálván, senki be nem köté a betegnek torkát, hanem csak Szent Margit asszony.

Ismét egy időben egy beteg szoror kívána enni disznóbélt. Elméne Szent Margit asszony és megszerzé a disznóbélt. Mikoron meghozták volna a disznóbélt, adák Szent Margit asszonynak a disznó belét ganéjával együtt, miképpen a disznóból kivették vala; de e szent szűz nagy alázatossággal elvevé és megtisztítá, megcsinálá, elvivé a betegnek. De mikoron az ő ruhái megrútíttattak volna az undokságokkal, le nem veté azért őróla az ő ruháját, hanem ezenképpen megviselé.

Semminémű alázatos dolgot nem szégyell vala tenni. Gyakorta e szent szűz megsöpri vala a betegházat és a szükségnek helyét, a betegekét is ennek fölötte belől is megtisztítja vala.

Ismét egy időben Szent Margit asszony húst süt vala a betegeknek, és monda neki szoror Benedikta, István úrnak leánya: &quot;Asszonyom, adjad énnekem a húst, én megsütöm, mert nem illik, hogy te süssed.&quot; Monda Szent Margit asszony: &quot;Ha te sütnéd meg, tiéd volna az érdeme, de én nem akarom elvesztenem az én érdememet, azért nem adom neked.&quot;

Gyakorta, mikoron e szent szűz a betegeknek szolgál vala, a ruháját felvonogatja vala, úgy jár vala a nagy sárban, hóban. Gyakorta e gyenge szűz leesik vala, ismét felkel vala, úgy szolgál vala. Őneki ruhája némikoron mind térdig megsárosul vala, de azért őróla le nem veti vala, hanem azonképpen viseli vala; azonképpen éjjel is benne hál vala.

Mikoron a betegek húst esznek vala, Szent Margit asszony elmegyen vala a portára és úgy kér vala húst a betegeknek, és teszi vala kis teknőbe, és elviszi vala az ő fején és megfőzi vala nekik.

Egy napon, mikoron Szent Margit asszony vinne egy fazekat teljest tyúkhússal a betegeknek, és mikoron menne a konyháról a nagy hóban, a betegházba, leesék e szent szűz a nagy hóban és eldőle az éteknek ő leve kápája ujjára; felkele e szent szűz a nagy hóból nagy békességgel és elvivé az étket a betegeknek.

Ismét egy időben Szent Margit asszony elméne egy szororral húsért a betegeknek, és mikoron nem volna miben elhozniuk a húst, Szent Margit asszony leveté az ő skapulárát és letevé a földre, beletakará a húst. Mikoron jutottak volna mindketten a konyhára e szorornak ő skapulára megundokult vala a hústól, de Szent Margit asszonynak ő skapulára tisztán megmaradott vala. Tehát e szoror kezde megszomorodni és megháborodni, megharagudni Szent Margit asszony ellen. Szent Margit asszony pedig mosolyodván monda a szorornak: &quot;Miért haragudtál meg? Én jól tudom, mit gondolsz te mostan.&quot; És megmondá mind Szent Margit asszony, valamit e szoror gondolt vala.

De mikoron e gyengeséges szűz megbetegedik vala, nem mondja vala meg, hanem eltűri vala, hogy meg ne bántatnék az ő szokott dolgában és az ő szolgálatiban.

Egy időben Szent Margit asszony lőn igen beteg negyven napiglan, és vala őrajta vérhas. Mind e negyven napiglan elszenvedé e nehéz betegséget és minden szolgálatot beteljesíte a refektóriumban és betegeknél, miképpen egyébkoron.

Annyira megalázza vala őmagát a priorisszának, hogy valamit a priorissza parancsol vala, azt először ő akarja vala beteljesíteni, és ha valamely szoror őmagát megvonja vala a közönséges dologtól, kit priorissza parancsol vala tenni, tehát e szent szűz megerősíti őket, jó példát adván őneki.

Vala egy szoror, ki neveztetik vala: szoror Erzsébet; ez vala igen vén. E szoror Erzsébet esék nagy hosszú kórságba, tizennyolc esztendeig, és juta annyi erőtlenségre és vérhasra és vétésre, semmit nem emészthet vala, úgyhogy őmagát fel nem indíthatja az ágyból.

Tehát némely napon a szororok igen megfáradtanak vala, és senki nem akart neki segélleni, azaz a betegnek. De Szent Margit asszony méne a priorisszához, és megkéré a priorisszától engedelmességért, hogy ő bánjék a szegény beteggel. A priorissza pedig neki megengedé, és hagyá, hogy egy társat vegyen vele. Szent Margit asszony pedig hívá el vele szoror Alinkát, Ajkai Péter úrnak leányát. Mikoron elmentenek volna mindketten, tehát Szent Margit asszony felemelé az ágyból a szegény, régi vén beteget önnön kezével és tevé egy sámelszékre, egy kerek veremre, és tehát a nagy dohosságért, és vérhasnak, és vétésnek utálatosságáért szoror Alinka félre voná magát, el nem szenvedheté a nagy dohosságot. Ezeket látván Szent Margit asszony, monda a szorornak: &quot;Szerető atyámfia, ha te el nem szenvedheted, menj el félre, és hagyjad énnekem ezt tennem.&quot; Tehát Szent Margit asszony a betegnek ágyát megtisztítván, annak utána ismét önnönmaga felvevé ő karjára a beteget, és betevé az ágyba. Ezeket látván e szoror igen csudálkozik vala, hogy Szent Margit asszony elszenvedhet vala ily nagy dohosságot utálat nélkül, és hogy elbírhata ilyen nagy embert, mert e beteg Erzsébet igen nagy ember vala. Ezeknek utána Szent Margit asszony felvevé a széket és mindazokat, kikre ültette vala és vivé a vízhez és önnön kezével mind megmosá.

Ezenképpen szolgála e betegnek Szent Margit asszony nagy sokszor. Ez vala három esztendővel e szent szűznek halála előtt. Azért ezenképpen szolgálván az erőteleneknek, jóllehet hogy gyakorta ő maga erőtelenebb vala, követvén az ő nénjének Szent Erzsébet asszonynak ő nyomát, veti vala ő magát a betegekért, mind ereje szerint, kik a klastromban valának. Kik pedig a klastromnak kívüle valának, az oly betegeket ő képében meglátogattatja vala némely igen vén fráterrel, fráter Györggyel, provinciálisnak áldomásával, és megadja vala az ő szükségükre valót abból, mit őneki anyja, atyja ad vala, e vén fráter által. De ezt akkoron teszi vala csak, mikoron provinciális jelen nem volt. De mikoron a provinciális jelen vala, tehát mikoron Béla király, királyné asszony és István király és egyéb atyjafiai Szent Margit asszonynak hoznak vala aranyat, ezüstöt, pénzt, aranyos bársonyt. Szent Margit asszony ezekben semmit nem akar vala magának venni, hanem elküldi a priorisszának egyháznak dolgára, és egy részéből kéri vala a provinciálist, hogy ő képében adna alamizsnát szegényeknek, ez országnak különb-különb részében mikoron menne vizitálni, jelesül pedig szemérmes, titkon való szegényeknek, és kik szégyelnek koldulni.

Némikoron pedig a priorisszának áldomásával küld vala szegény szentegyházaknak, prédikátor szerzetbelieknek Fejérvárra egyházi öltözetekre, kehelyre; és Pesten Szent Antalban rakata egy oltárt Szent Miklós püspöknek tisztességére, ezenképpen egyéb szentegyházakhoz.

Ezeket mind teszi vala e szent szűz azokból, kiket őneki az ő szülei, atyjafiai adnak vala, mert a klastromnak jövedelméből nem illik vala valamit valakinek adnia, sem akarja vala. E provinciálisnak, fráter Marcellusnak tanácsival, tanításival igyekezik, mívelkedik vala Szent Margit asszony jelesben kezdettől fogva minden ő napiban.

De ezt sem kell elhagynunk az ő alázatos könyörületéről. Mert mikoron e szent szűz áll vala az ablaknál a karban, kin nézettetik Krisztusnak szent teste, és látja vala a beteg szegényeket, miképpen a macskások magukat vonszolják a pádimentomon, nagy siralmakat teszen vala. A szororok megkérdik vala ő nagy siralmának okát. Úgymond vala Szent Margit asszony: &quot;Azért sírok, hogy könyörülök e beteg szegényeken és bánkódóm szívem szerint, hogy én őket nem segélhetem egészségükre. Ezeknek felette hálát adok az én Teremtőmnek aki könyörült énrajtam, és engemet egészen teremtett, és mind e mai napig egészen felnevelt, kinek okáért ismerem én magamat ő irgalmasságának inkább kötelesnek lenni hálaadásra.&quot;

Némikoron kéri vala a szororokat, hogy Ave Mariá-t mondjanak a szegényekért. Némikoron pedig, ha e szent szűz lát vala mezítelen, condrás szegényt, tehát elküld vala a priorisszához, hogy a szegénynek adja egyik kápáját, melyik jobb volna. Ha pedig Szent Margit asszonynak nem lészen vala több kápája egynél, tehát kéreti vala a priorisszát, hogy ő adjon ruhát a szegénynek.

Oly igen könyörületes szívű vala a beteg szororokon is, hogy gyakorta az ő étkét, kit őneki adtanak az asztalnál, elküldi vala a beteg szororoknak, és ő maga gyakorta étlen kel vala fel az asztaltól.

Annak okáért ez ilyenféle jóságoknak kegyességéért avagy irgalmasságának mívelkedetiért az ő nyájaskodása avagy szentséges élete egy néminemű regula szerint tartatik vala az ő idejebeli szororoktól; úgyhogy ha valami szerzetlenséget avagy erkölcstelenséget látnak vala egymástól, tehát úgymondnak vala: &quot;Ez nincsen a mi asszonyunknak, Szent Margit asszonynak regulái közül.&quot;

Mikoron e szentséges szűz szól vala az ő atyjával és ő bátyjával, István királlyal, ő szülőjével és egyéb atyjafiaival, az ő beszéde alkalmas időben vala mindenkoron intő és könyörgő beszéd.

Miképpen Béla király gyakorta megmondotta az uraknak, hogy őtet az ő leánya, Szent Margit asszony arra kéri, hogy Istennek egyházát az ő országában ne hagyná megnyomódni, avagy megnyomorítani kemény fejedelmeknek miatta és egyéb fejedelmeknek, vitézeknek miatta, és hogy szegényeket, özvegyeket, árvákat és ilyenféle nyavalyaságos személyeket oltalmazna. És sokakban meghallgattatik Szent Margit asszony az ő atyjától, Béla királytól és atyjafiaitól, mert az ő életének nyilvánvaló szentségéért alighogy valaki az ő atyjafiai közül soha az ő akarata ellen tett volna az időben, jóllehet azután sokat szenvede, de engednek vala az ő kérésének még azokért is, kik méltók valának halálra, szabadulást vesznek vala; és szegénységben megnyomorodottakat megsegél vala, úgyhogy e szent szűz mindeneknek kiváltképpen való hiedelem vala minden ő szükségükben.

Ismét e szentséges szűznek ő keménységes penitencia tartásáról bizonyságot tettenek az időbeli szororok és úgy mondottanak, hogy e Szent Margit asszony karácsony estjén, nagypénteken, Nagyboldogasszony estjén és egyéb Boldogasszony estjén és egyéb nagy ünnepek estjén veri vala, ostorozza vala őmagát oly igen keményen, mígnem ő gyengeséges testéből vér bőséggel kijő vala. És veri vala e szent szűz őmagát némikoron töviskes vesszővel, némikoron pedig a süldisznónak bőrében csinált vesszővel, ostorral.

Mikoron pedig Szent Margit asszony őmaga nem ostorozhatja vala magát az ő karjának erőtelenségéért, mely erőtlenséget szenved vala Szent Margit asszony az ő vállaiban való fájdalmáért - kit ő halálának előtte négy esztendeig szünetlen szenved e szent szűz -, tehát ez időben őmagát ostoroztatja vala szoror Szabinával, ki őneki jeles titkosa vala.

Egy időben mikoron Szent Margit asszony a földről felkelt volna ő imádságából, Szent Margit asszonynak ő vállának csontja kimene ő helyéből, úgyhogy Szent Margit asszony kezde érezni nagy fájdalmat ő vállában. Tehát a priorissza és az egyéb szororok kezdének bánkódni és keresnek vala orvosságot, kivel megorvosolhatnák Szent Margit asszonyt. Ezeket látván egy szoror, Szent Margit asszonynak öccse, István királynak húgának, Anna asszonynak leánya, Margit asszony, kezde önnönmagában ezenképpen mondani mintegy megnevetvén: &quot;Micsoda ez, hogy ez egy szerzetesről, egy apácáról ennyi nagy gond vagyon ez orvosságokért?&quot; És legottan e szoror Margit kezde érezni nagy fájdalmat az ő jobb vállában, ugyanazon helyen, hol Szent Margit asszonynak fáj vala. És tehát legottan e szoror méne és esék Szent Margit asszonynak, ő nénjének lábához és megmondá, valamit őróla gondolt vala. Azt is megmondá neki, minémű fájdalom esett vala őreá az ilyenféle gondolatért. Mondván ő bűnét, kéri vala, hogy megbocsátná az ő bűnét. Mondá Szent Margit asszony: &quot;Szerető atyámfia, Úristen megbocsássa neked!&quot; E beszédek elvégezvén, legottan meggyógyula e szoror. E szoror pedig az ő gyógyulását megmondá szoror Margaretának, ki vala Moconyay Vilmosnak, e hercegnek leánya, és szoror Erzsébetnek, István király leányának, és szoror Máriának, Mihály úr leányának.

Ismét e szentséges szűz gyakorta kéri vala komplétának utána szoror Erzsébetet, Serennay ispán úrnak leányát, hogy elmenjen vele, és hogy e szent szűznek diszciplinát adjon. Tehát e szoror felveszi vala a vesszőt, és veri vala Szent Margit asszonyt. Szent Margit asszony pedig úgymond vala e szorornak: &quot;Verj, ostorozz engemet igen erősen!&quot; És e szoror veri vala Szent Margit asszonyt oly igen erősen, hogy őbelőle kijő vala a vér. E szoror pedig veri vala Szent Margit asszonyt nagy keserű sírással, könyörülvén őrajta. E diszciplinának ő vesszői valának közönséges diszciplinának vesszői; némikoron valának töviskes vesszők. És e vereségeket, diszciplinákat veszi vala némikoron a refektóriumban az ajtót jól berekesztvén és némikoron a kapitulumházban. E szentséges szűz e diszciplinának gyönyörűségét megtanulá még kisded gyermek korában. Mert mikoron még Veszprémben laknék és mikoron a szororok komplétának utána diszciplinát vesznek vala, e szent gyermek a földön az ő mesterének mellette letérdeplik vala, és kér vala diszciplinát, miképpen az egyéb szororok, azután elmegyen vala a sekrestyésbe és önnönmaga veszen vala magán diszciplinát. Minekutána pedig e szent szűz jöve e Boldogasszony klastromába, gyakorta kéri vala az ő társát, szoror Erzsébetet, Olimpiádisz asszonynak leányát, kivel egy könyvben tanulnak vala, hogy őtet megdiszciplinálja. És e szoror megdiszciplinálja vala e szent szüzet. Némikoron diszciplinálja vala közönséges vesszővel, némikoron pedig oly vesszővel, kinek töviske vala.

Ismét egy napon Szent Margit asszony komplétának utána hívá el vele szoror Benediktát a kapitulumházba, és Szent Margit asszony ada diszciplinát e szoror Benediktának. E szoror Benedikta is Szent Margit asszonynak kérésére e szent szüzet oly igen veré, hogy a nagy vereségnek miatta megfáradott vala e szoror Benedikta.

Ismét egy szent ünnepnapon Szent Margit asszony szoror Szabinával mene egy házba be, mely ház oly igen setét vala, hogy semmit őbenne nem láthatnak vala, de maga mikoron Szent Margit asszony levetette volna az ő ruháját, hogy őtet e szoror Szabina megverné, legottan a ház oly igen megvilágosodék, mintha nappal volt volna. Mikoron pedig Szent Margit asszony felvette volna ismét ő ruháját, a ház lőn ismét olyan setét, mint előbb volt.

Ismét egy néminemű napon e szoror Szabina, mikoron igen haragudott volna egy néminemű bosszúságtételről és gondolkodnék az ő szívében erről és kérné az Úristent, hogy a haragot elvenné az ő szívéből, de mikoron ezt senki nem tudná, tehát Szent Margit asszony elméne e szororhoz és monda neki: &quot;Ne akarj szomorkodni!&quot; És mind megmondá, valamit e szoror gondolt vala. E dolog pedig vala azon esztendőben, kiben Szent Margit asszony meghala.

Ismét e szentséges szűznek ő keménységes penitenciájáról úgy vagyon megírván az ő szentséges életéről, hogy e szent szűz kéré szoror Ágnest, hogy őneki segéllene csinálni egy kapcát, mely kapcában belül e szent szűz tett avagy varrott vala apró hegyes vasszegeket, és ezenképpen viseli vala ő lábaiban az Úristenért nagy szerelemmel.

Ismét e szentséges szűz, mikoron akarja vala venni Krisztusnak szent testét, annak előtte egy nappal elkezdi vala Szent Margit asszony vecsernyétől fogva és áll vala imádságban nagy ájtatossággal és siralommal, és mikoron elhívattatik a kantrixtól, hogy megmondja az ő versét, tehát elmegyen vala és megmondja vala, azután ismét megtér vala az ő imádságára. És ugyanazon este komplétának utána énekli vala igen ájtatosan, magas szóval és siralmakkal a Salve Reginá-t. Azon ájtatosságban áll vala veternyén is. Veternye után nyugoszik vala egy keveset, és hajnalban ismét megtér vala imádságra mind miséig, és a misén veszi vala Krisztusnak szent testét nagy ájtatossággal. Veszi vala pedig Szent Margit asszony Krisztusnak szent testét tizenötször esztendeig. De mikoron a szororok Szent Margit asszonnyal együtt veszik vala Krisztusnak szent testét, Szent Margit asszony elterjeszti vala őmagát a földre, és nagy siralmakkal, szepegésekkel várja vala Krisztusnak szent testét, és úgy veszi vala őhozzá nagy édességes ájtatossággal. Minekutána pedig Szent Margit asszony veszi vala Krisztusnak szent testét, veszi vala egyfelől a keszkenőt és tartja vala mindaddig, mígnem az egyéb szororok megkommunikálnak vala. És ezt teszi vala nagy ájtatossággal. Mikoron megkérdik vala a szororok Szent Margit asszonyt, hogy miért tartaná ezenképpen a keszkenőt, úgymond vala Szent Margit asszony: &quot;Azért tartom, hogy jobban láthassam Krisztusnak szent testét.&quot; Annak utána e szent szűz marad vala mind teljes napestig ájtatos siralomban vecsernyéig és szinte semmit nem eszik vala: és inkább szeret vala ájtatossággal sírni, hogynem enni. Mikoron pedig az asztalhoz megyen vala egyebekkel, tehát az ő orcáját befedi vala az ő vélomával, és ő kezeit összeteszi vala. Ezenképpen imádkozik vala mind ebédödszaka étel nélkül.

Ismét egy időben mikoron a szororok Szent Margit asszonnyal együtt mindszentnapján akarnának meggyónni és kommunikálni szokás szerint, mikoron immár Szent Margit asszonynak kellene meggyónnia és megkommunikálnia e felül megmondott mindszentnapján, lele Szent Margit asszony egy szorort, aki őneki nem szólt vala három napon, és kezde Szent Margit asszony kételkedni, hogy netalán valamiben megbántotta e szorort. Elméne Szent Margit asszony, és e szorornak lábainál őmagát leterjeszté, és úgy kér vala bocsánatot. Ezt látván egy szoror, szoror Katerina, esztergomi Senye úrnak leánya, monda Szent Margit asszonynak: &quot;Asszonyom, mire tész ígyen?&quot; Monda Szent Margit asszony: &quot;Bocsánatot kérek e szorortól, hogy ha valamiben én őtet megbántottam, megbocsássa énnekem, minekelőtte én meggyónjam és kommunikáljam.&quot;

Ismét e szentséges szűznek szájából soha senki mind ő teljes életében nem hallott valami szörnyű beszédet avagy káromlást, avagy valami bosszúbeszédet, de ha valamely szorortól megbántatik vala e szent szűz, nem várja vala, hogy a szoror tegyen őneki veniát, aki őtet megbántotta, hanem e szent alázatos szűz elmegyen vala, és veniát teszen vala a szoror lábánál, aki őneki valami bosszút tett.

Mert oly igen békességes vala e szent szűz, hogy akármily igen nagy bosszút tettek avagy mondtak neki, mindenkoron nagy békességgel szenvedi vala el. Egy időben az ő mestere, Olimpiádisz megfeddé Szent Margit asszonyt az ő sok imádságairól és monda neki: &quot;Te, asszonyom, eltöröd magadat; mit mívelsz te? Állasz minden napon a te imádságodban, tartván a te orcádat és orrodat a földön, miképpen a disznó. Talán csak nem a földben keresed az Úristent?&quot; De e szentséges szűz, Szent Margit asszony e bosszúságos beszédeket, nagy békességgel és alázatossággal szenvedé el, sem meg nem háborodék.

Gyakorta e szentséges szűz kéri vala a sekrestyés szorort, hogy őtet a karban rekesztené komplétának utána, mikoron szokás a kart betenni, jelesül pedig mindszent estjén. Mikoron ezek gyakorta lettenek volna, íme egy időben mindszent estjén kéré Szent Margit asszony e sekrestyés szorort, hogy őtet a karban rekesztené, és őmaga is ottan maradna vele. Tehát íme, Szent Margit asszony, mikoron sokáig állott volna imádságban, a karban, az oltár előtt, mindszent estjén, veternyének előtte, leesék Szent Margit asszony, és láttatik vala miképpen holt, és mindaddig ezenképpen lőn, míg e felül megmondott szoror, e sekrestyés, megolvasá teljességgel a Szent Dávid zsoltárát és e szoror teszen vala minden pszalmusznak végén veniát. És jóllehet, hogy e szoror sokszor teszen jegyet és szózatot, hogy Szent Margit asszony felkelne, de ő fel nem kele, nem szóla e szorornak. Tehát e szoror kezde kételkedni Szent Margit asszonynak haláláról. Elméne Olimpiádiszhoz, Szent Margit asszony mesteréhez és e dolgokat önönmagának megmondá. És tehát Olimpiádisz e szororral együtt megtérének a helyre, hol vala Szent Margit asszony és láták őtet feküdni az oltár előtt, és minekelőtte közelítettenek volna őhozzá, felkele Szent Margit asszony. Olimpiádisz pedig kezdé feddeni e szent szüzet, mondván: &quot;Mit mívelsz te? Akarod te tennen magadat megölni?&quot; És elméne Olimpiádisz. Monda e szoror Szent Margit asszonynak: &quot;Mire szomorítál meg engemet!&quot; Felele Szent Margit asszony mosolyogván és a szorornak kezét fogván: &quot;Ne akarj megszomorodni, mert keveset állottam ezenképpen.&quot; E dolgok lettenek Szent Margit asszonynak halála előtt egy esztendővel.

Ismét egy éjjel veternyének előtte beméne Szent Margit asszony a karba, az ő imádkozó helyére, holott szokott vala állani és imádkozni titkon önnön magának. És előtte valának e szent szűznek minden ő szép aranyos képei, táblái és ereklyéi. És monda Szent Margit asszony szoror Elenának: &quot;Kérlek tégedet, hogy állj itt, és senkinek meg ne mondjad, hogy én itt vagyok, és ne hagyj valamely szorort énreám jönni.&quot; És mikoron Szent Margit asszony sokáig állott volna ezenképpen ő imádságiban, látá e szoror Elena tűznek lángját Szent Margit asszonynak fején. Ezeket látván e szoror igen megijede, és fél vala menni Szent Margit asszonyhoz. De maga e szoror lassúsággal elméne Szent Margit asszonyhoz, és monda neki: &quot;Asszonyom tűz vagyon fejeden.&quot; Tehát Szent Margit asszony az ő kezét fejére veté és tapogat vala az ő fején. Monda e szorornak: &quot;Senkinek e látást meg ne mondjad.&quot;

Ismét egy időben Szent Margit asszony hívá el vele szoror Annát, Nyitrai Meloán úrnak leányát és csinálá ővele kenderből egy kötelet, és kéré Szent Margit asszony e szorort, hogy e kenderkötéllel megkötné és igen szorítaná mindkét karját, tehát e szoror vevé e kenderkötelet és megköté Szent Margit asszonynak egyik karját. Oly igen erősen szorítattá Szent Margit asszony az ő karját, hogy láttatik vala a kenderkötél bemenni az ő karjának húsába. Ennek utána ismét a másik karját is még ezenképpen igen erősen megkötteté, szoríttatá. E dolgok valának egy néminemű házban, mely házban szokott vala maradni királyné asszony, Szent Margit asszonynak anyja, mikoron jő vala e klastromhoz. És vala e dolog Szent Margit asszonynak halála előtt öt esztendővel.

Ismét egy időben, nyárban, mikoron az időbeli provinciális fráter Marcellus megtért volna a generale capitulumból és jött volna e klastromhoz, tehát e provinciális lelé e klastromnak szororit szilenciumnak, vesztegségnek nagy törésében, szegésében. Ezeket látván e provinciális, igen megharaguvék a szororokra és bejöve a kar alá, igen keményen megfeddé és megfenyegeté őket a szilenciumért. És monda, hogy penitenciát hagyna nekik, miképpen a konstitució mondja. E veszteségnek megszegéséért oly igen megharagudott vala a provinciális a szororokra, hogy azon napon semmiképpen nem akara beljebb jönni a klastromba, hanem ezenképpen nagy haraggal elmenvén elhagyá a szororokat. Tehát Szent Margit asszony ugyanazon napon küldé a vasablakra vecsernyének előtte az ő mesterét, Olimpiádiszt és szoror Margarétát, Vilmos hercegnek leányát, ki vala Béla királynak rokona, a provinciálishoz, alázatosan könyörögvén, hogy a provinciális méltóztatnék Szent Margit asszonynak is ugyanazon penitenciát hagyni, melyet akarna hagyni a szororoknak, kik a vesztegséget megtörték vala, és hogy ne kedvezne valamiben őneki, hogy ne láttatnék az egyéb szororoknak, hogy őneki penitenciája elhalogattatnék, avagy hogy őneki kedvezne, azért hogy ő király leánya volna. Tehát e provinciális kapitulumot tőn másodnapon, pénteken a szororoknak, és hagyá, hogy a szororok, kik a szilenciumot, a vesztegséget megtörték vala, hogy a refektóriumnak közepette mezítelen földön üljenek, és böjtöljenek vízzel és kenyérrel. Kit s szororok mind beteljesítenék, és velük együtt Szent Margit asszony is mind beteljesíté nagy békességgel és alázatossággal.

Mikoron e szentséges szűz, Szent Margit asszony e felül megmondott jóságos mívelkedetekben foglalta volna őmagát nagy tökéletességgel, és mikoron megutált volna minden evilági hangosságokat és gyönyörűségeket, mikoron az ő atyja akarja vala őtet a szerzetből kivinni és adni házasságra: ezeknek is ellene monda és megutálá mindenestül fogva e szentséges szűz.

Mindezek elmúlván, íme e szentséges szűznek, Szent Margit asszonynak új érdemeknek okai szolgáltatnak. Mert támada háborúság Szent Margit asszonynak szülei között és ő atyjafia között, István király között. És oly igen veszedelmes háborúság támada közöttük, hogy minden igazságnak szertartása nélkül, és hátravetvén az isteni félelmet mind érsekekben és püspökökben és mind jobbágyokban, nagy sok ezer ártatlan emberek ítéletnek egyenessége nélkül elveszének, mely nagy háborúságok között e szentséges szűznek ő siralmi, valának őneki éji és napi kenyeri. Mert meggondolja vala e szentséges szűz, hogy ez ilyenféle háborúság semmiképpen nem lehet nagy sok lelkeknek veszedelme nélkül. Azt is meggondolja vala e szent szűz, hogy efféle háborúság nem lehet az ő szüleinek, atyjának, anyjának lelkének veszedelme nélkül, kik immár megvénhedtenek vala, és mind szüleinek, mind atyjafiainak utálatos fáradsága nélkül nem lehetne. Ennek felette e szent szűz félti vala az ő egy méhben feküdt atyjafiának, István királynak halálát, kinek halálára igyekeznek vala és igen keményen üldözik vala. Mindezeknek felette hallja vala és érti vala anyaszentegyházat, nemcsak Magyarországnak különb-különb részében, de bizonnyal még ennek felette, sok egyéb, keresztény országoknak részében is kemény fejedelmeknek, pogányoknak, miatta elnyomattatni és szaggattatni. Klastromokat és szerzetességnek helyeit megpusztítják annyira, hogy az Úristennek, kik szolgálnak vala, az ő helyük, klastromuk, benne lakozó nélkül marad vala. Szegényeket és ártatlanokat annyira nyomorítanak vala meg, hogy az kiáltásuk mind mennyországiglan felhallik vala, miképpen e szent szűznek beszélik vala. Annyi nagy háborúság, veszedelem vala, hogy senkinek nem kedveznek vala, sem véneknek, sem ifjaknak, sem férfiaknak, sem asszonyállatoknak, sem szüzeknek, hanem mindenek álnokul megnyomoríttatnak minden okosság nélkül. Mindezeket hallván e szent szűz sír vala nagy bőséggel, és az ő testét ösztövéríti vala böjtökkel, és felöltözék ciliciumba, mintegy siratván mindeneknek az ő álnokságukat, kiket az időben az Úristennek tesznek vala, és siratja vala a megnyomorultaknak az ő nagy háborúságukat. Teljességgel őmagát e szent szűz siralmakra kioldozza és gyakorolván siralmaknak bőséges sirámit, áradásit, kéri vala e szent szűz, mind a frátereket mind a szororokat és minden egyéb szerzeteseket is, és kéretteti vala egyebekkel is, hogy könyörögnének az Úristennek alázatos könyörgéssel, hogy az Úr, mindenható Isten az ő jobbjának hatalmával megszorítsa és megenyhítse a kegyetleneknek hatalmukat és megoltalmazza az ártatlanokat és ezeknek felette [az] anyaszentegyházat, kit az ő drágalátos szent vérével összegyűjtött mi Urunk Jézus Krisztus, pogányoknak, eretnekeknek, hittül szakadtaknak miatta és kemény fejedelmeknek miatta, kik csak névvel keresztények, kiknek ő sokaságuk akkor gonoszul bulcsúztatott, eléggé uralkodik vala; azaz, hogy azidőbeli gonosz keresztény uraknak nagy sok gonosz hatalmak adattanak vala ez ilyen gonosz dolgoknak tételére: hogy ez ilyen gonosz népeknek miatta ne hagyná Urunk, Jézus Krisztus ő magát káromoltatni. Ezeket kéri és kéretteti vala Úristentől e szent szűz. Mikoron az ő nagy keserűségét látnák a szororok mintegy őrajta könyörülvén, úgy mondnak vala őneki. &quot;Mi teneked benne? Mit gondolsz te vele? Mire, hogy minden történetért te tenenmagadat gyötröd?&quot; Tehát e szentséges szűz, Szent Margit asszony az ő szívének mélységéből vonván nagy fohászkodást, ezenképpen felele: &quot;Anyaszentegyház, minden hű kereszténynek anyja az ő drágalátos tagiban metéltetik és ő igen keményen gyötretik. És ti azt mondjátok énnekem: ťMi tenéked benne?Ť Nemdenem ő szült-e keresztvíznek miatta újonnan engemet, tiveletek együtt? Nemde az ő leányi közül való vagyok-e én? Bizonnyal az vagyok!&quot; Ezenképpen e szent szűz az őneki szólóknak bosszantásit meggyőzvén, őket is mind ereje szerint ugyanezenféle könyörületre hozza vala.

Tehát látá e szent szűz a bűnöknek áradásiban a felül megmondott nyomorúságoknak ő gonoszságit megnövekedni, azaz, hogy a bűnök, a kegyetlenségek naponként növekednek vala és bővülnek vala, úgyhogy a tatároknak kegyetlen járásoktól megválva, száz és több esztendőtől fogva sem láttatott, sem hallatott annyi nagy sok kegyetlenség keresztény népeken, miképpen ez időben. Azért e szentséges szűz, Szent Margit asszony új penitenciának módját keresé és meglelé a mindenható Istennek, haragjának megengesztelésére. Mert a ciliciumot, kit először visel vala, semminek alitá, avagy kevés penitenciának, keménységnek alitá: hanem a süldisznónak bőrét csináltatá meg, titkon két szororokkal, kiknek egyike priorissza lett vala e klastromban, a másik pedig vala szolgáló leány. Ugyanezen két szororok tartották vala fel ezen klastromban a süldisznókat és e két szororokkal csináltatott vala magának Szent Margit asszony kétujjnyi szélű, avagy háromujjnyi szélűen, avagy négyujjnyi szélűen a süldisznónak bőréből egy övet és e süldisznónak bőréből csinált övvel őmagát mezítelen húsán sörtéjével befordítván igen keményen magát vele megszorítja vala. És e süldisznónak sörtéjével együtt maradékát vesszőre kötözé e szent szűz és ugyanezen szolgáló leánytól gyakorta diszciplinát vett. Mely diszciplinának vesszője a süldisznónak bőrével, sörtéjével együtt még ma is e klastromban vagyon. E gyönyörűségnek ruháját és e diszciplinának vesszőjét szerzet mestere, fráter János és egyéb sok vén fráterek látták e szent szűznek halála után, a szororok ezt titkon a frátereknek megmutatván. Mert annak előtte míg, Szent Margit asszony élt, senki e dologról semmit nem tudott e három személytől megválva: azaz Szent Margit asszony tudta e két szororral.

Ezeknek utána e jövendő beszédekből minden ember tanuljon békességtartást!

Felöltözék Szent Margit asszony, e szentséges szűz az Úristennek ő szerelmébe. És kik ez ennyi gonoszságoknak, háborúságoknak tevői, mívelkedői valának keresztények között, miképpen felül meg vagyon írván, ezeknek az ő gonoszságukat e szent szűz nyílván megutálá. Akármely igen nagy személyeknek is az ő gonoszságukat megutálja vala. Sőt még ennek felette akármely igen sok méltósággal ékesült személyeknek is az ő gonoszságukat nyilván megutálja vala. Azaz királynak, az ő atyjának és atyjafiának, István királynak és egyéb uraknak, még ennek felette egyházi fejedelmeknek, érsekeknek, püspököknek, gonoszságukat nyilván megutálá.

De maga mégsem fogyatkozának ez időkben, e napokban e szent szűznek, még azok közül is a nagy bosszúságtételük, kik ővele Istennek házába járni és édes étkeket venni láttatnak vala, azaz a szororok jóllehet mind erejük szerint teszik vala e szent szűznek a bosszúságokat, de igen óva, okosan. Mely bosszúságból e szent szűz mindeneknek nagy békességgel békességet mutat vala, békességnek példáját adja vala.

Mindenek csodálkoznak vala az ő nagy állhatatosságán, mindenekben, kezdettől fogva. És gondolják vala, hogyha e szent szüzet e szerzettől és az ő klastromából kivonhatnák, tehát őrajta minden akaratukat megtehetnék. De e szentséges szűztől mintegy meggyőzettetének, meggyaláztatának, őtőle félnek vala.

Kezdék e szent szüzet sokképpen szorgalmaztatni, hogy ha többet nem tenne mindnyájan ő kedvükért, akkor csak a szerzetet hagyná el és az ő klastromának üdvösséges rekesztését és valamelyekkel a szororok közül, miképpen teszik vala, akik erre könnyen engednek, hogy azokkal elmene valamely szerzetbe, jelesül pedig Szent Bernát szerzetébe, avagy a szesztrák közibe, hogy ott őnáluk avagy ővelük lakoznék és ővelük nyájaskodnék. Először erőlködének meglágyítani Szent Margit asszonyt ígéretekkel és úgymondnak vala: &quot;Nagy tisztességgel visznek el tégedet, nagy sok kincsed leszen neked. Ez országbeli urak tégedet mind nagy felséggel tisztelnek, mind érsekek, mind püspökök, és jobbágyok.&quot; Még ennek felette pápának áldomását nagy erős mondással, bizonyítással ígérik vala ezekről e szent szűznek. De mikoron Szent Margit asszonyt az ő akaratukra nem vonhatnák, bosszúságokkal járulának Jézusnak szerelmes jegyesének ellene. Mert a régi kedveteket, kiket elébb tesznek vala neki, megvonák azokat őtőle és ennek fölötte a tartozó szükségeket is és adományokat megvonák őtőle, azaz minden szükségre valókat, miképpen tunicella, ágy és egyéb szükséges öltözet: ezeket is mind megvonák e szent szűztől, kikkel annak előtte bővelkedik vala az ő szüleinél, atyjafiainál és egy méhben feküdt nénjeinél, öccseinél, mert mindenben ezek eleget adnak neki akkoron. Ezeknek fölötte Szent Margit asszonynak utálatjára és bosszúságára, azoknak, kik erre engednek vala Szent Margit asszonynak előtte, aranyat, ezüstöt és egyéb drágalátos edényeket nagy bőséggel osztják vala, Szent Margit asszonyt pedig bosszúságos beszédekkel és bosszúságos téteményekkel és alkalmatlan üvöltésekkel megkeserítvén nagy keserűségre ingerlik vala, mint mentül nagyobban tehetik vala. És nemcsak Szent Margit asszonynak teszik vala ezeket, de mind a teljes konventet ennél nagyobbakkal fenyegetvén, ha e szentséges [szűz] nekik nem engedne.

Ó, mely igen nagy bosszúságokkal és mely igen sok különb-különb bosszúságokkal gyötretik vala e szentséges szűz az állhatatosságnak jóságos mívelkedetiért. Úgyhogy testnek halálától megválván mindenféle gyötrelmeknek kínját tevék őrajta. Mely gyötrelmeket, mert valának az Úristennek szerelméért és az ő házának ékességének őrizetéért, azaz mind az ő teljes klastromának és szerzetinek ékességének, tisztességének őrizetéért, vígan szenvedi vala el a drágalátos szent szűz, kikből hisszük, hogy őmagának kereste mártíromságnak érdemét.

Tehát e történetnek alatta, azaz ezen időnek alatta, e szentséges szűz, Szent Margit asszony jóllehet mindenekre kész szenvedni lélekkel Krisztusnak nevéért, de maga juta az ő testének annyi nagy erőtlenségére, úgyhogy önnönmagába térvén érzé az ő halálát közel lenni. Az ő mesterének, Olimpiádisz asszonynak és egyéb vén szororoknak megmondá az ő halálát, az ő testének megfeslését, közel lenni; ki azonképpen lőn. Mert mikoron egy szoror meghalt és Szent Margit asszony volna az infirmáriában a megholt szorornál, monda az ő mesterének: &quot;Én szerelmes anyám, én leszek első e szoror után, aki meghalok&quot;; ki ezenképpen lőn. Ismét úgy monda az ő haláláról az ő öccseinek: &quot;Én szerető atyámfiai, én hamar meghalok, és kérlek titeket, hogy temettessetek engemet a karban, a Szent Kereszt oltára előtt, ha pedig a kar annak miatta igen megszorul a szororoknak, tehát temettessetek engemet az én imádkozó helyemben, és ne féljetek azon, hogy a testemből valaminemű dohosság jönne ki, mert az én testemből semminemű dohosság ki nem jő.&quot; Ki mind ezenképpen megtelék. Mert alig ére tizenkét napot, hogy ezután ez ártatlan szent szüzet hideg kezdé lelni.

Mikoron a szororok látták volna e szent szűznek ő nagy betegségét, igen megkeseredének rajta, és megüzenék minden klastromukba. E szentséges szűzhöz jöve az időbeli provinciális, fráter Mihály és meghallgatá e szentséges szűznek ártatlan gyónását és vevé Krisztusnak szent testét az ő szívének buzgó szerelméből. Ennek utána kére szent kenetnek olaját fráter Mihálytól, provinciálistól, és megkenetteték, fráter Marcellusnak jelen voltára.

Ezeknek utána e szentséges szűz Szent Margit asszony odahívatá az ő fejedelmét, a priorisszát, ki vala Badobari István úrnak leánya, és neki adá az ő ládájának kulcsát.

Ó, szerető atyámfiai, akarat szerint való szent szegénységnek szeretői, tartói és kívánói, kik a mezítelen Jézust, mezítelen követitek, lássátok, nézzétek, hajoljatok jól oda, és lássátok, mit lele a priorissza magyari Béla királynak leányának ő kincses ládájában! És mit gyűjtött asszonyunk Máriának ő klastromában?

E szent szűznek az ő ládájában való kincsei ezek valának: őbenne valának két ciliciumok. Egyik megszakadozott vala immár a gyakorta való viselésnek miatta, a másik cilicium pedig új vala, és vala őbenne vasból csinált öv, kivel övedezik vala a ciliciumnak alóla nagy keménységgel, és egy vessző, kire vala kötöztetvén a süldisznónak bőre sörtéjével együtt, kivel e szent szűz őmagát ostorozza vala, és még vala a ládában két nemez kapca, mely kapcákat bevertenek vala kétfelől apró hegyes vasszögekkel, kiket e szent szűz visel vala ő lábaiban. Ezek valának szerető atyámfiai, Szent Margit asszonynak ő drágalátos kincsei, kikkel gyűjté a boldog érdemeket, mely érdemekkel segít mostan minden hozzáfolyamodó bűnösöket.

Mikoron jutott volna e szentséges szűz az ő betegségének tizenharmad napjára, egy szombat napon komplétának utána, előtikszókoron körül állván frátereknek és szororoknak sokasága Krisztus születésének utána, ezerkétszázhetvenegy esztendőben, e szent szűznek pedig huszonkilenc esztendejében, február havának tizenötödik napján, meggyullada e méltóságos szűz a mennyei jegyesnek szerelmében, kit kíván vala, kit szolgál vala, kit mindeneknek felette szeret vala, kinek szerelméért mind atyját, anyját és evilági országnak birodalmát elhagyta vala. Az ő ártatlan lelkét, szentséges, méltóságos lelkét ajánlván az ő teremtőjének, az ő édességes, kívánatos jegyesének, elnyugovék [az] Úrban.

Oly igen idegen vala az ő teste minden fájdalomtól ő halálának idején, miképpen az ő elméje és az ő teste idegen vala minden testi romlástól és fertőzetességtől. Legottan e szentséges szűznek ő orcája csodálatos fényességével megfényesedék, és vala ő szemének alatta oly igen szép világosság, mintha megaranyozták volna az ő orcáját szemének alatta.

Mikoron e szentséges szűz ezenképpen halva feküdnék az ő ágyában, legottan az Úristen kinyitá az ő jegyesének érdemének kincsét betegeknek meggyógyításában. Mert azon időben fekszik vala egy szoror nagy nehéz kórságban, úgyhogy egyebeknek segedelme nélkül fel nem kelhet vala az ő ágyából. Mert Szent Lőrinc napjától fogva Szent Priszka asszony napjáig, mely napon e szent szűz kimúlt vala e világból e szoror negyednapi hideg lelte vala. Mikoron e szent szűznek halálát hallotta volna e beteg szoror az egyéb szororoktól, megkeseredék ő szívében, hogy ő nem szolgálhatna e szent szűznek ő testénél az egyéb szororokkal, és kezde gondolkozni ő szívében, hogy ha az Úristen őtet Szent Margit asszonynak érdeme miatt meggyógyítaná, tehát igen örömest szolgálna Szent Margit asszonynak testénél. Legottan, hogy e szoror ezeket gondolá, felkele minden segedelem nélkül és elmené Szent Margit asszonynak testének szolgálatjára és szolgála az ő testének és kivéve e szoror a skapulárt Szent Margit asszonynak nyakából, mert igen szörnyű vala a konyhán való szolgálatért és tiszta jó skapulárt ada őreá.

Ezenképpen felöltözteték nagy siralmakkal és fohászkodásokkal, és mikoron volna immár veternyének ideje, felvevék e szent szűznek ő szentséges testét és elhozák és letevék a kar alatt. Jóllehet általában nem nevezi meg a legenda [a] helyet, hanem csak szentegyháznak mondja; de [a]mennyire a legendának folyása tartja a kar alját mondja szentegyháznak.

Ó, szerető atyámfiai, mindenitek meggondolhatja mely igen keserves processzió vala ez a szegény sororoknak, mikoron látják vala, hogy őnekik meg kell válniok az ő édességes anyjuktól, szentséges példájuknak fényes tükörétől és minden vigasságuktól; jelesül azoknak, kik őközülök kevés idővel e szent szűznek halála előtt őneki és őrajta nagy bosszúságokat, nyomorúságokat tettenek vala beszédekkel és téteményekkel.

Gyakorta e szororok mennek vala Szent Margit asszonynak testéhez és megnézik vala és látják vala, hogy szebb, pirosabb vala, hogynem éltében. Ezenképpen álla e szent szűznek ő teste vasárnaptól fogva keddig.

Mikoron e szent szűz kimúlék e világból, legottan megizenék minden klastromukba, hogy a fráterek jönnének tisztes társasággal e szent szűznek temetésére. Tehát azon vasárnapon, mely vasárnap éjjel e szent szűz kimult vala e gyarló világból, néminemű fráter Péter, ki vala Győrött lektor, annak utána lőn Magyarországban provinciális, ilyen szózatot halla veternyének utána: &quot;A bárány meghalt.&quot; Ennek felette megüzenék esztergomi Fülöp érseknek és egyéb egyházi fejedelmeknek. Azért mikoron immár kedden eljöttek volna a tisztelendő atyák és urak, esztergomi érsek, váci püspök, óbudai prépost, bemenének a klastromba, hol Szent Margit asszonynak ő teste vala egy néminemű nyoszoján. És felemelé az érsek Szent Margit asszonynak orcájáról a vélomot, kivel befödték vala az ő orcáját, és látá az érsek Szent Margit asszonynak orcáját fényleni. Mikoron a szororok nagy mondhatatlan keserűséggel sírnának, azonképpen a fráterek is jóllehet, hogy még az érsek és püspök, prépost és mind ővele való nagy sokaság síratlan nem tűrhetik vala ő nagy ájtatosságuknak miatta, csodálkozván Szent Margit asszonynak ő nagy szépségén. De maga az érsek vigasztalja vala a szororokat és frátereket mondván: &quot;Nem kell tinéktek sírnotok ez örök királynak leányán, de inkább örülnötök kell, mert immár a mennyei örök örökségnek jutalmát őtet vennie nyilván látjuk.&quot;

Ó, mennyi nagy siralom vala ez időben, nemcsak prédikátor szerzetbeli frátereknek és szororoknak, kik ott jelen valának, de még ennek felette sok egyéb szerzeteseknek is, kik jönnek vala mind az ő eltemetésének napjaiglan, mígnem az ő tisztelendő szent teste tisztelendő atyáknak és uraknak kezek miatt, azaz esztergomi érseknek és váci püspöknek kezek miatt, Szent Ferenc fráterinek és prépost szerzetinek fráterinek jelen voltokra, plébánosoknak, férfiaknak, asszonyállatoknak, szegényeknek és nemeseknek nagy sokaságának előtte és jelen voltára nagy tisztességgel eltemetteték dicsérvén és áldván az Úristent a nagy sokaságú nép.

Szent Margit asszonynak ő testének eltemetése ezenképpen lőn. Mikoron e szent szűz e gyarló világból kimúlt volna, annak utána harmadnapon a provinciális csináltata fából egy igen erős szekrényt és igen erősen megvasaztatá, erősítteté vasakkal és vaskarikákkal. Ennek utána beletevék Szent Margit asszonynak ő szent testét. Ezenképpen vevé esztergomi érsek, váci püspök, óbudai prépost, frátereknek, szororoknak sokaságával a szekrényt, kiben vala Szent Margit asszonynak a teste, az ő szent testével együtt, és vivék a szentegyházba, a Boldogasszonynak oltára elébe, a nagy oltár elébe, nagy tisztességgel. Az érsek felöltözék érseki tisztességgel a misére és megmondá nagy tisztességgel és ünnepléssel. Annak utána az érsek önnönmaga megszolgálá e szentséges szűznek ő testének eltemetésének minden zsolozsmáját. Ezenképpen vevék a szekrényt Szent Margit asszonynak testével együtt és bebocsáták a földbe egy verembe avagy sírba, kit ástanak vala a nagy oltárnak előtte az ő szent testének. És be nem födék földdel Szent Margit asszonynak testét, sem valamivel egyébbel, hanem csak az ő szemfedelecsével. Ezenképpen álla befödetlen Szent Margit asszonynak teste tizenkét napiglan.

Mikoron bebocsátották volna e szent szűznek testét a sírba, kezde e szent szűznek testéből nagy édességes illat kijőni. Tehát kezdének a fráterek kételkedni, hogy netalán a szororok tettenek valaminemű jó illatot avagy kenetet Szent Margit asszonynak testéhez, és azért volna a nagy jó illat az ő szent testénél. Tehát a provinciális, fráter Mihály és fráter Marcellus egyéb fráterekkel együtt szerelmetest megtudakozék szoror Margaretától, Szent Margit asszonynak öccsétől, ki vala Béla királynak húgának, Anna asszonynak leánya és egyéb szororoktól, hogyha valaminemű kenettel megkenték-e Szent Margit asszonynak testét, avagy ha az ő testéhez tettek-e valami jó illatot, ezenképpen mondván nekik: &quot;Parancsolunk nektek nagy erősséggel, szent engedelmességnek erejével és átoknak kínjai alatt, hogy énnekem erről bizonyságot mondjatok, hogy ha ti, avagy valaki egyéb ki tudástokra tett valaminemű kenetet avagy valami jó illatot Szent Margit asszonynak testéhez.&quot; Tehát a szororok mind egyetemben megesküvének nagy erősen, hogy sem ők, sem egyebek ő tudásukra semminemű kenetet, sem jó illatot oda nem tettek. Ennek felette a provinciális a szororoktól megtudakozék e dologról még gyónásokban is, de még ott sem lelé különben.

Ezenképpen a szororok mind a tizenkét napig megmaradának Szent Margit asszonynak testénél és az ő szent testétől soha különben el nem jönnek vala, hanem csak mikoron az órákat, zsolozsmákat mondják vala, és csak mikoron esznek és alusznak vala, hanem mindenkoron e szent szűznek testénél állnak vala, imádkoznak vala, nézik vala, és látják vala az ő szerelmes anyjokat a sírban feküdni.

Ezen időben egy néminemű fráter, kinek vala neve Péter és vala győri lektor, annak utána lőn provinciális, hatodnapon juta e klastromhoz. Szent Margit halála után, mert hívták vala őtet e szent szűznek temetésére. Mikoron jutott volna Szent Margit asszonynak sírjához, kezde érezni nagy édes csodálatos illatot, miképpen ha ott valaminemű jó illatú kenetet tettenek volna el. Kezdé e fráter illatozni e szent szűznek fejénél és lábainál és sokszor érzé e csodálatos illatot. Mondá e fráter Péter [a] provinciálisnak: &quot;Atyám, e hely csodálatos illattal illatozik; lássad, hogy oda valaminémű illatot avagy kenetet nem tettenek légyenek.&quot; Tehát mondá a provinciális a fráternek: &quot;Én e dolgot megtudakoztam nagy szerelemmel a priorisszától és Olimpiádisztól és az egyéb szororoktól, kik jelen voltanak az ő testének eltemetésén, nagy erős hitnek alatta, mint jobban lehetett, de én semmiképpen nem lelhettem, hogy az ő testéhez valaki valaminemű illatot vagy kenetet tett volna.&quot;

Ez időben a sírra még követ nem tettek vala, de Szent Margit asszonynak eltemetése után tizennegyed napon tőnek egy otromba, faragatlan követ a szekrényre avagy koporsóra felül. Úgy mondnak vala a kőműves mesterek, kiket hoztak vala Lombardiából - egyiknek vala neve Albert, másiknak Péter -, hogy mikoron a követ a sírra tevék, nagy édes illatot érzének. Ennek utána e felül megmondott kőműves mesterek faragának koporsót Szent Margit asszonynak vörös márványból, kiben mostan is fekszik e szent szűz. Mikoron e koporsó megkészült volna, két avagy három hónap után és mikoron a mesterek elvették volna az előbbi faragatlan követ a sírról és akarnák a vörös márványkoporsót a sírra tenni, legottan hogy megnyitották volna a sírt és akarnák reá tenni a vörös márványkoporsót, oly igen édes illatú pára, füst és illat jő vala fel a Szent Margit asszony koporsójából, mintha nagy sok rózsák voltak volna ott, miképpen ezen lombardiai kőműves mesterek erről bizonyságot tettenek.

Ezenképpen lőn e szentséges szűznek, Szent Margit asszonynak temetése, Béla királynak leányának, Boldogasszonynak egyházában, Boldogasszony oltára előtt, Boldogasszony szigetében, ki másképpen neveztetik Nyulaknak szigetének, Úristennek tisztességére, Szűz Máriának örömére és Szent Margit asszony érdemének kimutatására. Amen. Alleluja, Jézus, Mária!

[[Kategória:Szent Margit legendája]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Szent Margit legendája/II.</title>
    <id>2156</id>
    <revision>
      <id>4805</id>
      <timestamp>2006-08-29T20:18:10Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>{{fej}}, kat</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     = |nincsszerző =
| cím        = [[../]]
| szakasz    = (II.)
| előző      = ← [[../I.|I.]]
| következő  = [[../III.|III.]] →
| megjegyzés =
}}

Immár itt kezdetnek el Szent Margit asszonynak csodatételi, kiket az Úr mindentehető Isten tőn Szent Margit asszony érdeme miatt, e szent szűznek éltében, halála idején és halálának utána sokképpen. Sem meg nem fogyatkozának az isteni erőnek mívelkedeti e szent szűznek halálának idején, mely isteni erőnek mívelkedeti, kijelentik vala e szent szűznek Szent Margit asszonynak érdemét.

Mert ugyanazon éjjel, mely éjjel Szent Margit asszony meghalt vala, egy néminemű nemes asszonyállatnak lélekben csodálatosképpen megmutattaték Szent Margit asszonynak halála: mely nemes asszony lakik vala e klastromtól huszonhat, avagy harminc mérföldre. E nemes asszony igen reggel felkele és méne az ő urához, ki is tisztelendő nemes ember vala és mondta az ő urának: &quot;Jól tudod azt, hogy én soha nem láttam a Margit asszonyt, Béla királynak leányát, az apácát, ki bizonnyal tudj ez éjjel megholtnak lenni. Mert én láttam ez éjjel lélekben nagy dicsőséggel mennyországba felvinni őtet és ő énnekem szóla és ezt mondá: Bűnötöknek bocsánatjával szűkösek vagytok, bocsánatra siessetek. Jöjjetek az én koporsómhoz, és ott az én koporsómnál Úristentől irgalmasságot nyertek.&quot; Tehát e nemes ember hallván ezeket mind napestig elhalogatá, hogy e dolognak végére menne. De maga akara e dolognak végére menni, felüle lova hátára és jöve e klastromhoz. És azonképpen lelé, miképpen az asszony mondja vala, hogy szombaton éjjel előtikszókoron halt vala meg és immár eltemették vala e szent szüzet. Kit látván e nemes ember igen csodálkozék e dolgon és megmondá a frátereknek, dicsérvén az Úristent és e szent szüzet. Amen. Jézus!

Itt olvastatik egy példa Szent Margit asszonynak aureolájáról avagy aranykoszorújáról, ki őneki adatott vala az Úristentől az ő tisztaságos szüzességéért.

Vala egy szoror, prépostok szerzetének harmadszerzetbeli szoror, ki lakozik vala e Boldogasszony szigetében, ki másképpen neveztetik Nyulaknak szigetének, Szent Mihály klastroma mellett. Kevés napokkal Szent Margit asszony halála előtt e penitenciatartó szoror ilyen látást láta - miképpen e szoror e dologról megesküvék Szent Domonkos atyánk oltára előtt -: hogy asszonyunk, Mária, Istennek dicsőséges szülője, szenteknek és szent szüzeknek nagy sok sokaságával mennyországból alájöve a házba, mely házban Szent Margit asszony betegen fekszik vala és ő kezében hoz vala, az Irgalmasságnak Anyja alithatatlan fényességű szép koronát és látá e szoror, hogy e koronával asszonyunk, Mária megkoronázza Szent Margit asszonyt nagy csodálatos ünnepléssel és tisztességgel. És vala csodálatos ékességgel ékesült garádics, szereztetvén földtől fogva mennyországig, mely garádicson asszonyunk, Mária felvivé Szent Margit asszonyt a szenteknek társaságába, az ő szent fiának örökké való dicsőségébe. E látásnak utána kevés napon elmúlván, Szent Margit asszony e világból kimúlék.

Ó, mily igen drágalátos kincset bocsáta, ada ez időben Boldogasszony klastroma az Úristennek és Szűz Máriának, kihez hasonlatost netalán soha nem adott. Azért mi is könyörögjünk e szent szűznek, hogy mi is juthassunk az ő boldog társaságába. Amen. Jézus, Mária!

Példa: Olvastatik egy példa Szent Margit asszonynak haláláról ezenképpen.

Vala egy tisztelendő szűz, és vala elég tiszteletes szülőktől támadott, kinek vala neve Erzsébet, és ő vala penitenciatartó, lakozik vala Pesten, Szent Antalnak klastroma mellett. Mikoron e szűz hallotta volna, hogy Szent Margit asszony beteg volna, láta e szűz egy igen fényes csillagot kimenni e klastromból Szent Margit asszonynak halála idején, és lassan-lassan felmenni az égbe. Tehát a szűz megkérdé a környülállóktól, kik őneki tetszének vala ott lenni, hogy mi volna e szépséges csillag? Felelének a környülállók: &quot;Szent Margit asszonynak ő lelke vitetik fel mennyországba, Béla királynak leányának lelke, Boldogasszony klastromából, Nyúl-szigetében.&quot; Ezenképpen e látás elenyészék.

Vala egy fráter, kinek vala neve Romanus és lakozék vala győri klastromban. Történék, hogy e fráter kimúlék Szent Margit asszonynak halála előtt és megjelenék az ő priorának és mondá ő magát lenni purgatóriumban. Kéri vala a frátereknek imádságokat és miséket őmagáért lenni. Kinek mondá a prior: &quot;Mint vagyon dolga a szoror Margarétának Béla király leányának, ki húsz napoknak előtte halt meg?&quot; Felele a megholt fráter: &quot;A szoror Margaréta, Béla királynak leánya felméne mennyországba, és ő vala megöltöztetvén nagy szépségű, különb-különb színű aranyos ruhában.&quot; Ezenképpen e látás elenyészék.

E boldog emlékezetű szent szűz, Szent Margit asszony prédikátor szerzetbeli szoror Úr Jézus Krisztusnak választott jegyese és szerelmes szolgálója még élvén a halandó testben, nemcsak testüknek kórságiban, de bizonnyal még lelküknek betegségeiben is sokaknak meggyógyulásnak jótételit adta. Kik közül sokakat elhagyván keveset megmondok benne.

Vala egy szűz, ki vala támadván nemes nemzetből, őneki vala neve Petronilla és vala Tongai Péter úrnak leánya. E Petronilla vala ezen Boldogasszony klastrombeli szoror apáca. E szoror Petronilla vallást tőn a tisztelendő atyáknak, püspököknek előtte, pápának követi előtt, kik megtudakozák erős bizonysággal Szent Margit asszonynak szentséges életét, hogy mikoron e szoror Petronilla volna a kolláción az egyéb szororokkal kompletának előtte, miképpen szokásuk szerzeteseknek, kezde gondolkodni az ő szívében arról, hogy minemű ruhát viselne őrajta, mert viselne egy otromba kápát. Azt is kezdé gondolni, minemű ruhái voltanak az ő atyja házánál és mineműek lehettek volna. Mert gondolja vala, hogy ha ő e világban megmaradott volna, tehát őneki végtelen sok, szép, drágalátos ruhái voltanak volna. Mikoron e Petronilla, aki még novícia vala és igen ifjú vala, sok időt múlatott volna el efféle gondolatokban és kívánságokban, Szent Margit asszony isteni engedetből megismeré az ő gondolatit, jóllehet hogy Szent Margit asszony igen messze vala a szoror Petronillától a kolláción, annyira, hogy ingyen sem láthatja vala őtet. De mikoron felkeltenek volna a szororok a kollációról, Szent Margit asszony hozzá hívá e szoror Petronillát és az ő gondolatinak és hívságos kívánságinak módját megmondá, megfeddvén őtet szíve szerint való kegyességgel, mondván: &quot;Immár hiszem, igen szép vagy, avagy igen szépnek láttatol a szép ruhákban.&quot; És megtanítá Szent Margit asszony a szorort hogy továbbá ilyen gondolatokban ő idejét el ne költené haszontalanul. E szoror Petronilla őmagát igen megszégyenlé és kéré alázatosan Szent Margit asszonyt, hogy őtet segéllené az ő ájtatos imádságival, ki e szent szűz megtőn. Mert ő vala lelkeknek üdvösségének szeretője. Alleluja!

Ismét olvastatnak csodálatos példák Szent Margit asszonyról; arról, hogy ő megismeri vala szíveknek gondolatit.

Vala egy szoror e klastromban, aki vala jeles nemes nemzetből támadván. E szoror, mikoron volna ebédkoron az asztalnál az egyéb szororokkal, mind a teljes ebédedszaka némely más szoror ellen gyűlölségnek, háborúságnak, bosszúállásnak gondolatit gondolá. E szorornak azért az ő gondolatit Szent Margit asszony mind megismeré isteni engedetből. Mikoron a szororok felkeltenek volna az asztaltól és megmondták volna a hálaadást, Szent Margit asszony hozzá hívá e szorort és megkérdé, hogy mit gondolt volna az asztalnál. E szoror pedig nem akará neki megmondani, hanem mondá néki: &quot;Eszem vala az asztalnál és az étekről gondolkodom vala.&quot; Tehát Szent Margit asszony a szorornak ő gondolatit megismeré isteni engedetből, és szerivel mind egymásután, minden gondolatit megmondá. És nagy isteni szeretettel őtet meginté, hogy továbbá ilyenféle gyűlölségekkel az ő szívét meg ne sebhetné, szaggatná, és hogy lelkét meg ne sértené, nagy ájtatossággal kéré e szent szűz. E szoror pedig nagy hálát ada Szent Margit asszonynak, hogy az isteni jelentéseknek miatta gondot viselt az ő üdvösségéről. Vevé e szoror Szent Margit asszonynak intését alázatosan és ő magát ő szent imádságiba ajánlván, hogy továbbá ilyetén bűnökben ne köteleztetnék, nagy szeretettel kéré Szent Margit asszonyt. Jézus, Mária!

Ismét ilyen példa olvastatik:

Vala egy szoror, kinek vala neve Alinka és vala Ajkai Péter úrnak leánya. E szoror Alinka egy időben ádventnek másodvasárnapján, mikoron volna a vacsorán az egyéb szororokkal a refektóriumban, kezde e szorornak ő szíve igen fájni és sem egy a szororok közül nem gondola az ő szívének fájdalmával. Tehát e szoror Alinka kezdé önnön szívében gondolni és mondani: &quot;Ha én nem volnék apáca és ha én volnék az én szüleim és atyámfiai között, tehát igaz elegen volnának, kik énvelem gondolnának és engemet orvoslanának.&quot; Ezeknek utána a szororok felkelének a vacsoráról és bemenének processzióval a karba, miképpen szokásuk jó szerzeteseknek. De e beteg szoror megmarada a refektóriumban, az ő betegségének okáért. Mikoron megmondták volna a szororok a hálaadást, ennek utána megtérének. Tehát Szent Margit asszony méne e beteg szororhoz és mondá neki: &quot;Mi lelt tégedet, avagy minemű fájdalmad vagyon teneked atyámfia?&quot; Mondá e beteg szoror: &quot;Mint vagyok? Íme, hol vagyok én?&quot; Felele Szent Margit asszony: &quot;Micsoda dolog ez, hogy e te fájdalmadért nem akarsz szerzetben lenned, avagy, hogy e kevés fájdalomért bánod szerzetben voltodat.&quot; És Szent Margit asszony mind megmondá, valamit gondolt vala e szoror. Ennek utána e szoror harmadnapig nem mere tekinteni Szent Margit asszonyra ő nagy szégyenletében, [a]miért őneki gondolatit megismerte vala. E dolog vala három esztendővel Szent Margit asszonynak halála előtt.

Azért mikoron Szent Margit asszony meghalt volna és fénylenék csodatételekkel István király idejében, ez István király, ki vala e Szent Margit asszonynak bátyja, külde követeket Gergely pápához alázatosan könyörögvén, hogy mikoron a mindenható Úristen, ki embereknek üdvösségének okát irgalmasan csodálatost mívelkedvén az ő szentiben, és kiket az Úristen megkoronáz mennyországban, gyakorta tisztelik azokat földön e világban is, és az ő emlékezetükre az Úristen nagy csodákat teszen, mely csodatételeknek miatta eretnekségnek gonoszsága meggyaláztatik, és a keresztény hit megerősíttetik - ezen irgalmas Úristen e tisztelendő szent szűznek miatta Szent Margit asszonynak érdemének miatta, annyi nagy sok csodákat mívelkedett, hogy őneki segedelmét nem hívni egyéb szenteknek közötte igen méltatlan. Azért méltóztatnék ő szentséges atyasága szenteknek köziben számlálnia. Hallván pápa István királynak alázatos könyörgését, kegyesen meghallgatá és parancsolá pápa esztergomi Fülöp érseknek és váci püspöknek és rakonyi apát úrnak, hogy eljönnének Boldogasszonynak klastromához Nyulaknak szigetébe, másképpen Boldogasszony szigetébe és megtudakoznának, nagy erős bizonyságnak és nagy hitnek alatta Szent Margit asszonynak jóságos mívelkedetiről, erkölcsiről és csodatételiről. Mikoron eljöttenek volna e tisztelendő atyák és urak pápának parancsolatja szerint, nagy szerelemmel tudakoznak vala az ő szentséges életéről és lelék őtet nagy csodálatos szentséges életű szentnek, miképpen őneki életében meg vagyon írván. De maga minekelőtte e jámbor esztergomi Fülöp érsek elvégezte volna Szent Margit asszonynak szentséges életének bizonyság vételét, annak előtte halállal elől véteték, meghala.

Ezenképpen Szent Margit asszonynak szentséges életének bizonyság vétele végtelen elmarada az időben, hallván pápa esztergomi Fülöp érseknek halálát és e dolognak végtelen voltát, és mikoron immáron e felül megmondott Gergely pápa is meghalt volna, és ennek utána lett volna Innocentius pápa, az Innocentius pápa parancsolá az ő szerető káplánjának és fiának, Umbertusnak és Blancusnak, kik valának törvénykönyvben szentelt doktorok és veronai szent egyháznak kanonoki, hogy elmennének Magyarországra Nyulak szigetébe, másképpen Boldogasszony szigetébe, hol nyugoszik Szent Margit asszonynak teste, hogy ott megtudakoznának nagy erős bizonyság alatt Szent Margit asszonynak szentséges életéről, csodatételéről. Kit e jámbor doktorok és kanonokok, híven mind megtőnek és mindvégig elvégezék, és híven megírák, pápának bevivék, nekünk is írva hagyák: miképpen jól látjátok az ő legendáját.

És lelék őtet e jámbor doktorok és bizonyíták nagy méltóságos szentnek. Annak okáért, mikoron e Fülöp érsek még élne és tudakoznék Szent Margit asszonynak csodatételiről, szentségéről, íme e szoror Alinka, kinek Szent Margit asszony megismerte vala gondolatját, nem akara menni Fülöp érsek elébe, hogy bizonyságot tenne Szent Margit asszonynak ily nagy csodatételéről, hogy őneki megismerte szívének gondolatját; mert igen szégyenli vala megmondani. Ezenképpen akkoron elhagyá és meg nem mondá. Ennek utána mikoron hallotta volna e szoror Alinka, hogy a pápa követi eljönnének, hogy Szent Margit asszonynak szentségéről megtudakoznának, még azonképpen gondola ő szívében mondván: &quot;Mit tudsz, mit láttál Szent Margit asszonytól! Semmit sem tudsz mondani a pápa követi előtt?!&quot; Mikoron ezt gondolá, íme nagy hirtelen hideglelés esék őreája hat napig, úgyhogy hiszi vala magát lenni hamar meghalandónak. Tehát e szoror őmagába térvén fogadá, hogy ha az Úristen meggyógyítaná, hogy bizonyságot tenne a pápa követi előtt Szent Margit asszonynak szentségéről, és miképpen őneki gondolatját megismerte. Kit meg is tőn híven.

E dicsőséges szűz Szent Margit asszonyról bizonyságot tettek nemcsak a szororok, fráterek és különb-különb szerbeli urak és közönséges népek, de még ennek felette bizonyságot tettek őróla Istennek szenti is, kiről ilyen csodálatos dolog olvastatik.

Példa: Vala egy szoror, kinek vala neve Kandida. E szoror Kandida Szent Margit asszony halála után megbetegüle oly igen, hogy az orvos is kétségbe esett vala az ő meggyógyulásáról, önnönmaga is a szoror. Hanem hiszi vala, hogy igen hamar meghalna. Azért mikoron e szoror feküdnék ő ágyában és mikoron immár a nap felkelt volna, tekinte e szoror napkelet felé és láta három kapukat, mely három kapukon jőnek vala szenteknek három társasági, avagy három seregbeli szentek. És jövének e három sereg szentek e Boldogasszony klastromához, és megállának e beteg szoror ágyánál a szentek. Monda a beteg szoror a szenteknek: &quot;Mire jöttetek ti ide?&quot; Felelének a szentek: &quot;Mi azért jöttünk, hogy megmondjuk esztergomi Fülöp érsek úrnak, ki mostan kérdezkedik, tudakozik szűz Szent Margit asszonynak szentségéről, hogy mi bizonyságot, tanulságot akarunk mondani e Szent Margit asszonynak szentségéről.&quot; És tehát e szoror láta e szentek között három szentet, kiket jól megismere és ezek valának e három szentek, azaz: Szent Bertalan apostol, Szent Demeter mártír, és Szent Lőrinc mártír. Mikoron e szentek bizonyságot tettek volna Szent Margit asszonynak szentségéről, e látás elenyészék. Tehát ennek utána jövének némelyek a szororok közül a beteg szororhoz és e beteg szoror mind megmondá a szororoknak e felül megmondott látást. Mondanák a szororok a beteg szorornak: &quot;A te látásod nem hívságos látás, de sőt bizonyságos dolog, mert mostan itt vagyon esztergomi Fülöp érsek és tudakozik Szent Margit asszonynak szentségéről.&quot; E látásnak előtte pedig e beteg szoror semmit sem tud vala e dologról az ő nehéz betegségének, kórságának okáért. Jézus, Mária, Margareta!

Ismét olvastatnak némely csodatételek, kiket tőn Szent Margit asszony még e gyarló világban élvén.

Egy időben Szent Margit asszonynak halála előtt három esztendővel, karácsony után lőn nagy árvíz, úgyhogy bejöve e klastromba a szolgáló leányoknak udvarára, a nagy udvarra. Ezen időben vízkereszt után jöve ide e klastromhoz az időbeli provinciális, fráter Marcellus. Mikoron bejött volna a provinciális e klastromba, mikoron jutottak volna a lokutórium elébe és szólnának nagy tisztességgel a szororok a provinciálisnak, monda Szent Margit asszony a provinciálisnak: &quot;Tisztelendő atyám, mi nagy veszedelemben vagyunk az árvízért, mert a Duna annyira áradott vala meg, hogy elvette vala e klastromot.&quot; És megmutatja vala neki helyét is az árvíznek, és úgymond vala: &quot;Hova lett volna nekünk tetemünk is.&quot; Felele a provinciális Szent Margit asszonynak: &quot;Menj el, menj el innen, ezt én nem hiszem.&quot; Tehát imádá az Úristent Szent Margit asszony mondván: &quot;Uram, Jézus, kérlek téged, hogy mutassad meg e provinciálisnak, hogy én igazat mondok.&quot; Tehát íme, csodálatos dolog: a Duna nagy hirtelenséggel megárada és kezde nagy zúgással a víz bejönni az udvarra és kezde nagyon felnövekedni a víz. A provinciális ez időben vala egy kertben a szororokkal. Hallván és látván e provinciális a víznek ő nagy zúgását és hirtelen jövését, igen megijede és elfutamék a kertből a kerülőbe; oda is utána mene a víz. Azután befuta a provinciális a kapitulumházba, de ott sem maradhata meg a víztől. Ennek utána futa egy kis mezőcskére, kit mostan hívunk klastrom közepének, az időben ott mívelnek vala a szororok nyárban. E kertben avagy mezőcskében valának néminemű fák és deszkák, kivel a kerülőt megtámogatták vala. Ezekre hága fel a provinciális a víz elől. Ezenképpen bizonyságot vőn erről, hogy Szent Margit asszony igazat mondott volt. Ennek utána a víz ismét megtére az ő helyére, úgyhogy veternyéig csak nyomát, jelét sem láthaták. E víznek áradása pedig lett vala vecsernyének előtte. Ezenképpen dicsérék az Úristent mindnyájan, aki az ő szerető jegyeséért ily nagy csodát teszen.

Ismét vala egy szoror e klastromban, aki igen nagy nehéz kórsággal megbetegüle. Mikoron e beteg szoror semminemű egészségnek meggyógyulását ő magában nem érzené tehát boldogságos Szent Margit asszony e szororról igen szorgalmatos lőn; miképpen őneki szokása vala a beteg szororokról, kezde Szent Margit asszony szorgalmazni irgalmasságból a beteg szororról. Néminemű orvosságot hallott vala Szent Margit asszony és megcsinálá a beteg szorornak és neki adá. Mihelyt Szent Margit asszony a beteg szorornak adá az orvosságot, legottan a beteg elveszté nyelvét és okosságát, eszét. Ezt látván Szent Margit asszony igen megijede, hogy ne lenne a szoror halálának oka, aki kíván vala lenni egészségének oka. De maga nagy hamarsággal elkülde egy szorort és hagyá elhozni az ő aranyból csinált tábláját, mely táblában vannak nagy sok szenteknek ereklyéjök és az eleven Szent Keresztfa. E táblát Szent Margit asszony mindenkoron mind éjjel, mind nappal, mikoron imádkozik vala, szemeinek előtte tartja vala. E táblának előtte leesé Szent Margit asszony és kezeit kiterjesztvén és ismét kezeit összekulcsolván és bőséges könnyeket hullatván és ájtatos fohászkodásokat mennyországra bocsátván, ő kérésének megnyerésének bizodalmával némiképpen kiáltván, mondta: &quot;Uram, Jézus, Krisztus, ha a te felségednek előtte te méltatlan szolgáló leányodnak szolgálatja valamiképpen kellemetes volt, tegyed énvelem ez irgalmasságot a te bőséges kegyességedből, hogy e beteg, e te szolgálód meg ne haljon, de vegye az előbbi egészségét.&quot; Mikoron Szent Margit asszony elvégezte volna e beszédeket, legottan meggyógyula a beteg szoror. E dolog nagy erős bizonyság alatt véteték be. E csodatétellel akará Úristen felmagasztalni Szent Margit asszonyt még e világban élvén. Amen. Jézus, Mária!

Ismét ilyen csodálatos dolog olvastatik e szent szűzről:

Egy időben, húsvét napján, komplétának utána, mikoron volna nagy eső és volna igen homályos idő, hívá hozzá Szent Margit asszony az ő szolgáló leányát, szoror Ágnest és hagyá neki, hogy egy társat venne melléje és az ő szoknyáját avagy köntösét elhozná. Mikoron e szoror Ágnes elment volna az ő társával, íme e szoror Ágnes az ő társát elveszté a sötétségben és ő maga beesék a kútba, mert az időben a kutat nem kerítették környül kővel, miképpen mostan. És vala a kút a nagy udvaron a konyha előtt, mert akkoron a kis sötét konyhában főznek vala. És ezenképpen a szoror Ágnes az ő társát elvesztvén a kútba beesék. Mikoron ezt megtudták volna a szororok, megmondák Olimpiádisz asszonynak. Olimpiádisz asszony pedig elmené Szent Margit asszonyhoz és mondá neki: &quot;Ó, asszonyom, gonoszul tetted ezt, mert elvesztetted e szorornak testét és lelkét.&quot; Mondá Szent Margit asszony: &quot;Ne félj, anyám, mert nem hal meg e szoror.&quot; Tehát Szent Margit asszony imádá az Úristent mondván: &quot;Ó, Úristen, ha te valami kevéssé kellemetes teneked az én szolgálatom, tegyed, hogy e szolgáló leány meg ne haljon!&quot; Annyi ideig lő e szolgáló szoror a kútban, míg a klastromnak kulcsait meglelék és az ajtót megnyiták. És immár harmadszor vetette vala fel a víz a szorort a kútnak fenekéről, miképpen önnönmaga e szoror bizonyságot tett erről. Ennek utána elméne Szent Margit asszony és Olimpiádisz asszony az egyéb szororokkal és kivonák a kútból minden sérelem nélkül. És kit alitnak vala megholtnak, meglelék elevenen. Szent Margit asszonynak imádsága és érdeme miatt. Nagy hálát adának az Úristennek.

Ismét olvastatik egy példa némely fráternek meggyógyulásáról ekképpen:

Vala egy fráter prédikátor szerzetbeli és ez vala paraszt fráter, neki vala neve János. Ő vala hűséges ember és ájtatos fráter. Mikoron e fráter gyötretnék negyednapi hideggel Szent Domokos atyánk napjától fogva Purifikáció Boldogasszony nap utániglan, és mikoron orvosoknak sem egy orvosságuk csak valami kevéssé sem használt volna, de inkább e kórságnak miatta halálra közelítene, mikoron azért az időbeli provinciális igen szükséges volna e fráterrel, mert őneki társa vala és kell vala vele elmenni e provinciálisnak, fráter Marcellusnak messze való helyekre, küldé őtet e provinciális Szent Margit asszonyhoz, hogy őtet meggyógyítaná imádsága miatt. Azért mikoron e fráter jutott volna e klastromhoz, hívatá hozzá Szent Margit asszonyt a klastromnak kerekded ablakára, hogy a követséget megmondja. Mikoron Szent Margit asszony nagy együgyűséggel és alázatossággal eljött volna, monda neki a fráter: &quot;A te lelkiatyád, fráter Marcellus provinciális küldött engemet tehozzád, hogy énértem imádj és hogy engemet az én közel való halálomtól megszabadíts imádságoddal.&quot; Kinek Szent Margit asszony kevéssé hallgatván, önnönmagában gondolkodván, ezenképpen felel: &quot;Mi Urunk Jézus Krisztus az, ki a betegségeket eltávoztatja és egészséget ad. Én pedig [a]mennyire tehetem, megteszem azt, ami énnekem parancsolván vagyon az én lelkiatyámtól, de te is imádj ájtatosan te magadért.&quot; Ismét monda Szent Margit asszony a fráternek: &quot;Ma vagyon hideglelő napod?&quot; Felelé a fráter: &quot;Ma vagyon hideglelő napom.&quot; Tehát elméne Szent Margit asszony az ő kamrácskájába, az ő imádságinak helyére, aki vagyon a kar között és a kőfal között, azaz kit mostan hívunk Szent Margit asszony helyének, mely helyet Szent Margit asszony igen szépen megékesítvén Urunk Jézusnak feszületével és szenteknek képével tartja vala. E helyre bemenvén e szent szűz az ő ájtatos imádságival meggyógyítá e frátert a hideglelésből tökéletességgel és annak utána sokaknak őelőtte e dologról bizonyságot tőn.

Ismét ilyen csodatétel olvastatik e szent szűzről:

Egy időben a provinciális, fráter Marcellus némely fráterekkel bejöve e klastromba Szent Margit asszonynak és az egyéb szororoknak vigasztalására. E provinciális akarván meglátogatni a beteg szororokat, elvivé Szent Margit asszonyt ővele és az ő mesterét és a szororok közül némelyeket. Mikoron e provinciális látott volna az infirmáriában négy, nemes gyenge szűz novíciákat igen nehezen hidegleléssel gyötretni, tehát e novíciák kérék a provinciálist, hogy parancsolná Szent Margit asszonynak, hogy őket meggyógyítaná az ő imádságával. Mondá e provinciális Szent Margit asszonynak egy néminemű riogató beszéddel, de maga tisztességgel, miképpen illik vala: &quot;Micsoda ez, szoror Margareta asszony, hogy a te szororid ilyen nagy betegségben tartatnak? Hol vagyon a te könyörületed és a te irgalmasságod? Ment el azért, siess és őértök imádj, hogy az Úristen könyörüljön őrajtok és gyógyítsa meg őket.&quot; Szent Margit asszony szemérmesen mosolyodék, miképpen szokta vala, semmit nem szóla. De mikoron a provinciális és az egyéb fráterek kimentenek volna e klastromból, Szent Margit asszony méne az ő imádságainak helyére, hogy az őneki hagyott engedelmességet beteljesítené. Másodnapon ezután e szent szűznek imádságainak érdeme miatt e felül megmondott szororok tökéletes egészséget vevének és dícsérék az Úristent és szűz Szent Margit asszonyt. Ave Mária, Jézus!

[[Kategória:Szent Margit legendája]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Szent Margit legendája/III.</title>
    <id>2157</id>
    <revision>
      <id>4809</id>
      <timestamp>2006-08-29T20:18:21Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>{{fej}}, kat</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     = |nincsszerző =
| cím        = [[../]]
| szakasz    = (III.)
| előző      = ← [[../II.|II.]]
| következő  = [[../IV.|IV.]] →
| megjegyzés =
}}

Itt kezdetnek immár Szent Margit asszonynak az oly csodatételi, kiket az Úristen Szent Margit asszonynak halála után mívelkedék e szent szűznek érdeme miatt ekképpen:

Szent Margit asszonynak halála után egy esztendővel és öt hónappal az isteni erőnek mívelkedeti miatt kezde e szentséges szűz, Szent Margit asszony fényleni csodatételekkel. Először ezenképpen. Mikoron írnának [az] Úr születése után ezerkétszázhetvenkét esztendőben június havának tizenharmad napján, pünkösd oktávája után való kedden, harmad óra után. Egy néminemű munkás ember, aki pintér és ács, ennek vala neve Benedek, és vala negyvenesztendős ember, Vácnak tartományából, Dán nevű faluból. E Benedek nevű ember, mikoron három esztendeig mind szünetlen oly igen nyavalyásul beteg lett volna, hogy az ő térdei az ő melléhez és az ő sarkai az ő utolsó ülő feléhez ragadtak volna, úgyhogy semminemű lábai nem valának, hanem csak szünetlen fekszik vala összezsugorodván, miképpen tőke. E nyavalyás beteg, mikoron hallotta volna Szent Margit asszonynak nagy csodatételét, kezde könyörgeni az ő anyjának, atyafiainak és egyéb rokonságinak, hogy őtet elvinnék Szent Margit asszonynak koporsójához, mondván: &quot;Ha én tapasztalandom Istennek leányának, szűz Szent Margit asszonynak koporsóját, hiszem, remélem, hogy e nagy kínból meggyógyulok.&quot; Kinek az anyja kétségbeesvén az ő meggyógyulásáról mondta: &quot;Mikoron az én atyám, ki régen megholt, feltámad, akkoron gyógyulsz te meg e kórságból.&quot; E beteg mégis kéri vala őket, hogy elhozzák. Mikoron elhozták volna e beteget a koporsóhoz egyszer is, kétszer is, ez igékkel kezde e beteg imádkozni mondván: &quot;Hiszlek tégedet, én asszonyom, szűz Szent Margit asszony, én uramnak, Béla királynak leánya, aki te gyermekségedtől fogva megutálván a te királyi szüleidet és evilági országodnak dicsőségét, szolgáltál az Úr Jézusnak nagy alázatossággal, hogy teneked annyi nagy érdemed vagyon az Úristennél, hogy engemet az én testemnek nehéz kórságából megvigaszthatsz, ha akarod. És kérlek, imádlak tégedet teljes hittel, kívánatos ájtatossággal, hogy méltóztassál engemet megszabadítani.&quot; Ezenképpen e nyavalyás beteg letétetvén a koporsónak mellette fekszik vala. Íme mikoron immár ebben múlt volna egy egész hét, és mikoron a nagy oltáron mise szolgáltatnék, Úristennek kegyelmessége miatt, a szűz Szent Margit asszonynak érdeme miatt, kit e beteg teljes hittel hí vala, teljességgel való egészséget vevén, felkele minden segítség nélkül és a koporsót háromszor megkerülé, hálát adván az Úristennek az egészségnek jótételéről. Ezenképpen ő tulajdon lábain vígan hazájába tére. Annak utána gyakorta jő vala a tartománybeli emberekkel zarándokságban a koporsóhoz. Hallván pedig [az] emberek Szent Margit asszonynak e nagy csodatételét, a tartományokból különb-különb kórságbelieket hoznak vala a koporsóhoz. Némikoron pedig ördögöktől gyötrötteket is hoznak vala e szent szűznek koporsójához. És minden kórságbeli betegek meggyógyulnak vala e szentséges szűznek érdeme miatt a koporsónál. Jézus!

Ismét egy példa olvastatik egy betegről, kit Szent Margit asszony meggyógyíta:

Vala némely fráter, aki lakozik vala az ispitályházban és ez vala tisztességbeli és vala ájtatos az Úristenhez és az ő szentjéhez. És ez embernek vala neve Albert, és ő tartatik vala nagy, nehéz negyednapi kórsággal, avagy negyednapi hidegleléssel. Mely hidegleléssel esék ez Albert nevű fráter nagy fájdalomba, úgyhogy az ő lábai megzsugorodának az ő térdében, de maga ez Albert nevű fráter fogadást tőn Szent Margit asszonynak és bízék az ő szent érdemében: teljességgel, nagy siralmakkal ajánlá ő magát Szent Margit asszonynak. Legottan, hogy ez ajánlást elvégezé és a napnak egy része elmúlván, e beteg az ő betegségének ágyából és a negyednapi hideglelésből és az ő térdeinek megzsugorulásából mindenestül fogva megszabadulván, felkele és Szent Margit asszonynak koporsójához jöve. Nagy ájtatossággal és alázatossággal földre leterjeszkedvén hálát ada e szent szűznek. És e dolgot megmondá a frátereknek és egyéb nagy sok embereknek. Ezenképpen elméne.

Ismét kezdetnek némely csodatételek, kiket tőn Úristen e szent szűznek érdeme miatt. Mert az ő koporsójánál vakoknak látások megadatott, sántáknak járások, csonkáknak kezek megadatott és egyéb sok különb-különb kórságbelieknek meggyógyulás adatott:

Vala egy leány, kinek vala tizenkét esztendeje, néminemű Pinka nevű háziatyának leánya. E leány vala Szent Margit asszonynak koporsójához ájtatos és hű. A jótételekért, kiket hallott vala Szent Margit asszonyról, elhozatá ő magát e leány az ő szülőjével e szent szűznek koporsójához az ő egészségének megépüléséért. E leánynak ő bal keze mind ő születésétől fogva hátra fordulva vala, megzsugorodván mind hónaljig az ő vállára. És oly igen megaszott vala az ő keze, hogy valakik látják vala, semmit egyebet nem látnak vala, hanem csak a bőrben az asszú tetemeket mutatják vala ragaszkodván. Mely leány, mikoron gyakorta jött volna Szent Margit asszonynak koporsójához egy néhány napig, tehát a nagy misének alatta, mikoron az evangélium olvastatnék mind a nagy sokaságnak előtte, kik akkoron ott valának, e leány az ő tenyerét, kezeit, kik megzsugorultak vala és hátra fordultak vala, megnyitá és karját felemelé és őmagát mindeneknek meggyógyultnak mutatá. E leány ezután ájtatosságból egy néhány napon ugyanott a koporsónál megmarada és valakik kívánják vala, mindeneknek megmutatja vala, miképpen e napoknak alatta lassan-lassan a hús az asszú tetemekre növekedvén az Úristennek jótétele miatt és szűz Szent Margit asszonynak érdeme miatt teljességgel meggyógyula. Amen, Jézus!

Ismét más példa Szent Margit asszonynak csodatételéről ekképpen:

Vala némely szűz apáca e klastromban és ő vala nemes királyi gyökérből támadván. Ő vala Béla királynak húgának, Anna asszonynak leánya. Őneki vala neve Margit. Mikoron e szoror Margaréta hallotta volna Úristennek sok tételét különb-különb kórságban megnyomorultaknak Szent Margit asszonynak érdeme miatt, isteni engedelem miatt, miképpen hisszük, e szoror e hallott jótételeket nem akará szívével hinni. Mikoron e szoror egy napon a karban állana az ablaknál, kin nézettetik Krisztusnak szent teste, és mikoron látott volna némely asszonyállatot, oly igen nyavalyásul, köszvénnyel megverettet és megzsugorultat, úgyhogy az ő kezétől és fejétől megválván, ő testének semminemű tagjával nem élhet vala, hanem ő két kezével nagy erőlködéssel a padimentomon vonszolja vala őmagát, úgyhogy mindenek könyörülnek vala őrajta. Az egyháznak kívüle pedig hordoztatik vala, néminemű taligán. Mikoron e szoror látta volna e nyavalyás beteget, akara bizonyságot venni Szent Margit asszonynak szentségéről. Monda: &quot;Szoror Margaréta, ha e nyavalyás beteget meggyógyítandod én látásomra itt állván, tehát az Úristennek is hálaadásokkal dicséretet mondok és a te szentségedet hivén, teljes hittel, méltó tisztességet teszek te szentségednek.&quot; Íme legottan csodálatosképpen alig múlék félóra, mikoron még a szoror ott állana az ablaknál és nagy sokaság volna a szentegyházban és könyörülnének e nyavalyás betegen, a betegnek, az ő régi hosszú kórságának kötele megoldozván vőn tökéletes egészséget. De mert a hosszú kórsággal megemésztetett vala az ő ereje, az új erőt vevén alig mehete a koporsóhoz. Úristennek és Szent Margit asszonynak érdemének hálákat ada és el, haza méne. Annak utána egynéhány hét múlva az ő megyés plébánosa, megyéjével együtt és a beteggel kereszttel, processzióval jövének Szent Margit asszonynak koporsójához és bizonyságot tőnek e beteg asszonyállatnak az ő régi hosszú kórságáról. Az Úristennek is hálát adának Szent Margit asszonynak érdeméért ajándékokkal, tisztességtételekkel, szokás szerint. És e szűz, ki először kételkedik vala Szent Margit asszonynak szentségéről, megmarada és megerősítteték ájtatosságban és hálaadásokban. Amen!

Ismét vala egy ifjú, ki lakozik Szent Erzsébet asszonynak ispitályában Szent Gellért hegye alatt, mely hegy azért mondatik Szent Gellért hegyének, mert régen a hegynek alatta öletett volt meg Szent Gellért, a kegyetlen kemény pogány magyaroktól. Azért mikoron ez ifjú sok ideig feküdt volna az ispitályban, hallá, hogy Szent Margit asszonynak érdeme miatt az ő koporsójánál betegeknek nagy jótételek adatnak Istentől egészségre. [A]mennyire teheté, megszerzé a beteg, hogy elhozattatnék a koporsóhoz, de az ő nagy kórságának miatta könyöklék a márványkoporsóra. Ájtatosan kéré Szent Margit asszonynak segedelmét, esedezését és ugyanottan legottan vőn tökéletes egészséget.

Vala némely vak háziatya, aki nagy sok ideig való fájdalommal szemeinek világosságát elvesztette vala. Mely vak mikoron egyéb sok emberekkel Szent Margit asszonynak koporsójához ájtatosan zarándokságban jövőkkel ő is eljöve az ő gyermeke őtet vezetvén, de az Úristennek titkon való ítéletével e vak semmi jótételt nem vőn, nem követe. Mely vak sírván és szomorúan kétnapi avagy négynapi menőföldön az ő házában tér vala meg. Bemenvén pedig az ő házába leüle az ő székében, miképpen előbb szokta vala a kéménynek mellette és őhozzá híván az ő feleségét és fiait, fohászkodván monda: &quot;Ó, én asszonyom, Szent Margit asszony, sok emberek a te érdemed miatt irgalmasságot nyertenek, csak önnönmagam az én bűneimért vakul térék meg az én házamba, miképpen odamentem vala.&quot; És hagyá az ő feleségének, hogy a háznak ablakát az ő széke mellett megnyitná az égnek vigasztalásáért. Legottan e beszédek után e vak az ő felesége előtt, fiai és háza népe előtt vevé szemének világosságát; ki legottan ő székéből kijöve, híván őhozzá ő barátit és szomszédit és megyés plébánosát, hálát ada Úristennek és Szent Margit asszonynak érdemének: szerze nagy vendégséget és lakának nagy örömmel. Mikoron e dolognak elmúlt volna egy hete, ismét mind az emberekkel, új gyertyáknak áldozatjával, az ő zarándokságukat beteljesíték az ő fogadásuk szerint, és mindeneknek nyilván kihirdeték e meggyógyításnak jótételét. Amen, Jézus!

Ismét vala némely özvegy asszonyállatnak leánya, kinek vala neve Neste, aki az ő szemeinek szünetlen való fájdalmával öt esztendeig lőn vakká. E leány mikoron vezérletett volna Szent Margit asszonynak koporsójához a frátereknek és egyéb sok népeknek jelenvoltára, kik jöttek vala zarándokságban Szent Margit asszonynak koporsójához, érdemlé venni szemének világosságát e szegény vak leány.

Vala némely penitenciatartó, kinek vala neve Ölse, és vala német. Ez nyolc esztendeig szünetlen szenvedé szemeinek fájdalmát, és a nagy daganatnak miatta az ő orcájának húsa felnövekedvén és az ő szemeit befedi vala az ő orcájának dagadott húsa; ezenképpen vakon marad vala meg. E szegény vak asszonyállat hozattaték Szent Margit asszonynak koporsójához és ott tartaték egy néhány napokban, Szent Margit asszonynak érdemében való reménységéért. Nagyboldogasszonynak másodnapján e szegény betegnek minden fájdalma megszűnék és a daganat leszálla és semminemű éktelenségnek szörnyűségnek nyoma őrajta meg nem marada. Nagy sok népeknek látására vevé a szegény vak ő szemeinek világosságát Szent Margit asszonynak érdeme miatt, [az] Úrnak születése után ezerkétszázhetvenhárom esztendőben, és elméne az ő hazájába nagy örömmel.

Vala némely szabó Vácnak városában, kinek vala neve Benedek. E szabó esztendeig avagy tovább munkálkodván poklosságban, igen nehezen és nemcsak önnönmagától, de ő házabeliektől és orvosoktól az ő életétől avagy életéről kétség vala. E nyavalyás beteg ő szívének teljes ájtatosságával ő magát ajánlá Szent Margit asszonynak érdemébe. Mikoron immár az ő zarándokságának harmadnapja volna, egészségnek jótételét megnyeré, Szent Kozma Damján napján, a nagy sokaságnak előtte. Szent Margit asszonynak érdeme miatt az Úristentől vett jótételeket megismervén nagy nyilván való kiáltással hálát ada mindeneknek Teremtőjének dicsérvén az Úristent.

Vala egy ember, kinek vala neve Márton és vala somogyvári. E Márton nevű ember gyötreték sok ideig a nehéz kórsággal és vala éktelenül ő testében megszörnyűdött, és vala ő elméjétől elidegenedett, miképpen ördöngös - miképpen sokaktól ítéltetik vala -, láncokkal megkötöztetvén tartatik vala. Mely kórságbeli ember legottan, hogy az ő házabelieknek őrizetétől magát kiszabadíthatja vala, mindeneknek még testekben is nagy bántalmakat teszen vala. Fogadást tőnek az őtet őrizők avagy atyjafiai, hogyha meggyógyulni érdemlene Szent Margit asszonynak érdeme miatt, tehát nagy messze földről a zarándokságot beteljesítenék, Szent Margit asszonynak koporsójához. Mely kórságos ember alig tartaték fél óráig a láncokban, kezde üvölteni: &quot;Meggyógyultam, bocsássatok engemet szabadon járni!&quot; Az emberek semmiképpen nem hisznek őneki, de mégis megtartják őtet a fogságban egy óráig. Annak utána elvevék őróla a láncot és szabadon elhagyják menni, ki mindenképpen az elébbi okosságának, szelídségének szokását vevén tökéletes egészséggel örülvén, a fogadott zarándokságot beteljesíték és mindnyájan bizonyságot tőnek e csodáról.

A cselei János bírónak felesége vala ő elméjétől elidegenedett és sokakról alittatik vala ördöngösnek, kiért tartatik vala megvasaztatván, kinek okáért nemcsak ő baráti, de még ő szomszédi is könyörülnek vala őrajta. Fogadást tőnek, kérvén Szent Margit asszonynak érdemét és az elméjétől elidegenült asszonyállatnak tökéletes egészséget nyerének. És meggyógyulván, Szent Margit asszonynak koporsójához hozák és e dologról sok tanúkkal bizonyságot tőnek és ez asszonyállatot egészségben előmutaták bizonysággal. Jézus, Mária, Margaréta!

Ismét vala némely asszonyállat, ki is kórságos vala és ő vala Upor nevű tisztelendő embernek felesége, és tartatik vala külön magának berekesztvén az ő nagy nehéz kórságáért. Fogadást tőn ez asszonynak az ő ura és baráti, hogy az az Úristen Szent Margit asszonynak érdeme miatt ez asszonyt meggyógyítaná, tehát zarándokságot tennének Szent Margit asszonynak koporsójához. Mikoron e fogadást megtették volna és ajánlották volna ez asszonyállatot Szent Margit asszonynak érdemébe, nyerének őneki teljes egészséget. E dologban sok emberek megerősíttetének lelki épülésre, hogy ez elméjétől elidegenült asszonyállatnak, avagy balgatag asszonyállatnak, egyéb embereknek hitével, ájtatosságával és fogadásival az előbbi egészsége megadatott, nagy sok embereknek jelen voltára, kik e dolgot látták és hallották bizonnyal.

[Egy álmában csodálatos módon meggyógyult beteg már nem fájlalá] térdét és érzé őmagát megkönnyebbültnek. Ezeknek utána felserkene álmából, igen csodálkozik vala azon, hogy hol volna ő, és hogy könnyebben volna. Mondá e beteg az ő feleségének és fiainak: &quot;Hol vagyok én mostan?&quot; Mondának neki: &quot;A te házadban vagy te mostan.&quot; Mondá e beteg: &quot;Elvittetek volt-e engemet valamely helyre?&quot; Mondanak ők: &quot;Nem vittünk.&quot; Tehát e beteg mind megmondá őnekik valamit látott vala és kéré őket, hogy elvinnék őtet szekéren a koporsóhoz. Mikoron e beteget elhozták volna a koporsóhoz és illette volna a koporsót, legottan meggyógyula és hálát adván Úristennek és Szent Margit asszonynak, lábán méne házához. Ezeknek utána egynéhány esztendő elmúlván ezen embernek szeme igen fája, úgyhogy embereket nem ismerhet vala meg. Fogadást tőn Szent Margit asszonynak, hogy ha őtet meggyógyítja, tehát az ő tisztességére esztendeig minden szerdát megböjtölne. E fogadás után meggyógyula az ő szeme.

[[Kategória:Szent Margit legendája]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Szent Margit legendája/IV.</title>
    <id>2158</id>
    <revision>
      <id>4806</id>
      <timestamp>2006-08-29T20:18:12Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>{{fej}}, kat</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     = |nincsszerző =
| cím        = [[../]]
| szakasz    = (IV.)
| előző      = ← [[../III.|III.]]
| következő  = [[../V.|V.]] →
| megjegyzés =
}}

Itt kezdetnek némely példák, hogy miképpen az Úristen Szent Margit asszonynak érdeme miatt halottakat támasztott fel életre. Jézus!

Vala némely tisztelendő háziatya Budának mellette Felhévízett, kinek vala neve Bo[n]c. E háziatya, mikoron vecsernyének utána vacsorálnék az ő kőpincéjében, ő feleségével és háza népével és az ő fia, kinek vala neve Benedek és vala hétesztendős, aluszik vala ugyanazon pincében, íme a pincének egy része a padimentommal együtt leesék és a háziatyának jelen voltára, háza népével együtt e gyermeket a kő elnyomá. E háziatya pedig, aki messze vacsorázik vala a gyermektől, félvén halálnak veszedelmét elfuta, mert oly igen nagy vala a romlás, hogy méltán félik vala a veszedelmet; és e gyermeket ugyanottan elhagyván a köveknek alatta. És e gyermeknek veszedelméről az ő szülei esének nagy siralomra. De mikoron e gyermeknek szülei felindították volna minden ő atyjukfiait és szomszédit, némelyek ássák vala ki e gyermeket kapákkal, némelyek ásókkal és egyéb eszközökkel, vas- és faszerszámokkal, kik e dologra alkalmasak valának. Nagy sok munkával nagy sok ideiglen, a földnek, kőnek és mésznek terhét, nehézségét elvevén a gyermeket kivonák, ki oly igen megtörettetett és elnyomattatott vala, hogy semminemű egészség ő tagiban és tetemiben nem vala, ki meg nem töretett vala. E gyermeknek pedig ő anyja a nagy bánatnak miatta, miképpen anya az ő egyetlen egy fiának haláláért anyai szorgalmatossággal tapogatja vala ő fiának nyelvét, melyet e megholt gyermek megszorítván tart vala az ő fogai között, vérben bekeveredvén. Mely gyermeket mikoron az ő szülei az ő házukban letették volna, aki mindenestül meghalt vala, meghidegedett vala és élő lélektől mindenestül megfosztatott vala, e gyermeknek ő szülei a siralmas szózatoknak közötte kezdék hívni Istennek irgalmasságát Szent Margit asszonynak érdeme miatt mondván: &quot;Mi asszonyunk szűz Szent Margit asszony, kérünk tégedet, hogy a te érdemednek miatta, támasszad fel a mi fiunkat, mi lelkünknek és testünknek egyetlenegy vigasztalását, mert tudjuk, hogy ez irgalmasságot megnyerheted minekünk, a te érdemeidnek miatta.&quot; Az ő rokonsági pedig és szomszédi, ugyanezen könyörgéseket kiáltják vala. E gyermeknek is ő atyja futamék Szent Margit asszonynak koporsójához szövétnekkel és áldozattal veternyének utána és ő ájtatos könyörgésüket Úristennek és Szűz Máriának tőn siralmas könyörgésekkel és a meghalt gyermeket és a gyermeknek lelkét ajánlá Szent Margit asszonynak esedezésébe és érdemébe. Azért mikoron e gyermeknek atyja beteljesítette volna az áldozatokat és imádságokat a koporsónál és megtérne az ő tulajdon házához sírván ő egyetlenegy fiáért, tehát íme mikoron a nap felkelt volna, elébe jövének e háziatyának némely emberek, kik mondák, hogy az ő fia megelevenedett. Mikoron e háziatya hallotta volna és látta volna, hogy az ő fia feltámadott, vevén az ő fiát ő karjai közébe és megcsókolván őtet hálaadásokkal és mind ő teljes háza népével és minden szomszédival szántóebéd előtt e gyermeket elevenen és mindenestül meggyógyultat, ismét megtérvén, hozák Szent Margit asszonynak koporsójához és megmutaták mindeneknek. És nem vala őrajta semminemű seb, sem sérelem, aki annak előtte mindenestül fogva eltöretett vala. E meghalt gyermeket, ki Szent Margit asszonynak érdeme miatt feltámadott vala, nyilván megmutaták óbudai prépostnak és mind a káptalannak és a tisztelendő atyáknak és uraknak, váci püspöknek és váradi püspöknek és Szent Bernát szerzetének apátjának és a pápa követinek, kik tudakozást tőnek Szent Margit asszonynak szentségéről. Azért ezek lőnek tanúi e meghalt gyermeknek feltámadásáról.

E felül megmondott gyermeknek feltámadásáról való csodatétele Szent Margit asszonynak, meg vagyon faragván a Szent Margit asszonynak koporsóján, kit faragtanak fehér márványkőből.

Ismét kezdetik más példa, ismét némely halottnak feltámasztásáról.

Vala egy ember Pesten és ennek vala egyetlenegy fia. Mikoron ez embernek ő felesége az ő keze munkája után megfáradván ő ágyában lefeküdt volna, ő kisded fiát ő ölében helyeztette volna, kinek alig vala kilenc hónapja. Mikoron ez asszonyállat ő álmából felserkent volna, lelé e gyermeket megholtnak és mind ő teljes testében meghidegültnek és megfagyottnak, mert téli időben vala. Melyet mikoron a keserves anya miképpen megholtat siratná, az ő urát, aki külön őmagának nyugoszik vala és az ő tulajdon leányát, az ő anyját, szolgáló leányt, kik azon házban alusznak vala és mind ő teljes háza népét, szomszédit, rokonságit megindítá az ő nagy rívásával, és megijedének nagy félelemmel. E gyermeknek ő szülei pedig vevék e megholt gyermeket és tevék a háznak közepére a szén mellé és ő magukat siratják vala lenni ő fiuknak gyilkosának. Mert mikoron valamely szülőknek hozzá látatlanságának miatta valamely gyermek meghal, igen nagy nehéz bűn és csak pápának hatalma oldozhatja meg. Elmúlék az téli éjnek hosszúsága nagy siralomban és kezde nap világosodni. Tehát a nagy sírásoknak, ordításoknak közötte e gyermeknek szülei a megholt gyermeket ajánlák Szent Margit asszonynak érdemébe és fogadást tőnek, hogy ha az Úristen Szent Margit asszonynak érdeme miatt e megholt gyermeket megeleveníti és az ő anyját, ki őtet megnyomta vala, e rettenetes gonosz hírből, szeméremből irgalmasan megszabadítja, tehát a gyermeket míg élne, mindaddig adnák ez asszonyunk, Mária klastromának örökké való szolgálatjára. Mikoron ez imádságokat és fogadásokat elvégezték volna, íme kezdenek e gyermeknek ő megholt, fagyott testének erei lassan-lassan megelevenülni és a napnak felkeltekoron a nagy téli hosszú éjnek utána Istennek irgalmassága miatt és Szent Margit asszonynak érdeme miatt a lélek megtére, és megelevenüle a gyermek. Az ő szemét megnyitá, kövekölvén anyjára néz vala a gyermek, melyet, az anya örülvén, azért, hogy az ő fiát holtak közül elevenen vette vala, vevé őtet [az] ő ölébe, áldván az Úristent - mindeneknek előtte, kik jelen valának - az elvett jókért. A siralom fordula nagy örömre és az anya szoptatja vala ő fiát, miképpen anya. De maga mikoron a nap jobban feltámadott volna, a szomszédok mindenfelől összegyűlének és a fiat, kit éjszaka sirattanak vala miképpen holtat, Szent Margit asszonynak érdeme miatt örülvén elevenen mutaták meg, és az ő fogadásukat beteljesíték. A gyermeket, ki ő halottaiból feltámadott vala nagy sokaságnak előtte elvivék Szent Margit asszonynak koporsójához. Szent Margit asszony halálának másod esztendejében. Annak utána a pápa követinek is megmutaták a gyermeket.

[[Kategória:Szent Margit legendája]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Szent Margit legendája/V.</title>
    <id>2159</id>
    <revision>
      <id>4807</id>
      <timestamp>2006-08-29T20:18:16Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>{{fej}}, kat</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     = |nincsszerző =
| cím        = [[../]]
| szakasz    = (V.)
| előző      = ← [[../IV.|IV.]]
| következő  = [[../VI.|VI.]] →
| megjegyzés =
}}

Ismét kezdetnek némely csodálatos dolgok Szent Margit asszonyról.

Vala némely jegybéli Erzsébet nevű leány, kinek mikoron az ő ura elment volna messze való útra, e leány kezde kényszeríttetni az ő jegyesének szerelmével és kezde e leány bujdosni és keringeni, miképpen bujdosó különb-különb sötét helyeken, csak őmaga egyedül. Tehát íme pokolbeli ördög a leánynak eleibe jöve az ő jegyesének személyében és megszállá e leányt és kezde őbenne lakozni. Legottan ez ördöngös leány futamék az ő atyjára, anyjára és egy méhben feküdt atyjafiára és mindenre egyébre, valakiket érhet vala; erősen gyötri vala őket. Némikoron ököllel veri vala őket arcul, némikoron foggal szaggatja vala őket, némikoron pedig kővel avagy pálcával veri vala őket. De maga e szegény leány megfogattaték az ő szüleitől és igen erősen megláncoltaték. És mikoron a leány annak előtte nem tudott volna egyéb nyelven szólni, hanem csak magyarul, de maga az időtől fogva, hogy pokolbeli ördög a leányba ment vala, öt egész hónapig szóla e leány németül, tótul és egyéb sok különb-különb nyelveken. Azért mikoron hallották volna az ő szülei a csodatételeket, kiket az Úristen mívelkedik Szent Margit asszony koporsójánál, Szent Margit asszony érdeme miatt, e szegény leány megkötöztetvén és megláncoltatván hozattaték Szent Margit asszonynak koporsójához és nagy sok ideig tartaték a koporsónál. Tehát íme sok napoknak utána, Szent Margit asszonynak halála napján, Szent Priszka asszony napján, István királynak, Szent Margit asszonynak egy méhben feküdt atyjafiának jelen voltára, mely király akkoron a koporsónál vala és magyarországbeli jobbágyoknak és mind a teljes királyi udvarnak jelen voltára, az ő szüleinek is és atyjafiainak és nagy sokaságnak jelen voltára, kik mind könyörülnek vala őrajta. István király pedig mind ő teljes udvarával együtt könyörül vala e szegény leányon és csodálkozik vala arról, hogy ő különb-különb nyelveken szólna, és könyörögnek vala az Úristennek a nagy sokaság a királlyal együtt, hogy az Úristen tenne irgalmasságot e szegény asszonyállattal Szent Margit asszonynak érdeme miatt, és megszabadítaná pokolbeli ördögtől. Tehát íme Istennek kegyelmessége Szent Margit asszonynak érdeme miatt jelen lőn. Pokolbeli ördög e szegény asszonyállatból elűzetteték Szent Margit asszonynak halála napján, Szent Priszka asszony napján és vőn tökéletes egészséget. És megtére előbbi szelídsége, és teljes okossága. És az előbbi különb-különb nyelveken való szólásokat mind elfeledé, csak magyarul tud vala, mint előbb. Tökéletességgel meggyógyula. Ó, minemű öröme vala az időben István királynak, hogy látja vala, az ő húgának érdeme miatt, különb-különb kórságbelieket meggyógyulni, az Úristennek kegyessége miatt. Sőt nemcsak István király örül vala, de mind teljességgel magyarországbeli urak örülnek vala Szent Margit asszonynak érdeméről.

Vala egy tisztelendő ember, aki ájtatosságból gyakorta meglátogatja vala Szent Margit asszonynak koporsóját. Monda e tisztelendő ember az ő társinak: &quot;Menjünk el megtenni a mi zarándokságunkat és üdvözleni, köszönni Szent Margit asszonyt.&quot; Ezeket hallván némely szerzetes emberek, az ő ájtatosságának ellene valókat tanácsolnak vala neki. És miképpen világi embert, kit valami jórul könnyen megcsalnak, az ő jó szándékáról a szerzetes emberek, megvonák e tisztelendő embert. Mikoron pedig elmúltanak volna két napok, monda ismét e tisztelendő ember az ő társinak: &quot;Menjünk el a mi asszonyunknak, Szűz Máriának szigetébe spaciálásnak, mulatságnak okáért.&quot; Az előbbi ájtatosságát mindenestől fogva elfeledé. Kik mikoron elmentek volna és kezdtek volna evezni a Dunán, e tisztelendő embernek ő jobb keze, kezde nagy hirtelenséggel nagy fájdalommal gyötretni. És minekelőtte a Dunán által jöttek volna, a fájdalom annyira növekedék, hogy mind válláig sem kezdé érezni az ő kezét és úgy keményedék meg az ő keze, hogy sem fel, sem alá, nem teheti vala. Tehát ez ember legottan megismeré, hogy ő annak okáért gyötretnék, hogy őtet megcsalták volna a szerzetes emberek a zarándokság járásból. És elméne félvén, reszketvén Szent Margit asszonynak koporsójához, de semmi irgalmasságot és meggyógyulást ott nem vőn, azért hogy a Szent Margit asszonynak érdeméről való vélekedést ő elméjéből még ki nem tisztította vala, miképpen kell vala. Tehát megismervén az ő bűnét, töredelmes és alázatos szívvel siralmakra indultaték bocsánatot kérvén Szent Margit asszonytól, mondván: &quot;Ó boldog Szent Margit asszony, Úristennek ájtatosa, ez országnak, különb-különb részéből jövők, különb-különb kórsággal megnyomoríttatván, te érdemednek miatta meggyógyulván, megtérnek ő hazájukba nagy örömmel. Én pedig egészséggel jöttem ki én házamból, és íme én az én hitetlenségemért én magamnak és minden én házambelieknek örök szégyenségére megaszva térek meg én házamba.&quot; De maga a fájdalom is nagyobban bővültetik vala és e penitenciatartó embernek ő könnyhullási bővebben öntetnek vala a koporsónak fundamentomára, és a meggyógyulásnak jótétele szünetlen kérettetik vala. Mikoron ezenképpen könyörögne, meghallgatá őtet az Úristen, Szent Margit asszonynak érdeméért. Mert minekelőtte a vecsernyék elvégeztetnének, tökéletességgel megvigaszék. Istennek jótételét, Szent Margit asszonynak érdemét és az ő panaszkodó könyörgését mindeneknek kijelenté nyilvánvaló szóval, és az őneki gonoszul tanácsoló szerzeteseknek bátorsággal megfeddé önnönmaga alkalmas ájtatosságban megmaradván. A Szent Margit asszony koporsóját tanulá alkalmas tisztességgel gyakortabban meglátogatnia, hogynem mint előbb. Jézus, [M]ária!

Ismét vala egy Márton nevű ember Pozsegának tartományából és ez vala tót. E Márton nevű ember, mikoron sok ideiglen feküdt volna nagy nehéz kórságokban, megnémula: az ő kezei és két lábai megzsugorulának. Mikoron hallotta volna e szegény kór[ságos] Szent Margit asszonynak csodatételét, elhozatá önnönmagát, ő szüleivel és barátival ennyi nagy messze földről, Szent Margit asszony koporsójához. Mikoron jutott volna a koporsóhoz, Úristennek kegyelmessége miatt, és Szent Margit asszonynak érdeme miatt, megadaték őneki szólása, és kezeinek és lábainak egészsége megadatának, akiknek gyötrelmeket szenvedte vala farsangtól fogva Szent György napig. E dolgokat megbizonyítá alkalmas tanúkkal e beteg a pápa követi előtt bizonysággal.

Vala némely penitenciatartó asszonyállat Esztergomott, és ez vala tisztelendő asszony. Az ő tisztelendő voltáért a városban sokaktól ismertetik vala és ő vala aranyfonó, kinek vala neve Méza. E penitenciatartó szenvedé három egész esztendeig szüntelen vérhasnak kínját, ő fejének mondhatatlan nagy fájdalmával. Ez asszonyállat, mikoron minden ő jószágát elköltvén feküdnék, hallá ez asszonyállat, hogy Szent Margit asszonynak érdeme miatt, kórságoknak, betegségeknek miatta megnyomorítottaknak Istennek jótételi adatnak. Azért téteté őmagát szekérre, mert egyébképpen nem jöhet vala és hozatá őmagát a koporsóhoz. Mikoron még az úton jönne, érzé őmagát megkönnyebbedni. De mikoron jutott volna a koporsóhoz és tapasztotta volna az ő vélomát, minden kórságából meggyógyula és vőn tökéletes egészséget.

Vala némely nemes ember, kinek neve vala Kátai Petrit. Mikoron e nemes ember feküdt volna különb-különb kórságokban három esztendőnél tovább, és növekedvén a kórság, veretteték köszvénységgel mind teljes jobb fele, és gyötretik vala annyira, hogy őmagát meg nem indíthatja vala, sem egy oldaláról másra magát nem fordíthatja vala, hanem csak lepedőn, szolgáinak segítsége miatt fordulhat vala meg: e nemes embernek sok ájtatossággal, teljes hittel Szent Margit asszonynak érdeméről, vala nagy kívánsága jönni meglátogatni Szent Margit asszonynak koporsóját. És mikoron gyakorta könyörgene siralmakkal ő ágyában feküdvén, Úristennek és Szent Margit asszonynak, hogy az ő kívánságát beteljesíthetné, de az ő nagy nehéz kórsága miatt megnehezülvén, sem szekéren, sem egyéb állaton nem merik vala megindítani. Mikoron ezek ezenképpen lennének, íme e betegnek hitének és ájtatosságának érdeme szerint ő álmában Szent Margit asszony neki megjelenék, néminemű tisztelendő személyekkel, kik követik vala Szent Margit asszonyt. És Szent Margit asszony az ő szűzi kezével a betegnek köszvényes felét megtapasztalá az ő kegyessége szerint, mondván: &quot;Mi Urunk Jézus Krisztusnak nevében a te hited szerint veszed a kívánt egészséget!&quot; Ezeket mondván legottan elenyészék és a beteg teljességgel érezvén ő magát egésznek, az ő betegségének ágyából felkele és jöve Szent Margit asszonynak koporsójához nagy sok emberekkel, miképpen olyan nemes ember, és a meggyógyulásnak irgalmasságát, kegyelmességét és Szent Margit asszonynak érdemének jótételét mindeneknek nyilván hirdette, sem meg nem szűnék mind haláláig hirdetni.

Vala egy gyermek Felhévízett, aki kórságos vala és egész esztendeig gyötörtetvén. [A betegség] nagy sok éktelenséget tett vala e gyermeknek orcájában és szemeiben. Mikoron e gyermeknek szülei fogadást tevén, hoznák őtet Szent Margit asszonynak koporsójához, az úton mind a sokaságnak előtte, kik ővelük jönnek vala, vőn tökéletes egészséget e gyermek. Ezenképpen örülvén az ő szülei, Úristennek és Szent Margit asszonynak beteljesíték az ő zarándokságukat nagy énekléssel.

Ismét némely ifjú négy esztendeig gyötretett vala ezen kórsággal, mert mindennapon háromszor avagy négyszer a kórság leüti vala, és alittatik vala holtnak. Ez mikoron jött volna a koporsóhoz és illette volna az ő vélomát, legottan meggyógyula.

Ismét némely Miklós nevű ember mikoron esztendeig gyötretett volna negyednapi hidegleléssel, úgyhogy minden teste megdagadott vala, és orvosoknak ítéleti szerint mondatik vala közel lenni bélpoklosság, ezenképpen elhagyaték az orvosoktul. E szegény beteg, veté őmagát Szent Margit asszonyhoz, fogadást tőn őneki, hogy ha őtet megvigasztalná, tehát esztendeig szolgálna fizetés nélkül a klastrombeli szororoknak, hol Szent Margit asszonynak teste fekszik. E fogadás lévén, és Szent Margit asszonynak érdemébe magát ajánlván, teljességgel megvigaszék; fogadását beteljesíté.

Kezdetik Szent Margit asszonynak egy jeles csodatétele, kit tőn e szent szűz halálának utána, ifjú László királlyal, mely László király vala István királynak, Szent Margit asszonynak bátyjának ő fia. Jézus!

Mikoron Szent Margit asszonynak halála után és Béla királynak halála után, meghalt volna Béla király fia, István király és országlana István király fia, ifjú László király, e névvel nevezett másod Szent László király után. Mikoron ez ifjú László király volna tizenhárom esztendős, esék nagy nehéz kórságokba, sok napokban. És ezután esék oly nagy fejfájdalomba, hogy lőn önnönmagának és okosságának kívüle, úgyhogy négy jeles orvosdoktorok, kik e királlyal bánnak vala, kétségbeesének e királynak életéről. Ott állnak vala Magyarországnak főjobbágyi és nemesi és némely jámbor szerzetes fráterek: ott vala Anna asszony némely hercegnek felesége, mely Anna asszony vala ifjú László király atyjának, István királynak húga. Ott vala Erzsébet asszony, Mójzes nádorispán felesége és Mátyus bán, ki vala erdélyi herceg és vala László királynak mestere és őrizője. Ott vala az ő dajkája is, Margit asszony Pedikai Medus úrnak leánya. Ezek mind siratják vala nagy keserű siralommal ez ifjú László királyt és némikoron ragadják, veszik vala László királynak ujját, és megszorítják vala, hogyha érezné, de semmit nem érez vala benne. Tehát látván, hogy e király közelítene halálra, kezdenék könyörgeni e felül megmondott urak és asszonyok Szent Margit asszonynak, hogy ne hagyná meghalni az ő atyjafiának fiát, magyari királyt. És elküldének Erzsébet asszonyhoz, István király leányához a klastromba, hol fekszik vala Szent Margit asszonynak teste, hogy őnekik küldené Szent Margit asszonynak vélomát, feketéjét, kit viselt e szent szűz éltében és kinek alatta ki is bocsátá az ő boldog lelkét. Ez ifjú László király fekszik vala az időben klastromnak mellette. Ezeket hallván Erzsébet asszony, István királynak leánya, László királynak nénje és gondolván ez ifjú királynak és Magyarországnak veszedelmét, a szororokkal, az ő rokonságival és barátival és minden egyéb szororokkal, asszonyunk, Mária klastromában lakozókkal, bőséges könnyhullatásokkal engesztelik vala a mindenható Istent a királynak életéért, hogy ez ország ne jutnak nagyobb veszedelmekre, miképpen akkoron. Tehát a Szent Margit asszony vélomát, feketéjét, nagy hamarsággal elküldé Erzsébet asszony némely két fráterektől, prédikátor szerzetbeliektől. Azért vevé e hercegné asszony, Anna asszony, László királynak nénje a vélomot és betakará, fedé vele László királynak fejét. Egyebek pedig teljes hittel és nagy ájtatossággal hívják vala Szent Margit asszonynak segedelmét. Tehát íme, e beteg király kezde először ő fejében, azután mind ő teljes testében verítékezni egészséges verítékkel. Az ő testének érzékenységi és a környülállóknak ismereti megépültetvén, kiket annak előtte elvesztett vala, mert elébb semmit nem érez vala, senkit nem ismer vala, tökéletes egészséget vőn és az ő nénjének Szent Margit asszonynak vélomát, feketéjét, kivel az ő fejét betakarták vala, fejét meglelvén. Úristennek és ő dicsőséges szülőjének Szűz Máriának hálaadásokat ada. Azt is megérté ifjú László király sokaknak mondásából, hogy a környülállóknak ájtatos könyörgésére vigasztott volna ő meg, kiket tettenek Úristennek és Szent Margit asszonynak. Kinek érdeme miatt meggyógyulván, megerősödék és elméne alázatosan ifjú László király, miképpen zarándok, Szent Margit asszonynak koporsóját meglátogatni, járván gyalog önnön lábain. Az ő meggyógyulásáról nagy hálaadásokat tőn Szent Margit asszonynak, az ő szerelmes nénjének és elméne nagy örömmel, mind ő teljes udvarával.

Mikoron Béla király rakatta volna e Boldogasszonynak klastromát és megajándékozta volna különb-különb örökségekkel, szerze némely jámbor vitézt, kinek vala neve Károly és lakozik vala Óbudán és vala Béla király képében való bíró a Nagy-, avagy Újbudában, hogy e Károly vitéz szolgálna a klastromnak és megszerezné minden dolgát mindenha. Azért e Károly vitéz Szent Margit asszonyról ilyen bizonyságot tőn és úgymond vala, hogy e Boldogasszony klastromának fundálásától, kezdetétől fogva mindenkoron hallotta, hogy ő jó és szent asszony volt, és hogy őneki Szent Margit asszonyban annyi reménysége volt még e szent szűznek evilágban éltében, hogy mikoron e Károly vitéznek kell vala menni erdőkön tolvajok által és igen sok veszedelmes helyek által az ő ellenségeiért, mindez ilyen sok veszedelmektől - úgymond vala e Károly vitéz - megszabadítja vala Szent Margit asszony és nem tetszik vala neki, hogy őneki valaki árthatna. Azonképpen e szent szűznek holta után is minden időben őbeléje veti vala az ő reménységét. Azért történék ilyen dolog, hogy e Károly vitéz húgának leánya igen megbetegüle hidegleléssel. Őneki vala neve Ágnes. Ezután esék őreá oldalának fájdalma, úgyhogy megzsugorodva lőn tíz hétig, sem fordulhat vala egy oldaláról más oldalára a szolgáló leányoknak segedelme nélkül. Mikoron ez Ágnes asszonynak ő anyja és ura sokat költöttek volna orvosokra és semmit nem használtanak volna neki, három orvosdoktorok az ő életéről kétségbeesének. Ennek utána ez Ágnes asszonynak ő elméje, okossága elidegenüle, azért hívák a boldogbéli plébánost és adá neki Krisztusnak szent testét és megkeneté. Tehát az ő anyja és némely egyéb személyek fogadást tőnek, hogy ha Istennek kegyelmessége, Szent Margit asszonynak esedezése miatt e betegnek élete és egészsége megadatnék, hogy Szent Margit asszonynak halála napja estjét, vízzel, kenyérrel böjtölné. Mikoron e fogadást megtették volna, nagy fohászkodásokkal és ájtatossággal felvevék e beteget, kinek életéről kétségbeestenek vala és hozák Szent Margit asszonynak koporsójához és hét napiglan szünetlen marada a koporsónál. Az ő anyja pedig a szororoktól kikéré a klastromból Szent Margit asszonynak övét, kivel mikoron megövedzették volna, újonnan megtért lélekkel tapasztalá a koporsót. Legottan miképpen a feltett tehernek leesése, minden kínnak terhe eltávozék a betegtől, úgyhogy legottan felálla minden segedelem nélkül nagy és sok tanúknak előtte vevén teljes egészséget. Ő szülőjének és barátinak nagy örömökkel, tulajdon erejével és lábain járván, méne az ő házához Újbudában. Ezek lőnek Úr születése után ezerkétszázhetvenkét esztendőben.

Itt kezdetik némely csodatétel, miképpen Szent Margit asszony Alexander nevű urat megszabadítá a tömlöcnek fenekéből:

Vala némely nemes úr Alexander nevű és jár vala magyari királytól szicíliai királyhoz követségben. Ez Alexander úr egy időben méne Németországba, Ausztriába és esék kemény fogságba, úgyhogy tartaték ez Alexander úr némely toronynak fenekén nagy vasban, három egész esztendeig, miképpen pokolnak fenekében, némely német úrnak miatta. Mert e német úr vett vala immár ez Alexander úron háromszáz girát és mégis kér vala négyszáz girát, ezért tartja vala e német úr Alexander urat fogva a toronynak fenekén a tömlöcben. Azért mikoron ez Alexander úr küldötte volna egy szolgáját Magyarországba néminemű dolgáért, mikoron e szolga hallotta volna Szent Margit asszonynak csodatételét és mikoron megtért volna az ő urához a tömlöcbe, mondá a szolga ez Alexander úrnak: &quot;Ne félj, uram, semmit, mert vagyon Magyarországban új szent, Szent Margit asszony, Béla királynak leánya, aki teszen nagy sok csodákat: csonkákat és sántákat meggyógyít, vakoknak szemet ád és mind teljes Magyarország hozzá fut; én is ott voltam.&quot; Mikoron ezeket hallotta volna ez Alexander úr, minden reménységét veté Szent Margit asszonyba és kezde neki szolgálni, mondván ő tisztességes Pater noster-t, kérvén, hogy őtet megszabadítaná. Tehát ennek utána egy éjjel ez Alexander úrnak jelenék egy szép szűz. Ez úrnak úgy tetszik vala, hogy sem aluszik vala, sem vigyáz vala. E szűz pedig vala megöltöztetvén egy nagy fehér imeggel. Ez imeg vala nagy és bő és a szűz az imegbe vala palást nélkül. Monda e szűz Alexander úrnak: &quot;Annyi reménységed legyen Szent Margit asszonyba, miképpen Szent Erzsébet asszonyba.&quot; E látásnak utána ötöd-, avagy hatodnapon e német úr megöleték az önnön földének emberei miatt, miképpen oktalan állat. Ezek meglévén, e német úrnak felesége elbocsátá Alexander urat a toronynak tömlöcéből, minden fizetés nélkül. Ezenképpen az Úristen megszabadítá Alexander urat Szent Margit asszonynak érdeme miatt, kiről bizonyságot tőn önnönmaga Alexander úr a pápa követi előtt, diáki nyelvén.

Vala némely nagy nemességű ember, ki mondatik vala Mihályfi Jakabnak és vala Nyitra vármegye ispánja, ki megesküvék és az ő nemes társival erősen megbizonyítá, hogy mikoron először őneki feje mindenestül fogva és jobb felől való szeme fájt volna három egész hónapig és szinte hihetetlen gyötrelemmel gyötretik vala, és fájdalomnak miatta mindenestül elveszté jobb felül való szemének világosságát, úgyhogy mikoron a bal szemét berekeszti vala, csak ujját jobb szeme előtt tartván sem látja vala, sem valami egyebet. Az ő fejének fájdalma pedig nagyobban bővültetik vala. E nemes úr kétségbeesék orvosoknak segítségéről, azért folyamodék Szent Margit asszonynak segedelmére, kinek mikoron koporsójánál maradott volna negyed napiglan ő szívének tiszta ájtatosságával, íme Szent Margit asszonynak halála után harmad esztendőben, e nemes úr vőn teljes egészséget, mind szemében, mind fejében és mind teljes testében, Szent Margit asszonynak érdeme miatt.

Vala egy jobbágy, kinek vala neve Albert és ő vala csicséti bán. E bán mikoron sok napokban való kórságoknak utána, minden testében megdagadozott volna és nyilván bélpoklosnak mondatnék, sem az ő betegsége vala orvosoknak miatta meggyógyulható. Vala e bánnak egy asszonya, ki vala macsói hercegnek felesége. E hercegné asszonynak tanácsával és egyéb barátinak tanácsával, egyebeknek is ő tanácsokkal, kik ővele valának, kik mind könyörülnek vala ő nagy nehéz betegségén, e bán fogadást tőn Szent Margit asszonynak koporsóját meglátogatni, mind e környülállóknak előtte avagy hallására fogadá; aki az ő életéről mindenestül kétségbeesett vala, Szent Margit asszonynak érdemébe ajánlá őmagát. Íme csodálatosképpen ugyanazon éjjel az isteni irgalmasságnak mívelkedeti miatt, és Szent Margit asszonynak érdemének segedelme hívása miatt, megszabadula ez úr, e bán a rettenetes dagadozásnak kezdetitől és minden fájdalmának bántásitól; teljességgel egészségben egészen megmarada. Ennek utána e hercegné asszony, Anna asszony ez Albert bánnal együtt eljövének Szent Margit asszonynak koporsójához és megesküvén megmondák e felül megmondott csodatételt. Ővelük bizonyíták e csodatételt Miklós prépost, sirimensisbeli prépost és bocsinai Ompud bán. Ezek meglevén hálát adának Úristennek és Szent Margit asszonynak és nagy békességgel hazamenének.

Vala némely tiszta nemességű ember, kinek vala neve Ampudinus, és vala vármegye ispánja. E nemes úr megesküvék az ő kisded fiáért, Jánosért, Szent Margit asszony koporsójánál. Mert az ő kisded fiát el nem hozhatá az ő kisded voltáért a koporsóhoz és az útnak messze voltáért is, mert ez nemes úrnak lakóhelye vala e klastromhoz több, hogynem mennyi földet egy lovon való ember kiügethetne hat napon. Azért e nemes úr még esküvel ilyen bizonyságot tőn Szent Margit asszonynak csodatételéről: hogy mikoron az ő szerető fia, még a dajkának emlőit szopná és megbetegült volna nagy nehéz kórsággal, úgyhogy az élő lélek a gyermeknek szájában alig éreztethetik vala meg, tehát ez úr és az asszony, e gyermeknek anyja, ajánlák e gyermeket az ő utolsó vonakodásában Szent Margit asszonynak érdemébe. És Szent Margit asszonynak vélomát nagy kéréssel elkérék Szent Margit asszonynak nénjétől, Anna asszonytól, hercegné asszonytól, ki Szent Margit asszonynak egy méhben feküdt nénje vala. E hercegné asszony tartja vala őnála e vélomot nagy alkalmas tisztességgel. Mikoron e nemes úr ő feleségével megkérték volna Szent Margit asszonynak vélomát, feketéjét, beletakarák a kicsiny gyermeknek fejét. Legottan a gyermek szemeit megnyitván és mintegy némiképpen ő orcájában megvidámulván kezdé ő dajkájának emlőit szopni, aki annak előtte negyednapig nem szopta vala. Ezenképpen e kisded gyermek Szent Margit asszonynak érdeme miatt meggyógyula, Szent Margit asszonynak halála negyedik esztendejében, s felül megmondott hercegné asszonynak, Anna asszonynak jelen voltára, és mind ő bőséges népének jelen voltára, Szent Iréneusnak monostorában. Azután is megmarada nagy jó tökéletes egészségben.

Vala Szent Erzsébet asszony falvában Pest mellett egy nemes ember és vala e klastromnak konfrátere. E nemes ember ilyen bizonyságot tőn Szent Margit asszonynak csodatételéről, és úgymond vala, hogy az ő húgának ura megbetegedék, úgyhogy három esztendeig azonképpen feküvék az ágyban, miképpen fa és nem indíthatja vala sem kezét, sem lábát, sem szólhat vala: sem ehetik vala, hanem tollszálon adják vala az étket [az] ő szájába. Tehát mikoron e megnyomorodott beteg feküdnék egy éjjel ő ágyában, Szent Margit asszony jelenék e betegnek álmában és megtapogatá őtet és mondá: &quot;Mit mívelsz szegény?&quot; Másod éjjel ismét megjelenék Szent Margit asszony álmában a betegnek és monda: &quot;Kelj fel. Parancsolok teneked, hogy menj el az én koporsómhoz és meggyógyulsz.&quot; Ezeket hallván e szegény beteg legottan meggyógyula és felkele. Ezeket mikoron látták volna az ő gyermeki, némelyik vigad, nevet vala, némelyik sír vala örömükben. Másodnapon az ő rokonsági, mind hozzá gyűlének e nagy csodáért és mind felülének szekérbe e meggyógyult emberrel együtt és menének Szent Erzsébet asszony falvába a nemes ember házához. Onnat mind felkelének és jövének Szent Margit asszony koporsójához. E beteg ember pedig mind megmondá valamik neki történtek vala. Az időben, mikoron e beteg meggyógyult vala Szent Margit asszony koporsójánál, valának akkoron több, hogynem háromezer emberek, kik jöttek vala Szent Margit asszonynak koporsójához. E nemes embernek pedig vala akkoron száz esztendeje, mikoron bizonyságot tőn Szent Margit asszonynak csodatételéről.&quot;

Vala Megyeren egy asszonyállat, kinek vala neve Mária. Ez asszonyállatnak ő térdei megzsugorodának annyira, hogy semmiképpen ki nem nyújthatja vala. És mikoron akar vala valahova menni, tehát az ő térdei ő melléhez szorulnak vala. Ezenképpen az elő felén a földön vonszolja vala magát. Ezenképpen lőn e szegény beteg húsvéttól fogva Szent Jakab napjáig. Azért ez asszonyállatot felvevé egy taligára és hozá e szigetbe, ennek utána ölébe vevé az ő ura és vivé Szent Margit asszonynak koporsójához. De meg nem gyógyula ez asszonyállat, hanem az ő ura hagyá őtet némely apácáknál avagy szesztráknál ezen szigetben, kik lakoznak vala e klastromnak mellette kívül, hogy őtet mindenképpen elhoznák a koporsóhoz. Mikoron e szesztrák minden napon elhoznák a taligán e beteget az egyházig és a koporsóhoz, önnönmaga csúszna, két egész hétig nem gyógyula meg. Tehát íme két hétnek utána némely napon, mikoron nagy sokaság jött volna a koporsóhoz, e szegény beteg is elhozatá őmagát a szentegyházhoz és nem mer vala csúszva menni a koporsóhoz a sok népektől való szégyenletéért. Tehát fráter Vince, ki lakozik vala e klastromnál, ada e betegnek egy foltot Szent Margit asszony skapulárából és az ő szent hajának mosadékvizét és hagyá hogy a vízzel mosná térdét és a skapulár posztójával törülné; kit ezenképpen tőn e beteg. Ezeknek utána kezdé e beteg magát vonni a földön csúszván. Mikoron e szegény beteg közelítene a koporsóhoz, íme az Úristen, Szent Margit asszonynak érdeme miatt tökéletességgel megvigaszta e szegény beteg asszonyállatot mind a nagy sokaságnak előtte. Ezeket látván a fráterek megizenék a szororoknak, a szororok pedig nagy ájtatossággal megéneklék a Te Deum laudamus-t és harangokkal harangozának dicsérvén az Úristent az ő szentiben. Amen. Jézus, Mária, M[argaréta]!

[[Kategória:Szent Margit legendája]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Szent Margit legendája/VI.</title>
    <id>2160</id>
    <revision>
      <id>4808</id>
      <timestamp>2006-08-29T20:18:20Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>{{fej}}, kat</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     = |nincsszerző =
| cím        = [[../]]
| szakasz    = (VI.)
| előző      = ← [[../V.|V.]]
| következő  = [[../VII.|VII.]] →
| megjegyzés =
}}

Itt kezdetik el a szororoknak nevük, kik e klastromban lakoztanak Szent Margit asszonynak idejében:

Első vala szoror Katerina és ez vala priorissza az időben, mikoron Szent Margit asszonynak szentséges életéről lőn nagy bizonysággal való tudakozás. E szoror Katerina lőn apácává veszprémi klastromban hétesztendős korában és lakozék Veszprémett Szent Katerina asszonynak klastromában harminchét esztendőt. És vala Szent Margit asszonynak mestere, aki őtet tanítá először deákul. Annak utána eljöve Szent Margit asszonnyal e szigetbe, és nagy bizonyságot tőn Szent Margit asszonynak szentséges életéről, mikoron volna e szoror Katerinának hetven esztendeje.

Második szorornak ő neve szoror Eliana. Ez is mikoron bizonyságot tőn Szent Margit asszonynak szentséges életéről, vala hatvanesztendős és mikoron bement vala a szerzetbe Veszprémett, vala tízesztendős; mikoron pedig eljött vala Szent Margit asszonnyal Veszprémből Boldogasszonynak klastromába, akkoron vala negyvenkét esztendős. E szoror Elianának egy időben kezde igen fájni jobb kezének egyik ujja, úgyhogy semmiképpen nem alhatik vala tőle. Tehát e szoror elméne Szent Margit asszonynak ágyához és monda neki: &quot;Kérlek tégedet, hogyha vagyon nálad valami jó kő, adjad énnékem, mert igen fáj ujjam.&quot; Szent Margit asszony fogá és megszorítá a szorornak ujját és monda neki: &quot;Menj el, aludj el!&quot; Legottan csodaképpen meggyógyula e szorornak ő ujja.

Harmadik szorornak vala neve szoror Jolent. E szoror Jolent, mikoron bizonyságot tőn Szent Margit asszonynak szentséges életéről, vala az időben negyvenesztendős és ment vala Veszprémett szerzetbe hétesztendős korában; és mikoron eljött vala Veszprémből Szent Margit asszonnyal, vala az időben tizennégy esztendős. E szoror Jolent vala az, ki Szent Margit asszonyt látta vala leesvén mindszent estjén feküdni addig, míg ő egy egész zsoltárt mondott vala és minden pszalmusznak végén teszen vala veniát. Ez ájtatos szűz Jolent úgy mond vala Szent Margit asszonyról, mikoron bizonyságot tőn őróla, hogy emberi nyelv nem elég Szent Margit asszonynak szentséges csodálatos életét megmondani, mert sokakat látott vala őtőle, mert ő kusztosz vala.

Negyedik szorornak vala neve szoror Margaréta és ez vala István királynak nénjének, Anna asszonynak leánya. E szoror Margaréta, mikoron bizonyságot tőn Szent Margit asszonyról, vala az időben huszonnyolc esztendős; mikoron pedig e szerzetbe jött vala, akkoron vala négyesztendős. E szoror Margaréta vala Szent Margit asszonynak öccse és társa, mikoron a betegnek szolgál vala. Ez vala az [a] szoror Margaréta, ki megnevette vala Szent Margit asszonyt azért, mert őneki orvost hoztak vala az ő vállának fájdalmáért. Ismét ez vala az [a] szoror Margaréta, ki nem hiszi vala Szent Margit asszonynak szentségét, hanem mikoron látott volna e szoror Margaréta egy beteg leányt az egyházban, akinek ő kezei megzsugorodtanak vala, és imádkozik vala a koporsónál, tehát mondá e szoror Margaréta: &quot;Szűz Szent Margit asszony, ha akarod, hogy én higyjem, hogy te szent vagy, vigasszad meg e leányt.&quot; És legottan meggyógyula. Ennek utána hivé és magasztalá Szent Margit asszonynak szentségét e szoror Margaréta. Jézus!

Az ötödik szorornak vala neve Erzsébet, és ez vala István királynak leánya, mely István király vala egy ember gyermeke Szent Margit asszonnyal. E szoror Erzsébet vala az időben huszonegy esztendős, mikoron bizonyságot tőn Szent Margit asszonynak szentségéről. Mikoron pedig bejött vala a szent szerzetbe, az időben vala négyesztendős. E szoror Erzsébet, mikoron vala kisded leány, elmegyen vala Szent Margit asszonyhoz, az ő nénjéhez s az ő kezét betolja vala Szent Margit asszonynak hátába, hogy meglássa, ha cilicium vagyon rajta. És megleli vala rajta a ciliciumot. Szent Margit asszony pedig elűzi őtőle mondván: &quot;Állj hátra, hagyj békét énnékem.&quot; E szoror Erzsébet, István királynak leánya, gyakorta hetet tart vala a konyhán Szent Margit asszonnyal. Főz vala, fazekat mos vala és minden egyéb otromba dolgot teszen vala az ő nénjével.

Ó, ki nagy szemérem a kevély szerzeteseknek, kik nem tanulnak alázatos dolgot örömest tenni e két nemes királyi magzatoktól!

Ennek utána ez Erzsébet asszony e klastromnak fejedelme lőn, és az ő atyjától, István királytól örökségeket kére, és leveleket konfirmáltat, és sok jókat tőn e klastromnak. A többi közül adá a jenei révet falujával és e szigetbeli falut e klastromnak. Ő maga István király halála után itt temetteté magát a nagy oltár mellett az evangélium felül a magas vörös márvány kőkoporsó alatt. Leánya pedig Erzsébet asszony temetteték a kapitulumházban a feszület előtt, miképpen ott is megírták. Jézus!

Hatodik szorornak vala neve Margit, és ez vala Vilmos makonyai hercegnek leánya. E szoror Margaréta, mikoron bizonyságot tőn Szent Margit asszonyról, vala az időben harminchat esztendős, mikoron pedig a szerzetbe jött vala, akkoron vala kilencesztendős. E szoror Margaréta Szent Margit asszonynak nagy sok ájtatosságiról, penitenciájáról, alázatos dolgiról tőn bizonyságot, kiket tett e szent szűz a konyhán és a betegeknél szolgálván. Mert őneki gyakorta társa volt e szoror e dolgokban. E szorornak előtte mondta vala e szent szűz, hogy örömest szenvedne halált Krisztus szerelméért, és hogy ő hamar volna meghalandó. Jézus!

Heted szorornak vala neve szoror Benedikta és vala Toboli Búce úrnak leánya. Mária! E szoror Benedikta, mikoron bizonyságot tőn Szent Margit asszonyról, vala az időben harmincnyolc esztendős, mikoron pedig e szent szerzetbe jött vala e szoror, vala az időben tizennégy esztendős. E szoror Benedikta látta vala, mikoron szoror Csenge arcul verte vala Szent Margit asszonyt a moslékkal. Egyéb sok alázatos dolgait is látta vala e szoror.

Nyolcadik szorornak vala neve szoror Erzsébet és ez vala Badoboray István úrnak leánya. E szoror Erzsébet, mikoron bizonyságot tőn Szent Margit asszonyról, vala az időben negyvennyolc esztendős, mikoron pedig a szerzetbe ment vala, vala az időben tizenöt esztendős. E szoror Erzsébet vala társa Szent Margit asszonynak, mikoron Szent Margit asszony sekrestyés avagy kusztosz vala. Még ezen szoror Erzsébet vala priorissza az időben, mikoron Szent Margit asszony meghala. Ennek felette Szent Margit asszony ez Erzsébet priorisszának adta vala az ő ládája kulcsát halálának előtte: mely ládában ez Erzsébet priorissza az egyéb szororokkal meglelé Béla király leányának penitenciatartó kincsét, miképpen megvagyon írván az ő életében.

Kilencedik szorornak vala neve szoror Erzsébet és ez vala Serennai László ispán úrnak leánya. E szoror Erzsébet, mikoron bizonyságot tőn Szent Margit asszonyról, vala az időben harmincnégy esztendős; mikoron pedig bement vala e szent szerzetbe, vala az időben hétesztendős. E szoror Erzsébet, tőn nagy bizonyságot Szent Margit asszonynak szentségéről. Ez vala az [a] szoror, ki Szent Margit asszonyt felöltöztette vala halála után; azért hogy őtet meggyógyította vala.

Tizedik szorornak vala neve szoror Szabina és ez vala Felhévízi Donát úrnak leánya. E szoror Szabina mikoron bizonyságot tőn Szent Margit asszonyról, vala az időben harminchat esztendős, mikoron pedig bejött vala e klastromba, e szoror vala az időben tizenkét esztendős. E szoror Szabina vala Szent Margit asszonynak kiváltképpen való titkosa és gyakorta veszen vala őrajta keménységes diszciplinát. Ez az [a] szoror Szabina, kinek diszciplinálásakoron a ház megvilágosodott vala, miképpen nap. E szoror Szabina Szent Margit asszony idejében kapus vala, és gyakorta segít vala Szent Margit asszonynak elvinni halat, lisztet. Mert szokása vala e szent szűznek, hogy nagy sok lisztet, halat hátára veszen vala és úgy viszi vala el oda, hova kell vala.

Tizenegyedik szorornak vala neve szoror Elena és ez vala Sesereniai Illésnek leánya. E szoror Elena, mikoron bizonyságot tőn Szent Margit asszonyról, nem tudá megmondani, hány esztendős, hanem csak azt, hogy húsz esztendeje volt akkoron e szerzetben. Ez vala [az] a szoror Elena, aki látta vala Szent Margit asszonynak fején a tűznek lángját égvén. Egy időben jöve Szent Margit asszonyhoz egy leány és látá, hogy Szent Margit asszony igen meghervadott. Mondá e leány e szoror Elenának Szent Margit asszonynak előtte: &quot;Ó, Isten! Mi nemen lett szentté e Margit asszony és mely igen megfogyatkozott.&quot; Felelé e szoror Elena: &quot;Ha te ciliciumot viselnél, miképpen ő visel és azokat tennéd, kiket ő teszen, tehát te is megfogyatkoznál.&quot; Ezeket hallván Szent Margit asszony, mondá a szorornak: &quot;Atyámfia, nem jól tetted, hogy kijelentetted az én titkomat. Máskoron nem mondom teneked az én titkomat!&quot; Mert nem kívánja vala e szent szűz a jótételekért az emberi dicséreteket.

Tizenkettedik szorornak vala neve szoror Erzsébet, Bodomérei Tamás ispán úrnak és Olimpiádisz asszonynak leánya. E szoror Erzsébet, mikoron bizonyságot tőn Szent Margit asszonyról, vala az időben harmincöt esztendős, mikoron pedig e szent szerzetbe öltözött vala még Veszprémett, vala akkoron hétesztendős. E szoror Erzsébet, mikoron gyermek vala még, elmegyen vala az egyéb novícia gyermekekkel és elhívják vala az áldott gyermeket, Szent Margit asszonyt játszódni. De Szent Margit asszony imádkozik vala és úgymond vala az ő novícia társinak: &quot;Jöjjetek el énvelem és menjünk be a szentegyházba, üdvözöljük asszonyunk Máriát, mondjunk Ave Mariá-t, ezenképpen játszódjunk.&quot; Ez vala e szoror Erzsébet, aki Szent Margit asszonynak társa vala, és egy könyvben tanulnak, olvasnak vala és egymás mellett állnak vala karban és egyebütt. Annak okáért sok bizonyságot tőn e szent szűzről.

Tizenharmad szorornak vala neve szoror Stefána és vala Pósa úrnak leánya. E szoror Stefána mikoron bizonyságot tőn Szent Margit asszonyról, vala az időben harmincegy esztendős; mikoron pedig e klastromba adták vala, vala az időben kétesztendős csak. E szoror Stefána ilyen bizonyságot tőn Szent Margit asszonynak imádságiról. Mondá, hogy egy napon a provinciális, fráter Marcellus a vasablakra hívá e szoror Stefánát, mondván: &quot;Menj el, keressed meg a szoror Margaretát és híjjad ide.&quot; E szoror elméne és meglelé Szent Margit asszonyt imádkozván az ő imádkozó helyén és megmondá neki a provinciális üzenetét. De Szent Margit asszony semmit nem felele. E szoror pedig megmondá, hogy őneki semmit nem felelt volna. A provinciális ismét elküldé a szorort, hogy elhívná Szent Margit asszonyt. E szoror ismét elhívá hétszer, avagy nyolcszor, de e szent szűz semmit nem felele, mert el vala ragadtatván ő imádságában ő érzékenységének kívüle. Ezeknek utána felkele e szent szűz. Mondá e szoror Szent Margit asszonynak: &quot;Asszonyom, igen nagy bűnt tevél, hogy énvelem ilyen sok fáradságot tétetél.&quot; Mondá Szent Margit asszony: &quot;Teneked el kell vala engemet hívnod.&quot; Egy időben e szent szűznek halála után e szoror megbetegüle és fekszik vala ő ágyában. Megjelenék őneki álmában Szent Margit asszony és keresztnek jegyét veté őreá. Legottan meggyógyula e szoror Stefána.

Tizennegyed szorornak vala neve szoror Olimpiádisz asszony, Bodomérei Tamás ispán úrnak felesége. De itt az ispánt nem kell úgy értenünk, hogy valami közispánnak felesége volt volna ez asszony, vagy a többi szororok, kiket nevezünk ispán leányinak, hanem voltanak vármegye ispáni és nagy urak. Annak utána fejedelemséget is tarta ez Olimpiádisz asszony, Szent Margit asszony idejében e klastromban. E szoror Olimpiádisz asszony vala Szent Margit asszonynak dajkája, nevelője és mestere. Mind holtáig sem akará Szent Margit asszony, hogy ő mesterének félelme alól kikelne, nem azért, hogy őbenne a gonosz erkölcsöket megfeddené, de hogy a tökéletes alázatosságot el ne vesztené. Gyakorta ez Olimpiádisz asszony megfeddi vala Szent Margit asszonyt nagy kemény beszéddel, akkoron, mikoron az isteni szolgálatban felette való mértéket elmúlat vala. E szoror Olimpiádisz asszony, mikoron bizonyságot tőn Szent Margit asszonyról, vala az időben ötvenöt esztendős, és mikoron beöltözött vala e szent szerzetbe, Veszprémett, vala az időben huszonnégy esztendős. És éle e két klastromban addig, míg e szent szűzről bizonyságot tőn, harmincegy esztendőt. Ez vala e szoror Olimpiádisz asszony, ki mintegy Szent Margit asszonynak, minden szentséges életéről bizonyságot tőn.

Tizenötöd szorornak vala neve szoror Frosia és ez vala Nyitrai Jakab úrnak leánya. Jézus! E szoror Frosia mikoron bizonyságot tőn Szent Margit asszonynak szentségéről, nem tudá megmondani, hány esztendős, hanem csak, hogy húsz esztendeig volt e klastromban. Egy időben e szoror Frosia igen megbetegüle és mondá ő szívében: &quot;Tudom, Szent Margit asszony, hogy te szent vagy, kérjed az Úristent, hogy engemet szabadítson e betegségből.&quot; És fogadást tőn Szent Margit asszonynak, hogy minden napon mondana Szent Margit asszonynak tisztességére tizenöt Pater noster-t és tizenöt Ave Mariá-t. És legottan meggyógyula. Mikoron pedig elhagyja vala, tehát megerőtelenül vala.

Tizenhatodiknak vala neve Ágnes. Ez Ágnes e klastrombeli szororoknak szolgálójuk és jelesül Szent Margit asszonynak. E szolgáló Ágnes, mikoron bizonyságot tőn Szent Margit asszonyról, nem tudá megmondani, hány esztendős, hanem csak hogy tizenkét esztendeig volt a szororoknak szolgálatjukban. Ez vala az [az] Ágnes, ki a kútba esett vala, és Szent Margit asszony megmentette vala halálnak veszedelmétől imádságának miatta. Úgymond vala ez Ágnes, hogy Szent Margit asszony alázatosabb volt a szolgáló leányoknál mindenben.

Tizenheted szorornak vala neve szoror Ágnes, és ő vala Bérczi Pál úrnak leánya. E szoror Ágnes mikoron bizonyságot tőn Szent Margit asszonynak szentségéről, vala az időben ötvenesztendős és lakozott vala e szerzetben tizennyolc esztendőt. E szoror Ágnes tett arról bizonyságot, hogy Szent Margit asszony idejében a szororok hetvenen voltanak [a] szolgálóktól megválván.

Tizennyolcad szorornak vala neve szoror Judit, Ipolt ispán úrnak leánya. E szoror Judit vala Szent Margit asszonynak társa, mind ő gyermekségétől fogva. És mikoron egymásnak szólnak vala, egymástól imádságot tanulnak vala és megkérdik vala egymástól, melyik mit olvas. E szoror Judit mikoron bizonyságot tőn Szent Margit asszonynak szentségéről, semmit nem tuda mondani az ő esztendejéről, hanem csak azt, hogy fél esztendővel jött a szerzetbe Szent Margit asszonynak előtte.

Tizenkilenced szorornak vala neve szoror Cecília és ő vala néhai Veszprémi Mojzes úrnak leánya. Jézus! E szoror Cecília mikoron bizonyságot tőn Szent Margit asszonynak szentséges életéről, nem tudá megmondani hány esztendős. Hanem azt mondá, hogy mi időtől fogva esze emlékezete volt, azóta fogva mindenkoron lakozott e két klastromban, Veszprémett és itt a Boldogasszony klastromban. De miképpen alitja vala, vala ötvenesztendős.

Huszad szorornak vala neve szoror Lucia, Veszprémi Uten leánya. E szoror Lucia, mikoron bizonyságot tőn Szent Margit asszonyról, vala az időben huszonhét esztendős, mikoron pedig a szent szerzetre ment vala, vala az időben hétesztendős. E szoror Lucia Szent Margit asszonynak halála után némely hirtelen betegségnek miatta annyira megbetegüle, hogy nem szólhat vala. Tehát a szororok tőnek zsályát e szorornak szájába és [e] szoror inkább megbetegüle e zsályától. Látván pedig a szororok, hogy e beteg immár öt napon nem szólt volna, adaták neki Krisztusnak szent testét és megkeneték. Ezeknek utána a szororok megmosák Szent Margit asszonynak haját, és a vizét megadák innia. Tehát e beteg szoror legottan szólni kezde, és elméje megjöve és meggyógyula. Ezen szoror Lucia vala, ki látta vala, hogy Szent Margit asszony titkon nézi vala az önnön térdeit, mert megkeményedtenek vala az ő boldog térdei, miképpen az agg fának héja.

Huszonegyedik szorornak vala neve szoror Katerina és vala esztergomi Sennye úrnak leánya. E szoror Katerina, mikoron bizonyságot tőn Szent Margit asszonyról, nem tudá megmondani, hány esztendős, hanem csak azt, hogy huszonöt esztendeig vala e klastromban, e szerzetben. A fejérvári klastromban pedig volt három esztendeig. E szoror Katerina vala az, aki látta vala, miképpen Szent Margit asszony bocsánatot kért vala a szorortól, ki őneki harmadnapig nem szólt vala.

Huszonkettedik szorornak vala neve szoror Alexandria és vala Csáki Alexander úrnak leánya. E szoror Alexandria, mikoron bizonyságot tőn Szent Margit asszonyról, vala az időben negyvenkilenc esztendős és lakozott vala Veszprémett és e Boldogasszony klastromában, e szerzetben huszonhat esztendeig. Ez vala az [a] szoror Alexandria, kinek adta vala Szent Margit feltartani a hét süldisznót, kivel e szűz magát gyakorta veri és vereti vala.

Huszonharmadik szorornak vala neve szoror Ágnes, és vala Somogyi Gergely úrnak leánya. E szoror Ágnes, mikoron bizonyságot tőn Szent Margit asszonyról, vala harminchét esztendős és lakozott vala e szent szerzetben huszonöt esztendőt. Mikoron pedig a szerzetbe bejött vala, vala tizenkét esztendős. E szoror Ágnesnek egy időben Szent Iván napján, Szent Margit asszony halála után orcája oly igen megdagada, hogy a jobb szemét befedé és nem láthat vala vele. Tehát e szoror vevé Szent Margit asszonynak haját és megtörlé vele az ő orcáját és meggyógyula.

Huszonnegyedik szorornak vala neve szoror Benedikta, és vala Kanak István úrnak leánya. E szoror Benedikta, mikoron bizonyságot tőn Szent Margit asszonyról, vala az időben e szerzetben létének e klastromban húsz esztendeje. De veszprémi klastromban hány esztendeig volt, nem tudá megmondani. Ez vala az [a] szoror Benedikta, ki Szent Margit asszonyt oly erősen verte vala vesszővel a kapitulumházban e szent szűznek kérésére, hogy e szoror igen megfáradott vala e vereségből.

Huszonötödik szorornak vala neve szoror Margaréta és ő vala erdélyi Mátyus hercegnek leánya. E szoror Margaréta, mikoron bizonyságot tőn Szent Margit asszonyról, vala az időben ötvenegy esztendős. Özvegységének pedig vala huszonkét esztendeje; mely esztendőkben lakozott vala mind e klastromban, mint egy szerzetes. Azután beköltözék a szent szerzetbe, és vala immár tizenhárom esztendeje. E szoror Margaréta igen szereti vala Szent Margit asszonyt és úgymond vala a pápa követinek, hogy valamikoron őneki valami betegsége történt avagy fiainak történt valami háborúsága, mindenkoron e szent szűznek könyörög vala és meghallgattatik vala.

Huszonhatodik szorornak vala neve szoror Judit és ő vala Mojzes nádorispánnak leánya, mely Mojzes nádorispán adta e Boldogasszony klastromának Igalt mind hozzátartozóval örök alamizsnául. E szoror Judit, mikoron bizonyságot tőn Szent Margit asszonyról, vala az időben negyvennégy esztendős és lakozott vala e szerzetben tizenegy esztendőt. E szoror Judit hallotta vala, hogy Olimpiádisz azt mondta vala Szent Margit asszonynak, hogy a földben keresi Istent, mint a disznó, kit e szent szűz nagy békességgel eltűre szólás nélkül.

Huszonhetedik szorornak vala neve szoror Anna, Nyitrai Meloán leánya. E szoror Anna, mikoron bizonyságot tőn Szent Margit asszonyról, vala az időben e szerzetben létének húsz esztendeje. Ez vala az [a] szoror Anna, ki Szent Margit asszonynak karját megkötötte vala kötéllel, úgyhogy általjárta vala az ő karjának húsát.

Huszonnyolcadik szorornak vala neve szoror Katerina kantrix, és vala Váradi András úrnak leánya. E szoror Katerina, mikoron bizonyságot tőn Szent Margit asszonyról, nem tudá megmondani esztendejét, hanem csak azt mondá, hogy húsz esztendeje vagyon a szerzetben. Ez vala az [a] szoror, kinek békétlenséges gondolatit megismerte vala Szent Margit asszony az ebéden.

Huszonkilencedik szorornak vala neve szoror Margaréta, Betami Dersnek leánya. E szoror Margaréta, mikoron bizonyságot tőn Szent Margit asszonyról, vala az időben negyvennégy esztendős és lakozott vala e szerzetben tizenhat esztendőt.

Harmincad szorornak vala neve szoror Kandida, Gaurai Taurus úrnak leánya. E szoror Kandida, mikoron bizonyságot tőn Szent Margit asszonyról, vala az időben huszonnyolc esztendős és lakozott vala e szerzetben huszonegy esztendőt. Ez vala az [a] szoror, kinek megjelentek vala Szent Bertalan, Szent Demeter és Szent Lőrinc, azért hogy megbizonyítanák Szent Margit asszonynak ő méltóságos nagy szentséges voltát.

Harmincegyedik szorornak vala neve szoror Erzsébet, és Saloni Gemán ispán úrnak leánya. E szoror Erzsébet, mikoron bizonyságot tőn Szent Margit asszonyról, vala az időben huszonhét esztendős és jött e klastromba hétesztendős korában. Lakott vala pedig e szerzetben húsz esztendőt. E szoror Erzsébetnek hallására mondta Szent Margit asszony az ő anyjának, hogy inkább akarja, hogy az ő testét foltonkint elmetéljék, hogynem házasságra menne.

Harmincketted szorornak is vala neve szoror Erzsébet és vala Adorján ispán úrnak leánya. E szoror Erzsébet, mikoron bizonyságot tőn Szent Margit asszonyról, nem tudá megmondani, hány esztendős, hanem csak hogy húsz esztendeig volt a szerzetben. E szoror Erzsébet egy időben, Szent Margit asszonynak halála után, megmosá Szent Margit asszonynak haját és azt megadá a beteg szorornak innia, mely beteget lelt vala három hónapig hideg; némikoron negyednapi, némikoron harmadnapi és semmivel meg nem gyógyulhata, hanem csak e mosadék borral.

Harmincharmadik szorornak vala neve szoror Katerina, Somogyi Márk leánya. E szoror Katerina, mikoron bizonyságot tőn Szent Margit asszonyról, vala az időben huszonhat esztendős és lakott vala e szerzetben húsz esztendőt. E szoror vala, ki látta vala, hogy Szent Margit asszony a beteget beköté tehénganéjjal és a varas beteget megfüröszté utálat nélkül. Ezen szoror vala, ki a pápa követi előtt nem akar semmit mondani Szent Margit asszonynak szentséges életéről.

Harmincnegyedik szorornak vala neve szoror Csinga avagy Csenge és vala Badoldi ispánnak leánya. E szoror Csenge mikoron bizonyságot tőn Szent Margit asszonyról, vala az időben harmincesztendős és lakott vala e klastromban huszonegy esztendőt. E szoror vala az, ki hallotta vala, hogy mikoron Szent Margit asszony imádkozik vala, valakivel szól vala. A szót hallja vala, de az igéket nem érti vala e szoror.

Harmincötödik szorornak vala neve Aglent és vala Veszprémi András úrnak leánya. E szoror Aglent, mikoron bizonyságot tőn Szent Margit asszonyról, vala az időben ötvenesztendős és lakott vala e két klastromban Veszprémett és e Boldogasszony klastromában az időtől fogva midőn még foga sem hullott vala. De e szoror semmit többet nem mondhata Szent Margit asszonyról, hanem csak azt, hogy igen ájtatos volt és istenfélő és hogy sokáig állott imádságban és hogy nagy szerelemmel, nagy kívánsággal szolgált a betegeknek és a községnek. Mert igen beteg vala és nem szólhat vala az időben e beteg szoror.

Harminchatod szorornak vala neve szoror Alinka, Ajkai Péter úrnak leánya. E szoror Alinka, mikoron bizonyságot tőn Szent Margit asszonyról, vala az időben harmincesztendős és lakott vala e klastromban húsz esztendőt. E szoror nagy sok szentséges dolgait látta vala Szent Margit asszonynak. Ezen szorornak szívének gondolatait is megismerte vala e szent szűz. De e szoror nem akar vala őróla bizonyságot tenni. Hanem az Úristen megostorozá halálos kórsággal és úgy tőn nagy sok tanúságot e szent szűznek szentségéről.

Harmincheted szorornak vala neve Mária és vala Mihály úrnak leánya. E szoror Máriának mondásáról, sem esztendeiről semmit nem írtak a legendában egyebet, hanem csak azt, hogy a szoror Margaréta, Anna asszony leánya, mondotta vala e szoror Máriának, hogy ő ezen igen csodálna, hogy Szent Margit asszonynak válla fájdalmáért orvost hoznának és hogy e szoror Margarétának is azon helyen kezde fájni, mígnem bocsánatot kére Szent Margit asszonytól e szoror.

Harmincnyolcad szorornak vala neve Aglent, Serennay László úrnak leánya. E szoror Aglentnek nem írtak semmit esztendeiről, hanem azt, hogy mikoron a szoror Cecília megbetegedett volna e szent szűznek halála után, hogy e szorornak jelen voltára Szent Margit asszonynak segedelmének hívására gyógyula meg.

Harminckilencedik szorornak vala neve szoror Ancilla. E szoror Ancilla látta vala miképpen Szent Margit asszony felvette vala a vén beteg Erzsébetet ő ölébe utálat nélkül. E szorornak sem írták meg esztendeit.

Negyvened szorornak vala neve Petronilla és vala Tongai Péter úrnak leánya. E szoror Petronilla vala az, kinek Szent Margit asszony megismerte szívének ilyen gondolatit, hogy azt kívánja vala, hogy őneki világi szép ruhái volnának. E szorornak sem írták meg esztendeit.

Itt végeztetnek el a szororoknak vallási.

[[Kategória:Szent Margit legendája]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Szent Margit legendája/VII.</title>
    <id>2161</id>
    <revision>
      <id>4803</id>
      <timestamp>2006-08-29T20:12:26Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>szerző elrejtése</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     = | nincsszerző=
| cím        = [[../]]
| szakasz    = (VII.)
| előző      = ← [[../VI.|VI.]]
| következő  =
| megjegyzés =
}}

Immár itt kezdetnek el nagyságos uraknak és tisztelendő atyáknak és közönséges jámboroknak vallások.

Először teszen bizonyságot Szent Margit asszonynak szentséges életéről esztergomi Fülöp érsek ekképpen: Mikoron Szent Margit asszony meghalt volna és esztergomi Fülöp érsek meghallotta volna e szent szűznek, magyari királynak leányának halálát, eljöve azért ez érsek Boldogasszony klastromába, Nyulaknak szigetébe nagy tisztes társasággal, Szent Margit asszony temetésére. Azért az érsek bemenvén a klastromban a helyre, hol Szent Margit halva feküszik vala, az érsek pedig bevivé ővele Szent Margit asszonynak testéhez a klastromba, váci püspököt, óbudai prépostot és egyéb tisztelendő atyákat és frátereket. Mikoron az érsek látta volna a szororoknak és frátereknek nagy keserűséges sírásukat, rívásukat, ordításukat Szent Margit asszonynak halálán, jóllehet az érsek sem tűrheti vala, mind az ővele valókkal, siralom nélkül az ő nagy ájtatosságuknak miatta, de maga azért az érsek vigasztalja vala a szororokat és a frátereket mondván: &quot;Nem kell tinéktek sírnotok az örök királynak leányán, de inkább örülnötök kell. Mert immár a mennyei örök örökségnek jutalmát őtet vennie nyilván látjuk és az utolsó feltámadásnak, dicsőségét látjuk őrajta lenni.&quot; Ezenképpen ez érsek bizonyságot tevén e szent szűznek szentségéről eltemeté őtet nagy tisztességgel.

[[Kategória:Szent Margit legendája]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Kesergés</title>
    <id>2162</id>
    <revision>
      <id>3904</id>
      <timestamp>2006-07-18T10:22:53Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>Gubbubu</username>
        <id>3</id>
      </contributor>
      <comment>régi,  de itt új, és aktuális</comment>
      <text xml:space="preserve">{{vers|Berzsenyi Dániel|Kesergés|
&lt;br&gt;
Romlásra indult hajdan erős magyar! &lt;br&gt;
Nem látod, Árpád vére miként fajul? &lt;br&gt;
Nem látod a bosszús egeknek &lt;br&gt;
Ostorozó kezeit hazádon? &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
Sok századoknak vérzivatarja közt &lt;br&gt;
Rongált Budának tornyai állanak, &lt;br&gt;
Ámbár ezerszer vak tüzedben &lt;br&gt;
Véreidet, magadat tiportad. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
Elszórja, hidd el, számkivetett ösi &lt;br&gt;
Erkölcsöd átka s mostani veszni tért &lt;br&gt;
Romlott fajultság, s nemsokára &lt;br&gt;
Ércfalain viperák süvöltnek. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
Nem ronthatott el tégedet, oh magyar! &lt;br&gt;
A vad tatár chán xerxesi tábora &lt;br&gt;
S világot ostromló töröknek &lt;br&gt;
Napkeletet leverő hatalma. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
Nem vert le téged Zápolya öldöklő &lt;br&gt;
Századja s Bethlen vérbe merült kora, &lt;br&gt;
Rákóczi vérengző haragján &lt;br&gt;
S rettenetes tüze közt megálltál. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
Mert régi erkölcs s spártai férfikar &lt;br&gt;
Küzdött, vezérlett fergetegid között: &lt;br&gt;
Birkózva győztél, Herculesként &lt;br&gt;
Achaji kard rezegett kezedben. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
Most lassú méreg, lassu halál emészt, &lt;br&gt;
S mint egy kevély bikk, mellyet az éjszaki &lt;br&gt;
Szélvész le nem ront, benne termő &lt;br&gt;
Férgek erős gyökerit megőrlik. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
Bátran merül most a buja ifjuság &lt;br&gt;
Undok bűnében, s úszva folárkodik, &lt;br&gt;
Még gyenge a szűz, s már kacéros &lt;br&gt;
S gerjedező tüzeit kínálja. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
A férfi - ó bűn! - már ma kereskedik &lt;br&gt;
Szép párja testével, maga alkuszik &lt;br&gt;
Gazdag folárral, s gyenge társát &lt;br&gt;
Fajtalanúl teregetni hagyja. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
Vallástalanság rút szüleményei, &lt;br&gt;
Erkölcstelenség s minden utálatos &lt;br&gt;
Fertelmek áradnak hazánkra, &lt;br&gt;
Régi nemes magyarok porára! &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
Fegyverre termett szép, deli ifjuság &lt;br&gt;
Kardforgatásban nem gyakoroltatik, &lt;br&gt;
Nem tud nyeregben, nem tud ugró &lt;br&gt;
Gyors paripán leragadva szökni. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
Ó, más magyar kard mennyköve villogott &lt;br&gt;
Atilla dicső harcai közt, midőn &lt;br&gt;
A félvilággal szembeszállott &lt;br&gt;
Nemzeteket tapodó haragja! &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
Más néppel ontott bajnoki vért hazánk &lt;br&gt;
Szerzője, Árpád a Duna partjain, &lt;br&gt;
Ó, más magyar kard verte vissza &lt;br&gt;
Hunnyadival Mahomet hatalmát! &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
Akkor vitéz hírt s bajnoki érdemet &lt;br&gt;
Szerzett az ifjú Pélides utjain, &lt;br&gt;
Most íme - oh, szégyen, mivé lett - &lt;br&gt;
Módi majom, s gunyolásra méltó. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
Átok reátok, Harpia fajzati! &lt;br&gt;
Erkölcseinket vesztegető fenék! &lt;br&gt;
Fessen le hiv Gvadányi tolla, &lt;br&gt;
Nemzetemet csufoló bolond korcs! &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
De jaj! csak így jár minden az ég alatt! &lt;br&gt;
Forgó viszontság járma alatt nyögünk, &lt;br&gt;
Tündér szerencsénk változandó, &lt;br&gt;
Hol mosolyog, hol utálva néz ránk. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
Felforgat a nagy századok éjjele &lt;br&gt;
Mindent, leomlott a magos Ilion, &lt;br&gt;
S a büszke Karthago hatalma, &lt;br&gt;
Mint az erős Babilon, leromlott. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
Volt oly idő már, mellybe' nemes hazánk &lt;br&gt;
Fénylő dicsőség polca felett virúlt, &lt;br&gt;
Jön olly idő még, melyben gyászos &lt;br&gt;
Hamvaiból gyülevész kavarc kél
|1796|körül}}</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Georg Büchner/Danton halála</title>
    <id>2163</id>
    <revision>
      <id>3947</id>
      <timestamp>2006-07-19T16:24:39Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>lapcím jav</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Danton halála]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Gyí, paci, paripa</title>
    <id>2166</id>
    <revision>
      <id>4762</id>
      <timestamp>2006-08-29T17:47:31Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>{{fej}}</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     = | nincsszerző=
| cím        = Gyí, paci, paripa...
| szakasz    =
| előző      =
| következő  =
| megjegyzés =
}}

:Gyí paci, paripa,
:nem messze van Kanizsa,
:odaérünk délre,
:libapecsenyére.

[[Kategória:Szövegek]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Segítség:Tartalom</title>
    <id>2167</id>
    <revision>
      <id>3949</id>
      <timestamp>2006-07-19T19:34:30Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>Nemo</username>
        <id>27</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>Hogy elérhetők legyenek a segítő lapok</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Wikiforrás:Segítség]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Kategória:Szerkesztők</title>
    <id>2170</id>
    <revision>
      <id>4012</id>
      <timestamp>2006-07-21T07:18:38Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>kat</comment>
      <text xml:space="preserve">[[Kategória:Kategóriák]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Kategória:Felhasználók nyelvei</title>
    <id>2171</id>
    <revision>
      <id>4013</id>
      <timestamp>2006-07-21T07:19:24Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>kat</comment>
      <text xml:space="preserve">[[Kategória:Szerkesztők]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Kategória:Képek</title>
    <id>2172</id>
    <revision>
      <id>4014</id>
      <timestamp>2006-07-21T07:22:27Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>kat, szöveg</comment>
      <text xml:space="preserve">Ide kerülnek a kép [[Wikiforrás:Segítség/Névtér|névtér]] lapjai.

[[Kategória:Kategóriák]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Kategória:Szerkesztők képei</title>
    <id>2173</id>
    <revision>
      <id>4016</id>
      <timestamp>2006-07-21T10:53:43Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>kat</comment>
      <text xml:space="preserve">Ide kerülnek a szerkesztőket ábrázoló képek

[[Kategória:Szerkesztők]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Sablon:User en-3</title>
    <id>2174</id>
    <revision>
      <id>4017</id>
      <timestamp>2006-07-21T11:31:52Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>a Wikipédiából áthozva</comment>
      <text xml:space="preserve">{{user gen|en|3|This user is able to contribute with an |advanced| level of |English|.|language=6|level=4}}</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Sablon:User en</title>
    <id>2175</id>
    <revision>
      <id>4018</id>
      <timestamp>2006-07-21T11:32:43Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>a Wikipédiából áthozva</comment>
      <text xml:space="preserve">{{user gen|en|N|This user is a |native speaker| of |English|.|language=6|level=4}}</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Sablon:User hu-0</title>
    <id>2176</id>
    <revision>
      <id>4019</id>
      <timestamp>2006-07-21T11:44:37Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>a Wikipédiából áthozva</comment>
      <text xml:space="preserve">{{user gen|hu|0|Ez a szerkesztő |nem| tud |magyarul|.|language=6|level=4}}</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>A magyar helyesírás szabályai/Tartalom</title>
    <id>2177</id>
    <revision>
      <id>4021</id>
      <timestamp>2006-07-21T12:36:01Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>Dhanak</username>
        <id>32</id>
      </contributor>
      <comment>redirekt</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[A magyar helyesírás szabályai]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Sablon:Horgony</title>
    <id>2178</id>
    <revision>
      <id>4022</id>
      <timestamp>2006-07-21T12:38:58Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>Dhanak</username>
        <id>32</id>
      </contributor>
      <comment>másolás a sima wikisource.org-ról</comment>
      <text xml:space="preserve">&lt;span id=&quot;{{{2|{{{1|}}}}}}&quot; style=&quot;{{{style|font-weight:bold;}}}&quot;&gt;{{{1}}}&lt;/span&gt;&lt;noinclude&gt;
----
Ez a sablon egy horgonyzott címkét hoz létre.  A címke szövege az első paraméter, az opcionális második paraméter a horgony neve, alapértelmezésben megegyezik a címkével.  A &lt;code&gt;style&lt;/code&gt; opcionális paraméter segítségével szabályozható a címke kinézete (CSS stílusa), alapértelmezésben &lt;code&gt;font-weight:bold;&lt;/code&gt;.

[[Kategória:Sablonok|{{PAGENAME}}]]
&lt;/noinclude&gt;</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Kategória:Vallás</title>
    <id>2183</id>
    <revision>
      <id>4141</id>
      <timestamp>2006-07-30T20:41:47Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>+[[Kategória:Szövegek téma szerint]]</comment>
      <text xml:space="preserve">[[Kategória:Szövegek téma szerint]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Homokozó/***** Kérjük, hogy ezen a soron ne változtass! *****</title>
    <id>2187</id>
    <revision>
      <id>4111</id>
      <timestamp>2006-07-28T11:22:13Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>neváltoztass sor</comment>
      <text xml:space="preserve">&lt;div style=&quot;padding:1em; text-align:left; border: 1px solid #ddcccc; background:#fffff0;&quot;&gt;
'''Hahó!'''

Ez a magyar Wikiforrás '''homokozó'''ja, ahol tetszőleges szerkesztést kipróbálhatsz. Némi eligazításért lásd a „[[Wikiforrás:Segítség/Hogyan szerkessz egy lapot?|hogyan szerkessz lapokat]]” oldalt. Ha kész vagy a módosításokkal, csak nyomd meg a „Lap mentése” gombot – igen, ennyire egyszerű! Semmit nem ronthatsz el, ne aggódj. Ha véletlenül az egészet törlöd, akkor is könnyen vissza tudjuk állítani.

Csak egy dologra kérünk: a lap forrásának első során, amelyben az olvasható, hogy ''„***** Kérjük, hogy ezen a soron ne változtass! *****”'' soron tényleg ne változtass!

----

Az itt olvasható szövegeket az emberek '''tesztelés céljából''' írták, és azok tartalmát ''senki nem ellenőrizte'', a helytelen vagy valótlan dolgokat általában ''senki nem javította ki''. Ezért '''nem érdemes semmiféle, ezen oldalon szereplő „információt” megfogadni vagy komolyan venni.''' A valódi kérdésekre a [[Wikiforrás:Társalgó|Társalgó]] szolgál, és természetesen a potenciális kérdéseidre a [[Wikiforrás:Segítség|segítség]] lap próbál válaszolni.
&lt;/div&gt;

[[Kategória:Wikiforrás-adminisztráció|Homokozó]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Kategória:Szövegek téma szerint</title>
    <id>2188</id>
    <revision>
      <id>4131</id>
      <timestamp>2006-07-30T19:51:16Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>+[[Kategória:Szövegek]]</comment>
      <text xml:space="preserve">[[Kategória:Szövegek]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Kategória:Szövegek műfaj szerint</title>
    <id>2189</id>
    <revision>
      <id>4134</id>
      <timestamp>2006-07-30T19:54:06Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>+[[Kategória:Szövegek]]</comment>
      <text xml:space="preserve">[[Kategória:Szövegek]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Kategória:Nyelvtan</title>
    <id>2190</id>
    <revision>
      <id>4136</id>
      <timestamp>2006-07-30T19:56:13Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>+[[Kategória:Szövegek téma szerint]]</comment>
      <text xml:space="preserve">[[Kategória:Szövegek téma szerint]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Kategória:Segítség</title>
    <id>2192</id>
    <revision>
      <id>4143</id>
      <timestamp>2006-07-30T21:59:27Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>+[[Kategória:Wikiforrás-adminisztráció]]</comment>
      <text xml:space="preserve">[[Kategória:Wikiforrás-adminisztráció]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Wikiforrásról</title>
    <id>2193</id>
    <revision>
      <id>4151</id>
      <timestamp>2006-07-30T22:41:49Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>[[Wikiforrás:Wikiforrásról]] átmozgatva [[Wikiforrás:A Wikiforrásról]] névre: névelő</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Wikiforrás:A Wikiforrásról]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Névjegy</title>
    <id>2195</id>
    <revision>
      <id>4154</id>
      <timestamp>2006-07-30T22:42:20Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>redirekt</comment>
      <text xml:space="preserve">#redirect[[Wikiforrás:A Wikiforrásról]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Júdás evangéliuma</title>
    <id>2197</id>
    <revision>
      <id>5916</id>
      <timestamp>2007-01-10T19:33:41Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>Dorotheosz</username>
        <id>33</id>
      </contributor>
      <comment>/* Az árulás */</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     = |nincsszerző=
| cím        = Júdás evangéliuma
| szakasz    =
| előző      =
| következő  =
| megjegyzés =
}}

[[Image:Giotto - Scrovegni - -31- - Kiss of Judas.jpg|220px|thumb|right|Giotto:Júdás csókja]]


=== Bevezetés ===
Annak a kinyilatkoztatásnak titkos feljegyzése amelyet Jézus mondott el a Júdás Iskariótessel való beszélgetés során azon a héten, három nappal azelőtt, hogy megünnepelte volta a húsvétot.

=== Jézus földi szolgálata ===
Amikor Jézus a földön járt, nagy csodákat hajtott végre az emberiség megmentése érdekében. Egyes emberek a fény útját választották, mások a sötétségét. Ekkor tizenkét tanítvány lett kiválasztva közülük. Jézus beszélt nekik e világon túli birodalomról. Gyakran nem saját képében jelent meg tanítványai előtt, hanem gyermekként találták maguk között.

=== Jézus a tanítványaival beszélget, a hálaadó ima vagy az úrvacsora ===
Egy nap amikor a tanítványaival együtt tartózkodott Júdeában, vallásos szertartáshoz összegyűlve találta őket. A tanítványok éppen hálaadó imádságot mondtak a kenyér fölött, Jézus felnevetett. Tanítványai azt mondták neki: &quot;Mester, miért neveted ki a hálaadó imánkat? Azt tesszük, ami helyes.&quot; Ő a következőt válaszolta: &quot;nem rajtatok nevetek, nem szabad akaratotokból teszitek azt amit most tesztek, hanem a bennetek lakozó isten akaratából&quot;. Erre a tanítványok megrökönyödve azt válaszolták: &quot;Mester, hisz te˙(...) az Isten fia vagy&quot;. Jézus azt válaszolta: &quot;Hogyan ismertek ti engem? Mondom nektek, egyetlen emberi nemzedék sem ismer engem.&quot;

=== A tanítványok dühösek lesznek ===
Amikor a tanítványok hallották ezt, elkezdtek haragudni, dühbe jönni és nyugtalanságot éreztek a lelkükben. Mikor Jézus látta nyugtalanságukat a következőket mondta: &quot;Miért lettetek ennyire nyugtalanok? Az a ti istenetek, amely bennetek lakozik, és [---] provokált titeket, hogy megharagudjatok lelketek[ben]. Ha valaki közületek elég erősnek érzi magát az igazság ismeretéhez az álljon elém&quot;.&quot; Elég erősnek érezzük magunk&quot; válaszolták, de egyikük sem mert elé állni, kivéve Iskariotus Júdást. Ő képes volt odaállni elé, de nem tudott a szemébe nézni, és elfordította az arcát. Júdás [ezt mondta] neki: &quot;Tudom, hogy ki vagy, és hogy honnan jöttél. Barbelo halhatatlan birodalmából vagy. És én nem vagyok rá méltó kimondani annak a nevét, aki küldött téged.&quot;

=== Jézus négyszemközt beszél Júdással ===
Tudva, hogy Júdás valami magasztosra reagált, Jézus ezt mondta neki: &quot;Lépj el a többiektől, és elmondom neked a Királyság titkait. Számodra lehetséges, hogy elérd azt, de nagyon fájdalmas lesz. Mert valaki más fog a helyedre lépni, hogy a tizenkét [tanítvány] ismét teljességben legyen az istenével.&quot; Júdás ezt kérdezte tőle: &quot;Mikor fogod nekem elmondani ezeket a dolgokat, és mikor fog a fény nagy napja felkelni e nemzedéknek?&quot; De amikor ezt kimondta, Jézus elment.

=== Júdás látomása és a látomás megfejtése ===
Júdás azt mondta: &quot;Mester, ahogy mindnyájukat meghallgattad, most hallgass meg engem is. Mert nagy látomásom volt.&quot; Amikor Jézus ezt meghallotta, nevetett, és azt mondta neki: &quot;Te tizenharmadik szellem, miért próbálkozol ilyen keményen? De csak mondd, és én elnéző leszek veled.&quot; Júdás azt mondta neki: &quot;A látomásban láttam magam, amint a tizenkét tanítvány megkövez engem, és üldöz, És egy helyre is eljutottam, [---] utánad. Láttam [egy házat], de a szemem nem bírta [felfogni] annak méretét. Nagy emberek vették körül, és annak a háznak zöld lomb volt a teteje, és a ház közepén egy [tömeg volt ---két sor hiányzik---], mondva: &quot;Mester, vigyél be engem ezekkel az emberekkel együtt.&quot; Jézus válaszolt és ezt mondta: &quot;Júdás, a csillagod félrevezetett.&quot; Így folytatta: &quot;Senki, aki halandótól született, nem méltó arra, hogy belépjen abba a házba, amelyet láttál, mert az a hely a szenteknek van fenntartva. Sem a nap, sem a hold nem fog ott uralkodni, sem a nappal, hanem a szent lélek fog ott lakozni mindig, az örök birodalomban, a szent angyalokkal. Nézd, én elmagyaráztam neked a királyság titkait, és tanítottalak a csillagok hibáiról; és [---] elküldi azt [---] a tizenkét eón.

=== Jézus kozmológiát tanít Júdásnak ===
Jézus azt mondta: &quot;[Gyere], hogy taníthassalak azokról a [titkokról], amelyeket ember még sosem látott. Mert létezik egy nagy és határtalan birodalom, amelyet még egyetlen angyalnemzedék sem látott át, [amelyben] [egy] nagy és láthatatlan [Szellem] van, amelyet angyal szeme sosem látott, szív gondolata sosem fel nem fogott, és névvel sosem illették. És egy fényfelhő jelent meg ott. Azt mondta: &quot;Jöjjön létre egy angyal, hogy segítségemre legyen. A nagy angyal, a megvilágosodott, isteni Önmagától Született, kiemelkedett a felhőből. Miatta egy másik felhőből négy másik angyal jött létre, és ők az angyali Önmagától Született segítői lettek (…).

===A keresztségről és árúlásról===
Júdás azt mondta Jézusnak: &quot;Nézd, mit fognak tenni azok, akik a te nevedben meg lettek keresztelve?&quot; Jézus ezt mondta: &quot;Bizony mondom [neked], ez a keresztség [---] nevem [---kilenc sor hiányzik---] hozzám. Bizony mond[om] neked, Júdás, [akik] áldozatot hoznak Szaklasznak [---] isten [---három sor hiányzik---] minden, ami gonosz. De te mindnyájuk fölé emelkedsz. Mert te fogod feláldozni az embert, akit magamra öltöttem. Szarvad már felemelkedett, Bosszúd már fellobbant, Csillagod már ragyogva megmutatkozott És szíved [---] Bizony, [---] a te utolsó [---] lett [---két és fél sor hiányzik---] szomorú [---két sor hiányzik---] az uralkodó, mert ő el lesz pusztítva. És akkor Ádám nagy nemzedékének képe felmagasztaltatik, mert ez a nemzedék, amely az örök birodalmakból van, a menny, a föld és az angyalok előtt létezik. Emeld fel szemedet, és nézz a felhőbe, és azon belül a fénybe és az azt körülvevő csillagokra. Az a csillag, amelyik a te utadat mutatja, a te csillagod.&quot; Júdás felemelte szemét, látta a fénylő felhőt, és belelépett abba. Azok, akik a talajon álltak, hangot hallottak kijönni a felhőből, amely azt mondta...a nagy nemzedék [hiányzó sorok]

===Az árulás===
[...]A magas rangú papok összesúgtak, mert ő a vendégszobába ment és imádkozni kezdett, néhány írnok volt ott akik óvatosan figyelték, hogy letartóztathassák őt az ima alatt, de tartottak az őket körülvevő emberek tekintetétől, és Ő úgy nézett ki mint egy próféta . Közelmentek Júdáshoz és azt kérdezték tőle: &quot;Mit csinálsz te itt, te Jézus tanítványa vagy&quot;. Júdás válaszolt nekik, majd elfogadott némi pénzt és távozott.

{{wikipédia}}
[[Kategória:Vallás]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Júdás Evangéliuma</title>
    <id>2198</id>
    <revision>
      <id>4200</id>
      <timestamp>2006-08-03T05:58:50Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>Gubbubu</username>
        <id>3</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>hátha így keresik</comment>
      <text xml:space="preserve">#Redirect [[Júdás evangéliuma]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Sablon:Fej</title>
    <id>2200</id>
    <revision>
      <id>4257</id>
      <timestamp>2006-08-05T19:31:04Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>by kelyett szerző</comment>
      <text xml:space="preserve">{| style=&quot;width:100%; margin-bottom:5px; border: 1px solid #CCCC99; background-color: #F1F1DE; text-align:center; font-size:0.9em;&quot;
|-
| style=&quot;width:20%; text-align:left; font-size:0.9em;&quot; | {{{előző|}}}
| style=&quot;width:60%;&quot; | '''{{{cím|Címtelen}}}''' {{{szakasz|}}}{{{nincsszerző|&lt;br /&gt;''Szerző: {{{lapnélküli_szerző|[[Szerző:{{{szerző|}}}|{{{szerző|ismeretlen}}}]]}}}''}}}
| style=&quot;width:20%; text-align:right;font-size:0.9em;&quot; | {{{következő|}}}
|}
{| style=&quot;width:100%; border-bottom:1px solid #A88; background:#fAfAff; font-size:0.9em;&quot;
|- 
| {{{megjegyzés|}}}
|} &lt;noinclude&gt;[[Category:Sablonok|{{PAGENAME}}]]
[[da:Skabelon:Header]]
[[en:Template:Header]]
[[fr:Modèle:Titre]]
[[zh:Template:Header]]&lt;/noinclude&gt;
&lt;br clear=all /&gt;</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Szerző:Friedrich Nietzsche</title>
    <id>2202</id>
    <revision>
      <id>5678</id>
      <timestamp>2006-12-02T19:17:47Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>kategóriaváltoztatás, kategória abc</comment>
      <text xml:space="preserve">Friedrich Nietzsche

*[[Im-ígyen szóla Zarathustra]]
*[[A tragédia születése]]
*[[Az értékek átértékelése]]


[[Kategória:Szerzők|Nietzsche, Friedrich]]
[[Kategória:Filozófusok|Nietzsche, Friedrich]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Im-ígyen szóla Zarathustra</title>
    <id>2203</id>
    <revision>
      <id>4857</id>
      <timestamp>2006-08-30T10:38:42Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>i-&gt;ie</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     = Friedrich Nietzsche
| cím        = Im-ígyen szóla Zarathustra
| szakasz    =
| előző      =
| következő  =
| megjegyzés =
}}


*[[/Zarathustra elöljáró-beszéde]]
*[[/Első könyv]]
*[[/Második könyv]]
*[[/Harmadik könyv]]
*[[/Negyedik könyv]]

[[Kategória:Szövegek]]
[[Kategória:Filozófia]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Im-ígyen szóla Zarathustra/Első könyv</title>
    <id>2204</id>
    <revision>
      <id>5728</id>
      <timestamp>2006-12-05T08:13:37Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>Gubbubu</username>
        <id>3</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>/* Az ajándékozó erényről */</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     =Friedrich Nietzsche
| cím        =[[../]]
| szakasz    =(Első könyv)
| előző      =← [[../Zarathustra elöljáró-beszéde|Zarathustra elöljáró-beszéde]]
| következő  =[[../Második könyv|Második könyv]] →
| megjegyzés =
}}

== A három változásról ==
A szellem három szineváltozását mondom neketek: hogyan válik a szellem tevévé, tevéből oroszlánná, majd végül oroszlánból gyermekké.&lt;br&gt;
Sok nehéz dolog rendeltetett a szellemnek, az erős és teherbíró szellemnek, amelyben tisztelet lakozik: a legnehezebbet akarja az ereje.&lt;br&gt;
Mi nehéz? kérdezi a teherbíró szellem s letérdel, hasonlatosan a tevéhez és szereti ha hátát jól megpakkolják.&lt;br&gt;
Mi a legnehezebb ti hősök? Kérdezi a teherbíró szellem, hadd vegyem magamra, hadd örvendeztetessem rőmet.&lt;br&gt;
Nem-e ez: önmagunkat megalázzuk, hogy dölyfösségünken sebet üssünk? Balgaságunkat kitüntetjük, hogy bölcsességünkből gúnyt üzzünk?&lt;br&gt;
Vagy talán ez: a dolgoktól megválunk amikor épp diadalmaskodnak? Magass hegyre hágunk, hogy kisértőt kisértetbe vigyünk?&lt;br&gt;
Vagy talán ez: a megismerés makkján és fűvén élünk, és az igazság kedvéért lelkünket éheztetjük?&lt;br&gt;
Vagy talán ez: betegnek lennünk, hazaküldenünk a vigasztalókat és barátságot kötni sükettel aki úgysem érti mit akarsz?&lt;br&gt;
Vagy talán ez:szennyes vízbe megyünk, ha az igasság víze és hideg békákat és meleg varangyosokat türünk meg melettünk.&lt;br&gt;
Vagy talán ez: szeressük azokat akik megvetnek bennünket és kezet nyújtanak a kisértetnek, ha borzongatni akar?&lt;br&gt;
Mindezen nehésségeket mind magára veszi a teherbíró szellem, mintahogy a teve is teszi, amely telerakva a sivatagba siet, azonképpen siet ő is tulajdon sivatagába.&lt;br&gt;
Az utolsó urát keresi itt: ellensége akar lenni utolsó istenének, diadaláért megküzd akár egy nagy sárkánnyal is.&lt;br&gt;
Melyik az a nagy sárkány, akit a szellem nem akar többé urának látni, istenének hívni? &quot;''Kell neked'': ez a sárkány neve. Ekkor az oroszlán szellem azt mondja: ''&quot;én akarok!&quot;''.&lt;br&gt;
&quot;''Kell'' neked&quot; ez áll a szellem útjába, ragyógóan pikkelyes állati képben, amelynek minden pikkelyén ezt irja:&quot;''Kell'' neked!&quot;&lt;br&gt;
Ezeréves értékek ragyognak ezeken a pikkelyeken, és im-ígyen szól a sárkányok legnagyobbika:&quot; a dolgok minden értéke ragyog rajtam&quot;.&lt;br&gt;
&quot;Minden érték megvan már teremtve, és minden megteremtett érték én vagyok. Tehát ne legyen több &quot;''Én Akarok!''&quot; mondotta a sárkány.&lt;br&gt;
Mi szükség van arra, hogy oroszlán legyen a szellemben? Nem elég nektek a megterhelhető állat, amely lemond és tisztel? Új értékeket az oroszlán sem képes teremteni, ám tud szabadságot teremteni az új teremtéshez- ebben van az oroszlán ereje.&lt;br&gt;
Jogót venni  magának az új értékek számára- ez a legborzasztobb vétel egy teherviselő számára. Rablás ez néki, ez inkább a ragadozó állat dolga.&lt;br&gt;
Szentként szereté egykor a maga &quot;kell&quot;-jét: íme, örületet és önkényt talál a legszentebben is, hogy szabadságot raboljon szeretetéből: oroszlán kell a rabláshoz.&lt;br&gt;
De mondjátok, mivel bír többet a gyemek az oroszlánnál is?Mi kell ahoz, hogy az oroszlán gyermek legyen?&lt;br&gt;
Ártatlanság és gyermeki felejtés, magából kigördülő kerék, szent igent-mondás. A teremtés játékára kell az igaz mondás: tulajdon akaratát akarja a szellem, tulajdon világát nyeri meg magának a világját vesztett.&lt;br&gt;
A szellem három szineváltozását mondtam el nektek: hogyan lesz a szellem teve, oroszlán a teve végzetére, majd gyermek az oroszlán végzetére.&lt;br&gt;
Im ígyen szót Zarathustra. És akkoron a városban mulatott, melynek neve &quot;Tarka-tehén&quot; volt.

 
== Az erény pulpitusairól ==
Zarathustra hallott egy bölcsről aki nagy tiszteletnek örvendett. Az ifjak egész nap körülülték pulpitusát. Elment hozzá Zarathustra és leült a pulpitus elé. Én ím-ígyen szólt a bölcs:&lt;br&gt;
Tisztesség és szemérem adassék az álomnak! Ez az első! És térjetek ki mindenki elől aki rosszul alszik vagy éjjelent virraszt! &lt;br&gt;
Még a tolvaj is szemérmes az álommal szemben: halkan surran az éjszakában. De orcátlan az éjnek az őre, orcátlanul hordozza a kürtjét.&lt;br&gt;
Nem kis művészet aludni: bizony jó ez az egész napi virrasztás útán.&lt;br&gt;
Tízszer kell magad lebírnod: ez jól lefáraszt és a lélek mákja.&lt;br&gt;
Tízszer kell magaddal megbékülnöd. Mert a lebírás keserű és rosszul alszik aki nem békült meg. &lt;br&gt;
Tíz igazságot kell nappal találnod: különben még éjjel is az igazságot keresed, és lelked éhen marad. &lt;br&gt;
Tízszer kell nappal nevetned és vigadnod, különbem megzavar éjszaka a gyomrod, a szomjúság apja. &lt;br&gt;
Kevesen tudják ezt, minden virtusod összeszedd, hogy jól alhass. Hamisan tanúzok? Paráználkodom?&lt;br&gt;
Bűnre kívánom felebarátom szolgálóját? Mindez rosszul fér meg a nyugodt álommal.&lt;br&gt;
És még ha megvan minden virtusod, tudnod kell a virtusaidat aludni küldeni.&lt;br&gt;
Nehogy egymással civakodjanak, ezek a takaros fehér népek? És rajtad ó boldogtalan!&lt;br&gt;
Béke istennel és felebarátoddal és szomszédjaiddal, ezt kívánja a jó álom. S béke még a szomszéd ördögeivel is! Mert különben az éjjel meglátogat téged. &lt;br&gt;
Tisztesség és engedelmesség adassék az elöljáróknak. Így kívánja a jó álom. Tehetek-e én arról, hogy a hatalom szeret görbe lábakon járni?&lt;br&gt;
Azt hívom legjobb pásztornak, aki juhait a legzöldebb mezőre viszi: ez hasonló a jó álomhoz. Nem kell nékem dicsőség, sem kincs. Meggyullasztja a lépet. De jó hírnév és egy kis kincs nélkül nem esik jól az alvás. &lt;br&gt;
Kiss társaságot jobban szeretem mint a rossz társaságot: de idejében kell jönnie mennie. Így egyezik a jó álommal.&lt;br&gt;
Gyönyörködtetnek a lelki szegények is: előmozdítják az álmot. Boldogok ezek, főleg ha mindig igazat adunk nekik.&lt;br&gt;
Így telik az erényes napja. Ha az éj beköszönt, óvakodom, hogy ne hívjam az álmot! Nem kell az álomnak hívás, az álomnak, az erények urának! Hanem arra gondolok amit nappal tettem és gondoltam. Kérődzve türelmesen, mint a tehén, gondolkodva azon, hogy mi is volt aznap a tíz magad legyőzésed?&lt;br&gt;
És mi volt a tíz kibékülésed és tíz nevetésed, mikkel szívem örömet szerzett magának?&lt;br&gt;
Ezeket és másokat meggondolva és negyven gondolattól ringatva egyszerre meglep az álom, az erények úra.&lt;br&gt;
Amikor az álom ura megérinti szememet, elnehezül az. Az álom érinti ajkamat, akkor nyitva marad az.&lt;br&gt;
Valóban halk lábon jön hozzám a legkedvesebb tolvaj, és ellopja gondolataimat. S üres fejjel állok mint ez a pulpitus&lt;br&gt;
De aztán már nem sokáig állok: Íme már fekszem.&lt;br&gt;
Miután Zarathustra végig hallgatta a bölcs beszédét, mosolygott a szívében és így szólt magában: Bolondnak tartom ezt a bölcset a negyven gondolatával együtt, de azért ért az álmokhoz.&lt;br&gt;
Már az is boldog aki e bölcs közelében lakozik! Az ilyen álom ragadós, és még a vastag falon keresztül is ragad.&lt;br&gt;
Még a pulpitusában is van varázs. Az ifjak nemhiába ülnek az erény prédikátora előtt.&lt;br&gt;
Bölcsessége a következő: virrassz, hogy jól aludj! S bizony ha az életnek nem volna értelme és az értelmetlenséget kellene választanom, én is a legméltobbnak az értelmetlenséget tartanám. &lt;br&gt;
Most már értem mit kerestek amikor az erény tanítóit keresték. Jó álmokat és mákvirágos erényeket!
Álomnélküli alvás vala maga a bölcsesség: a pulpitusok bölcsei nem ismerik az élet jobb értelmét. &lt;br&gt;
Bizony még ma is akadnak efféle prédikátorai az erénynek, s nem mind oly becsületesek mint ő. S nem állnak már soká, hanem fekszenek.&lt;br&gt;
Boldogok ezek az álmosak, mert nemsokára elalszanak. &lt;br&gt;
Ím-ígyen szóla Zarathustra.

== A másvilágról álmodozókról ==
Egykoron Zarathustra is az emberen túl szőtte az álmát, mint minden másvilágról álmodozó. Az-idétt szenvedő és agyonkínzott isten művének láttam a világot. &lt;br&gt;
Álomnak láttam az-idétt a világot és egy isten költeményének; színes füstnek, ami egy elégedetlen isten szeme előtt bodorog.&lt;br&gt;
Jó és gonosz, - öröm és szenvedés - én és te: mindez színes füstnek tetszett nekem, alkotó szemek előtt bodorgónak. A teremtő el akarta szemét fordítani enmagáról, ekkor megteremté a világot.&lt;br&gt;
Mámoros kéj a kínlódónak: elfordítani szemét tulajdon kínjától és elveszíteni önmagát. Mámoros kéjnek és maga-vesztésnek tetszett nékem egykoron a világ.&lt;br&gt;
Ez a világ, az örökké tökéletlen, örök ellentmondás képmása és tökéletlen képmása - mámoros öröme tökéletlen teremtőjének: ilyennek tetszett nékem egykoron ez a világ.&lt;br&gt;
Ezenképen szövém én is egykoron álmomat az emberen túl, mint minden másvilágról-álmodozó. Valóban az emberen túl?&lt;br&gt;
Óh, én véreim! A kit én teremték, ez az isten emberi délibáb vala, mint minden isten!&lt;br&gt;
Ember vala ő, s csak nyomorult töredéke az embernek és énemnek: tulajdon hamvamból és parazsamból kelt vala elém, ez a kisértet és bizony-bizony nem jöve túlról!&lt;br&gt;
Vajjon mi történt azután, én véreim? Legyőzém magamat, a szenvedőt, tulajdon hamvamat vivém a hegybe, nagyobb lángot találék fel magamnak. És ime, ekkor eltávozék tőlem a kisértet!&lt;br&gt;
Kín volna az most nékem és gyötrelem a meggyógyultnak, ilyen kísértetekben hinni: kín volna az most nékem és megalázás. Im-ígyen szólok a másvilágról-álmodozókhoz.&lt;br&gt;
Kín vala és tehetetlenség - ez teremte meg minden másvilágot és az a rövid mámora a boldogságnak, a melyet csak a nagyon szenvedő ismer meg.&lt;br&gt;
Kimerülés, a mely egyetlen ugrással akar végezni, - halálugrással, a szegény tudatlan kimerülés, a mely már akarni sem akar: ez teremte minden istent és másvilágot.&lt;br&gt;
Higgyetek nékem, én véreim! A test vala az, a mely a testen kétségbeesett, - tapogatva kereste kezével, az eszeveszett szellem újjaival az utolsó falakat.&lt;br&gt;
Higgyetek nékem, én véreim! A test vala az, a mely a föld során kétségbeesett, - és hallá a lét hasának szózatát.&lt;br&gt;
És ekkoron fejével át akart jutni az utolsó falakon és nemcsak fejével, - át, a „másvilágra”.&lt;br&gt;
Ámde az a „másvilág” jól el van rejtve az ember elől; az az embertelenített embertelen világ, a mely egy isteni semmi; és a lét hasa nem szól az emberhez, hanemha embermódra.&lt;br&gt;
Bizony, bizony, nehéz bebizonyítani minden létet és nehéz megszólaltatni. Mondjátok, én véreim, vajjon minden dolog közt nincs-e legjobban bebizonyítva a legcsodálatosabb dolog?&lt;br&gt;
Valóban ez az „én” és az „én” ellentmondása és zűrzavara még a legbecsületesebben beszél a maga létéről, ez a teremtő, akaró, értékelő „én”, a mely a dolgok mértéke és értéke.&lt;br&gt;
És ez a legbecsületesebb lét, az „én” - az beszél a testről, s kívánja a testet még akkor is, mikor költ és rajong és szárnyaszegetten repes.&lt;br&gt;
Megtanul egyre becsületesebben beszélni, ez az „én” és mennél többet tanulja, annál több magasztalni valót talál a testen és a földön.
Uj büszkeségre tanított engem az én „én”-em, ezt tanítom az embereknek: ne dugják többé fejüket a mennyei dolgok homokjába, hanem hordozzák szabadon, ezt a földi főt, a mely a földnek értelmet teremt!&lt;br&gt;
Uj akaratra tanítom az embert: akarják ezt az utat, a melyet az ember vakon megtett, tartsák jónak azt és lopva ne térjenek le többé róla, valamiképen a betegek, halódók!&lt;br&gt;
Betegek és halódók valának ők, a kik megveték a testet és a földet és kitalálák az égieket és a megváltó vércsöppet: ámde még ezt az édes és sötét mérget is testtől és földtől vevék kölcsön!&lt;br&gt;
Nyomoruságuktól akarának elfutni, a csillagok pedig igen távol valának nékik. Ekkor így sóhajtozának: „Vajha volnának isteni utak, a melyeken más, jobb létre lehetne lopódzkodni!” Ekkor kitalálák álutaikat és véres itókáikat!&lt;br&gt;
Hogy testüktől és a földtől immár elragadtatának, azt hivék ők, ezek a háládatlanok. De vajjon kinek köszönhették elragadtatásuk görcsös kéjeit? Testüknek és ennek a földnek.
Töredelmes szívű Zarathustra a betegek iránt. Bizony bizony nem gerjed haragra vigasztalásuk és hálátlanságuk nemein. Hadd gyógyúljanak, hadd győzedelmeskedjenek és hadd teremtsenek maguknak magasabb rendű testet!&lt;br&gt;
Azért sem gerjed haragra Zarathustra a gyógyuló ellen, ha gyöngéden pillant csalóka álma után és éj közepén istene sírhalma körül leselkedik: ámde még könnyeiben is betegséget és beteg testet látok.
Sok beteges szerzet akadt mindig azok között, a kik költenek és az istent szomjuhozzák; őrülten gyűlölik a megismerőt és ama legfiatalabb erényt, a melynek neve: becsületesség.&lt;br&gt;
Egyre hátra pillantanak, sötét idők felé: akkoron persze őrület és hit még más dolgok valának: az értelem őrjöngése istenhez hasonlóság és a kételkedés bűn.&lt;br&gt;
Nagyon is jól ismerem ezeket az istenhez hasonlókat: azt akarják, higgyünk bennök és hogy a kételkedés bűn legyen. És azt is nagyon jól tudom, miben hisznek ők legerősebben.&lt;br&gt;
Bizony, bizony, nem másvilágban és megváltó vércsöppekben, hanem - a testben hisznek ők is legerősebben és tulajdon testük nekik a „magánvaló.”&lt;br&gt;
Ámde beteges dolognak tekintik azt és szeretnének bőrükből kibújni. Ennek okáért figyelik a halál prédikátorait és prédikálnak maguk is másvilágról.&lt;br&gt;
Ti pedig, én véreim, hallgassatok inkább az egészséges szavára: becsületesebb és tisztább szava van ennek.&lt;br&gt;
Becsületesebben és tisztábban beszél az egészséges test, a tökéletes és egyenes szögü: és a föld értelméről beszél.
Im-ígyen szóla Zarathustra.&lt;br&gt;

== A test megvetőiről ==
A test megvetőihez van mondókám. Nem akarom, hogy ezentúl mást tanuljanak és tanítsanak, hanem csak hogy vegyenek búcsút tulajdon testüktől - és im-ígyen némuljanak el. &lt;br&gt;
„Test vagyok és lélek” - így beszél a gyermek. S miért ne beszéljen az ember gyermek módjára?&lt;br&gt;
Ámde, a ki felserkent, a tudó így szól: test vagyok egészen, s kívüle semmisem; és a lélek csak szó meg-megjelölni egy valamit a testen.&lt;br&gt;
A test nagy értelem, sokféleség egynemű értelemmel, háború és béke együttesen, egy akol és egy pásztor.&lt;br&gt;
Én vérem! Tested szerszáma a te kis értelmed is, a melyet „elmé”-nek hívsz, kis szerszáma és játékszere nagy értelmednek.&lt;br&gt;
Azt mondod: „én” - és büszke vagy erre a szóra. De nagyobb az, a miben nem akarsz hinni - a te tested és annak nagy értelme: az nem mondja: „én”, de cselekszik mint „én”.&lt;br&gt;
A mit az érzék érez, a mit az elme megismer, annak sohasincs vége önmagában. Ám az érzék és elme szeretnének rábeszélni, hogy ők minden dolog végső céljai: annyira hívságosak.&lt;br&gt;
Szerszám és játékszer az érzék és elme: s még mögöttük vagyon a „magad”. A „magad” az érzékeik szemével keres, ő is a szellem fülével hallgat.&lt;br&gt;
Egyre hallgat a „maga” és keres: összehasonlít, legyőz, hódit, rombol. Uralkodik és az „én”-eden is uralkodik. Gondolataid és érzelmeid mögött, én vérem, áll egy hatalmas uralkodó, egy ismeretlen bölcs - kinek neve „magad”. Testedben lakik, maga a tested.&lt;br&gt;
Több értelem van testedben, mint legjobb igazságodban. S vajjon ki tudja, mire kell testednek legjobb igazságod?&lt;br&gt;
A „magad” nevet „én”-eden és büszke ugrándozásain. „Mit nekem a gondolat ez ugrásai és röptei? - mondja magának. Kerülő utak az én célomhoz. Én vagyok az „én” póráza és eszméinek sugalmazója.
A „magad” így szól az „én”-edhez: „itt érezz fájdalmat”. S akkor szenved és gondolkozik azon, hogy miképen szüntethetné meg szenvedését - és épen e végre kell, hogy gondolkozzék.&lt;br&gt;
A „magad” így szól az „én”-edhez: „itt érezz örömöt!” S akkor örül és gondolkozik azon, hogy még sokat örüljön - és épen evégre kell, hogy gondolkozzék.&lt;br&gt;
Egy szavam van a test megvetőihez. Hogy ők megvetnek, ebben áll a tiszteletük. Ugyan mi az, a mi tiszteletet és megvetést és értéket és akaratot teremt?&lt;br&gt;
A teremtő „magatok” teremté magának a tiszteletet és megvetést, teremte magának örömöt és jajt. A teremtő test teremté magának a szellemet, akarata egyik karjáúl.&lt;br&gt;
Testnek megvetői! Még boldogságtokban és megvetéstekben is a „magatok” valóságát szolgáljátok. Mondom néktek: a „magatok” akar meghalni és az fordul el az élettől.&lt;br&gt;
Nem bírja már azt, a mit legjobban szeret: magán túl teremteni. Ezt szereti legjobban, ez minden égő vágya.&lt;br&gt;
De immár későnek látja erre az időt: - ezért a „magatok” valósága le akar tünni, óh testnek megvetői!&lt;br&gt;
Le akar tünni, s ezért levétek a testnek megvetői. Mivelhogy nem bírtok már magatokon túl teremteni.&lt;br&gt;
S ime! ezért vagytok az élet és a föld haragosai. Tudattalan írígység vagyon megvetéstek sanda pillantásában.&lt;br&gt;
A ti utatok nem az én utam, óh testnek megvetői! Nem vagytok nékem hidak az emberfölötti ember felé!&lt;br&gt;
Im-ígyen szóla Zarathustra.&lt;br&gt;

== Az örömökről és indulatokról ==
Én vérem, ha van erényed és az a te erényed, úgy az nem közös birtokod senki mással. &lt;br&gt;
Persze, te nevén akarod szólítani és becézni; meg akarod cibálni a fülét és szórakozni akarsz véle.&lt;br&gt;
És ime, nevét közösen bírod a néppel és magad is néppé és csordává lettél erényeddel együtt.&lt;br&gt;
Jobb volna azt mondanod: „kimondhatatlan és megnevezhetetlen, a mi lelkem kínja és édessége s még beleimnek is éhessége”.&lt;br&gt;
Erényed álljon magasabban, semhogy a nevek bizalmaskodhassanak véle: s ha beszélned kell róla, ne szégyeld, ha dadogva teszed.&lt;br&gt;
Szólj hát és dadogj: „Ez az én „jóm”, ezt szeretem, így tetszik nékem igazán, csak így akarom én a jót.&lt;br&gt;
Nem kell nékem, mint isten törvénye, nem kell nékem mint emberi szabály és szükség: nem kell nékem, hogy mutassa az utat földfeletti földek és paradicsomok felé.&lt;br&gt;
Földi erény az, melyet én szeretek: kevés benne a bölcseség és legkevesebb a mindenek értelme.&lt;br&gt;
Ámde ez a mondás nálam rakott magának fészket: ezért szeretem és bubusgatom - íme nálam ül aranyos tojásain.”&lt;br&gt;
Igy kell dadognod és erényedet dicsérned.&lt;br&gt;
Egykoron indulataid valának és gonoszaknak nevezéd őket.&lt;br&gt;
Most pedig csak erényeid vannak meg: ezek indulataidból nőttenek.
S származzál bár a hirtelen haragúak neméből, avagy a buják vagy a dühös hivők vagy bosszúszomjazók fajtájából:&lt;br&gt;
Végezetre minden indulatod erénnyé vált és minden ördögöd angyallá.
Valamikor vad kutyák valának pincédben, de végezetre madarakká és kedves éneklőkké váltak. Mérgeidből főzéd balzsamod; búbánat-tehenedet fejéd, íme emlői édes tejét szívod.&lt;br&gt;
S ezentúl nem nő belőled gonosz, hanemha a gonosz, a mi erényid harcából nő.&lt;br&gt;
Én vérem, ha szerencsés vagy, úgy egy erényed van és semmi több: im-ígyen könnyebben mégy át a hídon.&lt;br&gt;
Kitüntető dolog, ha sok erényed van, ámde nehéz sors; és sokan mentek a pusztába és megölték magukat, mert belefáradtak, hogy erények csatái és csataterei legyenek.&lt;br&gt;
Én vérem, vajjon rossz dolog-e a háború s a csata? De szükséges ez a rossz, szükséges az irígység és a bizalmatlanság és a rágalmazás erényeid között.&lt;br&gt;
Lám, mint sóvárog mindegyik erényed a legmagasabb után: egész szellemed kivánja, hogy az ő hirnöke legyen, minden erőd kivánja haragban, gyűlöletben és szeretetben.&lt;br&gt;
Féltékeny minden erény a másikra s a féltékenység borzasztó dolog. S erényeket is tönkre tehet a féltékenység.&lt;br&gt;
A kit a féltékenység lángja körülveszen, az végezetre skorpió módjára maga ellen fordítja mérgezett fullánkját.&lt;br&gt;
Óh, én vérem, avagy nem láttad-e még, hogy az erény önmagát rágalmazza és szúrja agyon?&lt;br&gt;
Az ember olyas valami, a minek fölébe kell kerülni s ezért szeretned kell erényeidet: mivelhogy miattuk mégy majd tönkre.&lt;br&gt;
Im-ígyen szóla Zarathustra.&lt;br&gt;
A halovány gonosztévőről.&lt;br&gt;
Birák és áldozópapok! Nem akartok előbb ölni, mignem az állat lehorgasztotta fejét? Ime, a halovány gonosztevő lehorgasztotta fejét: szeméből a nagy megvetés szól.&lt;br&gt;
„Énem olyasvalami, a mit le kell győzni; énem az ember nagy megvetése”: ez szól ebből a szemből.&lt;br&gt;
Hogy önmagát elitélte, ez vala legmagasabb pillanata: ne engedjétek vissza a fenköltet alacsonyságába!&lt;br&gt;
Nincs megváltás annak, a kit énje szenvedtet, hanemha a gyors halál.
Öléstek, birák, irgalom legyen és ne bosszú. S miközben öltök, vigyázzatok, hogy magát az életet igazoljátok!&lt;br&gt;
Nem elég kibékülnötök azzal, akit megöltök. Szomoruságtok legyen az emberfölötti ember szeretete: im-ígyen igazoljátok azt, hogy még éltek!&lt;br&gt;
„Ellenség”, - ezt mondjátok, de azt ne, hogy „gonosztévő”; „beteg”, -ezt mondjátok, de azt ne, hogy „gaz”; „botor”, - ezt mondjátok, de azt ne, hogy „bűnös”.&lt;br&gt;
És te, vörös bíró, ha hangosan mondanád, mi mindent tettél már gondolatban: minden kikiáltaná: „Pokolba a fertővel és a mérges féreggel!”&lt;br&gt;
Azonban más a gondolat, más a tett és más a tett képe. Az ok kereke nem gördül közöttük.&lt;br&gt;
Egy kép sápasztotta el ezt a sápadt embert. Egyforma nagyok valának, mikor elkövette, ő és a tett: ámde nem tudta elviselni képét, miután elkövette.&lt;br&gt;
Immár mindig egy tett tettesének látta magát. Őrültségnek nevezem ezt: a kivétel lényeggé változék szemében.&lt;br&gt;
A mért vonal lebűvöli a csirkét; a csapás, melyet ő mért, lebűvölé szegény eszét - a tett utáni őrületnek hívom ezt.&lt;br&gt;
Halljátok, ti birák! Van még más őrület is: a tett előtti. De ti nem bujtatok eléggé mélyen ebbe a lélekbe!&lt;br&gt;
Igy szól a vörös biró: „Ugyan minek ölt ez a gonosztévő? Rabolni akart.” Ámde én azt mondom néktek: lelke vért kívánt, nem ragadományt: a kés boldogságát szomjuhozá!&lt;br&gt;
Szegény esze azonban nem fogta föl ezt az őrültséget és rábeszélte őt. „Mit az a kis vér!” - mondá - „nem rabolnál is egyúttal egy keveset? Nem állnál egy kicsit bosszút is?”&lt;br&gt;
És ő hallgatott szegény értelmére: ólomként nehezedett reá szava - s gyilkolván, rabolt. Nem akarta szégyelleni őrültségét. És ime, bűnének ólma ránehezedik és szegény esze ismét oly merev, oly bénult, oly nehéz. Ha csak meg tudná rázni a fejét, úgy legördülne terhe: ámde ki tudná megrázni ezt a fejet?&lt;br&gt;
Mi ez az ember? Raja a betegségeknek, a melyek a szellem által világszerte terjednek: így akarnak zsákmányt ejteni.&lt;br&gt;
Mi ez az ember? Gomolyaga vad kígyóknak, a melyek ritkán vannak békén egymás mellett - így hát szétválva mennek zsákmányt keresni világszerte.&lt;br&gt;
Nézzétek ezt a szegény testet! Amit szenvedett és kivánt, azt magyarázta magának ez a szegény lélek - és gyilkos örömnek és a kés boldogsága után való sóvárgásnak magyarázta.&lt;br&gt;
A ki most megbetegszik, azt megrohanja a rossz, a mi most rossz: fájdalmat akar okozni azzal, a mi néki fáj. De voltak más idők és volt más rossz és jó.&lt;br&gt;
Egykor a kételkedés és maga-akarás gonoszát jelentett. Akkoron a beteg eretnekké és boszorkánynyá lőn: mint eretnek és boszorkány szenvedett fájdalmat és akart fájdalmat okozni.&lt;br&gt;
De ez sehogysem fér fületekhez: a ti „jó”-toknak árt, azt mondjátok. De mit nékem a ti „jó”?tok!&lt;br&gt;
Sok dolog a ti jótokon utálatra gerjeszt engem s bizony nem a rossza. Hisz kivánnám, volna őrületük, a mely tönkretenné őket, miként ezt a sápadt gonosztévőt.&lt;br&gt;
Bizony, bizony, szeretném, ha őrületük neve igazság volna, vagy hűség, vagy igazságosság: de erényük olyan, hogy hosszú életűek lehessenek és hitvány kedvtelésben éljenek.&lt;br&gt;
Karfa vagyok a folyón: fogjon meg, a ki tud! De mankótok nem vagyok.
Im-ígyen szóla Zarathustra.&lt;br&gt;

== Az írásról és az olvasásról ==
Minden írás közűl csak azt szeretem, a mit valaki vérével ír. Irj vérrel: és meglátod, hogy a vér szellem. &lt;br&gt;  
Nem könnyű dolog idegen vért megérteni: gyűlölöm az olvasó naplopókat. &lt;br&gt;
A ki ismeri az olvasót, az többé nem tesz semmit az olvasóért. Még egy évszázad olvasó - s maga a szellem is bűzleni fog.
Hogy mindenkinek szabad olvasni, ez idővel nem csak az irást rontja meg, hanem a gondolkozást is. &lt;br&gt;
Egykoron a szellem isten vala, azután emberré lőn, íme pedig még csőcselékké lészen. &lt;br&gt;
Ha ki vérrel irja igéit, az nem szereti, hogy olvassák, hanem, hogy tanulják. &lt;br&gt;
A hegyek között a legközelebbi út: csúcstól csúcsig; de erre az útra kell, hogy hosszú lábad legyen. A mondások legyenek csúcsok, s a kikhez szólanak: nagyok és magasnövésűek. &lt;br&gt;
Ritka és tiszta levegő, közelvaló veszedelem, vidám, incselkedéssel teljes szellem: ezek illenek egymáshoz. &lt;br&gt;
Manókat szeretnék magam körül, mert bátor vagyok. &lt;br&gt;
A bátorság, a mi elhessegeti a kisérteteket, maga teremt magának manókat, mivelhogy a bátorság nevetni akar. &lt;br&gt;
Nem érzek már veletek: ez a felhő, a melyet magam alatt látok, ez a feketeség és ólom - ép ez a ti viharfelhőtök. &lt;br&gt;
Ti fölfelé tekintgettek, ha föl akartok emelkedni. &lt;br&gt;
Én pedig lenézek; mivelhogy már fölemelkedém. &lt;br&gt;
Ki tud közületek egyszerre nevetni és lelkesülni? &lt;br&gt;
A ki a legmagasabb hegyre hág, az nevet minden szomorú-játékot és szomorú-valóságot. &lt;br&gt;
Gondnélkülinek, gúnyosnak, erőszakosnak: így akar a bölcseség; nőstény ő és mindig csak harcost szeret. &lt;br&gt;
Mondjátok: „az élet nehéz teher.” De hát mire volna délelőtti büszkeségiek és esteli megadástok? &lt;br&gt;
Az élet nehéz teher: de hát ne tegyétek magatokat olyan gyöngéknek! Mindnyájan, férfi és nő, teherbíró szamarak vagyunk. &lt;br&gt;
Vajjon miben vagyunk egyek mi és a rózsabimbó, a mely reszket, mivelhogy egy csöpp harmat nyugszik testén? &lt;br&gt;
Igaz: nem azért szeretjük az életet, mert megszoktuk az életet, hanem, mert megszoktuk a szeretetet. &lt;br&gt;
Mindig van egy kis őrültség a szerelemben. De mindig van egy kis okosság is az őrületben. &lt;br&gt;
S én is, a ki jó szívvel vagyok az élet iránt, úgy látom, hogy pillangók és szappanbuborékok és az ő fajtájuk-emberek tudnak legtöbbet a boldogsághoz. &lt;br&gt;
Ha ezeket a könnyü, bohó, hímes, lebegő lelkeket röpdösni látja: ez Zarathustrát könnyre, dalra csábítja. &lt;br&gt;
Csak olyan istent tudnék hinni, a ki táncolni tud. &lt;br&gt;
S mikoron ördögömet látám, komolynak, alaposnak, mélységesnek, ünnepélyesnek látám: a nehézség szelleme volt ő, - általa esnek mindenek. &lt;br&gt;
Nem haraggal ölsz, hanem nevetéssel. Rajta, öljük meg a nehézség szellemét! &lt;br&gt;
Megtanulék járni: azóta futni engedem magam. Megtanulék röpülni: azóta nem várom, hogy toljanak, ha mozdulni akarok. &lt;br&gt;
Ime könnyű vagyok, íme repűlök, íme magam alatt látom magam, íme isten táncol képemben. &lt;br&gt;
Im-ígyen szóla Zarathustra. &lt;br&gt;

== A hegyi fáról ==
Zarathustra észrevette volt, hogy egy ifju kerülgeti őt. És mikoron egy este egyedül mendegélt a várost körülzáró hegyek között, a melynek neve „a tarka tehén”: íme, menetközben találkozott ezzel az ifjúval, a mint egy fához támaszkodva ült és fáradt tekintettel nézett a völgybe. Zarathustra megfogá a fát, a mely alatt az ifjú ült és szóla im-ígyen: &lt;br&gt;
„Ha ezt a fát kezemmel meg akarnám rázni, nem birnám.&lt;br&gt;
Ámde a szél, a melyet nem látunk, kínozza és hajlítja, a merre csak akarja. Legjobban hajlíttatunk és kínoztatunk láthatatlan kezektől.”
Ekkor megdöbbenve fölkelt az ifjú és monda: „Ime hallom Zarathustrát és ép most gondoltam reá.” Zarathustra pedig felelé: „Miért, hogy ezért megijedsz? - Ám az emberrel ugyanúgy áll a dolog, miképen a fával.&lt;br&gt;
Mennél jobban törekszik magasba, fénybe, annál erősebben törekszik gyökere a földbe, lefelé, a sötétbe, mélybe, - le a gonoszba.”
„Igen, a gonoszba!” - kiáltá az ifjú. - „Hogyan lehetséges az, hogy felfedezted lelkemet?”&lt;br&gt;
Zarathustra mosolygva mondá: „Egynémely lelket sohasem fognak fölfedezni, hanemha előbb föltalálják.”&lt;br&gt;
„Igen, a gonoszba!” - kiáltá ismét az ifjú. - „Valót beszélsz, Zarathustra. Magam sem bizakodom magamban, mióta a magasba törekszem és más senki sem bizakodik én bennem - vajjon miként van ez?
Tulságosan gyorsan váltok képet: mám ellene mond tegnapomnak. Gyakorta átugrom a fokokat, ha fölfelé megyek, - ezt egyetlen fok sem bocsátja meg nékem.&lt;br&gt;
Ha fent vagyok, mindig egyedül találom magam. Senki sem szól hozzám, a magánosság jege borzongat. Mit is akarok a magasban?
Mennyire szégyellem fölhágásom és botorkálásom! Mint gúnyolom heves lelkendezésemet! Mint gyűlölöm! a röpülőt! Mily fáradt vagyok a magasban!”&lt;br&gt;
Ezzel elnémula az ifjú. Zarathustra pedig nézegeté a fát, amelynél állának és szóla im-ígyen:&lt;br&gt;
„Imhol ez a fa magában áll a hegyen; magasra nőtt ember, állat feje fölé.&lt;br&gt;
És ha beszélni akarna, nem volna, a ki megértené: oly magasra nőtt vala.&lt;br&gt;
Ime vár és vár, - vajjon mire is vár? Túlon-túl közel lakozik a fellegek székhelyéhez: nemdenem az első villámra vár?”&lt;br&gt;
Zarathustra szavaira az ifjú heves taglejtéssel kiálta föl: „Igen, Zarathustra, valót beszélsz. Leszállásom sovárogtam, a mikor föl, a magasba törekedtem, s te vagy a villám, akire vártam! Ime, mi vagyok én, mióta te megjelentél nékünk? A reád való irígykedés az, a mi engem szerte zilált!” Igy szólt az ifjú és keservesen sírt.&lt;br&gt; Zarathustra azonban átkarolá őt és magával vivé.&lt;br&gt;
Miután pedig egy ideig együtt menének, Zarathustra megszólala:
Szívem szakasztja meg. Szavadnál jobban jelenti nékem szemed minden veszedelmedet. Még nem vagy szabad, te még keresed a szabadságot. Álmatlan-lázassá tőn téged keresésed és beteg virrasztóvá.&lt;br&gt;
A szabad magasságba törekszel te, csillagokat szomjuhoz a te lelked. Ámde gonosz ösztöneid is szomjuhozzák a szabadságot.&lt;br&gt;
Hogy ereszd szabadon, veszett ebeid azt akarják; gyönyörtől ugatnak pincéikben, ha szellemed minden bilincsét széttörni igyekszik.
Még fogolynak látlak, aki a szabadságot forgatja eszében: óh, okossá válik az ilyennek lelke, de alattomossá és gonosszá is.&lt;br&gt;
Még a szellem szabadosának is meg kell tisztúlnia. Sok börtön és dohosság maradt még benne; tisztúlnia kell még szemének. Igen, én ösmérem veszedelmedet. De szerelmemre és reménységemre kérlek: ne vesd el szerelmedet és reménységedet!&lt;br&gt;
Még nemesnek érzed magad, s még nemesnek éreznek a többiek is, a kik nehéz szívvel vannak irántad és horgas szemet vetnek utánad. Tudd meg, hogy a nemes mindenkinek útjában áll.&lt;br&gt;
A jóknak is útjokban áll a nemes: és még ha jónak hívják is, ezzel csak távoztatni akarják.&lt;br&gt;
Ujat akar teremteni a nemes és uj erényt. Régit akar a jó és azt, hogy a régi fentarttassék.&lt;br&gt;
Ámde nem az a nemes veszedelme, hogy jóvá válik, hanem hogy orcátlanná és gúnyolódóvá, megsemmisítővé.&lt;br&gt;
Óh, én ösmerék nemeseket; elveszíték minden magas reménységüket.
Akkoron azután orcátlanul élék rövid élvezeteiket és céljukat alig veték egy napon túl.&lt;br&gt;
„A szellem is kéj” - mondák. Akkoron szellemük szárnyaszegett lőn: íme földön csúszik és rágástól rondán.&lt;br&gt;
Egykoron azt hivék, hogy hősök lesznek: most pedig kéjhajhászók. Bánat és borzalom nekik a hős.&lt;br&gt;
De szerelmemre és reménységemre kérlek: ne vesd ki lelkedből a hőst!
Im-ígyen szóla Zarathustra.&lt;br&gt;

== A halál prédikátorairól ==
A halál prédikátorairól.&lt;br&gt;
Vannak a halálnak is prédikátorai: s a föld tele van olyanokkal, a kiknek az élettől-elfordulást kell prédikálni.&lt;br&gt;
Tele van a föld a fölöslegesekkel, elromlott az élet a túlontúl-sokaktól. Bárcsak az „örökélet”-tel el-kicsalnák őket ebből az életből!&lt;br&gt;
„Sárgák”-nak hivatnak a halál prédikátorai vagy „feketék”-nek. De én még más színekben is mutatom őket.&lt;br&gt;
Imhol: a félelmetesek, a ragadozó állatot hordozzák magukban s nincs egyéb választásuk, hanemha élvezet vagy a maguk marcangolása. És még élvezetük is a maguk marcangolása.&lt;br&gt;
Még emberekké sem lettek, ezek a félelmetesek: hadd prédikálják az élettől-elfordulást s pusztuljanak maguk is!&lt;br&gt;
Imhol: a sorvadó lelküek; alig születtek s máris a fáradság és lemondás tanait sóvárogják.&lt;br&gt;
Szivesen meghalnának s szeretnék, ha mi ezt az akaratukat helybenhagynók!&lt;br&gt;
Vigyázzunk, nehogy fölébresszük ezeket a holtakat és megsértsük ezeket az eleven koporsókat!&lt;br&gt;
Találkozik velük beteg vagy aggastyán, vagy holttest: rögtön azt mondják „nyilvánvaló lőn az élet hivsága. „Pedig csak az ő hivságuk lőn nyilvánvaló és szemöké, a mely a létnek ezt az egyetlen látványát látja.&lt;br&gt;
Vaskos buskomorságba burkolózva és sóvárogva az az apró történeteket, a mik halált hoznak: így várakoznak fogukat összefogva.
Avagy: nyalánkságok után nyúlnak s közben gúnyolják gyerekségüket: csüngenek szalmaszál-éltükön és gúnyolódnak, hogy szalmaszálon csüngenek.&lt;br&gt;
Ez a bölcseségük: „bolond, a ki élve marad, de még oly bolondok vagyunk! És éppen ez a legnagyobb bolondságunk az életben!”
„Az élet csupa kín” - mondják mások és nem hazudnak: úgy hát tegyetek róla, hogy ti megszünjetek! Tegyetek róla, hogy az élet megszünjék, a mely csupa kín!&lt;br&gt;
És tanítsa virtustok ezt: „öld meg magad! Lopd el magad!
„A kéj bűn” - mondja az egyik, a ki a halált prédikálja - „menjünk hát félre és ne nemzzünk gyermeket!”&lt;br&gt;
„Szülni fáradságos” - mondja a másik - „minek még szülni? Hisz csak boldogtalanokat szülünk!” - Ők is a halál prédikátorai.
„Részvétre van szükség” - mondja a harmadik. „Vegyétek a mim van! Vegyetek, engem, a mi vagyok! Annál gyöngédebben köt magához az élet!”&lt;br&gt;
Ha pedig részvétük való volna, megkeserítenék felebarátjuk életét. Gonoszság: ez volna igazi jóságuk.&lt;br&gt;
Ámde ők szabadulni akarnak az élettől: mit bánják ők, hogy másokat még szorosabbra láncolnak bilincseikkel és ajándékaikkal!&lt;br&gt;
És ti is, kiknek az élet verejtékes dolog és vad hajsza: nemdenem nagyon életuntak vagytok? Nemdenem nagyon megértetek a halál prédikációjára?&lt;br&gt;
Ti mindnyájan, a kik szeretitek a verejtékes dolgot és a gyorsat, ujat, idegent, rosszul fértek meg magatokkal, szorgalmatok megfutamodás és vágya a magatok-felejtésének.&lt;br&gt;
Ha erősebben hisztek vala az életben, kevésbbé vetitek magatokat zsákmányul a pillanatnak. De várni nincs elég tartalmatok - még lustálkodni sem!&lt;br&gt;
Mindenütt hangzik a halál prédikátorainak szózata és a föld tele van olyanokkal, a kiknek halált kell prédikálni.&lt;br&gt;
Vagy „az örök életet”: ez nekem egyre megy, hacsak hamar elpusztulnak!&lt;br&gt;
Im-ígyen szóla Zarathustra.

== A háborúról és a harcosokról ==
Nem kell nékünk, hogy legjobb ellenségeink kiméljenek, sem pedig azok, a kiket szívből szeretünk. Hadd mondjam meg hát néktek az igazat!&lt;br&gt;
Harcos testvéreim! Szívből szeretlek benneteket, hozzátok hasonló voltam és vagyok. És én vagyok legjobb ellenségetek is. Hadd mondjam meg hát néktek az igazat!&lt;br&gt;
Tudom, hogy gyűlöletet és irigységet tápláltok sziveitekben. Nem vagytok elég nagyok, hogy gyűlöletet és írigységet ne ismernétek. Legyetek hát elég nagyok, hogy ne szégyenkezzetek miattok!&lt;br&gt;
És ha nem tudtok a megismerés szentjei lenni, legyetek legalább a harcosai. Mert ezek az ilyen szentségnek bajtársai és előőrsei.&lt;br&gt;
Sok katonát látok: bár látnék sok harcost! „Egyenruha”-nak hívják viseletüket: vajha ne lenne „egyenruha”, a mit alatta rejtenek!
Szemetek mindig ellenséget keressen - a ti ellenségteket. És egynémelyitek első pillantásra gyűlöletet kelt.&lt;br&gt;
A ti ellenségteket keressétek, a ti hadatokat viseljétek és a ti eszméitekért! És ha eszmétek elbukik, úgy becsületességtek még ezen is üljön diadalt.&lt;br&gt;
Szeressétek a békét de csak azért, hogy uj háborúk eszköze. És a rövid békét jobban, mint a hosszantartót.&lt;br&gt;
Nem munkára serkentelek, hanem harcra. Nem békére serkentelek, hanem győzelemre. Munkátok legyen harc, békétek legyen győzelem! Csak akkor ülhettek csöndben és békén, ha íjjatok és nyilatok van: különben fecsegtek és nyelvet mértek. Békességtek legyen győzelem!
Azt mondjátok: az igaz ügy szentesíti még a háborút is. Én pedig azt mondom nektek: az igaz háború szentesít minden ügyet.
A háború és a bátorság több nagy dolgot szültenek, mint a felebaráti szeretet. Nem szánalmatok, hanem vitézségtek menté meg eleddig a hajótörötteket.&lt;br&gt;
Mi jó? kérditek. Vitéznek lenni jó dolog. Hadd beszéljenek a kis leányok: „jó dolog az, a mi szép is, megható is”.
Szívteleneknek hivattok: de szívetek igaz és én szeretem szívességtek szemérmét. Ti szégyenlítek áradástokat és mások szégyenlik apadásukat.&lt;br&gt;
Rútak vagytok? Nosza, én véreim! Vegyétek magatokra a fenségeset, a rút köpönyegét!&lt;br&gt;
És ha lelketek fölemelkedik, magas kedvre derül, fenségtekben gonoszság vagyon, Ismerlek titeket.&lt;br&gt;
A gonoszságban találkozik a magas kedvü és a gyönge. Ámde félreértik egymást. Ismerlek titeket.&lt;br&gt;
Csak olyan ellenségtek legyen, a kit gyülölni kell, s ne olyan, a ki megvetendő. Büszkéknek kell lennetek a ti ellenségtekre: akkor ellenségtek sikerei a ti sikereitek is.&lt;br&gt;
Lázadás - ez a rabszolga előkelősége.&lt;br&gt;
A ti előkelőségtek legyen engedelmesség! Még parancsotok is engedelmesség legyen!&lt;br&gt;
A jó harcos fülének kedvesebb a „neked kell”, mint az „én akarom”. És ha valamit szeretnétek, azt előbb parancsoltassátok magatoknak.
Az élet szeretete legyen legmagasabb reményetek szeretete: és legmagasabb reményetek legyen az élet legmagasabb gondolata!&lt;br&gt;
S legmagasabb gondolatát hadd parancsoljam én néktek - és ez így szól: az ember valami, aminek fölébe kell kerülni!&lt;br&gt;
Éljétek hát élteteket, az engedelmesség és háború életét! Mit ér a hosszú élet!&lt;br&gt;
Melyik harcos akarja, hogy kiméljék!&lt;br&gt;
Én nem kiméllek, - szívből szeretlek, én harcos testvéreim!&lt;br&gt;
Im-ígyen szóla Zarathustra. &lt;br&gt;

== Az új bálványról ==
Valahol vannak még népek és nyájak, de nem nálunk, én véreim: itt államok vannak. &lt;br&gt;
Állam? Mi az? Nosza, nyissátok ki fületeket, mert most a népek haláláról szólok.&lt;br&gt;
„Állam”, ez a neve a szörnyetegnek, amely leghidegebb minden szörnyeteg között. Hidegen hazudik is; és ez a hazugság csúszik-mászik ki szájából: „Én, az Állam, vagyok a Nép”.&lt;br&gt;
Hazugság ez! Teremtők valának, a kik a népeket teremték és föléjök szegzének hitet és szeretetet: im-ígyen szolgálák az életet.&lt;br&gt;
De megsemmisítők ők, a kik cselt vetnek sokaknak és államnak nevezik: pallóst és száz éhes vágyat szegeznek föléjök.
Ahol van még nép, nem érti az államot és gyülőli mint álnok tekintetet s bünt az erkölcs és jog ellen.&lt;br&gt;
Ezt a jelt adom néktek: minden népnek megvan a maga nyelve jót, gonoszat szólni: ezt nem érti a szomszéd. Erkölcsre, jogra tulajdon beszédet talált ki.&lt;br&gt;
Ámde az állam a jó és gonosz minden nyelvén hazudik; s valamit beszél, hazudik - s valamije van, lopta azt.&lt;br&gt;
Hamis rajta minden; lopott fogakkal harap, ő, a harapós. Hamisak még belei is.&lt;br&gt;
Jó és gonosz nyelv zavara: ezt a jelt adom néktek mint az állam jelét. Valóban, halni-akarást jelent ez a jel! Valóban, a halál prédikátorainak int!&lt;br&gt;
Szerfölött sokan születnek: a fölöslegesek számára találták ki az államot!&lt;br&gt;
Lám, hogyan csalogatja magához a fölöslegeseket. Hogyan nyeli, rágdossa őket és kérődzik rajtok!&lt;br&gt;
„Nincs a földön nagyobb nálamnál: az Isten rendező ujja vagyok én”, így bőg a fenevad. És nemcsak hosszúfülüek és rövid szemüek borúlnak előtte térdre! Óh, nagy lelkek ti, bennetek is dörmögi sötét hazugságait! Óh kifürkészi a dús szíveket, a melyek örömest tékozolják magukat!&lt;br&gt;
Igen, titeket is kifürkész, a régi isten legyőzőit! Elfáradtatok a harcban, s fáradságtok íme az uj bálványt szolgálja!&lt;br&gt;
Hősöket és érdemdúsakat szeretne maga körül az uj bálvány! Szivesen sütkérezik jó lelkiismeretek verőfényében, - ő, a hideg szörnyeteg!
Mindeneket meg akar néktek adni, ha ti imádandjátok, ő, az uj bálvány, im-ígyen vásárolja meg magának a ti erényetek fényét és büszke szemetek tekintetét.&lt;br&gt;
Horogra akarja keríteni veletek a fölöslegeseket! Igen, pokoli praktika találtatott itt ki, a halál paripája, isteni tisztelet cicomájában csörögve!&lt;br&gt;
Valóban, tömeges halál találtatott itt ki, a mely magát életként dicsőíti: valóban szívszerinti szolgálat ez a halál minden prédikátorának!&lt;br&gt;
Államnak hívom, a hol mindenek méregivók, jók és gonoszok: államnak, a hol mindenek elveszejtik magukat, jók és gonoszok: államnak, a hol mindenek lassú öngyilkossága „az élet”-nek hivatik.&lt;br&gt;
Lám, ezek a fölöslegesek! Ellopkodják a föltalálók míveit és a bölcsek kincsét: miveltségnek hívják lopásukat - és minden nyavalyává és gonoszszá változik kezükben!&lt;br&gt;
Lám, ezek a fölöslegesek! Mindig nyavalyásak, kihányják epéjüket és újságnak nevezik. Elnyeldesik egymást s még megemészteni sem tudják egymást.&lt;br&gt;
Lám, ezek a fölöslegesek! Gazdagságot szereznek és egyre jobban szegényednek véle. Hatalmat akarnak és először a hatalom feszítő vasát: sok pénzt - ezek a nem-tehetősek!&lt;br&gt;
Lám, mint másznak, ezek a gyors majmok! Átmásznak egymáson és im-ígyen vonszolják egymást iszapba és mélységbe.
Mindnyájan a trónhoz iparkodnak: ez a bogaruk - mintha a boldogság trónon ülne! Gyakorta iszap ül a trónon - és gyakorta a trón is iszapon.&lt;br&gt;
Őrülteknek látom valahányát és mászó majmoknak és túlhevülteknek. Ronda szagát érzem bálványuknak, a hideg fenevadnak: ronda szagukat érzem valamennyiüknek, ezeknek a bálványimádóknak.&lt;br&gt;
Én véreim! avagy meg akartok-e fúlni szájuk és éhes vágyaik gőzében? Még jobb, ha szétzúzzátok az ablakokat és a szabadba ugortok!
Ugyan térjetek ki a bűzösségnek! Távozzatok a fölöslegesek bálványimádásától!&lt;br&gt;
Ugyan térjetek ki a bűzösségnek! Távozzatok ezeknek az emberáldozatoknak gőzéből!&lt;br&gt;
Még most is szabad a föld nagy lelkeknek. Magoknak-lakók és párosan lakók számára még sok üres hely van, a melyek körül csöndes tengerek illata lengedez.&lt;br&gt;
Még most is szabad a nagy lelkeknek a szabad élet.&lt;br&gt;
Valóban, a ki kevéssel bír, annál kevésbbé bíratik: dicsértessék a szűkös szegénység!&lt;br&gt;
Csak, a hol az állam megszűnik, csak ott kezdődik az ember, a ki nem fölösleges: ott kezdődik a szükséges ember dala, ez az egyetlen, pótolhatatlan dallam.&lt;br&gt;
Ott, a hol az állam megszűnik, - nosza tekintsetek oda, én véreim! Nem látjátok, nem látjátok a szivárványt és az emberfölötti emberhez vezető hidakat?&lt;br&gt;
Im-ígyen szóla Zarathustra.

== A piac legyeiről ==
Menekülj barátom, magánosságodba! Látom, hogy elbódultál a nagy emberek zsibongásától és hogy össze-vissza szurkáltak a hitvány legyek fullánkjai. &lt;br&gt;
Hozzád méltón tud hallgatni veled erdő és szikla. Légy ujra olyan, mint a fa, amelyet szeretsz, a terebélyes: némán és hallgatva-figyelve borúl a tengerre.&lt;br&gt;
A hol a magánosság megszűnik, ott kezdődik a piac; és a hol a piac kezdődik, ott elkezdődik a nagy színjátszók zsibongása és a mérges legyek zümmögése is.&lt;br&gt;
A világon a legjobb dolgok sem érnek még semmit, ha nincs valaki, a ki először játékszínre hozza: nagy embereknek hívja a nép ezeket a játékmestereket.&lt;br&gt;
Csak kevéssé érti meg a nép a nagyot: azaz a teremtőt. De sok az érzéke minden játékmester és a nagy dolgok komédiásai iránt.
Az uj értékek feltalálói körül forog a világ; - forgása szemmel nem látható. Ámde a komédiások körül forog a nép és a hírnév: ez a „világ folyása.”&lt;br&gt;
Szellemes a komédiás, de szellemében kevés a lelkiismeret. Mindig csak abban hisz, a mivel a legerősebb hitet ébreszti - a maga iránti hitet.&lt;br&gt;
Holnap megint ujat hisz és holnapután megint ujabbat. Érző inai gyorsan járnak, mint a népé és változékony a szimatja.&lt;br&gt;
Fellökni, - ez néki annyi, mint: bebizonyítani. Elbolondítani, - ez néki annyi, mint: meggyőzni. És a vért minden ok közt a legjobbnak tartja.&lt;br&gt;
Az olyan igazságot, a mi csak finom fülekbe csúszik, hazugságnak, buboréknak hívja. Valóban, csak olyan istenekben hisz, a kik nagy zajt csapnak a világon! Tele van a piac ünnepélyes csepűrágókkal - és a nép hivalkodik nagy embereivel! Őket tekinti a pillanat urainak.
Ámde a pillanat nyomja őket: így hát ők is nyomnak téged. S tőled is igent vagy nemet akarnak hallani. Óh jaj! te a mellette és ellene szóló okok közé akarod helyezni székedet?&lt;br&gt;
Ezekre a föltétlenekre és tolongókra ne légy féltékeny. Te, az igazság barátja! Az igazság még sohasem ment karonfogva föltétlennel.
Ezeknek a hirtelenkedőknek miatta térj vissza bátorságos magánosságodba: csak a piacon támadnak reád igen?-nel vagy nem?-mel.
Lassan tapasztal minden mély kút: soká kell várnia, még megtudja, mi esék mélységébe.&lt;br&gt;
Távol a piactól és dicsőségtől teljesedik minden nagy dolog: örök idők óta távol a piactól és dicsőségtől laknak az uj értékek föltalálói.&lt;br&gt;
Menekülj barátom, magánosságodba: látom, hogy fene-legyek szurkálták össze-vissza. Menekülj oda, a hol érdes, erős szellő fújdogál.
Menekülj, barátom, magánosságodba! Nagyon is közel éltél a kis emberekhez és a hitványokhoz. Menekülj láthatatlan bosszújok elől! Színbosszúval telvék ellened. Ne emeld többé karodat ellenök! Se szerük, se számuk s nem a te osztályrészed, hogy légycsapójuk legyél.
Se szerük, se számuk ezeknek a kis embereknek és hitványaknak, pedig esőcsepp és giz-gaz már sok kevély nagy házat döntött romba.
Te nem vagy kő és máris kivájt a sok csepp. Valamikor még széttörve és szétrepedve látlak a sok csepptől.&lt;br&gt;
Látom, hogy elkínoztak a fene-legyek, véresre sebeztek száz helyen; és büszkeséged még csak nem is haragszik.&lt;br&gt;
Vért kivánnak tőled angyali ártatlansággal, vért sóvárognak vértelen lelkeik, ezért hát szurdosnak angyali ártatlansággal.&lt;br&gt;
De te, mélységes, túlontúl mélyen szenvedsz még apró sebektől is; s mielőtt meggyógyítnád magad, íme másik mérges féreg mászik át kezeden. Túlontúl büszkének tudlak, semhogy ezeket a falánkokat megölnéd. Óvakodj azonban, nehogy végzeteddé váljék minden ádáz igaztalanságaikat viselned!&lt;br&gt;
Dicséreteikkel is körülzsonganak: tolakodás a dicséretük. Ezzel csak bőröd és véred közelébe akarnak férkőzni.&lt;br&gt;
Hizelegnek néked, mint valami istennek vagy sátánnak; pityeregnek előtted mint valami isten vagy sátán előtt. Ne törődj velök! Hizelgők ők és pityergők s nem egyebek.&lt;br&gt;
Sokszor kedves színben alakoskodnak előtted. De ez vala mindig a gyávák okossága. Bizony, bizony, okosak a gyávák!&lt;br&gt;
Sokan agganak rajtad szűk lelkükkel, - aggasztó vagy te nékik mindenha. Valamin sokat agganak, az mind aggasztóvá válik szemükben.
Minden erényedért fenyítenek téged. Csak egy dolgot bocsátanak meg néked tiszta szivből: botlásaidat.&lt;br&gt;
Mivelhogy szelid vagy és igaz lelkü, így szólsz: „nem az ő bűnök, hogy életük olyan alacsony. „Ámde az ő szűk lelkük im-ígyen gondolkozik: „bűn minden magasabbrendű élet”.&lt;br&gt;
És légy bár szelid hozzájuk, mégis úgy érzik, mintha megvetnéd őket; és jótéteményeidet rejtett kártéteményekkel fizetik vissza. Szótalan büszkeséged soha sincs innyükre; ujonganak, ha egyszer elég szerény vagy a hiuságra.&lt;br&gt;
A mit valakin megösmérünk, meg is gyúlasztjuk rajta. Ennek okáért óvakodj a kis emberektől!&lt;br&gt;
Előtted kicsinyeknek érzik magukat és alacsonyságuk parázsa láthatatlan bosszúra ízzik bennök.&lt;br&gt;
Avagy nem veszed-e észre, hányszor némulának el, ha hozzájuk léptél és miként távozék erejük, hasonlatosan a kialvó tűz füstjéhez? Igen, barátom, a rossz lelkiismeretet jelented felebarátaidnak; mivelhogy hozzád méltatlanok. Ennek okáért gyűlölnek téged és szeretnék véredet szívni. Felebarátaid örökkön fene-legyek leendenek; valami nagy te rajtad, kell, növelje mérgüket és a légyhez való hasonlatosságukat.&lt;br&gt;
Menekülj, barátom, magánosságodba és oda, a hol érdes, erős szellő fuvall. Nem a te osztályrészed, hogy légycsapójuk legyél.
Im-ígyen szóla Zarathustra.&lt;br&gt;

== A szeplőtlen tisztaságról ==
Szeretem az erdőt. A városokban rosszúl él az ember: ott túlságosan sok a párzó kedvü. &lt;br&gt; 
Nemdenem jobb-e gyilkos kezére kerülni, mint párzó kedvü asszonyi-állatéra.&lt;br&gt;
S nézzétek ezeket a férfiakat: - szemük elárulja - nem tudnak jobbat e földön, mint asszonyi állatnál feküdni.&lt;br&gt;
Iszap van lelkűk mélyén és jaj, ha iszapjukban még szellem is lakozik!&lt;br&gt;
Ha legalább állatokúl tökéletesek lennétek!&lt;br&gt;
Ámde az állatoknak ártatlanság a tulajdonsága.&lt;br&gt;
Talán azt javallom néktek, öljétek meg érzékeiteket? Én az érzékek ártatlanságát javallom néktek.&lt;br&gt;
Szeplőtelen tisztaságot javallok-e néktek? A tisztaság némelyeknél erény, azonban sokaknál majdnem bűn.&lt;br&gt;
Ezek ugyan megtartóztatják magukat: de a testi kivánság szuka-kutyája sandán tekintget minden tettükből.&lt;br&gt;
Egészen erényük magaslatáig, egészen belé hideg lelkükbe követi őket ennek az állatnak békétlensége.&lt;br&gt;
S mily kedvesen koldul a testi kivánság szukája egy kis lélekért, ha egy kis húst megtagadnak tőle!&lt;br&gt;
Kedvelitek a szomorújátékokat és mindazt, a mi a szivet megszakasztja? Ám gyanakvó szemem a szukát keresi&lt;br&gt;.
Szerfölött kegyetlen a szemetek és kéjre vágyva keres szenvedőket. Hátha csak kéjetek alakoskodik az együtt-szenvedés mezében.&lt;br&gt;
Ezt a hasonlatot is mondom néktek: sokan, a kik ördögüket akarták kiüzni, ezenközben maguk is disznók lettek.&lt;br&gt;
Ha kinek a maga-megtartóztatása nehezére esik, annak nem ajánlatos az: nehogy a pokolba vezessen, azaz a lélek iszapjára és párzó kedvére. Avagy szennyes dolgokról beszélek? Ezt nem tartom a legrosszabbnak.&lt;br&gt;
A megismerő nem akkor húzódozik a víztől, ha az igazság szennyes, hanem ha sekély.&lt;br&gt;
Bizony, bizony, vannak, kik fenékig tiszták: szelidebb lelküek, szívesebben s gyakrabban nevetnek, mint ti.&lt;br&gt;
Ők a szeplőtelen tisztaságon is nevetnek és kérdezik: „Mi a szeplőtelen tisztaság!?”&lt;br&gt;
Nemdenem balgaság a szeplőtelen tisztaság? Ámde ez a balgaság maga jött hozzánk, nem mi jöttünk ő hozzá.&lt;br&gt;
Mi szívünk hajlékát ajánlók föl ennek a vendégnek: íme nálunk lakik, - maradjon, valamíg jól esik néki!”&lt;br&gt;
Im-ígyen szóla Zarathusra.

==  A barátról ==
Kelleténél egygyel mindig több van körülöttem” - im-ígyen gondolkozik a remete. „Mindig csak egyszer egy, ez elvégre kettőt tészen!” &lt;br&gt; 
„Én” és „engem” mindig túlon-túl szapora beszédüek; miként lehetne kitartani, ha nem volna barátunk.&lt;br&gt;
Mindig harmadmagával van a remete, ha egy barátja vagyon; ez a harmadik a parafa, a mely meggátolja, hogy a két másik beszélgetése ne sülyedjen a mélybe.&lt;br&gt;
Óh, módfölött sok mélység fenyeget minden remetét. Ezért vágyódik olyan nagyon barátra és magasságra.&lt;br&gt;
Másokba vetett hitünk elárulja, mi részt hiszünk magunkban. Barát után vágyódásunk a mi árulónk.&lt;br&gt;
Gyakorta meg csak az írigységet akarjuk átugorni a szeretettel. És gyakorta támadunk és ellenséget szerezünk, elrejtendők, hogy megtámadhatók vagyunk.&lt;br&gt;
„Légy legalább ellenségem” - így szól az igazi tisztelet, a mely nem mer barátságot kérni.&lt;br&gt;
Barátot akarsz? Akkor háborút is akarj viselni érette: s hogy háborút viselhess, tudnod kell ellenségnek is lenned.&lt;br&gt;
Barátodban még tisztelned kell az ellenséget is. Avagy egészen hozzáléphetsz-e barátodhoz, a nélkül, hogy átlépnéd?
Barátod legyen legjobb ellenséged. Legközelebb légy hozzá szíveddel, ha ellene tusakodol.&lt;br&gt;
Nem akarsz barátod előtt leplet viselni? Megtiszteled azzal, hogy úgy adod magad néki, a milyen vagy? De hisz ezért pokolba kiván téged!&lt;br&gt;
A ki nem leplezkedik, megbotránkoztat: lám, nagy okotok van a meztelenségtől félnetek! Persze, ha istenek volnátok, akkor szégyelnétek köntöstöket!&lt;br&gt;
Nincs cicomád barátodhoz elég méltó: mert kell, hogy neki nyílvessző légy, az emberfölötti ember felé sóvárgó.&lt;br&gt;
Nézted-e már valaha barátodat, ha aludt, megtudandó, minő az ábrázata? Mert mi más különben barátod ábrázata? A magad ábrázata, érdes és tökéletlen tükörtől visszaadva.&lt;br&gt;
Láttad-e már valaha barátodat aludni? Avagy nem ijedtél-e meg, hogy barátodnak ilyen az ábrázatja? Óh, barátom, az ember olyas valami, aminek fölébe kell kerülni!&lt;br&gt;
A kitalálás és a hallgatás mestere legyen a barát: nem kell mindent látni akarnod. Álmod árulja el, mit teszen barátod ébren.
Részvéted kitalálás legyen: a végre, hogy megtudd, vajjon barátodnak kell-e részvét? Lehet, hogy a száraz szemet és az örökkévalóság tekintetét szereti rajtad.&lt;br&gt;
Barátoddal való részvéted rejtőzzék kemény héjba, törj ki rajta egy fogat, így lesz vele-szenvedésed finom és édes.&lt;br&gt;
Tiszta levegő, magánosság, kenyér, orvosság vagy-e barátodnak? Némely ember a maga béklyóit sem tudja magáról leváltani és mégis barátja megváltója lészen.&lt;br&gt;
Rabszolga vagy? Úgy nem lehetsz barát. Zsarnok vagy? Úgy nem lehetnek barátaid. Túlontúl soká rejtőzék rabszolga és zsarnok az asszonyi állatban. Ennek okáért az asszonyi állat még képtelen a barátságra: csak szerelmet ismer.&lt;br&gt;
Az asszonyi állat szerelmében igazságtalanság és vakság lakozik minden iránt, valamit nem szeret. És még tudó szerelmében is van mindig megrohanás, villám és sötét éjjel a fényesség mellett.&lt;br&gt;
Az asszonyi állatok még képtelenek a barátságra: macskák még mindig és azok is maradnak. Avagy legjobb esetben tehenek.&lt;br&gt;
Az asszonyi állat még képtelen a barátságra. Ámde mondjátok meg nékem, ti férfiak, ki képes ti közületek a barátságra. Óh, mily szegények vagytok, ti férfiak, és mily fukar lelküek! Amennyit ti barátotoknak adtok, azt én szívesen adom ellenségemnek s nem szegényedem ezzel.&lt;br&gt;
Pajtásság van a világon: bár volna barátság!&lt;br&gt;
Im-ígyen szóla Zarathustra.

==  Az ezeregy célról ==
Sok országot látott vala Zarathustra és sok népet: im-ígyen sok sok nép „jó”-ját és „gonosz”-át fedezte föl. S nem talált vala Zarathusra nagyobb hatalmat a földön, mint a jót és gonoszt.&lt;br&gt; 
Nem élhetne nép, a mely nem értékelne, ha pedig fönn akar maradni, nem szabad úgy értékelnie, ahogy a szomszéd.&lt;br&gt; 
Sok, a mit ez a nép jónak hivott, más nép szemében gúny és gyalázat vala: így tapasztaltam. Sokat találtam itt gonosz nevezettel bélyegezve, ott meg bíbor díszszel cicomázva.&lt;br&gt; 
Sohasem értette meg a szomszéd a szomszédot: lelke mindig csodálkozott szomszédja őrültségén és gonoszságán.&lt;br&gt; 
A javak táblája függ minden nép fölött. Ime, az a győzelmek táblája, íme, az a hatalom akaratának szózata.&lt;br&gt; 
Dicséretes a népnek az, a mit nehéznek tart; a mi elengedhetetlen és nehéz, azt jónak nevezi, s a mi végső szükségből szabadít, a ritka, a legnehezebb, - azt szentnek magasztalja.&lt;br&gt; 
A minek uralmát, győzelmét, ragyogását köszöni, szomszédjának borzalmára és írigységére: az neki magas, első, a mérték-érték, minden dolog értelme.&lt;br&gt; 
Valóban, én véreim, ha egyszer megösmeréd egy nép szükségeit és egét és szomszédját: úgy eltalálod maga-lebirása törvényét és hogy miért hág ezen a lajtorján reménységei felé.&lt;br&gt; 
„Légy mindig első s magaskodj ki mindig a többiek fölött: féltő-írigy lelked ne szeressen mást, mint a barátot”- ez az ige megreszketteté a görög ember lelkét: s ezzel követé nagysága ösvényét.&lt;br&gt; 
„Mondj igazat s bánj derekasan íjjal-nyíllal” ezt tartotta kedvesnek is, nehéznek is az a név, a melytől nevem ered, - az a név, a mely nekem kedves is, nehéz is.&lt;br&gt; 
„Tiszteld apádat és anyádat, s testestől-lelkestől légy kedvökre”: a legyőzésnek ezt a tábláját függeszté egy másik nép maga fölé és hatalmassá és örökké lőn vele.&lt;br&gt; 
„Légy hű a hűség kedvéért, vess becsületet és vért gonosz és veszedelmes dolgok kockájára is”: magát így tanítva győzé le magát ismét egy másik nép, s így legyőzve lőn méhe áldott és nagy reménységekkel terhes.&lt;br&gt; 
Bizony, bizony, az emberek önmaguk adták maguknak minden „jó”-jukat és „gonosz”-ukat. Bizony, bizony, nem kapták azt, nem találták, nem esett az közéjük felülről, mint mennyei szózat.
Csak az ember tőn értékeket a dolgokba, hogy magát fentarthassa, - csak ő teremte értelmet a dolgoknak, emberi értelmet! Ennek okáért hívja magát „ember”-nek, vagyis: az értékelőnek.&lt;br&gt; 
Értékelni annyi, mint teremteni: halljátok, ti teremtők! Értékelni: ez minden értékelt dolog értéke és klenódiuma.&lt;br&gt; 
Csak az értékelés adja meg az értéket: és értékelés nélkül a lét diója üres héj volna. Halljátok, ti teremtők!&lt;br&gt; 
Az értékek változása - ez a teremtők változása. Mindig megsemmisít, a kinek sorsa, hogy teremtő legyen.&lt;br&gt; 
Először népek valának a teremtők s csak később egyének; valóban az egyén maga is a legifjabb teremtmény.&lt;br&gt; 
A népek egykoron a „jó” tábláját függeszték maguk fölé. Uralkodni akaró szeretet és engedelmeskedni akaró szeretet teremtének maguknak ilyen táblákat.&lt;br&gt; 
Régebbi a csorda szeretete, mint az „én” szeretete: s valamíg a jó lelkiösméret a csordánál vagyon, csak a rossz lelkiösméret mondja: „én”.&lt;br&gt; 
Valóban, a ravasz „én”, a szeretetlen, a mely a maga hasznát keresi sokak hasznában: ez nem szüli a csordát, hanem megöli.&lt;br&gt; 
Szerető lelkek valának mindig és teremtők, a kik a jót, gonoszat teremték. A szeretet tüze izzik minden virtusuk nevében és a harag tüze.&lt;br&gt; 
Sok országot látott vala Zarathusra és sok népet: nem talált vala Zarathustra nagyobb hatalmat a földön, mint a szerető lelkek míveit: „jó” és „gonosz” a nevük.&lt;br&gt; 
Valóban, szörnyeteg a hatalma ennek a dicséretnek és korholásnak. Mondjátok, én véreim, ki fékezi meg őt nékem? Mondjátok, én véreim, ki vet pányvát a fenevadnak ezer nyakába?&lt;br&gt; 
Ezer cél volt eleddig, mivelhogy a népek ezeren valának. Csak az ezer nyak pányvája hiányzik még, hiányzik az Egy Cél. Az emberiségnek még nincs célja.&lt;br&gt; 
De mondjátok hát, én vérem: ha az emberiségnek még nincs célja, él-e már ő - maga is? &lt;br&gt; 
Im-ígyen szóla Zarathustra.

==  A felebaráti szeretetről ==
Tolongtok felebarátotok körül s ezt a cselekedetet szép szavakkal jelölitek. De én mondom néktek: a ti felebaráti szeretetetek csak a magatokhoz való rossz szeretetetek. &lt;br&gt;
A felebaráthoz menekültök önmagatok elől s szeretnétek ezt erénynyé tenni: ám én átlátom a ti önzetlenségteket.&lt;br&gt;
A „Te” öregebb, mint az „Én”; a „Te” már szentté avattatott, de még nem az „Én”: ennélfogva felebarátjához tolong az ember.&lt;br&gt;
Vajjon a közel-való felebarát szeretetét javallom-e néktek? Sokkal szivesebben javallom néktek a közel-való felebarát kerülését és a legtávolabbi szeretetét!&lt;br&gt;
A közel-való felebarát szereteténél magasabbrendü a legtávolabbi és jövendő szeretete; s az ember szereteténél magasabbrendü előttem a dolgok és délibábok szeretete.&lt;br&gt;
Ez a délibáb, mely előtted szállong, én vérem, szebb mint te; miért nem adod néki húsod és csontjaid?&lt;br&gt;
Átalljátok és nem szeretitek magatokat eléggé: ezért a felebarátot akarjátok szeretetre csábítani és tévedésével akartok aranyozkodni.
Bár csak átallnátok mindenféle felebarátot és szomszédjait; akkor magatokból teremtenétek barátot és túlbuzgó szívét.&lt;br&gt;
Tanut hívtok, ha magatokról jót akartok mondani; és ha rácsábítottátok, hogy jót gondoljon rólatok, magatok is jót gondoltok magatokról.&lt;br&gt;
Nemcsak az hazudik, a ki legjobb tudása ellenére beszél. És így beszéltek ti magatokról társaságban és magatokkal elámítjátok a szomszédot.&lt;br&gt;
Im-ígyen szól a bolond: „az emberekkel való közlekedés elrontja a jellemet, különösen, ha valakinek nincs”.&lt;br&gt;
Az egyik azért megy a felebarátjához, mert magát keresi, a másik azért, mert szeretné magát elveszejteni. A magatokhoz való hitvány szeretetek teszi számotokra a magánosságot fogsággá.&lt;br&gt;
A távolabbiak rovására megy az, hogy közel-való felebarátotokat szeretitek; és ha már öten vagytok együtt, egy hatodiknak mindig meg kell halnia.&lt;br&gt;
Ünnepségteiket sem szeretem; fölös számú komédiást találék ott és gyakorta a nézők is komédiás-módra viselkedének.&lt;br&gt;
Nem a felebarátot hirdetem néktek, hanem a barátot. A barát légyen néktek a föld ünnepe és az emberfölötti ember sejtése.&lt;br&gt;
Hirdetem néktek a barátot és kicsorduló szívét. Ámde értened kell hozzá, hogy spongya légy, ha kicsorduló szívektől akarsz szerettetni.
Hirdetem nektek a barátot, a kiben készen áll a világ, a jónak csészéje - a teremtő barátot, a kinek mindig kész világa van elajándékozni valója.&lt;br&gt;
S valamiképen őt mint gyűrűt szétgördíté a világ, épúgy ujra összegördíté gyűrűkbe, mint a jónak létesülését a gonoszból, mint a célok létesülését a véletlenből.&lt;br&gt;
A jövő és a legtávolabbi légyen mád oka: barátodban szeressed az emberfölötti embert, mint okodat.&lt;br&gt;
Én vérem, a közel-való felebarát szeretetét nem javallom néktek: javallom néktek a legtávolabbi szeretetét.&lt;br&gt;
Im-ígyen szóla Zarathustra.

==  A teremtő lélek útjáról ==
Akarsz-e, én vérem, a magánosságba menni? Akarod-e a magadhoz vezető utat keresni? Habozz még egy kevéssé és hallgass engem: &lt;br&gt; 
„A ki keres, az maga is könnyen elvész. Minden magánosság bűn”: így szól a csorda. S te már régóta a csordához tartozol.&lt;br&gt;
A csorda szava még te benned is hangozni fog. És ha mondod: „az én lelkiisméretem már nem a tiétek”, panasz és fájdalom lészen az.
Lám, még ezt a fájdalmat is a közös lelkiisméret szülte: és ennek a lelkiisméretnek utolsó pislogása izzik még búbánatotokban. De te kész vagy búbánatod útját járni, a mely nem egyéb, mint a magadhoz vezető út? Mutasd meg hát nékem, hogy járni van jogod és erőd!
Avagy uj erő és uj jog vagy? Első mozgás? Önmagából gördülő kerék? Vajjon bírsz-e még csillagokat is kényszeríteni, hogy körülötted forogjanak.&lt;br&gt;
Óh, annyian szomjuhozzák a magasság kéjét! Annyi a nagyralátók görcse! Mutasd meg nékem, hogy nem vagy a kéjt szomjazók és nagyralátók közül való!&lt;br&gt;
Óh, annyi a nagy gondolat, a mi csak azt teszi, a mit a fujtató: fölfú és üresebbé tészen.&lt;br&gt;
Szabadnak hívod magad? Vezérlő gondolatodat akarom hallani s nem azt, hogy járomból menekedtél ki.&lt;br&gt;
Olyan vagy-e, a kinek szabad volt járomból kimenekülni? Sokan vannak, a kik utolsó értéküket vetették el, ha szolgáló-készségüket elvetették!&lt;br&gt;
Hogy mitől vagy szabad? Mit törődik ezzel Zarathustra! De szemed világosan hirdesse nékem: mi végre vagy szabad?&lt;br&gt;
Meg tudod-e magadnak adni a te „gonosz”-odat és a te „jó”-dat, tudod-e akaratodat magad fölé szegezni törvényül? Tudsz-e magad bírája lenni és törvényed boszszúlója?&lt;br&gt;
Borzasztó az egyedüllét a magad törvényének birájával és bosszúlójával. Ezenképen dobatik ki egy csillag az űrbe és az egyedüllét fagyos lehelletébe.&lt;br&gt;
Ma még a vakok miatt szenvedsz. Te Egy: ma még ép a bátorságod és épek a reménységeid. Valamikor azonban magánosságod majd kimerít, valamikor büszkeséged majd meggörbül és bátorságod fogat fog csikorgatni. Valamikor jajongani fogsz: „egyedül vagyok!”&lt;br&gt;
Valamikor magas tulajdonságaidat nem látod majd többé, alacsonyságuk pedig egészen megközelít téged; még fenséged is megreszkettet majd, miként egy kisértet. Kiáltani fogod: „minden hamis.”&lt;br&gt;
Vannak érzelmek, a mik a magános életére törnek; mert ha ez nem sikerűl nékik, magoknak kell meghalniok! De vajjon tudsz-e te gyilkos lenni?&lt;br&gt;
Ösméred-e már, én vérem, ezt a szót: „megvetés”. És annak a kinját, hogy igazságosnak kell lenned olyanok iránt, a kik téged megvetnek?
Sokakat kényszerítsz, hogy megváltoztassák rólad való ismeretüket; ezt mélyen róvásodra rójják. Közel jöttél hozzájuk és mégis odébbmenél, ezt nem felejtik néked sohasem.&lt;br&gt;
Te túlmégy rajtuk: ámde mennél magasabbra hágsz, annál kisebbnek lát az irígység szeme. Legjobban gyülölik azonban a szárnyalót.&lt;br&gt;
Hogyan lehetnétek irántam igazságosak! - így kell szólnod - én igaztalanságtokat választom jussomúl.&lt;br&gt;
Igaztalanságot és sarat dobnak ők a magános után: ámde, én vérem, ha csillag akarsz lenni, azért nem szabad nékik haloványabban világítanod! És óvakodj a jóktól és igazaktól! Szíves-örömest feszítik keresztre azokat, a kik maguk találják fel erényeiket - gyűlölik ők a magánost.&lt;br&gt;
Óvakodj a szent együgyüségtől is! Mi sem szent neki, a mi nem együgyü; úgyszintén szeret játszani a tűzzel - a máglya tüzével.
Óvakodj szereteted rohamaitól is. Túlhamar nyujt kezet a magános annak, ki útjába vetődik.&lt;br&gt;
Olyik embernek nem szabad kezed adnod, csak öklöd: s akarom, hogy öklödnek karma is legyen.&lt;br&gt;
Ámde a legrosszabb ellenség, a kivel találkozhatsz, mindig önmagad lész; magadra leselkedve barlangban és erdőben.
Magános, az önmagadhoz vezető utat járod! S önmagad mellett vezet utad és hét ördögöd mellett.&lt;br&gt;
Eretnek lész magadnak, bűbájos, jós, bolond, kételkedő, szentségtörő és gonosztévő.&lt;br&gt;
Kell, hogy magad égesd el magad tulajdon lángodban: hogyan akarsz ujjá születni, ha nem levél előbb hamu!&lt;br&gt;
Magános, te a teremtő útját járod: istent akarsz magadnak teremteni hét ördögödből!&lt;br&gt;
Magános, te a szerető utját járod: önmagadat szereted és ezért veted meg magad, miként csak szeretők tudnak megvetni.&lt;br&gt;
Teremteni akar a szerető, mivelhogy megvet! Mit tud az szeretetről, a kinek nem kellett épen azt megvetnie, amit szeretett!&lt;br&gt;
Szereteteddel menj magánosságodba és teremtéseddel, én vérem; s csak későn fog utánad sántikálni az igazság.&lt;br&gt;
Az én könnyeimmel menj magánosságodba, én vérem. Szeretem azt, a ki magamagán túl akar teremteni és így megyen tönkre.&lt;br&gt;
Im-ígyen szóla Zarathustra.

==  Az öreg anyókáról és a fiatal nőről ==
Mit lopózkodol olyan félénken az esti szürkeségben, Zarathustra? S mit rejtegetsz olyan nagy-vigyázva köpönyeged alatt? &lt;br&gt; 
Vajjon ajándék-kincset, avagy gyermeket, mit néked szültek? Avagy most magad is a tolvajok ösvényét járod, te, a Gonosz barátja?”
Bizony, bizony, én vérem! - monda Zarathustra - kincs adatott nékem: egy kis igazság az, a mit hordozok. De ficánkoló, mint a kis gyermek; s ha száját fogom, annál hangosabban kiabál.&lt;br&gt;
Midőn ma magamban menék utána, az órában, hogy a nap lehanyatlik, öreg anyóka vetődék elém és im-ígyen szóla lelkemhez:&lt;br&gt;
„Sokat szóla Zarathustra, hozzánk, nőkhöz is, ámde még sohasem szóla nékünk a nőről.&lt;br&gt;
Én pedig felelém néki: „A nőről csak férfiaknak beszéljünk.”
„De beszélj róla nékem is” viszonzá; „elég vén vagyok, mindjárt elfelejtem.”&lt;br&gt;
És én hajlék az agg anyóka szavára és im-ígyen szólék:
A nő minden ize találós mese s rajta mindennek egy a megfejtése: ennek neve „terhesség.”&lt;br&gt;
A férfi a nőnek csak eszköz: a cél mindenha a gyermek. De mi a nő a férfinek?&lt;br&gt;
Kettőt akar az igazi férfi: veszélyt és játékot. Ezért akarja a nőt, mint a legveszedelmesebb játékot.&lt;br&gt;
A férfi neveltessék a háborura, s a nő a harcos üdülésre: minden egyéb balgaság.&lt;br&gt;
Méz-édes gyümölcs, ez nem kell a harcosnak. Ezért kell neki az asszonyi állat; még a legédesebbjük is keserű.&lt;br&gt;
A férfinál jobban tud a gyermekekhez a nő, de a férfi gyermekesebb, mint a nő.&lt;br&gt;
Az igazi férfi gyermeket rejt magában: ez játszani akar. Nosza, némberek, fedezzétek föl hát a gyermeket a férfiben!
Játékszer legyen a nő, tiszta és finom, hasonlatos a drágakőhöz, beragyogva egy világ fényétől, a mi még nincs itt.&lt;br&gt;
Csillagfény ragyogjon szerelmetekben!&lt;br&gt;
Reménységetek szava legyen: „hadd szüljem az emberfölötti embert!”
Szerelmetekben legyen vitézség! Szerelmetekkel menjetek neki annak, aki félelmet gerjeszt bennetek.&lt;br&gt;
Szerelmetekben legyen becsület! Különben keveset ért az asszonyi állat a becsülethez. De az légyen becsületetek, hogy mindig jobban szeressetek, mint a hogy titeket szeretnek és sohse legyetek másodikok.&lt;br&gt;
A férfi félje az asszonyt, ha az szeret: akkor meghoz minden áldozatot s minden más dolog értéktelen ő előtte.&lt;br&gt;
A férfi félje az asszonyt, ha az gyülöl: mert a férfi lelke fenekén csak rossz, de az asszonyi állat gonosz.&lt;br&gt;
Kit gyűlöl a nő leginkább? - Im-ígyen szóla a vas a mágneshez:
„Téged gyűlöllek leginkább, mivelhogy vonzol, de nem vagy elég erős, hogy egészen magadhoz ragadj.” A férfi boldogsága: „én akarok.” A nő boldogsága: „ő akar.” „Ime, ebben a pillanatban lőn tökéletessé a világ” - ezenképen gondolkozik minden nő ha teljes szerelemből engedelmeskedik.&lt;br&gt;
És engedelmeskednie kell a nőnek és mélységet találnia felszinéhez. Felszín a nő kedélye, mozgalmas, viharos réteg sekély vizek fölött.
Ám a férfi kedélye mélységes folyam, a mely földalatti barlangokban zúg: a nő érzi erejét, de esze nem fogja föl azt.&lt;br&gt;
Ekkor így válaszola nékem a vén anyóka: „Sok kedveset monda Zarathustra s kiváltkép azoknak, a kik elég fiatalok hozzá.&lt;br&gt;
Furcsa dolog; Zarathustra csak kevéssé ismeri a nőt, s mégis igaza van felőle! Nemdenem azért van ez, mivelhogy a nőnél nincs lehetetlen. És most fogadd köszönetem: apróka igazságom! Hisz elég vén vagyok hozzá.&lt;br&gt;
Burkold be és fogd be a száját; különben nagyon fennen ordít, ez az apróka igazság.”&lt;br&gt;
„Ó asszony, add nékem kicsiny igazságodat!” - mondám én.&lt;br&gt;
És im-ígyen szóla az öreg anyó:&lt;br&gt;
„Asszonyi állathoz mégy? Ne felejtsd el az ostort.”&lt;br&gt;
Im-ígyen szóla Zarathustra.

==  A mérges kígyó marásáról ==
Történt, hogy Zarathustra elaludt egy fügefa alatt, mivelhogy meleg volt; és kezével takarta el a szemét. Akkor egy mérges kígyó csúszott hozzá és a nyakába harapott, Zarathustra fájdalmában felordított. Levette kezét a szeméről és ránézett a kígyóra: akkor az megismerte Zarathustra szemét, ügyetlenül kígyózék és elakart suhanni. &quot;Várj csak&quot; - modndá Zarathustra - még nem köszöntem meg! Te idejében költöttél fel, utam még hosszú!&quot; , &quot;Utad már rövid&quot; - mondá a kígyó: &quot;mérgem öl&quot;. Zarathustra mosolygott: Vajon halt-e meg sárkány kígyó méregtől?&quot;. De vedd vissza a mérged! Nem vagy elég gazdag, hogy nekem ajándékozhasd!&quot;. Ekkor a kígyó újra a nyakaköré tekeredett és elkezdte nyaldosni a sebet.&lt;br&gt;
Mikor Zarathustra a tanítványinak ezt elmesélte, kérdezték: &quot;És mi a tanulsága e történetnek, óh Zarathustra? Zarathustra ím-igyen válaszóla: Az erkölcs megsemmisítőjének hívnak a jók és igazak: történetem erkölcstelen.&lt;br&gt;
Ellenségetek lévén, ne fizessetek néki jóval a rosszért: mivelhogy ez megyszégyenítené. Hanem bizonyítsátok be neki, hogy valami jót tett veletek.&lt;br&gt;
A inkább haragudjatok mintsem hogy megszégyenítsétek. És ha káromolnak benneteket, nem tetszik nekem ha áldani akartok érte.inkább káromoljatok ti is egy kevesset.&lt;br&gt;
És ha nagy igazságtalanág esett rajtatok, tetézzétek őt kicsivel! Csúf látvány az akit csak igazságtalanság nyom!&lt;br&gt;
Tdtátok-e már? Megosztott igzságtalangág fél igazság. És az vegye az igazságtalanságot magára aki magára, aki hordani tudja!&lt;br&gt;
Egy kis bosszú emberségesebb mint semmilyen bosszú. És ha a büntetés nem egyszersmint  sorsa és tisztessége a törvénytörőnek, akkor büntetésben sem kell nékem.&lt;br&gt;
Előkellőbb ha nem adsz magadnak igazat, semmit ha igazságot kapsz, kiváltképpen ha igazad vagyon. Csak elég gazdag légy hozzá.&lt;br&gt;
Nem szivlelem hideg igazsságotokat s biráitók tekintetében mindig a bakot látom s a hideg vasat.&lt;br&gt;
Mondjátok, hol találkozik az igazságosság, amely hálás szemű szeretet.&lt;br&gt;
Rajta, találjátok fel nékem a szeretet, amely nemcsak minden büntetést elvisel, hanem minden bűn is!&lt;br&gt;
Rajta, találjátok fel nékem az igazságosságot, amely mindenki felmenet, kivéve azt akit itél.&lt;br&gt;
Akarjátok még ezt is hallani? Abban, aki szíve mélységéből igazságos akar lenni, még a hazugság is emberszeretetté válik.&lt;br&gt;
De mindenképpen akarnék szívem mélyéből igazságos lenni! Miképpen adhatom meg mindenkinek a magáét! Legyen ez nékem elég: megadom mindenkinek a magamét.&lt;br&gt;
Végezetre, én véreim, óvakodjatok, hogy ne legyetek igaztalanok egy remetével szemben sem! Miképpen feledhetne egy remete! Miképpen fizethetne vissza!&lt;br&gt;
A remete hasonlatos a mély kúthoz. Könnyű bele követ dobni; de ha a fenékre szállt, mondjátok ki fogja vajon felhozni?&lt;br&gt;
Óvakodjatok, hogy a remetét ne sértsétek! De ha megtettétek, jó ha ráadásul még meg is ölitek!&lt;br&gt;
Im-ígyen szóla Zarathustra.

==  A gyermekről és a házaséletről ==
Van egy kérdésem, egyedül számodra, én vérem: mint a mérő ónt, úgy vetem ezt a kérdést lelkedbe, hogy megtudjam, milyen mély.&lt;br&gt;
Fiatal vagy, gyermeket és házaséletet kivánsz. Ámde én azt kérdezem tőled: olyan ember vagy?e, a kinek szabad gyermeket kivánni?&lt;br&gt;
Vajjon diadalmas, magad lebiró, az érzékek parancsolója, erényeid ura vagy-e? kérdezlek én.&lt;br&gt;
Avagy kivánságodból csak az állat és a szükség beszél? Avagy az elhagyatottság? Avagy a magaddal békétlenség?&lt;br&gt;
Akarom, hogy győzelmed és szabadságod sóvárogja a gyermeket. Eleven emlékeket építs győzelmednek és felszabadulásodnak.&lt;br&gt;
Építs magadon túl. Ámde előbb kell, hogy magad is építve légy, egyenesszögü termetre, lélekre.&lt;br&gt;
Ne csak tovább plántáld magad, hanem föllebb! Ehhez segítsen téged a házasélet kertje!&lt;br&gt;
Magasabb rendű testet teremts, első mozgást, önmagából kigördülő kereket - teremtőt kell teremtened.&lt;br&gt;
Házasélet: így hívom én azt, a mikor két akarat meg akarja teremteni az egyet, a ki több mint azok, a kik teremték. Házaséletnek nevezem a felek tiszteletét egymás iránt, a tiszteletet azok iránt, a kik ilyen akarat akarói.&lt;br&gt;
Ez legyen házasságod értelme és igazságod. Ámde a mit a szerfölött sokak - ezek a fölöslegesek - házasságnak hívnak - óh, minek nevezzem azt?&lt;br&gt;
Óh, a léleknek ez a szegénysége kettesben!&lt;br&gt;
Óh, ez a nyomorú kedvtelés kettesben!&lt;br&gt;
Mindezeket házaséletnek hivják, s azt mondják, hogy házasságaik a menyországban köttetnek.&lt;br&gt;
Nos, nem kell nekem a fölöslegeseknek ez a menyországa! Nem, nem kellenek nekem ezek a mennyei hálóba bogozott állatok!
Maradjon tőlem távol az az isten is, a ki odabiceg, feloldandó, a mit nem ő illesztett egybe!&lt;br&gt;
Ne nevessétek az ilyen házasságot. Melyik gyermeknek ne lenne oka, hogy szülein sirjon!&lt;br&gt;
Ime, ez az ember méltónak tetszett nékem és érettnek a föld értelmére: ámde a midőn feleségét megláttam, a föld bolondok házának tetszék nékem.&lt;br&gt;
Bizony, bizony, szeretném, ha a föld görcsöktől rengene, ha egy szent és egy liba párzanak.&lt;br&gt;
Ez a hős igazság-vadászni indúla s végezetre egy kis, cicomás hazugságot ejte zsákmányul. Házasságának hívja ezt. Amaz tartózkodó volt a társaságban és válogatósan válogatott. Ám egykor mindenkorra elrontá társaságát: házasságának hívja ezt.&lt;br&gt;
Ismét egy másik szolgáló leányt keresett az angyal erényeivel. Ámde egyszerre egy asszony szolgálója lett és most már csak az kellene, hogy ettől még angyallá váljék. &lt;br&gt;
Mostanság minden vevőt óvatosnak látok; mindnyájuknak ravasz a szemök. Ámde feleségét még a legravaszabb is zsákban vásárolja.
Sok rövid életü bolondság - ez nektek a szerelem. És házasságtok sok rövid életü bolondságnak vet véget, mert hosszú életü ostobaság.
Szerelmetek a nőhöz és a nő szerelme a férfihez: óh, vajha lenne együtt-szenvedés szenvedő és leples istenekkel! De többnyire megtalálja egymást két állat.&lt;br&gt;
De még legjobb szerelmetek is csak elragadtatott hasonlat és fájdalmas izzás. Fáklya az, a mely magasabb utakra világítson néktek.
Egykoron magatokon túl szeressetek. Nosza, tanuljatok meg előbb szeretni! És ennek okáért kellett szerelmetek keserű kelyhét meginnotok.&lt;br&gt;
Keserűség vagyon még a legjobb szerelem kelyhében is: im-ígyen sóvárgást gerjeszt az emberfölötti ember iránt, im-ígyen gerjeszt szomjúságot benned, a teremtőben!&lt;br&gt;
Szomjúság a teremtőben, nyíl és sóvárgás az emberfölötti ember felé: mondd, én vérem, vajjon így akarod-e a házasságot?
Szentnek mondom az ilyen akaratot és az ilyen házasságot.&lt;br&gt;
Im-ígyen szóla Zarathustra.

==  A szabad halálról ==
Sokan halnak meg túlon-túl későn és némelyek korán.&lt;br&gt;
Még idegenűl hangzik e tanítás: „halj meg idejében!”&lt;br&gt;
Halj meg idejében: ezt tanítja Zarathustra. &lt;br&gt;
Persze, a ki nem élt idejében, hogyan halhatna meg valaha idejében? Vajha sohase született volna! - Ezt javallom én a fölöslegeseknek.
Ámde még a fölöslegesek is fontoskodnak halálukkal, s még a legüresebb dió is azt akarja, hogy föltörjék.&lt;br&gt;
Fontos dolognak tartják valahányan a halált: ám még nem ünnep a halál. Még nem tanulták meg az emberek, hogyan kell a legszebb ünnepet ülni.&lt;br&gt;
A beteljesítő halált mutatom néktek, a mely az élőknek ösztökéjévé és fogadalmává válik.&lt;br&gt;
Diadalmasan halja halálát a beteljesítő, körülvéve reménykedőktől és fogadalmat tévőktől.&lt;br&gt;
Olyan halált kellene megtanulni, hogy ne lenne ünnep, a melyben haldokló ne szentelne esküt az élőknek!&lt;br&gt;
Igy halni a legjobb; a második pedig: harcban meghalni és nagy lelket tékozolni.&lt;br&gt;
Ámde a harcolónak szintúgy, mint a győztesnek gyűlöletes a ti vigyorgó haláltok, a mely tolvajként sompolyog elő - és mégis úr módjára jön.&lt;br&gt;
Az én halálomat dícsérem néktek, a szabad halált, a mely azért jön hozzám, mert én akarom.&lt;br&gt;
És mikor fogok akarni? - Kinek célja van és örököse, az a halált a céljára és örökösére alkalmas időben akarja. És a cél és örökös iránti tiszteletből nem fog már száraz koszorúkat felakasztani az élet szentélyében.&lt;br&gt;
Bizony, bizony, nem akarok hasonlítani a kötélverőkhöz: hosszában húzzák fonalukat és közben maguk mindig hátrább mennek.
Sok ember ki is öregszik igazságaiból és győzelmeiből: a fogatlan szájnak nincs már joga miden igazsághoz. S mindenki, a ki dicsőségre vágyódik, idején bucsúzzék el a tisztelettől és gyakorolja a nehéz művészetet, hogy idején - távozzék.&lt;br&gt;
Akkor kell felhagyni, ha esznek minket, mikor a legjobban ízlik: jól tudják ezt, a kik azt akarják, hogy sokáig szeressék őket.&lt;br&gt;
Persze van vackor izű alma, a melynek sorsa akarja, hogy az ősz utolsó napjáig várjon: és egyszerre ér, sárgul ráncosodik meg.
Némelyiknek szíve öregszik el legelőbb, másnak meg a szelleme. És némelyek aggastyánok már ifjúságukban: de késő ifjúság sokáig tart ifjan.&lt;br&gt;
Olyiknak balúl üt ki az élet: fene-féreg rágódik szívébe. Igyekezzék hát, hogy annál jobban sikerüljön a halála.&lt;br&gt;
Olyik sohasem édesedik meg, más már nyáron rothad. Gyávaság tartja csak ágán.&lt;br&gt;
Szerfölött sokan élnek és szerfölött sokan csüngenek ágaikon. Bár jönne vihar lerázni a fáról mindezeket a rothadtakat és férgeseket.
Bár jönnének prédikátorai a gyors halálnak! Ezeket tartanám igazi viharoknak, megrázni az élet fáit. De csak a lassú halált hallom prédikálni és a békességes türést minden földi dolog iránt.
Óh, ti békességes türést prédikáltok a földiek iránt? A földiek azok, a miknek nagyon is sok türelme van veletek, ti káromló szájúak!
Bizony, bizony: túlontúl korán halt meg az a hebreus, a kit a lassú halál prédikátorai tisztelnek; és sokaknak végzetévé vált azóta, hogy túlontúl korán halt meg.&lt;br&gt;
Még csak könnyeket ismert és a hebreus búskomorságát és a jók és igazak gyűlöletét - ez a hebreus Jézus: ekkor elfogta szivét a halálvágy.&lt;br&gt;
Bárcsak maradt volna a pusztában és távol a jóktól és igazaktól! Talán megtanúlt volna élni és a földet szeretni - és nevetni is!
Higyjétek meg nékem, óh, én véreim! Túlontúl korán hala meg ő: enmaga visszavonja vala tanítását, ha az én koromig él! Elég nemes volt ahhoz, hogy visszavonja!&lt;br&gt;
De még nem érett meg. Éretlenül szeret az ifjú, s éretlenül gyűlöl embert és földet. Kedélye, lelke szárnya még kötve van és nehéz.
A férfiben azonban több van a gyermekből, mint az ifjúban, és kevesebb búskomorság: jobban ért halni, élni.&lt;br&gt;
Szabadon eltökélt a halálra és szabad a halálban, szent „nem”-et mondó, ha már nincs ideje az „igen”-nek! Ezenképen ért halni, élni.
Hogy halástok ne légyen káromlása embernek, földnek, óh barátim: ezt kérem lelketek mézétől.&lt;br&gt;
Halástokban izzék még lelketek és erényetek, hasonlatosan az esthajnal földre boruló pirosságához: vagy különben balul ütött ki meghalástok.&lt;br&gt;
Ilyeténkép akarok magam is meghalni, hogy ti, barátim, a kedvemért jobban szeressétek a földet; és földdé akarok ismét válni, hogy abban légyen nyugodalmam, a mi szült.&lt;br&gt;
Valóban, Zarathustrának volt célja, eldobta lapdáját: íme, barátim, ti öröklétek célomat, néktek dobom aranyos lapdámat.
Mindennél jobban szeretem látni, barátim, hogy az aranyos lapdát dobjátok! Igy hát engedek még magamnak egy kevés időt a földön: engedelmetek kérem érte!&lt;br&gt;
Im-ígyen szóla Zarathustra.

==  Az ajándékozó erényről ==
Mikoron Zarathustra bucsút vőn a várostól, mely szívének kedves vala és a mely „tarka tehén”-nek nevezteték - sokan követték, a kik tanítványainak mondák magukat és kikisérték őt. Igy érének egy keresztúthoz: akkor Zarathustra megmondá nékik, hogy immár egyedül szeretne menni, mivelhogy az egyedül-járás barátja vala. Tanítványai pedig bucsúajándékul botot adának néki, a melynek aranyos fogóján kigyó tekerőzék a nap körül. Zarathustra örvende a botnak és rátámaszkodék; majd im-ígyen szóla tanítványaihoz:&lt;br&gt;
Mondjátok csak: hogyan lőn az arany a legmagasabb értékü? Nemdenem azért, mivelhogy nem közönséges és nem hasznos és ragyogó és szelíd fényü: mindig ajándékozza magát?&lt;br&gt;
Csak mint a legmagasabb erény képmása lőn legmagasabb értékü az arany. Aranyosan ragyog az ajándékozó tekintete. Aranyos fény köt békét hold és a nap között. Nem közönséges a legmagasabb erény és nem hasznos, ragyogó és szelíd fényü: az ajándékozó erény a legmagasabb erény.&lt;br&gt;
Valóban belétek látok, tanítványaim: hozzám hasonlatosan az ajándékozó erényre törekedtek. Avagy mi közetek volna macskákhoz és farkasokhoz?&lt;br&gt;
Azt szomjuhozzátok, hogy magatok legyetek áldozatok és ajándokok: és ennek okáért szomjuhozzátok, hogy minden kincset lelketekbe halmozzatok.&lt;br&gt;
Olthatatlanúl szomjuhoz lelketek kincseket és klenódiumokat, mivelhogy olthatatlanúl szomjuhozza az ajándékozást.&lt;br&gt;
Mindeneket magatokhoz és magatokba kényszerítetek, hogy a ti forrástokból áramoljanak vissza mint szeretetetek adományai.
Valóban, minden érték rablójává kell válnia az ilyen ajándékozó szeretetnek; de üdvözlöm és üdvözítőnek mondom ezt a vágyakozást.
Van más vágyakozás, egy ágról-szakadt, éhező, a mely mindig lopni akar, a betegek amaz önzése, a beteg önzés.&lt;br&gt;
A tolvaj szemével tekint minden ragyogóra, az éhség kínjával méri azt, a kinek bőven van ennie, s mindig az ajándékozó asztala körül somfordál.&lt;br&gt;
Betegség beszél az ilyen éhségből és láthatatlan elfajzás; nyomorú testből beszél az önzésnek ez a tolvaj éhsége.&lt;br&gt;
Mondjátok, én vérem: mi rossz nékünk és legroszszabb? Nemdenem ez az elfajzás? - És elfajzást keresünk, valahol az ajándékozó lélek hiányzik.&lt;br&gt;
Fölfelé megy az útunk, a fajtól át a felsőbbrendű fajhoz. De borzalom nékünk az elfajuló lélek, a melyik így szól: mindent magamnak.&lt;br&gt;
Fölfelé szárnyal a mi lelkünk: im-ígyen hasonlata testünknek, egy fölemeltetés hasonlata. Az ilyen fölemeltetések hasonlatai az erények nevei.&lt;br&gt;
Im-ígyen megy át a test a történeten, mint létesülő és harcoló. És a lélek - mije néki? - harcainak és diadalainak hirnöke, bajtársa és visszhangja.&lt;br&gt;
Hasonlat a jó és gonosz minden neve: egyik sem mond ki mindent, valamennyi csak intelem. Balga, a ki tudást kiván tőlük!
Figyeljetek, én véreim, minden órára, valamikor lelketek hasonlatokban akar beszélni: mert ez erényetek forrása.&lt;br&gt;
Testetek ekkor fölemelkedék és föltámada; gyönyörével elragadja a lelket, hogy teremtővé válik és becsül és szeret és mindenekkel jót tészen.&lt;br&gt;
Ha szívetek megtelik és szélesre áradva hömpölyög, hasonlatosan a folyamhoz, áldás és veszedelem a mellette lakozóknak: ez a forrása erényeteknek.&lt;br&gt;
Ha fölemelkedtek dicséret és korholás fölé és akaratotok úgy akar parancsolni mindeneknek, valamiképen a szerető lélek akarata: ez a forrása erényeteknek.&lt;br&gt;
Ha a kellemeset megvetitek és a puha ágyat és nem tudtok magatoknak a puha dolgoktól elég távolra ágyazni: ez a forrása erényeteknek.
Ha egyetlen akarat akarói vagytok és minden szükségnek ez a kénye nektek kénytelenség: ez a forrása erényeteknek.&lt;br&gt;
Valóban, új jó és gonosz ez! Valóban mély zúgás, új forrás hangja!
Hatalom az, ez az új erény; vezérlő gondolat és körülötte bölcs lélek: aranyos nap és körülötte a megismerés kigyója.&lt;br&gt;
2.&lt;br&gt;
Zarathustra itt egy kevéssé elhallgatván, szeretettel nézett tanítványaira. Annakutána im-ígyen folytatá beszédét, - és hangja elváltozék:&lt;br&gt;
Maradjatok hívek a földhöz, én véreim, erényetek hatalmával! Ajándékozó szeretetetek és megismeréstek szolgálja a föld értelmét! Im-ígyen fohászkodom ti hozzátok.&lt;br&gt;
Ne engedjétek, hogy azok elrepüljenek a földiektől s szárnyaikkal örök falakba csapdossanak! Óh, mindig oly számos vala az elröpült erény!&lt;br&gt;
Hozzám hasonlatosan, vezessétek az elröpült erényt vissza a földre - igen, vissza a testhez és élethez: hogy megadja a földnek értelmét, emberi értelmét!&lt;br&gt;
Százszor röpült el és tévedett eddigelé az elme, valamiképen az erény. Óh, testünkben még mindig bennlakozik mindez a sok agyrém és tévedés: testté és akarattá lőn benne.&lt;br&gt;
Százszor próbálkozott és téveszté az utat eddigelé az elme, valamiképen az erény. Igen, próbatét vala az ember. Óh, sok tudatlanság és balhit lőn bennük testté!
Az évezredeknek nemcsak értelme - őrülete is ki-ki tör rajtunk. Veszedelmes dolog örökölni.&lt;br&gt;
Még lépésről-lépésre harcolunk a vakeset-óriással, és az egész emberiségen eladdig az esztelenség, ész-nélküliség uralkodék.
Elmétek és erényetek szolgálja a föld értelmét, én véreim: és kezetek által helyeztessék ujonnan mindenek értéke! Ennek okáért legyetek vitézlők! Ennek okáért legyetek teremtők!
Tudással tisztúl a test; tudással próbálkozva magasztosúl; a megismerő minden ösztöne szentté avatódik; az emelkedett lelke vidor lészen.&lt;br&gt;
Orvos, segíts magadon: akkor még betegeden is segitsz. Az légyen legjobb segítsége, hogy szeme lássa azt, aki önmagát meggyógyítja.
Ezer ösvény van még járatlan, ezer egészség és rejtett szigete az életnek. Kimeríttetlen, fölfedezetlen még mindig az ember és az emberi föld.&lt;br&gt;
Vigyázzatok és figyeljetek, ti magánosok! A jövő felől szelek jőnek titkos szárnycsapással és a finom fülekhez jó üzenet megyen.
Ti, a ma magánosai, ti, kik kiváltok, egykoron egy nép leendetek: belőletek, kik magatokat választátok ki, támadand a választott nép és belőle ez emberfölötti ember.&lt;br&gt;
Valóban, a gyógyulás helye leend még a föld! És immár uj illat környékezi, üdvöt hozó, - és uj reménység!&lt;br&gt;
* * *&lt;br&gt;
Mikoron Zarathustra e szókat mondotta vala, elnémult, mint valaki, aki még nem ejtette ki utolsó szavát; sokáig forgatá botját kezében, habozva. Végezetre im-ígyen szól vala és hangja elváltozék:&lt;br&gt;
Immár egyedül indulok el, tanítványaim! Most ti is távoztok és egyedül! Igy akarom.&lt;br&gt;
Bizony, bizony, tanácslom néktek: távozzatok tőlem és védekezzetek Zarathustra ellen! És még jobb, ha szégyenlitek! Lehet, hogy megcsalt benneteket.&lt;br&gt;
Kell, hogy a megismerés embere ne csak ellenségeit tudja szeretni, hanem barátait is tudja gyülölni.&lt;br&gt;
Hitvány hála az tanítónkkal szemben, ha örökké csak tanítványok maradunk. És miért nem akarjátok koszorúmat megtépdesni?
Tiszteltek engem; de mi lészen, ha tiszteletetek egy szép napon megdől? Vigyázzatok, nehogy faragott kép üssön agyon titeket!
Úgy mondjátok: hisztek Zarathustrában? De ki bánja Zarathustrát! Ti hívőim vagytok, de ki bánja az összes hívőket!&lt;br&gt;
Ti még nem kerestétek magatokat: ekkor megtaláltatok engem. Igy cselekszik minden hívő; s ezért van minden hitnek olyan kevés értéke.
Ime parancsolom néktek: veszítsetek el engem és találjátok meg magatokat és csak, ha mind megtagadtatok vala engem, csak akkor térek vissza hozzátok.&lt;br&gt;
Bizony, bizony, én véreim, az időben más szemekkel keresem elveszett bárányaimat; más szeretettel szeretlek majd titeket.
És valamikor még kell, hogy barátaim legyetek és egy remény gyermekei: az időben harmadszor fogok nálatok lenni, hogy veletek üljem meg a nagy délnek ünnepét.&lt;br&gt;
És a nagy dél az lészen, midőn az ember pályája delelőjén áll állat és emberfölötti ember között és alkonyat felé vezető útját mint legfelső reménységét ünnepli: mivelhogy ez az ut uj hajnalra vezet.
Akkoron a lemenő maga áldandja önmagát, hogy ő átmenő; és megismerésének napja delelőn áll majd.&lt;br&gt;
„Meghalt minden isten: íme azt akarjuk, hogy az emberfölötti ember éljen” - ez legyen egykoron a nagy délben végső akaratunk! &lt;br&gt;
Im-ígyen szóla Zarathustra.

[[Kategória:Filozófia]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>A tragédia születése</title>
    <id>2205</id>
    <revision>
      <id>4560</id>
      <timestamp>2006-08-29T08:53:18Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>kat</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     = |nincsszerző =
| cím        = A tragédia születése
| szakasz    =
| előző      =
| következő  =
| megjegyzés = (részlet)
}}

Nagyot fog haladni az esztétikai tudomány, ha nemcsak logikailag látjuk át, hanem közvetlen bizonyossággal magunkévá tesszük azt a nézetet, hogy a művészet fejlődése az apollói és dionysosi szellem kétféleségével kapcsolatos: ugyanúgy, mint ahogy a nemek kétféleségéből támad az élet, állandó küzdelem és csak ideiglenes megbékülések közepette. E neveket a görögöktől vesszük át, bár ők mélységes művészi hitvallásukat nem fogalmakban fejezték ki, hanem isteneik áthatóan világos alakjaival. A művészet e két istene, Apollo és Dionysos, födi föl előttünk a görög világban fészkelő azt az óriási ellentétet, mely eredetét és célját illetőleg a plasztikus képzőművészet s a nercképzőművészet, a zene, szóval az apollói és dionysosi művészet között megvan: ez a két merőben különböző törekvés egy úton halad, leggyakrabban nyílt harcot víva egymással, s egymást kölcsönösen új és mindig erőteljesebb alkotásokra serkentve, hogy ez alkotásokban megörökítsék annak az ellentétnek küzdelmeit, melyet a rájuk közösen alkalmazott &quot;művészet&quot; szó csak látszólag egyenlít ki; míg végül a görög &quot;akarat&quot; metafizikai csodatette révén egy párrá szentelve bukkannak elő, s e párosításukban végül az attikai tragédia egyaránt dionysosi és apollói műformáját nemzik.&lt;br&gt;
Hogy ezzel a két törekvéssel jobban tisztába jöjjünk, képzeljük el őket mindenekelőtt az álom és a mámor elválasztott két művészi világaként; amely fiziológiai jelenségek között ugyanolyan az ellentét, mint az apollói és dionysosi állapot között. Álmukban jelentek meg legelőször, Lucretius fölfogása szerint, az emberek lelkeinek a fenséges istenképek, álmában látta a nagy szobrász emberfölötti lények elbűvölő formáit, s a görög költő a poétai ihletének rejtelmeit tudakoló kérdésre szintén az álomra gondolt volna, s hasonló fölvilágosítást adott volna, mint HANS SACHS a Mesterdalnokokban:&lt;br&gt;

''Barátom, az a költőben csodás'', &lt;br&gt;
''Hogy álmot lát és álmot magyaráz.'' &lt;br&gt;
''Hidd el, a legigazibb mámorunk'' &lt;br&gt;
''Akkor való csak, mikor álmodunk:'' &lt;br&gt;
''És dalok, mesék, költemények'' &lt;br&gt;
''Nem mások, mint álomfejtések.''&lt;br&gt;

Az álomvilágok szép káprázata, melyek teremtésében minden ember kész művész, föltétele minden képzőművészetnek, sőt, mint majd látni fogjuk, a költészet jelentékeny részének. Gyönyörűségünk telik a forma közvetlen megértésében, minden forma szól hozzánk, mi sem közömbös vagy haszontalan nekünk. Ennek az álomvalóságnak legélénkebb élésén is átcsillan mégis a sejtelem, hogy csak látszat: az én tapasztalatom legalább ez, melynek gyakori, sőt normális voltáról egy csomó tanúbizonyság s költők kijelentései beszélnek. A filozófusember még azt is érzi, hogy e valóság alatt is, melyben élünk és vagyunk, rejtőzik egy másik, egészen másfajta valóság, s hogy ilyenformán amaz szintén csalt látszat; és SCHOPENHAUER épp azt az adományt nevezi a filozófiai képesség ismertető jelének, hogy valaki az embereket s minden dolgot időközönként káprázatok és álomképek gyanánt látja. Mint ahogy a filozófus a lét valóságához, úgy viszonylik a művészi hajlamú ember az álomnak valóságához; beléje néz tüzetesen és örömest: mert a képekből sejti meg az életet, rajtuk képezi ki magát az életre. Nemcsak a kellemes és vonzó képek azok, melyek benne megértésre találnak: a komor, a borús, a szomorú, a sötét dolgok, a hirtelen akadályok, a sors csúfotűzései, a szorongó várakozások, szóval az élet egész &quot;isteni komédiája&quot; az Infernóval egyetemben elvonul előtte, nem mint puszta árnyak játéka - mert ő maga is együtt él és szenved a jelenetekkel -, s mégis nem egészen úgy, hogy a dolgok tüneményvoltát legalább sejtve ne érezze; s tán emlékeznek rá néhányan, mint magam, hogy az álom veszedelmesben és rémségeiben nekibátorodva és sikerrel így kiáltottak magukhoz: &quot;Hisz álmodom. Tovább akarom álmodni ezt az álmot!&quot; Mint ahogy csakugyan hallottam emberektől, akik egy és ugyanazon álmot három egymást követő éjszaka voltak képesek végigálmodni: oly tények, melyek nyilván tanúskodnak arról, hogy legbensőbb valónk, mindnyájunk lelkének közös alapja, mélységes örömét leli benne és örömteljes szükségét érzi az álomnak.&lt;br&gt;
Az álombeli élményeknek ezt az örvendetes szükségét a görögök Apollo alakjában testesítették meg: Apollo, a formateremtő erők istene, egyúttal a jósisten. Ő, aki legbensőbb tulajdonságánál fogva a &quot;káprázatok&quot;, a fény istensége, uralkodik a képzelet benső világának szépséges tüneményein is. A fölsőbb igazság, az álomvilág tökéletessége, szemben a csak hézagosan megérthető mindennapi valósággal, hozzá az alvásban és álomban gyógyító és erősítő természet mélységes tudata egyben szimbolikus analógiája a jövőbe látó képességnek s egyáltalán a művészeteknek, melyek lehetővé és élésre érdemessé teszik az életet. De annak a finom vonalnak, melyet az álomkép nem léphet át anélkül, hogy pathologikussá ne váljék, mely nélkül a látszat otromba valóságként szedne rá bennünket - nem szabad hiányoznia Apollo alakjából: a mértékletes határt-ismerésnek, a vadabb indulatoktól való mentségnek, a szobrász-isten bölcs nyugalmának. Eredetéhez méltón, tekintetének &quot;napsugarasnak&quot; kell lennie; akkor is, ha haraggal és gondteljesen néz, a szép látomások szent fényének kell pihennie rajta. S így szólhatna Apollóról, excentrikus értelemben véve, az, amit Schopenhauer mond a Maja fátylával borított emberről: &quot;Mint a tobzódó végtelen tengeren, mely üvöltve torlasztja és mossa el a hullámhegyeket, egy puszta csolnakon ül a halász, a gyönge alkotmányra bízva életét; úgy ül nyugodtan, a gyötrelmek világának közepette, az egyes ember, a princípium individuationisra bízva magát.&quot; Igen; azt lehetne mondani, hogy az ebbe a princípiumba vetett rendületlen bizalomnak s a vele áthatott ember nyugodt biztosságának Apollo a legfenségesebb kifejezése, sőt Apollóban láthatnók magát a princípium individuationis gyönyörű istenségét, kinek mozdulataiból és pillantásaiból az illúziók világának egész öröme és bölcsessége szól hozzánk, szépségével egyetemben.&lt;br&gt;
Ugyanazon a lapon Schopenhauer leírta a hajmeresztő borzalmat, mely megszállja az embert, ha hirtelen kétség lepi meg a jelenségek megismerési formáival szemben azáltal, hogy az oksági-kapcsolat érvénye, valamilyen alakjában, látszólag megszűnik. Ha e borzalomhoz hozzáadjuk a gyönyörteljes elragadtatást, mely a princípium individuationisnak ilyen megtörésével fölfakad az ember, sőt a természet legbensőbb lényegéből, akkor belepillantunk a dionysosi állapotba, melynek még jobban közelébe léphetünk a mámor analógiájának segítségével. Vagy a narkotikus ital hatásától, melyet a primitív emberek és népek mind himnuszokban zengenek meg, vagy a tavasz hatalmas, az egész természetet kéjesen átható közeledtétől támadnak életre azok a dionysosi gerjedelmek, melyek fokozásával az ember szubjektivizmusa a teljes önfeledtségbe olvad át. A német középkorban is ugyanaz a dionysosi hatalom táncoltatott meg egyre növekvő tömegeket, melyek dalolva és bokázva vonultak egyik helyről a másikra: Szent János és Szent Vitus etapjának e táncosaiban ismerünk rá a görögök bacchikus chorusaira, melyek eredete Kis-Ázsiában, Babylonban s a szák orgiákban vesz el. Vannak emberek, akik tapasztalatlanságból vagy bárgyúságból gúnyosan vagy a maguk egészségének tudatában sajnálattal fordulnak el az ilyen jelenségektől, mintha azok &quot;járványos nyavalyák&quot; volnának: szegények persze nem is sejtik, milyen halottfakó és kísérteties színt ölt éppen az ő &quot;egészségük&quot;, mikor végigviharzik mellettük a dionysosi rajongók izzó élete.&lt;br&gt;
A dionysosi igézet nemcsak az embert fűzi össze újra az emberrel: az elidegenített, ellenséges vagy megigázott természet is újra békeünnepét üli tékozló fiával, az emberrel. Önként kínálja adományait a föld, és békülékenyen jönnek elő a sziklák és sivatagok vérengző vadjai. Virággal és koszorúkkal van telehintve Dionysos kocsija: párducok és tigrisek vannak a hámba fogva. Tegyük át képbe Beethoven ujjongó dalát az &quot;Örömhöz&quot;, s ne legyen lomha a képzelőerőnk, mikor milliók remegve roskadnak a porba: ilyenformán közelébe léphetünk a dionysosi állapotnak. A rabszolga most újra szabad emberré válik, leomlanak mind a merev, ellenséges határok, melyeket a szükség, a kényszer vagy az &quot;arcátlan divat&quot; vont az emberek közé. Most, a világharmóniának evangéliumától, minden ember nemcsak kiengeszteltnek, megbékültnek, egybeolvadottnak érzi magát embertársával, hanem egynek vele, mintha Maja fátyla széjjelszakadt volna, s már csak rongyokban libegne a titokzatos Ős-Egy-Ok előtt. Dalolva és táncolva nyilatkozik meg az ember, mint tagja egy felsőbbrendű közösségnek: a járást és beszédet elfeledte, s azon az úton van, hogy táncolva röpüljön a légbe. Taglejtéseiből varázslat szól. Mint ahogy most beszélnek az állatok, s a föld tejet és mézet kínál, úgy az emberből is valami természetfölötti hang csendül ki: istennek érzi magát, ő maga most oly elragadtatva és fenségesen jár, mint azelőtt az isteneket látta megjelenni álmában. Az ember nem művész többé, ő maga művészi alkotássá vált: az egész természet művészi ereje, az Ős-Egynek legteljesebb gyönyörűségére, a mámor viharzásában nyilatkozik meg. A legnemesebb anyag, a legdrágább márvány, az ember formálódik és mintázódik itt, s a dionysosi világművész vésőütéseit az eleusisi misztériumok kiáltása kíséri: &quot;Porba rogytok, milliók? Világ, sejted az alkotót?&quot; &lt;br&gt;
A görög ember ismerte és érezte a lét gyötrelmeit és borzalmait: hogy egyáltalán viselni tudja az életet, velük szemben a ragyogó olimpusi álomvilágot kellett megteremtenie. A természet titáni hatalmaitól való szörnyű aggodalmat, a minden megismerés határán fölül könyörtelenül trónoló Moirát, az emberiség nagy barátjának, Prometheusnak keselyűjét, a bölcs Oedipus rettenetes sorsát, az Atridák nemzetségére nehezedő átkot, mely Orestesből anyagyilkost csinál, szóval az erdei isten egész filozófiáját, a velejáró mítoszokkal egyetemben, mely a komor etruszkokat romlásba vitte - mindezt a görögök az olimpusiak ama közbenső művészi világával szakadatlanul leküzdötték, vagy legalábbis elpalástolták és leplezték. Hogy elbírják az életet, ez isteneket kellett a görögöknek teremteniök, mélységes szükségből: amely folyamatot úgy kell képzelnünk, hogy a rémségek ősi titáni istenvilágából fejlődött ki lassú átmenetek után, az apollói szépségösztön varázsától, az örömnek olimpusi istenvilága: mint ahogy rózsák hajtanak ki tüskés lombok közül.&lt;br&gt;
Apollo, etikai istenség létére, övéitől mértéket kívánt, s hogy e mérték betartható legyen, önismeretet. És ilyenformán a szép esztétikai szükségletével párosul az &quot;Ismerd meg tenmagad&quot; és a &quot;Ne menj túlságba!&quot; követelménye, míg viszont az elkapatottság és túlságba menés a nem-apollói szférából való ellenséges démonok, s ezért az Apollo előtti időszakba; a titáni korba és az Apollón kívüli világba, a barbár villágba tartoznak. Prometheust az emberekhez való titáni szeretete miatt kellett a keselyűnek marcangolnia. Oedipusnak mértéktelen bölcsessége miatt, mellyel a sphynx rejtélyét megfejtette, kellett rémtettek pusztító örvényébe zuhannia: így interpretálta a delphi isten a görög múltat.
&quot;Titánnak&quot; és &quot;barbárnak&quot; tartotta az apollói görög azt a hatást is, melyet a dionysosi szellem idéz elő: bár nem leplezhette, hogy őt magát is bensőséges rokoni kötelék fűzi ama bukott titánokhoz és herosokhoz. Sőt, ennél többet is kellett éreznie: egész élete, minden szépségével és mérsékletével, a szenvedés és megismerés rejtett szakadéka fölé épült, melyet a dionysosi szellem ismét fölfedett előtte. Mivel Apollo mégsem élhetett meg Dionysos nélkül A &quot;titánira&quot; és &quot;barbárra&quot; végül is éppen olyan szükség volt, mint az apollóira ( Képzeljük el immár, ebbe a látszatra és mérsékletre épített és mesterségesen körülsáncolt világba mint kiáltott bele mindig csábítóbban és megejtőbben a dionysosi ünnepek extatikus szava, hogy csattant ki bennük átható kiáltással a termősége! Képzeljük el, mit érhetett e démoni népénekkel szemben Apollo zsolozsmás művészete és kísérteties hárfapengetése. A &quot;ragyogó látszat&quot; művészeteinek múzsái haloványra váltak attól a művészettől, mely mámorában az igazságot kiáltotta ki, a Silén bölcsessége fenyegette a derűs olimpusiakat: jaj nektek) Az individuum, minden határt szabása és mértéké mellett, tönkrement a dionysosi mámor önfeledtségén, s elfeledte az apollói megszabásokat. A szertelenségről kiderült, hogy igazság; az ellentmondás, a fájdalomban fogant gyönyör a természet szíve szerint szólott és nyilatkozott meg. Így aztán mindenütt, ahol a dionysosi szellem befészkelte magát, megtört és megsemmisült az apollóinak ereje. De az is bizonyos, hogy ott, ahol az első ostromban helyt állt, a delphi isten tekintélye és fensége még szigorúbb és fenyegetőbb színt öltött. A dór államot és dór művészetet nevezetesen csak mint az apollói szellem szüntelen hadviselését tudom megérteni.&lt;br&gt;
A dionysosi művészet is a lét örökkévaló öröméről akar meggyőzni bennünket: csakhogy ezt az örömet nem a jelenségekben, hanem a jelenségek mögött kell keresnünk. Be kell látnunk, hogy mindaz, ami létrejön, fájdalmas pusztulásra van ítélve, bele kell pillantanunk az egyéni élet borzalmaiba - s mégsem kell elszörnyednünk: metafizikai vigasz hirtelen kiszakít bennünket a változó jelenségek forgatagából. Néhány pillanatra mi maga vagyunk az őslényeg, melynek érezzük féktelen létösztönét és életkedvét; ekkor már szükségesnek találjuk a jelenségek küzdelmét, kínját, megsemmisülését, látva az életre törő létformák túláradó bőségét, a világakarat szertelen termékenységét; e kínok rettenetes pengéje ugyanabban a pillanatban döf át bennünket, amelyben a dionysosi önkívület hatása alatt megsejtjük ennek az örömnek elpusztíthatatlan, örök voltát. A félelem és részvét ellenére is megtelünk az élet boldogságával, de nem mint egyedek, hanem mint maga az élő Egy, melynek teremtő kedvével összeolvadtunk.

-
[[Kategória:Szövegek]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Im-ígyen szóla Zarathustra/Zarathustra elöljáró-beszéde</title>
    <id>2206</id>
    <revision>
      <id>5731</id>
      <timestamp>2006-12-05T08:16:53Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>Gubbubu</username>
        <id>3</id>
      </contributor>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     =Friedrich Nietzsche
| cím        =[[../]]
| szakasz    =(Zarathustra elöljáró-beszéde)
| előző      =
| következő  =[[../Első könyv|Első könyv]] →
| megjegyzés =
}}

1.&lt;br&gt;
Mikor Zarathustra harminc éves volt, odahagyta hazáját és hazájának tavát és a hegyekbe ment. Itt élvezte lelkének és magányosságát és nem unt belé tíz álló esztendeig. Végezetre azonban elváltozék szívében, egy reggel hajnal hasadtával kelvén, szembeálla a napnak és im-ígyen szólítá meg:&lt;br&gt;
„Hatalmas csillagzat! Mi volna boldogságod, ha nem volnának azok, a kiknek világosságot adsz!&lt;br&gt;
Tíz évig jövel ide barlangom fölé: megúntad volna fényed és ezt az utad nélkülem, sasom és kigyóm nélkűl. Ám mi váránk téged minden reggel, elvevők fölösleged és áldánk téged érette.&lt;br&gt;
Ime, bételtem bölcseségemmel, mint a méh, a mely szerfölött sok mézet gyűjtött; kezekre vágyom, a melyek felém nyúlnak.&lt;br&gt;
Szeretnék ajándékozni és osztogatni, valamig az emberek bölcseinek újra örömük telik az ő balgaságukban és a szegényeknek az ő gazdagságukban.&lt;br&gt;
Ezért a mélységbe kell szállanom, valamiképen te tészed este, a midőn a tenger mögé tünsz és még fényt viszel az alvilágnak is, te dúsgazdag csillagzat!&lt;br&gt;
Te hozzád hasonlatosan le kell szállnom, így mondják ezt az emberek, akikhez le akarok szállani.
Áldj meg hát, te nyugodt szem, aki irigység nélkül nézed a túlságos boldogságot is.&lt;br&gt;
Áldd meg a serleget, a mely túl akar áradni, hogy a viz aranyosan folyjék belőle és mindenüvé tükrözze gyönyörűséged fényét!
Ime! Ez a serleg ujra ki akar ürülni és Zarathustra ujra emberré akar lenni.” &lt;br&gt;
Im-ígyen kezdődék Zarathustra leszállása.&lt;br&gt;
2.&lt;br&gt;
Zarathustra magánosan szálla le a hegyről és senki sem vetődék útjába. Midőn azonban az erdőbe ért, hirtelen aggastyán álla vele szemközt, a ki elhagyta volt szent kunyhóját, hogy gyökereket keressen az erdőben. És az aggastyán így szólítá meg Zarathustrát:
„Nem idegen nékem ez a vándor: évekkel ezelőtt erre ment vala. Zarathustra volt a neve; ámde elváltozék színében.&lt;br&gt;
Akkoron hamvadat vitted a hegynek: ma pedig tüzedet akarod völgynek vinni? Nem féled-e a gyujtogató büntetését?&lt;br&gt;
Igen, megismerem Zarathustrát. Tiszta a szeme és szájában nem lappang utálat. Vajjon nem lépked-e táncos módjára?
Elváltozott Zarathustra, gyermekké lőn Zarathustra, ébren van Zarathustra: mit akarsz hát az alvóknál? Úgy éltél a magánosságban, miként tengerben, s a tenger vitt téged. Óh jaj, szárazföldre akarsz lépni? Óh jaj, ismét magad akarod cipelni testedet?”&lt;br&gt;
Zarathustra felelé: „Szeretem az embert.”&lt;br&gt;
„S én” - monda a szent - „ugyan miért vonultam erdőbe, vadonba? Nemdenem azért, mivelhogy nagyon, de nagyon szerettem az embert?
Most Istent szeretem: az embert nem szeretem. Az ember nékem túlságosan tökéletlen valami. Az emberszeretet megölne engem.”
Zarathustra felelé: „Mit beszéltem szeretetről! Ajándékot hozok az embereknek.”&lt;br&gt;
„Ne adj nékik semmit” - mondá a szent. - „Inkább végy le róluk valamit és hordozd velük együtt, ez lesz nékik a legüdvösebb, hacsak néked is üdvös lészen!&lt;br&gt;
S ha már adni akarsz nekik, ne adj nékik egyebet alamizsnánál, s hagyd őket még ezért is koldulni.”&lt;br&gt;
„Nem” - felelé Zarathustra, - „én nem adok alamizsnát; ahhoz nem vagyok eléggé szegény.”&lt;br&gt;
A szent nevete Zarathustrán, és így szóla:&lt;br&gt;
„Láss neki hát, hogy elfogadják kincsedet! Gyanakvók ők a remeték iránt és nem hiszik, hogy ajándékozni jövünk.&lt;br&gt;
Lépteink nagyon is magánosan hallszanak nékik az utcákon. S azonképen, amint éjjel, ágyaikból, ember lépését hallják, jóval napfölkelte előtt: ezt kérdezik maguktól, vajjon merre tart a tolvaj?
Ne menj az emberekhez és maradj az erdőben! Még jobb, ha az állatokhoz mégy! Mért nem akarsz, példámra, medve lenni a medvék között, madár a madarak között?”&lt;br&gt;
„És mitévő a szent az erdőben?” - kérdezé Zarathustra.&lt;br&gt;
Felelé a szent: „Dalokat költök és dalolom őket, és ha dalokat költök, kacagok, sírok és dörmölök; im-ígyen dicsérem istent.
Énekkel, sírással, kacagva, dörmölve dicsérem az istent, a ki az én istenem. De mit hozol te nékünk ajándékul?”&lt;br&gt;
Zarathustra hallván e szavakat üdvözlé a szentet és mondá: „Vajjon mi adni-valóm volna számotokra! De eresszetek el gyorsan, hogy csak ne vegyek el tőletek semmit!” És ilyeténképen elválának egymástól, az aggastyán és a férfi, nevetve, ahogyan két fiú nevet.&lt;br&gt;
Mikoron azonban Zarathustra egyedül maradt, im-ígyen szóla szívéhez: „Vajjon lehetséges-e? Ez az öreg szent az erdejében még semmit sem hallott volna arról, hogy isten meghalt?!”&lt;br&gt;
3.&lt;br&gt;
Midőn Zarathustra a legközelebbi városba ért, a mely az erdők mellett fekszik, nagy tömeget talála ott a piacon egybegyűlve: mert híre ment vala, hogy kötéltáncost lehet látni. És Zarathustra szóla a néphez:&lt;br&gt;
Hirdetem néktek az emberfölötti embert. Az ember olyas valami, a minek fölébe kell kerülni. Mit tettetek, hogy fölébe kerüljetek?
Eleddig minden lény teremtett valamit, őt fölülmulót: ti pedig ennek a nagy árnak apadása akartok lenni és inkább váltok megint állattá, semhogy az embernek fölébe kerüljetek?&lt;br&gt;
Mi a majom az embernek? Nevetség avagy fájdalmas szégyen. És kell, hogy ugyanez legyen az ember az emberfölötti embernek: nevetség avagy fájdalmas szégyen.&lt;br&gt;
Megtettétek az utat a féregtől az emberig és bennetek még sok van a féregből. Egykor majmok voltatok és még most is az ember majomabb akármelyik majomnál.&lt;br&gt;
De még a ki a legbölcsebb köztetek, az is csak szakadék és felemás lény növény és kisértet közt. De vajjon azt mondom-e néktek, hogy kisértetekké avagy növényekké legyetek?&lt;br&gt;
Ime, én az emberfölötti embert hirdetem néktek!&lt;br&gt;
Az emberfölötti ember a föld értelme. Mondja akaratotok: az emberfölötti ember legyen a föld értelme!&lt;br&gt;
Kérve kérlek benneteket, véreim, maradjatok hívek a földhöz és ne higgyetek azoknak, a kik túlvilági reményekről fecsegnek előttetek. Méregkeverők ők tudván, tudatlan.&lt;br&gt;
Az élet megvetői ők, haló-félben levők ők és maguk is megmérgezettek, a kiket megelégelt a föld: hadd pusztuljanak tehát!
Valamikor az isten ellen való vétek volt a legnagyobb vétek, ámde isten meghalt és ekkor kihalának ezek a vétkezők is. Most a legborzasztóbb: a föld ellen vétkezni és a „kifürkészhetetlen” beleit többre tartani, mint a föld értelmét!&lt;br&gt;
Hajdanta a lélek megvetette a testet és akkoron ez a megvetés volt a legmagasabb dolog: - soványnak, iszonyatosnak, kiéhezettnek akarta a testet. Azt gondolta, hogy loppal így szabadulhat a testtől és a földtől.&lt;br&gt;
Óh, ez lélek maga is sovány, iszonyatos és kiéhezett volt: és kegyetlenség vala ennek a léleknek az ő gyönyörűsége!
Azonban mondjátok még ti is, én véreim: mit nyilvánít testetek a lelketekről? Nemdenem lelketek is csak szegénység, szenny és hitvány kedvtelés!&lt;br&gt;
Bizony, bizony; az ember szennyes folyam. Tenger legyen valaki, hogy szennyes folyamot fogadhasson be és mégse szennyeződjék össze-vissza.
Ime, hirdetem néktek az emberfölötti embert: ő ez a tenger, belé merűlhet alá nagy megvetéstek.&lt;br&gt;
Mi a legnagyobb, a mit megérhettek? Ez: a nagy megvetés órája. Az óra, a melyben még boldogságtokat is megutálhatjátok, valamint értelmeteket és erényeteket.&lt;br&gt;
Az óra, a mikor mondjátok: „Mit ér az én boldogságom! Szegénység az, szenny és hitvány kedvtelés. Pedig éppen boldogságomnak kellene igazolni a létet!”&lt;br&gt;
Az óra, a mikor mondjátok: „Mit ér az én értelmem! Vajjon éhezi-e az igazságot, miként az oroszlán az ő táplálékát? Szegénység az, szenny és hitvány kedvtelés!”&lt;br&gt;
Az óra, a mikor mondjátok: „Mit ér az én meggyőződésem! Még sohasem gerjesztett vala őrületre. Mennyire bele fáradtam az én jómba és gonoszomba! Mindez szegénység, szenny és hitvány kedvtelés!”
Az óra, a mikor mondjátok: „Mit ér az igazságosságom! Nem látom, hogy izzó parázs lennék. Ámde az igazságos ember izzó parázs!”
Az óra, a melyben mondjátok: „Mit ér az én részvétem, vajjon a részvét nem kereszt-e, a melyre azt szögezik, a ki az embert szereti? Ámde az én részvétem nem keresztre-feszíttetés.
Mondtátok-e már ezeket? Kiáltottátok-e ezeket? Óh, vajha már hallottalak volna így kiáltani!&lt;br&gt;
Nem bűnötök, - elégedettségtek kiált az égre, még bűnötökben is fösvénykedéstek kiált az égre!&lt;br&gt;
Ugyan hol van a villám, a mely nyelvével nyaldosna titeket? Hol van az őrület, a melyet belétek kellene oltani?&lt;br&gt;
Ime, hirdetem néktek az emberfölötti embert: ő ez a villám, ő ez az őrület!”&lt;br&gt;
Mikoron Zarathustra im-ígyen szólott, valaki a tömegből elkiáltá magát: „Eleget hallottuk már a kötéltáncost, hadd lássuk is már!” És mindenek nevettek Zarathustrán. A kötéltáncos pedig, a ki azt hitte, hogy néki szól a beszéd, dolgához láta.&lt;br&gt;
4.&lt;br&gt;
Zarathustra pedig nézé, nézé a népet és csodálkozék. Azután im-ígyen szóla:&lt;br&gt;
Az ember kötél, a mely állat és emberfölötti ember közé feszíttetett, - kötél mélységes mélység fölött.&lt;br&gt;
Veszedelmes általmenés, veszedelmes útonlétel, veszedelmes visszapillantás, veszedelmes borzongás és meg-megállás.
A mi nagy az emberen, az az, hogy ő csak híd és nem cél: a mit szeretni lehet az emberen, az az, hogy ő általmenés és lemenés.
Szeretem azokat, a kik nem tudnak élni, hanemha mint lemenők, mert ők az általmenők.&lt;br&gt;
Szeretem a nagy megvetőket, mert ők a nagy tisztelők és nyilai a tulsó partra vágyakozásnak.&lt;br&gt;
Szeretem azokat, a kik nem keresik valahol a csillagok mögött a mozgató okot, hogy letünjenek és feláldozzák magukat, hanem feláldozzák magukat a földnek, hogy a föld egykoron az emberfölötti emberé legyen.&lt;br&gt;
Szeretem azt, aki avégre él, hogy megismerje a dolgokat és aki avégre akarja megismerni, hogy egykoron éljen az emberfölötti ember. Im-ígyen akarja tulajdon leszállását.&lt;br&gt;
Szeretem azt, aki dolgozik és föltalál avégre, hogy az emberfölötti embernek építsen házat és számára készítsen elő földet, állatot és növényt: im-ígyen akarja tulajdon leszállását.&lt;br&gt;
Szeretem azt, a ki erényét szereti: mert erénye leszállásának akarata és nyila vágyakozásának.&lt;br&gt;
Szeretem azt, a ki szemernyi szellemet sem tart vissza magának, hanem egészen erénye szelleme akar lenni: így szellemként lépked által a hídon.&lt;br&gt;
Szeretem azt, a ki erényét hajlamává és végzetévé teszi: imigyen akar erényéért élni-halni.&lt;br&gt;
Szeretem azt, a ki nem akarja, hogy kelleténél több erénye legyen. Egy erény több mint két erény, mert inkább csomó, a melyen a végzet csüng.&lt;br&gt;
Szeretem azt, a kinek lelke pazarolja magát, a kinek nem kell köszönet, a ki nem ád vissza: mert örökkön ajándékoz és nem akarja magát megóvni.&lt;br&gt;
Szeretem azt, aki szégyenkezik, ha a kocka jó szerencséjére vetődik s a ki ilyenkor kérdezi: avagy hamis játékos vagyok-e? - mert tönkre akar menni.&lt;br&gt;
Szeretem azt, a ki aranyszavakat dob tetteinek elébe, s még mindig többet tart meg, mint a mennyit igért, mert leszállását akarja.
Szeretem azt, a ki a jövendő embereit igazolja és a múltéit megváltja; mert a jelenéin akar tönkre menni.&lt;br&gt;
Szeretem azt, a ki istenét feddi, mivelhogy szereti istenét: mert istenének haragjától kell tönkre mennie.&lt;br&gt;
Szeretem azt, a kinek lelke sebében is mély s a ki apró éleményen is tönkremehet: így örömest megy át a hídon.&lt;br&gt;
Szeretem azt, a kinek lelke csordultig megtelt, úgy hogy magát felejti és mindenek benne vannak: így mindenek vesztére válnak.
Szeretem azt, a kinek szabad a szelleme és szabad a szíve: így feje csak szívének csatornája, szíve pedig vesztébe hajtja.&lt;br&gt;
Szeretem mindazokat, a kik olyanok, mint a nehéz csöppek, egyenként esvén a sötét felhőből, a mely az ember fölött csüng: ők hirdetik, hogy a villám jő és hirmondókként mennek tönkre.&lt;br&gt;
Ime, én a villám hírmondója vagyok és nehéz csöpp a felhőből; és ennek a villámnak neve: emberfölötti ember.&lt;br&gt;
5.&lt;br&gt;
Mikoron Zarathustra e szavakat mondotta volt, ismét végignézett a tömegen és hallgatott. „Állonganak” - monda szivének - „röhögnek: nem értenek engem; nem vagyok száj, ezeknek a füleknek való.&lt;br&gt;
Avagy előbb össze kell zúzni fülüket, hogy megtanuljanak szemükkel hallani? Avagy peregni kell dobok és kerepelni bűnbánat-prédikátorok módjára? Vagy talán csak dadogónak hisznek?&lt;br&gt;
Van valamijük, a mire büszkék. Hogy is hívják azt, a mi fölfújja őket? Műveltségnek hívják; ez tünteti ki őket a kecskepásztorok előtt. Ezért nem szeretik magukról ezt a szót hallani: „megvetés.” Igy hát hadd szóljak büszkeségükhöz.&lt;br&gt;
Igy hát szólok nékik arról, ami legméltóbb a megvetésre: ez pedig az „utolsó ember”.&lt;br&gt;
És Zarathustra im-ígyen szóla a néphez:&lt;br&gt;
Ideje, hogy az ember kitüzze célját. Ideje, hogy az ember elültesse legmagasabb reménysége csíráját.&lt;br&gt;
Földje még elég kövér erre. Ámde ez a föld egykoron sovány és kimerült lészen s nem bír majd belőle nőni egyetlen magas fa.
Óh jaj! Eljövend az idő, mikoron az ember vágya nyilát már nem veti az emberen túl és íjjának húrja elfelejt zúgni!&lt;br&gt;
Mondom néktek: kell, hogy még khaosz légyen az emberben, hogy táncoló csillagot tudjon szülni. Mondom néktek: bennetek van még khaosz.&lt;br&gt;
Óh jaj! Eljövend az idő, mikoron az ember már nem szül csillagot. Óh jaj! Eljövend az ideje a legmegvetettebb embernek, a ki már magát sem tudja megvetni.&lt;br&gt;
Ime megmutatom nektek az utolsó embert.&lt;br&gt;
„Mi a szeretet? Mi a teremtés? Mi a vágyakozás? Mi a csillag?” - ezeket kérdi az utolsó ember és hunyorgat. A föld akkoron kicsinynyé lőn és rajta ugrándozik az utolsó ember, a ki mindent kicsinynyé tészen. Fajtája kipusztíthatatlan, valamint a földi bolháé; az utolsó ember él legtovább.&lt;br&gt;
„Föltaláltuk a boldogságot” - mondják az utolsó emberek és hunyorgatnak.&lt;br&gt;
Odahagyták vala a tájékokat, a hol kemény volt az élet: mert melegség kell nékik. Szeretik még a szomszédot és hozzá dörgölőznek, mert szükségük van a melegre.&lt;br&gt;
Megbetegedni és csalódni: ezt bünnek tartják; nagy vigyázva járnak-kelnek. Balgatag az, a ki még kövön vagy emberen megbotlik! Koronkint egy kevés méreg: ez kellemetes álmokat okoz. S utoljára sok mérget, kellemetes halálra valót!&lt;br&gt;
Még dolgoznak, mivelhogy a dolog szórakozás. Ámde szorgoskodnak, hogy a szórakozás ne támadja meg őket. Nem szokás már elszegényedni se meggazdagodni: mind a kettő túlságosan megerőltető. Ki akar még uralkodni? Ki még engedelmeskedni? Mind a kettő túlságosan megerőltető.&lt;br&gt;
Nincs pásztor és egy a nyáj! Mindenki egyet akar, mindenki egyenlő: aki máskép érez, önkéntesen bolondokházába vonúl.&lt;br&gt;
„Valamikor mindenki bolond volt” - mondják a legnagyobb rókák és hunyorgatnak.&lt;br&gt;
Bölcsek ők és tudói mindeneknek, a mik történtek: így hát nincs miért gúnyolódni. Még civakodnak, ámde hamarosan kibékülnek - máskülönben a harag elrontja a gyomrot.&lt;br&gt;
Megvagyon apró kedvtelésük nappalra és megvagyon apró kedvtelésük éjjelre: de tiszteletben tartják az egészséget. „Föltaláltuk a boldogságot” - mondják az utolsó emberek és hunyorgatnak.
És itt végződik Zarathustra első beszéde, a melyet előljáró-beszédnek is hívnak: mert ezen a helyen félbeszakítá őt a tömeg kiabálása és magas kedve. „Add nékünk ezt az utolsó embert, óh Zarathustra”, - kiálták - „tégy minket ezekké az utolsó emberekké! Akkor aztán elengedjük néked az emberfölötti embert!” És mindenki ujongott és csettentett nyelvével. Zarathustra azonban elszomorodott és így szóla szívéhez: „Nem értenek engem: nem vagyok száj, ezeknek a füleknek való.&lt;br&gt;
Bizonyosan túlontúl soká éltem a hegyek közt, nagyon is sokat hallgattam patakokat és fákat: most úgy beszélek nékik, mint a kecskepásztorok.&lt;br&gt;
Mozdulatlan az én lelkem és derült, valamint a hegység délelőtt. Ők azonban úgy vélik, hogy hideg vagyok és borzasztó tréfákkal gúnyolódó.&lt;br&gt;
És íme reám néznek és nevetnek s miközben nevetnek, gyűlölnek is. Nevetésükben jég lakozik.”&lt;br&gt;
6.&lt;br&gt;
Ekkor azonban történt valami, a mi elnémíta minden szájat és merevvé tőn minden szemet. Azonközben ugyanis dolgához látott a kötéltáncos: kilépett volt egy kis ajtóból s nekiindúlt a kötélen, amely két torony közé vala feszítve, im-ígyen, hogy a piac és nép fölött függ vala. Mikor pedig éppen utjának közepére ért, a kis ajtó még egyszer kinyílott és tarka fickó, komédiáshoz hasonlatos ugrott ki rajta s gyors léptekkel követé az elsőt. „Előre, bénaláb”, - ordítá borzasztó hangon - „előre, lajhár, orozva kereskedő, viasz-arc! Vigyázz, nehogy sarkammal csiklandozzalak! Mit mívelsz itt tornyok között? A toronyba való vagy , oda kellene téged zárni, elzárod a szabad utat a náladnál különbnek!” S minden szóval közelebb és közelebb ért hozzá: midőn pedig már csak egy lépésre volt mögötte, akkoron megtörténék a borzasztó, a mi minden szájat elnémíta és minden szemet merevvé tőn: - ördög módjára elbődüle és átugródék azon, a ki útjában állott. Ez pedig győzni látván versenytársát, fejét vesztette s a kötelet; eldobta rúdját és ennél még gyorsabban, kezek-karok örvényeképen bukék le a mélységbe. A piac és a nép hasonlatossá lőn a tengerhez, valamikor a vihar beléjezúdúl: Mindenek szanaszét és egymásra futának és leginkább oda, ahová a testnek le kellett csapódnia.&lt;br&gt;
Zarathustra azonban nem mozdult és épen melléje hullott le a test, borzasztóan szétroncsolva, de még nem holtan. Egy kevéssé a szétzúzott ember magához tért és látá maga mellett térdelni Zarathustrát. „Mit mivelsz itt? - kérdé végre, - „régen tudom, hogy az ördög gáncsot vet nékem. Ime poklokra cipel engem: akarsz-e megvédeni?”&lt;br&gt;
„Szavamra, barátom”, - felelé Zarathustra - „mindezek nincsenek, a mikről beszélsz: nincsen ördög, se pokol. Lelkednek még gyorsabban lészen halála, mint testednek: íme, már ne félj semmitől!”
Az ember gyanakodva nézett föl. „Ha igazakat beszélsz” - monda azután - „akkor semmit sem veszítek, ha életemet veszítem. Alig vagyok több, mint az állat, melyet táncolni tanítanak ütéssel-veréssel és sovány falatokkal.”&lt;br&gt;
„Nem úgy” - mondá Zarathustra - „te a veszedelmet hívatásoddá tetted; ebben nincs semmi megvetendő. Ime tönkre mégy hivatásodon: ezért enkezemmel akarlak eltemetni.”&lt;br&gt;
Zarathustra szavára a haldokló nem felelt többé: azonban kezét mozgatta, mikéntha, hálálkodandó, keresné Zarathustra kezét.&lt;br&gt;
7.&lt;br&gt;
Azonközben beköszöntött az este és a piac sötétség leplébe rejtőzött: akkoron szétfutott a nép, mivelhogy egyszer még a kiváncsiság és ijjedtség is elfárad és elül. Zarathustra azonban a halott mellett volt a földön és gondolataiba merült vala, im-ígyen időt felejte. Végezetre éjszaka lőn és hideg szél fútt a magános körül. Akkoron felállott Zarathustra és így szóla szivében:
„Valóban, szép halat fogott ma Zarathustra! Nem fogott egyetlen embert, de fogott holttestet.&lt;br&gt;
Borzalmas az ember élete és még mindig értelem nélkül való: még egy komédiás-bolond is végzetessé válhatik számára.&lt;br&gt;
Meg akarom tanítani az embert élete értelmére, aki: az emberfölötti ember, villám az emberfelhő sötétségéből. De még távol vagyok nékik és érzékeim nem szólanak az ő érzékeikhez; középütt feküszöm még én az ember, a bolond és holttest között.&lt;br&gt;
Sötét az éj és sötétek Zarathustra utjai. Jövel, hideg, merev pajtásom! Oda viszlek, a hol enkezemmel temetlek el.”&lt;br&gt;
8.&lt;br&gt;
Ezeket mondván, Zarathustra hátára emelte a holttestet és utnak indúlt. Nem ment pedig még száz lépést, a midőn egy ember lopódzék melléje és fülébe súga valamit - és lám, az a ki megszólítá, a torony bolondja vala. „Távozz ebből a városból, óh Zarathustra” - mondá - „imhol már nagyon is sokan gyűlölnek. Gyűlölnek a jók és igazak: ellenségüknek és megvetőjüknek hívnak; gyűlölnek az igaz hitet hívők s a népek veszedelmének hívnak. Szerencséd volt, hogy nevettek rajtad: s bizony, beszéded bolondéhoz hasonlított. Szerencséd volt, hogy a döglött kutyához szegődtél; mikoron így megalázkodtál, magad mentéd meg magad mára. Ámde távozz ebből a városból, különben holnap átugródom rajtad, én eleven, rajtad, halotton.” Igy szólván, eltűnt az ember; Zarathustra pedig tovább méne sötét utcákon.&lt;br&gt;
A város kapujánál találkozának vele a sírásók: fáklyájukkal szemébe világítának, megismerék Zarathustrát és fennen gúnyolák. „Zarathustra viszi a döglött kutyát: derék dolog, hogy Zarathustra sírásó lőn! Mivelhogy a mi kezeink túlságosan tiszták erre a pecsenyére. Zarathustra talán el akarja lopni az ördög falatját? Nosza! Kedves egészségére! Ha csak az ördög nem ügyesebb tolvaj mint Zarathustra! - Ellopja mindkettőjüket, fölfalja mindkettőjüket!” - És összevihogának és összedugdosák fejöket.
Zarathustra azonban semmit sem felelt és követé utját. Mikoron pedig két órát ment vala erdők és mocsarak mellett, már nagyon is soká hallgatta a farkasok éhes ordítozását és őt magát is meglepte az éhség. Megálla tehát egy magános ház előtt, a melyben világosság égett.&lt;br&gt;
„Rablómódra ront reám az éhség” - úgymond Zarathustra. - „Erdőben és mocsarak között ront reám éhségem, mélységes éjszakában.
Csodálatos szeszélyei vannak éhségemnek. Sokszor csak ebédem után jön és ma naphosszat távolmaradt: vajjon hol lehetett?”
Ezek után Zarathustra kopogtatott a ház kapuján. Vén ember jött ki, világosságot tartván és kérdezé: „Ki jön hozzám és rossz álmomhoz?”
„Egy eleven meg egy halott” - válaszolá Zarathustra - „Adj ennem és innom, mivelhogy napközben elfelejtkeztem róla. A ki az éhezőt táplálja, tulajdon lelkét üdíti: im-ígyen szól a bölcseség igéje.”
Az öreg elment, de mindjárt visszatért és megkinálá Zarathustrát kenyérrel és borral. „Gonosz vidék ez éhezőknek” - mondá - „ezért lakozom itten. Állat és ember jönnek hozzám a remetéhez. De monddsza társadnak is, egyék és igyék, ő fáradtabb náladnál.” És felelé Zarathustra: „Társam meghalt, így hát nehezen fogom rábeszélhetni.” - „Bánom is én” - monda az öreg zordonan; a ki házam ajtaján kopogtat, kell, hogy el is fogadja, a mivel megkínálom. Egyetek és váljék egészségtekre.”&lt;br&gt;
Ezután Zarathustra megint két órát vándorlott és az útra, meg a csillagok világosságára bizta magát: mert gyakorlott éjszakai vándor vala és szeretett minden alvó dolog arcába nézni. Hajnalhasadtakor még erdőben találta magát és nem látott többé útat. Akkoron fejéhez, kivájt fatörzsbe fektette a holttestet - mert óvni akarta a farkasoktól - maga pediglen lenyugvék a mohos földre. És hamarosan elaluvék fáradt testtel, de megingatlan lélekkel.&lt;br&gt;
9.&lt;br&gt;
Sokáig aludt Zarathustra és nemcsak a hajnal pirossága vonult át orcáján, hanem a délelőtt is. Végezetre azonban felnyilt a szeme. Zarathustra ámulva pillantott az erdőbe és a csöndbe, ámulva pillantott önmagába. Azután fölugrék, valamiképen a tengerjáró hajós, a ki egyszerre földet lát és ujongott, mivelhogy meglátott egy uj igazságot. És im-ígyen szóla szivében:&lt;br&gt;
Fényesség szállott szememre: bajtársak kellenek nékem és pedig elevenek, - nem halott társak és holttestek, a kiket oda viszek magammal, a hová akarom.&lt;br&gt;
Eleven bajtársak kellenek nékem, a kik követnek, mivelhogy enmagukat akarják követni - és oda, a hová én akarom.&lt;br&gt;
Fényesség szállott szememre: ne a tömeghez szóljon Zarathustra, hanem a bajtársakhoz! Ne legyen Zarathustra egy akol pásztora és kutyája! Hogy sokakat elcsaljak az akolból - e végre jöttem én. Hadd legyen haragosom a nép és a nyáj: hadd hijják a pásztorok rablónak Zarathustrát.&lt;br&gt;
Pásztorokat mondok, ámde ők jóknak és igazaknak hivják magukat. Pásztorokat mondok én, ámde ők az igaz hitet hívőknek hivják magukat.
Nézzed a jókat és igazakat! Kit gyűlölnek legjobban? Azt, a ki széllyel tördösi értékeik tábláját, a törőt, a törvénytörőt - ez pedig: a teremtő. Nézzed minden hit hívőit! Kit gyűlölnek ők legjobban? Azt, a ki széllyeltöri értékeik tábláit, a törőt, a törvénytörőt: - ez pedig a teremtő.&lt;br&gt;
Társakat keres a teremtő és nem holttesteket, nem nyájakat, nem hívőket. A vele-teremtőt keresi a teremtő, azokat a kik uj értékeket új táblákra írnak.&lt;br&gt;
Társakat keres a teremtő és vele-aratókat; mert íme, nála mindenek megértek az aratásra. Ámde szükölködik a száz sarló nélkül: így hát tépegeti a kalászokat és bosszankodik.&lt;br&gt;
Társakat keres a teremtő és olyanokat, a kik sarlóikat köszörülni tudják. Megsemmisítőknek fognak neveztetni és a jó és rossz megvetőinek. Ámde ők az aratók és az ünneplők.
Vele-teremtőket keres Zarathustra, vele-aratókat és vele-ünneplőket keres Zarathustra: ugyan mitévő legyen nyájakkal, pásztorokkal és holttestekkel!&lt;br&gt;
Én első társam, béke veled! Jól eltemetélek kivájt fatörzsedbe, jól elrejtelek a farkasok elől.&lt;br&gt;
Ámde én megválok tőled, az idő beteljesedett. Hajnalhasadás és hajnalhasadás közt uj igazságot fedeztem föl.&lt;br&gt;
Ne pásztor legyek, ne sírásó. Többé még beszélni sem akarok a néppel: utólszor szólottam halotthoz. A teremtőkhöz, az aratókhoz, az ünneplőkhöz akarok szegődni: a szivárványt akarom nékik megmutatni s minden lépcsőfokát az emberfölötti emberhez vezető útnak.&lt;br&gt;
A maguknak-lakóknak akarok dalolni és a párosan lakóknak: s a kinek még van füle a hallatlan dolgok számára, annak szivét nehézzé akarom tenni boldogságommal.&lt;br&gt;
Célomnak tartok, a magam útján járok; a habozókat és tétovákat majd általugrom. Im-ígyen menésem légyen az ő tönkremenésök!&lt;br&gt;
10.&lt;br&gt;
Ezeket mondotta vala Zarathusra szívében, midőn delelőjén állott a nap: akkoron kérdezőleg nézett a magasba - mert egy madár éles szavát hallotta feje fölött. És ime, sas keringett tágas körökben a levegőégben és kigyó csüngött rajta, nem zsákmányképen, hanem baráthoz hasonlatosan: mivelhogy a sas nyaka köré gyürüzve tartotta magát.&lt;br&gt;
„Az én állataim!” monda Zarathustra és örvendezék szívében.
A legbüszkébb állat a nap alatt és a legbölcsebb állat a nap alatt - kivonultak hírszerezni.&lt;br&gt;
Hirét akarják szerezni, vajjon Zarathustra él-e még. Hát csakugyan élek-e még?&lt;br&gt;
Veszedelmesebbnek találtam az életet emberek, semmint állatok között, veszedelmes utakon jár Zarathustra. Hadd vezessenek állataim!”&lt;br&gt;
Mikoron Zarathustra ezeket mondotta, eszébe jutának az erdei szent szavai, sóhaj szálla kebléből és im-ígyen szóla szivében:
Vajha bölcsebb lennék! Vajha bölcseségem oly mélységes volna, miként kigyómé.&lt;br&gt;
Ámde lehetetlent kérek: kérem tehát büszkeségemet, hogy mindég együtt menjen bölcseségemmel!&lt;br&gt;
És ha egykoron elhagy bölcseségem - óh, nagyon szeret elröppenni! - hadd repüljön büszkeségem még balgaságommal is!
Im-ígyen kezdődék Zarathustra leszállása.&lt;br&gt;

[[Kategória:Filozófia]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Im-ígyen szóla Zarathustra/Második könyv</title>
    <id>2207</id>
    <revision>
      <id>5732</id>
      <timestamp>2006-12-05T08:17:30Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>Gubbubu</username>
        <id>3</id>
      </contributor>
      <minor />
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     =Friedrich Nietzsche
| cím        =[[../]]
| szakasz    =(Második könyv)
| előző      =← [[../Első könyv|Első könyv]]
| következő  =[[../Harmadik könyv|Harmadik könyv]] →
| megjegyzés =
}}

&quot;- ''és csak, ha mind megtagadtatok vala engem, csak akkor térek vissza hozzátok''. &lt;br&gt; 
''Bizony, bizony, én véreim, az időben más szemmel keresem elveszett bárányaimat; más szeretettel szeretlek majd titeket''.&quot;&lt;br&gt;
'''Z a r a t h u s t r a''',&lt;br&gt;
az ajándékozó erényről. &lt;br&gt;

== A tükröt hordó gyermek ==
Ezek után Zarathustra visszatért a hegybe és barlangja magánosságába és félrevonult az emberektől: várakozva, valamiképen a szántóvető, a ki a magot elvetette vala. Lelke pedig megtelt türelmetlenséggel és vágyakozással azok után, a kiket szeretett: mivelhogy még sok adnivalója vala számunkra. Mert ez a legnehezebb: szeretetből marokra szorítani a kezet és ajándékozás közben megőrizni a szemérmet.&lt;br&gt;
Im-ígyen telének a magános hónapjai és évei; bölcsesége pedig öregbedék és fájdalmat okoza néki bőségével.&lt;br&gt;
Egy reggel azonban már hajnal hasadta előtt fölébredt, soká gondolkozék heverő helyen és végezetre szóla szívéhez:&lt;br&gt;
&quot;Mi az, hogy úgy fölijedék álmomból? Nem lépett-e elém tükröt tartó gyermek?&quot;&lt;br&gt;
&quot;Óh Zarathustra&quot; - monda nékem a gyermek - &quot;nézd meg magad a tükörben!&quot;&lt;br&gt;
Midőn pedig a tükörbe tekinték, elkiáltám magam és szívem megrázkódék: mivelhogy nem magamat látám benne hanem sátán torzképét és gúnyos hahotáját.&lt;br&gt;
Valóban, nagyon is jól értem az álom jelét és intelmét: tanításom forog veszedelemben; konkoly szeretné, ha tiszta búzának hivatnék!
Ellenségeim elhatalmasodának és eltorzíták tanításom képét olyannyira, hogy szeretteimnek szégyelniök kell az én ajándékaimat.&lt;br&gt;
&quot;Elveszítém barátaimat; ütött az órája, hogy elveszetteimet keresem!&quot;
Igy szólván felugrék Zarathustra, de nem mint a szorongó, a ki levegő után kapkod, hanem inkább jós és dalnok módjára, kit megszállott az ihlet. Sasa és kigyója csodálkozva pillantának reá: mert ábrázatán - hajnal hasadásához hasonlatosan - jövendő boldogság tükröződék.&lt;br&gt;
Mi esék meg velem, óh állataim? - mondá Zarathustra. - Nem változám-e szívemben! Nem lepett-e meg az üdvösség, valamiképen a vihar szele?
Bolondos az én boldogságom és bolondokat fog beszélni: még túlságosan fiatal - legyetek hát türelmesek iránta!&lt;br&gt;
Sebet kapott a boldogságom: minden szenvedő legyen orvosom!&lt;br&gt;
Leszállhatok ujra barátaimhoz és ellenségeimhez is! Zarathustra ujra beszélhet és ajándékozhat és kedveseinek megteheti a legkedvesebbet!
Türelmetlen szeretetem özönben árad túl, a mélységbe, napkelettől napnyugatig. Hallgatag hegységből és a fájdalom viharaiból zúg le lelkem a völgyekbe. &lt;br&gt;
Nagyon is sokáig vágyakozám és nézék a távolba. Nagyon is soká valék a magánosságé: így elfelejtém a hallgatást.&lt;br&gt;
Száj lettem egészen és magas szikláról eső patak zuhogása: szavamat le akarom zúdítani a völgyekbe.&lt;br&gt;
S hadd zúduljon szeretetem árja úttalan utakra! Hogyne találná meg az ár végezetre a tengerhez vezető utat?&lt;br&gt;
Igaz, tó van bennem, magános, magával beérő; ámde szeretetem árja magával sodorja le - a tengerbe!&lt;br&gt;
Új utakat járok, új igém támad; megúntam, mint minden teremtő, a régi nyelveket. Elmém nem akar már elnyűtt talpon járni.&lt;br&gt;
Túlontúl lassan fut nekem minden szó: kocsidba ugrom, vihar! És még téged is nógatni foglak gonoszságom ostorával!&lt;br&gt;
Kiáltás, ujongás módjára akarok messze tengereken átszállani, valamíg megtalálom a boldogságos szigeteket, hol barátim időznek.
És ellenségeim ő közöttük! Ime, hogy szeretek mindenkit, valakihez csak szólnom szabad! Ellenségeim is hozzátartoznak a boldogságomhoz.
És ha legvadabb paripámra akarok felszállni, mindig legjobban segít dárdám: ez lábomnak mindenkor készséges szolgája: -&lt;br&gt;
A dárda, mit ellenségeimre hajítok! Mily nagy a hálám ellenségeim iránt, hogy, íme, szabad dárdám hajítanom!&lt;br&gt;
Túlságosan erős volt a felhőm feszültsége: a villámok kacaja között jeges záport zúdít a mélységekbe.&lt;br&gt;
Hatalmasan emelkedik akkor mellem, hatalmasan fújja majd viharát a hegyeken által: ekkép könnyebbül meg.&lt;br&gt;
Valóban, viharhoz hasonlatosan jő a boldogságom és szabadságom! De ellenségeim hadd véljék; a Gonosz őrjöng fejük fölött.&lt;br&gt;
Igen, barátim, még ti is megijedtek majd vad bölcseségemtől; és talán megfutamodtok ellenségeimmel együtt.&lt;br&gt;
Óh, vajha tudnálak pásztorsíppal visszacsalni! Óh, vajha bölcseség-oroszlánom megtanulna gyöngéden ordítani! Pedig már sokat megtanulánk együtt!&lt;br&gt;
Vad bölcseségem megtermékenyült a magános helyeken; érdes sziklákon szülé kölykét, a legfiatalabbat.&lt;br&gt;
Ime pedig veszettűl fut a kemény sivatagon át és keresve keresi a puha pázsitot az én vén vad bölcseségem!&lt;br&gt;
Barátim, a ti szivetek puha pázsítjára, - a ti szeretetekre szeretné ágyazni legkedvesebb kincsét!&lt;br&gt;
Im-ígyen szóla Zarathustra.

== A boldogságos szigeteken. ==
Fügék hullnak a fáról, jók és édesek; s miközben hullanak, megreped vörös bőrük. Északi szél vagyok én érett fügéknek.&lt;br&gt;
Miképen a fügék, azonképen hullanak öletekbe ezek az igék, barátim: igyátok hát levöket és egyétek édes húsukat! Ősz van köröskörül, tiszta ég és délután.&lt;br&gt;
Ime, mily gazdagság van körülöttünk! És ebből a fölöslegből mi szép kitekinteni távoli tengerekre!&lt;br&gt;
Egykoron istent mondának, ha távoli tengerekre tekintének; én azonban megtanítalak, hogy ezt mondjátok: &quot;emberfölötti ember&quot;.
Isten: csak sejtelem; én pedig azt akarom, hogy sejtéstek csak addig érjen, valameddig teremtő akaratotok.&lt;br&gt;
Tudnátok istent teremteni? Hallgassatok hát minden istenről! De teremteni tudjátok az emberfölötti embert. Talán nem ti magatok, én véreim! Ámde az emberfölötti ember apáivá és eleivé teremthetnétek át magatokat: és ez legyen java-teremtéstek! -&lt;br&gt;

Isten: csak sejtelem; én azonban akarom, hogy sejtéstek az elgondolhatóság határába essék.&lt;br&gt;
Tudnátok istent elgondolni? - Ámde azt jelentse az igazság-akarástok, hogy minden átváltoztassék embernek elgondolhatóvá, embernek láthatóvá, embernek érezhetővé! Tulajdon érzékeiteket gondoljátok véges-végig!&lt;br&gt;
És a mit világnak neveztetek, azt teremtsétek meg előbb magatok: légyen abból a ti értelmetek, a ti képetek, a ti akaratotok, a ti szeretetek! És valóban a ti üdvötökre, megismerők!&lt;br&gt;
És miképen viselhetnétek el az életet reménység nélkűl, ti megismerők? Sem a megfoghatatlanba nem szabad gyökereznetek, sem az értelmetlenbe.&lt;br&gt;
Hogy pedig szívem mélyét kitárjam néktek, barátim: ha volnának istenek, miképen viselném el, hogy én ne legyek isten! Tehát nincsenek istenek.&lt;br&gt;
Igaz, én vontam ezt a következtetést, de most ő vonsz engem.&lt;br&gt;
Isten csak sejtelem: ám ki inná ennek a sejtelemnek minden gyötrelmeit a nélkül, hogy meghalna? Avagy elvétessék-e a teremtőtől az ő hite és a sastól az ő lebegése sas-messzeségekben?&lt;br&gt;
Isten csak eszme; minden egyenest görbévé tészen és minden állót forgóvá. Hogyan? Az idő elmúlt volna és minden múlandó csak hazugság?
Ezt gondolni kergülés és szédület emberi váznak és még a gyomornak is fölfordulás; valóban, kerge betegségnek hívom én az ilyen sejtelmet.&lt;br&gt;
Gonosznak hívom én és ember-ellenesnek: mindezt a tant az Egyről, Teljesről, Mozdulatlanról, Jóllakottról és Soha el nem múlóról!
Minden el nem muló - csak hasonlat! És a költők szerfölött sokat hazudnak.&lt;br&gt;
Ámde időről és létesülésről szóljanak a legjobb hasonlatok: magasztaljanak és igazoljanak minden mulandóságot!&lt;br&gt;
Teremteni - ez a szenvedéstől való nagy megváltás és az élettől való megkönnyebbülés! De hogy a teremtő legyen, ehhez szenvedés kell és sok átváltozás.&lt;br&gt;
Igen, kell, hogy sok keserű meghalás légyen éltetekben, óh teremtők! Legyetek hát szószólói és igazolói minden múlandóságnak.&lt;br&gt;
Hogy a teremtő maga légyen a gyermek, a mely ujjá szülessék, e végre kell, hogy ő akarjon a szülő is lenni és a szülő fájdalma.&lt;br&gt;
Valóban, száz lelken át ment az utam és száz bölcsőn és vajudáson. Nem egyszer vettem már búcsút, ösmérem a szívszakasztó végső órákat.
Ámde úgy akarja ezt teremtő akaratom, a végzetem. Vagy, hogy igazabban mondjam meg néktek: ép ezt a végzetet akarja az én akaratom.&lt;br&gt;
Minden érző szenved bennem és börtönben tengődik: ám akaratom mindig szabaddá tészen és örömöt hoz nékem.&lt;br&gt;
Az akarat fölszabadít: ez az akarat és szabadság igazi tanítása - így tanítja néktek Zarathustra.&lt;br&gt;
Többé nem akarni, többé nem értékelni, többé nem teremteni! - óh, vajha örökkön távol maradna tőlem ez a nagy kimerülés!&lt;br&gt;
A megismerésben is csak akaratom nemző- és létesülő-kedvét érezem és ha van ártatlanság megismerésemben, onnan van, hogy nemző akarat vagyon benne.&lt;br&gt;
Istentől és istenektől el-messzecsábított engem ez az akarat; ugyan mi volna teremteni való, ha istenek - volnának!&lt;br&gt;
Ámde ujra meg ujra az emberhez hajt engem az én forró teremtő-akaratom; így hajtja az a pörölyt a kőhöz.&lt;br&gt;
Óh, emberek, a kőben szunnyad képem, képeim képe! Óh, miért hogy a legkeményebb, legrútabb kőben kell szunnyadnia!&lt;br&gt;
Ime pörölyöm kegyetlenül dühöng börtöne ellen. A kőről szilánkok röpülnek szerte-szét: mit törődöm véle?&lt;br&gt;
Be akarom fejezni: mert árnyék jőve hozzám - a legcsendesebb és legkönnyebb dolog jött egykoron hozzám!&lt;br&gt;
Az emberfölötti ember szépsége jött hozzám árnyékképen. Óh, én véreim! Mit bánom én már - az isteneket!&lt;br&gt;
Im-ígyen szóla Zarathustra.


== A szánakozókról ==

Barátim! Gúnyos beszéd éré barátotok fülét: &quot;Nézzétek csak Zarathustrát! Nemdenem úgy jár-kél-e közöttünk, mikéntha állatok volnánk?&quot;&lt;br&gt;
De jobb így mondani: &quot;A megismerő úgy jár-kél az emberek között, mint állatok között.&quot;&lt;br&gt;
És az ember maga a megismerőnek állat, a kinek pirospozsgás orcája vagyon.&lt;br&gt;
Miért? Nemdenem azért, mivelhogy számtalanszor kellett pirúlnia?
Óh, barátom! Igy szól a megismerő: szégyen, szégyen, szégyen - ez az ember története!&lt;br&gt;
És ezért parancsol magára a nemes, hogy ne szégyenítsen meg mást: szemérmet parancsol magára minden szenvedővel szemben.
Bizony, bizony, nem szívelem őket, az irgalmasszivüeket, a kik boldogok, szánakozván: tulságosan kevés bennük a szemérem. Ha kell is, hogy szánakozó legyek, legalább ne legyen az a nevem; és ha szánakozom is, akkor mentől távolabbról.&lt;br&gt;
Szeretem orcámat is eltakarni és megfutamodom, mielőtt fölismertek: és mondom néktek, im-ígyen cselekedjetek ti is, barátim!
Vajha sorsom mindenha olyanokat vezérelne utamra, a kik - mint ti - nem szenvednek és olyanokat, kikkel szabad megosztanom reményem, lakomám, mézem!&lt;br&gt;
Valóban, tettem egyetmást jót a szenvedőkért: ámde mindig úgy láttam, jobbat teszek magammal, ha megtanulok jobban örülni. Mióta csak emberek vannak, az ember túlságosan keveset örült: csupán ez, barátim, a mi eredendő bününk!&lt;br&gt;
És ha megtanulunk jobban örvendeni, úgy legjobban elfelejtjük, hogy másoknak fájdalmat okozzunk és fájdalmat eszeljünk ki.
Ennek okáért lemosom kezemet, a mely a szenvedőn segített, s ennek okáért letörlöm még lelkemet is.&lt;br&gt;
Mert, hogy a szenvedőt szenvedni látám, ezt szégyelém az ő szégyene miatt; és mikoron segiték rajta, sulyosan megbántam büszkeségét.
Nagy lekötelezés nem hálássá, hanem bosszúállóvá tészen; és ha az apró jótéteményt nem felejtik el, még őrlő szú válik belőle.
Legyetek tartózkodók az elfogadásban! Legyen tőletek kitüntetés, ha elfogadtok! - ezt tanácsolom azoknak, a kiknek nincs mit elajándékozniuk.&lt;br&gt;
Én azonban ajándékozó vagyok: szivesen ajándékozok mint barát a barátnak. De idegenek és szegények hadd szakasszák maguk fám gyümölcsét: ez kevésbbé szégyeníti meg őket. A koldus fajtáját azonban teljesen meg kellene szüntetni! Valóban, az ember boszankodik, ha ád nékik és boszankodik, ha nem ád nékik.
Épígy a bűnösöket és a rossz lelkiismeretűeket is! Higygyétek meg, barátaim: a lelkiismeret mardosásai marásra nevelnek.&lt;br&gt;
A legrosszabb azonban a kicsinyes gondolat. Valóban jobb rosszat tenni, mint kicsinyesen gondolkodni!&lt;br&gt;
Bár ti ezt mondjátok: &quot;apró gonoszkodásokon való örömünk visszatart egy némely nagy gonosztettől.&quot; Ámde itt nem kellene takarékosságra törekednetek.&lt;br&gt;
Tályog a gonosz tett: viszket, kapar, kitör, - becsületes a szava.
Ám gombához hasonlatos a kicsiny gondolat: csúszik-mászik, meglapúl és szeretne seholsem lenni, - valamíg az egész test elkorhad, elfonnyad az apró gombáktól.&lt;br&gt;
Annak pedig, kit ördög szállott meg, ezt súgom fülébe: &quot;Még jobb, ha nagyra növeled ördögödet! Még számodra is nyitva áll a nagyság útja!&quot;
Óh, én véreim! Mindenkiről kelleténél valamivel többet tudunk! És sok ember átlátszóvá válik szemünknek, de azért még éppenséggel sem tudunk rajta átmenni.&lt;br&gt;
Nehéz az emberekkel élni, mivelhogy olyan nehéz hallgatni.
És nem azzal szemben vagyunk a legméltánytalanabbak, a ki ellenünkre van, hanem az iránt, a kihez semmi közünk.&lt;br&gt;
Ha pedig van szenvedő barátod, ne légy szenvedésének nyugovó-nyoszolya, de kemény, tábori ágy: így szolgálod leginkább a javát.
És ha barátod megbánt, mondd: &quot;Megbocsájtom néked, amit ellenem tettél; de hogy magad ellen tetted - miként bocsájthatnám meg néked!&quot;
Im-ígyen szól minden nagy szeretet: az legyőzi még a megbocsátást és részvétet is.&lt;br&gt;
Féken kell tartanod szívedet; mert ha megereszted gyeplőjét, mi hamar elragad a fejed!&lt;br&gt;
Óh, vajjon széles e világon, hol történnek nagyobb balgaságok, mint a szánakozók között? És széles e világon mi okozott több bajt, mint a szánakozók balgaságai?&lt;br&gt;
Jaj minden szerető szívnek, kinek nincs magassága, a mely részvéte fölött vagyon!&lt;br&gt;
Im-ígyen szóla hozzám a sátán egykoron: &quot;Istennek is megvagyon a maga pokla; ez: az emberszeretete.&quot;&lt;br&gt;
És a minap ezt a szót hallám tőle: &quot;Isten meghalt; az emberrel való együtt-szenvedése ölte meg az istent.&quot;&lt;br&gt;
Óvakodjatok hát a részvéttől: onnan még nehéz felhő borúl az emberekre! Valóban, én tudok az idők jeléhez!&lt;br&gt;
S ezt a szót is jegyezzétek meg: minden nagy szeretet felette áll minden részvétnek: mert szeretete tárgyát még csak ezentúl akarja - megteremteni!&lt;br&gt;
&quot;Magamat áldozom szeretetemnek és felebarátomat miként enmagamat&quot; ez a szava minden teremtőnek.&lt;br&gt;
S minden teremtő kemény!&lt;br&gt;
Im-ígyen szóla Zarathustra.

== A papokról ==
Egykoron pedig Zarathustra jelt adott tanítványainak és íly szókat intézett hozzájuk:&lt;br&gt;
&quot;Imhol, papok! És bárha ellenségeim: csöndesen menjetek el mellettök és szunnyadó szablyával! Közöttük is vannak hősök; sokan közülök túlontúl szenvedtek -: ezért akarnak másokat is szenvedtetni.
Gonosz ellenség ők: nincs bosszúvágyóbb valami, mint alázatosságuk. És könnyen beszennyezi magát, aki nekik támad
Vérem azonban rokonvér az övékkel; és kivánom, hogy az én vérem még az övékben is tiszteltessék.&quot;&lt;br&gt;
És mikoron eltávoztanak, Zarathustrán erőt vőn a fájdalom; de nem soká küzködött fájdalmával, midőn ilyen igékre indúlt:&lt;br&gt;
Siratom ezeket a papokat. Nincsenek inyemre, de ez a legkevesebb, mióta emberek közt vagyok.&lt;br&gt;
De velük szenvedek és szenvedék: foglyok ők szememben és megbélyegzettek. Az, akit megváltónak hívnak, verte őket béklyókba:
Hamis értékek és csalóka igék béklyóiba! Óh, bárcsak megváltaná őket valaki még megváltójuktól is!&lt;br&gt;
Azt hitték egykoron, szigeten vertek horgonyt, midőn a tenger ide-oda hányta őket; íme pedig alvó szörnyeteg vala!&lt;br&gt;
Hamis értékek és csalóka igék: ezek a legveszedelmesebb szörnyetegek halandók számára, - régen alszik és vár bennök a végzet.
Végre azonban eljő és leselkedik, fölfal és lenyel mindeneket, a mik rajta kunyhókat építének.&lt;br&gt;
Óh, nézzétek csak a kunyhókat, miket ezek a papok építettek! Templomoknak hívják édes illatu barlangjaikat.&lt;br&gt;
Óh, ez a meghamisított fény, ez a megdohosodott levegő! Itt, a hol a léleknek föl, magasságához szárnyalni nem szabad!
Mert im-ígyen parancsolja hitük: &quot;térdelve föl a lépcsőn, ti bűnösök!&quot;&lt;br&gt;
Bizony, bizony jobban szeretem látni a szemtelent, mint az ő szemérmük és áhítatuk kiforgatott szemét.&lt;br&gt;
Ki teremtett magának ilyen barlangokat és vezeklő garádicsokat? Nemdenem azok, a kik el akartak rejtőzni és a tiszta ég előtt szégyenkezének?&lt;br&gt;
És csak, ha a tiszta ég ismét széttört tetőkön át tekint be és le, fűre, pipacsra, elomló falak mentén - csak akkor fordítom szívemet ismét ennek az istennek háza felé.&lt;br&gt;
Istennek hívták, a mi ellentmondott és fájdalmat okozott nékik: és valóban, sok hősies volt imádatukban!&lt;br&gt;
És istenüket nem tudák másképen szeretni, hanemha keresztre feszíték az embert!&lt;br&gt;
Holtakként szándékozának élni, fekete posztóval födék holttesteiket; még beszédeikből is halottas kamarák rossz illatát érzem.
És valaki közelükben él, fekete tavak közelében él, a mikből varangyos béka kuruttyolja édes, mély értelemmel a dalát.
Szebb dalokat kellene énekelniök, hogy megváltójukban hinni megtanuljak: megváltottabbaknak kellene látnom tanítványait!
Meztelenül szeretném őket látni: mert csak a szépségnek kellene bűnbánatot prédikálnia. De vajjon kit győz meg ez a maskarás szomorúság.&lt;br&gt;
Bizony, bizony, megváltóik maguk sem jöttenek a szabadság országából és a szabadság hetedik egéből! Bizony, bizony, maguk sem lépkedtek soha a megismerés szőnyegein!&lt;br&gt;
Hézagokkal teli volt ezeknek a megváltóknak elméjük; de minden hézagba beletették csalóka álmukat, a hézagtöltőt, a kit istennek hívának.&lt;br&gt;
Részvétükbe fúlt elméjük és ha áradoztak és túláradoztak a részvéttől, annak színén mindig valami nagy botorság úszkált.
Szerényen hajták és ordítozva nyájukat az ő csapásukon: mikéntha a jövőhöz csak egy csapás adatott volna! Valóban, még ezek a pásztorok is juhok valának!&lt;br&gt;
Kis eszűek, tág lelkűek valának ezek a pásztorok: ámde barátim, mily kisméretű vala eleddig még a legtágabb lélek is.&lt;br&gt;
Vérjeleket róttak az útra, a min mentek és balgaságuk azt tanítá, hogy vérrel bizonyíttatik az igazság.&lt;br&gt;
Ámde a vér a legrosszabb tanúja az igazságnak; vér még a legtisztább tanítást is őrületté és a szívek gyűlölségévé mérgezi.
És ha ki tűzön is megy át tanáért, ugyan mit bizonyít ez! Valóban több az, ha enlángodból jő entanod!&lt;br&gt;
Forró szív és hideg fő: valahol összekerül e kettő, megszülemlik a forgószél, a &quot;megváltó.&quot;&lt;br&gt;
Bizony, bizony, valának nagyobbak is és magasabb születésüek azoknál, a kiket a nép megváltóknak hív, ezek az elragadó forgószelek!&lt;br&gt;
És még nagyobbtól, mint minden megváltó vala, kellend megváltatnotok, én véreim, ha meg akarjátok találni a szabadság útját!&lt;br&gt;
Még sohasem élt emberfölötti ember. Mezítelenül látám mindkettőt, a legnagyobb és a legkisebb embert.&lt;br&gt;
Még szerfölött hasonlatosak. Bizony, bizony, még a legnagyobb is, úgy találám, túlontúl ember!&lt;br&gt;
Im-ígyen szóla Zarathustra.&lt;br&gt;


== Az erényesekről ==
Égzöngéssel és mennyei tűzijátékokkal kell petyhüdt és alvó érző-inakhoz beszélni. Ám a szépség szava halkan szól: csak a legéberebb lelkekbe lopózik.&lt;br&gt;
Halkan rezzent meg és nevetett ma pajzsom; ez a szépség szent nevetése és reszketése.&lt;br&gt;
Rajtatok nevetett ma, erényesek, szépségem. És szava imigyen jött hozzám: &quot;Azt akarják, hogy - megfizessék őket.&quot;&lt;br&gt;
Azt akarjátok, ti erényesek, hogy megfizessenek! Jutalmat akartok erényetekért, eget a földért és örökkévalóságot mátokért?
És íme, haragusztok reám, mert tanítom, hogy nincs jutalmazó és fizető? S, bizony, bizony, még azt sem tanítom, hogy az erény önmagának jutalma.&lt;br&gt;
Óh, ez a siralmam: a dolgok mélységébe jutalmat és büntetést hazudtak - és íme lelketek mélységébe is, ti erényesek.&lt;br&gt;
Ámde a vadkan agyarához hasonlatosan szántsa föl szavam lelketek mélyét; ekevas legyen a nevem néktek.&lt;br&gt;
Lelketek mélységének minden titkai hadd jöjjenek napvilágra és ha fölhányva és földarabolva feküsztök a napfényben, akkor majd hazugságtok is szét lesz választva igazságtoktól.
Mert ez az igazságtok: ti túlságosan tiszták vagytok e szavak szennyére: &quot;bosszú, büntetés, jutalom, megtorlás.&quot;
Ti szeretitek erényeteket, miként az anya gyermekét szereti; de ugyan ki hallotta valaha, hogy az anya fizetést akart volna szeretetéért?&lt;br&gt;
A ti erényetek legkedvesebb kincsetek.&lt;br&gt;
A gyűrű szomjusága vagyon ti bennetek: hogy magát ujra elérje, azért gyűrűzik és tekereg minden gyűrű.&lt;br&gt;
És a kialvó csillaghoz hasonlatos erényetek minden műve; fénye örökkön úton van és vándorol - és vajjon mikor nem leend már úton?
Ezenképen erényetek fénye is még úton van, ha a munka bevégeztetett. S bárha mívetek feledve van és halott: fényének sugara még tovább él és vándorol.&lt;br&gt;
Hogy erényetek a magatok valója légyen, s nem idegen dolog, bőr, lepel: ez a lelketek mélységéből vett igazság, ti erényesek!
De vannak, kiknek erény az ostor alatt való vonaglás és úgy vélem, hogy szerfölött sokat hallgattatok ezeknek az ordítozására!
Vannak ismét, kiknek erény: bűneik ellustulása; s ha gyűlöletük és féltékenységük egyszer kinyujtóztatja tagjait, &quot;igazságosságuk&quot; fölserken és dörzsöli álomittas szemét.&lt;br&gt;
És vannak, kik lefelé húzatnak; ördögeik húzzák őket. De mennél mélyebbre sülyednek, annál izzóban ragyog szemük és vágyuk istenük után.&lt;br&gt;
Óh és ezek kiáltása is elhatott fületekbe, ti erényesek: &quot;a mi én nem vagyok, az, az nékem isten és erény!&quot;&lt;br&gt;
Megit mások: terhesen és nyikorogva jőnek, miként a szekerek, a melyek köveket visznek völgynek: ezek sokat beszélnek méltóságról és erényről, - féküket hívják erénynek!&lt;br&gt;
Mások felhúzott napi órákhoz hasonlatosak; tiktakoznak és azt akarják, hogy tik-tak-ukat - erénynek hívjuk.&lt;br&gt;
Óh, mily rútul csordúl ki szájukból ez a szó: &quot;erény&quot;! És ha ezt mondják: &quot;én igazságos vagyok&quot;, mindig olyanképen hangzik: &quot;meg vagyok boszulva!&quot;&lt;br&gt;
Erényükkel akarják ellenségük szemét kikaparni: és csak azért emelkednek föl, hogy másokat lealázzanak.&lt;br&gt;
És ujra mások mocsarukban ülnek és im-ígyen szólnak ki a nádasból: &quot;Erény - ez: csöndesen csücsülni a mocsárban.
Mi nem harapunk senkit és kitérünk annak, ki bennünket akar harapni; és mindenben az a nézetünk, a mit belénk adnak.&quot;
Továbbad: vannak, kik az izgés-mozgást szeretik és azt gondolják: erény néminemü izgés-mozgás.
Térdük örökké imád s kezük magasztalja az erényt, ámde szivük mit sem tud róla.&lt;br&gt;
Ismét vannak, akik erénynek tartják, mondani: &quot;az erény szükséges&quot;, de alapjában csak abban hisznek, hogy rendőrre van szükség.
És némelyik, a ki nem bírja látni az ember magasságát, erénynek hívja, hogy alacsonyságát nagyon is közel látja: im-ígyen horgas tekintetét hívja erénynek.&lt;br&gt;
Egyesek meg szeretnének épülni és felemeltetni s ezt erénynek hívják és mások fel akarnak döntetni - s ezt is erénynek hívják.
És így majdnem mindnyájan azt hiszik, hogy részük van az erényben, és legalább is mindenki tudó akar lenni a &quot;jó&quot;-t és &quot;gonosz&quot;-at illetőleg.&lt;br&gt;
De Zarathustra nem azért jött, hogy mindezeknek a hazugoknak és bolondoknak megmondja: ugyan mit tudtok ti az erényről! Mit tudhattok ti az erényről!&lt;br&gt;
Hanem azért, hogy ti, barátim, megunjátok az ócska igéket, miket a bolondoktól és hazugoktól tanultatok vala. Megunjátok e szókat: &quot;jutalom&quot;, &quot;megtorlás&quot;, &quot;büntetés&quot;, &quot;bosszu&quot;, &quot;igazságosság.&quot;
Megunjátok mondani: &quot;valamely cselekedetet jóvá az önzetlenség tészen.&quot;&lt;br&gt;
Óh, barátaim! Hogy tulajdon valótok benn legyen a cselekedetben, miképen az anya benn vagyon a gyermekben: ugy tartom, ez legyen a ti igétek az erényről!&lt;br&gt;
Bizony, bizony, elvettem tőletek vagy száz szót és erényetek legkedvesebb játékszereit, íme haragusztok reám, a hogy gyermekek szoktak haragudni.&lt;br&gt;
A tenger partján játszadozának, - ekkor jöve a hullám és elragadá játékszerüket a mélységbe: íme sírdogálnak.
Ámde ugyanaz a hullám majd hoz nékik uj játékszereket és majd eléjök önt uj iromba kagylókat!&lt;br&gt;
Igy azután megvigasztalódnak és ezenképen ti néktek is meg lesz majd vigasztalástok, barátim, - és uj iromba kagylótok! -&lt;br&gt;
Im-ígyen szóla Zarathustra.


== A csőcselékről ==

Az élet az örömök forrása, de valahol a csőcselék is iszik belőle, ott minden kútak mételyesek.&lt;br&gt;
Minden tisztát kedvelek; de nem akarom látni a vigyorgó pofákat és a tisztátalanok szomjuságát.&lt;br&gt;
Szemöket vetették a kútba: most azután undok nevetésük felém fénylik a kútból.&lt;br&gt;
A szent vizeket béfertőzték mohó szomjukkal és mikoron szennyes álmaikat gyönyörűségnek nevezték, megfertőzték még a szókat is.
Haragos lészen a láng, valamikor nedves szivüket tűzre tészik: maga a szellem is sustorog és füstöl, valahol a csőcselék odalép a tűzhöz.
Émelyítő és szotykos lészen kezökben a gyümölcs: tekintetük a gyümölcsfát esendővé teszi a szélnek és koronáját lombja-vesztetté.
És nem egy, aki az élettől elfordult, csak a csőcseléktől fordult el: nem akart kutat, lángot és gyümölcsöt a csőcselékkel megosztani.
És nem egy, a ki a pusztába ment és ragadozó állatokkal szenvedett szomjúságot, csak azt nem akarta, hogy mocskos tevehajcsárokkal üljön a viztartó körül.&lt;br&gt;
És nem egy, a ki úgy jelentkezik, mint valami megsemmisítő és mint jégverés minden termőföldnek, csak a csőcselék torkára akarta tenni lábát és im-ígyen betömni nyílásait.
És nem azon a falaton fuldokoltam legjobban, hogy megtudjam, hogy az életnek magának, szüksége van ellenségeskedésre és halálra és kínzó keresztekre:&lt;br&gt;
Hanem megkérdem egykoron és majd, hogy meg nem fúlék kérdésemen: &quot;hogyan? hát a csőcseléknek is kell élnie?
Hát szükség van mételyes kutakra és bűzlő lángokra, fertőzött álmokra és kukacokra az élet kenyerében?&quot;
Nem gyűlöletem, utálatom faldosott farkaséhséggel életemen! Óh, a szellemet is nem egyszer megúntam, mikor a csőcseléket is szellemesnek találom!&lt;br&gt;
És hátat fordíték az uralkodóknak, látván, a mit most uralkodásnak hívnak: a hatalomért való kufárkodást és vásárt, amit a csőcselékkel folytatnak!&lt;br&gt;
Idegen nyelvvel laktam a népek között, s bedugott fülekkel: hogy kufárkodásuk nyelve idegen maradjon nékem, valamint a hatalomért folyó vásáruk.&lt;br&gt;
És orrom béfogva kedvetlenül mentem minden tegnapon és mán át: valóban, bűzlik minden tegnap és ma a firkáló csőcseléktől!
Nyomorékhoz hasonlatosan, a ki megsüketült, megvakult, megnémúlt: élék sokáig, hogy ne kelljen együtt élnem hatalombíró, iró- és kéjenc-csőcselékkel.&lt;br&gt;
Szellemem nehezen lépkedett a lépcsőkön és óvatosan; az öröm alamizsnái valának üdülései: az élet mankón sántikált a vaknak.
De mi történt velem? Miképen váltám meg magam az utálattól? Ki ifjítá meg szemem? Szárnyaim hogyan érék el a magasságot, a hol nem ül már csőcselék a kútnál?&lt;br&gt;
Avagy utálatom maga növelt nékem szárnyakat és forrást sejtő erőket? Bizony, bizony a legmagasabba kellett röpülnöm, hogy ujra megtaláljam a gyönyörűség kútfejét!&lt;br&gt;
Óh, megtaláltam! én véreim. Itt a legmagasabban fakad gyönyörüségem forrása! És van élet, miből nem iszik már velünk a csőcselék!
Majdnem túlontúl hevesen buzogsz nékem, óh gyönyörűség forrása! És gyakorta üríted a serleget azzal, hogy meg akarod tölteni!
És még meg kell tanulnom, hogy szerényebben közelítsek feléd; még túlontúl hevesen buzog szívem feléd: -&lt;br&gt;
Szívem, amelyben nyaram ég, a rövid, forró, mélabús, boldogságos: mint vágyódik nyári szívem hűvösséged után.&lt;br&gt;
Elmúlt tavaszom tétova szomorúsága! Elmúlt juniusi hópelyheim incselkedése! Nyár lettem egészen és nyári dél!&lt;br&gt;
Nyár a legmagasabb helyen hűs forrásokkal és boldog csönddel: jövel, barátim, hogy a csönd még istenibb legyen!&lt;br&gt;
Mert ez a mi magasságunk és a mi hazánk: túl-magas és meredek a lakásunk minden tisztátalannak és szomjúságának.&lt;br&gt;
Csak vessétek tiszta szemeteket gyönyörüségem forrásába, én barátim! Hogy zavarodnék meg attól? Hadd nevessen reátok a ő tisztaságával.
A jövő fájára építjük fészkünket; sasok hozzanak csőrükben étket nékünk magánosoknak!&lt;br&gt;
Valóban, nem olyan étek, miből szabad volna tisztátalannak és velünk ennie! Azt hinnék, hogy tüzet falnak, és megperzselnék szájukat!
Valóban, nincs menedékünk tisztátalanok számára! Jégbarlang volna testüknek-lelküknek a mi boldogságunk!&lt;br&gt;
S erős szelek módjára élünk majd fölöttük, szomszédjai a sasoknak, szomszédjai a hónak, szomszédjai a napnak: im-igyen élnek az erős szelek.&lt;br&gt;
És szél módjára akarok közéjök fújni és szellememmel elvenni szellemök lélekzetét: így kivánja jövőm.
Bizony, bizony, erős szél Zarathustra minden alantfekvő szurdéknak és ezt a tanácsot adja ellenségeinek, s mindennek, mi köpköd és pököd: &quot;vigyázzatok, nehogy szél ellen köpködjetek.&quot;&lt;br&gt;
Im-ígyen szóla Zarathustra.&lt;br&gt;

== A földi tarka-pókokról ==
Imhol a tarantella barlangja! Akarod magad is látni? Itt lóg hálója: rángasd, hogy megreszkessen.&lt;br&gt;
Imhol jő önként: légy üdvöz, tarantella! Hátadon feketéllik háromszöged és jelvényed; és én tudom azt is, a mi lelkedben lakozik.
Bosszú lakozik lelkedben: valahová harapsz, fekete sebvar nő; mérged bosszúval teszi kergévé a lelket!&lt;br&gt;
Im-ígyen példálózom néktek, egyenlőség prédikátorai! Tarantelláknak tartalak és álarcos bosszútlihegőknek!
De búvóhelyeiteket majd napfényre hozom; ezért kacagom szemetekbe magaslat-kacajomat.&lt;br&gt;
Ezért rángatom hálótokat, hogy dühötök kicsaljon benneteket hazugság-barlangjaitokból és bosszútok kiugródjék &quot;igazság&quot; igétek mögül.
Mert hogy az ember megválttassék a bosszútól: ez legmagasabb reménységem hídja és szivárványom hosszú viharok, cudar idők után.
De persze másként szeretnék a tarantellák. &quot;Épen azt híjjuk igazságosságnak, hogy a világ megteljék bosszúnk viharával&quot; - im-ígyen beszélnek egymás között.&lt;br&gt;
&quot;Bosszúval akarjunk illetni és gyalázattal, valaki nem egyenlő velünk&quot; - ezt fogadják meg egymásnak a tarantella-szívek.
És &quot;az egyenlőség akarása&quot; - ez légyen ezentúl az erény neve; és valaminek csak hatalma van, rátámadunk majd kiáltásainkkal!&quot;
Ti, egyenlőség prédikátorai, a tehetetlenség zsarnoki őrjöngése ordítozik belőletek im-ígyen az &quot;egyenlőség&quot; után: legtitkosabb zsarnoki kéjvágyatok alakoskodik im-ígyen erényes szavak leplében!
Magatokba fojtott önhittség, visszatartott irigység, talán még apáitok önhittsége és irigysége: lángként tör elő belőletek és mint a bosszú őrülete.&lt;br&gt;
A mit az apa elhallgatott, az fiában beszédessé válik; és gyakorta úgy látám, hogy a fiú a leleplezett titka apjának.
A lelkesülőkhöz hasonlítanak; azonban nem a szív lelkesíti őket, hanem a bosszú. És ha finomakká és hidegekké válnak, nem a szellem, hanem az írigység teszi őket finomakká és hidegekké.
Féltő írigységük a gondolkozók ösvényeire is vezeti őket; és ez féltő irigységük ismertető jegye - mindig túlontúl messze mennek: úgyhogy fáradságuk végtére kénytelen még hóra feküdni, csak hogy aludjék.&lt;br&gt;
Minden jajukból bosszú hangzik, minden magasztalásukban bántás vagyon; s boldogságnak tartják, hogy birák lehetnek.
Ámde ezt tanácsolom néktek, barátim: ne bízzatok senkiben, a kiben a büntetni akarás ösztöne hatalmas!&lt;br&gt;
Rossz fajta és rossz nemzetség ez; tekintetükből bakó pillant ki és szimatoló eb.&lt;br&gt;
Ne bizzatok senkiben, aki sokat beszél arról, hogy ő milyen igazságos! Valóban, az ilyennek lelkéből nemcsak méz hiányzik.
S ha magukat &quot;a jók&quot;-nak és &quot;igazak&quot;-nak hívják is, ne feledjétek, hogy belőlük nem hiányzik egyéb, mint - a hatalom s legott kész farizeusok!&lt;br&gt;
Barátim! Nem akarom, hogy összekeverjenek és öszszetévesszenek.
Vannak, kik ez életről szóló tanításomat prédikálják: de ugyanezek egyben az egyenlőség prédikátorai és tarantellák.
Hogy az élet igazát hirdetik, jóllehet barlangjukban ülnek, ezek a mérges pókok, és elfordulva az élettől: ez azért van, hogy fájdalmat akarnak vele okozni.&lt;br&gt;
Olyanoknak akarnak vele fájdalmat okozni, a kik most a hatalom birtokosai: mert ezeknél még leginkább otthonos a halálról szóló prédikáció.&lt;br&gt;
Ha másképen volna, a tarantellák is mást tanítanának: és épen ők valának egykoron a világ leghangosabb becsmérlői és eretnek-égetői.
Az egyenlőség e prédikátoraival, nem akarom, hogy összekeverjenek és összevétsenek. Mivelhogy így szól nékem az igazságosság: &quot;az emberek nem egyenlők.&quot;&lt;br&gt;
S ne is legyenek azokká! Mert ugyan mi volna szeretetem az emberfölötti emberhez, ha másképen beszélnék?&lt;br&gt;
Ezer hídon és pallón tolongjanak a jövőhöz és egyre több háború és egyenlőtlenség légyen közéjök helyheztetve: ezt adja ajkamra nagy szeretetem!&lt;br&gt;
Képek és kisértetek kitalálói legyenek ellenségeskedéseik közben és még képeikkel és kisérteteikkel is harcolják egymás ellen a harcok harcát!&lt;br&gt;
Jó és Gonosz, Gazdag és Szegény, Magasrangú és Alacsony és az értékek minden neve: fegyverek legyenek és csörgő jegyei, hogy az életnek únos-úntalan fölül kell magát múlnia.&lt;br&gt;
Föl a magasba akarja magát építeni pillérekkel és lépcsőfokokkal, maga az élet; távoli messzeségekbe akar pillantani és oda: boldogságos szépségek felé - ezért kell néki magasság!
És mert magasság kell néki, kellenek néki lépcsőfokok és ellentmondásai a lépcsőfokoknak és hágóknak! Fölhágni akar az élet és fölhágva magát fölülmúlni.&lt;br&gt;
És lám barátim! Itt, hol a tarantella barlangja vagyon, ódon templom romjai emelkednek - kivánom, pillantsatok oda megvilágított szemekkel!&lt;br&gt;
Bizony, bizony, aki itt gondolatait kőbe tornyosította, tudója volt minden élet titkának, valamiként a legbölcsebb!
Hogy harc és egyenlőtlenség vagyon még a szépségben is és harc a hatalomért és a főhatalomért: ime, ezt tanítja nékünk legvilágosabb példával.&lt;br&gt;
Ime, mily isteni módon törnek meg itt a boltívek, páros viadalban: mint nyomúlnak föl egymás ellen, fénynyel-árnynyal ezek az isteni nyomúlók.&lt;br&gt;
Ilyen biztosan és szépen legyünk mi is ellenségek, barátim! Isteni módon akarunk egymás ellen nyomúlni!&lt;br&gt;
Óh, jaj! Most engem is megmart a tarantella, régi ellenségem! Isteni biztossággal és szépen harapott ujjamba!&lt;br&gt;
&quot;Kell, hogy büntetés és igazságosság legyen&quot; - így gondolkozik: - &quot;ne zengedezzen itt ingyen magasztaló énekeket az ellenségeskedésre!&quot;&lt;br&gt;
Igen, megbosszulta magát! És jaj, bosszujával még lelkemet is kergévé teszi majd!&lt;br&gt;
Hogy pedig ne forogjak, én barátim, kössetek erősen ehhez az oszlophoz. Hadd legyek még inkább oszlopos szent, semmint a bosszúszomj forgatagja.&lt;br&gt;
Bizony, bizony: Zarathustra nem forgószél; és ha táncos is, sohasem tarantella-táncos! &lt;br&gt;
Im-ígyen szóla Zarathustra.

== A híres-neves bölcsekről ==
A népet szolgáltátok és a nép babonáját, valahányan, ti híres bölcsek! - és nem az igazságot! És épen ezért adózának néktek tisztelettel.&lt;br&gt;
És annak okáért türék el hitetlenségteket, mivelhogy tréfa és kerülő út vala a néphez. Ekkép hagyja az úr rabszolgáit múlatni és még kedvét is leli pajkosságukban.&lt;br&gt;
Ámde a ki a népnek gyűlöletes, miként a farkas az ebeknek: az a szabad szellem, a bilincs ellensége, a nemimádó, az erdőkben lakozó.
Őt kiugrasztani lyukából - ez volt mindig a népnek az &quot;igaz iránti érzéke&quot;: ellene uszítja még mindig legélesebb fogú kutyáit.&lt;br&gt;
&quot;Imhol az igazság, hisz a nép is itt vagyon! Jaj, óh jaj a keresőknek!&quot; - ez a szó hangzék kezdettől fogva.
Népetek tiszteletét akarátok igazolni: ezt hívátok &quot;az igazság akarásá&quot;-nak, ti híres-neves bölcsek!
És szívetek mindenha így szóla magához: &quot;a népből származám: onnan származa reám isten szava is.&quot;&lt;br&gt;
Szamárhoz hasonlatosan csökönyesek és bölcsek valátok ti mindig, nép szószólói.&lt;br&gt;
És sok hatalmas, a ki jól akara járni a néppel, paripája elé fogott még, szamárnak, egy-egy híres-neves bölcset.
És most szeretném, ti híres-neves bölcsek, ha végre egészen ledobnátok magatokról az oroszlán bőrét!
A ragadozó állat bőrét, a tarkát-foltost, és a kutató, kereső, hódító cafrangját!
Óh, hogy a ti igaz voltotokban higygyek, előbb össze kell törnötök tisztelő akaratotokat.
Igaznak hívom azt, a ki istentelen pusztákba megy és tisztelő szivét összetörte vala.
Sárga homokban, naptól megégve persze szomjasan kancsalít a forrásdús oázisok felé, a hol élők pihennek sötét fák alatt.
De szomjusága azért nem viszi rá, hogy ezekhez a jólélőkhöz legyen hasonlatos: mert valahol oázis vagyon, ott faragott képek is vannak.
Éhesnek, erőszakosnak, magánosnak, istentelennek akarja magát az oroszlán-akarat.
Hogy szabad legyen a szolgák boldogságától, megváltva istenektől és imádatuktól, félelem nélküli és félelmetes, nagy és magános: ez az igaz akarata.&lt;br&gt;
Eleitől fogva pusztában lakának az igazak, a szabad szellemüek, a puszta urai; ám városban laknak a jól táplált, híres-neves bölcsek - az igavonók.&lt;br&gt;
Mert ők mindenha, mint szamarak, húzzák - a nép talyigáját!
Nem, mintha ezért haragunnám reájuk: de őket akkor is szolgáknak és szerszám-hordóknak látom, ha aranyos szerszám fénylik rajtok.
És gyakorta jó szolgák és olcsók valának. Mivelhogy így szól az erény: &quot;ha már szolgának kell lenned, keresd azt, kinek szolgálatod legtöbbet használ!&lt;br&gt;
Urad szelleme és erénye növekedjék az által, hogy szolgája vagy: ekkép magad is nőszsz az ő szelleme és erénye révén!&quot;
És valóban, híres-neves bölcsek, nép szolgái, ti magatok is növekedétek a nép szelleme és erénye által és a nép ti általatok! Dicsőségtekre mondom ezt!&lt;br&gt;
De nép vagytok ti szememben még erényetekkel is, nép bárgyu tekintettel - nép, amely nem tudja, mi a szellem!
Szellem az élet, a mi maga vág belé az életbe: önnönkínjától öregbedik a maga tudása - tudtátok-e már?
És a szellemnek is boldogságot ád, ha fölkenetik és könnyekkel fölszenteltetik áldozati baromnak - tudtátok-e már?
És még a vak vaksága és keresése és tapogatózása is kell, hogy tanúságot tegyen a nap hatalmáról, amelybe pillantott - tudtátok-e már?&lt;br&gt;
És kell, hogy a megismerő tanuljon meg hegyekkel építeni! Kis dolog az, hogy a szellem hegyeket helyhez át - tudtátok-e már?
Ti a szellemnek csak szikráit ismeritek; de nem látjátok az üllőt, a mi ő, és nem látjátok pörölye kegyetlenségét!
Valóban, nem ismeritek a szellem büszkeségét! De még kevésbbé birnátok elviselni a szellem szerénységét, ha egyszer megszólalna!
És még sohasem adatott néktek szellemeteket havas gödörbe vetnetek: nem vagytok erre elég melegek: így hát hidegsége gyönyöreit sem ösméritek. S úgy tartom, hogy mindenben kelleténél bizalmasabb lábon álltok a szellemmel: és a bölcseséget gyakorta szegényházzá és kórházzá tevétek rossz költők számára.
Nem vagytok sasok: így hát nem tapasztaltátok a szellem boldogságát az ijjedtség közepette. És a ki nem madár, ne tanyázzék mélységek fölött.&lt;br&gt;
Langyosoknak látlak: ám minden mély megismerés hidegen buzog. Jéghidegek a szellem legbelső kutai: üdítői meleg kezeknek és a tett embereinek.&lt;br&gt;
Tisztesen álltok előttem és mereven és egyenes háttal, ti híres-neves bölcsek! - titeket nem hajt erős szél és erős akarat.
Avagy sohasem láttatok vitorlát siklani a tengeren, dagasztva, fölfúva, reszketve a szél rohamától?
A vitorlához hasonlatosan, reszketve a szellem rohamától, siklik bölcseségem a tengeren által, - az én bősz bölcseségem!
De ti a nép szolgái, ti híres-neves bölcsek - miképen tudnátok ti velem menni! -&lt;br&gt;
Im-ígyen szóla Zarathustra.

== Az éjjeli ének ==
Éj vagyon: íme hangosabb a szava minden szökőkútnak. És lelkem is szökőkút.&lt;br&gt;
Éj vagyon: íme csak most ébred a szerelmesek minden éneke. És az én lelkem is egy szerelmes éneke.
Valami oltatlan, el nem oltható vagyon én bennem; ez akar megszólalni. Sóvárgás vagyon bennem a szerelem után, ez maga is a szerelem szaván beszél.
Fényesség vagyok: bárcsak volnék sötét éjjel! De az a magánosságom, hogy fényesség ővez engem.
Óh, bárcsak volnék sötét és éjszakázó! Hogy szívnám akkor - a fényesség emlőit!
És még titeket is áldanálak, ti apró fénylő csillagok és világító bogarak odafent! - és mi boldog lennék fény-ajándéktoknak miatta.
De a magam fényében élek, visszaiszom magamba a lángokat, mik belőlem kitörnek.
Nem ösmérem az elfogadó boldogságát; s nem egyszer mondtam, hogy lopni még nagyobb boldogság lehet, mint kapni.
Az az én szegénységem, hogy kezem sohasem piheni ki az ajándékozást; az az én irígységem, hogy váró szemeket látok és világított éjszakáit.&lt;br&gt;
Óh, minden ajándékozó boldogtalansága! Óh, napom elborulása! Óh, mohó vágy a kivánság után! Óh farkaséhség a jóllakás után!
Elfogadnak tőlem egyet s mást: de vajjon hozzáférek-e sziveikhez is? Szakadék vagyon adás és elfogadás között s a legkisebb szakadékot legnehezebb áthidalni.&lt;br&gt;
Éhség nő szépségemből: szeretném bántani azokat, a kiknek ragyogok; szívesen megrabolnám azokat, a kiket megajándékoztam: - im-ígyen éhezem a gonoszságot.&lt;br&gt;
Visszavonva kezem, ha már kéz nyúl feléje; habozva, miként a vízesés, a mely még zuhogva is habozik: - im-ígyen éhezem a gonoszságot.&lt;br&gt;
Ilyen bosszút eszel ki bőségem: ilyen alattomosság fakad magános voltomból.
Boldogságom, hogy ajándékozhatok, elhalt az ajándékozásban, erényem belefáradt bőségébe!
Ha ki mindig ajándékoz, annak az a veszedelme, hogy elveszíti szemérmét; ha ki mindig osztogat, annak keze-szíve hólyagos lészen csupa osztogatástól.
Szememnek nem csordul már könnye a kérők szemérmétől; kezem tulságosan megkérgesült, hogy reszkessen, ha tele vagyon.
Hová lőn szemem könnye és szívem hamvassága? óh, milyen magános minden ajándékozó! Óh, milyen néma minden ragyogó!
Sok nap kering az üres térben: mindenhez, mi sötét, szólnak fényességükkel, - nekem hallgatnak.&lt;br&gt;
Óh ez a fényesség ellenségeskedése a világító ellen: könyörület nélkül megy a pályáján.&lt;br&gt;
Szíve mélységében méltányosság nélkül minden ragyogó iránt, hidegen napok iránt - im-ígyen kering minden nap.&lt;br&gt;
Viharhoz hasonlatosan repülnek a napok pályáikon, ez az ő járásuk. Kérlelhetetlen akaratukat követik, ez az ő hidegségük.
Óh, csak ti, ti sötétek, éjszakások, teremtetek meleget a ragyogóból! Óh, csak tejet és üdülést a fényesség emlőiből!&lt;br&gt;
Óh, jég vagyon körülöttem, kezem megég a fagytól! Óh, szomjuság vagyon bennem, az a ti szomjuságtokat sóvárogja!&lt;br&gt;
Éj vagyon: óh, miért, hogy fényességnek kell lennem. És hogy az éjszaka dolgait szomjuhozom! És hogy magános vagyok!&lt;br&gt;
Éj vagyon: íme forrásként fakad belőlem kivánságom - a beszéd után kivánkozom.&lt;br&gt;
Éj vagyon: íme hangosabb a szava minden szökőkútnak. És lelkem is szökőkút.&lt;br&gt;
Éj vagyon: íme most ébred a szerelmesek minden éneke. És az én lelkem is egy szerelmes éneke.&lt;br&gt;
Im-ígyen szóla Zarathustra.&lt;br&gt;

== A táncdal ==
Egy este Zarathustra tanítványaival az erdőben barangolt s kutat keresvén, néma fáktól, bokroktól környezett zöld rétre ért. A réten leányok táncolának egymással. Mihelyest a leányok Zarathustrát megismerték, abbanhagyák a táncot; Zarathustra azonban nyájasan intve hozzájuk lépett és e szókat mondá:
&quot;Ne hagyjátok abba a táncot, kedves leánykák! Nem horgas szemű játékrontó jött közétek; nem vagyok a leányok ellensége.
Isten szószólója vagyok a sátánnal szemben: ez pedig a nehézség szelleme. Miképen lehetnék én, ti könynyüek, isteni táncok ellensége? Avagy ellensége szépbokáju leánylábaknak?
Igaz, erdő vagyok és sötét fák éjszakája: de ha ki nem riad meg sötétségemtől, rózsás lankákat is talál ciprusaim alatt.
És megtalálja a kis istent is, a kit a leánykák legjobban kedvelnek; a kút mellett fekszik, csöndesen, behunyt szemmel.&lt;br&gt;
Valóban, fényes nappal elaludt mellettem, ez a naplopó! Vagy talán szerfölött sokat kergette a pillangókat?
Ne haragudjatok reám, ti szép táncolók, ha a kis isten egy keveset kikap tőlem! Igaz, kiabál majd és sír, - ámde nevetésre gerjeszt még sírásában is!&lt;br&gt;
És könnyes szemmel kérjen föl titeket egy táncra és magam akarok dalt énekelni táncához:
Táncdalt, csúfondáros nótát a nehézség szellemére, az én legfensőbb, legnagyobb hatalmi ördögömre, kiről azt mondják, hogy ő a világ ura!&quot;
És ez a dal az, a melyet Zarathustra énekelt, mikoron Kupido és a leánykák egymással táncot ropnak vala:
Szemedbe nézek az imént, élet! És úgy tetszék nékem, hogy feneketlen mélységbe bukom.
Ámde te kihúztál engem aranyos horgoddal, csufolkodva kacagtál, midőn feneketlen mélységnek hívtalak.
&quot;Igg fecseg minden hal, - mondád - a miknek nem bir a fenekére jutni, azt hívja feneketlennek.&quot;
Pedig csak változékony vagyok és vad és mindenekelőtt nőstény és pedig nem erényes:
Bárha nálatok, óh férfiak, &quot;mélység&quot; a nevem vagy &quot;hűség&quot;, &quot;az örök&quot;, &quot;a titokzatos.&quot;
De ti, férfiak, mindig a magatok erényeivel ajándékoztok meg - óh, ti erényesek!
Im-ígyen kacagott ő, a hihetetlen; én azonban sohasem hiszek néki és nevetésének, ha rosszat beszél maga felől.
És mikoron bősz bölcseségemmel négyszemközt beszélek, mérgesen monda nékem: &quot;Te akarsz, te kivánsz, te szeretsz, s csak ezért magasztalod az életet!&quot;
Majd, hogy keményen válaszoltam és megmondtam volna az igazat a mérgesnek; s az ember nem válaszolhat keményebben, mintha bölcseségének &quot;megmondja az igazat.&quot;
Mert ez a hármunk viszonya. Lelkemből csak az életet szeretem - és, valóban, a legjobban akkor, ha gyülölöm!
Hogy pedig a bölcseség iránt jó szívvel vagyok és gyakran nagyon is jó szívvel: azért van, mivel nagyon, de nagyon emlékeztet az életre!
Megvan a maga szeme, nevetése, sőt még arany horgászó botocskája is:
És midőn egyszer az élet kérdezé tőlem: &quot;Ki is az, a bölcseség?&quot; - lobbal felelém: &quot;Óh igen a bölcseség!
Szomjuhozzuk és nem lakunk jól; fátyolon át nézünk, hálón át kapkodunk.&lt;br&gt;
Vajjon szép-e! Mit tudom én! De este még a legvénebb potykákat is hálóba csalja.&lt;br&gt;
Változékony ő és dacos; nem egyszer láttam, hogy harap ajkába és mint tolja fésűjét haja növésének ellenébe.&lt;br&gt;
Lehet, hogy rossz és hamis, és egészben véve aszszonyi állat, de ha maga-magáról beszél rosszat, éppen akkor csábít leginkább.&quot;&lt;br&gt;
Midőn ezeket mondtam az életnek, gonoszul nevetett és lehunyta szemét. &quot;Vajjon kiről beszélsz? - mondá - talán rólam?
És ha igazad is volna, szabad ezt így szemembe mondanod? De most beszélj a te bölcseségedről is!&quot;&lt;br&gt;
És akkor újra felnyitád szemed, oh szeretett élet!
És ujra úgy tetszék nékem, hogy megint feneketlen mélységbe bukom.
Im-ígyen dalola Zarathustra. Mikoron pedig a táncnak vége lőn és a leányok távozának, elszomorodék szívében.
&quot;A nap már rég lement&quot; - mondá végre - &quot;a rét nedves, az erdők felől hűvösség csap meg.
Valami ismeretlen környékez és tünődve néz reám. Mit! Te még élsz, Zarathustra?
Mely okból? Miért? Mi által? Hova? Hol? Hogyan? Avagy nem boldogság-e még élni?
Óh, barátim, az este kérdez így belőlem. Nézzétek el szomorúságomat!
Beesteledett: nézzétek el nékem, hogy beesteledett!&quot;
Im-ígyen szóla Zarathustra.

== A síri dal ==
&quot;Ott van a sírok szigete, a néma; ott vannak ifjuságom sírhantjai is. Oda viszem az élet örökzöld koszorúját.&quot;
Szívemben ezt határozván: szállék tengeren túlra. Óh, ifjúságom látományai és jelenései! Óh, ti a szeretet megannyi pillantásai, óh, ti isteni szempillanatok! Mi hamar haltatok el számomra! Ma már mint halottaimról emlékezem rólatok!&lt;br&gt;
Tőletek, legkedvesebb halottaim, édes illat száll felém, szívet és könnyeket oldó. Valóban, megrázza és feloldja a magánosan hajózó szivét.&lt;br&gt;
Még mindig én vagyok a leggazdagabb és irigylésre legméltóbb - én a legmagánosabb! Hisz ti enyéim valátok és én még tietek vagyok: mondjátok, vajjon estenek-e a fáról valaki elébe olyan rózsás almák, mint az enyémek?
Még mindig szerelmetek örököse és dús talaja vagyok, emléketekre tarka, vadon nőtt erényekkel virágzó, óh ti telkemtől lelkezettek!
Óh, mi arra teremttettünk, hogy egymás mellett maradjunk, ti bájos, idegen csodák; és nem bátortalan madarakhoz hasonlatosan jövétek hozzám és vágyamhoz, nem: mint bizodalmashoz!
Igen, hűségre teremtve, miképen én, és gyöngéd örökkévalóságokra: s most hűtlenségtekről kell neveznelek titeket, isteni pillantások és szempillanatok: még nem tanultam más nevet.
Bizony, bizony túlontúl korán esett nékem halálotok, ti szökevények. Mégis, ti nem futátok el tőlem, sem én nem futék el ti tőletek: ártatlanok vagyunk mi egymással szemben hűtlenségünkben.
Hogy engem megöljenek, ezért fojtottak meg titeket, óh reménységeim dalos madarai! Igen, reátok, kedvenceim, reátok ajzotta nyilait a kajánság - hogy szívembe találjon.
És bele talála! Hisz ti valátok mindig szívem kedvencei, birtokom és birva-tartatásom: ezért kellett fiatalon meghalnotok és túlontúl korán!
Legsebezhetőbb birtokomra ajzották nyilaikat: ti valátok az, kiknek bőre pehelyhez hasonlatos s még inkább a mosolygáshoz, a mely elhal egyetlen tekintetre!
Ellenségeimnek pedig ezt mondom: mi minden embergyilkolás ahhoz képest, a mit ti rajtam elkövettetek!
Gonoszabbat követtetek el rajtam, mint minden embergyilkolás: visszaadhatatlant vettetek el tőlem: - ezt mondom néktek, óh ellenségeim!
Hisz ifjúságom látományait és legkedvesebb csodáit gyilkoltátok meg! Játszó pajtásaimat vettétek el tőlem, a megboldogúlt lelkeket! Emléköknek szentelem ezt a koszorút és ezt az átkot.
Ezt az átkot ellenetek, óh ellenségeim! Hisz ti megrövidítétek örökkévalómat, miképen egy hang megtörik hideg éjszakán! Alig jőve hozzám, mint isteni pillantás megvillanása, - mint szempillanat!
Im-ígyen szóla egy jó órában tisztaságom: &quot;isteni légyen nekem minden lény&quot;.
S íme szennyes kisértetetekkel támadtatok reám, óh hová menekült akkor az a jó óra!&lt;br&gt;
&quot;Minden napom légyen szent&quot; - ez volt egykoron ifjúságom bölcseségének szózata: valóban, vidám bölcseség szózata!
S íme, ellenségeim, ti elloptátok éjszakáimat és álmatlan kínokra váltátok: óh, hová menekült akkor az a vidám bölcseség?
Egykoron kedvező madárjelekre vágyódtam: s íme ti undok bagoly-rémet vezettetek utamra. Óh, hová menekült ekkor az én gyöngéd vágyódásom?
Egykoron megfogadtam, hogy leteszek minden utálatról: s íme azokat, kik hozzám közel és legközelebb állának, mérges kelevényekké változtatátok. Óh, hová menekült ekkor legnemesebb fogadalmam?
Egykoron vakon boldog utakon járék: s íme rondaságot dobátok a vak ösvényére; s most utálja a régi vak-ösvényt.
És mikoron megtettem a legnehezebbet és magam-lebírásom győzedelmét ünnepeltem: íme, ti azokat, akik szeretének engem, arra a kiáltásra birtátok, hogy nékik okozok legnagyobb fájdalmat.
Valóban, mindig ekkép cselekedtetek: megmérgeztétek java-mézemet és java-méheim szorgalmát.
Jótékony szívemhez mindég a legarcátlanabb koldusokat küldtétek; könyörületességemhez mindig a leggyógyíthatatlanabb szemérmetleneket tologattátok. Igy sebeztétek meg erényem reménységét.
És ha még legszentebbemet is az áldozat oltárára tevém: a ti &quot;jámborságotok&quot; tüstént zsírosabb ajándékokat tőn melléje: azonképen, hogy a ti zsírotok gőzébe fúlt még legszentebbem is.
És egykoron táncolni akartam, ahogyan még sohasem táncolék: minden egek fölött akartam eltáncolni. Ekkor rábeszéltétek legkedvesebb dalnokomat.
És íme borzalmas, tompa nótába kezdett; óh, mint valami mogorva kürt úgy tülkölt fülembe!
Gyilkos dalnok, a kajánság eszköze, te ártatlanok ártatlana! Már kiállottam a legjobb táncra: ekkor hangoddal meggyilkoltad elragadtatásomat:
Egyedül a tánccal tudom a legmagasabb dolgok mását mondani: - s íme legmagasabb hasonlatok kimondatlanul maradának tagjaimban!
Mondatlanul, megváltatlanul maradt legmagasabb reménységem! És meghala minden látományom és ifjúságom vigasztalása!
Hogy is viseltem el? Hogyan birtam ki és birtam le ilyen sebeket? Hogyan kelt ismét életre lelkem ezekből a sirokból?
Igen, sebezhetetlen, eltemethetetlen van bennem, sziklákat repesztő: ennek neve az én akaratom: hallgatagon halad és változatlanúl az éveken át.&lt;br&gt;
Enlábamon akarja megtenni útját az én öreg akaratom; keményszivü és bátor a szándéka és sebezhetetlen.
Csak sarkomon vagyok sebezhetetlen. Még mindig élsz és hű vagy magadhoz, te leghosszabb türelmű! Még mindig minden síron keresztültöréd magad!&lt;br&gt;
Te benned él még ifjúságom megváltatlanja is, és mint élet, mint ifjúság ülsz itt reménykedve sárga síromladékokon.
Igen, még minden sír szétrombolója vagy nékem: légy üdvöz, akaratom! És csak ahol sír vagyon, vagyon föltámadás is. -&lt;br&gt;
Im-ígyen dalola Zarathustra.

== A maga-legyőzésről ==
&quot;Az igazság akarása&quot; ennek hívjátok, bölcsek bölcsei azt, a mi titeket hajt és ösztönöz?&lt;br&gt;
&quot;Minden létező elgondolhatásának akarása&quot;: im-ígyen hívom én a ti akaratotokat!
Minden létezőt először elgondolhatóvá akartok tenni: mivelhogy derék bizalmatlansággal kételkedtek, elgondolható-e már?
De kell, hogy engedelmes és hajlékony legyen néktek! Igy akarja akaratotok. Simává kell lennie és a szellem szolgálatára, mint annak tükre és tükörképe.
Ez minden akaratotok, ti bölcsek bölcsei: a hatalom akarása; s még akkor is, ha jóról avagy gonoszról beszéltek és értékelésekről.
Meg akarjátok teremteni a világot, mely előtt térdelhettek: ez végső reménységtek és mámorotok.
Persze az oktalanok, a nép, hasonlatosak a folyóhoz, min csónak úszkál: s a csónakban beburkolva s ünnepélyesen ülnek az értékek.
Akaratotokat és értékeiteket rátevétek a létesülés folyamára; a hatalom ősrégi akarását árulja el nékem az, mit a nép jónak és gonosznak hiszen.&lt;br&gt;
Bölcsek bölcsei, ti tettetek ilyen vendégeket ebbe a csónakba és ti adtatok rájok cicomát és büszke neveket, - ti és uralkodó akaratotok!
S a folyó most tovább viszi csónaktokat: tovább kell vinnie. Mit használ, hogy a megtört hullám habzik és haragosan szegül ellene a csónak orrának!&lt;br&gt;
Nem a folyó a ti veszedelmetek és jótok-gonosztok vége, óh bölcsek bölcsei: hanem maga az az akarat, a hatalom akarata, - a ki nem merített, nemző életakarat.&lt;br&gt;
Ám, hogy jobban értsétek szavamat a jóról és gonoszról: egy szót mondok még néktek az életről s minden élő minémüségéről.
Fürkésztem az élet nyomát, utána jártam a legkisebb és legnagyobb utakon, hogy minémüségét megismerjem.
Százszoros tükörrel fogtam föl tekintetét, ha ajka zárva volt: hogy szeme legyen nékem beszédes. És szeme beszédes vala nékem.
De, valahol csak élőt találék, mindenütt hallám az engedelmesség szavát. Minden élő engedelmes.&lt;br&gt;
És ez a második: annak parancsolnak, a ki önmagának nem tud engedelmeskedni. Ez az élő sajátsága.&lt;br&gt;
Ez pedig a harmadik, a mit hallék: parancsolni nehezebb mint engedelmeskedni. És nemcsak hogy a parancsoló minden engedelmeskedő terhét viseli, és hogy ettől a tehertől könnyen agyonnyomatik: 
Kisértésnek, kockázatnak tartok minden parancsolást; és valahányszor az élő parancsol, önmagát kockáztatja.&lt;br&gt;
S még ha magának parancsol is: még akkor is meg kell bünhődnie parancsolatáért. Önnön törvényének kell birájává, bosszulójává, áldozatává lennie.&lt;br&gt;
Hogyan történik ez? kérdezém. Mi beszéli rá az élőt, hogy engedelmeskedjék és parancsoljon és még parancsolva is engedelmességet gyakoroljon?
Halljátok hát szómat, bölcsek bölcsei! Vizsgáljátok szorgosan, nemdenem férkőzém az életnek szivébe és szivének egész gyökeréig?
Valahol élőt találtam, ott a hatalom akaratát is találtam; és még a szolgáló akaratában is megleltem az akaratot, hogy úrrá legyen.
Hogy az erősebbnek szolgáljon a gyöngébb, arra beszéli rá akarata, amely egy más, még gyöngébben akar urrá lenni: erről az élvezetről nem akar lemondani.
S valamint a kisebb odaadja magát a nagyobbnak, hogy élvezete és hatalma legyen a legkisebben: azonképen a legnagyobb is odaadja magát és a hatalom kedvéért - életét teszi kockára.
Ez a legnagyobb odaadása, hogy kisértés és veszedelem és a halálért való kockajáték.
És valahol feláldozó és szolgálat és szerelmes pillantások vannak: ott is megvagyon az uralkodás akarata. Álutakon lopózkodik a gyöngébb a várba és be a hatalmasabb szivébe - és ott hatalmat lop
És ezt a titkot monda nékem maga az élet: &quot;Lásd&quot;, - szólt - &quot;én az vagyok, a minek mindig magamagát kell legyőznie.&quot;&lt;br&gt;
&quot;Ti persze a nemzés akarásának avagy a célra, magasabbra, távolabbira, sokszerübbre való ösztönnek hívjátok: de mindez egy és titok&quot;.&lt;br&gt;
&quot;S még inkább letűnöm, semhogy erről az egyről lemondjak; s valóban, a hol letűnés vagyon és levélhullás, íme, ott élet áldozódik föl - a hatalomért!&quot;&lt;br&gt;
&quot;Hogy nékem harcnak kell lennem és létesülésnek és célnak és a célok ellenmondásának: óh, a ki akaratomat kitalálja, azt is kitalálja, mi görbe utakon kell annak járnia!&quot;&lt;br&gt;
&quot;Bármit is alkotok és bármint is szeretek valamit, - mihamar szembe kell kerülnöm vele és szeretetemmel: így akarja az én akaratom.
És te is, megismerő, te is csak ösvénye és lábnyoma vagy akaratomnak: bizony, bizony, hatalom-akarásom lépked a te igazság-akarásod lábán is!&quot;&lt;br&gt;
Az persze nem találta el az igazságot, a ki ráröpítette ezt a szót &quot;a lét akarása&quot;: mert ilyen akarat - nincs!
&quot;Mert, a mi nincs, az nem is akarhat; a mi pedig már létezik, hogyan akarhatna az még a létre törekedni!&quot;&lt;br&gt;
&quot;Csak, hol élet vagyon, vagyon akarat is; de nem az élet akarása, hanem - így hirdetem néked - a hatalom akarása!&quot;
&quot;Az élők sok dolgot nagyobb kincsnek tartanak magánál az életnél; de még e kincsekből is kitetszik - a hatalom akarása!&quot;
Erre tanított egykoron az élet: és innen, óh bölcsek bölcse, megfejtem néktek szivetek rejtélyét.&lt;br&gt;
Bizony, bizony, mondom néktek: &quot;jó&quot; és &quot;gonosz&quot;, mi nem volna mulandó - nincsen! Önmagából kell néki magát folyton-folyvást legyőznie.&lt;br&gt;
A jóról, gonoszról szóló értékeléstek és szótok erőszakot mível, ti értékelők: és ez a ti titkos szerelmetek és lelketek csillogása, reszketése és túlbuzgósága.
Ám erősebb erőszak nő értékelésiekből és uj lebírás: az töri föl a tojást és tojáshéjat.&lt;br&gt;
És a kinek sorsa, hogy teremtő legyen jóban, gonoszban: valóban annak előbb megsemmisítőnek kell lennie és értékeket kell széttörnie.
Im-ígyen a legfőbb gonosz hozzátartozik a legfőbb jósághoz, ez pedig a teremtő jóság.&lt;br&gt;
Beszéljünk csak róla, óh bölcsek bölcse, bár ez kényes dolog.
De hallgatni róla még rosszabb; minden elhallgatott igazságba méreg gyülemlik.&lt;br&gt;
És hadd törjön össze minden, a mi igazságainkon összetörhet! Még sok ház van építendő!&lt;br&gt;
Im-ígyen szóla Zarathustra.

== A fenségesekről ==
Tengerem feneke csöndes! vajjon ki gondolná, hogy tréfás szörnyetegeket rejteget!&lt;br&gt;
Rendíthetetlen a mélységem: de uszó rejtélyektől és mosolygástól ragyogó.&lt;br&gt;
Ma fenséges, ünnepélyes embert láttam, a szellem vezeklőjét: óh, mint nevetett lelkem az ő csúnyaságán!
Peckes mellel és hasonlatosan azokhoz, a kik visszafojtják lélekzetüket: így állott ő, a fenséges, némán:
Teleaggatva rút igazságokkal, vadász-zsákmányával és gazdagon rongyos ruhákban; sok tövis is lógott rajta - de rózsát még nem láttam közte.
Még nem tanulta meg a nevetést és a szépséget. Komor arccal tért haza ez a vadász a megismerés erdejéből.
Vad állatokkal való harcból tért haza, ám még komolyságából is vadállat tekint ki - le nem győzött vadállat!
Ugrásra kész tigrishez hasonlatosan áll még mindig; ámde nem szívelem a megfeszült lelkeket, izlésem nem kedvez mindezeknek a visszahuzódottaknak.&lt;br&gt;
És még azt mondjátok barátim, hogy nem lehet vitatkozni izlésen és izlelésen? Hisz minden élet harc az izlés és izlelés körül.
Izlés: ez ép úgy súly, mint mérő serpenyő és mérő ember; és jaj minden élőnek, a mi a nélkül akarna élni, hogy súlyon, mérőserpenyőn és mérő embereken vitatkozzék!&lt;br&gt;
S csak ha fenségét megelégeli, ez a fenséges: csak akkor kezdődik az ő szépsége - s csak akkor akarom megízlelni és izletesnek találni.
És csak, ha önmagától elfordúl, csak akkor fog önnön árnyékán átugrani - s valóban, bele az ő napjába!&lt;br&gt;
Túlontúl sokáig ült vala árnyékban, a lélek vezeklőjének orcái elsápadoztak; majdnem, hogy éhen halt várakozása közben.
Tekintetében még megvetés vagyon; és utálat lappang szája szögletében. Bárha most nyugszik, nyugalma még nem feküdt a napra.
Miképen a bika tészen, úgy kellene cselekednie; és boldogságának földes íz kellene, nem pedig a föld megvetésének íze.
Fehér bikának szeretném látni, a mint fújva, bőgve jár az ekevas előtt: és még bőgése is magasztalna minden földi dolgot!
Orcája még sötét; a kéz árnyéka játszik rajta. Szemének tekintetén még árnyék ül.&lt;br&gt;
S cselekedete is árnyékot mér reá; a kéz elsötétíti a cselekvőt. Még nem tett túl tettén.
Igaz, hogy szeretem rajta a bikanyakot: de most még az angyal szemét is látni akarom.
Hősi akaratát is el kell felednie: felemeltnek is kell lennie, nemcsak fenségesnek - az éthernek kellene őt emelnie; őt az akaratnélkülit!&lt;br&gt;
Lebírt fenevadakat, megoldott rejtélyeket: de még a maga fenevadjaival és rejtélyeivel is el kellene bánnia, még isteni gyermekekké kellene változtatnia.
Megismerése még nem tanúlt meg mosolygni és nem tanulta meg azt, hogy féltő írígység nélkül legyen; áradó szenvedélye még nem nyugodott el a szépségben.&lt;br&gt;
Bizony, bizony, ne a jóllakásban hallgasson és merüljön el vágya, hanem a szépségben! A báj a fenköltek nagylelküségéhez tartozik.
Karját fejére nyugtatva: így kellene a hősnek megpihennie, így kellene még pihenését is legyőznie.&lt;br&gt;
Ám a hősnek a szép a legnehezebb minden dolgok között. A szépet nem bírja kiküzdeni a heves akarat.
Egy kicsit több, egy kicsit kevesebb: ez itt épen a sok, a túlságos.
Laza izmokkal állani és lekantározott akarattal: ez néktek a legnehezebb, ti megismerők!&lt;br&gt;
Ha a hatalom kegyessé válik és leereszkedik a szem látóhatárába: szépségnek hívom az ilyen leereszkedést.
És senkitől se kivánok annyira szépséget, mint épen tőled, te győzedelmes: jóságod legyen utolsó magad-győzésed.
Minden gonoszat elvárok tőled: ezért kivánom tőled a jót is.
Valóban, gyakorta nevetém a pipogyákat, a kik jóknak tartják magukat, mivelhogy béna karmaik vannak!&lt;br&gt;
Az oszlop erényére kell törekedned: egyre szebb és finomabb lesz, de belőlről annál keményebb és teherbiróbb mentől feljebb emelkedik.
Igen, te fenséges, egykoron még szépnek kell lenned és önnön szépségednek kell tükröt tartanod.
Akkoron majd lelked isteni vágyaktól reszket; és imádat lészen még hiuságodban is!&lt;br&gt;
Mert ez a lélek titka: csak, ha a hős elhagyta, csak akkor közeledik felé, álmában, - a hősfeletti.&lt;br&gt;
Im-ígyen szóla Zarathustra.

== A míveltség országáról ==
Túlságosan messze repülék a jövőbe s borzadás szálla meg.
És mikoron körülnézék, íme a kor vala egyedüli kortársam.
Ekkor hátra, hazafelé futék - és egyre jobban sietve: ekkép eljövék hozzátok, ti jelenkoriak, s a míveltség országába.
Először fordulék hozzátok látó szemekkel és jó indulattal: valóban, vágyakozó szívvel jövék hozzátok.&lt;br&gt;
Ámde mi történt velem? Bármikép félek is, nevetnem kellett! Szemem sohasem látott hasonló tarka-barkaságot!
Neveték és neveték, miközben lábom még reszketett és szívem is: &quot;hisz itt van minden festékes fazék hazája!&quot; - mondám.&lt;br&gt;
Ötven folttal telepackázva testeteken, arcotokon: így ülétek előttem ámulásomra, óh jelenkoriak!&lt;br&gt;
És körülöttetek ötven tükör, mik színjátékotoknak hízelgének és azt visszahangozák!&lt;br&gt;
Valóban, nem viselhetnétek jobb álarcot, ti jelenkoriak, mint a milyen enorcátok!&lt;br&gt;
Teleírva a mult jeleivel és e jelek megint telepingálva uj jelekkel: im-ígyen jól elrejtőzétek minden jelmagyarázó elől!
És ha ki vesék vizsgálója is: ki hiszi, hogy vesétek vagyon! Mintha színekből lennétek összesütve és színes cédulákból.
Fátyolaitok alól minden idők és népek tarkasága pillant ki; minden szokás és hit tarkasága fecseg taglejtésteikből.
Ha ki lehúzna rólatok fátyolt és lepelt és szint és taglejtést: éppen elég maradna belőletek - madárijesztőnek.
Valóban, magam vagyok a megijedt madár, a ki titeket mez és szin nélkül láttalak egyszer és elröppentem, mikor felém csontváz integetett csókot.
Jobb szeretnék napszámos lenni az alvilágban és a Hajdan árnyékainál! Hisz még az alvilágiak is kövérebbek és köpcösebbek nálatoknál!
A jövőnek minden félelmetessége s mindaz mi valaha megtévedt madarakat megborzongatott, valóban, még bizodalmasabb, mint a ti &quot;valóság&quot;-tok.
Mivelhogy így beszéltek: &quot;A valóság emberei vagyunk tetőtől-talpig, hit és balhit nélkül&quot;: im-ígyen veritek melleteket és - óh, bizony mell nélkül!
Igen, hogyan birnátok hinni, ti tarka-barkák! - ti, kik festményei vagytok mindannak, a mit csak valaha hittek!
Két lábon járó cáfolatai vagytok a hitnek és minden idea inaszakadtai. Hitetlenek: im-ígyen hívlak én benneteket, valóság emberei!
Minden idők feleselnek lelkeitekben; és még minden idők álma és fecsegése valóbb vala éber-voltotoknál!
Terméketlenek vagytok: ennek okáért vagytok hit híjjával. Ám kinek teremtenie kellett, annak mindig meg volt a maga való-álma és csillagjele - és az hitt vala a hitben.
Félig tárt kapuk vagytok ti, miknél sírásók várakoznak. És ez a ti valóságtok: &quot;Minden megérdemli, hogy tönkremenjen.&quot;
Óh, mint állottak előttem, ti terméketlenek, s mi ösztövér bordákkal! És közületek nem egy maga is belátta ezt.
És így szóla: &quot;Bizonyára, míg aludtam, valami isten elcsent tőlem valamit! Valóban eleget, hogy abból asszonyi állatot képezzen magának!&quot;
&quot;Csodálatos csontjaim hitványsága!&quot; - im-ígyen szóla már nem egy jelenkori.
Igen, nevetni késztettek engem, jelenkoriak! És leginkább, ha önnönmagatok ámultak magatokon!
És jaj nékem, ha nem tudnék nevetni ámulástokon, és minden utálatost föl kellene hajtanom csészétekből
De így könnyebben veszlek, mivelhogy nehezet kell vinnem; s mit bánom, ha még bogarak és szárnyas férgek is ülepednek batyumra!
Valóban nem érzem nehezebbnek tőlük! És nem miattatok, jelenkoriak, jövend reám a nagy fáradtság.&lt;br&gt;
Óh, hová hágjak még vágyammal! Minden hegyről kémlelek szülőföldeket.
Ám hazát seholsem lelek: állhatatlan vagyok minden városban és vándora minden kapunak.&lt;br&gt;
Idegenek és nevetség nékem a jelenkoriak, kikhez imént még szívem űzött; és száműzve vagyok minden szülőföldről.
Igy hát még csak gyermekeim földjét szeretem, a fölfedezetlent, a legtávolibb tengereken: vitorláim hadd keressék és keressék ezt!
Gyermekeimen akarom jóvá tenni, hogy apáim gyermeke vagyok: és minden jövőn jóvá tenni - ezt a jelenkort!&lt;br&gt;
Im-ígyen szóla Zarathustra.

== A szeplőtelen megismerésről ==
Midőn tegnap a hold fölkelt, azt hittem, napot fog szülni: oly terpeszkedve, viselősen feküdt a szemhatáron.&lt;br&gt;
Ámde hazudott terhességével; s még hamarabb hiszek a holdban lévő emberben, mint az asszonyban.&lt;br&gt;
Persze, hitvány emberke ő is, ez a félénk éjszakázó. Valóban, bűnös lelkiismerettel mászkál a tetők fölött.&lt;br&gt;
Mivelhogy kéjszomjas és féltékeny az a szerzetes a holdban; szomjuhozza a földet és a szeretők minden gyönyörűségét.
Nem, nem kell nekem ez a tetőjáró kandúr! Utálom mindazokat, a kik féligzárt ablakok körül somfordálnak!&lt;br&gt;
Jámbor képpel és némán járdal csillagok szőnyegén: - de én nem szenvedhetem a halklépésű férfilábakat, miken nem peng egyetlen sarkantyú!
Minden igaz ember lépése beszél; ám a macska csak úgy lopja léptét a földön. Lám, macska-módra jő a hold és csalárdul.
Ezt a hasonlatot mondom néktek, érzékeny képmutatók, nektek, a &quot;tiszta-megismerés emberei&quot;-nek! Titeket én - kéjszomjasoknak hívlak.&lt;br&gt;
Ti is szeretitek a földet és a földit: jól átláttalak! - de szégyenlősség vagyon szeretetekben és rossz lelkiisméret - a holdhoz vagytok hasonlatosak!
A földiek megvetését beszélték bele lelketekbe, azonban nem beleitekbe: pedig ezek a legerősebbek rajtatok!
Ime, lelketek szégyelli magát, hogy beleiteket szolgálja, s szégyenében jár álutakon, hazug utakon.&lt;br&gt;
&quot;Az volna nékem a legmagasabb&quot; - így szól hazug lelketek önmagához - &quot;ha az életre vágy nélkül tekintenék és nem - kutyamódra - lógó nyelvvel.&quot;&lt;br&gt;
&quot;Boldogságot lelni a nézésben, halott akarattal, az önzés kapzsisága nélkül - hidegen és hamuszürkén tetőtől-talpig, de mámoros hold-szemekkel!&quot;
&quot;Az volna nékem a legkedvesebb&quot; - így csábítja el magát az elcsábított - &quot;ha a földet úgy szeretném, mint a hogy a hold szereti és csak szememmel érinteném szépségét.&quot;
&quot;És azt tartanám minden dolgok szeplőtelen megismerésének, hogy ne akarjak a dolgoktól semmit, hanemha úgy legyen szabad előttük fekünnöm, mint egy százszemű tükör fekszik.&quot;
Oh, ti érzékeny képmutatók, kéjvágyók! Belőletek hiányzik a vágy ártatlansága: s íme, ezért rágalmazzátok a vágyat!
Valóban, nem mint teremtők, nemzők, a létesülésnek örvendők szeretitek a földet!&lt;br&gt;
Hol van ártatlanság? Valahol nemző akarat vagyon. És a ki magán túl akar teremteni, annak akaratát tartom a legszentebbnek.
Hol van szépség? Amikor minden akaratommal akarnom kell; amikor szeretni akarok és tönkremenni; hogy egy kép ne maradjon csak kép.
Szeretni, tönkremenni: ez rímre jár már öröktől fogva. Szeretni akarni: ez annyi, mint késznek lenni a halálra is. Im-ígyen szólok hozzátok, gyávák!&lt;br&gt;
S kiherélt sandítástok szeretne &quot;szemlélődésnek&quot; hivatni! S a mit gyáva szemekkel meg lehet érinteni, az &quot;szépnek&quot; kereszteltessék! Óh, ti nemes nevek megszeplősítői!
Ámde az legyen átkotok, ti makulátlanok, ti &quot;tisztán megismerők&quot;, hogy sohase szüljetek: még ha terpeszkedve, s viselősen feküsztök is a szemhatáron!&lt;br&gt;
Valóban, szájatok tele van nemes szókkal: s elhigyjük, hogy szívetek árad túl, ti hazugok?
Az én szavaim pedig szegényes, megvetett, nyomorék szók: szívesen szedegetem lakomátok lehullott morzsáit.
Velök még mindig megtudom mondani az igazat a képmutatóknak! Igen, szálkáim, kagylóim és tüskés leveleim hadd csiklandozzák a képmutatók orrát!
Rossz szag környékez mindig titeket és ebédeiteket: hisz kéjvágyó gondolataitok, hazugságaitok és rejtett dolgaitok szállingóznak a levegőben!
Merészkedjetek előbb magatoknak hinni - magatoknak és beleiteknek! Mert ki önnönmagának nem hiszen, mindig hazudik.
Egy isten álarcát akasztottátok magatok elé, ti &quot;tiszták&quot;, egy isten álcájába mászott el a ti megfogható, gyűrűző férgetek.
Valóban, csaltok, ti &quot;szemlélődők&quot;! Zarathustra is egykoron bolondja vala isteni bőrötöknek; s nem ismeré meg a kigyó-tekervényt, mely bőrötöket kitömte.
Egykoron azt hívém, egy isten lelkét látom játszani játékaitokban, ti tisztán-megismerők! Egykoron azt hivém, nincs jobb művészet a tieteknél!
A kigyó rondaságát és rossz szagát elrejté előttem a távolság: és azt, hogy gyík csele csúszkál itt kéjsóváran.
De közeletekbe jövék: följő a napom, - íme néktek is följön - véget ért a hold szerelme!
Nézzétek csak! Rajtakapatva és sápadtan áll itt - a hajnalhasadással szemben!
Mert már jő, az izzó - az ő szeretete a földhöz közelg! Ártatlanság és teremtésvágy vagyon minden nap-szerelemben!
Nézzetek csak, mily türelmetlenül jő föl a tenger fölött! Nem érzitek szerelme szomjuságát és meleg lehelletét?
A tengert akarja szívni, mélységét magához fölinni a magasba: ekkor a tenger vágya ezer emlővel emelkedik.
Csókoltatni és szopatni akar ő a nap szomjától; léggé akar lenni, és magassággá és a fényesség ösvényévé és maga is fényességgé!
Bizony, bizony, a naphoz hasonlatosan szeretem én az életet és minden mély tengereket.&lt;br&gt;
És ez nékem a megismerés: minden mélység jőjjön föl - az én magasságomhoz! -&lt;br&gt;
Im-ígyen szóla Zarathustra.

== A tudósokról ==
Aludtam, s íme juh rágdosta fejem borostyán-koszorúját - rágdosta és ezt mondta: &quot;Zarathustra nem tudós többé.&quot;
Szólt és büszkén elballagott. Egy gyermek beszélte el nékem.
Örömest fekszem itt, hol gyermekek játszanak, az elomlott kőfal mellett, bogáncsok és piros pipacsok közepette.
Tudós vagyok én még a gyermekeknek és a bogáncsoknak és piros pipacsoknak. Ártatlanok ők még gonoszságukban is.
De a juhoknak már nem vagyok tudós: így akarja sorsom - áldott légyen az!&lt;br&gt;
Mivelhogy ez az igazság: kiköltöztem vala a tudósok házából és az ajtót becsaptam hátam mögött.
Túlsoká ült a lelkem éhesen asztaluknál: nem vagyok hozzájuk hasonlóan kitanúlt, diót törni.&lt;br&gt;
Szabadságot szeretek és friss föld fölött fuvaló levegőt; s még inkább szeretek ökörbőrökön aludni, mint az ő méltóságaikon és tisztességeiken.&lt;br&gt;
Izzóvá hevítnek a magam gondolatai: gyakorta mintha lélekzetem vennék! Ilyenkor ki kell mennem a szabadba és el minden poros szobából.
Ők azonban hüvösen ülnek a hűvös árnyékban: mindennek csak nézői akarnak lenni és óvakodnak, nehogy ott üljenek, a hol nap égeti a lépcsőket.
Miként azok, kik utcaszerte állonganak és a járókelőkre bámészkodnak: azonképen várakoznak ők is és bámészkodnak gondolatokra, miket mások gondoltak vala.
Ha hozzájuk nyúlsz: porzanak, miként a lisztes-zsákok és akaratlanúl: de vajjon ki gondolná, hogy poruk gabonától való és nyári földek sárga gyönyörüségétől?
Ha hogy bölcseknek mutatják magukat, kis mondásaik és igazságaik megborzongatnak: bölcseségük olykor úgy szaglik, mikéntha mocsárból származnék és csakugyan már a béka kuruttyolását is kihallani belőle!
Ügyesek ők és okos ujjúak: mit keres az én együgyüségem az ő sokügyüségüknél! Minden füzéshez és csomózáshoz és szövéshez értenek ujjaik: im-ígyen kötik ők a szellem harisnyáit!
Jó órák ők: csak arról gondoskodj, hogy jól felhúzzad őket! Akkor azután hiba nélkül mutatják az órát s szerény lármát csapnak ezenközben.
Malmokhoz és nyomtatókhoz hasonlatosan dolgoznak ők: csak vessed nékik magjaidat! - ők azután tudnak hozzá, hogy a gabonát megőröljék és fehér port csináljanak belőle.
Jól vigyáznak egymás ujjaira és nem valami nagyon biznak egymásban. Apró csalafintaságokban találékonyok s olyanokra leselkednek, akiknek tudása bénalábú, - pókokhoz hasonlatosan leselkednek.
Mindig úgy látám, hogy óvatosan kotyvasztják a mérget; s ezenközben mindig üvegkeztyüket húznak ujjaikra.
Hamis kockával is tudnak játszani; s látám őket olyan buzgalommal játszani, hogy beléizzadának.
Idegenek vagyunk egymásnak és erényeik még jobban undorítanak, mint hamisságaik és hamis kockáik.
S midőn náluk lakám, fölöttük lakám. Ezt vevék tőlem zokon.
Mitsem akarnak hallani arról, hogy valaki fejük fölött járkáljon, így hát fát és földet és ganajt rakának közém és fejük közé.
Ilyeténképen tompíták lépteim hangját: és eleddig legrosszabbul hallának engem a legtudósabbak.&lt;br&gt;
Minden hibájukat és gyöngeségüket rakák maguk közé és közém: - &quot;ál-menyezet&quot;-nek hívják ők ezt házaikban.
Mindazonáltal gondolataimmal az ő fejük fölött járok, és még ha enhibáimon is akarnék járni, még akkor is fölöttük lennék és fejük fölött.&lt;br&gt;
Mivelhogy az emberek nem egyenlők: így szól az igazságosság. És a mit én akarok, azt nékik nem szabad akarniok.&lt;br&gt;
Im-ígyen szóla Zarathustra.

== A költőkről ==
&quot;Mióta jobban ismerem a testet&quot; - mondá Zarathustra egyik tanítványának - &quot;a szellem nékem már csak mintegy szellem: és minden &quot;el nem múló&quot; is csak hasonlat.&quot;&lt;br&gt;
&quot;Ezt már hallottam egyszer ajkadról&quot; - felelé a tanítvány; - de akkor hozzátetted: &quot;és a költők nagyon is sokat hazudnak.&quot; Miért mondottad vala, hogy a költők nagyon is sokat hazudnak?
&quot;Miért?&quot; - mondá Zarathustra. - &quot;Miért? kérdezed. Nem vagyok azok közül való, akiktől szabad miértjüket tudakolni.
Avagy éleményem talán tegnapról való? Régen volt az, hogy nézeteim okait megéltem.
Nem volna-e valóságos hordó az emlékezetem, ha okaimat is magamnál akarnám tartani?
Már azt is sokallom, hogy nézeteimet megtartsam; és nem egy madaram elrepül.
És galambdúcomban néha odatévedt madarat is találok, mely idegen nékem és reszket, ha kezemet ráteszem.
De mit is mondott vala néked Zarathustra egykoron? Hogy a költők nagyon is sokat hazudnak? De hisz Zarathustra is költő.
Hiszed-e, hogy itt igazat mondott? Miért hiszed ezt?&quot;
A tanítvány felele: &quot;Hiszem Zarathustrát&quot;. Zarathustra azonban rázá a fejét és mosolyga.
&quot;A hit nem üdvözít engem&quot;, - mondá - &quot;s legkevésbbé a belém vetett hit.
De hahogy valaki egészen komolyan mondaná, hogy a költők nagyon is sokat hazudnak: igaza van, - mi nagyon is sokat hazudunk.
Mi túlságosan keveset is tudunk és rossz tanulók vagyunk: azért hát hazudnunk kell.
És melyik költő nem hamisítja meg borát? Nem egy mérges kotyvaszték kevertetett pincéinkben, nem egy leirhatatlan dolog esett meg ottan.
S mivelhogy keveset tudunk, ezért tetszenek szívünknek a szellemi szegények, - ha fiatal fehérnépek.
És még azokat a dolgokat is megkivánjuk, miket estenden vén asszonyok mesélnek egymásnak. Ezt hivjuk önmagunkon az &quot;örök nőinek&quot;.
És mikéntha volna a tudáshoz külön titkos bejárat, mely elöntetik azoknak, a kik valamicskét tanulnak: hiszünk a népben és az ő bölcseségében.
S ezt minden költő hiszi: hahogy valaki a fűben vagy elhagyatott bokorban fekve fülel, megtud valamit a dolgokról, mik föld és ég között lebegnek.
És ha gyöngéd gerjedelmeik támadnak, a költők mindig azt hiszik, hogy maga a természet szerelmes beléjök.
És fülükhöz lopózkodik, hogy titkot súgjon belé s szerelmes hízelgéseket: ezzel hivalkodnak, páváskodnak minden halandó előtt!
Óh, annyi minden van ég és föld között, amikről csak a költők álmodoztak valamit!
És kivált az ég fölött, mert minden isten: költők hasonlata, költők leleménye.
Valóban, mindig vonz minket valami - a felhők birodalmához: ezekre rakjuk tarka léggömbjeinket és azután isteneknek és emberfölötti embereknek hívjuk őket.
Hisz ülhetnek felhőkön: elég könnyűek mindezek az istenek és emberfölötti emberek.
Óh, mennyire megelégeltem mindazt a ki nem elégültet, mindazt a ki nem elégítőt, a mi mindenáron esemény akar lenni! Óh, mennyire megelégeltem a költőket!&quot;
Zarathustra beszédét zokon vette az ifju, de hallgatott. És Zarathustra is hallgatott; és szeme befelé fordult, mikéntha messze távolba nézne.
Végtére sóhajta és lélegzetet vőn.
Azután mondá: Máról és hajdanról való vagyok, de van bennem valami, az holnapról és holnaputánról és valamikorról való.
Megelégeltem a költőket, a régieket valamiképen az ujakat: felszínesek ők nekem valahányan és sekély tengerek.
Nem gondolkoztak eléggé a mélybe: ezért van, hogy érzésük nem sülyedt fenékig.
Egy kis kéj, egy kis unalom; ez vala tünődésük.
Kisértetek lehe és suhanása: ennek tartom minden hárfa-pengésüket; ugyan mit tudának eleddig a hangok bensőségéről!
S nem is eléggé tiszták nékem: felzavarják vizeiket, hogy mélyeknek lássanak.
És ezzel szeretnek kibékítőként szerepelni, ám előttem csak középszer keresői és keverők maradnak, felemásak és tisztátalanok!
Óh, belevetém hálómat tengereikbe, jó halakat akarván fogni, de mindig valami öreg isten fejét húztam föl.
Igy az éhezőnek követ adott a tenger. És lehet, hogy maguk is a tengerből származnak.
Igaz, talál az ember gyöngyöt is bennök: annál hasonlóbbak ők maguk kemény kagylókhoz. És lélek helyett gyakran sós nyálkát találtam belsejükben.
És a tengertől eltanulták hívságát is: avagy a tenger nem a pávák pávája-e?
Még a legrútabb bivaly előtt is kibontja pávafarkát, sohasem telik be ezüstös selymes csipkelegyezőjével.
Dacosan nézi a bivaly, lelke közel van a homokhoz, még közelebb a sűrűséghez, de legközelebb a mocsárhoz.&lt;br&gt;
Mit neki szépség, tenger, páva ékessége! Ezt a hasonlatot mondom a költőknek.&lt;br&gt;
Bizony, bizony, szellemük a pávák pávája és tengere a hívságnak!
Nézők kellenek a költő szellemének - még ha bivalyok is!
De megelégeltem ezt a szellemet: és eljőni látom az időt, mikoron megelégeli önnönmagát is.&lt;br&gt;
Már elváltozva látám a költőket és önmaguk ellen szegzett tekintettel.&lt;br&gt;
A szellem vezeklőit látám jőni: közülök jövének.&lt;br&gt;
Im-ígyen szóla Zarathustra.

== Nagy eseményekről ==
Van egy sziget a tengerben - nem messze Zarathustra boldogságos szigeteitől - a melyen szüntelen tűzhányó hegy füstölög; erről mondják a népek, és különösen a vén anyókák a népből, hogy sziklatömbként az alvilág kapu elé vagyon helyheztetve: és magán a tűzhányón át lefelé vezet a szűk ösvény, a mely az alvilágnak ehhez a kapujához szolgál.&lt;br&gt;
Akkortájt tehát, midőn Zarathustra a boldogságos szigeteken időzék, történt, hogy egy hajó horgonyt vetett a szigeten, amelyen a füstölgő hegy emelkedik; és legénysége kiszállott, hogy tengeri nyulakra vadásszon. Dél felé pedig, mikor a kapitány és emberei együtt valának, hirtelen egy embert látának a levegőn át közeledni és érthető szó hallék: &quot;Siessetek! Itt az utolsó pillanat!&quot; De midőn az alak egészen közelükbe ért - gyorsan suhant el mellettük mint az árnyék, abban az irányban, a merre a tűzhányó feküvék - szörnyen megdöbbenve ismerék föl, hogy az Zarathustra; ugyanis mindnyájan látták vala már, - kivéve magát a kapitányt, - és szereték őt, a hogyan a nép szeret: hogy egyenlő részben van benne szeretet és félelem.&lt;br&gt;
&quot;Nézzétek csak!&quot; - monda az öreg kormányos - &quot;Zarathustra poklokra száll!&quot;&lt;br&gt;
Ugyanakkor, hogy ezek a hajósok a tűzszigeten kikötöttek, híre ment Zarathustra eltünésének; és barátai megkérdeztetvén, azt beszélék, hogy éjjel hajóra szállott, a nélkül, hogy megmondotta volna, hová szándékozik utazni.&lt;br&gt;
Ennek okáért nyugtalanság keletkezék; három nap múltán pedig ehhez járult a matrózok esete - s most már mindenki azt mondá, hogy Zarathustrát elvitte az az ördög. Tanítványai ugyan nevették ezt a mende-mondát, sőt egyikük azt mondá: &quot;még előbb hiszem, hogy Zarathustra vitte el az ördögöt!&quot; De valójában mindnyájan nagyon aggódának és vágyakozának utána: nagy volt ezért örömük, mikor ötödnapra megjelent körükben Zarathustra.
És ez a története Zarathustra beszélgetésének, mit a tűzkutyával folytatott vala:&lt;br&gt;
A földnek - mondá - bőre vagyon; és ennek a bőrnek betegségei. Egyiket például úgy hívják, hogy &quot;ember&quot;.&lt;br&gt;
És egy másikat úgy hivnak, hogy &quot;tűzkutya&quot;, erről sokat hazudozának egymásnak az emberek és hagyták, hogy hazudjanak nékik.
Ezt a titkot kifürkészendő szállék át a tengeren: és meztelenül láttam az igazságot, valóban; nyakig mezitláb.
Immár tudom, mi a tűzkutya: és hasonlóképen minden hányó és fölforgató ördög, a kiktől nemcsak öreg anyókák félnek.
Ki veled! tűzkutya, mélységedből! - kiálték - és valld meg, milyen mély a te mélységed! Honnan van az, a mit itt felénk fújsz?
Bőven iszol a tengerből: ezt elárulja sós bőbeszéded: és valahányszor fölforgató és hányó ördögöket hallék, hozzád hasonlónak találám őket; sós, hazug és sekély volt valahány.
Ti tudtok ahhoz, hogy kell bőgni és tűzzel elsötétíteni! Ti vagytok a legigazibb nagyszájúak és úntig megtanultátok a mesterséget, hogy kell az iszapot felkavarni.&lt;br&gt;
Valahol vagytok, kell, hogy iszap legyen a közelben, és sok gombás, üreges és beszorult: ennek föl kell szabadúlnia.
&quot;Szabadság&quot;, ezt bőgitek mindnyájan a legszívesebben: én azonban letevék a &quot;nagy események&quot;-be vetett hitről, mihelyest sok bőgés és füst környékezi.&lt;br&gt;
És hidd meg nékem, pokoli lárma-barátom:
A legnagyobb esemény - nem a mi leghangosabb, - hanem a mi legcsöndesebb óránk.&lt;br&gt;
Nem az uj lárma kitalálói: uj értékek feltalálói körül forog a világ; hallhatatlanúl forog.
És valld meg! Vajmi kevés történt, ha lármád és füstöd elvonúlt. Mert ki bánja, ha város lőn múmiává és oszlop hever a mocsárban!
És ezt az igét mondom még az oszlopok ledöntőinek. Bizonyosan legnagyobb balgaság sót dobni a tengerbe és oszlopokat a mocsárba.
Megvetéstek mocsarában feküdt az oszlop: de épen az a törvénye, hogy a megvetésből uj élet kél számára és eleven szépség!
Ime, istenibb arcvonásokkal áll föl és szenvedésre csábítóan; s bizony köszönetet mond még néktek azért, hogy ledöntöttétek, fölforgatók!&lt;br&gt;
S ezt a tanácsot adom királyoknak, egyházaknak és mindannak, a mi gyöngült korú és erényű - tűrjétek csak, hogy ledöntsenek! A végre, hogy ujra éledjetek s ujra hozzátok költözzék - az erény!
Igy beszéltem a tűzeb előtt: ekkor azonban dühösen félbeszakított és kérdezé: &quot;Egyház? Mi a csoda ez?&quot; &quot;Egyház?&quot; - felelém - &quot;az valami állam-fajta, még pedig a leghazugabb. De hallgass, képmutató eb! Hisz fajtádat bizonyosan úgy is jól ösméred!
Hozzád hasonló képmutató eb az állam; hozzád hasonlatosan szeret füsttel és bőgve beszélni, - hogy elhitesse, mint te elhiteted, hogy a dolgok hasából jő a szava.&lt;br&gt;
Mivelhogy mindenáron a legfontosabb állat akar lenni a földön, ő, az állam; s az emberek el is hiszik nékie.&quot;
Szavaimra a tűzeb irigységtől mintegy őrjöngve ugrándozék. &quot;Mit&quot; - ugatott - &quot;legfontosabb állat a földön? S az emberek el is hiszik nékie?&quot; És oly sok gőz és oly borzasztó hangok jövének torkából, hogy azt hivém, megfúl dühében és írigységében.&lt;br&gt;
Végtére lecsendesedett és loholása alább hagyott; mihelyest azonban elhallgatott, nevetve mondám: &quot;Dühöngsz, tűzeb: ennélfogva igazam van veled szemben!
És hogy igazam maradjon is, hallj egy másik tűzebről: az igazán a föld szivéből szól.&lt;br&gt;
Aranyat lehel lehellete és aranyos esőt: így akarja szíve. Mit neki hamu és füst és meleg nyálka!&lt;br&gt;
Nevetés röpköd ki belőle, mint valami tarka felleg; nem állhatja torkod köszörülését, okádásodat és beleid korgását!
S az aranyat s a nevetést - ezt a föld szivéből veszi, mert hogy tudjad - a föld szive aranyból való!&quot;&lt;br&gt;
Ezt hallván a tűzeb, nem hallgathatott tovább. Megszégyenülve húzta be farkát, bátortalanúl mondá &quot;vau, vau!&quot; azzal lekuncsorgott barlangjába.&lt;br&gt;
Im-ígyen mesélé Zarathustra. Tanítványai azonban alig hallgaták: annyira vágytak néki a hajósokról, a tengeri nyulakról és a röpülő emberről mesélni.&lt;br&gt;
&quot;Mit tartsak róla! - monda Zarathustra - avagy kisértet vagyok-e?
De lehet, hogy árnyékom vala. Hisz ti minden esetre hallottatok már egyetmást a vándorról és árnyékáról?
Ez azonban biztos: rövidebbre kell fognom, - különben még elrontja a hírem.&quot;&lt;br&gt;
És Zarathustra ujra rázta a fejét és csodálkozék. &quot;Mit tartsak róla&quot; - mondá megint.&lt;br&gt;
Miért, hogy a kisértet kiáltá: &quot;Itt az ideje! Ez az utolsó perc!&quot;
&quot;Ugyan mire az - utolsó perc?&quot;&lt;br&gt;
Im-ígyen szóla Zarathustra.

== A jós ==
&quot;- és nagy szomorúságot láték az emberekre borúlni. A legjobbak belefáradának munkáikba.&lt;br&gt;
Tanítás terjede el, hit futa mellette: &quot;minden üres, minden mindegy, minden volt!&quot;&lt;br&gt;
Igaz, hogy arattunk: de miért üszkösödött és barnult meg minden élet? A gonosz holdból mi hullott le a múlt éjszaka?
Hiábavaló volt minden munka, borunk méreggé lőn, gonosz pillantás perzselé el földjeinket és szíveinket.&lt;br&gt;
Megannyian kiszáradánk; s ha tűz hull reánk, hamuhoz hasonlóan porzunk szét: - igen, még a tüzet is kifárasztanók.
Minden kutunk elapadt, a tenger is hátrált. Minden föld ragadni akar, de a mélység nem akar nyelni.&lt;br&gt;
&quot;Óh, hol van tenger, melyben megfulladhatnánk&quot;: így hangzik panaszunk sekély mocsarak fölött.&lt;br&gt;
Bizony, annyira elfáradtunk, hogy meg sem tudunk halni, íme virrasztunk és tovább élünk sirboltokban!
Ily szókat hallott Zarathustra egy jóstól; és jóslata szivére hatott és elváltoztatá. Szomorúan járt-kelt és fáradtan; és hasonlatossá vált azokhoz, a kiről a jós beszélt vala.
Valóban - mondá tanítványainak - egy kevéssé és eljövend ez a hosszú alkonyat. Óh, mint menthetem magammal világosságomat!&lt;br&gt;
Csak belé ne fulladjon ebbe a szomorúságba! Hisz távoli világoknak kell fényeskednie és még a legtávolibb éjszakáknak is!&lt;br&gt;
Ilyeténkép szomorodott szívvel járt-kelt Zarathustra; és három nap nem vőn magához sem ételt, sem italt; nem volt pihenése és elnémula. Végezetre mély álomba esék. Tanítványai pedig hosszon virrasztva ülének körötte és aggódva várák, hogy fölébredne és ujra szólana és meggyógyulna szomorúságától.
És ez az a beszéd, melyet Zarathustra mondott, mikoron fölébredett; hangja pedig mikéntha messze távolból jött volna tanítványaihoz:
Halljátok csak álmomat, barátim, és segitsetek értelmét felfejteni!
Mert rejtély nékem ez az álom; értelme belé van rejtve-fogva és nem röpköd fölötte szabad szárnyakkal.&lt;br&gt;
Azt álmodtam, hogy minden életről lemondék. Éjjeli és temető-őrré lettem vala, ott a halál magános hegyi várán.
Ott fönn őrizém koporsóit: a dohos sírboltok zsúfolva valának az ilyen győzedelmi jelektől. Üveg koporsóból legyőzött élet pillanta reám.&lt;br&gt;
Porral lepett örökkévalóságok szagát lélekzém! tikkadva és porral lepve feküvék lelkem. S ugyan ki is szellőztethette volna ott lelkét!
Körülöttem mindig világos éjszaka vala: mellette magánosság kuporga; és harmadikúl hörgő halálcsönd, leggonoszabb barátom.
Kulcsokat hordozék, minden kulcs közt a legrozsdásabbakat; és velök föl tudtam nyitni a legcsikorgóbb kaput is.
Ádáz krákogásképen futott a hang hosszú folyosókon végig, ha a kapu szárnyai szétnyíltak: csunyán csipogott ez a madár; nem akarta, hogy fölköltsék.&lt;br&gt;
De még borzasztóbb és szívet szorongatóbb volt, ha hallgatott és köröskörűl csend lőn és magam ülék ebben az alattomos némaságban.
Igy telt és mászott időm, ha ugyan volt még idő egyáltalában: mit tudom én! Végtére azonban megesett, a mi fölserkentett.
Háromszoros ütés hallatszék, hasonlatos az ég dörgéséhez és háromszor visszhangzott és üvöltött a boltozat: ekkor a kapuhoz menék.&lt;br&gt;
Alpa! - kiáltám, - ki hordozza hegynek hamvát? Alpa! Alpa! ki hordozza hegynek hamvát?
És megforgatám a kulcsot és emelém a kaput és erőlködém! De még ujjnyira sem nyíla meg.&lt;br&gt;
Akkoron zúgó szélvész szakítá szét szárnyait: fütyölve és élesen sikolva fekete koporsót vetett elém:
És zúgás és éles fütty közben megrepedt a koporsó és ezerszeres hahotát hányt ki.&lt;br&gt;
És gyermekek, angyalok, baglyok, bolondok és gyermeknagyságú pillangók ezernyi torzából hallék a hahota és gúnykacaj és zúgás ellenem.&lt;br&gt;
Rémítően megrémülék ettől: földre dobott. És borzalmamban úgy ordíték, mint még sohasem.
De enkiáltásom fölébresztett: - és magamhoz térek.&lt;br&gt;
Im-ígyen mesélé Zarathustra álmát és azután elhallgatott: mivelhogy még nem tudá álma magyarázatát. Legkedvesebb tanítványa azonban gyorsan fölemelkedék, megragadá Zarathustra kezét és mondá:
&quot;Tulajdon életedet magyarázza nekünk ez az álom, óh Zarathustra.
Nem magad vagy-e az éles füttyű szélvész, mely fölszakítja a halál várának kapuit?&lt;br&gt;
Nem vagy-e magad az iromba gonoszságokkal s az élet angyaltorzaival telt koporsó?
Valóban, ezerszeres gyermeki kacagáshoz hasonlóan lép Zarathustra minden halottas kamarába, kacagva ezeket az éjjeli és sír-őröket és az egyebeket, akik komor kulcsokkal csörögnek.
Kacajod megrémíti és föllöki majd őket; ájulás és ébredés bizonyítják majd, hogy hatalmad vagyon fölöttük.
És még ha eljövend is a hosszú alkonyat és a halálos fáradság, akkor sem fogsz egünkön leáldozni, te szószólója az életnek!
Uj csillagokat láttatál velünk és az éj uj gyönyörűségeit; valóban, a nevetést is tarka kárpitként feszítéd fölénk.
Immár mindig gyermeknevetés fakad majd a sírokból; immár mindig erős szél győz majd minden halálfáradságon: ennek magad vagy a záloga és jósa!&lt;br&gt;
Valóban magukat ellenségeidet álmodád meg: ez volt legnehezebb álmod!
De valamiképen fölébredtél tőlük és magadhoz tértél, azonképen kell, hogy ők ébredjenek - és hozzád térjenek maguktól!&quot;
Igy szólt az ifjú és íme a többiek mind Zarathustra köré tolonganak és megragadák kezét és rá akarák beszélni, hogy hagyja el ágyát és szomorúságát és térjen vissza hozzájuk. De Zarathustra idegen tekintettel ült nyoszolyáján. Olyan volt, mintha valaki hosszú idegen útról tér haza, tanítványaira nézett és nem ismére meg őket. Midőn azután fölemelék és lábára állíták, íme, egyszerre eltávozék a szeme: mindent megértett, a mi történt vala, végig simogatá szakállát és erős hangon mondá:
&quot;Nosza! Ennek hát megvan az ideje; de gondoskodjatok, tanítványaim, jó ebédről, még pedig hamarosan! Im-ígyen akarok vezekelni a rossz álmokért!&lt;br&gt;
A jós pedig oldalomon egyék és igyék: s valóban, mutatok még néki tengert, miben megfúlhat!&quot;&lt;br&gt;
Im-ígyen szóla Zarathustra. Azután pedig hosszan ránézett az álom magyarázójára és közben fejét rázta.

== A megváltásról ==
Midőn Zarathustra egyszer átment a nagy hidon, körülvevék őt a nyomorékok és koldusok és egy púpos im-ígyen szólitá meg:
&quot;Nézd, Zarathustra! A nép is tanúl tőled és kezd hinni igédben: de hogy egészen higygyen benned, egy a hijja - még minket nyomorékokat is rá kell beszélned! Ime, szép választékod van és alkalmad, valóban, több mint egy üstökű! Teheted, hogy vakok lássanak és bénák fussanak; és arról, a kinek sokja van a háta mögött, egy keveset le is vehetsz: - úgy hiszem, - ez volna az igazi módja, hogy a nyomorékok hitelt adjanak Zarathustrának!&quot;&lt;br&gt;
Zarathustra pedig im-ígyen felele a beszélőnek: Ha elveszed a púpos púpját, eszét veszed el - így tartja a nép. És ha a vaknak visszaadod szeme világát, kelleténél több rossz dolgot lát majd a földön: úgy hogy megátkozza azt, a ki meggyógyította. Az pedig, a ki a bénát futóvá teszi, a legnagyobb kárt teszi benne: mert alig hogy futni tud, elragadják bűnei, ezt tartja a nép a nyomorékokról. És miért ne tanulna Zarathustra is a néptől, ha a nép tanúl Zarathustrától?&lt;br&gt;
S mióta emberek közt vagyok, ez nékem a legkevesebb, hogy látom: &quot;ennek félszeme hiányzik, annak meg fél füle, egy harmadiknak a lába, s ismét vannak, kik nyelvüket, vagy orrukat, vagy fejüket veszíték.&lt;br&gt;
Még rosszabbat is látok és láték és nem egy olyan ocsmányságot, hogy nincs kedvem mindegyikről beszélni sőt némelyikről hallgatni sem: tudniillik azokról az emberekről, kiknek mindenük túlkevés, azonkivül, hogy egygyük túlsok - az emberekről, a kik nem egyebek, mint egy nagy szem, vagy egy nagy száj vagy egy nagy has, vagy valami egyéb más nagy; fonák-nyomorékoknak hívom az ilyeneket.
És midőn magánosságomból jöttem és első ízben léptem erre a hídra: nem hivék szememnek és oda néztem és ujra oda és végre mondám: &quot;Ez egy fül! Fül, olyan nagy, mint egy ember!&quot; Még jobban oda néztem: és csakugyan, a fül alatt mozgott még valami, a mi szánalomra méltóan kicsi és nyomorult és vézna vala. És valóban, a roppant nagy fül kis és vékony száron ült -, a szár pedig ember vala! A ki nagyítót tőn szemére, még egy kis, irigy arcocskát is megismerhetett, és hogy egy töpörödött lelkecske ingott-bingott a száron.
A nép pedig azt mondá nékem, hogy a nagy fül nemcsak ember, hanem nagy ember, lángész. Én azonban sohasem hittem a népnek, ha nagy emberekről beszélt - és megmaradtam hitemnél, hogy fonák-nyomorékkal vagyon dolgom, a kinek mindene túlkevés, csak egygye túlsok.
Miután Zarathustra így beszélt vala a púposhoz, és azokhoz, kiknek ez szócsövük és szószólójuk vala, mélységes rossz kedvvel fordult tanítványaihoz és monda:&lt;br&gt;
Bizony, bizony, barátim úgy járok-kelek az emberek között, mint emberek töredékei és elszakadt tagjaik között!
Az a borzasztó szememnek, hogy az embert darabokra törve látom, és szétszórva, mintegy csata- és vágótéren.
És ha szemem a &quot;mostan&quot;-tól a &quot;hajdan&quot;-hoz menekül: mindig ugyanazt találja: dirib-darabokat és elszakadt tagokat és rémítő véletleneket - de nem embereket!&lt;br&gt;
A &quot;mostan&quot; és a &quot;hajdan&quot; a földön - óh, barátim, - ez nékem a legelviselhetetlenebb; és nem tudnék élni, ha nem volnék látnoka annak, a minek el kell jőnie.&lt;br&gt;
Látnok, akaró, teremtő, maga is jövő és a jövőhöz vezető híd - és, óh, maga is még mintegy nyomorék ezen a hidon: Zarathustra mindez.
És ti is gyakorta kérdezétek egymást: &quot;Ki nekünk Zarathustra? Kinek hívjuk?&quot; És, miként én magam, ti is felelétek kérdéstekre: &quot;Vajjon igéző-e? Avagy bételjesítő? Hódító? Avagy örökös? Ősz? Avagy ekevas? Orvos? Avagy lábbadozó beteg?&lt;br&gt;
Költő? Avagy igaz ember? Szabadító? Avagy megfékező? Jó? Avagy gonosz?&quot;&lt;br&gt;
Úgy járok-kelek az emberek között, mint dirib-darabjai között a jövőnek: annak a jövőnek, mit én látok.
És arról költök és arra törekszem, hogy egygyé költsem és összehordjam, ami dirib-darab és rejtély és szörnyű véletlen.
És hogyan viselhetném el, hogy ember legyek, ha az ember nem volna egyben költő is és rejtély fejtő és a véletlen megváltója!
A múlt embereit megváltani és minden &quot;volt&quot;-ot &quot;úgy akartam, hogy legyen&quot;-né teremteni, ezt hínám csak megváltásnak!
Akarat - így hivják a szabadítót és öröm hírhozóját; ezt tanítám nektek, barátim! De most tanuljátok hozzá: az akarat még maga is fogoly.&lt;br&gt;
Az akarat fölszabadít: de hogy hivják azt, a mi még a szabadítót is bilincsekbe veri?
&quot;Volt&quot;: így hivják az akarat fogcsikorgatását és legmagánosabb búbánatát. Tehetetlen lévén azzal szemben, a mi megtétetett - minden múltnak sanda nézője.&lt;br&gt;
Visszafelé nem tud az akarat akarni; hogy nem tudja megtörni az időt és az idő mohó vágyát, - ez az akarat legmagánosabb búbánata.
Az akarat megszabadít: mit talál ki maga az akarat, hogy megszabaduljon búbánatától és gúnyolja börtönét?
Óh, minden fogoly megbolondul! Bolondul szabadítja meg magát a fogoly akarat is.&lt;br&gt;
Hogy az idő nem fut vissza, ez az ő titkos dühe: &quot;az, a mi volt,&quot; - így hívják a követ, mit nem tud elgörgetni.
Igy hát a titkos indulat és rosszkedv köveit görgeti és bosszút áll mindenen, a mi nem érez hozzá hasonlóan indulatot és rossz kedvet.
Im-ígyen lett az akaratból, a megszabadítóból, egy jajtévő: és mindenen, a mi csak szenvedni tud, bosszút vesz azért, hogy nem tud visszafelé akarni.&lt;br&gt;
Ez, igen, csak ez merő bosszú: az akarat akaratossága az idő és az ő &quot;volt&quot;-ja ellen.&lt;br&gt;
Valóban, nagy őrültség lakozik akaratunkban; és minden emberi átka lőn, hogy ez az őrültség szellemet sajátított el!
A bosszú szelleme: óh barátim, ezen töprengtek eleddig az emberek legtöbbet; és a hol szenvedés volt, ott, szerintük, mindig büntetésnek is kellett lennie.
&quot;Büntetés&quot; - így nevezi önmagát a bosszú; hazug szóval mímel magának jó lelkiismeretet.&lt;br&gt;
És mert mindenben, a mi akar, vagyon szenvedés, mivelhogy nem tud visszafelé akarni, - ennélfogva azt tartották, hogy maga az akarat és minden élet - büntetés!&lt;br&gt;
És azután felhő felhőre tornyosúlt a szellemen: míg végre az őrület elkezdé prédikálni: &quot;Minden elmulik, ennélfogva minden megérdemli, hogy elmúljék!&lt;br&gt;
És az is merő igazság, az időnek az a törvénye, hogy gyermekeit föl kell falnia.&quot; Ezt prédikálá az őrület.
&quot;A dolgok erkölcsi rendjét jog és büntetés adja. Óh! hol van megváltás a &quot;dolgok folyásától&quot; és a &quot;lét&quot; büntetésétől!&quot; Ezt prédikálá az őrület.&lt;br&gt;
&quot;Lehet-e megváltás, ha van örök törvény? Óh! elgördíthetetlen a &quot;volt&quot; köve: öröknek kell lennie minden büntetésnek is!&quot; Ezt prédikálá az őrület.
&quot;Nincs tett, a melyet meg lehetne semmisíteni: hogy lehetne a büntetéssel meg nem tetté tenni! Az teszi örökké a &quot;lét&quot; büntetését, hogy a létnek örökké megint tetté és bűnné kell lennie!
&quot;Ha csak az akarat végre nem váltja meg magát és az akarás nem-akarássá nem lészen&quot;: hisz ismeritek, én véreim, az őrület e dajkameséjét!&lt;br&gt;
Tova vezetélek titeket ezektől a dajkameséktől, mikor - azt hirdetém nektek, hogy: &quot;az akarat teremtő.&quot;&lt;br&gt;
Minden &quot;volt&quot; dirib-darab, rejtély, szörnyű véletlen - valamíg a teremtő akarat nem mondja: &quot;hisz úgy akartam!&quot;
- Valamíg a teremtő akarat nem mondja: &quot;Hisz így akarom! Igy fogom akarni!&quot;&lt;br&gt;
De vajjon mondta-e már ezt? És mikor fogja mondani? Leveté-e már az akarat tulajdon balgaságának szerszámát?
Lőn-e már az akarat a maga megváltójává és örömhírmondójává? Feledé-e már a bosszú szellemét és a fogak csikorgatását?
És vajjon ki tanítá, hogy megbékéljen az idővel, ki tanítá magasabbra, mint minden megbékélés?
Minden megbékélésnél magasabbat kell annak az akaratnak akarnia, a mely a hatalom akarása - de hogyan éri el ezt? Ki tanítaná magát még akarásra is?&lt;br&gt;
Ámde beszédének e helyén történt, hogy Zarathustra hirtelen félbeszakítá magát és mintha borzasztóan megrémült volna. Rémült szemekkel nézett tanítványaira; szeme nyílként fúrta át nyilt és titkos gondolatukat. Ám kis vártatva már megint nevetett és megjuhodva mondá:
&quot;Nehéz emberekkel élni, mivelhogy hallgatni oly nehéz, különösen a szószátyároknak.&quot;&lt;br&gt;
Im-ígyen szóla Zarathustra. A púpos pedig végig hallgatta a beszélgetést és ezenközben elfödte arcát, mikor azonban Zarathustrát nevetni hallá, kiváncsian pillantott föl és lassan mondá:
&quot;De miért beszél Zarathustra velünk másképen, mint tanítványaival?&quot;
Felelé Zarathustra: &quot;Mit csodálkozol ezen! Púposokkal szabad púposan beszélni!&quot;&lt;br&gt;
&quot;Jó - mondá a púpos - és tanítványokkal szabad iskolásan beszélni.
De miért beszél Zarathustra máskép a tanítványaival mint enmagával?&quot;

== Az emberi bölcseségről ==
Nem a magasság: a lejtő a borzasztó.&lt;br&gt;
A lejtő, melyen a szem lefelé zuhan és a kéz fölfelé nyúl. Ekkor a szív szédül ágas akaratától.&lt;br&gt;
Óh, barátaim, vajjon kitaláljátok-e szívemnek ágas akaratát?
Az az én lejtőm és az én veszedelmem, hogy szemem a magasságba zuhan, kezem pedig a mélységbe szeretne kapaszkodni és reá támaszkodni.&lt;br&gt;
Az emberekbe kapaszkodik akaratom, láncokkal füzöm magam az emberekhez, mivelhogy valami fölragad, föl az emberfölötti emberhez: mert oda törekszik az én másik akaratom.
És a végre élek vakon az emberek között, mintha nem ismerném őket: hogy kezem ne veszejtse egészen hitét, hogy van szilárd dolog.
Nem ismerlek titeket, emberek: ez a sötétség és vigasztalás gyakorta környékez engem.
Minden gaznak ott ülök a kapu küszöbén és kérdem: ki akar engem megcsalni?
Ime első emberi bölcseségem, hagyom, hogy megcsaljanak, hogy ne kelljen óvakodnom a csalóktól
Óh, ha óvakodnám az emberektől, miképen lehetne az ember léghajóm horgonya! Túlságosan könnyen ragadna föl és el!
Az a gondviselés lebeg sorsom fölött, hogy nem kell magamra gondot viselnem.
És a ki az emberek között nem akar elepedni, annak meg kell tanulnia minden pohárból inni; és a ki emberek között tiszta akar maradni, kell, tudjon ahhoz, hogy szenynyes vízzel is mosakodjék.
És gyakorta im-ígyen vigasztalám magam: &quot;Rajta! Nosza! Öreg szív! Elvétetted a sorsod? élvezd, mint a te - boldogságodat!&quot;
És ez másik emberi bölcseségem: jobban kimélem a hiúkat, mint a fenhéjázókat.&lt;br&gt;
Nemdenem sértett hiuság az anyja minden szomorújátéknak? De a hol büszkeség sértődik, ott valami jobb is nő, mint a büszkeség.
Hogy az élet jó látvány legyen, jól kell játszani játékát: de erre jó színjátszók kellenek.
Jó játékosnak találtam minden hiú embert: játszanak ők, és azt akarják, hogy szívesen nézzék őket, - egész lelküket eltölti ez az akarat.&lt;br&gt;
Színre hozzák magukat, kitálalják magukat; közelükben szeretem az életet nézni, - meggyógyít a búskomorságtól. Azért kimélem a hiúkat, mert búskomorságom orvosai és az emberhez bilincselnek, mint valami színjátékhoz.&lt;br&gt;
És azután: ugyan ki méri a hiún szerénysége egész mélységét!
Tőletek akar hitet meríteni önmaga iránt; pillantástokból táplálkozik, kezetekből faldossa a dícséretet.
Még hazugságtoknak is hisz, hahogy jól hazudtok neki, mert szíve mélyében így sóhajtozik: &quot;mi vagyok én!&quot;
És ha az az igazi erény, a melyik nem tud magáról: nos, a hiú nem tud a maga szerénységéről!&lt;br&gt;
Harmadik emberi bölcseségem pedig az, hogy a gonosz nézésétől nem térit el félénkségtek.&lt;br&gt;
Boldog vagyok, hogy láthatom a csodákat, miket forró nap költ ki: tigriseket, pálmákat, csörgő kígyókat.
Az emberek között is van forró nap szép szülöttje és sok csodálni méltó a gonoszon.&lt;br&gt;
Ámbátor, valamiképen legnagyobb bölcseiteket sem látom olyan nagyon bölcseknek, úgy az emberek gonoszságát is jobbnak találom hirénél.
És gyakorta kérdezém fejem rázva: minek csörögtök csörgő kigyók?
Valóban, a gonosznak is van jövője! És a legforróbb delet még nem fedezték föl az ember számára.&lt;br&gt;
Mennyit hivnak ma már a legnagyobb gonoszságnak, pedig szélessége csak egy tucat lábnyi és hossza három hónap.
Egykoron azonban majd nagyobb sárkányok születnek. Mert, hogy az emberfölötti embernek ne hiányozzék sárkánya, az óriás sárkány, méltó hozzá: még kell, sok forró nap perzselje a nyirkos őserdőket.
Vadmacskáitoknak előbb tigrisekké kell válniok és mérges varangyaitoknak krokodilusokká: hogy a jó vadásznak jó vadászata essék!&lt;br&gt;
És ti, jók és igazak! Rajtatok sok a nevetséges, hát még attól való félelmetek, mit eddig &quot;ördög&quot;-nek hittak!
Oly idegen lelketeknek a nagy, hogy nektek az emberfölötti ember jóságában is rettenetes lenne!
És ti, bölcsek és tudósok, elmenekülnétek a bölcseség napjának perzselésétől, miben az emberfölötti ember élvezve föröszti meztelenségét&lt;br&gt;
Ti legmagasabb rendü emberek, kikkel szemem valaha találkozék, íme, kételkedem bennetek és titkon nevetlek benneteket: azt hiszem, emberfölötti emberem előtt - ördög volna a nevetek!&lt;br&gt;
Borzongás futott végig rajtam, midőn ezeket a legjobbakat mez nélkül látám: ekkor szárnyaim nőttenek, hogy ellebegjek messze jövőkbe.
Messzibb jövőkbe, délibb délre, miről egy alkotó valaha álmodott: oda, hol az istenek minden mezüket szégyenlik!
De titeket lepelben akarlak látni, felebarátim és embertársaim, és szépen felcicomázva és hiúknak és tekintélyeseknek, mint &quot;a jók és igazak.&quot;&lt;br&gt;
És lepelben akarok köztetek ülni magam is, hogy titeket és magamat félreismerjelek: mert ez az utolsó emberi bölcseségem.&lt;br&gt;
Im-ígyen szóla Zarathustra.

== A legcsöndesebb óra ==
Mi történt vélem, barátim? Megzavarodva láttok engem, s elűzve, kedvetlenül engedve, távozásra készen, óh, - a tőletek távozásra készen!&lt;br&gt;
Igen, Zarathustrának még egyszer vissza kell mennie magánosságába: de a medve ez egyszer kedvetlenül megy vissza barlangjába!
Mi történt vélem? Ki parancsolja ezt? Óh, mérges úrnőm akarja így, ő szólott hozzám; említém már néktek nevét?
Tegnap este tájban szólott hozzám legcsöndesebb órám: ez a neve rettentő úrnőmnek.&lt;br&gt;
És úgy történék, - mert mindent meg kell néktek mondanom, hogy szívetek ne kérgesedjék meg a hirtelen való iránt!
Ösméritek az álomba merülő ember rémületét?&lt;br&gt;
Velőkig megrémül, hogy a föld kisiklik alóla és elkezdődik az álma.
Ezt mondom néktek hasonlatúl. Tegnap, a legcsöndesebb órában, a föld kisiklék alólam: elkezdődött az álmom.&lt;br&gt;
A mutató haladt, életem órája lélekzetet vőn - sohasem hallék ily csöndet magam körűl: úgy hogy szívem megrettent.
Azután hangtalan szózat szóla hozzám: &quot;Tudod-e Zarathustra?&quot;
És fölordíték ettől a susogástól és vérem visszaszökött orcámról: de hallgaték.&lt;br&gt;
Ekkor ismét hangtalan szózat szóla hozzám: &quot;Te tudod Zarathustra, de nem beszélsz!&quot;&lt;br&gt;
Végtére azután dacosan felelém: &quot;Igen, tudom, de nem akarom kimondani!&quot;&lt;br&gt;
És ekkor ujra hangtalan szózat szóla hozzám: &quot;Te nem akarod, Zarathustra? És azután igaz-e ez? Ne rejtőzz dacod mögé!&quot;
És én sírék és reszketék, mint a gyermek és mondám: &quot;Óh szeretném, de ha nem bírom! Csak ezt engedd el nékem! Meghaladja erőmet!&quot;
Ekkor ujra hangtalan szózat szóla hozzám: &quot;Mit törődsz magaddal, Zarathustra! Mondd ki szavad és törj össze!&quot;
És felelém: &quot;Óh, hát az én szavam? Ki vagyok én? Méltóbbra várok; nem vagyok méltó, hogy rajta csak össze is törjek.&quot;
Ekkor ujra hangtalan szózat szóla hozzám: &quot;Mit törődsz magaddal? Még nem talállak elég alázatosnak. Az alázatosság bőre a legvaskosabb.&quot;
És felelém: &quot;Mit nem türt már alázatosságom bőre?
Magasságom lábánál lakom: mily magasak csúcsaim, még senki sem monda meg nékem. De völgyeimet jól ösmérem&quot;.
Ekkor ujra hangtalan szózat szóla hozzám: &quot;óh, Zarathustra, kinek hegyeket kell áthelyeznie, az völgyeket és sikságokat is tud áthelyezni.&quot;&lt;br&gt;
És felelém: &quot;Szavam még nem helyeze át hegyeket és a mit beszéltem, még nem éré el az embereket. Igaz, hogy elmentem az emberekhez, de még nem érék hozzájok.&quot;&lt;br&gt;
Ekkor ujra hangtalan szózat szóla hozzám: &quot;Mit tudsz te erről! A harmat akkor hull a fűre, ha az éjszaka legnémább.&quot;
És felelém: &quot;Kigunyolának, mikor a magam útját megtaláltam és jártam: pedig igazában reszketének lábaim.
És így szólának hozzám: elfeledted az utat, íme elfeleded a járást is!&quot;&lt;br&gt;
Ekkor ujra hangtalan szózat szóla hozzám: &quot;Mit törődsz csúfolódásukkal! Olyan vagy, a ki az engedelmességet elfeledted: íme parancsolnod kell!
Tudod-e, ki a legszükségesebb mindenkinek? A ki nagyot parancsol.
Nagyot véghezvinni nehéz; de a nehezebb: nagyot parancsolni.
Ezt bocsáthatni meg néked a legkevésbbé: meg van a hatalmad, s nem akarsz uralkodni.&quot;&lt;br&gt;
És felelém: &quot;Híjjával vagyok az oroszlán hangjának, hogy parancsolhatnék.&quot;
Ekkor ujra mintegy susogás szóla hozzám: &quot;A legcsöndesebb szavak idézik föl a vihart. Galamblábon jövő gondolatok kormányozzák a világot.&lt;br&gt;
Óh Zarathustra, menj mint árnyéka annak, minek jönnie kell: úgy parancsolsz majd és parancsolván elöljársz.&quot;
És felelém: &quot;Szégyenkezem.&quot;
Ekkor ujra hangtalan szózat szóla hozzám: &quot;Még gyermekké kell lenned és szemérem-nélkülinek.&lt;br&gt;
Még benned van az ifjuság gőgje, későn levél fiatal: de a ki gyermekké akar lenni, annak még ifjúságát is le kell győznie.&quot;
És sokáig töprengtem reszketve. Végre azután azt mondám, a mit először mondék: &quot;Nem akarok.&quot;&lt;br&gt;
Ekkor hahota hallék körülöttem. Óh jaj, mint tépé szét ez a hahota beleimet és mint hasítá föl szívemet!
És utoljára szóla hozzám: &quot;óh Zarathustra, gyümölcsöd érett, de te nem vagy érett gyümölcsödre!&lt;br&gt;
Igy megint vissza kell térned magánosságodba: mert még meg kell puhulnod.&quot;&lt;br&gt;
És ujra hahota hallék és futás: azután csend lőn körülöttem, mintegy kétszeres csönd. Én azonban a földön feküdtem és a verejték csörgött tagjaimról.
- Ime mindent hallottatok, miért kell visszatérnem magánosságomba. Semmit sem hallgattam el előttetek, barátim.
De azt is hallottátok tőlem, ki minden ember közt a leghallgatagabb és az akar lenni!&lt;br&gt;
Óh barátim! Még volna mondani valóm, még volna adni valóm néktek! Miért nem adom? Avagy fukar vagyok?&lt;br&gt;
Ezt mondván, Zarathustrát elfogta a fájdalom ereje és a barátaitól bucsúzás közelsége, azonképen, hogy hangos sírásra fakadt; és senki sem tudta megvigasztalni. Éjszaka azután magában távozék és elhagyá barátait.

[[Kategória: Filozófia]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Im-ígyen szóla Zarathustra/Harmadik könyv</title>
    <id>2208</id>
    <revision>
      <id>5729</id>
      <timestamp>2006-12-05T08:14:16Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>Gubbubu</username>
        <id>3</id>
      </contributor>
      <comment>/* A hét pecsét */</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     =Friedrich Nietzsche
| cím        =[[../]]
| szakasz    =(Harmadik könyv)
| előző      =← [[../Második könyv|Második könyv]]
| következő  =[[../Negyedik könyv|Negyedik könyv]] →
| megjegyzés =
}}

''Ti fölfelé tekintgettek, ha föl akartok emelkedni.
Én pedig lenézek, mivelhogy már fölemelkedém.
Ki tud közületek egyszerre nevetni és lelkesülni?
A ki a legmagasabb hegyre hág, az nevet minden szomorú-játékot és szomorú-valóságot''.&quot;
'''Z a r a t h u s t r a''',
''az olvasásról és írásról''. (I. rész, 51. 1.)
 

== A vándor ==
Éjfél táján Zarathustra a sziget hátának vevé útját, hogy kora reggel a túlsó partra érjen; mivelhogy ott szándékozott hajóra szállani. &lt;br&gt;
Jó rév vala ott, a melyből idegen hajók is szerettek kiindulni; ezek magukkal vitték, a ki a boldogságos szigetekről tengerre akart szállani.
Midőn tehát Zarathustra a hegy hátán fölfelé mendegélt, útközben megemlékezék a sok magános vándorlásról, miben ifjúságától kezdve része vala, s megemlékezék arról, mennyi hegyet, hátat és csúcsot hágott már meg.
Vándor vagyok és hegymászó, monda szívének, nem szeretem a síkságot és úgy látszik nem tudok sokáig nyugton ülni.
És bármi légyen is még sorsom és éleményem, - vándorlás lészen benne és hegymászás: végezetre az embernek nincs egyéb éleménye, mint maga-maga.
Elmúlt az idő, midőn még véletlenek eshettek meg vélem; és mi eshetnék még ölembe, a mi nem volna már tulajdonom!
Csak hazatér végre, hazatér - az én &quot;én&quot;-em, és a mi része sokáig idegenbe járt és szerteszórva minden dolog és eset között.
És még egyet tudok: most utolsó csúcsom előtt állok és az előtt, a mi legtovábbra tétetett félre számodra: óh, legkeményebb utamnak kell nekivágnom! Óh, legmagánosabb vándorlásomat kezdtem meg!
A ki pedig fajtámból való, az nem menekül az ilyen órától: az órától mely így szól hozzá: &quot;Csak most járod a nagyságodra vezető utat! Csúcs és mélység - íme egygyé olvasztatott!
A nagyságodra vezető utat járod: íme végső menedéked lőn, ami eleddig végső veszedelmed vala.
A nagyságodra vezető utat járod: íme, kell, az bátorítson leginkább, hogy mögötted nincs már út!
A nagyságodra vezető útat járod: itt ne leselkedjék senki sarkad után! Lábad maga törlé ki mögötted az utat, és fölébe ez vagyon írva: &quot;lehetetlenség.&quot;
És ha most már minden lajtorja híjjával vagy, tudnod kell hozzá, hogy még a tulajdon fejeden járj: ugyan, hogy akarnál máskép fölfelé hágni?
Tulajdon fejeden és tulajdon szíveden keresztűl! Most a legpuhábbnak is meg kell keményednie benned.
A ki mindig sokat kímélte magát, az utóvégre a sok kimélet miatt betegeskedik. Dicsértessék, a mi keménynyé tészen! Én nem dicsérem a földet, a hol vaj és méz folyik!
Ha ki sokat akar látni, meg kell tanulnia, hogy magától eltekintsem: - erre a keménységre szüksége van minden hegymászónak.
A kinek pedig a megismerés mívénél tolakodó a szeme, hogy láthatna minden dologból többet felszínénél!
Te azonban, Zarathustra, minden dolognak fenekét és hátterét akarád látni: ezért hát át kell hágnod magad - előre, föl, valamig még a csillagaid is alattad-valók lesznek!
Igen! Lenézni magamra, sőt csillagjaimra: csak, ha oda érnék, csak ezt hívnám majd az én csucsomnak: az utolsó csúcsom van még hátra.
Im-ígyen szóla magához Zarathustra hegynek-menet, kemény igékkel vígasztalván szívét: mivelhogy szíve vérzett, mint még sohasem. És a hegy hátának tetejére jutván, íme, előtte feküvék a másik tenger szétterjedve: és ő nyugodtan állt és sokáig hallgatott. Az éjszaka pedig hideg vala ebben a magasságban és tiszta és csillagoktól ragyogó.
Megismerem a sorsom, - mondá végre búsongva. - Rajta! Kész vagyok. Ime elkezdődék utolsó magánosságom!
Óh, ez a fekete, szomorú tenger itt alattam. Óh ez a fekete, éjjeli borús kedv! Óh sors és tenger! Ime hozzátok kell leszállanom!
Legmagasabb hegyem előtt állok és leghosszabb vándorlásom előtt: ezért még mélyebbre kell szállnom, mint valaha: - mélyebbre a fájdalomba, mint valaha, bele egészen legfeketébb hullámáig! Igy kivánja sorsom: Rajta! Kész vagyok.
Honnan jőnek a legmagasabb hegyek? - kérdezém egykoron. - Ime megtanulám, hogy a tengerből jöttenek.
Ez a tanúság rajta van kövükön. Kell, hogy a legmagasabb a legmélyebből jusson föl magasságába.
Igy szóla Zarathustra a hegy csúcsán, a hol hideg vala, mikoron pedig a tengerhez közel ért és végre a szirtek alatt állott, azonközben elfáradt és még erősebben vágyódék, mint az imént.
Most még minden alszik, mondá; a tenger is alszik. Szeme álomittasan és idegenül néz reám.
De melegen lehell, azt érzem. És azt is érzem, hogy álmodik. Álmában hánykolódik kemény párnáin.
Hallga! Hallga! Hogy nyög a rossz emlékektől! Vagy talán mert rosszat vár?
Óh, veled szomorkodom, sötét szörnyeteg, és magamra is haragszom te miattad.
Óh, hogy kezem nem elég erős! Valóban szíves-örömest megváltanálak rossz álmaidból!
És midőn Zarathustra ezeket monda, búsan-keserüen nevete maga-magán. Hogyan Zarathustra! - mondá, - hát még a tengert is vigasztalni akarod énekeddel?
Óh, te kedves bolond Zarathustra, te bizó boldogok boldoga! De ilyen valál mindenha: mindig bizodalmasan közelítettél minden borzasztóhoz.
Minden szörnyeteget meg akartál simogatni. Egy kis meleg lehellet, egy kis puha lágy pihe szőr a lábon: - és mindjárt kész valál szeretni és csalogatni.&lt;br&gt;
A szeretet a magános veszedelme, a szeretet minden élő iránt! Valóban kacagni-való, milyen bolond és szerény vagyok a szerelemben.
Im-ígyen szóla Zarathustra és ujból kacagott: azután megemlékezék elhagyott barátairól, - és mintha gondolatával vétkezett volna ellenök, neheztelt gondolataira is. És mihamar megesék, hogy a nevető elsírá magát: - indulattól, vágytól sírdogála Zarathustra keservesen.
 

== A látomásról és a talányról ==
1.&lt;br&gt;
Híre terjedvén a hajósok között, hogy Zarathustra a hajón van - mert egyazon időben szállott vele hajóra egy ember, a ki a boldogságos szigetekről jött, - nagy kiváncsiság és várakozás keletkezék. Zarathustra azonban hallgatott két napig és hideg és süket vala a szomorúságtól, úgy, hogy sem pillantásaikra, sem kérdéseikre nem válaszolt. Második nap este azonban bár még szótlanul ujra megnyitá fülét: mivelhogy sok különös és veszedelmes dologról lehetett hallani e hajón, mely messziről jött és még messzebbre igyekezett. Zarathustra pedig barátja vala mindazoknak, a kik messze-utat tesznek és nem akarnak veszedelem nélkűl élni. És lám, utoljára a hallgatás megoldá az ő nyelvét és szívének jege megtörék: - ekkor im-ígyen kezde beszélni:
Néktek, a merész keresőknek, kisértőknek, s a ki csak valaha csalárd vitorlákkal borzalmas tengerekre szálla, néktek, a talány-ittasoknak, a homály-kedvelőknek, a kiknek lelkét fuvola csalogatja minden tévelygés barlangjához:
- mert ti nem akartok gyáva kézzel fonál után kapkodni; és ha kitalálni tudtok, gyülölitek, hogy arra okok fonalán rávezessenek -
néktek, csak néktek beszélem el a talányt a mit láték, - a legmagánosabbnak látomását.
Komoran menék minap halott-halavány alkonyatban, - komoran és keményen, összeszorított ajkakkal. Nemcsak egy napom áldozott le.
Egy ösvény, mely dacosan vezetett föl zuhanó kőtörmeléken keresztül, gonosz, magános ösvény, melyen nem nőtt már se fű, se fa: egy hegyi ösvény csikorgott lábam daca alatt.
Némán lépkedve kavicsok gúnyos nyikorgása közt, széttaposva a követ, melyen elcsúszott: im-ígyen kényszeríté magát lábam fölfelé.
Fölfelé: - hogy dacoljon a szellemmel, mely lefelé húzá, a mélységbe húzá, a nehézség szellemével, sátánommal, esküdt ellenségemmel.
Fölfelé: - ámbátor rajtam ült, a félig törpe, félig vakondok; bénán, bénítóan, fülembe ólmot, agyamba ólmos gondolatokat csöpögtetve.
&quot;Óh Zarathustra - mormogá keserű gúnynyal, szótagot szótag után hebegve - óh, bölcsesség köve! Magasra dobtad magad, de minden földobott kőnek - esnie kell!
Óh Zarathustra, bölcseség köve, te parittyakő, te csillagromboló! Magadat dobtad magad oly magasra, de minden földobott kőnek - esnie kell!
Magadra ítéltetve és tulajdon megkövezésedre: óh Zarathustra, messze dobtad ugyan a követ, - de te reád esend az vissza!&quot;
Erre elhallgatott a törpe; és ez soká tartott. Hallgatása azonban nyomasztó volt nékem; és az ilyetén együttlétben az ember valóban magánosabb, mint magában!
Fölfelé hágtam, tovább, tovább, álmodék, gondolkodám, - de minden nyomott. Beteghez valék hasonlatos, kit elfáraszt gonosz kínja, és kit álmából még gonoszabb álom ébreszt föl. -
De van bennem valami, a mit bátorságnak hínak: ez eleddig agyonütött bennem minden bátortalan kedvet. Ez a bátorság parancsolá, hogy végre megálljak és így szóljak: &quot;Törpe! Te! Vagy én!&quot; -
Mert bátorság a legjobb agyonütő szerszám, - bátorság, amely támad: mivel minden támadás pengő játék.
Az ember pedig a legbátrabb állat; ezzel bírt le minden állatot. Pengő játékkal bírt le minden fájdalmat is; az emberi fájdalom pedig a legmélyebb fájdalom.
A bátorság agyonüti a mélység szédületét is: és hol nem áll az ember mélységek szélén! Avagy látni nem annyi-e, mint - mélységeket látni?
Bátorság a legjobb agyonütő szerszám: a bátorság agyonüti az együtt-szenvedést is. Az együtt-szenvedés pedig a legmélyebb mélység: a milyen mélyre belenéz az ember az életbe, olyan mélyre néz a szenvedésbe is.
Bátorság a legjobb agyonütő szerszám, a bátorság, a mely támad; az még a halált is agyonüti, mert így szól:
&quot;Ez vala az élet? Rajta! Még egyszer!&quot;
Az ilyen szóban pedig sok a pengő játék. Kinek füle van az hallja. -
2.&lt;br&gt;
&quot;Megállj, törpe!&quot; - szólék. - &quot;Én! Vagy te! De én vagyok az erősebb kettőnk között -: te nem ösméred mélységes gondolataimat! Azt - te nem bírnád elviselni!&quot; -
Ekkor megkönnyebbített valami történet: mert a törpe leugrott vállamról, a kiváncsi! És ott gunyasztott előttem egy kövön. És éppen kapubejárás előtt állánk meg.
Lásd ezt a kaput! Törpe! - folytatám -: ennek két arca vagyon. Két út találkozik itt: ezeken még senki sem ment végig.
Ez a visszavezető hosszú utca: örökkévalóságig tart. És az a hosszú utca kifelé - ez egy másik örökkévalóság.
Ellentmondanak egymásnak ezek az utak: éppen egymás fejéhez ütődnek: - és itt, ennél a kapunál találkoznak. A kapu fölött ez vagyon irva: &quot;Pillanat.&quot;
De ha ki egyikükön tovább menne - és mindig távolabb: hiszed-e, törpe, hogy ezek az utak örökké ellentmondanak egymásnak?&quot; -
&quot;Minden egyenes hazudik&quot; - mormogá hányi-vetin a törpe. - &quot;Minden igazság görbe, az idő maga is körvonal.&quot;
&quot;Te, nehézség szelleme! - mondám haraggal, - &quot;ne vedd túlságosan könnyen a dolgot! Különben ott hagylak gunnyasztani, a hol gunnyasztasz, te béna - pedig én magasra vittelek!
Lásd, - folytatám - ezt a pillanatot! Ettől a pillanat-kaputól hosszú, örök utca vezet visszafelé: mögöttünk örökkévalóság vagyon. Nem kell-e, hogy az, a mi mindenek közül megeshetik, már egyszer megesett, megtétetett, mellettünk elfutott légyen?
És ha már minden volt: mit tartasz, törpe, erről a pillanatról? Nem kell-e, hogy már egyszer ez a kapubejárás is volt légyen?
És vajjon nincsenek-e mindenek oly erősen egymásba bogozva, hogy ez a pillanat minden jövendőket maga után vonjon? Tehát - még magát is?
Mert mindennek, a mi futni tud: ezen a hosszú úton kifelé is - kell még egyszer futnia! -
És ez a lassú pók, a mely a holdvilágban mászik, és maga ez a holdvilág, és én és te a kapubejárásnál, egymással susogva, örök dolgokról susogva - nem kell-e, hogy már egyszer mi is voltunk légyen -
és nem kell-e visszajönnünk és azon a másik utcán futnunk, kifutnunk, magunk előtt, ezen a hosszú borzadályos utcán, - nem kell-e örökkön-örökké visszatérnünk?&quot;
Im-ígyen beszélék és egyre halkabban, mivelhogy féltem tulajdon gondolataimtól és rejtett gondolataimtól. Ekkor, hirtelen, kutyát hallék a közelben vonítani.
Hallottam-e valaha kutyát így vonitani? Gondolatom visszafutott. Igen! Mikoron még gyermek valék és legtávolabbi gyermekkoromban - akkor hallottam egyszer kutyát így vonítani: és látám is, borzas, felemelt fejét, reszketve, a legnémább éjszakán, mikor kutyák is hisznek a kisértetekben:
- úgy, hogy megesék a szívem. Mert éppen akkor ment el a ház fölött a teli hold, halálos csöndben, éppen akkor állott meg, ő, a kerek izzás, - csöndben lapos tetőn, miként idegen tulajdonon:
ezen rémült meg akkor a kutya: mert a kutyák hisznek a tolvajokban és kísértetekben. És mikoron másodszor is hallám ezt a vonítást, megesék a szívem.
Hova lőn ekkor a törpe? És a kapubejárás? És a pók? És minden susogás? Avagy álmodtam? Fölébredék? Vad szirtek közt allék egyszerre, magamban, síváran, a legsívárabb holdvilágban.
De egy ember feküvék itt! És ott! A kutya ugrándozva, borzasan, szükölve, - mert látta, hogy közeledem - majd megint vonított, majd kiáltott: hallék-e valaha kutyát így kiáltani segítségért?
És valóban, a mit láték, olyant még nem láttam soha. Fiatal pásztort láték, a ki vonaglott, fuldoklott, rángatózott, eltorzúlt arccal; szájából pedig fekete, nehéz kigyó lógott ki.
Láték-e valaha ennyi utálatot és halovány borzadályt egy arcon? Bizonyosan aludt! Ekkor a kigyó bemászott torkába - és mélyen beléharapott.&lt;br&gt;
Kezem rángatta a kígyót és egyre rángatta: - hiába! nem rántá ki a torokból. Ekkor bődült belőlem a szó &quot;Harapd! Harapd!
Harapd le a fejét! Harapd!&quot; - így bődült belőlem a szó, borzadásom, gyülöletem, utálatom, szánalmam, minden jóm és gonoszom egyetlen kiáltással bődült belőlem.
Ti bátrak körülöttem! Ti keresők, kisértők és a ki csak valaha csalárd vitorlákkal ki nem kutatott tengerekre szálla! Ti talány-kedvelők!&lt;br&gt;
Találjátok hát ki talányomat, mit akkor láték, magyarázzátok meg a legmagánosabb látomását!
Mert látomás vala és jövőlátás: - vajjon mit láték akkor hasonlatban? És ki az, a ki egyszer még eljövendő?
Ki a pásztor, kinek im-ígyen torkába mászott a kigyó? Ki az az ember, kinek im-ígyen torkába mászik majd minden legnehezebb, legfeketébb?
A pásztor pedig beleharapott, ahogyan kiáltásom javallá; derekasan beléharapott! Messzire köpte a kigyófejét, - és fölugródék. -
Nem pásztor többé, nem ember többé, - hanem szinében elváltozott, egy ragyogó fényességtől környékezett valaki, a ki kacagott! Ember még nem kacagott úgy a földön, miképen ő kacagott!
Óh, barátim, hahotát hallék, mi nem vala emberi hahota, - és íme szomjúság epeszt, sohasem szunynyadó vágyakozás.&lt;br&gt;
Epeszt a vágy ez után a nevetés után, óh, hogyan viselem el még az életet! És hogyan viselhetném el most - a halált! -&lt;br&gt;
Im-ígyen szóla Zarathustra.
 
== A kéretlen üdvösségről ==
Ilyen talányokkal és keserüséggel szívében szálla Zarathustra tengerre. Midőn pedig a boldogságos szigetektől és barátaitól négy napi járásra vala, akkor már lebírta minden fájdalmát -: diadalmasan és erős lábon állá megint a sorsát. És az időben im-ígyen szóla Zarathustra ujongó lelkéhez:
Magam vagyok megint és magam akarok lenni, magam a tiszta éjszakával és szabad tengerrel; és megint délután van körülöttem.
Délután találám először barátimat, délután másodízben is: - az órában, a mikor minden fényesség enyhül.
Mert a mi boldogság még úton van ég és föld között, az még derüs lelket keres szállásáúl: boldogságtól enyhült minden fényesség.
Óh életem délutánja! Egykoron az én boldogságom is völgynek szállott, hogy szállást keressen magának: akkor találá föl ezeket a vendégszerető nyílt lelkeket.
Óh életem délutánja! Mit nem adnék oda, hogy Egyet szerezzek: gondolataimnak ezt az eleven ültetvényét és legmagasabb reménységemnek ezt a hajnalhasadását!
Társakat keresett egykor a teremtő és az ő reménysége gyermekeit: s íme, úgy esett, hogy nem találá őket, hanemha maga teremté őket.
Im-ígyen művem közepén tartok, gyermekeimhez menet és tőlük jövet: gyermekei kedvéért kell magának Zarathustrának beteljesednie.
Mivelhogy igazában csak gyermekünket és mívünket szeretjük: és a hol nagy a magaszeretet, ott az várandós állapot jele, - úgy találám.
Gyermekeim még első kikeletükben zöldelnek, közel állva egymáshoz és közösen rázatva szelektől, fácskái kertemnek és legjobb földemnek.
És valóban! Valahol ilyen fácskák állnak egymás mellett, ott van boldogságos sziget.
Egykoron azonban ki akarom ásni őket és mindegyiket magába állítani: hogy tanuljon magasságot és dacot és óvatosságot.
Görcsösen és görnyedten és hajlékony keménységgel álljon azután mindenik a tenger partján, eleven világító tornyául a győzhetetlen életnek.
Ott, hol a viharok a tengerre zúdulnak és a hegy orrmánya vizet szürcsöl, ott tartson mindenik egyszer éjjel-nappal őrséget, hogy ő megpróbáltatassék és megismertessék.
Meg kell ismertetnie, meg kell próbáltatnia, vajjon az én fajtám és származásom-e, - vajjon hosszú akarat ura-e, szólván is néma és engedékeny akképen, hogy adva vesz: - hogy egykoron társam legyen és Zarathustra teremtő és ünneplő társa: olyan, a ki az én akaratomat az én tábláimra irja; mindenek teljesebb beteljesedésére.
És az ő és hozzája hasonlók kedvéért kell magamnak is beteljesednem: ezért térek most ki boldogságom elől és kínálkozom minden balsorsnak - hogy én is utóljára megpróbáltassam és megismertessem.
S bizony, bizony, ideje volt, hogy menék és a vándor árnyéka és legnagyobb unalma és legcsöndesebb órája - minden rábeszélt: &quot;itt a legfőbb ideje!&quot;
A szél kulcslyukomon fúva mondá: &quot;Menj!&quot;
De én gyermekeimhez láncolva feküvék: a sóvárgás veté nekem ezt a cselt, a sóvárgás szeretet után, hogy zsákmánya legyek gyermekeimnek és elveszszek bennök.
Sóvárogva kivánni - ez nékem már annyi, hogy elveszítettem magam. Enyéim vagytok gyermekeim! Ez a birtok töltsön el nyugalommal, s ne zavarjon semmiféle kivánság.
Ám a nap heve forrón rátüzelt szeretetemre, a maga nedvében főtt Zarathustra, - ekkor árnyék és kétség elröpült fejem fölött.
Már-már dérre, télre vágyódtam: &quot;óh, hogy megint dér és tél ropogtasson és csikorgasson engem!&quot; - sóhajték: - ekkor fagyos ködök szálltak föl belőlem.
Multam törte föl sírját, nem egy elevenen eltemetett fájdalom ébredett föl -: csak kialudta magát s csak alakoskodott halotti köntösben.
Im-ígyen minden jel ezt kiáltá felém: &quot;itt az idő!&quot; Én azonban - nem hallám; mig végre megmozdult mélységem és furdalt a gondolatom.
Óh, mélységes gondolat, ki az én gondolatom vagy! Vajjon mikor lesz erőm, hogy áskálni hallván többé ne reszkessek?
Torkomig ver a szívem, ha áskálni hallak! Még hallgatásod is fojtogat, te mélységesen hallgató!
Még sohasem kisérlém meg, hogy fölszólítsalak: elég már, hogy magammal hordoztalak! Még nem valék elég erős az utolsó oroszlán-bátorságra és oroszlán-pajkosságra.
Elég borzasztó vala már nékem nehézséged: egykoron azonban meglelem majd az erőt és oroszlán-hangot, a mely téged fölhív!
S ha csak egyszer lebírtam ezt, még nagyobbat is lebírok; és győzelem legyen beteljesedésem pecsétje! -
Ezenközben még bizonytalan tengeren hajtatom; a vak eset hizeleg nékem, a símanyelvű; előre és hátra nézek, - s még nem látok véget. Még nem ütött utolsó harcom órája, avagy talán éppen most üt? Valóban, csalárd szépséggel néz rám köröskörül tenger és élet!
Óh, életem délutánja! Óh est előtti boldogság! óh dagadó tenger réve! Óh béke a bizonytalanságban! Mily bizalmatlan vagyok mindnyájatok iránt!
Miképen ő maga előtt tuszkolja szerelmesét, gyöngéden még keménységében is, a féltékeny, - azonképen tuszkolom én magam előtt ezt a boldog órát.
El veled, boldog óra! Benned kéretlen üdvösség jőve hozzám! Mert legmélyebb fájdalmamat akarva állok itt: - rossz időben jövél!
El veled, boldog óra! Inkább végy szállást ott - gyermekeimnél! Siess! és még este előtt áldd meg őket az én boldogságommal!
Ime közelg az est: a nap leáldozik.
Vége - boldogságomnak!&lt;br&gt;
Im-ígyen szóla Zarathustra.
És egész éjjel vára balsorsát; de hiába várá. Az éjszaka világos és csöndes maradt, a boldogság maga pedig egyre közelebb jöve.
Reggel felé azonban Zarathustra szívére mosolygott és gúnyosan mondá: &quot;A boldogság sarkom után fut. Ez azért van, hogy én nem futkosom fehérnép után. Mert a boldogság fehérnép.&quot;
 
== Napkelet előtt ==
Óh, Ég fölöttem, te tiszta! Mély! Te fényesség mélysége! Téged nézvén isteni vágyaktól borzongok.
Magasságodba akarom vetni magam - ez az én mélységem! Tisztaságodba akarok rejtőzni - ez az én ártatlanságom!
Mert isten elleplezi szépségét: így rejted el csillagaidat. Nem beszélsz: így hirdeted nékem bölcseségedet.
Hullámzó tenger fölött keltél föl ma nékem, szereteted és szemérmed kinyilatkoztatásképen szól hullámzó lelkemhez.
Hogy szépnek jösz hozzám, szépségedbe rejtőzve, hogy némán szólsz hozzám, nyilvánvalóan bölcseségedben: &quot;Óh, hogy ne találnám ki lelked minden szemérmét! Napkelet előtt jövel hozzám, a legmagánosabbhoz.
Barátok vagyunk kezdettől fogva: közös a bánatunk, borzadásunk és fenekünk; még napunk is közös.
Nem beszélünk egymáshoz, mivelhogy nagyon is sokat tudunk -; hallgatunk egymással szemben, átmosolyogjuk egymásnak tudásunkat.
Nem vagy-e a tüzemhez tartozó fényesség? Lelked nem testvére-e belátásomnak?
Együtt tanulánk mindent; együtt tanulók, mint kell magunk fölé magunkhoz fölszállani és felhőtlenül mosolyogni: felhőtlenül lemosolyogni derűs szemekkel és mérföldnyi távolságból, midőn alattunk kényszer és cél és bűn esőként gőzölögnek.
És ha egyedül vándorlék: vajjon mire éhezett lelkem éjszaka és csal-utakon? És ha hegyeket hágék, vajjon kit kerestem mindig a hegyekben, ha nem téged?
És minden vándorlásom és hegyhágásom: szükség volt csak és gyámoltalan kisegítője: - röpülni akar egész akaratom, beléd röpülni!
És mit gyülölék hevesebben, mint vándor-felhőket és mindent, mi téged beszennyez? És tulajdon gyűlöletem is gyülölém, mivelhogy beszennyeze téged!
Haragszom a vándor-felhőkre, ezekre a sompolygó vadmacskákra: elrabolják tőled és tőlem, a mi közös tulajdonunk - a rengeteg, határtalan &quot;igent&quot;- és &quot;áment&quot;-mondást.
Haragszunk ezekre a közvetítőkre és keverőkre, a vándor-felhőkre: ezekre a felemásokra, mik sem áldani, sem isten igazában káromkodni nem tanulnak.
Még jobb szeretnék beborúlt ég alatt hordóban ülni, jobb szeretnék ég nélkül a mélységben ülni, mintsem hogy téged, fényesség ege, vándor-felhőktől beszennyezve lássalak!
És sokszor kedvem kerekedék, cikkcakkos arany villám-drótokkal lefeszítenem őket, hogy az égzöngéshez hasonlatosan, üthessem katlan-hasukon a dobot:
- mint dühös dobverő, mivelhogy elrabolják nékem &quot;igen&quot;-edet és &quot;ámen&quot;-edet, te Ég fölöttem, Te tiszta! Fényes! Te fényesség mélysége! - mivelhogy elrabolják tőled az én &quot;igen&quot;-emet és &quot;ámen&quot;-emet.
Mert még jobb szeretek dörgést és égzöngést és viharos átkokat, mint ezt az aggodalmas-kételkedő macska-nyugalmat; és az emberek között is legjobban gyűlölök minden halkan lépőt és felemást és kételkedő, habozó vándor-felhőt.
És &quot;ha ki nem tud áldani, az tanuljon meg átkozni!&quot; - ez a derűs tanítás hullott ölembe a derüs égből, ez a csillag ragyog egemen még koromsötét éjszakákon is.
Én azonban áldó- és igent-mondó vagyok, ha csak te körülöttem vagy, te tiszta! fényes! Te fényesség mélysége! - minden mélységbe beviszem még áldó igent-mondásomat.
Áldóvá levék és igent-mondóvá: és sokat küzdék és küzködésem célja az, hogy kezeim egykoron szabadok legyenek: áldani.
Áldásom pedig ez: az ember mint tulajdon ege álljon minden dolog fölött! álljon mint kerek tetője, azúr harangja és örök biztossága; és boldog az, a ki ezenképen áld.
Mert mindenek az örökkévalóság forrásánál és túl a Jón és Gonoszon kereszteltettek; s Jó és Gonosz csak közbenső-árnyékok és nyirkos borulatok és vándor-felhők.
Valóban, áldás és nem káromlás, ha hirdetem: &quot;a véletlen ege, az ártatlanság ege, a történetesség ege, a csapongás ege áll mindenek fölött.&quot;
&quot;Történetesen&quot; ez a világ legrégibb nemessége, ezt adám vissza minden dolognak, megváltam a cél rabigájától.
Ezt a szabadságot és égi derűt borítám azúr harangképen mindenek fölé, mikoron hirdetém, hogy nincs &quot;örök akarat&quot;, mi fölöttük és általuk akarna.
Ezt a csapongó kedvet és ezt a bolondságot tevém helyére annak az akaratnak, midőn hirdetém: &quot;mindenek mellett egy a lehetetlen - az értelmesség!&quot;
Egy csöpp értelem ugyan, egy-egy szemernyi bölcseség szétszórva csillagról csillagra - ez a kovász minden dologba bele van keverve: a bolondság kedveért van bölcseség minden dologba keverve!
Egy kis bölcseség bizony lehetséges; de ezt a boldogító biztonságot találám minden dologban: hogy még jobban szeretnek a véletlen lábán - táncolni.
Óh! Ég fölöttem, te tiszta! Te magas! Az nékem tisztaságod, hogy nincs örök értelem-pók és értelem-pókháló:
- hogy tánctér vagy nékem isteni véletlenek számára, hogy isteni asztalom vagy isteni kockák és kockavetők számára.
De te elpirulsz? Talán mondhatatlant mondtam? Káromlálak, midőn áldani akartalak?
Avagy négyszemközti szemérem az, mi elpirít téged? - Mennem s hallgatnom parancsolsz-e, mert íme, jő a nappal?
A világ mély -: és mélyebb, semmint valaha a nappal gondolta vala. Nem mindennek szabad megszólalnia a nappal előtt. De a nappal jő: váljunk el hát!&lt;br&gt;
Óh, Ég fölöttem, te szemérmes! Izzó! Óh, napkeletelőtti boldogságom! A nappal jő: váljunk el hát!&lt;br&gt;
Im-ígyen szóla Zarathustra.
 
== A kisebbítő erényről ==
1.&lt;br&gt;
Midőn Zarathustra megint száraz földet ért, nem indult tüstént hegyének és barlangjának, hanem sok utat és kérdést tőn, és tudakolá ezt is, azt is, úgy hogy tréfásan ezt mondá magáról: &quot;láss folyót, a mely sok tekervényben foly vissza forrásához.&quot; Mert meg akarta tudni, mi történt ez alatt az emberrel: vajjon nagyobb lőn-e vagy kisebb. És egyszerre csak egész sor uj házat pillantott meg, elcsodálkozék és mondá:
Mit jelentenek ezek a házak? Bizony, bizony nem nagy lélek tette oda, a maga képéül!
Avagy talán balga gyermek szedte elő játékos fiókjából? Bárcsak tenné egy másik gyermek megint vissza a játékos fiókjába!
És ezek a szobák és kamarák: vajjon járhatnak-e itt ki-be férfiak? Úgy vélem, selyembábúknak valók, avagy nyalánk macskáknak, a melyek bizonyosan magukon is hagynak nyalánkkodni.

És Zarathustra megállott és gondolkodék. Végre bánatosan mondá: &quot;Minden kisebb lőn!
Mindenütt alacsony kapukat látok: a ki az én fajtám, még átmegy ugyan rajta, de - meg kell hajolnia.
Óh, mikor térek megint hazámba, hol nem kell többé meghajolnom - nem kell többé meghajolnom a kicsinyek előtt!&quot; - És Zarathustra sóhajtva pillantott a távolba.
És egyazon a napon mondá beszédét a kisebbítő erényről.
2.
E nép sorait járom és nyitva tartom a szemem: nem bocsátják meg nékem, hogy nem irigylem erényeiket.
Harapósan utánam kapnak, mivelhogy mondom nékik: kis embereknek kis erényekre van szükségük - és mert sehogysem akarom fölfogni, hogy kis emberek szükségesek lennének!
A kakashoz vagyok hasonlatos, amely idegen udvarba kerülvén, utána kapkodnak a csirkék; de nem veszem zokon ezektől a csirkéktől.
Udvarias vagyok irántuk, mint minden apró bosszúság iránt; a kicsiség ellen tüskésnek lenni: sűndisznónak való bölcseségnek tartom.
Mindnyájan rólam beszélnek, ha este körülülik a tűzet - rólam beszélnek, de senki sem gondol - én reám!
Ez az uj csönd, melyet megismerék: körülöttem csapott lármájuk köpönyeget borít gondolataim fölé.
Zajonganak maguk között: &quot;mit akar ez a komor felhő? vigyázzunk, hogy ne hozzon reánk valami járványos betegséget!&quot;
És minap egy asszony magához rántá gyermekét, a ki felém tartott: &quot;Vigyétek el a gyermekeket&quot; - kiáltá - &quot;az ilyen szemek elperzselik a gyermekek lelkét.&quot;
Köhécselnek, ha beszélek: úgy vélik, a köhentéssel gátat vetnek az erős szeleknek - mit sem találnak ki boldogságom zúgásából!
&quot;Még nincs időnk Zarathustra számára&quot; - vetik ellen; de mit nekem az az idő, a melynek Zarathustra számára &quot;nincs ideje&quot;?
És ha magasztalnak is: hogyan nyughatnám az ő magasztalásukon? Tüskés öv nékem az ő dicséretük: még akkor is karcol, ha levetem magamról.
És azt is megtanultam közöttük: az a ki dicsér, úgy tesz, mintha visszaadna, pedig igazában azt akarja, hogy őt ajándékozzák meg még jobban!
Kérdezzétek meg lábamat, vajjon kedvére van-e, ahogy dicsérnek és csalogatnak! Valóban, az ilyen taktusra és tik-takra nem akar se táncolni, se állni. A kis erényre szeretnének csábítani dicséretükkel: a kis boldogság tik-takjára szeretnék lábamat rábeszélni.
E nép sorait járom és nyitva tartom a szemem: kisebbek lettek és egyre kisebbekké válnak: - ennek pedig oka tanításuk a boldogságról és erényről.
Mivelhogy az erényben is szerények - mert jóleső kényelem kell nékik. Kényelemmel pedig csak szerény erény fér meg.
Igaz, hogy a maguk módjára ők is megtanulnak lépni és előre-lépni: ezt azonban én botorkálásuknak hívom. - Mindenkinek lábatlankodnak, a kinek sietős a dolga.
És közülök nem egy előremegy és ezenközben hátranéz kificamult nyakkal: az ilyenbe szeretek belerohanni.
Láb és szem ne hazudjanak s ne hazudtolják meg egymást. Kis embereknél azonban sok a hazudozás.
Olyik közülök akar, de legtöbbjük csak akartatik. Olyik közülök igaz, de legtöbbjük rossz komédiás.
Van közöttük tudtán kivül való komédiás és komédiás akarata ellenére - az igazak mindig ritkák, különösen az igaz komédiások.
Férfiból édes kevés van itt: ezért férfiasodnak el asszonyaik. Mert csak az, a ki elég férfi, fogja a nőben a nőt - megváltani.
És ezt a színlelést találám bennük legrosszabbnak: hogy azok is, a kik parancsolnak, azok erényeit színlelik, a kik szolgálnak.
&quot;Én szolgálok, te szolgálsz, mi szolgálunk&quot; - így imádkozik az uralkodók színlelése is - és jaj, ha az első úr csak az első szolga!
Óh, képmutatásukba is jól bekandikált szemem kiváncsisága; és jól eltalálám minden légy-boldogságukat és zümmögésüket napsütötte ablaktáblák körül.
Amennyi jót látok, megannyi gyöngeséget is látok. A mennyi igazságosságot és részvétet, megannyi gyöngeséget is.
Simák, jogosak és jóságosak egymás iránt, mint a homokszemek simák, jogosak és jóságosak homokszemek iránt.
Szerényen kis boldogságot ölelni - ez nekik &quot;megadás!&quot; - és ezenközben már szerényen kancsalítva lesnek egy uj kis boldogságot.
Tulajdonkép csak egyet akarnak a jámborok: hogy senki se bántsa őket. Ennélfogva mindenkit megelőznek és jót tesznek véle.
De ez gyávaság: jóllehet &quot;erény&quot;-nek hívatik.
És ha valamikor keményen beszélnek, ezek a kis emberek: én csak rekedtségüket hallom ki beszédükből - mert hát minden szélhuzat rekedtekké teszi őket.
Okosak ők, erényeik okos ujjúak. De nincs öklük, ujjaik nem tudnak hozzá, hogy öklök mögé bujjanak.
Erény nékik az, a mi szegénynyé és szelíddé tészen: ezzel a farkast kutyává és magát az embert az ember legjobb házi állatává szelídítik.
&quot;Mi székünket középre tevők - ezt mondja nékem mosolygásuk - és époly távolra a haldokló bajvivótól, mint a víg disznóktól!&quot;
Ez pedig - középszerűség, jóllehet erénynek hivatik.
3.
E nép sorait járom és némely szót ejtek: de ők sem venni, sem megtartani nem tudnak.
Csodálkoznak, hogy nem jövék vágyakat és vétkeket kárhoztatni; és csakugyan, azért sem jövék, hogy zsebmetszőktől ójjak!
Csodálkoznak, hogy nem vagyok kész okosságukat még öregbíteni és élesíteni: mintha nem bővelkednének okoskodókban, a kiknek hangja fülemben palavesszőként csikorog a táblán.
És ha kiáltám: &quot;Átkozzatok meg minden gyáva ördögöt magatokban, a kik szeretnének szükölni és kézösszetéve imádni&quot;: viszontag azt kiáltják: &quot;Zarathustra istentelen&quot;.
És kiváltképen magadást-tanítóik kiáltják ezt -; de éppen nekiek szeretem fülükbe kiáltani: Igen! Én vagyok Zarathustra, az istentelen!
Óh ezek a megadást-tanítók! Tetűmódra mindenüvé odabújnak, a hol valami kicsiny és beteg és varas: és csak utálatom tart vissza tőle, hogy agyonropogtassam.
Nosza! Ez az én prédikációm az ő fülüknek: én vagyok Zarathustra, az istentelen, a ki így szól: &quot;ki istentelenebb nálam, hadd élvezzem oktatását!&quot;
Én vagyok Zarathustra, az istentelen, hol találok magamhoz hasonlót? És mindazok hozzám hasonlók, akik maguk szabják meg akaratukat és levetkőzik a megadást.
Én vagyok Zarathustra, az istentelen, én még minden véletlent is a magam fazekában főzök. És csak ha ott megfőtt, van ínyemre, mint az én eledelem.
És valóban, nem egy véletlen úrhatnám-módra jőve hozzám: de még úrabb módra szólt rá az én akaratom, s íme már kéregetve térdepelt előttem.
Kérve, hogy szállást, szívet leljen nálam és hízelegve beszél rá: &quot;Lásd Zarathustra, úgy jövök hozzád, mint a legjobb barát a baráthoz!&quot;
De mit beszélek, a hol senki füle az én fülem! így hát kikiabálom minden szélnek: Mindig kisebbek lesztek, ti kis emberek! Lemorzsálódtak, ti kényelmesek! Még látlak tönkre menni:
- a ti sok apró erényeteken, a ti sok apró mulasztásokon, a ti sok apró megadástokon!
Nagyon is sokat kimél, nagyon is sokat enged: ez a ti talajotok! De hogy fa nagyra nőjjön, kemény sziklák közé kemény gyökereket kell vernie!
S a mit elmulasztotok, az is szövi minden ember-jövő szövetét; semmitek is pókháló és pók, a mely a jövő véréből él.
És ha vesztek, az olyan, mintha lopnátok, ti apró erényesek; de még tolvajok közt is így szól a becsület: &quot;csak ott lopj, a hol nem lehet rabolni.&quot;
&quot;Majd adódik a dolog&quot; - ez is a megadás tanítása. De én azt mondom néktek, ti kegyesek: az veszen magának s egyre többet veszen tőletek!
Óh, vajha minden fél-akarást levetkőznétek és elszánnátok magatokat a lustaságra, épúgy, mint a tettre.
Óh, vajha megértenétek igém: &quot;Tegyetek, a mit akartok, de legyetek előbb olyanok, a kik tudnak akarni!
&quot;Ám szeressétek felebarátotokat, miképen önmagatokat, - de előbb legyetek olyanok, a kik önönmagukat szeretik.
- Szeretik, a nagy szeretettel szeretik! a nagy megvetéssel. - Im-ígyen szóla Zarathustra, az istentelen!
De mit beszélek ott, a hol senki füle nem az én fülem! Itt még egy órával túlságosan jókor vagyon számomra.
A magam kajdásza vagyok e nép közt, a magam kakas-szója sötét utcákon.
De eljövend az ő órájuk! És eljövend az enyém is! Óráról-órára kisebbek, szegényebbek, terméketlenebbek lesznek, - szegény giz-gaz! szegény talaj!&lt;br&gt;
És nemsokára úgy állanak előttem, mint száraz fű és pusztaság, és valóban! magukba-fáradtan - és víznél még inkább szomjuhozva a tüzet!
Óh, áldott órája a villámnak! Óh délelőtti titok! - Egykoron még futó tüzeket csinálok belőlük és tüznyelvvel hirdetőket:
- Egykoron még tüzes nyelvvel hirdessék: Jön, közel van, Ő, a Nagy Dél!&lt;br&gt;
Im-ígyen szóla Zarathustra.
 
== Az olajfák hegyén ==
A tél, a kelletlen vendég, otthonomban ül: kezem kék baráti szoritásától.
Tisztelem őt, ezt a kelletlen vendéget, de szeretem magára hagyni. Szeretek elfutni tőle; és, ha az ember jól fut, megmenekül tőle!
Meleg lábbal, meleg gondolatokkal oda futok, hol szélcsend vagyon, - olajfám napos zugolyához.
Ott nevetem szigorú vendégemet, és hálás vagyok néki, hogy odahaza elfogdossa legyeim és sok apró lármát elcsitít!
Mert nem szereti, ha muzslica zümmög, vagy épen kettő; még az utcát is kiüriti, hogy a hold fénye is fél ott éjjente.
Kemény vendég ő - de én tisztelem és nem imádkozom a kényesek módjára a potrohos tűzbálványhoz.
Inkább vacogjon egy keveset fogam, mintsem hogy bálványt imádjak! - így parancsolja természetem. És kiváltképen nem szívelem a buja, gőzölgő, dohos tűzbálványokat.
A kit szeretek, jobban szeretem télen, mint nyáron, jobban és bátrabban gúnyolom most ellenségemet, mióta a tél házamban ül.
Valóban, bátran, még akkor is, ha ágyba csúszom; még akkor is kacag és incselkedik bebujt boldogságom; nevet még csalóka álmom.
Én csúszó-mászó? Életemben soha nem csúsztam-másztam hatalmasok előtt; és ha valamikor hazudtam, szeretetből hazudtam. Ennek okáért vagyok vidám még téli ágyamban is.
A szerény ágy jobban melegít, mint a gazdag, mivelhogy féltékeny vagyok szegénységemre. És télen a leghűbb hozzám.
Incselkedéssel kezdek minden napot, hideg fürdővel gunyolom a telet: ezért morog szigorú barátom.
S szeretem csiklandozni is viaszgyertyácskával: hogy végre kibocsássa nékem az eget hamvasszinü szürkületből.
Mert különösen incselkedő kedvű vagyok reggel: kora reggel, a mikor vödör nyikorog a kút száján és gőzölgő paripák nyerítenek szürke utcákon:
Türelmetlenűl várom ilyenkor, hogy kivirradjon a derült ég, a havas szakállú téli ég, az agg és fehér hajú
- a téli ég, a hallgatag, a mely még napját is oly gyakran elhallgatja!
Talán tőle tanultam a hosszú, derűs hallgatást? Avagy ő tanulta tőlem? Avagy mindketten magunktól találtuk ki?
Minden jó dolog ezer forrásból ered, - minden pajzánság örömében ugrik a létbe: hogy tenné azt csak egyszer!
Jó és játszi dolog a hosszú hallgatás is; és a téli éghez hasonlatosan nézni világos, kerekszemű képpel: - hozzá hasonlatosan elhallgatni a napot és hajthatatlan nap-akaratát: valóban ezt a művészetet és ezt a téli pajzánságot jól megtanulám!
Legkedvesebb incselkedésem és mesterkedésem: hallgatásom megtanulta, hogy ne árulja el magát hallgatással.
Szavakkal és kockákkal peregve szedem rá az ünnepélyes várakozókat: mindezek elől a szígorúképű vigyázók elől elillan akaratom és célom.
Hogy senki be ne lásson lelkem mélységébe és végső akaratába, - e végre találám ki magamnak a hosszú, derűs hallgatást.
Nem egy eszélyest találék: ez fátyolt vőn arcára és megzavará vizeit, hogy senki ne lásson át rajta és belé.
De éppen ő hozzá jöttenek az eszélyesebb gyanakvók és diótörők: éppen neki halászták el legrejtettebb halát.
A derűltek, a derekak, az átlátszók - ezek előttem a legeszélyesebb hallgatók: a kiknek olyan mély a fenekük, hogy még a legtisztább viz - sem árulja el azt!
Te havas szakállú, hallgatag téli ég, te kerekszemű fehér fej fölöttem! Óh te mennyei hasonlata lelkemnek és játszi kedvének!
És nem kell-e elbujnom, mint a ki aranyat nyelt vala - hogy ne hasítsák föl lelkem?
Nem kell-e falábon járnom, hogy ne lássák hosszú lábam, - mindezek az irígykedők, fenekedők, kik körülvesznek?
Ezek a füstös, szobától fülledt, elhasznált, megpenészedett, besavanyodott lelkek - hogy bírná elviselni irigységük az én boldogságomat!
Igy hát csak a jeget és a telet mutatom nékiek csúcsaimon - nem pedig azt, hogy hegyem minden napövet magára ővez!
Csak téli viharaim fütyülését hallják: nem pedig azt, hogy meleg tengereken hajózom át, miképen vágyódó, nehéz, forró déli szelek.
Még szánakoznak viszontagságaimon és vak esetemen: - az én igém pedig így szól: &quot;engedjétek hozzám a vak esetet: ártatlan ő, mint a kisdedek!&quot;
Hogy bírnák elviselni a boldogságom, ha nem környékezném viszontagsággal, téli szükséggel, jegesmedve sapkával és havas menny-köpennyel!
- ha nem könyörülnék magam is részvétükön: ez irígykedők és fenekedők részvétén!
- ha magam nem sóhajtoznám és nem vacogtatnám fogam előttük és nem hagynám magam türelmesen részvétükbe pólyázni!
Ez az én lelkem bölcs pajzánsága és jóakarata, hogy nem rejti el telét és fagyos viharait; nem rejti el fagyott bütykőit sem.
Egyik magánossága a beteg futása; a másik magánossága a beteg elől való futása.&lt;br&gt;
Hadd halljanak: vacogni és sopánkodni a téli hidegtől, mindezek a szegény bandzsal gazfickók körülöttem! Ezzel a sopánkodással és fogvacogtatással még fűtött szobáikból is menekülök.
Hadd szánjanak engem és hadd sopánkodjanak rajtam fagyott bütykőim miatt: &quot;még megfagyni látjuk a megismerés jegén!&quot; - így siránkoznak.
Ezenközben pedig én meleg lábbal keresztül-kasúl futkosom a magam olajfa-hegyén: olajfa-hegyem napos zugolyában dalolgatok és nevetek minden részvétet.&lt;br&gt;
Im-ígyen dalola Zarathustra.
 
== Az átmenésről ==
Zarathustra im-ígyen, sok szép és sok fajta város során lassan lépkedve, kerülő utakon visszatért hegyébe és barlangjába. És íme, ezenközben észre sem véve magát elérkezék a nagy város kapujához: itt azonban tajtékzó bolond ugrék elébe kitárt karokkal és útját állá. Ez pedig ugyanaz a bolond vala, a kit a nép &quot;Zarathustra majmá&quot;-nak hivott: mivelhogy ellesett vala némineműt beszédéből és hangjából és szívesen kölcsönzött bölcsesége kincséből is.
S a bolond im-ígyen szóla Zarathustrához:
&quot;Óh Zarathustra, ímhol a nagy város: itt nincs semmi keresni valód és itt mindeneket elveszthetsz.
Miért akarál átgázolni ezen az iszapon? Irgalmazz lábadnak! Inkább köpd le a város kapuját és - fordulj vissza!
Ez itt pokol a remete-gondolatok számára: itt nagy gondolatokat elevenen apróra főznek.
Itt elrothad minden nagy érzelem: itt csak zörgő vázú érzelmecskéknek szabad zörögniök.
Nem érzed-e már a szellem vágóhidait és lacikonyháit? Avagy nem gőzölög-e ez a város levágott szellem gőzétől?
Nem látod-e a lelkeket petyhüdt piszkos rongyokként lógni? - És még ujságokat gyártanak ezekből a rongyokból!
Nem hallod-e, mint lőn itt a szellem szójátékká? Utálatos szó - moslékot hány ki! - És még ujságokat gyártanak ebből a szó-moslékból.
Kergetik egymást és nem tudják, hová? Hevítik egymást és nem tudják, miért? Csörömpölnek bádogjukkal, csörögnek aranyukkal.
Fáznak és égetett szeszben keresnek meleget; hevülnek és fagyott szellemekben keresnek lehülést; mindnyájan betegek a közvéleménytől és mégis sóvárogják azt.
Minden bujaság és bűn otthon van itt; de vannak itt erényesek is, van itt sok alkalmazkodó alkalmazott erény:
Sok alkalmazkodó erény van itt iró-ujjakkal és kemény üleppel és türedelmesen váró hússal, megáldva kis mellcsillagokkal és kitömött ülepnélküli tagokkal.
Van itt sok jámborság is és hivő lévnyalás, hizelgés-sütet a seregek ura előtt &quot;Felülről&quot; csöpög a csillag és a kegyes lév: felülre vágyódik minden csillagtalan kebel.
A holdnak meg van az udvara és az udvarnak meg vannak a maga borjúi: mindent, ami az udvartól jő, imád a koldus-nép és minden ravasz koldus-erény.
&quot;Én szolgálok, te szolgálsz, mi szolgálunk&quot; - így fohászkodik minden ravasz erény föl a fejedelemhez: hogy a jól megérdemelt csillag végre a szük mellre tüzessék!
Ám a hold forog még minden földi körül: s úgy forog a fejedelem is a legföldibb dolog körül -: ez pedig a kalmár aranya.
A seregek ura nem ura az aranyrudaknak; a fejedelem tervez, ámde a kalmár végez.
Óh Zarathustra! mindenre, a mi világos és erős és jó te benned: köpj a kalmárok városára és hagyd hátad mögött!
Itt minden vér csosztatottan, lagymatagon, tajtékozva csorog minden erekben: pökj a nagy városra, a mely nagy szemétdomb, a hol minden moslék mocska összefolyik!
Köpj a behorpadt lelkek és szűk mellek városára, a szuró szemek, a ragadós ujjak városára -
a tolakodók, az orcátlanok, a firkáló és ordító népség, a túlfütött törekedők városára: - a hol minden rozoga, rohadó, kéjsóvár, komor, porhanyó, gyúladásos, gyúlékony gyülevészhad meggyülemlik: -
- pökj a nagy városra és hagyd hátad mögött!&quot;
Ekkor azonban Zarathustra félbeszakítá a tajtékzó bolondot és befogá száját.
&quot;Hallgass el végre!&quot; - kiáltá Zarathustra - már rég megutáltam beszédedet és fajtádat!
Miért lakozál olyan sokáig a mocsár mellett, hogy magadnak varancsos békává kellett válnod?
Avagy nem csorog-e már a te ereidben is posványos, tajtékos mocsár-vér, hogy im-ígyen megtanulál kuruttyolni és mocskolódni?
Mért nem menél az erdőbe? Mért nem szántád a földet? Avagy nincs-e tele a tenger zöldelő szigetekkel?
Megvetem megvetésed; és ha engem tudsz óva inteni, miért nem óvtad-intetted vala magadat?
Csak a szeretetből szálljon föl megvetésem és intő madaram: de nem a mocsárból! -
Majomnak mondanak, te tajtékzó bolond; én azonban röfögő disznómnak mondalak -, röfögéseddel még elrontod a bolondok dícséretit, mi számból folyik.
Mi röfögtetett meg legelőször? Az, hogy senki hizelgésével be nem teltél: - azért ülepedtél ebbe a pocsolyába, hogy legyen okod sokat röfögni. -
Legyen okod sok boszúra! Mert bosszú minden tajtékzásod, hívságos bolond; jól átlátlak!
De bolond beszéded árt nékem, még ha igazad van is! És ha Zarathustra szavának százszor is igaza volna: te az én szavammal mindig - igazságtalanságot cselekednél!&quot;
Im-ígyen szóla Zarathustra; végig nézett a nagy városon, elsóhajtá magát és soká hallgata. Végre azonban megszólala:
Utálom ezt a nagy várost is, nem csak ezt a bolondot. Sem egyiken, sem másikon nincs mit javítani, nincs mit rontani.
Jaj ennek a nagy városnak! - Vajha látnám már a tűzoszlopot, a melyben meg fog emésztetni!
Mivelhogy ilyen tűzoszlopoknak kell a Nagy Delet megelőzniök. De ennek meg van a maga ideje, a maga sorsa. -
S ezt a tanítást adom néked, te bolond, bucsuszóra:
a hol az ember már nem szerethet, onnan - menjen odébb! -&lt;br&gt;
Im-ígyen szóla Zarathustra és odébb mene a bolondtól és a nagy várostól. 

== Az elpártolókról ==
1.&lt;br&gt;
Óh, hát már minden hervadt és szürke, a mi még az imént zöldelt és tarkállott a réten? Pedig a reménység mennyi mézét hordám innét méhkasaimba!
Ezek az ifjú szívek már mind megvénhedtek - nem, nem vénhedtek meg, csak elfáradtak, elposványosodtak, elkényelmesedtek: úgy mondják: &quot;ujra jámborok lettünk.&quot;
Csak az imént láttam őket kora reggel bátor lábbal kifutni: ámde megismerésük lába elfáradt, s íme még reggeli bátorságukat is vádolják!
Bizony, bizony, közülök nem egy úgy emelé lábát, mint egy táncos, bölcseségem mosolya inte néki - ekkor meggondolá magát. S éppen most látám, a mint görnyedve-csúszva - vezekel a keresztnél.
Egykoron muzslicák és ifju költők módjára fény és szabadság körül röpködtenek. Egy kicsit vénültek, egy kicsit hültek: s máris sötétben bódorgók, mormogók és suton ülők.
Talán hitét veszté szívök, hogy engem elnyelt a magánosság, mint valami cethal? Fülük talán hosszan-vágyakozva hiába várá szavam és harsonám híradását?
- Óh! Mindenha csak kevesek szívének van kitartó kedve; ezeknek esze is türelmes marad. De a többi mind gyáva.
A többi: ezek mindig a legtöbbek, a mindennapiak, a fölösek, a fölöslegesek - mindezek gyávák!
A ki az én fajtámból való, annak olyanfajta élemények is vetődnek utjába, mint nékem: úgy, hogy első társai szükségképen holttestek és csepűrágók lesznek.
További társai pedig - hivőknek fogják hívni magukat: nyüzsgő raj ez, sok szeretet, sok merészség, sok szakáltalan szájú tisztelet.
Ne kösse szivét ezekhez a hivőkhöz, a ki az én fajtámból való az emberek között; ne higyjen ezeknek a kikeleteknek és tarka réteknek, a ki a csélcsap, pipogya emberfajtát ismeri!
Ha mások tudnának lenni, máskép is akarnának. A felemások elrontanak minden egészet. De hát, ha a levelek megsárgulnak, ok ez a panaszra?
Hadd halljam őket, Zarathustra, s ne panaszkodj! Jobb, ha sürgető széllel közéjök fuszsz -
- és fujj e levelek közé, óh Zarathustra, hogy minden hervatag még gyorsabban fusson előled.
2.
&quot;Ujra jámborak lettünk&quot; - ezt vallják az elpártolók; és közűlök nem egy még túlontúl gyáva, hogy ilyeténkép valljon.
Az ilyeneknek szemükbe nézek, - az ilyeneknek szemükbe mondom és orcájukra pirítom: ujra imádkozók vagytok!
Ámde imádkozni: szégyen! Nem mindenkinek az, de az nékem és néked és mindenkinek, a kinek lelkiismerete fejében lakozik. Néked szégyen, hogy imádkozol.
Jól tudod: bensőd gyáva ördöge, a ki szereti kezét összetenni és ölbe tenni és több kényelemre vágyódik - ez a gyáva ördög susogja füledbe: &quot;van isten&quot;!
Ezen a réven pedig a fénykerülő szerzethez tartozol, amelyet a fényesség nem hagy nyugodni; íme most napról-napra mélyebbre kell dugnod fejedet éjszakába és ködbe-gőzbe!
És valóban, jól választád meg az órát: mivelhogy éppen most röpülnek ki ujra az éj madarai. Ütött minden fénykerülő népség órája, az esti ünnepi szünet, a mikor nem - ünnepel-szünetel az ember.
Érzem és szagolom; ütött vadászó cserkészésük órája, nem ugyan vad vadászaté, hanem jámbor, béna, szaglászó, halklépésü, halkimájú vadászaté -
alamuszi lelkekre menő vadászaté: megint fölállítottak minden szív-csapdát! S valahol megemelem a kárpitot, éjjeli pille röppen ki onnan.
Talán együtt lapúlt meg egy másik éjjeli pillével? Mert itt is ott is szagolok apró, elbúvott felekezeteket; és valahol kamrácska van, ott prézsmitáló barátok is vannak és prézsmitáló barátok szaga.
Hosszú estéken egymás mellett üldögélnek és mondják: &quot;hadd legyünk ujra olyanok, mint a kisdedek és hadd mondjuk ujra: &quot;édes istenem!&quot; s ajkuk-gyomruk már romlott a jámbor cukorsütemény-készítők nyalánkságaitól.
Avagy hosszú estéken csalárd leselkedő keresztespókot figyelnek, a mely a pókoknak okosságot prédikál és ezt tanítja: &quot;keresztek közt jó hálót szőni!&quot;
Avagy nappal horoggal ülnek mocsarak partján és azt hiszik, hogy ők mélyek; de azt, a ki ott halász, a hol nincs hal, még felületesnek sem hívom!
Avagy megtanulják jámbor-jókedvvel pengetni hárfájukat egy dal-költőről, a ki szeretné magát fiatal asszonykák szivébe hárfázni: - mivelhogy megúná a vén asszonyokat és mézes-mázos beszédüket.
Avagy megtanulnak borzongani egy nagytudományu félbolondtól, a ki sötét szobában várja, hogy szellemek jelenjenek néki, miközben az ő szelleme egészen elpályázik.
Avagy vén vagáló dudást hallgatnak, a ki siró széltől tanulá el a hangok sirámait; most szél szerint dudálja gyászos sirámait.
És némelyik még éjjeli őr is lőn: az ilyenek értenek most ahhoz, hogy kell tülkölni, éjjel cirkálni és ócska dolgokat fölébreszteni, a melyek már rég elaludtak.
Öt szót hallék ócska dolgokról tegnap éjjel a kert falánál: ilyen öreg szomorú száraz éjjeli őrök öt szavát.
&quot;Arra, hogy apa, nem gondoskodik eleget gyermekeiről: emberi apák jobban gondoskodnak!&quot; -
&quot;Már nagyon is öreg! Egyáltalában nem gondoskodik már gyermekeiről&quot; - im-ígyen felele a másik éjjeli őr.
&quot;Hát vannak gyermekei? Senki sem tudja bebizonyítani, ha maga be nem bizonyítja! Régtől fogva szeretném, hogy világosan bebizonyítaná egyszer.&quot;
&quot;Bebizonyítani? Mintha bizony az valaha bebizonyított volna valamit! Bebizonyítani nehezére esik; sokat tart arra, hogy higygyenek néki.&quot;
&quot;Igen, igen! A hit üdvözíti, a beléje vetett hit. Ez az öreg emberek szokása! Igy szoktuk mi is!&quot;
- Im-ígyen beszéle egymással a két vén éjjeli őr és fényellenző és búsan fúvának tülkükbe: így esék meg ez a kert falánál.
Az én szívem pedig ugrándozék kacagtában és meg akart szakadni és nem tudta, hová? és leomlott a rekeszizmomba.
Bizony, bizony, még az lesz a halálom, hogy megfúlok kacagtomban, ha szamarat mámorosan látok és éjjeli őröket ilyeténkép hallok istenben kételkedni.
Hát nem múlt el már réges-régen az ilyen kétségek kora is? Kinek szabad ilyen ócska, elaludt, fénykerülő dolgokat fölébreszteni!
Hisz a régi isteneknek már régen bealkonyodott: - és valóban jó és vidám istenek-alkonyata jutott osztályrészükül!
Nem &quot;alkonyodtak&quot; halálra - ezt csak hazudják! Sőt inkább: egyszer halálra - nevették magukat!&lt;br&gt;
Ez akkor esek meg, a mikor magától egy istentől eredt ez a legistentelenebb ige; az ige: &quot;Egy az isten! Kivülem ne legyenek idegen isteneid!&quot;
Egy öreg szakállas morgó, féltékeny isten feledkezék meg im-ígyen:
És akkor minden isten kacagott és hánykolódék a székén és kiáltá: &quot;Hát nem az-e az isteni, hogy istenek vannak, de isten nincs?&quot;&lt;br&gt;
A kinek füle van, hallja.
Im-ígyen beszéle Zarathustra a városban, melyet kedvelt és a melyet úgy is hívnak &quot;Tarka Tehén&quot;. Innen pedig csak kétannyi járóföldre volt barlangjától és állataitól; s lelke folytonosan ujjongott, hogy hazatérése oly közel vagyon.
 
== A hazatérés ==
Magánosság! Te hazám, magánosság! Nagyon is sokáig éltem vadúl vad idegenben, hogy ne térnék hozzád könnyes szemmel haza!
Fenyegess csak ujjaddal, miként az anyák fenyegetik fiaikat, mosolyogj csak reám, miként az anyák mosolyognak magzataikra, monddsza nékem: &quot;És vajjon ki volt az, aki egykoron szélvihar módjára rohant tova tőlem?&lt;br&gt;
- aki váláskor kiáltá: túlsoká ülék magánosságban, ezért elfeledem a hallgatást! Ezt, ugy-e hogy megtanulád már?&quot;
&quot;Óh Zarathustra, mindent tudok: és hogy a sok ember közt elhagyatottabb valál, te Egy, mint nálam valaha!&quot;
&quot;Más az elhagyatottság és megint más a magánosság: Ime, ezt tanulád meg! És hogy emberek közt mindig vadidegen lész:&quot;
&quot;- vadidegen akkor is, ha szeretnek: mivelhogy mindenekfölött és elsősorban kiméletet akarnak!&quot;
&quot;Itt azonban magadnál és otthonodban vagy; itt mindent kimondhatsz és mindent fenékig kiönthetsz, itt misem szégyel rejtett, makacs érzelmeket.
Itt mindenek kedveskedve jőnek beszédedre és hízelegnek néked: mivelhogy hátadon akarnak lovagolni. Itt minden hasonlaton lovagolsz minden igazsághoz.&quot;&lt;br&gt;
&quot;Itt mindenekhez egyenesen és nyiltan szólhatsz: és valóban, dicséretképen hallja fülük, hogy valaki mindenekkel - egyenesen beszél!&quot;
&quot;De más dolog az elhagyatottság. Mert, tudod-e még, Zarathustra? Mikoron madarad fejed fölött vijjogott, midőn az erdőben álltál tétovázván, merre menj, tanácstalanul, holttest közelében:&quot;
&quot;- midőn mondád: hadd vezessenek állataim! Veszedelmesebbnek találtam az életet emberek között, mint állatok között: - Ez vala elhagyatottság!&quot;
&quot;És tudod-e még, Zarathustra? Mikoron szigeteden ülél, üres vödrök közt boros kútként, adogatva-osztogatva szomjasok közt adogatva-osztogatva:&quot;
&quot;valamig végre magad ülél szomjuhozva mámorosok gyülekezetében és éjjente panaszkodál elfogadni nemdenem nagyobb boldogság, mint adni? És lopni nemdenem még nagyobb boldogság, mint elfogadni?&quot; - Ez vala elhagyatottság.
&quot;És tudod-e még, Zarathustra? Mikoron eljöve legcsöndesebb órád és elűze magadtól, mikoron gonosz susogással monda néked: &quot;Szólj és törj össze!&quot;
&quot;- mikoron minden várakozásodat és hallgatásodat megbánatá veled és még alázatos bátorságodat is elbátortalanítá: Az vala elhagyatottság!&quot;
Óh magánosság! Hazám, te magánosság! Mi boldogítón és gyöngéden szól hangod!
Nem kérdezzük egymást, nem vádoljuk egymást, nyiltan megyünk együtt nyilt ajtókon át.
Mert nálad minden nyilt és világos; és itt az órák is könyebb lábon futnak. Mivelhogy sötétben nehezebb az idő terhe, mint világosságban.
Itt ki-fölpattan előttem minden lét szava és szó-szekrénye: itt minden lét igévé akar lenni, itt minden létesülés tőlem akar beszédet tanulni.
Ott lenn azonban - ott minden beszéd hiábavaló! Ott feledni és odébbmenni a legbölcsebb dolog: Ime, ezt tanulám meg!
A ki mindeneket meg akarna érteni az emberen, annak mindenbe bele kellene nyúlni. De erre nagyon is tiszta a kezem.
Még lehelletük belehellését sem szenvedhetem; óh, hogy oly soká élék lármájuk és büzös lehelletük között!
Óh, boldogító csönd körülöttem! Óh, tiszta illatok körülöttem! Óh, mint vesz a kebel mélyéből tiszta lélekzetet ez a csönd. Óh, mint hallgatózik ez a boldogitó csönd.
De ott lent - ott mindent beszél, ott semmit se hallgatnak meg. És ha ki öreg haranggal harangozza is be bölcsességét: a piaci kalmárok túlcsörgetik filléreikkel!
Náluk minden beszél, de már nincs ember, a ki értsen is. Mindenek vízbe esnek, de semmisem esik már mély kútba.
Náluk minden beszél, de semmisem sikerül, semmisem jut befejezésre. Minden kotkodácsol, de van-e még olyan, aki nyugodtan akarna tojásán ülni, hogy azt ki költse?
Náluk minden beszél, ők mindent agyonbeszélnek. És ha mi még tegnap túlkemény vala magának az időnek is és fogának, ma már szétnyuzva, szétrágva lóg ki a maiak szájából.
Náluk minden beszél, ők mindent elárulnak. És ha mit valaha titoknak hivának és mély lelkek rejtekének, ma az utcai trombitásoké és utcai pillangóké.
Óh emberi lény, te csodálatos! Te sötét utcák zajongása. Ime ismét hátam mögött vagyon - legnagyobb veszedelmem hátam mögött vagyon!
Kimélés és könyörület mindig a legnagyobb veszedelmem és minden emberi lény akarja, hogy kiméljék és könyörüljenek rajta.
Magamba fojtott igazságokkal, bolond kézzel, elbolondított szívvel és a részvét apró hazugságainak halmazával élék mindig az emberek között.
Alakoskodva ülék közöttük, arra készen, hogy magam félreismerjem, csak hogy őket elviselhessem és örömest biztatám magam: &quot;te bolond, nem ismered az embereket!&quot;
Pedig az ember akkor ismeri félre az embert, ha emberek közt él: minden emberben tulságos az előtér, - mi haszna ott messzelátó, messzevágyó szemeknek.
És ha félreismertek engem: én jó bolond, e miatt jobban kiméltem őket, mint magamat: mivelhogy keménységre valék szokva magam ellen, és gyakorta magamon állék bosszút a kiméletért.
Mérges bögölyöktől összeszurdosva és kőhöz hasonlatosan kivájva a kajánság sok csöppjétől: ülék közöttük és még bizonykodám magam előtt: &quot;a kicsi nem tehet kicsiségéért.&quot;
És kivált azok, akik magukat a &quot;jók&quot;-nak hivják, legmérgesebb bögölyeim, szűzi ártatlansággal szúrnak, szűzi ártatlansággal hazudnak; hogyan tudnának ők, én irántam - igazságosok lenni!
A ki a jók között él, azt a részvét hazudni tanítja. A részvét nyomottá teszi a levegőt minden szabad léleknek. Mivelhogy a jók ostobasága feneketlen.
Hogy elrejtsem magam és szabadságom: ezt tanulám meg odalent: mert mindenkit szegénynek találtam lélekben. Azzal hazudott szánalmam, hogy mindenkiről tudám, - hogy mindenkin meglátám és megérzém, hogy a szellemből mit elégelt már meg és mit sokallt!
Merev bölcseik! Bölcseknek hivám őket, nem mereveknek - igy tanulék meg szavakat lenyelni. Sirásóikat kutatóknak és vizsgálóknak hivám - igy tanulék meg szavakat cserélni.&lt;br&gt;
A sirásók betegséget ásnak maguknak. Öreg törmelék alatt kártékony gőzök lappangnak. Ne kavard föl a mocsarat! Élj hegyen!
Boldogan szívom be ujra a hegyi szabadságot! Arcom végre megváltatott minden emberi lény szagától!
Éles szellőktől miként pezsgőbortól csiklandozva: tüsszent lelkem, - tüsszent és ujjongva kivánja magának: Kedves egészségedre!&lt;br&gt;
Im-ígyen szóla Zarathustra.

== A három gonoszról ==
1.&lt;br&gt;
Álmomban, utolsó, hajnali álmomban egy hegyfokon allék - a világon túl; mérleget tarték és megmérem a világot.
Óh, miért hogy túlkorán jöve hozzám a hajnal pirossága: ő, a féltő-irígy fölserkentett izzásával: Mindig féltő-irígy hajnali izzó álmaimra.
Hogy megmérheti az, akinek ideje van, megfontolhatja a jó fontoló, szárnyakkal elérheti az erős szárnyú, rejtélyét megfejtheti az isteni diótörő: ilyennek találá álmom a világot: -
Álmom, a merész vitorlázó, félig hajó, félig szélvész, lepkemódra hallgatag, nemes sólyomként nyugtalan: íme, ma mégis milyen nagy vala a türelme, milyen sok vala az ideje arra, hogy fontolójára vegye a világot!
Avagy talán titkos bölcseségem biztatá, nevető, éber nappali bölcsességem, amely gúnyol minden &quot;végtelen világot?&quot; Mivelhogy így szól: &quot;valahol erő van, a szám is mesterré lészen: mert több ereje vagyon.&quot;
Mily biztosan nézte álmom ezt a véges világot, sem ujra, sem régire nem kíváncsiskodva, nem félve, nem kérve: -
- mintha érett alma kinálkoznék kezemnek, érett aranyalma, enyhén hűs, bársonyos bőrü: - ilyenként kinálkozék nékem a világ.
- s nem vala annyira rejtvény, hogy az ember szeretetét elriasztotta volna, s nem vala annyira megfejtett, hogy az emberi bölcseséget elaltatta volna: - emberi jó dolog vala nékem ma a világ, amelyre annyi kigyót-békát kiáltanak!
Milyen hálás vagyok hajnali álmomnak, hogy ilyenképen mérém ma korán a világot! Emberi jó dologként jöve ma hozzám ez az álom és szívem vigasztalója!
És hogy példáját kövessem nappal és legjava tulajdonait eltanuljam tőle: íme, a serpenyőbe teszem most a három legrosszabb dolgot és emberien jól lemérem.
A ki áldani tanított, megtanított káromkodni is: melyik három dolgot káromolják legtöbbet a világon? Ezeket akarom a serpenyőbe tenni.
Kéj, uralom-szomj, önzés!: ezt a három dolgot káromolták eddig legtöbbet; ezek valának leghíresebbek és leghírhedtebbek, - ezt a hármat akarom emberien jól lemérni.
Rajta! Itt van előhegységem, s ott van a tenger: ez felém hömpölyög, cafatosan, hizelegve, a hű öreg százfejü eb-szörnyeteg, akit szeretek.&lt;br&gt;
Rajta! Mérlegem hömpölygő tengeren akarom tartani: és tanút is hívok, szemtanút - téged, remete-fát, téged erős illatút, a terebélyeset, akit szeretek!&lt;br&gt;
Melyik hidon megy egykoron a &quot;most&quot;? Mi kényszer alatt kényszeríti magát a magas az alacsonyhoz? És mit jelent még a leggunyosabbnak is ez, hogy &quot;felnőni&quot;?
Ime a mérleg nyelve nyugodt és egyenlőt mutat: három súlyos kérdést veték belé, három sulyos válasz vagyon a másik serpenyőben.
2.&lt;br&gt;
Kéj: ez a tövise, ez a nyársa a test minden ciliciumos megvetőjének; &quot;világi hivság&quot;-ként káromolja valahány másvilág-hivő: mivelhogy az minden tévtanítót kikacag és orránál vezet.
Kéj: lassu tűz a csőcseléknek, amelyen megégettetik; minden szúette fának, minden bűzlő cafatnak készenálló párosító és rotyogtató kemence.&lt;br&gt;
Kéj: a szabad sziveknek ártatlan és szabad valami, a föld édenkertje, minden jövő túláradó hálája a &quot;ma&quot; iránt.&lt;br&gt;
Kéj: csak a fonnyadtnak édes méreg, de az oroszlán akaratunak nagy sziverősítő és áhítatosan kinált borok-bora.&lt;br&gt;
Kéj: a magasabb boldogság és legmagasabb reménység előképének nagy boldogsága. Mert sokaknak igérteték házasság és több mint házasság-sokaknak, akik idegenebbek egymásnak, mint férfi és nő: - és ki fogta föl valaha egészen, mily idegenek egymásnak férfi és nő!
Kéj: - de bekerítem gondolataimat és még szavaimat is: hogy kertjeimbe a disznók és rajongók be ne törjenek!
Uralom-szomj: a kőszivüek kőszívüinek lángostora; a kegyetlen kín, amely a legkegyetlenebbekre vár: eleven máglyák fekete lángja.
Uralom-szomj: a gonosz bögöly, amely a leghiúbb népekre tétetik; minden bizonytalan erény gunyolója; a mely minden paripán és minden kevélységen nyargal.
Uralom-szomj: földrengés, ami minden korhadtat és kivájtat megtör és kihány; te dörgő, dübörgő, büntető felszabadítója festett koporsóknak; villámló kérdőjel korai feleletek mellett.
Uralom-szomj: minek pillantása előtt az ember csuszik-mászik, meglapul, szolgál, s mélyebben fetreng, mint kigyó és disznó: - mig végre felordít belőle a nagy megvetés.
Uralom-szomj: a nagy megvetés borzasztó tanítója, amely városoknak és birodalmaknak szemükbe prédikálja: &quot;el veled&quot; - mig azután magukból is ez az ordítás kél: &quot;el velem&quot;.
Uralom-szomj: amely azonban fölszáll a tisztákhoz és magánosokhoz is, az önelégült magaslatokra is, izzón mint a szeretet, amely csábítóan bíboros üdvösségeket fest a föld egére.
Uralom-szomj: de ki hívná szomjúságnak azt, ha a magas a hatalomért lekívánkozik! Valóban nincs semmi beteges és szomjas az ilyen vágyban és alászállásban!
Hogy a magános magaslat ne különüljön el örökre s ne érje be magával örökké: hogy a hegy a völgybe szálljon és a magánosság szelei alantra: -
Vajh! ki találna jó kereszt- és erénynevet az ilyen vágyakozásra? &quot;Ajándékozó erény&quot; - ennek mondotta egykoron a mondhatatlant Zarathustra.
És ugyanakkor történék - bizony először történék! - hogy szava az önzést is magasztalá, az ép egészséges önzést, a mi hatalmas lélekből fakad: -
- hatalmas lélekből, amelyhez magas, szép diadalmas, tetszetős test illik, a mely körül minden dolog tükörré válik:
- a ruganyos, rábeszélő test, a táncos, a melynek hasonlata és kivonata a maga-élvező lélek. Az ilyen test és lélek maga-élvezése önmagát hívja &quot;erény&quot;-nek.
A jó és rossz szavaival, mint szent berkekkel veszi magát körül az ilyen maga-élvezés; boldogsága nevével száműz magától minden megvetendőt.
Száműz magától minden gyávaságot; ezt mondja: rossz - annyi mint gyáva! Megvetendő néki az, a ki mindig aggódik, sóhajtozik, sopánkodik s a legapróbb hasznot is fölkaparítja.
Megvet azután minden jajgató bölcseséget, mert valóban, van olyan bölcseség is, a mi sötétben virágzik, éjszakai árnyék-bölcseség: a mely mindig ezt sóhajtozza: &quot;Minden hívságos!&quot;
A sanda gyanut kevésbe veszi, valamint azt, a ki esküt akar szembenézés és kézadás helyett, - mivelhogy ez gyáva lelkek sajátsága.
Még kevesebbre becsüli a szolgálatkészt, az ebként simulót, aki mindjárt hátára fekszik, az alázatosat; és olyik bölcseség is alázatos, kutyás, jámbor és szolgálatkész.
Azt meg éppen utálja, gyülöli, a ki soha sem akar védekezni, a ki mérges nyálat és gonosz pillantásokat lenyeldes, a hosszú türelmü, a mindent türő, a mindennel beérő: mivelhogy ez szolgalelkek sajátsága.
Egyre megy, hogy valaki istenekkel és isteni rugásokkal szemben szolga, avagy emberekkel és bárgyú emberi véleményekkel szemben: minden szolgalelkűséget leköp ő, ez a boldog önzés!
Rossz néki minden, a mi görnyedt és görnyedő, szolgai, a rab pislogó szeme, a nyomott szív és az a hamis engedékenység, a mely széles, gyáva ajakkal csókol.
És álbölcseség néki minden, mit szolgák és aggok és fáradtak eszeltek ki: és kivált a papok egészen gonosz, babonás, szellemeskedő háboruja!&lt;br&gt;
Az álbölcsek, mindezek a papok, világfájdalmasok, a kiknek, a lelke némberi avagy szolgai, óh mennyit ártottak praktikáikkal öröktől fogva az önzésnek!
És szerintük éppen az lenne erény és hivatnék annak, hogy az önzésnek ártanak! És jusst emel, hogy &quot;önzetlennek&quot;-nek hivassék, mindez a világfájdalmas gyáva és keresztespók!
De mindezekre eljövend a nap, a változás, a birói pálca, a Nagy Dél: akkoron sok minden megnyilatkozand!
És a ki az &quot;én&quot;-t szentnek és üdvözítőnek mondja és az önzést boldogítónak, valóban, azt mondja, mint jövendőmondó: Ime, jő, már-már itt a Nagy Dél!&lt;br&gt;
Im-ígyen szóla Zarathustra.
 
== A nehézség szelleméről ==
1.&lt;br&gt;
Szájam - a népé: túlságosan durva és szivből jövő a szavam selymes nyulak számára. És még idegenebbűl hangzik minden tintahalnak és pennarágónak.
Kezem - bolondkéz: jaj minden asztalnak, falnak és mindennek, a hol még elfér bolond-eszmecsere, bolond-szenny!
Lábam - lóláb; azzal kacagok és ügetek árkon-bokron át, keresztűl-kasúl, és veszett kedvű vagyok ilyen gyorsan futván. Gyomrom - bizonyára sasgyomor. Mivelhogy legjobban kedveli a bárányhúst. De bizonyos, hogy madár gyomra.
Ártatlan dolgokkal táplálkozva és kevéssel, türelmetlenül - készen, hogy elröppenjen - íme ilyen vagyok én: hogyne lenne bennem valami a madártermészetből!
És kivált az madártermészet, hogy ellensége vagyok a nehézség szellemének: és valóban ádáz ellensége, esküdt ellensége, ellensége öröktől fogva! Óh hová röpült és tévedt el már ellenségeskedésem! Tudnék erről dalt énekelni - és akarom is énekelni, bárha magam vagyok üres szobában és tulajdon füleimnek kell énekelnem.
Vannak persze dalosok, a kiknek csak telt ház láttára enged föl torkuk, válik beszédessé a kezük, kifejezővé a szemük, ébred a szívük: nem vagyok ezekhez hasonlatos.
2.
Ha ki egykoron röpülni tanítja az embert, az elmozdított minden határkövet; minden határkő maga is levegőbe röpül előtte, a földet ujra fogja keresztelni - &quot;könnyü&quot;-nek fogja keresztelni.
A strucmadár gyorsabban fut mint a leggyorsabb ló, de még ő is befúrja nehéz fejét a nehéz földbe: ezenképen az ember is a ki még nem tud röpülni.
Nehéznek látja a földet és az életet; ezért akarja a nehézség szellemét! Ha ki pedig könnyű akar lenni, madár akar lenni, annak önmagát kell szeretnie: - im-ígyen tanítom én.
Persze, nem a betegek és sóvárgók szeretetével: mivelhogy ezeken a maguk szeretete is - bűzlik!
Tanuld meg magad szeretni - im-ígyen tanítom én - ép és egészséges szeretettel: a végre, hogy kitarts magadnál és ne kalandozz ide s tova.
Az ilyen kalandozás a felebaráti szeretet keresztnevét veszi magára: eleddig ezzel a szóval hazudtak és ámítottak legjobban, s kiváltkép azok, a kik az egész világnak nehezére esének.
És valóban, nem mára-holnapra szóló parancsolat, hogy tanuld meg magad szeretni. Sőt inkább valahány művészet közt ez a legfinomabb, legravaszabb, legvégső és legtürelmesebb.
Mert tulajdonosának minden tulajdon jól el vagyon rejtve; s minden kincses bánya közt legutoljára ássuk föl a magunkét; - így akarja a nehézség szelleme.&lt;br&gt;
Már majdnem a bölcsőben nehéz szavakat és értékeket adnak velünk útravalóúl: &quot;jó&quot; és &quot;gonosz&quot; ennek az örökségnek a neve. Ezekért bocsátják meg nekünk, hogy élünk.
És azért engedik magukhoz a kisdedeket, hogy jókor eltiltsák őket a maguk-szeretetétől: így akarja a nehézség szelleme.
És mi - mi hűségesen hordozzuk, a mit ránk adtak, kemény vállakkal, zord hegyeken át! És ha elönt a verejték, azt mondják nékünk: &quot;Igen, az élet terhe nehéz!&quot;
De csak az ember hordozza nehezen a maga terhét! Mivelhogy fölösen sok idegen dolgot cipel vállán. A tevéhez hasonlatosan térdel le és tűri, hogy jól tele rakják.
Különösen az erős, teherbíró ember, kiben áhítat lakozik: fölösen sok idegen nehéz szót és értéket rak magára, - s íme az élet sivatag néki! És csakugyan! Sok tulajdon dolog terhe is nehéz! És az ember sok belső dolga olyan mint az osztriga, azaz utálatos, síkos, és nehezen megfogható,
- azonképen, hogy nemes díszű nemes héjnak kell helyette helyt állania. De ezt a művészetet is tanulni kell, hogy valakinek legyen héjja és szép látszata és okos vaksága.
Viszont az is sokszor tévedésbe ejt az emberen, hogy némely héj csekély és szomorú és nagyon is héj. Sok rejtett jóságot és erőt sohasem találnak ki; a legpompásabb csemegét nem izlelik meg!
Tudják ezt az asszonyi állatok, az édesek: kicsit több kövérség, kicsit több soványság - óh mennyi sors lappang ilyen kicsiségben!
Az embert nehéz fölfedezni és önmagának a legnehezebb: a szellem gyakorta hazudik a lélekről. Igy akarja a nehézség szelleme.
De az fölfedezte magát, a ki így szól: &quot;ez az én jóm és az én gonoszom&quot;: ezzel elnémította a vakondokot és a törpét, a ki így szól: &quot;mindenkinek jó, mindenkinek gonosz.&quot;
S bizony azokat sem szívelem, a kiknek minden jó s ez a világ éppen a legjobb. Az ilyeneket hívom én a mindennel-beérőknek.
A mindennel-beérés, a mi mindent ízletesnek talál, nem a legjobb ízlés! Tisztelem a finnyás, válogatós nyelveket és gyomrokat, mik &quot;én&quot;-t, &quot;igen&quot;-t és &quot;nem&quot;-et mondani megtanulának.
De mindent megrágni, megemészteni - ez igazán disznó-természet! Mindig i-á-val &quot;igen&quot;-t bólintgatni - ezt csak a szamár tanulta meg és a vele rokonszellemek!
Rozsda-sárga és vér-piros: ez az én gusztusom - az vért kever minden színbe.
De a ki fehérre meszeli a házát, meszelt lelket árul el nékem.
Egyik mumiákba szerelmes, a másik kisértetekbe, s mindkettő ellensége minden húsnak és vérnek - óh! mennyire utálom mindkettőt. Mert én szeretem a vért!
És nem akarok ott lakni, időzni, a hol folyton köpködnek: ez az én gusztusom, - még inkább élek tolvajok és eskűszegők között. Senkinek sincs arany a szájában.
S még undorítóbbak nékem a lévnyalók: és a legundorítóbb állatot, a mit találék, élősdinek keresztelém: az nem akart szeretni és mégis szeretetből akart élni.
Boldogtalannak hívok mindenkit, a kinek nincs más választása, mint hogy vadállat legyen vagy vadállat-szelídítő: nem ütném föl ilyennél a sátorfám.&lt;br&gt;
Boldogtalanoknak hívom azokat is, a kiknek mindig várniok kell, - nem az én szájam íze szerintiek: mind ezek a vámosok és kalmárok és királyok és más ország- és boltbakterek.
Valóban, magam is megtanultam a várást istenigazában - de csak a magamra-várást. És megtanultam, hogy mindenen álljak, járjak, fussak, ugorjam, másszam, táncoljak.&lt;br&gt;
Ez pedig az én tanításom: a ki egykoron a röpülést akarja megtanulni, az előbb tanuljon állni, járni, futni, mászni, táncolni: - nem éred el egyszerre szárnyaddal a röpülést!
Kötéllétrán tanultam sok ablakot megmászni, fürge lábbal hágtam magas árbocokra; a megismerés magas árbocain ülni nagy boldogság nékem, -&lt;br&gt;
apró láng módjára lobogni magas árbocokon: kis fényesség ugyan, s mégis nagy vigasztalás hányatott hajósoknak és hajótörötteknek!
Sokféle úton-módon értem el igazságomat: nem egy lajtorján hágtam a magasba, a honnan az én szemem az én messzeségembe kalandozik.
És csak nem szívesen tudakolám az utat, - ez megint nem volt ínyemre! Inkább magukat az utakat kérdezém meg, kisértém meg.
Minden léptem kisértés és kérdés vala - és valóban, felelni is tanulni kell az ilyen kérdésekre! De éppen ez - az én gusztusom -
- nem jó, nem rossz, hanem az én gusztusom, a mit nem szégyellek, nem titkolok.&lt;br&gt;
&quot;Ez - íme ez az én utam, - merre van a tied?&quot; - így felelek azoknak, a kik tőlem &quot;az&quot; utat tudakolják. &quot;Az&quot; út tudniillik - nincs!&lt;br&gt;
Im-ígyen szóla Zarathustra.
 
== Ódon és uj táblákról ==
1.&lt;br&gt;
Imhol ülök és várok, körülvesznek ódon összetört táblák, s uj, félig teleirtak is. Vajjon mikor jön el az én órám?
- lemenetelem, tönkremenetelem órája: mivelhogy még egyszer el akarok menni az emberekhez.
Ime erre várok: mert előbb kell, hogy jelek jőjjenek nékem, hogy az az én órám, - a nevető oroszlán a galambsereggel.
Azonközben magammal beszélgetek, mint a kinek ideje van. Senki sem mesél ujat: így hát magamat mesélem enmagamnak.&lt;br&gt;
2.&lt;br&gt;
Mikoron az emberekhez jövék, öreg balhiten ülve találám őket: mindnyájan azt hivék, már régen tudják, mi jó, mi rossz az embernek.
Öreg, fáradt dolognak tartának minden beszédet az erényről, s ha ki jól akart aludni, lefekvés előtt még &quot;Jó&quot;-ról, &quot;Gonosz&quot;-ról beszélt vala.
Ezt az álmosságot rebbentém én föl, tanítván: mi Jó, mi Gonosz, azt még nem tudja senki: hanemha az, a ki teremt!
Ez pedig az, a ki az ember célját megteremti és a földnek megadja értelmét és jövőjét: s csupán ez teremti meg, hogy valami Jó vagy Gonosz.
És meghagyám nékik, döntsék föl vén pulpitusaikat és mindent, valahol csak az az ócska balhit ült vala; meghagyám nékik, nevessenek nagy erénymestereiken és szentjeiken és költőiken és világmegváltóikon.
S hogy komor bölcseiken nevessenek, azt is meghagyám nékik: és mindenkin, a ki valaha fekete madárijesztőként óva-intve ült vala az élet fáján.
Nagy temetőjük útjára ülék, dög és keselyű mellé - és kacagék minden &quot;hajdan&quot;-ukon és korhadt, esendő dicsőségén.
Bizony, bizony a bűnbánat prédikátoraihoz és bolondokhoz hasonlatosan kiálték kigyót-békát minden nagy és kicsiny dolgukra - hogy legjobbjuk is annyira kicsiny! Hogy legnagyobb gonoszságuk is annyira kicsiny! - ilyeténképen kacagék.
Bölcs vágyódásom ordíta és kacaga belőlem im-ígyen, a mely hegyeken született vala, valóban, vad bölcseség! - az én nagy, zugó szárnyu vágyódásom.
És gyakorta kacagás közben el-tova-föl ragada engem: akkor bizony borzongva repülék, nyilként, napsugártól mámoros elragadással:
- el-ki távoli jövőbe, mit még nem látott álom, melegebb Délre, mit valaha képirók megálmodának: oda, hol a táncoló istenek minden mezet röstelnek: -
hogy hasonlatokban beszéljek és költők módjára sántítsak és dadogjak: és bizony, bizony, szégyellem, hogy még költőnek kell lennem!
Hol minden létesülést körülöttem istenek táncának és istenek magas kedvének láték és a világot szabadjára eresztve, játszva, futkosva és önmagához visszamenekülve:
- mint sok isten örökös egymástól-futását, egymás-keresését, mint sok isten boldog ellenmondását, maguk ujra-tartását ujra együvé-tartozását:
Hol minden idő úgy tünék föl nékem, mintha boldog gúny volna a percekre, hol a szükségszerűség maga volt a szabadság, a mely boldogan játszadozék a szabadság tövisével. -
Hol én is viszontlátám régi ördögömet és ősi ellenségemet, a nehézség szellemét és mindeneket, miket teremtett: a kényszert, a szabályt, a szükséget, a következményt, a célt, az akaratot és a jót és a gonoszt: -
Mert nem kell-e valaminek lenni, a mi fölött eltáncolni lehessen? Nem kell-e a könnyüek, legkönnyebbek kedvéért - vakondoknak és lomha törpéknek is létezniök?&lt;br&gt;
3.&lt;br&gt;
S ott vala az is, a hol ezt a szót: &quot;emberfölötti ember&quot; fölszedém az útról és azt, hogy az ember olyas valami, a minek fölébe kell kerülni,&lt;br&gt;
- hogy az ember híd és nem cél: a ki boldognak magasztalja magát dele és estéje miatt, mint uj hajnalhasadás felé vezető út&lt;br&gt;
- a Zarathustra szót a Nagy Délről, s valamit még az ember fölé függeszték, biboros második esthajnalhoz hasonlatosan.&lt;br&gt;
Valóban uj csillagokat is láttaték velük uj éjszakákkal együtt; és felhő és nap és éjjel fölé feszítém még a nevetést, mint tarka kárpitot.&lt;br&gt;
Megtanitám őket minden költeményemre, iparkodásomra: egygyé költeni, összehordani a mi az emberben töredék, és rejtély és szörnyű véletlen, -&lt;br&gt;
- mint költő, rejtélyfejtő és a véletlentől megváltó megtanítám őket, hogy a jövő teremtésén munkálkodjanak és hogy mindent, a mi volt - teremtve megváltsanak.
Megváltsák az ember múltját és minden &quot;volt&quot;-ot átteremtsenek, valamig az akarat így nem szól: &quot;De hisz így akartam! Igy fogom akarni.&quot;&lt;br&gt;
- Ezt hívám én előttük megváltásnak, s úgy tanítám, hogy csak ezt híjják megváltásnak.&lt;br&gt;
Ime az én megváltatásomra várok, - hogy utoljára hozzájok menjek.
Mert még egyszer akarok az emberekhez menni, közöttük akarok tönkremenni, haldokolva nékik akarom adni legdúsabb ajándékomat.
Ezt a naptól lesém el, ha leszáll, ő, a dúsgazdag, aranyat szór ekkor a tengerbe, kimeríthetetlen gazdagságából - azonképen, hogy még a legszegényebb halász is aranylapáttal evez! Mert így látám egykoron és könnyes szemem nem lakék jól a látvánnyal.
A naphoz hasonlatosan akar Zarathustra is leszállani: imhol ül most és vár; körülveszik ódon összetört táblák és uj táblák is, - félig teleírtak.&lt;br&gt;
4.&lt;br&gt;
Imhol egy uj tábla: de hol vannak az én véreim, a kik őket velem völgynek és hús-szívekbe viszik?
Ezt követeli nagy szeretetem a legtávolibb iránt: ne kíméld közelvaló felebarátodat! Az ember olyan valami, a minek fölébe kell kerűlni.
Sokféle az útja-módja a túlszárnyalásnak: láss te néki! De csak bohóc gondolja; &quot;az embert által is lehet ugrani.&quot;
Bírd le magad még felebarátodban is: és ha rabolhatsz jogot, ne adasd azt magadnak!
A mit te tész, azt nem teheti néked senki se viszont. Lám, nincs visszafizetés.
A ki nem tud magának parancsolni, az csak engedelmeskedjék. És olyik tud magának parancsolni, de még sok a híjja, hogy engedelmeskedjék is magának!&lt;br&gt;
5.&lt;br&gt;
Im-ígyen akarja a nemes természet: semmit sem akar ingyen, legkevésbbé az életet.
A ki a csőcselékből való, ingyen akar élni; de mi többiek, a kiknek az élet adá magát, - mindig azon töprengünk, mi legjobbat adjunk viszont érette.
És valóban, előkelő szó az, a mi így szól: &quot;a mit nékünk az élet igér, azt mi meg akarjuk - az életnek tartani!&quot;
Ne akarj élvezni ott, a hol nem adsz élvezni valót. És - ne akarj élvezni!
Mivelhogy az élvezet és az ártatlanság a legszemérmesebb dolgok: egyik sem akarja, hogy keressék. Kell, hogy meglegyenek bennünk, - de még jobb, ha vétket és fájdalmat keresünk!&lt;br&gt;
6.&lt;br&gt;
Óh, én véreim, a ki első valamiben, az mindig föláldoztatik. Mi pedig elsők vagyunk.
Megannyian titkos áldozati oltárokon vérzünk; megannyian égünk és sülünk ódon faragott képek tiszteletére.
Javarészünk még fiatal, ez izgatja a vénhedt torkokat. Húsunk zsenge, bőrünk csak báránybőr: - hogy ne izgatnók mi az öreg bálványok papjait!
S még bennünk lakozik ő, az öreg bálványpap, a ki javarészünket lakomára süti. Óh, én véreim, hogy ne lennének az elsők: áldozatok!
De így akarja a fajtánk; és én szeretem azokat, a kik nem akarják magukat megóvni. A lemenőket szeretem teljes szívemből: mivelhogy átmenők.&lt;br&gt;
7.&lt;br&gt;
Hogy igazak legyenek - erre csak kevesen képesek! S a ki tud is az lenni, az még nem akarja! S legkevésbbé tudnak azok lenni: a jók.
Óh, ezek a jók! - Jó emberek soha sem mondják az igazat; s betegség a szellemnek, ha ilyen jó.
Ezek a jók engednek, megadják magukat, szivük kajdácsol, lelkük mélye engedelmeskedik: de a ki engedelmeskedik, az nem hallja önmagát!
Mindennek, a mit a jók gonosznak neveznek, össze kell jönnie, hogy az igazság megszülessék: óh, én véreim, azután elég gonoszok is vagytok-e erre az igazságra?
A vakmerő merés, a hosszas gyanakvás, a kegyetlen &quot;nem&quot;, a keserű indulat, az elevenbe vágás - mi ritkán egyesül az! Pedig ilyen magból - nemződik az igazság!
A gonosz lelkiismeret szomszédságában növekedék eddig minden ismeret! Törjétek össze, törjétek össze nékem az ódon táblákat, ti megismerők!&lt;br&gt;
8.&lt;br&gt;
Ha a vízen van gerenda, ha palló és karfa vezet át a folyón: bizony, senkinek sem hisznek, ha így beszél: &quot;Minden folyóban van.&quot; Hanem még az együgyűek is ellentmondanak néki. &quot;Hogyan? - mondják az együgyűek - minden folyóban volna? Hisz a gerenda és palló a folyó fölött van!&quot;&lt;br&gt;
&quot;A folyó fölött minden szilárd, a dolgok minden értéke, a hidak, fogalmak, minden &quot;jó&quot; és &quot;gonosz&quot;: mindez szilárd!&quot;
S ha eljő a kemény tél, a folyó - állatszelidítője: akkor még a legélesebb elméjűek is megtanulnak gyanakodni; és, valóban, nemcsak az együgyűek mondják akkoron: &quot;Nem áll-e minden?&quot;
&quot;Alapjában minden áll&quot; - ez igazi téli tanítás, jó terméketlen időknek, jó vigasztalás téli álmot aluvók és suton űlők számára.
&quot;Alapjában véve minden áll&quot; -: de ez ellen prédikál az olvadás szele.
Az olvadás szele, bika, aki nem szántó bika - megvadúlt bika, törő-zúzó, aki dühödt szarvával jeget tör! S a jég - pallót tör!
&quot;Óh jaj! Óh öröm! Az olvadás szele fú!&quot; - prédikáljátok, én véreim, utcaszerte!&lt;br&gt;
Im-ígyen szóla Zarathustra.&lt;br&gt;
9.&lt;br&gt;
Van egy régi képzelődés, annak neve &quot;jó&quot; és &quot;gonosz&quot;. Jövendőmondók és csillagjósok körül forgott eddig ennek a képzelődésnek a kereke.
Egykoron hittenek jövendőmondóknak és csillagjósoknak: és ezért hittenek ebben: &quot;Minden végzetszerű: így kell tenned, mert kénytelen vagy vele!&quot;&lt;br&gt;
Azután ismét bizalmatlanok valának minden jövendőmondó és csillagjós iránt: és azért hivék, hogy &quot;minden szabadság: bírsz, mert akarsz.&quot;
Óh, én véreim, eleddig csak képzelődtek a csillagokról és jövendőről, nem pedig tudtak is: éppen ezért eleddig csak képzelődtek a jóról és gonoszról, nem pedig tudtak is!&lt;br&gt;
10.&lt;br&gt;
&quot;Ne rabolj! Ne ölj!&quot; - ezeknek az igéknek egykor szent volt a nevük; az emberek fejet-térdet hajtának nékik és saruikat leveték előttük.
Ámde azt kérdezem tőletek: volt-e valaha nagyobb rabló és emberölő, a minők ezek a szent igék valának?
Avagy nincs-e minden életben magában - rablás és emberölés? És hogy ilyetén igéknek szent volt a nevük, vajjon nem öletett-e meg ezzel maga az igazság?&lt;br&gt;
Vagy talán a halál prédikációja volt, hogy szentnek mondaték, a mi minden élet ellen szólt és ellene adott tanácsot?
Óh, én véreim, törjétek, törjétek össze nékem az ódon táblákat!&lt;br&gt;
11.&lt;br&gt;
Azért szánok én minden elmúltat, hogy látom: ki van szolgáltatva, -
- ama nemzetség kénye-kegyelmének, szellemének, őrűletének, a mely eljövend és mindent, a mi volt, a maga hídjává magyaráz át!
Nagy zsarnok jöhet, csalafinta szörnyeteg, a ki kegyelmével és kegyetlenségével minden multat addig kényszerítene és gyötörne, valamig az ő hídja és előjele és hirnöke és kakasszója lenne.
Ez pedig a másik veszedelem és másik részvétem: - a ki a csőcselékből való, annak emlékezete visszanyúlik tán a nagyapjáig, - a nagyapjával pedig megszűnik néki az idő.
Im-ígyen minden múlt ki van szolgáltatva; mivelhogy eljöhet az idő, a mikor a csőcselék leend az úr és sekély vizekbe fojt majd minden időt.&lt;br&gt;
Ezért, óh én véreim, ezért kell egy uj nemesség, a mi minden csőcseléknek és minden zsarnoknak ellensége és a mely uj táblákra ujonnan írja ezt a szót: &quot;nemes&quot;.
Sok nemesre van szükség és sokfajta nemesre, hogy nemesség lehessen! Vagy, miként egykor hasonlatképen mondám: &quot;Éppen az az isteni, hogy vannak istenek, de nincs isten!&quot;&lt;br&gt;
12.&lt;br&gt;
Óh, én véreim, uj nemességre avatlak és utallak titeket: kell, hogy nemzői és tenyésztői és magvetői legyetek a jövendőnek, -
valóban, nem olyan nemességre, a mit kalmármódra kalmárpénzen megvehettek: mivelhogy csekély az értéke mindennek, valaminek ára vagyon.
Ezentúl ne az adja becsületetek, a honnan jöttök, hanem a hová mentek! Akaratotok és lábatok, a mely túl akar rajtatok menni - adja uj becsületetek!
Bizony, bizony, ne az, hogy fejedelmet szolgálátok - mit nekünk még a fejedelmek! - vagy hogy annak, a mi fennáll, védőbástyái levétek, hogy szilárdabbúl álljon!
Ne az, hogy nemzetségtek az udvarnál udvaronccá lőn és ti megtanultatok iromba flamingóhoz hasonlatosan, órákhosszat, sekély tavakban állani:
- mert állani-tudni érdem az udvaroncoknál; és minden udvaronc azt hiszi, a halál utáni boldogsághoz tartozik, - hogy szabad lesz ülnie!
S ne az, hogy egy lélek, a kit ők szentnek magasztalnak, eleiket szent földre vezette, a melyet én nem magasztalok &quot;szent föld&quot;-nek: mivelhogy azon a földön, a hol a fák legrosszabbja nőtt vala: a keresztfa - nincs mit szentnek magasztalni! - és valóban, bárhová vezeté ez a &quot;szentlélek&quot; lovagjait, hadaik élén mindig - kecskék és libák és kótyagos fejűek futának!
Óh, én véreim, nemességtek ne hátra tekintsen, hanem ki, előre! Száműzetve legyetek minden szülő- és öregszülő-földről!
A gyermekföldet, gyermekeitek földjét szeressétek: ez a szeretet légyen uj nemességtek, - a fölfedezetlen, a legtávolibb tengereken fekvő földeket! Azt mondom néktek: ezt keressék, keressék szüntelenűl vitorláitok!&lt;br&gt;
13.&lt;br&gt;
&quot;Minek élni? Minden hívságos! Élni annyi mint szalmát csépelni; élni annyi mint megégetődni és még sem melegedni.&quot;
Ilyen ócska fecsegés ma még mindig &quot;igazság&quot;-számba vétetik; s hogy ócska és dohosszagú éppen ezért nagyobb a tisztelete. A korhadás is nemesít. - Gyermekeknek szabad így beszélniök: ők kerülik a tüzet, mert megsütötte őket! Sok a gyerekes a bölcseség salabektereiben.
És ha ki mindig &quot;szalmát csépel&quot; hogy szólhatná meg a csépelést! Az ilyen bolondnak be kellene kötni a száját!
Az ilyenek asztalhoz ülnek, de nem hoznak semmit se magukkal, még derekas étvágyat sem: és íme igy szólják meg a világot: &quot;Minden hivságos!&quot; De jól enni, jól inni, óh én véreim, valóban nem hivságos művészet!
Törjétek, törjétek össze nékem a sohasem vigadók tábláit!&lt;br&gt;
14.&lt;br&gt;
&quot;A tisztáknak minden tiszta&quot; - úgymond a nép. Én pedig mondom néktek: a disznóknak minden disznósággá válik!
Ennek okáért prédikálják a rajongók és fejhorgasztók, a kik szivüket is lehorgasztják: &quot;maga a világ is sáros szörnyeteg.&quot;
Mert ezek mind tisztátalan lelkűek; különösen pedig azok, a kik nem ismernek nyugodalmat, pihenést, hanemha hátúlról, túlról nézik a világot, - ezek a túlvilág-hivők.
Nékik szemökbe mondom, bárha nem hangzik kedvesen: a világ abban hasonlít az emberhez, hogy hátulja van - ennyi igaz!
Igaz, van a világon sok sár: ennyi igaz! De azért a világ még nem sáros szörnyeteg!
Van abban bölcseség, hogy a világon sok pocsolya bűzlik: de az utálat maga szárnyakat növel és forrástsejtő erőket!
A legjobban is van még valami utálatos, és a legjobb is még valaki, a kit túl kell szárnyalni!
Óh, én véreim, sok bölcseség vagyon abban, hogy sok sár vagyon a világon!&lt;br&gt;
15.&lt;br&gt;
Hallám, hogy kegyes túlvilág-hivők ilyeténkép beszélnek lelkiismeretükhöz és pedig rosszaság, hazugság nélkül, - jóllehet nincs a világon rosszabb, sem hazugabb:
&quot;Hagyd a világot! Egy ujjadat se emeld reá!&quot;
&quot;Hadd őket, hadd fojtogassák, szurdossák, nyúzzák, vakarják egymást: egy ujjadat se emeld ez ellen! Ez majd megtanítja őket, hogy lemondjanak a világról.&quot;
- Törjétek, törjétek össze nékem, óh én véreim, a kegyeseknek ez ódon tábláit! Szedjétek ízekre igéitekkel a világot ócsárlók igéit!&lt;br&gt;
16.&lt;br&gt;
&quot;A ki sokat tanúl, az megtanúlja, hogy letegyen minden heves kivánságról&quot; - ezt sugdossák egymásnak ma minden sötét utcában.
&quot;A bölcseség elfáraszt, semmi sem éri meg a fáradságot; ne kivánkozz semmi után!&quot; - ezt az uj táblát találám még nyilt piacokon is.
Törjétek össze, én véreim, törjétek össze ezt az uj táblát is! A világot únók függeszték oda és a halál prédikátorai és a porkolábok: mert íme az rabigába hajtó prédikáció is!
Mivelhogy rosszúl tanulának és nem a legjobbat és mindent túlontúl korán és mindent túlontúl hamarosan; mivelhogy rosszúl evének, azért ronták el gyomrukat,
- mert rossz gyomor a szellemük: az javalja a halált! Mert bizony, bizony: a szellem gyomor!
Az élet az öröm kútfeje: de a kiből rossz gyomor szól, a búbánat apja, ennek minden forrás mételyes.
Megismerni: öröm az oroszlán akaratának! De a ki elfáradt, azon idegen akarat az úr s minden hullám játszadozik véle.
És az mindig a gyenge emberek természete, hogy eltévednek utaikon. És végezetre még azt kérdezi fáradságuk: &quot;miért menénk valaha egyáltalában utakon! Minden egyre megy!&quot;
Ezek fülének kedves az ige: &quot;Semmi sem éri meg a fáradságot! Ne akarjatok!&quot; De ez rabigába hajtó prédikáció.
Óh, én véreim, friss pezsgő szél Zarathustra minden fáradt utasnak; még sok orrot csavarint tüsszentésre!
S még falakon is átfú az én szabad lehelletem, és börtönökbe és bebörtönzött lelkekbe!
Az akarat felszabadít: mivelhogy akarni annyi, mint alkotni: így tanítom néktek. És csak a végre tanuljatok, hogy alkothassatok.
És még a tanulást is csak tőlem tanuljátok, a jóltanulást! - A kinek füle van, az hallja!
17.
Itt áll a csolnak, - oda át talán a nagy Semmibe vezet az út. - De vajjon ki akar ebbe a &quot;talán&quot;-ba beszállani?
Közületek senki sem akar a halál csolnakjába szállani! Hogyan lennétek hát világ-únottak!
Világ-únottak! És még a földtől sem váltatok meg! Még mindig a földet sóvárgóknak látlak titeket, szerelmeseknek tulajdon föld-unalmatokba!
Nem hiába, hogy lelóg az ajkatok: - egy-egy apró földi vágy ül még rajta! És szemetekben nem uszkál-e apró felhője az el nem felejtett földi örömnek?
Sok jó találmány van a földön; egyik hasznos, a másik kellemes: ezekért kell a földet szeretni.
És sok jól kitalált dolog van rajta, a mi olyan mint a fehérnép keble: hasznos és kellemes is egyszersmind.
De ti világ-unottak! Ti föld restjei!
Rajtatok vesszővel kell hegedülni! Vesszőcsapásokkal kell lábatokba kedvet önteni.
Mert ha nem vagytok betegek és kiélt fickók, a kiket megúnt a föld, akkor ravasz lajhárok vagytok vagy torkos elrejtőzött kéjenc-macskák. És ha nem akartok ismét vigan futni, úgy szálljatok poklokra!
Ámde nagyobb bátorság kell ahhoz, hogy az ember az életet befejezze, mint uj versét: tudja ezt minden orvos és minden költő.
18.
Óh, én véreim, vannak táblák, miket az elfáradás és vannak táblák, miket a bűzlő lustaság teremtett: bárha egyformán beszélnek is, nem akarják, hogy egyformán hallgassák őket.
Lássátok ezt az elepedőt! Már csak arasznyira van céljától, de nagy fáradságától dacosan lecsücsült a porba: ez a bátor!
Nagy-fáradtan ráásít útra, földre, célra és önmagára: egy tapodtat sem akar tovább tenni, - ez a bátor!
Ime a nap ráizzik és ebek nyaldossák verejtékét: de ő itt hever dacosan és inkább eleped!
Valóban, még hajánál fogva kell majd egébe felhúznotok ezt a hőst!
De jobb, ha fekve hagyjátok ott, a hová feküdt vala, hogy rájöjjön szemére az álom, a vigasztaló, üdítő záporával:
Hagyjátok fekve, valamíg magától fölserken, - a míg magától visszavon minden fáradtságot és mindazt, a mi fáradságot hirdet belőle!
Csak az ebeket kergessétek el tőle, én véreim, a lusta sompolygókat és a dongó légysereget: -
- a &quot;müveltek&quot; mindezt a dongó raját, a mi minden hős verejtékén - lakmározik.
19.
Köröket vonok magam köré és szent határokat; egyre kevesebben hágnak föl velem egyre magasabb hegyekbe: hegységet építek egyre szentebb hegyekből.
De bárhová hágtok is velem, én véreim: vigyázzatok, hogy ne tartson veletek élősködő!
Az élősködő, csúszómászó, simulékony féreg, a mi beteg, kisebzett gödreiteken akar hízni.
És az a mestersége, hogy kiszimatol föltörekvő lelkeket, a mikor fáradtak: bánatotokba, kishitetekbe, gyöngéd szemérmetekbe rakja ronda fészkét.
Valahol gyönge az erős, túlszelid a nemes, odarakja fészkét: az élősködő ott lakik, a hol a Nagynak apró kisebzett gödrei vannak.
Mi minden létező legmagasabb példánya s mi a legalacsonyabb? Az élősködő a legalacsonyabb; a ki pedig a legmagasabb példány, az táplálja a legfőbb élősködőt.
Az a lélek, a melyiknek leghosszabb a lajtorjája és a legmélyebbre nyúlik: miképen lehetne, hogy ne ezen ülne a legtöbb élősködő?
- a legterebélyesebb lélek, a melyik legtávolabbra tud önmagában futni, tévelyegni, kalandozni; a legszükségszerübb, a mely csupa kedvből rohan a véletlenbe: -
- a létező lélek, a melyik a létesülésbe merül; a bíró lélek, a melyik az akaratba és kivánságba akar merülni: -
- az örvényből menekülő, a melyik enmagát a legtávolibb körben ujra utoléri; a legbölcsebb lélek, a melyet a bolondság legédesebben unszol: -
- az enmagát legjobban szerető, a melybe minden dolog áramlik és visszaáramlik és árad és apad: óh miképen lehetne, hogy ne a legmagasabb lelken rágódnának a leghitványabb élősködők?&lt;br&gt;
20.&lt;br&gt;
Óh, én véreim, kegyetlen vagyok-e? De azt mondom: a mi esik, azt még taszítsátok is!
A &quot;ma&quot; minden dolga - esik, szétesik: ki akarná még tartani! De én - én még taszítani is akarom!
Isméritek, milyen élvezet köveket gurítani meredek mélységbe? A &quot;ma&quot; emberei, lássátok, mint gurulnak mélységembe!
Előjátéka vagyok jobb játékosoknak, óh én véreim! Példájuk! Cselekedjetek példámra!&lt;br&gt;
És a kit nem tanítottok meg röpülni, azt tanítsátok meg - gyorsabban esni!&lt;br&gt;
21.&lt;br&gt;
Szeretem a bátrakat: de nem elég, hogy üss, vágj, - azt is kell tudnod, kit ütsz-vágsz!
És gyakorta több bátorság kell ahhoz, hogy szablyádat hüvelyében tartsad és ellépkedj valaki mellett, hogy méltóbb ellenfélre gyüjtsd erődet!&lt;br&gt;
Csak olyan ellenségetek legyen, a ki gyülöletreméltó, de nem olyan, a ki megvetendő is: büszkéknek kell lennetek az ellenségetekre: erre tanítálak már egyszer.&lt;br&gt;
A méltóbb ellenségre gyüjtsétek erőtöket, barátim! Ezért sok mellett el kell lépnetek. - Különösen a sok csőcselék mellett, a ki népről, népekről lármáz fületekbe.
Tartsátok tisztán a szemeteket az ő érveiktől, amelylyel valamit védenek, támadnak. Sok itt az igazság, sok itt a hamisság: a ki nézi, dühre gerjed.
Belénézni, beléverni - az itt egy dolog; ezért távozzatok az erdőbe és altassátok el szablyátokat!
Menjetek a ti utatokra! Hadd menjenek a nép és népek a magukén! - valóban sötét utakon, miken nem villog a reménység egyetlen sugara.
Hadd uralkodjék itt a kalmár, a hol minden, a mi még fénylik - kalmár aranya! Nem a királyok korát éljük: a mi ma népnek nevezi magát, nem érdemel királyt.
Lám, mint cselekednek ezek a népek maguk is a kalmárok példájára: még minden szemétből is fölszedik a legapróbb hasznot!
Egymásra lesegetnek, egymástól lesegetnek el egyet-mást - ezt &quot;jó szomszédság&quot;-nak hivják. Óh boldog, távoli idők, a mikor a nép azt mondá: &quot;úr akarok lenni a népeken!&quot;
Mert, én vérem: uralkodjék a legjobb; a legjobb akar is uralkodni! És valahol máskép hangzik az ige, ott - nincs meg a legjobb.
22.
Ha azok - ingyen kapnának kenyeret! Óh, jaj! Mi után ordítoznának azok! Kenyérkereset: ez az ő igazi mulatságuk; s hadd keressék keservesen!
Ragadozók ők: &quot;munká&quot;-jukban is van még rablás, keresetükben - is van még rászedés! Hadd keressék hát keservesen!
Legyetek hát jobb ragadozók, finomabbak, okosabbak, emberhez hasonlóbbak; mert az ember a legjobb ragadozó.
Már minden állat erényeit elragadta az ember: mivelhogy minden állat közt az ember sorsa volt a legkeservesebb.
Már csak a madarak vannak fölötte. S ha az ember még röpülni is megtanúl, óh jaj, vajjon hova föl - röpülne ragadozó kedve!&lt;br&gt;
23.&lt;br&gt;
Ilyennek akarom a férfit és a nőt: derék harcosnak az egyiket, derék szülőnek a másikat, s mindkettőjüket derék fejen-lábon táncolónak.
És kárbaveszett napunk légyen, a midőn nem táncoltunk egyszer! És hazug légyen nekünk minden igazság, a melyet nem kisért nevetés.&lt;br&gt;
24.&lt;br&gt;
Házasságkötéstek: vigyázzatok, ne legyen rossz kötés! Nagyon hamar kötétek: ezért következik belőle házasság-törés!
És még jobb a házasság-törés, mint a házasság-hajlás, házasság-hazudtság! - Egyszer egy asszony ezt mondta nékem: &quot;igaz, hogy megtörtem a házasságot, de előbb a házasság tört meg - engem!&quot;
A rosszúl párosítottakat mindig a leggonoszabb bosszúvágyóknak látám: mindenkin megtorolják, hogy már nem futkoshatnak külön-külön.
Ennek okáért akarom, hogy a becsületesek így szóljanak egymáshoz: &quot;most szeretjük egymást: lássuk, hogy megőrizzük szeretetünket! Avagy igéretünk bal-látás volna?&quot;&lt;br&gt;
- &quot;Adjatok nékünk haladékot és rövid házasságot, hogy lássuk, vájjon rátermettünk-e a nagy házasságra! Nagy dolog az, mindig négyszemközt lenni!&lt;br&gt;
Im-ígyen szól a tanácsom minden becsületesnek; és ugyan mi lenne szeretetem az emberfölötti emberhez és minden eljövendőhöz, ha mást tanácsolnék és beszélnék!
Hogy ne csak tovább nemzzetek, hanem fölfelé - erre, óh véreim, erre segítsen titeket a házasság kertje!&lt;br&gt;
25.&lt;br&gt;
A ki megismeré a múlt eredetét, lám, az végezetre a jövendő forrásait fogja keresni és uj eredeteket.
Óh, én véreim, egy kevéssé és uj népek támadnak majd és uj források zuhognak uj mélységekbe.&lt;br&gt;
Mert a föld rengése sok kutat betemet, sokat elszikkaszt: de belső erőket és rejtett dolgokat is hoz napvilágra!
A föld rengése uj forrásokat tár föl. Vén népek földrengéséből új források fakadnak.
És a ki így kiált: &quot;Imhol egy forrás sok szomjuhozónak, egy szív sok sóvárgónak, egy akarat sok eszköznek,&quot; - köréje nép sorakozik, azaz: sok próbálkozó.&lt;br&gt;
Ki tud parancsolni, ki tud engedelmeskedni - ez tétetik itt próbára! Óh, mely hosszú kereséssel, találgatással, nem-találással, tanulással és ujra próbálással!
Az emberi társadalom: próbálkozás - ezt tanítom - hosszas keresés: de a parancsolót keresi! -
- próbálkozás, óh én véreim! És nem &quot;társadalmi szerződés&quot;! Törjétek össze, törjétek össze nékem a puha szívüeknek és felemásoknak ezt a szavát!&lt;br&gt;
26.&lt;br&gt;
Óh, véreim! kik fenyegetnek a legnagyobb veszedelemmel minden emberi jövendőt? Nemdenem a jók és igazak? -
- nemdenem azok, akik ezt mondják, és érzik is szivükben: &quot;mi jól tudjuk már, mi jó és mi igaz s birjuk is ezt; jaj azoknak, a kik itt még keresnek!
Pedig bárminő kárt tesznek is a gonoszok: a jók-okozta kár a legkárosabb kár!
És bárminő kárt tesznek is a világ rágalmazói: a jók-okozta kár a legkárosabb kár.&lt;br&gt;
Óh, én véreim, a jók és igazak szívébe látott az, a ki egyszer ezt mondá: &quot;farizeusok.&quot; De nem érték meg őt.
Még a jók és igazak sem értheték meg őt: lelkük jó lelkiismeretük kalitkájába van fogódva. A jók ostobasága feneketlenűl bölcs.
Az igazság pedig ez: kell, hogy a jók farizeusok legyenek, - nincs más választásuk!
Kell, hogy a jók keresztre feszítsék azt, a ki tulajdon erényt talál ki magának! Ez az igazság!
S a második, a ki földjüket fölfedezte, a jók és igazak földjét, szivét és talaját: az vala, a ki kérdezé: &quot;kit gyűlölnek legjobban&quot;?
A teremtőt gyűlölik a legjobban, azt, a ki táblákat tör és ócska értékeket, a törőt - törvénytörőnek hívják.
A jók ugyanis - nem tudnak teremteni: ők mindig a vég kezdete: -
- keresztre feszítik azt, a ki uj értékeket ír uj táblákra, föláldozzák maguknak a jövőt, - keresztre feszítik az ember minden jövendőjét!&lt;br&gt;
A jók - ők mindig a vég kezdete valának.&lt;br&gt;
27.&lt;br&gt;
Óh, én véreim, és megértétek-e ezt az igét? És a miket egykoron az &quot;utolsó emberről&quot; mondék? -
Kik fenyegetik a legnagyobb veszedelemmel az ember minden jövendőjét? Nemdenem a jók és igazak?
Törjétek össze, törjétek össze nékem a jókat és igazakat! - Óh, én véreim, és megértétek-e ezt az igét?&lt;br&gt;
28.&lt;br&gt;
Menekültök előlem? Megijedtetek? Reszkettek ettől az igétől?
Óh, én véreim, mikoron azt mondám néktek, hogy törjétek össze a jókat és a jók tábláit: csak akkor szállítottam az embert magas tengerére.&lt;br&gt;
És íme csak most jön reá a nagy rémület, a nagy maga-körül-nézés, a nagy betegség, a nagy utálat, a nagy tengeri betegség.
Hamis martokat és hamis biztosságokat hirdetének néktek a jók; a jók hazugságainak révében születtetek és ott óvtak titeket. Gyökeréig összehazudának és elgörbítének mindent a jók.
Ámde, a ki ezt a földet fölfedezé, hogy &quot;ember&quot;, az fölfedezé ezt a földet is, hogy &quot;az ember jövendője&quot;. Ime, legyetek tengerjáró hajósok, derék és türedelmes hajósok!&lt;br&gt;
Emelt fővel járjatok már korán, óh én véreim, tanuljatok meg emelt fővel járni! A tenger viharzik: sokan akarnak rátok támaszkodva fölemelkedni! A tenger viharzik: minden tengerben van. Nosza! Rajta! Ti vén hajósszívek.
Mit nekünk a szülőföld! Oda tart kormányrudunk, a hol gyermekeink földje van! Oda felé, oda ki viharzik, tengernél viharosabban, a mi nagy vágyódásunk!&lt;br&gt;
29.&lt;br&gt;
&quot;Miért vagy oly kemény!&quot; - mondá egyszer a gyémántnak a fűtőszén - &quot;avagy nem vagyunk-e közeli rokonok?&quot;
Miért vagytok oly lágyak? Óh, én véreim, ím-igyen kérdezlek én titeket: vagy nem vagytok-e az én véreim?
Miért vagytok oly lágyak, tágítók és engedékenyek? Miért vagyon annyi hazudság, letagadás szivetekben? Miért vagyon oly kevés végzet pillantástokban?
És ha nem akartok végzet lenni és kérlelhetetlenek: miképen - győzhetnétek ti velem?
És ha keménységtek nem akar villámlani és szélylyelválasztani és szétvágni: miképen - teremthetnétek vélem egykoron?
Mert a teremtők kemények. És boldogak lehettek, hogy kezeteket rányomhatjátok évezredekre, mint valami viaszkra -
- boldogak, hogy évezredek akaratára írtok, mint valami ércre, - keményebbre, mint az érc, nemesebbre, mint az érc. Nincs igazán kemény, hanemha a legnemesebb.&lt;br&gt;
Ezt az uj táblát függesztem fölétek, óh én véreim: Legyetek kemények!&lt;br&gt;
30.&lt;br&gt;
Óh, én akaratom! Te minden szükségnek megfordítója, te szükségszerűségem! Óvj meg engem minden apró győzelemtől!
Te lelkem végzete, a melyet sorsnak nevezék! Te bennem lévő! Te fölöttem lévő! Óvj meg, tartogass engem nagy sorsra!
És utolsó nagyságodat, akaratom, tartogasd legvégső mívedre, - hogy kérlelhetetlen lehess győzedelmedben! Óh, kit nem győzött le még a győzedelme!
Óh, kinek szeme nem sötétült el ebben a mámoros félhomályban! Óh, kinek lába nem tántorodék meg és felejtett el - állani!&lt;br&gt;
- Hogy egykoron kész legyek, érett legyek a Nagy Délben: kész és érett, mint az izzó érc, villámmal viselős felhő és tejjel-teli emlő: -&lt;br&gt;
- kész önmagamra és legrejtettebb akaratomra: nyílvesszeje után sóvárgó íjj, csillaga után sóvárgó nyílvessző: -&lt;br&gt;
- csillag, kész és érett delelőjén, izzó, általszúrt és boldogított megsemmisítő napsugár-nyilaktól: -&lt;br&gt;
- nap maga is és kérlelhetetlen nap-akarat, kész győzve megsemmisíteni!&lt;br&gt;
Óh, akarat, te minden szükségnek megfordítója, én szükségszerűségem! Tartogass engem nagy győzedelemre!&lt;br&gt;
Im-ígyen szóla Zarathustra.
 
== A lábbadozó ==
1.&lt;br&gt;
Egyszer reggel, nemsokára, hogy a barlangba visszatért, Zarathustra, mintha őrjöngene, úgy ugrék föl nyoszolyájáról, borzasztóan elordítá magát és úgy hadonásza, mikéntha még valaki volna a nyoszolyán, a ki nem akarna onnan fölkelni. És Zarathustra hangja azonképen hangzék, hogy állatai megrémülve jöttek oda és minden barlangból és szurdékból, a melyek Zarathustra barlangjával szomszédosak valának, minden állat elsuhana, - röpdösve-repesve, csúszva-mászva, ugrálva, minek milyen lába vagy szárnya vala. Zarathustra pedig szóla im-ígyen:
Nosza, kelj föl, legrejtettebb gondolatom, mélységemből! Én kakasod és reggeli szürkületed vagyok, álomszuszék: föl, föl! Hangom majd fölkukorékol téged!
Nyisd meg füledet: hallgass! Mert hallani akarlak téged! Föl, föl! Van itt elég mennydörgés, hogy sírok is megtanuljanak hallgatni!
És törüld ki szemedből az álmot és minden bárgyúságot, vakságot! Hallj engem szemeddel is: hangom meggyógyítja még a vakonszülötteket is.&lt;br&gt;
És ha már ébren vagy, akarom, hogy örökké ébren maradj. Nem az én természetem, hogy nagyanyám-nagyanyját serkentgessem, hogy azt parancsoljam nékik: aludjanak tovább!&lt;br&gt;
Mozdúlsz, nyujtózkodol, hörögsz? föl! föl! Ne hörögj, beszélned kell nékem! Zarathustra szólít, az istentelen!&lt;br&gt;
Én, Zarathustra, az élet szószólója, a szenvedés szószólója, a kör szószólója - téged szólítlak, legrejtettebb gondolatom!
Üdvöz legyek! Jősz, - hallak! Mélységem beszél, utolsó mélységem ragadtam napvilágra!&lt;br&gt;
Üdvöz legyek! Jövel! Addsza kezedet - - ha! engedd! Haha! - - Utálat, utálat, utálat - - - óh jaj nékem!&lt;br&gt;
2.&lt;br&gt;
Azonban alig hogy ki mondta e szavakat, halottként bukott a földre és sokáig élettelenül feküvék. Midőn pedig ujra magához tért, sápadt vala és reszketett és fekve maradt és soká nem akart enni, inni. Hét napig vala ilyen; állatai azonban nem hagyák el se éjjel, se nappal, hanemha a sas kirepűlt, hogy táplálékot hozzon. És a mit hozott és összerabolt, odatevé Zarathustra nyoszolyájára: úgy, hogy Zarathustra végezetre sárga és piros bogyók, szőllők, almácskák, szagos füvek és pinia-tobozok között feküvék. Lábánál pedig két bárány terült el, miket a sas nagy nehezen rabolt a pásztoroktól.
&quot;Óh Zarathustra&quot; - mondák - &quot;imhol már hét napja fekszel így, nehéz pillákkal: avagy nem akarsz-e végre megint lábadra állani?
Lépj ki barlangodból: a világ mint virágos kert vár reád. A szellő nehéz illatokkal játszadozik, mik feléd tartanak; és minden patak utánad szeretne futni. Mindenek utánad vágyakoznak, mivel te hét napig egyedül maradtál, - lépj ki barlangodból! Mindenek orvosaid akarnak lenni!&lt;br&gt;
Talán uj megismerés látogatott meg, savanyú és nehéz? Élesztős tésztaként feküvél, lelked megkelt és minden szélén túldagadt&quot;. -
- Óh, állataim, - felelé Zarathustra - csak fecsegjetek im-ígyen tovább és hadd halljatok! Fölüdít, hogy csevegtek: a hol csevegnek, a világ nekem már virágoskert.
Mily kedves, hogy vannak szavak és hangok: avagy a szavak és hangok nem szivárvány és délibáb-hidak-e olyan dolgok között, mik örökre szét vannak választva?&lt;br&gt;
Minden lélekhez más világ tartozik; minden léleknek minden más lélek másvilág.
S a leghasonlóbbak között hazudik legjobban a látszat; mivelhogy a legkisebb szakadékot a legnehezebb áthidalni.
Számomra - hogyan volna egy kivülem-való? Nincs kivűl-való! De ezt elfelejtjük minden hangnál; mily kedves, hogy feledünk!
Avagy nem azért ajándékoztatának a dolgoknak nevek és hangok, hogy az ember gyönyörködjék a dolgokban? Szép bolondság a beszéd: vele eltáncol az ember mindenek fölött.&lt;br&gt;
Mily kedves minden beszéd és a hangok minden hazugsága! Hangokkal tarka szivárványon táncol szeretetünk. -
- &quot;Óh Zarathustra&quot; - felelék az állatok viszontag, - &quot;azoknak, kik a magunk-módjára gondolkoznak, mindenek maguktól táncolnak, jönnek, mennek, kezet adnak, nevetgélnek, el-elfutnak - és visszajőnek.
Minden megy, minden visszajő; örökké forog a lét kereke. Minden meghal, minden ujra fölvirágzik; örökké pereg a lét éve.
Minden eltörik, minden ujra összeillesztetik: örökké ugyanaz a háza épül föl a létnek. Minden elválik, minden ujra üdvözli egymást; örökké hű marad magához a lét gyürűje.&lt;br&gt;
Minden szempillanatban kezdődik a lét; minden &quot;itt&quot; körül az &quot;ott&quot; golyója forog. A közép mindenütt van. Körbe megy az örökkévalóság örvénye.&quot; -
- Óh ti csélcsapok és kerepelők! - válaszolá Zarathustra és ujra mosolygott, - mi jól tudjátok, minek kellett hét nap alatt betelnie: - és mint mászék torkomba az a szörnyeteg és mint fojtogatott! De én leharaptam a fejét és elköptem magamtól.
És ti - ti már sípláda-dalt faragtatok belőle? Én pedig imhol fáradtan fekszem ettől a harapástól és elköpéstől, betegen a magam megváltásától.&lt;br&gt;
És ti még végig nézitek mindezeket? Óh állataim, hát ti is kegyetlenek vagytok? Nézői akartatok lenni nagy fájdalmamnak, miként az emberek cselekszik? Mert az ember a legkegyetlenebb állat.
Szomorújátékok, bikaviadalok és keresztrefeszítések tevék eddig boldogabbá a földön; és midőn kitalálá magának a poklot, íme, ez lőn földi menyországává.
Ha a nagy ember ordít -: röptében ott van a kicsi és nyelve kéjtől kilóg a szájából. Ő azonban &quot;részvétének&quot; hívja.
A kis ember, különösen a költő - mi buzgón vádolja az életet szavakkal! Ám hallgassátok, de ne legyetek süketek az élvezet iránt sem, ami minden vádban rejlik!
Az élet ilyen vádolóit az élet egy szemhunyorítással lebírja. &quot;Szeretsz engem? - mondja az orcátlan - &quot;várj még egy keveset, még nincs számodra érkezésem&quot;.
Az ember a legkegyetlenebb állat maga iránt és ha csak ezt hallod, hogy valami &quot;bünös&quot;-nek és &quot;kereszthordó&quot;-nak és &quot;vezeklő&quot;-nek hívja magát, ne légy süket a kéj iránt, a mely ebben a panaszban és vádban rejlik!
És én magam, - talán én is vádolni akarom ezzel az embert? Óh, állataim, csak azt az egyet tanultam meg eleddig, hogy az embernek a legrosszabb is kell a maga javára, -
- hogy minden legrosszabb teszi legjobb erejét és a legmagasabbat alkotónak legkeményebb kövét: és hogy kell, hogy az ember jobbá és gonoszabbá váljék: -
Nem azért szögeztetém erre a kínzófára, hogy megtudjam, hogy az ember gonosz, - hanem kiálték, miként ember még nem kiálta:
&quot;Óh, miért hogy legnagyobb gonoszsága is oly kicsiny! Óh, hogy legnagyobb jósága oly kicsiny!&quot;
Az embertől rám jött nagy csömör - az fojtogatott és mászott torkomba: és a mi jövendőt a jövendőmondó mondott: &quot;Minden egyre megy, semmi sem érdemli a fáradságot, a tudás fojtogat.&quot;
Nagy szürkület sántikált előttem, halálrafáradt, halálvágytól mámoros szomorúság, a mely ásító szájjal beszélt. &quot;Örökkön-örökké visszatér az ember, akibe belefáradtál, a kis ember&quot; - így ásíta szomorúságom és vonszolá lábát és nem tudott elaludni.
Barlanggá változék szememben az ember, földje melle besülyedt, minden élő emberi csonttá, porrá és korhadt múlttá lőn nékem.
Sóhajtozásom ott ült minden emberi síron és nem bírt többé fölkelni, sóhajtozásom és kérdezősködésem ott kuruttyolt, fojtogatott, rágdosott és panaszkodott éjjel-nappal: - &quot;óh, az ember örökkön-örökké visszatér! A kis ember örökkön-örökké visszatér!&quot; -
Mez nélkül látám egykoron mindkettőjüket, a legnagyobb és a legkisebb embert: túlságosan hasonlítának egymáshoz, - nagyon is emberi vala nékem még a legnagyobb is!
Túlontúl kicsiny a legnagyobb is! - Ez vala embercsömöröm! És még a legkisebbnek is örökös visszatérése! Ez vala minden léttől való csömöröm!
Óh, utálat! utálat! utálat -
Im-ígyen szóla Zarathustra és sóhajtozék, megborzonga; mivelhogy betegségére gondolt. Ekkor azonban állatai nem hagyák tovább beszélni.
&quot;Ne folytasd, te lábbadozó!&quot; ezt felelék néki állatai, - &quot;hanem menj ki, a hol a világ virágos kertként várakozik reád.
Menj ki a rózsák és méhek és galambrajok közé! Különösen pedig az énekes madarakhoz: hogy eltanuld tőlük az éneket.
Mert ének való a lábbadozónak; az egészséges hadd beszéljen. És ha az egészséges is kivánja a dalt, még is más dalokat kíván, mint a lábbadozó.&quot;
- &quot;Óh ti csélcsapok és kereplők, hallgassatok!&quot; - felelé Zarathustra és mosolygott állatain. - Mi jól tudjátok, mi vigasztalást találék ki magamnak hét napon!
Hogy ujra énekelnem kell, - ezt a vigasztalást találám ki magamnak és ezt a lábbadozást: avagy talán ebből is tüstént sípláda-dalt akartok faragni?
- &quot;Ne folytasd&quot; - ismétlék állatai - &quot;még jobb, ha lantot készítsz magadnak, te lábbadozó, új lantot!
- mert, íme, Zarathustra! Uj dalaid uj lantra szorúlnak!
Énekelj, áradj túl, óh Zarathustra, gyógyítsd lelkedet uj dalokkal: hogy elviseld nagy sorsodat, a mi még nem volt embernek sorsa!
Hogy néked, mint elsőnek kell ezt az igét hirdetned - miképen lehetne, hogy ez a nagy sors ne válnék legnagyobb veszedelmeddé és betegségeddé!&lt;br&gt;
Lám, tudjuk, mit tanítsz: hogy mindenek örökkön-örökké visszatérnek és mi is ő velük és hogy már számtalanszor léteztünk és mindenek mi vélünk.&lt;br&gt;
Hírdeted, hogy a létesülésnek egy nagy éve van, szörnyeteg nagy év: ennek, homokórához hasonlatosan, ujra fordulnia kell, hogy ujra le-kifusson: -
- úgy hogy mindezek az évek hasonlatosak önmagukhoz, a legnagyobbak, valamiképen a legkisebbek, - úgy hogy, magunk is minden nagy évben hasonlatosak vagyunk önmagunkhoz a legnagyobban, valamiképen a legkisebben.&lt;br&gt;
És ha most meg akarnál halni, óh Zarathustra, azt is tudjuk, mit mondanál magadnak - de állataid kérve-kérnek, ne halj még meg!
Azt mondanád és reszketés nélkül sőt boldogan fölsóhajtva: mert nagy kő, nagy hőség vétetnék el tőled, te tűrők tűrője!&quot;
&quot;Ime meghalok és eltűnöm&quot; - mondanád - &quot;és egy pillanat alatt semmivé leszek. A lélek ép oly halandó, a milyen a test.
Ámde az okok csomója visszatér, a melybe be vagyok bogozva, - az majd ujra megteremt engem! Én is az örökös visszatérés okai közé tartozom!&lt;br&gt;
Ujra visszatérek, ezzel a nappal, ezzel a földdel, ezzel a sassal, a legnagyobban és legkisebben egyaránt
- örökkön-örökké visszatérek erre a, szakasztott erre az életre, a mely ugyanaz a legnagyobban és legkisebben egyaránt, hogy ujra mindenek örök visszatérését hirdessem -
- hogy ujra hirdessem az igét a nagy földi és emberi Délről, hogy ujra hirdessem az embernek az emberfölötti embert.
Kimondám az igét, összetör az igém: így akarja örök sorsom -, mint hirmondó megyek tönkre!
Ime, ütött az óra, hogy a lemenő önmagát áldja meg. Im-ígyen - végződik Zarathustra lemenetele.&quot;
A mint az állatok ezeket az igéket kimondották vala, elhallgatának és várák, hogy Zarathustra mondana nékik valamit: de Zarathustra nem hallá, hogy hallgatának. Sőt nyugodtan fekűvék, behunyt szemmel, hasonlóan az alvóhoz, jóllehet nem aluvék; mivelhogy éppen lelkével tanácskozott. A kigyó pedig és a sas, a midőn ilyen hallgatagnak láták, tisztelék a nagy csöndet, a mely őt körülvevé és szép vigyázva eltávozának.&lt;br&gt;
 
== A nagy vágyról ==
Óh, lelkem, megtanítálak, hogy a &quot;ma&quot;-t &quot;egykor&quot;-nak és &quot;hajdan&quot;-nak ejtsed és körtáncot ropj minden &quot;itt&quot;, &quot;ott&quot; fölött.&lt;br&gt;
Óh, lelkem! megváltálak minden zugolytól, lesöprék rólad port, pókhálót és félhomályt.&lt;br&gt;
Óh, lelkem, lemosám rólad a kicsinyes szemérmet és a zug-erényt és rábeszélélek, hogy meztelenül állj a nap szeme elé.&lt;br&gt;
Viharral, a mi &quot;szellem&quot;-nek neveztetik, fúvék hullámzó tengeredre; minden felhőt elfúvék s megfojtám magát a fojtogatót, kinek neve a &quot;bűn.&quot;&lt;br&gt;
Óh, lelkem, jogot adtam néked, hogy &quot;nem&quot;-et mondj, mint a vihar és &quot;igen&quot;-t, valamiképen a nyílt ég &quot;igen&quot;-t mond: világossághoz hasonlatosan csöndesen állsz és jársz &quot;nem&quot;-et mondó viharok közepette.&lt;br&gt;
Óh, lelkem, visszaadtam szabadságodat a teremtett és még nem teremtett dolgokban: és ki ösméri úgy, miként te, a jövendőnek gyönyörüségét?&lt;br&gt;
Óh, lelkem, megtanítálak a megvetésre, a mi nem úgy jő, mint a féregrágás, megtanítálak a nagy, a szerető megvetésre: ez legjobban szeret ott, a hol legmélyebben megvet.&lt;br&gt;
Óh, lelkem, megtanítálak úgy rábeszélni, hogy szavaddal átcsábítod magadhoz az okokat: valamiképen a nap, a mely még a tengert is fölcsábítja szavával a maga magasságára.&lt;br&gt;
Óh, lelkem, elvevék tőled minden szófogadást, térdhajtást és &quot;ur&quot;-azást; azt a neved adám néked magadnak: &quot;sors fordítója&quot;, magad is &quot;sors.&quot;&lt;br&gt;
Óh, lelkem, új neveket adék néked és a &quot;kerületek kerületé&quot;-nek, az &quot;idők köldökzsinórá-&quot;nak és &quot;azúrharang&quot;-nak.&lt;br&gt;
Óh, lelkem, földedet itatám minden bölcseséggel, minden új borral és a bölcseség minden, emberemlékezetnél régibb erős boraival.&lt;br&gt;
Óh, lelkem, minden napot reád önték és minden éjszakát és minden hallgatást és minden vágyat; - s fölnövél, mint a szőllőtő.&lt;br&gt;
Óh, lelkem! roskadásig telve s gazdagon állsz most itt, dagadó tölgyü szőllőtő, tömött barna aranyszemekkel:&lt;br&gt;
- tömötten és nyomatva boldogságodtól, bőséged miatt várakozva és várakozásod miatt szemérmesen.&lt;br&gt;
Óh, lelkem, nincs lélek, amely szeretőbb és átfogóbb és tartalmasabb volna náladnál. Lehetne-e máshol jövő és múlt egymáshoz oly közel, mint a mily közel te benned vagyon?&lt;br&gt;
Óh, lelkem, od'adék néked mindent és kezem reád ürítém: - és ime! Ime mosolyogva mondod nékem és búbánattal telve: &quot;Kettőnk közül ki adós a köszönettel? - nem tartozik-e köszönni az ajándékozó, hogy az elfogadó elfogadta ajándékát? Vajjon az ajándékozás nem szükség-e? Vajjon az elfogadás nem - könyörület-e? -&lt;br&gt;
- Óh, lelkem, értem búbánatod mosolygását: a te túlságos gazdaságod maga is vágyakozván tárja ki kezét!&lt;br&gt;
Bőséged pezsgő tengereken pillant végig és keres és vár; a túlságos bőség vágyakozása beszél mosolygó szemed-egéből!
És valóban, lelkem! Van-e ki látta mosolygásodat és nem olvad könnyekre? Még az angyalok is könnyekre olvadnak mosolygásod túljóságán.&lt;br&gt;
Jóságod és túljóságod nem akar panaszkodni, nem akar sírni és, lelkem, mosolygásod mégis könnyekre vágyódik és zokogásra reszkető ajkad.&lt;br&gt;
&quot;Avagy nem minden sírás panasz-e? És minden panasz vád?&quot; Im-ígyen beszélsz magadhoz és ezért, lelkem, inkább akarsz mosolyogni, semhogy fájdalmadat kiöntenéd.
- könnyek zuhogó árjába öntenéd minden fájdalmad, mit bőséged okoz és a szőllőtő sürgetése vincellér után és vincellér kése után!
De ha nem akarod kisírni bíboros búbánatodat, úgy énekelned kell, óh, lelkem! Ime, magam is mosolygok, ilyeneket jósolván néked:
- énekelni, zugó énekkel, valamig minden tenger elnémul, hogy vágyadat hallgassa, -&lt;br&gt;
- valamig csöndes, vágyódó tengereken lebeg a csolnak, az aranyos csoda, a melynek aranyát körültáncolja minden jó-rossz csodadolog: -&lt;br&gt;
- valamint sok nagy és kis állat és minden, minek könnyű, csodalába van, a mi ibolyaszinü ösvényeken tud futni, -&lt;br&gt;
- elfutni az aranyos csodához, az önkénytes csolnakhoz és urához: ez pedig a vincellér, a ki gyémántos késsel várakozik, - a te nagy oldód, lelkem, a névtelen - kinek még csak jövendő énekek fognak nevet találni! És valóban, lehelletedben már jövendő énekek illatoznak, - már izzol és álmodol, már szomjasan iszol a vigasztalás minden mély csengő kútjából, búbánatod már jövendő énekek boldogságában pihen!&lt;br&gt;
Óh, lelkem, íme megadék néked mindent, megadám az utolsót és minden kezem kiűrítém reád: - hogy azt mondám néked: énekelj - íme ez vala utolsóm!&lt;br&gt;
Hogy azt mondám néked: énekelj, mondd, mondd csak: melyikünk adós most - a köszönettel? De még jobb, ha énekelsz, énekelj nékem, lelkem! És hadd, hogy én köszönjek!&lt;br&gt;
Im-ígyen szóla Zarathustra.
 

== Másik táncdal ==
1. &lt;br&gt;
&quot;Szemedbe pillanték a minap, óh élet: aranyat láték csillogni éjszakai szemedben, - szivem megálla ennek gyönyörétől: - aranyos csolnakot láték csillogni éjszakai vizeken, sülyedő, merülő, ujra intő, aranyos himbáló csolnakot!&lt;br&gt;
Lábamra, a tánc bolondjára, vetél egy pillantást, nevető, kérdő, olvasztó, himbáló pillantást:
Csörgőd csak kétszer csörgetéd meg kis kezeddel, - s íme lábam már himbálódzék a tánc dühétől.
Sarkam ágaskodék, lábam ujjai hallgatának, hogy megértsenek: hisz a táncos füle ott vagyon - a lába ujjaiban.
Hozzád ugrám: te visszahőkölél ugrásom elől; és futó, menekülő hajad kígyója felém kigyózék!
Elugrám tőled és kigyóidtól: s íme itt állál már, félfordulattal, vágygyal telt szemmel.
Görbe pillantásokkal - görbe utakra tanítsz; görbe utakon lábam - ármányt tanúl!
félek, ha közelemben vagy, szeretlek távolból; futásod csábít, kérésed megdöbbent: - szenvedek, de mit nem szenvednék éretted szívesen!&lt;br&gt;
A kinek hidegsége gyújt, gyűlölete elcsábít, futása köt, csúfolkodása - megindít:
- ki ne gyülölne téged, te nagy kötő, behálózó, kisértő, kereső, találó! Ki ne szeretne téged, te ártatlan, türelmetlen, szeles, gyermekes bűnös!
Hová vonszolsz most engem, te féktelen, rakoncátlan? És íme megint futsz előlem, te édes vadóc és hálátlan!
Utánad táncolok, követlek gyenge nyomon is. Hol vagy? Addsza kezed! Vagy csak egy ujjadat!
Imhol barlang és csalit: eltévedünk! - Várj csak! Állj! Nem látsz-e baglyokat és denevéreket surrogni?
Te bagoly! Te denevér! El akarsz bolondítani? Hol vagyunk? Kutyáktól tanulád ezt a vonítást és kaffogást.
Kedvesen vicsorítod rám fehér fogad, gonosz szemed fürtös sörény közűl szökik rám!
Árkon-bokron át táncolunk: én vagyok a vadász - kutyám vagy zergém akarsz-e lenni?
Most mellém! Gyorsan, te ugró! Most föl! És át! - óh jaj! Én vágódom el, ugorván!
Óh, láss fekve, te magas kedv és láss kegyelmet kérni! Szívesen mennék véled kellemesebb ösvényeken!
- a szerelem ösvényein csöndes, színes bokrok között! Vagy ott a tó mentén: aranyhalak uszkálnak, és táncolnak benne!
Elfáradtál? Odaát juhok és esthajnal hasadása: nem szép-e aludni, ha a juhászok furulyáznak. Annyira elfáradtál? Elviszlek, csak bocsásd le karodat! Szomjuhozol, - volna valamim, de szád nem akarja inni!
- Óh ez az átkozott fürge, hajlékony kigyó és búvó boszorkány! Hová levél? De orcámon kezedtől két pettyet és foltokat érzek!
Valóban belefáradtam, hogy mindig megjuhodott juhászod legyek! Te boszorkány, eleddig énekeltem néked, most te fogsz - ordítani!
Ostorom ütemére fogsz táncolni és ordítani! Csak nem feledtem el az ostort? - Nem!&quot; -
2.
Ekkor az élet im-ígyen válaszola nékem és közben befogá kicsinyke fülét:
&quot;Óh Zarathustra! Ne pattogj ostoroddal oly rettenetesen! Hisz tudod: a lárma megöli a gondolatokat, - és éppen oly gyöngéd gondolataim támadtak!
Mindketten igazi mihasznák vagyunk. Túl a jón és gonoszon találók szigetünket és zöld mezőnket - mi ketten egyedül! Ezért hát már jóknak kell lennünk egymáshoz!
És ha nem is szeretjük egymást szívből, - kell-e, hogy haragudjunk egymásra, ha nem is szeretjük egymást szívből?
És hogy jó vagyok hozzád és gyakorta kelleténél jobb is, tudod jól: és pedig azért, mert bölcseségedre féltékeny vagyok. Óh, bölcseség, ez a vén bolond!
Ha bölcseséged egyszer elfutna tőled, óh, akkor szeretetem is gyorsan elszöknék.&quot;&lt;br&gt;
Az élet erre gondolatokba mélyedve pillantott maga mögé és maga köré és halkan mondá: &quot;Óh, Zarathustra, nem vagy hozzám elég hű!
Nem szeretsz engem annyira, a hogy mondod; tudom, arra gondolsz, hogy csakhamar elhagyj engemet.
Van egy régi, súlyos, súlyos kongó harang: fölkong-fölbong éjjente egészen barlangodig: - ha hallod, hogy ez a harang éjfélt üt, akkoron egy és tizenkettő között arra gondolsz -
- arra gondolsz, óh Zarathustra, jól tudom: hogy csakhamar elhagyj engemet!&quot;&lt;br&gt;
&quot;Igen&quot; - felelém habozva - &quot;de azt is tudod&quot; - és valamit sugék fülébe, boglyas, sárga, bohó hajtincsei közé.
&quot;Te tudod ezt, óh Zarathustra? Ezt senki sem tudja -&quot;
És egymásra nézénk és a zöld rétre nézénk, a melyen éppen hideg alkonyat futott végig és sírdogálánk egymással. - Akkoron pedig kedvesebb vala nékem az élet, mint minden bölcseségem valaha.
Im-ígyen szóla Zarathustra.&lt;br&gt;
* * *&lt;br&gt;
Egy!&lt;br&gt;
Ember! Figyelj a szóra!&lt;br&gt;
Kettő!&lt;br&gt;
Mit mond az éji óra?&lt;br&gt;
Három!&lt;br&gt;
Mélységes álmom&lt;br&gt;
Négy!&lt;br&gt;
Váltotta virradóra -&lt;br&gt;
Öt!&lt;br&gt;
Létünk mi mély!&lt;br&gt;
Hat!&lt;br&gt;
Nap nem gondolta volna.&lt;br&gt;
Hét!&lt;br&gt;
Fájdalma mélyre nyúl -&lt;br&gt;
Nyolc!&lt;br&gt;
Mélyebbre az örömvágy:&lt;br&gt;
Kilenc!&lt;br&gt;
Bú mondja: &quot;Múlj!&quot;&lt;br&gt;
Tíz!&lt;br&gt;
A kéj örökkön élni vágy -&lt;br&gt;
A Tizenegy!&lt;br&gt;
Örökké élni vágy!&lt;br&gt;
Tizenkettő!
 
== A hét pecsét ==
(''Vagy: az Igen és Ámen dala'')&lt;br&gt;
1.&lt;br&gt;
&quot;Ha jós vagyok, s telve azzal az igazmondó szellemmel, a mely magas hegyek nyergén két tenger közt vándorol:
Mult és jövő közt vándorol mint nehéz felhő, - tikkasztó völgyeknek ellensége s mindennek, a mi fáradt s nem tud se élni, se halni:
villámra s megváltó fénysugárra készen, sötét méhében villámokkal terhesen, a melyek Igen-t mondanak, Igen-t nevetnek, igazmondó jós-villámsugarakra készen:
- s boldog az im-ígyen terhes! S valóban soká kell annak nehéz viharfelhőként hegyek fölött csüngenie, a ki egykor a jövendő fényét akarja meggyujtani!&lt;br&gt;
Óh hogyne vágyódnám szerelmesen az örökkévalóság után, s a gyűrük nászgyűrüje után - s a visszatérés gyűrüje után?
Még sohasem lelém meg a nőt, a kitől gyermeket szerettem volna, ha csak nem ez az a nő, a kit szeretek: mert szeretlek, óh Örökkévalóság.&lt;br&gt;
Mert szeretlek, óh Örökkévalóság!&lt;br&gt;
2.&lt;br&gt;
Ha haragom valaha sirokat bonta, határköveket elmozgata, s ódon táblákat összetörve meredek mélységekbe guríta:
Ha gúnyom valaha elporhadt szavakat szétfúva és seprője levék a keresztes pókoknak s tisztító szele ódon, dohos sírboltoknak:
Ha valaha ujjongva ülék régi istenek sirhalmain, világot-áldóan, világot szeretőn a vén világ-rágalmazók emlékoszlopai mellett:
- mert még a templomokat s az istenek sirjait is szeretem, ha az ég tiszta szemével bepillant összetört tetőikön: örömest ülök, fűhöz, pipacshoz hasonlatosan templomok romjain -
Óh, hogyne vágyódnám szerelmesen az örökkévalóság után, s a gyűrük nászgyűrüje után - a visszatérés gyűrüje után?
Még sohasem lelém meg a nőt, a kitől gyermeket szerettem volna, ha csak nem ez az a nő, a kit szeretek: mert szeretlek, óh Örökkévalóság.&lt;br&gt;
Mert szeretlek, óh Örökkévalóság!&lt;br&gt;
3.&lt;br&gt;
Ha valaha lehellete jőve hozzám a teremtő lehelletnek s annak az égi szükségnek, a mely még véletleneket csillagtáncra kényszerit:
Ha valaha kacagék a teremtő villámkacajával, a melyet a tett hosszú dörgése dübörögve, de engedelmesen követ:
Ha valaha a föld isteni asztala mellett istenekkel kockázék, hogy a föld renge, és megszakada és tűzfolyamokat fúva,
- mert isteni asztal a föld s remeg a teremtő uj szavaktól és isteni kockavetésektől:
Óh hogyne vágyódnám szerelmesen az örökkévalóság után, s a gyűrük nász-gyűrüje után, a visszatérés gyűrüje után?
Még sohasem lelém meg a nőt, a kitől gyermeket szerettem volna, ha csak nem ez az a nő, a kit szeretek: mert szeretlek, óh Örökkévalóság!&lt;br&gt;
Mert szeretlek, óh Örökkévalóság!&lt;br&gt;
4.&lt;br&gt;
Ha valaha hosszan ivék abból a habzó fűszeres vegyítőkorsóból, a melyben minden dolog jól el vagyon vegyítve:
Ha kezem valaha hozzáönté a legtávolabbit a legközelebbihez és a tüzet a szellemhez és örömöt a fájdalomhoz és legrosszabbat a legjóságosabbhoz:
Ha magam is szeme vagyok annak a megváltó sónak, a mely elvégzi, hogy a vegyítő-korsóban mindenek jól vegyűljenek: -
- mert vagyon oly só, a mi a jót a rosszal összeköti, s még a legrosszabb is érdemes a füszerezésre s az utolsó túlhabzásra;
Óh hogyne vágyódnám szerelmesen az örökkévalóság után s a gyűrük nászgyűrüje után - a visszatérés gyűrüje után?
Még sohasem lelém meg a nőt, a kitől gyermeket szerettem volna, hacsak nem ez az a nő, a kit szeretek: mert szeretlek, óh Örökkévalóság.&lt;br&gt;
Mert szeretlek, óh Örökkévalóság!&lt;br&gt;
5.&lt;br&gt;
Ha kedvelem a tengert, s mindent, a mi tengerszerü, s legjobban azt, ha haragosan ellenem mond:
Ha bennem vagyon a kereső kedv, a mely a fölfedezetlen felé hajtja a vitorlákat, ha kedvemben benne vagyon a tengerjáró kedv:
Ha ujongásom valaha így kiálta föl: &quot;a part eltünék, íme lehulla rólam az utolsó bilincs -
- a végtelen hullámzik körülöttem, messze - távolra ragyog tőlem a tér és idő, rajta! fel! öreg szív!&quot;
Óh hogyne vágyódnám szerelmesen az örökkévalóság után, s a gyűrük nászgyűrüje után - a visszatérés gyűrüje után?
Még sohasem lelém meg a nőt, a kitől gyermeket szerettem volna, ha csak nem ez az a nő, a kit szeretek: mert szeretlek, óh örökkévalóság.&lt;br&gt;
Mert szeretlek, óh Örökkévalóság!&lt;br&gt;
6.&lt;br&gt;
Ha erényem a táncos erénye, s én gyakran ugráltam mindkét lábammal aranysmaragd ujongással:&lt;br&gt;
Ha kajánságom nevető kajánság, rózsabokrok és liliomok közt lakozó:
- a nevetésben tudniillik együtt vagyon minden gonosz, de megszentelve s fölmentve a maga boldogsága által;
S ha az az alfám és omegám, hogy minden nehéz könnyüvé, minden test táncossá, minden szellem madárrá váljék; pedig valóban ez az én alfám és omegám!&lt;br&gt;
Óh hogyne vágyódnám szerelmesen az örökkévalóság után s a gyűrük nászgyűrüje után - a visszatérés gyűrüje után?
Még sohasem leltem meg a nőt, a kitől gyermeket szerettem volna, ha csak nem ez az a nő, a kit szeretek: mert szeretlek, óh Örökkévalóság.&lt;br&gt;
Mert szeretlek, óh Örökkévalóság!&lt;br&gt;
7.&lt;br&gt;
Ha valaha csendes egeket feszíték magam fölé s a magam szárnyaival röpködém a magam egeibe:
Ha játszva úszám mély fénytávolokba s szabadságom megtelék madár-bölcseséggel: &lt;br&gt;
- s a madár-bölcseség így szól: &quot;Lám, nincs se fönt, se lent! Vesd magad ide s tova, ki, vissza, te könnyű! Énekelj! ne beszélj többé!&quot;
- nem készült-e minden szó csak a nehezeknek? Nem hazudik-e minden szó a könnyü fülének! Énekelj! ne beszélj többé!&quot;&lt;br&gt;
Óh hogyne vágyódnám szerelmesen az örökkévalóság után, s a gyűrük nászgyűrüje után - a visszatérés gyűrüje után?&lt;br&gt;
Még sohasem lelém meg az asszonyt, a kitől gyermeket szerettem volna, hacsak nem ez az a nő, a kit szeretek: mert szeretlek, óh Örökkévalóság.&lt;br&gt;
Mert szeretlek, óh Örökkévalóság!

[[Kategória:Filozófia]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Im-ígyen szóla Zarathustra/Negyedik könyv</title>
    <id>2209</id>
    <revision>
      <id>5730</id>
      <timestamp>2006-12-05T08:15:05Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>Gubbubu</username>
        <id>3</id>
      </contributor>
      <comment>/* A jel */</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     =Friedrich Nietzsche
| cím        =[[../]]
| szakasz    =(Negyedik könyv)
| előző      =← [[../Harmadik könyv|Harmadik könyv]]
| következő  =
| megjegyzés =
}}

&quot;''Óh, vajjon széles e világon hol történnek nagyobb balgaságok, mint a szánakozóknál''? ''És széles e világon mi okozott több bajt, mint a szánakozók balgaságai''?
''Jaj minden szerető szívnek, kinek nincs magassága, amely részvéte fölött vagyon''!
''Im-ígyen szóla hozzám a sátán egykoron:'' ''&quot;istennek is megvagyon a maga pokla; ez: az emberhez való szeretete&quot;.''
''És a minap ezt a szót hallám tőle: &quot;isten meghalt, az emberrel való együtt-szenvedése ölte meg az istent.'' &quot;Im-ígyen szóla '''Zarathustra'''.
(II. rész 120. lap.)&lt;br&gt;
 

== A méz-áldozat ==
És megint hónapok, évek suhanának el Zarathustra lelke fölött és ő nem vevé ezt észbe; haja azonban megfehéredék. Egy nap barlangja előtt kövön ülvén és hallgatagon pillantván ki maga elé - ott pedig a tengerre pillant ki az ember és el-tova tekervényes mélységektől -, állatai mélázva kerülgeték őt és végre eléje állának.
&quot;Óh Zarathustra&quot; - mondák - &quot;talán boldogságodat kémleli pillantásod?&quot; - &quot;Mit nékem a boldogság!&quot; - felelé -, &quot;már régóta nem törekszem boldogságra; mívemre törekszem.&quot; - &quot;Óh Zarathustra,&quot; kezdék ujra az állatok, - &quot;ezt olyaténkép mondod, mint a ki jóllakott a jóval. Avagy nem nyugszol-e a boldogság égszínkék tengerében?&quot; - &quot;Óh, ti csélcsapok,&quot; - felelé Zarathustra mosolyogva - &quot;mi jól választátok meg a hasonlatot! De azt is tudjátok, hogy boldogságom súlyos és nem folyékony hullám: nyom engem s nem akar tőlem távozni és hozzám ragad, mint a megolvadt szurok.&quot;
Ekkor az állatok ujra mélázva kerülgeték és ujra eléje állának, &quot;Óh Zarathustra&quot; - mondák - hát ezért sárgulsz és barnulsz, egyre jobban, jóllehet hajad fehérül és fakúl? Lám, szurokba akadtál!&quot; - &quot;Mit mondtok állataim&quot;, - viszonzá Zarathustra nevetve, - &quot;valóban káromlás volt, hogy szurokról beszélék. Sorsomra jut minden érő gyümölcs. Méz az a mi ereim vérét sűríti és lelkem is csillapítja.&quot; - &quot;Ez lehet, Zarathustra,&quot; - felelék az állatok és hozzá szorulának - &quot;de nem akarsz ma magas hegyre mászni? A levegő tiszta és ma többet látni a világból, mint valaha.&quot; - &quot;Igen, állataim&quot; - válaszolá ő - &quot;tanácsotok kitünő és szívem szerint való: ma magas hegyre kivánok mászni! De gondoskodjatok, hogy ott méz várjon reám, sárga, fehér, jó, jéghideg aranyos lépesméz. Mert tudjátok meg, hogy ott fönn méz-áldozatot akarok bemutatni.&quot;
Mikor pedig Zarathustra fölért vala a magaslatra, hazaküldé vezérlő állatait és immár egyedül találá magát: - ekkor szíve mélyéből kacagott, körültekintett és im-ígyen szólott:
Hogy áldozatról beszélék és méz-áldozatról, csel vala csupán beszédemben és valóban, hasznos bolondság! Itt fenn már szabadabban beszélhetek, mint remete-barlangok és remete-háziállatok előtt.
Mit, áldozni! Tékozlom, a mi nékem adatik, én ezer kézzel tékozló: hogyan nevezhetném én ezt - áldozatnak!
És mikor mézre vágyódám, csak csalogató-étekre, édes mézgára vágyódám, a mire morgó medvéknek és furcsa morgó, gonosz madaraknak is elfolyik a nyáluk:
- a legjobb csalogató-étekre, mi vadásznak, halásznak kell. Mert ha a világ vadaskert és minden vad vadász mulatsága, még inkább és szivesebben látom mélységes dús tengernek,
- tengernek telve tarka halakkal és rákokkal, mik után istenek is vágyódnának, hogy halászhatnák hálóikkal: úgy dúskál a világ a nagy és kis csodákban.
Különösen az ember-világ, az ember-tenger: - erre vetem hát ki aranyos horgom és mondom: nyílj meg, emberi mélység!
Nyílj meg és vesd elém halaid és villogó rákjaid! Legjobb horgommal fogdosom ma a legkülönösebb ember-halakat!
- s magát boldogságomat vetem ki minden messzeségbe, napkelet és dél és napnyugat között, nem ráncigál-e és rángatózik-e sok ember-hal boldogságomon.
Valamig, beleharapva hegyes, rejtett horgomba, föl kell nékik jönniök az én magasságomba, ezeknek a tarka fenék-halaknak, föl a leggonoszabb ember-halászhoz.
Mert ez vagyok elejétől fogva, vonó, vonzó, fölhuzó, fölnevelő, nőttető, tenyésztő, fegyelmező, a ki nem hiába mondtam valaha: &quot;Légy azzá, a ki vagy!&quot;
Jöjjenek hát föl hozzám az emberek: mivelhogy még várom a jelt, hogy órája üssön lemenetelemnek; addig nem szállok alá az emberek között, a mi a sorsom.
Erre várok itt, csalárdúl és csúfondárosan magas hegyen, nem-türelmetlenkedve, senem türelmesen, hanem mint valaki, a ki a türelmet elfelejté - mivelhogy nem &quot;tűr&quot; már többé.
Mert végzetem időt hágy nékem: talán bizony elfelejtett engem? Avagy árnyékban nagy kő mögött ül és legyeket fogdos?
Valóban, hálás vagyok örök sorsomnak, hogy nem űz és nem hajt és időt hagy nékem bohóságokra és csínyekre: im-ígyen hogy ma is hal-fogni hágék erre a magas hegyre.
Vajjon fogott-e már egyszer valaki magas hegyen halat? És ha bolondság is, a mire itt fönn készülök és a mit itt űzök, mégis jobb, mintha odalenn ünnepélyesen várnék és belezöldülnék, belesárgulnék a várakozásba -
- a várakozástól merevülten, dühösen fújva, szent, hegyi bömbölő-viharként türelmetlenkedve, aki lebömböl a völgyekbe: &quot;Hallgassatok meg, különben megostorozlak az isten ostorával!&quot;
Nem mintha haragudnám az ekkép dühöngőkre: hisz legalább kacaghatok rajtuk!
Tudom, hogy szükségkép türelmetlenkednek ezek a lármás nagy dobok, a kik vagy ma jutnak szóhoz, vagy sohasem!
De én és végzetem - mi nem beszélünk a &quot;má&quot;-hoz, mi nem beszélünk a &quot;sohá&quot;-hoz sem: nekünk van szólani türelmünk és időnk és sok időnk. Mivelhogy egykoron még is meg kell jönnie és nem szabad távoznia...
Minek kell egykoron eljönnie és nem szabad eltávoznia? A nagy &quot;hazar&quot;-unknak, nagy messzeséges emberországunknak, az évezredes Zarathustra-országnak.
Mily messze vagyon az ilyen messzeség? Mit törődöm véle! De azért époly szilárd földnek tartom -, két lábon biztosan állok ezen a földön, - örök földön, kemény, ős kövületen, ezen a legmagasabb, legkeményebb őshegységen, melyhez mint vihar-választóhoz jő minden szél kérdvén: hol? honnan? hová?
Kacagj, kacagj, derüs üdvözítő gonoszságom! Magas hegyről vesd le villogó, csúfondáros hahotádat! Kerítsd horgomra villogásoddal a legszebb ember-halakat!
És ami minden tengerben az enyém, az én tulajdonom minden dolgokon - azt halászd ki nékem, azt hozd fel hozzám: arra várok én, a leggonoszabb halász.&lt;br&gt;
Ki, ki veled horgom! Be, le veled boldogságom csalogató étke!
Csorgasd legédesebb harmatodat, szívem méze! Horgom, akaszkodj bele minden fekete búbánat hasába! &lt;br&gt;
Ki, ki veled szemem! Óh mennyi tenger körülöttem, milyen pirkadó emberi jövendő! És fölöttem - minő rózsaujjú csönd! Milyen felhőtlen némaság!
 
== A vészkiáltás ==
Másnap Zarathustra ujra barlangja előtt ült a kövön, míg állatjai szertekószáltak a világban, hogy uj eleséget hozzanak, - és uj mézet is: mert Zarathustra mézének utolsó csöppjén is túladott és eltékozolta vala azt. Midőn pedig im-ígyen üldögéle, bottal kezében és utánarajzolá a földön alakjának árnyékát, mélázva -, és nem magán és árnyékán mélázva - egyszerre megijedvén összerezzene: mivelhogy árnyéka tőszomszédságában még egy másik árnyékot pillantott meg. És midőn sebtiben körülnézett és fölállott, íme, a jövendőmondó állott mellette, ugyanaz, a kit egykoron asztalánál etetett, itatott, a nagy fáradság hirdetője, a ki tanítá: &quot;Minden egyre megy, semmi sem éri meg a fáradságot, a világnak nincs értelme, a tudás fojtogat.&quot; De orcája időközben elváltozék, és mikoron Zarathustra szemébe nézett, szíve megint megrettent: annyi balhír és hamuszürke villám cikázott végig ezen az ábrázaton.
A jós, a ki észbe vette, mi ment végbe Zarathustra lelkében, végig törlé orcáját, mikéntha el akarta volna törülni; s ugyanígy cselekedék Zarathustra. És miután im-ígyen mindketten összeszedték és megerősítették magukat, kezet fogának annak jeléül, hogy ujra ismerni kivánják egymást.
&quot;Légy üdvöz&quot; - mondá Zarathustra - &quot;te a nagy fáradság jövendőmondója, ne lettél légyen hiába asztalom vendége egykoron. Egyél, igyál ma is nálam és bocsásd meg, hogy vidám öreg ember ül veled egy asztalnál!&quot; - &quot;Vidám öreg ember? - monda viszontag a jós fejét rázva - de bárki légy, vagy akarsz lenni, Zarathustra, nem lesz az már többé ide fönn, - csónakod nemsokára nem ül majd szárazon!&quot; - &quot;Hát szárazon ülök?&quot; - kérdé Zarathustra nevetve. - &quot;Hegyed körül a habok dagadnak, dagadnak&quot; - válaszolá a jós - &quot;nagy szükség és szomoruság hullámai: nem sokára sajkád is fölemelik és elvisznek téged.&quot; - Zarathustra csodálkozva hallgatott. &quot;Nem hallasz még semmit?&quot; - folytatá a jövendőmondó - &quot;nem zúg, nem forr-e még föl feléd az ár a mélységből?&quot; - Zarathustra ujólag hallgatott és hallgatózott: ekkor hosszú, hosszú kiáltást halla, a mit a mélységek egymásnak vetének és továbbadának, mivelhogy egyik sem akará megtartani: oly borzadályosan hangozék.
&quot;Te gonosz híradó&quot; - mondá végre Zarathustra -, &quot;ez vészkiáltás és oly ember kiáltása, a ki biztosan fekete tengerből jő. De mit törődöm én az ember veszedelmével! Utolsó bűnöm, a mely megőrizteték nékem, tudod-e, hogy hívják azt?&quot;
- &quot;Részvét!&quot; - felelé a jós túláradó szívvel és mindkét kezét fölemelé - &quot;óh Zarathustra, azért jövök, hogy utolsó bűnödre csábítsalak!&quot;
S alig hogy e szavakat mondá, ismét hallatszék a kiáltás és még hosszabban és még kinosabban, mint annak előtte, és már sokkal közelebbről. &quot;Hallod? Hallod-e, Zarathustra?&quot; - kérdezé a jós, - &quot;hozzád szól-e kiáltás, téged szólít: jővel, jővel, jővel, itt az ideje, itt a végső ideje!&quot;
Zarathustra erre hallgatott, zavarodottan és megrendűlve; végül habozva kérdezé: &quot;És vajjon ki az, a ki engem ott szólít?&quot;
&quot;De hisz te tudod&quot; - válaszolá hevesen a jós - &quot;miért tetteted magad? A fensőbbrendű ember az, a ki utánad kiált!&quot;
&quot;A fensőbbrendű ember?&quot; - kiáltá Zarathustra borzadással eltelve - &quot;mit akar az? Mit akar az? A fensőbbrendű ember! Mit akar az itt?&quot; - és bőrét elönté a verejték.
A jós azonban nem vetett ügyet Zarathustra szorongására, hanem csak hallgatózék, hallgatózék a mélység felé.
Midőn azonban soká semmi sem hallatszék föl onnan, visszanézett és látá, hogy Zarathustra áll és remeg.
&quot;Óh Zarathustra,&quot; - kezdé bús hangon - &quot;valóban nem úgy állsz itt, mint a kit kergévé tesz boldogsága: táncolnod kell majd, hogy el ne dőlj!
De ha táncolnál is előttem és jobbra-balra ugrándoznál szokásod szerint: ne mondhassa nekem senki: &quot;Lám, imhol táncol az utolsó vidám ember!&quot;
Hiába jönne valaki erre a magaslatra; a ki azt itt keresné: barlangokat találna és barlang-zugokat, bujkálók buvóhelyeit, de nem találna boldogságos tárnákat, kincses kamarákat, új boldogság aranyos ereit.
Boldogság - hogy találhatna az ember boldogságot ilyen eltemetkezett remetéknél! S vajjon az utolsó boldogságot a boldogságos szigeteken kell-e keresnem és távol elfeledett tengerek között?
De minden egyre megy, semmi sem éri meg a fáradságot, s boldogságos szigetek sincsenek már sehol!&quot;
Im-ígyen sóhajtozék a jós; utolsó sóhaja után azonban Zarathustra megint fölvidula és visszanyeré biztosságát, miként az, a ki mély szorosból jön föl a napvilágra. &quot;Nem! Nem! Háromszor nem!&quot; - kiáltá fennhangon és végigsimítá szakállát - &quot;ezt jobban tudom én! Vannak még boldogságos szigetek! Hallgass erről, te sopánkodó, szomorú flótás!
Szűnj meg erről cseperegni, te délelőtti esőfelhő! Avagy nem ázám-e már át szomorúságodtól, mint az eb, kit vízzel végig öntének?
Ime megrázkódom és elfutok előled, hogy megint megszáradjak: ne csodálkozz ezen! Avagy udvariatlannak tartasz? De hisz ez itt az én udvarom!
És fennsőbbrendű embered? Nosza, mindjárt kiszállok, hogy abban az erdőben megkeressem: onnan jött vala kiáltása. Talán vadállat szorongatja.
Az én területemen vagyon: itt ne történjék bántódása! S bizony, van elég vadállat nálam.&quot;
Igy szólván, Zarathustra útnak indula. Ekkor a jövendőmondó: &quot;Óh Zarathustra, nagy kópé vagy!
Tudom már: meg akarsz tőlem szabadúlni! Még inkább futsz az erdőbe és űzöl vad állatot!
De mihaszna? Este megint vendéged leszek; tulajdon barlangodban ülök majd itt, türelmesen, tuskómódra és várlak téged!&quot;
&quot;Legyen!&quot; - viszonzá Zarathustra távozóban - &quot;és a mi az enyém barlangomban, az a tiéd is, vendégem!
Ha pedig találsz még mézet, csak nyald föl bátran, te morgó medve, és édesítsd meg véle lelkedet! Mert este mindketten vígan leszünk,
- vigan és vigadván, hogy ennek a napnak vége! És te magad, mint táncosmedvém fogsz nótámra táncolni.
Nem hiszed? Rázod a fejed? Ám jó! Vén medve! De én - én is igazmondó jós vagyok.&quot;&lt;br&gt;
Im-ígyen szóla Zarathustra.
 

== Beszélgetés a királyokkal ==
1.&lt;br&gt;
Zarathustra még alig vala egy órát úton hegyeiben és erdőiben, a mikor egyszerre különös fölvonulást pillanta meg. Éppen azon az uton, a melyen le akart szállani két király jőve vele szembe, koronával és biboros övekkel ékesítve és tarkán-barkán mint valami flamingó madarak; s teherhordó szamarat hajtának maguk előtt: &quot;Mit akarnak ezek a királyok országomban?&quot; mondá Zarathustra csodálkozva szívéhez és hirtelen elrejtőzék egy bokor mögé. Midőn pedig a királyok egészen közelébe érének, félig hangosan, mikéntha magában beszélne, mormogá: &quot;Furcsa! Furcsa! Hogy illik ez egybe! Két királyt látok - és csak egy szamarat!&quot;
Ekkor mind a két király megállott, mosolygott oda pillantván, a honnan a hang jött vala és azután egymás szemébe nézett, &quot;Ilyesmit gondolnak alattvalóink is,&quot; - mondá a jobb felől levő király, - &quot;de nem mondják ki.&quot;
A király pedig, a ki balfelől vala, vállát vonván válaszolá: &quot;Bizonyosan kecskepásztor. Vagy remete, a ki túlsoká élt sziklák és fák alatt. Mert a semilyen társaság is megrontja a jó erkölcsöket.&quot;
&quot;A jó erkölcsöket&quot; - felelé ádáz rossz kedvvel a másik király - &quot;hát mi elől menekülünk mi, ha nem a &quot;jó erkölcsök&quot; elől? A mi &quot;jó társaság&quot;-unk elől!
Bizony, bizony, jobb remeték és kecskepásztorok közt élni, mint aranyfüstbe göngyölt, hamis, kendőzött csőcselékünkkel, - jóllehet a &quot;jó társaság&quot;-nak hívja magát,
- jóllehet &quot;nemesség&quot;-nek hívja magát. De ott minden hamis és rohadt, elsőben is a vér, hála vén rossz betegségeknek és a még rosszabb gyógyító-művészeknek.
Legjobbnak tartom, legjobban szeretem ma még az egészséges parasztot, a ki goromba, ravasz, nyakas, kitartó: ő ma a legelőkelőbb faj.
A paraszt ma az ember java; és a paraszt-fajtának kellene uralkodnia! De ma a csőcselék birodalmát éljük, - engem ugyan nem csalnak meg többet. S csőcselék, annyi mint zagyvalék.
Csőcselék-zagyvalék: benne minden összevissza vagyon zavarva, szent és gaz, nemes úr és zsidó és valahány barma Noé bárkájának.
Jó erkölcsök! Nálunk minden hazug és rohadt. Már senki sem tud tisztelni: éppen ez elől futunk. Mézes száju tolakodó ebek ők, pálmaleveleket aranyoznak.
Az az utálat fojtogat, hogy mi királyok magunk is hamisakká levénk, teleaggatva öregapáink ócska elsárgúlt cicomás maskarájával, mutatványos érmekké levénk a legostobábbak és legcsalafurdibbak s mindazok számára, a kik ma a hatalommal kereskednek.
Mi nem vagyunk az elsők - és mégis kell, hogy az elsőket jelentsük: jól laktunk végre ezzel a csalással és megcsömörlöttünk tőle.
A csőcselék utjából térénk ki, kitérénk mindezeknek a teliszájuaknak és firkász-kullancsoknak, a kalmár-szagnak, nagyravágyás fickándozásainak, a bűzös lehelletnek -: fuj, mily utálatos a csőcselék közt élni,
fuj, mily utálatos a csőcselék közt elsőt jelenteni! Óh, undok! undok! undok! Királyok, mik vagyunk mi még!&quot;
&quot;Régi betegséged jön rád&quot; - mondá erre a balfelől levő király - &quot;az utálat jön rád, szegény testvérem. De tudod-e, valaki hallgat minket!&quot;
Tüstént fölegyenesedék erre buvóhelyéről Zarathustra, a ki erre a beszélgetésre szemet-szát tátott, odalépett a királyokhoz és ily szavakra fakada:
&quot;A ki titeket hallgat, a ki titeket szívesen hallgat, királyok, Zarathustrának hivatik.
Én vagyok Zarathustra, a ki egykoron mondá: &quot;királyok, mik vagyunk mi még!&quot;
Ez pedig az én birodalmam és urodalmam: vajjon mi keresni valótok lehet az én birodalmamban? De talán megtalálátok útközben, a mit én keresek: tudniillik a fensőbbrendű embert.
A királyok ennek hallatára mellökre vérének és egy szájjal mondák: &quot;Megismerteténk!&quot;
E szó szablyájával széllyelvágod szívünk legvastagabb sötétségeit. Fölfedezed szükségünket, mert, íme, azért vagyunk úton, hogy megtalálnék a fensőbbrendű embert,
az embert, a ki magasabb rendű, mint mi, jóllehet mi királyok vagyunk. Néki visszük ezt a szamarat. Mivelhogy a fensőbbrendű embernek egyszersmind a legfelsőbb úrnak is kell lennie.
Nincs keservesebb balsors az emberi sorsban, mintha a föld hatalmasai egyuttal nem a legelső emberek is. Mert ilyenkor minden hamissá, ferdévé és szörnyeteggé lészen.
És kivált, ha ők az utolsók és inkább barmok, mint emberek: akkor följebb, egyre följebb száll a csőcselék ára és végezetűl így szól a csőcselék-erény: &quot;Ime, csak én vagyok erény!&quot;
&quot;Mit hallék ebben a pillanatban?&quot; - mondá Zarathustra viszontag - &quot;Mily bölcs beszéd egy királytól! El vagyok ragadtatva és valóban, már csikland a vágy, hogy rímet faragjak reá; -
- és ha olyan rím is, a mi nem való minden fülnek.
Már rég letettem arról, hogy kiméljem a hosszú füleket. Nosza, rajta!
(Itt pedig megesék, hogy a szamár is szóhoz juta: s érthetően és gonoszul monda reá igent &quot;i-á&quot;).&lt;br&gt;
&quot;Egyszer - az üdv első évében tán -&lt;br&gt;
Panasz kélt Sibylla mámoros ajkán&lt;br&gt;
- Látni se látott bort szegény -:&lt;br&gt;
Óh jaj, hogy elhagy minden remény,&lt;br&gt;
Nézvén, hogy itten&lt;br&gt;
Mint gördül és sülyed fenékig minden!&lt;br&gt;
Róma ríma lőn és ríma-fészer&lt;br&gt;
Caesarja barom s az isten is - héber!&quot;&lt;br&gt;
2.&lt;br&gt;
És a királyok gyönyörködének Zarathustra rigmusában és a jobb oldali király így szóla: &quot;Óh Zarathustra, mily okosan cselekedtünk, a mikor kivonultunk, hogy téged látnánk!
Mert ellenségeid képedet az ő tükrükben mutaták nékünk! s onnan rém-képen, sátáni vigyorgással néztél reánk: úgy, hogy félénk tőled.
De mihaszna! Igéid egyre fülünkbe és szivünkbe hatolának. Ekkor végre így szóltunk: ki bánja, milyen az ábrázatja!
Hallanunk kell őt, a ki hirdeti: &quot;szeressétek a békét de csak mint uj háború eszközét és jobban szeressétek a rövid békét, mint a hosszút!&quot;
Senki sem mondott még ilyen harcias szavakat: &quot;Mi jó? Bátornak lenni jó dolog. A jó háború az, a mi mindeneket szentesít.&quot;
Óh Zarathustra, apáink vére pezsdűlt meg testünkben e szavakra: mikéntha kikelet szól vala öreg boros hordókhoz.
Ha a kardok vöröspettyes kigyókhoz hasonlatosan fonódtak egybe, akkor apáink szépnek találták az életet: minden béke napja lagymatag és bágyasztó volt nékik, és a hosszú béke szégyent keltett bennök.
Hogy sopánkodának apáink, ha villámfényű kardokat kiszáradva látának a falon! S mint ezek, ők is szomjúhozák a háborút. Mert a kard vért akar inni és villog a vágytól.&quot; -
- Midőn a királyok ilyeténképen hévvel fecsegének-locsogának apáik boldogságáról, Zarathustrának nagy kedve kerekedék, hogy kigúnyolja hevüket: mert szemlátomást nagyon békés királyokkal állott szemben, vén és finom ábrázatú királyokkal. De erőt vett magán. &quot;Rajta&quot; - mondá - &quot;ott megy az út Zarathustra barlangjához; s ennek a napnak legyen hosszú az estéje! De most hamarosan vészkiáltás szólít el tőletek.&lt;br&gt;
Tisztesség a barlangomnak, ha királyok ülnek és várnak benne: de, persze, soká kell majd várnatok!
De, ez nem baj! Az ember manapság hol tanul meg jobban várni, mind az udvarnál? Mi a királyok minden erénye, a mi még megmaradt - nemdenem így hivatik: várni - tudni?&quot;&lt;br&gt;
Im-ígyen szóla Zarathustra.
 
== A pióca ==
És Zarathustra gondolatokba mélyedve ment tovább és mélyebbre, erdőkön át, ingoványok mellett; de - a mint az már mindenkivel megesik, a ki nehéz dolgokon gondolkozik - közben váratlanúl egy emberre lépett. És íme, egyszerre egy jajkiáltás és két káromkodás és húsz ronda szó fröcscsent arcába: úgyhogy ijedtében botot emelt és még végig is vert azon, a kit megtaposott. De rögtön észretért és szíve nevetett balgaságán, a mit éppen elkövetett.
&quot;Bocsáss meg&quot; - monda a megtaposotthoz, a ki közben zordonan fölült vala - &quot;bocsáss meg és hallj mindenekelőtt egy hasonlatot.
Mint a vándor, a ki távoli dolgokról ábrándozik, váratlanúl, magános úton alvó kutyába botlik, napon heverő kutyába:
- mint pattan föl erre mindkettő, mint támad egymásnak, halálos ellenség módjára ez a két halálra rémült: azonképen jártunk mi is.
És mégis! És mégis - mily kevés hijja volt, hogy kedveskedtek volna egymásnak ez a kutya és ez a magános vándor! Hisz mind a ketten - magánosak!&quot;
- &quot;Bárki légy&quot; - mondá még mindig zordonan a megtaposott - &quot;te hasonlatoddal is bántasz, nemcsak lábaddal!
&quot;Tán kutya vagyok?&quot; - Ezzel fölkelvén kihúzá meztelen karját a mocsárból. Előbb ugyanis hason fekve lapult a földön, elrejtőzve és fölismerhetetlenül, mint a ki mocsári vadra les.
&quot;Ugyan mit mívelsz!&quot; - kiálta Zarathustra ijedten, mert látá, hogy a meztelen karon sok vér csorgott végig - &quot;mi baj ért? Talán vad állat mart meg, szerencsétlen?&quot;
A vérző ember nevetett, de még mindig haragosan. &quot;Mi közöd hozzá!&quot; - mondá és tovább akart menni. &quot;Én itt itthon vagyok és a magam területén. Kérdezzen, a ki akar, de fajankónak aligha felelek.&quot;
&quot;Csalódol&quot; - mondá Zarathustra résztvevően és megfogá őt - &quot;csalódol: itt nem vagy otthon, hanem az én birodalmamban és itt senkinek se essék bántódása.
Nevezhetsz annak, a minek akarsz, - én az vagyok, a kinek lennem kell. Zarathustrának hívom magam.
Nosza! Ott megy az út Zarathustra barlangjához, nincs az messze -, nem akarod-e nálam sebeid gyógyítani?
Pórúl jártál, boldogtalan, ebben az életben: először megmart az élet, azután - megtaposott az ember!&quot;
Mikoron azonban a megtaposott Zarathustra nevét hallá, elváltozék. &quot;Mi történik vélem!&quot; - kiáltá - &quot;kivel törődöm még világéletemben, hanemha egyetlen emberrel: Zarathustrával és azzal az egyetlen állattal, a mely vérből él, a vérszopó piócával?
A pióca kedvéért feküvém itt a mocsár szélén, halászmódra és kinyujtott karom már tízszer harapta a pióca és íme, még szebb pióca kap vérem után, maga Zarathustra!
Óh boldogság! Óh csoda! Áldott légyen a nap, a mely ebbe a mocsárba csalogatott! Áldott a legjobb, legelevenebb köpűlyöző, a ki ma él, áldott légyen a lelkiösmeret nagy piócája: Zarathustra!&quot;
Im-ígyen szólott a megtaposott; és Zarathustra megörült beszédének és finom, tisztességes módjának. &quot;Ki vagy?&quot; - kérdezé és kezét nyujtá neki - &quot;Közöttünk sok a fölvilágosítani, földeríteni való: ámde, úgy látom, már tiszta, világos nap derűl.&quot;
&quot;Én vagyok a leglelkiismeretesebb lélek&quot; - válaszolá a kérdezett - &quot;és alig akad, a ki lélek dolgaiban szigorúbb, keményebb volna mint én, kivévén azt, a kitől én tanulám el, magát Zarathustrát.
Jobb, ha az ember semmit sem tud, mintha sokat tud, de csak félig-meddig! Jobb, ha az ember bolond, de a maga feje szerint, mint bölcs, de a más esze szerint! Én - a föld mélyére szállok:
- akár nagy, akár kicsiny, ki bánja! Akár mocsár, akár ég a neve? Egy tenyérnyi föld elég nékem: csak ha igazán föld és talaj!
- egy tenyérnyi föld: azon már lehet állani. Ha az ember a megismerést igazán lelkiösmeretesen veszi: ott nincs semmi nagy és nincs semmi kicsiny.&quot;
&quot;Akkor talán a pióca megismerője vagy?&quot; - kérdezé Zarathustra - &quot;és kutatod a piócát fenékig, te lelkiismeretes?&quot;
&quot;Óh, Zarathustra&quot; - felelé a megtaposott - &quot;az óriás dolog volna; hogy fognék ilyenbe!
A minek azonban mestere és ismerője vagyok, az a pióca agyaveleje: - az az én világom!
És az is világ! De bocsáss meg, hogy erre büszke vagyok, mert itt nem akad párom. Azért mondám, hogy itt &quot;itthon vagyok&quot;.
Milyen régóta kutatom már ezt az egyet, a pióca agyavelejét, hogy a csuszamlós igazság ne csúszék ki kezemből! Itt az én birodalmam van!
- ezért veték el minden mást magamtól, ezért levék közömbös minden más iránt; és tudásom tőszomszédságában tanyászik sötét tudatlanságom.
A lélek-ösmeretem kivánja tőlem, hogy ezt az egyet ismerjem, és semmi egyebet ne ismerjek; utálok minden felemás-lelket, minden ködös, imbolygó, rajongó lelket.
Valahol becsületességem megszűnik, vak vagyok és az is akarok lenni. Valahol azonban tudni akarok, ott becsületes is akarok lenni, tudniillik kemény, szigorú, kegyetlen, kérlelhetetlen.
Hogy te mondád egyszer, óh Zarathustra: &quot;Lélek az élet, a mely maga vág az életbe&quot; - ez vezetett és vonzott engem tanításodhoz. És valóban, envéremmel öregbítém tudásomat!&quot;
- &quot;Ahogy a szemlátomás is tanítja&quot; - veté közbe Zarathustra: mert még mindig csörgött a vér a Lelkiismeretes meztelen karjából. Mivelhogy tíz pióca szopdosá azt.&lt;br&gt;
&quot;Óh, furcsa fickó, mennyire tanít engem ez a szemlátomás, azaz te magad! És talán nem is volna szabad mindent szigorú füledbe öntenem!
Jó hát! Váljunk el! De szeretnék veled ujra találkozni. Ott megy az út barlangomhoz: ma éjjelre légy ott kedves vendégem:
szeretném testeden is jóvá tenni azt, hogy Zarathustra megtaposodott: ezen tűnődöm. Most azonban egy vészkiáltás hamarosan elszólít tőled.&quot;&lt;br&gt;
Im-ígyen szóla Zarathustra.
 
== A varázsló ==
1.&lt;br&gt;
Midőn pedig Zarathustra sziklák közé került, nem messze, ugyanazon az úton egy embert pillantott meg, aki úgy őrült módjára hadonászott és végre hasra esett.
&quot;Megállj&quot; - szóla Zarathustra szívéhez - &quot;annak kell a fensőbbrendü embernek lennie; tőle jött ez a jajkiáltás - hadd lám, lehet-e rajta segíteni.&quot; Midőn pedig odafutott, ahol az ember a földön feküdt, reszkető öreg embert pillanta meg, merev nézésüt: és bárhogyan erőlködék Zarathustra, hogy fölemelje és lábra állítsa, hiába volt az erőlködése. S úgy látszik, a szerencsétlen észre sem vevé, hogy valaki mellette van, sőt inkább egyre, meghatóan, kérlelően hadonászva tekintgetett maga köré, mint a ki mindenkitől elhagyatott, magára hagyatott. Végezetre mégis, sok reszketés, rángatózás és gubbaszkodás után ily panaszra jajdúla:
&quot;Jaj, ki melenget, ki szeret engem?&lt;br&gt;
Forró kezeket!&lt;br&gt;
Szív parazsát nékem!&lt;br&gt;
Földreterítve, borzadva-fázva,&lt;br&gt;
Halálraválva, kinek lábát melegítik -&lt;br&gt;
Rázatva idegen láztól,&lt;br&gt;
Reszketve hegyes, jeges dér-nyílaktól,&lt;br&gt;
Űzetve tőled, Gondolat!&lt;br&gt;
Te mondhatatlan, beburkolt, szörnyűséges!&lt;br&gt;
Te felhők mögé bújt vadász!&lt;br&gt;
Lesujtatva villámidtól,&lt;br&gt;
Gúnyosan kacagó, sötétből rámmeredö szem:&lt;br&gt;
- im-ígyen feküszöm én,&lt;br&gt;
Csavarózom, tekerőzöm, gyötretvén&lt;br&gt;
Minden örök gyötrelmektől,&lt;br&gt;
Megsebezve&lt;br&gt;
Tőled, kőszivű vadász,&lt;br&gt;
Te ismeretlen - isten!&lt;br&gt;
Mélyebbre döfj!&lt;br&gt;
Döfj még egyszer!&lt;br&gt;
Törd-zúzd e szívet!&lt;br&gt;
Mi haszna tompafogú&lt;br&gt;
Nyilakkal kínzásnak?
Mit nézel rám ismét,&lt;br&gt;
- Bé nem telve emberi kínnal,&lt;br&gt;
Kárörvendő isteni villámszemeddel?&lt;br&gt;
Nem ölni akarsz,&lt;br&gt;
Csak gyötörni, gyötörni?&lt;br&gt;
Gyötörni engem?&lt;br&gt;
Minek, te kárörvendő ismeretlen isten? -&lt;br&gt;
Hah! Hozzám lopózol?&lt;br&gt;
Ilyen éjszaka!&lt;br&gt;
Szólj, mit akarsz!&lt;br&gt;
Hajtasz, űzöl -&lt;br&gt;
Jaj! már sarkomon vagy!&lt;br&gt;
El! El veled!&lt;br&gt;
Hallod lélekzetem,&lt;br&gt;
Kihallgatod szívem,&lt;br&gt;
Te féltő-írigy -&lt;br&gt;
Mire vagy féltő-írigy?&lt;br&gt;
El! El!&lt;br&gt;
Minek a létra?&lt;br&gt;
Belé akarsz mászni&lt;br&gt;
Szivembe,&lt;br&gt;
Legtitkosabb gondolatimba?&lt;br&gt;
Orcátlan! Ismeretlen - tolvaj!&lt;br&gt;
Mit akarsz kihallgatni?&lt;br&gt;
Mit akarsz kigyötörni belőlem,&lt;br&gt;
Bakó!&lt;br&gt;
Te hóhér-isten!&lt;br&gt;
Avagy eb-módon&lt;br&gt;
Fetrengjek előtted a porban?&lt;br&gt;
Odaadva, lelkendezve&lt;br&gt;
Fejemet vesztve&lt;br&gt;
Csóváljak szeretetet feléd?&lt;br&gt;
Hiába!&lt;br&gt;
Csak döfj tovább, &lt;br&gt;
Kegyetlen tövis!&lt;br&gt;
Nem, nem vagyok ebed - csak vadad&lt;br&gt;
Kőszivű vadász!&lt;br&gt;
Legbüszkébb foglyod,&lt;br&gt;
Felhő mögötti rabló!&lt;br&gt;
Szólj végre!&lt;br&gt;
Mit akarsz, utonálló, tőlem?&lt;br&gt;
Te rejtett villám! Ismeretlen, mondd,&lt;br&gt;
Mit akarsz, ismeretlen - isten? -&lt;br&gt;
Mit? Váltságot?&lt;br&gt;
Mennyit követelsz?&lt;br&gt;
Sokat - büszkeségem tanácsa ez!&lt;br&gt;
És röviden - ez másik büszkeségemé!&lt;br&gt;
Haha!&lt;br&gt;
Engem - akarsz te? Engem?&lt;br&gt;
Engem - egészen?&lt;br&gt;
Haha!&lt;br&gt;
És kínzol engem, bolond aki vagy,&lt;br&gt;
Halálra kinzod büszkeségem?&lt;br&gt;
Szeretetet nékem! - ki melenget engem?&lt;br&gt;
Ki szeret engem? - Forró kezet,&lt;br&gt;
Adj szív-parazsat,&lt;br&gt;
Adj nékem a legmagánosabbnak,&lt;br&gt;
Kit jég, óh jaj, jég hétszeres kérge&lt;br&gt;
Megtanított még ellenséget is&lt;br&gt;
Epedve - várni!&lt;br&gt;
Add, igen, add meg&lt;br&gt;
Kegyetlen ellenség,&lt;br&gt;
Add meg magad - nékem! -&lt;br&gt;
El-tovament!&lt;br&gt;
Elmenekült&lt;br&gt;
Utolsó, egyetlen társam,&lt;br&gt;
Esküdt ellenségem,&lt;br&gt;
Ismeretlen&lt;br&gt;
Hóhér-istenem! -&lt;br&gt;
- Nem! Jövel vissza,&lt;br&gt;
Minden gyötrelmeddel!&lt;br&gt;
Az árvák árvájához,&lt;br&gt;
Jövel vissza!&lt;br&gt;
Minden könnypatakom&lt;br&gt;
Feléd folyik!&lt;br&gt;
Szívem utolsó lángja -&lt;br&gt;
Reád lobog!&lt;br&gt;
Jövel vissza,&lt;br&gt;
Ismeretlen istenem! Jajjom! Utolsó - boldogságom!&quot;&lt;br&gt;
2.&lt;br&gt;
- Ekkor azonban Zarathustra nem tudta magát tovább tartóztatni, fölemelte botját és teljes erejéből ütni kezdé a jajgatót. &quot;Hallgass el!&quot; - kiálta rá bőszült kacagással:&lt;br&gt;
- &quot;hallgass el, komédiás! Te pénzhamisító! Te hazug májú, hamis zúzájú! Jól átlátlak már!&lt;br&gt;
Majd megmelengetem lábadat, gonosz bűbájos, jól tudok hozzá, mint kell az ilyen szerzetnek - befűteni!&quot;
- &quot;Hagyd abba&quot;, - mondá az öreg ember és fölugrott - &quot;ne üss többet, Zarathustra! Csak játékot űzök ezzel!&lt;br&gt;
Ez mesterségemhez tartozik; próbára akartalak tenni, a midőn ezt a próbát mutatám néked! És, csakugyan, jól átláttál a szitán!
De te, - te is nagy próbát adtál magadról: kemény vagy, bölcs Zarathustra! Keményen dorongolsz &quot;igazságaiddal&quot;, furkósbotod kikényszeríti belőlem - ezt az igazságot.&lt;br&gt;
- &quot;Ne hizelegj&quot; - felelé Zarathustra, még mindig izgatottan és sötét nézéssel, - &quot;te tetőtől-talpig komédiás! Hamis vagy: mit beszélsz te - igazságról!&lt;br&gt;
Te pávák pávája, hiuság tengere, mit játszol előttem, gonosz bűbájos, kit higygyek magam előtt, midőn ilyen alakban jajgatál?&quot;
&quot;A szellem vezeklőjét&quot; - felelé az öreg ember, azt - játszám: magad találád ki egykoron ezt a szót -&lt;br&gt;
- a költőt és varázslót, a ki végre maga ellen fordítja szellemét: az átvedlettet, a kit rossz lelkiismerete megfagyaszt.
És valld meg Zarathustra: ugy-e soká tartott, míg átláttál mesterkedésemen és hazugságomon! Te hittél vala szükségemben, a midőn két kézre fogád fejemet:&lt;br&gt;
- hallálak jajgatni &quot;nagyon is kevéssé szerették, nagyon is kevéssé szerették őt!&quot; Hogy ennyire sikerült vala megcsalnom téged, ezen ujongott benső gonoszságom&quot;.&lt;br&gt;
&quot;Lehet, hogy csalafintábbakat is megcsalál&quot; - monda Zarathustra keményen. - &quot;Én nem vagyok résen a csalafurdiak ellen; kell, hogy vigyázatlan legyek: így akarja a sorsom.
Neked viszont - kell csalnod: úgy ismerlek! Neked mindig két-három, négy- és öt értelműnek kell lenned! S a mit most megvallál, azt sem tartom távolról sem elég igaznak, sem elég hamisnak!
Te gonosz pénzhamisító, miképen cselekedhetnél mást! Még betegséged is kendőznéd, ha orvosodnak mez nélkül mutatkoznál.
Épúgy kendőzéd előttem hazugságodat, mondván: &quot;csak játékot űzék ezzel!&quot; Mert valami komoly valóság is volt ebben, benned van valami a szellem vezeklőjéből!&lt;br&gt;
Jól átlátok rajtad: varázsolója lettél mindeneknek, de magad ellenében már nem maradt hazugságod és cseleiden megtört a bűbáj!
Utálatot aratál, egyetlen igazságodúl. Egy íz sincs rajtad már valódi, hanemha a szád: vagyis az utálat, a mely szádon tapad.&quot; -
- &quot;De ki vagy te!&quot; - kiáltá ekkor az öreg varázsló dacosan, - &quot;kinek szabad velem im-ígyen beszélnie, velem, a legnagyobbal az élők között?&quot; - és zöld villám lövellt szeméből Zarathustra felé. De mindjárt elváltozék és búsan mondá:
&quot;Óh Zarathustra! Megunám, utálom praktikáimat, én nem vagyok elég nagy, minek alakoskodom! De te jól tudod, - én keresém a nagyot.
Nagy embert akarék ábrázolni és sokakkal elhitetém: ámde ez a hazugság meghaladta erőmet, összetör engem.
Óh Zarathustra, rajtam minden hazugság; de hogy összetörök - ez az összetörésem igaz!&quot; -&lt;br&gt;
&quot;Becsületedre válik&quot; - mondá Zarathustra, komoran félrepillantva - &quot;becsületedre válik, hogy nagyságra törekedél, de ez el is árul téged. Nem vagy nagy.&lt;br&gt;
Gonosz, vén varázsló, az rajtad a legjobb és legbecsületesebb, a mit tisztelek benned, hogy megunád magad és kimondád: &quot;nem vagyok nagy&quot;!
Ezt becsűlöm benned, a szellem vezeklőjében: és ha csak egyetlen röpke szempillantásra is - igaz valál.
De mondd, mit keresel itt az én erdőmben és szikláim között? És ha az én utamat állád, milyen próbát kivánál tőlem? -
- mit kisértél meg bennem? -
Im-ígyen szóla Zarathustra és szemei szikráztak. Az öreg varázsló hallgatott egy ideig, ezután mondá: &quot;Kísértélek? Én csak - keresek.
Óh Zarathustra, keresek egy igaz, derék, egyszerű, egyértelmű embert, a minden becsületesség emberét, a bölcseség edényét, a megismerés szentjét, keresek egy nagy embert!
Hát nem tudod? Óh Zarathustra? Zarathustrát keresem&quot;.
- És erre hosszú hallgatás támadt közöttük; Zarathustra pedig mélyen összegubbaszkodott azonképen, hogy szemét is behunyá. Utóbb azonban ujra eszmélve beszélgető társára, megragadá a varázsló kezét és így szóla, illemmel teljesen és ármányosan:
&quot;Rajta! Ott fönn vezet az út Zarathustra barlangjához. Benne szabad keresned, a kit szeretnél megtalálni.
És kérj tanácsot sasomtól és kigyómtól: hadd segítsenek néked keresni. Mert barlangom nagy.
Én magam persze - én még nem láték nagy embert. A mi nagy, azt fölfedezni még a legfinomabbak szeme is durva manapság. A csőcselék birodalmát éljük.
Már nem egyet találék, a ki terpeszkedett és fuvalkodott és a nép kiáltá: &quot;Ime, nagy ember!&quot; De mit használ minden fujtató! Végezetre is kiillan belőle a szél.
Végezetre szétpukkad a béka, a mely nagyon fölfútta magát: a szél kiillan belőle. Puffadt hasút hasba szúrni derék mulatság! Halljátok azt, fiúk!&lt;br&gt;
A &quot;ma&quot; a csőcseléké: avagy, ki tudja még, mi a nagy, mi a kicsi! Ki keresett - és talált itt nagyságot. Csak a bolond: bolondnak bolond a szerencséje.&lt;br&gt;
Nagy embert keresel, fura bolond? Ki tanított vala erre? Ma volna ennek az ideje? Óh gonosz kereső-kisértő, miért - kisértesz engem? -
Im-ígyen szóla Zarathustra megvigasztalódott szívvel és nevetve folytatá útját.&lt;br&gt;

== Szolgálaton kivűl ==
Nemsokára azután, hogy Zarathustra megszabadúlt vala a bűbájostól, ismét meglátott valakit útján: sovány, álmos arcú, fekete, hórihorgas embert: ez nagyon megbosszantá. &quot;Óh jaj, - mondá szivének, - álarcos keserűség gubbaszt ott, - úgy látom - csuhásokhoz hasonló, mit keresnek ezek az én birodalmomban?
Hogyan! Alig menekülék attól a varázslótól: s íme ismét más szemfényvesztő akad az utamba, -
- valami kézföltevéssel hókusz-pókuszozó, valami isten kegyelméből való, sötét, csodatevő, kenetes világócsárló, a kit hadd vinne el az ördög!
De az ördög soha sincs helyén, a hol helyén való volna: mindig későn jő ez az átkozott törpe és lőcslábú!&quot; -
Im-ígyen káromkodék Zarathustra indulatos szívvel és azon törte a fejét, hogy félrefordított tekintettel elsuhan a fekete ember mellett: de, lám másként történt a dolog. Mert ugyanabban a percben már észrevette őt az ülő: és, mint a kit váratlan szerencse ér, felugrott és Zarathustrának indult.
&quot;Bárki vagy is, vándor&quot; - mondá - &quot;segíts egy eltévedten, egy keresőn, egy aggastyánon, a kit könnyen érhet baleset!
Ez a világ itt vad idegen nékem; vadállatok ordítását is hallám; és az a ki megoltalmazhatott volna, már nem él.
Keresem az utolsó jámbor embert, a szentet és remetét; csak ő nem hallott még itt, erdejében arról, a mit ma már az egész világ tud.&quot;
&quot;Mit tud ma már az egész világ?&quot; - kérdezé Zarathustra. - &quot;Talán azt, hogy az öreg isten már nem él, kiben egykor az egész világ hitt vala?&quot;
&quot;Te mondod&quot; - felelé búsan az aggastyán. -
&quot;És én szolgálám ezt az öreg istent utolsó órájáig.
Most azonban már &quot;szolgálaton kivűl&quot; vagyok, gazda nélkűl és mégsem szabad, s egy órára sem vidulok föl többé, hanemha emlékezem.
Azért vonulék föl ezekbe a hegyekbe, hogy végre megint ünnepet űljek, a minő egy öreg pápát és egyházatyát megillet - mert tudd meg, én vagyok az utolsó pápa! - hogy a kegyes emlékek és istenitiszteletek ünnepét üljem.
Immár azonban ő is meghalt, a legjámborabb ember, az az erdei szent, a ki istenét szüntelenűl énekelve-dörmölészve dicséré.
Nem találám őt magát, bár kunyhóját megtalálám - de rábukkanék két farkasra, a melyek halálán vonítának - mivelhogy minden állat szereté őt. Ekkor elfuték.
Hát hiába jövék ezekbe az erdőkbe és hegyekbe?
Ekkor elhatározá a szívem, hogy más valakit keressek, a legjámborabbat azok közül, a kik nem hisznek istent - hogy Zarathustrát keressem!&quot;
Im-ígyen szóla az agg és élesen ránézett arra, a ki előtte állott. Zarathustra pedig megragadá az öreg pápa kezét és soká szemlélé csodálattal.
&quot;Lám, tisztelendő&quot;, - monda aztán - &quot;milyen szép, hosszú kéz! Olyannak a keze, a ki mindig áldást osztott. Ime azonban azt tartja, a kit keressz, engem, Zarathustrát.
Én vagyok, az istentelen Zarathustra, a ki mondja: Hol van az, a ki istentelenebb nálam, hadd élvezzem tanítását!&quot;
Im-ígyen szóla Zarathustra és tekintetével keresztűl fúrá az öreg pápa gondolatait és hátsógondolatait. Végezetre emez így kezdett beszélni:
&quot;A ki legjobban szerette és bírta őt, íme az veszté el legjobban:
- íme, kettőnk közűl bizonyosan én vagyok az istentelenebb? de vajjon ki örvendhetne ennek!&quot;
- &quot;Végsőkig szolgáltál néki - kérdezé Zarathustra mély hallgatás után, - te tudod, mi módon halt meg? Igaz-e, a mit mondanak, hogy a részvét fojtá meg, - hogy látá, mint függ az ember a kereszten és nem viselé el, hogy az emberhez való szeretete pokla és utoljára halála lőn?&quot; -
Az öreg pápa nem felelt, hanem vad, és fájdalmas komor arccal félrenézett.
&quot;Hadd el!&quot; - mondá Zarathustra hosszas gondolkozás után, még mindig egyenesen szemébe nézvén az öreg embernek.
&quot;Hadd el, neki vége! És bár becsületedre válik, hogy jót mondasz erről a halottról, époly jól tudod, mint én, ki volt ő és hogy különösek voltak az ő útjai&quot;.
&quot;Három szem közt mondva&quot; - viszonzá a pápa felderűlve (mert félszemére vak vala), - a mi az istent illeti, fölvilágosodottabb vagyok mint maga Zarathustra és - szabad is annak lennem.
Szeretetem évek hosszú során szolgálá őt, akaratom mindenben követé az ő akaratát. A jó szolga pedig tud mindent és még sokat, a mit ura még önmaga előtt is rejteget.
Bujkáló isten vala, titokzatossággal teljes. Bizony, bizony még fiához is csak titkos utakon jutott. Hitvallása küszöbén a házasságtörés áll.
A ki őt a szeretet istenének magasztalja, nem gondolkozik elég fennkölten magáról a szeretetről. Nem akart-e ez az isten bíró is lenni? Ámde a szerető szeretete túl van jutalmon és megtorláson.
Midőn ifjú volt, ez a napkeleti isten, akkor még kemény volt és bosszúálló és poklot épített kedvencei gyönyörűségére.
Végezetre elvénhedett és megpuhult és porhanyó és résztvevő szivű lőn, hasonlatosabb egy nagyapához, mint egy apához, de leghasonlatosabb egy roskatag öreg nagyanyához.
Ott üle - bánkódván lába gyengeségén - a suton, fonnyadtan, életunottan, kimerült akarattal, s egy szép napon megfojtá őt túlságos szánalma.&quot;
&quot;Te vén pápa&quot; - veté közbe Zarathustra - &quot;s ezt tulajdon szemeddel láttad volna? Lehet, hogy így történt: így és máskép. Ha az istenek meghalnak, mindig sokfajta halállal halnak.
De mindegy! Akár így, akár úgy, - neki vége! Nem tetszett se fülemnek, se szememnek, egyéb rosszat nem szeretnék róla mondani.
Szeretek mindent, ami nyílt szemű és becsületes beszédű. De ő - hisz te tudod, öreg pap, - volt benne valami a fajtádból, a papfajtából - sokértelmű vala.
És nem is vala érthető. Mennyire dühöngött reánk, ez a dühtől fúvó, hogy rosszúl értjük őt! De miért nem beszélt tisztábban?
És ha fülünkben volt a hiba, miért adott nekünk füleket, a melyek rosszul hallák őt? S ha iszap vala fülünkben, vajjon ki tette belé?
Sokat elfuserált ez a kontár fazekas! Hogy azonban fazekain és teremtményein áll bosszút, azért hogy nem sikerűltek, - ezzel a jó ízlés ellen vétett.
A kegyességben is van jó ízlés: s ez utoljára így szólt: &quot;el az ilyen istennel! Inkább ne legyen isten, inkább legyünk a sorsunknak magunk a kovácsai, inkább legyünk bolondok, inkább legyünk magunk az isten!&quot;
&quot;Mit hallok!&quot; - monda az öreg pápa fülét hegyezve - &quot;óh Zarathustra, jámborabb vagy, mint hiszed, ezzel a hitetlenségeddel! Valami bensődben lakozó térített istentelenségedre.
Avagy nem maga jámborságod az, a mi nem engedi többé, hogy istent higyj! És nagyon is nagy becsületességed egyszer még túlvezet jón és gonoszon!
Ime, mi várakozik még reád? Van szemed, kezed, szád; öröktől fogva áldásra teremtvék. Nemcsak kézzel áld az ember.
Közeledben, jóllehet a legistentelenebbnek mondod magad, hosszú áldás titkos tömjén-illatát szimatolom: édes-bús érzés száll meg tőle.&lt;br&gt;
Hadd legyek vendéged, Zarathustra, egyetlen éjszakára! Most sehol a földön nem érezném magam jobban, mint nálad!&quot;
&quot;Ámen! Úgy legyen!&quot; - mondá Zarathustra elbámulva, - &quot;oda föl vezet az út Zarathustra barlangjához.
Valóban nagyon szeretnélek magam oda kisérni, tisztelendő atyám, mivelhogy szeretek minden jámbor embert. De most vészkiáltás szólít el tőled hamarosan.&lt;br&gt;
Területemen ne essék bántódása senkinek; barlangom jó rév. És legjobban szeretnék minden szomorú embert ujra szilárd földre s szilárd lábra állítani.
De ki venné le a te búbánatodat válladról? Erre én nagyon is gyönge vagyok: Valóban soká kellene várnunk, míg valaki megint felköltené istenedet.&lt;br&gt;
Mivelhogy ez az öreg isten már nem él: az halott, mint annak a rendje!&quot;&lt;br&gt;
Im-ígyen szóla Zarathustra.
 
== A legrútabb ember ==
És Zarathustrát sietős lába megint tovább vivé hegyen-erdőn és szeme keresett és egyre keresett, de sehol sem látta azt, a kit szeretett volna látni, a nagy veszedelemben forgót és vészkiáltót. S egész utján ujongott a szíve és hálával telt el. &quot;Mily jókat ajándékozott nékem ez a nap&quot; - úgymond - &quot;kárpótlásúl azért, hogy oly balúl kezdődék! Milyen furcsa beszélgető-társaim akadtak!
Szavaikon még soká rágódom majd, mint jó magokon; fogaim hadd morzsolják és őröljék, valamig tejként folynak lelkembe!&quot;
Midőn azonban az út ismét szikla köré kanyarodott, egyszerre megváltozott a vidék és Zarathustra a halál birodalmába lépett. Itt fekete és vörös szirtek meredeztek: se fű, se fa, se madárhang. Ezt a völgyet minden állat kerülé, még a ragadozók is; csak egy fajta undok, vastag, zöld kigyó jött ide, ha elvénhedett, meghalni. Ennek okáért a pásztorok ezt a völgyet &quot;kigyó-halál&quot;-nak hívák.
Zarathustra pedig sötét emlékekbe merült, mert úgy érzé, hogy már egyszer volt ebben a völgyben. És sok minden nehezedék lelkére: úgy, hogy lassan ballagott és egyre lassabban, míg végezetre megállott. S ekkor, fölpillantva, meglátott valamit, a mi az úton ült, emberformájút, de alig embert, valami kimondhatatlant. És egyszerre elfogta Zarathustrát a nagy szégyen, hogy ilyesmit lát: elpirulva egészen ezüstös hajáig, elfordítá tekintetét és ezt a gonosz helyet már elhagyni készült. Ekkor azonban hangos lőn a holt pusztaság: a földből valami fölbugygyant bugyborékolva, hörögve, mint a hogy éjjente a víz bedugult csöveken át bugyborékol és hörög; és végtére emberi hang és emberi beszéd lőn belőle, s ez így hangozék:
&quot;Zarathustra! Zarathustra! Találd ki talányom! Szólj, szólj! Milyen bosszú vétetik a tanún?
Visszacsallak, itt tükörsima a jég! Vigyázz, vigyázz, hogy büszkeséged itt ne törje lábát!
Bölcsnek állítod magad, büszke Zarathustra! Hát találd ki a talányt, kemény diótörő - a talányt, a ki vagyok! Szólj hát: ki vagyok én!&quot;
- Midőn azonban Zarathustra e szavakat hallotta vala, - mit gondoltok, mi ment végbe lelkében? Szánalom szállá meg, s egyszerre lebukék, valamiképen a tölgyfa lebukik, a mely soká állott vala ellen a sok fejszésnek, lebukik tompa zuhanással, nagy hirtelen, megijesztvén még azokat is, a kik ledönteni akarták. De íme megint felugrék és ábrázata kemény lőn.
&quot;Megismerlek&quot; - mondá érces hangon - &quot;te az isten gyilkosa vagy! Hagyj utamra mennem.
Nem viseléd el, a ki téged látott, - a ki át meg át látott rajtad, te undokok undoka! Bosszút állottál ezen a tanun!&quot;
Im-ígyen szóla Zarathustra és elindult; ám a kimondhatatlan megragadá köntöse csücskét és elkezde ujból bugyborékolni és szavakat keresni: &quot;Maradj!&quot; mondá végre -
- maradj! Ne menj el mellettem! Eltaláltam, milyen fejsze döntött le: Légy üdvöz, hogy ujra állasz!
Jól tudom, eltaláltad, mi nyomja annak a lelkét, a ki őt megölé, az isten gyilkosának lelkét. Maradj! Ülj mellém, nem kérem hiába.
Kihez törekedhettem, ha nem hozzád? Maradj, ülj le! De ne nézz reám! Becsüld meg im-ígyen - rútságomat!
Üldöznek: íme, te vagy utolsó menedékem. Nem gyűlöletükkel, nem &quot;fogdmeg&quot;-eikkel; - óh, az ilyen nyomon-követést kigúnyolnám, büszke és vidám lennék!
Avagy nem diadalmaskodott - eleddig mindig az, a kit nyomomon üldöztek? És a ki jól követ nyomon, az könnyen megtanúl követni: - hisz már a dolognak nyomában van! De részvétük az -
részvétük az, a mi elől menekülök és hozzád menekülök. Óh Zarathustra, védj meg te, utolsó menedékem, te egyetlen, a ki kitaláltál engem:
- kitaláltad, mi nyomja a lelkét, annak, a ki őt megölte. Maradj! És ha már menni akarsz, türelmetlen: ne menj azon az úton, a melyen én jövék. Az az út rossz.
Haragszol reám, hogy már nagyon is soká töröm a szót? Hogy tanácsot adok néked? De tudd meg, én adom, én a legrútabb ember, a kinek lába is a legnagyobb, legnehezebb. Minden utat agyontaposok, pocsékká taposok.
Hogy azonban te elhaladtál mellettem, s némán, hogy elpirultál - jól látám -: arról rád ismerek, Zarathustra.
Bárki más alamizsnáját dobja vala nékem, részvétét szemmel, szóval. De erre nem vagyok eléggé kedves, ezt kitaláltad -
- erre túlságosan gazdag vagyok, gazdag nagy, borzasztó, rút és kimondhatatlan dolgokban! Szégyenkezésed, Zarathustra, megtisztelt engem!
Csak ügygyel-bajjal kerűlék ki a szánakozók tolongásából - hogy megtaláljam az egyetlent, a ki ma hirdeti &quot;szánakozni tolakodás&quot;, - hogy megtaláljalak téged, óh Zarathustra!
- akár isteni, akár emberi részvét: a részvét a szemérmet sérti. És segíteni nem akarni, úgy lehet, előkelőbb dolog, mint az az erény, a mi segítségre siet.
Ma azonban minden legkisebb ember is erénynek hívja a részvétet: - ezek nem tisztelik a nagy szerencsétlenséget, a nagy rútságot, a nagy nem-sikerűlést.
Mindezeket semmibe sem véve tekintek tova, miként a kutya tovatekint a nyüzsgő juhnyáj háta fölött. Apró, jó gyapjas, jó akaratú szürke emberkék ők.
Miképen a kócsag megvetve néz el, tova, sekély tavak fölött, hátravetett fejjel: azonképen nézek én el, tova kis hullámok, kis hajlamok, kis akaratok és lelkek fölött.
Nagyon is soká adának igazat nékik, ezeknek a kis embereknek: így végre a hatalmat is megadák nékik s ők most azt tanítják: &quot;csak az a jó, a mit kis emberek hagynak jóvá&quot;.
És &quot;igazság&quot; ma az, a mit a prédikátor is mondott a ki maga is közülök eredt vala, az a különös szent és a kis emberek szószólója, a ki magáról ezt a bizonyságot tette: &quot;én - vagyok az igazság&quot;.
Ez a szerénytelen ember már régóta duzzasztja a kis embereket, - ő, a ki nem csekély tévedést tanított, tanítván: &quot;én vagyok az igazság&quot;.
S kapott-e a szerénytelen valaha udvariasabb feleletet? - Te pedig, Zarathustra, elmenél mellette és mondád: &quot;Nem! Nem! Háromszor nem!&quot;
Óva-intél tévedésétől, óva-intél s mint első, a szánalomtól - nem mindenkit, nem senkit, hanem téged és a magadfajtáját.
Szégyelled a nagyon szenvedő szégyenét; és valóban, ha így szólsz: &quot;a szánalomtól nagy felhő borúl reánk, vigyázzatok, emberek!&quot; - ha azt tanítod &quot;minden teremtő kemény, minden nagy szeretet fölülemelkedik szánalmán&quot;: óh, Zarathustra, mennyire betanulád a vihar-jeleket!
De te magad - magad is intsed-óvjad tulajdon szánalmadtól is! Mert sokan készűlnek feléd; sok szenvedő, kétkedő, kétségbeeső, fuldokló, fázó-didergő.
Magam elől is óva intelek. Kitaláltad legjobb, legrosszabb talányomat, enmagamat és azt, hogy mit tevék. Ismerem a fejszét, a mely megejt téged.
De ő neki - meg kellett vala halnia: mindent látó szemével látá az emberlélek mélységeit és fenekét, minden rejtett gyalázatot és rútságot.
Szánalma nem ismert szégyent: belebujt legrondább zugolyaimba is. Ennek a fölötte-kiváncsinak, fölötte-tolakodónak, fölötte-szánakozónak meg kellett halnia.
Mindig engem látott: az ilyen tanún bosszút akarék állani - vagy inkább magam sem élek.
Az istennek, aki mindent látott, még az embert is, ennek az istennek meg kellett halnia! Az ember nem viseli el, hogy ilyen tanu éljen.&quot;
Im-ígyen szóla a legrútabb ember. De Zarathustra fölállt és útnak indúlt: mivelhogy velőkig vacogott.
&quot;Te kimondhatatlan&quot; - úgymond - &quot;óva-intél utadtól. Hálából dicsérem néked az enyémet. Lásd, ott fönn fekszik Zarathustra barlangja.
Barlangom nagy és mély, és sokzugolyú; az is, a ki nagyon szeret bujkálni, elbujhat ott. És tőszomszédságában száz búvólyuk és üreg van csúszó-mászó, repeső, ugró állatok számára.
Te kiközösített, te, a ki magadat kiközösítetted, nem akarsz emberek és emberi szánalom közt lakni? Nosza hát, tégy úgy, mint én! Igy tőlem is tanulsz; csak a tettes tanúl.
És mindenek előtt beszélj állataimmal! A legbüszkébb állat és a legbölcsebb állat - ők bizonyára mindkettőnk igazi tanácsadói lehetnek!&quot;
Im-ígyen szóla Zarathustra és utjára ment, még jobban elmerűlve és lassabban ballagva, mint annak előtte: mivelhogy sokon tanakodék és nem talált egykönnyen feleletet.
&quot;Mily szegény az ember!&quot; - gondolá szívében - &quot;mily rút, mily hörgő, mennyire eltelve titkos szégyennel!
Azt hallom, hogy az ember szereti önmagát: óh, mily nagynak kell ennek a maga-szeretetnek lennie! Mennyi megvetés az ellenese!
Ez is szereté magát, a hogyan megveté magát - nagy szeretőnek és nagy megvetőnek tartom.&lt;br&gt;
Nem találék még senkit, a ki magát mélyebben megvetette volna: ez is magasság. Óh, jaj, avagy talán ez vala a fensőbbrendű ember, a kinek kiáltását hallám?&lt;br&gt;
Szeretem a nagy megvetőket. Az ember olyas valami, a minek fölébe kell kerülni.&quot; -
 
== Az önkénytes koldús ==
Midőn Zarathustra elhagyta volt a legrútabb embert, didergett és elhagyatva érezé magát: mivelhogy sok hidegség és magánosság ment át a lelkén, úgyhogy tagjai is áthülének tőle. Miközben azonban tovább ment és ismét tovább, föl, le, majd zöld legelők mellett el, majd vad, köves ösvényeken át, a hol valaha bizonyosan nyugtalan patak feküdt vala ágyába: ekkor hirtelen megint melegebb lőn és megnyílék a szíve:&lt;br&gt;
&quot;Mi történék vélem?&quot; - kérdé enmagától, - &quot;valami meleg és eleven üdít föl, minek közelemben kell lennie.
Már kevésbbé vagyok magános; tudattalan bajtársak és testvérek keringenek körülöttem; meleg lehelletük megindítja a lelkem.&quot;
Mikoron pedig szeme szertekémlelt és vigasztalást keresett a magánosságban: íme, tehenek állának egymás mellett egy magaslaton; ezek közelsége és szaga melegítette föl szivét. S úgy látszék, ezek a tehenek buzgón hallgatják valaki beszédét és nem ügyelnek arra, a ki közeledik. Midőn pedig Zarathustra egészen közelükbe ért, világosan hallá, hogy emberszó beszélt a tehenek köréből; és ők valahányan szemlátomást a beszélő felé fordíták fejüket.
Ekkor Zarathustra nekik rohant és széllyelkergeté az állatokat, félvén, hogy itt valakinek baja esett, a kin tehenek részvéte aligha segíthet. De ebben csalatkozott; mert, íme, agg ember ült a földön és rábeszélni látszék a teheneket, hogy ne féljenek tőle; békés ember és hegyi prédikátor vala, a kinek szeméből maga a jóság prédikált. &quot;Mit keressz itt?&quot; - kérdezé Zarathustra megütközve.
&quot;Hogy mit keresek itt?&quot; - felelé az - &quot;Ugyanazt, a mit te keresel, te békebontó! Tudniillik a földi boldogságot.
S e részt ezektől a tehenektől szeretnék tanulni. Mert, tudd meg, már fél délelőtt beszélek nékik és éppen most akartak felelni. De miért zavarod őket?
És ha nem fordulunk meg és nem leszünk olyanok, mint a tehenek, nem jutunk a mennyeknek országába. Mert egyet kellene tőlük tanulnunk: a kérődzést.
És bizony, bizony, ha az ember az egész világot elnyerné és nem tanulná meg az egyet: a kérődzést: mi haszna! Nem szabadúlna meg búbánatától -
- nagy búbánatától: ezt pedig ma úgy hívják, hogy undor; kinek szíve, szeme, szája, ne volna ma undorral telve? Te néked is! Te néked is! De nézd csak ezeket a teheneket!&quot;
Im-ígyen szóla a hegyi prédikátor és azután Zarathustra felé fordítá tekintetét - mert az eddig szeretettel csüngött a teheneken -: ekkor azonban elváltozék. &quot;Ki az, a kivel beszélek?&quot; - kiáltá megriadva és felugrék a földről.&lt;br&gt;
&quot;Ez az utálat nélkül való ember, ez maga Zarathustra, a nagy utálat legyőzője, ez a szeme, ez a szája, ez a szíve magának Zarathustrának.&quot;
És im-ígyen szólván könnye-árja közben megcsókolá annak a kezét, a kihez beszélt és egészen úgy viselkedék, mint a kinek váratlanul értékes ajándék és klenódium esett ölébe. A tehenek pedig mindennek tanúi valának és bámulának. &quot;Ne beszélj rólam, te csodálatos! Te kedves!&quot; - mondá Zarathustra és szabadkozott gyöngédsége elől, - &quot;beszélj előbb magadról! Vajjon nem te vagy-e az önkénytes koldus, a ki egykoron nagy gazdagságot vetett el magától. -&lt;br&gt;
- a ki gazdagságát és a gazdagokat szégyellé és a legszegényebbekhez menekült, hogy nékik ajándékozza bőséges szivét? De ők nem fogadák el.&quot;
&quot;De nem fogadának el engem&quot; - mondá az önkénytes koldus - &quot;hisz te tudod. Igy hát végtére a barmokhoz és ezekhez a tehenekhez jövék.&quot;
&quot;Ekkor megtanulád&quot; - szakítá félbe beszédét Zarathustra - &quot;mennyire nehezebb igazat adni, mint igazat venni és hogy jól ajándékozni művészet és a jóság végső, legfinomabb remekelése.&quot;
&quot;Különösen manapság&quot; - felelé az önkénytes koldus: &quot;manapság, a midőn minden alacsony föllázadt és neki vadult és a maga módjára úrhatnám lőn: tudniillik csőcselék-módra.
Mert itt az ideje, hisz te tudod, a nagy, gonosz, hosszú, lassú csőcselék- és rabszolga-lázadásnak: nőttön-nő az!
S íme az alacsonyrendüeket föllázít minden jótevés és kis ajándok; és a dúsgazdagok legyenek résen!
A ki ma hasas üveg módjára túlszűk nyakból csöpög: - az ilyen üvegnek ma szeretik nyakát törni.
Kéjvágyó mohóság; epés írígység, megkeseredett bosszúvágy, csőcselék-dölyf: ez mind orcámba frecscsent. Ma már nem igaz, hogy boldogok a szegények. A menynyeknek országa pedig a teheneknél vagyon.&quot;
&quot;És miért nincs a gazdagoknál?&quot; - tapogatózott Zarathustra, miközben elkergeté a teheneket, amelyek bizalmasan rászuszogtak a béke barátjára.
&quot;Mit kísértesz engem?&quot; - válaszolá ez. - &quot;Hisz magad jobban tudod, mint én. Mi hajtott engem a legszegényebbekhez, Zarathustra? Nemdenem a leggazdagabbjaink iránt való utálat?
- az utálat a gazdagság fegyencei iránt, a kik hasznukat minden szemétből fölszedegetik, hideg szemmel, sóvár agygyal, - az utálat ez iránt a csőcselék iránt, a melynek bűze égbekiált, - ez iránt az aranyfüstbe göngyölt, meghamisított csőcselék iránt, a kinek apái enyves újjuak vagy dögre szálló keselyük vagy rongyszedők valának, ezek az asszonyi állatok módjára engedékenyek, kéjvágyók, feledékenyek: mert egyikök sem esett messze a rimától. -
- Csőcselék fenn, csőcselék lenn! Mi ma még ez: &quot;szegény&quot;, &quot;gazdag&quot;! Letevék erről a különbségről - és ekkor el-tovafutottam, egyre messzebb, valamig ezekhez a tehenekhez értem.&quot;
Im-ígyen szóla a béke-barátja és maga is szuszogott és izzadt e szavaknál: úgy, hogy a tehenek ujra bámulának. Zarathustra azonban folyton mosolyogva nézett arcára, a midőn ilyen keményen beszélt és közben némán rázá a fejét.
&quot;Erőszakot tész magadon, te hegyi prédikátor, ha ilyen kemény beszédekkel élsz. Az ilyen keménységre nem termett rá sem szád, sem szemed.
Sőt, úgy látom, gyomrod sem: az föllázad az ilyen harag, gyűlölet túláradása ellen. Gyomrod szelidebb dolgokra vágyódik: nem vagy mészáros.
Sőt inkább növény- és gyökérevőnek tartalak. Talán magot őrölsz. De bizonyos, hogy nem vagy a hús gyönyöreinek barátja és szereted a mézet.&quot;
&quot;Jó! eltaláltad mivoltom&quot; - felelé az önkénytes koldus könnyült szívvel. - &quot;Szeretem a mézet, magot is őrölök, mert azt kerestem, a mi kellemesen izlik és tisztítja a lehelletet:
- s a minek hosszú idő kell, napi és szájmunka szelíd semmittevőknek és naplopóknak.
Persze a legtöbbre vitték ezek a tehenek: kitalálták maguknak a kérődzést és a napon heverést. S minden nehéz gondolattól is tartózkodnak, amelyek a szívet fölfújják.&quot;
- &quot;Nosza!&quot; mondá Zarathustra - &quot;látnod kellene az én állataimat is, sasomat és kigyómat, - nincsen párjuk manapság a föld kerekségén.
Ime, ott vezet az út barlangomhoz: légy ma éjjel vendégem. S találsz nálam uj mézet is, jéghideg aranyos, lépes mézet: azt egyed!
De most szaporán végy búcsút teheneidtől, te furcsa! Mert ők legmelegebb barátaid és tanítóid!&quot;&lt;br&gt;
&quot;- Kivéve egyet, a kit még jobban szeretek&quot; - felelé az önkénytes koldus. &quot;Te magad jó vagy és még tehénnél is jobb, óh Zarathustra!&quot;
&quot;El, el veled! Te hizelgők hizelgője!&quot; - kiáltá Zarathustra dühösen - &quot;mit rontasz meg ilyen mézes-mázos dicsérettel?&lt;br&gt;
El, el tőlem!&quot; kiáltá még egyszer és a kedveskedő koldus felé suhintott botjával: ez pedig szaporán elillant.
 
== Az árnyék ==
Alig illant el az önkénytes koldús és maradt magára Zarathustra, uj hangot hallott háta mögött, a mely így kiáltott: &quot;Állj meg Zarathustra! Várj hát! Hisz én vagyok, Zarathustra, az árnyékod!&quot; De Zarathustra nem várt, mert hirtelen bosszúság szállotta meg, hogy annyian tolúltak és tolakodtak hozzá hegyeiben. &quot;Hová lőn magánosságom? - mondá.
Valóban sokallom; ez a hegység nyüzsög, az én országom már nem erről a világról való, uj hegyek kellenek nékem. Árnyékom szólít? Mit bánom árnyékomat! Hadd fusson utánam! én - elfutok előle.&quot;
Im-ígyen szóla Zarathustra szivéhez és elfutott. De az, a ki háta mögött vala, követé; úgy hogy nem sokára három futó kergette egymást: elől az önkénytes koldus, utána Zarathustra, és harmadikúl, leghátúl árnyéka. Nem soká futottak így, a mikor Zarathustra ráeszmélt botorságára és egyet rázkódván, lerázott magáról minden bosszúságot, csömört.
&quot;Hogyan!&quot; - monda - &quot;nem történének-e a legnevetségesebb dolgok mindenkoron nálunk, öreg remetéknél és szenteknél?
Valóban, botorságom nagyra nőtt a hegyekben! Ime hat vén bolond-lábat hallok egymás után zörögni!
De szabad-e Zarathustrának egy árnyéktól félnie? Azután azt hiszem, a lába hosszabb is, mint az enyém.&quot;
Im-ígyen szóla Zarathustra, szívből nevetve, megállott, hirtelen megfordult - és lám, ezzel majd földhöz vágta utódját és árnyékát: annyira sarkában vala már az és annyira elgyöngült.
Midőn ugyanis tekintete megvizsgálta, megijedt tőle, mint valami hirtelen kisértettől: oly vékony, feketéllő, üres és kiélt volt utódja színe.
&quot;Ki vagy te?&quot; - kérdezé Zarathustra hevesen, - &quot;mit űzöl imitten? És miért hívod magad árnyékomnak? Nem tetszel nékem.&quot;
&quot;Bocsáss meg&quot; - felelé az árnyék - &quot;hogy én vagyok; és ha nem tetszem néked, lásd Zarathustra, ezért dicsérlek téged és dicsérem jó gusztusodat.
Vándor vagyok, a ki már sokat jártam sarkodban; mindig úton lévő, de céltalan, hontalan: azonképen, hogy kevés híjja, örök, bolygó zsidó vagyok, kivévén, hogy nem vagyok örök és nem vagyok zsidó.
Hogyan? Mindenha úton kell lennem? Minden széltől forgattatott, állhatatlan, tovaűzött legyek? Óh föld, nagyon is kerek lől nékem!
Minden felületen űlék már, fáradt porhoz hasonlatosan alvám tükrökön és ablaktáblákon: minden csak vesz tőlem, semmi sem ad nékem, elfogyok - majdnem árnyékhoz hasonlítok.
De te utánad röpültem és húztam legtovább, óh Zarathustra, és ha elrejtőzém előled, mégis legjobb árnyékod valék: s valahol csak ülél, ott ülék én is.
Veled vándoroltam a legtávolibb, leghidegebb földrészeken is, kisértethez hasonlatosan, a ki jó szántából téli havas tetőkön futkos. Veled törekedtem minden tilosra, veszélyesre, legtávolibbra: és ha van mi rajtam erény, az: hogy nem ijedek meg semmiféle tilalomtól.
Veled vesztém hitem a szavakban és tevék le az értékekről és nagy nevekről. Ha az ördög vedlik, nem hull-e róla neve is? Mert az is bőr. Talán az ördög maga is - bőr.
&quot;Semmi sem igaz; Minden szabad!&quot; - így állítám magam előtt. A leghidegebb vizekbe ugrám fejjel, szívvel. Óh, meztelenűl hányszor pirulék ezért rákmódra!
Óh, hová lőn minden jóságom és minden szemérmem és minden hitem a jókban! Óh, hová lőn az a hazug ártatlanság, a mely egykor megvolt bennem, a jók és nemes hazugságaik ártatlansága!
Bizony, bizony, nagyon is gyakorta valék egészen sarkában az igazságnak: ekkor fejemre hágott. Sokszor azt hivém, hazudom, s íme, éppen csak ekkor bukkantam - igazságra.
Nagyon is sok világosodott föl előttem: s most már nincs közöm hozzá. Nem él már semmi, a mit szeretnék: - hogy szeretném még magamat?
&quot;Élni kedvemre, vagy nem élni&quot; - úgy akarom, így akarja a legszentebb is. De, óh jaj! van-e még nékem - kedvem?
Van-e még nékem - célom? Révem, a mely felé fut az én vitorlám?
Jó széllel? Óh, csak aki azt tudja, hová hajózik, az tudja azt is, melyik szél jó néki, melyik az ő szele.
Mi vár még reám? Fáradt és vakmerő szív; állhatatlan akarat; repeső szárnyak; szegett hátgerinc.
Ez a keresés az én otthonom után: óh Zarathustra, tudd meg, ez a keresés volt az én kísértésem, ez fölfal engem.
&quot;Hol van - az én otthonom?&quot; Ezt tudakoltam, keresem és keresem; ezt nem találám. Óh, örök &quot;mindenütt,&quot; óh örök &quot;sehol&quot; - óh örök, &quot;hiába való.&quot;&quot;
Im-ígyen szóla az árnyék és Zarathustra ábrázata megnyúlt szavaira. &quot;Árnyékom vagy!&quot; - mondá végre szomorúan.
&quot;Veszedelmed nem csekély, te szabad szellem és vándor! Rossz napod volt: vigyázz, hogy ne légyen még rosszabb estéd!
Az ilyen tefajtád állhatatlannak utoljára a börtön is boldogság. Láttad-e valaha, mint alszanak bebörtönzött gonosztévők? Nyugodtan alszanak, élvezik új biztonságukat.&lt;br&gt;
Vigyázz, hogy végtére ne ejtsen foglyúl valami szűk falú hit, valami kemény, szigorú hóbort! Mert téged csábít és kisért már minden, a mi szűk és szoros. Elvesztéd a célod: óh jaj, miként hevered ki ezt a veszteségedet? Ezzel - az utat is elvesztéd!
Te szegény kóborló, rajongó, te fáradt pillangó! Akarsz-e ma estére nyugalmat és otthont? Menj hát föl barlangomba.
Ott vezet az út barlangomhoz. És most megint gyorsan elfutok tőled. Már-már árnyék borúl reám.&lt;br&gt;
Egyedül akarok futni, hogy ujra minden világos légyen köröttem. Hozzá még soká fürge lábon kell lennem. Mert este nálam táncolnak!&quot;&lt;br&gt;
Im-ígyen szóla Zarathustra.
 
== Délben ==
- És Zarathustra futott, egyre futott. Nem talált már senkit, hanem folyton csak magát találá meg és élvezé és szürcsölé magánosságát és órákhosszat jó dolgokra gondola. Dél tájban, hogy a nap épen feje fölött állott, Zarathustra vén, görbe, görcsös fa mellett haladt el, a mely egy szőllőtőke gazdag szerelmétől ölelve önmaga előtt is elrejtőzék: róla sürű sárga fürtök csüngének és kinálkozának a vándornak.
Ekkor kedve támadt, hogy kicsit oltsa a szomjuságát és szakasszon egy fürtöt, midőn azonban már már utána nyúlt, más valamire még nagyobb kedve támadt: hogy tudniillik a fa alá feküdjék, midőn most a nap épen delelőn áll és aludjék egyet.
Ezt meg is cselekedé Zarathustra; és mihelyt a földön feküdt, a tarka-barka, csöndes és otthonos pázsiton, már el is feledte vala kis szomjuságát és elaluvék. Mert mint Zarathustra igéje mondja: Egy szükségesebb, mint a másik. Csakhogy szeme nyitva maradt: - mert nem telék be a fa és a szőllőtő szerelmének látásával és dicséretivel. Elszunnyadozva im-ígyen szóla Zarathustra a szivéhez:
&quot;Hallga! Hallga! Nem teljesedék-e be éppen most a világ? Mi történik vélem?
Miként lenge szellő, láthatatlanúl könnyedén, pehelykönnyűen táncol a tenger tükrén: úgy táncol az álom én rajtam.
Nem hunyat velem szemet, lelkem ébren hagyja. Valóban könnyű, pehelykönnyű.
Rábeszél engem, nem tudom, miként? - bensőm hizelgő kézzel érintgeti, kényszerít engem. Igen, kényszerít engem, hogy lelkem kinyújtózzék: - óh, hogy nyúlik és fárad, az én csudálatos lelkem! A hetedik nap estéje épen délben jöve rá? Talán már nagyon is soká időzött boldogan jó és érett dolgok között?
Kinyujtózik hosszan, hosszan - még hosszabban!
Csöndesen fekszik, az én csudálatos lelkem. Már nagyon is sok jót ízlelt, ez az aranyos szomorúság nyomja, félrehúzza az ajkát.
- Mint a hajó, a mely legcsöndesebb öblébe futott: - íme a szárazföldhöz támaszkodik, belefáradva a hosszú utakba és a bizonytalan tengerekbe. Vajjon nem hűbb-e a tenger?
A midőn egy ilyen hajó a szárazföldhöz támaszkodik, hozzá símúl: - elég, ha a szárazföld egy pókja hozzáfonja fonalát. Nem kell erősebb kötél.
Miképen az ilyen fáradt hajó a legcsöndesebb öbölben: íme azonképen nyugszom én is a földhöz közel, hűen, benne bízva, várva, a leghalkabb fonalakkal hozzákötve.
Óh boldogság! Óh boldogság! Bizonyosan énekelni szeretnél lelkem? A fűben fekszel. De ez most a titkos, ünnepélyes óra, a mikor nem fújja pásztor a sípját.
Vigyázz! Forró dél alszik a mezőkön. Ne énekelj! Csönd! A világ beteljesedett!
Ne énekelj, fűvi szárnyas lelkem! S ne is susogj: Lám - csönd! az öreg dél alszik, mozgatja a száját: nemdenem éppen egy csöpp boldogságot iszik. -
- az aranyos boldogság, aranyos bor egy vén, barna csöppjét? Elsuhan fölötte, boldogsága mosolyog, csak - egy isten nevet. Csönd! -&lt;br&gt;
- &quot;A boldogságra, - mily kevés elég boldogságra!&quot; Igy szólék egykoron és bölcsnek alítám magam. De káromlás volt: ezt tanulám meg most. Bölcs bolondok beszéde jobb.&lt;br&gt;
Éppen a legkevesebb, a leghalkabb, legkönnyebb, gyík neszelése, lehellet, suhanás, szempillantás - a kevés: a legnagyobb boldogság java. Csönd!&lt;br&gt;
- Mi történék vélem: Hallga! Talán elröpült az idő? Nem esem-e? Nem esém-e - hallga! - az örökkévalóság kútjába?&lt;br&gt;
- Mi történik vélem? Csönd! Óh jaj, szívembe szúr? Szivembe! Óh szakadj meg, szakadj meg szív, az ilyen boldogság után, az ilyen szúrás után!&lt;br&gt;
- Hogyan? Nem teljesedék-e be éppen most a világ? Nem lőn-e kerek és betelt karika? Óh, hová röpűl az aranyos kerek karika? Utána futok! Huss!&lt;br&gt;
Csönd -&quot; (és ekkor kinyújtózott Zarathustra és érezé, hogy alszik.)
&quot;Föl!&quot; - így szóla magához - &quot;föl, te álomszúszék! Nosza lábra, vén láb! Itt az ideje, nagyon is itt az ideje; még jó darab út vár reád.
Most kialudád magad; ugyan meddig? fél örökkévalóságig! Nosza föl, öreg szívem! Ugyan meddig szabad az ilyen álom után - virrasztanod?&quot;
(Ekkor azonban mindjárt megint elaludt és lelke ellenkezett véle és védekezvén megint eldőlt.) - Hagyj hát! Csönd! Nem lőn-e a világ éppen most tökéletes? Óh, aranyos kerek labda!&quot; -
&quot;Kelj föl&quot; - mondá Zarathustra - &quot;te kis tolvaj, te kis naplopó! Hogyan? Még mindig nyújtózkodol, ásítsz, sóhajtsz, mély kútba zuhansz?
Hát ki vagy! Óh lelkem!&quot; (Ekkor megijedt, mert a nap egy sugara az égről arcára esett.)
&quot;Óh ég, fölöttem&quot; - mondá sóhajtva és fölült - &quot;engem nézel? Csudálatos lelkem hallgatod?
Mikor iszod azt a csöpp harmatot, a mi minden földiekre lehullott, - mikor iszod ezt a csudálatos lelket -
- mikor, örökkévalóság kútja, te verőfényes, borzadályos, déli mélység! mikor iszod vissza lelkem magadba?&quot;&lt;br&gt;
Im-ígyen szóla Zarathustra és fölkelt heverő helyéről a fa mellől, mikéntha idegen mámorból ocsúdnék: és íme, a nap még mindig éppen feje fölött állott. Ebből valaki joggal azt következtethetné, hogy Zarathustra akkoron nem soká aludt vala.
 
== Az üdvözlés ==
Zarathustra csak késő délután, hosszas, hiábavaló keresgélés-kószálás után tért haza barlangjába. Midőn pedig bejáratánál állott, alig húsz lépésre attól, megesék, a mit most a legkevésbbé várt volna: újból meghallá a nagy vészkiáltást. És, csuda! az egyszer tulajdon barlangjából jőve. De hosszú, sokszerű, különös kiáltás vala és Zarathustra világosan megkülönbözteté, hogy sok hangból tevődik össze: bárha távolból egy szájból való kiáltásnak hangzék.
Ekkor Zarathustra barlangjába rohant és íme, milyen színjáték várakozék reá ez után a hangjáték után! Mert ott űlének egymás mellett valahányan, a kik mellett nap közben elment: a jobb oldali király és a baloldali király, a vén bűbájos, a pápa, az önkénytes koldus, az árnyék, a lelkiösmeretes, a szomorú jövendőmondó és a szamár; s a legrútabb ember koronát tett vala fejére és két bíborövvel övezte magát, - mert minden rút módjára szereté magát álarcba burkolni és pingyózni. S a neki búsúlt társaság közepette borzas tollal, nyugtalanúl állott Zarathustra sasa, mert sok mindenre kellett válaszolnia, mire büszkeségének nem vala szava; s a bölcs kígyó nyakán csüngött.
Mindezt Zarathustra álmélkodva nézte; azután mindegyik vendégét nyájas kiváncsisággal fürkészé, leolvasá lelküket és ujból csodálkozék. Ezenközben az összegyültek fölálltak vala és áhítattal várák Zarathustra beszédét. Zarathustra pedig szóla im-ígyen:
&quot;Kishitüek! Csudálatosak! Hát a ti vészkiáltástokat hallám? Most már azt is tudom, hol kell azt keresni, a kit ma hasztalan keresek: a fennsőbbrendü embert -:
- tulajdon barlangomban ül ő, a fennsőbbrendü ember! De mit csudálkozom! Vajjon nem csaltam-e magam ide, mézáldozattal és boldogságom cselvető, csalogató szavával?
De, úgy látom rosszúl illetek egy társaságba, egymás szivét ádázzá teszitek, ti vészkiáltók, ha így együtt ültök. Még csak ezután kell eljőnie egynek,
- egynek, a ki ujra megnevettet, egy jó, vidám Paprika Jancsi, táncos, szél- és ördögmotola, valami vén bolond: - mit mondtok hozzá?
Bocsássatok meg, kétségbeesők, hogy ilyen hitvány szókat ejtek, mik valóban méltatlanok az ilyen vendégekhez. De ti nem találjátok ki, mi teszi pajzánná szívemet; -
- ti magatok teszitek azzá és a ti látványtok, - bocsássatok meg! Mert mindenki bátorságra gerjed, a ki kétségbeesőt néz.
Hogy egy kétségbeesőt bátorságra intsen, erre mindenki elég erősnek alítja magát.
- Nékem is megadátok ezt az erőt - jó adomány, magas vendégeim! Derék vendégajándék! Nossza, ne haragudjatok, hogy a magaméból is megkinállak.
Imhol az én birodalmam és az én uradalmam! de a mi az enyim ez este, az éjjel legyen a tiétek. Állataim legyenek szolgálatotokra: barlangom legyen pihenő helyetek!
Otthonomban ne essék kétségbe senki, területemen megvédek mindenkit a vad állatok elől. És az első, a mivel megkinállak: biztonság!
S a második: kis ujjam. És ha már bírjátok azt, vegyétek egész kezem, s nossza, ráadásúl még a szívem is! Legyetek üdvöz, üdvöz, vendégbarátaim!&quot;
Im-ígyen szóla Zarathustra és szeretettel incselkedve nevetett. Ez után az üdvözlet után a vendégek viszontag meghajlanak és tisztelettel telve hallgatának; felele pedig nevűkben a jobb oldali király:
&quot;Arról, a hogyan nekünk kezet, üdvözletet nyujtál, óh Zarathustra, rád ismerénk, hogy Zarathustra vagy. Megalázkodál előttünk; kis híjja, hogy tiszteletünket nem sértéd -:
- és ki tudná magát olyan büszkén megalázni, mint te megalázod magadat? Ez minket is fölemel, gyönyörüség szemünknek, szivünknek.
És csak, hogy ezt lássuk, szívesen hágnánk ennél magasabb hegyre is. Mint a látásban gyönyörködők jövénk, látni akarók, ami homályos szemet földerít.
És íme, minden vészkiáltásunk elmúlott. Szemünk, szivünk íme megnyílott és el vagyon ragadtatva. Kevés híja és merészségünk vakmerő lészen.
Óh Zarathustra, nem nő a földön örvendetesebb valami a nagy, erős akaratnál: az a föld legszebb növénye. Egész vidék fölüdül az ilyen fától.
A piniához hasonlítom azt, a ki hozzád hasonlatosan nő föl: hosszan, némán, keményen, egyedül, java-hajlékony fából, pompásan -
- végezetre azonban erős, zöld ágait kinyújtva az ő uralma után, kemény kérdéseket kérdezve széltől, vihartól s valami a magasságban otthonos, - keményebben felelve, mint parancsoló, győzedelmes: óh, ki ne hágna, ilyen növényt nézendő, magas hegyre?
Fád, óh Zarathustra, üdíti a komort, pályavesztettet is, látásod az állhatatlant is biztossá teszi és meggyógyítja szívét.
És valóban hegyedre, fádra ma sok szem tekint; nagy vágyódás kélt vala szárnyra és sokan tanulák kérdezni: &quot;Ki az a Zarathustra?&quot;
És a kinek valaha dalod és mézed fülébe csöpögtetéd: mindazok az elbúvottak, maguknak-lakók, kétlakiak egyszerre így szólának szívükhöz:
&quot;Hát él még Zarathustra?
Hisz már nem érdemes élni, minden egyre megy, minden hiábavaló: vagy - mi nekünk Zarathustrával kell élnünk!&quot;
&quot;Miért nem jön ő, a ki oly soká hirdeté magát?&quot; - im-ígyen kérdeznek sokan - &quot;avagy elnyelé őt a magánosság? Vagy talán mi jőjjünk hozzá?&quot;
S most megesik, hogy a magánosság maga is megkorhad és összetörik, valamiképen a koporsó összetörik és nem tudja már halottait tartani. Szerteszélylyel föltámadottakat lát a szem.
Ime, a hullámok emelkednek hegyed körül, óh Zarathustra. És bármily magas is a magasságod, sokaknak kell hozzád föl menniök; sajkád ne üljön már soká szárazon.
És hogy mi, kishitűek, most barlangodba jövénk és már nem vagyunk kishitűek: ez csak intő- és előjele annak, hogy jobbak is úton vannak már feléd jövendők -
- mert már ő maga is úton van feléd, isten utolsó maradványa az emberek között: a nagy sóvárgás, a nagy utálat, a nagy csömör emberei, - mindazok, a kik nem akarnak élni, hanemha ismét remélni nem tanulnak - avagy tőled nem tanulják meg, óh Zarathustra, a nagy reménységet!&quot;
Im-ígyen szóla a jobboldali király és megragadá Zarathustra kezét, hogy megcsókolja; ámde Zarathustra elhárítá magától ezt a tiszteletet és megijedve visszahőköle némán és mintegy messze távolba menekülve. Kis vártatva azonban ismét vendégeinél vala, rájok nézett derűs, vizsga szemmel és mondá:
&quot;Vendégeim, fensőbbrendü emberek, magyarúl és magyarán akarok veletek beszélni. Nem reátok várék én e hegyekben.
Lehet, hogy valahányan magasabbrendüek vagytok: de nékem - nem vagytok sem elég magasak, sem elég erősek.
Nékem: vagyis a kérlelhetetlennek, a mi bennem hallgat, de nem fog mindig hallgatni. És ha hozzám tartoztok is, nem úgy, miként jobb karom.
Mert a ki maga is beteg és gyönge lábon áll, mint ti, az mindenekelőtt - akár tudja, akár nem - kíméletet akar.
Én azonban nem kimélem karom, lábam, én nem kímélem harcosaimat: hát hogyan volnátok az én harcomra valók?
Hisz veletek minden diadalomat elrontanám: És sokan közületek eldőlnének harsonáim puszta hangos szavára.
S elég szépek sem vagytok nékem, sem jó születésüek. Tiszta, síma tükröket kiván a tanítás; a ti fölszineteken tulajdon képem is eltorzúl.
Vállatokat sok teher, sok emlék nyomja; redőitekben nem egy manó kuksol. S van rejtett csőcselék is bennetek.
És bárha magas növésűek és magasabb fajtából valók vagytok is: sok a görbe és ferde rajtatok. S nincs olyan kovács a világon, a ki titeket nékem kedvemre és egyenesre ütne.
Csak hidak vagytok: ám hadd keljenek át rajtatok magasabb fajtájuak! Lépcsőfokok vagytok: ne haragudjatok hát arra, a ki rajtatok el, az ő magasságába hág!
Magvatokból egykoron talán kikél szerelmes fiam és tökéletes örökösöm is: de ez távol vagyon. S titeket nem illet jószágom és nevem jussa.
Nem reátok várok itt a hegyekben, nem veletek szállok le utoljára. Előjelekül jövétek hozzám, hogy már magasabbak is úton vannak felém -
- nem a nagy vágyódás, a nagy utálat, a nagy csömör emberei s nem az, a mit isten maradványának hívátok, - nem! Nem! Háromszor is nem!
Másokra várok itt e hegyekben és nem akarok nélkülök odébb mozdúlni,
- magasabbakra, erősebbekre, diadalmasabbakra, jobb kedvüekre, olyanokra, a kik testben-lélekben egyenes szögűek, termetűek: kacagó oroszlánoknak kell jönniök!
Óh, vendégbarátaim, ti csodálatosak, - még nem hallátok semmit gyermekeimről? És hogy úton vannak felém?
Beszéljetek hát nékem kerteimről, boldogságos szigeteimről, uj szép fajtámról, - hogy nem beszéltek erről?&lt;br&gt;
Azt a vendégajándékot kérem szeretetektől, hogy gyermekeimről beszéljetek nékem. Ezért vagyok bús, ezért levék szegény: mit nem adék oda, - mit nem adnék oda, hogy egyet bírnék: bírnám, ezeket a gyermekeimet, ezt az ültetvényt, akaratomnak és legmagasabb reményemnek ezeket az életfáit!&quot;&lt;br&gt;
Im-ígyen szóla Zarathustra és hirtelen elfúlt a szava: mert meglepé a vágyódása és ő becsuká szemét, száját, szive indulatja elől. És vendégei is valamennyien hallgatának és némán, megdöbbenve állongának: s csak az öreg jövendőmondó adott jeleket kezével és taglejtésével.
 
== A vacsora ==
Ekkor ugyanis a jövendőmondó félbeszakítá Zarathustra és vendégei üdvözlését: előre tolakodék, mint a kinek nincs veszteni való ideje, megragadá Zarathustra kezét és kiáltá: &quot;De Zarathustra!
Egy dolog szükségesebb, mint a másik, ezt mondod magad is: nossza, nékem is egy szükségesebb most, mint minden más.
Egy szó a kellő időben: nem híttál-e engemet lakomára? És itt sokan vannak, a kik hosszú utat tettek vala. Csak nem akarsz beszéddel jól lakatni?
És, úgy tartom, már is sokat emlegettétek a megfagyást, vizbefúlást, megfúlást és egyéb testi bajt: de senki sem emlegette még az én bajomat. Tudniillik az éhenhalást.&quot;
(Im-ígyen szóla a jövendőmondó; mikor azonban Zarathustra állatai ezeket a szavakat meghallák, ijedtükben elfutának. Mert láták, hogy bármennyit is hordoztak haza napközben, nem lesz elegendő, hogy csak ezt az egy jövendőmondót is megtömje.)&lt;br&gt;
&quot;Hozzászámítva a szomjanhalást is&quot; - folytatta a jövendőmondó. - &quot;És bárha vizet hallok csobogni, mint a bölcseség beszédét, azaz bőven és szüntelenül; én nekem - bor kell!
Nem mindenki született vízívó, mint Zarathustra. S víz nem jó fáradtaknak, fonnyadtaknak: minket bor illet - csak ez ad hirtelen gyógyulást és szapora egészséget.&quot;&lt;br&gt;
Most, hogy a jós bort kívánt, megesék, hogy a baloldali király, a hallgatag is szóhoz juta. &quot;Borról&quot; - mondá - &quot;mi gondoskodánk, én, testvéremmel a jobb oldali királylyal: nekünk van elég borunk, - egy egész szamárra való. Így hát csak kenyerünk hiányzik.&quot;
&quot;Kenyerünk?&quot; válaszolá nevetve Zarathustra. &quot;Hisz a remetéknek éppen kenyerük nincsen. Ámde az ember nemcsak kenyérből él, hanem jó bárányok húsából is és nékem van két darabom:
- Ezeket hadd öljék le hamar és fűszeresen, iratosan készítsék el: úgy szeretem. S a gyökereknek és gyümölcsöknek sem vagyunk hijjával, van itt olyan, a mi jó még nyalánkoknak, falánkoknak is, s van diónk és más föltörni való rejtélyünk is.
Im-ígyen hát rövidesen jó lakomát csapunk. De a ki velünk akar enni, annak magának is neki kell látnia; a királyoknak is. Mert Zarathustránál a király is lehet szakács.&quot;
Ez a javaslat mindnyájuk szíve szerint vala s csak az önkénytes koldus szabódott a hús, bor és fűszer ellen.
&quot;Lám, lám, milyen dobzódó ez a Zarathustra&quot; - mondá tréfálva - &quot;hát azért vonulunk barlangokba és magas hegységbe, hogy ilyen lakomát csapjunk?&lt;br&gt;
Most már értem, a mit egykoron nekünk tanított vala: &quot;Áldott légyen a kis szegénység!&quot; És hogy miért akarja a koldusok szerzetét megszüntetni.&quot;&lt;br&gt;
&quot;Légy békével&quot; - válaszolá néki Zarathustra - &quot;a mint én békével vagyok. Maradj csak szokásodnál, te derék, morzsold magvaidat, idd vized, dicsérd a magad konyháját: csak ha vidámmá tészen!
Csak az enyéimnek vagyok törvény, nem vagyok törvény mindenki számára. De a ki hozzám tartozik, attól megkivántatik, hogy erős-csontú legyen, s könnyű lábu is,
harcra, ünnepségre kész legyen, nem pedig gubbaszkodó, ábrándozó; kell, hogy kész legyen a legnehezebbre is, - mintha ünnep volna, - s ép, egészséges.&lt;br&gt;
A legjobb az enyéimé és az enyém; és ha nem adják ide, elvesszük: - a legjobb táplálékot, a legtisztább eget, a legerősebb gondolatokat, a legszebb asszonyt!&quot; -
Im-ígyen szóla Zarathustra. S a jobb oldali király felelé viszontag: &quot;Furcsa! Hallottatok már valaha ilyen dolgokat egy bölcs szájából?&lt;br&gt;
És valóban, az a legfurcsább a bölcsön, ha ezenfelül még okos is és nem szamár.&quot;&lt;br&gt;
Im-ígyen szóla a jobb oldali király és elcsudálkozék. A szamár pedig beszédére gonoszan iáz-ott. S ez vala kezdete annak a hosszú lakomának, a mit a krónikák &quot;vacsorának&quot; hívnak. S ez alatt semmi egyébről sem vala szó, mint a fensőbbrendü emberről.
 

== A fennsőbbrendü emberről ==
1.&lt;br&gt;
Midőn első ízben jövék az emberek közé, elkövetém a remete-balgaságát, a nagy balgaságot: a piacra állék.
És midőn mindenkihez szólék, nem szólék senkihez. Estenden pedig kötéltáncosok és holttestek valának társaim; és magam is majdnem holttest valék.
A másik reggellel azonban uj igazság jőve hozzám; ekkor tanulám a beszédet: &quot;Mi közöm a piachoz, piaci csőcselékhez, csőcselék lármájához és hosszú füleihez!&quot;&lt;br&gt;
Fensőbbrendű emberek, tanuljátok meg ezt tőlem: a piacon senki sem hisz magasabb emberfajtában! És ha ott beszélni akartok, ám legyen! De a csőcselék hunyorgat: &quot;mi mindnyájan egyenlők vagyunk!&quot;
&quot;Ti fensőbbrendű emberek&quot; - így hunyorgat a csőcselék - &quot;nincsenek fennsőbbrendű emberek, mi mindnyájan egyenlők vagyunk. Ember ember; isten előtt - mindnyájan egyenlők vagyunk!&quot;
Isten előtt! - Ime azonban ez az isten halott. S a csőcselék előtt nem akarunk egyenlők lenni. Fensőbbrendü emberek, távozzatok a piacról!&lt;br&gt;
2.&lt;br&gt;
Isten előtt! - Ime azonban ez az isten halott! Fensőbbrendű emberek, ez az isten vala legnagyobb veszedelmetek.
Mióta sírban nyugszik, csak azóta támadtatok föl ujra. Csak most jő a Nagy Dél, csak most lesz a fennsőbbrendű ember - úr!
Megértétek ezt a szót, én véreim? Megriadtatok, szívetek szédül? Itt háborog előttetek a szakadék? Itt halljátok a pokol ebének ugatását?
Nosza! Rajta! Fennsőbbrendű emberek! Csak most vajudott az emberiség jövőjének hegye. Isten halott: íme azt akarjuk mi, - hogy az emberfölötti ember éljen.&lt;br&gt;
3.&lt;br&gt;
A legjobban szorgoskodók azt kérdezik ma: &quot;hogy marad fön az ember?&quot; Zarathustra azonban egyetlenül, elsőül ezt kérdezi: &quot;hogyan lehet az embernek föléje kerülni!
Az emberfölötti embert hordozom szívemen, az az én elsőm és egyetlenem, - és nem az ember: nem a felebarát, nem a legszegényebb, nem a legszenvedőbb, nem a legjobb.&lt;br&gt;
Óh, én véreim, ha mit szeretni tudok az emberen, az, hogy ő átmenet és lemenet. És rajtatok is sok van, a mi szeretetre és reményre indít.
Hogy megvetni tudtatok, ti fensőbbrendű emberek, az reményre indít engem. Mert a nagy megvetők a nagy tisztelők.
Hogy kétségbe estetek, az nagyon tiszteletreméltó. Mert nem tanulátok meg, miképen kell magatokat megadnotok; nem tanulátok meg az eszélyesség apró fogásait.&lt;br&gt;
A mi asszonyfajta, a mi szolgarendből származik és különösen a csőcselék-zagyvalék: íme az akar uralkodni minden emberi sorson - óh undok! undok, undok!
Az kérdezi, egyre kérdezi és nem fárad belé: &quot;miképen tartja meg magát az ember a legjobban, legtovább, legkellemesebben?&quot; S ezzel - válnak ők a ma uraivá.&lt;br&gt;
A ma ez urait győzzétek le, én véreim, - ezek a kis emberek: ők az emberfölötti ember legnagyobb veszedelme!
Győzzétek le, fensőbbrendű emberek, kis erényeiket, kis bölcseségeiket, a homokszem-kiméletet, a hangyabolyt, a nyomorú kedvtelést, a &quot;legtöbb ember boldogságát&quot;! -
És inkább essetek kétségbe, semhogy megadjátok magatokat! És bizony, bizony, én szeretlek benneteket azért, hogy ma nem tudtok élni, fennsőbbrendű emberek! Mivelhogy így éltek ti - a legjobban!&lt;br&gt;
4.&lt;br&gt;
Vagyon bennetek bátorság, én véreim? Erős a szivetek? Nem tanúk előtti bátorság, hanem a remete és a sas bátorsága, a mit már isten sem lát?
Hideg lelkeket, öszvéreket, vakokat, részegeket nem tartok bátraknak. Bátor szívű az, a ki ismer félelmet, de kényszeríti a félelmet; a ki lát mélységes szakadékot, de büszkén.
A ki a szakadékot látja, de sas-szemmel, a ki sas-karommal megragadja a mélységet: annak vagyon bátorsága.&lt;br&gt;
5.&lt;br&gt;
&quot;Az ember gonosz&quot; - mondá vigaszomra minden bölcs. Óh, ha csak ez még manapság is igaz volna! Mivelhogy a gonoszság az ember java ereje. &quot;Az embernek jobbnak is kell lennie, de gonoszabbnak is&quot; - ezt tanítom én. A leggonoszabb szükséges az emberfölötti ember legnagyobb javára.
Lehet, hogy az jó volt a kis emberek ama prédikátorának, hogy szenvedve hordozá az emberi bűn terhét. Én azonban mint nagy vígasztalásomban gyönyörködöm a nagy bűnben.
Ez azonban nem hosszú füleket illet. S nem mindegyik szó való minden szájba. Ezek finom, távoli dolgok: ne nyúlkáljanak utánok juhkörmök!&lt;br&gt;
6.&lt;br&gt;
Azt vélitek, fennsőbbrendű emberek, azért vagyok itt, hogy jóvá tegyem, a mit ti rosszúl tettetek?
Avagy, hogy ezentúl kényelmesebb heverő helyet vessek néktek, szenvedőknek? Avagy, hogy néktek, állhatatlanok, eltévedtek, rossz helyre mászottak, új, könnyebb ösvényt mutassak?
Nem! Nem! Háromszor is nem! Hadd menjenek tönkre egyre többen, egyre jobbak a fajtátokból. - mert sorsotoknak mind rosszabbnak és keményebbnek kell lennie. Csak úgy -
- csak úgy nő az ember abba a magasságba, a hol villám éri és töri össze: mikor elég magas a villámnak!
Kevésre, hosszúra, távolira irányzom gondolatom és vágyódásom: mi közöm lehetne apró, sok, rövid nyomoruságotokhoz!
Ugy tartom, még nem szenvedtek eleget! Mivelhogy magatok miatt szenvedtek, s nem szenvedtetek még az ember miatt. Hazudtok, ha mást mondotok! Egyiktek sem szenved a miatt, a mi miatt én szenvedék.&lt;br&gt;
7.&lt;br&gt;
Nem érem be azzal, hogy a villám már nem árt. Nem elhárítani akarom én: meg kell tanulnia, hogy érettem - dolgozzék.
Bölcseségem már régóta gyűlik, mint a felhő; csöndesedik, sötétedik. Igy cselekszik minden bölcseség, mi egykoron villámot lészen szülendő.&lt;br&gt;
Nem akarok ezeknek a mai embereknek világosság lenni, nem akarok tőlük világosságnak hivatni. Őket - vakítani akarom: bölcseségem villáma! szúrd ki a szemöket!&lt;br&gt;
8.&lt;br&gt;
Ne akarjatok erőtökön felül: gonosz hamisság vagyon olyanokban, a kik erejükön fölülvalót akarnak.
Kivált, ha nagy dolgokat akarnak! Mert bizalmatlanságot keltenek a nagy dolgok iránt, ezek a finom pénzhamisítók és alakoskodók; -
- valamig végre magukkal szemben is hamisak, kancsalok, szú cifrára mázolt zsákmányai, nagy szavak, cégérerények, ragyogó hamis dolgok leplében.
Jól vigyázzatok ilyenkor, fennsőbbrendü emberek! Mert ma mi sem értékesebb és ritkább nékem, mint a becsületesség.
Vajjon nem a csőcselék birodalma-e ez a &quot;ma&quot;? S a csőcselék nem tudja, mi nagy, mi kicsiny, mi egyenes, mi becsületes: az ártatlanul ferde, az mindig hazudik.&lt;br&gt;
9.&lt;br&gt;
Legyetek ma bizalmatlansággal eltelve, fensőbbrendű emberek, ti bátor szivüek! Ti nyílt szivüek. És tartsátok titokban okaitokat! Mert ez a &quot;ma&quot; a csőcselék birodalma.
A mit a csőcselék valaha okok nélkül megtanúlt hinni, vajjon ki dönthetné meg azt néki okokkal?
És a piacon hadonászással győz meg az ember. De az érvek bizalmatlanná teszik a csőcseléket.
És ha egyszer győzött az igazság, kérdezzétek gyanúval eltelve: &quot;minő erős tévedés harcolt érette?
A tudósoktól is óvakodjatok! Gyűlölnek titeket: mivelhogy ők meddők! Szemök hideg és kiszáradt, nekik minden madár megkoppasztott.
Az ilyenek hivalkodnak, hogy nem hazudnak: de a hazudni-képtelenség még távolról sem jelenti az igazság szeretetét. Óvakodjatok!
Láztól való mentesség még távolról sem megismerés! Kihült lelkeknek nem hiszek. A ki nem tud hazudni, nem tudja, mi az igazság.&lt;br&gt;
10.&lt;br&gt;
Ha magasra törtök, járjatok a magatok lábán! Ne vitessétek magatokat föl, ne üljetek idegen vállakra és fejekre!
Lóra szálltál? Rajta barátom! De béna lábad is rajt ül a lovon!
Ha célhoz érél, ha leszállasz a lóról: te magasabb rendű, éppen a te magasságodon fogsz megbotlani!&lt;br&gt;
11.&lt;br&gt;
Teremtők, fensőbbrendű emberek! Csak a magunk gyermekéért vagyunk viselősek.
Ne hagyjátok, hogy megcsaljanak beszédeikkel! Ki a ti felebarátotok? És ha felebarátotokért cselekedtek is - még sem érette teremtetek!
Tegyetek le már egyszer erről az &quot;ért&quot;-ről, ti teremtők: éppen erényetek akarja, hogy ne tegyetek semmit, valamiért, valami végett, valami miatt. E hamis szócskák ellen dugjátok be a fületeket.
Csak a kis emberek erénye &quot;a felebarátért&quot;, az ő mondásuk &quot;ma nékem, holnap néked&quot; és &quot;egyik kéz mossa a másikat&quot;: - se jussuk, se erejük a ti önzéstekre!&lt;br&gt;
A ti önzéstekben, óh teremtők, a viselős vigyázata és előrelátása vagyon. Mit még nem látott emberfia, a méh gyümölcsét: azt védi, óvja és táplálja minden erénytek! A ti mívetek, a ti akaratotok: ez a ti &quot;felebarátotok&quot;; ne adjatok hitelt hamis értékek hirdetőinek.&lt;br&gt;
12.&lt;br&gt;
Teremtők, fensőbbrendű emberek! A ki szülni akar, beteg az; a ki pedig szült, tisztátalan az.
Kérdezzétek meg az asszonyokat: nem szülnek kedvtelésből. A fájdalom kotkodácsoltatja a tyúkokat és költőket.
Teremtők! Bennetek sok a tisztátalan. Ez onnét vagyon, hogy anyáknak kellett lennetek!
Uj gyermek! Óh mennyi uj szenny is jöve vele a világra! Vonuljatok félre! S ha ki szült, mossa tisztára lelkét!&lt;br&gt;
13.&lt;br&gt;
Ne legyetek erényesek erőtökön fölül! S mit se kivánjatok magatoktól a valószínűségen felűl!
Járjatok a nyomon, a melyen már apáitok erénye is járt vala! Miképen akartok magasra hágni, ha nem hág veletek apáitok akarata is?
S a ki első akar lenni, vigyázzon, hogy ne légyen utolsó is! És miben apáitok bűnösök valának, ne akarjátok, hogy abban titeket szenteknek tartsanak!
Ha kinek apái asszonyokkal, erős borokkal, vaddisznókkal töltötte a kedvét: mi volna, ha az ilyen szüzességet kivánna?
Botorság volna! S bizony, bizony nagyra veszem az ilyentől, ha egy, két, vagy három asszony férje.
És ha megannyi kolostort alapítana és kapuira irná: &quot;a szentek útja&quot; - mégis azt mondanám: minek az! hisz ez csak uj botorság!
Önmaga számára alapított fegyházat, menházat: váljék egészségére! De nem hiszek neki.
A magánosságban megnő, a mit kiki magával visz belé, megnő a belső állat is. Ilyeténkép sok embernek nem tanácsos a magánosság.
Volt-e valaha piszkosabb valami a földön, mint a pusztaság remetéi? Körülöttük nemcsak az ördög garázdálkodott - hanem a disznó is.&lt;br&gt;
14.&lt;br&gt;
Sokszor láttam, fensőbbrendű emberek, hogy vadúl, megszégyenűlten, ügyetlenűl, tigrismódra, a melynek nem sikerült az ugrása, sompolyogtok félre. Egy dobástok nem sikerült.
De baj is ez, kockavetők! Még nem tanultatok játszani és gúnyolódni, a hogy játszani és gúnyolódni kell! Avagy nem ülünk-e mindig egy nagy játékasztalnál, a hol csufolózás is járja?
És ha valami nagy dolgotok célt vétett, célt vétettetek-e ezzel ti is? És ha magatok célt vétettetek - célt vétett-e ezzel - az ember is? És ha az ember célt vétett: ám legyen! rajta!&lt;br&gt;
15.&lt;br&gt;
Mennél magasabb fajtájú valami, annál ritkábban sikerűl. Ti fennsőbbrendű emberek, nem vagytok-e valahányan &quot;nem sikerűltek&quot;?
Ne bánkódjatok, baj is ez! Mennyi maradt még lehetséges! Tanuljatok meg magatokon nevetni, a hogy nevetni kell!
S csoda-e, hogy balúl sikerültetek s csak félig sikerültetek, ti félig-meddig összetörtek! Avagy nem tolong és törődik bennetek - az ember jövője?
Mindaz, a mi az emberben legtávolibb, legmélyebb, a mi legmagasabb reménységének csillaga, az ő roppant ereje: nem habzik-e mindaz egymásra a fazékban?
Csuda-e hát, ha olyik fazék szétreped? Tanuljatok meg magatokon nevetni, ahogy nevetni kell! Fennsőbbrendű emberek, óh, mennyi lehetséges még!
És valóban, mennyi sikerűlt már! Mily dús ez a föld apró, jó, tökéletes dolgokban, jól sikerűlt dolgokban!
Vegyétek magatokat körül jó, tökéletes dolgokkal, fennsőbbrendű emberek! Ezek aranyos érettsége meggyógyítja a szívet. A tökéletes megtanít remélni.&lt;br&gt;
16.&lt;br&gt;
Mi volt eleddig itt e földön a legnagyobb bűn? Nemdenem annak a szava, a ki mondá: &quot;Jaj azoknak, a kik imhol nevetnek!&quot;
Hát ő maga nem talált okot a nevetésre a földön? Úgy rosszul keresett; még a gyermek is talál itt arra okot.
Ám ő - nem szeretett eléggé: más különben szeret vala minket is, minket, nevetőket! De ő gyülölt és csúfolt minket, s sírás-rívást és fogak csikorgatását igéré nékünk.
Avagy mindjárt káromkodni kell-e, ha nem szeretünk? Úgy tartom, ez rossz gusztusra vall. S ő ezt cselekedte ő, a Föltétlen. A csőcselékből való volt.
De ő nem szeretett eleget: máskülönben nem haragszik vala annyira, hogy nem szeretik őt. A nagy szeretet nem akar szeretet: - az többet akar.
Térjetek ki minden ilyen föltétlennek! Szegény, beteg szeretet az, csőcselék-fajzat: sandán nézi ezt az életet, tekintetével veri ezt a földet.
Térjetek ki minden ilyen föltétlennek! Lábuk ólmos, szivük fülledt: - nem tudnak táncolni: Hogyan lehetne az ilyeneknek a föld könnyű!&lt;br&gt;
17.&lt;br&gt;
Minden jó dolog tekeregve közelíti meg célját. Macskamódra domborítja a hátát, magában dorombol közeli boldogságát sejtő érzetében, - minden jó dolog nevet.
A lépés árulja el, vajjon valaki már a maga utján lépked-e már, lássátok, úgy jártam én! Mi pedig céljához közel ér, az táncol.
És, bizony, bizony, nem váltam szoborrá, nem állok még merevülten, némán, megkövülve, mint az oszlop: én szeretem a gyors futást.
És ha a földön van ingovány és mély búbánat is: a kinek könnyű a lába, az még az iszap fölött is elfut és eltáncol akár simára söprött jégen.
Föl a szivekkel! Véreim! Föl! Följebb! És ne feledjétek lábatokat sem! Emeljétek a lábatokat is, jó táncosok és még jobb ha - fejetekre álltok!&lt;br&gt;
18.&lt;br&gt;
A nevetőnek ezt a koronáját, ezt a rózsakoszorú-koronát: magam tevém fejemre, magam nyilvánítám szentnek nevetésemet. Ma még senki mást nem találék erre elég erősnek.
Zarathustra a táncos, Zarathustra a könnyű, a ki szárnyaival int, a röpülésre kész, minden madárnak intő, röpülésre hajlandó és könnyű, a boldogan könnyelmű:
Zarathustra az igazmondó, Zarathustra az igaz nevető, a nem-türelmetlen, a nem-okvetetlen, valaki, a ki szereti az ugrást és félreugrást: magam tevém föl fejemre ezt a koronát!&lt;br&gt;
19.&lt;br&gt;
Föl a szívetekkel, véreim! Föl, följebb! És ne feledjétek lábatokat sem! Emeljétek lábatokat is, jó táncosok, és még jobb, ha - fejetekre álltok!
Van, a ki boldogságában is medve, olyik eredettől fogva esetlen lábú. Furcsa módon erőlködik, miképen az elefánt, a mely tótágast állni igyekszik.
De még jobb, ha boldogságtól vagytok mámorosok, semmint a boldogtalanságtól: jobb esetlenül táncolni, mint bénán járni. Tanuljatok hát tőlem bölcseséget: még a legrosszabb dolognak is két jó oldala van:
- a legrosszabb dolognak is jó táncos lába van; tanuljátok meg hát, emberebb emberek, a jó lábra állást!
Tegyetek hát le a sopánkodásról és minden csőcselék-búsongásról! Óh, mennyire szomorúnak látom ma még a csőcselék bohócait is! Ámde ez a &quot;ma&quot; a csőcseléké.&lt;br&gt;
20.&lt;br&gt;
Legyetek hasonlatosak a hegyi barlangból kirohanó szélhez: az a maga fütytyére akar táncolni, a tengerek megremegnek és ugrándoznak léptei nyomán.
Üdvöz légyen az a jó, féktelen szellem, ami szamárnak szárnyat ad, nőstény-oroszlánt megfej, s a mi minden &quot;má&quot;-ra és minden csőcselékre &quot;viharos szélként jő&quot;, - a mely ellensége a bogáncs- és bogaras fejűeknek és minden fonnyadt levélnek és dudvának: üdvöz légyen ez a vad, jó, szabad viharszellem, amely ingoványokon és búbánatokon úgy táncol, mintha rét volnának!
A mely gyülöl csikasz kutya-csőcseléket és minden nyomorék komor szerzetet: üdvöz légyen minden szabad szellemnek ez a szelleme, a kacagó vihar, amely minden feketén látónak, minden poklosnak port fú a szemébe!&lt;br&gt;
Emberebb emberek, az a legnagyobb hibátok: egyiktek sem tanult úgy táncolni, ahogy táncolni kell - eltáncolni magatok fölött! Baj is az, hogy nem sikerültetek!&lt;br&gt;
Mennyi lehetséges még! Tanuljatok hát magatok fölött eltáncolni! Föl a szívetekkel, jó táncosok, föl, följebb! És ne feledjétek a jóizű nevetést sem!&lt;br&gt;
A nevetőnek ezt a koronáját, ezt a rózsakoszorú-koronát: néktek vetem ezt a koronát, én véreim. Szentnek nyilvánitám a nevetést; fensőbb emberek, tanuljatok meg hát - nevetni!
 
== A búskomorság dala ==
1.&lt;br&gt;
Mikoron Zarathustra ezeket mondá, a barlang bejáratánál állt, azonban alig fejezé be szavait, máris elillant vendégei elől és kis időre a szabadba futott.&lt;br&gt;
&quot;Óh tiszta illatok körülöttem - kiálta - &quot;óh üdvözítő csönd körülöttem! De hol vannak állataim! Jertek, sasom és kigyóm!
Mondjátok, állataim: vajjon ezek az emberebb emberek talán valamennyien - nem jó illatúak? Óh, tiszta állatok körűlöttem! Csak most tudom és érzem, mennyire szeretlek titeket, állataim.&quot;
- És Zarathustra még egyszer ismétlé: &quot;szeretlek titeket, állataim!&quot; S a sas és a kigyó hozzá simulának, midőn ezeket mondá és fölpillantának reá. Ilyeténkép csöndesen valának hármasban és együtt szimatolák és szürcsölék a jó levegőt. Mivelhogy a levegő ide künn jobb vala, mint a fennsőbbrendü emberek közelében.&lt;br&gt;
2.&lt;br&gt;
Alig hagyta el azonban Zarathustra barlangját, fölkelt a vén bűbájos és ravaszul körülnézvén így szóla:
&quot;Kiment!
És fensőbbrendű emberek - hogy ezzel a dicsérő és hízelgő névvel csiklandozzalak titeket, miképen ő - már is megszáll gonosz szemfényvesztő és bűbájos szellemem, az én búskomor ördögöm,
- a ki Zarathustrának esküdt ellensége: bocsássátok meg néki! Ime varázsolni akar szemetek láttára, ép most van az ő órája; hiába harcolok ezzel a gonosz szellemmel.
De titeket mindnyájatokat, - bármily névvel tisztelitek meg magatokat, akár &quot;szabad szellemek&quot;-nek, akár &quot;igazak&quot;-nak, akár a &quot;szellem vezeklőinek&quot;, akár a &quot;fölszabadultak&quot;-nak, akár a &quot;nagy vágyokozók&quot;-nak hívjátok is magatokat - titeket mind, a kik a nagy utálatban szenvedtek, miképen én szenvedek, a kiknek régi istene meghalt és még nem fekszik számotokra bölcsőben, pólyában új isten - titeket mindnyájatokat kedvel az én gonosz szellemem és bűbájos manóm.&lt;br&gt;
Ismerlek titeket, fensőbbrendü emberek s ismerem őt, akit akaratom ellenére szeretek, ezt a Zarathustrát: őt sokszor hasonlatosnak látom egy szép szent-álarchoz - hasonlatosnak egy uj, furcsa maskarához, a melynek szinében gonosz szellemem, a búskomor ördög tetszeleg: Zarathustrát, - úgy érzem gyakorta - gonosz szellemem kedvéért szeretem.
De már is megszáll engem az és kényszerít a búskomorságnak ez a szelleme, ez az esti szürkület ördöge: és, valóban, fennsőbb emberek - kedve kerekedik
- nyissátok tágra szemeteket - kedve kerekedik, hogy mez nélkül jőjjön. Hímként? nőstényként? még nem tudom: de jő, kényszerít, óh jaj! figyeljetek!
A nap elhangzik, minden dologra rászáll az est, rászáll a legjobb dolgokra is; halljátok, lássátok ím, fennsőbbrendű emberek, micsoda ördög, hím-e? nőstény-e? az esti szürkület komorságának ez a szelleme!&quot;&lt;br&gt;
Im-ígyen szóla az öreg bűbájos, ravaszul körülnézett és azután hárfájához nyúlt.&lt;br&gt;
3.&lt;br&gt;
Fénytelenedő ég alatt,&lt;br&gt;
Hahogy a harmat vígasza&lt;br&gt;
Hull már a földre,&lt;br&gt;
Láttatlanúl - hallatlanúl -&lt;br&gt;
Mert fínom&lt;br&gt;
Czipellőt hord a harmat,&lt;br&gt;
Mint a szelíd vigasztalók szokása -:&lt;br&gt;
Gondolsz ilyenkor, hő kebel,&lt;br&gt;
Gondolsz-e arra,&lt;br&gt;
Hogy szomjazál te egykor&lt;br&gt;
Mennybéli könnyeket és harmat-&lt;br&gt;
Csöppeket!&lt;br&gt;
Hogy szomjazál, elégve, elalélva,&lt;br&gt;
Miközben a sötét&lt;br&gt;
Fák lombján át,&lt;br&gt;
Leáldozó nap-pillantások&lt;br&gt;
Incselkedének véled sárga pázsiton&lt;br&gt;
Körülötted kergetőzve,&lt;br&gt;
Vakító izzó nap-tekintetek, a&lt;br&gt;
Kárörvendők?&lt;br&gt;
&quot;Te lennél az igazság&lt;br&gt;
Kérője? Ha! Igy kaczagának ők -&lt;br&gt;
Nem! Nem! Csak költő!&lt;br&gt;
Ravasz, sompolygó fenevad&lt;br&gt;
Minek&lt;br&gt;
Hazudni kell,&lt;br&gt;
Tudván-akarván kell hazudni:&lt;br&gt;
Zsákmány-sováran,&lt;br&gt;
Iromba álczában.&lt;br&gt;
Magának is álcza,&lt;br&gt;
Magának is zsákmány -&lt;br&gt;
Ez lenne az igazság&lt;br&gt;
Kérője. Nem!&lt;br&gt;
Csupán bolond! Csak költő!&lt;br&gt;
Csak tarkát fecsegő,&lt;br&gt;
Bolond-álarcból tarkán bőgő,&lt;br&gt;
Hazug szók hídjain csavargó,&lt;br&gt;
Iromba szivárványhídon&lt;br&gt;
Hamis menny és hamis föld&lt;br&gt;
Között tekergve, ide- s tova lengve&lt;br&gt;
Csupán bolond! Csak költő!&lt;br&gt;
Mit? Ez igazság vőlegénye?&lt;br&gt;
Ki nem nyugodt, sima, merev&lt;br&gt;
Hideg szobor,&lt;br&gt;
Istennek oszlopa,&lt;br&gt;
Nem áll az isten háza előtt,&lt;br&gt;
Istennek ajtónállója:&lt;br&gt;
Nem! Ellensége ily igazság-oszlopoknak,&lt;br&gt;
Ki otthonosb bármely vadonban,&lt;br&gt;
Macskakölyök kedvével&lt;br&gt;
Ugrik ki minden ablakon -&lt;br&gt;
Huss! Minden véletlenben,&lt;br&gt;
Ez őserdőkben szímatolva&lt;br&gt;
Éh-vágygyal szímatolva,&lt;br&gt;
Az őserdőkben&lt;br&gt;
A pettyes ragadozók közt&lt;br&gt;
Bűnösen épen, irombán szépen.&lt;br&gt;
Futál a vágytól lelkendezve,&lt;br&gt;
Boldog kaczajjal, boldog sátánként, boldog vérszomjjal&lt;br&gt;
Rabolva, sompolyogva futkosál: -&lt;br&gt;
Avagy valál hasonló&lt;br&gt;
A sashoz, mely soká, soká&lt;br&gt;
Kémli merev szemmel a&lt;br&gt;
Mélységet, a maga mélységét: -&lt;br&gt;
Óh mint tekerődznek&lt;br&gt;
Imhol le, le, most be&lt;br&gt;
Egyre csak mélyebb mélységekbe! -&lt;br&gt;
Majd,&lt;br&gt;
Nagy hirtelen, egyenesen,&lt;br&gt;
Nyílként röpülve,&lt;br&gt;
Bárányra csapnak&lt;br&gt;
Vad éhesen, bárányt éhezve,&lt;br&gt;
Bárány-lelkek haragosai&lt;br&gt;
Mord haragosai&lt;br&gt;
Mindennek mi juh-fajta,&lt;br&gt;
Bárányszemű, minek fodros&lt;br&gt;
A gyapja, - a mi szürke, juh jó indulatú! -&lt;br&gt;
Im-ígyen&lt;br&gt;
Sasos, párduczos&lt;br&gt;
A költő vágya&lt;br&gt;
És a te vágyad ezernyi álcza közt,&lt;br&gt;
Te bolond, te költő!&lt;br&gt;
Te ki az embert&lt;br&gt;
Majd istennek tekintéd,&lt;br&gt;
Majd juhnak: -&lt;br&gt;
Az istent szélylyel tépni&lt;br&gt;
Emberkebelben miként a juhot is&lt;br&gt;
És tépve kacagni -&lt;br&gt;
Ez, az a boldogságod!&lt;br&gt;
Párduc, sas boldogsága!
Költő-, bolond-boldogság!&quot; -&lt;br&gt;
Fénytelenedő ég alatt&lt;br&gt;
Ha már a hold sarlója&lt;br&gt;
Irígyen-zölden sompolyog:&lt;br&gt;
- a napnak ellensége, -&lt;br&gt;
Minden léptével titkon&lt;br&gt;
Szeldesve rózsák láncait,&lt;br&gt;
Mignem lehullnak&lt;br&gt;
Holt-halaványan lehullnak éj ölébe: -&lt;br&gt;
Im-ígyen estem én is egykoron&lt;br&gt;
Igazság-lázálmomból,&lt;br&gt;
Nappali vágyaimból,&lt;br&gt;
Naptól fáradtan, fénytől betegen&lt;br&gt;
- estem le alkonyat-felé,&lt;br&gt;
est-árnyék irányában:&lt;br&gt;
Egyetlen igazságtól&lt;br&gt;
Elégve, szomjasan:&lt;br&gt;
- emlékszel még, emlékszel hő kebel,&lt;br&gt;
Hogy szomjazál te akkoron? -&lt;br&gt;
Hogy minden igazságtól&lt;br&gt;
Száműzve látom magamat,&lt;br&gt;
Csupán bolond!&lt;br&gt;
Csak költő!&lt;br&gt;
 
== A tudományról ==
Im-ígyen dalolt a varázsló; és valahányan együtt valának, madarak módjára észrevétlenül ravasz és búskomor kéjének hálójába kerültek. Csak a &quot;lelkiismeretes szellemű&quot; nem fogódott be: röptében elkapta a varázsló hárfáját és így kiáltott: &quot;Levegőt! Ereszszetek be jó levegőt! Ereszszétek be Zarathustrát. Fülledté teszed, megmérgezed ezt a barlangot, gonosz vén varázsló!&lt;br&gt;
Te hamis, ravasz, ismeretlen vágyakra és vadságokra csábitasz. És jaj, a magad-fajta igazságról beszél és nagyképűsködik!
Jaj minden szabad szellemnek, aki nincs résen az ilyen varázsló ellen! Oda szabadságuknak: igéddel visszigézed őket a fogságba -
- te vén, buskomor ördög, panaszodból csalogató síp hangzik, olyan vagy, mint a kik a szűzesség dicséretivel titkon kéjre hivogatnak!&quot;
Im-ígyen szóla a lelkiismeretes; a vén bűbájos pedig körülnézvén, élvezé győzedelmét és ezért lenyelé a boszszúságot, amelyre a lelkiismeretes gerjesztette. &quot;Hallgass el!&quot; mondá szerényen, &quot;jó dalnak jó visszhang kell; jó dal után soká kell hallgatni.
Lásd, a fensőbbrendű emberek mind ezt teszik:
De te - ugy-e - keveset értettél dalomból? Benned kevés bűbájos szellem lakozik&quot;.&lt;br&gt;
&quot;Te, dicsérsz&quot; - felelé a lelkiismeretes viszontag - &quot;amidőn elválasztasz magadtól. Ám jó! De, mit látok, ti többiek? Még valahányan kéjsóvár szemekkel űltök itt:
Ti szabad lelkek, hová lőn szabadságtok? Majdnem azt hinném, azokhoz vagytok hasonlatosak, akik soká nézének csintalan, táncoló, meztelen leányokat: lelketek is táncol:
Bennetek, fennsőbbrendü emberek, kell, hogy több legyen abból, a mit a varázsoló az ő gonosz, igéző szellemének neve:
- mi bizonyosan különbözünk egymástól.
És valóban, eleget beszélénk és gondolkozánk egymással, - mielőtt Zarathustra hazatért barlangjába - hogy tudjam: mi csakugyan különbözünk egymástól.&lt;br&gt;
Ti is, én is mást és mást keresünk itt fönn. Mert én több biztonságot keresek, ezért jövék Zarathustrához. Mert ő még a legerősebb torony és akarat -
- ma, midőn minden inog, midőn minden föld reng. De ha a ti tekinteteket nézem, majdnem azt hinném, hogy ti több bizonytalanságot kerestek,
- több borzadást, több veszedelmet, több földrengést. Majdnem azt hinném, - bocsássátok meg tévhitemet - fensőbbrendű emberek, hogy ti - hogy ti a legrosszabb, legveszélyesebb életre vágytok, a mitől én a legjobban félek, a vadállatok életére, erdőkre, barlangokra, meredek hegyekre és útvesztő szorosokra.
S nem azok a kalauzok tetszenek néktek legjobban, akik a veszélyből el-kivezetnek titeket, hanem azok, akik minden útról levezetnek, a félrevezetők. Ámde, bárha csakugyan vagyon ilyetén vágyakozás bennetek, mégis lehetetlennek állítom.
Mert félelem az ember eredendő és gyökeres érzelme; félelem a magyarázatja mindennek: eredendő bűnnek és eredendő erénynek. A félelemből nőtt ki az én erényem is, minek neve: tudomány.
A vad állattól való félelmet tenyésztették legtovább az emberben, beleértve azt az állatot is, mit a maga bensejében rejt és fél: Zarathustra a &quot;belső marhának&quot; hívja.
Az ilyen hosszas félelem, végre átfinomúlva, lelkivé[2], szellemivé válva - ma, úgy vélem, tudománynak hivatik&quot;. -
Im-ígyen szóla a lelkiismeretes; Zarathustra pedig, aki éppen visszatért barlangjába és hallotta és eltalálta az utolsó beszédet, egy marék rózsát vetett a lelkiismeretesnek és nevetett &quot;igazságain&quot;. &quot;Hogyan!&quot; - kiáltá - &quot;mit hallék éppen? Valóban azt hiszem, bolond vagy, vagy pedig én magam vagyok az: és &quot;igazságod&quot;-dal menten és röptiben tótágast állatok.
Mert a félelem - a mi kivételünk. Ellenben a bátorság és kaland és a bizonytalan a még-meg-nem-merészelt gyönyöre, bátorság, ebből áll szerintem az ember egész ősi története.&lt;br&gt;
A legvadabb, legbátrabb állatoktól leste és rabolta el minden virtusokat: csak ezzel lőn azután - ember.
Ez a bátorság, végre átfinomúlva lelkivé, szellemivé válva, ez a sasszárnyú, kigyó-bölcseségü emberi bátorság: úgy vélem ennek a neve ma -
&quot;Zarathustra!&quot; kiálták mindnyájan, a kik együtt ülének, szinte egy szájból és nagy hahotával. De tőlük valami, nehéz felhőhöz hasonlatos szálla föl. A bűbájos is kacagott és bölcsen mondá: &quot;Nosza! Eltávozott gonosz lelkem!
És nem intélek-e titeket magam is tőle, mondván, hogy csaló ő, hazug és szemfényvesztő szellem?&lt;br&gt;
Különösen, ha mez nélkül mutatkozik. De mit tehetek én az ő alattomos cselekedeteiért! Avagy én teremtettem-e őt és a világot?
Nosza! Béküljünk meg és vigadjunk megint! És bárha Zarathustrának horgas a tekintete - nézzétek csak - haragszik reám -;
- mielőtt az éjszaka beköszöntene, megint megszeret és magasztal engem, mert nem tud soká élni, anélkül, hogy ilyen botorságokat ne cselekednék.&lt;br&gt;
Ő - szereti ellenségeit: ezt a művészetet ő érti legjobban mindazok között, akiket valaha láttam. De bosszút vesz érette - barátaim!&quot;
Im-ígyen szóla az öreg bűvös-bájos, és a fennsőbbrendü emberek helyeslék beszédét: úgyhogy Zarathustra körüljárkálván, hamissággal és szeretettel rázá meg barátai kezét, - valamiképen az, akinek mindenkinél vagyon valami jóvátenni és kérlelni valója.&lt;br&gt;
Midőn pedig eközben barlangja ajtajához ért, íme, megint megkivánta a jó levegőt oda künn, vágyakozék állatai után - és ki akart osonni.
 

== A sivatag leányainál ==

1.&lt;br&gt;
&quot;Ne menj el!&quot; - mondá ekkor a vándor, a ki Zarathustra árnyékának hívá magát, - &quot;maradj nálunk - különben megint reánk jöhet a régi nyomasztó szomorkodás.
Már az a vén bűbájos ugy is elénk tálalta legroszszabb étkét és íme, a jó, jámbor pápa is könnyezik és megint egészen a búskomorság tengerén hajóz.
Igaz, hogy ezek a szemközt lévő királyok talán még jó arcot vágnak: ők ezt legjobban értik mindnyájunk között! De ha nem volnának tanuik, fogadom, ő náluk is ujra kezdődnék a gonosz játék -
- a vándorfelhők, a nyirkos búskomorság, a beborult egek, a lopott napsugarak, a vonító őszi szelek gonosz játéka,
- vonításunk és vészkiáltásunk gonosz játéka: maradj nálunk Zarathustra! Itt sok a rejtett nyomorúság, mi meg akar szólalni, sok az esti homály, sok a felhő, sok a dohos levegő!
Erős férfi-koszttal és erősítő igékkel táplálsz minket! ne engedd, hogy ebédvégi csemegéül ismét lágy, asszonyos szellemek vegyenek rajtunk erőt!&lt;br&gt;
Csak te tészed a levegőt körülötted erőssé, üdévé! Találtam-e valaha olyan jó levegőt, mint nálad, barlangodban?&lt;br&gt;
Sok fajta országot láték, sok fajta levegő illatát tanulám vizsgálni és becsülni: ámde nálad találja szimatom legnagyobb gyönyörüségét!
- Ha csak nem - ha csak nem - bocsáss meg nékem egy régi emléket! Bocsáss meg nékem egy régi ebédvégi éneket, mit egykor a sivatag leányai között költék:
nálunk szintoly jó, derűs, napkeleti levegő vala; s ott legtávolabb valék a felhős, nyirkos, búskomor öreg Európától!
Akkoron kedvelém az ilyen napkeleti leányokat és egyéb kék menyországot, amely fölött nem boronganak felhők és gondolatok.
Nem is hiszitek, milyen kedvesen, ha nem táncolának, elmélyedve, de gondolatok nélkül, mint apró titkok, mint szalaggal ékesített talányok, mint csemegediók -
valóban tarkán és idegenül, de felhők nélkül: talányok, melyek engedik, hogy kitalálják őket; az ilyen leányok kedvére gondolék ki akkor egy ebédvégi - zsoltárt.&quot;
Im-ígyen szóla a vándor és árnyék: és mielőtt még valaki felelt volna, máris megragadta az öreg bűbájos hárfáját, keresztbe tevé lábát és nyugodtan, bölcsen maga köré tekintett; - orrcimpáival pedig lassan és kérdezve szívá be a levegőt, mint aki uj országokban uj, idegen levegőt ízlel.&lt;br&gt;
Azután ordításhoz hasonlatosan kezde énekelni:&lt;br&gt;
2.&lt;br&gt;
A puszta nő: jaj annak,&lt;br&gt;
Ki pusztaságot rejteget!&lt;br&gt;
- Ha! Ünnepélyes!&lt;br&gt;
Valóban ünnepélyes!&lt;br&gt;
Kezdetnek méltó!&lt;br&gt;
Afrikai módra ünnepélyes!&lt;br&gt;
Méltó oroszlánokhoz&lt;br&gt;
Avagy morális bőgő&lt;br&gt;
Majmokhoz - óh de nem&lt;br&gt;
Hozzátok gyöngyeim,&lt;br&gt;
Akiknek apró lába mellett&lt;br&gt;
Pálmák alatt ülhetni&lt;br&gt;
Európa fiai közül&lt;br&gt;
Először nékem van szerencsém.&lt;br&gt;
Sela!&lt;br&gt;
Valóban ez merés!&lt;br&gt;
Im-itt ülök,&lt;br&gt;
A pusztaság határán és megint&lt;br&gt;
Oly messzeségben tőle,&lt;br&gt;
Miben sem elpusztulva még:&lt;br&gt;
Mivelhogy elnyele&lt;br&gt;
Ez a picinyke pirinyó oázis -:&lt;br&gt;
- ásítva tárta ki éppen&lt;br&gt;
Kedves kis száját,&lt;br&gt;
Minél nincs illatosb' száj:&lt;br&gt;
És ím' belé esém,&lt;br&gt;
Le, rajta át - közétek&lt;br&gt;
Kedves kis gyöngyeim!&lt;br&gt;
Sela!&lt;br&gt;
Üdv néked, üdv te cethal!&lt;br&gt;
Ha ily jól tartád egykoron te is&lt;br&gt;
Vendégedet! - hisz értitek&lt;br&gt;
Mire célzok nagy tudósan! -&lt;br&gt;
Üdv, üdv, gyomrának,&lt;br&gt;
Ha ilyen kedves&lt;br&gt;
Oáz-gyomor vala, miként&lt;br&gt;
Ez itt, ámbátor&lt;br&gt;
Tamás vagyok benne&lt;br&gt;
- Im nem hiába jöttem én&lt;br&gt;
Európából, a mi&lt;br&gt;
Tamásabb minden&lt;br&gt;
Vénecske feleségnél.&lt;br&gt;
Fordítsa jobbra isten!&lt;br&gt;
Amen.&lt;br&gt;
Im itt ülök,&lt;br&gt;
A legpirinyóbb oázis&lt;br&gt;
Ölén, miként megbarnúlt&lt;br&gt;
Cukros, dagadt, arany&lt;br&gt;
Datolya, sóvárogván&lt;br&gt;
Kerekded, lányajk bársonya&lt;br&gt;
Vagy inkább még leányok&lt;br&gt;
Fagyos, friss hófehér metsző&lt;br&gt;
Fogát, mivelhogy ezután eped&lt;br&gt;
Minden forró datolya-szív.&lt;br&gt;
Sela!&lt;br&gt;
Im itten fekszem&lt;br&gt;
Hasonlón a fenttisztelt&lt;br&gt;
Déli gyümölcshöz, túlontúl-hasonlón;&lt;br&gt;
Körülszimatolnak&lt;br&gt;
Keringve apró&lt;br&gt;
Bogárkák és még&lt;br&gt;
Apróbb bohóbb&lt;br&gt;
Bűnös vágyak megöltetek, -&lt;br&gt;
Körültem őrködtök ti&lt;br&gt;
Sejtelmes néma macskaszemek:&lt;br&gt;
Zulejka és Dudu -&lt;br&gt;
- imitten fekszem
Körülszfinkszelve, - hogy&lt;br&gt;
Egy szóba sok-sok érzést tömjek:&lt;br&gt;
(Bocsássa isten&lt;br&gt;
Nyelv-bűnömet!) -&lt;br&gt;
Szürcsölve a legtisztább levegőt,&lt;br&gt;
Valóban paradicsomit,&lt;br&gt;
Arany-verőfény súgarast,&lt;br&gt;
Nem hulla mennyből jobb soha -&lt;br&gt;
Véletlen ez eset vagy inkább&lt;br&gt;
Pajkosság, a miként&lt;br&gt;
Öreg költők regélik.&lt;br&gt;
De én kételkedő Tamás&lt;br&gt;
Vagyok benne megint&lt;br&gt;
- Hisz nem hiába jöttem&lt;br&gt;
Európából, ami&lt;br&gt;
Tamásabb minden&lt;br&gt;
Vénecske feleségnél&lt;br&gt;
Fordítsa jobbra isten!&lt;br&gt;
Amen!&lt;br&gt;
Szürcsölvén ezt a szép levegőt&lt;br&gt;
Serleggé duzzadt orrcimpával&lt;br&gt;
Jövő nekül, emlék nekül&lt;br&gt;
Ülök ím itten&lt;br&gt;
Drágáim, gyöngyeim,&lt;br&gt;
És nézem a pálmát,&lt;br&gt;
Ahogy táncosnő-módra&lt;br&gt;
Hajlong, símul, csipőjén ringatózik&lt;br&gt;
Soká ha nézed, véle tészed! -&lt;br&gt;
Táncosnő-módra, aki - úgy hiszem &lt;br&gt;-
Már túlsoká, mindig csak, egyre csak&lt;br&gt;
Fél-lábon álldogála vala?&lt;br&gt;
- Mennek miatta aztán - úgy hiszem&lt;br&gt;
Felejté másik lábát?&lt;br&gt;
Legalább hiába&lt;br&gt;
Kerestem a hiányzó&lt;br&gt;
Iker-klenódiumot&lt;br&gt;
- tudniillik másik lábát -&lt;br&gt;
Legaranyosabb, legtorkosabb&lt;br&gt;
Libegő, legyező-légi&lt;br&gt;
Rokolyája szent közelében.&lt;br&gt;
Sőt, ha Egészen hinni&lt;br&gt;
Hajlandók vagytok a szavamnak:&lt;br&gt;
Csakugyan elveszíté!&lt;br&gt;
Odavan&lt;br&gt;
Örökre odavan,&lt;br&gt;
A másik félláb!&lt;br&gt;
Mi kár ezért a másik kedvesért!&lt;br&gt;
Hol-hol lehet, hol búsul egyedül?&lt;br&gt;
Ez a magános félláb?&lt;br&gt;
Talán remegvén&lt;br&gt;
Mord, sárgasörényes oroszlán&lt;br&gt;
Bőgését hallva; vagy talán&lt;br&gt;
Már szétharapva és lerágva -&lt;br&gt;
Nyomorultúl, irgalom, lerágva!&lt;br&gt;
Sela.&lt;br&gt;
Ne sírjatok&lt;br&gt;
Lágy szívek!&lt;br&gt;
Ne sírjatok ti&lt;br&gt;
Datolya szívüek! Tej-kebelüek&lt;br&gt;
Édesgyökér-szívzacskók!&lt;br&gt;
Ne sírj többet&lt;br&gt;
Te sápadt Dudu!&lt;br&gt;
Zulejka légy férfi, merész, bátor!&lt;br&gt;
- Avagy szükség van imhol egy kis&lt;br&gt;
Erősítőre, szíverősítőre&lt;br&gt;
Kenetes igére?&lt;br&gt;
Ünnepélyes biztatásra? -&lt;br&gt;
Hah! Rajta, méltóság!&lt;br&gt;
Erény-méltóság! Európai!&lt;br&gt;
Fújd újra, fújd megint&lt;br&gt;
Erények fujtatóját!&lt;br&gt;
Hah!&lt;br&gt;
Ordíts megint,&lt;br&gt;
Ordíts morálisan,&lt;br&gt;
Morális-oroszlánként&lt;br&gt;
Ordíts a puszta leányai előtt!&lt;br&gt;
- Mivelhogy édes gyöngyeim,&lt;br&gt;
Erény-bőgés az, amit&lt;br&gt;
Mindennél inkább&lt;br&gt;
Buzgón sóvárog és szomjuhoz&lt;br&gt;
Európa népe!&lt;br&gt;
S ím itten állok máris&lt;br&gt;
Mint európai,&lt;br&gt;
S isten segíts! nem birok Mást tenni!&lt;br&gt;
Amen.&lt;br&gt;
A puszta nő, jaj annak&lt;br&gt;
Ki pusztaságot rejteget!&lt;br&gt;
 
== A fölébredés ==
1.&lt;br&gt;
A vándor és árnyék dala után a barlang egyszerre lármával és hahotával telt be és mivel az összegyűlt vendégek mindnyájan egyszerre beszélének s ezen fölbátorodva a szamár sem maradt nyugton, Zarathustrát gyönge undor és csúfondáros kedv szállá meg vendégei ellen: jóllehet megint örvende ujonti vidámságukon. Mivelhogy azt gyógyulásuk jelének vevé. Igy hát ki osont a szabadba és mondá állatainak:
&quot;Ime, hová lőn szükségük?&quot; - és már maga is kifúvá kis bosszúságát - &quot;nálam, úgy alítom, letettek a vészkiáltásról!
- bár, sajna, a kiáltozásról még nem&quot;. Zarathustra befogta fülét, mert éppen akkor a szamár iá-zása furán vegyült az emberebb emberek ujongó lármájába.
&quot;Vigadnak!&quot; - kezdé ujra - &quot;és ki tudja, talán a gazda számlájára! és jóllehet tőlem tanultak nevetni, még sem az én nevetésem, amit eltanultak.
De baj is ez! Ők öreg emberek: a maguk módjára gyógyulnak meg, a maguk módjára nevetnek; fülem már tűrt rosszabbat is és még sem bőszült föl.
Ez a nap győzelem: már enged, már menekül ő, a nehézség szelleme, öreg ősi ellenségem! Mily jól fog ez a nap végződni, amely oly rosszul és nehezen kezdődött vala! És akarja, hogy végződjék. Ime már közeleg az est: a tengeren át üget a jó lovas! Hogy himbálódzik a boldog, hazatérvén, bíboros nyergében!
A menny derülten nézi; a világ mélyen fekszik: óh ti csodálatosak, valahányan hozzám jövétek, bizony érdemes nálam élni!&quot;
Im-ígyen szóla Zarathustra. És ujra kihallszék a barlangból a fensőbbrendü emberek kiabálása és hahotája: akkor ujra megszólala:
&quot;Beléharapnak, csalogató étkem használ, tőlük is enged már a nehézség szelleme. Már megtanulják, hogy magukon is nevessenek: csak jól hallom?
Férfias kosztom használ, az én zamatos, erősítő igém: és valóban, nem tápláltam őket fölfuvó főzelékkel! Hanem harcos-koszttal, hódító-koszttal: uj vágyakat ébreszték bennök.
Uj remények lakoznak karjukban, lábukban: szivük kinyujtózik. Uj szókat találnak bennök: lelkük nemsokára pajkos kedvet lehell.
Persze, az ilyen koszt, úgy lehet, nem gyermekeknek való, sem sóvárgó öreg és fiatal asszonyi állatoknak. Ezek belsejét más szerrel beszélhetni rá; nem vagyok az ő orvosuk és tanítójuk.
Az utálat távozik ezekből a fensőbbrendű emberekből: nosza! ez az én győzedelmem. Birodalmamban bátorságosan lesznek, minden esztelen szemérem elfut, s ők kiöntik magukat.
Kiöntik szivüket, jó óráik visszatérnek, ünnepet ülnek és kérődznek, - hálásakká válnak.
Ezt veszem a legjobb jelnek: hálásakká válnak. Nemsokára ünnepségeket találnak ki és emlékszobrokat emelnek öreg barátaiknak.
Lábbadoznak! Im-ígyen szóla Zarathustra vidám szivéhez és kitekinte; állatai pedig hozzá tolongának és tisztelék boldogságát és némaságát.
2.
Egyszerre azonban megijedt Zarathustra füle: mert a barlangban, amelyet eleddig lárma és hahota töltött el, íziben halálos csönd állott be; - orra pedig jó illatú füstgomolyt és tömjént, mintha égő pínia-toboztól eredőt szagolt.
&quot;Mi történik? Mit mívelnek?&quot; kérdezé önmagától s a bejárathoz sompolygott, hogy vendégeit észrevétlenül nézhesse. De csudák csudája! mit kelle ekkor tulajdon szemével látnia!
&quot;Mindnyájan megint jámborok levének, imádkoznak, megkergültek!&quot; - mondá és szerfölött elcsudálkozék. És, csakugyan, mindezek a fensőbbrendü emberek: a két király, a kiszolgált pápa, a gonosz bűbájos, az önkéntes koldus, a vándor és árnyék, az öreg jövendőmondó, a lelkiismeretes szellemű és a legrútabb ember: mindnyájan gyermekek és öreg anyókák módjára térdelének és imádák a szamarat. És a legrútabb ember éppen elkezde bugyborékolni és fújni, mikéntha valami mondhatatlan készült volna ki belőle; midőn azonban csakugyan eljutott a szóig, íme, jámbor, különös litánia vala az imádott és körűlfüstölt szamár magasztalására. Ez a litánia pedig szóla im-ígyen:
Amen: És adassék dicsőség, tisztesség, hála, erősség istenünknek, örökkön-örökké.&lt;br&gt;
- S a szamár i-á-val igen-t ordíta rá.&lt;br&gt;
Hordozza a terhünk, szolga képébe öltözék, tűrő-szívű és sohasem mond nem-et; és aki istenét szereti, az megvesszőzi őt.&lt;br&gt;
- S a szamár i-á-val igen-t ordíta rá.&lt;br&gt;
Nem beszél, hanemha igen-t mond a világra, melyet teremte: im-ígyen dicséri világát. Az ő ravaszsága, hogy nem beszél: így ritkán ellenkeznek vele.&lt;br&gt;
- S a szamár i-á-val igen-t ordíta rá.
Szerényen megy át a világon. Szürke az ő szíve, a melybe erényét burkolja. Ha esze van, elrejti; s mindenki azt hiszi, hogy hosszú fülű.&lt;br&gt;
- S a szamár i-á-val igen-t ordíta rá.&lt;br&gt;
Mily rejtett bölcseség az tőle, hogy hosszú fület hord és csak igen-t mond és sohasem mond nem-et? Avagy nem teremté-e a világot a maga képére, azaz oly ostobának, amint csak lehet?
- S a szamár i-á-val igen-t ordíta rá.&lt;br&gt;
Egyenes és görbe utakon jársz, kevés ügyet vetsz rá, mit tartunk mi emberek egyenesnek, görbének. Túl a jón és túl a gonoszon van a te birodalmad. Az az ártatlanságod, hogy nem tudod, mi az ártatlanság.
- S a szamár i-á-val igen-t ordíta rá.
Ime senkit sem taszítsz el magadtól, se koldust, se királyt. Magadhoz engeded a kisdedeket és ha gonosz fickók csalogatnak, együgyűen mondasz rá i-á-val igent.&lt;br&gt;
- S a szamár i-á-val igen-t ordíta rá.&lt;br&gt;
Szereted a nőstény-szamarakat és a friss fügéket, nem vagy finnyás.
Egy bogáncs is megcsiklandozza szivedet, ha éppen éhes vagy. Ebben isteni bölcseség vagyon.&lt;br&gt;
- S a szamár i-á-val igen-t ordíta rá.
 
== A szamár-ünnep ==
1.&lt;br&gt;
Azonban a litánia e helyénél Zarathustra nem tűrtőztetheté többé magát s maga is i-á-t ordítván megbolondúlt vendégei közé ugrék. &quot;De hát mit műveltek ti itt, ember fiai? - kiáltá, miközben fölráncigálá az imádkozókat a földről. &quot;Jaj volna nektek, ha más valaki látna titeket, s nem Zarathustra:
Mindenki így ítélné, hogy új hitetekkel a legnagyobb istenkáromlók vagytok, vagy a vén anyókák legesleghóbortosabbjai!
És te is, öreg pápa, hogy illik ez hozzád, hogy ilyeténkép szamarat imádsz istennek?&quot;
&quot;Óh, Zarathustra&quot; - felelé a pápa viszontag, &quot;bocsáss meg nékem, de isten dolgában fölvilágosodottabb vagyok náladnál. És ez jól van így.
Jobb, ha im-ígyen imádják az istent, mint sehogyan! Gondolkozz ezen a mondáson, nagytekintetű barátom: mihamar kitalálod, hogy ebben a mondásban bölcseség vagyon.&lt;br&gt;
Az, a ki mondá: &quot;Isten szellem&quot; - az lépett és ugrott eddig legnagyobbat a földön a hitetlenség felé: az ilyen igét azután többé már alig lehet jóvá tenni a földön!
Öreg szívem ugrándozik, hogy van még a földön valami imádni való. Bocsásd meg ezt, Zarathustra, egy öreg, jámbor pápa-szívnek!&quot; -
- &quot;És te, - mondá Zarathustra a vándornak és árnyéknak - &quot;szabad szellemnek mondod és állítod magad? És ilyen bálványimádást és papi szolgálatot mívelsz?&lt;br&gt;
Valóban, még rosszabbakat mívelsz itt, mint rossz, barna leányaidnál, te rossz új hívő!&quot;
&quot;Elég rossz&quot; - viszonzá a vándor és árnyék - igazad vagyon: de mit tehetek én róla! Az öreg isten ujra él, Zarathustra; beszélhetsz amit akarsz.
A legrútabb ember az oka: az támasztotta föl ujra. És ha azt mondja, hogy egyszer megölte őt: a halál az istenekre értve mindég csak elhamarkodott itélet, előitélet.&quot;
- &quot;És te&quot; - monda Zarathustra - &quot;te gonosz öreg bűbájos, mit tevél te! Ebben a szabad korban ki hinne benned, ha te magad ilyen isteni szamárságokban hiszel?
Ostobaságot cselekedél; miképen cselekedhetél te, bölcs, ekkora ostobaságot!&quot;
&quot;Óh Zarathustra&quot; - válaszolá a bölcs varázsló, - &quot;igazad van, ostobaság vala, - eléggé rám is nehezedett.&quot;
- &quot;No, és te!&quot; szóla Zarathustra a lelkiismeretes szelleműhöz - &quot;fontold csak meg és tedd ujjad az orrodra! Hát ebben semmi sem sérti a lelkiismereted? Vajjon lelked nem tulságosan tiszta-e imádkozó társaidnak prézsmitálására és gőzölgésére.&quot;
&quot;Van valami&quot; - felelé a lelkiismeretes és ujját orrára tevé, - &quot;van valami ezen a színjátékon, a mi lelkiismeretemnek még jót is teszen.
Lehet, az, hogy nem szabad istenben hinnem: de bizonyos, hogy az isten ilyenképen még legérdemesebb a hitelre.
A legjámborabbak bizonykodnak: az isten örökkévaló, akinek olyan sok az ideje, az nem siet. Olyan lassan, olyan kábán, ahogyan csak lehet: ezzel az ilyen csakugyan nagyon messze érhet.
És akinek nagyon is sok az esze, az könnyen bolondul belé még az ostobaságba és őrültségbe is. Gondolkozz csak magadon, Zarathustra!
Te magad - bizony, bizony, belőled is könnyen válhatnék szamár a bölcseség fölöslegéből.
Avagy a tökéletes bölcs nem jár-e szívesen a leggörbébb utakon? Szemed látja ezt nyilvánvalónak, Zarathustra - a te szemed!&quot;
- &quot;És végtére te magad&quot; - mondá Zarathustra a legrútabb ember felé fordulva, aki még mindig a földön hevert, karját a szamár felé emelve (mert boritalt nyújta néki) - &quot;szólj, mondhatatlan, mit cselekedtél te!
Úgy tetszik nékem, elváltozol színedben, szemed ég, magasztosság köpönyege fedi rút voltodat: mit cselekedél?
Csakugyan igaz-e, amit amazok mondanak, hogy te ismét föltámasztottad? És mi végre? Nem volt-e ő alaposan agyonütve és eltávolítva?
S úgy tetszik nékem, hogy te magad is ébren vagy: mit cselekedél? Mit téritél te visszájára? Mit térítéd meg te önmagadat? Mondd, te mondhatatlan? &quot;
&quot;Óh Zarathustra&quot; - felelé a rútak rúta, - &quot;nagy kópé vagy!
Hogy él-e az és ujra éledt-e, avagy szörnyet halt-e - kettőnk közül ki tudja azt jobban? Én kérdezlek.
De egyet tudok - éppen te tőled tanulám egykoron, Zarathustra: aki igazán alaposan akar agyonütni, az nevet.
&quot;Nem haraggal, hanem nevetéssel ütünk agyon&quot; - így szóltál egykoron. Óh, Zarathustra, te titokzatos, te harag nélkül megsemmisítő, te veszedelmes szent - nagy kópé vagy!&quot;&lt;br&gt;
2.&lt;br&gt;
S ekkor történt, hogy Zarathustra, elámúlva, csupa kópé-feleleteiken, visszaugrék barlangja ajtajához és vendégeinek gyülekezete felé fordulva, erős hangon kiáltá:
&quot;Óh, ti bohócok, valahányan vagytok, csepűrágók! Mit alakoskodtok és mit búvtok előlem:
Hogy ugrándozék mindegyiktek szíve az örömtől és gonoszságtól, hogy végre megint olyanok levétek, mint a gyermekek, az az jámborak -
- hogy végre azt tevétek, a mit a gyermekek tesznek, vagyis imádkoztatok, kézösszetéve és &quot;jó isten&quot;-t mondtatok!
De most hagyjátok nékem ezt a gyermekszobát, tulajdon barlangomat, ahol ma minden gyermekség otthonos. Hűtsétek le itt künn gyermeki heves pajkosságtokat és lármázó szíveteket!
Persze! ha nem lésztek, mint a kisdedek, nem juttok abba a menyországba. (És Zarathustra fölfelé mutatott.) De mi nem is akarunk a mennyeknek országába jutni: férfiak lettünk - így hát a földet akarjuk.&quot;&lt;br&gt;
3.&lt;br&gt;
És még egyszer rákezdé Zarathustra a beszédet. &quot;Óh, uj barátaim&quot;, - úgymond - &quot;ti csudálatosak, ti fennsőbbrendü emberek, most mennyire kedvemre vagytok, -&lt;br&gt;
- mióta megint fölvidultatok! Valóban mindannyian fölnyíltatok: úgy hiszem, magatokfajta virágnak új ünnepek kellenek,&lt;br&gt;
- egy kis, bátor esztelenség, valamelyes isteni tisztelet és szamár-ünnepség, valami vén, vidor Zarathustra-fajta, bolond fergeteg, amely lelketeket derűsre fújja.&lt;br&gt;
Ne feledjétek ezt az éjszakát, sem ezt a szamárünnepet, fennsőbbrendü emberek! Ezt nálam találtátok ki, ezt jó jelnek veszem, - ilyesmit csak lábbadozók találnak ki!
És ha megismétlitek ezt a szamárünnepet, tegyétek kedvetekre, tegyétek az én kedvemre is! És az én emlékezetemre!&lt;br&gt;
Im-ígyen szóla Zarathustra.
 
== A mámoros dal ==
1.&lt;br&gt;
Ezenközben egyik a másik után kilépett vala a szabadba és a hűvös, andalgó éjszakába; Zarathustra pedig kézenfogta a rútak rútját, hogy megmutassa néki éjszakai világát, a nagy kerek holdat és a barlangja mellett lévő ezüstös vízeséseket. Végre egymás mellett állának, csupa vén ember ugyan, de vigasztalódott, bátor szivű, azon csodálkozván, hogy ilyen jól érzik magukat a földön; s az éjszaka titokzatossága egyre jobban közeledék szívükhöz. És Zarathustra ujból elgondolá: &quot;óh, mennyire tetszenek nékem ezek az emberebb emberek!&quot; - De nem mondá ki, mert tisztelé boldogságukat és néma ajkukat.&lt;br&gt;
S ekkor esék meg az, ami azon a csudálatos hosszú napon a legcsudálatosabb vala: a rútak rútja elkezdett még egyszer és utoljára bugyborékolni és fújni, s mikor szóhoz jutott, kerek és tiszta kérdés ugrék ki szájából, jó, mély, világos kérdés, a mely megindítá mindazok szivét, akik hallgaták:
&quot;Barátim! valahányan vagytok, hogyan vélekedtek? Ezért az egyetlen napért - én első ízben vagyok megelégedve, hogy egész életemet éltem.
És nem elégszem meg, hogy ennyiről tegyek tanúbizonyságot. Érdemes a földön élni: egyetlen nap, egyetlen ünnep Zarathustrával, megtanított engem, hogy a földet szeressem.
&quot;Hát ez - ez volt az?&quot; - ezt mondom majd a halálnak - &quot;nosza akkor! Még egyszer!&quot;
Barátim, mint vélekedtek? Nem akarjátok-e ti is a halálnak mondani: &quot;Hát ez volt - az élet? Zarathustra kedvéért, nosza! Még egyszer!&quot;
Im-ígyen szóla a rútak rútja; s akkoron közeljárt az idő az éjfélhez. És mit gondoltok, mi történék akkor? Mihelyest a fensőbbrendű emberek meghallák kérdését, iziben tudatára jutának átváltozásuknak és gyógyulásuknak és hogy kinek köszönhetik azt: Zarathustra felé iramodának hálálkodva, őt tisztelve, neki kedveskedve, kezét csókolva, már kinek-kinek természete szerint: úgy, hogy olyik nevetett, olyik sírt. Az öreg jövendőmondó pedig gyönyörűségében táncra perdült; és ha csakugyan mámoros is volt az édes bortól, mint némelyek mesélik, még mámorosabb volt az élet édességétől és letett minden fáradtságot. Sőt vannak olyanok, akik azt beszélik, hogy akkoron a szamár is táncolt: mert nem hiába adott vala innia a rútak rútja. Lehet, hogy úgy volt, lehet, hogy máskép volt; és ha nem is igaz, hogy az este a szamár táncolt, akkoron még nagyobb és különb csudadolgok esének, mint a szamártánc volna. Szóval, a mint Zarathustra szokta mondani: &quot;baj is az!&quot;&lt;br&gt;
2.&lt;br&gt;
Midőn pedig ez történék a rútak rútjával, Zarathustra úgy állott ott, mintha ittas volna: szeme fénye megtörék, nyelve dadoga, lába meginga. S ugyan ki találná ki, közben minő gondolatok futának át Zarathustra lelkén? De szelleme szemlátomást távozék és előrefuta és messze-távol vala, amint írva vagyon s mintegy magas nyergen két tenger között,
- &quot;múlt és jövendő között nehéz felhőként vándorolván&quot;. Azonban, miközben az emberebb emberek karjukban tartották, lassan-lassan magához tért és elhárítá magától a tisztelők és szorgoskodók seregét, de nem szóla semmit. De egyszerre hirtelen fejét fordítá, mert hallani látszott valamit: akkor szájára tevé ujját és mondá: &quot;Jertek!&quot;
És tüstént mély csönd lőn; s a mélységből lassú harangszó hallék föl. Zarathustra hallgatá, szintúgy az emberebb emberek; azután másodízben is rátéve ujját a szájára és megint mondá: &quot;Jertek! Jertek! Éjfélre jár az idő!&quot; - és hangja elváltozék. De még mindig nem mozdula helyéről: ekkor még mélyebb lőn a csönd és minden fülele, a szamár is és Zarathustra díszállatai: a sas és kigyó is, szintúgy Zarathustra barlangja és a nagy, hideg hold és maga az éjszaka is. Zarathustra pedig harmadízben is rátevé kezét a szájára és mondá:&lt;br&gt;
Jertek! Jertek! Jertek! Menjünk!&lt;br&gt;
Ütött az órája! Barangoljunk az éjszakába!&lt;br&gt;
3.&lt;br&gt;
Fensőbbrendű emberek, éjfélre jár az idő: fületekbe súgok valamit, amint az a vén harang fülembe zúgja, -
- oly titokzatosan, oly borzalmasan, oly bensően, amint hozzám szól, az az éjféli harang, amely már többet élt át, mint egy ember:
- amely már apáitok szív-verését, sors-verését is számolá - óh! óh! Hogy sóhajtozik! Hogy kacag álmában! Az öreg, mélységesen mély éjszaka!&lt;br&gt;
Hallga! Hallga! Hallik itt sok, a minek nappal nem szabad hangoznia; de most, hűs levegőn, amikor szíveitek minden lármája is elült -
- most beszél, most hallik, most belopózik éjszakai, virrasztva-virradó lelkekbe: óh! óh! Hogy sóhajtozik! Hogy kacag álmában!
- nem hallod-e, mily titokzatosan, borzadalmasan, bensően szól te hozzád, az öreg, mélységesen mély éjszaka?&lt;br&gt;
Ember! Figyelj a szóra!&lt;br&gt;
4.&lt;br&gt;
Jaj nékem! Hová lőn az idő? Avagy nem esém-e mély kútba? A világ alszik -
Óh! óh! Az eb ugat, a hold süt. Inkább meghalok, meghalok, semhogy megmondjam, mit gondol épp most éjszakai szívem.
Ime, meghalék. Vége! - Pók, mit szősz körülöttem? Vérem kellene? Óh! Óh! A harmat húll, az óra üt -&lt;br&gt;
- az óra, midőn fázom, didergek; kérdi egyre kérdi, kérdi: &quot;kinek elég erős hozzá a szíve?&lt;br&gt;
- ki légyen a föld ura? ki mondja: így rohanjatok, nagy és kis folyamok!&quot;&lt;br&gt;
- az óra közelg: óh ember, fennsőbbrendű ember, hallga! Ez a szózat finom füleknek való, a te fülednek -
Mit mond az éjji óra?&lt;br&gt;
5.&lt;br&gt;
Elragad. Lelkem táncol. Napi munka! Napi munka! ki légyen a föld ura?
A hold hűvös, a szél néma. Óh! óh! Elég magasra röpültetek már? Táncoltatok: de a láb még nem szárny.
Jó táncosok, ime minden kedv elmúlt: a bor seprővé lőn, minden pohár elkorhadott, a sírok dadognak.
Nem repülétek elég magasra s íme a sírok dadognak: &quot;Váltsátok meg hát a halottakat! Miért oly hosszú az éjszaka? Nem részegít-e minket a hold?&quot;&lt;br&gt;
Fensőbbrendű emberek, váltsátok meg hát a sirokat, ébresszétek föl a holtakat! Óh, miért áskál még a féreg? Közelg, közelg az óra -
- a harang bong, a szú még perceg, a szú még áskál, a szú-szúja. Óh! Óh!&lt;br&gt;
Létünk mi mély!&lt;br&gt;
6.&lt;br&gt;
Édes lant! Édes lant! Szeretem hangodat, ittas varangy-hangodat! - mily régtől, mily messziről jön hozzám hangod, messziről, a szeretet tavairól! Öreg harang, édes lant! Minden fájdalom szívembe döfött: apai fájdalom, nagyapai fájdalom, ősi fájdalom; szavad megérett,&lt;br&gt; 
- megérett, mint az aranyos ősz és délután, mint az én remete-szívem - íme megszólalsz: a világ maga is megérett, a szőlő barnúl, -
- íme meg akar halni, csupa boldogságtól meghalni. Magasabb emberek, nem érzitek? Titkos illat száll föl,
- édes illata az örökkévalóságnak, rózsás barna, aranyos bor-illata a régi boldogságnak,
- a mámoros éjszakai, halálos boldogságnak, a mely dalolja:
Létünk mi mély! Nap nem gondolta volna!&lt;br&gt;
7.&lt;br&gt;
Hagyj békében! Hagyj békében! Túlságosan tiszta vagyok számodra. Ne érints! Avagy nem éppen most teljesedék-e be e világom?
Bőröm nagyon is tiszta kezednek. Hagyj békében, ostoba, kába, nyomasztó nap! Avagy nem derültebb-e az éjszaka?
A legtisztábbak legyenek a föld urai, a kiket legkevésbbé ismertek meg, a legerősebbek, az éjféli lelkek, mik derültebbek és mélyebbek, mint bármely nappal.&lt;br&gt;
Nappal, utánam tapogatózol? Boldogságom után? Dús vagyok néked és magános, kincsesbánya, aranykamara?
Világ, engem akarsz! Világi vagyok néked? Lelki[5] vagyok néked? Isteni vagyok néked? De nappal és világ, ti nagyon is otrombák vagytok, -&lt;br&gt;
- legyen kezetek okosabb, nyúljatok mélyebb boldogság után, mélyebb boldogtalanság után, nyúljatok valamely isten után, de ne nyúljatok utánam:&lt;br&gt;
- boldogtalanságom, boldogságom mély, te csuda-nappal, de mégsem vagyok isten, nem vagyok isteni pokol, melynek fájdalma mélyre nyúl.&lt;br&gt;
8.&lt;br&gt;
Isten jajja mély, te csuda-világ! Nyúlj isten jajja után, ne én utánnam! Mi vagyok én! Mámoros édes lant&lt;br&gt;
- éjféli lant, harang-varangy, akit senki sem ért, de akinek beszélnie kell süketek előtt, emberebb emberek! Mert ti sem értetek!
Vége! Vége! Óh ifjuság! Óh dél! Óh délután! Ime eljöve az est és az éjjel és az éjfél - az eb vonít, a szél:&lt;br&gt;
- avagy nem eb-e a szél? Nyöszörög, csattog, vonít. Óh! Óh! Hogy sóhajtozik, hogy nevet, hogy hörög és köhög az éjfél!
Mily józanul beszél éppen ez a mámoros költő! Talán ittasságán is túl ivott? Nagyon is éhes lőn? Kérődzik?&lt;br&gt;
- kérődzik jajján, álmában, a vén, mély éjfél, és még inkább örömén! Mert bárha létünk fájdalma mélyre nyúl, a jövő is mély:
Mélyebbre az öröm vágy!&lt;br&gt;
9.&lt;br&gt;
Szöllőtőke! Mit magasztalsz engem? Hisz megvágtalak! Kegyetlen vagyok, vészes -: mit akarsz, hogy ittas kegyetlenségemet magasztalod?
&quot;Ami beteljesedett, minden érett meg akar halni!&quot; - így beszélsz. Áldott legyen, legyen áldott a vincellér kése! De minden éretlen élni akar: óh jaj!
A jaj úgymond: &quot;Múlj el! El veled, te jaj!&quot; De minden, ami szenved, élni akar, hogy megérjen, s vidám és vágyódó legyen,
- vágyódó távolabbi magasabb, derültebb dolgokra. &quot;Örökösöket akarok, - mondja minden szenvedő, - gyermekeket akarok, nem magamat.&quot; -&lt;br&gt;
De az örömnek nem kellenek örökösök, nem gyermekek, - az öröm önmagát akarja, örökkévalóságot akar, visszatérést akar, azt akarja, hogy minden örökké egyforma legyen.&lt;br&gt;
A bú így szól: &quot;Szakadj meg, vérezz, szív! Láb, lépj el! Szárny, röpülj! Rajta! Föl! Fájdalom!&quot; Nosza hát! Rajta! Óh, öreg szívem: Bú mondja: &quot;Múlj.&quot;&lt;br&gt;
10.&lt;br&gt;
Fensőbbrendű emberek, mint vélekedtek? Jövendőmondó vagyok? Álmodozó vagyok? Mámoros vagyok? Álomfejtő vagyok? Éjféli harang vagyok?
Egy csöpp harmat? Az örökkévalóság köde és illata? Nem halljátok? Nem érzitek? Világom épp most teljesedék be; az éjfél is dél, -
a fájdalom is gyönyör, az átok is áldás, az éjjel is nap, - távozzatok vagy tanuljátok meg: a bölcs is bolond.&lt;br&gt;
Mondátok-e valaha &quot;igen&quot;-t egy örömre? Óh, barátim, úgy &quot;igen&quot;-t mondátok minden jajra is. Minden dolog össze van láncolva, egybe van bogozva, egymásba szerelmesen -&lt;br&gt;
- akarátok-e valaha az egyszert kétszer, mondátok-e valaha: &quot;tetszel nekem, boldogság! Kergetlek! Pillanat!&quot; - így mindent visszakivánátok!&lt;br&gt;
- Mindent újból, mindent örökre, mindent összeláncolva, egybebogozva, egymásba szerelmesen, óh, így szeretétek a világot, -&lt;br&gt;
- ti örökkévalók, szeressétek hát örökkön-örök&lt;br&gt;ké: és a jajhoz is így szóljatok: &quot;múlj el, de térj vissza!&quot; Mert: -
A kéj örökkön élni vágy.&lt;br&gt;
11.&lt;br&gt;
Minden öröm mindenek örökkévalóságát akarja, mézet akar, bor-söprűt akar, ittas éjfélt akar, sírokat akar, síri könnyek vigaszát akarja, aranyos alkonyati bíbort akar -&lt;br&gt;
- mit nem akar az öröm! Hisz szomjasabb, kivánóbb, éhesebb, borzasztóbb, titkosabb, mint minden jaj, önmagát akarja, önmagába harap, a gyűrű akarata küzd benne, -&lt;br&gt;
- szerelmet akar, gyűlöletet akar, dúsgazdag, ajándékoz, hány-vet, koldúl, hogy valaki elfogadja adományát, hálálkodik az elfogadónak, szeretné, ha gyülölnék, -&lt;br&gt;
- olyan gazdag az öröm, hogy jajra szomjuhozik, pokolra, gyülöletre, gyalázatra, a nyomorékra, a világra, mert ez a világ! Hisz ösméritek!
Fensőbbrendű emberek, utánatok vágyódik az öröm, a féktelen, a boldog - a ti jajotokra, ti nem-sikerültek! Nem-sikerültre vágyódik minden örök gyönyör.&lt;br&gt;
Mert minden gyönyör önmagát akarja, azért akar szívfájdalmat! Óh boldogság, óh fájdalom! Szakadj meg, szív! Fensőbbrendű emberek, tanuljátok meg, hogy a kéj mindenek örökkévalóságát akarja.&lt;br&gt;
Örökké élni vágy!&lt;br&gt;
12.&lt;br&gt;
Megtanultátok-e hát dalom? Kitaláltátok, mit akar? Nosza! Rajta! Fensőbbrendű emberek, énekeljétek hát nékem körénekemet!
Énekeljétek magatok a dalt, minek neve &quot;még egyszer&quot;, minek értelme &quot;örökkön-örökké!&quot; - énekeljétek, fensőbbrendű emberek, Zarathustra körénekét!&lt;br&gt;
Ember! Figyelj a szóra!&lt;br&gt;
Mit mond az éji óra?&lt;br&gt;
Mélységes álmom&lt;br&gt;
Váltotta virradóra:&lt;br&gt;
Létünk mi mély!&lt;br&gt;
Nap nem gondolta volna.&lt;br&gt;
Fájdalma mélyre nyúl -&lt;br&gt;
Mélyebbre az örömvágy:&lt;br&gt;
Bú mondja: &quot;Múlj!&quot;&lt;br&gt;
A kéj örökkön élni vágy -&lt;br&gt;
Örökké élni vágy!&lt;br&gt;
 
== A jel ==
Ez éjszakára virradó reggelen Zarathustra fölugrék nyoszolyájáról, körülövezé ágyékát és kilépe barlangjából, ragyogó erőben, mint a reggeli nap, amely sötét hegyekből lép elő.&lt;br&gt;
&quot;Te nagy csillagzat&quot; - mondá, mint egykoron mondotta vala - &quot;te mély szeme a boldogságnak, mi volna minden boldogságod, ha nem volnának azok, akiknek világítsz!&lt;br&gt;
És ha ők kamaráikban maradnának, mig te már ébren vagy és jősz, ajándékozol, s kiosztasz: mint haragudna ezért büszke szemérmed!
Nosza! ők alszanak, ezek a fensőbbrendű emberek, míg én már ébren vagyok: nem ezek az én igazi bajtársaim! Nem ő reájuk várok én imhol hegyeimen.&lt;br&gt;
Művemre törekszem, naponta: de ők nem értik, mik az én reggelem jelei; az én léptem - nem ébresztő szó nékik.
Még alszanak barlangomban, álmuk még mámoros dalomat szürcsöli.
De a fül, amely az én szavam fogadná, - a szófogadó fül hiányzik tagjaik közül.&lt;br&gt;
- Ezeket mondá Zarathustra szivének, mikoron a nap fölkelt: ekkor kérdőleg a magasba pillantott, mivelhogy sasa éles vijjogását hallotta feje fölött. &quot;Rajta&quot; - kiáltá föl, - &quot;így tetszik nékem, ez illet meg engem. Állataim ébren vannak, mert én is ébren vagyok.
Sasom éhes és velem együtt tiszteli a napot. Saskörmökkel nyúl az uj világosság után. Ti vagytok az én igazi állataim; szeretlek titeket.
De igazi embereim még hiányzanak! -
Im-ígyen szóla Zarathustra: s ekkor történt, hogy hirtelen mintha számtalan madár rajongta, röpködte volna körül - s a sok szárny berregése és a tolongás feje körül oly nagy vala, hogy behunyá szemét. És valóban felhőként zúdúlt reá, nyilzáporfelhőként, amely uj ellenség fejére ömlik. Ime azonban, ez itt a szeretet felhője vala, mely uj barát fejére ömlék.&lt;br&gt;
&quot;Mi történik vélem?&quot; Kérdezé Zarathustra elámult szivében és lassan leereszkedék a nagy kőre, amely barlangja kijárata mellett feküvék. Ámde, miközben kezével maga körül, feje fölé és lefelé hadonászott és a gyöngéd madarakat elhárítá magától, még különösebb dolog esék meg véle: ugyanis eközben sűrű, meleg sörénybe nyúlt, s akkor bőgés hallék előtte - szelíd, hosszas oroszlánbőgés.
&quot;Jön a jel&quot; - szóla Zarathustra és szíve elváltozék. És valóban, midőn világos lőn előtte, íme, sárga, hatalmas állat feküvék lábánál és térdéhez simula fejével és nem szüne meg kedveskedni és úgy tőn, mint az eb, amelyik régi gazdájára talál. S a galambok szeretete sem vala lanyhább és valahányszor egy-egy galamb az oroszlán orra fölött átsuhant, az megrázá a fejét, csudálkozék és kacaga rá.
Zarathustrának mindezekre csak egyetlen szava volt: &quot;Gyermekeim vannak körülöttem, az én gyermekeim&quot; - azután végképen elnémula. Szíve pedig fölordíta, szeméből könnyek csöpögének és kezére hullának. És már nem ügyele semmire és mozdulatlanúl üle, és már nem hessegeté állatait. Ekkor a galambok ide s tova röpködének és vállára ülének és csókolgaták fehér haját és nem ernyedének gyöngédségükben és ujongásukban.
Az erős oroszlán pedig folyvást a könnycseppeket nyaldosta, amelyek Zarathustra kezére esének, közben félénken bőgve és mormogva. Im-ígyen cselekedének ezek az állatok.
Mindezek soká tártának, vagy rövid ideig: mert, igazat szólva, az ilyeneknek itt a földön nincs időmértékük. - Közben pedig a fennsőbbrendű emberek is fölserkenének Zarathustra barlangjában és szép sorba sorakozának, hogy Zarathustra elé mennének és üdvözölnék őt reggeli üdvözlettel: mivelhogy fölébredvén megláták, hogy nincs már köröttük. Midőn azonban a barlang ajtajához értek és lépteik zaja megelőzte őket, az oroszlán nagyon fülelt, egyszerre elfordult Zarathustrától és vadul ordítva rohana a barlangnak; s a fennsőbbrendű emberek, ordításának hallatára, egy szájból elordíták magukat, vissza futának és íziben eltűnének.
Zarathustra maga, elkábulva és idegenül, fölemelkedék, körültekinte és ámulva álla, szivét kérdezgeté, eszméle és egyedül vala. &quot;Mit is hallék&quot; - mondá végre lassan - &quot;mi is történt velem e percben?&quot;
És máris föleszmélt és egy pillantással észbe véve mindeneket, mik tegnap és ma közt történtek vala. &quot;Hisz itt a kő&quot; - mondá, szakállát megsimogatván - &quot;ezen ültem tegnap reggel; és itt lépett hozzám a jövendőmondó és amott hallottam először a kiáltást, mit az imént hallék, a nagy vészkiáltást.&lt;br&gt;
Óh, fensőbbrendű emberek, hisz a ti veszedelmetekről jövendölt nékem tegnap az az öreg jövendőmondó -&lt;br&gt;
- a ti szükségtekre akart engem elcsábítani és kísérteni: óh Zarathustra, mondá, azért jövök, hogy utolsó bűnödre csábítsalak.
Utolsó bűnömre? - kiáltá Zarathustra és indulatosan kacagott tulajdon szaván: mi tartatik még fönn számomra utolsó bűnömül?&quot;&lt;br&gt;
- És Zarathustra még egyszer elmélyede magába és megint ráüle a nagy kőre és tünődék. Egyszerre fölugrék: -&lt;br&gt;
&quot;Részvét! A fennsőbbrendű ember iránt való részvét!&quot; - kiáltá és orcája érccé változék. - &quot;No hát! Annak - ütött az órája!
Szenvedésem és részvétem - ki bánja? Avagy boldogságra törekszem? Művemre törekszem!&lt;br&gt;
Rajta! Az oroszlán eljöve, gyermekeim közel vannak. Zarathustra megérett, imhol az órám: -&lt;br&gt;
Ez az én reggelem, az én napom hasad: föl hát, föl, te nagy Dél!&quot;
Im-ígyen szóla Zarathustra és odahagyá barlangját, izzó erőben, miként a reggeli nap, amely sötét hegyekből tűnik elő.&lt;br&gt;

'''- Vége -'''

[[Kategória:Filozófia]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Irányelvek/Szavazás</title>
    <id>2216</id>
    <revision>
      <id>6071</id>
      <timestamp>2007-01-12T16:08:09Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>kettős átirányítás javítása</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Wikiforrás:Szavazási irányelvek]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Hamvas Béla/A babérligetkönyv</title>
    <id>2217</id>
    <revision>
      <id>4373</id>
      <timestamp>2006-08-08T15:27:13Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>[[Hamvas Béla/A babérligetkönyv]] átmozgatva [[A babérligetkönyv]] névre: a szerző nevének törlése a címből</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[A babérligetkönyv]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Irányelvek/Zoknibáb</title>
    <id>2218</id>
    <revision>
      <id>4376</id>
      <timestamp>2006-08-08T18:52:39Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>áthozva a Wikipédiából, linkjavítás</comment>
      <text xml:space="preserve">{{rövidítés|[[WF:ZOKNI]]}}

Ha egy szerkesztő több különböző felhasználónéven regisztrálja magát a Wikiforrásban, a második és minden további felhasználónevét '''zoknibáb'''nak nevezzük. Az ilyen szerkesztőket néha ''zoknibábos''nak mondják. A zoknibábok használata ellenjavallt – nincs kifejezetten megtiltva, de ha kiderül, általában ellenszenvet vált ki, hacsak nincs a használónak nagyon jó magyarázata, miért csinálta.

[[Kép:Carlb-sockpuppet-01.jpg|thumb|right|Zoknibáb]]
Ha ennek ellenére szeretnél több felhasználónevet használni, akkor van néhány dolog, amit be kell tartanod. A legfontosabb, hogy sose használd az egyik felhasználónevedet a másik támogatására. Ha lehetséges, tüntesd fel mindegyik [[Wikiforrás:Segítség/Felhasználói lap|felhasználói lap]]ján, hogy ugyanahhoz a személyhez tartoznak.

== Zoknibábok tiltott felhasználási módjai ==
=== Szavazás ===
A Wikiforrás „egy ember, egy szavazat” elven működik. Ebből kifolyólag zoknibábok nem vehetnek részt a Wikiforrás azon eljárásaiban, amik az egyes álláspontokon lévők összeszámolásán alapulnak. Nem szavazhatnak a [[Wikiforrás:Szavazás|Szavazás]] lapon, nem dönthetnek [[Wikiforrás:Szavazás törlésről|lapok törléséről]], és nem választhatnak [[Wikiforrás:Segítség/Adminisztrátorok|adminisztrátort]]. Ha bebizonyosodik, hogy valaki többször szavazott, a zoknibábjait [[Wikiforrás:Segítség/Kitiltás|örökre kitilthatják]] a Wikiforrásról.

=== Megtévesztés és utánzás ===
Tilos a zoknibábokkal másokat félrevezetni, vagy a valódinál nagyobb támogatottság látszatát kelteni. Az ilyen viselkedés zavaró, és a zoknibábok semmilyen jogos felhasználásához nem szükséges. Különösen súlyos vétség, ha valaki azt a látszatot próbálja kelteni, hogy a zoknibábja egy másik szerkesztőhöz tartozik - az ilyesmiért végleges kitiltás jár.

=== A szabályok kijátszása === 
A szabályok személyekre vonatkoznak, nem felhasználónevekre. Az olyan korlátok, mint a [[WF:3VSZ|három visszaállítás szabálya]], az ugyanazon emberhez tartozó összes felhasználónévre együttesen vonatkoznak; az egyik felhasználónévre kirótt büntetés a másikat is sújtja.

Akit eltiltottak a szerkesztéstől, vagy átmenetileg felfüggesztették egyes jogosultságait, az nem használhatja a zoknibábjait a tiltás kijátszására. Ha mégis megpróbálja, a büntetése újrakezdődik: a kiszabott időt az utolsó kijátszási kísérlet időpontjától kell számítani.

== A zoknibábok jellemzői ==
A zoknibábok gyakran feltűnnek azzal, hogy egy újonchoz képest túl jól ismerik a Wikipédiát. Már az első néhány hozzászólásukban [[Wikiforrás:Segítség/Összefoglaló|Szerkesztési összefoglaló]]kat használnak, beszállnak a [[Wikiforrás:Segítség/Szerkesztési háború|szerkesztési háború]]kba, [[Wikiforrás:Szavazás törlésről|törlésről]] vagy [[Wikiforrás:Jelentkezés adminisztrátornak|adminisztrátorokról]] szavaznak.

A zoknibábok egyik jellegzetes fajtája a [[w:szalmabáb|szalmabáb]] (a nevét az azonos elnevezésű [[w:érvelési hibák|érvelési hibáról]] kapta). Ezekkel a tulajdonosuk a sajátjával ellentétes nézőpontot ad elő, annak lejáratása céljából. Az ilyen zoknibábok általában gyenge érveket használnak, amiket aztán az „ellenfelük” látványosan megcáfol. Hamisan jelenítik meg az álláspontot, amit védelmeznek, ostobának vagy tájékozatlannak tűnnek, vagy szélsőségesen [[w:bigott|bigott]]ak. Viselkedésükkel összezavarják a vitát, és megakadályozzák, hogy a két oldal érveit alaposan ki lehessen elemezni és meg lehessen vitatni.

(Ha valakiről meg akarjuk állapítani, hogy ilyen szalmabáb-e, körültekintően kell eljárnunk, mert sajnos [[w:Hanlon borotvája|vannak emberek]], akik mindenféle képmutatás nélkül, őszintén is a fent leírt módon viselkednek.)

=== Bizonytalan esetek ===
Gyakran nem lehet biztosan tudni, hogy egy felhasználónév zoknibáb-e, hiszen a zoknibábok általában próbálják elkerülni a lebukást. Az érdeklődés- és stílusbeli hasonlóságokat észre lehet venni, de nem mindenki ismeri olyan jól a gyanúba került felhasználót, hogy meg tudja ítélni a bizonyítékokat.

Ha úgy tűnik, hogy valaki zoknibábokat használ egy szerkesztési háború vagy egy szavazás befolyásolására, az egyik lehetséges ökölszabály a ''100 szerkesztés elve'': akinek 100-nál több szekesztése van, az feltehetően nem zoknibáb. Ha szokatlanul sok olyan résztvevő van, akinek csak kevés korábbi szerkesztése van, akkor érdemes ellenőrizni az [[IP cím]]üket vagy a szerkesztések időpontjait, hátha zoknibábok. Nem szabad elfelejteni azonban, hogy a kevés szerkesztés önmagában nem bizonyíték semmire, és az az új felhasználó, akit alaptlanul vádolnak meg zoknibábozással, minden bizonnyal sértve érzi magát, és rossz benyomást szerez a Wikipédiáról.

Előfordulhat, hogy több felhasználó nagyjából egyszerre és hasonló okokból kezd szerkeszteni a Wikipédiában, különösen vitatott kérdések kapcsán, mint például a közel-keleti konfliktus, népszerű személyek, vagy egy szócikk [[WF:T|törlésre jelölése]]. Vannak, akik szerint ilyen esetekben szigorúbban kéne alkalmazni a 100 szerkesztés elvét, és zoknibábnak tekinteni mindenkit, akinek kevesebb van; az ilyen vélekedések azonban rendre megalapozatlannak bizonyulnak.

Szükség esetén egy fejlesztő könnyen ellenőrizheti, hogy egyes felhasználónevek egy emberhez tartoznak-e. Az a tapasztalat, hogy a fejlesztők számára hozzáférhető információk általában nem igazolják a feltételezéseket, még a vitalapokon vagy a szavazásoknál sem, úgyhogy ajánlatos óvatosan bánni a gyanúsításokkal.

Ha pedig téged vádoltak meg igazságtalanul azzal, hogy zoknibáb vagy, ne szívd mellre. A legbölcsebb, amit tehetsz, hogy az energiádat vita helyett a szócikkek fejlesztésére fordítod - a 100 szerkesztés elve végül tisztázni fog.

== A beazonosított zoknibábok megjelölése ==
''(Ez a bekezdés az Elbíráló bizottság működésével kapcsolatos információkat közöl. A magyar Wikiforrásban ilyen bizottság még nem létezik.)''
Ha bebizonyosodott, hogy egy felhasználónév csak zoknibáb, amivel visszaéléseket követtek el, azt fel kell tüntetni. Például a ZOKNIBÁBOS felhasználó bábjainak felhasználói lapjaira a következő szöveg írható:

&lt;pre&gt;::''Ez a felhasználói név [[User:ZOKNIBÁBOS]] [[Wikiforrás:irányelvek/Zoknibáb|]]ja. A bizonyítékok a 
[[Wikiforrás:Elbírálási kérelmek/ZOKNIBÁBOS/Bizonyíték]] oldalon találhatóak.''&lt;/pre&gt;

A zoknibábos kérésére a szöveg megváltoztatható; a lényeg az egyértelmű azonosítás.

Természetesen ezt csak akkor lehet megtenni, ha bebizonyosodott, hogy a felhasználói név valóban zoknibáb. Ez többféle módon következhet be:
* a felhasználó maga vallja be;
* IP címek egyezése vagy már egyértelmű technikai bizonyíték révén;
* vagy az [[Wikiforrás:Elbírálási kérelmek|elbírálás]] során a bizottság ezt a döntést hozza.

A fenti szöveget '''nem szabad''' használni, ha a zoknibábosság vádja nem bizonyosodott be egyértelműen. Ehelyett az [[w:en:Template:Sockpuppet]] sablon használandó.

== Több felhasználónév ==
A több felhasználónév használatának lehetnek tisztességes indokai is. Ilyen például, ha egy jól ismert és köztiszteletben álló felhasználó szeretné megvizsgálni, hogyan viszonyul a közösség az újonnan jöttekhez. Sokan javasolták, hogy [[:en:User:Jimbo Wales|Jimbo]]nak meg kéne próbálnia egy zoknibábról szerkeszteni. Talán így is tesz.

Egy másik lehetséges ok a különböző szerkesztések elhatárolása. Valaki, aki jelentősen hozzájárul a Wikipédia egy adott területéhez, használhat egy külön felhasználónevet az abban a témában tett hozzászólásai elkülönítésére. Lehet hogy valaki, aki szakértő a matematikában, nem szeretné, ha a matematikai hozzájárulásait kapcsolatba hoznák a súlytalanabb témákban tett szerkesztéseivel.

Több személyiséget lehet használni az összeütközések kiszélesedésének megakadályozására. Aki olyan különösen vitatott kérdésben szerkeszt, mint például az abortusz, így próbálhatja elkerülni, hogy más kérdésekben az ott kifejtett álláspontja miatt előítéletekkel viszonyuljanak hozzá.

A több felhasználónév az anonimitás megőrzését is szolgálhatja. Aki nem szeretné, hogy az érdeklődési köre, ismeretei és véleménye alapján a személye beazonosítható legyen, védekezhet úgy, hogy több, nem összekapcsolt zoknibáb között osztja szét ezeket.

Felvetették a [[m:Role account|felhasználói szerepek]] gondolatát is, és a francia Wikipediában különösebb probléma nélkül használtak is egy ilyen szerepet egy ideig. Ennek ellenére ez az elgondolás pillanatnyilag hivatalosan nincs jóváhagyva.

Az egyes wikipédisták által futtatok [[Wikiforrás:bot|bot]]oknak szintén saját felhasználónevük van. Ennek technikai okai vannak (a botok szerkesztései így könnyen kiszűrhetőek a [[Speciális:Recentchanges|friss változtatások]] közül), és az ilyen felhasználók oldalán rendszerint fel van tüntetve, ki a gazdájuk.

== Szavazóbábok ==

Ide tartozik még az a jelenség is, amikor nem-wikipédisták csak azért regisztrálnak be felhasználónak (vagy szerkesztenek névtelenül), hogy egy bizonyos vitát vagy szavazást befolyásolhassanak. Ezek az új felhasználók vagy [[Wikiforrás:anon|anon]]ok lehetnek az egyik wikipédista barátai, vagy olyan emberek, akiket valamilyen módon érint a vitatott cikk.

E felhasználók nem zoknibábok, de nehéz megkülönböztetni őket a valódi zoknibáboktól, és általában nem is szükséges. Egy vadonatúj, pusztán másokat befolyásolni belépett felhasználó éppúgy nem tagja a Wikipédia közösségnek, ahogy egy zoknibáb sem az. Egy online közösségről szóló cikket például nem kell megtartani csak azért, mert a közösség összeas tagja beregisztrál, és arra szavaz.

== Lásd még: ==
* [[MeatBall:SockPuppet]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Tanár úr kérem/Bevezetés</title>
    <id>2219</id>
    <revision>
      <id>4377</id>
      <timestamp>2006-08-08T20:22:15Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>fej sablon, kat</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
|szerző= Karinthy Frigyes
|cím= [[Tanár úr kérem]]
|szakasz= (Bevezetés)
|előző=
|következő= [[../Reggel hétkor|Reggel hétkor →]]
|megjegyzés=
}}

Az udvaron keresztül belopóztam - fél tíz után járhat az idő, most a folyosók kihaltak és konganak, csak néha, mikor egy becsukott ajtó előtt elmegyek, csap ki felém a zümmögés és egyszerre mélyen és igen komolyan elszorul a szívem. A második emeleten, jobbra a tanári szoba mellett, a VI-ik b) osztály ajtaját kinyitották, levegőzés miatt. Leveszem a kalapomat, zsebre teszem. Aztán óvatosan bemegyek az ajtón, félrefordított fejjel meghajtom magamat a katedra felé és nesztelen léptekkel hátravonulok. Az utolsó padban, a kályha mellett, üres egy hely. A tanár nem nézett rám, rendben van, legyintett egyet, azt hitte, idetartozom, én vagyok az, aki öt perccel előbb kiment. Nesztelenül megkerülöm a köpőládát és a szemétkosarat. Rálépek egy fél kiflire, óvatosan megfordulok és beülök az utolsó padba. Vörösesszőke, szeplős fiú ül mellettem - oh igen, oh igen - és majdnem felkiáltok örömömben, meglepetésemben, boldogságomban: hiszen ez a Büchner! - milyen, milyen régen nem láttam, hol jártam én, istenem, milyen borzasztó álmaim voltak. De most itthon vagyok megint, a jó, igazi valóságban, az én valóságos életemben, amiből nem volt jó kimenni - oh, itthon vagyok, én vagyok az, Karinthy Frigyes a hatodik béből, hát persze, mi csoda ostoba álom volt az. Egyszerre minden szag ismerős: remegve nyúlok be a padba és kihúzok egy füzetet. Egy pillanatig káprázik a szemem, de aztán világosan elolvasom: az én nevem, hatodik bé, magyar dolgozatok.

Büchner, édes Büchnerkém, hogy vagy, te drága, vörös ember. Büchner kissé csodálkozva néz rám, nem érti, minek örülök úgy, hogy értené! Pszt, mondja, meglök, és mérgesen néz rám oldalt. Persze, én itt lármázok, mikor odakint felelnek - ki felel? ahá, a Steinmann, a Bódog! - és aztán! Neki lesz baja belőle! De édes Büchnerkém, nem érted, alig tudok uralkodni az örömömön. Büchner nem érti, hogy lehet valaki ilyen marha, aszongya, minek röhögsz úgy, tudod, hogy pikkje van rám, azt hiszi, én bolondozok és azon röhögsz. Különben pedig miért nem férsz a bőrödbe? Pszt, lassan beszélj.

Hát idehallgass, édes Büchnerkém, milyen marhaságot álmodtam - és most boldog vagyok, hogy csak álmodtam. Azt álmodtam, hogy én nem vagyok már tizenhat éves, hanem sok év telik-múlik és tudod, és sok zavaros és zagyva dolog jön, egészen másképpen, mint ahogy én most elképzelem. Tudod, álmomban leérettségiztem, képzeld (na és örülsz, hogy csak álom volt, te hülyőke, bár már túl volnánk rajta!) -, szóval leérettségiztem, és kiléptem az élet iskolájába, amiről Lenkei tanár úr szokott beszélni. Bizony, nem is tudom, hányadik osztályába jártam az élet iskolájának, de nagyon sok osztály volt és úgy volt (pszt! ne ordíts úgy! idenéz és kihívhat, amilyen pikkje van rám!), szóval úgy volt, hogy már huszonhét éves vagyok, és ülök egy kávéházban, és nem jól éreztem magam, képzeld, pedig mostanában hogy szerettem volna huszonhét éves lenni. Szóval a kávéházban ültem, és úgy volt, hogy tényleg egy író lettem, ami lenni akartam, és már sok könyvem megjelent, és ismertem személyesen Bródy Sándort, és elfogulatlanul beszélgettem Molnár Ferenccel, és autogramot kértek tőlem, és képzeld, mégse éreztem jól magam, nem furcsa? Szóval kiderült, hogy érettségi után nem olyan jó lesz, mint hittem. És amint ott ültem a kávéházban, esett az eső, és minden szomorú volt - ekkor én egyszerre eltűnődtem álmomban, és azt gondoltam, hogy ez mégiscsak lehetetlen, hogy én már huszonhét éves vagyok, és minden így megy: - és egyszerre eszembe jutott az osztály, és hogy hiszen én tulajdonképpen a hatodikba járok, és nekem még sok dolgom van, meg kell csinálni a mértani rajzot, át kell néznem a történelmet és közben gondolni kell a jövőre, ami nagyszerű és csodálatos lesz, mert hiszen még csak tizenhat éves vagyok. Szóval jól átgondoltam mindent, és világosan rájöttem, hogy én most nyilván csak álmodom, és méghozzá nem valami szép és dicsőséges álmot, hanem egy elég kellemetlen és tökéletlen álmot, és hogy a legokosabb, amit tehetek, ha erőlködöm és fölébredek, és átnézem a mértant, és bejövök az osztályba. Az esős ablaküveghez szorítottam a fejem, és erősen elhatároztam, hogy most felébredek és egészen más szemmel nézem majd azt az igazi életemet, a középiskolában. Nem látom olyan keservesnek és fárasztónak és nyomasztónak; hanem figyelni fogom benne mindazt, ami benne kedély és humor és emlék és szép fiatalság: amit innen, ebből a távolságból olyan tisztán látok már - megnézek mindent jobban, mint eddig - és nektek, édes barátaim, kedves középiskolai tanulók, újra megmutatom, és figyelmeztetlek benneteket, hogy mennyi szín és furcsaság és élet mindez és mennyi emlék és mennyi remény.

[[Kategória:Tanár úr kérem]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Tanár úr kérem/Reggel hétkor</title>
    <id>2220</id>
    <revision>
      <id>4378</id>
      <timestamp>2006-08-08T20:30:35Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>{{fej}}, kategória</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
|szerző=Karinthy Frigyes
|cím=[[../]]
|szakasz=(Reggel hétkor)
|előző=[[../Bevezetés|← Bevezetés]]
|következő=[[../Elkéstem|Elkéstem →]]
|megjegyzés=
}}

Krrr... Brrr...

Mi ez, mi ez, mi ez, ez a rettentő csengetés? Tűz van? Ezek nyilván tűzoltók... szólni kellene az Erzsinek, hogy oltsa el a lámpát, biztosan meggyulladt a kredenc.

Krrr... Brrr...

Dehogy... hiszen ez a vekker... A vekker csönget... De hiszen akkor fél hét van már... fel kellene kelni.

De hisz az lehetetlen, hiszen csak most feküdtem le. Mi van ma?

Szerda? Magyar, német, mennyiségtan, földrajz, torna. Ez öt. Rendben van! Akkor még alhatom öt percet.

Magyar, német, mennyiségtan, földtan... Tyű! Hiszen én még nem csináltam meg a térképet... Ceruzával megvan már, most ki kellene húzni tussal Magyarország határát... Tyű! Hiszen át kellene olvasni még a földrajzot és a magyart, föl kellene kelni, felelés van... felelelele... fefe...

Na - mi ez? Csak nem alszom el megint - ezt mégse lehet, felelés, Mákossy tanár úr és Magyarország határa...

Hát kérem, Bauer, csak nyugalom. Csak nyugalom, kedves Bauer, azért nem muszáj elsietni a dolgot... Nem kell kapkodni, meg lehet csinálni azt a felkelést szép nyugodtan - - biztos kézzel - - előkészítve... Zrínyi se rohant ki csak úgy az ágyból, hanem előbb előkészült... Kérem, tanár úr, én készültem...

Arra semmi szükség nincsen, hogy az ember azért mindjárt kidugja a lábát a takaró alól, ilyen hidegbe... Persze, a harisnya, az fontos, ha fel akar kelni az ember... de csak óvatosan, kedves Bauer, csak óvatosan... Így, szépen, lenyúl az ember a szék alá, óvatosan felkaparja a harisnyáját... így... behúzza szépen a takaró alá... hogy én minek dugjam azért ki a lábam?... nevetséges, itt is fel lehet húzni a takaró alatt... Na, ugye!... tyű, ott oldalt bejön a hideg... Kapitány úr, kapitány úr, léket kapott az ágy, Némó kapitány, mindjárt elsüllyed... ezt be kell tömni... hú de jó!

Na. Hát ez megvan. Fent van. Hát ez kemény munka volt, ez igen. Ezután néhány percnyi pihenés következik. Hiszen a nehezén túl vagyok, most már csak a cipő jön és a ruha, erre lehet pihenni néhány percet. Pihenni szükséges, úgyis beteg vagyok. Mélyen tisztelt tanár úr, fiam ma gyöngélkedése következtében nem vehet részt az előadáson, tisztelettel Bauer Károly.

Bár ez nem valószínű. Bár azért a földrajzot mégis át kellene nézni és kihúzni tussal... Bár miért kellene azért fölkelni... tegnap egyszer átnéztem részint, úgyis mindjárt fölkelek és megnézem, hát most már mindegy. Nevetséges. Egy oldal különben is az egész, másrészt, de azonban gyöngélkedem is. Nemcsak átnézem én aztat, hanem még itt az ágyban elmondom, emlékezetből aztat, ahogy tegnap átolvastam... mert én nem henyélésből fekszem, kérem tanár úr, hanem hogy elmondjam magamban a földrajzot... nekem itt sürgős és halaszthatatlan feküdnivalóm van, itt az ágyban... ezt rögtön el kell intézni... ezt a fekvést... mert már hét óra is lehet...

Tehát Norvégiát délen határolja Dánia... nyugaton a Balti-tenger... és Dánia fővárosa... és Főváros Dániája...

Na, kezdje elölről, Bauer, maga szerencsétlen. Kérem, tanár úr, én készültem. Tudtam, de elfelejtettem. Ne feleseljen Bauer, mert magának felelnie kell, mert maga Dániából négyesre áll, és az intőkonferencia már össze is ült. Fogd be a szád, Bauer.

Igenis, az intőkonferencia ott ül már Dánia határán és tanácskoznak. Még csak a hadvezért várják, és a csatát azonnal megkezdik. Tehát mi Németalföld fővárosa? Bauer, fogd be a szájadat, és ülj ide az ágyú mellé, most te vagy az Ágyútüzér, és teneked kell megvédeni Norvégia határát. Hát jó, ha nekem kell megvédeni, adjanak mellém ezer kipróbált, derék cowboyt, mindegyik egy-egy mozigéppel, majd én megmutatom nekik. Hajrá, hajrá, derék fiúk! Fel a csatába! Adjatok egy lovat Bauer alá!

Na most!... Hadaink már bent járnak Dániában... Én azt hiszem, igazgató úr, mégiscsak ez a Bauer fogja megvédeni Norvégia határát. Mennyiségtanból rosszul áll, az igaz, de húsz saslengést csinál a nyújtón, és mint fővezérnek, ez kell. Na Bauer, hát akkor csak neki, édes fiam... foglald el Dániát... így még kijavíthatod a négyesedet.

Jó, nem bánom tanár úr. Tábornoki egyenruhám megfelel? Így. Hát most utánam, fiúk. Maga, Mákossy tanár úr, maga lesz a hadsegédem... de vigyázzon, hogy mit parancsolok, és fogja be a száját... Így. Üljön fel ide hátra a lovamra, és kapja el, ha golyó jön... Majd adok én magának. Ne feleseljen, tanár úr. Tanár úr, nem készültél. Hát mondd meg, tanár úr, mi a fővárosa Dániának? Na ugye, nem tudod. Dánia fővárosa Budapest, miután én most elfoglalom, és hozzácsatolom Magyarországhoz. Ülj le, tanár úr, négyest kapsz.

Hát hol is van az a Dánia? Hol is van? Az bizonyos, hogy valahol van. De nem találom. Jaj, jaj, tanár úr, nem találom Dániát, hogy foglaljam el?

Persze, hogy nem találod, gazember, miután nem húztad ki tussal Magyarország határát a térképen, hát most nem látni, hol kezdődik Dánia. A katonák ott állanak a határon, és nem mernek átlépni, mert félnek, hogy belépnek a tusba, mielőtt megszáradt.

Na megállj, te gazember Bauer, ezt te csináltad! Le a fejeddel! Le a fejeddel! Hóhér, vágja le gyorsan a fejét, azzal a cigarettavágóval!

Jaj, jaj, hóhér úr, én készültem! Jaj, Erzsi, Erzsi!...

Na, mi az, ifiúr?... Mi?! Maga még az ágyban van? Hiszen nyolc óra van már, a nagyságos úr már el is ment a hivatalba.

Tyű! Ezt elaludtuk megint!

Tyű! Mi lesz itt!! Még jó, hogy a harisnyám fent van.

[[Kategória:Tanár úr kérem]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Tanár úr kérem/Elkéstem</title>
    <id>2221</id>
    <revision>
      <id>4379</id>
      <timestamp>2006-08-08T20:36:50Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>{{fej}}, kat</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
|szerző=Karinthy Frigyes
|cím=[[../]]
|szakasz=Elkéstem
|előző=[[../Reggel hétkor|← Reggel hétkor]]
|következő=[[../Eladom a könyvem|Eladom a könyvem →]]
|megjegyzés=
}}

Nyolc órakor még homályos a reggel és homályosan bukdácsolnak álmos fejemben a másnap esélyei és minden lehetősége. A középiskolai tanuló élete: nyolc éven át napról napra megújuló harcba szállás, halálos veszedelem: minden reggel pontban nyolckor, a véletlenek és ravasz kelepcék és elhatározó események hullámzó harcterére kiront: sebeket kap, sebeket oszt, néha elvérzik. Másnap újra feltámad, kezdi elölről.

Minden reggel új fegyverzet és új haditerv. Furfangos és végtelenül komplikált megfontolás, amiben százféle ok és okozat kombinálódik.

A fegyverzet ma hiányos: éppen azért gondosan kell összeválogatni. Első óra mennyiségtan. Az irracionális egyenleteknél tartunk, de a múlt órán még nem fejeztük be. Felelés eshetősége 25-27 százalék. Ebben a kis százalékban szerepet játszik az a körülmény, hogy sokan még nem javítottak, s hogy Frőhlich megbízhatatlan jellemű, ingatag és gyenge akaratú ember, aki a múlt órán talán még maga is azt hitte, hogy jövőre tovább magyaráz, és most egyszerre, szinte öntudatlanul, feleltetni kezd. Az emberi lélek mélyén vannak ilyen kóros tünetek, amikkel számolni kell.

Szerdai nap lévén, én istenem, a mennyiségtan után két óra mértani rajz. Hiányzik a szépiám, a görbe léniám is hiányzik, amit pedig ma összeírnak. Guttmann ígért egy gumiguttit, azt elkérem. Vörösmarty Nyelvszépségei. Na, igen Vörösmarty Nyelvszépségei, tudom, tudom: ma ez a tét, kettő vagy semmi. Csak a másik felét néztem még át, de van két tíz perc a magyar óra előtt, az húsz perc, most, míg az iskolába érek, átgondolom magamban az első felét: nyertem tizenöt percet, azalatt beröpülöm Vörösmarty Nyelvszépségeit, elkérem Guttmanntól a gumiguttit, és még a történelmet átszaladom. A füzetem nincs meg. Tanár úr kérem, fiam ma gyengélkedett, a mennyiségtani dolgozatot nem készíthette el. Igen tisztelt tanár úr, fiam gyengéd szervezetének ápolása hosszabb időt vesz igénybe, mely idő alatt háziorvosunk a mennyiségtan-dolgozatoktól való tartózkodást ajánlotta.

Hát ez semmi. Ezek csak olyan ábrándok, megvalósíthatatlan ködképek. A rideg valóság nem az, a rideg valósághoz szívós elszántság és lélekjelenlét kell, és kell hozzá Guttmann megint, akinek a füzetéből öt röpke perc alatt átírom az egészet. Bár mit ér nekem, ha megvan a dolgozat, ha egyszer a kamatos kamatot úgyse tudom, pedig ha felelés van, az csak abból van, az tiszta sor. Ne ábrándozz, hanem cselekedj!

Most pedig, ejnye, jó lesz sietni, ezzel az úrral, aki most szembejön, nyolc óra öt perckor szoktam találkozni. Hát lássuk csak, szedjük össze a gondolatainkat, mert a perc közel van. Szóval: csak a szépia kell és a lénia. Ezzel szemben Vörösmarty, mint tudjuk, klasszikus tisztaságban tartotta a nyelvet, szavai kristályos tökéletességgel - micsinálnak a szavai? Szentisten, hiszen ezt sem tudom, meg kell gyorsan nézni, micsinálnak Vörösmarty szavai kristályos tökéletességgel. És Nagy Lajos! Szentatyám, gyerünk, ne zavarjunk össze mindent. Vörösmarty kristálytiszta szavakkal elkérte Guttmanntól a gumiguttit. De ha Guttmann nem adja? Akkor tisztelt tanár úr, fiam ma gyöngélkedett, és nem bírta elhozni a gumiguttit. Még van egy eset hátra, hogy kigyullad valami, vagy valamelyik tanár meghalt, és hazaküldik utána az egész osztályt.

Na, mi ez? Szívem nyugtalanul kalapálni kezd. A bejárat előtt nem áll senki. Az egész épület gyanúsan, fenyegetően csendes. Csak nem?...

Nem, nem... Az nem lehet. Az csak nem történik velem. Mindenesetre jó lesz sietni.

Az első emeleten csend... Hallgatnak a falak és a lépteim konganak.

Nincs kétség benne. A szörnyű, az elképzelhetetlen megtörtént. Itt már lecsengettek.

Most még csak egy lehetőségem van: talán még nem jött be Frőhlich.

Az üres folyosókon lábujjhegyen lopózom az Osztály ajtaja elé. Fülemet óvatosan tapasztom a kulcslyukra. A lemondás keserű vonása görbíti le ajkam. Odabentről egyhangú csönd beszél mindennél érthetőbben.

Hát ezen már nem lehet segíteni: talán még nem írtak be, lassan benyitok. Frőhlich egyetlen szót sem szól, csak valami kegyetlen elégtétel villan át rajta, míg szerényen és udvariasan bevánszorgok a padomba. Az osztályon az elszörnyedés halk moraja fut keresztül. Frőhlich lassan előveszi óráját és megnézi. Könyveimet belököm a fiókba. Büchner, aki mellettem ül, előrehajlik a tábla felé, az arcán a mennyiségtani tudományok iránt érzett mély és kielégíthetetlen szomjúság lángol: csak én látom, hogy a szája kissé balra húzódik, felém, és a fogai közül csak én hallom a sziszegést:

- Beírtak a hiányzók közé.

Jobbra húzom a szájam. Előremeredek, a matematikai tudományok összességével szemben táplált elfojthatatlan érdeklődés ül ki az arcomra. A fogaim közt sziszegem:

- Tovább megyünk?

Büchner balra sziszeg:

- Nem. Felelés.

[[Kategória:{{BASEPAGENAME}}]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Tanár úr kérem/Eladom a könyvem</title>
    <id>2222</id>
    <revision>
      <id>4381</id>
      <timestamp>2006-08-08T20:43:58Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>elütés jav</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
|szerző=Karinthy Frigyes
|cím=[[../]]
|szakasz=(Eladom a könyvem)
|előző=[[../Elkéstem|← Elkéstem]]
|következő=[[../A jó tanuló felel|A jó tanuló felel →]]
|megjegyzés=
}}

- Ennyi könyvet viszel máma magaddal? - kérdezi apám, s amikor én lemondóan bólogatok, a nagynéném, aki szintén jelen van, németül szidni kezdi az iskolát. Csupa svindler, drága és új könyveket szerkesztenek, amibe semmi új nincs, és rákényszerítik a szülőket, hogy megvegyék.

Bánom is én, csak az utcán legyek. Letérek a Múzeum körútra és a Károly körútra. Ez a mi utcánk: az antikváriumok egész rajvonala. Megyek előre, hónom alá csapom a füzeteket - és a könyvet, a kritikus könyvet kényelmesen átlapozom menet közben, mintha otthon ülnék. Ebben nagy praxisom van; - megyek az iskolába, és az utcán tanulok, még írok is néha.

Tehát lássuk csak. Ez a tavalyi természetrajz, ötödik kiadás, lényegesen javítva, átdolgozva. Lényegesen átdolgoztam magam is - a hátulsó fele levált, annyi baj legyen. Az első fedelen egy mértani rajz. A 178-ik lap, sajnos, hiányzik. Az Ember Csontvázára (87-ik ábra) sajnos, igen kemény ceruzával rajzoltam a cilindert és a szájába csutorát, nem lehetett kiradírozni, - a rozmárra, tavaly, mikor még ifjú voltam, és nem gondoltam a jövőre, oda meg direkte tussal festettem rá a bajuszkötőt. Dörzsöltem, dörzsöltem, az igaz, de mit ér az, a rozmár kilukadt, a bajuszkötő mégis látszik. És vajon melyik beszámíthatatlan, ostoba percemben jutott eszembe, hogy az egész 172-ik lapot kőporral bedörzsöljem, míg vékony lett, mint a selyempapír? Mert hogy az Állatvilági Statisztikai Térkép közepéből egy ötszög alakú, hosszúkás darab hiányzik, az igen, rendben van, arra emlékszem, akkor repülőgépet szerkesztettem, és kellett a kemény papír. De a tartalomjegyzéket igazán nem kellett volna körös-körül kicsipkézni, nehéz, verejtékes munkával, hogy aztán egy vékony pálcikává összesodorjam az egészet, amit képtelenség kisimítani, mindig visszakunkorodik.

Egészben véve azonban igen csinos könyv. Így egy kicsit messziről nézve, félig behunyt szemmel, nagyon takaros, rendes könyv. Na, látszik, látszik, hogy hordták, de azért olyan kedves, szerény, jó könyv. Újonnan 2 korona 70 fillér. Megmagyarázom annak az embernek, hogyha a fedelet leradírozza, eladhatja új könyvnek. Egy kicsit csal, mit tesz az? Ha ő kérdez, egy koronát kérek - ha nem kérdez, csak mond egy összeget, hússzal többet kérek, mint amennyit mondott.

Állok egy-két percig a kirakat előtt, és az üvegen át tanulmányozom a terepet. Kicsi öregember: szemüvegen át néz valami képet. Kilencven fillérért is odaadom. Komoly öreg ember.

Hirtelen nyitok be. Az öreg most beszél valakivel: oldalt néz rám, nem köszön, mikor belépek. Ismeri már az emberét. Nem zavarom, állok türelmesen, köhögök. Egyszerre végtelen, bús kishitűség tölti el a szívem, magamban szelíden, könnyes megadással simogatom az öregember lelkét. Te hideg, kemény öregember; értsd meg a szegény, szegény, szegény diákot, aki hetek óta csüggedten és reménytelenül szeretne már, oh úgy szeretne egy kis törmelékcsokoládét, egy kis gumit, amiből csúzlit lehetne csinálni, egy újrendszerű matricát, egy építhető papírházat - és pénzt, sok pénzt, egy koronát, kettőt, magáért a pénzért, l'art pour l'art. Látod, én értelek téged, te öregember, tudom, én tudom, hogy magadnak is annyiban van, hogy nehéz a dolog nagyon, és hogy ez a könyv piszkos. És látod, én odaadom neked 70 fillérért.

Az öregember közben tovább tárgyal. Hozzám nem szól semmit, értjük mi már egymást: hirtelen kinyújtja oldalt a kezét, és én beleteszem a könyvet. Beszél a vevővel, megforgatja két ujja közt a könyvet, rettenetes undorral kinyitotta... istenem... Igen, éppen a rozmárnál nyitotta ki, és ott van a kőporos oldal. Hatvanért odaadom neki, egye meg.

Lelöki az asztalra.

- Régi kiadás - és szakadt, hiányzik.

A világ elsötétül előttem.

- Ezt használják a Markóba'... mondom vad daccal, elszorult torokkal.

- Tudom. - És tárgyal tovább. Levegő vagyok.

Tétován, percekig állok. Embertelen keserűség ül a mellemen.

- Harmincért odaadom - szólok végre halkan.

Az antikvárius tovább beszélget a vevővel. Két perc múlva felel, mikor már nem is számítottam rá. Negyven fillér - mondja, de nem fordul felém.

Rövid számadás. Ez még a mozira se elég. De a perc elhatározó. Bátran, gyorsan, fejest a helyzetbe - utánam az özönvíz. Hirtelen előkapom a vadonatúj Stilisztikámat, ami ma is kell.

- Ezért mennyit ad?

Összesen egy korona és hatvan fillért fizetnek ki a kasszánál - oh, a Stilisztika kellett neki, a nyomorultnak, a sátánnak, az én idei Stilisztikám, azt elhiszem, kapott utána, elvitte, kikapta a kezemből, nem is volt időm meggondolni.

És most mi lesz?

Mi lesz? Mi lehet? A pénzt itt szorongatom a kezemben.

Holnap visszaveszem a Stilisztikát. Kérek ehhez a pénzhez még egy koronát léniára és visszaveszem.

Holnap elmegyek címet írni, falat hordani. Holnap beállok hajósinasnak.

Holnap visszaveszem a Stilisztikámat.

[[Kategória:Tanár úr kérem]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Tanár úr kérem/A jó tanuló felel</title>
    <id>2223</id>
    <revision>
      <id>4382</id>
      <timestamp>2006-08-08T20:55:01Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>{{fej}}, kategória</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
|szerző=Karinthy Frigyes
|cím=[[../]]
|szakasz=(A jó tanuló felel)
|előző=[[../Eladom a könyvem|← Eladom a köynvem]]
|következő=[[../A rossz tanuló felel|A rossz tanuló felel →]]
|megjegyzés=
}}

A jó tanuló az első padban ül, ahol hárman ülnek: ő a középen, a jó tanuló, Steinmann. Az ő neve nem tisztán egy ember jelzésére szolgál; - szimbólum ez a név, ahány fiú az Osztályban, annyi apa ismeri otthon ezt a nevet. &quot;A Steinmann miért tudja megtanulni?&quot; - kérdezi otthon harminckét apa harminckét fiútól. &quot;Kérd meg Steinmannt, hogy magyarázza meg&quot;, mondja az apa, és a fiú valóban megkéri a Steinmannt. A Steinmann mindent tud előre, még mielőtt megmagyarázták volna. Matematikai lapokba dolgozik, és titokzatos szavakat tud, amiket csak az egyetemen tanítanak. Vannak dolgok, amiket mi is tudunk, de ahogy Steinmann tudja, az a biztos, az az egyedüli helyes, az az Abszolút.

Steinmann felel.

Ez különleges, ünnepélyes pillanat. A tanár sokáig nézte a noteszt; halálos feszültség remeg az Osztály felett. Mikor később a francia rémuralom történetét olvastam, mikor a Bicêtre foglyai közül előszólítják a halálraítélteket: mindig így tudtam csak elképzelni. Az agyak utolsó, véres erőfeszítésben kapkodnak lélegzet után - még van két másodperc, azalatt mindenki villámgyorsan elmondja magában a mértani haladvány tételeit. Tanár úr, én készültem, mondja az ember magában. Tanár úr, fiam tegnap gyöngélkedett. Az egyik lehajol a füzete fölé, mint a strucc, hogy ne lássák. A másik merőben szembenéz a tanárral, szuggerálja. A harmadik, idegember, egészen elernyed, és behunyja a szemét: hulljon le fejére a bárd. Eglmayer, az utolsó padban egészen elbújik Deckmann háta mögé, ő nincs is itt, köszöni szépen, nem tud semmiről, őt írják be a hiányzók közé, töröljék ki az élők sorából, őt felejtsék el, béke poraira, ő nem akar részt venni a közélet küzdelmeiben.

A tanár kettőt lapoz, a K betűnél lehet - Altmann, aki az év elején Katonára magyarosította a nevét, e percben mélyen megbánta ezt az elhamarkodott lépést. - De aztán nagyot lélegzik: egyszerre megállnak, és a tanár becsukja a noteszt.

- Steinmann! - mondja egészen halkan és kivételesen.

Nehéz, felszabadult sóhaj. Kivételes, ünnepélyes hangulat. Steinmann gyorsan feláll - a mellette ülő kiugrik a padból, szerényen és udvariasan áll, míg a jó tanuló kimászik a padból: mint egy testőr, néma és mellékes dekoratív szereplője egy nagy eseménynek.

Maga a tanár is ünnepélyes. Oldalt ül le a székre, és összetett ujjakkal gondolkodik. A jó tanuló a táblához megy, és kezébe veszi a krétát. A tanár gondolkodik. A jó tanuló erre felkapja a spongyát, és sebesen törülni kezdi a táblát: ebben végtelen előkelőség és önérzet van, ezzel azt akarja jelezni, hogy ő ráér, hogy neki nem kell most törni a fejét, ő nem fél, ő mindig készen van, ő addig is, míg a felelés kezdődik, valami hasznosat akar csinálni a társadalomnak, ő ráér gondolni a köztisztaságra és az emberiség békés fejlődésére, és letörüli a táblát.

- Hát - mondja a tanár, és gondolkodva húzza a szót -, majd valami érdekes példát veszünk...

A jó tanuló udvariasan és végtelen megértéssel köhög. Természetesen, valami érdekes példát, az érdekes helyzetnek megfelelőt. Most úgy néz a tanárra, komolyan és melegen, mint egy szép grófnő, akinek egy gróf megkérte a kezét, és mielőtt válaszolna, megértéssel és rokonszenvvel mélyen a gróf szemébe néz, jól tudva, hogy e tekintet elbűvöli a grófot, s a gróf remegő boldogsággal sejti, hogy a válasz kedvező lesz.

- Vegyünk egy kúpot... - mondja a gróf.

- Egy kúpot - mondja Steinmann, a grófnő. De már ezt is úgy tudja mondani, ez a Steinmann, annyi megértéssel, olyan okosan: csak ő tudja, mennyire kúp az, amit veszünk. Én, Steinmann, a legjobb tanuló az egész osztályban, veszek egy kúpot, mivel engem, mint az erre legalkalmasabbat, megbízott a társadalom. Még nem tudom, miért vettem a kúpot, de nyugodtak lehettek mindannyian, bármi történjék ezzel a kúppal, én is ott leszek a helyemen, és megbirkózom vele.

- Különben - mondj a tanár hirtelen -, vegyünk inkább egy csonka gúlát.

- Csonka gúla - ismétli a jó tanuló, ha lehet még értelmesebben. Ő a csonka gúlával éppen olyan határozott, barátságos, bár fölényes viszonyban van, mint a kúppal. Mi neki egy csonka gúla? Ő nagyon jól tudja, őt nem lehet félrevezetni, a csonka gúla is csak olyan gúla, mint más, normális gúla, egyszerű gúla, amilyent egy Eglmayer is el tud képzelni - csak le van vágva belőle egy másik gúla.

A felelés rövid ideig tart. Félszavakban beszélnek egymással, értik egymást, lassanként intim dialógus alakul ki a tanár és a jó tanuló közt: mi már nem is értjük, ez az ő kettejük dolga, két rokon lélek, mely itt előttünk egyesül, a differenciálegyenletnek éteri légkörében. Egy mondat közepén eszmél rá a tanár, hogy miért is beszélgetnek ők, hogy ez felelés, az előmenetel megítélése. A jó tanulónak be se kell fejezni ezt a mondatot. Minek befejezni? Maradt-e szemernyi kétség afelől, hogy be tudja fejezni?

A jó tanuló szerényen és illedelmesen ül le. A következő percben már roppant érdeklődéssel figyeli a következő felelő szánalmas dadogását: egy szónál gúnyosan és diszkréten elmosolyodik, és a tanár tekintetét keresi lopva, hogy még egyszer összenézzen vele, és a tanár lássa, hogy ő, bár nem szól, arcizma se rándul: e gúnyos mosolyban jelezni óhajtja, mennyire tisztában van vele, milyen marhaságot mondott a felelő, és hogy mit kellett volna felelnie.

[[Kategória:Tanár úr kérem]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Tanár úr kérem/A rossz tanuló felel</title>
    <id>2224</id>
    <revision>
      <id>4386</id>
      <timestamp>2006-08-08T21:05:07Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>nyilak fordítva</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
|szerző=Karinthy Frigyes
|cím=[[../]]
|szakasz=(A rossz tanuló felel)
|következő=[[../A bukott férfi|A bukott férfi →]]
|előző=[[../A jó tanuló felel|← A jó tanuló felel]]
|megjegyzés=
}}

Nem, mára nem lehetett számítani, igazán. Hiszen számított rá, persze hogy számított, sőt múlt éjjel álmodott is ilyesfélét: de álmában magyarból hívták ki, igaz, hogy úgy volt, mintha a magyart is a Frőhlich tanítaná. Álmában elintézte az egész kérdést, a párhuzamos vonalakról felelt, egyfelesre.

Mikor kimondják a nevét, nem hisz a füleinek, körülnéz: hátha csoda történik, hátha csak agyrém, nyomasztó lidércnyomás volt, hogy ez az ő neve, és most felébred ebből az álomból. Aztán egy csomó füzetet felkap a padról. Míg végigmegy a kis utcán, a padsorok közt, ezt gondolja: &quot;Ápluszbészerámínuszbé egyenlő ánégyzetmínuszbénégyzet.&quot; Ezt fogja kérdezni. Biztosan ezt fogja kérdezni. &quot;Ha nem ezt kérdezi, átmegyek különbözeti vizsgával a polgáriba, és katonai pályára lépek.&quot;

Közben megbotlik, és elejti a füzeteket. Míg a földön szedeget, háta mögött felzúg az obligát nevetés, amit ezúttal senki se tilt be: a rossz tanuló törvényen kívül áll, rajta lehet nevetni.

A tanár leül, és maga elé teszi a noteszt. Ránéz. A rossz tanuló görcsösen mondogatja magában: &quot;ápluszbészer...&quot; veszi a krétát. A tanár ránéz.

- Készült? - mondja a tanár.

- Készültem.

Ó igen, hogyne készült volna. A halálraítélt is elkészül: felveszi az utolsó kenetet, és lenyíratja a haját.

- Hát akkor írja.

A rossz tanuló a tábla felé fordul.

- bénégyzetmínuszpluszmínusznégyzetgyökbémínusznégyácészerkétá.

És a rossz tanuló engedelmesen írni kezdi és mondja utána a számokat. Írja, írja, mint Ágnes asszony, tudja, miről van szó, látja a tételt &quot;éppen úgy, mint akkor éjjel&quot;, mikor elaludt mellette, és fogalma se volt róla, mit jelent az egész. Igen, ez az, homályosan sejti, valami másodfokú egyenlet - de hogy mi lesz ebből.

Szép lassan és kaligrafikusan ír. A négyesnek a szárát vastagítja - a vonalból, ami törtet jelent, gondosan letörül egy darabot, ehhez külön elmegy az ablakig a spongyáért. Időt nyer ezzel. Hátha csöngetnek addig. Vagy valami lesz. Úgyse sokáig szerepel ő itten a dobogón. Ezt még felírja, az egyenlőségjelet is szép lassan felrakja - igen, ezt még úgy csinálja, mint más, felsőbb lények, mint egy jó tanuló. Felírja még &quot;á2&quot;. A katonaiskolában nagyon korán kell felkelni, villan át az agyán, hirtelen. De aztán hadnagy lesz az ember. Esetleg kimegy Fiuméba.

Közben szép lassan ír - még mindig nem írta le. Hozzá nem értő ember, aki ezt a jelenetet figyeli, azt hiszi, valami jó tanuló felel. De a szakértő tudja már, mit jelent az, mikor valaki ilyen határtalan gonddal rajzolja a kettes farkincáját. Halálos csend körös-körül. A tanár nem mozdul. Most beszélni kell.

- A másodfokú egyenlet... - kezdi értelmesen és összehúzott szemmel, és mélységes figyelemmel nézi a táblát.

- A másodfokú egyenlet... - ismétli olyan ember modorában, aki nem azért ismétli a szót, mintha nem tudná, mit akar mondani, hanem inkább azért, mert rengeteg mondanivalója közül a leghelyesebbet, a legfrappánsabbat, a legtökéletesebbet válogatja és mérlegeli.

De a tanár, ó, a tanár már tudja, mit jelent ez.

- Készült? - mondja keményen és szárazon.

- Tanár úr kérem, én készültem.

Ezt bezzeg villámgyorsan mondja: véres dac, lázadó kétségbeesés remeg a hangjában.

Tanár (széles gesztussal): - Hát akkor halljuk.

A rossz tanuló nagy lélegzetet vesz.

- A másodfokú egyenlet az elsőfokú egyenletből származik oly módon, hogy az egész egyenletet megszorozzuk...

És most beszél. Valamit beszél. A második mondatnál arra számított, hogy félbeszakítják - lopva néz a tanár felé. De az mozdulatlan arccal néz, se azt nem mondja, hogy jó, se azt, hogy rossz. Nem szól. Pedig a rossz tanuló nagyon jól tudja, hogy nem lehet az jó, amit ő beszél. Hát akkor miért nem szól a tanár? Ez rettenetes. A hangja reszketni kezd. Egyszerre látja, hogy a tanár felemeli a noteszt. Erre elsápad, és szédítő gyorsasággal kezdi:

- A másodfokú egyenlet úgy származik az elsőből, hogy végig... Tanár úr kérem, én készültem.

- Polgár Ernő - mondja hangosan a tanár.

Mi ez?

Már egy másikat hívtak ki? Ővele végeztek? Mi ez? Álmodik?

- A másodfokú egyenlet... - kezdi újra, fenyegetően.

Polgár Ernő fürgén kijön, és a tábla másik végén már veszi a másik krétát.

- A másodfokú... Tanár úr kérem, én készültem.

Senki sem felel. És most ott áll, egyedül a tömegben, mint egy szigeten. De még nem megy helyre. Neki nem mondták, hogy menjen helyre - odvas és züllött, kitaszított szívvel áll ott -, neki nem mondták, nem mondták. Ő még felel. Most végigmenjen, újra, a padsorok közt? Nem, inkább áll, hülyén: keze dadogva babrál a táblán, a félbemaradt egyenlet roncsai közt, mint a lezuhant pilóta, a motor megpattant hengerei fölött. A másik fiú közben már felel is. Valami párhuzamos vonalakról beszél - ez is olyan idegen és furcsa... mint minden... amivel itt évek óta foglalkoznak körülötte... foglalkoznak vidáman és ruganyosan és hangosan... és amiből ő soha nem fogott fel semmit... néhány mondatot jegyzett meg eddig, s azokon úszott...

És így áll most, még áll, reménykedik, udvariasan figyeli, amit a másik beszél... néha helyeslően bólint, legalább ezzel jelzi, hogy ő készült, ő tud... néha bátortalanul meg is szólal, abban az illúzióban ringatja magát, hogy őt kérdezték, de csak halkan, hogy ne küldjék helyre... aztán szerényen elhallgat és figyel... előrehajol, részt vesz a felelésben, odaadja a krétát, buzgólkodik a felelő körül, még súg is neki, hangosan, nem azért, hogy segítsen, de hogy a tanár lássa, hogy ő súg, tehát ő tud... Egyszóval: nem adja meg magát.

Egyszer aztán minden ereje elhagyja, elhallgat, és még egyszer a katonaiskolára gondol. Elboruló elméjében, mint távoli szavak, verődnek vissza a zajok... a kréta ropogása... elfolynak az arcok, és egy pillanatra világosan látja a végtelent, amelyről e percben jelentette ki a felelő, hogy ott a párhuzamos vonalak találkoznak. Látja a végtelent... nagy, kék valami... oldalt egy kis házikó is van, amire fölül fel van írva: &quot;Bejárat a negyedik végtelenbe.&quot; A házban fogasok vannak, ahol a párhuzamos vonalak leteszik a kalapjukat, aztán átmennek a szobába, leülnek a padba, és örömmel üdvözlik egymást... a párhuzamos vonalak, igen... a végtelen, a megértés, a jóság és emberszeretet osztályában, ahová ő soha eljutni nem fog... ama &quot;felsőbb osztály&quot;, melybe &quot;elégtelen eredmény miatt fel nem léphet&quot; soha.

[[Kategória:Tanár úr kérem]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Tanár úr kérem/A bukott férfi</title>
    <id>2225</id>
    <revision>
      <id>4387</id>
      <timestamp>2006-08-08T21:08:17Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>fej, kat</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
|szerző=Karinthy Frigyes
|cím=[[../]]
|szakasz=(A bukott férfi)
|előző=[[../A rossz tanuló felel|← A rossz tanuló felel]]
|következő=[[../Magyar dolgozat|Magyar dolgozat →]]
|megjegyzés=
}}

A bukott férfi hosszan álldogált a tanári szoba ajtaja előtt. Már mindenki hazament, egyenként szállingóztak a tanárok is. &quot;Alászolgája&quot;, mondja udvariasan hússzor egymás után és meghajtja a fejét. Ő azonban Schwickert várja, ó igen, már tizenegy óta várja Schwickert, akivel röviden és nyugodtan és érctelen hangon fog beszélni. &quot;Tanár úr&quot;, ezt mondja majd Schwickernek, &quot;egy ember életéről van szó. Nem akarom, hogy szerencsétlenség történjen, tanár úr, ezt Ön sem akarhatja. Ön nagyon jól tudja, hogyan történt a dolog - beszéljünk férfiasan, nyíltan, ember az emberhez. Én akkor, igen, Ön tudja mikor, mikor azt mondtam, hogy Nyolcadik Henrik, magam is tudtam, hogy nem Nyolcadik Henrik, hanem Harmadik Richárd, s már a következő pillanatban ki is igazítottam volna, mert Nyolcadik Henrik csak úgy kicsúszott a szájamon. De Ön - nem bírálni akarom Önt, csak hidegen megállapítom a tényt - Ön azonnal leültetett engem. Ne vizsgáljuk, hogy törvény és szokás szerint tette-e ezt - én azt akarom, hogy egymás közt intézzük el ezt az ügyet. Bemegyünk ide a tanáriba, Ön áthúzza az elégtelent, és alul ezt a mondatot &quot;Osztályismétlésre utasíttatik&quot;. Aztán elválunk egymástól, mint férfi férfitől. Ön talán csodálkozik, hogy ilyen szokatlan hangon hall beszélni - nos, hagyjuk ezt. Hogy Önök engem félreértettek, azt, jól tudom, zárkózott természetemnek köszönhetem - nem volt okom nyilatkozni eddig, és mit beszélhettem egy olyan környezetben, mely még nem érthet meg engem?&quot; Így fog beszélni a bukott férfi, és Schwicker, aki meghökkenve hallgatta végig, egyszerre megáll, mélyen a szemébe néz, majd kipirul és hirtelen a kezét nyújtja. &quot;Neugebauer - mondja Schwicker -, elég. Én értem önt. Adja ide azt a bizonyítványt. Ön rideg embernek hitt engem - de én nem tudtam eddig, kivel van dolgom, Neugebauer.&quot;

Igen, a bukott férfi így fog beszélni Schwickerrel. Miért hát, hogy a bukott férfi mégis riadtan húzódik vissza, valahányszor nyitják az ajtót? Már kettő felé jár az idő, és ő tizenegyre hazaígérkezett a bizonyítvánnyal - jó volna, ha Schwicker jönne már - vagy miért volna jó? Hiszen ő nem is akar hazamenni - van neki hazája, a bukott férfinak?

De íme, itt jön Schwicker... igen, beszél hátrafelé valamit, most nem lehet megszólítani. Most se, most megy a lépcső felé - gyerünk utána, majd a lépcsőn. Nem, a lépcsőn mégse lehet, annak semmi formája - majd a portás ajtaja előtt. De a portás kint áll az ajtóban, nem lehet... itt nem lehet... De mi ez, hiszen mindjárt kimegy a kapun és aztán...

- Kérem szépen, tanár úr... tanár úr kérem...

- Na, mi az? Mit akarsz?

- Kérem szépen, tanár úr... itt az van... itt az van...

- Mi van? Hogy hívnak?

- Neugebauer.

- Ja, te nálam megbuktál! Na csak eriggy haza, aztán majd készülj a pótvizsgára.

- Igenis, tanár úr.

- Nem fog megártani egy kis tanulás a szünidőben.

És Neugebauer udvariasan vigyorog.

- Igenis, tanár úr. Alászolgája.

- Szervusz.

A bukott férfi hajlong, és megindul a körúton. Nem sok értelme van annak, hogy megindult, mert ugyan hova menjen? A Schwickerrel való beszélgetés csak valami fásult, tompa érzést hagyott maga után, nem csalódottságot. Hiszen nyilvánvaló volt, hogy így lesz, hiszen ő nem is akart Schwickerrel beszélni, mi dolga van neki ezekkel? Mi van még hátra? No igen. Néhány utca, amin végigmegy - néhány bolt - néhány fanyar, férfias gondolat az élet ostobaságáról, az emberek hitványságáról - aztán ez a kis dolog. Hagyjon hátra valami írást? Minek? Talán egypár sort, így: &quot;Inkább vagyok első Uticában, mint Rómában a második...&quot; hm, biztosan Uticában mondta ezt Caesar? Nem, nem biztos, hogy ott mondta... ott valami más történt, tudta, de elfelejtette... majd így írja &quot;Inkább vagyok a halálban a második, mint az életben az első...&quot; igen, ez biztosan nagyon szép; bár ő nem nagyon érti, de azok majd, azok érteni fogják... a nyomorultak... bár csak értsék. Inkább vagyok a sírban az első...

A bukott férfi szeme előtt színes, szivárványos felhőcske ugrál, a torka elszorul, és csak most veszi észre, hogy az egész idő alatt, míg ezeket elgondolta, majdnem hangosan énekelgette magában a tornaünnepély indulójának a tenorját, amit betanult

»Fel hazánk hű nehem-zehe-déke.
  Itt a pálya, itt a tér, -
  Ittatér!«

Ezt énekelte, közben ugrált, és viaszosvászon táskájával a falakat csapkodta. Azonkívül pedig valami nyugtalan érzése is volt, mintha elfelejtett volna valamit, amit pedig előbb el kell intézni. Mi is volt az, istenem, mi volt, pedig ma reggel nagyon elhatározta. Üveglénia... nem, gőzturbina... nem, hisz arról nem is álmodhat egyelőre, míg az öt forint együtt nincs, pedig az mikor lesz! Legföljebb jövő elsején... aha, tudja már, ceruzahegyező... és, és még valami, mustkolbász.

Mustkolbász! a nyál összefolyik a szájában. Milyen furcsa neve van, mi lehet az? olyan barna, bütykös valami, ott lóg a csemegekereskedésben - de túlvilágian jó lehet, must is, kolbász is. Egyelőre ezt, mindent nem lehet egyszerre - a kocsonyás pisztráng, az még a jövő zenéje. Mennyi pénze van, lássuk csak. Itt van nyolc, emitt négy hatos, meg hat krajcár is és egy fillér, azt esetleg el lehet sütni krajcárnak. Összesen közel három korona.

Két perc múlva megvan a ceruzahegyező, s további két perc múlva a bukott férfi ott áll a csemegekereskedésben. &quot;Ebből harmincér&quot;, mondja, és piszkos kis ujja reszket, amint kinyújtja, a torka meg lüktet. Hirtelen elszánás, halálos könnyelműség önti el, megmámorosodik. &quot;Meg húsz deka törmelékcsokoládét is kérek... Azt hiszem, elég... meg kérek húszér ementálit is... meg huszonötér abból a vörösből... lazac?... kérek abból is...&quot;

Mindent külön, csinosan becsomagolnak, és ő hagyja, bár tudja jól, hogy nem érdemes, hiszen a legközelebbi kapu alatt úgyis felbont mindent. Két korona öt... tessék... néhány fillért visszakap.

A kapu alatt felbont mindent, és a zsebébe gyűri. Kezdi az ementálin, vastag darabokat tör le, bent a zsebben, és hirtelen dugja a szájába, majd megfúl, kivörösödik. Aztán a mustkolbászt eszi meg... aztán a lazacot... Mintha köveket raktak volna a gyomrába. Mindegy, vesszen minden, következik a törmelékcsokoládé, az jó, az meleg és édes és omlós. Ez is megvan, de most milyen nehéz a gyomra... most valami könnyű kellene... ami felüdíti, felfrissíti. &quot;Hogy ez a narancs?&quot; persze drága, az utolsók közül, mindegy. Mi van még? Kilenc krajcár maradt, mihez kezdjen vele? &quot;Kérek kilencér törökmészt.&quot;

És most itt megy ő, a bukott férfi, a Nefelejcs utcában - hogy került ide? Mindegy. Megy, megy a hosszú Nefelejcs utcán, benéz a kapuk alá, nehéz érzéssel belül... és nem tudja, a gyomra nehéz-e, vagy a szíve. Benéz a kapuk alá, rágja a törökmézt, csak rágja... körös-körül halálos üresség, céltalan élet, hideg igaztalanság. Valami jajongó, egyforma hang kíséri, végtelenül, makacsul, lerázhatatlanul... jajongó, pokoli gyötrelemmel.

»Fel hazánk hű nehem-zehe-déke...«

Kínlódva rágja a ragacsos, foghoz tapadó csirizt, és a nyála és a könnye fuldoklón csorog le a torkán.

[[Kategória:{{BASEPAGENAME}}]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Tanár úr kérem/Magyar dolgozat</title>
    <id>2226</id>
    <revision>
      <id>4898</id>
      <timestamp>2006-08-30T15:15:15Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>kat jav</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
|szerző=Karinthy Frigyes
|cím=[[../]]
|szakasz=(Magyar dolgozat)
|előző=[[../A bukott férfi|← A bukott férfi]]
|következő=[[../Röhög az egész osztály|Röhög az egész osztály →]]
|megjegyzés=
}}

== Háromnegyedes dolgozat ==

Petőfi lírai költészete

Petőfi Sándor, a világhírű nagy magyar költő, mint lírikus is kiváló helyet foglal el ebben a tejjel-mézzel folyó Kánaánban, melyet oly gyönyörűen jellemzett leíró költeményeiben.

Petőfi lírai költészetében legfontosabb a szubjektivitás, azonban Arany Jánosnál inkább az objektivitást látjuk túlsúlyra vergődni.

Míg Petőfinél olyan szépen domborodik ki a naiv, népies hang, addig Arany Jánosnál a népies hang háttérbe szorul, és helyét a nyelvszépség foglalja el, amely különben Petőfi gyönyörű költeményeiben is föllelhető.

Petőfi lírai költeményeiben a következő szépségeket találjuk, úgymint: 1. népies egyszerűség, 2. nemzeti hazafiság, 3. trópusok és figurák, 4. fiúi szeretet anyja iránt, 5. szerelmi költészet stb.

Petőfi mindig a szubjektivitásra törekedett, és célját a legnagyobb mértékben el is érte, mert költeményei utat találnak a legegyszerűbb nép szívébe éppenúgy, valamint a paloták ragyogó és fényben úszó csarnokaiba is!...

Költeményeiben az aranykalászos, gyönyörű nagy magyar Alföldet látjuk megénekelve, melyet nála kívül senki oly szépen jellemezni nem volt képes, mint ahogy maga is írja gyönyörű költeményében, mely így kezdődik

&quot;Szép vagy Alföld, legalább nekem szép...&quot;

Mindazonáltal Petőfi nemcsak az Alföldet bírta jellemezni, de azonban a Tiszát is és a &quot;jó öreg kocsmáros&quot;-t, aki alatt saját atyja értendő.

Egy másik költeményében még inkább kidomborította az egyszerűséget, midőn a juhász oly szamáron megy, melynek alacsonysága következtében a juhász lába a földig ér. Egyszer csak hallja, hogy haldoklik a juhász babája, s hazasiet azonnal, hogy még életben találja, de azonban csak halottat talál. Elkeseredésében mi telhetett a juhásztól, tehát botjával nagyot üt a szamár fejére. Mily csodaszépen látjuk itt ugyebár az egyszerűséget, mellyel a juhász a szamár fejére üt elkeseredésében!!...

Vannak Petőfinek viszont költeményei, melyekben ő ellentétet állít be, például &quot;Befordultam a konyhába...&quot; című költeményében, midőn azt írja, hogy az ő égő pipája kialudott, míg ellenben alvó szíve meggyulladott. Míg előbb pipája égett, most szíve ég, mely viszont azelőtt aludott. Már ezen is láthatjuk az ellentétet.

Ez Petőfi lírai költészete, mely az egész világ költői között nagy szerepet játszik ennek a gyönyörű aranykalászos nemzetnek dicsőségére!!...

Skurek Ferenc
VI. b. o. t.

 
== Egyfeles dolgozat ==

Petőfi és a líra

1823 Szilveszter éjszakáján vagyunk! Odakünt apró pihékben szállingózik a hó.

De bezzeg nagy öröm dagasztja keblét a helybeli mészárosnak, kinek Kiskőrösön gyermeke született Szilveszter szent éjszakáján.

Egészen kicsi csecsemő. Fekete szemeivel, melyek még gondtalanul bámulják a szegényes szoba nyirkos gerendáit, most anyjára pillant s nem tudja róla levenni a tekintetét... Az anya szeretetteljes bensőséggel hajol a gyermek fölé s az igazi anyákat jellemző gondossággal igazítja meg a bölcső kemény (?), de fehér vánkosait...

Mit sejt ezen anya?

Ezen anya nem sejti még, hogy a parányi bölcsőben az egykor nagy Petőfi Sándor piheni ártatlan gyerekálmait...

Petőfi!

Midőn e szót leírom, ezer emlék rajzik fel lelkesült agyamban!!... Gyönyörű költemények zengenek-bonganak, melyeket oly lelkesen, kipirult arccal olvasgattunk otthon szerető szüleink körében s az iskolában, ahol nagyra becsült tanárunk oly szépen magyarázta el a költemények rejtett szépségeit. S lelki szemeink előtt, míg a magyarázatot hallgattuk, mintegy álomkép vonult el a napsugaras Alföld, a kis tanya, a betyár, a juhász és a szamár. De ki győzné felsorolni!...

Petőfi lírai költészetében a szubjektív, az alanyi elem lelkesíti legjobban szívünket, míg Aranynál a komoly, objektív hang késztet férfias bölcselkedésre.

Petőfi, mi nagy költőnk, mi büszkeségünk, egyik kezedben lanttal, másik kezedben csatabárddal, nyugodj békében a segesvári harctér elfedett hantjai alatt korhadó sírhelyeden...!

Goldfinger Rezső
VI. b. o. t.

[[Kategória:Tanár úr kérem]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Tanár úr kérem/Röhög az egész osztály</title>
    <id>2227</id>
    <revision>
      <id>4389</id>
      <timestamp>2006-08-08T21:13:16Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>kat, fej</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
|szerző=Karinthy Frigyes
|cím=[[../]]
|szakasz=(Röhög az egész osztály)
|előző=[[../Magyar dolgozat|← Magyar dolgozat]]
|következő=[[../Kísérletezem|Kísérletezem →]]
|megjegyzés=
}}

Az ördög bújt az osztályba. Reggel, mikor bejöttünk, új szemétládát találtunk. Szép, nagy szemétláda, politúros. Azonnal kiderült, hogy egész kényelmesen el lehet férni benne.

A szemetet természetesen kiszedjük belőle, és szépen eltrancsírozzuk a tetején. Ehhez művészi ösztön kell. Körös-körül egyenlő távolságban kenyérbelek jönnek: közepére, mint valami dísztárgy, egy nagy darab szalonnahéj. Mindenki rendez valamit: régi vasakat, tollszárakat viszünk a szemétkiállításra, amit belépődíj mellett mutogat a Deckner.

A második tíz percben váratlanul kitör a cédularagasztás. Először Kelemen hátán jelenik meg egy rövid jelentés, mely tudtul adja, hogy az illető önmagát &quot;szamár&quot;-nak minősíti, s ezt minden külön értesítés helyett állandóan reklamírozni óhajtja. Kelemennek aztán bizalmasan megsúgja valaki, hogy elhatároztuk, hogy cédulát ragasztunk Roboz hátára, Kelemen röhög magában, és csakhamar feltűz egy hasonló cédulát Roboz hátára. Roboz már öt perce röhög velünk együtt Kelemen céduláján. Kelemen már fuldoklik, hunyorog a szemével - a röhögés nő, dagad, egyre vidámabb lesz, orkánná fajul -, de minél jobban röhögnek ők egymáson, mi annál jobban röhögünk őrajtuk.

Aztán a következő dolgot találja ki valaki. Az ember odamegy például Auerhez, aki szorgalmasan ír valamit; lihegve nekiszalad, lázasan, örömtől feldúlt arccal - kapkodó hangon karon ragadja. &quot;Gyere, gyere, gyorsan...!&quot; fuldokol és viszi magával. Auer kapkod, nem érti. &quot;Na mi az, mi az, mi történt, hová?&quot; kérdi izgatottan és ijedten, és szedi a lábát. A másik nem felel, lihegve cipeli, keresztülvonszolja a folyosón, felrohan vele a harmadik emeletre. Auer agyán villámgyors iramban többféle lehetőség mozgóképe száguld. A nagybácsija jött meg Amerikából. Az igazgató hívatja, mert konferencia volt, és ott végre megállapodtak a tanárok, hogy ez az Auer egészen kivételes, érthetetlen zseni, amilyent egy században egyet szül csak a korszellem, és azért rögtön ki kell adni neki az érettségi bizonyítványt és ezer korona ösztöndíjat egy nagy beszéd kíséretében, amit a tanári szobában tart az igazgató. A kultuszminiszter hívatja, aki itt van a tanáriban, direkt miatta jött, mert valaki beküldte neki Auer legutóbbi magyar dolgozatát, amit könnyek között felolvastak az országházban, és Auerrel most kezet akar fogni a kormány képviselője. A szabadkézi-tanár hívatja, mert egy gazdag mecénás meglátta az ő &quot;Stilizált levélalak&quot; című szépiarajzát, és harmincezer koronáért meg akarja venni a városligeti Feszty-körkép helyére, amit most elárvereztek. Húszezerért is odaadom, gondolja még hirtelen Auer, amint lihegve felérnek a negyedik emeletre. Ott egyszerre a hírvivő, aki eddig egy szót se szólt, elereszti Auer karját, és szép lassan megindul lefelé. Auer csudálkozva utánafordul, a lépcső alján már ott áll az egész osztály és röhög. Auer egy percig áll, marhák, mondja, aztán dühösen indul, szégyenszemre lefelé, két perc múlva már ő röhög legjobban, mikor Robozzal csinálják végig ugyanazt.

Közben Wlach a táblára lerajzolta Kökörcsin tanár urat, alsónadrágban, de különben cilinderrel a fején, amint II. Józsefnek jelentést tesz az Osztály magaviseletéről. II. József az orrát piszkálja, és egy üveg Zacherlint nyújt át Kökörcsinnek, aki köszöni alássan, és jót húz az üvegből.

Zajcsek ordít, hogy őt nem hagyják tanulni, végre fogja magát, beül az új szemétládába, magára húzza a fedelet, és orrhangon énekel. Wlach jelt ad, egyszerre mindenki elhallgat és feláll. Zajcsek rémülten dugja ki fejét, azt hiszi, a tanár jött be. Vad röhögés. Zajcsek megvetően kiköp a ládából, és undorral magára húzza a fedelet.

Hanem most tényleg belép Kökörcsin. Halálos csend: egyszerre mindnyájunknak eszébe jut Zajcsek, aki a szemétládában ül. De Zajcsek másodszor már nem hagyja becsapni magát, nem mozdul.

És most rettenetes óra következik. Az egész osztály egyetlen, hullámzó rekeszizom, amit képtelen erőfeszítéssel szorít le a halálos röhögés. A fojtott röhögés forróláza lüktet a vérvörös arcokon, és a halántékok kidagadnak. Mindenki a pad fölé hajol. A csönd, melynek fenekén egy esetleges kipukkadás borzasztó réme vonaglik, ingerlően zúg a fülünkben. És vannak elszánt, vakmerő gazemberek az utolsó padokban, akik még feszítik a kritikus hangulatot. A kis Löbl lebújt a padok alá, négykézláb mászkál kényelmesen, körös-körül mászta az osztályt, és egyenként megfogta a lábunkat. A szemétláda gyanúsan mozog. Kökörcsin emelt hangon fejtegeti II. József érdemeit; hátulról meglöknek, egy hang súg rekedten a fülembe &quot;vigyázz, jön a pad alatt Löbl, már a negyedik pad alatt van!&quot; Mindenki felhúzza a lábát a padra: a szájunk reszket a röhögéstől, kétségbeesetten próbálok figyelni, hogy másra tereljem a fantáziámat. Kökörcsin lelkesen magyarázza, milyen szép dolog volt II. Józseftől, hogy egy tollvonással visszavonta összes rendeleteit. Az anyja második Jóska!! - mondja Eglmayer az utolsó percben hihetetlenül mély gyomorhangon. Auer élesen felszisszen: - Löbl most ért odáig, és belecsípett. Nézd, mondja valaki mellettem, Kökörcsin egyik lába rövidebb, mint a másik.

A szemem majd kiugrik. Most... most vége... még egy pillanat... robban... Ebben a percben a tanár a következő viccet csinálja:

- Auer... mit mozgolódik maga, mint egy sajtkukac?

Soha még bohózatírónak olyan hatása nem volt közönségére. Mint gátját áttépő áradat: harsan fel a röhögés. Percekig röhögünk, felszabadulva, hörögve. A tanár csodálkozva néz, és elnézően mosolyog - magában megállapítja, hogy milyen frappáns és ellenállhatatlan humora van neki.

[[Kategória:Tanár úr kérem]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Tanár úr kérem/Kísérletezem</title>
    <id>2228</id>
    <revision>
      <id>4390</id>
      <timestamp>2006-08-08T21:19:50Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>kat, fej</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
|szerző=Karinthy Frigyes
|cím=[[../]]
|szakasz=(Kísérletezem)
|előző=[[../Röhög az egész osztály|← Röhög az egész osztály]]
|következő=[[../Magyarázom a bizonyítványom|Magyarázom a bizonyítványom →]]
|megjegyzés=
}}


A mágnesesség és villamosság mágikus jegyében folyt le november. A fizikaterem asztala állandóan tele van gépekkel, korongokkal, elemekkel, induktorokkal és dinamókkal. Borzasztó dolgok történtek: Pollákovics ráállt egy üveglábú zsámolyra, mire beleeresztették a villamosságot, mire Pollákovicsból szikrák pattantak ki, és a haja égnek meredt. Müller elmagyarázta, hogy Pollákovics mint emberi test, jó vezető. Pollákovics szerényen és áhítattal állt a zsámolyon, mint ahogy egy jó vezetőhöz illik, és lelke mélyén homályos örömmel villant át az elektromos áram szárnyain, hogy Müller ezek után feltétlenül kijavítja kettesre a háromnegyedét - hiszen nem lehet ő rossz tanuló, lám milyen szépen átvezette a villamos áramot is -, zavarosan olyan érzése van, hogy aki nem érti a fizikát, azon nem megy át a villamos áram, mely a tanár úr szolgálatában áll, és mint ilyen, tisztában van a helyzettel és az osztálykönyvvel.

Hazamenet hatér veszek egy mágnesvasat. Ámulatos dolgokat tud a mágnesvas, de nem vagyok megelégedve az eredménnyel. Már útközben elhatároztam, hogy otthon a patkó alakú vasat kiegyenesítem, a közepébe lukat fúrok a... a... mondjuk az apám hegyes papírvágójával (esetleg ollóval), és iránytűt csinálok belőle, de Boussole-formában, hogy az irányt abban az esetben is mutassa, ha egészen ferdén lefelé áll, mert hiszen esetleg nagy földrengés is lehet, a ház oldalt billen, mint egy hajó - és én mégis tudom majd az irányt; milyen jó lesz! Lelkesen elvégzem magamban, hogy sohasem járok iránytű nélkül ezentúl.

Csupa izgalmas terv vagyok, mire hazaérek. Mert Heron-labdát is csinálok, úgy van, és magdeburgi féltekéket, ha tudni akarjátok és egy Leclanché-elemet. Csak a húgomat találom otthon, akinek lelkesen magyarázni kezdem a Torricelli-féle űrt. Na, mit gondolsz, mi tartja fenn a hetven centiméter magas higanyoszlopot, kérdem gúnyosan. Igen, nem hiszed? Hát idenézz. Teletöltök vízzel egy poharat, papírt teszek alája - most idenézz, megfordítom az egészet és nem folyik ki. Na jó, most csak azért folyik ki, mert... persze, nem a pohár alá kell tenni a papírt, elfelejtettem.

Balsikerem nem veszi el önbizalmamat. Fésűt dörgölök és papírszeletkéket csipegetek fel a fésűvel. A húgom azonban felbosszant, és azt állítja, hogy a papírszeletkék csak azért ragadnak a fésűhöz, mert a fésű piszkos.

Áttérek a Leclanché-elemre. Ez kicsit bonyolult dolog. A befőttesüveg rendben volna, de honnan veszek staniolt? Réz is jó volna, - hja, ha a fürdőszoba csapját le lehetne olvasztani! Csakhogy ez több nehézségbe ütközik, aztán meg, nem tudom, meggyőzhetem-e családomat fölfedezéseim fontosságáról, és arról, hogy ezek a fölfedezések a család részéről bizony áldozatokat és nélkülözéseket követelnek.

Ellenben ki fogom szivattyúzni a vizet a vizeskannából, ki én, és bebizonyítom, be én, a légnyomást. A légszivattyút azonnal megtervezem papíron, fantasztikus utópiák ragadnak magukkal. Az egész szobából kiszivattyúzom a levegőt, ki én, úgyhogy a tárgyak elvesztik szabadesésüket.

Marinak, a mindenesnek, az a nézete, hogy én egy pofont fogok a papától kiszivattyúzni, ha azonnal nem veszem ki a mozsárból az ecetet és a széndarabokat, amiket beleraktam. A természettudományokat kezdik görbe szemmel nézni - de hát nem lehet forradalmat csinálni anélkül, hogy föl ne forgassuk a fennálló világrendet. Hát nem hisztek Newtonnak és Kopernikusnak? Hát idenézzetek - mondjuk, ez a lámpa legyen a Nap - a szabad térben mozgó égitest. Nézzétek, ideteszem a mágnesvasat - képviselje a gravitációs erőt. Vagy, mondjuk, ne a lámpa legyen a Nap, hanem ez a mágnesvas, és legyen a lámpa csak egyszerűen a Föld. Na most már, na már most. Most képzeljétek, hogy ez a mágnesvas, ami ugye, a Nap, itt, ahol tartom, egy helyben áll. Ugye, most a lámpának a bal oldalát világítja meg? De kérlek Mici, ne légy olyan nehézfejű. Igenis, most úgy van, hogy ez világítja meg a lámpát, és nem a lámpa eztet, mert a lámpa, az egy sötét test legyen. Na már most. Meddig tart ez? Ugye, addig tart csak, míg a Föld, vagyis a lámpa el nem fordul, nem megyünk semmire, mert akkor csak éj és nap váltakoznék és nem lennének évszakok. Hanem a Földnek is el kell mozdulni - keringeni kell - mozdulni kell neki, az istenit - nna!! látjátok?! így mozog... így mozog a Föld... így kell neki mozogni - és mégis mozog...

Arról nem tehetek, hogy a lámpa leszakadt. Rosszul volt feltéve - a csavar nem működött. Azt pedig természetesnek találom, hogy a hálátlan és meg nem értő bírák vacsora helyett kilöktek a cselédszobába, és rámzárták az ajtót. Galileivel is pont ezt csinálták. De az igazságot nem lehet véka alá rejteni. Eppur si muove!

[[Kategória:{{BASEPAGENAME}}]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Tanár úr kérem/Magyarázom a bizonyítványom</title>
    <id>2229</id>
    <revision>
      <id>4391</id>
      <timestamp>2006-08-08T21:23:14Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>kat, {{fej}}</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
|szerző=Karinthy Frigyes
|cím=[[../]]
|szakasz=(Magyarázom a bizonyítványom)
|előző=[[../Kísérletezem|← Kísérletezem]]
|következő=[[../A lányok|A lányok →]]
|megjegyzés=
}}

Hát kérem szépen, először is: ez még nem végleges bizonyítvány - ez csak afféle lenyomat, amit ideiglenesen kiosztottak nekem. Hogy ma van a féléves bizonyítvány-nap, az nem jelent semmit. A többiek tényleg kikapták a bizonyítványt, de az enyémet föl kellett küldeni a minisztériumba, mivel tévedések derültek ki, amiket sürgősen orvosolni kell. Igen. Különben a bizonyítvány-ellenőrző és kiegészítő konferencia foglalkozni fog az esettel, tanfelügyelői középülésen. Az osztályfőnök úr, mikor ideadta nekem a bizonyítványt, beszédet tartott: kicsit zavarban volt, és tiszteltette a papát. Kérlek, kedves Bauer, mondta, légy szíves, közöld szüleiddel, miszerint sajnálatos tévedés történt bizonyítványoddal, hibás tételek csúsztak bele. A bélyeghatósági szabályrendelet szerint, sajnos, így is ki kell adni a bizonyítványt, de kérnelek kell, kedves Bauer, közöld a szülővel, miszerint ez csak olyan okirat, aminek az adatai nem jelentenek semmit. Kérd meg kedves szüleidet, ne haragudjanak ezért a tévedésért, az igazi bizonyítványt csakhamar kiállítjuk - egyelőre kéretem őket, hogy írják alá ezt, mert az összes iratokat átküldtük a rendőrségre, ahol a nyomozás miatt szükség van erre az aláírásra; de hangsúlyozd kérlek, hogy ez csak formaság. A főkapitány személyesen átírt a fiumei tengerészeti gimnáziumba, derítenék ki, hogy került bele a bizonyítványomba történelemből ez a... ez a... szám, ami ugyancsak egy közönséges szám, azt jelenti, hogy négyszer feleltem történelemből - de esetleges félreértésekre ad alkalmat.

Tudniillik Mangold, a történelemtanár, az csak helyettes tanár nálunk, még nem is osztályozhat, mert előbb vizsgáznia kell osztályzástanból a főegyetemen. Ő csak helyettes osztályzatot adhat, amit másképpen kell érteni - egyes helyett kettest, kettes helyett négyest -, majd ha letette a vizsgát, akkor az összes bizonyítványokban kiigazítják az osztályzatokat igazi osztályzatokra. Most egyelőre kéreti a papát, ne tessék haragudni egyelőre, és üzeni, hogy én négyszer feleltem történelemből, egyszer aláhúzott kétharmadra, egyszer egyesre, kétszer háromnegyedkettesre, tessék ezt összeadni, számtani középarányost venni, kijön a háromnegyed egyes, aláhúzva. Először a második Józsefből feleltem, de akkor csengettek; másodszor kérdezte az örökösödési jogot, mondtam schmalkaldeni szövetség, láttam, mikor beírta az egyfelest, de akkor elvesztette a noteszt.

Fizikából. Hát fizikából már novemberben feleltem, kérdezte a Föld mozgását, s én mondtam, hogy a Nap körül és ellipszis-alakú pályán, melynek egyik gyújtópontjában a Nap van, és ez a Newton érdeme. De akkor a mellettem ülő fiúval összetévesztett, akinek háromnegyede van a fizikából, és nekem írta be véletlenül. Akkor szóltam, a tanári kar megnézte a noteszt, mondta, hogy tényleg a Csekonics helyett írta be véletlenül, de ezt most már nem lehet kiigazítani, mert ebből neki a kormánynál kellemetlenségei támadnak, nagyon kért, hogy ne firtassam a dolgot most egyelőre, és tegyem meg neki, hogy most egyezzem bele a hármasba, év végére kijavítja jelesre, és nem is kell felelni a következő félévben. A jelest mindjárt be is vezette a születési bizonyítványomba, főigazgatói aláírással.

Frőhlichnek pikkje van rám algebrából, arról nem tehetek. A határozatlan együtthatóval kellett megoldani az egyenletet és akkor mikor kihívott, és akkor mikor megmondtam, hogy akkor beszorzok lambdával, erre kiesik a második egyenlet, persze, azért nem esett ki, mert iksszel is be kellett volna szorozni, csakhogy ezt Frőhlich nem vette észre, mire megmondtam, hogy hogy kellett volna, akkor mikor észrevette, hogy ő nem tudta, szégyellte magát, és azt mondta, hogy menjek helyre, és azóta pikkje van rám, mert jobban tudtam az algebrát, és nem akart kihívni javítani, pedig a törvényszékben benne van, hogy januárig ki kell hívni a fiút javítani, mert másképpen nem érvényes az osztályzat, és a Steinmann, a legjobb tanuló is mondta, hogy föl lehet jelenteni Frőhlicht, de nem akartam, mert úgyis pikkje van rám, pedig a dolgozatba nekem ugyanaz jött ki, mint Steinmannak.

Magaviseletből azért van kettes, mert ha van három hármas, akkor nem lehet a magaviseletből se egyes, hanem akkor külön bizonyítványt adnak magaviseletből, amit postán küldenek el a szülőknek.

Ezt!?... Ez nem hármas, ez kettes, csakhogy az osztályfőnök úr olyan furcsán írja a kettest, véletlenül felül írja a végét a kettesnek. Csak a vezetéknevet tessék aláírni... de mostanában ne tessék bemenni az iskolába... a kaput kiemelték... most átalakítják... nincs kapu... nem lehet bemenni... majd egy-két hét múlva...

[[Kategória:Tanár úr kérem]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Tanár úr kérem/A lányok</title>
    <id>2230</id>
    <revision>
      <id>4392</id>
      <timestamp>2006-08-08T21:25:22Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>kategória, {{fej}}</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
|szerző=Karinthy Frigyes
|cím=[[../]]
|szakasz=(A lányok)
|előző=[[../Magyarázom a bizonyítványom|← Magyarázom a bizonyítványom]]
|következő=[[../Naplóm|Naplóm →]]
|megjegyzés=
}}

A lányok a Vadász utcába járnak: egy órakor gyakran találkozunk velük, tarkán sereglenek ki a körútra, vihognak és sugdolóznak. Copfjukon piros és kék pántlika fityeg, hárman-négyen összefogóznak, egymásba karolnak, az egyik halkan, súgva mond valamit, hangosan kuncogni kezdenek.

Ellenségesen és értetlenül és irigyen nézem őket, vajon miféle butaságon nevetnek folyton? És mit sugdolóznak? Ha két lány összejön, mindjárt sugdolózni kezdenek - ismeretlen dolgon nevetnek, elkomolyodom, és gyanakodva, rossz érzéssel húzom föl a szemöldököm - valami profán, cinikus, tisztátalan dolog van a világon; amiről csak ők tudnak, és mindig arról beszélnek; gúnyosan, alattomosan néznek rám és elszaladnak. Vajon mi lehet az?

Mert valamit tudnak, amit én nem tudok. Különben buták és tehetetlenek, növényt és bogarat nem gyűjtenek, bélyeget se. Leydeni palackot nem csinálnak, se magdeburgi féltekét. Egyszer napfogyatkozás volt, a Hold árnyéka elhaladt a Napkorong előtt. Napokig készültem rá, üveget kormoztam, és dobogó szívvel vártam a csillagászok által kijelölt időpontot. Mikor a fényes tányérba beleharapott a fekete csorba, ujjongva és áhítattal kiabáltam - és kezemben a kormos üveggel kerestem valakit, akinek elmondjam, hogy milliárd kilométernyire mi történik odakünt. Csak két lányismerősöm volt a másik szobában, befutottam, és lelkendezve hívtam őket, hogy jöjjenek gyorsan, mert a pompás színjáték csak percekig tart. Nem lehetett rávenni egyiket se, hogy az utcai szobába átjöjjenek - valami butaságon vihogtak, csúfoltak engem, ugyan hagyj bennünket, mondták. Dühösen és gesztikulálva magyaráztam, hogy milyen nagy és ritka tüneményről van szó, és hogy mindjárt vége lesz, de hiszen csak arról van szó, hogy átjöjjenek az utcai szobába, kiabáltam elkeseredve. Valami kétértelmű ostobaságot feleltek, egy szón megint vihogni kezdtek, nem jöttek át, nem nézték meg.

De vajon mi lehet az - mert van valami velük. Valami van, amit mindenki tud, csak én nem, ami miatt úgy bánnak a lányokkal, mint valami kiváltságosokkal, és ezt ők tudják.

Még egészen kicsike voltam, mikor a rokonaim ilyeneket mondtak nekem, &quot;hát állva hagyod a kis kisasszonyt, és te leülsz? nem szégyelled magad? milyen gavallér lesz belőled?&quot;, és nekem fel kellett állni a kényelmes székről, hogy a csipkébe öltözött kis majom leülhessen. Az arcom égett a szégyentől és haragtól - miért? Micsoda ostoba, jogtalan, igaztalan előny? Ha pofon vágnám, leesne a székről. De hát ő pofon vághat és megalázhat engem, csak azért, mert ő gyengébb, és így lovagiasságból nem üthetem vissza? Hát nem látják, hogy ő tudja ezt, és kinevet bennünket, és kényelmesen elterpeszkedik?

Miért? Miért? Mi lehet ez?

A lányokat nem bántja senki. Taknyos másodista korukban már magázza őket a tanár, nem kapnak barackot a fejükre, udvariasan beszélnek velük. A felsőbbistákat pláne kisasszonynak szólítják, az iskolában is. Fiatalabb tanárok előre köszönnek nekik az utcán - hallatlan! Szelídség gyöngédség veszi körül őket - én meg tegnap egy olyan brusztflekket kaptam verekedés közben, hogy egész nap nehezen lélegzem. Ha elmondanám, azt felelnék, úgy kell, miért nem vágtad pofon, nem szégyenled magad? De hát ő kezdte tanár úr - hát engem nem véd senki? Nem szégyelled magad? Egy felnőtt fiút védeni kell - micsoda katona lesz belőled?

- Az ám - katonaság! A tornaórán, szabadgyakorlatokban, felvonulásokban készülünk rá. Az kemény dolog lesz, tudom, eleget hallottam róla. Hideg priccs, borjú a hátamon, alélt menetelések, puska és szurony. Hiszen szép, lelkes dolog, tudom, vágyom is rá - de hát miért csak mi? A hazát meg kell védeni. Aki nem kockáztatja életét a hazáért, gyáva és becstelen. Hát ők? Ők miért nem gyávák és becstelenek? Eszükbe sem jut kockáztatni az életüket - ezek vihognak és pipiskednek: mégis, senki se mondja, hogy ők gyávák és becstelenek, sőt! inkább eszményül állítják elénk. Meg kell védeni a nőket, a gyenge nőket! Királyért és hazáért - és a nőkért! Hát a lányok királyok?

Miért? Miért? Miért?

Miért mindenütt, mindég, ez a kivételezés, ez az extravurst, ez az elnézés - miért, miért? A villamosban fel kell állni nekik - a legjobb falattal őket kell megkínálni, ha leejtenek valamit, úgy állnak ott, hanyagul és kényelmesen, mintha a természet törvénye volna, hogy azért nekem kell lehajolni. Tizennyolc éves koruktól kezdve már kezet csókolnak nekik, mint az öreg püspököknek, akik munkában és áldásban töltötték életüket. Jobb oldalra kell engedni őket az utcán. De hát miért? Mit nyújtanak ők, mit tesznek, miért kell tisztelni őket? Hiszen műveletlenek, ostobák, lusták és dologtalanok. Mulatságban nőnek fel, férjhez mennek - attól kezdve a férjük dolgozik helyettük, eltartja őket. Szabadjegyet váltottak az életre azzal, hogy megszülettek - míg nekünk véres verejtékkel kell kiverekedni minden percünket, újra és újra bebizonyítani, hogy jogunk van az élethez.

De hát miért, miért, miért?

A fiúk valami szégyenletes és ostoba dologról fecsegnek, az iskolában. Nem, az képtelenség, ostobaság, nem lehet. Itt valami titok lappang, az bizonyos - de az őrültség, az lehetetlen, hogy az legyen a titok. Hiszen az egy buta vicc, egy gyerekes játék - hiszen ennél csak érdekesebb a Torricelli-féle űr, vagy egy Leclanché-elem?

Miért? Miért?

Érzem, hogy egy napon meg fogom érteni. Félek ettől a naptól - ezen a napon keveredem majd el a szürke tömegbe: ezen a napon jövök rá, hogy én is az vagyok, amik ezek itt, akik szembejönnek velem az utcán. Ezen a napon el fogom felejteni az Osztályt, a Leclanché-elemet, a növénygyűjteményemet, és el fogom felejteni önmagamat.

[[Kategória:{{BASEPAGENAME}}]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Tanár úr kérem/Naplóm</title>
    <id>2231</id>
    <revision>
      <id>4393</id>
      <timestamp>2006-08-08T21:30:05Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>kategória, {{fej}}</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
|szerző=Karinthy Frigyes
|cím=[[../]]
|szakasz=(Naplóm)
|előző=[[../A lányok|← A lányok]]
|következő=[[../Lógok a szeren|Lógok a szeren →]]
|megjegyzés=
}}

szept. 5.

Új év, új napló, új élet... Ma volt az első nap a suliba. Osztályfőnök Lenkei, de még nem biztos, azaz rendőr. Tanarak általában a régiek, majd meglátjuk, mi lesz. Egyelőre a harmadik padban ülök. Az a hülye Benkő jött oda, hogy lépjek be a körbe, majd bolond vagyok. Elhatároztam, hogy ezentúl mindent pontosan megírok. Este voltunk az Angi néninél, de snassz volt, nem hoztak petróleumot, de snassz volt, nap kél 6 óra 15 perckor, nyugszik 5 óra 45. Ebédre: húsleves, leveshús, tökfőzelék. Most itt ülök az utcai szobába, a lámpa alatt és írok.

szept. 31.

Ma volt az önképzőköri megalakuló ülés. Elnök: Mautner, alelnök Gelléri, titkár Székely a nyolcadikból, gazda Várnai. Én bekerültem a választmányba 6 szavazattal, mint bizottsági tag. Kitűztek pályázatot elbeszélő költeményre, értekezésre, szavallatra és matematikai értekezésre. Mint választmányi tag egyedül vagyok ötödista a bizottságban, címzetes jelleggel csak, de bíráló bizottsági tag. Ebéd: gombaleves, fasírt, rizskoch. Voltunk múlt héten a Kereskedelmi Múzeumban. Szombaton Uránia, utána vasárnap, hétfőn csak tizenkettőig van előadás.

okt. 6.

Aradi vértanúk, nincs suli, ünnepélyt elblicceltem. Hazajövet találkoztam Gárdossal, mondta, hogy semmi se volt, diri beszélt, aztán Földessy a vértanúkról. Sebők szavalt, de súgtak és erre összezavarodott. Mondta, hogy tanrendben újítás van, fizika helyett kedden kilenctől történelem. Gerő elmegy az iskolától. Délután megvettem a szépiát, a nullkörzőt és gummit, maradt ötvenhét, és megcsináltam az ábrázoló rajzot, nagyon szép volt, de a végén a kihúzóból kifolyt a tuss, valahogy kivakartam. Elhatároztam, hogy ezentúl mindig hordok iránytűt. Most az utcaiban ülök, de a sublód előtt, mert az asztal tele van friss fehérneművel, amit hoztak. Mindjárt vacsorázunk, ebédre mákosrétes volt.

nov. 2.

Elhatároztam, hogy ezentúl fontosabb dolgaimat titkos írással írom. Minden betű helyett az ábécében az utána következő második betűt írom. Oc dgfcekbvco hkbkmcdrn. Vagy esetleg fordítva írom a szavakat. Matpak lótápap totnirof aráinél ed mettötlökle. Ma olvastam Jókaitól Szerelem komédiásai, gyönyörű szép. Grant kapitány gyermekeibe az emberevőknél tartok, elég érdekes. Holnap önképzőköri ülés lesz, beneveztem szavalásra, esetleg pályázom az értekezésre is. Ma nagyon röhögtünk, Prém azt mondta, hogy micsoda marhaságot olvasok én, mialatt ő magyaráz, mire kivittem, mire kiderült, hogy az ő könyve volt, amit ő írt. Mértanból jól állok, de még javítani fogok karácsonyig, magyarból egy felesre állok, dolgozat kétharmad, de még lesz egy iskolai dolgozat. Nagyon kíváncsi vagyok a bizonyítványomra.

dec. 6.

Uránia. &quot;A jégvilág&quot; című darabot adták, jó volt a fűrészes hal. Csináltunk dobtapsot, mire az igazgató lekiabált a páholyból, hogy az egész iskolát hazakergeti, nagyon röhögtünk Gárdossal, minden kép után állathangot utánoztunk és mondtuk &quot;Náttyon széb! Náttyon széb!&quot; - és minden képnél olyan hangosan álmélkodtunk, hogy milyen gyönyörű, hogy a felolvasó egész büszke volt és minden kép után úgy nézett szét, mintha ő festette volna. Kivettem a könyvtárból &quot;Servadec Hektort&quot;, este olvasok majd. Délután bent voltam a plébániakertben és eperfalevelet szedtem a hernyóknak, ja igaz, megölték a kínai császárt, nagy forradalom lesz. Nem férnek a bőrükbe ezek a kínaiak! Mostan az udvariban ülök, holnap nem lesz suli. Átnézem a történelmet és megcsináltam az ábrázolót, kúp lefordítása az első képsíkba, jó nehéz volt.

febr. 14.

Ma beírtak az osztálykönyvbe, mert a Jákó rámfogta, hogy a manzsettámra írtam a puskát, pedig nem is természetrajzból írtam, hanem németből. Annyi baj legyen, majd megkérem az osztályfőnököt, hogy húzzon ki. Ma Shakespeare-től olvastam Hamletet, igen jó tragédia a nagy brit költő tollából. Ma egész nap olyan szomorú voltam, nem is tudtam etetni a hernyókat. Tulajdonképpen miért is él az ember? &quot;Lenni vagy nem lenni, ezt itt a kérdés&quot;, mint ahogy Shakespeare mondja a Hamletben. Arra gondoltam, hogy milyen kár az ifjúságért, mely elmúlik és hogy én már sohase leszek olyan vidám és elégedett, mint harmadikban. Hiába! az élet nem olyan víg dolog!... de hagyjuk!...

[[Kategória:{{BASEPAGENAME}}]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Brihadáranyaka upanisád</title>
    <id>2233</id>
    <revision>
      <id>4608</id>
      <timestamp>2006-08-29T10:13:53Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>kat</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     = |nincsszerző =
| cím        = Brihadáranyaka upanisád
| szakasz    =
| előző      =
| következő  =
| megjegyzés =
}}


*[[/Első fejezet]]
*[[/Második fejezet]]
*[[/Harmadik fejezet]]
*[[/Negyedik fejezet]]
*[[/Ötödik fejezet]]
*[[/Hatodik fejezet]]

[[Kategória:Brihadáranyaka upanisád]]
[[Kategória:Upanisádok]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Brihadáranyaka upanisád/Első fejezet</title>
    <id>2234</id>
    <revision>
      <id>4595</id>
      <timestamp>2006-08-29T10:03:41Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>linkszépítés</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     = |nincsszerző =
| cím        = [[../]]
| szakasz    = (Első fejezet)
| előző      =
| következő  = [[../Második fejezet|Második fejezet]] →
| megjegyzés =
}}

== Első szakasz ==

''Teljes az Ott, és teljes ez Itt''.&lt;br&gt;
''Teljesből teljes felemelkedik''.&lt;br&gt;
''Teljes a teljestől elszakad''.&lt;br&gt;
''Teljesen mégis megmarad''.&lt;br&gt;

Béke! Béke! Béke! 

1. Bizony a hajnalpír az áldozati paripa feje. A Nap a szeme, a szél a lélegzése, a Mindenember Tüze a torka, az év a teste. Az Ég a háta, a levegőég a hasürege, a Föld a hasa domborodása. Az égtájak az oldalai, a mellékégtájak a bordái, az évszakok a tagjai, a hónapok és a félhónapok az ízületei, a nappalok és az éjszakák a patái, a csillagok a csontjai, a felhőzet a húsa. Abraka a sivatag homokja, erei a folyók, mája és tüdeje a hegyek, szőre a füvek és a fák. A napfelkelte az elülső fele, a naplemente a hátulsó fele. Ha vicsorít, az villám, ha megrázza magát, az mennydörgés, ha vizel, az eső. Hangja a szó.

2. A nappal később teremtetett a paripának, előtte álló áldozó-szilkeként. A nappal méhe a Keleti Óceán. Az éjjel később teremtetett a paripának, mögötte álló áldozó-szilkeként. Az éjjel méhe a Nyugati Óceán. Ez a két szilke azért teremtetett, hogy az áldozati paripát körülvegyék.
Táltosként húzta az isteneket, harci lóként a tündéreket, vágtatóként az ördögöket, paripaként az embereket. Rokona néki az óceán, méhe néki az óceán.


== Második szakasz ==
1. Kezdetben nem volt semmi sem. A mindenséget éhség és halál fedte be. Mert halál az éhség. Akkor az éhség megalkotta magának az észt, hogy megtestesüljön. Ezután ragyogva vándorolt. Mert ragyogott, megszületett a víz.
Azt gondolta: E ragyogás (arcs) örömömre (ka) szolgált!
Így keletkezett a ragyogó víztükör (arka). Öröme lesz annak, ki tudja, hogy miből lesz a ragyogás.

2. Mert ragyogás a víz. A víznek föle lett, az megcsomósodott. Ebből lett a Föld. Ő fáradozott ezen. És mert fáradozott, mert felhevült, ereje és verítéke tűzzé változott.

3. Háromfelé osztotta magát. Harmadából tűz lett, harmadából Nap, harmadából szél. Háromrészes lélegzetként szétfolyt mindenfelé. A fejéből lett a keleti égtáj, itt és ott voltak elülső lábai. A farkából lett a nyugati égtáj, itt és ott voltak hátulsó lábai. A két oldalából lett észak és dél. Hátából lett az Ég, hasüregéből a Levegőég, szügyéből ez a Föld. A Föld a vizekre támaszkodott.
Bárhová menjen is, ugyanígy megveti a lábát, ki tudja ezt.

4. Felkelt benne a kívánság egy másik test iránt. Ekkor az éhség, a halál ész-alakban szerelmeskedett a szóval. A kifröccsent mag lett az esztendő, mert az esztendő addig még nem létezett. Egy évig volt vele viselős, azután megszülte. Amikor az esztendő megszületett, rányitotta torkát, de az esztendő így kiáltott: Bhán! Ebből lett a beszéd (bhan).

5. De rájött: Ha mindössze ennyire vágyok, úgy ez az étel kevés lesz nekem.
És evvel a szóval, evvel a beszéddel mindent megteremtett, ami csak létezik: a himnuszokat, a varázsigéket, a dalokat, a ritmusokat, az áldozó lényeket és az áldozati állatokat. Ezután úgy határozott, hogy mindent elemészt, amit csak teremtett. Mert mindent elemészt (ad), ezért Aditivel azonos. A mindenség elemésztője lesz, a mindenség lesz étke annak, ki tudja, hogy ez Aditi lényege.

6. Akkor arra vágyott, hogy ennél is nagyobbat áldozzon. Fáradozott és gyötrődött. Mert fáradozott, mert gyötrődött, kiszállt belőle a dicsőség és az erő. A dicsőség és az erő pedig életerők. Amikor kiszálltak belőle az életerők, felfúvódott a teste. De az ész benne maradt a testben.

7. Akkor arra vágyott: Legyen ez a test alkalmas az áldozatra, így akarok megtestesülni.
És mert felfúvódott (asvat), paripa (asva) lett belőle.

Akkor így szólt:
- No, ez már alkalmas az áldozatra (médhja).
Ezért hívják lóáldozatnak (asvamédha) a lóáldozatot. Bizony, csak az tudja a lóáldozatot, ki tudja ezt.

Őrizte ezt a lovat, de nem kötötte meg. Egy évre rá feláldozta önmagának, a többi állatot pedig átengedte az isteneknek.
Ezért szól az összes istenekhez a Pradzsápatinak szentelt áldozat. Bizony a lóáldozat a napmeleg. Teste az esztendő. A földi tűz az oltártűz ragyogása. Teste a világok. Ez a kettő ugyanaz, mint az oltári tűz ragyogása és a lóáldozat. Ám ugyanakkor mindez az egyetlen isten, vagyis a halál.
Aki tudja ezt, az legyőzi az újrahalált, azt nem éri el a halál, mert annak lényege lesz a halál, mert ama istenek egyikévé válik.

== Harmadik szakasz ==
1. Kétfélék voltak Pradzsápati gyermekei, istenek és ördögök. Gyengébbek voltak az istenek, erősebbek voltak az ördögök. Ezek a világ uralmán veszekedtek. Így szóltak az istenek:
- Nohát, győzzük le az ördögöket az áldozati felcsendítéssel! 

2. Azt mondták a szónak:
- Énekeld el nekünk a felcsendítést!
- Legyen hát - felelte a szó és elénekelte nekik.
Mindazt a hasznosat, ami a szóban van, elénekelte az isteneknek, de ami boldogságosat beszélt, hát azt csak úgy magamagának. Az ördögök észbekaptak:
- Felülmúlnak minket ezzel az énekessel!
Rárohantak és megrontották a gonosszal. Ez a gonosz az, hogy a szó néha hamisat beszél.

3. Azt mondták akkor az orrnak:
- Énekeld el nekünk a felcsendítést!
- Legyen hát - felelte az orr és elénekelte nekik.
Mindazt a hasznosat, ami az orrban van, elénekelte az isteneknek, de ami boldogságosat szagolt, hát azt csak úgy magamagának. Az ördögök észbekaptak:
- Felülmúlnak minket ezzel az énekessel!
Rárohantak és megrontották a gonosszal. Ez a gonosz az, hogy az orr néha hamisat szagol.

4. Azt mondták akkor a szemnek:
- Énekeld el nekünk a felcsendítést!
- Legyen hát - felelte a szem és elénekelte nekik. Mindazt a hasznosat, ami a szemben van, elénekelte az isteneknek, de ami boldogságosat látott, hát azt csak úgy magamagának. Az ördögök észbekaptak:
- Felülmúlnak minket ezzel az énekessel!
Rárohantak és megrontották a gonosszal. Ez a gonosz az, hogy a szem néha hamisat lát.

5. Azt mondták akkor a fülnek:
- Énekeld el nekünk a felcsendítést!
- Legyen hát - felelte a fül és elénekelte nekik. Mindazt a hasznosat, ami a fülben van, elénekelte az isteneknek, de ami boldogságosat hallott, hát azt csak úgy magamagának. Az ördögök észbekaptak:
- Felülmúlnak minket ezzel az énekessel!
Rárohantak és megrontották a gonosszal. Ez a gonosz az, hogy a fúl néha hamisat hall.

6. Azt mondták akkor az észnek:
- Énekeld el nekünk a felcsendítést!
- Legyen hát - felelte az ész és elénekelte nekik. Mindazt a hasznosat, ami az észben van, elénekelte az isteneknek, de ami boldogságosat gondolt, hát azt csak úgy magamagának. Az ördögök észbekaptak:
- Felülmúlnak minket ezzel az énekessel!
Rárohantak és megrontották a gonosszal. Ez a gonosz az, hogy az ész néha hamisat gondol.

7. Azt mondták akkor a száj lélegzetének: 
- Énekeld el nekünk a felcsendítést!
- Legyen hát - felelte a száj lélegzete, és elénekelte nekik. Az ördögök észbekaptak:
- Felülmúlnak minket ezzel az énekessel!
Rárohantak és meg akarták rontani a gonosszal. De széthullottak és elporladtak, mint a kőnek ütődő agyagrög. Ezért maradtak fenn az istenek, és ezért tűntek le az ördögök.
Aki ezt tudja, az önmagában is fönnmarad, és minden ellensége eltűnik.

8. Akkor így szóltak az istenek:
- Hol volt az, aki minket megoltalmazott?
A lélegzet itt lapult meg a szájban (ajam ászjé), ezért nevezik Ajászja bölcsnek. Ő Angirasz bölcs is, mert a lélegzet a tagok nedve (angánám rasza).

9. Dúrnak is hívják mert távol (dúram) marad tőle a halál. Távol marad attól a halál, aki tudja ezt.

10. Miután eme istenség megvédte a gonosztól és a haláltól a többi isteneket, a világ végére zavarta el, oda zavarta el a bennük megbúvó gonoszt.

Ezért ne menjen az ember a népek közé, ne menjen a határokig, hogy magát a gonosznak át ne adja, hogy magát a halálnak át ne adja.

11. Miután eme istenség megvédte a gonosztól és a haláltól a többi isteneket, át is vitte őket a halálon. 

12. Elsőnek a szót vitte át. Amikor a szó megszabadult a haláltól, tűz lett belőle. Mint ez a tűz, úgy lobog a szó, ha túllép a halálon.

13. Azután az orrot vitte át. Amikor az orr megszabadult a haláltól, szél lett belőle. Mint ez a szél, úgy tisztít az orr, ha túllép a halálon.

14. Azután a szemet vitte át. Amikor a szem megszabadult a haláltól, Nap lett belőle. Mint ez a Nap, úgy ragyog a szem, ha túllép a halálon.

15. Azután a fület vitte át. Amikor a fül megszabadult a haláltól, tér lett belőle. Mint ez a tér, olyan a fül, ha túllép a halálon.

16. Azután az észt vitte át. Amikor a ész megszabadult a haláltól, Hold lett belőle. Mint ez a Hold, úgy világlik az ész, ha túllép a halálon.
Bizony ez az istenség azt is ugyanígy átviszi a halálon, aki tudja ezt. 

17. Azután a száj lélegzete ételt énekelt magának, hogy ehessen. Mert minden ehetőt ő fogyaszt. Ez tartja itt a Földön.

18. Így szóltak akkor a többi istenségek:
- Magadnak énekelted ezt az ételt, engedj hát minket is enni belőle!
- Legyen hát, de akkor szálljatok belém!
- Jól van - felelték azok és belészállottak mindenfelől.

Ezért van úgy, hogy az étel, amit az ember a lélegzet megörvendeztetésére fogyaszt, a többi istent is jóllakatja. Bizony ugyanígy szállnak abba az övéi, az lesz az övéi táplálója, fejedelme, hercege, legfőbb uralkodója, az étel evője, aki tudja ezt. És ha az övéi közül valaki szembeszegül azzal, aki tudja ezt, hát nem tudja majd eltartani híveit. De aki aláveti magát, és őt követve arra törekszik, hogy eltartsa az övéit, bizony az el is tudja majd tartani őket.

19. A lélegzet Angirasz, mert a lélegzet a tagok nedve (angánám rasza). És mivel a lélegzet a tagok nedve, ezért van az, hogy amelyik tagot a lélegzet elhagyja, az kiszárad. Ezért ő a tagok nedve.

20. A lélegzet Brihaszpati, mert a szó ima (brihat), és a lélegzet ennek az ura (pati). Ezért ő Brihaszpati.

21. A lélegzet Brahmanaszpati, mert a szó imádság (brahman), és lélegzet ennek az ura (pati). Ezért ő Brahmanaszpati.

22. A lélegzet dal. Mert a szó dal. Mivel a lélegzet nő (szá) és férfi (ama), innen ered a dal (száman) neve. És onnan is, hogy a lélegzet közös (szama) a hangyában, a szúnyogban, az elefántban, a Három Világban, az egész világmindenségben. Elnyeri a dalt, egyéletű, egyvilágú lesz a dallal, aki tudja e dalt.

23. A lélegzet a felcsendítés. A lélegzet a fent (ud), mert a lélegzet tartja fent (uttabdha) az egész világot. A szó ének. A fent (ud) és az ének (gítha) szavakból adódik a felcsendítés (udgítha) neve.

24. Ezért mondta Brahmadatta, Csikitána Fia, amikor megízlelte a királyok italát:
- A Nedűkirály vesse szét a fejem, ha Angirasz mással énekelte a felcsendítést, és nem avval, amivel én!
Mert csak a szóval és a lélegzettel énekelte ő is.

25. Aki tudja a dal birtokát, annak birtoka lesz. A dal birtoka (szva) pedig a zengés (szvara). Ezért, ha valaki papi tisztre vágyik, az zengő hangot kívánjon magának, zengő hangon töltse be papi tisztét. Ezért szeretne minden áldozó inkább zengő hangú, mintsem birtokos papot az áldozáshoz. Birtoka lesz annak, ki tudja a dal eme birtokát.

26. Aki tudja a dal aranyát, annak aranya lesz. A dal aranya a zengés. Aranya lesz annak, aki tudja a dal eme aranyát.

27. Aki tudja a dal alapját, az megveti lábát. A dal alapja a szó, mert a lélegzet a szón alapul, ha énekel az ember. Mások azt mondják, hogy a dal alapja az étel.

28. És most emelkedjünk fel a tisztító igékhez:

A dalt az előénekes nyitja. Mialatt az előénekes énekel, az áldozó mormolja a következő varázsigéket:

A nemlétből vezess a létbe,
a sötétből vezess a fényre,
a halálból vezess az öröklétre!

Amikor így szól: &quot;A nemlétből vezess a létbe&quot;, akkor a nemlét a halált jelenti, a lét pedig az öröklétet. Így hát valójában azt mondja:
- A halálból vezess az öröklétre, tégy halhatatlanná!
Amikor így szól: &quot;A sötétből vezess a fényre&quot;, akkor a sötét a halált jelenti, a fény az öröklétet. Így hát valójában azt mondja:
- A halálból vezess az öröklétre, tégy halhatatlanná!
Amikor így szól: &quot;A halálból vezess az öröklétre&quot;, hát ebben nincsen semmilyen rejtett jelentés.

A dicsőítő ének további sorai arra szolgálnak, hogy a tudós énekespap ételt énekelhessen saját magának, adományt kérhessen, elmondhassa a maga kívánságait vagy az áldozóét. Ennek tudása elvisz az égi világba, és nem kell félni attól, hogy nem jut el az égi világba, aki tudja e dalt.

== Negyedik szakasz ==
1. Kezdetben a világ a Lélek volt egyedül, egy Ember alakjában. Az körültekintett, és önmagán kívül semmit sem látott. Akkor felkiáltott a kezdet kezdetén:
- Ez vagyok én!
Ebből lett az én szava. Ezért van úgy mind a mai napig, hogyha valakit megszólítanak, az így válaszol: Igen, én vagyok. És csak ezután mondja a többi nevét.
A Lelket azért hívják embernek (purusa), mert minden bűnt előre elégetett (púrva us). Bizony aki tudja ezt, az elégeti, aki elébe akar kerülni.

2. A Lélek félt. Ezért fél az, aki egyedül van. Azt gondolta:
Mitől is félek, ha rajtam kívül nincsen semmi más? Akkor elhagyta a félelem, hiszen mitől is félhetett volna? Mert félni csak egy másiktól lehet. 

3. Ám a Léleknek nem volt öröme. Ezért nincsen öröme annak, aki egyedül van. Akkor egy másikra vágyott. Akkora volt, mint egy férfi és egy nő, amikor ölelkeznek éppen. Kettévágta (apátajat) magát, ebből lett a férfi (pati) és a nő (patní). Ezért vagyunk önmagunkban csak felek, amint azt Jádnyavalkja magyarázta. Ezért az asszony tölti be az űrt. A Lélek szerelmeskedett a nővel, ebből lettek az emberek.

4. Ám az asszony így fondorkodott: Hogyan is szerelmeskedhet velem, amikor saját magából teremtett? Nohát, álruhát öltök!

A nő tehénné változott, a férfi bikává, és szerelmeskedett vele. Ebből lettek a csordák. A nő kancává változott, a férfi csődörré, a nő szamárkancává, a férfi szamárcsődörré, és szerelmeskedett vele. Ebből lettek a hasítatlan patájúak. A nő kecskévé változott, a férfi bakká, a nő jerkévé változott, a férfi kossá, és szerelmeskedett vele. Ebből lettek a nyájak.
Így történt tehát, hogy a Lélek minden párosat megteremtett, a hangyáig egészen.

5. Akkor felismerte: A teremtés én magam vagyok, mert bizony én teremtettem ezt az egész világot!
Így lett a teremtés szava. Az ő teremtésének válik részesévé, ki tudja ezt.

6. Azután összedörzsölte a kezeit és belefújt, s mint az anyaölből, úgy csiholt tüzet a szájából és a kezeiből. Ezért nem szőrős belül egyikük sem. Hiszen az anyaölben sincsen szőr legbelül.

És ha mondják is néha, hogy áldozzon az ember ennek vagy annak az istennek, hát tudni kell, hogy a Lélek teremtette a világot egyedül, mert egyedül ő az összes isten.

Férfimagból teremtett minden nedveset. A férfimag nedű. Mert mindez a világ ételből áll és ételevőből áll. A nedű az étel, a tűz az étel evője.

Ez a teremtés nagyobb, mint a Brahmá teremtése. Azért nagyobb, mert ez a Lélek magánál hatalmasabb isteneket teremtett, halandóként halhatatlant teremtett. Az ő teremtésének válik részesévé, ki tudja ezt.

7. Akkor még megnyilvánulatlan volt ez a világ. Névben és alakban nyilvánult meg. Ezért mondják úgy, hogy az ilyen vagy olyan nevű dolognak ilyen vagy olyan alakja van. És névben és alakban nyilvánul meg mind a mai napig. Ezért mondjuk azt, hogy az ilyen vagy olyan nevű dolognak ilyen vagy olyan az alakja.

És a Lélek beleszállt ebbe, egészen körömhegyéig. Úgy rejlik ő, mint kés a tokban, tűz a tűzifában. Azért nem látni őt, mert szét van osztva. Lélegezve lélegzetnek hívják, szólva beszédnek, látva szemnek, hallva fülnek, értve értelemnek. De mindezek csak a következményei. Ha valaki csak az egyiknek vagy a másiknak szentelődik ezek közül, hát az nem bölcs, mert a Lélek csak részként lakozik az egyikben vagy a másikban. Ezért egyedül a Léleknek kell szentelődni, mert abban egyesülnek mindezek.
Ezért a Lélek a mindenség vadcsapása, mert a mindenséget megismerni egyedül rajta keresztül lehet. Ahogy csapását követve egy állatra rátalálhatunk, ugyanígy dicsőségre és tiszteletre lel, ki tudja ezt.

8. Ezért a Lélek kedvesebb fiúnál, kedvesebb vagyonnál, kedvesebb bármi másnál, mert ő a belső, ő a Lélek. Ha valaki úgy véli, hogy létezik olyasmi, ami kedvesebb a Léleknél, és egy másik ember azt mondja róla: Elveszíti ezt a kedveset! - hát annak igaza lesz, bizony.

Ezért egyedüli kedvesként a Léleknek kell szentelődni. Aki egyedüli kedvesként a Léleknek szentelődik, annak kedvese nem múlik el. 

9. Azt mondják, hogy az emberek a Brahman tudása révén a mindenséggé lehetnek. De miféle tudás révén vált a Brahman a mindenséggé?

10. Kezdetben a világ a Brahman volt egyedül. Csak magáról tudott. Azt tudta csak: A Brahman vagyok! A mindenséggé így változott. És amelyik isten felismerte ezt, az is a mindenséggé vált, éppen így a bölcsek, éppen így az emberek.
Ezt látta meg Vámadéva bölcs, amikor így kiáltott:

Manu voltam egykoron, a Nap voltam egykoron! 

Ma is így van ez. Ha valaki felismeri: A Brahman vagyok! - az a mindenséggé válik, és még az istenek sem tudják meggátolni ebben. Mert ő a Lelke azoknak.
Ám aki más istent imád, és azt mondja: Más ő és más vagyok én - az nem bölcs, hanem az istenek házi barma. Ahogy a házi barmok az emberek használatára vannak, ugyanígy az istenek használatára vannak az egyes emberek. Milyen nagy kár az, ha akár csak egyetlen barom is elvész, hát még ha több! Ezért nem tetszik az isteneknek, ha az emberek megismerik ezt a tant. 

11. Kezdetben a világ a Brahman volt egyedül. Mivel egyedül volt, még nem bontakozott ki. Akkor megteremtette saját magán túl a nemesen megalkotott harcosi rendet, és a fejedelmeket az istenek körében: Indrát, Varunát, Szómát, Rudrát, Pardzsanját, Jamát és Ísánát.
Ezért nincsen a harcosi rendnél magasabb. Ezért hódolja királyszentelésnél a pap alattvalóként a harcost. Tartozik eme tisztelettel a harcosi rendnek. De a Brahman egyben méhe is a harcosi rendnek. Ezért, bár a királyé a legfőbb hatalom, végül ő is a Brahman méhében kap menedéket. Az anyaölet támadja az, aki megsért egy papot. Annál nagyobb a bűn, minél nemesebbet ér a sérelem.

12. Még nem bontakozott ki teljesen. Akkor megteremtette a polgári rendet és a csoportos isteneket: a Vaszukat, a Rudrákat, az Áditjákat, a Marutokat és az összes isteneket.

13. Még nem bontakozott ki teljesen Akkor megteremtette a szolgákat és Púsant. Mert Púsan a föld, Púsan táplál (pusjati) mindent, ami csak létezik.

14. Még nem bontakozott ki teljesen. Akkor megteremtette saját magán túl a nemesen alkotott törvényt. A törvény úr az úr fölött, a törvénynél nincsen magasabb. Ezért a gyenge királyként bízhat a törvényben az erőssel szemben is. Mert a törvény az igazság. Ezért mondják azt, hogy valaki helyesen szól, ha igazat szól, illetve igazat szól, ha helyesen szól, mert a helyes és az igaz egy és ugyanaz.

15. A Brahman a papi, harcosi, polgári és paraszti rend. A Brahman a Tűz képében volt az istenek között, és pappá lett az emberek között. Égi harcosból lett földi harcos, polgárból polgár, szolgából szolga. Azért szeretne az ember tűz által szállni az istenek közé és papnak születni az emberek közé, mert ebben a két formában nyilvánult meg a Brahman közvetlenül.

Ezért ha az ember úgy távozik a világból, hogy nem látta meg saját világát, akkor az nem is segít neki. Éppen úgy, mint ahogyan az a tudás sem, amit nem tanult meg, vagy az a tett sem, amit nem tett meg. És ha valaki eme tudás nélkül cselekedett nagy jót, hát elfogy annak jutalma. Ezért egyedül a Lélek világának kell szentelődni. Aki a Lélek világának szentelődik, annak nem fogynak el tettei, hanem a Lélek megteszi neki, amit kíván. 

16. Ez a Lélek minden lény világa egyben. Ha áldoz vagy pappal áldoztat az ember, akkor az istenek világa, ha az írást idézi, akkor a bölcseké, ha halottaknak mutat be áldozatot, vagy utódokért könyörög, akkor az ősöké, ha az embereknek nyújt szállást, akkor az embereké, ha füvet és vizet keres a nyájaknak, akkor a nyájaké, és amikor egy háznál a madarak és a mező állatai, a hangyáig egészen, táplálékra találnak, az ő világuk akkor.

Ahogy saját világának kíván boldogulást, úgy kíván annak boldogulást minden lény, ki tudja ezt. Ez bizony ismert, kikutatták.

17. Kezdetben a világ a Lélek volt egyes-egyedül. Arra vágyott: Bárcsak lenne asszonyom! Bárcsak szaporodnék azután tovább! Bárcsak lenne birtokom! Bárcsak tetteket vinnék véghez azután!
Mert erre terjed ki a vágy, és ennél többet nem is lehet kívánni.
Ezért van az, hogy ma is erre vágyik, aki egyedül van: Bárcsak lenne asszonyom! Bárcsak szaporodnék azután tovább! Bárcsak lenne birtokom! Bárcsak tetteket vinnék véghez azután! És amíg ezekből egy pici is beteljesületlen, addig az ember tökéletlennek érzi magát. 

Tökéletessége pedig ebből áll: az ész a lelke, a szó az asszonya, a lélegzet az utóda, a szem az emberi birtoka, mert szemmel méri fel azt, a fül az isteni birtoka, mert füllel hallja meg azt, a test a tette, mert testével cselekszik.

Ötrétű tehát az áldozat, ötrétű az áldozati állat, ötrétű az ember, ötrétű minden, mi létezik. Mindent elnyer, ki tudja ezt.

== Ötödik szakasz ==
1. Értelemmel és felizzón
Atyánk hétféle ételt alkotott.
Az egyik étel általános, 
kettőt osztott az isteneknek,
hármat magának megszabott.
Egyet kínált az állatoknak,
ezen nyugszik minden ott,
mi lélegzik és mi nem.

Hogyhogy nem fogynak el sosem,
pedig falják őket mindenfelől?
Ki érti, hogy miért nem fogynak el,
az a szájával táplálékot eszik,
az elmegy majd az istenekhez,
az a teljességet fogyasztja.

2. Így szól a vers: &quot;Értelemmel és felizzón Atyánk hétféle ételt alkotott&quot; - vagyis az Atya értelemmel és felizzón alkotta meg őket.

&quot;Az egyik étel általános&quot; - vagyis mindenekben megvan. Ez az az étel, amit mindenütt esznek a Földön. Aki ennek szenteli magát, az nem szabadul meg a gonosztól, mert ez az étel alantas.

&quot;Kettőt adott az isteneknek&quot; - ez az áldott és az áldozott. Ezt áldozza és adományozza az ember az isteneknek. Mondják ezt az újhold és telihold áldozatának is. Ne csupán egyéni érdekből áldozzon hát az ember!

&quot;Egyet kínált az állatoknak&quot; - ez a tej. Mert először tejet fogyasztanak az állatok és az emberek. Ezért adnak vajat nyalni vagy emlőt szívni az újszülöttnek, és az újszülött borjat is úgy hívják: füvet még nem legelő.

&quot;Ezen nyugszik minden ott, mi lélegzik és mi nem&quot; - mármint a tejen alapul minden ott, mi lélegzik és mi nem. Ám amikor azt mondják: &quot;Ha egy évig tejet áldoz, elhárítja az újrahalált&quot;, úgy ezt nem szó szerint kell érteni, hanem sokkal inkább úgy, hogy amelyik napon áldoz, azon a napon hárítja el az újrahalált, ki tudja ezt. Mert akkor az isteneknek ajánlja fel az ételt, amelyet fogyaszt.

&quot;Hogyhogy nem fogynak el sosem, pedig falják őket mindenfelől?&quot; - az el nem fogyó az Ember, mert ő nemzi az ételt újra meg újra.

&quot;Ki érti, hogy miért nem fogynak el&quot; - az el nem fogyó tehát az Ember. Elmélyedve mindenkor ő teremti meg újra és újra az ételt, önnön tetteként. Mert ha nem tenné, hát elfogyna az, bizony.

&quot;Az a szájával táplálékot eszik&quot; - szája az arca, ekképpen eszi szájával az étket. 

&quot;Az elmegy majd az istenekhez, az a teljességet fogyasztja&quot; - ez pedig megdicsőülése.

3. &quot;Hármat magának megszabott&quot; - ez a három az ész, a szó és a lélegzet, ezeket szabta meg magának. 

Sokszor mondják: Nem láttam meg, mert máshol járt az eszem, nem hallottam meg, mert máshol járt az eszem.
Mert bizony csak ésszel lát és hall az ember. A vágy, döntés, kétség, hit, hitetlenség, bizonyság, bizonytalanság, szégyen, megismerés és félelem - mindezek csupán az ész alakjai. Ezért ismerhetjük fel az érintést akkor is, ha hátulról érnek hozzánk.

A szó a hang. Ez részint véges, részint végtelen. A lélegzés, vagyis a légzések a következők: belélegzés, kilélegzés, szétlélegzés, fellélegzés és összelélegzés. Ezekből áll a Lélek, vagyis szóból, észből és lélegzésből.

4. És ugyanezek alkotják a három világot: a szó a Földi Világ, az ész a Levegőég, a lélegzet pedig az Égi Világ.

5. Ugyanezek alkotják a Három Tudást: a szó a Himnuszok Tudása, az ész a Varázsigék Tudása, a lélegzet pedig a Dalok Tudása.

6. Ugyanezek alkotják az isteneket, az ősöket és az embereket: a szó az istenek, az ész az ősök, a lélegzet az emberek.

7. Ugyanezek alkotják az atyát, az anyát és a gyermeket: az ész az atya, a szó az anya, a lélegzet a gyermek.

8. Ugyanezek alkotják a megismertet, a megismerendőt és a meg nem ismertet. Minden megismertnek szóalakja van. Mert a szó a megismert. Ebben segíti azt, ki tudja ezt.

9. Minden megismerendőnek észalakja van. Mert az ész a megismerendő. Ebben segíti azt, ki tudja ezt.

10. Minden meg nem ismertnek lélegzetalakja van. Mert a lélegzet a meg nem ismert. Ebben segíti azt, ki tudja ezt.

11. A szó teste a Föld, fényalakja a tűz. Ezért addig terjed a Föld és a tűz, ameddig a szó elhatol.

12. Az ész teste pedig az Ég, fényalakja a Nap. Ezért addig terjed a Ég és a Nap, ameddig az ész elhatol.

És ez a kettő szerelmeskedett, ebből született a lélegzet. Ez Indra. Vetélytársa nincsen, mert csak egy másik lehet vetélytárs. Nem lesz vetélytársa annak, ki tudja ezt.

13. A lélegzet teste pedig a vizek, fényalakja a Hold. Ezért addig terjednek a vizek és a Hold, ameddig a lélegzet elhatol.

Ezek hárman egyforma nagyok és mind végtelenek. Aki végesként szentelődik nekik, az véges világot érdemel. Aki végtelenként szentelődik nekik, az végtelen világot érdemel.

14. Pradzsápati az év, és Pradzsápati tizenhat részből áll. Az újhold és a telihold közötti éjszakák tizenöt részét alkotják. Tizenhatodik része nem változik. Az éjszakák által gyarapszik, és azok által csökken újra. Az újhold éjszakáján tizenhatodik részével minden élőlénybe beléhatol, és megszületik azután a következő hajnalon. Ezért ezen az éjjelen egyetlen életet sem szabad kioltani, még egy gyíkocskáét sem. Az istenség megtisztelése miatt.

15. Bizony az is a tizenhatrészes Pradzsápati, az Ember, az év, aki tudja ezt. Tizenöt része alkotja minden birtokát, tizenhatodik része pedig a Lelke. Csak birtokában gyarapszik és csökken újra. Birtoka a küllők, Lelke a kerékagy. Ezért, ha sokféle baj sújtja is, a Lelke életben marad. Erre mondják: Küllője törve, de megfutott.

16. Három világ van: az Embervilág, az Atyák világa és az Istenek Világa. Az első, az Embervilág egy fiú által nyerhető el, és nem a kegyes tettek jutalmaként. A kegyes tettek által az Atyák világa nyerhető el. A tudás által pedig az Istenek Világa. A legjobb ezek közül az Istenek Világa, ezért dicsérik az istenek a tudást.

17. És most az örökítésről: 

Ha az atya úgy érzi, hogy ütött órája, így szóljon fiához:
- Te vagy az imádság, te vagy az áldozás, te vagy a világ!
A fiú így feleljen:
- Vagyok az imádság, vagyok az áldozás, vagyok a világ.

Mert az imádság szó mindent összefoglal, amit a fiú megtanult, az áldozás szó összefoglal minden áldozatot, a világ szó összefoglal minden világot. Ezek mindenre kiterjednek.
Ezért gondolkodik úgy az atya a fiúról: Ha ő a mindenség, akkor engem ebben támogasson!
Ezért mondják egy tanult fiúról, hogy világa van, és ezért tanítják.
Így az atya, ki tudja ezt, eltávozva a világból mindeme életerőkkel a fiúba száll, és ha bármilyen hibát vétett, a fiú fizet meg érte (púranéna trájati). Innen a fiú (putra) szó. Mert bizony a fiú által él tovább ebben a világban.

Az atyába pedig a halhatatlan isteni életerők szállnak:

18. A Földből és a tűzből belészáll az isteni szó. Az isteni szó pedig az, hogy bármit is szóljon, valóra válik.

19. Az Égből és a Napból belészáll az isteni ész. Az isteni ész pedig az, ami által az ember megéli a tökéletes gyönyört, ami által nincsen gondja többé.

20. A vizekből és a Holdból belészáll az isteni lélegzet. Az isteni lélegzet pedig az, mely bárhol is járjon-keljen, meg nem inog, kár sosem éri.

Aki tudja ezt, az minden teremtmény Lelkévé válik, és olyan lesz, mint ama istenség. És ahogyan minden teremtmény ama istenséget segíti, ugyanígy segíti minden teremtmény azt is, ki tudja ezt. Ám ami fájdalmat szenvednek a lények, azt megtartják, hozzá csak a jó megy, mert nem megy rossz az istenekhez.

21. És most a fogadalom vizsgálata:

Pradzspáti megalkotta a szerveket, azok pedig, megalkotván, rögtön veszekedni kezdtek: 
- Hadd szóljak! - tolakodott a szó.
- Hadd lássak! - tolakodott a szem.
- Hadd halljak! - tolakodott a fül. És ugyanígy a többiek, mindegyik a maga módján.
De legyűrte őket fáradtság képében a halál, elragadta és megszállta őket a halál. Ezért fárad el a szó, fárad el a szem, fárad el a fül. Egyedül a száj lélegzetét nem kapta el.
Megismerték akkor a többiek a száj lélegzetét, és így szóltak:
- Bizony közöttünk az a legjobb, aki bárhol is járjon-keljen, meg nem inog, kár sosem éri. Nohát, legyünk hasonlóak hozzá!
És mind hasonlóak lettek hozzá, ezért nevezték el őket a lélegzetről életerőknek. 
Bizony arról nevezik majd el nemzetségét, ki tudja ezt. És aki az ezt tudóval vitába száll, hát az kiszárad és meghal a végén. Eddig a Lélek terén. 

22. És most az istenek terén:
- Hadd égjek! - tolakodott a tűz.
- Hadd süssek! - tolakodott a Nap.
- Hadd világítsak! - tolakodott a Hold. És ugyanígy a többi istenség, mindegyik a maga módján.
Ami az életerők között a száj lélegzete, az az istenek között a szél. Mert a többi istenek nyugodni térnek, de a szél nem. A szél az az istenség, aki sohasem nyugszik el. Erről szól a vers:

23. &quot;Miből a Nap kél és amiből lenyugszik&quot; - mármint lélegzetből kél és a lélegzetbe nyugszik le újra - &quot;azt tették törvénnyé az istenek, az van ma és az lesz holnap is&quot;.
Mert amit az istenek egykoron megszabtak, azt követik ma is. Ezért egyetlen fogadalmat kell követni, belélegezni kell és kilélegezni, és közben azt kívánni: &quot;Ne ragadjon el engem a gonosz, a halál!&quot;
Aki ezt a fogadalmat követi, tartson is ki benne. Egyéletű, egyvilágú lesz eme istenséggel, ki tudja ezt. 

== Hatodik szakasz ==
1. Háromrétű ez a világ: név, forma és tett.

A nevek között a szó minden név dicshimnusza (uktha), mert minden név a szóból keletkezik (utszthá), a szó a dala (száman), mert a szó minden névvel azonos (szama), a szó az imádsága (brahman), mert a szó hordoz (bibharti) minden nevet. 

2. A formák között a szem minden forma dicshimnusza, mert minden forma a szemből keletkezik, a szem a dala, mert a szem minden formával azonos, a szem az imádsága, mert a szem hordoz minden formát.

3. A tettek között a test minden tett dicshimnusza, mert minden tett a testből keletkezik, a test a dala, mert a test minden tettel azonos, a test az imádsága, mert a test hordoz minden tettet.

Bár ez háromrétű, mégis csak egy, mert ez a Lélek. S bár egy a Lélek, háromrétű ugyanakkor. Ő a valóság által eltakart halhatatlan. A lélegzet a halhatatlan, a név és a forma a valóság, ezek takarják el a lélegzetet.

[[Kategória:Brihadáranyaka upanisád]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Brihadáranyaka upanisád/Második fejezet</title>
    <id>2235</id>
    <revision>
      <id>4610</id>
      <timestamp>2006-08-29T10:14:35Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>kat</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     = | nincsszerző=
| cím        = [[../]]
| szakasz    = (Második fejezet)
| előző      = ← [[../Első fejezet|Első fejezet]]
| következő  = [[../Harmadik fejezet|Harmadik fejezet]] →
| megjegyzés =
}}

== Első szakasz ==
1. Tanult pap volt a gőgös Báláki, a Gárgja klánból. Így szólt egyszer a kásí-béli Adzsátasatru királyhoz:&lt;br&gt;
- Hadd magyarázzam el néked a Brahmant!&lt;br&gt;
Adzsátasatru így válaszolt:&lt;br&gt;
- Ezer tehenet kapsz e szóért, hogy majd az emberek összeszaladnak és azt kiabálják: Új Dzsanaka, új Dzsanaka! 

2. Szólt Báláki:
- A Napban lévő Ember, a Brahmannak én így szentelődöm.
Adzsátasatru így válaszolt:&lt;br&gt;
- Ne erről beszélj nekem! Én ennek az Embernek minden lény vezéreként, fejeként és királyaként szentelődöm. Ezért ki így szentelődik neki, az lesz minden lény vezére, feje és királya.

3. Szólt Báláki:
- A Holdban lévő Ember, a Brahmannak én így szentelődöm.
Adzsátasatru így válaszolt:
- Ne erről beszélj nekem! Én ennek az Embernek nagy, fakó köntösű Nedűkirályként szentelődöm. Ezért ki így szentelődik neki, annak italt préselnek nap nap után, annak étele nem fogy el sosem.

4. Szólt Báláki:
- A villámban lévő Ember, a Brahmannak én így szentelődöm.
Adzsátasatru így válaszolt:
- Ne erről beszélj nekem! Én ennek az Embernek fényességesként szentelődöm. Ezért ki így szentelődik neki, az fényességes lesz, és fényességes lesz a nemzetsége annak.

5. Szólt Báláki:
- Az űrben lévő Ember, a Brahmannak én így szentelődöm.
Adzsátasatru így válaszolt:
- Ne erről beszélj nekem! Én ennek az Embernek teljesként és rendületlenként szentelődöm. Ezért ki így szentelődik neki, az teljében lesz nyájaknak és fiaknak, annak nemzetsé ge a világban rendületlenül fennmarad.

6. Szólt Báláki:
- A szélben lévő Ember, a Brahmannak én így szentelődöm.
Adzsátasatru így válaszolt:
- Ne erről beszélj nekem! Én ennek az Embernek Indra Vaikunthaként, győzhetetlen hadseregként szentelődöm. Ezért ki így szentelődik neki, az győztes lesz, ellenségeit legyőző győzhetetlen. 

7. Szólt Báláki:
- A tűzben lévő Ember, a Brahmannak én így szentelődöm.
Adzsátasatru így válaszolt:
- Ne erről beszélj nekem! Én ennek az Embernek Diadalmasként szentelődöm. Ezért ki így szentelődik neki, az diadalmas lesz, és diadalmas lesz a nemzetsége annak.

8. Szólt Báláki:
- A vizekben lévő Ember, a Brahmannak én így szentelődöm.
Adzsátasatru így válaszolt:
- Ne erről beszélj nekem! Én ennek az Embernek képmásként szentelődöm. Ezért ki így szentelődik neki, ahhoz képmása közelít majd, és semmi olyan, ami tőle különbözne. És aki születik tőle, a képmására születik az is.

9. Szólt Báláki:
- A tükörben lévő Ember, a Brahmannak én így szentelődöm.
Adzsátasatru így válaszolt:
- Ne erről beszélj nekem! Én ennek az Embernek ragyogóként szentelődöm. Ezért ki így szentelődik neki, az ragyogó lesz, ragyogó lesz a nemzetsége annak, és akivel összekerül, azt is beragyogja.

10. Szólt Báláki:
- Ami mögött a hang felszáll, a Brahmannak én így szentelődöm.
Adzsátasatru így válaszolt:
- Ne erről beszélj nekem! Én ennek az Embernek leheletként szentelődöm. Ezért ki így szentelődik neki, az szép kort megér a Földön, azt idő előtt nem hagyja el a lélegzete.

11. Szólt Báláki:
- A térben lévő Ember, a Brahmannak én így szentelődőm.
Adzsátasatru így válaszolt:
- Ne erről beszélj nekem! Én ennek az Embernek örök társakként szentelődöm. Ezért ki így szentelődik neki, az társ nélkül nem marad, azt nem hagyják el hívei.

12. Szólt Báláki:
- Az árnyékban lévő Ember, a Brahmannak én így szentelődöm.
Adzsátasatru így válaszolt:
- Ne erről beszélj nekem! Én ennek az Embernek halálként szentelődöm. Ezért ki így szentelődik neki, az szép kort megér a Földön, azt a halál idő előtt el nem ragadja.

13. Szólt Báláki:
- A testben lévő Ember, a Brahmannak én így szentelődöm.
Adzsátasatru így válaszolt:
- Ne erről beszélj nekem! Én ennek az Embemek testetöltöttként szentelődöm. Ezért ki így szentelődik neki, az testet ölt, és testet ölt a nemzetsége annak.

14. Akkor Báláki elhallgatott.
- Befejezted? - kérdezte Adzsátasatru.
- Igen.
- Ezzel a tudással még nem ismered a Brahmant.
Báláki erre így szólt:
- Engedd, hogy tanítványod legyek!

15. - A szokások ellen való, hogy egy pap magát egy harcos tanítványának adja, és a Brahmant így ismerje meg. De legyen, megtanítalak.
E szavakkal megfogta Báláki kezét, felállt és odavezette egy alvó emberhez. Szólítgatni kezdte az előbbi nevekkel:
- Nagy, fakó köntösű Nedűkirály! - de az fekve maradt. Akkor megrázta a kezével, és az rögtön felébredt.

16. Azt kérdezte akkor Adzsátasatru:
- Hol volt a megismerésből álló Ember, mikor ez aludt, és honnan jött vissza az imént?

17. Ám Báláki ezt sem tudta. Adzsátasatru így folytatta:
- Ha így alszik valaki, akkor a megismerésből álló Ember minden érzékszerv megismerését magába húzza vissza, ő pedig a szív üregében bújik el. Mikor megragadta őket, akkor mondják, hogy alszik az ember. Akkor fogva a szaglás, fogva a szó, fogva a látás, fogva a hallás, fogva az ész. 

18. Az álomban, mint saját világaiban vándorol. Ő ott nagy király, főpap, felfelé megy és lefelé. És ahogy egy nagy király magával viszi kíséretét, és országában kedve szerint vándorol, így viszi a megismerésből álló Ember is magával a többi érzékszerveket, és vándorol kedve szerint a testben. 

19. De mikor olyan mélyen elalszik, hogy már semmiről sem tud, akkor a jótevő erekbe bújik. Ezekből hetvenkétezer fut ki a szívből a szívszövedékbe. Mint herceg, mint nagy király, mint főpap, úgy hever ő túláradó gyönyörben a szívszövedékben. 

20. Ahogy a pók kibocsátja fonalát, ahogy a tűzből pattognak a szikrák, úgy lobbannak elő a Lélekből minden életerők, minden világok, minden lények és minden istenségek. Titkos tanítása ez: a valóság valósága. Mert az életerők a valóság, és ő a valósága azoknak. 

== Második szakasz ==
1. Aki ismeri a borjat, annak karámját, fedelét, oszlopát, kötelét, amivel megkötik, az bizony úrrá lesz a hét ellenséges vetélytárson. A borjú a száj lélegzete. Ennek karámja a test, fedele a fej, oszlopa a lélegzés, megkötő kötele az étel.

2. Ennek szolgálatában állnak a hét mulandótlanok: Rudrához a szem vérereivel kötődik, Pardzsanjához a szemcsarnok vizével kötődik, a Naphoz a szivárványhártyával kötődik, a Tűzhöz a szembogárral kötődik, Indrához a szemfehérjével kötődik, a Földhöz az alsó, az Éghez a felső szempillával kötődik. Étke nem fogy el annak, ki tudja ezt.

3. Erről szól a vers:
Szája előre áll, talpa felfele,
van egy ilyen csésze, pompával tele.
Ennek a peremén hét bölcs lakik,
nyolcadiknak a szó, az imával való.

&quot;Szája előre áll, talpa felfele, van egy ilyen csésze&quot; - ez a fej, mert a fej olyan csésze, melynek szája előre áll, talpa pedig felfelé.

&quot;Pompával tele&quot; - a pompa az érzékszerveket jelenti, velük van tele. Itt tehát az érzékszerveket említik.

&quot;Ennek a peremén hét bölcs lakik&quot; - a hét bölcs az érzékszerveket jelenti, tehát itt is az érzékszerveket említik.

&quot;Nyolcadiknak a szó, az imával való&quot; - a nyolcadik bölcs tehát a szó, és ez az imához kapcsolódik.

4. Mert bizony a két fül Gautama és Bháradvádzsa, mert az egyik fül Gautama, a másik fül pedig Bháradvádzsa. A két szem Visvámitra és Dzsamadagni, mert az egyik szem Visvámitra, a másik pedig Dzsamadagni. A két orrlyuk Vaszistha és Kasjapa, mert az egyik orrlyuk Vaszistha, a másik pedig Kasjapa. Végül pedig a nyelv Atri, mert a nyelv eszi az ételt. Atri pedig annyi, mint evő (atti). Mindenek evője az, minden az étke annak, aki tudja ezt. 

== Harmadik szakasz ==
1. A Brahmannak kétféle formája van: az alakzatos és az alaktalan, a mulandó és az örökkévaló, az álló és a mozgó, a való és a túli. 

2. Az az alakzatos, ami a széltől és a levegőégtől különbözik. Ez a mulandó, az álló és a való. Az alakzatos, mulandó, álló és avaló lényegét a Nap alkotja, mert a való lényege a Nap. 

3. Alaktalan viszont a szél és a levegőég. Ez az örökkévaló, a mozgó és a túli. Az alaktalan, örökkévaló, mozgó és túli lényegét a napkorongban lévő Ember alkotja, mert a túli lényege a napkorongban lévő Ember. Eddig az istenek terén.

4. Most pedig a Lélek terén:
Itt az az alakzatos, ami a lélegzettől és a test üregétől különbözik. Ez a mulandó, az álló és a való. Az alakzatos, mulandó, álló és való lényegét pedig a szem alkotja, mert az itteni lényege a szem.

5. Alaktalan viszont a lélegzet és a test ürege. Ez az örökkévaló, a mozgó és a túli. Az alaktalan, örökkévaló, mozgó és túli lényegét a jobb szemben lévő Ember alkotja, mert a túli lényege a jobb szemben lévő Ember.

6. Ez az Ember olyan színű, mint bíbor királyi köntös, mint fehér birkabőr, mint egy piros bogár, mint a tűz világa, mint ahogy villámlik hirtelen. Bizony mint ahogy villámlik hirtelen, úgy lesz boldogsága annak, ki tudja ezt.

Leírása: nem ilyen és nem olyan. Mert azonkívül, hogy: nem olyan, más le nem írja. A neve pedig: a valóság valósága. Mert az életerők a valóság, és ő a valósága azoknak.

== Negyedik szakasz ==
1. Így szólt egyszer Jádnyavalkja:
- Maitréjí, elhagyom otthonomat, így hát mindent elosztok közted és Kátjájaní között. 

2. Maitréjí így válaszolt:
- Uram, még ha a világ minden gazdagsága enyém lenne is, halhatatlanná lennék-e akkor?
- Nem. Úgy élnél, mint a gazdagok, de a vagyon halhatatlansággal nem kecsegtet.

3. - Mit kezdjek azzal, mi nem tesz halhatatlanná? Uram, amit tudsz, azt add nekem! 

4. Jádnyavalkja így válaszolt:
- Kedves vagy nekünk és kedveset beszélsz. Jöjj, ülj ide, elmagyarázom. De jól vésd eszedbe, amit mondok neked!

5. Majd így folytatta:

- Bizony nem a férj kedvéért kedves a férj, hanem a Lélek kedvéért kedves a férj. Nem a feleség kedvéért kedves a feleség, hanem a Lélek kedvéért kedves a feleség. Nem a fiak kedvéért kedvesek a fiak, hanem a Lélek kedvéért kedvesek a fiak. Nem a vagyon kedvéért kedves a vagyon, hanem a Lélek kedvéért kedves a vagyon. Nem a papság kedvéért kedves a papság, hanem a Lélek kedvéért kedves a papság. Nem a harcosi rang kedvéért kedves a harcosi rang, hanem a Lélek kedvéért kedves a harcosi rang. Nem a világok kedvéért kedvesek a világok, hanem a Lélek kedvéért kedvesek a világok. Nem az istenek kedvéért kedvesek az istenek, hanem a Lélek kedvéért kedvesek az istenek. Nem a lények kedvéért kedvesek a lények, hanem a Lélek kedvéért kedvesek a lények. Nem a mindenség kedvéért kedves a mindenség, hanem a Lélek kedvéért kedves a mindenség. 
Maitréjí, bizony a Lelket kell látni, azt kell hallani, azt kell megérteni, abban kell elmélyedni. És aki látta, hallotta, megértette ezt a Lelket és elmélyült benne, az tudja ezt az egész világot.

6. Ki a papságot a Lelken kívül tudja, a papságot elveszíti az. Ki a harcosi rangot a Lelken kívül tudja, a harcosi rangot elveszíti az. Ki a világokat a Lelken kívül tudja, a világokat elveszíti az. Ki az isteneket a Lelken kívül tudja, az isteneket elveszíti az. Ki a lényeket a Lelken kívül tudja, a lényeket elveszíti az. Ki a mindenséget a Lelken kívül tudja, a mindenséget elveszíti az. A papság, a harcosi rang, a világok, az istenek, a lények, a mindenség nem más, mint ez a Lélek.

7. Olyan ez, mint amikor a dobot megverik. A hangot kint megfogni nem lehet, de a dobot vagy a dobost megragadva megragadták a hangot is.

8. Olyan ez, mint amikor kagylókürt rikolt. A hangot kint megfogni nem lehet, de a kürtöt vagy a kürtöst megragadva megragadták a hangot is.

9. Olyan ez, mint amikor a lantot pengetik. A hangot kint megfogni nem lehet, de a lantot vagy a lantost megragadva megragadták a hangot is.

10. Olyan ez, mint amikor nedves fát tesznek a tűzre, abból füstfelhők szállnak mindenfelé. Bizony így fújta ki ez a nagy lény a Himnuszok Tudását, a Varázsigék Tudását, a Dalok Tudását, a Tűzpapok és az Angiraszok Tudását, a regéket, a mítoszokat, a tudományokat, a titkos tanításokat, a verseket, a szövétnekeket, a párbeszédeket és a magyarázatokat. 
Mindezt ő fújta ki.

11. Ahogyan minden vizek az óceánba szaladnak, úgy szalad össze benne bőrként minden tapintás, úgy szalad össze benne nyelvként minden íz, úgy szalad össze benne orrként minden szag, úgy szalad össze benne szemként minden kép, úgy szalad össze benne fülként minden hang, úgy szalad össze benne észként minden gondolat, úgy szalad össze benne szívként minden emlékezés, úgy szalad össze benne kézként minden tett, úgy szalad össze benne ágyékként minden kéj, úgy szalad össze benne végbélként minden ürítés, úgy szalad össze benne lábként minden mozgás, úgy szalad össze benne szóként minden tudás.

12. Olyan ez, mint a vízbe vetett só. Feloldódik, kivenni többé nem lehet, de meríts bárhonnan is, sós az mindenütt. E tisztán megismerő lény nagy, végtelen, parttalan. Felemelkedik a létezők köréből, majd beléjük száll megint. De nincsen tudat a halál után, bizony azt mondom én. 

13. Így szólt Maitréjí:
- Uram, összezavartál azzal, hogy nincsen tudat a halál után!

14. Jádnyavalkja így válaszolt:
- Amit én mondok, az nem zavar össze, az elég, hogy megértsd. Mert ahol kettősség van, ott láthatja az egyik a másikat, ott szagolhatja az egyik a másikat, ott hallhatja az egyik a másikat, ott szólíthatja az egyik a másikat, ott észreveheti az egyik a másikat, ott ismerheti az egyik a másikat. De ha egyetlen Lélekké vált minden, hogyan is láthatna az valamit, hogyan is szagolhatna az valamit, hogyan is hallhatna az valamit, hogyan is szólhatna az valamit, hogyan is vehetne észre az valamit, hogyan is ismerhetne az valamit? Hogyan is ismerhetné meg azt, amivel mindent megismert, hogyan is ismerhetné meg a megismerőt?

== Ötödik szakasz ==
1. Minden lény méze a föld, és minden lény méze a földnek. A földben lévő, tündöklő örök Ember, és a Lélek terén a testetöltött, tündöklő, örök Ember a Lélek. Ő a mindenség, ő az örökkévaló Brahman.

2. Minden lény méze a víz, és minden lény méze a víznek. A vízben lévő, tündöklő, örök Ember, és a Lélek terén a férfimagból álló, tündöklő, örök Ember a Lélek. Ő a mindenség, ő az örökkévaló Brahman.

3. Minden lény méze a tűz, és minden lény méze a tűznek. A tűzben lévő, tündöklő, örök Ember, és a Lélek terén a szóból álló, tündöklő, örök Ember a Lélek. Ő a mindenség, ő az örökkévaló Brahman.

4. Minden lény méze a szél, és minden lény méze a szélnek. A szélben lévő, tündöklő, örök Ember, és a Lélek terén a lélegzetből álló, tündöklő, örök Ember a Lélek. Ő a mindenség, ő az örökkévaló Brahman.

5. Minden lény méze a Nap, és minden lény méze a Napnak. A Napban lévő, tündöklő, örök Ember, és a Lélek terén a szemből álló, tündöklő, örök Ember a Lélek. Ő a mindenség, ő az örökkévaló Brahman.

6. Minden lény méze a tér, és minden lény méze a térnek. A térben lévő, tündöklő, örök Ember, és a Lélek terén a fülből álló, tündöklő, örök Ember a Lélek. Ő a mindenség, ő az örökkévaló Brahman.

7. Minden lény méze a Hold, és minden lény méze a Holdnak. A Holdban lévő, tündöklő, örök Ember, és a Lélek terén az észből álló, tündöklő, örök Ember a Lélek. Ő a mindenség, ő az örökkévaló Brahman.

8. Minden lény méze a villám, és minden lény méze a villámnak. A villámban lévő, tündöklő, örök Ember, és a Lélek terén a hőből álló, tündöklő, örök Ember a Lélek. Ő a mindenség, ő az örökkévaló Brahman.

9. Minden lény méze a mennydörgés, és minden lény méze a mennydörgésnek. A mennydörgésben lévő, tündöklő, örök Ember, és a Lélek terén a hangos morajlásból álló, tündöklő, örök Ember a Lélek. Ő a mindenség, ő az örökkévaló Brahman.

10. Minden lény méze az űr, és minden lény méze az űrnek. Az űrben lévő, tündöklő, örök Ember, és a Lélek terén a szív üregében búvó, tündöklő, örök Ember a Lélek. Ő a mindenség, ő az örökkévaló Brahman.

11. Minden lény méze a törvény, és minden lény méze a törvénynek. A törvényben lévő, tündöklő, örök Ember, és a Lélek terén a törvényt követő, tündöklő, örök Ember a Lélek. Ő a mindenség, ő az örökkévaló Brahman.

12. Minden lény méze az igazság, és minden lény méze az igazságnak. Az igazságban lévő, tündöklő, örök Ember, és a Lélek terén az igazságból álló, tündöklő, örök Ember a Lélek. Ő a mindenség, ő az örökkévaló Brahman.

13. Minden lény méze az emberlét, és minden lény méze az emberlétnek. Az emberlétben lévő, tündöklő, örök Ember, és a Lélek terén az emberlétű, tündöklő, örök Ember a Lélek. Ő a mindenség, ő az örökkévaló Brahman.

14. Minden lény méze a Lélek, és minden lény méze a Léleknek. A Lélekben lévő, tündöklő, örök Ember, és a Lélek terén a tündöklő, örök Ember lelke a Lélek maga. Ő a mindenség, ő az örökkévaló Brahman.

15. Bizony ez a Lélek minden lény ura, minden lény királya. Ahogy az abroncs és a kerékagy a küllőket összefogja, úgy fog össze ez a Lélek minden lényt, minden világot és minden életerőt. 

16. Ez az a méz, amit Dadhjancs, Atharvan Fia az Asvinoknak megmutatott. Ezt látva szólt a bölcs:

A nagy tettet, mi hasznotokra lett,
hirdetem én, mint vihar az esőt.
Amidőn Dadhjancs, Atharvan Fia,
a mézet tinéktek lófejjel mutatta meg. 

17. Ez az a méz, amit Dadhjancs, Atharvan Fia az Asvinoknak megmutatott. Ezt látva szólt a bölcs:

Asvinok, ti lófejet raktatok
Dadhjancsra, Atharvan Fiára,
és mézét Tvastarnak ő hűen megmutatta,
hogy óvjátok titokként, ó, hatalmasok. 

18. Ez az a méz, amit Dadhjancs, Atharvan Fia az Asvinoknak megmutatott. Ezt látva szólt a bölcs:

Mint várakat, csinált ő kétlábúakat,
mint várakat, csinált ő négylábúakat.
Madárként szállt ő a várakba be,
Emberként szállt ő a várakba be. 

Bizony ez az Ember lakik minden várban várlakóként. Semmi sincsen, mi ne őt rejtené.

19. Ez az a méz, amit Dadhjancs, Atharvan Fia az Asvinoknak megmutatott. Ezt látva szólt a bölcs:

Az ő képmása lett minden alakban,
ezt kell a képmásának tekinteni.
Varázserővel jár-kél a sokalakú Indra,
befogva néki tízszer száz lova. 

Bizony ő a lovak, bizony ő tíz és ezer és sok és végtelen. A Brahmannak nincsen múltja és jövője, nincsen belseje és külseje. Ez a Lélek a mindent átfogó Brahman. Így hangzik a tanítás.


== Hatodik szakasz ==
1. Íme a tanítók sora:

Pautimásját Gaupavana tanította, Gaupavanát (egy másik) Pautimásja, (ezt a) Pautimásját (egy másik) Gaupavana, Gaupavanát Kausika. Kausikát Kaundinja, Kaundinját Sándilja, Sándilját (egy másik) Kausika és Gautama.

2. Gautamát Ágnivésja, Ágnivésját Sándilja és Ánabhimláta, Ánabhimlátát (egy másik) Ánabhimláta, Ánabhimlátát (egy újabb) Ánabhimláta, (ezt az) Ánabhimlátát (egy) Gautama. Gautamát Szaitava és Prácsínajógja, Szaitavát és Prácsínajógját Párásarja, Párásarját Bháradvádzsa, Bháradvádzsát (egy másik) Bháradvádzsa és (egy) Gautama, (ezt a) Gautamát (szintén egy) Bháradvádzsa, ezt a Bháradvádzsát (egy) Párásarja, Párásarját Vaidzsavápájana, Vaidzsavápájanát Kausikájani.

3. Kausikájanit Ghritakausika, Ghritakausikát Párásarjájana, Párásarjájanát Párásarja. Párásarját Dzsátúkarnja, Dzsátúkarnját Ászurájana és Jászka. Ászurájanát Traivani, Traivanit Aupadzsandhani, Aupadzsandhanit Ászuri, Ászurit (egy) Bháradvádzsa, Bháradvádzsát Átréja, Átréját Mánti, Mántit (egy) Gautama, (ezt a) Gautamát (egy másik) Gautama, (ezt a) Gautamát Vátszja, Vátszját (egy) Sándilja, (ezt a Sándilját) Kaisorja Kápja, Kaisorja Kápját Kumárahárita, Kumáraháritát Gálava, Gálavát Vidarbhíkaundinja, Vidarbhíkaundinját Vatszanapád Bábhrava, Vatszanapád Bábhravát Pantháh Szaubha ra, Pantháh Szaubharát Ajászja Ángirasza, Ajászja Ángiraszát Ábhúti Tvástra, Ábhúti Tvástrát Visvarúpa Tvástra, Visvarúpa Tvástrát a két Asvin, a két Asvint Dadhjancs Átharvana, Dadhjancs Átharvanát Atharvan Daiva, Atharvan Daivát Mritju Prádhvanszana, Mritju Prádhvanszanát Pradhvanszana, Pradhvanszanát Éka Risi, Éka Risit Vipracsitti, Vipracsittit Vjasti, Vjastit Szanáru, Szanárut Szanátana, Szanátanát Szanaga, Szanagát Paramésthin, Paramésthint a Brahman.

A Brahman önmagától való. Tisztelet a Brahmannak!

[[Kategória:Brihadáranyaka upanisád]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Brihadáranyaka upanisád/Harmadik fejezet</title>
    <id>2236</id>
    <revision>
      <id>4601</id>
      <timestamp>2006-08-29T10:10:09Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>{{fej}} szépítése, kat</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     = | nincsszerző=
| cím        = [[../]]
| szakasz    = (Harmadik fejezet)
| előző      = ← [[../Második fejezet|Második fejezet]]
| következő  = [[../Negyedik fejezet|Negyedik fejezet]] →
| megjegyzés =
}}

== Első szakasz ==
1. A vidéha-béli Dzsanaka király áldozást tartott, gazdag jutalommal. Összegyűltek ott a kuruk és a panycsálák papjai. Dzsanaka, Vidéha királya meg akarta tudni, hogy ki a legtudósabb a papok közül. Ezer tehenet csordába hajtatott, és mindegyik szarvára tíz teher aranyat akasztott. 

2. Így szólt a papokhoz:
- Tiszteletre méltó papok! Az hajtsa haza őket, aki a legtudósabb közületek.
Ám vonakodtak a papok. Akkor így szólt tanítványához Jádnyavalkja:
- Hajtsd haza őket, Számasravasz fiam! - és az elhajtotta őket.
Ám a papok így kiabáltak haragosan:
- Hogy meri ez a legtudósabb papnak tartani magát!
Ott volt Dzsanaka Asvala nevű áldozópapja is, és azt kérdezte tőle:
- Szóval te lennél a legtudósabb közülünk, Jádnyavalkja?
Ő így válaszolt:
- Tiszteljük a legtudósabb papot, de azért vágyakozunk a tehenekre is. 

3. Akkor Asvala, az áldozópap kérdezni kezdett:
- Jádnyavalkja! Tudjuk, az egész világot a halál szövi be, a halál lepi el. De mi oldja el akkor az áldozót a halál szövedékétől?
- Az áldozópap, a Tűz, vagyis a szó. Mert az áldozáskor a szó az áldozópap. A szó Tűz, a szó áldozópap, a szó az eloldás, a szó a megoldás.

4. Asvala így folytatta:
- Jádnyavalkja! Tudjuk, az egész világot a nappal és éjjel szövi be, a nappal és éjjel lepi el. De mi oldja el akkor az áldozót a nappal és éjjel szövedékétől?
- A szerpap, a Nap, vagyis a szem. Mert az áldozáskor a szem a szerpap. A szem Nap, a szem szerpap, a szem az eloldás, a szem a megoldás.

5. Asvala így folytatta:
- Jádnyavalkja! Tudjuk, az egész világot a telő és fogyó Hold szövi be, a telő és fogyó Hold lepi el. De mi oldja el akkor az áldozót a telő és fogyó Hold szövedékétől?
- Az énekespap, a szél, vagyis a lélegzés. Mert az áldozáskor a lélegzés az énekespap. A lélegzés szél, a lélegzés énekespap, a lélegzés az eloldás, a lélegzés a megoldás.

6. Asvala így folytatta:
- Jádnyavalkja! Tudjuk, a Levegőégnek nincsen létrafoka. De akkor miféle hágcsón mászik fel mégis az áldozó az Égi Világba?

- Az imádópap révén, a Hold révén, vagyis az ész révén. Mert az áldozáskor az ész az imádópap. Az ész Hold, az ész imádópap, az ész az eloldás, az ész a megoldás.

Eddig az eloldásról beszéltek, majd arról, hogy mit lehet elérni.

7. Asvala így folytatta:
- Jádnyavalkja! Hány verset mond ma az áldozópap az áldozásnál?
- Hármat.
- Mi ez a három?
- A meghívóvers, az áldozóvers, és harmadik a hálavers.
- Mit ér el ezek által?
- Mindent, ami lélegzik.

8. Asvala így folytatta:
- Jádnyavalkja! Hány adományt önt ma a szerpap a tűzbe?
- Hármat.
- Mi ez a három?
- Az, ami kiöntve fellobog, az, ami kiöntve felhabzik, és az, ami kiöntve a földbe szivárog.
- Mit ér el ezek által?
- Azzal, mi kiöntve fellobog, eléri az Istenvilágot, mert ehhez hasonlóan lobog az Istenvilág odafenn. Azzal, mi kiöntve felhabzik, eléri az Atyák Világát, mert az Atyák Világa fent van, ehhez hasonlít. Azzal, mi kiöntve a földbe szivárog, eléri az Embervilágot, mert az Embervilág lent van, ehhez hasonlít.

9. Asvala így folytatta:
- Jádnyavalkja! Hány istennel óvja ma az imádópap délről az áldozatot?
- Eggyel.
- Mi az az egy?
- Az ész. Mert végtelen az ész, végtelenek az összes istenek, végtelen a világ, amit elér ezáltal.

10. Asvala így folytatta:
- Jádnyavalkja! Hány dalt énekel ma az énekespap az áldozásnál?
- Hármat.
- Mi ez a három?
- A meghívó dal, az áldozódal és a háladal.
- Mit jelentenek ezek a Lélek terén? 
- A meghívó dal a belélegzés, az áldozódal a kilélegzés, a háladal a szétlélegzés.
- Mit ér el ezek által?
- A meghívó dal révén eléri a Földi Világot, az áldozó dal révén a Levegőeget, a háladal révén az Égi Világot.
Akkor Asvala, az áldozópap elhallgatott.

== Második szakasz ==
1. Ezután Ártabhága kérdezte őt a Dzsaratkáru klánból:
- Jádnyavalkja! Hány megragadó van innen és hány megragadó van onnan? 
- Nyolc megragadó van innen és nyolc megragadó van onnan.
- Mi a nyolc megragadó innen és mi a nyolc megragadó onnan?

2. - A belélegzés egy megragadó, ezt a kilélegzés ragadja meg onnan, mert a belélegzés érzi a szagokat.

3. A beszéd is egy megragadó, ezt a nevek ragadják meg onnan, mert a beszéd mondja ki a neveket.

4. A nyelv is egy megragadó, ezt az ízek ragadják meg onnan, mert a nyelv érzi az ízeket.

5. A szem is egy megragadó, ezt a képek ragadják meg onnan, mert a szem látja a képeket.

6. A fül is egy megragadó, ezt a hangok ragadják meg onnan, mert a fül hallja a hangokat.

7. Az ész is egy megragadó, ezt a vágyak ragadják meg onnan, mert az ész gondolja ki a vágyakat.

8. A kéz is egy megragadó, ezt a tettek ragadják meg onnan, mert a kéz teszi a tetteket.

9. A bőr is egy megragadó, ezt a tapintásérzetek ragadják meg onnan, mert a bőr érzi a tapintásérzeteket. Ez hát a nyolc megragadó innen, és a nyolc megragadó onnan.

10. Ártabhága így folytatta:
- Jádnyavalkja! Tudjuk, az egész világ a halál étele. De melyik istenség eszi magát a halált?
- Bizony a halál tűz. Mikor ez a víznek étke lesz, elkerüli akkor az újrahalált.

11. Ártabhága így folytatta:
- Jádnyavalkja! Ha meghal az ember, kiszállnak-e belőle az életerők, vagy pedig nem?
- Semmiképpen. Éppen hogy összegyűlnek benne, ezért dagad meg, fúvódik fel és hever felpuffadva a halott. 

12. Ártabhága így folytatta:
- Jádnyavalkja! Ha meghal az ember, mi nem hagyja el?
- A név. Mert végtelen a név, végtelenek az összes istenek, és végtelen világot lehet elérni ezáltal.

13. Ártabhága így folytatta:
- Jádnyavalkja! Tudjuk, az ember halála után szava a tűzbe száll, lélegzete a szélbe száll, szeme a Napba száll, esze a Holdba száll, füle a térbe száll, teste a földbe száll, Lelke az űrbe száll, szőre a füvekbe száll, haja a fákba száll, vére és férfimagja a vízbe száll. De akkor mi marad meg belőle?
Jádnyavalkja így válaszolt:
- Ártabhága, add a kezed és kövess! Erről kettesben kell beszélnünk, és nem a sokaság előtt.
Odébb mentek és beszéltek erről, és amit beszéltek, az a tett volt, aminek szentelődtek, az a tett volt. Bizony jó lesz az ember a jótett által, és rossz lesz a rossztett által.
Akkor Ártabhága elhallgatott.

== Harmadik szakasz ==
1. Ezután Bhudzsju kérdezte őt, Lahja unokája:
- Jádnyavalkja! Vándorló tanítványként Madraföldön jártunk, és a Kapi klán-béli Patancsala házában tértünk nyugovóra. Volt egy lánya, akit egy gandharva megszállva tartott. Megkérdeztük, hogy kicsoda ő, amire azt felelte, hogy Szudhanvan, Angirasz sarja. Azután megkérdeztük, hogy hol végződnek a világok, és hová jutottak Paríksit utódai. Ezt kérdezem hát tőled is. Hová jutottak Paríksit utódai?

2. Jádnyavalkja így válaszolt:
- A gandharva azt mondta nektek, hogy oda jutottak, ahová mindenki elér, aki bemutatja a lóáldozatot.
Addig nyúlik az ismert világ, ameddig az istenkocsi harminckét napja elér. Ezt még kétszer akkora föld veszi körül. A földet kétszer akkora óceán veszi körül. Ott az ég és a tenger között kicsi rés van, mint a szúnyog szárnya, mint a borotva éle. Azokat pedig Indra sólyom alakban a szélbe vitte, a szél felkapta őket és ide repítette, ahol a lóáldozatot bemutatók időznek.
Hát ezt mondta a gandharva, és a szélnek szentelődött. Mert a szél az elérés, a szél a megérkezés. Legyőzi az újrahalált, ki tudja ezt.
Akkor Bhudzsju, Lahja unokája elhallgatott.

== Negyedik szakasz ==
1. Ezután Usaszta, Csakra Fia, kérdezte őt:
- Jádnyavalkja! A megnyilvánult, nem rejtett Brahmanról beszélj nekem, aki Lélekként mindenben benne van!
- A te Lelked az, ami mindenben benne van.
- Mi az, ami mindenben benne van?
- Ami belélegzéskor belélegez, az a te Lelked, ami mindenben benne van. Ami kilélegzéskor kilélegez, az a te Lelked, ami mindenben benne van. Ami szétlélegzéskor szétlélegez, az a te Lelked, ami mindenben benne van. Ami fellélegzéskor fellélegez, az a te Lelked, ami mindenben benne van. Ez hát a te Lelked, ami mindenben benne van. 

2. Usaszta, Csakra Fia azt mondta erre:
- Ez csak amolyan magyarázkodás, mintha azt mondanád: Ez egy tehén, az meg egy ló. A megnyilvánult, nem rejtett Brahmanról beszélj nekem, aki Lélekként mindenben benne van!
- A te Lelked az, ami mindenben benne van.
- De hát mi az, ami mindenben benne van?
- A látás látóját nem láthatod, a hallás hallóját nem hallhatod, az értés értőjét nem értheted, a megismerés megismerőjét nem ismerheted. Az a te Lelked, ami mindenben benne van. Siralmas az, ami különbözik tőle.
Akkor Usaszta, Csakra Fia, elhallgatott.

== Ötödik szakasz ==
1. Ezután Kahóla Kausítaki kérdezte őt:
- Jádnyavalkja, a megnyilvánult, nem rejtett Brahmanról beszélj nekem, aki mindenben benne van!
- Az a te Lelked, ami mindenben benne van.
- Mi az, ami mindenben benne van?
- Az, ami túl van az éhségen és a szomjúságon, a gondon és a homályon, az öregségen és a halálon. Bizony ha a papok megtudják ezt a Lelket, elvetik a vágyat fiak után, vagyon után, a világ után és koldulva vándorolnak. Mert fiakra vágyni annyi, mint vagyonra vágyni, vagyonra vágyni annyi, mint a világra vágyni. Hiú vágy mind a kettő. Ezért a pap a tanultságot levetve legyen újra gyermek, a gyermekséget és a tanultságot levetve legyen hallgatag. 
És ha túl van hallgatáson és nem hallgatáson, akkor lesz igazi pap. És mi teszi igazi pappá? Attól pap, ami valóban pappá teszi. Siralmas az, ami különbözik tőle.
Akkor Kahóla Kausítaki elhallgatott.

== Hatodik szakasz ==
1. Ezután Gárgí, Vacsaknu Lánya kérdezte őt:
- Jádnyavalkja! Tudjuk, az egész világ a vízbe van beleszőve, a vízzel van beszőve. De mibe van akkor a víz beleszőve, mivel van a víz beszőve?
- A széllel.
- És mibe van a szél beleszőve, mivel van az beszőve?
- A levegővilágokkal.
- És mibe vannak a levegővilágok beleszőve, mivel vannak azok beszőve?
- A tündérvilágokkal.
- És mibe vannak a tündérvilágok beleszőve, mivel vannak azok beszőve?
- A napvilágokkal.
- És mibe vannak a napvilágok beleszőve, mivel vannak azok beszőve?
- A holdvilágokkal.
- És mibe vannak a holdvilágok beleszőve, mivel vannak azok beszőve?
- A csillagvilágokkal.
- És mibe vannak a csillagvilágok beleszőve, mivel vannak azok beszőve?
- Az istenvilágokkal.
- És mibe vannak az istenvilágok beleszőve, mivel vannak azok beszőve?
- Indra világaival.
- És mibe vannak Indra világai beleszőve, mivel vannak azok beszőve?
- Pradzsápati világaival.
- És mibe vannak Pradzsápati világai beleszőve, mivel vannak azok beszőve?
- A Brahman világaival.
- És mibe vannak a Brahman világai beleszőve, mivel vannak azok beszőve?
Jádnyavalkja így válaszolt:
- Vacsaknu Lánya, ne faggatózz tovább, mert még szétreped a fejed! Olyan istenség felől faggatózol, akiről kérdezni nem szabad. Ne faggatózz tovább!
Akkor Gárgí, Vacsaknu Leánya elhallgatott.


== Hetedik szakasz ==
1. Ezután Uddálaka, Aruna Fia kérdezte őt:
- Jádnyavalkja! Madraföldön időztünk Patancsala Kápja házában, hogy az áldozást megtanuljuk. Volt ennek egy asszonya, akit egy gandharva megszállva tartott. Megkérdeztük a gandharvát, hogy ki ő, mire azt válaszolta, ő Kabandha, Atharvan ivadéka. Majd így szólt Patancsalához és a tanítványokhoz, mihozzánk:
- Kápja! Tudod-e, mi az a fonál, ami a Földet, a Mennyet és a lényeket összeköti?
- Nem tudom, tiszteletreméltó - felelte Patancsala Kápja.
Az pedig tovább kérdezte őt és minket, tanítványokat:
- Kápja! Tudod-e, ki az a belső vezető, aki a Földet, a Mennyet és a lényeket belülről vezérli?
- Nem tudom, tiszteletreméltó - felelte Kápja.
- Pedig aki tudja ezt a fonalat és ezt a belső vezetőt, az tudja a Brahmant, tudja a világokat, tudja az isteneket, tudja a tudást, tudja a lényeket, tudja a Lelket, tud mindeneket. Ezután elmagyarázta neki, innen tudom én is. Jádnyavalkja! Ha úgy akarod ezt a csordát hazahajtani, hogy nem tudod ezt a fonalat és ezt a belső vezetőt, hát repedjen szét a fejed!
Jádnyavalkja így válaszolt:
- Gautama, jól tudom én, hogy mi ez a fonál, és ki ez a belső vezető.
- Bárki mondhatja ezt. Ha valóban tudod, mondd is el!

2. - Gautama, ez a fonál a szél, mert a szél fonala köti össze a Földet, a Mennyet és minden létezőt. Azért mondják a halottról, hogy szétfoszlottak tagjai, mert addig a szél fonala kötötte össze őket.
- Bizony így van, Jádnyavalkja. Most pedig beszélj a belső vezetőről! 

3. - Ami a földben lakozik, de más, mint a föld, amiről nem tud a föld, ami a földet testként felölti, ami a földet belülről vezérli, az a te Lelked, a halhatatlan belső vezető.

4. Ami a vízben lakozik, de más, mint a víz, amiről nem tud a víz, ami a vizet testként felölti, ami a vizet belülről vezérli, az a te Lelked, a halhatatlan, belső vezető.

5. Ami a tűzben lakozik, de más, mint a tűz, amiről nem tud a tűz, ami a tüzet testként felölti, ami a tüzet belülről vezérli, az a te a Lelked, a halhatatlan, belső vezető.

6. Ami a levegőégben lakozik, de más mint a levegőég, amiről nem tud a levegőég, ami a levegőeget testként felölti, ami a levegőeget belülről vezérli, az a te Lelked, a halhatatlan, belső vezető.

7. Ami a szélben lakozik, de más mint a szél, amiről nem tud a szél, ami a szelet testként felölti, ami a szelet belülről vezérli, az a te Lelked, a halhatatlan, belső vezető.

8. Ami az égben lakozik, de más mint az ég, amiről nem tud az ég, ami az eget testként felölti, ami az eget belülről vezérli, az a te Lelked, a halhatatlan, belső vezető.

9. Ami a Napban lakozik, de más mint a Nap, amiről nem tud a Nap, ami a Napot testként felölti, ami a Napot belülről vezérli, az a te Lelked, a halhatatlan, belső vezető.

10. Ami a térben lakozik, de más mint a tér, amiről nem tud a tér, ami a teret testként felölti, ami a teret belülről vezérli, az a te Lelked, a halhatatlan, belső vezető.

11. Ami a Holdban és a csillagokban lakozik, de más mint a Hold és a csillagok, amiről nem tudnak a Hold és a csillagok, ami a Holdat és a csillagokat testként felölti, ami a Holdat és a csillagokat belülről vezérli, az a te Lelked, a halhatatlan, belső vezető.

12. Ami az űrben lakozik, de más mint az űr, amiről nem tud az űr, ami az űrt testként felölti, ami az űrt belülről vezérli, az a te Lelked, a halhatatlan, belső vezető.

13. Ami a sötétségben lakozik, de más mint a sötétség, amiről nem tud a sötétség, ami a sötétséget testként felölti, ami a sötétséget belülről vezérli, az a te Lelked, a halhatatlan, belső vezető.

14. Ami a fényben lakozik, de más mint a fény, amiről nem tud a fény, ami a fényt testként felölti, ami a fényt belülről vezérli, az a te Lelked, a halhatatlan, belső vezető.

Eddig az istenek terén. És most a lények terén:

15. Ami minden lényben lakozik, de más mint minden lény, amiről nem tud semmilyen lény, ami a lényeket testként felölti, ami a lényeket belülről vezérli, az a te Lelked, a halhatatlan, belső vezető.

Eddig a lények terén. És most a Lélek terén:

16. Ami a lélegzetben lakozik, de más mint a lélegzet, amiről nem tud a lélegzet, ami a lélegzetet testként felölti, ami a lélegzetet belülről vezérli, az a te Lelked, a halhatatlan, belső vezető.

17. Ami a szóban lakozik, de más mint a szó, amiről nem tud a szó, ami a szót testként felölti, ami a szót belülről vezérli, az a te Lelked, a halhatatlan, belső vezető.

18. Ami a szemben lakozik, de más mint a szem, amiről nem tud a szem, ami a szemet testként felölti, ami a szemet belülről vezérli, az a te Lelked, a halhatatlan, belső vezető.

19. Ami a fülben lakozik, de más mint a fül, amiről nem tud a fül, ami a fület testként felölti, ami a fület belülről vezérli, az a te Lelked, a halhatatlan, belső vezető.

20. Ami az észben lakozik, de más mint az ész, amiről nem tud az ész, ami az észt testként felölti, ami az észt belülről vezérli, az a te Lelked, a halhatatlan, belső vezető.

21. Ami a bőrben lakozik, de más mint a bőr, amiről nem tud a bőr, ami a bőrt testként felölti, ami a bőrt belülről vezérli, az a te Lelked, a halhatatlan, belső vezető.

22. Ami a megismerésben lakozik, de más mint a megismerés, amiről nem tud a megismerés, ami a megismerést testként felölti, ami a megismerést belülről vezérli, az a te Lelked, a halhatatlan, belső vezető.

23. Ami a férfimagban lakozik, de más mint a férfimag, amiről nem tud a férfimag, ami a férfimagot testként felölti, ami a férfimagot belülről vezérli, az a te Lelked, a halhatatlan, belső vezető.

24. Ez lát, de nem látható, hall, de nem hallható, ért, de nem érthető, megismer, de nem megismerhető. Nincsen látó ezen kívül, nincsen halló ezen kívül, nincsen értő ezen kívül, nincsen megismerő ezen kívül. Ez a te Lelked, a halhatatlan, belső vezető. Siralmas az, ami különbözik tőle. Akkor Uddálaka, Aruna Fia elhallgatott.

== Nyolcadik szakasz ==
1. Ezután újra Gárgí, Vacsaknu Lánya, szólt:&lt;br&gt;
- Tiszteletreméltó papok! Két kérdést mondok még neki. Ha meg tudja válaszolni, úgy bizonyára egyikőtök sem tudja legyőzni őt a papi vitában.&lt;br&gt;
- Kérdezz hát, Gárgí!

2. - Jádnyavalkja! Úgy lépek eléd kérdéseimmel, mint amikor egy kási-béli vagy vidéha-béli hős íját megfeszíti, hogy ellenfelét keresztülverje két nyilával. Válaszolj, ha tudsz!
- Kérdezz már, Gárgí!

3. - Jádnyavalkja! Ami fölötte van az Égnek, ami alatta van a Földnek, ami az Ég és a Föld között van, amit múltnak, jelennek és jövőnek neveznek, mibe van az beleszőve, mivel van az beszőve?

4. Jádnyavalkja így válaszolt:&lt;br&gt;
- Ami fölötte van az Égnek, ami alatta van a Földnek, ami az Ég és a Föld között van, amit múltnak, jelennek és jövőnek neveznek, az az űrbe van beleszőve, az űrrel van beszőve.

5. Gárgí így folytatta:&lt;br&gt;
- Tisztelet néked, Jádnyavalkja, a kérdést megválaszoltad. Készülj hát a másodikra!
- Kérdezz hát, Gárgí!

6. - Ami fölötte van az Égnek, ami alatta van a Földnek, ami az Ég és a Föld között van, amit múltnak, jelennek és jövőnek neveznek, mibe is van az beleszőve, mivel is van az beszőve?

7. - Ami fölötte van az Égnek, ami alatta van a Földnek, ami az Ég és a Föld között van, amit múltnak, jelennek és jövőnek neveznek, az az űrbe van beleszőve, az űrrel van beszőve.
- De mibe van akkor az űr beleszőve, mivel van az űr beszőve?

8. Jádnyavalkja így válaszolt:
- Gárgí, ez az, amit a papok mulandótlannak neveznek. Nem durva és nem finom, nem hosszú és nem rövid, nem izzó és nem folyékony, nem árnyékos és nem sötét, nem szél, nem űr, nem ragad, nincsen íze, nincsen szaga, nincsen szeme, nincsen füle, nincsen szava, nincsen gondolata, nem meleg és nem lélegzik, nincsen szája, nincs mérete, nincs belseje és külseje, semmit sem emészt, és nincs aki megeméssze.

9. Gárgí, ez egy mulandótlan parancs. Ennek szavára válik szét a Hold és a Nap, ennek szavára válik szét az Ég és a Föld, ennek szavára válnak szét a percek, az órák, a nappalok és az éjszakák, a hetek, a hónapok, az évszakok és az évek. Gárgí, eme mulandótlan parancs szavára futnak a folyók a hófödte hegyekből kelet és nyugat felé, mindegyikük a maga megszabott útján. Ennek szavára dicsőítik az emberek az adakozót, ennek szavára gyűlnek az istenek és az ősök az áldozó kanalához.

10. Bizony Gárgí, ha valaki nem tudja, mi ez a mulandótlan, úgy áldozzon bár sok ezer éven át, vagy éljen kegyes életet, csak véges az. Gárgí, ha valaki nem tudja, hogy mi ez a mulandótlan, és így búcsúzik el a világtól, az szánalomra méltó. Ám, aki tudja, hogy mi ez, és így búcsúzik el a világtól, az igazi pap. 

11. Gárgí, ez a mulandótlan lát, de nem látható, hall, de nem hallható, ért, de nem érthető, megismer, de nem megismerhető. Nincsen látó ezen kívül, nincsen halló ezen kívül, nincsen értő ezen kívül, nincsen megismerő ezen kívül. Bizony Gárgí, ebbe a mulandótlanba van az űr beleszőve, ezzel a mulandótlannal van az űr beszőve.

12. Akkor Gárgí így szólt:&lt;br&gt;
- Tiszteletreméltó papok! Tekintsétek úgy, hogy dicsőség fejet hajtva távozni tőle. Mert a papi vitában bizonnyal le nem győzhetitek őt.&lt;br&gt;
Akkor Gárgí elhallgatott.

== Kilencedik szakasz ==
1. Ezután Vidagdha Sákalja kérdezte őt:&lt;br&gt;
- Hány isten van, Jádnyavalkja?&lt;br&gt;
Ő a jegyzék szerint válaszolt, amennyit az az összes istenek körében felsorol:&lt;br&gt;
- Három és háromszáz, három és háromezer.&lt;br&gt;
- Helyes, Jádnyavalkja. Mennyi is az?&lt;br&gt;
- Harminchárom.&lt;br&gt;
- Helyes, Jádnyavalkja. Mennyi is az?&lt;br&gt;
- Hat.&lt;br&gt;
- Helyes, Jádnyavalkja. Mennyi is az?&lt;br&gt;
- Három.
- Helyes, Jádnyavalkja. Mennyi is az?&lt;br&gt;
- Kettő.&lt;br&gt;
- Helyes, Jádnyavalkja. Mennyi is az?&lt;br&gt;
- Másfél.&lt;br&gt;
- Helyes, Jádnyavalkja. Mennyi is az?
- Egy.&lt;br&gt;
- Helyes, Jádnyavalkja. Nos, hát ki ez a három és háromszáz, három és háromezer isten?&lt;br&gt;

2. Jádnyavalkja így válaszolt:&lt;br&gt;
- Ezek csak hatásaik. Isten csak harminchárom létezik.
- Ki ez a harminchárom isten?&lt;br&gt;
- A nyolc Vaszu, a tizenegy Rudra, a tizenkét Áditja. Ez harmincegy, ezekhez jön még Indra, és Pradzsápati harmincharmadikként. 

3. - Kik a Vaszuk?&lt;br&gt;
- A tűz, a föld, a szél, a levegőég, a Nap, a Hold, az ég és a csillagok. Ezek a Vaszuk. Bennük van minden jó (vaszu), ezért nevezik őket Vaszuknak.

4. - Kik a Rudrák?&lt;br&gt;
- A tíz emberi szerv, és a Lélek tizenegyedikként. Megsirattatják a halottat, amikor kihúzódnak belőle. Megsirattatják (ródajati), ezért nevezik Rudráknak őket.

5. - Kik az Áditják?&lt;br&gt;
- Az év tizenkét hónapja. Ezek az egész világot vezérelve szaladnak (ádadáná janti), ezért nevezik őket Áditjáknak.

6. - Ki Indra, és ki Pradzsápati?
- Indra a mennydörgés, Pradzsápati az áldozat.&lt;br&gt;
- Mi teszi a mennydörgést?
- A villám csapása.&lt;br&gt;
- Mi teszi az áldozatot?&lt;br&gt;
- A nyájak. 

7. - Ki a hat isten?&lt;br&gt;
- A tűz, a föld, a szél, a levegőég, a Nap és az ég. Ez a hat isten, mert ebből a hatból áll az egész világ.

8. - Ki a három isten?&lt;br&gt;
- A Három Világ, mert az összes isten azokban él.&lt;br&gt;
- Ki a két isten?&lt;br&gt;
- Az étel és a lélegzet.&lt;br&gt; 
- Ki a másfél isten?

9. - Az, aki megtisztít. Bár végül is csak egyetlen isten az, aki megtisztít. Hogy miért másfél mégis a neve? Mert az egész világot felszaporítja (adhjardhnoti), ezért másfél (adhjardha) a neve.
- Ki az egyetlen isten?
- A lélegzet. Ezt nevezik Brahmannak, ez van odaát.

10. Sákalja így folytatta:
- Jádnyavalkja! Otthona a föld, világa a tűz, esze a fény. Aki tudja, hogy ki ez az Ember, minden lelkek legmagasabbika, az bizony tudó. &lt;br&gt;
- Jól tudom, hogy ki az az Ember, akit te minden lelkek legmagasabbikának nevezel. A testet öltött Ember. De azt már te mondd meg Sákalja, hogy ennek ki az istene!
- A halhatatlanság - felelte az, majd így folytatta:

11. - Jádnyavalkja! Otthona a vágy, világa a szív, esze a fény. Aki tudja, hogy ki ez az Ember, minden lelkek legmagasabbika, az bizony tudó.&lt;br&gt;
- Jól tudom, hogy ki az az Ember, akit te minden lelkek legmagasabbikának nevezel. A vágyból álló Ember. De azt már te mondd meg Sákalja, hogy ennek ki az istene!
- Az asszonyok - felelte az, majd így folytatta:

12. - Jádnyavalkja! Otthona a képek, világa a szem, esze a fény. Aki tudja, hogy ki ez az Ember, minden lelkek legmagasabbika, az bizony tudó.&lt;br&gt;
- Jól tudom, hogy ki az az Ember, akit te minden lelkek legmagasabbikának nevezel. A Napban lévő Ember. De azt már te mondd meg Sákalja, hogy ennek ki az istene!&lt;br&gt;
- A valóság - felelte az, majd így folytatta:

13. - Jádnyavalkja! Otthona az űr, világa a fül, esze a fény. Aki tudja, hogy ki ez az Ember, minden lelkek legmagasabbika, az bizony tudó.&lt;br&gt;
- Jól tudom, hogy ki az az Ember, akit te minden lelkek legmagasabbikának nevezel. A hallásban és a visszhangban lakozó Ember. De azt már te mondd meg, Sákalja, hogy ennek ki az istene!
- A tér - felelte az, majd így folytatta:

14. - Jádnyavalkja! Otthona a sötétség, világa a szív, esze a fény. Aki tudja, hogy ki ez az Ember, minden lelkek legmagasabbika, az bizony tudó.&lt;br&gt;
- Jól tudom, hogy ki az az Ember, akit te minden lelkek legmagasabbikának nevezel. Az árnyékban lakozó Ember. De azt már te mondd meg Sákalja, hogy ennek ki az istene!&lt;br&gt;
- A halál - felelte az, majd így folytatta:

15. - Jádnyavalkja! Otthona a képek, világa a szem, esze a fény. Aki tudja, hogy ki ez az Ember, minden lelkek legmagasabbika, az bizony tudó.&lt;br&gt;
- Jól tudom, hogy ki az az Ember, akit te minden lelkek legmagasabbikának nevezel. A tükörben lévő Ember. De azt már te mondd meg Sákalja, hogy ennek ki az istene!&lt;br&gt;
- A lehelet - felelte az, majd így folytatta:

16. - Jádnyavalkja! Otthona a víz, világa a szív, esze a fény. Aki tudja, hogy ki ez az Ember, minden lelkek legmagasabbika, az bizony tudó.&lt;br&gt;
- Jól tudom, hogy ki az az Ember, akit te minden lelkek legmagasabbikának nevezel. A vízben lévő Ember. De azt már te mondd meg Sákalja, hogy ennek ki az istene!&lt;br&gt;
- Varuna - felelte az, majd így folytatta:

17. - Jádnyavalkja! Otthona a férfimag, világa a szív, esze a fény. Aki tudja, hogy ki ez az Ember, minden lelkek legmagasabbika, az bizony tudó.&lt;br&gt;
- Jól tudom, hogy ki az az Ember, akit te minden lelkek legmagasabbikának nevezel. A fiúba ömlő Ember. De azt már te mondd meg Sákalja, hogy ennek ki az istene!&lt;br&gt;
- Pradzsápati - felelte az.&lt;br&gt;

18. Akkor így szólt Jádnyavalkja:&lt;br&gt;
- Sákalja! Téged szemeltek hát ki a papok, hogy kikapard nekik a tüzes gesztenyét?

19. Sákalja így válaszolt:&lt;br&gt;
- Jádnyavalkja! Ki az a Brahman, akinek tudásával a kuruk és a panycsálák papjait így elnémítod?&lt;br&gt;
- Tudom a teret, annak isteneit, és azt, hogy min alapulnak.

20. - Ha valóban tudod a teret, annak isteneit, és azt, hogy min alapulnak, akkor mondd meg, hogy ki a Kelet istene?&lt;br&gt;
- A Napisten.&lt;br&gt;
- Mi a Napisten alapja?&lt;br&gt;
- A szem.&lt;br&gt;
- Mi a szem alapja?&lt;br&gt;
- A képek. Mert a képeket látja az ember a szemmel.&lt;br&gt;
- Mi a képek alapja?&lt;br&gt;
- A szív. Mert szívvel ismeri meg az ember a képeket. Ezért a szív a képek alapja.&lt;br&gt;

21. - Úgy van, Jádnyavalkja! Ki a Dél (daksina) istene?&lt;br&gt;
- Jama.&lt;br&gt; 
- Mi Jama alapja?&lt;br&gt;
- Az áldozat.&lt;br&gt;
- Mi az áldozat alapja?&lt;br&gt;
- Az adomány (daksina).&lt;br&gt;
- Mi az adomány alapja?&lt;br&gt;
- A hit. Mert aki hisz, az adományoz. Így hát a hit az adomány alapja.&lt;br&gt;
- Mi a hit alapja?&lt;br&gt;
- A szív. Mert szívvel ismeri meg az ember a hitet. Ezért a szív a hit alapja.&lt;br&gt;

22. - Úgy van, Jádnyavalkja! Ki a Nyugat istene?&lt;br&gt;
- Varuna.&lt;br&gt;
- Mi Varuna alapja?&lt;br&gt;
- A vizek.&lt;br&gt; 
- Mi a vizek alapja?&lt;br&gt;
- A férfimag.&lt;br&gt; 
- Mi a férfimag alapja?&lt;br&gt;
- A szív. Mert azt mondják, ha valakinek hozzá hasonló fia születik, hogy szívből jött, szívből teremtett. Ezért a szív a férfimag alapja.

23. - Úgy van, Jádnyavalkja! Ki az észak istene?
- A Nedűisten. &lt;br&gt;
- Mi a Nedűisten alapja?&lt;br&gt;
- A beavatás.&lt;br&gt;
- Mi a beavatás alapja?
- Az igazság. Amikor avatnak, azt mondják: Igazat szólj! Ezért az igazság a beavatás alapja.&lt;br&gt;
- Mi az igazság alapja?&lt;br&gt;
- A szív. Mert szíwel ismeri meg az ember az igazságot. Ezért a szív az igazság alapja.&lt;br&gt;

24. - Úgy van, Jádnyavalkja! Ki a Zenit istene?
- A tűz.&lt;br&gt;
- Mi a tűz alapja?&lt;br&gt;
- A szó.&lt;br&gt;
- Mi a szó alapja?&lt;br&gt;
- A szív.&lt;br&gt;
- Mi a szív alapja?&lt;br&gt;

25. Jádnyavalkja így szólt:&lt;br&gt;
- Ó, te szószaporító! Azt hiszed talán, hogy lehet az máshol, mint bennünk magunkban. Ha máshol lenne és nem idebent, hát akkor madarak tépnék és kutyák cibálnák!

26. - Mi a te Lelked alapja?&lt;br&gt;
- A belélegzés.&lt;br&gt;
- Mi a belélegzés alapja?&lt;br&gt;
- A kilélegzés.&lt;br&gt;
- Mi a kilélegzés alapja?&lt;br&gt;
- A szétlélegzés.&lt;br&gt;
- Mi a szétlélegzés alapja?&lt;br&gt;
- A fellélegzés.&lt;br&gt;
- Mi a fellélegzés alapja?&lt;br&gt;
- Az összelélegzés.&lt;br&gt;

A Lélek azonban nem ilyen és nem olyan. Megragadhatatlan, mert meg nem ragadják, mulandótlan, mert el nem múlik, tiszta, mert hozzá semmi sem tapad. Nem kötődik, meg nem inog, kár sosem éri. 
Ez hát a nyolc alap, a nyolc világ, a nyolcféle isten, a nyolcféle Ember. De ki az, aki ezt a nyolcféle Embert lebírja, meghaladja, szétkergeti? Erről az Emberről kérdezem tőled a titkos tanítást. Ha nem tudsz felelni, hát repedjen szét a fejed! Sákalja nem tudott felelni, és a feje szétrepedt. Rablók hordták szét a csontjait, és használták fel (alantas) célokra.

27. Így szólt akkor Jádnyavalkja:
- Tiszteletreméltó Papok! Kérdezzen, aki akar, vagy kérdezzetek mindannyian. Vagy aki akarja, azt én kérdezem, vagy kérdezhetem mindőtöket.&lt;br&gt;
A papok azonban nem mertek kérdezni.

28. Akkor ezzel a verssel kérdezte őket:

Akár a fa, az erdő hercege, olyan az ember, bizony. &lt;br&gt;
Haja a levelek, bőre a kéreg, bőre alatti vére a nedv.&lt;br&gt;
Ha megsebzik, vére csorog, mint sebzett fából a lé.&lt;br&gt;
Húsa a fa, ina a háncs, csontja a geszt, veleje bél.&lt;br&gt;
Ha a fát ledöntik, akkor gyökeréből újra fakad.&lt;br&gt;
De milyen gyökérből nő ki az ember a halál után?&lt;br&gt;
Ne mondd, hogy magja az, mert az csak élőből szökken elő, mint ahogy magjából fakad a fa még halála előtt.&lt;br&gt;
Tépd ki a fát gyökerestül, és újra nem fakad az.&lt;br&gt;
De milyen gyökérből nő ki az ember a halál után?&lt;br&gt;
Nem születik, ki megszületik. Ki is nemzi meg újra?&lt;br&gt;
A Brahman gyönyörű megismerés, legfőbb java az adónak, de annak is, ki lábát megveti, és tudja őt.&lt;br&gt;

[[Kategória:Brihadáranyaka upanisád]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Brihadáranyaka upanisád/Negyedik fejezet</title>
    <id>2237</id>
    <revision>
      <id>4612</id>
      <timestamp>2006-08-29T10:25:48Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>{{fej}} szépítése, kat</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     = | nincsszerző=
| cím        = [[../]]
| szakasz    = (Negyedik fejezet)
| előző      = ← [[../Harmadik fejezet|Harmadik fejezet]]
| következő  = [[../Ötödik fejezet|Ötödik fejezet]] →
| megjegyzés =
}}
== Első szakasz ==
1. Királyi fogadás volt egyszer a vidéha-béli Dzsanaka király udvarában. Ezen Jádnyavalkja is megjelent. Azt kérdezte tőle a király:&lt;br&gt;
- Nos, Jádnyavalkja, mit kívánsz, teheneket, vagy okos kérdéseket és válaszokat?&lt;br&gt;
Jádnyavalkja így válaszolt:&lt;br&gt;
- Mind a kettőt, Nagykirály. Ám előbb azt szeretném hallani, miről beszéltek eddig neked.

2. - Dzsitvan Sailini beszélt arról, hogy a szó a Brahman.
- Olyan ember szavának tűnik ez, aki megkapta a tanítást anyjától, atyjától, tanítójától. Ha azt mondta, hogy a szó a Brahman, úgy biztosan arra gondolt, hogy mi is marad annak, aki nem tud beszélni. De vajon a Brahman otthonát és alapját is elárulta-e?
- Ezekről nem beszélt.
- Akkor csak féllábon áll ez, Nagykirály.
- Mondd el hát nékünk te, Jádnyavalkja!
- A szó csak az otthona, az alapja az űr. Mint a megismerésnek, úgy kell ekkor a Brahmannak szentelődni.
- Mi teszi az űrt megismeréssé?
- Maga a szó, Nagykirály. Mert szó által ismeri meg az ember a rokonait, szó által ismeri meg a Himnuszok Tudását, a Varázsigék Tudását, a Dalok Tudását, a Tűzpapok és az Angiraszok Tudását, a regéket, a mítoszokat, a tudományokat, a titkos tanításokat, a verseket, a szövétnekeket, a párbeszédeket, a magyarázatokat, az áldozottat és az adottat, az ételt és az italt, a Földet és a Mennyet, az összes lényeket. Nagykirály, a szó által ismeri meg az ember a Brahmant, ezért a szó a Legfőbb Brahman. Nem hagyja el azt a szó, minden lény ahhoz szalad, istenné válva megy az istenekhez, aki ezt tudja, és így szentelődik neki. &lt;br&gt;
- Ezer tehenet adok neked, egy elefánt nagyságú bikával - mondta Dzsanaka, Vidéha királya. Ám így szólt Jádnyavalkja:
- Atyám azt mondta mindig, semmit se fogadjak el, amíg a tanítást be nem fejeztem. Szeretném hallani, hogy miről beszéltek még neked.

3. - Udanka Saulbájana beszélt arról, hogy a lélegzet a Brahman.
- Olyan ember szavának tűnik ez, aki megkapta a tanítást anyjától, atyjától, tanítójától. Ha azt mondta, hogy a lélegzet a Brahman, úgy biztosan arra gondolt, hogy mi is marad annak, aki nem tud lélegezni. De vajon a Brahman otthonát és alapját is elárulta-e?
- Ezekről nem beszélt.&lt;br&gt;
- Akkor csak féllábon áll ez, Nagykirály&lt;br&gt;.
- Mondd el hát nékünk te, Jádnyavalkja!&lt;br&gt;
- A lélegzet csak az otthona, az alapja az űr. Mint kedvesnek, úgy kell ekkor a Brahmannak szentelődni.&lt;br&gt;
- Mi teszi az űrt kedvessé?&lt;br&gt;
- Maga a lélegzet, Nagykirály. Mert a lélegzet kedvéért olyanért is áldoz az ember, amiért áldozni nem szabad, azt is elfogadja, amit elfogadni nem szabad. Bárhová szaladjon is halálfélelmében, a lélegzet kedvéért teszi. Ezért a lélegzet a Legfőbb Brahman. Nem hagyja el azt a lélegzet, minden lény ahhoz szalad, istenné válva megy az istenekhez, aki ezt tudja, és így szentelődik neki.
- Ezer tehenet adok neked, egy elefánt nagyságú bikával mondta Dzsanaka, Vidéha királya. Ám így szólt Jádnyavalkja:&lt;br&gt;
- Atyám azt mondta mindig, semmit se fogadjak el, amíg a tanítást be nem fejeztem. Szeretném hallani, hogy miről beszéltek még neked.

4. - Barku Vársna beszélt arról, hogy a szem a Brahman.
- Olyan ember szavának tűnik ez, aki megkapta a tanítást anyjától, atyjától, tanítójától. Ha azt mondta, hogy a szem a Brahman, úgy biztosan arra gondolt, hogy mi is marad annak, aki nem lát. De vajon a Brahman otthonát és alapját is elárulta-e?&lt;br&gt;
- Ezekről nem beszélt.&lt;br&gt;
- Akkor csak féllábon áll ez, Nagykirály.&lt;br&gt;
- Mondd el hát nékünk te, Jádnyavalkja!&lt;br&gt;
-A szem csak az otthona, az alapja az űr. Mint a valóságnak, úgy kell ekkor a Brahmannak szentelődni.&lt;br&gt;
- Mi teszi az űrt valósággá?&lt;br&gt;
- Maga a szem, Nagykirály. Mert szemmel lát az ember. És amikor azt kérdezik valakitől: Láttad? - akkor felelheti: Láttam, ez a valóság. Ezért a szem a Legfőbb Brahman. Nem hagyja el azt a szem, minden lény ahhoz szalad, istenné válva megy az istenekhez, aki ezt tudja, és így szentelődik neki.&lt;br&gt;
- Ezer tehenet adok neked, egy elefánt nagyságú bikával - mondta Dzsanaka, Vidéha királya. Ám így szólt Jádnyavalkja:
- Atyám azt mondta mindig, semmit se fogadjak el, amíg a tanítást be nem fejeztem. Szeretném hallani, hogy miről beszéltek még neked.

5. - Gardabhívipíta Bháradvádzsa beszélt arról, hogy a fül a Brahman.
- Olyan ember szavának tűnik ez, aki megkapta a tanítást anyjától, atyjától, tanítójától. Ha azt mondta, hogy a fül a Brahman, úgy biztosan arra gondolt, hogy mi is marad annak, aki nem hall. De vajon a Brahman otthonát és alapját is elárulta-e?
- Ezekről nem beszélt.&lt;br&gt;
- Akkor csak féllábon áll ez, Nagykirály.&lt;br&gt;
- Mondd el hát nékünk te, Jádnyavalkja!&lt;br&gt;
- A fül csak az otthona, az alapja az űr. Mint a végtelenségnek, úgy kell ekkor a Brahmannak szentelődni.
- Mi teszi az űrt végtelenséggé?&lt;br&gt;
- A tér, Nagykirály. Ezért van az, hogy bármilyen irányba menjen az ember, a végére sohasem ér. Mert a tér végtelen. A tér a füllel azonos, ezért a fül a Legfőbb Brahman. Nem hagyja el azt a fül, minden lény ahhoz szalad, istenné válva megy az istenekhez, aki ezt tudja, és így szentelődik neki.&lt;br&gt;
- Ezer tehenet adok neked, egy elefánt nagyságú bikával - mondta Dzsanaka, Vidéha királya. Ám így szólt Jádnyavalkja:&lt;br&gt;
- Atyám azt mondta mindig, semmit se fogadjak el, amíg a tanítást be nem fejeztem. Szeretném hallani, hogy miről beszéltek még neked.

6. - Szatjakáma, Dzsabálá Fia beszélt arról, hogy az ész a Brahman.
- Olyan ember szavának tűnik ez, aki megkapta a tanítást anyjától, atyjától, tanítójától. Ha azt mondta, hogy az ész a Brahman, úgy biztosan arra gondolt, hogy mi is marad annak, akinek nincsen esze. De vajon a Brahman otthonát és alapját is elárulta-e?
- Ezekről nem beszélt.&lt;br&gt;
- Akkor csak féllábon áll ez, Nagykirály.
- Mondd el hát nékünk te, Jádnyavalkja!&lt;br&gt;
- Az ész csak az otthona, az alapja az űr. Mint a gyönyörnek, úgy kell ekkor a Brahmannak szentelődni.&lt;br&gt;
- Mi teszi az űrt gyönyörré?&lt;br&gt;
- Maga az ész, Nagykirály. Mert esze ragadja a férfit az asszonyhoz, így nemz azzal fiút a maga képmására. Ebből áll a gyönyör. Ezért az ész a Legfőbb Brahman. Nem hagyja el azt az ész, minden lény ahhoz szalad, istenné válva megy az istenekhez, aki ezt tudja, és így szentelődik neki.&lt;br&gt;
- Ezer tehenet adok neked, egy elefánt nagyságú bikával - mondta Dzsanaka, Vidéha királya. Ám így szólt Jádnyavalkja:
- Atyám azt mondta mindig, semmit se fogadjak el, amíg a tanítást be nem fejeztem. Szeretném hallani, hogy miről beszéltek még neked.

7. - Vidagdha Sákalja beszélt arról, hogy a szív a Brahman.
- Olyan ember szavának tűnik ez, aki megkapta a tanítást anyjától, atyjától, tanítójától. Ha azt mondta, hogy a szív a Brahman, úgy biztosan arra gondolt, hogy mi is marad annak, akinek nincsen szíve. De vajon a Brahman otthonát és alapját is elárulta-e?&lt;br&gt;
- Ezekről nem beszélt.&lt;br&gt;
- Akkor csak féllábon áll ez, Nagykirály.&lt;br&gt;
- Mondd el hát nékünk te, Jádnyavalkja!&lt;br&gt;
- A szív csak az otthona, az alapja az űr. Mint szilárdnak, úgy kell ekkor a Brahmannak szentelődni.&lt;br&gt;
- Mi teszi az űrt szilárddá?&lt;br&gt;
- Maga a szív, Nagykirály. Minden lény otthona a szív, minden lény támasztéka a szív, minden lény alapja a szív. Ezért a szív a Legfőbb Brahman. Nem hagyja el azt a szív, minden lény ahhoz szalad, istenné válva megy az istenekhez, aki ezt tudja, és így szentelődik neki.
- Ezer tehenet adok neked, egy elefánt nagyságú bikával - mondta Dzsanaka, Vidéha királya. Ám így szólt Jádnyavalkja:
- Atyám azt mondta mindig, semmit se fogadjak el, amíg a tanítást be nem fejeztem.

== Második szakasz ==
1. Akkor a vidéha-béli Dzsanaka király odacsusszant hozzá fűvánkosáról, és így szólt:
- Tisztelet néked, Jádnyavalkja! Tanítsd meg nekem!
- Ó, Nagykirály! Ahogy hajót vagy kocsit szerelnek fel a nagy út előtt, úgy láttad el Lelked e titkos tanítással. Tudjuk, hogy gazdag vagy, van kíséreted, a tudást megtanultad, hallottad a titkos tanításokat. Mondd meg nekem, hová kerülsz, ha eltávozol a világból!
- Magasztos, nem tudom én azt!
- Nohát akkor elmondom, hová jutsz.
- Mondd el, Magasztos!

2. - Van a jobb szemben egy Ember, akit Gyújtónak (indha) neveznek, de rejtélyes módon Indrának is, mert az istenek a rejtélyeset kedvelik, és kerülik a nyilvánvalót.

3. A bal szemben pedig az Ember képmására ott van a felesége, Virádzs. Ők a szív közepében ölelik egymást, étkük a szívbéli vér, befedi őket a szív szövedéke, útjuk a felfelé futó ér. Mint ezerfelé ágazó hajszál, olyanok a szív jótevő erei. Folyékony ételük ezeken át folyik. Mert ők a testnél válogatottabb étkeket esznek.

4. Az Ember előreálló szerveiből lesz a Kelet, jobb felé álló szerveiből lesz a Dél, hátrafelé álló szerveiből lesz a Nyugat, bal felé álló szerveiből lesz az Észak, felfelé álló szerveiből lesz a Zenit, lefelé álló szerveiből lesz a Nadír, összes szerveiből lesz az összes égtáj.

A Lélek azonban nem ilyen és nem olyan. Megragadhatatlan, mert meg nem ragadják, mulandótlan, mert el nem múlik, tiszta, mert hozzá semmi sem tapad. Nem kötődik, meg nem inog, kár sosem éri. 
Akkor Jádnyavalkja így kiáltott:&lt;br&gt;
- Dzsanaka, nem kell félned! &lt;br&gt;
Az pedig így válaszolt:&lt;br&gt;
- Te ne félj, magasztos Jádnyavalkja. Mert te tanítottad meg nekünk, hogy miért nem kell félni. Tiéd egész Vidéha, és én magam is!

== Harmadik szakasz ==
1. Jádnyavalkja egyszer elment a vidéha-béli Dzsanaka királyhoz. Azt gondolta: Ma nem beszélek! &lt;br&gt;
De korábban egy tűzáldozatnál kegyet ígért a királynak, és Dzsanaka azt a kegyet kérte, hogy válaszolja meg egy kérdését. Beleegyezett, és Dzsanaka ezt kérdezte tőle:

2. - Jádnyavalkja! Mi az ember világa?&lt;br&gt;
- Nagykirály, a Nap az ember világa, mert napvilágnál ül, jár, dolgozik és tér meg otthonába.

3. - Bizony így van, Jádnyavalkja! És ha a Nap nyugodni tér, mi akkor az ember világa?&lt;br&gt;
- Akkor a Hold az ember világa, mert holdvilágnál ül, jár, dolgozik és tér meg otthonába.

4. - Bizony így van, Jádnyavalkja! És ha Hold is, Nap is nyugodni tér, mi akkor az ember világa?&lt;br&gt;
- Akkor a tűz az ember világa, mert tűzvilágnál ül, jár, dolgozik és tér meg otthonába.

5. - Bizony így van, Jádnyavalkja! És ha Hold is, Nap is nyugodni tér, és a tűz is kialszik, mi akkor az ember világa?&lt;br&gt;
- Akkor a szó az ember világa, mert szóvilágnál ül,jár, dolgozik és tér meg otthonába. Ezért, ó, Nagykirály, ha az ember már a kezét se látja, de egy szó felröppen valahol, akkor elindul arrafelé.

6. - Bizony így van, Jádnyavalkja! És ha Hold is, Nap is nyugodni tér, és a tűz is kialszik, és elnémul a szó is, mi akkor az ember világa?&lt;br&gt;
- Akkor a Lélek az ember világa, mert lélekvilágnál ül, jár, dolgozik és tér meg otthonába.

7. - Miféle Lélek ez?&lt;br&gt;
- Az életerők közepette a szívben világló, megismerésből álló Ember. Bejárja a két világot, mégis változatlan marad. Olyan, mintha gondolkodna, olyan, mintha kóborolna, mert amikor elalszik, túllépi a halál formáinak világát.

8. Amikor ez az Ember megszületik, vagyis ha testet ölt, akkor megkötik őt a gonoszságok. Amikor meghal, vagyis ha testéből kiszáll, akkor elhagyja a gonoszságokat.

9. Ennek az Embernek két állapota van, az evilági és a túlvilági. A harmadik, középső állapot az álom. Ebből a középső állapotból rálát a két másikra, az evilágira és a túlvilágira. Amikor elalszik, innen vesz lendületet a túlsó világba. Ekkor mind a két világot egyformán látja, az itteni rosszat s a túli boldogat. Amikor elalszik, az itteni fenntartó világból vágja ki a mintákat, így építkezik saját fényének erejével. Magában világlik, magának világa ekkor az Ember.

10. Ott nincsenek kocsik, nincsen mit befogni, és nincsenek utak, így hát kocsikat, lovakat és utakat teremt magának. Ott nincs kedv, öröm és gyönyör, így hát kedvet, örömet és gyönyört teremt magának. Ott nincsenek kutak, tavak és folyók, így hát kutakat, tavakat és folyókat teremt magának. Mert ő a Teremtő.

11. Erről szól a vers:

Álomba merül és testéből kiszáll, &lt;br&gt;
az alvóra éberen alátekint,&lt;br&gt;
fénytestét felölti, megtér honába&lt;br&gt;
az aranyló Ember, a Hattyúkirály. &lt;br&gt;

12. Alant a fészkére lélegzőn vigyáz,&lt;br&gt;
kiröppen belőle halhatatlanul,&lt;br&gt;
halálon túl kószál vágyát követve&lt;br&gt;
az aranyló Ember, a Hattyúkirály.&lt;br&gt;

13. Álomba merülve ide-oda száll,&lt;br&gt;
isten ő, számtalan formát teremt,&lt;br&gt;
emitt örvendezik és nőkkel vigad,&lt;br&gt;
amott szörnyűt lát, borzalmasat.&lt;br&gt;

14. Öröme kertjét megláthatod,
de őt nem látja senki sem.

Ezért mondják azt, hogy nem szabad az alvót felriasztani, mert nehéz azt meggyógyítani, akihez nem tér vissza a Lélek. Ezért mondják azt is, hogy a Lélek éber az álomban is. Mert ama dolgokat látja az ember álmában is, mint amiket az ébrenlét világában. Ezért világa az ember saját magának.

Dzsanaka király így szólt:
- Magasztos Jádnyavalkja! Ezer tehenet adok néked, ha elmondod, mi az, mi ennél is feljebb vezet.

15. - Miután kedvére fürdött a letisztulásban, látta a jót és a rosszat, visszasiet akkor előbbi helyére, az álom állapotába. De amit itt lát, az hozzá nem tapad, mert az Emberhez nem tapadhat semmi sem.
- Magasztos Jádnyavalkja! Ezer tehenet adok néked, ha elmondod, mi az, mi ennél is feljebb vezet.

16. - Miután kedvére fürdött az álomállapotban, látta a jót és a rosszat, visszasiet akkor előbbi helyére, az ébrenlét állapotába. De amit itt lát, az hozzá nem tapad, mert az Emberhez nem tapadhat semmi sem.
- Magasztos Jádnyavalkja! Ezer tehenet adok néked, ha elmondod, mi az, mi ennél is feljebb vezet.

17. - Miután kedvére fürdött az ébrenléti állapotban, látta a jót és a rosszat, visszasiet akkor előbbi helyére, az álomállapotba.

18. Ahogyan egy nagy hal cikázik a folyó két partja között, úgy cikázik az Ember e két állapot, az itteni és a túlsó part, az ébrenlét és az álom között.

19. És ahogyan a sólyom vagy sas repül az égen, majd szárnyát fáradtan összecsukva fészkére száll, úgy siet az Ember abba az állapotba, ahol nem lát álomképeket és nem érez vágyakat.

20. Mint ezerfelé ágazó hajszál, olyan vékonyak a jótevő erek, telve fehérrel, kékkel, sárgával, zölddel és vörössel. Ha úgy látja az ember, hogy ölik, szorongatják, elefánt űzi vagy gödörbe esik éppen, csak azt véli tudatlanul valóságnak, amitől ébren is fél. Amikor tudja: Isten vagyok, király vagyok, a mindenség vagyok! - hát ez az ő legmagasabb világa.

21. A mélyálom az Ember igazi alakja, ez mentes a vágyaktól, mentes a rossztól, mentes a félelemtől. Ahogyan a kedvest átölelve külsőről, belsőről mit sem tudunk, ugyanígy nem tud az Ember sem belsőről, sem külsőről a megismerő Lelket ölelve. Ebben a vágytalan alakban vágyai beteltek, magának vágya, gondot nem ismer. 

22. Az atya itt nem atya, az anya nem anya, a világok nem világok, az istenek nem istenek, a tudás nem tudás, a tolvaj nem tolvaj, a gyilkos nem gyilkos, a korcs nem korcs, a fattyú nem fattyú, a szerzetes nem szerzetes, a remete nem remete. Ekkor már nem érinti a jó és a rossz, ekkor már szíve minden gondján túlemelkedett. 

23. Ha ekkor nem lát, csak azért nem lát, mert nincsen egy másik, mit látni lehet. Ám az örök látó a látást el nem veszítheti.

24. Ha ekkor nem szagol, csak azért nem szagol, mert nincsen egy másik, mit szagolni lehet. Ám az örök szagló a szaglást el nem veszítheti.

25. Ha ekkor nem ízlel, csak azért nem ízlel, mert nincsen egy másik, mit ízlelni lehet. Ám az örök ízlelő az ízlelést el nem veszítheti.

26. Ha ekkor nem szól, csak azért nem szól, mert nincsen egy másik, mit szólni lehet. Ám az örök szóló a szót el nem veszítheti.

27. Ha ekkor nem hall, csak azért nem hall, mert nincsen egy másik, mit hallani lehet. Ám az örök halló a hallást el nem veszítheti.

28. Ha ekkor nem gondolkodik, csak azért nem gondolkodik, mert nincsen egy másik, mit gondolni lehet. Ám az örök gondolkodó a gondolkodást el nem veszítheti.

29. Ha ekkor nem érez, csak azért nem érez, mert nincsen egy másik, mit érezni lehet. Ám az örök érző az érzést el nem veszítheti.

30. Ha ekkor nem ismer, csak azért nem ismer, mert nincsen egy másik, mit ismerni lehet. Ám az örök ismerő az ismerést el nem veszítheti.

31. Mert ahol van másik, ott lehet látni a másikat, ott lehet szagolni a másikat, ott lehet ízlelni a másikat, ott lehet szólni a másikat, ott lehet hallani a másikat, ott lehet gondolni a másikat, ott lehet érezni a másikat, ott lehet ismerni a másikat. 

32. Nagykirály! Olyan a Látó a másik híján, mint a tiszta víz - ekkor övé a Brahman világa. Legfőbb célja ez, legfőbb boldogsága ez, legfőbb világa ez, legfőbb üdve ez. Ennek az üdvnek csak egy kicsinyke része jut a többi lénynek egész életére.

33. Ki gazdag és szerencsés, király a többiek fölött, halmoz minden emberi élvezetet - ez a legfőbb emberi üdv. Száz emberi üdv ér fel egyetlen üdvvel az égbe szállt atyák körében. Az atyáknak száz üdve ér fel egyetlen üdvvel a gandharvák világában. A gandharvák száz üdve ér fel egyetlen üdvvel a jutalom-istenek világában. A jutalom-istenek száz üdve ér fel egyetlen üdvvel a született istenek világában, de annak az üdve is ilyen, aki meghallja a tudást, tisztaszívű és vágyát lebírta. A született istenek száz üdve ér fel egyetlen üdvvel Pradzsápati világában, de annak az üdve is ilyen, aki meghallja a tudást, tisztaszívű és vágyát lebírta. Pradzsápati száz üdve ér fel egyetlen üdvvel a Brahman világában, de annak az üdve is ilyen, aki meghallja a tudást, tisztaszívű és vágyát lebírta. Ó, Nagykirály, ez a legnagyobb üdv, ez a Brahman világa. 

Dzsanaka király így szólt:&lt;br&gt;
- Magasztos Jádnyavalkja! Ezer tehenet adok néked, ha elmondod, mi az, mi ennél is feljebb vezet.&lt;br&gt;
Megrettent ekkor Jádnyavalkja: Ez az éles eszű király minden titokból kiforgatott!&lt;br&gt;
Majd így folytatta:.

34. - Miután kedvére fürdött az álomállapotban, látta a jót és a rosszat, visszasiet akkor előbbi helyére, az ébrenléti állapotba.

35. Ahogyan a túlterhelt kocsi recseg-ropog, úgy nyöszörög a test is a megismerő Lélek súlya alatt, ha végét járja az ember.

36. Ha elsorvad valaki, öregség, betegség emészti, akkor az Ember úgy hullik le tagjairól, mint ahogyan érett termés, gyümölcs vagy bogyó hull le az ágról. Visszasiet akkor előbbi helyére, a lélegzetbe.

37. Ahogyan tanácsnokok, őrök, kocsihajtók és falubírák sietnek az érkező király elébe, kínálják étellel, itallal, hajlékkal feje fölé, és azt kiabálják: Megjött, megérkezett! - így sietnek a lények annak elébe, ki tudja ezt, és azt kiáltják: Megjött a Brahman, megérkezett!

38. Ahogyan tanácsnokok, őrök, kocsihajtók és falubírák sietnek a távozó király köré, ugyanígy gyűlnek az Ember köré az életerők, ha a végét járja valaki.

== Negyedik szakasz ==
1. Amikor elgyengül, elájul a Lélek, akkor köréje gyűlnek az életerők. Magához vonzza e fényparányokat, és a szívbe húzódik vissza. A szemben lakó Ember pedig visszaszáll a Napba, ezért nem ismeri fel többé a képeket.

2. Ekkor mondják: Eggyé vált, nem lát. Ekkor mondják: Eggyé vált, nem szagol. Ekkor mondják: Eggyé vált, nem ízlel. Ekkor mondják: Eggyé vált, nem szól. Ekkor mondják: Eggyé vált, nem hall. Ekkor mondják: Eggyé vált, nem gondolkodik. Ekkor mondják: Eggyé vált, nem érez. Ekkor mondják: Eggyé vált, nem ismer.

Ekkor felizzik a szív csúcsa, és amikor felizzott, a Lélek kiröppen innen a szemen át, a fejtetőn át, vagy egy másik testrészen át. Amikor kiröppen, magával rántja a lélegzetet. Amikor a lélekzet kiröppen, magával rántja a többi érzékszerveket. A Lélek megismerésből áll, így magával ránt minden megismerőt. Tudása, tettei és elért bölcsessége vezetik tovább az úton.

3. Ahogyan a hernyó a fűszál végére érve összehúzza magát, hogy átlendüljön a másik levélre, a testet ledobva és a nemtudást eleresztve a Lélek is így vesz lendületet az új kezdet előtt.

4. Ahogyan az ötvös a fémbe vert mintát simára kalapálja, hogy új, szebb formát verjen ki rá, a testet ledobva és a nemtudást eleresztve a Lélek is így teremt új, szebb formát magának az ősök, a gandharvák, az istenek között, Pradzsápatinál, a Brahmannál, vagy más lények körében.

5. Bizony a Lélek a Brahman. Megismerésből áll, lélegzetből áll, észből áll, szemből áll, fülből áll, földből áll, vízből áll, szélből áll, űrből áll, fényből áll és nem fényből áll, vágyból áll és nem vágyból áll, haragból áll és nem haragból áll, törvényből áll és nem törvényből áll - mindenből áll.

Aszerint születik újra, amiből áll, ami szerint cselekszik, ami szerint viselkedik. A jótevő jóvá születik, a gonosztevő gonosszá. Jó lesz az ember a jótett által, és gonosz a gonosz által. Ezért mondják azt, hogy az ember vágyakból áll. Amire vágyik, azt akarja, amit akar, azt teszi, amit tesz, úgy alakul élete. 

6. Erről szól a vers:

Oda csapódik, oda jut a végén,
ahová esze és hímtagja sodorta.
S ha elfogyott a tettek égi jutalma,
újra cselekszik a Földre visszatérvén. 

Így van ez a vágyakozókkal. A nem vágyakozókkal pedig imígyen: Ki vágytalan, vágyai beteltek, csak önmagára vágyik, abból nem szállnak el az életerők, hanem a Brahmanná válik, és a Brahmanhoz jut el.

7. Erről szól a vers:

Ki minden vágyat eléget, halandó szívét se félti,
örök az, és a Brahmant már itt a világban eléri.

Úgy hever a test, ahogyan a levetett, száraz kígyóbőr hever a hangyabolyon. A lélegzet azonban testetlen, örök, ez a Brahman, ez a tiszta fény.

- Magasztos Jádnyavalkja! Ezer tehenet adok néked - szólt Dzsanaka, Vidéha királya. Ő pedig így folytatta:

8. - Erről szól a vers:

Ősi úthoz értem, lábam megtalálta,
keskeny az út, vége messzeségbe vész.
Bölcsek tapossák, Brahman tudói,
így repülnek fel az Égi Világba.

9. Rajta van minden, amit csak tanultam,
a fehér, a sárga, kék, zöld és piros. 
Szentek lépnek rá, Brahman tudói,
és ragyogássá válnak megigazultan.

10. Vakságba, sötétségbe buknak a nem tudásnak hódolók,
de ennél is nagyobb sötétbe a tudást csak kóstolók. 

11. Siralmas világok vakságba, sötétségbe merültek,
a kábán elbukott tudatlanok mind ide kerülnek.

12. Aki a Lelket megismeri és tudja: Én vagyok az!
- miért is akarna ebbe a beteg testbe visszakerülni?

13. Mert ki a testben Lelkét megtalálja,
és érte a mély szakadékba lemegy,
az mindenható, az világteremtő,
övé a világ, magának világa.

14. Már itt a létben meg kell tudni végre,
nagyot veszítünk, ha nem tudjuk meg Őt.
Aki megtudta, az már halhatatlan,
aki Őt nem tudja, szenvedés a bére. 

15. Ám ha az ember a Lelket örök istenként szemléli,
uraként múltnak és jövőnek, úgy nincs oka félni. 

16. Körülötte száll az év s a napok; mint örök életet,
mint világnak világát, úgy imádják őt az istenek.

17. Amin a lények ötféle serege és az űr alapul,
örök Lelkemnek azt tudom én halhatatlanul.

18. Lélegzet lélegzete, szem szeme,
fül füle, gondolat gondolata, 
így tekints hát reá, és tudd meg:
ő az ősöreg Brahman, a lét kezdete.

19. Vésd észbe, nincsen különbség, mert ő így csinálta.
Ki megkülönböztet, az halálból bukik újabb halálba. 

20. Minden, ami van, mérhetetlen, rezdületlen egység.
Űrön túli Lelked örök, nem éri születés, öregség.

21. Értő pap, így közelít majd a bölcsesség tefeléd,
szavaid ne fűzögesd hiába, csak fáraszt a beszéd.

22. Ez a nagy, születetlen Lélek megismerésből áll az életerők kőzött. A szív üregében pihen. Ő a mindenség ura, a mindenség parancsolója, a mindenség fejedelme. Nem lesz nagyobb a jótettek által, és nem lesz kisebb a rosszak által. Ő a mindenség ura a lények parancsolója, a lenyek őrizője, ő a gát, mely a világokat szétválasztja, hogy össze ne keveredjenek. 

A tudást tanulva, áldozva, adakozva, böjtölve, lemondva őt akarják megismerni a papok. Aki megismerte, hallgataggá lesz. Örök otthonra vágyva a remeték hozzá zarándokolnak. Ezzel a tudással mondtak le a fiakról az ősök: Minek is utód, hiszen Lelkünk maga a világ?
Elhagyták a vágyat fiak után, vagyon után, a világ után, és koldulva vándoroltak. Mert fiakra vágyni annyi, mint vagyonra vá, vagyonra vágyni annyi, mint a világra vágyni. Hiú vagy ez is, az is. 

E Lélek azonban nem ilyen és nem olyan. Megragadhatatlan, mert meg nem ragadják, mulandótlan, mert el nem múlik, tiszta, mert hozzá semmi sem tapad. Nem kötődik, meg nem inog, kár sosem éri. Ki tudja ezt, azt nem gyűri le sem a jó, sem a rossz, amit elkövetett hanem ő gyűri le mindkettőt. Nem gyötri az, hogy elkövetett vagy elmulasztott valamit.

23. Erről szólt a vers:

Nagysága a papnak így tart örökké,
nem apasztják művek, nem gyarapítják.
Keresse ezt bátran, és ha megtalálta,
a helytelen tettek nem mocskolják többé.

Ezért ki tudja ezt, az nyugodt, megfékezett, lemondó, türelmes, összeszedett. Meglátja önnön Lelkét, mindent önnön Lelkeként szemlél. Nem gyűri le a rossz, amit elkövetett, hanem ő gyűri le a rosszat, nem gyötri meg a gonosz, hanem ő gyötri meg a gonoszt, ő éget el minden gonoszt. És a rossztól, a szenvedélytől, a kétségtől megszabadulva igazi pap lesz, ó, Nagykirály, akinek világa maga a Brahman

Így szólt Jádnyavalkja, a király pedig azt felelte:
- Magasztos Jádnyavalkja, szolgálatodra adom népemet és saját magamat is.

24. Bizony ez a nagy, születetlen Lélek eszi az ételt és adja a jót. Jóra talál, ki tudja ezt.

25. Ez a nagy, születetlen Lélek nem öregszik és nem hal meg. Ő az örök, rendíthetetlen Brahman. Mert rendíthetetlen a Brahman. A rendíthetetlen Brahmanná válik, ki tudja ezt.


== Ötödik szakasz ==
1. Jádnyavalkjának két felesége volt, Maitréjí és Kátjájaní. Maitréjí ismerte a Brahman tanát, Kátjájaní azonban csak annyit tudott, amennyit a nők általában. Jádnyavalkja készült remeteségbe vonulni, így szólt tehát:

2. - Maitréjí, elvonulok otthonomból, ezért mindent elosztok közted és Kátjájaní között.&lt;br&gt;
Maitréjí így válaszolt:

3. - Ó, Uram, még ha a világ minden gazdagsága enyém lenne is, halhatatlanná lennék-e akkor?&lt;br&gt;
- Nem. Úgy élnél, mint a gazdagok, de a vagyon halhatatlansággal nem kecsegtet.

4. - Mit kezdjek azzal, mi nem tesz halhatatlanná? Ó, Uram ! amit tudsz, azt add nekem!

5. Így Jádnyavalkja:
- Kedves voltál eddig is nekünk, és tetszésünk csak fokozódott. Jól van hát, Úrnőm, elmagyarázom. De jól vésd eszedbe, amit mondok neked!

6. Bizony nem a férj kedvéért kedves a férj, hanem a Lélek kedvéért kedves a férj. Nem a feleség kedvéért kedves a feleség, hanem a Lélek kedvéért kedves a feleség. Nem a fiak kedvéért kedvesek a fiak, hanem a Lélek kedvéért kedvesek a fiak. Nem a vagyon kedvéért kedves a vagyon, hanem a Lélek kedvéért kedves a vagyon. Nem a nyájak kedvéért kedvesek a nyájak, hanem a Lélek kedvéért kedvesek a nyájak. Nem a papság kedvéért kedves a papság, hanem a Lélek kedvéért kedves a papság. Nem a harcosi rang kedvéért kedves a harcosi rang, hanem a Lélek kedvéért kedves a harcosi rang. Nem a világok kedvéért kedvesek a világok, hanem a Lélek kedvéért kedvesek a világok. Nem az istenek kedvéért kedvesek az istenek, hanem a Lélek kedvéért kedvesek az istenek. Nem a tudományok kedvéért kedvesek a tudományok, hanem a Lélek kedvéért kedvesek a tudományok. Nem a lények kedvéért kedvesek a lények hanem a Lélek kedvéért kedvesek a lények. Nem a mindenség kedvéért kedves a mindenség, hanem a Lélek kedvéért kedves a mindenség.
Maitréjí, bizony a Lelket kell látni, azt kell hallani, azt kell megérteni, abban kell elmélyedni. És aki látta, hallotta, megértette ezt a Lelket és elmélyedett benne, az tudja ezt az egész világot.

7. Ki a papságot a Lelken kívül tudja, a papságot elveszíti az. Ki a harcosi rangot a Lelken kívül tudja, a harcosi rangot elveszíti az. Ki a világokat a Lelken kívül tudja, a világokat elveszíti az. Ki az isteneket a lelken kívül tudja, az isteneket elveszíti az. Ki a tudományokat a Lelken kívül tudja, a tudományokat elveszíti az. Ki a lényeket a Lelken kívül tudja, a lényeket elveszíti az. Ki a mindenséget a Lelken kívül tudja, a mindenséget elveszíti az.

8. Olyan ez, mint amikor a dobot megverik. A hangot kint megfogni nem lehet, de a dobot vagy a dobost megragadva megragadták a hangot is.

9. Olyan ez, mint amikor kagylókürt rikolt. A hangot kint megfogni nem lehet, de a kürtöt vagy a kürtöst megragadva megragadták a hangot is.

10. Olyan ez, mint amikor a lantot pengetik. A hangot kint megfogni nem lehet, de a lantot vagy a lantost megragadva megragadták a hangot is.

11. Olyan ez, mint amikor nedves fát tesznek a tűzre, és abból füstfelhők szállnak mindenfelé. Bizony így fújta ki ez a nagy lény a Himnuszok Tudását, a Varázsigék Tudását, a Dalok Tudását, a Tűzpapok és az Angariszok Tudását, a regéket, a mítoszokat, a tudományokat, a titkos tamtásokat, a verseket, a szövétnekeket, a párbeszédeket, a magyarázatokat, az áldozottat és az adottat, az ételt és az italt, a Földet és a Mennyet, és minden lényeket. Mindezt ő fújta ki.

12. Ahogyan minden vizek az óceánba szaladnak, úgy szalad össze benne bőrként minden tapintás, úgy szalad össze benne nyelvként minden íz, úgy szalad össze benne orrként minden szag, úgy szalad össze benne szemként minden kép, úgy szalad össze benne fülként minden hang, úgy szalad össze benne észként minden gondolat, úgy szalad össze benne szívként minden emlékezés, úgy szalad össze benne kézként minden tett, úgy szalad össze benne ágyékként minden kéj, úgy szalad össze benne végbélként minden ürítés, úgy szalad össze benne lábként minden mozgás, úgy szalad össze benne szóként minden tudás.

13. Olyan ez, mint a vízbe vetett só, amelynek nincs külseje és belseje, hanem pusztán a só ízéből áll. A Léleknek sincsen külseje és belseje, hanem pusztán megismerésből áll. Felemelkedik a létezők köréből, majd beléjük száll megint. De nincsen tudat a halál után, bizony azt mondom én.

14. Maitréjí így szólt:,
- Ó, Uram, összezavarsz ezzel, ezt a Lelket én felfogni nem tudom.

15. - Amit mondok, az nem zavar össze. Bizony mulandótlan, örök törvény ez a Lélek. Mert ahol kettősség van, ott láthatja az egyik másikat, ott szagolhatja az egyik a másikat, ott ízlelheti az egyik a másikat, ott szólíthatja az egyik a másikat, ott hallhatja az egyik a másikat, ott észreveheti az egyik a másikat, ott tapinthatja az egyik a másikat, ott ismerheti az egyik a másikat. De ha egyetlen Lélekké vált minden, hogyan is láthatna az valamit, hogyan is szagolhatna az valamit, hogyan is ízlelhetne az valamit, hogyan is szólhatna az valamit, hogyan is hallhatna az valamit, hogyan is vehetne észre az valamit, hogyan is tapinthatna az valamit, hogyan is ismerhetne az valamit? Hogyan is ismerhetné meg azt, amivel mindent megismert, hogyan is ismerhetné meg a megismerőt?

A Lélek azonban nem ilyen és nem olyan. Megragadhatatlan, mert meg nem ragadják, mulandótlan, mert el nem múlik, tiszta, mert hozzá semmi sem tapad. Nem kötődik, meg nem inog, kár sosem éri. Hogyan is lehetne megismerni a megismerőt?

Maitréjí, most már tudod a tanítást. Ez pedig elég ahhoz, hogy halhatatlanná legyél.
Így szólt Jádnyavalkja és elvonult.

== Hatodik szakasz ==
1. Íme a tanítók sora:

Pautimásját Gaupavana tanította, Gaupavanát (egy másik) Pautimásja, (ezt a) Pautimásját (egy másik) Gaupavana, Gaupavanát Kausika. Kausikát Kaundinja, Kaundinját Sándilja, Sándilját (egy másik) Kausika és Gautama.

2. Gautamát Ágnivésja, Ágnivésját Gárgja. Gárgját (egy másik) Gárgja, (ezt) a Gárgját (egy) Gautama, (ezt a) Gautamát Szaitava, Szaitavát Párásarjájana, Párásarjájanát Gárgjájana, Gárgjájanát Uddálakájana, Uddálakájanát Dzsábálájana, Dzsábálájanát Mádhjandinájana, Mádhjandinájanát Szaukarájana, Szaukarájanát Kásájana, Kásájanát Szájakájana, Szájakájanát Kausikájani.

3. Kausikájanit Ghritakausika, Ghritakausikát Párásarjájana, Párásarjájanát Párásarja. Párásarját Dzsátúkarnja, Dzsátúkarnját Ászurájana és Jászka, Ászurájanát Traivani, Traivanit Aupadzsandhani, Aupadzsandhanit Ászuri, Ászurit (egy) Bháradvádzsa, Bháradvádzsát Átréja, Átréját Mánti, Mántit (egy) Gautama, (ezt a) Gautamát (egy másik) Gautama, (ezt a) Gautamát Vátszja, Vátszját (egy) Sándilja, (ezt a Sándilját) Kaisorja Kápja, Kaisorja Kápját Kumárahárita, Kumáraháritát Gálava, Gálavát Vidarbhíkaundinja, Vidarbhíkaundinját Vatszanapád Bábhrava, Vatszanapád Bábhravát Pantháh Szaubhara. Pantháh Szaubharát Ajászja Ángirasza, Ajászja Ángiraszát Ábhúti Tvástra, Ábhúti Tvástrát Visvarúpa Tvástra, Visvarúpa Tvástrát a két Asvin, a két Asvint Dadhjancs Átharvana, Dadhjancs Átharvanát Atharvan Daiva, Atharvan Daivát Mritju Prádhvanszana, Mritju Prádhvanszanát Pradhvanszana, Pradhvanszanát Éka Risi, Éka Risit Vipracsitti, Vipracsittit Vjasti, Vjastit Szanáru, Szanárut Szanátana, Szanátanát Szanaga, Szanagát Paramésthin, Paramésthint a Brahman.

A Brahman önmagától való. Tisztelet a Brahmannak!
[[Kategória:Brihadáranyaka upanisád]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Brihadáranyaka upanisád/Ötödik fejezet</title>
    <id>2238</id>
    <revision>
      <id>4613</id>
      <timestamp>2006-08-29T10:25:51Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>{{fej}} szépítése, kat</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     = | nincsszerző=
| cím        = [[../]]
| szakasz    = (Ötödik fejezet)
| előző      = ← [[../Negyedik fejezet|Negyedik fejezet]]
| következő  = [[../Hatodik fejezet|Hatodik fejezet]] →
| megjegyzés =
}}

== Első szakasz ==
Teljes az Ott és teljes ez Itt. &lt;br&gt;
Teljesből teljes felemelkedik.&lt;br&gt;
Teljes a teljestől elszakad.&lt;br&gt;
Teljesen mégis megmarad.&lt;br&gt;

Az égbolt a Brahman, az ősöreg, szeles égbolt. Így mondta ezt Kauravjájaníputra. A papok tudásával tudom, amit tudni érdemes.

== Második szakasz ==
1. Háromfélék voltak Pradzsápati gyermekei: istenek, emberek és ördögök. Apjuknál éltek, mint tanítványok. Így szóltak egyszer az istenek:&lt;br&gt;
- Beszélj, Urunk!&lt;br&gt;
Pradzsápati egy szótagot mondott nekik:&lt;br&gt;
- Da. Értitek?&lt;br&gt;
- Értjük - feleltek ők. - Azt mondtad, hogy fékezzük (dámjata) magunkat.&lt;br&gt;
- Így van, értitek.&lt;br&gt;

2. Akkor az emberek szóltak:&lt;br&gt;
- Beszélj, Urunk!&lt;br&gt;
Pradzsápati ugyanazt a szótagot mondta nekik:&lt;br&gt;
- Da. Értitek?&lt;br&gt;
- Értjük - feleltek ők. - Azt mondtad, hogy adakozzunk (datta).
- Így van, értitek.&lt;br&gt;

3. Akkor az ördögök szóltak:&lt;br&gt;
- Beszélj, Urunk!&lt;br&gt;
A Teremtőúr nekik is ugyanezt a szótagot mondta:&lt;br&gt;
- Da. Értitek?&lt;br&gt;
- Értjük - feleltek ők. Azt mondtad, hogy irgalmazzunk (dajadhvam).
- Így van, értitek.&lt;br&gt;
Da-da-da - ez zeng a mennydörgésben, az isteni hangban újra meg újra. Arra figyelmeztet: fékezd magad, adakozz, légy irgalommal. Ezért ezt a hármat kell gyakorolni: önfékezést, adakozást és irgalmat.

== Harmadik szakasz ==
1. A szív Pradzsápati, a szív a Brahman, a szív a mindenség. Ez pedig három szótagból áll: hri-da-jam. Az első szótag a hri. Amnak áldoznak (abhiharanti) az övéi és az idegenek, ki tudja ezt. A második szótag a da. Annak adnak (dadati) az övéi és az idegenek, ki tudja ezt. A harmadik szótag a jam. Az égbe mennek (janti), kik tudják ezt. 

== Negyedik szakasz ==
1. Ez az, bizony! Ez az volt, vagyis igazság volt. Ki elsőszülöttmek tudja ezt a nagy csodát, és azt, hogy a Brahman a valóság, az úrrá lesz a világokon. Hiszen mi is lehetne úrrá azon, ki elsőszülöttnek tudja ezt a nagy csodát, és azt, hogy a Brahman a valóság?

== Ötödik szakasz ==
1. Kezdetben a világ víz volt. A valóságot a víz szülte. A Brahman a valóság. A Brahman megalkotta a Pradzsápatit, a Pradzsápati az isteneket. Az istenek a valóságnak szentelődnek. A valóság három szótagból áll: sza-ti-am. Az első szótag a sza, a második szótag a ti, a harmadik szótag az am. Az első és utolsó szótag a valóság, ami középen van, az valótlan. A valótlant két oldaláról valóság fogja közre, így lesz egyetlen valósággá a lét. Ki tudja ezt, annak nem árt a valótlan. 

2. E valóság a Nap. Az az Ember a napkorongban, és ez az ember a jobb szemben egymáson alapul. Az a napsugarak révén alapul ezen, ez az életerők révén alapul azon. Ha ez távozni készül a szemből, tisztán látja a napkorongot, a szemébe tűző Nap nem kergeti vissza. 

3. A napkorongban lévő Ember feje a Föld (bhúr). Egy feje van, ezért egy szótag ez. Karjai a Levegőég (bhuvah). Két karja van, ezért két szótag ez. Lábai az Ég (szuvah). Két lába van, ezért két szótag ez. Titkos neve a nappal (ahar). Elveti (há) és megöli (han) gonoszt, ki tudja ezt.

4. A jobb szemben lévő ember feje a Föld. Egy feje van, ezért egy szótag ez. Karjai a Levegőég. Két karja van, ezért két szótag ez. Lábai az Ég. Két lába van, ezért két szótag ez. Titkos neve az én (aham). Elveti (há) és megöli (han) a gonoszt, ki tudja ezt.

== Hatodik szakasz ==
1. Az észből álló, fényvalóságú Ember itt lakik a szív közepében. Akkora, mint a rizsszem, mint az árpaszem, mégis ő a mindenség ura, a mindenség fejedelme, ő irányít mindent, mi létezik.

== Hetedik szakasz ==
1. Azt mondják, a villám (vidjut) a Brahman, mert hogy mindent széthasít (vidjati). Széthasítja a villám annak bűneit, ki tudja, hogy a Brahman a villám. Mert a Brahman a villám.

== Nyolcadik szakasz ==
1. A szónak, mint tejelő tehénnek kell szentelődni. Tőgye négyágú: az üdv, az áldás, a hej és a tessék szavak. Két ágából, az üdv-ből és az áldás-ból élnek az istenek. A tessék szóból az ősök. A hej szóból az emberek. A szó bikája a lélegzet, borja az ész.

== Kilencedik szakasz ==
1. A Mindenember Tüze itt van az emberben, ezzel emészti a megevett ételt. Ez kelti a ropogást, amit akkor hallunk, ha fülünket befogjuk. Ha távozni készül a testből, nem halljuk többé ropogását.

== Tizedik szakasz ==
1. Ha az ember elhagyja ezt a világot, akkor a szélbe repül. A szél akkora rést nyit előtte, mint a kerékagy. Ezen át felrepül, és a Napba jut. A Nap akkora rést nyit előtte, mint a dob nyílása. Ezen át felrepül, és a Holdba jut. A Hold akkora rést nyit előtte, mint a nagydob nyílása. Ezen át felrepül, és abba a világba jut, ahol nincsen hideg és meleg. Itt marad időtlen időkön át. 

== Tizenegyedik szakasz ==
1. Az a legnagyobb lemondás, amikor az embert betegség kínozza. A legfőbb világot éri el, ki tudja ezt. Az a legnagyobb lemondás, amikor a halottat az erdőbe viszik. A legfőbb világot éri el, ki tudja ezt. Az a legnagyobb lemondás, amikor a halottat a tűzre vetik. A legfőbb világot éri el, ki tudja ezt.

== Tizenkettedik szakasz ==
1. Egyesek azt mondják, hogy a Brahman az étel. De ez nem így van, mert az étel megromlik, ha nem frissíti a lélegzet. Mások azt mondják, hogy a Brahman a lélegzet. De ez nem így van, mert elapad a lélegzet, ha nincsen étel.

Vajon ha eggyé válik ez a két istenség, elérhető-e ezzel a legfőbb létezés? Mert Prátrida ezt kérdezte egyszer apjától, és azt is hozzátette:
- Hogyan is tehetnénk jót vagy rosszat annak, ki tudja ezt?

Apja csak legyintett erre, mintha azt mondaná:
- Ugyan, fiam! Eme eggyé vált istenségekkel hogyan is lehetne a legfőbb létezést elérni?

És még a vi szótagot mondta neki. A vi az étel, mert minden lény étellé válik (vis) egyszer. A ram szótagot is mondta neki. A ram a lélegzet, mert a lélegzet minden lényt megörvendeztet (ram). Minden lény azzá válik, minden lény annak örvendezik, ki tudja ezt.


== Tizenharmadik szakasz ==
1. Dicshimnusz. Bizony a lélegzet a dicshimnusz (uktha), mert a lélegzet támasztja alá (utthápajati) az egész világot. Dicshimnuszban jartas, bölcs fia születik (utszthá) annak, egyéletű, egyvilágú lesz a dicshimnusszal, ki tudja ezt.

2. Varázsige. Bizony a lélegzet a varázsige (jadzsusz), mert a lélegzet köt össze (judzsjante) minden létezőt. Minden lény annak üdvére egyesül, egyéletű, egyvilágú lesz a varázsigével, ki tudja ezt.

3. Dal. Bizony a lélegzet a dal (száman), mert minden lény a lélegzetben szalad össze (szamjancsi). Minden lény szolgálón annak üdvére szalad össze, egyéletű, egyvilágú lesz a dallal, ki tudja ezt.

4. Kormányzás. Bizony a lélegzet a kormányzás (ksatra), mert kormányzás a lélegzet. Megóvja (trájaté) az életet a pusztulástól, félelem nélkül kormányoz (ksatram utram), egyéletű, egyvilágú lesz a kormányzással, ki tudja ezt.

== Tizennegyedik szakasz ==
1. Föld (bhúmi), Levegőég (antariksa) és Ég (diaur) - nyolc szótag ez, és nyolc szótagú a gájatrí vers első sora. A Három Világ benne van ebben a sorban. Mindent elnyer, mi a három világban létezik, ki tudja ezt e sorról.

2. Himnuszok (ricsó), varázsigék (jadzsúmsi) és dalok (számáni) - nyolc szótag ez, és nyolc szótagú a gájatrí vers második sora. A Három Tudás benne van ebben a sorban. Mindent elnyer, mi a Három Tudásban fellelhető, ki tudja ezt e sorról.

3. Belélegzés (prána), kilélegzés (apána) és szétlélegzés (vjána) - nyolc szótag ez, és nyolc szótagú a gájatrí vers harmadik sora. Az életerők benne vannak ebben a sorban. Mindazt elnyeri, mi lélegez, ki tudja ezt e sorról.

Szépséges negyedik sorát por sosem éri. Az a Nap, ami ott ragyog. Szépséges (darsata) ez a negyedik, mert meglátható (dadrisa), és por nem éri, mert a Nap minden por felett ragyog. Éppen így ragyog dicsősége és szépsége annak, ki tudja ezt e sorról.

4. A gájatrí vers maga e negyedik, szépséges, por fölött ragyogó során alapul. Ennek a sornak a valóság az alapja. A valóság a szem, mert a szem a valóság. Ezért, ha ketten így vitáznak: Én hallottam! Én meg láttam! - hát annak hisznek, aki látta.

A valóság erőn alapul. Az erő pedig lélegzet. A valóság tehát a lélegzeten alapul. Ezért mondják: Az erő fölötte áll a valóságnak.

Ekképpen a gájatrí vers a Lelken alapul. Ő óvja (trá) az ember háza népét (gaja), ezért nevezik gájatrí-nak. Az ember házanépe az érzékszervek. Amikor a szávitrí verset elmondják valakinek, az megóvja az érzékszerveit.

5. Egyesek a szávitrí verset anustubh versnek magyarázzák, mondván: A szó az anustubh, szóként mi ezt tanítjuk. De nem ez a helyes módszer. A szávitrí verset egy gájatrí versnek kell venni. És ha ennek tudója sokra is tesz szert, az bizony nem ér fel a gájatrí versnek egyetlen sorával sem.

6. Ha valaki fogná a teletöltött Három Világot, az csak a szávitrí vers első sorával érne fel. Ha fogná a Három Tudás összességét, az csak a szávitrí vers második sorával érne fel. Ha fogna minden lélegzőt, az csak a szávitrí vers harmadik sorával érne fel. Ami pedig szépséges, por felett ragyogó sorát illeti, hát az nem olyasmi, amit birtokolhat az ember. Hogyan is lehetne ilyen sokat elvenni?

7. Néki szentelődni így kell: Te vagy a gájatrí, egysoros, kétsoros, háromsoros, négysoros, mégis sortalan (apada), hiszen lábak nélkül (apada) jársz.

Hódolat negyedik, szépséges, por felett ragyogó sorodnak! Az ne érje el!
Ez utóbbi azt jelenti, hogy ne érje el célját, akit gyűlölünk. Másképpen: Kívánsága ne teljesüljön!
Mert aki ellen így szentelődnek, annak kívánsága nem teljesül. De így is lehet: Legyen az övé az enyém!

8. Dzsanaka, Vidéha királya, egykoron azt kérdezte Budila Ásvatarásviól:
- Te a gájatrí vers tudósának mondtad magad, hogy lehet az, hogy mégis elefánt lettél, és terheket kell cipelned?
- Mert nem tudtam a száját, ó, Nagykirály - felelte az. 
A szája pedig a tűz. Mert ha sok mindent teszünk is a tűzbe, végül mindent eléget. És ha sok bűne is van annak, ki tudja ezt, végül az összeset elégeti, és megszületik tisztán, megigazultan, öregségtől és haláltól megszabadultan.

== Tizenötödik szakasz ==
1. Aranykoronggal igazi arcod eltakarod,&lt;br&gt;
tárd fel hát előttünk, ó, Púsan!&lt;br&gt;
Az igazak útján járóknak megmutasd!&lt;br&gt;
Púsan, Ősbölcs, Jama,&lt;br&gt;
Nap, Pradzsápti fia!&lt;br&gt;
Legszebb alakodban látlak meg én,&lt;br&gt;
a Napban az Ember, az vagyok én!&lt;br&gt;
Sóhaj, az örök szélbe szállj,&lt;br&gt;
itteni test, véges porba omolj!&lt;br&gt;

Emlékezz, művem, emlékezz a tettre!&lt;br&gt;
Emlékezz, művem, emlékezz a tettre!&lt;br&gt;
Tűz, segíts meg minket jó utakkal,&lt;br&gt;
Ösvények Tudója, vigyél sikerre!&lt;br&gt;
Téríts le a bűn ferde útjairól,&lt;br&gt;
néked szentelődünk a legszebb szavakkal!&lt;br&gt;

[[Kategória:Brihadáranyaka upanisád]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Brihadáranyaka upanisád/Hatodik fejezet</title>
    <id>2239</id>
    <revision>
      <id>4614</id>
      <timestamp>2006-08-29T10:26:37Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>linkjav</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     = | nincsszerző=
| cím        = [[../]]
| szakasz    = (Hatodik fejezet)
| előző      = ← [[../Ötödik fejezet|Ötödik fejezet]]
| következő  = 
| megjegyzés =
}}

== Első szakasz ==
1. Bizony aki tudja a legszentebbet és a legnemesebbet, az a legszentebb és legnemesebb lesz az övéi között. A lélegzet a legszentebb és a legnemesebb. A legszentebb és a legnemesebb lesz az övéi között, és akik között csak akar, ki tudja ezt.

2. Aki tudja a legnagyobb jótevőt, az a legnagyobb jótevő lesz az övéi között. A szó a legnagyobb jótevő. A legnagyobb jótevő lesz az övéi között, és akik között csak akar, ki tudja ezt.

3. Aki tudja az alapot, az megveti lábát síkon és göröngyön. A szem az alap, mert a szem által áll meg az ember síkon és göröngyön. Megveti a lábát síkon és göröngyön, ki tudja ezt.

4. Aki tudja az elérést, az minden vágyát eléri. A fül az elérés, mert a fülhöz ér el minden tudás. Minden vágyát eléri, ki tudja ezt.

5. Aki tudja az otthont, az otthona lesz az övéinek és az idegeneknek. Az ész az otthon. Otthona lesz az övéinek és az idegeneknek, ki tudja ezt.

6. Aki tudja a szaporodást, annak nyájai, fiai szaporodnak. A férfimag a szaporodás. Nyájai, fiai szaporodnak annak, ki tudja ezt.

7. Ezek az életerők egyszer azon veszekedtek, hogy ki a legnemesebb közülük. Elmentek a Brahmanhoz, és azt kérdezték tőle:
- Ki a legkiválóbb közülünk? &lt;br&gt;
Ő azt felelte.&lt;br&gt;
- Az a legkiválóbb közületek, akinek távozása a legrosszabb a testnek.

8. Akkor eltávozott a szó, és egy évig távol maradt. Majd visszatért és azt kérdezte:&lt;br&gt;
- Hogyan tudtatok nélkülem élni?&lt;br&gt;
- Úgy éltünk, mint a néma, akinek nincsen szava, de lélegzettel lélegez, szemmel lát, füllel hall, ésszel észlel és szaporodik a férfimaggal.&lt;br&gt;
Akkor a szó visszaszállt a testbe.

9. Ezután eltávozott a szem, és egy évig távol maradt. Majd visszatért és azt kérdezte:&lt;br&gt;
- Hogyan tudtatok nélkülem élni?
- Úgy éltünk, mint a vak, akinek nem lát a szeme, de lélegzettel lélegez, szóval szól, füllel hall, ésszel észlel, és szaporodik a férfimaggal.&lt;br&gt;
Akkor a szem visszaszállt a testbe.

10. Ezután eltávozott a fül, és egy évig távol maradt. Majd visszatért és azt kérdezte:&lt;br&gt;
- Hogyan tudtatok nélkülem élni?&lt;br&gt;
- Úgy éltünk, mint a süket, akinek nem hall a füle de lélegzettel lélegez, szóval szól, szemmel lát, ésszel észlel, és szaporodik a férfimaggal.&lt;br&gt;
Akkor a fül visszaszállt a testbe.

11. Ezután eltávozott az ész, és egy évig távol maradt. Majd visszatért és azt kérdezte:&lt;br&gt;
- Hogyan tudtatok nélkülem élni?&lt;br&gt;
- Úgy éltünk, mint a báva, akinek nincsen esze, de lélegzettel lélegez, szóval szól, szemmel lát, füllel hall, és szaporodik a férfimaggal.&lt;br&gt;
Akkor az ész visszaszállt a testbe.

12. Ezután eltávozott a férfimag, és egy évig távol maradt. Majd visszatért és azt kérdezte:&lt;br&gt;
- Hogyan tudtatok nélkülem élni?&lt;br&gt;
- Úgy éltünk, mint a herélt, akinek nincsen férfimagja, de lélegzettel lélegez, szóval szól, szemmel lát, füllel hall, és ésszel észlel.&lt;br&gt;
Akkor a férfimag visszaszállt a testbe.

13. Ezután el akart távozni a lélegzet is, de ahogy az Indus vidéki tüzes paripa cövekét kirántja, úgy rántotta magával a többi életerőt. Így kérlelték azok:&lt;br&gt;
- Ne szállj ki, Urunk, mert nem tudunk nélküled élni!&lt;br&gt;
- Legyen, de akkor hódoljatok nekem!&lt;br&gt;
- Úgy lesz - feleltek ők.

14. Így szólt a szó:&lt;br&gt;
- Amiben legnagyobb jótevő vagyok, abban te vagy a legnagyobb jótevő.
Így szólt a szem:&lt;br&gt;
- Amiben alap vagyok, abban te vagy az alap.&lt;br&gt;
Így szólt a fül:&lt;br&gt;
- Amiben elérés vagyok, abban te vagy az elérés.&lt;br&gt;
Így szólt az ész:&lt;br&gt;
- Amiben otthon vagyok, abban te vagy az otthon.&lt;br&gt;
Így szólt a férfimag:&lt;br&gt;
- Amiben szaporodás vagyok, abban te vagy a szaporodás.&lt;br&gt;
Azt kérdezte akkor a lélegzet:&lt;br&gt;
- Ha mindez én vagyok, mi lesz akkor az étkem, és mi lesz az öltözékem?&lt;br&gt;
- Minden az étked a kutyáig, a féregig, minden, mi csúszik vagy repül. Öltözéked a víz lesz.&lt;br&gt;

Nem eszik méltatlan ételt, nincs annak méltatlan étel, ki tudja, hogy ez a lélegzet étele. A tanult tudósok azért öblítik ki szájukat étkezés előtt és étkezés után, mert azt gondolják, hogy ezzel felöltöztetik a lélegzetet.

== Második szakasz ==
1. Történt egyszer, hogy Svétakétu, Áruni Fia, a panycsálák gyűlésére ment. Ott volt éppen Praváhana, Dzsíbala Fia, akit nagy társaság vett körül. Észrevette Áruni Fiát, és megszólította:
- Te fiú!&lt;br&gt;
- Igen, uram.&lt;br&gt;
- Tanított-e apád?&lt;br&gt;
- Igen - felelte ő.

2. - Tudod-e akkor, hogy haláluk után a lények többféle irányba szállnak el?&lt;br&gt;
- Nem.&lt;br&gt;
- Hát azt tudod-e, hogyan témek vissza ebbe a világba?&lt;br&gt;
- Nem.&lt;br&gt;
- Hát azt tudod-e, hogy miért nem telik meg a túlvilág, holott sokan mennek oda újra meg újra?&lt;br&gt;
- Nem.
- Hát azt tudod-e, hányadik áldozás után szólal meg emberi hangon a víz, hogyan száll fel és beszél?&lt;br&gt;
- Nem.&lt;br&gt;
- Hát azt tudod-e, hogyan lép az ember az Istenek Útjára és az Atyák Útjára, és mit kell tenni ahhoz, hogy az istenek vagy az atyák útja megnyíljon előttünk? Nem hallottad-é a bölcs eme szavát:

Mondták, a halálon túl két út vezet,&lt;br&gt;
Atyáknak útja és istenek útja.&lt;br&gt;
Ezeket járja minden a világon,&lt;br&gt;
mi atyától, anyától megszületett.

- Minderről semmit sem tudok - felelte a fiú.

3. Praváhana marasztalta a fiút, de az nem akart maradni. Hazafutott, és így szólt atyjához:&lt;br&gt;
- Hogyan is mondhattad azt, hogy befejezted tanításomat?
- Mi a baj, okos fiam?&lt;br&gt;
- Egy katonaember öt kérdést tett fel nekem, és én egyikre sem tudtam válaszolni.&lt;br&gt;
- Mi volt az az öt kérdés?&lt;br&gt;
- Ezek - felelte ő, és elismételte pontról pontra.

4. Apja így szólt:&lt;br&gt;
- Jól ismersz engem, fiam. Amit tudtam, elmondtam neked. Gyere, menjünk és kérjük tanítását.&lt;br&gt;
- Inkább csak te menj egyedül!
Akkor Gautama elment Praváhana, Dzsíbala Fia, udvarába. Az hellyel kínálta, lábmosóvizet hozatott, megvendégelte illőn, majd így szólt:
- Tiszteletreméltó Gautama! Teljesítem egy kívánságodat.

5. - Egyetlen kívánságom van, ezt teljesítsd! Fejtsd ki nekem azt, amit fiamnak mondtál!

6. - Gautama, ez istenekhez mért kívánság. Kívánj valami emberhez mértet!

7. - Hiszen jól tudod, van elég aranyam, tehenem, lovam szolgálóm. Vannak szőnyegeim és takaróim. Akkor se mérj fukar kezekkel, ha nagyról, végtelenről, mérhetetlenről esik szó!&lt;br&gt;
- Akkor kérd úgy, ahogy illik: Hozzád fordulok, Uram! - Hisz tudjuk, hogy e szavakkal folyamodtak az ősök a tanításért.&lt;br&gt;
- Legyen - felelte Gautama. Nála maradt és tanítványa lett.

8. Így szólt Praváhana:&lt;br&gt;
- Azt kívánom, ne legyen a szívedben harag, tarts meg jó emlékezetedben, miképpen őseid is. Olyan tanítást mondok neked, amilyent eddig még egyetlen pap sem kapott. Hogyan is lehetne megtagadni tőled, ha így beszéltél?

9. Áldozótűz az égi világ, ó, Gautama. A Nap a tűzifája, a sugarak a füstje, a nappal a lángja, az égtájak a parazsa, a mellékégtájak a szikrája. Ebben a tűzben áldozzák az istenek a hitet, ebből az áldozásból lesz a Nedűkirály. 

10. Áldozótűz Pardzsanja, ó, Gautama. Az ég a tűzifája, a felhők a füstje, a villám a lángja, a mennykő a parazsa, a jégeső a szikrája. Ebben a tűzben áldozzák az istenek a Nedűkirályt, ebből az áldozásból lesz az eső.

11. Áldozótűz a földi világ, ó, Gautama. A föld a tűzifája, a tűz a füstje, az éjjel a lángja, a Hold a parazsa, a csillagok a szikrája. Ebben a tűzben áldozzák az istenek az esőt, ebből az áldozásból lesz az étel.

12. Áldozótűz a férfi, ó, Gautama. Kitátott szája a tűzifája, a lélegzet a füstje, a szó a lángja, a szem a parazsa, a fül a szikrája. Ebben a tűzben áldozzák az istenek az ételt, ebből az áldozásból lesz a férfimag.

13. Áldozótűz az asszony, ó, Gautama. Az anyaöl a tűzifája, a haj a füstje, az ágyék a lángja, a behatolás a parazsa, a kéj a szikrája. Ebben a tűzben áldozzák az istenek a férfimagot, ebből az áldozásból lesz az ember. Él, amíg meg nem hal, azután tűzre vetik.

14. Áldozótűz a halotti máglya, ó, Gautama. Tűz a tűzifája, füst a füstje, láng a lángja, parázs a parazsa, szikra a szikrája. Ebben a tűzben áldozzák az istenek az embert, ebből az áldozásból lesz a fénytestű Ember. 

15. A tűzbe mennek azok, akik tudják ezt, és az erdő remetéi, a hit és az igazság mesterei. A tűzből a nappalba szállnak, a nappalból a holdhónap, majd a napév világos felébe, a napév világos feléből az istenek világába, az istenek világából a Napba, a Napból a villámba. A villámban az észből álló Ember melléjük szegődik, ő vezeti őket a Brahman világaiba. A Brahman világaiban benépesítik a legtávolabbi messzeségeket, és nem térnek vissza többé.

16. A füstbe szállnak azok, akik áldozatok, lemondás és adakozás révén nyernek világokat. A füstből az éjbe szállnak, az éjből a holdhónap, majd a napév sötét felébe, a napév sötét feléből az Atyák Világába, az Atyák Világából a Holdba. A Holdban étellé lesznek. Ahogy a Nedűkirályt így isszák: Telj meg és fogyj el! - ugyanígy fogyasztjak el őket az istenek. Azután visszatérnek. Az űrbe szállnak, az űrből a szélbe, a szélből az esőbe, az esőből a földbe. A földben étellé lesznek, majd áldozzák őket a férfitűzben. Azután megfogannak az asszonyi tűzben, majd újraszületnek a világra. Ez a körforgásuk.

Aki pedig e két út egyikét sem ismeri, az csúszó, repkedő vagy harapó állattá születik.

== Harmadik szakasz ==
1. Aki nagy dolgok elnyerésére vágyakozik, az a következőképpen járjon el: Fogjon egy fügefa csészét vagy tálat, és töltse meg sokféle megtisztított, megszentelt füvekkel, magokkal, a napév és a holdhónap fényes felében, férfias csillagzat alatt, egy derűs napon, miután tizenkét napon át megtartotta a tanítványi rítus fogadalmát. Rakjon tüzet, szórja meg e magokkal, és tisztítson áldozóvajat a szokásos módon. Keverjen áldozóitalt és öntsön a vajból a tűzbe eme szavakkal:

Ideöntöm néked az istenek részét,&lt;br&gt;
akik az emberi vágyat keresztezik,&lt;br&gt;
Repítsd el nékik, ó Lények Tudója, &lt;br&gt;
hogy teli hassal vágyam teljesítsék!&lt;br&gt;
Üdv!

Néked is, ki utam elállod,&lt;br&gt;
s mondod: Az osztó én vagyok!&lt;br&gt;
néked öntöm én a vajat,&lt;br&gt;
hogy sikerüljön, amire vágyok.&lt;br&gt;
Üdv!

2. A legszentebb és a legnemesebb üdvére! A lélegzet üdvére! - így szóljon áldozás közben, és ami a kanálon maradt cseppentse az áldozóitalba.&lt;br&gt;
- A legnagyobb jótevő üdvére. A szó üdvére! - így szóljon áldozás közben, és ami a kanálon maradt cseppentse az áldozóitalba.&lt;br&gt;
- Az alap üdvére! A szem üdvére! - így szóljon áldozás közben, és ami a kanálon maradt, cseppentse az áldozóitalba.&lt;br&gt;
- Az elérés üdvére! A fül üdvére! - így szóljon áldozás közben, és ami a kanálon maradt, cseppentse az áldozóitalba.&lt;br&gt;
- Az otthon üdvére! Az ész üdvére! - így szóljon áldozás közben, és ami a kanálon maradt, cseppentse az áldozóitalba.&lt;br&gt;
- A szaporodás üdvére! A férfimag üdvére! - így szóljon áldozás közben, és ami a kanálon maradt, cseppentse az áldozóitalba.
Ezen a módon áldozzon, és ami a kanálon maradt, cseppentse az áldozóitalba.

3. - A tűz üdvére! - így szóljon áldozás közben, és ami a kanálon maradt, cseppentse az áldozóitalba.&lt;br&gt;
- A Nedű üdvére! - így szóljon áldozás közben, és ami a kanálon maradt, cseppentse az áldozóitalba.&lt;br&gt;
- A Föld üdvére! - így szóljon áldozás közben, és ami a kanálon maradt, cseppentse az áldozóitalba.&lt;br&gt;
- A Levegőég üdvére! - így szóljon áldozás közben, és ami a kanálon maradt, cseppentse az áldozóitalba.&lt;br&gt;
- Az Ég üdvére! - így szóljon áldozás közben, és ami a kanálon maradt, cseppentse az áldozóitalba.&lt;br&gt;
- A Föld, a Levegőég és az Ég üdvére! - így szóljon áldozás közben, és ami a kanálon maradt, cseppentse az áldozóitalba.
- A papság üdvére! - így szóljon áldozás közben, és ami a kanálon maradt, cseppentse az áldozóitalba.&lt;br&gt;
- A harcosi rend üdvére! - így szóljon áldozás közben, és ami a kanálon maradt, cseppentse az áldozóitalba.&lt;br&gt;
- A múlt üdvére! - így szóljon áldozás közben, és ami a kanálon maradt, cseppentse az áldozóitalba.&lt;br&gt;
- A jövő üdvére! - így szóljon áldozás közben, és ami a kanálon maradt, cseppentse az áldozóitalba.&lt;br&gt;
- A világ üdvére! - így szóljon áldozás közben, és ami a kanálon maradt, cseppentse az áldozóitalba.&lt;br&gt;
- A mindenség üdvére! - így szóljon áldozás közben, és ami a kanálon maradt, cseppentse az áldozóitalba.&lt;br&gt;
- Pradzsápati üdvére! - így szóljon áldozás közben, és ami a kanálon maradt, cseppentse az áldozóitalba.

4. Ezután fogja meg az italt, és mondja ezt:&lt;br&gt;
- Te vagy a hullámzó, te vagy a lobogó, te vagy a teljes, te vagy a megépített, te vagy a begyűjtő, te vagy a megidézett, te vagy a megidézendő, te vagy a megénekelt, te vagy a megénekelendő, te vagy a hívott, te vagy a visszahívott, te vagy a nedves megcsillanása, te vagy az űr, te vagy az úr, te vagy az étel, te vagy a fény, te vagy a vég, te vagy a mindent elnyelő.

5. Ezután emelje fel az italt és mondja ezt:&lt;br&gt;
- Gondoló, gondolj erődre! A király, az úr, a vezér tegyen engem királlyá, úrrá, vezérré!

6. Ezután igya meg az italt és mondja ezt:&lt;br&gt;
- Merüljünk el hát a Napban - méztől cseppen a szél, folyó, mézet áraszt a kegyesnek, mézes nékünk fű, fa, virág. A Föld üdvére!
- Szerelmes fényben fürödve - éjjel, hajnal mézes legyél, mézben fürödj meg Földatya, mézes legyél Égatya! A Levegőég üdvére!
- Lelkünket ő megsegítse - mézes legyél Erdőura, mézzé legyél Nap minékünk, mézet adjon minden tehén! Az Ég üdvére!&lt;br&gt;
Ezután ismételje meg a teljes szávitrí verset a kísérő mézversekkel együtt, majd szóljon így:&lt;br&gt;
- Legyek a mindenséggé! A Föld, a Levegőég és az Ég üdvére!
Ezután igya meg a maradékot, mossa meg a kezét, majd üljön a tűz mögé, arccal keletnek. Amikor pirkad, hódolja a Napot, és mondja ezt:
- Te vagy a tér lótuszvirága, legyek az emberek lótuszvirága!
Ezután üljön vissza a tűzhöz ugyanezen a módon, és mondja el a tanítók sorát:

7. Így tanította ezt Uddálaka Áruni tanítványának, Jádnyavalkja Vádzsaszanéjinek, és azt is mondta még:&lt;br&gt;
- Ha ezt egy kiszáradt fatönkre öntenéd, ágat növesztene, levelet hajtana az is.

8. Így tanította ezt Jádnyavalkja Vádzsaszanéji tanítványának, Madhuka Paingjának, és azt is mondta még:&lt;br&gt;
- Ha ezt egy kiszáradt fatönkre öntenéd, ágat növesztene, levelet hajtana az is.

9. Így tanította ezt Madhuka Paingja tanítványának, Csúla Bhágavittinek, és azt is mondta még:&lt;br&gt;
- Ha ezt egy kiszáradt fatönkre öntenéd, ágat növesztene, levelet hajtana az is.

10. Így tanította ezt Csúla Bhágavitti tanítványának, Dzsánaki Ájaszthúnának, és azt is mondta még:&lt;br&gt;
- Ha ezt egy kiszáradt fatönkre öntenéd, ágat növesztene, levelet hajtana az is.

11. Így tanította ezt Dzsánaki Ájaszthúna tanítványának, Szatjakáma Dzsábáljának, és azt is mondta még:
- Ha ezt egy kiszáradt fatönkre öntenéd, ágat növesztene, levelet hajtana az is.

12. Így tanította ezt Szatjakáma Dzsábálja tanítványainak, és azt is mondta még:&lt;br&gt;
- Ha ezt egy kiszáradt fatönkre öntenétek, ágat növesztene, levelet hajtana az is.&lt;br&gt;
Ezért e tanítást senki ne mondja el másnak, csak fiának és tanítványainak.&lt;br&gt;
Négyféle módon van fügefa ebben az áldozásban: ebből készül a kanál, a csésze, a tüzelő és a két keverőpálcika. Tízféle a termesztett növény: rizs, árpa, szezám, bab, köles, cirok, búza, lencse, borsó és csicseriborsó. Ezeket megtörik, megalvadt tejjel, mézzel és vajjal fröcskölik, mialatt olvasztott vajat öntenek a tűzbe.

== Negyedik szakasz ==
1. Bizony a föld minden lény lényege. A föld lényege a víz, a víz lényege a növények, a növények lényege a virágok, a virágok lényege a gyümölcsök, a gyümölcsök lényege a férfi, a férfi lényege a férfimag. 

2. Pradzsápati azt gondolta egyszer:&lt;br&gt;
- Nohát, otthont készítek a férfimagnak!&lt;br&gt;
És megalkotta a nőt. Megteremtvén a nőt, alul tisztelte meg. Ezért kell alul megtisztelni az asszonyokat. Azután megragadta és magáévá tette ágaskodó nedűpréselő kövével. 

3. A nő ágyéka az oltár, szőre áldozófű, bőre préskő, hüvelye a tűz középen. Ki tudja ezt, és a kéjt így gyakorolja, annak világa mindenre kiterjed, ami csak elérhető az italáldozattal, átszállnak arra asszonyainak jótettei. Ám aki nem tudja ezt, és a kéjt úgy gyakorolja, annak jótettei asszonyaira szállnak át.

4. Uddálaka Áruni, Náka Maudgalja és Kumárahárita tudták ezt. Erre mondták:
- Sokan vannak, kik csak születésüknél fogva papok, és jótettek nélkül, nemzésképtelenül távoznak majd a világból. Bizony azok ők, akik nem tudják ezt és a kéjt úgy gyakorolják.

5. Ha valakinek álmában vagy ébren elmegy férfimagja, az keverje meg ujjával, és mondja e verset:

Fűbe, fába, vízbe szaladt,&lt;br&gt;
földre kicsorgott férfimagom&lt;br&gt;
bizony újra visszakapom!&lt;br&gt;
Nemzőerőm elnyerjem én,&lt;br&gt;
tündöklésem visszatérjen,&lt;br&gt;
legyen minden újra helyén! &lt;br&gt;

Ezután mártsa két ujját elment magjába, majd dörzsölje szemöldökei közé, vagy a mellkasa közepére.

6. Továbbá, ha valaki a vízben látja saját tükörképét, úgy mondja a következő varázsigét:
- Legyen ragyogásom, nemzőerőm, pompám, vagyonom és jótetteim!

Bizony akkor a legpompázatosabb a nő, amikor vérzése véget ér, és bevérzett ruháját levetette. Ezért ekkor közeledjen a férfi a nőhöz, és ekkor kérlelje, amikor az bevérzett ruháját már levetette.

7. Ha nem ad szerelmet, akkor próbálja megvásárolni kegyeit. Ha ekkor sem ad, akkor verje meg bottal vagy kézzel, lépjen át fölötte, és mondja ezt:&lt;br&gt;
- Pompámmal, nemzőerőmmel pompádat elveszem én.
Akkor a nő elveszíti pompáját.

8. Ha viszont ad szerelmet, akkor ezt mondja neki:&lt;br&gt;
- Pompámmal, nemzőerőmmel pompát adok neked.&lt;br&gt;
Akkor pompázatosak lesznek mind a ketten.

9. Továbbá, ha azt akarja a férfi, hogy szerelem ébredjen iránta, akkor tegye a dolgot a nőbe, tapadjanak száj a szájhoz, simogassa meg asszonya ölét és suttogja neki a következőket:

Mi szívből, testből lépsz elő, mi tagjaimnak nedve vagy, 
mint nyíl mérgétől űzött vad, tőlem részegüljön a nő!

10. Ha a férfi nem akarja, hogy asszonya megfoganjon, úgy tegye belé a dolgot, tapadjanak száj a szájhoz, lélegezzen be, majd lélegezzen ki, és mondja a következőket:
- Nemzőerőmmel, férfierőmmel kiszívom belőled a magot.
Akkor a nő nem fogan.

11. Ha viszont azt akarja, hogy a nő megfoganjon, úgy tegye belé a dolgot, tapadjanak száj a szájhoz, lélegezzen ki, majd lélegezzen be és mondja a következőket:
- Nemzőerőmmel, férfierőmmel beléd teszem a magot.
Akkor a nő megfogan.

12. Továbbá, ha a férfi asszonyának kedvese van, akit gyűlöl, úgy rakjon tüzet egy nyers agyagedényben, és áldozzon abban fordított módon. Fordított módon hintsen be vajjal nádszálakat, fordított módon tartsa a tűzbe, és mondja a következőket:&lt;br&gt;
Mert az én tüzemben áldoztál,&lt;br&gt;
a belélekzést és a kilélekzést elveszem tőled én!&lt;br&gt;
Mert az én tüzemben áldoztál,&lt;br&gt;
a nyájakat és a fiakat elveszem tőled én!&lt;br&gt;
Mert az én tüzemben áldoztál,&lt;br&gt;
az áldást és a jótetteket elveszem tőled én!&lt;br&gt;
Mert az én tüzemben áldoztál,&lt;br&gt;
a reményt és a bizalmat elveszem tőled én!

Bizony nemzőerő és jótettek híján távozik ebből a világból, akit egy tudós pap ezzel megátkoz. Ezért nem szabad a tudós és tanult pap asszonyával enyelegni, mert az ellenséggé válik.

13. Továbbá, ha a nő vérzése megjő, ne igyon fémedényből három napon át, ruháját se mossa ki. Ne találkozzon alantassal, vagy alantasnak asszonyával. Ha eltelt a három éjszaka, fürödjön meg, és ki lehet vele csépeltetni a rizst a következő szertartásokhoz.

14. Ha a férfi azt kívánja, hogy hosszúéletű, fehérbőrű fia szülessen, egy tudásban jaratos, úgy asszonyával tejben főzzék meg a rizst, és vajjal leöntve ezt fogyasszák. Így lesznek képesek ilyen fiút nemzeni.

15. Ha a férfi azt kívánja, hogy hosszúéletű, barna bőrű, fekete szemű fia szülessen, két tudásban járatos, úgy asszonyával aludttejben főzzék meg a rizst, és vajjal leöntve ezt fogyasszák. Így lesznek képesek ilyen fiút nemzeni.

16. Ha a férfi azt kívánja, hogy hosszúéletű, fekete bőrű, vörös szemű fia szülessen, mind a három tudásban járatos, úgy asszonyával vízben főzzék meg a rizst, és vajjal leöntve ezt fogyasszák. Így lesznek képesek ilyen fiút nemzeni.

17. Ha a férfi azt kívánja, hogy hosszúéletű, tanult leánya szülessen, úgy asszonyával főzzenek össze rizst és szezámmagot, és vajjal leöntve ezt fogyasszák. Így lesznek képesek ilyen leányt nemzeni.

18. Ha a férfi azt kívánja, hogy hosszúéletű, tanult és ünnepelt fia szülessen, a gyűlések közkedvelt szónoka, úgy asszonyával főzzék össze hússal a rizst, és vajjal leöntve ezt fogyasszák. Így lesznek képesek ilyen fiút nemzeni. Bika vagy bivaly húsa legyen.

19. Továbbá, mikor közeledik a hajnal, a férfi készítsen olvasztott vajat, majd kanalanként áldozzon az étekből, és ezt ismételje:
- A Tűz üdvére! Anumatí üdvére! A Napisten üdvére, ő az igazi ösztönző! 
Miután áldozott, fogja a maradékot, egyen belőle, majd adjon asszonyának is. Ezután mosson kezet, töltsön meg egy edényt vízzel, és permetezze be asszonyát háromszor eme szavakkal:

Visvávaszu takarodjon,
romlott leányt keressen,
férj és hitves megfoganjon! 

20. Ezután közeledjen asszonyához, és mondja ezt:
- Én férfi (ama) vagyok, te pedig nő (szá). Én vagyok a dal (száman), te vagy a himnusz, én vagyok az Ég, te vagy a Föld.

Egymást szépen megragadjuk,&lt;br&gt;
magjainkat egymásnak adjuk,&lt;br&gt;
fiúnkat világra hozzuk!&lt;br&gt;

21. Ezután tárja szét a férfi asszonyának combjait, és mondja ezt:
- Ég és Föld váljatok szét!&lt;br&gt;
Ezután tegye belé a dolgot, tapadjanak száj a szájhoz, simítsa le annak haját háromszor, és mondja ezt:

Visnu építse öled, Tvastar faragja alakod,&lt;br&gt;
Pradzsápati permetezzen, Dhátar ültesse beléd a magot.&lt;br&gt;
Dúsfonatú Sziniválí, teremjél gyümölcsöt neki,&lt;br&gt;
hozzatok gyümölcsöt koszorús, égi Asvinok!

22. Az Asvinok napitalt&lt;br&gt;
aranyvesszővel kevernek,&lt;br&gt;
könyörögjünk, hogy sikerüljön&lt;br&gt;
tizedik hónapra teremned!&lt;br&gt;
Miként tűzmagot őriz a föld,&lt;br&gt;
miként villám magja az égnek,&lt;br&gt;
miként szél magja a térnek,
úgy teszem magzatom beléd! 

23. Mikor eljő a szülés ideje, permetezze meg vízzel asszonyát, és mondja ezt:

Mint tündérrózsa remeg&lt;br&gt; 
szélborzolt tónak felszínén,&lt;br&gt;
ki öledben rugdalózik,&lt;br&gt;
burokban szüld meg gyermeked!&lt;br&gt;
Maga repessze burkodat,&lt;br&gt;
mit bekerítve teremtett&lt;br&gt;
zárt karámnak Indra,&lt;br&gt;
és hajtsa ki magzatomat! 

24. Miután a gyermek megszületett, rakjon az atya tüzet, vegye ölébe a gyermeket, keverjen össze fémedényben tejet és vajat, áldozzon kanalanként ebből az italból, és mondja ezt:

Benned én megsokasodjak ezerré,&lt;br&gt;
általad sarjadjon házam hatalma,&lt;br&gt;
gyermekeid, nyájad bőségét&lt;br&gt;
a balsors soha meg ne apassza! Üdv!&lt;br&gt;
Életerőimet áldozom szellemednek. Üdv!&lt;br&gt;
Meggátol engem az áldozás jutalma,&lt;br&gt;
lehet, hogy túl sok, lehet, hogy túl kevés,&lt;br&gt;
segíts hát bölcs Tűz, téged idézlek,&lt;br&gt;
áldozat mestere, te vezess a célba! Üdv!

25. Ezután hajoljon a gyermek jobb füléhez, és súgja bele háromszor:
- Szó, szó, szó!&lt;br&gt;
Ezután keverjen össze tejet, mézet és vajat, etesse a gyermeket aranykanállal, és mondja ezt:&lt;br&gt;
- Beléd helyezem a Földet, beléd helyezem a Levegőeget, beléd helyezem az Eget. A Földet, a Levegőeget, az Eget, mind a hármat beléd helyezem.

26. Ezután adjon nevet neki:
- Te vagy a Tudás.&lt;br&gt;
Ez lesz a gyermek titkos neve.

27. Ezután adja át a gyermeket anyjának, az nyújtsa keblét a gyermeknek, és mondja ezt:

Az emlőt, a páratlan adakozót,&lt;br&gt;
minden kincsekkel, javakkal áradót,&lt;br&gt;
a minden jóságot beteljesítőt,&lt;br&gt;
azt add nekünk, ó, Folyamistennő! 

28. Ezután szóljon így gyerrmeke anyjához:

Te vagy Ilá istennő,&lt;br&gt;
Mitra és Varuna leánya vagy.&lt;br&gt;
Ki férfit szült a férfinak,&lt;br&gt;
teremj férfit minden időben,&lt;br&gt;
valósítsd meg férfivoltomat!

Bizony ha olyan pap fiaként születik az ember, ki tudja ezt, akkor a legnagyobb pompa, dicsőség és szentség csúcsára ér. Azt mondják majd nekik:&lt;br&gt;
- Többre vitted apádnál, nagyapádnál.

== Ötödik szakasz ==
1. Íme a tanítók sora: 

Pautimásí Fiát Kátjájaní fia tanította, Kátjájaní Fiát Gautamí Fia, Gautamí Fiát Bháradvádzsí Fia, Bháradvádzsí Fiát Párásarí Fia, Párásarí Fiát Aupavasztí Fia, Aupavasztí Fiát Párásarí (egy másik) Fia, Párásarí Fiát Kátjájaní (egy másik) Fia, Kátjájaní Fiát Kausikí Fia, Kausikí Fiát Álambí és Vaijághrapadí fiai, Vaijághrapadí Fiát Kánví és Kápí fiai.

2. Kápí Fiát Átréjí Fia, Átréjí Fiát Gautamí (egy másik) Fia, Gautamí Fiát Bháradvádzsí (egy másik) Fia, Bháradvádzsí Fiát Párásarí (egy másik) Fia, Párásarí Fiát Vátszí Fia, Vátszí Fiát Párásarí (egy másik) Fia, Párásarí Fiát Várkáruní Fia, Várkáruní Fiát Várkáruní (egy másik) Fia, Várkáruní Fiát Ártabhágí Fia, Ártabhágí Fiát Saungí Fia, Saungí Fiát Szánkrití Fia, Szánkrití Fiát Álambájaní Fia, Álambájaní Fiát Álambí Fia, Álambí Fiát Dzsájantí Fia, Dzsájantí Fiát Mándúkájaní Fia, Mándúkájaní Fiát Mándúkí Fia, Mándúkí Fiát Sándilí Fia, Sándilí Fiát Ráthítarí Fia, Ráthítarí Fiát Bhálukí Fia, Bhálukí Fiát Krauncsikí két fia, Krauncsikí két fiát Vaidribhatí Fia, Vaidribhatí Fiát Kársakéjí Fia, Kársakéjí Fiát Prácsínajógí Fia, Prácsínajógí Fiát Szándzsiví Fia, Szándzsiví Fiát Prásní és Ászurivászin Fia, Prásní és Ászurivászin Fiát Ászurájana, Ászurájanát Ászuri.

3. Ászurit Jádnyavalkja, Jádnyavalkját Uddálaka, Uddálakát Aruna, Arunát Upavési, Upavésit Kusri, Kusrit Vádzsasravasz, Vádzsasravaszt Dzsihvávant Vádhjóga, Dzsihvávant Vádhjógát Aszita Vársagana, Aszita Vársaganát Harita Kasjapa, Harita Kasjapát Silpa Kasjapa, Silpa Kasjapát Kasjapa Naidhruvi, Kasjapa Naidhruvit a szó (vács), a szót Ambhiní, Ambhinít Áditja.

Az Áditjától származó eme fehér varázsigéket Jádnyavalkja Vádzsaszanéja tanította.

4. Szándzsiví Fiától ekképpen is:

Szándzsiví Fiát Mándúkájani tanította, Mándukájanit Mándavja, Mándavját Kautsza, Kautszát Máhitti, Máhittit Vámakaksájana, Vámakaksájanát Sándilja, Sándilját Vátszja, Vátszját Kusri, Kusrit Jadnyavacsasz Rádzsasztambájana, Jadnyavacsasz Rádzsasztambájanát Tura Kávaséja, Tura Kávaséját Pradzsápati, Pradzsápatit a Brahman.

A Brahman magától való. Tisztelet a Brahmannak!

[[Kategória:Brihadáranyaka upanisád]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Első fejezet</title>
    <id>2240</id>
    <revision>
      <id>4410</id>
      <timestamp>2006-08-10T16:47:50Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>Dorotheosz</username>
        <id>33</id>
      </contributor>
      <comment>[[Első fejezet]] átmozgatva [[Brihadáranyaka upanisád/Első fejezet]] névre</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Brihadáranyaka upanisád/Első fejezet]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Második fejezet</title>
    <id>2241</id>
    <revision>
      <id>4954</id>
      <timestamp>2006-08-31T12:57:04Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>kettős átirányítás jav.</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Brihadáranyaka upanisád/Második fejezet]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Harmadik fejezet</title>
    <id>2242</id>
    <revision>
      <id>4952</id>
      <timestamp>2006-08-31T12:55:51Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>kettős redirect jav.</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Brihadáranyaka upanisád/Harmadik fejezet]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Negyedik fejezet</title>
    <id>2243</id>
    <revision>
      <id>4955</id>
      <timestamp>2006-08-31T12:57:10Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>kettős átirányítás jav.</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Brihadáranyaka upanisád/Negyedik fejezet]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Ötödik fejezet</title>
    <id>2244</id>
    <revision>
      <id>4956</id>
      <timestamp>2006-08-31T12:57:15Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>kettős átirányítás jav.</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Brihadáranyaka upanisád/Ötödik fejezet]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Hatodik fejezet</title>
    <id>2245</id>
    <revision>
      <id>4953</id>
      <timestamp>2006-08-31T12:56:59Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>kettős átirányítás jav.</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Brihadáranyaka upanisád/Hatodik fejezet]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Esti imádság</title>
    <id>2253</id>
    <revision>
      <id>4446</id>
      <timestamp>2006-08-15T16:54:06Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>Slemi</username>
        <id>24</id>
      </contributor>
      <text xml:space="preserve">{{vers|Arthur Rimbaud|Esti imádság| 
Mint egy angyal, kinek állán borbély ecsetje&lt;br /&gt;
maszatol, ajkamon a megivott sörök&lt;br /&gt;
habja még. Szivar a fogam közt, úgy ülök.&lt;br /&gt;
Lelkemben vitorlák láthatatlan menetje...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
S mint vén galambdúcok forró, pettyes szemetje,&lt;br /&gt;
száz szennyes álom ég bennem, és füstölök,&lt;br /&gt;
s fájó lelkemben úgy gyűrűznek bús körök,&lt;br /&gt;
hogy olyan, mint az ős-fák évgyűrűs szövetje.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
De majd, bús álmaim lenyelve, megrogyott szívvel&lt;br /&gt;
- s leöntve már egy kisebbfajta hordót -,&lt;br /&gt;
kertjébe megyek át a kocsmának, hogy ott,&lt;br /&gt;
szelíden - mint az Úr -, pisáljak egy nagyot,&lt;br /&gt;
az ég felé ivellőt, barnát, messzecsorgót&lt;br /&gt;
- helyeslést intenek a délceg napraforgók.&lt;br /&gt;
| |Babits Mihály fordítása}}


[[Category:Versek]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Sablon:Láb</title>
    <id>2254</id>
    <revision>
      <id>4466</id>
      <timestamp>2006-08-27T20:05:42Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>sablon a lapok aljára, a [[sablon:Fej]] alapján</comment>
      <text xml:space="preserve">{| style=&quot;width:100%; margin-bottom:5px; border: 1px solid #CCCC99; background-color: #F1F1DE; text-align:center; font-size:0.9em;&quot;
|-
| style=&quot;width:20%; text-align:left; font-size:0.9em;&quot; | {{{előző|}}}
| style=&quot;width:60%;&quot; | '''{{{cím|Címtelen}}}''' {{{szakasz|}}}
| style=&quot;width:20%; text-align:right;font-size:0.9em;&quot; | {{{következő|}}}
|}</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Tanár úr kérem/Lógok a szeren</title>
    <id>2258</id>
    <revision>
      <id>4501</id>
      <timestamp>2006-08-28T19:22:59Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>sablon param jav</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     = Karinthy Frigyes
| cím        = [[../]]
| szakasz    = (Lógok a szeren)
| előző      = ← [[../Naplóm|Naplóm]]
| következő  = [[../A vésztanács|A vésztanács]] →
| megjegyzés = 
}}

Lógok a szeren.

Azt, hogy az izmaim még fejletlenek s mellem is szűkecske, azt én nagyon jól tudom. De nem tudhatjátok, hogy mi lakik bennem. Én is csak homályosan sejtem, borzongva gondolok rá, olyankor, mikor könnyedén simul rám a tornatrikó, és lábam gumicipősen szökdel a tornaterem csertörmelékében. Igaz: Wlach ötvenkilós súlyokat emelget, és Bányai Miklós megcsinálja nyújtón a nagyhalált. De őbennük, ugye, nyers erők dolgoznak csak, formátlan ösztönök - énbennem pedig az Akarat lakozik. Bányai képtelen megérteni a &quot;savoir&quot; ige ragozását, és Wlachnak én csináltam meg az algebrai dolgozatot. Én másféle ember vagyok. Én értem a tudományokat, és egyelőre nem tudom megcsinálni a vállállást a korláton - de mi lesz, ha egyszer mégis megtanulom? Csodálatos lény jelenik meg ez esetben a világ színpadán; tüneményes ember, akihez képest Jókai hősei közönséges tucatemberek. Képzeljék el, hogy egy napon ilyen újságcikk jelenik meg a lapokban: &quot;Érthetetlen és nagyszerű előadás kápráztatta el tegnap a Vigadó dísztermében összegyűlt álmélkodó közönséget. Egy fiatalember, akiről eddig senki se tudott (itt az én nevem következik) jelent meg a dobogón s »Az élet értelme másodfokú egyenletekben« című előadásban tökéletes francia nyelven, megoldotta a világnak rejtélyét, amin eddig hiába fáradoztak a legnagyobb elmék - s mindezt oly nagyszerű előadóművészettel, hogy a jelenvolt világhírű színészek sírva tolongtak a dobogó felé, hogy kezet szoríthassanak az alig tizenhat éves zsenivel. De az ifjú szerényen és nyugodtan mosolygott csupán, s egy váratlan mozdulattal az asztalra ugorva, kézállásba helyezkedett, majd három salto mortale-t csinálva a megdöbbent közönség fölött, elkapta a feje fölött húzódó vasrudat, és azon szédítő halálforgásokat végezve, átugrott a kilencméternyire elhelyezett kályhára, de úgy, hogy kézállásban maradt azért, s előbbi előadását ebben a helyzetben folytatta, nyugodt és behízelgő modorban, végleg megoldva a nagyszerű problémát...&quot;

Lógok a szeren.

Ti ezen csodálkoztok, mert nem tudjátok elképzelni, hogy lehet ember, aki mindenben egyformán tökéletes. Ti öregek és konzervatívok vagytok, és azt hiszitek, hogy a világ ezentúl is csak olyan lesz, mint eddig, és elfelejtitek, hogy egyszer eljön majd az érettségi. Ti nem tudjátok például elképzelni, hogy lehet majd esetleg egy miniszterelnök (a nevét szerénységem tiltja megsejtetni veletek), aki egy napon, miután szenvtelen és nyugodt hangon bejelentette az országgyűlésnek, hogy néhány jól megfontolt diplomáciai művelettel, amikről eddig nem akart beszélni, mert nem a szavak embere, sikerült Angliát, mint egyszerű gyarmatot, Magyarországhoz csatolni, s ezt ezennel tudatja a tisztelt Házzal - mondom, miután ezt szenvtelen és hideg hangon előadta, nem törődve az ordító és ujjongó képviselőkkel, akik vállukra akarják emelni, hirtelen vívóállásba helyezkedik s egy szédítő, eddig ismeretlen dzsiu-dzsicu fogással, ott, a miniszterelnöki emelvényen, két vállára fekteti azt az ausztráliai világbirkózóbajnokot, akit az angol ellenzék orvul elhelyezett az emelvény belsejében, hogy a legnagyobb európai férfit megölje. Ti nem tudjátok elképzelni, hogy valaki délelőtt mint Főakadémikus előadást tart az egyetemi tanároknak, délután pedig megnyeri a hátúszás és függeszkedés világbajnokságát, mellesleg a rúdugrásét is esetleg, hogy aztán este az ámuló közönség előtt hajlongjon, mely a Nemzeti Színházban ugyanezen ifjú drámájának ötszázadik előadását tapsolja orkán gyanánt. Ez a rendkívüli ifjú nem azért találta fel a Holdbarepülőgépet, mintha nem tudná megkeresni a kenyerét laufmétával is, melyben virtuóz - ez a rendkívül férfi időnként hanyag mozdulattal rúg be harminckét gólt az Eftécé vagy Mac kapujába, mely csapatok együttes erővel sem bírnak vele, aki egyedül áll ki ellenök.

Lógok a szeren.

Na jó, jó, egyelőre persze még egy kicsit gyakorolni kell magamat. A lélek jóllehet, kész, de a test erőtlen, és a szereket nagyon ravasz emberek találták ki. Síkos a pózna, és pontos megfigyelések alapján állíthatom, hogy fölül, a vége felé lényegesen nehezebben mászható, mint eleinte; holott a felületes szemlélő azt hihetné, hogy mindenütt egyformán síkos. Azonkívül az a disznó Bauer mindig a vékonyabb póznához ugrik, és rámhagyja a vastagot. A negyedik-ötödik fogás után egészen más az ember világnézete, mint odalent volt, s egyszerre világosan látom, milyen gyermekes hiúság volna nagy szerencsétlenségnek tekinteni, hogy Bauer előbb lesz fönt, mint én. Nem kell a dolgot elhamarkodni. Lám, vannak hebehurgya és szeles emberek, akik magasugrásnál nekirugaszkodnak, nagy svungot vesznek, rádobbantanak az ugródeszkára, földobják magukat és gyakran leverik a mércét. Én nem áltatom magam hiú reményekkel. Eleinte persze - istenem, az ember fiatal és tüzes - én is bízom a jövőben, sasszemekkel mérem a távolságot meg a mérce magasságát: apró léptekkel kezdem, nekilódulok s már látom magam, repülve lebegni a mérce fölött. De az utolsó pillanatban bölcs rezignáció fog el, közvetlen a mérce előtt - micsoda ostobaság, gondolom, és szerényen, mint egy ibolya, lehajtott fejjel bújok át alatta, olyan ember szelíd és megadó modorában, akinek esze ágában se volt ugorni, csak egy kicsit sétálni akart.

Lógok a szeren.

Utóvégre, ha meggondoljuk, tulajdonképpen micsoda marhaság az egész - ez az egész intézmény, melyben minden arra megy ki, hogy az emberi testrészek közül lehetőleg egy se maradjon azon a helyen, ahová az Isten teremtette, hanem lehetőleg olyan helyzetet foglaljon el, amelyre az illető testrész soha életében nem számított. Két lábam a levegőben kalimpál, térdem kifordul, csuklóm becsuklik, hajam a szemembe lóg, a vér a fejembe tolul - a padló felszalad a plafonra és tótágast állanak a falak. S ehhez az undorító és lehetetlen állapothoz, míg kilógó nyelvvel keresem az egyensúlyt s próbálom áthúzni hasamat a vékony vasrúd mögött, teljes bizonytalanságban afölött, vajon a föld vagy a csillagos ég felé közeledem-e - ehhez az állapothoz valaki, egy vad külsejű férfi állandóan bömböl valamit felém - &quot;homoríts!&quot; &quot;homoríts!&quot; ezt bömböli, s az én vérbeborult értelmem távolról sejti csak, mit ért ez alatt a szó alatt - valamit ki kell feszíteni, igen, valamit behajtani, és valamit kiegyenesíteni - de hogy mi legyen az, láb, derék, csípő, s ha ezt már tudom: vajon melyik irányban keresendő az illető testrész: - minderre, ugye nem kívánhatjátok, hogy válaszoljak ilyen állapotban. Rúgok egyet, előre vagy hátra, mindegy - kinyitom a szájamat, a szemem becsukom - undorral és kétségbeesve eleresztem kezemmel a szert, és hátam nagyot nyekken a vastag szőnyegen. Hála istennek - nevethettek már. Az ördög vigye az egész tornaünnepélyt, a benevezést, az első díjat - majom lesz, aki megnyeri.

[[Kategória:Tanár úr kérem]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Tanár úr kérem/A vésztanács</title>
    <id>2259</id>
    <revision>
      <id>4506</id>
      <timestamp>2006-08-28T20:00:46Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>kat</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     = Karinthy Frigyes
| cím        = [[../]]
| szakasz    = (A vésztanács)
| előző      = ← [[../Lógok a szeren|Lógok a szeren]]
| következő  = [[../Hazudok|Hazudok]] →
| megjegyzés = 
}}

Távol áll tőlem, hogy arrogáljam magamnak, mintha a most bekövetkezett nagy eseményeket anticipáltam volna; jelen tanulmányomnak egyszerűen csak az a célja, hogy rávilágítson bizonyos eseményekre, melyeknek már 1898-ban szemlélő tanúja és némiképp szerényen cselekvő szereplője voltam. Nem tudom, mekkora jelentősége lehet feljegyzéseimnek a világháború oknyomozó történetében, a magam részéről nem békülhetnék ki lelkiismeretemmel, ha akár óvatosságból, akár szerénységből elhallgatnék olyan adalékokat, melyeknek véletlenül jutottam birtokába; de amelyeknek történelmi jelentősége talán nagyobb, semhogy közlésüket mellőzhetném azzal az önmegnyugtatással, hogy én ezzel a jelentőséggel nem vagyok teljesen tisztában.

Nyilvánosságra bocsátom hát azt, amit a dologról tudok, minden reflexió vagy kritika nélkül, talán lazán és rendszertelenül, de őszintén, nevekkel és évszámokkal. A többit, hogy adataim mennyiben magyarázzák a ma eseményeit, s mennyiben vernek rájuk világosságot, ennek megítélését azokra bízom, akik többet értenek ehhez: a politikusokra és a történelemírókra. Igyekszem röviden és szárazon ragaszkodni a tényekhez.

Én Rogyákkal már 1898 szeptemberében ismerkedtem meg; szorosabb ez a nexus azonban csak novemberben lett, mikor én, bizonyos adminisztratív körülmények folytán, melyek itt nem bírnak fontossággal, a hatodik padba kerültem, jobbról negyediknek. Hátam mögött, de inkább balra, Zsemlye Tivadar ült és Rogyák előtt Singer. Ennek, mint látni fogjuk, fontos jelentősége van az egész dologban.

A lényeges mégis az, hogy én már novemberben olyan belső viszonyban voltam Rogyákkal, hogy már akkor egész bizalmasan beszélt nekem politikai állásfoglalásáról, anélkül, hogy ebben az időben sejthettem volna valamit ennek az érdekes embernek a programjából. Elhatározó eseményeknek kellett közbejönniök, hogy világossá váljon előttem, miszerint itt nem egyszerűen meggyőződésről vagy felfogásról van szó hanem nyílt programról és radikális tervről.

Erről az elhatározó eseményről én november végén értesültem. Rogyákot egy reggel izgatott és heves beszélgetésben találtam Singerrel. Áthajolt a pad fölött, élénk taglejtésekkel suttogtak. Singer igen komolynak látszott, keveset beszélt, de éreztem, hogy döntő fontosságú kijelentéseket tesz. Érkezésemre hirtelen elhallgattak. Ez a bizalmatlanság nem sértett, mert ekkor még nem voltam annyira beavatva a dolgokba (később is óvatosak voltak velem szemben), hogy érdemlegesen részt vehettem volna a társalgásban. Tízpercben a folyosón találkoztam Rogyákkal. Ez alkalommal tapintatosan néhány kérdést intéztem hozzá. Láthatóan zavarba jött, és kitérő választ adott. Singer már valamivel közlékenyebb volt. Megtudtam, hogy a Rogyák-Zsemlye-ügy, mely már régóta válsággal fenyegetett, ma reggel olyan fordulatot vett, amit már nem lehet tisztán diplomáciai úton elintézni.

Arról régebben tudtam, hogy Rogyák és Zsemlye Tivadar között áthidalhatatlan elvi ellentétek állanak fenn. Rogyák, mint a radikális program pártfőnöke, Zsemlyét pánjassz aspirációkkal vádolta; - tudnivaló, hogy abban az időben a jasszok valóságos rémuralmat csináltak a Józsefvárosban, és messzeható befolyásuk már a Rigó utcában is éreztette hatását. Arról suttogtak néhányan, hogy kémeik közénk furakodtak, beiratkoztak az ötödik, hatodik osztályba, mintha igazi Tanulók volnának. Zsemlye Tivadar nyíltan tagadta, mintha a jasszokkal bármiféle politikai vonatkozásban állana; esetleges jassz-ismeretségei pusztán magántermészetűek, és nem sértik a Rigó utca vitális érdekeit. Ezzel szemben Rogyák néhányszor, a tízpercben, nagyon is érthető allúziókkal figyelmeztette, Zsemlyét az efféle titkos fondorlatok veszélyeire: a viszony egyre kényesebbé vált közöttük. Ma reggel aztán, váratlanul, látszólag indifferens kérdésben éles összeszólalkozás volt kettőjük közt az osztályban. Ez alkalommal Zsemlye Tivadar, indulatában megfeledkezve az elővigyázatról, azzal fenyegette meg Rogyákot és párthíveit, hogy hat órakor, hazamenet, dorongokkal felfegyverkezett jasszok támadják meg az Osztályt.

Később belátván elhamarkodott kijelentésének rendkívüli fontosságát, igyekezett visszaszívni a dolgot, és azt állította, hogy neki ebben a dologban semmi szerepe nincsen, hitelesen nem tud semmit az egészről, és neki is csak úgy mondták. Rogyák ezt már nem vette tudomásul, azonnal megszüntette Zsemlye Tivadarral a tárgyalást, és Singerrel visszavonult tanácskozni.

Így álltak a dolgok délelőtt tizenegy órakor. A helyzet képét töredékes megjegyzésekből rekonstruáltam - Singer és Rogyák, a nehéz órák felelősségét érezve, csak a legnagyobb tartózkodással beszéltek a helyzetről. Még tizenegy előtt, óra alatt, a padon át küldött Marconi-lökdösést kaptam Zsemlyétől, melyben becsületisten terhe alatt felszólított, hogy óra után várjam meg a kapunál, rendkívüli fontosságú közlései vannak a számomra. Bár akkor még nem értettem annyira a helyzetet, hogy beláthattam volna európai következményeit egy esetleges összeütközésnek, mely a jasszok és a Rigó utca közötti diplomáciai viszonyt beállítaná: ösztönszerűleg éreztem, hogy ebben a kérdésben Rogyákék mellé kell állanom, és Zsemlye Tivadar felszólítására, hogy tárgyaljak vele, kitérő választ adtam.

Rogyák, aki tanúja volt lojális viselkedésemnek, nem szólt, de éreztem, hogy bennem való bizalma nagyban megerősödött. Azzal az udvarias, de rövid komolysággal, amit azóta se tapasztaltam államférfiúban, tudtomra adta utóbb, ha nincs kifogásom ellene, tizenkettőkor szívesen lát a Mária Terézia téren, ahol Singerrel &quot;vésztanácsi előharcban&quot; (így fejezte ki magát) megbeszélik a teendőket.

Dobogó szívvel jelentem meg a megjelölt időben és helyen. A nagy dolgok, melyeknek így gyújtópontjába kerültem, remegő és büszke izgalommal töltöttek el - ezt az izgalmat azonban palástolni igyekeztem, látva azt a komoly, majdnem gúnyos nyugalmat, amivel ez a két nagyszabású férfiú megbeszélte az óriási horderejű teendőket. Bár nem fogtam fel egészen az összefüggéseket, igyekeztem utánozni az ő fölényes, határozott modorukat, titokban szégyellve, de be nem vallva, hogy a szakkifejezéseket nem mindig értettem meg.

Singer az általános helyzet vázolásával kezdte. Zsemlye Tivadar mai kijelentése oda enged következtetni, hogy a jasszok árulást követtek el (az &quot;árulás&quot; szó igen gyakran fordult elő ezen a haditanácson), és így a Rigó utca e percben vészbajviszonyba került részint Zsemlye Tivadarral, részint azokkal a jasszokkal, akik már tanév elején titokban fenyegetőztek, hogy a B) osztályt földalatti pisztolyokkal megtámadják. Ezt tovább nem lehet tűrni, hacsak nem akarják, hogy egy napon a késekkel felfegyverzett jasszok, este, a sötétben, fejbőrünket levágják. A válságos helyzetért Zsemlye felelős - e pontban haladéktalanul intézkedni kell.

Singer szavaira Rogyák azzal a hanyag nyugalommal, mely valósággal megborzongatott, kijelentette, hogy ő hajlandó Zsemlye Tivadarral vészpárbajt vívni, meghívott törzsfőnökök előtt, persze csak angolul. Ehhez ragaszkodott, és ahhoz is, hogy Zsemlyét előzőleg két vészhadnagy vizsgálja meg, hogy nem rejteget-e páncélt, ami, ugye, árulás volna. Singer bólintott, és könnyedén megjegyezte, hogy az árulásra ő már régen készült, s tekintve, hogy atyjának a Bakonyban óriási földalatti vastelepei vannak, máris intézkedett, hogy nyolcezer vízhatlan páncélt készítsenek, amit a trikó alatt lehet hordani, anélkül, hogy bárki is észrevenné. A munkások hónapok óta serényen dolgoznak, s a napokban megérkezik az első szállítmány, mintegy háromezer darab. Ha a jasszok árulás révén megtudtak volna valamit a dologról, és ők is szereznének valahonnan páncélt, arra az esetre néhány vasruhát csináltatott, vascipőket, vasnadrágot és teljes vastrikót. A vészpárbajhoz különben ő is hozzájárult, azzal a megszorítással, hogy a vészhadnagyok helyett inkább farmereket kellene hívni, ezekben jobban meg lehet bízni.

Abban az időben kicsit félénk voltam, s így sokáig nem mertem megszólalni. Éreztem azonban, hogy tekintélyem így nagyon alászáll, s így zavartan és pirulva én is megszólaltam, s felvetettem a kérdést, vajon nem volna-e jobb, ha Zsemlye Tivadart egyszerűen lefejeztetnénk? Hiszen, ha kimondjuk, hogy tényleg árulás történt, ennek nem volna semmi akadálya.

Bár nem mutatták, magam is meglepetve éreztem, hogy indítványom meglepte a vésztanácsot. Singer hosszabb beszédben válaszolt, melyben kifejtette, hogy az ötlet magában nem volna rossz, csak az a baj, hogy hadüzenet nélkül az ilyesmit nem lehet megcsinálni, mert hiszen ez (a következő kifejezést sokáig kereste), mert hiszen ez kelepce volna. Rogyák azonnal hozzájárult ehhez a felfogáshoz. Hevesen magyarázni kezdte, hogy jellembecsület szempontjából hadüzenet nélkül képtelenség kelepcét állítani (így mondta), ennek megvan a maga módja. Különben a kelepce nagyon kényes dolog, ehhez külön megállapodás kell és sok feltétel, amit mind tisztázni kellene, és e pillanatban nem tudja egészen biztosan, vajon jasszokkal szemben jogosult-e a kelepce; ezt még bővebben meg kellene beszélnie barátjával, a hadvezérrel, akivel esténként találkozni szokott, s aki nehéz háborús kérdésekben az ő tanácsadója. Nehogy azonban közben ismét elrontson mindent az árulás, azt ajánlja, hogy kelepce helyett indítsunk csatát, mégpedig haladéktalanul.

Singer ehhez hozzájárult. Most már csak a formai kérdések voltak hátra: elsősorban persze a zászló. Singer megígérte, hogy másnapra behozza a zászlót, a hozzávaló bélyegzővel, amit az ő atyja már régebben megcsináltatott, és eddig az íróasztalon tartogatott, várva, míg szükség lesz rá. Rogyáknak itt újabb nehézség ötlött eszébe. - Honnan szerezzük a prédát? - kérdezte. - Hiszen préda nélkül hozzá se kezdhetünk a csatához, hogy így fejezze ki magát. Singer egy pillanatra zavarba jött. Ekkor megint megszólaltam, s azt ajánlottam, hogy a prédát talán gyűjtés útján lehetne beszerezni. Mindjárt megbántam elhamarkodott közbeszólásomat, mert mind a ketten hirtelen elhallgattak, összenéztek, és gúnyosan elmosolyodtak. Megint elpirultam, és zavartan dadogtam valamit, hogy hiszen nem úgy értem, mire Rogyák atyásan magyarázó, fölényes jóindulattal fölvilágosított, hogy a prédát nem lehet gyűjteni, mert hiszen az egy vérengző állat, és a csatába két rendőr szokta vinni láncon, a sereg előtt, közvetlenül a zászló mellett.

Ebben állapodtunk meg. A tanácskozás után Rogyák vészesküt vett tőlünk, hogy nem követünk el árulást.

Másnap kilenc órakor meginterpelláltam Rogyákot, hogyan állunk a háborúval. Azt felelte: hogy Singer nem kapta meg a páncélokat, mert a hajó, amely a Bakonyból hozza a holmit, zátonyra futott.

Később közölte velem, hogy az egész dolgot el kell halasztani bizonytalan időre, mert karácsony előtt, míg meg nem tudjuk, hogy leszünk az okiratokkal, az egész dolog nem tényvalóság. Biztosított azonban, hogy az előkészületek minden irányban folynak. A mozgalom egyre terjed, hogy a zászló igenis megvan már, és hogy egész Amerika tud már a dologról. Kaliforniával való szövetségünk már biztos és csak az alkalmas időt várja, hogy egészen csendben és szerényen, anélkül, hogy valaki észrevenné, megindítsa a világcsatát.

Ennyi az, amit az 1898-i vésztanácsról tudok. Hosszú ideig nem foglalkoztam a dologgal. 1899-ben a reáliskola első osztályába iratkoztam, és évekig egyéb tanulmányok foglaltak le. E nagy események juttatták eszembe mindazt, amit megírtam. Az összefüggések felismerését, ismétlem, azokra bízom, akik erre nálam hivatottabbak.

[[Kategória:Tanár úr kérem]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Tanár úr kérem/Hazudok</title>
    <id>2263</id>
    <revision>
      <id>4513</id>
      <timestamp>2006-08-28T21:19:25Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>szakasz külön lapra, kategória, {{fej}}</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     = Karinthy Frigyes
| cím        = [[../]]
| szakasz    = (Hazudok)
| előző      = ← [[../A vésztanács|A vésztanács]]
| következő  = [[../Tanítom a kisfiamat|Tanítom a kisfiamat]] →
| megjegyzés = 
}}

Kezdetben voltak a betűk, és én így szóltam: »úr ír«.

Az úr, akiről itt szó volt, magas ember volt, fején fényes cilinderrel - hogy miről és mit ír, arról kevés sejtelmem volt, de éppen azért izgatott ez a kérdés. Egyik barátomtól megkérdeztem, de az kitérő választ adott.

Egy másik barátom engem kérdezett, hogy mi hol lakunk. Az utcát nem tudtam pontosan megmondani, de biztosítottam, hogy Pesten az a legelőkelőbb utca. További kérdésekre kissé zárkózottan, mint olyan ember, aki magánügyeiről nem szívesen nyilatkozik - de rövidségéhez képest elég plasztikus válaszban elmondtam neki, hogy mi csak néhány éve lakunk itt, azelőtt a Bakonyban birlaltunk szerény kastélyt, a hozzávaló ménessel és két wigwammal. Meg voltam róla győződve, hogy a barátom nem tudja, mi az a wigwam, és bosszantott, hogy nem kérdezi, tehát úgy tesz, mintha tudná.

Barátom azonban nem kérdezte, sőt a saját dolgaira tért, és elmondta, hogy náluk vettek egy fürdőkádat. Könnyedén bólintottam, és megjegyeztem, hogy nálunk van már ugyan négy kád, egy az ebédlőben, egy az írószobában és kettő a wigwamban, de tudomásom szerint most vesznek a hozzám tartozók még ötöt, melyek közül kettőre rácsavarható laterna magicát szereltek fel, és egy kis gépet, amelynek segítségével a fürdőkád magától mozog, mikor benne ülök - sétál, forog, sőt egy kicsit - egy egész picikét - fel is tud emelkedni a levegőbe.

Arra a figyelmeztetésre, hogy hiszen a wigwamok bakonyi kastélyunkban vannak és nem itt Pesten, megmagyaráztam, hogy itteni lakásunk csak ideiglenes, és hogy a kastélyt most alakítják át amerikai rendszerűvé. Megjegyeztem, hogy e célból évekig tanulmányoztam Amerikát, mert apám engem bízott meg ezzel a jelentéktelen dologgal, egy kicsiny, de tartós gőzhajót bocsátott rendelkezésemre: - akkora az egész, mint ez a pad, de nekem igazán nem kellett nagyobb, fő, hogy a vitorlát derék gépem mindig jól hajtotta, és így néhány hónap alatt megtettem az utat. Őszintén bevallottam, mert nem szerettem a hazudozást, hogy a kis gőzhajó már nincsen meg - egy gyárba adtuk, ahol mostan tágítják egy kicsit.

Ezután bizonyára abbahagytam volna a témát, mert akkoriban még nem voltam barátja a fecsegésnek, és dicsekedni se szerettem: - de hát mit tehettem, a barátom kíváncsiskodott, és tudni óhajtotta, milyen rangom volt a hajón. Mosolyognom kellett ezen a naivságon, és tartózkodó, de barátságtalan leereszkedéssel megmagyaráztam neki, hogy ezen a hajón nincsenek rangok, és ilyenre én nem is reflektáltam - különben pedig egy régebbi tengerészutam alkalmából, amiről most nem akarok beszélni, megkaptam a másodtábornoki kinevezést és címert, és én teljesen meg voltam elégedve ezzel.

Barátomat érdekelte, hogy rablókkal nem találkoztam-e abban az időben. Jólelkűen megmagyaráztam, hogy a tengeri rablók csak vitorláshajókat támadnak meg: - s ha effajta kalandokban volt némi szerény szerepem, az csak szárazföldi rablókkal és gyilkosokkal kapcsolatban történhetett, akiket apámmal együtt hajtottunk a bakonyi rengetegben. A felidézett emlékek hatása alatt elmondtam egyik érdekes hajtásunkat, mikor tizenkét rablót és négy gyilkost hajtottunk almáspejkón, akik fára másztak előlünk, mire apám addig rázta a fát, míg négy rabló és - ha jól emlékszem - egy gyilkos leesett. Ezek közül hármat otthon megszelídítettünk, és a kisebb házimunkák elvégzésére szoktattunk.

Láttam, hogy barátomat meglepik az apámról mondottak: megkértem tehát, ne szóljon senkinek ezekről a dolgokról, mert nem szeretem, ha kérdezősködésekkel zaklatnak. Apám valamikor megállított két lokomotívot félkézzel, és emiatt most nagyon nehéz a helyzetünk - kiderült ugyanis, hogy a lokomotívok az ellenségé voltak, és e miatt apámnak sok baja volt az ellenséggel. Ha megígérné, már mint a barátom, hogy igazán nem említi senkinek ezt a dolgot, akkor - titoktartásra - közölném vele, hogy a király saját maga volt kénytelen beleavatkozni az ügyekbe. Egy reggel személyesen megjelent bakonyi kastélyunkban - még egyszer figyelmeztetem, ne említsen erről semmit, mert súlyos politikai következményei lehetnek, ha valaki megtudja. Szóval - ha igazán érdeklik ilyen jelentéktelen dolgok, amiknek én kevés fontosságot tulajdonítok -, megjelent a király, és igen kérte apámat, ne ingerelné az ellenséget. Apám becsületére hivatkozott, de aztán megegyeztek valamiben, azt én nem tudhatom, hogy miben, mert engem nem vontak bele a tanácskozásba. Különben pedig a fagylatosgépekre kellett felügyelnem, mert akkor egész nap fagylaltot ettünk - nem úgy említem ezt, mint kivételes dolgot, mert őszintén szólva, mi reggelire fagylaltot és csokoládét szoktunk enni -, de akkor délben is fagylalt volt.

Barátom figyelmesen hallgatott végig, és egy üveget mutatott, amivel a betűket nagyobbnak lehetett látni. Mosolyogva jegyeztem meg, hogy ismerem ezt a szerszámot, hiszen nekünk otthon van egy há... három méter nagy darab belőle, amibe ha belenéz az ember, egy betűt akkorának lát, mint egy kisebb ház - ezzel az üveggel mi gyakran nézzük a csillagokat. Ó igen, nagyon helyes kérdés, a Mars-csillagot is szoktuk nézni vele. Hogy mekkorának látjuk? Na, nem nagynak - akkorának talán, mint az Erzsébet tér -, de viszont nagyon tisztán és világosan meg tudjuk különböztetni az egyes tárgyakat.

Ó igen, elég érdekes dolgok, amiket látunk. A Marson főleg hangyák vannak, de akkora mindegyik, mint nálunk egy ember. Páncélos hangyák vannak és repülő hangyák, és mondhatom, jelenleg éppen nagy a mozgalom; tudni kell ugyanis, hogy kétféle hangya van a Marson; vörös hangyák és fekete hangyák, és ezek éppen háborúban vannak egymással.

A részleteket aznap nem mondhattam már el a barátomnak, de hazafelé, útközben összeszedtem gondolataimat a vörös és fekete hangyákkal kapcsolatban, hogy másnap, ha megint szóba kerül ez a dolog, helyes válaszokat adhassak tudnivágyó barátomnak.

Másnap, mikor barátom megint előhozakodott az üveggel, már örömmel értesíthettem őt, hogy az előtte való este - direkte az ő kedvéért - behatóan tanulmányoztam a hangyaháborút, jó teleszkópom segítségével. A vörös hangyák hadállása most elég jó, mondtam - egy nagy hegy mögött helyezkedtek el, és készülnek átkelni a folyón zárt sorokban, a vörös hangyakirály vezetésével, aki nyolcszázmillió vörös hangyát vezényel. Érdeklődésére megígértem, hogy holnapra áttanulmányozom a fekete hangyák hadállását is, és bővebben referálok a fekete hangyakirályról, aki már most is rokonszenves nekem, mert haláltmegvető bátorsággal védte magát egy hegyszorosban, ahol gondolkodva sétált éppen, midőn egy barlangból vörös hangya ugrott elő, és kardját lobogtatva rátámadott.

Hazamenet főleg a fekete hangyakirállyal foglalkoztam. A vörös hangyával szemben tanúsított viselkedése mondhatatlanul meghatott engem is. Éreztem, hogy ilyen viselkedéshez nemcsak roppant testi erő és bátorság kell, de őszintén szólva, olyan lelkiismeretesség, mely a gonosz és áruló támadásokkal szemben éppoly kérlelhetetlen szigort vált ki egy királyból, mint ahogy jóvá és könyörületessé hangolja őt saját népével, az özvegyekkel és árvákkal és más védtelenekkel szemben.

Biztos voltam benne, hogy a fekete hangyakirály előbb-utóbb győzni fog, de barátomnak ezt nem mondtam meg. Tudtam, hogy a fekete hangyakirály fölényes győzelme csak akkor hat rá teljes erővel, ha előbb végigkíséri a megpróbáltatások egész kálváriáján: - közöltem hát vele, hogy a vörös és fekete hangyák között kitört háború egy óriási mű anyagát képezi; ez a mű egy akkora könyvben van leírva, mint ez a ház, ennek a könyvnek a lapjait gépek hajtják, és az ember egy hídon állva olvassa a lapokat: - egy lap akkora, hogy a felére rá lehet írni az egész Robinsont. A hangyák háborúja négyezerkétszáz lap hosszú lesz.

És aznap, hazamenet, részleteket dolgoztam ki magamban, hogy másnapra kész legyen az anyagom. Két hangya összebeszél, hogy elárulj a fekete hangyakirályt - egy sötét völgyben találkoznak és éjnek évadján megtámadják a palotát. Szerencsére a hangyakirályné ébren van, és figyelmezteti férjét. Azonnal fellármázzák a tábort, két főhangya vezérlete alatt megindul a tenger felé...

Erről a fekete, kanyargó rajról beszéltem másnap. Távol a tenger vize csillog a lemenő nap fényében. Vadregényes hegyek és végtelen lapályok váltakoznak. Az erdők mélyében, fák között, bokrok árnyékában rejtekeznek és figyelnek a vörös hangyák. Órák kérdése, mikor törnek elő... A fekete raj komoran, baljós nyugalommal, összenyüzsögve zúdul le a völgyre...

Így lettem íróvá.

[[Kategória:Tanár úr kérem]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Tanár úr kérem/Tanítom a kisfiamat</title>
    <id>2264</id>
    <revision>
      <id>4514</id>
      <timestamp>2006-08-28T21:20:08Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>szakasz külön lapra, kategória, {{fej}}</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     = Karinthy Frigyes
| cím        = [[../]]
| szakasz    = (Tanítom a kisfiamat)
| előző      = ← [[../Hazudok|Hazudok]]
| következő  = [[../Elnököltem az osztányvizsgán|Elnököltem az osztányvizsgán]] →
| megjegyzés = 
}}

- Ha kilenc kályhában öt és fél nap alatt tizenkét köbméter bükkfa ég el - mennyi nap alatt ég el tizenkét kályhában kilenc köbméter bükkfa...

- Ha kilenc kályhában...

Az íróasztal előtt ülök, valami cikket olvasok. Nem tudok figyelni. A másik szobából már harmincötödször hallom a fenti mondatot.

Mi a csoda van már azzal a bükkfával. Muszáj kimenni.

Gabi az asztal fölé görnyedve rágja a tollat. Úgy teszek, mintha valami más miatt mentem volna ki, fontoskodva keresgélek a könyvszekrényben. Gabi lopva rám néz, én összehúzom a szemem, mintha nagyon el volnék foglalva gondjaimmal és nem vennék tudomást róla - érzem is, hogy erre gondol, közben görcsösen mondogatom magamban: &quot;Ha kilenc bükkfa... tizenkét köbméter... akkor hány kályhában...&quot; Ejnye, a csudába! Hogy is van?

Elmegyek előtte szórakozottan, megállok, mintha ebben a pillanatban vettem volna észre.

- Na, mi az, kisfiam, tanulgatunk?

Gabi szája lefelé görbül.

- Apukám...

- Mi az?

- Nem értem ezt a dolgot.

- Nem értem?!.. Gabi!... Hogy lehet ilyet mondani?! Hát nem magyarázták el az iskolában?

- De igen, csakhogy...

A torkomat köszörülöm. Aztán már nyersen és ellenségesen:

- Mi az, amit nem értesz?

Gabi mohón, gyorsan és megkönnyebbülve, máris hadarni kezdi, mint akinek nagy súlyt vettek le a válláról.

- Nézd apukám, ha kilenc kályhában öt és fél nap alatt tizenkét köbméter bükkfa ég el...

Én dühösen:

- Papperlapapp!... Ne hadarj!... Így nem lehet értelmesen gondolkodni!... Tessék még egyszer nyugodtan és megfontoltan elmondani, majd akkor meg fogod érteni! - Nna, adj egy kis helyet.

Gabi boldogan és fürgén félrehúzódik. Ő azt hiszi, hogy én most nem tudom, hogy ő most vidáman rám bízta az egész dolgot - ő nem tudja, ő persze nem emlékszik ugyanerre a jelenetre, húszegynéhány évvel ezelőtt, mikor én húzódtam így félre, boldogan és megkönnyebbülve, és az apám ült le így mellém, ugyanezzel a bosszankodó és fontoskodó arccal, mint most én. És ami a legborzasztóbb, még hozzá - ebben a pillanatban villan át rajtam - erről, ugyanerről a példáról volt szó akkor is!... Úgy van, nincs kétség!... a bükkfa és a kályha! szent Isten!... pedig akkor már majdnem megértettem - csak elfelejtettem!...

Az egész húszegynéhány éves korunk egy pillanat alatt a semmibe süllyed. Hogy is volt csak?

- Nézd, Gabi, mondom türelmesen - az ember nem a szájával gondolkodik, hanem az eszével. Mi az, amit nem értesz?!... Hiszen ez olyan egyszerű és világos, mint a nap - ezt az első elemista is megérti, ha egy pillanatig figyel. Nézd, fiam. Ugye, itt van az, hogy kilenc kályhában öt és fél nap alatt ennyi és ennyi bükkfa ég el. Nnna. Mit nem értesz ezen?

- Ezt értem, apukám... csak azt nem tudom, hogy az első aránypár fordított és a második egyenes, vagy az első egyenes és a második fordított, vagy mind a kettő egyenes, vagy mind a kettő fordított.

A fejbőröm, a hajam tövében, lassan hidegedni kezd. Mi a csudát fecseg ez itt össze az aránypárokról? Mik lehetnek azok az átkozott aránypárok?!... Honnan lehetne ezt hirtelenében megtudni?

Most már hangosan szólok rá:

- Gabi!.. Már megint hadarsz!... Hogy akarod így megérteni?... Az ember a szájával, izé... Mi az, hogy fordított meg egyenes, meg egyenes meg fordított, papperlapapp, vagy a falramászott nagybőgős!

Gabi röhög. Ráordítok:

- Ne röhögj! Ezért taníttatlak, kínlódom veled!... Ez azért van, mert nem figyelsz az iskolában!... Hiszen te azt se tudod... hiszen te azt se tudod... (Elképedve meredek rá, mintha egy szörnyű gyanú ébredt volna fel bennem.) Hiszen te talán azt se tudod, hogy mi az az aránypár?!...

- Dehogynem, apukám... Az aránypár... az aránypár... az aránypár az a két viszony... amelyben a belső tagok hányadosa... illetve a külső tagok szorzata...

Összecsapom a kezem.

- Mondom!... Tizennégy éves kamasz, és nem tudja, mi az az aránypár!

Gabi szája megint lefelé görbül.

- Hát mi?

- Hogy mi? Na megállj, te csirkefogó!... Most azonnal előveszed a könyvet, és harmincszor elmondod!!... mert különben...

Gabi megszeppenve lapozgat, aztán hadarni kezdi:

- Az aránypár azon mennyiség, melynek két beltagja úgy viszonylik két másik mennyiséghez, valamint... igen, apukám, de melyik itt a két beltag, a bükkfa térfogata és a napok száma, vagy a kályhák száma és a bükkfa térfogata?...

- Már megint hadarsz?! Add ide azt a könyvet.

És most rettentő komolyan kezdem:

- Ide nézz, Gabi, ne légy már olyan ostoba. Hiszen ez olyan világos, mint a nap. Na nézd, milyen egyszerű. Na. Ide figyelj! Ugye, azt mondja, hogy kilenc kályhában ennyi nap alatt ennyi és ennyi bükkfa. Tehát ha ennyi és ennyi bükkfa kilenc nap alatt, akkor világos, ugye, hogy tizenkét nap alatt viszont nem ennyi és ennyi, hanem...

- Igen, apukám, eddig én is értem, de az aránypár...

Dühbe jövök.

- Ne fecsegj bele, így nem érte... nem érted meg. Ide figyelj. Ha kilenc nap alatt ennyi és ennyi - akkor tizenkét nap alatt, mondjuk, esetleg ennyi és ennyivel több. De viszont, pardon, azért nem több mégse, mert nem kilenc kályhában, hanem tizenkettőben, tehát ennyivel kevesebb, vagyis ennyivel több, mintha ugyanannyival kevesebb volna, mint amennyivel több... Itt ugyanis az aránypár... az aránypár...

Egyszerre világosság gyúl az agyamban. Mint egy villámcsapás, úgy ér a Nagy Megismerés, aminek hiánya húszegynéhány év óta lappang és borong bennem - úgy van, most rájöttem!... Nincs kétség - akkor... ott... egészen nyilvánvaló - úgy van, nyilvánvaló, az apám se értette ezt a példát!

Lopva a Gabira nézek. Gabi közben észrevétlenül kinyitja a történelemkönyvet, és most félszemmel azt a jelenetet nézi egy régi képen nagy kéjjel, ahogy Kinizsi Pál két törököt dögönyöz.

Nagyot ütök a kobakjára, csak úgy csattan.

- Nesze!... majd bolond leszek itt kínlódni veled, mikor nem figyelsz!

Gabi bőg, mint a két török együttvéve.

Én pedig megkönnyebbülve ugrom fel, és a múlt ködén keresztül egy arc rajzolódik elém - az apámé, amint nagyot üt a kobakomra, vígan és megkönnyebbülve, mintha azt mondaná: &quot;add tovább a fiadnak! énnekem már elég volt!&quot;, és fütyörészve, zsebredugott kezekkel, vígan indul el a sír felé, ahol egészen mindegy, hogy hány nap alatt ég el kilenc köbméter bükkfa és hatvan-hetven év élet.


[[Kategória:Tanár úr kérem]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Tanár úr kérem/Elnököltem az osztányvizsgán</title>
    <id>2265</id>
    <revision>
      <id>4515</id>
      <timestamp>2006-08-28T21:20:10Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>szakasz külön lapra, kategória, {{fej}}</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     = Karinthy Frigyes
| cím        = [[../]]
| szakasz    = (Elnököltem az osztányvizsgán)
| előző      = ← [[../Tanítom a kisfiamat|Tanítom a kisfiamat]]
| következő  = [[../Szeretem az állatot|Szeretem az állatot]] →
| megjegyzés = 
}}

Az osztályvizsga - negyedik elemiből - tegnap volt a Vály utcában. Gabi, akinek ez kétszeresen nagy nap, hiszen nemcsak az osztályból, hanem egész elemi iskolai minőségétől búcsúzik vele, jövőre már gimnazista - néhány jóakaratú, atyai felvilágosítással próbálja megértetni velem, miről van szó.

- Dehogyis, apukám - csóválja a fejét elnézően -, a bizonyítványt nem ma kapjuk, hanem majd a záróünnepélyen.

- S a szülőknek se mutatják meg?

- Hogyisne! Senkinek a világon. A tanító úr megmondta a Dudásnak, hogy abba az atyaúristen se nézhet bele, míg ki nem osztják.

Sértve érzem magam.

- Hát fogadjunk, hogy nekem megmutatják.

Gabi oldalról néz rám, és a tekintetében udvariasan, de határozottan benne van a szánakozó feddés: kicsit sokat képzelsz magadról, barátom. Ha a Dudás papájának se, aki pedig mészáros...

Na jó, majd meglátjuk. Abba igaza van a gyereknek, hogy az iskolának van valami megszeppentő hatása rám is. A kis könyv, amit évközben kapni szoktak, utasításaiban határozottan és kategorikusan beszél tanulóról és szülőről. Tanuló, az tanuló, és a szülő, az szülő. A tanuló tartozik ezt és azt - mondja a kiskönyv, ezzel szemben a szülő vagy gyám így és úgy, ekkor és akkor. A kiskönyv jóságosan, de szigorúan megszabja a szülő teendőit és magatartását is az iskolával szemben. Az a furcsa, félig jóleső, félig nyugtalanító érzésem van, ha olvasom, hogy én, a szülő, tulajdonképpen szintén hozzátartozom az iskolához, fennhatósága alatt állok, tartozom elvégezni szülői kötelességem, a többit bízzam rájuk. A tanuló az iskolában tartózkodik és tanul - a szülő közben otthon tartózkodik és... izé... (mellékesen szólva, miért hívnak engem szülőnek, sohase szültem életemben!)

Akárhogy csűröm-csavarom, nem tudom legyőzni elfogultságom: és a nagyobbik baj, hogy Gabi ezt tudja és természetesnek találja. Természetesnek találja, hogy az iskolaszolgának azt mondom, kicsit drukkolva: &quot;pardon, kérem szépen, erre van a negyedik osztály?&quot; és leveszem a kalapom. Gabi nem tudja, hogy a miniszterelnökség parádés portását egy gőgös &quot;hallja barátom&quot;-mal szólítanám meg. Gabi tudja, hogy szülő s tanuló közt, az iskola szempontjából, lényeges különbség nincsen, és nagyon helyes, hogy én is lábujjhegyen és félszegen baktatok el az osztályok előtt, melyeknek zárt ajtaján zümmögés szűrődik át. Még rám is szól:

- Pszt, apukám, itt halkabban kell beszélni.

A Negyedik Osztály hangulata ünnepi. Virágcsokrok az asztalon. A gyerekek fehérben, csendesen suttogva ülnek, még nem jött be a tanító úr. Néhány szülő a fal mellé állított székeken, csendben és illedelmesen. A gyerekek végigmustrálnak, megállapítják, hogy Gabihoz tartozom mint szülő, azaz gyám, akinek az ajtó mellett a helye. Gabi előremegy, a padok felé, könnyedén és otthonosan - én félszegen az ajtóban maradok, mint az inas, aki elkísérte gazdáját a klubba. Gabit körülveszik, Gabi is felélénkül. Csodálkozva nézem, milyen elfogulatlanul cseveg osztálytársaival; és irigylem, hogy azok milyen maguk közé tartozónak érzik. Szeretnék én is úgy beszélni velük, elfogulatlanul és hatalmasan, mint Gabi, de érzem, hogy zavarba jönnék, félszeg volnék: ők pedig megmerevednének, hűvös udvariassággal felelnének. Hiába. Ez a negyedikes tanulók osztálya, én pedig a negyedikes szülők osztályához tartozom. Nincs az a forradalmi cselekedet, ami ezt az osztálykülönbséget megszüntethetné.

Kezdem egészen árvának érezni magam. Odamegyek Gabihoz, aki két fiúval nevetgél. Halkan megszólítom, felém fordul, elkomolyodik, ő is halkabban beszél.

- Gabi kérlek - mondom, közönyös elfogulatlanságot erőltetve -, hol lehet ilyenkor a tanító úr? Bemennék hozzá.

- Nem lehet, apukám. A tanáriba nem mehet be a szülő. Majd mindjárt bejön.

Köhög, félreállok. A gyerekek szigorúan néznek rám.

De íme, jön a tanító, sietve. Nagy suhogás, mindenki feláll - én is, ijedten.

- Üljenek le!

Most ima következik. Utána a tanító úr köhög, körülnéz. Engem is észrevesz, nyájasan és kedvesen biccent. Én is mosolyogva válaszolok - később rajtakapom magam, hogy rögtön Gabira néztem utána, vajon észrevette-e, hogy milyen jóba vagyunk a tanító úrral. Önbizalmam kezd visszatérni.

Számolnak. - Nyolc meg négy... leírom az egyest, marad...

- Folytasd, Gabi!

Gabi fürgén ugrik a táblához. Izgatottan figyelem minden mozdulatát, hogy veszi fel a krétát, hogy húzza össze szemöldökét a rettenetes nagy figyelemtől, kinyújtott karjában a krétával, úgy áll, mint egy vívó, akinek most meg kell mérkőznie a négyszögletes alakú nagy Feladattal.

De rám nem néz egy pillanatra se.

Közben váratlan esemény. Az igazgató úr csendben bejött az ajtón, egy kicsit nézi az ügyet, megismer, és odajön hozzám.

- Egy kérésünk volna. Nincs elnök a vizsgához... - és ha már úgyis itt vagyok... tiszteljem meg az iskolát... és a többi... szóval, foglaljam el az elnöki széket.

Érzem, hogy elvörösödök. És itt közbe kell szúrnom valamit, ami egyrészt a Vály utcai iskola kitűnő igazgatójának szól, mint lovagias köszönet és hála, a megtiszteltetésért, másrészt kevés számú híveimnek, mint magyarázat és mentegetőzés. Én nagyon jól tudom, hogy nem vagyok se tanügyi, se másféle tekintély, és hogy semmi keresnivalóm az elnöki székben. De azért, ha kijelentem, hogy amennyiben a köztársasági elnöki széknek elfoglalására szólítanának fel, azt a kérést nem szerénységből utasítanám vissza: talán megértik indokaimat, hogy miért voltam képtelen ezt a kérést visszautasítani, bármennyire tiltakozott szemérmem és szerénységem. Arról volt szó, meg kellett tudnom, látnom kellett, mit szól ehhez a dologhoz Gabi! - ha egyszer csak meglát az elnöki székben, a Tanító, sőt Igazgató társaságában? Arról van szó, hogy meg kell mutatnom, hogy az én osztályomban, mint az Életiskola negyedikese, én is vagyok valaki, vagyok annyi, mint ő az ő Osztályában! Bocsássanak meg!

Óvatosan megyek fel a katedrára. Gabi még felel, nem vesz észre. Csak miután visszament a helyére és felveti a szemét, csodálkozik el, ott látván az Asztal előtt, hanyagul, előkelően.

De gazda nélkül csináltam a számítást.

Amíg a fiúk felelnek, minden jól megy. Helyeslően bólintok, fejemet csóválom. A földrajzvizsgán titokban megcsodálom azt a diplomáciai tapintatot, azt a pompás ügyességet, ahogy szegény Magyarországnak szomorú földrajztörténelmi és problematikus alkotmányjogi helyzetét intézi a pedagógia. És már-már úgy érzem, minden jól fog végződni, aláírom a jegyzőkönyvet és módomban van bepillantani az előttem heverő Naplóba és Osztályfüzetbe.

Ekkor, öt perccel a vizsga vége előtt, odajön hozzám az igazgató és a fülembe súgja, amiről megfeledkeztem: hogy legyek szíves néhány szót szólni befejezésül, egy rövid kis beszédet, a tanulókhoz, amivel elbúcsúztatom őket, mint elnök.

Puff!

Ahogy előbb elvörösödtem, most elsápadok. Erre nem számítottam. Nem számítottam? Mondjuk ki egyenesen: &quot;nem készültem!&quot; És most megint közbe kell szúrnom egy szót azoknak, akik tartanak valamit ékesszólásomról. Ha Bethlen István őexcellenciája szólít fel, hogy aszongya, neki egy kis dolga van éppen, legyek szíves a parlament plénuma előtt rövid kis beszámolót a londoni út eredményéről - legfeljebb azon tűnődöm, méltó-e a politikai meggyőződésemhez, de pillanatig se aggódom, vajon mint szónok, méltó vagyok-e erre a feladatra. De értsétek meg: öt perc múlva beszélnem kell - mit beszélni! Felelnem kell! és Gabi itt van! a Gabi, akinek annyiszor magyaráztam, milyen szépen és bátran és okosan kell felelni, ha az emberre kerül a sor.

Több szellemi munka előtt ekkora erőfeszítést nem fejtettem ki magamban, mint most, öt perc alatt. Mi a csudát beszéljek? Egész könyvtárra való elmélete a gyermekpszichológiának átsuhan tudatomon. Pedagógiai elvek törmeléke zörög kapkodó fejemben. Haza... kötelesség... hála... derék polgára a társadalomnak... intő példa... izé... lobogó fáklya... Kossuth Lajos... Bőrharisnya... buzgalom és kitartás, egy szebb jövő gyümölcse gyanánt... csúzli...

Hideg veríték lepi el a homlokom. Csönd lesz, vége a vizsgának. Az igazgató szánakozóan néz rám. Előredűlök.

- Kedves gyerekek!

Feszült figyelem. Gabi tágrameresztett szemekkel bámul.

- Kedves gyerekek! Én is voltam negyedikes elemista... bár most már felnőtt, nagy ember vagyok, láthatjátok a hosszú ősz szakállamon...

Páran nevetnek. Ijedten állok meg. Persze, hisz nincs is szakállam, méregbe jövök.

- És akkor, mikor vége volt a vizsgának, az volt a vágyam, hogy az a bácsi, aki ott beszél a katedrán, minél hamarabb fejezze be, hogy már mehessek. Tehát Isten veletek!

Gabi hazamenet büszkén dicsekszik, hogy a Dudás odajött hozzá, és azt mondta, elismerően:

- A te apád beszélt.

Közölte Gabival, amennyiben nem vette volna észre.

De utána a Dudás férfiasan kezetfogott vele, és én érzem, hogy kezdek imponálni Gabinak.

[[Kategória:Tanár úr kérem]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Tanár úr kérem/Szeretem az állatot</title>
    <id>2266</id>
    <revision>
      <id>4516</id>
      <timestamp>2006-08-28T21:20:12Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>szakasz külön lapra, kategória, {{fej}}</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     = Karinthy Frigyes
| cím        = [[../]]
| szakasz    = (Szeretem az állatot)
| előző      = ← [[../Elnököltem az osztányvizsgán|Elnököltem az osztányvizsgán]]
| következő  = [[../A papám|A papám]] →
| megjegyzés = 
}}

A kis házinyúl mindjárt nagyon megtetszett, mikor a konyhában letették: buta, kedves kis feje, ijedt szemei és lágy, sima szőre. Azt a jellemző, gyöngéd, pártoló szeretetet érzem, amit nagyon jól ismernek kezdő szerelmesek, akiknek kicsi és macskaszerű nőkkel akadt dolguk. Nem akarok semmit tőled, te fehér, ijedt kis nyúl, csak meg akarom simogatni a fehér bundádat, hátrafelé és óvatosan, hogy jól essék neked, ölembe vennélek, és a kis fejedet simogatnám, hogy megnyugodj, és jól érezd magad, biztonságban, és elhidd, hogy nincs okod félni, nem kell tartanod semmitől, én vigyázok rád és megvédelek.

Ezt érzem, egészen melegen és önzetlenül, felolvadva ebben a védő, önzetlen, odaadó szeretetben, és a kis fehér nyúl után nyúlok, hogy megsimogassam. A kis nyúl azonban, ijedt kis dög, riadtan lelapul, és kifut a tenyerem alól, be a konyhaszekrény alá.

Te csacsi kis nyúl, mondom neki fejcsóválva, lám milyen kedves, ostoba ijedt kis nyúl vagy te, hát most azt hiszed, hogy bántani akarlak, megfogni, mohón megragadni, agyonütni, megenni, mert erősebb vagyok nálad. De értsd meg, hogy szó sincsen minderről, hát persze, hogy erősebb vagyok nálad és mindezt megtehetném, de hiszen éppen arról van szó, hogy nem akarom megtenni, nem érted? Sőt gyöngéd és kedves akarok lenni, meg akarlak simogatni, meg akarok feledkezni önmagamról, a magam jogairól, vágyairól, élvezeteiről, te miattad, akit meg akarok simogatni, hogy dobogó kis szíved megnyugodjon, és jól érezd magadat, egész finom, bájos, törékeny, félénk kis lényedet.

Ezt gondolom megindult lélekkel és egy piszkafával piszkálom a kis nyulat, hogy kijöjjön a konyhaszekrény alól, és én megsimogathassam. A kis nyúl előbb húzódozik a piszkafa elől, orrcimpái idegesen, rémülten táncolnak, aztán usgye, kiugrik, átfut a konyhán, bebújik egy sarokba.

Utána megyek, és óvatosan leguggolok melléje. Ejnye, mondom neki, hát milyen ostoba vagy. Nini, hiszen még sokkal jobban reszketsz és félsz, mint az imént. Persze, ez érthető a te elfogult és szűk kis értelmed szempontjából, mely azt súgja neked, hogy abban a makacsságban, amivel utánad jövök, csak a vérengző vadállatok mohósága rejlhetik, és amely nem tudja megérteni az erősebbnek fejlettebb erkölcsi érzését és altruizmusát. No, most már aztán tényleg meg kell, hogy fogjalak, meg kell, hogy simogassalak, azzal az érzéssel, amit most érzesz irányomban s mely vérszopó tigrisnek láttat engem, ezzel az érzéssel igazán nem hagyhatlak magadra. Be kell bizonyítsam neked, hogy mennyire tévedtél, hogy mennyire nem azért akarlak megfogni, hogy átharapjam a torkodat, hanem csak önzetlenül meg akarlak simogatni, kellemessé akarom tenni az életedet, és nem számítok se hálára, se ellenszolgáltatásra.

Óvatosan kinyújtom a kezem, s már a nyakán vannak ujjaim, mikor egy kétségbeesett ugrással kirántotta magát, fuldokolva nyifogott, és szétterpesztett lábakkal, lihegve, halálos félelemben bebújik a kályha alá.

Nyelek egyet, és érzem, hogy a vér a fejembe száll. No, igazán példátlan butasággal van dolgom. Most mit tegyek? Abbahagyjam? De akkor azt fogja hinni, hogy neki volt igaza, hogy tényleg meg akartam enni, vagy agyonverni, és most kifáradva, egyelőre lemondtam szándékomról.

A kályha elé fekszem, és benézek a kályha alá. Ott kucorog apróra összehúzódva, és fekete szemeiben kimondhatatlan félelem csillog, amint tekintete az enyémmel találkozik. Most már igazán megharagszom. Te szamár, mondom neki elkeseredve, hát nem hiszel semmiben, ami szép és kedves? Hát nem hiszel az önzetlenségben, a gyöngédségben, hát nem hiszel a szeretetben, mely nem számít hálára? Hát hogy bizonyítsam be neked, szerencsétlen, hogy milyen alantasan, milyen megvetésre méltóan gondolkozol? Persze a te buta és rossz kis fejedben csak aljas, durva és erkölcstelen képzetek nyüzsögnek, harapásról, verésről, az erősebb kajánságáról, amivel elpusztítja a gyöngéket... te, te undok kis féreg, hát nem akarod elhinni nekem, hogy van harmónia, van bensőséges, könnyes megindulás, mely a gyöngeség, szegénység, tehetetlenség láttán elfogja lelket? A teremtésit annak a nehéz fejednek, csak azért is bebizonyítom neked, hogy van!

Most már hirtelen és mérgesen kapok utána, erőlködöm, kivörösödöm, a nyelvem kilóg, megbotlom, leesem, négykézláb futok utána, be az asztal alá, a dézsa mögé. Beverem a fejem az ajtófélfába, kiszakad a kabátom, a fogamat csikorgatom, és egyszer már meg is kapom a füleit, de ő lihegve, most már hangosan makogva kitépi magát, megharap, és a kamrában elbújik a hasábfák mögé.

Most ott van és nekem szét kellene szedni az egész halom fát, hogy megtaláljam. De szétszedem, szétszedem én, ha addig élek is, szétszedem, és megfogom és megragadom a füleit és felkapom a levegőbe, és megforgatom, és a falhoz vágom, és szétloccsantom a fejét, azt az ostoba, makacs, szamár fejét, amivel nem akarja megérteni, hogy csak meg akarom simogatni.

[[Kategória:Tanár úr kérem]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Tanár úr kérem/A papám</title>
    <id>2267</id>
    <revision>
      <id>4518</id>
      <timestamp>2006-08-28T21:20:49Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>sablonszépítés</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     = Karinthy Frigyes
| cím        = [[../]]
| szakasz    = (A papám)
| előző      = ← [[../Szeretem az állatot|Szeretem az állatot]]
| következő  =
| megjegyzés = 
}}

Elhatároztam, hogy feljegyzek magamnak néhány megfigyelést, amikre később, mint naturalista írónak, szükségem lehet. Szűk környezetem csak kevés teret enged a szemlélődésre, s így egyelőre néhány állandó jelenséggel foglalkozom: ezek között az én szolgálatomra kirendelt személyzetnek egyik sajátos alakjával, aki hetek óta igyekszik már érdeklődésemet felkelteni önmaga iránt, olyan makacs, jobb sorsra érdemes buzgalommal, ami bizonyos jóindulatú és leereszkedő szánalmat vált ki belőlem. Ez a személyzetem középtermetű, kuszált hajú és sárgás arcbőrű ember, egyebet nem tudok róla, nem is érdekel, bár, mondom, sokszor igazán meghat az a buzgalom, amivel észre akarja vétetni magát. Állandóan körülöttem kuncsorog, a legkisebb jelre odaugrik hozzám, és naiv, lelkesedő arcán csak úgy világít a forró vágy, hogy valamiben szolgálatomra lehessen, szegényke. Főleg az utóbbi időben minden igyekezetével azon van, hogy megjegyezzem az arcát és a nevét. Naponta százszor bemutatkozik nekem: &quot;Papa, papa - én a papa vagyok&quot;, mondta újra és újra, kétségbeesetten és reménykedve, hogy talán egyszer mégis méltatom majd arra, hogy megjegyezem magamnak.

Annyit erőlködik, hogy most már körülbelül tudom is, sőt ki is tudnám mondani a &quot;papa&quot; szót, de direkte nem teszem, az ember ne bizalmaskodjék a szolgáival, az sose jó. Nem kell, hogy elbízza magát, úgyis eleget a terhemre van.

Bár, ismétlem, ez a kutyahűség bizonyos szánakozó jóindulatot kelt bennem. Bokros teendőim közt (most kezdenek kibújni a fogaim, nagyon el vagyok velük foglalva) néha futólag gondolok rá: miféle ember lehet szegény?

Múltkor, reggel, még ágyban fekve, miután néhány parancsoló kiáltással berendeltem Mama nevű szolgálómmal a reggelit, és jóízűen elfogyasztottam: eluntam magam, szórakozottan nézegettem körül, és megpillantottam őt, az asztal előtt ült, valami fekete rudacskát tartott a kezében, és ezzel a rudacskával kapirgált egy előtte heverő papírdarabkán. Hirtelen szánalom fogott el: milyen fejletlen, tudatlan ember lehet! Lám, ott van a kezében egy tárgy, előtte az asztalon papír - és ez a gyermekes csacsi ember, a helyett, hogy mind a kettőt bedugná a szájába, mint ahogy értelmes emberhez illik, egyikkel kapirgálja a másikat, mintha viszketne neki a papír. De ez még semmi. Egy másik, hajlottvégű csőnek a végét meg néha szájához emelte, füstöt szítt belőle, aztán megint kifújta, a helyett, hogy az egész csövet megpróbálta volna lenyelni; szegény, buta ember, hiszen ez még azt se tudja, hogy a dolgokat, amik a kezünkbe kerülnek, kivétel nélkül be kell dugni a szájunkba, ez az egyetlen mód, hogy kívül ne maradjanak.

Mondom, nagyon megszántam és halkan felnevettem. Persze rögtön odanézett, felugrott, és sugárzó arccal, sopánkodva futott hozzám, mint egy kiskutya. Kegyesen rámosolyogtam, hogy buzgalmát megjutalmazzam, és megengedtem neki, hogy időközben átnedvesedett toalettemet szárazzal cserélje ki. Ezután intettem neki, hogy leülhet mellém, sőt azt is tűrtem, hogy felemeljen, és ölébe tegyen. Mindezt azért, mert kíváncsi voltam rá, mit mível azzal a fekete rudacskával, minek az neki, szegénykének. &quot;Kö, kö&quot; mondtam neki értelmesen, franciául (Que faites vous? ezt akartam kérdezni).

Erőlködve figyelt, hogy megértse, mit parancsolok, de rögtön láttam, hogy szűk kis agya nem fogja fel szavam jelentését. Zavartan elvigyorodott és ismételte, amit beszéltem. &quot;Kö, kö&quot; mondta, és ugrált, mint egy papagáj. Bosszantott ez az együgyűség, és kicsit összehúztam a szemöldököm, mire aggódva és ijedten figyelni kezdett. &quot;Gagyigó!&quot; mondtam neki, de ezt se értette, csak mondta utánam. &quot;Vevegyő!&quot; próbálkoztam most már haragosan, de nem tudott értelmesen felelni. Homályosan érezhette azonban, hogy akarok valamit, mert dadogni kezdett. &quot;Bubu&quot;, mondta, &quot;Bubuka&quot;, és más ilyen értelmetlen, artikulátlan szavakat ejtett. Lehetetlen ember, igazán nem megyek vele semmire. Megfogtam a fülét, és cibálni kezdtem, erre visszarántotta, ahelyett, hogy értelmes ember módjára levette volna a fejéről, hogy ideadja nekem játszani. Látva, hogy reménytelen az eset, meguntam szegénykét, és hangosan kiabálni kezdtem, hogy jöjjön a másik személyzet, és vigye innen ezt az embert. Jött is már, futva, jól összeszidta a &quot;papá&quot;-t, és átvett tőle. Szegény &quot;papa&quot; elszontyolodva, lehorgasztott fejjel ódalgott vissza az asztalhoz.

[[Kategória:Tanár úr kérem]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Kategória:Szerzők szakma szerint</title>
    <id>2269</id>
    <revision>
      <id>4530</id>
      <timestamp>2006-08-29T06:49:51Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>kat</comment>
      <text xml:space="preserve">[[Kategória:Szerzők]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Kategória:Alkotmányok</title>
    <id>2270</id>
    <revision>
      <id>4545</id>
      <timestamp>2006-08-29T07:49:28Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>kat</comment>
      <text xml:space="preserve">[[Kategória:Szövegek típus szerint]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Kategória:Szövegek típus szerint</title>
    <id>2271</id>
    <revision>
      <id>4546</id>
      <timestamp>2006-08-29T07:49:52Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>kat</comment>
      <text xml:space="preserve">[[Kategória:Szövegek]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Szerző:Heltai Jenő</title>
    <id>2272</id>
    <revision>
      <id>4552</id>
      <timestamp>2006-08-29T08:35:16Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>start</comment>
      <text xml:space="preserve">Heltai Jenő

* [[A jó testvérek]]

[[Kategória:Szerzők|H]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Kategória:Eredetileg angol szövegek</title>
    <id>2273</id>
    <revision>
      <id>4554</id>
      <timestamp>2006-08-29T08:40:25Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>kat</comment>
      <text xml:space="preserve">[[Kategória:Szövegek az eredeti nyelvük szerint]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Kategória:Szövegek az eredeti nyelvük szerint</title>
    <id>2274</id>
    <revision>
      <id>4555</id>
      <timestamp>2006-08-29T08:40:55Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>kat</comment>
      <text xml:space="preserve">[[Kategória:Szövegek nyelvek szerint]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Kategória:Szövegek nyelvek szerint</title>
    <id>2275</id>
    <revision>
      <id>4556</id>
      <timestamp>2006-08-29T08:41:29Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>kat</comment>
      <text xml:space="preserve">[[Kategória:Szövegek]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Szerző:Anonymus</title>
    <id>2276</id>
    <revision>
      <id>4562</id>
      <timestamp>2006-08-29T08:55:07Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>start</comment>
      <text xml:space="preserve">* [[Gesta Hungarorum]]

[[Kategória:Szerzők]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Asvaghósa/Buddha élete</title>
    <id>2277</id>
    <revision>
      <id>4566</id>
      <timestamp>2006-08-29T09:02:27Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>[[Asvaghósa/Buddha élete]] átmozgatva [[Buddha élete]] névre: A szerző neve nem kell a címbe</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Buddha élete]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Szerző:Asvaghósa</title>
    <id>2279</id>
    <revision>
      <id>4569</id>
      <timestamp>2006-08-29T09:04:57Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>start</comment>
      <text xml:space="preserve">[[w:Asvaghósa|Asvaghósa]]

* [[Buddha élete]]

[[Kategória:Szerzők]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Szerző:Madách Imre</title>
    <id>2280</id>
    <revision>
      <id>4578</id>
      <timestamp>2006-08-29T09:29:54Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>start</comment>
      <text xml:space="preserve">* [[Az ember tragédiája]]

[[Kategória:Szerzők|M]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Szerző:Nagy András</title>
    <id>2281</id>
    <revision>
      <id>4584</id>
      <timestamp>2006-08-29T09:43:20Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>start</comment>
      <text xml:space="preserve">Dr. Nagy András

* [[BSA vagy FSF]]

[[Kategória:Szerzők|N]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Kategória:Upanisádok</title>
    <id>2283</id>
    <revision>
      <id>4589</id>
      <timestamp>2006-08-29T09:54:47Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>kat</comment>
      <text xml:space="preserve">Az upanisádok i.e. 800-500 körül keletkeztek Az „upanisád” szó jelentése: valaki mellé ülni, „mellé-leülés”. Ez onnan ered, hogy eredetileg a tanítványok a mester köré ültek és így hallgatták őt. Ezek a tanítások titkosak voltak, azaz a köznép számára nem volt elérhető, csak a beavatattak ismerhették.
Fontosabb upanisádok: Brihadáranyaka-upanisad, Cshándógja-upanisad, Aitaréja-upanisad, Taittiríja-upanisad, Kausítaki-upanisad, Prasna-upanisad, Ísa-upanisad, Svétásvatara-upanisad

[[Kategória:Vallás]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Brihadáranyaka upanisád /Második fejezet</title>
    <id>2285</id>
    <revision>
      <id>4594</id>
      <timestamp>2006-08-29T10:03:02Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>[[Brihadáranyaka upanisád /Második fejezet]] átmozgatva [[Brihadáranyaka upanisád/Második fejezet]] névre: -szóköz</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Brihadáranyaka upanisád/Második fejezet]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Brihadáranyaka upanisád /Harmadik fejezet</title>
    <id>2286</id>
    <revision>
      <id>4600</id>
      <timestamp>2006-08-29T10:08:49Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>[[Brihadáranyaka upanisád /Harmadik fejezet]] átmozgatva [[Brihadáranyaka upanisád/Harmadik fejezet]] névre: - szóköz</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Brihadáranyaka upanisád/Harmadik fejezet]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Brihadáranyaka upanisád /Negyedik fejezet</title>
    <id>2287</id>
    <revision>
      <id>4603</id>
      <timestamp>2006-08-29T10:11:49Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>[[Brihadáranyaka upanisád /Negyedik fejezet]] átmozgatva [[Brihadáranyaka upanisád/Negyedik fejezet]] névre: - szóköz</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Brihadáranyaka upanisád/Negyedik fejezet]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Brihadáranyaka upanisád /Ötödik fejezet</title>
    <id>2288</id>
    <revision>
      <id>4605</id>
      <timestamp>2006-08-29T10:11:51Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>[[Brihadáranyaka upanisád /Ötödik fejezet]] átmozgatva [[Brihadáranyaka upanisád/Ötödik fejezet]] névre: - szóköz</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Brihadáranyaka upanisád/Ötödik fejezet]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Brihadáranyaka upanisád /Hatodik fejezet</title>
    <id>2289</id>
    <revision>
      <id>4607</id>
      <timestamp>2006-08-29T10:11:54Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>[[Brihadáranyaka upanisád /Hatodik fejezet]] átmozgatva [[Brihadáranyaka upanisád/Hatodik fejezet]] névre: - szóköz</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Brihadáranyaka upanisád/Hatodik fejezet]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Kategória:Brihadáranyaka upanisád</title>
    <id>2290</id>
    <revision>
      <id>4609</id>
      <timestamp>2006-08-29T10:14:15Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <text xml:space="preserve">[[Kategória:Upanisádok]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Carl Gustav Jung/Szellem és élet</title>
    <id>2291</id>
    <revision>
      <id>4619</id>
      <timestamp>2006-08-29T11:07:26Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>[[Carl Gustav Jung/Szellem és élet]] átmozgatva [[Szellem és élet]] névre: Szerző nevének törlése a címből</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Szellem és élet]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>William Shakespeare/János király</title>
    <id>2292</id>
    <revision>
      <id>4627</id>
      <timestamp>2006-08-29T12:05:15Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>[[William Shakespeare/János király]] átmozgatva [[János király]] névre: A szerző nevének törlése a címből</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[János király]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>William Shakespeare/Julius Caesar</title>
    <id>2293</id>
    <revision>
      <id>4629</id>
      <timestamp>2006-08-29T12:05:17Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>[[William Shakespeare/Julius Caesar]] átmozgatva [[Julius Caesar]] névre: A szerző nevének törlése a címből</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Julius Caesar]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>William Shakespeare/Coriolanus</title>
    <id>2294</id>
    <revision>
      <id>4631</id>
      <timestamp>2006-08-29T12:05:20Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>[[William Shakespeare/Coriolanus]] átmozgatva [[Coriolanus]] névre: A szerző nevének törlése a címből</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Coriolanus]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Vátszjájana/Káma-szútra</title>
    <id>2295</id>
    <revision>
      <id>4639</id>
      <timestamp>2006-08-29T12:29:55Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>[[Vátszjájana/Káma-szútra]] átmozgatva [[Káma-szútra]] névre: Szerző nevének törlése a címből</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Káma-szútra]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Vasubandhu/A Három önvaló tanítása</title>
    <id>2296</id>
    <revision>
      <id>4641</id>
      <timestamp>2006-08-29T12:32:07Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>[[Vasubandhu/A Három önvaló tanítása]] átmozgatva [[A Három önvaló tanítása]] névre: - szerző neve a címben</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[A Három önvaló tanítása]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Satchitananda:Csend</title>
    <id>2297</id>
    <revision>
      <id>4650</id>
      <timestamp>2006-08-29T13:05:18Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>[[Satchitananda:Csend]] átmozgatva [[Csend]] névre: szerző neve a címben</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Csend]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>René Guénon/Dante ezoterizmusa</title>
    <id>2298</id>
    <revision>
      <id>4654</id>
      <timestamp>2006-08-29T13:13:30Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>[[René Guénon/Dante ezoterizmusa]] átmozgatva [[Dante ezoterizmusa]] névre: Szerző neve a címben</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Dante ezoterizmusa]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>René Guénon/Beavatás és a mesterségek</title>
    <id>2299</id>
    <revision>
      <id>4656</id>
      <timestamp>2006-08-29T13:13:44Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>[[René Guénon/Beavatás és a mesterségek]] átmozgatva [[Beavatás és a mesterségek]] névre: Szerző neve a címben</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Beavatás és a mesterségek]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Sankara/A megkülönböztetés drágaköve (Vivekachundamani)</title>
    <id>2300</id>
    <revision>
      <id>4660</id>
      <timestamp>2006-08-29T13:18:21Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>[[Sankara/A megkülönböztetés drágaköve (Vivekachundamani)]] átmozgatva [[A megkülönböztetés drágaköve]] névre: Szerző nevea címben és zárójeles rész törlése</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[A megkülönböztetés drágaköve]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Sankara/A Brahma-szútra magyarázata</title>
    <id>2301</id>
    <revision>
      <id>4662</id>
      <timestamp>2006-08-29T13:18:32Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>[[Sankara/A Brahma-szútra magyarázata]] átmozgatva [[A Brahma-szútra magyarázata]] névre: Szerző neve a címben</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[A Brahma-szútra magyarázata]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Vivekachundamani</title>
    <id>2302</id>
    <revision>
      <id>4663</id>
      <timestamp>2006-08-29T13:19:29Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>#redirect [[A megkülönböztetés drágaköve]]</comment>
      <text xml:space="preserve">#redirect [[A megkülönböztetés drágaköve]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>René Guénon/A keleti metafizika</title>
    <id>2303</id>
    <revision>
      <id>4667</id>
      <timestamp>2006-08-29T13:23:48Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>[[René Guénon/A keleti metafizika]] átmozgatva [[A keleti metafizika]] névre: -szerző neve a címben</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[A keleti metafizika]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>René Guénon/A Lény sokféle állapota</title>
    <id>2304</id>
    <revision>
      <id>4669</id>
      <timestamp>2006-08-29T13:24:05Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>[[René Guénon/A Lény sokféle állapota]] átmozgatva [[A Lény sokféle állapota]] névre: -szerző neve a címben</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[A Lény sokféle állapota]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Ramana Maharsi/Ki vagyok én</title>
    <id>2305</id>
    <revision>
      <id>4677</id>
      <timestamp>2006-08-29T13:42:54Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>[[Ramana Maharsi/Ki vagyok én]] átmozgatva [[Ki vagyok én]] névre: -szerző neve</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Ki vagyok én]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Ramana Maharsi/Maharsi evangéliuma</title>
    <id>2306</id>
    <revision>
      <id>4680</id>
      <timestamp>2006-08-29T13:43:00Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>[[Ramana Maharsi/Maharsi evangéliuma]] átmozgatva [[Maharsi evangéliuma]] névre: -szerző neve</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Maharsi evangéliuma]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Ramana Maharsi/Szellemi útmutatás</title>
    <id>2307</id>
    <revision>
      <id>4682</id>
      <timestamp>2006-08-29T13:43:07Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>[[Ramana Maharsi/Szellemi útmutatás]] átmozgatva [[Szellemi útmutatás]] névre: -szerző neve</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Szellemi útmutatás]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Rejtő Jenő/A tizennégy karátos autó</title>
    <id>2308</id>
    <revision>
      <id>4684</id>
      <timestamp>2006-08-29T13:43:43Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>[[Rejtő Jenő/A tizennégy karátos autó]] átmozgatva [[A tizennégy karátos autó]] névre: -szerző neve</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[A tizennégy karátos autó]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Rejtő Jenő/A szőke ciklon</title>
    <id>2309</id>
    <revision>
      <id>4686</id>
      <timestamp>2006-08-29T13:43:45Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>[[Rejtő Jenő/A szőke ciklon]] átmozgatva [[A szőke ciklon]] névre: -szerző neve</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[A szőke ciklon]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Szerző:Dedek Crescens Lajos</title>
    <id>2312</id>
    <revision>
      <id>4693</id>
      <timestamp>2006-08-29T14:07:42Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>start</comment>
      <text xml:space="preserve">Dr. Dedek Crescens Lajos

* [[Pozsony vármegye története]]

[[Kategória:Szerzők]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Paul Brunton/India titkai</title>
    <id>2313</id>
    <revision>
      <id>4696</id>
      <timestamp>2006-08-29T14:12:28Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>[[Paul Brunton/India titkai]] átmozgatva [[India titkai]] névre: szerző neve a címben</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[India titkai]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Paul Brunton/A jóga titkos tanításai</title>
    <id>2315</id>
    <revision>
      <id>4699</id>
      <timestamp>2006-08-29T14:14:24Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>[[Paul Brunton/A jóga titkos tanításai]] átmozgatva [[A jóga titkos tanításai]] névre: szerző neve a címben</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[A jóga titkos tanításai]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Otto Hanisch/Újjászületéstan</title>
    <id>2317</id>
    <revision>
      <id>4711</id>
      <timestamp>2006-08-29T15:56:51Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>[[Otto Hanisch/Újjászületéstan]] átmozgatva [[Újjászületéstan]] névre: -szerző neve</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Újjászületéstan]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Paramahansza Jogananda/Egy jógi önéletrajza</title>
    <id>2318</id>
    <revision>
      <id>4713</id>
      <timestamp>2006-08-29T15:56:57Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>[[Paramahansza Jogananda/Egy jógi önéletrajza]] átmozgatva [[Egy jógi önéletrajza]] névre: -szerző neve</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Egy jógi önéletrajza]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Patanydzsáli/Az igázás szövétneke</title>
    <id>2319</id>
    <revision>
      <id>4715</id>
      <timestamp>2006-08-29T15:57:02Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>[[Patanydzsáli/Az igázás szövétneke]] átmozgatva [[Az igázás szövétneke]] névre: -szerző neve</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Az igázás szövétneke]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Molière/A fösvény</title>
    <id>2321</id>
    <revision>
      <id>4719</id>
      <timestamp>2006-08-29T15:57:13Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>[[Molière/A fösvény]] átmozgatva [[A fösvény]] névre: -szerző neve</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[A fösvény]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Mircea Eliade/A szent és a profán</title>
    <id>2322</id>
    <revision>
      <id>4725</id>
      <timestamp>2006-08-29T16:06:33Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>[[Mircea Eliade/A szent és a profán]] átmozgatva [[A szent és a profán]] névre: -szerző neve</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[A szent és a profán]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Mircea Eliade/A középpont szimbolikája</title>
    <id>2323</id>
    <revision>
      <id>4727</id>
      <timestamp>2006-08-29T16:06:35Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>[[Mircea Eliade/A középpont szimbolikája]] átmozgatva [[A középpont szimbolikája]] névre: -szerző neve</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[A középpont szimbolikája]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Maróth Miklós/Az iszlám</title>
    <id>2324</id>
    <revision>
      <id>4729</id>
      <timestamp>2006-08-29T16:06:38Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>[[Maróth Miklós/Az iszlám]] átmozgatva [[Az iszlám]] névre: -szerző neve</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Az iszlám]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Maróth Miklós/A kereszténység és az iszlám</title>
    <id>2325</id>
    <revision>
      <id>4731</id>
      <timestamp>2006-08-29T16:06:41Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>[[Maróth Miklós/A kereszténység és az iszlám]] átmozgatva [[A kereszténység és az iszlám]] névre: -szerző neve</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[A kereszténység és az iszlám]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Sablon:Egyért</title>
    <id>2326</id>
    <revision>
      <id>4734</id>
      <timestamp>2006-08-29T16:16:52Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>sablon a Wikipédiából</comment>
      <text xml:space="preserve">&lt;br clear=all /&gt;
{| align=&quot;center&quot; style=&quot;background-color:#f7f8ff; text-align:justify; padding:5px; border:1px solid #8888aa; border-right-width:2px; border-bottom-width:2px; margin-bottom:2em; width:80%&quot; 
|width=&quot;48px&quot;|[[Image:Trisambig poseidon.jpg]]
|''Ez egy [[Wikiforrás:Segítség/Egyértelműsítő lapok|egyértelműsítő lap]], ami az azonos című művek közötti választást segíti. Ha egy cikkből kerültél ide, kérünk, hogy lépj vissza, és javítsd ki benne a megfelelő hivatkozást!''
|}
&lt;includeonly&gt;
[[Kategória:Egyértelműsítő lapok]]
&lt;/includeonly&gt;&lt;noinclude&gt;
[[Kategória:Sablonok|{{PAGENAME}}]]
&lt;/noinclude&gt;</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Bhagavad-Gíta</title>
    <id>2327</id>
    <revision>
      <id>4735</id>
      <timestamp>2006-08-29T16:17:23Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>egyértelműsítő lap</comment>
      <text xml:space="preserve">Bhagavad-Gíta címen több mű is van a Wikiforrásban:
* [[Bhagavad-Gíta (Vekerdi József fordítása)]]
* [[Bhagavad-Gíta (Hare Krishna fordítás)]]

{{egyért}}</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Mahábhárata/Bhagavad-Gíta/Vekerdi József fordítása</title>
    <id>2328</id>
    <revision>
      <id>4737</id>
      <timestamp>2006-08-29T16:18:03Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>[[Mahábhárata/Bhagavad-Gíta/Vekerdi József fordítása]] átmozgatva [[Bhagavad-Gíta (Vekerdi József fordítása)]] névre: szerző neve a címben</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Bhagavad-Gíta (Vekerdi József fordítása)]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Mahábhárata/Bhagavad-Gíta/Hare Krishna fordítás</title>
    <id>2329</id>
    <revision>
      <id>4739</id>
      <timestamp>2006-08-29T16:18:20Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>[[Mahábhárata/Bhagavad-Gíta/Hare Krishna fordítás]] átmozgatva [[Bhagavad-Gíta (Hare Krishna fordítás)]] névre: szerző neve a címben</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Bhagavad-Gíta (Hare Krishna fordítás)]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Kaczvinszky József/Misztikus Yoga</title>
    <id>2330</id>
    <revision>
      <id>4749</id>
      <timestamp>2006-08-29T16:34:21Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>[[Kaczvinszky József/Misztikus Yoga]] átmozgatva [[Misztikus Yoga]] névre: szerző neve a címben</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Misztikus Yoga]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Kara István:Kápalika Szádhana</title>
    <id>2331</id>
    <revision>
      <id>4751</id>
      <timestamp>2006-08-29T16:34:25Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>[[Kara István:Kápalika Szádhana]] átmozgatva [[Kápalika Szádhana]] névre: szerző neve a címben</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Kápalika Szádhana]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Jókai Mór/Az arany ember</title>
    <id>2332</id>
    <revision>
      <id>4754</id>
      <timestamp>2006-08-29T16:35:24Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>[[Jókai Mór/Az arany ember]] átmozgatva [[Az arany ember]] névre: szerző neve a címben</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Az arany ember]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Dzsajadéva/Gíta Govinda</title>
    <id>2333</id>
    <revision>
      <id>4758</id>
      <timestamp>2006-08-29T17:36:52Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>[[Dzsajadéva/Gíta Govinda]] átmozgatva [[Gíta Govinda]] névre: szerző neve a címben</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Gíta Govinda]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Jiddu Krishnamurti/Meditációk</title>
    <id>2334</id>
    <revision>
      <id>4767</id>
      <timestamp>2006-08-29T17:52:12Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>[[Jiddu Krishnamurti/Meditációk]] átmozgatva [[Meditációk]] névre: szerző neve a címben</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Meditációk]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Heltai Gáspár/Száz fabula</title>
    <id>2335</id>
    <revision>
      <id>4769</id>
      <timestamp>2006-08-29T17:52:23Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>[[Heltai Gáspár/Száz fabula]] átmozgatva [[Száz fabula]] névre: szerző neve a címben</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Száz fabula]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Heinrich Harrer:Hét év Tibetben</title>
    <id>2336</id>
    <revision>
      <id>4771</id>
      <timestamp>2006-08-29T17:53:01Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>[[Heinrich Harrer:Hét év Tibetben]] átmozgatva [[Hét év Tibetben]] névre: szerző neve a címben</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Hét év Tibetben]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Gótama/A logika szövétneke</title>
    <id>2337</id>
    <revision>
      <id>4775</id>
      <timestamp>2006-08-29T17:55:27Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>[[Gótama/A logika szövétneke]] átmozgatva [[A logika szövétneke]] névre: Szerző neve a címben</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[A logika szövétneke]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Gregorian Bivolaru/A jang spirál misztériumai</title>
    <id>2338</id>
    <revision>
      <id>4777</id>
      <timestamp>2006-08-29T17:56:42Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>[[Gregorian Bivolaru/A jang spirál misztériumai]] átmozgatva [[A jang spirál misztériumai]] névre: szerző neve a címben</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[A jang spirál misztériumai]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Kategória:Szent Margit legendája</title>
    <id>2343</id>
    <revision>
      <id>4811</id>
      <timestamp>2006-08-29T20:19:37Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>kat</comment>
      <text xml:space="preserve">Szent Margit legendája

[[Kategória:Legendák]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Kategória:Legendák</title>
    <id>2344</id>
    <revision>
      <id>4813</id>
      <timestamp>2006-08-29T20:21:31Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>kat</comment>
      <text xml:space="preserve">[[Kategória:Szövegek műfaj szerint]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Bűn és bűnhődés</title>
    <id>2345</id>
    <revision>
      <id>5618</id>
      <timestamp>2006-11-19T09:08:13Z</timestamp>
      <contributor>
        <ip>85.159.52.46</ip>
      </contributor>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     = Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
| cím        = Bűn és bűnhődés
| szakasz    =
| előző      =
| következő  =
| megjegyzés =
}}

== Tartalom ==
*[[/Első rész/]]
*[[/Második rész/]]
*[[/Harmadik rész/]]
*[[/Negyedik rész/]]
*[[/Ötödik rész/]]
*[[/Hatodik rész/]]
*[[/Epilógus/]]

[[Kategória:Bűn és bűnhődés| ]]
[[Kategória:Regények]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij/Bűn és bűnhődés1</title>
    <id>2346</id>
    <revision>
      <id>4818</id>
      <timestamp>2006-08-29T20:35:33Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>[[Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij/Bűn és bűnhődés1]] átmozgatva [[Bűn és bűnhődés/Első rész]] névre: szerző neve a címben</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Bűn és bűnhődés/Első rész]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij/Bűn és bűnhődés2</title>
    <id>2347</id>
    <revision>
      <id>4820</id>
      <timestamp>2006-08-29T20:36:04Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>[[Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij/Bűn és bűnhődés2]] átmozgatva [[Bűn és bűnhődés/Negyedik rész]] névre: ne legyen szerző neve a címben</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Bűn és bűnhődés/Negyedik rész]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Bűn és bűnhődés/Második rész</title>
    <id>2348</id>
    <revision>
      <id>4826</id>
      <timestamp>2006-08-29T20:55:43Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>{{fe}}j, kat</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     = Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
| cím        = [[../]]
| szakasz    = (Második rész)
| előző      = ← [[../Első rész|Első rész]]
| következő  = [[../Harmadik rész|Harmadik rész]] →
| megjegyzés =
}}

1

Sokáig feküdt így. Közben néha felriadt, és látta, hogy késő éjszaka van, de eszébe se jutott felkelni. Végül már teljes, szinte nappali világosság volt a szobában. Hanyatt feküdt, még zsibbadtan az iménti nehéz kábultságtól. Kétségbeesett, borzalmas üvöltés hallatszott az utcáról, ugyanaz, amit minden éjjel hallott az ablak alatt három óra tájban. Most erre riadt fel. „Ó, már jönnek ki a kocsmából, három óra!” - gondolta, és felült, olyan hirtelen, mintha felrántották volna. - „Hogyan?! Már három óra?!” - Abban a pillanatban minden eszébe jutott. Egy szempillantás alatt minden.

Azt hitte, megtébolyodik. Jeges hideg dermesztette a testét, lázas volt, azért is fázott, a láz már előbb kezdődött, még álmában, de most egyszerre úgy didergett, hogy vacogott a foga, reszketett minden porcikája. Kinyitotta az ajtót, és figyelt: mélyen aludt az egész ház. Ijedten végignézett magán meg a szobán, és elállt a lélegzete: hogy hagyhatta így az ajtót tegnap este! Ahogy bejött, a díványra dőlt, nemcsak ruhástul, de kalappal a fején - a kalap később esett le, ni, ott hever a földön a párna mellett. „És ha valaki bejött volna? Mit gondol rólam? Hogy berúgtam. De hiszen...” A csepp kis ablakhoz ugrott. Elég világos volt már, sebtiben megvizsgált magán mindent, tetőtől talpig minden ruhadarabot megnézett, hogy nincs-e rajta nyom. De nem, ez így semmit se ér: dideregve és vacogva egymás után levetett mindent, úgy nézte meg az utolsó szálig, az utolsó rongyig; nem bízott magában, háromszor megismételte a vizsgálatot. De nem látott nyomokat, csak lenn, a nadrágszár alján, ahol foszlik és kirojtosodott, a rojtokon sötétlenek száradt vérfoltok. Előkapta nagy zsebkését, és levágta a rojtos részt. De másutt, úgy látta, nincs semmi. Akkor eszébe jutott, hogy az erszény meg az értéktárgyak, amelyeket az öregasszony ládájából kiszedett, még a zsebeiben vannak. Mostanáig nem gondolt rá, hogy kivegye és elrejtse! Még most sem, amikor a ruháját vizsgálta! Mi ez? Sebbel-lobbal előrángatott és az asztalra dobált mindent. Mikor ezzel megvolt, a zsebeit is kifordította, hogy lássa, igazán nem maradt-e ott semmi? Aztán fogta az egész holmit, és a szoba sarkába vitte. A szegletben, lent, egy helyen beszakadt a falról levált tapéta: oda, a papiros alá gyömöszölte az egészet. „No, ezt eltüntettük szem elől, az erszény is jó helyen van itt!” - gondolta örömmel. Odaállt, és bambán nézte a most még erősebben dudorodó tapétát a szoba sarkában. Hirtelen rémült remegés futott végig rajta. „Szent Isten! - suttogta kétségbeesetten. - Mi lelt engem? Hát el van ez dugva itt? Hát így kell eldugni valamit?”

Igaz, hogy tárgyakra nem számított, azt hitte, csak pénz lesz, azért nem gondoskodott rejtekhelyről. „No de most? Minek örülök most? Hát így kell eldugni valamit? Végképp meghibbantam.” Kétségbeesetten ült a díványon, és megint elfogta a borzalmas hidegrázás. Mellette volt a széken egykori diákkabátja, a téli, meleg, de most már csupa rongy - azt gépiesen odahúzta, betakarózott, és megint rögtön elnyomta a bódult, lázas álom. Semmit sem tudott magáról.

De öt perc sem telt bele, rémülten felugrott, nekiesett újra a felöltőjének. „Hogy alhattam el megint, mikor még semmi sincs elintézve. Igen, igen, a hurkot nem vettem ki a hónaljából! Arról megfeledkeztem. Hogy lehet ilyesmiről megfeledkezni! Kész bizonyíték!” Kitépte a hurkot, és gyorsan elszaggatta, darabjait a párna alá gyűrte, a fehérnemű közé. „Vászoncafat nem lehet gyanús, semmi esetre... legalábbis nem hiszem, nem hiszem” - ezt hajtogatta. Megállt a szoba közepén, és szinte kínosan megfeszített figyelemmel még egyszer körülnézett, hogy nem maradt-e valami a földön vagy másutt. Most már szentül hitte, hogy minden képessége, még emlékezete, természetes esze is elhagyta, és ez a gondolat kegyetlenül kínozta. „Mi ez? Talán máris kezdődik, talán ez már a büntetés? Igen, így van!” És csakugyan - a nadrágról levágott cafatok a földön hevertek a szoba közepén, akárki megláthatja! „De hát mi történt velem?” - kiáltotta újra, kétségbeesetten.

Az a képtelen gondolata támadt, hogy talán a ruhája is véres, sok folt van rajta, csak ő nem látja, nem veszi észre, mert felfogása gyengült, megromlott, agya elborult. Most eszébe ötlött, hogy az erszény véres volt. „No tessék! Hiszen akkor a zsebem is véres, bizonyosan, mert azon nedvesen dugtam zsebre az erszényt!” Villámgyorsan kifordította a zsebet, és csakugyan: a bélésen vérnyomok voltak, foltok. „Szóval, mégse ment el egészen az eszem, mégis tudok még gondolkodni, emlékezni, hisz magam jöttem rá, kitaláltam, hogy így kell lenni! - gondolta diadalmasan, és teli tüdővel, boldogan fellélegzett. - Csak elgyengített a láz, egy pillanatig rémeket láttam.” Kitépte az egész bélést a bal nadrágzsebből. Éppen akkor a napsugár a bal csizmájára világított, és a harisnyán, amely kikandikált a csizmából, mintha valamit látott volna. Lerántotta a csizmát. „Úgy van! Vérnyomok! A harisnya orra véres.” Nyilván nem vigyázott, és belelépett abba a tócsába... „De most mit csinálok ezekkel? Hová teszem a harisnyát meg a cafatokat, a zsebet?”

Markába gyömöszölt mindent, és csak állt a szoba közepén. A kályhába dobja? De hiszen az a legelső mindig, hogy azt kikotorják. Elégesse? Hogyan? Még gyufája sincs. Nem, sokkal okosabb lemenni, és eldobni valahol. „Igen, a legokosabb eldobni - ismételte, és megint leült a díványra. - Mégpedig most mindjárt, ebben a percben, halogatás nélkül!” De ahelyett újra a párnára hanyatlott a feje, megint elfogta a szörnyű hidegrázás, megint magára húzta a télikabátot. És megint sokáig, hosszú órákig fel-felrémlett benne, szakadozottan: „Mégpedig most... rögtön, nem halogatni, elmenni valahová, és eldobni mindent, mentül előbb!” Többször fel is riadt, fel akart kelni, de már nem bírt. Végül is arra ébredt, hogy dörömbölnek az ajtaján.

- Nyisd ki már, hallod-e, vagy meghaltál? Egész nap így döglik a díványon! - lármázott Nasztaszja, és ököllel verte az ajtót. - Nap mint nap csak döglik, reggeltől estig, mint a kutya. Az is, lusta kutya! Nyisd ki hé, tizenegyre jár!

- Tán nincs is idehaza - szólalt meg most egy férfihang.

„Ejha... ez a házmester... mit akar tőlem?”

Felült a díványon. Szíve úgy kalapált, hogy már fájt.

- És a kampót ki akasztotta be, mi? - kérdezte Nasztaszja. - Mit zárkózol be annyira, félsz tán, hogy ellopnak? Nyisd ki, tökfej, ne aludj már.

„Mit akarnak ezek? Miért jött fel a házmester? Mindent tudnak... Ellenálljak vagy beeresszem őket? Okosabb beereszteni. Egykutya.” Félig felállt, előrehajolt, és kiakasztotta a kampót. A szoba csak akkora volt, hogy fel se kellett kelnie a díványról, úgy is elérte a kampót.

Csakugyan a házmester állt az ajtóban, Nasztaszjával.

A lány furcsa szemmel nézett rá, ő meg a házmesterre nézett, kihívóan, kétségbeesetten.

Az szótlanul odanyújtott neki egy kétrét hajtott, pecsétes szürke papirost.

- Idézés - mondta azután. - A kerületiről.

- Micsoda kerületiről?

- Hát a rendőrségről, beidézik. Tán csak tudja, mi az a kerületi kapitányság...

- Rendőrség!... Mit akarnak?

- Én tudjam? Beidézik, hát el kell menni... - Figyelmesen rápillantott, a szobában is körülnézett, és indult kifelé.

- Nincs mégis valami bajod? - kérdezte Nasztaszja, aki nem vette le róla a szemét. Erre a kérdésre a házmester is hátrafordult. - Már tegnap is lázas voltál.

Raszkolnyikov nem felelt, az idézést se bontotta ki, csak fogta a kezében.

- Mert akkor ne kelj fel - mondta Nasztaszja, mikor látta, hogy a lábát leereszti a földre, és megsajnálta. - Ha beteg vagy, hát nem mész el. Nem lesz olyan égető sürgős. Mit szorongatsz a kezedben, te?

Odanézett ő is - jobb kezében szorongatta a nadrágcafatokat meg a harisnyát és zsebbélést, ezekkel aludt. Igen, később emlékezett is, hogy lázas álmában gondolt rá, jó erősen összemarkolt mindent, aztán újra elaludt.

- No, nézd csak, micsoda szemetet szedett össze, és szorongatja még álmában is, mint valami kincset. - Nasztaszját csak úgy rázta a görcsös nevetés. Raszkolnyikov villámgyorsan kabátja alá rejtette a kezét, és tekintetét a lány szemébe fúrta. Bár nemigen fogott most az esze, annyit megértett, hogy nem úgy bánnak vele, mintha le akarnák tartóztatni. „De hát akkor mit akar a rendőrség?”

- Nem innál egy kis teát? Hozok, ha akarod. Maradj.

- Nem... elmegyek, máris megyek - morogta, és felállt.

- Ugyan! Hiszen a lépcsőn se bírsz lemenni.

- Lemegyek.

- Hát akkor eriggy.

És kiment a házmester után. Raszkolnyikov tüstént az ablakhoz ugrott, hogy megnézze a harisnyát meg a nadrágcafatokat. „Igen, van rajta folt, de nem feltűnő. Bemocskolódott, elkenődött, haloványabb is már. Aki nem tudja, nem látja meg. Nasztaszja messziről semmi esetre sem láthatta, hála az égnek!” Izgatottan felszakította a pecsétet, és olvasni kezdte az idézést. Sokáig, nagyon sokáig olvasta, míg végre megértette. Közönséges rendőrségi idézés volt, hogy jelenjen meg a mai napon fél tízkor a kerületi kapitányságon.

„De hát ki hallott ilyet? Soha semmi dolgom nem volt a rendőrséggel! És éppen ma? - kérdezte kínos megütközéssel. - Úristen!... Most már csak mentül előbb!” Már-már térdre borult, imádkozni akart, de nevetnie kellett - nem az imádságon, önmagán. Sebbel-lobbal öltözködött. „Ha végem van, hát végem van, mindegy! Fel kell húzni a harisnyát - villant eszébe. - Legalább még jobban beporosodik, eltűnnek a nyomok.” Alighogy felhúzta, undorral, iszonyodva lerántotta a lábáról, de tudta, hogy nincs másik, hát fogta, újra felhúzta, és megint nevetett. „Minden relatív, minden viszonylagos, minden csak formaság - ködlött fel agyában egy gondolatfoszlány, miközben remegés rázta a testét. - Már fel is húztam. Felhúztam, és megvan.” De a nevetést hamarosan kétségbeesés váltotta fel. „Hiába, nem győzöm erővel - gondolta, a lába reszketett. - Mert félek” - mormogta. Feje szédült, meg fájt is a láztól. „Ravasz csel! Odacsalnak, hogy aztán lecsapjanak rám - okoskodott tovább, mikor kilépett az ajtón. - És a legnagyobb baj, hogy ilyen bódult vagyok. Elszólhatom magam, valami ostobaságot mondok...”

A lépcsőn jutott eszébe, hogy mindent ott hagyott a tapétalyukban. „És ha házkutatás lesz, éppen most, mikor nem vagyok otthon?” - villant át rajta, és megállt. De olyan kétségbeesés, sőt mondhatni cinikus halálmegvetés fogta el hirtelen, hogy csak legyintett és továbbment.

„Most már csak mentül előbb...”

Az utcán kibírhatatlan hőség volt, egy csepp eső sem hullott már napok óta. Megint por, tégla, meszesgödrök, kocsmákból, boltokból áradó bűz, és lépten-nyomon részegek, finn házalók, rogyadozó lábú bérkocsisok. A vakító napfénytől megfájdult a szeme, szédült - minden lázbeteg így van, ha egyszer az utcára kerül a napsütésbe.

Mikor a ''tegnapi ''utcának a sarkára ért, kínos izgalommal bepillantott, ''azt'' a házat nézte, de rögtön félrekapta a fejét.

„Ha kérdeznek, talán elmondok mindent” - gondolta a kerületi kapitánysághoz érve.

Csak pár száz lépésre volt lakásától a rendőrség, nemrégen költözött oda, egy új ház harmadik emeletére. A régi helyiségben Raszkolnyikov járt egyszer, futólag, de már nagyon régen. Mihelyt befordult a kapun, meglátta jobb felől a lépcsőt, egy ember jött le éppen, könyvvel a hóna alatt. „Nyilván a házmester, tehát itt a hivatal” - és elindult a lépcsőn, találomra, kérdezősködni nem volt kedve.

„Bemegyek, letérdelek előttük, és megvallok mindent” - gondolta, mikor a harmadik emelethez közeledett.

Keskeny, meredek lépcső volt, és csak úgy folyt lefelé rajta a mosogatólé, a háromemeletes ház összes konyhái erre a lépcsőre nyíltak, és nyitva is álltak jóformán egész nap. Ezért volt olyan fojtogató a bűz. Küldöncök jöttek-mentek a lépcsőn, könyvvel a hónuk alatt, meg kézbesítők és mások, mindkét nembeliek: a felek. A rendőrség ajtaja is tárva-nyitva volt. A diák bement, és megállt az előszobában. Ott már több szegényesen öltözött ember várakozott. Éppen olyan bűz volt itt is, mint a lépcsőn, és ráadásul gyomorkavaró, avas olajfestékszag áradt a frissen mázolt és még nedves falakról. Várt egy darabig, de aztán jobbnak látta továbbmenni egy szobával. Csupa apró, alacsony szobából állott a hivatal. Raszkolnyikov csak ment szobáról szobára, rettenetes türelmetlenség hajtotta. Senki se figyelt rá. A második helyiségben írnokfélék ültek és körmöltek, azok se voltak sokkal jobb ruhában, mint ő, és valahogy furcsák, egy más emberfajta. Megállt az egyik előtt.

- Mit akarsz?

Mutatta neki az idézést.

- Egyetemi hallgató? - kérdezte az írnok, mikor belepillantott a papirosba.

- Igen... vagyis voltam.

Az írnok ránézett, de minden érdeklődés nélkül. Feltűnően borzas alak volt, és nézésén is látszott, hogy lomha az agya.

„Ettől ugyan nem tudok meg semmit, ennek minden mindegy”.

- Oda menjen be, a fogalmazó úrhoz - mondta, és az utolsó szoba ajtajára mutatott.

Raszkolnyikov bement a szám szerint negyedik szobába, az is szűk volt, szorongtak benne a tisztviselők, valamivel jobb ruhájúak, mint akiket a másik három szobában látott. Két hölgy is volt a felek között, egyik - egy gyászruhás, szegényesen öltözött nő - az asztalnál ült a fogalmazóval szemközt, és írta, amit az diktált; a másik - telt idomú és talán nagyon is kiöltözött, arcán piros foltokkal, mellén akkora brosstűvel, mint egy csészealj - oldalt állt, és láthatólag várt valamire. Raszkolnyikov átnyújtotta írását a fogalmazónak, az éppen csak belenézett, annyit mondott, hogy várjon, és tovább diktált a gyászruhás nőnek.

Most már könnyebben lélegzett. „Nem az, bizonyos, hogy nem az.” Lassanként megnyugodott, és minden erejével azon volt, hogy összeszedje bátorságát és eszét.

„Egyetlen ostoba szó, a legkisebb vigyázatlanság, és elárulhatom magamat... Hm... kár, hogy olyan levegőtlen a szoba... micsoda fojtó bűz... itt még jobban szédül a fejem, meg az eszem is kavarog.”

Egész valójában szörnyű ziláltságot érzett. Félt, hogy nem lesz ura önmagának. Iparkodott megkapaszkodni valamiben, erősen gondolni egy bizonyos dologra, mindegy, akármi, csak más legyen - de sehogy se sikerült. Viszont a fogalmazó nagyon érdekelte: szeretett volna olvasni az arcán, beléje látni. Nagyon fiatal ember volt, talán huszonkét éves, arca sötét bőrű és mozgékony, öregebbnek látszott a koránál. Divatosan, kényes eleganciával volt öltözve, haja elválasztva, gondosan fésülve, pomádézva, fehér, ápolt körmű kezén egész'' ''sereg köves- és pecsétgyűrű, mellényén óralánc. Egy ott levő külföldinek franciául mondott két szót, elég jó kiejtéssel.

- Luiza Ivanovna! Mért nem ül le? - szólt oda a piros arcú, feltűnő külsejű hölgynek, aki még állt, bár volt egy szék mellette, mintha nem merne felszólítás nélkül leülni.

- Ich danke! - felelte halkan a dáma, és selymes suhogással a székre ereszkedett. Fehér csipkével díszített halványkék ruhája gömbölyűen szétterült a szék körül, mint egy léggömb, és elfoglalta majdnem a fél szobát. Parfümszag terjengett körülötte. De őt magát is feszélyezhette, hogy olyan sok helyet elfoglal, és olyan erős parfümszagot áraszt, mert, noha félénk és amellett kihívó mosollyal nézett szét, mégis nyugtalannak látszott.

A gyászruhás hölgy közben végzett és felállt. Most meglehetős zajjal bejött egy daliás fiatal tiszt, minden lépésnél sajátságosan illegette a vállát, kokárdás csákóját az asztalra dobta, és egy karosszékbe ereszkedett. A feltűnő külsejű hölgy, mihelyt meglátta, felpattant helyéről, és ünnepélyes bókot akart kivágni, de a tiszt rá se hederített, ő meg a jelenlétében már nem mert visszaülni, hát inkább állva maradt. Főhadnagy volt az újonnan érkezett, a kerületi felügyelő helyettese, keményre pödört, vöröses bajusza vízszintesen meredezett, feltűnően jelentéktelen vonásai némi hetykeségen kívül semmit se fejeztek ki. Szeme sarkából Raszkolnyikovra pillantott, máris bizonyos rosszallással: a ruhája nagyon is hitvány, magatartása viszont, minden nyomorúsága mellett, éppen nem a ruhájához illő. No meg Raszkolnyikov, elég vigyázatlanul, nagyon nyíltan vizsgálgatta a főhadnagy arcát, úgyhogy az megsértődött.

- Te mit akarsz itt? - förmedt rá. Láthatólag meglepte, hogy ez a rongyos nem semmisül meg tekintete villámaitól.

- Berendeltek, idézést kaptam - rebegte Raszkolnyikov.

- Az a bizonyos behajtási követelés: pénzt keresnek az egyetemi hallgató úron - sietett tájékoztatni főnökét a fogalmazó, irataiból felpillantva. - Tessék! - Egy füzetet tolt Raszkolnyikov elé, ujjával mutatva a helyet, hogy ott olvassa.

„Pénz? Micsoda pénz? - tanakodott az magában. - Szóval most már bizonyos, hogy nem ''»amiatt!«''”'' ''Megremegett örömében. Kimondhatatlanul, rettenetesen megkönnyebbült, válláról lerepült a teher.

- És hány órára idéztük be uraságodat? - kiabált a főhadnagy, aki miért, miért nem, mindjobban haragudott rá. - Kilenc órára hívják, és tizenegy után jön!

- Nekem negyedórával ezelőtt kézbesítették az idézést - felelte hangosan és félvállról Raszkolnyikov. Most egyszerre, önmagának is váratlanul, ő is felfortyant, és ebben még örömét is lelte. - Éppen elég, hogy betegen, lázasan eljöttem.

- Lesz szíves nem kiabálni!

- Én nem kiabálok, sőt, nagyon is tisztességes hangon beszélek, ön kiabál velem. Egyetemi hallgató vagyok, és nem tűröm, hogy rám kiabáljanak.

A főhadnagyot úgy elfutotta a méreg, hogy első pillanatban szólni se tudott, csak tajtékfoszlányok fröcsköltek a száján. Felpattant a székről.

- Lesz szíves hall-gat-ni! Hivatalos helyiségben van, itt nem lehet gorombáskodni, tisztelt uram!

- Ön is hivatalos helyiségben van - pattogott Raszkolnyikov -, és nemcsak kiabál, még cigarettázik is, mindnyájunkat lefitymál. - Leírhatatlan gyönyörűség volt ezt kimondania.

A fogalmazó mosolyogva nézte őket. A forróvérű főhadnagy megrökönyödött.

- Ez nem tartozik önre! - fakadt ki végre nagyon is hangosan. - Lesz szíves inkább teljesíteni a kötelezettségét. Mutassa csak neki, Alekszandr Grigorjevics. Panasz van önre, nem fizet. Nézd csak a merész röptű sólymot!

De Raszkolnyikov már nem hallotta, mit mond. Mohón nyúlt a papiros után, hogy most már egykettőre megoldja a rébuszt. Elolvasta egyszer, aztán még egyszer, nem értette.

- Mi ez? - kérdezte a fogalmazótól.

- Behajtási végzés. Azt kívánják öntől, hogy váltsa be az adósságlevelét. Vagy kifizeti az összeget, a kamatokkal, költségekkel együtt, vagy írásbeli nyilatkozatot ad, hogy mikor fizet, és egyúttal kötelezi magát, hogy a fizetés teljesítéséig nem hagyja el a fővárost, vagyontárgyait el nem adja, és el nem rejti. A kölcsönzőnek viszont joga van eladni az ön vagyontárgyait és törvényes eljárást indítani.

- De hiszen... én nem tartozom senkinek!

- Ez nem a mi dolgunk. Hozzánk beérkezett a panasz a lejárt és törvényesen óvatolt adósságlevéllel, száztizenöt rubelről, amit ezelőtt kilenc hónappal kölcsönzött önnek Zarnyicin kollégiumi ülnök özvegye, aki később ezt a követelést Csabarov udvari tanácsosra ruházta. Nyilatkozatot kérünk öntől, ezért idéztük meg.

- De hisz az a háziasszonyom!

- És ha a háziasszonya?

A fogalmazó mosolygott, leereszkedőn, sajnálkozva és egyúttal diadalmasan. Íme, egy újonc, aki most kerül először tűzbe! „Na, barátom, hogy tetszik?” De mit bánta most Raszkolnyikov az adósságlevelet, a törvényes eljárásokat! Hát érdemes emiatt nyugtalankodni, vagy akár csak törődni is vele! Állt előttük, olvasott, hallott, felelt, még kérdezett is, de mindent gépiesen. Az életösztön diadala, a fenyegető veszedelemből való menekülés - ez töltötte be most egész lényét, előérzetek és analizálás nélkül, rébuszok feladása és rébuszok találgatása nélkül, kétségek és kérdések nélkül. Tökéletes, közvetlen, tiszta állati örömet érzett egy pillanatig. Ekkor, mintha villám csapott volna az irodába. A főhadnagy az iménti tiszteletlenségtől zavartan és nekitüzesedve, hogy a tekintélyén esett csorbát kiköszörülje, összes mennyköveit a szerencsétlen „mutatós” hölgyre árasztotta, aki attól a pillanattól fogva, hogy meglátta, bárgyú mosollyal állt előtte.

- No, te ilyen-amolyan! - kiáltott rá teli torokból (a gyászruhás hölgy akkorra már elment) - már megint mi volt nálad az éjjel, mi? Megint duhajkodás, utcára szóló botrány! Verekedés, részegeskedés! Mindenáron a dologházba kívánkozol? Megmondtam már, tízszer figyelmeztettelek, hogy tizenegyedszer nem viszed el szárazon! Te meg újra meg újra, ilyen-amolyan!

Raszkolnyikov még a papirost is kiejtette kezéből, és elképedten bámult a feltűnő külsejű hölgyre, akivel ilyen kurtán bánnak.

De hamar kitalálta, miről van szó, és nagyon tetszett neki a história. Élvezettel figyelt, sőt hahotázni szeretett volna, hahotázni, csak hahotázni... Táncolt minden idegszála.

- Ilja Petrovics... - aggodalmaskodott a fogalmazó, de elhallgatott, mivel tapasztalatból tudta, hogy a főhadnagyot, ha egyszer elragadta az indulat, legföljebb lefogni lehet.

Ami viszont a hölgyet illeti, előbb csakugyan remegett a villám- és mennykőcsapkodásban, de mennél keményebben, mennél szaporább szóval szidták, annál szeretetre méltóbb arcot öltött, annál igézőbben mosolygott a félelmetes főhadnagyra. Egyik lábáról a másikra állt, szüntelenül bókolt, és türelmetlenül várta, hogy végre-valahára ő is szóhoz jusson, ami el is következett.

- Semmi skandálum énnálam, senki nem verekedni, kapitán úr - kezdte szaporán, és pergette a szót, mint a borsószemeket. Erős német akcentussal, de folyékonyan beszélt oroszul. - Semmi, de semmi botrány, kérem, de ő már részegen odajött, mingyár elmondom, hogy volt, kapitán úr, kérem, én nem hibás vadjok... az enyém hász finom úrihász, kapitán úr, kérem, énnálam finoman viselkednek, és én nem szeretem semmi botrán, kapitán úr, de ő már részegen odajött, és asztán még három üveg kért, és felemelte lába, és lábbal verte Klavier, és az nem illik egy finom úri hászban, és összetörte egész Klavier, kapitán úr, kérem, úriember ilyen nem csinál, és én mondtam neki. És akor fokta üveg, és mindenkinek hátába ütni üvegel. És akor én hívtam hászmester, kérem, és Karl bejött, és Karlnak is szeme beverte üvegel, és Henriette-nek is ütötte, engem arcomat ötször pofon verte. Esz nem delikát manir, kérem, egy finom úri hászban, kapitán úr, kérem, és én kiabált. És akor ő feltépi ablak, és odaáll ablakba, és sivít, mint kismalac, és asz szédjen, kapitán úr, kérem. És éppen oda kel neki állni ablakba, amelyik utcára mety, és sivalkodni, mint kismalac. Fiii... fiii... fiii! És Karl nekifogta hátul rokseszlije neki, és el akarta huszni ablakból, és esz van igasz, rokseszli elszakat, és akor ő lármászni kérem, hoty ich muss tizenöt ezüstrubel fizetni kabátér. És én saját pénzt öt ezüstrubelt atam neki. És ilyen vendég nem úriember, kérem, és akor még mindenféle skandál csinálja ott nekem. Megájj, azt mond nekem, megájj, hosszu szatíra irok terólad az ujságba, lesz gedruckt, kiszerkeszteni téged, mert én minden ujságba irok rólad, amit akarok.

- Úgy? Szóval, újságíró?

- Igen, kapitán úr, és ilyen vendég nem úriember, kérem, ety finom úri hászban...

- Jójójó, - elég! Megmondtam neked, megmondtam, hogy...

- Ilja Petrovics! - szólalt meg újra, nyomatékkal a fogalmazó, és mikor a főhadnagy odapillantott, biccentett.

- ...Egyszóval, utoljára mondom, igen tisztelt Luiza Ivanovna, ez az utolsó szavam, de igazán az utolsó - folytatta a főhadnagy. - Csak még egyszer legyen botrány ott a te finom úri házadban, és mehetsz a sitibe, ahogy magas irodalmi nyelven mondják. Megértetted? Szóval, a szerkesztő úr elfogadott öt ezüstrubelt a kabátjáért a finom úri házban! Lám, lám, az író urak! - mondta megvető pillantást vetve Raszkolnyikov felé. - Tegnapelőtt a kocsmában volt egy eset: a vendég megebédelt, de fizetni nem óhajtott. „Várjon csak, ezért kiszerkesztem az újságban!” - mondta. A másik meg egy gőzhajón, múlt héten történt, egy államtanácsos tisztes családját, anyát és leányát, sértegette, mocskos szavakkal illette. A cukrászdából is kirúgtak egyet a minap. Hát igen... ezek a mi íróink... Pfuj! Te meg tűnj el! A napokban benézek hozzád, úgy vigyázz magadra! Megértetted?

Luiza Ivanovna gyorsított szeretetreméltósággal bókolgatott minden irányba, és az ajtó felé hátrált, szapora sarokkopogással, de ott háttal beleütközött valakibe. Szálas, jóképű rendőrtiszt jött be éppen, arca nyílt és pirospozsgás, szőke pofaszakálla feltűnően sűrű és göndör. A felügyelő volt, Nyikogyim Fomics. Luiza Ivanovna olyan mély bókot kanyarított, hogy majdnem a földre ült, aztán apró léptekkel kiszökdelt, kirepült az irodából.

- Már megint égiháború, villám, mennydörgés, forgószél! - fordult Ilja Petrovicshoz barátságosan, kedvesen a felügyelő. - Megint szívünkre vettünk valamit, felforrt a vérünk, mi? Már a lépcső alján hallottam.

- Eh, mit! - vetette oda hanyagul Ilja Petrovics, aki éppen átvitt egy aktacsomót a másik asztalhoz, tetszetősen illegetve vállát járás közben: mikor jobbra lép - a jobb vállát, mikor balra - a balt. - Tessék, parancsoljon belepillantani: a szerkesztő úr, vagy bocsánat, egyetemi hallgató, helyesebben volt egyetemi hallgató úr, nem fizet, váltókat ad, a lakásból se takarodik ki, nyakra-főre érkeznek ellene a panaszok, és még őneki méltóztatott tiltakozni, amiért én cigarettázni merek a jelenlétében! Példás magaviseletű úriember, íme: már a külseje sem lehetne megnyerőbb!

- A szegénység nem bűn, barátom, no de tudjuk, miről van szó. Jó puskaporunk nem tűri a sértést. Ön valamiért megneheztelt, és ő nem állhatta meg, hogy vissza ne adja a kölcsönt, igaz? - folytatta Nikogyim Fomics, és nyájasan odafordult Raszkolnyikovhoz. - Pedig kár volt, higgye el: a legnemesebb lelkű ember a világon, én mondom önnek. De hát puskaportermészetű, hiába! Tüzet fog, lobban, lángot vet, aztán kilobban, és nincs semmi baj! A szíve arany. Az ezrednél is csak puskapor-hadnagynak hívták.

- Hej, micsoda ezred volt az! - mondta lelkesen Ilja Petrovics, akinek nagyon jólesett a cirógatás, de azért még duzzogott.

Raszkolnyikovnak most hirtelen kedve támadt valami nagyon, de nagyon kedveset mondani nekik.

- Bocsásson meg, kapitány úr! - kezdte bizalmas hangon, és gyorsan a rendőrfelügyelőhöz fordult. - Próbálja beleélni magát az én helyzetembe... Kész vagyok akár bocsánatot is kérni a főhadnagy úrtól, amennyiben részemről hiba történt. Szegény és beteg, szegénységtől szorongatott (igen, így mondta: szorongatott) diák vagyok. Ott kellett hagynom az egyetemet, mivel jelenleg nincs miből élnem, de nemsokára kapok pénzt... anyám és testvérem a V... kormányzóságban élnek... küldenek majd pénzt megint, és akkor fizetek. Háziasszonyom jólelkű asszony, de nagyon haragszik rám, mert elvesztettem a leckeóráimat, és négy hónapja nem fizetek. Annyira neheztel, hogy már ebédet sem küld. És nem értem, miféle váltóról beszélnek? Most akarja behajtani rajtam az adósságot, most jön az adósságlevéllel... kapitány úr is beláthatja...

- Ez már nem ránk tartozik, kérem - vetette közbe a fogalmazó.

- Bocsánat, bocsánat, tökéletesen értem, de mégis engedjék meg, hogy megmagyarázzam - kapott a szón újra Raszkolnyikov, de nem a fogalmazóhoz fordult, hanem csakis Nyikogyim Fomicshoz, és mindenképpen iparkodott Ilja Petrovics érdeklődését is magára vonni, aki azonban úgy tett, mintha aktái között keresgélne, és nem méltatta figyelmére. - Hadd magyarázzam meg. Három éve lakom nála, amióta vidékről feljöttem, és előbb úgy volt... egyébként mért titkoljam... szóval mindjárt az első napokban ígéretet tettem neki, hogy feleségül veszem a lányát, szóbeli ígéret volt, teljesen önkéntes... A leány... hát igen, még tetszett is nekem, noha szerelmes nem voltam... Egyszóval, fiatal az ember... vagyis, azt akarom mondani, hogy háziasszonyom akkoriban készséggel hitelezett nekem, és én úgy is éltem... igen, olykor könnyelműsködtem...

- Senki se kíván öntől ilyen intim vallomásokat, tisztelt uram - torkolta le gorombán és diadalmasan Ilja Petrovics -, nem is érünk rá. - De ő hévvel a szavába vágott, bár nagyon nehezére esett a beszéd.

- Engedjék, engedjék meg hát, hogy elmondjam, legalább félig-meddig... hogy volt... részemről... ámbár magánügy, elismerem, felesleges, de mindamellett... Most egy éve a leány meghalt tífuszban, én viszont továbbra is ott maradtam mint albérlő, és háziasszonyom, mikor átköltözött ide, az új lakásba, azt mondta... de csak úgy barátságosan... hogy tökéletesen megbízik bennem és a többi... de nem adnék-e mégis egy adósságlevelet száztizenöt rubelről, amennyivel szerinte tartozom. Mármost engedjék meg az urak: éppen azt hangoztatta, hogy ha írást adok, továbbra is hitelez, amennyi kell, és soha, de soha nem fogja ellenem felhasználni, ezzel a szóval mondta, kérem... megvárja, míg önként fizetek... És tessék, most, amikor a leckéimet elvesztettem, és ennem sincs mit, most indít eljárást... Mit szólnak erre, kérem?

- Ezek az érzelmes részletek nem tartoznak ránk, tisztelt uram. - Ilja Petrovics most már szemtelenül beszélt vele. - Állítsa ki a nyilatkozatot és a kötelezvényt. Hogy szerelmes volt-e uraságod, vagy nem, és a többi tragikus részlet egyáltalában nem tartozik ránk.

- Ejnye... mért olyan keményen... - dörmögte Nyikogyim Fomics, és leült az asztalhoz, hogy az aktákat aláírja. Valami szégyenkezésfélét érzett.

- Írja már - sürgette Raszkolnyikovot a fogalmazó.

- Mit írjak? - kérdezte az egyszerre majdnem gorombán.

- Majd diktálom.

Úgy látta, hogy a fogalmazó hanyagabbul, megvetőbben bánik vele most, a gyónása után, de - ami elég különös - tökéletesen mindegy volt neki, hogyan vélekednek felőle. Ez a változás hirtelen, egy szempillantás alatt történt. Persze, ha gondolkodni akart volna, maga is elcsodálkozik, hogy az imént még úgy tudott beszélni velük, kiteregette érzelmeit. És egyáltalában honnan támadtak ezek az érzelmek? Most éppen ellenkezőleg: ha nem rendőrtisztekkel, de a legkedvesebb barátaival telnék meg hirtelen a szoba, akkor se volna számukra egyetlen emberi szava, annyira sivár a szíve. Komor sötétség volt benne, mérhetetlen, gyötrő magányosságának érzése most hirtelen világosan megnyilatkozott a lelkében. És nem a maga sekélyes érzelgése Ilja Petrovics előtt, nem is Ilja Petrovics sekélyes diadalmaskodása fordította így visszájára az érzéseit. Ó, mit neki most a tulajdon sekélyessége, főhadnagyok és német nők sértett hiúsága, pénzbehajtás, rendőrség és ehhez hasonlók! Ha máglyahalálra ítélik ebben a pillanatban, akkor se moccan, sőt, talán meg se hallgatja figyelmesen az ítéletet. Ami most végbement a lelkében, az tökéletesen új, ismeretlen és váratlan volt, semmihez sem fogható. Nemhogy megértette, de világosan érezte, lelkének egész erejével, hogy nemcsak az iméntihez hasonló ömlengésekkel, de semmivel se fordulhat többé ezekhez az emberekhez, még ha rendőrtisztek helyett édestestvérei volnának itt, akkor se fordulhatna hozzájuk semmilyen helyzetben. Soha még ehhez fogható, félelmesen furcsa érzést nem tapasztalt, és éppen azért kínozta annyira, mert inkább érzés volt, mint tudat, felismerés: közvetlen érzés, mindennél gyötrelmesebb, amit valaha átélt.

A fogalmazó diktálni kezdte neki a hasonló esetekben előírt, sablonos szöveget, hogy fizetni most nem tudok, de ígérem, ekkorra meg ekkorra (megadott időpontra), a várost el nem hagyom, vagyontárgyaimat sem eladni, sem elajándékozni nem fogom stb.

- Hisz írni se tud, kiejti a kezéből a tollat - szólt rá felfigyelve, és kíváncsian nézte. - Beteg?

- Igen... szédülök... csak mondja tovább.

- Nincs tovább. Írja alá.

Elvette tőle a lapot, és más aktákkal kezdett foglalkozni.

Raszkolnyikov letette a tollat, de ahelyett, hogy felállt és kiment volna, az asztalra könyökölt, és két kezébe temette a fejét. Mintha szeget vertek volna a feje búbjába. Különös gondolata támadt: feláll, odamegy Nyikogyim Fomicshoz, és elmondja neki a tegnapit, mindent az utolsó részletekig, aztán elvezeti a lakására, és megmutatja a tárgyakat a sarokban a tapéta alatt. Olyan erős volt a kísértés, hogy fel is állt már, meg akarta tenni. „Nem kéne mégis meggondolni egy pillanatig? - villant át rajta. - Nem, jobb lesz így, gondolkodás nélkül, legalább lerázom.” De hirtelen megtorpant, földbe gyökerezett a lába: Nyikogyim Fomics hévvel magyarázott valamit a főhadnagynak! Ezek a szavak ütötték meg a fülét:

- Lehetetlen! Szabadon eresztik mind a kettőt. Először is: minden mellettük szól. Gondolkozzék! Miért hívták a házmestert, ha ők a tettesek? Magukat akarták feljelenteni? Vagy ravaszság? Nem, ez már sok volna a ravaszságból. Ráadásul Pesztrjakov egyetemi hallgatót mind a két házmester látta, sőt, egy asszony is látta, amikor odament három barátjával, a kapuban vált el tőlük, és lakás után tudakozódott a házmesternél, még ott a barátai előtt. Azt hiszi, lakás után tudakozódik, aki ilyen szándékkal van? Az a Koch meg, mielőtt az öregasszonyhoz felment, fél óra hosszat ült az ékszerésznél, és csak pont háromnegyed nyolckor ment fel. Ebből is láthatja...

- Jó, de hogy magyarázza az ellentmondást: mindketten azt állítják, hogy zörgettek, és az ajtó zárva volt, három perccel később meg, mikor a házmesterrel felérnek - nyitva az ajtó.

- Éppen ez az érdekes: a gyilkos a bekampózott ajtó mögött kuporgott, el is csípik ott, ha az a szamár Koch le nem megy a házmesterhez. Ezt a rövid időközt használta ki, lesurrant a lépcsőn, és kiszökött valahogy, mellettük. Koch hányja is a keresztet: „Ha ott maradok, nekem ugrik a baltával!” Hálaimát mondat a templomban... hehehe...

- És a gyilkost senki se látta?

- Hogy látta volna? Az a ház egész Noé bárkája - szólt közbe a fogalmazó, aki helyén ülve figyelte a beszélgetést.

- Világos, tökéletesen világos - bólintott Nyikogyim Fomics.

- Éppen nem világos - ellenkezett a főhadnagy.

Raszkolnyikov fogta a kalapját, és az ajtó felé indult. De nem jutott odáig...

Mikor feleszmélt, látta, hogy egy széken ül, jobbról támogatja valaki, bal oldalán is áll egy ember, és valami sárga folyadékkal telt poharat tart a kezében. Nyikogyim Fomics előtte áll, és merőn nézi. Felkelt a székről.

- Mi az? Beteg? - kérdezte Nyikogyim Fomics elég élesen.

- Már amikor írt, alig bírta a tollat fogni - szólt közbe a fogalmazó, aki éppen visszaült a helyére, és akták után nyúlt.

- Régen beteg már? - szólt oda hangosan Ilja Petrovics. Az is a helyén ült megint, iratait forgatta. Amíg az ájulás tartott, persze ő is a beteget figyelte, de mihelyt látta, hogy felocsúdik, otthagyta.

- Tegnap óta - mormogta Raszkolnyikov.

- És tegnap otthon volt?

- Elmentem.

- Betegen?

- Betegen.

- Hány órakor?

- Este hét után.

- És hová ment, ha szabad kérdezni?

- Az utcára.

- Rövid és velős válasz.

Kurtán, élesen felelgetett, arca fehér volt, mint a gyolcs, lázas, fekete szemét nem szegezte a földre, állta a főhadnagy tekintetét.

- Majd összerogy, te meg... - dörmögte Nyikogyim Fomics.

- Jójó - vágta rá Ilja Petrovics elég különös hangon. Nyikogyim Fomics még mondani akart valamit, de a fogalmazóra pillantott, és az olyan merőn nézett rá, hogy elhallgatott. Hirtelen mindnyájan elhallgattak. Furcsán viselkedtek.

- Nos, uram, rendben van, nem tartóztatjuk tovább - mondta végre a főhadnagy.

Raszkolnyikov kiment, és hallotta, hogy rögtön élénk beszélgetés indul odabenn, a főhadnagy kérdő felkiáltása elnyomta a többit... Az utcán egészen felocsúdott.

„Házkutatás, házkutatás, máris jönnek! - hajtogatta magában, és sietett haza. - Gyanút fogtak a bitangok!” És az iménti rémület megint tetőtől talpig átjárta.

2

„És ha meg is történt már a házkutatás? Ha most éppen ott találom őket a szobámban?”

Nem. Semmi sincs, senki sincs a szobában. Be se pillantott egy lélek se. Nasztaszja se nyúlt semmihez. De Uramisten! Hogy hagyhattam ott azt a holmit a tapétalyukban!

Szaladt egyenest a sarokba, benyúlt a tapéta alá, kihúzgált és zsebeibe tömködött mindent. Kiderült, hogy mindössze nyolc darab: két kis skatulya, fülbevaló vagy mi van benne - alaposan nem nézte meg -, négy szatyánbőr tok. Meg egy kis láncocska, újságpapirosba csavarva, és még valami, az is csak úgy, újságpapírban, alighanem rendjel...

Elosztotta zsebeibe mindet, felöltőzsebekbe és a megmaradt jobb nadrágzsebbe: lehetőleg úgy, hogy ne legyen feltűnő. Az erszényt is kivette az értéktárgyakkal együtt. Aztán kiment a szobából, ezúttal tárva-nyitva hagyva az ajtót.

Gyorsan, keményen lépkedett, és noha érezte, hogy ereje megtört, tudata éber maradt. Attól félt, hogy követik, félóra, talán még negyedóra múlva kiadják az utasítást, hogy figyeljék, addigra tehát okvetlenül el kell tüntetnie a bűnjeleket. Mindent el kell intézni, amíg ez a kevés ereje, ítélőképessége megvan... De hová menjen?

Hiszen ezt már régen eldöntötte: „A csatornába kell dobni mindet, vigye el a víz a bűnjeleket és az egész históriát, mindenestül!” Még éjjel határozta el, lázas bódulatában, valahányszor egy pillanatra felriadt, mindjárt erre gondolt, többször fel is akart ugrani, hogy lemenjen: „Csak hamar, hamar, és mindent a vízbe.” De kiderült, hogy igen nehéz a vízbe dobni a holmit.

Fél órája vagy talán még régebben járkált már a Katalin-csatorna partján, és nézegette a lépcsőket, de szó se lehetett arról, hogy tervét végrehajtsa: vagy tutaj állt ott éppen a lépcsőnél, és a tutajon fehérneműt mostak az asszonyok, vagy csónak volt kikötve. És csak úgy nyüzsögtek a járókelők, innen is, onnan is, akárhonnan a partról megláthatják, és gyanús, ha valaki egyenesen lemegy a lépcsőn, és megáll, hogy valamit a vízbe dobjon. És ha a tokok nem is merülnek el, hanem fenn maradnak? Persze hogy fenn maradnak. Mindenki meglátja. Hiszen nagyon nézegetik már, aki szembejön, rábámul, mintha egyéb gondja se volna, mint ő. „De miért vajon? Vagy csak nekem rémlik így?” - tanakodott.

Végre az a gondolata támadt, hogy talán jobb lesz kimenni a Névához. Ott kevesebben járnak, nem szúr szemet, mindenesetre könnyebb lesz, és ami a legfontosabb - a hely távol esik a lakása környékétől. Szinte meghökkent: hogy lehet ez? Fél órája mászkál itt, szorong, kínlódik, veszedelmes is itt járkálnia, és mégse gondolt erre mindeddig! Csak azért pazarol félórákat ilyen haszontalanságra, mert lázas fejjel, álmában elhatározta! Megállt, és maga is tudta, hogy hihetetlenül szórakozott ebben a pillanatban, kihagy az esze. De annyi bizonyos, hogy sietni kell!

A V... úton ment a Néva-partra, de már útközben mást gondolt: „Mért éppen a Néva? Mért éppen vízbe? Nem volna jobb messzebbre menni, akár megint ki, a Szigetekre, és ott valahol, egy elhagyott helyen, az erdőben, egy bokor alatt elásni, esetleg megjelölni a fát?” És noha érezte, hogy ebben az állapotában képtelen világosan áttekinteni, helyesen megítélni bármit is, a gondolat hibátlannak tetszett.

De úgy volt megírva, hogy ne jusson el a Szigetekig, másképpen történt: mikor a V... útról a térre ért, megpillantotta bal felől egy udvar bejáratát. Az udvart ablaktalan falak fogták körül, és mindjárt a kapun belül, jobbra, hosszan benyúlt a szomszédos, háromemeletes ház vakolatlan tűzfala, a kaputól balra meg, ugyancsak a tűzfallal párhuzamosan deszkapalánk húzódott, és vagy húsz lépéssel beljebb, az udvar mélyén, balra fordult. Körülkerített, elhagyatott hely volt, valamilyen anyagok hevertek ott. Beljebb az udvaron, a palánk mögött, alacsony, kormos kőépület sarka látszott, nyilván egy műhely tartozéka - talán kocsigyártó- vagy lakatosműhely, vagy más hasonló. Szénportól feketéllett minden, jóformán már a kaputól kezdve. „Ez az, itt eldobom, és megyek” - villant eszébe. Senki se járt az udvaron, hát bement a kapun, és rögtön meglátta, egészen közel a kapuhoz, a palánk tövébe vájt szükséghelyet (amilyet sokszor látni az ilyen házak udvarán, ahol sok a gyári munkás, mesterember, bérkocsis), a gödör felett pedig a palánkon ott ékeskedett a krétával írt, megszokott szellemesség: „Itt megállni tilos!” No, így még jobb, legalább senkinek se lehet gyanús, hogy bejött, és itt megáll. „Most rögtön eldobok mindent, és megyek!”

Még egyszer körülnézett, és már a zsebébe nyúlt, amikor megpillantott a külső falnál, a kapu meg a gödör között, ahol alig két-három arasznyi volt a távolság, egy jókora - súlyra vagy negyedmázsás - terméskövet, szorosan a fal tövében. A fal túlsó oldalán az utca húzódott, áthallatszott a jövők-menők lépteinek zaja - itt mindig sokan jártak -, de őt senki se láthatta meg ott a kapu mögött, hacsak be nem jön az udvarra, ami egyébként könnyen megtörténhetett, tehát sietnie kellett.

Lehajolt, megragadta két kézzel a kő csúcsát, összeszedte erejét, és kimozdította helyéből. Egy kis gödör volt alatta, oda sietve bedobált mindent a zsebéből. Az erszény legfelülre esett, de még akkor is maradt hely a gödörben. Most újra megmarkolta a követ, és egyetlen lódítással visszafordította, úgyhogy pontosan az előbbi helyére került, legföljebb talán egy gondolattal magasabban állt most. Földet kotort alája, lábával is letaposta körös-körül. És így már semmi se látszott.

Kiment az utcára, és elindult a téren. Egy pillanatra megint fellobbant a szinte tűrhetetlenül heves öröm, mint az imént az irodában. „Eltűntek a nyomok! Ugyan kinek jut eszébe itt keresni a kő alatt, kinek? Az a kő itt van talán már a ház építése óta, és itt lesz még, ki tudja, meddig. De még ha megtalálnák is; ki gondol énrám? Vége... nincs bűnjel!” És nevetett. Igen, később emlékezett rá, hogy idegesen, hangtalanul nevetett egész idő alatt, amíg a téren keresztülment. De mikor a K... fasorba ért, ahol tegnapelőtt a kislánnyal találkozott, hirtelen elment a jókedve. Egészen más gondolatok tolakodtak fel benne. Most egyszerre azt érezte, hogy szörnyen utál a pad előtt elmenni, amelyiken akkor ült, és úgy elgondolkozott, mikor a lány már elment, és szörnyen kínos volna az is, ha a nagybajuszossal találkozna most, akinek a húszast adta. „Hogy az ördög akárhová tegye!”

Szórakozottan és haragosan tekintett körül menet közben. Minden gondolata egyetlen sarkalatos pont köré gyűlt, és érezte, hogy valóban ez az a sarkalatos pont, és ő szemtől szemben áll vele, két hónap óta most először.

Elöntötte a méreg. „Ördög vigye! Jól kezdődik. Ez aztán jól kezdődik! Ördög vigye azt a lányt is, meg az egész új életet! Micsoda ostobaság, Uramisten!... És mit össze nem hazudtam ma, mennyi gyalázatosságot műveltem! Aljasul hízelegtem, komédiáztam annak a nyomorult Ilja Petrovicsnak! Eh mit, badarság! Fütyülök valamennyiükre, meg arra is, hogy hízelegtem és komédiáztam! Nem ez a fontos. Nem ez!”

Hirtelen megtorpant. Kínosan meglepte és elképesztette ez az új, váratlan és hallatlanul egyszerű kérdés.

„Ha igazán tudatosan tetted, amit tettél, és nem bolond fejjel, ha valóban határozott, világos célod volt, miképp lehetséges, hogy mindeddig még csak bele se pillantottál abba az erszénybe, nem is tudod, mennyi pénzed van, mi az, amiért ezt a sok kínt magadra vállaltad, amiért ilyen aljas, ocsmány, undorító dologra vállalkoztál világos ésszel? Hiszen éppen most, az előbb, vízbe akartad dobni az erszényt, meg a többit, amit ugyancsak meg se néztél... Hogy lehet ez?”

Pedig így van, pontosan így van. Egyébiránt ezt már előbb is tudta, a kérdés nem volt új. És éjjel, amikor elhatározta, hogy a vízbe dob mindent, egy pillanatig se habozott, semmi ellenkezés nem volt benne, úgy határozta el, mintha így volna rendjén, nem is lehetne másképpen. Ezt jól tudta, pontosan emlékezett rá, sőt, már tegnap, amikor a láda mellett guggolt, és a tokokat kiemelte, már akkor majdnem elhatározta ezt. Igen, így van!

„De csak azért, mert nagyon beteg vagyok - állapította meg végül komoran -, agyongyötröm, kínozom magamat, úgyhogy már nem is tudom, mit csinálok... Tegnap is, meg tegnapelőtt, és azóta mindig így kínozom magamat... De kigyógyulok belőle, és akkor nem lesz több önkínzás... No és ha sose gyógyulok ki teljesen? Úristen, hogy unom az egészet!” Csak ment előre megállás nélkül. Borzasztóan szerette volna elterelni a gondolatait, de nem tudta, mit csinálhatna, mihez foghatna? Egy új, leküzdhetetlen érzés lepte meg, és percről percre mindinkább erőt vett rajta: mérhetetlenül, szinte testileg undorodott mindentől, ami elébe került, vagy körülötte volt, konok, ingerült, gyűlölettel vegyes undor emésztette. Utálta a szembejövőket, már az arcukat, járásukat, mozgásukat is. Akármelyiket le tudta volna köpni, és ha valaki szólni talál hozzá, talán meg is harapja...

Mikor a Kis Néva partjára ért, a Vasziljevszkij-szigeten, a hídnál hirtelen megállt. „Ott, abban a házban lakik... De mi ez? Hát Razumihinhez jöttem? Már megint ugyanaz a história... És igazán kíváncsi vagyok: szándékosan jöttem-e ide, vagy csak úgy mentem, és ide értem? No, mindegy. Hiszen megmondtam... tegnapelőtt... hogy azután, másnap elmegyek hozzá. El is megyek, miért ne? Mintha ezentúl nem mehetnék hozzá...”

Felment a negyedik emeletre Razumihinhez.

Otthon találta a szobácskájában, dolgozott, írt valamit, ő maga nyitott ajtót. Négy hónapja nem látták egymást. Razumihin elnyűtt, rongyos házikabátban volt, papuccsal a meztelen lábán, kócosan, mosdatlanul, borotválatlanul. Meglepetten nézett rá.

- Te vagy az? - csodálkozott, és tetőtől talpig végignézte barátját. Aztán elhallgatott, és füttyentett egyet.

- Hát ilyen rosszul állunk? Hisz te még rajtam is túlteszel elegancia dolgában - folytatta Raszkolnyikov rongyait nézve. - No, ülj le, biztosan elfáradtál. - És mikor az lerogyott a viaszosvászonnal bevont, még az övénél is rosszabb díványra, barátja rögtön látta, hogy beteg.

- Hisz te komolyan beteg vagy, hallod-e? - Megfogta a pulzusát, de Raszkolnyikov elrántotta a kezét.

- Hagyd... Azért jöttem... arról van szó, hogy egyetlen leckeórám sincs... meg akartalak kérni... különben nem kell, nem is akarok tanítani...

- Ide hallgass, hiszen te félrebeszélsz - mondta Razumihin, és most már erősen figyelte.

- Nem igaz, tudom, mit beszélek! - Raszkolnyikov felállt a díványról. Mikor idejött, nem gondolt arra, hogy szemtől szembe kell állnia barátjával. De most mindjárt, az első pillanatban érezte, tapasztalta, hogy semmit se kíván kevésbé, mint szemtől szembe állni akárkivel is a kerek világon. Elöntötte az epe. Le tudta volna harapni a tulajdon fejét mérgében, amiért ezt a küszöböt átlépte.

- Isten áldjon! - mondta hirtelen, és indult az ajtóhoz.

- Hogy az ördög... megállj, hé, te csudabogár!

- Hagyj békén - ismételte Raszkolnyikov, és megint elrántotta a kezét.

- De hát akkor mi a manónak jöttél ide? Meghibbantál? Hisz ez... majdnem sértés. Nem eresztlek el.

- Ide hallgass: azért jöttem hozzád, mert nem ismerek kívüled senkit, aki segíthetne... elkezdeni... mert te jobb vagy, mint más... vagyis okosabb, meg tudod ítélni... De most látom, hogy nem kell semmi... érted, semmi a világon... senki segítsége, részvéte... Majd én... magam... No, elég! Hagyjatok békén!

- Egy percig várj, te csudabogár! Tisztára megőrültél. Felőlem csinálj, amit akarsz. Ide figyelj: leckeórám nekem sincs, és különben is: fabatkát sem ér. De van az Ócskáspiacon egy Heruvimov nevű könyvárus, az is ér annyit, mint a leckeórák. És most már el nem cserélném öt kereskedőcsemetéért. Különféle irományokat ad ki, meg természettudományos füzetecskéket... tyű, de kapósak! Már a címük minden pénzt megér! Látod, te mindig azt hangoztattad, hogy ostoba vagyok; istenuccse, butábbak is vannak nálam, barátom! Becsúsztam a vezetésbe is. Ő maga nem sokat konyít a dologhoz, én meg, persze, biztatom. Ide nézz, itt ez a német szöveg, valamivel több, mint két ív... szerintem a legnagyobb sületlenség, szélhámosság. Röviden: azt a kérdést vizsgálja, hogy ember-e az asszony, vagy nem? És persze, ünnepélyesen kimutatja, hogy igenis, ember. Heruvimov a nőkérdést kívánja szolgálni vele, én fordítom neki. Ezt a két és fél ívet kihúzza hatra, hozzáköltünk féloldalnyi hatásos címfelírást, és fél rubelért vesztegetjük. Elkapkodják! Nekem fizet a fordításért ívenként hat ezüstrubelt, szóval, az egészért tizenötöt, amiből hatot felvettem előre. Ha ezzel megvagyunk, a cethalról fordítunk valamit, a'' Confessions ''második részéből is kiszemeltünk egy unalmas elmefuttatást, azt is lefordítjuk. Heruvimovnak azt mondta valaki, hogy Rousseau olyanféle, mint Ragyiscsev, és én persze, nem cáfolom meg, vigye el az ördög. Nos, lefordítod ennek az ''Ember-e az asszony?-''nak a második ívét? Ha igen, hát máris viheted a szöveget, adok hozzá tollat, papirost, minden kincstári, és kapsz három rubelt, én a hat rubelt az első és második ívre vettem fel, ebből tehát három téged illet. Ha megcsináltad a fordítást, még hármat kapsz. És nehogy ezt valamiféle szívességnek tekintsd, kérlek. Ellenkezőleg: mihelyt most beléptél, rögtön azon kezdtem gondolkodni, hogy mi hasznodat vehetném? Először is a helyesírás nem erős oldalam, másodszor a némettudásom elég schwach, úgyhogy nagyrészt magam költöm a szöveget, és azzal vigasztalódom, hogy így jobb lesz. De hát ki tudja, talán nem is lesz jobb, talán rontok rajta... No, viszed vagy nem?

Raszkolnyikov felvette a német szöveg lapjait az asztalról, fogta a három rubelt, és egy árva szót se szólt, kiment. Barátja csodálkozva nézett utána. De ahogy az első lépcső aljára ért, hirtelen megfordult és visszament, az asztalra tette a lapokat meg a pénzt, és megint ugyanúgy, szó nélkül, kiment.

- Hallod-e, hisz te elmebeteg vagy! - üvöltött rá most már dühödten Razumihin. - Micsoda komédia ez! Egészen megzavarod az embert... Akkor minek jöttél, az ördög bújjon beléd!

- Nem kell... fordítás... - mormogta Raszkolnyikov már a lépcsőn.

- Hát mi kell, te nyavalyás? - kiabált utána felülről Razumihin, de ő csak ment tovább.

- Hé te, hol lakol?

Semmi válasz.

- Eriggy a pokolba.

Raszkolnyikov akkorra már lenn volt az utcán. A Miklós hídon igen kellemetlen eset térítette teljesen magához. Egy hintó kocsisa ostorral végigvágott a hátán, mert majdnem a lovak alá került, pedig rákiáltott háromszor vagy négyszer is. Az ostorcsapás aztán úgy felbőszítette Raszkolnyikovot, hogy amikor félreugrott a korláthoz (mert miért, miért nem, a kocsiút közepén ment és nem a gyalogjárón), dühösen vicsorgatta és csattogtatta a fogát. Körülötte persze hangosan nevettek az emberek.

- Úgy kell neki!

- Valami csavargó!

- Ismerjük az ilyet, részegnek teszi magát, készakarva a kerekek alá bújik, aztán te tartsd a hátadat.

- Igen, ez üzlet nekik, uram, egész jó üzlet.

Raszkolnyikov a korlátnál állt, és elképedve, haragosan bámult a távolodó kocsi után, s közben a hátát dörzsölgette. Egyszer csak érzi, hogy pénzt csúsztatnak a kezébe. Felnéz: egy éltes kereskedőné áll ott, főkötővel a fején, kecskebőr cipővel a lábán, meg egy kalapos, zöld napernyős kislány, nyilván a leánya. „Fogd, bátyuska, Krisztus nevében!” Elvette a pénzt, és a nők továbbmentek. Egy húszkopejkás volt. Nem is csoda, ruhája és egész külseje olyan volt, hogy könnyen nézhették közönséges koldusnak, a húszast pedig, a bőkezű adományt valószínűleg az ostorcsapásnak köszönhette, az indította meg a szívüket.

Markában szorongatta a pénzt, továbbment; vagy tíz lépéssel odább bekanyarodott a Néva, a palota felé. Az ég teljesen felhőtlen volt, a víz majdnem kék, ami ritkaság a Néván. A székesegyház kupolája csak úgy ragyogott, sehonnan se látni olyan szépen, mint a hídnak erről a pontjáról, mintegy húsz lépésre a kápolnától - és most, a tiszta levegőben minden díszítését meg lehetett különböztetni. Fájdalma enyhült, el is felejtette, hogy megütötték. Egy nyugtalanító és nem egészen világos gondolat kötötte le minden figyelmét. Megállt, és hosszan, merően nézett a messzeségbe. Ez a hely különösen ismerős volt neki. Mikor az egyetemre járt, sokszor, talán százszor is megtörtént, hogy éppen itt megállt - rendesen hazamenet -, és elnézte a valóban nagyszerű képet. Szinte megdöbbentette, hogy minden alkalommal ugyanaz a bizonytalan és megfejthetetlen érzés támad benne. Nem értette, miért, de a felséges panoráma hidegséget lehelt rá, az ő számára süket és néma volt a pompás kép. Sokszor gondolkodóba ejtette ez a megmagyarázhatatlan, komor benyomás, de a rejtély megoldását, mivel nem bízott magában, későbbre halasztotta. Most egyszerre élesen emlékezett mindezekre a régi kérdésekre és töprengésekre, és úgy rémlett, hogy nem véletlenül elevenedtek fel benne éppen most. Már maga az is megdöbbentően furcsának tetszett, hogy ugyanazon a helyen állt meg, mintha azt hinné, hogy ugyanarról fog gondolkozni, ugyanazok a kérdések, látnivalók érdeklik majd most is, mint ezelőtt... nem sokkal. Nevetni tudott volna, de kínosan elszorult a melle. Micsoda végtelen mélységben látta most - valahol lenn, a lába alatt, már-már alig kivehetően ezt a múltat, a régi gondolatokat, talányokat, kérdéseket, benyomásokat, ezt az egész panorámát, magamagát és mindent, ami volt... Mintha felszállott volna a magasba, és mindent elvesztene a szeme elől. Önkéntelen mozdulatot tett, és megérezte markában a pénzdarabot. Szétnyitotta ujjait, előbb mereven nézte a pénzt, aztán egy karlendítéssel a vízbe hajította, és megfordult, hazafelé indult. Mintha ollóval vágta volna el magát mindentől és mindenkitől abban a pillanatban.

Estefelé került haza, tehát jó hat óra hosszat járkált. Hogy hol, milyen úton ment hazáig, nem emlékezett rá. Levetkőzött, és egész testében remegve, mint a nagyon meghajszolt ló, végigdőlt a díványon, magára húzta köpönyegét, és rögtön elnyomta az álom.

Sűrű éjjeli homály volt már, amikor valami irtózatos kiáltozásra felriadt. Úristen, micsoda kiabálás! Ilyet még soha életében nem hallott! Hajmeresztő hangok, üvöltözés, jajgatás, fogcsikorgatás, sírás és ütleg, szitok... Elképzelni se tudott volna ilyen eszeveszett dühöngést. Rémületében feltámaszkodott, felült, szinte pillanatonként elalélva kínjában. De a verekedés, jajgatás, szitkozódás csak erősödött. És akkor, a legnagyobb megdöbbenésére, hirtelen meghallotta a háziasszony hangját. Ő jajgat, óbégat, sivalkodik, könyörög, és sietve, fulladozva kilök egy-egy szót, amit nem lehet megérteni, rimánkodik, de miért? Bizonyára azért, hogy ne üssék már, mivel kegyetlenül ütötték-verték ott a lépcsőn. A másiknak a hangját - aki ütötte - úgy eltorzította a dühödt indulat, hogy már csak hörgés volt, de az is mondott valamit, éppen olyan hadarva, érthetetlenül fulladozva. Raszkolnyikov remegett, mint a falevél. Ráismert a hangra, Ilja Petrovics hangja! Ilja Petrovics itt van, és a háziasszonyt üti meg rugdossa, és fejét odaveri a lépcsőhöz - tisztán hallani a jajgatásán, a koppanásokon. De hát mi ez? Felfordult a világ? Hallatszott, ahogy az egész lépcsőházban, minden emeleten kicsődülnek az emberek. Hallotta a hangokat, felkiáltásokat, jöttek-mentek, dobogtak, ajtót csapkodtak, futkostak. „De hát miért, miért? És hogy lehetséges ez?” - hajtogatta magában, és most komolyan azt hitte, hogy megháborodott. De nem, nem, nagyon is tisztán hall mindent!... De hiszen, ha így van, akkor őhozzá is bejönnek, okvetlenül... „Mert akkor... azért jöttek, bizonyosan a tegnapi miatt van minden... jóságos ég!” Be akarta kampózni az ajtót, de a keze nem mozdult... és úgyis hiába! A rémület jéghidegen szorongatta a mellét, megdermesztette, majd halálra kínozta... Míg végre, úgy tíz perc múlva, szűnni kezdett az iszonyú zenebona, a háziasszony nyöszörgött, sóhajtott, Ilja Petrovics még mindig fenyegette, szidta... aztán ő is elhallgatott. Igen, már nem hallani... „Talán elment! Uram, Teremtőm!” Igen, a háziasszony is elmegy, még mindig nyög, siránkozik... most becsapta az ajtót odalenn... A sok nép is elszéled, bemennek a lépcsőről a lakásukba - szörnyülködnek, vitatkoznak, egymás szavába vágnak, hol kiabálnak, hol suttognak. Sokan lehetnek, majdnem az egész ház összeszaladt. „De hát lehetséges ez, édes Istenem? És miért jött ide, mit akart?”

Visszahanyatlott a díványra, kimerülten, de már nem tudta behunyni a szemét, úgy feküdt vagy fél óra hosszat, olyan kínban, olyan irtózatos félelemben, amihez foghatót még sose érzett. Egyszerre éles világosság támadt a szobában, Nasztaszja jött be gyertyával, egy tányér levest hozott. Vizsgálódva nézte a diákot, és mikor látta, hogy nem alszik, a gyertyát az asztalra tette, és lerakta, ami nála volt: kenyeret, sót, tányért, kanalat.

- Tegnap óta nem ettél. Egész nap csavarogtál, pedig tör a láz, látom.

- Nasztaszja... miért ütötték a háziasszonyt?

A lány rábámult.

- Ki ütötte?

- Most az előbb... tán fél órája, Ilja Petrovics, a rendőrtiszt, itt a lépcsőn... De miért ütötte-verte annyira? És... minek jött ide?

Nasztaszja nem szólt, csak nézte, elkomolyodva. Raszkolnyikovnak már-már kínos volt ez a figyelmes vizsgálás, nem is csak kínos: félelmes.

- Miért hallgatsz? - kérdezte végre gyenge hangon, bátortalanul.

- A vér - mondta nagy sokára Nasztaszja halkan, mintegy magamagának.

- Vér! Micsoda vér? - Raszkolnyikov elsápadt, és a falhoz húzódott, de ő csak nézte tovább, szótlanul.

- Senki se ütötte a háziasszonyt - jelentette ki aztán szigorúan, határozottan. Raszkolnyikov csak nézett rá, lélegzetét visszafojtva.

- De hiszen hallottam... nem aludtam... ültem itt az ágyban - mondta aztán még bátortalanabbul. - Sokáig hallgattam... itt volt a felügyelőhelyettes... kiszaladtak minden lakásból a lépcsőre... az egész ház...

- Senki se volt itt. Csak a vér zajong benned. Mikor megsűrűsödik, és nincs útja, csomósodni kezd... akkor jönnek az ilyen rémlátások... Eszel valamit, mi?

Nem felelt. A lány meg csak állt ott, nézte, és nem ment ki.

- Inni adj... Nasztaszjuska.

Nasztaszja lement, és két perc múlva már hozta is a vizet, fehér agyagkorsóban, de hogy azután mi történt, Raszkolnyikov már nem tudta. Csak arra emlékezett, hogy lenyelt egy korty hideg vizet, a mellére is ömlött pár csepp a korsóból. Aztán megint elvesztette eszméletét.

3

De nem volt mindig eszméletlen a betegsége ideje alatt; lázas állapot volt ez, hol hallucinált, hol majdnem feleszmélt. Sok mindenre visszaemlékezett később. Néha mintha rengeteg ember tolongott volna körülötte, hogy megragadják és elhurcolják valahová, őróla vitatkoztak, veszekedtek egymással. Aztán meg hirtelen maga maradt a szobában, mind kimentek, féltek tőle, csak néha nyitották be egy résnyire az ajtót, és benéztek, fenyegették, egymás közt beszéltek valamiről, kinevették, ingerelték. Nasztaszját sokszor látta az ágya mellett, és még valaki volt ott, nagyon ismerősnek tetszett, de hogy kicsoda, nem tudta kitalálni, és emiatt erősen bánkódott, még sírt is. Néha úgy rémlett előtte, hogy legalább egy hónapja fekszik már, máskor meg - hogy ugyanaz a nap van még mindig. Azt... tökéletesen elfelejtette, viszont pillanatonként eszébe jutott, hogy valamiről megfeledkezett, amiről nem szabad megfeledkeznie - és ezen rágódott, kínlódott, erőltette az eszét, nyögött, dühöngött vagy irtózatos, elviselhetetlen rémület tört rá. Olyankor felugrott, és menekülni akart, de valaki erővel lefogta, és akkor visszaesett a bénultságba, eszméletlenségbe. Mígnem végtére egészen feleszmélt. Ez egy reggel történt, tíz órakor. Ebben az órában, ha szép idő volt, a nap hosszú fénysávot vetett a jobb oldali falra, és megvilágította az ajtó melletti szegletet. Nasztaszja állt az ágya mellett és még valaki: egy tökéletesen idegen ember, aki nagyon kíváncsian nézegette őt. Fiatal ember volt, rövid szakállú és kaftános, kereskedelmi alkalmazottnak látszott. A félig nyitott ajtón éppen akkor kukucskált be a háziasszony. Raszkolnyikov feltámaszkodott.

- Ki ez, Nasztaszja? - kérdezte a fiatalemberre mutatva.

- Ni csak! Felébredt!

- Felébredt az úr - visszhangozta az idegen. A háziasszony, mikor látta, hogy a beteg feleszmélt, nyomban becsukta az ajtót, és eltűnt. Félénk teremtés volt, nehezére esett minden beszélgetés, magyarázat. Negyven évet számlált, gömbölyű volt és kövér, fekete szemöldökű, fekete szemű, fekete hajú, jóságos a kövérségtől, lustaságtól, és nagyon csinos. De szégyenlősebb a kelleténél.

- Maga... kicsoda? - kérdezte a beteg, most már a kereskedelmi alkalmazotthoz fordulva. De ebben a pillanatban sarkig tárult az ajtó, és kicsit előregörnyedve, mivel nagyon is nagyra nőtt - belépett Razumihin.

- Átkozott hajófülkéje! - lármázott. - Mindig beverem a fejemet. És ezt lakásnak nevezik! No, öregem, hát felébredtél? Pasenykától hallom.

- Most, ebben a percben - mondta Nasztaszja.

- Felébredt az úr - ismételte megint a fiatalember, szerény kis mosollyal.

- És ön, uram, kinek méltóztatik lenni? - kérdezte tőle Razumihin. - Mert én, bátorkodom közölni, Vrazumihin vagyok és nem Razumihin, ahogy általában tisztelnek, egyetemi hallgató és nemesifjú, a házigazda jó barátja. És ön, uram?

- Én az irodánkban vagyok alkalmazott, kérem tisztelettel, Selopajev kereskedőnél, üzleti ügyben küldtek.

- Parancsoljon ide ülni erre a székre - mondta, és ő maga a másikra ült, az asztal túlsó oldalán. Most már Raszkolnyikovhoz fordult. - Okosan tetted, fiam, hogy felébredtél, negyedik napja jóformán nem eszel, nem iszol. Igaz, hogy egy-két kanálka teát azért beléd öntöttünk. Zoszimovot kétszer is elhívtam hozzád. Emlékszel Zoszimovra? Alaposan megvizsgált, és mindjárt azt mondta, hogy semmiség az egész... valami vértolulás a fejedben. Idegeid bolondoznak egy kicsit, a rossz táplálkozás, azt mondja, keveset szalonnáztál, ez az oka a bajodnak, de semmi, elmúlik, felszívódik. Zoszimov pompás fickó. Jól megfogta a dolgot. Nos, uram, nem akarom önt tartóztatni - fordult megint az alkalmazotthoz. - Lesz szíves közölni velünk, hogy milyen ügyben jött? Mert tudd meg, Rogya fiam, hogy annak az irodának már másodszor tetszik ideküldeni, először nem ez az úr volt itt, hanem egy másik, azzal jól megértettük egymást. Ki volt itt ön előtt?

- Tegnapelőtt, azt tetszik gondolni? Igenis, Alekszej Szemjonovics volt itt, ő is az irodánkban található, kérem tisztelettel.

- Mintha az valamivel értelmesebb lett volna, mint ön, nem gondolja?

- De igen, uram, ő komoly ember.

- Látja, ez derék. Szóval, folytassa csak.

- Kérem tisztelettel, Afanaszij Ivanovics Vahrusin, akiről bizonnyal méltóztatott már hallani, a kedves mamácska kérésére átutalást eszközölt az irodánk útján - kezdte az alkalmazott, most már egyenesen Raszkolnyikovhoz fordulva. - Amennyiben eszméletén méltóztatik lenni, kézbesítem önnek a harmincöt rubelt, amit Afanaszij Ivanovics Szemjon Szemjonovicsnak átutalni méltóztatott ugyanolyan módon, mint előző alkalommal. Méltóztatik ismerni?

- Igen... tudom már... Vahrusin - mormogta Raszkolnyikov elgondolkodva.

- Hallja: ismeri Vahrusin kereskedőt! - kiáltott fel Razumihin. - Hogyne volna eszméletén! Egyébiránt most látom, hogy ön is értelmes ember. Nos, uram, az okos szót öröm hallgatni.

- Igenis, Vahrusin, Afanaszij Ivanovics, ugyanaz, aki a kedves mamácska kérésére egy ízben már ugyanilyen módon átutalt önnek, most sem tagadta meg a kérést, és levélileg felkérte a napokban Szemjon Szemjonovicsot, hogy fizessen ki önnek harmincöt rubelt a továbbiak reményében.

- Ejnye, ez a „továbbiak reményében” remekül hangzott. Meg a kedves mamácska se rossz. Nos, mi a véleménye, teljesen eszén van, vagy még nem teljesen?

- Az én véleményem? Ugyan már, édes uram! Csak amennyiben még alá kellene írni!

- Majd odafirkantja a nevét. Mit hozott? Nyugtakönyv talán?

- Igenis, nyugtakönyv, parancsoljon, uram.

- Adja ide. No, Rogya, ülj fel, majd támogatlak. Kanyarítsd ide a Raszkolnyikovot, nesze a toll, fiam, a pénz most édesebb nekünk a csurgatott méznél.

- Nem kell - mondta a beteg, és eltolta a tollat.

- Mi az, hogy nem kell?

- Nem írom alá.

- A fenébe. Aláírás nélkül nem megy.

- Nem kell... pénz...

- Még hogy nem kell! Hazudsz, barátom, én tanúskodom róla! Ne aggódjék, kérem, ezt csak úgy... megint elkalandozott. Egyébiránt megcsinálja ébren is, ami azt illeti... Ön, látom, értelmes ember, majd ketten vezetjük, vagyis egyszerűen megfogjuk és vezetjük a kezét, úgy majd aláírja. No, gyerünk...

- Kérem tisztelettel, én eljöhetek máskor.

- Dehogyis, mért fárasszuk. Ön értelmes ember... No, Rogya, ne tartóztasd vendégünket... látod, siet... - És komolyan meg akarta fogni a kezét, hogy vezesse.

- Hagyd, majd én magam... - mormogta Raszkolnyikov, és fogta a tollat, aláírta a nyugtát. Az alkalmazott letette a pénzt, és elment.

- Bravó! És most, fiam, talán eszel valamit?

- Eszem.

- Van egy kis leves?

- Tennapi - felelte Nasztaszja, aki egész idő alatt ott állt.

- Krumplileves rizskásával, mi?

- Krumplileves rizskásával.

- Kívülről tudom már. No, hozd be, és teát is adj!

- Hozom.

Raszkolnyikov csodálkozva és valami tompa, oktalan félelemmel figyelt mindent. Eltökélte, hogy hallgat és vár: megvárja, mi történik. „Ez már nem lázálom - gondolta -, ez már valóság.”

Két perc se telt bele, és Nasztaszja hozta a levest, és azt mondta, a tea is készül. A leveshez két tányért adott, meg só- és borstartót, mustárt a főtt marhahúshoz, szóval, minden hozzávalót, amit Raszkolnyikov már régen nem látott az asztalán. Az abrosz is tiszta volt.

- Te, Nasztaszja, nem ártana, ha Praszkovja Pavlovna két üveg söröcskét is idevarázsolna nekünk. Iszunk, tisztelt uram!

- Azt a kópé mindenedet! - mormogta a lány, és kiment, hogy teljesítse a parancsot.

Raszkolnyikov csak nézett elképedve, feszült figyelemmel. Barátja közben átült hozzá a díványra, és - esetlenül, mint egy medve - bal karjával átfogta, felemelte a fejét, noha ő maga is fel tudott volna ülni, jobbjával szájához vitte a kanál levest, és óvatosságból többször is megfújta, nehogy megégesse. De a leves éppen csak langyos volt. Raszkolnyikov mohón lenyelt előbb egy kanállal, aztán még eggyel és még eggyel, de barátja pár kanál után megállt, és kijelentette, hogy a továbbit illetően Zoszimovtól kell tanácsot kérni.

Nasztaszja behozta a sört.

- Tea is kell?

- Kell.

- No, igyekezz avval a teával, ahhoz talán nem is vesszük igénybe az orvosi kart. Itt a söröcske is! - Razumihin visszaült a helyére, maga elé húzta a levest meg a marhahúst, és nekilátott olyan étvággyal, mintha három napja nem evett volna.

- Látod, Rogya fiam, mindennap így megebédelek most itt nálatok, háziasszonyod, Pasenyka jóvoltából - dünnyögte, amennyire hússal tele szája engedte. - Szívvel-lélekkel vendégel. Én természetesen nem követelőzöm, de nem is utasítom vissza. No, itt van már Nasztyenka a teával. Ez aztán gyorsan mozog! Iszol sört, Nasztyenka?

- Még mit nem, te pernahajder!

- Hát teát?

- Teát, azt kérek.

- Tölts magadnak. Vagy várj, majd én kitöltöm. Ülj le az asztalhoz.

Mindjárt elrendezett mindent, teletöltötte előbb az egyik csészét, aztán a másikat, majd abbahagyta a falatozást, és átült megint a díványra. Bal karjával felemelte a beteg fejét, mint az imént, és kanalanként töltögette szájába a teát, s közben szüntelenül és hallatlan buzgalommal fújogatta, mintha ez volna a gyógyulás legfontosabb mozzanata. Raszkolnyikov hallgatott, nem ellenkezett, bár elég erősnek érezte magát. Nemcsak hogy segítség nélkül felülni és a kanalat, csészét megfogni, de talán járni is tudott volna már. De valami furcsa, szinte állati ravaszságból jobbnak látta egyelőre titkolni az erejét, úgy tenni, mintha nem értene mindent, és közben kitudni, kilesni, mi történik? Viszont mégsem bírta egészen leküzdeni émelygését: talán a tizedik kanál után hirtelen kiszabadította a fejét, és kelletlenül eltolta a kanalat, hátrahanyatlott a párnájára. Ágyában most igazi párnák voltak - puha, tiszta huzatos párnák, ezt is régen észrevette, és fontolgatta, hogy mit jelenthet.

- Málnalekvárt is kérünk ma Pasenykától - mondta Razumihin, visszaülve helyére a leveséhez, söréhez -, italt készítünk belőle a betegünknek.

- És honnan kerítsen neked málnát, mi? - kérdezte Nasztaszja, aki szétterpesztett öt ujján tartotta a csészealjat, és szájában egy darabka cukron szűrte át a teát.

- Málnát a boltban kap, drágaságom. Látod, Rogya, egész hosszú história zajlott le itt, amiről te nem tudsz. Mikor olyan csúfosan faképnél hagytál, és címedet se mondtad meg, dühbe gurultam, és elhatároztam, hogy felkutatlak és megbüntetlek. Már aznap munkához is láttam. Talpaltam, kérdezősködtem, talpaltam, kérdezősködtem. Ezt a mostani címedet elfelejtettem, vagy dehogyis, sohase tudtam, hát nem felejthettem el. A régi lakásod meg, annyit tudtam, hogy a Pjaty Uglovnál volt, valami Harlamov házban. Kiderült, hogy nem Harlamov, hanem Buch... így eltéveszti az ember! No, megharagudtam, és fogtam magam, lesz, ami lesz, elmentem a címnyilvántartóba, és képzeld csak: két perc alatt kikerestek. Számon tartanak!

- Számon tartanak?

- Azám! Kobeljev tábornokot is keresték éppen akkor, de sehogy se tudták megtalálni. No, sokat mesélhetnék, de most csak annyit, hogy amint ide bedugtam az orromat, tüstént megismerkedtem összes dolgaiddal. Mindent tudok rólad, barátom, mindent, Nasztaszja a tanúm. Megismertem Nyikogyim Fomicsot, Ilja Petrovicsot is láttam, ismerem a házmestereket és Zamjotov Alekszandr Grigorjevics fogalmazó urat, az itteni kerületi kapitányságon, no és végül megismertem Pasenykát... ez a koronája mindennek. Nasztaszja is tudja, hogy...

- Ujjára tekerte - mormogta a lány csintalan mosollyal.

- És kegyedet is ráadásul, Nasztaszja Nyikiforovna.

- Azt a kutya mindenedet! - kiáltott rá Nasztaszja, és kirobbant belőle a hahota. Aztán, mikor abbahagyta, még hozzátette: - Nem is Nyikiforovna vagyok, hanem Petrovna.

- Tudomásul vétetik, hölgyem. Szóval, Rogya, hogy ne szaporítsam hiába a szót, előbb az volt a szándékom, hogy villamos áramot bocsátok itt szét mindenfelé, és egy csapásra kiirtom az előítéleteket, de Pasenyka győzött. Micsoda charmante teremtés! Nem is álmodtam!... Te mit gondolsz, mi?

Raszkolnyikov nem szólt, de egy pillanatra se vette le róla nyugtalan tekintetét, és most is konokul, merőn nézte.

- Így hát nagyon is rendben vagyunk - folytatta Razumihin, barátja hallgatásával nem is törődve, sőt, majdnem úgy, mintha annak válaszát erősítené meg - ...minden tekintetben.

- Ó, te szemtelen! - fakadt ki Nasztaszja, akinek szemmel láthatólag gyönyörűség volt ez a beszélgetés.

- Nagy kár, öregem, hogy mindjárt az elején nem jól fogtad meg a dolgot. Egészen másként kellett volna bánnod vele. Hiszen, hogy úgy mondjam, tökéletesen kiszámíthatatlan jellem. No de a jellemről majd aztán beszélünk... Már az is például, hogy az ebédküldést be merte szüntetni... hogy juthattatok idáig? Vagy mondjuk, az a váltó? Elment az eszed, hogy váltókat irkálsz alá, mi? Meg a házassági terv, amikor a leánya, Natalja Jegorovna még élt... Mindent tudok! No de látom, kényes témát érintettem, bocsáss meg, szamár vagyok. Apropó... szamárság! Elhiszed nekem, fiam, hogy Praszkovja Pavlovna egyáltalában nem olyan ostoba, amilyennek első pillanatban látszik, mi?

- El... - nyögte ki nagy nehezen Raszkolnyikov, félrepillantva, mert úgy gondolta, hogy okosabb folytatni a beszélgetést.

- Ugye, jól mondom? - kiáltott fel Razumihin örömmel, hogy végre feleltek neki. - Bár azért okosnak sem okos éppen, igaz? Tökéletesen kiszámíthatatlan. Én se igazodom el rajta egészen, bevallom neked... Legalább negyvenéves, de harminchatnak mondja magát, amihez kétségtelenül joga van. Egyébiránt, esküszöm, hogy tisztán szellemiekre alapítom az ítéletemet, hogy úgy mondjam, metafizikára. Most aztán olyan rébusszal bíbelődhetünk, barátom, hogy ahhoz képest a te algebrád gyerekjáték. Egy mukkot se értek belőle! No de, vigye a manó. Rövidre fogom: mikor látta, hogy otthagytad az egyetemet, és se tanítványod nincs már, se ruhád, és a kisasszony halála után nem volt oka továbbra is rokoni alapon kezelni téged, hát megijedt. Mivel te behúzódtál az odúba, nem tartottad vele a régi barátságot, azt eszelte ki, hogy elzavar a szobádból. Régen tervezte már ezt, csak a váltót sajnálta. No meg, te magad mondtad neki, hogy a mamácskád kifizeti...

- Aljasság volt... anyám maga is jóformán alamizsnára szorul... hazudtam, csak hogy megtűrjenek itt, és enni adjanak - mondta most fennhangon, tisztán Raszkolnyikov.

- Nagyon okosan tetted. De ott a hiba, hogy megjelent a színen Csebarov udvari tanácsos úr, aki praktikus ember. Nélküle Pasenyka semmit se csinált volna, sokkal szégyenlősebb. Viszont a praktikus ember nem volt szégyenlős, legelőször is természetesen azt kérdezte: van e remény a váltó kifizetésére? Válasz: igen, mivelhogy van egy mamácska, aki százhuszonöt rubeles nyugdíjából kisegíti az ő Rogyáját, még ha szájától kell is elvonnia a falatot, és van egy testvérke, aki szolgálni is elmegy az öccse kedvéért. Erre alapította hát a tervet... Mit fészkelődöl annyira? Látod, fiam, ismerem minden titkodat, nemhiába tártad ki szívedet Pasenykának, amikor még rokoni kapcsolat volt köztetek, ezt most szeretettel mondom... Hiába, így van: a becsületes, érző szívű ember megnyilatkozik, a praktikus ember pedig beleharap, és aztán felfalja. Szóval, Pasenyka a váltót átengedte, bizonyos összeg fejében, ennek a Csebarovnak, aki viszont megindította az eljárást, nem volt szégyenlős. Mikor ezeket megtudtam, előbb őrá is villamos áramot akartam bocsátani, hogy lelkiismeretemet megnyugtassam, de akkorra már szépen megértettük egymást Pasenykával, ráparancsoltam tehát, hogy vessen véget az egész ügynek, szüntesse meg magát a forrást, és kezességet vállaltam érted. Hallod ezt, barátom, én kezeskedem érted! Elhívtuk Csebarovot, betömtük a száját tíz ezüstrubellel, és ide azt a papirost! Íme, van szerencsém bemutatni uraságodnak, be is van szakítva, annak rendje-módja szerint. Most már uraságod szava is elég.

Letette az asztalra az adósságlevelet. A beteg odapillantott, és egy szót se szólt, csak befordult a fal felé. Ez még Razumihinnek is rosszulesett.

- Látom, öregem, megint bolondot csináltam. Azt hittem, szórakoztat a fecsegésem, és csak az epédet kavartam fel.

- Te voltál az, akit nem ismertem meg lázas fejjel? - kérdezte Raszkolnyikov egy percnyi csönd után, anélkül, hogy hátrafordulna.

- Úgy van, sőt dühöngeni is méltóztattál miattam, különösen, amikor egyszer Zamjotovot ide hoztam.

- Zamjotovot? A fogalmazót? Minek...? - Raszkolnyikov hirtelen megfordult, és szinte belefúrta tekintetét.

- Mi bajod? Mért izgat annyira? Meg akart ismerni, ő maga mondta, hogy szeretne megismerni, mert sokat beszéltünk rólad... Különben honnan tudnám ezt mind? Pompás gyerek az, nagyszerű fickó... már tudniillik a maga nemében. Most nagy barátságban vagyunk, jóformán naponta találkozunk. Át is költöztem ide a kerületedbe. Nem mondtam még? Most hurcolkodom. Luizánál is voltam vele már kétszer. Tudod, ki az? Luiza Ivanovna, emlékszel vagy nem?

- Félrebeszéltem?

- Meghiszem azt! Elkódorgott az eszecskéd.

- És mit beszéltem?

- Jó kérdés! Hát amiről más hagymázas... No, fiam, ne vesztegessük az időt. Dologra.

Felállt és fogta a sapkáját.

- Mit beszéltem?

- Nézd csak! Nem tágít! Valami titkot féltesz tán, mi? Ne aggódj, fiam: a grófnéról egy szó sem esett. Annál többet emlegettél valami revolvert, fülönfüggőt meg nyakláncot és a Kresztovszkij-szigetet, nem tudom, miféle házmestert, és Nyikogyim Fomicsról meg a felügyelőhelyettesről, Ilja Petrovicsról is sokszor hallottunk. Azonkívül a tulajdon becses harisnyáid iránt is érdeklődni méltóztattál, mégpedig igen hevesen. Könyörögtél: a harisnyámat adjátok ide. A harisnyámat, százszor elmondtad. Zamjotov személyesen kutatott át minden zeget-zugot, és illatosított, gyűrűs kezecskéjével nyújtotta át uraságodnak azt a mocskot. Akkor végre megnyugodott uraságod, és éjjel-nappal kezében szorongatta a rongyokat, erővel se bírtuk elvenni. Fogadok, most is ott van valahol a paplan alatt. Meg valami nadrágrojtokért is rimánkodtál, mégpedig sírva. El nem tudtuk gondolni, micsoda nadrágrojt lehet? De semmi értelmeset nem tudtunk meg tőled... No de most aztán dologra, tisztelt uram. Itt ez a harmincöt rubel, tízet elveszek, és két órácska múlva elszámolok róla. Közben beugrok Zoszimovhoz, bár anélkül is régen itt kellene már lennie, mindjárt tizenkettő. Kegyed, Nasztyenka, távollétemben lesz szíves többször bepillantani hozzá, hátha inni akar, vagy egyéb kívánsága van... Pasenykával én magam közlöm most mindjárt, amit kell. Viszontlátásra!

- Csak „Pasenyka” neki! Ej, te pernahajder, te! - szólt utána Nasztaszja, aztán kinyitotta az ajtót, és fülelt, de nem állhatta meg, leszaladt ő is. Nagyon kíváncsi volt, mit beszél az asszonyával Razumihin, különben is látszott, hogy valósággal elbűvölte.

Mihelyt az ajtó becsukódott, a beteg ledobta a takarót, és szinte félőrülten kiugrott az ágyból. Égető, görcsös türelmetlenséggel várta, hogy végre kimenjenek, magára hagyják, és rögtön munkához láthasson. De mihez, milyen munkához? Most egyszerre nem tudta, mintha készakarva elfelejtette volna. „Uramisten! Csak egyet mondj meg: tudnak ezek mindent, vagy még nem sejtenek semmit? Hátha régen tudják, csak komédiáznak, ugratnak, amíg fekszem, aztán majd elibém állnak, és kijelentik, hogy réges-rég tudják, csak úgy tettek, mintha... De hát mit kell most csinálnom? Tessék, mintha szántszándékkal elfelejtettem volna, az imént tudtam, és most nem tudom...”

A szoba közepén állt, és kínos értetlenséggel nézelődött, az ajtóhoz ment, kinyitotta, fülelt. De nem, nem ezt akarta. Akkor hirtelen, mint aki végre észbe kap, a sarokba ugrott, a tapétalyukhoz, nekiállt átvizsgálni mindent, benyúlt a tapéta alá, kotorászott. De nem, ez sem az. A kályhához ment, kinyitotta, turkált a hamuban: ott voltak a nadrágcafatok meg a kitépett zsebbélés rongyai, úgy, ahogy akkor bedobta. Tehát senki se kutatott! Most eszébe jutott a harisnya, amelyről Razumihin beszélt az imént. Igen, ott volt a díványon, a paplan alatt, de úgy összemocskolódott, meggyűrődött, hogy Zamjotov semmit sem láthatott rajta.

„Hah! Zamjotov... rendőrség... Miért hívnak a rendőrségre? Hol az idézés? Jaj... összezavarom: ez nem most van. Akkor is a harisnyámat vizsgáltam, és azóta beteg voltam. De miért jött ide Zamjotov? Miért hozta el Razumihin? - motyogta erőtlenül, és megint leült a díványra. - Mi az? Még mindig hallucinálok? Vagy ez már valóság? Igen, ez már valóság... Ó, tudom már! Menekülni kell! Menekülni minél előbb, okvetlenül! De hová? És hol a ruhám? A csizmám sincs itt! Elrakták... eldugták... Értem már! A felöltőmet nem vették észre. És a pénz itt van az asztalon, hála istennek! A váltó is itt van... fogom a pénzt, és megyek, kiveszek valahol egy szobát, nem akadnak rám! Hát a címnyilvántartó? Megtalálnak! Razumihin megtalál. Jobb lesz egészen megszökni... sokkal messzebbre... Amerikába! Akkor fütyülhetek rájuk! Viszem a váltót is, hátha ott hasznát vehetem. És mit kell még elvinni? Azt hiszik, beteg vagyok! Nem is gyanítják, hogy járni tudok, hehehe! Kiolvastam a szemükből, hogy mindent tudnak! Csak a lépcsőn lejussak! És ha őrt állítottak oda, rendőröket? Mi az, tea? Ni csak, sör is maradt, fél üveggel, jó hideg!”

Felragadta az üveget, volt benne még egy egész pohárra való, gyönyörűséggel öntötte le a torkán, és mintha eloltotta volna vele a bensőjében égő tüzet. De alig egy perc múlva már fejébe szállt a sör, a hátán könnyű, kellemes borzongás futott végig. Lefeküdt, és magára húzta a paplant. Amúgy is beteges, zavaros gondolatai még inkább összekuszálódtak, és hamarosan könnyű, jótékony álom ereszkedett rá. Élvezettel kikereste fejének a legkényelmesebb helyet a párnán, beburkolózott a puha, vattás paplanba, amely rongyos diákköpenye helyére került, felsóhajtott, és mély, gyógyító álomba merült.

Arra ébredt fel, hogy valaki bejön hozzá. Kinyitotta szemét, és meglátta Razumihint, amint éppen kitárja az ajtót, és tétovázva megáll a küszöbön: bemenjen-e, nem-e?

Gyorsan felült a díványon, és ránézett, mint aki erőlteti az emlékezetét.

- Nem alszol már? No, megjöttem! Hozd azt a csomagot, Nasztaszja! - kiáltott le a lépcsőn. - Rögtön el is számolhatunk.

- Hány óra? - kérdezte Raszkolnyikov, és nyugtalanul nézett körül.

- Nagyot aludtál, barátom! Esteledik már, hatra jár, jó hat órát aludtál...

- Úristen, mit míveltem!

- Mi bajod? Váljék egészségedre! Hová sietsz? Tán találkára, mi? Időnk, az van most bőven. Három órája várok rád, kétszer is benéztem, de aludtál. Zoszimovnál is jártam kétszer, nincs otthon, de mindegy. Eljön mindenképpen, nincs semmi baj. A magam ügyecskéit is elintéztem közben. Ma hurcolkodtam, tudniillik, áthurcolkodtam mindenestül, a bácsikámmal együtt. Mivelhogy bácsikám is van már... Eh, vigye a manó! Ide azzal a csomaggal, Nasztyenka. Fogjunk hozzá... Hogy érzed magad, öregem?

- Egészséges vagyok, nincs semmi bajom... Régen itt vagy?

- Mondom, három órája várok rád.

- Jó, de előbb...

- Mi az, hogy előbb...

- Mióta jársz ide?

- Hisz elmondtam mindent pár órával ezelőtt. Nem emlékszel már?

Raszkolnyikov gondolkozott. Álomszerű volt minden, ami az imént történt. A maga erejéből nem is tudta felidézni, kérdőn tekintett a barátjára.

- Hm! Elfelejtetted, látom. Igen, sejtettem már akkor, hogy még mindig nem vagy egészen... No de ez a kis alvás jót tett... Komolyan mondom, meg is látszik rajtad. Ügyes gyerek vagy! Hát akkor kezdjük. Mindjárt eszedbe jut. Ide nézz, öregem!

Bontogatni kezdte a csomagot, szemmel látható érdeklődéssel.

- Ez már nagyon nyomta a szívemet, fiam, hidd el. Mert embert kell csinálnunk belőled. Rajta, legfelül kezdjük. Nézd meg ez a sipakot! - És kihúzott a csomagból egy egész rendes, de közönséges formájú, olcsó ellenzős sapkát. - Lesz szíves felpróbálni?

- Majd aztán, később - ellenkezett Raszkolnyikov, és bosszúsan elhárította.

- Ne ellenkezz, barátom, mert aztán már késő lesz. No meg este el se tudnék aludni, hiszen mérték nélkül vettem, csak úgy gondolomformán. Éppen jó! - diadalmaskodott, amikor rápróbálta. - Éppen a te méreted! A fejrevaló, pajtás, az öltözék legfontosabb darabja, hogy úgy mondjam, az ajánlás egy neme. Tolsztyakov barátom, valahányszor nyilvános helyen van, ahol a többi mind kalapban, sapkában áll, kénytelen levenni a fejfedőjét. Mindenki azt hiszi, hogy szolgalélek és azért, pedig egyszerűen restelli azt a verébfészket: szégyenlős természetű. Kegyed is nézze meg, Nasztyenka, íme, két fejék; egyik ez a palmerszton - és előhúzta a sarokból Raszkolnyikov elnyomorított kerek kalapját, amelyet miért, miért nem, palmersztonnak keresztelt -, a másik ez a pompás darab! No, mit gondoltok, mennyit adtam érte? - fordult a lányhoz, mikor látta, hogy a barátja nem szól.

- Húsz kopejkát bizonyosan elkértek érte...

- Húszat! Te csacsi! - tiltakozott felháborodva Razumihin. - Hisz egy húszasért még téged se lehet megkapni! Nyolcvanat adtam érte, azt is csak mivel már viselt. És van egy feltétel: ha elhordtad, jövőre újat adnak, ingyen, bizony isten. Nos, tisztelt uram, most következik az Amerikai Egyesült Államok, ahogy a gimnáziumban mondtuk. Hangsúlyozom: erre a nadrágra büszke vagyok! - Letett Raszkolnyikov elé egy könnyű nyári szövetanyagból való szürke nadrágot. - Sehol egy lyuk, sehol egy foltocska, igazán nagyon elfogadható, ha viselt is, éppen úgy, mint az egyszínű divatos mellény. Hogy hordták már, az csak jó, legalább puhább, jobban simul a testre... Látod, fiam, ha sikert akarsz elérni ezen a világon, szerintem nem kell egyebet tenned, mint alkalmazkodni mindenkor az idényhez. Aki januárban nem kívánja meg a spárgát, sok jó pénzt megtakarít. Így voltam én is ezzel a bevásárlással. Most nyár van, tehát nyári holmit vettem, őszre különben is melegebb kell majd, akkor úgyis eldobod, annál is inkább, mert addigra használhatatlanná válik, ha nem igényeid emelkedése, hát önnön belső fogyatkozásai következtében. Az ára... találd ki, no? Kettő huszonöt! És ne felejtsd el: itt is ugyanaz a feltétel: ha elviselted, jövőre újat adnak ingyen. Fegyajev boltjában csak így vásárolhatsz: egyszer fizetsz, és ez egész életedre szól, mivel többször úgyse lépsz be hozzá. Nos, uram, térjünk át most a lábbelire. Hogy milyen? Természetesen használt az is, de két hónapot kibír, tekintve, hogy külföldi portéka: az angol követségi titkár küldte a múlt héten a zsibvásárra. Mindössze hat napig viselte, de sürgősen kellett neki a pénz. Egy rubel ötven. Nos, jó vétel?

- És ha nem jó a lábára? - vetette közbe Nasztaszja.

- Hogy nem jó? Hát ez mire való, mi? - Razumihin kihúzta zsebéből barátja régi, lyukas, megkérgesedett cipőjét, amelyre vastagon tapadt a rászáradt sár. - Vittem mintát, és erről a szörnyszülöttről megállapították a mértéket. Általában nagy buzgósággal intéztetett az ügy. A fehérneműt illetőleg háziasszonyoddal tanácskoztunk. Íme, egyelőre három rubaska, igaz, pamutáru, de a gallérja divatos... Tehát, igen tisztelt uram... nyolcvan kopejka a sapka, egyéb ruházati cikkek kettő huszonöt, az összesen három rubel és öt kopejka, a cipő egy ötven - mivel nagyon jó még, ez idáig négy ötvenöt; öt rubel a fehérnemű - egy váltásban alkudtuk ki, összes kiadás kilenc rubel és ötvenöt. Marad negyvenöt kopejka rézpénzben, amit ezennel átnyújtok uraságodnak, parancsoljon. Így tehát a ruházatoddal most már rendben vagy, fiam, mivel nézetem szerint a felöltőd nemcsak hogy használható még, de határozottan nemes ruhadarab, hiába, sokat jelent, ha valaki Charmeurnél dolgoztat! A harisnyát és hasonlókat rád bízom. Van még huszonöt rubelünk, és ami Pasenykát meg a szoba bérét illeti, ne legyen rá gondod, mondtam már: korlátlan hitelt ad. Most pedig leszel szíves inget váltani, ki tudja, hátha most már csak az ingedben fészkel az egész nyavalya...

- Hagyj békén! Nem kell! - tiltakozott Raszkolnyikov, aki bosszúsan hallgatta barátja erőltetett mókás beszámolóját a ruhavásárlásról.

De Razumihin nem tágított:

- Az lehetetlen, öregem, akkor mért koptattam a talpamat? Nasztyenka, ne legyen szégyenlős, segítsen; no, meg is vagyunk! - És mégis ráadták a tiszta inget, nem törődve a tiltakozásával. A beteg hátrahanyatlott párnájára, és vagy két percig egy szót sem szólt.

„Még sokáig lesznek itt a nyakamon?” - dohogott magában.

- És milyen pénzből vásároltál? - kérdezte aztán a falat bámulva.

- Hogy milyen pénzből? No, tessék! Hát a te pénzedből, most az előbb hozta az az alkalmazott, mamácskád küldte Vahrusin útján. Ezt is elfelejtetted?

- Emlékszem már... - mormogta hosszú, komor tűnődés után Raszkolnyikov. Razumihin elkomorodott, és aggodalmasan figyelte.

Most nyílt az ajtó és egy vállas, magas férfi lépett a szobába. Raszkolnyikovnak úgy rémlett, látta már valahol.

- Zoszimov! No végre! - kiáltott fel örömmel Razumihin.

4

Zoszimov magas, kövér ember volt, huszonhét éves, arca puffadt, fakósárga, simára borotvált, egyenes szálú haja halványszőke. Szemüveget viselt, és vastag, kövér ujján jókora aranygyűrűt. Elegáns, bő nyári felöltő és világos nyári nadrág volt rajta, általában minden ruhadarabja bőven szabott, divatos és kifogástalan: az ing hibátlan, az óralánc súlyos. Hanyagul, szinte nehézkesen mozgott, de amellett keresett könnyedséggel; gőgje, noha leplezni szerette volna, minden pillanatban kiütközött. Akik ismerték, kellemetlen embernek mondták, de senki se tagadta, hogy érti a dolgát.

- Kétszer is jártam nálad, öregem... Mint látod, felébredt! - kiáltotta Razumihin.

- Látom, látom... Nos, hogy vagyunk? - kérdezte Raszkolnyikovtól, és figyelmesen nézte, át is ült hozzá a dívány végébe, és amennyire lehetett, mindjárt kényelmesen elhelyezkedett.

- Még mindig túl érzékeny - folytatta Razumihin. - Tiszta inget adtunk rá az előbb, és majdnem sírt.

- Nem is csoda, az ing még ráért volna, amíg ő maga kéri... A pulzus remek. De a fejünk még fáj egy kicsikét, igaz?

- Egészséges vagyok, nincs semmi bajom! - jelentette ki Raszkolnyikov konokul és ingerülten. Hirtelen felült a díványon, szeme megvillant, de mindjárt hátrahanyatlott a párnára, és a falnak fordult.

A doktor jó darabig figyelte.

- Nagyon jó... minden rendben van - mondta bágyadtan. - Evett valamit?

Elmondták neki, mit adtak a betegnek, és megkérdezték, mit ehet.

- Mindent ehet... Levest, teát... Gombát és uborkát persze még nem, és marhahúst se kapjon. No... mit szaporítsuk a szót! - Összenéztek Razumihinnel. - Az orvosság már nem kell, semmi se kell. Holnap megnézem. Sőt, talán még ma eljövök... Szóval...

- Holnap este leviszem sétálni! - mondta Razumihin. - A Juszupov kertbe. Aztán elmegyünk a „Palais de Crystall”-ba.

- Holnap még nem bolygatnám... Különben... egy keveset talán... No, majd akkor beszélünk róla.

- Ejnye, ez bosszantó. Ma este amolyan lakásavatásféle lesz nálam. Két lépés ide, eljöhetett volna, még ha a díványon fekszik is, legalább ott van velünk. Te is eljössz, igaz? Nehogy megfeledkezz róla. Ígérted...

- Kérlek. De lehet, hogy csak később. Nagy trakta lesz?

- Nem mondhatnám. Tea, vodka, hering. Pirogot is kaptok. Csupa magunkféle lesz ott.

- Kik például?

- Innen a környékről csupa új ember, kivéve a bácsikámat. De az is új: tegnap érkezett Pétervárra valami üzleti dologban, sok, ha ötévenként látjuk egymást.

- Kicsoda, micsoda?

- Egy vidéki postán tespedezett egész életében mint postamester, van egy kis nyugdíja, hatvanöt éves, nincs mit mondani róla... Egyébiránt szeretem az öreget. Porfirij Petrovics is eljön, a vizsgálóbíró... nagy jogász. Ismered.

- Az is rokonod talán?

- Szegről-végről. Mért nézel olyan komoran? Amiért egyszer összeszólalkoztatok? Most emiatt nem akarsz eljönni, mi?

- Fütyülök rá.

- Annál jobb. No meg diákok lesznek ott, egy tanár, egy hivatalnok, muzsikus, katonatiszt, Zamjotov is eljön...

- Azt mondd meg, kérlek, mi közöd lehet neked, vagy akár neki - fejével Raszkolnyikov felé intett -, az ilyen Zamjotovokhoz?

- Már megint morog! Hja persze, az elvek! Mindig csak az elvek, mintha rugóra járnál, mozdulni se mersz a magad feje szerint. Véleményem szerint jóravaló gyerek. Nekem ez az egy elvem van, több nem kell. Zamjotov pompás fickó.

- Még csak nem is tisztakezű.

- Hát aztán? Bánja a manó. És ha nem tisztakezű? - csattant fel Razumihin szokatlanul ingerülten. - Tán azt dicsértem rajta, hogy tisztakezű, mi? Csak annyit mondtam, hogy a maga nemében jóravaló. Mit gondolsz, ha mindennemű vizsgálatnak aláveted őket, sok derék embered marad, mi? Fogadok, hogy akkor énértem, szőröstül-bőröstül, sőt, veled együtt nem adnak többet egy sült hagymánál.

- Keveslem, én kettőt is megadnék érted...

- Én teérted csak egyet. Tréfálj csak! Zamjotov még kisfiú, megcibálom a haját. Azon kell lennünk, hogy megnyerjük, nem hogy eltaszítsuk. Azzal ugyan senkit meg nem javíthatsz, ha eltaszítod, hát még az ilyen gyereket. A gyerekemberekkel kétszer olyan óvatosan kell bánnunk. Eh, mit értetek ti ehhez, ti nehézfejű progresszívek. Ha az embert nem becsülitek, magatokat alázzátok le... És ha éppen tudni akarod, van egy közös ügyünk Zamjotovval.

- No, arra kíváncsi vagyok.

- Hát az a festő vagyis mázoló... Azt kihúzzuk a csávából! Különben, most már nincs is semmi baj. Már úgyis világos a dolog, egészen világos. Mi csak gőzt adunk bele.

- Micsoda mázolóról beszélsz?

- Hogyan? Hát még nem mondtam el neked? Komolyan? Persze, éppen csak elkezdtem... Hát az a gyilkosság, emlékszel? Megöltek egy öregasszonyt, egy zálogosnőt, valami hivatalnoközvegyet... szóval ez a mázoló belekeveredett...

- Igen, a gyilkosságról hallottam, még mielőtt te beszéltél volna róla, sőt, érdekelt is az eset... bizonyos szempontból... az újságban is olvastam róla... És azt a...

- Lizavetát is megölték - kottyant közbe Nasztaszja, Raszkolnyikovhoz fordulva. Egész idő alatt ott állt a szobában, az ajtó mellé húzódva, és hallgatta őket.

- Lizavetát? - mormogta Raszkolnyikov majdnem hangtalanul.

- Adott-vett mindig, nem ismerted? Ide, hozzánk is járt pedig, az ingedet javította.

Raszkolnyikov a fal felé fordult, kiválasztott a mocskos, fehér virágos sárga tapétán egy otromba fehér virágot, amelyben barna vonalkák voltak, és elkezdte számlálni: hány szirma van, hány bevágás a szirmokon és hány vonalka? Érezte, hogy keze-lába elzsibbad, egészen elhal, de mozdulni nem is próbált, csak nézte konok kitartással a virágot.

- Szóval, mi van a mázolóval? - vágott a lány szavába feltűnően türelmetlenül Zoszimov, mire az sóhajtott egyet, és elhallgatott.

- Azt is a gyilkosok közé sorolták - folytatta hévvel Razumihin.

- Van ellene bizonyíték? Mi?

- Hogy az ördögbe ne volna! Vagyis éppen ez az: a bizonyíték nem bizonyít semmit, ezt kell kimutatni! Ugyanaz az eset, mint ahogyan az első kettőt lefogták, és gyanúba vették, hogy a csudába is... hja igen, Koch és Pesztrjakov. Pfuj, te, hogy milyen ostobán csinálják, undorító annak is, akit nem érint! Meglehet, hogy Pesztrjakov is ott lesz nálam... Igaz, Rogya, te ismered a históriát, még a betegséged előtt történt, azelőtt való este, hogy a rendőrségen elájultál, amikor éppen erről beszéltek...

A doktor kíváncsian nézett Raszkolnyikovra, de az nem mozdult.

- Hallod-e, Razumihin! Csak figyelem, mi mindenbe nem ártod magad! - jegyezte meg.

- Sebaj, csak azért is kihúzzuk a csávából! - kiáltott Razumihin, és öklével az asztalra csapott. - Mert tudod, mi a legbosszantóbb? Nem is az, hogy hazudnak, a hazugságot még csak meg lehet bocsátani, a hazugság kedves, mert elvezet az igazsághoz. Az a felháborító, kérlek, hogy hazudnak, és a tulajdon hazugságaik előtt hasra esnek. Porfirijt sokra tartom... de tudod, mi zavarta meg az eszüket mindjárt a legelején? Hogy az ajtó zárva volt, és mikor felértek a házmesterrel, nyitva találták, tehát kétségtelen: Koch és Pesztrjakov a gyilkosok. Ez az ő logikájuk!

- Ne tüzelj annyira, csak letartóztatták őket. Lehetetlen, hogy... Hja igaz, avval a Kochhal találkoztam már, ő vásárolta meg az öregasszonytól a ki nem váltott zálogokat, úgy emlékszem, ezt rábizonyították.

- Igen! De még milyen gazember! Váltókat is vásárolt, ezzel kereskedik. Vigye el az ördög. Nem is ez dühít, hát nem érted! Az avult, undok megkérgesedett sablon, az dühít... Pedig csak ebben az egyetlenegy ügyben is micsoda új utat lehetne feltárni! Tisztára pszichológiai adatok alapján rá lehetne vezetni őket a jó nyomra! „De tények vannak a kezünkben, kérem!” Szép. De mikor a tény nem minden, sőt legalább felerészben azon múlik a dolog, hogyan tudunk bánni a tényekkel!

- No és te tudsz bánni a tényekkel, mi?

- Hát befoghatja az ember a száját, amikor tudja, érzi, hogy előrevihetné a dolgot, ha... Ismered részletesen az esetet?

- Arról a mázolóról beszélj már.

- Várj, kérlek, előbb hallgasd végig az egész históriát: pontosan harmadnapon a gyilkosság után, reggel, amikor még javában nyaggatják ott Kochot és Pesztrjakovot, annak ellenére, hogy minden lépésükről be tudtak számolni, és szinte ordítóan nyilvánvaló az igazuk - váratlanul egészen új fordulat adódik. Egy Duskin nevű atyafi, akinek kocsmája van éppen azzal a bizonyos házzal szemközt, beállít a rendőrségre valami skatulyával, egy pár fülönfüggő van benne. Hosszú mesét ad elő: „Tennapelőtt este, úgy nyolc óra után - figyeled a napot, órát? - beállít hozzám Mikolaj mázolósegéd, aki azelőtt is be-benézett hozzám napközben, és hozza eztet ni, ezt a katulát. Nézem, arany fülönfüggő, köves, két rubelt adjak rá, aszongya. Kérdem, hol találta, aszongya: az utcán. Én oszt nem is faggattam tovább - így mondta Duskin -, kezibe nyomtam egy bankócskát (értsd: egy rubelt) -, és gondútam, ha én el nem fogadom, máshoz viszi a zálogot, egykutya, úgyis elissza, és akkor már jobb, ha nálam van, maj meglátom, mit csinálok vele, megnézem közelebbről, oszt ha netalántán kiderülne valami, vagy hallanék valamit, hát beszolgáltatom.” Ez persze dajkamese, szemenszedett hazugság, ismerem őkelmét, maga is zálogos, elrejti a lopott tárgyakat, és a harmincrubeles fülönfüggőt bizonyosan nem volt szándéka „beszolgáltatni”. Szépen megkopasztotta Mikolajt. Csak aztán megijedt. Vigye el az ördög. De hallgasd csak tovább, mit mondott még: „Ezt a Mikolaj Gyementyevet gyerekkora óta ismerem, földim, ő is a zarajszki járásból való, rjazanyi, mint jómagam. Részegesnek nem részeges éppen, de szereti az itókát. Tudtam, hogy itt a szemközti házban dolgozik, Mitykával festenek, Mitykával egy faluból valók. Mihelyt kezibe vót a pénz, felváltotta, megivott két pohárral egyszerre, fogta a maradék aprót, és elment. Akkor nem vót vele Mityka. Másnap oszt hallom, hogy baltával agyonverték Aljona Ivanovnát meg Lizavetát, és akkor szeget ütött a fejembe az a fülbevaló, tudtam, hogy a megboldogult pénzt adott mindenféle zálogokra. Átmegyek és tudakolódom a házban, de vigyázva, apránként, legelőször persze azt kérdeztem: ott van-e a házban Mikolaj? Mityka aszongya, nincs, Mikolaj kocsmázik, hajnaltájt otthun vót, részegen gyütt haza, és alig tíz percig maradt, oszt elment, azóta színit se látta, és most egyedül kell neki befejezni a munkát. A lakás, ahol dógoztak, ugyanabból a lépcsőházból nyílik, mint a meggyilkolt öregasszonyé, csak az első emeleten. Meghallgattam, de akkor még nem szóltam senkinek - így mondta Duskin -, ellenben a gyilkosságrul kitudakoltam, amit csak lehetett, és hazamentem. De a gyanú csak tovább motoszkált bennem. Ma reggel oszt, nyóc órakor - szóval harmadnapra, figyeled? - látom, Mikolaj gyün, nem mondom, hogy józan, de elázva sincs éppen, érti a szót. Leül a padra, hallgat. Nem is vót ott más az ivóban, csak egy idegen meg egy, aki odajár, az már alutt a padon, no és a két kiszolgálógyerek. »Láttad Mitykát?« - kérdem tőle. Nem, aszongya, nem látta... »Itt se vótál?« Nem, aszongya, tennapelőtt óta. »Hol háltál az éjjel?« - »A Peszkin, a kolomenszkojeieknél.« - »No és azt a fülönfüggőt honnét vetted a minap?« Az utcán szedte föl, aszongya, de látom, hogy nem szívesen felelget, nem is néz rám. »Hallottad-e, hogy abban a házban akkor este ekkor meg ekkor ez és ez történt?« Nem, aszongya, ő semmit se hallott. És ahogy most hallja, kimereszti a szemit, fehér lesz, mint a fal. Én elmondom sorjában, és látom, fogja a sapkáját, fel akar állni. Ott szerettem vóna tartani: »Ne siess, Mikolaj, mondom neki, nem iszol egy pohárkával?« És intek a gyereknek a szememmel, hogy fogja be az ajtót, de mire előgyüvök a söntésasztal mögül, ő kiugrik az utcára, futásnak ered, eltűnik a szegleten, üthetem a nyomát. No, gondolom, hát alapos vót a gyanúm. Ő a bűnös, nincs másképp.”

- Nyilván - bólintott Zoszimov.

- Várd ki a végét! Persze hajszolták Mikolajt, lélekszakadva rohantak utána: Duskint lefogták, házkutatást is tartottak nála, Mitykát is lefogták, és alaposan elővették az egész kolomenszkojei társaságot, de csak harmadnap állították elő Mikolajt: itt a közelben kapták el, a Sz... sorompónál, a fogadóban. Odajött, levette az ezüstkeresztjét, és egy pohár vodkát kért. Adtak neki. Pár perccel később az asszony kimegy az istállóba, és látja egy résen át, hogy ott van a szomszédos pajtában, és éppen felkötözi a gerendára az övét, hurkot csinál, rááll a tuskóra, és nyakára akarja tenni a hurkot. No, az asszony kiáltoz, ahogy a torkán kifér, összeszalad a ház. „Ejnye, hát ilyen madár vagy!” - „Vigyetek, azt mondja, ide meg ide, az őrszobára, mindent bevallok!” Bekísérték hát annak rendje-módja szerint ide meg ide, vagyis a mi kerületünkbe, az őrszobára, és gyerünk. Kezdődik a ki vagy, mi vagy, hány éves vagy, „huszonkettő” és a többi. Kérdés: „Mikor Mitykával dolgozott nem látott-e valakit a lépcsőn ekkor meg ekkor?” Felelet: „Járni jártak ott, igaz, de nem figyeltük őket.” - „Nem hallottak-e valami zajt, kiabálást vagy valamit?” - „Nem, semmi különöset nem hallottunk.” - „No, és tudtad-e, hogy éppen akkor este, abban az órában meggyilkolták és kirabolták ezt meg ezt az öregasszonyt a testvérhúgával együtt?” - „Nem tudtam én semmit, nem is hallottam semmit, Afanaszij Pavlicstól hallottam először, harmadnapra rá, a kocsmában.” - „Hát a fülbevaló hogy került hozzád?” - „Az utcán találtam.” - „És másnap mért nem mentetek dolgozni Mitykával?” - „Mer elittam a pénzt.” - „Hol ittál?” - „Itt meg itt.” - „Duskintól mért szöktél meg akkor?” - „Mer nagyon még vótam ijedve.” - „Mitől féltél?” - „Hogy elítélnek.” - „Hogy félhettél az elítéléstől, mikor tudod, hogy ártatlan vagy?” Akár hiszed, barátom, akár nem, ezt a kérdést is feladták neki, szóról szóra ebben a fogalmazásban. Határozottan tudom, pontosan közölték velem. Nos, hogy tetszik? Hogy tetszik?

- Nem mondom... De hát ott a bűnjel.

- Most nem a bűnjelről beszélek, hanem a vallatásról. Hogy mennyire értik ezek a mesterségüket. Ördög vigye! Szorongatták, addig szorongatták Mikolajt, míg bevallotta: nem az utcán találta, az igaz, a lakásban találta, ahol Mitykával dolgoztak. „Hol, hogyan?” - „Hát csak úgy, hogy egész nap festettük ott a falakat, nyolc óráig ott vótunk, és éppen hazakészülődtünk. Akkor Mityka felkapja az ecsetet, és végigtörli a pofámon, úgy festékesen végigtörölte a pofámon, oszt uzsgyi, kiszaladt, én meg utána. Szaladok le a lépcsőn és kiabálok, ahogy a torkomon kifér, mikor a fordulóhoz érek, hát éppen gyün fölfelé a házmester valami urakkal. Beléjük szaladtam. Hogy hányan vótak az urak, nem tudom. A házmester szidott, meg a másik házmester és a felesége is szidott, egy úr éppen akkor fordult be a kapun valami asszonysággal, azok is szidtak, mivelhogy keresztbe feküdtünk ott a földön Mitykával. Én a hajába kapaszkodtam, és lerántottam a fődre, püföltem, ahogy ott feküdt alattam, ő az üstökömbe markolt és öklözött. De nem haragudtunk egymásra, inkább barátságbul csináltuk, tréfábul. Mityka kiszabadult, és szaladt az utcára, én meg utána, de nem értem utol, hát visszamentem a lakásba magam, mivel még össze kellett szedni a holmit. Rakosgatok ott, várom, hogy majd csak gyün ő is. Egyszer csak az ajtóban, amelyik a lépcsőházra nyílik, a kis falnál, a szegletben rálépek egy katulyára. Nézem - ott fekszik a fődön, papirosba csavarva. A papirost leveszem róla, látom, pici kampócskán csukódik, fogom a kampócskát, kiakasztom - hát egy pár fülönfüggő van benne...”

- Az ajtó mögött? Ott volt? Az ajtó mögött? - kiáltott közbe hirtelen Raszkolnyikov, ijedt, zavaros szemét Razumihinre szögezve. Két kezére támaszkodott, és lassan felült a díványon.

- Ott volt... hát aztán? Téged meg mi lelt? Miért kiabálsz? - És Razumihin is félig felállt.

- Semmi - felelte alig hallhatóan a beteg, visszaereszkedett a párnájára, és megint a falnak fordult. Egy darabig hallgattak mind a hárman.

- Valamit álmodhatott, nincs egészen eszén - mormogta végre Razumihin, és kérdőn nézett a doktorra, aki alig észrevehetően nemet intett.

- Mondd csak tovább. És aztán?

- Aztán? Ahogy a fülbevalót meglátta, elfelejtette a lakást is, Mitykát is, fogta a sapkáját, és szaladt Duskinhoz, megkapta, mint már tudjuk, a rubelt, nyomban el is itta, de hazudott, Duskinnak azt mondta, a járdán találta. A gyilkosságról pedig rendületlenül ezt hajtogatja: „Nem láttam, nem hallottam semmit, harmadnap tudtam meg.” - „No, és miért nem mutatkoztál azóta?” - „Mer féltem.” - „És miért akartad felkötni magad?” - „Merthogy azt gondoltam...” - „Mit gondoltál?” - „Hogy elítélnek.” Idáig van. És ezek után mit gondolsz mi az ő következtetésük?

- Mit gondoljak? Nyomnak mindenesetre nyom, akárhogy vesszük is. Tény. Szabadon csak nem ereszthették a mázolódat...

- Ugyan, hisz egyenesen gyilkosnak tekintik! Semmi kétségük...

- Ez nem igaz. Most az indulat beszél belőled. És hát a fülbevaló? Te is belátod, remélem, hogy ha éppen azon a napon, abban az órában az ő kezébe került az öregasszony ládikájából, hát valahogyan oda kellett kerülnie, te is belátod. Nyomozásnál ez nem kicsiség.

- Hogy került hozzá! Hogy került hozzá! - tüzelt Razumihin. - Te, az orvos, akinek első kötelessége az embert kiismerni, és alkalmad is van rá, több, mint akármelyikünknek, éppen te ne látnád mindabból, amit most megtudtál róla, hogy milyen ember ez a Mikolaj? Nem látod első pillantásra, hogy minden, amit a kihallgatáson vallott, szentigaz? Pontosan úgy került a kezébe, ahogy mondja: rálépett és felvette!

- Szentigaz! Ugyanakkor maga is beismerte, hogy először hazudott.

- Ide hallgass! De jól figyelj: a házmester meg Koch, Pesztrjakov és a másik házmester és az elsőnek a felesége, meg az asszony, aki éppen ott élt náluk a házmesterszobában, és Krjukov udvari tanácsos, aki abban a pillanatban szállt ki a bérkocsiból, és bejött a kapun, hölgyével karonfogva - mind látták, nyolc vagy tíz tanú állítja egyhangúlag, hogy Mikolaj a földre teperte Mitykát, ráhasalt, gyomrozta, az meg a hajába markolt, és őt öklözte. Keresztbe feküsznek a kapuban, mindenkinek az útjában, szidják őket jobbról-balról, de ők, „mint két vásott kölyök” (szó szerint idézem a tanúkat), egymáson hemperegnek, kurjongatnak, verekszenek, hahotáznak, mindkettő teli torokkal hahotázik, a legmókásabb pofával, és aztán kergetik egymást, végig az utcán, igazán úgy, mint a gyerekek. Hallod ezt? És most gondolj bele, de alaposan: odafönn a két holttest még meleg, úgy találták, melegen! Ha ők a gyilkosok, vagy mondjuk, csak Mikolaj, ők törték fel és fosztották ki a ládát, vagy ha csak részük volt is valami módon a rablásban, hát engedj meg egyetlen kérdést: összefér ez a lelkiállapot, a kurjongatás, hahota, gyerekes dulakodás a kapuban baltával, vérrel, gonosz fortéllyal, rablással, bujkálással? Embert öltek, éppen most, hisz legföljebb öt-tíz perc telhetett el, ha egyszer a két test még meleg volt, egyszerűen otthagyják a holttesteket, meg tárva-nyitva a lakást, noha tudják, hogy rögtön bemennek oda többen is, a zsákmánnyal se törődnek, ahelyett a földön hancúroznak, mint két kölyök, és hahotáznak, magukra vonják a közfigyelmet, és ezt tíz tanú egyhangúan bizonyítja!

- Különös, kétségtelenül. Persze hogy lehetetlen, de...

- Nem, barátom, semmi ''de.'' És ha a fülbevaló, amely éppen aznap, abban az órában került Mikolaj kezébe, fontos terhelő bizonyíték ellene, ámbár a vallomása alapján elég egyszerűen magyarázható, és így csak ''kétséges bizonyíték, ''akkor számba kell venni a mentő bizonyítékokat is, annál inkább, mert megcáfolhatatlanok. De azt kérdem tőled, jogtudományunk jellegét ismerve feltételezed róluk, hogy elfogadják, képesek elfogadni ezt a tisztán csak pszichológiai lehetetlenségen alapuló adatot kétségtelen, és minden tárgyi bizonyítékot halomra döntő bizonyítéknak? Nem, barátom, nem teszik, semmi esetre, mert hiszen megtalálták nála a skatulyát, és el akarta emészteni magát, „erre nincs más magyarázat, mint hogy ő a bűnös”. Ez a lényeg, látod, ez az, ami engem feldühít.

- Igen, igen, feldühít, azt látom. Várj csak, egyet elfelejtettem megkérdezni: mivel bizonyítják, hogy a fülbevaló valóban az öregasszony ládájából való?

- Be van bizonyítva - felelte Razumihin elkomorodva és kedvetlenül. - Koch felismerte, megnevezte a zálogtulajdonost, és az igazolta, hogy az övé.

- Az már baj! De most még egy kérdés: Mikolajt nem látta senki azalatt, amíg Kochék felmentek a lépcsőn, és nem lehet az alibijét valami módon bizonyítani?

- Éppen ez az! Senki se látta - felelte Razumihin bosszúsan. - Itt a hiba. Még Koch és Pesztrjakov se látták őket felfelé menet, bár az ő vallomásuk most már úgyse érne sokat. „Láttuk, hogy a lakás nyitva van - azt mondják -, és hogy alighanem dolgoznak ott, de nem figyeltük, mikor elmentünk az ajtó előtt, nem is emlékszünk pontosan, hogy láttunk-e ott munkásokat, vagy nem.”

- Hm. Szóval az egyetlen ellenérv az volna, hogy dulakodtak és hahotáztak. Nem mondom, elég nyomós érv, de... Engedd meg: hogy magyaráznád te a tényt? Szerinted hogy kerülhetett a kezébe a fülbevaló, ha csakugyan úgy történt minden, ahogy ő állítja?

- Hogy magyarázom? Mi van itt magyaráznivaló? Világos! Legalábbis világosan mutatja az utat, amelyen nyomozni kell, éspedig éppen a skatulya mutatja. A skatulyát az igazi gyilkos ejtette el. Benn volt a lakásban, mialatt Koch és Pesztrjakov zörgettek, a beakasztott ajtó mögött kuporgott, de Koch, az ostoba, elment onnan, és akkor ő kiugrott az ajtón, leszaladt, nem volt más menekülése. A lépcsőről aztán, mivel Koch, Pesztrjakov meg a házmester már jöttek fölfelé, besurrant az üres lakásba, ahonnan Mitykáék egy szempillantással előbb szaladtak ki, és az ajtó mögött állt, mialatt a házmester harmadmagával felment, kivárta, míg a lépések elhalnak, és akkor szépen lesétált, éppen amikor a két dulakodó kiszaladt az utcára, az emberek elszéledtek, és egy lélek se volt a kapualjban. De az is lehet, hogy látták, csak nem figyeltek rá, vagy talán nem elegen járkálnak ott? A skatulya az ő zsebéből esett ki, mialatt az ajtó mögött állt; nem vette észre, hogy kiejtette, mivel egyéb gondja volt. De éppen a skatulya elég világosan mutatja, hogy ott kellett állnia. Szóval ennyi az egész!

- Ravasz! De nem, öregem, ez nagyon ravasz. Túlságosan ravasz.

- Miért? Azt mondd meg, miért?

- Nagyon is összevág minden... simán szövődik... mint a színpadon.

- Eh! - Razumihin vissza akart vágni, de abban a pillanatban nyílt az ajtó, és egy új, mindnyájuk előtt ismeretlen személy jelent meg.

5

Már nem egészen fiatal, termetes úriember volt az illető, minden mozdulata kimért, arca gyanakvó és mogorva. Azon kezdte, hogy az ajtóban megállt, és leplezetlen méltatlankodással körülnézett, mintha azt kérdezné a tekintetével: „Hát én meg hova kerültem?” Bizalmatlanul, sőt kényeskedő ijedséggel, szinte felháborodva vizsgálta Raszkolnyikov szűk és alacsony „hajófülkéjét”. Aztán továbbhordozta rendületlenül csodálkozó tekintetét, míg végül magán Raszkolnyikovon állapodott meg, aki félig felöltözve, borzasan, mosdatlanul feküdt a nyomorúságos, mocskos ottománján, és ugyancsak merőn nézte őt. Akkor az ismeretlen, éppen olyan habozva, a másik borotválatlan, borzas alak, Razumihin vizsgálásába fogott, aki a maga részéről merészen kérdő szemét egyenesen rászegezte, anélkül, hogy helyéről elmozdulna. Vagy egy percig tartott a feszült hallgatás, és utána - amint az várható is volt - csekély színváltozás következett. Az újonnan érkezett úriember nyilván megértette bizonyos apró, noha elég szembeszökő jelekből, hogy „fokozottan szigorú fellépéssel” itt, ebben a „hajófülkében” egyszerűen semmire sem megy, tehát némileg felengedett, és udvariasan, noha még mindig szigorúan és minden szótagot külön megnyomva, ezt a kérdést intézte Zoszimovhoz:

- Rogyion Romanics Raszkolnyikov úr, egyetemi hallgató, illetőleg volt hallgató?

A doktor nagy lassan megmozdult, és talán felelt volna neki, ha Razumihin - akit senki se kérdezett - elébe nem vág:

- Ez az itt, a díványon, ni. Mit akar tőle?

A bizalmas „mit akar tőle” valósággal megrendítette a méltóságos úriembert, már-már odafordult a közbeszólóhoz, de még idejében erőt vett magán, és gyorsan újra Zoszimovra nézett.

- Ő Raszkolnyikov! - mormogta Zoszimov, fejével a beteg felé intve. Ásított egyet, szokatlanul nagyra tátva a száját, és szokatlanul sokáig tartva úgy, aztán lassan benyúlt a mellényzsebébe, kihúzta nagy, domború, dupla fedelű aranyóráját, felkattantotta, megnézte, és éppen olyan lassan, lomhán visszacsúsztatta.

Raszkolnyikov, aki eddig egész idő alatt szótlanul feküdt, konok kitartással, minden gondolat nélkül nézte a jövevényt. Arca most, hogy az érdekes tapétavirágokról elfordította, feltűnően sápadt volt, és olyan szenvedő, mintha fájdalmas műtéten vagy kínvallatáson esett volna át az imént. De az ismeretlen úriember lassanként magára vonta figyelmét: fokozódó érdeklődéssel, aztán megütközéssel, gyanakodva, sőt végül érdeklődéssel nézte. És amikor Zoszimov feléje intett a fejével, és azt mondta: „Ő Raszkolnyikov!” - hirtelen felemelkedett valósággal felpattant, és ágyában ülve kihívó, de gyenge, szaggatott hangon megszólalt:

- Igen, Raszkolnyikov vagyok! Mi tetszik?

A vendég figyelmesen megnézte, és nagy nyomatékkal mondta:

- Pjotr Petrovics Luzsin. Azt hiszem, joggal remélhetem, hogy nevem nem ismeretlen ön előtt.

De ő egészen mást várt, és bambán, szórakozottan bámult rá, egy szót se szólt, mintha csakugyan először hallaná a nevet.

- Hogyan? Lehetséges volna, hogy mindeddig nem méltóztatott értesítést kapni? - kérdezte Pjotr Petrovics megütközve.

Raszkolnyikov válasz helyett lassan visszadőlt a párnára, két karját a feje alá dugta, és a mennyezetet kezdte bámulni. Luzsin arcán szomorúság jelent meg. A doktor és Razumihin most még kíváncsibban vizsgálták, úgyhogy végül is zavarba jött.

- Feltételeztem, sőt bizonyosra veszem - motyogta -, hogy a levél, amely több mint tíz napja, kevés híján két hete elment...

- Ide hallgasson, mért kell az ajtóban állnia? - vágott a szavába Razumihin. - Ha mondanivalója van, hát üljön le, ketten nem férnek el ott Nasztaszjával. Húzódj csak félre egy kicsit, Nasztyenka, ereszd ide. No, jöjjön, szék is van itt. Bújjon be!

A maga székét elhúzta az asztaltól, hogy a térde meg az asztal között valami kevés hely maradjon, és ebben a kényelmetlen pozitúrában várta, amíg a vendég „bebújik”. A pillanat olyan volt, hogy szabadkozásról szó sem lehetett, az úriember sietve és botladozva befurakodott a keskeny közön. Székéhez érve leült, és gyanakodva vizsgálta Razumihint.

- Ne zavartassa magát - vetette az oda. - Rogya öt napja beteg, három napig eszméletlen volt, de most már felocsúdott, sőt evett is jó étvággyal. Ez itt az orvosa, az előbb vizsgálta meg, én pedig volt egyetemi hallgató vagyok, a Rogya cimborája, én dajkálom, úgyhogy mi nem számítunk, ne is törődjék velünk, mondja el nyugodtan, mit kíván.

- Nagyon köszönöm. De nem fárasztom a beteget a jelenlétemmel, beszédemmel? - kérdezte Zoszimovtól.

- N-nem - motyogta az -, sőt talán még el is szórakoztatja. - És megint ásított.

- Ó, hisz már régen jól van, reggel óta! - folytatta Razumihin, olyan fesztelenül, olyan keresetlen egyszerűséggel, hogy Pjotr Petrovics meggondolta a dolgot, és most már nekibuzdult, részben talán azért is, mert hiszen a rongyos és arcátlan fickó tudtára adta, hogy egyetemi hallgató.

- A kedves édesmama... - kezdte.

- Hm! - hümmögött jó hangosan Razumihin, mire a vendég kérdő szemmel feléje fordult.

- Semmi, semmi, csak folytassa... - Luzsin vállat vont.

- A kedves édesmamája már akkor elkezdte azt a levelet, amikor én ott tartózkodtam náluk. Ideérkezésem után szándékosan vártam néhány napig a látogatásommal, azt hittem, így teljes bizonyossággal számíthatok rá, hogy addigra mindenről értesült. És most, a legnagyobb csodálkozásomra...

- Tudom, tudom! - vágott közbe Raszkolnyikov, olyan arckifejezéssel, mintha nem bírná türtőztetni bosszúságát. - Szóval maga az? Maga a vőlegény? Tudom, igen. Eleget tudok.

Pjotr Petrovics határozottan megsértődött, de nem szólt. Feszülten gondolkodott, hogy megértse, mit jelenthet ez. Egy hosszú percig csend volt.

Raszkolnyikov pedig, aki válasza közben félig feléje fordult, most megint merőn, sőt valami sajátságos kíváncsisággal vizsgálta, mintha az előbb nem elég alaposan nézte volna meg, vagy most valami újat, meglepőt fedezne fel rajta. Még fel is támaszkodott az ágyán, külön emiatt. Valóban volt valami szembeszökő furcsaság Pjotr Petrovics egész megjelenésében, mégpedig olyan, ami ezt a tiszteletlenül odavetett „vőlegény” címet igazolta. Először is meglátszott, sőt nagyon is feltűnően látszott rajta, hogy buzgón kihasználta ezt a néhány fővárosi napját, és tőle telhetően kicsípte-csinosította magát a menyasszonya fogadására - ami egyébiránt nem bűn, és nagyon is megbocsátható. Még az is megbocsátható lett volna, hogy maga is tudja, sőt bizonyos önelégültséggel veszi tudomásul előnyös átalakulását - elvégre vőlegénysorban volt. Ruhájának minden darabja éppen most került ki a szabó keze alól, és hibátlan, kivéve talán azt az egyet, hogy nagyon is új minden darab, és nagyon is elárulja az említett célt. Még gavalléros, vadonatúj, kerek kalapja is erről tanúskodott: túlságos tisztelettel bánt vele, túlságosan vigyázva tartotta kezében. És erről árulkodott a gyönyörű, lila színű, valódi Jouvenet-kesztyű, már azzal is, hogy nem húzta fel, csak kézben viselte, parádénak. Öltözékén a világos, fiatalos színek uralkodtak: csinos, nyári, drapp árnyalatú zakó volt rajta, könnyű, világos nadrág és a hozzá való mellény, újonnan vásárolt finom ing, habkönnyű, rózsaszín csíkos batiszt nyakkendő, és ami a legfontosabb: minden illett az arcához. Hallatlanul friss, sőt szép arca volt, és különben sem árulta el a negyvenöt esztendőt. A sötét pofaszakáll tetszetős keretbe fogta, különösen szép volt a két tömött barkó a simára borotvált, tükörfényes áll két oldalán. Haját, amely egyébként alig-alig deresedett, fodrász fésülte és göndörítette, de még ez sem mutatta nevetségesnek vagy ostobának a képét, bár az ilyen, fodrász göndörítette haj többnyire így hat, mert óhatatlanul az esküvőjére induló németet juttatja eszébe az embernek. Ha mégis volt valami kellemetlen, sőt visszataszító ezen a szabályos és tiszteletet keltő arcon, akkor az más okból eredt. Raszkolnyikov, miután Luzsin urat ilyen tapintatlanul szemügyre vette, maró gúnnyal elmosolyodott, visszaereszkedett a párnájára, és megint a mennyezetet bámulta.

De Luzsin erőt vett magán, nyilván elhatározta, hogy egyelőre nem veszi észre ezeket a furcsaságokat.

- Rendkívül, igazán rendkívül sajnálom, hogy ilyen állapotban találom önt - szólalt meg újra, noha nehezére esett megtörni a csendet. - Ha tudom, hogy gyengélkedik, előbb felkeresem. De hát az a sok szaladgálás, gondolhatja! Ráadásul egy igen fontos ügyvédi teendőm is van éppen, a felső bíróságnál. Nem szólva egyéb természetű gondjaimról... kitalálja, ugye, mire célzok? Szeretteit, vagyis édesmamáját és testvérkéjét minden órában várom...

Raszkolnyikov megmozdult, és mondani akart valamit, arcán izgatottság látszott. Pjotr Petrovics megállt és várt, de mivel semmi se következett, folytatta:

- Minden órában... igen. Szállást is szereztem már számukra ideiglenesen...

- Hol? - kérdezte gyenge hangon Raszkolnyikov.

- Itt a szomszédságban... A Bakalejev házban...

- A Voznyeszenszkijen van - szólt közbe Razumihin. - Két emelet csupa bútorozott szoba, Jusin kereskedőé, jártam már ott.

- Igen, kérem, bútorozott szoba...

- Undorító egy hely! Piszkos, bűzös, no meg kétes hírű is, a botrány se ritkaság; tudja az ördög, ki mindenki nem lakik ott. Én is valami botrány miatt mentem akkor oda. De olcsó, az bizonyos.

- Én természetesen nem tájékozódhattam ennyire pontosan, tekintve, hogy magam is idegen vagyok itt - felelte sértődötten Pjotr Petrovics. - Különben is rendkívül tiszta két szobácska, és mivel csak igen rövid időre szól... Egyébként sikerült megfelelő lakást is találnom már, vagyis a jövőre szólót... - fordult most Raszkolnyikovhoz - most rendezem be. Addig magam is bútorozott szobában húzódom meg, két lépésre ide, Lippewechsel asszonyságnál, egy fiatal barátom, Andrej Szemjonovics Lebezjatnyikov lakásában, ő ajánlotta nekem a Bakalejev házat...

- Lebezjatnyikov? - kérdezte Raszkolnyikov elnyújtva a szót, mintha mozdulna valami az emlékezetében.

- Igen, Andrej Szemjonovics Lebezjatnyikov, minisztériumi hivatalnok. Méltóztatik talán ismerni?

- Igen... nem...

- Bocsánat, azt hittem, azért kérdi. Annak idején én voltam a gyámja... nagyon rokonszenves fiatalember... és halad a korral... Különben is, mindig örülök, ha fiatalokkal érintkezhetem, általuk ismeri meg az ember az újat - mondta és bizakodva nézett végig a jelenlevőkön.

- Hogy érti ezt? - kérdezte Razumihin.

- A legkomolyabban, hogy úgy mondjam, a dolgok lényegét illetően - kapott örömmel a szón Pjotr Petrovics. - Mert látják, uraim, én tíz éve nem jártam Pétervárott. Mindaz, ami új itt most nálunk, a reformok, eszmék, nem mondom, eljutottak hozzánk is, vidékre, de ha mindent világosan akar látni az ember, itt kell lennie Pétervárott. Igen, uraim, az én véleményem szerint úgy láthatunk, úgy tudhatunk meg legtöbbet, ha fiatal nemzedékünket figyeljük. És megvallom: sok örvendeteset tapasztaltam.

- Például?

- Kérdése nagyon is átfogó, uram. Lehetséges, hogy tévedek, de nekem úgy rémlik, világosabbak a nézetek, mondhatnám, több a kritika, az életrevalóság...

- Ez igaz - szűrte fogai között a doktor.

- Nem igaz! Életrevalóságról szó sincs! - ellenkezett Razumihin. - Az életrevalóságot nem könnyen adják, nem hull ölünkbe az égből. És jóformán kétszáz éve mindenből ki vagyunk rekesztve... Az eszmék, nem mondom, erjednek - fordult most Pjotr Petrovicshoz -, jó szándék is van, ha gyermekded is, még becsületességgel is találkozunk, annak ellenére, hogy - honnan, honnan nem? - szinte elözönlenek bennünket a gazemberek. De életrevalóság még sincs. Az még gyerekcipőben jár.

- Ebben nem értünk egyet - ellenkezett látható örömmel Pjotr Petrovics. - Sok a túlzás, persze, van, ami nem egészséges, de legyünk elnézéssel: a túlzást sokszor éppen az ügybuzgalom okozza, meg az, hogy a körülmények, amelyek között dolgaink fejlődnek, nem egészségesek. Ha kevés történt még eddig, az azért van, mert időnk is kevés volt. Nem is szólva eszközeinkről. Én személyesen úgy vélem, amennyiben a véleményem érdekli önöket, hogy igenis, történt egy és más: új, hasznos eszmék terjedtek el és néhány új, hasznos könyv a régi, álmodozó, regényes művek helyett. Az irodalom mind érettebb színezetű, sok káros előítéletet kiirtottak és kipellengéreztek... Egyszóval: visszavonhatatlanul elszakadtunk a múlttól, és ez, szerintem, maga is sokat jelent...

- Jól megtanulta! Bemutatja a tudományát! - szólalt meg váratlanul Raszkolnyikov.

- Hogy mondta, uram? - kérdezte Luzsin, mert nem hallotta tisztán, de válaszra hiába várt.

Zoszimov sietett közbevetni:

- Igen, önnek igaza van.

- Ugye, igazam van? - Luzsin nyájasan nézett rá. - No, ismerje el ön is - folytatta Razumihinhez fordulva, most már egy kicsit diadalmasan és fölényeskedve; kicsibe múlott, hogy a „fiatalember”-t is hozzá nem tette. - Ismerje el, hogy igenis van haladás, vagy amint ma mondják: „progresszió”... legalábbis a tudományban és a közgazdaság tanaiban.

- Közhely!

- Nem, uraim, ez nem közhely! Teszem azt eddig arra tanítottak, hogy „szeresd felebarátodat”, és ha szerettem, mi következett ebből? - folytatta Pjotr Petrovics talán felesleges sietséggel. - Hogy széthasítottam köntösömet, és megosztottam a felebarátommal, így aztán mind a ketten félmeztelenül maradtunk. Mint a közmondás tartja: „Aki két nyulat hajt, egyet sem fog.” Ma viszont a tudomány azt hirdeti: szeresd mindenekelőtt önmagadat, mivel a világon mindennek alapja a magánérdek, ha magadat szereted, dolgaidat is úgy intézed, ahogyan kell, és köntösöd ép marad. A gazdaságtudomány pedig még hozzáteszi, hogy mennél több a jól intézett magánügy, az ép köntös a közösségben, annál szilárdabb a társadalom alapja, és annál jobban fejlődhet benne a közügy. Egyszóval: ha kizárólag és csupáncsak magamnak szerzek, azzal szerzem a legtöbbet mindenki számára, elérem, hogy felebarátomnak is valamivel több jusson egy rongyos köntösnél, és azt ne egyes magánszemélyek nagylelkűségének köszönhesse, hanem a közös jólétnek... A gondolat egyszerű, de sajnos, későn fedeztük fel, sokáig eltakarta előlünk a fellengzős álmodozás, noha azt hinné az ember, hogy nem is kell hozzá éles ész...

- Bocsásson meg, de én sem vagyok elég éles eszű - vágta el kurtán a szavát Raszkolnyikov -, és jobb, ha abbahagyjuk. Bizonyos célom volt ezzel a beszélgetéssel, máskülönben az ilyen önmegnyugtató fecsegés, az elcsépelt szólamok cséplése, amit három év óta hallunk, annyira undorít, hogy pirulok, bizony isten, még ha más kezdi is rá a jelenlétemben, nemhogy én magam tegyem. Ön persze sietett eldicsekedni az ismereteivel, és ez megbocsátható, nem is ítélem el érte. Csak tudni akartam, kicsoda, micsoda, mert látja, az utóbbi időben annyi ilyen-amolyan iparlovag kapaszkodott a közügyek szekerébe, és akármihez is nyúltak, úgy összemaszatoltak mindent a maguk érdekeivel, hogy most már igazán csupa mocsok az egész. Szóval, hagyjuk abba!

- No de, kedves uram - kezdte megbántott méltósággal Luzsin -, csak nem azt óhajtja tudtomra adni csöppet sem választékos szavaival, hogy én is...

- Ó, bocsánat, bocsánat... Hogy is tehetnék ilyet! De hagyjuk, mondom! - vágott közbe Raszkolnyikov, és Zoszimovhoz fordulva, egyszerűen folytatta megkezdett beszélgetésüket.

Pjotr Petrovics volt olyan okos, hogy a magyarázatot rögtön elfogadja, különben is legfeljebb két percig szándékozott még maradni.

- Remélem, ha felgyógyult, lesz alkalmunk új ismeretségünket elmélyíteni - mondta Raszkolnyikovhoz fordulva -, tekintettel a már említett körülményekre... Elsősorban gyógyulást kívánok...

Raszkolnyikov még a fejét se mozdította feléje. Pjotr Petrovics már fel akart állni, amikor Zoszimov határozottan kijelentette:

- Egyik zálogtulajdonos a gyilkos!

- Feltétlenül - bólintott Razumihin. - Porfirij nem árulja el, mire gondol, de sorra kihallgatja a zálogtulajdonosokat...

- A zálogtulajdonosokat? - kérdezte hangosan Raszkolnyikov.

- Úgy van. Hát aztán?

- Semmi...

- És honnan keríti elő őket? - kérdezte a doktor.

- Néhányat Koch nevezett meg, volt, akinek a neve fel volt írva a zálog borítópapirosára, és önként is jelentkeztek többen, mikor hallották...

- Hát igen, agyafúrt, tapasztalt gazember lehet! Micsoda merészség! Micsoda biztonság!

- Látod, éppen ez az, hogy nem! - vágta rá Razumihin. - Emiatt tévedtek rossz útra valamennyien. Én, ellenkezőleg, azt állítom: ügyetlen és tapasztalatlan, valószínűleg kezdő. Ha abból indulsz ki, hogy minden tervszerűen történt, és agyafúrt gazemberrel van dolgunk, az egész valószínűtlen. Viszont, ha ügyetlen kezdő, hát világos, hogy a véletlen mentette ki a bajból. Mit nem tehet a véletlen, kérlek! Talán nem is számolt akadályokkal! Arra gondolj, hogy vitte ki a tervét: összeszedi a tíz-húsz rubeles tárgyakat, teletömködi a zsebét, a ládában turkál a rongyok között, a felső komódfiókban meg egy skatulyában másfél ezret találtak csak készpénzben, azonkívül még értékpapírokat. A rabláshoz se értett, csak ölni tudott, mást nem. Az első lépése volt, mondom, a legeslegelső, elvesztette a fejét. Nem a ravaszsága mentette meg, csakis a véletlen!

- Ha nem tévedek, arról a minapi esetről beszélnek, az öreg hivatalnokné meggyilkolásáról - avatkozott a beszélgetésükbe a doktorhoz fordulva Luzsin, aki már kalappal, kesztyűvel a kezében állt, de távozása előtt még szeretett volna egy-két okos szót ejteni. Nyilván nagyon fontos volt neki, hogy jó benyomást tegyen, és a hiúság legyőzte benne a mértéktartást.

- Igen. Hallott róla?

- Hogyne. Hiszen ott történt a szomszédságban...

- Tudja a részleteket is?

- Azt nem mondhatom. De különben is, engem más körülmény érdekel, hogy úgy mondjam, maga az egész kérdés foglalkoztat. Nem beszélek arról, hogy a bűnözés az alsó néposztályban annyira elharapózott az utolsó öt évben, hogy szüntelenül gyújtogatnak, rabolnak mindenfelé, engem az döbbent meg, hogy úgyszólván ezzel párhuzamosan, a felső rétegekben is terjed a bűnözés. Itt egy volt diák az országúton kirabolja a postát, ott előkelő, legalábbis társadalmi rangjuk szerint előkelő emberek bankót hamisítanak. Moszkvában egész bandát fogtak el, akik az utolsó nyereménykölcsön kötvényeit hamisították, és a főbűnösök között van egy világtörténelem-tanár. Követségi titkárunk életére törnek külföldön holmi titokzatos pénzügyletek miatt...

És ha ezt az öregasszonyt az egyik zálogtulajdonos gyilkolta meg, nyilván az is az úri osztályból való, tekintve, hogy a köznép nem szokott aranytárgyakat zálogba adni. Mivel magyarázzuk társadalmunk rétegének ezt az erkölcsi züllését?

- Eltolódások a gazdasági helyzetben... - vetette közbe Zoszimov.

- Hogy mivel magyarázzuk? - csattant fel Razumihin. - Éppen az a megrögzött élhetetlenség a magyarázat.

- Hogy érti ezt, uram?

- Mit felelt a maga világtörténelem-tanára ott Moszkvában arra a kérdésre, hogy mért hamisított kötvényeket? „Ki így gazdagszik meg, ki amúgy, én is szerettem volna mentül hamarább meggazdagodni!” Pontosan nem emlékszem a szavakra, de az értelmük ez volt: mentül előbb, fáradság nélkül, csak úgy potyára. Megszoktuk, hogy a készből élünk, pórázon vezetnek, előre megrágják az ételünket. Aztán egyszer csak üt az óra, és kiderül, hogy ki mennyit ér.

- Jó, de hát az erkölcs! Elvégre vannak törvények...

- Maga mért háborog? - szólt közbe váratlanul Raszkolnyikov. - Hiszen az elmélete szerint így van rendjén.

- Az én elméletem szerint?

- Gondolja csak végig, következetesen, amit az előbb itt prédikált, és kiderül, hogy szabad embert ölni.

- Már megbocsásson! - fakadt ki Luzsin.

- Nem, kérlek, ez nincs így! - tiltakozott Zoszimov is.

Raszkolnyikov sápadtan feküdt, felső ajka remegett, melle zihált.

- Mindennek van határa - folytatta méltósággal Luzsin. - A gazdasági elv még nem gyilkolásra való biztatás, ezt még csak feltenni is...

- Igaz, hogy azt mondta a menyasszonyának - akaszkodott a szavába Raszkolnyikov dühtől remegő hangon és a sértegetés örömével -, azt mondta neki mindjárt, amikor beleegyezését kapta, hogy örül a szegénységének, mert sokkal helyesebb szegény lányt elvenni feleségül, aki felett aztán uralkodhat az ember, és szemére vetheti, hogy jót tett vele...

- No de uram! - csattant fel Luzsin mérgesen és felháborodva. Elvörösödött, nagy zavarban volt. - Kedves uram... így kiforgatni az ember szavát! Már megbocsásson, de kénytelen vagyok figyelmeztetni, hogy a hírek, amelyek fülébe jutottak, jobban mondva, amelyeket fülébe juttattak, a valóságnak még az árnyékát is nélkülözik... Gyanítom is, hogy ki az, aki... ezt a nyilat... szóval, a kedves édesmama... Különben is, már régen látom, hogy egyébként kiváló tulajdonságai mellett, némileg fellengzős és regényes hajlamú... De azért álmomban se tételeztem volna fel, hogy ennyire eltorzítja képzeletében a dolgokat... így félreérti és félremagyarázza... Elvégre is... elvégre is...

- Tudja, mit? - kiáltott rá Raszkolnyikov, és félig felemelkedve rászegezte tekintetét, szinte átdöfte villogó szemével. - Tudja, mit?

- Nos, uram? - Luzsin megállt, és sértődött, kihívó arccal várt. Néhány másodpercig csend volt.

- Hogy ha csak még egyszer... egyetlenegy szóval is említeni meri az anyámat, hát legurítom a lépcsőn.

- Mi lelt, te?

- Szóval, így vagyunk! - Luzsin elsápadt, ajkába harapott. - Mondok önnek valamit, uram - kezdte egy kis szünet után. Minden erejével fékezni igyekezett magát, de mégis elfulladt a hangja. - Már régen érzem, mihelyt beléptem, rögtön megéreztem az ellenséges indulatot, de szántszándékkal itt maradtam, mert meg akartam erről győződni. Sok mindent megbocsátok egy beteg embernek és rokonnak, de ezek után... önt, uram... soha többé...

- Nem vagyok beteg! - kiabált Raszkolnyikov.

- Annál rosszabb...

- Menjen a pokolba!

De Luzsin úgyis ment már, szónoklatát be se végezte, átbújt megint a szék és az asztal között - Razumihin ezúttal felállt, hogy helyet adjon neki. Senkire se nézett, még Zoszimovnak se biccentett, aki már régen integetett neki, hogy hagyja békén a beteget. Kiment, és óvatosságból vállmagasságig emelte a kalapját, mikor derekát meghajtva, kilépett az ajtón. Még háta görbülete is kifejezte, hogy szörnyű sérelemmel távozik.

- No de hogy lehet... hogy lehet így... - mormogta Razumihin elképedten a fejét csóválva.

- Hagyjatok magamra! Hagyjatok! - dühöngött Raszkolnyikov. - Békén hagytok végre, ti hóhérok? Nem félek tőletek! Most már senkitől se félek!... Ki innen! Egyedül akarok lenni! Egyedül!

- Gyerünk - mondta a doktor, és intett Razumihinnek.

- De hát itt hagyhatjuk így?

- Gyerünk! - ismételte határozottan Zoszimov. Ekkor Razumihin is meggondolta, és kisietett, hogy utolérje.

- Ha nem fogadunk szót neki, még rontottunk volna az állapotán - mondta a doktor már a lépcsőn lemenet. - Ingerelni a világért sem szabad.

- De hát mi a baja?

- Csak érné valami kellemes impulzus, az sokat érne. Az előbb még jó kedélyállapotban volt... Mert látod: valami nyomja a lelkét. Ránehezedik, és nem mozdul... ez aggaszt, barátom. Pedig így van!

- És ha éppen ez az úriember, ez a Pjotr Petrovics a baja? Beszédükből nyilvánvaló, hogy el akarja venni a Rogya húgát, és erről levélben értesítették éppen mostanában, mielőtt megbetegedett...

- Úgy van. Az ördög hozta ide éppen most. Lehet, hogy mindent elrontott. És észrevetted, hogy minden közömbös előtte, semmire sem szól; csak egyvalami forgatja ki magából: az a gyilkosság...

- Igen, igen - kapott a szaván Razumihin -, nagyon is észrevettem. Arra felfigyel. Ezzel ijesztették meg ott a rendőrségen, aznap, amikor megbetegedett. Még el is ájult.

- Ezt majd mondd el még részletesebben, ma este, és akkor én is mondok valamit. Nagyon érdekel a fiú. Fél óra múlva benézek hozzá... Gyulladástól egyébként nem kell most félni...

- Köszönöm, barátom. Én meg Pasenykánál várok azalatt, és Nasztaszjára bízom, hogy tartsa szemmel...

Raszkolnyikov, mikor magára maradt, türelmetlenül és szomorúan pillantott Nasztaszjára, de az késlekedett, nem akart még kimenni.

- Teát nem innál?

- Majd aztán. Most aludni akarok... eriggy ki... - Heves sietséggel a falnak fordult. Nasztaszja kiment.

6

Raszkolnyikov, mihelyt magára maradt, felkelt, beakasztotta az ajtón a kampót, kibontotta a ruhacsomagot, amelyet barátja hozott és újra bekötözött az előbb, és öltözködni kezdett. Különös: most egyszerre mintha tökéletesen megnyugodott volna, nincsenek eszelős rémlátások, mint nemrégen is, se gyilkos félelem, ami az utóbbi napokban úgyszólván egy pillanatra se szűnt meg benne. Először érezte ezt a hirtelen támadt, sajátságos nyugalmat. Biztos és határozott volt minden mozdulata, és szilárd eltökéltségre mutatott. - Még ma! Igen, még ma... - hajtogatta magában. Érezte ugyan, hogy még gyenge, de lelkierejének ez a megfeszítése nyugalommal töltötte el, a rögeszme nyugalmával, és energiát, önbizalmat adott neki. Remélte, hogy majd csak nem esik össze az utcán. Felöltözött tetőtől talpig az új holmiba, ránézett az asztalán heverő pénzre, és egy másodpercnyi habozás után zsebre dugta. Huszonöt rubel volt. Eltette a rézpénzt is, amit Razumihin a ruhára költött tízesből visszahozott. Aztán csendesen kiakasztotta a kampót, és kiment. A lépcsőn lemenet benézett a nyitott konyhaajtón, Nasztaszja nagyban fújta éppen a háziasszony szamovárját, lehajolva állt, háttal feléje, semmit se hallott. De meg ki is gondolta volna, hogy a beteg elmegy hazulról? Egy perccel később Raszkolnyikov az utcán volt.

Nyolcra járt az idő, a nap leszállt. A fullasztó hőség nem enyhült, de ő mohón szívta be a bűzös, poros városi fertőzettel teli levegőt. Eleinte szédült egy kicsit, de aztán hirtelen vad erő villant lázas, gyulladt szemében, beesett, sápadt pergamenarcán. Nem tudta, nem is nézte, merre megy, csak egyet tudott, hogy ennek végét veti még ma, egy csapásra, most azonnal, anélkül nem is tér haza. Mert így élni nem akar tovább. Hogyan veti végét és mivel - nem tudta, nem is töprengett rajta. Elűzte a gondolatokat, mert kín volt gondolkoznia. Csak azt érezte, azt tudta, hogy meg kell változnia mindennek, így vagy úgy, „akármi áron” - ezt hajtogatta kétségbeesett bizakodással, elszántsággal.

Csupa megszokásból, mint előző bolyongásai közben mindig, megint egyenesen a Széna tér felé tartott. Még valamivel a téren innen, a kocsiúton, a szatócsbolt előtt egy fekete hajú, fiatal kintornás valami érzelmes románcot nyekergett. Előtte a járdán állt a lány, akinek énekét kísérte - olyan tizenötéves-forma -, úri kisasszonynak öltözve, krinolinban, köpenykében, kesztyűsen, szalmakalapján égőpiros tollal; minden ócska és kopott volt rajta. Közönséges, érdes, de elég kellemes, erős hangon énekelte a románcot, és várta, hogy majd egy kétkopejkást vetnek neki a boltból. Raszkolnyikov megállt, másod- vagy harmadmagával hallgatta, aztán kivett a zsebéből egy rézötöst, és a lány kezébe nyomta. Az abban a pillanatban, a legérzelmesebb és legmagasabb hang kellős közepén félbeszakította az éneklést, kurtán odakiáltott a kintornásnak, hogy „elég!”, és továbbvonultak a következő bolt elé.

- Szereti az utcai éneket? - fordult oda Raszkolnyikov egy éltesebb emberhez, aki vele együtt állt az előbb a kintorna mellett, és tétlen sétálónak látszott. Az ismeretlen barátságtalanul nézett rá, és nagyon csodálkozott. - Én szeretem - folytatta a diák olyan arccal, mintha egészen másról beszélne, nem utcai énekesekről. - Szeretem, mikor sötét, hideg őszi estén kintornaszó mellett énekelnek, igen, elsősorban nyirkos estéken, mikor minden arra jövőnek betegesen halványzöld az arca, vagy még jobb, ha lucskos hó esik, egyenesen hull a szélcsendben, és a gázlámpák fénye átszűrődik rajta.

- Nem tudom, uram... bocsásson meg... - mormogta a polgár, megdöbbentette a kérdés is, meg a diák furcsa külseje, és átment az utca túlsó oldalára.

Raszkolnyikov egyenesen továbbment, és kiért a térnek arra a sarkára, ahol az árus meg a felesége Lizavetával beszélgetett akkor. Most nem voltak ott. Megismerte a helyet, megállt, körülnézett, majd a vörös inges fiatal legényhez fordult, aki a lisztesbolt bejárata előtt ásítozott.

- Itt a sarkon szokott árulni egy ember meg egy asszony... a felesége, igaz?

- Van itt árus elég, ilyen is, olyan is - felelte a legény, és félvállról méregette.

- Hogy hívják azt az embert?

- Ahogy keresztelték, úgy hívják.

- Nem zarajszki vagy te is? Melyik kormányzóságból jöttél?

A legény ismét ránézett.

- Minálunk nem kormányzóság van, méltóságos úr, hanem járás. A városba pedig a bátyám jár be, én otthon kuksolok, hát nem tudhatom. Bocsásson meg uraságod.

- Mi van itt fenn? Kifőzés?

- Vendéglő, uram. Meg biliárd is van. És grófkisasszonyok. De még milyen finomak!

Raszkolnyikov keresztülment a piacon. Odaát a sarkon sűrű tömegben állt a nép, csupa falusi ember. Közéjük furakodott, és az arcukat nézte, szeretett volna szóba elegyedni sorra mindegyikkel, de nem hederítettek rá, csak egymás között zsivajogtak, kisebb csoportokban.

Ácsorgott, tűnődött egy darabig, aztán elindult a gyalogjárón jobbra, a V... út felé. A téren túl egy keresztutcába tévedt.

Azelőtt is sokszor járt a rövid kis utcán, amely a térről éles kanyarodóval a Szadovajára vezet. Szívesen kószált ilyen helyeken, kivált, ha a gyomra kavargott, „hadd kavarogjon még jobban”. Most csak baktatott, minden gondolat nélkül. Van ott egy nagy ház, csupa pálinkamérés meg más ivó és kifőzés. Nők járkáltak ki-be hajadonfőtt, kabát nélkül, mintha „szomszédolni” mennének. Itt-ott többen is összegyűltek a járdán, kivált a szuterénhelyiségek lejáratai körül, ahol pár lépcsőn lejuthat az ember a különféle mulatozások színhelyére. Egyik helyiségből most is nagy lárma, zenebona hallatszott fel, gitár pengett, nóta zengett, nagyban vigadtak. Egy sereg nő volt a lejárónál, ki a lépcsőn ült, ki a járdán, sokan állva tereferéltek. Részeg katona jött a kocsiúton cigarettázva és hangosan káromkodva, valahová indult nyilván, és elfelejtette, hová akar menni. Két toprongyos alak civakodott, egy meg tökrészegen, keresztben feküdt az utcán. Raszkolnyikov megállt a nők előtt. Rekedt hangon beszélgettek, hajadonfőtt voltak és mosóruhában, kecskebőr cipővel a lábukon. Látott köztük negyven év körülit, de akadt tizenhat éves is, majd mindnek ütéstől kéklett a szeme tája.

Miért, miért nem, de érdekelte az ének meg az egész zenebona odalenn. Felhallatszott, ahogy hangos hahota és kurjongatás közepette merészen kivágott fejhangok és gitár kísérete mellett valaki bőszülten döngeti a padlót, és sarkával veri a taktust. Mereven, búsan és elgondolkozva figyelt, még le is hajolt, és nézte a járdáról a helyiség ajtaját.

''Rendőrlegény, deli legény,&lt;br&gt;Nem vétettem, meg ne verj...''

- fújta az énekes vékony hangon.

Borzasztóan szerette volna tudni, mit énekelnek, mintha ezen fordulna meg minden.

„És ha lemennék? - tanakodott. - Mulatnak. Részegek. És ha én is leinnám magamat?”

- Nem jön be, kedves uram? - kérdezte az egyik nő elég tiszta, még nem egészen rekedt hangon. Fiatal volt, és éppen nem visszataszító. Az egyetlen valamennyi között.

- Nézd csak! De csinoska! - mondta Raszkolnyikov kiegyenesedve.

A lány mosolygott, tetszett neki a bók.

- Maga is csinos fiú.

- De milyen sovány! - szólt közbe vastag hangon egy másik. - Most jött ki tán a kórházból, mi?

- Ejha! Mennyi grófkisasszony, és mind pisze orrú! - Egy muzsik lépett oda váratlanul, kapatos volt, és a képe ravasz, vigyori, hosszú ujjasa végig kigombolva. - Nézd csak, micsoda vigadozás!

- Eriggy le, ha már idejöttél!

- Megyek, tubicám! - felelte és lebukdácsolt.

Raszkolnyikov továbbment, de a lány utánaszólt:

- Álljon csak meg, fiatalúr!

- No, mi az?

A lány zavarba jött.

- Akármikor szívesen töltök magával egy kellemes órácskát, kedves uram, de most, hogy látom, valahogy nem visz rá a lélek... Adjon hat kopejkát egy pohárkára, szép gavallér.

Raszkolnyikov kivette zsebéből, ami a kezébe akadt: három rézötöst.

- Ó, milyen bőkezű!

- Hogy hívnak?

- Duklidát kérje majd.

- No hát, ez aztán... - Az egyik nő Duklidára nézett, és méltatlankodva ingatta a fejét. - Hogy lehet így koldulni! Én a föld alá süllyednék szégyenemben.

Raszkolnyikov kíváncsian pillantott rá. Harmincéves lehetett, az arca ragyás, és csupa kék folt, felső ajka dagadt. Nyugodt, komoly hangon dorgálta a társát.

„Hol is olvastam - tanakodott továbbmenőben -, hol is olvastam... a halálraítélt egy órával a kivégzése előtt mindig azt mondja vagy gondolja, hogy ha valahol egy magas sziklatetőn kellene élnie, olyan kicsi helyen, hogy éppen csak meg tud állni, és körös-körül szakadék van, tenger, örök sötétség, magányosság, örökös vihar; ha ott, azon az arasznyi helyen kellene állva töltenie egy életet, ezer évet, egész örökkévalóságot, még az is jobb, mint meghalni most mindjárt. Csak élni... élni... élni... Akárhogyan is, de élni! És mennyire igaz ez! Úristen, mennyire igaz! Hitvány az ember... és hitvány, aki emiatt hitványnak mondja” - tette hozzá egy szempillantással később.

Kiért egy másik utcába. „Ni csak, a Kristálypalota! Erről beszélt Razumihin az előbb. Mit is akartam? Elolvasni... igen... Zoszimov mondta, hogy a lapokban olvasta...”

- Vannak lapok? - kérdezte, mihelyt belépett a tágas, sőt tiszta étkezőbe, amely több helyiségből állt, és most meglehetősen üres volt.

Két-három teázó vendég ült ott, egy távolabbi szobában négytagú társaság pezsgőzött. Egyikük mintha Zamjotov lett volna, de messziről nem látta jól.

„Hát aztán!” - gondolta.

- Vodkát parancsol? - kérdezte a pincér.

- Teát hozz és lapokat. Régieket is, vagy öt napra visszamenőleg. Lesz borravaló.

- Igenis, uram. Tessék a maiak. Vodkát is parancsol?

Megkapta a teáját meg a régi lapokat. Nekiült, keresgélt. „Izler... Izler... Massimo... Bartola... Massimo... aztékok... Izler... Eh, az ördögit! Ahá! Napi hírek! Lezuhant a lépcsőn... Meggyulladt benne a szesz... Tűz a Peszkiben... Nagy tűz a Petyerburgszkaján... még egy tűz a Petyerburgszkaján... Izler... Izler... Massimo... No, ez az!”

Végre megtalálta, amit keresett, és olvasni kezdte. A sorok ugráltak a szeme előtt, de azért végigolvasta az egész hírt, és mohón kereste a folytatását a következő számokban. Keze lázas türelmetlenségtől reszketett lapozgatás közben. Most egyszerre odaült valaki az asztalához. Felpillantott: Zamjotov volt. Ugyanaz a Zamjotov, ugyanaz a gyűrűs kéz, óralánc, gondosan elválasztott pomádés, göndör fekete haj, elegáns mellény. De a zakó kicsit gyűrött rajta, inge sem a legfrissebb. Vidám kedvében lehetett, legalábbis nagyon vidáman, nyájasan mosolygott rá. Barna arcát kissé kipirosította a pezsgő.

- Ön itt van? Hogy lehet az? - kérdezte csodálkozva, és úgy, mintha évek óta ismerné. - Razumihin azt mondta tegnap, hogy még mindig eszméletlenül fekszik. Ez érdekes! Tudja, hogy ott voltam önnél...

Raszkolnyikov bizonyosan tudta, hogy odajön. Félretolta a lapokat, és hozzáfordult. Mosolygott is, de valami új, ingerült türelmetlenség villant meg a mosolyában.

- Tudom, hogy ott volt nálam, megmondták - felelte. - Ön találta meg a harisnyámat... Hiszen Razumihint valósággal magába bolondította. Hallom, elvitte Luiza Ivanovnához is, akit akkor meg akart védeni a hadnagytól, egyre pislogott neki, de az nem értette, emlékszik? Pedig könnyű volt megérteni, világos eset, nem igaz?

- Micsoda izgága egy ember.

- Kicsoda? A puskapor-hadnagy?

- Dehogyis. A barátja, Razumihin.

- Magának aztán jó dolga van, Zamjotov úr! Bejáratos a leghívogatóbb helyekre, mégpedig ingyen! Ki fürösztötte pezsgőben most az imént?

- Ó, hát... ittunk egy kicsit... Még hogy fürösztöttek!

- Tiszteletdíj! Mindenből kinéz egy kis haszon! - Nevetett. - Sebaj. Tollasodunk, barátocskám, semmi hiba - és megveregette a vállát. - Nem bosszantani akarom, csak „barátságból, tréfából” mondom. Így mondta a maguk mázolója is, aki azt a Mitykát gyomrozta, igaz? Így vallotta a gyilkossági ügyben...

- Hát ezt meg honnan tudja?

- Hja... talán többet tudok, mint maga.

- Ejnye, de furcsán beszél, hallja... Nagyon beteg még, én azt hiszem. Kár volt eljönnie hazulról.

- Furcsa vagyok?

- Az. Mit olvas itt? Lapokat?

- Lapokat.

- Sok tűzesetről írnak.

- Én nem a tűzeseteket olvastam. - Titokzatosan nézett rá, szája megint gúnyos mosolyra görbült. - Nem a tűzesetekre vagyok kíváncsi - ismételte jelentősen hunyorítva. - Vallja meg, barátocskám, hogy borzasztóan szeretné tudni, mit olvastam.

- Egyáltalán nem. Csak kérdeztem. Már kérdezni se szabad? Mért kell mindjárt...

- Nézze, hiszen maga művelt, olvasott ember, igaz?

- Hat gimnáziumot végeztem - felelte némi méltósággal Zamjotov.

- Hat gimnáziumot! No lám, verébfiókám! És ez a választék meg a gyűrűk... gazdag ember! És micsoda kedves fiú! - Görcsösen nevetett, egyenesen a Zamjotov arcába. Az hátrahőkölt. Nem annyira sértődötten, mint inkább megütközéssel.

- Ej, de furcsán viselkedik! - mondta újra nagyon komolyan. - Alighanem még mindig lázas.

- Miért? Azt hiszi, félrebeszélek? Nem, verébfiókám, tévedsz... Szóval, furcsa vagyok neked? És érdekes, mi? Érdekes vagyok?

- Az.

- Hát megmondjam, mit olvastam? Mit kerestem? Ni, hány számot idehozattam! Gyanús, mi?

- No, mondja meg.

- Hegyezzük a fülünket?

- Mért hegyeznénk?

- Majd aztán megmondom, miért. De most előbb kijelentem magának, kedvesem... vagy várjon, másképp mondom: „megvallom”... nem, ez se az igazi... „vallomást teszek ön előtt”... így már jó! Tehát vallomást teszek ön előtt, hogy azt olvastam, arra voltam kíváncsi, azt kerestem, és ki is kerestem - szemét összehunyorítva várt egy pillanatig -, kikerestem, igen, ezért jöttem ide... hogy mit írnak az öreg zálogosné meggyilkolásáról - végezte csaknem súgva, és arcát egészen közel tolta Zamjotov arcához.

Egy percig farkasszemet néztek. Zamjotov nem moccant, nem vonta el az arcát. Később ahányszor visszagondolt rá, ezt találta a legkülönösebbnek: hogy egy jó percig így, némán bámultak egymásra.

- No és? És ha azt olvasta? - fakadt ki aztán megütközve és türelmetlenül. - Mi közöm hozzá? Mért ne olvasná?

- Ez az a bizonyos öregasszony - folytatta Raszkolnyikov suttogva, és Zamjotov felkiáltására se moccant -, akiről akkor a rendőrségen beszéltek, és én elájultam, emlékszik? Nos, érti már?

- Mi az, hogy... értem!? - kérdezte Zamjotov valósággal riadtan.

Raszkolnyikov merev, komoly arca egy szempillantás alatt megváltozott, megint kitört belőle a görcsös nevetés, képtelen volt türtőztetni magát. És most hirtelen újraélte azt a másik, nem is olyan régi pillanatot, amikor ott állt az ajtó mögött a baltával, a kampó úgy ugrált a karikában, azok ketten meg kívül szitkozódtak, dörömböltek, és ő borzasztóan szeretett volna kikiáltani nekik, csúfolni őket, nyelvét ölteni rájuk, és nevetni, hahotázni... hahotázni...

- Maga vagy őrült, vagy... - Zamjotov elhallgatott, mintha egy hirtelen támadt új gondolat lepné meg.

- Vagy?... Mi az a vagy? Nos? Mondja csak ki!

- Semmi - felelte haragosan Zamjotov. - Badarság.

Elhallgattak. A rohamszerű, görcsös nevetés után Raszkolnyikov most egyszerre elgondolkozott, elszomorodott. Az asztalra könyökölt, fejét a két kezébe támasztotta. Zamjotovról mintha teljesen megfeledkezett volna. Elég sokáig hallgattak így.

- Mért nem issza meg a teáját? Kihűl... - szólalt meg végre Zamjotov.

- Tessék? A teámat?... Jó, jó... - Ivott egy kortyot, szájába dugott egy falat kenyeret, majd hirtelen ránézett, és mintha most ocsúdna fel, összerázkódott. Arcán nyomban megjelent az iménti gúnyos kifejezés. Tovább iszogatta a teáját.

- Nagyon sok az ilyen gonosztett mostanában - szólalt meg Zamjotov. - Csak a minap olvastam a ''Moszkovszkije Vedomosztyi-''ban,'' ''hogy Moszkvában egy pénzhamisító bandát csíptek el. Egész társulat volt. Bankjegyeket hamisítottak.

- Ó, az már régi história, tán egy hónapja olvastam - mondta rá nyugodtan Raszkolnyikov. - És magának ezek gonosztevők? - tette hozzá nevetve.

- Hát micsodák, ha nem gonosztevők?

- Ezek? Gyerekek! Tejfölösszájú tacskók, nem gonosztevők! Félszázan állnak össze ilyen célra! Hát lehet úgy? Három is sok. Akkor is jobban meg kell bízni mindegyiknek a másikban, mint önmagában. Elég, ha egy, részeg fővel, kifecseg valamit, és fuccs az egésznek. Tejfölösszájúak! Ügyetlen embereket küldenek a bankba pénzt váltani. Hát lehet az ilyesmit az első jöttmentre bízni? És ha, mondjuk, sikerül a tacskóknak, ha mondjuk, bevált magának egy-egy milliót mindegyik? No és aztán? Micsoda élet az! Egyik a másiktól függ, amíg csak él. Akkor inkább kössék fel magukat. De hiszen ezek még pénzt beváltani se tudnak! Beállít a bankba, megkapja az ötezret, és reszket a keze. Négyet megolvas, az ötödiket számlálatlanul veszi át, csak úgy bizalomra, hogy mentől előbb zsebébe gyömöszölhesse, és odábbállhasson. Persze hogy gyanút keltett. Egy tökfilkó miatt fuccs lett az egész. Hát nem lehetetlenség?

- Hogy reszketett a keze? - kérdezte Zamjotov. - Nem, az nem lehetetlen. Egyáltalán nem. Én nagyon megértem. Az ilyesmit nem tudja mindig leküzdeni az ember.

- Nem tudja?

- Maga talán tudná? Mert én ugyan nem. És száz rubel jutalomért ilyen rémségeket vállalni! Beállítani a hamis bankóval, egyenesen oda, az oroszlánbarlangba! Én bizony elvesztettem volna a fejem. Maga nem?

Raszkolnyikovnak megint szörnyű kedve támadt „nyelvet ölteni rá”. Hátán hideg futkosott.

- Én nem így csináltam volna. Ha én váltom fel azt a pénzt - kezdte nagy feneket kerítve a mondókájának -, négyszer is átszámolom az első ezret, és csak aztán fogok a második ezerhez. Elkezdem, számolom, aztán mikor a közepéig érek, kiveszek, mondjuk, egy ötvenest, a világosság felé tartom, megfordítom, és újra megvizsgálom, hogy nem hamis-e véletlenül? „Félek - azt mondanám -, egy rokonom most, a minap fizetett így rá huszonöt rubelt” - és elmesélnék egy hosszú históriát. A harmadik ezernél azt mondanám: „Bocsánat, de itt a második ezerben a hetedik százas csomót alighanem rosszul olvastam meg, nem vagyok bizonyos a dolgomban.” Azzal félretolnám a harmadik ezret, és elölről kezdeném a másodikat. És így tovább, végig mind az ötnél. Mikor a végére értem, az ötödik meg a második csomóból kivennék egy-egy bankjegyet, a világosság felé tartanám, és megint aggályoskodnék: „Cserélje ki ezt, legyen szíves.” Megizzasztanám azt a pénztárost, úgyhogy a pokolba kíván, alig várja, hogy pusztuljak már onnan. És amikor mindenen túl vagyok, és kimentem az ajtón, újra benyitnék: „Bocsásson meg, visszajöttem, még egy felvilágosítást szeretnék kérni.” Én így csinálnám, látja!

- Pfuj, micsoda képtelenségeket beszél! - mondta nevetve. - De ez csak beszéd. A valóságban bizonyosan dadogni kezdene, fogadok! Én azt mondom, ilyenkor nemcsak a magunkfajta, de még a minden hájjal megkent gazember, a legelszántabb fickó se kezeskedhet magáért. Nem is kell messze keresni a példát: itt, a mi kerületünkben meggyilkolták azt az öregasszonyt. Merész fickó nyilván, ha világos nappal megkockáztatta. Hiszen csak a csoda mentette meg. És mégis reszketett a keze! Rabolni nem tudott, ahhoz már nem volt lelkiereje. A tényekből látni...

Raszkolnyikov valósággal megsértődött.

- Látni? Hát akkor fogja meg, rajta! Fogja meg, egykettő! - biztatta kaján örömmel a rendőrtisztviselőt.

- Elfogják, ne féljen.

- Ki? Maga fogja el? Abba még beleizzad! Maguk csak azt az egyet nézik: költekezik-e valaki? Ha eddig nem volt pénze, és most szórja, hát ő az, ki lehetne más? Éppen ezért minden tacskó lóvá teheti magukat, ha akarja.

- Márpedig így van: mind így csinálja - felelte Zamjotov. - Ravaszul kieszeli a gyilkosságot, kockáztatja az életét, aztán nyomban beül a kocsmába, és elcsípeti magát. Így van, a költekezésnél fogjuk fülön őket. Nem mind olyan agyafúrt, mint maga. Maga persze nem ülne be a kocsmába!

Raszkolnyikov összeráncolta a homlokát, és mereven bámult rá.

- Látom, megjött az étvágya. Szeretné tudni, hogy én mit csinálnék, mi? - kérdezte kelletlenül.

- Szeretném - mondta határozottan és komolyan Zamjotov. Valahogy nagyon is komoly volt most a hangja is, szeme is.

- Nagyon szeretné tudni?

- Nagyon.

- No jó. Hát én így csinálnám - kezdte és megint előrehajolt, egészen az arcához, keményen a szeme közé nézett, és suttogóra fogta a hangját, úgyhogy Zamjotov összerezzent. - Ezt csinálnám: fognám a pénzt meg a tárgyakat, és ahogy onnan eljöttem, sehová be nem térnék, egyenest kimennék valami elhagyatott helyre, ahol csak kerítések vannak, és senki se jár - egy veteményeskertbe, mondjuk -, előbb szétnéznék az udvaron, hogy nincs-e ott egy kő, olyan negyedmázsás forma, valamelyik sarokban, a kerítésnél, ami ott hever talán már a ház építése óta... azt elmozdítanám - gödörnek kell lenni alatta -, és abba a gödörbe tenném a pénzt meg mindent, beraknám, aztán visszahengeríteném a követ, hogy éppen úgy álljon, mint előbb, még a földet is jól letaposnám körülötte, és úgy mennék tovább. Két évig, tán háromig se nyúlnék hozzá... most aztán keressétek! Tessék! Volt, nincs!

- Maga őrült. - Most Zamjotov is majdnem suttogott, és elhúzódott tőle. Raszkolnyikovnak megvillant a szeme, hirtelen nagyon elsápadt, felső ajka remegett és rángatózott. Még közelebb hajolt hozzá, de csak a szája mozgott némán. Ez így tartott vagy fél percig. Tudta, mit csinál, de nem bírt magával. A rettenetes szó ott ugrált az ajkán, mint akkor a kampó a karikában - mindjárt elszabadul, csak ki kell mondani...

- És ha én öltem meg az öregasszonyt meg Lizavetát? - súgta hirtelen, és... észbe kapott.

Zamjotov elhűlt, olyan fehér lett, mint az abrosz. Torz mosolyra húzta a száját.

- Hát lehet az? - kérdezte alig hallhatóan.

Raszkolnyikov gonoszul nézett rá.

- Vallja be, hogy elhitte! - mondta. - Nos? Ugye, hogy elhitte?

- Szó sincs róla, most kevésbé hiszem, mint valaha - felelte gyorsan Zamjotov.

- No végre lépre ment! Lépre ment a verebecske! „Kevésbé, mint valaha!” Szóval, eddig hitte?

- Szó sincs róla! - tiltakozott zavartan Zamjotov. - Hát ezért ijesztgetett? Ide akart kilyukadni?

- Szóval, nem hiszi!... És miről csevegtek akkor a hátam mögött, mikor a hivatalból kijöttem? Mért faggatott puskapor-hadnagy úr, alighogy ájulásomból felocsúdtam, mi? Hé, te! - kiáltott a pincérnek, és felállt, fogta a sapkáját. - Mit fizetek?

A pincér odasietett.

- Harminc kopejka az egész, uram.

- Nesze még húsz, ez a tied. Ni, mennyi pénzem van! - és reszkető kézzel odatartotta Zamjotovnak a bankókat. - Szép pirosak meg kékek... huszonöt rubel... Honnan vettem? És honnan van új ruhám? Hiszen tudja, hogy egy kopejkám se volt, fogadok, kikérdezték a háziasszonyomat... No, elég. Assez causé! A viszontlátásra... kellemes viszontlátásra!

Kiment. Egész este hisztériás izgalomban remegett, s ebbe az izgalomba valami gyilkos öröm is vegyült. Ugyanakkor komor volt, és halálosan fáradt. Arca eltorzult, mint az idegrohamok után, kimerültsége nőttön-nőtt. Az első lökésre, az első inger izgató hatására feltámadt, megjött az ereje, de az inger gyengülésével ugyanolyan gyorsan el is lankadt.

Zamjotov, mikor magára maradt, még sokáig nem mozdult, csak ült, tanakodott magában. Raszkolnyikov váratlanul felforgatta minden gondolatát egy bizonyos kérdést illetően, és tökéletesen megmásította véleményét.

„Ilja Petrovics szamár!” - döntötte el magában.

Raszkolnyikov alighogy az ajtót kinyitotta, mindjárt a lépcsőn belebotlott az éppen oda igyekvő Razumihinbe. Egyik se látta meg a másikat, pedig csak egylépésnyire voltak, úgyhogy majdnem összekoccantották a fejüket. Egy darabig méregették egymást. Razumihin előbb nagyot nézett, de aztán harag, ezúttal igazi harag villant a szemében.

- Te itt vagy?! - rivallt rá. - Megszökött az ágyból! Én még a dívány alatt is kerestem! A padlásra is felmentünk! Nasztaszját majdhogy meg nem vertem miattad. Ő meg itt sétál! Rogya! Mit jelent ez? Mondd meg az igazat! Vallj be mindent, de azonnal, érted?

- Csak azt jelenti, hogy halálosan unlak benneteket, és egyedül akarok lenni - felelte nyugodtan Raszkolnyikov.

- Egyedül? Hisz járni se tudsz még! Fehér a képed, mint a fal, és lihegsz. Te bolond! Mit kerestél a Kristálypalotában? Valld be rögtön!

- Eressz! - El akart menni mellette. Ezzel aztán végképp kihozta barátját a sodrából.

- Eressz? Azt mered mondani: „eressz!”? - És vállon ragadta. - Tudod, mit csinálok veled most nyomban? Összekötözlek, a hónom alá kaplak, és úgy viszlek haza, aztán rád zárom az ajtót.

- Hallgass meg, Razumihin - kezdte csöndesen és látszólag tökéletes nyugalommal a másik. - Hát nem érted meg, hogy nem kell a jótéteményed? Mi öröm lehet jótékonykodni olyannal, aki fütyül rá, alig bírja elviselni? Mért nyomoztál ki, mikor megbetegedtem? Talán sokkal szívesebben meghaltam volna. Nem mutattam ki elég világosan, hogy gyötörsz, hogy... unlak? Nagy öröm lehet, igazán, így kínozni az embert. Biztosítlak, hogy ezzel komolyan akadályozod a gyógyulásomat, mert folyton-folyvást izgatsz. Zoszimov, láthattad, otthagyott, mert nem akart izgatni. Hagyj békén te is, az istenért! Mi jogon erőszakoskodol velem? Nem látod, hogy most színjózanul beszélek? Taníts meg, hogyan könyörögjek, csak hogy végre magamra hagyj, és ne gyámolíts tovább. Legyek hálátlan, legyek aljas, bánom is én, csak hagyjatok békén, hagyjatok, az isten szerelméért, hagyjatok, hagyjatok!

Elég nyugodtan kezdte, örült, hogy majd kiadhatja a mérgét, de a végén szinte tajtékzott, zihált, mint amikor Luzsinnal beszélt.

Razumihin eleresztette a karját, állt és gondolkozott.

- Vigyen el az ördög! - mondta végre halkan, töprengve. De mikor Raszkolnyikov indulni akart, ráordított megint: - Állj! Ide hallgass! Kijelentem neked, hogy fecsegők és szájhősök vagytok egytől egyig. Jön egy kis szenvedés, és akkor kotoltok rajta, mint tyúk a tojáson. És még akkor is idegen tollakkal ékeskedtek! Nyoma sincs bennetek önálló életnek. Lanolinkenőcsből csináltak, és vér helyett savó folyik az eretekben. Egyikteknek se hiszek! Nektek csak az a fontos, hogy semmiben se hasonlítsatok más ember fiához!... Várj! - kiáltott rá még bőszültebben, mikor Raszkolnyikov megint indulni akart. - Hallgass végig! Tudod, hogy ma lakásavatás lesz nálam, többen jönnek, talán már ott is vannak. Én ideszaladtam, a bácsikámat hagytam ott házigazdának. Szóval: ha nem vagy bolond, futóbolond, sült bolond, ha nem vagy idegen nyelvből való fordítás... mert látod, elismerem, okos fiú vagy, de azért bolond, szóval: ha nem volnál bolond, inkább eljönnél ma hozzám, és velünk töltenéd az estét ahelyett, hogy haszontalanul koptasd a talpadat! Hazulról eljöttél, ezen már nem segíthetünk. Egy jó puha karosszéket gurítok oda neked - van a háziaknak -, jó kis tea, társaság... Vagy ha nem tetszik, végigdőlsz a kereveten... mégiscsak köztünk vagy... Zoszimov is eljön. Nos, eljössz?

- Nem.

- Hazudsz! - csattant fel a másik türelmetlenül. - Mit tudhatod! Nem felelhetsz magadért. Az ilyesmi mindig érthetetlen... Ezerszer voltam így én is. Éppen így utáltam mindenkit, hátat fordítottam nekik, és aztán mégis visszaszaladtam... Egyszer csak elrestelled magad, és visszafordulsz az emberekhez... Szóval: Pocsinkov ház, második emelet... el ne felejtsd...

- Látom, Razumihin úr, ön eltűri még azt is, hogy megüssék, csak kedvére jótékonykodhasson.

- Megüssenek? Engem? Beverem az orrát, akinek eszébe jut! Tehát: Pocsinkov ház, negyvenhetes ajtó, Babuskin lakás.

- Nem megyek el, Razumihin!

Megfordult és elindult.

- Fogadjunk, hogy eljössz! - kiáltott utána a barátja. - Ha nem jössz el, hát... nem ismerlek többé. Állj meg, hé! Zamjotov benn van?

- Benn.

- Láttad?

- Láttam.

- Beszéltél vele?

- Beszéltem.

- Miről? Különben... bánja a fene, ne mondd el. Pocsinkov, negyvenhét, Babuskin... Jegyezd meg.

Raszkolnyikov elment a Szadovajáig, és befordult egy sarkon. Razumihin töprenkedve nézett utána. De aztán legyintett, és bement a házba. A lépcső derekán megtorpant.

„Ördög vigye! - morogta csaknem hangosan. - Értelmesen beszél, és mégis... Eh, én is bolond vagyok! Hát az őrültek talán nem beszélnek értelmesen? Zoszimov is alighanem ettől tart. - Homlokára ütött. - És ha... hogy ereszthettem el most így egyedül! És ha vízbe ugrik! Ejnye! Bakot lőttem!” Visszaszaladt, hogy még utolérje, de már híre-nyoma se volt a barátjának. Akkor köpött egyet, és sietett megint a „Kristály”-ba, mentül hamarább ki akarta kérdezni Zamjotovot.

Raszkolnyikov egyenesen a V... hídra ment, megállt a közepén, a korlátra könyökölt, és a messzeségbe bámult. Mihelyt Razumihintől elvált, olyan gyengeség fogta el, hogy alig bírt idáig elvánszorogni. Szeretett volna leülni vagy lefeküdni az utca közepén. A víz fölé hajolva gépiesen nézte a napnyugta utolsó, rózsaszínű fényeit, a sűrűsödő homályban egyre sötétebb házsorokat, a bal parton, messze, egy padlásablakot, amelyben éppen akkor lángolt fel egy pillanatra a hunyó napsugár, és a csatorna feketedő vizét - ezt különös figyelemmel nézte. Végül már piros karikák táncoltak a szeme előtt, a házak elmerültek, a járókelők, kőpartok, hintók - minden forgott, táncolt körös-körül. Hirtelen összerezzent. Talán újabb ájulástól mentette meg egy szörnyű visszataszító jelenet. Érezte, hogy valaki megáll, jobbról mellette. Felnézett - magas termetű asszony volt, kendővel a fején, arca hosszúkás, sárga, és szesztől püffedt szeme vörös és beesett. Egyenesen ránézett, de nyilván nem vette észre sem őt, sem mást, jobb kezével a korlátra támaszkodva hirtelen felemelte a jobb lábát, átlendítette, majd a balt is, és leugrott a vízbe. A mocskos víz megnyílt egy pillanatra, elnyelte áldozatát, de rögtön felvetette megint, és lassan vitte lefelé. Feje és lába a vízbe merült, de a háta kilátszott, és a felfúvódott szoknya úgy úszott a vízen, mint egy párna.

- A vízbe ugrott! A vízbe ugrott! - kiáltották tíz felől is. A nép összeszaladt, a partokat ellepték a nézők, a hídon, Raszkolnyikov körül is tolongtak, szorították, előretolták.

- Jóemberek! Hisz ez a mi Afroszinyánk! - sírt fel a közelében egy női hang. - Jóemberek! Mentsétek meg, húzzátok ki, drágáim!

- Csónakot! Csónakot! - hangzott a tömegből.

De csónakra már nem volt szükség. Egy rendőr leszaladt a csatornalépcsőn, lehányt magáról köpenyt, csizmát, és a vízbe ugrott. Nem kellett sokat bajlódnia: a test úgy úszott két lépésre a lejárótól, jobb kézzel elkapta a ruháját, a ballal sikerült megragadni a rudat, amelyet rendőrtársa feléje nyújtott. Egykettőre kihúzták az asszonyt, és a lépcső gránitlapjára fektették. Gyorsan magához tért, felült, fújt, prüszkölt, ösztönös mozdulattal lesimította lucskos ruháját, de szólni nem szólt.

- Leitta magát, jóemberek, eszméletlenségig - panaszkodott az előbbi hang, már közvetlenül Afroszinya mellett. - A minap is el akarta emészteni magát, úgy szedték le a kötélről. Most átszaladtam a boltba, és otthagytam a kislányt, hogy vigyázzon rá, s lám, megtörtént a baj. A mi lakónk, bátyuska, itt lakunk a szomszédban, második ház a saroktól, ide látszik, ni...

A nép elszéledt, a rendőrök még az öngyilkossal bajlódtak, valaki a kerületi kapitányságot emlegette. Raszkolnyikov sajátságos közönnyel, részvétlenül szemlélte a jelenetet. Undorította az egész. „Nem, ez utálatos... vízbe... nem érdemes... - mormogta. - Ezt nem... Mire várok itt?... Kerületi kapitányság? És Zamjotov mért nincs a hivatalban? Tízkor még ott vannak...” Háttal fordult a korlátnak, és körülnézett.

„Miért ne? Úgy is jó!” - mondta határozottan, és elindult a hídról a kerületi kapitányság irányába. Puszta és sivár volt a lelke. Gondolkodni nem akart. Még a szomorúsága is elszállt, nyoma se maradt az energiának, amellyel teli volt, mikor hazulról eljött, hogy most már „véget vet mindennek”. Teljes apátia lépett a helyébe.

„Miért ne? Ez is megoldás - mormogta, és lassan, fáradtan ballagott a csatorna partján. - Mégiscsak azért vetem végét, mert akarom. De megoldás ez? Mindegy. Egy arasznyi hely ott is lesz... Hehe! Micsoda vég! És vége lesz, csakugyan? Megmondom nekik, vagy nem? Eh! Ördög vigye! Hogy elfáradtam! Csak lefeküdni, leülni valahol, minél hamarább. És micsoda ostobaság! Az a legnagyobb szégyen, hogy ostobaság. De fütyülök erre is. Brrr... micsoda bolondságok járnak az eszemben...”

A kerületi kapitánysághoz egyenesen kellett menni, és a második utcasarkon balra fordulni - onnan már csak két lépés. De Raszkolnyikov az első sarkon megállt, tűnődött, aztán befordult a keresztutcába, és két utcát elhagyva, nagy vargabetűt csinált. Talán nem is szándékosan, talán hogy nyújtsa ezt a percet, időt nyerjen. Csak ment, földre szegezett szemmel. Egyszerre mintha fülébe suttogott volna valaki. Felpillantott, és látta, hogy ''az'' előtt a ház előtt áll, éppen ott a kapu. ''Akkor ''este óta nem volt itt, nem jött erre.

Leküzdhetetlen és megmagyarázhatatlan vágy hajtotta: belépett, végighaladt a kapualjon, és jobbra az első lépcsőházban, az ismerős lépcsőn elindult, fel a harmadik emeletre. Sötét volt a keskeny, meredek lépcsőházban, minden fordulónál megállt, és kíváncsian körülnézett. A magasföldszinten az ablak rámája hiányzott. „''Akkor ''nem így volt” - gondolta. Itt az első emeleti lakás, ahol Mikolaj és Mityka dolgoztak. „Zárva az ajtó! És frissen mázolva. Szóval: kiadó!” Itt a második emelet... Itt a harmadik... „Ez az!” Elámult: a lakás ajtaja tárva-nyitva, és vannak odabenn, hangokat hallani. Erre egyáltalában nem számított. Habozott egy kicsit, majd felment az utolsó lépcsőkön, és belépett az előszobába.

Ezt a lakást is tatarozták, munkások dolgoztak ott. Meghökkent. Valami okból azt hitte, hogy pontosan úgy fog találni mindent, ahogy akkor hagyta. Talán még a hullák is ugyanott feküsznek a padlón. És ahelyett: csupasz falak, bútor semmi... különös! Az ablakhoz ment, és felült a deszkára.

Két munkás volt ott, két fiatal legény, az egyik már férfisorban, a másik sokkal fiatalabb. Új, lila virágos, fehér tapétát ragasztottak a régi, szakadozott és vedlett sárga helyébe. Raszkolnyikovnak ez sehogy se tetszett. Ellenségesen nézte az új tapétát, mintha bántaná, hogy így felforgatnak itt mindent.

Ma nyilván sokáig elhúzódott a munka, az emberek sietve összegöngyölték a tapétát, hazakészülődtek. Raszkolnyikovra ügyet se vetettek. Nagy beszélgetésben voltak, ő meg összefont karokkal figyelt.

- No, beállít hozzám egy reggel - mesélte az idősebbik -, kora hajnalban. És már ki van öltözve fáinul. „Hát te? - mondom - mit kelleted magad? Mit mézeskedsz, mázoskodsz itt nekem?” - „Én - aszongya - ezentúl mindent a kedvére teszek, Tyit Vasziljevics...” Hát így vagyunk. De hogy kicsípte magát, te! Akár a zsurnálban látnád, szakasztott olyan.

- Mi az a zsurnál, bátyó? - érdeklődött a fiatalabbik. Szemmel láthatóan tanulni akart a „bátyó”-tól.

- A zsurnálban, öcsém, képek vannak. Olyan színes képek. Az itteni szabómesterek kapják postán külországokból, minden szombaton. Hogy kinek hogyan kell öltözködni, külön a férfinemnek és külön az asszonyi nemnek. Vagyis hát le vannak rajzolva. A férfiak többnyire prémes kabátban. A női rész meg valóságos színház, minden pénzt megér.

- Hej, mi minden van itt, Pétervárott! - mondta elragadtatva a legényke. - Csak apja, anyja nincs az embernek.

- Ez az egy nincs, öcsém, de minden egyéb a világon - felelte oktató hangon a másik.

Raszkolnyikov átment a másik szobába, ahol a láda, az ágy meg a komód állt akkor. Szörnyen kicsinek tetszett a szoba így bútor nélkül. A tapéta itt még a régi volt. A szegletben tisztán látszott a szentképtartó helye. Körülnézett, aztán visszatért az ablakhoz. Az öreg munkás fél szemmel rápillantott.

- Mi tetszik, kérem? - szólt oda.

Raszkolnyikov válasz helyett felállt, kiment az ajtó elé, és megrántotta a csengőt. Ugyanaz a csengő, ugyanaz a hang! Meghúzta másodszor is, harmadszor is. Figyelte a hangot, és újra átélte a pillanatot. Az akkori hátborzongató, iszonyatos érzés mind elevenebben és élesebben felidéződött benne. Minden csengetésre megborzongott, és ez jólesett, mindinkább jólesett neki.

- Mit akarsz itt? Kiféle vagy? - szólt rá a munkás, és kiment hozzá. Raszkolnyikov újra belépett az ajtón.

- Lakást keresek, körülnézek - felelte.

- Lakást nem éjjel keresnek. És különben is a házmesterrel szokás feljönni.

- Felmosták a padlót. Újrafestik? A vér nincs már ott?

- Micsoda vér?

- Hát meggyilkolták az öregasszonyt és a testvérét. Egész tócsa volt itt.

- Te meg miféle szerzet vagy? - kiáltott rá türelmetlenül a munkás.

- Én?

- Te!

- Tudni akarod? Gyerünk a rendőrségre, ott megmondom.

A két munkás megrökönyödve bámult rá.

- Ideje hazamenni. Soká elbabráltunk ma - mondta az idősebbik. - Gyere, Aljosa. Be kell zárni az ajtót.

- Hát gyerünk - felelte egykedvűen Raszkolnyikov, és elindult. Lassan lépkedett lefelé. A kapualjban nagyot kiáltott: - Hé, házmester!

Többen álldogáltak a kapu előtt az utcán, és nézegették a járókelőket. Ott volt a két házmester meg egy kaftános, iparosforma ember, egy asszony és még valaki.

Egyenesen odament hozzájuk.

- Mi tetszik? - kérdezte az egyik házmester.

- Nem volt most a rendőrségen?

- Éppen az imént. Mért kérdi?

- Ott vannak még?

- Ott.

- A felügyelőhelyettes?

- Azt is láttam. Mért, mit akar?

Nem felelt, csak megállt mellettük, és gondolkodott.

- A lakást nézte, azért jött - mondta odalépve az idősebb munkás.

- Melyik lakást?

- Ahol dolgozunk. Hogy mért mosták fel a vért, azt kérdezte. „Itt gyilkosság történt, ki akarom venni a lakást.” A csengőt meg úgy rángatta, hogy majd leszakadt. „Gyerünk a rendőrségre, aszongya, ott mindent megmondok.” Nem ment le a nyakunkról.

A házmester homlokát ráncolva méregette az idegent. Nem tudta, mit gondoljon.

- Kicsoda maga? - kérdezte most már fenyegetőbben.

- Rogyion Romanovics Raszkolnyikov vagyok, volt egyetemi hallgató. Itt lakom a keresztutcában, Schill ház, 14-es ajtó. Kérdezze csak meg a házmestert, ismer.

Bágyadtan, szórakozottan beszélt, nem is fordult feléjük, a sötétedő utcát figyelte.

- És mit keresett odafenn a lakásban?

- Megnéztem.

- Mi van ott néznivaló?

- Nem kéne bevinni a rendőrségre? - avatkozott közbe a kaftános lakó, és várta, hogy mit szólnak.

Raszkolnyikov hátrapillantott rá a szeme sarkából, és jól megnézte. Aztán megint úgy, mint az előbb, halkan, bágyadtan így szólt:

- Gyerünk.

- Igen, igen, be kell vinni! - kapta fel a szót nekibuzdulva a lakó. - ''Amiatt ''jön ide! De miért? Mit akarhat?

- Részeg, nem részeg, csak az ördög tudja - mormogta a munkás.

- Mit akar itt? - kiabált a házmester, és most már komolyan haragudott. - Mit veszkődsz itt?

- A rendőrségre nem mersz eljönni, mi? - kérdezte gúnyosan Raszkolnyikov.

- Miért ne mernék? De te mit veszkődsz itt?

- Csirkefogó - mondta az asszony.

- Kár a szót vesztegetni rá - szólt közbe a másik házmester, egy termetes ember, kigombolt, hosszú ujjasban, kulcsokkal az övében. - Takarodj innét... persze hogy csirkefogó... lódulj!

Vállon ragadta, és kilökte az utcára, Raszkolnyikov botladozott, de nem esett el. Felegyenesedve végignézett a társaságon, és továbbment.

- Furcsa szerzet - dörmögte a munkás.

- Furcsák az emberek mostanság - szólalt meg az asszony.

- Mégiscsak a rendőrségre kéne vinni - bizonykodott a kaftános.

- Jobb az ilyet lerázni - döntötte el a kérdést a termetes házmester. - Csirkefogó, annyi szent. Valamiben fő a feje. Ha rád akaszkodott, nem tudod lerázni. Ismerjük a fajtáját.

„Menjek vagy ne menjek?” - tűnődött Raszkolnyikov. Megállt az útkereszteződésnél a kocsiúton, és körülnézett, mintha mástól várná a döntő szót. De nem jött válasz sehonnan. Süket és halott volt minden, akár a kőkockák a lába alatt. Neki halott, egyedül csak neki... Most valamit látott; jó messze, vagy kétszáz lépésre tőle, az utca túlsó végén, a sűrűsödő homályban tömeg sötétlett. És hangokat is hallott, hangos beszédet, kiabálást.

Egy hintó állt a csődület közepén... Lámpafény villant a kocsiúton. „Mi lehet ott?” Jobbra fordult, és arra tartott. Valósággal belekapaszkodott mindenbe, és hidegen, gúnyosan mosolygott, mikor erre gondolt, hiszen végleg eldöntötte magában, hogy jelentkezik a rendőrségen, és biztosan tudta, hogy most már nincs tovább.

7

Egy hintó állt az utca közepén, fényes urasági kocsi, amelybe két tüzes szürke ló volt fogva. Senki se ült benne, a kocsis maga is leszállt a bakról, és a kocsi mellett állt, a lovakat zablájuknál tartották. Rengeteg nép tolongott körülöttük, legelöl rendőrök voltak, az egyik, égő lámpással a kezében, éppen lehajolt, és rávilágított valamire a kövezeten, a keréknél. Az emberek mind hangosan beszéltek, kiabáltak, szörnyűködtek, a kocsis tanácstalanul állt, és többször is elmondta:

- Micsoda szerencsétlenség! Úristen, micsoda szerencsétlenség!

Raszkolnyikov előrefurakodott, amennyire tudott, és most végre meglátta, mi okozza a csődületet, izgalmat: a földön eszméletlenül feküdt egy elgázolt ember, nagyon silány, de amennyire láthatta, „úri” ruhában, talpig véresen. Éppen akkor kerülhetett a kocsi alá, a fejéről csurgott a vér, arca egészen el volt torzulva és összezúzva. Alaposan megtiporták a lovak.

- Hogy vigyázzak, jóemberek? - sopánkodott a kocsis. - Még ha vágtattam volna, vagy nem kiáltok rá! De hisz szépen, csendesen hajtottam. Mindenki látta; ha én hazudok, mindenki hazug. Nemhiába mondják: „Részegnek keskeny az út...” Látom, ahogy átvág a kocsiúton, és támolyog, majdhogy el nem esik... rákiáltok egyszer, aztán még egyszer, meg harmadszor, a lovakat is visszarántom, de ő egyenest a patkójuk alá dől! Szántszándékkal-e, vagy hogy annyira gyengén állt a lábán? A lovaim fiatalok, ijedősek, nagyot rántottak a kocsin, ő meg elordítja magát, az kellett még nekik... egykettőre meglett a baj.

- Igen, így volt! - tanúskodott egy hang a tömegben.

- Rákiáltott, háromszor kiáltott! - bizonygatta egy másik.

- Pontosan háromszor, igen, mindnyájan hallottuk! - erősítette a harmadik.

A kocsis egyébként nem is bánkódott túlságosan, ijedtnek se látszott, a hintó nyilván valami gazdag és tekintélyes úré volt, aki most várja valahol, hogy érte jöjjön, a rendőrök is alighanem ezért buzgólkodtak annyira. A sebesültet be kellett szállítani az őrszobára és onnan a kórházba. Senki sem ismerte.

Időközben Raszkolnyikov még előbbre furakodott, és közelebb hajolt a kocsihoz. Abban a pillanatban a lámpás élesen megvilágította a szerencsétlenül járt ember arcát: ráismert.

- Én ismerem, ismerem! - kiáltotta, és utat tört egészen odáig. - Nyugalmazott hivatalnok, Marmeladov, címzetes tanácsos, itt lakik, itt két lépésre, a Kozel házban... Hamar orvost! Én fizetem, tessék! - Pénzt vett elő a zsebéből, és mutatta a rendőrnek. Feltűnően izgatott volt.

A rendőrök örültek, hogy valaki felismerte az elgázolt embert. Raszkolnyikov megmondta a maga nevét, és rábeszélte őket, minden tőle telhetőt elkövetve, mintha szülőapjáról volna szó, hogy az eszméletlen Marmeladovot vigyék haza.

- Itt van mindjárt, a negyedik ház... egy gazdag németé... a Kozel ház. Haza igyekezett bizonyosan, és részeg volt... ismerem... erősen iszik... Családja van, felesége, gyermekei meg egy felnőtt lánya. Hol van még a kórház, amíg odáig elcipelik! Itt meg doktor is lesz a házban, bizonyos! Megfizetem! Csak más az otthoni ápolás, mindjárt gondjukba veszik. Úgy pedig meghal, mire a kórházba érnek vele.

Sikerült egyiknek a markába csúsztatnia valamit, de meg kézenfekvő és szabályszerű is volt a dolog: csakugyan közelebb itt a segítség. A sebesültet felemelték, és elindultak vele, segítő kéz is akadt. A Kozel ház alig harminc lépésre volt. Raszkolnyikov leghátul ment, a sebesült fejét tartotta vigyázva, és mutatta az utat.

- Erre, erre! A lépcsőn fejével felfelé vigyük, forduljunk meg... így, most jó! Megfizetem, meghálálom - mormogta.

Katyerina Ivanovna, mint mindig, mihelyt egy percre felszabadult, ide-oda járkált a kis szobában, az ablaktól a kályháig meg vissza, két karját keresztben a mellére szorítva. Köhögött és magában beszélt. Utóbbi időben mind többször és mind többet beszélgetett idősebb lánykájával, a tízéves Polenykával, aki, bár sok mindent nem értett, annyit igen jól tudott, hogy anyjának szüksége van rá. Örökösen figyelte kerekre nyitott, nagy, okos gyerekszemével, és ravaszkodott, igyekezett elhitetni vele, hogy mindent megért. Most éppen a kisöccsét vetkőztette, hogy végre ágyba kerüljön; a fiúcska egész nap rosszul érezte magát, és most a széken ülve várta, hogy valami inget adjanak rá, hogy a rajta levőt majd éjjel kimoshassák. Némán, komoly arccal, feszesen és mozdulatlanul ült, lábacskáit kinyújtva, sarkakat előre, ujjakat szét. Hallgatta, mit beszél a testvérével az anyja, száját csücsörítette, szemét tágra meresztette, mozdulatlanul ült, ahogyan a jó kisfiúk szoktak ülni, mikor lefekvés előtt vetkőztetik őket. A még nálánál is kisebb leányka, teljesen elrongyolódott ruhában, a spanyolfal mellett állt, és várta, míg rákerül a sor. A lépcsőre néző ajtó nyitva volt, hogy csökkentse valamennyire a belső szobákból tóduló dohányfüstöt, amely újra meg újra kínosan köhögtette a szegény tüdőbeteg asszonyt. Katyerina Ivanovna mintha még jobban lesoványodott volna ezen az utolsó héten, orcáin a két folt még jobban piroslott, mint azelőtt.

- Nem is hiszed, Polenyka, el se tudod képzelni - mesélt a szobában járkálva -, milyen vidáman, micsoda pompában éltünk mi apácskám házában, és ez a részeges ember hogy tönkretett engem is, titeket is! Apácskám ezredes volt, és hajszálon múlott, hogy kormányzó nem lett, már éppen csak az utolsó lépés hiányzott, úgyhogy mindenki azzal jött hozzá: „Mi már a kormányzónknak tekintjük, Ivan Mihajlics.” Amikor... amikor... - fulladozva köhögni kezdett - ó, átkozott élet! - tört ki belőle a keserűség, kiköhögte a váladékot, kezét a mellére szorította - amikor azon a... búcsúbálon... a nemesi marsall házában... Bezzemelnaja hercegnő is észrevett, ő volt az, aki később, mikor apádhoz feleségül mentem, kérdezte is mindjárt: „Nem ez a kedves leányka mutatta be a záróünnepen a selyemkendős táncot?” ...Ezt a feslést itt össze kell varrni, most mindjárt, fogd a tűt, és csináld meg úgy, ahogy mutattam, különben holnap... holnap... még tovább szakad! - kiabált fulladozva. - És ott volt még Scsegolszkoj herceg is, a kamarás, Pétervárról... velem táncolta a mazurkát, és azt mondta, hogy holnap eljön, és megkéri a kezemet, de én megköszöntem neki, és udvarias szavakban tudtára adtam, hogy szívem már a másé. Ez a más a te édesapád volt, Polja. Apácskám haragudott is rettenetesen... Meleg már a víz? Akkor add ide az ingecskét, hát a harisnya?... Lida - szólt oda a kisebbik lányának -, most az egyszer aludj ing nélkül... valahogy... és a harisnyádat is tedd ki melléje... Egyúttal azt is kimosom... De hol marad az a rongyos, az a részeges! Mióta viseli már az ingét, agyon van gyűrve, szaggatva, olyan, mint a mosogatórongy... Meglett volna minden egyszerre, nem kéne holnap éjjel is kínlódni! Úristen! Már megint ez a köhögés! Mi az? - kiáltott fel, és csak nézte a lépcsőházban tolongó népet, meg az idegeneket, akik becipeltek valamit a szobába. - Mit hoznak, Úristen!

- Hová tegyük? - kérdezte a rendőr, és szétnézett a szobában, mikor behozták az eszméletlen és véres Marmeladovot.

- A díványra! Ide, a díványra tegyük, a fejét erre - intézkedett Raszkolnyikov.

- Elgázolták az utcán! Részeg volt! - kiáltotta valaki a lépcsőházból.

Katyerina Ivanovna csak állt, elfehéredve, zihálva. A gyerekek megijedtek. Lidocska felsikoltott, és Polenykához szaladt, odabújt hozzá, egész testében remegve.

Raszkolnyikov elhelyezte a sebesültet, máris odalépett Katyerina Ivanovnához.

- Az istenért, nyugodjék meg, nem kell megijedni! - hadarta. - Átvágott a kocsiúton, egy kocsi elgázolta, de ne aggódjék, magához fog térni. Én mondtam, hogy hozzák ide... voltam már itt maguknál... emlékezzék csak... Magához fog térni, és én fizetek mindent.

- Hát ide jutott! - jajdult fel kétségbeesetten Katyerina Ivanovna, és férjéhez rohant.

Raszkolnyikov rögtön látta, hogy nem az ájuldozó asszonyok közül való. Egy szempillantás, és párnát dugott a sebesült feje alá - erre senki se gondolt -, nekifogott vetkőztetni, megvizsgálta, tett-vett körülötte, nem vesztette el a fejét, magáról teljesen megfeledkezett, összeharapta remegő ajkát, elnyomta a melléből feltörő jajkiáltást.

Raszkolnyikov közben megkért valakit, hogy szaladjon el a doktorért. Kiderült, hogy a második szomszédban lakik egy.

- Elküldtem már orvosért - nyugtatta meg Katyerina Ivanovnát. - Ne legyen rá gondja, én fizetem. Víz nincs? És adjon hamar valami kendőt, törülközőt vagy akármit. Még nem tudjuk, hol sebesült meg... megsebesült, de él, bizonyos, hogy él... Majd meglátjuk, mit mond a doktor!

Katyerina Ivanovna az ablakhoz szaladt. A sarokban egy horpadt székre volt készítve a víz a nagy cserép mosdótálba, a gyerekholmi meg a férfi alsóruha kimosásához. Ezt az éjszakai mosást legalább kétszer hetenként végezte, de néha többször is, mivel oda jutottak már, hogy nem volt váltó fehérneműjük, csak a rajtuk való, és nem nézhette a piszkot, inkább így törte magát éjszakánként, amikor a többi már aludt, túlfeszítette erejét, hogy reggelre megszáríthassa a kötélen a kimosott ruhát, és tisztát adhasson rájuk, de mocskot nem tűrt a házában. Felkapta, hogy odavigye Raszkolnyikovnak a vízzel telt mosdótálat, és majdhogy el nem esett a teherrel. De Raszkolnyikov már talált egy törülközőt, megmártotta, és mosogatni kezdte Marmeladov vérrel borított arcát. Katyerina Ivanovna is ott állt mellette, kínnal kapdosta a levegőt, és tenyerét a mellére tapasztotta. Ő maga is ápolásra szorult volna. Raszkolnyikov már-már megbánta, hogy odavitette a sebesültet. A rendőr is tanácstalanul állt.

- Polja! - kiáltott a lányának Katyerina Ivanovna. - Szaladj el Szonyáért, de hamar. Ha nincs otthon, akkor is hagyd meg, hogy az apját elgázolták a lovak, amint hazaér, jöjjön ide. Siess, gyermekem! Nesze ez a kendő, terítsd a válladra.

- Calaggy, ahod bilsz! - kiáltotta a székről a fiúcska, de aztán rögtön némán, egyenesen ült tovább, szemét kimeresztve, két sarkát előrenyújtva, ujjait szétterpesztve.

Időközben úgy megtelt a szoba, hogy gombostűt is nehéz lett volna leejteni. A rendőrök kimentek, csak egy maradt ott, és a betóduló kíváncsiakat igyekezett visszaterelni a lépcsőházba. Viszont a beljebb eső szobákból Amália Lippewechsel lakói mind beszivárogtak lassanként, előbb csak az ajtóban szorongtak, de aztán kettesével, hármasával befurakodtak a szobába. Katyerina Ivanovna felháborodott.

- Meghalni se hagyják békességben! - kiáltott rájuk. - Nekik ez látványosság! Cigarettáznak! - Hevesen köhögött. - Még szép, hogy nem kalapban jönnek be. Ni, az ott kalapban van! Kifelé! Legalább a holttestet tisztelhetnék!

A köhögés elvette a szavát, de a leckéztetésnek megvolt a hatása. Meg nyilván féltek is tőle: a lakók egyenként visszahúzódtak, és megint az ajtóban szorongtak, lelkük mélyén azzal a sajátos elégedettséggel, amit minden ember, még a legközelebb álló is érez, ha felebarátját váratlanul szerencsétlenség éri, nincs kivétel, nincs, aki ettől ment volna, ha mégoly őszinte is a részvéte, sajnálkozása.

Egyesek a kórházat emlegették az ajtó mögött, meg hogy nem való itt felesleges izgalmat okozni.

- Meghalni se való! - csattant fel Katyerina Ivanovna, és már ugrott az ajtóhoz, hogy sarkig tárja, és rájuk zúdítsa mennyköveit, de az ajtóban a háziasszonyba ütközött, aki éppen most tudta meg a hírt, és szaladt intézkedni. Rendkívül ostoba és rosszindulatú német nő volt.

- Ah, Istenkém! - és összecsapta a kezét. - Férje megint ivott, és lovak elgászolni! Kórhaszba vinni! Én vagyok hásziasszon!

- Amália Ludvigovna! Legyen szíves meggondolni, hogy mit beszél - kezdte gőgösen Katyerina Ivanovna (a háziasszonyával mindig gőgösen beszélt, hogy „helyére utasítsa”, és erről az elégtételről most sem tudott lemondani). - Amália Lud...

- Mekmontam már, hogy ne merjen Amália Ludvigovna neveszni engemet, én Amal-Ivan!

- Maga nem Amal-Ivan, hanem Amália Ludvigovna, és mivel én nem tartozom aljas tányérnyalói közé, mint Lebezjatnyikov úr, aki ott nevet az ajtó mögött - csakugyan röhögtek, kiabáltak a szomszéd szobában -, tehát mindig Amália Ludvigovnának fogom nevezni; ámbár igazán nem értem, mért nem szereti ezt a nevet. Tulajdon szemével látja, mi történt Szemjon Zaharoviccsal: halálán van. Nagyon kérem, csukja be az ajtót, és ne eresszen ide senkit. Legalább meghalni engedjék békességben! Máskülönben bizonyos lehet, hogy viselkedéséről még holnap tudomást szerez maga a főkormányzó úr. A herceg jól ismert engem lánykoromban, és igen jól emlékszik Szemjon Zaharovicsra is, többször is segített rajta. Mindenki tudja, hogy Szemjon Zaharovicsnak sok jó barátja és pártfogója volt, ő maga maradt el tőlük, nemes büszkeségből, szerencsétlen gyarlóságának tudatában. Most viszont segítségünkre sietett egy nagylelkű fiatalember - Raszkolnyikovra mutatott -, aki anyagi eszközökkel és összeköttetésekkel rendelkezik, Szemjon Zaharovics ismerte még mint kisfiút, bizonyos lehet tehát, Amália Ludvigovna, hogy...

Ezt mind rendkívül szapora szóval mondta, egyre jobban hadart, de a köhögés hirtelen véget vetett ékesszólásának. Ebben a pillanatban a haldokló feleszmélt, és nyögni kezdett. Katyerina Ivanovna odaszaladt hozzá. Akkor kinyitotta szemét, és idegenül, értetlenül nézte az ágya mellett álló Raszkolnyikovot. Nehezen, mélyen és ritkán lélegzett, szája szélén vér szivárgott, homlokán kiütött a verejték. Raszkolnyikovot nem ismerte meg, és nyugtalanul jártatta körül tekintetét. Katyerina Ivanovna szomorúan, de szigorúan nézte, szeméből folyt a könny.

- Úristen! Az egész melle be van zúzva! És mennyi vér, mennyi vér! - jajdult fel kétségbeesetten. - Le kell venni róla a ruhát! Fordulj kicsit oldalra, Szemjon Zaharovics, ha tudsz - szólt rá.

Marmeladov most ráismert.

- Papot! - hörögte.

Katyerina Ivanovna az ablakhoz ment, homlokát a fához szorította, és keserűen felkiáltott:

- Ó, hétszer átkozott élet!

- Papot! - ismételte pillanatnyi hallgatás után a beteg.

- Elmentek érte! - kiáltott rá Katyerina Ivanovna. Férje szófogadóan elhallgatott, megkereste félénk, bánatos szemével, és az asszony visszament hozzá, megállt az ágya fejénél. Ez valamennyire megnyugtatta, de csak kis időre. Alig egy-két pillanat múlva a kis Lidocskán állapodott meg a szeme (az volt a kedvence), a lányka a sarokban állt, és reszketett, mint a lázbeteg, csodálkozó, tágra nyitott gyerekszemét apjára függesztette.

- Ó... ó... - Marmeladov izgatottan mutatott rá. Valamit mondani akart.

- Még mit akarsz? - kiáltott rá az asszony.

- Mezítláb! Mezítláb! - mormogta, és révedező tekintettel a kislány csupasz lábára nézett.

- Hallgass! - csattant fel ingerülten Katyerina Ivanovna. - Te tudod, mért van mezítláb!

- A doktor! Hála az égnek! - szólalt meg örömmel Raszkolnyikov.

A doktor, egy pedáns kis öregúr, német ember - bejött, és bizalmatlanul körülnézett. Aztán a beteghez lépett, megfogta a pulzusát, gondosan végigtapogatta a fejét, Katyerina Ivanovna segítségével kigombolta a vértől lucskos inget, és kitakarta a mellét. Az egész mellkas összevissza volt zúzva, nyomorítva, jobboldalt több borda eltört, bal felől, éppen a szív felett csúnya, nagy sárga-fekete folt éktelenkedett, a kegyetlen patkótiprás nyoma. A doktor komoran nézte. A rendőr elmondta neki, hogy a szerencsétlen embert elkapta a kerék, és vagy harminclépésnyire vonszolta, forgatta a kövezeten.

- Csoda, hogy még feleszmélt - súgta Raszkolnyikov fülébe a doktor.

- Mit mond? - kérdezte az.

- Mindjárt vége.

- Semmi remény?

- Semmi a világon. Utolsó perceit éli... A fejseb is rendkívül súlyos... Nem mondom, érvágással próbálkozhatnánk éppen, de... az se használ. Öt, legfeljebb tíz perc múlva meghal, így is, úgy is.

- Inkább mégis vágjon eret rajta!

- Kérem... de mondom, tökéletesen hiábavaló.

Most újra lépések hallatszottak, a tömeg szétvált odakinn, és a pap jelent meg a küszöbön - fehér hajú öregember -, kezében a szentségekkel. Mögötte egy rendőr jött, aki már az utcáról kísérte. A doktor nyomban átengedte neki a helyét, és jelentős pillantást váltott vele. Raszkolnyikov megkérte a doktort, hogy maradjon még néhány percig, mire az vállat vont, és ott maradt.

Akik ott voltak, mind hátrahúzódtak. A gyónás igen hamar véget ért, a haldokló aligha tudta, miről van szó, beszélni se tudott, csak érthetetlen, szaggatott hangokat hallatott. Katyerina Ivanovna kézen fogta Lidocskát, leemelte a székről a kisfiút, és a sarokba ment velük, a kályha mellé, ott letérdelt, és gyerekeit is letérdepeltette maga mellett. A lányka csak reszketett, de a fiú csupasz térdecskéin állva, szép lassan felemelte a kezét, szabályosan keresztet vetett, és földig hajolt, homlokát a földhöz ütve, ami láthatólag különös öröm volt neki. Katyerina Ivanovna összeszorította a száját, és visszafojtotta könnyeit. Ő is imádkozott, de közbe-közbe megigazgatta a gyerek ingecskéjét, még be is takarta a kislány nagyon is csupasz vállát egy fejkendővel, amelyet a komódról vett le, anélkül hogy felállna vagy imáját félbeszakítaná. Ezalatt a belső szoba ajtaját megint kinyitották a kíváncsiskodók. A lépcsőházban is mind sűrűbb lett a tolongás, az összes emeletekről odatódultak a lakók, bár a szoba küszöbét nem merték átlépni. Egyetlen mécses világította meg az egész képet.

Most nagy sietve átfurakodott a lépcsőházi tömegen a kis Polenyka, akit a nénjéért szalasztottak. Lihegve és a sietségtől kifulladva lépett a szobába, letette a kendőt, megkereste szemével az anyját, és odament hozzá. „Jön már! Az utcán találtam meg!” Katyerina Ivanovna őt is letérdepeltette maga mellé. Ebben a pillanatban egy fiatal lány surrant át nesztelenül és félénken a sokaságon: váratlan megjelenése valóban különös volt itt, ebben a szobában a sok rongy, a koldusszegénység, halál és kétségbeesés közepette. Ő is rongyokba volt öltözve, eleganciája garasos utcai cifraság, amely - ennek a külön világnak ízlése és szokásai szerint - nagyon is nyíltan kimutatja szégyenletes célját. Megállt, még kinn a lépcsőházban, a küszöbnél, de nem lépett be, csak nézett, mint aki azt se tudja, hol van, nem látott, nem értett semmit, arra se gondolt, hogy személye cseppet sem oda illő: negyedkézből vásárolt, nagy virágos selyemruha van rajta, nevetséges, hosszú uszállyal, és terebélyes krinolin, amely elfoglalja az egész ajtóközt; nem gondolt a világos topánkájára meg a napernyőre, ami éjszaka igazán felesleges, csak úgy a kezébe vette, mikor eljött hazulról - se a furcsa, kerek, égőpiros tollas szalmakalapjára. A fiúsan félrecsapott kalap alól egy sovány, sápadt, riadt kis arc bukkant elő, félig nyitott száj, rémülten kimeresztett szempár. Szonya kis termetű, tizennyolc éves, vézna, de elég csinos szőke lányka volt, világoskék szeme nem mindennapi. Meredten bámulta az ágyat meg a papot, ő is lihegett a sietségtől. De aztán mégis megütötte fülét a háta mögötti pusmogás meg egy-két elejtett szó. Lesütött szemmel belépett, és most már a szobában állt, de még mindig a küszöbnél.

A gyónásnak, áldozásnak vége volt. A pap odalépett az asszonyhoz, hogy mielőtt távozik, még egy-két szót mondjon neki búcsúképpen és vigasztalásul.

- És mit csinálok ezekkel? - vágott kurtán és ingerülten a szavába Katyerina Ivanovna, a kicsikre mutatva.

- Az Isten irgalmas, bízzék a Magasságbéli segítségében.

- Eh, hozzánk nem ér el az irgalma!

- Ez bűn, asszonyom - feddte a pap, és fejét csóválta.

- Hát ez nem bűn? - kérdezte Katyerina Ivanovna hangosan, és a haldoklóra mutatott.

- Lehetséges, hogy akik akaratlan okozói voltak a bajnak, hajlandók megtéríteni legalább az elmaradt keresetet.

- Félreértett! - legyintett ingerülten Katyerina Ivanovna. - Mit térítsenek meg? Hiszen részeg volt, ő maga bújt a lovak alá! És az ő keresete! Pénzt nem hozott, csak bajt. Ivott, mindenünket elitta! Meglopott bennünket, a holminkat a kocsmába hordta, elkocsmázta az ő életüket meg az enyémet. És hála a jó Istennek, hogy meghal! Kevesebb bajunk lesz!

- A halál órájában meg kellene bocsátania, asszonyom. Nem szabad így érezni, ez nagy bűn!

Katyerina Ivanovna a beteg körül tett-vett, inni adott neki, letörölte fejéről a vért, verejtéket, megigazgatta párnáját, és közben a pappal beszélt, de munkájától eddig nemigen ért rá feléje fordulni. Most ellenben valósággal nekiesett, rátámadt:

- Eh, bátyuska! Szavak, üres szavak! Megbocsátani! Nézze meg, ma is részegen jött volna haza, ha el nem gázolják. Ez az egy inge csupa mocsok, le is rongyolódott rajta. Ő ledőlt volna az ágyra, és horkol, én meg hajnalig vízben pancsolok, kimosom az ő szennyesét meg a gyerekekét, aztán megszárítom itt az ablaknál, és mihelyt virrad, leülök foltozni... igen, ez lett volna az éjjeli pihenőm. Hát nem kár csak egy szót is vesztegetni bocsánatra? Úgyis megbocsátottam!

Rettenetes, mélyről jövő köhögés vette el a szavát, zsebkendőjébe köhögött, majd odatartotta, mutatta a papnak, másik kezét sajgó mellére szorítva. A kendő csupa vér volt.

A pap lehajtotta a fejét, és nem szólt semmit.

Marmeladov a végét járta, szemét nem vette le Katyerina Ivanovnáról, aki most megint fölébe hajolt. Újra meg újra mondani akart valamit, de alighogy erőlködve mozdította nyelvét, és érthetetlenül dadogva elkezdte, az asszony kitalálta, hogy bocsánatot akar kérni tőle, és keményen rákiáltott:

- Hallgass! Nem kell... tudom, mit akarsz! - A beteg elhallgatott, de bolyongó tekintete az ajtóra esett, meglátta Szonyát. Addig nem vette észre: a sarokban állt, az árnyékban.

- Ki az? Ki az ott? - kérdezte hirtelen rekedt, elfúló hangon, nagyon izgatottan, és rémülten az ajtóra bámult, ahol a lánya állt. Még fel is próbált támaszkodni az ágyon.

- Feküdj! Feküdj! - parancsolt rá Katyerina Ivanovna.

De ő hirtelen erőfeszítéssel mégis feltámaszkodott, egy darabig hüledezve, meredten nézte a lányát, mintha nem ismerné meg; igaz is, ilyen öltözékben még sose látta. De aztán megismerte a megalázott és lesújtott, cifra és szégyenkező Szonyát, amint békésen várja sorát, hogy elbúcsúzzon a haldokló apjától. Leírhatatlan fájdalom tükröződött a beteg arcán.

- Szonya! Kislányom! Bocsáss meg! - hördült fel, és kezét akarta nyújtani neki, de hogy a támasztékot elvesztette, lefordult, lezuhant a díványról, arccal elterült a földön. Odaugrottak, felemelték és visszafektették, de már alig volt benne élet. Szonya halk sikoltással odaszaladt, átölelte, maga is félájultan - úgy halt meg az apa a lánya karjában.

- Elérte, amire vágyott - fakadt ki Katyerina Ivanovna, mikor látta, hogy az ura halott. - Most mit csinálok? Miből temetem el? És mit adok holnap enni ezeknek, ezeknek itt?

Raszkolnyikov odalépett hozzá.

- Katyerina Ivanovna - mondta -, megboldogult férje a múlt héten elbeszélt nekem mindent, megismertem az életét, körülményeit... Igazán mondom, önről rajongó tisztelettel beszélt. Mióta megtudtam, hogy szerencsétlen gyarlósága ellenére milyen odaadással ragaszkodik mindnyájukhoz, kivált önt, Katyerina Ivanovna, mennyire tiszteli és szereti, azóta jó barátok vagyunk. Engedje hát... hogy hozzájáruljak... elhunyt barátom iránti kötelességből... Tessék... azt hiszem, húsz rubel... ha felhasználhatja, én készséggel... egyszóval... és eljövök még okvetlenül... lehet, hogy már holnap eljövök! A viszontlátásra!

Kisietett a szobából, és igyekezett mentül előbb keresztülhatolni a tömegen, de a lépcsőn váratlanul beleütközött Nyikogyim Fomicsba, aki a baleset hírét hallva odasietett, hogy személyesen intézkedjék. A rendőrségi jelenet óta nem találkoztak, de a felügyelő azonnal ráismert.

- Ni csak! Ön az? - kérdezte.

- Meghalt - mondta Raszkolnyikov. - Doktor is volt, pap is volt, minden rendben van. Ne nagyon zaklassa szegény asszonyt, úgyis tüdőbeteg. Inkább bátorítsa, ha lehet... hiszen ön jó ember, tudom - tette hozzá gúnyosan mosolyogva, és egyenest a szemébe nézett.

- Ni csak, hogy összevérezte magát - jegyezte meg Nyikogyim Fomics, mikor a lámpa fényénél meglátta Raszkolnyikov mellényén a friss vérfoltokat.

- Igen, véres lettem... csupa vér vagyok! - mondta ő különös hangsúllyal, aztán rámosolygott, megbiccentette a fejét, és lement a lépcsőn.

Lassan ment, nem sietett. Egész testében remegett, de észre se vette, egy új és mérhetetlenül nagy érzés töltötte el, mást nem érzett, csak azt, hogy beborítja a teljes, a mindenható élet. Valami hasonlót érezhet a halálraítélt, akinek váratlanul, hirtelen megkegyelmeznek. A lépcső derekán utolérte a betegtől jövő pap, azt szótlanul előrebocsátotta, közben néma meghajlással üdvözölték egymást. Már a lépcső alján járt, amikor siető lépéseket hallott a háta mögött, valaki utánaszaladt. Polenyka volt az, kiáltozott is neki: „Várjon, legyen szíves! Várjon!”

Hátrafordult. A kislány leszaladt még néhány lépcsőn, és szorosan előtte állt meg, egy fokkal feljebb. Bágyadt lámpafény hatolt oda az udvarról. Raszkolnyikov jól látta a sovány, de kedves arcocskát, ahogy rámosolyog, és vidáman, gyermekesen nézi. Üzenettel küldték utána, és ez nyilván nagyon tetszett neki.

- Mondja meg, kérem, hogy hívják... és még azt is, hogy hol lakik - kérdezte hadarva, kifulladtan.

Raszkolnyikov a gyermek két vállára tette a kezét, és szinte boldogan szemlélte. Maga se tudta, mért olyan öröm neki ezt a lánykát nézni.

- Ki küldött utánam?

- Szonya testvérkém küldött - felelte Polenyka, és még vidámabban mosolygott.

- Tudtam úgyis, hogy Szonya testvérkéd küldött.

- És mamácskám is küldött. Mert mikor Szonya testvérkém azt mondta, hogy szaladjak maga után, mamácskám is odajött, és ő is mondta: „Szaladj, Polenyka, de máris!”

- Szereted Szonya testvérkédet?

- Őt szeretem a legjobban a világon! - felelte meggyőződéssel a gyermek, és mosolya hirtelen eltűnt.

- Engem is szeretni fogsz?

Felelet helyett csak a közeledő arcocskát látta, az ártatlan csókra nyújtott, puha gyerekszájat, két kis gyufaszálkar a nyakára fonódott, szorosan, még szorosabban, a fej vállára hajlott, és a kislány felsírt, arcát mind erősebben szorítva az arcához.

- Fáj a szívem apácskáért! - mondta egy kicsit később, felemelte könnyes arcát, és tenyerével törölgette. - Annyi sok szerencsétlenség ér bennünket - tette hozzá váratlanul, furcsán-komoly arcot öltve, mint minden gyerek, amikor „nagyosan” akar beszélni.

- És apácskád is szeretett benneteket?

- Lidocskát szerette a legjobban - felelte igen komolyan a gyerek, és egészen úgy, mint a nagyok. Most már nem mosolygott. - Azért szerette, mert ő a legkisebb, meg azért is, mert beteg, és mindig hozott neki valami ajándékot, bennünket meg olvasni tanított, engem nyelvtanra is tanított és vallástanra - tette hozzá büszkén. Mamácskám sohase szólt semmit, de azért tudtuk, hogy örül ennek, és apácskám is tudta. Mamácskám pedig azt mondta, hogy franciául tanít majd, mert itt az ideje, hogy műveltséget szerezzek.

- Hát imádkozni tudtok-e?

- Ó, hát persze hogy tudunk! Már régen! Én most már nagy vagyok, hát magam imádkozom, de Kolja és Lidocska még mamácskával mondják hangosan. Előbb az Üdvözlégyet mondjuk el, aztán még egy másikat: „Istenem, bocsánatodat és áldásodat kérjük Szonya testvérkénknek”, és azt, hogy „Istenem, bocsánatodat és áldásodat kérjük második apácskánknak”, mert a régi apácskánk meghalt, és ez a második, de érte is imádkozunk.

- Polenyka, engem Rogyionnak hívnak, imádkozz néha értem is, csak annyit, hogy „Rogyionnak, a te szolgádnak”.

- Ezentúl, amíg csak élek, mindig imádkozni fogok magáért! - mondta szenvedélyesen a kislány, és újra rámosolygott, újra megölelte.

A diák megmondta neki a nevét, címét, és megígérte, hogy holnap okvetlenül eljön. A gyermek boldog elragadtatással ment el tőle. Tizenegyre járt az idő, amikor az utcára kilépett, és öt perccel később már a hídon állt, pontosan azon a helyen, ahonnan az asszony levetette magát.

- Elég! - jelentette ki határozottan, ünnepélyesen. - Elég a lázálmokból, képzelt rémségekből, kísértetekből!... Még élek! Vagy talán az imént nem éltem? Nem igaz, hogy meghalt az életem az öreg anyókával! Jöjjön el neki a mennyek országa, de... elég volt, anyókám, ideje, hogy nyugodni térj! Itt most már az értelem és világosság országa fényeskedik... az akarat és erő országa... most majd elválik! Meglátjuk, ki marad felül! - tette hozzá kihívóan, mintha sötét hatalmat szólítana harcra. - És én már-már beletörődtem, hogy egy arasznyi helyen éljek holtomig!...

...Most még gyenge vagyok, de... úgy érzem, a betegség elmúlt. És tudtam is, hogy elmúlik, mikor ma eljöttem hazulról, tudtam. No lám: a Pocsinkov ház itt van két lépésre. Most már okvetlenül felmegyek Razumihinhez, ha nem két lépésre volna, akkor is felmennék... csak nyerje meg a fogadást! Legyen meg az öröme, nem baj... Erő, igen, erő kell: anélkül semmire sem megyünk, és erőt csak erővel szerezhetünk, ez az, amit ők nem tudnak - állapította meg büszkén, magabízón, és lábát alig emelgetve, lebotorkált a hídról. Büszkesége, önbizalma nőttön-nőtt, egy perccel később egészen más ember volt, mint az imént. De hát mi történt vele tulajdonképpen, mi változtatta meg ennyire? Maga se tudta, olyanformán volt, mint a szalmaszálba kapaszkodó: most egyszerre elhitte megint, hogy hiszen még élhet, megvan még az élete, „nem halt meg az öreg anyókával”. Talán nagyon is elhamarkodott volt a következtetés, de ezzel most nem gondolt.

„És megkértem a kislányt, hogy könyörögjön szegény Rogyionért - villant az eszébe -, igen... ez jó lesz... mindenesetre!” - gondolta, de ugyanakkor ki is nevette ezt a gyerekes ötletét. Pompás hangulatban volt.

Razumihint könnyen megtalálta. A Pocsinkov házban már ismerték az új lakót, a házmester mindjárt eligazította. Még csak a lépcső felénél járt, de már hallotta a lármát, hangos beszédet, a nagy társaság zaját. Az ajtó tárva-nyitva állt, kiabálást, heves szóváltást hallott. Elég tágas volt a szoba, és vagy tizenöten gyűltek össze. Raszkolnyikov megállt az előszobában. A válaszfal mögött a háziasszony két cselédlánya sürgölődött két nagy szamovár körül, üvegek voltak ott meg tányérok, és piroggal, hideg ételekkel rakott tálak, mindent a háziasszony konyhájából hoztak át. Az egyik cselédlányt beküldte a barátjáért. Razumihin boldog arccal szaladt ki hozzá, első pillantásra is látszott, hogy szokatlanul sokat ivott, és bár úgyszólván sohasem volt részeg, ezúttal fejébe szállt a szesz.

- Ide hallgass - kezdte gyorsan Raszkolnyikov -, csak azt akarom mondani, hogy megnyerted a fogadást, csakugyan sohasem tudhatja az ember, mi éri. Nem megyek be, olyan gyenge vagyok, hogy mindjárt elvágódom. Tehát szervusz és a viszontlátásra! Holnap gyere fel majd.

- Tudod, mit? Hazakísérlek. Ha már magad is mondod, hogy gyengén állsz a lábadon...

- És a vendégeid? Ki az a göndör hajú, aki most kinézett?

- Az? Tudja a manó! A bácsikám ismerőse lesz, de talán csak úgy hívatlanul jött... Itthagyom őket a bácsikámmal, csoda aranyos ember, kár, hogy most nem ismerkedel meg vele. Különben... menjenek a pokolba, ahányan vannak... Kellek is én most ezeknek... Nekem meg kell a friss levegő. Mert látod, pajtás, éppen jókor jöttél, még két perc, és összeverekszünk, bizony isten! Ilyen őrültséget hazudni! Nem is hiszed, mit képes összehazudni egy ember. Vagyis, mért ne hinnéd? Mi magunk talán nem eleget hazudunk? És csak hazudjanak, majd abbahagyják... Várj egy pillanatig, kihívom Zoszimovot.

Zoszimov úgyszólván nekiesett a jövevénynek, sajátságos, mohó kíváncsiság látszott rajta. Arca egykettőre felderült.

- Sürgősen lefeküdni és aludni - jelentette ki, miután megvizsgálta, amennyire ott lehetett. - És éjszakára jó volna bevenni egy porocskát. Beveszi? Már elő is készítettem... Beveszi?

- Akár kettőt - felelte Raszkolnyikov, és ott mindjárt bevette a port.

- Okosan teszed, ha hazakíséred - mondta a doktor Razumihinnek. - Hogy mit hoz a holnap, meglátjuk, de ma igazán nagyon jól van, meglepő a változás az előbbihez képest. Hiába, holtig tanul az ember...

- Tudod, mit súgott a fülembe Zoszimov az előbb, amikor eljöttünk? - bökte ki Razumihin, alighogy az utcára értek. - Mindent őszintén elmondok neked, mert szamarak. Szóval meghagyta, hogy csevegjek veled útközben, és téged is beszéltesselek, aztán majd mindent mondjak el neki, mert az az ideája, hogy... őrült vagy, legalábbis közel jársz az őrültséghez. Képzeld csak! Először is: háromszor olyan okos vagy, mint ő, másodszor, ha nem hibbantál meg, hát úgyis fütyülsz az ő bolondgombáira, harmadszor pedig, ez a hústömeg, aki szakmája szerint sebész, belehabarodott a lelki betegségekbe, és hogy ezt a mai beszélgetésedet Zamjotovval megtudta, most kizárólag így ítél meg.

- Zamjotov mindent elmondott neked?

- Úgy van. És igen jól tette. Most legalább tisztán látom azt is, ami eddig rejtélyes volt, és Zamjotov is tisztán látja... Röviden... arról van szó... Rogya... Egy cseppecskét berúgtam... de sebaj... arról van szó, hogy az a bizonyos gyanú... érted... valóban a fejükben motoszkált... érted már? Jobban mondva, egyikük se merte kimondani, mert hiszen éktelen ostobaság, és különben most, hogy ezt a mázolót lefogták, szétpukkadt, semmivé lett az egész egyszer s mindenkorra. De hát mért olyan szamarak? Zamjotovot akkor is eldöngettem egy kicsikét, ezt csak bizalmasan mondom, barátom, nagyon kérlek, el ne áruld egy mukkal se, hogy tudod, észrevettem már, hogy érzékeny ember, Luizánál történt valami... de ma, ma végre minden kiviláglott. A főbűnös ez az Ilja Petrovics! Kihasználta az ájulásodat akkor ott a rendőrségen, igaz, hogy később ő maga is szégyellte, azt is tudom...

Raszkolnyikov mohón figyelt, Razumihinnek pedig nagyon megoldotta nyelvét a szesz.

- Azért ájultam el, mert a festéknek olyan fojtó szaga volt.

- Még magyarázkodik! És nemcsak a festék! Hiszen a gyulladás már egy teljes hónapja bujkált benned, Zoszimov bizonyíthatja. Látnád most azt a tacskó Zamjotovot, hogy le van törve! El se képzeled! „A kisujjával se érek fel” - azt mondja. Már tudniillik a te kisujjaddal. Olykor feltámadnak benne a nemesebb érzések. No és az a lecke, barátom, az a lecke ott a Kristályban! Ragyogó volt. Hisz előbb megijesztetted, úgyhogy majdnem görcsökbe esett, már-már kényszerítetted, hogy újra elhiggye a képtelen ostobaságot, és akkor hirtelen, nyelvet öltesz rá! „Na, ugye, megfogtalak?” Ragyogó! Most aztán össze van törve, porba van sújtva. Nagy mester vagy, fiam, becsületemre. Úgy kell nekik! Hej, csak ott lettem volna akkor! Most nagyon várt, rettenetesen várt. És Porfirij is szeretne megismerni...

- Ó, hát az is... No és mért vagyok őrült nekik?

- Nem éppen őrült... Sokat járatom a számat alighanem... De látod, szeget ütött a fejébe, hogy csak az az egy kérdés érdekel... Most már persze világos, hogy miért, most már tudja az összes körülményeket, hogy ezzel úgy felizgattak akkor, és összeszövődött a betegségeddel... Lehet, barátom, hogy egy cseppet részeg vagyok, ördög tudja... szóval, van valami rögeszméje... mondom: belehabarodott a lelki betegségekbe. Ne törődj vele.

Fél percig mindketten hallgattak.

- Ide hallgass - szólalt meg aztán Raszkolnyikov. - Őszintén akarok beszélni veled: halottnál voltam most, egy hivatalnok halt meg... minden pénzemet odaadtam nekik... és még valami történt velem, megcsókolt egy kis teremtés, olyan, hogy ha embert öltem volna, akkor is... szóval... és láttam ott még egy másik teremtést lángpiros tollal a kalapjában... eh, összevissza beszélek, támogass, kérlek, itt a lépcső...

- Mi lelt? Mi lelt? - nyugtalankodott Razumihin.

- Kicsit szédülök, de nem az a baj, hanem hogy olyan nehéz a szívem! Az az asszony volt úgy, aki... Oda nézz, mi ez? Látod? Ide nézz!

- Mit nézzek?

- Hát nem látod? Világosság van nálam, nem látod? A résen...

Az utolsó lépcsőnél álltak, a háziasszony konyhája előtt, és csakugyan jól látszott onnan, hogy Rogya szobája világos.

- Furcsa! Talán Nasztaszja - vélte Razumihin.

- Ilyenkor sohase megy be, és különben is régen alszik... eh... nekem ugyan mindegy! Isten áldjon!

- Mit akarsz? Hisz felkísérlek, együtt megyünk!

- Tudom, hogy feljössz, de itt akartam kezet szorítani veled és elbúcsúzni. No, add a kezed, isten áldjon!

- Mi lelt, Rogya?

- Semmi, gyerünk. Te leszel a tanúm...

Felkapaszkodtak a lépcsőn, és Razumihinen átfutott a gondolat, hogy hátha a doktornak mégis igaza van. „Ejnye! Megzavartam a fecsegésemmel!” - dorgálta magát. Az ajtóhoz érve, hangokat hallottak a szobából.

- De hát mi van itt? - fakadt ki Razumihin.

Raszkolnyikov kinyitotta az ajtót, sarkig tárta, és megállt a küszöbön, mintha földbe gyökerezett volna a lába.

Az anyja meg a húga ültek a szobájában a díványon, másfél órája várták. Hogy miért éppen őrájuk nem számított, miért éppen őrájuk nem gondolt, holott többször is értesítették, sőt ma is hallotta, hogy útban vannak, jönnek, hamarosan megérkeznek? Másfél órája faggatták Nasztaszját, sokszor egymásba szavába vágva. Az meg előttük állt, és kifecsegett már minden titkot. Anya és leánya majd elájultak ijedtükben, mikor meghallották, hogy „ma megszökött”, betegen, sőt, mint Nasztaszja előadásából kitűnt, alighanem beszámíthatatlan állapotban. „Úristen, mi lesz vele!” Mind a ketten sírtak, keserves kínokat szenvedtek a várakozásnak ebben a másfél órájában.

Boldog, elragadtatott kiáltással fogadták, mikor belépett. Anyja és testvére odaszaladtak hozzá, de ő csak állt mereven, mint a halott. Hirtelen rádöbbent mindenre, mintha villámütés érte volna. Karja se mozdult ölelésre; nem bírt megmozdulni. Anyja is, húga is ölelték, csókolták, sírva, nevetve... Ő előrelépett, megtántorodott, és ájultan zuhant a földre.

Izgalom, rémült felkiáltás, jajszó... Razumihin eddig az ajtóban állt, de most csak úgy repült a szobába, erős karjába kapta a beteget, egy szempillantás alatt a díványon feküdt.

- Nincs semmi baj! - kiáltotta a két nőnek. - Elájult, semmiség. Éppen most mondta a doktor, hogy sokkal, de sokkal jobban van, teljesen egészséges már! Vizet! No, ugye, máris magához tér, ni, máris feleszmélt!

Karon ragadta Dunyecskát, úgyhogy majd kicsavarta a karját, és odahúzta, mutatta neki, hogy „máris feleszmélt.” A két nő úgy nézett rá, mint a gondviselésre, megindultan, hálásan, hiszen tudták már Nasztaszjától, mit jelentett az ő Rogyájuknak betegsége egész idején ez a „talpraesett fiatalember”, ahogyan később, még aznap este, maga Pulherija Alekszandrovna nevezte, a lányával folytatott bizalmas beszélgetés során.


[[Kategória:Bűn és bűnhődés]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Bűn és bűnhődés/Harmadik rész</title>
    <id>2349</id>
    <revision>
      <id>4827</id>
      <timestamp>2006-08-29T20:55:56Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>fej, kat</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     = Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
| cím        = [[../]]
| szakasz    = (Harmadik rész)
| előző      = ← [[../Második rész|Második rész]]
| következő  = [[../Negyedik rész|Negyedik rész]] →
| megjegyzés =
}}

1

Raszkolnyikov feltámaszkodott, felült a díványon. Erőtlenül intett Razumihinnek, hogy szüntesse be a vigasztalás zavaros és heves áradatát, amelyet anyjára és húgára zúdított, aztán megfogta a kezüket, és percekig némán nézte, hol egyiket, hol másikat. Anyja megijedt a tekintetétől. Szenvedés égett abban, de valami egyéb is volt benne - merevség, szinte őrület. Pulherija Alekszandrovna elsírta magát.

Avdotya Romanovna sápadt volt, keze reszketett a bátyja kezében.

- Menjetek haza... vele - mondta Rogya akadozva, és barátjára mutatott. - Majd holnap... holnap mindent... Már régebben érkeztetek?

- Ma este - felelte az anyja. - Szörnyen késett a vonat. De, Rogyám, én semmi kincsért el nem megyek innen. Itt maradok éjszakára melletted.

- Ne kínozzatok - mondta a diák ingerült kézmozdulattal.

- Én maradok itt nála - jelentette ki Razumihin. - Egy percig se hagyom magára. Ördög vigye a vendégeimet, másszanak a falra. A bácsikám majd elnököl nekik.

- Ó, hogy köszönjem, hogy háláljam meg - kezdte Pulherija Alekszandrovna a kezét szorongatva, de Rogya megint a szavába vágott.

- Nem bírom ezt, nem bírom tovább - hajtogatta izgatottan -, ne gyötörjetek! Elég! Menjetek már... nem bírom!

- Gyerünk, anyácskám, legalább a szobából menjünk ki egy percre - suttogta ijedten Dunya. - Agyonkínozzuk, hát nem látja?

- De hát rá se nézhessek három hosszú év után? - És Pulherija Alekszandrovna megint sírva fakadt.

- Várjatok! - szólt rájuk Rogya. - Mindig belebeszéltek, pedig úgyis zavaros a fejem... Luzsint láttátok már?

- Nem, fiam, de már tudja, hogy megérkeztünk. És hallottuk, hogy olyan kedves volt, és ma meglátogatott - fűzte hozzá kicsit félénken.

- Olyan kedves volt... igen... Tudod, mit mondtam Luzsin úrnak, Dunya? Hogy lelököm a lépcsőn, menjen a pokolba.

- No de, Rogya... talán csak nem... nem akarod azt mondani... - kezdte rémülten Pulherija Alekszandrovna, de lányára pillantott és elnémult.

Avdotya Romanovna merőn nézte a bátyját, és várt egy másodpercig. Már tudtak a szóváltásról. Nasztaszja elmondta, amit megértett belőle, és azóta kínos aggodalomban várták a magyarázatot.

- Dunya - folytatta Raszkolnyikov, bár nehezére esett a beszéd -, én ezt a házasságot nem akarom. Tehát holnap, mihelyt találkoztok, ki kell adnod az útját, úgyhogy híre se maradjon.

- Istenkém! - fohászkodott az anyjuk.

- Gondold meg, mit beszélsz, Rogya - csattant fel Avdotya Romanovna, de nyomban erőt vett magán. - Látom, olyan állapotban vagy most... nagyon fáradt lehetsz - tette hozzá szelídebben.

- Azt hiszed, félrebeszélek? Nem igaz! Az én kedvemért akarsz hozzámenni! Nem fogadom el az áldozatot! Tehát holnapra írd meg neki, hogy szakítasz vele, reggel ideadod nekem a levelet, hogy elolvassam, és megvan!

- Azt nem tehetem - mondta sértődötten a lány. - És mi jogon...

- Dunyecska, te is olyan indulatos vagy! Hagyd abba, majd holnap... - Pulherija Alekszandrovna gyorsan odalépett a lányához, és ijedten csitította. - Jaj, igazán jobb, ha elmegyünk.

- Nincs eszén! - kiáltotta az ittas Razumihin. - Hogy is merne különben... Holnapra elpárolog a bolondériája... Kidobta ma, annyi szent. És az, persze, megharagudott... Előbb szónokolt itt, kitálalta a tudományát, aztán elsompolygott.

- Szóval... igaz! - siránkozott Pulherija Alekszandrovna.

- Tehát a holnapi viszontlátásra - mondta részvéttel a lány. - Gyerünk, anyácskám. Isten áldjon, Rogya!

- Ide hallgass, Dunya - Raszkolnyikov összeszedte maradék erejét -, tudom, mit beszélek. Ez a házasság alávaló dolog. Én talán aljas vagyok, de te ne légy az. Elég, ha csak az egyikünk az. És ha én aljas vagyok is, egy aljas lány nem lehet a testvérem. Vagy én, vagy Luzsin. Menjetek...

- Megőrültél! Te zsarnok! - rivallt rá Razumihin, de ő már nem felelt, talán nem is volt hozzá ereje. Hátradőlt a díványon, végképp kimerülten, és a falnak fordult. Avdotya Romanovna kíváncsian nézett Razumihinre, fekete szeme megvillant. A fiú összerezzent erre a pillantásra. Pulherija Alekszandrovna döbbenten állt még mindig.

- Én nem megyek el, semmi áron - súgta szinte kétségbeesetten Razumihinnek -, meghúzódom itt valahol... Kísérje haza Dunyát.

- Akkor mindent elront - súgta az vissza indulatosan. - Gyerünk ki legalább a lépcsőházba! Világíts, Nasztaszja... Esküszöm - folytatta félhangosan, már kinn a lépcsőn -, esküszöm, alig pár órával ezelőtt majdnem megvert engem meg a doktort. Még a doktort is, értik? És az is engedett, nehogy ingerelje. Elment, én pedig idelenn őrködtem, de ő felöltözködött és meglépett. Most is megszökik, ha tovább ingerlik. Most, éjnek idején! Még kárt is tehet magában!

- Úristen! Mit beszél?

- Aztán meg Avdotya Romanovna nem maradhat egyedül azon a kvártélyon. Gondolja meg, micsoda hely! Az a csirkefogó Pjotr Petrovics nem tudott jobb szállást szerezni? Eh, berúgtam egy kicsit, azért pocskondiázom, ne törődjenek velem.

- Bemegyek a háziasszonyhoz - makacskodott Pulherija Alekszandrovna -, megkérem, hogy adjon valami kis zugot éjszakára kettőnknek Dunyával, hiszen csak nem hagyom itt, ilyen állapotban! Lehetetlenség!

A lépcsőházban álltak, éppen a fordulónál, a háziasszony ajtaja előtt; Nasztaszja egy lépcsőfokkal lentebbről világított nekik a gyertyával. Razumihin szokatlanul felajzott állapotban volt. Félórával azelőtt, mikor barátját hazakísérte, sokat fecsegett ugyan, és ezt tudta is, de azért teljesen éber és majdnem friss volt, noha rengeteget ivott az est folyamán. Most azonban valóságos rajongás szállta meg, és mintha a szesz is csak most tódult volna hirtelen, kétszeres erővel a fejébe. A két hölgy között állt, kezüket fogva, és igyekezett meggyőzni őket; megdöbbentő nyíltsággal érvelt, és - talán hogy érveit ezzel is nyomósabbá tegye - jóformán minden szónál úgy szorongatta a kezüket, mint egy harapófogó. Avdotya Romanovnát pedig restelkedés nélkül majd elnyelte a szemével. Kínjukban meg-megpróbálták kiszabadítani kezüket a hatalmas, csontos mancsokból, de Razumihin ezt nem vette észre, sőt, csak annál hevesebben rángatta őket. Ha azt kívánják tőle ebben a pillanatban, hogy ugorjon fejest a lépcsőkorláton át, habozás nélkül megteszi. Pulherija Alekszandrovna remegve aggódott Rogyáért, és noha érezte, hogy ez a fiatalember nagyon is furcsa, és túlságosan szorítja a kezét, mégis a gondviselést látta benne, és igyekezett nem venni észre apró különcségeit. Viszont Dunya, aki éppen úgy nyugtalankodott a bátyja miatt, és nem is volt félős természetű, megdöbbenéssel, szinte ijedten figyelte a vad tüzet Rogya barátjának szemében, és kicsibe múlott, hogy el nem szaladt, és anyját is magával nem vitte. Nem is tudta volna legyőzni a kísértést, ha az, amit Nasztaszja elmondott ennek a különös embernek eddigi viselkedéséről, mérhetetlen bizalmat nem kelt benne. No meg látta is, hogy most már aligha szabadulhatnak tőle. És tíz perc elteltével már sokkal nyugodtabban nézte, mert Razumihin, szokásához híven, egykettőre kitárta a lelkét - ezen a szokásán jelenlegi állapota sem változtatott -, és így hamar megtudták, milyen emberrel van dolguk.

- A háziasszonyhoz nem mehetnek, ez képtelenség! - kiabálta Razumihin. - Ha százszor az édesanyja is, őrületesen felizgatná ezzel, akkor pedig - ördög tudja, mi lesz! Ide hallgassanak, megmondom, hogy csináljuk: most ott van mellette Nasztaszja, én hazakísérem magukat, mert egyedül nem mehetnek, Pétervár ilyen tekintetben... eh, de ezt most hagyjuk... onnan visszaszaladok ide, és negyedóra múlva, becsületszavamra, hírt viszek, jelentem, milyen állapotban van, alszik-e vagy nem, és a többi. Aztán hazaugrom, vendégeim vannak, mind részegek, és elhozom Zoszimovot, az az orvosa, aki kezeli... ott ül nálam ő is, de nem részeg, Zoszimov sose részeg... elcipelem Rogyához, és aztán oda, önökhöz. Szóval, egy órán belül kétszer kapnak hírt, éspedig a doktortól is, ami többet ér, mintha csak tőlem hallanák! És ha baj volna, esküszöm, idehozom önöket. Viszont, ha nincs baj, szépen lefeküsznek. Én itt alszom a lépcsőházban, ő nem is fogja tudni. A doktornak meg a háziasszonynál csinálok helyet, hogy kéznél legyen. Nos? Mi ér többet most neki, maguk vagy a doktor? Ugye, hogy a doktor! Persze hogy az ér többet. Hát csak menjenek haza. Itt a háziasszonynál nem maradhatunk, arról szó sincs. Nekem lehet, de magukat... be se eresztené... mert bolondos, féltékeny... Féltékeny volna miattam Avdotya Romanovnára, ha éppen tudni akarják. És önre is, asszonyom... De Avdotya Romanovnára okvetlenül. Teljesen kiszámíthatatlan. Különben... én is bolond vagyok... Eh, egye fene... Gyerünk! Nos, elhiszik, hogy igazam van? Elhiszik, vagy nem?

- Gyerünk, anyácskám - mondta Dunya. - Ne féljen, megtartja, amit ígér. Egyszer már életre keltette Rogyát, és ha igazán rábírja az orvost, hogy itt háljon, hát jobbat nem kívánhatunk.

- Ó... kegyed... megért engem... mert... mert angyal! - kiáltotta elragadtatva Razumihin. - Gyerünk! Nasztaszja, szaladj fel, egykettő, és ülj mellette a gyertyával. Negyedóra múlva itt vagyok.

Pulherija Alekszandrovna nem volt ugyan teljesen meggyőzve, de nem ellenkezett tovább, tűrte, hogy Razumihin karon fogja, és magával vonszolja a lépcsőn. Csakhogy most már miatta is nyugtalankodott: „Talpraesett, derék fiatalember, igaz, de vajon meg tudja-e tartani az ígéretét? Ilyen állapotban...”

- Tudom, most arra gondol, hogy kapatos vagyok - szakította félbe töprengését Razumihin, gondolatát kitalálva. Akkorákat lépett a járdán, hogy a két nő alig bírta követni. De ő nem vette észre. - Eh, nevetséges... vagyis részeg vagyok, mint a csap, az igaz, de nem erről van szó. Nem a pálinkától vagyok én részeg. Hogy magukat megláttam, az szállt a fejembe. De fütyüljenek rám... Ne törődjenek velem. Nem vagyok én magukhoz méltó... teljességgel méltatlan vagyok! Mihelyt hazakísértem magukat, azon nyomban, itt a csatornánál két veder vizet zúdítok a fejemre, és megvan... Ó, ha tudnák, mennyire szeretem magukat! Ne nevessenek ki, és ne haragudjanak rám... Mindenkire haragudhatnak, csak énrám ne... A Rogya barátja vagyok, tehát a kegyedék barátja is. Így legyen! Megéreztem én ezt előre... a múlt évben volt egy pillanatom... Különben, dehogyis éreztem meg! Az égből szálltak alá! Meglehet, hogy egész éjjel nem tudom majd lehunyni a szememet... Ez a Zoszimov attól félti, hogy megzavarodik... azért nem szabad ingerelni...

- Mit beszél? - kiáltott fel Pulherija Alekszandrovna.

- A doktor maga mondta? - kérdezte ijedten a lány.

- Mondta, de nem igaz, szó sincs róla. És olyan orvosságot is adott neki, láttam, valami port... De hát itt találtuk magukat a szobájában... bizony jobb lett volna, ha holnap érkeznek! Okosan tettük, hogy eljöttünk. És egy óra múlva Zoszimov beszámol mindenről. Az aztán nem részeg. Hogy most így berúgtam? Csak mert belevittek a vitába az átkozottak. Pedig megfogadtam, hogy nem vitatkozom többet... Micsoda badarságokat fecsegnek! Majdnem hajba kaptunk. Otthagytam nekik a bácsikámat elnöknek... akár hiszik, akár nem, teljes személytelenséget követelnek, ez az ő gusztusuk. Csak ne legyen senki ő maga, minél kevésbé lehessen ráismerni. Nekik ez a haladás teteje. És ha még a saját fejük szerint hazudnának, de hiszen...

- Nézze... - próbálta óvatosan félbeszakítani Pulherija Alekszandrovna, de ezzel csak szította a tüzet. Razumihin még harsányabb hangon folytatta:

- Mit gondol, azért haragszom rájuk, mert hazudnak? Badarság. A hazugságot szeretem. A hazugság az ember egyetlen kiváltsága a többi élőlény felett. A hazugság vezet el az igazsághoz! Hazudok, tehát ember vagyok. Egyetlen igazságot se fedeztek fel úgy, hogy előbb tizennégyszer vagy száztizennégyszer ne hazudtak volna. És ez tiszteletre méltó, alapjában véve. De mi még hazudni se tudunk a magunk eszével! Hazudj a magad módján, és megcsókollak érte. A magam módján hazudni majdnem többet ér, mint más nyomán igazat mondani. Az első esetben ember vagy, a másodikban csak szajkó. Az igazság nem szökik el, de az életet agyon lehet ütni. Elég példa van rá. Mik vagyunk most mind, kivétel nélkül, tudomány, fejlődés, gondolkodás, felfedezés, eszmék, vágyak, szabadelvűség, judícium, tapasztalat dolgában és minden egyéb tekintetben? Kis gimnazisták, első osztályosok. Szeretünk a más esze után járni, a más gondolatán kérődzni. Jól mondom? Így van? - kiabált ott az utcán, és közben rázta és szorongatta a két hölgy kezét. - Ugye, hogy így van?

- Istenem... nem is tudom... - rebegte szegény Pulherija Alekszandrovna.

- Így van, így... noha nem mindenben értünk egyet - mondta komolyan Dunya, és feljajdult, a fiú annyira megszorította a karját.

- Így van? Azt mondja, hogy így van? Akkor kegyed... kegyed - kiáltotta lelkesen - minden jóság, tisztaság, értelem és tökéletesség kútforrása! Adja a kezét, ön is, asszonyom, hadd csókolom meg a kezüket itt rögtön, térden!

Letérdepelt, ott az utca közepén, amely most szerencsére néptelen volt.

- Ne... ne... az istenért! Mit csinál? - kiáltott rá Pulherija Alekszandrovna most már módfelett izgatottan.

- Álljon fel! Álljon fel - kérte félig nevetve, félig zavartan Dunya.

- Nem én, amíg a kezüket nem adják! Így, most már jó. Felálltam, mehetünk. Szerencsétlen tökfilkó vagyok, méltatlan magukhoz, és részeg, és elsüllyedek szégyenletemben... és nem érdemlem, hogy szeressem magukat, de térdet hajtani két ilyen hölgy előtt mindenkinek kötelessége, hacsak nem baromi állat. És én térdet hajtottam... No, itt a szállásuk, Rogyának már csak ezért is igaza volt, hogy kidobta Pjotr Petrovicsot! Hogy merte magukat ilyen helyre hozni? Botrány! Tudják, kik szállnak meg itt? És kegyed a menyasszony! Menyasszonya, igaz? Na hát akkor kimondom: a vőlegénye aljas fráter!

- Hallja, Razumihin úr, ön megfeledkezik... - szólalt meg Pulherija Alekszandrovna.

- Igaz, megfeledkeztem magamról, restellem - kapott észbe Razumihin. - De... de... mégse haragudhatnak rám, mert őszintén mondom, és nem azért, mert... hm! az aljasság volna... szóval, nem azért, mert kegyedet... Nem, hagyjuk... hagyjuk ezt, nem mondom ki, nem merem... De mind a hárman éreztük, mihelyt belépett az az ember, hogy nem közénk való. Nem azért, mert a borbélynál göndörítette a haját, nem is azért, mert úgy sietett fitogtatni az eszét. Hanem mert méregkeverő és spekuláns, szatócs és pojáca. Okos embernek tartja? Dehogy okos! Ostoba tökfilkó. Hát való az ilyen magához?... Ó, Istenem! Látják, hölgyeim. - Már a Bakalejev házban voltak, a lépcsőn mentek felfelé. Razumihin hirtelen megállt. - Azok odaát nálam mind részegek, de azért jóravaló emberek, és ha hazudnak is... elvégre én is hazudok... addig hazudunk, amíg igazsághoz nem jutunk. Mert mi tiszta emberek vagyunk. Pjotr Petrovics ellenben nem tiszta ember. Őket is szidtam, gyaláztam, igaz, de őket azért becsülöm, mindnyájukat... Zamjotovot nem becsülöm ugyan, de szeretem, mert még kölyökkutya. És ezt a nagy marha Zoszimovot is becsülöm, mert tisztességes, és érti a dolgát... De ebből elég. Mindent kimondtam, és maguk mindent megbocsátottak. Ugye, megbocsátottak? No, gyerünk fel. Ismerem ezt a folyosót, jártam már itt... A hármas szobában volt a botrány... Melyik a szobájuk? A nyolcas? Hát csak zárkózzanak be jól éjszakára, és ne eresszenek be senkit. Negyedóra múlva itt vagyok a hírrel, aztán még egy félóra, és hozom Zoszimovot, meglátják! Viszontlátásra, rohanok!

Pulherija Alekszandrovna nyugtalanul, ijedten nézett a lányára.

- Istenem, Dunyecska, mi lesz most!?

- Nyugodjék meg, anyácskám - felelte Dunya letéve kalapját, köpenykéjét. - Isten küldte nekünk ezt a fiatalembert, ha tivornyából jött is most. Megbízhatunk benne, higgye el. És mi mindent nem tett már Rogyáért...

- Ó, Dunyecska, isten tudja, visszajön-e? És hogy szánhattam rá magamat, hogy otthagyjam a fiam... Jaj, de nagyon másnak képzeltem ezt a találkozást. Milyen rideg volt, mintha nem is örülne nekünk...

Szeme könnybe lábadt.

- Nem úgy van az, anyácskám. Maga nem is láthatta jól, hiszen folyvást sírt. Nagyon megviselte Rogyát a súlyos betegség, ez az oka mindennek.

- Jaj és ez a betegség is! Ki tudja, mi lesz még? És hogy beszélt veled! - Aggódva nézett a lánya szemébe, hogy kiolvassa a gondolatát. De valamennyire már az is megvigasztalta, hogy Dunya így védi a bátyját, akkor hát megbocsátott neki. - Holnapra, tudom, meggondolja - fűzte tovább, puhatolózva.

- Én pedig bizonyos vagyok benne, hogy arról ugyanazt fogja mondani holnap is - vágta el a szavát Dunya, és ezzel szíven ütötte az anyját, mert az még érinteni is alig merte a kényes témát. Aztán odament hozzá, és megcsókolta. Pulherija Alekszandrovna nem szólt, csak szorosan magához ölelte, és most már leült, izgatottan várva Razumihin visszajöttét, de közben aggodalmasan figyelte Dunyát, aki összefont karral, mélyen elgondolkozva járkált fel-alá a szobában. Szokása volt ez a járkálás szeglettől szegletig, és az anyja ilyenkor nemigen merte zavarni.

Hogy Razumihin így részegen, hirtelenében szerelemre lobbant Avdotya Romanovna iránt, az persze nevetséges volt, de aki ezt a lányt látja, kivált most, amikor keresztbe font karral búsan és elgondolkozva méregeti a szobát - könnyen megbocsát a fiatalembernek, még ha nem nézi is felhevült állapotát. Nem mindennapi szépség volt, tagadhatatlan. Magas és csodálatosan szép termetű, minden mozdulata határozott és öntudatos, de amellett lágy és kecses. Arca hasonlított a bátyjáéhoz, de róla el lehetett mondani, hogy „szépség”. Barna haja egy árnyalattal világosabb volt, mint Rogyáé, sötét szeme csillogó és büszke, de néha egy-egy pillanatra csodálatosan meleg. Halovány volt, de nem beteges arcszínű, egészségtől, üdeségtől sugárzó. Szája talán nagyon is kicsiny, üde, piros alsó ajka és álla egy cseppet előreállt - ez az egyetlen kis szabálytalanság a gyönyörű arcot még jellegzetesebbé és kicsit gőgössé formálta. Kifejezése inkább komoly és elgondolkozó volt, mint derűs, de mennyire illett hozzá mégis a mosoly, a vidám, fiatalos, gondtalan nevetés! Nem csoda, ha a lobbanékony, egyenes, naiv és becsületes, óriás erejű és ittas Razumihin, aki soha ehhez fogható szépséget nem látott, mindjárt első pillantásra belebolondult. Aztán meg a véletlen, mintegy szántszándékkal, éppen a viszontlátás, a testvéri szeretet gyönyörű perceiben mutatta meg neki először. Látta, mikor Rogya hálátlan és vakmerően parancsolgató szavaira méltatlankodva megrándult az ajka - és abban a percben menthetetlenül elveszett.

Amit a lépcsőn lemenet, részeg fővel fecsegett nekik, hogy a bolondos Praszkovja Pavlovna nemcsak Dunyára, de még az anyjára is féltékenykedne - igaz volt. Pulherija Alekszandrovna ugyan negyvenhárom évet számlált, de arcáról még nem tűnt el a régi szépség, és koránál jóval fiatalabbnak látszott, mint általában az olyan asszonyok, akik öregkorukig megőrzik lelkük derűjét és fogékonyságát, szívük tiszta tüzét. Jegyezzük meg zárójelben: ez az egyedüli módja annak, hogy valaki szépségét megőrizhesse késő öreg korára is. Haja már ritkult és őszült, szeme körül régen megjelentek a szertefutó ráncocskák, arcát megsoványította, megszikkasztotta a gond és bánat, de mégis szép volt ez az arc, szakasztott mása Dunyáénak, csak húsz évvel idősebb, és alsó ajka nem állt előre. Pulherija Alekszandrovna érzelmes természetű volt, de nem érzelgős, félénk és engedékeny, de csak bizonyos határig, sokszor engedett, sok mindenbe beletörődött, még ha meggyőződésével ellenkezett is, de hogy a tisztességét, bizonyos életelveit és meggyőződésének alapjait feladja, arra semmi nem bírhatta rá.

Pontosan húsz perccel Razumihin távozása után halkan kopogtattak az ajtón, kétszer gyorsan egymás után: már vissza is jött!

- Nem megyek be, nem érek rá! - szólt sietve, mikor kinyitották az ajtót. - Alszik, mint a bunda, csendesen, nyugodtan, adja isten, hogy tíz órát aludjon így. Nasztaszja ott van nála, meghagytam, hogy várjon meg. Most odacipelem Zoszimovot, hogy aztán beszámolhasson maguknak, és végre ledőlhessenek, hisz úgy el vannak csigázva, hogy rettenetes!

És már ment is, eltűnt a folyosón.

- Milyen talpraesett, ragaszkodó fiatalember! - Pulherija Alekszandrovna egészen felderült.

- Remek ember lehet! - mondta tűzzel Dunya, és tovább járkált fel-alá a szobában.

Egy óra telhetett el, most már nyugodtan vártak, tökéletesen megbíztak Razumihin szavában. Akkor megint lépések hallatszottak a folyosón, megint kopogtattak. Csakugyan sikerült a doktort elcipelnie Rogyához - készséggel otthagyta a mulató kompániát, hogy betegét megnézze, de a hölgyekhez már nem szívesen ment el, bizalmatlankodott, nem hitt a részeg Razumihinnek. Viszont az első pillanatban megnyugtatta, sőt hiúságának nagyon hízelgett, hogy úgy várnak itt rá, mint az orákulumra. Vagy tíz percig időzött a szállásukon, és sikerült végképp meggyőznie és megnyugtatnia Pulherija Alekszandrovnát. Meleg együttérzéssel, de amellett tartózkodóan és erőltetett komolysággal beszélt, pontosan úgy, ahogy a huszonhét éves orvos fontos konzultáció alkalmával szokott. Egyetlen szóval sem tért el a tárgytól, és a világért se mutatott a legcsekélyebb hajlandóságot sem arra, hogy személyesebb és magántermészetű kapcsolatba lépjen a hölgyekkel. Mivel rögtön feltűnt neki Avdotya Romanovna káprázatos szépsége, az első perctől fogva lehetőleg nem vett róla tudomást, és a látogatás egész ideje alatt kizárólag Pulherija Alekszandrovnához intézte a szót. Mindez nagy belső megelégedéssel töltötte el. A beteget illetően kijelentette, hogy állapota jelenleg nagyon megnyugtató. Az ő megfigyelése szerint a betegségnek - az utóbbi hónapok kedvezőtlen anyagi körülményein kívül - bizonyos lelki okai is vannak. „Igen szövevényes erkölcsi és anyagi behatások, izgalmak, félelmek, gondok, bizonyos eszmék és egyéb mozzanatok eredménye.” Fél szemmel is meglátta, hogy Avdotya Romanovna erre különös érdeklődéssel figyel, tehát annál részletesebben kifejtette a témát. Mikor pedig Pulherija Alekszandrovna aggódva és bátortalanul megkockáztatta a kérdést, hogy lehet-e szó valamiféle elmezavar gyanújáról - nyugodt és őszinte mosollyal kijelentette, hogy szavait nyilván túlozták, a betegnél megállapítható ugyan valami monomániás rögeszmeféle - és ő, Zoszimov éppen most különös figyelemmel kíséri az orvostudománynak ezt a nagyon érdekes területét, de nem szabad elfelejteni, hogy „a beteg csaknem a mai napig lázas önkívületben volt, és... övéinek ideérkezése természetesen felfrissíti, elszórakoztatja, és a legjobb hatással lesz rá. Hacsak újabb megrázkódtatás nem éri” - tette hozzá nyomatékkal. Aztán felállt, komolyan és nyájasan elbúcsúzott, a két hölgy hálás elismeréssel, forró köszönettel és kérdésekkel árasztotta el, sőt, Avdotya Romanovna még kezét is nyújtotta neki, bár ő semmi jelét sem adta, hogy ezt elvárja. A látogatással és önmagával roppantul elégedetten távozott.

- Holnap megint jelentkezem, most azonban okvetlenül feküdjenek le - kötötte lelkükre Razumihin, aki a doktorral együtt ment el. - Reggel, lehetőleg korán itt leszek a jelentéssel.

- Valóban elragadó kislány - jegyezte meg a doktor, mikor leértek az utcára, és majdhogy meg nem nyalta a szája szélét.

- Elragadó? Azt mondod, elragadó? - rivallt rá Razumihin, és nekiesett, torkon ragadta. - Csak merd... Hallod? Hallod? - kiabálta. Gallérjánál fogva rázta, és falhoz nyomta. - Megértetted?

- Eressz el, te részeg ördög! - Az orvos lerázta magáról valahogy, és mikor már kiszabadult a keze közül, erősen a szemébe nézett, és akkorát nevetett, hogy csak úgy rengett bele. Razumihin két karját lelógatva állt előtte, komor, gondolkodó arccal.

- Persze hogy szamár vagyok - mondta sötéten, mint a viharfelhő. - De látod... hiszen te is...

- Nem, fiam, nem, én nem ábrándozom ostobaságokról.

Némán ballagtak, és már Raszkolnyikov ajtaja előtt voltak, mikor Razumihin gondterhelt arccal megszólalt:

- Ide hallgass, Zoszimov, te pompás gyerek vagy, de egyéb csúf hibáidon kívül még szoknyavadász is, azt tudom, mégpedig mocskos fajta. Gyenge idegzetű puhány vagy, meg szeszélyes is és pocakos, semmit se tudsz megtagadni magadtól. Azért mondom, hogy „mocskos”, mert ez az életmód egyenesen a mocsokba visz. Úgy elkényeztetted magad, hogy megvallom, nem fér a fejembe, hogy lehetsz mégis jó, sőt, önfeláldozó orvos. Pihepárnán alszik (a doktor úr!), de éjjel felkel a betegéhez... Három év múlva már nem fogsz felkelni... No de az ördögbe is, nem erről van most szó. Ide hallgass: ma a háziasszonynál alszol (elég nehezen, de rávettem), én meg majd a konyhában. Itt a jó alkalom, hogy gyorsan összeismerkedjetek. De nem úgy, ahogy te hiszed! Arra álmodban se gondolj!

- Eszem ágában sincs.

- Ez, fiam, szégyenlős, hallgatag, tele van gátlásokkal, és megátalkodottan erényes. De amellett sóhajtozik, olvadozik, olvad, mint a viasz. Szabadíts meg tőle, a világ összes ördögeire kérlek! Charmante teremtés!... Megszolgálom, becsületemre megszolgálom!

Zoszimov még nagyobbat nevetett, mint az előbb.

- Egészen megkergültél? Minek nekem?

- Nézd, semmi vesződséged nem lesz vele. Beszélj neki összevissza, amiről akarsz. Csak ülj mellette és beszélj. Te még orvos is vagy, rajta, kezeld valami betegség ellen. Esküszöm, nem bánod meg! Van egy spinétje, én meg kalimpálok egy kicsit, tudok egy dalocskát - valódi orosz dal, barátom: „Forró könnyben ázik orcám...” Az ilyen igazi dalokat szereti! Ezzel a dalocskával kezdődött az egész história... Te meg remekül zongorázol, kérlek, virtuóz vagy, Rubinstein... Mondom: nem bánod meg!

- De hát ígértél neki valamit, szabályszerűen, írásban? Házasságot ígértél tán neki, mi?

- Dehogyis, erről szó sincs. És nem is olyan, egyáltalában nem olyan. No meg ott van neki Csebarov.

- Hát akkor hagyd ott!

- Azt nem lehet.

- Miért ne lehetne?

- Nem lehet csak úgy, mondom. Mert itt, barátom, valamilyen ősi vonzóerők működnek.

- De hát mért vonzottad magadhoz?

- Nem vonzottam én, dehogyis, egyáltalában nem vonzottam. Talán inkább még én vonzódtam, ostoba fejjel. És neki bizonyosan mindegy lesz, hogy én vagy te. Csak üljön, sóhajtozzon valaki mellette. Nézd, öregem... mit mondjak... te szereted a matematikát, tudom, most is foglalkozol matematikával: vezesd be az integrálszámításba! Bizony isten, nem tréfálok. Tökéletesen mindegy lesz neki: néz majd rád és sóhajtozik, akár egy évig egyhuzamban. Én például sokáig, két álló napig a porosz uralkodóházról meséltem neki - mert hát miről beszéljek vele? -, ő meg sóhajtozott és epekedett. Csak szerelemről ne beszélj, olyan szégyenlős, hogy még ideggörcsöket kap. Tégy úgy, mintha nem bírnál elmozdulni mellőle... No, most már eleget tudsz. Olyan kényelmed lesz, mint otthon... olvasgatsz, üldögélsz, írsz vagy heverészel... Meg is csókolhatod, de vigyázva.

- De hát minek nekem ez a nő?

- Eh, nehezen fog az eszed! Tökéletesen összeilletek, értsd meg! Én már régen gondolok rád! Úgyis ide jutsz... hát nem mindegy akkor, hogy előbb-e vagy utóbb? Látod, barátom, itt van a pihepárnás fészek. Sőt, több mint pihepárna... itt minden édesgeti az embert, itt vége a világnak, horgony, csendes kikötő, a föld köldöke, a világ eredete, finom fánkok, zsíros falatok, esti teázgatások, halk sóhajok, puha kacabajkák, meleg kemencepadkák kvintesszenciája... mintha meghaltál volna, és mégis élnél, és egyszerre élveznéd mindkét állapot előnyeit! No, barátom, eleget locsogtam, ideje aludni. Ide hallgass: én éjszaka többször felébredek, majd felmegyek, és benézek Raszkolnyikovhoz. Bár hiszen bolondéria, nem lesz semmi baj. Te se nyugtalankodj éppen, de egyszer azért kukkants be hozzá. És ha volna valami rémlátás, láz, mit tudom én, kelts fel azonnal. De nem lesz. Nem lehet...

2

Razumihin komoly arccal, gondterhelten ébredt másnap nyolc óra tájban. Sok új és váratlan kérdés merült fel benne azon a reggelen. Sose hitte volna, hogy valaha is így ébredjen fel. Pontosan emlékezett minden legapróbb részletre, és tudta, hogy nem mindennapi dolog, ami tegnap történt vele, olyan benyomás érte, amelyhez foghatót nem ismert, nem tapasztalt még soha. Ugyanakkor azt is világosan tudta, hogy a lelkében született álom megvalósíthatatlan, annyira irreális, hogy szinte restellte, és sietett mihamarabb áttérni más, közelebbi gondokra, kérdésekre, amelyek ugyancsak a „hétszer átkozott tegnap” következtében szakadtak rá.

A legkínosabb emléke az volt, hogy olyan „durvának, közönségesnek” mutatkozott, nemcsak mert részeg volt, de mert visszaélt a fiatal lány helyzetével, és féltékenységében ostoba meggondolatlansággal szidta előtte a vőlegényét, holott jóformán semmit se tud kapcsolatukról és annak feltételeiről, sőt, azt az embert is alig ismeri. És mi jogon ítélkezett ilyen egykettőre, meggondolás nélkül, ki tette meg bírónak? Hát elképzelhető, hogy olyan leány, mint Avdotya Romanovna, eladja magát egy hozzá méltatlan embernek, pénzért? Bizonyosan vannak a vőlegénynek erényei is! Az a kvártély? Elvégre Luzsin csakugyan nem tudhatta, milyen az a kvártély! És már berendezi az új lakásukat... Pfuj, micsoda aljasság! És talán kifogás, hogy részeg volt? Ugyancsak gyatra kifogás, annál inkább szégyellheti magát! Borban az igazság, és most kiderült az igazság, vagyis az, hogy ő hitvány, irigy és durva lelkű! Hát szabad akkor ilyesmiről csak álmodoznia is? Kicsoda ehhez a lányhoz mérve a részeg, kapcáskodó, a tegnapi szájhős Razumihin? „Micsoda cinizmus, micsoda badarság csak egymás mellett említeni is őket!” Elvörösödött kétségbeesésében, és most ráadásul az is eszébe jutott, amit a lépcsőn lejövet mondott nekik, hogy a háziasszony féltékeny lesz Avdotya Romanovnára... Ez már csakugyan több volt a soknál. Teljes erejéből rácsapott a tűzhelyre, úgyhogy felhorzsolta a kezét, és egy téglát kiütött a helyéből.

„Annyi bizonyos - gondolta egy perccel később, mintegy lebecsülve magát -, bizonyos, hogy ezt a sok gyalázatosságot sem szépíteni, sem elsimítani nem lehet, se most, se később, nincs is mért gondolkodni róla... Nem csinálhatok mást: bemegyek, nem szólok semmit, megteszem a kötelességemet... aztán... szó nélkül... kijövök, nem kérek bocsánatot, semmit se mondok, és... természetesen, vége mindennek!”

De azért öltözködés közben gondosabban megnézte a ruháját, mint rendesen. Más ruhája nem volt, és talán ha lett volna, akkor se veszi fel, „csak azért se veszi fel”! De azt mégsem akarja az ember, hogy cinikusnak vagy mocskos disznónak nézzék, nem bánthat meg másokat, különösen, ha ezek a mások maguk hívják, rászorulnak a segítségére. Gondosan lekefélte a kabátját, nadrágját, inge tűrhetően tiszta volt, erre az egyre sokat adott.

Mosdani is alaposabban mosdott azon a reggelen - Nasztaszjánál szappant is talált -, megmosta haját, nyakát és főképpen a kezét. Viszont mikor arra a kérdésre került a sor, hogy leszedje-e álláról a sörtét vagy nem (Praszkovja Pavlovnának még néhai férjétől maradt pompás borotvakései voltak), határozott, sőt heves „nem” volt a válasza. „Maradjon csak így! Különben még azt találják hinni, azért szedtem le, mert... hát persze hogy azt hinnék! Tehát nem! A világért sem!”

És... és a lényeg mégiscsak az, hogy ő durva és mocskos, a viselkedése kocsmai... és ha, mondjuk, tudja is magáról, hogy rendes ember, legalább félig-meddig... hát aztán? Büszkélkedhet valaki azzal, hogy rendes ember? Úgy kellene, hogy mindenki az legyen, sőt több, mint rendes... pedig hát neki is voltak bizonyos ügyecskéi (jól emlékszik!)... ha nem is becstelenségek éppen, de azért... És mi mindent nem forgatott már a fejében! Hajhaj! Ha ezt most odaképzeli Avdotya Romanovna mellé! „Különben vigye a manó! Sebaj! Fütyülök rá! Csak azért is mocskos és közönséges és kocsmai leszek! Még annál inkább!”

Javában monologizált, amikor Zoszimov, aki a háziasszony nappali szobájában aludt, rányitotta az ajtót.

Mielőtt hazament volna, még gyorsan meg akarta nézni a beteget, de Razumihintől megtudta, hogy alszik, mint a mormota. Lelkére kötötte tehát, hogy ne is zavarják, amíg magától fel nem ébred, és megígérte, hogy tizenegykor visszajön.

- Csak itthon legyen akkor - tette hozzá. - Ördög vigye! Az ember nem parancsolhat a betegének, de azért gyógyítsa meg! Nem tudod, ő megy hozzájuk vagy azok jönnek ide?

- Azt hiszem, idejönnek - felelte Razumihin elértve a kérdés célját. - Megbeszélik a családi ügyeket. Én majd távozom. Te mint doktor, persze, több joggal lehetsz ott.

- Lelkiatya én se vagyok. Éppen csak benézek, és megyek tovább, van elég dolgom anélkül is.

- Valami nyugtalanít - vágott a szavába Razumihin, és elkomorodott. - Tegnap részeg fejjel, az úton, amikor hazakísértem, sok szamárságot fecsegtem... egyebek között... hogy te elmezavartól félted... azt hiszed, hajlamos rá...

- Igen, ezt a hölgyeknek is kikottyantottad.

- Szamárság volt, tudom, meg is vethetsz, ha akarsz. De hát komolyan mondd meg, volt valami határozott gyanúd?

- Eh, ostobaság! Határozott gyanú! Ahogy te leírtad akkor, amikor elhívtál hozzá, monomániára gyanakodtam... No és tegnap aztán még szítottuk a tüzet, vagyis te szítottad azzal a históriáddal... a mázolóról. Szép téma, mondhatom, mikor talán éppen ettől bolondult meg! Ha pontosan tudom, mi történt ott a rendőrségen, ha tudom, hogy az a pimasz fráter aljas gyanúsításával... megsértette... dehogyis megyek bele ilyen beszélgetésbe! Hiszen ezek a monomániások egy csepp vízből egész tengert csinálnak, kérlek! A nem létezőt tulajdon szemükkel látják! Amit Zamjotov elmondott, noha nem emlékszem most pontosan mindenre, legalább felerészben megvilágítja előttem a dolgokat. Mit akarsz? Tudok egy esetet, amikor egy ilyen lelkibeteg, negyvenéves ember megölt egy nyolcéves kisfiút, csak azért, mert nem bírta elviselni a gyerek mindennapi csúfolódását az asztalnál. Ő meg, ugye, le van rongyolódva, az a rendőrtiszt szemtelenkedik vele, a betegség már benne van, és akkor még ez a gyanúsítás, ráadásul! Mi kell több egy dühös monomániásnak, aki még az őrületig, a lehetetlenségig hiú is! Könnyen hihető, hogy itt van a gyökere az egész bajnak! Ördög vigye! Hja igen... ez a Zamjotov igazán kedves gyerek, csak... hm... kár, hogy tegnap mindent kifecsegett. Rettentő nagy fecsegő!

- Miért? Kinek mesélte el? Csak nekem meg neked.

- És Porfirijnak.

- No és ha Porfirijnak elmondta is?

- Ide hallgass, van valami befolyásod ezekre a nőkre? Az anyjára meg a húgára? Mert ma jobban kellene vigyázniuk...

- Ne félj, majd megértik egymást - mormogta kelletlenül Razumihin.

- De hát mi baja azzal a Luzsinnal? Vagyonos ember, a lánynak, úgy látszik, nem ellenszenves... Hiszen egy lyukas garasuk sincs, igaz?

- Engem faggatsz? - mordult rá. - Honnan tudjam, van-e egy lyukas garasuk, vagy nincs? Kérdezd meg, neked talán megmondják.

- Eh, de buta vagy néha! Még nem tisztult ki a fejedből a tegnapi pálinkagőz... No, a viszontlátásra! Köszönd meg helyettem az éjjeli szállást Praszkovja Pavlovnának. Bezárkózott, reggel a bonzsúromra még a zárt ajtók mögül se felelt, pedig hétkor felkelt, a folyosón át vitték be neki a konyhából a teát... Még csak magas színe elé se bocsátott...

Pontosan kilenckor Razumihin megjelent a Bakalejev házban. A hölgyek szinte hisztériás izgalomban várták már jó ideje, felkeltek hét órakor vagy talán még korábban. Belépett, sötéten, mint az éjszaka, félszegen meghajolt, amiért a következő pillanatban szörnyen haragudott - persze magamagára. Csakhogy gazda nélkül csinálta a számadást: Pulherija Alekszandrovna valósággal nekiesett, megragadta, és majdhogy meg nem csókolta mind a két kezét. Akkor aggódva Avdotya Romanovnára nézett, de a büszke leányarcon annyi hála, baráti érzés fénylett ebben a pillanatban, és - legnagyobb meglepetésére - annyi megbecsülés (ahelyett, hogy gúnyosan, rosszul leplezett megvetéssel mérné végig), hogy igazán könnyebben elviselte volna, ha szidással fogadják, s így nagy zavarba esett. Szerencsére a beszédtémát nem kellett messze keresni, meg is ragadta nyomban.

Pulherija Alekszandrovna, mikor hallotta, hogy „még nem ébredt fel”, és „minden a legnagyobb rendben van”, kijelentette, hogy ez kapóra jön, mert „nagyon, de nagyon szeretne előre megbeszélni bizonyos dolgokat”. A következő kérdésük az volt, hogy teázott-e már, és nem akarna-e velük reggelizni? Nem reggeliztek még, őt várták. Avdotya Romanovna csengetett, mire bejött egy rongyos, mocskos alak. A teát megrendelték, és végre-valahára meg is kapták, de olyan piszkos és nemkívánatos szervírozással, hogy a hölgyeknek kínos volt. Razumihin már-már erélyesen megmondta a véleményét az ilyen szállodákról, de Luzsinra gondolt, és inkább hallgatott, megint zavarba jött, és boldog volt, hogy Pulherija Alekszandrovnából most már csak úgy dől a sok kérdés, egyre-másra, szünet nélkül.

Háromnegyed órába telt, amíg a kérdésekre válaszolt, közben újra meg újra félbeszakították, új kérdéseket adtak fel, de végül sikerült közölnie a legfontosabb és legszükségesebb tudnivalókat Rogyion Romanovics életének utolsó esztendejéről, beleértve a betegsége részletes leírását. Sok mindent kihagyott, az igaz, ki is kellett hagynia, egyebek között a rendőrségi jelenetet, összes következményeivel. Előadását mohó figyelemmel hallgatták, de mikor azt hitte, hogy befejezte, és hallgatóinak eleget tett, kiderült, hogy szerintük még jóformán el se kezdte.

- Mondja, de igazán, mit gondol... jaj, bocsásson meg, a nevét még nem is tudom - sürgette Pulherija Alekszandrovna.

- Dmitrij Prokofjics...

- Nos, akkor Dmitrij Prokofjics, nagyon, de nagyon szeretném tudni, hogy nézi Rogya... úgy általánosságban... a dolgokat, vagyis, hogy mondhatnám meg érthetőbben: mit szeret, és mit nem szeret? És mindig ilyen ingerlékeny? Mik a kívánságai, tervei, amennyiben tudni lehet? És ki vagy mi az, ami a legerősebb hatással van rá mostanában? Egyszóval, tudni szeretném...

- Ó, anyácskám, hogy is lehetne ennyi kérdésre csak úgy hamarjában felelni? - vetette közbe Dunya.

- Édes Istenem, de mikor soha, soha nem hittem volna, hogy így látom viszont!

- Ez igazán nem csoda - felelte Dmitrij Prokofjics. - Nekem nincs édesanyám, de a bácsikám minden évben meglátogat, és jóformán sohase ismer rám, még külsőre sem, pedig értelmes ember, szóval három év alatt, amióta nem látta, sok víz lefolyt a hegyekből. No és mit mondjak még? Másfél éve ismerem Rogyát: komor, sötét, fennhéjázó és büszke, az utóbbi időben (de lehet, hogy már sokkal régebben) gyanakvó és búskomorságra hajló. Nagylelkű és jó. Érzéseit nem szereti kimutatni, kegyetlenségre is könnyebben rászánná magát, mint arra, hogy szívét kitárja. De sokszor meg egyáltalában nem búskomor, inkább hideg és érzéketlen az embertelenségig, igazán olyan, mintha két egészen ellentétes karakter váltogatná egymást benne. Rettenetes, hogy mennyire hallgatag néha, semmire nem ér rá, mindenki zavarja, pedig csak hever, semmit se csinál. Gúnyolódni sose gúnyolódik, nem mintha elmésség nem telnék tőle, egyszerűen sajnálja az időt ilyen apróságokra vesztegetni. Oda se hallgat, mikor valamit mondanak neki. És sohase érdekli az, ami éppen akkor más mindenkit érdekel. Hallatlanul sokra taksálja önmagát, és talán nem is alaptalanul. Nos, mi van még? Azt hiszem, az önök ittléte gyógyító hatással lesz rá.

- Adja Isten! - kiáltott fel Pulherija Alekszandrovna, akinek nagyon fájt, hogy így megkritizálják az ő Rogyáját.

Razumihin most végre jobban megnézte Dunyát. Beszéd közben is sokszor ránézett, de mindig csak futtában, egy pillanatra, és rögtön elkapta a szemét. Dunya hol odaült az asztalhoz, és figyelt, hol felállt; és járkálni kezdett, ahogy szokott, szeglettől szegletig, összefont karral, összeszorított szájjal, és olykor közbevetett egy kérdést, anélkül hogy járkálását, töprengését abbahagyná. Ő se hallgatta meg, mit mondanak neki, ebben hasonlított Rogyához. Sötét, könnyű anyagból varrott ruhát viselt, és a nyakán fehér, fátyolszerű sálkendőt. Razumihin több apróságból rögtön látta, hogy a két nő rendkívül szűkös körülmények között él. Ha Avdotya Romanovna királynői ruhában lett volna, talán egyáltalában nem fél tőle. De így, valószínűleg éppen azért, mert a silány ruhát és az ínséges körülményeknek sok egyéb jelét látta rajta, félelem ülte meg a szívét, és most már alig mert egy szót is kiejteni, egy mozdulatot is tenni, ami persze kínosan feszélyezte, mert hiszen amúgy se igen bízott magában.

- Sok érdekeset mondott a fivérem jelleméről, és... tárgyilagosan beszélt róla. Ennek örülök, azt hittem, rajong érte - jegyezte meg mosolyogva Avdotya Romanovna. - Úgy látszik, az is igaz, hogy valami asszony van körülötte - fűzte hozzá elgondolkodva.

- Azt én nem mondtam, de lehet, hogy igaza van, ámbár...

- Nos?

- Senkit se szeret, talán nem is fog megszeretni soha - vágta rá hirtelen Razumihin.

- Szóval azt hiszi, képtelen szeretni?

- Tudja-e, Avdotya Romanovna, mennyire hasonlít kegyed a bátyjához, mindenben, de mindenben - csúszott ki a száján önmagának is váratlanul. És nyomban azután, mikor eszébe villant, mit mondott éppen most Rogyáról, vörös lett, mint a rák, és rettenetes zavarba esett. Dunya ránézett, és nem állhatta meg nevetés nélkül.

- Rogyát illetően, azt hiszem, mind a ketten tévedtek - avatkozott közbe kicsit sértődötten Pulherija Alekszandrovna. - Nem a mostani dolgokról beszélek, Dunyecskám. Amiről Pjotr Petrovics ír itt a levélben, és amit te is, én is valószínűnek hittünk, talán nem igaz, de el se tudja képzelni, Dmitrij Prokofjics, micsoda képtelenségek telnek tőle, és mennyire kiszámíthatatlan. Sohase építhettem a jellemére, már tizenöt éves korában is ilyen volt. Bizonyosan tudom, hogy most is, akármelyik pillanatban olyasmit csinálhat, ami senki másnak a világon eszébe nem jutna... De hiszen nem kell messzire mennünk: bizonyosan tud róla, ami engem úgy megdöbbentett, megrendített, és kis híján sírba vitt másfél évvel ezelőtt, mikor fejébe vette, hogy feleségül veszi azt a, hogy is... azt a Zarnyicin lányt, a háziasszonya leányát.

- Tud valami közelebbit erről az esetről? - kérdezte Dunya.

- És azt hiszi - folytatta szenvedélyesen Pulherija Alekszandrovna -, megállították volna a könnyeim, a könyörgésem, betegségem, a nyomorúságunk, vagy akár az, ha bánatomban meghalok? Nyugodt lélekkel átlépett volna minden akadályon. És talán nem szeret bennünket?

- Ő maga sose beszélt velem erről a históriáról - felelte óvatosan Razumihin -, de hallottam egyet-mást Zarnyicinnétől, aki a maga módján ugyancsak elég szűkszavú. És amit tőle megtudtam, az, elismerem, kicsit különös...

- Mit tudott meg, mit? - kérdezték egyszerre mind a ketten.

- Egyébiránt talán nem is olyan szerfelett különös. Csak annyit tudtam meg, hogy a házasságot, amely már eldöntött dolog volt, és csakis a menyasszony halála miatt nem jött létre, maga Zarnyicinné sem helyeselte... Azonkívül, mint mondják, a lány nem is volt csinos, sőt határozottan csúnya volt... és beteges... meg bogaras... de persze, erényei is voltak bizonyosan, kellett hogy legyenek, különben érthetetlen az egész... Hozomány se volt semmi, és Rogya különben sem az az ember, aki hozományra számít... De hát az ilyen dolgokat általában nehéz megítélni.

- Meg vagyok győződve, hogy igen derék lány volt - jelentette ki kereken Avdotya Romanovna.

- Isten bocsássa meg, de én bizony örültem akkor a halálának, ámbár nem tudom, melyikük tette volna tönkre a másikat, Rogya őt, vagy ő Rogyát? - fejezte be a témát Pulherija Alekszandrovna, aztán óvatosan és habozva, minduntalan a lányára pillantgatva (ami annak szemmel láthatólag kellemetlen volt), újra a Rogya és Luzsin között lefolytakról kezdte faggatni a vendéget. Szemmel láthatóan ez az eset nyugtalanította leginkább, sőt aggodalommal, félelemmel töltötte el. Razumihin elmondott mindent újra, töviről hegyire, de ezúttal hozzáfűzte a maga véleményét: egyenesen hibáztatta Rogyát, amiért szándékosan megsértette Pjotr Petrovicsot, és a betegségét nem tekintette mentségnek.

- Ezt már a betegsége előtt kigondolta - fűzte hozzá.

- Én is azt hiszem - bólintott leverten Pulherija Alekszandrovna. Viszont nagyon meglepte őt is, éppen úgy, mint Dunyát, hogy Razumihin most olyan óvatosan, majdnem tisztelettel nyilatkozik Pjotr Petrovicsról.

Végtére is nem állhatta meg - egyenesen megkérdezte:

- No és magának mi a véleménye Pjotr Petrovicsról, Dmitrij Prokofjics?

- Leánya jövendőbeli férjéről csak egyféleképpen vélekedhetem - felelte meggyőződéssel, szinte tűzzel Razumihin -, és ezt nemcsak udvariasságból mondom, de mert... egyszóval elég ok az, hogy Avdotya Romanovna önként választására méltatta. Tegnap csak azért szidtam, mert gyalázatosan be voltam rúgva... igen... és őrült is voltam... úgy van... elment az eszem, tökéletesen... nagyon szégyellem! - Fülig vörösödött, és elhallgatott. Avdotya Romanovnának is fellángolt az arca, de nem szólt, egy árva szót se szólt azóta, hogy a beszélgetés Luzsinról folyt.

Pulherija Alekszandrovna meg most, hogy a leánya nem támogatta, nem tudta, mit mondjon. Mígnem végül, kínos zavarban és szüntelenül Dunyára nézegetve, bevallotta Razumihinnek, hogy őt legfőképpen egy körülmény aggasztja:

- Nézze, Dmitrij Prokofjics... Ugye, Dunyecskám, Dmitrij Prokofjiccsal egészen nyíltan beszélhetek?

- Természetesen, anyácskám - felelte meggyőződéssel Dunya.

- Akkor hát hadd mondjam meg, miről van szó - folytatta nekibátorodva Pulherija Alekszandrovna, mintha ezzel az engedelemmel mázsás kő esett volna le a szívéről, és most már sietett kiönteni bánatát. - Ma reggel, tudja, korán reggel, levelet kaptunk Pjotr Petrovicstól, most válaszolt a mi tegnapi értesítésünkre, hogy megérkeztünk. Mert úgy volt, tudja, hogy vár majd bennünket a pályaudvaron, de nem jött el, valami inast küldött ki, attól kaptuk meg ennek a szállodának a címét, és az kalauzolt bennünket. Pjotr Petrovics megüzente vele, hogy ma reggel meglátogat, idejön. De ma reggel is csak levelet küldött... A legjobb, ha elolvassa, van egy pont, amely nagyon nyugtalanít... rögtön látni fogja, melyik az... és... és... mondja meg majd őszintén, hogy mit gondol! Maga a legjobban ismeri Rogyát, és így jobb tanácsot adhat mindenki másnál. Azt is megmondom előre, hogy Dunyecska már határozott, mindjárt első pillanatban, de én még nem tudom, mitévő legyek, és... nagyon vártam magát, Dmitrij Prokofjics.

Razumihin kibontotta a tegnapról keltezett levelet, és ezt olvasta:

''Kedves és igen tisztelt asszonyom, Pulherija Alekszandrovna, bátorkodom tudatni, hogy váratlan akadályok közbejötte miatt nem jelenhettem meg a pályaudvaron, és ezért egy rendkívül ügyes embert küldtem fogadásukra. Úgyszintén le kell mondanom a szerencséről, hogy holnap reggel tiszteletemet tehessem, egyrészt halaszthatatlan törvényszéki dolgaim miatt, másrészt azért, mert nem szeretném zavarni a családi viszontlátást, amikor ön a fiával és Avdotya Romanovna a testvérbátyjával találkozik. Ellenben még a holnapi nap folyamán, éspedig este nyolc órakor tiszteletemet teszem szállásukon. Egyúttal közölni szeretném egy fontos - és hadd tegyem hozzá: nyomatékos - kérésemet, hogy találkozásunkon Rogyion Romanovics már ne legyen jelen, mivel tegnap, amikor betegségében meglátogattam, példátlan udvariatlansággal megsértett, de még ezenkívül kimerítő és igen fontos felvilágosítást szeretnék kérni öntől személyesen, egy bizonyos kérdésre vonatkozólag. Bátorkodom még azt is közölni, hogy amennyiben, kérésem ellenére, Rogyion Romanovicsot mégis ott találnám, kénytelen lennék azonnal távozni, és ez esetben minden felelősség önöket terheli. Feltehetőnek vélem ugyanis, hogy Rogyion Romanovics, aki látogatásom alkalmával olyan súlyos betegnek látszott, és két órával azután annyira meggyógyult hirtelenében, hogy el is tudott menni hazulról - esetleg önöknél is megjelenhet. Tulajdon szememmel láttam őt egy iszákos ember lakásán, akit a lovak elgázoltak, és ennek következtében meg is halt. Arról is tudomásom van, hogy huszonöt rubelt adott tegnap az említett ember leányának, egy rossz hírű személynek, temetési költségek ürügyével, ami nagyon meglepett, hiszen igen jól tudom, mennyi gondot okozott önnek az összeg előteremtése. Kiváló tiszteletemet tolmácsolva a nagyra becsült Avdotya Romanovnának, maradok készséges híve és''

''alázatos szolgája''

''P. Luzsin''

- Mitévő legyek mármost, Dmitrij Prokofjics? - kérdezte majdnem sírva az anya. - Hogy mondjam meg a fiamnak, hogy ne jöjjön ide? Milyen makacsul követelte, hogy utasítsuk el Luzsint, és most az akarja őt kitiltani! Csak azért is eljön, ha ezt megtudja! És akkor mi lesz?

- Csinálja úgy, ahogyan Avdotya Romanovna határozott - felelte nyugodtan és minden gondolkozás nélkül Razumihin.

- Istenem! Dunya azt akarja, hogy... isten tudja, mit akar, és nekem nem magyarázza meg, miért! Azt mondja, jobb lesz, vagyis nemcsak jobb lesz, de valami okból okvetlenül szükséges, hogy Rogya igenis itt legyen ma este nyolckor, és igenis találkozzék Luzsinnal. Én meg a levelet se akartam megmutatni neki, és arra gondoltam, hogy valami ravaszsággal... a maga segítségével... elintézzük, hogy ne jöjjön el... hisz olyan ingerlékeny... Én egy szót se értek az egészből... ki az az iszákos ember, aki meghalt, és ki az a lány, és hogy adhatta oda neki minden pénzét... amit...

- Amit maga, anyácskám, olyan nehezen teremtett elő - fejezte be szavait Dunya.

- Egészen ki volt forgatva magából tegnap - mondta elgondolkozva Razumihin. - És ha tudnák, mit művelt ott a Kristály-palotában, ha okosan csinálta is... hm! Valami halottról meg valami lányról csakugyan beszélt nekem, mikor hazakísértem, de egy mukkot se értettem... Hiszen én magam is...

- A legjobb lesz, anyácskám, ha most odamegyünk hozzá, ott mindjárt látni fogjuk, higgye el, hogy mit kell tennünk. Különben is ideje. Úristen! Tíz óra elmúlt! - kiáltott fel a lány, amikor megnézte az óráját. Díszes, email-berakásos aranyóra volt, vékony velencei láncocskán függött a nyakában, és szörnyen nem illett egyéb öltözékéhez. „Jegyajándék” - gondolta magában Razumihin.

- Ideje! De mennyire, Dunyecskám! De mennyire! - sürgette őket izgatottan Pulherija Alekszandrovna. - Talán azt hiszi, hogy haragszunk rá a tegnapiak miatt, és azért nem jövünk ilyen sokáig! Jóságos Isten! - Beszéd közben magára kapta köpenykéjét, feltette a kalapját. Dunya is felöltözött. Kesztyűje nemcsak viseltes volt, de szakadt is, Razumihin ezt is észrevette, de éppen a feltűnően szegényes öltözék valami különös méltóságot adott a két nőnek - így vannak vele mindazok, akik a szegényes ruhát viselni tudják. Razumihin áhítattal nézett a fiatal lányra, és büszke volt, hogy elkísérheti. „A királyné, aki harisnyáját javította a börtönben - gondolta -, bizonyosan igazán királynői volt, talán még inkább, mint a díszes ünnepségeken.”

- Én Istenem! - jajdult fel Pulherija Alekszandrovna. - Hittem volna valaha, hogy ilyen rettegve megyek majd a fiamhoz, az én drága, egyetlen Rogyámhoz! Mert rettegek, Dmitrij Prokofjics - tette hozzá, és szorongva nézett rá.

- Ne féljen, anyácskám - csitította Dunya, és megcsókolta. - Inkább bízzék benne, látja, én bízom.

- Ó, Istenem! Hiszen bízom benne én is, de egész éjjel nem aludtam - panaszkodott a szegény asszony.

Leértek az utcára.

- És tudod, Dunyecska, kit láttam álmomban, mikor reggel felé elszunnyadtam egy kicsit? A megboldogult Marfa Petrovna állt előttem, talpig fehérben... odajött hozzám, és kézen fogott, a fejét csóválta, szigorúan, jaj de szigorú volt, mintha elítélne valamiért... Jót nem jelenthet az ilyen álom. Jaj, Dmitrij Prokofjics, maga még nem is tudja: Marfa Petrovna meghalt.

- Nem, nem tudom. Micsoda Marfa Petrovna?

- És hirtelen, képzelje csak...

- Majd azután, anyácskám - szólt közbe Dunya -, hisz Dmitrij Prokofjics nem is tudja, ki az a Marfa Petrovna.

- Ó, hát nem tudja? Én pedig azt hittem, mindenről tud már. Bocsásson meg, néhány napja azt se tudom, hol áll a fejem. Meg aztán magára úgy nézek, mint a gondviselésre, és ezért gondoltam, hogy mindent tud rólunk. És családtagnak tekintem... ne vegye rossz néven, hogy ezt mondom. Istenem! Mi baja a jobb kezének? Megsebesült?

- Igen, megsebesültem - mormogta boldogan Razumihin.

- Sokszor nagyon is kereken kimondom, ami a szívemen fekszik, Dunyecska meg is szól érte... De, édes Istenem, micsoda odú az, ahol lakik! És vajon felébredt-e már? Hogy mondhatja ezt szobának az a háziasszony? Ide hallgasson, az előbb azt mondta... a fiam nem szereti kimutatni az érzéseit... hátha untatom majd ezzel az én... gyengeségemmel? Nem tanítana ki, Dmitrij Prokofjics?

- Ne igen faggassa, ha látja, hogy elkomorodik, kivált az egészségéről ne kérdezgesse, azt nem szereti...

- Ó, Dmitrij Prokofjics, de nehéz is az anyának! Itt vagyunk már, itt a lépcsőház... micsoda szörnyű egy lépcsőház!

- Anyácskám, maga egészen sápadt, nyugodjék meg, galambom. - Dunya az anyjához simult. - Rogya legyen boldog, hogy láthatja, maga meg így gyötrődik - mondta felvillanó szemmel.

- Várjanak, majd én előbb benézek, hogy ébren van-e?

A hölgyek lassan mentek az előresiető Razumihin után, és mikor a harmadik emeletre értek, a háziasszony konyhája elé, látták, hogy az ajtó egy ujjnyira nyitva van, és két szúrós fekete szem lesi őket a sötétből. De mikor tekintetük találkozott, hirtelen becsapódott az ajtó, olyan robajjal, hogy Pulherija Alekszandrovna majdnem felsikoltott ijedtében.

3

- Jól van, teljesen jól van! - kiáltotta vidáman Zoszimov, mikor a hölgyek beléptek.

Már tíz perce ült ott a doktor megint a tegnapi helyén, a dívány sarkában, páciense meg szemközt, a másik sarokban, teljesen felöltözve, sőt rendesen megmosakodva, megfésülve, ami már régen nem történt meg. A szobácska egyszeriben megtelt, de Nasztaszjának azért sikerült beosonnia a látogatók nyomában, és nagyban figyelt.

Raszkolnyikov valóban majdnem egészségesnek látszott, legalábbis tegnaphoz képest, csak nagyon sápadt volt, szórakozott és komor. Olyan volt, mint egy sebesült, vagy mint aki nagy testi fájdalmat állt ki: homloka összeráncolva, szája összeszorítva, a szeme ég. Keveset és kelletlenül beszélt, mintha erőfeszítésébe kerülne, és csak kötelességből tenné. Olykor egy-egy mozdulata elárulta nyugtalanságát. Csak egy kötés kellett volna a karjára, vagy selyemvédő az ujjára, és azt hiszi az ember, hogy fájdalom szaggatja a kezét vagy sérült karját.

Igaz, hogy amikor Pulherija Alekszandrovna és Dunya belépett, egy pillanatra mintha felragyogott volna a sápadt, komor arc, de ezzel még szembetűnőbb, fájdalmasabb lett rajta az addig mélabús, szórakozott kifejezés. A fény gyorsan kihunyt, de a fájdalom megmaradt, és Zoszimov, aki a kezdő orvos fiatalos buzgalmával figyelte és tanulmányozta betege arcát, legnagyobb csodálkozására, most, amikor az anya és lánya beléptek, nem örömet látott rajta, hanem inkább valami rosszul leplezett eltökéltséget, hogy majd csak elviseli türelemmel az egy-két órai kínszenvedést, ha már semmi módon el nem kerülheti. Azt is látta, mihelyt beszélgetni kezdtek, hogy minden szó mintha sebet tépne fel benne. Ugyanakkor bámulta, hogy ez a tegnapi monomániás, aki a legkisebb szóra szinte őrjöngött, most mennyire uralkodik magán, leplezi indulatait.

- Igen, magam is érzem, hogy majdnem egészséges vagyok - mondta Raszkolnyikov, és gyöngéden megcsókolta kedveseit, amitől Pulherija Alekszandrovna nyomban felderült. - És ez már nem olyan tegnapi beszéd - mondta Razumihinnek, és melegen megszorította a kezét.

- Valósággal csodálom ma - szólalt meg a doktor, boldogan, hogy végre megjöttek, mert tíz perc alatt már sikerült elvesztenie beszélgetésük fonalát a beteggel. - Ha még három-négy napig így halad, éppen olyan lesz, mint volt, illetőleg, mint egy, két vagy talán három hónappal ezelőtt, hiszen régóta bujkál már a baj, igaz? És lássa be, hogy ön is hibás - tette hozzá óvatos mosollyal, mert még mindig félt, hogy felingerli.

- Könnyen meglehet - felelte hidegen Raszkolnyikov.

- Azért mondom - folytatta Zoszimov nekibuzdulva -, mert a teljes gyógyulás lényegében csak öntől függ. Most már nyíltan beszélhetünk, tehát szeretném lelkére kötni, hogy szüntesse meg a beteg állapotot előidéző okokat, hogy úgy mondjam: a baj forrásait. Akkor meggyógyul, míg ha ezt nem teszi - még rosszabbul is lehet. Én ezeket a forrásokat nem ismerem, de ön bizonyosan igen, hiszen, mint intelligens ember, megfigyelte magát. Valószínűnek tartom, hogy a lelki zavar kezdete részben összeesik az egyetemi tanulmányok megszakításával. Nem szabad foglalkozás nélkül maradnia, munka és szilárdan kitűzött cél, úgy hiszem, nagyon segítenének.

- Igen, igen, tökéletesen igaza van... mennél előbb visszatérek az egyetemre, és akkor majd megy minden... mint a karikacsapás...

Zoszimov részben a hölgyeknek akart imponálni a bölcs tanácsokkal, és meghökkent, mikor most, kis szónoklata végeztével betegére pillantott, és határozottan gúnyos kifejezést látott az arcán. De ez csak egy másodpercig tartott. Pulherija Alekszandrovna hálálkodni kezdett, különösen azért, hogy nem restellte éjjel a szállodában felkeresni őket.

- Mi az? Még éjjel is volt nálatok? - kérdezte Raszkolnyikov, kicsit nyugtalanul. - Szóval nem is aludtatok a hosszú utazás után?

- Két óra se volt még, fiam, otthon se fekszünk le Dunyával kettő előtt.

- Én se tudom, hogy köszönjem meg neki - folytatta Raszkolnyikov a doktorhoz fordulva, és elkomolyodott, lesütötte a szemét. - A honoráriumról most nem is beszélek, bocsássa meg, hogy egyáltalában érintem, de igazán nem tudom, mivel érdemlem meg a kitüntető figyelmét? Egyszerűen nem értem... és nehéz elfogadnom, éppen ezért... őszintén megmondom...

- Emiatt ne nyugtalankodjék - felelte kicsit erőltetett nevetéssel Zoszimov -, gondolja azt, hogy ön az első páciensem. A magamféle kezdő orvos az első betegeit úgy szereti, mintha édesgyermekei volnának, van olyan, aki egyenesen szerelmes beléjük. Igazán nem bővelkedem páciensekben.

- Őróla nem is beszélek - folytatta Rogya, s Razumihinre mutatott. - Csak gorombáskodtam vele, és vesződséget okoztam neki, egyebet nem kapott tőlem.

- Eh, ostobaság! Talán bizony érzelmes hangulatban vagy ma? - csattant fel Razumihin.

Ha mélyebben belelátott volna a lelkébe, érzelmes hangulatnak nyomát se találja ott, inkább az ellenkezőt.

Avdotya Romanovna észrevette ezt, és nyugtalanul, feszülten figyelte.

- Magáról, anyácskám, beszélni se merek - folytatta Raszkolnyikov, mintha reggel óta gyakorolt leckét mondana fel. - Ma tudtam csak valamennyire elgondolni, hogy kínlódhattak itt tegnap, amíg haza nem jöttem - mondta, és hirtelen, szótlan mosollyal kezet nyújtott a húgának. Most igazi, nem színlelt öröm csillant meg a mosolyában. Dunya boldogan, hálásan, rögtön megragadta, és melegen megszorította a kezét. Tegnapi szóváltásuk óta Rogya most fordult először hozzá. Anyjuk boldogan felragyogó arccal nézte a két testvér szótlan és végleges kibékülését.

- Ezért szeretem, látják, mert ilyen gesztusai vannak - suttogta a mindenben túlzó Razumihin, és heves mozdulattal feléjük fordult a székén. - Vannak ilyen gesztusai...

„Milyen szépen megold mindent - gondolta Pulherija Alekszandrovna -, milyen nemesek ezek a hirtelen fellobbanások, milyen egyszerűen és tapintatosan elsimította az egész tegnapi félreértést, pusztán csak azzal, hogy a kellő percben kezét nyújtotta, és szépen nézett a húgára... És milyen gyönyörű a szeme! Szép az egész arca! Ő még szebb, mint Dunya. De, édes Istenem, ez a ruha! Szörnyű, hogy van öltözve! Vaszja, a bolti kifutógyerek otthon, különb ruhában jár... Jaj, bár a nyakába borulhatnék, megölelném, és kisírnám magam... de félek... olyan furcsa, ó, Istenem! Most kedvesen beszél, de mégis félek! Mitől félek?”

- Bizony el se tudod képzelni - mondta gyorsan, a fia iménti szavaira felelve -, milyen szerencsétlenek voltunk mind a ketten. Most már elmúlt, hála istennek, és megint mindnyájan boldogok vagyunk, hát megmondhatom. Gondold csak el! Iderohanunk, egyenest a vonatról, hogy megöleljünk, és a lány - ni, hisz itt van; jó reggelt, Nasztaszja! - azzal fogad, hogy forrólázban fekszel, de éppen az előbb megszöktél a doktor elől, úgy lázasan leszaladtál az utcára, és most keresnek. El se tudod gondolni, milyen rettenetes volt! Rögtön eszembe jutott Potancsikov hadnagy, aki olyan tragikusan pusztult el. Jó ismerősünk volt, apádnak barátja, te már nem emlékezhetsz rá, az is forrólázban feküdt, és kiszaladt az udvarra, beleesett a kútba, csak másnap húzták ki. Mi, persze, tegnap még nagyobbnak is láttuk a veszedelmet, és már majdnem elszaladtunk Pjotr Petrovicsért, hogy ő segítsen... mert hiszen egyedül vagyunk itt, egészen egyedül - panaszolta, elnyújtva a szót, majd hirtelen elhallgatott, mert eszébe jutott, hogy Pjotr Petrovicsot még veszedelmes emlegetni, ha „mindnyájan boldogok” is.

- Igen, igen... ez mind nagyon bosszantó, persze - mormogta Raszkolnyikov olyan szórakozottan és szinte érdeklődés nélkül, hogy Dunya döbbenten nézett rá. - Mit is akartam - erőltette az eszét -, hja igen, ne haragudjatok, anyácskám, és te se, Dunya... Odamentem volna már hozzátok, természetesen nem azért vártam, hogy megelőzzetek.

- No de, Rogyám! - Anyja megütközve nézett rá.

„Mi ez? Csupa kötelességből beszél velünk? - töprengett Dunyecska. - Engesztel és bocsánatot kér, mintha hivatalból tenné, vagy bemagolt leckét mondana fel!”

- Mihelyt felébredtem, mindjárt indulni akartam, de baj volt a ruhámmal, elfelejtettem tegnap szólni neki... Nasztaszjának... hogy mossa ki a vért... Csak most tudtam felöltözni.

- Vért? Micsoda vért? - nyugtalankodott Pulherija Alekszandrovna.

- Ó, semmi... ne ijedezzék, anyácskám, tegnap véreztem össze, mikor egy kicsit zavart fejjel csavarogtam, és belebotlottam abba az elgázolt emberbe...

- Zavart fejjel? De hiszen mindenre emlékszel! - szólt közbe Razumihin.

- Igaz - felelte különös arckifejezéssel, töprengve -, pontosan emlékszem minden apró részletre. De hogy miért tettem, miért mentem oda, és mit miért mondtam, azt, látod, nem tudnám megmagyarázni.

- Jól ismert jelenség - kapcsolódott a beszélgetésbe Zoszimov. - A kivitel néha mesteri, sőt fortélyos, de a cselekvés irányítása és indítéka elmosódott és különféle beteges benyomások eredménye. Olyanformán, mint álmunkban.

„Még jó, hogy félőrültnek tart” - gondolta Raszkolnyikov.

- Megesik ez avval is, aki egészséges - vetette közbe Dunya, és nyugtalanul pillantott a doktorra.

- Valóban helyes megjegyzés. Ilyen értelemben csakugyan valamennyien zavart elméjűek vagyunk akárhányszor, azzal a kis különbséggel, hogy a „beteg” még zavartabb, a határvonalat meg kell húzni. Teljesen kiegyensúlyozott ember alig van, ez kétségtelen, sok tízezer vagy talán százezer között egy ha akad, és az is elég gyenge példány...

Erre a szóra, hogy „zavart elméjű”, amelyet Zoszimov kedves témája fejtegetése közben vigyázatlanul elejtett, mind elkomorodtak. De Raszkolnyikov jóformán oda se figyelt, elgondolkozva ült, vértelen szája körül furcsa mosollyal. Valamit tisztázni próbált magában.

- No és, mi volt azzal az elgázolt emberrel? Félbeszakítottalak - szólalt meg gyorsan Razumihin.

- Tessék? - rezzent fel a beteg, mintha álmából ébredne. - Hja, igen... összevéreztem magam, mikor segítettem felvinni a lakására... És meg kell hogy mondjam azt is, anyácskám, menthetetlen hibát követtem el tegnap, csakugyan nem voltam eszemen. Az egész pénzt, amit küldött, odaadtam... a feleségének... temetésre... Most még özvegy is, szerencsétlen asszony és tüdőbeteg, ott a három kis árva... éhesek, üres a ház... Egy felnőtt lányuk van... Maga is odaadta volna nekik, ha látja, könnyen meglehet... De nekem persze nem volt jogom, belátom, hiszen tudom, milyen áldozatába került előteremteni azt a pénzt. Aki segíteni akar, előbb szerezzen jogot hozzá, különben „crevez, chiens, si vous n’ętes pas contents”! - És elnevette magát. - Igaz, Dunya?

- Nem, nem igaz! - felelte meggyőződéssel a lány.

- No, tessék! Neked is elveid vannak - mormogta, és majdnem gyűlölettel, gúnyos mosollyal nézte. - Gondolhattam volna... Persze... ez csak dicséretes. Neked könnyebb. Ha elérsz a határig, és nem léped át, boldogtalan leszel, de ha átlépnéd, talán még boldogtalanabb lennél. Eh, különben mindez ostobaság - tette hozzá ingerülten, mert bántotta, hogy így elragadtatta magát. - Szóval, csak azt akartam mondani, hogy bocsánatot kérek, anyácskám - fejezte be éles, szaggatott hangon.

- Hagyjuk ezt, Rogyám, én bízom benned. Minden, amit teszel, csak jó lehet - mondta örömmel az anyja.

- Kár annyira bíznia - felelte a fiú torz mosollyal. Csend lett a szobában. Valahogy erőltetett volt az egész beszélgetésük, hallgatásuk, a békülés, bocsánatkérés, és ezt mindnyájan érezték.

„Valósággal félnek tőlem” - gondolta Raszkolnyikov, és ellenségesen nézte az anyját, húgát. És Pulherija Alekszandrovna, csakugyan, minél tovább hallgatott, annál csüggedtebb lett.

„Amíg nem voltak itt, úgy éreztem, szeretem őket” - villant át Raszkolnyikov agyán.

- Tudod, fiam, hogy Marfa Petrovna meghalt? - szólalt meg hirtelen az anyja.

- Ki az a Marfa Petrovna?

- Istenem! Hát Marfa Petrovna, a Szvidrigajlov felesége, akiről olyan hosszan írtam neked!

- Hja, emlékszem már... szóval, meghalt? - Megint úgy beszélt, mint aki álomból ébred. - Ne mondd! És miben halt meg?

- Hirtelen - sietett válaszolni Pulherija Alekszandrovna, megbátorodva az érdeklődésétől. - Képzeld, éppen akkor történt, amikor neked azt a levelet elküldtem, ugyanazon a napon! Alighanem az a rettenetes ember az oka a halálának, kegyetlenül megverte, azt mondják.

- Hát úgy éltek azok? - kérdezte Raszkolnyikov a húgához fordulva.

- Nem, ellenkezőleg. A férfi nagyon türelmes, sőt udvarias volt a feleségével, sokszor talán túlságosan is elnéző, teljes hét éven át. Akkor nyilván kifogyott a türelméből.

- Szóval, nem is olyan rettenetes ember, ha hét évig fékezni tudta magát. Látom, te pártját fogod, Dunyecska.

- Nem, dehogyis, szörnyű ember, szörnyűbbet képzelni se tudok - Dunya valósággal megborzongott, homloka elborult, mélyen elgondolkozott.

- Akkor reggel történt, otthon náluk - sietett folytatni a történetet az anyjuk. - Marfa Petrovna mindjárt befogatott, hogy ebéd után a városba hajtasson, ilyen esetekben mindig a városba hajtatott. A legjobb étvággyal ebédelt, azt mondják...

- Úgy összeverve?

- Igen. Állítólag ez volt a szokása. Mindjárt ebéd után megfürdött; hogy korán indulhasson. Valami kúrát tartott, tudod... egy hideg forrás van a birtokukon, abban fürdött, rendszeresen mindennap. De akkor, alighogy a vízbe lépett, megütötte a szél.

- Nem csoda! - dünnyögte Zoszimov.

- Nagyon megverte?

- Hát nem mindegy az? - hárította el a kérdést a húga.

- Hm... különben... minek is mesél nekem ilyen ostobaságokról, anyácskám! - fakadt ki egyszerre, szinte önkéntelenül Raszkolnyikov.

- Jaj, fiam, már igazán nem tudtam, miről beszéljek - szólta el magát az anyja.

- Mi az, tán bizony félnek tőlem? - kérdezte ő ferde mosollyal.

- Így van - felelte Dunya, és keményen a szeme közé nézett. - Anyánk még keresztet is vetett most, a lépcsőn feljövet!

Raszkolnyikovnak görcsösen megrándult az arca.

- Jaj, mit beszélsz, Dunya! Ne haragudj, fiam... Mért kellett ezt most... - Pulherija Alekszandrovna zavartan kereste a szót - én igazán... egész úton, a vonaton a viszontlátásról ábrándoztam... hogy mennyit mesélünk majd egymásnak... olyan boldog voltam, nem is láttam semmit az útból... De mit akarok? Hiszen boldog vagyok én most is... Hiába beszélsz, Dunya, boldogság nekem az is, hogy láthatlak, édes fiam...

- Jó, jó, anyácskám - mormogta elfogódva a fia. Nem nézett az anyjára, csak megszorította a kezét. - Majd elbeszélgetünk mi még.

De ahogy ezt kimondta, zavartan elsápadt. Megint az a múltkori dermesztő hidegség járta át a lelkét. Tisztán, félreérthetetlenül ráébredt, hogy szörnyű hazugság, amit most mondott, hogy ő nemcsak elbeszélgetni nem fog már senkivel, de soha semmiről nem ''beszélhet ''többé senkivel a világon. És olyan erővel markolt bele a gyötrő gondolat, hogy egy pillanatra csaknem teljesen megfeledkezett magáról, felállt, semerre se nézett, s indult kifelé.

- Mi lelt? - kiáltott rá Razumihin, és karon ragadta.

Akkor visszaült a helyére, és szótlanul nézelődött. Mind megütközve bámultak rá.

Hirtelen felkiáltott:

- Ejnye, de unalmasak vagytok! Mondjatok már valamit! Miért ültök így itt? Szóljatok hát! Beszélgessünk... Összekerültünk végre, és csak hallgatunk... Nos, akármiről...

- Hála istennek! Már azt hittem, újra kezdődik a tegnapi - sóhajtott Pulherija Alekszandrovna, és keresztet vetett.

- Mi a baj, Rogya? - kérdezte a húga gyanakodva.

- Semmi... csak úgy... Valami tréfás dolog jutott eszembe - felelte, és elnevette magát.

- No, ha tréfa, akkor jó! - mormogta a doktor. - Már én is attól tartottam... - És felállt. - No, ideje, hogy menjek. Ma még felnézek... ha ugyan itthon lesz.

Köszönt és elment.

- Micsoda remek ember! - dicsérte Pulherija Alekszandrovna.

- Remek ember, igen, kiváló, képzett, okos - tette hozzá Raszkolnyikov most egyszerre szinte hadarva és meglepő elevenséggel. - Nem emlékszem, hol találkoztam vele a betegségem előtt... de azt hiszem, láttam már... No de ez se utolsó legény ám! - fejével Razumihin felé intett. - Tetszik neked, Dunyecska? - kérdezte, és hirtelen, miért, miért nem, nagyot nevetett.

- Nagyon! - felelte Dunya.

- Ej, te csirkefogó! - Razumihin rettentő zavarba jött, elvörösödött, és felpattant a székről.

Pulherija Alekszandrovna mosolygott. Raszkolnyikov harsányan hahotázott.

- Hova készülsz?

- Én is... nekem is... dolgom van.

- Nincs dolgod. Maradj csak. Mert Zoszimov elment, most te is szaladsz? Ne menj még... Hány óra? Van már tizenkettő? Milyen gyönyörű órád van, Dunya! Mért hallgattok már megint? Folyton csak én beszélek!

- Marfa Petrovnától kaptam - felelte Dunya.

- Énekes óra! - fűzte hozzá az anyja.

- Igen? És milyen nagy. Szinte már nem is női.

- Én az ilyet szeretem - mondta Dunyecska.

„Szóval mégse jegyajándék” - gondolta Razumihin, és maga se tudta, mért örül ennek.

- Én meg azt hittem, Luzsin ajándéka - jegyezte meg Raszkolnyikov.

- Nem, Luzsintól még nem kapott ajándékot.

- Hajaj, emlékszik, anyácskám, én is szerelmes voltam egyszer, meg akartam házasodni - mondta hirtelen Raszkolnyikov az anyjára pillantva, akit megdöbbentett ez a váratlan fordulat, és az, hogy ilyen hangon beszél erről.

- Jaj, fiam, hogy emlékszem-e?! - összenézett Dunyával és Razumihinnel.

- Hm! Hát igen! Hogy is mondjam el? Már nem is igen emlékszem. Beteges lányka volt - folytatta elgondolkozva, és a földre szegezte a szemét. - Nagyon beteges. Szeretett alamizsnát osztogatni, és arról álmodozott, hogy kolostorba vonul. Egyszer eleredt a könnye is, mikor erről beszélt. Igen, igen, emlékszem... nagyon is emlékszem. Csúnyácska volt szegény... Igazán nem tudom, mi vonzott hozzá, talán éppen az, hogy mindig beteg volt... Ha sánta vagy púpos lett volna, talán még jobban megszeretem... - Elmélázva mosolygott. - Hát igen... tavaszi láz...

- Nem, nemcsak tavaszi láz! - mondta megélénkülve Dunya.

Ő ránézett, erőlködve figyelt, és nem hallotta, vagy nem értette, mit mond. Elgondolkozva felállt, odament az anyjához, megcsókolta, aztán visszaült a helyére.

- Még most is szereted! - mondta megindultan Pulherija Alekszandrovna.

- Kit? Hja, róla beszél? Hogy most is? Nem, anyácskám, ez mind olyan már, mintha a másvilágon történt volna... És nagyon régen... Meg ez is, ami most körülöttem van... mintha nem itt volna... - Jól megnézte őket, sorra.

- Ti is... mintha ezerversztányira lennétek... No de mi az ördögnek beszélünk erről! És miért faggattok? - folytatta bosszúsan, és elhallgatott, a körmét rágta, és megint csak elmélázott.

- Milyen silány kis szobád van, fiam, akár egy koporsó! - törte meg a nyomasztó csendet Pulherija Alekszandrovna. - Én azt hiszem, legalább felerészben ez a szoba az oka, hogy ilyen búskomor lettél.

- A szoba? - kérdezte szórakozottan. - Igen, a szoba is hozzájárult. Már én is gondoltam... Ha tudná, anyácskám, milyen furcsa gondolat, amit most kimondott - tette hozzá különös mosollyal.

Még néhány perc, és talán egyszerűen nem bírja tovább ezeket a három éve nem látott szeretteit és a családias hangú, de tökéletesen üres beszélgetést - hiszen képtelenek akármit is mondani egymásnak. De valamit el kellett intézniük, okvetlenül, még ma, ezt elhatározta reggel, mihelyt felébredt, és most megörült az elintéznivalónak, ebbe kapaszkodott.

- Hja, igen, Dunya - kezdte komolyan, szárazon -, bocsánatot kérek, természetesen, a tegnapiért, de kötelességem kijelenteni neked, hogy a lényeget illetően nem engedhetek. Vagy én, vagy Luzsin! Legyek én aljas, nem bánom, de te ne légy az! Egy elég. Ha feleségül mész Luzsinhoz, nem vagy a testvérem többé.

- No de Rogya! Rogya! Hiszen ez megint pontosan a tegnapi! - kesergett Pulherija Alekszandrovna. - És mért mondod mindig, hogy aljas vagy?! Ezt nem bírom elviselni! Tegnap is mondtad!

- Rosszul ítéled meg a dolgot, bátyám - szólalt meg Dunya éppen olyan keményen, szárazon. - Az éjjel gondolkodtam róla, és rájöttem, miben tévedsz. Te azt hiszed, hogy én valakinek, valaki kedvéért feláldozom magam. Erről szó sincs. Egyszerűen azért megyek férjhez, mert nekem magamnak nehéz így. Persze, ha tehetek majd valamit az enyéimért, annak örülni fogok, de elhatározásomnak nem ez volt a döntő oka.

„Hazudik! - Raszkolnyikov a körmét rágta mérgében. - A kis büszke! Dehogy ismerné el, hogy jótékonykodni akar! Ó, ez a gőg! Ó, ezek a kicsinyes lelkek... Szeretni is úgy szeretnek, mintha gyűlölnének... Ó, hogy gyűlölöm valamennyiüket!”

- Szóval, azért megyek Pjotr Petrovicshoz - folytatta Dunya -, mert két rossz közül a kisebbiket választom. Becsülettel teljesíteni fogom, amit vár tőlem, tehát nem ámítom... Mért mosolyogsz így?

Most már ő is felindult, harag lobbant a szemében.

- Mindent teljesíteni fogsz? - kérdezte a bátyja epés mosollyal.

- Bizonyos határig. A mód és forma, ahogy Pjotr Petrovics megkért, világosan mutatja, mit kíván tőlem. Lehet, hogy nagyon sokra tartja magát, de remélem, engem is megbecsül... Miért nevetsz megint?

- És te miért pirulsz megint? Hazudsz, Dunyecska, magad is tudod, hogy hazudsz, csupa asszonyi makacsságból, hogy neked legyen igazad... Luzsint nem becsülheted: én láttam azt az embert, beszéltem vele. Tehát pénzért adod el magad. Tehát kétségtelenül aljasan cselekszel. Örülök, hogy legalább pirulni tudsz még!

- Nem igaz! Nem hazudok! - csattant fel Dunyecska, és most már kijött a sodrából. - Nem megyek hozzá, ha meg nem győződöm, hogy tisztel és becsül. Nem megyek hozzá, ha nem tudom bizonyosan, hogy én is becsülhetem őt. Szerencsére még a mai napon kétségtelenül meggyőződhetem erről. Akkor pedig nem aljasság, amit teszek, hiába mondod! És még ha igazad volna is, csakugyan aljasságra szánnám magam - nem szívtelenség így beszélni velem? Miért követelsz tőlem olyan hősiességet, ami talán tőled sem telik! Ez zsarnokoskodás, erőszak! Ha tönkreteszek valakit, hát csak magamat... Nem öltem meg senkit... Miért nézel úgy rám? Miért sápadtál el? Rogya, mi lelt?! Rogya, drágám!

- Úristen! Ájulásba kergeti! - jajdult fel Pulherija Alekszandrovna.

- Nem, nem... ostobaság... Semmi! Szédülök egy kicsit. Ájulásról szó sincs... Sok bajotok van azzal az ájulással! Hm! Igen... mit is akartam... Hja, igaz: miképp akarsz még ma meggyőződni, hogy becsülheted, és ő is megbecsül téged? Még ma, azt mondtad, ha jól értettelek?

- Anyácskám, mutassa meg neki Pjotr Petrovics levelét.

Pulherija Alekszandrovna remegő kézzel átadta a levelet. Raszkolnyikov kíváncsian nyúlt utána, de még mielőtt kibontotta volna, csodálkozva nézett a húgára.

- Különös - mondta lassan, mint aki rádöbben valamire -, mért tiltakozom ennyire? Minek ez a nagy hűhó? Menj, akihez akarsz!

Mintegy magának mondta, de hangosan, és egy darabig talányos kifejezéssel nézte a húgát.

Végre kibontotta a levelet, de még mindig az a furcsa, csodálkozó kifejezés tükröződött az arcán, aztán figyelmesen elolvasta kétszer egymás után.

Pulherija Alekszandrovnában valami különös nyugtalanság volt most, és a másik kettő is azt várta, hogy valami különös történik.

- Csak egyet csodálok - szólalt meg Raszkolnyikov rövid gondolkodás után, és visszaadta anyjának a levelet, de nem fordult egyikükhöz sem. - Gyakorlott ügyvédember, a beszéde is erre vall... meg a modora... és ilyen kezdetlegesen fogalmaz.

Felkapták a fejüket. Éppenséggel nem ezt várták.

- De hisz ezek mind így írnak - vetette oda Razumihin.

- Hát te is olvastad?

- Olvastam.

- Megmutattuk Dmitrij Prokofjicsnak... tanácsot kértünk tőle - magyarázta zavartan Pulherija Alekszandrovna.

- Igen, ez az a bizonyos jogi nyelvezet - vágott közbe Razumihin -, a jogi irományokat mindmáig így fogalmazzák.

- Jogi? Igen... jogi... üzleti... Nem mintha nagyon hibásan fogalmazna, de nem is irodalmi nyelven... üzleti a nyelve.

- Pjotr Petrovics nem is tagadja, hogy kevés iskolát végzett, inkább büszke arra, hogy maga alapozta meg a szerencséjét - jegyezte meg Dunya, akit láthatóan bántott bátyjának ez az új hangja.

- No, ha büszke, hát bizonyosan van is neki mire, ezt nem vitatom. De te, úgy látom, megsértődtél, amiért ilyen frivol megjegyzéseket fűzök a levélhez, azt hiszed, belekötök minden semmiségbe, hogy téged bosszúból megszégyenítselek. Pedig éppen ellenkezőleg, a stílusával kapcsolatban eszembe jutott most valami, ami egyáltalán nem semmiség. Itt ez a kifejezés, kérlek: „minden felelősség önöket terheli.” És ezt nyomatékkal, világosan mondja. Meg a fenyegetés, hogy azonnal távozik, ha engem ott talál, ami pontosan annyit jelent, hogy faképnél hagy benneteket, ha nem fogadtok szót neki, faképnél hagy most, miután idecitált Pétervárra. Nos, mit gondolsz: éppen olyan bántó, ha Luzsin írja le ezt, mintha teszem azt, ő írná - és Razumihinre mutatott - vagy más közülünk való?

- Ne-em! - kapott a szón a lány. - Én is jól tudom, hogy ezt nagyon naivul fejezte ki, talán csakugyan nem mester a fogalmazásban. Ezt igen helyesen látod, Rogya, nem is vártam volna...

- Jogi nyelven fejezi ki. Jogi nyelven nem is lehet másképp, és talán gorombábban sült el, mint akarta. Egyébként, ki kell hogy ábrándítsalak, húgom: van ebben a levélben még egy kitétel, ami közönséges rágalom, engem illet, és elég aljas. Én tegnap egy porig sújtott, tüdőbeteg özvegyasszonynak adtam azt a pénzt, mégpedig nem a „temetés ürügyével”, hanem igenis temetésre. És nem a lánynak, a „rossz hírű személynek”, mint ahogyan ő írja, hanem igenis az özvegynek. A lányt különben tegnap láttam először életemben. Világos, hogy Luzsin úr sietve igyekszik engem befeketíteni és veletek összeveszíteni. Ezt is jogászi nyelven teszi, vagyis naiv elhamarkodással, és nagyon is elárulva célját. Okos ember ő, de az okos magatartáshoz a puszta ész nem elég. Mindez jellemző rá, és... nem hiszem, hogy téged nagyra becsül. Csak azért figyelmeztetlek erre, mert őszintén javadat akarom.

Dunya nem felelt. Már régen eldöntötte magában a kérdést, és csak az estét várta.

- Akkor hát mit határozol, fiam? - kérdezte Pulherija Alekszandrovna, akit ez az új „tárgyilagos” hang még az előbbinél is jobban aggasztott.

- Hogyhogy „mit határozok”?

- Merthogy Pjotr Petrovics azt írja, te ne gyere oda ma este, és hogy ő távozik, ha téged ott talál. Hát miképp lesz most... eljössz?

- Ezt természetesen nem én döntöm el, hanem elsősorban maga, anyácskám, ha Pjotr Petrovics kikötése nem sérti, másodsorban Dunya, amennyiben ő sem találja sértőnek. Úgy csinálom, ahogy maguk jónak látják - tette hozzá szárazon.

- Dunya már határozott, és én tökéletesen egyetértek vele - mondta rá gyorsan az anyja.

- Én arra akartalak kérni, Rogya, sőt, nagyon kérlek, hogy okvetlenül légy ott a mai találkozáson. Ott leszel?

- Ott leszek.

- Magát is kérem, Dmitrij Prokofjics, jöjjön el ma nyolc órára. Őt is meghívom, anyácskám.

- Nagyon helyes, Dunya. Legyen úgy, ahogy ti akarjátok. Nekem is könnyebb. Nem szeretek én alakoskodni, hazudozni, beszéljünk csak inkább egyenesen. Most már mindegy, ha megharagszik Pjotr Petrovics, ha nem.

4

Ebben a pillanatban nesztelenül kinyílt az ajtó, egy fiatal lány lépett a szobába, és félénken körülnézett. Mind feléje fordultak, kíváncsian és csodálkozva. Szofja Szemjonovna Marmeladova volt. Raszkolnyikov első pillantásra nem ismerte meg. Tegnap látta először, és olyan pillanatban, olyan környezetben, annyira más öltözékben, hogy emlékezetében egész más kép maradt. Ez most egyszerűen, sőt szegényesen öltözött lány volt, nagyon fiatal, majdnem gyermek, viselkedése szerény és illedelmes, arca nyílt, de kicsit ijedt. Olcsó háziruhácskát viselt, és ócska, divatjamúlt kalapot, csak a napernyőt tartotta kezében most is, éppen úgy, mint tegnap. Mikor látta, hogy a szoba tele van emberekkel - amire nem számított -, zavarba jött, azt se tudta, hova legyen, megijedt, mint a kisgyermek, és már olyan mozdulatot tett, mintha vissza akarna fordulni.

- Ó... kegyed az? - Raszkolnyikov nagyon meglepődött, és maga is zavarba jött.

Mindjárt arra gondolt, hogy anyja és húga Luzsin leveléből már tudnak valamit a „rossz hírű személyről”, hiszen ő éppen az előbb tiltakozott a rágalom ellen, megmondta nekik, hogy a lányt akkor látta először, és most egyszerre beállít ide, hozzá. Az is felvillant benne, hogy a „rossz hírű” kitételt nem utasította vissza. Mindez egy szempillantás alatt suhant át ködösen az agyán, de ahogy jobban megnézte a lányt, és látta, mennyire meg van alázva szegény, hirtelen szánakozás fogta el. Ez a kis mozdulata pedig, amikor most ijedtében ki akart szaladni, valósággal felkavarta.

- Nem vártam a látogatását - mondta gyorsan, és tekintetével megállította. - Üljön le, kérem. Katyerina Ivanovna üzenetével jön, ugye? Ne oda, ide üljön, legyen szíves...

Razumihin a szobában levő három szék egyikén ült közvetlenül az ajtónál, és mikor Szonya belépett, felállt, hogy helyet adjon neki. Raszkolnyikov előbb a dívány sarkában, a doktor előbbi helyét kínálta a váratlan vendégnek, de eszébe jutott, hogy az nagyon is „bizalmas” hely, hiszen a dívány egyúttal az ő ágya is, hát gyorsan Razumihin székére mutatott.

- Te meg ülj át ide a Zoszimov helyére.

Szonya leült, félelmében szinte reszketett, és szorongva nézegette a két hölgyet. Nyilván maga se értette, hogy ülhet ő itt mellettük, és ez a gondolat olyan rémülettel töltötte el, hogy megint felállt, és kétségbeesett zavarban hebegte:

- Bocsásson meg... éppen csak egy... pillanatra alkalmatlankodom... Katyerina Ivanovna nevében... nem volt senkije, akit ide küldhetett volna... Kéreti önt, hogy jöjjön el holnap reggel a gyászszertartásra... mise után, a Mitrofan temetőbe... és aztán hozzánk... őhozzá... halotti torra... Tisztelje meg... nagyon kéri...

Nyelve botladozott, elakadt.

- Igyekszem, igen... okvetlenül - felelte Raszkolnyikov, ő is felállt, ő is akadozott, és nem fejezte be a mondatot. - Üljön le, legyen szíves - mondta aztán hirtelen -, szeretnék még mondani valamit... Látom, siet, de mégis, kérem, két percet szenteljen nekem.

Odaigazította neki a széket, Szonya újra leült, megint aggodalmasan, tanácstalanul pillantott a két hölgyre, és rögtön elkapta, lesütötte a szemét.

Raszkolnyikov felrezzent, sápadt arca kigyúlt, szeme is izzott.

- Anyácskám - mondta dacos nyomatékkal -, ez Szofja Szemjonovna Marmeladova, leánya a szerencsétlenül járt Marmeladov úrnak, akit szemem előtt gázoltak el a lovak, beszéltem nektek róla...

Pulherija Alekszandrovna Szonyára nézett, és alig észrevehetően összehúzta a fél szemét. Ha mégúgy feszélyezte is a fia dacos, kihívó tekintete, ezt a kis elégtételt nem tudta megtagadni magától. Dunya komolyan és merőn, egyenesen az arcába nézett a szegény lánynak, és csodálkozva vizsgálta. Szonya, mikor hallotta, hogy bemutatják, fel akart pillantani, de még nagyobb zavar fogta el, mint az előbb.

- Azt akartam megkérdezni - fordult feléje gyorsan Raszkolnyikov -, simán elintéződött ma minden maguknál? Nem alkalmatlankodott senki... például a rendőrség?

- Nem, uram, simán ment minden... hiszen a halál oka nyilvánvaló volt... Nem zaklattak bennünket... csak a lakók haragusznak.

- Miért?

- Mert olyan sokáig ott van a holttest... ilyen melegben... szaga van... Úgyhogy ma estefelé kiviszik majd a temetőbe, holnapig a kápolnában lesz. Katyerina Ivanovna előbb nem akarta, de aztán belátta, hogy nem lehet másképp...

- Szóval, már ma?

- Kéreti önt, hogy tiszteljen meg bennünket, és jöjjön el holnap a gyászmisére a templomba, és utána hozzá, a torra.

- Hát tor is lesz?

- Igen, egy kis uzsonnaféle, uram, meghagyta, hogy köszönjem meg az ő nevében a tegnapi szíves segítségét... anélkül el se tudtuk volna temetni... - Megrándult a szája és az álla, de erőt vett magán, visszafojtotta a sírást, és gyorsan lesütötte a szemét.

Beszélgetés közben Raszkolnyikov erősen figyelte. Sovány, nagyon sovány, sápadt arcocskája volt, elég szabálytalan, és valahogy hegyes - az orra meg az álla is. Még csinosnak se mondhatta az ember, de kék szeme csodálatosan tiszta fényű volt, és ha megélénkült, arcán annyi jóság és nyílt egyszerűség tükröződött, hogy akaratlanul is vonzódni kellett hozzá. És volt még egy jellemző vonása az arcának, egész alakjának: tizennyolc éves létére szinte kislánynak látszott, sokkal, de sokkal fiatalabbnak a koránál, majdnem gyermeknek, és ez egy-egy mozdulatában is furcsán kiütközött.

- De hogy telhet Katyerina Ivanovnának olyan csekély összegből mindenre? Még tort is akar adni? - kérdezte Raszkolnyikov, rendületlenül folytatva a beszélgetést.

- Ó, uram, a koporsó nagyon egyszerű lesz... minden nagyon egyszerű, kevésből kitelik... éppen most számítottuk ki Katyerina Ivanovnával, marad még annyi, hogy torra is jut... Nagyon ragaszkodik ehhez, és nem is lehet... ha neki vigasztalás... Katyerina Ivanovna már csak ilyen, uram, hiszen ismeri...

- Megértem, természetesen... nagyon megértem... mi az, miért nézegeti annyira a szobámat? Anyácskám is mondja, hogy olyan, mint egy koporsó.

- Minden pénzét nekünk adta! - mondta hirtelen Szonya szapora és erős suttogással, mélyen lesütve a szemét. Ajka és álla megint remegett. Már jóval előbb megdöbbentette a szegényes környezet, és most kibuggyant belőle. Szavait hallgatás követte. Dunyecska szeme mintha hirtelen felragyogott volna, sőt még Pulherija Alekszandrovna is nyájasan pillantott rá.

- Természetesen együtt ebédelünk, Rogyám - mondta, és felállt. - Gyerünk, Dunyecska... Te meg, fiam, sétálj egyet, aztán feküdj le, pihenj, és mentül előbb gyere oda hozzánk... Félek, hogy nagyon kifárasztottunk...

- Igen, igen, eljövök - felelte gyorsan Raszkolnyikov, és ő is felállt. - Vagyis... valami dolgom van még...

- Mi az, talán bizony külön akarsz ebédelni? - mordult rá Razumihin.

- Nem, dehogy... odamegyek... de te maradj itt még egy percig. Ugye, most nincs rá szükségetek, anyácskám? Vagy baj, ha elveszem tőletek?

- Jaj, dehogyis! És ugye, maga is velünk ebédel, Dmitrij Prokofjics? Jöjjön el, legyen szíves.

- Én is kérem - tette hozzá Dunya.

Razumihin meghajolt, csak úgy sugárzott a képe. Egy pillanatig, furcsa módon, mind zavarban voltak...

- Isten áldjon, fiam, vagyis... a viszontlátásra! Nem szeretek istenáldjont mondani. Isten áldjon, Nasztaszja... jaj már megint azt mondtam!

Szeretett volna Szonyától is elbúcsúzni, de valahogy nem sikerült, hát sietve kiment a szobából.

Avdotya Romanovna ellenben, az anyja nyomában lépkedve, mintha csak azt várta volna, hogy őrá kerüljön a sor, mikor Szonyához ért, udvarias, mély bókkal búcsúzott. Szonyecska zavartan és valahogy túl gyorsan, ijedten bókolt vissza, arcán fájdalmas vonás jelent meg, mintha kínosan érintené Dunya figyelme és udvariassága.

- Dunya! Hát tőlem nem búcsúzol? - kiáltott utána a bátyja. - Add a kezed!

- Ejnye, hiszen már kezet fogtunk, elfelejtetted? - Dunya kedvesen és kicsit ügyetlenül fordult hátra.

- Nem baj, add ide még egyszer.

Erősen megszorította a kezét. Húga rámosolygott, aztán elpirult, kirántotta a kezét, és az anyja után sietett, maga se tudta, miért, de ő is eltelve boldogsággal.

- Így már jó! - mondta Raszkolnyikov Szonyának, mikor visszatért a szobába, és ránézett, nyílt tekintettel. - Isten nyugosztalja a halottakat, és éltesse az élőket! Nem így van? Ugye, hogy így van?

Szonya rápillantott, és meglepetten látta, mennyire felderült hirtelenében az arca.

Raszkolnyikov is hosszú pillanatokig szótlanul, merőn nézte őt; mindaz, amit megboldogult apjától hallott róla, feltámadt emlékezetében.

- Úristen, Dunyecska! - fakadt ki Pulherija Alekszandrovna, mihelyt az utcára leértek. - Igazán mondom, szinte örülök, hogy eljöttünk tőle, megkönnyebbülök. Hittem volna ezt tegnap a vonaton? Hittem volna, hogy még ennek fogok örülni egyszer?

- Megint csak azt mondom, anyácskám, nagyon beteg még. Maga nem látja? Talán éppen miattunk gyötrődött, ez rongálta meg az egészségét! Elnézőnek kell lennünk, és sokat, nagyon sokat meg kell bocsátanunk!

- No, te éppen nem voltál elnéző - vágott a szavába indulatosan, féltékenyen az anyja. - Tudod, ahogy most elnéztelek benneteket, tökéletes hasonmása vagy, nem is annyira arcra, mint inkább lélekben. Éppen olyan melankolikus, komor és lobbanékony, éppen olyan gőgös és nagylelkű vagy te is. De ugye, nem igaz, hogy önző? Ugye, nem. Dunyecskám? És ha a mai estére gondolok, hát a szívem is elakad!

- Nem kell aggodalmaskodni, anyám, úgy lesz minden, ahogy lennie kell.

- Jó, de gondold meg, milyen helyzetben vagyunk most! És ha Pjotr Petrovics visszalép? - ejtette el a szót vigyázatlanul szegény asszony.

- No és? Mit ér akkor az egész ember? - vágta rá élesen, megvetően Dunya.

- Jól tettük, hogy eljöttünk most - sietett másra terelni a beszédet Pulherija Alekszandrovna. - Valami dolga van, azt mondta, legalább kimegy, friss levegőt szív... rettenetes, micsoda fojtó hőség van nála... De hol lehet itt friss levegőt szívni? Az utca is olyan, mint a szellőzetlen szoba. Úristen, ez a város! Állj meg, húzódj félre, hisz eltaposnak, hoznak valamit! Nézd csak, zongorát cipelnek... hogy lökdösődnek... És az a lány... attól is félek...

- Melyik lány?

- Hát ez a Szofja Szemjonovna, aki most ott volt...

- Mért fél tőle?

- Rossz sejtelmeim vannak. Akár hiszed, akár nem, ahogy belépett, rögtön megéreztem, hogy itt fészkel a legfőbb baj...

- Eh, dehogyis! - tiltakozott bosszúsan Dunyecska. - És a maga sejtelmei, anyácskám! Hiszen Rogya tegnap látta először életében, meg se ismerte, amikor belépett.

- Majd meglátod! Engem nagyon nyugtalanít, majd meglátod! És hogy megijeszti az embert: csak néz rám azzal a két szemével... Alig bírtam ülve maradni a széken. Emlékszel, mikor Rogya bemutatta? És nem is értem... Pjotr Petrovics így ír róla, ő meg bemutatja! Még neked is! Nagyon drága lehet a szívének!

- Ugyan, amit Pjotr Petrovics irkál! És rólunk talán nem beszéltek, nem irkáltak eleget? Ezt már elfelejtette? Én bizonyosan tudom, hogy... aranyszívű teremtés, és minden egyéb... ostobaság!

- Adja Isten!

- Pjotr Petrovics pedig csúf pletykálkodó! - mondta Dunya kurtán.

Pulherija Alekszandrovna lecsüggesztette a fejét. Beszélgetésük félbeszakadt.

- Várj, hadd mondom meg, mit akarok tőled... - Raszkolnyikov az ablakhoz húzta barátját.

- Akkor hát szólhatok Katyerina Ivanovnának, hogy számíthat önre? - Szonya sietve meghajolt, és menni akart.

- Azonnal, Szofja Szemjonovna, nem titok, amiről beszélünk, egyáltalában nem zavar, és még beszélni szeretnék kegyeddel... - Nem fejezte be, mintegy félbeszakította önmagát, és gyorsan a barátjához fordult megint. - Te ismered ezt a... hogy is... Porfirij Petrovicsot, mi?

- Hogy ismerem-e! Hisz rokonom. Mit akarsz tőle? - kérdezte Razumihin hirtelen fellobbanó kíváncsisággal.

- Ugye, ő vezeti most... a nyomozást, abban a gyilkossági ügyben... amiről tegnap beszéltetek...

- Igen. No és? - sürgette Razumihin, a szemét is kimeresztve.

- Azt mondtátok, kihallgatja a zálogtulajdonosokat, és nekem is vannak ott zálogtárgyaim... csupa apróság, de mégis... Dunya gyűrűje, amit emlékbe kaptam tőle, mikor feljöttem Pétervárra, meg apám ezüstórája. Öt-hat rubelt ha ér az egész, de nekem kedves, mivel emlék. Hogy csináljam, mit tanácsolsz? Nem szeretném, ha elvesznének a tárgyak, kivált az órát sajnálnám. Az előbb is, mikor Dunya órájáról beszéltünk, reszkettem, hogy anyám majd elkéri, meg akarja nézni. Az egyetlen, ami apámról ránk maradt. Anyám bele is betegszik, ha megtudja, hogy elveszett. Asszony, hiába! Szóval... adj tanácsot, mit kell tennem? Tudom, hogy a rendőrségen kellene bejelenteni. De nem helyesebb, ha egyenesen Porfirijhoz fordulok? Mit gondolsz? Úgy talán hamarább elintézhetném. Meglátod, hogy anyám megemlíti még ebéd előtt.

- Ne a rendőrségre menj, csakis Porfirijhoz! - vágta rá Razumihin hallatlanul izgatottan. - Ennek igazán örülök! És mire várunk? Gyerünk oda most mindjárt, két lépés. Biztosan otthon találjuk.

- Kérlek... mehetünk.

- És hogy örül majd, hogy megismerhet! Tyű, de hogy örül majd! Sokat meséltem neki rólad, nem is egyszer. Például tegnap is. No gyerünk... Szóval, ismerted az öregasszonyt? No lám... ez remek fordulat... Ó, persze... Szofja Ivanovna...

- Szemjonovna - javította ki Raszkolnyikov. - Szofja Szemjonovna, bemutatom a barátomat, Razumihint... Derék ember ám...

- Ha úgyis dolguk van most... - szólalt meg Szonya; nem pillantott Razumihinre, de még nagyobb, zavarba esett.

- Igen, gyerünk most. És kegyedet még ma felkeresem, Szofja Szemjonovna, csak mondja meg a címét.

Nem annyira zavartan beszélt, inkább túlzott sietséggel és kerülve a lány tekintetét. Szonya megmondta, hol lakik, és elpirult. Együtt mentek ki hárman.

- Be se zárod az ajtót? - kérdezte Razumihin, aki mögöttük jött a lépcsőn.

- Soha!... Egyébként két év óta mindig készülök megvenni a lakatot - vetette oda Raszkolnyikov. - Boldogok, akiknek nincs mit elzárniuk, igaz? - kérdezte Szonyához fordulva, és nevetett.

A kapu előtt megálltak a járdán.

- Kegyed jobbra megy, ugye, Szofja Szemjonovna? Most jut eszembe, mondja, hogy talált ide hozzám? - kérdezte, de úgy, mintha egészen mást akart volna kérdezni. Megint, mint már előbb is mindig, szeretett volna belenézni a tiszta fényű szemekbe, de valahogy nem sikerült...

- Hiszen megmondta a címét Polenykának.

- Polenyka? Igen, Polja, a kicsike! A húgocskája? Én annak megmondtam a címemet?

- Meg. Nem emlékszik?

- De igen... emlékszem már...

- És boldogult édesapámtól is sokat hallottam önről... csak akkor még nem tudtam a nevét, ő se tudta... De most, mikor idejöttem... mivel tegnap megtudtam a nevét... csak egyszerűen megkérdeztem: Raszkolnyikov úr hol lakik?... Nem tudtam, hogy ön is albérlő... Búcsúzom is... Akkor megmondom Katyerina Ivanovnának...

Borzasztóan örült, hogy végre elmehet; földre szegezett szemmel, szaporán lépkedett, hogy mennél hamarább eltűnjön a szemük elől, mennél hamarább elérjen a sarokig, húszlépésnyire, ott már befordul jobbra, és végre-valahára egyedül lesz, csak megy, siet, semerre se néz, semmit se lát, csak gondolkodik, visszaemlékezik, felidéz magában minden szót, minden apróságot. Soha, de soha ehhez hasonlót nem érzett. Egy új, ismeretlen világ derengett a lelkében. És akkor eszébe jutott, hogy ma el akar jönni hozzá Raszkolnyikov, talán még délelőtt, talán most mindjárt!

„Ó, csak ne ma, nagyon kérem, csak ne ma! - suttogta szorongó szívvel, mint az ijedt kisgyerek, mikor rimánkodik valakinek. - Uram, Teremtőm! Oda... énhozzám... abba a szobába... hisz rögtön meglátja... én jó Istenem!”

Nem vette észre az ismeretlen úriembert, aki buzgón figyelte őt, és követte. Nyomában volt már Raszkolnyikov kapujától. Éppen akkor jött arra, amikor ők hárman, Raszkolnyikovval és Razumihinnel, egy percre megálltak a járdán, és ahogy kikerülte őket, mintha összerezzent volna Szonyának ezekre a szavaira, amit véletlenül elkapott: „Csak egyszerűen megkérdeztem: Raszkolnyikov úr hol lakik?” Gyorsan, de figyelmesen megnézte mind a hármukat, kivált Raszkolnyikovot, akihez Szonya a szavakat intézte, aztán megnézte és megjegyezte a házat. Mindezt egy szempillantás alatt cselekedte, majd feltűnés nélkül elhaladt mellettük, és meglassította lépteit, mint aki vár valamire. Bevárta Szonyát, mert látta, hogy búcsúzkodik, elválik tőlük, más úton megy, alighanem haza.

„De hová... haza? És hol láttam már ezt az arcot? - tanakodott, mert Szonya arca ismerősnek tetszett előtte. - Meg kell tudnom!”

Mire a sarokig ért, átment az út túlsó oldalára, és hátranézett. Látta, hogy Szonya is ott jön, ugyanazon az úton, semmit se vesz észre, és a szegleten befordul, éppen abba az utcába. Ő is továbbment a másik járdán, és onnan szemmel tartotta; vagy ötven lépéssel odább aztán átvágott a kocsiúton, és most már Szonya mögött lépkedett, utolérte, és szorosan a nyomában maradt, alig ötlépésnyire követte.

Ötven év körüli, az átlagosnál magasabb, testes férfi volt, válla széles és csapott, ami egy kicsit hajlottnak mutatta az alakját. Elegánsan és kényelmesen öltözött, tekintélyes úriembernek látszott. Kifogástalan kesztyű volt rajta, és kezében csinos sétapálca, amelyet minden lépésnél odakoppantott a kövezethez. Erős pofacsontú, széles arca elég kellemes volt, színe friss, nem fővárosi; sűrű, világosszőke haja alig-alig deresedő, lapát formában aláhulló dús szakálla meg a hajánál is szőkébb. Világoskék szeme hideg, átható és értelmes tekintetű, szája élénkpiros. Általában rendkívül fiatalos úriember volt, koránál sokkal fiatalabbnak látszott.

Mire Szonya a csatornához ért, csak ők ketten maradtak a járdán. Az idegen figyelte, és jól látta, hogy elmélázik, szórakozott. Most a lány odaért a házhoz, ahol lakott; befordult a kapun - ő utána, de láthatólag kicsit meglepetten. Az udvaron Szonya a jobb sarokba tartott, a maga lépcsőjéhez. „Ni csak!” - mormogta az ismeretlen, és ő is megindult felfelé. Szonya csak most vette észre; a második emeletre ment, kifordult a folyosóra, és becsengetett a kilences ajtón, ahol „Kapernaumov szabómester” volt kiírva. „Ni csak!” - mondta újra az úriember, csodálkozva a különös véletlenen, és becsengetett mindjárt mellette a nyolcas ajtón. Alig hatlépésnyire volt egymástól a két bejárat.

- Kapernaumovéknál lakik? - kérdezte, és ránevetett a lányra. - Éppen tegnap igazíttattam nála a mellényemet. Én meg itt, a szomszédságában, Rösslichnénél, Gertruda Karlovna Rösslich. Milyen különös véletlen!

Szonya nagyon megnézte.

- Igen, tőszomszédok vagyunk - folytatta az idegen, valami okból nagyon vidáman. - Mindössze harmadnapja vagyok itt. Hát akkor viszontlátásra, kisasszony!

Szonya nem felelt; az ajtót kinyitották, és besurrant. Miért, miért nem, de hirtelen szégyenkezés és félelem fogta el.

Razumihin nagyon felajzott kedvében volt, miközben Porfirijhez mentek.

- Ez pompás, öregem! - mondta többször is. - Jaj, de örülök!

„Ugyan, minek örülsz annyira?” - gondolta Raszkolnyikov.

- Nem is tudtam, hogy neked is volt zálogod az öregasszonynál. No és már régen... jártál ott?

„Ó, te együgyű kölyök!”

- Hogy mikor? - megállt az utcán, gondolkodott. - Igen... három nappal lehetett a halála előtt. De most nem tudom kiváltani a tárgyakat, nem azért megyek oda - mondta gyorsan, mintha ez volna a legsürgősebb és legnagyobb gondja -, megint egy ezüstrubel minden vagyonom... Ördög vigye azt a tegnapi hagymázt.

A „hagymáz” szót különösen megnyomta.

- Jójójó - bólogatott Razumihin, ő tudta, miért bólogat. - Szóval részben ezért izgatott fel annyira akkor az a... és tudod-e, hogy lázálmodban is emlegettél valami gyűrűcskét meg láncocskát, egyre azt emlegetted... Szóval, így akkor világos... minden világos.

„No tessék! Hogy megfészkelődött bennük mégis a gyanú! Ez a fiú megfeszíttetné magát értem, és ni: most boldog, hogy így akkor ''világos ''minden, mert lázálmomban is a gyűrűt emlegettem! Hogy belerögződött mindnyájukba a gondolat!”

- És azt hiszed, otthon találjuk? - kérdezte.

- Otthon, otthon - nyugtatta meg gyorsan Razumihin. - Meglátod, micsoda remek fickó. Kicsit esetlen. Illetve társasági ember, nem ilyen értelemben mondom, hogy esetlen. És jófejű, sőt nagyon is az, csak megvan a maga külön esze járása... Gyanakvó és kétkedő, cinikus... szeret ugratni, vagyis beugratni... Persze, az ósdi materialista módszer híve... de érti a dolgát, érti, határozottan... Tavaly felderített egy esetet... valami gyilkosságot, pedig jóformán semmi nyom nem volt. És nagyon, de nagyon várja már, hogy téged megismerjen!

- Aztán miért?

- Nem mintha... de tudod, mióta megbetegedtél, sűrűn emlegettelek, úgy adódott. No és mikor hallotta... megtudta tőlem, hogy jogásznak készültél, és nem végezhetted el az egyetemet, azt mondta: „nagy kár”... Ebből gondolom, hogy... vagyis nemcsak éppen ez, de sok minden együtt... és hogy tegnap Zamjotov is... Szóval, Rogya, tegnap részeg fejjel, mikor hazakísértelek... sokat fecsegtem, és... félek, hogy te még nagyítod is...

- Mit? Aha, hogy őrültnek hisznek? Talán igazuk van. - Kényszeredetten mosolygott.

- Azt, azt, vagyis... pfuj, mit beszélek! És a másik, amit mondtam, az is szamárság, részeg locsogás.

- Mit mentegetőzöl! Ó, hogy unom az egészet! - kiáltott fel Raszkolnyikov túlzott ingerültséggel. De részben csak komédiázott.

- Tudom, tudom, meg is értem. Hidd el, megértelek. Szégyen még említeni is.

- Ha szégyen, hát hallgass!

Egyikük se szólt egy darabig. Razumihin odáig volt az elragadtatástól, és ő ezt érezte, mélységes undorral. Meg az is nyugtalanította, amit Porfirijról hallott az előbb.

„Annak is jeremiádát fújhatok majd! - Elsápadt, és a szíve kalapált. - Mégpedig meggyőzően kell fújni. Különben, a legmeggyőzőbb, ha semmit se fújok, semmit se erőltetek... Nem, ''erőltetni... ''az megint nem jó. No, mindegy, majd ahogy adódik... meglátjuk... most rögtön meglátjuk, helyes volt-e eljönni hozzá, vagy nem? A lepke is belerepül a gyertyalángba. Kalapál a szívem, ez semmiképpen nem jó.”

- Itt, ez a szürke ház - mondta Razumihin.

„A legfőbb kérdés: tudja-e vagy nem, hogy tegnap ott voltam a vén boszorka lakásában, és... a vértócsát emlegettem? Ezt villámgyorsan ki kell találnom, amint belépek, az arcáról kell leolvasnom, mert ha nem... De megtudom, ha addig élek is!”

- Tudod-e, öregem, mit vettem észre ma rajtad? - kérdezte, és kaján mosollyal fordult Razumihinhez. - Valami szokatlan izgalomban vagy már reggel óta. Igaz?

- Izgalomban? Mért volnék izgalomban? - csodálkozott Razumihin megütődve.

- Hiába tagadod, látom. A széken is úgy ültél az előbb, ahogy sose szoktál, éppen csak a legcsücskén, és mintha görcs rángatott volna. A legkisebb szóra felpattantál. Hol mérgesen néztél, hol meg olyan volt a képed, mint a mézes cukorka. Még el is pirultál, kivált, amikor ebédre meghívtak. Fülig vörösödtél.

- Hazudsz! És mit akarsz ezzel?

- Csak azt, hogy olyan vagy, mint egy ugrifüles kisdiák. Ni! Hát nem elpirult megint.

- Ó, te nyavalyás!

- Hát akkor mért irulsz-pirulsz, mi? Rómeó! No megállj, ezt elmesélem ma valakinek... hahaha! Anyámat megnevettetem... és még valakit...

- Ide hallgass! Ide hallgass! Hiszen ez komoly, te... Mit akarsz tulajdonképpen? Ördög vigyen... - Egészen összezavarodott, és szinte megdermedt rémületében. - Mit mesélsz el? Hisz én... Pfuj, te gyalázatos...

- Akár a pünkösdi rózsa! És ha tudnád, hogy illik a képedhez! Nézd ezt az öles Rómeót! És milyen gyönyörűen megmosakodtál, még a körmödet is kipucoltad! Mikor történt utoljára, mi? Becsületemre, még a haja is pomádés! Hajolj csak le!

- Gyalázatos!

Raszkolnyikov úgy hahotázott, hogy majd eldőlt, és így hahotázva léptek be Porfirij ajtaján. Éppen ezt akarta: a szobában is hallhatták, hogy hangosan nevetve lépnek be, és az előszobában se tudják abbahagyni.

- Még egy szót szólj, és... betöröm a fejedet! - súgta Razumihin bőszülten, és vállon ragadta.

5

Raszkolnyikov előrement. Olyan arccal lépett a szobába, mint aki csak nagy erőfeszítéssel tudja leküzdeni a ki-kirobbanó nevetést. Sarkában a hórihorgas, esetlen Razumihin, dühtől feldúlt képpel, vörösen, mint a bazsarózsa. Arca és alakja csakugyan komikus volt ebben a percben, és igazolta barátja jókedvét. Raszkolnyikov meghajolt, és kezet nyújtott, még mielőtt bemutatták volna, és szemmel láthatóan küszködött, hogy vidámságát legyűrve, legalább pár szót mondjon, és bemutatkozzék a házigazdának, aki a szoba közepén állt, és kérdő szemmel nézett rájuk. De alig sikerült kissé elkomolyodnia, és pár szót motyognia, hirtelen, mintegy akaratlanul megint a barátjára pillantott, és akkor nem bírta tovább, a nagy önuralommal elfojtott nevetés viharosan kirobbant. Razumihin olyan mértéktelen dühvel fogadta ezt a „szívből jövő” kacagást, hogy a jelenet valóban őszintén vidámnak, és ami a legfontosabb, természetesnek hatott.

- A keservedet! - ordította Razumihin, mintha szándékosan segíteni akarna neki a komédiában, és úgy hadonászott, hogy feldöntött egy kis kerek asztalt, a rajta levő üres teáspohárral együtt. Csak úgy repült és csörömpölt minden.

- Ejnye, urak, mit törtök-zúztok? Kárt okoztok a kincstárnak! - szólt rájuk kedélyesen Porfirij Petrovics.

A jelenet most így alakult: Raszkolnyikov, kezét a házigazda kezében felejtve, még nevetett, de mértéket tartva, és várta az alkalmas pillanatot, amikor a legtermészetesebb módon abbahagyhatja. Razumihint ellenben végképp megzavarta a felborult asztalka és összetört pohár, szomorúan nézte az üvegcserepeket, köpött egyet, majd mérgesen sarkon fordult, és hátát mutatva a társaságnak, az ablakhoz lépett, félelmesen komor arccal. Porfirij Petrovics nevetett, látszott, hogy szívesen nevetne velük, de még magyarázatot vár. Zamjotov, aki a szoba sarkában ült, a vendégek belépésekor felállt, és előbb várt, mosolygott, de aztán megütközéssel, szinte gyanakodva nézte az egész jelenetet. Raszkolnyikovot még némi zavarral is. Az kellemetlen meglepetéssel tapasztalta, hogy őt itt találja.

„Most ezt is számításba kell vennem” - gondolta.

- Bocsásson meg - kezdte tüntető restelkedéssel -, Raszkolnyikov.

- Ó, kérem, nagyon örülök! És olyan kedvesen állítottak be... No és ő? Köszönni se hajlandó? - kérdezte Razumihin felé bökve a fejével.

- Isten bizony, nem tudom, mitől bőszült fel ennyire! Én csak azt mondtam neki, most az úton, hogy Rómeóhoz hasonlít. És ezt be is bizonyítottam. Ennyi az egész.

- Gyalázatos! - csattant fel Razumihin, de nem fordult hátra.

- Nagy oka lehet, ha egy szócska miatt ennyire haragszik!

- Ó, te nyomozó! Eh, nyeljen el a pokol mindnyájatokat!

Most egyszerre ő is elnevette magát, és mintha mi sem történt volna, vidáman odalépett a házigazdához.

- Elég a hülyéskedésből, térjünk a dologra! Íme: a barátom, Rogyion Romanovics Raszkolnyikov. Először is sokat hallott már rólad, és szeretne megismerni, másodszor pedig egy kis ügyét is elő akarja adni neked... Ni! Zamjotov! Te meg hogy kerülsz ide? Ti összejártok? Mióta?

„Hát ez meg mit jelent?” - töprengett nyugtalanul Raszkolnyikov.

Zamjotov mintha feszengett volna, de éppen csak egy kicsit.

- Tegnap, nálad ismerkedtünk össze - felelte könnyedén.

- No, akkor ezt a gondot is leráztam. Mennyit nyaggatott a múlt héten, hogy hozzam össze veled, Porfirij. Szóval, nélkülem is összeismerkedtetek... Hol tartod a dohányt, Porfirij?

A vizsgálóbíró csak úgy otthonosan, házikabátban volt, inge ragyogó tiszta, papucsa kicsit félretaposott. Harmincöt éves ember volt, alacsonyabb a középtermetűnél, kövérkés, sőt pocakos, arca simára borotvált, bajusztalan, szakálltalan, haja simán hátrafésülve, nagy, kerek feje hátul a tarkón furcsán kidudorodott. Püffedt, kerek és egy kicsit tömpe orrú arcának beteges sötétsárga színe volt, de a kifejezése elég élénk, sőt gunyoros. Talán kedélyesnek nézte volna az ember, ha a szeme nem mond ellent, de a majdnem fehér pillájú, vizenyős, sűrűn pislogó szemek mintha mindig hunyorítottak, intettek volna valakinek. Ez a pillantás feltűnően nem illett egyébként szinte asszonyos alakjához, és sokkal, de sokkal jelentékenyebbé tette, mint amilyennek első tekintetre tűnhetett.

Mihelyt meghallotta, hogy Raszkolnyikovnak valami „ügye” is van vele, helyet mutatott neki a díványon, ő meg a másik sarkába ült, és szemét a vendégére szegezve, azzal a feszült, feltűnően komoly figyelemmel várta az ügy előadását, amely rögtön ránehezedik az emberre, és megzavarja, kivált, ha először találkozik az illetővel, és úgy véli, hogy mondanivalója semmiképpen nincs arányban a megkülönböztető, komoly figyelemmel. De Raszkolnyikov röviden és simán, világosan és szabatosan mondta el a dolgot, meg is volt elégedve magával, úgyhogy ráért közben jól megnézni a bírót. Porfirij Petrovics sem vette le róla a szemét az egész idő alatt. Razumihin ugyanannál az asztalnál ült, átellenben, és olyan szenvedéllyel, olyan türelmetlenül figyelt, úgy nézte hol az egyiket, hol a másikat, hogy az már sok volt egy kicsit.

„Tökfilkó” - szidta magában Raszkolnyikov.

- Jelentse be a rendőrségen - válaszolt hivatalos komolysággal Porfirij -, hogy értesült a történtekről, vagyis a gyilkosságról, kéri tehát, közöljék az ügyben eljáró vizsgálóbíróval, hogy ezek meg ezek a zálogtárgyak az ön tulajdonát képezik, és ön azokat ki akarja váltani, illetőleg... A rendőrségen egyébként pontosan megmondják a formát.

- Sajnos, én ez idő szerint - mondta szándékosan túlzott zavarban Raszkolnyikov - igen gyengén állok pénz dolgában, úgyhogy még ezt a kis összeget se tudnám előteremteni... Csak azt szeretném leszögezni, hogy az értéktárgyak az enyéim, és mihelyt módomban lesz...

- Ez tökéletesen mindegy, uram - Porfirij Petrovics hűvösen elhárította a pénzügyi helyzet magyarázgatását. - Különben, ha úgy tetszik, írhat közvetlenül nekem is, ugyanilyen értelemben, vagyis: erről meg erről értesülvén, kijelentem, hogy ezek meg ezek az értéktárgyak az enyéim, kérem tehát...

- Lehet egyszerű papiroson? - vágott közbe Raszkolnyikov, mint akit szörnyen érdekel a dolog anyagi oldala.

- A lehető legegyszerűbbön, uram! - A vizsgálóbíró most már szinte leplezetlen gúnnyal nézett rá, szemét összehúzta, sőt mintha ráhunyorított volna. Vagy csak neki rémlett így? Egy pillanatig tartott mindössze, de valamit látott, megesküdött volna, hogy ráhunyorított, ördög tudja, miért?

„Tudja!” - cikázott át az agyán.

- Bocsásson meg, hogy ilyen csekélységekkel zavarom - folytatta -, mindössze öt rubelt ha ér az a két zálogtárgy, de nekem nagyon becsesek, mert emléktárgyak, kedves hozzátartozóimra emlékeztetnek. És bevallom, nagyon megijedtem, mikor hallottam...

- Hát azért riadtál meg úgy tegnap, mikor Zoszimovnak elfecsegtem, hogy kihallgatják a zálogtulajdonosokat! - szólalt meg nyilvánvaló célzattal Razumihin.

Ez már több volt a soknál, Raszkolnyikov alig bírta türtőztetni magát.

Rávillantotta haragban égő fekete szemét, de tüstént észbe kapott.

- Úgy látom, csúfolódol, pajtás! - fordult feléje ügyesen álcázott ingerültséggel. - Sokallod, hogy ennyit foglalkozom ilyen semmiségekkel. De mondom, az a két tárgy számomra nem semmiség, és azért még nem kell egoistának vagy kapzsinak tartanod. Az óra garasos holmi de az egyetlen, ami apámról rám maradt. Engem kinevethetsz, de most itt van édesanyám - ennél a szónál hirtelen Porfirijra pillantott -, és ha ő megtudja... - gyorsan Razumihinhez fordult megint, és igyekezett remegtetni a hangját -, ha megtudja, hogy az óra elveszett, esküszöm neked, kétségbeesik. Asszony, hiába...

- Dehogyis csúfolódom! - tiltakozott haragosan Razumihin. - Egyáltalán nem azért mondtam. Ellenkezőleg!

„Jól csináltam? Elég természetesen? Nem túloztam? - nyugtalankodott Raszkolnyikov. - De mért mondtam ezt: asszony, hiába...?”

- Úgy? Itt van az édesanyja? - érdeklődött valami okból a bíró.

- Igen.

- Mióta?

- Tegnap este érkezett.

Porfirij Petrovics nem szólt, valamit fontolgatott.

- Azok a zálogtárgyak semmi esetre sem vesztek volna el - mondta aztán nyugodtan, hidegen. - Már régen várom, hogy ön idejöjjön.

És mintha jelentéktelen semmiség volna, amit mondott, odaigazította Razumihin elé a hamutálcát, mert az irgalmatlanul a szőnyegre szórta a hamut. Raszkolnyikov összerezzent, de a vizsgálóbíró rá se nézett, Razumihin cigarettájának szentelte minden figyelmét.

- Mit beszélsz? Vártad? Hát tudtad, hogy neki is volt ott zálogtárgya? - álmélkodott Razumihin.

Porfirij most egyenesen Raszkolnyikovhoz fordult:

- Az ön zálogtárgyait, a gyűrűt meg az órát, ott találták ''nála,'' mind a kettőt ugyanabba a papirosba csavarva, és a papírra pontosan rá volt jegyezve ceruzával az ön neve és a dátum, amikor a tárgyakat átadta.

- És ön ezt megjegyezte? - Raszkolnyikov félszegen mosolygott, és igyekezett a szeme közé nézni, de nem állhatta meg, hogy hozzá ne tegye: - Csak azért mondom, mert hiszen bizonyosan igen sok zálogtulajdonos van, annyi nevet bajos észben tartani, ön meg, látom, emlékszik mindegyikre...

„Ezt bután csináltam. Gyenge volt. Mért mondtam még ezt is!”

- A zálogtulajdonosokat majdnem mind ismerjük már, ön az egyetlen, aki még nem jelentkezett - felelte a bíró egy szemernyi gúnnyal.

- Gyengélkedtem.

- Igen, tudom. Azt is hallottam, hogy valamitől nagyon rossz idegállapotba jutott. Most is elég sápadt, úgy látom.

- Nem vagyok sápadt! Ellenkezőleg, semmi bajom sincs már! - vágta rá hirtelen megváltozott hangon, majdnem gorombán, haragosan. Úgy felforrt benne a düh, hogy nem bírt magával. „Még elszólom magam dühömben! - villant át az agyán. - De hát mért kínoznak!”

- Hogy semmi baja? - kapott a szavába Razumihin. - Micsoda badarság! Tegnapig jóformán állandóan önkívületben volt, félrebeszélt... És akár hiszed, Porfirij, akár nem, alig állt a lábán, de mihelyt mi Zoszimovval hátat fordítottunk, felöltözött, és titokban meglépett, majdnem éjfélig csavargott, isten tudja, hol, mondom, teljesen beszámíthatatlan állapotban. Mit szólsz ehhez? Nem hallatlan?

- No de ilyet! ''Teljesen beszámíthatatlan állapotban? ''Ejnye, ejnye... - és Porfirij szinte asszonyosan csóválta a fejét.

- Eh, ostobaság! Ne higgyen neki! Különben, úgyse hisz - szólta el magát Raszkolnyikov, most már csakugyan elkapta az indulat. De Porfirij mintha meg se hallotta volna a különös szavakat.

- Hát elmentél volna hazulról, ha eszeden vagy, mi? - tüzelt Razumihin. - Mért kellett elmenned, mi dolgod volt? És miért suttyomban? Hát tesz ilyet, akinek csak egy csepp józan esze van? Most, hogy elmúlt a veszedelem, nyíltan megmondhatom.

- Szörnyen untam már őket! - Raszkolnyikov a vizsgálóbíróhoz fordult, és hetykén, kihívó mosollyal beszélt. - Előlük szöktem meg, másik szobát akartam kivenni, ahol nem akadnak rám. Egy csomó pénzt is vittem magammal. Itt van Zamjotov úr, ő látta nálam a pénzt. No, döntse el ön a vitát, Zamjotov úr, eszemen voltam tegnap, vagy nem?

Meg tudta volna fojtani ebben a percben a rendőrtisztviselőt. Nagyon nem tetszett neki, ahogy most ránéz, és vár a felelettel.

- Szerintem nagyon is értelmesen beszélt, sőt ravaszul. Csak túlságosan ingerült volt - felelte aztán szárazon Zamjotov.

- Nyikogyim Fomics is említette - szólt közbe most a bíró -, hogy látta önt tegnap késő este egy hivatalnok lakásán, akit halálra gázoltak a lovak.

- No hát az a hivatalnok is! - kapta el a szót Razumihin. - Azt talán nem őrületedben csináltad, mi? Minden pénzedet odaadod az özvegynek, temetésre. Segíteni akartál rajta, ezt még értem, adj tizenötöt vagy húszat, de ha többet nem, három rubelt csak megtarthattál volna magadnak! Nem... ő mind a huszonötöt odadobja!

- És ha kincset találtam valahol, mit tudhatod? Tegnap is szórtam a pénzt, Zamjotov úr tudja, hogy kincset találtam. Bocsásson meg - és remegő szájjal megint Porfirijhoz fordult -, fél órája untatjuk itt az ostoba civakodásunkkal. Elege van már belőlünk, igaz?

- Dehogyis, ellenkezőleg, nem is hiszi, mennyire érdekel. Örülök, hogy láthatom, hallhatom... és őszintén mondom, boldog vagyok, hogy végre mégis megtisztelt a látogatásával.

- Adhatnál legalább egy csésze teát. Kiszáradt a torkom - követelőzött Razumihin.

- Pompás ötlet. Remélem, mindnyájan velünk tartanak. És nem akarsz valami komolyabb kortyolnivalót a tea előtt?

- Eriggy a pokolba.

A bíró kiment, hogy elkészíttesse a teát.

Raszkolnyikov fejében csak úgy viharzottak a gondolatok, hallatlanul ingerült volt.

„Az a legszebb, hogy már nem is alakoskodnak, nem is teketóriáznak! Mért beszéltél rólam Nyikogyim Fomiccsal, mikor sose láttál? Nem is titkolják, hogy hajszolnak, mint egy kopófalka! Nyíltan arcul köpnek! - Csak úgy remegett dühében. - Csapjatok le rám, de ne játsszatok, mint macska az egérrel! Ez nem úri dolog, Porfirij Petrovics. És talán nem is nyelem le, tisztelt uram! Felállok, és nyíltan szemébe vágom a teljes igazságot, hadd lássa, mennyire megvetem! - Zihált. - De hátha csak képzelődöm! Hátha csak rémeket látok? Ha mindez tévedés? Tapasztalatlan vagyok, és azért dühöngök ennyire, nem szoktam meg, nem bírom ezt az aljas szerepet. Lehetséges volna, hogy minden hátsó gondolat nélkül mondja, amit mond? A szavak mindennapiak, igaz, de valami van mögöttük... Elmondhatná ugyanazt bármikor akárkinek, de itt most valamit jelent. Miért nyomta meg annyira azt, hogy ''nála? ''És miért mondta Zamjotov, hogy ''ravaszul ''beszéltem? Miért beszélnek velem ilyen hangon? Igen... a hangjuk... Razumihin is itt ül, neki mért nem tűnik fel semmi? Ennek a tökfilkónak sose tűnik fel semmi. Lázas vagyok megint? Rám hunyorított Porfirij az imént vagy nem? Eh, ostobaság! Miért hunyorított volna? Az idegeimet akarják felzaklatni, vagy csak ugratás az egész? Ha nem merő képzelődés, hát mindent tudnak! Még Zamjotov is szemtelen... Valóban szemtelen? Reggelre meggondolta magát... Sejtettem, hogy meggondolja... Hogy ül, milyen otthonosan, pedig először van itt. És Porfirij se tekinti vendégének, hátat fordít neki. »Összemelegedtek!« Világos, hogy ''énmiattam ''melegedtek össze! Rólam beszéltek most is, mielőtt jöttünk, kétségtelen... Tudják vajon, hogy ott voltam a lakásban? Csak túlesni rajta, mentül előbb! Mikor azt mondtam, hogy lakást nézni szöktem meg tegnap, eleresztette a füle mellett, nem kapott rajta. Ezt ügyesen vetettem közbe, még hasznát vehetem. Beszámíthatatlan állapotban tettem... Hahaha! Mindent tud a tegnapi estémről, csak anyám érkezéséről nem tudott... A boszorka még a dátumot is ráírta ceruzával!... Ohó, tévedsz, barátom! Még nem adom meg magam! Hiszen ezek nem tények, ez mind csak délibáb. Tényeket mutass! A lakásnézés se tény, bódultságomban csináltam. Tudom már, mit mondjak nekik... De tudják, hogy ott voltam, vagy nem tudják? Nem megyek el innen, amíg ezt ki nem derítem... Mért is jöttem ide? Hogy ilyen dühre gerjedtem, az csakugyan gyanús lehet. Pfuj, de ingerlékeny vagyok! Különben... talán nem is baj, a betegszerephez illik... Porfirij körültapogat, össze fog zavarni. Miért jöttem el hozzá?”

Mindez villámként cikázott át az agyán.

Porfirij Petrovics már ott is volt megint, és úgy látszik, felvidult közben.

- Még mindig kótyagos a fejem a te tegnapi muridtól. Egészen kizökkentem a kerékvágásból - mondta Razumihinnek, egészen más hangon, nevetve.

- No és? Érdekes volt legalább? Én éppen a legizgalmasabb ponton hagytalak ott benneteket. Ki maradt felül?

- Senki, természetesen. A mindenkori témáknál kötöttünk ki. Lebegtünk a levegőégben.

- Képzeld csak, Rogya, hova lyukadtak ki: hogy van-e bűn vagy nincs? Mondom, pokoli hogy mennyi zagyvaságot összebeszéltek.

- Hát aztán? Egyszerű társadalmi kérdés - felelte szórakozottan Raszkolnyikov.

- Nem egészen így fogalmazták meg a kérdést - jegyezte meg a bíró.

- Igaz, hogy nem egészen - ismerte el Razumihin, szokása szerint sebbel-lobbal és tűzzel. - Ide hallgass, Rogyion, és mondd meg, mi a véleményed, hallani szeretném. Majdhogy ki nem bújtam a bőrömből az este, és nagyon vártalak. Beszéltem is nekik rólad, mondtam, hogy oda jössz... A szocialista felfogásból indultak ki, tudjuk, mi az ő elméletük: a bűn tiltakozás az egészségtelen társadalmi rend ellen... csak ez, semmi több. Más okról hallani se akarnak.

- No, ez ferdítés! - tiltakozott Porfirij. Láthatóan felvidult és nevetett, ahányszor Razumihinre nézett, amivel csak még jobban tüzelte.

- Más okot nem engednek meg - vágott a szavába a másik. - Nem ferdítek! Megmutathatom a könyveikben. Nekik minden a „környezet mérgező hatása”. Semmi egyéb. Ez a kedvenc szólamuk. Csak a társadalmi rendet kell tehát egészségessé tenni, és egyszerűen eltűnik a bűn, mert hiszen nem lesz mi ellen tiltakozni, és egy csapásra igaz emberré válik mindenki. Az emberi természettel nem számolnak, a természetet kizárják, kitagadják. Szerintük az emberiség nem a történelem ''élő'' útján fejlődik és formálódik végül önmagától egészséges társadalommá, hanem ellenkezőleg; valami matematikus főből kiinduló társadalmi rendszer varázsolja egy csapással igazzá és hibátlanná, minden életfolyamatot megelőzve, minden élő, történelmi út nélkül. Azért is idegenkednek ösztönösen a történelemtől. Ami a történelemben van, az mind „ostobaság, zagyvaság” - ezzel, hogy „zagyvaság”, mindent elintéznek. Ezért nem szeretik az eleven életfolyamatot, nem kell nekik az'' eleven lélek. ''Az élet eleven lelke követelő, az nem fogad szót a mechanikának, az eleven lélek gyanús és retrográd, az övék ellenben hullaszagú ugyan, és kaucsukból is elkészíthető, de legalább nem eleven, nincs akarata, rabszolgalélek, nem lázong. Éppen ezért sose jutnak tovább a téglák lerakásánál, a falanszterszobák és folyosók megépítésénél. A falanszter készen van, csak az ember természete nincs készen a falanszterhez, az ember élni akar, még nem jutott az életfolyamat végére, korai neki a temető. Puszta logikával nem lehet az emberi természetet kikerülni. A logika három lehetőséggel számol, holott millió van. Azt a milliót lenyesik, és mindent az életkényelem problémájára vezetnek vissza. Ez a legegyszerűbb megoldás. Csábítóan világos, és... nem kell tovább gondolkodni! Ez a legfontosabb: nem kell gondolkodni! Az élet minden titka elfér két nyomtatott íven!

- Égszakadás, földindulás, fogjátok meg! - nevetett Porfirij. - Most legalább el tudja képzelni - fordult Raszkolnyikovhoz -, mi volt ott az este! Egy szobában hat ilyen torok, ráadásul punccsal jól meglocsolva. Ezt gondolja el! Nem, barátom, nincs igazad! A környezetnek igenis, nagy szerepe van a bűnben, ezt én tudom a legjobban.

- Én is tudom, hogy nagy szerepe van, de azt mondd meg: ha egy negyvenéves ember megbecstelenít egy tízéves kislányt, a környezet kényszerítette rá?

- Miért ne? Ha helyesen értelmezzük a szót, talán igenis, a környezet - mondta meglepően komolyan Porfirij. - A gyermekgyalázást nagyon is megmagyarázhatja éppen a környezet.

Razumihin majd szétrobbant.

- No, akkor én meg itt nyomban bebizonyítom neked - bömbölte -, hogy azért fehér a szempillád, mert a moszkvai Nagy Ivan harangtorony harmincöt öl magas. Bebizonyítom szabatosan, haladó szellemben, sőt, szabadelvű árnyalattal. Akarod? Vállalom! Fogadjunk!

- Tartom. Halljuk a bizonyítást!

- Eh, vigyen el az ördög. Már megint komédiázik! - Razumihin felugrott, és bosszúsan legyintett. - Érdemes is veled beszélni! Mindig így csinál. Te még nem ismered, Rogyion! Tegnap is melléjük szegődött, csak azért, hogy orruknál fogva vezesse őket. Miket mondott, Úristen! Ők meg örültek neki... Így csinálna akár két hétig egyhuzamban. Tavaly egyszer elhitette velünk, ő tudja, miért, hogy kolostorba vonul. És két hónapig kitartott emellett. Nemrég meg azt adta be nekünk, hogy megházasodik, már minden elkészült az esküvőre, még új ruhát is csináltatott. Gratuláltunk neki. És nem volt se menyasszony, se semmi. Csupa szemfényvesztés.

- Most hazudtál, barátom! A ruhát már előbb csináltattam, éppen az új ruha adta az ötletet a mókára.

- Igazán annyira szeret szerepet játszani? - kérdezte könnyedén Raszkolnyikov.

- Nem hiszi? Várjon csak, felültetem én még magát is. Haha! De nem, ide hallgasson, most igazán nem tréfálok. Hogy ezekről a kérdésekről beszéltünk itt: bűn, környezet, gyermekgyalázás, eszembe jutott egy cikke, egyébként már akkor is nagyon érdekelt, ''A bűnről'', ez a címe, ha jól emlékszem. Két hónappal ezelőtt olvastam nagy érdeklődéssel ''a Negyedévi Szemlé''-ben.

- Az én cikkemet? A'' Negyedévi Szemlé''-ben? - csodálkozott Raszkolnyikov. - Csakugyan írtam egy cikket vagy fél évvel ezelőtt, mikor az egyetemet otthagytam. Egy érdekes könyvet olvastam akkor, az adott rá impulzust, de én a'' Heti Szemlé''-nek adtam a cikket, nem a ''Negyedévi''-nek.

- Mégis a'' Negyedévi ''hozta le.

- A'' Heti Szemle ''megszűnt, azért nem közölhette...

- Úgy van, megszűnt, illetőleg úgy szűnt meg, hogy beleolvadt a ''Negyedévi-''be,'' ''és így aztán az ön cikke ott jelent meg, két hónappal ezelőtt. Nem is tudta?

Raszkolnyikov csakugyan nem tudta.

- No, tessék, hiszen akkor pénzt is követelhet rajtuk. Látja, milyen ember ön! Úgy begubózik, hogy még arról se tud, ami közvetlenül érinti. Igazán így van.

- Bravó, Rogya! - lelkesedett Razumihin. - Én se tudtam. Még ma elszaladok a könyvtárba, és elkérem azt a számot! Két hónappal ezelőtt? Hányadik szám? No, mindegy, majd kikeresem. Ez már igen. És egy mukkot se szól az embernek.

- És hogy tudta meg, bíró úr, hogy én írtam a cikket? Csak betűvel volt szignálva.

- Véletlenül tudtam meg most a napokban. A szerkesztő ismerősöm. Nagyon érdekelt...

- Emlékszem, a bűnös lelkiállapotát vizsgáltam a bűn elkövetésének ideje alatt.

- Úgy van. Azt állítja, hogy a bűn végrehajtását mindig beteges folyamat kíséri. Eredeti, igen eredeti felfogás... De engem voltaképpen nem ez érdekelt, hanem a cikk egy másik része, az a gondolat, amelyet a vége felé pedzeget, sajnos, valóban inkább csak pedzi, nem fejti ki világosan. Szóval, arra céloz, emlékezzék csak vissza, hogy van a világon néhány ember, akinek lehet... illetőleg nemcsak lehet, de akinek teljes joga van mindenféle garázdaságot és bűnt elkövetni, merthogy a törvényt nem az ő számukra írták.

Raszkolnyikov mosolygott, hogy erővel és szándékosan így elferdítik a gondolatát.

- Micsoda? Mit beszéltek? Joguk van a bűnre? Remélem, nem azért, mert a környezet megmérgezte őket? - tudakolta szinte rémülten Razumihin.

- Nem, nem egészen azért - felelte Porfirij. - Arról van szó, hogy Raszkolnyikov úr ebben a cikkében mintegy kétfelé osztja az embereket: közönségesekre és nem közönségesekre. A közönséges ember legyen engedelmes, annak nincs joga áthágni a törvényt, mert ő, ugye, közönséges ember. A nem közönséges viszont joggal elkövethet mindenféle bűnt, és így is, úgy is megszegheti a törvényt, éppen, mert nem közönséges... Így mondja, igaz? Vagy tévedek?

- Lehetetlen! Ilyet nem mondhattál! - mormogta megrökönyödve Razumihin.

Raszkolnyikov megint mosolygott. Rögtön látta, miről van szó, és hogyan akarják sarokba szorítani. Pontosan emlékezett a cikkére, és elfogadta a kihívást.

- Én nem egészen így mondom ott - kezdte egyszerűen és szerényen -, bár elismerem, hogy majdnem híven tolmácsolta a gondolatomat, sőt, ha úgy tetszik, tökéletesen híven... - tüntető készséggel ismerte el, hogy „tökéletesen híven” - de van egy kis különbség mégis: én egyáltalában nem állítom, hogy a nem közönséges ember okvetlenül mindenféle gazságot tartozik és köteles elkövetni, mint ahogyan ön mondta. Nem is hiszem, hogy a cenzúra ilyen cikket átengedett volna. Én csak felvetem a gondolatot, hogy a nem közönséges embernek joga van, illetőleg persze, nem hivatalos joga - de joga van lelkiismeret-furdalás nélkül átlépni bizonyos akadályokon, de csak az esetben, ha eszméjét, talán az egész emberiség számára üdvös eszméjét másképpen megvalósítani nem tudja. Azt méltóztatott mondani, hogy a cikkem nem világos. Kész vagyok megvilágítani, amennyire tudom. Azt hiszem, éppen ezt várja tőlem... ugye, nem tévedek? Hát kérem, én azt mondom: ha Kepler vagy Newton felfedezését a körülmények különös alakulása folytán másképpen nem ismerhette volna meg a világ, mint egy, vagy tíz, vagy száz, vagy nem tudom, hány ember feláldozása árán, mert azok gátolták, útját állták, akkor Newtonnak joga, sőt kötelessége lett volna eltávolítani ezt a tíz vagy száz embert, hogy felfedezése az emberiség közkincsévé lehessen. Amiből egyáltalán nem következik, hogy Newtonnak joga volt leütni, akit akart, aki éppen szembejött vele, vagy hogy lopni járhatott volna a piacra. Továbbá, úgy emlékszem, azt is kifejtem a cikkemben, hogy az emberiség jótevői és előrevivői, a legrégebbiek csakúgy, mint az újabbak - Lükurgoszok, Szolónok, Mohamedek és Napóleonok -, mind egytől egyig törvényszegők voltak, már csak azért is, mert új törvényt hoztak, és így lerontották a régit, amelyet az egész társadalom az ősöktől maradt szent hagyományként tisztelt, és nem riadtak vissza a vérontástól sem, ha csakis így, vér (mégpedig néha teljesen ártatlan, az ősi hagyományokért hősiesen ontott vér) árán tudtak célt érni. Igen figyelemreméltó, hogy az emberiség jótevői, előrevivői nagyrészt félelmetes vérontók voltak. Szóval arra az eredményre jutok, hogy nem is csak a nagy ember, de mindenki, aki a rendes kerékvágásból csak egy kicsit kimozdul, tehát jóformán minden olyan ember, aki valami kis újat tud mondani - természete szerint szükségképpen törvényszegő, kisebb-nagyobb mértékben, persze. Másként nem tudna kimozdulni a kerékvágásból. És megmaradni benne, éppen természeténél fogva, ugyancsak nem képes, szerintem nem is szabad neki. Szóval, mint látja, voltaképpen nem is különösebben új a gondolat, ezerszer leírták, ezerszer olvastuk. Ami azt illeti, hogy az embereket közönségesekre s nem közönségesekre osztom, hát ez, elismerem, egy kicsit önkényes, de hiszen pontos számokhoz nem ragaszkodom. Csak a fő gondolatban hiszek, vagyis abban, hogy emberek a természet törvénye szerint ''általában ''két fajtára oszlanak. Egyik az alsóbbrendűek (közönségesek) fajtája, úgyszólván nyersanyag, amely csak arra való, hogy szaporodjék, és magához hasonlókat hozzon létre, a másik az igazi embereké, akiknek adottságuk, tehetségük van arra, hogy újat mondjanak a maguk környezetében. Van aztán végtelen sok alosztály is, persze, de a két fő fajta elég élesen különválik. Az első fajta, vagyis a nyersanyag általában csupa természete szerint konzervatív ember, rendszeretők, engedelmesek, és szívesen fogadnak szót. Szerintem szót is kell fogadniuk, mert ez a rendeltetésük, és az ő számukra ez nem megalázó. A másik fajta mind áthágja a törvényt, és rombol, vagy legalábbis hajlamos erre, ki-ki tehetsége szerint. Törvényszegésük természetesen, a körülményektől függően, igen sokféle. A legtöbbjük azt követeli, számtalan változatban, hogy romboljuk le a fennállót valami jobbnak a nevében. De ha eszméje érdekében hullákon át, vérben kell gázolnia, akkor önnön lelkében eldöntheti, a maga lelkiismeretére vállalhatja a vérontást - persze csak amennyire az eszme és annak méretei indokolják, ezt vegye figyelembe. Csakis ilyen értelemben beszélek a cikkemben a bűn jogáról (mert hiszen jogi kérdésből indultunk ki). Nyugtalanságra egyébként nincs ok: a tömeg jóformán sohasem ismeri el ezt a jogukat, lefejezi vagy felakasztja őket, és helyesen, mert így tölti be konzervatív hivatását. Viszont későbbi nemzedékeiben ugyanez a tömeg piedesztálra emeli a kivégzetteket, és leborul előttük. Az első tartja fenn és sokasítja az emberiséget, a második mozgatja, és viszi a cél felé. Mindkettőnek egyforma joga van az élethez, szóval én elismerem, hogy egyenlő erős a léthez való joguk - vive la guerre éternelle! -, persze, csak amíg az Új Jeruzsálem el nem érkezik.

- Ön tehát mégis hisz az Új Jeruzsálemben?

- Hiszek - felelte Raszkolnyikov határozottan. Most is, mint egész hosszú szónoklata közben, a földre nézett, a szőnyegnek egy kis foltját szemelte ki.

- És... Istenben is hisz? Bocsásson meg, hogy kíváncsiskodom.

- Hiszek - mondta újra, és felpillantott.

- És Lázár feltámasztását is hiszi?

- Igen... Mért érdekli ez?

- Szó szerint hiszi?

- Szó szerint.

- Csak úgy kérdeztem. Érdekel. Ne vegye rossz néven. De térjünk vissza az előbbi kérdésre... Nem mindet akasztják fel, ugye? Némelyik, ellenkezőleg...

- Még életében diadalmaskodik? Hogyne. Van, aki megéri. És akkor...

- Ő maga akasztat?

- Ha kell. Sőt, többnyire így van. Nagyon találó megjegyzés.

- Köszönöm, uram. De azt mondja meg, legyen szíves: hogy lehet megkülönböztetni azokat a bizonyos nem közönségeseket a közönségesektől? Van talán valami jel rajtuk, már amikor születnek? Azért kérdem, mert, ugye, kívánatos volna pontosabban, hogy úgy mondjam, külsőleg is elhatárolni őket. Bocsássa meg a jó szándékú gyakorlati ember érthető aggodalmaskodását, de nem lehetne például megkülönböztető ruhát bevezetni vagy esetleg valami bélyegfélét? Mert ismerje el: tévedés történik, és az egyik fajtához tartozó egyén a másikhoz számítja magát, és kezd „átlépni” az akadályokon, mint ön olyan szerencsésen kifejezte, akkor ugye...

- Ó, ez gyakran megesik. Ez a megjegyzése még élesebb elmére vall, mint az előbbi.

- Köszönöm...

- Ó, kérem. De gondolja meg, bíró úr, hogy csak az első fajtából való tévedhet, vagyis a közönséges ember, ahogy én, talán elég ügyetlenül, neveztem. Mert, noha engedelmességre született, a természet játékossága következtében - hiszen ez még a teheneknél is érvényesül - sokan azt képzelik magukról, hogy ők vezetők, „rombolók”, megpróbálnak valami újat dadogni, és ezt egészen őszintén teszik. Ugyanakkor pedig igen gyakran éppen ők nem ismerik fel, sőt, megvetik az igazán „újakat”, és elmaradtnak, alantas gondolkodásúnak minősítik. De szerintem ebben nincs különösebb veszedelem, és igazán kár emiatt aggódnia, mert az ilyenek sose jutnak messzire. Persze, nem árt néha megvesszőzni őket az elrugaszkodásukért, és eszükbe idézni, hol a helyük, de többre nincs szükség. Még csak nem is kell másnak végrehajtani a büntetést, elintézik ők maguk, amilyen jámbor erkölcsűek, szívességből kiszolgáltatják egymásnak az ütlegeket, sőt van, aki önnönmagát vesszőzi meg. A nyilvános vezeklés különféle módjait szabják ki magukra - igen szép és épületes látvány ez, uram. Szóval, nincs miért nyugtalankodni. Ez a törvény is érvényesül.

- No, akkor legalább ezt illetően megnyugtatott valamennyire. Hanem azért van itt még más baj is, uram. Mondja, sok az olyan ember, akinek joga van gyilkolni? Olyan „nem közönséges”? Én voltaképpen kész vagyok meghajolni előttük, de ismerje el: csöppet se kellemes, ha nagyon sokan vannak. Nem igaz?

- Emiatt se fájjon a feje, bíró úr - folytatta ugyanolyan hangon Raszkolnyikov -, általában igen kevés olyan ember születik, akinek új eszméje támad, sőt, aki csak egy parányi újat is tudna mondani. Szinte csodálatos, milyen kevesen vannak! Csak egy világos előttem: hogy az emberek születésének rendjét, a különböző fajtákat és féleségeket a természet valamilyen törvénye igen határozottan és pontosan megszabja. Ezt a törvényt ma még nem ismerjük, persze, de én hiszem, hogy létezik, és akkor előbb-utóbb meg is ismerjük. A nagy tömeg, a nyersanyag arra való a világon, hogy végül, valamiféle erőfeszítés, bizonyos eddig még megfejtetlen folyamat, a különböző fajták és féleségek keresztezése útján nagy nekifeszüléssel létrehozzon ezerből legalább egy félig-meddig önálló egyéniséget. Nagyobb önállóságú talán tízezer közül egy születik (persze csak hozzávetőleg, példának mondom), még nagyobb önállóságú százezer közül egy, míg zseniális emberek csak milliók, lángelmék pedig, akikben az emberi nem kiteljesedik, tán ezermilliók egymást követő sorából válnak ki a földön. Szóval, a retortába, ahol mindez végbemegy, én bele nem tekintettem, de okvetlenül van egy meghatározott törvény, kell hogy legyen. Véletlenségről e tekintetben szó sem lehet.

- De hát mókáztok mind a ketten? - csattant fel Razumihin. - Ugratjátok egymást, vagy mi a csuda? Itt ülnek, és bolondot űznek egymásból! Rogya! Csak nem komolyan beszélsz?

Raszkolnyikov némán feléje fordította sápadt és most majdnem szomorú arcát. A néma, meggyötört arc mellett furcsán hatott Porfirij leplezetlen kötekedése, ''udvariatlan ''gunyorossága.

- Mert látod, barátom, ha csakugyan komolyan mondod, akkor... Abban igazad van persze, hogy a gondolat nem új, százszor is olvastuk és hallottuk, de ami csakugyan eredeti, valóban a tied benne, rémületemre éppen az, hogy szerinted ''jó lelkiismerettel ''lehet vért ontani, és ezt - már megbocsáss - valóságos fanatizmussal hangoztatod. Nyilván ez is a cikked fő gondolata. Márpedig ez a'' jó lelkiismerettel ''való vérontás az én szememben még szörnyűbb, mint az, amit a hatóság, a törvény szentesít...

- Tökéletesen igaz, még szörnyűbb - helyeselt Porfirij.

- Nem, barátom, itt eleresztetted a gyeplőt, ez kisiklás. Majd elolvasom. De ezt nem gondolhatod igazán... Elolvasom.

- A cikkemben nincs is így, ott csak célzok rá.

- Igen, igen - Porfirij tovább ütötte a vasat -, most már majdnem világos előttem, hogy gondolkodik ön a bűnről, de... bocsássa meg az akadékoskodásomat (igazán restellem, hogy ennyit zaklatom), látja, az imént nagyon megnyugtatott a két emberfajta összecseréléséből eredő zavarokat illetően, de most megint csak aggasztanak bizonyos gyakorlati eshetőségek! Mondjuk, hogy valaki... egy férfi, egy ifjú... fejébe veszi, hogy ő Lükurgosz vagy Mohamed... illetőleg, hogy az lesz belőle... és így hát gyerünk, lépjünk át az akadályokon... Teszem azt, valami nagyobb hadművelet végrehajtására készül, és ahhoz pénz kell, nekilát tehát, hogy megszerezze a pénzt... Igaz?

Zamjotov felvihogott a sarokban. Raszkolnyikov még csak oda se pillantott.

- Igen, elismerem - felelte nyugodtan -, ilyen esetek szükségképpen lesznek. Kivált ostoba és hiú emberek kapják be a horgot, különösen a fiatalság.

- No látja! És mi lesz akkor?

- Lesz, ami lesz - mosolygott Raszkolnyikov. - Én erről nem tehetek. Így van, és így is marad. Ő azt mondta az előbb - és Razumihin felé intett a fejével -, hogy megengedem a vérontást. Hát aztán? A társadalom jól körülbástyázta magát: van Szibéria, börtön, vizsgálóbíró, kényszermunka... nem kell nyugtalankodni. Fogjátok meg a tolvajt!

- És ha megfogtuk?

- Akkor úgy kell neki!

- Milyen logikus! No de a lelkiismerete?

- Ahhoz kinek mi köze?

- Csak úgy emberiességből érdeklődöm.

- Akinek van lelkiismerete, szenvedjen, ha elismeri, hogy vétett. Ez még ráadás a kényszermunka tetejébe.

- És az igazán zseniálisak, akiknek joguk van ölni? - kérdezte homlokát ráncolva Razumihin. - Nekik még szenvedniük sem kell a kiontott vér miatt?

- ''Kell? ''Ennek a szónak itt semmi értelme. Itt nincs se engedély, se tilalom. Aki szánja az áldozatát, szenvedjen. Nagy elme és mély érzés szenvedésre, fájdalomra kötelez. Az igazán nagy emberek, azt hiszem, igen nagy fájdalmat hordoznak ezen a földön - tette hozzá hirtelen elmélázva, egészen más hangon.

Feltekintett, révetegen nézte őket, aztán elmosolyodott, és a sapkájáért nyúlt. Túlságosan nyugodt volt most ahhoz képest, ahogy beállított, és ezt érezte is. Mind felálltak.

- Engedjen meg, uram, ha összeszid is, ha megharagszik is, mégse állhatom meg - kezdte újra Porfirij Petrovics -, még egy kis kérdés... jelentéktelen kis ötlet (sokat zaklatom, magam is tudom), csupáncsak azért, hogy el ne felejtsem...

- Kérem, halljuk azt a kis ötletét.

Raszkolnyikov várakozva, komolyan, sápadtan állt előtte.

- Nos, uram... hogy is fejezzem ki a legügyesebben... játékos ötlet, amolyan pszichologizálás... Amikor ön a cikket írta, ugyebár... hehe... szinte lehetetlen, hogy önmagát is oda ne számította volna... legalább egy icipicikét... a „nem közönségesekhez”, akik újat tudnak mondani, az ön értelmezésében... ugye, hogy így van?

- Könnyen meglehet - felelte ő megvetően. Razumihin türelmetlen mozdulatot tett.

- Viszont, ha így van, akkor hát ön is rá tudná szánni magát... mondjuk súlyos csapások hatása alatt... szorult helyzetben... vagy az emberiség javának előmozdítása érdekében... hogy átlépjen az akadályokon... például öljön, raboljon? Nos?

A bíró most megint hunyorított a bal szemével, és hangtalanul nevetett, pontosan úgy, mint az előbb.

- Ha megtenném, bizonyosan nem mesélném el önnek - felelte Raszkolnyikov kihívóan, gőgös megvetéssel.

- Jó, jó, hiszen csak azért kérdem, hogy jobban megértsem a cikkét, kizárólag irodalmi szempontból...

„Pfuj, micsoda arcátlan nyíltság!” - gondolta a diák undorodva.

- Engedje megjegyeznem - felelte szárazon -, hogy nem tartom magamat se Mohamednek, se Napóleonnak, sem más hozzájuk hasonlónak, így hát nem is adhatok önnek kielégítő felvilágosítást arról, hogy mit tennék az ő helyükben.

- Ugyan, kérem - vágta rá szinte félelmesen bizalmas hangon Porfirij -, ki nem tarthatja magát ma Napóleonnak nálunk, Oroszhonban? - Ezúttal különösen feltűnő volt a hanghordozása.

- Vajon nem egy ilyen fiók-Napóleon verte agyon fejszével a múlt héten a mi Aljona Ivanovnánkat is? - vetette oda a szegletéből Zamjotov.

Raszkolnyikov nem szólt, merőn, keményen nézett a bíróra. Razumihin arca elsötétült. Már előbb is rémlett neki valami, és most haragosan nézett körül. Komoran hallgattak egy percig, Raszkolnyikov megfordult, és menni készült.

- Máris itthagy? - kérdezte nyájasan Porfirij, és igen barátságosan kezet nyújtott. - Igazán örülök, hogy megismerhettem. Ami pedig a kérését illeti, csöppet se aggódjék, írja meg úgy, ahogyan mondtam... Vagy még jobb lesz, ha odajön hozzám... a napokban... Akár már holnap... tizenegykor bizonyosan benn leszek. Akkor mindent elintézünk, megbeszélünk. Talán mondhat is nekünk egyet-mást... hiszen egyike azoknak, akik legutoljára jártak nála... - tette hozzá a legjámborabb arccal.

- Szóval hivatalosan ki akar hallgatni, annak rendje-módja szerint? - kérdezte élesen Raszkolnyikov.

- Ugyan már! Arra egyelőre semmi szükség. Félreértett. De látja, én egyetlen alkalmat se mulaszthatok el, és... az összes zálogtulajdonosokkal beszéltem már, jegyzőkönyvet is vettem fel a vallomásukról... ideje, hogy ön is, mint utolsó... Igaz is! - kiáltott fel, mint aki megörül valaminek. - Jó, hogy eszembe jut, majdnem elfelejtettem! - fordult Razumihinhez. - Mennyit rágtad a fülemet a minap a miatt a Mikolaj miatt... Hát hiszen én is tudom, hogy ártatlan a fiú - itt Raszkolnyikovra nézett -, de hát mit tehettem? Még Mitykát is zaklatni kellett... Mert miről van szó voltaképpen?... Amikor ön, uram, felment akkor a lépcsőn... engedje meg, nyolc óra tájban volt, igaz?

- Nyolckor, igen - felelte, de nyomban belényilallott, hogy ezt talán nem kellett volna mondania.

- Nos, amikor ön nyolc órakor felment a lépcsőn, nem látta véletlenül, hogy az első emeleti lakás nyitva van, és... emlékezzék csak vissza... nem látott ott két munkást? Vagy akár csak egyet közülük? Ott mázoltak, nem vette észre őket? Roppant fontos volna az ő szempontjukból.

- Mázolókat? Nem, nem láttam - felelte lassan, mintegy emlékezetében kutatva. Egész valóját megfeszítette ebben a pillanatban, kínosan erőlködött, hogy villámgyorsan kitalálja, hol a kelepce, és rögtön áttekintsen mindent. - Nem, nem láttam ott nyitott lakást, nem vettem észre. Ellenben a harmadik emeleten (most már tisztán látta a kelepcét, és diadalmaskodott), ott, emlékszem, valami hivatalnok hurcolkodott éppen, Aljona Ivanovna lakásával szemközt... Igen, erre tisztán emlékszem... katonák cipeltek egy díványt, engem odanyomtak a falhoz... De mázolók? Nem, arra nem emlékszem, hogy mázolókat láttam volna, és nyitott ajtó se volt, azt hiszem... nem, nem volt.

- De hát mit akarsz, nem értem! - szólalt meg Razumihin, és látszott, hogy erősen töri a fejét. - Hiszen a mázolók a gyilkosság napján dolgoztak abban a lakásban, ő pedig két nappal előbb járt ott. Mért kérdezted ezt?

- Ejnye! Összezavarom a dolgot! - Porfirij a homlokára ütött. - Ördög vigye, még megbolondít ez az ügy - és mintegy bocsánatkérően fordult Raszkolnyikovhoz. - Látja, annyira fontos volna megtudnunk, hogy látta-e valaki őket ott, nyolc órakor. Most hirtelenében azt hittem, hogy ön megmondhatná. Belezavarodtam.

- Jobban meg kell gondolni - rótta meg mogorván Razumihin.

Az utolsó szavak már az előszobában hangzottak el, a bíró udvariasan az ajtóig kísérte őket. Komoran, sötét arccal mentek le az utcára. Néhány percig egyikük se szólt. Raszkolnyikov nagyot sóhajtott.

6

- Nem hiszem, nem hihetem - hajtogatta Razumihin. Kínos zavarban volt, és erőnek erejével cáfolni igyekezett Raszkolnyikov érveit. Már ott voltak a Bakalejev háznál, ahol Pulherija Alekszandrovna és Dunya várták őket, Razumihin a beszélgetés hevében minden percben megállt az utcán, ideges és izgatott volt, már azért is, mert hiszen először beszéltek erről nyíltan.

- Hát ne hidd - vetette oda gúnyosan és hidegen Rogya. - Te, szokásodhoz híven, semmit se vettél észre, de én lemértem minden szót.

- Mert gyanakvó vagy, azért... Különben... nem mondom, Porfirij hangja nekem is feltűnt, és kivált Zamjotov, az alávaló... igen, ő határozottan furcsa volt. De hogy lehet az? Hogy lehet?

- Reggelre meggondolta a dolgot.

- Nem! Mégse lehet! Nem igaz! Ha csakugyan mérlegelnék ezt a képtelenséget, hát mindenáron titkolnák, takargatnák a kártyáikat, hogy aztán lecsaphassanak rád... De így pimaszkodás és ügyetlenség is.

- Igen, ha bizonyítékuk volna, tények vagy csak félig-meddig elfogadható okuk a gyanúra, akkor nem fednék fel a kártyáikat, hogy annál biztosabban nyerjenek. No és házkutatást is tartottak volna már, de nincs bizonyítékuk, semmi a világon, minden csak délibáb, minden a levegőben lóg, ha akarom vemhes, ha akarom nem. És így most szemtelenséggel akarnak megfogni. De az is lehet, hogy mérges, amiért nincs bizonyítéka, és mérgében nem tud ügyelni a nyelvére. Vagy valami szándéka van vele... Eszes embernek látszik... Talán rám akart ijeszteni azzal, hogy tudja... Ez az ő pszichológiájuk, barátom... Eh! Utálatos ennyit magyarázgatni! Hagyd az egészet!

- És sértő! De mennyire sértő! Megértelek! Viszont, ha már ilyen nyíltan beszélünk erről (és nagyszerű dolog, Rogya, hogy végre így beszélhetünk)... akkor bevallom neked, én már régen sejtem, kezdettől fogva, hogy erre gondolnak, persze csak alig-alig, éppen hogy ott lappang bennük. De még ha csak lappang is! Hogy mernek!... És hol, azt mondd meg, hol lehet bennük a gyökere? Ha tudnád, mennyit dühöngtem! Hát szabad ezt? Csak azért, mert valaki szegény diák, kikezdte a nyomorúság meg a lelki nyavalya, közvetlenül a heves, lázas betegség kitörése előtt, talán máris láztól zavaros fejjel (erre is gondolj!), gyanakvó és érzékeny, sokra tartja magát, hat hónapig az odújában kuksolt, és egy lelket se látott, ruhája csupa rongy, cipője talpatlan - és most ott áll a rendőrtisztecskék előtt, kénytelen eltűrni a gorombaságaikat, váratlanul felhánytorgatják az adósságát is, a Csebarov udvari tanácsos úr lejárt váltóját, fojtó festékszag, harmincfokos hőség, áporodott levegő, körülötte az a sok ember meg a váratlan hír, hogy meggyilkoltak valakit, akinél nemrégen járt - és ez mind éhomra! Hát csoda, hogy elájul? És erre, erre alapítanak mindent! Ördög bújjon beléjük! Igazán nem csodálom, hogy bánt. De én a te helyedben, Rogyám, a szemükbe röhögnék, vagy ami még jobb: szembeköpném őket, a tetejébe még egy sorozat pofont is lekennék jobbról-balról, úgy, ahogy dukál, és ezzel el is intézném a kérdést. Köpj a szemükbe, barátom, és fel a fejjel! Szégyelljék magukat!

„Ezt szépen kigondolta, annyi bizonyos!” - állapította meg magában Raszkolnyikov.

- Köpjek a szemükbe! És holnap újra faggatnak - felelte keserűen. - Odaálljak magyarázkodni? Azt is restellem, hogy Zamjotovhoz leereszkedtem ott a Kristályban tegnap...

- Ördög vigye! Elmegyek én magam Porfirijhoz, előveszem őket, és megszorongatom amúgy ''atyafiságosan,'' addig szorítom, amíg fel nem fed előttem mindent, a gyökeréig. Azt a Zamjotovot pedig...

„Csakhogy végre rájöttél!”

- Megállj, te! - kiáltott rá Razumihin, és vállon ragadta. - Szamárságot beszélsz! Gondolkodtam. Szamárság. Kelepce! Azt mondod, az a kérdése a mázolókról kelepce volt. Rágd meg csak újra, öregem. Ha tetted volna ''azt,'' hát elárulod csak egy szóval is, hogy láttad a mázolókat meg a nyitott lakást? Ellenkezőleg: semmit a világon nem láttál, még ha láttad is. Ki fog maga ellen vallani?

- Ha én követtem volna el ''azt,'' hát okvetlenül azt felelem, hogy láttam a munkásokat is, a nyitott ajtót is. - Raszkolnyikov kelletlenül és látható undorral folytatta a témát.

- Mért vallanál magad ellen?

- Mert csak együgyű paraszt vagy tapasztalatlan kezdő teszi, hogy mindent kereken tagad, amikor kihallgatják. Ha csak egy kicsit értelmesebb és ügyesebb, okvetlenül igyekszik elismerni minden külső, kétségtelen tényt, csak másképpen indokolja, úgy húzza meg a maga külön vonalát, úgy kanyarítja, hogy minden egészen más értelmet nyer, egészen más megvilágításba kerül. Porfirij nyilván éppen ezt várta, számított rá, hogy okvetlenül így felelek, okvetlenül azt mondom, hogy láttam a mázolókat, és ezt valami módon meg is magyarázom.

- Jó, de hiszen akkor tüstént rávágta volna, hogy két nappal előbb nem dolgoztak ott, tehát a gyilkosság napján jártál a házban, este nyolckor. Ezen a kicsiségen elcsúsztál volna.

- Igen, nyilván arra számított, hogy hamarjában nem tudom ezt végiggondolni, a valószerűség kedvéért rámondom, hogy igen, láttam őket, és elfelejtem, hogy két nappal előbb nem voltak ott.

- Hát lehet ilyesmit elfelejteni?

- Mi sem könnyebb. A ravaszok ilyen egyszerű dolgokon csúsznak el a leghamarabb. Mennél ravaszabb valaki, annál kevésbé hiszi, hogy holmi kicsiségen elbukhat. A legravaszabbat a legegyszerűbb apróságokon kell elbuktatni. Porfirij nem olyan ostoba, mint hiszed...

- Ha így van, hát aljas gazember!

Raszkolnyikov nem állhatta meg, hogy el ne nevesse magát. De ugyanakkor őt magát is meglepte, milyen lelkesen, szívesen beszél most egyszerre, holott addig komoran, kelletlenül mondta, amit mondott, és csak azért, mert szükséges volt, mert nem kerülhette el.

„Úgy látszik, bizonyos kérdéseknél mégiscsak megjön a kedvem” - gondolta magában.

De jóformán ugyanabban a pillanatban nyugtalanság fogta el, eszébe ötlött valami, és izgatottsága nőttön-nőtt. Közben odaértek a Bakalejev házhoz.

- Eriggy fel magad, én is jövök mindjárt - mondta hirtelen.

- Hová szaladsz? Hisz itt vagyunk már.

- El kell mennem... dolgom van... Fél óra múlva visszajövök... mondd meg nekik is.

- Ahogy tetszik, de akkor utánad megyek.

- Eh, még te is gyötörsz! - fakadt ki olyan keserűen és haragosan, olyan kétségbeesett tekintettel, hogy Razumihinnek lehanyatlott a karja. Egy darabig a kapu előtt állt a lépcsőn, és komoran nézett a barátja után, ahogy továbbmegy siető léptekkel a maga keresztutcája irányában. Aztán megfordult, fogát csikorgatta, kezét ökölbe szorítva eltökélte, hogy Porfirijból még ma kiszed mindent, és felsietett megnyugtatni Pulherija Alekszandrovnát, akit késésük már nagyon aggasztott.

Mire Raszkolnyikov a ház kapujához ért, ahol lakott, halántékán csurgott a verejték, melle zihált. Felszaladt a lépcsőn, be a záratlan szobába, rögtön bekampózta az ajtót, és rémülten, félőrülten nekiesett a tapétalyuknak a sarokban, ahová akkor a tárgyakat rejtette. Benyúlt, és percekig kotorászott a papiros alatt, kitapogatva minden redőt, zugocskát. Mikor látta, hogy nincs ott semmi, megállt, és nagyot lélegzett. Az imént a Bakalejev ház kapuja előtt hirtelen eszébe jutott, hogy valami esetleg kieshetett a kezéből akkor, és becsúszhatott egy résbe - láncocska, gomb vagy a borító papíros egy darabkája, amin a vénasszony keze írása van, és egyszerre elébe tarthatják, mint váratlan és megcáfolhatatlan bizonyítékot.

Töprengve állt egy darabig, és furcsa, szégyenkező, majdnem bárgyú mosoly játszott a szája körül. Aztán fogta a sapkáját, és nesztelenül kiment a szobából. Gondolatai összekuszálódtak, elmerülten ment a kapualjban.

- Éppen itt jön! - kiáltotta valaki.

A házmester állt ott, szobája ajtajában, és őt mutatta egy alacsony termetű embernek. Iparosforma ember volt, valami hosszú köntösben és mellényben, messziről asszonyhoz hasonlított. Zsíros sapkával fedett fejét lehorgasztotta, az egész ember valahogy görbének látszott. Petyhüdt, ráncos arcáról ítélve ötvenesnek látszott, apró, homályos szeme mogorván, szigorúan, rosszallóan nézett.

- No, mi az? - kérdezte Raszkolnyikov, és a házmesterhez lépett.

Az idegen lehunyt szemmel, sötéten nézett rá, és hosszan, merőn vizsgálta. Aztán lassan megfordult, és kiment a kapun, egy szót sem szólva.

- Hát ez meg mi? - kérdezte Raszkolnyikov megütközve.

- Nem tudom, ki lehet, tőlem kérdezte, lakik-e itt egy diák, az ön nevét mondta, és hogy kinél lakik? Mivel éppen itt jött, hát megmutattam neki magát, ő meg elment. Hiszen látta.

Ő is furcsállotta a dolgot, de nem túlságosan. Egy csipetnyit még tanakodott, aztán sarkon fordult, és visszabújt a szobájába.

Raszkolnyikov az idegen után eredt, rögtön meg is látta a szemközti járdán, sietség nélkül ment, kimért léptekkel, szemét a földre szegezve, mint aki fontolgat valamit. Hamar utolérte, de egy darabig mögötte maradt, csak aztán lépett melléje, és oldalról az arcába nézett. Az ember nyomban észrevette, rápillantott, de mindjárt megint a földre szegezte a szemét. Így mentek egymás mellett, szótlanul vagy egy percig.

- Engem keresett... a házmesternél tudakozódott - szólalt meg végre Raszkolnyikov halkan.

Az ember nem szólt semmit, rá se nézett. Megint hallgattak.

- De hát mi ez... előbb tudakozódik... aztán egy szót se szól... hát mit akart? - A diák hangja el-elakadt, a szavakat nem sikerült tisztán kiejtenie.

Most végre felpillantott az ember, komor, baljós pillantással.

- Gyilkos! - mondta halkan, de tisztán, érthetően ejtve a szót.

Raszkolnyikov mellette ment, lába hirtelen elzsibbadt, hátán végigfutott a hideg, szíve egy pillanatra szinte megállt, aztán meg úgy kalapált, mintha ki akarna ugrani a melléből. Így mentek vagy száz lépést egymás mellett, némán.

Az idegen nem nézett rá.

- Mi az... mit mond... ki a gyilkos?

- ''Te'' vagy a gyilkos... - mondta a másik most még jobban tagolva és megnyomva a szót, sőt úgy rémlett, el is mosolyodik valami gyűlölködő, diadalmas mosollyal, és megint egyenesen belenézett Raszkolnyikov sápadt arcába, üveges szemébe. A keresztutcához értek. Az ember befordult balra, és elment, anélkül, hogy rápillantana. Ő megállt, és még sokáig nézett utána. Látta, hogy vagy ötven lépéssel odább hátrafordul, és nézi, hogy áll ő ott még mindig egy helyben, mozdulatlanul. Ilyen messziről nem láthatta tisztán, de úgy tetszett neki, hogy megint az előbbi, hideg, gyűlölködő, diadalmas mosoly van az arcán.

Lassan, erőtlen léptekkel visszafordult, és hazament a szobájába. Remegett a térde, és didergett, mint dermesztő hidegben. Sapkáját levette, az asztalra dobta, és vagy tíz percig mozdulatlanul állt. Aztán a díványra roskadt, és kínos, halk nyöszörgéssel elnyúlt. Csukott szemmel feküdt vagy fél óra hosszat.

Nem gondolt semmire. Felbukkant benne egy-egy gondolat, gondolatfoszlány, kép, minden rend és összefüggés nélkül - emberek arca, akiket gyerekkorában látott vagy csak egyetlenegyszer valahol, és azóta sose gondolt rájuk, a V... templom harangtornya, biliárdasztal egy étkezőhelyiségben és a biliárd mellett egy katonatiszt, dohányosbolt a pincében, erős szivarszag, kocsma, korom, sötét hátsó lépcső, mosogatólével végigöntve, tojáshéjjal teliszórva, és valahonnan vasárnapi harangszó hallik... Szüntelenül váltakoztak a képek, és keringtek, mint a forgószél. Volt olyan is, ami tetszett neki, megragadta volna, de rögtön eltűnt, és különben is, állandóan valami nyomást érzett a bensőjében, igaz, hogy nem nagyon erőset. Olykor szinte kellemes állapot volt... A könnyű borzongás nem szűnt meg, de az is majdnem jólesett.

Razumihin szapora lépteit hallotta, meg a hangját. Szemét behunyta, alvást színlelt. Razumihin kinyitotta az ajtót, és egy darabig habozva állt a küszöbön, aztán nesztelenül belépett, és nagy vigyázva odajött a díványhoz. Nasztaszja suttogását hallotta:

- Ne verd fel, aludja ki magát, majd később eszik.

- Igazad van - felelte Razumihin.

Kiosontak, és becsukták az ajtót. Eltelt vagy fél óra. Akkor kinyitotta a szemét, és megint hanyatt fordult, két karját feje alá kulcsolva.

„Ki lehet? Ki ez a föld alól előbukkant ember? Hol volt akkor, és mit látott? Mert mindent látott, ez kétségtelen. De hol állt akkor, honnan nézte? És miért csak most bújt elő a föld alól? És hogy láthatta... hogy lehet az?... Hm... - Tovább töprengett dermedt reszketéssel. - És az ékszertok? Nyikolaj az ajtó mögött találta... Hát az hogy lehet? Bizonyíték! Egy molekulányi apróságot nem vettél észre, és... itt a bizonyíték, akkora, mint egy piramis! Egy légy szállt ott... mindent látott! Hát lehet ez?”

Rémülten érezte, hogy gyengül, teste elerőtlenedik.

„Tudnom kellett volna! - gondolta keserű gúnnyal. Hogy mertem én, aki ismerem magamat, és ezt ''megéreztem, ''hogy mertem baltát fogni, bevérezni a kezemet! Tudnom kellett volna előre... Eh, hiszen tudtam is...” - motyogta kétségbeesetten.

Időnként megállította, megtorpantotta egy gondolat:

- „Nem, azok az emberek nem ilyen fából vannak faragva... Az igazi ''uralkodó, ''akinek mindent szabad, lerombolja Toulont, mészárlást rendez Párizsban, egy hadsereget Egyiptomban ''felejt, ''félmillió embert ''feláldoz ''a moszkvai hadjáratban, és Vilnában egy szójátékkal elintézi ''az egészet! ''Őt igen, őt piedesztálra emelik a halála után... tehát mindent szabad volt neki! Nem, az ilyen ember nyilván nem húsból-vérből van, hanem bronzból!”

Most egy váratlanul felbukkanó, mellékes gondolat majdnem megnevettette.

„Napóleon... piramisok. Waterloo... és egy undok, aszott vén uzsorásné a piros szattyánfedeles ládikájával az ágya alatt, hogy keverhetné ezt egy fazékba még akár Porfirij is!... Van eszükben összekeverni! A szépérzékük tiltja: Napóleon talán bemászik majd a »vénasszony« ágya alá! Pfuj, szamárság!”

Egy-egy percre azt hitte néha, hogy hallucinál, lázas, reszkető indulat fogta el.

„A vénasszony ostobaság! - folytatta szaggatottan, keserűen. - A vénasszony hiba lehetett, de ez nem lényeges. Ez csak betegség volt... Hogy mentül hamarább áthágjam a törvényt... Nem embert öltem, egy elvet öltem meg! Az elvet megöltem, igaz, de a törvényt nem hágtam át innen maradtam rajta... Csak ölni tudtam, más semmit! Sőt még azt se, mint most kiderül... No és az elv? Miért is szidta úgy a szocialistákat az a tökfilkó Razumihin? Szorgalmas, igyekvő népség, szívén viseli a »közjót«... Nem, nem, én csak egyszer élek, és soha többet: én nem akarom megvárni a »közboldogulást«. Magam is élni akarok, vagy akkor inkább ne is éljek! Szóval? Egyszerűen nem volt kedvem elmenni éhező anyám mellett, zsebemben szorongatva a pár rubelemet, és várva a »közboldogulást«. Megyek, lerakok egy téglát a »közboldoguláshoz«, és tüstént békesség költözik a szívembe! Haha! És velem mért nem törődtök? Én csak egyszer élek, és szeretnék... Eh! kényes ízlésű tetű vagyok, semmi egyéb! - tette hozzá, és eszelősen felnevetett. - Igen, kétségtelenül tetű vagyok - folytatta, és kaján örömmel ragadta meg az ötletet, vájkált benne, játszott, elmulatott vele - már csak azért is, mert most erről okoskodom, hogy tetű vagyok, másodszor azért, mert egy álló hónapja zaklatom a jóságos Gondviselést, tanúnak hívom, és bizonygatom neki, hogy nem a hús gyarló örömeiért teszem, amit teszek, hanem nagy és szép cél érdekében... haha! Harmadszor pedig azért, mert a végrehajtásban a lehető legnagyobb igazságosságra törekedtem, latolgattam, számolgattam: kiszemeltem az összes tetvek közül a leghaszontalanabbat, hogy majd, miután megöltem, éppen csak annyit vegyek el tőle, amennyi első lépésemhez szükséges, se többet, se kevesebbet (úgyhogy a többi talán csakugyan a kolostornak jutott volna a jámbor végrendelkezés értelmében)... és végképp tetű vagyok azért, mert... - folytatta fogát csikorgatva - mert én magam talán még komiszabb és utálatosabb vagyok a megölt tetűnél, és megéreztem, hogy ezt fogom magamról mondani azután, hogy az öregasszonyt megöltem! Hát van ehhez fogható köpedelem a világon? Ó, hitványság, ocsmányság! Hogy megértem a »prófétát«! Kivont karddal ül a lován: Allah parancsol, és te engedelmeskedel, »rettegő« teremtmény! Jól teszi, igen jól teszi a »próféta«, ha egy jó kis üteget állít fel akárhol az utcán, és elsepri az ártatlanokat és bűnösöket, még csak magyarázatra se méltatva őket. Engedelmeskedj, rettegő teremtmény, és - ne legyenek kívánságaid, az téged nem illet! Ó, soha, semmiért a világon meg nem bocsátok a vénasszonynak!”

Haja verejtékben ázott, remegő ajka kicserepesedett, tekintetét a mennyezetre szegezte.

„Anyám, húgom... hogy szerettelek! Mért van az, hogy most gyűlöllek titeket? Igen, gyűlölöm őket, irtózom tőlük, nem tűrhetem a közelségüket... Most nemrégen is, mikor odamentem anyámhoz, és megcsókoltam, emlékszem... Megölelem, és arra gondolok, hogy ha tudná, hát... és akkor nem jobb, ha megmondom neki? Tőlem még ez is kitelik... Hm... hogy őt is lerántsam magamhoz? - fűzte tovább kínlódva gondolatait, mint aki a ráereszkedő kábulattal viaskodik. Ó, hogy gyűlölöm azt a vénasszonyt! Azt hiszem, ha feltámadna, másodszor is megölném! Szegény Lizaveta! Mért jött akkor haza?... Igazán furcsa, hogy őrá jóformán sohase gondolok, mintha őt nem öltem volna meg... Lizaveta! Szonya! Ti szegénykék, szelídek, szelíd tekintetűek... drágáim!... És mért nem sírnak? Mért nem jajgatnak? Mindenüket odaadják... és csak néznek, szelíden, szótlanul... Szonya, Szonya, szótlan Szonya...”

Kábulat ereszkedett rá. Furcsa volt neki, hogy nem emlékszik, miképp került le az utcára. Késő este volt már, a homály egészen sűrű, a telihold mind fényesebb, fényesebb, de a levegőben különös fülledtséget érzett. Az utcán csak úgy tolongott a nép, az iparosemberek és más munkából jövők elszéledtek, ki-ki hazasietett, de sokan csak úgy sétáltak. Erős mészszag terjengett meg por és poshadt víz szaga. Sötéten, gondba merülten ment, tisztán emlékezett, hogy határozott szándékkal jött el hazulról, valamit meg kell tennie sürgősen, de hogy mit, elfelejtette. Megállt, és látta, hogy a túlsó járdáról egy ember integet neki. Átvágott a kocsiúton, de mire odaért, az megfordult, és mintha mi sem történt volna, továbbment lehorgasztott fejjel, hátra se nézve, semmivel nem árulta el, hogy az előbb integetett. „Intett, vagy nem?” - töprengett magában, hirtelen ráismert, és megijedt; ugyanaz az iparosforma ember volt, ugyanaz a köntös rajta, ugyanolyan görnyedt. Messziről követte, kalapáló szívvel. Befordultak a mellékutcába, az ember még mindig nem nézett hátra. „Tudja vajon, hogy követem?” - töprengett. Akkor látta, hogy az idegen bemegy egy nagy ház kapuján. Ő is odasietett a kapuhoz, és nézte, nem fordul-e hátra, nem int-e neki? És csakugyan: mikor a kapualjon végigment, és már-már az udvarra ért, az idegen hirtelen hátrafordult, és mintha intett volna. Raszkolnyikov nyomban utánaeredt, de az udvaron már nem látta. Nincs másképp, felment ott mindjárt az első lépcsőházban. Utánasietett. Igen, két lépcsősorral feljebb egyenletes, kényelmes lépteket hallott. Furcsa, de mintha ismerős volna a lépcső, meg ez az ablak itt, az első fordulón. Sejtelmes, mélabús holdfény hatol be az üvegen. Itt az első emelet. Ni! Hisz ez ugyanaz a lakás, ahol a mázolók dolgoztak! Hogy nem ismerte meg mindjárt! Most elnémultak felette a lépések. Megállt az ember, vagy bebújt valahová? Itt a második emelet. Továbbmenjen? És milyen csend van, félelmetes... Mégis továbbment. Tulajdon lépteinek nesze is izgatta, ijesztette. Úristen, ez a sötétség! Az ismeretlen elbújt valahol egy szegletben, bizonyosan. Ni! A lakás tárva-nyitva! Gondolkodott egy kicsit, és bement. Az előszoba egészen sötét volt és üres, sehol egy lélek, és mintha mindent kihordtak volna. Nesztelenül, lábujjhegyen osont a szobába, holdfényben állt az egész, és minden úgy volt, mint azelőtt: a székek meg a tükör, a sárga dívány és a bekeretezett képecskék a falon. Az óriási, kerek, rézvörös hold egyenesen benézett az ablakon. „A holdtól van ez a nagy csend - gondolta -, valami talányon töpreng most, bizonyosan!” Egy helyben állt és várt, sokáig várt, és mennél némább volt a hold, annál erősebben kalapált a szíve, szinte fájt. És semmi nesz még mindig. Akkor halkan reccsent valami, mintha gyújtóst törnének ketté, aztán újra csend lett. Egy felriadt légy nekirepült az ablaküvegnek, és panaszosan zümmögött. Ebben a pillanatban a kis faliszekrény és az ablak között, a sarokban meglátott valami köpönyeget a falon. „Mit keres ott a köpönyeg? Az nem volt itt...” Óvatosan odament, sejtve, hogy valaki rejtőzik ott. Félrehajtotta a köpönyeget, és egy széket látott a sarokban, a széken töpörödött öregasszony ült, egészen összegörnyedve, lehajtott fejjel, úgyhogy az arcát nem nézhette meg, de ő volt. Megállt előtte. „Fél tőlem!” - gondolta, nesztelenül kiemelte a baltát a hurokból, és rávágott az öregasszony feje búbjára, egyszer, aztán még egyszer. De különös: még csak meg se mozdult az ütésre, mintha fából volna. Raszkolnyikov megijedt, és közelebb hajolt hozzá, hogy jobban megnézze, de akkor az is még mélyebbre hajtotta fejét. Leguggolt egészen a földre, és alulról nézett az arcába, nézte, és megfagyott benne a vér: az anyóka - nevetett, csak úgy rázta a hangtalan, csendes nevetés, de igyekezett elfojtani, hogy ő észre ne vegye. Most egyszerre úgy rémlett neki, hogy a hálószoba ajtaja is kinyílik egy ujjnyira, és ott is mintha kuncognának, pusmognának. Tébolyult harag ragadta el, és teljes erővel ütni kezdte az öregasszony fejét, de minden baltacsapás után erősebben hallatszott a kuncogás, pusmogás a hálószobából, meg az anyóka is csak úgy dülöngélt jobbra-balra a nevetéstől. Kirohant, menekülni akart, de az előszoba már zsúfolásig tele volt emberekkel, a lépcsőházi ajtó is tárva-nyitva állt, az ajtó előtt meg végig a lépcsőn mindenütt emberek, fej fej mellett, s mind őt nézik; némán lesik, várnak... Szíve elszorult, a lába nem mozdult, földbe gyökerezett... Kiáltani akart és - felébredt.

Nehezen zihált, de csodálatosképpen az álom mintha még mindig folytatódott volna: ajtaja tárva-nyitva állt, és a küszöbről egy ismeretlen ember merően nézte őt.

Raszkolnyikov még nem nyitotta ki egészen a szemét, és nyomban be is hunyta megint. Hanyatt feküdt, és meg se moccant. „Ezt is álmodom még, vagy nem?” - kérdezte magában, és egy icipicit felemelte pilláit, figyelt: az idegen még mindig ott állt, és még mindig őt vizsgálta. Aztán óvatosan átlépett a küszöbön, gondosan behúzva maga után az ajtót, odajött az asztalhoz, egy pillanatig várt - közben folyvást szemmel tartva őt, és nesztelenül, vigyázva leült a dívány melletti székre. Kalapját maga mellé tette a földre, két kézzel sétabotjára támaszkodott, és állát a két kezére nyugtatta. Látszott rajta, hogy kész akármeddig is várni. Amennyire Raszkolnyikov félig lehunyt pilláin át láthatta, testes és már koros ember volt, szakálla sűrű és szőke, majdnem fehér...

Eltelt vagy tíz perc. Világos volt még, de már esteledett. A szobában néma csend volt, még a lépcsőházból se hallatszott semmi nesz, csak valami nagy légy zümmögött valahol, neki-nekiütődve röptében az üvegnek. Raszkolnyikov végül már nem bírta tovább: hirtelen felemelkedett, felült a díványon.

- Mit akar, hadd hallom?

- Lám, tudtam én, hogy nem alszik, csak úgy tesz - felelte az idegen elég furcsán, és kedélyesen elnevette magát. - Engedje meg, hogy bemutatkozzam: Arkagyij Ivanovics Szvidrigajlov...


[[Kategória:Bűn és bűnhődés]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Bűn és bűnhődés/Epilógus</title>
    <id>2350</id>
    <revision>
      <id>4828</id>
      <timestamp>2006-08-29T20:57:15Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>kat, {{fej}}, allapokra bontás</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     = Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
| cím        = [[../]]
| szakasz    = (Epilógus)
| előző      = ← [[../Hatodik rész|Hatodik rész]]
| következő  =
| megjegyzés =
}}

1

Szibéria. Széles pusztai folyó partján fekszik a város, az orosz közigazgatás egyik központja. A városban erődítés, az erődítésben fegyház. Ebben a fegyházban raboskodik már kilenc hónapja Rogyion Raszkolnyikov, másodosztályú száműzött-fegyenc. A gyilkosság napja óta csaknem másfél év telt el.

Bűnpörének tárgyalása minden különösebb nehézség nélkül folyt le. A vádlott szilárdan, szabatosan és világosan megismételte beismerő vallomását, nem zavarta össze a körülményeket, nem is próbálta azokat a maga javára enyhíteni, nem ferdítette el a tényeket, és nem feledkezett meg a legapróbb részletről sem. Pontosan elmondta, hogyan történt a gyilkosság, megmagyarázta az öregasszony kezében talált „zálogtárgy” (a vaslemezzel összekötözött falapocska) titkát; elmondta, hogyan vette ki a zsebéből a kulcsokat, le is írta a kulcsokat; elmondta, milyen volt a ládika, és mivel volt teletömve, sőt elsorolt néhányat egyenként az ott levő tárgyak közül. Megmagyarázta Lizaveta meggyilkolásának rejtélyét, aztán elmondta, hogyan jött oda, hogy dörömbölt az ajtón Koch és kicsivel később a diák; elismételte mind, amit egymással beszéltek, elmondta, hogy szaladt le ő, a gyilkos, a lépcsőn, futtában hallotta Mikolka és Mityka ordítozását, aztán elbújt az üres lakásban, és onnan hazament. Vallomása befejezéséül megmutatta a követ a Voznyeszenszkij úti hátsó udvaron, a kapu mellett, és a kő alatt meg is találták a tárgyakat és az erszényt.

Így hát fény derült az ügyre. A nyomozók és a bíró nagyon furcsállották, hogy az erszényt meg az értéktárgyakat a kő alá dugta, semmit se használt fel, és ami ennél is különösebb - nemcsak hogy nem emlékszik pontosan a tárgyakra, amelyeket ő maga rabolt, de a számukban is téved. Az a különös állítása, hogy az erszényt ki se nyitotta, és nem tudta, mennyi pénz van benne - hihetetlennek tetszett. (Mint kiderült, háromszáztizenhét rubel és három húszkopejkás volt az erszényben, és a legfelül levő bankjegyek - éppen a legnagyobb értékűek - erősen meg is rongálódtak a kő alatti hosszas fekvésben.) Sokáig bajlódtak a kérdéssel, hogy mért hazudik a vádlott ebben az egyben, holott minden mást önként és teljes őszinteséggel beismert? Végül aztán egyesek (elsősorban a lélektani szakértők) azt a lehetőséget is elfogadták, hogy talán csakugyan bele sem nézett az erszénybe, úgy ásta el a kő alá, nem tudta, mennyi pénz van benne. Viszont éppen ebből következtették, hogy a bűntettet is valamilyen időleges elmezavarban kellett elkövetnie, gyilkolási és rablási kényszerképzetek hatása alatt, minden további cél és számítás nélkül. Ezt a felfogást támogatta az időleges elmezavar divatos, új elmélete, amelyet olyan sűrűn próbálnak ma alkalmazni egyes bűnözők javára. Azonkívül több tanú - Zoszimov, az orvosa, néhány egyetemi diáktársa, háziasszonya és a cselédlány - hitelesen bizonyította, hogy Raszkolnyikov már hosszabb idő óta búskomor volt. Mindez nagymértékben hozzájárult a felfogáshoz, hogy a vádlott nem sorolható a közönséges gyilkosok, rablók, zsiványok közé, itt másról van szó. E vélemény képviselőinek nagy bosszúságára, maga a vádlott úgyszólván nem is próbált védekezni. Mikor feltették neki a döntő kérdést: mi bírta arra, hogy embert öljön, mért követett el rablást? - világosan és nyers egyenességgel kijelentette, hogy képtelen helyzete, nyomorúsága, tehetetlensége volt az indítóok, legalább háromezer rubelt akart szerezni, hogy első lépéseit biztosíthassa, pályáján elindulhasson, és remélte, hogy áldozatánál annyit mindenesetre talál. Gyilkosságra azért szánta magát, mert gyenge jellem és könnyelmű, ezenkívül állandóan ingerelte a sok nélkülözés és balsiker. Arra a kérdésre, hogy mi késztette önkéntes vallomásra, habozás nélkül felelt: a töredelmes megbánás. Szinte túlságosan egyszerű volt az eset...

De az ítélet mégis enyhébben hangzott, mint ilyen bűncselekménynél várható volt, talán éppen azért, mert a bűnös nemcsak hogy nem mentegette tettét, de mintha még súlyosbítani igyekezett volna. A bíróság figyelembe vett minden sajátos és kivételes körülményt. Hogy a bűnös nagy nyomorban élt, és beteg volt a tett elkövetése előtt, ahhoz semmi kétség nem fért. Hogy a rablott értékeket nem hasznosította, azt egyrészt felébredt lelkiismeretével magyarázták, másrészt avval, hogy elmeállapota nem volt egészen normális a bűntett elkövetésekor. Ezt az utóbbi feltevést a második, véletlen gyilkosság körülményei is támogatták: valaki megöl két embert, és elfelejti, hogy az ajtó nyitva maradt! Végül javára írták azt is, hogy önként jelentkezett és vallott, mégpedig éppen akkor, amikor a hibás eszű szektárius (Mikolaj) hamis önvádjával úgy összezavarta az egész ügyet, és az igazi bűnös ellen nemcsak világos bizonyíték nem volt, de úgyszólván még gyanúok sem (Porfirij tökéletesen állta a szavát) - mindez, végeredményben a bűnös sorsának enyhítésére vezetett.

Azonkívül felmerültek még más, a vádlottra nézve igen kedvező mozzanatok is: Razumihin volt egyetemi hallgatónak sikerült feltárnia és bizonyítékokkal igazolnia a tényt, hogy a vádlott, még egyetemi hallgató korában, kevéske pénzéből támogatta egy szegény, tüdőbeteg társát, sőt, úgyszólván ő tartotta el fél esztendeig. És mikor ez a diáktársa meghalt, gondoskodott annak öreg, rokkant édesapjáról (akit a fia tartott el, és már tizenhárom éves kora óta a maga keresetéből segített). Raszkolnyikov kórházban helyezte el az öregembert, és mikor meghalt, ő temettette el. Ezek az információk is kedvezően hatottak a bíróságra. A vádlott háziasszonya, néhai jegyesének anyja, özvegy Zarnyicinné tanúságával bizonyította, hogy amikor még a régi helyükön, a Pjaty Uglovon laktak, Raszkolnyikov egy éjjeli tűzeset alkalmával két kisgyermeket mentett ki az égő lakásból, és eközben maga is égési sebeket szenvedett. Alaposan utánajártak, és több tanú elég hitelesen igazolta ezt. Egyszóval - tekintettel az önkéntes vallomásra és az enyhítő körülményekre, a vádlottat mindössze nyolcévi másodosztályú kényszermunkára ítélték.

Raszkolnyikov édesanyja már a bűnpör első napjaiban megbetegedett. Dunya és Razumihin módot találtak arra, hogy elvigyék a fővárosból a pör egész idejére. Razumihin egy eléggé közel eső városkát szemelt ki a vasútvonal mentén, hogy ő maga állandóan figyelhesse a tárgyalás minden fordulatát, és amellett minél sűrűbben találkozhassék Avdotya Romanovnával. Pulherija Alekszandrovna betegsége valami különösfajta idegbaj volt, amely, ha nem is teljes, de bizonyos mértékű elmezavarral párosult. Mikor Dunya utoljára találkozott a bátyjával, és hazament tőle, anyját már betegen találta. Lázas volt, és zavarosan beszélt. Még akkor este megtanácskozták Razumihinnel, hogy mit feleljenek majd neki, ha Rogyáról kérdezősködik, ki is eszeltek egy egész hosszú történetet az anyjuk számára: hogy Rogyának hirtelen el kellett utaznia valahova igen messzire, az orosz határszélre, fontos, magántermészetű megbízásból, amely pénzt és hírnevet szerez majd neki. De csodálkozásukra Pulherija Alekszandrovna egy szót se kérdezett sem akkor, sem azután. Ellenben kiderült, hogy megvan neki a maga saját története a fia hirtelen elutazásáról. Könnyezve beszélte el nekik Rogya búcsúzását, és közben célozgatott arra, hogy bizonyos igen fontos és titkos körülményről csak ő tud egyedül; Rogyának hatalmas ellenségei vannak, még bujkálnia is kell. De ami Rogya jövőjét illeti, ő nem kételkedett, hogy az csak ragyogó lehet, mihelyt az ellenséges áskálódás megszűnik. Erősítgette Razumihinnek, hogy Rogya idővel államférfi lesz, a cikke és fényes írói tehetsége bizonyság erre. A cikket újra meg újra elolvasta, sokszor hangosan is, majdhogy az ágyba is magával nem vitte, de hogy a fia most hol van, azt mégse kérdezte jóformán soha, holott észre kellett vennie, hogy ezt a témát szántszándékkal kerülik előtte, és már ez is gyanús lehetett neki. Végül már szinte aggasztotta őket, hogy az anyjuk bizonyos dolgokról ennyire hallgat. Még amiatt sem panaszkodott például, hogy Rogya sohase ír, pedig azelőtt, otthon, a városkájában, csak az a reménység, az a várakozás éltette, hogy levelet kap imádott fiától. Hallgatása nagyon is érthetetlen volt, és erősen nyugtalanította Dunyát: talán sejti, hogy Rogyát valami szörnyűség érte - gondolta -, és nem mer kérdezősködni, nehogy még nagyobb szörnyűséget kelljen hallania? Annyi bizonyos, hogy ítélőképessége nem ép, ezt most már tisztán látta.

Két ízben mégis megtörtént, hogy Pulherija Alekszandrovna maga terelte erre a szót, és nem kerülhették el, hogy valamit ne mondjanak arról, hol van most Rogya. De mivel feleleteik a legjobb akarattal is csak elégtelenek és gyanúsak lehettek, anyjuk hirtelen nagyon elszomorodott, komor és hallgatag lett, és ez az állapota sokáig tartott. Dunya végül is belátta, hogy hazudozni és mindig valami újat kieszelni nagyon is nehéz, eltökélte hát, hogy inkább végképp hallgatnak ezekről a dolgokról. De amellett mind világosabban és bizonyosabban látta, hogy szegény édesanyja valami irtózatosat sejt. Eszébe jutott az is, amit Rogya mondott: hogy a sorsdöntő napra virradó éjjelen, a Szvidrigajlovnál történtek után ő hangosan beszélt álmában, és az anyja hallotta. Hátha abból tudott meg valamit? Volt úgy, hogy napokig, sőt hetekig tartó sötét, komor hallgatás, hangtalan sírás után a beteg hirtelen hisztériásan élénk lett, és jóformán megállás nélkül, hangosan beszélt a fiáról, fia kilátásairól, jövőjéről... Sokszor megdöbbentően furcsa elképzelései voltak. Ilyenkor csitítani igyekeztek, mindent ráhagytak (ő maga is tudta valószínűleg, hogy csak meg akarják nyugtatni, és azért hagynak rá mindent), de mégis tovább beszélt...

A bűnös önkéntes vallomása után öt hónappal kimondták felette az ítéletet. Razumihin, ahányszor csak lehetett, meglátogatta a börtönben, és Szonya is. Aztán elérkezett a válás napja. Dunya is, Razumihin is megesküdtek neki, hogy a válás nem örökre szól. Razumihin forró, ifjú fejében már készen volt a terv, hogyan alapozzák meg jövőjüket a következő három-négy évben, megtakarítanak valamennyi pénzt, és Szibériába költöznek, ahol a föld mindenben gazdag, és kevés az ember, a munkáskéz és tőke. Letelepszenek abban a városban, ahol Rogya lesz akkor, és együtt új életet kezdenek. Mindnyájan sírtak a búcsúzásnál. Raszkolnyikov az utolsó napokban sokat töprengett, anyjáról gyakran kérdezősködött, örökös aggodalomban volt miatta. Annyira gyötrődött, hogy Dunya már féltette. És mikor mindent elmondtak neki Pulherija Alekszandrovna állapotáról, nagyon elkomorodott. Szonyához meg éppen alig szólt az egész idő alatt. A Szvidrigajlovtól kapott pénzen Szonya már régen beszerzett mindent, és felkészült, hogy követhesse majd a rabszállítmányt, amelyikkel Raszkolnyikovot viszik. Egymással sose beszéltek erről, de tudták mind a ketten, hogy így lesz. A legutolsó búcsúzásnál, amikor Dunya és Razumihin szenvedélyesen bizonygatták neki, hogy ha a fegyházból kiszabadult, boldog új életet kezdenek együtt, Raszkolnyikov különösen mosolygott, és megjósolta, hogy anyjuk betegsége katasztrófával végződik. Aztán elindultak, ő és Szonya.

Két hónappal később Dunya férjhez ment Razumihinhez. Szomorú, csendes esküvőjük volt. De azért voltak meghívottak, köztük Porfirij Petrovics és Zoszimov. Razumihin egész magatartásán meglátszott ezekben a hónapokban a szilárd eltökéltség. Dunya vakon bízott benne, hitte, hogy minden szándékát meg is valósítja, és lehetetlen is volt kételkednie; vasakarat lakott ebben az emberben. Egyebek között újra beiratkozott az egyetemre, hogy befejezze tanulmányait.

Minduntalan új terveket gondoltak ki; feltétlenül számítottak rá mind a ketten, hogy öt év múlva Szibériába költözhetnek. Addig meg ott van vele Szonya...

Pulherija Alekszandrovna örömmel adta áldását a leányára, mikor Razumihinnel megesküdött, de az esküvő után mintha még inkább erőt vett volna rajta a bánat és aggodalom. Razumihin, hogy egy-két jó percet szerezzen neki, elmondta a többi között Rogyának azt az esetét a diáktársával és a rokkant apjával, meg hogy tavaly két kisgyermeket mentett ki az égő házból, ő maga is égési sebeket szenvedett, sőt, meg is betegedett. Ez a hír valósággal egzaltált állapotba juttatta az amúgy is zavart elméjű anyát. Most már szüntelenül erről beszélt, még az utcán is megszólította az embereket (pedig Dunya mindenüvé elkísérte). A boltokban, bérkocsikon, mindenütt, ahol csak hallgatója akadt, a fiáról beszélt, meg a fia cikkéről, és hogy diáktársán segített, égési sebeket kapott mentés közben, és a többi és a többi. Dunya már nem tudta, mit csináljon, hogy tartsa vissza. Hiszen nemcsak ez a beteges felcsigázottság volt veszedelmes, de még attól is tarthatott, hogy valakinek eszébe jut a Raszkolnyikov név, amely nemrégen a törvényszéki tárgyaláson szerepelt, és erről kezd beszélni. Pulherija Alekszandrovna kinyomozta a tűzből kimentett gyermekek anyjának lakáscímét, és elhatározta, hogy meglátogatja az asszonyt. Nyugtalansága a végsőkig fokozódott. Akárhányszor hirtelen sírva fakadt, gyakran megbetegedett, és lázában félrebeszélt. Egy reggel kereken kijelentette, hogy számítása szerint Rogya most már hamarosan megjön, a búcsúzásnál világosan megmondta, hogy pontosan kilenc hónap múlva hazavárhatja, ő határozottan emlékszik erre. Nekiállt a lakást kitakarítani, mindent elkészített Rogya fogadására, berendezte a neki szánt szobát (a magáét), fényesítette a bútorokat, kimosta és újra felaggatta a függönyöket és a többi. Dunyát nyugtalanította a viselkedése, de nem szólt semmit, még segített is rendbe tenni a szobát bátyja fogadására. Anyjának nagyon izgatott napja volt, szakadatlanul képzelődött, hol örömteli álmodozással, hol sírva; éjszaka rosszul lett, reggelre lázas volt, félrebeszélt. Forrólázba esett, és két hét múlva meghalt. A delíriumában feltörő szavakból megtudták, hogy még sokkal, de sokkal többet sejtett a fia borzalmas sorsáról, mintsem hitték.

Raszkolnyikov sokáig nem tudta meg az anyja halálát, bár levelezésük mindjárt elkezdődött, mihelyt ő szibériai helyére megérkezett. Szonya intézte a levelezést. Pontosan írt, havonta egyszer, Razumihin címére, Pétervárra, és éppen olyan pontosan, minden hónapban egyszer választ is kapott. Dunya és Razumihin eleinte úgy érezték, hogy levelei szárazak, és nem kielégítőek. De később belátták, hogy nem is írhatna jobban, mert ezek a levelek végül is híven és tökéletesen megjelenítették előttük boldogtalan testvérük életét. Szonya csupa hétköznapi apróságról számolt be, leírta a legegyszerűbben, legvilágosabban Raszkolnyikov fegyencéletének körülményeit. Egy szóval sem említette a maga reményeit, találgatásait a jövőről, érzéseiről sem számolt be. Ahelyett, hogy elemezni próbálta volna Raszkolnyikov lelkiállapotát, általában belső életét, puszta tényeket közölt, vagyis idézte a szavait, megírta, milyen az egészsége (erről mindig részletesen írt), milyen kívánságai voltak, amikor találkoztak, mire kérte meg, mit bízott rá. És mindezt igen aprólékosan mondta el. Úgyhogy végül magától kirajzolódott előttük élesen, pontosan szomorú sorsra jutott testvérük képe. Nem is lehetett benne hiba, mert csupa hiteles tényből tevődött össze.

De vigasztalót keveset olvashattak ki Szonya híreiből, kivált eleinte. Minden levelében azt írta, hogy Raszkolnyikov örökösen komor, szótlan, sőt, ha az otthoni híreket közli vele, mikor hazulról levelet kap, az is alig érdekli. Anyjáról többször kérdezősködött, és mikor ő, Szonya végre megmondta neki az igazat, mert látta, hogy amúgy is kitalálta már - csodálkozva tapasztalta, hogy még az anyja halálhíre sem hat rá túlságosan, legalábbis külsőleg nem látszott rajta. Azt is megtudták a levelekből, hogy Rogya - bármennyire elmerült magába, és mindenki elől elzárkózik - ezt az új életét egyszerűen és természetesen viseli. Tisztán látja a helyzetét, nem vár a közeljövőben biztató fordulatot, nem áltatja magát hiú reményekkel (ami pedig könnyen érthető volna az ő helyzetében), és úgyszólván semmin se ütközik meg új környezetében, amely pedig annyira más, mint minden régebbi volt. Egészsége elég jó. Dolgozni jár a többivel, a munka alól nem vonja ki magát, de nem is tolakszik érte. Az életével jóformán nem is törődik, de a rabkoszt, a vasárnapi és ünnepnapi kivételével, annyira silány, hogy végül mégis elfogadott tőle valami kis pénzt, és most még egy csésze teát is ihat mindennap. De máskülönben nagyon megkérte, hogy ne aggódjék miatta, higgye el neki, hogy a gondoskodás csak terhére van. Elhelyezése a fegyházban éppen olyan, mint a többié. Ő, Szonya, nem látta belülről a rabkaszárnyát, de valószínűleg szűk, sivár és egészségtelen. Priccsen alszik, egy pokrócon, nem kíván több kényelmet. De nem azért él ilyen rosszul és szegényen, mintha ezt így elhatározta, kitervezte volna, egyszerűen nem érdekli a sorsa, látszólag közömbös iránta. Azt is egyenesen megírta Szonya, hogy az ő látogatásait, kivált eleinte, nemcsak közömbösen fogadta, de majdnem bosszúsan, alig szólt hozzá, még goromba is volt vele, idővel aztán hozzászokott, sőt szükségletté vált számára a találkozás, úgyhogy nagyon szomorkodott, mikor ő néhány napig beteg volt, és nem mehetett el hozzá. Ünnepnapokon a fegyház kapujában találkoznak vagy az őrszobában, ahová Rogyát néhány percre lehívják, hétközben pedig elmegy hozzá oda, ahol éppen munkán vannak, a műhelybe, a téglavetőbe, az Irtis-parti barakkokba. Magáról csak annyit írt, hogy van már néhány ismerőse, jóakarója a városkában, varrással foglalkozik, és mivel varrónő alig van ott, sok házban szinte már nem is nélkülözhetik. Csak azt nem említette, hogy sikerült a fegyházigazgató jóindulatát megnyernie Raszkolnyikov számára, könnyebb munkára osztották be és a többi. Végül megtudták azt is (Dunya az utolsó leveleken már érzett valami különös nyugtalanságot és aggodalmat), hogy Rogya mindenkit kerül, rabtársai nem szeretik, naphosszat egy szót se szól, és nagyon sápadt. A legutolsó levelében aztán megírta Szonya, hogy súlyosan megbetegedett, és a rabkórházban fekszik.

2

Beteg volt ő már régen, de nem a fegyencélet rémségei, nem a munka és a rabkoszt, a borotvált fej és rongyos ruha törte meg. Mit bánta ő az ilyen kínokat, az ilyen sanyargatást! A munkának még örült is; ha testét elcsigázta a fáradtság, azzal legalább néhány órai nyugodt álmot szerzett magának. És mit érdekelte az étel, az üres káposztalevesek és benne a svábbogarak! Azelőtt, diákkorában sokszor még levesre se telt neki! Ruhája meleg volt, és életmódjának megfelelő. Bilincseit jóformán nem is érezte már. Talán a borotvált fejét és csíkos zubbonyát szégyellje? Ugyan, ki előtt? Szonya előtt talán? Szonya fél tőle, csak nem fog előtte szégyenkezni!

De hát akkor? Mert igaz, hogy szégyellte magát még Szonya előtt is, azért bántotta, azért bánt vele olyan megvetően, durván. De nem a borotvált fejét és bilincseit szégyellte: büszkesége kapott súlyos sebet, sebzett büszkesége tette beteggé. Ó, milyen boldog lett volna, ha el tudja marasztalni magát! Akkor elviselne mindent, még a szégyent, a gyalázatot is. De bár szigorú bírája volt önmagának, megkeményedett lelkiismerete semmit se talált a múltjában, ami olyan rettenetes bűn volna, legföljebb egyszerű balfogást - azt pedig akárki elkövethet. Éppen azt szégyellte, hogy ő, Raszkolnyikov, ilyen vakon, süketen, ilyen menthetetlenül és ostobán pusztuljon el, csak mert a vak sors így ítélt, és kénytelen megbékülni az „oktalan” ítélettel, alázatosan meghajolni előtte, hacsak valami kis nyugságot akar.

A jelenben hasztalan és céltalan háborgás, a jövőben örökös áldozat, amivel semmit el nem érhet - íme, ez vár rá az életben! És mit ér, hogy nyolc év múlva csak harminckettő lesz, és még új életet kezdhet! Minek éljen? Mit remélhet? Mire törekedhet? Élni, csak a puszta életért? Hiszen már azelőtt is szíves örömest, százszor odaadta volna a puszta életét egy eszméért, reménységért, akár egy ábrándképért is! A puszta létet mindig kevesellte, többre vágyott. Ki tudja, talán csak ezért az egyért hitte - mert vágyai olyan erősek -, hogy neki többet szabad, mint másnak.

Bár küldene rá megbánást a sors, mardosó bűnbánatot, amely összetöri szívét, elűzi álmait, olyan bűnbánatot, hogy irtózatos kínjai között már a kötél vagy a víz mélye rémlik fel előtte! Örömmel fogadná, hiszen a kín és könny is - élet! De ő nem bánta meg a bűnét.

Ha legalább átkozni tudná az ostobaságát, mint ahogy átkozta annak idején a képtelen és oktalan tetteit, amelyek végül is Szibériába juttatták. De most, hogy itt van „szabadon”, és újra átgondolja, mérlegre teszi, amit elkövetett, egyáltalában nem látja olyan ostobának, mint akkor, azokban a végzetes napokban.

„Miért, miért volna az én elméletem nagyobb ostobaság, mint más gondolatok és elméletek, amelyek csak úgy hemzsegnek, tülekszenek, mióta világ a világ? Csak független, széles látókörű, a hétköznapi befolyásoktól ment tekintettel kell szemlélni a dolgokat, és kitűnik, hogy az én elméletem nem is olyan... furcsa. Ó, ti mindent tagadók, ti garasos bölcsek, miért álltok meg félúton!

És mért olyan képtelenség a szemükben, amit tettem? - okoskodott tovább. - Azért, mert gonosztett? Mi az, hogy gonosztett? Az én lelkiismeretem nyugodt. Bűncselekmény történt, az kétségtelen, vétettem a törvény betűje ellen, hát jó, üssétek le a fejemet a törvény betűjéért... és megvan. De akkor az emberiség sok jótevőjét is, aki nem örökölte a hatalmat, hanem maga ragadta kezébe, ki kellett volna végezni mindjárt az első lépésnél. Csakhogy azok felülkerekedtek annál a lépésnél, és ezért igazuk volt, én pedig alulmaradtam, tehát nem is volt jogom ezt a lépést megengedni magamnak!”

Csak ebben az egyben ismerte el, hogy bűnös, csak abban, hogy nem bírta elviselni a bűnét, és jelentkezett, bevallotta.

És még egy gondolat kínozta: hogy mért nem végzett magával akkor? Mért választotta inkább a beismerő vallomást, amikor ott állt a víz felett? Annyira erős benne az élni vágyás, olyan nehéz ezt leküzdeni? Szvidrigajlov leküzdötte, pedig félt a haláltól.

Gyötörte magát ezzel a kérdéssel, és nem ébredt rá, hogy talán már akkor, mikor ott állt a Néva felett, megérezte, micsoda mélységes hazugság rejlik benne és a gondolkodásában. Nem értette, hogy ez az érzés már egy eljövendő életfordulatnak, feltámadásának, jövendő új életszemléletének a hírnöke lehetett.

Inkább belenyugodott, hogy csak a vak ösztön nyűgét nem volt képes lerázni, ezt a parancsot nem volt ereje áthágni akkor sem (gyengeségből, hitványságból). Elnézte fegyenctársait és csodálkozott: azok is mind hogy szeretik, milyen sokra becsülik az életet! Éppen azt látta, hogy itt a fegyházban még több és drágább nekik az élet, mint amikor szabadok voltak. Pedig micsoda kínokat áll ki, milyen rettentően szenved némelyik, például a csavargók! Hát lehet az, hogy ennyit jelent valakinek egyetlen napsugár vagy az erdő mélye és valahol a járatlan sűrűben a hűs forrás, amelyre rábukkant talán három éve, és úgy vágyik vissza hozzá, mint a kedveséhez, álmában látja a forrást, és körülötte a zöld füvet, a dalos madarat a bokron! És mikor tovább figyelte őket, más, még ennél is megfoghatatlanabb példákat látott.

A fegyházban, mostani környezetében sok mindent nem vett észre, nem is akart észrevenni semmiképp. Mintha földre szegzett szemmel élt volna, utálta, nem bírta nézni, ami körülötte van. De aztán lassanként sok mindenen elcsodálkozott, és meglátta akarata ellenére azt is, amit eddig nem sejtett. Legfőként azon csodálkozott, hogy olyan áthidalhatatlan, tátongó szakadék választja el tőle mind a többit. Mintha más nemzetből valók volnának. Kölcsönösen gyanakodva, ellenségesen nézik egymást. Nagyjából tudta, és meg is értette, mi okozza ezt az elkülönülést, de azelőtt sose hitte volna, hogy az okok ennyire mélyek és erősek. Lengyel száműzöttek, politikai bűnösök is voltak a fegyházban, ezek egyszerűen tudatlan népségnek nézték, és mélységesen megvetették a fegyencek tömegét, de ő nem tudta így nézni társait, jól látta, hogy ezek a tudatlanok sokban százszorta okosabbak, mint a lengyelek. És oroszok is voltak - egy volt katonatiszt meg két papnövendék -, akik nagyon lenézték a többit, Raszkolnyikov ezeknek a tévedését is látta.

Őt mind kerülték, senki se szerette, sőt, hovatovább már gyűlölték is. De miért? Nem értette. Lenézték és kigúnyolták, kinevették a tettét olyanok, akik nálánál sokkal bűnösebbek voltak.

- Nagyságos úr! - így beszéltek vele. - Éppen neked kellett baltát fogni? Nem úri dolog az!

Nagyböjt második hetében őrá is sor került, hogy gyónni menjen a maga csoportjával. Elment velük a templomba, és imádkozott, mint a többi. Emiatt később, anélkül hogy tudta volna, mért, veszekedés támadt, egyszer csak mind dühösen nekiestek.

- Te istentagadó! Te nem hiszed az Istent! - kiabáltak vele. - Agyon kéne verni az ilyet!

Sose beszélt velük Istenről, hitről, és most egyszerre agyon akarták verni, mint istentagadót. Nem szólt, nem mondott ellent. Az egyik fegyenc valósággal őrjöngött, és már-már rávetette magát. Ő nyugodtan, szótlanul várta a támadást, szemöldöke se rezzent, arcizma se rándult. Az őr még jókor közbelépett, különben vér folyt volna.

És még egy kérdést nem tudott megfejteni: hogy mért szeretik annyira Szonyát; nem keresi a kedvüket, alig-alig látják, sokszor csak éppen egy pillanatra jön oda, a munkahelyükre, őhozzá. De azért valamennyien ismerik már, azt is tudják, hogy őt követte ide, tudják, hogyan él, hol lakik. Pénzt nem ad, különösebb szívességeket se tesz nekik. Csak egyszer, karácsonykor hozott ajándékot az egész csoportnak, pirogot és kalácsot. De lassanként mégis közelebbi kapcsolat keletkezett közöttük: Szonya írja meg és adja postára a leveleiket, ha rokonaik érkeznek a városba, a rabok kérésére Szonyánál teszik le, amit hoztak: a holmit meg a pénzt is. Feleségük, kedvesük ismeri Szonyát, eljárogatnak hozzá. És ha odajön a munkahelyükre Raszkolnyikovhoz, vagy a munkába vonuló fegyenccsoporttal szembejön az úton, mind leveszik a sapkájukat, és köszöntik. „Szofja Szemjonovna, kisanyánk! Te vagy a mi anyácskánk, te kedves, betegecske!” - így beszélnek a durva, megbélyegzett fegyencek a csepp kis vékonyka teremtéssel. Ő rájuk mosolygott, mikor elköszönt, és mind szerették, ha így rájuk mosolyog, a járását is szerették, megfordultak utána, és nézték, hogy lépked, még az is tetszett nekik, hogy olyan kicsike, azt se tudták, mit dicsérjenek rajta. Még orvosságért is őhozzá mentek.

Raszkolnyikov a nagyböjt végét és az egész nagyhetet a kórházban, ágyban töltötte. Mikor már lábadozott, visszagondolt a lázálmaira. Egyszer azt álmodta, hogy valami szörnyű, sose látott, sose hallott, gyilkos ragály fertőzte meg az egész világot, Ázsia mélyéről terjedt át Európába. El kellett pusztulnia mindenkinek, kivéve néhány kiválasztottat. Valamilyen új trichinák, mikroszkopikus lények támadtak, és megfészkelődtek az emberek testében. De ezek szellemek voltak, eszük és akaratuk volt. Akinek a testébe behatoltak, tüstént olyan lett, mint az ördögtől megszállott, őrjöngeni kezdett. De ember még soha olyan okosnak nem hitte magát, olyan rendíthetetlenül nem bízott a maga igazában, mint ezek a megfertőzöttek. Soha senki olyan rendíthetetlenül nem bízott az ítéletében, tudományos eredményeiben, erkölcsi törvényeiben és elképzeléseiben. Egész községek, egész városok, népek fertőződtek meg, és estek őrületbe. Mindenki izgalomban élt, egyik nem értette a másikat, és mind azt hitte, hogy egyedül ő hordozza magában az igazságot, gyötrődve nézte a többit, mellét verte, zokogott, kezét tördelte. Nem tudták, kit ítéljenek el, és hogy ítélkezzenek felette. Képtelenek voltak megegyezni, mit tekintsenek jónak, mit rossznak. Nem tudták, kit hibáztassanak, és kinek adjanak igazat. Egymást öldösték dühükben, minden ok nélkül. Egész hadseregekkel rontottak egymásra, de a seregek már menetelés közben hirtelen önmaguk ellen támadtak, felbomlottak, a harcosok egymásnak estek, ütötték, vágták, harapták, felfalták egymást. A városokban naphosszat fújták a riadót: mindenkinek mennie kellett, de hogy ki hívja és miért, azt senki se tudta, mindenki reszketett. A legegyszerűbb mesterségeket abbahagyták, mert mindenki a maga gondolatait fejtegette, a maga leleményét adta elő, és nem tudtak megegyezni. Abbamaradt a földművelés. Volt, ahol csoportba verődtek az emberek, megállapodtak valamiben, esküvel fogadták, hogy összetartanak - de már abban a pillanatban valami egészen másba kezdtek, mint amit terveztek, vádolta egyik a másikat, összeverekedtek, kaszabolták egymást. Tüzek támadtak, éhínség tört ki. Pusztult, veszett mindenki és minden. És a vész egyre nőtt, terjedt tovább, tovább. Az egész világon mindössze csak néhányan menekülhettek meg, a tiszták, a választottak, akiknek hivatása egy új emberfajtát és egy új életet elindítani, megújítani, megtisztítani a földet. De ezeket még senki sehol nem látta, szavukat, hangjukat se hallotta.

Raszkolnyikov szenvedett, hogy az oktalan álom így vissza-visszatér az emlékezetében, és kínozza, leveri; bántotta, hogy ilyen sokáig nem képes szabadulni a lázas képzelgések hatásától. A húsvét utáni második hétben voltak, meleg, derűs tavaszi napok jártak. A rabkórház ablakait kitárták (rácsos ablakok voltak, és alattuk fel-alá járt az őr). Szonya mindössze kétszer látogatta csak meg a betegsége alatt: mindig külön engedélyt kellett kérni, és nehezen adták. De sokszor odajött a kórház udvarára, az ablak alá, többnyire estefelé, néha éppen csak azért, hogy egy pillanatig ott álljon az udvaron, és felnézhessen a kórház ablakára. Raszkolnyikov, aki már majdnem egészséges volt, egyszer, így alkonytájban el talált aludni. Mikor felébredt, véletlenül az ablakhoz lépett, és meglátta messziről Szonyát a kórház kapujában: úgy állt ott, mint aki vár valamire. Abban a pillanatban mintha szíven ütötték volna, megremegett, és gyorsan elhúzódott az ablaktól. Másnap a lány nem jött el. Harmadnap sem, és ő észrevette magán, hogy nyugtalanul várja. Végre elbocsátották a kórházból. A fegyházban aztán rabtársaitól hallotta, hogy Szofja Szemjonovna beteg, ágyban fekszik, nem mozdul ki hazulról.

Nagyon nyugtalan volt, elküldött valakit, hogy hozzon hírt róla, és hamarosan megtudta, hogy betegsége nem veszedelmes. És Szonya maga is küldött egy ceruzával írt levélkét, mikor megtudta, hogy ennyire aggódik, bánkódik miatta, megírta, hogy már sokkal, de sokkal jobban van, közönséges meghűlés az egész, és nemsokára, de igazán nemsokára meglátogatja a munkahelyükön. Mikor Raszkolnyikov ezt a levélkét olvasta, vadul, szinte fájdalmasan dobogott a szíve.

Megint szép, meleg nap volt. Korán reggel, hat órakor elindultak munkába, a folyópartra, ahol az egyik barakkban kemence állt, alabástromot égettek, zúztak ott. Mindössze hárman vonultak oda. Az egyik a kísérő őrrel felment az erődbe valami szerszámért, a másik a tűzifát készítette és rakta be a kemencébe. Raszkolnyikov kiment a partra, leült a barakk mellé rakott szálfákra, és nézte a széles, pusztai folyót. A magas partról tágas kilátás nyílott. A távoli túlsó partról nóta foszlányai hallatszottak át. Künn, a napfényben úszó beláthatatlan pusztán mint elenyésző kicsiny pontok feketéllettek a nomád pásztorok sátrai. Ott szabadság honol, egészen másféle emberek élnek, nem is hasonlók az itteniekhez, ott mintha megállt volna az idő, még nem tűnt volna le Ábrahám kora, és az ő nyájait legeltetnék. Raszkolnyikov mozdulatlanul ült, nézte a pusztát, nem fordította el a szemét. Gondolatai ébren álmodásban, révületben olvadtak fel. Nem gondolt semmire, de valami vágyakozás fájdította és zaklatta a szívét.

Egyszer csak ott állt mellette Szonya. Nesztelenül jött, és leült melléje. Korán volt, a reggeli hideg még nem enyhült. Most is ócska, hitvány kis köpenykéje meg a zöld kendője volt rajta. Arcán meglátszott a betegség, még soványabb, haloványabb volt, megnyúlt. Kedvesen, örömmel mosolygott rá, és szokása szerint félénken kezet nyújtott.

Mindig ilyen félénken nyújtotta neki a kezét, sőt, sokszor nem is nyújtotta, mintha attól tartana, hogy ellöki. És ő úgy fogta meg a kezét, mintha idegenkedne tőle, mintha bosszantaná, hogy eljött, akárhányszor makacsul hallgatott, amíg csak a lány ott volt. Megtörtént, hogy Szonya reszketett mellette, és mélyen megszomorítva ment el tőle. De most nem akart széjjelválni a kezük. Raszkolnyikov hirtelen rápillantott, aztán a földre szegezte szemét, és hallgatott. Egyedül voltak, senki se látta őket. Az őr éppen akkor másfelé fordult.

Maga se tudta, hogy történt, de mintha felkapták és odalökték volna Szonya lába elé. Sírt, és átölelte a térdét. Szonya az első pillanatban megrémült, arca halott-merev lett. Felugrott, reszketett, és csak nézett rá. De tüstént, egyetlen szempillantás alatt megértett mindent. Kimondhatatlan boldogság ragyogott fel a szemében; tudta, most már kétségtelen bizonyossággal tudta, hogy Raszkolnyikov szereti, végtelenül szereti, eljött valahára ez a pillanat...

Szólni akartak, de nem tudtak, szemükből kibuggyant a könny. Sápadtak voltak mind a ketten és soványak, de a beteg, sápadt arcokon már ott ragyogott az új jövő, az új életre támadás hajnala. A szerelemben támadtak fel, mindkettejük szívében az élet kiapadhatatlan forrása fakadt a másik számára.

Elhatározták, hogy türelemmel várnak. Még hét esztendejük van. Mennyi irtózatos kín, micsoda mérhetetlen boldogság vár rájuk még addig! Raszkolnyikov feltámadt, tudta, érezte ezt egész megújhodott valójában. Szonya pedig csak benne, általa élt. Este, amikor a rabkaszárnyát bezárták, a priccsen hevert, és Szonyára gondolt. Aznap szinte más szemmel nézték rabtársai, addig ellenségei. Ő szólt hozzájuk, azok barátságosan feleltek, és ez nem tűnt fel neki. Hiszen nem is lehet másként. Vagy talán nem kell mindennek megváltoznia most?!

Szonyára gondolt, és arra, hogy mindig csak gyötörte, marcangolta a szívét. Látta a sápadt, sovány kis arcát, de nem is igen kínozták az emlékek: tudta, hogy végtelen szerelmével váltja meg minden eddigi szenvedését.

És mit számít ez mind, ''minden ''gyötrelem, ami volt? Minden, még a bűne is, és az ítélet, száműzetés - most, első elragadtatásában úgy tetszett, csak külsőleges tény, idegen tőle, mintha nem is ővele történt volna. Különben se tudott semmire sokáig gondolni, erősen figyelni ezen az estén. És nem is akart semmit tudatosan elgondolni, csak érzések feszültek benne. Az okoskodás helyét elfoglalta az élet, lelkében egy egészen új világnak kellett megépülni.

Párnája alatt ott volt az Evangélium, gépiesen a kezébe vette. Szonya könyve volt, ugyanaz, amelyikből a Lázár feltámasztását olvasta fel akkor. Rabsága kezdetén attól félt, hogy Szonya majd a vallással zaklatja, az Evangéliumról beszél neki, és könyveket erőltet rá. De nagy csodálkozására egy szót se szólt ilyesmiről, egyetlenegyszer se ajánlotta neki az Evangéliumot. Ő maga kérte kevéssel megbetegedése előtt, és akkor elhozta, szó nélkül átadta neki. De még eddig ki se nyitotta.

Most se ütötte fel, de agyán átvillant a gondolat: hát lehet az, hogy az ő meggyőződése ne legyen az én meggyőződésem is? Vagy legalább az érzése, törekvése?

Szonya is nagy izgalomban volt egész nap, sőt, éjjel a betegsége is kiújult. Olyan boldog volt, hogy szinte megijedt tőle. Hét év! ''Csak'' hét év! Boldogságuk kezdetén akadtak pillanatok, amikor ez a hét év hét napnak tetszett előttük. Raszkolnyikov még nem tudta, hogy az új életet nem ingyen adják, nagy az ára, jövendő hősiességgel kell majd fizetnie érte.

De itt már új történet kezdődik. Egy ember fokozatos megújhodásának, fokozatos újjászületésének története. Ahogy átmegy egyik világból a másik világba, megismeri az előtte addig ismeretlen valóságot. Ez új elbeszélés témája lehetne - de a mostani itt véget ér.

[[Kategória:Bűn és bűnhődés]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Bűn és bűnhődés/Hatodik rész</title>
    <id>2351</id>
    <revision>
      <id>4829</id>
      <timestamp>2006-08-29T21:00:35Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>allapokra bontás, {{fej}}, kat</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     = Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
| cím        = [[../]]
| szakasz    = (Hatodik rész)
| előző      = ← [[../Ötödik rész|Ötödik rész]]
| következő  = [[../Epilógus|Epilógus]] →
| megjegyzés =
}}

1

Különös napok következtek most Raszkolnyikov életében, mintha sűrű köd ereszkedett volna rá, és fojtó, áthatolhatatlan magányosságba zárná. Mikor később, hosszú idő múltán visszagondolt erre az időre, rájött, hogy tudata el-elborult akkor, és ez az állapot, kisebb megszakításokkal, egészen a végső katasztrófáig tartott. Bizonyos volt benne, hogy sok mindenben tévedett ezekben a napokban, rosszul tudta például egyes események időpontját és tartamát. Legalábbis, amikor most erejét összeszedve, megérteni iparkodott azt, amire emlékszik, sokat megtudott önmagáról, annak alapján, amit azóta másoktól hallott. Előfordult, hogy egyik eseményt összecserélte a másikkal, vagy olyan dolog következményének hitte, ami csak az ő képzeletében történt meg. Sokszor beteges, kínzó izgalom lepte meg, és őrjítő félelemig fokozódott. De arra is emlékezett, hogy voltak percei, órái, talán egész napjai, amikor semmit sem érzett, és az előbbi félelem helyett, éppen ellenkezőleg, tökéletes apátia vett erőt rajta, némely haldokló fásult közömbösségéhez hasonló. Éppen ezekben az utóbbi napokban mintha menekülni akart volna attól, hogy tisztán, világosan lássa a helyzetét. Volt egy-két fontos, sürgősen megoldandó kérdés, ami nagyon nyomasztotta, de mégis inkább elhárította ezeknek gondját, noha tudta, hogy a halogatás az ő mostani helyzetében halálos veszedelem.

Elsősorban Szvidrigajlov nyugtalanította. Szvidrigajlovnál úgyszólván megrekedt. Azzal a néhány fenyegető és nagyon is világos értelmű szóval, amit akkor mondott Szonya szobájában, közvetlenül Katyerina Ivanovna halála után, valósággal megakasztotta gondolatainak folyását. De bár ez az új tény módfelett nyugtalanította, mégsem próbálta tisztázni a dolgot. Megtörtént vele, hogy valami nyomorúságos kis kocsmában találta magát, a városnak egy távoli, elhagyott helyén, magányosan ült az asztalnál, töprenkedésbe merülve, jóformán nem is tudta, hogy került oda, és hirtelen eszébe jutott Szvidrigajlov: rögtön a tudatába villant élesen és izgatóan, hogy sürgősen beszélni kell vele, és eldönteni a kérdést, ha lehet, véglegesen. Máskor meg valahol a sorompón túl kódorgott, és azt hitte, hogy Szvidrigajlovot várja, ott van találkozójuk. Vagy bokrok között, a csupasz földön ébredt fel valahol egy kora hajnalon, és el se tudta gondolni, hogy és mikor került oda. Szvidrigajlovot egyébként kétszer is látta a Katyerina Ivanovna halála utáni napokban, mind a kétszer Szonyánál, akihez ő maga is többször felment, csak úgy, minden cél nélkül, de alig egy percig maradt, és alig váltott vele néhány kurta szót, a legfontosabbról pedig hallgattak, mintha ebben megegyeztek volna. Katyerina Ivanovna holtteste még a ravatalon feküdt, Szonyának ezer dolga volt. Szvidrigajlov intézkedett a temetésről, mindenről gondoskodott. Mikor másodszor találkoztak, közölte Raszkolnyikovval, hogy a gyermekek dolgát is elintézte, éspedig szerencsésen, összeköttetései révén sikerült megtalálni az illetékes személyeket, közbenjárásukkal máris elhelyezték mind a három árvát, igen jó intézetben, és hogy ebben nagy része volt a nevükre letett pénzösszegnek, mert a vagyonos árva könnyebben kap helyet, mint a szegény. Szonyáról is említett valamit. Ezenkívül megígérte, hogy a napokban felkeresi, „tanácskozni szeretne vele, megbeszélni egyet-mást, mert vannak bizonyos dolgok...” Ez a beszélgetésük a folyosón, a lépcsőház aljában történt, Szvidrigajlov erősen a szeme közé nézett, és pillanatnyi hallgatás után, hangját halkabbra fogva, megkérdezte:

- Ejnye, mi lelte, Rogyion Romanovics? Egészen ki van forgatva magából, komolyan mondom! Néz az emberre, hallgatja is, de mintha nem értené, mit mondanak. Szedje össze magát. No, majd beszélgetünk. Kár, hogy annyi szaladgálnivalóm van most, a magam ügyében is, máséban is... Eh, Rogyion Romanovics - tette hozzá hirtelen -, minden embernek levegő kell, levegő, kérem... ez az első...

Gyorsan félreállt, hogy utat engedjen a papnak meg a ministránsnak, akik éppen beléptek a lépcsőházba. Misét mondani jöttek. Szvidrigajlov intézkedésére naponta két misét mondtak a halottért, pontosan a kitűzött órában. Ő aztán elment a maga dolgára, Raszkolnyikov pedig egy darabig még ott állt, töprengve, majd követte a papot Szonya szobájába.

Az ajtóban megállt. A szertartás már elkezdődött, és csendesen, szomorúan folyt, annak rendje-módja szerint. A halál gondolata, a halál közelsége nyomasztó és misztikus hatással volt rá gyermekkora óta, és régen nem hallgatott gyászmisét. De itt most valami más is volt, még külön borzalmas és nyugtalanító. Elnézte a gyermekeket: a koporsó mellett térdepelt mind a három. Polenyka sírt, Szonya mögöttük halkan, félénken sírva imádkozott. „Egyszer se nézett rám azóta, és egy szót se szólt hozzám!” - gondolta Raszkolnyikov. A nap beragyogta a szobát, a tömjénfüst gomolyogva szállt. Végighallgatta a szertartást. „Adj néki örök nyugodalmat!” - imádkozott a pap, és mikor áldásosztás után elköszönt, mintha kicsit furcsán nézett volna körül a szobában. A mise után Raszkolnyikov odament Szonyához, és az hirtelen megfogta mind a két kezét, fejét a vállára hajtotta. Ez a gyors, bensőséges mozdulat meglepte, érthetetlennek, sőt, furcsának találta. Hát egy cseppet se borzad, egy parányit sem irtózik tőle, még a keze se remeg? Ez nem lehet más, csak valami határtalan megalázkodás, ő legalább így magyarázta. Szólni most se szólt a lány. Raszkolnyikov pedig csak megszorította a kezét és elment. Szörnyen nehéz volt a lelke. Ha most elmehet valahová, ahol egyedül van, és egyedül is marad, akár egész életében - boldogan megteszi. De az volt a baj, hogy noha majd mindig magányos volt ezekben a napokban, mégsem érezte soha, hogy igazán magában van. Néha messze járt, a városon kívül, országutakon, egyszer egy erdőcskébe is elvetődött, de mennél elhagyatottabb helyeken járt, annál erősebben érezte valakinek közeli és nyugtalanító jelenlétét. Nem is annyira félelmes volt ez, mint inkább idegesítő, úgyhogy sietett vissza a városba, elvegyült a tömegben, vagy beült egy vendéglőbe, kocsmába, az ócskáspiacon. A Széna téren kószált - ilyen helyeken mintha könnyebb lett volna a lelke, és furcsamód itt még inkább egyedül érezte magát. Az egyik kocsmában alkonyattájt nótáztak, és ő ott ült egy teljes óra hosszat, nagyon szívesen hallgatta - úgy emlékezett később -, de a végén megint elfogta a nyugtalanság, mintha lelkiismerete furdalná: „Tessék! Itt üldögélek, és nótákat hallgatok! Hát nincs sürgősebb dolgom?” És azt is érezte ugyanakkor, hogy nemcsak ez nyugtalanítja; mielőbb el kell döntenie valamit, amit sem világosan elgondolni, sem szavakba foglalni nem képes. Összegabalyodott benne minden. „Nem! Akkor legyen inkább harc! Jöjjön megint Porfirij... vagy Szvidrigajlov... jöjjön mennél előbb valami kihívás, támadás... Igen, igen!” Otthagyta a kocsmát, és majdnem szaladt. Dunya meg az anyjuk jutott eszébe, és ez most egyszerre, miért, miért nem, páni félelemmel töltötte el. Azon az éjszakán, szürkületkor a Kresztovszkij-sziget bokrai között ébredt, átázva, lázasan. Hazament, reggeledett már, mire hazaért. Néhány órai alvás után elmúlt a láza, de mikor felocsúdott, dél is elmúlt, kettőre járt.

Emlékezett rá, hogy mára tűzték ki Katyerina Ivanovna temetését, és örült, hogy nem volt ott. Nasztaszja behozta az ebédjét, és ő jó étvággyal, majdnem mohón evett és ivott. Feje frissebb, teste-lelke nyugodtabb volt, mint három nap óta bármikor. Szinte csodálkozva gondolt a vak rémület rohamaira. Kinyílt az ajtó - Razumihin lépett be.

- Ni, eszik, tehát nem beteg! - Odahúzott egy széket az asztalhoz, és leült, vele szemközt. Izgatott volt, és nem is próbálta leplezni. Ingerülten, de sietség nélkül beszélt, és nem is kiabált. Úgy viselkedett, mint aki valamilyen határozott, különleges szándékkal jött. - Ide hallgass! - kezdte nyomatékkal. - Felőlem elvihet az ördög mindnyájatokat, mert most már látom, tisztán látom, hogy egy mukkot sem értek az egészből. Csak azt ne hidd, kérlek, hogy ki akarok szedni belőled valamit, süsd meg a titkaidat! Nem is vagyok rájuk kíváncsi. Ha te magad kitálalnál itt most mindent, talán meg se hallgatnálak, kiköpök és elmegyek. Csak azért jöttem, hogy személyesen és végképp megállapítsam: igaz-e először is, hogy őrült vagy, mert van olyan nézet (szóval ezt hiszik rólad valahol), hogy esetleg őrült vagy, legalábbis erősen hajlamos rá. Megvallom neked, én is hajlottam erre a felfogásra, már csak az ostoba és részben gyalázatos, érthetetlen dolgaid miatt is, de meg azért is, mert a múltkor anyáddal és húgoddal úgy bántál. Csak egy szörnyeteg, egy gazember viselkedhet így, ha nem bolond. Tehát bolondnak kell lenned.

- Rég nem láttad őket?

- Most voltam ott. Te azóta feléjük se néztél, mi? Hol csavarogsz, mondd, kérlek? Háromszor is kerestelek. Anyád tegnap óta komolyan beteg. Erősködött, hogy idejön hozzád, Avdotya Romanovna lebeszélte, de nem hallgatott rá. „Ha beteg, ha megzavarodott az elméje, ki más legyen mellette, mint az anyja?” Idejöttünk hát mind a hárman, egyedül csak nem eresztjük. Egészen idáig, az ajtóig beszéltünk neki, kértük, hogy nyugodjék meg. Bejövünk: nem vagy itthon. Leült, vagy tíz percig ült itt ni, mi meg csak álltunk mellette, némán. Akkor felállt. „Ha elment hazulról, hát egészséges, csak az anyjáról feledkezett meg, akkor pedig nem illik, szégyen az anyjának itt álldogálni az ajtóban, és a szeretetét kunyerálni, mint az alamizsnát.” Ahogy hazaért, ágynak esett, most lázas. „Látom - azt mondja -, akit szeret, ahhoz ráér elmenni.” Szofja Szemjonovnát gondolja - a menyasszonyod vagy szeretőd, mit tudom én. Fogtam magam, és mentem egyenest Szofja Szemjonovnához, tudni akartam, mi van, mi nincs. Odamegyek: ravatal, síró gyerekek. Szofja Szemjonovna éppen a gyászruhákat próbálja rájuk. De te nem vagy ott. Körülnéztem, bocsánatot kértem, és eljöttem, elmondtam mindent Avdotya Romanovnának, hogy ez mind ostobaság, dehogyis van neked szeretőd, sokkal valószínűbb a téboly. Most meg, tessék, itt ülsz, és falod a főtt marhahúst, mint aki három napja nem evett. Igaz, hogy a bolondok is esznek, de bár egy kukkot se szóltál még hozzám, mégis tudom, hogy nem vagy bolond. Erre megesküszöm! Nem, nem vagy bolond. Éppen ezért, vigyen el az ördög mindnyájatokat! Itt valami titok lappang. Nekem pedig semmi kedvem a titkaitokon törni a fejem. Csak azért jöttem, hogy lehordjalak, könnyítsek a lelkemen. - És valóban felállt. - Tudom már, mit csinálok!

- Mit akarsz csinálni?

- Mi közöd hozzá?

- Leiszod magad, fogadjunk.

- Hát ezt meg... hogy találtad ki?

- De nagy dolog!

Razumihin egy percig hallgatott:

- Mindig értelmes fiú voltál, és nem bolond. Dehogyis, sose voltál bolond - jelentette ki hirtelen, hevesen. - Jól mondtad: leiszom magam! Isten áldjon! - És menni akart.

- Beszéltünk rólad a húgommal, Razumihin... Mikor is? Tegnapelőtt.

- Rólam?! Hol találkoztatok tegnapelőtt? - megállt, el is sápadt egy kicsit, szinte látszott rajta, hogy a szíve lassan, nehezen ver.

- Itt volt nálam. Egyedül. Itt ült ni, és beszélt velem.

- Avdotya Romanovna?

- Ő.

- És miről... azazhogy... mit mondtál rólam?

- Mondtam neki, hogy derék ember vagy, becsületes, szorgalmas. Hogy szereted, azt nem mondtam, mert úgyis tudja.

- Tudja?

- Még kérdi! Akárhová kerülök, Razumihin, akármi történik velem, te maradj velük, te légy számukra a gondviselés. Vedd úgy, hogy rád bíztam őket. Azért mondom ezt, mert jól tudom, hogy szereted, és tiszta a szíved. És azt is tudom, hogy ő is meg fog szeretni, talán máris szeret. Most aztán döntsd el belátásod szerint, van-e okod ivásra adni a fejed?

- Nézd, Rogya... de az ördögbe is! Hát hová akarsz menni? Nézd... ha titok, hát legyen titok, de én... én azért csak kitudom... És fogadni mernék, hogy badarság, szörnyű ostobaság, te magad költötted az egészet. De azért nagyszerű gyerek vagy. Igazán nagyszerű...

- Még azt akartam mondani, csak félbeszakítottál az előbb, hogy nagyon jól teszed, ha nem is próbálsz ezekbe a titokba, rejtélyekbe behatolni. Hagyd egyelőre, és ne nyugtalankodj. Majd megtudsz mindent, ha eljön az ideje. Valaki azt mondta nekem tegnap, hogy az embernek elsősorban levegő kell. Levegő... Most mindjárt elmegyek hozzá, és megtudom, hogy értette ezt.

Razumihin töprengve, nyugtalanul nézte, és találgatta szavai értelmét.

„Politikai összeesküvő! Semmi kétség! És most valami döntő lépésre készül... Így van! Nem is lehet más... És Dunya tudja!” - állapította meg magában.

- Szóval, a húgod idejár hozzád - mondta minden szót megnyomva -, te pedig... találkozni akarsz egy emberrel, aki azt mondja, hogy levegő kell, szabad levegő. Eszerint hát az a levél is ezzel függ össze - okoskodott inkább csak magában.

- Micsoda levél?

- A húgod ma egy levelet kapott, és ez nagyon felizgatta. Nagyon... túlságosan is. Én rólad kezdtem beszélni, de kért, hogy ne folytassam, és... és azt mondta, hogy talán hamarosan el kell válnunk. Aztán hevesen hálálkodott nekem, mit tudom én, miért, és bement a szobájába, bezárkózott.

- Levelet kapott? - kérdezte újra, erősen gondolkozva Raszkolnyikov.

- Levelet, igen. Te nem tudtad? Hm...

Egy darabig hallgattak.

- Isten veled, Rogyion. Látod, pajtás, egy ideig én is... No de... isten áldjon... Egy ideig, látod én is... Eh, megyek már... Ideje. Inni nem fogok. Azt most már nem... Hazudik, aki mondja.

Gyorsan kiment, de mikor már majdnem becsukta az ajtót, hirtelen kinyitotta, és valahová félrepillantva, megszólalt:

- Igaz is! Gondolsz még arra a gyilkosságra? Porfirij... a vénasszony... Szóval: megkerült a gyilkos! Mindent bevallott. A bizonyító tényeket is rendre elsorolta. Mégiscsak az egyik mázoló volt, képzeld! Én meg hogy kardoskodtam mellettük! Hitted volna, hogy az egész verekedési jelenetet, a cimborájával ott a lépcsőn, a házmester meg a két tanú előtt, csak megrendezte! Hogy elterelje magáról a gyanút. Micsoda ravaszság! Mennyi lélekjelenlét egy ilyen tacskóban! Szinte hihetetlen. De ő maga mindent megmagyarázott, mindent beismert. És én hogy beugrottam neki! Szerintem ez a fickó valóságos zsenije a képmutatásnak, a fortélyos gyanúelhárításnak... Különben, nem is olyan nagy csoda. Miért ne volna ilyen zseni is? És az, hogy nem tudta tovább játszani a szerepét, és végül is vallott, csak valószínűbbé teszi a dolgot, így még jobban elhiszem neki... De hogy én akkor hogy bedőltem! Majdhogy a falra nem másztam, annyira védtem őket.

- Mondd, kérlek, honnan tudod ezt, és miért érdekel annyira? - kérdezte Raszkolnyikov láthatóan nyugtalanul.

- No tessék! Hogy mért érdekel! Jó kérdés... Egyebek közt Porfirijtól tudom. Igen, tőle szinte mindent megtudtam.

- Porfirijtól?

- Porfirijtól, igen.

- Ne mondd... és ő? - kérdezte Raszkolnyikov riadtan.

- Remekül megmagyarázott mindent... a maga módján, lélektani alapon.

- Megmagyarázta? Ő magyarázta meg neked?

- Ő hát. No, isten veled. Majd egyszer elmondok neked még valamit. De most dolgom van... Akkor... igen, volt idő, mikor azt gondoltam... De nem, majd máskor... Kell is most nekem ital! Pálinka nélkül is berúgattál. Részeg vagyok, Rogya, egy csepp szesz nélkül is. Isten áldjon, pajtás, eljövök, hamarosan eljövök megint.

És eltűnt.

„Politikai összeesküvő, most már bizonyos. Egészen bizonyos - döntötte el magában végleg, amíg lassan lement a lépcsőn. - A húgát is belevonta. Nagyon könnyen meglehet, Avdotya Romanovna kemény jellem. Titkos összejöveteleik vannak... Hm... Dunya is elejtett már egy-két szót előttem, volt több apró megjegyzése, amiből ez következik. Csakis ez! Hogy is lehetne másképp megmagyarázni az egész összevisszaságot? Hm... Én meg már majdnem azt hittem... Uramisten! Hogy is gondolhattam olyat! Megzavarodtam. Nagyot vétettem ellene. Ő zavart meg akkor ott, a lámpa alatt, a folyosón. Pfuj, milyen undorító, durva, aljas gondolat volt! Derék fickó az a Mikolka, hogy vallott... Így most már a régebbi dolgokra is fény derül. A betegsége... lehetetlen viselkedése már azelőtt is, az egyetemen... Milyen komor, mogorva volt mindig. De mit jelent most ez a levél? Itt valami lappang... Ki küldte? Gyanítom, hogy... Hm... no, ennek végére járok...”

Mindent emlékezetébe idézett, és végiggondolta, amit Dunyecskáról tudott, és a szíve megdobbant. Nekiiramodott és rohant.

Raszkolnyikov, mihelyt magára maradt, felállt, és az ablakhoz ment. Aztán, mintha elfelejtette volna, hogy milyen szűk az odúja, hol egyik, hol másik saroknak ütközött neki. Majd megint leült a díványra. Szinte ki volt cserélve: harcolni fog újra! Van kivezető út!

Igen, van kivezető út! Pedig hogy bezárult már minden körülötte! Eltömődött minden rés, rettenetes volt a nyomás, valósággal elbódult tőle. A Porfirijnál lefolyt jelenet óta Mikolkával, csak szorongott, fulladozott, nem látott menekülést. És aztán, még ugyanaznap Szonyánál - az a beszélgetés se úgy folyt le, az se úgy végződött, ahogy ő magában elgondolta. Éppenséggel nem úgy... Szóval letört, tökéletesen! Egy csapásra! És igazat adott Szonyának, maga is mélységesen hitte, hogy ilyen teherrel a lelkén nem élhet tovább egyedül. És Szvidrigajlov? Szvidrigajlov rejtély... Szvidrigajlov nyugtalanítja, igaz, de valahogy másképp. Talán vele is meg kell még harcolni. De az is lehet, hogy éppen ő a kivezető út... Porfirij... az más!

Szóval Porfirij még meg is magyarázta Razumihinnek ''lélektanilag. ''Megint azt az átkozott pszichológiáját szedte elő! Porfirij! Hát lehetséges, hogy csak egy percig is hitt Mikolka bűnösségében, az után, ami kettejük közt történt, amíg Mikolka meg nem zavarta őket? Annak a jelenetnek nincs más kézenfekvő magyarázata, csak egyetlenegy. (Többször is eszébe villant, felújult benne egy-egy részlet, de az egészet végiggondolni nem győzte volna erővel.) Azok a szavak akkor, és a hang, ahogy kimondták, a gesztusok és mozdulatok, a pillantások, amelyeket váltottak, olyanok voltak, olyan határkövekig jutottak el, hogy Mikolka már nem ingathatta meg Porfirij meggyőződését. (Különben is átlátott rajta, mihelyt a száját kinyitotta.)

„Lám, lám! Még Razumihin is gyanút fogott. Ami akkor a folyosón, a lámpa alatt történt, annak megvolt a hatása! Mindjárt Porfirijhoz rohant... De mért akarta Porfirij félrevezetni, és Mikolkára terelni a gyanúját? Valamit kieszelt megint, kétségtelen. Határozott szándékkal tette ezt is. De mi lehet a szándéka? Sok idő telt el az óta a délelőtt óta, túlontúl sok idő, és Porfirij még csak életjelt sem adott... Annál rosszabb.”

Fogta a sapkáját, és még egyre töprengve indulni akart. Napok óta ma érezte először, hogy az agya tiszta. Szvidrigajlovon túl kell esni - döntötte el -, mindenáron és minél hamarább. Az is arra vár, nyilván, hogy ő menjen el hozzá. Olyan gyűlölet áradt el hirtelen a szívében, hogy meg tudta volna ölni akármelyiket a kettő közül - Szvidrigajlovot is, Porfirijt is. Legalább ő maga úgy érezte, hogy ha most nem is, de lesz olyan lelkiállapotban, amikor meg tudja tenni. „Meglátjuk! Majd meglátjuk!” - hajtogatta magában.

De ahogy kinyitotta az ajtót, kis híján beleütközött Porfirijba. Őhozzá jött. Elhűlt, de csak egy pillanatra, és különös: nem is csodálkozott olyan nagyon, és alig ijedt meg. Összerezzent, de nyomban erőt vett magán. „Talán itt a megoldás - gondolta. - De hogy jöhetett fel ilyen nesztelenül, mint a macska? Semmit se hallottam. Hallgatózott talán?”

- Váratlan vendég, ugye, Rogyion Romanovics? - kérdezte nevetve Porfirij. - Már régen készülök ide. Erre jártam, gondoltam, miért ne ugorjak fel öt percre? Hová indult? Nem tartóztatom, csak amíg egy cigarettát elszívok, ha megengedi.

- Parancsoljon, Porfirij Petrovics, üljön le nálam. - Olyan szívesen, barátságosan fogadta, hogy elcsodálkozott volna, ha ráér figyelni magát. Minden maradék ereje előkerült.

Van úgy, hogy valaki egy haramia karmai között halálos rémületben van fél óra hosszat, de mikor torkára teszik a kést, megszűnik a félelme. Leült közvetlen Porfirij elé, és szemrebbenés nélkül nézett rá. Az hunyorogva cigarettára gyújtott.

„Hát beszélj már, beszélj! - Raszkolnyikovból majdhogy ki nem szökött a szó. - No mi az, mi az? Mért nem szólsz?”

2

- Ez a cigaretta is... - szólalt meg végre Porfirij, miután rágyújtott, és kiszuszogta magát. - Méreg, valóságos méreg, és mégse tudok lemondani róla. Köhögök tőle, kérem, marja a torkomat, fulladozom. Félős természetű vagyok, tudja, hát elmentem a minap B...n-hoz. Minden beteget legalább fél óra hosszat vizsgál, de ahogy rám nézett, mindjárt nevetett, aztán kikopogtatott, meghallgatott. „Önnek - azt mondja -, egyebek közt árt a dohányzás, tüdőtágulása van.” No de hogy szokjam le róla? Mivel pótolom? Nem iszom, uram, ez a baj! Hehehe... Az a legnagyobb baj, hogy nem iszom. Látja, minden relatív, Rogyion Romanovics, minden relatív...

„Mi ez? Megint az ócska kincstári trükkjeihez folyamodik?” - gondolta undorral Raszkolnyikov, és a múltkori találkozásuk emléke hirtelen megelevenedett benne, ugyanaz az indulathullám borította el megint.

- Tegnapelőtt este is itt voltam, nem tudja? - folytatta Porfirij Petrovics, és körülnézett. - Igen, be is kukkantottam ide a szobájába. Erre jártam, úgy, mint ma, no, gondolom, visszaadom a látogatást. Feljövök: az ajtó tárva-nyitva. Körülnéztem, vártam egy kicsit, aztán elmentem, a cselédlánynak nem is szóltam... Nem szokta bezárni az ajtaját?

Raszkolnyikov arca mindjobban elsötétült. Porfirij pontosan leolvasta róla a gondolatait.

- Azért jöttem, galambom, Rogyion Romanovics, hogy kimagyarázkodjam. Magyarázattal tartozom, úgy érzem, kötelességem - folytatta és elmosolyodott, még meg is veregette Raszkolnyikov térdét, de egy pillanattal azután már komoly és aggódó volt megint az arckifejezése, sőt, Raszkolnyikov ámulatára, majdnem szomorú. Ilyennek még nem is látta, nem is hitte volna, hogy ilyen is tud lenni az arca. - Furcsa jelenet volt az közöttünk a múltkor, Rogyion Romanovics. Igaz, hogy már az első találkozásunk is elég furcsán zajlott le. Csakhogy akkor... no de majd sorjában... Erről van szó, uram: az ön szemében lehet, hogy bűnös vagyok, ezt érzem. Hiszen úgy váltunk el a múltkor, emlékezzék csak vissza, hogy táncolt minden idegszála, és a térde remegett. No meg az én idegeim is táncoltak, és az én térdem is remegett. És látja, valahogy nem illő módon folyt ''az'' le köztünk. Nem dzsentlmenekhez illő módon. Pedig hát mégiscsak dzsentlmenek volnánk, sőt, akárhogy nézzük, elsősorban azok... ezt ne felejtsük el, kedves uram. És mégis, emlékezzék csak, hová sodródtunk... az már éppen nem fér össze a jó ízléssel.

„Mit akar ez? És minek néz engem?”'' - ''kérdezte magában megütközve Raszkolnyikov, és fejét felemelve Porfirij szeme közé nézett.

- Arra a meggyőződésre jutottam, hogy helyesebb, ha most már teljesen nyíltan beszélünk egymással - folytatta Porfirij, és félrefordult, a földre nézett, mintha tekintetével sem akarná gyötörni múltkori áldozatát, és mintegy megvetné akkori módszereit és fogásait. - Igen, kérem, ilyen gyanúsítások és szócsaták nem tarthatnak soká. Mikolaj szétválasztott akkor, de igazán nem tudom, hová jutottunk volna, ha ő nincs. Az az átkozott kis szűcsmester ott ült nálam, az ajtó mögött... elhiszi? Illetőleg, hiszen már tudja, én is tudom, hogy mindjárt azután idejött önhöz. De az már nem igaz, amit akkor feltételezett rólam: én nem hívattam be senkit, és semmiféle intézkedést akkor még nem tettem... Hogy mért nem intézkedtem, azt kérdi? Hogy is mondjam: engem magamat is olyan váratlanul ért a dolog, éppen csak a házmestereket hívattam be (bizonyosan látta őket, amikor átment a várószobán). Egyszer csak, mint a villám, átcikázott rajtam egy gondolat, látja, Rogyion Romanovics, szentül hittem akkor: ha most megszorítom, valamit a kezembe kapok, ha így nem, hát úgy, és amit megfogtam, az már az enyém, azt nem eresztem ki a markomból. Ön roppant ingerlékeny ember, ilyen a természete, túlságosan ingerlékeny, kérem, amellett, hogy kiváló jellembeli és szívbeli tulajdonságai vannak, amelyeket részben sikerült kiismernem: legalábbis ezzel hízelgek magamnak. Nem mondom, én is tudom, akkor is tudtam, hogy ez nem fordul elő mindennap, az emberek nem szoktak csak úgy elibéd állni és kitálalni a titkukat. Ámbár ez is megtörténik, különösen ha végképp kihozod a sodrából az emberedet, de kétségtelenül ritkaság. Ennyit én is tudtam. Sebaj, gondolom, csak egy kis csücsköt kapjak a kezembe, egyetlen picinyke csücsköt, de olyat, amit megfoghatok, és magja is van, nem csupa pszichológia. Mert így okoskodtam: ha bűnös ez az ember, hát okvetlen ki lehet szedni belőle valami kézzelfoghatót, sőt nem lehetetlen, hogy egészen meglepő eredményre jutunk. A jellemére építettem akkor, Rogyion Romanovics, elsősorban a jellemére. Nagyon bíztam önben.

- De hát... mit akar ezzel, mért mondja ezt mind? - mormogta végül Raszkolnyikov, meg se gondolva, mit kérdez. „Mit beszél ez? - tanakodott magában. - Hát lehet, hogy igazán ártatlannak tart?”

- Hogy mért mondom? Hiszen azért jöttem, hogy kimagyarázkodjam, kérem, szent kötelességemnek érzem ezt, hogy úgy mondjam. Meg akarom magyarázni az egész históriát, elejétől végéig, ezt az én akkori, mondhatnám: eltévelyedésemet. Nagyon megkínoztam, Rogyion Romanovics. De nem vagyok én szörnyeteg. Én is tudom, milyen nehéz terhet cipel az ilyen lesújtott, de büszke, nagyra törő és türelmetlen, igen, főleg türelmetlen fiatalember! Önt feltétlenül a legnemesebb emberek egyikének hiszem, sőt a nagylelkűség csíráit sejtem önben, bár nem értek egyet minden nézetével, ezt kötelességemnek tartom előre kijelenteni, egyenesen és egészen őszintén: megtéveszteni a világért se akarom. Mihelyt megismertem, vonzódtam önhöz. Talán ki is nevet, amiért ilyeneket mondok? Ehhez joga van, kérem. Tudom, hogy ön engem az első pillanattól fogva nem szívelt, mert hát csakugyan mi is van rajtam szeretnivaló? De vegye, aminek akarja, én a magam részéről most mindent el fogok követni, hogy az eddigi rossz benyomást eltüntessem, és bebizonyítsam, hogy nekem is van szívem és lelkiismeretem. Őszintén beszélek...

Elhallgatott, és méltósággal várt egy pillanatig. Raszkolnyikovot most új rémület borította el. A gondolat, hogy Porfirij ártatlannak tartja, valósággal megrémítette.

- Azt hiszem, nem kell sorra elmondanom, hogy és mivel kezdődött a dolog - folytatta Porfirij. - Ez fölösleges, ugye? No meg nehezen is sikerülne. Mert hogy magyarázhatnám meg pontról pontra? Azzal kezdődött, hogy bizonyos hírek jutottak a fülembe. Hogy milyen hírek, kitől és mikor hallottam... és miért vezettek éppen az ön személyéhez, erről sincs miért beszélnünk most, azt hiszem. Énbennem egy véletlen indította el a gondolatot, a legvéletlenebb véletlen, amely igen könnyen el is maradhatott volna. Hogy mi volt az? Hm... ez se fontos most, úgy gondolom. De... a hírek is, meg a véletlen is egyetlen gondolattá futottak össze bennem akkor. Megvallom, mert ha már vallomás, hát legyen teljes, én voltam az első, aki önre rábukkantam. Az öregasszony feljegyzései a zálogtárgyakon és más ehhez hasonlók, ez semmi, kérem. Ilyen semmiség százával akad. De volt alkalmam részletesen megismerni azt a jelenetet a kerületi kapitányságon, ezt is véletlenül, de nemcsak amúgy futtában: egy különleges, aranyat érő mesélő mondta el, aki nem is sejtette, milyen nyomatékot ad annak a jelenetnek. Így fűződött egyik dolog a másikhoz, Rogyion Romanovics, galambom. Hát hogyne fordultam volna abba a bizonyos irányba? Persze, „száz nyúlból se lesz ló, száz gyanúokból se lesz bizonyíték” - mondja az angol. Igen ám, de ez csak amolyan józan megállapítás. Ki parancsolhat a szenvedélynek? A szenvedélynek, uram! Elvégre a vizsgálóbíró is csak ember. Eszembe jutott a tanulmánya abban a kis folyóiratban, hiszen tudja, alaposan megvitattuk, amikor először járt nálam. Akkor gúnyolódtam, de csak azért, hogy kihívjam, s hogy többet is eláruljon. Még egyszer mondom: ön igen türelmetlen ember és beteg is, Rogyion Romanovics! Hogy merész, gőgös, komoly, és igen gazdag az érzésvilága, azt régen tudtam. Ismerem ezeket az érzéseket, és mikor a tanulmányát olvastam, az nem volt idegen nekem. Álmatlan éjszakákon, félig önkívületben, lüktető, felhevült szívvel, visszafojtott rajongással írta a cikkét. Veszedelmes ám a fiatalságnak ez a visszafojtott, büszke rajongása! Akkor gúnyolódtam, de most, megvallom, mint amatőr, úgy általánosságban, borzasztóan szeretem ezt az első, fiatalos, heves próbálkozását. Köd és füst, de húr zeng a ködben. Esztelen és fantasztikus, de csak úgy villog benne az őszinteség, a megvásárolhatatlan ifjúi büszkeség, a kétségbeesés bátorsága. Sötét írás, de ebben rejlik az ereje. Annak idején olvastam és félretettem... Igen, félretettem akkor, mert azt gondoltam: „Nem! Ez az ember nem áll meg itt!” És most, mondja, ilyen előzmények után, ne ragadott volna el, ami azután történt? No de, édes istenem, hát mondtam én, bebizonyítottam én ezzel valamit? Ezt csak akkor vettem észre. Eh, mit, gondolom, ez még semmi, majdnem semmi. Talán éppenséggel semmi. És való az, hogy én, vizsgálóbíró létemre, ennyire, elragadtatom magam? Itt van Mikolaj, ő a kezemben van, tények szólnak ellene, tények, akárhogy forgassuk a dolgot. És neki is megvan a maga pszichológiája. Vele kell foglalkoznom. Hiszen életről és halálról van szó. Hogy mért tálalom ki ezt mind? Csak azért, hogy tudja, és eszével, szívével meg ne ítéljen a múltkori gonoszságomért. De nem is volt az gonoszság, édes uram, igazán mondom, hehe! Mit gondol, nem tartottam itt házkutatást akkor? Dehogyisnem, volt itt házkutatás, amikor még betegen feküdt az ágyacskájában. Nem hivatalos, és nem én magam tartottam, de megtörtént. Átkutattak mindent ebben a szobában, az utolsó hajszálig, mihelyt a gyanú felmerült, de umsonst! No, gondoltam, ez az ember eljön hozzám önként, hamarosan. Ha ő a bűnös, hát okvetlenül eljön. Más nem jönne, de ez eljön! És emlékezzék csak, ugye, Razumihin úrnak akkor eljárt a szája: azt is mi rendeztük meg, hogy felizgassuk önt. Szántszándékkal bocsátottuk szárnyra a hírt, csak hadd járjon el a szája, tudtuk, hogy Razumihin úr olyan ember, aki nem képes magába fojtani a felháborodását... Zamjotovot elsősorban az ön leplezetlen dühe, vakmerősége döbbentette meg, hogy valaki egy vendéglői asztalnál hirtelen csak úgy odavágja: „Én öltem meg!” Túlságos merészség ez, uram, hallatlan merészség! No, gondolom, ha ő a bűnös, hát kemény harcos. Igen, ezt gondoltam akkor, és vártam önt. Egész lelkemmel vártam. De Zamjotovot alaposan a falhoz állította... És hiszen éppen ott a hiba, hogy ez az átkozott pszichológia mindig kétértelmű... Szóval, vártam önt, és lám: a Jóisten elküldi hozzám, beállít! Csak úgy dobogott a szívem. Ejnye, hát mért is kellett akkor eljönnie hozzám! És az a nevetés! A nevetése, mikor beléptek! Emlékszik? Mindent láttam, mintha csak üvegen át néztem volna a belsejébe. De ha nem úgy várom, ahogy vártam, nem tűnik fel a nevetése. Lám, mit tesz a kellő lelki felkészültség! No és Razumihin úr hogy viselkedett... Hej, az a kő, emlékszik? Az a kő, amelyik alatt a rablott holmi van eldugva! Szinte látom ott valahol a veteményeskertben... Veteményest mondott Zamjotovnak, igaz? És másodszor nekem. No és amikor a cikkét boncolgattuk, és ön fejtegette a gondolatát, minden szavából kettős értelmet fogtam fel, hogy úgy mondjam, egy másik szó bújt meg minden szava mögött. Látja, Rogyion Romanovics, így jutottam el egészen a határkövekig, mikor fejjel beleütköztem, csak akkor kaptam észbe. Ejnye, mondom, hát mit csinálok én? Hiszen, ha akarom, pontról pontra fordítva is érthetem, és úgy még természetesebb a magyarázat. Bajban voltam, bizony! „Nem, mondom, inkább a legparányibb konkrétumot!” Aztán, hogy megtudtam azt a csengőrángatást, szinte meghűlt bennem a vér, borsódzott a hátam. No, mondom, itt a parányi konkrétum! Ez az! Nem is mérlegeltem már, semmi kedvem se volt mérlegelni. Ezer rubelt adtam volna a magaméból, ha'' saját szememmel ''láthatom, ahogy ott lépked a kis szűcsmester mellett, miután az szemtől szembe ''gyilkosnak'' nevezte, és száz lépésig még csak kérdezni se mer tőle semmit! No és mikor a hideg futkározott a hátán, és a csengőt rángatta ott lázas fejjel, félig önkívületben? Hát csodálhatja, Rogyion Romanovics, ha ezek után úgy megtáncoltattam? És mért éppen abban a pillanatban toppant be? Bizony isten, mintha csak odalökték volna. Ha Mikolaj széjjel nem választ akkor minket... Emlékszik, hogy jött be Mikolaj? Jól az eszébe véste? Mint a villám, úgy csapott közénk! Mint viharfelhőből a tüzes istennyila! No és én hogy fogadtam, mi? Hittem én annak az istennyilának csak egy szemernyit is? Hiszen láthatta! Dehogyis hittem! Még azután, mikor ön már elment, és a fickó igen értelmesen felelt több kérdésemre, úgyhogy szinte csodálkoztam, akkor se hittem neki egy szemernyit sem. Kemény voltam, mint a gyémánt. Eh, gondolom, holnapután kiskedden! Dehogyis Mikolka!

- Razumihin éppen az előbb mondta, hogy ön Mikolkát tartja a gyilkosnak, még bizonygatta is neki...

Raszkolnyikovnak elakadt a lélegzete, nem fejezte be. Mérhetetlenül felizgatta, hogy ez az ember, aki így keresztüllátott rajta, most megtagadja önmagát.

Nem mert hinni a fülének, és nem is hitt. De mohón kutatott a kétértelmű szavak árjában, igyekezett megragadni valami biztosat, véglegeset.

- Ó, az a Razumihin! - Porfirij Petrovics szinte megörült, hogy mindeddig szótlan ellenfele végre kérdez valamit. - Hehehe! Razumihin urat el kellett távolítani: ahol ketten jól megvannak, oda harmadik ne dugja az orrát. Razumihin úr nem az az ember, no meg kívülálló is, és milyen sápadtan rontott be hozzám... Menjen isten hírével, minek keverjük bele... De ami Mikolkát illeti, akarja tudni, miféle szerzet az? Már ahogy én megítélem. Először is gyermek, kiskorú és... nem mondom éppen, hogy gyáva, de amolyan művészlélek, ne nevessen ki, amiért így magyarázgatom a jellemét. Jámbor, minden iránt fogékony, jószívű és fantaszta, énekel is, táncol is, mesélni pedig úgy tud, azt mondják, hogy a szomszéd faluból is átjönnek hallgatni. Iskolába is járt, gurul nevettében a legkisebb tréfára, és leissza magát a sárga földig, de nem korhelységből, csak úgy, alkalomadtán, ha valaki éppen itatja. Ebben is gyerek. Most lopott, ugye, de nem is tudja, hogy az lopás; mert „hogy volna lopás, mikor a földről vettem fel”? És tudja, hogy eretnek? Nem raszkolnyik, csak amolyan szektás. Begunok is voltak a családjában, és ő maga még nemrégen, a falujában, két álló évig egy öreg, szent ember vezetése alatt élt. Mindezt részben tőle magától tudom, részben a zarajszki atyafiaktól. És ez még semmi! Ki akart menni a pusztába! Rajongó lett, éjszakahosszat imádkozott, régi „igaz” írásokat olvasott, és a sok olvasás megzavarta az eszét... Pétervár nagy hatással volt rá, kivált a szépnem, no meg az ital, persze. Roppant fogékony, mondom, ki is ment az eszéből a szent ember meg minden. Azt is tudom, hogy egy művész itt megszerette, járt is hozzá tanulni, akkor jött ez a dolog. Megrémült - „felkötöm magam”, „megszököm”! Hiába, az igazságszolgáltatásunknak már csak ilyen híre van a nép között, mit csináljunk. „Bíróság” - van, aki a puszta szótól halálra ijed. Ki tehet róla? No, majd az új bíróságok megállapítják, adná az Isten! Nos, uram, a börtönben a mi emberünknek nyilván eszébe jutott a derék szerzetes, a Biblia is előkerült megint. Tudja-e, Rogyion Romanovics, mit jelent az ilyeneknek „szenvedni”? És nem ám valakiért, egyszerűen csak „szenvedni”! Vállalni kell a szenvedést, és ha a hatóság méri rá, annál inkább. Volt itt a börtönben, már az én időmben, egy rab, ritka szelíd lelkű ember. Egy teljes évig ült már, éjszaka a Bibliát olvasta a kemencén addig, hogy meghibbant, de teljesen, egyszer kikapart egy téglát, és se szó, se beszéd, a felügyelőhöz vágta. De hogy vágta hozzá? Szántszándékkal melléje célzott vagy egy rőffel, hogy a világért kárt ne tegyen benne! No, tudjuk, milyen sors vár a rabra, aki fegyverrel vagy valami veszedelmes eszközzel hatósági személyre támad. Szóval: „vállalta a szenvedést”. Látja, nekem az a gyanúm, hogy Mikolka is vállalni akarja a szenvedést, ilyesmiről van itt szó. Sőt, bizonyos vagyok ebben, tények bizonyítják. Ő, persze, nem tudja, hogy én tudom. Miért, ön talán nem hiszi, hogy ilyenek közül kerülnek ki a rajongók? De még hány! A szent ember hatása újra érvényesül, különösen mióta a kötéllel próbálkozott a gyerek. Egyébként, majd jön ő még hozzám, és elmond szépen mindent. Vagy azt gondolja, kitart a vallomása mellett? Visszatáncol, meglátja. Óráról órára várom, hogy visszavonja a beismerését. Megszerettem ezt a fiút, és alaposan végére járok a dolgának. No és ehhez mit szól: sok kérdésemre nagyon értelmesen felel, nyilván tájékozódott, és ügyesen felkészült, de mihelyt más pontokra kerül a sor, megreked, mint a mocsárban. Nem ért, nem tud semmit, és még csak nem is gyanítja, hogy nem tudja. Nem, bátyuska, Rogyion Romanovics, dehogyis Mikolka volt! Egészen más természetű, fantasztikus eset ez, a mi korunk szüleménye, amikor megzavarodott az emberi lélek, és azt hangoztatják, hogy a vér „megújít”, és azt prédikálják, hogy az élet legfőbb kérdése a kényelem. Itt valaki könyveken táplálta az álmait, elméletektől háborgott a szíve. Az első lépést elszántan tette meg, de micsoda furcsa elszántsággal, mintha szikla vagy torony tetejéről repülne le, mintha a bűntett színhelyére is a más lábán ment volna. Az ajtót elfelejti becsukni maga után, de öl, két embert megöl, elméleti alapon. Gyilkolt, de a pénzt elvenni nem tudta, és ami keveset felmarkolt, azt elássa egy kő alá. És nem elég neki, amit ott az ajtó mögött kuporogva szenvedett, míg azok dörömböltek, és a csengőt rángatták, nem, aztán még elmegy az üres lakásba, félig önkívületben, hogy újra átélje azt a csengetést, és újra végigfusson a hátán a hideg. Hát jó, betegség, mondjuk, de hogy magyarázza ezt: gyilkolt, de azért becsületes embernek hiszi magát, megveti az embereket, úgy jár-kel közöttük, mint egy sápadt arcú angyal... nem, galambom, Rogyion Romanovics, ez nem Mikolka, dehogyis Mikolka!

Ezek a szavak az előbbiek után, amikor jóformán visszavonta a gyanúsítást, annyira váratlanul érték Raszkolnyikovot, hogy megremegett, mint akit keresztüldöftek.

- Hát akkor... ki a gyilkos? - tört ki belőle a kérdés, és elakadt a lélegzete. Porfirij Petrovics hátravetette magát a szék támláján, és úgy nézett, mintha őt meg ez a kérdés érné váratlanul.

- Hogy ki a gyilkos? - ismételte, mint aki nem hisz a fülének. - ''Ön,'' Rogyion Romanovics, ön a gyilkos - ismételte majdnem súgva, mélységes meggyőződéssel.

Raszkolnyikov felugrott a díványról, egy darabig állt, aztán megint leült, és nem szólt semmit. Arcán apró rángások futottak át.

- Hogy remeg a kis szája megint, éppen úgy, mint a múltkor - mormogta majdnem szánakozva Porfirij. - Úgy látom, félreértett - folytatta rövid hallgatás után -, azért csodálkozik annyira. Hiszen megmondtam: azzal a szándékkal jöttem ma ide, hogy most már kimondjak mindent, és nyíltan beszéljünk.

- Nem én öltem meg őket - suttogta Raszkolnyikov ijedten, mint a gyerek, akit csínyen kaptak.

- De igen, ön, Rogyion Romanovics, csakis ön, senki más - jelentette ki szigorúan s teljes meggyőződéssel, de megint súgva Porfirij.

Elhallgattak, és a némaság most feltűnően sokáig, talán tíz percig is tartott. Porfirij csak ült, és türelmesen várt. Raszkolnyikov az asztalra könyökölve szótlanul borzolgatta a haját, majd hirtelen megvetően végignézte.

- Megint a régi nótát fújja, Porfirij Petrovics! Ugyanazok a fogások... Hogy nem unja még! Igazán csodálom.

- Ugyan már. Mit érnék itt most fogásokkal? Még ha tanúim volnának. De hiszen négyszemközt suttogunk! Maga is láthatja, nem azért jöttem, hogy hajszoljam és elfogjam, mint a nyulat. Bevallja-e vagy nem, az ebben a percben tökéletesen mindegy nekem. Az én meggyőződésem szilárd anélkül is.

- Ha így van, akkor minek jött ide? - kérdezte ingerülten Raszkolnyikov. - Megint csak azt kérdem, amit a múltkor: ha bűnösnek tart, mért nem csukat le?

- Ez már értelmes kérdés. Szabatosan válaszolok. Először is: ha csak úgy, egyszerűen lecsukatom, az nekem nem hasznos.

- Mi az, hogy nem hasznos? Ha ez a meggyőződése, hát kötelessége...

- Eh, mit érek a meggyőződésemmel! Egyelőre mindez csak az én elképzelésem. Meg aztán ''mért helyezzem önt nyugalomba? ''Ön maga is erre számít, azért sürgeti. Mondjuk, beidézem azt a kis szűcsmestert, és szembesítem önnel, ön meg a szemébe vágja: „Részeg vagy, mi? Látott valaki engem teveled? Egyszerűen részegnek néztelek, az is voltál!” Mit szólhatok akkor? Hiszen az ön állítása a valószínűbb. Az övé csak pszichológia, ami igazán nem illik az ábrázatához, ön viszont pontosan célba talál, mert csakugyan förtelmesen iszik a nyomorult, mindenki tudja róla. Aztán meg nyíltan elismertem már nem is egyszer, hogy ez az egész „pszichológia” kétértelmű, és a másik értelmezés sokkal hihetőbb, mint az enyém, egyéb bizonyítékom pedig egyelőre nincs ön ellen. És bár mindamellett le fogom csukatni, sőt, éppen azért jöttem, hogy ezt személyesen bejelentsem (ami elég szokatlan dolog, ugye?), azt is megmondom (és ez megint elég szokatlan), hogy az ön letartóztatása nekem nem hasznos. Másodszor pedig azért jöttem, mert...

- No, mi van másodszor? - kérdezte Raszkolnyikov elfulladva.

- Azért, mert, mint már mondtam, úgy érzem, magyarázattal tartozom. Nem akarom, hogy szörnyetegnek nézzen, annál kevésbé, mivel ha hiszi, ha nem, őszinte vonzalmat érzek ön iránt. És éppen ezért, harmadszor: azért is jöttem, hogy egy nyílt és egyenes javaslatot tegyek: jelentkezzék vallomástételre! Ez önnek is sokkal hasznosabb lesz, és nekem is... így elvetem a gondját. Nos, nyíltan beszélek, vagy nem?

Raszkolnyikov gondolkodott egy percig.

- Ide hallgasson, Porfirij Petrovics. Ön maga mondja, hogy minden csak pszichológia, és most egyszerre mégis a matematikánál köt ki. És ha téved?

- Nem, Rogyion Romanovics, nem tévedek. Egy parányi tényre azért mégiscsak ráakadtam éppen akkor, a Jóisten hozzásegített.

- Miféle tényre?

- Azt nem mondom meg, Rogyion Romanovics. Annyi bizonyos, hogy nincs jogom tovább halogatni: lecsukatom önt. Fontolja meg hát: nekem ''most már ''mindegy, kizárólag az ön érdekében vagyok itt, bizony isten, jobb lesz úgy.

Raszkolnyikov haragosan nevetett.

- No hát ez nemcsak komikus, ez már arcátlanság! Feltéve, hogy bűnös vagyok (amit egyáltalában nem ismerek el), mi hasznom volna abból, ha vallomástételre jelentkezem? Mikor ön is mondja, hogy ott ''nyugalomban'' leszek.

- Eh, Rogyion Romanovics, ne higgyen el azért minden szót, talán nem is lesz az olyan tökéletes ''nyugalom. ''Ez csak afféle elmélet, ráadásul az én elméletem. No és milyen tekintély vagyok én ön előtt? Lehet, hogy egyet-mást most is elhallgatok, hiszen mindent azért mégse tálalhatok ki, hehe. Meg aztán, hogy mi haszna volna belőle, azt kérdi? Hát nem tudja, milyen büntetésmérsékelés jár önnek ezért? Mert hiszen az ügynek milyen stádiumában jelentkezik? Erre gondoljon! Akkor jelentkezik, amikor egy másik már vállalta a bűncselekményt, és mindent összezavart. És megesküszöm önnek: úgy rendezek el mindent illetékes helyen, hogy a jelentkezése teljesen váratlanul jöjjön. Félredobjuk az egész pszichológiát, elejtem az összes gyanúokokat, úgyhogy a bűntett valamiféle elmezavar következményeként tűnik, mint ahogy voltaképpen az is. Én becsületes ember vagyok, Rogyion Romanovics, állom a szavamat.

Raszkolnyikov komoran hallgatott, fejét lecsüggesztette. Sokáig gondolkodott, és végül újra elmosolyodott, de mosolya most szelíd volt és szomorú.

- Nem kell! - mondta, és már jóformán nem is takargatta gondolatait. - Nem éri meg... Nem érdekel a mérséklésük.

- Lám, lám, ettől féltem! - kiáltott fel hevesen és szinte önkéntelenül Porfirij. - Éppen ettől féltem: hogy elutasítja az engedményünket!

Raszkolnyikov szomorúan, sokatmondó pillantással nézett rá.

- Ne vesse meg az életet, Rogyion Romanovics, sok van még maga előtt. Már hogyne kellene önnek az engedmény? Türelmetlen ember.

- Mi az a sok még előttem?

- Élet! Nem próféta ön, mit tudhatja! „Keressetek és találtok!” Talán éppen ezt várja öntől az Isten! Nem örökre szól az a lánc...

- No és mérséklés is lesz! - Raszkolnyikov gúnyosan nevetett.

- Mitől fél? Talán a polgári megszégyenüléstől? Mert hogy fél, az könnyen lehet, csak maga se tudja, mert fiatal még. Önnek pedig nem volna szabad félnie vagy szégyellnie a vallomástételt.

- Eh, fütyülök rá! - mormogta megvetően, undorral Raszkolnyikov, mint aki már beszélni se akar. Felállt és menni készült, de aztán leült megint, tanácstalanul.

- Ez az! Hogy fütyül rá! Nem hisz nekem, azt gondolja, otromba ámítás az egész. De hát igazán olyan sokat élt már? Olyan sok mindent megértett? Kigondolt egy elméletet, és szégyelli, hogy megbukott vele. Mert éppen nem eredeti módon sült el, az már igaz, de ön azért mégse reménytelenül hitvány ember, nem, egyáltalában nem. Ön legalább nem sokáig bolondította magát, egykettőre elment a végső határig. Tudja, milyen embernek tartom én önt? Azok közül való, akik ha egyszer megtalálták a hitüket, istenüket, mosolyogva néznek kínzójuk szemébe, még ha a belüket tépi is ki. Nos, találja meg, és akkor lesz élete! Önnek elsősorban más levegő kell, már régen az kellene. Aztán meg: szenvedni nem utolsó dolog. Szenvedjen. Mikolkának talán igaza van, hogy szenvedni akar. Tudom, nehezére esik most ezt elhinni, de ne okoskodjék ravasz ésszel, engedje át magát az életnek, egyszerűen, elmélkedés nélkül, és ne féljen: az kiviszi a partra, és talpra állítja. Hogy milyen partra? Hát tudhatom én azt? De hiszem, hogy még sok megélnivalója van. Betanult szónoklatnak tartja, persze, amit mondok, de később egyszer talán eszébe jut majd, talán hasznát is veszi. Még jó, hogy csak azt a kis vénasszonyt ölte meg. Ha más elméletet eszel ki, ki tudja... milliószor nagyobb szörnyűséget is elkövethetett volna. Hálát adhatunk az Istennek! És mit tudhatja: lehet, hogy nagy dolgokra tartogatja önt! Legyen erős szívű, és ne féljen semmitől. Gyáván meghátrálna a nagy tett elől? Ez aztán szégyenletes gyávaság volna. Ha ''azt'' meg tudta tenni, legyen most is kemény, így kívánja az igazság. Teljesítse, amit az igazság követel. Tudom: nem hisz nekem most. De istenemre mondom, ráébred még ennek az örömére, meglátja. Csak itt most nincs elég levegője. Levegő kell, levegő!

Raszkolnyikov összerezzent.

- De hát kicsoda ön?! - kiáltott rá. - Miféle próféta? Micsoda fenséges nyugalom magasságából prédikálja itt nekem a bölcs igéit?

- Hogy ki vagyok? Egy ember, aki az útját már megtette. Egy ember, akiben talán van érzés és együttérzés, tud is egyet-mást, meglehet, de az útját már megtette. Ön: egészen más eset, Rogyin Romanovics! Önnek életet szánt az Isten (bár ki tudja, lehet, hogy az is füstbe megy, semmi se lesz belőle!). De mondja: hát olyan nagy dolog az, hogy egy másik emberi kategóriába kerül? Vagy talán bizony attól fél, hogy a kényelmet kell nélkülöznie? Valaki, akinek olyan lelke van, mint önnek? Vagy az bántja, hogy sokáig nem fogja látni senki? Nem az idő a fontos, hanem önmaga. Legyen olyan, mint a nap, akkor mindenki meglátja. A napnak első dolga, hogy nap legyen. Megint mosolyog? Amiért ilyen Schiller lettem egyszerre? Fogadok, azt hiszi, hogy hízelegni akarok. Nem mondom, lehetséges, hehehe! Nem kell, hogy minden szavamat készpénznek vegye, ne is higgyen nekem soha egészen, én már csak ilyen vagyok, elismerem. De hadd tegyem hozzá: hogy mennyi bennem a hitványság, és mennyi a becsületesség, azt, úgy hiszem, most már ön is megítélheti.

- Mikor szándékozik letartóztatni?

- Másfél vagy két napocskát még adhatok. Addig még sétálhat. Gondolja meg jól, galambocskám, és imádkozzék. Hasznosabb volna úgy, bizony isten, hasznosabb.

- No és, ha megszököm? - kérdezte különös nevetéssel Raszkolnyikov.

- Nem szökik meg, dehogyis. Egy muzsik megszökik, vagy egy új divatú szektárius, aki a más gondolatának a rabja, akinek elég, ha ujja hegyét mutatja valaki, mint Dirka fedélzetmesternek, és vakon hisz, követi egész életében. De ön... ön már nem hisz az elméletében. Akkor mivel szökik meg? És mit érne a szökéssel? A szökevénynek nehéz, nyomorúságos az élete, önnek pedig elsősorban élet kell. Meghatározott helyzet és megfelelő levegő. No és azt hol találja meg? Ha megszökik, visszajön. ''Nélkülünk már nem tud meglenni. ''És ha lakat alá teszem, nem adok neki egy hónapot, mondjuk kettőt, talán hármat, egyszerre csak visszaemlékszik majd a szavamra, és önként jön hozzám. Magát is váratlanul éri majd: egy órával előbb még nem is tudta, hogy eljön vallani. Szilárd meggyőződésem, hogy vállalni akarja majd a szenvedést. Nekem most nem hiszi el, persze, de eljut majd ide. Mert nagy dolog a szenvedés, Rogyion Romanovics. Ne nézze most, hogy elpocakosodtam, azért tudom én, amit tudok, ne nevessen ki: van értelme a szenvedésnek. Nem is bolond az a Mikolka. Nem, Rogyion Romanovics, nem szökik meg.

Raszkolnyikov felállt, fogta a sapkáját. Porfirij Petrovics is felállt.

- Sétál egyet? - kérdezte. - Szép este lesz. Csak zivatar ne jöjjön. Különben nem is ártana egy kis lehűlés.

És ő is fogta ellenzős sapkáját.

- Valahogy eszébe ne jusson, kérem, azt hinni, hogy ma bármit is beismertem - mondta ridegen és nagy nyomatékkal Raszkolnyikov. - Ön különös ember, és én csupa kíváncsiságból végighallgattam, de nem ismertem be semmit... Ezt ne felejtse el.

- Jó, jó, nem felejtem el. Nézd csak, hogy reszket megint. Ne féljen, galambocskám, úgy lesz, ahogy kívánja. Sétáljon csak. De már nem nagyon sokáig sétálhat. És volna még egy apró kérésem, minden eshetőségre - tette hozzá hangját lehalkítva -, csiklandós kis kérdés, de fontos: az esetben, ha, nem hiszem ugyan, hogy bekövetkezhet, egyáltalán nem teszem fel önről, de hogy minden lehetőséget számba vegyünk, szóval, ha esetleg mégis kedve támadna a következő negyven-egynéhány órán belül másképpen véget vetni a dolognak, és valami fantasztikus módon kezet emelne magára (képtelen feltevés, mondom, bocsássa meg), akkor hagyjon hátra egy rövid, de velős kis feljegyzést, két sort mindössze, két sor elég... és azt a követ se felejtse ki: így úribb dolog. No hát a viszontlátásra... gyümölcsöző gondolatokat és üdvös elhatározást kívánok.

Porfirij kicsit meggörnyedve ment ki az ajtón, és láthatóan kerülte a másik tekintetét. Raszkolnyikov az ablakhoz lépett, és izgatottan, türelmetlenül várt, amíg számítása szerint Porfirij leér az utcára, és elég messzire halad. Akkor sietve lement ő is.

3

Sietett Szvidrigajlovhoz. Hogy mit vár tőle - maga se tudta. De ennek az embernek valahogy hatalma volt felette, és mióta ezt felismerte, nem nyugodhatott, érezte, hogy itt az ideje.

Az úton főként egy kérdés kínozta: volt-e Szvidrigajlov Porfirijnál?

Az ő megítélése szerint - nem volt, esküdni mert volna, hogy nem! Végiggondolta, többször is felidézte magában Porfirij egész látogatását, és arra az eredményre jutott, hogy: nem, bizonyosan nem.

De ha eddig nem ment el hozzá - elmegy-e, vagy nem?

Most egyelőre valószínűnek látta, hogy nem fog elmenni. Miért? Ezt nem tudta volna megmagyarázni, de ha tudja, akkor is aligha töpreng most ezen. Nagyon kínozták ezek a kérdések, de valahogy mégsem ez volt most a legfontosabb. Különös, és talán el se hinné senki, de azzal, hogy a közvetlen jövőben mi lesz a sorsa, csak bágyadtan és úgyszólván szórakozottan foglalkozott. Az igazi, gyötrő gondja valami más volt, ennél sokkal lényegesebb és szokatlanabb. Ugyanarra vonatkozik, de mégis valami egészen más és döntő fontosságú. Ráadásul mérhetetlen lelki fáradtság nyomasztotta, noha agya jobban működött a mai délelőttön, mint az utóbbi napokban bármikor.

No meg - érdemes egyáltalában, azután, ami történt, még holmi nyomorúságos kis újabb nehézségek leküzdésével bíbelődni?

Érdemes például megakadályozni különféle fondorlatokkal, hogy Szvidrigajlov elmenjen Porfirijhoz? Kifürkészni, kipuhatolni mindent, Szvidrigajlovokra vesztegetni az idejét?

Ó, hogy unta már az egészet!

De mindamellett sietett Szvidrigajlovhoz. Talán mégis vár tőle valami ''újat? ''Útbaigazítást, megoldást? Szalmaszálba is kapaszkodik az ember? Nem a sors, nem valami ösztönös megérzés sodorta össze őket mégis? Eh, talán ez is csak fáradtság, kétségbeesés, meg talán nem is, Szvidrigajlov kellene most neki, hanem valaki más, és Szvidrigajlovba csak belebotlott. Szonya? De hát mért menne Szonyához? Hogy megint könnyeket kolduljon tőle? És Szonya félelmetes. Szonya a könyörtelen ítélet, a megmásíthatatlan döntés. Akkor választani kell: „Vagy az ő útja, vagy az enyém!” Meg most éppenséggel nincs olyan állapotban, hogy Szonyát látni akarná. Nem, mégis jobb lesz Szvidrigajlovot kitapogatni: kiféle, miféle? És be kellett látnia, ha még olyan nem szívesen is, hogy voltaképpen régen szüksége van erre az emberre valami okból.

Viszont mi közük lehet egymáshoz nekik kettejüknek? Még a gazságuk sem lehet hasonló. Ezenfelül hallatlanul kellemetlen ez az ember, nyilvánvaló, hogy mélységesen romlott, meg ravasz és hamis, talán gonosz is. Nagyon furcsa históriákat mesélnek róla. Igaz, hogy sokat tett Katyerina Ivanovna gyerekeiért, de ki tudja, miért, ki tudja, mit jelent ez? Ennek az embernek mindig mindennel valami szándéka, terve van.

Egy másik gondolat is újra meg újra felötlött benne ezekben a napokban, és mérhetetlenül zavarta, el is akarta űzni, annyira nyomasztó volt. Többször megfordult az eszében, hogy Szvidrigajlov állandóan kerülgette őt, most is kerülgeti, megtudta a titkát, és gonosz terveket sző Dunya ellen. Hátha még mindig fondorkodik? Majdnem bizonyos, hogy igen. És ha most, miután az ő titkát kileste, és így hatalma van felette, hatalmát fegyverül szándékszik használni Dunyecska ellen?

Ez a gondolat álmában is gyötörte néha, de ilyen világosan, tudatosan még sose bukkant fel benne, mint most, amikor Szvidrigajlovhoz ment. Már a gondolat maga is félelmesen felkavarta indulatait. Először is: akkor minden megváltozik, az ő helyzete is más. Akkor most azonnal fel kell tárnia titkát Dunyecska előtt. Esetleg jelentkeznie is kell, nehogy Dunya valami meggondolatlanságot kövessen el. Az a levél? Dunya ma reggel valami levelet kapott, és kitől kaphat levelet itt, Pétervárott? (Talán Luzsin?) Nem! Ott Razumihin őrködik, és Razumihin semmit se tud. Megtörténhet, hogy Razumihint is be kell avatnia! Erre a gondolatra a vér is meghűlt benne.

Szvidrigajlovval mindenesetre beszélnie kell mentül előbb, ezt végleg eldöntötte magában. Nem is kell olyan sokat megtudnia szerencsére, csak a dolog lényegét: de ha valóban kitelik tőle, ha igaz, hogy forral valamit Dunya ellen, akkor...

Annyira kimerítették ezek a napok, ez az egész hónap, hogy az ilyen kérdésekre más megoldást nem is tudott, csak egyet: „akkor megölöm” - gondolta fagyos kétségbeeséssel. Szíve nagyon elnehezült, megállt az út közepén, és körülnézett: hol jár? Hogy került ide? Az O... úton járt, vagy harminc-negyven lépésre a Széna tértől, amelyen keresztüljött. A balra eső háznak egész első emeletét valami vendéglő foglalta el. Az ablakok mind tárva-nyitva álltak, és mint az ablakokban mozgó alakok mutatták, zsúfolásig tömve volt a helyiség. Az énekesek tele torokból fújták, klarinét szólt meg hegedű, dobot vertek, asszonyi hangok sipítoztak. Raszkolnyikov már vissza akart menni, meg nem foghatta, mért fordult be az O... útra, amikor váratlanul meglátta az egyik szélső ablakban, a teázóasztalkánál ülve, pipával a szájában - Szvidrigajlovot. Ez meghökkentette, valósággal megrémítette. Onnan felülről szótlanul nézte, figyelte őt, és ami szintén megdöbbentő volt: mintha fel akart volna állni, hogy titokban elrejtőzzék, mielőtt észreveszik. Raszkolnyikov gyorsan olyan arcot vágott, mintha nem látta volna meg, és szórakozottan nézelődne az utcán, de szeme sarkából tovább leste. Szíve vadul vert. Kétségtelen: ez az ember nem akarja, hogy meglássák. Most kivette fogai közül a pipát, és el akart rejtőzni, de mikor felállt, és hátralökte székét, észrevette, hogy a diák őt nézi és figyeli. Hasonló jelenet játszódott le közöttük, mint az első találkozásukkor, mikor Raszkolnyikov aludt. Ravasz mosoly jelent meg az arcán, és egyre szélesedett. Mind a kettő tudta, hogy a másik figyeli.

- Tessék, tessék, jöjjön fel, no! Itt vagyok! - kiáltott le hahotázva: Raszkolnyikov felment.

Szűk kis egyablakos szobában találta, amely a nagy étteremből nyílott, ahol vagy húsz asztalkánál kereskedők, hivatalnokok és más különféle emberek teázgattak, énekesek kétségbeesett rikoltozása mellett. Valahonnan biliárdgolyók csattogása hallatszott. Szvidrigajlov előtt kibontott pezsgősüveg állt az asztalon, meg egy félig telt pohár. Egy fiúcska is volt ott, nyakában lógó sípládikával, meg egy pirospozsgás, tizennyolc éves lány, párnázott, csíkos szoknyában, lógó szalagos tiroli kalapban, és a teremben harsogó kórussal mit sem törődve, rekedtes alt hangon valami olcsó utcai nótát énekelt.

- Nos, elég lesz! - szakította félbe Szvidrigajlov, mikor Raszkolnyikov belépett.

A lány tüstént elhallgatott, és tisztelettudóan várt. Az iménti olcsó kis nótáját is valahogy komolyan és tiszteletteljes arckifejezéssel énekelte.

- Hé, Filipp! Még egy poharat! - kiáltotta Szvidrigajlov.

- Én most nem iszom - mondta Raszkolnyikov.

- Ahogy tetszik, de nem magának kértem. Igyál, Kátya! Mára elég lesz, elmehetsz. - Teletöltötte neki a poharat, és melléje tett egy sárga hasú bankjegyet. Kátya lassan iszogatta a pezsgőjét, úgy, ahogy a nők szokták, apró kortyokban, de el nem véve szájától a poharat. Aztán kezet csókolt (Szvidrigajlov rendkívül komolyan tartotta oda a kezét), és kiment, a fiú vitte utána a sípládikát. Az utcáról hívták be őket. Szvidrigajlov alig egy hete érkezett Pétervárra, de máris valahogy patriarkális légkör vette körül. Filipp, a pincér, ismerte és kedvét kereste. Az étterembe vezető ajtót csukva tartották, úgy volt itt ebben a kis szobában, mintha csak otthona volna, bizonyosan naphosszat ott tanyázott. A vendéglő mocskos volt és undorító, még csak nem is harmadrendű.

- Önhöz jövök, önt keresem - kezdte Raszkolnyikov. - De hogy mért fordultam be az O... útra! Sose járok erre, a Széna térről mindig jobbra fordulok. És önhöz se erre kell menni. Most meg csak úgy bekanyarodtam, és tessék... ön éppen itt van. Ez furcsa.

- Mért nem mondja ki egyenesen: ez csoda.

- Mert talán csak egyszerű véletlen.

- Mind ilyenek, egytől egyig, ilyen felemásak! - hahotázott Szvidrigajlov. - A világért el nem ismernék, még ha magukban hiszik is a csodát. Látja, ön is azt mondja: „talán” csak véletlen! És hogy félnek a maguk fejével gondolkodni, azt el se tudja képzelni, Rogyion Romanovics! Nem önről beszélek, ön a maga feje után megy, megvan hozzá a mersze. Hiszen éppen ezzel csigázta fel a kíváncsiságomat.

- Csak ezzel?

- Igen. Ez nem olyan kevés.

Felajzott kedvében volt, de éppen csak egy szemernyit, pezsgőt is csak fél pohárral ivott.

- Azt hiszem, amikor eljött hozzám, még nem tudhatta, hogy mint mondja: van merszem a magam feje után menni - jegyezte meg Raszkolnyikov.

- Lehet. Akkor másról volt szó. Ki-ki maga ismeri az útjait. De ami a csodát illeti, úgy látszik, ezt az utolsó két-három napot alighanem átaludta. Én magam említettem önnek ezt a vendéglőt, egyáltalán nem csoda, hogy egyenesen ide jött: elmagyaráztam az utat meg a helyet, és megmondtam, mikor talál itt. Nem emlékszik?

- Nem emlékszem - felelte csodálkozva Raszkolnyikov.

- El is hiszem. Kétszer elmondtam. A cím gépiesen ragadt meg az emlékezetében. Gépiesen fordult be, de amellett pontosan a megadott úton jött, anélkül hogy ezt tudná. Gondoltam is akkor mindjárt, hogy nem érti, mit mondok. Túlságosan elárulja magát, Rogyion Romanovics. Nos és még valami: meg vagyok győződve, hogy itt Pétervárott igen sok embernek szokása magában beszélgetni járás közben. Ez a félőrültek városa, kérem. Ha tudományunk fejlettebb volna, hát az orvosok, jogászok, filozófusok tanulmányozhatnák Pétervárt, értékes megfigyeléseket tehetne mindenki a maga szakmájában. Nem sok helye van a világnak, ahol ilyen sötét, furcsa és felzaklató benyomások érik az emberek lelkét, mint itt. És mennyit jelent már a klíma hatása is! Pedig hát ez a közigazgatási központja egész Oroszországnak, és így okvetlenül rányomja bélyegét mindenre. De most nem erről akarok beszélni, hanem arról, hogy már többször is figyeltem önt az utcán. Mikor kilép a kapun, még egyenesen tartja a fejét, de húsz lépéssel odább már lehajtja, és karját a hátára kulcsolja. Néz, de nem lát semmit, se maga előtt, se oldalt. Aztán mozgatni kezdi a száját, és magában beszél, közbe-közbe előrekapja a kezét, és gesztikulál, szaval, megáll az utca közepén, sokáig áll ott. Ezt nem jól teszi, látja. Megeshet, hogy más is észreveszi, nemcsak én, és az már veszélyes lehet. Nekem tulajdonképpen mindegy, én úgyse fogom kigyógyítani, de érti, remélem, hogy mért mondom.

- Miért? Látta, hogy figyelnek? - kérdezte Raszkolnyikov, és fürkészve nézett rá.

- Nem, semmit se láttam - felelte Szvidrigajlov, és mintha megütközött volna.

- Hát akkor engem hagyjunk békén - mormogta komoran.

- No jó, békén hagyjuk.

- Azt mondja meg inkább, hogy ha ide jár inni, és nekem kétszer is mondta, hogy itt találom, akkor most, mikor az utcáról megláttam, mért akart elbújni, meglépni? Mert jól láttam, hogy ez a szándéka.

- Hehe! És amikor én ott álltam a szobája ajtajában, és ön a díványon feküdt, csukott szemmel, mért tett úgy, mintha aludna, pedig nem is aludt? Jól láttam, hogy csak tetteti magát.

- Megvolt az okom... ön is tudja.

- Talán nekem is megvolt az okom, ha ön nem tudja is.

Raszkolnyikov jobb karjával az asztalra könyökölt, állát a kezébe támasztotta, és merőn, mozdulatlan szemmel nézte. Egy hosszú percig vizsgálta az arcát, amely már azelőtt is feltűnt neki. Valahogy furcsa volt, álarcszerű, fehér és pirosas, a szája bíborvörös, szakálla világosszőke, haja még sűrű és szőke. A szeme túlságosan kék volt, nézése nagyon is súlyos és merev. Volt valami szörnyen visszataszító ezen a szép és rendkívül fiatalos, az éveket meghazudtoló arcon. Öltözéke ficsúrosan elegáns volt, könnyű, nyárias, kivált az ingével tüntetett. Ujján óriási, drágaköves gyűrűt viselt.

- Szóval, most még önnel is bajlódjam - tört ki Raszkolnyikovból a görcsösen elfojtott türelmetlenség. - Tudom, hogy nagyon veszedelmes ember, ha ártani akar, de mégse szándékozom önnel vesződni. Kimondom egyenesen: nem vagyok annyira becses magamnak, mint ön talán hiszi. És azért jöttem most ide, hogy kereken kijelentsem: ha még mindig forral valamit a húgom ellen, és azt, amit rólam megtudott, erre akarja felhasználni, hát megölöm, mielőtt börtönbe juttatna. Bízhat a szavamban, ön is tudja, hogy megtartom. Másodszor: ha valamit közölni óhajt velem, mert állandóan az az érzésem, hogy mondani akar valamit, akkor közölje minél előbb, drága az időm, és lehet, hogy hamarosan késő lesz.

- De hát hová siet? - kérdezte Szvidrigajlov, és kíváncsian nézte.

- Ki-ki maga ismeri az útjait - felelte Raszkolnyikov komoran és türelmetlenül.

- No látja, éppen most mondta, hogy nyíltságot követel, és a legelső kérdésemre már megtagadja a választ. - Szvidrigajlov mosolygott. - Még mindig azt hiszi, hogy isten tudja, milyen céljaim vannak, és ezért gyanakodva néz rám. Nem mondom, érthető az ön helyzetében, de bármennyire szeretnék is önhöz közelebb jutni, mégse vesződöm azzal, hogy meggyőzzem az ellenkezőjéről. Eh, szavamra, a játék nem ér egy pipa dohányt. És nem volt szándékom semmi különöset mondani önnek.

- Hát akkor mit akar tőlem? Hiszen gyakran utánam kódorgott.

- Egyszerűen csak azért, mert megfigyelésre érdemes egyéniség. Tetszett nekem, hogy ilyen fantasztikus helyzetben van: ennyi az egész. Ezenkívül ön testvérbátyja valakinek, aki engem nagyon érdekelt, és éppen az a valaki annak idején gyakran és sokat beszélt nekem önről, és ebből azt következtettem, hogy ad a szavára. Nem elég ez? Hehehe! De megvallom, a kérdése túlságosan bonyolult, nehezemre esik válaszolni rá. Teszem azt, mindjárt ez is: eljött hozzám, de nem annyira azért, mert dolgunk van egymással, hanem hogy valami újat halljon tőlem. Igaz? És képzelje csak, én is számítottam önre, idejövet, a vonaton arról gondolkoztam, hogy öntől hallok majd valami ''kis újat, ''kaphatok valamit. Látja, milyen gazdagok vagyunk, mi ketten?

- Mit kaphatna?

- Hogy mondhatnám meg? Azt hiszi, tudom? Látja, micsoda kis zugvendéglőben ülök itt naphosszat, és ezt élvezem. Vagyis nem élvezem éppen, de hát valahol csak le kell telepedni. Ha más nincs, legalább ez a szegény kis Kátya... hiszen látta, igaz? Még ha nagyétű volnék, amolyan vendéglői ínyenc, de micsoda evő vagyok én, ott van, ni! (És a sarokba mutatott, az asztalkára, ahol óriási bifsztek és burgonyakörítés maradéka volt egy bádogtálcán.) Hja, igaz... ebédelt már? Én jóllaktam, nem kívánok többet. Bort például egyáltalán nem iszom, az egyedüli a pezsgő, de abból is elég egy pohárka egész estére, attól is megfájdul a fejem. Most csak azért rendeltem, hogy egy kicsit felfrissítsem magam, készülök valahová, tudja, úgyhogy rendkívüli lelkiállapotban talál most. Azért is bújtam el az imént, mint egy kis iskolás fiú, mert nem akartam, hogy zavarjon. De úgy látom (elővette és megnézte az óráját), egy órát még tölthetek önnel, csak fél öt van. Higgye el, sokkal jobb valaminek lenni, az ember földbirtokos, mondjuk, vagy apa, vagy ulánus, fényképész, újságíró, de így, hogy semmi, de semmi szakmája nincs! Bizony, unalmas egy kicsikét. Igen, valóban gondoltam arra, hogy ön valami újat mond majd nekem.

- De hát ki ön, és mért jött Pétervárra?

- Hogy ki vagyok? Nemesember, két évig a lovasságnál szolgáltam, aztán itt loptam a napot egy ideig Pétervárott, aztán feleségül vettem Marfa Petrovnát, és falura költöztem. Íme, az életrajzom!

- Kártyás is, persze?

- Mért volnék kártyás? Hamiskártyás, nem kártyás.

- Hamiskártyás is volt?

- Az is voltam.

- No és? Rajtakapták?

- Megesett. Hát aztán?

- És persze párbajozott is, szórakozásnak az is megteszi.

- Nem mondok ellent önnek, és a filozófiában se vagyok éppen mester. De megvallom: ide most inkább az asszonyok kedvéért jöttem.

- Alighogy Marfa Petrovnát eltemette?

- Úgy van. - Szvidrigajlov meggyőző nyíltsággal mosolygott rá. - Hát aztán? Látom, ön rút dolognak tartja, hogy így beszélek a nőkről. Igaz?

- Kérdezhetné azt is, hogy rút dolognak tartom-e a bujálkodást, vagy nem?

- Bujálkodás? Ugyan már. De várjon, tartsunk sorrendet. Előbb majd az első kérdésére felelek, a nőkről általánosságban. Szívesen fecsegek most, látja. Mért tartóztassam meg magam, mondja? Mért mondjak le a nőkről, mikor szeretem őket? Utóvégre ez is szórakozás.

- Szóval csak bujálkodni jött ide?

- Hát aztán, és ha azért jöttem? De sok baja van a bujálkodással! Mindenesetre szeretem az egyenes kérdést. És látja, ebben a bujálkodásban legalább van valami konkrét, valami természettől adott, nemcsak a fantázia szüleménye. Olyan, mint egy izzó kis parázs a vérben, örökösen ott van, örökösen gyújt, és hosszú, hosszú évek múltával se lehet egykönnyen kioltani. Ismerje el, hogy szórakozásnak mégiscsak szórakozás a maga nemében.

- Nincs miért örüljön neki. Ez betegség. Éspedig elég súlyos.

- Ugyan mit akar már megint? Elismerem én is, hogy betegség, mint minden, ami mértéktelen, és ebben okvetlenül mértéktelen az ember... de hát először is az a mérték egyiknél ilyen, a másiknál olyan, másodszor meg: természetesen tartsunk mértéket, legyünk okosak. És ha aljasság is, mit tehetünk mást? Hiszen ha ez nem volna, lepuffanthatnánk magunkat, kérem. Elismerem, hogy a rendes ember unatkozni köteles, de mindemellett...

- És meg tudná tenni, hogy lepuffantja magát?

- No de kérem! - tiltakozott felháborodva Szvidrigajlov. - Legyen szíves, erről inkább ne beszéljen - tette hozzá gyorsan, és most nem komédiázott, mint addig. Még az arca is megváltozott egyszerre. - Elismerem, hogy megbocsáthatatlan gyengeség, de mit csináljak: félek a haláltól, és nem szeretem, ha beszélnek róla. Tudja, hogy hajlamos vagyok a miszticizmusra?

- Ó, igen! A Marfa Petrovna kísértete! Még mindig visszajár?

- Ne emlegesse, kérem, itt Pétervárott még nem jelent meg, és különben is, ördög vigye a kísérteteket! - kiáltott fel szinte ingerülten. - Nem, hagyjuk ezt is inkább... különben is... Hm! Kevés az időm, nem sokáig maradhatok önnel, sajnálom! Valamit mondani akartam még.

- Mi az a sürgős dolog? Asszony?

- Asszony, igen, magamnak is váratlan eset... de nem ezt akartam...

- No és, hogy olyan ocsmány, olyan mérhetetlenül ocsmány dolog az ilyesmi, az egyáltalán nem bántja? Nincs már ereje megállni?

- Maga is az erőt hangoztatja? Hehehe! Ezzel most meglepett, látja, Rogyion Romanovics, bár gyanítottam, hogy így lesz. A bujálkodásról beszél itt nekem meg az esztétikáról. Ó, maga Schiller, maga idealista! Nem mondom, természetes, hogy így van, azon kellene csodálkozni, ha nincs így, de mindamellett ebben az esetben mégis különös... Ejnye, de kár, hogy nem érek rá, ön igazán hallatlanul érdekes egyéniség! Mit is akartam... szereti Schillert? Én rajongok érte.

- Eh, ön mégiscsak komédiás! - mondta Raszkolnyikov megvetően.

- Nem, bizony isten nem! - hahotázott Szvidrigajlov. - Különben nem vitatkozom, legyek komédiás. Mért ne komédiázzunk olykor, ha senkinek se ártunk vele? Hét évig éltem falun Marfa Petrovna mellett, és most, hogy ilyen okos emberre akadtam, mint ön, okos és hallatlanul érdekes is... hát örülök, hogy diskurálhatok egy kicsit, azonkívül a fél pohár pezsgő is a fejembe szállt egy cseppecskét. És ami a fő, van egy új körülmény, amely nagyon felajzott most, de arról inkább hallgatok. Hová szalad? - kérdezte ijedten.

Raszkolnyikov már felállt. Most egyszerre nyomasztónak és fojtogatónak érezte ezt a helyet, bánta, hogy ide jött, Szvidrigajlovban a világ legjelentéktelenebb, legüresebb gazemberét látta.

- Ejnye már! Üljön le, maradjon még, Rogyion Romanovics - tartóztatta a másik. - Hozasson magának legalább egy csésze teát. Üljön le, no, nem fecsegek több ostobaságot magamról. Elmondok önnek valamit. Ha akarja, elmondom, hogy „váltott meg” engem egy nő... az ön nyelvén szólva. És ez egyúttal válasz is lesz az első kérdésre, mivel az, akiről beszélni akarok: a testvérhúga. Meghallgatja? És az idő is telik vele.

- Mondja el, de remélem, nem...

- Ó, attól ne féljen! Avdotya Romanovna iránt még az ilyen romlott és sivár lelkű ember is csak mélységes tiszteletet érezhet.

4

- Azt talán tudja (ejnye, hisz én magam meséltem el) - kezdte Szvidrigajlov -, hogy az adósok börtönében ültem itt, Pétervárott. Nagy összeggel tartoztam, és éppenséggel nem volt módom kifizetni. Minek részletezzem, hogy váltott ki akkor Marfa Petrovna? Tudja-e, Rogyion Romanovics, micsoda bódultságig jut sok asszonynál a szerelem? Marfa Petrovna becsületes asszony volt, és csöppet sem ostoba, habár teljesen műveletlen. És képzelje: ez a féltékeny és becsületes nő sok szörnyű jelenet és szemrehányás után rászánta magát, hogy valami szerződésfélét kössön velem, meg is tartotta házasságunk egész idején. Jóval idősebb volt nálam, és állandóan a szájában tartott egy szem szegfűszeget. Voltam olyan komisz, no meg a magam módján, mondjuk, becsületes, és kereken kijelentettem neki, hogy tökéletesen hű nem leszek, az nem telik tőlem. Ez a beismerés végképp kihozta a sodrából, de nyers őszinteségem nyilván tetszett is neki. „Ebből látszik, hogy nem akar megcsalni, ha így előre bejelenti!” Márpedig féltékeny asszonynak ez a legfontosabb. Nagy könnyhullatások után végre ilyen szóbeli megállapodást kötöttünk: először is sose hagyom el, mindig férje maradok, másodszor, az ő engedelme nélkül sehová nem utazom, harmadszor, állandó szeretőt nem tartok, negyedszer, Marfa Petrovna megengedi, hogy a cselédlányokkal enyelegjek, de mindig az ő titkos tudomásával, ötödször, isten óvjon attól, hogy magunk körebeli nőbe szeressek, hatodszor, ha ments isten, igazi, komoly szenvedélyre gyulladnék valaha, kötelességem Marfa Petrovnának megvallani. Az utolsó pontot illetően egyébiránt házasságunk egész ideje alatt nemigen nyugtalankodott. Okos asszony volt, és azt látta bennem, aki vagyok, a feslett erkölcsű, csapodár embert, akitől komoly szerelem nem is telik. Csakhogy okos asszony meg féltékeny asszony, az kettő, itt a baj. Különben is, bizonyos emberekről csak úgy ítélhetünk igazságosan, ha félretesszük az előítéleteket, és függetlenítjük magunkat a mindennapi környezetünkben megszokott emberektől és dolgoktól. A maga ítéletében, Rogyion Romanovics, azt hiszem, joggal bízhatom, inkább, mint akárki máséban. Marfa Petrovnáról valószínűleg sok furcsaságot és nevetségeset hallott. Igaz, hogy furcsa szokásai voltak, de higgye el, őszintén sajnálom, hogy olyan mérhetetlenül sok bánatot okoztam neki. No, hagyjuk, méltó halotti beszédnek, azt hiszem, elég ennyi egy gyengéd férjtől egy gyengéd feleség felett. Ha összekaptunk, én többnyire hallgattam, nem jöttem ki a sodromból, és ezzel a dzsentlmen viselkedéssel majdnem mindig célt értem. Hatott rá, sőt, tetszett neki. Sokszor még büszke is volt rám. De az ön húga, Rogyion Romanovics, sok volt neki, nem bírta elviselni. Érthetetlen is előttem, hogy történhetett meg: hogy mert ilyen szépséget a házába venni nevelőnőnek? Csak úgy magyarázhatom, hogy amilyen fogékony, lobbanékony asszony volt, hát ő maga is beleszeretett, a szó szoros értelmében beleszeretett. Hát igen... Avdotya Romanovna! Én első pillantásra láttam, hogy baj lesz, és... ehhez mit szól? elhatároztam, hogy rá se nézek. De akár hiszi, akár nem, a húga maga tette az első lépést. És képzelje csak: Marfa Petrovna odáig ment, hogy eleinte még haragudott is rám, amiért egy szót se szólok Avdotya Romanovnáról, és az ő örökös, szerelmes ömlengéseit olyan egykedvűen hallgatom. Meg nem foghatom, mit akart! No és persze, mindent elmesélt neki rólam, a legbizalmasabb dolgokat is. Megvolt az a szerencsétlen szokása, hogy kitálalta fűnek-fának a házaséletünk titkait, és örökösen panaszkodott rám. Éppen a gyönyörű kis új barátnőjét ne avatta volna be? Bizonyos vagyok, hogy egyébről se beszéltek, mint énrólam, és Avdotya Romanovna kétségtelenül értesült a közszájon forgó sötét és rejtélyes históriákról. Fogadok, ön is hallott már egyet-mást.

- Hallottam. Luzsin azt állítja, hogy az ön lelkén szárad egy gyermek halála. Igaz ez?

- Hagyjuk az ordináré pletykákat - tiltakozott méltatlankodva Szvidrigajlov. - Ha olyan nagyon kíváncsi ezekre az ostobaságokra, majd egyszer elmondom, külön, de most...

- Azt beszélik, hogy volt egy inasa falun, azzal is csinált valamit.

- Hagyja abba, legyen szíves! - szakította félbe a másik, már nem is leplezve türelmetlenségét.

- Nem az volt, aki a halála után bejött a szobába megtömni a pipát? Ön maga mesélte - firtatta mind ingerültebben Raszkolnyikov.

Szvidrigajlov feszülten figyelte, és mintha gonosz fény villant volna a szemében, de nyomban erőt vett magán, és igen udvariasan felelt:

- Ugyanaz. Látom, önt is roppant érdekli minden efféle, és kötelességemnek tartom, hogy mihelyt alkalom adódik, minden tekintetben kielégítsem a kíváncsiságát. Ördög vigye! Igazán nem csoda, ha némelyek regényes alakot látnak bennem. No és gondolhatja, mennyire lekötelezett szegény megboldogult feleségem, hogy ennyi titokzatosat és érdekeset mesélt rólam az ön húgocskájának. Hogy milyen hatással volt ez rá, arról most nem merek nyilatkozni, de hasznomra vált, az bizonyos. Mert bár ösztönszerűen idegenkedett tőlem, és én állandóan mogorván és barátságtalanul viselkedtem vele, mégis az lett a vége, hogy megsajnálta az elveszett embert. Márpedig ha egy lány ''megsajnál ''valakit, akkor már komoly veszedelem van. Mert akkor, ugye, vágyik „megmenteni”, észre téríteni, erkölcsileg megszilárdítani, nemesebb célok felé fordítani, és így új életre, új tevékenységre serkenteni. Hiszen tudjuk, mi mindenről ábrándoznak ilyenkor. Én rögtön megneszeltem, hogy a madárka önként a hálómba repül, és magam is felkészültem. Sose ráncolja a homlokát, Rogyion Romanovics, úgyis tudja, hogy semmiségbe fulladt az egész. (Az ördögit, hogy én mennyit iszom ma!) És tudja, mit mondok magának? Mindig sajnáltam, már kezdetben is, hogy Avdotya Romanovnát nem egy másik évszázadba vetette a sorsa. Hogy nem a második vagy harmadik században született, valami kis fejedelem vagy kis-ázsiai prokonzul házában. Bizonyosan azok között lett volna, akik vértanúságot szenvednek, és mosolyognak, mikor tüzes fogóval tépik a mellüket. Ő maga kereste volna a vértanúságot. A negyedik vagy ötödik században pedig kiment volna az egyiptomi sivatagba, hogy harminc évig gyökereken éljen, látomások és elragadtatások között. Nincs forróbb vágya, mint valakiért valamilyen szenvedést vállalni, minél előbb, és ha ezt nem teheti, talán kiugrik az ablakon. Hallottam bizonyos Razumihin úrról, értelmes fiú, azt mondják (a neve is erre mutat, papnövendék vagy mi). Hát csak jól vigyázzon majd Avdotya Romanovnára. No, szóval, azt hiszem, beleláttam a húga lelkébe, és erre büszke vagyok. De akkor, az ismeretségünk elején, hiszen tudja, olyankor könnyelmű és ostoba az ember, rosszul lát és megtéved... Ördög vigye. De hát mért olyan szép? Engem nem lehet hibáztatni. Röviden szólva: nálam leküzdhetetlen érzéki fellobbanással kezdődött a dolog. Avdotya Romanovna szörnyen szemérmes, olyat még nem is láttam, nem is hallottam. (Figyeljen jól arra, amit most mondok, mert tény: a húga valósággal betegesen szemérmes - bár különben igazán nagyszerű lány -, annyira, hogy ez még kárára is lehet.) Éppen akkor egy parasztlányka került hozzánk, Parasa, a „bogárszemű Parasa”, a szomszéd faluból hozták szolgálónak. Én is akkor láttam először, nagyon csinos volt, de hihetetlenül ostoba, sírt, jajgatott, felverte az egész udvart. Szóval, kitört a botrány. Egyszer ebéd után Avdotya Romanovna megkeresett a kertben, a fasorban, amikor tudta, hogy egyedül talál, és villámló szemmel követelte, hogy hagyjam békén szegény Parasát. Úgyszólván először beszéltünk egymással akkor négyszemközt. Én persze, kijelentettem, hogy boldogan teljesítem a kívánságát, és azon iparkodtam, hogy minél levertebbnek, zavartabbnak lásson, szóval, tűrhetően adtam a szerepemet. Így kezdődött a kapcsolatunk. Titkos beszélgetések, erkölcsi oktatás, leckéztetés, könyörgés, még könnyek is... elhiszi? Még könnyek is! Hihetetlen, milyen erős némely lányban a térítő szenvedély! Én mindenért a sorsomat okoltam, természetesen, úgy tettem, mint aki mohón áhítja, sóvárogja a világosságot, és végül a legerősebb, az ellenállhatatlan fegyverhez folyamodtam, amellyel minden női szívet meg lehet hódítani, a csalhatatlan módszerhez, amely kivétel nélkül mindig hat. Ez a módszer, tudjuk, a hízelgés. Nincs a világon nehezebb, mint őszintének lenni, és nincs könnyebb, mint hízelegni. Ha az őszinteségben csak egyetlenegy hang hamis, már megvan a disszonancia, és azzal együtt a botrány. De ha a hízelgés végig, az utolsó hangig hamis, akkor is kellemes, akkor is élvezettel hallgatják. Sekélyes élvezet, de élvezet. És bármilyen vaskos a hízelgés, legalább a felét elhiszik. Ebben a tekintetben aztán mindegy, hogy milyen társadalmi rétegből való, és a műveltség milyen fokán áll valaki. Hízelgéssel egy Vesta-szüzet is el lehet csábítani, hát még a közönséges halandót. Ma is nevetek, ha eszembe jut, hogy csábítottam el egyszer egy úriasszonyt, aki odaadóan ragaszkodott a férjéhez, gyermekeihez és erényességéhez. Jaj, de mulatságos volt, és milyen kevés fáradságomba került! Valóban erényes volt, szörnyen erényes, legalábbis a maga módján. Egész taktikám abból állott, hogy minden pillanatban leroskadtam, arcra borultam az erényessége előtt. Istentelenül hízelegtem neki, és hacsak egy kézszorítást, egy pillantást sikerült kapnom tőle, már megdorgáltam magamat, hogy erőszakkal csikartam ki, hiszen ő ellenkezett, annyira, hogy soha semmit el nem érek, ha nem vagyok ilyen romlott. Ő, a maga ártatlanságában, nem láthatott keresztül az álnokságomon, és akaratlanul, önkéntelenül engedett, jóformán nem is tudta, mit csinál, és így tovább, és így tovább... Szóval, végül is mindent elértem, de az én hölgyem azért szentül hitte, hogy ő ártatlan és erényes, híven teljesíti minden kötelességét, és akaratlanul bukott el. Jaj, de haragudott, mikor később egyszer megmondtam neki, hogy őszinte meggyőződésem szerint ő is az élvezetet kereste, csakúgy, mint én. Szegény Marfa Petrovnára is szörnyen hatott a hízelgés, ha akarom, hát még életében rám íratja az egész birtokát. (Ejnye, de sokat iszom, és mennyit fecsegek!) Remélem, nem veszi rossz néven, ha megmondom: a húgánál is mutatkozott már a módszer hatása. Csakhogy ostoba voltam és türelmetlen, magam rontottam el mindent. Avdotya Romanovnának már azelőtt is többször (és kivált egy alkalommal) szörnyen nem tetszett a nézésem. Elhiszi? Egyszóval mind erősebben és leplezetlenül lobogott a szememben az a bizonyos tűz, és félt tőle, sőt végül már gyűlölte. De hagyjuk a részleteket, elég az hozzá, hogy összekülönböztünk. Akkor újabb ostobaságot követtem el, durván kigúnyoltam nevelő és térítő szándékait. Parasa ismét megjelent a színen, és nem is csak ő - mit mondjak? -, valóságos Szodoma támadt ott. Hej, Rogyion Romanovics, csak egyszer életében látná, micsoda villámokat tud szórni a húgocskája szeme! Nem azért mondom, mert részeg vagyok, és egy egész'' ''pohár pezsgő van bennem - színigazság: álmomban is kísértett a szeme, végül már a ruhája suhogását se bírtam hallani. Igazán attól féltem, hogy nehézkórságba esem. Sose hittem volna, hogy így meg tudok veszni. Szóval, mindenáron ki akartam békülni vele. De nem lehetett. És akkor... mit gondol, mit csináltam? Hogy micsoda dolgokra nem vetemedik az ember őrültségében! Csak őrültségében ne csináljon soha semmit, Rogyion Romanovics! Abból indultam ki, hogy Avdotya Romanovna elvégre koldus. (Jaj, bocsásson meg, igazán nem akartam... de hát nem mindegy, milyen szóval fejezi ki az ember?) Hát akkor mondjuk így: a keze munkájából él, és ráadásul támogatnia kell az édesanyját, no meg önt is (ó, már megint haragosan néz rám!). Szóval elhatároztam, hogy felajánlom neki minden pénzemet (körülbelül harmincezret akkor is elő tudtam volna teremteni), csak szökjön velem Pétervárra. Természetesen örök szerelmet, boldogságot ígértem, és a többi és a többi... Akár hiszi, akár nem, annyira bele voltam habarodva, hogy ha azt kívánja tőlem, hogy szúrjam le vagy mérgezzem meg Marfa Petrovnát, és vegyem őt feleségül, hát azon nyomban megteszem! Aztán jött a katasztrófa, mint tudja. Képzelheti, mennyire felbőszített, mikor megtudtam, hogy Marfa Petrovna előkerítette valahonnan azt a hitvány tintanyaló Luzsint, és kicsi híján nyélbe is ütötte a házasságot... lényegében ez is ugyanaz lett volna, mint amit én ajánlottam, nem igaz? Ugye, igaz? Látom, most már nagy figyelemmel hallgat. Érdekes fiatalember maga...

Öklével türelmetlenül az asztalra csapott, és elvörösödött. Raszkolnyikov látta, hogy szinte rendkívüli mértékben hat rá az egy vagy másfél pohárnyi lassan kortyolt pezsgő, és ki akarta használni az állapotát. Felettébb gyanús volt neki ez az ember.

- Most már aztán semmi kétségem, hogy egyenesen a húgom miatt jött Pétervárra - mondta kurtán, nyíltan, hogy ezzel is ingerelje.

- Eh, hagyja ezt! - Szvidrigajlov mintha megemberelte volna magát. - Hiszen megmondtam már... No meg különben is, a húga nem szívelhet.

- Abban bizonyos vagyok.

- Olyan bizonyos benne? - Hunyorgott és gúnyosan mosolygott. - Igaza van. Nem kedvel. De sose kezeskedjék olyasmiről, ami férj és feleség vagy szeretők között történik. Ott mindig van egy zugocska, amelyet csak ők ketten ismernek, senki más a világon. Kezeskedik arról, hogy Avdotya Romanovna irtózik tőlem?

- Beszéd közben elejtett egy-egy szót vagy fél szót, amiből látom, hogy most, éppen most tervez megint valamit a húgom ellen. Persze, aljasságot.

- Micsoda? Ilyen szavakat és fél szavakat ejtettem volna el? - ijedezett túlzott naivitással Szvidrigajlov, és ügyet se vetett a terveit illető sértő jelzőre.

- Igen, most is elárulja magát. Például, mért ijedezik? Mitől fél?

- Én ijedezem? Én félek? Magától félek? Inkább maga félhet tőlem, cher ami! Micsoda badarság!... Eh, becsíptem, az már igaz. Megint majdhogy el nem szóltam magam. Ördög vigye ezt a pezsgőt! Hé! Vizet!

Fogta a palackot, és se szó, se beszéd, kihajította az ablakon. Filipp már hozta a vizet.

- Ez mind ostobaság. - Megnedvesítette a törülközőt, és a fejére rakta. - Egyetlen szóval leszerelhetem magát, és porrá zúzhatom minden gyanúját. Tudja-e például, hogy megházasodom?

- Ezt már mondta egyszer.

- Úgy? Mondtam? Elfelejtettem. Különben akkor még nem mondhattam biztosan, mert nem láttam a lányt. Akkor még csak a szándék volt meg. De most már a menyasszonyom. Befejezett tény. Ha ráérnék, ha nem volna halaszthatatlan dolgom, okvetlenül elvinném hozzájuk most rögtön, mert a tanácsát szeretném kérni. Csuda vigye, már csak tíz percem van. Nézze csak meg az óráját. No de azért elmondom, mert érdekes ügyecske ez az én házasságom. Érdekes a maga nemében... No mi az? Megint menni készül?

- Nem. Most már nem megyek el.

- Egyáltalában nem megy el? No, majd meglátjuk! Elviszem oda, feltétlenül elviszem, és megmutatom a menyasszonyomat, de nem most. Most már hamarosan mennie kell. Ön jobbra, én balra. Ismeri azt a Rösslichnét? Akinél most lakom... No? Ide hallgat? Mire gondol? Az, aki miatt állítólag egy kislány télen... a folyóba... No, hallja már? Hallja, mit mondok? Szóval ő ütötte nyélbe a dolgot. „Te így unatkozol, azt mondja, szórakozzál egy kicsit.” Mert hát bús kedvű ember vagyok, unatkozom csakugyan. Vagy azt hiszi, vidám vagyok? Dehogyis, inkább bús. Nem vétek senkinek, elüldögélek egy szegletben, néha három napig se tudnak egy szót kiszedni belőlem, Rösslichné meg, az a selyma, tudja, mire spekulál? Hogy majd megunom a feleségemet, faképnél hagyom, és akkor őrá marad, bevezeti majd a mi köreinkbe is. Mert hát az apa, azt mondja, nyugalmazott tisztviselő, rokkant, már három éve béna, mindig a karosszékben ül, a mamácska igen józan gondolkodású hölgy, a fiú valahol a kormányzóságban hivatalnokoskodik, és nem segíti őket, az idősebb lány férjnél van, feléjük se néz. No meg két kis unokaöcs is van a nyakukon (mintha nem volna elég gondjuk). Így aztán a kislányt, a legkisebbik gyermeküket, kivették a gimnáziumból, mielőtt elvégezte volna. Egy hónap múlva lesz tizenhat éves, ami annyit jelent, hogy férjhez lehet adni. Mégpedig énhozzám. Odakocsikáztunk. Roppant mulatságos volt. Bemutatkoztam: földbirtokos vagyok, özvegyember, családom közismert, pénzem is van, és sok jó összeköttetésem; hogy az ötvenediket taposom, ő meg tizenhat sincs még... ki törődik azzal? Az ajánlat csábító, nem? Haha! Kár, hogy ön nem látott, mikor ott társalogtam a papával, mamával, érdemes lett volna belépti díjat fizetni már csak azért, hogy az arcomat lássa valaki. Aztán bejön a kislány, szép kis bókot vág ki... képzelje! még rövid szoknyában jár, valóságos feslő rózsabimbó, pirul, mint a hajnal... (persze, tudja, miről van szó, megmondták neki). Nem tudom, ön hogy van a női arcokkal, de én azt mondom, a tizenhat év, ez a még gyermeki szempár, a félénkség és a könnyes szűziesség... igen, én azt mondom, ez több a szépségnél is. De ő ráadásul szép is, akár egy kép, a haja világosszőke, a csupa apró gyűrűbe göndörödik, mint a báránykáé, ajka telt és vérpiros. No és a lábacskája! Igéző! Szóval összeismerkedtünk. Én közöltem velük, hogy családi körülményeim miatt sietős nekem a dolog, és másnap, ez tegnapelőtt volt, már ránk is adták az áldást. Azóta, ahogy beállítok hozzájuk, nyomban térdemre ültetem a kicsit, el se eresztem. No, piroslik, mint a hajnal, én egyre csókolgatom, a mama pedig biztatja, hogy így van rendjén, „hiszen a férjed”, szóval... egyszóval: gyöngyélet! És ez a mostani, a vőlegényi állapot igazán még kellemesebb, mint a férji. Ez la nature et la vérité, ahogy mondják. És tudja, kétszer beszélgettünk is már, csöppet se buta ám, olykor lopva rám pillant... majd meggyulladok. Az arcocskája olyanforma, mint a Raffaello Madonnájáé. A sixtusi Madonna arca fantasztikus, igaz? Önnek még nem tűnt fel? Fájdalmas elragadtatás sugárzik róla. No hát ő is ilyenforma. Mihelyt ránk adták az áldást, másnap vittem neki egy briliáns fejéket, meg egy gyöngyöset és egy ezüst toalettkészletet, másfél ezer rubel árát.... ekkora, ni! minden belevalóval... Csak úgy tüzelt az arca a kis madonnának. Tegnap is ölembe ültettem, de talán már egy kicsit nagyon is ceremóniátlanul... bíborvörös lett, kibuggyant a könnye, és titkolni akarta, csak úgy égett a forróságtól. Az öregek kimentek egy percre, és akkor nyakamba borult, átölelt a két kis karjával, ezt először tette, megcsókolt és fogadkozott, hogy engedelmes, hű, jó feleség lesz, boldoggá tesz, nekem áldozza egész életét, minden percét, mindent, mindent, és csak azt az egyet kívánja érte, hogy becsüljem, ajándék nem kell neki semmi. Ismerje el: egy tizenhat éves, tüllruhás kisangyal, a szűzi szemérem pírjával az arcán, könnyed elragadtatással, négyszemközt ilyen vallomást tesz az embernek... ez már csak elég csábító? Nem? Csábító, igaz? Ez már ér valamit! Tudja, mit? Kimegyünk hozzájuk, együtt, de nem most...

- Szóval, éppen ez a hallatlan különbség korban, testi fejlettségben, ez izgatja a kéjvágyát, mi? És igazán el akarja venni?

- Miért ne? Okvetlenül. Ki-ki magáról gondoskodik, és az éli világát a legvígabban, aki a legjobban be tudja csapni magát. Haha! De nagyon belehabarodott az erénybe, hallja! Irgalmazzon, bátyuska, én csak gyarló ember vagyok. Hehehe!

- No de Katyerina Ivanovna árváiról gondoskodott. Különben... ezzel is megvolt a célja. Most már értem.

- Ó, a gyerekeket mindig szerettem. Nagyon szeretem a gyerekeket. - Szvidrigajlov nevetett. - Várjon, elmondok egy érdekes kis történetet, még nincs is vége. Mindjárt első nap, mikor megérkeztem, végigjártam a különféle rossz hírű helyeket, hét év után persze nagyon rájuk éheztem. Ön is látja, hogy a társaságombelieket, régi barátaimat, ismerőseimet kerülöm. Hát igen, azon igyekszem, hogy mennél tovább távol maradjak tőlük. És tudja, ott falun, Marfa Petrovna mellett halálosan kínoztak az emlékek, ezeknek a titkos tanyáknak és lebujoknak az emlékei, ahol a hozzáértő annyi minden magának valót talál. Ördög vigye: a nép iszik, a művelt fiatalság csupa tétlenségből kiég a lehetetlen álmodozásban, képzelgésben, és elméletek betege lesz, a zsidók, akik tudom is én, honnan vándoroltak ide, rakásra gyűjtik a pénzt, a többi meg bujálkodik. Mihelyt ideérkeztem, mindjárt megcsapott a város ismerős szaga. Betévedtem egy tánclokálba, úgynevezett „estély”-re... szörnyű egy kloáka, de ebben a zsánerben éppen a mocskosat szeretem. Kánkánt táncoltak, persze úgy, ahogy sehol a világon nem táncolják, az én időmben ez még nem is volt. Hja, ebben aztán haladunk. Egyszer csak látom: egy tizenhároméves-forma kislány, aranyos ruhácskában, az egyik virtuózzal táncol, vele szemben másik, hasonló virtuóz. A mama a fal mellett ül, onnan nézi őket. Elképzelheti azt a kánkánt. A kislány zavarba jön, elvörösödik, végül megsértődik, és sírva fakad. De a virtuóz felkapja, forgatja, meg figurázik előtte, köröskörül mindenki röhög. (Szeretem ilyenkor a közönséget, még a kánkán közönségét is!) Hahotáznak, rikoltoznak: „Úgy kell neki, csak rajta! Minek hoznak ide gyereket!” Én meg, mit bánom, van-e logika a mulatságukban vagy nincs, nem rám tartozik, rögtön megszimatolom, hol a helyem. Odaülök a mamához, és azon kezdem, hogy én is vidéki vagyok, meg hogy milyen faragatlan népség ez, nem tudják megkülönböztetni az érdemes embert az érdemtelentől, és nem tisztelik úgy, ahogy kellene; célozgatok rá, hogy pénzem van bőven, és felajánlom, hogy hazaviszem őket a kocsimon. Haza is vittem, elbeszélgettünk (albérletben laknak egy lyukban, nemrégen érkeztek ide). A mama kijelentette, hogy ő is, a lánya is szerencséjüknek tartják a velem való ismeretséget. Megtudtam, hogy szegény ágrólszakadtak, azért jöttek a fővárosba, hogy kijárjanak valamit az egyik hivatalban. Felajánlottam a szolgálataimat, pénzemet. Ami a tánclokált illeti, oda tévedésből botlottak be, azt hitték, tánciskola. Felajánlottam, hogy segítek a kisasszonyka nevelésében, a franciában, a táncoktatásban. Ezt örömmel elfogadták, megtiszteltetésnek vették. Azóta is barátkozunk. Elviszem hozzájuk, ha akarja. De nem most...

- Hagyja már, hagyja az undok, ocsmány történeteit, maga fajtalan, alávaló kéjenc!

- Nézd ezt a Schillert! A mi Schillerünk! Igazi Schiller! Ou va-t-elle la vertu se nicher! Szántszándékkal mindig ilyen históriákat fogok mesélni magának, csak azért, hogy a kifakadásait halljam! Élvezem!

- Nem csodálom - mormogta bosszúsan Raszkolnyikov. - Azt hiszi, én nem tudom, milyen komikus vagyok most?

Szvidrigajlov hahotázott, aztán behívta a pincért, fizetett és felállt.

- Ejnye, de becsíptem... No... assez causé! - mondta. - De élvezetes volt.

- Azt elhiszem - fakadt ki Raszkolnyikov, és ő is felállt. - Hogyne élvezné egy kiélt kéjenc, ha ilyen históriákat mesélhet, éppen amikor megint hasonló gyalázatosságra készül. Ráadásul ilyen körülmények között, és éppen nekem! Ettől felpezsdül, mi?

- Vagy úgy! - Szvidrigajlov csodálkozva nézett rá. - Hiszen, ha így vagyunk, akkor maga is elég cinikus! Legalább hozzá való matériát eleget hordoz magában. Aki ennyit megért... és cselekedni is tud sok mindent... De hagyjuk ezt. Igazán őszintén sajnálom, hogy olyan keveset beszélgethettünk. No de nem szalad el előlem, várjon csak. - És kiment a vendéglőből. Raszkolnyikov követte.

Szvidrigajlov nem volt nagyon részeg; az ital fejébe szállt ugyan, de percről percre józanodott. Látszott rajta, hogy erősen foglalkoztatja valami, ami rendkívül fontos; homlokát is összeráncolta. Ideges volt és nyugtalan. A modora is egészen megváltozott egyszerre, mind gúnyosabban, gorombábban beszélt Raszkolnyikovval. Az is mind izgatottabb lett, gyanúja nőttön-nőtt, elhatározta, hogy a sarkában marad.

Leértek az utcára.

- No... ön jobbra, én balra, vagy megfordítva. De mindenesetre - adieu, mon plaisir! A kellemes viszontlátásra!

És befordult a Széna tér felé.

5

Raszkolnyikov utánament.

- Hát ez meg mit jelentsen? - förmedt rá Szvidrigajlov. - Ha jól tudom, megmondtam, hogy...

- Csak azt, hogy most már nem tévesztem a szemem elől.

- Micsoda-a-a?!

Megálltak mind a ketten, és egy hosszú percig nézték, méregették egymást.

- Részeg locsogásából annyit kétségtelenül megtudtam - vágta oda nyersen Raszkolnyikov -, hogy aljas szándékait a húgommal szemben nemcsak hogy fel nem adta, de most még inkább foglalkozik velük. Tudom azt is, hogy a húgom ma reggel valami levelet kapott. Ön most egész idő alatt nyugtalanul feszengett... Szóval még ha fel is szedett közben valami feleséget, az se jelent semmit. Személyesen akarok megbizonyosodni...

Aligha mondhatta volna meg pontosan, hogy mit akar ettől az embertől, és miről kíván személyesen megbizonyosodni.

- Vagy úgy! Azt akarja, hogy rendőrért kiáltsak?

- Csak kiálts!

Megint farkasszemet néztek egy percig. Akkor Szvidrigajlov arca hirtelen megváltozott. Látta, hogy Raszkolnyikov nem ijed meg a fenyegetéstől, hát egyszerre hallatlanul vidám és barátságos arcot vágott.

- No de ilyet! Szándékosan nem hoztam szóba az ön dolgát, pedig gondolhatja, hogy furdal a kíváncsiság! Fantasztikus história. Máskorra halasztottam volna, de ön még a halottat is kihozná a sodrából... No, hát akkor gyerünk, de megmondom előre: éppen csak egy percre ugrom haza, hogy zsebre vágjak egy kis pénzt, aztán lezárom a szobámat, kocsiba ülök, és az egész estét a szigeteken töltöm. No? Mégis utánam akar jönni?

- Egyelőre csak a lakására kísérem, de nem önhöz megyek, hanem Szofja Szemjonovnához, kimentem magam, amiért nem voltam a temetésen.

- Ahogy tetszik. De Szofja Szemjonovna nincs otthon. Elvitte a három gyermeket egy tekintélyes öreg hölgyhöz, aki nekem régi jó ismerősöm, és elnökségi tag valami árvaházaknál. El van ragadtatva tőlem, amiért a három árváért pénzt tettem le, és azonkívül még az intézet javára is áldoztam valamit. Elmondtam neki Szofja Szemjonovna történetét, mégpedig mindenestül, semmit se takargattam. Leírhatatlan hatása volt. Ezért kérette magához mára, a... szállodába, jelenleg ott tartózkodik az igen tisztelt hölgy, bejött a villájából, és még ma fogadja.

- Nem baj, mégis odamegyek.

- Ahogy tetszik. De énrám azután ne számítson. Mit keressek ott? Nos, már itthon is vagyunk. Vallja be, hogy azért fürkész ilyen gyanús szemmel, én legalábbis meg vagyok győződve, mert tapintatos voltam, és mindeddig nem faggattam arról... tudja, miről, mi? Ezt különösnek találta, igaz? Fogadok, hogy ezért. Így legyen tapintatos az ember!

- És hallgatózzék a kulcslyukon!

- Hja úgy, ez a baja? - nevetett Szvidrigajlov. - Hát igen, csodáltam volna, ha ezt megjegyzés nélkül hagyja. Haha! Sokat ugyan nem értettem abból, amit ott összehordott, és Szofja Szemjonovnának elmondott. De csakugyan: miről is van szó? Amilyen elmaradt ember vagyok, talán nem is fog már az eszem. Magyarázza meg, galambocskám, az istenre kérem! Boldogítson már engem is ezekkel a legeslegújabb tanokkal!

- Semmit se hallhatott, hazugság minden szava.

- Nem arról beszélek most... nem arról... bár valami keveset azért hallottam, hanem arról, hogy örökösen sopánkodik. Az a Schiller nem nyughat önben. Tessék. Most meg már hallgatózni se szabad! Hát jó, akkor menjen, jelentse a rendőrségen, hogy „ilyen meg ilyen esetem volt, az elméletembe egy kis hiba csúszott”. És ha az a meggyőződése, hogy a más ajtajánál hallgatózni nem szabad, de öregasszonyokat letaglózni csupa kedvtelésből, azzal, ami éppen kezünkbe akad, szabad... hát fogja magát, és utazzék Amerikába, minél előbb. Szökjön meg, fiatalember. Talán még lehet. Őszintén beszélek. Nincs pénze, mi? Adok az útra, amennyi kell.

- Eszem ágában sincs - vágott közbe undorral Raszkolnyikov.

- Értem. (Ne erőltesse, kérem, ha nem akar, ne is mondjon többet.) Megértem az aggályait: erkölcsi szempontok, az állampolgár és az ember aggályai, igaz? Vesse félre. Minek az már magának, hehe! Vagy azért, mert még mindig állampolgár és ember? Akkor kár volt ilyesmibe keveredni. Ami nem a dolga, abba ne ártsa magát az ember. No mindegy. Lője főbe magát, vagy ahhoz sincs kedve?

- Látom, készakarva ingerel, hogy itthagyjam.

- Ejnye, maga csudabogár, hiszen itt is vagyunk már, parancsoljon felsétálni a lépcsőn. Tessék, ez a Szofja Szemjonovna ajtaja, nézzen csak be, meglátja, nincsenek itthon! Nem hiszi? Kérdezze meg Kapernaumovéktól, ott szokta hagyni a kulcsát, ha elmegy. Éppen itt van madame de Kapernaumov. Mit mond? (Kicsit süket!) Elment? Hová? No ugye, saját fülével hallotta. Nem, nem jön haza, csak majd valamikor késő este. Jöjjön, most átmegyünk énhozzám. Hiszen énhozzám akart jönni, igaz? Tessék, itt is vagyunk már. Madame Rösslich nincs itthon. Örökösen lót-fut, de rendes asszony, higgye el, lehet, hogy önnek is jó szolgálatokat tehetne, csak próbálna egy kicsivel okosabban gondolkodni. No most szíveskedjék ide pillantani: kiveszem az íróasztalfiókból ezt az ötszázalékos részvényt (látja, mennyi van itt még belőle?), ez még ma a bankba vándorol, pénzzé válik. Látta, ugye? De most már csakugyan egy percem sincs több. A fiókot bezárjuk, a szobát is bezárjuk, itt vagyunk megint a lépcsőn. Jöjjön, kocsit fogadunk, mondom, a szigetekre megyek. Nincs kedve kocsikázni? Nézze, a Jelaginig bérelem a kocsit. No? Tetszik? Elutasít? Nincs kitartásunk? Üljön be, nem árt egy kis kocsikázás. Úgy látom, esőre áll. Sebaj, felhúzzuk a fedelet...

Benn ült már a kocsiban. Raszkolnyikov úgy gondolta, hogy gyanúja, legalábbis pillanatnyilag, alaptalan. Egy szóval se felelt neki, sarkon fordult, és indult ő is a Széna tér felé. Ha csak egyszer hátranéz útközben, látja, hogy Szvidrigajlov alig száz lépéssel odább kifizeti a kocsist, és kiszáll. De ő akkorra már befordult a sarkon, és semmit se láthatott. Mélységes undor űzte, hajtotta tovább. „Hogy is várhattam valamit csak egy pillanatig is ettől a komisz gazembertől, ettől a feslett, aljas kéjvadásztól!” - tört ki belőle az utálkozás. Igaz, hogy nagyon is sietett kimondani az ítéletet, és nem fontolta meg alaposan. Volt valami Szvidrigajlov egész figurájában, ami bizonyos eredetiségre, sőt, talán titokzatosságra mutatott. Viszont a húgát illetően továbbra is szentül meg volt győződve, hogy Szvidrigajlov nem fogja békében hagyni. Csak túlságosan, kibírhatatlanul nehezére esett ezt most mind újra elgondolni, meghányni-vetni!

Rendes szokásához híven, mihelyt egyedül maradt, magába merült. A hídra érve a korlátnak támaszkodott, és elnézte a vizet. Ugyanakkor pedig a háta mögött ott állt Avdotya Romanovna.

A híd elején találkoztak, de Raszkolnyikov nem vette észre, elment mellette. Dunyecska még sose látta így az utcán, meglepődött, szinte megijedt tőle. Csak állt, és nem tudta, szóljon-e hozzá, vagy nem? Akkor látta meg Szvidrigajlovot, aki sietve jött a Széna tér felől.

De mintha vigyázva, loppal közeledett volna. Nem jött fel a hídra, hanem megállt oldalt, a járdán, azon igyekezve, hogy Raszkolnyikov észre ne vegye. Dunyát már előbb megpillantotta, és nagyban integetett, azt akarta értésére adni - legalábbis Dunyának úgy rémlett -, hogy ne szólítsa meg a bátyját, hagyja békében, és menjen oda őhozzá.

Úgy is tett hát. Elosont a bátyja mögött, és Szvidrigajlovhoz sietett.

- Csak menjünk innen hamar, Avdotya Romanovna - súgta az. - Nem akarom, hogy Rogyion Romanovics tudjon erről a találkozásunkról. Megmondom azt is, hogy egészen mostanáig együtt voltunk, itt, egy közeli vendéglőben. Ő keresett fel engem, alig tudtam szabadulni tőle. Valami módon tudomást szerzett a levelemről, és gyanakszik. Csak nem kegyed árulta el neki? Ha meg nem kegyed, hát ki?

- Itt a sarkon túl már nem lát bennünket - vágott a szavába Dunya. - Tovább nem megyek önnel, azt kijelentem. Mondja el, amit akart! Nyugodtan megmondhatja itt is.

- Először is, nem mondhatom meg az utcán, másodszor, hallania kell Szofja Szemjonovna szavait is; harmadszor, néhány bizonyítékot akarok mutatni, végül pedig... no igen, ha nem hajlandó feljönni hozzám, megtagadok minden felvilágosítást, és máris távozom. De szíveskedjék tekintetbe venni, hogy imádott testvérbátyjának egy szerfelett érdekes titka van a kezemben.

Dunya megállt, tétovázott, és szinte belefúrta tekintetét a szemébe.

- Ugyan, mitől fél?! - kérdezte Szvidrigajlov nyugodt hangon. - Ez itt város, nem falu. És ott falun is én voltam nagyobb bajban kettőnk közül.

- Szofja Szemjonovnát értesítette?

- Nem, egy szót sem szóltam neki. Azt se, tudom, otthon van-e. De valószínűleg igen. Egy hozzátartozóját temette el ma, ilyen napon nemigen szokás vendégségbe menni. Egyelőre senkinek se akarnám említeni ezt a dolgot, szinte azt is bánom, hogy kegyedet beavattam. A legkisebb vigyázatlanság egyértelmű a feljelentéssel. Itt lakom, ni, ebben a házban, meg is érkeztünk már. Az ott a mi házmesterünk. Engem jól ismer a házmester, nézze, ideköszön, látja, hogy hölggyel jövök, bizonyosan meg is jegyezte már az arcát, ami előnyös a kegyed szempontjából, ha annyira fél tőlem, és gonosz szándékokkal gyanúsít. Bocsásson meg, hogy ilyen nyersen beszélek. Albérlő vagyok itt, Szofja Szemjonovna közvetlenül mellettem lakik, szintén albérletben, csak egy fal választ el. Az egész emeleten kiadják a szobákat. Mért fél, mondja, mint egy kisgyerek? Vagy olyan ijesztő vagyok?

Leereszkedő mosolyra húzta a száját, de nem volt már mosolygásra kedve. Szíve kalapált, lélegzete elszorult. Készakarva hangosabban beszélt, hogy növekvő izgatottságát leplezze, de Dunyának nem tűnt fel ez a különös izgalom, más foglalta el most: túlságosan bosszantotta a megjegyzés, hogy ő fél tőle, mint a kisgyerek, és ijesztőnek tartja.

- Tudom ugyan, hogy ön... nem becsületes ember, de félni egyáltalán nem félek. Menjen előre, kérem - mondta látszólag nyugodtan, de arca sápadt volt.

Szonya ajtaja előtt Szvidrigajlov megállt.

- Szíveskedjék talán megkérdezni, hogy itthon van-e? Nincs? Ejnye, nincs szerencsénk. De nemsokára hazajön, tudom. Ha elment, csak ahhoz a hölgyhöz mehetett, az árvák dolgában, most halt meg az anyjuk. Ezt is én intéztem el, felkaroltam az ügyüket. Ha Szofja Szemjonovna nem jön haza tíz perc múlva, elküldöm kegyedhez még a mai napon, akarja? No, itt vagyunk. Ez az én két szobám, az ajtón túl a háziasszonyom, Rösslichné lakik. És most jöjjön, megmutatom fő bizonyítékaimat: nézze, a hálószobámból ez az ajtó két, egyelőre üres, kiadó szobába vezet, itt majd jól nézzen körül...

Szvidrigajlovnak két elég tágas, bútorozott szobája volt. Dunyecska bizonytalanul nézelődött, de semmi se tűnt fel neki, sem a berendezésben, sem a szobák fekvésében. Pedig feltűnhetett volna például az, hogy Szvidrigajlov két szobája mellett jobbról is, balról is jóformán üres lakrészek vannak. A bejárat sem a folyosóról volt közvetlenül, hanem a háziasszony két, jóformán használatlan szobáján át kellett bemenni. Miután a kulcsra zárt ajtót kinyitotta, megmutatta a hálója mellett üresen álló szobákat. Dunyecska a küszöbön megállt, nem tudta, mi van ott néznivaló, de Szvidrigajlov sietett megmagyarázni.

- Jöjjön csak be ide, ebbe a másodikba, a nagyobbikba, és jól nézze meg ott azt a zárt ajtót. Egy szék van az ajtóban, látja? Az az egyetlen szék a két szobában. Én hoztam ide a magam lakásából, hogy kényelmesebben tudjak hallgatózni. No most: odaát, mindjárt az ajtónál Szofja Szemjonovna asztala van, annál ültek és beszélgettek Rogyion Romanoviccsal, én meg ezen a széken ültem és hallgatóztam, két estén egymás után, mind a kétszer vagy két óra hosszat, úgyhogy valamit csak megtudhattam, nem igaz?

- Hallgatózott?

- Úgy van, hallgatóztam. És most gyerünk vissza hozzám, itt nincs hol leülni.

Visszavezette a lányt az első szobába, amely szalonnak szolgált, és leültette. Ő maga az asztal másik végén ült le, jó messzire tőle, de szemében valószínűleg máris megvillant a láng, amely Dunyecskát akkor úgy megijesztette. Most is összerezzent, és megint gyanakodva pillantott körül. Önkéntelen volt a mozdulata, bizonyosan nem akarta elárulni gyanakvását, de most végre mégiscsak feltűnt neki, hogy mennyire elszigetelt a lakás. Szerette volna megkérdezni, hogy itthon van-e legalább a háziasszony, de nem kérdezte, büszkeségből. No meg más, az önmaga iránti aggodalomnál ezerszerte kínzóbb félelem is szorongatta a szívét. Irtózatosan szenvedett.

- Tessék, visszaadom a levelét - mondta, és az asztalra tette a borítékot. - De micsoda lehetetlenségeket ír itt? Valami bűntettet emleget, amit állítólag a bátyám követett el. Világos a megjegyzés, nehogy most eszébe jusson letagadni! És tudja meg, hogy ezt a képtelen mesét én is hallottam már, egy szót se hiszek belőle! Aljas és nevetséges gyanúsítás, semmi más. Tudom az egész históriát, és azt is, hogy mért és hogyan keletkezett. Bizonyítéka nem lehet, semmilyen. Azt mondta, bizonyítékot mutat; beszéljen hát! De előre megmondom: nem hiszek önnek! Nem hiszek! - hadarva beszélt, és egy pillanatra elöntötte arcát a pirosság.

- Ha nem hisz nekem, hogy tehetett ilyet, hogy idejött hozzám, egyedül? Mért jött el, mondja? Puszta kíváncsiságból?

- Ne kínozzon! Beszéljen már! Beszéljen!

- Szó sincs róla, bátor leány. Azt hittem, bizony isten, hogy elkísérteti magát Razumihin úrral. Néztem is, de nem volt kegyeddel, messziről se követte. Nagy merészség. Persze, Rogyion Romanovics miatt tette, őt félti. De hiszen kegyed mindent imádnivalóan csinál... Viszont, ami a bátyját illeti, nem is tudom, mit mondjak? Látta most az előbb. No, milyen?

- Talán csak nem erre alapít mindent?

- Nem, nem erre, az ő tulajdon szavaira alapítom. Itt volt Szofja Szemjonovnánál, két este egymás után. Megmutattam, hol ültek. Mindent meggyónt neki. Gyilkolt. Megölte azt az öregasszonyt, azt a zálogosnét, akinél neki is voltak zálogtárgyai, és megölte a testvérét is, egy Lizaveta nevű árusasszonyt, mert véletlenül hazajött, amikor az első gyilkosság történt. Mind a kettőt baltával ütötte agyon, a baltát magával vitte oda. Azért ölte meg, hogy kirabolhassa őket, ki is rabolta, elvitte a pénzt meg valami értéktárgyakat... Ezt mind elmondta szóról szóra Szofja Szemjonovnának, az az egyetlen, aki a titkot tudja, de a gyilkosságban semmi része, se szóval, se tettel, ellenkezőleg, éppen úgy elszörnyedt, mikor hallotta, mint most kegyed. De ne féljen, ő nem jelenti fel.

- Lehetetlen - suttogta Dunya elfehéredett, bénult ajakkal, melle zihált. - Nem lehet! Mi indíthatta volna rá? Semmi, de semmi oka nem volt... Hazugság! Hazugság!

- Kirabolta őket, ez volt az ok. Elvette a pénzt meg az értéktárgyakat. Igaz, hogy saját bevallása szerint nem használta fel sem a pénzt, sem a tárgyakat, mindent elásott valahol egy kő alá, most is ott van. De bizonyosan csak azért, mert nem merte felhasználni.

- De hát el lehet hinni róla, hogy lop, rabol? Hogy ez csak meg is fordul a fejében? - kiáltotta Dunya, és felugrott. - Hiszen ön ismeri, látta már! Elhiszi róla, hogy tolvaj?

Válósággal könyörgött, megfeledkezett a félelméről.

- Az ilyesmiben, látja, ezer és millió kombináció és változat van. Akad tolvaj, aki lop, és maga is tudja, hogy ő gazember, de hallottam egy előkelő úrról, aki a postát kirabolta: ki tudja, az talán abban a hiszemben volt, hogy derék dolgot művelt! Én se hittem volna el, természetesen, ha másvalakitől hallom, éppen úgy, mint kegyed. De a saját fülemnek el kellett hinnem. Szofja Szemjonovnának az okokat is mind előadta. Az még a fülének se akart hinni, de aztán a tulajdon szemének mégiscsak hitt, hiszen Rogyion Romanovics maga mondta el neki.

- No és mik az... okok?!

- Ó, az hosszadalmas história, Avdotya Romanovna. Valami, hogy is mondjam, valamiféle elmélet, ugyanaz, amiért én is állítom, hogy egy gonosztett megengedhető, ha a cél üdvös. Egyetlenegy rossz és száz gyümölcsöző dolog! No meg, persze, sérelmes az ilyen tehetséges és mérhetetlenül önérzetes fiatalembernek, ha tudja, hogy mindössze rongyos háromezer rubel kellene csak, és az egész pályája, jövője, az egész élete másként alakulna, és ugyanakkor ez a háromezer nincs meg. Vegye még hozzá a koplalás okozta ingerültséget, a szűk, hitvány szobát, rongyos ruhát, és hogy a saját gyönyörű társadalmi helyzetét, és ezzel együtt az anyja, testvére helyzetét világosan látja. No és főként a hiúság! A büszkeség és hiúság!... Különben, tudja isten, ez talán a legjobb hajlamokkal is összefér... Én nem hibáztatom, kérem, nehogy azt higgye, no meg ez nem is az én dolgom. És volt még egy elméletecske, az se rosszabb a többinél, hogy az emberek megoszlanak; egyik részük csak matéria, a másik pedig a nem közönségesek, vagy olyan emberek, akik magasabb rendűek, és ezért a törvényt nem nekik írják, ellenkezőleg, ők csinálják a törvényt a többinek, amelyik csak matéria, szemét. Rendben van, kérem, elmélet, elmélet, une théorie, comme une autre... Napóleon hallatlanul izgatja, vagyis az izgatja, hogy sok zseniális ember okoskodás nélkül áthágott az akadályokon, egy-egy gonosztettre nem nézett. Úgy értettem a szavából, hogy magamagát is zseniális embernek hiszi - legalábbis egy ideig meg volt erről győződve, és rettenetesen kínozta, még most is kínozza a gondolat, hogy az elméletet ki tudta eszelni, de az akadályokon áthágni okoskodás nélkül nem tudott, ez nem telik tőle, tehát ő nem zseniális ember. No és ez persze megalázó tudat egy önérzetes fiatalembernek, kivált ma, a mi korunkban...

- És a lelkifurdalás? Azt hiszi, nincs benne erkölcsi érzés? Hát így ismeri?!

- Jaj, Avdotya Romanovna, most nagy a zűrzavar, vagyis olyan nagy rendben sose is voltunk tulajdonképpen. Az orosz embernek általában tágas a lelke, látja, tágas, mint a földje, és erősen hajlik mindenre, ami fantasztikus, rendellenes, no és végtelen lelkűnek lenni, minden különösebb zsenialitás nélkül, bizony, elég baj. Emlékszik, mennyit beszélgettünk ezekről a dolgokról, éppen erről a kérdésről, mi ketten, este, a kerti verandán, vacsora után? Éppen ezt a táglelkűséget lobbantotta a szememre. Ki tudja, talán ugyanakkor, amikor kegyed ezeket mondta nekem, ő itt, az odújában hevert, és a maga gondolatait szőtte. Nálunk, ugye, a művelt körökben, megszentelt hagyományok nemigen vannak: legföljebb, ha könyvek alapján összerakosgatja magának valaki, vagy krónikákból kiszedegeti. De hát ezek jobbára csak olyan tudósfélék, szürke könyvmolyok, tudja, társasági emberhez nem is illik az ilyesmi. Hiszen körülbelül ismeri a felfogásomat. Én igazán senkit se hibáztatok. Dologtalan ember voltam világéletemben, az is maradok. Hiszen erről már sokat beszélgettünk. Sőt. Olyan szerencsés voltam, hogy a gondolataim még érdekelték is... Ejnye, de sápadt, Avdotya Romanovna!

- Azt az elméletet ismertem, olvastam a cikkét abban a folyóiratban a kivételes emberekről, akiknek mindent szabad... Razumihin elhozta nekem.

- Razumihin úr? A bátyja cikkét? Folyóiratban? Hát van olyan cikke? Ezt nem tudtam. Az aztán érdekes lehet! Hová készül, Avdotya Romanovna?

- Szofja Szemjonovnával akarok beszélni - felelte gyenge hangon Dunyecska. - Hol lehet átmenni hozzá? Talán hazajött azóta. Most rögtön beszélnem kell vele. Ő majd...

Nem bírta befejezni, elfúlt a lélegzete.

- Szofja Szemjonovna csak késő este jön haza. Legalábbis azt hiszem. Mindjárt vissza kellett volna térnie, és ha akkor nem jött, akkor már csak nagyon későn...

- Úgy! Hát hazudsz! Most már látom... hazudtál... minden hazugság!... Nem hiszem egy szavadat se! Nem hiszem! - kiabált Dunya, szinte magánkívül, egészen elvesztette a fejét.

Félájultan roskadt a székre, amelyet Szvidrigajlov gyorsan odaigazított neki.

- No de, Avdotya Romanovna! Mi lelte? Emberelje meg magát! Tessék víz! Igyék egy kortyot!

Ráfreccsentett pár csepp vizet, Dunya összerázkódott és felocsúdott.

- Nagyon is erős a hatás - mormogta Szvidrigajlov, szemöldökét összevonva. - Nyugodjék meg, Avdotya Romanovna. Gondoljon arra, hogy a bátyjának vannak barátai. Megmentjük, kisegítjük a bajból. Akarja, hogy külföldre vigyem? Van pénzem, három nap alatt megszerzem a jegyet. És azért, hogy most gyilkolt, még igen sok jót tehet, úgyhogy kiegyenlítődik a dolog, ne féljen. Még nagy ember is lehet. No, hogy van? Jobban érzi magát?

- Ó, de gonosz! Még gúnyolódik! Eresszen...

- Hová megy? De hát hová akar menni?

- Őhozzá. Hol van most? Tudja, hol van? Mért van zárva ez az ajtó? Itt jöttünk be, és most zárva van kulcsra! Mikor tudta kulcsra zárni?

- Csak nem kiabáljuk tele az összes szobákat azzal, amit itt beszélünk! És egyáltalában nem gúnyolódom, csak nehezemre esik ezen a nyelven diskurálni. Hová menne most? Vagy el akarja árulni? A bátyja őrjöngeni fog dühében, és ezzel elárulja magát. Tudja, hogy máris figyelik, kiszaglászták a nyomát? Ezzel csak elárulja. De várjon: hiszen én az előbb láttam, beszéltem vele, még megmenthetjük. No várjon, üljön le, gondolkodjunk együtt. Ezért is hívtam ide, hogy ezt kettesben, nyugodtan megbeszélhessük. No, üljön le már!

- Hogy akarja megmenteni? Azt hiszi, meg lehet még menteni?

Dunya leült, Szvidrigajlov leült melléje.

- Kegyedtől függ, minden kegyedtől függ, egyes-egyedül. - Szeme parázslott, suttogva beszélt, és belezavarodott, egy-egy szót végig se tudott mondani izgatottságában.

Dunya rémülten elhúzódott tőle.

- Csak... csak egy szót mondjon - kezdte újra Szvidrigajlov, és most egész testében remegett -, akkor a bátyja meg van mentve, én, én megmenthetem... Van pénzem, jó barátaim is akadnak. Rögtön útnak indítom, útlevelet váltok, kettőt váltok. Egyet neki, egyet nekem. Vannak barátaim, ügyes embereim... Akarja? Kegyednek is kiváltom az útlevelet... édesanyjának is... Mit akar azzal a Razumihinnel? Én is szeretem... kimondhatatlanul szeretem. Engedje, hogy a ruhája szegélyét megcsókoljam, engedje! Nem bírom a suhogását hallgatni! Csak annyit mondjon: tedd ezt, és megteszem. Mindent megteszek. A lehetetlent is megteszem. Amiben kegyed hisz, abban én is hinni fogok. Mindent, mindent megteszek! Ne nézzen így rám, ne nézzen rám így! Ezzel megöl... nem tudja...

Már-már félrebeszélt. Valami lelte ebben a pillanatban, minden vére a fejébe tolult. Dunya felpattant, és az ajtóhoz ugrott.

- Nyissák ki! Nyissák ki! - kiáltozott segítségért, és teljes erejével rázta az ajtót. - Nyissák ki már! Hát senki sincs itt?

Szvidrigajlov felállt, valamennyire észre tért közben. Remegő szája lassan gonosz, gúnyos mosolyra ferdült.

- Senki sincs itthon - mondta halkan, akadozva. - A háziasszony elment hazulról. Hiábavaló fáradság így kiabálni, csak felizgatja magát...

- Hol a kulcs? Nyisd ki rögtön, te alávaló!

- Elvesztettem a kulcsot, nem tudom kinyitni.

- Úgy? Hát erőszak! - kiáltotta Dunya. Halálsápadt lett, a sarokba ugrott, majd gyorsan az asztal mögé húzódott. Nem kiabált, de szemét kínzójára tapasztotta, éberen követte minden mozdulatát. Szvidrigajlov se moccant, a szoba másik sarkában állt, vele szemközt. Valamennyire összeszedte magát, legalábbis külsőleg, de arca sápadt volt, és a gúnyos mosoly nem tűnt el róla.

- „Erőszak”, azt mondja? No, ha erőszak, hát gondolhatja, hogy megtettem az intézkedéseket. Szofja Szemjonovna nincs itthon, Kapernaumovék nagyon messze vannak, öt csukott szobán túl. És végül: én legalább kétszerte erősebb vagyok, és nincs mitől félnem, mert nem fog bepanaszolni, a bátyja vesztét csak mégse akarja? De meg úgyse hinne senki a szavának: mért menne egy lány egy magányos férfi lakására? Így hát, még ha a bátyját feláldozná, akkor se bizonyíthatna rám semmit. Az erőszakot bizonyítani különben is nehéz, Avdotya Romanovna.

- Gazember! - suttogta Dunya felháborodva.

- Kérem. De gondoljon arra, hogy egyelőre csak példaképpen mondtam, amit mondtam. Különben tökéletesen egyetértünk, az erőszak valóban alávalóság. Csak azt akartam mondani, hogy a lelkiismeretét nem terhelné semmi, még ha mondjuk, fel is áldozná magát a bátyjáért, mint ahogy én ajánlom. Egyszerűen engedett a körülmények kényszerítő erejének, ahogy mondani szokták, vagy akár az erőszaknak, ha már semmiképpen nem kerülhetjük el ezt a szót. Gondolja meg. A bátyja és az anyja sorsa a kezében van. Én rabszolgája leszek... egész életemben... itt várok, nem mozdulok.

Leült a díványra, nyolc lépésre tőle. Dunyának semmi kétsége nem lehetett, hogy ez az ember amit eltökélt, keresztülviszi. Ismerte már.

Akkor hirtelen előrántott a zsebéből egy kis pisztolyt, felhúzta a kakast, és kezét az asztalra téve a revolverrel, várt. Szvidrigajlov felugrott.

- Ohó! Hát így vagyunk! - kiáltotta csodálkozva és gonosz nevetéssel. - Akkor egészen más a helyzet. Hallatlanul megkönnyíti a dolgomat, Avdotya Romanovna! Honnan vette azt a pisztolyt? Tán csak nem Razumihin úrtól? Ni, hisz ez az én pisztolyom! Régi ismerős! Hogy kerestem akkor... Szóval nem vesztek kárba a céllövő leckék falun, amelyeket volt szerencsém kegyednek adni?

- Nem a tied! Marfa Petrovnáé, akit megöltél, gonosztevő! Semmi sem a tied az ő házában. Elvettem, mert gyanítottam, hogy tőled minden kitelik. Csak egy lépést merj tenni, esküszöm, lelőlek!

Rettenetesen fel volt indulva, a pisztolyt kezében tartotta.

- No és a bátyja? Csak úgy, kíváncsiságból érdeklődöm - kérdezte Szvidrigajlov, de nem mozdult a helyéről.

- Jelentsd fel, ha akarod! De meg ne moccanj! Ide ne gyere! Mert lövök! A feleségedet megmérgezted, tudom! Te vagy gyilkos!

- Bizonyos benne, hogy Marfa Petrovnát megmérgeztem?

- Igen! Te magad árultad el, mérget emlegettél... azt is tudom, hogy a városból szerezted, otthon tartottad, készen... Te ölted meg... te... gazember!

- Még ha igaz volna, akkor is miattad... akkor is te vagy az oka!

- Hazudsz! Én gyűlöltelek! Mindig, mindig!

- Ej, ej, Avdotya Romanovna, látom, elfelejti, hogy a térítés hevében már engedett, olvadozott... A szemecskéjén láttam. Emlékszik arra az estére... holdvilág volt, még a csalogány is szólt...

- Hazudsz! (Dunya szemében vad düh szikrázott.) Hazudsz, rágalmazó!

- Hazudok? Hát jó, ezt most hazudtam. Nem is illik ilyesmire emlékeztetni egy nőt. (Elnevette magát.) Tudom, hogy elsütöd azt a pisztolyt, te szép vad! Rajta! Süsd el!

Dunya felemelte a pisztolyt, és halálsápadtan, elfehéredett, remegő ajakkal nézett rá, nagy, fekete szeme tüzes szikrákat szórt. El volt tökélve, ellenfelére szegezte a fegyvert, és csak az első mozdulatára várt. Szvidrigajlov sose látta még ilyen gyönyörűnek. A fekete szempár tüze, abban a pillanatban, amikor ráemelte a pisztolyt, valósággal megégette, szíve kínosan elszorult. Egyet lépett előre, és a lövés eldördült. A golyó a haját súrolta, és háta mögött a falba fúródott. Megállt, halkan felnevetett.

- Megcsípett a darázs! Egyenesen a fejemnek céloz... Mi ez? Vér? - Elővette zsebkendőjét, hogy letörölje a vért, amely a jobb halántékán vékonyan szivárgott, a golyó nyilván felhorzsolta a feje bőrét. Dunya leeresztette a fegyvert, és nem is annyira ijedten, inkább elképedten nézett rá, mintha nem tudná, mit csinált, mi történik most?

- Sebaj, elvétette. Célozzon újra, addig várok - mondta csöndesen Szvidrigajlov. Még mindig mosolygott, de valahogy sötéten. - Különben megragadhatnám, mielőtt a kakast felhúzza.

Dunya összerezzent, gyorsan felhúzta a kakast, és ráemelte a pisztolyt.

- Eresszen el! - mondta könyörögve. - Esküszöm, újra lövök... megölöm!

- Mért ne tenné? Három lépésről nehéz is elvéteni... De ha nem öl meg... akkor... - Szeme fellángolt. Kettőt lépett előre.

Dunyecska rálőtt, de a pisztoly nem sült el.

- Nem jól töltött. Sebaj, van még gyutacsa. Igazítsa meg. Várok.

Előtte állt, két lépésre, és várt, és nézte, veszett elszántsággal, vágytól izzó, súlyos tekintettel. Dunya látta rajta, hogy inkább meghal, semmint most eleressze. „És... és így, két lépésről bizonyosan lelövöm!”

Elhajította a pisztolyt.

- Eldobta! - csodálkozott Szvidrigajlov, és mélyet lélegzett. Mintha valami leesett volna a szívéről, és talán nem is csak a halálfélelem súlya. De meg azt aligha érezte ebben a pillanatban. Egy másik, még annál is gyötrőbb és sötétebb érzés múlt el róla, amit így teljes erejében ő maga se ismert.

Odalépett Dunyához, és némán átfogta a derekát. A lány most már nem védekezett, csak reszketett, mint a nyárfalevél, és könyörögve nézett rá. Ő mondani akart valamit, szája szóra nyílott, de szólni nem tudott.

- Eressz el! - könyörgött Dunya.

Erre összerezzent: ez a „tegezés” más volt, mint az eddigi.

- Hát nem szeretsz? - kérdezte halkan.

Dunya csak a fejét ingatta.

- És... nem is tudnál? Soha? - kérdezte újra, súgva, kétségbeesetten.

- Soha! - suttogta Dunya.

Egy pillanatig irtózatos, néma harc dúlt Szvidrigajlov lelkében. Leírhatatlan tekintettel nézett rá. Aztán hirtelen elengedte, elfordult tőle, és gyorsan az ablakhoz ment. Ott megállt.

Eltelt még egy pillanat.

- Itt a kulcs! (Kivette a bal oldali zsebéből, és letette a háta mögé, az asztalra, anélkül hogy rápillantana, feléje fordulna.)

- Fogja és menjen, de hamar!

Konokul kibámult az ablakon.

Dunya odament az asztalhoz a kulcsért.

- Hamar, hamar! - ismételte Szvidrigajlov, és most se mozdult, nem fordult hátra, de ebben a sürgetésben volt valami félelmetes.

Dunya felfigyelt erre, felkapta a kulcsot, és szaladt az ajtóhoz, gyorsan kinyitotta, és kirohant a szobából. Egy perccel később már a csatornaparton szaladt, félőrülten, önkívületben a V... híd felé.

Szvidrigajlov még vagy három percig állt az ablaknál, aztán végre lassan megfordult, körülnézett, és tenyerét végigsimította homlokán. Különös mosoly jelent meg az arcán - szánalmas, bús, bágyatag -, a kétségbeesés mosolya. Tenyere mocskos volt már a félig megalvadt vértől, haragosan nézte egy darabig, aztán benedvesített egy törülközőt, és lemosta a halántékát. Az elhajított pisztoly, amely egészen az ajtóhoz repült, most hirtelen szemébe tűnt. Felvette, megnézte. Zsebbe való kis háromlövetű pisztoly volt, régi szerkezetű. Két töltény meg egy gyutacs maradt benne, még egyszer el lehetett sütni. Gondolkozva nézte egy darabig, aztán zsebre dugta, fogta a kalapját, és kiment.

6

Egész este tíz óráig a kocsmákat, mulatókat járta, egyikből ki, a másikba be. Kátya is előkerült, és most egy újabb utcai nótát énekelt neki, valami „garázda és kegyetlen” emberről, aki

''Szegény Kátyát csókolgatta...''

Szvidrigajlov itatta a lányt, a sípládás fiút, az énekeseket, pincéreket, még két írnokocskát is. Az írnokokat csak azért szedte fel, mert mind a kettőnek ferde volt az orra, egyiké jobbra ferdült, a másiké balra, és ez tetszett neki. Elcipelték valami kerti mulatóba, ahol ő fizetett helyettük, belépőjegyet is ő váltott nekik. Egy hároméves satnya kis fenyő és három bokor volt az egész kert. Volt egy épület is, a „pavilon”, tulajdonképpen ivó, de teát is lehetett kapni, sőt néhány zöld asztal és szék is állt ott. Igen rossz énekesek szórakoztatták a vendégeket, meg egy vörös orrú és valami okból feltűnően hervadt kedvű, részeg müncheni bohóc. Az írnokocskák összekaptak más írnokocskákkal, és már-már ölre mentek. Szvidrigajlovot kérték fel bírónak. Jó negyedórája próbált már igazságot tenni közöttük, de úgy ordítoztak, hogy lehetetlen volt egy szavukat is megérteni. Az egyik nyilván lopott, sőt mi több, szerencsésen el is adta már a lopott holmit valami odacseppent zsidónak, de a pénzen nem akart megosztozni a cimborájával. Kiderült, hogy az eladott tárgy egy teáskanál, és a pavilon tulajdona. Észrevették, hogy hiányzik, és már-már botrány fenyegetett. Szvidrigajlov megfizette a kanalat, és felállt, otthagyta a mulatót. Ez tíz óra tájban volt. Ő maga egy csepp szeszt se ivott egész este, a pavilonban is csak két teát kért, azt is inkább csak a rend kedvéért. Fülledt, borús volt az este, tíz órakor komor felhők gyülekeztek minden irányból, megdördült az ég, és eleredt az eső, dőlt, mint a zuhatag. Nem cseppek, egész patakok csapkodták a földet. Villám cikázott minduntalan, ötig is el lehetett számlálni egy-egy cikázás alatt. Szvidrigajlov bőrig ázva ért haza. Bezárkózott, kinyitotta íróasztalát, magához vette minden pénzét, és eltépett néhány írást. Aztán, mikor a pénzt már zsebébe tette, eszébe jutott, hogy átöltözik, de miután egy darabig kinézett az ablakon, és hallgatta a fergeteg zúgását, legyintett, fogta a kalapját, és kiment, még az ajtót se zárta be. Egyenesen Szonyához sietett. Otthon is találta.

Nem volt egyedül: négy Kapernaumov csemete ült körülötte, teáztatta őket. Szótlanul, tisztelettel fogadta Szvidrigajlovot, csodálkozva nézte csuromvizes ruháját, de nem kérdezett semmit. A négy gyerek viszont szörnyen megijedt, és elszaladt.

Szvidrigajlov leült az asztalhoz, és Szonyának maga mellett kínált helyet. Az ijedten várta, hogy mit fog mondani.

- Lehet, hogy Amerikába utazom, Szofja Szemjonovna - kezdte a férfi -, és így alighanem utoljára látjuk egymást. Éppen ezért el akarnék intézni kegyeddel bizonyos dolgokat. No, ott volt ma annál a hölgynél? Hogy mit mondott, úgyis tudom, fölösleges elismételnie. - Szonya zavart mozdulatot tett, és elpirult. - Ezeknek megvan a maguk sablonja, ismerjük. Viszont ami a húgocskáit és kisöccsét illeti, valóban felvették őket. Az erre szánt összeget letettem, nyugta ellenében, külön-külön mind a háromért, megbízható kézbe. A nyugtákat különben oda is adom magának, minden eshetőségre. Tessék, vegye át. No, ezzel hát végeztünk volna. Most még itt van három darab ötszázalékos kötvény, összesen háromezer rubel. Tegye el, kérem, saját használatára, de ez maradjon kettőnk között, senkinek se kell tudni. Akármit hallana is, ne szóljon róla. Jó hasznát veszi majd, Szofja Szemjonovna, így, ilyen csúnya módon ne éljen tovább, és most már nincs is rá szüksége.

- Elhalmoz a jóságával... engem is, meg az árvákat és a megboldogultat... meg se köszönhetem eléggé... ne vegye...

- Ugyan, hagyjuk ezt, hagyjuk...

- Szépen köszönöm a pénzt, Arkagyij Ivanovics, de most már igazán nincs szükségem rá... Magamat mindig el tudom tartani. Ne vegye hálátlanságnak... de ha már ilyen jó... hát ezt a pénzt inkább...

- Magának adom, csakis magának, Szofja Szemjonovna, és ne szaporítsuk a szót, különben is, most sietek. Szüksége lesz rá. Rogyion Romanovics kettő közül választhat: vagy a golyó, vagy Szibéria. - Szonya rémülten nézett rá, és összerezzent. - Ne féljen, én mindent tudok, tőle magától tudom, de nem vagyok fecsegő, nem mondom el senkinek. Nagyon okosan tanácsolta neki, hogy jelentkezzék önként. Úgy sokkal, de sokkal jobban jár. És ha Szibériába viszik, maga utánamegy, igaz-e? Ugye, hogy így van? No ugye! Akkor meg nagyon is kell majd a pénz. Neki kell, erre gondoljon. Ha magának adom, annyi, mintha neki adnám. No és Amália Ivanovnának is megígérte, hogy kifizeti azt a tartozást, saját fülemmel hallottam. Hogy csinálhat ilyet, Szofja Szemjonovna, mért kell ilyen könnyelműen magára vállalnia mindenféle szerződéseket, kötelezettségeket? Elvégre Katyerina Ivanovna tartozott annak a német asszonynak és nem maga, fütyült volna rá, és kész. Így nem sokra viszi ezen a világon. No, szóval, ha esetleg kérdezni találnák... mondjuk holnap vagy holnapután, hogy mit tud rólam (mert bizonyosan kérdezik majd), hát ne említse, hogy most itt voltam, és a pénzt se mutassa, ne is mondja meg senkinek, hogy pénzt adtam magának. No hát akkor... a viszontlátásra! - Felállt a székről. - Rogyion Romanovicsot üdvözlöm. Hja igaz; tartsa ezt a pénzt egyelőre, mondjuk, Razumihin úrnál. Ismeri Razumihin urat, ugye? Hát persze hogy ismeri. Jóravaló fiatalember. Vigye el hozzá holnap... vagy amikor jónak látja. Addig meg dugja el.

Szonya felpattant a székről, és ijedten nézett rá. Nagyon szeretett volna mondani, kérdezni valamit, de az első pillanatban nem merte, meg nem is tudta, hogy kezdje.

- Csak nem... csak nem akar elmenni ilyen esőben?

- Haj, aki Amerikába készül, ne ijedjen meg egy kis esőtől, hehe! No, isten áldja, Szofja Szemjonovna, galambocskám! Sokáig éljen, nagyon sokáig, másoknak is a hasznára. Igaz is: mondja meg majd Razumihin úrnak, hogy üdvözlöm. Így mondja: Arkagyij Ivanovics Szvidrigajlov üdvözletét küldi. De el ne felejtse.

Elment, Szonya ott maradt értetlenül, ijedten és valami ködös, nyomasztó gyanúval a lelkében.

Mint később kiderült, Szvidrigajlov aznap este tizenegy után még egy igen különös és váratlan látogatást tett. Az eső még nem szűnt. Csuromvizesen állított be negyed tizenkettő után menyasszonya szüleinek szűk kis lakására a Vasziljevszkij-sziget harmadik során, a Malij sugárúton. Nagy sokára hallották csak meg a zörgetését, és előbb nagyon megütköztek, de Arkagyij Ivanovics elbűvölően tudott viselkedni, ha akart, és a gyakorlati gondolkodású szülők (egyébiránt igen értelmes) feltevése, hogy valahol mulatott, és úgy leitta magát, hogy most nincs eszén - tüstént megdőlt. A szívbeteg és leleményes anya egy karosszékben begurította a rokkant apát, és szokása szerint egészen távoli dolgokról kezdett kérdezősködni. (Ez a jó asszony soha semmit egyenesen meg nem kérdezett, mindig előrebocsátotta a mosolyát, kezét dörzsölgette, és azután, ha mondjuk, azt akarta megtudni okvetlenül és bizonyosan, hogy Arkagyij Ivanovics mikorra óhajtja kitűzni az esküvőt, előbb kíváncsian, sőt, mohó érdeklődéssel tudakozódott Párizsról meg az ottani udvari életről, és csak azután közeledett fokról fokra a Vasziljevszkij-sziget harmadik sorához és ott a Malij sugárúthoz.) Ezzel máskor tiszteletet keltett, de most Arkagyij Ivanovics szokatlanul türelmetlennek látszott, sőt, szavába is vágott, közbevetette, hogy sürgősen beszélni akar a menyasszonyával - bár közölték vele mindjárt, amikor jött, hogy a lányuk már lefeküdt. De azért, persze, megjelent. Arkagyij Ivanovics minden kertelés nélkül megmondta neki, hogy fontos körülmények miatt el kell utaznia Pétervárról, és azért elhozta ezt a tizenötezer rubelt, különféle címletekben, s kéri, hogy fogadja el tőle, úgyis már régen szándéka ezt a csekélységet még az esküvő előtt neki ajándékozni. Ez a magyarázat persze nem világította meg teljesen a logikus összefüggést az ajándék, a sürgős elutazás és aközött, hogy éppen éjfélkor, szakadó esőben kellett odajönnie, de a látogatás mindamellett igen simán folyt le. Még az elmaradhatatlan ó! és ah!, az ámulat és kérdezősködés is mérséklődött, lehiggadt egyszerre, a hála viszont annál forróbban nyilatkozott meg, és a gyakorlati gondolkodású anya még könnyeivel is tetézte azt. Arkagyij Ivanovics felállt, mosolygott, és megcsókolta menyasszonyát, meg is cirógatta az arcocskáját, ígérte, hogy hamarosan visszajön, és mivel a gyermeki kíváncsiság mellett igen komoly, néma kérdést is látott a szemében, újra megcsókolta, és őszintén bosszankodott magában, hogy ajándéka most nyomban a gyakorlatias anya őrizetébe kerül zár alá. Aztán elment, nagy izgalomban hagyva a családot. A szívbeteg mamácska suttogva és szapora szóval azonnal tisztázott egy és más érthetetlenséget, elsősorban megállapította, hogy Arkagyij Ivanovics nagy ember, akinek fontos ügyei, összeköttetései vannak, dúsgazdag, és tudja isten, mi mindent nem forgat a fejében, gondol egyet, és elutazik, megint mást gondol, és elosztogatja a pénzét, egyszóval semmin se kell csodálkozni. Furcsa, természetesen, hogy csuromvizes volt, de az angolok még sokkal nagyobb különcök, és általában, a legmagasabb körökben nem törődnek az emberek véleményével, nem ceremóniáznak. Talán szántszándékkal járkál így, ezzel is kimutatja, hogy nem fél senkitől. Az a fő, egy teremtett léleknek se szóljanak, mert isten tudja, mi sül még ki ebből a históriából. A pénzt rögtön el kell dugni, nagy szerencse, hogy Fedoszja nem mozdult ki közben a konyhából - és a világért sem szabad, hogy az a méregkeverő Rösslichné megtudjon valamit, és így tovább, és így tovább... Fenn maradtak, elpusmogtak egészen'' ''két óráig. Igaz, hogy a menyasszony már jóval hamarább aludni ment, csodálkozva és egy kicsit szomorúan.

Szvidrigajlov ezalatt átment a T... hídon a pétervári városrész felé. Éppen éjfél volt. Az eső elállt, de a szél még zúgott. Didergett, és egy hosszú percig nézte a Kis Néva fekete vizét, sajátságos kíváncsisággal, sőt valamiféle kérdéssel a szemében. De aztán érezte, hogy hideg van így álldogálni, megfordult, és elindult a B... sugárúton. Már jó ideje, talán fél órája ment a végeláthatatlan úton, többször meg is botlott a faburkolaton a sötétben, de folyvást fürkészett valamit az út jobb oldalán. Itt valahol, a vége felé, szemébe tűnt egyszer, mikor erre kocsizott, egy fogadó - faépület, de jó nagy, még a nevére is emlékezett -, Adrianopol vagy ilyesvalami. És jól gondolta: a fogadó olyan szembetűnő volt ezen az elhagyatott vidéken, hogy okvetlenül megakadt rajta a szem még a sötétben is. Hosszú, megfeketült faépület volt, ebben a késői órában is világosak az ablakai, és itt-ott valami kis élet még mutatkozott benne. Szvidrigajlov bement, és a lompos legénytől, akivel a folyosón találkozott, szobát kért. Az összerezzent, mikor végignézett rajta, és egyenesen a folyosó legvégére vezette, ott a sarokban, a lépcső alatt nyitott ki neki egy levegőtlen, szűk szobát. Mást nem adhatott, mind el volt foglalva. Aztán megállt előtte, és várakozva nézett rá.

- Tea van? - kérdezte Szvidrigajlov.

- Hozhatok, uram.

- És még?

- Borjúhús, vodka, hideg étel.

- Borjúhúst hozz és teát.

- Más nem tetszik? - kérdezte a lompos legény némi csodálkozással.

- Semmi, semmi.

A legény erre elment, de most már végképp csalódottan.

„Gyönyörű egy hely - gondolta Szvidrigajlov -, de tudhattam volna. No meg én is olyanforma lehetek most, mint aki a mulatóból jövet még valami utcai históriába keveredett. De azért érdekes volna tudni, ki mindenki száll meg itt éjszakára?”

Gyertyát gyújtott, és szétnézett a szobában. Egyablakos ketrec volt, alig fért el benne. A mocskos ággyal, festett asztallal és székkel jóformán tele is volt a szoba. A falakat deszkából róhatták össze, és a vedlett tapéta annyira elpiszkolódott, elszakadozott, hogy sárga színét még csak lehetett sejteni, de mintájából éppen semmi se látszott. A fal és mennyezet egy része ferdén el volt vágva, mint a manzárdszobákban, csak itt a lépcső futott a ferde falrész felett.

A gyertyát az asztalra állította, leült az ágyra, s mindjárt gondolatokba merült. De a szomszéd ketrecből áthallatszó furcsa és folytonos suttogás, amely közbe-közbe kiabálássá hangosodott, végre mégis felkeltette figyelmét. Mióta belépett, egy pillanatra se szűnt meg a suttogás. Hallgatózott: valaki szidott és majdnem sírva dorgált egy másik valakit, de mindig csak azt az egy hangot lehetett hallani. Szvidrigajlov eltakarta tenyerével a gyertya lángját, és mindjárt kivillant a falon egy rés. Odament, átkukucskált. Két vendég volt az övénél valamicskével nagyobb szobában: egy erősen göndör hajú ember, kabát nélkül, kipirult arccal, szónoki pózban állt, lábát szétvetette, hogy egyensúlyát el ne veszítse, öklével verte a mellét, és patetikusan szemére hányta a másiknak, hogy koldus, még címe-rangja sincs, ő húzta ki a mocsokból, el is kergetheti, amikor kedve tartja, és mindezt nem látja más, csak a Mindenható. Barátja, akit szidott, a széken ült, olyan arccal, mintha nagyon szeretne és nem tudna tüsszenteni. Olykor a szónokra emelte zavaros birkaszemét, látszott, hogy nem is sejti, miről beszél, talán nem is hallja, hogy beszélnek hozzá. Az asztalon utolsókat lobbant a gyertya, mellette pálinkásüveg állt, csaknem üresen, meg kupicák, kenyér, uborka, pohár, és régen kiürült teáscsészék. Szvidrigajlov, miután jól megnézett mindent, közömbösen elfordult a réstől, és visszaült az ágyra.

A lompos legény behozta a teát meg a borjúsültet, és nem állhatta meg, hogy újra meg ne kérdezze: „Nem tetszik még valami?”, de megint csak tagadó választ kapott, és arra végleg távozott. Szvidrigajlov mohón esett a teának, hogy átmelegedjék, felhajtott egy egész csészével, de enni egy falatot se tudott, teljesen étvágytalan volt. Érezte, hogy lázas. Ledobta felöltőjét, kabátját, magára csavarta a takarót és lefeküdt. Bosszankodott: „Most az egyszer igazán kellene az egészség!” - mormogta elmosolyodva. Áporodott volt a levegő, a gyertya pislákolt, az udvaron fütyült a szél, a szegletben egér kapirgált - egérbűz és valamilyen bőrszag töltötte be az egész szobát. Szvidrigajlov az ágyon feküdt, és mintegy félálomba süllyedt, gondolatai egymást űzték. Szeretett volna megkapaszkodni valamiben a képzeletével. „Kert lehet itt az ablak alatt, fák zúgnak - gondolta. - Jaj de nem szeretem a fák zúgását így éjjel, mikor sötét van és vihar, pocsék egy érzés.” És eszébe jutott hogy az előbb, a Péter park mellett szinte irtózva gondolt erre a hangra. Mindjárt azután a T... híd jutott eszébe, meg a Kis Néva, és majdnem éppen úgy didergett, mint amikor ott állt a víz fölé hajolva. „Soha életemben nem szerettem a vizet, még tájképen se - gondolta, és mosolygott egy különös ötleten. - Érdekes! Azt hinné az ember, hogy most aztán igazán nem fontos az ilyen esztétika, komfort és a többi, én meg éppen most lettem ennyire válogatós... mint a vad, az is okvetlenül megválasztja magának a helyet... hasonló esetben... Egyszerűen be kellett volna fordulni a Péter parkba, de úgy láttam, nagyon sötét van ott és hideg, hehe... Mintha csupa kellemetességre volna most szükségem! Ejnye, mért nem oltom el a gyertyát? - És elfújta. - A szomszédban lefeküdtek - gondolta aztán, mert nem világított már az előbbi rés. - No, Marfa Petrovna, itt a jó alkalom, most látogasson meg! Sötét is van, a hely is megfelelő, a pillanat eléggé különleges... de persze, éppen most nem jön...”

Hirtelen eszébe jutott, hogy mit mondott Raszkolnyikovnak egy órával a Dunyecska ellen tervezett merénylete előtt. Azt ajánlotta neki, hogy bízza Razumihin gondjaira a húgát. „De ezzel alighanem csak magamat akartam bátorítani, és ő ezt kitalálta. Nagy selma őkelme, az már igaz. Egyelőre sok neki, amit magára vett, de még nagyobb selma is válhat belőle idővel, ha a szamárságokat kinövi. Most még nagyon is csüng az életen. Ebben a tekintetben mind hitvány az ilyen. Eh, ördög vigye, csináljon, amit akar, bánom is én...”

De csak nem tudott elaludni. Lassan kibontakozott előtte Dunyecska alakja, úgy, ahogy ma látta, és remegés futott végig a testén. „Nem, ebből elég volt, elég - gondolta valamennyire felocsúdva -, másra kell gondolni. Ez is furcsa és komikus: soha senkit se gyűlöltem amúgy igazán, még különösebb bosszúvágy se volt bennem, pedig hát ez rossz jel. Veszekedni se szerettem, nem heveskedtem: ez is rossz jel. És mi mindent nem ígértem most neki! Pfuj, az ördögbe! De hát... ő talán még más embert is faragott volna belőlem...” Elhallgatott, összeszorította a fogát: megint Dunyecskát látta, hajszálra úgy, mint amikor először rálőtt, és olyan szörnyen megijedt, leeresztette a pisztolyt, és dermedten bámulta őt - kétszer is megragadhatta volna akkor, és még a karját se emeli fel védekezésül, ha nem figyelmezteti, de abban a pillanatban valahogy megsajnálta, ez jutott most eszébe, és elszorult a szíve... „Eh, ördög vigye, megint ezek a gondolatok, pedig ebből már elég volt...”

Elnyomta az álom. A lázas remegés enyhült. De most mintha végigszaladt volna valami a karján meg a lábán a takaró alatt. Összerázkódott. „Mi a fene, talán csak nem egér? A húst ott hagytam az asztalon...” Irtózott attól, hogy kitakarózzék, felkeljen a hidegben, de akkor megint valami kellemetlen kaparászást érzett a lábán. Ledobta a takarót, és gyertyát gyújtott. Kilelte a hideg, vacogva lehajolt, megvizsgálta az ágyat - semmi. Kirázta a takarót, és akkor hirtelen egy egér ugrott a lepedőre. Meg akarta fogni, az egér meg nem szaladt le az ágyról, hanem ide-oda cikázott, kisiklott ujjai alól, felszaladt a karján, és egyszer csak eltűnt a párna alatt. Ledobta a párnát, de abban a pillanatban érezte, hogy a mellére ugrik valami, kaparja a testét, már a hátán van, az inge alatt. Idegesen összerázkódott és - felébredt. Sötét volt a szobában, ő az ágyon feküdt, ugyanúgy, mint az előbb, a takaróba burkolózva. Az ablak előtt elsüvöltött a szél. „Ezt az undokságot...” - gondolta bosszúsan.

Felkelt, és az ágy szélére ült, háttal az ablaknak. „Inkább ébren maradok” - határozta el. Az ablak felől nyirkos hideg áradt. Fel nem állt, de szorosabbra húzta a takarót, jobban beburkolózott. Nem gyújtott gyertyát. Semmire se gondolt, nem is akart semmire gondolni, de az álomképek egymást űzték a fejében, gondolatfoszlányok villantak fel, kezdet és befejezés nélkül. Mintha félálomban lett volna. A hideg tette-e vagy a nyirkosság, sötétség, az ablak előtt üvöltő, fákat zúgató szél, de mind makacsabb, követelőbb lett benne valami képtelen kívánság, és folyvást csak virágokat látott. Gyönyörű, virágos táj jelent meg előtte, verőfényes meleg, majdnem forróság, ünnepnap, pünkösd napja. Pompás vidéki kastély, angol stílusú, körülötte illatozó virágágyak, az egész kastélyt körülfutó virágszőnyegek, a feljáró befuttatva zölddel és futórózsával, derűs, hűs lépcső, rajta drága szőnyeg, két oldalán kínai vázákban egzotikus növények. Külön megakadt a szeme a nárciszbokrétákon - az ablakokban, vízzel telt vázákban gyenge szirmú fehér nárciszok bólogattak élénkzöld, húsos, hosszú szárakon, bódító illatot árasztva. Szinte nehezére esett otthagyni őket. De mégis felment a lépcsőn, bement a tágas, magas terembe, ott is mindenütt - az ablakokban, a teraszra nyíló, sarkig tárt ajtókban és kinn a teraszon -, mindenütt virág. A padló teleszórva frissen kaszált, illatos fűvel, üde, könnyű, hűs levegő árad be az ablakon, odakinn madarak csiripelnek, és a terem közepén, fehér abrosszal borított asztalon - koporsó nyugszik. A koporsó nehéz selyemmel van bevonva, és sűrű fehér tüllcsipkével körülvarrva - virágfüzérek fonják körös-körül. Egy lányka fekszik a ravatalon virággal elborítva, fehér tüllruhában, mellén összetett keze mintha márványból lenne. De a haja, kibontott, világosszőke haja vizes, fejét rózsakoszorú övezi. A szigorú, már megmerevedett arcél is olyan, mintha márványból faragták volna, de a vértelen ajkak mosolyában valami kimondhatatlan, éppen nem gyermeki fájdalom, keserű panasz van. Szvidrigajlov ismerte ezt a leánykát. Se szentkép, se égő gyertya nem volt a ravatalán, imát se mormolt felette senki. Ez a lányka öngyilkos lett, vízbe ölte magát. Tizennégy évet élt csak, de szíve már összetört, és a halált kereste, megszégyenítve, megszomorítva, gyermeki, ifjú tudatában az iszonyú talánnyal, amely tiszta kis angyal-lelkét meg nem érdemelt szégyennel borította, és utolsó, kétségbeesett jajkiáltását nem hallották meg, kigúnyolták, elnyelte a fekete éjszaka, a sötétség és nyirkos hideg, mikor úgy süvített a szél...

Szvidrigajlov felocsúdott, felállt az ágyról, és az ablakhoz lépett, kitapogatta a tolózárat, és sarkig tárta az ablakot. A szél dühöngve csapott be a szűk szobába, és mintha jeges zúzmarával borította volna az arcát meg a mellét az egy szál ing alatt. Az ablak előtt valóban kert volt, talán az is valami mulató, napközben bizonyosan itt is énekelnek, és az asztalkákra teát szolgálnak fel. És most még esőcseppek zápora is verődött be a fákról, bokrokról, sötét volt, akár egy pincében, úgyhogy alig-alig lehetett megkülönböztetni a tárgyak feketés foltjait. Szvidrigajlov az ablakdeszkára könyökölt, és kihajolt, hosszú percekig mereven bámult a sötétbe. Most egyszerre ágyúlövés dörrent az éjben, a csendben. És utána még egy...

„Aha! Jeladás! Emelkedett a víz - állapította meg. - Reggelre a mélyebb helyeken elönti az utcát, betör a pincékbe, pincelakásokba, patkányok úsznak kifelé, az emberek ázva-fázva, esőben, szélben szitkozódva cipelik hitvány motyóikat a magasabb emeletekre... Ejnye, hány óra lehet?” Éppen amikor ezt gondolta, valahol közel, zörögve és nagy igyekezettel, hármat ütött egy falióra. „Ejnye, egy óra múlva virrad! Mire várok? Máris indulok, megyek egyenest a Péter parkba, ott kiválasztok egy jó nagy bokrot, amelyik csupa víz, és alighogy a vállát hozzáérinti az ember, esőcseppzáport zúdít a fejére...” Hátralépett, becsukta az ablakot gyertyát gyújtott, belebújt a kabátjába, felöltőjébe, feltette a kalapját, és kiment a folyosóra, kezében a gyertyával, hogy megkeresse a lompos legényt. Bizonyosan ott alszik valahol a kamrájában mindenféle kacat és elhajított gyertyacsonkok között. Kifizeti neki a szobát, és elmegy. „Ez a legalkalmasabb idő, jobbat nem is választhatnék!”

Sokáig ment a hosszú, keskeny folyosón, de senkit se talált, és már kiáltani akart, mikor egy sötét szegletben, egy ócska szekrény meg az ajtó között meglátott valami furcsát - mintha élőlény volna. Lehajolt, és rávilágított a gyertyával: egy gyermek volt ott, legföljebb ötéves kislány, mosogatóronggyá ázott ruhácskában, reszketett és sírdogált. Tőle jóformán meg se ijedt, inkább tompa csodálkozással emelte rá nagy, fekete szemét, és hüppögött, mint a gyerekek szoktak, mikor a nagy sírást már abbahagyták, megvigasztalódtak, de azért - még rákezdik újra. Arcocskája sápadt volt, elcsigázta a fáradtság, elgémberedett a hidegtől... De hát: „Hogy került ide? Nyilván elbújt, és egész éjjel nem aludt.” Faggatni kezdte. A gyermek egyszerre felélénkült, és gagyogott valamit gyorsan, gyorsan, a maga gyereknyelvén. Valamit a „mamukáról”, meg hogy „mamuka medveji” egy csésze miatt, amit „eltöjt”, beszélt, be nem állt a szája, és olyasmit lehetett érteni a gagyogásából, hogy nem szeretik otthon, az anyja, valami szakácsnő - alighanem ott a fogadóban -, örökösen részeg, üti-veri és ijesztgeti. Meg hogy eltörte az anyja csészéjét, és félelmében elszökött még az este, előbb az udvaron bujkált sokáig, szakadó esőben, azután ide húzódott, elbújt a szekrény mögött. Azóta ott kuporog, sír és reszket a hidegtől, meg azért is, mert sötét van, és mert fél, hogy most még jobban megverik majd. Szvidrigajlov bevitte a szobájába, leültette az ágyra, és vetkőztetni kezdte. A lyukas cipőcske a gyermek meztelen lábán olyan lucskos volt, mintha egész éjjel egy tócsában hevert volna. Mikor levetkőztette, az ágyba fektette, és betakarta a feje búbjáig. A lányka el is aludt nyomban. Szvidrigajlov megint elkomorodott, elgondolkozott.

„Mi jutott eszembe még ezzel is bajmolódni! - korholta magát, és valami nyomasztó, keserű érzés ébredt benne. - Micsoda ostobaság!” Ingerülten felkapta a gyertyát, hogy most már aztán megkeresi a legényt, és elmegy. „Ez a kislány kellett még nekem!” Káromkodott egyet magában, és már nyitotta az ajtót, de visszafordult, hogy megnézze, alszik-e a gyermek és hogyan? Vigyázva megemelte a takarót. A kislány mélyen, édesen aludt. Megmelegedett a takaró alatt, halvány arcocskája kiszínesedett. De különös, ez a szín mintha feltűnőbb, sötétebb volna a rendes gyermeki pirosságnál. „Lázas pirosság - gondolta Szvidrigajlov -, mintha szesztől volna, mintha egész pohár pálinkát itattak volna vele!” A vérpiros kis száj is forró, szinte tüzes. És mi ez? Úgy rémlett neki; hogy a kislány hosszú, sötét pillája megrezzen, mozdul, feljebb emelkedik, és éles, ravasz, éppen nem gyermek módra kacsintó szem villan alóla. Hiszen ez a gyermek nem is alszik, csak tetteti magát! Igen, így van: ajka mosolyra nyílik, szája szeglete megrándul, még ügyel magára, de most már nem is ügyel, már nevet, leplezetlenül, és valahogy szemtelen, kihívó és csöppet se gyermeki az arca. Feslett... igen... egy kis szajhának az arca ez, a pénzért kapható francia kaméliás hölgyeké. Ni, most már nem is titkolózik, kinyitja mind a két szemét, tüzesen, szemérmetlen tűzzel pillant rá, kihívóan nevet. Valahogy vérlázító, képtelen és elszomorító volt ez a nevetés, ez a pillantás, ez a mocsok egy kisgyermek arcán. „De hát lehet ez? Ötéves sincs még! - suttogta őszinte szörnyűködéssel Szvidrigajlov. - Ez már mégis... de mi ez?” Ni, egészen odafordítja hozzá égő kis arcát, két karját nyújtja... „Ó, te átkozott!” - kiáltott fel rémületében, és ütésre emelte a kezét... De abban a pillanatban felébredt.

Ugyanazon az ágyon feküdt, éppen úgy beburkolózva, a gyertya nem égett, de az ablakon reggeli világosság áradt be.

„Lidércálmok egész'' ''éjszaka!” Haragosan feltámaszkodott, össze volt törve, minden csontja fájt. Az udvaron olyan sűrű köd volt, hogy semmit se lehetett látni. Mindjárt öt óra, elaludta az időt! Felkelt, felvette a kabátját, felöltőjét, mind a kettőt vizesen. Megtapogatta zsebében a pisztolyt, kivette, megvizsgálta a gyutacsokat. Aztán leült, elővette noteszét, és a fedőlapjára, a legfeltűnőbb helyre néhány sort írt nagy betűkkel. Átolvasta, és megint elgondolkozott, az asztalra könyökölve. A notesz meg a pisztoly ott volt a könyökénél. A felébredt legyek rögtön ellepték a borjúsültet, amely érintetlenül állt az asztalon. Egy darabig elnézte őket, aztán megpróbált elfogni egyet szabad jobb kezével. Sokáig próbálgatta, de nem sikerült. Végre rajtakapta magát, hogy milyen érdekes foglalkozásba merült; megrázkódott, felocsúdott, felállt, és elszántan kiment. Egy perccel később az utcán volt.

Sűrű, tejfehér köd ülte meg a várost. A Kis Néva felé tartott a síkos, sáros faburkolaton. Képzeletében látta az éjjel erősen megáradt folyót, a Petrovszkij-szigetet, a csatakos utakat, a lucskos füvet, vizes fákat, bokrokat és végül - azt a bizonyos bokrot... Bosszúsan nézegette a házakat, hogy másra gondoljon. Se járókelő, se kocsi, egy lélek se az egész úton. Sárga, piszkos, unalmas kis faházak néztek rá csukott zsaluikkal, a nyirkos hideg átjárta egész testét. Dideregni kezdett. Ha nagy ritkán elébe került egy szatócsbolt vagy gyümölcsös cégtáblája, mindig gondosan elolvasta a felírást. Most véget ért a faburkolat. Nagy kőház mellett haladt el. Mocskos, didergő kuvasz szaladt át előtte az úton, behúzott farokkal. A járdán keresztben feküdt egy köpenyes ember, arccal a földnek, tökrészegen. Megnézte és elment mellette. Balról magas tűzoltó őrtorony tűnt elő. „Ejnye - gondolta -, ez a jó hely! Mit nekem a Péter park? Itt legalább hivatalos tanúm is lesz...” Elmosolyodott erre az ötletre, és befordult a Sz... utcába. Ott volt a kőház az őrtoronnyal. A bezárt, nagy kapu előtt apró emberke állt, vállát a kapunak támasztva, szürke katonaköpenyébe burkolózva, fején Achilles-sisakkal. Álmos szemmel, fázósan pislogott a közeledő Szvidrigajlovra. Arcán az évezredes sértődöttség és szomorúság látszott, amely olyan keserű vonásokat írt a zsidó nép minden fiának arcára. Szvidrigajlov és Achilles egy darabig szótlanul nézték egymást. Achillesnek sehogy se tetszett, hogy ez az ember, aki nem részeg, így megáll előtte, három lépésre, makacsul nézi, és egy szót se szól.

- Hallja... izé... mit akar itt? - szólalt meg végre, de akkor se mozdult, nem változtatott a pozitúráján.

- Semmit, semmit, barátom, jó reggelt! - felelte Szvidrigajlov.

- Itt nem szabad álldogálni.

- Én messze útra megyek, idegenbe.

- Idegenbe?

- Amerikába.

- Amerikába?

Szvidrigajlov most elővette a pisztolyát, és felhúzta a kakast. Achilles a homlokát ráncolta.

- Hát ez mi? Ne tréfáljon, itt nem szabad...

- Aztán mért épp itt ne volna szabad...

- Mert nem szabad.

- Sebaj. Jó hely ez, barátom. Ha kérdeznek, mondd azt, hogy Amerikába utaztam.

És jobb halántékára illesztette a pisztolyt.

- Hallja, izé, itt nem szabad, tilos! - Achilles felkapta a fejét, szeme mind tágabbra nyílott.

Szvidrigajlov elhúzta a ravaszt.

7

Raszkolnyikov még aznap, de már este hét óra tájban elment a Bakalejev házba az anyjához és húgához, az új lakásukba, amelyet Razumihin szerzett nekik. A lépcsőbejárat közvetlenül az utcáról nyílott. Elindult felfelé, de még mindig lassítva lépését, mint aki tétovázik: menjek? ne menjek? De nem fordult volna vissza semmi áron, most már döntött magában. „No meg úgyis mindegy, hiszen még semmit se tudnak! - gondolta. - És engem hóbortosnak tartanak, ezt már megszokták.” Ruhája rettenetes állapotban volt, csupa sár, ahogy egész éjjel kinn ázott az esőben, meg rongyos és gyűrött. Arcát is szinte eltorzította a fáradtság, didergés, testi kimerültség, és majdnem egy álló napig tartó viaskodása önmagával. Ezt az egész éjszakát isten tudja, hol töltötte, egyes-egyedül. De legalább döntött végre.

Bekopogtatott, az anyja nyitott ajtót. Dunyecska nem volt otthon, és véletlenül éppen akkor a személyzetből se volt a közelben senki. Pulherija Alekszandrovna előbb szólni se tudott boldog ijedségében, de aztán megragadta a fia kézét, és behúzta magával a szobába.

- Hát itt vagy! - szólalt meg örömében akadozva. - Ne haragudj, Rogyám, hogy ilyen ostobán fogadlak, könnyekkel, de hiszen nevetek most, nem sírok. Azt hitted, sírok? Dehogyis, drágám, csak az örömtől. Ilyen csacsi szokásom van, mindjárt folyik a könnyem. Apád halála óta vagyok így, minden megríkat. Ülj le, galambocskám, fáradt vagy, ugye, hiszen látom. Jaj, de megáztál!

- Tegnap kinn voltam az esőben, anyácskám... - mondta Raszkolnyikov, de az anyja felkiáltott, félbeszakította:

- Ne, ne, hagyd ezt! Azt hitted, most mindjárt faggatni akarlak, öregasszonyosan, mint szoktam? Ne félj, most már megértettem mindent, beletanultam az itteni szokásokba, és magam is látom, de igazán, hogy így okosabb. Beláttam egyszer s mindenkorra, hidd el, hogy is érthetném meg én a te gondolkodásodat, és hogyan kérhetek számon tőled akármit is? Isten tudja, milyen nagy dolgokat, terveket forgatsz a fejedben, vagy valamilyen új eszmék születnek benned, én meg mintha folyvást lökdösnélek, hogy „mire gondolsz most”? Istenem! Csak ugrálok ide-oda, mint aki megégett... most azt a cikkedet olvasom, Rogyám, a folyóiratban, harmadszor olvasom már, Dmitrij Prokofjics hozta el nekem. Néztem is nagyot, mikor láttam: „No, te bolond - mondom magamnak -, hát ezzel foglalkozik, itt a titok nyitja! Meglehet, hogy valami új gondolat járt a fejében akkor, azt forgatta magában, én meg nyaggatom, zaklatom.” Olvasom, drágám, és hát sok mindent, persze, nem értek, de ez bizonyosan így van rendjén: hol vagyok én attól!

- Mutassa, anyácskám.

Raszkolnyikov kezébe vette a folyóiratot, belepillantott a cikkébe. Bármennyire nem illett is mostani helyzetéhez, állapotához, de e percben ő is érezte a furcsa, mérgező édességet, amit minden író, mikor először látja nyomtatásban a művét. Elvégre huszonhárom éves volt. Csak egy szempillantásig tartott az egész. Elolvasott néhány sort, és összevonta szemöldökét, irtózatos fájdalom markolt a szívébe. Egy csapásra felelevenedett az utolsó hónapok minden lelki vívódása. Undorral, bosszúsan dobta az asztalra a lapot.

- De ha még olyan csacsi vagyok is, annyit azért tudok, Rogyám, hogy mihamar az elsők között leszel itt nálunk, a tudományos világban, ha ugyan nem a legeslegelső. Ezek meg azt merték gondolni rólad, hogy őrült vagy! Hahaha! Te nem tudod, de így van, ezt gondolták rólad! De hogy is érthetnék meg az ilyen hitvány kis férgek, mi az igazi nagy elme! Hiszen még Dunyecska is, még ő is majdnem elhitte... mit akarsz! Boldogult édesapád kétszer is beküldött anyagot folyóiratoknak (első alkalommal verset, meg is van még az a füzet, majd egyszer odaadom neked), másodszor egy egész elbeszélést (addig kértem, amíg megengedte, hogy lemásoljam), és hogy könyörögtünk mind a ketten, mégse fogadták el. Látod, fiam, hat-hét napja még mennyire szomorkodtam, mikor a ruhádat láttam, meg azt a szobát, és hogy mit eszel, hogy jársz. De az is ostobaság volt, most már tudom, hiszen, ha akarod, az eszeddel, tehetségeddel ezt mind megszerzed magadnak egykettőre. Most egyelőre bizonyosan nem akarod, mert sokkal, de sokkal fontosabb dolgokkal foglalkozol...

- Dunya nincs itthon, anyácskám?

- Nincs, fiam. Gyakran elmegy hazulról, magamra hagy. Dmitrij Prokofjics olykor benéz hozzám, hálás is vagyok neki, elüldögél velem, és mindig rólad beszél. Nagyon szeret, Rogya, és sokra tart. A húgodról se mondom éppen, hogy tiszteletlen irántam, nem panaszkodni akarok. De hát ő más természetű, én is más vagyok, és most titkol is valamit előlem. Nekem, az már igaz, semmi titkom nincs előttetek. Szentül meg vagyok győződve, persze, hogy Dunya igen-igen okos, és engem is, téged is szeret... de el se tudom gondolni, mire vezet ez? Látod, te eljöttél hozzám, és ezzel boldoggá tettél, de ő most is sétál valahol. Meg is mondom neki, csak jöjjön haza: itt volt a bátyád, és nem talált itthon, hol méltóztattál tölteni az időt? De azért ne kényeztess el, Rogyám. Ha teheted, eljössz, ha nem, hát nem, majd várok. Tudom, hogy azért szeretsz, és nekem ez elég. Olvasom majd a műveidet, hallok rólad ettől is, attól is, és olykor azért csak benézel hozzám, mi kell több ennél? Most is azért jöttél, hogy megvigasztald anyádat, látom én. - És hirtelen elsírta magát. - Ejnye, már megint (ne nézz rám, ostoba vagyok!). Úristen! Csak ülök itt - kiáltott fel ijedten, és már ugrott is -, hiszen van kávé, és meg se kínállak! Ez az öregek önzése, látod. Máris hozom, máris!

- Hagyja most, anyácskám, mindjárt elmegyek. Nem azért jöttem. Hallgasson meg, nagyon kérem.

Az anyja bátortalanul visszaült hozzá.

- Anyácskám, mondja, szeretni fog engem, így, mint ahogy most szeret, akármi történjék, akármit hallana is felőlem, akármit mondanak is rólam? - tört fel hirtelen szíve mélyéből, szinte meg se gondolva, nem is mérlegelve, mit mond.

- Rogya! Rogya! Mi lelt? Hogy kérdezheted ezt? És ki mondhatna nekem rosszat rólad? Úgyse hiszem el, egyszerűen kiadom az útját, akárki legyen.

- Azt akartam megmondani, hogy mindig szerettem magát, anyácskám, ezért jöttem, és örülök, hogy kettesben vagyunk, még az is jó, hogy Dunya nincs itt - folytatta Raszkolnyikov még mindig ugyanolyan felindultan -, és azt akarom megmondani, hogy ha boldogtalan lesz is, bizonyosan tudhatja, hogy a fia most is jobban szereti, mint önmagát, és amit gondolt rólam, hogy szívtelen vagyok, és nem szeretem, az mind nem igaz. Mindig szeretni fogom magát, anyácskám... és... de elég. Úgy éreztem, hogy ezt kell tennem, és ezen kell kezdenem...

Pulherija Alekszandrovna szótlanul megölelte, szívére szorította, és csendesen sírdogált.

- Mi történt veled, Rogyám, igazán nem értem - mondta végre -, mindig azt gondoltam, mióta csak itt vagyunk, hogy egyszerűen unsz bennünket, és most látom, hogy valami nagy szenvedés vár rád, és ezért bánkódol. Régen sejtem én ezt, fiam, bocsáss meg, hogy beszélek róla, de egyre csak ez jár a fejemben, éjjel se hagy aludni. Ma a húgodnak is rossz éjszakája volt, folyvást beszélt álmában, téged emlegetett. Egy-egy szót jól hallottam, de érteni nem értettem. És egész reggel jött-ment, mint a rab a siralomházban. Láttam rajta, hogy vár valamit, fél, hát ezt érezte! Rogya! Rogya! De hová mennél? Elutazol?

- Elutazom, anyám.

- Gondoltam, mindjárt gondoltam! De hiszen én veled mehetek, ha kell. És Dunya is. Szeret, nagyon szeret, fiam. Meg talán Szofja Szemjonovna is, igen, csak jöjjön velünk, ha kell, látod, lányomnak fogadom, szívesen... Dmitrij Prokofjics majd segít, hogy együtt lehessünk mindnyájan... De hát... hová... utazol?

- Isten áldja, anyácskám!

- Hogyan? Már ma?! - jajdult fel az anyja, mint aki örökre búcsúzik.

- Nem maradhatok... mennem kell... okvetlenül...

- És én nem mehetek veled?

- Nem, de imádkozzék értem, térden állva az Istenhez. A maga imádsága talán elér hozzá.

- Gyere, hadd vetek keresztet rád, hadd áldalak meg! Így, fiam, így! Istenem, mi lesz velünk!

A fia örült, nagyon örült, hogy senki sincs ott, hogy kettesben lehet az anyjával. A szörnyű hónapok után mintha most egyszerre meglágyult volna a szíve. Térdre borult előtte, csókolgatta a lábát, és sírtak mind a ketten, egymást átölelve. Pulherija Alekszandrovna most az egyszer nem csodálkozott, nem is faggatta. Régen tudta, hogy a fiát valami szörnyűség fenyegeti, és megértette, hogy eljött, itt van a félelmes pillanat.

- Rogya, drágám, elsőszülöttem - dédelgette zokogva -, most éppen olyan vagy, látod, mint kicsi korodban, éppen így jöttél hozzám, öleltél, csókoltál: mikor apád még élt, és úgy nyomorogtunk, megvigasztaltál bennünket, már csak azzal is, hogy ott vagy velünk, és aztán, mikor eltemettem, hányszor, de hányszor sírtunk így, összeölelkezve, a hantja felett. Hogy annyit sírok mostanában, az is azért van, mert anyai szívem már régen érzi a bajt. Mindjárt, ahogy először megláttalak, akkor este, emlékszel? Mindjárt, ahogy ide megérkeztünk, mindent kitaláltam a tekintetedből, és megremegett a szívem. És most, amikor beeresztettelek, csak rád pillantottam, és tudtam, hogy itt a végzetes óra. Ó, fiam, de hát csak nem most mindjárt?

- Nem!

- Még eljössz?

- El... jövök.

- Ne haragudj, fiam, nem merlek kérdezgetni, tudom, hogy nem szabad, de csak egy szót mondj, csak annyit mondj, messze van az, ahová utazol?

- Nagyon messze.

- És mi van ott? A jövőd miatt kell, valami hivatalod lesz?

- Amit Isten ad... csak imádkozzék értem.

Indult az ajtó felé, de anyja beléje kapaszkodott, és kétségbeesetten a szemébe nézett. Arca eltorzult a rémülettől.

- Elég, anyám - mondta Raszkolnyikov, és most már szánta-bánta, hogy eljött.

- De nem örökre? Ugye, nem örökre? Még eljössz? Holnap még eljössz?

- El, el, Isten áldja.

Nagy nehezen kiszabadította magát.

Üde, meleg, világos este volt, az idő már reggel óta szépült. Raszkolnyikov hazament, sietett. Mindennel végezni akart naplementéig. És ezalatt senkivel se akart találkozni. A lépcsőn észrevette, hogy Nasztaszja elfordul a szamovárjától, és figyelmesen nézi őt, követi a szemével. „Tán csak nincs valaki nálam?” Irtózva gondolt rá, hogy talán Porfirij. De mikor felért, és benyitott a szobájába, Dunyecskát látta ott. Egyedül volt, mélyen elgondolkozva ült, látszott, hogy régen vár. Amikor Raszkolnyikov megállt az ajtóban, ijedten félig felemelkedett a díványról, és lassan kiegyenesedett előtte. Mozdulatlan, rászegezett tekintetében rémület volt és olthatatlan fájdalom. És ő ebből, pusztán ebből a nézéséből rögtön kitalálta, hogy mindent tud.

- Bemenjek hozzád, vagy elmenjek? - kérdezte bizalmatlanul.

- Egész nap Szofja Szemjonovnával voltam, vártunk, mind a ketten azt hittük, odajössz.

Raszkolnyikov bement a szobába, és egy székre roskadt.

- Valahogy gyenge vagyok, Dunya, nagyon kifáradtam, pedig éppen most szeretnék egészen ura lenni magamnak.

Bizalmatlanul pillantott a húgára.

- Hol voltál egész éjszaka, Rogya?

- Nem tudom pontosan. Végleges megoldásra szerettem volna jutni. Többször is elmentem a Néva mellett, arra emlékszem. Gondoltam, így is megoldhatnám, de... nem szántam rá magam... - suttogta, és megint olyan bizalmatlanul fürkészte Dunyát.

- Hála az Istennek! Hogy féltünk Szofja Szemjonovnával, éppen ettől féltünk! Akkor hát az életben még hiszel! Hála az Istennek, hála Istennek!

Raszkolnyikov keserűen nevetett.

- Nem hittem, de most kisírtuk magunkat anyácskámmal, összeölelkezve sírtunk. Nem hiszek, de megkértem, hogy imádkozzék értem. Isten tudja, hogy van ez, Dunyecska, én egy mukkot se értek belőle.

- Anyánknál voltál? Megmondtad neki? - kiáltott fel rémülten Dunyecska. - Azt csak nem tetted?

- Nem, nem mondtam meg... szavakkal, de sejt ő sok mindent. Azt is hallotta ma éjjel, amit te álmodban beszéltél. Bizonyos, hogy legalább a felét kitalálta. Talán rosszul tettem, hogy elmentem hozzá. Magam se tudom, mért mentem oda. Hitvány ember vagyok, Dunya.

- Hitvány, aki vállalja a szenvedést? Mert hiszen vállalod, ugye, igen?

- Igen. Megyek máris. Azért akartam a vízbe ugrani, látod, hogy ezt a szégyent elkerüljem. De mikor már ott álltam a víz felett, azt gondoltam, hogy ha eddig erősnek hittem magam, hát most a szégyentől se szabad félnem - felelte elébe vágva a kérdésnek. - Mi ez, mondd, büszkeség?

- Büszkeség, Rogya.

Mintha tűz villant volna Raszkolnyikov szemében, talán jólesett neki, hogy legalább még büszke.

- Nem gondolod, hogy csak megijedtem a víztől? - kérdezte, és torz mosollyal nézett rá.

- Jaj, Rogya! Hagyd abba! - kiáltott fel keserűen Dunya.

Vagy két percig hallgattak mind a ketten. Raszkolnyikov lehorgasztott fejjel ült, szemét a földre szegezve. Dunya az asztalnál állt, vele szemközt, és gyötrődve nézte. Most hirtelen ő is felállt.

- Késő van, húgom, itt az ideje - mondta. - Megyek, most rögtön jelentkezem. De nem tudom, miért jelentkezem.

Dunya arcán nagy könnycseppek gördültek végig.

- Sírsz, Dunya, de tudnál-e kezet szorítani velem?

- Kételkedtél benne?

Szorosan magához ölelte a bátyját.

- Hát nem mosod le a bűnöd felét már azzal, hogy vállalod a szenvedést? - kiáltott fel, és ölelte, csókolta.

- Bűn? Micsoda bűn? - csattant fel Raszkolnyikov egyszerre szinte dühödten. - Mert megöltem egy ocsmány, kártékony férget, egy vén uzsorásasszonyt, aki senkinek a világon nem kellett, akinek a megöléséért negyven bűnt meg kell bocsátani, aki a szegények vérét szítta, hát ez bűn? Nem is törődöm vele, eszemben sincs lemosni! Mind ezt szegezik nekem: bűn! bűn! Csak most látom világosan, milyen ostoba kishitűség ez, most, amikor már eltökéltem, hogy magamra veszem fölöslegesen a szégyent! Hitvány és tehetetlen vagyok, azért szántam rá magamat! Meg talán azért is, mert akkor jobban járok, ahogy az a... Porfirij... ajánlotta!

- Rogya, Rogya, hogy beszélhetsz így?! Hiszen vért ontottál! - kiáltotta kétségbeesetten Dunya.

- Mint a többi mind! - kapott a szavába valósággal nekivadulva Raszkolnyikov. - Vért ontanak és ontottak, mióta a világ világ, ömlött, mint a zuhatag, mint a pezsgő, és aki ontotta, azt megkoszorúzták a Capitoliumon, és később az emberiség jótevőjének nevezték. Láss a mélyére, Dunya, nyisd ki a szemedet! Én is jót akartam az embereknek, száz jót, ezer jót tehettem volna e helyett az egy ostobaság helyett, sőt nem is volt ostobaság, csak ügyetlenség, hiszen az elgondolás egyáltalán nem volt olyan ostoba, mint ahogy most látszik, a kudarc után! (Ami nem sikerült, azt mindig ostobaságnak látjuk!) Ezzel az ostobasággal csak a függetlenségemet, az első lépéseimet akartam biztosítani, megszerezni az eszközöket, és akkor mindent kiegyenlített volna az aránylag óriási haszon... Csakhogy én már az első lépést se bírtam, mert hitvány vagyok. Ez az! De mégsem fogom a ti szemetekkel nézni: ha sikerül, babérkoszorút tesznek a fejemre, de így csapdában vagyok!

- Jaj, Rogya, nem, nem így van. Hogy mondhatod ezt.

- Jó, jó, a forma nem az igazi, nem a legesztétikusabb. De nem fér a fejembe, mért tiszteletre méltóbb forma bombákkal, szabályos ostrommal pusztítani az embereket? Az esztétikai aggály az erőtlenség jele. Soha még ilyen tisztán nem láttam, mint most, soha kevésbé nem értettem, miért bűn, amit tettem. Sose volt még ilyen sziklaszilárd a meggyőződésem.

Még a pirosság is elöntötte sápadt, beesett arcát. De utolsó kifakadása után véletlenül találkozott a tekintetük, és annyi, de annyi fájdalmat látott a húga szemében, hogy akaratlanul észre tért. Érezte, hogy ezt a két szegény teremtést mégis boldogtalanná tette. Mégis ő tette boldogtalanná.

- Dunya, drágám! Ha bűnös vagyok, bocsáss meg! (Igaz, hogy ha bűn, amit tettem, hát nincs rá bocsánat.) Isten áldjon, ne civakodjunk most. Ideje mennem, legfőbb ideje. De ne jöjj utánam, nagyon kérlek. Én most előbb... te meg siess anyánkhoz, és maradj vele. Kérve kérlek! Ez az utolsó, legnagyobb kérésem hozzád! Ne mozdulj mellőle, olyan izgalomban hagytam ott, hogy aligha bírja ki, vagy belehal, vagy beleőrül! Maradj mellette! Razumihin veletek lesz, mondtam neki... Engem ne sirass: igyekszem férfiasan és becsületesen élni ezentúl, ha gyilkos vagyok is. Talán még hallod majd a nevemet emlegetni, nem hozok szégyent rátok, meglásd. Talán még megmutatom, hogy... de most megyek... a viszontlátásra! - Sietve abbahagyta, mert az utolsó szavai, fogadkozása közben megint valami furcsa kifejezést látott a húga szemében. - Ejnye, mért sírsz annyira? Ne sírj, ne sírj, Dunya, nem válunk el örökre! Hja, igaz! Várj... majd elfelejtettem!...

Az asztalhoz ment, és előhúzott egy vastag, poros könyvet, szétnyitotta, és kivett belőle egy, két papírlap közé tett, elefántcsontra festett akvarell-arcképet. A háziasszony lányának, az ő egykori, hagymázban elhalt menyasszonyának a képe volt, azé a különös leányé, aki kolostorba akart vonulni. Egy percig nézte a kifejező, beteges kis arcot, aztán megcsókolta a képet, és odaadta Dunyecskának.

- Ővele sokat beszélgettünk ''erről, ''látod, ''ő'' volt az egyetlen - mondta elgondolkodva -, az ő szívére sok mindent rábíztam abból, ami most olyan rútul valósult meg. Ne félj, éppen úgy nem helyeselte, mint te, és örülök, hogy ezt nem érte meg. A legfontosabb abban rejlik, hogy most minden másképp lesz, derékba törik - csattant fel megint visszaesve a maga fájdalmába  , minden, minden. De hát fel vagyok én erre készülve? Akarom én ezt, én magam? Azt mondják, szükségem van a megpróbáltatásra. De minek, minek ez a sok oktalan megpróbáltatás? Mire jó, szeretném tudni! Vagy talán majd akkor, ha már a szenvedésben megtörtem, elhülyültem, megrokkantam, húszévi kényszermunka után... jobban fogom ezt tudni, mint most? De minek is éljek már akkor? Mért nyugodtam bele, hogy így éljek majd, miért? Ó, tudtam én, hogy hitvány vagyok, tudtam, ma hajnalban, mikor ott álltam a Néva felett!

Végre kimentek együtt a szobából. Dunyának gyötrelmes volt, de hát - szerette! Elment, de alig tett meg ötven lépést, hátráfordult, hogy még egyszer lássa. Még látta, nem tűnt el. De most éppen a szeglethez ért, és ott ő is hátrafordult - utoljára találkozott a tekintetük. Raszkolnyikov, mikor észrevette, hogy a húga nézi, türelmetlenül, majdnem bosszúsan intett neki, hogy menjen tovább, és hirtelen befordult a sarkon.

„Gonosz vagyok, tudom - gondolta magában, és egy perccel később már szégyellte türelmetlen kézmozdulatát. - De hát mért szeretnek annyira, ha egyszer nem érdemlem! Ó, bárcsak magam volnék a világon, senki se szeretne, és én se szeretnék senkit! ''Akkor ez mind nem lett volna! ''Kíváncsi vagyok, csakugyan annyira megszelídül-e a lelkem a következő tizenöt-húsz évben, hogy töredelmesen sóhajtozom majd az emberek előtt, és minden második szavammal zsiványnak nevezem magamat? Mert ez kell nekik, éppen ez. Ezért küldenek Szibériába, ezt akarják. Ni, hogy özönlik a nép itt az utcán, fel-alá, akármelyiket vegyem közülük, bizonyosan zsivány, gazember, már természete szerint, sőt, ami ennél is rosszabb: idióta! De próbáljam csak én elkerülni a fegyházat, tyű, hogy őrjöngene mind, nemes felháborodásában! Ó, hogy gyűlölöm, gyűlölöm valamennyit!”

Mélyen elgondolkozott: milyen folyamat lesz az, amely oda juttatja őt, hogy végül megalázkodik ezek előtt, valamennyi előtt, megfontolás nélkül és meggyőződéssel alázza meg magát előttük! Mért ne? Könnyen meglehet. Sőt, feltétlenül így lesz. Húszévi szakadatlan gyötrelem ne törné meg az embert? A vízcsepp kivájja a követ. „De ha meg így van - minek éljek, minek? Mért megyek most oda, mikor jól tudom, hogy minden pontosan előírás szerint lesz, és nem másképp!”

Talán századszor kérdezte már ezt magától tegnap este óta, de mégis továbbment.

8

Sötétedett már, mire Szonyához ért. Szonya egész nap várta, rettenetes izgalomban. Dunyával együtt várták. Az már korán reggel odament, folyvást eszében volt, amit Szvidrigajlov mondott tegnap, hogy „Szonya mindent tud”. Nem fogjuk most részletesen leírni szavaikat, könnyeiket, és azt, hogy mennyire közel jutottak egymáshoz. Dunyát, ha különben nem is, de egy tekintetben megnyugtatta ez a találkozás. Most már tudta, hogy a bátyja nem lesz egyedül: Szonya volt az első, akinek meggyónt, őbenne kereste az embert, amikor szüksége volt embertársra, és Szonya követni fogja, akárhová vesse is a sors. Nem is kérdezte, tudta, hogy így lesz. Valósággal áhítatos tisztelettel nézett rá, és Szonyát eleinte még zavarta is ez a tisztelet. Már-már elsírta magát: hiszen ő, éppen ellenkezőleg, úgy érezte, annyit se érdemel, hogy Dunyecskára csak rá is pillantson! Sohase felejtette el, milyen gyönyörű szép volt, amikor ott, Raszkolnyikovnál, az első találkozásukkor, kitüntető figyelemmel és tisztelettel meghajolt őelőtte, örökre lelkébe vésődött a képe, mint egy csodaszép, megfoghatatlan jelenés.

Dunyecska végül nem bírta tovább, és otthagyta Szonyát, most már úgy gondolta, hogy a bátyja szobájában vár, talán mégis hazamegy előbb. Szonyát, amint maga maradt, kínzó félelem fogta el, nem tudott szabadulni a gondolattól, hogy Raszkolnyikov mégis öngyilkos lett. Ettől félt Dunya is. Kettesben mégis nyugodtabbak voltak, kölcsönösen igyekeztek meggyőzni egymást különféle érvekkel, hogy ez nem következhet be. De most, mihelyt elváltak, egyik is, másik is csak erre tudott gondolni, Szonya egy pillanatra se felejtette el, mit mondott tegnap Szvidrigajlov, hogy Raszkolnyikov kettő közül választhat... Szibéria, vagy a... No meg jól tudta, milyen hiú, makacs, gőgös és hitetlen. „De hát akkor csak a kishitűség és a haláltól való félelem tarthatja életben?” - gondolta végül kétségbeesetten. Lement a nap. Szonya szomorúan állt az ablakban, és makacsul kinézett, de csak a szomszéd ház vakolatlan tűzfalát látta. És mikor már bizonyos volt abban, hogy halott a boldogtalan - belépett a szobába.

Örömkiáltás szakadt fel a melléből! De hogy jobban megnézte, elsápadt.

- No, eljöttem a keresztjeidért, Szonya - mondta fanyar mosollyal. - Te küldtél, hogy álljak ki a keresztútra, mit akarsz? Most, hogy rákerül a sor, ijedezel?

Szonya döbbenten nézte. Furcsa volt neki ez a hang, még a hideg is végigszaladt a hátán. De egy perc múlva már látta, hogy a hangja is, beszéde is erőltetett. Úgy is beszél vele, valahová a sarokba nézve, mintha kerülné a tekintetét.

- Látod, arra az eredményre jutottam, hogy így előnyösebb. Van egy körülmény... de hosszú volna elmesélni, meg nem is érdemes. Csak tudod, mi bőszít? Hogy ezek a bárgyú, vadállati pofák most majd körém csődülnek, rám meresztik a szemüket, ostoba kérdéseket adnak fel, és nekem felelnem kell, ujjal mutogatnak rám. Pfuj! Én nem Porfirijhoz megyek, azt unom. Inkább Puskapor barátomnál jelentkezem, az majd nagyot néz, úgyhogy a maga nemében még hatásos is lesz a fellépésem. Csak több hidegvér kellene... Nagyon epés lettem mostanában. Elhiszed, hogy majdnem ököllel fenyegettem most a húgomat, csak azért, mert hátrafordult, hogy még egyszer utoljára lásson? Gyalázatos egy állapot. Bizony, ide jutottam! No, mi lesz a keresztekkel, hol vannak?

Szinte kikelt magából. Egy szempillantásig se bírt nyugton állni, figyelmét se tudta egy dologra irányítani, gondolatai ide-oda cikáztak, összevissza beszélt, keze is remegett.

Szonya szótlanul kivette a fiókból a két keresztet, a ciprusfát meg a rezet, keresztet vetett előbb magára, aztán őrá, és Raszkolnyikov mellére tette a ciprusfából valót.

- Szóval: jelkép, azt jelenti, hogy vállalom a keresztet, hehe! Mintha eddig nem eleget szenvedtem volna! És ciprusfa, vagyis az egyszerű nép keresztje. A rezet, a Lizavetáét te viseled majd... mutasd csak! Hát ez volt az ő mellén abban a percben. Emlékszem még két hasonló keresztre, egyik ezüst, a másik szentképes, a vénasszony mellére dobtam mind a kettőt akkor. Az kellene most, komolyan, azt kellene felvennem... Eh, összevissza beszélek, a legfontosabbat meg elfelejtettem. Valahogy szórakozott vagyok, Szonya! Ide hallgass! Azért jöttem, hogy megmondjam neked, hogy tudd... Szóval csak ezt akartam... Csak ezért jöttem. (Hm, gondoltam, hogy másról is beszélek majd, az igaz.) Hisz te akartad, hogy elmenjek, no, most teljesül a kívánságod, börtönben fogok ülni, hát akkor mért sírsz? Te is sírsz? Hagyd abba, elég volt! Jaj de nehéz ezt mind elviselni!

Aztán mégis feltámadt benne a szánakozás, megesett a szíve rajta, mikor ránézett. „Hát ez meg... ez meg miért? - tanakodott magában. - Kije vagyok én? Miért sirat, miért törődik velem, akár az anyám vagy Dunya? Ő lesz a dajkám...”

- Vess keresztet, és mondj el egy imát legalább most az egyszer! - kérte remegő hangon, bátortalanul Szonya.

- Ó, kérlek, ahányat parancsolsz. És tiszta szívemből, tiszta szívemből, hidd el...

Igaz, hogy valami egészen mást akart mondani.

Keresztet vetett többször egymás után, Szonya azalatt felkapta és fejére borította a kendőjét. Zöld kasmírkendő volt, valószínűleg ugyanaz a „családi”, amelyről Marmeladov beszélt.

Raszkolnyikovban megvillant ez a gondolat, de nem kérdezte. Valóban maga is érezte már, hogy rettenetesen szórakozott, és képtelenül izgatott. Ettől megijedt. És most még az is meghökkentette, hogy Szonya vele akar jönni.

- Mit csinálsz? Hová készülsz? Maradj csak, maradj itthon! Majd én megyek magam! - kiáltott rá kicsinyhitűségében bosszankodva, és szinte haragosan indult kifelé. - Minek oda díszkíséret - mormogta útközben.

És ott hagyta a lányt a szoba közepén, el se búcsúzott tőle; mire kiért, meg is feledkezett róla. Csak a keserű, tiltakozó kétség forrt a lelkében.

„Hát igazán így van? Igaz ez? - lázadozott magában a lépcsőn lemenet. - Hát nem lehet már megállni, jóra fordítani mindent, és... nem menni oda?”

De azért továbbment. Most hirtelen, teljes bizonyossággal ráébredt, hogy nincs már mit kérdezni, latolgatni. Mikor az utcára leért, eszébe jutott, hogy Szonyától el se búcsúzott - ott maradt a szoba közepén, a zöld kendőjével, mozdulni se mert, mikor ő úgy rákiáltott. Egy pillanatra meg is állt, és élesen felvillant benne egy gondolat, mintha csak leste volna, hogy rátörhessen:

„És mért mentem most oda, mit akartam tőle? Azt mondtam: dolgom van vele. De mit volt az a nagy dolog! Semmi, de semmi dolgom nem volt! Megmondtam neki, hogy ''odamegyek. ''Hát aztán? Ez volt olyan fontos? Tán csak nem szeretem? Persze hogy nem. Hisz elzavartam most, mint egy kutyát. A keresztjét akartam annyira? Ó, de mélyre süllyedtem! Eh, nem igaz... a könnye kellett, látni akartam az ijedtségét, meg hogy a szíve fáj, vérzik értem. Kellett valami, amiben megkapaszkodjam, ami késleltessen, egy embert kellett látnom. És én mertem úgy bízni magamban, nagyságról álmodozni! Én nyomorult senki, én alávaló!”

A csatornaparton ment, már csak rövid útja volt a célig. De a hídnál hirtelen megállt, és felkanyarodott a hídra, átment a Széna térre.

Mohón tekingetett jobbra, balra, kényszerítette magát, hogy jól megnézzen mindent, de semmire se tudott figyelni, a dolgok elsiklottak előtte.

„Talán egy hét múlva vagy egy hónap múlva itt visznek majd, ugyanezen a hídon, olyan rabkocsiban, ki tudja, hová... vajon hogy nézem majd akkor ezt a csatornát? Jó volna most eszembe vésni - villant át rajta a gondolat. - Ott az a cégtábla, hogy fogom akkor olvasni ezeket a betűket? Ni, az van ráírva hibásan: ''Szovetkezet... ''jól meg kellene jegyezni most ezt az ó-t, az ''o'' betűt, és egy hónap múlva majd megnézni ugyanezt az ó-t. Vajon hogy nézem majd akkor? Milyen érzéssel, milyen gondolatokkal? Úristen, de hitvány lesz akkor minden... minden mostani... gondom! Hiszen ez mind érdekes, kétségtelenül... a maga nemében... (hahaha! micsoda ötleteim vannak!) gyereket csinálok magamból, játszom. Hát aztán? Mért szégyelljem? Pfuj, hogy lökdösődnek ezek! Ott az a kövér, bizonyosan német, aki most meglökött: ha tudná, kit lökött meg! És ez az asszony, aki a gyerekével áll itt, és kéreget, érdekes, ez most biztosan azt hiszi rólam, hogy boldogabb vagyok, mint ő. No és ha adnék neki valamit, csak úgy, kuriózumképpen? Ni csak, van még egy egész ötös a zsebemben, honnan?” - Nesze, nénike... fogd ezt...

- Isten fizesse meg! - felelt rá a koldusasszony siránkozó hangja.

Továbbment a Széna téren. Nagyon, de nagyon nem szeretett lökdösődni a sok nép között, mégis mindig ott ment, ahol a legtöbben jártak. Mindenét odaadta volna azért, hogy egyedül maradhasson, de maga is jól tudta, hogy úgyse lesz egy szempillantásra sem egyedül. A tömegben valami részeg izgágáskodott, erőnek erejével táncolni akart, de mindig eldőlt. Egész csődület volt körülötte. Raszkolnyikov átfurakodott a sokaságon, egy darabig nézte a részeget, és kurtán, élesen felnevetett. De a következő pillanatban már megfeledkezett róla, nem is látta, pedig ránézett. Végül elment onnan, azt se tudva, hol jár, de mikor a tér közepére ért, valami megrezzent benne, és hirtelen elborította egy érzés, elkapta testét-lelkét.

Szonya szavait hallotta: „Állj ki a keresztútra, hajolj meg az emberek előtt, és csókold meg a földet, mert ellene is vétettél, és mondd hangosan az egész világnak: gyilkos vagyok!” Remegés fogta el, mikor ezek a szavak eszébe jutottak. És annyira megtörte az utolsó hetek és kivált az utolsó órák meddő gyötrődése, félelme, hogy szinte kapva kapott az új, nagy, egész valóját betöltő érzésen. Rohamszerűen jött ez, egyetlen szikrától fellobbant, és lángba borult a lelke. Hirtelen megindult a belsejében minden, csak úgy omlott a könnye. Ahol megállt, leroskadt a földre... A tér közepén térdelt, leborult, és csókolta a földet, a mocskos földet, és ez gyönyörűséggel, boldogsággal töltötte el. Felállt és újra leborult.

- Tyű, ez aztán berúgott - jegyezte meg mellette egy fiatal legény.

Az emberek nevettek.

- Jeruzsálembe készül, barátaim, és most búcsúzik a gyerekeitől, szülőföldjétől, meghajol az egész világ előtt, Szentpétervár székvárosunk földjét csókolgatja - fűzte hozzá egy kapatos polgár.

- Hisz gyerekember még! - jegyezte meg a harmadik.

- És úrifiú - mondta valaki komoly hangon.

- Nehéz manapság megkülönböztetni, melyik úri, melyik nem.

Ezek a felkiáltások, gúnyos beszédek megzavarták Raszkolnyikovot, és a szó: „Gyilkos vagyok!” - ami talán már a nyelve hegyén volt, elhalt benne. De azért nyugodtan viselte a gúnyolódást, és anélkül, hogy körülnézne, befordult a mellékutcán a rendőrség irányába. Mintha egy alak rémlett volna fel az úton előtte, de ezen nem is csodálkozott, megérezte, hogy így lesz, így kell lenni. Mikor a téren másodszor leborult a földre, és balra fordult, megpillantotta Szonyát vagy ötvenlépésnyire, egy vásártéri deszkabódé mögé húzódott előle. Végigkísérte hát ezen az egész kálvária-útján. Abban a pillanatban ráébredt, egyszer s mindenkorra tudta és érezte, hogy Szonya vele marad örökre, követi akár a világ végére is, ahová sorsa szólítja. Szíve mintha egyet fordult volna benne... de - hiszen itt is van már, odaért a végzetes helyre.

Elég bátran lépett be az udvarra. A második emeletre kellett felmennie. „Egyelőre még csak a lépcsőn vagyok” - gondolta. Áltálában úgy tetszett neki, hogy a végzetes pillanat még messze van, addig még ráér, sok mindent meggondolhat.

A csigalépcsőn ugyanaz a szemét, elszórt tojáshéj, a lakásajtók most is mind tárva-nyitva, ugyanazok a konyhák, ugyanaz a füstszag, bűz. Azóta nem járt itt. Lába elzsibbadt, rogyadozott alatta, de azért vitte. Egy pillanatra megállt, hogy kifújja és rendbe szedje magát, hogy ''emberformája ''legyen, mikor belép. „De'' ''miért, minek? - kérdezte magában, mikor felfogta a mozdulatát. - Ha egyszer ki kell üríteni a poharat, nem mindegy, így-e vagy úgy? Mennél undokabb, annál jobb!” Képzeletében feltűnt egy pillanatra a Puskapor hadnagy, Ilja Petrovics képe. Hát igazán ahhoz menjen? Nem lehetne mégis másvalakihez, például Nyikogyim Fomicshoz? Visszafordulni és egyenesen odamenni, a lakására? Úgy legalább családiasan folyna le az egész... „Nem, nem, Puskaporhoz megyek, Puskaporhoz! Ha már kiiszom, hát egy hajtásra...”

Jéghideg volt a teste, és alig-alig tudott magáról, mikor az irodába benyitott.

Ezúttal igen kevesen voltak ott, egy kapust látott, meg valami parasztembert, az őr ki se pillantott a fülkéjéből. Raszkolnyikov továbbment, a következő szobába. „Még úgy is fordulhat, hogy nem mondom meg” - villant át rajta.

Az íróasztalnál egy civil ruhás hivatalnok akkor fogott neki valami aktának. A sarokban egy másik írnok éppen leült az asztalához. Zamjotov nem volt ott. Nyikogyim Fomics persze szintén nem.

- Senki sincs itt? - kérdezte Raszkolnyikov a hivatalnokhoz fordulva.

- Miért, kit keres?

- Nézd csak! Régóta színét se láttam, szagát se szagoltam orosznak... vagy hogy is van a mesében, nem tudom már... Van szerencsém! - kiáltott rá egy ismerős hang.

Raszkolnyikov összerezzent. Puskapor állt előtte, akkor jött be a harmadik szobából. „A sors ujja - gondolta. - Mért van ez itt most?”

- Hozzánk méltóztatik? Éspedig? - kurjantott Ilja Petrovics. Rögtön látszott, hogy rózsás, sőt, talán felajzott kedvében van. - Amennyiben hivatalos ügy, hát még korán szerencséltet bennünket. Én is csak véletlenül... Egyébként készséggel... Megvallom... hogy is? No, hogy is?... Bocsásson meg, de...

- Raszkolnyikov.

- Ugyan kérem: Raszkolnyikov! Csak nem hiszi, hogy ezt elfelejtettem? Minek néz engem. Rogyion Rogyionovics... ugye, ha jól emlékszem?

- Rogyion Romanovics.

- Hja persze, persze! Rogyion Romanovics, Rogyion Romanovics! Ezt akartam tudni. Érdeklődtem is több ízben. Megvallom, állandóan bántott azóta, hogy önnel úgy... később felvilágosítottak, megtudtam mindent, fiatal író, sőt mi több, tudós... úgyszólván a pályája legkezdetén... Édes Istenem! Melyik író vagy tudós nem kezdte a legeredetibb lépésekkel... Én is, a feleségem is nagyra becsüljük az irodalmat, a feleségem szenvedélyes irodalombarát... Az irodalom... a szépművészetek... Csak a lelki nemessége meglegyen valakinek, mást mindent megszerezhet tehetséggel, tudással, értelemmel, zsenialitással! Teszem azt, egy kalap... mi az a kalap? A kalap fejvédő, megvehetem Zimmermann-nál. De ami a kalap alatt van, amit a kalap takar, kérem, azt sehol se vehetem meg... Megvallom, gondoltam rá, hogy elmegyek önhöz, kimagyarázkodom, de attól tartottam, hogy esetleg... Ejnye, meg se kérdeztem: óhajt valamit? Hallom, itt vannak a rokonai.

- Igen, anyám és húgom.

- A kedves húgával már volt szerencsém találkozni, nagy műveltségű és elbűvölő hölgy. Megvallom, nagyon bántott, hogy akkor úgy elragadtattuk magunkat mind a ketten. Sajnálatos eset. És hogy amikor itt elájult, olyan furcsa szemmel néztem önre... hiszen később ragyogóan megvilágosodott minden. Hja, túlbuzgóság, elvakultság, kérem, nem csodálom, hogy felháborodott. Talán lakást óhajt változtatni, hogy bővült a családja?

- N-nem... csak úgy... meg akartam kérdezni... azt hittem, itt találom Zamjotovot.

- Hja persze! Összebarátkoztak. De Zamjotov már nincs nálunk, nem találhatja itt. Igen, uram, meg kellett válnunk tőle. Tegnap óta nem tisztel meg bennünket a jelenlétével, más beosztást kapott... és távozóban mindenkivel összeveszett itt... ez már igazán nem illik, kérem... Szeleburdi fiúcska, semmi egyéb. Nem mondom, szép reményekre jogosított, de hát így vagyunk manapság ezekkel a mi dicső fiataljainkkal. Hogy ő leteszi ezt meg ezt a vizsgát. Szép. De a legtöbb azt hiszi, elég, ha a száját járatja, és nagyokat mond, azzal már le is vizsgázott. Ön, persze, egészen más, vagy teszem azt, a barátja, Razumihin úr. Ön tudósnak készül, nem veri le a lábáról az első kis nehézség. Az ön számára ezek a könnyű életörömök, hogy úgy mondjam - nihil est, ön aszkéta, szerzetes, pusztai remete, kérem... csak könyv legyen meg a toll a füle mögött, tudományos munka... ez lelkesíti! Bizonyos értelemben én is... olvasta Livingstone könyvét? Én olvastam. És az is igaz, hogy nagyon elszaporodtak itt most ezek a nihilisták, de hát érthető, micsoda időket élünk, kérdem öntől! Különben egyetértünk... mert ön, ugye, nem nihilista? Ugye, nem? Őszintén beszélhet, egészen őszintén!

- N-nem...

- Velem egészen nyíltan beszélhet, látja, minden feszélyezettség nélkül, mintha csak magamagával beszélgetne. Más a hivatal, és más a... most azt hiszi, barátságot akartam mondani, igaz? Téved, uram, nem a barátságról beszélek, hanem a polgártársi és emberi érzésről, a humanitásról és a Mindenható szeretetéről. Lehet hivatalom, méltóságom, de mindig éreznem kell, hogy amellett polgár és ember vagyok, és erről számot is kell adnom. Zamjotovot méltóztatott említeni az imént. Zamjotov, látja, képes botrányt rendezni, amúgy franciásan, valami rossz hírű helyen egy pohár pezsgő vagy doni bor mellett: ez Zamjotov! Én viszont, hogy úgy mondjam, magas eszményekért lelkesedem, megvan a hivatalom, rangom, munkaköröm. És feleségem, gyerekeim. Teljesítem honpolgári kötelességemet. De ő? Mi ő, ha szabad kérdeznem? Önben a műveltség által megnemesedett embert látom, és úgy is beszélek önnel. No és ráadásul ezek a bábakisasszonyok is elsokasodtak nálunk.

Raszkolnyikov kérdőn rántotta fel a szemöldökét. Ilja Petrovics nyilván nemrég kelt fel a terített asztaltól, szavai jobbára üresen kongtak a fülében, és szétfoszlottak, de valamit azért mégis felfogott, és nem tudta, hova akar kilyukadni.

- Ezekről a rövid hajú kisasszonyokról beszélek - folytatta a bőbeszédű hadnagy -, én neveztem el őket bábakisasszonyoknak, és azt hiszem, találó a kifejezés, hehe! Befurakszanak az egyetemre, anatómiát tanulnak. De mondja, ha teszem azt, megbetegszem, hát női doktort hívok majd, hogy meggyógyítson? Hehe!

Hahotázott, nagyon meg volt elégedve a szellemességével.

- Tegyük fel, hogy olthatatlan tudományszomj, ezt is megengedem. De ha már eleget tud, érje be annyival, mért kell ezzel visszaélni? Mért kell tisztes személyeket sértegetni, mint az a mihaszna Zamjotov tette? Mért kellett engem megsértenie, kérdem én! No és az öngyilkosságok is hogy elszaporodtak... nem is hiszi! Elverik az utolsó garasukat, és végeznek magukkal is. Lányok, fiúk, öregek, nyakra-főre! Ma reggel is bejelentettek valami vidéki úriembert, nemrégen érkezett ide... Nyil Pavlovics! Nyil Pavlovics! Hogy is hítták azt a dzsentlment, akiről az előbb jelentették, hogy agyonlőtte magát a Petyerburgszkaján?

- Szvidrigajlov - felelte valaki a másik szobából, rekedten és közömbösen. Raszkolnyikov összerezzent.

- Szvidrigajlov! Szvidrigajlov agyonlőtte magát? - kiáltott fel.

- Hogyan? Ön ismeri?

- Ismerem... nemrégen jött fel Pétervárra...

- Úgy van, nemrégen érkezett ide, a felesége most halt meg. Kicsapongó életet élt, és most egyszerre agyonlőtte magát, de milyen botrányos módon, kérem, el se tudja képzelni! A noteszában hagyott néhány sort, hogy józan meggondolásból lesz öngyilkos, senkit se okoljanak a haláláért. Pénze is volt, azt mondják. Honnan méltóztatott ismerni?

- Már régebbről... a húgom nevelőnő volt náluk.

- Ejnye, akkor talán nekünk is mondhat valamit róla. És nem is gyanította?

- Tegnap még láttam. Pezsgőzött... semmit se gyanítottam.

Olyan érzése volt, mintha valami rázuhant volna, és nyomná a mellét.

- Ejnye, hogy elsápadt megint. Fojtó a levegő itt nálunk...

- Mennem kell, uram - mormogta -, bocsássa meg, hogy alkalmatlankodtam...

- Ó, kérem, bármikor... igazán élvezetes társalgás volt. És örülök, hogy megmondhattam önnek...

Ilja Petrovics még kezet is nyújtott.

- Csak Zamjotov... őhozzá jöttem...

- Értem, uram, értem... igazán élvezetes volt...

- Nagyon örvendek... a viszontlátásra, uram - mosolygott Raszkolnyikov.

Imbolyogva kiment. Feje szédült. A lépcsőn jobb kezével a falba kapaszkodott. Mintha meglökte volna egy kapus, aki könyvvel a hóna alatt felfelé jött a rendőrségre. Valahol lejjebb kutya ugatott kétségbeesetten, egy asszony sodrófát hajított hozzá és rákiabált. Végre leért a lépcsőn, és kiment az udvarra. Az udvaron, nem messze a lépcsőház ajtajától, sápadtan, kővé meredve állt Szonya, és rémülten nézett rá. Raszkolnyikov megállt előtte, fájdalmas és elkínzott, szinte kétségbeesett arccal. Szonya összecsapta a kezét. Ekkor gyámoltalan, réveteg kis mosoly jelent meg ajka körül, egy darabig még állt a lány előtt, aztán mosolyogva megfordult, és felment újra. Ilja Petrovics közben leült, és elmerült az aktáiban.

- Ni csak! Visszajött! Itt felejtett valamit? No, mi lelte?

Raszkolnyikov elfehérült szájjal, merev szemmel, lassan közeledett hozzá, odament egészen'' ''az asztalhoz, megtámaszkodott, és mondani akart valamit, de nem tudott, csak értelmetlen hangokat hallatott.

- Rosszul van! Széket! Tessék, üljön le, üljön le, no! Vizet!

Raszkolnyikov a székre ereszkedett, de nem vette le szemét Ilja Petrovics kínosan meglepett arcáról. Egy percig várakozva nézték egymást. Vizet hoztak.

- Én voltam - szólalt meg.

- Igyék egy korty vizet.

Eltolta a poharat, és halkan, meg-megállva, de érthetően elkezdte újra:

''-'' ''Én öltem meg az öreg hivatalnoknét és a húgát, Lizavetát, baltával agyonütöttem és kiraboltam.''

Ilja Petrovics eltátotta a száját. Mindenünnen odaszaladtak.

Raszkolnyikov megismételte vallomását.


[[Kategória:Bűn és bűnhődés]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Bűn és bűnhődés/Ötödik rész</title>
    <id>2352</id>
    <revision>
      <id>4830</id>
      <timestamp>2006-08-29T21:02:31Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>allapokra bontás, {{fej}}, kat</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     = Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
| cím        = [[../]]
| szakasz    = (Ötödik rész)
| előző      = ← [[../Negyedik rész|Negyedik rész]]
| következő  = [[../Hatodik rész|Hatodik rész]] →
| megjegyzés =
}}

1

A reggel kijózanító hatását Pjotr Petrovics is érezte a számára oly súlyos jelentőségű megbeszélést követő napon. Ha még olyan nem szívesen is, de kénytelen volt lassanként belátni, hogy ami tegnap még fantasztikus képtelenségnek tetszett előtte, annak ellenére, hogy megtörtént - igenis befejezett, megmásíthatatlan tény. Egy egész éjjel rágta-marta szívét a sértett hiúság fekete kígyója. Mihelyt felkelt, első dolga volt a tükörbe nézni, attól félt, hogy az éjszaka folyamán elöntötte az epe. De e tekintetben egyelőre nem volt semmi baj. És míg hófehér, úri és egy idő óta szépen gömbölyödő ábrázatát nézegette, Pjotr Petrovics majdnem megvigasztalódott, teljes bizonyossággal hitte ebben a pillanatban, hogy talál ő még menyasszonyt magának, ha itt nem, hát másutt, talán még különbet a réginél. Ámde tüstént felocsúdott álmodozásából, és dühösen köpött egyet, amivel néma, de gunyoros mosolyt csalt ifjú barátja és szobatársa, Andrej Szemjonovics Lebezjatnyikov arcára. Észre is vette ezt, és feljegyezte magában fiatal barátja rovására. Sok mindent írt a rovására pár nap óta, és mikor most hirtelen eszébe jutott, hogy a tegnapi eseményeket nem kellett volna közölni Lebezjatnyikovval, bosszúsága még fokozódott. Ez volt a második hiba, amit tegnapi felindulásában, izgatottságában, túlzott közlékenységében elkövetett. Meg aztán a mai délelőttön amúgy is egyik kellemetlenség a másikat érte. A felső bíróságon is rossz hír várta; ellene döntöttek egyik ügyében, amelyben pedig sokat fáradt. De a legjobban a háztulajdonos miatt bosszankodott, akitől, közeli házassága reményében, lakást bérelt, és saját költségére kitataroztatott. Ez a háziúr - valami hirtelen meggazdagodott német iparos - a világért se hajlandó felbontani a szerződést, és az abban megnevezett teljes kártérítési összeget követeli rajta, tekintet nélkül arra, hogy jóformán új lakást ad vissza. Hasonlóképpen a bútoráruházban sem akarnak egy rubelt se visszatéríteni a foglalóból a már kiválasztott, de még le nem szállított bútorokra. „Csak nem fogok a bútorok kedvéért megházasodni - mérgelődött magában, és felvillant benne a kétségbeesett remény: - Hátha nincs is még veszve minden? Nem kellene mégis próbálni valamit?” Dunyecskára gondolt, és a vágyakozás a szívébe nyilallott. Gyötrelmes perceket élt át, és ha Raszkolnyikovot puszta kívánsággal megölhette volna, bizonyosan nem késlekedik kimondani ezt a kívánságát.

„Az is hiba volt, hogy semmi pénzt nem adtam nekik - fűzte tovább gondolatait, mikor kedveszegetten visszatért Lebezjatnyikov szobájába. - Tudja az ördög, mért voltam ilyen szűkmarkú, hisz ez még számításnak is rossz. Azt hittem, ha éhkoppon tartom őket, bennem látják majd a gondviselést, és tessék! Ördög vigye! Rá kellett volna szánni, mondjuk, másfél ezret az egész idő folyamán, kelengyére, ajándékokra; veszek Knoppnál meg az Angol Áruházban mindenféle csipcsup holmit, skatulyát, varródobozkát, köves gyűrűt, ruháravalót... úgy sokkal különb helyzetet teremtek és... sokkal biztosabbat!... Akkor nem adták volna ki ilyen könnyen az utamat! Az ilyenféle emberek feltétlenül kötelességüknek tartják szakítás esetén visszaadni, ami ajándékot és pénzt kaptak, márpedig azt nehezen tehetnék, no meg sajnálnák is. Lelkiismeretük is furdalná őket: csak nem kergethetjük el, mikor olyan bőkezű és figyelmes volt eddig... Hm... bakot lőttem, bizony!” Csikorgatta a fogát, és tökfilkónak nevezte magát, igaz, hogy csak gondolatban.

Miután mindezt megállapította, még bosszúsabban és ingerültebben tért haza, mint ahogyan elment. Némi kíváncsisággal nézte a halotti tor előkészületeit Katyerina Ivanovna szobájában, hallott már valamit tegnap a gyászlakomáról, sőt, mintha őt is meghívták volna, de sok gondja-baja mellett másra nem ért rá figyelni. Ma aztán sietett tudakozódni. Amália Lippewechsel, aki Katyerina Ivanovna helyett (mert az a temetőben volt) az asztalterítéssel szorgoskodott, elmondta neki, hogy ünnepélyes torra készülnek, a lakók jóformán mind hivatalosak, még azok is, akik a megboldogultat nem is ismerték. Meghívták Lebezjatnyikov urat is, annak ellenére, hogy a minap úgy összeszólalkoztak Katyerina Ivanovnánál, és őt, Pjotr Petrovicsot, nemcsak hogy meghívták, de nagyon várják, mint a legtekintélyesebb vendéget a lakók közül. Amália Ivanovnát is nagy tisztességgel felkérték, tekintet nélkül arra, hogy kellemetlenségeik voltak egymással, és most valóságos élvezettel háziasszonykodott, szorgoskodott, no meg alaposan ki is öltözött ez alkalomra: gyászban volt ugyan, de vadonatúj lobogó selyemruhában, és látszott, hogy büszke a ruhájára. Pjotr Petrovicsban a megtudott hírek egy bizonyos gondolatot ébresztettek; töprengve bement a szobájába, helyesebben Andrej Szemjonovics Lebezjatnyikov szobájába. Megtudta, hogy többek között Raszkolnyikov is hivatalos a torra.

Szobatársa aznap valami okból egész délelőtt otthon tartózkodott. Elég különös viszonyban volt ezzel az ifjú úrral, ami nem is csoda. Mérhetetlenül megvetette és gyűlölte úgyszólván attól a naptól fogva, hogy nála megszállt, de amellett egy kicsit félt is tőle. Nemcsak kicsinyes garasoskodásból szállt Lebezjatnyikovhoz, amikor Pétervárra jött; ez volt a legfőbb ok, igaz, de mégsem az egyetlen. Még otthon, vidéken hallotta, hogy Andrej Szemjonovics, az ő egykori gyámfia, a legszélsőségesebbek egyike a fiatal progresszisták között, sőt, olyasmit is beszéltek, hogy fontos szerepe van bizonyos igen érdekes, titokzatos hírű körökben. Ez megdöbbentette. Már régóta félt ezektől a hatalmas, mindentudó, mindent megvető és mindent leleplező fiataloktól, sajátságos, noha meghatározhatatlan rémülettel gondolt rájuk. Világos, hogy akár félig-meddig is helyes képet egy ilyenféle dologról, persze, nem formálhatott magának, csak úgy a saját feje szerint, ráadásul vidéken. Hallotta ő is, mint mindenki, hogy vannak, különösen Péterváron, ilyen progresszisták, nihilisták, leleplezők és a többi, és ő is, mint igen sokan, túlozta, a képtelenségig kiforgatta értelmükből ezeket a szavakat. A legeslegjobban a leleplezéstől félt már évek óta, állandó és túlzott nyugtalanságának ez volt a legfőbb oka, kivált azért, mert arról ábrándozott, hogy praxisát majd Pétervárott folytatja. Ebben a tekintetben olyanformán volt Pjotr Petrovics, mint némelyik kisgyerek, akire ráijesztettek. Két esetet ért meg, sok évvel azelőtt, vidéken, még pályája kezdetén, amikor tekintélyes kormányzósági tisztviselőket kíméletlenül lelepleztek, mégpedig éppen olyanokat, akikbe ő kapaszkodott, akik őt pártfogolták. Az egyik eset különösen botrányosan végződött az illetőre nézve, és hajszálon múlott, hogy a másik esetben is éppen olyan baj nem kerekedett. Ezért határozta el, hogy amint Pétervárra kerül, rögtön kipuhatolja, hogyan is áll ez a dolog, és ha kell, okvetlenül elébe vág az eseményeknek, igyekszik megnyerni „ezt a mi fiatal nemzedékünket”. Andrej Szemjonovicsra számított ebben, és amikor például Raszkolnyikovhoz készült, már meg is tanult szajkó módra bizonyos szólamokat.

Hamar rájött persze, hogy Andrej Szemjonovics rendkívül sekélyes és együgyű ember, de ez se meg nem ingatta hitében, se meg nem nyugtatta. Még ha arról győződik is meg, hogy a progresszisták egytől egyig ostoba fickók, az se oszlatja el aggodalmát. A sok új tan, eszme és rendszer, amivel Lebezjatnyikov megrohanta, egyáltalában nem érdekelte. Megvolt a maga külön célja: azt kellett kitudnia mennél hamarább és közvetlen forrásból, mi megy ott végbe és hogyan? Van-e a kezükben hatalom vagy nincs? Kell-e neki, személy szerint, tartania tőlük, vagy nem? Leleplezik, ha netalán valamibe belebocsátkoznék, vagy nem leplezik le? És ha igen, milyen természetű dolgokra vadásznak most? Továbbá: nem lehetne-e közéjük férkőzni, és valami módon megtéveszteni őket, ha valóban erősek? Helyes-e, ha ezt teszi, vagy nem helyes? Nem lehet-e például éppen az ő segítségükkel egyengetnie a maga útját? Szóval - száz meg száz kérdés merült fel.

Lebezjatnyikov kishivatalnok volt, vézna, skrofulás emberke, kis termetű és szokatlanul világosszőke, szakállát barkóra nyíratta, és nagyon büszke volt rá. Ráadásul a szemét is fájdította állandóan. Szíve könnyen ellágyult, de beszélni hallatlanul elbizakodottan és sokszor hetykén beszélt, ami cingár kis alakjához sehogy sem illett, és többnyire komikusan hatott. Amália Lippewechsel a tekintélyesebb lakói közé sorolta, mert nem ivott, és a szobabért rendesen fizette. Viszont tagadhatatlan, hogy mind e jó tulajdonságai mellett Andrej Szemjonovics elég ostoba emberke volt. Szenvedélye volt a haladás és „fiatal nemzedékünk” ügye. Ő is egy volt a sekélyesek, satnyák, a félbemaradt és kétes egzisztenciák megszámlálhatatlan tarka seregében, akik minden divatos eszmét felkapnak, hogy egy szempillantás alatt ellaposítsák és csúffá tegyék, még akkor is, ha őszintén szolgálják.

Egyébiránt az igazán jámbor kis Lebezjatnyikov is mind kevésbé szívelhette lakótársát és egykori gyámját, Luzsint. Mindkét részről egyidejűleg és úgyszólván észrevétlenül történt a változás. Ha még olyan együgyű volt is az ifjú progresszista, lassanként gyanút fogott, hogy barátja megtéveszti, titkon lenézi őt, és hogy általában „nem igaz ember”. Megpróbálta elmagyarázni neki Fourier rendszerét meg Darwin elméletét, de kivált most, egy idő óta mintha nagyon is gunyoros arccal hallgatta volna, és legújabban még veszekedett is vele. Pjotr Petrovics tudniillik lassanként ösztönösen rájött, hogy ez az ember nemcsak sekélyes és korlátolt, de hazudós is, és a maga körében sincsenek komoly összeköttetései, csak azt adja tovább, amit harmadkézből kapott, sőt mi több, a saját dolgához, ''a'' ''propagandához'' sem ért igazán, minduntalan belezavarodik a mondókájába. Hol van ez attól, hogy akárkit is leleplezhessen! Meg kell jegyeznünk azt is, hogy ebben a másfél hétben, kivált az első napokban, Luzsin szívesen fogadta ifjú barátja szájából a legkülönösebb dicséreteket, egy árva szóval sem tiltakozott például olyan feltevések ellen, hogy ő, Pjotr Petrovics, készséggel részt venne a Mescsanszkaja utcai új „kommuna” megalapításában, vagy nem akadályozná Dunyecskát, ha annak eszébe jutna házasságuk első hónapjában szeretőt tartani, leendő gyermekeit nem kereszteltetné meg és a többi és a többi. Pjotr Petrovics, szokása szerint, nem tagadta a neki tulajdonított érdemeket, és engedte, hogy dicsérjék, akár ilyen értelemben is, annyira szerette a hízelgést.

Aznap reggel bizonyos célra beváltott néhány ötszázalékos részvényt, és most az asztalnál ült, átszámolta a bankjegycsomókat és kincstári jegyeket. Lebezjatnyikov, akinek jóformán mindig üres volt a zsebe, fel-alá járkált a szobában, olyan arccal, mintha közömbösen, sőt megvetéssel nézné a pénzt. Luzsin a világért se hitte volna el neki, hogy annyi pénzt közömbösen nézzen, és ő ezt gyanította. „Képes feltételezni rólam, hogy érdekel a pénze - gondolta elkeseredve -, sőt, talán még öröme is telik abban, hogy piszkálhat, ingerelhet a szétrakott bankjegycsomóival, és ezzel is figyelmeztet a kettőnk közötti különbségre.”

Ma még a szokottnál ingerlékenyebbnek, figyelmetlenebbnek tapasztalta egykori gyámját, pedig éppen a kedves témáját akarta kifejteni előtte: az új, különleges „kommuna” megalapítását. Pjotr Petrovics kurta megjegyzései és közbeszólásai, amelyeket a számvető csontgolyócskáinak csattogása közben odavetett neki, nyílt, sőt szándékos udvariatlanságról és gúnyos megvetésről tanúskodtak. De a „humánus” fiatalember szobatársa lelkiállapotát a Dunyecskával való szakítással magyarázta, és alig várta, hogy ezt a témát szóba hozhassa, mondani akart valamit a progresszió és propaganda szellemében, amivel megvigasztalja nagyra becsült barátját, és kétségtelenül előbbre vigye további fejlődésében.

- Miféle gyászlakomára készül itt ez az... özvegyasszony? - szólalt meg hirtelen Luzsin, éppen a legérdekesebb ponton szakítva félbe Andrej Szemjonovics gondolatait.

- Mintha nem tudná! Hát nem beszéltem önnek tegnap erről a kérdésről, nem fejtettem ki a véleményemet mindezekről a hagyományos szokásokról? És hiszen önt is meghívta, magam hallottam. Személyesen beszélt vele tegnap...

- Igazán nem hittem volna, hogy ez a koldus, bolond fejjel, lakomára költi az egész pénzt, amit a másik bolond... az a Raszkolnyikov... adott neki. Csak bámultam most bejövet: micsoda előkészületek! Borok meg minden! És mennyi vendéget hívtak... Tudja az ördög, mit akarnak. - Úgy mondta ezt, mintha bizonyos célból terelné a torra a beszélgetést. - Hogy mondta? Engem is meghívott? - és hirtelen felkapta a fejét. - Mikor? Nem emlékszem. Egyébként úgyse megyek. Mit keresnék ott? Tegnap is csak azért beszéltem vele futólag pár szót, mert meg akartam említeni neki, hogy mint vagyontalan hivatalnoközvegy esetleg egyszeri segélyt kaphat, az elhunyt egyévi fizetése erejéig. Talán csak nem ezért hívott meg? Hehe!

- Nekem se szándékom átmenni.

- Még csak az kéne! Mikor saját kezűleg döngette el őnagyságát! Megértem, hogy restell az asztalához ülni, hehehe!

- Ki döngette el? Kit döngettem én el? - Lebezjatnyikov felfortyant, még bele is pirult.

- Maga, barátom, hát ki? Katyerina Ivanovnát, egy hónappal ezelőtt! Tegnap hallottam. Lám, lám, ezek a meggyőződések! Jól elintézte a nőkérdést! Hehehe!

És Pjotr Petrovics, mint akinek megjött a kedve, újra csattogtatni kezdte a golyócskákat.

- Ez mind ostoba beszéd, rágalom! - háborodott fel Lebezjatnyikov, akinek mindig kínos volt, ha ezt a históriát emlegették. - Egyáltalában nem így történt! Egészen másról volt szó! Rosszul mondták önnek, pletykálnak. Egyszerűen csak védekeztem. Ő esett nekem a tíz körmével... majdhogy ki nem tépte a szakállamat... Az önvédelemhez mindenkinek joga van, remélem. És nem tűröm el senkitől, hogy erőszakoskodjék velem. Elvből nem tűröm. Hiszen ez már zsarnokság volna! Mit tehettem: csak álljak ott, és hagyjam magam? Eltaszítottam, ennyi az egész.

- Hehehe! - Luzsin nem hagyta abba a gonosz nevetést.

- Csak azért bosszant, mert önt is felbosszantották, és haragszik... Ez ostobaság, és egyáltalán nem érinti a nőkérdést. Nem helyesen értelmezi a dolgokat, én már sokszor gondoltam, hogy ha elfogadjuk azt, hogy a nő mindenben egyenlő a férfival, még erő dolgában is (ma már ezt állítják), akkor a verekedésben is egyenlőségnek kell lenni. Magam is tudom, természetesen, mindjárt eszembe jutott, hogy ezt a kérdést tulajdonképpen fel sem lehet vetni, mivel verekedésnek nem szabad lenni, a jövő társadalomban elképzelhetetlen... no meg képtelenség is a verekedésben egyenjogúságot követelni. Ennyire ostoba én se vagyok... bár, ami azt illeti, verekedések mindamellett vannak... vagyis a jövőben nem lesznek, de ma még vannak... Eh! A fenébe! Ha önnel beszélek, mindig belezavarodom! Nem azért nem megyek a torra, mert kellemetlenségünk volt egymással, egyszerűen elvből nem megyek, nem akarok olyan sötét előítéletet támogatni, mint a halotti tor, erről van szó, kérem! Persze, megtehetné az ember azt is, hogy elmegy, csak azért, hogy aztán kigúnyolja... Kár, hogy pópák nem lesznek! Akkor okvetlenül elmennék.

- Szóval, elfogadom tőlük a sót-kenyeret, hogy aztán leköpjem azokkal együtt, akik adták. Így gondolta?

- Egyáltalában nem. Nem azért. Csak hogy tiltakozzam. Éspedig eredményesen tiltakozzam! Így közvetve a propagandát és fejlődést szolgálom. Mindenkinek kötelessége a fejlődést elősegíteni és az eszmét terjeszteni, és szerintem minél élesebb formában teszi ezt, annál jobb. Elvethetem a magot, az eszme magját, és a magból... tett fejlődhet. Hogy megbántom őket? Előbb talán megbántódnak, de aztán maguk is belátják, hogy hasznukra voltam. Hogy vádolták Tyerebjovát is (aki most a kommuna tagja), mert otthagyta a családját, és odaadta magát egy férfinak, apjának, anyjának pedig megírta, hogy nem akar tovább előítéletekben élni, és szabad házasságra lép. Ez így durvaság, azt mondták, a szüleit kímélnie kellett volna, a levelet is enyhébb formában írni. Szerintem ez ostobaság, egyáltalában nem szabad kíméletesen tudatni, ellenkezőleg, így igazi a tiltakozás! Meg Varence is: hét évig élt a férjével, otthagyta a két gyerekét, az urának meg jól odamondogatott a levelében: „Rájöttem, hogy magával nem lehetek boldog. Sose fogom megbocsátani, hogy félrevezetett, eltitkolta előlem, hogy van egy másfajta társadalmi rend, amely a kommunában valósul meg. Most nemrégen tudtam meg mindent egy nagylelkű férfitól, akinek odaadtam magam, és akivel kommunát alapítunk. Megmondom úgy, amint van, nem akarom becsapni, mert azt becstelenségnek tartanám. Rendezkedjék be úgy, amint jónak látja. Ne is remélje, hogy visszatéríthet, túlságosan elmaradt a világtól. Éljen boldogul!” Látja, így kell az ilyen levelet megírni!

- Tyerebjova... ez az, akiről már beszélt egyszer, igaz? Hogy most a harmadik szabad házasságban él, mi?

- Mindössze a másodikban, ha helyesen számítjuk! És ha a negyedik volna is, vagy a tizenötödik? Ostobaság, kérem! Ha valaha sajnáltam, hogy szüleim meghaltak, hát most igazán sajnálom, látja. Sokszor elképzelem, hogy befűtenék nekik a tiltakozásommal! Szándékosan úgy intézném! Én aztán a magam feje után mennék, de úgy ám! Megmutatnám nekik! Tudom, nagyot néznének! Komolyan sajnálom, hogy egyikük sem él!

- Mert nincs, aki nagyot nézzen, mi? - szakította félbe nevetve Luzsin. - No, ezt majd megoldja úgy, ahogy jólesik... de azt mondja meg: ugye, maga ismeri azt a lányt, az elhunyt leányát ideát, azt a soványkát, mi? Csakugyan igaz, amit beszélnek róla?

- Mit akar ezzel? Szerintem, vagyis az én meggyőződésem szerint, a nő számára ez a normális helyzet. Miért ne? Vagyis distinguons! A mai társadalomban persze nem egészen normális, mivel kényszer, de a jövő társadalomban teljesen magától értetődő lesz, amennyiben szabadon teszi. És ma is joga van hozzá! Szükséget szenvedett, és ez volt, hogy úgy mondjam, a tőkéje, teljes joggal rendelkezett vele. A jövő társadalomban, természetesen, nem lesz szükség semmilyen tőkére, de a nőnek meglesz, más értelemben, a maga kijelölt és világosan, ésszerűen meghatározott szerepe. Ami Szofja Szemjonovnát illeti, én a mai társadalmi rend elleni tiltakozás megtestesítőjét látom benne, és magatartásáért mély tisztelettel adózom neki, örülök, valahányszor ránézek!

- Nekem meg azt mondták, hogy éppen maga túrta ki innen a lakásból!

Lebezjatnyikov valósággal felbőszült.

- Rágalom! - üvöltötte. - Egyáltalában nem így volt! Szemenszedett hazugság! Katyerina Ivanovna terjesztette a mesét, mert nem értette, miről van szó! Én egyáltalában nem akartam megkörnyékezni Szofja Szemjonovnát! Egyszerűen csak a fejlődését igyekeztem elősegíteni, tökéletesen önzetlenül, a tiltakozást akartam felébreszteni benne... Nekem csak a tiltakozás volt fontos. És ebben a lakásban úgyse maradhatott, nem is akart volna itt maradni.

- A kommunába hívta, mi?

- Folyvást csúfolódik, de eredménytelenül, ha szabad megjegyeznem. Nem akarja megérteni az embert! A kommunában ilyen szerep nincs. A kommunát azért létesítik, hogy ilyen szerepek ne legyenek többé! Ott lényegében más lesz, egészen más értelmet nyer ez a szerepe. Ami most oktalanság, ott bölcsesség lesz, ami most, jelen körülményeink között nem természetes, ott a lehető legtermészetesebbé válik. Minden attól függ, hogy milyen körülmények között, milyen környezetben él valaki. Minden a környezet, az ember maga semmi. És Szofja Szemjonovnával a legbarátságosabb viszonyban vagyok ma is, ez is bizonyítja, hogy sose tekintett ellenségnek, rosszakarójának. Igenis biztatom, hogy lépjen be a kommunába, de egészen más okból. Mit nevet? Úgy van, kérem, meg akarjuk szervezni a magunk külön kommunáját, de sokkal szélesebb alapon, mint az eddigiek, mi messzebbre jutottunk meggyőződéseinkben és a tagadásban. Ha Dobroljubov felkelne sírjából, parázs vitát rendeznék vele! Hát még Belinszkijjel hogy elbánnék! Egyelőre tovább munkálkodom Szofja Szemjonovna fejlődésén. Rendkívül, igazán rendkívül szép természetű.

- No és ön ezt a szép természetét igyekszik kihasználni, mi? Hehehe!

- Nem, dehogyis, ellenkezőleg!

- Úgy? Szóval ellenkezőleg! Hehe! Ezt jól megmondta!

- Mért nem akar hinni nekem? Mi okom volna tagadni ön előtt, könyörgöm! Ellenkezőleg... én magam is csodálkozom sokszor: mintha félne tőlem, velem szemben még fokozottabban tartózkodó és szemérmes.

- És ön, persze munkálkodik a fejlődésén, bebizonyítja neki, hogy a szemérmesség és más ehhez hasonlók, mind csupa ostobaság, mi?

- Szó sincs róla! Szó sincs róla! Ó, milyen durván, milyen ostobán értelmezi - már megbocsásson - a fejlődés szót! Semmit se akar megérteni! Én Istenem, mennyire... fejletlen még! Mi a nő szabadságát akarjuk, önnek meg egyre csak azon jár az esze... A szemérmetesség és tartózkodás kérdését egyáltalában nem érintem, ezek természetesen felesleges csökevények, előítéletek, de ha velem szemben tartózkodó, ez az ő dolga, ehhez joga van, én egyáltalán, egyáltalán nem akadályozom ebben. Persze, ha azt mondaná a maga jószántából: „téged akarlak”, hallatlanul szerencsésnek tekinteném magamat, mivel a lány nagyon tetszik nekem. De most, egyelőre, senki nagyobb tisztelettel, udvariassággal nem bánik vele, mint én, senki jobban meg nem becsüli emberi méltóságát... Várok és remélek... ez az igazság.

- Inkább valami ajándékot adna neki. Fogadok, ez még eszébe se jutott.

- Nem érti! Mondom, nem akarja megérteni! Most így van, természetesen, ilyen a helyzete, de nem ez itt a kérdés, egészen másról van szó! Ön egyszerűen lenézi. Mert bizonyos tényeket lát, amelyeket téves módon megvetendőknek ítél, nem hajlandó az illető emberi lényt emberségesen nézni. Fogalma sincs, milyen szép jellem. Csak az a kár, hogy az utóbbi időben egyáltalában nem olvas, nem fogad el könyvet tőlem. Azelőtt többször adtam neki. Meg az is sajnálatos, hogy bár a tiltakozáshoz szükséges erély és határozottság megvolt benne - hiszen ezt bebizonyította -, úgy látszik, mégsem elég önálló és független, a tagadásban nem elég erős, és ezért nem képes tökéletesen lerázni bizonyos előítéleteket és... ostobaságokat. Viszont egyes kérdéseket mindamellett igen jól megért. Nagyszerűen megértette például a kézcsók-problémát, vagyis azt, hogy a férfi a nő egyenjogúságát sérti azzal, ha kezet csókol neki, ez a kérdés nemrégen volt napirenden nálunk, és én mindjárt azután vele is megbeszéltem. A francia munkások szervezkedése is nagyon érdekelte. Jelenleg a szobákba való szabad belépés jogáról beszélek neki, vagyis arról, hogy ez hogy lesz a jövő társadalomban.

- Hát az meg mi?

- A minap vitattuk meg a kérdést: joga van-e a kommunatagnak bármikor belépni tagtársa szobájába, akár férfi az, akár nő... és úgy döntöttünk, hogy igenis, joga van.

- No és ha az illető abban a pillanatban éppen egy fontos szükséglete kielégítésével van elfoglalva? Hehehe!

Andrej Szemjonovics megharagudott.

- Ön mindig ezen nyargal! Egyébről se beszél, mint ezekről az átkozott „szükségletekről”! - kiáltott fel gyűlölettel. - Ördög vigye! De bánom, de haragszom magamra, hogy amikor a rendszerünket ismertettem önnel, idő előtt megemlítettem ezeket az átkozott szükségleteket! Ördög vigye! Ez a botránykő az ilyenek számára, mint ön! És ami a legrosszabb, ezt könyv nélkül tudják és szajkózzák, még mielőtt egy szót is értenének az egészből! És nagyra vannak a maguk igazával! Büszkélkednek! Pfuj! Hányszor kifejtettem már, hogy ezekről a dolgokról az újoncnak csak akkor szabad beszélnünk, ha a rendszer helyességéről már meggyőztük, ha már elég fejlett, és a jó úton van. És mondja, mondja meg, mi szégyenletes vagy megvetni való van akár a pöcegödrökben? Én leszek az első, aki vállalkozom akármelyik pöcegödör kitisztítására! És ez még csak nem is lesz önfeláldozás! Egyszerű munka, mégpedig nemes, a közösség szempontjából hasznos tevékenység, és mint ilyen, mérhetetlenül magasabb holmi Raffaellók és Puskinok tevékenységénél, mert hasznosabb!

- És nemesebb, kérem, nemesebb, hehehe!

- Mi az, hogy nemes? Én ilyen értelemben nem használom ezeket a szavakat, az emberek tevékenységi köreit nem határolom el. „Nemes”, „nagylelkű”...ezek mind ostoba, elavult, előítélettel teli szavak. Minden nemes, ami az emberiségnek ''hasznos. ''Én csak egy szót ismerek: ''hasznos! ''Heherésszen, ahogy akar, mégis így van!

Pjotr Petrovics nagyot nevetett. Befejezte már a számolást, és eltette a pénzét, bár egy részét valami okból még kinn hagyta az asztalon. Ez a „pöcegödör probléma” - noha emelkedettnek senki se mondhatta - már több ízben szóváltást, összekülönbözést okozott közöttük. Az ostobaság az volt, hogy Lebezjatnyikov csakugyan haragudott, Luzsin viszont inkább csak szórakozott az ilyesmivel, sőt, most határozottan készakarva ingerelte az ifjú propagandistát.

- A tegnapi kudarca bántja önt, azért gonoszkodik és köt bele minden szavamba! - vágta oda végül is Andrej Szemjonovics, aki, hogy az igazat megvalljuk, minden „függetlensége” és „tiltakozása” ellenére sem mert szembeszállni egykori gyámjával, mert régi megszokásból még mindig bizonyos tisztelettel tekintett rá.

- Azt mondja meg inkább, kedves barátom - szakította félbe bosszúsan és fölényesen Luzsin -, megtehetné-e, helyesebben: elég közeli ismeretségben van-e az imént említett fiatal nővel, hogy behívhatná ide most egy pillanatra? Úgy látszik, hazajöttek már a temetőből... hallom, járkálnak odabenn... Beszélnem kellene azzal a bizonyos leánnyal.

- Mit akar tőle? - álmélkodott Lebezjatnyikov.

- Fontos volna. Maholnap elutazom, és közölni szeretném vele... Egyébként megkérem, Andrej Szemjonovics, hogy maradjon itt, amíg beszélgetünk. Jobb lesz úgy. Különben még ki tudja, mit gondolna.

- Egyáltalában semmit se gondolok... Csak éppen megkérdeztem, és ha valami dolga van vele, hát semmi akadálya, hogy behívjuk. Rögtön szólok neki. És nem fogok alkalmatlankodni, legyen nyugodt.

Csakugyan, öt perc múlva Szonyecskával együtt tért vissza. A lány nagyon csodálkozva és szokása szerint félénken lépett a szobába. Minden idegen arctól, minden új ismeretségtől félt, ilyen volt már gyerekkorában is, hát még most... Pjotr Petrovics „nyájasan és udvariasan” fogadta, de egy szemernyi könnyed bizalmaskodással a hangjában, ami, véleménye szerint, illett a maga fajtájú komoly és tekintélyes emberhez az ilyen fiatal és bizonyos értelemben „érdekes” nővel szemben. Sietett felbátorítani, leültette az asztalhoz, magával átellenben. Szonya leült és körülnézett. Lebezjatnyikovot nézte, majd a pénzt, ami az asztalon hevert, aztán hirtelen megint Luzsinra szögezte a szemét. Lebezjatnyikov ki akart menni a szobából, de Luzsin felállt, intett Szonyának, hogy maradjon csak ülve, és feltartóztatta barátját az ajtóban.

- Az a Raszkolnyikov itt van? Megjött már? - kérdezte tőle suttogva.

- Raszkolnyikov? Igen. Itt van. Miért? Igen, éppen most jött, láttam odabenn... Mit akar tőle?

- Nos, akkor még egyszer kérem, maradjon itt, ne hagyjon kettesben ezzel a... leányzóval. Semmiség az egész, de esetleg félremagyarázzák. Nem szeretném, ha Raszkolnyikov ''nekik ''elmesélné... Érti, mire gondolok?

- Értem, igen, értem! - Lebezjatnyikov mindjárt kitalálta. - Jogos kívánság. Szerintem, persze, túlzott az aggodalma, de mindamellett... jogos kívánság. Itt maradok, ha óhajtja. Ide állok majd az ablakba, és nem zavarom... Igen, szerintem jogos a kívánsága...

Pjotr Petrovics visszament a díványhoz, és leült Szonyával szemközt, figyelmesen nézte egy darabig, és rendkívül komoly, majdnem szigorú arcot öltött. „Nehogy te magad is valamit gondolni találj, kicsikém.” Szonya azt se tudta, hová legyen zavarában.

- Elsősorban megkérem kegyedet, Szofja Szemjonovna, hogy mentsen majd ki igen tisztelt mamácskájánál. Jól mondom, ugye? Katyerina Ivanovna az édesanyja helyét tölti be? - kezdte hallatlanul komolyan, de amellett elég nyájasan. Minden arra mutatott, hogy barátságos szándékkal van iránta.

- Igen, uram, így van, anyám helyett ő az anyám - felelte gyorsan, félénken Szonya.

- Nos, akkor mentsen ki, legyen szíves. Előre nem látott körülmények folytán kénytelen vagyok le mondani, nem jelenhetek meg önöknél az ebéden... vagyis a gyászlakomán, bár mamácskája volt szíves meghívni.

- Igen, uram, megmondom, most mindjárt. - És Szonyecska felpattant a székről.

- Még nem végeztem, kedves kisasszony - tartóztatta Pjotr Petrovics, mosolyogva a lány együgyűségén és illemtudása fogyatékosságán. - Látszik, hogy nem ismer engem, Szofja Szemjonovna, ha feltételezi rólam, hogy ilyen csekélység és pusztán engem illető dolog miatt személyesen ide fárasztok olyan valakit, mint kegyed. Egészen más okom volt erre.

Szonya sietve visszaült a helyére. Az asztalon hagyott szürke és szivárványszínű bankók megint a szemébe villantak, de, gyorsan elfordult, és Luzsinra emelte tekintetét: most egyszerre úgy érezte, hogy szörnyű illetlenség másnak a pénzét nézni, hát még ha ''ő'' teszi! Tekintete már-már megállapodott az aranylornyetten Pjotr Petrovics bal kezében, és a nagy, tömör, gyönyörű sárga köves gyűrűn, ugyanannak a kéznek középső ujján, de megint csak elkapta pillantását, és nagy zavarában egyenesen a szeme közé nézett. Pjotr Petrovics egy pillanatig hallgatott, még méltóságosabban, mint az előbb, majd így folytatta:

- Tegnap véletlenül alkalmam volt pár szót váltani szegény Katyerina Ivanovnával, és ebből a néhány szóból is láttam, hogy állapota, ha szabad így kifejeznem, mennyire nem kielégítő.

- Igen, uram... nem kielégítő - sietett helybenhagyni Szonya.

- Vagy egyszerűbben és érthetőbben szólva: beteg...

- Igen... egyszerűbben... beteg, uram.

- Így van, kérem. És én mint humánus vagy mondjuk érző szívű ember, szeretnék segítségére lenni, hiszen előre látható, hogy mi lesz a sorsa. Akkor pedig az egész szerencsétlen család egyedül kegyedre támaszkodik majd.

- Szabad megkérdeznem - és Szonya megint gyorsan felállt -, mit tetszett mondani neki? Hogy esetleg nyugdíjat kaphat? Mert ő tegnap azt mondta nekem, hogy ön elintézheti, vállalkozott rá. Igaz volna ez?

- Ilyesmiről szó sincs, kisasszony, sőt, azt kell mondanom, hogy gondolatnak is képtelenség. Én csak annyit mondtam, hogy mint szolgálatban elhunyt hivatalnok özvegye egyévi fizetést egyszeri segélyképpen talán kaphatna, ha van protekciójuk... de úgy tudom, az ön boldogult édesapja nemcsak hogy a törvényes időt nem töltötte ki, de az utóbbi időben egyáltalán nem is volt már szolgálatban. Eszerint még ha volna is valami remény, akkor is igen-igen csekély, mivel jogos követelésről ilyen esetben szó sem lehet, sőt, éppen ellenkezőleg... Ő meg már nyugdíjra számít... hehehe, merész hölgy!

- Igen, uram, nyugdíjra számít... mert jólelkű és hiszékeny, jóságában mindent elhisz, és... és... az esze valahogy... Igen, uram, bocsásson meg... - És a lány újra felállt, menni akart.

- Bocsánat, még nem hallgatott végig.

- Nem hallgattam végig - rebegte Szonya.

- Szíveskedjék leülni.

Szonya kínos zavarban volt, és harmadszor is leült.

- Szóval, látom, milyen nehéz helyzetben van a szerencsétlen apróságokkal, és ezért, mint már mondtam, szeretném valamivel... tehetségemhez mérten... segíteni. Lehetséges talán valami gyűjtést, sorsjátékot rendezni a javára, vagy valami effélét, mint hasonló esetekben szokták a közeli rokonok vagy esetleg távolabbiak is, ha olyan emberek, akik általában segíteni szeretnek felebarátaikon. Látja, ezt akartam megbeszélni kegyeddel. Talán meg lehet csinálni.

- Igen, uram, ez jó lenne... Isten is megfizeti... - dadogta Szonya, és merőn bámult rá.

- Lehetséges, de... erre még rátérünk... talán már ma elkezdhetjük. Este találkozunk még, és megbeszéljük, hogy úgy mondjam, a tervet. Jöjjön be majd hét óra tájban. Andrej Szemjonovics is részt vesz a tanácskozásunkon, remélem... De van valami, amit előre is jól meg kell gondolni. Éppen ezért fárasztottam ide kegyedet, Szofja Szemjonovna. Véleményem szerint tudniillik, a pénzt nem volna szabad Katyerina Ivanovna kezébe adni: bizonyság éppen ez a mai gyászlakoma. Nincs egy darab száraz kenyere holnapra, se cipő, se semmi, és tessék: jamaika-rumot és madeirát ad az asztalra, meg kávét, láttam, most bejövet. Holnap aztán megint a kegyed gondja lesz minden falat kenyér. Hát van ennek értelme, kérem? Éppen ezért a gyűjtést is úgy kellene csinálni, legalábbis ez az én szerény nézetem, hogy a szerencsétlen özvegy ne tudjon a pénzről, csak mondjuk, kegyed tudjon róla. Helyes, amit mondok?

- Nem tudom, uram. De máskor nem ilyen, csak ma... ez csak egyszer van... és nagyon akarta ezt a tort... hogy megadja neki... a végtisztességet... különben nem könnyelmű... De hát ahogy jónak látja, uram, és én nagyon, de nagyon... és ők, mindnyájan... és a Jóisten is... meg az árvák...

Nem bírta befejezni, elsírta magát.

- Hát csak azt akartam mondani, gondolja meg, kedves kisasszony. Most pedig fogadja el tőlem, rokonai javára ezt a csekély tehetségemhez mért összeget, és nagyon szeretném, ha a nevemet nem említenék ez alkalommal, magamnak is elég gondom van, többre nem futja...

Átnyújtott Szonyának egy gondosan széthajtogatott tízrubelest. Szonya lángvörös lett, felugrott, dadogott valamit, és sietve elköszönt. Pjotr Petrovics ünnepélyesen elkísérte az ajtóig. A lány valósággal kirohant az ajtón, és izgatottan, meggyötörten, kínos zavarban tért vissza Katyerina Ivanovnához.

Andrej Szemjonovics az egész jelenet alatt vagy az ablakban állt, vagy a szobában járkált, hogy ne zavarja a beszélgetést, de mikor Szonya kiment, odasietett Pjotr Petrovicshoz, és ünnepélyesen kezet nyújtott neki:

- Mindent hallottam, és mindent ''láttam - ''az utolsó szót különösen megnyomta. - Ez nemes cselekedet volt, vagyis humánus. El akarta hárítani a köszönetet, azt is láttam! És bár megvallom, elvből nem helyeslem az egyéni jótékonykodást, mert azzal nemcsak hogy nem irtjuk ki gyökeresen a rosszat, de még gyarapítjuk is; mégis el kell ismernem, hogy örültem annak, amit cselekedett, igen, ezt már szeretem.

- Eh, ostobaság - mormogta Pjotr Petrovics egy kicsit nyugtalanul, és mintha fürkészve nézett volna rá.

- Nem úgy van! Nem ostobaság! Egy ember, akit úgy megbántottak, elkeserítettek, mint önt tegnap, és mégis képes a mások szerencsétlenségére gondolni... az ilyen ember, ha tetteivel társadalmi hibát követ is el... mindamellett... tiszteletet érdemel! Nem is vártam ezt öntől, Pjotr Petrovics, annál kevésbé, mert hiszen az ön felfogása szerint... ó, mennyire gátolják ezek a nézetek! Teszem azt, hogy felizgatta a tegnapi balsikere! - kiáltott fel a jólelkű kis Andrej Szemjonovics, és megint erősebb vonzalmat érzett egykori gyámja iránt. - Pedig minek önnek, mondja, minek önnek ez a házasság, ez a ''törvényes ''házasság, drága és szeretve tisztelt barátom? Mért olyan fontos a házasságban a törvényesség? Nem bánom, ha megver is, de örülök, igen, örülök, hogy nem sikerült, mert így most szabad, így még nem veszett el teljesen az emberiség számára, igen, örülök... Látja, kimondom!

- Azért, kedves uram, mert nem óhajtok szarvat viselni, és a mások gyerekeit felnevelni a maguk szabad házasságában, azért szeretem jobban a törvényeset - felelte Luzsin, csak hogy éppen mondjon valamit. De máson járt az esze, erősen gondolkodott.

- A gyerekek? A gyerekkérdést érintette? - kapta fel a fejét Lebezjatnyikov, mint a csataló, mikor trombitaszót hall. - A gyermek... igen, ez társadalmi kérdés, mégpedig elsőrendű fontosságú, elismerem, de a gyermekkérdést egészen másképpen fogjuk megoldani. Vannak, akik egyszerűen tagadják a gyermeket, mint minden családi köteléket. A gyermekről majd beszélünk még, de most egyelőre maradjunk a szarvaknál! Megvallom önnek, ez a vesszőparipám! Látja, ez a csúnya, huszáros, puskinos kifejezés a jövő szótárában el sem képzelhető. Mi az a szarv, mondja? Ó, micsoda téveszmék! Milyen szarvról beszél? És mért szarv? Ostobaság! Ellenkezőleg, a szabad házasságban ilyesmi nem lesz! A szarv természetesen következik a törvényes házasságból, hogy úgy mondjam, annak korrekciója, tiltakozás, tehát ilyen szempontból nem is megalázó... Ha én valaha, tegyük fel ezt a képtelenséget, törvényes házasságban élnék, még örülnék is e rettegett szarvaknak, így szólnék a feleségemhez: „Barátnőm, eddig csak szerettelek, de most már tisztellek is, mert tiltakozni mertél!” Kinevet? Igen, mivel nincs ereje megszabadulni az előítéletektől... Ördög vigye, jól tudom én, hogy mért kellemetlen a törvényes házasfélnek, ha csalják, de hiszen ez csak alantas következménye egy alantas ténynek, amely megalázó egyikre csakúgy, mint a másikra nézve. Viszont, ha a szarvat nyíltan rakják a fejünkre, mint a szabad házasságban, akkor már nincs is, elveszíti minden értelmét, és így a szarv megnevezést is! Ellenkezőleg: felesége ezzel bebizonyítja, milyen sokra becsüli önt, feltételezi, hogy nem kívánja akadályozni az ő boldogságát, és elég fejlett ahhoz, hogy ne akarjon bosszút állni rajta, amiért új férjet választott! Ördög vigye, sokszor álmodozom arról, hogy ha férjhez adnának, eh, mit beszélek, ha megházasodnám (akár szabadon, akár törvényesen, mindegy), valószínűleg én magam szereznék a feleségemnek szeretőt, ha ő sokáig nem találna: „Barátnőm - azt mondanám neki  , szeretlek, de mindennél fontosabb nekem, hogy becsülj - íme!” Jól mondom? No, jól mondom?

Pjotr Petrovics szórakozottan heherészett. Nem is igen hallgatott oda. Egészen másra gondolt. Végül már Lebezjatnyikov is észrevette ezt, látta, hogy nyugtalan, a kezét dörzsölgeti, és tanakodik magában. Később aztán meg is értette, hogy miért, és világosan emlékezett mindenre.

2

Nehéz volna pontosan megjelölni az okokat, amelyek Katyerina Ivanovna megzavart fejében a halotti tor szerencsétlen gondolatát felidézték. Csakugyan ráment majdnem tíz rubel a húsz-egynéhányból, amit Raszkolnyikov voltaképpen Marmeladov temetésére adott neki. Talán kötelességének tekintette az elhunyttal szemben, hogy megadja a végtisztességet, „úgy, amint illik”, hadd tudják meg a lakók, de kivált Amália Ivanovna, hogy „semmivel sem volt rosszabb, mint ti, sőt, talán sokkalta különb, és egyikteknek sincs joga elnézni a fejünk felett”. De a legfőbb ok alighanem az a sajátságos büszkeség, a'' szegények büszkesége ''volt, amely sok szegény embert arra késztet - kivált ha egy hagyományos, nálunk mindenütt, mindenkire kötelező szokás megtartásáról van szó -, hogy végső erejét is megfeszítse, utolsó félretett garasát is rászánja, csak mert „ő sem akar rosszabb lenni, mint más”, nem akarja, hogy megszólják. Az is könnyen meglehet, hogy Katyerina Ivanovna éppen most, amikor teljesen magára maradt a világon, senkije sincs többé, meg akarja mutatni a „hitvány és komisz” lakóknak, hogy ő nemcsak „viselkedni és vendéget látni tud”, de egyáltalában nem ilyen sorsra született, sőt, „előkelő, mondhatni nagyúri, ezredesi házban nőtt fel”, és bizony nem hitte volna, hogy egyszer majd maga sepri a szobáját, és éjszaka a gyerekek rongyait mossa. Sokszor éppen a legszegényebbeket, a leginkább elnyomottakat fogja el a büszkeség és hiúság ilyen lázrohama, és néha fékezhetetlen, korbácsoló szükségletté növekszik bennük. De Katyerina Ivanovna nem is volt elnyomott: mostoha körülmények megölhették, de erkölcsileg elnyomni, megfélemlíteni, akaratát leigázni nem lehetett. Azután meg Szonya jól mondta róla, hogy nem épelméjű. Teljes határozottsággal ezt ugyan még nem állíthatta senki, de az elmúlt években, kivált a legutolsó esztendőben, annyi minden fájdította szegény, boldogtalan fejét, hogy csoda lett volna, ha kár nem esik benne. No meg az orvosok is mondják, hogy az előrehaladott tüdőbaj zavarokat idéz elő az agyműködésben.

''Borok, ''így többes számban, vagyis többféle bor, és ''madeira ''nem volt, ez túlzás, de volt vodka, rum és portói, minden a legsilányabb minőségű, de elegendő. A halotti toron kötelező szentelt rizsen kívül még három-négyféle ételt adtak (köztük palacsintát is). Minden Amália Ivanovna konyháján készült, és két szamovárt is tettek az asztalra, hogy az ebéd befejeztével majd teát és puncsot szolgálhassanak fel. A bevásárlást Katyerina Ivanovna maga végezte az egyik lakó, egy szánalmas kis lengyel segítségével, aki isten tudja, hogy ragadt ott Amália Lippewechselnél, és rögtön ajánlkozott kifutónak. Tegnap egész nap és ma délelőtt már annyit lótott-futott, hogy a nyelve is kilógott, és nyilván azon volt, hogy ezt észre is vegyék. Minden csipcsup dologgal Katyerina Ivanovnához szaladt, még a bazárba is utánaloholt, és megkereste, állandóan „parancsnokné asszony”-nak szólította. Katyerina Ivanovna végül már halálosan unta, pedig eleinte nem győzte dicsérni: „Nem is tudom, mit csinálnék - mondta -, ha nincs ez a készséges, nemes lelkű ember.” Jellemének egyik sajátsága volt ez: minden semmi embert, aki útjába került, tüstént felékesített, szebbnél szebb színekbe öltöztetett, és annyira dicsérte, hogy némelyiknek már-már kínos volt, nem létező életkörülményeket gondolt ki számára, csak hogy becsét emelje, és őszintén, tiszta szívvel hitt is bennük, aztán hirtelen, egyszerre kiábrándult, megtagadta, lepocskondiázta és a pokolba küldte ugyanazt, aki előtt egy-két órája még valósággal térdet-fejet hajtott.

Természete szerint vidám, derűs kedélyű és békeszerető volt, de a sok csapás és csalódás után most már olyan ''ingerülten ''kívánta, követelte, hogy mindenki békében, boldogságban éljen, ''ne is merjen ''másként élni - hogy a legkisebb egyenetlenség, a legcsekélyebb balsiker majdnem az őrjöngésig izgatta, és a ragyogó remények, álmok magasságából lezuhanva, átkozni kezdte sorsát, széttépte, földhöz vágta, ami keze ügyébe akadt, és fejét a falba verdeste.

Amália Ivanovna becsülete is hirtelen megnőtt előtte most egyszerre, talán csupán csak azért, mert ezt a tort együtt tervezték, és Amália Ivanovna készséggel vállalkozott, hogy megossza vele az előkészületek gondját: megterít, előteremti az asztalneműt, a tányérokat, az evőeszközt, és az ételt megfőzi a maga konyháján. Mindent rábízott, ráhagyott hát, és elment a temetőbe. És csakugyan: Amália Ivanovna gyönyörűen elintézte, amit kellett, az asztal elég rendesen meg volt terítve, tányér, kés, villa, boros- és vizespohár, csésze (persze, ahány darab, annyiféle nagyságú, formájú, úgy szedték össze a lakóktól), de minden a helyén volt idejére. Abban a tudatban, hogy kifogástalanul végezte dolgát, egy kicsit büszkélkedve fogadta a temetőből érkezőket, no meg díszesen fel is volt öltözve, fekete ruhába, főkötőjén új gyászszalagokkal. Büszkesége, noha jogos volt, Katyerina Ivanovnának valahogy nem tetszett. „Mintha nélküle meg se tudtunk volna teríteni!” Az új szalagos főkötő se tetszett neki. „Nézd csak! Még azt hiszi a buta németje, hogy ő itt a háziasszony, és könyörületből segít nekünk, szegény lakóknak! Könyörületből! Már engedelmet kérek! Katyerina Ivanovna édesapjánál, aki ezredes volt, és kis híján kormányzó, sokszor negyven emberre terítettek, és az ilyen Amália Ivanovnákat vagy helyesebben Ludvigovnákat még a konyhába se eresztették volna!”

Elhatározta ugyan, hogy nem mondja ki, amit érez, de szívében eldöntötte, hogy még ma rápirít, rendreutasítja, különben még isten tudja, mit képzel magáról, és addig is hűvösen bánt vele. De más kellemetlenség is érte, az is fokozta ingerültségét. A temetésre jóformán egy se jött el a meghívott lakók közül, csak a kis lengyel, aki még a temetőbe kiszaladni is ráért. A torra meg, vagyis enni-inni, a legutolsók, a legszegényebbek jelentek meg, némelyik máris kapatosan - egyszóval: a szemetje. Az öregebbek, tekintélyesebbek mintha csak összebeszéltek volna, mind távol maradtak. Pjotr Petrovics Luzsin, mondhatni, a legtekintélyesebb valamennyi között, szintén nem jött el, pedig Katyerina Ivanovna már tegnap este elújságolta az egész világnak - vagyis Amália Ivanovnának, Polenykának, Szonyának és a kis lengyelnek -, hogy ez az előkelő, nemes lelkű, befolyásos és vagyonos férfiú, aki első férjének jó barátja volt, és édesapja házában is sokszor megfordult, azt ígérte, hogy mindent elkövet érdekében, és komoly nyugdíjat eszközöl ki neki.

Jegyezzük meg itt, hogy ha Katyerina Ivanovna egy ismerősének összeköttetéseivel és vagyonával dicsekedett is, minden személyes érdek és számítás nélkül, teljesen önzetlenül tette, csak mert túláradt a szíve, boldog volt, hogy dicsérhet valakit, és ezzel is növelheti az illető becsületét.

Luzsinnal együtt és alighanem „az ő példáját követve”, távol maradt „az a hitvány csirkefogó Lebezjatnyikov” is. „Hát ez meg mit képzel magáról? Hiszen őt csak könyörületből hívtuk meg, mert Luzsinnak szobatársa és jó ismerőse, és így bajos lett volna meg nem hívni.” És nem jelent meg a rátarti dáma sem, „túlérett hajadon” leányával, akik, noha mindössze két hete laknak ott, már többször panaszkodtak, hogy Marmeladovéktól áthallik hozzájuk a lárma, kiabálás, különösen, ha a megboldogult részegen jött haza. Katyerina Ivanovna tudta, hogy panasz van rájuk, a háziasszony maga adta értésére, amikor veszekedett vele, kidobással fenyegette, teli torokból kiabált, hogy zavarják az ő „előkelő lakóit, akiknek a lába nyomába se érnek.” Katyerina Ivanovna elhatározta, hogy csak azért is meghívja azt a hölgyet meg a lányát, „akiknek a lába nyomába se ér”, annál is inkább, mert ahányszor véletlenül találkoztak, gőgösen elfordították a fejüket. Tudják meg, hogy van itt olyan, aki „nemesen gondolkodik és érez, meghívja őket az asztalához, nem tartja számon a rosszat”. Lássák, hogy Katyerina Ivanovna nem ilyen életkörülményekhez szokott, azt is tudtukra adja majd az asztalnál, hogy az ő apácskája majdnem kormányzó volt, és mellékesen megjegyzi, mennyire felesleges, sőt, ostoba dolog volt félrefordulni, mikor találkoztak. Nem jött el a kövér alezredes sem (valójában szolgálaton kívüli, törzskapitány), de mint kiderült, csak azért, mert még nem heverte ki a tegnapelőtti italozást.

Így hát voltaképpen nem is jött el más, mint a kis lengyel meg egy pattanásos, ágrólszakadt kis írnok, aki meg se mukkant, zsírfoltos frakk volt rajta, és kellemetlen szagot árasztott, azután egy süket és félig vak öreg ember, aki a postán szolgált egykor, és valaki, isten tudja, miért, időtlen idők óta fizette érte Amália Ivanovnának a kosztot, kvártélyt. Ott volt még egy szolgálaton kívüli, részeg főhadnagy, valójában élelmezési tisztviselő, aki illetlenül hangosan röhögött, és - hallottak már ilyet! - még mellényt sem vett fel. Az egyik vendég egyszerűen csak leült az asztalhoz, anélkül hogy Katyerina Ivanovnának köszönne, egy másik meg jobb ruha híján hálókabátban állított be. No de ez már olyan fokú illetlenség volt, hogy Amália Ivanovna és a kis lengyel egyesült erővel kitessékelték. A lengyel egyébként elhozta két honfitársát is, akik sose laktak Amália Ivanovnánál, és senki színüket se látta soha.

Mindez szörnyen bántotta Katyerina Ivanovnát. „Hát akkor kinek csináltuk, minek volt az egész nagy készülődés?” A gyerekeket nem is ültették az asztalhoz, amely jóformán az egész szobát elfoglalta, hanem hogy a vendégeknek több hely jusson, a hátsó sarokban, egy útiládán terítettek nekik. A két kicsit a zsámolyra ültették, Polenykának mint nagylánynak kellett ügyelnie rájuk, ellátni őket ennivalóval, és megtörölgetni az orrocskájukat, ahogy „úrigyerekekét szokták”. Ezért aztán Katyerina Ivanovna akaratlanul is kettőzött méltósággal, sőt, gőgösen fogadta a vendégeket. Volt akit különösen szigorúan mért végig, és csak intett neki, hogy foglaljon helyet. Mivel pedig a többiek távolmaradásáért Amália Ivanovnát okolta, egyszerre nagyon megvetően kezdett bánni vele, amit az, persze, tüstént észrevett, és mélységesen megsértődött. Ilyen kezdet nem ígért jó véget.

Nagy nehezen elhelyezkedtek.

Raszkolnyikov majdnem ugyanabban a percben érkezett, mint a pár főnyi gyásznép a temetőből. Katyerina Ivanovna módfelett megörült neki, részben azért, mert ő volt az egyetlen „tanult ember” a vendégek között, és „mint köztudomású, két év múlva elfoglalja tanári katedráját az itteni egyetemen”, részben, mert első dolga volt tisztelettel bocsánatot kérni, amiért, legnagyobb sajnálatára, nem lehetett ott a temetésen. Katyerina Ivanovna valósággal nekiesett, maga mellé ültette bal kéz felől az asztalhoz (jobbra tőle a háziasszony ült), és noha egyre fáradozott, gondoskodott, hogy az ételt rendesen szolgálják fel, és mindenkinek jusson, és noha minduntalan megzavarta, fojtogatta a köhögés, amely az utóbbi két napon mintha még jobban gyötörte volna, mégis újra meg újra hozzá fordult, és szaporán suttogva kiöntötte a szívében felgyűlt keserűséget, a tor sikertelensége miatti jogos méltatlankodását. A méltatlankodást közbe-közbe vidámság, leküzdhetetlen nevetés váltotta fel. Kinevette az egybegyűlt társaságot, elsősorban Amália Ivanovnát.

- Ez a kakukkmadár az oka mindennek! Tudja, kiről beszélek, ugye? Erről ni, erről itt! - és a háziasszony felé intett a fejével. - Nézze, hogy meregeti a szemét! Sejti, hogy róla beszélünk, de nem érti, mit. Ni, majd kiesik a szeme! Ó, ez a bagoly! Hahaha... khe-khe-khe... És mit akar azzal a főkötővel? Khe-khe-khe... figyelje csak meg, szeretné, ha mindenki azt hinné, hogy gyámolít bennünket, és szörnyen megtisztel a jelenlétével. Az ember megkéri, azt hiszi, mégis rendesebb asszony, hogy hívja meg a valamirevaló lakókat, elsősorban a megboldogult ismerőseit, és nézze, kiket szedett össze! Micsoda figurák! Micsoda piszokfészek! Nézze azt a bibircses képűt! Maga a megtestesült ocsmányság! És ezek a polyákok! Hahaha! Khe-khe-khe... Soha senki nem látta őket, én se, színüket se. Mit keresnek itt, azt mondja meg? De milyen szépen ülnek egymás mellett... Hé! Pán!... - kiáltott oda hirtelen az egyiknek. - Vett már palacsintát? Vegyen még! És sört is igyék, sört! Vagy vodka tetszik? Nézze! Felugrik és meghajol... nézze, nézze! Hát persze... éhesek szegények. No, sebaj, hadd egyenek, ezek legalább nem lármáznak. Csak a kanalakat féltem... azám, mi lesz a háziasszony ezüstkanalaival? Amália Ivanovna! - fordult feléje, és majdnem hangosan mondta: - Ha véletlenül elemelik a kanalait, hát énrajtam ne keresse... előre figyelmeztetem... Hahaha! - Jót nevetett, és megint Raszkolnyikovhoz fordult, örült a csintalan tréfájának. - Nem érti... most se érti... - és a háziasszony felé intett - csak ül itt, és tátja a száját. Hát nem bagoly? Igazi fülesbagoly, avval a két új szalagjával, hahaha!

A nevetést megint elfojtotta a kínos köhögés, ezúttal jó öt percig tartott a roham. Zsebkendőjén vérnyomok maradtak, homlokán kiütött a verejték. Szótlanul mutatta Raszkolnyikovnak a vért, de mihelyt egy kicsit magához tért, újra kezdte a suttogást nagy élénken, égő piros foltokkal az arcán.

- Nem mondom, kényes feladatot bíztam rá: hogy hívja meg azt a dámát a lányával. Nagy tapintattal kellett volna csinálni, valóságos művészettel, és tessék! Olyan kiválóan elintézte, hogy ez a jöttment, a felfuvalkodott vidéki liba, csak mert nem tudom, miféle őrnagynak az özvegye, és most itt valami kis nyugdíjat akar kikönyörögni magának, azért koptatja a hivatalok küszöbét, és ötvenöt éves fejjel nem átallja kendőzni, púderezni, pirosítani magát (mindenki tudja)... egy ilyen sehonnai, nemcsak hogy megjelenni nem kegyeskedik, de még csak ki sem menti magát, ha már el nem jött, mint azt a legelemibb udvariasság is megköveteli. Nem értem, hogy Pjotr Petrovics mért nincs itt? És hol marad Szonya? Hova mehetett? No, éppen itt jön. Végre! Mi az, Szonya, hol voltál? Furcsa, hogy még apád temetése napján sem vagy pontos. Rogyion Romanovics, engedje oda maga mellé! Tessék, az a te helyed, Szonyecska! „Végy, ami tetszik. Kocsonyát végy, az nagyon jó. Palacsintát is hoznak mindjárt. A gyerekek kaptak? Polenyka, kaptatok mindenből? Akkor jó! Khe-khe-khe... Viselkedj illedelmesen, Linocska, te meg, Kolja, ne lógázd a lábad, ülj úgy, ahogy úrigyerekhez illik. Mit mondasz, Szonya?

Szonya sietett mennél előbb tolmácsolni Luzsin bocsánatkérését. Tőle telhetőleg hangosan beszélt, hogy mindenki hallja, és válogatott tiszteletteljes kifejezéseket adott Luzsin szájába, így megszépítve adta elő, amit rábíztak. - Azt is üzeni - tette hozzá -, hogy mihelyt módjában lesz, okvetlenül eljön, és akkor majd kettesben megbeszélik a'' hivatalos dolgokat, ''kigondolják, mit lehet csinálni.

Jól tudta, hogy ez megbékíti és megnyugtatja Katyerina Ivanovnát, hízeleg a hiúságának, és ami a legfontosabb, kielégíti sértett büszkeségét. Leült Raszkolnyikov mellé, gyors biccentéssel üdvözölte, kíváncsian ránézett, és elkapta a szemét, aztán az egész ebéd alatt nem pillantott rá, és nem is beszélt vele. Elég szórakozottnak látszott, de azért figyelte nevelőanyja arcát, hogy eltalálja a kívánságát. Egyikük sem volt gyászban, mert nem volt fekete ruhájuk, Szonya valami sötétbarnát vett fel, Katyerina Ivanovna pedig az egyetlent, ami volt neki, egy sötétcsíkos kartonruhát. Pjotr Petrovics üzenete a legjobbkor jött. Komoly méltósággal végighallgatta, majd ugyanolyan komoly arccal megkérdezte Szonyát: „Jó egészségben van-e Pjotr Petrovics?” De mindjárt azután, elég hangosan ''megsúgta ''Raszkolnyikovnak, hogy az olyan köztiszteletben álló és kiváló személyiség, mint Pjotr Petrovics, valóban furcsán is illenék ebbe a „szokatlan társaságba”, ha mégúgy ragaszkodik is a családhoz, és mégolyan jó barátja volt is az ő megboldogult édesapjának.

- Látja, ezért különösen hálás vagyok önnek, Rogyion Romanovics, hogy még ilyen körülmények között sem vetette meg asztalunkat - folytatta fennhangon -, csak szegény férjem iránti meleg barátságának köszönhetem, tudom, hogy megtartotta ígéretét.

Aztán megint büszkén, méltóságosan végignézett vendégein, és megkülönböztető figyelemmel odaszólt az asztal felett a süket öregnek: „Nem óhajt még sültet? És kapott már portóit?” A kis öreg nem felelt, előbb nem is értette, mit kérdeznek tőle, bár szomszédai csupa mulatságból még oldalba is lökték. Csak nézett jobbra-balra, száját eltátva, és ezzel még fokozta az általános vidámságot.

- Ó, te fafejű! Minek hívták ezt ide? De hogy Pjotr Petrovicsra visszatérjek: én mindig bíztam benne - folytatta Katyerina Ivanovna, megint csak Raszkolnyikovhoz fordulva -, tudom, hogy nem olyan, mint... - ezt most egyenesen Amália Ivanovnának mondta, élesen, hangosan és szigorúan, úgyhogy az szinte megijedt - nem olyan, mint a maga két felcicomázott bábja. Az ilyeneket apácskáméknál még a konyhába se eresztették, és kitüntetésnek vehették volna, ha megboldogult férjem, végtelen jóságában, fogadni hajlandó őket.

- Azért az itókát is szerette, de szerette ám! - kurjantott a nyugalmazott élelmezési tisztviselő, éppen a tizenkettedik pohár vodkát eresztve le a torkán.

- Igen, szegény boldogult uramnak megvolt ez a gyengéje, mindenki tudja! - torkolta le Katyerina Ivanovna. - De jóságos, nemes lelkű ember volt, szerette és tisztelte a családját. Az volt a hibája, hogy csupa jóságból mindenkinek hitt, és leült inni mindenféle züllött népséggel, akik a kisujjával se értek fel. Képzelje csak, Rogyion Romanovics, egy mézeskalács kiskakast találtak a zsebében! Leissza magát a sárga földig, de a gyerekeiről nem feledkezik meg...

- Kiskakast? Kiskakast tetszett mondani? - rikoltozott az élelmezési tisztviselő.

Katyerina Ivanovna nem méltatta válaszra. Elgondolkozott, nagyot sóhajtott, és megint csak Raszkolnyikovhoz fordult.

- Ugye, ön is azt hiszi, amit a többiek, hogy nagyon is szigorúan bántam vele? Pedig nem így van. Nagyra becsült engem, igazán nagyra becsült. És micsoda jó lélek volt! Mennyire sajnáltam sokszor! Csak ül ott a sarokban és néz, én meg sajnálom, szeretném megcirógatni, de gondolom: „Ha most megcirógatod, újra leissza magát!” Csak szigorúsággal lehetett valamennyire is féken tartani.

- Azám! Még az üstökét is megcibálták, de hányszor! - szólalt meg újra az élelmezési tisztviselő, és felhörpintett egy pohár vodkát.

- Van olyan bolond, akinek a hajcibálás sem elég, még a seprűvel is el kell döngetni... Ez nem a megboldogultnak szól! - vágott vissza Katyerina Ivanovna.

Arcán a két piros folt egyre jobban tüzelt, melle zihált. Még egy perc, és botrányt csinál. Voltak, akik vihogtak, tetszett nekik a móka. Az élelmezési tisztviselőt oldalba lökdösték, fülébe súgtak, nyilván egymásra akarták uszítani őket.

- Szabad kérdeznem, kire tetszett... kinek a címére méltóztatott... Eh, bánja az ördög! Ostobaság! Özvegyasszony... özvegy, szegényke... megbocsátok, pász! - és újra töltött a vodkából.

Raszkolnyikov csak ült, és csendes undorral hallgatta őket, enni is inkább csak udvariasságból evett, nem akarta megbántani Katyerina Ivanovnát, aki minduntalan rakott valamit a tányérjára. Merőn nézte Szonyát. Az mind nyugtalanabb lett, aggodalma nőttön-nőtt, érezte, hogy nem lesz jó vége a tornak, és izgatottan figyelte nevelőanyja fokozódó ingerültségét. Jól tudta, hogy a két vidéki hölgy őmiatta utasította el olyan gőgös megvetéssel a meghívást. Magától Amália Ivanovnától hallotta, hogy az anya valósággal megsértődött, és azt kérdezte: „Csak nem ültetem a lányomat egy ilyen ''perszóna ''mellé?” Azt is gyanította, hogy nevelőanyjának már fülébe jutott ez, és tudta: könnyebben megbocsátja, hogy őt magát bántják, vagy akár a gyerekeit, az édesapja emlékét, de ez halálosan sérti, és most már nem nyugszik, amíg „annak a két bábnak meg nem mutatta, hogy...” és így tovább, és így tovább. Ráadásul éppen akkor küldött neki valaki az asztal túlsó végéről két, fekete kenyérből gyúrt, nyíllal átszúrt szívet egy tányéron. Katyerina Ivanovna lángvörös lett, és tüstént hangosan megjegyezte, hogy „ilyet csak részeg disznó tesz”.

Amália Ivanovna is rosszat sejtett, de meg mélységesen sértette is a kicsinylő bánásmód. Hogy elterelje a társaság figyelmét a kellemetlenségekről, és a maga személyét is emelje előttük, minden alkalom és összefüggés nélkül mesélni kezdett egy ismerőséről, a „Karl patikusról”, aki egyszer „éjjel bérkocsin ment, és a kocsis megölni akart őt, és Karl nagyon szépen kért, hogy ne megölje, és sírt, és összetette keze, és félt, és félelem átszegezte szívét”.

Katyerina Ivanovna mosolygott ugyan, de rögtön megjegyezte, hogy jobban tenné, ha nem mesélne oroszul ilyen történeteket. Erre Amália Ivanovna még jobban megsértődött, és azzal vágott vissza, hogy az ő édesatyja, „aus Berlin, natyon naty úr volt, és kézzel a zsebekben járkált”. A könnyen nevető Katyerina Ivanovna nem állhatta meg, hogy nagyot ne kacagjon, mire az végképp kifogyott a türelméből, már alig bírt magával.

- Ó, a fülesbagoly! - súgta Katyerina Ivanovna Raszkolnyikovnak, és már-már megjött a kedve. - Azt akarta mondani: zsebre dugott kézzel járkált, és úgy sült el, hogy a mások zsebében kotorászott! Khe-khe-khe... Mondja, Rogyion Romanovics, magának még nem tűnt fel, hogy ez a sok idegen, kivált a sok német, aki itt szaladgál Pétervárott, isten tudja, honnan jöttek... mind butább, mint mi? Hát mondja, hogy mesélhet valaki ilyet! Hogy a patikus Karlnak „félelem átszegezte szívét”. Az a fajankó! Ahelyett, hogy megkötözte volna a kocsist, „összetette keze, és kért, hogy ne megölje, és sírt”. Ostoba liba! És még azt hiszi, hogy ez megható história, nem is gyanítja szegény feje, hogy milyen buta. Szerintem még ez a részeg élelmezési tisztviselő is sokkal okosabb, az ember legalább látja, hogy iszákos, utolsó cseppig elitta az eszét. De ezek mind olyan rendesek, komolyak... ni, hogy ül itt! Kimereszti a szemét, haragszik, jaj, de haragszik... Hahaha! Khe-khe-khe...

És most, hogy felvidult, mindjárt megint százféle mesélnivalója akadt. Arról kezdett beszélni, hogy ha kieszközlik a nyugdíját, annak segítségével okvetlenül berendez a szülővárosában, T...-ben egy előkelő leányotthont. Raszkolnyikovval még nem beszélt erről a tervéről, és most elmerült a csábító részletekben. Hogy, hogy nem, de egyszerre csak ott volt a kezében a „dicsérő oklevél” is, amelyet még az elhunyt Marmeladov emlegetett az ivóban, amikor arról mesélt, hogy hitvestársa, Katyerina Ivanovna az intézői záróünnepélyen selyemkendővel táncolt a kormányzó és más magas személyiségek előtt. Ezzel az okmánnyal nyilván azt akarta igazolni Katyerina Ivanovna, hogy joggal vállalhatja egy előkelő leányotthon vezetését. De elsősorban azért készítette a keze ügyébe, hogy amennyiben az a két „felcicomázott báb” mégis eljönne a torra, megleckéztesse őket, és cáfolhatatlanul bebizonyítsa, hogy ő, Katyerina Ivanovna, előkelő, „mondhatni nagyúri, ezredesi családból való, tehát kétségtelenül különb, mint holmi kalandornők, akik mostanában úgy elszaporodtak”. A dicsérő oklevelet rögtön kézről kézre adták a részeg vendégek, és Katyerina Ivanovna ezt nem akadályozta meg, mert az okmányból kitűnt en toutes lettres, hogy az ő apja udvari tanácsos és lovag, tehát majdnem ezredesi rangban levő hivatalnok volt. Most már tűzbe jött, és apróra leírta majdani szép és nyugalmas életét T... városában. Beszélt a gimnáziumi tanárokról, akiket majd oktatóknak meghív, külön megemlítette a francia Mangot-t, egy tiszteletre méltó öregurat, aki valamikor őt tanította franciára, ma is T...-ben él, és bizonyosan készséggel vállal szerény díjazásért órákat az intézetben. Végül Szonyára terelte a szót, „aki vele együtt utazik majd T...-be, és ott mindenben segítőtársa lesz”.

Ekkor felvihogott valaki az asztal végén. Katyerina Ivanovna úgy tett, mintha észre se venné, mintha fel se érne hozzá ez a röhej, és csak annál hangosabban, lelkesebben dicsérte Szofja Szemjonovnát, aki kétségtelenül a legalkalmasabb segítőtárs, mert „szelíd, türelmes, odaadó, nemes lelkű és művelt”, meg is veregette az arcát, majd felállt, és kétszer melegen megcsókolta. Szonya elpirult, de Katyerina Ivanovna sírva fakadt, és rögtön elmondta magáról, hogy „gyenge idegzetű bolond”, és túlságosan fáradt, ideje volna végezni már, az ételt úgyis elfogyasztották, töltsék ki a teát. Amália Ivanovna, mélységes keserűségében, amiért egyáltalán nem vonták be a társalgásba, és meg se hallgatták, még egy utolsó kísérletet tett, és bánatát eltitkolva, egy rendkívül bölcs és szakszerű tanácsot mert adni Katyerina Ivanovnának, azt tudniillik, hogy abban a jövendőbeli otthonban majd igen nagy gondot kell fordítani a lányok fehérneműjére („die Wäsche”), és „szükséges ety ilyen hölty (»Dáme«), aki fehérneműre natyon jól felvityáz”, továbbá, „hogy a sok fiatal lánykák ne titokban regény olvasnak éjjel”.

Katyerina Ivanovna valóban nagyon fel volt zaklatva, meg ki is fáradt, torkig volt már az egész vendégséggel, és odavágta neki, hogy ez badarság, látszik, hogy „nem is konyít a dolgokhoz, mivel a Wäsche nem az igazgatónőre, hanem a gondnoknőre tartozik egy előkelő leányotthonban”, ami pedig az éjszakai regényolvasást illeti, hát azt még említeni is neveletlenség, tehát legyen szíves és hallgasson. Amália Ivanovna elvörösödött mérgében, és kijelentette, hogy ő csak jót akart, „natyon, natyon jót akart”, és hogy „már régen nem fizettek meg a Geld a szobáér”. Katyerina Ivanovna rögtön a fejére olvasta, hogy hazudik, ne is beszéljen jóakaratról, hiszen már tegnap is zaklatta a szobabér miatt, amikor a megboldogult még a ravatalon feküdt. Erre Amália Ivanovna igen helyes logikával azt felelte, hogy ő bizony meghívta azt a két hölgyet, de nem jöttek el, „mert az két finom úrihöltyek, és finom höltyek nem elmennek nem finom höltyekhez”. Katyerina Ivanovna erre „hangsúlyozta”, hogy az olyan piszkos némber, mint Amália Ivanovna, egyáltalában nem ítélheti meg, mi az igazi finomság. Amália Ivanovna sem hagyta magát, azzal vágott vissza, hogy az ő atyja, „enyém ''Vater aus Berlin ''natyon naty úr volt, és kézzel a zsebekben járkált, és mindig ity csinálta: phű! phű!” - élénkebb szemléltetés okáért fel is ugrott, és két kezét zsebre dugva, arcát felfújva furcsa phű! phű!-szerű hangokat hallatott. A lakók érezve, hogy közeledik az összecsapás, hahoztáztak, és szántszándékkal még tüzelték őket. Ez már sok volt Katyerina Ivanovnának, mindenki füle hallatára kijelentette, hogy Amália Ivanovnának valószínűleg soha nem is volt ''Vater''-ja, közönséges, részeges, pétervári némber, talán szakácsné volt, ha ugyan nem még rosszabb. Amália Ivanovna vörös lett, mint a rák, és visítozott, hogy talán Katyerina Ivanovnának nem volt ''Vater''-ja, de neki bizony volt, mégpedig „aus Berlin”, és „ilyen hosszú kabát viselt, és úty csinálta: phű! phű!”. Katyerina Ivanovna gőgösen odavetette neki, hogy az ő származása közismert, a dicsérő oklevélbe nyomtatott betűvel bele van írva, hogy apja ezredes, Amália Ivanovna apja viszont, ha ugyan volt neki, hát alighanem valami jöttment... Pétervári tejesember. De sokkal hihetőbb, hogy nem is volt apja, hisz mind a mai napig tisztázatlan, hogy Ivanovna-e vagy Ludvigovna. Amália Ivanovnának erre fejébe szállt a vér, öklével csapkodta az asztalt, és sivalkodott, hogy ő igenis Amal-Ivan, és nem Ludvigovna, mert az ő ''Vater''-ját „Johann hívták, és polgármester volt, de a Katyerina Ivanovna apja soha, soha nem volt polgármester”. Katyerina Ivanovna most már felállt, és szigorú hangon, látszólag nyugodtan, de sápadtan és ziháló mellel kijelentette, hogy ha még egyszer egy sorba meri állítani azt a nyomorult ''Vater''-ját az ő drága édesapjával, hát letépi a főkötőt a fejéről, és összetiporja.

Amália Ivanovna erre felugrott, összevissza szaladgált, és teli torokból kiabált, hogy itt ő a háziasszony, és Katyerina Ivanovna „ebben a pillanatban kihurcolkodjon lakásból”, aztán, miért, miért nem, az asztalhoz szaladt, és felkapkodta az ezüstkanalakat. Óriási zenebona támadt, a gyerekek sírva fakadtak. Szonya a nevelőanyjához ugrott, hogy lecsillapítsa, de Amália Ivanovna éppen abban a pillanatban a sárga céduláról kiabált valamit, és erre ő Szonyát félrelökve, vadul nekitámadt, hogy beváltsa a főkötőt illető fenyegetését. Ebben a percben kinyílt az ajtó, és a küszöbön megjelent Pjotr Petrovics Luzsin. Egy pillanatra megállt, és szigorú, fürkésző tekintetét végigjártatta a társaságon. Katyerina Ivanovna elébe szaladt.

3

- Pjotr Petrovics! Védjen meg! Legalább maga védjen meg! - kiáltotta. - Értesse meg ezzel az ostoba teremtéssel, hogy nem beszélhet így egy bajba jutott úriasszonnyal, hogy ezért bíró elé állíthatják! Elmegyek akár magához a főkormányzóhoz... ezért felelni fog... Emlékezzék apám vendégszerető házára, és védje meg az árvát!

- Bocsánat, asszonyom... bocsánat... - felelte Luzsin elhárító kézmozdulattal - a kedves édesapját, mint kegyed is igen jól tudja, sohasem volt szerencsém ismerni... már megbocsásson... - valaki hangosan elnevette magát - és ami háziasszonyával való örökös csetepatéit illeti, azokban nem óhajtok részt venni... A magam dolgában jöttem ide... sürgősen beszélnem kell a mostohalányával, Szofja... Ivanovna... ha jól emlékszem? Lesz szíves odaereszteni hozzá.

És kitérve előle, a szoba szemközti sarkába tartott, Szonyához.

Katyerina Ivanovna megdermedt álltában, mintha villám sújtotta volna, nem fért a fejébe, hogy tagadhatja le Luzsin az ő édesapja vendégszeretetét. Kigondolta ezt, és ha egyszer kigondolta, szentül hitte is, hogy igaz. Meghökkentette a rideg, száraz, megvető hang, amelyben mintha fenyegetés is lappangott volna. A többiek is egymás után elnémultak Pjotr Petrovics megjelenésére. Érezték, hogy ez a „komoly és tekintélyes” férfiú sehogy sem illik a társaságba, és nyilván csak valami egészen rendkívüli okból jött oda, tehát okvetlenül történik valami.

Raszkolnyikov Szonya mellett állt, és most odább lépett, hogy utat engedjen Luzsinnak, aki őt - úgy látszott - észre se vette. Egy perccel később Lebezjatnyikov is megjelent az ajtóban, és ő is valami különös kíváncsisággal, szinte ámultan várta, mi lesz; erősen figyelt, de jó darabig láthatólag nem értette, miről van szó.

- Bocsássanak meg, ha talán zavarom a társaságot, de fontos dologban jöttem - kezdte Luzsin mintegy általánosságban, valamennyiükhöz fordulva -, és a magam részéről még örülök is, hogy többen vannak itt jelen. Amália Ivanovna, kegyedet mint a ház asszonyát tisztelettel felkérem, hogy szíveskedjék majd figyelemmel hallgatni Szofja Ivanovnával folytatott beszélgetésemet. Szofja... Ivanovna... - most már egyenesen Szonyához intézte szavait, aki meglepetten és máris ijedten nézett rá - odabenn a barátom, Andrej Szemjonovics szobájában, amint azt közvetlenül a kegyed látogatása után megállapítottam, eltűnt az asztalról egy száz rubel értékű állami bankjegy, amely az én tulajdonom volt. Ha talán tudja, és megmondhatja, hol található ez idő szerint, becsületszavamra, itt az összes tanú előtt megígérem, hogy a dolgot ezzel befejezettnek tekintem. Ellenkező esetben viszont kénytelen volnék szigorú rendszabályokhoz folyamodni, és akkor... magára vessen; kisasszony!

Néma csend volt a szobában. Még a sírdogáló gyerekek is elhallgattak. Szonya halálra váltan állt, csak bámult rá, nem tudott mit szólni. De talán nem is egészen értette, mit akarnak tőle. Így telt el néhány másodperc.

- Nos? Szóval? - kérdezte Luzsin, és szigorúan rászegezte a szemét.

- Nem tudom... én semmit se tudok... - felelte nagy sokára, elhaló hangon a lány.

- Nem? Szóval, nem tudja? - ismételte Luzsin, és megint várt egy-két másodpercig. - Gondolkodjék csak, kisasszony - folytatta aztán szigorúan, de még mindig intelemmel a hangjában -, fontolja meg, én hajlandó vagyok időt adni a meggondolásra. De legyen szabad figyelmeztetnem; hogyha nem volnék teljesen bizonyos a dolgomban, nem kockáztatnám meg ezt a nyílt vádat. Jártas vagyok az ilyesmiben, és jól tudom, hogy az egyenes és nyilvános vádért, ha az hamis, vagy akár csak tévedésen alapult is, felelősségre vonhatnak. Ezt igen jól tudom, kérem. Arról van szó, hogy ma délelőtt, bizonyos kiadásaim fedezésére beváltottam néhány darab ötszázalékos részvényt, háromezer rubel névértékben. Az adatokat feljegyeztem a tárcámba. Hazaérkezve átszámláltam a pénzt, Andrej Szemjonovics a tanúm erre, és mikor kétezer-háromszázat megszámoltam, ezt a pénzt a tárcámba tettem, a tárcámat pedig a kabátom oldalzsebébe. Az asztalon még maradt körülbelül ötszáz rubel, papírpénzben, közte három, százrubeles bankjegy. Éppen akkor lépett a szobába kegyed (az én hívásomra), és az egész idő alatt, amíg ott tartózkodott, feltűnően zavartan viselkedett, annyira, hogy beszélgetés közben háromszor is felállt, ki akart sietni, noha még nem végeztünk. Mindezt Andrej Szemjonovics bizonyíthatja. Kegyed maga sem tagadja, remélem, és igazolja szavamat, ha kijelentem, hogy csupáncsak azért kérettem magamhoz Andrej Szemjonovics útján, mert rokona, a gyámoltalanul maradt Katyerina Ivanovna szomorú helyzetéről akartam beszélni (és egyúttal kimenteni magam, amiért nem tehettem eleget a meghívásnak), valamint arról, hogy talán gyűjtést, sorsjátékot vagy effélét lehetne rendezni a javára. Kegyed hálálkodott, sőt még könnyezett is. (Azért mondok el mindent ilyen pontosan, mert egyrészt eszébe akarom idézni, másrészt bizonyítani szeretném, hogy a legapróbb részleteket is emlékezetembe véstem.) Azután elvettem az asztalról egy tízrubelest, és átadtam kegyednek a magam nevében, nevelőanyja számára, mint első segítséget. Minderről Andrej Szemjonovics is tanúskodhat. Én aztán kegyedet, aki még akkor is feltűnően zavart volt, az ajtóig kísértem. Andrej Szemjonoviccsal kettesben még vagy tíz percig beszélgettünk, majd ő is kiment, én pedig visszatértem az asztalhoz, hogy a kinn hagyott pénzt még egyszer átszámláljam, és előbbeni szándékom szerint, külön helyezzem el. Legnagyobb csodálkozásomra egy százrubeles bankjegy hiányzott. Mármost ítélje meg, kérem: Andrej Szemjonovicsot mégse gyanúsíthatom - kimondani is szégyellem -, a számolásban sem tévedhettem, mert éppen egy perccel a kegyed belépése előtt fejeztem be, és megállapítottam, hogy az összeg egyezik. Beláthatja, hogy tekintve rendkívül zavart viselkedését és sietségét, valamint azt, hogy kezét egy darabig az asztalon tartotta, tekintve továbbá a kegyed társadalmi helyzetét és az azzal járó szokásokat, úgyszólván rémületemre és akaratom ellen gyökeret vert bennem a gyanú, ''nem lehetett elhárítanom, ''mert noha kegyetlen, feltétlenül jogos. Azt is ismételten hangsúlyozom, hogy bár tökéletesen biztos vagyok a dolgomban, tudom, hogy kockázatot vállalok. Mindamellett, mint látja, nem álltam el ettől a lépéstől, igenis, feltárom, és megmondom azt is, hogy miért: egyes-egyedül azért, kisasszony, mert ez sötét hálátlanság! Hát szabad ilyet tenni? Én meghívom, hogy szegény rokonán segítsek, sőt, egy tehetségemhez mért összeget, tíz rubelt is adok, és kegyed mindjárt ott, az első pillanatban ezzel fizet nekem? Nem, kérem, ez nem szép! Aki így viselkedik, megérdemli a leckét, be kell látnia. De ennek ellenére, mint őszinte jó barátja (mert higgye el, nincs jobb barátja nálamnál ebben a pillanatban), arra kérem: gondolja meg! Különben könyörtelen leszek! Nos? Mi a válasza?

- Én semmit se vettem el - suttogta rémülten Szonya. - Ön tíz rubelt adott nekem, tessék, itt van - kivette zsebkendőjét, megkereste rajta a csomót, kibogozta, előkotorta a bankjegyet, és odanyújtotta neki.

De Luzsin nem tágított, a pénzt nem vette el. Szemrehányóan megismételte a kérdést:

- Szóval, a többit, a százat, nem vallja be?

Szonya körüljártatta a szemét a szobában. Rettenetes arcok néztek rá mindenfelől, szigorúak, gúnyosak, gyűlölködők. Most Raszkolnyikovra pillantott... a falnál állt keresztbe font karral, és izzó szemmel nézte őt.

- Jóságos Isten! - fohászkodott Szonya.

- Amália Ivanovna, értesítenünk kell a rendőrséget, és ezért megkérem, hogy szíveskedjék felhívatni a házmestert - mondta Luzsin halkan és majdnem gyengéden.

- Gott der barmherzige! Én tudtam, hogy lopni szokja! - sopánkodott Amália Ivanovna, és összecsapta a kezét.

- Tudta? - kapott a szaván Luzsin. - Eszerint tehát volt már eset, amely részben indokolja ezt a feltevést? Nagyon kérem, emlékezzék majd vissza ezekre a szavaira, bár igaz, tanúk előtt hangzottak el.

Az asztal körül hangos beszéd, mozgolódás támadt.

- Mi az?! - kiáltotta fölocsúdva Katyerina Ivanovna, és úgy rontott Luzsinnak, mint aki láncáról szabadult. - Lopással vádolja? A mi Szonyánkat? Ó, bitangok, bitangok! - És Szonyára borult, megölelte, két aszott karja úgy szorította, mint a vasfogó.

- Hogy merted elfogadni tőle a tíz rubelt? Ó, te ostoba lány! Add ide! Add ide azt a pénzt, de rögtön!

Kikapta Szonya kezéből a bankót, golyóvá gyűrte, és teljes erővel Luzsin arcába vágta. A papírgolyó a szemét találta el, és lehullott a padlóra. Amália Ivanovna már odaszaladt, hogy felvegye. Luzsint elfutotta a harag.

- Fogják le, hiszen őrült! - kiabált.

Az ajtóban új arcok tűntek fel Lebezjatnyikov mellett, köztük a két vidéki hölgyé.

- Micsoda? Én vagyok őrült? Én? Te bolond! - rikácsolt a beteg asszony. - Neked ment el az eszed, te zugprókátor, te alávaló! Még hogy Szonya vitte el a pénzedet! Szonya tolvaj! Hisz még ő adna neked, te futóbolond, te! - És kitört belőle a hisztériás nevetés. - Látjátok ezt a bolondot? - Ide-oda futkosott, és ujjal mutatott Luzsinra. Most megakadt a szeme Amália Ivanovnán. - Mit mondtál? Te is, te is azt állítod, hogy „lopni szokja”? Te piaci kofa, te utolsó, te krinolinba bújtatott porosz csirkeláb! Ó, ti... ti... De hisz ki se tette innen a lábát, ahogy tőled bejött, te gazember, egyenesen leült mellém az asztalhoz, mindenki látta. Itt ült ni, Rogyion Romanovics mellett! Motozzátok meg! Ha sehol se volt azóta, hát nála kell még lenni a pénznek! Motozd, no! Rajta, kezdd már! De ha nem találsz semmit, hát zokon ne vedd, felelni fogsz, galambocskám! Elmegyek őfelségéhez, igen, magához a cárhoz szaladok! Az könyörületes! Azt mondod, nem? Hazudsz! Oda megyek, oda én! Mert olyan szelíd, azt hitted, akármit csinálhatsz vele, mi? Ebben bíztál? Csakhogy én bátor vagyok ám! Rajtavesztesz, barátom! No, motozd meg! Keresd a pénzedet, keresd!

Magából kikelve megragadta Luzsint, és odarángatta Szonyához.

- Hajlandó vagyok, asszonyom, felelni az eljárásomért... de csillapodjék, kérem, csillapodjék. Látom, nagyon is látom, hogy bátor... De hát... de hát... hogy is csináljuk - mormogta -, a rendőrség jelenlétében kellene... ámbár... tanú van itt elég... Én hajlandó vagyok... csak hát... kényes dolog... mint férfinak... másnemű egyént... Talán Amália Ivanovna segítségével... És hát, nem is ez a módja... Igaz?

- Hívj, akit akarsz, jöjjön, aki akar! Motozzátok meg! - kiabált Katyerina Ivanovna. - Fordítsd ki a zsebeidet, Szonya. Tessék! Tessék! Látod, te förtelem, üres! A zsebkendő volt benne, különben üres! És a másik is, ni! Ide nézz! Ide nézz!

Nemhogy kifordította, majdnem kitépte egymás után a két zsebet. A másodikból, a jobb oldaliból azonban váratlanul nagy ívben kirepült valami papiros, és Luzsin lába elé esett. Mindenki látta. Többen felkiáltottak. Pjotr Petrovics lehajolt, két ujjal felvette, és miután körülmutogatta, kibontotta: nyolcrét hajtott százrubeles volt.

- Tolvaj! Ki innen én házamból! Rendőrség! Rendőrség! - visítozott Amália Ivanovna. - Szibériába vinni kell ilyent, ki innen!

Felkiáltások repkedtek mindenünnen. Raszkolnyikov szótlanul figyelte Szonyát, de közbe-közbe Luzsinra villantotta a szemét. Szonya meredten állt, majdnem eszméletlenül, már megdöbbenést sem érzett. Aztán hirtelen lángvörös lett, felkiáltott, és két kezével eltakarta az arcát.

- Nem én voltam! Én nem vettem el semmit... nem tudom, hogyan... - jajdult fel, és szívszaggató zokogással Katyerina Ivanovnára borult. Az megölelte, és erősen magához szorította, mintha testével akarná védelmezni mindenki ellen.

- Szonya! Szonya! Én nem hiszem el! Látod, én nem hiszem! - kiáltotta (a kézzelfogható bizonyítékra nem is hederítve), és ringatta karjában, mint a kisgyereket, csókolgatta, megragadta a kezét, ajkával rátapadt, és azt is csókolta. - Még hogy te elveszel valamit! Ó, ez a buta népség! Uramisten! Buták vagytok, buták! - kiabálta úgy, hogy mindenkinek szólt. - Nem tudjátok, dehogyis tudjátok, micsoda szíve van ennek a lánynak! Még hogy ő elvesz valamit! Az utolsó darab ruháját leveti és odaadja, inkább mezítelen marad, de nektek adja, ha nincs ruhátok! Olyan lány ez! A sárga cédulát is azért váltotta ki, hogy az én gyerekeim éhen ne vesszenek, értünk adta el magát... Látod ezt, te megboldogult, látod? Ez aztán szép tor! Jóságos Isten! Védjétek hát meg! Mit álltok itt? Rogyion Romanovics, maga mért nem áll ki mellette? Talán bizony maga is elhiszi? Mind együttvéve nem értek fel a kisujjával! Uramisten! Hát védd meg már!

A szegény tüdőbeteg, elárvult asszony sírása megindította a jelenlevőket. Annyi panasz, annyi szenvedés tükröződött a fájdalomtól eltorzult, tüdőbaj sorvasztotta arcon, az alvadt vértől összetapadt, cserepes ajkakon, és annyi kín áradt a rekedt, rikácsoló hangból, a zokogásból, kisgyermekre emlékeztető, a védelemért könyörgő, bizakodó és ugyanakkor kétségbeesett sírásból - hogy mindenkinek megesett rajta a szíve. Pjotr Petrovics sietett ''megszánni ''a boldogtalant.

- No de asszonyom, édes asszonyom! - szólalt meg nagy nyomatékkal. - Kegyedet egyáltalában nem érinti az eset. Senkinek eszébe sem jut kegyedet gyanúsítani, hogy bűnrészes, vagy akár csak tudomása is volt a dologról, annál kevésbé, mert hiszen maga leplezte le most, kiforgatta a zsebeit, tehát nyilván nem sejthetett semmit. Én kész vagyok megszánni Szofja Szemjonovnát, amennyiben őt is a nyomor tántorította meg, de hát mért nem akarta bevallani, kisasszony? A szégyentől félt talán? Most először botlott? Elvesztette a fejét? Hiszen érthető... nagyon is érthető... Miért is bocsátkozom ilyen részletekbe!... Uraim - fordult most a vendégekhez -, uraim! Szánalomból és hogy úgy mondjam, megindulásomban hajlandó vagyok megbocsátani akár most mindjárt, a személyemet ért sértés ellenére. Ez a megszégyenítés elég lecke lesz kegyednek, kisasszony, a jövőre... Lemondok a további lépésekről, ennyivel megelégszem!

Óvatosan Raszkolnyikovra pillantott, és találkozott tekintetük. Raszkolnyikov mintha meg akarta volna perzselni izzó tekintetével. De Katyerina Ivanovna már nem hallott, nem értett semmit, csak eszeveszetten ölelte, csókolta Szonyát. A gyerekek is szorongatták a csepp kis karjukkal, Polenyka, noha nem értette tisztán, miről van szó, fuldokolva zokogott, és sírástól dagadt, kedves arcocskáját Szonya vállára hajtotta.

- Micsoda aljasság! - szólalt meg valaki hangosan az ajtóban. Luzsin tüstént odafordult.

- Micsoda aljasság! - ismételte Lebezjatnyikov, és keményen a szeme közé nézett.

Pjotr Petrovics alig észrevehetően összerezzent. Mindenki látta (és később emlékeztek is erre). A fiatalember belépett a szobába.

- És még az én tanúságomra mer hivatkozni? - kérdezte, és megállt előtte.

- Mit jelent ez? Miről beszél? - mormogta Luzsin.

- Azt jelenti, hogy ön... rágalmazó! Erről beszélek! - felelte hevesen Andrej Szemjonovics, és rövidlátó szemét szigorúan rászegezte. Rettenetesen fel volt háborodva. Raszkolnyikov szinte rátapadt a tekintetével, és mintha minden szavát megragadta és nyomban fontolóra vette volna. Hosszú csend támadt. Pjotr Petrovics majdnem elvesztette a fejét, különösen az első pillanatban.

- Ha ezt komolyan mondja nekem... - szólalt meg akadozva. - De mi lelte? Eszén van?

- Én eszemen vagyok, kérem, de ön... gazember! Micsoda alávalóság! Mindent hallottam, és szántszándékkal vártam, amíg jobban megértem, mert, bevallom, még mindig nem tudom, hol itt a logika... Miért csinálta? Nem értem...

- Mit csináltam én? Nem hagyna fel végre az ostoba találós kérdéseivel? Vagy ivott talán?

- Ön talán iszik, hitvány ember, de én nem. Még vodkát se iszom soha, mert meggyőződésemmel ellenkezik. Képzeljék csak: ő maga tette azt a százrubelest Szofja Szemjonovna zsebébe, saját kezűleg! Láttam, tanúsíthatom is, ha kell, megesküszöm rá! Igen, igen, ő maga - ismételte, és sorra odafordult mindenkihez.

- Meghibbant, ostoba tacskó, vagy mi baja? - rivallt rá Luzsin. - Hisz Szofja Szemjonovna maga jelentette ki, éppen most itt mindnyájunk füle hallatára, hogy a tíz rubelen kívül semmit se kapott tőlem! Hogy mondhatja akkor, hogy én adtam neki!

- Láttam, igenis láttam! - erősködött Lebezjatnyikov. - És bár ellenkezik a meggyőződésemmel, kész vagyok akármilyen esküt tenni a bíróság előtt, mert láttam, mikor titokban odadugta neki. Csakhogy azt hittem, én bolond, hogy jótékonyságból lopja a zsebébe. Az ajtóban, mikor elbúcsúztak, és ő éppen hátrafordult, egyik kezével megszorította a kezét, és ezalatt a másikkal, a ballal titokban zsebébe csúsztatta a bankót. Láttam, igenis, láttam!

Luzsin elsápadt.

- Mit hazudik összevissza! - förmedt rá vakmerően. - Hogy láthatta azt a bankjegyet onnan az ablaktól! Ki tudja, mit látott azzal a vaksi szemével! Képzelődött!

- Nem igaz! Nem képzelődtem! És ha messze voltam is, mert ebben igaza van, és onnan az ablaktól bajosan láthattam volna jól a bankót, de véletlenül ebben az esetben bizonyosan tudtam, hogy százrubeles, mert amikor a tízest odaadta Szofja Szemjonovnának, ugyanakkor elvett egy százast az asztalról. Jól láttam, mert akkor közelebb álltam, bizonyos gondolatom is támadt ezzel kapcsolatban, és ezért nem felejtettem el, hogy a pénz ott van a kezében. Összehajtogatta, és markában szorongatta egész idő alatt. Később lehet, hogy elfelejtettem, de mikor felállt az asztal mellől, áttette a jobb kezéből a balba, majdnem le is ejtette, és akkor rögtön megint eszembe jutott, mert ugyanaz a gondolat is felmerült bennem újra, vagyis hogy jót akar tenni, és előlem titkolja. Ezek után nem csodálhatja, ha figyeltem, igen, és láttam, hogy sikerült a zsebébe csúsztatni a százast. Láttam, de még mennyire hogy láttam! Meg is esküszöm rá!

Egészen kifulladt. Mindenünnen felkiáltások hallatszottak - jobbára csodálkozó kiáltások, de volt, amelyik fenyegetően hangzott. Körülfogták Luzsint. Katyerina Ivanovna odaszaladt Lebezjatnyikovhoz.

- Andrej Szemjonovics! Félreismertem önt! Védje meg! Ön az egyetlen, aki melléje áll! Árva a lelkem! Az Isten küldte, bátyuska, galambocskám!

Nemigen tudta, mit csinál, térdre borult előtte.

- Badarság! - üvöltötte Luzsin éktelen dühre gerjedve. - Csupa badarságot hadar itt össze, tisztelt uram! „Elfelejtettem... eszembe jutott, eszembe jutott... elfelejtettem.” Micsoda beszéd ez, kérem? Az akarja mondani, hogy szántszándékkal dugtam a zsebébe? És mért tettem volna, mi célból? És különben is... mi közöm lehet nekem egy ilyen...

- Hogy miért tette? Látja, ezt én se tudom, de hogy színtiszta igazság'' ''minden, amit mondok, az tény, szóról szóra így volt. És tudja meg, alávaló, fekete lelkű ember, hogy abban a pillanatban is ezt kérdeztem magamban, amikor megköszöntem önnek, és megszorítottam a kezét, pontosan emlékszem, már csak ezért se tévedhetek! Hogy miért titokban dugta a zsebébe? Vagyis hogy miért kellett titkolnia? Talán nem akarta, hogy én lássam, mert tudja, hogy más a meggyőződésem, és a magánjótékonykodást, mint amivel gyökeresen nem segítünk, ellenzem. Arra is gondoltam, hogy restell ilyen nagy összeget ajándékozgatni előttem, vagy talán - ez is megfordult a fejemben - meglepetésnek szánja, hogy Szofja Szemjonovna nagyot nézzen majd, amikor váratlanul egy százast talál a zsebében (különben is tudom, hogy sok jótékonykodó ember szereti így takargatni a jótetteit). Vagy próbára akarja tenni, hogy bejön-e megköszönni, mikor megtalálta? És hogy a hálálkodást akarta elkerülni, meg hogy amit a jobb kéz ád, ne tudja... vagy hogy is... egyszóval... Igen, és erősen töprengtem, elhatároztam, hogy később majd átgondolom, de mindenesetre tapintatlanságnak tartottam volna elárulni, hogy tudom a titkát. Viszont még egy gondolatom támadt ugyanakkor: mi történik, ha Szofja Szemjonovna elveszíti a pénzt, még mielőtt megtalálná, elvégre mi sem könnyebb, és ezért elhatároztam, hogy idejövök, kihívom, és megmondom neki, hogy egy százast csúsztattak a zsebébe. Csak előbb be akartam nézni a Kobiljatnyikov hölgyekhez, gondoltam, beadom nekik ''A pozitivista módszer általános eredményei''-t,'' ''és felhívom a figyelmüket a Pigyerit cikkére (és egyúttal a Wagnerére is). Onnan ide jöttem, és tessék, micsoda históriába cseppenek! Hát fontolgattam volna ennyi mindent, töprengtem volna ennyit, ha nem látom tulajdon szememmel, hogy a zsebébe csúsztatta a százast?

Mire hosszú lére eresztett érvelését ezzel a logikus következtetéssel befejezte, alaposan kifáradt, még a verejték is csurgott az arcáról. Nehezen fejezte ki magát, még oroszul is (noha semmi más nyelven nem beszélt), és ez a prókátori hőstett hallatlanul kimerítette, szinte lesoványodott bele. De szónoklatának mégis óriási hatása volt. Olyan hévvel, olyan meggyőződéssel beszélt, hogy mindenki hitt a szavának. Pjotr Petrovics látta, hogy rosszul áll a dolga.

- Mit bánom én, hogy maga milyen ostoba kérdésekkel bíbelődik! - kiabált. - Ez nem bizonyíték! Álmodta az egészet, képzelődött, és kész! Én meg kijelentem, hogy hazudik, tisztelt uram! Hazudik és megrágalmaz engem, haragszik rám valamiért, talán azt nem tudja megbocsátani, hogy nem vagyok hajlandó elfogadni az istentelen, szabadgondolkodó társadalmi elméleteit! Ez az igazság, kérem!

De ez a kifogás sem lendített a dolgán, ellenkezőleg, rosszalló moraj hallatszott körülötte.

- Eh, már megint ide lyukadtál ki! - vágta oda Lebezjatnyikov. - Hazudsz! Csak hívd a rendőrséget, én kész vagyok megesküdni. De egyet nem értek: mi vitte rá, hogy ezt a gyalázatosságot megkockáztassa? Ó, te nyomorult, te alávaló!

- Én megmagyarázhatom, hogy mi vitte rá, és ha kell, meg is esküszöm rá - szólalt meg most végre, határozott hangon Raszkolnyikov, és előbbre lépett.

Nyugodt volt és eltökélt. Rápillantva rögtön látta mindenki, hogy valóban tudja a magyarázatot, és most mindjárt megoldódik a kérdés.

- Tökéletesen világos előttem minden - folytatta Lebezjatnyikovhoz fordulva. - Mindjárt az első pillanatban gyanakodtam, hogy itt valami aljas fortély lappang, okom volt feltételezni bizonyos körülmények alapján, amelyeket csak én ismerek, de most rögtön felfedek itt: igen, ez a titok nyitja. Az ön rendkívül becses tanúskodása, Andrej Szemjonovics, mindent teljesen megvilágított előttem. Kérem, hallgassanak meg. Ez az úr (és Luzsinra mutatott) nemrégen megkért egy lányt, mégpedig az én testvérhúgomat, Avdotya Romanovna Raszkolnyikovát. Aztán feljött ide Pétervárra, és két nappal ezelőtt a legelső találkozásunk során összeszólalkoztunk, úgyhogy én kiutasítottam, ezt két tanúval bizonyíthatom. Nagyon rosszindulatú ember... Tegnapelőtt még nem tudtam, hogy itt lakik önnél, Andrej Szemjonovics, és jelen lehetett, amikor én, ugyanaznap, tehát tegnapelőtt, mint az elhunyt Marmeladov úr jó barátja, valamennyi pénzt adtam az özvegynek a temetésre. Annyi bizonyos, hogy sietett ezt nyomban levélben közölni édesanyámmal, és úgy tüntette fel a dolgot, mintha én azt a pénzt nem az özvegynek, hanem Szofja Szemjonovnának adtam volna, egyúttal a legaljasabb kifejezésekkel illette Szofja Szemjonovna jellemét és a kettőnk... kapcsolatát. Mindezt pedig, mint gondolhatják, azért tette, hogy összeveszítsen engem anyámmal és testvéremmel, elhitesse velük, hogy a támogatásomra küldött utolsó garasaikat tisztességtelen célokra fecsérlem. Tegnap este aztán, anyám, testvérhúgom és az ő jelenlétében, bebizonyítottam az igazságot, megértettem velük, hogy azt a pénzt Katyerina Ivanovnának adtam a temetésre, és nem Szofja Szemjonovnának, sőt, Szofja Szemjonovnát addig nem is ismertem, akkor láttam először életemben. Azt is kijelentettem ugyanakkor, hogy Pjotr Petrovics összes érdemeivel együtt lába nyomába sem ér Szofja Szemjonovnának, akit ilyen durván leszólt. Arra a kérdésre pedig, hogy leültetném-e Szofja Szemjonovnát a húgom mellé, egyszerűen azt feleltem, hogy ezt már meg is tettem, éppen aznap. Bosszúságában aztán, amiért áskálódásával nem sikerült engem anyámmal és testvéremmel összeveszítenie, a legarcátlanabb módon sértegetni kezdte őket, mire kiadták az útját, és végleg szakítottak vele. Mindez tegnap este történt. És most fokozott figyelmet kérek! Képzeljék el a helyzetet: ha sikerül neki bebizonyítani, hogy Szofja Szemjonovna tolvaj, ezzel egyrészt meggyőzi anyámat és húgomat, hogy gyanúja többé-kevésbé indokolt volt, és joggal háborodott fel, amikor Szofja Szemjonovnát egy sorba állítottam velük, tehát engem támadva tulajdonképpen a húgom, a menyasszonya becsületét óvta és védelmezte. Ha ez sikerül neki, esetleg újra össze is veszíthet bennünket, és megnyeri jóindulatukat. Nem is szólva arról, hogy a vágás elsősorban nekem szólt, hiszen oka van feltételezni, hogy Szofja Szemjonovna becsülete és boldogsága nekem igen fontos. Íme, felfedtem a számítását. Megmagyaráztam, miért tette. Ez volt az oka, kétségtelen!

Így vagy körülbelül így végezte sűrű közbekiáltásokkal meg-megszakított, de nagy figyelemmel hallgatott szavait Raszkolnyikov.

A közbekiáltások ellenére, nyugodtan, keményen, szabatosan, világosan és nagy biztonsággal beszélt. Szilárd hangja, szigorú arckifejezése és meggyőződése igen nagy hatással volt a jelenlevőkre.

- Így van, így van! - hajtogatta elragadtatva Lebezjatnyikov. - Így kellett hogy legyen, hiszen még külön meg is kérdezte tőlem, mikor Szofja Szemjonovna belépett a szobába, hogy ön itt van-e, láttam-e Katyerina Ivanovna vendégei között? Félrevont az ablakhoz, és ott kérdezte, suttogva. Nagyon fontos volt neki, hogy ön itt legyen! Így van, pontosan így van!

Luzsin nem szólt, csak megvetően mosolygott. De nagyon sápadt volt, annyi bizonyos. Láthatólag azon tanakodott, hogy vágja ki magát. Valószínűleg szíves örömest abbahagyta volna már az egész históriát, csak mehessen, de a jelen pillanatban ez szinte lehetetlen volt. Hiszen azzal elismeri, hogy amivel vádolják, igaz, és Szofja Szemjonovnát egyszerűen megrágalmazta. De meg túlságosan fel is voltak már izgatva az amúgy is részeg vendégek. Az élelmezési tisztviselő, noha nem egészen értette a dolgot, még hangosabban kiabált, mint a többi, és rendkívül kellemetlen rendszabályokat ajánlott Luzsin ellen. De voltak ott nem részegek is: minden szobából odacsődültek a lakók. A három kis lengyel hallatlanul fel volt háborodva, és szüntelenül ezt kiáltozta: pane lajdak! és fenyegetéseket is mormogott hozzá lengyelül. Szonya feszülten figyelt, de ő sem értette világosan, mi történik körülötte, olyan volt, mint aki most ocsúdott fel ájulásából. Nem fordította el szemét Raszkolnyikovról, benne látta egyetlen oltalmazóját. Katyerina Ivanovna nehezen, zihálva lélegzett, és halálosan kimerültnek látszott. A legbárgyúbb arccal Amália Ivanovna állt ott, eltátotta a száját, és egy mukkot sem értett, csak azt látta, hogy Pjotr Petrovics valamiképpen bajba került. Raszkolnyikov még mondani akart valamit, de nem hallgatták meg: mindenki kiabált, Luzsint körülfogták és szidták, fenyegették, de ő nem ijedt meg. Mikor látta, hogy Szonya megvádolásával kudarcot vallott, szemtelenséggel próbálkozott.

- Bocsánat, uraim, eresszenek, ne tolakodjanak, kérem, eresszenek ki! - és átfurakodott a tömegen. - Szíveskedjenek nem fenyegetőzni. Biztosítom önöket, hogy semmi bajom nem lesz, semmit, se csinálnak velem, nem vagyok ijedős természetű. Ellenkezőleg: önök fognak felelni, uraim, amiért erőszakos fellépésükkel fedezni próbáltak egy bűntényt. A tolvaj le van leplezve alaposan, és én megteszem a törvényes lépéseket. A bíróságon nem vakok ülnek, és nem... részegek, nem veszik készpénznek két istentelen néplázító szabadgondolkozó vallomását, akik engem személyes bosszúvágyból megvádolnak, mint ahogyan ostobaságukban maguk bevallják... Igen, uraim, eresszenek...

- De az én szobámból pusztuljon ám! Lesz szíves kihurcolkodni most nyomban, és ezentúl nem ismerjük egymást! Ha meggondolom, mennyit kínlódtam vele, két hét óta magyarázok neki...

- Én már régen mondtam önnek, Andrej Szemjonovics, hogy elköltözöm, de akkor tartóztatott. Most csak annyit teszek hozzá, hogy ön ostoba fickó. Kívánom, hogy sikerüljön kigyógyíttatnia az eszét meg a vaksi szemét. Eresszenek, uraim, eresszenek ki...

Átfurakodott köztük, de az élelmezési tisztviselő nem nyugodott bele, hogy ilyen olcsón, puszta fenyegetéssel megússza, felkapott egy poharat az asztalról, és hozzávágta, csakhogy Pjotr Petrovics helyett Amália Ivanovnát találta el. Az felsikoltott, ő meg, a lendülettől egyensúlyát vesztve, az asztal alá zuhant. Pjotr Petrovics átment a szobájába, és félóra múlva híre-nyoma se volt a házban. Szonya, akinek a félénkség már a természetében volt, eddig is tudta, hogy őt könnyebb tönkretenni, mint akárki mást, büntetlenül bántalmazhatja, aki akarja. De azt hitte, hogy vigyázattal és szelídséggel, alázattal valahogy elkerülheti a bajt. A csalódás keserves volt. Hiszen elviselt ő mindent, türelemmel és szinte zokszó nélkül - még ezt is. De az első pillanat bizony nehezére esett. Hiába győzött, hiába mentették meg a becsületét, mihelyt első ijedtségéből, bénultságából felocsúdott, és világosan megértette, mi történt, szíve kínosan elszorult, és csak a bántalmat és a gyámoltalanságát érezte. Hisztérikus kétségbeesés fogta el, és mikor már nem bírta tovább, kirohant a szobából, hazaszaladt. Ez közvetlenül Luzsin távozása után történt. Most már Amália Ivanovna is torkig volt. Mikor a pohárral eltalálták, és az egész társaság őrajta röhögött, megelégelte, hogy a más lakomájától az ő feje fájjon, és eszeveszett sivalkodással Katyerina Ivanovnára támadt, abban a hiszemben, hogy neki köszönhet mindent.

- Ki innen a lakásból! Rögtön! Mars! - Ami keze ügyébe akadt a Katyerina Ivanovna holmijából, felkapta, és a földre szórta. A szegény, összetört asszony, aki amúgy is félájult volt már, és sápadtan, zihálva, kimerülten végigdőlt a díványon, erre felugrott, és nekiesett. De túlságosan egyenlőtlen volt a küzdelem, Amália Ivanovna lerázta magáról, mint a pihét.

- Micsoda! Nem elég, hogy megrágalmaztatok, istentelenek, még ez a piszok is nekem támad! Hát lehet ezt? Az uram temetése napján kikerget az utcára az árváimmal! Mikor az előbb még az asztalomnál ült! És hova menjek? - jajgatott zokogva, lélegzet után kapkodva a boldogtalan teremtés. - Úristen! - kiáltott fel villámló szemmel. - Hát nincs igazság? Kit védesz, ha nem minket, árvákat? No de meglátjuk, van-e bíró és igazság ezen a világon, megyek, megkeresem! Most mindjárt! Megállj, te istentelen! Polenyka, maradj itt a kicsikkel, amíg visszajövök. És várjatok meg, ha másutt nem, az utcán! Meglátom, van-e igazság a földön!

Fejére dobta ugyanazt a zöld kasmírkendőt, amelyet a boldogult Marmeladov is említett annak idején, átfurakodott a részeg és zilált lakók között, akik még mindig a szobában tolongtak, és jajgatva, sírva kiszaladt az utcára, hogy okvetlenül és most azonnal, mindenáron igazságot keressen. A gyermekek rémülten bújtak meg a sarokban, a ládán; Polenyka a két kicsit átölelve, egész testében remegve állt, várta, hogy mikor jön haza az anyjuk. Amália Ivanovna fel-alá nyargalászott a szobában, és sivalkodva, szitkozódva szanaszét szórta, ami a kezébe akadt, tombolt dühében. A vendégek lármáztak, voltak, akik a történteket tárgyalták, mások civakodtak, káromkodtak, akadt, aki nótára gyújtott...

„Akkor hát ütött az én órám is! - gondolta Raszkolnyikov. - Meglátjuk, most mit szól majd Szofja Szemjonovna!”

És elindult Szonyához.

4

Raszkolnyikov erélyes és bátor védelmezője volt Szonyának Luzsin ellen, pedig ő maga is elég gyötrelmet és rémséget viselt a lelkén. De szinte jólesett a reggel óta kiállott szenvedések után a maga már-már tűrhetetlen élményei helyett mással foglalkoznia, nem is szólva arról, hogy mit jelentett a lelkének Szonyáért kiállni. Ezenkívül jól tudta - és voltak pillanatai, amikor irtózatosan izgatta a gondolat -, hogy ha most találkozik vele, ''meg kell mondania ''neki, ki ölte meg Lizavetát. Jól tudta, micsoda kínszenvedés lesz az, és két kézzel taszította volna el magától. Mikor Katyerina Ivanovnától eljövet felkiáltott: „Meglátjuk, most mit szól majd Szofja Szemjonovna!” - akkor még eléggé bizakodó, harcias kedvében volt Luzsin felett aratott győzelme után. De aztán valami különös történt vele. Mire Kapernaumovék ajtajához ért, hirtelen bágyadtság és félelem fogta el. Habozva állt az ajtó előtt ezzel a megdöbbentő kérdéssel: „Hát igazán meg kell mondanom, ki ölte meg Lizavetát?” Megdöbbentő kérdés volt, mert rögtön érezte, hogy nemcsak lehetetlen meg nem mondania, de el sem odázhatja már, kis időre sem, a pillanatot. Még nem tudta, miért lehetetlen, csak ''érezte, ''hogy így van, és a gyötrő gondolat, hogy erőtlen ezzel a kényszerűséggel szemben, szinte fojtogatta. Nem akart tovább tépelődni és kínlódni, hát gyorsan benyitott, és a küszöbről nézte Szonyát. Ott ült a kis asztalra könyökölve, arcát két kezébe temetve, de mihelyt őt meglátta, felállt, és úgy jött elébe, mint aki már várta.

- Mit csináltam volna, ha ön nincs! - mondta gyorsan, nyilván ezt akarta mondani neki minél előbb, ezért is várta.

Raszkolnyikov az asztalhoz ment, és leült a székre, amelyről Szonya éppen felkelt. A lány most előtte állt, két lépésre, pontosan úgy, mint tegnap.

- No, Szonya - szólalt meg, és érezte, hogy remeg a hangja -, ugye a kegyed „társadalmi helyzete és az azzal járó szokások” volt az indokolás, ezen alapult minden. Jól megértette ezt most?

Szonya arcán fájdalom tükröződött.

- Csak ne beszéljen velem úgy, mint tegnap - könyörgött -, nagyon szépen kérem, ne kezdje újra! Éppen elég fájdalmas így is. - Elmosolyodott, megijedt, hogy talán nem tetszik látogatójának a szemrehányás. - Én ostoba! Csak elrohantam! De mi lehet most ott? Vissza is akartam szaladni, de gondoltam... ugye... hogy eljön.

Raszkolnyikov elmondta neki, hogy a háziasszony ki akarja kergetni őket a lakásból, és hogy Katyerina Ivanovna elszaladt, isten tudja, hova, igazságot keresni.

- Uram, Teremtőm! Menjünk, máris menjünk! - És felkapta köpenykéjét.

- Mindig csak ők! - zúgolódott Raszkolnyikov. - Mindig csak velük törődik. Maradjon most velem!

- És Katyerina Ivanovna?

- Az úgyis megtalálja magát. Biztosan idejön, ha egyszer elszaladt hazulról - mondta ingerülten -, és maga lesz a hibás, ha nem találja itthon.

Szonya leült, kínos tanácstalanságban. A diák meg nem szólt, a földre nézett, gondolkodott.

- Luzsin talán most nem is ezt akarta - szólalt meg újra, anélkül hogy ránézne -, de tegyük fel, hogy ezt akarta volna, mert úgy illik a számításába. Hiszen akkor börtönbe csukatja magát, ha én meg Lebezjatnyikov véletlenül ott nem vagyunk. Igaz?

- Igaz - felelte a lány halkan. - Igaz - ismételte elgondolkozva, nyugtalanul.

- Pedig milyen könnyen megeshetett volna, hogy nem vagyok ott, Lebezjatnyikov meg éppenséggel véletlenül botlott be.

Szonya hallgatott.

- No és, ha börtönbe kerül? Akkor? Emlékszik, mit mondtam tegnap?

A lány megint csak nem felelt. Raszkolnyikov várt egy kicsit.

- Már azt hittem, megint rám kiált, hogy „jaj, ne beszéljen, hagyja már abba!” - Kényszeredetten elmosolyodott. - Nos? Megint hallgatunk? - kérdezte egy pillanattal később. - Valamiről csak kell beszélgetni, nem igaz? Például nagyon szeretném tudni, hogy oldaná meg ezt a „problémát”, mint Lebezjatnyikov mondaná. - Itt mintha elvesztette volna a fonalat. - De nem, komolyan beszélek most. Próbálja elképzelni, hogy ismeri Luzsin minden szándékát, és tudja (mégpedig kétségtelenül), hogy pusztulásba kergeti Katyerina Ivanovnát a gyerekeivel, no meg magát is ráadásul (mert hiszen saját magát semmibe se veszi, ezért csak ''ráadásul'').'' ''Polenyka is ugyanarra az útra kerül, mint maga. Nos, ha váratlanul magára bíznák, hogy döntse el, melyikük éljen a világon: Luzsin gyalázatoskodjék tovább, Katyerina Ivanovna pedig haljon meg? No, hogy döntene? Melyikük haljon meg, ezt kérdezem!

Szonya nyugtalanul nézett rá, érezte, hogy valami lappang a bizonytalan és messziről kerülgető beszéd mögött.

- Megéreztem, hogy ilyesvalamit akar kérdezni - mondta, és fürkészve nézett a szemébe.

- Igen? Annál jobb. Szóval... hogy döntene?

- Mért kérdez lehetetlenséget? - kérdezte mélységes idegenkedéssel Szonya.

- Talán jobb, ha Luzsin él tovább és gyalázatoskodik? Még ezt se merné eldönteni?

- Hát ismerhetem én az isteni gondviselés útját? Miért kérdez olyat, amit nem lehet kérdezni? Mire jók az ilyen hiábavaló kérdések? És hogyan lehetne, hogy éntőlem függjön? Ki tenne meg engem bírónak abban, hogy ki éljen, és ki ne éljen?

- No persze, ha már az isteni gondviselés beleszól, akkor nincs mit tenni - mormogta bosszúsan Raszkolnyikov.

- Mondja meg inkább egyenesen, hogy mit akar tőlem? - fakadt ki panaszosan Szonya. - Mert megint akar valamit! Vagy csak azért jött, hogy gyötörjön?

Nem bírta tovább, és keserves sírásra fakadt. Raszkolnyikov sötéten, szomorúan nézte hosszú percekig.

- Igazad van, Szonya - szólalt meg végre csendesen. Egészen megváltozott hirtelen, eltűnt színlelt hetykesége, erőtlen harciassága, még a hangja is meglágyult. - Azt mondtam neked tegnap, hogy nem bocsánatot kérni jövök, és most mégis majdnem azzal kezdtem. A magam érdekében mondtam azt Luzsinról és a gondviselésről... Így akartam bocsánatot kérni tőled...

Mosolyogni próbált, de csak halvány, félbemaradt kis mosoly volt az. Lehajtotta fejét, arcát a kezébe temette. Ekkor megdöbbentően furcsa érzés támadt a szívében: most hevesen gyűlölte Szonyát. Őt magát is meglepte, megrémítette az érzése. Felkapta a fejét, és ránézett, átható tekintettel. Látta, hogy a lány meg őt nézi, nyugtalanul, gyötrelmes gondban: szerelem fénylett a szemében. És Raszkolnyikov gyűlölete eltűnt, mint a kísértet. Nem is volt az gyűlölet, tévedett, csak annyit jelentett ez az érzés, hogy itt a pillanat.

Újra eltakarta az arcát, fejét lecsüggesztette. Elsápadt. Felállt, Szonyára nézett, és szó nélkül, gépiesen leült az ágyára. Ijesztően hasonló volt ez a pillanat ahhoz a másikhoz, amikor az öregasszony háta mögött állt, már kiakasztotta a baltát a hurokból, és tudta, hogy egy másodperc sincs vesztegetni való.

- Mi lelte? - kérdezte a rémülettől dermedten Szonya.

Raszkolnyikov nem tudott szólni. Nem így, éppenséggel nem így képzelte ezt a „nyilatkozatot”. Maga sem értette, mi történik vele. Szonya odament hozzá, melléje ült az ágyra, és várt, nem vette le róla a szemét. Szíve elszorult. Kibírhatatlan volt. Raszkolnyikov némán feléje fordította sápadt arcát, szája szóra akart nyílni, de csak vonaglott. A lány szívét iszonyat járta át.

- Mi lelte? - kérdezte újra, és kissé elhúzódott tőle.

- Semmi, Szonya, ne félj... ostobaság! Igen, ha meggondolom... ostobaság - mormogta, de úgy, mint aki lázálmában beszél. - Miért is jöttem ide hozzád? Hogy kínozzalak? - mondta gyorsan, és ránézett. - Igazán, miért? Már másodszor kérdezem magamban.

Negyedórával azelőtt talán még valóban élt benne a kérdés, de most csak erőtlenül, félig öntudatlanul ismételte, és érezte, hogy egész testében reszket.

- Ó, hogy szenved! - suttogta Szonya fájdalmasan, és ránézett.

- Ostobaság az egész. Nos, Szonya - mosolygott egy-két másodpercig, de most is éppen olyan halvány, révedt mosollyal. - Emlékszel, mit akartam mondani neked tegnap?

Szonya nyugtalanul várt.

- Mikor elmentem, azt mondtam, hogy talán utoljára találkozunk, de ha ma eljövök, akkor elárulom, ki ölte meg Lizavetát.

A lánynak remegett minden porcikája.

- És most eljöttem, hogy megmondjam.

- Igen, igaz... tegnap ezt... - suttogta erőlködve. - De hát hogy tudhatja? - kérdezte hirtelen, mintha most kapna észbe.

Zihált, az arca mind sápadtabb lett.

- Tudom.

Szonya nem szólt egy hosszú percig.

- Talán... elfogták? - szólalt meg aztán félve.

- Nem, nem fogták el.

- Akkor hogy tudhatja? - kérdezte újra, alig hallhatóan, megint csak percnyi hallgatás után. Raszkolnyikov szembefordult vele, és hosszan, merően nézett rá.

- Találd ki! - mondta, és szája körül megint ott játszott az előbbi erőtlen, révedt mosoly.

A lány teste görcsösen rángatózott.

- De hát mért... mért... ijesztget? - kérdezte, és mosolygott, mint egy gyermek.

- Nyilván jó barátságban vagyok ''vele...'' azért tudom - folytatta Raszkolnyikov, és szeme rátapadt, mintha nem volna ereje levenni róla. - Lizavetát... azt nem akarta megölni... Véletlenül történt... Az öregasszonyt akarta megölni, amikor egyedül van... Ott volt már... És Lizaveta hazajött... és akkor őt is megölte.

Egy irtózatos perc múlt el. Egymásra bámultak.

- Nem találod ki? - kérdezte a látogató hirtelen, olyan érzéssel, mintha torony tetejéről vetné le magát.

- N... nem - mondta alig hallhatóan a lány.

- Nézz csak meg jól!

És hogy ezt kimondta, a már egyszer átélt pillanat dermesztő hidege csapta meg: bámulta a lányt, és az arca most mintha Lizaveta arca lett volna. Élesen emlékezett az arckifejezésére, mikor a baltával közeledett hozzá, és Lizaveta a falhoz hátrált előle, két kezét kinyújtva, egészen úgy, mint a kicsi gyerek, mikor hirtelen megijed valamitől, és meredten, szorongva nézi a félelmes valamit, hátrál, kezét előrenyújtja, szája sírásra görbül. Szinte ugyanilyen volt most Szonya, éppen olyan gyámoltalan, ijedten nézte hosszú pillanatokig, aztán hirtelen előrenyújtotta a bal kezét, és ujjaival az ő mellét érintve lassan felállt az ágyról, és hátrább, hátrább húzódott, tekintete mind merevebb lett. Rémülete Raszkolnyikovra is átragadt, ugyanolyan ijedtség tükröződött az ő arcán is, ugyanúgy nézett rá, csaknem ugyanolyan ''gyermeki ''mosollyal.

- Kitaláltad? - kérdezte súgva.

- Úristen! - tört fel a lány melléből a rettenetes jajszó. Erőtlenül az ágyra rogyott, arcát a párnába fúrta. De csak egy pillanatig. Felállt, gyorsan odament hozzá, megragadta mind a két kezét, vékonyka ujjaival úgy szorította, mint egy harapófogó, és megint olyan mereven nézte, szeme valósággal belefúródott a tekintetébe. Egy utolsó, kétségbeesett pillantással próbált még felkutatni, elfogni valami végső reményt. De nem volt remény. Nincs kétség többé, minden ''így'' igaz. Még később is, amikor visszagondolt erre a pillanatra, különösnek és érthetetlennek találta, mért döbbent rá olyan hirtelen, hogy nincs kétség. Mert az csak nem lehet, hogy már előbb sejtett valamit? Pedig így volt, mihelyt megmondta neki, mindjárt úgy rémlett, hogy megérezte ''ezt,'' érezte már régen.

- Elég, Szonya, elég! Ne gyötörj! - könyörgött Raszkolnyikov fájdalmasan. Nem így, éppen nem így képzelte ezt a közlést, de ''ez'' lett belőle.

Szonya, mintha nem is volna eszén, felugrott, kezét tördelte, elment a szoba közepéig, de ott hirtelen megfordult, és újra melléje ült, válluk csaknem összeért. Egyszerre, mintha belényilallott volna valami, megrázkódott, felsikoltott, és maga se tudta, miért, térdre borult látogatója előtt.

- Mit csinált?! Hogy tehette ezt magával? - kiáltotta kétségbeesetten, és felugrott, nyakába borult, két karjával erősen átölelte. Raszkolnyikov hátrahőkölt, és fájdalmas mosollyal nézte.

- Furcsa teremtés vagy te, Szonya, ölelsz és csókolsz most, amikor ''ezt'' megmondtam neked? Nem vagy eszeden.

- Ó, hiszen akkor most nincs nálad boldogtalanabb a világon! - kiáltotta a lány szinte önkívületben, nem is hallotta, hogy a másik mit mond, és kitört belőle a hangos, hisztérikus zokogás.

Rég nem érzett forróság öntötte el Raszkolnyikov lelkét, és egyszerre megindította. Nem próbálta elfojtani az érzést: két könnycsepp buggyant ki a szeméből, és függve maradt a pilláin.

- Hát nem hagysz el, Szonya? - kérdezte, és csaknem reménykedve nézett rá.

- Nem, nem hagylak el, soha, sehol! - kiáltotta a lány. - Veled megyek mindenüvé. Ó, uramisten! Ó, én boldogtalan... miért, miért nem ismertelek már előbb? Miért nem előbb jöttél hozzám? Ó, Istenem!

- De most eljöttem.

- Most igen... de hát mit tehetünk már... Együtt leszünk, együtt - hajtogatta Szonya, és önfeledten és újra megölelte. - Szibériába is veled megyek.

Raszkolnyikov összerezzent, és a régi gyűlölet és gőg mosolya jelent meg újra a szája körül.

- Talán még nem is akarok Szibériába menni, Szonya - mondta.

A lány hirtelen felpillantott rá.

Az első percben szenvedélyes, gyötrő szánalmat érzett, csak a boldogtalant látta benne, de most rádöbbent a szörnyűségre, hogy hiszen gyilkolt! És Raszkolnyikov másképpen csengő szavaiban most egyszerre megérezte a gyilkost. Ijedten nézett rá. Hiszen még semmit se tud. Mért tette és hogyan, minek? A sok kérdés mind egyszerre lobbant fel a lelkében. És megint csak nem tudta felfogni: „Ő gyilkos! Ő!... Hát lehet az?”

- De hát mi ez? Hol vagyok? - kérdezte mélységes ámulattal, mint aki még fel sem ocsúdott. - ''Ilyen ''ember, mint ön... hogy szánhatta rá magát... hogy lehet az?

- Hogy? Hát rabolni akartam! Hagyd abba, Szonya! - mondta fáradtan, szinte bosszúsan. Szonya kábultan állt, majd hirtelen felkiáltott:

- Éhes voltál! És... és hogy anyádon segíts... azért! Ugye, azért?

- Nem, Szonya - mormogta Raszkolnyikov félrefordulva, fejét lehorgasztva -, olyan nagyon éhes éppen nem voltam... És... anyámon segíteni akartam, igaz, de... ez sem egészen így van... Ne gyötörj, Szonya.

A lány összecsapta a kezét.

- De hát lehet ez? Igaz lehet? Uramisten, micsoda igazság! Hát elhiheti ezt valaki? És hogyan... hiszen odaadta az utolsó garasát... és gyilkolt, hogy raboljon! Szent Isten! - jajdult fel. - Hiszen akkor a pénz, amit Katyerina Ivanovnának adott... az a pénz is... Istenem, Atyám, hát az is...

- Nem, Szonya - vágott szavába a diák -, az a pénz nem onnan való, ne félj! Azt a pénzt anyám küldte egy kereskedő útján. Betegen feküdtem, amikor hozták, éppen aznap, amikor odaadtam. Razumihin látta... ő vette át helyettem... az az én pénzem volt, a saját pénzem, de igazán...

Szonya nem értette, mit beszél, és erőnek erejével igyekezett felfogni a szavak értelmét.

- Az ''ő'' pénzét... különben, nem is tudom, volt-e ott pénz? - folytatta Raszkolnyikov halkan, és elgondolkodott. - Az erszényt akkor levettem a nyakáról... szarvasbőr erszény volt... keményre tömött, csak úgy duzzadt... de nem néztem bele, nem értem rá. A tárgyakat... valami gombocskák, láncocskák voltak ott... mindent elástam az erszénnyel együtt, egy idegen udvaron, a V... úton, egy kő alá, másnap reggel... Azóta is ott van.

Szonya feszülten figyelt.

- De hát akkor miért... akkor hogy mondhatta, hogy rabolni akart? Ha semmit se vett el? - kérdezte gyorsan, e szalmaszálba kapaszkodva.

- Nem tudom... még nem döntöttem el, hogy elhozom-e azt a pénzt - mormogta megint úgy, mint aki fontolgat valamit, de aztán észbe kapott, és kurtán felnevetett. Eh, micsoda ostobaságot mondtam most. Ugye?

Szonya fejében megvillant a gyanú: „Hátha őrült?” De mindjárt eldöntötte: nem, itt valami másról van szó. Semmit, de semmit nem értett az egészből.

- Nézd, Szonya - szólalt meg szinte nekibuzdulva a diák -, figyelj csak, most mondok valamit: ha azért öltem volna, mert éhes vagyok - folytatta minden szót megnyomva, és közben talányosan, de őszintén nézett rá -, akkor most... ''boldog ''volnék, hidd el nekem! És mit érsz vele, mit érsz - kiáltott fel a következő pillanatban majdnem kétségbeesetten -, mondd, mit érsz vele, ha most elismerem, hogy rosszul tettem? Mit érsz az ilyen ostoba diadalmaskodással, azt mondd meg! Jaj, Szonya, hát azért jöttem én hozzád!?

Szonya megint mondani akart volna valamit, de nem szólt.

- Azért is hívtalak tegnap, hogy gyere velem, mert senkim sincs most már kívüled.

- És hová hívtál? - kérdezte félénken Szonya.

- Ne félj, nem lopni, nem ölni, nem azért. - Keserűen nevetett. - Nagyon másféle emberek vagyunk mi ketten... Látod, csak most, csak ebben a pillanatban értettem meg én magam is, hogy miért hívtalak. Tegnap még nem tudtam. Csak azért hívtalak, csak azért jöttem hozzád, hogy ne hagyj el! Nem hagysz el, Szonya?

A lány megszorította a kezét.

- Mért is, mért is mondtam meg neki? Mért fedtem fel előtte? - nyögte Raszkolnyikov egy pillanattal később, és mérhetetlen fájdalommal nézett rá. - Most persze magyarázatot vársz tőlem, látom rajtad, ahogy itt ülsz. De mit mondjak neked? Hiszen semmit se érthetsz meg belőle, csak halálos kínokat állasz ki majd... miattam. Máris sírsz, és megint ölelgetsz... Miért ölelsz, mondd? Amiért nem bírtam egyedül, és megosztottam a terhet? „Szenvedj te is, úgy könnyebb lesz nekem!” Hogy szerethetsz ilyen hitvány embert?

- És te talán nem kínlódol? - kiáltott fel Szonya.

Raszkolnyikovot megint elöntötte az előbbi forróság hulláma, ismét megindult egy pillanatra.

- Én gonosz szívű vagyok, Szonya, tudd meg, ez sok mindent megmagyaráz. Azért is jöttem hozzád, mert gonosz vagyok. Van, aki nem tette volna. De én gyáva vagyok és... aljas! No... mindegy... ez mind mellékes... beszélnem kell most, és nem tudom, hogy kezdjem...

Megállt, gondolkodott.

- Eh... nagyon másfélék vagyunk mi ketten! - kiáltott fel újra. - Nem illünk össze! Mért is... mért is jöttem hozzád? Soha meg nem bocsátom magamnak.

- Nem, nem... jól tette, hogy eljött... - tiltakozott Szonya - jobb, hogy tudom, sokkal, de sokkal jobb!

Raszkolnyikov fájdalmasan nézte.

- De hát mit akarok? - mondta percnyi gondolkodás után. - Hiszen így volt, így igaz! Látod: Napóleon akartam lenni, és azért öltem... Nos, érted már?

- N-nem... - felelte ijedten, ártatlan együgyűséggel Szonya. - De azért csak beszélj, beszélj, megértem én, ''magamban ''majd megértek mindent! - sürgette.

- Megérted? Hát jó, lássuk.

Elhallgatott és sokáig gondolkozott.

- Ez a dolog magja: egyszer feltettem magamban a kérdést, hogy ha Napóleon, mondjuk, az én helyemben volna, és nem tudná mivel kezdeni a pályafutását, nem volna előtte se Toulon, se Egyiptom, se Mont Blanc-átkelés, hanem a szép és monumentális dolgok helyett csak egy nevetséges kis vénasszony volna a keze ügyében, holmi hivatalnok-özvegyecske, akit ráadásul még le is kell ütni, hogy a ládájából kivehesse a pénzt (ami pályafutásához szükséges neki, érted?), rászánná-e magát, ha más út nincs előtte? Vagy visszariadna, csak azért, mert nem monumentális a feladat, és mert... bűn? Szóval, hidd el, sokáig, rettentő sokáig rágódtam ezen a problémán, és rettentően szégyelltem magam, amikor végre rájöttem (egészen váratlanul), hogy nemcsak vissza nem riadna, de még csak eszébe se jutna, hogy ez nem monumentális feladat... meg se értené, mi van itt visszariasztó. Ha nem volna más kivezető útja, hát minden töprengés nélkül lesújtana az áldozatára, hogy az meg se mukkanna... Így aztán én is véget vetettem a töprengésnek, és... lesújtottam, követtem a nagy ember példáját. Szóról szóra így történt! Nevetséges? Igazad van, Szonya, és a legnevetségesebb, hogy valóban így volt!

Szonya csöppet sem tartotta nevetségesnek.

- Inkább magyarázza el egyenesen... példák nélkül... - kérte még félénkebben, majdnem hangtalanul.

Raszkolnyikov feléje fordult, szomorúan nézte egy darabig, és megfogta a kezét.

- Megint igazad van. Ez mind ostobaság. Hiszen jóformán csak fecsegek. De nézd csak: te is tudod, ugye, hogy anyámnak egy garasa sincs, a húgom véletlenül elég sokat tanult, és kénytelen nevelőnősködni. Ide-oda hányódik. Én voltam minden reménységük. Beiratkoztam az egyetemre, de nem győztem a költségeket, abba kellett hagynom a tanulást, egyelőre. Reméltem, hogy még ha elhúzódik is a tanulás, tíz-tizenkét év múlva (amennyiben a körülmények kedvezően alakulnak) tanár leszek, vagy másvalamilyen tisztviselő, mondjuk, ezer rubel fizetéssel. - Úgy mondta ezt, mint valami betanult leckét. - Addigra anyámat elsorvasztja a gond és bánat, és én nem tudok könnyíteni rajta, húgom pedig... nos, a húgom még rosszabb sorsra juthat. De meg mi öröm, mi öröm is van abban, hogy az ember egész életében csak úgy elmegy minden mellett, semmiből ki nem veszi a részét, anyjával nem törődik, testvére sérelmeit jámborul tűri. És miért? Csak azért, hogy majd ha őket eltemette, mások jöjjenek a helyükbe, asszony, gyerekek, és azokat is egyetlen garas, betevő falat nélkül hagyja itt majd egykor. Én hát elhatároztam, hogy megszerzem az öregasszony pénzét, és felhasználom az első években, nem gyötröm anyámat tovább, biztosítom magamnak az egyetemi tanulást, és az utána következő első lépéseket, mégpedig nagyvonalúan és radikálisan csinálom ezt, hogy tökéletesen új pályát építhessek, új, független útra léphessek... lásd, erről van szó... Hát igen, persze... hogy az öregasszonyt megöltem, rosszul tettem... Eh... hagyjuk ezt!

Nagy nehezen vergődött el a mondókája végéig, és lecsüggesztette a fejét.

- Nem, nem így... így nem - tiltakozott panaszosan Szonya. - Hát lehet az, hogy valaki... Nem! Az nem lehet! Nem lehet!

- No, ugye, te is látod, hogy nem lehet. Pedig őszintén beszéltem, igazat mondtam.

- Micsoda igazság! Uraim, Istenem!

- Hiszen csak egy férget öltem meg, Szonya, egy haszontalan, undok, kártékony férget!

- Az ember féreg?!

- Jó, jó, én is tudom, hogy nem az - felelte Raszkolnyikov, és furcsa szemmel nézett rá -, különben... hazudtam most, Szonya... már régen hazudok... ez mind nem igaz, jól mondod, egészen más volt az ok, egészen más... Nagyon régen nem beszéltem már senkivel, Szonya... fáj a fejem...

Lázas tűzben égett a szeme. Félig önkívületben volt már, szája körül nyugtalan mosoly bujkált. A lelki feszültségen áttetszett szörnyű erőtlensége. Szonya jól látta, hogy gyötrődik. Az ő feje is szédült. És milyen furcsa, ahogy beszél: közbe-közbe mintha értelme volna, de hát... „Hogy lehet az! Hogy lehet! Uram, Istenem!” Kezét tördelte kétségbeesetten.

- Nem, Szonya, nem így van! - kezdte újra a diák, és hirtelen felkapta a fejét, mintha gondolatainak egy új fordulata őt magát is meglepné és felélénkítené. - Nem így volt! Inkább... abból indulj ki (igen, így határozottan jobb lesz!)... tedd fel, hogy önző vagyok és hiú, gyűlölködő, gonosz, aljas és bosszúvágyó, no meg... talán elmebajra is hajlamos (most már akkor legyen együtt minden!). Más is mondta rólam, magam hallottam. Ugye, azt mondtam az előbb, hogy nem tudtam volna eltartani magamat az egyetemi éveim alatt. Pedig, látod, talán tudtam volna. Anyám küldött annyit, hogy tandíjra, könyvekre fussa, meg cipőre, ruhára, a kenyérrevalót pedig megkereshettem volna, bizonyosan. Leckeóra mindig akad, fél rubelt ajánlottak. Razumihin is mindig talál munkát! De én megdühödtem, és nem akartam. Igen, ez az, ''megdühödtem ''(ez a jó szó!). Behúzódtam, mint a pók, a zugomba. Hiszen voltál ott abban az odúban, láttad... És tudod-e, hogy az alacsony és szűk szoba szűkíti az agyat és lelket, Szonya? Ó, hogy gyűlöltem azt az odút. De kimozdulni mégse akartam, csak azért se tettem egy lépést se. Napszámra nem mozdultam ki, és dolgozni se akartam, még enni se. Csak hevertem ott naphosszat, ha Nasztaszja hoz valamit, jó, ha nem: hát koplalok, de kérni nem kérek, csak azért se! Este nincs mivel világítsak, sötétben fekszem, de gyertyára keresni semmi kedvem. Tanulnom kellett volna, de a könyveimet eladogattam, az asztalomon, a jegyzeteken, füzeteken ujjnyi vastagon fekszik a por azóta is. Jobban esett heverni és gondolkozni. Örökösen csak gondolkoztam... És hogy mit össze nem álmodtam, mennyi mindent, micsoda furcsaságokat, ki se mondhatom! És akkor vert gyökeret bennem a rögeszme, hogy... Nem, nem így volt! Megint nem jól mondom! De látod, mindig azt kérdeztem magamtól akkor: mért vagyok ilyen ostoba? Ha egyszer tudom, hogy a többi ostoba, mert hiszen ezt bizonyosan tudom, mért nem akarok én okosabb lenni náluk? Később azt is megértettem, hogy ha ki akarom várni, amíg mind megokosodnak, hát nagyon is sokáig várhatok... Még később arra is rájöttem, hogy ez sohase jön el, az emberek nem változnak meg soha, senki át nem formálja őket, kár a fáradságért! Igen, Szonya, ez így van. Ez az ő törvényük... törvény, Szonya! És most már azt is tudom, hogy aki okosabb és elszántabb, az uralkodik rajtuk! Aki mindent mer, annak van igaza előttük! Aki mindent félrerúg, az a törvényhozójuk, aki a legtöbbet mer, annak az igaza a legerősebb. Így volt öröktől fogva, és így lesz mindig! Csak a vak nem látja!

Szonyára nézett ugyan, míg beszélt, de most már nem érdekelte, hogy megérti-e vagy nem? Lázas izgalom fogta el, valami sötét szenvedély sarkallta. (Valóban, nagyon is régen nem beszélt már senkivel.) Szonya érezte, hogy ez a kegyetlen káté most már hitvallása és törvénye lett.

- Arra is ráébredtem akkor - folytatta hévvel -, hogy a hatalom csak annak a kezébe kerülhet, aki le mer hajolni érte, és felragadja. Csak ez a fontos, csak ez az egy a fontos: merni kell! És akkor támadt bennem, először életemben az a gondolat, amely eddig még soha senkinek nem jutott eszébe! Soha, senkinek! Egyszerre világos lett előttem, mint a nap, hogy soha senki, de senki nem mert, nem is mer fütyülni erre a sok képtelenségre, és egyszerűen megragadni, pokolba hajítani az egészet, úgy, amint van! Én... én elhatároztam, hogy ''merek, ''és öltem... De csak merni akartam, Szonya, ezért tettem!

- Ó, hallgasson, hallgasson! - kiáltott rá Szonya, és összecsapta a kezét. - Elhagyta az Istent, és az Isten büntetésből az ördög kezére adta!

- Úgy érted, hogy amikor ott hevertem a sötét odúban, és összevissza álmodtam mindenfélét, az ördög incselkedett velem? Igen?

- Hallgasson! Ne csúfolódjék, istenkáromló! Nem érti! Látom, semmit se ért! Uramisten! Hiszen semmit, de semmit nem ért!

- Hallgass, Szonya, nem csúfolódom én. Hiszen magam is tudom, hogy az ördög karmai között vagyok. Hallgass, Szonya, hallgass! - hajtogatta komoran, makacsul. - Régen tudom. Ezt mind végiggondoltam, elsuttogtam már, amikor ott hevertem a sötétben... Mindent megvitattam magammal töviről hegyire, és mindent tudok, mindent... De untam, ó, hogy untam akkor ezt az örökös fecsegést! Újra meg újra elhatároztam, hogy végét vetem, mindent elölről kezdek, és nem fecsegek tovább. És azt hiszed, csak úgy bolond fejjel nekirugaszkodtam? Megfontoltan csináltam, ez volt a vesztem. És azt hiszed, nem tudtam én magam is, hogy ha már kérdem, sőt, újra meg újra kérdem: jogom van-e uralkodni?... hát nyilván nincs jogom! Vagy például, ha egyáltalában felvetem a kérdést: féreg-e az ember? Hát nyilván úgy van, hogy ''nekem nem ''féreg, csak annak, akinek eszébe se jut ezt fontolgatni, és megy előre egyenest, meggondolás nélkül... És ha már hosszú napokig azon rágódom: rászánná-e magát Napóleon, vagy nem?... hát bizonyos, hogy én nem vagyok Napóleon, ezt magam is éreztem... Végigszenvedtem ennek a töprengésnek minden kínját, Szonya, és le akartam rázni. Ölni akartam okoskodás nélkül, csakis magam miatt! És hazudni ebben nem akartam még önmagamnak sem! Nem azért öltem, hogy anyámon segítsek... micsoda badarság! Nem is azért, hogy majd ha megszereztem a hatalom eszközeit, az emberiség jótevője legyek! Maszlag! Egyszerűen csak öltem, magamért, egyedül magamért, és hogy jót teszek-e ezzel valakinek, vagy mint a pók, egész'' ''életemben a hálóba akadó vérét szívom majd - abban a pillanatban egyáltalában nem érdekelt... És nem a pénz volt a fontos, Szonya, egészen más volt a fontos, most már tudom. Értsd meg: ha továbbmegyek is azon az úton, akkor se gyilkoltam volna többször soha életemben. Más volt, amit meg kellett tudnom, ami hajtott: azt kellett megtudnom, mégpedig sürgősen, hogy féreg vagyok-e én is, mint a többi, vagy ember. Át merem-e hágni a törvényt, vagy nem? Le merek-e hajolni a hatalomért vagy nem? Remegő teremtmény vagyok-e, vagy ''jogom ''van...

- Ölni! Hogy joga van ölni?! - Szonya összecsapta a kezét.

- Eh, Szonya - fakadt ki ingerülten Raszkolnyikov, és előbb vissza akart vágni, de inkább megvetően hallgatott. - Ne szakíts félbe! Csak azt akartam megértetni veled, hogy akkor karmai közé kaparintott az ördög, és aztán tudtomra adta, hogy nem volt jogom odamenni, mert én is ugyanolyan féreg vagyok, mint a többi. Kicsúfolt, és most eljöttem hozzád. Örülj a kedves vendégnek! Hát eljöttem volna, ha nem vagyok féreg? És most mondok valamit neked: amikor odamentem az öregasszonyhoz, csak ''ki akartam próbálni ''magamat... Legalább ezt is tudod!

- És ölt! Ölt!

- Eh! De hogyan? Hát így kell ölni? Hát így megy ölni valaki, mint ahogy én akkor odamentem? Majd egyszer elmesélem neked, hogy mentem oda... És azt hiszed, az öregasszonyt öltem meg? Magamat öltem meg, nem azt az anyókát! Egy csapással agyonütöttem magamat akkor, úgyhogy sose támadok fel többet! Az anyókát az ördög ölte meg, nem én... De elég, Szonya, elég ebből, hagyj békén! - kiáltott fel görcsös fájdalommal.

Térdére könyökölt, és két tenyere közé szorította az arcát.

- Micsoda kínszenvedés! - jajdult fel Szonya.

- No és? Most mit csináljak, mondd? - kérdezte Raszkolnyikov, hirtelen felkapta a fejét, és kétségbeeséstől eltorzult arccal nézett rá.

- Hogy mit csinálj? - A lány felugrott az ágyról, szeme, amelyet addig könny borított, most villámlott. - Állj fel! - kiáltott rá, és megragadta a két vállát. Raszkolnyikov felállt, és ámultan nézett rá. - Menj most mindjárt, ebben a percben, állj ki a keresztútra, hajolj le, és csókold meg a földet, amelyet beszennyeztél, aztán hajtsd meg magad az egész világ előtt, a négy égtáj felé, és mondd fennhangon, mindenkinek: „Öltem!” Akkor az Isten új életet ád neked! Megteszed? Megteszed? - kérdezte a lány, és egész testében reszketett, mint akit a hideg ráz. Megragadta Raszkolnyikov két kezét, erősen megszorította, és égő szemmel nézett rá.

Amaz csak bámult, szinte megdöbbentette ez a hirtelen felindulás.

- A börtönről beszélsz, Szonya? Feljelentsem magam, azt akarod? - kérdezte sötéten.

- Vállalni kell a szenvedést, és ezzel megváltani magad. Ezt kell tenned!

- Nem, ''azokhoz ''nem megyek, Szonya!

- De hogy akarsz élni? Milyen élet lesz az! - kiáltott fel a lány. - Hát lehet így? Anyáddal hogy beszélsz majd? (Ó, és mi lesz, mi lesz velük!) De mit is beszélek, hiszen anyádat, testvéredet már elhagytad, látod, máris elhagytad, elhagytad őket. Én Istenem! - jajdult fel. - Hiszen ő maga is jól tudja... Hát lehet, lehet úgy élni, teljesen magadra hagyatva? Mi lesz veled!

- Ne légy gyermek, Szonya - mondta csendesen Raszkolnyikov. - Mit vethetnek ők a szememre? Mért adjam magam a kezükre? És mit mondjak nekik? Ez csak agyrém... ők milliószámra pusztítják az embereket, és ezzel még dicsekszenek is. Ostobák és gazok, Szonya... Nem, ''oda'' nem megyek. Mit mondhatok nekik? Hogy öltem, de a pénzt nem mertem magamhoz venni, és egy kő alá dugtam? - kérdezte keserű mosollyal. - Hisz akkor kiröhögnek, és azt mondják: bolond vagy, mért nem vetted el? Gyáva és bolond! Egy árva szót se értenének az egészből. Nem is méltók rá, hogy megértsék! Mért mennék hozzájuk? Nem megyek! Ne légy gyermek, Szonya!

- Csak kínlódol, kínlódol - hajtogatta a lány, és kétségbeesetten könyörögve nyújtotta feléje a kezét.

- És talán jogtalanul is vádolom magam - folytatta komoran elgondolkozva Raszkolnyikov. - Talán még ember vagyok, nem féreg, csak elhamarkodva ítéltem... ''Még'' harcolhatok velük!

És a gőgös mosoly megint ott vibrált a szája körül.

- Ilyen kínt hordozzon valaki! Egy életen, egy hosszú életen át!

- Majd megszokom... - mondta ő mogorván, és megint gondolkodott. - Ide hallgass! - kezdte újra egy perc múlva. - Eleget sopánkodtunk, térjünk a dologra. Ezt akartam megmondani neked: engem keresni fognak, letartóztatnak...

- Jaj, nekem! - nyögött fel Szonya.

- Mért jajgatsz! Hiszen azt akarod, hogy a börtönbe menjek, és most rémüldözöl? Értsd meg: nekik nem adom meg magam. Ővelük még harcolok. Nem csinálhatnak velem semmit. Nincs komoly bizonyítékuk. Tegnap nagy veszedelemben voltam, már azt hittem, elvesztem. De ma javult a helyzet. Minden bizonyítékuk kétoldalú, vádjaikat javamra magyarázhatom, érted? És javamra is fogom magyarázni, ezt most már kitanultam. De lecsuknak, annyi bizonyos. Lehet, hogy már ma lecsuktak volna, ha egy véletlen ki nem segít. És könnyen megeshet, hogy le is csuknak ''még ma''. De nem baj, Szonya: egy darabig ülök, aztán kieresztenek, mert nincs egyetlen kézzelfogható bizonyítékuk sem, és nem is lesz, szavamra. Azzal, ami a kezükben van, senkit se lehet elmarasztalni. Szóval, most ezt is tudod... Ami húgomat és anyámat illeti, valahogy elintézem, hogy ne higgyenek a vádnak, ne ijedjenek halálra. Húgom különben el van látva pénzzel egyelőre... és így anyám is. Ennyi az egész. De légy óvatos, Szonya! Eljössz a börtönbe, ha majd ott leszek?

- El, el!

Szomorúan, leverten ültek egymás mellett, mint vihar után két magányos hajótörött a puszta parton, ahová kivetette őket a hullám. Raszkolnyikov nézte a lányt, és érezte nagy-nagy szeretetét, de most egyszerre csodálatosképpen terhes és fájdalmas volt neki, hogy ennyire szeretik. Igen, különös és rettenetes érzés volt ez. Mikor Szonyához jött, benne látta minden reménységét, egyetlen menekülését, azt hitte, terhének legalább egy részét megoszthatja vele, és most, mikor a lány egész lelkével feléje fordult, hirtelen megérezte, tudta, hogy ezerszer boldogtalanabb, mint eddig volt.

- Inkább ne jöjj el hozzám a börtönbe, Szonya - mondta.

A lány nem felelt, csak sírt. Így múlt el néhány perc.

Szonyának eszébe jutott valami.

- Van kereszted? - kérdezte hirtelen.

Raszkolnyikov az első pillanatban nem értette.

- Nincs? Ugye, hogy nincs? Akkor fogadd el ezt a cipruskeresztet, nekem van még egy réz, a Lizavetáé. Cseréltünk: ő nekem adta a keresztjét, én meg a kis szentképemet adtam neki. Most majd azt viselem, ezt meg neked adom. Fogadd el... hisz az enyém! Az enyém! - kérte. - Együtt vállaljuk a szenvedést, együtt viseljük a keresztet.

- Add ide - mondta Raszkolnyikov. Nem akarta megszomorítani, és nyújtotta a kezét, de rögtön visszahúzta. - Nem most, Szonya... inkább majd azután - tette hozzá, hogy megnyugtassa.

- Igen, igen, úgy jobb lesz - kapott a szaván a lány -, majd ha már vállalod a szenvedést, akkor vedd fel. Eljössz hozzám, és én teszem a nyakadba. Imádkozunk, és megyünk együtt.

Ebben a pillanatban háromszor kopogtattak az ajtón.

- Szabad, Szofja Szemjonovna? - kérdezte udvariasan egy ismerős hang.

Szonya ijedten szaladt az ajtóhoz. Lebezjatnyikov úr fakó ábrázata nézett be a szobába.

5

Arcán is látszott, hogy izgatott.

- Magát keresem, Szofja Szemjonovna. Bocsásson meg... gondoltam, hogy önt itt találom - fordult most Raszkolnyikovhoz -, vagyis... nem gondoltam... ilyesmire... csak éppen azt gondoltam... Katyerina Ivanovna megőrült, odaát nálunk - kottyantotta ki egyszerre Szonyának, Raszkolnyikovnak hátat fordítva.

Szonya ijedten felkiáltott.

- Mindenesetre valószínűnek látszik. És hát nem tudunk mit csinálni vele, ez a baj! Hazajött... lehet, hogy elkergették valahonnan, talán meg is verték... legalábbis úgy látszik... Elszaladt Szemjon Zaharics hivatali főnökéhez, kérem, és nem találta otthon, éppen ebéden volt egy tábornoknál... ő meg... képzeljék csak, utánaszaladt, oda, ahhoz a tábornokhoz, ahol ebédelt, és képzeljék csak, nem nyugodott, kihívatta, alighanem egyenesen az asztaltól. Gondolhatják, mi lett ebből! Elkergették, természetesen, de azt meséli, hogy előbb alaposan lehordta a tábornokot, sőt, hozzá is vágott valamit. El is képzelhető róla... Csoda, hogy rendőrt nem hívtak, nem is értem! Most mindenkinek meséli otthon, még Amália Ivanovnának is, csak nemigen érteni, mert kiabál és csapkod... vagyis, igen: azt kiabálja, hogy mindenki cserbenhagyta, hát most majd fogja a gyerekeit, és kiáll velük az utcára kintornázni, a gyerekek majd énekelnek és táncolnak, meg ő is velük, aztán összeszedik a kopejkákat, és minden áldott nap elmennek a tábornok ablaka alá... „Csak lássák - azt mondja -, hogy előkelő úrigyerekek, egy államhivatalnok gyermekei, az utcán koldulnak!” A gyerekek sírnak, üti-veri őket. Linocskának a ''Kis tanyám''-at kell énekelnie, a kisfiú táncol, és Polenyka is táncol, minden ruhájukat széthasogatta, valami sipkákat csinál nekik, amilyen az utcai énekeseknek van, ő meg egy mosdótálon dobol, azt mondja, az lesz a zenekíséret... Meg se hallja, hiába beszél neki az ember... Láttak már ilyet, kérem? Ez már mégiscsak lehetetlen!

Még folytatta volna, de Szonya, akinek a lélegzete is elállt, míg hallgatta, felkapta köpenykéjét, kalapját, és kiszaladt, futás közben öltözködve. Raszkolnyikov követte, Lebezjatnyikov pedig Raszkolnyikov után ment.

- Kétségtelen, hogy megőrült - mondta neki, mikor együtt leértek az utcára -, csak nem akartam megijeszteni Szofja Szemjonovnát, azért mondtam, hogy „valószínűnek látszik”, de semmi kétség. Mondják, hogy a tüdőbajosoknál azok a kis gümőcskék felhúzódnak az agyvelőre. Kár, hogy az orvostudományhoz nem értek. Egyébként próbáltam neki is megmagyarázni, de nem hallgat oda.

- A gümőkről beszélt neki?

- Vagyis nem pontosan a gümőkről. De úgyse értette volna meg. Most pedig azt akarom mondani, hogy ha egy embert logikusan meg tudok győzni, hogy nincs miért sírnia, hát abbahagyja a sírást. Ez világos. Vagy az ön meggyőződése szerint nem hagyja abba?

- Úgy nagyon könnyű volna az élet - felelte Raszkolnyikov.

- Bocsánat, uram, bocsánat, Katyerina Ivanovnával nehéz volna ezt megértetni, kétségtelen, de nem hallott arról, hogy Párizsban komoly kísérletek történtek az elmebaj logikus meggyőzéssel való gyógyítására? Egy ottani professzor gondolta ki a módszert, kiváló tudós, most nemrégen halt meg, gondolatának lényege az, hogy az elmebetegek szervezetében különösebb elváltozások nem találhatók, az elmebaj úgyszólván nem egyéb, mint logikai hiba, a dolgok téves megítélése, téves nézésmódja. Egymás után minden ponton megcáfolta a beteget, és képzelje csak, azt mondják, eredményeket ért el! De mivel zuhanyt is alkalmazott a kezelésénél, a gyógymód eredményességét most sokan kétségbe vonják... Legalábbis úgy látszik.

Raszkolnyikov már régen nem hallgatott oda. Mikor ahhoz a házhoz értek, ahol lakott, megbiccentette a fejét, és befordult a kapun. Lebezjatnyikov felocsúdott, körülnézett, és Szonya után szaladt.

Raszkolnyikov benyitott a szobájába, s középen megállt. Mért jött most ide, ebbe az odúba? Nézte a sárgult, vedlett tapétát, a sok port meg a díványt. Az udvarról éles és folytonos kopogás hallatszott fel, valahol kalapáltak valamit, talán szeget vertek be... Az ablakhoz ment, lábujjhegyre emelkedett, és hosszan, rendkívül figyelmesen nézte az udvart. Az udvar üres volt, a kalapálókat nem látta sehol. Balra, az épületszárnyon itt-ott egy-egy nyitott ablak deszkáján virágcserepek álltak, satnya muskátlival, az ablakon belül ruha száradt kötélre teregetve... Ezt mind unos-untiglan ismerte már. Megfordult és leült a díványra.

Még soha, de soha nem volt ilyen borzalmasan egyedül.

Igen, megint érezte, hogy talán meggyűlöli Szonyát, éspedig éppen most, amikor még boldogtalanabbá tette. Mért is ment el hozzá? Miért kívánta látni a könnyét? Mért akarta mindenáron feldúlni az életét? Ó, micsoda hitványság!

- Legyek csak egyedül - mondta hangosan, határozottan -, ne jöjjön el hozzám a börtönbe!

Hosszú percek múltán felkapta a fejét, és furcsán mosolygott. Különös gondolata támadt: „Hátha igazán jobb lesz Szibériában?” - villant át rajta.

Nem tudta, mennyi ideig ült így, fejében a seregestül kóválygó gondolatokkal. Egyszerre csak kinyílt az ajtó: Avdotya Romanovna lépett be. A küszöbön megállt, és onnan nézte, mint ő Szonyát nem sokkal azelőtt, aztán beljebb jött, és leült szemközt a tegnapi helyére. Ő csak bámult rá, nem tudta, mit gondoljon.

- Bocsáss meg, Rogya, csak egy pillanatra jöttem - szólalt meg a húga. Az arca komoly volt, de nem szigorú, szeme tiszta és nyugodt.

„Ő is szeretettel jön hozzám” - gondolta.

- Mindent tudok, Rogya, ''mindent. ''Dmitrij Prokofjics mindent megmagyarázott és elmondott. Tudom, hogy üldöznek és gyötörnek egy ostoba, rút gyanú miatt... Dmitrij Prokofjics azt is mondta, hogy veszedelem egyáltalán nem fenyeget, és nem kellene, hogy ilyen borzalmasan hasson rád. De én nem úgy gondolom, mint ő, én ''tökéletesen megértem, ''hogy minden porcikád fellázad, és félek, hogy ez a nagy felindulás örökre nyomot hagy benned. Ettől félek. Nem ítéllek el, nem is mernélek elítélni azért, hogy bennünket elhagytál, bocsáss meg, hogy akkor úgy kifakadtam ellened. Érzem, ha engem érne ilyen keserűség, én is elszakadnék mindenkitől. Anyánknak ''erről ''egy szót se szólok, de rólad sokat beszélek majd neki, és megígérem a nevedben, hogy nemsokára eljössz. Miatta ne gyötörd magad, Rogya, én majd megnyugtatom, de őt se gyötörd... legalább még egyszer gyere el, mégiscsak anyád, erre gondolj! Én csak azt akartam megmondani neked - és Dunya máris felállt a székről -, hogy ha valamiben segítségedre lehetek, vagy ha szükséged van... akár az egész életemre... csak egy szóval hívj, és jövök. Isten áldjon!

Hirtelen megfordult, és kifelé indult.

- Dunya! - szólt utána a bátyja, és felállt, odament hozzá. - Ez a Razumihin, ez a Dmitrij Prokofjics igen derék ember!

Dunya gyengén elpirult.

- No és? - kérdezte és várt.

- Életrevaló, szorgalmas, becsületes, és nagyon tud szeretni... Isten áldjon, Dunya!

A lány lángvörös lett, de aztán nyugtalanság fogta el.

- Mi az, Rogya? Hát igazán örökre búcsúzunk, hogy így... végrendelkezel?

- Az most mindegy... Isten áldjon...

Elfordult tőle, és az ablakhoz lépett. Dunya még állt egy darabig, aggodalommal fürkészte, majd nyugtalanul elment.

Raszkolnyikov nem hideg közönyből eresztette el így a húgát.

Volt egy pillanat (a legutolsó), amikor borzasztóan szerette volna erősen magához ölelni, és'' elbúcsúzni ''tőle, sőt ''megmondani ''neki, de még arra se szánta rá magát, hogy kezet nyújtson.

„Ki tudja, később talán eszébe jut, hogy én most megöleltem, és megborzad, azt mondja majd, hogy loptam a csókját!”

„És elviselné vajon? - kérdezte kicsivel azután magában. - Nem, ''ő'' nem viselné el, ''ezt'' nem bírná elviselni! Az ilyenek nem képesek erre.”

És Szonyára gondolt.

Friss levegő áradt be az ablakon. Az udvaron már nem volt olyan vakító napsütés. Fogta a sapkáját, és lement.

Megviselt egészségével nem akart, nem is tudott törődni. Pedig a szüntelen zaklatottság, a sok lelki rémség nem múlhatott el nyomtalanul! És talán csak azért nem döntötte még ágyba a láz, mert éppen ez a szakadatlan belső izgalom tartotta úgy-ahogy a lábán, noha mesterségesen és csak ideig-óráig.

Céltalanul kószált az utcán. A nap lemenőben volt. Valami sajátságos, új fájdalom bukkant fel benne mostanában, nem maró, égető, de valahogy elmúlhatatlan, örökös, az évek végeláthatatlan sorát éreztető: az idők végtelenségét ebben a hideg, dermedt kínban, az örökkévalóságot „egy arasznyi téren”. És ilyenkor, az alkony órájában még erősebben gyötörte ez az érzés.

„Tessék, elfog a merőben fizikai gyengeség, holmi napnyugták hatására, és álld meg, hogy ostobaságot ne csinálj! Nemhogy Szonyához, de még Dunyához is elszaladsz!” - mormogta gyűlölettel.

Valaki nevén szólította. Hátrafordult - Lebezjatnyikov sietett feléje.

- Képzelje csak! Öntől jövök, önt keresem! Képzelje! Beváltotta a fenyegetését, és elment, elvitte a gyerekeit is! Nagy nehezen találtuk meg Szofja Szemjonovnával. Valami serpenyőn dobol, a gyerekeknek meg táncolniuk kell, és keservesen sírnak! Megáll minden keresztutcánál és a boltok előtt, mindenféle ostoba népség szalad utánuk. Gyerünk!

- És Szonya? - kérdezte Raszkolnyikov aggodalmasan, míg Lebezjatnyikov után sietett.

- Egyszerűen megbomlott. Vagyis nem Szofja Szemjonovna bomlott meg, hanem Katyerina Ivanovna. Igaz, hogy kis híján ő is. De Katyerina Ivanovna tökéletesen. Mondom, végképp megbomlott az esze. Beviszi őket a rendőr, bizonyos. Gondolhatja, az hogy hat rá majd... Most itt vannak a csatornaparton, a V... hídnál, nem messze Szofja Szemjonovna lakásától. Egészen közel hozzá.

A csatornaparton, mindjárt a hídnál, talán két házzal a Szonyáé előtt, emberek verődtek össze, jobbára kisfiúk, kislányok. Már a hídnál hallották Katyerina Ivanovna rekedt, szaggatott hangját. Valóban különös látvány volt, nem csoda, ha érdekelte az utca közönségét: ócska kis ruhájában állt ott, vállán a zöld kasmírkendővel, fején szakadt és idétlenül félrecsúszott szalmakalappal; csakugyan nem volt eszén. Fulladozott kimerültségében, megviselt, hektikás arca még elkínzottabb volt, mint rendesen. (Különben is, az utcán, napfényben minden tüdőbajos még betegebbnek, ijesztőbbnek látszik, mint otthon a szobájában.) De felcsigázott állapota nem higgadt, sőt, még csak egyre ingerültebb lett. Hol a gyerekeihez szaladt, kiabált velük, biztatta, és ott, a bámészkodó nép előtt tanítgatta őket, hogy mit hogyan énekeljenek, táncoljanak, magyarázta, hogy mire jó ez, és kétségbeesésében, amiért nem akarják megérteni, ütötte-verte őket, hol meg mást gondolt hirtelen, és a nézőkhöz fordult. Ha egy jobb ruhájú ember állt meg mellette, annak rögtön elmondta, hogy lám, mire jutottak ezek a „jó családból, sőt, mondhatni, nagyúri házból való gyermekek”. Ha nevetést hallott, vagy akár csak a legkisebb csúfondáros szót, tüstént rátámadt a vakmerőre, és szidalmazta. Volt, aki nevetett, volt, aki fejét csóválta, de mind kíváncsian nézték a megbomlott eszű asszonyt és a halálra ijedt gyermekeket. Serpenyőt nem vittek, mint ahogyan Lebezjatnyikov mondta, legalábbis Raszkolnyikov nem látta náluk. Katyerina Ivanovna a két aszott tenyerével verte a taktust, Polenykára ráparancsolt, hogy énekeljen, és a két kicsinek táncolni kellett. Ő maga is nótára gyújtott volna, de a második hangnál mindig elfogta a kínos köhögés, és ez kétségbe ejtette, átkozta a betegségét, még sírt is. Legfőként pedig az hozta ki a sodrából, hogy a két kicsi úgy sír és reszket félelmében. Igaz volt, hogy megpróbálta utcai énekesnek öltöztetni őket: a fiúcska fején valami piros-fehér turbánforma volt, annak jeléül, hogy ő most török. Linocskának kosztümre nem jutott, hát a fejébe nyomta a boldogult Szemjon Zaharics kötött gyapjúsapkáját (jobban mondva süvegét), és abba beletűzte a nagyanyjától maradt fehér strucctolldarabkát, amelyet ládájában őrzött mint családi ereklyét. Polenyka a mindennapi ruhácskájában volt, és könnyeit visszafojtva, ijedten, tanácstalanul nézte az anyját, nem mozdult mellőle, sejtette, hogy megzavarodott. Nyugtalanul tekingetett jobbra-balra, rémülten nézte az utcát meg a köréjük csődült népet. Szonya lépésről lépésre sarkában volt a nevelőanyjának, és sírva kérlelte, hogy térjen haza, de az nem hajlott a szavára.

- Hallgass, Szonya, hallgass! - hadarta kiabálva, fulladozva, köhögve. - Magad se tudod, mit beszélsz, olyan vagy, mint a gyerek! Megmondtam, hogy nem megyek vissza ahhoz a részeg némethez! Csak lássa mindenki, lássa az egész Pétervár, hogyan koldulnak az utcán egy előkelő apa gyermekei, aki egész életén át hűséggel és igazsággal szolgálta hazáját, és mondhatni, kötelessége teljesítése közben halt meg! - Ezt a mesét sikerült kitalálnia, és most már vakon hitte. - Csak lássa az a mihaszna tábornok! No meg csacsi vagy, Szonya: miből éljünk, azt mondd meg? Elég sokáig voltunk a te nyakadon, nem csinálom tovább! Ó, Rogyion Romanovics, maga az?! - kiáltott fel, amikor meglátta, és odarohant hozzá. - Magyarázza meg ennek a csacsi lánynak, hogy okosabbat nem tehetünk! Kintornát is szerzünk majd, és akkor mindjárt látja mindenki, hogy nem vagyunk közönséges koldusok, hanem árvaságra és nyomorba jutott előkelő család, azt a tábornokocskát pedig kitesszük az állásából, meglátja! Minden áldott napon odamegyünk az ablaka alá, és ha őfelsége arra hajt, térdre borulok, ezt a hármat magam elé állítom, és rájuk mutatok: „Védd meg őket, atyám!” Mert ő az árvák atyja, irgalmas szívű, megvéd bennünket, azt a mihasznát meg... Lina, tenez vous droite! Kolja, te mindjárt táncolni fogsz megint! Mit nyafogsz? Már megint nyafog! Mitől félsz, te kis bolond? Úristen! Hogy boldogulok velük? Rogyion Romanovics! Ha tudná, milyen csacsik! Hát lehet ilyenekkel boldogulni?...

Ő maga is sírással küszködött, de azért megállás nélkül hadart tovább, a síró gyerekekre mutatva. Raszkolnyikov is megpróbálta rábeszélni, hogy menjen haza, és abban a hiszemben, hogy ezzel hat az önérzetére, hozzátette, hogy nem méltó egy előkelő leányotthon leendő vezetőjének így járkálni az utcán, kintornások módjára...

- Leányotthon! Hahaha! Hol van már a tavalyi hó! - kiáltott fel Katyerina Ivanovna, de a nevetéstől csak úgy rázta megint a köhögés. - Nem, Rogyion Romanovics! Mindenki cserbenhagyott! És ez a tábornokocska... tudja, mit csináltam? Képébe vágtam a tintatartót, ott állt az asztalon az inas szobájában, a listán, amelyikre feliratkoznak a látogatók, az én nevem is oda volt írva, hozzávágtam, és kiszaladtam. Ó, hitvány, hitvány népség! De mit törődöm velük! Most már eltartom a gyermekeimet magam, nem hajlongok senki előtt. Őt eleget gyötörtük! (És Szonyára mutatott.) Mennyit szedtél össze, Polenyka, mutasd? Mi az? Két kopejka az egész? Ó, a nyavalyások! Adni nem adnak, csak futnak utánunk, hogy a nyelvük is kilóg! Hát az a tökkelütött ott mit röhög, mi? (Rámutatott valakire a tömegben.) Ezt annak köszönhetjük, hogy Kolja olyan nehézfejű, rettenetes, mennyi galiba van vele! Mi bajod, Polenyka? Beszélj velem franciául! Parlez-moi français! Tudsz valami keveset, hiszen tanítottalak! Különben hogy lássák meg, hogy jó családból való, művelt gyermekek vagytok és nem közönséges kintornások! És nem bohóckodunk, hanem valami szép románcot énekelünk majd... Várjatok csak... mit is énekeljünk? Mindig közbeszóltok, pedig látja, Rogyion Romanovics, most éppen azért álltunk meg itt, hogy kigondoljuk, mit énekeljünk, amire Kolja táncolhat is... gondolhatja, milyen bajos, hiszen nem készültünk... meg kell beszélnünk mindent pontosan, és elpróbálni, aztán majd kimegyünk a Nyevszkijre, ott sokkal több a jó társaságbeli ember, mindjárt észrevesznek bennünket. Linocska tudja a'' Kis tanyám''-at... de hát mindig csak a ''Kis'' ''tanyám ''meg a ''Kis'' ''tanyám? ''Azt se lehet, hiszen mind ezt fújják. Valami szebbet kell választanunk... Polja, gondolkodj te is, igazán segíthetnél anyádnak! Az emlékezetem rossz, nagyon rossz, különben már eszembe jutott volna. Csak nem fogjuk a ''Huszár''-t énekelni? Azt mégse lehet... Tudom már! A'' Cinq sous''-t,'' ''mondjuk, franciául, azt tudjátok, megtanítottalak rá. És ami a legfontosabb, ha franciául mondjuk, mindjárt látják, hogy úrigyerekek vagytok, és akkor sokkal meghatóbb... Aztán lehetne még a'' Marlborough s’en va-t-en guerre''-t,'' ''az különben is igazi gyerekdal, és minden előkelő házban éneklik, ezzel altatják a gyermekeket:

''Marlborough s’en va-t-en guerre&lt;br&gt;Ne sait quand reviendra...''

- kezdte el. - De nem, mégis jobb lesz a ''Cinq sous!'' No, Kolja, kezeket csípőre, egykettő! Te meg, Lina, fordíts neki hátat, mi Polenykával majd énekelünk hozzá, és tapsoljuk az ütemet!

''Cinq sous, cinq sous&lt;br&gt;Pour monter notre ménage...''

- Khe-khe-khe... - Majd kirázta lelkét a köhögés. - Igazítsd meg a ruhácskádat, Polenyka, lecsúszott a válladon - mondta köhögés közben, mihelyt először lélegzethez jutott. - És most nagyon szépen viselkedjetek, gyerekek, kecsesen mozogjatok, úgy mindenki rögtön látja, hogy igazi úrigyerekek vagytok. Hányszor mondtam, hogy a mellényke derekát hosszabbra kell szabni és két szélből, te okoskodtál, Szonya, hogy „rövidebbre, rövidebbre vegyük”, és tessék! El van csúfítva az egész gyerek! Nézd csak, már megint bőgnek! De hát mi bajotok, csacsik? Rajta, Kolja, egykettő! Kezdd el már, no! Jaj, kibírhatatlan ez a gyerek!

''Cinq sous, cinq sous...''

- Már megint egy rendőr! Mit akarsz, no?

Csakugyan egy rendőr nyomakodott át a tömegen. De ugyanakkor egy úriember is közeledett Katyerina Ivanovnához, ötven év körüli, tekintélyesebb hivatalnok, egyenruhában, köpönyegben, még rendjel is lógott a nyakán (ami Katyerina Ivanovnának különösen tetszett, és a rendőrre is hatott). Odajött, és szó nélkül átnyújtott az asszonynak egy háromrubeles zöld bankócskát. Arcán őszinte részvét látszott. Katyerina Ivanovna elvette a pénzt, és udvariasan, majdnem szertartásosan meghajolt.

- Köszönöm, igen tisztelt uram - mondta önérzetesen -, viszonyaink kényszerítenek... Tedd el a pénzt, Polenyka, látod, vannak nemesen gondolkodó, nagylelkű emberek, akik segítségére sietnek egy bajba jutott úriasszonynak. Mint látja, igen tisztelt uram, jó családból, sőt mondhatni, előkelő házból való gyermekek... De az a tábornokocska császármadarat evett ott, és... dobbantott, amiért zavarni merem... „Nagyméltóságú uram - mondottam neki -, védje meg ezeket az árvákat, hiszen jól ismerte a megboldogult Szemjon Zaharicsot, és mivel ma, a halála napján az a szemét ember meg is rágalmazta az édeslányát...” Megint az a rendőr! Védjen meg! - könyörgött a hivatalnoknak. - Mit akar tőlem? Egy elől már megszöktünk a Mescsanszkaján... Mit akarsz, te fajankó?

- Csak mert tilos az utcán, kérem. Szíveskedjenek nem rendetlenkedni.

- Te rendetlenkedel, nem mi! Mi csak megyünk itt, mint a kintornások, mi közöd hozzá?

- A kintornához engedélyt kell kiváltani. Az asszonyság meg, ahogy ideáll, meg ahogy viselkedik, hát megbotránkoztatja a járókelőket. Hol tetszik lakni?

- Engedély! - rivallt rá Katyerina Ivanovna. - Ma temettem el az uramat, nem elég az?! Micsoda engedélyt akarsz?

- Nyugodjék meg, asszonyom, nyugodjék meg - csitította a hivatalnok -, jöjjön, hazakísérem... Nem való kegyednek itt... ilyen tömegben... hiszen nem egészséges.

- De kedves jó uram, kedves jó uram, ön nem tudja, miről van szó! - kiabált Katyerina Ivanovna. - Kimegyünk a Nyevszkijre... Szonya! Szonya! Hová lett? Ez is sír! De hát mi lelt benneteket? Kolja, Lina, hová szaladtok?! - kiáltott rémülten a gyerekei után. - Csacsi gyerekek! Kolja! Lina! Hová mennek ezek!

Az történt, hogy a kicsik, akik amúgy is rettenetesen féltek az utcai tömegtől és eszelős anyjuk kitöréseitől, mikor látták, hogy jön a rendőr, és meg akarja fogni, ki tudja, hová akarja vinni őket, mintha csak összebeszéltek volna, megragadták egymás kezecskéjét, és futásnak eredtek. Szegény Katyerina Ivanovna sírva, jajveszékelve rohant utánuk. Szomorú és visszataszító látvány volt, ahogy ott loholt az utcán, sírva, fulladozva. Szonya és Polenyka szaladtak utána.

- Hozd vissza, hozd vissza őket, Szonya! Ostoba, hálátlan gyerekek! Polja, fogd meg őket... Hiszen csak tiértetek...

Megbotlott futás közben, és elesett.

- Összeverte magát! Vérzik! Úristen! - jajgatott Szonya fölébe hajolva.

Az emberek összeszaladtak, körülöttük tolongtak. Raszkolnyikov és Lebezjatnyikov elsőnek értek oda, de sietve közeledett a hivatalnok is, nyomában a rendőr, zsémbelve. „Ejnye, ejnye” - dörmögte kelletlen kézmozdulattal. Gyanította, hogy ebből galiba lesz.

- Menjenek el innen! - zavarta el a tolakodókat.

- Meghal! - kiáltotta valaki.

- Megháborodott! - mondta a másik.

- Uram, irgalmazz! - fohászkodott egy asszony, és keresztet vetett. - A kislányt meg a fiúcskát visszahozták? Igen, ott jönnek, a nagy testvérük utolérte, idevezette őket. Szerencsétlen kis bolondok.

De mikor Katyerina Ivanovnát jobban megnézték, látták, hogy nem a kövön ütötte meg magát, mint ahogyan Szonya hitte; a járdán pirosló vér a torkából ömlött, a melléből jött.

- Ismerem ezt, láttam már - mondta a hivatalnok Raszkolnyikovnak és Lebezjatnyikovnak -, ez tüdővérzés, uraim, mikor már így dől belőle a vér, meg is fullasztja. Egy rokonomnál láttam, most nemrégen, éppen így volt, jó másfél pohárra valót... egyszerre... De csakugyan, mit csinálunk vele, hiszen mindjárt meghal!

- Énhozzám, énhozzám vigyük - könyörgött Szonya -, itt mindjárt, a második ház... Énhozzám vigyük, csak hamar, hamar! - Ide-oda forgolódott, segítséget keresve. - Doktort kell hívni! Jóságos Isten!

A hivatalnok jóvoltából elérte, amit akart: még a rendőr is segített Katyerina Ivanovnát vinni. Félig halott volt, mire Szonyához felértek vele, és letették az ágyra. A vérzés még akkor is tartott, de mintha lassan eszmélni kezdett volna. Szonya, Raszkolnyikov és Lebezjatnyikov után bejött a szobába a hivatalnok is, meg a rendőr, aki előbb a bámészkodókat zavarta el, mert egyesek egészen a szoba ajtajáig tolakodtak. Polenyka kézen fogva vezette a két remegő, síró csöppséget. Kapernaumovéktól is többen átjöttek: maga a szabó, egy furcsa külsejű, tüskés hajú, tüskés szakállú, sánta és görbe ember, meg a felesége, akinek olyan arca volt, mintha egy életre ráijesztettek volna, és néhány Kapernaumov gyerek, a folytonos bámészkodásban megmeredt arccal és tátva maradt szájjal. És akkor a tarka társaságban váratlanul megjelent Szvidrigajlov. Raszkolnyikov csodálkozva nézte, el se tudta gondolni, hogy került oda, nem emlékezett rá, hogy lenn az utcán, a tömegben látta volna.

Doktort, papot emlegettek. A hivatalnok, ámbár Raszkolnyikovnak odasúgta, hogy az orvos alighanem felesleges már itt, mégis intézkedett, hogy menjenek el érte. Maga Kapernaumov szaladt a doktorért.

Katyerina Ivanovna közben megnyugodott egy kicsit, a vérzés egy időre elállt. Fájdalmas, de átható tekintettel nézte a sápadt, remegő Szonyát, aki zsebkendőjével a verejtékcseppeket törölgette róla, aztán kérte, hogy ültessék fel. Felültették az ágyban, és kétfelől támogatták.

- És a gyerekek? - kérdezte erőtlen hangon. - Visszahozták őket, Polja? Ó, ti csacsik! Mért szöktetek meg? Jaj!

Cserepes ajka még csupa vér volt. Körülnézett.

- Hát itt lakol, Szonya! Sose voltam nálad... most mégis eljutottam hozzád...

Ránézett, szenvedő arccal.

- Kiszíttuk a véredet, Szonya... Polja, Lina, Kolja, gyertek ide... No, itt van mind, Szonya, vedd át őket, kézből kézbe... mert én befejeztem... Vége a bálnak! Fektessetek le, hagyjatok legalább meghalni békességben.

Visszafektették a vánkosra.

- Micsoda? Papot? Nem kell... Vagy sok a felesleges rubeletek? Nekem nincs bűnöm... Isten úgyis megbocsát, meg kell hogy bocsásson... Ő tudja, mit szenvedtem... És ha nem, hát nem kell a bocsánata!

Mind mélyebbre süllyedt a lázas öntudatlanságba. Közbe-közbe megremegett, körüljártatta szemét, és mindenkit megismert, de a pillanatnyi eszméletet megint lázas álmok váltották fel. Hörögve lélegzett, torkában mintha bugyborékolt volna valami.

- Nagyméltóságú uram, mondom neki! - kiabált, és minden szónál levegő után kapkodott. - Ez az Amália Ludvigovna... jaj! Lina, Kolja! Kezeket csípőre, egykettő, glissez-glissez, pas-de-basqu! Dobbants a lábacskáddal... kecsesen, kicsi fiam.

''Du hast Diamanten und Perlen...''

Hogy is van tovább? Ezt énekeljük el...

''Du hast die schönsten Augen,&lt;br&gt;Mädchen, was willst du noch mehr?''

No, tessék, Was willst du mehr... ahogy a bolond azt elképzeli... Meg ez is, ó...

''A dagesztáni déli nap tüzében...''

Hogy szerettem... imádtam ezt a románcot, Polenykám! Apád énekelte, még vőlegény korában... Micsoda napok... Ezt kellene... látjátok, ezt kellene énekelni! De hogy van, hogy van hát tovább... elfelejtettem... juttassátok már eszembe, hogy van? - Nagyon izgatott volt, mindenáron fel akart ülni.

És hirtelen rákezdte borzalmas, rekedt, el-elfúló hangon, felkiáltva és minden szónál levegőért kapkodva, arcán egyre növekvő rémülettel:

''A dagesztáni... déli nap... tüzében...&lt;br&gt;Feküdtem némán... égetett a seb...''

Nagyméltóságú uram! - jajdult fel szívszaggató zokogással, és szeméből omlott a könny. - Védje meg az árvákat! Emlékezzék a Szemjon Zaharics vendégszerető házára! Mondhatni, főúri ház... Ó! - összerázkódott, és felocsúdva jártatta végig a szemét a körülötte állókon, de aztán mindjárt megismerte Szonyát. - Szonya! Szonya - szólította szelíden, gyengéden, mintha csodálkoznék, hogy ott látja maga mellett. - Szonya, édes, hát te itt vagy?

Megint felültették.

- Elég!... Eljött az ideje!... Isten veled, te szegény nyomorult!... Agyonhajszolták a gebét!... Megsza-ak-adt! - kiáltotta kétségbeesetten, gyűlölettel, és a feje a párnára zuhant.

Megint elalélt, de ez az utolsó ájulása nem sokáig tartott. Sárgásfehér, aszott arca hátraesett, szája kinyílt, lába görcsösen elnyúlt. Egyet sóhajtott, mélyen, nagyon mélyen, és meghalt.

Szonya ráborult a holttestre, átölelte, és úgy maradt mozdulatlanul, fejét a halott aszott mellére hajtva. Polenyka térdre rogyott az ágy végénél, az anyja lábát csókolgatta, és kétségbeesetten zokogott. Kolja és Lina nem értették, mi történt, de érezték, hogy szörnyűség szakadt rájuk, átfogták egymás vállát, egymásra meresztették a szemüket, és egyszerre kitátva szájukat, bömbölni kezdtek. Mindkettő kosztümben volt még: egyik turbánosan, a másik strucctollas sapkában.

De hogy került oda most egyszerre az ágyra, Katyerina Ivanovna mellé a „dicsérő oklevél”? Ott volt a fejénél a párnán, Raszkolnyikov látta.

Elment az ágy mellől, az ablakba állt. Lebezjatnyikov mindjárt ott termett mellette.

- Meghalt! - mondta.

- Egy-két fontos szavam volna önhöz, Rogyion Romanovics - most Szvidrigajlov lépett oda hozzá. Lebezjatnyikov rögtön átengedte a helyét, és tapintatosan eltűnt, amaz pedig még odább vonta, egészen a sarokba vezette a csodálkozó Raszkolnyikovot. - Az elintéznivalókat, a temetést meg ami vele jár, magamra vállalom. Hisz jól tudja: csak pénz legyen, és mondtam már önnek, hogy nekem van felesleges pénzem. A két csöppséget meg ezt a Polenykát majd elhelyezem valami jobb árvaházba, és leteszek mindegyikért ezerötszáz rubelt, nagykorúságáig, hogy Szofja Szemjonovnának is nyugsága legyen. No és őt is kiemelem a fertőből, mivel derék lány, nem igaz? Nos, uram, így akkor közölheti Avdotya Romanovnával, hogy az ő tízezer rubeljét erre fordítottam.

- És mi a célja ezzel a jótékonykodással? - kérdezte Raszkolnyikov.

- Ej, ej, bizalmatlan ember - nevetett Szvidrigajlov. - Hisz megmondtam, hogy nekem erre a pénzre nincs szükségem. És hátha egyszerűen csak emberségből teszem? Olyan nincs, azt hiszi? Elvégre ő nem féreg volt - és a túlsó sarokba mutatott, ahol a halott feküdt -, mint bizonyos vén uzsorásnék. Ebben egyetértünk, igaz? Vagy „Luzsin éljen és gyalázatoskodjék tovább, Katyerina Ivanovna pedig haljon meg?”. No és ha én most nem segítek rajta, hát Polenyka is „ugyanarra az útra kerül”. - ''Hamiskásan, ''csintalan jókedvvel mondta ezt, a fiatalemberre szegezve szemét. Raszkolnyikov elsápadt, meghűlt benne a vér. Tulajdon szavait hallotta a szájából, ugyanazt, amit ő Szonyának mondott! Hátrahőkölt, és elképedten bámult rá:

- Honnan... tudja? - súgta elakadó lélegzettel.

- Hát hiszen itt lakom, csak egy fal választ el. Itt Kapernaumovék vannak, ott meg Rösslichné, aki nekem régi, hűséges barátnőm. Tőszomszédok vagyunk, kérem.

- Ön... itt lakik?

- Itt - felelte a férfi, és csak úgy dülöngélt a nevetéstől. - És becsületszavamra, tisztelt Rogyion Romanovics, hihetetlenül érdekelt, amit öntől hallottam. Nem megmondtam, hogy összekerülünk mi még? No, ugye, össze is kerültünk. Meglátja, milyen értelmes ember vagyok. Meglátja, hogy velem azért össze lehet férni.

[[Kategória:Bűn és bűnhődés]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Kategória:Bűn és bűnhődés</title>
    <id>2353</id>
    <revision>
      <id>4833</id>
      <timestamp>2006-08-29T21:06:48Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>kat</comment>
      <text xml:space="preserve">[[Kategória:Regények]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Fridrich Nietzsche/Im-ígyen szóla Zarathustra/Negyedik könyv</title>
    <id>2354</id>
    <revision>
      <id>4841</id>
      <timestamp>2006-08-30T10:28:02Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>[[Fridrich Nietzsche/Im-ígyen szóla Zarathustra/Negyedik könyv]] átmozgatva [[Im-ígyen szóla Zarathustra/Negyedik könyv]] névre: visszaállítás, a szerző neve nem kell a címbe</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Im-ígyen szóla Zarathustra/Negyedik könyv]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Fridrich Nietzsche/Im-ígyen szóla Zarathustra/Harmadik könyv</title>
    <id>2355</id>
    <revision>
      <id>4843</id>
      <timestamp>2006-08-30T10:28:04Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>[[Fridrich Nietzsche/Im-ígyen szóla Zarathustra/Harmadik könyv]] átmozgatva [[Im-ígyen szóla Zarathustra/Harmadik könyv]] névre: visszaállítás, a szerző neve nem kell a címbe</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Im-ígyen szóla Zarathustra/Harmadik könyv]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Fridrich Nietzsche/Im-ígyen szóla Zarathustra/Második könyv</title>
    <id>2356</id>
    <revision>
      <id>4845</id>
      <timestamp>2006-08-30T10:28:06Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>[[Fridrich Nietzsche/Im-ígyen szóla Zarathustra/Második könyv]] átmozgatva [[Im-ígyen szóla Zarathustra/Második könyv]] névre: visszaállítás, a szerző neve nem kell a címbe</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Im-ígyen szóla Zarathustra/Második könyv]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Fridrich Nietzsche/Im-ígyen szóla Zarathustra/Zarathustra elöljáró-beszéde</title>
    <id>2357</id>
    <revision>
      <id>4847</id>
      <timestamp>2006-08-30T10:28:10Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>[[Fridrich Nietzsche/Im-ígyen szóla Zarathustra/Zarathustra elöljáró-beszéde]] átmozgatva [[Im-ígyen szóla Zarathustra/Zarathustra elöljáró-beszéde]] névre: visszaállítás, a szerző neve nem kell a címbe</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Im-ígyen szóla Zarathustra/Zarathustra elöljáró-beszéde]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Fridrich Nietzsche/Im-ígyen szóla Zarathustra/Első könyv</title>
    <id>2358</id>
    <revision>
      <id>4849</id>
      <timestamp>2006-08-30T10:28:13Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>[[Fridrich Nietzsche/Im-ígyen szóla Zarathustra/Első könyv]] átmozgatva [[Im-ígyen szóla Zarathustra/Első könyv]] névre: visszaállítás, a szerző neve nem kell a címbe</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Im-ígyen szóla Zarathustra/Első könyv]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Fridrich Nietzsche/Im-ígyen szóla Zarathustra</title>
    <id>2359</id>
    <revision>
      <id>4851</id>
      <timestamp>2006-08-30T10:28:15Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>[[Fridrich Nietzsche/Im-ígyen szóla Zarathustra]] átmozgatva [[Im-ígyen szóla Zarathustra]] névre: visszaállítás, a szerző neve nem kell a címbe</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Im-ígyen szóla Zarathustra]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Mi a Wikiforrás?</title>
    <id>2360</id>
    <revision>
      <id>4945</id>
      <timestamp>2006-08-31T12:16:30Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>/* Lapvédelem */ így jobb</comment>
      <text xml:space="preserve">{{lektor}}

A '''Wikiforrás''' – ''A szabad könyvtár'' – a [[w:Wikimédia Alapítvány|Wikimédia Alapítvány]] egyik projektje. Célja egy növekvő, [[w:szabad tartalom|szabad tartalmú]] könyvtár létrehozása forrásszövegekből, valamint a forrásszövegek [[Wikiforrás:Fordítások|fordításai]]ból különböző nyelveken.

Ezen a lapon megpróbáljuk meghatározni, mi a Wikiforrás és mi nem, valamint hogy mi különbözteti meg ezt a projektet a többi Wikimedia projekttől. A leírások ezen a lapon viszonylag rövidek, de tartalmaznak linkeket a részletesebb lapokra. A ''vita'' az irányelvekről a megfelelő irányelv vitalapján kap helyet.

==Történet==
{{wikipédia|Wikiforrás|a Wikiforrás története}}
&lt;!--'''Wikisource''' – originally called ''Project Sourceberg'' as a play on words for [[w:Project Gutenberg|Project Gutenberg]] – began in November, 2003, as a collection of supporting texts for articles in Wikipedia.  It grew rapidly, reaching a total of 20,000 text units in various languages by May 18, 2005.

In August and September of 2005, Wikisource moved to separate subdomains for different languages.

For more information on the history of Wikisource, please see:
*'''[[w:Wikisource|Wikipedia's article on Wikisource]]''' (detailed history, especially of the project's early stages)
*[[User:Angela|A personal historical perspective on Wikisource from its very beginnings]] (this contains links to many historical documents)
*[[:m:Wikisource|Meta's article on Wikisource]] (historical pre-launch discussions) --&gt;


==Mi való és mi nem való a Wikiforrásba?==
Néhány dolog, ami a Wikiforrásba illik:
#'''[[:w:Forrásszöveg|Forrásszöveg]]ek''', melyeket egy szerző már publikált
#Eredeti szövegek '''[[:w:Fordítás|fordítás]]ai'''
#Nemzeti vagy nemzetközi fontosságú '''történelmi dokumentumok'''
#'''[[:w:Bibliográfia|Bibliográfiák]]''' szerzőkről, akiknek a munkái a Wikiforrásban szerepelnek

Természetesen a lista nem teljes.

Néhány alapvető dolog, ami miatt egy szöveg nem való a Wikiforrásba:
#'''A [[:w:Szerzői jog|Szerzői jog]] megsértése'''
#Egy szerkesztő '''eredeti '''(másutt nem publikált)''' írásai'''
#'''[[:w:Matematika|Matematika]]i''' adatok, képletek és táblázatok
#Szabad vagy a [[w:GNU Free Documentation License|GFDL]]-lel kompaibilis programok '''[[:w:Forráskód|forráskódjai]]'''
#'''[[:w:Statisztika|Statisztika]]i''' forrásadatok (mint például választási eredmények)

Ezek csak a legalapvetőbb, nyilvánvaló dolgok, amik nem valók a Wikiforrásba. Természetesen vannak más szövegek is, amik az irányelvek vagy kialakult szokások szerint nem valók a Wikiforrásba.

További információért lásd:
*'''[[Wikiforrás:Mi való a Wikiforrásba?|Mi való a Wikiforrásba?]]'''

==Nyelvek és fordítások==
A Wikiforrás egy többnyelvű projekt. Minden nyelven szívesen fogadunk szövegeket és fordításaikat a megfelelő subdomainen és a [[oldwikisource:|wikisource.org]] wikin.

A ''magyar'' wikibe való:
*Magyar forrrásszövegek
*Más nyelvű forrásszövegek magyar fordításai
*Párhuzamos források magyar fordítással

Fontos a szövegek és fordítások kategorizálása és linkekkel való ellátása, azért hogy bárki számára elérhetőek és felhasználhatóak legyenek.

További információért lásd:
*'''[[Wikiforrás:Fordítások]]'''

==A Wikiforrás és más Wikimedia projektek==

===Wikiforrás vagy Wikikönyvek?===
A megkülönböztetés e két projekt között viszonylag könnyű.
*A Wiki'''forrás''' korábban valahol publikált anyagokra összpontosít. A ''Wikiforrás'' szabad munkák könyvtára.
*Wiki'''könyvek'''ben a szerkesztők által írt oktatási anyagok szerepelnek (p.l. study guides, tankönyvek, és egyéb iskolai használatra szánt szövegek).

A jegyzetekkel ellátott szövegek bizonytalan területnek számítanak, és átfedést jelentenek a Wikiforrás és a Wikikönyvek között.

További információért lásd:
*'''[[Wikisource:Annotations]]'''
*'''[[:b:Wikibooks:Annotated texts|Wikibooks:Annotated texts]]'''

===Wikiforrás vagy Wikipédia?===
Míg a Wikipédia egy '''lexikon''', a Wikiforrás egy '''könyvtár'''. A Wikipédia szócikkeket tartalmaz a könyvekről, míg a Wikiforrás a könyveket magukat tartalmazza. Mindkettőben található bizonyos mennyiségű bibliográfifai anyag.

==Lapvédelem==
A wikilapok a legtöbb Wikimedia projektben örökké fejlődnek. Tipikus példák a Wikipédia szócikkei vagy Wikikönyvek study guides.

Ezzel szemben a Wikiforrás olyan, változatlan szövegek könyvtára, amelyeket már publikáltak valahol. Legtöbb esetben ezek a szövegek nem változnak vagy fejlődnek, mert ez súlyosan sértené eredetiségüket&lt;!--? integrity--&gt;! Ezért a Wikiforrásban elfogadtunk egy irányelvet a szövegek minőségének megállapításáról és feljegyzéséről&lt;!--? noting--&gt;. Ennek értelmében &quot;levédjük&quot; a lapokat a szerkesztésektől, ha már helyesen formázottnak, és hibamentesnek gondoljuk őket. A vitalapra ezután is lehet megjegyzéseket írni változtatások szükségességéről vagy korrekciókról, és ha szükséges, a lap védelmét fel lehet oldani.

Így a Wikiforrás hasonlít a Wikinewsra, amely &quot;levédi&quot; a lapokat, ha az archívumba kerülnek.

További információért lásd:
*'''[[Wikiforrás:Irányelvek/Lapvédelem]]'''

==NPOV==
A semleges nézőpont (angolul '''N'''eutral '''P'''oint '''o'''f '''V'''iew, NPOV) egy fontos szabály a Wikipédia összes testvérprojektjénél. Nem szükséges az eredeti forrásszövegeknek semleges nézőpontot tükrözve kifejezniük magukat. Amennyiben pontosan másolunk egy hitelesnek tartott szöveget, nem sértjük a semleges nézőpontot. Azonban a szöveg egyes részeinek kihangsúlyozása, vagy csak egyes részleteinek másolása&lt;!--?reproducing--&gt; aggályosnak tekinthető&lt;!--could be seen as acts that express a particular point of view--&gt;.

A bevezetőknek és más értelmező, magyarázó anyagoknak mindig semleges nézőpontból kell íródniuk.

==Szerzői jogok==
A szerzői jogok épp úgy vonatkoznak a Wikiforrásra, mint a többi Wikimedia projektre, ezért nem szabad megfeledkezni róluk.

További információért lásd:
*[[Wikiforrás:Copyright]]
&lt;!--*[[Help:Copyright and Wikisource]]--&gt;
*[[Wikiforrás:Szerzői jog valószínű megsértése]] (itt listázzuk a szerzői jog miatt problémás anyagokat)

[[Kategória:Wikiforrás]]
[[en:Wikisource:What is Wikisource]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Mi a Wikiforrás</title>
    <id>2361</id>
    <revision>
      <id>4868</id>
      <timestamp>2006-08-30T13:12:14Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>#redirect [[Wikiforrás:Mi a Wikiforrás?]]</comment>
      <text xml:space="preserve">#redirect [[Wikiforrás:Mi a Wikiforrás?]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Community Portal</title>
    <id>2362</id>
    <revision>
      <id>4876</id>
      <timestamp>2006-08-30T14:26:26Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>[[Wikiforrás:Community Portal]] átmozgatva [[Wikiforrás:Közösségi Portál]] névre: magyarítás</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Wikiforrás:Közösségi Portál]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Kategória:Tanár úr kérem</title>
    <id>2365</id>
    <revision>
      <id>4881</id>
      <timestamp>2006-08-30T14:38:49Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>kat</comment>
      <text xml:space="preserve">Ebben a kategóriáben vannak a [[Tanár úr kérem]] könyv lapjai

[[Kategória:Könyvek]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Kategória:Könyvek</title>
    <id>2366</id>
    <revision>
      <id>4882</id>
      <timestamp>2006-08-30T14:39:27Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>kat</comment>
      <text xml:space="preserve">[[Kategória:Szövegek típus szerint]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Kategória:Törléssel kapcsolatos sablonok</title>
    <id>2367</id>
    <revision>
      <id>4891</id>
      <timestamp>2006-08-30T15:06:15Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>kat</comment>
      <text xml:space="preserve">[[Kategória:Sablonok]][[Kategória:Törlés]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Kategória:User hu</title>
    <id>2368</id>
    <revision>
      <id>4884</id>
      <timestamp>2006-08-30T14:47:57Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>kat</comment>
      <text xml:space="preserve">[[Kategória:Felhasználók nyelvei|hu]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Kategória:User hu-N</title>
    <id>2369</id>
    <revision>
      <id>4885</id>
      <timestamp>2006-08-30T14:48:40Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>kat</comment>
      <text xml:space="preserve">[[Kategória:User hu|N]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Kategória:User en</title>
    <id>2370</id>
    <revision>
      <id>4886</id>
      <timestamp>2006-08-30T14:49:28Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>kat</comment>
      <text xml:space="preserve">[[Kategória:Felhasználók nyelvei]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Kategória:User en-1</title>
    <id>2371</id>
    <revision>
      <id>4887</id>
      <timestamp>2006-08-30T15:01:39Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>kat</comment>
      <text xml:space="preserve">[[Kategória:User en]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Kategória:User en-0</title>
    <id>2372</id>
    <revision>
      <id>4888</id>
      <timestamp>2006-08-30T15:02:04Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>kat</comment>
      <text xml:space="preserve">[[Kategória:User en]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Kategória:Törlésre váró képek</title>
    <id>2373</id>
    <revision>
      <id>4889</id>
      <timestamp>2006-08-30T15:05:07Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>kat</comment>
      <text xml:space="preserve">[[Kategória:Törlés]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Kategória:Törlés</title>
    <id>2374</id>
    <revision>
      <id>4890</id>
      <timestamp>2006-08-30T15:05:31Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>kat</comment>
      <text xml:space="preserve">[[Kategória:Wikiforrás-adminisztráció]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Szerző:Karl Marx</title>
    <id>2375</id>
    <revision>
      <id>5945</id>
      <timestamp>2007-01-11T14:03:09Z</timestamp>
      <contributor>
        <ip>193.6.124.10</ip>
      </contributor>
      <comment>Wikipédia</comment>
      <text xml:space="preserve">[[Kép:Karl Marx.jpg|thumb|Karl Marx]]
'''[[w:Karl Marx|Karl Heinrich Marx]]''' ([[w:1818|1818]]. – [[w:1883|1883]].) német [[w:Filozófia|filozófus]], [[w:Közgazdaságtan|közgazdász]], a [[w:Szocializmus|szocialista]] munkásmozgalom teoretikusa, a [[w:marxizmus|marxizmus]] névadója.

*[[Tézisek Feuerbachról]]
*[[A Kommunista Párt kiáltványa]]
[http://hu.wikipedia.org/wiki/Karl_Marx Wikipédia: Karl Marx]

[[Kategória:Szerzők|Marx, Karl]]
[[Kategória:Filozófusok | Marx, Karl]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Kategória:Nyelvészet</title>
    <id>2376</id>
    <revision>
      <id>4894</id>
      <timestamp>2006-08-30T15:09:16Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>kat</comment>
      <text xml:space="preserve">[[Kategória:Szövegek téma szerint]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Kategória:Képekkel kapcsolatos sablonok</title>
    <id>2377</id>
    <revision>
      <id>4895</id>
      <timestamp>2006-08-30T15:11:29Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>kat</comment>
      <text xml:space="preserve">[[Kategória:Sablonok]][[Kategória:Képek]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Kategória:User hu-0</title>
    <id>2378</id>
    <revision>
      <id>4901</id>
      <timestamp>2006-08-30T15:20:09Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>kat</comment>
      <text xml:space="preserve">[[Kategória:User hu]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Kategória:User en-3</title>
    <id>2379</id>
    <revision>
      <id>4902</id>
      <timestamp>2006-08-30T15:21:14Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>kat</comment>
      <text xml:space="preserve">[[Kategória:User en]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Kategória:User en-N</title>
    <id>2380</id>
    <revision>
      <id>4903</id>
      <timestamp>2006-08-30T16:01:54Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>kat</comment>
      <text xml:space="preserve">[[Kategória:User en]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Sablon:Közösség</title>
    <id>2381</id>
    <restrictions>edit=autoconfirmed:move=autoconfirmed</restrictions>
    <revision>
      <id>5274</id>
      <timestamp>2006-10-22T08:02:11Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>Levédte a(z) [[Sablon:Közösség]] lapot: Kezdőlapsablon [edit=autoconfirmed:move=autoconfirmed]</comment>
      <text xml:space="preserve">* [[Wikiforrás:Közösségi Portál|Közösségi Portál]]
* [[Wikiforrás:Társalgó|Társalgó]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Segítség/Hogyan szerkessz lapokat?</title>
    <id>2382</id>
    <revision>
      <id>4957</id>
      <timestamp>2006-08-31T13:08:27Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>redirect Wikiforrás:Segítség/Hogyan szerkessz egy lapot</comment>
      <text xml:space="preserve">#redirect [[Wikiforrás:Segítség/Hogyan szerkessz egy lapot]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Ha a Hold süt</title>
    <id>2437</id>
    <revision>
      <id>5019</id>
      <timestamp>2006-09-05T06:59:19Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>Gubbubu</username>
        <id>3</id>
      </contributor>
      <text xml:space="preserve">{{vers|József Attila|Ha a hold süt...|
&amp;nbsp;&lt;br&gt;
&lt;br&gt;
Ha a Hold süt, a néma, siron túli fény, &lt;br&gt;
álmomba' kinyilnak a termek. &lt;br&gt;
Kioson, kenyeret szel a konyha kövén &lt;br&gt;
s majszolja riadtan a gyermek. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
Csak a léghuzat ismeri – alszik a ház. &lt;br&gt;
Les nagy szeme, reszket a térde. &lt;br&gt;
Zsirok és köcsögök teje közt kotorász, &lt;br&gt;
surranva, mint az egérke. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
Ha belé-belereccsen a szörnyü kredenc, &lt;br&gt;
ajkára repül kicsiny ujja: &lt;br&gt;
könyörögve az irgalomért, de a csend &lt;br&gt;
zord kürtje a zajt tovafujja. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
Ez a zaj, ez a kín, e világrecsegés &lt;br&gt;
nem szűnve, dühöngve növekszik. &lt;br&gt;
Belesápad a gyermek, elejti a kést &lt;br&gt;
és visszalopódzva lefekszik... &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
Mire ébredek, ég a nap, olvad a jég, &lt;br&gt;
szétfeccsen&lt;!-- sic! --&gt; iromba szilánkja, &lt;br&gt;
mint déligyümölcs-kirakat üvegét &lt;br&gt;
öklével a vágy ha bevágja. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
Elalél a fagy istene, enged az ég. &lt;br&gt;
Már unja az ördög a poklot, &lt;br&gt;
ideönti a földre kövér melegét – &lt;br&gt;
zöld lángba borulnak a bokrok. &lt;br&gt;
|1936| március}}</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Ha a Hold süt ...</title>
    <id>2438</id>
    <revision>
      <id>5020</id>
      <timestamp>2006-09-05T07:02:19Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>Gubbubu</username>
        <id>3</id>
      </contributor>
      <comment>Átirányítás ide:[[Ha a Hold süt]]</comment>
      <text xml:space="preserve">#Redirect [[Ha a Hold süt]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Légy ostoba</title>
    <id>2439</id>
    <revision>
      <id>5022</id>
      <timestamp>2006-09-05T12:13:12Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>Gubbubu</username>
        <id>3</id>
      </contributor>
      <text xml:space="preserve">{{vers|József Attila|Légy ostoba|
&lt;br&gt;
Légy ostoba. Ne félj. A szép szabadság &lt;br&gt;
csak ostobaság. Eszméink között &lt;br&gt;
rabon ugrálunk, mint az üldözött &lt;br&gt;
majom, ki tépi ketrecének rácsát. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
Légy ostoba. A jóság és a béke &lt;br&gt;
csak ostobaság. Ami rend lehet, &lt;br&gt;
majd így ülepszik le szíved felett, &lt;br&gt;
mint medrében a folyó söpredéke. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
Légy ostoba. Hogy megszólnak, ne reszkess, &lt;br&gt;
bár nem győzhetsz, nem is lehetsz te vesztes. &lt;br&gt;
Légy oly ostoba, mint majd a halál. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
Nem lehet soha nem igaz szavad - &lt;br&gt;
jó leszel, erős, békés és szabad &lt;br&gt;
vendég mult s jövő asztalainál. &lt;br&gt;
|1935| [[w:hu:augusztus 6|augusztus 6]].}}</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Hangya</title>
    <id>2440</id>
    <revision>
      <id>5024</id>
      <timestamp>2006-09-05T12:14:53Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>Gubbubu</username>
        <id>3</id>
      </contributor>
      <text xml:space="preserve">{{vers|József Attila|Hangya|
A bábok között elaludt a hangya.&lt;br&gt;
Szél, a bábokat most el ne fúdd!&lt;br&gt;
Különben jó az is.

Kis, fáradt fejét csillámokra hajtja&lt;br&gt;
és alszik véle csöpp árnyéka is.

Egy szalmaszállal fölkelteni szépen!&lt;br&gt;
De jobb, ha már indulunk haza&lt;br&gt;
erősen beborult - -

A bábok között elaludt egy hangya&lt;br&gt;
és – hopp – egy csöpp már a kezemre hullt.
|(1926| nyara)}}</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Diószegi István önéletrajza</title>
    <id>2441</id>
    <revision>
      <id>5070</id>
      <timestamp>2006-09-16T18:13:12Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>kat</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     = Diószegi István
| cím        = Diószegi István önéletrajza
| szakasz    =
| előző      =
| következő  =
| megjegyzés =
}}

''Felmenőim kisföldű parasztok és nincstelen mezőgazdasági munkások voltak, apai nagyszüleim írni-olvasni sem tudtak. Iskolák nélkül is bölcs apai nagyanyám arra biztatta négy gyermekét, hogy ha csak tehetik, meneküljenek a falusi nyomorúságból. Apám, a legidősebb fogadta meg először a szülői tanácsot. A sorkatonai évek letöltése után a honvédség állományában maradt, testvérei az ő segítségével lettek szakmunkások, aztán a hadifogságból hazatérve, amikor elveszítette állását, testvérei őt juttatták munkalehetőséghez. Szüleim is azon voltak, hogy gyerekeik többre vigyék, mint ők maguk, és bátyámat is, engem is gimnáziumba írattak. Anyám, bár ő is csak hat elemit végzett, a szószedetből minden este kikérdezte tőlünk a latin szavakat. A nagyváradi gimnáziumban, ahova először jártam, igyekvő, de semmi különös tehetséget nem mutató diák voltam, és a magyar házidolgozatot nemegyszer írói tehetséggel megáldott András bátyám készítette el helyettem. A történelem aztán alaposan felforgatta a család és a kisdiák életét. Menekülés a front elől, majd a visszatérés után román fennhatóság, diáktársakkal együtt konfliktus a román államhatalommal, újabb, most már visszatérés nélküli menekülés, mígnem a kereső nélkül maradt csonka család végül a nagyszülők vert falból készült falusi házában húzta meg magát. Úgy tűnt, hogy az értelmiségi pályának, amiről a szülők ábrándoztak, vége szakad, még mielőtt elkezdődik.''


''Bizonyára így is történt volna, ha nincs a népi kollégiumi mozgalom, amely, miközben új tehetségeket karolt fel, a félresiklott pályákat is kiegyenesítette. A szegedi Kálmány Lajos Népi Kollégium, ahová kerültem, nemcsak lehetőséget adott a gimnázium folytatására, de egy egész életre szóló világnézeti munícióval is ellátott. És mondhatni a pályaválasztást is befolyásolta mert az ottani indíttatásra iratkoztam be éppen ötven évvel ezelőtt az akkor még Pázmány Péter nevét viselő pesti egyetem bölcsészeti karának történelem-filozófia-társadalomtudomány szakára. A végeredmény egyszakos diploma lett, mert a szociológiagyanús társadalomtudomány szakot megszüntették, a filozófiától meg eltanácsolták a történészeket, de ez is elegendőnek mutatkozott az érvényesüléshez. Egyetemi éveim alatt apám foglalkozása és nagyváradi viselt dolgaim miatt ugyan a gyanakvás légköre vett körül, de az enyhült és zavarodott 1953-as évben tanszékre kerülhettem. Fél évig tartó pünkösdi királyság lett ebből csupán, és csak négy év elteltével újabb tanszéki megbízatás. Ma már kissé megmosolygom magam, hogy milyen nagy elégedettséggel nézegettem akkor névtáblám alatt az egyetemi tanársegédi titulust. De még most is jóleső érzéssel tölt el, hogy nem okoztam csalódást szüleimnek. Rögtön az egyetem után házasság az akkor még negyedéves menyasszonyommal, lakás és biztos egzisztencia nélkül, de hát mi a háború és a háború utáni nehéz évek nemzedéke voltunk, nem számolgattunk és mérlegeltünk, és már azt is felemelkedésnek éreztük, hogy az éhes diákévek után paprikás krumplival jóllakhattunk. És ha az anyagi háttér jó ideig hiányzott is még, a család intellektuális légköre feleségem révén kezdettől biztosított volt. Nagyrészt neki köszönhető, hogy két fiam alkotó értelmiségi lett, és én is vittem valamire.'' 


''Mert tényleg vittem. 1978-ban egyetemi tanári kinevezést kaptam, és megbízást az Új- és Legújabbkori Egyetemes Történeti Tanszék vezetésére. Visszatekintve azonban nem mondhatom, hogy elégedett vagyok tizenhét évig tartó tanszékvezetői működésemmel. Azt hittem, hogy megteremthetem a mindig is hiányzó magyarországi egyetemes történeti műhelyt, de csalódnom kellett. A tehetséges fiatalok, akiket a tanszékre hoztam, mind elmentek a jobban fizető politikai apályára. Némi vigaszul csak az szolgált, hogy a hajótörötteket aztán a vízből kimenthettem. Három évig tartó dékánságomra már jobb érzésekkel gondolok vissza. Azt hiszem, hogy sikerült némiképp megóvnom a bölcsészeti kart a már akkor is divatos tanügyi hóbortoktól, és személyekre való tekintet nélkül érvényt szereznem a hatályos jogszabályoknak. Saját karrierem szempontjából ez nem bizonyult jó befektetésnek, de azóta sem bánom, hogy a dékáni megbízatást nem használtam előrehaladást szolgáló ugródeszkának. Úgy gondolom, hogy a Magyar Történelmi Társulat elnökeként eltöltött nyolc év is a mérleg pozitív oldalára kerülhet. A leltár igazán értékes darabjainak azonban azokat a könyveket tartom, amelyek a több mint négy évtizedes tanári és kutatói pálya során keletkeztek. Minthogy a történetíró, a költőtől eltérően, nem születik, hanem lesz, a középiskolás korában még fogalmazással küszködő kisdiák is megtanult írni, és mintegy húsz könyv került ki tolla alól. A pálya vége felé vannak még tervei, de abban is reménykedik, hogy könyveit akkor is leveszik a polcról, ha nem írja elő azokat kötelező irodalomnak.''

==Források==

*[http://www.inaplo.hu/na/1999_10/077.htm Napút]

[[Kategória:Önéletrajzok]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Nem én kiáltok</title>
    <id>2443</id>
    <revision>
      <id>5030</id>
      <timestamp>2006-09-08T07:14:01Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>Gubbubu</username>
        <id>3</id>
      </contributor>
      <text xml:space="preserve">{| align=center
||
{{vers|József Attila|Nem én kiáltok|
&amp;nbsp;&lt;br&gt;
Nem én kiáltok, a föld dübörög,&lt;br&gt;
Vigyázz, vigyázz, mert megőrült a sátán,&lt;br&gt;
Lapulj a források tiszta fenekére,&lt;br&gt;
Símulj az üveglapba,&lt;br&gt;
Rejtőzz a gyémántok fénye mögé,&lt;br&gt;
Kövek alatt a bogarak közé,&lt;br&gt;
Ó, rejtsd el magad a frissen sült kenyérben,&lt;br&gt;
Te szegény, szegény.&lt;br&gt;
Friss záporokkal szivárogj a földbe -&lt;br&gt;
Hiába fürösztöd önmagadban,&lt;br&gt;
Csak másban moshatod meg arcodat.&lt;br&gt;
Légy egy fűszálon a pici él&lt;br&gt;
S nagyobb leszel a világ tengelyénél.&lt;br&gt;
Ó, gépek, madarak, lombok, csillagok!&lt;br&gt;
Meddő anyánk gyerekért könyörög.&lt;br&gt;
Barátom, drága, szerelmes barátom,&lt;br&gt;
Akár borzalmas, akár nagyszerű,&lt;br&gt;
Nem én kiáltok, a föld dübörög.
|1924|}}</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Tiszta szívvel</title>
    <id>2444</id>
    <revision>
      <id>5033</id>
      <timestamp>2006-09-08T07:15:58Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>Gubbubu</username>
        <id>3</id>
      </contributor>
      <text xml:space="preserve">{{vers|József Attila|Tiszta szívvel|
&lt;br&gt;
Nincsen apám, se anyám, &lt;br&gt;
se istenem, se hazám, &lt;br&gt;
se bölcsőm, se szemfedőm, &lt;br&gt;
se csókom, se szeretőm. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
Harmadnapja nem eszek, &lt;br&gt;
se sokat, se keveset. &lt;br&gt;
Húsz esztendőm hatalom, &lt;br&gt;
húsz esztendőm eladom. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
Hogyha nem kell senkinek, &lt;br&gt;
hát az ördög veszi meg. &lt;br&gt;
Tiszta szívvel betörök, &lt;br&gt;
ha kell, embert is ölök. &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
Elfognak és felkötnek, &lt;br&gt;
áldott földdel elfödnek &lt;br&gt;
s halált hozó fű terem &lt;br&gt;
gyönyörűszép szívemen. &lt;br&gt;
|1925|}}</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Levegőt</title>
    <id>2445</id>
    <revision>
      <id>5069</id>
      <timestamp>2006-09-16T18:11:04Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>link a szerző lapjára</comment>
      <text xml:space="preserve">&lt;center&gt;'''[[Szerző:József Attila|József Attila]]'''&lt;/center&gt;

&lt;div style=&quot;text-align: center;&quot;&gt;&lt;span
 style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;LEVEGŐT!&lt;/span&gt;&lt;br
 style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;
&lt;br style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;
&lt;span style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;Ki tiltja meg, hogy
elmondjam, mi b&amp;aacute;ntott&lt;/span&gt;&lt;br
 style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;
&lt;span style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;&amp;nbsp;
hazafel&amp;eacute; menet?&lt;/span&gt;&lt;br
 style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;
&lt;span style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;A gyepre
&amp;eacute;ppen langy s&amp;ouml;t&amp;eacute;ts&amp;eacute;g
sz&amp;aacute;llott,&lt;/span&gt;&lt;br style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;
&lt;span style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;&amp;nbsp; mint
b&amp;aacute;rsony-permeteg&lt;/span&gt;&lt;br
 style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;
&lt;span style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;&amp;eacute;s
l&amp;aacute;bom alatt &amp;aacute;lmatlan forogtak,&lt;/span&gt;&lt;br
 style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;
&lt;span style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;&amp;uuml;t&amp;ouml;tt
gyermekk&amp;eacute;nt csendesen morogtak&lt;/span&gt;&lt;br
 style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;
&lt;span style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;&amp;nbsp; a
sov&amp;aacute;ny levelek.&lt;/span&gt;&lt;br
 style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;
&lt;br style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;
&lt;span style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;F&amp;uuml;rk&amp;eacute;szve,
k&amp;ouml;rben guggoltak a bokrok&lt;/span&gt;&lt;br
 style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;
&lt;span style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
a v&amp;aacute;ros perem&amp;eacute;n.&lt;/span&gt;&lt;br
 style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;
&lt;span style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;Az őszi sz&amp;eacute;l
k&amp;ouml;zt&amp;uuml;k vigy&amp;aacute;zva botlott.&lt;/span&gt;&lt;br
 style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;
&lt;span style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
A hűv&amp;ouml;s telev&amp;eacute;ny&lt;/span&gt;&lt;br
 style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;
&lt;span style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;a
l&amp;aacute;mp&amp;aacute;k fel&amp;eacute; lesett
gyanakv&amp;oacute;an;&lt;/span&gt;&lt;br style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;
&lt;span style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;vadk&amp;aacute;csa
riadt h&amp;aacute;pogva a t&amp;oacute;ban,&lt;/span&gt;&lt;br
 style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;
&lt;span style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
amerre mentem &amp;eacute;n.&lt;/span&gt;&lt;br
 style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;
&lt;br style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;
&lt;br style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;
&lt;span style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;&amp;Eacute;pp azt
gondoltam, r&amp;aacute;m t&amp;ouml;rhet, ki &amp;eacute;rti,&lt;/span&gt;&lt;br
 style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;
&lt;span style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
e t&amp;aacute;j oly elhagyott.&lt;/span&gt;&lt;br
 style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;
&lt;span style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;S im v&amp;aacute;ratlan
előbukkant egy f&amp;eacute;rfi,&lt;/span&gt;&lt;br
 style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;
&lt;span style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
de tov&amp;aacute;bb baktatott.&lt;/span&gt;&lt;br
 style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;
&lt;span style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;Ut&amp;aacute;na
n&amp;eacute;ztem. Kifoszthatna engem,&lt;/span&gt;&lt;br
 style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;
&lt;span style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;hisz
v&amp;eacute;dekezni nincsen semmi kedvem,&lt;/span&gt;&lt;br
 style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;
&lt;span style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
mig nyomorult vagyok.&lt;/span&gt;&lt;br style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;
&lt;br style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;
&lt;span style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;Sz&amp;aacute;mon
tarthatj&amp;aacute;k, mit telefonoztam&lt;/span&gt;&lt;br
 style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;
&lt;span style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
s mikor, mi&amp;eacute;rt, kinek.&lt;/span&gt;&lt;br
 style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;
&lt;span style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;Akt&amp;aacute;kba
irj&amp;aacute;k, miről &amp;aacute;lmodoztam&lt;/span&gt;&lt;br
 style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;
&lt;span style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
s azt is, ki &amp;eacute;rti meg.&lt;/span&gt;&lt;br
 style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;
&lt;span style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;&amp;Eacute;s nem
sejthetem, mikor lesz el&amp;eacute;g ok&lt;/span&gt;&lt;br
 style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;
&lt;span style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;előkotorni azt a
kartot&amp;eacute;kot,&lt;/span&gt;&lt;br style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;
&lt;span style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
mely jogom s&amp;eacute;rti meg.&lt;/span&gt;&lt;br
 style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;
&lt;br style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;
&lt;span style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;&amp;Eacute;s az
orsz&amp;aacute;gban a t&amp;ouml;r&amp;eacute;keny falvak&lt;/span&gt;&lt;br
 style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;
&lt;span style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
- any&amp;aacute;m ott sz&amp;uuml;letett -&lt;/span&gt;&lt;br
 style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;
&lt;span style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;az eleven jog
f&amp;aacute;j&amp;aacute;r&amp;oacute;l lehulltak,&lt;/span&gt;&lt;br
 style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;
&lt;span style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
mint itt e levelek&lt;/span&gt;&lt;br style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;
&lt;span style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;s ha r&amp;aacute;juk
h&amp;aacute;g a felnőtt balszerencse,&lt;/span&gt;&lt;br
 style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;
&lt;span style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;mind
megcs&amp;ouml;rren, hogy nyomor&amp;aacute;t jelentse&lt;/span&gt;&lt;br
 style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;
&lt;span style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
s elporlik, sz&amp;eacute;tpereg.&lt;/span&gt;&lt;br
 style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;
&lt;br style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;
&lt;span style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;&amp;Oacute;h,
&amp;eacute;n nem igy k&amp;eacute;pzeltem el a rendet.&lt;/span&gt;&lt;br
 style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;
&lt;span style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
Lelkem nem ily honos.&lt;/span&gt;&lt;br style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;
&lt;span style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;Nem hittem
l&amp;eacute;tet, hogy k&amp;ouml;nnyebben tenghet,&lt;/span&gt;&lt;br
 style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;
&lt;span style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
aki alattomos.&lt;/span&gt;&lt;br style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;
&lt;span style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;Sem n&amp;eacute;pet,
amely retteg, hogyha v&amp;aacute;laszt,&lt;/span&gt;&lt;br
 style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;
&lt;span style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;szem&amp;eacute;t
les&amp;uuml;tve fontol sanda v&amp;aacute;laszt&lt;/span&gt;&lt;br
 style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;
&lt;span style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
&amp;eacute;s vidul, ha toroz.&lt;/span&gt;&lt;br
 style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;
&lt;br style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;
&lt;span style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;&amp;Eacute;n nem
ilyennek k&amp;eacute;pzeltem a rendet.&lt;/span&gt;&lt;br
 style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;
&lt;span style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
Pedig h&amp;aacute;t engemet&lt;/span&gt;&lt;br
 style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;
&lt;span style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;sokszor nem is tudtam,
hogy mi&amp;eacute;rt, vertek,&lt;/span&gt;&lt;br
 style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;
&lt;span style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
mint apr&amp;oacute; gyermeket,&lt;/span&gt;&lt;br
 style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;
&lt;span style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;ki ugrott volna egy
j&amp;oacute; sz&amp;oacute;ra nyomban.&lt;/span&gt;&lt;br
 style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;
&lt;span style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;&amp;Eacute;n tudtam -
messze any&amp;aacute;m, rokonom van,&lt;/span&gt;&lt;br
 style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;
&lt;span style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
ezek idegenek.&lt;/span&gt;&lt;br style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;
&lt;br style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;
&lt;span style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;Felnőttem
m&amp;aacute;r. Szaporodik fogamban&lt;/span&gt;&lt;br
 style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;
&lt;span style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
az idegen anyag,&lt;/span&gt;&lt;br style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;
&lt;span style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;mint szivemben a
hal&amp;aacute;l. De jogom van&lt;/span&gt;&lt;br
 style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;
&lt;span style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
&amp;eacute;s l&amp;eacute;lek vagy agyag&lt;/span&gt;&lt;br
 style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;
&lt;span style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;m&amp;eacute;g nem
vagyok s nem oly becses az irh&amp;aacute;m,&lt;/span&gt;&lt;br
 style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;
&lt;span style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;hogy &amp;eacute;rett
fővel sz&amp;oacute;tlanul kibirn&amp;aacute;m,&lt;/span&gt;&lt;br
 style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;
&lt;span style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
ha nem vagyok szabad!&lt;/span&gt;&lt;br style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;
&lt;br style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;
&lt;span style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;Az &amp;eacute;n
vez&amp;eacute;rem bensőmből vez&amp;eacute;rel!&lt;/span&gt;&lt;br
 style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;
&lt;span style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
Emberek, nem vadak -&lt;/span&gt;&lt;br style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;
&lt;span style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;elm&amp;eacute;k
vagyunk! Sziv&amp;uuml;nk, mig v&amp;aacute;gyat &amp;eacute;rlel,&lt;/span&gt;&lt;br
 style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;
&lt;span style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
nem kartot&amp;eacute;k-adat.&lt;/span&gt;&lt;br
 style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;
&lt;span style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;J&amp;ouml;jj el,
szabads&amp;aacute;g! Te sz&amp;uuml;lj nekem rendet,&lt;/span&gt;&lt;br
 style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;
&lt;span style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;j&amp;oacute;
sz&amp;oacute;val oktasd, j&amp;aacute;tszani is engedd&lt;/span&gt;&lt;br
 style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;
&lt;span style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;
sz&amp;eacute;p, komoly fiadat!&lt;/span&gt;&lt;br
 style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;
&lt;br style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;
&lt;span style=&quot;font-style: italic; font-family: Arial;&quot;&gt;1935.
nov. 21.&lt;br&gt;
&lt;/span&gt;
&lt;div style=&quot;text-align: left;&quot;&gt;&lt;span
 style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;&lt;/span&gt;&lt;span
 style=&quot;font-style: italic;&quot;&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;
&lt;/div&gt;

[[Category:Versek|Levegőt]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>A Mikádó diákjai</title>
    <id>2446</id>
    <revision>
      <id>5042</id>
      <timestamp>2006-09-08T10:30:56Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>Gubbubu</username>
        <id>3</id>
      </contributor>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     = Ady Endre
| cím        = A Mikádó diákjai
| szakasz    =
| előző      =
| következő  =
| megjegyzés =
}}

== A Mikádó diákjai ==
=== -  ''Szavalja egy japáni regős'' - ===

Tízszer tíznél sokkalta többször emelkedett már országára a fölkelő vörös nap, s a lampionok sötétek voltak, valahányszor lebukott. És örömtől reszkető dróton még mindig nem üzent Nogi vezér, hogy gyúljatok ki, lampionok és japán lelkek, mert napos lobogónk ott lengedez már vérünkkel régen megváltott várunkon: Port-Arthuron. Ajkaikat harapdálták néma dühvel öregek és ifjak. És sápadtak voltak nagyon Tokióban kétezer ifjú és vidám diákok. Ültek könyveik mellett, s olvastak angol, francia és német bölcseket. Olvasták, hogy bestia az ember, ha vérre szomjazik. Olvasták, hogy az élet a legszentebb és legértékesebb kincs a világon. Olvasták, és leköpték a bölcs könyveket, s arra gondoltak, hogy Nogi vezér gyáva kutya, mert nem taposta még ki az utolsó muszkának a belét.

A nap pedig kelt és bukott vörösen újra. Levelet írtak a mikádónak a sápadt, sárga fiúk. A kétezer diákok:

- Urunk, sötétek a lampionok, és sötétek a japán lelkek. Csapd el Nogit és időpazarló embereit. Küldj hősöket hős katonáid élére. Mert bizony néped keserűség fogja megszállni, ha nem gyúlhatnak ki örömmel a lampionok.

A mikádó pedig haragos büszkeséggel rázta meg fölséges palástját, s adta parancsát otthoni katonáinak:

- Menjetek és öltöztessétek katonáknak, könyve mellől vigyétek Port-Arthur alá a kétezer diákot. Lássuk, hogy hősök-e ők vagy csacsogó kölykök.

És mentek a mikádó diákjai, a kétezer diákok. És fogadta őket a háborús pokol. És fogadta őket Nogi vezér, szólván:

- Hajh, tintás szájúak, lássuk, mit tudtok.

És harcoltak a kétezer diákok. Robbantak az aknák, a szárnyas pokolgépek. Lángolt minden földön, vízen, föld alatt s víz alatt, föld fölött s víz fölött. A diákok nótát csináltak; s úgy mentek minden tűzön át, poklon keresztül.

És súgdostak a katonák:

- Ezek a diákok a mikádó diákjai. Ezek fölírják, ki tud meghalni, ki nem. Vigyázzunk: ezek a mikádó diákjai.

És a napos lobogó egyre közelebb került az áhított, belső bástyákhoz. Vér, vér, vér, sok világos éjjel és ködös nappal. Íme egyszerre a trombitások győzelmi dalba fognak. Port-Arthur a mikádóé.

Ott áll tépetten, mámorosan a kétezrek serege. Dalolnak a fiúk. Elébük lovagol Nogi vezér:

- Banzáj, fiúk! Férfiak vagytok. Senki sem hiányzik közületek?

- Senki.

- Hajóra, fiúk. Hazamehettek.

A hajón zengett a dal. Ősi vitézi ének. Egy-két tiszt járt-kelt fiúk között:

- Mintha kevesebben volnátok. Sokkal kevesebben.

- Nem, nem. Itt van mindenki.

De magukban sóhajtva sírtak a mikádó diákjai. Vissza kell menni a könyvekhez. És sajnálták magukat a kétezer diákok, kik ötszázan maradtak. Milyen boldogak a többiek, ezerötszázak, kik valahol nagy sírban feküsznek.

Tokióban pedig, mióta a drót örömtől reszketve vitte a hírt, ki sem aludtak a lampionok. Százezer apró ember kiáltotta rekedten, vadul, mikor megérkeztek:

- Éljenek a mikádó diákjai. Éljenek a kétezer diákok.

----

Megjelent: ''Budapesti Napló''; 1905. április 12. 

== Forrás ==
* [http://mek.oszk.hu/00500/00583/html/ady50.htm]

[[Kategória:Jegyzetek]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>MediaWiki:Mypreferences</title>
    <id>2447</id>
    <revision>
      <id>5043</id>
      <timestamp>2006-09-09T12:02:53Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>magyarítás</comment>
      <text xml:space="preserve">beállításaim</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Szerző:Rejtő Jenő</title>
    <id>2448</id>
    <revision>
      <id>5045</id>
      <timestamp>2006-09-09T12:12:19Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>+2</comment>
      <text xml:space="preserve">[[w:Rejtő Jenő|Rejtő Jenő]]

* [[Piszkos Fred, a kapitány]]
* [[A szőke ciklon]]
* [[A tizennégy karátos autó]]


[[Kategória:Szerzők]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Nyári délután</title>
    <id>2450</id>
    <revision>
      <id>5056</id>
      <timestamp>2006-09-14T17:36:00Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>OsvátA</username>
        <id>12</id>
      </contributor>
      <minor />
      <text xml:space="preserve">{{vers|József Attila|Nyári délután|
Cseveg az olló. Néne&lt;br&gt;
:nyesi a pázsitot,&lt;br&gt;
guggol. Hátulról nézve&lt;br&gt;
:is látni, ásitott.&lt;br&gt;&lt;br&gt;

Rádió nyüzsög. Szárnyak&lt;br&gt;
:dongnak az üvegen.&lt;br&gt;
Lágy szellők táncot járnak&lt;br&gt;
:a puha füveken.&lt;br&gt;&lt;br&gt;

Az idő semmit játszik,&lt;br&gt;
:langy tócsa most, megállt.&lt;br&gt;
Hogy elleng, abból látszik,&lt;br&gt;
:hogy remeg a virág.&lt;br&gt;&lt;br&gt;

Én sem tudom már régen,&lt;br&gt;
:alszom? vagy dolgozom?&lt;br&gt;
Megterit feleségem&lt;br&gt;
:szép fehér abroszon.&lt;br&gt;&lt;br&gt;

Az eget is a tájon&lt;br&gt;
:vászonfény lepi el.&lt;br&gt;
Csillog, mert üvegtálon&lt;br&gt;
:ül, a földieper.&lt;br&gt;&lt;br&gt;

Boldog vagyok? A kedves&lt;br&gt;
:mellettem varrogat&lt;br&gt;
s hallgatjuk, amint elmegy&lt;br&gt;
:egy vak tehervonat.
|(1934| nyara)}}</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Szerző:Maróth Miklós</title>
    <id>2451</id>
    <revision>
      <id>5061</id>
      <timestamp>2006-09-15T10:04:31Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>start</comment>
      <text xml:space="preserve">[[w:Maróth Miklós|Maróth Miklós]] ([[w:Budapest|Budapest]], [[w:1943|1943]]) orientalista, klasszika-filológus, az [[w:MTA|MTA]] tagja.

*[[A kereszténység és az iszlám]]
*[[Az iszlám]]

[[Kategória:Szerzők|Maróth Miklós]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Szerző:Diószegi István</title>
    <id>2452</id>
    <revision>
      <id>5067</id>
      <timestamp>2006-09-16T18:06:26Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>start, kat</comment>
      <text xml:space="preserve">'''Diószegi István''' ([[w:hu:Szeged|Szeged]], [[w:hu:1930|1930]]. [[w:hu:szeptember 20|szeptember 20]]. – ) diplomáciatörténész.

Az [[w:hu:Osztrák-Magyar Monarchia|Osztrák-Magyar Monarchia]] első számú szakértőjének számít régóta.
[Forrás: Hovanyecz László: Diószegi István hetvenéves; Népszabadság:Kultúra; 2000 szeptember 20.]

* [[Diószegi István önéletrajza]]

[[Kategória:Szerzők]]
[[Kategória:Történészek]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Kategória:Történészek</title>
    <id>2453</id>
    <revision>
      <id>5068</id>
      <timestamp>2006-09-16T18:07:05Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>[[Kategória:Szerzők szakma szerint]]</comment>
      <text xml:space="preserve">[[Kategória:Szerzők szakma szerint]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Szerző:Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij</title>
    <id>2454</id>
    <revision>
      <id>5622</id>
      <timestamp>2006-11-20T16:35:42Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>OsvátA</username>
        <id>12</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>föstő</comment>
      <text xml:space="preserve">'''[[w:Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij|Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij]]''' ([[w:Moszkva|Moszkva]] , [[w:1821|1821]]. [[w:november 11|november 11]]. – [[w:Szentpétervár|Szentpétervár]], [[w:1881|1881]]. [[w:február 9|február 9]].), orosz író.
[[Kép:Dostoevsky 1872.jpg|thumb|Perov: Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij]]

* [[Bűn és bűnhődés]]

[[Kategória:Szerzők|Dovsztojevszkij]]
[[Kategória:Írók, költők|Dosztojevszkij]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Szerző:René Guénon</title>
    <id>2455</id>
    <revision>
      <id>5073</id>
      <timestamp>2006-09-16T19:35:03Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>start</comment>
      <text xml:space="preserve">'''[[w:René Guénon|René Guénon]]''' (René-Jean-Marie-Joseph Guénon)  ([[w:Blois|Blois]], [[w:Franciaország|Franciaország]] [[w:1886|1886]]. [[w:november 15|november 15]]. &amp;ndash; [[w:Kairó|Kairó]], [[w:1951|1951]]. [[w:január 7|január 7]].) metafizikus, szúfi misztikus, író.

* [[A Lény sokféle állapota]]
* [[Dante ezoterizmusa]]
* [[Beavatás és a mesterségek]]
* [[A keleti metafizika]]
* [[A modern világ válsága]]

[[Kategória:Szerzők|G]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Szerző:James Fenimore Cooper</title>
    <id>2456</id>
    <revision>
      <id>5077</id>
      <timestamp>2006-09-16T20:05:04Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>start</comment>
      <text xml:space="preserve">[[w:James Fenimore Cooper|James Fenimore Cooper]] ([[w:1789]]. [[w:szeptember 15]]. &amp;ndash; [[w:1851|1851]]. [[w:szeptember 14]].) író.

* [[Az utolsó mohikán]]

[[Kategória:Szerzők|Cooper]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Patanydzsáli/Jóga szútrák</title>
    <id>2457</id>
    <revision>
      <id>5083</id>
      <timestamp>2006-09-17T08:38:40Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>[[Patanydzsáli/Jóga szútrák]] átmozgatva [[Jóga szútrák]] névre: Szerző neve nem kell a címbe</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Jóga szútrák]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Mi való a Wikiforrásba?</title>
    <id>2459</id>
    <revision>
      <id>5779</id>
      <timestamp>2006-12-09T04:48:34Z</timestamp>
      <contributor>
        <ip>80.99.141.51</ip>
      </contributor>
      <comment>/* Forrásszövegek kiegészítése */ jav.</comment>
      <text xml:space="preserve">== Mi való a Wikiforrásba ==
=== Forrásszövegek ===
A Wikiforrás elsődleges célja forrásszövegek gyűjtése. Ezeket a szövegeket már publikálták valahol, nem a Wikiforrás szerkesztői írták őket (ellentétben több testvérprojekttel, mint például a Wikipédia). A legtöbb szöveg publikálása különböző médiumokban történhetett, például egy újságban vagy könyvben. Egy Usenet post vagy blog nem, viszont más weblapok, mint például egy történelmi társulat, vagy egy könyvtár honlapja megfelelő médiumnak minősülhet.
:Példák forrásszövegekre:
#Regények, novellák és versek;
#Történelmileg jelentős munkák, mint például nemzeti himnuszok, alkotmányok, jogi dokumentumok&lt;!--legal documents--&gt;;
#Beszédek;
#Dalok és himnuszok;
#Elismert akadémiai intézmény által jóváhagyott disszertációk.

=== Ismeretlen szerzőjű szövegek ===
A forrásszövegeknek általában van azonosítható szerzője &amp;ndash; egy egyén, csoport vagy kormány &amp;ndash; de vannak olyan szövegek is, amelyeknek szerzője már nem ismert&lt;!-- texts whose authorship has been lost over the centuries--&gt;. A történelmileg ismeretlen szerzőjű szövegek megfelelnek a Wikiforrásba, néhányuk egészen fontos lehet. Azonban a legtöbb ismeretlen szerzőjő szöveg ''nem'' való a Wikiforrásba, kivéve ha történelmi értéke van és nincs vele szerzői jogi probléma.

=== Forrásszövegek kiegészítése ===
&lt;!--===Added value to source texts===--&gt;
Az egyetlen eredeti hozzájárulás, ami a Wikiforrásba való, a forrásszövegek fordítása, kommentálása, multimédiás kiegészítése&lt;!--One original contribution that Wikisource ''does'' accept is added value to existing texts through translations, annotations and multimedia--&gt;.

Jegyezzük meg, hogy ezek ''kivételek'' a Wikiforrás eredeti és publikálatlan
cikkekre vonatkozó elvei alól. Ez azért van, mert ezek inkább egy ''korábban létező'' forrásszövegehez adnak értéket, mint egy teljesen új szöveget hoznának létre. A teljesen új szerzemények nem valók a Wikiforrásba, a Wikimedia más projektjeiben, mint például a [[b:|Wikikönyvekben]] kapnak helyet.

==== Fordítások ====
A magyar Wikiforrás csak magyar nyelvű szövegeket gyűjt. A más nyelvű szövegek helye a megfelelő nyelvű subdomain, vagy a [[:oldwikisource:|többnyelvű website]]. Viszont a magyar Wikiforrás gyűjti magyar fordításait nem magyar nyelvű szövegeknek, valamint a többnyelvű kiadásokat, ha a fordítás célnyelve magyar&lt;!--in which the target language of the ''translation'' is English--&gt;.

A fordítások közül legjobbak a korábban publikált, szabadon felhasználható fordítások. Azonban, mivel számtalan forrásszöveg van idegen nyelveken, amiket soha nem fordítottak le, és az új fordítások is fejlődnek a régiekhez képest, a Wikiforrás megengedi a szerkesztők által írt wiki fordítások felküldését. További információért lásd a [[Wikiforrás:Fordítások]] és a [[Wikiforrás:Copyright]] lapokat.

==== Annotációk ====
Legjobb, ha a szöveget az annotációkkal együtt korábban már publikálták valahol. Ezek a szövegek azonban szerzői jogi okokból, vagy elavultságuk miatt nem mindig használhatóak, illetve fejlesztésre szorulnak. Ez gyakori főleg pre-modern szövegek esetében (mint például [[Wikisource:Ancient and Classical Texts|ancient and classical texts]], és [[Wikisource:Medieval Texts|medieval texts]]).

Az annotációk tartalmazhatnak kritikákat a forrásszövegről magáról, lábjegyzeteket szavakhoz, referenciákat, szakaszokra bontást és szakaszcímeket, bevezetőket, összefoglalókat, képeket, stb.&lt;!--Annotations may include critical data about the source text itself, footnoted commentaries about words or passages, references, sectioning and section titles, introductions, summaries, indices, pictures, et cetera.--&gt; Mindenedetre, a szerkesztők annotációit úgy kell hozzáadni a forrásszöveghez, hogy elérhető maradjon az érintetlen, &quot;tiszta&quot; forrásszöveg, akár valamilyen technikai megoldással, akár párhuzamos másolat létrehozásával.

Jegyezzük meg, hogy oktatási jellegű annotációk, melyek az iskolai tanulást, különösen a tesztekre való felkészülést segítik, inkább a [[b:|Wikikönyvekbe]] tartoznak, mint a Wikiforrásba (lásd [[:b:Wikibooks:Annotated texts|proposed Wikibooks policy on annotated texts]]).

==== Multimédia ====
Multimédiás anyagok hozzásadása sokat javíthat a minőségen és az előadáson.&lt;!-- Mulitimedia content added to texts can greatly improve the quality and presentation.--&gt; Ide tartoznak
# képek a könyvborítókról és a szerzőkről;
# képek a könyvekről magukról;
# hangfelvételek a munkákról (p.l. valaki felolvassa a szöveget&lt;!--, or an actual recordings of the work when delivered by the author--&gt;).

Jegyezzük meg, hogy a szerzők vagy a borítók képeit, általában a [[commons:Kezdőlap|Wikimedia Commonsba]] érdemes feltölteni, hogy használkatóak legyenek a testvérprojektekben is. &lt;!--Note that images of authors or book covers should often be uploaded to the [[commons:Main page|Wikimedia Commons]], as they may be useful to sister projects. Images from the work itself or audio recordings should be [[Special:Upload|uploaded]] to Wikisource, as they are often too specific to be useful to other projects.--&gt;

== Mi nem való a Wikiforrásba ==
=== Saját szövegek ===&lt;!--
=== Original contributions ===--&gt;
A Wikiforrás szekesztőinek munkái vagy más ellenőrizhető, általában peer-rewieved fórumon nem publikált munkák nem valók a Wikiforrásba&lt;!--Works created by Wikisource users or otherwise not published in a verifiable, usually peer-reviewed forum do '''not''' belong at Wikisource--&gt;. A Wikiforrás nem a megfelelő hely szövegek publikálására, sem pedig &quot;új tehetségek&quot; felfedezésére&lt;!--Wikisource is not a method for an author to get his or her works published and make them available to other people, nor is it a site to discover &quot;new talent&quot;--&gt;.

Megjegyzés: Van néhány kivétel ez alól a szabály alól, ezeket lásd [[#Forrásszövegek kiegészítése|feljebb]]. A Wikiforrás szerkesztői közzétehetik saját munkáikat a [[Wikiforrás:Segítség/Felhasználói lap|felhasználói lapjaikon]].

=== Hirdetések ===
A Wikiforrás nem gyűjt hirdetéseket egyetlen formájú munkához sem, mert ezek maguk nem forrásszövegek. Ez olyan művekre vonatkozik, amelyeket a közelmúltban publikáltak, vagy szerzői jog védi őket&lt;!--This includes works that have just recently been published or are protected by copyright--&gt;, or even those that are in the public domain. A hirdetés helyett ezeket helyesebb feltölteni a Wikiforrásba, hogy a többi felhasználó elolvashasssa, ahelyett, hogy csak hall róluk, kivéve ha szerzői jogi problémák vannak velük.

A hirdetéseknek sok formája lehet, a leggyakoribb a komment és a külső link&lt;!--Advertisements can take on a number of forms, but the most common ones are written comments or external links--&gt;.

=== Szerzői jogokat sértő anyagok ===
A Wikimédia Alapítvány, ami a Wikiforrást fenntartja, nagyon figyel a szerzői jogokra. A szerzői jogokról szóló irányelvet sértő anyagok törlésre kerülnek. További információért lásd [[Wikiforrás:Copyright]].

=== Fejlődő munkák ===
A Wikiforrás feladata gyűjteni és megőrizni a szövegeket az eredeti formájukban. Ennek fényében, olyan munkák, amiknek a tartalma folyton változik (esetleg mert ez szükséges a naprakész állapotban tartásukhoz, tartalmuk fejlesztéséhez a már pubikálthoz képest, vagy a szöveg teljessé tételéhez), nem valók a Wikiforrásba.

Néhány példa:
# '''Nyitva hagyott szövegek''' mikor a szerző több szerkesztőt felkér, hogy együttműködve fejezzék be és fejlesszék a történetet&lt;!--where the author relies upon cooperative efforts by many contributors to finish and improve the work--&gt;;
# Több forrásból összeálló '''gyűjtemények''',&lt;!--where there are many sources of a particular text,--&gt; illetve ha a szöveget folyamatosan frissítik, ahogy több információt találnak és hozzzáadnak&lt;!--the text is to be constantly updated as more relevant information is found and added--&gt;;
# '''Listák''' (lásd még lent).

További információért lásd: [[Wikisource:Text integrity]].

=== Referencia anyagok ===
&lt;!--?=== Reference material ===--&gt;
A Wikiforrás nem gyűjt mindenféle információkat, anélkül, hogy azok egy forrásszöveg részei lennének, mint például korábban publikálatlan információk, amiket gyakran szerkesztők készítettek és ellenőrizetlenek, és nem segítik a projekt célját, hogy archiválja a történelem során keletkezett művészi és intellektuális alkotásokat.

Néhány példa:
# Listák;
# Matematikai konstansok (mint például a pi számjegyei);
# Adatok vagy eredmények táblázatai;
# Titkosírással írt szövegek;
# Forráskódok.

Jegyezzük meg, hogy olyan referenciák, hivatkozások amelyeket egy forrásszöveg részeként publikáltak, teljesen elfogadhatók.

==Lásd még==
* [[Wikiforrás:Mi a Wikiforrás?|Mi a Wikiforrás?]]

[[Kategória:Irányelvek]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Szerző:Arthur Rimbaud</title>
    <id>2460</id>
    <revision>
      <id>5899</id>
      <timestamp>2007-01-07T22:27:52Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>Slemi</username>
        <id>24</id>
      </contributor>
      <text xml:space="preserve">[[w:Arthur Rimbaud|Arthur Rimbaud]] ([[w:1854|1854]]–[[w:1891|1891]]) [[w:19. század|tizenkilencedik század]]i francia költő. 

* [[Esti imádság]]
* [[K%C3%B3borl%C3%A1saim]]

[[Kategória:Írók, költők|Rimbaud, Arthur]]
[[Kategória:Szerzők|Rimbaud, Arthur]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Az erjedésről</title>
    <id>2462</id>
    <revision>
      <id>6188</id>
      <timestamp>2007-01-24T15:03:06Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>KeFe</username>
        <id>7</id>
      </contributor>
      <minor />
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     = Kosutány Tamás
| cím        = A borról és az erjedésről
| szakasz    =
| előző      =
| következő  =
| megjegyzés = Természettudományi Közlöny, 1900. április
(Részletek)
}}

Az ember már ősidők óta arra törekedett, hogy olyan anyagokat találjon, melyek élvezete idegeit izgatja, vagy eltompítja; s e tekintetben valóban bámulatra méltó eredményeket ért el. A chemikus alig vehet vizsgálat alá egy-egy ilyen élvezeti szert, a nélkül, hogy idegekre ható anyagot ne találjon benne.

Igazolja ezt a kávé, a tea, a dohány, a szeszes italok általános élvezete; említhetem az ópiumot, melyet majd pilula alakjában, majd füstjét több mint 100 millió ember élvezi, a hadsist, ezt a kendervirágból készült anyagot, melyet Afrikában és Ázsia déli részén 200 millió ember fogyaszt; ugyanannyira becsülhető azok száma, kik a mészporral kevert bétel-diót rágják. A guarana a Paullinia sorbilis cserje magvaiból készült csokoládészerű paszta, melyet az Amazon folyó mellékén élveznek. A kah-t Abessziniában még a hadseregben is használják. A kava a Macropiper methisticum (részegítő bors) nedvéből és kókusznedvből készült ital, mely Havaiban és Polynéziában nemzeti italként szerepel. A Kola sterculia diót Nyugat-Afrikában, Peruban, Chiliben fogyasztják. A toriga a maszlagos redősziromból készül s Dél-Amerikában nagyban fogyasztják. A kamcsadálok a légyölő galóczából főznek részegítő italt. De nem folytatom, mert, bár mennyire érdekes volna ezeket ismertetni, én csak egyetlen egyről, a legnemesebbről, a borról kívánok egyet-mást elmondani.

***

A bor élvezetének kezdete teljesen elvész az őskor homályában, s már a Biblia első lapjain ott találjuk a bor hatásának leirását, a miből kitetszik, hogy már évezredek óta bor mellett vigadozott és szomorkodott az ember. Ebből azután következik, hogy a bor készítése felettébb egyszerű dolog lehet, ha már évezredek előtt értették, s talán minden emberi beavatkozás nélkül magától is keletkezik. Valóban úgy van, az ősznek legkésőbbi s legbecsesebb gyümölcse a szőlő, s az ember önkéntelenül ismerkedett meg a borral, midőn a szőlőt télire el akarta tenni; mert az édes levű gyümölcs megzúzódván, minden mesterséges beavatkozás nélkül erjedésnek indult, forrni kezdett, s lassanként megtisztulván, borrá alakult.

Ez átváltozás bizony nagy meglepetést okozhatott, hogy még a Biblia is érdemesnek tartotta foglalkozni vele; de azután, hogy az ember megismerte a bort, nagyon is megbékült az átváltozással. Hogy a régiek milyen becsben tartották a bort, annak bizonyságául szolgálhat, hogy a bornak külön istene volt: Rómában Bacchus, Görögországban Dionysos, kiket külön ünnepélyeken, bacchanáliákon tiszteltek.

Milyen borok lehettek azok, melyet a régiek ittak, nagyon bajos kinyomozni; mert hajdanta a szeszes italokat egyáltalában &quot;bor&quot;-nak nevezték. Így a sörnek árpabor (oinosz krithinosz) volt a neve s igen gyakran megesik, hogy a bort nyomozván, a sörre bukkanunk, arra az italra, melynek fölfedezését általában a germánoknak tulajdonítják, melyről pedig ma már tudjuk a régi papirusok révén (Papyrus Anastasii, Papyrus Sallier), hogy az ősi Egyiptomban több ezer évvel Krisztus születése előtt árpabort, tehát sört ittak s attól le is részegedtek, miként Anemanam-nak dorbézoló tanítványához, Pentaur-hoz intézett levele bizonyítja.

De ne térjünk át a borról a sörre, csak konstatáljuk, hogy bizony-bizony e tekintetben is nagyot változott az izlés, s a régiek borát nem szabad a mi borainkkal összehasonlítani. Például a régi görögökre nézve legyen szabad Homeros-ból a következőket idézni (Ilias XI. 638): &quot;Az isteni termetű hölgy (Hekamede) a kupában levő pramniumi borra érczreszelőn kecskesajtot reszelt s reá fehér lisztet hintvén, az így készült pompás itallal vendégelte meg látogatóját&quot;. Ne irigyeljük tőle.

Ausonius szerint a dodrá-nak nevezett szeszes italban volt víz, méz, bor, kenyér, bors, füvek, olaj és só. - Ennek se volna kelete mai nap!

A mi bort a régiek élveztek, arról főleg a római írók révén szerezhetünk tájékozást, s méltán meglepődünk, hogy bizonyos igen fontos műveletekről milyen helyes fogalmaik voltak a rómaiaknak. 

Álljon mutatóul egy pár szemelvény :

Plinius említi, hogy a végből, hogy a szőlő édesebb legyen, a kocsányát elcsavarva, tovább kell a tőkén hagyni (ut dulcia praeterea fierent asservabant uvas diutius in vite pediculo intortorto). 
A szalmán szikkasztott (Geoponica, VII. 18. 10 nap 10 éjjel a szabadban, 5 napig árnyékban) szőlőből szalmabort készítettek, akár ma a Rajna mentén. Az ürmösbor készítéséhez is értettek; legalább Plinius írja, hogy 40 sextarius musthoz 1 font pontusi üröm veendő, s azzal a mustot felére be kell főzni (XXIII. 26).

A napon szikkasztott szőlőből készült a passum (Hesiodus Op. 611.);  a felére befőzött mustnak defrutum, a harmadára vagy negyedére befőzöttnek sapa volt a neve.

Sőt egy kis erőltetéssel azt is állíthatnók, hogy még a pezsgő sem volt ismeretlen előttök, hiszen Vergilius egy mulatságot leirván, ezeket mondja hőséről: &quot;ille impiger hausit spumantem pateram&quot; tehát gyorsan üríté a habzó kelyhet. Meggyújtható borról &quot;vinum ardens&quot; is van említés. A legjobb borok a Horatius megénekelte falernumi, caecubai, formiani, massicai és calenai borok lehettek. Ismerték a csigerét vagy lőrét, melynek posca volt a neve. A vinum crucium-ról: azt mondja Lucilius, hogy még a rabszolga is inkább a keresztre feszíttette magát, hogy sem ivott volna belőle.

Ha a mi tokaji borunk a formiani borral van rokonságban, mert innen került hozzánk a furmint szőlő, vajjon nem lehetne-e kisütni a rokonságot a római vinum crucium és a magyar &quot;rabvallató&quot; és &quot;bicskanyitó&quot; borkülönlegességek között? – Ne kutassuk.

Szüreti vakácziót már akkoriban tartottak (Suet. Aug. 35.) s ezt Constantin 30 napban állapította meg.

A szőlőt a fagy és dér ellen füstöléssel védelmezték, mint mi, de az égetendő giz-gaz közé három darab eleven rákot is kellett tenni s úgy égetni el (Plin. XVII. 70.).

Szüretkor az éretlen és romlott szőlőt a többi közül gondosan ki kell válogatni (Col. I. 1. ; III. 21.).

A préselésnél megkülönböztették az előmustot (protopon, vinum primarium) és másodját (deuterion, v. secundarium).

A mustot gipszezni szokták és hét sextarius mustra egy hemina gipszet vettek.

Hogy a bor meg ne romoljék, a bortartó edényt használatba vétele előtt venyigehamuval és tengeri vízzel kimosták és kiszurkozták.

Már Plutarchus észrevette, hogy a hideg az erjedést késlelteti ( Quest. nat. 27.).

Kénezés helyett a hordóban viaszkból, szurokból és tömjénből készített keveréket égettek el (picare dolia).

A bort részint doliumokba, részint congiusokba, részint amphorákba, részint bőrtömlőkbe tették el, mely  utóbbiakat olajjal és gyantával készítették elő a bor befogadására. A bortartó edényeket majd a földbe ásták, majd pinczékbe, majd az apotékába (mely szó akkor éléskamrát  jelentett), majd a fumariumba, füstölő kamrába helyezték el, mely utóbbiban hosszú idő alatt annyira kiszáradt, hogy a tömlőből késsel kellett levakarni, langyos vízzel feláztatni és megszűrni (saccatio vinorum); (*ita exsiccatur in utribus ut derasum bibatur).

A bort többnyire vízzel, még pedig ugyanannyi vízzei elegyítve itták (vinum delutum, mulsum és merum).

A rómaiak szerint a fiatal bor hűt, az ó bor melegít, a középkorú kutyának való (prandia canina); (Gell. XIII. 29.).

Hogy borban van az igazság, Cicero-nál és Plnius-nál is olvashatjuk (Cicero, Top. 20; Plinius, XIV. 28.).

A bor higítására és hűtésére igen bölcsen főtt vízből készített jeget használtak s a boros pohárba dobták (Plinius, XXXI. 3. 23; Martialis, XIV. 107; Seneca.)

Tudták, hogy a hordót nem szabad félben hagyni, de töltögetni kell (nutrire) s a seprűről le keil a bort fejteni, mert különbén a meleg idő beálltával megsavanyodik (Aristoteles: &quot;Quoniam superveniente aestatis calore solent faeces subverti ac vina acescere&quot;).

Cato már a kénezést ajánlja s tojásfehérjét használ a bor tisztítására (Geoponica, VII. 32.); ajánlják továbbá a silányabb boroknak a jobb borok seprűjére való lefejtését (Col. XII. 28.).

Ismerték a nyúlós bort (vinum pendulum), a záptojás szagut (v. putridum), a borvirágot (flores), a poshadt bort (v. vapidum), sőt a műbort is (vina conditiva), melynek készítésével a csaló, aljas, hazug görögöket (mendax, perfidus, malignus, callidus) vádolják.

Vergilius szerint (Georg. III. 380 &quot;et pocula laeti fermento atque acidis imitantur vitea sorbis&quot;) a szkiták, s bizonyára származékaik, a hunok, avarok, kunok, magyarok nem a szőlő levét, hanem árpabort (sört), kölesbort, erjedt berkenye-levet és kierjedt lótejet ittak; ezt mondja Priscus rhetor az Attila udvarában látottak nyomán. E szokás még az új hazában is megmaradt, hiszen Miklós nádor 1226-ban meghagyja a pannonhalmi apátság udvarnokainak, hogy mindenik tartozik az egyház dézsmaárpájából évenként 2 akó sört főzni; nyilván ez se lehetett olyan, mint a mostani pilseni, vagy a kőbányai!

A kumisz, a kierjedt lótej élvezete is nagyon el lehetett hazánkban terjedve, mert a XIII. századbeli oklevelek szerint a jobbágy az udvarokba, kolostorokba és apátságokba a kalács-adón kivül kumisz-adót is köteles volt fizetni, sőt kumisz-tárnokok is voltak, a kik ez adót beszedték.

Sőt a kölesbor is igen sokáig tartotta magát; légalább erre következtethetünk abból, mit Oláh  Miklós 1536. évben ir a kúnokról,  mondván, hogy &quot;kölesből és vízből bizonyos italt készítenek, melyet búzának neveznek&quot; (Usum habent Cumani cujusdam liquoris ex milio et aqua suo more expressis, quem buzam vocant).

Eleink hajdanában a mustot, az új bort (rámpást) kedvelték, s az ó bort a cselédséggel itatták meg; ekkor érdemelte ki a folyton édesen maradó tokaji aszúbor &quot;a borok királya&quot; elnevezést, melyet ma is megtart, noha a mai ízlés a kevésbbé testes, zamatos borokat keresi. Bizonyítják ezt a középkori oklevelek, de különösen Czobor Erzsébetnek férjéhez irott egyik levele.

Az ó borról különben azt gyanítom, hogy a hiányos kezelés következtében virágos, eczetes vagy nyúlós lehetett, azért került a cselédek asztalára.

Őseink régente a bort igen nagy mértékben fogyasztották; a középkori bilikomok, kupák, vedrek mellett mai boros poharaink gyűszű számba mehetnének. Erős borból ilyen mennyiséget nem lehetett fogyasztani súlyos következmények nélkül, ezért azután a könnyebb borokat keresték; ily szempontból vizsgálva a dolgot, érthetővé válik, hogy Nagy Lajos királyunk a szabadszállási szőlőkből szedette a királyi asztal számára a bort (Katona, Hist. X. 478), mely borokat mi bizony épen nem tartunk királyi asztalra valóknak.

A magyar borok lassanként a külföldön is jó hírre tettek szert,  különösen a tridenti zsinat óta, midőn a római pápa a tokaji, helyesebben tályai bort a világ első borának mondotta, közkedveltségű lett a fejedelmi udvarokban a tokaji bor; s tudjuk, hogy a Rákóczi-ak is  többnyire tokaji borral tartották melegen a lengyel, svéd, franczia stb.  barátságot.

Borpancsolók már régen is voltak hazánkban. (A borpancsolók ellen már az 1723: CXVIII. és 1729: XlI. törvényczikk intézkedik.)

De hagyjuk a históriai visszatekintéseket, s vizsgáljuk a bor keletkezését a tudomány mai álláspontján s kérdezzük: Mi is történik tulajdonképen a szőlő levével, a musttal, midőn erjedés következtében édes ízét elveszítve, részegítő itallá, azaz borrá változik, mely már nagyon sok mindenfélének volt okozója s nemcsak a családi életben, hanem országok életében is többször jelentékeny, sőt döntő szerepet játszott!

Ha a tisztára szűrt mustot mérsékelten meleg szobában magára hagyjuk, pár nap alatt elveszti átlátszóságát, zavarossá válik, apró gyöngyöcskék szállanak fel belőle, melyeket összegyűjtve megvizsgálhatunk. Ekkor meggyőződünk, hogy a gyöngyök alakjában felszálló gáz nem más, mint a közéletben szénsavnak nevezett gáz, melyben a gyertya kialszik, s mely a kristálytiszta meszes vizet zavarossá teszi. Ha azután a szénsavfejlődes megszüntével az újra megtisztult folyadékot megizleljük, tapasztalni fogjuk, hogy édes ízét teljesen elveszítette. Valószinű tehát, hogy az édesízű, czukortartalomból származott a szénsav; vajjon nem keletkezett-e még más is a czukorból a szénsavon kivül?

Próbáljuk meg mind a friss, mind a kierjedt mustot desztillálni. A friss mustból lepárlás közben lecseppegő színtelen folyadék nem más mint  víz; a kierjedtnek párlata azonban lángralobbantható s ezen felül más tulajdonságai is elárulják, hogy ez a szesz vagy borszesz. Ez alapon kimondhátjuk, hogy az erjedés alkalmával a mustban levő czukorból borszesz és szénsav keletkezik s a czukor eltünik.

Hogy erjedés közben a czukor eltünik, nemcsak az bizonyítja, hogy a must erjedés következtében édes ízét elveszíti, hanem a czukormérő is igazolja, a mely a kierjedt mustban a nulláig sülyed.
[[Kép:Erjedés1.png|200px|right]]
==De hát mi okozza az erjedést?==

Tegyünk egy cseppet az erjedő mustból a mikroszkóp alá; kellő nagyításban fel fog tünni, hogya mustban nagyszámú részint egymással összefüggő, részint külön álló gömbölyű, tojásdad, hosszúkás, czitromalakú, hurka forma, útmutatóra emlékeztető sejtek (1. ábra) uszkálnak, melyek kedvező körülrnények között nagyon elszaporodnak.


Miképen történik e szaporodás? Az egyik sejt oldalán parányi kis bimbócskát pillantunk meg (2. ábra), mely a szerint, a mint a viszonyok kedvezők vagy kedvezőtlenek, pár óra, vagy pár negyedóra lefolyása alatt az anyasejt nagyságát éri el; ekkor már mind a ketten kezdenek bimbózni és így tovább, míg fejlődésöket a táplálék hiánya, vagy más kedvezőtlen körülmény meg nem akasztja. Ezt a szaporodásmódot sarjadzásnak nevezzük.
[[Kép:Erjedés2.png|200px|right]]
Van e sejteknek még egy más szaporodásmódjuk is, midőn magában a sejtben parányi golyócskák (ascospórák, 2. ábra. b)  keletkeznek, melyek a külső kedvezőtlen viszonyoknak sokkalta jobban ellenállanak, hideget, meleget, táplálékhiányt, szárazságot éveken át kibirnak, ha azután jó sorsuk ismét kedvező helyzetbe juttatja őket, azonnal kihajtanak és rendszeresen sarjadzó sejteket alkotnak.

Nem lehet kétségbe vonni, hogy a mustnak borrá alakulását ezek a parányi sejtek okozzák; hiszen ha a friss mustot palaczkba tesszük s a palaczkot vattával bedugaszolva felforraljuk, és a vattadugaszt nem bolygatjuk, évek mulva is édes marad, nem erjed, s benne az előbb említett sejteket nem találhatjuk.

Ha azonban az ily módon konzervált musthoz csak egy olyan tű hegyével nyúlok, melyet erjedésben Ievő musthoz érintettem, az erjedés rövid időn ezen is bekövetkezik s benne az erjedést okozó és élesztőnek nevezett organizmusok elszaporodnak.

Megfigyelték továbbá, hogy különben hasonló körülmények között, annál több élesztő keletkezik, minél több czukor volt feldolgozandó, s így nyilván való s bővebb megokolásra nem szorul, hogy az élesztőnek nevezett s a Saccharomyces-féle penészek csoportjába tartozó növények azok, melyek megélhetésökre kedvező körülmények között a czukrot szesszé és szénsavvá változtatják, tehát a bornak, sörnek és más szeszes italnak ők a létesítői.

Ezeknek a mikroorganizmusoknak parányi spóráit, magvait, melyek kivált ősszel nagy mennyiségben uszkálnak a levegőben, felkapja a szél; a spórák oda tapadnak a szőlőbogyó héjjához, a bogyóra reá hordja a bogár is, a nyalakodó darázs is, s ha azután a leszedett szőlőt összezúzták, belekerülnek a mustba s ott megtalálván táplálékukat, ha a hőmérséklet se nem nagyon hideg, se nem nagyon meleg, csakhamar szaporodásnak indulnak, a mustot kierjesztik. Ha a táplálék elfogyott, vagy a keletkező szesz működésöket megakasztja, vagy végül, ha az őszi hideg következtében a pincze feléttébb lehült, lassanként a fenékre ülepszenek s a borseprűnek nevezett piszkos üledéknek legnagyobb részét teszik. ...

Ezekről az élesztőkről, melyek működésének termékeit: a bort, a sört már évezredek óta élvezi az ember, mellettök vigad és busul, a legközelebbi multban, mondjuk a XIX. század első felében, még alig tudtunk valamit. Nem is csoda, hiszen nem voltak mikroszkópjaink, melyek segítségével az ő szabad szemmel nem látható munkájokat megfigyelhettük volna. Most azonban már derülni kezd a szemhatár s remélhető, hogy a közeljövőben nem kis mértékben úgy fogjuk szabályozhatni az erjedést, hogy a jobb minőségű bor és sör készítésére kedvezőbb fog lenni, mint eddigi eljárásunk, melyben a véletlennek igen nagy szerep jutott. ...

Az előadottakból kiderül, hogy a bor korántsem olyan egyszerű folyadék, mint a laikus hiszi, hanem olyan komplikált anyag, melynek kellő tanulmányozása sok fejtörést okozott s fog még okozni mind a chemikusnak, mind a mikroszkópusnak.

    ***

Hazánk szőlőművelését a fillokszéra, a peronospora és egyéb csapás javarészben tönkre tette; de e csapásoknak volt jó oldaluk is; mert jelenleg sokkal nagyobb gondot fordítanak a szőlőre és a borra, mint annak előtte. Bizton remélhetjük, hogy a milyen mértékben szőlőink megújítása megindult, rövid időn több borunk fog lenni, mint régen volt s tőlünk függ, hogy jobb is legyen, mint régente. Ki merte volna pár évtizeddel ezelőtt még csak álmodni is, hogy a futó homokon olyan pompás borokat lehet termeszteni, mint a minőket okos szőlőműveléssel minden törekvő szőlős gazda készíttet? Hogy azonban borunk minden tekintetben jobb is legyen, mint eddig volt, figyelembe  kell vennünk az élesztők jelentékeny hatását is s erről tájékoztatni volt e czikk feladata. Vajha czikkem a borélesztők iránt való érdeklődést felébresztené !
     

* Előadatott az 1899. deczember 9-iki természettudományi estélyen.

[[Kategória:Szövegek]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Kategória:Reneszánsz szerzők</title>
    <id>2463</id>
    <revision>
      <id>5109</id>
      <timestamp>2006-09-27T19:09:24Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>kategória abc</comment>
      <text xml:space="preserve">Ide jönnek a reneszánsz szerzők.

[[Kategória:Szerzők korszakok szerint|R]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Kategória:Szerzők korszakok szerint</title>
    <id>2464</id>
    <revision>
      <id>5108</id>
      <timestamp>2006-09-27T19:09:01Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>kat</comment>
      <text xml:space="preserve">[[Kategória:Szerzők|Korszakok]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Kategória:Irányelvek</title>
    <id>2465</id>
    <revision>
      <id>5139</id>
      <timestamp>2006-10-01T14:45:12Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>kat</comment>
      <text xml:space="preserve">[[Kategória:Wikiforrás-adminisztráció]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Kép:Wikiforrás04.png</title>
    <id>2467</id>
    <revision>
      <id>5162</id>
      <timestamp>2006-10-05T11:35:54Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>KeFe</username>
        <id>7</id>
      </contributor>
      <comment>GFDL licenc mérete: 130x145 px
Készítette:KeFe</comment>
      <text xml:space="preserve">GFDL licenc mérete: 130x145 px
Készítette:KeFe</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Kép:Wikiforrás05.png</title>
    <id>2469</id>
    <revision>
      <id>5173</id>
      <timestamp>2006-10-06T10:40:19Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>KeFe</username>
        <id>7</id>
      </contributor>
      <text xml:space="preserve" />
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Kép:Wikiforrás06.png</title>
    <id>2473</id>
    <revision>
      <id>5199</id>
      <timestamp>2006-10-06T19:30:33Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>KeFe</username>
        <id>7</id>
      </contributor>
      <comment>Fekete felirattal</comment>
      <text xml:space="preserve">Fekete felirattal</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Kép:Wikiforrás06a.png</title>
    <id>2474</id>
    <revision>
      <id>5203</id>
      <timestamp>2006-10-06T19:39:06Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>KeFe</username>
        <id>7</id>
      </contributor>
      <text xml:space="preserve" />
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>János király karácsonya</title>
    <id>2478</id>
    <revision>
      <id>5264</id>
      <timestamp>2006-10-12T06:17:34Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>OsvátA</username>
        <id>12</id>
      </contributor>
      <comment>A.A. Milne toleráns (gyerek)verse</comment>
      <text xml:space="preserve">{{vers2|Alan Alexander Milne|János király karácsonya|

János király nem volt jó,&lt;br /&gt;
Volt görbe dolga sok.&lt;br /&gt;
És néha senki sem szólt hozzá,&lt;br /&gt;
Így teltek a napok.&lt;br /&gt;
És aki látta, nem köszönt,&lt;br /&gt;
Szótlan továbbhaladt,&lt;br /&gt;
Csak gőgös pillantása hullt&lt;br /&gt;
Jánosra és továbbvonult,&lt;br /&gt;
Ő némán állt és elpirult&lt;br /&gt;
Koronája alatt.&lt;br /&gt;

János király nem volt jó,&lt;br /&gt;
Nem kedvelték, tehát&lt;br /&gt;
Nem látogatták, hasztalan&lt;br /&gt;
forralt mindig teát,&lt;br /&gt;
s ha eljött a december,&lt;br /&gt;
karácsony csillaga,&lt;br /&gt;
polcán a sok kis cédulát,&lt;br /&gt;
mely boldog ünnepet kívánt,&lt;br /&gt;
soha nem írta jóbarát,&lt;br /&gt;
csak mindig ő maga.&lt;br /&gt;

János király nem volt jó,&lt;br /&gt;
S ajándékot, noha&lt;br /&gt;
Vágyott reá, nem is kapott&lt;br /&gt;
Sok éven át soha.&lt;br /&gt;
De karácsonykor mindig,&lt;br /&gt;
Míg szépen énekelt&lt;br /&gt;
A lantos és jó pénzt kapott,&lt;br /&gt;
Ő harisnyával caplatott&lt;br /&gt;
A kéményhez, kirakta ott&lt;br /&gt;
A félő reménye kelt.&lt;br /&gt;

János király nem volt jó,&lt;br /&gt;
S így magányosan élt,&lt;br /&gt;
Egyedül tervelt levelet,&lt;br /&gt;
Míg a tetőre ért.&lt;br /&gt;
Leírta és lerakta, így&lt;br /&gt;
Kért fájdalmára írt:&lt;br /&gt;
E lap mindenkinek kiált,&lt;br /&gt;
szent karácsonyhoz legkívált.&lt;br /&gt;
Sarkában nem János király-t&lt;br /&gt;
Szerényen Jancsi-t írt.&lt;br /&gt;

Szeretnék egy kis puskát&lt;br /&gt;
és egy kis édességet&lt;br /&gt;
és egy kis csokoládét&lt;br /&gt;
a szopogatás végett;&lt;br /&gt;
a narancsot se bánom,&lt;br /&gt;
a diót szeretem,&lt;br /&gt;
úgy szeretnék egy zsebkést,&lt;br /&gt;
mely vígan szeletel.&lt;br /&gt;
És, ó, Karácsony apó, kérlek, hogy kegyesen&lt;br /&gt;
Hozz egy igazi nagy piros gumilabdát nekem!&lt;br /&gt;
|
János király nem volt jó&lt;br /&gt;
A csatornacsövön&lt;br /&gt;
Szobájába csúszott megint,&lt;br /&gt;
És várta, hogy mi jön.&lt;br /&gt;
És egész éjjel ott feküdt,&lt;br /&gt;
Félt és remélt bután.&lt;br /&gt;
No, azt hiszem, ő járhat ott&lt;br /&gt;
(a homloka is izzadott)&lt;br /&gt;
biztos ajándékot hozott&lt;br /&gt;
sok hosszú év után.&lt;br /&gt;

Jaj, felejtsd el a puskát,&lt;br /&gt;
felejtsd az édességet,&lt;br /&gt;
és csokoládé sem kell&lt;br /&gt;
a szopogatás végett,&lt;br /&gt;
a diót, a narancsot&lt;br /&gt;
már nem is szeretem,&lt;br /&gt;
és van már egy zsebkésem,&lt;br /&gt;
mely majdnem szeletel.&lt;br /&gt;
De, ó, Karácsony Apó, kérlek, hogy kegyesen&lt;br /&gt;
Hozz egy igazi nagy piros gumilabdát nekem!&lt;br /&gt;

János király nem volt jó&lt;br /&gt;
Karácsony reggel&lt;br /&gt;
Eljött vidáman s számtalan&lt;br /&gt;
Szép ajándék vele.&lt;br /&gt;
A harisnyákban játékok,&lt;br /&gt;
Sok-sok kiváncsi szem&lt;br /&gt;
Mindenre boldogan tekint,&lt;br /&gt;
János mogorván mondja: Mint&lt;br /&gt;
Sejtettem, úgy történt, úgy történt megint:&lt;br /&gt;
Számomra semmi sem.&lt;br /&gt;

Szerettem volna puskát&lt;br /&gt;
és egy kis édességet&lt;br /&gt;
és egy kis csokoládét&lt;br /&gt;
a szopogatás végett;&lt;br /&gt;
kértem diót, narancsot,&lt;br /&gt;
mert nagyon szeretem,&lt;br /&gt;
és minthogy nincs zsebkésem,&lt;br /&gt;
hát nem is szeletetl.&lt;br /&gt;
És, ó, Karácsony Apó nem hozott kegyesen&lt;br /&gt;
Egy igazi nagy piros gumilabdát nekem!&lt;br /&gt;

János király kinézett&lt;br /&gt;
Durcásan ablakán:&lt;br /&gt;
Lent nagyvidáman játszott&lt;br /&gt;
Sok fiú s kisleány.&lt;br /&gt;
Mind irigyelte őket,&lt;br /&gt;
Állt rendületlenül&lt;br /&gt;
S hát, íme, pirosan beszáll&lt;br /&gt;
Egy jó nagy labda, a király&lt;br /&gt;
Fején pördül, de meg nem áll,&lt;br /&gt;
S az ágyára repül.&lt;br /&gt;

És, ó, Karácsony Apó,&lt;br /&gt;
Háláját rebegi,&lt;br /&gt;
Mert hoztál egy nagy&lt;br /&gt;
Igazi&lt;br /&gt;
Gumilabdát&lt;br /&gt;
Neki!&lt;br /&gt;
|évszám|egyéb (hónap, megjegyzés, stb.)}}</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Szerző:Alan Alexander Milne</title>
    <id>2479</id>
    <revision>
      <id>5267</id>
      <timestamp>2006-10-14T07:11:49Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>OsvátA</username>
        <id>12</id>
      </contributor>
      <text xml:space="preserve">'''Alan Alexander Milne''' ([[w:1882|1882]]. [[w:január 18|január 18]]. –  [[w:1956|1956]]. [[w:január 31|január 31]].), angol költő, regényíró, drámaíró és publicista.

* [[János király karácsonya]]

[[Kategória:Írók, költők|Milne,Alan Alexander]]
[[Kategória:Szerzők|Milne,Alan Alexander]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Szerző:Arisztotelész</title>
    <id>2480</id>
    <revision>
      <id>5681</id>
      <timestamp>2006-12-02T19:23:37Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>kategória pontosítása</comment>
      <text xml:space="preserve">[[Kép:Aristoteles Louvre.jpg|right|300px|Arisztotelész]]

'''Arisztotelész''', ([[w:hu:Görög nyelv|görögül]] &amp;#x1f08;&amp;#x03c1;&amp;#x03b9;&amp;#x03c3;&amp;#x03c4;&amp;#x03bf;&amp;#x03c4;&amp;#x1f73;&amp;#x03bb;&amp;#x03b7;&amp;#x03c2;  , [[w:hu:i. e. 384|i. e. 384]] - [[w:hu:i. e. 322|i. e. 322]]) görög tudós és [[w:hu:filozófus|filozófus]], a modern európai [[w:hu:tudomány|tudomány]] atyja és előfutára. Mesterével, [[w:hu:Platón|Platón]]nal együtt a nyugati kultúra legnagyobb hatású gondolkodói közé tartozik. Már az ókorban híressé vált nemcsak filozófiai és irodalmi művei miatt, de a kiemelkedő tehetségű [[w:hu:Makedónok|makedón]] fejedelem és [[w:hu:despota|istenkirály]], [[w:hu:Nagy Sándor (uralkodó)|Nagy Sándor]] nevelőjeként is.

== Művei ==
* [[Poétika]]

[[Kategória:Szerzők|Arisztotelész]]
[[Kategória:Filozófusok|Arisztotelész]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>MHSZ</title>
    <id>2536</id>
    <revision>
      <id>5343</id>
      <timestamp>2006-10-28T22:42:04Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>Adam78</username>
        <id>8</id>
      </contributor>
      <comment>Átirányítás ide:[[A magyar helyesírás szabályai]]</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[A magyar helyesírás szabályai]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Kategória:Navigációs sablonok</title>
    <id>2538</id>
    <revision>
      <id>5345</id>
      <timestamp>2006-10-30T20:24:57Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>kat</comment>
      <text xml:space="preserve">[[Kategória:Sablonok]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Sablon:Wikiforrás:Az első lépések/Tartalom</title>
    <id>2539</id>
    <revision>
      <id>5403</id>
      <timestamp>2006-11-01T21:24:52Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>sorrendváltoztatás, linkjavítás</comment>
      <text xml:space="preserve">{| align=right width=10% class=toc
!bgcolor=#BFD7FF|Navigáció
|-
|align=center|
[[Wikiforrás:Az első lépések|Üdvözlet]]&lt;br /&gt;
[[Wikiforrás:Az első lépések/Olvasás|Olvasás]]&lt;br /&gt;
[[Wikiforrás:Az első lépések/Szerkesztés|Szerkesztés]]&lt;br /&gt;
[[Wikiforrás:Az első lépések/Névterek|Névterek]]&lt;br /&gt;
[[Wikiforrás:Az első lépések/Tartsd észben|Tartsd észben]]&lt;br /&gt;
[[Wikiforrás:Az első lépések/Új szöveg|Új szöveg]]&lt;br /&gt;
[[Wikiforrás:Az első lépések/Regisztráció|Regisztráció]]&lt;br /&gt;
[[Wikiforrás:Az első lépések/Merre tovább|Merre tovább]]&lt;br /&gt;
|-
!bgcolor=#BFD7FF|Lásd még
|-
|align=center|[[Wikiforrás:Segítség|Segítség]]
|-
|align=center|Kísérletezz a [[Wikiforrás:Homokozó|homokozóban]]!
|}&lt;noinclude&gt;


[[Kategória:Navigációs sablonok|{{PAGENAME}}]]
[[Kategória:Az első lépések|{{PAGENAME}}]]
Ez a sablon a [[Wikiforrás:Az első lépések]] segítséglapok navigációs sablonja.
&lt;/noinclude&gt;</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Az első lépések</title>
    <id>2541</id>
    <revision>
      <id>5374</id>
      <timestamp>2006-10-31T22:22:29Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>lapozósablon</comment>
      <text xml:space="preserve">{{Sablon:Wikiforrás:Az első lépések/Tartalom}}
== Üdvözlet! ==
A ''Wikiforrás'' egy közösség által szerkesztett könyvtár, amely [[Wikiforrás:Mi való a Wikiforrásba?|forrásszövegeket]] gyűjt, és amelynek készítésében Te is részt vehetsz. Egy speciális technológiát használ, amit [[w:wiki|wiki]]nek neveznek, és ami megkönnyíti az együttműködést, szerkesztést. Ha kedvet érzel, hogy részt vegyél ebben a munkában, akkor ezek az oldalak segítenek elindulni az úton, aminek a végén Te is wikipédista leszel.

A következő oldalak leírják, hogyan kezdhetsz el szerkeszteni; formai és tartalmi tanácsokkal szolgálnak, megismertetnek a Wikiforrás közösséggel, és a fontos [[Wikiforrás:Irányelvek|irányelv]]ekkel, szokásokkal.

Ez egy alapvető fogásokat tárgyaló ''tutorial'', nem egy kimerítő kézikönyv. Ha szeretnél jobban elmélyülni a részletekben, a megfelelő részeknél hivatkozásokat találsz a bővebb leírásokhoz (amelyeket külön ablakban is megnyithatsz, ha párhuzamosan szeretnéd olvasni őket e lapokkal).

Ezenkívül folyamatosan figyelmedbe ajánljuk a ''„[[Wikiforrás:Homokozó|homokozót]]”'', ahol gyakorolhatod, amit megtanultál. Nyugodtan próbálkozz! Senki nem fog szólni érte, ha valamit elrontasz a homokozóban, nem baj, hiszen erre találtuk ki ezt az oldalt.

&lt;small&gt;Megjegyzés: ez az útmutató azt feltételezi, hogy az alapértelmezett [[Wikiforrás:Segítség/Beállítások#Felület|felület]]et használod. Ha be vagy jelentkezve, és már megváltoztattad a beállításaidat, akkor lehet, hogy egyes menüpontokat e leírástól eltérő helyen találsz.&lt;/small&gt;

{{Sablon:Wikiforrás:Az első lépések/Lapozó|Kezdjük a szövegek [[Wikiforrás:Az első lépések/Olvasás|keresésével]]!}}

[[Kategória:Az első lépések]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Az első lépések/Olvasás</title>
    <id>2542</id>
    <revision>
      <id>5398</id>
      <timestamp>2006-11-01T16:57:47Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>/* Szövegek megkeresése */ bal külön</comment>
      <text xml:space="preserve">{{Sablon:Wikiforrás:Az első lépések/Tartalom}}
== Szövegek megkeresése ==
A Wikiforrásban több mód is van egy [[Wikiforrás:Mi való a Wikiforrásba?|forrásszöveg]] megkeresésére.

Indulj el a [[Kezdőlap]]ról, és válaszd a ''Könyvespolcok'' rovatban a megfelelő [[Wikiforrás:Segítség/Kategóriák|kategóriát]]. A ''[[:Kategória:Szerzők|Szerzők]]'' kategóriában a Wikiforrásban szereplő szerzőket, a [[Speciális:Allpages]] lapon a műveket találod betűrendben.

Használhatod a keresőrendszert is: írd be a mű címét, szerzőjét, vagy egy részletét a bal oldalon található keresődobozba, és kattints a ''Keresés'' gombra. Külső keresőket is használhatsz, például [http://www.google.hu/advanced_search?q=+site:hu.wikisource.org&amp;hl=hu&amp;lr=lang_hu&amp;ie=UTF-8 ezt a linket] kiválasztva. Erről részletesen a [[Wikiforrás:Segítség/Keresés|Keresés]] lapon olvashatsz.

Egy véletlenszerű lapra ugorhatsz a bal oldali ''[[Speciális:Random|Lap találomra]]'' link kiválasztásával.

== Vitalapok ==
Ha valamilyen megjegyzést szeretnél fűzni egy laphoz, használd a [[Wikiforrás:Segítség/Vitalapok|vitalapját]]. Válaszd ki a ''Vitalap'' linket a lap tetején a fülek között, és a lap betöltődése után kattints a ''Szerkeszt'' fülre. Egy szerkesztőterület fog megjelenni, benne a lap forrásával. Írd be az aljára az üzeneted, és [[WF:~|írd alá]] négy hullámvonallal (&lt;nowiki&gt;~~~~&lt;/nowiki&gt;). Ez a lap mentése után be fogja helyettesíteni a bejelentkezési neved és a dátumot.

Ha még nem vagy bejelentkezve, írd be „kézzel” a neved, és használj öt hullámvonalat a dátum behelyettesítéséhez.
{{Sablon:Wikiforrás:Az első lépések/Lapozó|Folytassuk az alapvető [[../Szerkesztés|szerkesztéssel]]!}}

[[Kategória:Az első lépések]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Az első lépések/Szerkesztés</title>
    <id>2543</id>
    <revision>
      <id>5413</id>
      <timestamp>2006-11-01T22:14:17Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>/* Formázás */ +linkek</comment>
      <text xml:space="preserve">{{Sablon:Wikiforrás:Az első lépések/Tartalom}}
A Wikiforrásban a legtöbb lap tetején a harmadik fül a ''szerkeszt'' link. Kattints rá, és végezd el a módosításokat, amikkel javítasz a lapon. Ha kész vagy, írj egy rövid [[Wikiforrás:Segítség/Összefoglaló|összefogalót]] a változtatásaidról. Nézd meg az ''Előnézet megtekintése'' gomb segítségével, hogy milyen lesz a lap mentés után, és a ha elégedett vagy, mentsd el.

Azokat a lapokat, amelyeket nem szerkeszthet mindenki, védett lapoknak nevezzük. A védett lapokról a [[Wikiforrás:Segítség/Védett lapok|Védett lapok]] oldalon olvashatsz.

== Formázás ==
A Wikiforrás oldalak '''formázása''' a '''[[Wikiforrás:Wiki jelölőnyelv|Wiki jelölőnyelv]]''' segítségével történik, így nem kell megtanulnod a [[w:HTML|HTML]] használatát, ha szerkeszteni szeretnél.

=== Félkövér és dőlt betűk ===
A legáltalánosabban használt wiki parancsok ('''''tag'''''ek) a '''félkövér''' és a ''dőlt''. A '''kövérítés''' és ''döntés'' abból áll, hogy a szó (vagy kifejezés) köré többszörös aposztrófokat (&lt;tt&gt;'&lt;/tt&gt;) teszünk:

*&lt;tt&gt;&lt;nowiki&gt;''így lesz dőlt''&lt;/nowiki&gt;&lt;/tt&gt; a ''dőlt betű'' (2 aposztróf mindkét oldalon),
*&lt;tt&gt;&lt;nowiki&gt;'''félkövér'''&lt;/nowiki&gt;&lt;/tt&gt; a '''félkövér''' (3 aposztróf mindkét oldalon),
*&lt;tt&gt;&lt;nowiki&gt;'''''s félkövér dőlt'''''&lt;/nowiki&gt;&lt;/tt&gt; a '''''félkövér dőlt''''' (5 aposztróf mindkét oldalon).

=== Címsorok és alfejezetek ===
A különböző címsorok segítségével könnyen tagolhatóak a lapok. Ha egy lap több különböző témát tárgyal, akkor kisebb részekre tagolható a címsorok segítségével, minden bekezdéshez egy felzetet társítva.

Címsorok így készíthetőek:
*&lt;tt&gt;&lt;nowiki&gt;== Főcím ==&lt;/nowiki&gt;&lt;/tt&gt; (2 egyenlőségjel)
*&lt;tt&gt;&lt;nowiki&gt;=== Cím ===&lt;/nowiki&gt;&lt;/tt&gt; (3 egyenlőségjel)
*&lt;tt&gt;&lt;nowiki&gt;==== Alcím ====&lt;/nowiki&gt;&lt;/tt&gt; (4 egyenlőségjel)

Ha egy lapon legalább négy fejezet van, akkor a szócikk elején automatikusan generálódik egy tartalomjegyzék. Próbálj különböző címsorokat létrehozni a [[Wikiforrás:Homokozó|homokozóban]]. Automatikusan hozzáadódnak az oldal tartalomjegyzékéhez, persze csak, ha már három bekezdés van.

=== Linkek ===
Ha másik Wikiforrás lapra szeretnél linket készíteni, tedd a lap nevét két szögletes zárójel közé, így: &lt;tt&gt;&lt;nowiki&gt;[[Hamlet]]&lt;/nowiki&gt;&lt;/tt&gt;. A lapon ez fog megjelenni: [[Hamlet]].

Ha egy link [[Nemlétező lap|piros]], akkor az a lap, ahová mutat, még nem létezik.

{{Sablon:Wikiforrás:Az első lépések/Lapozó|Folytatás: a [[../Névterek|névterek]]}}
[[Kategória:Az első lépések]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Sablon:Forma</title>
    <id>2544</id>
    <revision>
      <id>5354</id>
      <timestamp>2006-10-31T15:29:44Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>formázandó lapok sablonja</comment>
      <text xml:space="preserve">&lt;div class=&quot;boilerplate metadata&quot; style=&quot;text-align: center; background: #ffffff; margin: .5em 2%; padding: 0 1em; border: 1px solid #777&quot;&gt;
[[Image:Wikisource-logo.svg|35px|Wikiforrás-logo]] Ezt a cikket formázni kellene a [[Wikiforrás:Segítség/Wiki jelölőnyelv|Wiki jelölőnyelv]] szabályai alapján.
&lt;/div&gt;&lt;includeonly&gt;[[Kategória:Formázandó cikkek]]&lt;/includeonly&gt;&lt;noinclude&gt;[[Kategória:Adminisztratív sablonok|{{PAGENAME}}]]&lt;/noinclude&gt;</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Formai útmutató</title>
    <id>2545</id>
    <revision>
      <id>5962</id>
      <timestamp>2007-01-11T16:02:56Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>kat, iw</comment>
      <text xml:space="preserve">== Rugalmasság ==
Bár a formai útmutató széleskörűen támogatott szabványokat ír le, ezek mégsem merev szabályok. Lehet eltérésekkel próbálkozni, de más szerkesztők ezeket az eltéréseket elfogadhatatlannak találhatják, és visszaállíthatják őket az útmutatónak megfelelő állapotra. Pont olyan igazuk van a visszaállítással, mint neked az eltérésekkel. Készülj fel, hogy vitatkoznod kell a változtatásaidról; ha szeretnéd őket elfogadtatni, meg kell adnod az eltérések okait. Ha nincs jó okod eltérni, a szabvány használata rendszerint megfelelő&lt;!--the standard should be presumed correct--&gt;. Ha nem vagy hajlandó vitatkozni a változtatásokról, vagy szerkesztési háborúba szállsz, az más területeken is csökkentheti a hitelességedet.

== Általános útmutató ==
=== Lapcímek ===
# Általában a legtöbb betű kisbetű, nem használunk csupa nagybetűs és csupa nagy kezdőbetűs formákat. A helyesírásnak megfelelően bizonyos szavak lehetnek nagy kezdőbetűsek, például a tulajdonnevek&lt;!-- '''Sentence form''' (most words lowercase) is preferred, unless an original capitalisation is consistently used. Normal exceptions, such as proper nouns, apply--&gt;.
# Az '''allapcímeket''' a szülő lap címétől egy (előre dőlő) perjellel választjuk el (&lt;code&gt;&lt;nowiki&gt;[[Cím/Első fejezet]]&lt;/nowiki&gt;&lt;/code&gt;).&lt;!-- Sections should be numbered, not named (&lt;code&gt;&lt;nowiki&gt;[[Title/Chapter 1]]&lt;/nowiki&gt;&lt;/code&gt; and not &lt;code&gt;&lt;nowiki&gt;[[Title/The Dog Returns]]&lt;/nowiki&gt;&lt;/code&gt;).--&gt; Az allap címének az eredeti mű elnevezéseire kell utalnia&lt;!-- The section name should reflect those in the original work--&gt; (2. fejezet, II. fejezet, 2. szín, 2. felvonás, 2. levonás, stb.).
# Egyértelműsítő lapokat használunk, ha több műnek megegyezik a címe. Lásd az [[#Egyértelműsítő lapok|Egyértelműsítő lapok]] szakaszt.

=== Cikkek formázása ===
# A {{[[Template:fej|fej]]}} sablont minden cikklap tetején használni kell. Lásd a [[Wikiforrás:Az első lépések/Új szöveg|Új szöveg felküldése]] lapot és a [[Template_talk:fej|sablon vitalapját]] a sablon használatáról szóló információkért.
# A szerkesztői megjegyzéseket a {{[[Template:fej|fej]]}} sablon ''megjegyzés'' paraméterébe kell írni.

=== Alcímek ===
# A lapok alcímeiként (például különálló versek vagy fejezetek egy lapon) másodszintű alcímeket kell használni, az alalcímekhez harmadszintűeket, és így tovább. Az első szintű alcímeket sehol nem használjuk, ezeket a lap címének tartjuk fenn. (Lásd [[Wikiforrás:Segítség/Hogyan szerkessz lapokat]].)
# Ha nincsenek különálló szakaszok vagy alcímek az eredeti szövegben a versszakok különválasztására, használd a {{[[Template:strófahatár|strófahatár]]|szám}} sablont. Kivétel, ha ugyanannak a szövegnek különböző verzióit kell különválasztani.&lt;!--

# '''Headings used where there are no discrete sections or headings in the original text''' (ie, to separate stanzas) should use {{[[Template:stanzabreak|stanzabreak]]|number}}. The exceptions are headings used to distinguish between distinct versions of the same text.--&gt;

=== Wikilinkek ===
# A '''[[m:Help:Link#Subpage_feature|relatív linkek]]''' használata javasolt, ha ugyanannak a műnek egy másik lapjára szeretnél utalni. Így rövidebb a kód és ez hasznos lehet később ha a mű átszervezésre kerül&lt;!-- This shortens the code and ensures that a work remains linked together even if it is moved or reorganised--&gt;. A három formája &lt;nowiki&gt;[[/allap]]&lt;/nowiki&gt; (allap), &lt;nowiki&gt;[[../]]&lt;/nowiki&gt; (szülő), és &lt;nowiki&gt;[[../testvér]]&lt;/nowiki&gt; (testvér)&lt;!--; lásd a használati példákat a [[Sablon vita:Fej]] lapon--&gt;.&lt;!--ez mégegyszer ugyanaz, nem tudom mért van kétszer leírva Note that &lt;nowiki&gt;[[../]]&lt;/nowiki&gt; will expand to the title of the parent page, which is ideal if the work is renamed at a later time. This depends on a page conforming to the page title standards.--&gt;
# '''Tartalmi linkek:''' Nehezen érthető szavakhoz vagy utalásokhoz lehet [[w:Wikipédia|Wikipédia]] vagy [[w:Wikiszótár|Wikiszótár]] linket készíteni a &lt;code&gt;&lt;nowiki&gt;[[w:Szócikk|szó]]&lt;/nowiki&gt;&lt;/code&gt; (Wikipédia) vagy a &lt;code&gt;&lt;nowiki&gt;[[wikt:Szócikk|szó]]&lt;/nowiki&gt;&lt;/code&gt; (Wikiszótár) forma használatával. Gyakran használt szavak vagy közismert utalások nem linkesítendők.
#* '''Megjegyzés:''' lehet, hogy a szavakat történelmi vagy kulturális jelentésben használják.&lt;!-- words may be specifically used in a historical or cultural context.--&gt;&lt;!-- For example, the phrase ''Duke of York'' may refer to ''[[w:James II of England|James II of England]]'' rather than the actual phrase ''[[w:Duke of York|Duke of York]]'', or a reference to ''The Prime Minister'' may refer to ''[[w:Tony Blair|Tony Blair]]'' rather than the term ''[[w:Prime Minister|Prime Minister]]''.--&gt;

=== Egyértelműsítő lapok ===
:''Lásd még az [[Wikiforrás:Irányelvek/Elnevezési irányelvek#Azonos című művek|Elnevezési szokások]] lapot.''
Az egyértelműsítő lapok arra valók, hogy egyértelművé tegyék a választást az azonos című művek között&lt;!-- még nincs példa --&gt;.
# A '''{{[[Template:fej|fej]]}} sablon''' szabványosított: a cím az egyértelműsítendő cím, a szakasz neve „(egyértelműsítő)”; a megjegyzés tartalmazza az {{[[Template:egyért|egyért]]}} sablont.
# Az egyértelműsítendő művek lapjainak címeit az alábbi formában kell felsorolni:
#: &lt;code&gt;&lt;nowiki&gt;* '''[[The Raven (Vers)|The Raven]]'''—[[Szerző:Edgar Allan Poe|Edgar Allan Poe]] verse&lt;/nowiki&gt;&lt;/code&gt;
# Az '''egyérteműsített és egyértelműsítő lapok címei:''' lásd [[Wikiforrás:Irányelvek/Elnevezési irányelvek#Azonos című művek|Elnevezési szokások]].

== Speciális útmutatók ==
=== Szerzők lapjai ===
* Szerző, ebben az esetben, az a személy, akinek legalább egy műve megtalálható a Wikiforrásban.
# A '''Lapcímekkel''' az [[Wikiforrás:Irányelvek/Elnevezési irányelvek#Szerzők portáljai|Elnevezési szokások]] lap foglalkozik.
# Az információknak '''magyar''' nyelven kell szerepelniük.
&lt;!-- # The page should contain the {{[[Template:author|author]]}}  template (see [[Template_talk:author|usage]]).--&gt;
&lt;!-- # Immediately following the {{[[Template:author|author]]}}  template should be a list of works ([[Help:Editing Wikisource|point form]]). This list should only include the work cover pages and not subdivisions, where applicable. The works should be listed alphabetically with, if possible, the year of publication. --&gt;
# A műveket listaszerűen kell felsorolni. Többlapos mű esetén a linknek a címlapra kell mutatnia, ha ez lehetséges. A munkákat betűrendben kell felsorolni, ha lehetséges, a közzététel évével.
#* Ha egy szerzőnek nagyon sok műve van különböző műfajokban, lehet al-szekciókat létrehozni harmadik szintű fejlécekkel.

&lt;!-- === Poetry and annotations ===
There are supplemental guidelines [[Help:Editing poetry|for poetry]] and [[Wikisource:Annotations|for annotation]]. --&gt;

[[Kategória:Útmutatók|Formai útmutató]]
[[en:Wikisource:Style guide]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Sablon:Wikiforrás:Az első lépések/Lapozó</title>
    <id>2546</id>
    <revision>
      <id>5640</id>
      <timestamp>2006-11-26T12:26:41Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>kat abc jav</comment>
      <text xml:space="preserve">&lt;br clear=all /&gt;
&lt;div style=&quot;float: right; color: #000; padding: .2em .6em; font-size: 130%; border: 1px solid #ccf;&quot;&gt;'''{{{1}}}''' &lt;span style=&quot;font-size: larger; font-weight: bold;&quot;&gt;&amp;rarr;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;noinclude&gt;
----
Ez a [[Wikiforrás:Az első lépések]] lapozósablonja.
[[Kategória:Az első lépések|Lapozó]]
&lt;/noinclude&gt;</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Az első lépések/Tartsd észben</title>
    <id>2547</id>
    <revision>
      <id>5406</id>
      <timestamp>2006-11-01T21:32:04Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>lapozó módosítása lapsorrendváltoztatás miatt</comment>
      <text xml:space="preserve">{{Sablon:Wikiforrás:Az első lépések/Tartalom}}
Itt néhány olyan fontos dologról olvashatsz, amit jó ha ''észben tartasz'' a Wikiforrás szerkesztése közben.

== Viselkedés ==
A különböző szerkesztőknek eltérő nézeteik, hitviláguk, nézőpontjuk és hátterük van, gyakran jelentős eltérésekkel. A gyakorlatban az ezekből fakadó véleménykülönbségek sokszor nagy vitákhoz vezetnek, amelyek akár [[Wikiforrás:Szerkesztési háború|szerkesztési háborúvá]] is fajulhatnak. Egy együttműködésen alapuló lexikon elkészítésének kulcsa az, hogy másokat, mások nézeteit is tisztelettel kezeljük, és mindig legyünk [[Wikiforrás:Wikikett|nyitottak, udvariasak]], és [[Wikiforrás:Civilizált viselkedés|civilizáltak]].

A legfontosabb hogy mindig [[Wikiforrás:Feltételezz jóindulatot|feltételezz jóindulatot]] a többi szerkesztőről. Ha valaki olyasvalamit tesz, ami felbosszant, hagyj egy udvarias üzenetet a cikk vagy a felhasználó vitalapján, és kérdezz rá az okokra. Így elkerülheted az esetleges félreértésekből adódó kínos helyzeteket.

== Szerzői jogok ==
''Soha'' ne küldj fel jogvédett anyagokat engedély nélkül. Bővebb információkért lásd: [[Wikiforrás:Szerzői jogok]].

{{Sablon:Wikiforrás:Az első lépések/Lapozó|A következő oldal: [[../Új szöveg|új szöveg felküldése]]}}

[[Kategória:Az első lépések]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Az első lépések/Névterek</title>
    <id>2548</id>
    <revision>
      <id>5405</id>
      <timestamp>2006-11-01T21:30:56Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>lapozó módosítása lapsorrendváltoztatás miatt</comment>
      <text xml:space="preserve">{{Sablon:Wikiforrás:Az első lépések/Tartalom}}
A szócikkeken és a vitalapjaikon kívül van néhány olyan színfalak mögötti kategória, amelyek segítik az egymás közötti kommunikációt, és sok más adminisztratív, valamint segítség jellegű feladatot töltenek be a Wikiforrás építésében. Így elkülönítjük a forrásszövegektől a funkcionálisan eltérő jellegű lapokat. Ezeket a különböző kategóriákat gyakran '''névtereknek''' hívjuk.

== A színfalak mögött ==
A cikkekétől eltérő névtereket úgy ismered fel, hogy a lap címe előtt egy ''Névtér:'' előtag van. Például a '''Wikiforrás:''' névtérben a Wikiforrásról (és használatáról) szóló oldalakat találsz. A felhasználói ('''User:''') névtérben találhatóak a [[Segítség:Felhasználói lap|felhasználói lapok]], a Wikiforrás szerkesztők saját magukról szóló, személyes felhasználású lapjai. Természetesen bármely névtérbeli oldalnak van saját vitalapja is.

A '''Sablon:''' névtérbeli lapok tartalma egyszerűen beilleszthető más lapokra. Például, a [[Sablon:Állapotok]] a következő módon illeszthető be egy kapcsolódó szócikkbe: &lt;nowiki&gt;{{Állapotok}}&lt;/nowiki&gt;

Ha többet szeretnél tudni
*a névterekről: [[Wikiforrás:Névtér]],
*vagy a sablonokról: [[Wikiforrás:Segítség/Sablonok]].

{{Sablon:Wikiforrás:Az első lépések/Lapozó|Folytassuk néhány [[../Tartsd észben|fontos dologgal]]}}
[[Kategória:Az első lépések]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Az első lépések/Regisztráció</title>
    <id>2549</id>
    <revision>
      <id>5385</id>
      <timestamp>2006-10-31T23:26:15Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>elütés jav</comment>
      <text xml:space="preserve">{{Sablon:Wikiforrás:Az első lépések/Tartalom}}
A '''regisztráció''' nem kötelező, de ''ajánlott''.

== A regisztráció előnyei ==
Minden szerkesztőt szívesen látunk, attól függetlenül, hogy regiszrálnak-e felhasználói nevet vagy nem. De van két fontos szempont, amiért bátorítunk a regisztrációra:

=== Általános előnyök ===
Az ingyenes felhasználói fiók segítségével bővebb szerkesztési lehetőségek és személyre szabott [[Segítség:Beállítások|beállítási lehetőségek]] járnak. Sok kényelmes funkció is elérhetővé válik: a ''figyelőlista'' segítségével könnyen nyomon követheted a téged érdeklő oldalak változásait, a ''közreműködéseim'' funkció segítségével pedig megtekintheted az összes szerkesztésedet. Saját [[Segítség:Felhasználói lap|felhasználói lapot]] hozhatsz létre, és saját vitalapod lesz, amelyen keresztül könnyen tudsz kommunikálni más szerkesztőkkel. Csak regisztrált szerkesztők tölthetnek fel képeket, [[Wikiforrás:Hogyan használd az átirányítást|nevezhetnek át lapokat]], és szerkeszthetnek részleges védelem alá eső lapokat.

Egy regisztrációval nem rendelkező, nem bejelentkezett (''anonymous'', röviden ''anon'') szerkesztőt az [[IP-cím]]e azonosítja, ami megjelenik a szerkesztett oldalainak [[Segítség:Szójegyzék#Lapt.C3.B6rt.C3.A9net|laptörténetében]], és aláírásként a hozzászólásainál. Az IP címed segítségével több információ is kideríthető rólad, így a regisztráció ''növeli'' a biztonságodat annak elrejtésével. Ezenkívül, mivel az internet-szolgáltatók gyakran ideiglenesen osztják ki az IP címeket a [[w:DHCP|dinamikus állomáskonfiguráló protokoll]]&lt;!--vagy [[PPP]] --&gt; segítségével, egy regisztrálatlan felhasználónak sokkal nehezebb felhívnia magára a figyelmet, vagy kivívni a többi szerkesztő elismerését a közreműködésein keresztül; valamint a kommunikáció is sokkal nehezebb, mert nincs saját vitalapja.

=== Származékos előnyök ===
Sok wikipédista azért választja a regisztrációt, mert így szeretné jelezni, hogy vállalja a szerkesztéseit és hozzászólásait. Így a közreműködéseid a cikkekben és a vitalapokon nagyobb súlyt kapnak (legalábbis akkor, ha be vagy jelentkezve).

== Hogyan regisztrálj ==
A regisztráció menetéről, és további útmutatásért lásd a [[Segítség:Bejelentkezés|bejelentkezés]] oldalt, vagy kattints rögtön a '''[[Speciális:Userlogin/signup|Belépés]]''' feliratra bármely oldal jobb felső sarkában, majd pedig az '''Itt regisztrálhatsz''' linkre. Mivel az azonosítód később nem (vagy csak kivételes esetben) változtatható meg, az [[Wikiforrás:Azonosító|azonosító megválasztása]] oldal elolvasása erősen ajánlott. És még valami: ha regisztrálsz, ne felejtsd el az azonosítódat és a jelszavadat!

{{Sablon:Wikiforrás:Az első lépések/Lapozó|[[Wikiforrás:Az első lépések/Merre tovább|Néhány befejező gondolat, és további iránymutatás]]}}
[[Kategória:Az első lépések]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Az első lépések/Merre tovább</title>
    <id>2550</id>
    <revision>
      <id>5400</id>
      <timestamp>2006-11-01T18:49:40Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>kat</comment>
      <text xml:space="preserve">{{Sablon:Wikiforrás:Az első lépések/Tartalom}}
== Kész is vagyunk! ==

Most már tisztában vagy a Wikiforrás szerkesztéséhez szükséges alapvető ismeretekkel. Valamelyik téma nem volt elég érthető, vagy úgy érzed hogy valami nincs kellőképpen kifejtve, esetleg egyéb javaslatod, megjegyzésed van eme útmutatóval kapcsolatban? Ez esetben írd meg [[Wikiforrás vita:Az első lépések/Merre tovább|ennek az oldalnak a vitalapján]]! Ha további segítségre van szükséged, a segítség oldalak tartalomjegyzékét itt találod: [[Wikiforrás:Segítség]] (amit állandóan elérhetsz a bal oldali menüsor ''Segítség'' hivatkozására kattintva).

Akkor bátran kezdj neki, szerkessz egy cikket, és segíts hogy a Wikiforrás legyen a legjobb könyvtára a forrásszövegeknek az interneten! De szépen kérünk, hogy ne vandalizálj. A szabadság felelősséggel is jár!

&lt;!--
== További útmutatók ==
Ez a bevezető csak egy rövid ismertető, de mindig van még mit tanulni. Ha kedvet érzel hozzá, folytasd az ismerkedést az alábbi oldalak segítségével.

* [[WF:GYIK|Gyakran ismétlődő kérdések]] (és a válaszok) a Wikiforrással kapcsolatosan
* [[Wikiforrás:Leggyakoribb baklövések|Leggyakoribb baklövések]]: hogy Te ne kövesd el őket

{| style=&quot;border:none; background:none;&quot;|
|width=&quot;50%&quot;| '''Tanácsok és általános információk'''
*[[Wikiforrás:Gyakran ismétlődő kérdések|Gyakran ismétlődő kérdések]] (és a válaszok) a Wikiforrással kapcsolatosan
*[[Wikiforrás:Leggyakoribb baklövések|Leggyakoribb baklövések]]: hogy Te ne kövesd el őket
*[[Wikipédia:Kiemelt szócikkek|Vegyél példát a Wikipédia legjobb szócikkeiről]], melyeket [[Wikipédia:Mi az a kiemelt szócikk%3F|ezen kritériumok]] alapján választjuk ki
*És végül ne felejtsd el: [[Wikipédia:Az öt pillér|az öt pillér, melyekre építkezünk]]
|width=&quot;50%&quot;|
'''Forma és stílus…'''
*[[Wikipédia:Hogyan szerkessz lapokat%3F|Hogyan szerkessz lapokat?]]
*[[Wikipédia:Hogyan írj új lapot|Hogyan írj új lapot?]]
*[[Wikipédia:Stilisztikai útmutató|Stilisztikai]] és [[Wikipédia:Formai útmutató|formai]] útmutatók

'''Közösségi oldalak és irányelvek…'''
*[[Segítség:Szójegyzék|Szójegyzék]] – a Wikipédián használt szavak magyarázata
*[[Wikipédia:Közösségi Portál|Közösségi Portál]] – hírek, bejelentések, tennivalók… (elérhető a bal oldali menüsávból is)
*[[Wikipédia:kocsmafal]] – ha kérdésed, javaslatod van
*[[Wikipédia:Irányelvek és útmutatók|Irányelvek és útmutatók]]
|} --&gt;

[[Kategória:Az első lépések]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Kategória:Az első lépések</title>
    <id>2551</id>
    <revision>
      <id>5401</id>
      <timestamp>2006-11-01T18:50:32Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>kat</comment>
      <text xml:space="preserve">[[Kategória:Segítség]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Az első lépések/Új szöveg</title>
    <id>2552</id>
    <revision>
      <id>5409</id>
      <timestamp>2006-11-01T21:57:41Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>maradék fordítása</comment>
      <text xml:space="preserve">{{Sablon:Wikiforrás:Az első lépések/Tartalom}}
&lt;!--'''Kérlek olvasd el a többi segítség lapot mielőtt új szövegek küldesz fel.'''--&gt;
== Új szöveg felküldése ==
=== Felküldés előtti megfontolni valók ===&lt;!--
=== Points to consider before posting ===--&gt;
Mielőtt felküldesz egy szöveget, olvasd el a következő útmutatókat.

* Csak magyar nyelvű szövegek valók a Magyar Wikiforrásba. Ha egy szöveg nyelve nem magyar, válaszd ki a megfelelő nyelvet és küldd inkább oda. Ha nincs megfelelő sub-domain, akkor küldd fel a [[oldwikisource:|Többnyelvű Wikiforrásba]] magába.
* Győződj meg róla, hogy a szöveg egyszerű szöveg (txt) vagy ASCII kódolású (például egy internetes forásból származik, digitalizált vagy átírás). Ne használj dokumentumszerkesztő programokkal, például a Microsoft Worddel készített szövegeket, mert a formázás kódjai nem egyeznek meg a MediaWiki formázási kódjaival.
* Ellenőrizd a szöveg [[Wikiforrás:Copyright|szerzői jogi]] státuszát. A szöveg licencének kompatibilisnek kell lennie a GFDL-lel (vagy közkincsnek kell lennie). Lásd a [[Wikiforrás:Szerzői jogi irányelvek]] lapot.
* Győződj meg róla, hogy a szöveg eleget tesz a [[Wikiforrás:Mi való a Wikiforrásba|tartalmi irányelveknek]]. Ha nem vagy biztos, kérdezd meg a [[Wikiforrás:Társalgó|közösségi vitalapon]].
* Olvasd el a [[Wikiforrás:Formai útmutató|formai útmutatót]] a lapcímekről és a formázási szokásokról.

=== Egyszerűsített eljárás ===
Teljesen tökéletesen beilleszteni egy szöveget a Wikiforrásba nagyon bonyolult folyamat lehet. Nem várjuk el az új szerkesztőktől, hogy megtanulják a csínját-bínját egy szöveg felküldése előtt. Azonban van egy egyszerűbb eljárás is, amit követni kell a szövegk felküldésénél.

# Ellenőrizd, hogy a Wikiforrás nem tartalmazza-e már a szöveget. Próbálkozz [http://www.google.ca/search?q=site:hu.wikisource.org egy Wikiforrás-specifikus Google kereséssel] a címre, szerzőre, vagy a szöveg néhány sorára. Ha megtalálod a szerző lapját, látni fogod, hogy benne van-e a szerző már feltöltött művei listájában.
# Ha a Wikiforrás még nem tartalmazza a szöveget, írd be a címét a balodali keresődobozba, kattints a ''Menj'' gombra, és válaszd a lap létrehozását. (Ne felejtsd el ellenőrizni a [[Wikiforrás:Formai irányelvek|formai irányelveket]] az elnevezési szokásokért).
# A lap tetejére ileszd be a {{[[Template:fej|fej]]}} sablont (lásd a [[Template_talk:Fej|sablon vitalapját]] a használati útmutatóért). Tölts ki minden sort, amit ki tudsz, és hagyd üresen amit nem, de ne törölj ki egyetlen sort sem. Illeszd be a &lt;code&gt;&lt;nowiki&gt;{{forma}}&lt;/nowiki&gt;&lt;/code&gt; sablont, ha nem vagy biztos benne, hogy tudud követni a lenti haladó eljárást.
# Illeszd be a szöveget ez alá, formázd ahogy szeretnéd, és kattints a mentésre.

=== Haladó eljárás ===
Nem várjuk el az új szerkesztőktől, hogy ezt az eljárást kövessék. Ha pontosan követed a fenti egyszerűsített eljárást, egy gyakorlottabb szerkesztő meg tudja csinálni a maradékot.
# Győződj meg róla, hogy a {{[[Template:fej|fej]]}} sablont helyesen használják. Ellenőrizd, hogy a szerző lapja létezik, kivéve olyan szerzőknél, akiknek nem kell lapot létrehozni (for standalone works, national anthems, et cetera). Ha nem létezik, nézd meg, hogy nincs-e egy másik néven. Ha nem találsz megfelelő lapot, hozz létre egyet&lt;!-- a {{[[Template:szerző|author]]}} sablon használatával--&gt;.&lt;!--
# Make sure that the author is listed at [[Wikisource:Authors]], and list them if not.--&gt;&lt;!--
# List the work on the [[Wikisource:Works|relevant index]].--&gt;
# Helyezd el a szöveget a megfelelő [[Wikiforrás:Segítség/Kategóriák|kategóriákba]].&lt;!--
# Place a [[Wikisource:Text quality|text information]] template on the document's discussion page and start to fill in the details.--&gt;
# Ha a lap nagyon nagy, oszd szét a tartalmát fejezetenként, jelenetenként, stb. (lásd a [[Wikiforrás:Formai útmutató|Formai útmutatót]]).
# Ellenőrizd a szöveg pontosságát. Használhatod a szerkesztési eszköztárat alul a szükséges speciális karakterek hozzáadásához.&lt;!--
# Update the details on the talk page as you proceed.--&gt;

== Új lap létrehozása ==
&lt;inputbox&gt;
type=create
width=45
buttonlabel=Új lap létrehozása
&lt;/inputbox&gt;

{{Sablon:Wikiforrás:Az első lépések/Lapozó|Az utolsó előtti lépés: a [[../Regisztráció|regisztráció]]}}

[[en:Help:Adding texts]]
[[Kategória:Az első lépések]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Mi való a Wikiforrásba</title>
    <id>2554</id>
    <revision>
      <id>5411</id>
      <timestamp>2006-11-01T22:02:46Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>#REDIRECT [[Wikiforrás:Mi való a Wikiforrásba?]]</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Wikiforrás:Mi való a Wikiforrásba?]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Sablon:Átdolgozandó irányelv szakasz</title>
    <id>2555</id>
    <revision>
      <id>5416</id>
      <timestamp>2006-11-02T09:28:25Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>áthozva a Wikipédiából</comment>
      <text xml:space="preserve">:''(Ez a szakasz az angol Wikiforrásból vagy Wikipédiából származik; a formáját a magyar viszonyok alapján át kell nézni.)''&lt;noinclude&gt;[[Kategória:sablonok|{{PAGENAME}}]]&lt;/noinclude&gt;</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Sablon:Archívum</title>
    <id>2558</id>
    <revision>
      <id>5509</id>
      <timestamp>2006-11-03T18:19:34Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>KeFe</username>
        <id>7</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>/* Használat */ Össze volt csúszva</comment>
      <text xml:space="preserve">&lt;div class=&quot;infobox&quot; style=&quot;width: 315px&quot;&gt;
&lt;div style=&quot;text-align: center&quot;&gt;[[Image:Vista-file-manager.png|50px|Archive]]&lt;br /&gt;
'''Archívum''' [[Wikiforrás:Segítség/Vitalap archiválása|(?)]]
&lt;/div&gt;
----
{{{1}}}
&lt;/div&gt;&lt;noinclude&gt;
&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;

== Használat ==
A paraméterben sorold fel az archívumokat (mindet az első paraméterben!). Ne felejtsd el a kezdő / jelet. Például:

{| class=&quot;wikitable&quot;
! Wikikód !! Megjelenés
|-
|&lt;pre&gt;{{archívumdoboz|
[[/Archív 1]],
[[/Archív 2]],
[[/Archív 3]]
}}&lt;/pre&gt;
|{{archívumdoboz|
[[/Archív 1]],
[[/Archív 2]],
[[/Archív 3]]
}}
|-
|&lt;pre&gt;{{archívumdoboz|
# [[/Archív 1|2005. december – 2006. április]]
# [[/Archív 2|2006. május – 2006. július]]
# [[/Archív 3|2006. augusztus]]
}}&lt;/pre&gt;
|{{archívumdoboz|
# [[/Archív 1|2005. december – 2006. április]]
# [[/Archív 2|2006. május – 2006. július]]
# [[/Archív 3|2006. augusztus]]
}}
|-
|&lt;pre&gt;{{archívumdoboz|
* [[/Archív 1|első téma]]
* [[/Archív 2|második téma]]
* [[/Archív 3|harmadik téma]]
}}&lt;/pre&gt;
|{{archívumdoboz|
* [[/Archív 1|első téma]]
* [[/Archív 2|második téma]]
* [[/Archív 3|harmadik téma]]
}}
|}

== Lásd még ==
* [[Sablon:Archív lap]]
* [[Sablon:Archív vitalap]]

[[Kategória:Vitalap sablonok|{{PAGENAME}}]]

&lt;/noinclude&gt;</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Szerzői jog valószínű megsértése</title>
    <id>2563</id>
    <revision>
      <id>5452</id>
      <timestamp>2006-11-02T18:06:01Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>redirect, így hívják ezt a lapot más projektekben</comment>
      <text xml:space="preserve">#redirect[[Wikiforrás:Szerzői jogok valószínű megsértése]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Sablon:Archívumdoboz</title>
    <id>2569</id>
    <revision>
      <id>5483</id>
      <timestamp>2006-11-02T23:35:18Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>[[Sablon:Archívumdoboz]] átmozgatva [[Sablon:Archívum]] névre: egységesítés a Wikipédiával</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Sablon:Archívum]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Kategória:Összedolgozandó lapok</title>
    <id>2571</id>
    <revision>
      <id>5955</id>
      <timestamp>2007-01-11T15:23:26Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>[[Kategória:Wikiforrás-adminisztráció]]</comment>
      <text xml:space="preserve">Ide kerülnek azok a lapok, melyek az [[sablon:összevon|összevon]] sablonnal meg vannak jelölve. Gyakran csak a két összevonandó lap egyik tagja van megjelölve, és a sablonban levő linkkel érhető el a másik.

[[Kategória:Wikiforrás-adminisztráció]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wass Albert</title>
    <id>2573</id>
    <revision>
      <id>5561</id>
      <timestamp>2006-11-10T13:16:59Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>Crusader</username>
        <id>44</id>
      </contributor>
      <text xml:space="preserve">''S utolsó jussomat, a Szót,
ezt a szent, tépett lobogót
kitûzöm fent az ormokon
s a csillagoknak meglobogtatom!'' 

=Próza=
==Adjátok vissza a hegyeimet!==
===Az még más világ volt akkor...===
&quot;- Az még más világ volt akkor - folytatta -, azt szokták mondani reá, hogy úri világ volt, pedig ez nem igaz. A szegény emberek világa volt az, mert még a semmibõl is pénz nõtt az ember tenyerébe, ha akarta. Ha becsületes volt és dolgozott, persze. Azért szidják ma azt a világot, mert lopni nem lehetett akkor. Mert becsületesnek kellett lenni és dolgozni kellett, s ezt a kettõt nem szerették ezek a maiak. Hát ide hallgass: becsületemre mondom, így történt a dolog. Ma már úgy hangzik, mint valami mese. Pedig nem mese volt...&quot;

===Adjátok vissza a hegyeimet!===
&quot;Urak, akik a világ dolgait igazítjátok: adjátok vissza a hegyeimet!

Bevallom őszintén: nem érdekel sem a politikátok, sem a világnézeti kérdéseitek, sem nagyszabású elgondolásaitok, melyekkel az embermilliók sorsát rendezni kívánjátok. Nem érdekelnek az embermilliók sem. Egy érdekel csupán: adjátok vissza a hegyeimet!

Mert bármit is mondjanak a tudósok, a fiskálisok és a katonák: azok a hegyek az enyimek. Mint ahogy én is hozzájok tartozom attól a perctől kezdve, hogy megszülettem a lábok alatt, abban a kis házban, s ők benéztek hozzám az ablakon. Nem a telekkönyv szerint voltak az enyimek, az igaz. De enyimek voltak Isten rendelése szerint, azáltal, hogy ott születtem s ott lettem emberré. Adjátok vissza a hegyeimet!

Nézzétek urak: idestova ötven esztendeje már, hogy belerángattatok ebbe a játékba. Játszottatok az én bőrömön háborút és országosztást, ideoda ajándékozgattatok engem s a hegyeimet, mint ahogy gyermekek ajándékozzák a játékszereket egymásnak. S én ötven esztendeig engedelmesen játszottam nektek mindent, amit csak parancsoltatok: kisebbségi sorsot, megaláztatást és elnyomatást, üldöztetést nyelvem és fajtám miatt, fölszabadulást és katonásdit. Játszottam háborút. Lelkesedést és halálfélelmet, rámenős bátorságot és fejvesztett menekülést, játszottam kétségbeesést, fájdalmat, dühöt, elvesztett háborút. Játszottam elvesztett otthont és elvesztett családot, csikorgó fogú bosszúvágyat és hadifogságot, játszottam hontalan bujdosást, magányos, kóborló farkassorsot az emberi rengetegben... urak, nekem elég volt. Én nem játszom tovább. Adjátok vissza a hegyeimet!

Ne mondjátok, hogy keressek magamnak máshol helyet a világban, mert nincsen ennek a világnak helye, ami az enyém volna azon az egyen kívül. Ne mondjátok, hogy befogadtok ebbe vagy abba az országba, mert nincsen nekem azokban az országokban semmi keresnivalóm. Ne mondjátok, hogy lelek magamnak hegyet a Kordillerrákban, vagy a Sierra Nevadán: mert a más hegyei azok, nem az enyimek. Az én számomra nincs szépségük és nincs békességük azoknak a hegyeknek. Adjátok vissza az én hegyeimet!
És azt se mondjátok, hogy nem én vagyok az egyetlen, akinek ez a sorsa, mert milliók váltak földönfutókká játékaitok során és én csak egy vagyok a milliók közül. Számomra nem vigasztalás, hogy millióknak fáj
ugyanaz, ami nekem. Magamnak fáj, ami bennem fáj. Adjátok vissza a hegyeimet!
Ne mondjátok azt sem, hogy van, aki többet vesztett, senki sem vesztett annyit, mint én. Nekem nem volt Palotám, amit fölépíthetnétek valahol a föld másik oldalán. Nekem nem volt vagyonom, amit bankjaitok visszafizethetnének, ha megszállná őket a jótékonyság láza. Állásom sem volt, hivatalom sem, ami helyett újat adhatnátok. Nekem semmim sem volt, csak a hegyeim s egy asszony, akit szerettem. S ez a kettő együtt többet ért, mint a világ valamennyi palotája, vagyona és hivatala. Senki sem vesztett ebben a játékban annyit, mint én. Adjátok vissza a hegyeimet!

Urak, én alázatosan elhiszem, hogy nagyok vagytok és hatalmasok. Hogy kisujjatok egyetlen mozdulatára milliók halnak meg, országok cserélnek gazdát és földrészek süllyednek el a tengerek mélységeibe. De mindezeken túl hinni szeretném azt is, hogy tisztelitek az igazságot és a törvényt, amit Isten a világnak adott, és hogy a szívetekben jószándék szűri át még a kisujjatok mozdulatát is. De ezt csak akkor hihetem el, ha eltörlitek a rontást, ami játékaitok nyomán erre a világra rászabadult, és visszaadjátok a hegyeimet.

...Urak, elmondom nektek az életemet. A játékot, amit játszanom kellett, mert így írtátok meg számomra a szerepet. Nem egyik, vagy másik közületek, nem ez vagy amaz. Ennek a szerepnek a megírásában nincsen közöttetek bűnösebb és bűntelenebb. Mind együtt vagytok felelősek ezért a rettenetes játékért. Valamennyien, kik a világ dolgait intéztétek, határokon és drótsövényeken, és világrészeken innen és túl.
Elvettétek a hegyeimet. S az életemet elrontottátok, mint ahogy a vásott gyermek elrontja a játékszert, amit már megunt, s aztán szemétre löki.&quot;

===Elöször jöttek az oroszok és végigdúlták a falut...===
&quot;Az örmény sóhajtott és elgondolkozva vájkált a búzaszemekben, melyek apró kis zacskókba gyüjtve mérleg körül állottak.

-Tudu - kerdte - így volt ez: elöször jöttek az oroszok és végigdúlták a falut. Mindegy, hogy szegény volt vagy gazda, magyar vagy román. Végigdultak azok minden házat és minden pajtát és elvitték, ami megtetszett nekik. Aztán jöttek a románok, és azok már csak a magyarokat dúlták végig. Vertek , gyilkoltak, meggyötörték az asszonyokat és elmentek ök is.

Aztán egy darabig nem történt semmi. A románok folytatni akarták ott, ahol négy évvel ezelött abbahagyták. De aztán megtudták, hogy ott már nem lehet folytatni , és ettöl újra megvadultak. Tegnap este rámentek a magyarok házaira, felgyújtottak sok házat és sok magyart megöltek. rettenetes éjszaka volt ez a tegnapi. elmentem a popához, hogy csináljon valamit a népével, de a pópa csak a vállát vonogatta, és azt monndta, ö sem szólhat bele Isten rendeléseiba. Ma aztán újra itt jártak az oroszok. Összefogdostak egy csomó románt és sokat közülük nyomban agyonlöttek. A többit elvitték. Aztán itt hagyatak egy komiszárt két katonával, akik beköltöztek a pópához, leverték a szentképekete és a pópát bezárták a pincébe. És a falú birójának megtették Trandafirt a tyúktolvaj cigányt onnan föntröl, aki még soha életében becsületes dolgot nem csinált. Hát látod: nincsen itt most szénre szükség. egyébre van szükség.

- Mire? - kérdeztem.

- Rendre felelete az örmény.&quot;

===Ne alamizsnát adjatok.===
&quot;Majd elöveszik a pénztárcáikat, mint ahogy azt a gazdagok szokták, ha nem tudnak megfelelni a szegények kérdéseire, de én azt mondom nekik: nem urak! Ne alamizsnát adjatok. Adjátok vissza a hegyeimet!&quot;

=Vers=
{{Vers|Wass Albert|Hontalanság hitvallása| |1947| }}
&lt;center&gt;
Hontalan vagyok,&lt;br /&gt;
mert vallom, hogy a gondolat szabad,&lt;br /&gt;
mert hazám ott van a Kárpátok alatt&lt;br /&gt;
és népem a magyar.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Hontalan vagyok&lt;br /&gt;
mert hirdetem, hogy testvér minden ember&lt;br /&gt;
s hogy egymásra kell, leljen végre egyszer&lt;br /&gt;
mindenki, aki jót akar.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Hontalan vagyok&lt;br /&gt;
mert hiszek jóban, igazban, szépben.&lt;br /&gt;
Minden vallásban és minden népben&lt;br /&gt;
és Istenben, kié a diadal.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Hontalan vagyok&lt;br /&gt;
de vallom rendületlenül, hogy Õ az út s az élet&lt;br /&gt;
és maradok ez úton, míg csak élek&lt;br /&gt;
töretlen hittel ember és magyar.&lt;br /&gt;
&lt;center&gt;


{{Vers|Wass Albert|Üzenet haza| |1948|}}
&lt;center&gt;
Üzenem az otthoni hegyeknek:&lt;br /&gt;
a csillagok állása változó.&lt;br /&gt;
És törvényei vannak a szeleknek,&lt;br /&gt;
Esőnek, hónak, fellegeknek&lt;br /&gt;
és nincsen ború, örökkévaló.&lt;br /&gt;
A víz szalad, a kő marad,&lt;br /&gt;
a kő marad.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Üzenem a földnek: csak teremjen,.&lt;br /&gt;
ha sáska rágja is le a vetést.&lt;br /&gt;
Ha vakond túrja is a gyökeret.&lt;br /&gt;
A világ fölött őrködik a Rend,&lt;br /&gt;
s nem vesz magja a nemes gabonának,&lt;br /&gt;
de híre sem lesz egykor a csalánnak;&lt;br /&gt;
az idő lemarja a gyomokat.&lt;br /&gt;
A víz szalad, a kő marad,&lt;br /&gt;
A kő marad.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Üzenem az erdőnek: ne féljen,&lt;br /&gt;
ha csattog is a baltások hada,&lt;br /&gt;
mert erősebb a baltánál a fa,&lt;br /&gt;
s a vérző csonkból virradó tavaszra&lt;br /&gt;
új erdő sarjad győzedelmesen.&lt;br /&gt;
S még mindig lesznek fák, mikor a rozsda&lt;br /&gt;
a gyilkos vasat rég felfalta már,&lt;br /&gt;
s a sújtó kéz is - szent, szent jóvátétel -,&lt;br /&gt;
hasznos anyaggá vált a föld alatt.&lt;br /&gt;
A víz szalad, a kő marad,&lt;br /&gt;
A kő marad.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Üzenem a háznak, mely fölnevelt:&lt;br /&gt;
ha egyenlővé teszik is a földdel,&lt;br /&gt;
nemzedékek őrváltásain&lt;br /&gt;
jönnek majd újra boldog építők,&lt;br /&gt;
és kiássák a fundamentumot,&lt;br /&gt;
s az erkölcs ősi, hófehér kövére&lt;br /&gt;
emelnek falat, tetőt, templomot.&lt;br /&gt;
Jön ezer új Kőmíves Kelemen,&lt;br /&gt;
ki nem hamuval és nem embervérrel&lt;br /&gt;
köti meg a békesség falát,&lt;br /&gt;
de szenteltvízzel és búzakenyérrel,&lt;br /&gt;
és épít régi kőből új hazát.&lt;br /&gt;
Üzenem a háznak, mely fölnevelt:&lt;br /&gt;
a fundamentum Istentől való,&lt;br /&gt;
és Istentől való az akarat,&lt;br /&gt;
mely újra építi a falakat.&lt;br /&gt;
A víz szalad, de a kő marad,&lt;br /&gt;
a kő marad.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
És üzenem a volt barátaimnak,&lt;br /&gt;
kik megtagadják ma a nevemet:&lt;br /&gt;
ha fordul egyet újra a kerék,&lt;br /&gt;
én akkor is a barátjok leszek,&lt;br /&gt;
és nem lesz bosszú, gyűlölet, harag.&lt;br /&gt;
Kezet nyújtunk egymásnak és megyünk&lt;br /&gt;
és leszünk Egy Cél és Egy Akarat:&lt;br /&gt;
a víz szalad, de a kő marad,&lt;br /&gt;
a kő marad.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
És üzenem mindenkinek,&lt;br /&gt;
testvérnek, rokonnak, idegennek,&lt;br /&gt;
gonosznak, jónak, hűségesnek és alávalónak,&lt;br /&gt;
annak, akit a fájás űz és annak,&lt;br /&gt;
kinek kezéhez vércseppek tapadnak:&lt;br /&gt;
vigyázzatok és imádkozzatok!&lt;br /&gt;
Valahol fönt a magos ég alatt&lt;br /&gt;
mozdulnak már lassan a csillagok,&lt;br /&gt;
s a víz szalad és csak a kő marad,&lt;br /&gt;
a kő marad.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Maradnak az igazak és a jók.&lt;br /&gt;
a tiszták és a békességesek.&lt;br /&gt;
Erdők, hegyek, tanok és emberek.&lt;br /&gt;
Jól gondolja meg, ki mit cselekszik!&lt;br /&gt;
Likasszák már az égben fönt a rostát,&lt;br /&gt;
s a csillagok tengelyét olajozzák&lt;br /&gt;
szorgalmas angyalok.&lt;br /&gt;
És leszen csillagfordulás megint,&lt;br /&gt;
és miként hirdeti a Biblia:&lt;br /&gt;
megméretik az embernek fia,&lt;br /&gt;
s ki mint vetett, azonképpen arat.&lt;br /&gt;
Mert elfut a víz és csak a kő marad,&lt;br /&gt;
de a kő marad!&lt;br /&gt;
&lt;/center&gt;</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Szerző:Wass Albert</title>
    <id>2576</id>
    <revision>
      <id>5605</id>
      <timestamp>2006-11-17T11:31:00Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>Crusader</username>
        <id>44</id>
      </contributor>
      <text xml:space="preserve">[[w:Wass Albert|Wass Albert]], ('''Szentegyedi és Czegei gróf Wass Albert'''), ([[w:1908|1908]]. [[w:január 8|január 8]]. –  [[w:1998|1998]]. [[w:február 17|február 17]].), [[w:erdély|erdély]]i magyar író és költő.

== Művei ==
=== Próza ===
* [[Adjátok vissza a hegyeimet!]]
* [[A funtineli boszorkány]]

=== Vers ===
* [[Hontalanság hitvallása]]
* [[Üzenet haza]]

[[Kategória:Szerzők]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Hontalanság hitvallása</title>
    <id>2579</id>
    <revision>
      <id>5570</id>
      <timestamp>2006-11-12T03:28:45Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>KeFe</username>
        <id>7</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>&lt;br /&gt; ki</comment>
      <text xml:space="preserve">{{Vers|Wass Albert|Hontalanság hitvallása| |1947| }}

&lt;center&gt;&lt;poem&gt;
Hontalan vagyok,
mert vallom, hogy a gondolat szabad,
mert hazám ott van a Kárpátok alatt
és népem a magyar.

Hontalan vagyok
mert hirdetem, hogy testvér minden ember
s hogy egymásra kell, leljen végre egyszer
mindenki, aki jót akar.

Hontalan vagyok
mert hiszek jóban, igazban, szépben.
Minden vallásban és minden népben
és Istenben, kié a diadal.

Hontalan vagyok
de vallom rendületlenül, hogy Õ az út s az élet
és maradok ez úton, míg csak élek
töretlen hittel ember és magyar.
&lt;/poem&gt;
&lt;/center&gt;</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Szerző:Vass Albert</title>
    <id>2580</id>
    <revision>
      <id>5531</id>
      <timestamp>2006-11-08T17:35:46Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>linkjav</comment>
      <text xml:space="preserve">#Redirect[[Szerző:Wass Albert]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Copyright</title>
    <id>2582</id>
    <revision>
      <id>5539</id>
      <timestamp>2006-11-08T19:00:42Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>[[Wikiforrás:Copyright]] átmozgatva [[Wikiforrás:Szerzői jogok]] névre: Magyar cím, a Wikipédiában ez a lap neve</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Wikiforrás:Szerzői jogok]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Üzenet haza</title>
    <id>2584</id>
    <revision>
      <id>5571</id>
      <timestamp>2006-11-12T03:32:26Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>KeFe</username>
        <id>7</id>
      </contributor>
      <minor />
      <text xml:space="preserve">{{vers|Wass Albert|Üzenet haza| |Wass Albert |(1908. január 8. – 1998. február 17.)}}
&lt;poem&gt;
:: Üzenem az otthoni hegyeknek:
:: a csillagok állása változó.
:: És törvényei vannak a szeleknek,
:: Esőnek, hónak, fellegeknek
:: és nincsen ború, örökkévaló.
:: A víz szalad, a kő marad,
:: a kő marad.

:: Üzenem a földnek: csak teremjen,.
:: ha sáska rágja is le a vetést.
:: Ha vakond túrja is a gyökeret.
:: A világ fölött őrködik a Rend,
:: s nem vesz magja a nemes gabonának,
:: de híre sem lesz egykor a csalánnak;
:: az idő lemarja a gyomokat.
:: A víz szalad, a kő marad,
:: A kő marad.

:: Üzenem az erdőnek: ne féljen,
:: ha csattog is a baltások hada,
:: mert erősebb a baltánál a fa,
:: s a vérző csonkból virradó tavaszra
:: új erdő sarjad győzedelmesen.
:: S még mindig lesznek fák, mikor a rozsda
:: a gyilkos vasat rég felfalta már,
:: s a sújtó kéz is - szent, szent jóvátétel -,
:: hasznos anyaggá vált a föld alatt.
:: A víz szalad, a kő marad,
:: A kő marad.

:: Üzenem a háznak, mely fölnevelt:
:: ha egyenlővé teszik is a földdel,
:: nemzedékek őrváltásain
:: jönnek majd újra boldog építők,
:: és kiássák a fundamentumot,
:: s az erkölcs ősi, hófehér kövére
:: emelnek falat, tetőt, templomot.
:: Jön ezer új Kőmíves Kelemen,
:: ki nem hamuval és nem embervérrel
:: köti meg a békesség falát,
:: de szenteltvízzel és búzakenyérrel,
:: és épít régi kőből új hazát.
:: Üzenem a háznak, mely fölnevelt:
:: a fundamentum Istentől való,
:: és Istentől való az akarat,
:: mely újra építi a falakat.
:: A víz szalad, de a kő marad,
:: a kő marad.

:: És üzenem a volt barátaimnak,
:: kik megtagadják ma a nevemet:
:: ha fordul egyet újra a kerék,
:: én akkor is a barátjok leszek,
:: és nem lesz bosszú, gyűlölet, harag.
:: Kezet nyújtunk egymásnak és megyünk
:: és leszünk Egy Cél és Egy Akarat:
:: a víz szalad, de a kő marad,
:: a kő marad.

:: És üzenem mindenkinek,
:: testvérnek, rokonnak, idegennek,
:: gonosznak, jónak, hűségesnek és alávalónak,
:: annak, akit a fájás űz és annak,
:: kinek kezéhez vércseppek tapadnak:
:: vigyázzatok és imádkozzatok!
:: Valahol fönt a magos ég alatt
:: mozdulnak már lassan a csillagok,
:: s a víz szalad és csak a kő marad,
:: a kő marad.

:: Maradnak az igazak és a jók.
:: a tiszták és a békességesek.
:: Erdők, hegyek, tanok és emberek.
:: Jól gondolja meg, ki mit cselekszik!
:: Likasszák már az égben fönt a rostát,
:: s a csillagok tengelyét olajozzák
:: szorgalmas angyalok.
:: És leszen csillagfordulás megint,
:: és miként hirdeti a Biblia:
:: megméretik az embernek fia,
:: s ki mint vetett, azonképpen arat.
:: Mert elfut a víz és csak a kő marad,
:: de a kő marad!
&lt;/poem&gt;</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Példák a magyarban a felszólító mód múlt idejű alakokra</title>
    <id>2586</id>
    <revision>
      <id>5595</id>
      <timestamp>2006-11-12T20:13:40Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>Adam78</username>
        <id>8</id>
      </contributor>
      <comment>[[Példák a magyarban a felszólító mód múlt idejű alakokra]] átmozgatva [[Példák a magyarban a kötőmód múlt idejű alakokra]] névre: Az igekötő nem úgy viselkedik ebben a szerkezetben, mint a felszólító módban, hanem mint a kötőmó</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Példák a magyarban a kötőmód múlt idejű alakokra]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Adjátok vissza a hegyeimet!</title>
    <id>2589</id>
    <revision>
      <id>5944</id>
      <timestamp>2007-01-11T12:49:05Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>{{forma}}</comment>
      <text xml:space="preserve">{{forma}}

===Az még más világ volt akkor...===
&quot;- Az még más világ volt akkor - folytatta -, azt szokták mondani reá, hogy úri világ volt, pedig ez nem igaz. A szegény emberek világa volt az, mert még a semmibõl is pénz nõtt az ember tenyerébe, ha akarta. Ha becsületes volt és dolgozott, persze. Azért szidják ma azt a világot, mert lopni nem lehetett akkor. Mert becsületesnek kellett lenni és dolgozni kellett, s ezt a kettõt nem szerették ezek a maiak. Hát ide hallgass: becsületemre mondom, így történt a dolog. Ma már úgy hangzik, mint valami mese. Pedig nem mese volt...&quot;

===Adjátok vissza a hegyeimet!===
&quot;Urak, akik a világ dolgait igazítjátok: adjátok vissza a hegyeimet!

Bevallom őszintén: nem érdekel sem a politikátok, sem a világnézeti kérdéseitek, sem nagyszabású elgondolásaitok, melyekkel az embermilliók sorsát rendezni kívánjátok. Nem érdekelnek az embermilliók sem. Egy érdekel csupán: adjátok vissza a hegyeimet!

Mert bármit is mondjanak a tudósok, a fiskálisok és a katonák: azok a hegyek az enyimek. Mint ahogy én is hozzájok tartozom attól a perctől kezdve, hogy megszülettem a lábok alatt, abban a kis házban, s ők benéztek hozzám az ablakon. Nem a telekkönyv szerint voltak az enyimek, az igaz. De enyimek voltak Isten rendelése szerint, azáltal, hogy ott születtem s ott lettem emberré. Adjátok vissza a hegyeimet!

Nézzétek urak: idestova ötven esztendeje már, hogy belerángattatok ebbe a játékba. Játszottatok az én bőrömön háborút és országosztást, ideoda ajándékozgattatok engem s a hegyeimet, mint ahogy gyermekek ajándékozzák a játékszereket egymásnak. S én ötven esztendeig engedelmesen játszottam nektek mindent, amit csak parancsoltatok: kisebbségi sorsot, megaláztatást és elnyomatást, üldöztetést nyelvem és fajtám miatt, fölszabadulást és katonásdit. Játszottam háborút. Lelkesedést és halálfélelmet, rámenős bátorságot és fejvesztett menekülést, játszottam kétségbeesést, fájdalmat, dühöt, elvesztett háborút. Játszottam elvesztett otthont és elvesztett családot, csikorgó fogú bosszúvágyat és hadifogságot, játszottam hontalan bujdosást, magányos, kóborló farkassorsot az emberi rengetegben... urak, nekem elég volt. Én nem játszom tovább. Adjátok vissza a hegyeimet!

Ne mondjátok, hogy keressek magamnak máshol helyet a világban, mert nincsen ennek a világnak helye, ami az enyém volna azon az egyen kívül. Ne mondjátok, hogy befogadtok ebbe vagy abba az országba, mert nincsen nekem azokban az országokban semmi keresnivalóm. Ne mondjátok, hogy lelek magamnak hegyet a Kordillerrákban, vagy a Sierra Nevadán: mert a más hegyei azok, nem az enyimek. Az én számomra nincs szépségük és nincs békességük azoknak a hegyeknek. Adjátok vissza az én hegyeimet!
És azt se mondjátok, hogy nem én vagyok az egyetlen, akinek ez a sorsa, mert milliók váltak földönfutókká játékaitok során és én csak egy vagyok a milliók közül. Számomra nem vigasztalás, hogy millióknak fáj
ugyanaz, ami nekem. Magamnak fáj, ami bennem fáj. Adjátok vissza a hegyeimet!
Ne mondjátok azt sem, hogy van, aki többet vesztett, senki sem vesztett annyit, mint én. Nekem nem volt Palotám, amit fölépíthetnétek valahol a föld másik oldalán. Nekem nem volt vagyonom, amit bankjaitok visszafizethetnének, ha megszállná őket a jótékonyság láza. Állásom sem volt, hivatalom sem, ami helyett újat adhatnátok. Nekem semmim sem volt, csak a hegyeim s egy asszony, akit szerettem. S ez a kettő együtt többet ért, mint a világ valamennyi palotája, vagyona és hivatala. Senki sem vesztett ebben a játékban annyit, mint én. Adjátok vissza a hegyeimet!

Urak, én alázatosan elhiszem, hogy nagyok vagytok és hatalmasok. Hogy kisujjatok egyetlen mozdulatára milliók halnak meg, országok cserélnek gazdát és földrészek süllyednek el a tengerek mélységeibe. De mindezeken túl hinni szeretném azt is, hogy tisztelitek az igazságot és a törvényt, amit Isten a világnak adott, és hogy a szívetekben jószándék szűri át még a kisujjatok mozdulatát is. De ezt csak akkor hihetem el, ha eltörlitek a rontást, ami játékaitok nyomán erre a világra rászabadult, és visszaadjátok a hegyeimet.

...Urak, elmondom nektek az életemet. A játékot, amit játszanom kellett, mert így írtátok meg számomra a szerepet. Nem egyik, vagy másik közületek, nem ez vagy amaz. Ennek a szerepnek a megírásában nincsen közöttetek bűnösebb és bűntelenebb. Mind együtt vagytok felelősek ezért a rettenetes játékért. Valamennyien, kik a világ dolgait intéztétek, határokon és drótsövényeken, és világrészeken innen és túl.
Elvettétek a hegyeimet. S az életemet elrontottátok, mint ahogy a vásott gyermek elrontja a játékszert, amit már megunt, s aztán szemétre löki.&quot;

===Elöször jöttek az oroszok és végigdúlták a falut...===
&quot;Az örmény sóhajtott és elgondolkozva vájkált a búzaszemekben, melyek apró kis zacskókba gyüjtve mérleg körül állottak.

-Tudu - kerdte - így volt ez: elöször jöttek az oroszok és végigdúlták a falut. Mindegy, hogy szegény volt vagy gazda, magyar vagy román. Végigdultak azok minden házat és minden pajtát és elvitték, ami megtetszett nekik. Aztán jöttek a románok, és azok már csak a magyarokat dúlták végig. Vertek , gyilkoltak, meggyötörték az asszonyokat és elmentek ök is.

Aztán egy darabig nem történt semmi. A románok folytatni akarták ott, ahol négy évvel ezelött abbahagyták. De aztán megtudták, hogy ott már nem lehet folytatni , és ettöl újra megvadultak. Tegnap este rámentek a magyarok házaira, felgyújtottak sok házat és sok magyart megöltek. rettenetes éjszaka volt ez a tegnapi. elmentem a popához, hogy csináljon valamit a népével, de a pópa csak a vállát vonogatta, és azt monndta, ö sem szólhat bele Isten rendeléseiba. Ma aztán újra itt jártak az oroszok. Összefogdostak egy csomó románt és sokat közülük nyomban agyonlöttek. A többit elvitték. Aztán itt hagyatak egy komiszárt két katonával, akik beköltöztek a pópához, leverték a szentképekete és a pópát bezárták a pincébe. És a falú birójának megtették Trandafirt a tyúktolvaj cigányt onnan föntröl, aki még soha életében becsületes dolgot nem csinált. Hát látod: nincsen itt most szénre szükség. egyébre van szükség.

- Mire? - kérdeztem.

- Rendre felelete az örmény.&quot;

===Ne alamizsnát adjatok.===
&quot;Majd elöveszik a pénztárcáikat, mint ahogy azt a gazdagok szokták, ha nem tudnak megfelelni a szegények kérdéseire, de én azt mondom nekik: nem urak! Ne alamizsnát adjatok. Adjátok vissza a hegyeimet!&quot;

[[Kategória:Irodalom]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>A funtineli boszorkány</title>
    <id>2590</id>
    <revision>
      <id>5943</id>
      <timestamp>2007-01-11T12:48:38Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>{{forma}}</comment>
      <text xml:space="preserve">{{forma}}

==Mert tudod, valahogy így van ez: az ember jár-kel a világban==
&quot;Bent, a Szalárd torkában fűrésztelep volt még nem is olyan régen. Ma már csak néhány ház romját találod ott és szemetet, piszkot, törmeléket, gazt. És sok-sok csalánt, ami az emberek után maradt.

Mert tudod, valahogy így van ez: az ember jár-kel a világban, mint valami nyugtalan vadállat, és valamit keres. De alighogy megtalálja, már hasznot akar belőle, és ezzel el is rontja a dolgokat. Mert a világ nem arra való, hogy hasznot hozzon valakinek. A világ arra való, hogy szép legyen, békés legyen, jó legyen. Hogy élni lehessen benne, fáradsággal, de haszon nélkül. Mert az élet értelme a szép. És a haszon a leghaszontalanabb szó, amit az ember valaha is kitalált. Pedig ma már annyira van vele, hogy ha valami szépet meglát, nyomban arra gondol: mi hasznom lehetne ebből? S ezért van az, hogy amit ilyen céllal fölépít, az hamarosan le is dől. Legtöbbször egy másik ember dönti le, aki irigyli a hasznot, és a helyén nem marad más, csak egy folt csalán: az ember örök nyoma.

A Szalárd torkában is hasznot kereső emberek éltek, gyilkolták az erdőt, s ma már csak csalán őrzi emléküket. Ahány apró gonoszságot elhullattak: annyi szál csalán nőtt ki a földből, és nőni fog, ameddig áll a világ, örök emlékeztetőül.&quot;

==Gondoltál már arra, milyen lenne, ha a nap egyszer csak megállana az égen?==
&quot;Gondoltál már arra, milyen lenne, ha a nap egyszer csak megállana az égen? Megállana, és nem mozdulna többet. Minden megállana: a patak, a szél, a fű növése, az ember lába, minden. A madár a levegőben. A hal a vízben. Amit az ember gondol, és minden. Milyen lenne?
Úgy elgondolkoztam ezen néha: semmivel sem lenne több, mint amikor egy ember meghal. Valaki. Nem is egy ember, csak úgy: egy ember. Valaki. Aki hozzád tartozik. Aki minden. Aki a mindennél is több. Én azt hiszem, ez olyan egy kicsit, mint amikor a világnak vége van. (...) &quot; 

==Ládából ládába==
&quot;- Nem vetted észre? Az emberek ott lent nem tudnak a láda nélkül meglenni. Először csinálnak egy kicsit, és úgy hívják, bölcső, aztán csinálnak egy nagyot, és úgy hívják, ház. És benne élnek. és benne élnek a szokásokban és a törvényekben, és nem tudnak mozogni a ládától. És az utolsót úgy hívják, koporsó. És azt hiszik, ezek nélkül a ládák nélkül nem is lehetnének emberek. Ládából ládába. Mindig egyik ládából a másik ládába. És a végén a földbe, és ott is csak a ládába. Ennyi az egész életük. Azért olyan keserűek, és azért tesznek annyi gonoszat, mert keserűek. A láda sohasem engedi mozogni őket úgy, ahogy szeretnének. Nem tudnak jól mozogni, érted?
A pap csodálkozva nézett az asszonyra.
- Hol tanultad ezeket? Úgy beszélsz, mintha.
- Hol tanultam? nevetett az asszony. Istenem, hát hol tanul meg az ember látni és érezni. Hol? Hol tanul meg különbséget tenni a között, hogy mi szép és mi csúnya? Az ember van. És ennyi.&quot;

==Boszorkány vagy leány!==
&quot;- De te leány...amikor megláttam a kezedet, tudtam. Te vagy az, aki megbosszulod mindazt, amit elkövettek rajtunk a kakaskodó gazok, az ocsmányok, a disznók... te vagy az! Boszorkány vagy leány! Ott van a homlokodon a jel, tenyeredben az írás. Te nemcsak tudod a titkokat: te érzed a titkokat leány. Érzed és csinálod, ha nem is tudod, úgy is. Boszorkány vagy, igazi boszorkány, amilyen én akartam lenni. Aki veled alszik, a halállal alszik. Aki megkíván téged, a halált kívánja meg. Megrontod a lelkeket, és füstté oszlik szét szemed pillantásától a férfiak esze. Te vagy a bosszúálló, aki vámot szedsz közöttük mindazért, amit lányokon elkövettek valaha is ezen a földön...

- Tûzben születtél, s tûz emészti el a testedet is. Láthatatlan árnyék jár veled, s elveszett az a férfi, aki ebbe az árnyékba belelép. Jó vagy és szelíd, de veled jár mégis a bosszú és a pusztulás, mert boszorkány vagy, s nem tehetsz arról. A liliom illatától elpusztul a légy, aki belerepül. Te vagy az erdõk tûzes liloma, aki megölöd a férfiakat, ah szemüket reád vetik. Te vagy a babonás virág, akitól tüzet fognak a szívek és elégnek, mint fû a parázson...a halál van az ágyadban, a halál van a testedben, a halál van az ajkaidon...

A leány szemébõl omlani kezdtek a könnyek. Lehunyt szemmel, mozdulatlanul ült a babonás füstben, de lehunyt szeme alól peregtek a könnyek egyre. A cigányasszony reszelõs, vén hangja néhány pillanatra elhallgatott. Aztán csontos, fekete keze kinyúlt a füstön át:
- Ne sírj, leány! Nem tehetsz róla. Add a kezedet!

Reszketve nyújtotta a kezét. A serpenyõ parazsának melegét érezte a bõre.

- Nem tehetsz róla. Jó vagy és szelíd. Szeretni akarsz, és halált osztogatsz. Nem érzed a gyûlöletet, aminek eszközéül jöttél erre a földre. Terméketlen maradsz, mint a tûzliliom, aminek illata megöli a legyeket. Ha életet hoznál mégis a világra, magad ölnéd meg azt is, és nem tehetnél róla. Borzalmas írás van a tenyereden, leány...és az írások ellen nem tehetünk semmit. Te vagy a bosszú angyala, akinek boszorkány a neve... szép és borzalmas a sorsod, félelmetes és gyönyörûséges... kívánságod parancs a poklok hatalmasai elõtt, vágyad beteljesül, mielõtt kimondanád... gyûlöleted vért és tüzet teremt, s csókod nyomán kinyílik a halál... megcsúfolt szüzek bosszúját hordozza a véred... megcsalt leányok átkát váltod valóra...eredj...megérzed a szemek mögött a gondolatot, és meghallod a szavakat, amiket nem mondanak el. Meglátod, ami láthatatlan, meghallod, ami hang nélkül való, s megérzed aminek illata sincs, mert még meg sem született az idõben. Eredj! Kérdezni jöttél, és én feleltem. Eredj leány! Valaki vár. &quot;

==Nem szabad utánanézni annak, ami elmegy==
&quot;Tóderik ült a tönkön. Hallotta távolodni a lépéseket, hallotta halkulni a zörgést, és nem fordult arra, hogy utánanézzen. Minek? Nem szabad utánanézni annak, ami elmegy. Az idõnek, az életnek, az embereknek. Nem szabad. Elmennek úgyis, ha eljött az idő. És az ember egyedül marad. És amikor minden elment már: az idő, és az élet, és az emberek, akkor vége van. Akkor az ember rendbe teszi a dolgait és elkészül magával, és elmegy a másik irányba. De mielõtt elmegy, még rendbe teszi a dolgait, igen.&quot;

==Tudod, ahogy az ember ott ül a tûz mellett és hallgatja a szelet a Dealu Rós fenyõin tündökölni és elgondolkozik arról, ami volt==

&quot;Bejött. Megállt. Olyan volt, mitha nem is õ lett volna. Hanem mondjuk, az emléke. Igen, az emléke. Tudod, ahogy az ember ott ül a tûz mellett és hallgatja a szelet a Dealu Rós fenyõin tündökölni és elgondolkozik arról, ami volt. Ami szép volt. Nem tudom, ismered e azt, mikor az ember úgy elgondolkozik valakirõl. Aki... aki már csak olyan, mint ami volt. Volt. És az embernek úgy az eszébe jut: itt állt, itt ült, itt hevert. Itt ezt mondta, ott azt. Itt nevetett. Itt...de mindegy, nem ez a fontos. Az ember ül a tûznél, és valakire gondol, aki volt. Látja. Ahogy jön-megy. Leül. Nevet. Eszik. Énekel. Ahogy bejön az ajtón...&quot;

==Igen így van ez, látod. A legnagyobb baj az, hogy sohasem tudjuk egymásról biztosan ki kicsoda==
&quot;Bocsáss meg - mondta és újra sírni kezdett-, nem tudtam biztosan, hogy ki vagy. Bocsáss meg, Gavril! És sírt.

Igen így van ez, látod. A legnagyobb baj az, hogy sohasem tudjuk egymásról biztosan ki kicsoda. Az emberek összejönnek, összetársulnak, széjjelmennek, kavarognak és sohasem tudják biztosan, hogy ki az, aki mellettük van. Ki az? Igen, ez a legnagyobb baj, látod, a világon. Csak néha tudják meg egymásról az igazat. Néha. És csak akkor, ha már késõ.&quot; 

==Ez néha fájt==
&quot;Ez néha fájt. De nem nagyon, csak úgy, mint egy régi emlék fáj az embernek, ami szép volt, és kár, hogy nem akar visszatérni többé.&quot;

==Ástál már sírt, egyedül, az erdõk között, valakinek, akit szerettél?==
&quot;Ástál már sírt, egyedül, az erdõk között, valakinek, akit szerettél? Nem, persze. Hogyan is áshattál volna? Ne adja Isten, soha ne adja, hogy megtudd, mi az. Az ember kiméri: négy lépés hosszában, két lépés széltiben. Ennyi egy ember. Mindegy, hogy ki az, miféle ember. Öreg, fiatal. Kedves vagy gonosz. Mindegy az. Négy lépés hosszában, kettõ széltiben. Ennyi marad az emberbõl, ha meghalt.&quot;

==Nem volt nehéz==
&quot;Nem volt nehéz. Semmi sem nehéz, ha az ember már mindenen túl van.&quot;

==A világ tele van ilyen dolgokkal, amiket nem érthetünk, nem tudhatunk==
&quot;Ha úgy is volt igazán, ahogyan mondták, az ember nem tudhatja mégse. Azt, hogy mi volt igazán, s hogyan volt. Az ember legföljebb láthatja, hogy ez meg ez történt. Így és így. De hogy mi az, ami történt, s mért történt, hogyan? Azt csak az tudhatja, akivel történt. Sokszor még az sem. Sokszor. A világ tele van ilyen dolgokkal, amiket nem érthetünk, nem tudhatunk. Ezért nem szabad soha azt mondani valakirõl, hogy ez ilyen vagy olyan ember, mert ezt és ezt csinálta. Nem, ... , ezt nem szabad mondani soha. Mert nem lehet tudni, mi mozgatja az embereket. Mi az, ami ide vagy amoda löki. Az egyikbõl  prepegyit lesz. A másik talán éppen kurátor, akivel kezel a pap is. És lehet, hogy éppen az volt több, akibõl prepegyit lett. Lehet. Valami történik, és az egész elfordul erre vagy arra. Az egész élet. Az ember sohasem tudhatja, mert amit az ember lát, az semmi. A nagy dolgok, azok úgy történnek, hogy nem láthatja senki más, csak az, akinek szól.&quot;

==Amennyi az éjtszaka, annyi a nappal. Amennyi az öröm, annyi a bánat==
&quot;Amennyi az éjtszaka, annyi a nappal. Amennyi az öröm, annyi a bánat. Minden nappalhoz szükséges egy éjtszaka, és minden éjtszakához szükséges egy nappal. Minden éjtszaka sok-sok gyermeket csinálnak ezen a világon, hogy legyen mért dolgozzanak és éljenek nappal az emberek. Minden bánattól megnõ az ember itt bent egy kicsit, itt bent - ujjával néhányszor rákopogtatott keszeg mellére -, itt bent, érted. Megnõ az ember, meglombosodik, mint a fa. Megtanul valamit. Mint a fa, a lombja által. Több napfényt magába szívni, ameddig süt a nap, és félretenni belõle valamit a levelekbe... érted? Jobban örvendeni az örömnek, érted? És félretenni belõle valamit. Ehhez kell értsen az ember. És erre való a bánat, hogy megtanítsa. Éppen annyi van belõle, mint az örömbõl. Éppen annyi. Úgy, mint a nappal s az éjtszaka. A különbség csak az, hogy a nappal s az éjtszaka dolgát elrendezte az Isten. De az öröm s a bánat dolgát nem rendezte el. Azt csak kiporciózta éppen, mint ahogy a juhoknak a szénát porciózza az ember. Hogy ennyi jut ebbõl, s ennyi abból. Ez a kommenció. Az öröm. Meg amit fizetni kell érte. A bánat. Ennyi jár. Akár tetszik, akár nem. Ennyi jár, s ez elõl nem lehet megszökni. Mármost, aki nem egyformán osztja be, hanem elõbb végez az örömmel, annak a végin csak a bánat marad. Így van ez. Meg kell enni! Ezt is, azt is. A puliszkát is, a túrót is. Aki nem keveri össze ésszel a kettõt, hanem elõbb fölnyalogatja a túrót, annak a végire üresen marad a puliszka...!

... Aki mindég csak puliszkát eszik, mindég csak puliszkát, akarattal... s a túrót félreteszi... annak vigyáznia kell, nehogy végül is a túró megromoljék... Ami pedig másokat illet..., nem kell irigyelni azt, aki mind csak pusztán eszi a túrót. A puliszkát, tudod, azt mindenkinek meg kell ennie! Én tudom ezt, én... nekem elhiheted. A puliszka, az nem romlik el. Az nem. Azt bizony meg kell enni, mind egy szemig. Ha öregen is, ha kutya-fáradtan, kutya-magányosan is. Azt meg kell enni. Nincs meghalás addig, míg az utolsó keserû morzsát is föl nem szedte az ember. Az így van.&quot;

==Az emberek nem buták és nem bolondok==
Az emberek nem buták és nem bolondok. Az emberek tudják, hogy mit miért beszélnek. Csak egyet nem tudnak: hogy az, amiről beszélnek, miért van úgy, ahogy van. Ezt nem tudják, és ez nem is érdekli őket.

[[Kategória:Regények]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Szabados dal</title>
    <id>2591</id>
    <revision>
      <id>5608</id>
      <timestamp>2006-11-18T07:40:15Z</timestamp>
      <contributor>
        <ip>87.97.60.33</ip>
      </contributor>
      <comment>József Attila: Szabados dal</comment>
      <text xml:space="preserve">{{vers|József Attila|Szabados dal|
&lt;br&gt;
Ahol nincsen villanylámpa &lt;br&gt;
gyújtsd a burzsujt gyertyalángra, &lt;br&gt;
ahol nincsen hús a babban &lt;br&gt;
füstölt burzsuj főjjön abban, &lt;br&gt;
ugy biz édes cimborám! &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
Rossz cipőd nem ér egy füttyöt? &lt;br&gt;
Burzsujszemmel kend a bütyköd; &lt;br&gt;
hát az ablak? vedd a sorját - &lt;br&gt;
gitteld be a burzsuj orrát, &lt;br&gt;
ugy biz édes cimborám! &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
Hol titkolni kell a harcot, &lt;br&gt;
burzsujbőrbe kösd be Marxot; &lt;br&gt;
ha nem Marxot, akkor inkább &lt;br&gt;
Bakunint és Kropotkinkát, &lt;br&gt;
ugy biz édes cimborám! &lt;br&gt;
&lt;br&gt;
Egyre többen, egyre jobban, &lt;br&gt;
irtsd a burzsujt megfontoltan; - &lt;br&gt;
aki gyönge anyámasszony, &lt;br&gt;
az csak százhuszat akasszon, &lt;br&gt;
ugy biz édes cimborám! &lt;br&gt;
|1927. ápr.|}}</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Kép:Urna.png</title>
    <id>2593</id>
    <revision>
      <id>5612</id>
      <timestamp>2006-11-18T11:34:19Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>KeFe</username>
        <id>7</id>
      </contributor>
      <comment>{{közkincs}}</comment>
      <text xml:space="preserve">{{közkincs}}</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Kép:Urna2.png</title>
    <id>2594</id>
    <revision>
      <id>5614</id>
      <timestamp>2006-11-18T11:49:31Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>KeFe</username>
        <id>7</id>
      </contributor>
      <comment>{{közkincs}}</comment>
      <text xml:space="preserve">{{közkincs}}</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Irányelvek/Felküldési útmutató</title>
    <id>2597</id>
    <revision>
      <id>5973</id>
      <timestamp>2007-01-11T16:45:38Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>WP-ről származás következményei</comment>
      <text xml:space="preserve">{{Rövidítés|[[WF:FÚ]]}}
:''Ennek az irányelvnek a szövege a Wikiforrás egyik testvérprojektjéről származik, ezért az eltérő szóhasználatot ki kell javítani.''

Ez egy ''lépésről–lépésre'' útmutató ahhoz, hogy el tudd dönteni, hogy egy adott képet, szöveget, tartalmat felküldhetsz–e a Wikipédiába, használhatod-e azt cikknek, illusztrációnak.

Minden változatnál található egy kód (például '''[3/d]'''), erre tudsz hivatkozni, ha valaki esetleg kérdezi, hogy „melyik kód alapján” küldtél fel valamit. Fordítva is igaz: ha valaki azt mondja, hogy az általad beküldött szöveg a '''[13/d]''' alapján jogsértő, akkor meg tudod keresni: a pontok növekvő számsorrendben találhatóak.

== Képek ==
Ha valakinek nem elég világos az, hogy '''csak olyan képet küldj fel a Wikipédiába amelynél tudod, hogy szabad licenc alapján felhasználható, vagy nem esik jogi védelem alá''', annak itt egy kis útmutató.

===Saját kép===
'''[1/a]''' A képet én készítettem (fényképeztem, rajzoltam)
*OK, a kép szabadon használható (néhány kivétellel, mint amilyenek a védjegyek, vagy törvényt bármilyen módon sértő képek). A felküldésnél jelezned '''kell''', hogy a képet te készítetted. (Ha nem adsz meg licencet, akkor az automatikusan [[GFDL]] alatt kerül publikálásra (ugyanis ezt klikkeled be felküldésnél); ha más '''szabad''' licenc alapján akarod publikálni (mint amilyenek például a [[Creative Commons]] licencek) akkor ezt jelezd a kép leírásában. Nyilván nem szabad licenc alapján nem publikálhatod.)

===Régi kép===
'''[2/a]''' A kép ''nyilvánvalóan'' 150 évnél régebbi kép tisztán ''digitalizált'' változata
*OK, a kép szabadon használható

'''[2/b]''' A kép ''nyilvánvalóan'' 150 évnél régebbi dolog vagy mű ''fényképe'' (vagy egyéb módon kreatív elemeket tartalmaz)
*'''A képet ne küldd fel a Wikipédiára''', mert jogsértő; hacsak a fénykép készítője nem adott engedélyt a szabad terjesztésre.

===Kép a webről===
A képet a webről hívtam le
*'''[3/a]''' A weblap ahonnan lehívtam '''feltünteti''', hogy a kép egy megfelelő '''szabad licenc''' alapján használható
**Ok, a kép használható; '''fel kell tüntetni''' a ''webcímet'' ahonnan lehívtad, és a ''licencet'' ami alapján felhasználható
*'''[3/b]''' A weblap tulajdonosával beszéltem / [[Wikipédia:Engedélykérő szabványlevelek|írtam neki]], és engedélyezte egy megfelelő '''szabad licenc''' alapján való publikálást
**Ok, a kép használható; '''fel kell tüntetni''' a ''webcímet'' ahonnan lehívtad, azt, hogy ''ki engedélyezte'' a szabad felhasználást (lehetőleg az eredeti levéllel) és a ''licencet'' ami alapján felhasználható
*'''[3/c]''' A weblapon nincs feltüntetve semmi korlátozás
**'''A képet ne küldd fel a Wikipédiára''', mert jogsértő.
*'''[3/d]''' Valami weblapról hívtam le, de már nem tudom honnan
**'''A képet ne küldd fel a Wikipédiára''', mert nagyon valószínű, hogy jogsértő.

===Képernyőkép===
A kép egy program képernyőkép
*'''[4/a]''' A program szabad szoftver
**Ok, a kép használható
*'''[4/b]''' A program nem szabad szoftver (játék, alkalmazói program vagy operációs rendszer)
**'''A képet ne küldd fel a Wikipédiára''', mert jogsértő.

===Digitalizált képek===
A képet én digitalizáltam
*'''[5/a]''' A kép eredetije 150 évnél régebbi
**Ok, a kép használható
*'''[5/b]''' A kép eredetije közkincs, vagy egyéb okokból nem esik jogvédelem alá
**Ok, a kép használható
*'''[5/c]''' A kép jogvédett művet tartalmaz vagy ábrázol
**'''A képet ne küldd fel a Wikipédiára''', mert jogsértő.

===Rajzolt képek, ikonok===
A képet valaki más rajzolta (például ikonok, smiley-k, grafikonok, háttérképek, ...)
*'''[6/a]''' A szerzőt ismered, és ő írásban engedélyezte a kép szabad használatát
**Ok, a kép használható; '''fel kell tüntetni''' azt, hogy ''ki engedélyezte'' a szabad felhasználást (lehetőleg az eredeti levéllel vagy webcímmel) és a ''licencet'' ami alapján felhasználható
*'''[6/b]''' A kép valami operációs rendszer vagy program része
**'''A képet ne küldd fel a Wikipédiára''', mert jogsértő.
*'''[6/c]''' A szerző nem ismert
**'''A képet ne küldd fel a Wikipédiára''', mert jogsértő.

=== Kép máshonnan ===
'''[7/a]''' A képet valahol találtam (a gépemen, egy cd-n, egy floppyn, vagy fogalmam sincs honnan van, egyszer csak itt volt), nem tudok róla semmit.
*'''A képet ne küldd fel a Wikipédiára''', mert jogsértő.

=== Szerzői jogilag '''ellenőrzött''' kép ===
'''[9/a]''' A kép ''szerzőjét ismerem'', és a szerző ''több, mint 70 éve elhunyt''. A képet vagy én digitalizáltam, vagy meg tudom mondani, hogy pontosan ki digitalizálta, és meg tudom jelölni ezt a forrást.
*'''A képet használhatjuk a Wikipédiában''', de mindenképpen le kell írnod a kép lapján a ''szerző nevét'' (ha nincs róla még szócikk, akkor a ''halálának dátumát'') valamint a ''kép keletkezésének forrását'' (te digitalizáltad, avagy ha más forrásból származik, akkor azt, pontosan). Ezek ''bármelyike'' hiányzik, a kép nem felel meg ezen pontnak.

=== Minden ami nem illik bele az előzőekbe ===
'''[10/a]''' Bármi más, amire egyik előző pont sem adott utalást:
* '''A képet ne küldd fel a Wikipédiára''', mert jogsértő.


===Lábjegyzet===
*A „150 év” csupán egy rövidebb (pontatlanabb) formája annak, hogy „az illető mű védelmi ideje lejárt” vagy nem.
*A képek licenceit a [[Wikipédia:Képek licenceinek megadása|Képek licenceinek megadása]] lap mutatja.
----

== Szövegek ==
Ha valakinek annál, hogy '''„a Wikipédiába csak olyan szöveget küldj be, ami a [[GFDL]] licenc alapján szabadon terjeszthető”''' egyszerűbb magyarázat szükséges, íme egy lépésről–lépésre bontás, hogy el tudd dönteni, hogy a szöveg alkalmas-e Wikipédia cikknek.

===Saját szöveg===
'''[11/a]''' A szöveget én írtam, saját tudásom alapján, semmilyen részét nem másoltam szó szerint sehonnan
*OK, a szöveg szabadon használható. Ez az '''igazi''' Wikipédia szócikk.

===Régi szöveg===
'''[12/a]''' A szöveget másoltam egy ''nyilvánvalóan'' 150 évnél régebbi könyvből, vagy annak ''digitalizált'' változatából
*OK, a szöveg szabadon használható (érdemes jelezned, hogy a szöveg átolvasásra, lektorálásra szorul; még jobb, ha ezt te teszed meg, és a szöveg kora miatti problémákat javítod)

===Szöveg a webről===
A szöveget a webről másoltam le
*'''[13/a]''' A weblap ahonnan lehívtam '''feltünteti''', hogy a szöveg [[GFDL]] alapján használható
**Ok, a szöveg használható; a vitaalpon lehetőleg tüntesd fel a ''webcímet'' ahonnan lehívtad, és a ''licencet'' ami alapján felhasználható
*'''[13/b]''' A weblap ahonnan lehívtam '''feltünteti''', hogy a szöveg egy '''nem-[[GFDL]]''', szabad licenc alapján használható
**'''A szöveget ne másold be a Wikipédiába'''. A Wikipédiában csak olyan szövegek szerepelhetnek, melyek szerzője hozzájárult a [[GFDL]] alatti publikáláshoz, más szabad licencek alkalmazására nincs lehetőség! Kérd meg a szerzőt, hogy járuljon hozzá a „kettős licenceléshez”, vagyis biztosítsa a tartalmának GFDL alatti publikálását ''is''.
*'''[13/c]''' A weblap tulajdonosával beszéltem / írtam neki, és engedélyezte a [[GFDL]] alapján való publikálást
**Ok, a szöveg használható; a vitalapon lehetőleg tüntesd fel a ''webcímet'' ahonnan lehívtad, azt, hogy ''ki engedélyezte'' a szabad felhasználást (lehetőleg az eredeti levéllel) és a ''licencet'' ami alapján felhasználható
*'''[13/d]''' A weblapon nincs feltüntetve semmi korlátozás
**'''A szöveget ne másold be a Wikipédiába''', mert felhasználása jogsértő.
*'''[13/e]''' Valami weblapról hívtam le, de már nem tudom honnan
**'''A szöveget ne másold be a Wikipédiába''', mert felhasználása jogsértő.

===Idézet===
A szöveg egy jogvédett szöveg részlete
*'''[14/a]''' A szöveg ''idézés'' mértékű, hossza nem haladja meg az eredeti mű 1–5%-át
**Ok, a szöveg idézetként használható, de a vitalapon (vagy a „Források” között) '''jelezned kell''' az eredeti mű szerzőjét és címét
*'''[14/b]''' A szöveg a mű jelentős része, vagy maga a teljes mű
**'''A szöveget ne másold be a Wikipédiába''', mert felhasználása jogsértő.

=== Jogvédett szöveg ===
Van egy jogvédett könyvem, találtam egy nem szabad tartalmú weblapot vagy egyéb, nem használható szövegforrásom van. Mit tehetek?
* '''[15/a]''' A szöveget '''nem másolhatod a Wikipédiába'''. Azonban azt senki nem tilthatja meg, hogy a szöveget elolvasd, megjegyezd és megértsd, majd ''az alapján egy új cikket írj saját tudásod alapján'', az olvasottakat felhasználva. A lényeg, hogy semmit ne másolj, hanem amit olvastál, arról vagy az alapján ''saját szavaiddal'' írd meg az új cikket.

=== Minden ami nem illik bele az előzőekbe ===
'''[20/a]''' Bármi más, amire egyik előző pont sem adott utalást:
* '''A szöveget ne másold be a Wikipédiába''', mert felhasználása jogsértő.

== Lásd még ==
* [[Wikipédia:Képhasználati irányelvek]]
* [[Wikipédia:Képek licenceinek megadása]]
* [[Wikipédia:Copyright]]
* [[GFDL]] (szövegekhez)
* [[Creative Commons]] (képekhez)

[[Kategória:Segítség|Felküldési útmutató]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Kép:SNADAM Szakdolgozat.pdf</title>
    <id>2600</id>
    <revision>
      <id>5646</id>
      <timestamp>2006-11-29T02:05:34Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>Snadam</username>
        <id>50</id>
      </contributor>
      <text xml:space="preserve" />
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>MediaWiki:Summary-preview</title>
    <id>2609</id>
    <revision>
      <id>5660</id>
      <timestamp>2006-12-01T21:16:09Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>magyarítás</comment>
      <text xml:space="preserve">A szerkesztési összefoglaló előnézete</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Kép:Dr.Kiss János Isten látható világ.JPG</title>
    <id>2610</id>
    <revision>
      <id>5668</id>
      <timestamp>2006-12-02T12:26:49Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>Gubbubu</username>
        <id>3</id>
      </contributor>
      <comment>{{GFDL}}</comment>
      <text xml:space="preserve">{{GFDL}}</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Isten megismerése a látható világból</title>
    <id>2611</id>
    <revision>
      <id>5767</id>
      <timestamp>2006-12-07T10:39:06Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>Gubbubu</username>
        <id>3</id>
      </contributor>
      <comment>/* Tartalom */</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     = Dr. Kiss János
| cím        = Isten megismerése a látható világból
| szakasz    =
| előző      =
| következő  =
| megjegyzés = Megjegyzés: az eredeti mű oldalakra tördelését a digitális változatban elhagytuk, ennek megfelelően a lábjegyzetek számozását folyamatossá alakítottuk, a tartalomjegyzék római számozását arabra változtattuk, a fejléc egyes részeit elhagytuk és más értelemszerű, nyomdatechnikai jellegű változtatásokat eszközöltünk, a magszöveget azonban (a tördeléstől és esetleges másolási hibáktól eltekintve) teljes, sértetlen és eredeti helyesírású formájában közöljük.
&lt;p align=right&gt;&lt;small&gt;A Wikisource szerkesztősége&lt;/small&gt;&lt;/p&gt;

Kiadta a Szent István társulat, 1909. Az értekezés egy tervezett apológia-(hitvédelmi értekezés) sorozat része volt.

Lektor (&quot;censor&quot;): Dr. Aladarus Zubriczky.

Nyomtattatott a Stephaneum nyomdában Bp. VIII. Szentkirályi u. 28a.
}}
[[Kép:Dr.Kiss János Isten látható világ.JPG|thumb|150px|borító]]

== Tartalom ==
# [[Isten megismerése a látható világból/Előszó|Előszó]]
# [[Isten megismerése a látható világból/Első rész|Első rész]] ('''Előkészítő cikkelyek''')
## [[Isten megismerése a látható világból/Első rész#A kérdés mibenléte és fontossága|A kérdés mibenléte és fontossága]] (7.)
## [[Isten megismerése a látható világból/Első rész#Téves fölfogások|Téves fölfogások]] (20.)
## [[Isten megismerése a látható világból/Első rész#Az Istenhez vezető észokok áttekintése|Az Istenhez vezető észokok áttekintése]] (35.)
## [[Isten megismerése a látható világból/Első rész#Az elemző érv|Az elemző érv]] (42.)
## [[Isten megismerése a látható világból/Első rész#Az okság elvéről|Az okság elvéről]] (47.)
### A kérdés mibenléte és jelentősége]] (47.)
### Az okság fogalma ]](50.)
### Honnan van az okság fogalma? (61.)
### Az oksági elv keletkezése (61.)
### Az oksági elv érvénye (66.)
### Hume Dávid az okságról (71.)
### Kant Emmánuel az okságról (77.)
# [[Isten megismerése a látható világból/Második rész|Második rész]] ('''Érvelés a látható világból''')
## [[Isten megismerése a látható világból/Második rész#Bevezetés|Bevezetés]] (50)
## [[Isten megismerése a látható világból/Második rész#A világ esetlegességéből|A világ esetlegességéből]] (91)
## [[Isten megismerése a látható világból/Második rész#Mire vezet a kozmológiai érv?|Mire vezet a kozmológiai érv?]] (160)
## [[Isten megismerése a látható világból/Második rész#Nehézségek eloszlatása|Nehézségek eloszlatása]] (166)
## [[Isten megismerése a látható világból/Második rész#A világ tökéletességéből|A világ tökéletességéből]] (185)
## [[Isten megismerése a látható világból/Második rész#Ellenvetések megcáfolása|Ellenvetések megcáfolása]] (209)

----

[[Kategória:Isten megismerése a látható világból]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Szerző:Dr. Kiss János</title>
    <id>2612</id>
    <revision>
      <id>5682</id>
      <timestamp>2006-12-02T19:24:18Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>kategória abc javítása</comment>
      <text xml:space="preserve">'''Dr. Kiss János''', katolikus filozófus

* [[Isten megismerése a látható világból]]

[[Kategória:Szerzők|Kiss János]]
[[Kategória:Filozófusok|Kiss János]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Kategória:Filozófusok</title>
    <id>2613</id>
    <revision>
      <id>5680</id>
      <timestamp>2006-12-02T19:20:03Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>kat</comment>
      <text xml:space="preserve">Ide kerülnek a filozófus szerzők lapjai.

[[Kategória:Szerzők szakma szerint]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>MediaWiki:Subject-preview</title>
    <id>2614</id>
    <revision>
      <id>5684</id>
      <timestamp>2006-12-02T19:37:58Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>leford</comment>
      <text xml:space="preserve">A szakaszcím előnézete</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Kategória:Keleti filozófia</title>
    <id>2615</id>
    <revision>
      <id>5701</id>
      <timestamp>2006-12-03T09:59:18Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>Gubbubu</username>
        <id>3</id>
      </contributor>
      <comment>New page: [[Kategória:Vallás]] [[Kategória:Filozófia]]</comment>
      <text xml:space="preserve">[[Kategória:Vallás]] [[Kategória:Filozófia]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Kategória:Jegyzetek</title>
    <id>2616</id>
    <revision>
      <id>5702</id>
      <timestamp>2006-12-03T09:59:49Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>Gubbubu</username>
        <id>3</id>
      </contributor>
      <comment>New page: [[Kategória:Szövegek műfaj szerint]]</comment>
      <text xml:space="preserve">[[Kategória:Szövegek műfaj szerint]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Isten megismerése a látható világból/Első rész</title>
    <id>2617</id>
    <revision>
      <id>5772</id>
      <timestamp>2006-12-07T17:07:27Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>Gubbubu</username>
        <id>3</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>/* Jegyzetek */</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     = Dr. Kiss János
| cím        = Isten megismerése a látható világból
| szakasz    = (Első rész)
| előző      = [[../Előszó|&amp;larr; Előszó]]
| következő  = [[../Második rész|Második rész &amp;rarr;]]
| megjegyzés = Megjegyzés: az eredeti mű oldalakra tördelését a digitális változatban elhagytuk, ennek megfelelően a lábjegyzetek számozását folyamatossá alakítottuk, a tartalomjegyzék római számozását arabra változtattuk, a fejléc egyes részeit elhagytuk és más értelemszerű, nyomdatechnikai jellegű változtatásokat eszközöltünk, a magszöveget azonban (a tördeléstől és esetleges másolási hibáktól eltekintve) teljes, sértetlen és eredeti helyesírású formájában közöljük.
&lt;p align=right&gt;&lt;small&gt;A Wikisource szerkesztősége&lt;/small&gt;&lt;/p&gt;

A könyv adatait ld. [[Isten megismerése a látható világból#top|itt]]!
}}

== Első rész ==
&lt;center&gt;'''Előkészítő cikkelyek.'''&lt;/center&gt;

=== A kérdés mibenléte és fontossága. ===
Jeremiás prófétánál ezeket mondja az Úr: «A bölcs ne dicsekedjék bölcsességében és az erős ne dicsekedjék erősségében és a gazdag ne dicsekedjék gazdagságában; hanem aki dicsekszik, abban dicsekedjék, hogy ismer engem és tudja, hogy én vagyok az Úr, ki irgalmasságot gyakorolok s itéletet és igazságot teszek a földön.» &lt;ref&gt;Jeremiás 9, 23. 24.&lt;/ref&gt; És én azt hiszem, elég e magasztos igéket hallani, hogy alázattal meghódolva így szóljunk: úgy van, nem dicsekszünk bölcsességűnkben, hiszen az semmiség Isten bölcsességéhez képest, nem dicsekszünk erőnkben, mert az elenyészik Isten ereje mellett, nem dicsekszünk gazdagságunkban, mely csak csekély részesülés Isten végtelen gazdagságában, nem dicsekszünk semmi tökéletességünkben,
mert az csak csekélyke utánzata Isten végtelen tökéletességének, hanem azon vagyunk, hogy Istent, a legtökéletesebbet s minden egyéb tökéletesség forrását minél jobban megismerjük, s ami után lelkünk sóvárog, irgalmat és igazságot tőle reméljünk, ki azt egyedül adhatja.

Mindenek fölött Isten megismerésére kell törekednünk, mert az istenség a legnagyobb, amivel ember foglalkozhatik, Isten fogalma a legtökéletesebb, amit az emberi ész alkothat s az Istenről szerzett ismeret fő irányítója az ember erkölcsi cselekvésének.

Mert mi is az Isten? Erre a kérdésre nem lehet szebben felelni, mint az 1870-ben tartott vatikáni egyetemes zsinat atyái feleltek, mikor hitbeli határozatukat így kezdték: &lt;ref&gt;III. ülés, 1. fej.&lt;/ref&gt; «A szent, katholikus, apostoli és római egyház hiszi és vallja, hogy egy igaz és élő Isten van, ki az ég és a föld Teremtője és Ura, mindenható, örök, mérhetetlen, fölfoghatatlan, értelemre, akaratra s minden tökéletességre nézve végtelen; kit, mivel egy, egyetlen, teljesen egyszerű és változhatatlan szellemi valóság, a világtól valóban és lényegileg különbözőnek, önmagában és önmaga által végtelenül boldognak s minden fölött, ami kívüle van és elgondolható, mondhatatlanul kimagaslónak kell tartanunk. Ennek tartjuk Istent mindnyájan mi keresztények, ennek tartja őt minden művelt Isten-hivő: minden tökéletesség összefoglalásának, mintaképének és forrásának. Mindaz, ami igazat, jót, szépet, szentet, igazságost, irgalmat, szeretetet és erőt, szóval tökéletest elgondolhatunk, benne van Istenben és pedig oly nagyságban, hogy azt föl nem foghatjuk, csak egy igen gyarló szóval fejezhetjük ki, mondván végtelen: És minden véges igazság, jóság, szépség, szentség, igazságosság, irgalom, szeretet és erő, szóval minden véges tökéletesség, melyet a külső nagy világban vagy az emberekben föltalálunk, benne birja előképét, az ő tökéletességének halvány utánzata; ő mindennek ős forrása.

Azért ami szép, nemes, magasztos és szent előttünk emberek előtt ismeretes, ami lelkünket mozgatja, hevíti, tettre buzdítja és fölemeli, ami az emberi életet széppé, kedvessé teszi, mindaz Isten tökéletességeinek utánzata, mindaz Istennek köszönhető s mindaz végtelenül tökéletesebb módon megvan Istenben s mindazt ki akarja fejezni ez a szó: Isten.

De ez a fogalom a mellett, hogy a legtökéletesebb, egyúttal legjelentősebb is az emberre nézve. Mert mi ösztönzi az embert hathatósan arra, hogy emberhez méltóan, nemesen, szentül éljen, ha nem Isten akarata s az ő parancsa? Az emberhez méltó s erkölcsileg kifogástalan életnek nincs más föltétlenül kötelező zsinórmértéke és a legnehezebb pillanatokban is elég hathatós ösztönzője, mint Isten szentsége és akarata; de a véghezvitt jó vagy rossz erkölcsi cselekvésnek sincs más elegendő szentesítése, mint Isten mindentudása, igazságossága és hatalma.

Ilykép Isten fogalma, Isten ismerete alapja az emberhez méltó életnek s ezzel alapja az egyén, a család, az állam és a társadalom tisztességének, nemességének és boldogulásának.

És kell-e azt hangoztatnom, hogy Isten megismerése alapja a vallásnak? Hiszen a vallás nem más, mint épen Isten ismerete s ezt követőleg Isten tisztelete s az akaratához való simulás és hozzá való törekvés. Úgy a természetes vallás, melyre az ember természetes erejével, magára hagyott eszével és akaratával eljuthatna, mint a természetfölötti vallás, melyben az embert Isten rendkívüli kinyilatkoztatása és szent malasztja segíti, ezeken a nagy pilléreken épülnek: a végtelenül tökéletes Isten, kitől minden származott s kihez minden tőr s az emberi lélek halhatatlansága és cselekvési szabadsága, - melyek az embert alkalmassá teszik arra, hogy Isten felé törekedjék s hozzá el is jusson.

Azért tudományos, világnézeti s valláserkölcsi szempontból elsőrendű fontosságú az a kérdés eljuthat-e az ember s mi módon és mennyiben Isten ismeretére.

Az embernek háromféle ismeret kinálkozik Istenről: kettő a földi életben és egy az örökkévalóságban. E földi életben természetes és természetfölötti úton-módon ismerhetjük meg Istent. Természetes az az Isten-ismeret, amelyet az emberi ész, magára hagyatva, a saját erejéből szerez, amennyiben a világ szemlélete útján fölemelkedik annak Alkotójához. Erről a megismerésről mondja a zsoltáros próféta: «Az egek beszélik Isten dicsőségét és az ő kezének munkáját hirdeti az égboltozat». &lt;ref&gt;Zsolt. 18,2.&lt;/ref&gt; És ugyanezt hangoztatja szent Pál: «Ami Istenben láthatatlan, úgymint örökkévaló ereje és istensége, a világ teremtésétől fogva munkáiból megérthető és látható». &lt;ref&gt;Róm. 1,20.&lt;/ref&gt; Ez az ismeret az összes emberi tudományok csúcspontja, miértis a legnagyobb görög bölcselő, Aristoteles, a bölcselettudományt isteni tudománynak nevezi.

Az Isten-ismeret második módja a természet-fölötti, melynél az emberi ész nincs már magára hagyatva, hanem Isten rendkívüli kijelentésének, kinyilatkoztatásának hathatós segítségében részesül. Erről szól az Üdvözítő, midőn mondja: «Istent soha senki sem látta; az egyszülött Fiú, ki az Atya kebelében van, ő hirdette». &lt;ref&gt;Ján. 1,18.&lt;/ref&gt; Ugyanerre utalnak szent Pál apostol következő szavai: «Sok ízben és sokféleképen szólt hajdan Isten atyáinkhoz a próféták által, legutóbb pedig Fia által szólt hozzánk». &lt;ref&gt;Zsid. 1, 1. 2.&lt;/ref&gt; Az ismeretszerzésnek ez a természetet meghaladó eszköze azt, amit az ész maga is megismerhet Istenről, nagyobb világításba helyezi s e mellett az istenségről és műveiről oly igazságokat is tartalmaz, amelyeket az emberi ész magára hagyatva soha el nem érne.

Isten megismerésének harmadik módja az ő közvetetlen, színről-színre való látása, mely az örökkévalóságban az üdvözültek osztályrésze s boldogságuk forrása. Ez minden értelmes lény természetfölötti célja. Ezzel biztat szent János apostol, mondván: «Szeretteim, most Isten fiai vagyunk, de még nem nyilvánvaló, hogy milyenek leszünk. Tudjuk azonban, hogy amikor nyilvánvalóvá lesz, hasonlók leszünk hozzá; mert látni fogjuk őt, amint van.» &lt;ref&gt;Ján. 1. 3., 2.&lt;/ref&gt; És szent Pál: «Most tükör által rejtvényszerűen látunk, akkor pedig színről-színre; most csak rész szerint ismerek, akkor pedig úgy, amint magam vagyok ismeretes».&lt;ref&gt;Kor. I. 13., 12.&lt;/ref&gt;

A három elsorolt Isten-ismeret közül itt az elsőről van szó s az a kérdés, természetes úton, eszének használata által eljuthat-e az ember s mi módon és mennyiben, Isten ismeretére. Célom a jelen munkácskában kimutatni, hogy az ember a földi életben eszének használata által bizonyosságig megismerheti Isten létét és némileg az ő tökéletességeit s előadni, mi módon jutunk erre az ismeretre. Igaz, hogy mi keresztények már részesültünk a természetfölőtti kinyilatkoztatás segítő világosságában s ez alól, még ha akarnók, sem vonhatnók ki magunkat. Ámde ettől a világosságtól eltekinthetünk s eszünk figyelmes használásával megláthatjuk, mire képes maga az ész, minő műveleteket kell végeznie a világ szemlélése- és értelmezésénél s akkor ki fog derülni, hogy az ember kinyilatkoztatás nélkül is, saját erejével, bizonyosságra juthat Isten létéről s végtelen tökéletességéről.

Kétségtelen, hogy minél tökéletesebb, tisztább fogalommal birunk Istenről, annál könnyebben ismerjük meg az ő létezését, annál könnyebben emelkedünk a magának elégtelen és mégis csodaszép világtól végtelenül tökéletes Alkotójához, mert hiszen épen az az Isten megismerésének útja, hogy a véges és magukban elégtelen dolgok létéből a végtelennek és ónmagában elégségesnek létére következtetünk. Azért az a magasztos fogalom, melyet a kinyilatkoztatás s névleg a Szentírás Mózes első mondatától szent János titkos jelenéseinek befejezéséig elénk tár, megkönnyíti az ész munkáját. Továbbá tapasztalati tény, hogy míg az Isten-hivők rendesen magasztos fogalommal birnak Istenről, addig az istentagadók és kételkedők többnyire nagyon tökéletlen és emberiesített lsten-fogalmon ütköznek meg, az ilyen fogalom természetesen nem lehet kielégítő s a világ értelmezését előbbre nem viheti. Ez azonban nem jelent annyit, hogy tehát először okvetetlenül kell az embernek Isten tökéletes fogalmával birnia, mielőtt létét bebizonyíthatná, hanem csak azt okozza, hogy aki ily tiszta fogalommal még nem bir, az nagyobb fáradsággal és lassabban fog Isten megismerésére eljutni.
Amidőn azt állítom, hogy az ember természetes erejével, eszének használatával eljuthat Isten és tökéletességeinek megismerésére, nem értem az egyes embert az emberi társadalomból kiszakítva, hanem úgy, amint az ember rendes körülmények közt van, társadalomban, szülők, tanitók, társak és elődök hathatós segítségével. Egyéb ismereteket is így szerez meg az ember. A társadalmi közreműködő tényezők segítségével s az elődök által elért eredmények birtokában szerzi meg az ember a természettudományi, mennyiségtani, történeti s egyéb ismereteket; Isten ismeretére is így tesz szert az ember, az ismeretszerzés összes természetes eszközeinek fölhasználásával.

Az ily természetes Isten-ismeret lehetősége igen fontos, mert alapja úgy a természetes, mint a természetfölötti vallásnak. Hogy természetes vallás Isten természetes megismerése nélkül nem volna lehetséges, az közvetetlenül szembeszökő, mert hiszen a természetes vallás épen Isten természetes megismerésében és ezen alapuló tiszteletében áll.

Ámde természetfölötti, kinyilatkoztatott vallás sem volna lehetséges Isten természetes megismerése nélkül, mert ha előbb meg nem ismerhetnők a végtelen hatalmú, tudású és igazmondó Istent, akkor föl nem ismerhetnők és el nem fogadhatnók az ő csalatkozhatatlan szavát, amikor magát rendkívüli módon kinyilatkoztatja; ha az emberben nem volna meg a képesség arra, hogy rendes körülmények közt s a természetes ismeretszerzési eszközök használása mellett Istent, mint a világ és az ember alkotóját és urát megismerje, akkor nem lehetne őt kötelezni arra, hogy a hozzá rendkívüli módon szólót készséggel és megadással hallgassa; de meg ha az ember természetes eszével nem látná a világban és magában a származásnak jeleit és az Alkotónak bizonyságait, akkor tűnődve kérdezhetné: lehetséges-e, hogy ami mástól van, magában elégségesnek lássék s alkotójának kézjegyét magán ne viselje? A természetföIötti vallás a természeti valláson épül föl s ezt mint alapot föltételezi, miértis ennek tételeit, főkép Isten létének és végtelenségének tanát, a hit előzményének (praeambulum fidei) nevezik. «''Hogy Isten van'', mondja Aquinói szent Tamás, ''valamint más ily rendű tanok, melyek Istenről a természetes ész által ismeretesek lehetnek, mint szent Pálnál (Róm. 1, 20.) olvassuk, nem hitcikkelyek, hanem előzmények a hitcikkelyekhez (praeambula fidei). Ugyanis a hit épúgy föltételezi a természetes ismeretet, mint a szentmalaszt á természetet s a tökéletesítés a tökéletesíthetőt''». &lt;ref&gt; Summa Theologica, p. I. quaest. 2. a. 2. ad 1. V. ö. Répászky József Általános dogmatika, I. 103. oldal. Prohászka Ottokár: Isten és a világ, 3. oldal. &lt;/ref&gt; Ilykép a kinyilatkoztatott vallás is Isten természetes megismerésén alapul.

Innen van, hogy maga a kinyilatkoztatott vallás úgy az ó-, mint az újszövetségben nemcsak Isten létezését és tökéletességét, hanem egyúttal Isten természetes megismerhetőségét is alaptanai közt vallja. Azért a zsoltáros próféta «esztelennek» mondja azt, aki szivében így szól: Nincs Isten, &lt;ref&gt;Zsolt. 13, 1.&lt;/ref&gt; mert az ész helyes használata Isten ismeretére vezet, hiszen «az egek beszélik Isten dicsőségét és a ő kezének munkáját hirdeti az égboltozat». &lt;ref&gt;Zsolt. 18,2.&lt;/ref&gt; Ugyanígy tanít a Bölcsesség Könyvének írója is, mikor azt mondja, hogy «esztelenek mind az emberek, kikben Isten ismerete nincs meg; akik a látható jókból nem tudták megismerni azt, aki van s a műre figyelvén, nem ismerték meg az Alkotót; hanem vagy a tüzet, vagy a szelet, vagy a levegőt, vagy a csillagokat, vagy a vizet, vagy a napot és a holdat tartották a földkerekséget igazgató istenekül. S ha szépségűkben gyönyörködvén, isteneknek tartották ezeket, tudhatták volna, mennyivel szebb ezek Ura, mert a szépség teremtője alkotta mindezeket. Vagy ha ezek erejét és működését csodálták, megérthették ezekből, hogy alkotótójuk tökéletessége». &lt;ref&gt;13, 1-5.&lt;/ref&gt; Nagy nyomatékkal tanítja ugyanezt sz. Pál, amikor Róma keresztényeihez írt levelében menthetetleneknek mondja a pogányokat, akik az igaz Istentől a kellő tiszteletet megtagadták s bálványimádásba estek, mert ámbár a természetfölötti kinyilatkoztatást nélkülözték, de részük volt Isten természetes kijelentésében, amennyiben Isten természetrendi művei által kijelenti magát az emberi ész előtt. «Ami ismeret az Istenről lehet, nyilván van előttük (a pogányok előtt) is; mivel az Isten kijelentette nekik; mert ami benne láthatatlan, úgymint örökkévaló ereje és istensége,
a világ teremtésétől fogva munkáiból megérthető és látható, úgy hogy ők menthetetlenek». &lt;ref&gt;Róm. 1, 19-20.&lt;/ref&gt; Így tehát a természetfölötti kinyilatkoztatás követei nyíltan hirdetik, hogy Isten természetes módon, rendkívüli kinyilatkoztatás híján is, létében és végtelen tökéletességében megismerhető.

Ugyanezt nem szünt meg az egyház, nem szüntek meg az egyház tudós és szent atyái folyton hangoztatni és fejtegetni. A többi közt szent Agoston így oktat: «Hogy a pogányok is megismerték a teremtőt a teremtményből, az alkotót az alkotmányból, szent Pál apostol tanítja, kinek a keresztények hinni tartoznak. De kérdezheti valaki, honnan ismerték meg a pogányok az igazságot? Vajjon szólott-e hozzájuk Isten? Vajjon kaptak-e törvényt, mint az izraeliták Mózes által? Épen nem. Hogyan jutottak tehát Isten ismeretére ? Halld tehát, amit az apostol tovább mond: Ami Istenben láthatatlan, úgymint örökkévaló ereje és istensége, a világ teremtésétől fogva munkáiból megérthető és látható. Mert kérdezd meg a világot, az ég ékességét, a csillagok tündöklését és csodás elrendezését, a nappal világító égitestet, az éjt ékesítő holdat, kérdezd meg a füveket és fákat termő, állatoktól hemzsegő és emberekkel ékeskedő földet, kérdezd meg a tengert, mely számtalan csodás lénnyel van telve, a levegőt, melyet madarak ezrei szeldelnek, kérdezd meg mindezt, vajjon nem felelnek-e: Isten teremtett minket? Ezt kérdezték a pogány bölcsek is s a remekműből megismerték az alkotó nagy művészt». &lt;ref&gt;Sermo 141. 2. 3. sz. Migne, ser. lat. tom. 38. 776.&lt;/ref&gt;

Amikor pedig ezzel ellenkező tanok kezdtek lábrakapni, a vatikáni szent zsinat jónak látta a helyes tant hitbeli határozatban is kimondani a következő szavakkal: «Az anyaszentegyházhiszi és tanítja, hogy Istent, minden dolog eredetét és célját, az emberi ész természete világánál a teremtett dolgokból bizonyossági meg lehet ismerni: mert ami benne láthatatlan az a világ teremtésétől fogva munkáiból meg érthető és látható». &lt;ref&gt;III. ülés 2. fejezet.&lt;/ref&gt;

Ennek a fölfogásnak bizonyítására szolgáin azok az érvek, melyek e művecskében Isten léte és tökéletességei mellett alább következnek.

=== Téves fölfogások ===

Ámbár nyilvánvaló, hogy Isten léte és tökéletességei az ész világánál bizonyosságig megismerhetők s ámbár ez az igazság valláserkölcsi szempontból rendkívül fontos, mégis sokféle ettől eltérő fölfogással találkozunk és pedig nemcsak olyanoknál, kik Isten létét épen állítólagos bebizonyithatatlansága miatt tagadják vagy kétségbevonják, hanem Isten-hivőknél is, kik Isten megismerésére az észbeli bebizonyítás helyett más utakat jelölnek, főkép a természetfölötti kinyilatkoztatást. E fölfogásokat jónak látom már itt, az Isten-érvek tüzetesebb kifejtése előtt, elsorolni, hogy az olvasó ezt a kifejtést az eltérő véleményekkel azonnal összehasonlíthassa s az Isten-érvek megismerésénél megítélhesse, mit tartson azokról, akik az emberi ész e legkiválóbb erejét kétségbevonják vagy tagadják.

Az istentagadók (atheisták; &amp;alpha;&lt;sup&gt;)&lt;/sup&gt; = nélkül, θεός = Isten) részint határozottak (dogmatikusak), részint kételkedők (szkeptikusok). Az előbbiek azt tartják, hogy a világban ennek teljes magyarázatát megtalálják, milyenek az anyanyelvűek (materialisták) és monisták (µόνος = egyetlen); az utóbbiak az istenség létét bizonyító érveket elégteleneknek tartják.

Az érzékelvűek, mint az angol Hume Dávid, az emberi ismeretet a külső és belső érzékekre szorítják, az érzék és az ész közt lényeges különbséget nem látnak, az utóbbit az előbbi magasabb fokának állítják s következéskép mindazt, ami az érzékeket, a tapasztalatot túlhaladja, megismerhetetlennek tartják.

Az érzékelviségnek egyik alakja Comte, Littré, Stuart Mill és Spencer Herbert positivismusa, mely biztos ismeretet csak arról tart lehetségesnek, ami tapasztalat alá esik, ezt nevezi azután positivnak, az érzéket meghaladót (metafizikait) és az istenit (theologiait) ellenben megismerhetetlennek állítja. Ezek szerint az agnosticismus (&amp;alpha;&lt;sup&gt;)&lt;/sup&gt; = nélkül; γνωστιχός = ismerő) volna a helyes álláspont.

A skót Reid Tamás a Hume-féle érzékelvűséggel s az ezt kisérő kételkedéssel szembeállitotta a közérzéket (common sense), mely az embert ösztönszerűen és közvetetlenül azokra az igazságokra vezeti, melyek reá nézve legfontosabbak s ezek elseje és legfőbbje épen Isten léte és tökéletessége. Az Ég e drága ajándéka megelőz minden elméleti okoskodást, ellenáll minden kételkedésnek s szilárd hitet szül a emberben.

A francia Jouffroy sem tudja a kételkedést elméletileg eloszlatni, de az elmélkedő ész mellé állítja azt a szükségszerűséget, hogy az emberi lélek higyje (foi, croyance) a szükséges valláserkölcsi igazságokat.

A königsbergi nagy biráló, Kant Emánuel az elméleti észről szólva, &lt;ref&gt;«Kritik der reinen Vernunft» cimű művében.&lt;/ref&gt; phaenomenalismust és ideotheismust tanít. Phaenomenalismus
(φαινόµενoν = ami látszik, νούμενον = amire következtetni lehet), amennyiben szerinte csupán csak a tüneményeket ismerjük meg, ezek fölé és mögé nem juthatunk, metafizikai ismeret reánk nézve lehetetlen; és ideotheismust,amennyiben Isten csupán a természettől bennünk levő eszme (idea) s hogy ennek rajtunk kívül m felel meg, azt nem tudhatjuk, épen mert érzéket meghaladónak megismerésére nincs képességünk. Amikor pedig a gyakorlati észről szól, &lt;ref&gt;Kritik der praktischen Vernunft cimű munkájában.&lt;/ref&gt; az erkölcsiség gyakorlati szempontjából bizonyosnak állítja a végtelenül tökéletes Isten létét, mert ez a föltétlenül kötelező erkölcsiség egyetlen lehetséges alapja. Ugyanezt állítja az emberi lélek halhatatlanságáról és szabadakaratáról.

Kantnak azt a példáját, hogy épen a legmagasztosabb és legfontosabb igazságok megismerésénél elsőbbséget ad a gyakorlati jelentőségnek s az okoskodó, bölcselkedö ész erejét nagyon megszorítja, követik a pragmatismus (πρα&lt;sup&gt;~&lt;/sup&gt;γμα = cselekvés), másként humanismus vallói: az angol Peire S. és Schiller M., az amerikai James W., a francia Ravaisson F., Blondel M., Bergson H., Renouvier és le Roy E., valamint az olasz Papini. A pragmatismus szerint valamely tan igazsága az élettel való megegyezésben áll s az az igaz tan, melyet jól átélhetünk. Isten létének és tökéletességeinek bizonysága e tan óriási jelentősége az emberi életre nézve, amelyet értékessé tesz, irányít, fölemel és nemesít.

A pragmatismussal rokon az angol Balfour Artur és a francia Brunetière fölfogása. Az előbbi szerint az anyagelvűség és a kételkedés (agnosticismus) az egyén és társadalonm romlására vezetnek, azért igazak nem lehetnek. Ámde másrészt az elméleti ész által le nem győzhetők. Ellenben legyőzhetők hitmeggyőződés (belief) által, amennyiben hiszünk természetünk legnemesebb vágyainak, hiszünk az erkölcsiség föltétlen érvényében, hiszünk a Gondviselésben, s hisszük, «hogy Isten nincs távol tőlűnk, sőt emberré lett és közöttünk lakozott». &lt;ref&gt;The foundations of belief. L. D. Mercier, Criteriologie, 154. old. &lt;/ref&gt; Brunetière szerint a tudomány, más szóval a bölcselkedö ész nem képes megismerni az erkölcsiség és a társadalmi együttlét szilárd alapjait, már pedig érezzük, hogy ily alapokra szükségűnk van, azért ezt a hiányt hittel kell pótolni, azaz Istent és az erkölcsi törvényt hinnünk kell, vagyis szabadon el kell fogadnunk! &lt;ref&gt;Science et Religion, 60. old. jegyzet. L. D. Mercier, i. h.&lt;/ref&gt;

A német Jakobi Frigyes Henrik (1743-1819.) az emberben hármas ismerőképességet tanít: az érzéket, az észt és az értelmet. Az érzékiség (Erfahrung) fölfogja a tüneményeket, az ész (Vernunft) az érzékfölöttieket, milyenek Isten és a lélek, az értelem (Verstand) pedig a két előbbinek tárgyát tudatossá teszi és fogalmakban földolgozza. Az ember tulajdonképeni lényeges jellegzője&lt;!--sic--&gt;, ami őt az állattól megkülönbözteti, az ész. Ennek tárgyát szellemi érzés segitségével ismerjük meg. Valamint az érzék tárgyát testi érzés (Empfiudung), úgy az ész tárgyát szellemi érzés (Gefühl) ismerteti meg velünk, amit a tapasztalatot meghaladó érzésének (das Gefühl des Übersinnlichen) nevezhetünk. Elutasíthatatlan és leküzdhetetlen érzése van az embernek a tapasztalatot meghaladóról. Ez az érzés az ész (Vernunft) s az érzésben elénk táruló tárgyak az eszmék. Érezzük, hogy van személyes Isten, van erkölcsi törvény, akaratunk szabad, lelkünk örökcélra van rendelve. Ezekhez az eszmékhez azután tántoríthatatlanul ragaszkodunk, bár az értelem (Vernunft) nehézségeket talál is azok fölfogásában. Az ész eszméihez való ez a szilárd ragaszkodás a hit (der Glaube), mely érzelmi hitnek (Gefühlsglaube) nevezhető, mert az eszmékkel járó érzelemben birja forrását és alapját. Ez az érzelmi hit az isteni tudás és akarat utánzata az emberi véges szellemben s az értelem munkájának, a tudásnak (Wissen) fölötte áll &lt;ref&gt;L: Stöckl, Geschichte der neueren Philosophie, II. k. 82-85. old.&lt;/ref&gt;

Ez a Jakobi-féle fölfogás nagyon el van terjedve. Hitben közönyösek és hivők részéről is nem egyszer olvassuk vagy halljuk, hogy Istent és az istenieket csak olyan vak, bár erős hittel, a szív homályos vonzalmával, bizonyos vallásos érzéssel, ösztönnel lehet elérni. Ez pedig nagyon vészes és következésében gyászos egy tévedés. Mert ha ez így volna, akkor az Istenbe vetett hit nem volna az eszes emberhez méltó, nem volna világos tudat, hanem valami titokzatos vonzódás s a vallásosság nem volna az emberi józan ész követelménye, hanem vakbuzgóság, fanatismus szüleménye.

Azért igaza van Kleutgennek, mikor a Jakobi-féle és hozzá hasonló fölfogásokról ily lesujtóan itél : «Nincs is korunkban veszedelmesebb tévedés annál, melyet istentelenektől sok hivő is vigyázatlanul elfogad, hogy Istent bizonyos jámbor érzéssel el lehet érni, de ésszel nem lehet bebizonyítani». &lt;ref&gt;De ipso Deo, Regensburg 1881. 99. old.&lt;/ref&gt;

Isten megismerését illetőleg tévedés továbbá a velünk született eszme tana (innatismus), mintha Isten eszméje magától Istentől belénk volna oltva. Descartes René azt állította, hogy a végtelen eszméjét a véges dolgokból véges értelmünk által meg nem ismerhetjük, már pedig bennünk tényleg megvan, tehát közvetetlenül magától a végtelentől, Istentől kellett származnia. E tannal olykor keresztény katholikus irányú tudósoknál is találkozunk, így Kleenél és Staudenmaiernál; de kivált Descartes hazájában, az ő hatása alatt szinte egészen elárasztotta egyházi és világi hittudósok, bölcselkedők és költők lelkét és műveit. Így találkozunk vele többi közt Fénelon cambraii érsek hires művében: «Isten létéről és tulajdonságairól», &lt;ref&gt;De l'existence et des attributs de Dieu, 2. fej.&lt;/ref&gt; Nicolas francia ügyvédnek «A kereszténység bölcseleti tanulmányozása» &lt;ref&gt;Études philosophiques du Christianisme.&lt;/ref&gt; cimű, magyarra is lefordított kitűnő munkájában s Racine vallásos költeményeiben . &lt;ref&gt;La religion, I. ének.&lt;/ref&gt;

Sietek e tévedésre megjegyezni, hogy a végtelen fogalmát nagyon szépen elvonhatjuk a végesektől véges elménk által s hogy egyetlen kész fogalom, egyetlen kész eszme sincs eredetileg lelkünkbe oltva, bennünk a természettől csak megismerő képesség van, mellyel először a véges világot, azután ennek útján a végtelen Istent is megismerhetjük.

Igaz, hogy a szentatyák használnak oly kifejezéseket, hogy Isten ismerete az emberbe van oltva (notio insita, έ&lt;small&gt;&lt;sup&gt;)&lt;/sup&gt;&lt;/small&gt;µφυτος), de minden egyes esetben megmondják, mikép értik ezt a kifejezést; úgy hogy az emberben megvan a képesség Isten ismeretére a teremtmények szemlélése után könnyen és hamar eljutni s ez a képesség nem egyes kiválók különös ajándéka, hanem az emberek java általában. Rövidesen kifejezi ezt Aquinói szent Tamás következő szövegeiben: «Isten ismeretéről azt mondják, hogy mindenkibe természettől be van oltva, mert mindenkibe természettől be van oltva valami, amiből Isten létének ismeretére juthat.» &lt;ref&gt;De Veritate qu. 10. a. 12. ad 1. &lt;/ref&gt; «Isten ismeretét természettől velünk születettnek mondják, amennyiben velünk született elvek által könnyen rájöhetünk Isten ismeretére.» &lt;ref&gt;In Boëth. de Trin. prooem. qu. 1. a. 3. ad 6. &lt;/ref&gt; Ez nem is lehet másként, mert «mint a Bölcselő (Aristoteles) mondja, az emberi értelem (eredetileg) mintegy tiszta tábla, melyre semmi sincs írva.» &lt;ref&gt;Summa theol. I. quaest. 84. a. 3. Sed contra.&lt;/ref&gt;

Répászky József sem beszél szabatosan és helyesen, mikor «Általános dogmatikájá»-ban &lt;ref&gt;I. köt. 102. old.&lt;/ref&gt; így szól: A természettől bennünk levő Isteneszme «az egész embernek és az egész emberiségnek - még pedig az egész embernek, az ő megismerő, akaró és érző tehetségének - vonzatása azon egy központ (Isten) felé, melytől létet vett. És ez három érzetben vagy tudatban nyilatkozik mibennünk; mindenekfölött nyilatkozik függőségi érzetünkben ama legfőbb lénytől, azután abban, hogy e mulandó életet meghaladó vágyakat hordunk keblünkben, végre a kötelességtudatban. Az emberi természetben rejtő ezen hármas érzetet vagy tudatot úgy, amint azok egymással összefüggnek s egymásba olvadnak, ''isteneszmének'' vagy ''ístentudatnak'' mondjuk.» Az elsorolt három mozzanat valóban megvan bennünk s valóban fölismerjük a magunk függését közvetetlenül a világ lényeitől, vágyaink ezen a földön ki nem elégülhetnek s a föltétlenül kötelező erkölcsi törvényt is megismerjük; ámde mindez még nem isteneszme vagy istentudat, hanem alkalmas arra, hogy Isten ismeretére elvezessen, akitől utoljára is függünk, aki egyedül képes vágyainkat betölteni s aki a föltétlenül érvényes erkölcsi törvény alkotója és szentesitője.

Az ontologisták (&lt;sup&gt;)&lt;/sup&gt;όν = lény, λόγος = tan), Malebranche Theodor, Gioberti Vince és Rosmini 5erbati Antal azt tanítják, hogy Istent már az életben közvetetlenül szemléljük. Érvük hasonló az innatistákéhoz, amennyiben lehetetlennek tartják, hogy a végtelent a végesekből megismerjük s ezenfölül Gioberti azt véli, hogy aki a valóság rendjében első, annak az ismeret rendjében is minden mást meg kell előznie. Ámde, mint már hangoztattam, Isten fogalmát a világból csakugyan megnyerhetjük, Isten közvetetlen szemléletéről tudatunk nincs s egészen nyilvánvaló, hogy akárhányszor előbb ismerjük meg az okozatot, tehát az utóbbit s csak később vagy épen soha azt, ami a dolgok rendjében - előbbvaló: a létrehozó okot.

Az ontologisták tanától nagyban különbözik azoknak vélekedése, kik Isten léte mellett az úgynevezett ontologiai érvet is alkalmazzák, amelyről alább lesz szó.

A francia De Bonald Ambrus, De Lammennais Róbert, Bonnety Ágoston és Bautain Jenő, valamint a belga Ubaghs Kázmér és az olasz Ventura Joákim atya szerint az ember képtelen a maga erejéből megismerni az istenséget s a világnak Istenhez való viszonyát; de Isten az ember e tehetetlenségén segített azzal, hogy magát és törvényét az első embereknek rendkívüli módon kinyilatkoztatta s ezt a tanitást az első emberek utódaiknak s ezek a következőknek áthagyományozták, miértis a helyes fölfogás a traditionalismus, a hagyományhivőség volna. Ezúttal nem tárgyalom a tény kérdését (quaestio facti), vajjon csakugyan nyertek-e az első emberek természetfölötti kinyilatkoztatást, amit azután áthagyományoztak; a lehetőség kérdésére nézve (quaestio juris) azonban határozottan azt kell állítanom, hogy az ember ily kinyilatkoztatás és azon alapuló hagyományozás nélkül is megismerheti Istent és erkölcsi törvényét.

A három legutóbb elsorolt tévedés: a velünk született Isten-eszme tana (innatismus), az istenség közvetetlen szemlélése (ontologismus) és az isteni kijelentést közlő hagyomány szüksége (traditionalismus) nagy rokonságban vannak egymással s némelyeknél egybekapcsolódva jelennek meg. Így Fénelon innatista és ontologista egyúttal, Ubaghs pedig mind a három irányzatot egyesíti magában.

Kérdés már most, ha a világ Istenre mint Teremtőjére utal s ha az emberi ész képességgel bir arra, hogy Istent a világból a maga erejével megismerhesse, honnan mégis az elsorolt sok tévedés Isten megismerése körül?

A tévedések, mint láttuk, nagyban eltérnek egymástól s azért bizonyára okaik is igen különbözők.

Bizonytalan lelkiállapotot s Isten létéről való kételkedést okozhat a kérdés elhanyagolása. Hogy az ember képességeit s névleg ismerőképességeit bizonyos irányban érvényesítse, foglalkoztatnia kell azokat az illető irányban. Aki sohasem vagy alig foglalkozik mennyiségtannal vagy természeti vagy történeti tudománnyal, az egyikben sem fog valamelyes eredményre jutni. Hasonlókép, aki Istennel s a hozzá vezető eszközökkel sohasem foglalkozik, nem fog meg győződni az ő létéről s nem is nyer róla tökéletes fogalmat. Egyéb tudományokkal általában nem köteles az ember foglalkozni, de aki a isteniek megismerését elmulasztja, szent Pál apostol szerint nem menthető.

Némelyiknek oktatása és nevelése olyan, hogy folyton istentagadók és kételkedők kifogásai hallja, ellenben az Isten létét bizonyító érveket s az ellenük emelt kifogások cáfolatát meg nem ismeri; nem csoda, ha az ilyen maga is határozott istentagadóvá vagy kételkedővé lesz. Mások meg nem fékezett szenvedelmeik, bűneik miatt maradnak Isten megismerése a főkép megvallása nélkül. Ugyanis Isten megismerése istenes életre is kötelez; aki erre nem hajlandó, gyakran inkább tagadja vagy kétségbevonja Isten létezését. Egyik-másik nem is elméleti (theoretikus), hanem gyakorlati (praktikus) istentagadó, azaz nem tagadja Isten létét vagy nem is foglalkozik ezzel a kérdéssel hanem úgy él, mintha Istent nem hinné.

Az elsorolt tévedések keletkezésénél és fönmaradásánál jelentős tényezők azok a nehézségek, melyek Isten megismerésénél s Isten és világviszonyának megállapításánál fölmerülnek. Az egek hirdetik Isten dicsőségét, harmatcsepp, virágszál szólnak Alkotójuk nagyságáról, mi is érezzük függésünket közvetetlenül más teremtményektől, közvetve attól, aki maga senkitől és semmitől nem függ. Ámde a dolog tüzetesebb meghatározása s teljesebb átértése sok nehézséggel jár. Így van ez egyébként más dolgok megismerésénél is. Könnyebb dolog valaminek csupán létét megismerni, mint egyúttal mivoltát és mikéntjét is átlátni. Nyilvánvaló dolog a testi mozgás, de mikéntjének megértése sok és nagy nehézséggel jár, ami miatt túlzó kéteikedők, skeptikusok - helytelenül - magának a mozgásnak tényét is tagadták vagy kétségbevonták. Isten létére elvezet minket a világot szemlélő és róla gondolkodó értelem, de pl. a változatlan lény teremtői működését, a nemlevőnek létesülését vagy a végtelenül jó ősok mellett a rossznak eredetét megérteni vajmi nehéz! Ezek és egyéb nehézségek azután sokakat - szintén helytelenül - magának a megismert igazságnak tagadására vagy kétségbevonására vezetnek.

Az alkalmazott helytelen ismeretelmélet is oka lehet annak - s tudományművelőknél ez az ok a leggyakoribb - hogy valaki Isten megismerésének lehetőségéről téves nézetet ápol. Igy, aki az érzékelést és az értelmi működést azonosítja, az nem engedheti meg, hogy az értelem szellemiek és végtelen ismeretére juthat. Aki minden metafizikainak azaz tapasztalatot meghaladónak természetes megismerését tagadja, az sem tarthatja lehetségesnek Isten természetes megismerését következtetés útján. Vagy aki magát az oksági elvet az érzékeltek körére szorítja, miként Kant, az a végső ok észbeli megismerését lehetetlennek fogja állítani. Ebből az következik, hogy Isten természetes megismerésére nézve nagyfontosságú az, hogy az ember a maga ismerőképességeiről s ismereteinek keletkezéséről és lefolyásáról helyes fölfogást ápoljon; hogy különbséget tegyen érzékelés és értelem közt s hogy az értelem működésének körét se túlzóan meg ne szorítsa, mint a phaenomenalisták és agnostikusok, se kelletén túl ki ne terjessze, miként az ontologisták.

Végül rá kell mutatnom arra a hatásra, amelyet a protestantismus gyakorolt az Isten megismeréséről ápolt fölfogásra. Noha a kinyilatkoztatás első forrása, az ó- és újszövetségi Szentirás - miként már föntebb feltüntettem - kifejezetten, nyomatékkal és ismételten tanítja azt, hogy az emberi ész Istent a maga erejéből, természetfölötti segítség nélkül is megismerheti s noha a protestantismus a keresztény tan szinte kizárólagos forrásául jelölték meg a Szentirást, mégis a keresztények közt épen a protestantismus óta s nagyrészt protestánsoknál terjedtek el azok a tanok, melyek Isten természetes megismerését kétségbevonták vagy annak az ész következtetése helyett más alakot adtak.

Ennek mélységes oka a hitújítók, kivált pedig Luther Márton tana az ember őseredeti állapotáról és bűnbeesésének következményeiről.

A protestantismus megalapítói s főkép Luther szerint a természetfölötti szentség és igazság, melybe az első szülők istenileg helyeztettek, az ember természetéhez tartoztak s amikor az őseredeti bűn által elvesztek, az emberi lélek lényegében megromlott s értelme az isteniek megismerésére, akarata pedig a jó követésére, az erkölcsi törvény megtartására képtelenné vált; nem is szabad az akarat, hanem Isten és a rossz szellem azt tehetik vele, amit akarnak. &lt;ref&gt;Luther In Genesim c. III., az ősszülők eredeti szent és tökéletes állapotát természetesnek mondja. Ugyanő De servo arbitrio adv. Erasm. Roterod. c. müvében az emberi akarat szabadságát tagadja. A lutheránusok által 1577-ben hivatalosan elfogadott Solida Declaratio II. de lib. arbitr. 7. §-ában azt mondja, hogy a meg nem igazult ember szive és akarata szellemi és isteni dolgokban épen semmire sem képes s benne a szellemi erőknek szikrája sincs meg. L. Möhler Symbolik, Mainz 1862. 9. 11. és 40. old.&lt;/ref&gt;
 
«A protestantismus - mondja Paulsen berlini bölcselkedö - eredetében és lényegében állást foglal az ész használata ellen (ist irrationalistisch): az ész magától semmit sem ismer meg a hit dolgában; az Isten igéje a hit egyetlen forrása. El tehát a hamis tannal, e a bölcselet-hittudományi iskolás rendszerek emberi okoskodásaival, el az Isten létére, mivoltára s a világhoz való viszonyára vonatkozó okoskodásokkal, el az észvallás és természet erkölcstan pogányságával, ezek csak akadályozzák a Jézus személyében adott isteni kinyilatkoztatás hitét, ez Luther főlfogása.» &lt;ref&gt;Philosophia militans. Berlin, 1901. 38. és 39. old.&lt;/ref&gt;

Ellenben az ősi katholikus tan szerint az első szülők eredeti szentsége természetfölötti volt s mikor ez a szentség a bűnbeesés következtébe megszűnt, ezzel az emberi lélek lényegében meg nem romlott, hanem csak képességeiben: az értelemben és az akaratban megsebesült, meggyengült, de azért értelme az igaznak megismerésére, tehát az istenség megismerésére is, akarata pedig, szabadságának megtartásával, az erkölcsi törvény alkalmazására képes maradt.

=== Az Istenhez vezető észokok áttekintése ===

Mivel Isten léte közvetetlenül nem nyilván való előttünk, valamely már előbb ismeretes igazságból kell rá következtetnünk. A következtetésnek két iránya van, előremenő és visszamenő. Előremenő mindenekelőtt az az okoskodás, melynél abból, ami a dolgok rendjében előbbrevaló, valami későbbire haladok, pl. ha a csillagok ismert járásából egy bekövetkezendő napfogyatkozásra, valakinek jelleméből cselekvésére vagy ismert ékesszólásából tartandó beszédének tökéletességére, általában ha az okról az okozatra következtetek. Ezt az okoskodást latinul argumentatio a priori vagy progressiva-nak nevezik.

Továbbá akkor is előremenőnek nevezzük az okoskodást, ha ugyanegy dolognak egyik tulajdonságából, egyik mozzanatából vele öszszefüggő és együttjáró másik tulajdonságára vagy mozzanatára következtetek, pl. valamely háromszög három alkotórészéből a többire, valamely kör sugarából kerületére vagy az általa befogott területre, vagy viszont, a lélek eszes voltából akaratának szabadságára, majd ebből cselekvéseinek beszámíthatóságára következtetek. Ezt az okoskodást latinul argumentatio a simultaneo-nak (az együttlevőtől) is szokás mondani.

Ellenben visszamenő az okoskodás akkor, ha abból, ami a világ rendjében utóbbi, előbbire halad, tehát az okozatról okra következtet, pl. ha egy óra tökéletességéből mesterének ügyességére, egy lábnyomból ember vagy állat ottjártára, valakinek helyes magatartásából jó neveltetésére következtetünk. Latinu argumentatio a posteriori vagy regressiva.

Isten létére és tökéletességére előremen okoskodással el nem juthatunk, mert sem Istennél valami előbbrevaló nincs, sem róla meg nem ismerhetünk valamit előbb, mint az ő létezését. A legelső, amit Istenről megismerhetünk, az ő létezése és pedig önmagától való létezése, ebből azután bölcseleti elmélkedéssel levezethetjük az ő tökéletességeit.

Ennélfogva az egyetlen út, amelyen Isten létének megismerésére eljuthatunk, a visszamenő okoskodás, amennyiben elénk tárulnak az ő művei, az egész világ s ezekből mint okozatokból következtetünk alkotójukra mint ok és pedig úgy az ő létezésére, mint tökéletességeire.

Mivel pedig a világ sokféleképen jelenik meg előttünk s minden mozzanatában és minde megjelenésében alkotójának kezét és jelét viseli magán, azért az Istenhez vezető okoskodás több alakot ölt. Önként és közvetetlenül kinálkozik az a megkülönböztetés, hogy érzékelhető nagy világot s bennünk levő lelki világot különbüztetünk meg. Az előbbi alatt értjük a testeket, élőket és életteleneket, égitesteket és anyagi kisebb részeket s ebbe a nagy világba (μαχρόχoσµος) az embert is beleértjük, amennyiben érzékelhető. Az utóbbi, a kis világ (μιχρόχoσµος) az ember belső, lelki világa, öntudatával, értelmével és akaratával s ezek tartalmával: ismeretekkel és vágyakkal.

A nagy világban ismét kettőt különböztetünk meg: tökéletlenségét és tökéletességét. Tökéletlennek látjuk a nagy világot, amennyiben részeiben és egészében véges, minden egyes alkotórésze elégtelen önmagának, másra van utalva, magában meg nem áll, változékony, egyetlen állapota sem szükségképes, minden állapota előbbi állapottól s más lényektől függ, minden állapota mulandó s mert részeiben elégtelen önmagának, a részek összessége is csak ilyen lehet, tehát esetleges  (contingens) s nem önmagától, hanem mástól van. Ezt az érvet '''világtani érv'''nek ('''argumentum cosmologicum''', χόσµος = világ, λόγος = tan) nevezzük. Ez az érv a világon kívül levő s ettől különböző, önmagától való s magának elégséges lény ismeretére vezet.

De másrészt ugyanez a világ minden egyes részében és egészében nagy tökéletességekkel ékeskedik, amennyiben finomsága és nagysága egyaránt minden emberi gondolatot és megismerhetőséget messze-messze túlhalad, a megszámlálhatatlan részek a legszebb összehangzásban és rendben vannak s ugyanazok a részek, a legkisebbek is, alkalmasak a világ sokszerű külön céljainak s az egész egység létének és fejlődésének elérésére. Ezt az érvet '''célszerűségi érv'''nek nevezzük ('''argumentum teleologicum''', τέλος = cél, τελέω = valamit tökéletesen valósítok); más szóval argumentum physico-theologicum, mert a természet (φύσις) szemlélése útján Istenhez (θεός) vezet.

Az ember belső világának elgondolása szintén az istenség ismeretére juttat, és pedig külön-külön következő mozzanataiban:

Az emberi elme berendezettsége a dolg megismerésére, valamint az általa megismert szükségszerű igazságok Istennek mint az igazság forrásának megismerésére vezetnek: érv az igazságból ('''argumentum ideologicum''', idea = eszme).

A föltétlenül kötelező erkölcsi törvény, amelyet az emberi ész megismer, Istenre mint törvényhozóra, az erkölcsi törvény előzetes és utólagos, az erkölcsi cselekvést megelőző és a követő szentesítésének szükségessége pedig oly szentesítőre vezet, akinek tudása, szentsége és hatalma elégséges az erkölcsi lény vezetésére s az igazságosság kiszolgáltatására. Ezt az érvet erkölcsi érvnek ('''argumentum morale, ethicum''', &lt;sup&gt;&lt;small&gt;)&lt;/small&gt;&lt;/sup&gt;έθος = erkölcs) hívják.

Az emberben kiolthatatlan és e földön ki nem elégíthető vágy van a boldogság után, melyet csak Isten elégíthet ki a túlvilágon: érv a boldogság vágyából ('''argumentum eudaemonologicum''', ευ&lt;sup&gt;&lt;small&gt;)&lt;/small&gt;&lt;/sup&gt;δαίμων = boldog).

Az eddig elsorolt érvekhez mint azok betetőzése és újabb megerősítése járul az összes népek megegyezése abban, hogy Istent hisznek és vallanak, ez a történeti érv ('''argumentum historicum''', máskép '''ethnologicum''', έ&lt;sup&gt;&lt;small&gt;)&lt;/small&gt;&lt;/sup&gt;θνος = nép).

Ezek az érvek a világ minden jelenségére kiterjednek s az Istenhez természetileg elvezető utakat-módokat kimerítik.

Mégis szent Anzelm canterburyi érsek (1033-1109.) óta még egy érv van szóban, az általában úgynevezett ontologiai érv, melyet én elemzőnek nevezek, ez a legtökéletesebb lény fogalmából akarja bizonyítani Isten létét. Ezt az érvet, mely a nevezett főpapot megelőzően, tehát a keresztény időszámítás XI-ik századáig, ismeretlen volt s a keresztény iskolákban elfogadtatásra azóta sem talált, csak röviden említeném, ha annak Kant Emánuel az Isten-érvekről írt birálatában nagy jelentőséget nem tulajdonítana. Ő nagy történeti tévedéssel azt állítja, hogy ez a keresztény hittudósok elsőrendű érve s nem kisebb tani tévedéssel azt igyekszik kimutatni, hogy a világból vett érvek is erre vezethetők vissza. E miatt kénytelen vagyok ontologiai érvvel, a világból vett érveket megelőzőleg, foglalkozni.

=== Az elemző érv ===

Szent Anzelm «Proslogion seu alloquium de Dei existentia» cimű munkájában így érvel &lt;ref&gt;Idézett mü, c. 2. 3. Migne Patrologiae cursus completus, series latina prior, tom. CLVIII. 223. s köv. old.&lt;/ref&gt;:

Megvan bennem annak a fogalma, aminél nagyobb nem lehet, ami végtelen tökéletességű valóság; ámde ez a fogalom létezést is magában foglalja, mert ez is tökéletesség, tehát hozzátartozik a végtelen fogalmához, másként annak a fogalmához, aminél nagyobb nem gondolható. Ennélfogva végtelent gondolni s a létezést bele nem gondolni ellentmondás. Már pedig a végtelent gondolom s gondolja mindenki, akiben ezt a gondolatot felköltöttük, ebben tehát megnyertük a végtelen valódiságát, létezését is.

Ezt a bizonyítást ontologiainak (&lt;sup&gt;)&lt;/sup&gt;όν = lény, λόγος = fogalom) szokás nevezni, mert a végtelen lény fogalmának elgondolásában áll.

Előremenő, apriorikus okoskodásnak is mondják, mert valakiben meglehet a végtelenül tökéletes fogalma, mielőtt annak létét ismerné vagy legalább eltekinthet létezésétől s így abból, ami értelmében előbbi, a meglevő fogalomból, következtet a reá nézve későbbire, a fogalomnak megfelelő valóságra. Mivel másrészt Istenben a végtelen tökéletesség és a létezés egy s a kettőt csak a gyarló véges értelem választja el, azért némelyek a simultaneo-nak (az együttlevőtől) nevezik. Leghelyesebb elemző (analytikus) Isten-érvnek nevezni, mert a legtökéletesebb lény fogalmának elemzéséből indul ki s azt állítja, hogy ez az itélet : a legtökéletesebb lény van, elemző, azaz önmagától világos itélet.

Ezt az elemző Isten-érvet szent Anzelmig nem ismerték s a katholikus igehirdetés és hittudomány azóta sem tette magáévá. Az ó- és újszövetségi Szentirás felséges kijelentései Isten megismeréséről és az összes szentatyák szárnyalásai Isten felé mind, mind Isten műveiből, a látható nagy világból s az ember belső világából indulnak ki s ezekből mint okozatokból jutnak Isten létének és végtelen tökéletességeinek ismeretére. Tehát elmélkedéseiket a véges lények szemlélésénél kezdik s a végtelen lény létezésén és némileg kidolgozott fogalmán végzik. Azt az utat ellenben, mely a végtelen fogalmával kezdi az okoskodást s abból közvetetlenül átmegy a végtelen létezésének állítására, nem ismerik.

Miután pedig szent Anzelm közzétette érvét, a katholikus hittudósok el nem fogadták, sőt cáfolták azt s csak szórványosan akadtak pártolói.

Már Anzelm kortársa, Gaunilo szerzetes «Liber pro insipiente adversus Anselm in proslogio ratiocinantem» cimü iratában a következő két kifogással cáfolta a jeles főpap érvét. Előszór azt mondja, hogy mivel téves fogalmaink is lehetnek, a legtökéletesebb lény fogalmából nem következik a létezése. Másodszor arra figyelmeztet, hogy a létezés nem jegye valamely lénynek, azaz nem tartozik fogalmához, hanem fogalmának valósulása s ezt külön be kell bizonyítani; így ha egy szebb szigetről beszélnek, nem elég azt mondani, hogy léteznie is kell, mert különben nem volna a legszebb, hanem más úton bebizonyítani, hogy van. &lt;ref&gt;L. id. mű, Migtne id. kötet 241. s köv. old. &lt;/ref&gt;

Anzelm elemző érvelésének gyengéjét mesterien mutatta ki a szentsége és értelme miatt angyalinak nevezett Aquinói szent Tamás, midőn Summa Theologicajában, Isten megismeréséről szólván, mindenekelőtt azt kérdi: Önmagában érthető-e ez a tétel: Isten van, utrum Deum esse sit per se notum, &lt;ref&gt;I. qu. 2. art. 1.&lt;/ref&gt; ahol kifejezetten tekintettel van szent Anzelm érvelésére s ezzel szemben azt mondja, hogy ez a tétel: Isten van, elemző magában véve, de nem reánk nézve, azaz magában véve a legtökéletesebb lény fogalmában benne van a létezése, hiszen ő szükségképes lény, tehát nála lényeg és létezés azonos, de mi ezt magából a fogalomból nem látjuk be, vagyis mielőttünk nem szembeszökő az, hogy a legtökéletesebb lény létezik.

A skót Duns János (Joannes Scotus), az éles elméjű (doctor subtilis) szent Ferenc-rendi szerzetes, szintén elveti az ontologiai érvet s a maga részéről még kifogásolja benne, hogy nem okolja meg a végtelenül tökéletes lény lehetőségét.

A katholikus tudósok által el nem fogadott elemző érvet fölújitotta Descartes René, aki a velünk született Isten-eszme tanát az elemző Isten-érvvel egybekapcsolta. Az elemző érvet többi közt így adja elő: «Amiről világosan és tisztán látjuk, hogy valamely dolog igazi és változhatatlan természetéhez vagyis lényegéhez vagyis tökéletességéhez tartozik, azt arról a dologról igazsággal állíthatjuk. Ámde miután elég tüzetesen meggondoltuk, mi az Isten, világosan és tisztán megértjük, hogy az ő igazi és változhatatlan természetéhez tartozik a létezés. Ennélfogva igazsággal állíthatjuk Istenről, hogy van». &lt;ref&gt;Meditationes de prima philosophia.&lt;/ref&gt;

Leibnitz Vilmos is elfogadta az elemző érv Descartes-féle alakját, hozzátéve, hogy a végtelenül tökéletes lény nyilvánvalóan lehetséges, már pedig a puszta lehetőség állapotában nem lehet, tehát kell léteznie. &lt;ref&gt;De la démonstration Cartésieune de l'existence de Dieu. &lt;/ref&gt;

Kant Emánuel «Kritik der reinen Vernunft» cimű munkájában foglalkozván Isten létének bölcseleti megismerésével, az ontologiai vagy elemző érvről kettőt állított. Először azt, hogy a keresztény hittudósoknál ez a fő érv, másodszor, hogy ez az érv nem kielégítő. Hogy előbbi állítás homlokegyenest ellenkezik valósággal, az általam imént előadottakból világos. Állításának második része azonban megegyez a katholikus hittudósok és bölcselők nagy többsége által elfogadott állásponttal.

A végtelenül tökéletes lény lehetőségét és létét tehát nem annak puszta fogalmából kell megtudni és bebizonyítani, hanem máshonnan, a végtelenül tökéletes lény műveiből, melyekben az ő tökéletességei érvényesülnek és megnyilvánulnak. Ennek oka pedig nem az istenségben van, hanem mibennünk, a mi ismerő képességűnkben és helyzetünkben, mint Aquinói szent Tamás mondja: «Abból, hogy valaki Isten nem-létezését gondolhatja, nem következik, hogy valami nála nagyobb gondolható. Mert, hogy Isten nem-létezőnek gondolható, az nem az ő lényének tökéletlenségéből vagy bizonytalanságából van, hanem a mi értelmünk gyengeségéből, mely őt nem szemlélheti önmagában, hanem műveiben. Ilykép az értelem okoskodás útján jut el Isten megismerésére. &lt;ref&gt;Contra gentiles, l. 1. c. 11. Nec etiam.&lt;/ref&gt; 

Ez tehát az az út, melyre rá kell lépnünk, hogy Isten ismeretére kötelességszerűen eljussunk.

=== Az oksági elvről ===


&lt;center&gt;1. ''A kérdés mibenléte és jelentősége''&lt;/center&gt;

Ha Isten eszméje nincs természettől belénk oltva, mint Descartes iskolája tartja, sem Istent közvetetlenül nem látjuk, mint Malebranche és Gioberti állították, sem a végtelen lény fogalmának elemzése rá nem vezet Isten létének megismerésére, mint szent Anzelm és Descartes gondolták, akkor Isten megismerésére nincs más út, mód, mint a visszamenő okoskodás, amennyiben Istent mint ősokot a világból mint okozatából ismerjük meg. Valamint az okság törvényének alkalmazásával a lábnyomból megismerhetjük az ott járt élőlényt, gyümölcseiről a fát, cselekedeteiről a jó és istenfélő embert, alkotásáról a nagy tudóst vagy művészt, úgy, szintén az okság törvény alkalmazásával, a világból szükségszerűen következtetünk mesterére.

Mivel ilykép Isten megismerése az ok elvén alapul, azért tisztán kell látnunk, miben áll az okság, miben az okság elve, hol alkalmazandó ez az elv s mi az értéke.

Különben az oksági elv jelentősége nem szorítkozik a mi tárgyunkra, hanem egészen általános, mert kizárólag ennek alkalmazásával igazodhatunk el úgy a gyakorlati életben, az összes tudományokban. Az életben nem mozdulhatnánk, ha nem tudnók, minő okozati összefüggésben vannak a világ külön lényei, ha nem tudnók, mitől mit kell várnunk s mit mire kell használnunk. A tudományok is mind, kivétel nélkül az okozati összefüggéseket kivánják megállapitani. A természettudományok a természeti törvényeket keresik, ezek pedig épen az ok és okozat közt levő valóságos és állandó kapcsot fejezik ki. A történettudomány csak akkor tökéletes és tanulságos, ha oknyomozó. A társadalomtudomány azokat az okokat keresi, melyek emberhez méltó és célszerű társadalmi együttlétet eredményezhetnek. És mi a bölcselettudomány? Az okok, és pedig lehetőleg a legvégső okok tudománya, legalább is törekvés arra, hogy nemcsak a legközelebbi, hanem a végső okok is ismeretesek legyenek előttünk.

Természetes azért, hogy a bölcselők mindig nagy gondot fordítottak az okság fogalmának meghatározására, az okság különböző valósulásainak megállapitására s az okság elvének megalapozására. De kiváltképen nagy figyelmet kell minderre fordítanunk, amióta Hume Dávid és Kant Emánuel az okságról előttük csaknem általában ápolt fölfogás helyessége iránt kétségeket támasztottak s annak helyébe új tanokat állítottak. Egyrészt, hogy az okság elvét bizvást és helyesen alkalmazhassuk, másrészt, hogy a helyes fölfogás ellen támasztott kifogásokat megcáfolhassuk, pontosan meg kell állapítanunk az okság fogalmát, az oksági elv értelmét s ugyanennek körét és érvényét.


&lt;center&gt;2. ''Az okság fogalma''&lt;/center&gt;

Az embernek kétrendbeli, egymástól lényegesen különböző ismerőképessége van: az érzék és az értelem. Amaz a világot és az embert mintegy felületesen, külső tüneményeiben ismeri meg, amint mindezt az öt külső érzék, továbbá a belső alanyi érzés s az érzéki képzelet elénk tárja. Az ész azonban nem elégszik az érzékek tanuságával, hanem minden adatról kivétel nélkül azt kérdezi : miért és honnan van ez? Mint Aristoteles mondja, az ember mint eszes lény, nem elégszik meg annak tudásával, hogy valami így vagy úgy van (ότι) hanem  azt is akarja tudni, miért (διότι) van ez így vagy úgy? A föld forog a nap körül; miért? A mi földünk hőmérséke csekélyebb, mint a napé; miért? Archimedes törvénye szerint a szilárd test a cseppfolyóban veszít súlyából; miért? A háromszög szögeinek összege félkör ivével egyenlő; miért, mi ennek az alapja? Mi az alapja a földrengésnek, a tenger időszaki áradásának és apadásának, a betegségeknek, az életnek, a halálnak? Mi alapja, mi az oka annak, hogy valamely ismeretben megnyugszom, más kérdésben pedig kételkedem és tovább kutatok? Szóval mindannak, ami van s minden ismeretnek alapját, miértjét keresem, amiben megnyugodhatom. Kérdeznem kell pl.: Miért erkölcsi lény az ember, míg az állat nem az? Azért, mert az embernek szabad akarata van, az állatnak nincs. És miért van az embernek szabad akarata? Azért, mert esze van, amely a cél elérésére több eszközt ismerhet meg s azokat megfontolhatja. A világ tüneményeivel szemben miért veti föl az ember a kérdést: miért és honnan, míg az állat ugyanezt nem kérdezi? Azért, mert az ember eszes, az állatnak pedig e helyett kész természetes becslő érzéke, ösztöne van, amelynek szavában megnyugszik s meg is kell nyugodnia.

Azt, amivel a miértre felelünk, ami a tüneményeket megfejti, görögül Aristotelesszel &lt;sup&gt;&lt;small&gt;)&lt;/small&gt;&lt;/sup&gt;αρχή-nak (kezdet) és αι&lt;sup&gt;&lt;small&gt;)&lt;/small&gt;&lt;/sup&gt;τία-nak (ok), latinul principiumnak és ratiónak, magyarul alapnak és elvnek nevezzük; amit pedig megfejt, rationatumnak, principiatumnak s származéknak és következménynek mondjuk, görög műszók ezekre nem készültek.

Aristoteles az alapnak három faját különbözteti meg, midőn mondja: «Tehát minden elvnek közös tulajdonsága, hogy első, amiből valami van, lesz vagy ismertté lesz». Amiből valami van vagy lesz, az a valóság elve, másként lénytani elv (principium reale, ontologicum); amiből valamit megismerünk, az ismeretszerzési, másként gondolkodástani elv (principium ideale, logicum). A valóság elve ismét kétféle: amiből valami van, amiből valami áll, alkotó elv (principium constitutivum, principium essendi); amiből pedig valami lesz, az létesítő elv (principium effectivum, principium fiendi). A gondolkodás első elvei ismeretszerzési elvek. A test és a lélek az embernek alkotó része. Az akarat a testtag parancsolt mozgásának létesítő elve.

Az alapról érvényes az '''elégséges alap elve''' vagyis tétele (principium seu thesis rationis sufficientis): semmi sincs elégséges alap nélkül; vagy tevőleges alakban: mindennek megvan az elégséges alapja, legyen az valóságos tünemény vagy emberi ismeret. Vagyis minden tüneménynek megvan az alapja és pedig nem akármilyen, hanem mennyiségre és minőségre a tüneménynek teljesen megfelelő. Ép így minden emberi ismeretnek megvan a maga alapja és pedig ismét elégséges, vagyis olyan, amely mennyiségre és minőségre nézve arányban áll a származott ismerettel.

Ha valaminek az alapját keresem, vagy megtalálom azt az illető dologban, vagy nem, ha megtalálom, akkor megnyugszom abban az egy dologban; önmaga által értelmezem azt, látom, hogy elég önmagának. Ha ellenben az a dolog önmagának nem elég, akkor rajta kívül kell keresnem alapját. Így ha azt keresem, miért erkölcsi lény az ember, miért beszámíthatók cselekvései, hogy miattuk dicséretet vagy gáncsot, jutalmat vagy büntetést kapjon, ennek alapját megtalálom magában az emberben, az ő szabad elhatározási képességében. Ha azután azt keresem, honnan van az embernek szabad elhatározása, ezt is megtalálom magában az emberben, az ő eszes természetében. Ha azután még tovább kérdezgetek, pl. hogy miért eszes az ember s miért nem az az oktalan állat, kutatnom kell, megtalálom-e ennek alapját magában az emberben és az állatban és ha nem, akkor kívül kell azt keresnem. Vagy ha azt kérdezik, miért egyenlő a derékszögű háromszög átfogójának a hatványa két befogója hatványának összegével, ezért nem kell a háromszögböl kimennem, benne magában van az alap. Ellenben egy lábnyom vagy egy szép palota vagy egy kitünő értekezés önmagában nem birja alapját, azért rajtuk kívül, másban kell alapjukat keresnünk.

''És az ily '''kívül levő alap'''ot nevezzük '''ok'''nak''.

Mindent meg kell értenünk; ha valami önmagát megérteti, abban meg kell nyugodnunk. Érted-e, hogy az egész nagyobb egy-egy részénél? Érted; nyugodjál meg benne, nem is mehetsz tovább, mit keresnél rajta kívül? Semmit. Ennek a tételnek nem kell okát keresned, mert magában birja alapját. Érted-e, hogy ami nagyobb is meg kisebb is lehet, sohasem lehet végtelen? Érted, nyugodjál meg benne. Érted-e, hogy egy új dolog jelenik meg, amely előbb nem volt? Ezt csak úgy értheted, hogy másban keresed alapját. Ha szükségképes dologról hallasz, pl. a legelső elvekről; amilyen az ellentmondás elve, hogy lehetetlen ugyanannak egyidőben lennie és nem lennie, megnyugszol benne, mert ez nem lehet máskép. Ellenben ha esetleges dologgal találkozol, pl. egy boldog vagy egy kétségbeesett emberrel, akkor kérdezni fogod ennek az okát. Ha azt látod, hogy a világ részeiben és egészében esetleges, azaz önmagának nem elég, akkor rajta kívül keresed az alapját vagyis oka után tudakozódol; ha pedig eljutottál a világ végtelenül tökéletes és szükségszerű okához, ebben megnyugszol, mert hiszen ő szükségszerű, létének alapja maga az ő szükségszerű lényege. Mikor a világról kérdezik: miért van? azt feleled, mert más létrehozta. És ha azt kérdezik, miért van Isten, azt mondod, mert szükségképes.

''Az ok tehát az alapnak az a faja, amely egy más valaminek az alapját teszi''; ezt a más valamit azután okozatnak vagy eredménynek (causatum, effectus) nevezzük.

Világosabbá lesz ez a fogalom, ha különkülön tekintjük az oknak öt faját: az anyagi és alaki okot, cél-okot, minta-okot és cselekvő okot. Anyagi ok az, amiből valami lesz, pl. ezüst, melyből csésze lesz; alaki ok az anyag meghatározása, ilyen a csésze mesterségesen kapott idoma; cél-ok, amire valamely cselekvés vagy tárgy irányitva van, miként a szem látásra; minta-ok az, amit a cselekvő utánoz; végül cselekvő ok az, ami valamit cselekvés által létesit.

Az ok öt faja közt bizonyos elsőség illeti meg a cselekvő okot, ami már onnan is kitűnik, hogy amikor egyszerűen okot mondunk, rendesen a cselekvő okot értjük, míg ha más valamelyiket vagy az okot általában akarjuk érteni, ezt külön meg kell mondanunk.

Tévedés volna azt gondolni, hogy a cselekvő ok és okozata csak azt jelentené, hogy az előbbi után az utóbbi következik; épen nem, hanem azt, hogy az előbbi létesíti az utóbbit. Azért ha két dolog egymás után következik, nem mondjuk mindjárt, hogy egyik oka a másiknak, hanem a dolgot közelebbről megvizsgáljuk s csakugyan vannak esetek, amikor két dolog egymás után következik, pedig az előbbi nem okozza a másikat, hanem esetleg - vagyis más ok vagy okok miatt - következnek egymásután. Pl. ha egy vendég érkeztekor mindjárt eltávozik a másik, mert más okból el kell mennie, ha üstökös megjelenése után háború lesz. A cselekvő okság nem egymásutánt vagy együttlétet jelent, hanem létesitést.


&lt;center&gt; 3. ''Az oksági elv mibenléte.'' &lt;/center&gt;

Az oksági elv abban áll, hogy ha az okozatot ismerjük, abból okának létére, sőt némileg minőségére is következtethetünk s kell is következtetnünk.

Az oksági elvet különbözőkép fejezik ki. Mindenekelőtt helytelenítenem kell azt az alakot, mely szerint mindennek, ami van, oka van. Ez az alak összetéveszti az elégséges alap és az elégséges ok elvét. Az elégséges alap elve, mint már feltüntettem, általános és mindenre alkalmazandó, mert minden valóságnak, minden ismeretnek alapja van. Ez az alap vqgy magában abban a lényben van, amelynek alapját keressük, vagy másban s csak az utóbbi esetben beszélünk okról és okozatról: az egyik lény alapja a másiknak, az az ok, ez az okozat. Ha tehát valami szükségképes, az önmaga birja alapját s oka nincs; ha valami önmagának és önmagában elég, annak alapját nem keressük másban. Így világosan kijelenti ezt Aquinói szent Tamás, midőn azt mondja, hogy az okság nem tartozik általában a lényhez mint ilyenhez, csak az esetlegeshez: «Abból, hogy valami nem magától való, következik, hogy mástól okozott legyen. Ennélfogva ily lény nem lehet a nélkül, hogy okozott ne legyen; valamint ember nem lehet a nélkül, hogy nevetőképessége ne legyen. De mivel okozottnak lenni nem sajátja a lénynek mint ilyennek, azért van olyan lény, amely nem okozott». &lt;ref&gt;Summa theol. p. I. squ. 44. art. 1. ad 1.&lt;/ref&gt;

Tehát az elégséges alap elve egészen általános s minden lénynek alapját kell keresnünk, az elégséges ok elve pedig részleges s okot ott kell keresnünk, hol a lény önmagának nem elég.

Az oksági elvet igen gyakran így fejezik ki: Nincs okozat ok nélkül. Ezt a meghatározást nem helyeslem, mert az okozat szó már megmondja, hogy okból van, ez pedig elvcsúsztatás. Másik alakja ez: Ami új dolog, ami kezdődik, az más által nyeri kezdetét és létét. Ez a meghatározás, amennyiben az új és kezdődő dolgot okozatnak mondja s októl származtatja, kétségtelenül igaz, de nem érthető kizárólagosan oly értelemben, hogy a mástól  származásnak más jele, mint az ujság és a kezdet, nem lehet. A kezdet mindenesetre egyik jele annak, hogy valami nem szükségképen van, tehát esetleges (contingens) és mástól származik. Ámde a nem-szükségképes létet, az esetlegességet nem mindig abból ismerjük meg, hogy a dolog kezdődik, hanem egyéb jelekből. A kezdet nem mindig jelenik meg az esetleges lénynél, hanem megjelennek az esetlegesség más jelei, milyenek többi közt a végesség, a változékonyság, az összetettség, a mástól való függés, a másra mint célra törekvés és minden másra utaltság, viszonylagosság. Azért az oksági elvet nemcsak ott kell alkalmaznunk, ahol valamely lény vagy állapot kezdetét megismertük, hanem mindenhol, ahol véges, változékony, összetett, mástól függő, másra törekvő, másra utalt és viszonylagos lényt találunk.

Még azt is figyelembe kell vennünk, hogy némelyek szerint lehet valami esetleges mástól származott s mégis kezdet nélkül létező, kezdet nélkül létrehozott. Én ezt nem fogadom el, de álláspontomat a cselekvő ok fogalmába nem akarom belevenni. &lt;ref&gt;Így többi közt Aquinói szent Tamás Summa Theol. I. quaest. 46. a. 2. Hasonlókép Sertillanges, La preuve l'existence de Dieu et l'éternité du monde, Compte Rendu du Congrés scientifique international des Catholiques tenu á Fribourg, 1907. III. 590. s köv. old. Ugyanő Les sources de la crovance en Dieu. Paris, 1906. 68. s köv. old. Nálunk dr. Hajdu Tibor, Teremthette volna-e Isten a világot öröktől fogva? Budapest, 1897. &lt;/ref&gt;

Egyrészt tehát e véleményeltérés miatt, másrészt és főkép, mert az esetlegességnek a kezdeten kívül más jelei is vannak s a kezdet nem mindig jelenik meg előttünk, de megjelennek a lény esetlegességének egyéb jelei, azért az oksági elvet így fejezzük ki helyesebben: ''Mindannak, ami nem szükségképen létezik, más szóval esetleges, létesítő oka van''. &lt;ref&gt;L. Mercíer, Critériologie génerale. Louvain, 1899. 221. és 222. old. Ugyancsak Mercíer, Compte Rendu du Congrés scientifique international des Catholiques, tenu à Bruxelles, 1891. 316. és 317. old.&lt;/ref&gt;

De még így sem tökéletes a meghatározás. Az esetleges dolog nem csupán az ok létére, hanem némileg minőségére is rávezet, amennyiben az okozatnak mennyiségileg és minőségileg arányos, elégséges okból kell származnia. Senki sem közölhet mással oly valamit, amit önmaga nem bir, tehát az okozatban meglevő tökéletességnek mennyiségileg és minőségileg meg kell lennie az okban. Meg lehet pedig háromféleképen: épen úgy, egyenlőértékűleg vagy kiválóan. Épen úgy (formaliter), hogy minőségre nézve azonos legyen, mint mikor a mozgó test mozgást közöl egy másikkal; egyenlőértékűleg (aequivalenter), vagyis oly tökéletességben, mely legalább is fölér a közlendővel, pl. mikor az akarat a tagokat mozgatja; kiválóan (eminenter), mikor az okban minden tökéletlenség nélkül van az, ami az okozatban tökéletlenül jelenik meg, mint mikor Isten szerves életet alkot. De az elsorolt három közül bármelyiken legyen is az okozat az okban, mindig megvan benne erőre nézve (virtualiter), vagyis megvan benne az az erő, hogy az illető okozatot létesítse. Ezek alapján az okozatból következik, hogy tőkéletessége az okban az elsorolt módok valamelyikén megvan, amit az oksági elvben lgy fejezünk ki:
''Mindannak, ami nem szükségképen létezik, más szóval esetleges, elegendő létesítő oka van''.

Ez az ok néha ép oly nyilvánlóan megjelenik előttünk, mint okozata, pl. mikor mi akaratunkkal mint okkal testmozgást végzünk; vagy ha az eső csapdossa arcunkat. Ebben a két esetben bizonyos, hogy mi az ok s mi az okozat, noha a mód, miként okozza az ok az okozatot, rejtve van előttem. Máskor az okozat nyilvánvaló, oka azonban nem ismeretes, pl. a tenger időszaki áradása- és apadásának, az évszakok változásának oka sokak előtt ejtve van. Söt vannak okozatok, melyeknek okát egy halandó sem tudja, amilyen a testek általános nehézkedése, azaz a tömegek összetartozandósága.  Egy azonban bizonyos, hogy mindezeknek oka, és pedig elegendő, megfelelő oka van.


&lt;center&gt; ''4. Honnan van az okság fogalma''? &lt;/center&gt;

Az ok és az okozat fogalma úgy keletkezik, mint egyéb ismereteink, elvonás útján. Ugyanis az okság egyes eseteiből elvonjuk annak általános fogalmát. Így amidőn mi magunk értelmünkkel vagy akaratunkkal okozunk valamit, ebből megnyerjük az ok, okozat és okozás fogalmát. Hasonlókép, mikor a külső világ hat reánk, kellemes az enyhe szellő, vagy kellemetlen a rekkenő hőség, vagy a nagy hideg betegséget okoz, megismerjük, mi az ok és mi az okozat. Szintúgy amikor a leeső kalapács szétzúzza a téglát, a széthullást az ütésnek mint oknak tulajdonítjuk. Nincs tehát belénk oltva az okság fogalma, valamint nincs belénk oltva a fa, a hegy, az erény és boldogtalanság fogalma, hanem mindezt a valóságból ismerjük meg.


&lt;center&gt;''5. Az oksági elv keletkezése''.&lt;/center&gt;

Kérdés már most: hogyan keletkezik az okság elve, vagyis honnan van az, hogy ahol valamely új dolog van, vagy valamely lényben az esetlegesség bármely jelét látjuk, ott megfelelő létesítő okot tételezünk föl, mely az új esetleges dologtól különböző, söt általános igazságként kimondjuk: minden esetleges mástól van?

Ez onnan van, mert eszes természetünknél fogva és eszes természetünkkel mindent, ami elénk tárul, világosan meg akarunk érteni. Ezt a megértést célozza az a kérdés: miért van ez, miért van az, honnan van ez, honnan van az? Az elégséges alap elve, hogy mindennek kellő miértje, alapja van, maga a dolog megértésének követelménye. Ha azután a dolog önmagában nem érthető s önmagának nem elég, keressük alapját. Nem keressük magában az illető dologban, mert hiszen épen azt kell értelmeznünk, az nem értelmezi önmagát; tehát másban kell keresnünk. Ilykép az elme az elégsége alap alkalmazásával az esetleges dolognál azonnal áttér az elégséges ok elvére. Pl. megjelenik előttem egy új dolog. Honnan van? ''Ez a kérdés az elégséges alap elve'', mert azonos azzal, ho mindennek alapjának kell lennie, hogy miért van s mindent meg kell értenem, hogy míért van. Ámde az új nem szükséges, hiszen ha szükségképes volna, mindig lett volna. Ha nem szükségképes, akkor nem lényegénél, mivoltánál fogva van, hanem mástól. Ami nem lényegénél fogva van, ami nem szükséges, az mástól van és pedig olyantól, ami elég nagy az illető esetleges létesitesére. Ez az elégséges okság elve. Ilykép az elégséges okság elve az elégséges alap elvén nyugszik s ennek alkalmazása.

Ezt az ismereti folyamatot minden ember elvégzi, minden ember meg akarja a dolgokat érteni, minden ember kérdezi: honnan és miért van ez vagy az s ha valamit újnak lát, épen azért mert új, másban keresi alapját. Vagyis minden ember mindenre alkalmazza az elégséges alap elvét s ha újat és esetlegest lát, erre alkalmazza az elégséges ok elvét és pedig tiszta értelmi belátással.

Jön azután a tudomány s tüzetes vizsgálat alá vetvén az elégséges alap elvének keletkezését, megállapítja, hogy minden ember igen helyesen és szükségszerűen keresi mindennek alapját s alkalmazza ilykép az elégséges alap elvét, majd pedig ennek alkalmazásával az új és esetleges dolgoknál közvetetlenül eljut az elégséges ok elvére. Ugyanis az esetleges dolog értelmezése a következő okoskodásra vezet: Az esetleges vagy magától van, vagy semmitől, vagy a puszta lehetőségétől vagy mástól. Magától nincs oly értelemben, mintha lényegénél fogva szükségképen volna, hiszen esetleges; magától nincs oly értelemben, hogy magát létrehozta volna, mert, hogy szent Tamással szóljak, «nem lehetséges, hogy valami létesítő oka legyen önmagának, mert akkor önmagánál előbb volna, ami lehetetlen»; &lt;ref&gt;Summa theol. p. I. qu. 2. art. 3. Secunda via.&lt;/ref&gt; semmitől nem lehet, ez szót sem érdemel, hiszen a semmi a lény tagadása; a puszta lehetőség nem elég alapja a létnek, mert ami lehetséges, az mindig lehetséges és mégis nem mindig létesül s nem minden lehetséges létesül; nincs tehát más hátra, mint mástól legyen.

Az elégséges ok elvét az ellentmondás elvére is vissza lehet vezetni, amennyiben tagadása ellentmondást tartalmaz. Ugyanis állítani új dolgot, mely magában szükséges volna vagy magától származnék, szintúgy általában állítani esetlegest, ami szükséges volna vagy magától származnék, ellentmondás. Esetleges és szükségképes, nem-levő és létrehozó, ellentmondások.

Mind az elégséges alap elvét, mind az elégséges ok elvét önmagában érthető és pedig minden emberre nézve önmagában érthető és világos itéletnek kell tartanunk (iudicia per se nota quoad se et quoad nos). És ha elemző itéletnek nevezzük azt, melynek igazsága az itélet belső tartalmából világos, akkor úgy elégséges alap, mint az elégséges ok elvét elemzőknek kell mondanunk. Nevezetesen az okság elvénél elég az esetleges vagyis önmagának nem elég dolog elgondolása, hogy a létesítő ok szükségességére vezessen s elég valaminek új voltát ismernem, hogy mástól származásáról meg legyek győződve. E célból az itéleten kívül eső valamely adatra és mozzanatra nincs szükségem. Ha cseppfolyó test, pl. viz szilárddá lett, talán nem tudom: miért és hogyan, de hogy valami ok hatásának következtében változott, az bizonyos.

Midőn azonban az oksági elvet elemzőnek mondom, ezzel nem állítom, hogy benne, ha alanyát állitmányával összehasonlítom, semmi összetevés nincs. Az alany fogalma kifejezetten (explicite) nem tartalmazza az állitmányt, az új és esetleges dolog fogalma kifejezetten nem tartalmazza a létrehozó más lény fogalmát. De tartalmazza ezt benfoglaltan (implicite), amennyiben az új és esetleges dolog követeli a létrehozót, rámutat arra, nem gondolható nélküle, tehát tartalmazza a létesítő okra ráutalást, ilykép a létesítő okra rávezeti az elmét. Nincs benne az új és esetleges fogalmában, hogy mástól van, de sajátsága annak, elmaradhatatlan tőle s azért amaz szükségszerűen rávezet emerre. Ezen az alapon az oksági elvet elemzőnek kell mondanunk.


&lt;center&gt; ''6. Az oksági elv érvénye.''&lt;/center&gt;

Az oksági elv keletkezésével és elemző jellegével szorosan összefügg tárgyi vagy alanyi értéke s érvényességének terjedelme. Mivel az oksági elvet magukból az érzékek előtt nyilvánvaló dolgokból az ész tiszta látásával nyerjük, azért tárgyi értéket kell neki tulajdonítanunk, miként egyéb elveknek, melyek az ész előtt nyi1vánvalók. Valamint az egész ''valóban'' nagyobb egyes részénél, valamint ellentmondó tulajdonságok valóban nem lehetnek egy időben ugyanabban az alanyban s öt egység három között maradék nélkül vagy az egységek megosztás nélkül ''valóban'' el nem osztható, úgy ''valóban'' semmi változás nem állhat be és semmi esetleges nem lehet létesitő ok nélkül. Valóságban vannak változások, új állapotok, új és esetleges dolgok s az ész világosan belátja, hog ezek csak mástól lehetnek.

De egyúttal ''általános érvényű'' az oksági elv oly értelemben, hogy ami új és ami esetleges, az mind mástól van, annak oka van, legyen az az új és esetleges érzékelhető vagy érzéket meghaladó, legyen az kicsiny vagy nagy, anyagi vagy szellemi. És hogyha az egész világot újnak vagy esetlegesnek találjuk, akkor az oksági elv alkalmazandó az egész világra. Ha más világokra gondolunk, ahol új és esetleges dolgok vannak, ott is uralkodik az oksági elv, azok is mástól keletkeztek, mert az újság és a bármikép nyilvánuló esetlegesség együtt jár azzal, hogy az ilyen lény magának elégtelen és mástól van. És csak oly lénynél nem kell másra áttérnünk s csak oly lénynél nem keresünk okot, mely sem nem új, sem az esetlegesség jeleit nem mutatja, ellenkezőleg szükségképes, létének alapját önmagában, lényegében birja s önmagának és önmagában teljesen elég.

Mikor az érzékelhető tüneményeknek (phaenomena, φαινόμενα) okát keressük, azt nem találjuk meg mindenkor a tünemények közt, sőt nem is okvetetlenül szükséges, hogy a tüneménynek oka is tünemény azaz érzékelhető legyen. Vannak esetek, melyekben nemcsak az okozat, hanem az ok is tünemény, pl. ha látjuk, hogy az egyik mozgó test mozgatja a másikat, az egyik élő nemz másik élőt. Ez esetekben úgy az okozat, mint az ok tünemény, vagyis tapasztalható tény, bár a kettő közt levö &lt;!--sic--&gt; viszony, a létesités és a létesülés nem tünemény, hanem tapasztalatot meghaladó s csak ész által elérhető (numenon, νoύµενoν). Ámde oly esetek is vannak, amikor nemcsak az ok és az okozat kapcsolata, hanem az ok maga is meghaladja a tapasztalatot, pl. ha a jelenségekből az állagra következtetünk, amelyből származik s a mozgóból a mozgás elrejtett okára. Az állag megismeréséről szent Tamás így tanít: «Az állag mint ilyen testi szemmel nem látható, sem más érzékkel észre nem vehető s a képzelődésnek sem tárgya, hanem csupán az értelemmel érhető el». &lt;ref&gt;Summa theol. p. I. qu. 76. a. 7.
&lt;/ref&gt;

A gyakorlati életben minden tüneményről bizonyosnak vesszük, hogy oka van, bár nem látjuk azt mindjárt s talán soha sem jutunk el ismeretére.

Az összes tudományok a tünemények okait keresik s e munkájukban túlmennek a tüneményeken, mert a) ha valamely tünemény
okát meg is találják a tünemények közt, az ok és az okozat belső kapcsa a kutató érzék által el nem érhető s csak ésszel fogható föl; b) sokszor tünemény a keresett ok, de a kutató előtt is rejtve marad; végül c) számos esetben olyan okai vannak a tüneménynek, melyek érzékek alá egyáltalában nem esnek; ez utóbbi esetben is igyekszik a tudomány az okot megállapítani.

A természettudomány általában meg akarja ismerni a testi dolgok természetét, vagyis azt, minő hatással vannak egymásra s minő hatásokat hogyan fogadnak be, de hogy mikép történik ez a hatás és ennek befogadása, az az érzékeket túlhaladja, nem phaenomenon, hanem numenon.

Ugyancsak a természettudomány minden testi tüneményt értelmezni akar, vagyis okát megjelöli s ha ezt a tünemények közt nem találja, azokon túl keresi az igazi okot. Így nem érzékelhető az általános nehézkedés törvénye (gravitatio) vagy a villamos- és fényáramlások vagy a parányok. A Neptunus bolygót sem érzékelte Arago, de az Uranus bolygón érzékelt jelenségekből következtetett annak létére, mit a Neptunus későbbi fölfedezése igazolt.

A földrengések vagy a szelek, vagy a hajszálcsövesség vagy a rádiumhatások, vagy a fénytörés vagy a betegségek tüneményeivel nem elégszik meg a természeti tudomány, hanem mindezek elégséges okát keresi. A természettudomány egy lépést sem tehet a nélkül, hogy a tüneményeken túl ne menjen, azok okát keresve. A tapasztalati adatok csak anyagát teszik a természeti tudományoknak, épületté úgy lesz, ha az okság elvének alkalmazásával s az igazi ok keresésével túlmegy az adatokon.

Morselli szerint: «Ha közelről és teljes egészében megtekintjük a tudományos tételek rendszerét, azt találjuk, hogy egyetlen, kizárólago selv uralkodik és hat irányítólag minden eszmén, amelyet magunkról és a világról alkotunk; és ez az okság elve». &lt;ref&gt;Lezioni dell' uomo secondo la teoria dell'evoluzione, 4. old. idézve Ballerini «I1 principio di causalità» című művében, 15. old. &lt;/ref&gt; «A tudomány nem érné el célját, ha arra szorítkoznék, hogy a tényeket keresse és összeszedje a nélkül, hogy viszonyaik után kutasson ... A tények csupán nyersanyagát képezik a tudománynak», mondja ugyanő &lt;ref&gt;A Rivista di Filosofia scientifica Programmojában, közölve Ballerini id. h. &lt;/ref&gt;

Hasonlóképen, sőt még inkább túl kell menni a tüneményeken a bölcselettudománynak, melynek föladata a világ lehető legteljesebb értelmezését adni. Az a természeti szükségesség, mely a történet- és természettudóst készteti, hogy a tüneményeknek - habár elrejtett - okát megismerje, ugyanaz hajtja a bölcselkedőt arra, hogy a tüneményeknek végső okát megadni igyekezzék, vagyis a történet- és természettudós által megjelölt okokban kérdezz, elégségesek-e önmaguknak s ha nem, azoknak az okát is keresse mindaddig, míg a magának teljesen elégséges ok ismeretére el nem jut.

Világos ezekből, hogy az oksági elv alkalmazása a gyakorlati életben, a történeti és természeti tudományokban s a metafizikában egykép jogosult, egykép természetes és az észnek egykép szükséges követelménye s egyaránt tárgyi értékű. Az is nyilvánvaló, hogy az oksági elvet nemcsak a bölcselettudomány, hanem a többi tudományok is kiterjesztik a tüneményen túlra s mikor ezt a bölcselettudomány teszi, ugyanazon az alapon nyugszik, mint a többi tudományok. Azért, ha valaki kétségbevonná a bölcselkedő elmének azt a jogát, hogy a világ értelmezése végett az elégséges okot az érzékelteken túl keresse, ezzel a többi tudományok eljárását is helytelenitené. Az oksági elv megszorítása a tüneményi világra nemcsak önkényes, hanem az emberi ész természetével és föladatával ellentétes s minden tudományra s az eszes ember érdekeire nézve sérelmes.


&lt;center&gt; ''7. Hume Dávid az okságról''. &lt;/center&gt;

Az általam előadott és bizonyított fölfogástól nagyban eltérnek a kételkedő és érzékelvű angol Hume Dávid (1711-1776) és a biráló német Kant Emánuel (1724-1804) tanai.

Hume az emberi ismeretszerzésben túlozza az érzékelés szerepét s minden ismeretet kizárólag érzékelésre vezet vissza, minek következtében azt tartja, hogy a tüneményeken túl semmit sem lehet megismerni.

Szerinte a cselekvő ok és okozata nem más, mint két tünemény, melyek rendesen egymás után következnek. Tapasztaljuk, hogy némely tünemények rendszerint követik egymást vagy óvatosabban beszélve azt tapasztaljuk, hogy némely érzékelések rendszerint követik egymást, az elsőt oknak, a másikat okozatnak nevezzük. Tehát az ok és okozat fogalma kizárólag érzékelésből s megszokásból származik.

Az oksági elv őszerinte abban áll, hogy minden jelenségnél valamely megelőző jelenséget tételeznek föl az emberek. Ámde ez szerinte semmikép sem bizonyítható. Tapasztalásból nem, mert a tapasztalat az ok- és okozatnak mint egymást követő jelenségeknek csak egyes eseteit tárja elénk, ebből pedig általános el nem származhatik. Az értelem sem látja át a mondott elvet, mert elgondolható egy kezdődő dolog a nélkül, hogy egy más előző vagy ép létrehozó dologra gondolnánk, mert ennek fogalma a kezdődő dolog fogalmától teljesen idegen. Ennélfogva általános oksági elvről nem is lehet szó, hanem csak arról, hogy ismételt tapasztalatok következtében, megszokás folytán, bizonyos események vagy inkább bizonyos érzékletek egymásutánját, kapcsolódását, associatióját mint valószinűt jövőben is várjuk, mint ő kifejezi: hisszük. Ily fölfogás mellett oksági elv nincs is, a tapasztalt okságok alkalmazása a jövőre csupán valószinű és teljesen alanyi értékű s kizárólag az érzékelt világnak már ismételten tapasztalt jelenségeire vonatkozhatik.

Hume ezt az elméletét «Értekezés az emberi természetről» (Treatise on human nature) és «Vizsgálódás az emberi értelemről» (Inquiry concerning human understanding) cimű munkáiban fejtette ki. Az utóbbiban az ok és okozat viszonyáról így szól: «Hasonló tárgyak mindig hasonlókkal kapcsolatosak. Ezt tapasztaljuk. E tapasztalatnál fogva az okot úgy határozhatjuk meg, hogy az oly tárgy, melyre valamely más következik s az elsőhöz hasonló minden tárgyra mindig a másodikhoz hasonló tárgyak következnek. Vagy más szavakkal: ha az első nem lett volna, a második sohasem létezett volna. Az ok megjelenése a megszokott átmenet folytán az okozat fogalmára irányozza az elmét. Ezt is tapasztaljuk. E tapasztaláshoz képest az ok más meghatározását alkothatjuk; mondhatjuk, hogy oly tárgy, melyre más következik s melynek megjelenése mindig a másik tárgyra fordítja a gondolkodást. S ámbár mind e két meghatározásban oly körülmények foglaltatnak, melyek az ok fogalmától idegenek, azért mégsem segíthetünk a bajon, sem tökéletesebb meghatározást, mely az okban kijelölné azt a körülményt, mely az okozattal egybekapcsolja, el nem érhetünk. E kapcsolatról nincs fogalmunk; sőt nincs határozott képletünk arról, hogy mit akarunk tulajdonképen tudni, midőn ennek fölfogására törekszünk. Mi például azt mondjuk, hogy húr rezgése e meghatározott hang oka. De mit értünk ezen az állításon? Vagy azt értjük, hogy e rezgést e hang követte és hogy minden hasonló rezgést hasonló hangok követtek; vagy pedig, hogy e rezgést e hang követte s hogy az egyiknek megjelenése alkalmával az elme elébe vág az érzékeknek s azonnal a másiknak fogalmát alkotja. Az ok és az okozat viszonyát e két mód mindegyikén fölfoghatjuk, de ezeken túl nincsen fogalmunk róla. &lt;ref&gt;Az «Inquiry» magyar kiadásából: «Vizsgálódás emberi értelemről», fordította dr. Alexander Bernát, II. kiad. 1906. 67. old. &lt;/ref&gt;

Humenak ez a tana minden részében nyilvánvalóan téves. Mindenekelőtt helytelenül fogja föl az ok és okozat viszonyát, mert hiszen okság nem egyszerűen időbeli egymásutánból áll. Lehetnek és vannak is időben egymást követő események a nélkül, hogy okozati összefüggésben volnának; tanulatlan emberek tudósok egyaránt különbséget tesznek okozati és máshonnan származó egymásután közt; a tudomány téves okmegjelölésnek (captio non-causae ut causae) nevezi azt a téves okoskodást, melyben valaki a nem-okozati egymásutánt okozatinak veszi; azért az ok fogalma csupán az egymásután észrevevéséből és megszokásból semmikép sem származhatik, hanem az egymásután érzéki észrevevéséhez hozzájárul az egymásból származás észbeli megismerése. 

Az éjjel nappal után s a nappal éjjel után következik, okozati összefüggés nélkül. Az óramutató előbb az egyen van, majd a kettőre megy, a nélkül, hogy az előbbi jelenség oka volna a következőnek. Mozgás után nyugalom, nyugalom után mozgás, betegség után egészség és viszont, élet után halál következik s az elsorolt összes esetekben az ok a két egymást követő jelenségen kívül esik. Ha egy súly támasztékát eltávolítom, a súly leesik s én bizonyosan tudom, hogy a leesés tulajdonképeni oka nem a támaszték eltávolítása volt. A megszokás nem is mindig szükséges az okság fölismerésére, a természetben jártas ember néha egyetlen jelenségből megállapítja az igazi okot.

Nincs igaza Humenak, mikor azt mondja, hogy az okságnál nem lehet másról szó, mint egymásutánról, mert nincs is határozott képzetünk arról, hogy mit akarunk tudni, mikor  még valami után tudakozódunk. Ellenkezőleg az egymásutánnal soha sem vagyunk megelégedve, hanem azt akarjuk tudni, miért és honnan van az az egymásután? Onnan-e, hogy az előző okozza az utóbbit s az előbbi oda hat, hogy az utóbbi legyen, vagy talán más valami az oka az egymásutánnak? De arról, hogy oka van, nem kételkedik senki. Igaz, hogy ezt a belső kapcsot az érzékek nem veszik észre, a belső kapocs nem látható, nem hallható, egyéb külső érzékek alá sem esik, de megmondja elménk, mely belátja, hogy ami kezdődik, mástól van s azt a mást mindenekelőtt az érzékileg közvetetlenül megelőzőben keresi, de ebből nem következik, hogy ugyanott mindig találja is. Nincs tehát az oksági kapcsolatról érzéki képünk, de van értelmi fogalmunk.

Hume azt tartja, hogy az okság elvének ismeretére ismételt és megegyező tapasztalatok után jutunk. Itt ő összezavarja az oksági elv és az egyes oksági viszonyok megismerését: Az előbbihez elég a kezdődő vagy bármikép esetlegesnek mutatkozó dolog megismerése s ebből létrehozó okra kell következtetnem, sőt elég annak elgondolása, hogy valami kezdődik vag esetleges s azonnal be kell látnom, hogy az ilyen mástól van. Ellenben, hogy valamely tényleges okozati viszonyt megismerjek, azaz, hogy megállapítsam: ez az okozat, amaz az ok, ahhoz többnyire sok és sokféle tapasztalat és elmélkedés s nemcsak azonos, hanem különböző egymásutánok megfigyelése és elgondolása is szükséges, bár egyes esetekben sokszoros megfigyelés nélkül is sikerül az igazi okot megállapitani.

Végül Hume a Treatise-ben igen helytelenül állítja, hogy az ész elfogadhat kezdődő dolgot létrehozó nélkül. A kezdődő dolog fogalmában ugyan kifejezetten (explicite) nincs benne a létrehozó ok vagy a létrehozottság fogalma, de benne van benfoglaltan (implicite) mint annak elmaradhatatlan sajátsága s az emberi ész természeti szükségességgel és tiszta belátással rájut annak fogalmára és elfogadására.

Az angol kételkedő tana az ok és okozat mibenlétéről, e fogalmak eredetéről, az oksági elv érvényéről s a tünemények világára való korlátozásáról egészen téves.


&lt;center&gt; ''8. Kant Emánuel az okságról''. &lt;/center&gt;

A königsbergi biráló Hume kételkedéséből kiindulva elfogadta az angol érzékelvinek azt a tanát, hogy az oksági elv csak a tünemények világára érvényes, de nem fogadta el ugyanannak fölfogását az okság fogalmának és elvének eredetéről.

Kant szerint cselekvő ok az, ami után valami mindig, tehát szabály szerint következik, ez utóbbi az okozat; az oksági elv pedig abban áll, hogy minden, ami történik (elkezd lenni), föltételez valamit, ami után szabály szerint következik. &lt;ref&gt;Kritik der reinen Vernunft, Kirchmann, Leipzig, 1881. 207. s köv. old. «Alles, was geschieht (anhebt sein), setzt etwas voraus, worauf es nach einer Regel folgt.» &lt;/ref&gt;

Az oksági elvről Kant Hume-mal együtt vallotta, hogy sem tapasztalatból nem származtatható, mert hiszen a tapasztalat általános elvet nem tartalmazhat, sem az ész belátásának nem lehet eredménye, mert a kezdődő fogalmában nincs meg a más után szabály szerint következés vagy mástól eredés fogalma. E mellett Humetól eltérőleg azt tanította, hogy az ok és okozat fogalma s az oksági elv velünk született kész minősültségek, kategoriák, melyek arra valók, hogy általuk az érzékelt világ jelenségeit rendezzük. Szerinte a világ nem tudni minő folyamatokban valósul s hogy e folyamatok rendszeres megismerése lehetséges legyen, arra kész minősültségek szükségesek, tizenkét kategoria s első sorban az ok és okozat kategoriája. Ilykép a természet törvényei a megismerő alanytól származnak, mint Kant világosan tanítja: «Az ész (apriorikus) törvényeit nem a természetből meríti, hanem előirja ennek». &lt;ref&gt; Prolegomena zu einer jeden künftigen Metaphysik, die als Wissenschaft wird auftreten können. Kehrbach-féle kiadás. 102. old. «Der Verstand schöpft seine Gesetze (a priori) nicht aus der Natur, sondern schreibt sie dieser vor». &lt;/ref&gt;

Hogy az okság elve az értelemnek veleszületett minősültsége, azt Kant azzal világítja meg, hogy az oksági elvet összetevő s tapasztalatot megelőző itéletnek tünteti föl.

Ugyanis megkülönböztet elemző (analytikus) és összetevő (synthetikus) itéleteket. Elemzőknek azokat mondja, melyeknél az állítmány, bár rejtett módon, benfoglaltatik az alanyban, miértis visszavezethetők az azonosság elvére; a többiek összetevők. «Minden itéletben, ezek az ő szavai, melyben egy alanynak az állítmányhoz való viszonyát gondolom (csak az állító itéleteket veszem; a tagadókra való alkalmazás azután könnyű), e viszony kétfélekép lehetséges. Az állítmány ''B'' vagy hozzátartozik az alanyhoz ''A''-hoz, mint olyas valami, ami az ''A'' fogalomban (rejtett módon, versteckter Weise) már benfoglaltatik, vagy pedig ''B'' egészen kívül van az ''A'' fogalmon, habár kapcsolatban áll vele. Az előbbi esetben elemzőnek, az utóbbiban összetevőnek nevezem az itéletet. Elemző (állító) itéletek tehát azok, melyekben az állítmánynak az alannyal való kapcsolatát az azonosság alapján gondolom, azoknak pedig, melyekben a kapcsolatot nem az azonosság alapján gondolom, összetevő itéletek legyen a nevük. Amazokat magyarázó, emezeket bővítő itéleteknek is nevezhetnők, mert amazok az állítmánnyal nem tesznek semmit sem hozzá az alany fogalmához, csak taglalás útján részfogalmaira bontják, melyeket (habár zavarosan) már gondoltunk benne; míg az utóbbiak az alany fogalmához oly állítmányt tesznek, melyet semmikép sem gondoltunk benne s melyet semmiféle taglalással ki nem vonhattunk volna belőle. Ha pl. azt mondom: minden test kiterjedt, ez elemző itélet. Mert a «test» szóval összekapcsolt fogalmon nem kell túlmennem, hogy a kiterjedtséget vele egybekapcsolva találjam; csak taglalnom kell fogalmat, azaz tudatára jönnöm annak a különfélének, melyet benne mindig gondolok s megtalálom benne azt az állítmányt; tehát elemző itélet. Ellenben, ha mondom: minden test nehéz, az állítmány egészen más, mint amit test puszta fogalmában általában gondolok. Ily állítmány hozzátevése tehát összetevő itéletet ad». &lt;ref&gt;Kritik der reinen Vernunft, Alexander Bernát magyar fordítása, 128. old. &lt;/ref&gt;

Másrészt megkülönböztet tapasztalatot megelőző és tapasztalatot követő, apriorikus és aposteriorikus itéleteket. Aposteriorikusok azok, melyek tapasztalatból származnak, melyek pedig a tapasztalatot megelőzik, apriorikusok.

Minden elemző itélet apriorikus. Az összetevők részint aposteriorikusok, részint apriorikusok; aposteriorikusok, melyek nem szükségképesek és nem általánosak, pl. egy történeti tényről vagy egy esetleges intézményről alkotott itéletek; apriorikusok pedig, amelyek szükségképesek és általánosak, pl. Kant szerint a mennyiségtani igazságok, mint: 2+5 = 7 vagy két pont közt legrövidebb az egyenes vonal.

Az oksági elv synthetikus a priori, összetevő és tapasztalatot megelőző. Hogy összetevő, világos abból, hogy az új dolog fogalma nem foglalja magában a más után való szabályszerű következés vagy általában a következés fogalmát; emellett apriorikus, ami kitűnik abból, hogy szükségképes és általános; szükségesség és általánosság nem származhatik a tapasztalatból, azért tehát aposteriorikus nem lehet, ellenkezőleg apriorikus. Ez az apriorismus pedig nem lehet máshonnan, mint az itélő értelemnek természeti minősültségétől azaz kategoriájától.

Az oksági elvnek ez a minősítése rendkívül fontos, sőt alapvető jelenőségű, mert ebben, épen Kant szerint, az van kimondva, hogy az oksági elv merőben alanyi értékű, értelmünk minősültségének következménye s összes ismereteink, melyek az oksági elv alkalmazásán alapulnak, tehát úgy gyakorlati, mint természettudományi ismereteink, alanyi értékűek. Alanyi értékű a szükségesség is, melyet az oksági elvről állítunk; szükségszerü, mert értelmünk ily kategoriával bir. Az az általánosság sem igazi, amelyet Kant az oksági elvről állít s megfejteni akar; ez az általánosság ugyanis határát birja az érzékletben, mert hiszen az oksági elv Kant szerint csak arra való s csak arra van az értelemben, hogy ennek segitségével a világ nem tudni minő jelenségeit, hatásait rendezze, azontúl semmi értelme nincs. Ennélfogva az okság elvének alkalmazásával, Kant fölfogása szerint, sem a dolgok nem érzékelhető állagát és lényegét, sem szellemi lényeket, sem az istenséget meg nem ismerhetjük, vagyis úgy a természetbölcselet, mint a metafizikai lélektan, nemkülönben a természeti istentan, tehát az egész metafizika lehetetlen.

Kantnak itt röviden vázolt elmélete az okság fogalmáról, valamint az oksági elv mibenlétéről, eredetéről és érvényéről egészen téves, mint ez kiviláglik azokból, miket fennebb az ok és okozat fogalmáról s ennek keletkezéséről, valamint az oksági elv mibenlétéről, keletkezéséről, szükségképes és önmagában érthető voltáról, tárgyi értékéről és sem kivételt, sem határt nem ismerő voltáról mondottam.
Mindenekelőtt helytelen az oknak Kant által adott fogalma, mintha ok volna mindaz a tünemény, ami után valami mindig, szabály szerint következik s okozat az a tünemény, ami mindig, szabály szerint más tünemény után következik. &lt;ref&gt;L. a Kritik der reinen Vernunft cimű munka Die transcendentale Analytik részének második Analogiáját. &lt;/ref&gt; A tünemény jegye nem tartozik sem az ok, sem az okozat fogalmához. Az okozat többnyire mint tünemény jelenik meg előttünk, de következtetés útján is megismerhető, az ok néha mindenkorra elrejtve marad az érzékek előtt, az észnek mégis egészen bizonyos lehet. Az pedig, hogy két jelenség szabály szerint egymás után következik, mint már Hume birálatánál föltüntettem, nem elég arra, hogy köztük oksági viszonyt tartsunk, mert ily viszony nélkül is szabály szerint egymás után következhetik két tünemény. Az események, jelenségek egymásutánja és együttessége csak irányt ad az értelemnek arra, hol keresse az oksági viszonyt. Az ok és az okozat a természet rendjében egymás után valósulnak, azért, ha két dolgot többször és szabály szerint egymás után következni látunk, egész helyesen fordítja rájuk figyelmünket és vizsgáljuk, nincsenek-e okozati kapcsolatban. De mivel nem minden megszokott és szabályosnak látszó egymásután jelenti az egymás után következők oksági viszonyát, azért ennek egyéb jeleit is kell vennünk s nevezetesen oly irányban kell kutatnunk, mi a nyilvánvaló jelenségnek elégséges, azaz minőségileg és mennyiségileg teljesen megfelelő oka s a nyilvánvaló ok mit okoz egész bizonyossággal. Ez igen összetett ismeretszerzési működést s a tapasztaláson kívül és túl sok elmélkedést és elmebeli világosságot kiván s azzal, hogy az ok és okozat kész kategoriája az egymás után érzékelt tüneményekhez hozzákapcsolódik, el nem intézhető.

Kant azzal akar a nehézségen segíteni, hogy szabályszerű, tehát oksági egymásutánnak állítja azt, ahol az egymásután tárgyilagos, minek jele az, hogy meg nem fordítható, pl. ha egy hajót látok, mely a folyón lefelé halad, a jelenségek egymásutánját nem változtathatom
meg, mert a hajó először van fönn, azután lejebb és ismét lejebb. Ellenben egy ház különböző részeit tetszés szerinti egymásutánban szemlélhetem. Az előbbi szerinte oksági viszony. &lt;ref&gt;Ld. helyen.&lt;!--sic!--&gt;&lt;/ref&gt;

Ez az ismertetőjel helytelen s Kant példája a lefelé haladó hajóról is rossz. A nappal és éjjel egymásutánja sem fordítható meg, mégsem jelent oksági viszonyt. Annak a hajónak előbbi állapota pedig nem oka, legalább nem a főoka utóbbi állapotának, a főok elrejtett valami, a nehézkedés. Joggal itéli el Hartmann Ede Kant okság-fogalmát következő szavaival: «Minden észrevevés önkényesen meg nem fordítható sorrendben történik (kivéve annak a kevés dolognak az észre vevését, amelyre akaratunk hatalma közvetetlenül kiterjed) s mily kevés közvetetlenűl egymást követő észrevevést mond az ember oknak és okozatnak! Igen sokról bevalljuk, hogy okait nem ismerjük, soknak oka mindenkorra elrejtve marad közvetetlen észrevevésűnk előtt s csak bonyolult következtetésekkel jutunk rá; ily esetekben az okot egész más időben ismerjük meg, mint okozatát s többnyire csak a legelvontabb alakban». &lt;ref&gt; Kritische Grundlegung des transcendentalen Realismus, 81. old.&lt;/ref&gt;

Helytelen továbbá Kant tana az elemző és összetevő s ezzel kapcsolatban a tapasztalatot megelőző és követő itéletekről. Ő elemzőnek kizárólag azt az itéletet tartja, amelynél az alany kifejezetten magában foglalja az állítmányt, pedig elemző mindaz az itélet, melynél az alany világos elmebeli látással rávezet az állítmányra, amelyben tehát az állítmány elmaradhatatlan sajátja (proprium) az alanynak, például az ember, mert eszes és szerves lény, beszélőképességgel bir s erkölcsi beszámítás alá esik; továbbá elemző mindaz az itélet, amelyben az állítmány következik az alany lényegéből, pl. az egyenes vonal két pont közt legrövidebb. Az oksági elv is elemző, mert az esetleges dolognak sajátja, hogy mástól legyen s ezt az ész belátja. Összetevő ellenben az az itélet, melynek bizonyosságához az alany elgondolása s az állítmánnyal történt összehasonlítása nem elég, hanem valami külső adatra van szükség, pl. a római faj gyakorlati irányú. Ily értelemben az elemző itélet egybeesik azzal, amelyet Kant előtt magában világos vagy érthető s az összetevő azzal, amelyet a régiek magában nem világos itéletnek neveztek.

Az elemző itéletet alkalmasan nevezzük apriorikusnak, tapasztalatot megelőzőnek; nem mintha minden tapasztalatot megelőzőleg bennünk volna, ily értelemben vett apriorikus itéletünk nincs, hiszen minden emberi ismeretszerzés tapasztalattal kezdődik s azon alapul, hanem oly értelemben, hogy az illető itélet igazolásához külön tapasztalati tényre, mely ezt az itéletet igazolja, szükség nincs, nevezetesen ha valamely tökéletes mesterművet látok, nem kell az alkotót ismernem, bizonyos vagyok, hogy van alkotója és pedig nem akármilyen; ha új dolgot látok, nem kell tapasztalatból ismernem létrehozóját, azt tudom, hogy elégséges létesitő oka van.

Ezekből világos, hogy az apriorikus, tapasztalatot megelőző itéletek egybeesnek az elemzőkkel, a tapasztalatot követők pedig az összetevőkkel s összetevő és egyúttal tapasztalatot megelőző (synthetikus a priori) itéletek nincsenek.

Kant tana az oksági elvről minden izében téves: nem jól fogja föl, mi a cselekvő ok és mi az okozata; honnan keletkeznek ezek a fogalmak; miben áll az oksági elv; minő ennek az értéke és mily terjedelmű alkalmazása. Vele szemben mint bizonyos igazságot kell tartanunk, hogy az oksági elv oly értelemben, hogy minden esetlegesnek elégséges okkal kell birnia, bizonyos és magában véve világos, más szóval elemző itélet, mely tárgyi értékű s a tüneményeken túl is joggal alkalmazható, sőt szükségszerűen alkalmazandó. &lt;ref&gt; L. erről bővebben a szerző dolgozatát: «Az okról és az oksági elvről». Hittudományi Folyóirat, 1908. 705. s köv., továbbá 1909. 146. s köv. és 262. s köv. old. &lt;/ref&gt;


&lt;center&gt;{''Vége az I. résznek''.}&lt;/center&gt;

== Jegyzetek ==
&lt;references /&gt;

[[Kategória: Isten megismerése a látható világból]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Isten megismerése a látható világból/Előszó</title>
    <id>2618</id>
    <revision>
      <id>5756</id>
      <timestamp>2006-12-06T18:10:15Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>nyilacskás link a következő lapra</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     = Dr. Kiss János
| cím        = Isten megismerése a látható világból
| szakasz    =
| előző      =
| következő  = [[../Első rész|Első rész &amp;rarr;]]
| megjegyzés = Megjegyzés: az eredeti mű oldalakra tördelését a digitális változatban elhagytuk, ennek megfelelően a lábjegyzetek számozását folyamatossá alakítottuk, a tartalomjegyzék római számozását arabra változtattuk, a fejléc egyes részeit elhagytuk és más értelemszerű, nyomdatechnikai jellegű változtatásokat eszközöltünk, a magszöveget azonban (a tördeléstől és esetleges másolási hibáktól eltekintve) teljes, sértetlen és eredeti helyesírású formájában közöljük.
&lt;p align=right&gt;&lt;small&gt;A Wikisource szerkesztősége&lt;/small&gt;&lt;/p&gt;

A könyv adatait ld. [[Isten megismerése a látható világból#top|itt]]!
}}

=== Előszó ===

Isten megismerésének tárgyalása a Szent-István-Társulat hitvédelmi füzeteinek sorozatában sokáig nem várathatott magára, mert hitvédelmi szempontból ez a kérdés egyike a legfontosabbaknak.

Hitvallásunknak első cikkelye ez: Hiszek egy Istenben. De e mellett azt is tanítja szent vallásunk, hogy Isten létét és tökéletességeit nemcsak a rendkívüli isteni kinyilatkoztatásból, hanem az ész által is megismerhetjük.

Ámde ezzel szemben sok tévedéssel találkozunk, mint a multban, úgy a jelenben is. Nem kevesen vannak, kik Istent nem ismerik, létét tagadják vagy kétségbevonják, némelyek épen a tudományra hivatkozva. Mások Istent hiszik ugyan, de azt tartják, hogy Istent csak a természetfölötti kinyilatkoztatásból ismerhetjük meg, a magára hagyott emberi elme gyenge erre. Olyanok is vannak, kik vallják ugyan Isten természetes megismerését, de a megismerés módjáról helytelen fölfogást ápolnak. Mindezekkel szemben ki kell mutatni azt az igazságot, hogy az emberi ész Istent a világból következtetés útján bizonyosságig megismerheti.

A kérdés egyidejű az emberiséggel s tudományos tárgyalása oly idős, mint maga a tudomány. Minden bölcselkedö elme főkérdése az volt, mi a világnak végső oka s a legnagyobb elmék mindenkor legnagyobb dicsőségüknek Isten minél tökéletesebb megismerését tartották. Azért a kérdésünket tárgyaló műveknek se szeri, se száma. Mint minden emberi ismeretben, úgy ebben is szüntelen a haladás, a legújabb kor is újabb jelentős szempontokat nyújtott; innen van, hogy e tárgyról épen a legutolsó években a művelt világ minden részében számos munka jelent meg. Azért dolgozatomban semmi újat sem igérhetek, hanem csak az eddig elért eredmények előadását. Még azt sem mondhatom, hogy a mi irodalmunkban hézagot pótló volna ez az értekezés, mert tárgyának tüzetes kifejtését Bita Dezső, &lt;ref&gt;1. A keresztény vallás isteni eredete, 1876.&lt;/ref&gt; Répászky József, &lt;ref&gt;2. Általános dogmatika, 1878.&lt;/ref&gt; Prohászka Ottokár, &lt;ref&gt;3. Isten és a világ, 1890.&lt;/ref&gt; Dudek János &lt;ref&gt;4. A keresztény vallás apologiája, 1893.&lt;/ref&gt; és Kováts Sándor &lt;ref&gt;5. Hitvédelem és alapvető hittan, 1898.&lt;/ref&gt; hitvédelmi munkáiban, valamint Werdenich Endre ''Természetes Istentan''ában &lt;ref&gt;1904&lt;/ref&gt;  megtaláljuk.

Módszerem azonos Aristoteles és aquinói szent Tamás módszerével. Az emberi ismeretszerzés az érzékeléssel kezdődik s csak az érzékeltek elgondolásával juthat tovább, miértis semmit el nem érhet, aminek a látható világban alapja nincs. Isten megismerése is csak azon alapulhat, amit a tapasztalt világról az anyagról, a mozgásról és egyéb anyagi jelenségekről, az élőről s a mi belső világunkról tudunk.

Az Istenhez vezető összes utakat egy füzetkében bemutatni nem lehetett. A jelen dolgozat azt tünteti fel, mikép jutunk Isten ismeretére a látható világ elgondolása által. Az emberi értelem és akarat törekvéseiből, valamint az emberek közmeggyőződéséből származó érvek előadása más alkalomra maradt.

Előadásomban világos és a hitvédelmi füzetek tervezetének megfelelően rövid igyekeztem lenni, azért a roppant anyagot nyujtó tárgy részleteiben, a vélemények sokaságában, az érvek árnyalataiban s a lényegileg azonos ellenvetések különböző fordulataiban nem bővelkedhettem; mégis a jelentős szempontokat, érveket és nehézségeket teljesen megvilágítani igyekeztem.

Vajha ez a kis dolgozat legalább némileg alkalmas visszhangja volna a világnak, mely Isten dicsőségét hirdeti. Vajha hozzájárulna annak feltüntetéséhez, hogy «az egek beszélik Isten dicsőségét s az ő kezének művét hirdeti az égboltozat». &lt;ref&gt;Zsolt. 18,2.&lt;/ref&gt; Vajha csak valamennyire is érthető tolmácsa volna a nagy szent Ágoston gondolatának: «A teremtmények megkérdezése mélységes szemléletükben áll, feleletük pedig bizonyság Istenről, mert mindnyájan hangosan hirdetik: Isten teremtett minket» &lt;ref&gt;Soliloquia, 31.&lt;/ref&gt;.

Szeged, 1909. augusztus 29. a IX. országos katholikus nagygyűlés megnyitása napján.
&lt;p align=right&gt;A szerző.&lt;/p&gt;

=== Jegyzetek ===
&lt;references /&gt;

[[Kategória: Isten megismerése a látható világból]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Kategória:Isten megismerése a látható világból</title>
    <id>2621</id>
    <revision>
      <id>5738</id>
      <timestamp>2006-12-05T08:28:44Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>Gubbubu</username>
        <id>3</id>
      </contributor>
      <comment>New page: [[Kategória:Vallás]] [[Kategória:Filozófia]]</comment>
      <text xml:space="preserve">[[Kategória:Vallás]] [[Kategória:Filozófia]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>MediaWiki:Templatesusedpreview</title>
    <id>2622</id>
    <revision>
      <id>5758</id>
      <timestamp>2006-12-06T18:15:42Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>magyarítás</comment>
      <text xml:space="preserve">Az előnézetben használt sablonok:</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Isten megismerése a látható világból/Második rész</title>
    <id>2623</id>
    <revision>
      <id>5942</id>
      <timestamp>2007-01-11T12:47:01Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>/* A világ esetlegességéből */ kat</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     = Dr. Kiss János
| cím        = Isten megismerése a látható világból
| szakasz    = (Második rész)
| előző      = [[../Első rész|&amp;larr; Első rész]]
| következő  = 
| megjegyzés = Megjegyzés: az eredeti mű oldalakra tördelését a digitális változatban elhagytuk, ennek megfelelően a lábjegyzetek számozását folyamatossá alakítottuk, a tartalomjegyzék római számozását arabra változtattuk, a fejléc egyes részeit elhagytuk és más értelemszerű, nyomdatechnikai jellegű változtatásokat eszközöltünk, a magszöveget azonban (a tördeléstől és esetleges másolási hibáktól eltekintve) teljes, sértetlen és eredeti helyesírású formájában közöljük.
&lt;p align=right&gt;&lt;small&gt;A Wikisource szerkesztősége&lt;/small&gt;&lt;/p&gt;

A könyv adatait ld. [[Isten megismerése a látható világból#top|itt]]!
}}

== Második rész ==
&lt;center&gt;'''Érvelés a látható világból.'''&lt;/center&gt;

=== Bevezetés ===

Az oksági elv alkalmazásával az érzékelhető világból következőkép jutunk végtelen tökéletességű okának, a világtól különböző személyes Istennek ismeretére. A világ úgy tüneményeiben, mint belső valóságában önmagának nem elég, magában nem érthető esetleges lény, azért mástól és pedig oly lénytől származik, mely önmagának elég, magában érthető, létében szükségképes és cselekvésében szabad. Ez a közönségesen úgynevezett világtani, kozmologiai érv. Ugyanez a világ egyúttal rendezett, célszerű, szép és fenséges, azért az ok, melytől származik, értelmes és végtelenül bölcs. Ez az úgynevezett célszerűségi, teleologiai érv.
Mivel a világ minden egyes lénye s összessége egyaránt minden ízében esetleges és egyúttal célszerű s mert célszerűsége is esetleges, azért akik az Isten megismerését hirdetik, maga a Szentirás is, többnyire együtt utalnak a kettőre, főkép a világ nagyszerűségét hangoztatván s esetlegességét együttértvén. Így a zsoltáros, mikor azt mondja, hogy az egek beszélik Isten dicsőségét; a Bölcsesség könyvének irója, mikor balgáknak mondja azokat, kik a tökéletes világból a sokkal tökéletesebb alkotóhoz föl nem emelkednek; szent Pál, mikor Isten örök erejét a látható világból megismerhetőnek állítja; Berzsenyi Dániel, mikor a zenitben és a nadirban, a szélvészek bús harcában, az égi láng villámában, a harmatcsepben és a virágszálban Isten alkotásait látja.

Ámbár az esetlegesség és a célszerűség a világ lényeinél a valóságban egymást átjárja, a kutató és elemző ész a kettőt megkülönbözteti, a kettőnek külön jeleit veszi észre, a kettőt külön tárgyalhatja s a tudomány külön is tárgyalja. Nem kell azonban azt gondolni hogy az ész a világ esetlegességéből csupán bármilyen alkotó létére jut s csak a világ célszerüségéből juthat Isten végtelenül tökéletes értelmének ismeretére. Mint látni fogjuk, az esetlegesség elgondolása közvetetlenül csak szükségképes, de közvetve végtelenül tökéletes, tehát végtelenül bölcs ok ismeretére is elvezet; a célszerüségi szempont pedig közvetetlenebbül utal a végtelen értelemre. Azért természetszerű, hogy amidőn a világ két jelIegző tulajdonságát el akarjuk gondolni, először esetlegességét, azután tökéletességét vegyük szemügyre, hogy először a szükségképes lény ismeretéig jussunk, kinek végtelen tökéletessége és nagy bölcsessége a célszerűség szemlélésénél még inkább ragyogni fog.

=== A világ esetlegességéből ===


&lt;center&gt;''Kozmológiai érv''&lt;/center&gt;

A világ minden lényében esetleges, vagyis olyan, ami lényegénél és fogalmánál fogva valósulhat is meg valósulás nélkül is maradhat, amint egy szegény meggazdagodhatik, de szegény is maradhat. Azért ha tényleg van, létének okát nem magában, hanem egy másban mint létrehozóban birja, mástól van. Ez a más vagy szükségképes s akkor elménk megnyugszik benne, mert megvan az esetleges létének teljes alapja, vagy maga is esetleges s akkor ismét más lényre utal, míg végre föltétlenül szükségképes lényhez jutunk mint az esetlegesek kizárólag elégséges alapjához és okához.

Ezt az érvet hármas következtetés (syllogismus) alakjában következőkép állíthatjuk föl:

Mindaz, ami esetleges, mástól s utoljára szükségestől bírja létét (felső tétel, praemissa maior);

már pedig a világnak összes lényei s egész világ esetlegesek (alsó tétel, praemissa minor);

tehát a világ összes lényei s az egész világ mástól s utolsó sorban szükségképes lénytől kapta létezését (következtetés, conclusio).

E hármas következtetés alakilag teljesen szembeszökő, vagyis ha felső és alsó tétele igaz, következménye is az.

A ''felső tétel'' szintén világos. Nem egyéb ez, mint az elégséges alap elvének közvetetlen alkalmazása. Mindennek, ami van, elégséges alapja van vagy magában az illető lényben, vagy másban. Ami szükségképes vagyis aminek kell lennie, annak elég alapja van önmagában, ami ellenben esetleges vagyis ami magában véve lényegénél fogva lehet is nem is, annak alapja nincs önmagában. Hol van tehát az alapja? A következő lehetőségek vannak. Önmagától nem szarmazhatik, mert hogy önmagától származzék, előbb kellett volna lennie, hogy azután létrehozza ónmagát, ez pedig képtelenség; mint Aquinói szent Tamás mondja, «nincs rá eset, de nem is lehetséges, hogy valami önmagának létesítő oka legyen».&lt;ref&gt;Summa theologica, p. I. qu. 2. a. 3. in Corp.&lt;/ref&gt; Semmiből nem lehet, ez szóba sem jöhet. A puszta lehetőségtől sem lehet, mert különben a lehetségesek mindig valóságban is volnának s minden mindig valósulna, ami csak lehetséges. Nincs tehát egyéb hátra, minthogy egy más lényben birja alapját s ettől mint cselekvő októl származzék. Ámde miért mondom a felső tételben, hogy az esetleges «utoljára szükségestől» van? Kétségtelen, hogy esetleges lény ''bizonyos tekintetben'' esetlegestől is származhatik, így élő szervezet más élő szervezettől, fiú az atyától, könyv embertől, a test mozgása valamely más testtől származhatik s az esetleges lények oksági láncolata igen-igen hosszú lehet. Ennek dacára mégis nyilvánvaló, hogy az esetleges utoljára szükségképestöl van, 1. mert a származások sorozatában végtelenségig menni nem lehet; 2. ha fel is tennők a végtelen sort, ez a dolgon mit sem segítene, mert ez a sor a keresett elégséges alapot nem tartalmazná.

Előszór azt állítom, hogy végtelenségig menni nem lehet. Ennek oka az, mert végtelen sokaság nem lehetséges.
&lt;!--
e ha megengednők a lehetetlent, a vélttel mennyiséget, az esetleges alapjául nem vol elégséges végtelen sok esetleges. létrehozó állt tása, mert a feltételezett végtelen sok eseti gesnek egyike sem foglalná magában lét sének alapját, tehátt az egész sorozat sem.vola elégséges alapja a maga létének. Sőt min nagyobb sorozata van a származás által egybe kapcsolt esetlegeseknek, annál nagyobb szűk ség van egy rajtuk kívül álló nem esetlege hanem szükségképes okra. Minél több művé sziesen kidolgozott láncszemből áll egy lánca
müvészi erő annál nagyobb alkalmazása vol szükséges létesítésére. Ez persze csak hasonla mert itt csak a lánc anyagának külső módo sitásáról van szó, az esetlegességnél pedi magáról a lény mivoltáról kérdezzük, hol va xh az alapja. Világos tehát, hogy az esetlege lény utoljára is szükségképestől van, csak képezheti elégséges alapját.
Sőt az okoskodásnak azt a részét, mel lehetségesnek mondja, hogy esetleges lény legalább közvetetlenül, más esetlegestől keletkezzék, miként a fent érintett példákban, nem hagyhatom fontos észrevétel nélkül. Más az származás, amikor esetleges esetlegestől szár mazik, ez nem mélyreható, ez nem magána az egész valóságnak a keletkezése, hanem


csak kisebb-nagyobb módosulás ; az esetleges lény a maga belső mivoltában egyáltalában nem származhatik mástól, mint szükségképestől. Mert kérdem, amely lény a maga mivoltának alapját magában nem birja, hanem mástól kapja létét, vajjon adhat-e létet másnak? Ez lehetetlenség. Azért mikor azt mondjuk : az esetleges származhatik ugyan kőzvetetlenül más esetlegestől, de utoljára mégis szükségképestől-kell származnia, a két származás nem lesz egyenlő értékü és természetü, nem egyenlően mélyreható : amaz, az esetlegestől történt származás felületes, emez pedig magát a mivoltot illeti.
Hármas kővetkeztetésünk főtétele tehát szembeszökő.
Egy van még hátra, bebizonyítani az alsó tételt, hogy a világ összes lényei s az egész világ teljes valóságukban esetlegesek, nemszükségképesek, maguknak elégtelenek s magukban létük alapját nem bitfák.
És ez a világtani érvnek főmozzanata. Az a kérdés, szükségképes-e a világ vagy esetleges ; ha szükségképes, elég magának s magában birja létének alapját ; ha ellenben esetleges, másban van alapja s létrehozó oka van.
E kérdés megoldása végett a világ egyes lényeinek elénk táruló alaptulajdonságait kell szemügyre vennünk s elgondolnunk, szüksé-


ességre vallanak-e ezek vagy esetlegess Eközben értelmünk el fogja gondolni, m tulajdonságokkal kell birnia egy szükségké önmagának elég és ónmagától való lén
A világ minden egyes lénye véges, mm izében változékony, sőt szüntelenül vá1 viszonylagos vagyis más előzőkre, e levőkre s kővetkezőkre utalt, függő, ido térben és sokaságban meghatározott, m ban nem érthető s fogalmilag nem-szűk képes. Ezek pedig az esetlegesség jelei.
Hogy valamit szükségképesnek tarthass épen az ellenkező tulajdonságokkal kell bi Végtelennek, egészen változatlannak, minden függetlennek, tér és idő felett állónak, a m mivoltában egynek, magában érthetőnek fogalmilag is szükségesnek kell lennie.
Az emberi ész, mivel minden ismeretét világból szerzi, előszór ennek elsorolt tul donságait ismeri meg s azután ezekből em kedik a tökéletesebbek fogalmára. A v valóságból rájön a végtelen fogalmára, a v tozásból a változhatatlanságra, a függésből függetlenségre és így tovább. De nemcsak fogalmakra jut el, hanem arra is, hogy fogalmaknak valóság felel meg, hogy valób van szükségképes, végtelen, változatlan, getlen, örök és mérhetetlen lény. Erre azonb


nem magából a fogalomból következtet, ez az elemző, ontologiai érv volna, hanem abból, hogy a világ magának nem elég, tehát mástól, és pedig végtelenül tökéletes lénytől kell származnia, aki ónmagának elég és önmagában érthető.
1. Végesség.
A világ egyes lényei végesek. Véges a parány, véges a tőmecs, véges minden testtömeg, minden kristály, minden szervezet, véges a mi földűnk, véges a naprendszer s ó mily véges a mi értelmünk és akaratunk 1 Ámde ami véges, az önmagában nem érthető, mert mivoltánál fogva nagyobb is, kisebb is lehetne, tehát nem magától, hanem mástól kell birnia nagyságát, mértékét és korlátoltságát. Azért a Bölcsesség Könyvének irója a világ összes lényeinek megszabott mértékét Istennek mint szerzőnek tulajdonítja: «Te mindent mérték, szám és súly szerint rendeztél el».'
Magában véve csak az lehet érthető és szükségképes, ami valamely tökéletességet nem ilyen vagy olyan korlátolt nagyságban, hanem egyszerűen teljes valóságában bir ; aki ha tud, egyszerűen tud, tehát tud mindent és pedig tökéletesen ; aki ha valamit

1 11, 21.
Isten megismerése a látható világból.	


tehet, nem csupán ezt vagy azt teheti, han mindent, ami magában véve lehetséges, az mindent, ami a lény körébe tartozik. A v ság megérthető, de a korlát, mérték nem hetö önmagában s nem lehet szükségképen, önmagától, hanem mástól. Ami lehet ekk is, akkora is, magától, lényegénél fogva n lehet épen ekkora; lényege szerint nagyobb lehetne meg kisebb is, miért ekkora tehá őbenne nincs meg az alap, azért más lényb kell az alapot keresnünk. Hogy valami ép ekkora, az nem szükségszerű, mert kisebb is hetne, sőt egyáltalában nem szükséges, hane egészében esetleges. Aki keveset tud, többet de kevesebbet is tudhatna s egyáltalában datlan is lehetne.
A véges lény okozott lény.
A végesség miatt a világ minden lénye, pedig teljes mivoltában, esetleges, tehát esé legesek érzékelhető tüneményei s esetlege, legkisebb és legbenső elemei is, mert min ezek végesek.
Véges a világi lények összessége, az eg világ is. Ugyanis végesekből végtelen n származhatik, a végtelen mennyiség lehetetle
1 L. erről bővebben ily című értekezésemet quantitate infinita; felolvastatott a katholikusok n zetkőzi tudományos kongresszusán Párisban 1891-


ámde ne gondolja senki, hogy ha nem fogadja el a világ egészének végességét vagy legalább is kétséget ápol ez iránt, ezzel meggyengitette az egyes lények végességéből vont érvet. Legkevésbbé sem. Mert a dolgok valósága mégis csak az egyes lények mivoltával azonos, az egyes lények mint végesek mástól és pedig végtelentől vannak, maga az összetétel nem alkothatja a részeket, hiszen ezek előbb vannak mint az egész, meg az összetétel nem is változtathat a részek mivoltán. Azért ha valaki bár helytelenül - a véges lények összességét végtelennek tartaná, ezzel nagyobbá tenné a nem-maguktól valók birodalmát s végtelen sok lény nevében kiáltania kellene létesítő ok után.
2. Változandóság.
További jele az esetlegességnek a változandóság, mely szoros összefüggésben van az esetlegességgel is meg a végességgel is, aminthogy a változhatatlanság is csak szükségképes és végtelen lényt illet meg. Ami szükségképes, az épen mert szükségképes, lényegénél, mivoltánál fogva változhatatlan; amint lényege és fogalma meghatározza, hogy legyen, úgy lényege és fogalma azt is meghatározza, hogy ilyen vagy olyan legyen. Ellenben ami esetle
j*


ges, az lényegénél fogva kisebbet és nagyob s különféle módokat enged meg, miértis fogadhat valamit vagy elveszthet. Hasonlókk ami lényegénél fogva végtelen, az nem ves het el semmit, mert hiszen szükségszerű ; nem is járulhat hozzá semmi, mert már telen, aminél nagyobb nincs és nem is leli Ellenben ami véges, az mivel esetleges, kis bíthető s mivel nagyobb is lehet, nagyob ható. Azért az ószövetségi szentíró az ist ség jellegzőjekép hirdeti a változhatatlans s ezt szembeállítja a teremtmények szünte változandóságával: «Kezdetben, Uram, te pitottad a földet és az egek kezeid alkotmány Ezek elmulnak, te pedig megmaradsz; mi elavulnak, mint a ruha... te pedig ugya vagy és esztendeid nem fogynak el.»' Hasonl kép az újszövetségi szentíró is Isten jellegzőj kép hirdeti a változhatatlanságot : «Minden a világosság Atyjától jőn, akinél nincs vált zás, sem árnyéka a változandóságnak.»2
De talán azt mondod, hogy tegyünk külön séget a tünemények és az anyag állaga kő a tünemények változnak, de az anyag, söt anyagi erő is ugyanaz marad, csak alakra változtat ; sőt a természettudomány nagy ví

1 Zsolt. 101. 26-28. 2 Sz. Jak. 1ev. 1, 17.


mánya az anyag és az erö fenmaradásának tőrvénye, hogy az anyagi világ folyamatában sem anyag, sem erő el nem vesz, hanem csak alakját változtatja ; ami egyszer mint hő, az máskor mint tőmegmozgás vagy hang vagy testi összetartás érvényesül. Ámde az anyag erö nélkül értelmetlen valami és semmire sem való s viszont az anyagi erö anyag nélkül fenn sem állhat. Ha a két mondott tényező vagy csak egyikük-is változatian s magának elég volna, egyik a másik nélkül meglenne, pedig épen ellenkezőleg van, együttlétük és soha nem szünetelő változásuk képezi a nagy világfolyamatot.
A változandóság miatt a világot részeiben és egészében esetlegesnek kell tartanunk.
3. Kezdet és eImulás.
Az esetlegességnek további szembeszökő jele az újság, a kezdet, mert ha valami kezd lenni, azelőtt nem volt, tehát nyilvánvaló, hogy nem szükségképes. Ami föltétlenül és mivoltánál fogva szükségképes, annak mindig kell lennie. Hogy pedig bizonyos legyen a világ újsága és kezdete, különbséget teszünk a világ oly lényei közt, amelyeknek kezdete közvetetlenül nyilvánvaló s olyanok közt, melyeknek kezdetére
kővetkeztetés által jutunk.--&gt;

[[Kategória:Isten megismerése a látható világból|Második rész]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Ady Endre:Október 6</title>
    <id>2624</id>
    <revision>
      <id>5795</id>
      <timestamp>2006-12-14T19:25:19Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>már van, ez legyen átirányítás</comment>
      <text xml:space="preserve">#redirect[[Október 6]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Kép:Jobbkéz.png</title>
    <id>2626</id>
    <revision>
      <id>5818</id>
      <timestamp>2006-12-30T07:40:01Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>KeFe</username>
        <id>7</id>
      </contributor>
      <comment>A commosból származó kép javítása.
Licence feltehetőleg GFDL</comment>
      <text xml:space="preserve">A commosból származó kép javítása.
Licence feltehetőleg GFDL</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Karácsonyi beszélgetés az Úr Jézussal</title>
    <id>2630</id>
    <revision>
      <id>5827</id>
      <timestamp>2007-01-01T11:37:32Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>OsvátA</username>
        <id>12</id>
      </contributor>
      <minor />
      <text xml:space="preserve">{{vers|Dutka Ákos|Karácsonyi beszélgetés az Úr Jézussal 1923-ban|    

Ha e beteg, bolond világra&lt;br /&gt;
Uram, még egyszer megszületnél,&lt;br /&gt;
Bár milliónyi templomod van,&lt;br /&gt;
Kezdhetnél megint Betlehemnél.&lt;br /&gt;
Szalmajászolnál rangosabb hely&lt;br /&gt;
Uram, tenéked ma se jutna:&lt;br /&gt;
Soha messzibb a Te országod,&lt;br /&gt;
''Miatyánkod'' bár mindenki tudja.&lt;br /&gt;
Ha így jönnél Názáretből&lt;br /&gt;
Sápadtan, fázva, december este,&lt;br /&gt;
Az ügyefogyott szenvedőkhöz&lt;br /&gt;
Párizsba, vagy Budapestre,&lt;br /&gt;
S leülnél az éhezők közt&lt;br /&gt;
S abból, amit valaha mondtál&lt;br /&gt;
Mesélnél új vigasztalásul –&lt;br /&gt;
Elfognának a tizedik szónál.&lt;br /&gt;
Mondjál csak új ''Hegyibeszédet''&lt;br /&gt;
S amit mondtál a gazdagokról&lt;br /&gt;
S ha gyűlnének az elhagyottak&lt;br /&gt;
S szólnál az Írás-forgatókról&lt;br /&gt;
S ha megpróbálnád, Uram még egyszer&lt;br /&gt;
Az Embert rávenni Szeretetre –&lt;br /&gt;
Internálnának, esküszöm rá,&lt;br /&gt;
Ha nem is vernének mindjárt keresztre.&lt;br /&gt;
|1923|}}</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Szerző:Dutka Ákos</title>
    <id>2631</id>
    <revision>
      <id>5831</id>
      <timestamp>2007-01-01T11:46:25Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>OsvátA</username>
        <id>12</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>elütés</comment>
      <text xml:space="preserve">'''Dutka Ákos''' (Nagyvárad, 1881. szeptember 11. – Budapest, 1972. december 27.), magyar költő, újságíró.

* [[Karácsonyi beszélgetés az Úr Jézussal]]
* [http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC03014/03598.htm Dutka Ákos életrajza]

[[Kategória:Szerzők|Dutka Ákos]]
[[Kategória:Írók, költők|Dutka Ákos]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Két úr a Gestapótól</title>
    <id>2633</id>
    <revision>
      <id>6175</id>
      <timestamp>2007-01-23T17:27:33Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>OsvátA</username>
        <id>12</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>hosszú ó</comment>
      <text xml:space="preserve">{{vers|Békeffi István|Két úr a Gestapótól|

 
Mindegy már! Élmény volt ez is,&lt;br /&gt;
Amit semmi se pótol.&lt;br /&gt;
Lakásomon becsengetett&lt;br /&gt;
Két úr a Gestapótól.&lt;br /&gt;

Éjfél volt. Könnyű kábulat&lt;br /&gt;
A két szem altatótól.&lt;br /&gt;
Mindig ilyenkor érkezik&lt;br /&gt;
A két úr a Gestapótól.&lt;br /&gt;

A szobalány jött kócosan&lt;br /&gt;
és reszketett a szótól,&lt;br /&gt;
Mikor az ajtómon beszólt.&lt;br /&gt;
Két úr a Gestapótól.&lt;br /&gt;

Még semmit magán nem viselt&lt;br /&gt;
A kézzelfoghatóból&lt;br /&gt;
A pár szó, elsuttogva, így...&lt;br /&gt;
Két úr a Gestapótól.&lt;br /&gt;

Pár szó. S minden keverve még&lt;br /&gt;
Álomból és valóból.&lt;br /&gt;
De belépett szobámba már&lt;br /&gt;
A két úr a Gestapótól.&lt;br /&gt;

Hol van, hol van a rádió?!&lt;br /&gt;
A „titkos leadó!” Hol?!&lt;br /&gt;
És házkutatást rendezett&lt;br /&gt;
A két úr a Gestapótól.&lt;br /&gt;

Megéltem néha már ilyet,&lt;br /&gt;
De ez sok volt a jóból.&lt;br /&gt;
Minden fiókot összetúrt&lt;br /&gt;
A két úr a Gestapótól.&lt;br /&gt;

Megvizsgált bútort és edényt,&lt;br /&gt;
Az ágy alá valótól&lt;br /&gt;
Vázákig mindent megszagolt&lt;br /&gt;
A két úr a Gestapótól.&lt;br /&gt;

Aztán a fürdőszoba jött,&lt;br /&gt;
A szappan, fogmosópor.&lt;br /&gt;
Még a vécébe is benyúlt&lt;br /&gt;
A két úr a Gestapótól.&lt;br /&gt;

Titkos leadót nem talált,&lt;br /&gt;
S e szomorú valótól&lt;br /&gt;
Dühtől torzultan távozott&lt;br /&gt;
A két úr a Gestapótól.&lt;br /&gt;

Szekrényemből két rend ruhát&lt;br /&gt;
— A békéből valókból —&lt;br /&gt;
S a pénztárcámat lopta el&lt;br /&gt;
A két úr a Gestapótól.&lt;br /&gt;

Most már holtan fekszik talán,&lt;br /&gt;
Agyontaposva lótól,&lt;br /&gt;
egy német országút porán&lt;br /&gt;
A két úr a Gestapótól.&lt;br /&gt;

Ezért most azt kérdem tehát&lt;br /&gt;
Egy arra haladótól,&lt;br /&gt;
Ha látja majd, hogy ott hever&lt;br /&gt;
Két úr a Gestapótól&lt;br /&gt;

Ki két finom ruhát visel&lt;br /&gt;
Egy pesti jó szabótól,&lt;br /&gt;
Hát tudja meg, hogy ez az a&lt;br /&gt;
Két úr a Gestapótól.&lt;br /&gt;

A holmim küldje vissza majd,&lt;br /&gt;
S hogy milyen feladótól&lt;br /&gt;
Jön a csomag, hát írja rá:&lt;br /&gt;
Két úr a Gestapótól.&lt;br /&gt;

S megírni, azért írom ezt,&lt;br /&gt;
Hogy tudja az utókor,&lt;br /&gt;
Mit jelentett, mint fogalom:&lt;br /&gt;
Két úr a Gestapótól.&lt;br /&gt;
|1945|?}}</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Szerző:Békeffi István</title>
    <id>2634</id>
    <revision>
      <id>5939</id>
      <timestamp>2007-01-11T12:17:47Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>kat, formázás</comment>
      <text xml:space="preserve">'''Békeffi''' ''(Békeffy)'' '''István''', ([[w:1901|1901]] &amp;ndash; [[w:1977|1977]]),  színműíró, kabarészerző, [[w:József Attila-díj|József Attila-díj]]as.

==Művei==
*[[Két úr a Gestapotól]]

==Külső hivatkozások==
*[http://www.mek.iif.hu/porta/szint/egyeb/lexikon/eletrajz/html/ABC00523/01388.htm Életrajz, MEK]

[[Kategória:Írók, költők|B]]
[[Kategória:Szerzők|B]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Népeimhez!</title>
    <id>2636</id>
    <revision>
      <id>5934</id>
      <timestamp>2007-01-11T11:04:50Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>[[Ferenc József]] átmozgatva [[Népeimhez!]] névre: nem a szerző lapjára kell a műveket tenni</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     = Ferenc József
| cím        = Népeimhez!
| szakasz    =
| előző      =
| következő  =
| megjegyzés =1914 július 28.
}}

==Népeimhez==

Népeimhez!

Leghőbb vágyam volt, hogy az Isten kegyelméből még hátralevő éveimet a béke műveinek szentelhessem és népeimet a háború áldozataitól és terheitől megóvhassam.

A gondviselés másként határozott.

Egy gyűlölettel telt ellenség üzelmei kényszerítenek, hogy a béke hosszú esztendei után kardot ragadjak monarchiám becsületének védelmére, tekintélyének és hatalmi állásának megóvására és területi épségének biztonságára.

A szerb királyság, amelyet állami létének első kezdetétől fogva egészen a legújabb időkig úgy elődeim, mint én is támogatásban és segítségben részesítettünk, gyorsan felejtő hálátlansággal már évekkel ezelőtt az Ausztria-Magyarország elleni ellenségeskedés útjára lépett.

Az a rendelkezésem, amellyel Boszniában és Hercegovinában teljesített háromévtizedes áldásos békemunka után ezekre az országokra kiterjesztettem uralkodói jogaimat, Szerbiában a féktelen szenvedély és elkeseredett gyűlölet kitöréseivel fogadtatott, holott ez ország jogait semmi tekintetben nem sértette. Kormányom akkor az erősebbnek szép jogával élve, a végletekig elvitte elnézését és engedékenységét, csak csapatainak a békelétszámra leszállítását és azt az ígéretet kívánta Szerbiától, hogy a jövőben a béke és a barátság útján fog járni.

Amidőn két évvel ezelőtt a török birodalommal állt harcban Szerbia, kormányom ugyancsak a mérséklet szellemétől vezettetve, a monarchia legfontosabb életfeltételeinek megóvására szorítkozott. Elsősorban ennek a magatartásnak köszönhette Szerbia a háború céljának elérését.

Nem teljesült az a reménység; hogy a szerb királyság méltányolni fogja kormányomnak hosszú tűrését és békeszeretetét és be fogja szavát váltani. Mindig magasabb hullámokat vet az Ellenem és Házam ellen érzett gyűlölet. Mindig leplezetlenebbül lép előtérbe az a törekvés, amely Ausztria-Magyarországgal elválaszthatatlanul egybetartozó területek elszakítására irányul.

A határon bűnös áramlat csap át, amely a monarchia délkeleti részén az állami rend alapjainak megingatására, a népnek, amelyről olyan atyai szeretettel gondoskodom, az uralkodóház és a haza iránti hűségtől való eltántorítására és a felnövő ifjúság félrevezetésére s az őrület és a hazaárulás bűnös tetteire való felizgatására irányul. Gyilkos merényleteknek egész sorozata s egy tervszerűen szőtt és keresztülvitt összeesküvés, melynek borzasztó sikere szíven talált Engemet és hű népeimet: íme, ezek messzelátható véres nyomai a Szerbiából munkába vett és vezetett titkos üzelmeknek.

Ezt a tűrhetetlen aknamunkát meg kell állítani: Szerbia ezen folytonos kihívásának véget kell vetni, ha sértetlenül fenn akarjuk tartani monarchiám méltóságát és becsületét, ha a folytonos megrázkódtatásoktól meg akarjuk óvni annak állami, gazdasági és katonai fejlődését.

Hiába tett kormányom még egy utolsó kísérletet, hogy békés eszközökkel érje el azt a célt s komoly figyelmeztetéssel megfordulásra bírja Szerbiát. Szerbia visszautasította kormányomnak mérsékelt és igazságos kívánságait és megtagadta azon kötelességek teljesítését, amelyek népek és államok békés együttélésének természetes és szükséges alapjai.

Fegyveres erővel kell tehát államaim számára a belső nyugalom és az állandó külső béke nélkülözhetetlen biztosítékait megszereznem. Ebben a komoly órában tudatában vagyok elhatározásom egész horderejének s a Mindenható előtti felelősségnek.

Mindent megfontoltam, mindent meggondoltam.

Nyugodt lelkiismerettel lépek a kötelesség útjára.

Bízom népeimben, akik minden viharban híven és egyesülten sereglettek mindig trónom köré és hazájuk becsületéért, nagyságáért és hatalmáért a legsúlyosabb áldozatokra is mindig készen állottak.

Bízom Ausztria-Magyarországnak önfeláldozó lelkesültséggel telt vitéz hadseregében. És bízom a Mindenhatóban, hogy fegyvereimnek adja a győzelmet.

Ischl, 1914. július 28.

Ferenc József s. k.              gróf Tisza István s. k.</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Első Világháború</title>
    <id>2637</id>
    <revision>
      <id>5880</id>
      <timestamp>2007-01-07T20:59:09Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>Beroesz</username>
        <id>57</id>
      </contributor>
      <text xml:space="preserve">Az első világháborúval kapcsolatos források listája:


[[Ausztria-Magyarország hadüzenete Szerbiának (1914)|Hadüzenet Szerbiának]] - Brectold gróf telegramja 1914-ben&lt;br&gt;
[[Ferenc József|Népeimhez!]] - Ferenc József kiáltványa 1914-ben&lt;br&gt;
[[Németország hadüzenete Oroszországnak (1914)|Német hadüzenet Oroszországnak]] - 1914. augusztus 1.&lt;br&gt;
[[Németország hadüzenete Franciaországnak (1914)|Német hadüzenet Franciaországnak]] - 1914. augusztus 3.</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Ausztria-Magyarország hadüzenete Szerbiának (1914)</title>
    <id>2638</id>
    <revision>
      <id>5871</id>
      <timestamp>2007-01-07T20:00:46Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>Beroesz</username>
        <id>57</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>fejléc</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     = Brechtold gróf
| cím        = A Monarchia hadüzenete Szerbiának
| szakasz    =
| előző      =
| következő  =
| megjegyzés =1914. július 28.
}}


Bécs&lt;br&gt;
1914. július 28.

A Szerbiai Királyi Kormány nem válaszolt kielégítő módon az Ausztria-Magyarország minisztere által 1914. július 23-án Belgrádban átadott jegyzékre, ezért a Császári és Királyi kormány annak belátására kényszerül, hogy jogainak és érdekeinek védelmében a fegyverek erejét kell alkalmaznia.

Ausztria-Magyarország tartván magát szavához a hadiállapotot Szerbiával beállottnak tekinti.

Berchtold gróf


[[Kategória:Első Világháború]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Németország hadüzenete Oroszországnak (1914)</title>
    <id>2639</id>
    <revision>
      <id>5933</id>
      <timestamp>2007-01-11T10:50:57Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>lapnélküli szerző, nem kell link</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     = |lapnélküli_szerző = A Német Császárság szentpétervári nagykövete
| cím        = Németország hadüzenete Oroszországnak
| szakasz    =
| előző      =
| következő  =
| megjegyzés = 1914. augusztus 1.
}}


A Császári Német Kormány a válság kezdete óta minden lehetőséget kihasznált, hogy azt békésen oldja meg. 

Őfensége Oroszország Cárjának kifejezett kérésére a Német Császár magára vállalta, hogy Nagy-Britannia közreműködésével közvetít Szentpétervár és Bécs kormányai között; mindezek ellenére Oroszország - a tárgyalások eredményét meg sem várva - elkezdte szárazföldi és tengeri haderejének nagyszabású mozgósítását.

Ennek a rosszhiszemű tettnek következtében - amelyre Németország egyetlen katonai lépése sem szolgáltatott okot - a Német Birodalom komoly és sürgető veszedelemmel néz szembe. Ha a német kormány sikertelenül küzdött e veszély ellen, akkor meg kell tennie a lépéseket Németország biztonságának és egységének védelme érdekében.

A német kormány kísérletet tett, hogy Minden Oroszok Cárjának kormányával a katonai szerződéseink alapján megegyezzen. Oroszország elutasította a megegyezést és megmutatta, hogy cselekedetei elsősorban Németország ellen irányulnak. Az én kötelességem, hogy kormányom kérésére Excellenciádat az alábbiakról tájékoztassam:

Őfensége a Császár, az én fenséges uralkodóm a Német Birodalom nevében elfogadja a kihívást és Oroszországgal hadban állónak tekinti magát.

[[Kategória:Első Világháború]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>A Kommunista Párt kiáltványa</title>
    <id>2640</id>
    <revision>
      <id>5949</id>
      <timestamp>2007-01-11T15:17:12Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>kat</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     = |lapnélküli_szerző= [[Szerző:Karl Marx|Karl Marx]] és [[Szerző:Friedrich Engels|Friedrich Engels]]
| cím        = A Kommunista Párt kiáltványa
| szakasz    =
| előző      =
| következő  =[[A_Kommunista_P%C3%A1rt_ki%C3%A1ltv%C3%A1nya/I._Burzso%C3%A1k_%C3%A9s_prolet%C3%A1rok |I. Burzsoák és proletárok]] →
| megjegyzés =
}}

[[Kép:Communist-manifesto.png|right|thumb|A Kommunista Párt kiáltványának első, 1848-as londoni kiadása]]

Kísértet járja be Európát – a kommunizmus kísértete. Szent hajszára szövetkezett e kísértet ellen a régi Európának minden hatalma: a pápa és a cár, Metternich és Guizot, francia radikálisok és német rendőrök.

Akad-e ellenzéki párt, amelyről kormányon levő ellenfelei nem híresztelték, hogy kommunista, akad-e ellenzéki párt, amelyik nem vágta vissza a kommunizmus megbélyegző vádját a haladottabb ellenzékieknek éppúgy, mint reakciós ellenfeleinek?

Ebből a tényből két dolog következik.

A kommunizmust immár az összes európai hatalmak hatalomnak ismerik el.

Legfőbb ideje, hogy a kommunisták az egész világ előtt nyíltan kifejtsék nézeteiket, céljaikat, törekvéseiket, és a kommunizmus kísértetéről szóló mesékkel magának a pártnak a kiáltványát állítsák szembe.

Evégből a legkülönbözőbb nemzetiségű kommunisták összegyűltek Londonban, és papírra vetették a következő kiáltványt, amelyet angol, francia, német, olasz, flamand és dán nyelven tesznek közzé.
== Fejezetek ==
'''[[/I. Burzsoák és proletárok]]'''

'''[[/II. Proletárok és kommunisták]]'''

'''[[/III. Szocialista és kommunista irodalom]]'''

'''[[/IV. A kommunisták viszonya a különböző ellenzéki pártokhoz]]'''

[[Kategória:Filozófia]]
[[Kategória:A Kommunista Párt kiáltványa| ]]

[[de:Manifest der Kommunistischen Partei]]
[[el:Μανιφέστο του Κομμουνιστικού Κόμματος]]
[[en:Manifesto of the Communist Party]]
[[es:Manifiesto Comunista]]
[[fr:Manifeste du parti communiste]]
[[it:Manifesto del Partito Comunista]]
[[ko:공산당 선언]]
[[pl:Manifest Komunistyczny]]
[[ro:Manifestul Partidului Comunist]]
[[sv:Kommunistiska manifestet]]
[[zh:共产党宣言]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Szerző:Friedrich Engels</title>
    <id>2641</id>
    <revision>
      <id>6159</id>
      <timestamp>2007-01-21T22:00:00Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>Slemi</username>
        <id>24</id>
      </contributor>
      <text xml:space="preserve">'''Friedrich Engels'''

*[[A Kommunista Párt kiáltványa]]
*[[A kommunizmus alapelvei]]
[[Kategória:Szerzők|Engels, Friedrich]]
[[Kategória:Filozófusok|Engels, Friedrich]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>A Kommunista Párt kiáltványa/I. Burzsoák és proletárok</title>
    <id>2642</id>
    <revision>
      <id>6153</id>
      <timestamp>2007-01-21T19:08:52Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>Slemi</username>
        <id>24</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>fejléc</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     = |lapnélküli_szerző= [[Szerző:Karl Marx|Karl Marx]] és [[Szerző:Friedrich Engels|Friedrich Engels]]
| cím        =[[../]]
| szakasz    ='''- I. Burzsoák és proletárok'''
| előző      =
| következő  =[[../II. Proletárok és kommunisták|II. Proletárok és kommunisták]] →
| megjegyzés =
}}
'''((A címhez))'''&lt;ref&gt;Burzsoázián a modern tőkések osztálya értendő, akik a társadalmi termelési eszközök tulajdonosai és bérmunkát alkalmaznak. Proletariátuson pedig a modern bérmunkások osztálya, akik, minthogy nincsenek saját termelési eszközeik, kénytelenek eladni munkaerejüket, hogy megélhessenek. (''Engels, 1888'')&lt;/ref&gt;

Minden eddigi társadalom története&lt;ref&gt;Azaz minden ''írott'' történet. 1847-ben a társadalom őstörténete, az a társadalmi szervezet, mely a feljegyzett történetet megelőzően létezett, jóformán ismeretlen volt. Azóta Haxthausen felfedezte az oroszországi közös földtulajdont, Maurer bebizonyította, hogy ez az a társadalmi alap, amelyből valamennyi germán törzs történelmi fejlődése kiindult, s fokozatosan kiderült, hogy Indiától Írországig mindenütt a föld közös birtoklásán alapuló faluközösségek képviselik vagy képviselték a társadalom ősi formáját. Végül Morgannek a ''nemzetség'' igazi természetére és a ''törzshöz'' való viszonyára vonatkozó, betetőző felfedezése feltárta ennek az ősi kommunista társadalomnak belső szervezetét annak tipikus formájában. Ezeknek az őseredeti közösségeknek a felbomlásával kezdődik a társadalomnak különálló és végeredményben antagonisztikus osztályokra való hasadása. Ezt a bomlási folyamatot megpróbáltam nyomon követni ''„A család, a magántulajdon és az állam eredete”'' c. könyvemben, II. kiad. Stuttgart 1886. (''Engels, 1888, 1890'')&lt;/ref&gt; osztályharcok története.

Szabad és rabszolga, patrícius és plebejus, báró és jobbágy, céhmester&lt;ref&gt;Céhmester: a céh teljesjogú tagja, mester a céhen belül, nem a céh elöljárója. (''Engels, 1888'')&lt;/ref&gt; és mesterlegény, egyszóval: elnyomó és elnyomott folytonos ellentétben álltak egymással, szakadatlan, hol palástolt, hol nyílt harcot vívtak, olyan harcot, amely mindenkor az egész társadalom forradalmi átalakulásával vagy a harcban álló osztályok közös pusztulásával végződött.

A történelem korábbi korszakaiban majdnem mindenütt a társadalomnak különböző rendekre való teljes tagoltságát, a társadalmi állások sokféle fokozatát látjuk. Az ókori Rómában patríciusok, lovagok, plebejusok, rabszolgák; a középkorban hűbérurak, hűbéresek, céhmesterek, mesterlegények, jobbágyok, s ezenkívül még ezeknek az osztályoknak majd mindegyikében ismét külön fokozatok vannak.

A hűbéri társadalom pusztulásából keletkezett modern polgári társadalom nem szüntette meg az osztályellentéteket. Csak új osztályokkal, az elnyomás új feltételeivel, a harc új formáival cserélte fel a régieket.

A mi korszakunkat, a burzsoázia korszakát azonban az jellemzi, hogy egyszerűsítette az osztályellentéteket. Az egész társadalom mindinkább két nagy ellenséges táborra szakad, két nagy, egymással homlokegyenest szembenálló osztályra: burzsoáziára és proletariátusra.

A középkor jobbágyaiból lettek az első városok polgárai; ebből a polgárságból fejlődtek ki a burzsoázia első elemei.

Amerika felfedezése, Afrika körülhajózása új teret nyitott a felemelkedő burzsoáziának. A kelet-indiai és kínai piac, Amerika gyarmatosítása, a gyarmatokkal folytatott csere, a csereeszközök és egyáltalában az áruk gyarapodása – mindez eddig soha nem ismert lendületet adott a kereskedelemnek, a hajózásnak, az iparnak, és ezzel előidézte a széthulló hűbéri társadalom forradalmi elemének gyors fejlődését.

Az ipar űzésének eddigi feudális vagy céhes módja már nem tudta kielégíteni az új piacokkal megnövekvő szükségletet. Helyébe a manufaktúra lépett. A céhmestereket kiszorította az ipari középrend; a különböző testületek közötti munkamegosztást felváltotta az egyes műhelyen belüli munkamegosztás.

De egyre tágultak a piacok, egyre nőtt a szükséglet. Már a manufaktúra sem tudta kielégíteni. Ekkor a gőz és a gépi berendezés forradalmasította az ipari termelést. A manufaktúra helyébe a modern nagyipar lépett, az ipari középrend helyét ipari milliomosok, egész ipari hadseregek főnökei, a modern burzsoák foglalták el.

A nagyipar létrehozta a világpiacot, amelyet Amerika felfedezése előkészített. A világpiac a kereskedelem, a hajózás, a szárazföldi közlekedés mérhetetlen fejlődését idézte elő. Ez viszont visszahatott az ipar terjeszkedésére, és amilyen mértékben terjeszkedett az ipar, a kereskedelem, a hajózás és a vasút, ugyanolyan mértékben fejlődött a burzsoázia, gyarapította tőkéit és szorította háttérbe a középkorból átöröklött összes osztályokat.

Látjuk tehát, hogy maga a modern burzsoázia egy hosszú fejlődési folyamatnak, a termelési és érintkezési módban végbement sorozatos forradalmi átalakulásoknak a terméke.

A burzsoázia e fejlődésének minden egyes fokát ennek az osztálynak megfelelő politikai haladása kísérte. A burzsoázia elnyomott rend a hűbérurak uralma alatt, felfegyverzett és önkormányzati társulás a kommunában&lt;ref&gt;„Commune” volt a neve Franciaországban a keletkező városoknak már azelőtt, hogy mint „harmadik rend” kiharcolták feudális uraiktól és gazdáiktól helyi önkormányzatukat és politikai jogaikat. Általában itt a burzsoázia gazdasági fejlődésének tipikus országául Angliát vesszük, politikai fejlődése példájául pedig Franciaországot. (''Engels, 1888'')&lt;/ref&gt;&lt;ref&gt;Kommunának nevezték az olasz- és franciaországi városi polgárok városi közösségüket azután, hogy hűbéruraiktól megváltották vagy kicsikarták első önkormányzati jogaikat.(''Engels, 1890'')&lt;/ref&gt;, itt független városköztársaság (mint Olaszországban és Németországban), ott a monarchia harmadik, adóköteles rendje (mint Franciaországban), azután a manufaktúra idején a nemesség ellensúlya a rendi vagy az abszolút monarchiában, s fő alapzata egyáltalában a nagy monarchiáknak, végül a nagyipar és a világpiac létrehozása után a modern képviseleti államban kivívta magának a kizárólagos politikai uralmat. A modern államhatalom nem más, mint az egész burzsoáosztály közös ügyeit igazgató bizottság.

A burzsoáziának a történelemben felettébb forradalmi szerepe volt.

A burzsoázia, ahol uralomra jutott, szétrombolt minden hűbéri, patriarchális, idillikus viszonyt. Könyörtelenül széttépte a tarkabarka hűbéri kötelékeket, melyek az embert természetes feljebbvalójához fűzték, s nem hagyott meg más köteléket ember és ember között, mint a meztelen érdeket, az érzés nélküli „készpénzfizetést”. A jámbor rajongás, a lovagi lelkesedés, a nyárspolgári érzelgősség szent borzongását az önző számítás jeges vizébe fojtotta. A személyi méltóságot csereértékké oldotta fel, és az oklevelekben biztosított, nehezen szerzett számtalan szabadság helyébe az egy lelkiismeretlen kereskedelmi szabadságot iktatta. Egyszóval, a vallási és politikai illúziókba burkolt kizsákmányolás helyébe a nyílt, szemérmetlen, közvetlen, sivár kizsákmányolást állította.

A burzsoázia megfosztotta dicsfényüktől az összes eleddig tisztelt és jámbor félelemmel szemlélt tevékenységeket. Fizetett bérmunkásává változtatta az orvost, a jogászt, a papot, a költőt, a tudomány emberét.

A burzsoázia leszaggatta a családi viszonyról meghatóan szentimentális fátylát és e viszonyt puszta pénzviszonyra redukálta.

A burzsoázia leleplezte, hogy annak a brutális erőmegnyilvánulásnak, amelyet a reakció a középkoron annyira csodál, megfelelő kiegészítője a legrenyhébb semmittevés volt. Csak a burzsoázia mutatta meg, mit tud az emberi tevékenység létrehozni. Különb csodaműveket létesített, mint az egyiptomi piramisok, a római vízvezetékek és a gótikus katedrálisok, különb hadjáratokat vitt véghez, mint a népvándorlás és a kereszteshadjáratok.

A burzsoázia nem létezhet anélkül, hogy ne forradalmasítsa folyton a termelési szerszámokat, tehát a termelési viszonyokat, tehát az összes társadalmi viszonyokat. Ezzel szemben minden korábbi ipari osztály első létfeltétele a régi termelési mód változatlan fenntartása volt. A burzsoá korszakot minden előbbi korszaktól a termelés folytonos átalakítása, az összes társadalmi állapotok szakadatlan megrendítése, az örökös bizonytalanság és mozgás különbözteti meg. Az összes szilárd, berozsdásodott viszonyok, a nyomukban járó régtől tisztelt képzetekkel és nézetekkel együtt felbomlanak, az összes újonnan kialakuló viszonyok elavulnak, mielőtt még megcsontosodhatnának. Minden, ami rendi és állandó, elpárolog, mindent, ami szent, megszentségtelenítenek, és az emberek végre arra kényszerülnek, hogy józan szemmel vizsgálják léthelyzetüket, kölcsönös kapcsolataikat.

Az egyre kiterjedtebb piacnak a szükséglete, amelyen termékeit eladhatja, végigkergeti a burzsoáziát az egész földgolyón. Mindenüvé be kell magát fészkelnie, mindenütt be kell rendezkednie, mindenütt összeköttetéseket kell létesítenie.

A burzsoázia a világpiac kiaknázása által valamennyi ország termelését és fogyasztását kozmopolitává formálta. A reakciósok nagy bánatára kihúzta az ipar lába alól a nemzeti talajt. Az ősi nemzeti iparok elpusztultak és napról napra pusztulnak. Új iparok szorítják ki őket, amelyeknek meghonosítása minden civilizált nemzet életkérdésévé válik, olyan iparok, amelyek már nem hazai nyersanyagot dolgoznak fel, hanem a legtávolabbi égövek nyersanyagát, és amelyeknek gyártmányait nemcsak magában az országban, hanem a világ minden részén fogyasztják. A régi, belföldi termékékkel kielégített szükségletek helyébe újak lépnek, amelyeknek kielégítésére a legtávolibb országok és éghajlatok termékei kellenek. A régi helyi és nemzeti önellátás és elzárkózottság helyébe a nemzetek sokoldalú érintkezése, egymástól való sokrétű függése lép. És ez így van nemcsak az anyagi, hanem a szellemi termelésben is. Az egyes nemzetek szellemi termékei közkinccsé válnak. A nemzeti egyoldalúság és korlátoltság mindinkább lehetetlenné válik, és a sok nemzeti és helyi irodalomból világirodalom alakul ki.

A burzsoázia az összes termelési szerszámok gyors tökéletesítése, a végtelenül megkönnyített közlekedés révén valamennyi nemzetet, még a legbarbárabbakat is, belerántja a civilizációba. Áruinak olcsó ára az a nehéztüzérség, amellyel rommá lő minden kínai falat, amellyel kapitulációra bírja a barbárok legmakacsabb idegengyűlöletét is. Minden nemzetet rákényszerít, hogy, hacsak nem akarnak tönkremenni, elsajátítsák a burzsoázia termelési módját; rákényszeríti őket, hogy meghonosítsák maguknál az úgynevezett civilizációt, azaz váljanak burzsoává. Egyszóval: a burzsoázia a saját képmására formált világot teremt magának.

A burzsoázia a falut a város uralma alá vetette. Óriási városokat teremtett, a városi népesség létszámát a falusival szemben nagymértékben megnövelte, s ezzel a népesség jelentékeny részét a falusi élet bárgyúságából kiragadta. S ahogy a falut a várostól, úgy a barbár és félbarbár országokat a civilizáltaktól, a paraszt népeket a burzsoá népektől, a Keletet a Nyugattól tette függővé.

A burzsoázia mindinkább megszünteti a termelési eszközök, a birtok és a népesség szétforgácsoltságát. A népességet összesűrítette, a termelési eszközöket centralizálta, és a tulajdont kevés kézben koncentrálta. Ennek szükségszerű következménye a politikai centralizáció volt. Független, szinte csak szövetséges viszonyban levő tartományokat, melyeknek különböző érdekeik, törvényeik, kormányaik és vámjaik voltak, egy nemzetté tömörítettek, melynek egy a kormánya, egy a törvénye, egy a nemzeti osztályérdeke, egy a vámhatára.

A burzsoázia alig százéves osztályuralma alatt tömegesebb és kolosszálisabb termelőerőket hozott létre, mint valamennyi letűnt nemzedék együttvéve. Természeti erők leigázása, gépi berendezés, a vegyészet alkalmazása iparban és földművelésben, gőzhajózás, vasutak, villamos távírók, egész világrészek megművelés alá vétele, folyók hajózhatóvá tétele, lábdobbantásra a földből előpattanó egész népességek – mely korábbi század sejthette, hogy a társadalmi munka méhében ilyen termelőerők szunnyadnak!

Láttuk azonban, hogy azok a termelési és érintkezési eszközök, amelyeknek alapzatán a burzsoázia kialakult, a hűbéri társadalomban jöttek létre. E termelési és érintkezési eszközök fejlődésének bizonyos fokán azok a viszonyok, amelyek között a hűbéri társadalom termelt és cserélt, a földművelés és az ipar feudális szervezete, egyszóval a feudális tulajdonviszonyok nem feleltek meg többé a már kifejlett termelőerőknek. Gátolták a termelést, ahelyett, hogy előmozdították volna. Mindmegannyi béklyóvá váltak. Szét kellett feszíteni, szét is feszítették őket.

Helyükbe a szabad konkurrencia lépett, a neki megfelelő társadalmi és politikai berendezkedéssel, a burzsoáosztály gazdasági és politikai uralmával.

Szemünk előtt hasonló mozgás megy végbe. A polgári termelési és érintkezési viszonyok, a polgári tulajdonviszonyok, a modern polgári társadalom, amely oly hatalmas termelési és érintkezési eszközöket varázsolt elő, ahhoz a boszorkánymesterhez hasonlít, aki nem ura többé az általa felidézett földalatti hatalmaknak. Az ipar és a kereskedelem története évtizedek óta nem egyéb, mint annak a története, hogyan lázonganak a modern termelőerők a modern termelési viszonyok ellen, azok ellen a tulajdonviszonyok ellen, melyek a burzsoáziának és uralmának életfeltételei. Elég a kereskedelmi válságokat említenünk, amelyek periodikus visszatérésükkel egyre fenyegetőbben kétségessé teszik az egész polgári társadalom létezését. A kereskedelmi válságokban rendszeresen megsemmisül nemcsak az előállított termékeknek, hanem a már létrehozott termelőerőknek egy nagy része is. A válságokban olyan társadalmi járvány tör ki, melyet minden előbbi korszak képtelenségnek tekintett volna – a túltermelés járványa. A társadalom hirtelen a pillanatnyi barbárság állapotába esik vissza; mintha valami éhínség, általános megsemmisítő háború megfosztotta volna minden létfenntartási eszköztől; az ipar, a kereskedelem mintha megsemmisült volna, és miért? Azért, mert a társadalomnak túlsok a civilizációja, túlsok a létfenntartási eszköze, túlsok az ipara, túlsok a kereskedelme. A társadalom rendelkezésére álló termelőerők már nem a polgári tulajdonviszonyok előmozdítására szolgálnak; ellenkezőleg, túl hatalmasokká lettek e viszonyok számára, e viszonyok gátolják őket; és mihelyt ezt a gátat leküzdik, az egész polgári társadalomban zavart támasztanak, veszélyeztetik a polgári tulajdon létezését. A polgári viszonyok túl szűkké váltak ahhoz, hogy befogadhassák az önmaguk által létrehozott gazdagságot. – Hogyan küzdi le a burzsoázia a válságokat? Egyrészt úgy, hogy kénytelen megsemmisíteni a termelőerők nagy tömegét; másrészt úgy, hogy új piacokat hódít meg, és alaposabban aknázza ki a régieket. Tehát hogyan? Úgy, hogy még egyetemesebb, még hatalmasabb válságokat készít elő és a válságok elhárításának eszközeit csökkenti.

A fegyverek, amelyekkel a burzsoázia a feudalizmust leterítette, most maga a burzsoázia ellen fordulnak.

De a burzsoázia nemcsak kikovácsolta a fegyvereket, amelyek halálát okozzák; megszülte azokat a férfiakat is, akik e fegyvereket forgatni fogják – a modern munkásokat, a proletárokat.

Amilyen mértékben a burzsoázia, azaz a tőke fejlődik, ugyanolyan mértékben fejlődik a proletariátus, a modern munkások osztálya, akik csak addig élnek, amíg munkát kapnak, és akik csak addig kapnak munkát, amíg munkájuk a tőkét gyarapítja. Ezek a munkások, akik darabonként kénytelenek eladni magukat, éppen olyan áruk, mint minden egyéb kereskedelmi cikk, s ezért éppúgy ki vannak téve a konkurrencia minden viszontagságának, a piac minden ingadozásának.

A proletárok munkája a gépi berendezés terjedésével és a munkamegosztással elvesztette minden önálló jellegét és ezzel minden vonzóerejét a munkás számára. A munkás a gép puszta tartozékává válik, akitől csak a legegyszerűbb, legegyhangúbb, legkönnyebben megtanulható fogást kívánják meg. Ezért a munkás okozta költségek szinte kizárólag a megélhetéséhez és faja fenntartásához szükséges létfenntartási eszközökre korlátozódnak. De az áruk ára, tehát a munka ára is egyenlő termelési költségeivel. Ezért amilyen mértékben nő a munka ellenszenvessége, olyan mértékben csökken a munkabér. Sőt mi több, amilyen mértékben nő a gépi berendezés és a munkamegosztás, ugyanolyan mértékben nő a munka terhe is, akár a munkaórák szaporítása, akár az adott idő alatt elvégzendő munka szaporítása, a gépek gyorsabb járatása stb. révén.

A modern ipar a patriarchális mester kis műhelyét az ipari tőkés nagy gyárává változtatta át. Gyárban összezsúfolt munkástömegeket katonásan szerveznek. Mint ipari közkatonákat altisztek és tisztek tökéletesen kiépített hierarchiájának felügyelete alá helyezik őket. Nemcsak a burzsoáosztálynak, a burzsoá államnak a szolgái, hanem napról napra, óráról órára szolgaságba görnyeszti őket a gép, a felügyelő, s mindenekelőtt maga az egyes gyártulajdonos burzsoá. Ez a zsarnokság annál kicsinyesebb, gyűlöletesebb, elkeserítőbb, minél nyíltabban hirdeti végcéljául a nyerészkedést.

Minél kevesebb ügyességet és erőkifejtést kíván meg a kézi munka, azaz minél inkább kifejlődik a modern ipar, annál inkább kiszorítja a férfiak munkáját a női munka. A nemi és korkülönbségeknek a munkásosztályt illetőleg nincs többé társadalmi érvénye. Már csak munkaszerszámok léteznek, amelyek koruk és nemük szerint különböző költségeket okoznak.

Ha a munkás kizsákmányolását a gyáros már annyira befejezte, hogy a munkás készpénzben megkapja a munkabérét, akkor megrohanja a burzsoázia többi része: a háztulajdonos, a szatócs, a zálogos stb.

Az eddigi kis középrendek, a kisiparosok, kiskereskedők és járadékosok, a kézművesek és parasztok, mindezek az osztályok fokozatosan a proletariátusba süllyednek; részben azért, mert kis tőkéjük nagyipar űzésére nem elegendő és a nagyobb tőkések konkurrenciáját nem bírja ki, részben azért, mert szakmai ügyességüket új termelési módszerek elértéktelenítik. Így toborzódik a proletariátus a népesség minden osztályából.

A proletariátus különböző fejődési fokokon megy át. Harca a burzsoázia ellen létezésével kezdődik.

Eleinte az egyes munkások, azután egy gyár munkásai, majd egy munkaág egy helységben dolgozó munkásai harcolnak az ellen az egyes burzsoá ellen, aki közvetlenül kizsákmányolja őket. Támadásuk nemcsak a polgári termelési viszonyok ellen irányul, hanem maguk a termelési szerszámok ellen is; megsemmisítik a konkurráló idegen árut, szétzúzzák a gépeket, felgyújtják a gyárakat, igyekeznek a középkori munkás már letűnt helyzetét visszaszerezni maguknak.

Ezen a fokon a munkások az egész országban szétszórt és a konkurrencia által szétforgácsolt tömeget alkotnak. A munkások tömegesebb összetartása még nem a saját egyesülésüknek, hanem a burzsoázia egyesülésének a következménye, mert a burzsoáziának, saját politikai céljai elérésére, az egész proletariátust mozgósítania kell, s egyelőre még mozgósíthatja is. Ezen a fokon a proletárok tehát nem saját ellenségeik, hanem ellenségeik ellenségei ellen harcolnak, az abszolút monarchia maradványai, a földtulajdonosok, a nem-ipari burzsoák, a kispolgárok ellen. Így az egész történelmi mozgalom a burzsoázia kezében összpontosul; minden így kivívott győzelem a burzsoázia győzelme.

De az ipar fejlődésével nemcsak szaporodik a proletariátus, hanem nagyobb tömegekbe is zsúfolódik, ereje nő, s ezt mindjobban érzi. A proletariátuson belül az érdekek, az életkörülmények mindjobban kiegyenlítődnek, mert a gépi berendezés mindinkább elmossa a különbségeket munka és munka között, s a bért csaknem mindenütt egyformán alacsony színvonalra szorítja le. A burzsoák növekvő egymás közti konkurrenciája s az ebből fakadó kereskedelmi válságok a munkások bérét mind ingadozóbbá teszik; a gépi berendezés egyre gyorsabban fejlődő, szüntelen tökéletesítése egész életpozíciójukat teszi mind bizonytalanabbá; az egyes munkás és az egyes burzsoá közti összeütközés mindinkább két osztály összeütközésének jellegét ölti. A munkások elkezdenek egyesüléseket (szakszervezeteket) alakítani a burzsoák ellen; tömörülnek munkabérük megvédelmezésére. Sőt állandó szövetségeket is alapítanak, hogy ezen alkalmi zendülések esetére gondoskodjanak a maguk ellátásáról. Helyenként a harc felkelésekben tör ki.

Egyszer-másszor győznek a munkások, de csak ideig-óráig. Harcaik tulajdonképpeni eredménye nem a közvetlen siker, hanem a munkások egyre szélesebben terjedő egyesülése. Ezt előmozdítják a nagyipar által létrehozott egyre növekvő közlekedési eszközök, amelyek a különböző helységek munkásai között kapcsolatot teremtenek. Márpedig csak erre a kapcsolatra van szükség, hogy a sok, mindenütt azonos jellegű helyi harc nemzeti méretű harccá, osztályharccá központosuljon. De minden osztályharc politikai harc. És azt az egyesülést, amihez a középkori polgárnak a maga rossz útjaival évszázadok kellettek, a modern proletár a vasutak segítségével néhány esztendő alatt véghezviszi.

A proletároknak ezt az osztállyá és ezáltal politikai párttá szerveződését minduntalan újra szétrobbantja a munkások egymás közötti konkurrenciája, de mindig újra feltámad, erősebben, szilárdabban, hatalmasabban. S kihasználva a burzsoázián belüli meghasonlásokat, kicsikarja a munkások egyes érdekeinek törvény formájában való elismerését. Így például a tízórás törvényt Angliában.

Egyáltalán, a régi társadalmon belüli összeütközések sokféleképpen egyengetik a proletariátus fejlődésének útját. A burzsoázia szakadatlan harcban áll: kezdetben az arisztokráciával, később magának a burzsoáziának ama részeivel, melyeknek érdekei ellentmondásba kerülnek az ipar haladásával; állandóan harcol minden idegen ország burzsoáziájával. Mindezekben a harcaiban kénytelen a proletariátushoz fordulni, segítségét igénybe venni és ezzel a proletariátust a politikai mozgalomba bevonni. Maga a burzsoázia nyújtja tehát a proletariátusnak a politikai és általános műveltség elemeit, vagyis a fegyvert önmaga ellen.

Továbbá, mint láttuk, az ipar haladása az uralkodó osztály egész rétegeit taszítja le a proletariátusba vagy legalábbis fenyegeti életfeltételeiket. Ezek is a felvilágosodás és haladás új elemeinek nagy tömegét nyújtják a proletariátusnak.

Végül olyan időkben, amikor az osztályharc döntéshez közeledik, a bomlási folyamat az uralkodó osztályban, az egész régi társadalomban annyira heves, annyira kirívó jelleget ölt, hogy az uralkodó osztály egy kis része elszakad osztályától és a forradalmi osztályhoz csatlakozik, ahhoz az osztályhoz, amelyé a jövő. Ezért ugyanúgy, ahogy korábban a nemesség egy része átpártolt a burzsoáziához, most a burzsoázia egy része pártol át a proletariátushoz, és nevezetesen a burzsoá ideológusok egy része, azok, akik felküzdötték magukat az egész történelmi mozgalom elméleti megértéséig.

Valamennyi osztály közül, amely napjainkban a burzsoáziával szemben áll, csakis a proletariátus valóban forradalmi osztály. A többi osztály a nagyipar kifejlődésével lezüllik és elpusztul, a proletariátus a nagyipar legsajátabb terméke.

A középrendek, a kisiparos, a kiskereskedő, a kézműves, a paraszt – mind azért harcolnak a burzsoázia ellen, hogy középrendként való létezésüket a pusztulástól megóvják. Ezek tehát nem forradalmiak, hanem konzervatívak. Sőt mi több: reakciósak, mert megpróbálják a történelem kerekét visszafelé forgatni. Ha forradalmiak, akkor azért azok, mert előttük áll a proletariátusba való átmenetük, akkor nem jelenlegi, hanem jövő érdekeiket védelmezik, akkor elhagyják saját álláspontjukat, hogy a proletariátuséra térjenek át.

A lumpenproletariátust, a régi társadalom legalsó rétegeinek ezt a passzív rothadását a proletárforradalom hellyel-közzel belesodorja a mozgalomba, de egész élethelyzete következtében inkább hajlandó arra, hogy magát reakciós üzelmekhez megvásároltassa.

A proletariátus életfeltételeiben már megsemmisültek a régi társadalom életfeltételei. A proletárnak nincsen tulajdona; feleségéhez és gyermekeihez való viszonyának már semmi köze a polgári családi viszonyhoz; a modern ipari munka, a tőke modern igája, amely ugyanaz Angliában és Franciaországban, Amerikában és Németországban, lehántott róla minden nemzeti jelleget. A törvények, az erkölcs, a vallás az ő szemében csupa polgári előítélet, amelyek mögött megannyi polgári érdek rejtőzik.

Minden eddigi osztály, amely az uralmat meghódította, a már megszerzett életpozícióját úgy igyekezett biztosítani, hogy az egész társadalmat alávetette az ő szerzési feltételeinek. A proletárok csak úgy hódíthatják meg a társadalmi termelőerőket, hogy megszüntetik a maguk eddigi elsajátítási módját és ezzel az egész eddigi elsajátítási módot. A proletároknak nincs semmi sajátjuk, amit biztosítaniok kellene – nekik le kell rombolniok minden eddigi magánbiztonságot és magánbiztosítékot.

Minden eddigi mozgalom kisebbségek mozgalma vagy kisebbségek érdekében folytatott mozgalom volt. A proletármozgalom az óriási többség önálló mozgalma az óriási többség érdekében. A proletariátus, a mai társadalom legalsóbb rétege, nem emelkedhet fel, nem egyenesedhet ki anélkül, hogy levegőbe ne röpítse a hivatalos társadalmat alkotó rétegek fölötte emelkedő egész felépítményét.

Ha nem is tartalmában, de formájában a proletariátusnak a burzsoázia ellen folyó harca eleinte nemzeti. Minden egyes ország proletariátusának természetesen mindenekelőtt a saját burzsoáziájával kell leszámolnia.

A proletariátus fejlődésének legáltalánosabb szakaszait felvázolva, a fennálló társadalmon belül dúló többé vagy kevésbé burkolt polgárháborút követtük nyomon addig a pontig, amelyen nyílt forradalomban tör ki, és a proletariátus a burzsoázia erőszakos megdöntése útján megalapítja uralmát.

Amint láttuk, minden eddigi társadalom az elnyomó és elnyomott osztályok ellentétén nyugodott. De ahhoz, hogy valamely osztályt el lehessen nyomni, biztosítani kell számára azokat a feltételeket, amelyek közt legalább szolgai létét tengetheti. A jobbágy a jobbágyság idején a kommuna tagjává küzdhette fel magát, éppúgy, mint ahogy a kispolgár a feudális abszolutizmus járma alatt burzsoává. Ezzel szemben a modern munkás nemcsak hogy nem emelkedik fel az ipar haladásával, hanem mind mélyebben süllyed saját osztályának feltételei alá. A munkás pauperré válik és a pauperizmus még gyorsabban nő, mint a népesség és a gazdagság. Ebből világosan kitűnik, hogy a burzsoázia képtelen arra, hogy továbbra is a társadalom uralkodó osztálya maradjon és szabályozó törvényként ráerőszakolja a társadalomra osztályának életfeltételeit. Képtelen az uralkodásra, mert képtelen arra, hogy rabszolgájának létét akár csak rabszolgaságának keretében is biztosítsa, mert kénytelen őt olyan helyzetbe süllyeszteni, amelyben neki kell rabszolgáját eltartania, ahelyett, hogy az tartaná el őt. A társadalom nem élhet már alatta, azaz a burzsoázia élete már nem fér össze a társadalommal.

A burzsoáosztály létének és uralmának leglényegesebb feltétele a gazdagságnak magánosok kezében való felhalmozódása, a tőke képződése és gyarapodása; a tőke feltétele a bérmunka. A bérmunka kizárólag a munkások egymás közötti konkurrenciáján nyugszik. Az ipar haladása, amelynek az akarat nélküli és ellenállásra képtelen hordozója a burzsoázia, a munkásoknak a konkurrencia okozta elszigetelődése helyébe a munkásoknak a társulás révén létrejövő forradalmi egyesülését állítja. A nagyipar fejlődésével tehát kicsúszik a burzsoázia lába alól maga a talaj, amelyen termel és a termékeket elsajátítja. Mindenekelőtt saját sírásóját termeli. Pusztulása és a proletariátus győzelme egyaránt elkerülhetetlen.
== Lábjegyzetek ==
&lt;references /&gt;

[[Kategória:A Kommunista Párt kiáltványa]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Németország hadüzenete Franciaországnak (1914)</title>
    <id>2643</id>
    <revision>
      <id>5879</id>
      <timestamp>2007-01-07T20:56:23Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>Beroesz</username>
        <id>57</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>jav.</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     = Sciioen báró
| cím        = Németország hadüzenete Franciaországnak
| szakasz    =
| előző      =
| következő  =
| megjegyzés = 1914. augusztus 3.
}}


Tisztelt Elnök Úr!

A német állami és katonai hatóságok többször is szembesültek a francia katonai repülőgépek által a német területek fölött végrehajtott botrányos és barátságtalan tevékenységgel.

Ezek közül számos az ország fölötti átrepüléssel megsértette Belgium semlegességét is; egy megkísérelt épületeket elpusztítani Wesel közelében; másokat az Eifel-hegység körzetében láttak; egyikük bombákat dobott a Karlsruhe és a Nürnberg melletti vasútra.

Úgy tájékoztattak, hogy az én kötelességem lesz közölni Excellenciáddal, hogy az ellene zajló agresszív akciók következtében a Német Birodalom önmagát Franciaországgal hadban állónak tekinti.

Ezzel egyidejűleg az én kötelességem Excellenciád tudomására hozni, hogy a német hatóságok lefoglalják a német kikötőkben horgonyzó francia kereskedelmi hajókat, de elengedik őket 48 órán belül, ha megbizonyosodnak a kölcsönösségről.

Diplomáciai misszióm a végéhez érkezett, már csak az maradt hátra, hogy Excellenciádat arra kérjem, hogy számomra útlevelet bocsájtson ki és hogy lépéseket tegyen annak érdekében, hogy Németországba a nagykövetség személyzetével, illetve a Bajor Legátus és a német főkonzulátus személyzetével  visszatérhessek.

Kérem Önt elnök úr, hogy fogadja legmélyebb tiszteletemet!

Sciioen
A Német Birodalom Nagykövete

[[Kategória:Első Világháború]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Kategória:Első Világháború</title>
    <id>2644</id>
    <revision>
      <id>5877</id>
      <timestamp>2007-01-07T20:53:06Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>Beroesz</username>
        <id>57</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>New page: Első világháború 1914-1918</comment>
      <text xml:space="preserve">Első világháború 1914-1918</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>A Kommunista Párt kiáltványa/II. Proletárok és kommunisták</title>
    <id>2645</id>
    <revision>
      <id>6154</id>
      <timestamp>2007-01-21T19:09:22Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>Slemi</username>
        <id>24</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>fejléc</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     = |lapnélküli_szerző= [[Szerző:Karl Marx|Karl Marx]] és [[Szerző:Friedrich Engels|Friedrich Engels]]
| cím        =[[../]]
| szakasz    ='''- II. Proletárok és kommunisták'''
| előző      =← [[../I. Burzsoák és proletárok|I. Burzsoák és proletárok]]
| következő  =[[../III. Szocialista és kommunista irodalom|III. Szocialista és kommunista irodalom]] →
| megjegyzés =
}}
Milyen viszonyban állanak a kommunisták a proletárokkal általában?

A kommunisták nem külön párt a többi munkáspárttal szemben.

Nincsenek az egész proletariátus érdekeitől elütő érdekeik.

Nem állítanak fel szektás elveket, hogy ezek kaptájára húzzák a proletármozgalmat.

A kommunisták a többi proletárpárttól csak abban különböznek, hogy egyrészt a proletárok különböző nemzeti harcaiban az egész proletariátus közös, a nemzetiségtől független érdekeit hangsúlyozzák és érvényesítik, másrészt abban, hogy a proletariátus és a burzsoázia között folyó harc különböző fejlődési fokain mindig az összmozgalom érdekét képviselik.

A kommunisták tehát a gyakorlatban minden ország munkáspártjainak leghaladóbb és leghatározottabb, szüntelen továbbhaladásra ösztökélő részét alkotják; az elmélet terén a proletariátus többi tömegével szemben az az előnyük, hogy világosan látják a proletármozgalom feltételeit, menetét és általános eredményeit.

A kommunisták legközelebbi célja ugyanaz, mint valamennyi többi proletárpárté: a proletariátus osztállyá alakítása, a burzsoá uralom megdöntése, a politikai hatalom meghódítása a proletariátus által.

A kommunisták elméleti tételei korántsem egyik vagy másik világboldogító által kitalált vagy felfedezett eszméken, elveken nyugszanak.

E tételek csupán általános kifejezései a meglevő osztályharc, a szemünk láttára végbemenő történelmi mozgalom tényleges viszonyainak. A korábbi tulajdonviszonyok eltörlése nem olyasmi, ami sajátságosan a kommunizmus jellegzetessége.

Minden tulajdonviszony állandó történelmi változásnak, állandó történelmi átalakulásnak volt alávetve.

A francia forradalom például eltörölte a hűbéri tulajdont a polgári tulajdon javára.

Ami a kommunizmust megkülönbözteti, az nem általában a tulajdon eltörlése, hanem a polgárt tulajdon eltörlése.

De a modern polgári magántulajdon, az utolsó és legtökéletesebb kifejezése a termékek olyan előállításának és elsajátításának, amely osztályellentéteken alapul, azon, hogy a kisebbség a többséget kizsákmányolja.

Ilyen értelemben a kommunisták ebben az egyetlen kifejezésben foglalhatják össze elméletüket: a magántulajdon megszüntetése.

Nekünk, kommunistáknak szemünkre vetették, hogy el akarjuk törölni a személyesen szerzett, önnönmunkával keresett tulajdont; azt a tulajdont, amely minden személyi szabadságnak, tevékenységnek és önállóságának alapja.

Munkával keresett, szerzett, megszolgált tulajdon! A kispolgári, kisparaszti tulajdonról beszéltek-e, amely a polgári tulajdont megelőzte? Ezt a tulajdont nem kell eltörölnünk, az ipar fejlődése eltörölte és napról napra eltörli.

Vagy a modern polgári magántulajdonról beszéltek?

De teremt-e a bérmunka, a proletár munkája a proletárnak tulajdont? Semmi esetre. A bérmunka a tőkét teremti meg, vagyis azt a tulajdont, amely a bérmunkát kizsákmányolja, amely csak azzal a feltétellel gyarapodhat, hogy új bérmunkát hoz létre, hogy azt újra kizsákmányolja. A tulajdon mai alakjában a tőke és a bérmunka ellentétében mozog. Vegyük szemügyre ennek az ellentétnek mindkét oldalát.

Tőkésnek lenni nemcsak tisztán személyi, hanem társadalmi helyzet elfoglalását is jelenti a termelésben. A tőke közösségi termék és csak a társadalom sok tagjának együttes tevékenységével, sőt végeredményben csak valamennyi tagjának együttes tevékenységével hozható mozgásba.

A tőke tehát nem személyi, hanem társadalmi tulajdon.

Ha tehát a tőkét közösségi tulajdonná változtatjuk át, amely a társadalom valamennyi tagjáé, akkor nem személyi tulajdon változik át társadalmivá. Csupán a társadalmi jellege változik meg a tulajdonnak. A tulajdon elveszti osztályjellegét.

Térjünk át a bérmunkára.

A bérmunka átlagos ára a munkabér minimuma, azaz azoknak a létfenntartási eszközöknek az összege, melyek szükségesek ahhoz, hogy a munkást mint munkást életben tartsák. Amit tehát a bérmunkás a maga tevékenységével elsajátít, az pusztán arra elég, hogy csupasz életét újratermelje. Mi semmi esetre sem akarjuk eltörölni a közvetlen élet újratermelésére szolgáló munkatermékeknek ezt a személyi elsajátítását, azt az elsajátítást, amely nem tesz lehetővé idegen munka fölött hatalmat adó többletet. Mi csak ennek az elsajátításnak nyomorúságos jellegét akarjuk megszüntetni, amikor a munkás csak azért él, hogy a tőkét gyarapítsa, csak annyiban él, amennyiben az uralkodó osztály érdeke megkívánja.

A polgári társadalomban az eleven munka csak eszköz a felhalmozott munka gyarapítására. A kommunista társadalomban a felhalmozott munka csak eszköz a munkások életfolyamatának kibővítésére, gazdagítására, előmozdítására.

A polgári társadalomban tehát a múlt uralkodik a jelenen, a kommunista társadalomban a jelen a múlton. A polgári társadalomban a tőke önálló és személyisége van, a munkálkodó egyén ellenben önállótlan és személytelen.

És ennek a viszonynak a megszüntetését nevezi a burzsoázia a személyiség és a szabadság megszüntetésének! És joggal. Kétségtelenül a burzsoá személyiség, a burzsoá önállóság és a burzsoá szabadság megszüntetéséről van szó.

Szabadságon a mai polgári termelési viszonyok között a szabadkereskedelmet, a szabad adásvételt értik.

De ha elesik a kalmárkodás, akkor elesik a szabad kalmárkodás is. A szabad kalmárkodásról hangoztatott szólamoknak éppúgy, mint burzsoáziánk minden egyéb szabadságkérkedésének, egyáltalában csak a kötött kalmárkodással, a középkor elnyomott polgáraival szemben van értelmük, de nem a kalmárkodásnak, a polgári termelési viszonyoknak és magának a burzsoáziának kommunista megszüntetésével szemben.

Rémüldöztök, hogy mi meg akarjuk szüntetni a magántulajdont. De fennálló társadalmatokban a társadalom tagjainak kilenctized részére nézve megszűnt a magántulajdon; a magántulajdon éppen azáltal létezik, hogy a társadalom kilenctized részére nézve nem létezik. Azt vetitek tehát szemünkre, hogy olyan tulajdont akarunk megszüntetni, amelynek szükségszerű előfeltétele, hogy a társadalom óriási többségének nincs tulajdona.

Egyszóval azt vetitek szemünkre, hogy a ti tulajdonotokat akarjuk megszüntetni. Valóban, ezt akarjuk.

Attól a pillanattól kezdve, hogy a munka nem változtatható át tőkévé, pénzzé, földjáradékká, egyszóval monopolizálható társadalmi hatalommá, azaz attól a pillanattól, hogy a személyi tulajdon nem csaphat át polgári tulajdonba, attól a pillanattól kezdve szerintetek megszűnt a személyiség.

Beismeritek tehát, hogy személyiségen senki mást nem érttek, mint a burzsoát, a polgári tulajdonost. És ezt a személyiséget csakugyan meg kell szüntetni.

A kommunizmus senkitől sem veszi el azt a hatalmat, hogy társadalmi termékeket elsajátítson, csupán azt a hatalmat veszi el, hogy ezen elsajátítás révén idegen munkát leigázzon.

Akadt olyan ellenvetés, hogy a magántulajdon megszüntetésével megszűnik minden tevékenység és általános lustaság kap lábra.

Eszerint a polgári társadatomnak rég tönkre kellett volna mennie a restség miatt; mert azok, akik dolgoznak benne, nem szereznek, és azok, akik szereznek benne, nem dolgoznak. Az egész aggály arra a tautológiára lyukad ki, hogy mihelyt nincs tőke, nincs többé bérmunka.

Mindazokat az ellenvetéseket, amelyeket az anyagi termékek kommunista elsajátítási és termelési módja ellen felhoztak, ugyanúgy kiterjesztették a szellemi termékek elsajátítására és termelésére is. Ahogy a burzsoá szemében az osztálytulajdon megszűnése magának a termelésnek a megszűnése, úgy az osztályműveltség megszűnése az ő szemében azonos egyáltalában a műveltség megszűnésével.

Az a műveltség, melynek vesztét siratja, az óriási többség számára a géppé idomítást jelenti.

De ne vitatkozzatok velünk úgy, hogy a polgári tulajdon eltörlését a szabadságról, műveltségről, jogról stb.-ről alkotott polgári elképzeléseiteken méritek. Eszméitek maguk is a polgári termelési és tulajdonviszonyok termékei, amiként jogotok csupán osztályotok törvényre emelt akarata, olyan akarat; amelynek tartalma adva van osztályotok anyagi életfeltételeiben.

Abban az érdek sugallta elképzelésben, amellyel a jelenlegi termelési módotokból és tulajdonformátokból fakadó társadalmi formákat történelmi, a termelés fejlődésében átmeneti viszonyokból örök természeti és észtörvényekké változtatjátok át, osztoztok minden letűnt uralkodó osztállyal. Amit meg tudtok érteni, ha az ókori tulajdonról van szó, amit meg tudtok érteni, ha a hűbéri tulajdonról van szó, azt már nem szabad megértenetek a polgári tulajdonnál.

A család megszüntetése! Még a legradikálisabbak is felháborodnak a kommunisták e gyalázatos szándékán.

Mi a jelenlegi, a polgári család alapja? A tőke, a magánszerzés. Teljesen kifejlett alakban ez a család csak a burzsoázia számára létezik; de kiegészítői a proletár kényszerű családtalansága és a nyilvános prostitúció.

A burzsoá családja természetesen megszűnik e kiegészítőjének a megszűnésével és mindkettő eltűnik a tőke eltűnésével.

Szemünkre vetitek, hogy mi meg akarjuk szüntetni azt, hogy a szülők kizsákmányolják gyermekeiket? Ezt a bűntényt beismerjük.

De, mondjátok ti, mi megszüntetjük a legmeghittebb viszonyokat, amikor az otthoni nevelés helyébe a társadalmit tesszük.

Vajon nem a társadalom határozza-e meg a ti nevelésteket is? Nem azok a társadalmi viszonyok határozzák-e meg, amelyek közt neveltek, a társadalomnak az iskola stb. révén történő közvetlenebb vagy közvetettebb beavatkozása? Nem a kommunisták találták ki a társadalom hatását a nevelésre; ők csupán megváltoztatják e hatás jellegét, kiragadják a nevelést az uralkodó osztály befolyása alól.

A családról és a nevelésről, a szülők és gyermekek közötti meghitt viszonyról hangoztatott polgári szólamok annál visszataszítóbbak, minél inkább széttépi a nagyipar a proletárok minden családi kötelékét, minél inkább változtatja a gyermekeket közönséges kereskedelmi cikké és munkaszerszámmá.

De ti, kommunisták, a nőközösséget akarjátok bevezetni, kiáltja felénk karban az egész burzsoázia.

A burzsoá puszta termelési szerszámnak tekinti feleségét. Hallja, hogy a termelési szerszámok közösségi kiaknázását követelik, és persze nem tud egyebet gondolni, mint azt, hogy ez a közösségi sors a nőket szintén éri majd.

Nem sejti, hogy éppen arról van szó, hogy megszüntessük a nőknek azt a helyzetét, amelyben puszta termelési szerszámok.

Egyébként semmi sem nevetségesebb, mint burzsoáink magasztos erkölcsi felháborodása a kommunisták állítólagos hivatalos nőközösségén. A kommunistáknak nem kell a nőközösséget bevezetniök, mert ez majdnem mindig létezett.

Burzsoáink nem elégednek meg azzal, hogy proletárjaik felesége és leányai rendelkezésükre állanak, a hivatalos prostitúcióról nem is beszélve, hanem fő gyönyörűségüket abban lelik, hogy egymás feleségét elcsábítják.

A polgári házasság a valóságban feleségközösség. Legfeljebb azt lehetne a kommunistáknak szemükre vetni, hogy a képmutatóan leplezett nőközösség helyett hivatalos, őszinte nőközösséget akarnak bevezetni. Egyébként magától értetődik, hogy a mostani termelési viszonyok megszűnésével a belőlük fakadó nőközösség, vagyis a hivatalos és nem hivatalos prostitúció is eltűnik majd.

Továbbá szemükre vetették a kommunistáknak, hogy el akarják törölni a hazát, a nemzetiséget.

A munkásoknak nincs hazájuk. Nem lehet tőlük elvenni azt, amijük nincs. Minthogy a proletariátusnak mindenekelőtt a politikai hatalmat kell meghódítania, a nemzet vezető osztályává kell emelkednie, önmagát nemzetté kell szerveznie, ezért maga is még nemzeti, bár semmi esetre sem burzsoá értelemben.

A népek nemzeti elkülönülése és ellentétei már a burzsoázia fejlődésével, a szabadkereskedelemmel, a világpiaccal, az ipari termelés és az ennek megfelelő életviszonyok egyformaságával egyre inkább és inkább eltűnnek.

A proletariátus uralma még inkább eltünteti majd őket. Együttes cselekvés – legalábbis a civilizált országoké – a proletariátus felszabadulásának egyik első feltétele.

Amilyen mértékben megszűnik az egyik egyén kizsákmányolása a másik által, olyan mértékben szűnik meg az egyik nemzet kizsákmányolása a másik által.

A nemzeten belüli osztályellentéttel együtt a nemzetek egymással szemben ellenséges magatartása is eltűnik.

Azokat a vádakat, amelyeket a kommunizmus ellen vallási, filozófiai és egyáltalában ideológiai szempontból emelnek, nem érdemes részletesen tárgyalni.

Kell-e mélységes belátás annak megértéséhez, hogy az emberek életviszonyaival, társadalmi vonatkozásaival, társadalmi létével együtt megváltoznak képzeteik, nézeteik és fogalmaik, egyszóval tudatuk is?

Mi egyebet bizonyít az eszmék története, mint azt, hogy a szellemi termelés az anyagi termeléssel együtt alakul át? Valamely kor uralkodó eszméi mindenkor csak az uralkodó osztály eszméi voltak.

Beszélnek eszmékről, melyek egy egész társadalmat forradalmasítanak; ezzel csak azt a tényt mondják ki, hogy a régi társadalom kebelében kialakultak egy újnak az elemei, hogy a régi életviszonyok felbomlásával lépést tart a régi eszmék felbomlása.

Amikor az antik világ pusztulóban volt, az antik vallásokon győzedelmeskedett a keresztény vallás. Amikor a keresztény eszméket a XVIII. században legyűrték a felvilágosodás eszméi, a hűbéri társadalom haláltusáját vívta az akkor forradalmi burzsoáziával. A lelkiismereti és vallásszabadság eszméi csak a szabad konkurrencia uralmát fejezték ki a tudás terén.

„Csakhogy” – mondják majd – „a vallási, erkölcsi, filozófiai, politikai jogi stb. eszmék a történelmi fejlődés folyamán kétségtelenül módosultak. De a vallás, az erkölcs, a filozófia, a politika, a jog e változások közepette mindenkor fennmaradtak.

Vannak azonkívül örök igazságok, mint szabadság, igazságosság stb., amelyek közösek valamennyi társadalmi állapotban. A kommunizmus azonban eltörli az örök igazságokat, eltörli a vallást, az erkölcsöt, ahelyett, hogy újjáalakítaná őket, ellentmond tehát minden eddigi történelmi fejlődésnek.”

Mire redukálódik ez a vád? Az egész eddigi társadalom története osztályellentétekben mozgott, amelyek a különböző korszakokban különböző alakot öltöttek.

De bárminő formát öltöttek is ezek az osztályellentétek, valamennyi elmúlt évszázad közös ténye az, hogy a társadalom egyik része kizsákmányolta a másikat. Ezért nem csoda, hogy mindezen századok társadalmi tudata, minden változatossága és különfélesége ellenére, bizonyos közös formákban mozog, olyan tudatformákban, melyek csak az osztályellentét teljes eltűnésével fognak egészen elenyészni.

A kommunista forradalom a leggyökeresebb szakítás a hagyományos tulajdonviszonyokkal, nem csoda, hogy fejlődése során a leggyökeresebben szakít a hagyományos eszmékkel.

De ne foglalkozzunk tovább a burzsoáziának a kommunizmussal szemben tett ellenvetéseivel.

Már fentebb láttuk, hogy a munkásforradalom első lépése a proletariátus uralkodó osztállyá emelése, a demokrácia kivívása.

A proletariátus arra használja majd fel politikai uralmát, hogy a burzsoáziától fokról fokra elragadjon minden tőkét, hogy az állam, azaz az uralkodó osztállyá szervezett proletariátus kezében centralizáljon minden termelési szerszámot és a lehető leggyorsabban növelje a termelőerők tömegét.

Ez természetesen eleinte csak a tulajdonjogba és a polgári termelési viszonyokba való zsarnoki beavatkozások útján történhetik, tehát olyan rendszabályok útján, amelyek gazdasági szempontból elégteleneknek és tarthatatlanoknak látszanak, amelyek azonban a mozgalom folyamán felülmúlják önmagukat, a régi társadalmi rendbe való további beavatkozásokat tesznek szükségessé, és mint az egész termelési mód átalakításának eszközei elkerülhetetlenek. Ezek a rendszabályok természetesen országonként különbözők lesznek.

A legelőrehaladottabb országokban azonban meglehetős általánosan alkalmazhatók lesznek a következők:

# A földtulajdon kisajátítása és a földjáradék állami kiadásokra fordítása.
# Erős progresszív adó.
# Az örökösödési jog eltörlése.
# Az összes emigránsok és lázadók tulajdonának elkobzása.
# A hitel centralizálása az állam kezében nemzeti bank révén, amely állami tőkével és kizárólagos monopóliummal rendelkezik.
# Az egész közlekedésügy centralizálása az állam kezében.
# A nemzeti gyárak, termelési szerszámok gyarapítása, a földek megművelhetővé tétele és javítása közös terv szerint.
# Mindenkire kiterjedő egyenlő munkakötelezettség, ipari hadseregek felállítása, különösen a mezőgazdaság számára.
# A mezőgazdaság és az ipar űzésének egyesítése, a város és a falu közötti különbség fokozatos megszüntetésének előmozdítása a népességnek az egész országban való egyenletesebb elosztása révén.
# Minden gyermek nyilvános és ingyenes nevelése. A gyermekek mai formában való gyári munkájának eltörlése. A nevelés egyesítése az anyagi termeléssel stb. stb.

Amikor majd a fejlődés folyamán az osztálykülönbségek eltűntek, és minden termelés a társult egyének kezében összpontosult, akkor a közhatalom elveszti politikai jellegét. A politikai hatalom, voltaképpeni értelmében, valamely osztálynak egy más osztály elnyomására szolgáló szervezett hatalma. Ha a proletariátus a burzsoázia elleni harcában szükségszerűen osztállyá egyesül, forradalom útján uralkodó osztállyá teszi magát, és mint uralkodó osztály a régi termelési viszonyokat erőszakkal megszünteti, akkor e termelési viszonyokkal együtt megszünteti az osztályellentétnek, létfeltételeit, egyáltalában az osztályokat, és ezzel sajátmagának mint osztálynak az uralmát is.

A régi polgári társadalom s a vele járó osztályok és osztályellentétek helyébe olyan társulás lép, amelyben minden egyes ember szabad fejlődése az összesség szabad fejlődésének feltétele.

[[Kategória:A Kommunista Párt kiáltványa]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>A Kommunista Párt kiáltványa/III. Szocialista és kommunista irodalom</title>
    <id>2646</id>
    <revision>
      <id>6155</id>
      <timestamp>2007-01-21T19:09:56Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>Slemi</username>
        <id>24</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>fejléc</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     = |lapnélküli_szerző= [[Szerző:Karl Marx|Karl Marx]] és [[Szerző:Friedrich Engels|Friedrich Engels]]
| cím        =[[../]]
| szakasz    =- '''III. Szocialista és kommunista irodalom'''
| előző      =← [[../II. Proletárok és kommunisták|II. Proletárok és kommunisták]]
| következő  =[[../IV. A kommunisták viszonya a különböző ellenzéki pártokhoz|IV. A kommunisták viszonya a különböző ellenzéki pártokhoz]] →
| megjegyzés =
}}
==1. A reakciós szocializmus==
===a) A feudális szocializmus===
A francia és az angol arisztokráciát történelmi helyzete arra rendelte, hogy pamfleteket írjon a modern polgári társadalom ellen. Az 1830-as francia júliusi forradalomban, az angol reform-mozgalomban az arisztokráciát ismét legyűrte a gyűlölt felkapaszkodott jövevény. Komoly politikai harcról nem lehetett szó többé. Már csak az irodalmi harc maradt meg számára. De még az irodalom területén is lehetetlenné váltak a restaurációs korszaknak&lt;ref&gt;Nem az 1660-1689-es angol restauráció, hanem az 1814-1830-as francia restauráció.(''Engels, 1888'')&lt;/ref&gt; a régi szólamai. Az arisztokráciának, hogy rokonérzést kelthessen, úgy kellett tennie, mintha szem elől tévesztené saját érdekeit és csakis a kizsákmányolt munkásosztály érdekében formulázná meg vádiratát a burzsoázia ellen. Így készítette elő azt az elégtételt, hogy gúnydalokat énekelhessen új urára, s többé-kevésbé vészterhes jóslatokat súghasson fülébe.

Ilymódon keletkezett a feudális szocializmus – félig siratóének, félig gúnydal, félig a múlt utórezgése, félig a jövő fenyegetődzése – hellyel-közzel szíven találva a burzsoáziát keserű, szellemesen maró ítéletével, de mindig nevetséges hatást keltve azáltal, hogy teljesen képtelen a modern történelem menetének megértésére.

A proletár koldustarisznyát lengették zászlóként kezükben, hogy a népet maguk mögé gyűjtsék. Valahányszor azonban a nép utánuk indult, meglátta hátsó felükön a régi feudális címert, s hangos és tiszteletlen kacagással faképnél hagyta őket.

A francia legitimisták egy része és az „Ifjú Anglia” adták elő ezt a színjátékot.

Amikor a feudálisok azt bizonyítják, hogy a kizsákmányolás általuk alkalmazott módja másféle volt, mint a polgári kizsákmányolás, csak arról feledkeznek meg, hogy ők egészen más és ma már idejüket múlt körülmények és feltételek között zsákmányoltak ki. Amikor bebizonyítják, hogy az ő uralmuk alatt a modern proletariátus nem létezett, csak arról feledkeznek meg, hogy éppen a modern burzsoázia az ő társadalmi rendjüknek a szükségszerű hajtása volt.

Egyébként oly kevéssé titkolják kritikájuknak reakciós jellegét, hogy fő vádjuk a burzsoázia ellen éppen az, hogy annak uralma alatt egy olyan osztály fejlődik, amely az egész régi társadalmi rendet a levegőbe fogja röpíteni.

Sokkal inkább azt vetik a burzsoázia szemére, hogy forradalmi proletariátust, mint azt, hogy egyáltalában proletariátust hoz létre.

A politikai gyakorlatban ezért részt vesznek a munkásosztály ellen irányuló minden erőszakos intézkedésben, a köznapi életben pedig nem tartják méltóságukon alulinak, hogy hangzatos szólamaik ellenére az ipar fájáról lehullott aranyalmákat szüreteljenek és a hűséget, szeretetet, becsületet a gyapjú-, cukorrépa- és pálinka-kalmárkodással cseréljék fel.&lt;ref&gt;Ez főképp Németországra vonatkozik, ahol a földbirtokos arisztokrácia és a junkerek birtokaik nagy részét saját számlájukra, intézőikkel műveltetik meg, és ezen felül répacukrot gyártanak és burgonyaszeszt főznek nagy mennyiségben. A gazdagabb angol arisztokraták még nem jutottak el idáig, de azok is tudják, hogyan kárpótolhatják magukat földjáradékuk csökkentéséért azzal, hogy nevüket odakölcsönzik többé-kevésbé kétes részvénytársaságok alapítóinak. (''Engels, 1888'')&lt;/ref&gt;

Ahogy a pap mindig egy húron pendült a hűbérúrral, azonképpen a papi szocializmus a feudális szocializmussal.

Mi sem könnyebb, mint a keresztény aszketizmust szocialista mázzal bevonni. Nem kelt-e ki a kereszténység is a magántulajdon ellen, a házasság ellen, az állam ellen? Nem prédikálta-e helyébe a jótékonyságot és a koldulást, a cölibátust és a test sanyargatását, a szerzetesi életet és az egyházat? A keresztény szocializmus csupán az a szenteltvíz, amellyel a pap az arisztokraták bosszúságát megszenteli.
===b) A kispolgári szocializmus===
A feudális arisztokrácia nem az egyetlen osztály, amelyet a burzsoázia megdöntött, amelynek életfeltételei a modern polgári társadalomban elsorvadtak és elhaltak. A középkori polgári rend és kisparaszti rend a modern burzsoázia előfutára volt. Az iparilag és kereskedelmileg fejletlenebb országokban ez az osztály még el-eltengődik a felemelkedő burzsoázia mellett.

Azokban az országokban, ahol a modern civilizáció kifejlődött, egy új kispolgárság képződött, amely a proletariátus és a burzsoázia között lebeg és a polgári társadalom kiegészítő részeként állandóan újból képződik; tagjait azonban a konkurrencia szüntelenül letaszítja a proletariátusba, sőt, a nagyipar fejlődésével ők maguk is közeledni látják azt az időpontot, amikor teljesen eltűnnek mint a modern társadalom önálló része, és amikor a kereskedelemben, az iparban és a földművelésben munkafelügyelőkkel és alkalmazottakkal helyettesítik őket.

Olyan országokban mint Franciaország, ahol a parasztosztály a népességnek jóval több mint a fele, természetes volt, hogy azok az írók, akik a proletariátus érdekében felléptek a burzsoáziával szemben, a burzsoá rendszert bírálva kispolgári és kisparaszti mértékkel mértek, s a kispolgárság álláspontjáról fogták pártját a munkásoknak. Így keletkezett a kispolgári szocializmus. Ennek az irodalomnak Sismondi a feje nemcsak Franciaországban, hanem Angliában is.

Ez a szocializmus felette éleselméjűen szedte ízekre a modern termelési viszonyokban levő ellentmondásokat. Leleplezte a közgazdászok képmutató szépítgetéseit. Cáfolhatatlanul kimutatta a gépi berendezés és a munkamegosztás romboló hatásait, a tőkék és a földbirtok koncentrációját, a túltermelést, a válságokat, a kispolgárok és kisparasztok szükségszerű pusztulását, a proletariátus nyomorát, a termelés anarchiáját, a gazdagság megoszlásának kiáltó visszásságait, a nemzetek között dúló ipari megsemmisítő háborút, a régi erkölcsöknek, a régi családi viszonyoknak, a régi nemzetiségeknek a felbomlását.

Ami azonban a pozitív tartalmát illeti, ez a szocializmus vagy a régi termelési és érintkezési eszközöket akarja visszaállítani és velük együtt a régi tulajdonviszonyokat és a régi társadalmat, vagy pedig a modern termelési és érintkezési eszközöket akarja visszaerőszakolni a régi tulajdonviszonyok keretébe, amelyet ezek már szétfeszítettek, szét kellett hogy feszítsenek. Mindkét esetben reakciós és utopikus egyszerre.

Céhrendszer az iparban és patriarchális gazdálkodás a falun, ebben merül ki minden tudománya.

Végül, amikor a kérlelhetetlen történelmi tények eloszlatták az önáltatás minden kábító hatását, a szocializmusnak ez a formája nyomorult csömörbe fulladt.
===c) A német vagy az „igazi” szocializmus===
A franciaországi szocialista és kommunista irodalom, amely egy uralmon levő burzsoázia nyomása alatt keletkezett és az ezen uralom elleni harcnak irodalmi kifejezése, olyan időben került Németországba, amikor a burzsoázia éppen csak megkezdte harcát a feudális abszolutizmus ellen.

Német filozófusok, félfilozófusok és széplelkek mohón rávetették magukat erre az irodalomra, és csak arról feledkeztek meg, hogy ezeknek az írásoknak Franciaországból való bevándorlásával nem vándoroltak be egyszersmind a francia életviszonyok is Németországba. A német viszonyokkal szemben e francia irodalom elvesztette minden közvetlen gyakorlati jelentőségét és tisztán irodalmi ábrázatot öltött. Az emberi lényeg megvalósításáról való üres spekulációként kellett megjelennie. Így a XVIII. század német filozófusainak szemében az első francra forradalom követeléseinek csak az volt az értelmük, hogy ezek általában a „praktikus ész” követelései, a forradalmi francia burzsoázia akaratmegnyilvánulása pedig az ő szemükben a tiszta akarat törvényeit jelentette – az akaratét, aminőnek lennie kell, az igazán emberi akaratét.

A német literátorok munkája kizárólag abban állt, hogy az új francia eszméket összhangba hozzák a maguk régi filozófiai lelkiismeretével, vagy jobban mondva, hogy a maguk filozófiai álláspontjáról sajátítsák el a francia eszméket.

Ez az elsajátítás ugyanolyan módon történt, ahogy általában idegen nyelvet szokás elsajátítani: fordítás útján.

Ismeretes, hogy a szerzetesek olyan kéziratokra, amelyeken a pogány ókor klasszikus művei voltak feljegyezve, ráírták a katolikus szentekről szóló ízetlen történeteiket. A német literátorok ennek éppen a fordítottját cselekedték meg a profán francia irodalommal. Filozófiai badarságaikat a francia eredeti mögé írták. Például a pénz gazdasági funkcióinak francia bírálata mögé ezt írták: „az emberi lényeg külsőlegessé válása”, a burzsoá állam francia bírálata mögé pedig ezt: „az elvontan általános uralmának megszüntetése” stb.

Ezeket a francia fejtegetések mögé becsempészett filozófiai szólamaikat elkeresztelték „a tett filozófiájának”, „igazi szocializmusnak”, „a szocializmus német tudományának”, „a szocializmus filozófiai megokolásának” stb.

A francia szocialista-kommunista irodalmat ilymódon valósággal kiherélték. És minthogy német kézben ez az irodalom nem fejezte ki többé egyik osztálynak a másik elleni harcát, a német abban a tudatban volt, hogy legyűrte a „francia egyoldalúságot”, hogy igazi szükségletek helyett az igazság szükségletét, és a proletariátus érdekei helyett az emberi lényeg érdekeit képviselte, az emberét egyáltalában, azon emberét, aki nem tartozik semmiféle osztályhoz, aki egyáltalában nem a valósághoz, hanem csak a filozófiai fantázia ködfellegeihez tartozik.

Ez a német szocializmus, amely a maga esetlen iskolai gyakorlatait oly komolyan és ünnepélyesen vette, és olyan vásári módon kürtölte világgá, eközben fokról fokra elvesztette pedáns ártatlanságát.

A német, főként a porosz burzsoáziának a feudálisok és az abszolút királyság elleni harca, egyszóval a liberális mozgalom komolyabbá vált.

Az „igazi” szocializmus számára tehát adva volt a várva várt alkalom, hogy a politikai mozgalommal szembeszegezze szocialista követeléseit, hogy a hagyományos átkokat szórja a liberalizmusra, a képviseleti államra, a polgári konkurrenciára, a polgári sajtószabadságra, a polgári jogra, a polgári szabadságra és egyenlőségre, s a néptömegnek azt prédikálja, hogy ebben a polgári mozgalomban semmit sem nyerhet, sőt ellenkezőleg, mindent elveszíthet. A német szocializmus éppen jókor feledte el, hogy a francia kritika, amelynek ő szellemnélküli visszhangja volt, feltételezi a modern polgári társadalmat a neki megfelelő anyagi életfeltételekkel és a hozzászabott politikai alkotmánnyal, s hogy mindez csupa olyan előfeltétel, amelynek még csak a kivívásáról van szó Németországban.

A német abszolút kormányoknak és papokból, iskolamesterekből, kurta-nemesekből és bürokratákból álló kíséretüknek az „igazi” szocializmus kapóra jött madárijesztő volt a fenyegetően feltörekvő burzsoázia ellen.

Édeskés kiegészítője volt azoknak a keserű korbácsütéseknek és puskagolyóknak, amelyekkel ugyanezek a kormányok a német munkásfelkeléseket megválaszolták.

Amikor az „igazi” szocializmus ily módon a német burzsoázia elleni fegyverré vált a kormányok kezében, ugyanakkor közvetlenül is egy reakciós érdeket képviselt, a német rendi polgárság érdekét. Németországban a fennálló állapotok tulajdonképpeni társadalmi alapja a XVI. századból átöröklődött és itt azóta különböző formában mindig újból felbukkanó kispolgárság.

Ennek fennmaradása egyet jelent a fennálló német állapotok fennmaradásával. E kispolgárság retteg a burzsoázia ipari és politikai uralmától, mert saját biztos pusztulását látja benne, egyrészt a tőke koncentrációja, másrészt egy forradalmi proletariátus felemelkedése következtében. Úgy tűnt néki, hogy az „igazi” szocializmus egy csapásra agyonüti mind a két legyet. S az „igazi” szocializmus járványként terjedt el.

A spekulatív pókhálóból szőtt, finomkodó lelkek szóvirágaival kihímzett, az ömlengő szeretet kedélyharmatától átitatott köntös, ez az agyoncicomázott köntös, amelybe a német szocialisták néhány vézna „örök igazságukat” bebugyolálták, csak növelte árujuk kelendőségét ennél a közönségnél.

A német szocializmus pedig a maga részéről mindinkább felismerte azt a hivatását, hogy ennek a rendi polgárságnak fellengző képviselője legyen.

Kikiáltotta a német nemzetet mintanemzetnek, a német nyárspolgárt pedig mintaembernek. Teljesen visszájára fordított, rejtett, magasabb, szocialista értelmet adott a német nyárspolgár minden hitványságának. Csak a végső következtetést vonta le, amikor egyenesen nekitámadt a kommunizmus „nyersen destruktív” irányzatának és kijelentette, hogy pártatlan fennköltségében fölötte áll minden osztályharcnak. Csekély kivétellel mindaz, ami Németországban mint állítólag szocialista és kommunista mű közkézen forog, ennek az ernyesztő szennyirodalomnak körébe tartozik.&lt;ref&gt;Az 1848-as forradalmi vihar az egész mocskos irányzatot elsöpörte és képviselőinek elvette a kedvét attól, hogy továbbra is szocializmusban utazzanak. Ennek az irányzatnak fő képviselője és klasszikus típusa Karl Grün úr. (''Engels, 1890'')&lt;/ref&gt;
==2. A konzervatív vagy burzsoá szocializmus==
A burzsoázia egy része orvosolni akarja a társadalmi visszásságokat, hogy ezzel a polgári társadalom fennmaradását biztosítsa.

Közgazdászok, emberbarátok, jótétlelkek, a dolgozó osztályok helyzetén javítók, jótékonyságszervezők, állatvédők, antialkoholista egyesületek alapítói, zugreformerek tartoznak ide a legtarkább változatosságban. S ezt a burzsoá szocializmust egész rendszerekké is kidolgozták.

Példaként Proudhon „Philosophie de la misére”-jét említjük meg.

A szocialistáskodó burzsoák a modern társadalom életfeltételeit akarják, a belőlük szükségszerűen fakadó harcok és veszedelmek nélkül. A fennálló társadalmat akarják, az azt forradalmasító és felbomlasztó elemek híjával. Burzsoáziát akarnak proletariátus nélkül. A burzsoázia azt a világot, amelyben ő uralkodik, természetesen minden világok legjobbikának tartja. A burzsoá szocializmus ezt a vigasztaló elképzelést többé vagy kevésbé teljes rendszerré dolgozza ki. Amikor a proletariátust felszólítja, hogy váltsa valóra az ő rendszereit, hogy bevonulhasson az új Jeruzsálembe, akkor alapjában véve nem mást követel tőle, mint azt, hogy rekedjen meg a mai társadalomban, de róla alkotott gyűlöletes elképzeléseit vetkezze le.

E szocializmus egy második, kevésbé rendszeres, de gyakorlatibb formája azzal próbálta elvenni a munkásosztály kedvét minden forradalmi mozgalomtól, hogy kimutatta: nem ilyen vagy olyan politikai változás, hanem csakis az anyagi életviszonyok, a gazdasági viszonyok megváltozása válhat hasznára. Az anyagi életviszonyok megváltoztatásán azonban ez a szocializmus semmiképpen sem a polgári termelési viszonyok eltörlését érti, ami csakis forradalmi úton érhető el, hanem adminisztratív javítgatásokat, amelyek e termelési viszonyok talaján történnek, tehát a tőke és a bérmunka viszonyán mit sem változtatnak, hanem a legkedvezőbb esetben csökkentik a burzsoázia számára uralkodásának költségeit és egyszerűsítik államháztartását.

A burzsoá szocializmus akkor éri el csak igazán a megfelelő kifejezését, amikor puszta szónoki fordulattá válik.

Szabadkereskedelem! a munkásosztály érdekében; védővámok! a munkásosztály érdekében; cellás fogházak! a munkásosztály érdekében; ez a burzsoá szocializmus utolsó szava, az egyetlen, amit komolyan gondol.

A burzsoá szocializmus éppen abban áll, hogy kijelenti, a burzsoák – a munkásosztály érdekében burzsoák.
==3. A kritikai-utopikus szocializmus és kommunizmus==
Nem arról az irodalomról szólunk itt, amely minden nagyobb modern forradalomban a proletariátus követeléseinek adott hangot (Babeuf írásai stb.).

A proletariátus első kísérletei, hogy az általános felindulás idején, a hűbéri társadalom megdöntésének időszakában, közvetlenül saját osztályérdekét érvényesítse, szükségszerűen megfeneklettek magának a proletariátusnak fejletlen voltán, úgyszintén felszabadulása anyagi feltételeinek hiányán, hiszen ezek csak a polgári korszak termékei. Az a forradalmi irodalom, amely a proletariátusnak ezeket az első mozgalmait kísérte, tartalmát tekintve szükségszerűen reakciós. Általános aszketizmust és durva egyenlősítést hirdet.

A tulajdonképpeni szocialista és kommunista rendszerek, Saint-Simon, Fourier, Owen stb. rendszerei, a proletariátus és a burzsoázia közötti harcnak abban az első, fejletlen időszakában bukkannak fel, amelyet előbb tárgyaltunk. (Lásd: [[A_Kommunista_P%C3%A1rt_ki%C3%A1ltv%C3%A1nya/I._Burzso%C3%A1k_%C3%A9s_prolet%C3%A1rok|Burzsoázia és proletariátus.]])

E rendszerek feltalálói látják ugyan az osztályok ellentétét, valamint a szétbomlasztó elemek működését magában az uralkodó társadalomban. De nem látnak a proletariátus részéről semminemű történelmi öntevékenységet, semminemű őt sajátosan jellemző politikai mozgalmat.

Minthogy az osztályellentét fejlődése egy ütemben halad az ipar fejlődésével, ugyanígy nem találják meg a proletariátus felszabadításának anyagi feltételeit sem, és olyan társadalmi tudományt, olyan társadalmi törvényeket kutatnak, amelyek ezeket a feltételeket megteremtenék.

A társadalmi tevékenység helyébe személyes feltaláló tevékenységüknek kell lépnie, a felszabadítás történelmi feltételeinek helyébe képzeletalkotta feltételeknek, a proletariátus fokozatosan végbemenő osztállyá szerveződése helyébe a társadalom külön kieszelt szervezetének. A világ jövendő történelme számukra a maguk társadalmi tervezeteinek propagandájává és gyakorlati megvalósításává oldódik fel.

Tudatában vannak ugyan annak, hogy tervezeteikben főképpen a munkásosztálynak mint a legszenvedőbb osztálynak érdekeit képviselik. A proletariátus csak ebből a szempontból, csak mint a legszenvedőbb osztály létezik számukra.

Az osztályharc fejletlen formája, valamint saját élethelyzetük azonban azzal jár, hogy úgy vélik, magasan fölötte állnak ennek az osztályellentétnek. A társadalom minden tagjának élethelyzetén, a legjobb sorban levőkén is javítani akarnak. Ezért szüntelen az egész társadalomhoz apellálnak, megkülönböztetés nélkül, sőt kiváltképpen az uralkodó osztályhoz. Hiszen csak meg kell érteni rendszerüket ahhoz, hogy a lehető legjobb társadalom lehető legjobb tervezetének ismerjék el.

Elvetnek tehát minden politikai, s főként minden forradalmi akciót, céljukat békés úton akarják elérni, és megpróbálnak apró, természetesen kudarcba fulladó kísérletekkel, a példa erejével utat törni az új társadalmi evangéliumnak.

A jövendő társadalmának ez a fantasztikus rajza – egy olyan időben, amikor a proletariátus még nagyon fejletlen, tehát maga is még fantasztikusan fogja fel saját helyzetét – a társadalom általános átalakítására irányuló első, sejtelem sugallta törekvéseinek felel meg.

Ezek a szocialista és kommunista írások azonban kritikai elemeket is tartalmaznak. Megtámadják a fennálló társadalom összes alapjait. Rendkívül értékes anyaggal járultak tehát hozzá a munkások felvilágosításához. A jövő társadalmára vonatkozó pozitív tételeik, például a város és a falu közötti ellentétnek, a családnak, a magánszerzésnek, a bérmunkának a megszüntetése, a társadalmi harmónia meghirdetése, az államnak a termelés puszta igazgatásává változtatása; mindezek a tételek csupán azt fejezik ki, hogy eltűnik majd az osztályellentét, amely éppen csak kifejlődőben van, amelyet ők még csak első alaktalan határozatlanságában ismernek. Ezeknek a tételeknek tehát még tisztára utopikus értelmük van.

A kritikai-utopikus szocializmus és kommunizmus jelentősége fordított viszonyban van a történelmi fejlődéssel. Amilyen mértékben fejlődik és alakul az osztályharc, ugyanolyan mértékben veszti el ez az osztályharcon való képzeletbeli felülemelkedés, az osztályharcnak ez a képzeletben való leküzdése minden gyakorlati értékét, minden elméleti jogosultságát. Ezért ha e rendszerek megalapítói sok tekintetben forradalmiak voltak is, tanítványaik mindenkor reakciós szektákat alkotnak. A proletariátus további történelmi fejlődésével szemben ragaszkodnak a mesterek régi nézeteihez. Ezért következetesen azon igyekeznek, hogy az osztályharc újból eltompuljon és az ellentétek kiegyenlítődjenek. Még mindig álmodoznak társadalmi utópiáik kísérleti megvalósításáról, különálló falanszterek alakításáról, home-kolóniák alapításáról, kis Ikária felállításáról&lt;ref&gt;Falansztereknek hívták a Charles Fourier tervezte szocialista kolóniákat; Ikáriának nevezte Cabet a maga Utópiáját, majd később az általa létesített amerikai kommunista kolóniát. (''Engels, 1888'')&lt;/ref&gt;&lt;ref&gt;Home-kolóniáknak (anyaországon belüli kolóniáknak) nevezte Owen a maga kommunista mintatársaságait. Falansztereknek a Fourier által tervbe vett társadalmi palotákat nevezték. Ikária volt a neve annak az utopikus képzeltbeli országnak, amelynek kommunista intézményeit Cabet vázolta fel. (''Engels, 1890'')&lt;/ref&gt; – az új Jeruzsálem zsebkiadásáról –, és mindezeknek a légváraknak felépítéséhez a polgári szívek és pénzeszsákok emberszeretetére kell apellálniok. Lassacskán az előbb jellemzett reakciós vagy konzervatív szocialisták kategóriájába süllyednek és már csak abban különböznek tőlük, hogy pedantériájuk rendszeresebb, s hogy fanatikus, babonás hittel bíznak társadalmi tudományuk csodahatásaiban.

Ezért elkeseredetten szembeszállnak a munkások minden politikai mozgalmával, mert azok csakis az új evangéliumban nem bízó vak hitetlenségből fakadhatnak.

Az angliai owenisták, a franciaországi fourieristák amott a chartistákat, emitt a reformistákat támadják.

==Lábjegyzetek==
&lt;references /&gt;

[[Kategória:A Kommunista Párt kiáltványa]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>A Kommunista Párt kiáltványa/IV. A kommunisták viszonya a különböző ellenzéki pártokhoz</title>
    <id>2647</id>
    <revision>
      <id>6156</id>
      <timestamp>2007-01-21T19:10:43Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>Slemi</username>
        <id>24</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>fejléc</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     = |lapnélküli_szerző= [[Szerző:Karl Marx|Karl Marx]] és [[Szerző:Friedrich Engels|Friedrich Engels]]
| cím        =[[../]]
| szakasz    ='''- IV. A kommunisták viszonya a különböző ellenzéki pártokhoz'''
| előző      =← [[../III. Szocialista és kommunista irodalom|III. Szocialista és kommunista irodalom]]
| következő  =
| megjegyzés =
}}
A II. fejezetben elmondottak után magától értetődik, hogy mi a kommunisták viszonya a már megalakult munkáspártokhoz, tehát az angol chartistákhoz és az észak-amerikai agrár-reformerekhez.

A kommunisták a munkásosztály közvetlen céljaiért és érdekeiért küzdenek, de a jelen mozgalomban egyszersmind a mozgalom jövendőjét képviselik. Franciaországban a kommunisták a szocialista-demokrata&lt;ref&gt;Akkoriban ezt a pártot a parlamentben Ledru-Rollin, az irodalomban Louis Blanc, a napisajtóban a „La Réforme” képviselte. A szocialista-demokrata név a névnek ezeknél a feltalálóinál a demokrata vagy köztársasági párt többé-kevésbé szocialista színezetű szekcióját jelentette. (''Engels, 1888'')&lt;/ref&gt;&lt;ref&gt;Az akkoriban magát szocialista-demokratának nevező francia párt az volt, amelyet a politikában Ledru-Rollin, az irodalomban Louis Blanc képviselt; annyira különbözött tehát a mai német szociáldemokráciától, mint ég a földtől. (''Engels, 1890'')&lt;/ref&gt; párthoz csatlakoznak a konzervatív és radikális burzsoázia ellen, nem mondva le arról a jogukról, hogy kritikai magatartást tanúsítsanak a forradalmi hagyományokból sarjadzó szólamokkal és illúziókkal szemben.

Svájcban a radikálisokat támogatják, de nem tévesztik szem elől, hogy ez a párt ellentmondásos elemekből áll, egyrészt francia értelemben vett demokrata szocialistákból, másrészt radikális burzsoákból.

A lengyeleknél a kommunisták azt a pártot támogatják, amelyik az agrárforradalmat vallja a nemzeti felszabadulás feltételének, azt a pártot, amely az 1846. évi krakkói felkelést életre hívta.

Németországban a kommunista párt, mihelyt a burzsoázia forradalmi módon lép fel, együtt küzd a burzsoáziával az abszolút monarchia, a feudális földtulajdon és a kispolgáriság ellen.

Egyetlen pillanatra sem mulasztja el azonban, hogy a munkásokban a lehető legvilágosabban tudatosítsa a burzsoázia és a proletariátus közötti kibékíthetetlen ellentétet, hogy így a német munkások azokat a társadalmi és politikai feltételeket, amelyeket a burzsoáziának uralmával meg kell teremtenie, azonnal mint megannyi fegyvert a burzsoázia ellen fordíthassák, hogy így, a németországi reakciós osztályok megdöntése után, nyomban meginduljon a harc maga a burzsoázia ellen.

Németországra irányítják a kommunisták legnagyobb figyelmüket, mert Németország polgári forradalom küszöbén áll, és mert ezt az átalakulást általában az európai civilizáció előrehaladottabb feltételei között és sokkal fejlettebb proletariátussal hajtja végre, mint Anglia a XVII. és Franciaország a XVIII. században, a német polgári forradalom tehát csak egy proletárforradalom közvetlen előjátéka lehet.

Egyszóval, a kommunisták mindenütt támogatnak a fennálló társadalmi és politikai állapotokkal szembeforduló minden forradalmi mozgalmat.

Mindezekben a mozgalmakban a kommunisták a mozgalom alapvető kérdéseként a tulajdon kérdését helyezik előtérbe, függetlenül attól, hogy ez a kérdés többé vagy kevésbé fejlett formát öltött-e.

A kommunisták végül mindenütt az egész világ demokratikus pártjainak szövetkezésén és egyetértésén munkálkodnak.

A kommunisták nem titkolják nézeteiket és szándékaikat. Nyíltan kijelentik, hogy céljaik csakis minden eddigi társadalmi rend erőszakos megdöntésével érhetők el. Reszkessenek az uralkodó osztályok egy kommunista forradalomtól. A proletárok e forradalomban csak láncaikat veszíthetik. Cserébe egy egész világot nyerhetnek.

Világ proletárjai, egyesüljetek!
==Lábjegyzetek==
&lt;references /&gt;

[[Kategória:A Kommunista Párt kiáltványa]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Kóborlásaim</title>
    <id>2648</id>
    <revision>
      <id>5898</id>
      <timestamp>2007-01-07T22:25:41Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>Slemi</username>
        <id>24</id>
      </contributor>
      <comment>New page: {{vers|Arthur Rimbaud|Kóborlásaim|  Mentem, két öklöm két ronggyá rohadt zsebemben,&lt;br /&gt; a köpeny vállamon már eszmévé szakadt.&lt;br /&gt; Szolgáltatalak, múzsám, menvén az ég...</comment>
      <text xml:space="preserve">{{vers|Arthur Rimbaud|Kóborlásaim| 
Mentem, két öklöm két ronggyá rohadt zsebemben,&lt;br /&gt;
a köpeny vállamon már eszmévé szakadt.&lt;br /&gt;
Szolgáltatalak, múzsám, menvén az ég alatt,&lt;br /&gt;
s nem álmodott szerelmet hejh, senki szebben...&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Féltett nadrágomon nagy lyuk ékeskedett.&lt;br /&gt;
Piciny Hüvelyk Maty: rímet pergetve léptem,&lt;br /&gt;
s mélán. Szállásra a Nagymedve várt az égen.&lt;br /&gt;
Csillaghad döngicsélt lágyan fejem felett.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Hallgattam züm-zümük - s egy árok volt az ágyam&lt;br /&gt;
szeptember estjein. S a homlokomra lágyan,&lt;br /&gt;
mint frissítő ital, estharmat csepje hullt.&lt;br /&gt;
Rímeltem. S míg a fák közt vad árny hajolt át,&lt;br /&gt;
térdemre dőltem, és sebzett cipőm zsinórját&lt;br /&gt;
pengettem csak, mint lanton méla húrt.&lt;br /&gt;
| |Radnóti Miklós fordítása}}
[[Category:Versek]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Szerző:Franz Kafka</title>
    <id>2649</id>
    <revision>
      <id>6095</id>
      <timestamp>2007-01-13T20:44:38Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>OsvátA</username>
        <id>12</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>wikidézet-sablon</comment>
      <text xml:space="preserve">[[Kép:Kafka aprox1917 small.jpg|thumb|right|200px|Franz Kafka 1917 körül]]
'''[[w:Franz Kafka|Franz Kafka]]''' ([[w:Prága|Prága]], [[w:1883|1883]]. [[w:július 3|július 3]]. – [[w:Bécs|Bécs]], [[w:1924|1924]]. [[w:június 3|június 3]].) a [[w:20. század|20. század]] egyik legkiemelkedőbb írója.
* [[Az átváltozás]] (részlet)

{{wikidézet|Franz Kafka}}

[[Kategória:Írók, költők|K]]
[[Kategória:Szerzők|Kafka]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Az átváltozás</title>
    <id>2650</id>
    <revision>
      <id>5907</id>
      <timestamp>2007-01-08T19:40:33Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>Dorotheosz</username>
        <id>33</id>
      </contributor>
      <comment>+fejléc</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     = Franz Kafka
| cím        = Az átváltozás
| szakasz    =
| előző      =
| következő  =
| megjegyzés =
}}


(részlet)

Egyesek azt állítják, hogy az odradek szó szláv eredetű, és ezen az alapon próbálják a szó kialakulását bizonyítani. Mások úgy gondolják, német eredetű, csak szláv hatás érte. Mindkét értelmezés bizonytalanságából azonban joggal lehet arra következtetni, hogy egyik sem találó, nevezetesen azért, mert egyikkel sem lehet megfejteni a szó értelmét. Természetesen senki sem foglalkozna ennek tanulmányozásával, ha a valóságban nem létezne egy odradek elnevezésű lény. Leginkább egy lapos, csillag formájú cérnaorsóhoz hasonló, és valóban, mintha be is volna tekerve cérnával; mindenesetre akkor is csak letépett, ócska, egymásba bogozott, de össze is gubancolódott, különböző minőségű és színű cérnadarabkákkal. Odradek azonban nemcsak orsó, mivel a csillag közepéből egy kis ferde pálcika áll ki, melyhez derékszögben még egy pálcika illeszkedik. Az egyik oldalon ez utóbbi pálcikákra, a csillag másik oldalán pedig egyik sugarának segítségével, mint két lábra, az egész fel tud állni. Hajlanánk arra a gondolatra is, hogy ennek a képződménynek korábban valamilyen célszerű alakja volt, és most csak el van törve. Mégsem látszik valószínűnek, hogy ez az eset forogna fenn; legalábbis semmi jel nem utal erre, sehol sem látható csonk vagy törés nyoma, mely ilyesmire utalna; az egész ugyan értelmetlennek látszik, de a maga nemében zárt egység. Közelebbit a továbbiakban sem lehet erről mondani, mivel odradek rendkívül mozgékony és nem lehet megfogni. Hol a padláson, hol a lépcsőházban, hol a folyosókon, hol a tornácon tartózkodik; néha hónapokig nem látható, ilyenkor bizonyára más házakba költözik; aztán egyszer csak visszatér a mi házunkba. Néha, amint kilépünk az ajtón, és ő éppen odalent, a lépcsőkorláthoz támaszkodik, kedved támad, hogy megszólítsd. Persze nehéz kérdéseket nem lehet feltenni neki, úgy kell kezelni - ezt már aprócska volta is indokolja -, mint egy gyereket. - Hogy hívnak? - kérdezed tőle. - Odradek - feleli ő. - És hol laksz? - Lakhelye kideríthetetlen - feleli, és nevet, de ez a nevetés nem olyan, mintha tüdőből jönne. Olyan, mint a száraz avar zörgése. Ezzel a beszélgetésünk többnyire véget is ér. Egyébként nem mindig válaszol: gyakran hosszú ideig néma, akár egy darab fa, aminek lenni látszik. Hasztalan kérdem magamtól, mi történik majd vele. Meg tud-e vajon halni? Minden, ami halandó, előbb valamilyen céllal rendelkezik, folytatott valamiféle tevékenységet, és abban őrlődött fel; ez azonban odradek esetében nem bizonyul igaznak. Tehát még a gyerekeim és az unokáim lába előtt is le fog zötyögni, maga mögött húzott cérnaszálaival a lépcsőn? Nyilvánvalóan nem árt senkinek; de ha elképzelem, hogy még engem is túl fog élni, ez szinte fájdalmasan érint.

[[Kategória:Irodalom]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Sablon:Strófahatár</title>
    <id>2651</id>
    <revision>
      <id>5918</id>
      <timestamp>2007-01-10T20:34:50Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>áthozva az angolból</comment>
      <text xml:space="preserve">:'''{{{1}}}'''
&lt;noinclude&gt;
[[en:Template:stanzabreak]]
[[no:Mal:Strofe]]

[[Kategória:Sablonok|S]]
&lt;/noinclude&gt;</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Kategória:Nyelvészek</title>
    <id>2655</id>
    <revision>
      <id>5931</id>
      <timestamp>2007-01-11T10:41:20Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>[[Kategória:Szerzők szakma szerint]]</comment>
      <text xml:space="preserve">[[Kategória:Szerzők szakma szerint]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Ferenc József</title>
    <id>2656</id>
    <revision>
      <id>5935</id>
      <timestamp>2007-01-11T11:04:50Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>[[Ferenc József]] átmozgatva [[Népeimhez!]] névre: nem a szerző lapjára kell a műveket tenni</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Népeimhez!]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Szerző:Ferenc József</title>
    <id>2657</id>
    <revision>
      <id>5936</id>
      <timestamp>2007-01-11T11:15:28Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>kép, életrajzi információk, kategóriák</comment>
      <text xml:space="preserve">[[Image:Szeged-ferencjozsef.jpg|thumb|150px|Szobra a [[szeged]]i Pantheonban]]
'''[[w:Ferenc József|Ferenc József]]''' ('''''Franz Joseph von Österreich'''''), ([[w:Bécs|Bécs]], [[w:1830|1830]]. [[w:augusztus 18|augusztus 18]]. - Bécs, [[w:1916|1916]]. [[w:november 21|november 21]].) osztrák főherceg, [[w:1848|1848]]-tól haláláig [[w:Osztrák császárok listája|osztrák császár]], [[w:Magyar uralkodók listája|magyar]] és [[w:Csehország uralkodóinak listája|cseh király]], [[w:Erzsébet királyné|Erzsébet]] császárné és királyné férje. 68 éven át uralkodott, volt a Habsburg Monarchia leghosszabb ideig ténylegesen hatalmon lévő uralkodója.

==Művek==
* [[Népeimhez!]]

[[Kategória:Szerzők|Ferenc József]]
[[Kategória:Uralkodók|Ferenc József]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Kategória:A Kommunista Párt kiáltványa</title>
    <id>2661</id>
    <revision>
      <id>5954</id>
      <timestamp>2007-01-11T15:21:25Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>kat</comment>
      <text xml:space="preserve">[[A Kommunista Párt kiáltványa]] lapjai

[[Kategória:Filozófia]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Kategória:Útmutatók</title>
    <id>2663</id>
    <revision>
      <id>5965</id>
      <timestamp>2007-01-11T16:06:54Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>elütés jav</comment>
      <text xml:space="preserve">[[Kategória:Wikiforrás-adminisztráció]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Felhasználók kitiltása/Szavazások</title>
    <id>2670</id>
    <revision>
      <id>6021</id>
      <timestamp>2007-01-12T09:33:00Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>struktúra áthozva a Wikipédiából</comment>
      <text xml:space="preserve">== Szavazások ==
=== Javaslati fázisban lévő szavazások ===
:''Jelenleg nincs.''
=== Jelenleg folyamatban levő szavazások ===
:''Jelenleg nincs.''
=== Lezárt szavazások ===
:''Jelenleg nincs.''</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Felhasználók kitiltása/Érvényes kitiltások</title>
    <id>2671</id>
    <revision>
      <id>6023</id>
      <timestamp>2007-01-12T09:35:22Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>[[Wikiforrás:Felhasználók kitiltása/Példa felhasználó]] átmozgatva [[Wikiforrás:Felhasználók kitiltása/Érvényes kitiltások]] névre: Rossz címen hozam létre</comment>
      <text xml:space="preserve">== Érvényben lévő tiltások ==
:''Jelenleg nincs.''</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Felhasználók kitiltása/Példa felhasználó</title>
    <id>2672</id>
    <revision>
      <id>6025</id>
      <timestamp>2007-01-12T09:43:32Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>áthozva a Wikipédiából, wikiforrásítás</comment>
      <text xml:space="preserve">&lt;div style=&quot;float:right; margin-left:1em;&quot;&gt;__TOC__&lt;/div&gt;
A [[Wikiforrás:Felhasználók kitiltása|kitiltás]]i folyamat megindításához legalább három embernek kell tanúsítania, hogy megpróbáltak beszélni a felhasználóval, de nem jutottak eredményre. A három próbálkozásnak ''egyazon'' vitán belül kell lennie, vagy egyazon kifogáson kell alapulnia. A tanúskodóknak bizonyítékot kell szolgáltatniuk az erőfeszítéseikről, és alá kell írniuk ezt az oldalt. Ha ez ezen lap létrehozásától számított 48 órán belül nem következik be, a lap törlésre kerül. (A lap létrehozásának időpontja: &lt;tt&gt;...&lt;/tt&gt;, a jelenlegi idő: &lt;tt&gt;{{CURRENTYEAR}}. {{CURRENTMONTHNAME}} {{CURRENTDAY}}., {{CURRENTTIME}} (UTC)&lt;/tt&gt;.
&lt;!-- az időpontot öt tildével tudod beilleszteni: &lt;nowiki&gt;~~~~~&lt;/nowiki&gt;, a nowiki-k nélkül --&gt;
----
*([[User:Példa felhasználó|Példa felhasználó]] | [[User vita:Példa felhasználó|vita]] | [[Speciális:Contributions/Példa felhasználó|szerkesztései]])
----

== A kitiltási javaslat indoklása ==
:''Ezt az összegzést azok írták, akik vitatják a felhasználó viselkedését. Akik más szekcióban aláírnak, ne szerkesszék ezt a szekciót.''

=== Leírás ===
&lt;!-- Aki átszerkeszti a leírást, vagy jelzi egyetértését, ne szerkessze a többi összefoglalót. --&gt;

{Itt ismertesd a vitatott viselkedést és hogy pontosan honnan szeretnéd kitiltani a felhasználót: ez lehet egy lap, egy témakör vagy akár a teljes magyar Wikiforrás. Leírhatod azt is, milyen kitiltási időtartamot tartanál jónak (de ettől még szabályosan szavaznod is kell lentebb).
Tanúsításhoz vagy egyetértéshez a lenti szakaszokat használd.}

=== Bizonyítékok a kifogásolt viselkedésre ===
(adj linkeket és diffeket)
:#
:#

=== Kapcsolódó irányelvek ===
{sorold fel az irányelveket, amik a kifogásolt viselkedéssel kapcsolatosak}
:#
:#

=== Bizonyítékok arra, hogy próbálták megbeszélni az ügyet, de nem sikerült ===
(adj linkeket és diffeket)
:#
:#

=== A kitiltási javaslat megalapozottságát tanúsító felhasználók ===
:''Itt minimum 3 aláírás szükséges ahhoz, hogy: 1) a folyamat megindulhasson (olyan aláírások, akik megpróbálták vele megbeszélni), 2) ha a kitiltásra felterjesztett személy 48 órán belül nem írja meg a véleményét, akkor meginduljon a szavazás (ez már bárki aláírása lehet, aki amúgy szavazásra jogosult). (Ettől függetlenül jelezheted egyetértésedet a kiírással.)''

&lt;!-- Ha összegyűlt a három aláírás, értesítsd a felhasználót a vitalapján, hogy kitiltási javaslatot nyújtottak be ellene. --&gt;
(aláírás négy tildével: &lt;nowiki&gt;~~~~&lt;/nowiki&gt;) 
:#
:#
:#

== Válasz ==
:''Ezt az összegzést az a felhasználó írta, akinek a viselkedéséről vita folyik, vagy más felhasználók, akik szerint a vita igazságtalan, és a fenti összefoglaló elfogult vagy hiányos.''
&lt;!-- Ha szerkesztetted ezt az összefoglalót, vagy jelezted egyetértésedet, ne szerkeszd a többi összefoglalót. --&gt;

{Ide írd az összefoglalót, de csak a lenti listában írj alá.}

Felhasználók, akik egyetértenek ezzel az összefoglalóval (aláírás négy tildével: &lt;nowiki&gt;~~~~&lt;/nowiki&gt;):
#

== Szavazatok ==
Itt jelezd, hogy támogatod-e a felhasználó kitiltását és ha igen, mennyi időre.
A kitiltás ideje az a leghosszabb időtartam lesz, amit, vagy aminél hosszabbat a szavazók kétharmada, de legalább tíz szerkesztő támogat. 

Szavazásra azok jogosultak, akik a szavazás kezdetekor már legalább 60 napja regisztráltak és legalább 100 szócikk-szerkesztéssel rendelkeznek.

Részletesen lásd a [[Wikiforrás:Felhasználók kitiltása]] lapot.

&lt;!-- Példa:
* '''támogatom 1 hónapra''' mivel ... -- négy hullámvonal
* '''ellenzem''' mivel ... -- négy hullámvonal
--&gt;

== Vita ==
'''Minden''' olyan hozzászólást, ami nem egy szavazattal &lt;!-- ??? --&gt; vagy támogatás jelzésével kapcsolatos, [[Wikiforrás vita:{{PAGENAME}}|az oldal vitalapjára]] írj.</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Irányelvek/Elnevezési irányelvek</title>
    <id>2675</id>
    <revision>
      <id>6039</id>
      <timestamp>2007-01-12T15:37:12Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>[[Wikiforrás:Irányelvek/Elnevezési irányelvek]] átmozgatva [[Wikiforrás:Elnevezési szokások]] névre: Hosszú irányelv- és útmutatónevek megszüntetése</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Wikiforrás:Elnevezési szokások]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Irányelvek/Kitiltási irányelvek</title>
    <id>2677</id>
    <revision>
      <id>6044</id>
      <timestamp>2007-01-12T15:40:45Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>[[Wikiforrás:Irányelvek/Kitiltási irányelvek]] átmozgatva [[Wikiforrás:Kitiltási irányelvek]] névre: Hosszú lapnevek megszüntetése</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Wikiforrás:Kitiltási irányelvek]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Irányelvek/Blokkolási irányelvek</title>
    <id>2678</id>
    <revision>
      <id>6047</id>
      <timestamp>2007-01-12T15:42:33Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>[[Wikiforrás:Irányelvek/Blokkolási irányelvek]] átmozgatva [[Wikiforrás:Blokkolási irányelvek]] névre: Hosszú irányelvnevek rövidítése</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Wikiforrás:Blokkolási irányelvek]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Irányelvek/Törlési irányelvek</title>
    <id>2679</id>
    <revision>
      <id>6050</id>
      <timestamp>2007-01-12T15:44:17Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>[[Wikiforrás:Irányelvek/Törlési irányelvek]] átmozgatva [[Wikiforrás:Törlési irányelvek]] névre: Hosszú név</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Wikiforrás:Törlési irányelvek]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Irányelvek/Lapvédelmi irányelvek</title>
    <id>2681</id>
    <revision>
      <id>6055</id>
      <timestamp>2007-01-12T15:58:21Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>[[Wikiforrás:Irányelvek/Lapvédelmi irányelvek]] átmozgatva [[Wikiforrás:Lapvédelmi irányelvek]] névre: Túl hosszú lapnév</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Wikiforrás:Lapvédelmi irányelvek]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Irányelvek/Írd alá a hozzászólásaidat</title>
    <id>2683</id>
    <revision>
      <id>6061</id>
      <timestamp>2007-01-12T16:03:09Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>[[Wikiforrás:Irányelvek/Írd alá a hozzászólásaidat]] átmozgatva [[Wikiforrás:Írd alá a hozzászólásaidat]] névre: Hosszú név</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Wikiforrás:Írd alá a hozzászólásaidat]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Irányelvek/A három visszaállítás szabálya</title>
    <id>2684</id>
    <revision>
      <id>6064</id>
      <timestamp>2007-01-12T16:04:45Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>[[Wikiforrás:Irányelvek/A három visszaállítás szabálya]] átmozgatva [[Wikiforrás:A három visszaállítás szabálya]] névre: hosszú név</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Wikiforrás:A három visszaállítás szabálya]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Irányelvek/Civilizált viselkedés</title>
    <id>2685</id>
    <revision>
      <id>6067</id>
      <timestamp>2007-01-12T16:06:14Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>[[Wikiforrás:Irányelvek/Civilizált viselkedés]] átmozgatva [[Wikiforrás:Civilizált viselkedés]] névre: hosszú név</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Wikiforrás:Civilizált viselkedés]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Irányelvek/Szavazási irányelvek</title>
    <id>2686</id>
    <revision>
      <id>6070</id>
      <timestamp>2007-01-12T16:07:33Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>[[Wikiforrás:Irányelvek/Szavazási irányelvek]] átmozgatva [[Wikiforrás:Szavazási irányelvek]] névre: hosszú név</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Wikiforrás:Szavazási irányelvek]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Irányelvek/Wikietikett</title>
    <id>2687</id>
    <revision>
      <id>6073</id>
      <timestamp>2007-01-12T16:08:53Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>[[Wikiforrás:Irányelvek/Wikietikett]] átmozgatva [[Wikiforrás:Wikikett]] névre</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Wikiforrás:Wikikett]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Wikiforrás:Irányelvek/Vitalap</title>
    <id>2696</id>
    <revision>
      <id>6108</id>
      <timestamp>2007-01-14T16:34:34Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>FBöbe</username>
        <id>6</id>
      </contributor>
      <comment>[[Wikiforrás:Irányelvek/Vitalap]] átmozgatva [[Wikiforrás:Vitalapok]] névre: Hosszú cím megszüntatése</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Wikiforrás:Vitalapok]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>A kommunizmus alapelvei</title>
    <id>2701</id>
    <revision>
      <id>6172</id>
      <timestamp>2007-01-23T08:09:46Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>Slemi</username>
        <id>24</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>/* ((Kommunisták és egyéb politikai erők)) */  szerkesztés</comment>
      <text xml:space="preserve">{{fej
| szerző     = Friedrich Engels
| cím        = A kommunizmus alapelvei
| szakasz    =
| előző      =
| következő  =
| megjegyzés = Készült: 1847. október-novemberben
}}
==((A proletariátus és az osztályok))==
[[Kép:Engelsyoung.jpg|right|thumb|Friedrich Engels 1840-ben]]


&lt;center&gt;'''1. kérdés:''' ''Mi a kommunizmus?''&lt;/center&gt;

'''Felelet:''' A kommunizmus a proletariátus felszabadításának feltételeiről szóló tanítás. 


&lt;center&gt;'''2. kérdés:''' ''Mi a proletariátus?''&lt;/center&gt; 

'''Felelet:''' A proletariátus a társadalomnak az az osztálya, amely megélhetését csakis és kizárólag munkája eladásából, nem pedig valamely tőke profitjából szerzi meg, az az osztály, amelynek java és baja, élete és halála, egész létezése a munka iránti kereslettől, tehát a jó és rossz üzletmenet váltakozásától, a féktelen konkurencia ingadozásaitól függ. Egyszóval a proletariátus, vagyis a proletárok osztálya a tizenkilencedik század dolgozó osztálya. 


&lt;center&gt;'''3. kérdés:''' ''Így hát nem mindig léteztek proletárok?''&lt;/center&gt;

'''Felelet:''' Nem. Mindig léteztek szegény és dolgozó osztályok, s a dolgozó osztályok többnyire szegények voltak. De olyanfajta szegények, olyanfajta munkások, akik az imént vázolt körülmények között élnek, tehát proletárok, nem mindig léteztek, mint ahogy a konkurencia sem volt mindig szabad és féktelen. 


&lt;center&gt;'''4. kérdés:''' ''Hogyan keletkezett a proletariátus''?&lt;/center&gt; 

'''Felelet:''' A proletariátus az ipari forradalom révén keletkezett, amely Angliában a múlt század második felében ment végbe, s amely megismétlődött a világ összes civilizált országaiban. Ezt az ipari forradalmat a gőzgépnek, a különféle fonógépeknek, a mechanikai szövőszéknek és számos más mechanikai berendezésnek a feltalálása idézte elő. E gépek, amelyek nagyon drágák voltak, és ennélfogva csak nagytőkések szerezhették be őket, megváltoztatták a termelés egész addigi módját és kiszorították az addigi munkásokat, mivel a gépek olcsóbb és jobb árukat szolgáltattak azoknál, amelyeket a munkások tökéletlen rokkáikkal és szövőszékeikkel előállíthattak. Ezáltal e gépek az ipart egészen a nagytőkéseknek szolgáltatták ki és a munkások kevéske tulajdonát (szerszámokat, szövőszékeket stb.) teljesen értéktelenné tették, úgyhogy a tőkéseknek csakhamar minden a kezükbe került, a munkásoknak pedig semmijük sem maradt. Ezzel a ruhaiparba bevezették a gyárrendszert. – Mihelyst megtörtént az első lökés a gépi berendezés és a gyárrendszer bevezetésére, igen hamar alkalmazták ezt a rendszert valamennyi többi iparágban, főként a kelmenyomásban és a könyvnyomtatásban, a fazekas- és a fémáruiparban. A munkát mindinkább megosztották az egyes munkások között, úgyhogy az a munkás, aki korábban egy egész munkadarabot készített, most ennek a darabnak csak egy részét csinálta. Ez a munkamegosztás tette lehetővé a termékek gyorsabb és ezért olcsóbb szolgáltatását. Minden egyes munkás tevékenységét leszűkítette nagyon egyszerű, minden pillanatban megismételt mechanikus fogásra, amelyet egy gép nemcsak ugyanolyan jól, hanem még sokkal jobban elvégezhetett. Ilymódon mindezek az iparágak, egyik a másik után, a gőzerőnek, a gépi berendezésnek és a gyárrendszernek az uralma alá kerültek, éppen úgy, mint a fonoda és a szövöde. De ezek ezzel egyszersmind teljesen a nagytőkések kezébe kerültek, és a munkásokat itt is megfosztották önállóságuk utolsó maradványától. Lassanként a tulajdonképpeni manufaktúrán kívül a kézművességek is mindinkább a gyárrendszer uralma alá kerültek, mivel a nagytőkések a sok költséget megtakarító és munkamegosztásra ugyancsak igen alkalmas nagy műhelyek létesítésével itt is mindinkább kiszorították a kis mestereket. Így most odáig jutottunk, hogy a civilizált országokban csaknem minden munkaágat gyárszerűen űznek, hogy a kézművességet és a manufaktúrát csaknem minden munkaágban kiszorította a nagyipar. – Ezáltal mindinkább tönkrement az eddigi középrend, különösen a kis kézműves mesterek, teljesen átalakult a munkások korábbi helyzete, és létrejött két új, lassanként valamennyi többit elnyelő osztály, mégpedig: 

I. A nagytőkéseké, akik az összes civilizált országban már most csaknem kizárólagos birtokosai az összes létfenntartási eszközöknek és a létfenntartási eszközök előállításához szükséges nyersanyagoknak és szerszámoknak (gépeknek, gyáraknak). Ez a burzsoák osztálya, vagyis a burzsoázia. 

II. A teljesen nincsteleneké, akik arra van ráutalva, hogy a burzsoáknak eladja munkájukat, hogy érte megkapják a megélhetésükhöz szükséges létfenntartási eszközöket. Ezt a osztályt a proletárok osztályának, vagyis proletariátusnak hívják. 


&lt;center&gt;'''5. kérdés:''' ''Milyen feltételek között megy végbe ez az eladás, a proletárok munkájának eladása a burzsoáknak?''&lt;/center&gt; 

'''Felelet:''' A munka olyan áru, mint minden más, ezért az árát pontosan ugyanazon törvények szerint határozzák meg, mint miden más áruét. De egy áru ára a nagyiparnak, illetve a szabad konkurenciának az uralma alatt – a kettő, mint látni fogjuk, egyre megy – átlagban mindenkor ezen áru termelési költségeivel egyenlő. A munka ára tehát szintén a munka termelési költségeivel egyenlő. A munka termelési költségei azonban éppen annyi létfenntartási eszközökből állnak, amennyi ahhoz szükséges, hogy a munkás olyan állapotba kerüljön, amelyben munkaképes marad és amelyben nem hal ki a munkásosztály. A munkás tehát nem fog többet kapni munkájáért, mint amennyi erre a célra szükséges: a munka ára, vagyis a munkabér tehát a lehető legalacsonyabb, az a minimum lesz, ami a megélhetéshez szükséges. Mivel azonban az üzletmenet hol rosszabb, hol jobb, ő is hol többet, hol kevesebbet kap majd, éppúgy, ahogy a gyáros hol többet, hol kevesebbet kap árujáért. De éppúgy, ahogy a gyáros a jó és a rossz üzletmenet időszakainak átlagában mégsem kap többet, sem kevesebbet árujáért, mint a termelés költségei, éppúgy a munkás sem fog átlagban sem többet, sem kevesebbet kapni, mint éppen ezt a minimumot. A munkabérnek ez a gazdasági törvénye pedig annál szigorúbban fog érvényesülni, minél inkább hatalmába keríti a nagyipar az összes munkaágakat.
 

&lt;center&gt;'''6. kérdés:''' ''Milyen munkásosztályok léteztek az ipari forradalom előtt?''&lt;/center&gt; 

'''Felelet:''' A dolgozó osztályok, mindenkor a társadalom különböző fejlődési fokainak megfelelően, különböző viszonyok között éltek, és különböző volt a helyzetük a birtokos és uralkodó osztályokkal szemben. Az ókorban a dolgozók a birtokosok rabszolgái voltak, ahogy sok elmaradt országban, sőt az Egyesült Államok déli részében még mindig azok. A középkorban a földbirtokos nemesség jobbágyai voltak, ahogy még ma is azok Magyarországon, Lengyelországban, Oroszországban. A középkorban és az ipari forradalomig léteztek ezenkívül a városokban kézműves legények, akik kispolgári mesterek szolgálatában dolgoztak, és lassanként a manufaktúra kifejlődésével megjelentek a manufaktúra-munkások is, akiket már nagyobb tőkések foglalkoztattak. 


&lt;center&gt;'''7. kérdés:''' ''Miben különbözik a proletár a rabszolgától?''&lt;/center&gt; 

'''Felelet:''' A rabszolgát egyszer és mindenkorra eladták; a proletárnak naponként és óránként önmagát kell eladnia. Az egyes rabszolgának, egy úr tulajdonának a létezése, bármily nyomorúságosan, már csak urának érdekében is biztosítva van; az egyes proletárnak, aki úgyszólván az egész burzsoá osztály tulajdona, akitől csak akkor vásárolják meg munkáját, ha valakinek szüksége van rá, nincs biztosítva a létezése. E létezést csak az egész proletárosztálynak biztosítják. A rabszolga a konkurencián kívül áll, a proletár benne áll, s megérzi annak minden ingadozását. A rabszolga dolognak számít, nem a polgári társadalom tagjának; a proletárt elismerik személynek, a polgári társadalom tagjának. Lehetséges ennélfogva, hogy a rabszolgának a létezése jobb a proletárénál, de a proletár a társadalom magasabb fejlődési fokához tartozik és maga is magasabb fokon áll, mint a rabszolga. A rabszolga felszabadítja magát, ha az összes magántulajdon-viszonyból csak a rabszolgaság viszonyát szünteti meg, s csupán ezáltal válik proletárrá; a proletár csak azáltal szabadíthatja fel magát, hogy megszünteti a magántulajdont egyáltalán. 


&lt;center&gt;'''8. kérdés:''' ''Miben különbözik a proletár a jobbágytól?''&lt;/center&gt; 

'''Felelet:''' A jobbágy egy termelési szerszámot, egy darab földet birtokol és használ a hozam egy részének leadása vagy munka szolgáltatása ellenében. A proletár másvalakinek a termelési szerszámaival dolgozik, ennek a másvalakinek a számlájára, a hozam egy része fejében. A jobbágy lead, a proletárnak leadnak. A jobbágynak a létezése biztosítva van, a proletáré nincs. A jobbágy a konkurencián kívül áll, a proletár benne áll. A jobbágy vagy úgy szabadítja fel magát, hogy a városba szökik és ott kézművessé lesz, vagy úgy, hogy földesurának munka és termékek helyett pénzt ad és szabad bérlővé lesz, vagy pedig úgy, hogy elkergeti hűbérurát és maga lesz tulajdonossá, egyszóval úgy, hogy egyik vagy másik módon belép a birtokos osztályba és a konkurenciába. A proletár úgy szabadítja fel magát, hogy megszünteti a konkurenciát, a magántulajdont és az összes osztálykülönbséget. 


&lt;center&gt;'''9. kérdés:''' ''Miben különbözik a proletár a kézművestől?''&lt;/center&gt;

'''Felelet:''' A proletárral ellentétben, az ún. kézműves – amely csaknem mindenhol létezett az elmúlt (tizennyolcadik) század óta – szintén proletár ugyan, de csak ideiglenesen. Célja a tőkeszerzés és a többi munkás kizsákmányolása. Gyakran meg tudja valósítani ezt a célt ott, ahol a céhek még mindig léteznek, vagy ahol a felszabadulás a céhes kötöttségek alól még sem a gyári módszerek ipari bevezetéséhez, sem az ádáz versengéshez nem vezetett. Amint azonban nagyüzemi termelést bevezetik az iparba, és a verseny teljesen kivirágzik, ez a perspektíva elenyész, és a kézműves egyre inkább proletárrá válik. A kézműves azért vagy úgy szabadítja fel önmagát, hogy burzsoává lesz, vagy úgy, hogy belép a középosztályba általában, vagy (ahogy ez mostanában gyakoribb) a verseny miatt proletárrá válik. Ebben az esetben azáltal tud felszabadulni, hogy csatlakozik a proletármozgalomhoz - t.i. többé-kevésbé kommunista mozgalomhoz.


&lt;center&gt;'''10. kérdés:''' ''Miben különbözik a proletár a manufaktúra-munkástól?''&lt;/center&gt; 

'''Felelet:''' A XVI–XVIII. század manufaktúra-munkásának csaknem mindenütt volt még termelési szerszám a birtokában, szövőszéke, rokkák a családja számára, egy kis föld, amelyet szabad óráiban megművelt. A proletárnak mindez nincs. A manufaktúra-munkás csaknem mindig falun él, és többé-kevésbé patriarchális viszonyban van földesurával vagy munkáltatójával; a proletár többnyire nagy városokban él, és munkáltatójával puszta pénzviszonyban áll. A manufaktúra-munkást a nagyipar kiszakítja patriarchális viszonyaiból, elveszti azt, ami még birtokában volt, s csupán ezáltal válik proletárrá.


==((Az ipari forradalom következményei))==


&lt;center&gt;'''11. kérdés:''' ''Mik voltak a legközelebbi következményei az ipari forradalomnak a társadalom burzsoákra és proletárokra való szétválásának?''&lt;/center&gt; 

'''Felelt:''' 

Először: az ipari termékeknek a gépi munka következtében egyre olcsóbbodó árai a világ minden országában szétrombolták a régi rendszert, a manufaktúrának, vagyis a kézi munkán alapuló iparnak a rendszerét. Ez mindazokat a félbarbár országokat, amelyek addig többé vagy kevésbé távol maradtak a történelmi fejlődéstől és amelyeknek ipara addig a manufaktúrán alapult, erőszakkal kiszakította elzárkózottságukból. Ezek az országok megvásárolták az angolok olcsóbb áruit, a saját manufaktúra-munkásaikat pedig hagyták tönkremenni. Így aztán olyan országok, amelyek évezredek óta semmit sem haladtak előre – például India –, teljesen forradalmasodtak, és még Kína is forradalom előtt áll most. Oda jutottunk, hogy egy új gép, amelyet ma Angliában feltalálnak, egy éven belül munkások millióit fosztja meg kenyerüktől Kínában. Ily módon a nagyipar kapcsolatba hozta egymással a föld összes népét, világpiaccá dobta össze az összes kis helyi piacot, mindenütt előkészítette a civilizációt és a haladást, és odáig vitte a dolgokat, hogy mindannak, ami a civilizált országokban történik, vissza kell hatnia valamennyi többi országra. Úgyhogy ha most Angliában vagy Franciaországban a munkások felszabadítják magukat, ennek valamennyi többi országban forradalmat kell maga után vonnia, amelyek előbb vagy utóbb ugyancsak meghozzák az ottani munkások felszabadítását. 

Másodszor, az ipari forradalom mindenütt, ahol a nagyipar a helyébe lépett a manufaktúrának, a legnagyobb mértékben kifejlesztette a burzsoáziát, annak gazdagságát és hatalmát, és az ország első osztályává tette. Ennek következményeként mindenütt, ahol ez megtörtént, a burzsoázia kezébe kapta a politikai hatalmat és kiszorította az addig uralkodó osztályokat, az arisztokráciát, a céhpolgárokat és a mindkettőt képviselő abszolút királyságot. A burzsoázia megsemmisítette az arisztokráciának, a nemességnek a hatalmát, megszüntetve a majorátust, vagyis a földbirtok eladhatatlanságát, és az összes nemesi előjogot. Szétrombolta a céhpolgárok hatalmát, megszüntetvén az összes céheket és kézműves-kiváltságokat. Mindkettő helyébe a szabad konkurenciát tette, azaz a társadalomnak olyan állapotát, amelyben mindenkinek joga van bármely, tetszése szerinti iparágat űzni, s amelyben őt ebben az iparűzésben a hozzá szükséges tőke hiányán kívül semmi sem akadályozhatja meg. A szabad konkurencia bevezetése tehát annak a nyilvános kijelentése, hogy mostantól fogva a társadalom tagjai már csak annyiban nem egyenlőek, amennyiben tőkéik nem egyenlőek, hogy a tőke lett a döntő hatalom, s ezzel a tőkések, a burzsoák lettek a társadalom első osztálya. A szabad konkurenciára azonban kezdetben szüksége van a nagyiparnak, mert ez az egyetlen társadalmi állapot, amelyben a nagyipar felemelkedhet. A burzsoázia, miután így megsemmisítette a nemesség és a céhpolgárok társadalmi hatalmát, a politikai hatalmukat is megsemmisítette. Ahogy a társadalomban első osztállyá emelkedett, politikai formában is első osztályként proklamálta magát. Ezt a képviseleti rendszer bevezetésével tette, amely a törvény előtti polgári egyenlőségen, a szabad konkurencia törvényes elismerésén alapul, és amelyet az európai országokban az alkotmányos monarchia formájában vezettek be. Ezekben az alkotmányos monarchiákban csak azok választók, akiknek van bizonyos tőkéjük, tehát csak a burzsoák; ezek a burzsoá választók választják a képviselőket, s ezek a burzsoá képviselők, az adómegtagadás jogának segítésével, burzsoá kormányt választanak. 

Harmadszor, az ipari forradalom ugyanolyan mértékben fejlesztette ki mindenütt a proletariátust, amilyenben kifejlesztette a burzsoáziát. Amilyen arányban gazdagodtak a burzsoák, ugyanolyan arányban gazdagodott létszámban a proletariátus. Ugyanis mivel a proletárokat csak a tőke foglalkoztathatja, a tőke pedig csak akkor növekszik, ha munkát foglalkoztat, a proletariátus növekedése pontosan lépést tart a tőke növekedésével. Ugyanakkor az ipari forradalom mind a burzsoákat, mind a proletárokat nagy városokban koncentrálja, mert azokban a legelőnyösebben űzhető az ipar, és a nagy tömegeknek ezzel az egy helyen való tömörítésével erejük tudatát adja a proletároknak. Továbbá, hogy minél inkább fejlődik az ipari forradalom, minél több új, a kézi munkát kiszorító gépet találnak fel, annál inkább leszorítja a nagyipar a bért, mint már mondottuk, a minimumára, és ezáltal egyre inkább és inkább elviselhetetlenné teszi a proletariátus helyzetét. Így egyrészt a proletariátus növekvő elégedetlensége, másrészt növekvő hatalma révén előkészíti a társadalomnak a proletariátus által végrehajtandó forradalmát.
 

&lt;center&gt;'''12. kérdés:''' ''Mik voltak az ipari forradalom további következményei?''&lt;/center&gt; 

'''Felelet:''' A nagyipar a gőzgépben és a többi gépben megteremtette azokat az eszközöket, amelyekkel az ipari termelés rövid idő alatt és kevés költséggel a végtelenségig növelhető. Az ebből a nagyiparból szükségképpen fakadó szabad konkurencia a termelés e könnyűsége következtében igen hamar rendkívül heves jelleget öltött; a tőkések tömegei vetették magukat az iparra, és rövid idő alatt többet termeltek, amint amennyit fel lehetett használni. Ennek az lett a következménye, hogy az előállított áruk nem voltak eladhatók, és hogy úgynevezett kereskedelmi  válság következett be. A gyáraknak le kellett állniok, a gyárosok csődbe mentek, és a munkások kenyér nélkül maradtak. Mindenütt a legnagyobb nyomor következett be. Bizonyos idő múltán a felesleges termékek elkeltek, a gyárak ismét elkezdtek dolgozni, a bér emelkedett, és az üzlet lassacskán jobban ment, mint valaha. De nem tartott soká, ismét túl sok árut termeltek, és újabb válság következett be, melynek megint ugyanaz volt a lefolyása, mint az előzőnek. Így ingadozott e század eleje óta az ipar állapota szüntelenül a virágzás korszakai és a válság korszakai között, és szinte szabályszerűen öt-hét évenként bekövetkezett egy-egy ilyen válság, amely minden alkalommal a munkások legnagyobb nyomorával, általános forradalmi felindulással és az egész fennálló állapot legnagyobb veszélyeztetettségével kapcsolódott egybe. 


&lt;center&gt;'''13. kérdés:''' ''Mi következik ezekből a szabályszerűen megismétlődő kereskedelmi válságokból?''&lt;/center&gt; 

'''Felelet:''' 

Először, a nagyipar, noha első fejlődési korszakában maga hozta létre a szabad konkurenciát, most mégis túlnőtt rajta; hogy a konkurencia és egyáltalában az ipari termelésnek egyesek által való űzése a nagyipar számára béklyó lett, amelyet szét kell feszítenie és szét is fog feszíteni; hogy a nagyipar, ameddig a mostani alapon űzik, csak a hétévenként megismétlődő általános zűrzavar árán tarthatja fenn magát, amely minden alkalommal az egész civilizációt fenyegeti, és nemcsak a proletárokat dönti nyomorba, hanem nagyszámú burzsoát is tönkretesz; hogy tehát magát a nagyipart vagy egészen fel kell adni, ami teljes lehetetlenség, vagy pedig ez a nagyipar feltétlenül szükségessé teszi a társadalom egy egészen új szervezetét, amelyben már nem egyes, egymással konkuráló gyárosok irányítják az ipari termelést, hanem az egész társadalom – szilárd terv és az összesség szükségletei szerint. 

Másodszor, hogy a nagyipar és a termelésnek általa lehetővé vált végtelenségig való kibővítése lehetővé teszik a társadalom olyan állapotát, amelyben annyit fognak termelni minden életszükségleti cikkből, hogy ezáltal a társadalom minden tagjának módja lesz minden erejét és adottságát teljesen szabadon kifejleszteni és működtetni. Tehát a nagyiparnak éppen az a tulajdonsága, amely a mai társadalomban minden nyomort és minden kereskedelmi válságot szül, ez éppen az a tulajdonsága, amely más társadalmi szervezetben meg fogja semmisíteni ezt a nyomort és ezeket a balsorsot okozó ingadozásokat. Tehát a legvilágosabban bebizonyosodott:
# hogy mostantól kezdve mindezek a bajok csak a viszonyokkal már össze nem illő társadalmi rendnek tulajdoníthatók, és 
# hogy megvannak az eszközök arra, hogy egy új társadalmi renddel teljesen kiküszöböljék ezeket a bajokat.


==((Átmenet a kommunista társadalmi rendbe))==


&lt;center&gt;'''14. kérdés:''' ''Milyennek kell lennie ennek az új társadalmi rendnek?''&lt;/center&gt; 

'''Felelet:''' Az új társadalmi rend mindenekelőtt az iparnak és általában az összes termelési ágnak az űzését ki fogja venni az egyes, egymással konkuráló egyének kezéből, s ehelyett mindezeket a termelési ágakat az egész társadalom által kell majd üzemben tartania, azaz közösségi számlára, közösségi terv szerint és a társadalom valamennyi tagjának részvételével. Meg fogja tehát szüntetni a konkurenciát, és helyébe a társulást állítja. Mivel pedig az ipar egyesek által való űzésének szükségszerű következménye a magántulajdon volt, s a konkurencia semmi egyéb, mint az ipar egyes magántulajdonosok által való űzésének módja, ennélfogva a magántulajdon nem válaszható el az ipar egyéni űzésétől és a konkurenciától. A magántulajdont tehát szintén el kell majd törölni, s helyébe az összes termelési szerszám közös használata és az összes termék közös megállapodás szerinti elosztása, vagyis az úgynevezett vagyonközösség fog lépni. Sőt, a magántulajdon eltörlése a legtömörebb és a legjellemzőbb összefoglalása az egész társadalmi rend azon átalakításának, amely az ipar fejlődéséből szükségszerűen fakad, s ezért a kommunisták joggal hangsúlyozzák ezt fő követelésükként. 


&lt;center&gt;'''15. kérdés:''' ''Ezek szerint korábban nem volt lehetőség a magántulajdon eltörlésére?''&lt;/center&gt;
 
'''Felelet:''' Nem. A társadalmi rend minden megváltozása, a tulajdonviszonyok minden átalakulása olyan új termelőeszközök létrehozásának szükségszerű következménye volt, amelyek már nem akartak beilleszkedni a régi tulajdonviszonyokba. Így keletkezett maga a magántulajdon is. Mert a magántulajdon nem létezett mindig, hanem amikor a középkor vége felé a manufaktúrában megteremtették a termelésnek egy új módját, amely nem hagyta magát alárendelni az akkori feudális céhtulajdonnak, akkor ez a régi tulajdonviszonyokon túlnőtt manufaktúra létrehozott egy új tulajdonformát, a magántulajdont. Ámde a manufaktúra számára és a nagyipar első fejlődési foka számára nem volt lehetséges semmilyen más tulajdonforma, mint a magántulajdon, semmilyen más társadalmi rend, mint a magántulajdonon alapuló. Amíg nem lehet annyit termelni, hogy nemcsak mindenkinek elég jut, hanem még felesleg is marad a termékekből a társadalmi tőke növelésére és a termelőerők további kifejlesztésére, addig mindig lennie kell egy uralkodó, a társadalom termelőerőivel rendelkező osztálynak, és egy szegény, elnyomott osztálynak. Hogy ezek az osztályok milyenek lesznek, az a termelés fejlettségének fokától függ. A földműveléstől függő középkor a bárót és a jobbágyot szolgáltatja, a késői középkor városai a céhmestert és a mesterlegényt, valamint a napszámost mutatják nekünk, a XVIII. században ott van a manufaktúratulajdonos és a manufaktúra-munkás, a XIX.-ben a nagy gyáros és a proletár. Világos, hogy eddig a termelőerők még nem voltak annyira fejlettek, hogy mindenki számára eleget lehetett volna termelni és hogy a magántulajdon e termelőerők béklyójává, korlátjává vált volna. Most azonban, amikor a nagyipar fejlődése révén először is soha nem ismert mértékben hoznak létre tőkéket és termelőerőket, és megvannak az eszközök arra, hogy ezeket a termelőerőket rövid idő alatt a végtelenségig növeljék; amikor, másodszor, e termelőerők csekélyszámú burzsoá kezében összpontosulnak, míg a nép nagy tömege egyre inkább proletárrá lesz és helyzete ugyanabban a mértékben lesz nyomorúságosabb és elviselhetetlenebb, amelyben a burzsoák gazdagsága növekedik; amikor harmadszor, ezek a hatalmas és könnyen növelhető termelőerők olyannyira fejére nőttek a magántulajdonnak és a burzsoáknak, hogy bármely pillanatban előidézhetik a társadalmi rend legerőszakosabb megzavarását – csupán most lett a magántulajdon megszüntetése nemcsak lehetségessé, hanem okvetlenül szükségessé is. 


&lt;center&gt;'''16. kérdés:''' ''Lehetséges lesz-e a magántulajdon megszüntetése békés úton?''&lt;/center&gt; 

'''Felelet:''' Kívánatos volna, hogy így történjék, és bizonyára a kommunisták lennének az utolsók, akik tiltakoznának ez ellen. A kommunisták nagyon is tudják, hogy minden összeesküvés nemcsak haszontalan, hanem még káros is. Nagyon is tudják, hogy forradalmakat nem szándékosan és önkényesen csinálnak, hanem, hogy ezek mindenütt és midig olyan körülményeknek a szükségszerű következményei voltak, amelyek teljesen függetlenek az egyes pártok és egész osztályok akaratától és irányításától. Ámde a kommunisták azt is látják, hogy a proletariátus fejlődését csaknem minden civilizált országban erőszakkal elnyomják, s hogy ezáltal a kommunisták ellenfelei munkálkodnak minden erejükkel egy forradalom irányában. Ha ezáltal az elnyomott proletariátust végül is belekergetik egy forradalomba, mi kommunisták tettel éppúgy védeni fogjuk a proletárok ügyét, mint most szóval. 


&lt;center&gt;'''17. kérdés:''' ''Lehetséges lesz-e a magántulajdon eltörlése egy csapásra?''&lt;/center&gt; 

'''Felelet:''' Nem, éppúgy, mint ahogyan egy csapásra a már fennálló termelőerőket sem lehet megsokszorozni annyira, amennyire ez a közösség létrehozásához szükséges. A proletariátus minden valószínűség szerint bekövetkező forradalma tehát csak fokozatosan fogja a mai társadalmat átalakítani, és csakis akkor törölheti majd el a magántulajdont, amikor már létrejött a termelési eszközök ehhez szükséges tömege. 


&lt;center&gt;'''18. kérdés:''' ''Milyen lesz e forradalom fejlődésének folyamata?''&lt;/center&gt;
 
'''Felelet:''' A forradalom mindenekelőtt létre fog hozni egy demokratikus alkotmányt, s ezzel közvetlenül vagy közvetve a proletariátus politikai uralmát. Közvetlenül hozza ezt létre Angliában, ahol a proletárok máris a nép többségét alkotják. Közvetve Franciaországban és Németországban, ahol a nép többsége nemcsak proletárokból, hanem kisparasztokból és kispolgárokból is áll, akik még csak átmenőben vannak a proletariátusba és minden politikai érdekükkel egyre inkább a proletariátustól függenek, s ezért hamarosan alá kell rendelniük magukat a proletariátus követeléseinek. Ez talán egy második harcba fog kerülni, amely azonban csakis a proletariátus győzelmével végződhet. 

A demokrácia teljesen haszontalan lenne a proletariátus számára, ha nem használnák fel azonnal eszközként további, közvetlenül a magántulajdont megtámadó és a proletariátus létezését biztosító rendszabályok keresztülvitelére. E rendszabályok közül a legfőbbek, ahogyan a fennálló viszonyok szükségszerű következményeiként már most adódnak, a következők: 

# A magántulajdon korlátozása progresszív adókkal, a erős örökösödési adókkal, az oldalágak (fivérek, unokaöccsök stb.) örökösödésének eltörlésével, kényszerkölcsönökkel stb. 
# A földtulajdonosok, gyárosok, vasúttulajdonosok és hajózási vállalkozók fokozatos kisajátítása, részint az állami ipar konkurenciája által, részint közvetlenül, asszignátákkal való kártalanítás ellenében. 
# Az összes emigráns és a nép többsége ellen lázadók javainak elkobzása. 
# A munka megszervezése, illetve a proletároknak a nemzeti birtokokon, gyárakban és műhelyekben foglalkoztatása; miáltal kiküszöbölődik a munkások egymás közötti konkurenciája, és a gyárosok, ameddig még megvannak, rákényszerülnek, hogy ugyanazt a felemelt bért fizessék, mint az állam. 
# A társadalom valamennyi tagjára kiterjedő egyenlő munkakötelezettség a magántulajdon teljes megszüntetéséig. Ipari hadsereg alakítása, különösen a mezőgazdaság számára. 
# A hitelrendszer és a pénzkereskedelem centralizálása az állam kezében, állami tőkével rendelkező nemzeti bank révén az összes magánbank és bankár kiküszöbölésével. 
# A nemzeti gyárak, műhelyek, vasutak és hajók gyarapítása, az összes földek megművelhetővé tétele és a már megművelteknek javítása, ugyanolyan arányban, amilyenben a nemzet rendelkezésére álló tőkék és munkások gyarapszanak. 
# Minden gyermeknek nemzeti intézetekben és nemzeti költségen nevelése attól a pillanattól fogva, hogy nélkülözheti az első anyai gondozást. Nevelés és gyári munka együtt. 
# Nagy paloták létesítése a nemzeti birtokokon, közös lakásokul az állampolgárok olyan közösségei számára, amelyek ipart és mezőgazdaságot egyaránt űznek, s egyesítik a városi és a falusi élet előnyeit anélkül, hogy átvennék a két életmód egyoldalúságát és hátrányait. 
# Valamennyi egészségtelen és rosszul megépített lakás és városnegyed lebontása. 
# Egyenlő örökösödési jog a házasságon kívül és házasságban született gyermekek számára. 
# Minden közlekedésügy koncentrálása a nemzet kezében.
 
Mindezek a rendszabályok természetesen nem vihetők egyszerre keresztül. Egyik azonban midig maga után fogja vonni a másikat. Mihelyt megtörtént az első radikális támadás a magántulajdon ellen, a proletariátus kényszerítve látja magát, hogy egyre tovább menjen, hogy egyre inkább koncentráljon minden tőkét, minden mezőgazdaságot, minden ipart, minden közlekedést, minden cserét az állam kezében. Ezen munkálkodnak ezek a rendszabályok; s pontosan abban az arányban válnak keresztülvihetőkké és fejtik ki centralizáló következményeiket, amelyben a proletariátus munkája megsokszorozza az ország termelőerőit. Végül, ha majd minden tőke, minden termelés és minden csere a nemzet kezében összpontosult, akkor magától elesik a magántulajdon, feleslegessé válik a pénz, s a termelés annyira megnövekedik és az emberek annyira megváltoznak, hogy a régi társadalom utolsó érintkezési formái is eleshetnek. 


&lt;center&gt;'''19. kérdés:''' ''Végbemehet-e majd ez a forradalom egyetlen egyedülálló országban?''&lt;/center&gt; 

'''Felelet:''' Nem. A nagyipar már azzal, hogy megteremtette a világpiacot, olyan kapcsolatba hozta egymással a föld összes népét és főként a civilizáltakat, hogy minden egyes nép függ attól, ami egy másiknál történik. Továbbá a nagyipar az összes civilizált országban annyira egyenlővé tette a társadalmi fejlődést, hogy mindezekben az országokban a társadalom két döntő osztályává a burzsoázia és a proletariátus, napjaink fő harcává pedig a kettejük közötti harc lett. Ezért a kommunista forradalom nem pusztán nemzeti forradalom lesz, hanem olyan, amely egyidejűleg megy végbe valamennyi civilizált országban, azaz legalábbis Angliában, Amerikában, Franciaországban és Németországban. Ezen országok mindegyikében a kommunista forradalom aszerint fog gyorsabban vagy lassabban kifejlődni, hogy az egyik vagy másik országnak kialakultabb az ipara, nagyobb a gazdasága, jelentősebb tömegű a termelőereje. Ezért a leglassabban és a legnehezebben Németországban lesz keresztülvihető, a leggyorsabban és legkönnyebben pedig Angliában. A világ többi országára szintén jelentékenyen visszahat majd, egészen megváltoztatja fejlődésük eddigi módját és nagyon meggyorsítja ezt a fejlődést. A kommunista forradalom egyetemes, s ezért terület is egyetemes lesz.


&lt;center&gt;'''20. kérdés:''' ''Mik lesznek a következményei a magántulajdon végleges kiküszöbölésének?''&lt;/center&gt;
 
'''Felelet:''' Azáltal, hogy a társadalom kiveszi a magántőkések kezéből az összes termelőerő és érintkezési eszköz használatát, úgyszintén a cserét és a termékek elosztását, s olyan terv szerint igazgat, amely az egész társadalom meglévő eszközeiből és szükségleteiből adódik, elsősorban kiküszöbölődnek mindazok a káros következmények, amelyek most még egybekapcsolódnak a nagyipar űzésével. A válságok elesnek; a kiterjedt termelés, amely a társadalom mostani rendje számára a túltermelésnek és a nyomornak oly hatalmas oka, akkor már nem is lesz elegendő és még sokkal jobban ki kell majd terjeszteni. A túltermelés, ahelyett, hogy nyomort idézne elő, a társadalom legközelebbi szükségletein túlmenően biztosítani fogja mindenki szükségleteinek kielégítését, új szükségleteket fog teremteni, és egyúttal megteremti ezek kielégítésének eszközeit. Újabb haladás feltétele és ösztönzője lesz, s anélkül fogja végrehajtani ezt a haladást, hogy a társadalmi rend, mint eddig minden alkalommal, zűrzavarba kerülne. A magántulajdon nyomásától megszabadított nagyipar olyan terjedelemben fog fejlődni, amelyhez képest a mai kiképződése ugyanolyan kicsinyesnek tűnik, mint napjaink nagyiparához képest a manufaktúra. Az iparnak ez a fejlődése elegendő tömegű terméket bocsát majd a társadalom rendelkezésére ahhoz, hogy mindenkinek a szükségleteit kielégíthesse. Ugyanígy a mezőgazdaság is, amelyet szintén a magántulajdon és a felparcellázottság nyomása akadályoz a már elért tökéletesítések és tudományos vívmányok elsajátításában, egészen új lendületet kap és teljesen elegendő tömegű terméket bocsát majd a társadalom rendelkezésére. Ily módon a társadalom elég terméket fog előállítani az elosztás olyan elrendezéséhez, hogy összes tagjainak szükségletei kielégíttessenek. A társadalomnak különböző, egymással ellentétes osztályokra szétválása ezáltal feleslegessé válik. Sőt nemcsak feleslegessé válik, hanem éppenséggel összeférhetetlen az új társadalmi renddel. Az osztályok létezése a munkamegosztásból fakadt, és a munkamegosztás, a maga eddigi módján, teljesen elesik. Mert ahhoz, hogy az ipari és a mezőgazdasági termelést felemeljék a vázolt magaslatra, nem elegendőek csupán a mechanikai és vegyi segédeszközök; az emberek képességeinek, akik e segédeszközöket mozgásba hozzák, ugyancsak a megfelelő mértékben fejletteknek kell lenniök. Éppen úgy, ahogy a múlt század parasztjai és manufaktúra-munkásai egész életmódjukat megváltoztatták és maguk is egészen más emberekké lettek, amikor belesodródtak a nagyiparba, éppen így a termelésnek az egész társadalom által történő közös űzése és a termelésnek ebből következő új fejlődése egészen más embereket fog megkívánni és létre is hozni. A termelést nem űzhetik közösen olyan emberek, mint a maiak, akiknek mindegyike egyetlenegy termelési ágnak van alárendelve, ahhoz van hozzáláncolva, általa van kizsákmányolva, akiknek mindegyike csak egy adottságát fejlesztette ki valamennyi többi rovására, s az össztermelésnek csak egy ágát vagy csak egy ágának az ágát ismeri. Már a mostani ipar is egyre kevésbé használhat ilyen embereket. Az egész társadalom által közösen és tervszerűen űzött ipar meg éppenséggel olyan embereket feltételez, akiknek adottságai mindenoldalúan kifejlődtek, akik képesek áttekinteni a termelés egész rendszerét. Az a munkamegosztás tehát, amelyet a gépek máris aláástak, s amely az egyik emberből parasztot, a másikból susztert, a harmadikból gyári munkást, a negyedikből tőzsdespekulánst csinált, teljesen el fog tűnni. A nevelés gyorsan végig tudja majd vezetni a fiatalokat a termelés egész rendszerén, képessé teszi őket, hogy sorban egyik termelési ágról áttérjenek a másikra, mindenkor aszerint, hogy mire késztetik őket a társadalom szükségletei vagy saját hajlamaik. A nevelés tehát megszabadítja őket attól az egyoldalú jellegtől, amelyet a mostani munkamegosztás minden egyesre rányom. Ekképpen a kommunista módon megszervezett társadalom alkalmat fog adni tagjainak, hogy mindenoldalúan kifejlesztett adottságaikat mindenoldalúan működtessék. De ezzel szükségképpen eltűnnek a különböző osztályok is. Úgyhogy a kommunista módon megszervezett társadalom egyfelől összeférhetetlen az osztályok fennállásával, és másfelől e társadalomnak a létrehozása maga nyújtja ezen osztálykülönbségek megszüntetésének eszközeit. 

Ebből következik, hogy a város és falu közötti ellentét ugyancsak el fog tűnni. Az, hogy a földművelést és az ipart ugyanazok az emberek űzik, nem pedig két különböző osztály, ez szükségszerű feltétele a kommunista társulásnak, már egészen anyagi okokból is. A földművelő népesség szétforgácsolódása falun, s ugyanakkor az ipari népesség összezsúfolódása a nagy városokban olyan állapot, mely csak a földművelés és az ipar még fejletlen fokának felel meg, akadálya minden további fejlődésnek, s ez már most nagyon érezhető. 

A társadalom összes tagjának általános társulása a termelőerők közös és tervszerű kiaknázása, a termelés olyan fokú kiterjesztése, hogy mindenkinek a szükségleteit kielégítse, annak az állapotnak a megszűnése, amelyben egyesek szükségletei mások rovására elégíttetnek ki, az osztályoknak és ellentéteiknek teljes megsemmisítés, a társadalom minden tagja képességeinek mindenoldalú kifejlesztése az eddigi munkamegosztás kiküszöbölésével, az ipari neveléssel, a tevékenység váltakozásával, mindenki részesedésével a mindenki által előállított javak élvezetében, a város és a falu egybeolvadásával – ezek a magántulajdon eltörlésének fő eredményei. 


&lt;center&gt;'''21. kérdés:''' ''Milyen befolyása lesz a kommunista társadalmi rendnek a családra?''&lt;/center&gt;
 
'''Felelet:''' A két nem viszonyát tisztán magántermészetű viszonnyá fogja tenni, amely csak a résztvevő személyekre tartozik, és amelybe a társadalomnak semmi beavatkoznivalója nincs. A kommunista társadalom megteheti ezt, mert a magántulajdont kiküszöböli és a gyermekeket közösségben neveli fel, s ezáltal megsemmisíti az eddigi házasság mindkét alapját, a nőnek a férfitól és a gyermekeknek a szülőktől való, a magántulajdonnal kapcsolatos függőségét. Ebben benne van a felelet a fennkölt erkölcsű nyárspolgárok által a kommunista nőközösség ellen csapott lármára is. A nőközösség olyan viszony, amely egészen a polgári társadalom sajátja és manapság teljesen fennáll a prostitúcióban. A prostitúció azonban a magántulajdonon nyugszik és vele együtt esik el. A kommunista szervezet tehát nemhogy bevezetné a nőközösséget, hanem ellenkezőleg, megszünteti.
 

&lt;center&gt;'''22. kérdés:''' ''Milyen lesz a kommunista szerveződés magatartása a fennálló nemzetiségek irányában?''&lt;/center&gt; 

'''Felelet:''' A népek nemzeti vonásaikkal a társiasulás elvei alapján egyesülve épp ezen egyesülés eredményeként elkerülhetetlenül vegyülni fognak egymással, ezáltal megszűnnek - pontosan ugyanúgy, ahogy a különböző birtokviszonyok és osztálykülönbségek is eltűnnek alapjuk, a magántulajdon eltörlése által.


&lt;center&gt;'''23. kérdés:''' ''Milyen lesz a magatartása a fennálló vallások irányában?''&lt;/center&gt; 

'''Felelet:''' Minden eddig létező vallás az egymástól elkülönült népek vagy néptömegek fejlődésében egy-egy történelmi fázis kifejeződése volt. Ám a kommunizmus a történelmi fejlődésnek egy olyan fázisa, amely fölöslegessé tesz és megszűntet minden létező vallást.


==((Kommunisták és egyéb politikai erők))==


&lt;center&gt;'''24. kérdés:''' ''Miben különböznek a kommunisták a szocialistáktól?''&lt;/center&gt;

'''Felelet:''' Az úgynevezett szocialisták három csoportra oszlanak. 

Az első csoport a feudális és patriarchális társadalom híveiből áll, amelyet megsemmisített és napról napra megsemmisít a nagyipar, a világkereskedelem és az e kettő által megteremtett burzsoá társadalom. Ez a csoport a mostani társadalom bajaiból azt a következtetést vonja le, hogy helyre kell állítani a feudális és patriarchális társadalmat, mert az mentes volt e bajoktól. Valamennyi javaslatuk egyenes vagy görbe úton e cél felé tart. A reakciós szocialistáknak ezt a csoportját, a proletariátus nyomora iránti állítólagos részvéte és emiatt ontott forró könnyei ellenére, a kommunisták mindenkor erélyesen támadni fogják, mert 

# valami merőben lehetetlenre törekszik; 
# az arisztokrácia, a céhmesterek és a manufaktúra-tulajdonosok uralmát próbálja helyreállítani annak abszolút vagy feudális királyokból, hivatalnokokból és papokból álló kíséretével egyetemben, egy olyan társadalmat, amely mentes volt ugyan a mostani társadalom visszásságaitól, viszont legalább annyi más bajjal járt, és még azt a kilátást sem nyújtotta, hogy egy kommunista szervezet felszabadítja az elnyomott munkásokat; 
# valódi szándékait mindig kimutatja, valahányszor a proletariátus forradalmivá és kommunistává lesz, amikor is nyomban a burzsoáziával szövetkezik a proletariátus ellen. 

A második csoport a mostani társadalom híveiből áll, akikben az ebből a társadalomból szükségképpen fakadó bajok aggályokat keltettek annak fennmaradását illetően. Ezért arra törekszenek, hogy megtartsák a mostani társadalmat, de kiküszöböljék a vele kapcsolatos bajokat. E célból egyesek közülük puszta jótékonysági intézkedéseket javasolnak, mások nagyszerű reformrendszereket, amelyek a társadalom újjászervezésének ürügyével meg akarják tartani a mostani társadalom alapjait és ezzel a mostani társadalmat. A burzsoá-szocialisták ellen a kommunistáknak szintén állandóan harcolniuk kell majd, mert ezek a kommunisták ellenségeinek kezére dolgoznak és védelmezik azt a társadalmat, amelyet a kommunisták éppen meg akarnak dönteni. 

A harmadik csoport végül demokrata szocialistákból áll, akik akarják a 18. kérdésben megadott rendszabályok egy részét, ugyanolyan úton, mint a kommunisták, de nem mint a kommunizmushoz vezető átmenet eszközeit, hanem mit olyan rendszabályokat, amelyek elegendők arra, hogy megszüntessék a nyomort és eltüntessék a mostani társadalom bajait. Ezek a demokrata szocialisták vagy proletárok, akik még nem eléggé felvilágosultak osztályuk felszabadításának feltételeit illetően, vagy a kispolgárokat képviselik, egy olyan osztályt, amelynek a demokrácia és a belőle fakadó szocialista rendszabályok kivívásáig sok tekintetben a proletárokéval azonos érdekei vannak. Ezért a kommunistáknak a cselekvés perceiben meg kell egyezniük ezekkel a demokrata szocialistákkal, és egyáltalában pillanatnyilag lehetőleg közös politikát kell folytatniuk velük, amennyiben e szocialisták nem szegődnek az uralkodó burzsoázia szolgálatába és nem támadják a kommunistákat. Világos, hogy e közös cselekvési mód nem zárja ki a velük való nézeteltérések megvitatását. 


&lt;center&gt;'''25. kérdés:''' ''Mi a kommunisták viszonya korunk többi politikai pártjához?''&lt;/center&gt; 

'''Felelet:''' Ez a viszony a különböző országokban különböző. – Angliában, Franciaországba és Belgiumban, ahol a burzsoázia uralkodik, a kommunistáknak még egyelőre közös az érdekük a különféle demokrata pártokkal, mégpedig annál nagyobb mértékben, minél inkább közelednek a demokraták az általuk most mindenütt képviselt szocialista rendszabályokban a kommunisták céljaihoz, azaz minél világosabban és határozottabban képviselik a proletariátus érdekeit és minél inkább támaszkodnak a proletariátusra. Angliában például a munkásokból álló chartisták hasonlíthatatlanul közelebb állnak a kommunistákhoz, mint a demokrata kispolgárok, vagyis az úgynevezett radikálisok.
 
Amerikában, ahol bevezették a demokratikus alkotmányt, a kommunistáknak ama párttal kell majd tartaniuk, amely ezt az alkotmányt a burzsoázia ellen akarja fordítani és a proletariátus érdekében akarja felhasználni, azaz a nemzeti agrár-reformerekkel. 

Svájcban a radikálisok, noha maguk is még nagyon vegyes párt, mégis az egyetlenek, akikkel a kommunisták szóba állhatnak, és e radikálisok közül ismét a waadtlandiak és a genfiek a leghaladóbbak. 

Végül Németországban még csak ezután következik be a burzsoázia és az abszolút monarchia döntő harca. Mivel azonban a kommunisták addig nem számíthatnak a döntő harcra önmaguk és a burzsoázia között, amíg a burzsoázia nem uralkodik, a kommunistáknak érdeke segíteni, hogy a burzsoák a lehető leghamarabb uralomra jussanak, hogy aztán a lehető leghamarabb ismét megdönthessék őket. A kommunistáknak tehát a kormányokkal szemben mindenkor a liberális burzsoák pártjára kell állniok, s csak attól kell őrizkedniök, hogy osztozzanak a burzsoák önámításaiban, vagy pedig hitelt adjanak arra vonatkozó csábító állításaiknak, hogy milyen üdvös következményei lesznek a burzsoázia győzelmének a proletariátus számára. Az egyedüli előnyök, amelyeket a burzsoázia győzelme a kommunistáknak nyújtani fog, a következők lesznek: 

# Különféle engedmények, amelyek megkönnyítik a kommunistáknak alapelveik megvédését, megvitatását és terjesztését, s ezzel megkönnyítik a proletariátusnak egy szorosan egybeforrt, harcrakész és szervezett osztállyá való egyesülését; és
# Az a bizonyosság, hogy az abszolút kormányok bukásának napjától kezdve a burzsoák és a proletárok közötti harc kerül sorra. Ettől a naptól kezdve a kommunisták pártpolitikája ugyanaz lesz, mint azokban az országokban, ahol a burzsoázia már most uralmon van.

[[Kategória:Filozófia]]
[[Kategória:Szövegek]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Két úr a Gestapotól</title>
    <id>2702</id>
    <revision>
      <id>6174</id>
      <timestamp>2007-01-23T17:26:36Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>OsvátA</username>
        <id>12</id>
      </contributor>
      <comment>[[Két úr a Gestapotól]] átmozgatva [[Két úr a Gestapótól]] névre: Bizonyos helyesírási szabályok ezt súgják</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Két úr a Gestapótól]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Szerző:Nagy László</title>
    <id>2703</id>
    <revision>
      <id>6178</id>
      <timestamp>2007-01-24T07:41:02Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>Slemi</username>
        <id>24</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>[[Nagy László]] átmozgatva [[Szerző:Nagy László]] névre</comment>
      <text xml:space="preserve">Nagy László (Felsőiszkáz, 1925. július 17. – Budapest, 1978. január 30.) Kossuth-díjas magyar költő, műfordító.
[[Kategória:Írók, költők|Nagy László]]
[[Kategória:Szerzők|Nagy László]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Nagy László</title>
    <id>2704</id>
    <revision>
      <id>6179</id>
      <timestamp>2007-01-24T07:41:02Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>Slemi</username>
        <id>24</id>
      </contributor>
      <comment>[[Nagy László]] átmozgatva [[Szerző:Nagy László]] névre</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Szerző:Nagy László]]</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Tavaszi dal</title>
    <id>2705</id>
    <revision>
      <id>6189</id>
      <timestamp>2007-01-24T21:26:55Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>Slemi</username>
        <id>24</id>
      </contributor>
      <comment>elszúrtam bocsi vszeg nem szabad licensz</comment>
      <text xml:space="preserve" />
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Szerző:Kosutány Tamás</title>
    <id>2706</id>
    <revision>
      <id>6186</id>
      <timestamp>2007-01-24T14:47:42Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>KeFe</username>
        <id>7</id>
      </contributor>
      <minor />
      <comment>[[Kosutány Tamás]] átmozgatva [[Szerző:Kosutány Tamás]] névre</comment>
      <text xml:space="preserve">Kosutány Tamás agrárkémikus, mezőgazdasági szakíró 150 éve, 1848. március 7-én született Nyírlugoson, Budapesten hunyt el 1915. január 19-én.. 

A keszthelyi gazdasági tanintézetben és a pesti tudományegyetemen, majd – a Than Károly javaslatára kapott állami ösztöndíjjal – a hallei egyetemen folytatta és fejezte be tanulmányait. Hazatérését követően, 1871-ben a magyaróvári gazdasági akadémián a vegytan segédtanára lett. 1873-ban Lipcsében védte meg német nyelvű doktori értekezését, s ugyanekkor jelent meg első műve is A borászati vegytan alapvonalai címmel. 1884-től 1903-ig a tanszék és a Vegykísérleti Állomás vezetőjeként működött, majd kinevezték a budapesti Országos Kémiai Intézet és Központi Vegykísérleti Állomás igazgatójának. E beosztásban dolgozott haláláig, miközben meghívott előadóként a József Műegyetemen 1903-tól 1908-ig mezőgazdasági kémiai technológiát tanított.
A mezőgazdasági ipar műszaki fejlesztésének egyik első hazai kezdeményezője volt. 

Széles körű kísérletügyi tevékenységét tükrözik európai színvonalú munkái: *Magyarország jellemzőbb dohányainak chemiai és növényélettani vizsgálata (1877– 1881); 
*A trágyázás alapelvei (Cserháti Sándorral, 1887); 
*A gazdasági szeszgyártás kézikönyve (Lázár L. Pállal, 1891); 
*Takarmányozástan (Cselkó Istvánnal, 1894); 
*A magyar búza és a magyar liszt a gazda, molnár és sütő szempontjából (1907); 
*A mezőgazdasági chemiai technológia alapelvei (1908).

Munkássága során – ‘Sigmond Elek emlékező szavaival – „előszeretettel foglalkozott olyan természetű témák tanulmányozásával, melyek nemcsak új tudományos irányt szolgáltak, de az egyes mezőgazdasági termelési ágazatok gyökeres átalakítását célozták és részben eredményezték is”.

Emlékének ápolására a Magyar Élelmezésipari Tudományos Egyesület 1955-ben megalapította az évente kiosztandó Kosutány Tamás Emlékérmet.</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Kép:Erjedés1.png</title>
    <id>2707</id>
    <revision>
      <id>6184</id>
      <timestamp>2007-01-24T14:44:01Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>KeFe</username>
        <id>7</id>
      </contributor>
      <comment>Az eredeti javítása {{közkincs}}</comment>
      <text xml:space="preserve">Az eredeti javítása {{közkincs}}</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Kép:Erjedés2.png</title>
    <id>2708</id>
    <revision>
      <id>6185</id>
      <timestamp>2007-01-24T14:44:58Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>KeFe</username>
        <id>7</id>
      </contributor>
      <comment>Az eredeti javítása {{közkincs}}</comment>
      <text xml:space="preserve">Az eredeti javítása {{közkincs}}</text>
    </revision>
  </page>
  <page>
    <title>Kosutány Tamás</title>
    <id>2709</id>
    <revision>
      <id>6187</id>
      <timestamp>2007-01-24T14:47:42Z</timestamp>
      <contributor>
        <username>KeFe</username>
        <id>7</id>
      </contributor>
      <comment>[[Kosutány Tamás]] átmozgatva [[Szerző:Kosutány Tamás]] névre</comment>
      <text xml:space="preserve">#REDIRECT [[Szerző:Kosutány Tamás]]</text>
    </revision>
  </page>
</mediawiki>